Az irodalomtudomány története I. (Arisztotlész-A szellemtörténeti irányzat)

Az irodalomtudomány története

1. TÉTEL: Arisztotelész [i.e. 4.sz. vége] Arisztotelész, (görögül: Αριστοτέλης); i. e. 384 - i. e. 322) görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára. Mesterével, Platónnal együtt a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik. Már az ókorban híressé vált nemcsak filozófiai és irodalmi művei miatt, de a kiemelkedő tehetségű makedón fejedelem és istenkirály, Nagy Sándor nevelő jeként is. Az ókori esztétika legjelentősebb alakja, a mai században is sokat idézett esztéta. Platón tanítványa, ám egyetlen f ő kérdést leszámítva minden tekintetben máshogy vélekedett a művészet szerepéről, mint mestere. Arisztotelész középponti értékkel bíró alakja az esztétikatörténetnek, ő volt az első rendszeralkotó esztéta – gondolatmenete rednszerszerűségre épül, mely központi eleme a mimézis (= utánzás). Munkája elején megkülönböztet: megkülönböz tet:

(1) történetírást és (2) művészeteket

Utánzás mind a kettő, míg a történetírás a valóságot mondja el, a művészet nem a valóságot, hanem a valószerűt feltételezi.

A feladat nem az, hogy megtörtént eseményeket mond el, hanem hogy megtörténhet –e a valószínűtlen! F ő ve: Poetica őm ű ve:

Az elején leszögezi, hogy a művészet utánzás és egyúttal ezen utánzás szolgál alapul az egyes művészeti ágak elkülönülésének. Csupán abban különböznek, különböz nek, hogy

- más eszközökkel, eszközökkel , - máshogy és - mást utánoznak.

Alkalmazza az egynemű közeget.

Def.: Az az anyagszerű valami, ami által a művész megalkotja művét, kifejezi önmagát.

1

Az irodalomtudomány története Az irodalmi műfajokat is az utánzás alapján különíti el. 4 műfajról beszél attól függően, hogy mit utánoz az alkotó. (1) ha kiválót ► tragédia (2) ha szép tetteket ► hősköltemény (= eposz) (3) ha a hitványat ► komádia (4) ha a hitvány tetteket ► gúnydal Arisztotelész szerint e műfajok közül a tragédia a legértékesebb, ennek alapvetően két oka van:

- ez utánozza a legtökéletesebbet - a lényeget sűrítetten tárja elénk

Arisztitotelész idejében 2 műnemről beszélhetünk, de nem a mai értelemben véve. Ezek a dráma és a líra. A kett ő közül a drámát tartja magasabbrendűnek, mert azok a legjobb művek, melyeknek cselekménye van. 1) cselekmény = müthosz; szó szerinti jelentése . Két összetevő je van:

(1) praxisz

(2) pragmata = a történések a műben

= közvetlen cselekvés, amit a figurák hajtanak végre

a kettő egészet kell hogy alkosson „Cselekvés nélkül nem lehetne tragédia, jellemk nélkül lehetne.” l ehetne.” /Arisztotelész/

A cselekvés hozza létre a jellemet, azokból bontakozik ki. „Jellemük pedig akkor lesz, ha bizonyos nagy cselekedetekben nyilvánvalóvá nyilvánvalóvá teszünk valamit a cselekvés által.” Hogyan kell felépülnie egy m ű nek? nek? •

vázlat a történetről (a cselekmény f ő szerkezete)

•

epizódok

•

teljes terjedelmében megírni a művet

2

Az irodalomtudomány története 2) ethosz = jellem ►figurák 3) dianoia = érvelésmód ►narráció, elbeszélés, történet elmondása 4) lexisz = nyelv és annak különböző változatai A nyelv kapcsán a metaforáról is beszél, ez az egyik legfontosabb elem, amiben a hétköznapi és a művészi nyelv eltér egymástól. Arisztotelész nevéhez f űződik az ún. katarzis-elmélet is. Szű kebb kebb jelentés: Egy olyan összetett befogadói érzés, melyben egyszerre van jelen a félelem,

csodálat, a megdöbbenés, az öröm, az erkölcsi megtisztulás. Ezt a befogadó a tragédia befogadásakor érezheti át. (Arisztotelész) Arisztotelész szembehelyezkedik Demokritosz elképzeléseivel, aki a kalokagathia fogalmáról beszél.

kalokagathia ►a jó műalkotásokban a szép, a jó és az igaz alkot egy egységet A szépet azonban el kell választanunk a jótól és az igaztól. szép – művészeti, esztétikai fogalom igaz – logika-rendszerelméleti logika-rendsz erelméleti fogalom

jó – erkölcsi fogalom

Azaz, az esztétikai értékességet nem befolyásolja, hogy aű m jó vagy igaz dolgot mond el. Ugyanakkor a műalkotásokban a rossz, az elítélendő is megjelenhet. Az erkölcsi értékek pusztulásra ítéltetnek.

3


2. TÉTEL: Platón valamint az ókori római esztétikai elképzelések Már az Alexandriai Könyvtárban is találhatóak voltak különböző retorikai-poétikai munkák, ezt a kortársak feljegyzéseiből tudjuk. Azonban kifejezetten esztétikai, retorikai munkák nem készültek az ókori Rómában, csak betétekként szerepeltek.

Platón (régiesen Plátó, eredetileg: Arisztoklész; Kr. e. 427, Athén vagy Aigina – Kr. e. 347), a görög filozófiának Arisztotelész mellett a legnagyobb alakja. Gondolatai több mint kétezer év óta mérhetetlen hatással voltak a nyugati műveltség fejlődésére. Platón fogalmazta meg a filozófia legtöbb máig meghatározó problémáját; Alfred North Whitehead egy mondása szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz f űzött lábjegyzet. Noha ez talán így túlzás, nem jár olyan messze az igazságtól. Platón a három nagy ún. szókratikus filozófus (Szókratész, Platón, Arisztotelész) egyike . I.e. 4-5.sz. fordulóján élt. Elsősorban filozófus, de fennmaradtak azon munkái is, melyek esztétikai értékkel bírnak.

Platón idea tana: Platón úgy fogja föl a létezést, a világot, hogy annak 3 szempontja van: (1) ideák világa: a legtökéletesebb, legteljesebb, isteni tökéletesség, transzcendencia, a halhatatlanság világa. Ennek a leképeződése (konkretizációja) a következő szféra. (2) emberi létezés világa: mindennapok, a mindennapi tevékenységek, halandó lény, tökéletlenebb világ. Platón a tudományokat is mimézisnek tekintette, így a természetet is – bár ekkor a szót tágabb értelemben használták, az emberi világ egészét jelentette, ma azonban olyan értelmet kap, mint a valóság utánzása. (3) az ideák konkretizációjának a konkretizációja: a művészetek, az első, legtökéletesebb szféra gyenge utánzata, ezért jóval kevésbé értékes még a második szféránál is Platón szerint.

Platón barlang hasonlata: Úgy kell elképzelni, amikor egy ember ül a barlangban háttal a kijáratnak. A barlangon kívüli, a kinti világ az ideáké, a barlangon belüli és ami neki háttal van az emberi létezés világa és

4

Az irodalomtudomány története ami szintén a barlangon belül van de neki szembe, az a harmadik szféra, az árnyékok, torz utánzatok, alig kivehető sziluettek, szinte már látni sem lehet őket. Platón szerint a művészet felesleges és haszontalan, csak egyfajta didaktikus célt tölthet be. A hősies és hűséges állampolgárok kinevelése szolgálatában állhat, egyfajta példát mutathat. Mint művészeti ág, nem bír szereppel.

Az ókori Róma esztétikai elképzelései Horatius: Kr.e.65 – Kr.u.8 Elsősorban költőként tartjuk számon, és nagy irodalmi leveiről ismert. Főmunkája irodalomtudományi szempontból: D’arte Poetika Szó szerinti fordításban a „dearte” - az szó ragozott alakja - csakhogy az szó ebben az időben kettős jelentéssel bírt

művészet

mesterség A művészeti alkotás létrehozása olyan volt, mint bármely más mesterség, mert az elméletét meg lehetett tanulni.

Ezért a kétféle szóértelmezés miatt a cím értelmezése is kettős: (1) A költői művészetről (2) A költői mesterségről

5

Az irodalomtudomány története Nem tételesen fejti ki, de leírja mi szükséges, hogy valaki jó költő legyen.

ingenium et ars = tehetség és mívesség

dolce et utile Milyen legyen a jó mű?

(mesterséghez tudás)

= édes és hasznos

Önmagában meg lehet tanulni.

- édes: szórakoztató, kikapcsolódást jelent

- verslábak

- hasznos: tanít, példát ad

- képecske

(viselkedés, életvitel, stb.)

- pásztorköltemények Ám a tehetség önmagában véve nem elegendő, attól még nem alkot ha nincsen eingenium, a mívesség.

Plutharkhosz F ő mű vei:

Párhuzamos életrajzok

Mindkét mű elsősorban történettudományi szakmunka, a

Suetonius

historiográfia körébe tartozik. Ez időben jelentős művek születnek államférfiakról, hadvezérekről, politikusokról. Az említett személyek fontos szereppel bírnak, de van néhány olyan rövid fejezet, melyekben költőkről is szó esik. Ezek a csírái következő irodalomtudományi műfajnak ►irodalmi biográfia vagy irodalmi életrajz.

6


3. TÉTEL: A középkor esztétikai és irodalomtudományi nézetei A középkor időbeni felosztásánál 2 fajta meghatározásról beszélhetünk.

történettudományi felosztás A nyugat-római birodalom bukásától,

kultúr- és civilizációtörténeti korszak Ezen belül a középkor természetesen

i.sz. 476-1640-ig tart, ill. sok esetben

irodalomtörténeti korszak is, mely rövi-

a 15.sz.végére is teszik a korszak végét

debb mint a történettudományi. Eszerint

(1492 – Amerika felfedezése)

i.sz.8-9 századtól egész Európát tekintve a 16.sz. első harmadáig tart.

Az i.sz.2 századtól a 8.századig tartó időszak az ókeresztény kultúra időszaka. Megkezdődik a feudális állam kiépítése, majd később megszilárdul, a kereszténység államvallás lesz. Maga a fogalom <ókor> csak a reneszánsz idején kezd használatba jönni. Ugyanis a reneszánsz volt az első olyan művészettörténeti korszak, mely elkezdett az egyes időszakok között kölönbségeket tenni (diakrón személetet követve). A reneszánsz éppen azért jelent újjászületést, mert visszafordult az antik világképhez. Az ókor = régi kor, mert a reneszánszhoz képest régebben történt. A kettő között helyezkedik al a középkor, tehát innen az elnevezés. Ám ezeknek a fogalmaknak a kialakulása és megszilárdulása a reneszánszra lesz jellemző. A középkort alapjában véve a keresztény vallás ideológiája határozta meg. A művészet az egyház keretén belül funkcionált, annak volt alárendelve (iskola, könyvtárak, stb.). A kereszténységből, mint eszmeiségből vezetődtek le a különböző tudományok – egységes célt szolgálva. Legfontosabb a vallás, többek között a teológia (egyházi tanok, dogmás, stb.) mint művészet, ami közvetítő funkciót töltött be, a vallásnak volt alárendelve. A művészeteknek egyfajta propedeutikus = tudásra elő-/felkészítő funkciója volt.

7

Az irodalomtudomány története A középkorban a jó m ű nek42 rétege van:

(1) közvetlen réteg: a legalapvetőbb jelentések tartoznak ide (2) allegorikus réteg: a szöveghely, ide különböző történetek tartoznak, a szabályai betarthatóak (3) morális szint: ezek közvetlen és közvetett utasítások, az emberi életvitelre vonatkozóan (így cselekedj, így gondolkodj, stb.) (4) analógikus szint: az isteni emelkedettség szinte, melynek gyakran eszkatológiai jegyei is vannak (= egy vallás túlvilági létről való elképzelései) A középkorban is mesterségnek tekintették a művészetet, a művészt pedig ebből kifolyólag művésznek.

mű vészet

septem artes liberales = hét szabad művészet

artes mechanicae = gépies művészetek

- aritmetika - geometria - retorika:

szűkebb értelemben = az ékesszólás művészete tágabb értelemben: stilisztikai, poétikai eljárások, mely egy részét alkotják a mindennapi kommunikációnak

- didaktika: a mai filozófia - grammatika: nyelvtan - asztrológia - zene Mibő l eredt az elnevezés: 7 szabad m ű vészet? Ennek két magyarázata is van.

(1) A valamikori római polgárok 7 dologra taníttatták gyermekeiket. (2) A 7 mesterséget szabadon lehetett művelni, így tanítását mindazok szívesen vállalták, akik ettől reméltek anyagi jobblétet. Az ókorban valójában 9 ilyen szabad művészet volt, mert hozzátartozott még az építészet és az orvoslástan is.

8


Szent Ágoston, Augustinus, Aurelius Augustinus (Thagaste, ÉszakAfrika, 354. november 13. - Hippo Regius, 430. augusztus 28.): hippói püspök, egyházatya, filozófus. Az észak-afrikai Thagasteből (ami napjainkban már csak egy romváros Tunéziában) számazó Aurelius Augustinus az egyik legnagyobb nyugati egyházatya. Vele kezdődik a filozófia antropológiai fordulata. A platonikus nyomokon haladó Ágoston dialektikusan fogalmaz: "higgy, hogy szellemi belátásra juss, és juss belátásra, hogy higgy" 398 körül írta meg máig legismertebb művét, a „Confessiones” (Vallomások) című önéletírását, majd 413 és 426 között élete f ő művét, a „De civitate Dei” (Isten városáról) című hatalmas teológiai munkát. Haláláig összesen több, mint száz művet írt. Fontos teológiai műve a „De Trinitate” (A Szentháromságról), amely egyben legnagyobb dogmatikai munkája is. Tanításának lényege: Isten a legf őbb lét, a legf őbb jó, a gonosz egyenlő Isten tagadásával, s ez a teremtmények természetes állapota, ebből kell felemelkedniük. Élete utolsó éveiben számba vette 93 munkáját, kronológiai sorrendbe helyezte illetve korrigálta őket. F őm ű ve: Vallomások

A szép az isteni eredetű. A m űvész egyfajta kiválasztott, ám Istennek alárendelt. Nem illendő odaírni nevét a műhöz. (pl.: magyar Anonymus = P.Magister volt, csak annyit tudunk róla)

Hatása Szent Ágoston minden kétséget kizáróan a kereszténység egyik legnagyobb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozik. Áttelepítette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak érzett, nemcsak a neoplatonikusoktól, hanem Cicerótól, Platóntól, a sztoikus filozófiától is. Gondolkodói hagyatékának számos eleme máig él a keresztény teológiában és bölcseletben: ilyen a platonizmusa, a kegyelemről szoló tanítása, a predesztináció tana. Katolikus és

9

Az irodalomtudomány története protestáns irányzatok sora hivatkozott műveire, amelyeket a 17. századtól gondos kezek gyöjtöttek egybe és adtak közre egyre alaposabb és teljesebb nyomtatott kiadásokban.

Aquinói Szent Tamás, Tommaso d'Aquino (Roccasecca, 1224 vége/1225 eleje - Fossanova, 1274. március 7.), olasz teológus, skolasztikus filozófus, domonkos rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselő je. Angyali Doktor (Doctor Angelicus) néven is ismert. A művészi szép a formából következik, a forma pedig az arányok harmóniáján alapul.

10


4. TÉTEL: A reneszánsz esztétika és irodalomtudomány nézetei Az elnevezés a fr. szóból ered, melynek jelentése = ismétlés; újra létrejövés, újjászületés. Újra felfedezik az antik kultúrát és világképet, annak ember-művészet létfelfogását, elsősorban a görögökhöz fordulnak vissza. Volt egy világlétbeli párhuzam, amit az középkorban és a reneszánsz idején az emberek egyformán tapasztaltak meg, de hozzá kell tegyük, másról is szó van. A kettő sok szempontból eltér egymástól. Igaz, a reneszánsz ember is mélyen vallásos volt, de azért a két kor merőben különbözik egymástól.

►a középkori ember a túlvilági létben akarta megtalálni és megtapasztalni a boldogságot ►a reneszánsz ember az evilági létben akart boldog lenni A vallás sok középkori, bevett szokással szembeszállt, pl. búcsúcédulák, aszketikus vonások, önmegtartóztatás, stb. Az antik világ eszményeit jórészt a keresztény egyház is elismerte és védekezésül szolgált akár a reneszánsz művész részéről is. A reneszánsz – a középkorhoz hasonlóan – egy civilizáció- és művészettörténeti korszak. Kezedetét a 14.sz. elejére (Itália), a végét pedig a 17.sz. első haramadára lehet tenni, ám az ún. késő reneszánsz (manierizmus) időben kitolódik ettől. A reneszánsz teoretikusok önálló esztétikai művet szinte alig alkottak: - értekezések és - szépirodalmi művek rövid részei fogalmaztak meg efféle fejtegetéseket.

Antonio Sebastiano Minturno (1500-1574) Műve, a De poeta a 16.sz. 30-as éveiben jelent meg. Alapgondolata a triadikus műnemfelfogás. Leszögezte, hogy 3 műnem van: líra, epika és dráma.

11


Leonardo da Vinci (Vinci, Itália, 1452. április 15. – 1519. május 2.) olasz reneszánsz építész, zenész, anatómus, feltaláló, mérnök, szobrász, geométer és festő. A „reneszánsz ember”, a minden területen zseniális személy őstípusa.

Értekezés a festészetről Leonardo szerint is a művészet utánzás, azaz mimézis. Egy ún. empirista (tapasztalaton alapuló) – szenzualista (érzékelésen alapuló) esztétika megfogalmazása van. A gondolatból indul ki. Melyik az az érzékszervünk, amivel a legtöbb információt szerezzük a külvilágból? – A szem. Ezért a művészeti ágak közül azok az értékesebbek, melyek a szemre támaszkodnak. Ezek azok, melyek vizuális élményt nyújtanak a befogadó számára ►festészet, szobrászat, építészet. Hiszen ezt a befogadás mechanizmusa is igazolja, egy pillanat alatt képet kapunk az egészről, utána ha tovább vizsgálgatjuk, a műalkotást részleteiben is felfedezhetjük. Az irodalom ehez képest alacsonyabbrendű. A reneszánsz korában, a 16.sz. elején, 1517-ben indul meg a reformáció (Luther 95 tézise; Wittenberg). Ez igen nagy jelentősséggel bír a középkelet-európai irodalomtudomány szempontjából. A reformáció a lati helyett a nemzeti nyelvek használatát helyezi előtérbe. Így a prédikácók, zsoltárok, misék anyanyelven szólnak, valamennyi nemzet anyanyelvén megjelenik a Biblia-fordítás. A magyar nyelv használatának pontosan a reformáció ad lendületet. Magyarországon Balassi Bálint az előfutára, aki a németből fordítottta versét 1572ben, melynek címe: Az beteg lelkeknek való füveskertecske . . . . . Magyarországon is a 20-as évek elejére ellentét feszül a katolicizmus és a református között, majd az 50-60-as években már a protestantizmuson belüli ellentétek éleződnek ki (lutheránus, kálvinista, unitárius vallás) az ellentét. Ezért a korra a hitvitázó irodalom = disputa (vita) a jellemző. Ahol nézetbeli eltérések vannak a hitben, a különböző felek között, ott jön létre a dráma. Ezt a magyar irodalom egészen a reneszánszig nem ismerte, a magyar drámaírás a 16.sz.közepétől indul virágzásnak. Pl.: Sztárai Mihály – A igaz papság tükr; Bornemissza Péter – Magyar Elektra. 1590-ben megjelenik a Károli Biblia-fordítás, mely hatalmas jelentőségű kultúrtörténeti esemény. A nyelve vált köznyelvvé, egységesítette a magyar nyelvet. 12


5. TÉTEL: A 17.századi francia klasszicizmus A reneszánszt követően barokk irodalomtörténetről, jelentős barokk irodalmi művészetről nem beszélhetünk. Az ellenreformációnak a tridenti zsinaton annyit sikerült elérnie, hogy megszilárdították az egyházi tanokat és dogmákat, de ez már nem olyan, mint a középkorban. A korszak alapvetően újat, mást nem hozott. A 17.századi barokk nem tudta kifejetni hatását, holott ebben az időben olyan jelentős történelmi esemény is végbement, mint pl. a nagy francia forradalom 1789-ben. Majd legfeljebb a 18.századra, a rokokó 30-as éveire (festészet és szobrászat, irodalomtudományban nem) érezteti hatását. Feltehetnénk a kérdést: Miért lett klasszicizmus úgy, hogy barokk jóformán nem volt? Franciaország a 17.sz.-ban csak névlegesen volt egységes, önálló állam. Valójában hercegségek, grófságok tartományaiból állt. Ezek függetlenek voltak egymástól, saját parlamenttel, jogrendszerrel, katonasággal, stb. rendelkeztek, azaz nagyrészt önállóak. A király uralma csak Párizsra és annak környékére terjedt ki = il de france . Adót ugyan fizetett minden tartomány, de nem sokat, mert nem volt miért. Csupán az országot fenyegető veszély esetén fogtak össze, pl. a 100 éves angol-francia háború. A 16.sz.vége/17.sz. elején merült fel a királyokban annak az igénye, hogy az országot egységesíteni kellene. Ki akarták terjeszteni hatalmukat valamennyi tartományra, erős centralizációs törekvés jellemezte őket, így hamarosan csökkent a tartományok önállósága, autonómiája. Az egységesítésre természetesen rendelkezésre álltak gazdasági és politikai eszközök (merkantilizmus), a legegyszerűbb dolgoktól kezdve. A koncepció része volt a kultúra homogenizálásának is, érvényesülnie kellett a gouot génirae –nak . A nem alapelveket is megkísérelték egységesíteni. Említett eszme megteremtő je Richelieu bíboros volt, ő gondolta ki, vitte véghez, tartatta be. 1635-ben létrehozta a Francia

Akadémiát. Az intézmény f ő célja, funkciója, hogy dolgozza ki azokat az általános szabályokat, melyeket a művészeknek meg kell tanulni és be kell tartani. Így elmondhatjuk, hogy ez volt az első centralizált kultúrpolitika.

13

Az irodalomtudomány története Megkezdték a szabályok kidolgozását és a szabálykövetést. A rendszert az antik minták alapján kezdték megalkotni, mert azok időtállóak, 2000 év után is esztétikailag értékesek. A klasszicizmus esetében is az antikhoz való visszafordulásról van szó, DE

►középkor: spekulatív retrospekció (= visszatekintés) ►klasszicizmus: organikus retrospekció Sok esetben az antik magyarázatokat meghamisították, félremagyarázták, túlszabályozták. Míg az antikban az idő, hels és cselekmény 3-as egységét nem vették olyan szigorúan, pl. az Antigoné nem egy nap alatt, hanem nagyjából egy nap alatt zajlik, addig a klasszicizmus sokkal merevebb korlátozásokat tett és azt mondta, csak 24 óra lehet! Alapelvek: •

központi szerepe, hogy a művészet utánzás

•

a nyers természetutánzás helytelen

Batteux „Szép természetre van szükség, a megszépített természetet a maga durvaságában, nyersességében nem lehet utánozni”, hiszen központi szerepe van: •

harmónia

•

mértékletesség

•

józanság

Ezeket olyannyira betartották, hogy a francia klasszicista drámákban nem lehetett párbajozni, vagy megölni valakit, mert ez az ízlésesség ellen hatott. A szenvedélyeket mérsékelni kellett. Így kitüntetett szerep jutott a raison-nak <ész; józanész>.

Boileau Azt mondta, hogy „a szép mértéke a józan ész.” A ráció és az esztétikum sajátos és helytelen összekeveréséről van itt szó. „Mi az ízlés?” – „Az értelem ítélete a szabályok ismerete alapján.” Azonban ez a megállapítás sem helytálló, mivel teljességgel szubjektív dolgot

próbál leírni, hiszen az ízlés mindenki számára mást jelent.

14

Az irodalomtudomány története A klasszicisták az igazság (racio) és művésziesség összekapcsolódását tartják szükségesnek. A szabályok erősen korlátok közé szorították a művészeteket, a művészek egyfajta előszóban megpróbáltak előre védekezni a várható támadások ellen, ők csak mintát követnek, szabélyokat tartanak be. Racime egyik műve előszavában (1676) antik szerzőkre utal vissza. Ám a francia klasszicisták azzal próbáltak érvelni a merev szabályok ellen, hogy „A napi eseményeket nem lehet feldolgozni, mert nem lesz id ő tálló.” A színház és a suíndarabok az

ember javításának eszközei. 1636-ban jelent meg Corneille: Cid című darabja. A szerzőt a darab újraírására kötelezték, mert a 24 helyett 36 óra a darab ideje, igaz az új változat is több volt a megengedettnél, 28 óra. Erről a munkáról mintegy húsz oldalas tanulmány íródott, a szerző milyen szabályokat hágott át a mű megírása során. Azaz a korra nagymértékben jellemző volt a művészetidegen szabályosság. Az ország centrralizációja a 17./18.század fordulójáig lezajlott (XIV. Lajos uralkodása) és valóban megvalósult a király egyeduralma. Ezután már nem volt szükség a szabályok következetes betartására és megkezdődött a régi és új klasszicisták vitája.

Perrault A saját fegyverüket fordította a régi klasszicisták ellen. Azt mondta, valamennyien jól ismerik az antik szabályait, akkor miért nem írnak/alkotnak jobbat, vagy legalább olyan jót mint az antik elődök? Szerinte a szabályok fölöslegesek, mert általuk nem lesz művészibb a szöveg.

Saint-Euremond Az antik szerzőktől tanulni kell, nem pedig utánozni őket. Annál is inkább, mert a művészet szabályait illetően vannak

egyetemes törekvések

korhoz kötöttség

A művésznek ezt a kettőt kell összekapcsolnia.

15

Az irodalomtudomány története A vita részben eldöntetlen maradt. Az újak abban az értelemben értek el eredményt, hogy a 30-as évek végére (rokokó) a rigorózus szabályok feloldódtak. Ugyanakkor a régiek által felállított szabályrendszer sokáig fennállt. A klasszicizmus után következik a felvilágosodás korszaka, melynek szintén a ráció lesz az alapja. A 18.századi Európában új irányzat jelenik meg, a romantika. Ez Magyarországon viszonylag korán, a 10-es évektől kezdve jelen van. Franciaországban csak később, a 10-20-as években kezd kibontakozni. A merev klasszicista szabályok 1830-ban szakadnak fel véglegesen, amikor bemutatják Victor Hugo egy drámáját. A darab megdöbbenést kelt a közönség között. Vannak akik lelkesedéssel fogadják a darab újításait, a másik tábor viszont – akik a szabályokhoz ragaszkodnak – ellenzik azokat (pl.: szokatlan rímeket párosít össze a szerző). Összegzésként elmondhatjuk, hogy a klasszicizmus pozitív hatást ért el a nyelv egységesítése tekintetében, negatívat pedig abból a szempontból, hogy sokmindenre kiterjedtek a szigurú nyelvtani és formai szabályok. A 18.századi FELVILÁGOSODÁS kiemelkedő alakja Descartes.

René Descartes (Renatus Cartesianus)(1596. március 31. – 1650. február 11.) francia filozófus és matematikus volt. A karteziánus logika és filozófia megteremtő je. Híres szállóigévé vált mondata: „Gondolkodom, tehát vagyok.” A Nagy Francia Enciklopédia megírásában is szerepet vállalt. Született: 1596,Március 31, Indre-et-Loire, Francia ország Meghalt: 1650, Február 11 (Stockholm, Svédország Iskola/irányzat: Racionalizmus, Fundamendalizmus Érdeklődés: Metafizika, Episztemológia,Etika, Tudomány, Matematika Fontosabb Cogito ergo sum, Dualizmus nézetei: Befolyásolta: Spinoza, Arnauld, Malebranche, Pascal, John Locke, Leibniz, Henry More, Kant, Husserl Hatással voltak Platón, Arisztotelész, Canterbury Anselm, Aquinói rá: Szent Tamás, William Ockham, Suarez, Mersenne

16

Az irodalomtudomány története A felvilágosodás franciául = a fény százada; igaz nem Franciaországból ered, már a 17.századi Angliában is megtalálhatjuk (Bacon és Lack filozófiája), ám csak a francia írók és tudosók között kezdett elterjedni. Ők nevezték el, és a fény képzetét társították hozzá, mert az egyenlő volt ►az ésszel, a rációval, a reasonnal, mindazzal ami bevilágítja a századot és legyőzi a tudatlanságot. Ezt a fényképzetet azután átvette a német nyelv is ►felvilágosodás = Aufklärung, szó szerinti tükörfordítása a szónak. Így a felvilágosodás egy kultúr- és civilizációtörténeti korszak, mely a 17.sz. végére tehető, igazából azonban a 18.sz 20-30-as éveiben kezdett hatni és egészen a 19.sz. elejéig tart, egész Európát tekintve. A felvilágosodás esztétikája pedig nagyon gazdag! •

Németország: a weimari klasszicizmus

Lessing, Goethe, Schiller •

Franciaország

Diderot, Voltaire, Rousseau •

Anglia

Swift, Defoe

17


6. TÉTEL: Lessing és Diderot Gotthold Ephraim Lessing (Kamenz, 1729. január 22. Braunschweig, 1781. február 15.) német drámaíró, kritikus, esztéta, dramaturg A felvilágosodás szellemi életének kiemelkedő alakja, a modern színházi kritika megteremtő je.

Esztétikai mű vei •

Laokoon oder über die Grenze der Malerei und der Poesie (Laokoón vagy a festészet és a költészet határairól) (1766)

•

Hamburgische Dramaturgie (Hamburgi dramaturgia) (1767-1769)

•

Die Erziehung des Menschengeschlechts (1780, vallásteoretikai mű)

•

Magyarul: Laokoón – Hamburgi dramaturgia, Akadémiai, Budapest, 1963. (egy kötetben)

Laokoón vagy a festészet és a költészet határairól; 1766 Lessing ezen munkája igen erősen didaktikus jellegű. Olyannyira, hogy a művészetet sokszor alérendelt jelenségként szemléli abban az rtelemben, hogy a művek megítélése alárendelt annak, hogy mennyire nevelnek, mennyire világosítanak fel. Azaz a referenciális funkció, a poétikai/művészi fölébe nő. Lessing szerint a művésznek egyfajta küldetése van. A művésznek „olyan érzéseket kell megjeleníteni, melyeket az embereknek érezniük kell, nem azokat, amiket érezni akarnak!” Így jön létre az ún. Bildungsroman = fejlődésregény (pl.:

Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei; Wilhelm Meister vándorévei) Vagyis az embereket nevelni kell. Laokoón Trója f őpapja volt, aki ellenzte, hogy a görögök a falovat bevigyék a városba, mert cselt gyanított mögötte. Ezért szükség volt az ún. deux machinára = isteni közbeavatkozásra, hogy Laokoón ne legyen jelen. Így amikor fiaival a tóparton sétált, egy kígyószerű szörny elragadta fiaival együtt. Ezt a gyötrelmes, heroikus küzdelmet örökítette meg a Laokoón szoborcsoport. A szoborcsoport kapcsán egy 18.századi német klasszicista esztéta, Winckelmann írt arról, hogyha alaposabban megvizsgáljuk a szobrokat és rátekintünk 18

Az irodalomtudomány története Laokoónra, mit látunk az arcán – „nemes egyszerűséget és csendes nagyságot”. Eléggé szokatlan, mert ádáz, sőt reménytelen küzdelmet vív éppen, ilyenkor általában eltorzul az ember arca a nagy erőkifejtéstől és fáradtságtól, mégsem ez tükröződik a szoborcsoporton.

(1) Ezt a gondolatmenetet veszi át Lessing és azt mondja: nézzük meg Laokoónt, nem kiált. Így Winckelmann és Lessing egyaránt azt a következtetést vonja le, hogy ez legyen számunkra a minta. A művészeknek is uralkodni kell az érzéseiken, az észnek az értelem fölébe kell nőnie. Egyfajta sztoikus emelkedettségre van szükség.

(2) Másik fontos alapgondolata: egy műfaji tipologizálás. Mégpedig a szépség fajtáit kell csoportosítani és azt kell alapul venni. a szépségnek alapvetően 2 fajtája van

képzőművészetek

irodalom, zene

(festészet, szobrászat, építészet) - sztoikus (egy pillanatban ragadja meg a cselekvést)

- dinamizmus (az elemek egymásba kapcso-

- a térben egymás melletiség jellemzi

lódnak, változnak)

- egymás melletiség jellemzi (az egyes elemek egyenrangúak)

- id őben egymás mellettiség jellemzi

- „termékeny pillanat” (a befogadásra vonatkozik)

- egymásutániság jellemzi - „punktum temporis”

A szempontok magyarázata az irodalom/zene esetében:

☼ dinamizmus: az elemek állandó kölcsönhatásban vannak, ebből bontakozik ki a mű ☼ időben egymás melletti: a befogadáshoz időre van szükségünk ☼ egymásutániság: az elemek egymás után következnek, amikor hallomés olvasom a művet

19

Az irodalomtudomány története ☼ punktum temporis = megállított idő: a befogadás idején részlegesen kilépek a valós, saját időmből, azért mert: - egyetemes időbe lépek át - a konkrét életidőmből a mű konkrét életidejébe lépek át Ez a Lessing féle tipologizálás, de azt minden esetben tudnunk kell, hogy a két csoport egyanrangú

egymással!

A

művészet

számára

a

valóság

érzéki

megjelenítése.

Szembehelyezkedik a francia klasszicistákkal, azok álláspontjával.

Hamburgi dramaturgia; 1767-1769 Ebben a művében fogalmazta meg, mi is az az esztétikai közép. A különösség nála ugyanúgy az egyedi és az általános között helyezkedik el, mint ahogyan arról már korábban szó volt. Ő azonban máshogy nevezi ►tipikusság Akkor lesz egy mű tipikus, ha mindennapi embereket és élethelyzeteket tár elénk. Ezen a ponton tehát ismét szembehelyezkedik a francia klasszicizmussal. a particularis (= tipikus) 2 dologból tevődik össze

individualis (= egyedi)

generalis (= általános)

Továbbá, az antikvitás elemeit csak lényegüket tekintve és nem részleteikben kell átvenni. (Kialakultak olyan téves eszmék is, miszerint Shakespeare darabjai jobban hasonlítanak az antik esztétikai elképzeléseihez, de ez nem igaz!) Lessing az ellenkező jét állítja Arisztotelésznek, szerinte a drámában a jellem a legfontosabb.

Denis Diderot, (1713. október 5. – 1784. július 31.) Langresban született francia filozófus és író volt. Deista gondolkodó, a francia

Enciklopédia,

az

Encyclopédie

f őszerkesztő je,

szervező je, a francia és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb hatású alakja, a világ további sorsára döntően ható szellemi mozgalom, a Felvilágosodás egyik kiemelkedő gondolkodója.

20

Az irodalomtudomány története Rövid írásai inkább kritikák és tanulmányok ►drámai művek, színpadi előadások és festmények kritikái. Ezek korabeli újságokban jelentek meg. Diderot-nál a körülmény a legfontosabb! Mondván, az ember különböző körülmények közöttt különbözően/máshogy viselkedik; ezt a művészeknek nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Esszé a festészetről Diderot is utánzásnak tekinti a művészetet, ám nála felmerül az, hogy a művészet – mint a természet utánzása – magasabbrendű. Diderot szembefordul a francia klasszicista esztétikával, amennyiben azt mondja, nem antik mitológiai témákat kell feldolgozni, hanem a hétköznapi embereket és szituációkat kell megjeleníteni. Szerinte a drámaírásban az ideális műfaj = középfajú dráma, a mai megfogalmazásban . Ebben nem történnek nagy tragédiák és komédiák, mert ez élet nem ezekből, hanem egyszerű helyzetekből épül fel. Ennek a hatása a festészetben pl., az ún. zsánerfesztészet.

21


7. TÉTEL: Kant

Immanuel Kant, (1724 (Königsberg) – 1804 (Königsberg), német filozófus, a német idealizmus megteremtő je, a königsbergi egyetem professzora volt. Az ő nevéhez f űződik továbbá a kategorikus imperatívusz megalkotása, a filozófiai "kopernikuszi fordulat", a transzcendentális idealizmus . Esztétikája a filozófiájából vezethető le, magyarázható meg. Kant a felvilágososdás kései időszakában alkotott. Éppen ezért gondolatainak nagy része a felvilágosodáshoz köthető, ám

néhány

felvetése

már

túllép

a

felvilágosodás

gondolatkörén.

A tiszta ész kritikája (1788) Alapkérdése: Hogyan, mi által, miként ismerhető meg a világ?

►Az ráció, az ész által ismerszik meg – ezt járja körül, vajon igaz-e? Az ész csak a dolgok felszínét karcolja meg, a mélységhez alig képes eljutni. Önmagában nem elegendő a világ megismeréséhez.

A gyakorlati ész kritikája (1788) Alapkérdése továbbra is: Hogyan, mi által, miként ismerhető meg a világ?

►Vizsgálja a gyakorlatot , hátha az emberi cselekvések vizsgálata vezet el a lényeghez. A válasz azonban itt is nemleges. Az ember cselekedeteiben színlelhet (céljai elérése érdekében, stb.). Pusztán a cselekvések vizsgálatával helytelen eredményhez juthatunk.

22


Az ítélőerő kritikája (1790) Alapkérdése még mindig: Hogyan, mi által, miként ismerhető meg a világ?

►A művészet ill. a művészi produktumok vezethetnek el a világ lényegének megismeréséhez.

Kant szerint 2 féle szépség van a kettő egyenrangú (mellérendelő kapcsolatban van)

szabad szépség

járulékos szépség

(= természetesen szép)

(= művészi szépség)

szabályt ad a maga egyetemességével

az emberi alkotás hozza létre ezen sugalmazott szabályok mellé társul még a képzelőerő + értelem

ez a 3 együtt képes a világ léttörvényeinek a feltárására

ÍZLÉSÍTÉLET: amely képes meglátni a művekben a lényeget; a léttörvényeket és egyúttal összeköti a két mű (A tiszta ész kritikája; A gyakorlati ész kritikája) válaszlehetőségeit. Azaz benne van az értelmi tevékenység is, a gyakorlati cselekvés – amenyiben azt sugalmazza, hogyan helyes élni? - és ehhez társul még a képzelet szabad játéka, ami felszabadítja az embert és ezzel megszűnik az értelem és a praxis negatívuma.

23

Az irodalomtudomány története Kantnál feltűnik a zseni fogalma, aki a természet kegyeltje, mert a szabályokat „kapja” a természettől, de ugyanakkor alkotja is ezeket a szabályokat. A kettő révén pedig egy termékeny állapotba = „a kegyelem állapotába” kerül.

- A Kant-i esztétika további néhány gondolata -

„Szép az, ami érdek nélkül

tetszik.”

►érdek nélkül = nem érdekel annak valódisága; valóságtartalma = a művészet autonómiája, valóság nélküli volta

Mivel/Mikkel nem lehet egyenlő a szép? szép ≠ igaz

A szép esztétikai kategória, az igaz pedig ismeretelméleti kategória. Nem feltétlenül igaz az, amivel egy műalkotásban találkozunk, de

ugyanez igaz fordítva is! szép ≠ jó

A szép esztétikai kategória, a jó pedig erkölcsi kategória.

szép ≠ hasznos

A új a felvilágosodás esztétikájában!

szép ≠ kellemes

A eddig le nem írt dolog volt az esztétikában. A tetszés ill.

nem tetszés kateóriájába tartozik, de természeteszerűleg szubjektív dolog. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kant esztétikája Kant az esztétika kritikai megközelítésében – amit az Ítéleterő Kritikája, műben fejtett ki – a szép -et és a fenséges -t vizsgálja. A szép és a fenséges közötti különbség a végességben

keresendő: a fenséges határtalan dolgokra is vonatkozhat, a széppel ellentétben. A szépet úgy határozta meg, mit valami ami örömet kelt azáltal, hogy célszerűséget ábrázol: a szépség a tárgy célszűrségének a formája. Így a virágok szabad természeti szépségek, részeik

24

Az irodalomtudomány története harmóniája által. Másrészről: általában szép az ami érdek nélkül tetszik A szépség – Kant szerint – nem más mint a noumenális világ (érzékfeletti világ).

1. A tiszta ész kritikája (TÉK) (1781) az érzékelő tapasztalatot megelőző észt jelenti. A mű az emberei megismerő képesség kritikai vizsgálatát tartalmazza. Fő kérdése: "lehetségesek-e a priori szintetikus ítéletek?". Kant olyan ítéletekre keres megalapozást amelyek nem a tapasztalatból származnak. Ezeknek az ítéleteknek sajátossága, hogy szintetikus ítéletek, azaz nem lehetnek analitikusak. Az analitikus ítélet sajátossága az, hogy nem tesz semmit hozzá semmi új információt az állításhoz, hanem magyarázza azt. Ilyen ítélet pl. "minden agglegény nőtlen". A priori szintetikus ítélet pl. "2+3=5", mert sem a 2-ben sem a 3-ban nincs benne az 5. A TÉK tartalmazza a metafizika kopernikuszi fordulatát: nem a megismerés igazodik a tárgyakhoz (ahogyan addig feltételezték), hanem a tárgyak a megismeréshez. Ebben a transzcendentális idealizmusban haladja meg a racionalizmust és az empirizmust. A megismerés állomásai a következők lesznek: minden emberi megismerés a szemlélettel kezdődik, onnan a fogalmakhoz halad és az eszmékkel fejeződik be. Ez határozza meg a Kritika felépítését is. 2. A gyakorlati ész kritikája (1788) című etikai művében Kant kifejti: a »jó« nem előre meghatározott törvény vagy eszme, hanem a szabadon választott egyéni cselekvés szabályának a kategorikus imperatívusz eljárásával vizsgálható ésszerűsége: »Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen«.

A gyakorlati ész , a cselekvő, akaratot irányító és a cselekedetek erkölcsiségét meghatározó ész. A gyakorlati ész nem más mint a tiszta ész, amennyiben az akarati meghatározás elégséges okát tartalmazza. 3. Az ítél őe rő kritikája (1790) a szabadság és a természeti szükségszerűség összehangolására tett kísérlet. Az ítéleterő a tetszés és a nemtetszés kinyilvánításának a képessége és az érzéssel van kapcsolatban. Kétféle ítéleterő van: az esztétikai és a vallási ítélőerő. Az előbbi a szépséggel áll vonatkozásban az utóbbi pedig a természeti célirányossággal.

25


8. TÉTEL: Schiller és Goethe Johann Wolfgang Goethe (1749. augusztus 28., Frankfurt am Main – 1832. március 22., Weimar) A német irodalom mindmáig legnagyobb klasszikusa. A líra, a dráma és a próza műfajában egyaránt remekművek sorát alkotta. Jómódú polgári családban született 1749-ben. Jogi képzést kapott, és eredeti hivatása is jogász volt, de úgy értett a fizikához és az anatómiához, mint a szaktudósok. Eljutott nemcsak a színigazgatóságig, de a miniszterségig is. Goethe művészetfilozófiája praktivista/gyakorlati jellegű. Ő 2 féle szépet különböztet meg egymástól, ezek pedig: •

•

természeti szép: egy adottság, az élő, de jelentés nélküli, érzelmekre ható, lenyűgöz és megteremti a harmóniát művészi szép: élettelen, de jelentéssel telített, a jelentéseket a ráció hámozza ki

A kettő egyenrangú egymással, mert végsősoron széérzetet keltenek. 1789-ban jelent meg egy esszéje/értekezése, melyben leírja és kifejti, miszerint a valóságnak

3 ábrázolási formája van.

(1) természetutánzás

(2) modor

(3) stílus

(1) Puszta mechanikus másolás, ennek alig van esztétikai értéke. (2) A másoló/utánzó/ábrázoló személyiségét önmagán átszűrve jeleníti meg, ábrázolja. Ez már magasabbrendű a természetutánzásnál. (3) A stílusban a természeti törvények, a művészi törvények és az autonóm művész egyénisége ötvöződik. Azaz, az objektivitás – szubjektivitás harmóniája valósul meg. Így ezek a művek az általános törvényszerűségeket egyben, összefüggéseké egyetemesítve és

26

Az irodalomtudomány története érzékletesen tárják elénk, ez pedig a legmagasabb rendű szféra. Ez a legjobb művek esetében

ősjelenség, mert a legjobb művek már ősidők óta jelen vannak.

Johann Christoph Friedrich Schiller, 1802-től von Schiller (Marbach am Neckar, 1759. november 10. - Weimar, 1805. május 9.) német költő, drámaíró, filozófus és történész. Ő tartják a legjelentősebb német drámaírónak és Goethe, Wieland és Herder mellett a weimari klasszikusok legfontosabb képviselő jének. Több színdarabja a német nyelvű színházak állandó

repertoárjában

szerepel,

a

balladái

pedig

a

legkedveltebb német versek közé tartoznak.

Levelek az ember esztétikai neveléséről (1794) Kiindulópontja az ún. ►elidegenedés, ami majd a 20.században egyre inkább előtérbe kerülő kifejezés. Schiller azt érzékeli, egyfajta határon áll. Egy korábbi létszemlélet (alteritás) felbomlását kénytelen konstatálni és megítélni. Az aleritás a világot egységes tömbként szemlélte, mindennek megvolt a maga helye és f ő eleme a transzcendencia, a metafizikai erők voltak. Az ember harmóniában élt a természetfölötti erőkkel és a többi emberrel. Ebből a felbomlásból fakad az elidegenedés érzése, az ember világban való otthontalansága, egyedülléte jelenik meg, kiüresedettnek érzi a létet maga körül. Ez kiegészül még a további gondolattal

a világnak 3 szintje van 1) anyagi szint: megfogható, érzékszerveinkkel felfogható, megtapasztalható dolgok 2) kultúra szintje: a szellemiek, a szép jelenségek (a természetben és művészetekben egyaránt), a kultúra és erkölcs írott és íratlan törvényei

3) szellem szintje : az abszolút forma szintje, a transzcendencia, a metfaizikus erpk világa 27

Az irodalomtudomány története Az említett 3 szint korábban egységben volt, harmóniában, ez azonban felbomlott, megszűnt, szétesett a világ szintekre. Ebből fakad az a kifejezés, hogy . Az az időszak, amikor a három szint még harmonikus egységben volt – ez elsősorban az ókor időszakára jellemző -. Az ember nem tehet mást, csak vágyakozhat a letűnt aryankor után. Schiller azt mondja, ennek példája a szentimentalista irodalom és gondolkodás, hiszen az elveszett értékek keresése és az elvágyódás jelenik meg benne.

Schiller-i játékelmélet Az emberben 3 ösztön munkálkodhat, ami cselekvésre készteti: 1) anyagösztön: a mindennapi létfenntartásért vívott harc/végzett cselekvések 2) formaösztön: a harmónia, a rendezettség iránti vágy 3) játékösztön: az előző kettőt egyesíti és magasabb szintre emeli, a kiteljesedett emberi létbe, mert az előző kettő szétdarabolhatja az egyént. Benne van az ember szabadsága, szabad alkotóereje. A kényszerítő dolgok szabad választássá alakulnak át. A játékban a szabályok és a szabadság harmóniája valósul meg. Játékos ember = nembeli ember ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------Jellegzetesen Schiller is hasznosságelvűnek tartotta a művészetet, úgy vélte pl. a művészet az ember számára erkölcsi felemelkedést nyújt. Erre legjobb példa esszéje ►A színpad, mint

morális intézmény (1784). Ebben azt fejti ki, hogy az ember szellemiségében javul a színházban.

28


9. TÉTEL: A romantika esztétikai és irodalomtudományi nézetei A romantika egyrészt kultur- és civilizációtörténeti korszak, amely a felvilágosodást követi és időben a 18.század legvégétől a 20.század elejéig tart; másrészt stílustörténeti korszak is. A romantika mint kifejezés a francia szóból ered. Ez a szó a 19.század óta = regényt jelent, de a 18.században részlegesen más volt a jelentése. Romannak nevezték azon szövegeket, amelyek népnyelve íródtak, nem pedig versebn vagy akár tudós nyelven. Olyan, mint a beszélt nyelv, csak prózában. Később a szó továbbképzésével jött létre a = festői, regényes, érdekes, fordulatos. Az angolban a -nak felel

meg. A magyarban f őnevesült és így lett , ennek melléknévi változata pedig a romantikus.

Angol romantika (1798) 1798-ban jelenik meg Wordsworth és Coleridge közös műve Lírai balladák címmel, ezzel indul el az angol romantika első hulláma. A második hullámot a 10-es évektől kezdve három nagy angol költőfejedelem neve fémjelzi: Shelly, Byron és Keats .

Német romantika (1798) Németországban a Schlegel fivérek megalapítják at Athenäum c. folyóiratot, melyben romantikus szerzők műveit publikálják. A német romantika első hullámának jelentős képviselői ők, ill. Novalis . A 10-es évektől a második hullámba tartozik E.T.A. Hoffmann híres művével: Az arany virágcserép. Újabb tíz év elteltével a harmadik hullám tagja

Heinrich Heine. ☼

Magyarországon mintegy másfél évtizedes késéssel indul a romantika, a 19.század tizes

éveinek a második felét ő l.

A romantika esztétikatudományos nézetei Alapértékek: 1) individuum: az én (egyén; személyiség) a hangsúlyozott. Centrális szereppel bír, de ez az én sok esetben a közösség reprezentánsa, azaz közösségi érdekek szószólója,

29

Az irodalomtudomány története képviselő je. A középkelet-európai irodalomban ennek jellegzetes példáka az ún.

►vátesz költő, aki előre vizionálja népe sorsát és fáklyaként utat mutat a nemzetnek. 2) szabadság: semmiféle törvényt, normát, előírást, szabályt nem követ és követhet egy romantikus alkotó; abszolút szabad mindenben.

A romantikának sincs részletesen megalkotott esztétikai alapműve. Az

újságcikkekből,

rövidebb

írásokból

tudunk

levonni

következtetéseket.

Friedrich Schlegel Ún. töredékeket ír, amik az Athenäumban jelennek meg. Schlegel azt mondja: „A költői ön-kény nem tűr törvényt.” Az <ön-kény> jelentése itt autonómia. 1) Amikor olyan újat, eredetit, egyedit és egyszerit hoz létre az alkotó, ami még nem volt. 2) A művészet az élet kiteljesedése.

A romantikus esztétika néhány fontos alapgondolata ☼ a műfajok csúcsa a regény és a lírai alkotások ☼ a romantika kedveli az álom, víziók, fantasztikum világát, azért mert általuk lehetőség van a szürke egyhangúságból való kilépésre, mert ami egyhangú, monoton az ismert, nincs benne újszerű; amott szabadon szárnyalhat a képzelőerő, nincsenek kötöttségek

☼ merész, váratlan asszociációk szabadulhatnal fel, akár nyelvi síkon is, pl.váratlan, merész metaforák

☼ ugyancsak kedveli a romantika a mesék világát ☼ szereti a kuriózumot, a különlegességet, a váratlan és egyedi jegyében ►ezért kulcsszava = , ezért nagy szerepet kapnak a keleties témák, motívumok és szereplők (pl. arab, török, stb.)

30

Az irodalomtudomány története ☼ = helyi szín: egy nép, nemzet, vidék, népcsoport csak rá jellemző sajátságai, vonásai. Különösen nagy szerepe van a közép- és keleturópai népek kultúrájában, hiszen a 19.század első fele a nemzeti öntudatra ébredés időszaka! Úgy vélik, a nemzeti identitás, a népművészet (költészet, dalok, népi kultúra, stb.) megismerésével, magas művészetbe történő bevonásával teljesíthető ki. E tekintetben Magyarországon Kölcsey, Arany és Petőfi kulcsemberek voltak a 20-as években. De ugyanitt említhető Liszt Ferenc is, aki nem magyar származása ellenére népi elemeket sző bele művészetébe. Ez másfelől kuriózum, a nyugat-európai zenében népi motívumok lelhetők fel Shopennél és Lisztnél. A magyar kultúra történetében van még egy fontos oka a népi kultúra fontossá válásának a 30-as 40-es években ►ez pedig Herder hatása!

Herder, Johann Gottfried (1744-1803) Német költő, esztéta, filozófus. A Sturm und Drang vezető teoretikusa. Munkásságát kritikai művekkel kezdi (Töredékek az újabb német irodalomról , 1767; Kritikai gyű jtemény, 1769). A „néplélek” megértésére, a népköltészet jelentőségére hívja fel a figyelmet ( Német jellegr ől és mű vészetr ő l). Népdalok gyű jtésére hív fel, önmaga is ad ki népdal utánköltéseket ( Népdalok , 1779). Az Értekezés a nyelv eredetér ő l tézisei a nyelv érzelemkifejező voltáról, a későbbi nagy nyelvelméletek alapjául szolgáltak. Főműve az Eszmék az emberiség történetének filozófiájához (1789-91), a Föld és az emberiség történetének felvázolására tett kísérlet. Az egyetemes emberi kultúra mélyebb megismerésére, megértésére törekedett.

Herder a 18-19.század fordulóján alkotott, német kultúr- és művészettörténész. Ő alkotta meg az organikus művészetfejlődés koncepcióját ►egy nemzet művészete, kultúrája kialakulhat úgy, hogy szervesen a saját értékeiből, gyökereiből táplálkozik és ez majd összekapcsolódik egyetemes értékekkel és így idővel akár világirodalmi rangra is emelkedhet. Vannak azonban Európában olyan kultúrá, melyek nem így alakultak ki, hanem idegen mintákat utánoztak folyamatosan. Itt eltűnt a népi kultúra, mert csak másoltak. Ezen nemzetek előbb-utóbb el fognak tűnni, nincs nemzeti identitásuk, felolvadnak azon nemzeti kulturában, amelyet utánoznak.

31

Az irodalomtudomány története Herder példája a magyar kultúra alakulása volt és a herderi jóslat néven vonult be a köztudatba. Herder nagy hatású kultúrtörténész volt Magyarországon, ezért jóslata sokakat elrettentett és elgondolkoztatott egyben. A 20-as évek közepén a magyar irodalomban a népköltészet felé fordultak. Íly módon akarták bebizonyítani, hogy Herdernek nincs igaza, vagy ha igaza is van, legalább tegyünk ellene valamit. Ez végig ottmunkál a 19századi magyar kultúra gondolkodásában.

☼ a romantika kedveli a középkori helyszíneket, figurákat, tematikát ►középkor kultusz, mert a romantikusok szerint a középkor volt az utolsó egységes világképű időszak

☼ Shakespeare kultusz ►Shakespeare halála után két-három évtizeddel Angliában is alig ismert szerzőnek számított, a 19.században a romantikusok találnak rá újra. Ennek az az oka, hogy felfedezik személyében a nagy, szélsőséges érzelmek megjelenítő jét, a shakespeari dráma szabálynélküliségét A romantikus kritika alapvetően veleérző. A kritikus a saját gondolatait írja meg újra a művel kapcsolatban és ebben az értelemben újraalkotja azt. Még nyelvezetében is megpróbál hozzáigazodni és közvetíti a befogadó felé.

Romantika A romantika egységes korstílus, mely több művészeti ágban együttesen éreztette hatását. Kialakulásának időszaka a napóleoni háborúk ideje (XIX. század eleje) és az azt követő időszak.

A romantika irodalma A romantika először a német irodalomban jelentkezett, majd az angol, francia és orosz területeken, illetve több más európai nép, így a magyarok irodalmában is világszínvonalra emelkedett. A romantikus irodalom központi témája a szabadság eszméje és vágya, az egyén, az individuum előtérbe kerülése, az önkifejezés szabadsága áll. Történelmi hátterét a francia forradalom, majd a napóleoni háborúk okozta kiábrándultság szolgáltatja.

32

Az irodalomtudomány története A romantikus irodalom általános jellemz ő i: •

a felfokozott életérzés kifejezése, a reményvesztettség, a csalódás, a világfájdalom ("spleen"); vagy éppen az ezzel ellentétes forradalmi hevület és lángoló életöröm.

•

az eszményítés, az idealizálás: a romantikus alkotások a szabadság eszméit keresik, gazdag érzelemvilágot tárnak fel

•

felélednek a nemzeti irodalmak, a nemzeti múlt, a nemzeti kultúra, a népköltészet, a folklór iránti érdeklődés, ezzel egyidőben elindul a népmesék gyű jtése és a népnyelv beemelése az irodalomba

•

a múlt felé fordulás leginkább a középkor, f őleg a gótika iránti rajongásban nyilvánul meg

•

nagy mennyiségben jelennek meg a távoli, egzotikus vidékeken, kultúrákban, egzotikus szereplőkkel játszódó történetek, melyek a jelenből vagy az adott világból való elvágyódást tükrözik

•

fontos szerepe lesz a kalandos, fantáziadús, szövevényes, bonyolult cselekménynek

•

elterjed a két, sokszor egymással ellentétes síkon játszódó történet, az álom és a valóság ellentmondásainak a felfedése

•

stílus és nyelv tekintetében jellemző a líraiság, sok a töredékben maradt alkotás, a zeneiség, a festői monumentalitás (mintha a mű egy freskó lenne), az ellentétek nagy száma.

•

hangnem: legelterjedtebb a patetikus, humoros (f őleg fekete humor) és az ironikus hang.

•

az epikai műfajok között vezető szerepet tölt be a regény, nagyszámú történelmi regény és kalandregény születik a korszakban. Ekkor jön létre a bűnügyi irodalom, a detektívregény és detektívnovella is.

•

kialakul több átmeneti műfaj is, mint a világdráma vagy a drámai költemény. A lírában nagy szerepet kap a dal, az elégia.

•

a költő és író szerepe megváltozik, a költő utat mutat a népnek, vagy látomásait írja meg, látnok, vátesz szerepe van. Sok alkotó maga is példamutatásképpen forradalmakban, szabadságharcokban vesz részt, a nemzeti függetlenségi törekvések szólójává válik.

33

Az irodalomtudomány története Német romantika

A romantika filozófiájának megalapozóiként a német gondolkodókat ismerjük: •

Johann Gottlieb Fichte - a romantika boldogságeszményének megfogalmazója.

•

Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling - az idealizmus mint a romantika iránymutatójának megteremtő je.

A német irodalomban a romantika több korszakot és helyszínt ölel fel: •

a romantika előfutárai: Friedrich Hölderlin, a romantikus költészet német megteremtő je és Jean Paul.

•

a jenai romantika képviselői: Novalis, August Wilhelm von Schlegel és Friedrich von Schlegel, Ludwig Tieck, Friedrich Schleiermacher teológus és filozófus, Wilhelm Heinrich Wackenroder.

•

a berlini romantika képviselői: E. T. A. Hoffmann és Heinrich von Kleist.

•

a heidelbergi romantika képviselői: Bettina von Arnim, Ludwig Achim von Arnim, Clemens Brentano, Adelbert von Chamisso, Joseph von Eichendorff.

További német romantikus írók, költők: Friedrich de la Motte Fouqué, Jakob Grimm és Wilhelm Grimm - a népmesevilág feltámasztói, Wilhelm Hauff meseíró, Heinrich Heine költő. A többi nagy romantikus irodalom

Nyugat- és Dél-Európa romantikus irodalmának képviselői: •

Az angol preromantika William Blake költészetében jelenik meg. Az angol irodalomban a későbbiekben a romantika két korszakra bontható: első generációja az angol tavi költők: William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge nemzedéke, míg a második generáció Lord Gordon Byron, Walter Scott, John Keats, Percy Bysshe Shelley és Mary Shelley nevével fémjelezhető. A voltaképpeni romantikus kor egyetlen angol költő je sem tekintette önmagát romantikusnak. A némethez hasonló egységes mozgalom nem volt. Az angol romantika megszületésének dátuma 1798, Willam Wordsworth Lírai balladák című alkotása.

•

A francia irodalomban a romantikus korszak legismertebb alkotója: Victor Hugo.

34

Az irodalomtudomány története •

Olasz irodalom: Giacomo Leopardi, költő, Alessandro Manzoni, regényíró.

Kelet-, Közép- és Délkelet-Európa romantikus irodalma: •

Az orosz irodalomban a romantika legnevesebb képviselői: Alekszandr Szergejevics Puskin és Mihail Jurjevics Lermontov.

•

A lengyel irodalom legkiválóbb romantikus költő je: Adam Mickiewicz.

•

A 19. századi magyar irodalom nagy romantikusai: Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János és Jókai Mór.

•

A délszláv népek híres romantikus szerzői: France Prešeren, a szlovén nemzeti irodalom megteremtő je, Hriszto Botev, a bolgárok nemzeti költő je.

35


10.TÉTEL: Hegel

Georg Wilhelm Friedrich Hegel német filozófus, egyetemi tanár; a klasszikus német filozófia, és a német idealizmus legnagyobb és legjelentősebb képviselő je. Nagy rendszeralkotó esztéta és filozófus, erőteljeseben hat még Kantnál is. Hegelnél találkozunk néhány felvilágosodáskori nézettel, de alapvetően a romantika felől érthető meg esztétikája. Kiindulópont ► Mibő l áll a szép?

2 dologból eszme

érzéki szemléletes

- idealista fogalom, nehezen definiálható

- az érzékszervek által megtapasz-

„Az emberben rejl ő isteni.”

talható alakba foglalása

- az egyetemes gondolatok, amelyek a transzcendentálissal is kapcsolatban állnak

= tartalom

= forma

Az eszme a tartalom, az érzéki szemléletes pedig a forma kategóriájának felel meg, ez fog végigvonulni a hegeli rendszeren. Hegel is különbséget tesz természeti szép – művészi szép között, de egyértelműen kijelenti, hogy a természeti szép az alacsonyabbrendű! Ennek oka, hogy a természeti szép csupán úgy létezik, van, egy adottság, szinte önmagától lett. A művészi szép azért magasabbrendű, mert •

emberi tevékenység eredménye, az hozza létre

•

benne az emberi szabadság teljesedik ki, mert Hegel szerint a műalkotásban az ember megkettőzi önmagát – ha kilép önmagából és külső szemlélőként tekint magára

36

Az irodalomtudomány története •

az ember önmagára ismerése, önmagára ébredése = önmegvalósítás is ebben az értelemben

Hegel a diakróniának (= történeti szemlélet) az első koncepciózus/következetes megvalósítója. Rendszerében az eszmei és érzéki szemléletes + a diakrocinitás egybekapcsolódik. Méghozzá egy ún. történeti tipologizálást végez, 3 művészettörténeti korszakot állít fel: (1) szimbolikus kor: esetében az eszme alárendelődik az érzéki szemléletesnek, azaz a tartalom a formának. Ennek példái ►óindiai eposzok, egyiptomi piramisok és a Szfinx (2) klasszikus kor: ebben az eszme és az érzéki szemléletes harmóniája figyelhető meg. Ennek produktumai ►görög tragédiák, Homérosz és Vergilius eposzai, Horatius ódái, an antik szobrok és templomépítés (3) romantikus kor: a harmónia felbomlik úgy, hogy az eszme nő az érzéki szemléletes fölébe. Ráadásul Hegel szerint ez egyre erősödő folyamat. Lassan, de egyre egyértelműbb módon az eszme kerekedik fölül. Mindazon korok idetartoznak, melyek az antikvitás után vannak ►középkor, reneszánsz, stb.

Mindez elvezet a művészet vége-elmélethez. A folyamat vége az érzéki szemléletes elnyomása az eszme által - Pl) a regény 18.sz.-ban való feltűnése és elterjedése, gazdagodása. A művészet átadja a helyét 2 olyan tudatformának, ami már korábban (ókor) is megvolt: eszme + ész (filozófia + teológia). Hegel vezette be a esztétikai kategóriáját. Emellett úgy véli, a művészet a világ/valóság megismerésének az eszköze - - - van ismeretelméleti funkciója/jellege. Ezzel a gondolattal már Kantnál is találkoztunk! Ír a művészet tudományos vizsgálatának szükségszerűségéről. Azért kiemelkedő, mert addig nem volt róla szó. A 19.század első évtizedeiben vagyunk, innentől kezd szükségessé válni a művészettudományok kidolgozása. A művészeti alkotások megértése problémává válik.

37

Az irodalomtudomány története Hegel végez egyfajta műnem tipologizálást, melyben 3 csoportot különít el -

líra

-

epika

már a 16.sz. közepétől ismertük

- dráma Mi alapján lehet a műveket ebbe a 3 csoportba besorolni? •

LÍRA. Az én, a szobjektum totalitása

•

EPIKA: a cselekvő ember és környezetének totalitása

•

DRÁMA: a mozgás totalitása, a konfliktushelyzetbe kerülő ember és a konfliktus megoldásának totalitása

Minden mű alkotás egy külön, önálló totalitást hoz létre. Önmagában egy kiteljesedett világ, autonóm entitás. E m ű vek között a totalitásnak a különböz ő sége a lényeges!

38


11. TÉTEL: A magyar irodalomtudomány a kezdetektől a 19.század végéig

Az

irodalomtudománynak

mint

diszciplinának

több

ága

van,

így

az

magyar

irodalomtörténetben is. Első műveit a 18.század elejétől számítjuk. Ezek eleinte latin nyelven íródtak, ennek két oka is volt

1) Európában ez volt a tudományos szaknyelv és

ehhez járult még, hogy Magyarországon a latin számított hivatalos nyelvnek. 2) Gyakran a művek valamilyen bizonyítási vágy következtében születtek meg, a külföldieknek akartunk bizonyítani. Az első szerző Czvittinger Dávid. Műve: Specimen

Hungariae Literatae , ami latin nyelvem 1711-ben jelent meg. A címet a következőképp lehetne lefordítani ► A magyar irodalom példái/bizonyítékai . Egy írói lexiko, melyben kb. 250

alkotót sorolt fel a szerző, az összes alkotót, aki Magyarországon bármikor, bármit, bármilyen nyelven írt. Így megleheősen pontatlanul kezelte az irodalom fogalmát. Főként történelmi és tudományos munkák éppúgy belekerültek, mint a nem magyar Bonfini írásai is, aki Mátyás korában élt és alkotott.

Czvittinger Dávid

Czvittinger Dávid (Selmecbánya, 1675? / 1679? – Selmecbánya, 1743. március 18.) A magyar irodalomtudomány egyik úttörő je, az első (még latin nyelvű) írói lexikon, a Specimen Hungariae literatae (Kísérlet a magyar tudományosság összefoglalására) készítő je.

Munkája és annak utóélete Davidis Czvittingeri nob. Hung. Specimen Hungariae Literatae, virorum eruditione clarorum natione Hungarorum, Dalmatarum, Croatarum, Slavorum, atque Transylvanorum, vitas, scripta, elogia et censuras ordine alphabetico exhibens. Accedit Bibliotheca scriptorum qui extant de rebus Hungaricis. Francofurti et Lipsiae typis et sumptibus Joh. Guil. Kohlesii, Univ. Altdorf. Typogr. 1711. 4-rét 14 és 418 lap Bibliotheca 84. l. 39

Az irodalomtudomány története E munkában, melyet a szerző Hont megye rendeinek ajánlott, s amely az első magyar bibliográfia, hozzá intézett üdvözlő verseket irtak Baier János Jakab, az altdorfi egyetem rectora, Sonntag Kristóf, Zeltner Gusztáv György, Baier János Vilmos, Hildebrand Henrik, Eucharius Gottlieb Rink, Moller Dániel Vilmos, Schwarcz Keresztély Gottlieb és Spiz Erhard altdorfi egyetemi tanárok. Czvittinger harmadfélszáznál is több írót sorolt fel munkájában, melyet maga is tökéletlennek tartott: ezért is nevezte specimennek, vagyis 'kísérlet'-nek. A szócikkek terjedelme nem feltétlenül áll arányban a szerzők jelentőségével, mindenkiről annyit írt, amennyi anyaghoz hozzá tudott jutni (Balassi Bálint például fél lapot kapott, Apáczai Csere János három sort). Ő maga legnagyobb hibájának az ítélet hiányát tartotta, tudniillik túlságosan dícsérte a felsorolt művek íróit. Egyik kritikusa, Jakob Friedrich Reimmann felrótta neki, hogy a cikkek többségét egyszerűen átmásolta forrásaiból, mindenféle átfogalmazás nélkül; „ami teljes egészében és biztosan Czvittinger saját fogalmazványa, mindössze öt van, és mindegyik Németországban élő magyarországiakról szól”. A Specimen nem a magyar írók lexikona, hanem a magyarországiaké: Czvittinger olyanokat is belevett – a korabeli hungarus-fogalomnak megfelelően –, akik nem magyar nemzetiségűek, de a Magyar Királyságban születtek, vagy működtek hosszabb ideig. (Bod Péter és Szinnyei József munkái is e tágabb irodalomfogalmat folytatják majd.) Továbbá olyan történelmi személyekről is szót ejtett, akik nem voltak literátorok: a Báthory család több tagja, Bethlen Gábor, Nádasdy Tamás. A más felekezetűeket sem szorította háttérbe: tíz magyarországi szenttől, három pannóniai származású pápáról és Pázmány Péterről is írt. Spangár András szemére vetette magyar bibliothékájában (mely kéziratban maradt), hogy 300 magyar íróról megfelejtkezett. Czvittinger ígérte ugyan, hogy munkájának hiányait kipótolja, de mint Bod Péter írja, azért nem tette ezt, mert „az irigy és rágalmazó nyelvek meghátrálták jó igyekezetében, s írópennáját elvetette”. Dobner Sebestyén Ferdinand pótlékot írt Czvittingerhez, ez azonban nem jelent meg. Serpilius Sámuel Vilmos hasonló pótlékokat írt, melyeket a pozsonyi ágostai evangélikus líceumi könyvtár kéziratai közt őriznek, ugyanott van Marth Mátyás pozsonyi evangélikus lelkész emlékkönyve, melybe Czvittinger emléksorokat írt altdorfi tanuló korában 1701-ben. Horányi s Wallaszky használták ugyan munkáját, de élete leírásáról megfeledkeztek. Végül Fabó András írt Adalékokat Czvittingerhez, melyeket a Magyar Tudományos Értekező közölt először, de a folyóirat megszűnte miatt csak az első két betű került végül sajtó alá, az egészet végül Abafi tette közzé a Figyelőben.

Rotarider Mihály: A 18.század közepén jelent meg latin nyelvű munkája. Ez volt a magyar irodalomtörténet első kronologikus áttekintése lexikon formájában.

40


Bod Péter (Felsőcsernáton, 1712. február 22. - 1769. március 3.) református lelkész, irodalomtörténész Műve: Magyar Athenas (1766). Az a görög f őváros megfelelő je volt a korabeli magyarban. Magyar nyelven íródott, az Athenas itt metafora = a kultúra hazája. Szintén írói lexikonról van szó, a Schlegel fivérek Athenäum című folyóiratának mintájára hozta létre Bod Péter.

Pápay Sámuel: A magyar literatúra esmérete (1808). Hasonló Rotarider művéhez azzal a különbséggel, hogy ez már magyar nyelven íródott.

A 18.század utolsó harmadában, sőt negyedében Magyarországon is jelentkezik a felvilágosodás, mely külön fölerősíti a tudományosságot! Ezen belül a magyar irodalomtudomány-történetnek is lökést ad. Megjelennek az első esztétikai munkák.

Szerdahelyi György Alajos: Esztétikai munkák (1770-es évek) Először németül, majd magyarul jelenik meg. A felvilágosodáskori német esztétikai szerzőkről és művekről írt tanulmány.

- Első mű fajelemző munkák Péczeli József (Putnok, 1750 – Komárom, 1792. december 4.) Péczely József

történetíró

apja,

evangélikus

lelkész,

irodalomszervező

egyéniség, műfordító és költő. Műve: Az eposz- és pásztorköltészetrő l címen jelent meg.

41


Földi János: A versírásról c. műve egy verstani szakmunka, melyben elsőként említi meg a fogalmát, azaz vannak bizonyos versek, melyek ütemhangsúlyosak és időmértékesek egyszerre, ezt a későbbiekben bimetrikus verseknek fogják hívni, mert kétszeresen metrizálhatók.

Az első folyóiratok is ekkor jelennek meg ):

1) Kassai Magyar Museum: szépirodalmi és irodalomtudományi írások egyaránt megjelentek benne (1788-1792).

Az 1790-es évek táján megélénkül a kulturális élet, fontos irodalmi kiadványok jelennek meg. Napvilágot lát a Batsányi János , Baróti Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc által alapított irodalmi, kritikai folyóirat, a kassai Magyar Museum (1788-1792). A folyóiratot eredetileg negyedévenként akarják kiadni, de nyolc füzete végül rendszertelenül jelenik meg. Batsányi és a jozefinista Kazinczy Ferenc kezdettõl nem kedveli egymást. Az ellentét közöttük a Magyar Museum elsõ számának megjelenésekor robban ki. Batsányi Kazinczy távollétében és tudta nélkül nem közli Kazinczy bevezetõjét, helyette maga ír elõszót a folyóirathoz. Kazinzcy megválik a laptól. Batsányi a Magyar Museum Bé-vezetés ében teljes programot ad. E szerint törekedni kell tudományos társaságok és akadémiák felállítására, de addig is, amíg ezek létrehozására sor kerülhet, a tudományok és a hazai nyelvek elõmozdítására a Magyar Museum szolgáljon. 2) Mindenes Gyű jtemény (1789-92). Csak elméleti írásokat közölt, de mai szóval élve interdiszciplináris volt abban az értelemben, hogy pl.) Kármán Józsefnek nemcsak szépirodalmi alkotásai, hanem zeneművészeti írásai is megjelentk benne. 1789-ben Péczeli József szerkesztette és az első ismeretterjesztő folyóiratunk volt.

42

Az irodalomtudomány története 3) Az Uránia c. lap csak egy évben – 1794-ben – jelent meg. Kármán József lapja volt, az írások nagy részét is ő közölte. A nemzet csinosodása c. esztétikai tanulmányában elsőként foglal állást arról, hogy a nemzeti tudat és a nemzeti kultúra között szoros kapcsolat van. 1794-95-öt követően, a jakobinusok kivégzése után egy holt idő jön a magyar irodalomtudomány történetében. Több írók bebörtönöznek (pl. Kazinczy), a magyar irodalomtudomány is csak az 1910-es években indul újra útjára.

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) költő. Csokonai a magyar irodalom egyik legjelentősebb költő je volt. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását,

irodalmát,

politikáját

illetően

egyaránt.

Ugyanakkor jelentőségét, éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban azonban rövidesen elfoglalta méltó helyét. A század utolsó előtti évében 1799-ig Csurgón volt segédtanító. Irodalomtörténeti műve:

A magyar verscsinálásról közönségesen befejezetlen maradt. A itt abban az értelemben szerepel, hogy = röviden, tömörenm egyszerűen, közvetlenül. Egy műfajtipologizálást végez, aminek az az alapja: A műalkotások miféle hatást válthatnak ki a befogadóból? Az előbbi alapján Csokonai 5 csoportot nevez meg: 1) hősi művek csoportja: hatásuk fenséges, csodálatot keltő 2) komikus művek csoportja: hatásuk a nevetségessé tétel és a gúny 3) tanítóművek csoportja: a hasznos és édes keveredik bennük 4) egyszerű művek csoportja: hatásuk a becsületesség és őszinteség 5) szellemes művek csoportja: hatásuk az elmésség és az elgondolkodtatás

43


Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.) magyar költő. Kölcseynek 2 recensioja = bírálat, kritika jelent meg 1817ben. Az egyikben Csokonait, a másikban Berzseit bírálta. 1) Csokonairól azt mondta, provinciálisak és parlagiasak a népdaljellegű művei, mert ezek túlságosan is a népdalhoz hasonlítanak. 2) Berzsenyiben pedig azt kritizálta, hogy műveiben a klasszicista és romantikus elemek keverednek.

Kölcsey alig fél évtizeddel recensioi után maga is ír népdaljellegű költeményeket, melyeket Csokonainál korábban kárhoztatott. Ennek az a magyarázata, hogy személetmódja megváltozott a ►Herderi jóslat hatására! Kölcsey nagy tanulmánya: A nemzeti hagyományok (1826) Ebben a népköltészet megismerésének fontosságát hangsúlyozza, a népköltészet és a műköltészet összekapcsolási lehetőségeit boncolgatja, a nemzettudat, a nemzeti kultúra és a népköltészet szorosan összefüggnek – erről értekezik.

Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776. május 7. – Nikla, 1836. február 24.) magyar költő. Berzsenyi a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb költő je. Bár gazdag, sikeres földesúr volt, életének igazi értelmét a költészet jelentette. Ez a feloldhatatlan ellentmondás Berzsenyit élete végére kiábrándulttá, keserűvé tette. Művei a klasszicizmus, a szentimentalizmus és a romantika jeleit is mutatják. Az Antirecensio (1825) Kölcsey recensiojának válaszaként jelenik meg. Egyrészt elutasítja és hitet tesz éppen amellett, hogy helyes a klasszicista és a romantikus elemek keveredése a költészetben. Másik jelentős irodalomtudományi műve a: Poétai Harmónistika (1830). 44


Erdélyi János az 1840-es évek elején alkotott. A népköltészetről c. tanulmányában részben a magyar költészet 3 időszakát különbözteti meg: 1) népköltészet (= ősköltészet) 2) nemzeti költészet időszaka, amikor kialakul és kifejlődik a műköltészet 3) a nemzeti költészet világirodalmi rangúvá válik, amiben elengedhetetlen a két korábbi költészettípus egybeolvadása A század els ő felében érdemes kiemelni/megemlíteni két folyóiratot:

1) Élet és literatúra (1820-as évek második fele). A szerkesztő je Kölcsey és Szemere Pál volt. 2) Athenaeum (1830-as, 1840-es évek), a német Schlegel lap mintájára jött létre és olyan szerkesztő-triász működtette mint: Bajza József, Toldi Ferenc és Vörösmarty Mihály.

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő. A szabadságharc bukása után az 50-es évek elejétől Nagykőrösön dolgozott tanárként, ekkor írta munkáját segítendő: A magyar irodalom története rövid kivonatban (1850-es évek). Ebben azt írja, hogy „ellentétes karakter ű korok” váltják egymást a magyar irodalom történetében. Ezek

között fellelhetők hasonlóságok, különbségek és párhuzamok (Pl. Zrínyi: Szigeti veszedelem 1645/46 – Tasso: Megszabadított Jeruzsálem c. barokk eposza közötti hasonlóságok) Ez a magyar komparatisztika = összehasonlító irodalomtudomány első jelentős műve!

45


Toldy Ferenc (Buda, 1805. augusztus 10. – Budapest, 1875. december 10.) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, akadémikus és a Kisfaludy Társaság elnöke. Műve: A magyar nemzeti irodalom története (1864/65), az első koncepciózus

és

rendszerezett,

diakróniát

érvényesítő

irodalomtörténetünk.

Mi a koncepció?

A koncepció a nemzeti klasszicizmus eszméje. Toldy szerint a magyar irodalom története egy fejlődési ív. A magyar irodalomban egyre erősödik a nemzeti jelleg, a nemzettudat. Akinél ezt kevésbé látja érvényesülni, nem is tekinti jelentős alkotónak, pl.) Janus Pannonius, Gyöngyösi istván, stb. E prekoncepcióból következik, akinél ott van a nemzettudatos látásmód, világkép, az eleve magasabb értéket is kap. Toldy a 18.század végén a magyar felvilágosodást és romantikát nem ellentétként kezeli. Igazából a nemzeti jelleg a felvilágosodásban alapozódik meg (pl. Bessenyei röpiratai), ez teljesíti ki a 19.század második felében a tendenciákat, ekkorra érnek be a felvilágosodás gondolatai. Arany és Petőfi költészetét tartja a magyar költészet addifi csúcspontjának. Ebből az következik ►ha a költészet így folyatja útját, akkor a magyar irodalom a csúcson marad, amennyiben nem, azt hanyatlásnak kellene tekinteni. Ám Toldy sem számolhatott a modern irodalmi személetmóddal!

46


12. TÉTEL: A pozitivizmus A pozitivizmusnak van egy tágabb és egy szűkebb értelmezése:

tágabb

értelmezés:

ismeretelméleti

irányzat,

tudományos

módszer,

amely

az

irodalomtudományban is jelen van, nemcsak a művészetekben (pl. történettudományban is)

szűkebb értelmezés: egy irodalomtudományi iskola elnevezése Kialakulásában két dolog játszott szerepet:

1) Általános tudománytörténeti jelenség. A természettudományok felértékelődtek a 1819.században, ekkor rengeteg tudományos felfedezés született, ennek következtében végmenet a technikai; ipari fejlődés. A második ipari forradalom. Hatalmas respektusa volt a természettudományoknak. Úgy gondolták a társadalomtudósok és a művészettudományok művelői, hogy nekik is a természettudományok analógiájára kell saját tudományos módszereiket megalapozni, kidolgozni, létrehozni. Mi volt a módszer lényege? ►Egzakt, objektív, empirikus (= tapasztaláson alapuló), egyértelmű, adatolható, bizonyítható. 2) Az alteritás felbomlásával a műalkotások megértése problémává válik, szükség lesz a megértés megtanítására! A pozitivista irodalomtudomány is a természettudományok analógiájára kíván dolgozni, vizsgálódni.

Auguste Comte (teljes neve Isidore Marie Auguste François Xavier Comte) (Montpellier; 1798. január 17. – 1857. szeptember 5.) francia pozitivista filozófus. Comte az emberi megismerés 3 szakaszát különböztette meg: 1) a teológiai megismerés korszaka: az alteritásra, a metafizikai transzcendens erőkre vezethető vissza, arra a megismerésre, ami egészen a 18.századig tartott 2) a metafizikai megismerés korszaka: a 18.század időszaka, ekkor még él a teológia, de már nagy szerepe van a racionalizációnak, a materializmusnak 47

Az irodalomtudomány története 3) a pozitivizmus megismerésének korszaka: amelyben a transzcendentális erők teljesen eltűnnek, a ráció és a kauzalitás (ok-okozatiság) jut majd szerephez, a 19.századra tehető Így tehát a pozitivista irodalomtudományra az utolsó megismerési korszak, a ráció és a kauzalitás a jellemző! A műalkotásokat tekinti okozatnak és a létrejöttének körülményeit oknak. Ha az okokat megismerem, akkor az okozatot is fel lehet tárni.

Taine, Hippolyte (1828-1893) Francia filozófus, történész. Kialakította a XIX. századi francia pozitivizmus legteljesebb rendszerét. Irodalomtörténeti elveit Az angol irodalom története (1881-85) ötkötetes munkájában fejtette ki: „egy személyiség vizsgálatakor legjellemzőbb tulajdonságát kell felfedeznünk” – hirdette. A mű vészet filozófiája (1865-69) című értekezésében arra a következtetésre jut, hogy egy művet csupán az író egyéb művei figyelembevételével lehet megérteni. Másik nagy történeti művében, A jelenkori Franciaország kialakulása (1875-90) öt kötetében a francia forradalmat és következményeit elemzi. Taine azt mondja, hogy a műalkotást a körülményeiből ismerhetjük meg.

►milieu – környezet: azon művek is beletartoznak, amik létrejöttében közvetlenül szerepet játszottak pl.) a szerző életkörülményei, a mű születésének körülményei, stb.

►moment = pillanat: az időbeli körülmények (mi történt a szerzővel a mű írása közben, közeli és távoli családi, stb. körülmények)

►genre = faj: amit Herder „néplélek”-nek nevezett. (A magyar néplélekre a tragikus látásmód jellemző.) Mi az, ami egy nagy szerzőt naggyá tesz? Egy nemzet általános szemléletmódja.

48


Wilhelm Scherer Az írót 3 dolog determinálja: 1) örökölt 2) tanult

dolgok

3) megélt Scherer szerint ezeket kell vizsgálnunk.

M. Ferdinand Bruntiére: Nagy hatással volt rá Darwin: A fajok eredete c. műve. Ahogy Darwin azt fejtegeti, ha kedvezőek a körülmények, akkor új fajok jönnek létre, Bruntiére ennek analógiájára azt mondja, ez az irodalomban is így van, pl.) kedvező körülmények között új műfajok jönnek létre és vagy megmaradnak (ha a körülmények továbbra is fennmaradnak), vagy elvesznek, eltűnnek.

A pozitivista irodalomtudomány jellemz ő i: A pozitivisták igyekeznek minél több adatot, információt összegyű jteni, ezek mindig egzakt, pontos ismeretek, mert minden csak akkor szerepelhet adatként, ha bizonyítható, alátámasztható. A pozitivista irodalomtudomány nem normatív, hanem deskriptív = leíró. Fő műfaja ►biográfia = életrajzírás. Ám a műalkotásokat nem mint esztétikai képződményt szemléli, ez indifferens számára, hanem eszközként!

- A pozitivista történetírás/irodalomtörténet Magyarországon -

Heinrich Gusztáv Pintér Jenő

biográfiai aspektusból használható műveket írtak

Riedl Frigyes: Aranyról írta meg az első monográfiát: A magyar irodalom irányai címen (1896) 49

Az irodalomtudomány története Riedl fellép a nemzetiesedés ellen, így szembekerül Toldy koncepciójával. A magyar irodalomtörténetet csak az európai irodalom történéseibe ágyazódva képes szemlélni.

Beöthy Zsolt: Hippolyte Taine magyarországi tanítványa, képviselő je volt Említésre méltó folyóiratok a magyar pozitivizmus korában: 1) Irodalomtörténeti közlemények [ITK]: 1891-től egészen a mai napig megjelenik 2) Irodalomtörténet [IT]: 1912-től a mai napig megjelenik

50


13. TÉTEL: A szellemtörténeti irányzat A 19. – 20.század fordulóján alakult ki, ekkor jöttek létre az irodalomtudományi iskolák Európában. Elsősorban német nyelvterületen alapozódott meg. Kialakulásában fontos szerepet játszott, hogy képviselői a pozitivizmust túl száraznak és túlzottan trmészettudományosnak gondolták. A szellemtörténeti irányzat képviselői szerint éppen a legfontosabb hiányzik a pozitivizmusból ►a művészi jelleg kidomborítása ill. az emberi lét. A szellemtörténeti iskolák ezért azt vallják: a művészet lényege az emberi létezés, az élet. A nevét onnan kapta, hogy a szellem történetét vizsgálja.

Mi a szellem? szellem = a kultúra történései, produktumai + a históriai tények. Emellett azt mondja, minden kornak megvan a maga rá jellemző szellemisége, világlátása, szemléletmódja. Ez az ún. . Az irodalomtudós feladata kettős. Egyrészt meg kell keresnie a korszellemet a művekben, másrészt azt vizsgálni, ez hogyan jelenik meg a művekben.

Ezzel az a baj, hogy a szellem mozgása nem racionális. Hogyan vehetjük észre, tapasztalhatjuk meg, lehet leírni azt, ami racionális és nem racionális egyben? A megoldás: éljük bele magunkat a lírai én szemléletmódjába.

Lipps: Esztétika (1903) Woringer: Beleélés és absztrakció (1900) Diltheg: Élmény és költészet (1905) Ebben azt fejtegeti, hogy az élmény, amihez az intuíción át jutunk, ismeretelméleti kategória. A műelemzés centrumában az lakotás és befogadás lélektana áll. A kivételes alakjai a történelemnek és a művészettörténetnek azért különösen nagy formátumúak, mert ők előtt éreznek rá egy korszak elmúltára és egy új korszak keletkezésére. Pl.) Ady modernista életérzése hamarabb jelentkezik, mint kortársainál.

51

Az irodalomtudomány története A modern esztétika 3 korszaka: 1) az objektív esztétikai korszaka: amikor normákat alkotunk meg és tartatunk be (17.századi francia klasszicizmus) 2) a szubjektív esztétika korszaka: ennek kapcsán Diltheg egyetlen szerzőt említ, az angol Shaftesbury-t (18.századi esztétika) 3) az alkotás és teremtés historikus-genetikus korszaka: = történeti; = keletkezésre összpontosító (a 19.század elejétől – a 19.század végéig tartó esztétika) Diltheg felhívja továbbá a figyelmet al akotás-befogadás kapcsolódására. Olvasás és olvasó nélkül nincs műalkotás, hiszen önmagában még egy mű nem létezik, csak elolvasás után válik azzá. A kritika a szellemtörténeti korszakban sem normatív, hanem erősen szubjektív jellegű. A kritikus saját élményeiről, a mű újjáteremtéséről ad esszé-szerű szöveget.

- Szellemtörténeti korszak Magyarországon – Az első világháború után jelentkezik, bár van egy korai előfutára ►Lukács György. M űvei:

A modern dráma fejl ő déstörténete (1911) és A regény elmélete (1915). Lukács György igen művelt volt gyerekkorától kezdve, kettős állampolgárságú volt (magyar-német). A 20-as évek elején ő volt a marxista ideológia magyarországi kidolgozója. 1920-ban megalapítják a Minerva társaságot a magyarországi szellemtörténeti irányzat tagjai, ill. folyóiratuk is ezen a címen jelenik meg. Fő képviselői a Nyugat kritizálói: Babits, Kosztolányi és Szerb Antal, ők a premodern iskola képviselői.

Thinemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak (1930) Sokáig ez a mű volt a jegyzet irodalomelméletből.

Horváth János: a két világháború közötti irodalomtörténetírás iskolateremtő egyénisége. A 20-as évek végén jelenik meg műve: A magyar irodalom története. A szellemtörténeti koncepciót veszi át, és átveszi a Toldy-féle koncepciót is. Ő a 19.század végéig írja meg a magyar irodalom történetét. Ami Toldynál még csak sejthető volt, nála bekövetkezett. A

52

Az irodalomtudomány története 20.századi magyar irodalmat hanyatlásnak tekintette, nem volt füle a 20.századi modern irodalomra. A 20.század első felében a pozitivista és a szellemtörténeti iskolák – mint premodern irodalomtudományi irányzat – szabják meg a magyar irodalomtudomány gondolkozását. Hiába indulnak műközpontú modern iskolák a 10-es és 20-as években Európa-szerte, ezek Magyarországon a század első felében teljességgel ismeretlenek maradtak, pedig a nyelv sem jelentethetett akadályt. Még a szakfolyóiratokban sincsen szó a műközpontú irodalmi iskolákról, képviselőikről vagy művekről. A század második felében az 1945/49-es évektől kezd kialakulni a diktatórikus államok és Magyarországon megkezdődik a marxista rendszer ideológiájának a kidolgozása, ami már posztmodern alapozású. Így a 70-80-as évekig kellett várni, amíg a modern írások megjelentek magyarországon. Ezért van az, hogy a mai napig nem elterjedt a műközpontú elemzés.

53

Az irodalomtudomány története I. (Arisztotlész-A szellemtörténeti irányzat)

Recommend Documents