Csiffáry Tamás - Az I. Világháború Története

Csiffárv Tamás

Tartalom Előszó .........................................................................

5

Ezerkilencszáztizennégy ....................................... Keleti front: Lemberg, Przemysl és Lódz ........... A nyugati avagy a német front előzményei .................................................... Liége ostroma ............................................................. A Tannenbergi csata ................................................. A m am e-i c s a ta .......................................................... Küzdelem a M azuri-tavaknál és az első ypres-i ütközet ...................................................................... Szerbiai hadjárat - déli front ..................................

6 6

Ezerkilencszáztizenöt ............................................. Téli hadjárat - Keleti f r o n t...................................... A Gorlicei áttörés .................. ................................... Az első négy isonzói csata - Olasz front ............. Cham pagne-A rtois és a második ypres-i c s a ta ........................................ Második artois-i c s a ta ............................................... A nagy őszi általános offenziva - Nyugati front ........................ .

16 18 21 24 28 30 32 32 39 47 52

Ezerkilencszáztizenhat ......................................... A verduni vérszivattyú ............................................ Tengeri csaták: Jütland ............................................ Asiago és a Bruszilov o ffe n z iv a ........................... A 6., 7., 8., és a 9. isonzói csata ............................ Somme menti c s a ta .................................................. Románia tám adása - a negyedik front ................

60 60 66 7? 75 80 83

Ezerkilencszáztizenhét ......................................... A 10. isonzói csata és a Kerenszkij-offenziva ... . A harmadik ypres-i c s a t a ........................................ A l l . isonzói csata és a Caporettói á ttö ré s .........

88 88 Q0 92

E zerkílencszáztizennvolc....................................... Q6 Michael hadművelet - márciusi német 96 offenziva az angolok e l le n ................................. Georgette hadm űvelet - májusi próbálkozások 99 Franciaországban ................................................. Harc a Piave m e n té n ................................................ 104

jy

59

Kronológia: ................................................................ A jánlott és felhasznált irodalom: ..........................

116 119

Előszó Az I. Világháború 1914 és 1918 között zajlott a K öz­ ponti hatalm ak - N ém etország, O sztrák-M agyar M o­ narchia - és az A ntant - N agy-Britannia, Franciaország, Oroszország - illetve szövetségeseik között. 1914-ben lépett be a háborúba a K özponti hatalm ak oldalán T örökország, 1915-ben pedig B ulgária. A z A ntanthoz csatlakozott 1914-ben Szerbia, Japán és Belgium, 1915-ben O laszország, 1916-ban Portu­ gália és Románia, 1917-ben pedig Görögország, Kína és az USA. Az O sztrák-M agyar M onarchia főherceg­ ét, Ferenc Ferdinándot 1914. június 28-án az annektált Sarajevóban m eggyilkolta Gavrilo Princip; ez az esem ény kirobbantotta a háborút. A két szem ben álló szövetségi rendszer országai m ozgósítottak és egy

'

hónapon belül m ár háborúban álltak egymással. Új tí­ pusú háború kezdődött, m ely az egész lakosságot súj­ totta; a háborús veszteségek hatalm asak voltak. A vi­ lágháború em beráldozatának szám a m integy 9 000 000 fő volt: N ém etország 1 950 000 főt, Fran­ ciaország 1 390 000 főt, M agyarország és A usztria 1 000 000 főt, N agy-B ritannia 780 000 főt, O lasz­ ország 530 000 főt, Rom ánia 600 000 főt, O roszor­ szág 1 700 000 főt, végül Törökország és Szerbia 4 0 0 -4 0 0 000 főt veszített. K ötetünk a világháború legnagyobb csatáit, kato­ nai offenzíváit foglalja össze elsősorban az egyetemes történelem ezen korszaka, illetve a hadtörténet iránt érdeklődők számára.

■» ^v ’

^ÜLyMAlMHí U1 l l t l í i t l J ® ö

*•*»*>»*

Ezerkilencszáztizennégy

Keleti front: Lemberg, Przemysl és Lódz A háború első heteiben az orosz tábornoki kar több tá­ madási variációt dolgozott ki. A tervek m egvalósításá­ hoz azonban nem volt kellően képzett a hadvezetés. Tény, hogy a cári O roszországnak volt a legnagyobb békebeli serege, ebből következett, hogy a mozgósítás rengeteg időt vett igénybe. A tervezett négy és fél m il­ liós hadsereg fele azonban kiképzetlen volt. O roszor­ szág az úgynevezett „A” tervet alkalmazhatta, ami azt jelentette, hogy am ennyiben a Németország nyugaton veti be főerőt, akkor két hadsereggel tám adhat Poroszországban és néggyel Galíciában.

Ezzel szemben az O sztrák-M agyar M onarchia sú­ lyos gondokkal küzdött mind a fegyvereket, mind a kiképzést tekintve. A frontkatonák kiképzése felfestett ábrákkal és néha gyakorlati fegyverhasználattal tör­ tént, m agyarul a közepes szintet érhette el. Tüzérsé­ günk a nagyhatalm ak között a legkisebbnek számított, ennek ellenére kölcsönadtunk több Skoda típusú 30 és feles mozsarat, - m elyek m egjegyzendő a kor legjobb mozsarai közé számítottak. A gépfegyverből való ellá­ tottság az orosz szintet ütötte meg: egy zászlóalj 2 gépfegyverrel, míg egy lovas-divízió ennek a duplájá­ val rendelkezett. A M onarchia hadászati terve három lehetőséggel számolt a kezdeti időben: Szerbia elleni

Egyszerű segítség 6

háború, Oroszország elleni háború Ném etország szö­ vetségeseként, végül a kettő előbbi együtt. Sajnos sze­ rencsétlenségére a legkedvezőtlenebb variáció való­ sult meg, köszönhetően a rossz hadvezetésnek. A galíciai frontra 1914. július végén elindultak a M onarchia belsejéből a katonákkal megrakott teher­ vonatok. Az osztrák-m agyar tábornoki kar a vak sze­ rencsében hitt, m ikor m egtám adták a felvonulóban lé­ vő orosz sereget a Visztula és a Búg folyó között. A tá­ m adásban a M onarchia két hadserege vett részt, velük szemben a 4. és az 5. orosz hadsereg vetette meg a lá­ bát a Búg partján. A M onarchia erői Lublin és Chelm irányában sikeresen törtek előre, m ajd bevették Krasnik és Komarov városokat. A támadás alatt azonban a M onarchia hadereje a jobbszám yon csak részben tud­ ta felvonultatni az adott pozícióra kijelölt két hadse­ regét. A 3. és a 8. orosz hadsereg átvette a támadó sze­ repet: ennek következtében m élyen benyom ult KeletGalíciába, vereséget mérve a Rava-Russzkaja, Prze-

Az első lövészárok Vauquoisnál

m ysl és Lemberg (Lvov) térségekben lévő osztrák­ m agyar haderőkre. A 2. hadsereg egységeivel sem si­ került visszaverni az orosz támadást; ennek a hatására döntött úgy a hadvezetés, hogy a jobbszám yon a tá­ m adást le kell állítani és a balszám y megsegítésére a 4. hadsereg jelentős részét át kellett szállítani. Ekkor indult meg támadás a M onarchia jobbszám ya ellen,

Az elzásziVosges árokban

II. Miklós cár és Miklós nagyherceg

1

Csata a sziklák között

m elynek következtében kénytelen volt az osztrák-magyar haderő a frissen szerzett területeket feladni. Az augusztus utolsó napjaiban és szeptember elején folyt harcokban több m int 1 millió katonát vonultatott fel a monarchia: 798 gyalogzászlóalj, 377 lovasszázad és 2068 löveg. A veszteség ezen pár hét alatt több mint 300 ezer fő volt a M onarchia részéről. Az orosz had­ erő ezzel szemben 824 gyalogzászlóaljjal, 694 lovas­ századdal és 2646 löveggel rendelkezett. Az osztrák­ m agyar haderő jobbszám ya 1914. szeptember 11-ig az Erdős-Kárpátokig, balszám ya a Dunajec alsó vo­ nulatáig vonult vissza. Przem ysl vára csak a lembergi nagy csatákat köve­ tő időszakban kapcsolódott be a hadműveletekbe, am ikor fedezte visszavonuló hadtesteinket, tartotta magát a kiszögelés. A vár Lengyelország délkeleti ré­ szén fekszik a K árpátok északi lábánál. A keleti front egyik kulcsfontosságú kiszögellése volt a vár, mely

Átkelés az erdőn

Fogolyélet 9

K özép-Európa legnagyobb erődjének számított akko­ riban. Befogadóképessége nagy volt, így a fronton harcoló alakulatok ellátását is innen lehetett legegy­ szerűbben biztosítani. A vár korszerűtlenségét legin­ kább az mutatta, hogy az övvonal közelsége miatt nem csak m essze-hordó ostromágyúkkal, de tábori ágyukkal is be tudott lőni az orosz tüzérség. A várban m indenesetre 120 000 főnyi sereg tartózkodott, m ely­ ben a csapatok 60% -a a M agyar Királyi H onvédség­ ből került ki. Przemysl első ostroma 1914. szeptember 17-én kezdődött és október 12-ig tartott. A kudarc vár­ ható volt, a ném et és az osztrák-m agyar vezérkar ter­ mészetesen egym ást hibáztatta. A tannenbergi győze­ lem után a győztes 8. ném et hadsereg jö tt volna segí­ teni, a ném etek azonban inkább a poroszországi ese­ ményekre koncentráltak. A ném etek szerint az osztrák-m agyar hadvezetés hibázott, m ert a 2. osztrák-magyar hadsereg túl sokáig tartózkodott Szerbiában.

A katona halála 10

Elégedett a császár

Negyedik rangjelzés 11

A háború reményteleségé

Búcsú a firontramenőtöl 12

U gyanakkor tény, hogy 1914 októberére fejeződött be az orosz haderő általános mozgósítása. A közvetlen orosz fenyegetés akkora vált valósággá, m ikor m eg­ kezdte az orosz hadvezetés a sereg átcsoportosítását a Visztula Varsó feletti és alatti folyásához. A központi hatalm ak úgy határoztak, hogy megelőző csapást kell mérni az orosz gőzhengerre. A ném et hadvezetés egy új sziléziai bázissal rendelkező hadsereget állított fel: a 9. ném et hadsereget, am inek fővezére lett - az egész keleti front parancsnokaként működő - Hindenburg. Szeptember végén a támadás elindult: a 9. ném et had­ sereg Szilézia felől Varsó közelébe jutott október kö­ zepére. A támadás jobb szárnya - az 1. osztrák-m a­ gyar hadsereg - ugyanakkor felszabadította Przemyslt. Az orosz hadvezetést azonban nem érte várat­ lanul a ném et támadás; az offenzívát a Visztula és a San folyók m entén megállították, majd ellentám adás­ ba m entek át visszaszorítva a ném et hadsereget és a M onarchia seregét egészen a szeptem ber 28-ai hatá­ rig. Ezzel párhuzam osan még 1914. szeptember 25-én M agyarország területére is betört az orosz haderő az Uzsoki-szoroson át, novem ber 4-én pedig Przemyslt újra körülzárták. A vár második körülzárása - négy és fél hónapon át - ismét 8-10 orosz hadosztályt kötött le. A folyamatos vereségek hatására a ném et vezetés úgy döntött, hogy nyugatról hat hadtestet átirányíta­ nak a 9. ném et hadsereg megsegítésére. N ovem ber 1.én pedig felállították a ném et keleti főparancsnoksá­ got, Hindenburg vezérletében.

A brigadéros

Az erődítmény elhagyása 1914. szeptember 3-án 13

Céloz a mesterlövész 14

Kornyilov generális

N ovem ber 11-én m egindult a ném et tám adás Lódz irányába, ahol a 2. orosz hadsereg állom áso­ zott. Lództól keletre, B rezezinynél áttörték az orosz v o n alat és délkeleti irányban továbbnyom ultak; azonban délről az 5., keletről m eg az 1. orosz hadse­ reg avatkozott a küzdelem be. A lódzi csata végered­ m ényben orosz sikerrel zárult, igaz a ném et hadve­ zetés m egállította az orosz előrenyom ulást. A m o­ narchia hadtesteire azonban egyre nagyobb nyom ás nehezedett. A z orosz hadvezetés leállította a Szilézia elleni hadm űveletet, hogy m egfelelően koncentrál­ hasson a K rakkó és a K árpátok közötti térségben harcoló osztrák-m agyar hadtestekre. A Przem ysl v á­ rát m ég m indig tartó egységek egyébként ebben az időben hajtották végre a legsikeresebb kitöréseiket; 1914. novem ber 6-tól decem ber 28-ig 11 kitörést hajtottak végre a - többségben m agyar - csapatok. N ovem ber végén összpontosított tám adást rendelt el az orosz hadvezetés, am i elsősorban a m onarchia se­ regének a balszám yát érintette kedvezőtlenül. A m agyar-osztrák hadtestek hősiesen álltak helyt, sőt el­ lentám adásba is lendültek; véres harcok alakultak ki decem ber 4-én L apanow ánál és Lim anow ánál. V ég­ eredm ényben sikeresen verték vissza az orosz offenzívát a ném et és a m onarchia hadtestei. E küzdelem ­ ben a legkiem elkedőbb teljesítm ényt az elem zők szerint az 5., a 14. honvéd-, illetve a 10. budapesti huszárhadosztály nyújtotta. N agy áldozatok árán volt lehetséges a D unajec m ögé visszaszorítani az orosz cári seregeket, hasonlóképpen a Tarnów V isztula szakaszon, illetve egészen G orlicéig a Tam ów és a K árpátok közti szakaszon. M indez azonban nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy Przem ysl várát felszabadítsák. M ég decem ber 15-én Tam ássy altábornagy kitört M agyarország felé 20 hadosztállyal és egészen B irczáig tört előre; a vár felm entésére igyekvő 3. hadsereg azonban nem tu ­ dott előnyom ulni a vár védelm i köréig. A z O sztrák-M agyar M onarchia egyébként az 1914-es nyári, őszi és a téli harcait negatívan köny­ velhette, m ivel em bervesztesége csak a keleti fron­ ton m eghaladta a 800 ezer főt. Sőt a M onarchia nem áll át a hadigazdaságra; a legfelsőbb vezetés, - élén a császárral, Ferenc Józseffel - p ár hónapos háború­ val szám olt. A tüzérségnél az első két hónapban m ár m unícióhiány következett be: növelni kellett a k ato ­ nák létszám át, a ru h ák és fegyverek m inőségét, il­ letve az élelem m el való ellátottságot. A z anyaor­ szág gazdasága önm agában nem tudta m indezt elő­ terem teni. 15

A nyugati avagy a német front előzményei A ném et támadás terve Alfréd von Schlieffen-től szár­ mazott, a terv lényege a francia hadsereg teljes m eg­ semmisítése volt. Schlieffen a Hollandián, Belgiumon és Luxem burgon keresztül történő átkaroló támadást látta a legreálisabbnak. A Schlieffen-terv m ár számolt az orosz „gőzhengerrel”, de azzal nem, hogy az ipari forradalom a tízes évek elejére m ár lehetővé teszi O roszországban a vasútvonalak kibővítését és az orosz hadsereg jelentős fejlesztését; a keleti frontra védekező, defenzív katonapolitikát tervezett. Végül a ném et vezérkar a Belgium on keresztül haladó korri­ dort jelölte meg a jobbszám y előretörési céljának. 1914 januárjában a ném et békelétszám ú hadsereg 900 ezer embert tett ki. Ebben a 900 ezer főben benne volt a teljes haditengerészet és a gyarmati hadsereg is; a m ozgósításkor azonban a hadsereg 2 és fél millió főre növekedett. 1914. augusztus közepére m ár harcra ké­ szen állt az első vonalbeli haderő. A ném et haderő át­ ütőerejét egybehangzóan a korabeli hadseregszerve-

McDowall Monoplane

Sopwith Púp, 1918 16

Fel a kezekkel!

Hadifogoly táborban 17

Liége ostroma 1914. augusztus 2-án a ném et hadvezetés felszólította Belgiumot, hogy engedje át területén a német csapato­ kat. Augusztus 17-ig sikeresen bezárult az első hadm ű­ velet, melynek eredményeként egyesülhetett az 1-5. hadsereg. A támadás hasonlított a Schlieffen tervhez, azonban a két ném et hadseregnek viszonylag nagy te­ rületet kellett védenie Metz és a Jura hegység között. A tám adó jobbszárny megkezdte Liége ostromát, m elynek feladata a holland határaitól egészen az

Lesbenállás

zés adta, ugyanakkor a katonai kiképzés Európában a legkem ényebbnek számított, m ivel a porosz mintát valósították meg. A ném et hadvezetés élvonalbeli erőn kívül m ég rendelkezett egy úgynevezett Besatzungsheer-rel, m ely m integy másfél millió ki­ képzett, de fegyveres harcra m ár nem m egfelelőnek tartott em bert foglalt magába; utóbbi m egszálló és hátországi feladatokat látott el többségében. A m ozgósítást követő 2. héten a hadsereg - készül­ ve a villám háborúra - m ár elérte a csaknem 4 m illió főt; besorolva a tartalékosokat is. A gyors győzelem m ellett szólt a tüzérség ereje is; az újonnan rendszere­ sített lövegek nagy része a régi tarackokat és m ozsa­ rakat váltotta fel - e tűzerővel szemben a fal szerű erődvédelem szinte teljesen hatástalan volt. A légierő feladatát ekkor a ném et hadvezetés még nem becsülte sokra; feladatát szinte a felderítésben látta a mintegy 380 repülőgépnek és a 30 léghajónak. A haditengeré­ szet súlya más volt: ekkor joggal tartották a német flottát Európa egyik legerősebb fegyvernemének. 15 nehéz-, 38 könnyűcirkáló, 44 sorhajó, 217 torpedóve­ tő, 28 tengeralattjáró állt készen az ütközetre 1914 elején. 18

II. Miklós cár

A jó bajtárs

Ardenekig való védelem volt. Az erődrendszer nagy­ sága és korszerű felépítése miatt úgy tartották, hogy a Liége és a N am ur közötti terület áttörhetetlen. Az erő­ dítményrendszer 6-6 erődből állt átlagosan 4-500 fős katonasággal és összesen 400 löveggel. A ném et had­ vezetőség számított bizonyos ellenállásra, de arra nem, hogy Liége-t ilyen szívós fogják védeni. A ném etek te­ hát 1914. augusztus 4-én hajnalban átlépték a belga határt; miután a gépesített egységek biztosították a te­ repet és kellő mennyiségű élelmiszert foglaltak le, m egjelentek az északi határ szakaszán a liége-i ost­ romra kiképzett speciális brigádok. Augusztus 5-én a Liége-től délre eső erődöket tűz alá vették, majd m eg­ rohamozták. Az erődök azonban kitartottak, sőt ko­ moly veszteségeket okoztak a rohamozó ném et alaku­ latoknak. A speciális ném et rohamegységeknek azon­ ban mégis sikerült elérniük a védelmi gyűrűt, ugyan­ akkor Délen is kiértek a Maas folyó partjára, ahonnan m ár látszódtak Liége magas épületei. Augusztus 6-án megjelent több zeppelin léghajó, de csak egyről bom ­ báztak; azonban ez is elégendő volt arra, hogy Leman 20

tábornok feladja a várost. Közben Lem an a Brüsszel alatti főerőkhöz küldte a 3. belga hadosztályt, hogy megóvja a teljes megsemmisüléstől. A ném etek kezé­ be került a várost, de ekkor még m indegyik erőd belga kézen maradt. Augusztus 13-án indult el az 1. német hadsereg. M ég 10-én este áttették a sínekről az útra a 42-es Knappokat és m ásnapra beléptek a 10 kilom éte­ res körbe, amin belül ezek az ágyúk mindent elpusztí­ tottak; augusztus 12-én az egyik ágyú már tüzelőképes állapotban volt - az este folyamán kilőtte első egytonnás lövedékét a Pontisse erődre. Ezzel egy időben a M onarchia Skoda 30 és feles ágyúi szintén m egkezd­ ték a bombázást. 13-án, a Pontisse erőd olyan állapot­ ba került, hogy az első gyalogsági roham m al sikeresen be is vették. A délután folyamán komoly tüzérségi tá­ mogatással a ném etek végeztek még két további erőd­ del. Augusztus 14-re az északi és keleti erődök sorra elestek; még ezen a napon elindult az 1. német hadse­ reg Brüsszel felé, a 2. és 3. ném et hadsereg pedig már letudta a Maas folyón való átkelés nehezebbik részét. Ezzel megnyílt az út Franciaország felé.

A Tannenbergi csata Az orosz hadászati koncepció lényege a ném et keleti hadsereg visszaszorítása volt K elet-Poroszországba, a Visztula folyó mögé. A német elképzelés viszont az volt, hogy a Kelet-Poroszországot védő 8. hadsereg­ nek lassan vonuljon vissza a Visztula mögé, m ajd on­ nan az erősítés megérkezése után a M azuri-tavaknál

Az orosz lovasság harca tannenbergnél

az 1. és 2. orosz hadsereget külön-külön verje meg. A két támadó orosz hadsereg összességében 400 ezer embert tett ki, míg a ném etek tulajdonképpen csak en­ nek a felét; az oroszok utánpótlása azonban nem volt kellően megszervezve. A ném et hadsereg 10 és fél gyaloghadosztállyal, 3 népfelkelő dandárral, 1 lovas­ hadosztállyal és 774 löveggel rendelkezett. A két orosz hadsereg együttvéve 19 gyaloghadosztállyal, 8 és fél lovashadosztállyal és 1284 löveggel bírt. E szá­ m okat nézve az orosz hadsereg volt túlsúlyban, ám az oroszok nem igazán rendelkeztek nehéztüzérséggel. Az sem szabad elfelejteni, hogy a ném etek állandó utánpótlási vonalak rendelkeztek; többségében Danzigból látták el a 8. hadsereget.

WWI aircraft, Trenton, 1988

Gallieni tábornok 21

iSPRill

Légi torpedó 22

Német torpedoromboló

Nők egy hadászati üzemben

1914. augusztus 17-én az 1. orosz hadsereg átlépte a határt; a 8. ném et hadsereg A llenstein környékén várta támadást. Prittwitz tábornok úgy határozott, hogy hadseregét megosztja: keletre három hadtestet, míg délre csak egy hadtestet küldött a 2. orosz hadse­ reg ellen. Prittwitz tábornok az 1. orosz hadsereggel G umbinnennél ütközött meg augusztus 20-án. A beke­ rítéstől tartva a tábornok azonban elrendelte a vissza­ vonulást a Visztula mögé; az érthetetlen lépést a né­ met vezérkarban nem díjazták: H indenburgot augusz­ tus 23-án kinevezték Prittwitz helyére. Gyors átcso­ portosítás után m egindult a ném et támadás a déli orosz hadsereg ellen: augusztus 28-án a ném et hadtes­ tek felsorakoztak és tám adásba lendültek. Először az orosz szárnyakat zúzták szét, majd bekerítették a fő­ erőt; a 2. orosz hadsereg 125 000 emberét, 500 lövegét veszítette el tulajdonképpen két nap alatt. Ekkor indította meg tám adását az 1. orosz hadsereg, amely eddig akadály nélkül haladhatott Kelet-Poroszország szíve felé, ám a M azuri-tavak környékén a 8. német hadsereg megállította az orosz előretörést. Az orosz támadás összehangolatlanságnak köszönhetően a né­ met hadvezetés győzedelm eskedni tudott a két cári hadseregen. A tannenbergi győzelem azonban végső soron orosz szemszögből is elérte célját, mivel öt gya­ logos és egy lovashadosztályt kellett a ném et hadve­ zetésnek átirányítani a keleti frontra: hadászati szem­ pontból célt ért, de a csatában vesztett. 23

A marne-i csata Az előretörő ném et hadsereg maga előtt tolva az angol expedíciós és az 5. francia hadsereget elérte a M am e folyót. 1914. szeptember 4-re befejeződött az átkelés, ekkor m ár kevesebb m int 4 kilométerre volt az első ném et hadsereg elővédje Párizstól. A gyors támadás biztosítása érdekében M oltke a M arne északi partján csupán egy hadtestet hagyott. A 3. ném et hadsereg Reims és Epem ay elfoglalása után szeptember 5-én Epam aytól keletre megkezdte az átkelést a M am e fo­ lyón. M oltke ekkor adta fel végleg a jobbszám yas be­ kerítő hadm űveletet és leállította az 1. hadsereg előre­ törését, azt oldalvédnek rendelte. Könyörtelen összecsapás az oroszokkal

Karácsony a froton

Életkép Éclusier-Vaux mellett 24

Jézus jelenése a haldokló katona előtt

Csata a M ame folyónál

Dompierre falu 25

A német tüzérség mozgókórháza 26

Az orosz forradalom egynk arca

Katonai levél

Merülőhajó az Adrinán

Joffre tábornok viszont előretekintésének köszönhe­ tően sikeresen halmozott fel komoly erőtartalékot; reá­ lis tervezésének köszönhetően a német jobbszárny és a középtörzs erőivel szemben ki tudta egyensúlyozni az erőbeli aránytalanságot. Ugyanakkor a Párizs mellett állomásozó erők jóval meghaladták a német jobbszám y erejét; így a Verdun-Párizs térségben az erők egyértel­ műen kiegyenlítettek voltak: a német támadás 900 ezer főjével szemben 1 082 000 francia és angol állt szem­ ben. A német támadás 1928 tábori és 436 nehézlöveget vonultatott fel, míg az antant majdnem ezerrel több — összesen 2816 db - tábori löveggel rendelkezett. Joffre kitűnő stratéga is volt, élt az alkalommal. A német had­ seregek nem haladtak összehangoltan; mivel az első német hadsereg az angol hadsereget és az 5. francia hadsereget üldözte; ezáltal igazából csapdába is került - két oldalán a Párizst védő 9. hadsereg és a 2. német hadsereget feltartó 6. francia hadsereg állt. Joffre szep­ tember 5-én megkezdte a bekerítő hadművelet, a 6. francia hadsereggel; másnap az eddig visszavonuló an­ gol expedíciós hadsereg is ellentámadásba kezdett. 27

M oltke ekkor leállította a balszám yon a hadm űve­ leteket. Erőt kellett gyűjtenie: a felszabadult egysé­ gekből új hadsereget szervezett és a 7. ném et hadsereg parancsnoksága alá rendelte. Ezt a hadsereget a M am e-tól több mint 100 kilométerre irányították, m ajd csak a későbbiek során avatkozott újra a harcok­ ba. Kluclc tábornok - az 1. ném et hadsereg parancsno­ ka - ekkor úgy ítélte meg hadserege helyzetét, hogy vissza kell vonulni a M am e északi oldalára. Szeptem­ ber 7-ére virradó éjszaka átkelt K luck a M am e folyón, így sikeresen visszaverhette a 6. francia hadsereg tá­ madását. Ezzel a lépéssel azonban mintegy 38-40 km rés tám adt az 1. és a 2. ném et hadsereg között, ami le­ hetővé tette, hogy ezen a folyosón a brit és az 5. fran­ cia hadsereg előre nyomuljon. Ekkor a Bülow tábor­ nok vezette 2. ném et hadsereg megkezdte a visszavo­ nulást az Aisne folyó mögé. Szeptember 11-én vala­ mennyi Verduntól nyugatra harcoló ném et egység m egkapta parancsot az általános visszavonulásra. Közben a m am e-i csatával egy időben kezdett tám a­ dásba az anstwerpeni belga hadsereg is, m elynek fel­ adata az volt, hogy a ném et utánpótlása útvonalakat megszakítsa. Szeptember 16.ára az angol erősítés is megérkezett. A Compiègne - Soissons - Reims Varennes - Verdun vonal volt az a védelem, amit az antant azonban m ár nem tudott áttörni. M oltkénak a vereség m iatt niennie kellett. A vereség azt bizonyítot­ ta, hogy Ném etország nem tudta 6 hét alatt legyőzni Franciaországot; ez által elkerülhetetlenné vált a kétfrontos háború.

Alhadnagy 28

Küzdelem a Mazuri-tavaknál és az első ypres-i ütközet A tannenbergi győzelmet követően még támadásban volt a ném et hadigépezet; ki akarta verni Kelet-Poroszországból az orosz seregeket, mégpedig úgy, hogy a 8. ném et hadsereggel az ellenséget m élyen vissza­ szorítja Oroszországba. Ehhez nagyon kellett volna az O sztrák-M agyar M onarchia ereje is. A tám adást a ném et hadvezetés két irányba szer­ vezte. A z észak-keleti régióban a cél az volt, hogy amíg délkeleti irányba tám ad - a M onarchiát segíten­ dő - hadsereg, addig a többi egység feltartja az 1. orosz hadsereget. A szeptember 9-én m egindított offenzívát siker koronázta, ugyanis nem hogy kiszorítot­ ta az 1. orosz hadsereget Poroszországból, hanem to­ vábbszorítva m ajdhogynem teljesen szétzúzta.

Gyalogsági roham

Nyugaton egységelvonás nélkül folytatta N ém etor­ szág a háborút, míg keleten az orosz tám adást csak ép­ pen késleltette. Flandriában a legkomolyabb áttörési kísérletek a tengertől nem messze: Ypres környékén történtek. Több m int egy hónapon át véres küzdelem színhely­ evé vált ez a tengerparttól úgy 35 km-re fekvő város. A ném etek számára létfontosságú volt az áttörés, hi­ szen a győztes díja a tengerpartból egy 30-40 km-es szakasz lett volna. E terület birtoklásával bevehetővé váltak volna a legnagyobb francia tengeri kikötők; sőt az itt kiépített állások befolyásolhatták volna az angol expedíciós hadtestek és a francia hadseregek angliai ellátását is. A belga hadsereg a tenger és Ypres közötti szaka­ szon foglalta el pozícióit. Ypres városát ekkor m ár túl­ nyomó többségben franciák védték, de az angol erősí­ tés már útban volt. Pontosan ezt az egyesülést akarta megelőzni Falkenhayn, m ikor m egindította a tám a­ dást 1914. október 12-én. A két hadsereg - a 4. és a 6. - a teljes frontszakaszon kezdte meg a támadást. Több mint egy héten át erőfölényben voltak a ném etek az antantseregekkel szemben, de ennek ellenére nem tudtak célt érni, jórészt az összehangolt belga - angol - francia m anőverezésnek köszönhetően. Tehát a né­ met áttörés végül is nem következett be. A szülőföld-

Ypres-i városháza

I. Péter szerb király

jén védő belga hadsereg hatalmas tanúbizonyságot tett e harcokban hazaszeretetéről; ennek volt végső soron köszönhető, hogy Belgium ezen része antant kézen maradhatott. A ném et támadás kifulladásával az an­ tant ellentámadásba ment át október 20-án. Az éket az angol hadsereg képezte, de részt vettek a műveletben a belgák és franciák is. Ez az offenzíva a szívós német védelem nek köszönhetően azonban nem érte el célját; október 28-án kénytelen volt a nagy veszteségek m i­ att leállítani a tám adást az antant. Ezt követően újra Falkenhayn lépett: két hadseregét a tengerpart felé irányította, ám itt újra csak csődöt mon­ dott a német hadsereg, mivel október 29.-én megnyitot­ ták azokat a zsilipeket, amik a tengert zárták el. A német hadvezetés ekkor Ypres-től délre kezdett támadásba, ahol is sikerült olyan átütőerőt összpontosítaniuk, ami ekkor már sikerrel járt: a harcászati áttörést elérték, de a két hadseregnek már nem volt annyi tartaléka, hogy azt meg is tarthassa. Ezért november 11-én Falkenhayn fel­ függesztette a támadást; a további offenzíva ezután egyébként egyik oldalról sem lett volna szerencsés, hi­ szen az időjárás ekkor már senkinek sem kedvezett. Gyakorlatilag ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy sem őszre, sem télre nem fejeződhet be a háború, sőt évekig elhú­ zódhat; a szembenálló vezérkarok számolhattak azzal, hogy innentől egy új időszámítás kezdődött el. 29

Szerbiai hadjárat - déli front A M onarchia adatai szerint a háborút megelőző utolsó évben serege, mely 16 hadosztályból állt elérte a fél­ millió főt; a háború kitörésekor azonban a mozgósítás­ sal a haderő 3 és fél millió főre emelkedetett. Ezzel szemben Szerbia mozgósított hadereje 250 000 főből állt, beleértve a montenegrói haderőt is. M egjegyzen­ dő, hogy a szerb katona a kor egyik legjobb harcosá­ nak számított, mivel a Balkánon a folyamatos háborúk alatt nagy harci tapasztalatokat szereztek. A felszerelé­ se valamivel gyengébb volt, mint a m onarchia katona­ ságáé, de összességében a hiányos tüzérségi felszere­ lést ellensúlyozta a m odem könnyűtüzérség. A m onar­ chia hatalmas számbeli fölényét szem előtt tartva Putnik vajda, a szerb hadsereg vezérkari főnöke, inkább szétszórt kisebb egységekben —természetesen túlnyo­ mórészt a hegyekben - próbált ellenállni az osztrák­ magyar haderőnek. Érthető módon, tehát hadászati koncepciójának lényege: a partizán háború volt. Putnik 1914. augusztus 10-ig három részre osztot­ ta haderejét és elfoglalta harci állásait. Az osztrák-m a­

gyar hadvezetés arra készült, hogy az oroszok elleni felvonulás alatt megsem m isítő csapást mér a szerb haderőre. A támadás 1914. augusztus 12-én kezdődött Potiorek tábornok vezényletével. Az 5. hadsereg több egysége átkelt a D rinán és előretört a Jadar folyó felé; a 2. hadsereg pedig Szabácstól északra átkelt a Száván és elfoglalta a várost. A túlerőt és az adott helyzetet mérlegelve Putnik vajda meglepő módon a visszavo­ nulás helyett az ellentámadásra adott parancsot au­ gusztus 16-án. A 3. szerb hadsereg az 5. osztrák-magyar hadsereg offenzíváját tartotta fel, m iközben az 1. és a 2. szerb hadsereg Szabács ellen vonult, így a M o­ narchia 5. hadseregének oldal védje sokszoros túlerő­ vel került szembe. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogyha a sereg nem vonul vissza, akkor a bekerítés veszélyez­ teti; Potiorek ekkor elrendelte a visszavonulást. A u­ gusztus 23.-án a M onarchia seregei ugyanott álltak, m int augusztus 12.-én, a támadás napján. Komoly veszteséget igaz nem szenvedett a sereg - halottak, el­ tűntek, fogságba kerültek és sebesültek száma m int­ egy 22 000 fő volt -, inkább a harci morál esett m ély­ pontra.

A betolakodó 30

A szerbiai kudarc után a 2. hadsereget a hadvezetés átküldte az orosz frontra. Conrad úgy gondolta, hogy a kibontakozó galíciai küzdelem m el egy időben kell megindítani a tám adást a déli fronton; arra számított, hogy a tartalék átirányításával meg lehet törni a szerb ellenállást. Kisebb szerb egységek szeptember első hetében betörtek Boszniába, de kom oly hadm űveleti tevékenységet nem fejtettek ki. 1914. szeptember 8-án Conrad m egindította a m ásodik szerb tám adást a 6. és az 5. hadsereg részvételével. A 2. hadsereg kisebb egységeiből, illetve az ideszállított kisegítő egységek­ ből új hadsereg alakult, mely Krauss tábornok vezeté­ sével a Száva m entén sorakozott fel. A támadás kez­ detben sikeres volt, mivel könnyen keltek át a Dunán és a Száván, ám 16-án megindult a szerb ellentám a­ dás, mely előtt m egtorpantak Conrad hadseregei. Saj­ nos m egint elhibázott volt a támadás, m elynek lénye­ ge az lett volna, hogy a délről jövő támadás lehetőségét kivédje, illetve kisebb szerb területeket elfoglal­ jon. Ez utóbbi azért sikerült, mivel a Száva és a Duna hídfők m egtartásával m ár gyakorlatilag Szerbiában volt a M onarchia hadereje.

Katonák és a kapitányuk

Olaszfivnto.

M ég érthetetlen volt a következő lépés: a legsúlyo­ sabb Kárpátokbeli harcok alatt a hadvezetés újabb tá­ madást rendelt el Szerbia ellen; a keleti fronton egyre nagyobb volt az orosz nyomás és egyre mélyebbre tol­ ta a m agyar védvonalat. A hazai politika nem enged­ hette meg, hogy a M onarchia szomszédjai felbátorod­ janak és esetleg beleavatkozzanak, azaz egy új frontot nyissanak. Ekkor rendelte el a hadvezetés az újabb tá­ madást, m elynek sikerrel kellett volna végződnie, hogy sakkban tartsa a M onarchia szomszédjait, első­ sorban Olaszországot és Romániát. M ost is a gyorsa­ ság lett volna a legfőbb fegyver; mivel a keleti fronton a M onarchia ereje akkor úgy tűnt, hogy elég az orosz támadás megállítására, így 1914. novem ber 15-én el­ rendelték a Szerbia elleni újabb támadást. A hídfőál­ lásokból felfejlődött arcvonal hatalmas lendülettel nyom ta m agam előtt a szerb hadsereget: Putnik vajda a túlerő m iatt nem vállalta az összecsapást a M onar­ chia seregeivel. N ovem ber 15-én Valjevó elesett, majd 29-én Belgrád. D ecem ber 3-án a szerb hadigépe­ zet tám adásba lendült, m ire 9.-én Potiorek elrendelte a visszavonulást, sőt feladta a m ásodik hadjáratban megszerzett hídfőket is. A M onarchia vesztesége ek­ kor m ár jelentős volt: 150 ezer fő elesett vagy m egse­ besült, további 75 ezer eltűnt, illetve fogságba esett. Szerbek veszteségeik kisebbek voltak, de arányaiban hatalmasabbak: a 250 ezres seregből 120 ezer fő m a­ radt, a tisztikar jelentős része elesett, vagy fogságba került, az ország gazdaságilag m élyponton volt. Öszszességében Szerbia ekkor m ár nem tudott volna egy újabb támadással szembeállni. 31

Ezerkilencszáztizenöt

Téli hadjárat- Keleti front Az orosz hadvezetés ez évben a döntő csapásra ké­ szült; ezeket a terveket azonban megelőzte a M onar­ chia és N ém etország, mivel ők a tám adást nem tavasz­ ra tervezték, m int az oroszok, hanem januárra. Az 1915. január 23-án kezdődött offenzíva célja az volt, hogy a 3., 8., és 11. orosz hadsereget kiszorítsák G alí­ ciából. A támadás a front délebbi szárnyán bontako­ zott ki a rom án határtól egészen a Visztula felső folyá­ sáig. Ezen a szakaszon öt hadsereg vett részt a tám a­ dásban: négy osztrák-m agyar - 1., 2 ., 3., és a 4. had­ sereg - illetve egy német; tulajdonképpen 41,5 gyalog és 8,5 osztrák - m agyar - ném et lovas-divízió állt szemben 29 gyalog- és 14 lovas hadosztállyal.

Az északi szárnyon február 17-én kezdődtek m eg a hadm űveletek: K elet-Poroszországban két ném et hadsereg lendült tám adásba: a 8. és az akkor alapított 10. ném et hadsereg. A front középső szakaszán észak-keleti irányban a 9. ném et hadsereg tört előre. A déli fronton az időjárás tulajdonképpen lehetetlen­ né tette, hogy a M onarchia csapatai előrejussanak a járhatatlan terepen. Csak a front legdélebbi szaka­ szán sikerült teljesíteni a kitűzött célt: sikeresen v is­ szafoglalták Bukovinát. A középső szakaszon nem tudták Przemyoel várát visszafoglalni. Ugyanis a m ár hónapok óta sanyargatott védősereg kénytelen volt m agát m egadni 1915. m árcius 22-én. A 120 ezer többségében m agyar - katona csak évek m úlva lát­ hatta újra hazáját.

Az első tank 32

Életképek a lövészárokból 33

A lövészárokban 34

Szí. Márton katedrális

Ypres romjai 35

Az orosz hadvezetőség felbátorodva a osztrák-m a­ gyar sikertelenségen: átirányított több hadtestet a dé­ li frontra. A z orosz ellentám adás rendkívüli nagy veszteségeket okozott a M onarchiának; kiheverhetetlen volt az, hogy a nem zetiségi egységek csaknem tö ­ m egesen adták m eg magukat. A 28. prágai ezred ugyanakkor - oroszlánrészt vállalt a védekezésben m egállította az orosz előretörést április első napjai­ ban. Rövid négy hónap alatt több m int 800 ezer em ­ bert veszített az O sztrák-M agyar M onarchia. É sza­ kon közben sikeresebbnek bizonyult a ném et tám a­ dás. A 10. és a 8. hadsereg 15 és fél gyaloghadosztá­ lya 11 és fél orosz hadosztállyal állt szemben. Febru­ ár 7-én kezdte m eg a 8., és február 8-án a 10. hadse­ reg a támadást; a gyors előretörés kiverte a 10. orosz hadsereget Kelet-Poroszországból. Február 22-én egy orosz hadtestet sikerült bekeríteni az augusztovi erdő­ ben - ez m integy 100 ezer foglyot jelentett. A nagy veszteség és a front hossza sem tudta olyan m érték­ ben gyöngíteni a cári O roszország haderejét, hogy a háború abbahagyására kényszerüljön. Sőt, egész ta­ vasszal tulajdonképpen védekező harcokra kénysze­ rült a K özponti hatalm ak hadereje, m ivel a vesztesé­ gek a többi tartalék bevetését igényelték. Ú jra előtér­ be került I Iindcnburg koncepciója, m ely szerint a ke­ leti fronton csak egy hatalm as frontális tám adással le­ het kivívni a győzelmet; tulajdonképpen ezért halasz­ totta el a ném et hadvezetés a nyugati offenzívát és kezdett egy újabb keleti tám adásra felkészülni. U gyanakkor látnunk kell, hogy a központi hatalm ak végül sikerrel jártak a vesztes téli hadjárat ellenére, hiszen elm aradt a nagy orosz offenzíva.

Halál a souain-i úton 36

Balkáni lovas veterán

Harc után 37

Lyautey tábornagy 38

A Gorlicei áttörés 1915 m ájusára elkészült az újabb támadás terve. Az orosz hadvezetés azzal számolt, hogy a támadás B u­ kovinából fog indulni, hiszen ez volt az a terület, amit a M onarchia el tudott foglalni. De nem így történt innen északnyugatra egy kis falu m ellett döntött a központi hatalm ak hadvezetése. A z 1,3 millió fős központi haderő m integy 1,8 m il­ lió orosz katonával állt szemben; G orlicénél az áttö­ rés szakaszán term észetesen - az átcsoportosítások­ nak köszönhetően —nagyobb erővel rendelkezett az

Magyar huszárok az orosz fronton

Szuronyos támadás

Magyar szakaszvezető

Harcok Champaigne-ben 1915. december 25-én

Mametz ostroma 40

A hős ágyánál 41

osztrák-m agyar-ném et hadsereg. Ezen a ponton a központi hatalm ak 357 ezer katonájával szem ben 219 ezer orosz katona védekezett. A tám adó fél 334 ne­ héz- és 1272 könnyűlöveggel rendelkezett, míg az oroszok 4 nehézlöveggel és 675 könnyű löveggel. Számottevő erőnek kell ebben az időszakban tekinte­ nünk az aknavetőket is, m ellyel ekkor az oroszok nem rendelkeztek. A központiak 96 aknavetője az át­ törésben rövid távon kom oly tűzerőt jelentett. A gép­ fegyverek számát tekintve m egközelítőleg ugyanaz volt az arány m indkét oldalon; a központi hatalm ak seregei azonban el voltak látva m unícióval, míg a harcokban legyengült 3. orosz hadsereg m uníció­ hiánnyal küszködött.

Harc áldozatai

Az új pápa 42

Tehát 1915. m ájus 2-án m egkezdődött a Gorlice m enti csata, am elyben a l l . ném et hadsereg és a m eg­ erősített 4. osztrák-m agyar hadsereg állt szemben a 3. orosz hadsereggel. A l ó km szélességű áttörés sikere a kiváló vezetésnek volt köszönhető. A központi ha­ talm ak két hadseregét M ackensen tábornok alá ren­ delték. A kidolgozott hadászati taktika sikert hozott; következm ényeként m ájus közepéig m integy 150 km -t tolták m aguk előtt a cári 3. hadsereget a közpon­ ti egységek.

Pétain marsall 43

A központi hatalm ak hadvezetése habozott: kiak­ názzák-e az orosz hadseregek vert helyzetét, vagy nem ; végül is a háború első évében elvesztett terüle­ tek visszaszerzése m ellett döntöttek. E lsőként G alí­ cia teljes lerohanását rendelték el; jú nius 3-án vis­ szafoglalták a rom okban heverő Przemyoel várát, m ajd június 22-én Lem berget. Időközben azonban a háborúba lépő, tám adásra készülő olaszok 850 ezer fős haderejükkel kom oly fejtörést okozott Conradnak. A tám adás m indenesetre folytatódott keleten; 1915. július közepére teljesen kiszélesedett a front az arcvonalon. M ackensen hadteste B reszt-L itovszk felé vonult; K elet-Poroszországból a 8. és 12. hadse­ reg tört előre déli irányban. A 9. ném et hadsereg a

főerőkkel párhuzam osan, Varsó irányába tört. A déli szakaszon is m egindult a tám adás észak-nyugati irányba az osztrák-m agyar-ném et egységekkel. Az összehangolt m anőver végül azt eredm ényezte, hogy 1914. jú liu s 7-én Lublin, m ajd az ettől keletre fekvő C helm városa augusztus 1-én esett el. K urland, az északi hadtest kezébe került, m iután Ivangorod vá­ rosát elfoglalta, augusztus 5-én pedig elesett Varsó is. A hónap végére elfoglalták az egész „kongresszu­ si” L engyelországot; 1915. augusztus 26-án végül összeom lott B reszt-L itovszk védelm e is. A déli szár­ nyon az osztrák-m agyar erők sikeresen vették vissza K elet-G alíciát, kom oly veszteséget okozva a 7. orosz hadseregnek.

Felderítés a harcok közben 44

Cukorgyár Dompiérre-ben

Két támadás között 45

Végül az orosz haderő szeptember végén sikeresen megvetette lábát a Riga - Dünaburg - Baranovicsi Pinszk - Dubno - Tamopol - Czem owitz szakaszon. Ekkor a főparancsnokságot átvette személyesen a cár, új vezérkari főnököt nevezett ki: A lekszejev táborno­ kot. A Központi H atalm ak a tám adásra bevetett erők egy részét aztán átcsoportosították: M onarchia eseté­ ben az olasz frontra, ném et vonatkozásban pedig a nyugati frontra. A M onarchia fellélegezett, mentesült a nyomás alól, de a nyári hónapok veszteséglistája még így is nagy volt: a harcképtelenségi veszteség meghaladta a fél millió főt; ettől függetlenül a siker morális szemszögből jelentős volt. A főcélt azonban a Központi hatalm ak nem érték el: az orosz korm ány nem volt hajlandó különbékére, sőt újabb fegyverke­ zésbe kezdett.

Francia offenzíva a champagne-i csatában

Mozgósítás Párizsban a Gare de L ’est-en 46

Az első négy isonzói csata - Olasz front Az olasz hadüzenettel egy időben a M onarchia 125 zászlóaljjal, 18,5 lovasszázaddal és 67 üteggel rendel­ kezett az olasz - osztrák-m agyar határon ez idő tájt; ekkor indult el ide a keleti frontról a VII. hadtest is. A m ozgósított olasz hadsereg m eghaladta a 850 ezer főt, ezzel szemben elhanyagolható volt a M onarchia védserege. Az olasz egységek elérték a határt, 1915. jú n i­ us 22-én átkeltek az Isonzó alsó folyásán; azonban itt m ár ekkor kiépült a keleti frontról ideszállított 5. had­ sereg, illetve a Balkánról iderendelt hadtestek állásai. A tám adásban Görz és a tengerpart között akarták ki­ erőszakolni az áttörést az olaszok a kem ényen véde­ kező m agyar-osztrák hadtestekkel szemben. A doberdói fennsíkra az olasz hadvezetés különös figyelmet fordított: ezt a helyet érte a legnagyobb tüzérségi per­ gőtűz. Az olasz vezetés úgy tervezte, hogy az arcvo­ nal áttörése után két irányban fog támadni: egyrészt dél felé, Trieszt irányába, m ásrészt északra, Graz felé. Ezekben a csatákban - mint m indegyik isonzói csatá-

bán is - rengeteg m agyar küzdött. A Plava és Görz kö­ rüli sáv, valam int a doberdói fennsík nagy temetője lett a magyarságnak. Örökké hirdeti a m agyar katonák hősiességét a M onté San M ichelén felállított em lék­ oszlop felirata: „Ezen a csúcson testvériesültek a ha­ lálban az olaszok és magyarok, akik az életben hű kö­ telességteljesítéssel harcoltak.” M ár az első összecsa­ pások alkalmával is kegyetlen harc dúlt a térségben; 1915. június 23-tól július 7-ig a védők 86 heves tám a­ dást vertek vissza.

Angol hadihajó flotta (Rosyth)

Vártorony a piactéren 47

soissons-i katedrälis 48

A m ásodik isonzói csatában még nagyobb erőt ve­ tett be az olasz hadvezetés: ekkor Doberdó, M onté San M ichelé, M onté dei sei Busi, M onté Sabotino, Podgora, Pevna és Oslavija voltak a legkeményebb összecsapások színhelyei. Ezekben az összecsapások­ ban az O sztrák-M agyar M onarchia részéről 78 ezer ember, 180 géppuska, 371 ágyú állt szemben 250 ezer olasz katonával, 530 géppuskával és 860 ágyúval. A végeredm ény ugyanaz lett, mint az első csatában, csak nagyobb áldozatot hozott mindkét fél. Gyakorlatilag a harm adik és a negyedik csata ide­ jén 47 napon át szakadatlanul dübörögtek az ágyúk és küzdöttek a katonák. A leghevesebb harc Oslavijánál dúlt, ahol novem ber végén az olaszok 54 zászlóaljuk-

Halál a lövészárokban

Angol megfigyelők egy malomban

kai hiába tám adtak a M onarchia 8 zászlóaljára. Pod­ gora ellen negyvenszer, Oslavija ellen harmincszor, a M onté Sabotino ellen pedig tizenötször hiába tám ad­ tak az olaszok. A küzdelem csak decem ber 14-én ér véget, am ikor erős fagy köszöntött be. A z olasz siker­ telenség azonban nem az olasz roham egységekben ke­ resendő. A M onarchia szerencséjére az olasz hadsereg nem rendelkezett megfelelő számú nehéztüzérséggel, amivel tám ogatni lehetett volna az Isonzónál a roham ­ ra induló csapatokat. így az épségben m aradt állások­ ban könnyen lehetett hárítani a nagyobb tám adásokat is. A m ásik fontos tényező az utánpótlás volt: Olasz49

A reimsi katedrális romjai 50

ország gazdasága ekkor még nem állt át a haditerm e­ lésre. U gyanakkor az osztrák-m agyar egységek m ár az orosz és déli fronton - harci tapasztalatokat szerez­ tek és kiváló harci állásokat építettek ki a stratégiailag fontosabb helyekre. Jelentős segítség volt egy hadosz­ tálynyi német hegyivadász egység érkezése is, amely szintén beleavatkozott a harcokba. Olaszország hadba lépése azonban a tengeren kom oly problém át jelentett a M onarchiának, mivel az olasz flotta m ajdhogy dup­ lája volt a M onarchiáénak; igaz a M onarchia rendel­ kezett korszerűbb fegyverekkel, s emellett a tagolt partvidék a védekezés szempontjából is nagy előnyt jelentett.

Katonai posta a 3000 méteres hegyen

Támadásban a hadihajó tüzérsége 51

Champagne-Artois és a második ypres-i csata Az év első hónapjaiban Joffre és a vezérkar túlnyomó többsége egy olyan tám adásban gondolkodott, am inek a célja az oroszok helyzetének javítása lett volna. A legfontosabb területet is meghatározták, amit fel akar­ tak szabadítani a ném et megszállás alól: ez egy 70 km-es sávot jelentett Verdun és Reims között. A nagy francia offenzíva 1915. február 16-án kezdődött meg, am ikor tám adásba lendült a közel kétszeres túl­ erőben lévő 4. francia hadsereg. Az offenzíva egészen márciusig folytatódott azonban komolyabb eredmény nélkül. A védekezésre kényszerült 3. ném et hadsereg 10,5 gyalogos- és egyetlen lovasdivízióval védeke­ zett. A több száz kilós repeszgránátok sem voltak ké­ pesek megtörni a németeket; a 946 löveg folyamatos bombázása kevés volt arra, hogy a kim erült ném et 3. hadsereg ne tartson ki. A túlerő ellenére a franciáknak a támadás 240 ezer fős veszteséget hozott, evvel nem állt arányban a csekély területnyerés.

Verdim bombázása

Katonatemetés

Észak-verduni életkép 54

Puskások támadása az vpres-i csatában 55

Innen északra 1915. március 10-e és 20-a között A rtois-ban az angolok, szintén hatalmas túlerővel tá­ madtak, Lilié felé törve. Ez esetben az 1. angol hadse­ reg állt szemben a 6. ném et hadsereggel. Ennél az öszszecsapásnál m ár érvényesült a m odem tüzérségi elő­ készítés: a korábbiakhoz viszonyítva tömeges m éret­ ben vetették be, közvetlen a gyalogtámadás előtt. V é­ gül is e két támadás nem törte meg a ném et védelmet, sőt a sikeres védekezés segítette a következő német támadás előkészítését. A m ásodik ypres-i csata esetében nem beszélhe­ tünk hihetetlen veszteségekről; azonban itt újra hírt adott magáról az emberi féktelen brutalitás. Falkenhayn gáztám adása - 1915. április 22-én - a 4. hadse­ reg rohamát előzte meg azon a frontszakaszon, amit algériai-francia katonák védtek. M ég a 6 km-es arcvo­ nalon a gáz hömpölygött, m ikor elindult a ném et ro­ ham, ami végül is ellenállás nélkül számolta fel az el­ ső vonalakat. A harcvonalba vezényelt kanadai kato­

nák - kiváló kiképzésnek és felszerelésnek köszönhe­ tően - szembe tudtak szállni a ném et támadással. Á p­ rilis 24-én, a következő gáztám adáskor szintén válto­ zatlan m aradt a helyzet: a kanadaiak és a franciák nem

A francia Maréchal

Angol katonák Péronne-ban

56

Olasz, orosz és japán kitüntetések 57

adták fel állásaikat. Ennek ára azonban nagy volt; a kórházak megteltek gázmérgezettekkel, akiknek több­ sége vagy megvakult, vagy meghalt. Az Ypres körüli fegyveres összecsapások még tar­ tottak május végén is, de az angoloknak volt köszön­ hető, hogy Ypres városa m egm enekült a németektől. E csata az antant oldaláról 60 ezer katonaéletet követelt, míg a ném etek em bervesztesége mintegy 30 ezer volt.

Gyalogos katonák egy kis flamand faluban

Átkelés a dolomitokban

Jô co tm t raw/LLfUAs

im m •• e s e c u t. H tm a u a v t HHABtTrf

Hi ntcpt/cH

■.tj* tA fta trrA

fltlM ■ •’{»fii ye m i t

tX s T H o r U i CenO CH AT'f

IKXLJ! U X*

nuja

n: hate n

rr c c T T H o r .'OLTAtKt

Vit I BUS UNIT'S

Drt>C*OT

P A R IS

FRANCP

C O U RBSr

J3 SOUS flARJffS

A francia, az angol- és az osztrák-magyar hadihajó-flotta a Földközi-tengeren 58

Második artois-i csata

bontakozott ki az angol, francia offenzíva 1915. szep­ tem ber 25-én, mely fel akarta számolni a Párizs felé irányuló ném et kiszögellést. A csata első lövésétől 1915. március 29-én a francia és az angol vezetés az azonnali támadás m ellett döntött Arras és Lilié között. számítva a gyalogság és a tüzérség mozgása összefo­ gott volt. M egkezdték a hátország bombázását, a vas­ Az angol korm ány új egységeket szervezve m egsok­ útvonalak megsemmisítését. A támadás terve az volt, szorozta a Franciaországban állomásozó hadtesteinek hogy a betörést - akár Champagne, akár Artois térsé­ erejét; ekkor m ár 20 hadosztálya harcolt a fronton, de gében - áttöréssé lehessen fejleszteni, majd harapófonem sok eredménnyel. A május 9-én az 1. angol és a 10. francia hadsereg gószerűen körbezám i a még állva m aradt ném et egy­ ségeket. A Reims és az argonne- i erdő közötti szaka­ ütközött meg a 6. ném et hadsereggel. N agy előkészí­ tő tűz előzte meg a gyalogsági rohamot, de a mintegy szon a 2. és a 4. francia hadsereg 35 gyalogos és 7 lo­ 2,3 millió kilőtt gránát ellenére, nem tudták géppuska­ vas hadosztálya sorakozott f e l , több m int 2000 lövegfészkek zömét megsem misíteni. Feltétlen elismerést gel. A folyamatos tüzérségi előkészítés miatt a német hadsereg nem tudott ellenállni; a franciák betörtek a érdem elnek azok a ném et katonák, akik részt vettek a csatában, egyrészt a kitartásuk miatt, m ásrészt a el­ ném et állásokba 17 km széles szakaszon, majdhogy 4 km-es mélységben. szántságuk miatt. Az offenzíva során a végsőkig kitar­ A rtoisben ugyanakkor az angol 1. és a 10. francia tó ném etek lövészárkaiba többször törtek be francia hadsereg összereje lényegesen meghaladta a német katonák, de véres közelharcban a ném etek m indunta­ egységek erejét; az antant oldalon 29 gyalog- és 1 lo­ lan visszaverték a támadásokat. Az idő azonban az an­ vashadosztály várta a támadást. A támadás kezdetben tantnak dolgozott, m ert az első sorokban lévő német jól haladt; Arrastól délnyugatra egy sikeres roham nak egységek utánpótlása gyakorlatilag lehetetlen volt; az köszönhetően elfoglalták az első sorokat. A m aradék ott küzdők végsőkig kitartva az árkokban maradtak ném et egységek a második vonalban vetették meg a mindörökre. 1915. június 20-án Joffre leállította a támadást, lát­ lábukat. Az offenzívát Champagne térségben október 7-én, míg Artois-ban október 14-én fejezték be; m int­ va azt, hogy eredménytelen. A csata után az antant 132 ezer katonája feküdt vérbe fagyva a m integy 20 egy negyedm illió szövetséges és 150 ezer ném et kato­ na várta a tömegsírt. km-es szakaszon. A ném et veszteség jóval kisebb volt Az 1915-ös év harcai nem tudták alapvetően m eg­ - valam ivel több m int a felét tette ki az antant veszte­ változtatni a korábbi helyzetet; az antant fölény m eg­ séggének - de szám ukra ez is hatalm asnak bizonyult. m aradt szeptember után is: 150 hadosztály állt szem­ A nagy őszi általános offenzíva ben 100 ném et hadosztállyal.

- Nyugati front Az 1915-ös őszi offenzívát a nyugati hadm űveletek csúcsának tartja a hadtudomány. Az összehangolt tá­ madás csúcspontját szeptember utolsó hetére, október első heteire tették. Cham pagne és Artois központtal

Saint Michele útja Meuse-ben

Poincare az olasz fronton 59

Ezerkilencszáztizenhat

A verduni vér szivattyú A verduni erőd korszerű erődrendszer volt a maga ide­ jében. A ném et támadás nem is azért irányult e térség­ ben, m ert el akarták volna foglalni az erődrendszert, inkább azért m ert itt tartózkodott a legnagyobb francia haderő. N ém etország célja az volt, hogy egyszer s mindenkorra felőrölje az ellenállást. A ném et hadi­ tervben egy összetett tám adássorozattal számoltak; az elképzelés szerint a franciák más frontokról - hogy Verdun védelm ét biztosítsák - rengeteg katonát cso­ portosítottak volna át; a m egüresedett szakaszokon pedig tám adást indított volna a ném et hadvezetés. Az erőket összehasonlítva azonban Ném etország egyér­ telműen gyengébb volt itt az ellenfélnél; az átcsopor-

tosítási lehetőségek viszont jó k voltak. A vasút lehető­ vé tette, hogy az egyes egységek órák alatt az adott helyszínre érhessenek; term észetesen ez vonatkozik az utánpótlásra is. A nglia számára kisebb problém át jelentett az utánpótlás megszervezése, m ert több m o­ torizált egységgel volt felszerelve, m int a központi ha­ talmak, sőt a vízi szállítás is adott volt a La M anche csatornán. Ném etország ezzel szemben nehezebben oldotta meg ezt a kérdést. A helyszínen tartózkodó ném et haderő a keletről és a B alkánról odavezényelt csapatokból állt; 2 és fél m illió ném et katona több m int 3 és fél m illió fős an­ tant sereggel találta m agát szem ben. Falkenhayn a tám adás első lépését Verdimtől északra, a M euse fo­ lyótól keletre eső 12 km -es szakaszra helyezte. A z 5.

Verdun romokban

60

Templomrom mögé bújva

ném et itt 6,5 hadosztályt sorakoztatott fel a 3 francia hadosztály elé. A tűzerő fölénye m ost is, m iként az eddigi a ném et tám adásoknál is, bőven m egvolt; 850 ném et löveg várt a tűzparancsra, hogy földig rom ­ bolja az előttük álló 10x12 km -es területet. A francia védelem 263 darab löveggel tartotta m agát. M egle­ petés volt az is, hogy a ném etek rengeteg lángszórót vetettek be, am i ebben az időben szinte csodaszám ­ ba ment. A tüzérségnek 1916. február 21-én adták ki a tűzparancsot, ez egy nyolcórás elsöprő erejű bombázás jelentett, m elyben a legnagyobb pusztítást a 44-es Kruppok (Kövér Berta) valósították meg. Ezt követte a ném et gyalogság rohama, m elynek következtében 10 km szélességben és 3 km mélyen áttörték a francia védelmet. 1916. február 25-én elesett Douaumont erődje. A ném et veszteség hatalmas volt - a pár nap alatt 25 ezer fő - de képes volt az offenzívának ellen­ állni Verdun, sőt egyre inkább Verdun védelmére ren­ dezkedett be a francia vezetés; 1916. március végére 16,5 hadosztály és több mint 500 nehézlöveg állt Ver­ dun előtt.

A front ezen szakaszán a harc gyújtópontja áttevő­ dött a M euse-től nyugatra fekvő területre. A z első tá­ m adás itt m árcius 6-án indult, de egész hónapban folytak a hadm űveletek: folyam atosan tám adtak a ném etek, am inek köszönhetően végül sikerült nekik elfoglalni a „304-es m agaslat” északi lejtőjét és az ún. „H alott em ber dom bját” . K ölcsönös erőfelm or­ zsolás folyt itt egy hónapon keresztül különösebb eredm ény nélkül - nyilvánvalóvá vált újabb pihent alakulatok felállítására, illetve átcsoportosításra van szükség. Ezzel tisztában volt az antant is; a keleti frontról való ném et átcsoportosítás valahogy m eg kellett akadályozniuk. El is érték azt, hogy m ind az orosz, m ind az olasz fronton m egindult a teherm en­ tesítő tám adás. A z oroszok az 1. és 2. hadsereget m ozgósították 1916. m árcius 16-án; a hevenyészve összecsapott haditervvel az orosz hadsereg azonban nem lehetett sikeres. H asonló céllal történt tulajdon­ képpen az olasz tám adás, az 5. isonzói csata is, ami szintén nem volt sikeres. A z olasz ütegek Trieszt irá­ nyába törtek előre, am it két napos tüzérségi előkészí­ tés előzött meg. A kiválóan védekező O sztrák-M a61

Az angol-francia szövetség manifesztációja 62

Három angol hadihajó

Katonai g\>ülés Jeruzsálemben

63

gyár M onarchia csapatai nem rendültek meg. A bom ­ bázás m árcius 11-én kezdődött, a gyalogsági tám a­ dás pedig ezt m árcius 13-án követte. A folyam atos vesztett csaták az olasz katonák harci m orálját egyér­ telm űen rontották; ekkor m ár m ajd m indenki tisztá­ ban volt azzal, ha a D oberdói fennsíkról nem biztos a hazatérése. A z 5-ik isonzói csatában a D oberdón a M onté San M ichelét, St. M artinót, a Selz és a M onfalcone előtti m agaslatokat érte az olasz tám adás. A m árcius 16-án C adoraa vezérkari főnök által leállí­ tott tám adás visszaverésében 45 m agyar zászlóalj vett részt.

Kolostor romokban

Átkelés az ideiglenes hídon

1916. április kezdete tehát fordulópontot jelentett a Verdun körüli harcokban. Egyik fél sem hagyhatta meg a m ásiknak az erődöt és a várost. A franciák előtt Verdun olyan szim bólumm á vált, mint M agyarorszá­ gon a török háborúk korában Eger. N yár végéig 47 né­ met hadosztály és 70 francia hadosztály érkezett a 64

Lebombázott erőd

Közelharc egy városban

Katonák egy kávéházban

65

verduni térségbe. A küzdelem heve az ősz beálltával kicsit csökkent, de még mindig m egm aradtak olyan helyek, ahol naponta több száz ember vérzett el. Ilyen volt a Douaum ont erőd is, ahol gyakorlatilag a franci­ ák sikerrel jártak, de óriási veszteséget szenvedtek; a „Halott ember dom bját” viszont a ném etek nem en­ gedték ki a kezükből. M egközelítőleg a francia veszteség 100 ezer fővel volt nagyobb, mint a német; becslések szerint 550 ezer em bert veszített a francia hadsereg és 450 ezer főt a német. Győztese a csatának tehát nem volt. Franciaország lényegében m egvalósította célját: m eg tudta védeni az erődöt.

Tengeri csaták: Jütland 1916-ra a ném et számítások a tengeren sem jöttek be: nem sikerült felőrölni egyik hatalom hadiflottáját sem. N em tudott a ném et flotta elcsalogatni a német partokhoz egyetlen egy angol hajót sem, hogy a lőtávolon belül kerüljön; az erőviszonyok ezen a téren, bi­ zony nem a ném eteknek kedveztek. A ném et flottapa­ rancsnokság azonban bízott búvárhajóiban, és új csa-

Templom Clermont-en-Argonne-ben

Lopakodó léghajó

66

A dicsőség ékszere

Katonák árvákkal Cote d ’azur-ban

67

tahajóiban. A ngliának szintén fontos volt egy nagy tengeri csata, hiszen kénytelen volt m egnyitni a Keleti-tenger átjárhatóságát. Ezzel ugyanis Oroszország­ gal közvetlen kapcsolatba kerülhetett volna, sőt a Svédországból érkező ném et szállítmányokat is meg lehetett volna semmisíteni. Scheer admirális, az új flotta parancsnok, sokkal aktívabban merte felvállalni a fegyveres összecsapást az angolokkal, mint elődje. Bombázta a szigetországot, mi több meglepő közel­ ségbe m erészkedett néha egy-egy ném et hajó. Próbál­ ta provokálni az angolokat, akik tisztában voltak a helyzettel.

A világháború legnagyobb tengeri csatája 1916. május 31-én és 1916. június 1-én zajlott le N ém etor­ szágtól, pontosabban a dániai Jylland félszigettől észak, észak-nyugatra. A csata lefolyása alatt több mint 250 hajó fordult meg ezen a vízen. Az angol ten­ geri haderő a döntő összecsapásban 28 sorhajóval dreadnought típusú hajó - 9 csatacirkálóval, 33 cirká­ lóval és 81 rom olóval érkezett a helyszínre. A német flotta ennél jóval gyengébb erővel jelent meg: 16 sor­ hajóval, 5 dreadnought-nál kisebb típusú sorhajóval, 6 csatacirkálóval, 11 cirkálóval és 63 romlóval. Komoly veszteségeket szenvedett el mindkét fél. Anglia 3 csa-

Szolgálcitát teljesítő tengerész

Angol és német hadiflotta összecsapása

Hciborús apokalipszis

69

Sebesült katonák mosolya

70

Utasszállító hajó támadás előtt és után (Boulogne sur Mer)

71

Kilátás a régi bástyára

tacirkálót, 3 cirkálót és 8 rombolót, vagyis 115 000 tonna hajótere került a mélybe, mindem ellett 6000 m atróz nem térhetett haza. A ném et tengerészet ennél kevesebbet veszített, persze ez sem elhanyagolható: 1 csatahajót, 1 csatacirkálót, 4 cirkálót és 5 rombolót veszített az utolsó jütlandi fegyveres összetűzésben. Ez összesen 61 000 to nna elvesztését jelentette, ugyanakkor 4500 tengerész tűnt el, vagy halt meg. M indkét flotta elvesztette büszkeségét is: A nglia a 27 ezer tonnás Queen M aryt, Ném etország pedig a 28 ezer tonnás Lützowot. Tehát a ném etek könyvelhették el a nagyobb sikert: a ném et hajók erősebbek voltak, ugyanakkor páncélzatuk összehasonlíthatatlanul erő­ sebb volt, m int az angoloké. Igaz az angol hajóágyúk erősebbek voltak. A tankönyvek m anapság nem német győzelmet regisztrálnak, az adatok és számok azon­ ban a ném et siker m ellett szólnak; igaz a csatának nem volt jelentősebb következménye: Anglia bizton­ sága továbbra is megmaradt, a hajógyártás is ugyan­ olyan ütem ben folyt tovább. Ez konkrétan azt jelentet­ te, hogy amíg a háború négy éve alatt 20 új angol csa­ tahajó szállt vízre, addig Ném etország csak 7 új csata­ hajót állított hadrendbe. 72

Asiago és a Bruszilov offenzíva 1916 elején a M onarchia befejezte hadm űveleteit a Balkánon: elfoglalta M ontenegró és A lbánia északi részét. A felszabadult erőket át lehetett irányítani a Balkánról és a keleti frontról az olasz frontra. Conrad Dél-Tirolból akart támadni Pádua felé félkört leírva az olasz síkságon, hátba támadva az Isonzónál védekező olasz erőket. 1916. május 15-én m egkezdődött a bom ­ bázás, amit a 11. és a 3. hadsereg roham a követett. A támadás azonban egy a vártnál nagyobb erejű ellensé­ ges hadseregbe ütközött; végül is május végére sike­ ralt legyűrni az ellenséget - Conrad elfoglalhatta Arsiero és Asiago városokat. A támadás azonban el­ akadt, mivel orosz offenzíva kibontakozóba volt; Conrad kénytelen volt berendezkedni a védelemre, és a szükséges haderőt átcsoportosítani az orosz hadszín­ térre. E hadm űvelet során 318 löveget, 191 gépfegy­ vert és 45 ezer olasz hadifoglyot ejtett a Monarchia. Természetesen a veszteség sem volt elhanyagolható: 44 ezer emberrel nem lehetett számítani ezentúl az osztrák-m agyar hadseregben. A részsiker tehát sok ál­ dozatba került: igaz közelebb került a M onarchia

Isonzóhoz, de m indez kevés volt ahhoz képest, amit em berben veszített. Az egyeztetett antant tervek szerint 1916 m ájusá­ ban egy időben indul meg az offenzíva a Somme folyónál, Isonzónál és a keleti fronton. Á m a helyzet úgy adódott, hogy Olaszország lett a fő célpontja a M onarchiának; ezért az antant kérte Oroszországot, hogy nagyobb erőket vessen be a M onarchia ellen. Bruszilov, aki a délnyugati orosz frontért volt felelős, az olasz kérés következtében nagy szerephez jutott. Joffre az olasz kérés mellé állt, mivel tisztában volt azzal, hogy ha Oroszország nem lép délnyugati front­ ján, akkor kénytelen lesz francia és angol katonákat

Katonai táborhely Fricourban

John French

Metzeral völgye

73

bevetni Isonzónál. Oroszország az eredeti terv szerint Vilna ellen indította volna tám adása fő csapása, amíg dél-keleten Bruszilov védekezik. Ám Bruszilov - ki­ váló előkészítés követően felduzzasztott hadseregei­ vel, m integy 630 ezer fővel - lerohanta a Pinszktől a rom án határig terjedő széles frontszakaszon a M onar­ chia 475 ezer fős védseregét. A tábori, kisebb űrmére­ tű tüzérség tekintetében jobban fel volt szerelve ekkor is az orosz támadó erő. Bruszilov elérte a kitűzött célt; taktikájának lényege a gyors, rövid, jól célzott tüzér­ ségi előkészítés volt, amit gyalogsági roham követett négy hullámban. Az első hullám feladata az első két állás elfoglalása volt, a m ásodiké a veszteség pótlása,

jSSBi&awt

.w il lm lm

in

Canaux (Vrivieres R outes principales Voies férreos p r

"

- V -

illetve az esetleges ellentámadás feltartása volt, míg az utolsó kettő hullám é a m aradék állások elfoglalása volt. 1916. június 4-én indult a támadás; 40,5 hadosz­ tály Luclc városnál és Bukovina közelében áttörte a frontot. Ezért volt kénytelen Conrad harcoló egysége­ ket átirányítani az olasz frontról a keleti frontra. A cá­ ri hadvezetés ugyanakkor látva a sikert a Vilna-elleni tám adástól elállt; az ott várakozó egységeket átirányí­ totta azokra a területekre, ahol az áttörés megtörtént. A z áttörés m élynek bizonyult, ugyanakkor a délkeleti front teljes szakaszán kénytelen volt védekezni a M o­ narchia. Az igazi segítséget a ném et egységek jelentet­ ték, akik augusztus közepére sikeresen megállították

x r r

.

......—

. T

l P

| -- *

■mnvmmBgtë

' ~sr*

iLtsr

M E R

DOUVRES

Folhestone

Flandria katonai térképe

74

A 6., 7., 8., és a 9. isonzói csata Az olasz hadvezetőség, látva a M onarchia helyzetét, úgy döntött újratámad. A tervezett olasz nyári offenzí­ va, még a májusi antant terv alapján Isonzónál ment volna végbe, de erről lemondani a M onarchia Dél-TÍroli tám adása miatt. A Bruszilov offenzíva m iatt azon­ ban a M onarchia a Dél-Tirol-i támadást leállította és jelentős erőket csoportosított át a keleti hadszíntérre. Ekkor Cadorna, az olasz vezérkar vezetője úgy dön­ tött, hogy a védekezésbe átment M onarchia hadtesteit megtámadja. A gyors ellentámadás miatt a Monarchiá-

Romok Arrasban

az előrenyomuló orosz hadsereget a M onarchia had­ testeivel karöltve. A z orosz hadvezetés azonban foly­ tatta az offenzivát egészen szeptember 20-ig; de hiá­ ba: a központi hatalm ak állásai ekkor m ár szilárdan kitartottak. Az áttörés kapcsán az orosz veszteség több mint 800 ezer főre rúgott, de 400 km -es szakaszon 100-120 km m élységben áthelyeződött a front az Osztrák-M agyar M onarchia területére. A legnagyobb sikerét produkálta Bruszilov evvel az offenzívájával. A M onarchia vesztesége hozzávetőlegesen 600 ezer főt tett ki, míg a ném et haderő vesztesége 85 ezret ko­ m i mozgott. Ez az offenzíva jelentette a M onarchia és Oroszország számára az utolsó nagy katonai erőfeszí­ tést: lényegében erő tartalékaik elfogytak; ettől kezdve nem hogy a támadás, de a védekezés is kom oly prob­ lém át jelentett m indkét harcoló félnek.

A Dunkerqu-i úton Calais felé

75

St. Albert templom

76

Szétlőtt erőd romjai

m MHí

Roham Vermellesben

77

nak nem volt ideje megfelelő állásokat kiépíteni; az olasz támadás visszavetette a kiszögeléseket és újra visszaszerezte A siagot és A rsierot. Ezt követően O laszország az eddig nyugaton támadó hadsereget át­ dobta Isonzóhoz. 1916. augusztus 4-én m egindult a támadás; ugyanúgy, mint az eddigi csaták a térségben ez is rendkívül véres volt. Az olaszoknak sikerült tért nyerni; több fontos pozíciót elfoglaltak a Doberdó fennsíkon, majd pedig m egszállták Görz városát. E csatában 48 m agyar zászlóalj küzdött; kezdetben 17 olasz hadosztály tám adt 9 osztrák-m agyar hadosztály ellen. Félelm etes pergőtűz zúdult az állásokra Tolmeintől egészen a tengerig. A csata első felében, a görzi hídfő jobbszám yán - a M onté Sabotinón —álló egységeket az olaszok ham ar legyűrték: a hídfő dé­ lebbre elterülő részében azonban kudarcot vallottak. Világossá vált számukra, hogy a hídfőt csak abban az esetben foglalhatják el, ha előbb a doberdói fennsík északi pillérét, a M onté San M ichelét foglalják el. Itt

a m agyar 7. hadtest állt harcra készen; támadásokkal és ellentámadásokkal ide-oda hullámzó elkeseredett harc bontakozott itt ki, amelynek kim enetele azonban a tartalékok hiányában nem lehetett kétséges. A görzi hídfőt végül ki kellett üríteni; az utóvéd szerepét egy m agyar népfelkelő zászlóalj játszotta hatalmas önfel­ áldozással. Természetesen a görz-i hídfő feladása Görz városá­ nak átadását is jelentette. Ebből a pozícióból azonban az olasz hadsereg nem tudott áttörést produkálni; az asiagói szakaszon harcoló egységek m egakadályozták az olasz áttörést. 1916. augusztus 16-án a támadás ab­ bamaradt, ennek ellenére az olasz hadsereg erkölcsi sikert aratott és tért nyert. A M onarchiának - a ném et­ olasz hadiállapot beálltával - kom oly segítséget nyúj­ tottak a ném et utászok a védelem kiépítésében; ez volt az, ami felfogta a heves isonzói támadássorozatot. E tám adássorozatot a szakirodalom 3 részre osztja: 7., 8. és a 9. isonzói csatára. A hetedik isonzói csatában, ami

Katonai gyűlés Jeruzsálemben

78

Reimsi kisiskolás

1916 szeptem berében zajlott, 120 osztrák-m agyar zászlóalj ellen 130 olasz zászlóalj küzdött, sikertele­ nül. A gyújtópont ismét Doberdó volt, ahol 53 és fél m agyar zászlóalj m utatta bátorságát. A nyolcadik csa­ ta október 11 -én kezdődött szintén kom oly tüzérségi előkészítéssel; de hiába ismételte négy napon keresz­ tül roham ait az olasz hadsereg, a M onarchia helyt tu­ dott állni. Október 11-én kilencszer roham ozott 33 olasz dandár, de hiába, a kiválóan védekező M onar­ chia csapatai - benne 53 m agyar zászlóalj - nem hát­ ráltak meg. N ovem ber elején a kilencedik isonzói csa­ ta is lezajlott, de hasonlóan végződött, mint az eddigi­ ekhez. 56 m agyar zászlóalj bocsátkozott harcba a csa­ ta folyam án Doberdónál. Evvel a csatával lezárult a Doberdó birtokáért folytatott küzdelem; az olaszok belátták, hogy ezen a pokollá vált térségen keresztül nem érhetik el hadm űveleti céljukat.

Stant Jean de Vignes apátság Soissons-ban

80

Sándor cár ezred katonatisztje

Somme menti csata 1916. június 24-ét írták m ikor m egkezdődött az antant hatalm ak tám adássorozat döntő csapása: a somnie-i csata. Földrajzilag Péronne várostól nyugatra, illetve a Somme folyótól délre és északra húzódó 18-22 km-es szakaszon folyt a század addigi legnagyobb csatája. A cél a ném etek verduni jelenlétének gyengítése volt. Az antant abban bízott, ha nyertes csatát vív, akkor a Pá­ rizs felé nyúló ném et kiszögelést felszámolhatja, sőt akár evvel háborút is nyerhet. A tervezetnél kisebb erővel vonult fel a térségben az antant, mivel Verdunnél m ég m indig kom oly har­ cok folytak. Tehát a francia tervek m ódosultak: a Somme völgyébe szánt egységek nagy részét át kel­ lett irányítani a front más szakaszaira. A tám adásban Franciaország 12 hadosztállyal, míg A nglia 24 had­ osztállyal vett részt; ekkor több m int kétszer annyi katona fölött rendelkezett az antant, m int a ném et ve­ zetés. A támadás alatt pontosan 17 ném et hadosztály védekezett elkeseredetten. A tüzérséget tekintve az antant hatalmas erővel rendelkezett; 1655 könnyű- és

1348 nehézlöveggel rendelkezett, m íg N ém etország 598 közepes és 246 nehézlöveggel védte állásait. 1916. június 24-én indult a tüzérségi előkészítés, am ely olyan pergőtüzet jelentett, ami nem csak időtar­ talm ában - 1 hetes pergőtűz —hanem pusztításában is „em lékezetes” volt. Egy hét után - még a gyalogsági roham előtt - el kellett hagyni az első állást a ném e­ teknek, m ert m ár nem volt m it védeni. O lyan pusztí­ tást végzett, többek között a angol királyi helyőrség tüzérsége a 119 m m -es lövegekkel, hogy több négy­ zetkilom éteres körzetben a visszaem lékezők szerint szinte holdbéli tájjá változott a területet. Ezt követte az antant roham , am i gyorsan be is vette az első véd­ vonalat, ám további tám adásokkal sem voltak képe­ sek áttörni a következő ném et vonalat. A két kilom é­ teres betörés után a francia és angol egységek tovább özönlöttek a térségbe, ahol véres harc alakult ki. M in­ den szem pontból az antant fölénye érvényesült; en­ nek ellenére július és augusztus hónapokban nem ju ­ tottak előrébb. A ugusztus végén a harcok elérték a csúcspontjukat; ettől kezdve heves küzdelem folyt egészen novem ber végéig. Ekkor m ár kétszeres erő-

Elsővilágháborús emléklap

Gallipoli, szobor Törökországban

81

fölényben volt az antant: 62 brit és 44 francia hadosz­ tály roham ozta a ném et állásokat, akik m indösszesen 58 hadosztályt tudtak bevetni az elkeseredett harcba. A légi fölény azonban nem az antant oldalán volt. A Somme-i csata öt hónapig tartott; veszteségek m agu­ kért beszéltek. Az antant veszteség 650 ezer fő volt, ebből az angol 450 ezer, a francia pedig 200 ezer fő. A ném et veszteség is viszonylag nagy volt; összesen annyi em bert veszített ezekben a harcokban N ém etor­ szág, m int A nglia és Franciaország együttvéve - va­ gyis 650 ezer főt. A bom bázások ellenére a legnagyobb veszteséget a gépfegyverek okozták. A ném eteknél ekkor m ár egy ezred kilencven gépfegyverrel rendelkezett. Az ilyen géppuskafészkek felszámolására fejlesztették ki az el­ ső tankot is, ami először 1916. szeptember 15-én in­ dult el az antant állásokból. Összesen 49 tank támadt

A légballon visszatérte észak-Arrasban

Sommetól északra egy 15 km-es szakaszon. A tankok kezdetlegességét mutatja, hogy ebből a 49-ből 17 egy­ általán nem volt képes elkezdeni a támadást sem. A „M ark I” típusok külön a fent em lített géppuska lciszögelésekre lettek kifejlesztve; 1916. szeptember 15én 2-3-as kötelékekben tám adtak egy kitűzött célpont­ ra, egy m egerősített állásra. A harcrend szerint 5 perc-

Visszatérés a Bisson torpedónaszádra

82

Francia sereg Szalonikiben

Árvíz Stciint Georges-ben

cél a gyalogság érkezése előtt kellett a célponthoz odaérkeznie a tanknak és olyan „rendet” tenni az adott ellenséges állásban, hogy a gyalogságnak komoly problém ája m ár ne legyen. A nnak ellenére, hogy az első támadás alkalmával, több tank csődöt mondott az mindenesetre tény, hogy amik elérték a német vonala­ kat, azok nagy riadalmat keltettek. Innentől kezdve több sikeres hadm űvelet kulcsfigurájává vált a tank, mint például szeptember 26-án is, m ikor Thiepvalt tá­ madta a gyalogság nyolc tank kíséretében. Az angol hadvezetésen belül vita alakult ki a tankok bevetésé­ nek időpontját illetően; az egyik elképzelés szerint igenis szükség volt még ilyen szinten is a tankok be­ vetésére, a m ásik elképzelés szerint várni kellett vol­ na egy több százas tank tömegre és azzal kellett volna lehengerelni a ném et védelmet. Tény az, hogy az an­ tant támadása nem hozott — az új fegyverek ellenére sem - komolyabb eredményt; pusztán 45 km-es sza­ kaszon sikerült beljebb tolni a ném et védőket mintegy 10 km-es szélességben. M inden esetre az antant háromfrontos offenzívája végül is előrevetítette a központi hatalm ak vesztét. Látható volt a M onarchia küszködése, elsősorban a tartalékok hiánya miatt. Ném etország 1916-ban még helyt tudott állni - volt m obilizálható tartaléka - de ezzel együtt is gyengült a nyugati front.

Leszálló zeppelin

83

Románia támadása - a negyedik front A Bruszilov-offenzíva ideje alatt m ár az osztrák-m a­ gyar hadvezetés számított a rom án támadásra. A m a­ gyar m iniszterelnök, Tisza István az 1916-os nyári si­ kertelenségsorozat hatására valószínűnek tartotta, hogy Rom ánia - amely ekkor kom oly haderővel ren­ delkezett - hadat üzen a M onarchiának. Tisza július 7i levelében az uralkodónak m ár azt fejtegette, hogy nem csak az oroszok ellen kell védekezni, hanem Er­ dély védelm e is fontos. Éppen ezért a M onarchia m eg­ állapodást kötött Ném etországgal és Bulgáriával egy esetleges támadás esetére a hadm űveletek összehan­ golt egyeztetéséről. A megállapodás értelmében tám a­ dó jelleggel lépett volna fel a három hatalom, hogy együttesen semmisítse meg a román hadsereget.

Románia még a Verdun alatt kapta a felszólítást francia oldalról, hogy lépjen be a háborúba. Azonban nem csak Franciaország, hanem Oroszország is szük­ ségesnek érezte Románia belépését. Pontosan ebben a helyzetre állt elő Rom ánia hatalmas területi igényei­ vel, amelyek ütköztek Oroszország elképzeléseivel is. Ekkor Románia m ár az antant győzelmére számítva várta megfelelő időpontot; végül 1916. július 6-án fel­ ajánlotta szolgálatait az antant nagyhatalmaknak. R o­ mánia 1916. augusztus 27-én üzent hadat a M onarchi­ ának, s m ár a 28.-ára virradó éjszaka Erdély hágóin át­ kelt a román hadsereg. Természetesen nem lepte meg Romániát az a három hadüzenet, melyet a központi hatalm aktól kapott. A román sereget 4 hadseregre osz­ tották, ez összesen 600 ezer em bert jelentett; 1300 lövege azonban nem volt korszerű.

Frontkatonák

84

Különleges zsákmány

85

Az angol lovasság támadása St. Quentinnél

A rom ánok a 3. hadseregükkel délen védekeztek, míg a m ásik háromm al benyom ultak Erdélybe. Ekkor Erdélyben kevesebb, m int 34 ezer m agyar katona vé­ dekezett 76 löveggel; a M onarchia által ideirányított egységek term észetesen nem tudtak komolyabb ellen­ állást tanúsítani a több m int tízszeres túlerőben lévő románokkal szemben. A z előrenyomulást csak néhány kisebb olyan m anőver hátráltathatta, m int am ilyen a dunai rom án erőd, Tutrakan elfoglalása volt. Közben ezzel egy időben indult meg Rom ánia ellen a 3. bol­ gár hadsereg. A jó helyzetfelism erésnek köszönhetően benyom ult Bulgária hadserege Dobrudzsába. Közben Erdélyben tovább folyt a rom án előretörés, egyes he­ lyeken m ár elérte a 80 km -es m élységet is. Szeptem­ ber közepén indult el az antant balkáni hadereje, m elynek csapatlétszám a elérte a 350 ezres főt. A M o­ narchia - mivel m ár sem az olasz, sem az orosz fron­ ton nem maradt elég ereje, ahhoz, hogy feltartson akár egy kisebb tám adást is - kénytelen volt ném et segítsé­ get kérni. Ekkor gondolt először Conrad a lem ondás­ ra, amit Ferenc József nem fogadott el; 1916. szep­ tem ber 16-án írta alá Hindenburg és Conrad azt az egyezményt, am inek értelmében „a jövőbeni bolgár­

ném et-osztrák-m agyar-török hadm űveletek egységes vezetésének biztosításáért őfelsége a ném et császár át­ veszi a központi hatalm ak és szövetségeseik hadm ű­ veleteinek fővezérletét.” A vezetés átvétele után Bülow tábornokra bízták azt a feladatot, hogy tartsa fel a balkáni antant haderőt; M ackensen kapta meg a 3. bolgár hadsereget, ami ak­ kor m ár javában Dobrudzsában harcolt. Erdélyben az 1. osztrák-magyar hadsereg és a 9. ném et hadsereg utóbbi kiegészítve osztrák-magyar egységekkel - állt szembe a románokkal. A két hadsereg parancsnoka Falkenhayn lett. Utóbbi katonai erő megfelelőnek bi­ zonyult arra, hogy felvegye a harcot a 33 gyalog és 8 lovas divízióval Erdélyben. Közben a román hadveze­ tés leállította az Erdélyi támadást és csapatainak egy részét átszállította a dobrudzsai hadszíntérre. Az erőegyensúly ezzel felborult; ezt látva előbb a 9. német hadsereg indult meg és nyert kedvező pozíciót, majd ugyanígy tett a M onarchia hadserege is. A két hadse­ reg együttes manővereinek köszönhetően sikerült vis­ szavonulásra kényszeríteni a román hadseregeket. Elő­ ször az 1. román hadsereg vonult vissza, majd a m áso­ dik is hozzávetőlegesen október elején. A 4. román

hadsereget az 1. osztrák-magyar hadsereg futamította meg: ez volt tulajdonképpen az a fordulópont, ami a Románia katonai összeomlását jelentette. Saját erejé­ ből a három hadsereg nem volt képes a szervezett viszszavonulásra, egy komolyabb román alakulat sem m a­ radt, amely felvehette volna a harcot az előretörő német-osztrák-magyar katonákkal. Közben a dobrudzsai fronton megjelent az orosz haderő, ami azt jelentette, hogy a román egységek orosz irányítás alá kerültek. Az Erdélyből fejvesztve visszafutó erőkből újabb ro­

mán hadsereget szerveztek, de mindez ekkor m ár ke­ vés volt ahhoz, hogy feltartsák a minden irányból Bu­ karest felé törő központi hatalmak seregeit. 1916. de­ cember 9-én esett el Bukarest - Romániából német ka­ tonai megszállási övezet lett. M egjegyzendő a román hadsereg igazi veszte a szervezetlen visszavonulás volt, amely több mint 325 ezer katona életébe került. Románia elestét a balkáni antant haderő sem tudta megakadályozni, mivel Bulgária határain a német és bolgár egységek áttörhetetlen falat hoztak létre.

Repülőtámadás a mazuri-tavaknál

87

Ezerkilencszáztizenhét

A 10. isonzói csata és a Kerenszkij-offenzíva

dett harc folyt, melyre - a visszaem lékezők szerint addig nem volt példa az Isonzó mellékén; a karsztos, m eszes fennsíkon leginkább a 41. honvédhadosztály A z olasz haderő rendkívüli m ódon m egerősödött tűnt ki. Az offenzívát egészen a hónap végéig erőltet­ fe lsz e re lé sb e n és h u m á n erő fo rrá sb a n eg y arán t; ték, m ikor is biztossá vált, hogy olasz egységek a 1917 elején m ár 16 friss hadosztály csatlakozott a frontot nem tudják áttörni; egyedül Görz város térsé­ harcoló alakulatokhoz. A tüzérség is elérte azt a gében nyertek vissza kisebb területet, de m indez a fel­ szintet, am ivel m ár kom oly veszélyt je len tett ellen­ áldozott erőkkel messze nem volt arányban. Sőt még felei szám ára. O laszország nehéztüzérsége több az elfoglalt térség sem m aradt sokáig olasz kézen; m int négyszeresére nőtt egy év alatt; a közepes tü ­ 1917. június 4. és 8-a között a M onarchia azt vissza­ zérséget is duplájára fejlesztették. O laszországnak a vetette. A veszteség az olaszok és a M onarchia olda­ háború kitörésekor például összesen 600 gépfegy­ lán is jelentős volt, de összességében e térségben vere volt, m íg 1917. tavaszára m ár 8200 g épfegy­ m egint egy nyertes csatát könyvelhetett el az Osztrákverrel rendelkezett. 1917. május 12-én indult Isonzónál a 28 kiválóan M agyar M onarchia. Igaz ezzel a csata nem zárult le, m ert Cadom a tábornok június 10-én A siagónál újra felfegyverzett olasz hadosztály a támadásra. A tám a­ offenzívát kezdett, melyet egészen a hónap végéig dás centrum a a bainsizza-heiligengeisti térségben fenn is tartott. A kétszeres em berfölény most is kevés­ m eglehetősen m ostoha körülm ények között lévő m a­ nek bizonyult: a jelentéktelen sikerhez hatalmas vesz­ gyar csapatokat érte. M ájus 23-ára teljesedett ki a tá­ teség párosult. madás, m ikor is a 40 km -es szakaszon olyan elkesere­

Árvíz Ramscapelle-ben

A keleti fronton a ném et hadvezetés a nyárra nem számolt orosz támadással: ekkor eléggé vert helyzet­ ben volt az orosz hadsereg; nem tudta a német hadve­ zetés elképzelni azt, hogy újra lehetséges lenne a for­ radalmi hangulat kellős közepén mozgósítani. M ind­ ezek ellenére hiányos felszerelésben és fáradtan felso­ rakozott 221,5 gyalog és 37,5 lovashadosztály az arc­ vonalon. N yilván e haderő ütőképességét a felszerelés hiányossága, de még inkább a katonalázadások lénye­ gesen csökkentették. Tulajdonképpen ezért kellett a ném et hadseregnek gyorsan cselekedni; nyugatról még 6 ném et hadosztályt irányítottak át a keleti front­ ra. így érte el azt a szintet a védelem, mely képes lett volna maga feltartóztatni az orosz gőzhengert. Össze-

sen 126,5 gyalog és 21,5 lovashadosztály várta a köz­ ponti hatalm ak árkaiban az orosz offenzívát. A tám a­ dást a délnyugati fronton akarták elindítani, ahol 12 hónappal korábban történt m eg a sikeres orosz áttörés. M ost is Bruszilov tervei alapján történt minden, aki 1917. június 4-én elfoglalta Alekszej tábornok helyét. E tervről azonban az osztrák-m agyar hadvezetés in­ formációt szerzett, így kellő képen fel tudott készülni, illetve tudta fogadni a 31 orosz divíziót és az 1328 löveget. A támadás fő iránya Kelet-Galíciára irányult, pontosabban Lemberg és Drohobycz elfoglalására. A támadó oroszokkal szemben 29 ném et-osztrák-m agyar és török divízió sorakozott fel. 1917. július 1-én kezdte meg a harcot a tüzérség. Az ezt követő támadás legfőbb eredménye egy 20 km-es betörés volt, amit Sztaniszlaunál hajtottak végre az orosz egységek nagy áldozatok árán. A tám adáskor már küszöbön állt a for­ radalom; ennek tudható be a rengeteg lázadás és pa­ rancsmegtagadás is, am in nyilvánvalóan a cári tiszti­ kar m egpróbált úrrá lenni. Ezt a helyzetet használták ki a központi hatalmaknak; július 19-én megindult az ellentámadás, augusztus első hetéig hatalmas sikere­ ket is ért el. A központi hatalm aknak elfoglalták Tamopolt, Kolomeát és Czem owitzot; így tulajdon­ képpen visszakerültek a háború előtt birtokolt terüle­ tek: Kelet-Galícia egésze és Bukovina. Oroszország ezzel elveszítette a háborút, m iután Bruszilov helyére K om yilov került az ország m ár nem vett részt aktívan a háborúban. K om yilov 1917. augusztusában az or­ szág belső problém áival foglalkozott, m iközben a M onarchia hadtestei Kijev irányában törtek előre. Igaz ez az előnyomulás nem tartott sokáig, mivel a M onarchia is kimerült, sőt Olaszország újabb tám adá­ sát kellett kivédenie.

Douglas Haig

Folyó Neuportnál

89

A harmadik ypres-i csata Az antant a csaták súlya alatt nem roppant össze; de a francia és az orosz hadsereg válsága m iatt a nyáron m ár csak az angol és az olasz hadsereg volt tám adóké­ pes. Eldcor született meg az újabb támadás terve, mely az angolok ypres-i offenzíváját és a 11. isonzói csatát eredményezte. Az ypres-i csata „előjátéka” a tulajdonképpeni m essines-i csata volt. Az angolok győzelme ebben a csatában a lelem ényességüknek volt köszönhető: olyan m ódszert alkalmaztak, amelyet m ár jó 400-500 éve, a várháborúk időszakában használtak utoljára. Tudni illik 21 alagutat fúrtak a német árkok alá, m e­ lyet egy detonációval berobbantottak 1917. június 7én. 10 ezer áldozatot követelt ez a robbantás, amely után az összeroppant ném et állások felé elkezdtek dü­ börögni az angol tankok. A tankok nagy létszámának köszönhetően egyből sikerült birtokba venni a hegy­ gerincet, mely a várostól délre elterülő terepet uralta. Június végén az angol erőösszevonások után indult m eg az újabb csata, m elyet az angol erőfölény jellem ­ zett. Ö sszesen 57 hadosztályt, 3535 löveget, 680 re­ pülőt és körülbelül 200 tankot vetettek be, míg a n é­ m etek 18 hadosztállyal, 1162 löveggel és 640 repülő­ vel védekeztek. Tudnunk kell azt is, hogy a ném et m unícióhiány ekkor m ár kritikus m éreteket öltött.

Zeppelin darabjai

Katona visszatérése

90

1917. július 31 - én indult az offenzíva. A több m int két hétig tartó tüzérségi előkészítésnek köszönhetően az angol gyalogság m eglepő könnyedséggel haladt szin­ te a harm adik védrendszerig; csak itt találta m agát szembe a ném et utánpótlással. A ném et elszántságnak volt köszönhető, hogy m eghiúsult az angol teljes át­ törés. A novem ber elejéig tartó harcokban az angolok csak 22 km szélességben és 8 km m élyen tudtak elő­ rehaladni. Az elkeseredett harc utolsó m om entum ánál Passandale e madást. E véres harcok hatalmas veszteségek köve­ teltek; az angolok 324 ezer főt, míg a ném etek 217 ezer katonát veszítettek. E veszteségek olyan m aga­ sak voltak, hogy egy időre le is kellett állítani az antant támadásokat.

G enf városéinak evakuációja

91

A 11. isonzói csata és a Caporettói áttörés M int em lítettük a harm adik ypres-i csatával egy idő­ ben indult a támadás az Isonzó mellékén. Az olaszok olyan erőfölényt tudtak biztosítani m aguknak a csata folyamán, amilyenre eddig még példa nem volt az Isonzó völgyében. 51 olasz hadosztály és 5200 löveg várta a parancsot a támadásra, mely 1917. augusztus 12-én indult meg egy kettős átkarolási tervvel. A M o­ narchia egységei ebben a csatában a lehető leg­ rosszabb helyzetben voltak: főleg az utánpótlás követ­ keztében. Ennek ellenére a Bainsizza térségben a M o­ narchia védekező csapatai csodálatos kitartással a végsőkig védték állásaikat, és csak akkor vonultak vissza, m ikor világossá vált, hogy segítség nélkül tel­ jesen felmorzsolódnak. A Herm ada előtt, napokon ke­ resztül elkeseredett harc folyt váltakozó sikerrel. M in­ dent egybevéve azonban az augusztus 19-től szeptem­ ber 12-ig tartó harcok alatt nem volt képes az olasz hadsereg komolyabb térnyerést kiharcolni; a kétszeres

túlerő ellenére nem sikerült Trieszt felé előretörni Görz városánál értek el kisebb taktikai sikereket. A keleti front kiesésével nagyobb jelentősséget tu­ lajdoníthatott a ném et hadvezetés az olasz frontnak. Riga elfoglalása után nyilvánvalóvá vált, hogy a kö­ vetkező isonzói csatában m ár végzetessé is válhat a déli fronton a helyzet. A z olasz veszteség 1917 m áju­ sától szeptemberéig m egközelítőleg 720 ezer ember volt, ennek ellenére változatlan erővel harcoltak. A központi hatalm ak hadvezetése úgy döntött, hogy m egelőzi az olasz offenzívát; átcsoportosít a keleti frontról egy olyan haderőt, mellyel eredm ényt lehet majd elérni. Az átcsoportosított hadosztályokból új hadsereget szerveztek, 14. hadsereget, melyet 7 német és 8 osztrák-m agyar hadosztály alkotott. E sereg az Isonzó felső szakszán foglalt állást Flitsch és Tóiméin között. A cél az volt, hogy tüzérségi előkészítés után teljes egészében elsöpörje az előtte álló 2. olasz had­ sereget. A m ásik oldalon Caporetto környékén építet­ te ki állásait a 2. olasz hadsereg. Caporettoval szem-

Carency romjai 92

Foch tábornok

93

Angol tengeralattjáró

94

Szt. Márton ka teára!is Halle-ban

ben 44 hadosztály és 3540 löveg várta a tűzparancsot; a csapatok többsége osztrák-m agyar volt. Az egész isonzói front főparancsnoka Jenő főherceg lett, aki k i­ válóan irányított. 1917. október 24-én adták ki a tűpa­ rancsot, ami a 12. isonzói csata kezdetét jelentette. A többségében m agyar roham egységek tám adása m eg­ hátrálásra, mi több, visszavonulásra kényszeríttette az olaszokat; október 27-én kiadták a Tagliamentóig szó­ ló visszavonulást. De az olasz haderő itt sem tudta megvetni a lábát. 1917. novem ber 10-én a Piavenál tudta csak az olasz hadsereg végre megállítani a központi hatalmak haderejét. A M onarchia hadtestei itt még m egpróbál­ koztak az áttöréssel: a l l . osztrák-m agyar hadsereget is visszaverték, a novem ber 12-i támadás is kifulladt. M indez az új olasz főparancsnoknak, Diaz tábornok­ nak volt köszönhető, aki kiegészítette a piavei frontot a segítségre érkező 5 angol és 6 francia hadosztállyal. Az olasz hadsereg azonban oly hatalmas veszteséget szenvedett, m ely pótolhatatlannak bizonyult: nem csak felszerelésben, de em berben is; 40 ezer sebesült és ha­ lott, 300 ezer katona fogságban. További 350 ezer ka­ tona menekült vissza Olaszországba, egységüket és fegyverüket elveszítve. A dezertőrölc száma is m int­ egy 50 ezer főt tett ki. A tüzérség 3152 löveget hagyott hátra, hozzávetőlegesen 3000 gépfegyver, 1732 akna­ vető és 300 ezer puska került a központi hatalmak bir­ tokába. A sikeres áttörést azonban nem használták ki, pedig az olasz hadsereg ekkor m ár a végét járta. A megszállt terület korm ányzását átvette a M onarchia. 95

Ezerkilencszáztizennyolc

Michael hadművelet - márciusi német offenzíva az angolok ellen Lényegében ez a hadm űvelet is abba a kategóriába so­ rolható, am elynek végcélja a teljes megsemmisítés. Ludendorff elképzelését fogadta el a ném et hadveze­ tés; ennek m egfelelően a gyengének mutatkozó angol hadsereg m egsem m isítését tűzték ki célul, már csak azért is mivel az angolok látták el utánpótlással ekkor a francia hadseregeket. Az elképzelés szerint miután m egtörtént az angol hadseregek m egsem m isítése, azután Franciaországot m ár könnyedén térdre lehetett volna kényszeríteni. Az angol haderő a tengerparttól Oisne városáig védekezett. Ennek a haderőnek a jobbszárnyára mérte volna Ludendorff a megsem m isítő csapást, mivel az itt védekező erő sokkal gyengébben volt felszerelve, mint a parti ütegek. Arras városától 15 km-re képzelték el el a támadás gyújtópontját.

96

Francia repülőgépek bombáznak

A z offenzíva kezdetéig a fenti 70 km -es szakaszon a ném etek több m int kétszeres erőfölényt értek el az átcsoportosítások révén. A tám adásban a 17., a 2., és a 18., hadsereg vett részt: összesen 76 hadosztály, 6608 löveg, 3534 aknavető, 1070 repülőgép és 10 tank. A 10 tankból, 5 elfogott angol tank volt, míg a többi új ném et gyártmány. U tóbbiak m integy 33 ton­ nát nyomtak, egy 57 m m -es ágyúval és 6 géppuská­ val rendelkeztek. A támadást, m int m indegyiket a világháború alatt, a tüzérégi tűz előzött meg. A tüzérségi tűz ez esetben azonban sokkal rövidebb volt, de sokkal rombolóbb hatású; a rom boló-repeszaknák m ellett rengeteg gáz­ lövedék is hullott az angol állásokra. A z új terv úgy­ nevezett lépcsőzetes támadással számolt, am inek az volt a lényege, hogy a „tám adóhullám ok” küzdik le az ellenséges állást, kiszögelést és egyből tovább indul­ nak a következő akcióra. A terv szerint rengeteg m oz­ gatható löveget és aknavetőt kellett volna magával vinnie a gyalogságnak, amivel az újabb állásokat le tudta volna küzdeni. Az áttört állások ugyanakkor m egvalósíthatták volna a mozgóháborút. Az áttörés m éretét jól szemlélteti az egy km-re eső ágyúk száma. L udendorff em lékirata szerint 1 km-re 100 ágyút kel­ lett csoportosítani, hogy lehetségessé váljon az áttö­ rés. A jobbszárnyat helyezte Ludendorff a középpont­ ba, m elynek a Cambrai térségben, illetve ettől észak­ ra eső területeken kellett volna olyan áttörést produ­ kálnia, am inek végeredménye a nyertes világháború lett volna.

■-'/WS/P/r v.

ti*

Angol kitüntetések

97

A ném et jobb szárnnyal szemben két hadsereg állt, északon a 3., míg délen az 5. angol hadsereg. A leg­ rosszabb helyzetben az utóbbi hadsereg volt: egyrészt felszerelése sem felelt meg a kor hadiszínvonalnak, m ásrészt a szokásosnál sokkal szélesebb frontszakaszt védett. 1918. március 21-én kora hajnali órákban remegett meg először a föld, m ikor is a ném etek elkezdték a pusztító bombázást. A 3. és az 5. angol hadsereg egy­ ségei számára a védekezés lehetetlenné vált, különö­ sen az után, hogy reggel 9-kor megindult a ném et gya­ logsági roham is pergőtűz közepette a tej fehér köd­ ben. A z angol balszám yon, az 5. hadsereg járt a leg­ szerencsétlenebbül, mivel a köd még másnap is m eg­ maradt.

hiúsult: nem hogy az áttörés, hanem még a térnyerés sem valósult meg. Igaz Cambraitól délre jelentős elő­ rehaladást értek el, de északon az elkövetkező napok­ ban szinte teljesen elakadt a támadás. Végül is azon­ ban a támadás a ném etek számára sikert hozott; az 5. ném et hadsereget több mint 50 kilométerrel előre tol­ ták, vagyis 50 km -es betörést értek el egy 30 km-es szakaszon. A hadm ozdulati siker jelentősségét elis­ merve Ludendorff azt az utasítást adta a déli szárny­ nak, hogy a Somme-ig törjön előre. Á m Amiens váro­ sánál elakadt a támadás, így dél felé voltak kénytele­ nek utat törni a front centrum ának hadtestei. Luden­ dorff közben még mindig erőltette a ném et jobbszám y áttörését, ezt azonban a leharcolt katonák már nem voltak képesek véghez v inni. A balszám yon mintegy kéthetes harc állt be Amiens térségben, melyet az an­ golokat leváltó francia hadtestek és a ném etek vívtak. Az elkeseredett küzdelem nem hozott eredményt, ezért állította le Ludendorff végül az offenzívát 1918. április 4-én; ekkor m ár 250 ezer fős volt a német vesz­ teség. Igaz az antant az összehangoltság hiányában m ost is több embert veszített, mint Ném etország; na­ ponta csaknem 35 ezer em ber esett el.

Francia és amerikai katonai prezentáció

Az első napot tekintve lassan de biztosan haladt előre a ném et hadsereg a front m inden szakaszán, k i­ véve Cambrai térségét, ami m integy 8 km -t foglalt magába. Egyedül itt nem voltak képesek m egvalósíta­ ni március 21-én az átlagos 4-5 km-es betörést. M ás­ nap világossá vált a ném et hadvezetés számára, hogy a tervezett kulcsfontosságú áttörés Cambrai-nál m eg­ 98

Harcok Verdimben

Georgette hadművelet májusi próbálkozások Franciaországban M iután egyértelm űvé vált 1918. m árcius utolsó n ap ­ jaib an a ném et hadvezetés szám ára, hogy a M ichael hadm űvelet m egbukott, új tervet dolgoztak ki; a G eorgette hadm űvelet lényege az adott körülm ények jo b b kihasználása lett volna. A haditerv ez esetben is az angolok elleni tám adás volt, lényegében az erők felm orzsolása. A tám adás célpontja az A rras és a ten­ gerpart közötti szakaszon volt. 1918. április 9-én in­ dultak m eg a ném et egységek az A rm entiéres város és a La B assée-csatom a közti térségben. A tám adás a szem benálló 1. angol hadsereg éppen itt lévő három hadosztálya ellen irányult, ezen belül is inkább a k ö ­ zépső hadosztályra, a m ég friss portugál hadosztály­ ra koncentrált. A 6. ném et hadsereg kísérelte m eg a frontális tám adást, am ihez egy nappal később csatla­

kozott délről a 4. ném et hadsereg. A tám adásban résztvevő 29 hadosztály között több olyan volt, am ely két héttel korábban m ég elkeseredett harcokat vívott innen délre. 2300 löveg és 500 repülő vett részt a m eglepetésszerű tám adásban, ami végül is egy 8 km -es betörést eredm ényezett. A z elem zők az első napot tartják a legsikeresebbnek ném et szem ­ pontból, m ivel csak ezt követően érkezett Foch p a­ rancsnoksága alatt az angol erősítés, am i elégendőnek is bizonyult a ném et erők feltartóztatásához. A harcokat L udendorff m ég április végéig erőltette, de m a m ár tudjuk m indez felesleges volt. G yakorlatilag az angolok elleni tám adás katonai szem pontból je ­ lentős taktikai sikert hozott, de stratégiailag elhanya­ golható eredm énnyel járt. H a a veszteséget nézzük ném et győzelem re gondolhatnánk: a ném et oldalon 86 ezer fő, m íg az antant részéről több m int 100 ezer katona halt meg, illetve tűnt el.

Támadás után Carency-ben

99

Lang1 hadvezér

100

A Georgette hadm űvelet után az eredeti angolok el­ leni tervet dobni kellett, ugyanis május hónapban az angol hadsereg veszteségét nem hogy pótolták, de tü­ zérségük ereje jóval meg is haladta a korábbi szintet. N ém etország azonban nem akarta kiengedni kezéből a kezdeményezést, ezért tovább támadott. A hadvezetés olyan frontszakaszt választott ki a támadásra, am elyet nem angol, am erikai vagy portugál hadtestek védtek, hanem franciák. A franciák ugyanis nem csak em ber­ anyagban, de szinte m inden hadikellékben hiányt szenvedtek. N em szabad elfelejteni azonban, hogy ek­ kor m ár kom oly amerikai erő volt jelen a fronton, am ely segítette a leharcolt francia erőket, jórészt av­ val, hogy pihenhettek. Ezt a körülm ényt nem vette fi­ gyelembe a ném et vezérkar; azt hitte, hogy a francia vonalakat az előző támadásoknál kisebb méretű offenzíva is összedöntheti. Egy hónapos előkészületi m unka után fel­ álltak a hadosztályok a M ontdidier-Reim s sza­ kaszra. 120 km -es vonalon 38 hadosztály, 5263 löveg, 1233 aknavető, 3080 gázgránátvető és 500 repülő várta a támadást. Ezzel szemben nem egész 21 hadosztály és m indössze 1400 lö­ veg védekezett. A frontszakasz hossza miatt N é­ m etország olyan offenzíva sorozatot tervezet, m ely 4 lépcsőből állt. A csapások külön-külön fo­ lyamatban játszódtak volna le, term észetesen nem egy időben; egyfajta láncfolyam at valósult volna meg, m égpedig azért, hogy a tüzérséget könnyebben lehes­ sen csoportosítani az adott helyszínekre. A láncfolya­ mat első pontja a szakasz felénél kellett hogy végbe-

Templom romja Nieuportban

Szenegáli katona

101

m enjen a 7. ném et hadsereg frontális támadásával. Ez volt a „Blücher” hadművelet. A m ásodik lépés „Goerz” hadm űvelet - szorosan kapcsolódott az első­ höz, m ivel közvetlen azt követte volna a szakasz balszárnyán való támadás. Végrehajtásáért az 1. német hadsereg volna a felelős. A harm adik lépés - „Jork” hadm űvelet - a jobbszám yon való tám adást jelentette, melyet N oyontól keletre hajtott volna végre a 7. német hadsereg. A negyedik m anőver kiegészítője volt az előzőnek, a „G neisenau” hadm űveletben a 18. német hadseregnek kellett M ontdidier és N oyon térségben támadni. 1918. május 27-én kezdődött meg a tám a­ dássorozat, melyet a „Blücher” és a „Jork” művelet nyitott kom oly sikerekkel. A sikerek oly jelentősnek tűntek, hogy Ludendorff elrendelte a szembenálló francia erők teljes megsem misítését, illetve a M am e folyóig való előre nyomulást. A totális lerohanás érde­ kében Flandriából is átirányítottak ide alakulatokat. Ekkor következett a 3. lépés, a Goerz művelet, m ely­ nek végcélja Reims elfoglalása lett volna: ám az 1. hadsereg sem volt képes m indenre - a jobbszám y nem tudta bevenni a célpontot. Ezzel egy időben érte el a

7. ném et hadsereg a M am e folyót, de kénytelen volt m egállni, hiszen N oyon és Reims városok között csapdába kerülhetett volna. Ludendorff június 9-én el­ indította a „G neisenau” hadművelet, m elyben a 18. ném et hadsereget két szárnyra bontotta. A balszám yat dél felé irányította, míg a jobbszám yat a Noyon-i kiszögelés felszám olására küldte. E tám adásban hatal­ mas erőket m ozgósított mindkét fél, azonban a ném et hadsereg ekkor nem csak számbeli fölényben volt, de a felszerelése is sokkal jobb volt, m int ellenfeléé. M ontdidier és N oyon között 21 ném et hadosztály, 2500 ágyú és 500 repülő indult a csatába. Ám nem ér­ tek el jelentősebb sikereket, m ivel a francia hadveze­ tés megállította a ném et offenzívát. U gyanígy járt a 7. ném et hadsereg is, bár nem veszített hatalm asa erőket. Ennek volt köszönhető, hogy az egész offenzívát leál­ lították 1918. június 14-én. Jóllehet a harm adik és a negyedik ném et m anőver kom oly eredm ényeket ért el, de azt kiaknázni m ár nem lehetett. A felmorzsolt erők m ellett a 60 km-es m élységű ném et előrenyom u­ lás is inkább gondot okozott a hadseregnek, mint előnyt.

Reménytelen roham

102

Harc a Piave mentén A válságos helyzet alakult ki a Központi hatalm ak számára a délnyugati fronton is. Bulgária tartotta még magát, de nem volt ereje m ár támadni. Ugyanebben a helyzetben volt Törökország is, akinek tartalékai a végsőkig kimerültek. N ém etország ugyanakkor ki­ vonta erőit az olasz frontról, ezzel a teljesen kim erült M onarchia m agára maradt. A z antant haderő sem tu­ dott azonban Olaszországra koncentrálni, mivel m in­ den erejét a nyugati hadszíntérre összpontosította. A Piave m entén komolyabb erőt végül is Anglia és Fran­ ciaország tudott felsorakoztatni, de ezek sem voltak elegendők egy hatékony támadás indításához; mindösszesen 5-5 hadosztálynyi angol és francia haderő m aradt az olasz fronton. Ezek m ellett még jelen volt egy am erikai és egy csehszlovák egység is, ami végső soron elhanyagolható erőt képviselet.

Szanitécek munkában

104

Játék a marokói katonával

HHHHÍ Püspökség romjai

105

Rádiósok Szí. Eloynál

Ostrom után

106

Repülőgépeket figyelve

107

M indez még is elégendőnek bizonyult a M onarchia erejéhez, amely ekkor 54 hadosztályt sorakoztatott fel, míg a védekező fél 60 hadosztálya állt a Piave dé­ li partján. Hasonló arányban volt jelen a tüzérség is: az antant 7550 lövegével szemben csak 6833 löveget tudott felm utatni a M onarchia. Ez volt jellem ző a lé­ gierőre is: az antant repülőinek száma 524 volt, m i­ közben az osztrák-m agyar hadvezetés csak 280 gép­ pel rendelkezett e térségben. A M onarchia seregében ekkorra m ár gyökeresen m egcsappant a harci szellem; érthető is: a frissen visszatért hadifoglyoknak egyből puskát nyom tak a kezébe és felültették őket a legkö­ zelebbi vonatra, amely az olasz frontra robogott. U gyanakkor a M onarchia gazdasága összeomlóban volt; m ár szinte etetni sem tudta katonáit.

A támadás végül is 1918. június 15-én kezdőit meg a dél-tiroli frontszakaszon, am elyért Conrad volt a fe­ lelős. Az előretörés m ár az első két napon kifulladt a felszerelésnek és utánpótlásnak köszönhetően. Pusz­ tán a támadás második szakaszában ért el kisebb ered­ m ényt a hadsereg: sikeresen átkelt a Piavén. A veszte­ ségek ugyanakkor hatalm asak voltak; Conradot levál­ tották a vezéri posztról, helyére József főherceg ke­ rült, akinek nagyobb volt a lelkesedése, de kisebb a ta­ pasztalata. A M onarchia mindenesetre próbálta m en­ teni a menthetőt: a Piave másik oldalán beásták m agu­ kat a m aradék egységek. Ez időben süllyedt el a Szent István csatahajó is, m ikor megkísérelte a M onarchia haditengerészete az Ontrantói-szoros blokádjának át­ törését.

Végső roham

108

Harcok után Yser-ben

109

A legutolsó csata 1918 nyarán, a ném et haditervek m ár szinte álom vi­ lágban születtek; egyértelm űen átgondolatlan koncep­ ciónak tűntek. A ném et hadvezetés ekkor m ár nem volt abban az állapotban, hogy képes lett volna reáli­ san felmérni erőtartalékait. M indenesetre m egszüle­ tett az ötödik támadás terve is, m elynek lényege a „reimsi zsák” felszámolása, illetve Reims elfoglalása lett volna. M int az előző ném et tám adást is, ezt is fel­ osztották fő hadmozdulatokra. Az első hadm ozdulatot a 7. hadsereg vitte volna végbe; a tám adás C háteau-Thierry és Reim s térség­ ben bontakozott volna ki délkeleti irányban; a had­ m ozdulatot „M am eschutz”-nak keresztelték, m ivel a tényleges végállom ása a tám adásnak É pem ay volt, am ihez át kellett kelni a M am e-n. Az offenzíva m áso­ dik része - a Reims hadm ozdulat - ettől északkeletre,

Léghajó bombázza varsát

110

Sebesült szenegáli katona

vem m m Katonai léghajó

111

I

112

Repülők és léghajók támadása

Rálátás Párizs északi külterületére

Louppy-le-Cháteau-i templom romjai

Lovasroham

Német duplaszámyú repülőgép

A haldokló katona végrendelkezése

113

Landwehr katonák

114

a Reims és az A isne folyó közötti szakaszra koncent­ rálódott. Ezt a feladatot az 1. és a 3. hadsereg kapta meg, m elynek ék alakban kellett volna továbbhaladni déli irányban. Ha az em ber áttanulm ányozza térképen az utolsó és az utolsóelőtti ném et offenzíva tervét, akkor sok hasonlóságot vehet észre. A különbség pusztán az, hogy a bekerítő m anővert - a „zsákot” - ellenkező ol­ dalról kívánták felszámolni. A z offenzívának éppen ezért kom oly erőfölényben kellett végbemennie; ezért várt a fronton „ugrásra” készen 48 hadosztály - köz­ tük több ezer m agyar is - 6353 löveg, 2200 aknavető és 900 repülő. Ezzel szemben állt 36 szövetséges had­ osztály 3080 löveg támogatásával. 1918. július 15-én indult meg a tüzérségi csapásmé­ rés. A franciák visszavonták egységeiket, aminek kö­

szönhetően a német egységek könnyen haladtak a Máméig, ott viszont kénytelenek voltak megállni, mivel olyan védelmi erő várta őket, melyet képtelenség volt megtörni a folyón való átkelés közben. Ekkor a franci­ ák lépéselőnybe kerültek és megindították az ellentáma­ dást még a sötétedés beállta előtt. Ekkor végérvényesen nyilvánvalóvá vált, hogy Németország ereje és gazda­ sága nem veheti fel a versenyt az egyesült nemzetek ha­ dikapacitásával. Két napos próbálkozás után a németek befejezték a támadást; ez nemcsak az offenzíva végét jelentette, hanem a háború elvesztését is. Ettől kezdve az erőegyensúly felborult; a világhá­ ború m enetében m ár csak kisebb vereségeknek kellett elkövetkezni, hogy Ném etország kapituláljon, hogy a Központi hatalm ak aláírják a fegyverszünetet, hogy az em beriség első világm éretű háborúja befejeződjön.

Törökök az itatóvályúnál

115

Kronológia Hogy a világháború eseményei a m agyar történelem szempontjából is értékelhetővé ugyanakkor érthetővé váljanak az alábbiakban a tárgyalt időszak kronológi­ áját adjuk közre. 1913. június 10. - Tisza István alakít korm ányt 1914. február - Tisza tárgyalásai a nem zetiség ek ­ kel. 1914. június 28. - Szarajevói merénylet: Gavrilo Princip megöli Ferenc Ferdinándot. 1914. július 7. - Tisza a közös m inisztertanácson há­ ború helyett erélyes diplomáciai lépést kíván. 1914. július 14. - a Szerbiához intézendő követelések összeállítása. 1914. július 23. - ultim átum Belgrádban. 1914. július 25. - szerb válasz és m ozgósítás, - orosz m ozgósítás a m onarchia ellen.

1914. július 28. - A z Osztrák - M agyar M onarchia hadat üzen Szerbiának 1914. július 31. - általános mozgósítás. 1914. augusztus 5. - A z Osztrák - M agyar M onarchia hadat üzen Oroszországnak 1914. szeptember - orosz invázió északkeleten. 1914. október 10. - K ároly rom án király halála. 1914. novem ber - Tisza a ném et főhadiszálláson. 1914. decem ber-január - orosz invázió északkeleten. 1914. decem ber 2. - Belgrád első elfoglalása. 1915. január - Oroszok benyom ulnak a K árpátokba 1915. m ájus - A galíciai Gorlicénél a M onarchia áttö­ ri az orosz védelmi vonalat. Olaszország had­ üzenete a M onarchiának. 1915. július - Az Isonzó folyónál az Osztrák - M a­ gyar M onarchia m egállítja az olasz támadást 1915. október - A központi hatalm ak m egszállják Szerbiát

Fia sírja

116

Anzac csapatok partraszállása

1915. december. 7. - M ihali Tivadar kifejti a románok 1918. április - A ro m ái kongresszuson az antant elis­ aspirációit. meri a csehek és rom ánok területi követeléseit 1916. június - Erzberger akciója a m agyar nem zetisé­ 1918. április 23. - W ekerle korm ányának második át­ gi politika megváltoztatására. alakítása, m egegyezés Tiszával a választójog 1916. július - Károlyi M ihály vezetésével megalakul ügyében. a Függetlenségi és 48-as Párt 1918. szeptember 23. - Tisza István kudarca Szaraje­ 1916. augusztus - Apponyi a Károlyi M ihály-féle ra­ vóban. dikalizmus ellen. 1918. október 4. - Burián nyilvánosságra hozza a m o­ 1916. augusztus - Rom ánia betör Erdélybe narchia békekérését. 1916. augusztus 27. - román hadüzenet. 1918. október 15. - Károly király m anifesztum a elis­ 1916. novem ber 21. - M eghal I. Ferenc József, utóda meri a népek önrendelkezési jogát Ausztriában. IV. Károly 1918. október 16. - Wekerle a nem zetiségeknek egyé­ 1916. december 12. - békeajánlat a középhatalm ak ni jogokat ígér, - Károlyi Mihály: a háborút el­ nevében. vesztettük. 1916. december 31. - IV. Károly koronázása, nádor­ 1918. október 16. - IV. K ároly kinyilvánítja a M onar­ helyettes Tisza István. chia föderatív átalakítását. 1917. február 5. - Tisza bejelenti a búvárhajó-harc ki­ 1918. október 17. - Tisza: a háborút elvesztettük. élesítését. 1918. október 23-24. - M egalakul a M agyar Nemzeti 1917. március - orosz polgári (Kerensky) forradalom. Tanács: elnöke: gróf Károlyi M ihály élelmezési zavarok Ausztriában, - Sixtus her­1918. október 23. - a fiumei katonai lázadás híre. ceg békeközvetítése. Wekerle lemond, - nem zeti tanács Károlyi M i­ 1917. március - IV. Károly békekezdem ényezése hály elnökletével, - Andrássy külügyminiszter, 1917. május. - C zem in lemondása. Burián m egint különbékét kér. külügyminiszter. 1918. október 26. - a nem zeti tanács kiáltványa. 1917. június - M egalakul a Választójogi Blokk /cél az 1918. október 28. - általános sztrájk - József főherceg általános és titkos választójog kivívása/, kineve­ homo regius, „lánchídi csata” , (rendőrség a tö ­ zik Esterházy M óricot miniszterelnökké. m egbe lő). D eklarálják a Csehszlovák állam 1917. július 23. - Holló Lajos Tiszát vádolja a béke­ megalakulását. kötés akadályozásával. 1918. október 29. - Hadik János alakít kormányt. 1917. augusztus 20. - Wekerle Sándor kormánya H orvátország elszakad a M onarchiától 1917-18. - Horvátországban nyílt m ozgalom a dél­ 1918. október 30-31. - József főherceg Károlyi Mihályt szláv egység érdekében. nevezi ki miniszterelnöknek, az “ őszirózsás for­ 1917. novem ber 7. - orosz kom m unista forradalom. radalom “/polgári demokratikus/ győzelme 1917. december - USA hadüzenete a M onarchiának 1918. október 31. - Tisza István halála, - Károlyi M i­ 1918. ja n u á r-W ils o n amerikai elnök 14 pontos béke­ hály kormánya. - novem ber 1. esküje alól föl­ program ja m entést kér. 1918. január 24. - Wekerle korm ányának első átalakí­ 1918. novem ber 3. - Az Osztrák - M agyar M onarchia tása. Padovában aláírja az antant hatalmakkal a fegy­ 1918. március - brestlitovski béke. verszüneti szerződést 117

A győztesek felvonulása

Ünneplik a győzteseket Vauquois ■

118

Újjáépítés

Ajánlott és felhasznált irodalom

A háború befejezése

A világháború 1914-1918. Különös tekintettel M a­ gyarország és a m agyar csapatok szereplésére. I-X. köt. - Bp., 1928-1942 Benda Kálmán: M agyarország történeti kronológiája I I I .- B p ., 1982 Berkó - Gyalókay - M arkó - Pilch: A m agyar katona vitézségének ezer éve II. - Bp., é. n. Galántai József: Az első világháború - Bp., 1980 G róf A ndrássy Gyula: Diplom ácia és világháború Bp., é. n. Hanák Péter: M agyarország története 1890-1918 I—II. - B p ., 1978 József főherceg: A világháború, am ilyennek én láttam I-V II. k ö t.- B p ., 1934 Lukachich Géza: A Doberdó védelme az első isonzóicsatában - Bp., 1918 Suhay Imre - Berkó István: a m agyar királyi honvéd­ ség története 1868-1918 - Bp., 1928 Szabó László: Doberdó, Isonzó, Tirol - Bp., 1977 119

Csiffáry Tamás, 2007 © 2007, Fix-term Kft. M inden jog fenntartva! A Kiadó hozzájárulása nélkül sem részben, sem egészében nem m ásolható. ISBN 978 963 9726 13 0 Felelős kiadó a Fix-term Kft. ügyvezetője 1143 Budapest, Stefánia út 25. Tel: 239-6521 Nyom tatta és kötötte: Reálszisztém a Dabasi Nyomda Zrt. Felelős vezető: Berki István vezérigazgató

Az I. Világháború 1914 és 1918 között zajlott a központi ha­ talmak illetve szövetségeseik között Ferenc Ferdinandot 1914. június 28-án az annektált Sarajevóban meggyilkolta Gavrilo Princip; ez az esemény kirobbantotta a háborút. A két szemben álló szövetségi rendszer országai mozgo'itnttak és egy hónapon belül már háborúban álltak egymással. Új típusú háború kezdődött, mely az egész lakosságot súj­ totta; a háborús veszteségek hatalmasak voltak. A világhá­ ború emberáldozatának száma mintegy 9 millió fo volt. Kötetünk a világháború legnagy obb csatáit, katonai -tfenzíváit foglalja össze elsősorban az egyetemes történetem ezen korszaka, illetve a hadtörténet iránt érdeklődőknek.