Az Elátkozott szerelem Hunyd le a szemedett ,és képzelj el e gy olyan világot ahol a múlt ,és a jele n összeolvad . Hogy azok a mesebeli lények vagy istene k akikröl edig csak olvatál vagy halotá l ,léteznek, közötűnk járnak! Most roluk fogok mesélni, törtènetett a hol a szerelem ,és a szeretett lesz a l eghatalmasabb fegyver :)
Előszó Wales... Valamikor nagyon ,nagyon régen..... Cole bárhová ment a férfiak tiszteletel vegyes irigy ségel tekintetek rá ,és a nők pedig önfeledt pillantá sal nézték minden egyes muzdulatátt. Ö nem csak egy druida volt hanem kiképzett bátor viking harcos is ,
Hatalmas tökéleyes szilaj termetétöl a férfiak rette gtek a nök pedig meg akarták szerezni maguknak ...igy volt ezel Vivien a josnő is eltökélte ugyanis magának hogy neki kel ez a férfi és nem csak azér t mert a férfi joképű görög arca és termete veteke dett az istenékal hanem azért is mert a feleségek ént hatalmat és tiszteletett is kaphatott cserében ,r áadásként Merlin közelèbe is fészkelödhetett aki ga ládul meg csalta és nem őt választota hanem a sze nde és szűzies kis Morganát akik gusztustalanul is nyájas kedves volt mindenkihez "Még elérkezik az én napom Morgana "
1. Rész A férfi vadászként cserkészte be őt, akár egy fenséges zsákmányt. Emma tud ta, hogy el van veszve, de mégis mindig kereste a kiutat, a menekülést, habár tudt a, hogy ez egy furcsa, bizarr dolog, de mindig ellen próbált állni neki. Mióta is tart ez? Miért hódol be neki újra, és újra? Miért nem tud parancsolni a saját áruló testének, amely minduntalan búján válaszol, akár egyetlen egy pici érintésre is? Miért merednek a mellbimbói fájdalm as keménnyé, csak azért mert eszébe jut, hogy a legutóbb hogyan szopta őket a ha rcos, hogy hogyan elégítette ki csodálatos, húsos, érzéki szájával és nyelvével? Érezte, hogy a lába között nedvesség árad. Frusztráltan felsóhajtott. Nem jó ez így – hajtogatta, győzködte magát.
Egy erős kar fonódott rá a derekára, ami figyelmeztette, hogy már megint tú l sokat gondolkodik, és ezzel elveszítette a macska egér játékot, apró sikoly hagyta el a torkát, amikor a harcos erősen szájon csókolta. A férfiról csöpögött a víz. Tetőtől talpig vizes volt. Valószínűleg belesiklott a vízesés patakjába, amíg ő elbambult, és így hangtalanul el tudta kapni őt. Mondjuk nem is volt olyan nagyon nehéz. Emma lenézett. Szemei éhesen tapadtak a férfi erős, inas mellizmára, amin gyémántokként csillogtak a vízcseppek. Akaratlanul is meg nyalta a száját, aminek j utalma megint egy erős, éhes csók volt, amitől teljesen elszédült. Ekkor eszébe jut ott, hogy ellenkeznie kell. Felemelte a kezét, és eltaszította magától a harcost, aki egy éhes morgást hallatott. Mielőtt Emma elugorhatott volna, megint megragadta . Szemei vadul, égszínkéken villogtak, amikor kényszerítette, hogy bele nézzen. Küzdhetsz ellenem, de mind a ketten tudjuk, hogy valójában kívánsz. Emlékeztesselek, hogy mit tettem veled szinte minden éjjel? - Emma arcán szégyenpír égett. Tudta jól, hogy ebben a játszmába csakis ő veszíthetett. És nyerhetett. Akarta a férfit, nagyon. Szégyenkezve el akart fordulni, de az nem engedte. - Néz rám! - követelte a harcos, és mikor Emma rá emelte a tekintetét, egy megmagyarázhatatlan fényt vélt felfedezni benne. - Mindig megtalállak, és mindig elveszítelek. - A férfi szavai nagyon furcsána k hatottak Emma számára. "Miért teszi ezt vele? Miért kergeti őt az őrületbe?" - Kérlek, ne tedd ezt velem! Ne kényszeríts erre! - nyögte ki nagy nehezen. - Kívánsz engem, az istenidet, te asszony! Fogadjuk, most is nedves vagy! A lány teste máris reagált. Az elméjében harcolt ellene, de a teste, azaz aljas , árulónak bizonyult. Mintha saját feje után menne, így hát nem ellenkezett. Hagyta, hogy a férfi lefektesse a puha fűbe. Szeme egy pillanatra tágra nyílt,
amikor a ruháját letépték róla, majd egy éhes szájat érzett a mellbimbóján. A harcos felemelte a fejét, és kajánul rávigyorgott. - Tudom, hogy erre vártál már rég, ezen a forró éjszakán – mondta, majd bo rzongatóan fojtatta a szerelmi kínzást a mellén, így csalogatva elő Emmából apró, kéjes sikolyokat. - Gyűlöllek, mert ezt teszed velem, te álnok - akarta sikítani Emma, de, csak gyenge leheletként hangzottak el ezek a szavak. A harcos mégis meg hallotta. - Volt, mikor alig bírtál betelni velem. Úgy, ahogy most is, kedves vadmacská m. Emma megpróbálta lelökni magáról, ám a férfi erősebbnek bizonyult. - Ne próbálj ellenállni, mert azzal csak növeled a vágyamat. - figyelmeztette őt, olyan kaján örömmel, hogy Emma legszívesebben letörölte volna azt, egy pofo n segítségével, de a férfi ereje teljesen a földhöz nyomta, így mozdulatlanul tűrte a simogatásait. - Tudom, hogy, hogyan tudlak dorombolásra bírni, te kis vadmacska –ígérte, majd a jobb kezével meg szabadította magát a nadrágjától, míg a ballal még mindi g Emmát fogta. - Ne, nem teheted meg! - kérlelte Emma kétségbe esve. - De, és meg is teszem. Az enyém vagy, még ha csak így is, de az enyém! Szét a lábakat! Már most megígérhetem neked, hogy mostantól fogva, ahányszor a kéj re gondolsz, én fogok majd az eszedbe jutni. Meg is mutatom, hogy hogyan! - Mon dta majd, míg két karjával a feje fölé szorította Emma karjait, addig a nedves nyelv e a csiklójára tapadt, és éhesen nyalta. Emma feje zúgni kezdett. Lehunyt szemei alól apró, fényes, fehér pontokat l átott szét robbanni. A beteljesülés oly váratlanul tört rá, hogy a teste görcsbe ránd
ult, de a férfi lefogta, és nem hagyta abba. Addig-addig nyalogatta és szopogatta a csiklóját, amíg a gyönyör teljessé nem vált. Amikor Emma teste teljesen elernyedve ellazult, felnyitotta a pilláit, és szem be találta magát a harcos diadalittas mosolyával. De nem volt ideje ara, hogy szégy enkezzen, mert a férfi belésiklott. A behatolás könnyen ment a jól előkészített keh elybe, és Emma már nem foglalkozott azzal, hogy ellenkeznie kell a józan esze meg őrzése érdekében, hanem át adta magát a gyönyöröknek. A férfi előbb mélyre hatoló, lassú, erős döfésekkel kezdte. Tekintetét eközbe n ményen Emmáéba fúrta, úgy, mintha örökre az emlékezetébe akarná vésni. A ke zeik egymásba kulcsolódtak. Emma teljesen elveszet a gyönyörük egyre jobban gerjedt. A férfi döfései m ár nem lassúak, hanem erősek és gyorsak voltak. Teljesen olyan, mintha a férfi telj esen elvesztette volna maga felett az uralmat. A beteljesülésük ellőtt szenvedélyes en megcsókolta Emmát, és fogadkozni kezdett Soha többé nem foglak elengedni. Hallod? Erre emlékezz, ha felébredsz! – kiáltotta, majd egy végső döféssel a gyönyörbe repítette magukat.
2. Rész A reggeli nap ragyogóan sütött be az ablakon, így világítva meg a gyönyörűe n, de egy kicsit túl sok rózsaszínnel bebútorozott szobát. Emma hunyorogva nyitotta ki az álmos ibolya kék szemét. Lassan visszatért a valóságba. Szétnézett a szobában. Már nem a varázslatos vízeséses pataknál volt , az álombeli szeretőjével, hanem a giccses, rózsaszín szobájába, ahogy Don (Donn a), a legjobb barátnője hívta. Vágya kielégítetlen maradt. Felkapta a kis szíves párn áját, és dühében a szekrényhez vágta. Lenézet az apró, de nagyon formás mellére, amely, még mindig előre meredt az erotikusan túlfűtött álom hatásától. Mindig m eztelenül aludt, mert úgy szeretett, de most a meztelen bőrén az ágyneműt kényel metlenek találta. A bőre fel volt forrósodva, és a puncija nedvesen lüktetett az átél t emlékektől. Felsóhajtott, majd felült, és felhúzott egy hosszú, hálószerű pólót. Dacosan f elszegte az állát. Lehet, hogy nem helyes ilyen illúziókat táplálnia erről, a titokzatos álomszeretőről, de álmaiba kielégíthette a titkos vágyait, így hát nem félhetett att ól, hogy összetörik a szívét. Eddig… Az álomszeretője ugyanis, mostanában kezdett furcsán bensőségesen viselk edni. Például, még féltékeny is volt Benre, az egyik osztálytársára, akit néha korrep etált otthon. Nem akart a saját, elképzelt, álombeli szeretőjébe beleszeretni, így megprób álta az álmokat befolyásolni, de, furcsa módon, minden irányítás, mindig kicsúszot t a kezéből, mert a férfi alakított mindent. A fékezhetetlen szeretkezésnek az volt a vége, hogy Emma szinte a rabszolgájává vált, és szerelmes volt. Menthetetlenül … A szeretkezések mindig olyannyira élethűek voltak, mintha valóban meg is t
örténtek volna. A legfurcsább ebben az, hogy Emma érintetlen maradt. Ugyanis E mma, majdnem 19 éves fejjel, még szűz volt. Ezért, például: Don mindig is cukkolt a, holott mind a ketten jól tudták, még Don is érintetlen. Hirtelen kivágódott az ajtó, és becsörtetett rajta Don, az emlegetett, vad sza már Emma jelentősen felhúzta a szemöldökét. - Mi van? - Tárta szét a kezét ártatlanul a szőke lány, de a szeme huncutul m egvillant - Szerinted? - Nem én tehetek róla, hogy nem zárod be az ajtót! - Jó, de, azért néha kopoghatnál is. - Jaj, te meg, néha ne légy már az anyám! Otthon vagy! - Don’ Miért vagy itt, és mit csináltál Alexszal? - Emmát hirtelen rossz érzés f ogta el. Alex és Don ki nem állhatták egymást. Ahogy tudtak, keresztbe tettek egy másnak. Nem tudja, mióta van ez, de úgy tűnik ősidők óta harcban állnak egymáss al. Don vetett egy sajnálkozó pillantást. - Ja, az az aktakukac? Lent van. Épp most nyomja le a torkán a tojásrántottát , amit mindenféle szarral bekent. Ha végre venné a fáradságot, és magától megfull adna, akkor segítesz elrejteni a hulláját? - Amúgy, mi bajod van vele? - Vágott elkeseredett képet Emma. - Az a bajom vele, hogy még lélegzik. - Tért ki a válasz alól hetykén Don, de a szeméből mást lehetett kiolvasni. Az a különös szomorúság azonnal el is tűnt, ahog y Don még jobban szemügyre vette Emmát. - Rohadtul nézel ki. - Emma meghökkent, majd megbántódva nézett rá. - Kösz édes vagy. - Mondta epésen, de Don nem zavartatta magát. - Már megint vele dugtál? - kacsintgatott vigyorogva.
- Hallgass, te tökkelütött, mert meghalják! - Pirított azonnal rá, mire Don bel eharapott az ajkába, majd végignézett rajta. - Édes, pici lány, neked arra van szükséged, hogy valaki kiadósan megkefélje n! - Don! - Sikította Emma felháborodottan. - És akkor megszűnne a kis problémád, a szüzességed elvesztésével. Talán n em keresed fel az álombeli szer... - folytatta az pimaszul, de ekkor egy hajkefe elől el kellet hajolnia. Rémültséget színlelve lemenekült a lépcsőn. Emma megragadta a párnáját, és utána viharzott. Lent, Alex, már befejezte az indiai fűszerrel ízesített tojásrántottáját, és a ká véját szürcsölgette, de most gyorsan lehörpintette azt. Amikor meglátta a két hurri kánt lefele dübörögni a lépcsőn, gondosan félrelépett előlük. Megszokta már, hogy a két lány, szinte minden nap viháncolnak, amióta köz ösen bérlik Emma hatalmas házát, amit a lány az apjától kapott, amikor a fővárosb a költözött, hogy továbbtanuljon. Az apja azt akarta, hogy Emma az egyetem közel ében lakjon, nem pedig abban. Jaja apuci... - Hadd találjam ki, hogy mi a mai napi menü. Don cukkolni kezdett az álom p asid végett. - Mindezt szemrebbenés nélkül mondta. Emma levegő után kapkodott , majd gyilkos dühvel jól fejbe kólintotta Dont, aztán ráugrott. - Hogy merészelted elmondani Alexnak? Ez a tett vészesen közel visz a barát ságunk végéhez. Hogy teheted ezt? - püfölte minden egyes mondatnál Dont. Büszk esége most darabokba hevert a földön. - Hello, nézz rá! Ez Alex... Ő nem egy pasi… Alex, egyszerűen csak Alex. - Kac agott a másik lány kifulladva. Szőke haja most égnek állt. - Ezt meg, hogy a fenébe érted?! - Kérdezte vészjóslóan Alex Dontól. Ettől ol
yan dolog történt, ami elég ritka volt… Don elkezdett makogni. - Hát..... Tudod..... Te..... Jól - Az utolsó szót egy picit megnyomta, hogy kivág ja magát, de Alex kérlelhetetlen maradt. Most igazán megbántódott. Acélszürke sz eme vészjóslóan összeszűkült. - Nem, nem tudom. Kérlek, légy olyan kedves, és világosíts fel. - Mondta oly an megtévesztően elbűvölő hangon, hogy mind a két lány hátán fel állt a szőr. Nya kukat behúzva néztek fel rá. - Csak nem arra akarsz kilyukadni, hogy a férfiakhoz vonzódom? - kérdezte n egédesen. - Hát, van benne valami. - Találta meg a hangját gyorsan Don. - Don! - Pirított rá Emma. - Mi van? Én még soha nem láttam, hogy akár egyszer is hazahozott volna m ást, az aktatáskáján kívül. Például egy nőt! - Szabadkozott a lány, mire Alex élesen beszívta a levegőt. - Ó, hidd el, igenis szeretem a nőket! - Biztosította Alex Dont. A lány csípőre tette a kezét. Szinte észre sem vette, hogy aknamezőn lépked, vagy, talán csak, ne m foglalkozott vele. – Akkor miért nem lehet látni téged egyetlen egy nővel sem? Ha? - Erre a ké rdésére Alex veszélyesen közel ment hozzá, az orruk majdnem összeért. Emma kétségbeesve próbálta a két felpaprikázott legjobb barátját jobb belá tásra bírni, ám ekkor egy nagyon megdöbbentő esemény történt. Alex ravaszkásan elmosolyodott, majd lesütötte a szemét. Tekintete Don ajkára tapadt, majd egy m orgással birtokba vette a lány száját, aki meglepetten felkiáltott, mielőtt az a csók belé nem fojtotta a tiltakozását, ezáltal az ajka szabad utat engedett Alex nyelvéne k, aki ezt alattomosan ki is használta, és bensőségesen, büntetően kalandozott a n
yelve a lány szájában. A csók nem tartott sokáig, de felpezsdítően forró, szenvedél yes, és izgató volt egyszerre. Amikor Alex elengedte Don ajkát, még egy pillanatig fogva tartotta, és úgy n ézett rá, hogy abba még Emma is beleremegett. Don és Alex egyszerre kapkodtak levegő után, de a férfi hamar visszanyerte a lelki egyen súlyát, majd eltaszította magától Dont. - Hát ezért, te kis neveletlen fruska, ezért nincs nőm, habár nem érdemled e zt meg! – Mondta, majd kiviharzott a házból Dont otthagyva kocsonyás térdekkel, ami miatt reszketve le kellett ülnie. - Hát, az biztos, hogy nem a fiúkat szereti, ha így tud csókolni egy nőt - Nyög te ki végül nagy nehezen, amin mind a ketten nevettek, majd Don hirtelen elkomol yodott. Egy könnycsepp folyt le az arcán, majd dühödten rácsapott az asztalra, am elynél ült. - Ez szemétség volt tőle!
3. Rész Estére Don el szerette volna vinni Emmát egy helyre, amire még Alex hívta meg őket. Emma nem nagyon szeretett volna elmenni, mire Don keservesen elhúz ta a száját. - Jaj, Emma! Te rosszabb vagy az még anyámnál is. Ő legalább nem játssza m eg a szende szűz apácát, hisz a világra hozott engem. - De hát nincs is mit felvennem! - próbált kibúvót keresni Emma, hisz esze ág ában sem volt oda elmenni. - Akkor adok kölcsön neked egy ruhát. - mondta amaz, majd felvet egy nagy on rövid, kis fekete, csillogó ruhát, és odaadta neki, erre persze Emma ijedten néz ett, és a fejét rázta, amire Don mérgesen reagált. - De hát ki fog látszani a meztelen seggem!!! - Kiabált kétségbe esve Emma, mire Don közelebb hajol hozzá. - Ebben jössz, vagy ledöflek ezzel itt, ni! - ígérte vészjóslóan, majd felemelt e gy kis, fekete, gyönyörű, 12 cm magas tűsarkú cipőt, ami persze Emmáé volt. A lán y meglepetten pislogott, hol a cipőre, hol a lányra. A jó ég tudja, hogy hogyan talál t rá a kis piszok. - Ezt honnan szerezted? - Don hátramutatott Emma hófehér szekrényére. - A szekrény legalján, egy dobozban, a ronda sportcipőid mellett. - vágott eg y grimaszt hozzá. és finnyáskodva felhúzta a pisze orrát. - Te turkáltál a szekrényemben! - Na és, felveszed és kész! - Emma színpadiasan felnyögött. - Remek, pucér seggel még menni sem fogok tudni, nem hogy táncolni… - Indulás. Befelé oda, és vedd fel, vagy én rángatom rád ezeket! - Lóbálta me g ruhát, és a cipőket Don, mire Emma fújt egyet rá.
- Házsártos! - Majd bevágta maga után az ajtót, de az azonnal kinyílt, és be r epült hozzá egy fekete, csipkés melltartó, és fekete, csipkés bugyi. - Ezeket ne felejtsd el. Ja, és szexin sminkeld ki magadat! - kiáltotta be hozzá , mire Emma horkantott egyet - Ennek pasinak kellet volna születnie! - Mormolta a z orra alatt. - Mondtál valamit? - Érdeklődött Don, pedig jól hallotta. - Azt, hogy tudtam, hogy egy szadista hajlomú ribanc vagy, de ennyire azért nem gondoltam volna! - Iparkodj! - Jól van, jól van, te bosszantó! Egyszer még megfojtalak lassan, és élvezetes en álmodban... Amikor a két lány lejött, Don teli szájjal vigyorgott Emmára. - Nocsak, nocsak, kis apáca! - Amikor ránézett Alexra, épp elkapta, hogy száj tátva lesi őt mire Alex gyorsan kiiramodott a kocsihoz. Emma félre értette, és majd nem vágott egy hátra arcot, de Don résen volt, és elkapta. - De hát ez rémes! Még Alex is kivonult, mert nem tetszik neki! – Siránkozott , mire Don a szemeit forgatta. - Dehogy! Te, az a féleszű prűd idióta szerintem, még fehérneműt sem látott soha! - Hallottam ám! - Kiáltott be Alex bosszúsan, mire Don elvigyorodott. Úgy lát szik meg találta a tökéletes megtorlást. - Tudom, pici fiúka! - majd belekarolt Emmába. - Gyere, ma este a mutogatás kötelező, mulatni, inni, és táncolni fogunk! - Ó, nagy ég! Később, a kocsiban, az utat csendben tették meg. Alex az utat figyelte, de a
mikor úgy gondolta, senki sem látja, lopva-lopva Donon, és a hosszú, gyönyörű láb ain legeltette a szemét. Amikor megérkeztek, mind a két lány elkámpicsorodott a hosszú sor láttán. - Ide soha sem fogunk bejutni, úgyhogy hátra is fordul... - Kezdte Emma, ám Don mérgesen Alexra rivallt. - Hova hívtál minket…? – Kezdte, de őt meg Alex intette le. - Hallgass, és nézd a mestert! - Ezzel odament az egyik hatalmas gorilla mére tű kidobóhoz, aki nevetve üdvözölte és hátba veregette, miközben beszélgetek val amiről. Don, és Emma köpni-nyelni nem tudtak, úgy meglepődtek a dolgon. Mielőt t felocsúdtak volna, már bent is voltak a clubban, ahol félhomály volt, és mindenüt t színes fények villogtak. Elindultak a bárpult felé. Amikor odaértek, Don lehuppant az egyik székre. Megvárta, amíg Emma is elfoglalja a magáét, majd kajánul megfor dult, és Alexra villantotta huncut szemeit. - Áruld el nekem, hogy te, az aktakukac, honnan ismersz egy ekkora behemó tot? - Devid az egyik munka társnöm férje. – Tájékoztatta, majd ő is leült egy szék re. - Óó... Hát, ez megmagyarázza a dolgot. Milyen kényelmes ez így neked. Mo ndd, ha valami problémád van, őt szoktad hívni? Ha... - szemtelenkedett vele a lán y, de Alex gyilkos tekintete belé fojtotta a szót. - A problémáimat saját magam szoktam lerendezni, így, ha tovább kekecked sz, neked is megmutatom, hogy hol a helyed! - Csak nem fenyegetsz? - paprikázódott fel a lány. - Ez nem fenyegetés, ez ígéret. Ne játssz velem, mert hamarosan meg is kap od...
- Álljatok le mind a ketten! - Rivallt rájuk Em, majd jelentősen nézett rá mind a kettőre. - Ő… - kezdte. - Nem érdekel – Felsóhajtott. - Nem is értem, hogy mégis, miért lógok veletek?! - Erre mind a ketten elvig yorodtak, és egyszerre vágták rá: - Mert ellenállhatatlanok vagyunk! – Vigyorogták. Em a szemeit forgatta ráju k. - Na, igen. El is felejtettem, hogy milyen beképzeltek vagytok! - De azért szeretsz minket, kis csaj - Ölelte meg Don, mire Alex elnevette ma gát. Em is vigyorgott. - Ez a szerencséd... ez a szerencséd - Ekkor Alex felkapta a fejét, majd: - Mindjárt jövök... - O-oo! Mi az, csak nem megláttál egy bigét? - Tudakolta Don. - Ne húzz fel! Mindjárt jövök, egy perc! - Ezzel elsietett onnan. Em rendelt eg y italt, és elgondolkodva nézett a másik lányra. Még a vak is láthatta, hogy Don má r-már féltékenyen néz Alex után. - Don, kérlek, oszd meg velem ezt, miért vagy ilyen vele? - Ezt nem értheted... - Kezdte a lány, miközben belekortyolt az italába. Látsz ott rajta, hogy gondolatban mérföldekre jár. - Ahhoz vonatkozik, hogy megjátszod a gondtalan szeleburdit? - Hé, nem is játszom meg magamat... - Vágta a sértődöttet, de nem tudta be csapni Emmát. - Don, 16 éves korod óta ismerlek. Tudom, hogy egyáltalán nem olyan vagy! Mondd, mi történt veled? - Látszott, hogy Don kényelmetlenül érzi magát. Várta a
magyarázatot, de nem kapta meg. Ehelyett azt látta, hogy egy férfi hátulról meg ak arja fogni a barátnője derekát, visszafojtva a lélegzetét, nézett ijedten Donra, de m ielőtt baj lett volna, a férfi el is engedte, és beleszagolt a levegőbe, majd elfintorod ott. - Watshon... - Így igaz. Ne merészeld ezt még egyszer megpróbálni! - Halloták meg Alex v észjósló hangját, mire Em, Don, és a férfi feléje fordultak. Alex szemei dühösen tap adtak a férfira. A lányok még sohasem látták így. - Ha még egyszer a közelébe mersz menni, Leo, kitépem a torkodat. - ígérte vészjóslóan halk hangon Alex. - Nem tudtam, hogy ő a te nőstényed... - Szabadkozott a Leonak nevezett al ak, majd méregetni kezdte Em-et, ami miatt Emmán szinte majdhogynem kitört a f rász. Érezhetően megrázkódott. Alex fel is figyelt erre. - A nőstényem barátnője is tabu a számodra - Figyelmeztette Leot. Don hol a z egyikre, hol a másikra nézett, miközben eljutott a tudatáig, hogy mit is mondtak. Értetlenül felemelte a kezét. - Ácsi, ácsi, mi van? Én, a te nőstényed? – Hüledezett, majd elnevette magát . - Fúúú, milyen bulgári egy kifejezés ez! Én nem vagyok a nőstényed, öcsi - Jel entette ki, mire Alex megragadta. - Már pedig most, itt az vagy, ha nem akarsz bajt – Figyelmeztette. - Álmodik a nyomor. Álmodban kis kutyus. Nehogy már itt a végén pitizve kö rbepisálj, hogy kijelöld a területedet, mert attól okádni fogok, és még a végén le fo gom hányni, azt a szép cipődet! booooaaaakk! - utánozta a hányást, majd eltaszíto tta magától, és csábítóan Leora kacagott, akinek felcsillant a szeme.
- Szóval még nem párosodtál vele? - Kérdezte Alextól, mire Don negédesen r ákacsintott. Most kapta meg az ütőkártyát. Ahhoz, hogy megtorolja a reggelit Alex nak - De nem ám, és nem is fog! - Alex megmerevedett. Észre sem vette, hogy h al,k veszélyes morgás tör fel a bensőjéből. - Tűnés! - Rivallt a másik férfira. - Ne adj okot ara, hogy széttépjelek, Leo! - Leo visszavonulót fújt. Tudta jól, hogyha ölre megy a dolog, ő húzza a rövidebbet, így hát vetett egy sajnálkozó, éhe s pillantást Donra, majd elkullogott. Amikor már jó távolságba volt, Don majdhogy neki nem ugrott Alex-nak. - Mégis mi a jó büdös fene volt ez? - bökött az ujjával a melkasára - Mi ez a n őstény duma? Hol a kibaszott életben élsz? A neandervölgyi ősemberek között? Alex elkapta az ujját, és magához rántotta. Újra látta, hogy Em kezdi magát kényel metlenül érezni. - Ne rendezz jelenetet itt nekem. Mondd, miért nem tudsz akár csak egyszer is viselkedni? Nézz Emre, mi a francnak rángattad ide el, ha úgy rendezel mindent, hogy csak körülötted forogjon minden? – Sziszegte. Don szégyenkezve nézett Emr e - Em... - Kezdte, de Em nem is figyelt már rá. Felvette a táskáját a székről, és felállt. Haza szeretett volna menni. Ez nem az ő világa volt. - Don, szeretlek nagyon, de az, ahogy viselkedsz az utóbbi időben, most már kezd egy kicsit idegesíteni engem. Haza megyek. Remélem reggelre már újra az a l ány leszel, akit megismertem, és meg szerettem. -Em, várj! Nem akartam ezt, nem is tudom, hogy mi a bajom. Nem akartalak megbántani! - Szemeiből őszinte megbánást lehetett kiolvasni, mire Em átkarolta.
- Nincs semmi baj kicsim, egyszerűen most szeretnénk haza menni. Nem is t udom, miért hibáztatlak olyanért, ami nem is a te hibád. Én… - Mutatott körbe - Én nem ide tartozom. - Megyek én is... - Ajánlotta fel Don, mert nem akarta, hogy Em egyedül men jen haza. - Nem, kérlek… kérlek, maradj itt Alexszal. Én... egyszerűen szeretném, ha itt maradnál, és jól éreznéd magadat. Miattam ne mondj le a szórakozásról. - Kikísérünk, és hívom a bátyámat, hogy vigyen haza - Ajánlotta Alex. - Egy taxi is elég... - Kezdte Em, de Alex ebből nem engedett. - Szeretném, ha biztonságban hazaérnél - Amikor Em Jimmel elhajtott, Don megsemmisülve tördelte a kezét. - Nem akartam úgy viselkedni, mint egy elkényeztetett taknyos... én is szere tnék hazamenni, elviszel? - Kérdezte könnyes szemekkel Alextől, aki kifürkészhetet len arccal nézett vissza rá, majd bólintott. Amikor bent ültek a kocsiban, Alex nem a ház felé vette az irányt, de ezt a lány nem vette észre. Csak akkor, amikor már m egálltak egy tisztásnál. Don értetlenül nézett rá. - Miért vagyunk itt? Hol vagyunk? Miért hoztál ide? - Alex felsóhajtott, majd felkapcsolta a világítást. - Azért vagyunk itt, hogy közönség nélkül beszélgethessek veled. - De... - Nem, most nincs itt közönség, úgy hogy hagyd abba a színészkedést, mond d, mi van veled? Mi a problémád? - Te! - Vágta rá a lány. - Donna, állj le ezzel az elkényeztetett stílussal, mert tele van vele a hócipőm ! Mi bajod van? - De a lány csendben maradt, majd kis idő múlva, alig hallhatóan
megszólalt. - Kérlek, ne nevezz így... - És miért? Azért, mert ha halod az igazi nevedet, akkor észreveszed, hogy n ő vagy? - megfogta az állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Amikor a pil lantásuk egybe forrt, a férfi egész közel hajolt hozzá. - Tudom, hogy mi a bajod van, te kis bolond,... Ugyanaz, mint nekem. - Én nem tudom, miről zagyválsz - Védekezett a lány, pedig, ó, istenem, nagy on is jól tudta, hogy a férfi miről beszél. - Ne hazudj! Legalább nekem ne! Hazudhatsz magadnak, de nekem nem... A franc essen beléd, azt hiszed, nem érzem minden egyes alkalommal a vágyadat? Kérdezte elmélyült hangon a férfi, miközben mélyen szippantotta be a levegőt. - Minden egyes alkalommal érzem a szükségedet, és ez megőrjít - Átment h ozzá, így a testük majdnem, hogy összeért. A lány elhúzódott tőle, és a fejét rázta, így az fojtatta. - Tudod, menyire begerjesztesz minden egyes átkozott alkalommal, kicsim? - Súgta neki, majd teljes súlyával hozzá dörzsölte az altestét a lányhoz, így Don ére zhette a hasán, a kemény hímvesszőjét, mire Don elvörösödött. - A francba vele – gondolta, majd lehunyta a szemét, miközben próbált nem arra koncentrálni, hogy a hüvelye nedvesen lüktetett. Már az érzéki hangjára is si mán eltudna élvezni, és az a bosszantó ebben, hogy ezt a férfi is nagyon jól tudta. - Annyira mélyen, és keményen akarlak... Azt szeretném, hogy az én neveme t sikítsd, hogy tudd, én vagyok az, aki téged kefél... Ne tagadd továbbra is meg ma gadat tőlem... - Suttogta olyan varázslatosan érzéki hangon, hogy a lány majdnem elalélt tőle. - Alex... - lehelte a lány tehetetlenül, de a józan esze megpróbált harcolni a b
uja, árulkodó teste ellen. - Maradj távol tőlem – Könyörgött. A férfi egy percig csen dben nézte. Szemeiből a vad birtoklási vágyat lehetett csak kiolvasni, amitől Don s zaporában kezdte szedni a levegőt. Melle fel-le hullámzott. A férfi egy morgással el kapta a kezét, és hosszú, merev farkára tette, amit még nadrágon át is lehetett ére zni. - Érzed? – sziszegte. - Csak neked tud így, ilyen keményre felállni, és a fenéb e, ha egyszer úgy, istenigazából megkeféllek vele, sikoltozni fogsz rajta a gyönyört ől! - ígérte mély morgással. Orrcimpái megremegtek a felindultságtól miközben be szélt. - Nem fogok távol maradni tőled. Te az én kibaszott asszonyom vagy. Csakis az enyém, és átkozott legyek, ha hagyom, hogy továbbra is baszakodj velem. És ne hidd, hogy majd mással leszel, mert előtted fogom apró cafatokra tépni a fickót! ígérte vészjóslóan. A lány szeme ezekre a halkan elsuttogott dühös szavakra elsöté tedett, haragot, és mindent elsöprő vágyat érzett egyszerre. Nem akarta, hogy a fé rfi ily módon érvényesüljön felette. Nem akarta, hogy birtokolja őt. Nem, mert akk or fel kell adnia mindent. Legfőképpen az ártatlanságát féltette, nem így akarta elv eszíteni. Minden erejét latba vetve eltaszította Alexet - Velem ne játszd el ezt az ősi hím játékot - Sziszegte neki összeszorított foga kkal. - Akarlak, és meg is foglak kapni. – ígérte. Szemei éhesen tapadtak a lány ajk ára. Meg akarta ízlelni azokat a makacs, édes, puha ajkakat. Azt akarta, hogy ugya n úgy szétnyíljanak, mint reggel az étkezőben. Birtokba akarta venni, megnyalni, és nem csak ott. A lány elhúzódott tőle. – Ne, ne tedd meg! - könyörgött elfúlt hangon. - Mondj egyetlen átkozott okot, hogy miért nem. Az istenit, te is akarod – Kö
vetelte. És igen, Don színtiszta vágyat érzett. Olyan, szinte elviselhetetlen vágyat ér zet a forró, hosszú keménység után, hogy szinte valódi fizikai fájdalmat érzett, de e gyúttal bele keveredett ebbe a félelem is. Félt attól, hogy a testük egyszerűen nem passzolna össze, hisz Alex lent hatalmas volt. Megijedt a méretétől. - Egyszerűen nem tehetem... kérlek, ne kényszeríts, engedj el! - Ezzel sikerül t eltaszítania a férfit. Kiugrott a kocsiból, és futásnak eredt. Tudta, bolond ötlet, de ezekben a pillanatokban nem törődött vele. El kellet menekülnie, gyorsan. Nem tudta hová, hisz azt sem tudta igazából, hogy hol is van . Tudta, ha Alex utána ered, el tudja majd kapni, hisz a férfi erősebb, és gyorsabb v olt nála. Minden figyelmét az útra összpontosította, és teljes erejéből futott. Majd nem orra is bukott a magas sarkú, hosszú csizmájában. Visszanyerve az egyensúlyát, körbenézett. Egy erdőt látott maga előtt. Csak egy hülye szaladna be oda - gondolta, de neki el kellet rejtőznie, így gondolkodás n élkül befutott oda, és a fák, bokrok között keresett búvóhelyet, miközben magába n szitkozódott. "Te nagyon nagy marha, éjnek éjjelén nagyon okos húzás ám ez!" Egy ág recsegését hallotta, amitől majdnem frászt kapott. Tudta, hogy gyere kesen viselkedett. Már épp fel-feltápászkodott volna, hogy visszamenjen Alexhez, amikor morgást hallott a háta mögül. Majdnem kiverte a frász. Egy kibaszott vadáll atokkal teli erdőbe szaladt be az éjjel? Lassan megfordult, és majdnem szívinfarktus kapott, amikor meglátta az eléj e táruló képet, benne egy hatalmas, ezüstösen csillogó, fehér leopárddal...
4. Rész Az állat egyenesen a szemébe nézett, és dühösen fujtatott. Vajon, hogy kerü lhetett ide? Egy éles sikoly szakadt fel a torkából, amikor az állat minden előjel nélkül rá ugrott. Behunyta a szemét, és míg várt az elkerülhetetlen fájdalmas halálra, arra g ondolt, lehet, Alex azért nem jött utána, mert előbb őt kapta el a fenevad, és most
holtan fekszik valahol. Hatalmas bánat sújtotta ettől az irtózatos gondolattól. Várt a a halált. De fájdalom helyet azt érezte, hogy a fenevad megszaglássza, és belenyal a nyakába. Értetlenül felnézett, és Alexet látta maga felett. Pislogott egy párat. Hallu cinált volna? - Kis bolondom - mormogta a férfi, majd szájával az ajkára tapadt. A lány észrevette, hogy anyaszült meztelenül van, és hogy a farka keménye n meredezik közöttük. Teste azonnal reagált, és elöntötte, átjárta a hamisítatlan sz exuális izgalom. Fel akarta emelni a kezét, hogy eltaszítsa magától, de nem tudta, í gy tehetetlenül tűrte, hogy a férfi felhúzza a ruháját, és kibújtassa abból. Érezte, hogy keze a bugyijába nyúl és a csiklóját dörzsöli. A lány tehetetlen b ábként vonaglani kezdett alatta. A kéj alattomosan, hirtelen tört újra rá, tudta, hog y hiába is fog ellenkezni, mert Alex eltökélte, hogy itt, és most a magáévá fogja ten ni. Érezte, ahogy a férfi egy hirtelen mozdulattal elszakítja a bugyiját, majd elhelye zkedik a lába között. Először a mellét vette kezelésbe az ajkával. A melltartón kere sztül nyalogatta, szopogatta. Tiltakozásul felsikoltott, mikor a fogával tépte le róla azt is. Most már teljesen csupaszon feküdt alatta. A két test teljes összhangban, eg ymáshoz volt simulva. Mind a ketten érezhették egymás felhevült bőrét. A levegő megtelt elektromossággal, mert a férfi nyelve nedves nyomokat hagyott maga utá n. Élvezettel szopta az egyik bimbót, a másik után, majd, mikor betelt velük, a nyel ve, nedves nyomokat hagyva, lefelé vándorolt a gerincére, a hasára, majd végül a puncijára, ahova egyszerűen belecsókolt. Amikor meg ízlelte a lány izgalmának nedveit, kajánul felnevetett, és belené zett a lány szemébe - Nedves, és édes vagy kicsim. Pont olyan, amilyenek álmodtalak. – Mondta,
majd elkezdte ízlelgetni, nyalni ott. Nyelvét időközönként belé-belé döfte, utánozv a a közösülést. A lány azon kapta magát, hogy egy fantasztikus orgazmus felé közelít. Ezt a f érfi is nagyon jól tudta, mert hirtelen az apró gombra tapadt a szája, és erősen szo pni kezdte. Don lihegve vonaglani kezdett. Sikolyok szakadtak fel belőle. Szinte maj dhogynem dobálta felfelé a csípőjét. Gerince ívbe hajolt, de a férfi nem hagyta, les zorította, és tovább nyalta, majd hirtelen a nyelvét olyan mélyre dugta benne, am ennyire csak tudta. A lány orgazmusától majd nem ő is a magvát ontotta. Apró, forró csókokkal csitítgatta a lányt, fel a hasától, egészen a melléig. Gye ngéden mind a két rózsaszín csúcsot megszívogatta, megharapdálta, amitől a lány egy elsöprő újabb orgazmust élt át. Átölelte a pihegő, apró kis testet, és ekkor me gérezte a könnycseppet, ami a lány szeme sarkából folyt le, a puha mohával beterí tett fűre gyengéden lecsókolta őket, majd bele nézett a szemébe. Don zihálva néz ett vissza rá. Szemei zavarosak voltak az átélt gyönyör hatásától. Alex elkeseredve szitkozódni kezdett. - Az istenit, miért... miért harcolsz ellenem? Miért veted be még ezt is? Tudo m, hogy jó volt. Tudom, hogy nem okoztam fájdalmat. - Mondta és a lány tudta jól, hogy igazat mond, így hát úgy gondolta, hogy őszinte lesz hozzá. - De fájdalmat fogsz okozni... Én... én még soha sem... Alex szeme elkerekedett, majd őszinte, tiszta öröm járta át. Áhítatosan csók olta meg újra a lányt, aki így érezhette a saját izét. Ettől egy picit elvörösödött, és a férfinak tetszet ez a kis pirosság, ami az arcát öntötte el. - Én leszek az első, és az egyetlen számodra. – Suttogta. - Nagy becsben fogo m ezt tartani. Esküszöm, gyengéd leszek veled, de a francba is, könyörgöm, ne tag add ezt meg tőlem. Kérj meg rá, hogy szeretkezhessek veled!
- Alex... - Mondd ki - Zihálta rekedten a férfi - Mond ki, vagy enged meg - nyúlt le az érzékeny puncihoz, és simogatni kezdte, miközben a szájával a mellét kényeztette, így csalogatva elő a lány ajkából egy nyögést. - Ó istenem, Alex, tégy a magadévá! Dugj meg! - Adta meg végül, most már t eljesen, magát. Alex egy gyors csípőmozdulattal, határozottan, keményen hatolt be a puha húsba, majd megállt. Egy éles, fájdalmas sikoly hangzott fel az éjszakában, ami tudatta azt a tényt, hogy a férfi minden akadályon átsiklott, és így Don-t asszonnyá tette. Az ő asszony ává, mindörökre. A lányt éles, égő fájdalom járta át. Elkeseredve püfölni kezdte a férfit, és mi nden áron le akarta, ki akarta taszítani magából, így Alex megmarkolta a fenekét, é s bent tartotta magát. A lány harcolt még egy picit, de biztos kézzel tartotta őt. - Szállj le rólam, te hatalmas, nagy, behemót vadállat, azt mondtad gyengéd leszel - hüppögte elkeseredve. - Sss.... pici lány, csillapodj, mindjárt elmúlik – Csitítgatta, és közben azon fo hászkodott, hogy féken tarthassa a vadállatot magában, aki követelte a jussát. A lá ny hüvelye forró, nedves ,és szűk volt egyszerre. Minden erejével azon volt, hogy n e kezdje el döngetni. Lassan, egész lassan, elkezdet mozogni, vigyázva, nehogy fájd almat okozzon vele a lánynak. Miközben figyelmesen vizslatta a lány arcát, Don m egremeget. Egy apró, tiltakozó sóhaj szakadt ki belőle. - Ne... ne... - Alex tudta, hogy a lány teste nemsokára alkalmazkodni fog a va stagságához és hosszához, így folytatta a csípője gyengéd ringását. Fantasztikus ér zés volt végre az asszonyában lenni. Már nagyon, nagyon rég várt erre a pillanatra,
és nem akarta sem elrontani, sem elsietni. - Jobb? - Kérdezte felnyögve, mire hál’ istenek a válasz egy pici, igenlő bólint ás volt, így még mélyebbre hatolt a lányban, amire a válasz egy apró nyögés volt. A zonnal megálljt parancsolt a testének. Aggódva nézett le a lányra. Olyan kicsi hozz á képest – gondolta. Vigyáznia kell rá. - Fáj? Don felnézett rá, és nemet intett a fejével, mert megszólalni képtelen volt. A fájdalom amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlt is el. Ahogy a férfi elkezdett mo zogni benne, a fájdalom helyét kéj vette át, a férfi újra gyengéden mozogni kezdet t. Dont meghatotta a figyelmessége. Tetszet ez neki, de rájött, hogy egészen mást szeretne a teste. A teste azt akarta, hogy keményebben használják. Azt akarta, hogy a férfi ke ményebben mozogjon benne. Összeszedve minden bátorságát, megragadta a férfi észbontóan formás fenekét, és ha lehet még mélyebbre húzta magában. Mind a k etten egyszerre szisszentek fel. Alex döbbenten nézett le rá. - Alex, nem vagyok hímes tojás. Ha meg akarsz kefélni, azt csináld rendesen. - Jelentette ki bátran. - Pardon? Mit mondtál? - kérdezte a férfi. - Azt, hogy hágj meg! - Jelentette ki még egyszer a lány, de amikor meglátta a férfi szemébe a kiéhezett vad fényt, majdnem bepánikolt a meggondolatlan szav ai súlyos következményei véget… de csak majdnem. - Így? - Döfött belé egy akkorát Alex, hogy mind a kettejük foga összekoccan t - Így szeretnéd? - Döfött belé még háromszor ugyan olyat a férfi, mire a lányt elár asztotta a forró hullám.
- Oh... Alex... igen... Istenem, Alex! – Sikoltotta. - Megkapod, ne tartsd vissza! Sikítsd a nevemet asszony, hogy tudja meg az éjszaka, hogy én baszlak téged, csakis én! - Ezzel csípője vad mozdulatokkal dugni kezdte a lány punciját. Don minden egyes vad lökésnek elébe ment. Csípőjét ugyanazon a ritmuson ringatva lendítette fel, amelyet Alex diktált. Kiáltások szakadtak fel belőle, a torká ból, míg a végén már, már szüntelenül sikoltotta berekedésig Alex nevét minden e gyes kemény lökésnél. A férfi hörögve fogta meg két oldalról az arcát, miközben re ndíthetetlenül járt benne ki-be. - Nem bírom, megőrjítesz! Gyere velem, édes boszorkám, gyere velem kicsi m, gyere most! - kiáltotta, és Don megadta magát. Olyan intenzíven lépet át a gyö nyör kapujába, hogy magával rántotta a férfit is. Így Alex hörögve, rángatózva onto tta belé a magvát, majd lassan, nagyon lassan csillapodtak le mind a ketten. Alex farka még mindig mélyen Don puncijába volt. Az erőteljes döfések hely et, a csípője most gyengéden ringatózott a lányban. Most, hogy végre benne lehet ett, nem is nagyon akaródzott onnan egyhamar kihúzódni. Ha tehette volna, örökr e benne maradt volna, de sajna tudta, hogy most már a vihar elmúltával kezd nehé z lenni a lány számára, így, kelletlenül kihúzódott a lányból. Lenézett oda, és primit ív elégedettség fogta el. Bőséges magva megjelölte a lány gyönyörű bőrét. Lefeküd t a puha fűre, és odahúzta magához kanál pózba a lányt. Felhúzta a térdét, majd b elé helyezte a, még félig merev farkát. A lány puncija válaszul fájdalmasan satuba f ogta mozogni kezdett. Don nyögdécselve fogadta megint a lökéseket. - Megint? - Válaszul a férfi a nyakába fúrta az arcát, és fokozta a lendületeit. - Hosszú még az éjszaka, és te, kicsim, holnap lábra állni sem fogsz tudni - íg érte kaján vigyorral, majd folytatta azt, amit eltervezett erre a forró, hosszú éjszak
ára...
5.Rész Másnap Don, az autóban igyekezett nem Alexra nézni. Az alteste sajgása am úgy is épp elég emlékeztető volt arra, hogy mit művelt vele ez a... Ez a… Jó ég! Érez te, hogy kezd elvörösödni. Remek, a férfinak pont ekkor kellet azt a vészéjesen vonzó szemét ráfüggesz tenie. Elkeseredve látta meg az apró kaján vigyort a szája sarkában. - Nézz továbbra is így rám, és akkor nem jutunk haza soha. - Álmodban. Nézd, ez egyszerűen csak sex volt, és egy kibaszott nagy hiba a részemről. Ne várd, hogy most feladjak mindent emiatt a... - Te meg azt ne várd, hogy ezt el is higgyem. Nézz a tükörbe, és mondd meg, hogy mit látsz, mert én azt, hogy folyamatosan dugsz a szemeddel! - Jelentette ki magabiztosan Alex. A lány felpaprikázódott a szavai hallatán. Forgatni kezdte a sze mét, és tüntetően elfordult tőle. - Nem is néztem úgy rád, te őstulok! - Ez az őstulok mindjárt megállítja ezt az autót, és mutat neked egy kis emlé keztetőt arra, hogy hogyan tudsz neki behódolni. Megmutassam? - Ne! - Ijedt meg a lány. - Ha nem akarod, hogy leteperjelek, akkor ne ingerelj. Mostantól kezdve ne m hagyom, hogy baszakodj velem. Meg foglak büntetni minden egyes alkalommal, és hidd el, élvezetes lesz a számomra. - Ne merj fenyegetni! - Én, drága boszim, soha nem fenyegetlek. Vedd a szavaimat ígéretnek, amit be is fogok tartani! - Szemét vagy! Em, már frissen lezuhanyozva, és felöltözve ült a konyhában. Épp nemrég ha
gyta abba a telefon beszélgetését az apjával, aki szeretné, ha a nyarat vele töltené, és azt mondta hívja meg a barátait is, ami nagy szó volt, mivel Paul ki nem állhatta Dont. Úgy félt a lánytól, akár a pestistől. Jó, jó, igaz, Don mindent elkövetett azért, hogy néha megtréfálja az öregurat. Volt, mikor például, a legfinomabb wiskyjét át öntötte egy másik üvegbe, és a helyére teát tett. Mivel ugyanolyan volt a tea színe , mint a wiskyé, Paul ezt nem vette észre, csak akkor, amikor a vendége arca furcsá n, érdeklődve kámpicsorodott el. Csak Don halk kuncogása árulta el a tettest, szóv al az, hogy őt is meghívta, egy picit gyanús volt. Gyorsan be is igazolódott a gyanúj a, amikor Paul azt ecsetelte, hogy az egyik új üzlettársa egy Clubot szeretne megny itni, és szeretné, ha mindannyian besegítenének neki. Em beleegyezett. Sajnos, so ha nem tudott nemet mondani az imádott apjának, de szerencséjére, Paul Ailime e zzel pont ugyanúgy volt a lányával. Vajon eljönnek vele? Az ajtó kinyílt, és Em azt látta, hogy Don felpaprikázva becsörtet Alex kíséret ével. Amikor a lány Emre nézett, furcsán elvörösödött. Látszott a rajta, hogy nem o tthon töltötték az éjszakát, főleg, mivel a hajuk borzas volt, és ugyanazt a ruhát ho rdták, mint az éjjel. Em felhúzta a szemöldökét. - Ö... izé... én megyek, felfrissítem magamat. Addig kösd le ezt a bunkót itt! Mutatott Alexra, és felcsörtetett az emeletre. Em kinyitotta, majd becsukta a száj át. Alex kedvesen rámosolygott, és felmutatott az ujjával. - Egy pillanat. – Ígérte, majd szinte kettesével szedve a képcsőt, Don után ro hant. Egy éles sikolyt lehetett hallani, majd dühös szitkokat. - Meg mondtam, bünti jár... au! Ezért még fizetsz, vadmacska... - Majd a han gok elhaltak. Em vívódott egy picit, de úgy gondolta, meg tudják oldani ketten is a
problémát, így hát továbbra is ott maradt. Fent, Don szobájába, Alex egész testével a lányra nehezedett. Karjait, a feje f elett összekulcsolva, fogva tartotta, miközben eszeveszetten csókolta a száját. Ami kor befejezte a csókot, lihegve, fujtatni kezdett, és próbálta visszanyerni az önural mát. - Ha nem tudnám, hogy most még túl korai, mert még érzékeny vagy, megka pnád a büntidet. Még egyszer mondom. Ne ingerelj! - Engedte el a lányt, majd kim ent a szobából, otthagyva a pihegő, frusztrált lányt. Kis idő múlva, Don csendben dühöngött, Alex meg jókedvűen ette a kései re ggelijét. Em, hol az egyikükre, hol a másikura nézett. Úgy gondolta, talán, ha nekir ugaszkodik a kérdésének, akkor a hangulat is felenged egy picit. - Az apám meghívott a villájába a nyári szünetre. Szeretné, ha velem tartaná tok... - Hű ha, a vén, csotrogány megengedi, hogy a puccos villájába tegyem a virg ácsaimat? Itt valami bűzlik! - Nézet Don Alexra, aki azonnal elkomorodott, majd fig yelmeztetően felhúzta a szemöldökét. Em gyorsan folytatta. - Don, ne hívd így az apámat, Amúgy igazad van. Szeretné, ha mi hárman bes egítenénk az egyik Clubba. Eljöttök? - Én benne vagyok! Dont, meg bele tudom az egyik bőröndömbe csomagolni , ha akarod. - Ha ha ha, nagyon vicces. Mondd, ki az a marha, aki kihagy egy ilyen bulit? Amúgy is rég vicceltem már meg a jó öreg Pault... - Don, békén hagyod az apámat! - Jaj, ne legyél már ilyen ünneprontó! - Don... - Nyomták meg jelentőség teljesen a nevét mind a ketten.
- Egy icike-picike... - Nem! - Ünneprontók! Apropó, mikor kell csomagolni? - Hát, épp ez a baj, már rég be kellet volna, hogy csomagoljatok - pirult el E m. Mind a ketten rámeredtek. - A francba, miért csak most szólsz? - Ezzel felrohantak. Em meg sunyiban be osont a szobájába, mivel neki sem volt semmi becsomagolva... Mérföldekkel arrébb, pont annál a villánál, ahová igyekeztek mind a hárman , megállt egy fekete limuzin, és kiszállt belőle Cole. Kezét barátságosan megemelte , hogy üdvözölje Pault...
6. Rész Paul megragadta a jobbját, és magához ölelte. Cole neki nem csak egy üzlett árs volt, hanem egy jó, megbízható barát is. A fiaként kezelte, lévén, csak egyetlen egy lánya van. Már előre örült, hogy bemutathatja Emmának Cole-t. Bementek a házba a folyosón át Paul irodájába. Cole elismerően nézett szét, mielőtt leült volna egy bőr fotelba. Paul meg akarta kínálni egy itallal, de visszauta sította, mondván, nem iszik alkoholt, így Paul csak magának töltött. - Hogy áll az új Club helyzete, barátom? - Kérdezte tőle, azonnal a lényegre t érve, mint szinte mindig. Cole elnevette magát. - Még felújítás alatt áll. Az épület jó állapotban van, és az elhelyezkedése is megfelelő, habár a hely miatt sokan kételkednek benne, én nagy lehetőséget látok benne. Ezért is vettem meg. - Milyen felújításokra gondolsz? - A közös iroda nem éppen az én ízlésem, így át szeretném alakítani. Szeretn énk egy saját irodát, ahol sokkal jobban tudok a munkára koncentrálni, és a beren dezés sem éppen az, amire nekem szükségem van. Ezért is fordultam hozzád, hogy van-e olyan embered, aki ért a berendezéshez. - Hát, volna is egy jelöltem. Épp ezért hívtalak ide, de most ne beszéljünk a munkáról tovább. Későre jár már. Biztos elfáradtál az úton. Berta, a szolgálóm, maj d felkísér a lakosztályodba... Amint a fiatal férfi már nem volt ott, Paul elgondolkozva nézett arra az ajtór a, amelyen át Cole távozott. Cole egy rejtély volt a számára. Telis tele titkokkal. Eg yről beszámolt neki. Nem mondott sokat, de mégis eleget. Egy nő csúnyán becsapt a őt, majd elmenekült tőle, és ő azóta is keresi, hogy bosszút állhasson rajta. Rége n történt. Vajon miért nem bocsájtott még meg neki?
7. Rész Éjjel Em, a saját kétségbeesett hangjára riadt fel, de mire igazán felébredhet ett volna, furcsa mód, már nem emlékezett az álmára. Azt tudta, hogy a Harcos ne m jött el hozzá. Mintha cserbenhagyta volna őt. Hiába kiabált érte, nem jött. Maga helyett viszont, küldött valami félelmetest. Valami iszonyatos dolgot. Em nem tudta, hogy mit. Annyit tudott csak, hogy a torkát vasmarokkal szorongass a a félelem. Felült, és zihálva lélegzett. A hálóinge nedvesen tapadt a meztelen bőr ére. Megpróbálta a zakatoló szívét megnyugtatni, és visszanyerni a szabályos légzé st. Ki-be, ki-be. Amikor már megnyugodott egy kissé, megrázta magát, és az ágy sz élére ült. A pokolba, nem mehet ez így tovább. Miért nem lehet olyan, mint a normáli s, vele egykorú, húszéves lányok? Miért kell mindentől, és mindenkitől megrettennie? Miért olyan nyuszi? Fel állt, és a nyitott ablakhoz ment, hátha a friss levegő lehűti a testét. Jó magasan vol t, így beláthatta szinte az egész birtokot. Azon belül, nem mesze, volt egy elkülönít ett kis medence. Nem tudta miért, de annak idején az apja jó ötletnek tartotta, ho gy építsen oda egy medencét. Em, ahogy nézte, hirtelen egy bohó ötlete támadt, d e azonnal el is vetette. "Már megint nyuszi vagy. Úgy sem lát meg most senki sem!" - Súgta egy han g a fülében. Em felhorkant. - Ha nem lát meg senki sem, akkor mi értelme van a dolognak? "Talán, hogy bebizonyítsad magadnak, hogy nem vagy betoji? Em, ezzel az érvvel, már egyetértett. Gyorsan le is futott, nehogy inába szállj on a bátorsága. Ahogy elért a medencéhez, sietősen kibújt a hálóingéből, és belem erült a langyos vízbe.
Eközben Colet, a szobájába megrohanták az emlékek. Szinte minden éjjel elj ött a nő, hogy továbbra is őt kínozza a szájával, és a testével. Reggelente magömlé sre kelt fel, mint egy rossz zöldfülű kamasz, így az ágyneműjét ő maga rendezte. M ár nagyon-nagyon elege volt, hogy álló farokkal járkáljon, akárhányszor eszébe jut a nő. Naphosszat azzal foglalta el magát, hogy bosszút forral, és terveket sző, hogy an kínozza meg Andorát. Eszébe jutott, hányszor, és milyen módon temetkezett belé, hogy miként su ttogta a nevét, miközben ő hátulról kényeztette őt. Ó, igen, hogy imádta azt, amikor a nő benedvesedett attól, hogy a farkát szo pta, hogy mélyen leengedte a torkán a hímtagját. Szitkozódni kezdett, mert a farka fájón meredezni kezdett. Ideje volt lemennie, hogy egy kicsit fusson. Remélte, hog yha elégé kifárad, akkor a vágya is lelohad, de amikor mezítláb leért a füvön, egy f ehérséget pillantott meg. Összeráncolt homlokkal hajolt le érte, de nem a hálóing döbbentette meg, h anem az ott, lent lévő apró, meztelen alak, amely összegömbölyödve feküdt, és, a jelek szerint aludt. Cole szeme szégyentelenül siklott végig rajta. A lánynak nem vo ltak hosszú lábai, sőt, ellenkezőleg, viszont rettentően formás volt. Kerek csípő, és tökéletes, gömbölyű mell. Em felnézett, és meglátta a sötétben a harcost, aki lassan közeledett felé, úg y, mintha nem tudná eldönteni, az, amit lát, valódi-e, így kinyújtotta a karjait felé. - Megint eljöttél hozzám! Gyere, és szeres! – Suttogta. Hiányzott neki a férfi. Azt akarta, hogy szerese, és vigasztalja meg. A férfi azonban egy pillanatra megállt , majd bosszúsan a karjába kapta. - Te meg megint eljöttél, hogy kínozz engem! – Morogta. - Soha! - A férfi ajka lecsapott a lányéra. Nyelvével befurakodott a szájába, h
ogy táncot lejtsen az ő nyelvével. Em viharosan viszonozta az érzéki, tüzes táncot. - Ezt akarod! - Nyögte bele a szájába Cole - Akarod pont úgy, ahogy én! - Maj d folytatta a csókot, az most nem volt gyengéd, de a lány pont így szerette. Karjait a nyaka köré fonta, és úgy viszonozta, mintha az élete múlna rajta. A férfi zihálva szakította el a száját tőle. - Te tüzes szuka... – Morogta, majd ajkával, és nyelvével lecsapott a mellére, majd erősen megszívta. - Basszus, érints meg! – Nyögte. Csípőjét hozzá dörzsölte a lány puncijához, hogy érezhesse, menyire kemény. Em testébe tüzes folyadékként, hevesen keringett a vér. Remegve tapogatóz ott a férfi mellkasán, mire a kezét Cole levezette oda, ahol a lány a farmeron keres ztül is jól kitapinthatta, hogy az menyire vágyik már rá. Belenyúlt a farmer alá, és k ezébe vette a forró, bársonyos, vastag, hosszú keménységét. A mutató ujját a kéjn edvektől síkos makkra helyezte, majd le, és fel simogatta párszor addig, míg a férfi hagyta. Felkuncogott, amikor megragadták a kezét, hogy megálljt parancsoljanak. - Tudtam, hogy kínozni jöttél megint el hozzám, de most megfizetsz, boszork a! – Ígérte, majd lerángatta magáról a felesleges ruhákat. Megragadta a lány mind két combját, majd szétfeszítette. Fejét lehajtva bele nyalt a punciba, mely, már ne dvesen várt rá. Felnyögött, miközben a nyelve a csiklóját nyalogatta. - Annyira finom, annyira édes! – nyögte, majd nyelve mohón falta, ingerelte a puncit. Próbálta eljutatni a lányt a csúcsra, de nem bírta már vissza tartani magát . Keservesen felnyögött, majd a feneke alá nyúlt, és meg ragadta mind a két félgö mböt. - Van fogalmad arról, hogy mit teszel velem? Tudod-e, hogy mennyire kívánl ak? - Sziszegte a fogai között a szavakat. - A francba, most még mondhatsz nemet, de később már nem, halod? - Próbálta visszanyerni a kevés önuralmát Cole.
- Soha sem tudtam még igazán nemet mondani neked, Harcos - Lehelte a lá ny, de ahogy a szavak elhangzottak a szájából, a férfi már benne is volt. Em csak egy apró, szúró fájdalmat érzett, de a mindent elsöprő kéj, és gyöny ör miatt nem is igazán volt ideje gondolkozni ezen. Cole szeretett volna megálljt parancsolni magának, mert észrevette az apróc ska akadályt, amin most keresztüldöfött, de túlkéső volt. A kéj teljesen elborította az agyát. Túl régen nem érezte már, a nője ráfeszülő forró, szűk punciját, azt akart a, hogy a nő érezhesse a farka minden egyes centiméterét. Nem tudott kicsit sem gyengéd leni hozzá. Em úgy érezte, hogy az erotikus álomból, hirtelen átcsöppent a veszélyes val óságba. Meg feszítette az ujjait. Küzdött azért, hogy az agya megpróbálja feldolgoz ni, hogy az, ami most történik vele, az nem egy túlfűtött álom, hanem maga a való ság. Tudta, de a teste önként, és dalolva adta át magát az ismeretlen érzéseknek, é s az ismeretlen férfinak. A férfi úgy kefélte a punciját, mintha az őrület szakadék szélén állna, amiről épp leugrani kényszerül. Ez az őrület átragadt a lányra is, aki sikított minden egyes kemény, dühödt, vad lökésnél, aztán érezte, ahogy a férfi kihúzódik belőle. Nyüszít ve akart utána kapni, mire a válasz egy halk kuncogás volt. - Ó, nem, még nem végeztem veled. - morogta a férfi, majd Em hason találta magát, a férfival a háta mögött, aki egy lendülettel nyársalta fel érzékeny punciját, és kegyetlenül tovább dolgozott rajta. A lányt hirtelen érte el a beteljesülés. Rá azonnal érezte, ahogy a vastag hím vessző meg duzzad benne. A teste intenzíven reagált arra, hogy a férfi beleélvezi a spermáját. A testük apró, pici rángással csillapodott le. Cole nem húzódott ki a lán yból, csak az oldalára gurult vele, és lenézett a jól ismert, szeretett arcra.
Eközben a lány megpróbált gondolkodni. Igen, lefeküdt egy idegen férfival. Nem, helyesbítve, vadul szeretkezett vele, és ráadásul a szüzességét is neki adta. A szégyen pírja öntötte el az arcát. Vagány akart leni? Megkapta, de ennyire? Lenéz ett, és kétségbeesve vette észre, hogy a férfi hímtagja, még mindig mélyen benne van, és hogy még nem lankadt le. Te jó ég, mibe keveredtem bele? - megpróbált elhúzódni tőle, ám egy erős k ar fonódott a csípőjére. - Általában egy férfi szokott a sex után csendben lelépni. - Hallotta a férfi gú nyos hangját, mire fészkelődni kezdett, de a férfi erősen fogta. Elkerekedett a sze me, és azonnal megdermedt, mert a férfi benne, már a teljes hosszában kemény v olt. - Ha továbbra is ficánkolsz, nem állok jót magamért! – Mondta, majd jelentősé g teljesen döfött egy párszor benne, mire Em lélegzete akadozni kezdett. Mire felo csúdtak, Cole az nap éjjel, már másodjára töltötte meg a lányt, sokáig nem szólalta k meg. Em sajgást érzett a combjai között. Felnézett a férfira, aki békésen szuszogot t. A karjai most nem fogták őt olyan szoros satuba. Ezt kihasználta. Felugrott, és vis sza sem nézve, felszaladt, majd bezárkózott a szobájába. Amint kulcsra zárta az ajt ót, leroskadt az ágyra. Kétségbeesve próbálta azt eldönteni, hogy hogyan kezelje a zt, ami történt. Lenézett magára, a combjai között még mindig ott volt a férfi bősé ges spermája. Bement a fürdőszobába, és meg engedte a zuhanyzót. Zuhanyzás után kimerülten süppedt az ágyba, és azonnal elaludt. Most álmá t semmi sem nyugtalanította. Nem is hallotta, hogy kint, a titokzatos szeretője be megy a saját lakosztályába...
8. Rész Cole reggel ránézett a kis hálóingre. Vajon ki lehetett ez a nő? Nem tudta, csak azt, hogy most szüntelenül rá gondol. Az éjjel olyan volt, mi ntha Andóra jelen lenne a lányban. - Lehetséges volna? – morfondírozott. - Mi van, ha téved? Hisz az lehetetlen, hogy végre megtorolhasson mindent, hogy bosszút állhasson mindenért! Hisz a n ő miatt az, aki most. – Felpattant, rendbe szedte magát, és leszaladt a lépcsőn, ma jdnem felborított egy szőke, pisze orrú, szeplős lányt amint leért. Gyorsan elkapta, hogy ne essen el. - Elnézést, nem láttam, hogy jön! - Szabadkozott gyorsan, mire a lány elneve tte magát, és kezet nyújtott. - Rá se rántson, jó látni, hogy rajtam kívül más is szokott azon forgószélként közlekedni! - Mutatott az említett lépcsőre, majd bizalmasan oda súgta neki - Paul például inkább a másik helyiséget szokta használni, ha én a közelbe vagyok. – kaca gott. Colenak tetszett a lány vidámsága. Nevetve nyújtott neki kezet. - Cole vagyok, Paul üzlettársa - A lány végignézett rajta úgy, hogy a férfi mármár kényelmetlenül kezdte érezni magát, majd füttyentett egyet. - Aztaaaa, nem is rossz, ahhoz képest, hogy aktakukac! - Pardon? - Értetlenkedett Cole zavartan. - Ne foglalkozzon ezzel a kis csitrivel. Mindenkire ezt mondja, aki üzletember - Hallották meg Alex hangját hátulról, mire Don elhúzta a száját. Alex bemutatkoz ott - Én Alex vagyok, ő pedig Don. Ha kiejt egy pár cifrát a száján, rá se rántson, de most nekem, és neki mennünk kell - nyomta meg a neki szót Alex, majd eltuszkolta onnan a lányt. Cole egy pillanatra utánuk nézett, majd folytatta az útját. A lányra egy titkos
kertben talált rá. Épp rózsákat vágott a kosárba. Hosszú, vörös haján megcsillant a napfény. Piros, duzzadt ajka mosolyra húz ódott, amikor felemelt egy rózsát, és lehunyt szemel beleszagolt. A látványtól Cole megint kemény lett. Ugyanaz az arc, ugyanaz a báj, és kecsesség. Ő az, tudta. Vala mi zajt csaphatott, mert a lány felkapta a fejét, és egyenesen ránézett. Az arca hirt elen fehérre változott. Megijedt? Az jó! A férfi fogva tartotta a tekintetével, és olyan erő sugárzott belőle, hogy a lán y csapdában érezte magát tőle. Páni félelem kerítette hatalmába. Az álom, és a me dencei emlékek miatt, az érzései még túl frissek, és nyersek voltak. Úgy érezte, elk ell menekülnie, lehetőleg jó messzire tőle. Sarkon fordult, de már túl késő volt, me rt a férfi már ott is volt, és a könyökénél fogva maga felé rántotta. - Hova-hova kedveském? - bársonyos hangja gúnyolódva csendült. - Engedjen el! - követelte a lány küszködve. - Hmm..... Minő meglepetés, hogy itt talállak meg, tekintettel ara, hogy mily en fürgén szöktél meg tőlem az éjjel. - Mit akar? - Kérdezte nyöszörögve a lány, mire a férfi belecsókolt a nyakába , mielőtt válaszolt. - Tudni akarom, hogy ki vagy! - Semmi köze hozzá! - Nyögte ki alig hallhatóan, remegő lábakkal Em. - Tévedsz, nagyon is szeretném tudni, hogy ki az a kis boszorkány, akibe újra, és újra benne szeretnék leni, akit egész nap, megállás nélkül farkalnék! - morogta rekedtem amaz. - Ne merészeljen így beszélni velem! - Tiltakozott Em. A büntetése az lett, ho gy a férfi nyelve már a nyakán le, a melléig siklott. - Miért, mert felizgat, ha ilyen mocskos dolgokat suttogok neked? Hogy már
most is nedves vagy tőle? - Nem igaz! - Tiltakozott a lány, mire a férfi elvigyorodott - Kis hazug! Mindjárt meg mutatom, hogy menyire hazudsz, kis bestiám - Ezz el felhúzta a szoknyáját, majd az ujját belé mártotta. Em akaratlanul is ráfeszült. R émült szemeket meresztett rá, mert lépéseket hallott. Cole kivette az ujját belőle, de előbb megszorította a csiklóját, majd elengedte, és ujját a szájába véve élvezete sen leszopogatta róla a lány nedvét. - Hmmm finom... - Ó, hát itt vagytok! Em, hadd mutassam be az üzlettársamat Colet, ahol segí teni fogsz majd egész nyáron. Cole, hadd mutassam be neked az egyetlen lányoma t, Emmát - Emmához fordult, így nem vette észre a fiatalabb férfi elsötétült arcát. - Em, jól vagy kicsim? Olyan sápadt lettél - Aggódott Paul. - Nincs semmi bajom - Szabadkozott gyorsan a lány. - Szerintem most jót tenne neki egy kis kávé. Paul, intézkedj ez ügyben, addi g én itt maradok a lányoddal, hogy jobban megismerkedhessem vele, és megbeszé ljük a Clubban való segítségét - Mondta nyájasan Cole, majd belekarolt a lányba. Paul megértően bólintott, majd elrohant onnan. Em szeretett volna utána ro hanni, de Cole erősen megszorította. - Itt maradsz! És most mondd, mi a büdös francnak nem árultad el, hogy Pau l lánya vagy? - Sziszegte vészjóslóan. - Mert semmi köze sincs hozzá! - A franc essen beléd! Az éjjel megkeféltelek! Tegezz már, az isten szerelmér e! - Csikorogta a férfi, mire Em elpirult, Cole pedig gúnyosan elhúzta a száját. - Milyen elbájoló, de nem gondolod, hogy ezzel a szende pirongással egy pici t elkéstél már mikor széttetted nekem a lábadat?
Em sikított dühében. Hogy merészeli? Kitépte a férfi karjából, majd tíz körö mmel eset neki. Ütötte, ahol csak érte. Fortyogott a dühtől, de a férfi ügyet sem ve tett az apró, kis öklökre, amik a mellkasán dübörögtek. Elkapta azokat, és hátra csa varta őket. Szája az ajkára támadt, és csókja cseppet sem volt gyengéd, vagy csábít ó. Nyelve szétfeszíttette az ajkait, és vadul birtokba vette azt. A lány nem tudott szabadulni tőle, hiába ficánkolt, az erősen tartotta. Végül teste elernyedt, és ugyanolyan vad szenvedéllyel viszonozta Igen, a férfinak megin t sikerült elérnie ezt. Minden erejét, és önuralmát összeszedve eltaszította magától a férfit. - Megkérem, hogy vegye le rólam a kezét, és tartsa magát távol tőlem! - mo ndta hűvösen, és közben örült, hogy a hangja nem remeget meg. Cole gúnyosan el mosolyodott. Odahajolt hozzá, és forró leheletével a fülébe suttogott. - Menj! Fuss! De előlem úgysem tudsz megszökni. Elkaplak, és akkor nem m enekülsz meg többé – ígérte, majd elengedte a lányt, aki futva tette meg az utat a l akosztályáig. Cole ottmaradt, és megpróbálta a testét lehiggasztani, amely jogos jussát kö vetelte. Alig bírta visszatartani magát attól, hogy a lány után rohanjon, hogy ne szo rítsa egy magányos falhoz. Teste tüzesen lüktetett a lányért. Eközben az erdő tisztásánál Alex egy fának taszította Dont, majd éhes szájáv al lecsapott rá. Mind a ketten levegő után kapkodtak. - Most nem is bosszantottalak fel! - jegyezte meg a lány. - Tudom, de én akarlak… most! – mondta, majd felhúzta rajta a pólót, és fal ni kezdte a mellét. Felnyögtek mind a ketten a gyönyörűségtől. - Hhhhhmmmm… finom. Ezt vedd le cica, ha nem akarod, hogy cafatokra té pjem rajtad - morogta Alex, majd segített a lánynak megszabadulni a nadrágjától,
és a bugyijától is. Alex a lány bugyiját a zsebébe rakta, majd kiszabadította a farkát a nadrágjából, és egy hirtelen erős lendülettel, már a lányba is volt. Don felsikított a hirtelen birtokba vételtől. A lábait széjjelebb rakta, és hagyt a, hogy Alex keményen, és gyorsan szeresse őt. Az erdő visszhangozta minden egy es hangos sikolyát. Alex nevét kiáltva ért fel a legmagasabb csúcsra, és a férfi követe őt. A vihar uk elmúltával csendesen feküdtek a fűben és hallgatták a madarak énekét. Don, n em mert Alexra nézni, Alex meg őt figyelte. - Gondolom, most megint szégyelled magadat, és megint azt fogod magadd al elhitetni, hogy ez nem jelent neked semmit sem. Don elfordult tőle. Nem akarta a diadalt meg látni Alex szemébe, de az felült , és ráhajolt. Kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. - Nézz rám az istenit, és mondd azt, hogy nem élvezted! - Nem élveztem! - Hazudsz! - Igen hazudok, de gondolod, a szüleink azt várják tőlünk , hogy ugy viselked el velem mintha a szajhád lenénk? - kérdezte könnyes szemmel a lány. Alex szeme veszényesen öszeszükült vadul nézet le rá erösen megfogta Don álát és kényszerit ete ,hogy rá nézen a lány álta a dűhös pilantását - Ne mert magadat igy nevezni érted ? szüleid nem az én szüleim, és ez... ezt ők is jól tudták, hogy egy nap, így, vagy úgy, meg fog történni. - Felneveltek...-Elenkezett a lány Alex fujtatva csikorogni kezdte a fogát - Igen, mert tudták, hogy a sors téged nekem szán. - Miről beszélsz?-let kiváncsi a lány Alex dűhösen szitkozodot mert akaratla nul is olyat mondot aminek még nem jött el az ideje
- Azt próbálom elmagyarázni, hogy te az én asszonyom vagy! - Hagyd ezt a neandervölgyiséget... - Alex beletúrt a hajába. - Ez nem az... Az hogy kivánlak az teljesen nyilvánvaló ,de nem ez az egyetle n egy ok .....-Szabadkozott ès elnyomta azt a késztetést hogy végre tiszta tisztàza a tetétt nem akarta hogy ez legyen de oly sokáig várt már a lányra - Akkor mi a fityfene? -Érdeklödöt a lány - Ezt nem most, és nem itt fogom megmagyarázni neked. Annyit tudok csak mondani, hogy ha ellenkezel velem, az mágnesként hat rám. Az énem egyik fele az t kívánja, hogy teperjelek le, és érjem el azt, hogy behódolj nekem. - Menj a büdös fenébe! - húzta el a száját a lány. - Vigyázz a szádra...! - Mert különben? Megint letepersz? - kérdezte kihívóan a lány, mire Alex me gint rajta volt, és bene. Még felháborodni sem volt ideje, mert az mozogni kezdet - Ha ez a módja, hogy elhallgatassalak, akkor a válasz, igen. - morogta vigyor ogva, majd gyorsított a tempón. - Te... Te... Szemét... Ó... Jaj... - sikoltott fel, amikor Alex teljes hosszában mé g mélyebbre nyomult belé -Mmm jó mi ?-Döfései lassabbak, és még erősebbek lettek. Elérve így, a lege slegtitkosabb pontját. A lány képtelen volt visszafogni magát. Egy velőt rázó sikolly al remegve élvezett el. Alex összeszorította az álkapcsát. A lány orgazmusa teljesen letaglózta. - Ó, a fenébe! – Mondta, majd elvesztve a fejét, gyorsan, és keményen kezdt e kefélni a lányt. Az utolsó pár döfésnél érezte, hogy Don megint közeledik egy úja bb orgazmus felé. A feje alá rakta a kezét, és lenézet rá. - Nézz rám, aranyom! - kérte már szinte durván,a szenvedélytöl ám a lány n
em volt rá képest. - Nézz rám ! - kiáltotta Alex. Don rá emelte zöld szemeit, és felki áltva elérte a beteljesülést. Alex diadalittasan morgott egyet. - Enyém vagy! Majd döfött még egy utolsót, és elárasztotta a punciját a magjával. A két tes t remegve bújt egymás karjába.
9. Rész
Tiffany felriadt az álmábol valami közeled valami ami nagyon gonosz èrezte , mozdulatlanul fekudt az ágyában ,és fűlelt halgatta az éjszaka tompa zajait ,mell ete párja Jak a sárkány szuszogot látszolag minden olyan volt mintha minden re ndbe lenne ,de valojában érezte ,hogy Vivien aki Morgana testét uralja egyre erös ödik ami csak egyet jelentt ... Joságos ég ! Felűlt és hevesen èbreszgetni kezdte Jak et -Èbredj ...Jak ! -Jak mèltatlankodva fordult hozzà -A francba Tif tudod menyi az idő ? Tiff ?? -Jak arca sápadtà változott aho gy kedvesére nézet elfogta a retegés nyugalmat erőtettve magára meg fogta jéghi deg kezeit és foro leheletével gyengéden melengetni kezdte az asszonyát -A làny bajban van ...-nyögte Tiffany elfulo szivszomoritoan vékony hangon Jak megdermedt bajsejtelelme beigazolodott -Milyen bajban ? - fagata -Rá talált ,ha az emlékei beteljesedik egészen a következő újholdra a farkas elfog jöni érte -De ....nem értem a farkas ..... -megfogja ölni ! -jak átölelte és forró ajkával leheletnyi csókot lehelt az ajk ára -Mond el mit látál ? -Tiffany öszeráncolta a homlokát iközben koncentrált
-Homályos köd szerű látomás látam,nem minden napi jelenségel ,sőtétt láto más ez érzem hogy baj van ..... -De, hogyan ölheti pont ö meg? -Kérdezte a sárkány még mindig érthetetlen űl Tiffany a szeme sarkábol ránézett majd felsohajtott -Nem tudom álmomban a látásom nagyon zavaros volt a köd miat szinte ali g látam valamit anyit látam ,hogy a lányt farkas alakjába űldöziegy eröbe , és onna n tudok az emlékezéseiröl mert érzem Morganát