László Zsuzsa - Az örökmozgó gyerek

László Zsuzsa Az örökmozgó gyerek

I. A FIMÓTA TÜNETCSOPORT Mit jelent a szó: "fimóta"? 

A FI-MO-TA szó a figyelemzavar - mozgászavar -tanulászavar rövidítése. A szakirodalom sokféle elnevezéssel jelöli ezt a tünetcsoportot (hiperaktivitás, MCD, POS, HAHAS). Én egy magyaros hangzású, érthető és szinte becéző szómozaikot találtam ki, ami fedi a tünetcsoportot és nem bántó a gyerek számára. E tünetegyüttes az iskoláskorú gyerekeknek legalább 3-5 %-át érinti. Az enyhébb esetek figyelembe vételével 7-17 %-ra becsülhető a fimóta gyerekek száma. Vannak-e a fimótaságnak jól felismerhető jelei? 

A szakemberek két csoportba osztják a tüneteket. Külön foglalkoznak a figyelem zavarával és külön a motoros nyugtalanság - szertelenség (impulzivitás) tüneteivel (egy kézikönyv, a "DSM-IV" alapján). A diagnózis felállításához nagy tapasztalat és gondos vizsgálat szükséges, ezért a tünetcsoportok alapján csak szakember  vonhat le következtetést a gyerekről. Ezt előrebocsátva a következőkben részletesen ismertetem a fimótaság tüneteit. A tünetek alapján a szülő elgondolkodhat azon, hogy kell-e szakemberhez fordulnia a gyerek problémájával.

Melyek a figyelemzavar tünetei? 

Ha az alább felsorolt tünetekből hat, legalább fél éven át jellemző a gyerekre, akkor  valószínűsíthető a figyelemzavar. Természetesen figyelembe kell venni a gyermek  korát: tünetnek az számít, amiben a gyerek kortársaihoz képest tartósan és  jelentősen különbözik. Egy tünet akkor jellemző a gyerekre, ha az adott viselkedés gyakran fordul elő.  Nem figyel megfelelően megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben  Nehézséget jelent a figyelem megtartása megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen  belül Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá •

•

•

•

•

•

•

•

•

 Nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat  Nehézsége van a feladatok és a tevékenységek tevékenységek megszervezésében Elkerüli, nem szereti vagy ellenáll az olyan feladatoknak, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek  Elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét A napi tevékenységben feledékeny

Melyek a túlzott mozgásigény és a szertelenség (impulzivitás) tünetei? 

Ha a túlzott mozgásigény (hiperaktivitás) és a szertelenség (impulzivitás) következő tüneteiből legalább hat fél éven át fenn áll és az adott viselkedés gyakori akkor érdemes szakemberhez fordulni. Túlzott mozgásigény (hiperaktivitás): •

•

•

•

•

•

Ülés közben babrál, fészkelődik  Elhagyja helyét az osztályban vagy más helyzetekben, amikor elvárják tőle, hogy ülve maradjon. Rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló (a fimóta serdülők és felnőttek képesek helyben maradni, de ekkor nagyfokú  belső nyugtalanságot élhetnek át)  Nehézségei vannak az önálló nyugodt játéktevékenységben vagy az abban való részvételben "Izeg-mozog" vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak  Túlzottan sokat beszél

Szertelenség (impulzivitás): •

•

•

Mielőtt a kérdés befejeződött volna, kimondja a választ  Nehézséget okoz neki a várakozás Félbeszakít másokat (pl. beszélgetést vagy játékot)

Miért van gondja a tanulással a legtöbb fimóta gyereknek? 

A fimóta gyerek iskolai teljesítménye elmarad attól, amit életkora és értelmi képességei alapján elvárhatunk. Gondjai a motoros nyugtalanságból, az impulzivitásból és figyelemzavarból fakadnak ("jó eszű gyerek, de túlságosan  játékos"). Az ilyen általános tanulási zavart határozottan el kell különíteni a speciális tanulási  problémáktól illetve a részképesség zavaroktól. Ezek ugyan a fimóta gyereknél is előfordulhatnak, de nem jellemzőek a tünetcsoportra. Ha mégis van ilyen, akkor  ezzel külön kell foglalkozni. Mit nevezünk speciális tanulási problémának? 

A speciális tanulási probléma azt jelenti, hogy a gyermeknek valamilyen a tanuláshoz szükséges képessége nem alakult még ki, vagy még nem éri el a gyermek életkorának megfelelő szintet. Az éretlenül iskolába kerülő gyereknél  például előfordulhat, hogy nem tudja a figurát a háttértől megkülönböztetni. A hétköznapokban ez úgy jelentkezik, hogy a gyerek nem találja a vonalzót, pedig ott van a szeme előtt, csak neki nem különül el attól a sok minden mástól, ami még ott van mellette. Az iskolában ugyanez történik: az adott betűt nem tudja a többitől elkülöníteni. A tanuláshoz sokféle képességre van szükség. Ha ezek közül valamelyik is hiányzik vagy gyengébb, az már megnehezíti a tananyag elsajátítását. Ha egy ép értelmű gyerek következetesen ugyanazokat a hibákat ejti, pl. számlálásnál felcseréli a sorrendet, olvasásnál sorokat kihagy, írásnál betűket hagy ki stb., akkor  feltétlenül forduljunk szakemberhez. Az időben felismert problémákat megfelelő fejlesztő programmal ki lehet küszöbölni. Ezzel a gyereket is megmenthetjük attól, hogy butának gondolja magát és a kínlódást elunva idő előtt leálljon a tanulással.

Miért nem tanulnak tapasztalataikból a fimóta gyerekek? 

Ha valaki olvasni akar, akkor odamegy a könyvespolchoz, kiválaszt egy könyvet, leveszi, elhelyezkedik egy székben, kinyitja a könyvet és elkezd olvasni. Egy meghatározott cél érdekében az egyik cselekedetből következik a másik. Ha az egyes cselekvéseket gyöngyszemnek tekintjük, akkor egy cél érdekében felfűzzük a gyöngyöket, és végül egy "nyakláncot" kapunk. Nem így a fimóta gyereknél. Az ő gyöngyszemei szanaszét hevernek, nem fűzi össze őket semmi. Amikor a szülő felvesz egy gyöngyszemet és megkérdezi, hogy mi köze van ennek  a másikhoz, a gyerek látszólag még a kérdést sem fogja fel. Számonkéréskor  értetlenül néz ránk, tagadja, hogy köze lenne az eseményhez, valaki másnak  tulajdonítja. Bármilyen hihetetlenül hangzik, nem hazudik. Az ő fejéből hiányzik az a fonál, amire a gyöngyszemeket felfűzhetné. Az ő számára az események között nincs egyértelmű kapcsolat. Érthető tehát, hogy miért nem tanul a tapasztalatból: az ő élménye egészen más, mint ahogyan mi gondolnánk.  A tünetek minden gyereknél egyformán jelentkeznek? 

 Nem. A különböző tünetek különböző súlyossággal jelentkeznek az egyes gyerekeknél. Az enyhébb, vagy kevesebb számú tünetet mutató gyerekek az életnek  csak néhány területén mutatnak zavart (pl. sokat mozognak, vagy nem elég tartós a figyelmük). Másoknál súlyosabb, vagy több tünet mutatkozik ezért rengeteg  problémával küszködnek. A tünetek súlyossága a helyzettől függően is változhat. Van, akin csak az iskolában észlelik a tüneteket és van akinél inkább csak otthon. Minden fimóta gyerekre  jellemző azonban, hogy vannak napok, amikor úgy viselkednek, mintha soha semmi bajuk sem lett volna. Ezért gondolják a szülők és a tanárok, hogy a gyereknek csak akarnia kellene és akkor tudna másképp viselkedni. Milyen helyzetben teljesítenek jól a fimóta gyerekek?  •

•

•

•

•

•

•

•

kétszemélyes helyzetben amikor a partner határozott és elfogadó ahol kevés és egyértelmű a szabály ha számukra új és érdekes a környezet amikor egyszerű dolgot kérnek tőlük, és az utasítás világos azokban a tevékenységekben, amelyek rutinná váltak  amikor munka közben gyakori és azonnali megerősítést kapnak és a  problémát is azonnal visszajelzik a számukra ha kevés kritikát és sok biztatást kapnak 

Miért az iskolában van velük a legtöbb probléma? 

Mert az iskolában ritkán adódik olyan helyzet, amelyben a fimóta gyerekek jól teljesíthetnének. Idejük nagy részét a gyerekek az osztályteremben töltik. Folyamatosan alkalmazkodniuk kell a szabályokhoz és eleget kell tenniük az

előírásoknak. Nem ritkán egyszerre több utasítást kapnak, ami el se jut a fülükig. Gyakran kell önállóan megoldaniuk számukra unalmas, ismétlődő feladatokat amelyek nem járnak sem megerősítéssel, sem helyreigazító visszajelzéssel. Jobb volna, ha speciális iskolába járnának? 

Azoknak, akik nagyon súlyos tüneteket mutatnak és otthonról sem kapnak  megfelelő segítséget, biztosan többet tudna nyújtani egy speciális iskola. Itt néhány év alatt a gyerek megtanulhatná viselkedését annyira szabályozni, hogy visszahelyezhető legyen eredeti iskolájába. Sajnos azonban kevés az erre a feladatra speciálisan felkészített szakember. Kevésbé súlyos esetekben a fimóták némi segítséggel beilleszthetők a hagyományos iskolai rendbe. Ennek feltétele, hogy a szülő és a pedagógus egyaránt ismerje a tünetcsoportot és a várható nehézségeket. A szülők és az iskola tudjanak  együttműködni, illetve ha szükséges mind a gyerek mind a vele foglalkozó felnőttek kapjanak szakmai segítséget, legyen mód pl. pszichológus, pszichiáter, fimóta konzulens, fejlesztő pedagógus stb. bevonására a gyerekkel való mindennapi foglalkozásba. Ez különösen fontos, ha egyéb társult tünetek (pl. speciális tanulási  probléma) is járulnak a fimótasághoz. Mivel téveszthető össze a fimóta tünetcsoport? 

A pedagógus azt a gyereket tartja problémásnak, aki a tanítás menetét és az iskola rendjét zavarja, a tekintélyt nem tiszteli és állandóan magára vonja a figyelmet. Ezeket a gyerekeket, a már ismert elnevezéssel, hiperaktívnak tartják. A szakember  számára azonban egy ilyen csoport nagyon összetett. Magába foglalja az erőszakos, másokra tekintettel nem lévő, antiszociális magatartást mutató gyerekeket. Ugyancsak akadnak ebben a csoportban olyanok is, akik folytonosan ellenkeznek, a tekintélyt nem tisztelik, un. oppozíciós magatartászavarban szenvednek. Ide tartozhatnak azok a gyerekek is akiket környezetük elhanyagol és szocializációs hiányosságaik miatt viselkedésük kontrollálatlan. Továbbá vannak olyan tágabb  betegség kategóriák, melyek magukba foglalhatják a fimóta tünetcsoportot is. Ilyen  pl. a POS, a pervazív fejlődési zavar, hangulatzavar, mentális retardáció. A pontos diagnózis alapvető fontosságú a kezelés szempontjából.  A tünetek minden életkorban azonos módon jelentkeznek? 

Az alaptünetek azonosak, de a viselkedés formája az életkorral változik. A fimóta tüneteknek négy alapvető fajtája van:  probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával hirtelenség, szertelenség - gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)  probléma a mozgás mennyiségével - a helyzethez helyzethez képest túl sokat mozog a szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás Most röviden átnézzük a jellemző megnyilvánulási formákat csecsemőkortól a felnőtt korig. Természetesen minden ember más: a formák között nagy egyéni különbségek lehetnek. •

•

•

•

Milyen a fimóta csecsemő? 

Sokat sír, többnyire rettentő hangerővel és csillapíthatatlanul. Ha fölveszik, nem nyugszik meg. Nehezen alakul ki a napi ritmusa. Sokan közülük nem a megszokott módon fejlődnek: mászás, fölállás, járás, futás, hanem kihagyják a mászás és a járás szakaszt. Kilenc hónaposan fölállnak és szinte ettől a pillanattól kezdve rohannak. Ezek a gyerekek általában jó mozgásúak, ilyen esetekben a hiperaktivitás a vezető tünet. A fimóta gyerekek másik csoportja kicsit lassabban kezd mindent, mint kortársaik  és mozgásuk tétovább, náluk a figyelemzavar a vezető tünet.  Napjainkban még nincs olyan módszer, amellyel a tünetcsoportot biztosan tudnánk  a csecsemőkorban azonosítani. Milyen a fimóta kisgyerek? 

A fimóta gyerekek 60-70%-nál 2 éves korban már diagnosztizálható a tünetcsoport. Jellemzi őket az átlagosnál sokkal magasabb aktivitási szint és az óvatosság hiánya. A fimóta gyerekek közül háromszor annyian szenvednek súlyosabb balesetet, mint kortársaik. Gyakran tesznek kárt a környezetükben is. Állandó, szoros felügyeletet igényelnek. Hamar elunnak bármit és gyakran váltogatják tevékenységüket. Ugyanakkor nagyon makacsok, akaratosak. Szinte lehetetlen eltéríteni őket attól, ami az adott pillanatban érdekes számukra. Ha valami nem sikerül, vagy ha valamit nem kapnak meg azonnal, könnyen sírni vagy üvölteni kezdenek, illetve dührohamot kapnak. Többnyire később lesznek szobatiszták, később kezdenek  rajzolni mint kortársaik. Azok a fimóta gyerekek, akiknek a figyelmi problémája hangsúlyosabb mint a hiperaktivitása, többnyire visszahúzódóvá, szégyellőssé válnak. A felsorolt tünetek nem mindig keltenek aggodalmat a környezetben. Különösen első szülött fiú gyermek esetében gyakori, hogy a család éppen ilyennek akarja a gyereket. Másrészt az első szülött gyerekek élvezik azt a kiváltságot, hogy minden figyelem rájuk irányul. Bármit tesznek azonnali visszajelzést kapnak, azaz minden feltétel teljesül a fimóta gyerek számára ahhoz, hogy jól teljesítsen. Milyenek a fimóta kisiskolások? 

Általában az iskolában derül ki először, hogy ezekkel a gyerekekkel valami baj van. A szülők sokszor a pedagógusok jelzéseiről nem vesznek tudomást és a felmerülő  problémákért az iskolát teszik felelőssé. A fimóta gyerekek nem követik az utasítást, nem képesek önállóan dolgozni, nem tartják be az iskola szabályait, rendjét. Mindezt általában úgy teszik, mintha a szabályokról nem is tudnának. Gyakran rendetlenek, szervezetlenek, feledékenyek, nem várnak a sorukra, a tanár figyelmét folyamatosan lekötik, mindent és mindenkit félbeszakítanak. Jellemző, hogy nem bírják a várakozást, hamar  kiborulnak, gyakran sírnak, dühöngnek, indulatosak. Nemigen tudnak  együttműködni másokkal, látszólag nem törődnek a másik érzelmeivel, hajlamosak  a basáskodásra. Miután társaik körében nem igazán népszerűek, nem kortársaikkal, hanem fiatalabbakkal vagy idősebbekkel barátkoznak inkább. Az osztály munkáját,

az iskola rendjét zavaró viselkedéssel a fimóta gyerek könnyen kiválthatja környezetének elutasító magatartását, ami járulékos sérülésekhez vezethet (pl. negatív önértékelés). A fimóta gyerekek ugyanakkor általában értelmesek, okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek és remek ötleteik vannak. Rendezvény után ők biztosan ott maradnak  és lelkesen pakolnak. Ha a tanár elfelejtett valamit, ők az elsők akik kiugranak a  padból és már rohannak is a naplóért, krétáért stb. Szeretik a nagy mozgásokat, a kerékpározást, rohangálást. Nem tudnak egy helyben maradni, de órákig ülnek a rajzfilmek és a Nintendó vagy más számítógépes játék előtt. Ez nem véletlen, mert olyan játékok tartják fenn figyelmüket, amelyekben folyamatosan cserélődnek az ingerek. Emellett fontos számukra a cselekvést követő azonnali sikerélmény, mert ez tartja fenn az érdeklődésüket. A számítógépes játékok tervezői pedig jól ismerik  ezeket a trükköket... Milyen a fimóta kamasz? 

A fimóta gyerekek egy része (kb. 20%-a) egyszerűen "kinövi" a tüneteket. A fimóta kamaszok 30-40%-ánál, ebben az életkorban, inkább a motiváció hiányáról és az önbecsülés zavaráról beszélünk. Hiányzik belőlük az "én akarom tudni, én most megmutatom, én most bebizonyítom" típusú komoly elhatározás. Mondhatnak  ugyan ilyesmiket, de ritkán követi tett a kijelentéseket.  Nem érzik az idő múlását, minden kész 2 perc alatt, mindenhová el lehet jutni 5  perc alatt. Nem tudnak gazdálkodni az idejükkel. Terveik általában nélkülözik a  józanságot. A történelemből bukásra álló gyerek teljes meggyőződéssel nyugtatja szüleit, hogy nincs miért izgulni: ma délután 2-től 4-ig átismétli a féléves anyagot, holnap ír egy 5-ös dolgozatot és ezzel kijavította az öt egyest, egy ötös meg öt egyes az félévi kettes. Ezek után gondtalanul bevonul a szobájába képregényt olvasni, mert délután kettőig még rengeteg idő van... A fiatalember egy-egy pillanatra fölfogja, hogy kicsit elszámolta magát, a helyzet ettől azonban nem oldódik meg: pánikba esik és teljesen megbénul, vagy feszült lesz és nyugtalan, de semmiképpen nem tud komoly munkába kezdeni. Ugyanakkor, ha megfelelő hobbit találnak, akkor abban nagyon kitartóak, alaposak, gyakran rendkívül sikeresek és tehetségesek. Sajnos nem ritka, hogy a fimóta kamaszt ekkorra már végérvényesen  beskatulyázták: rossz, megbízhatatlan, hasznavehetetlen. Ebből a helyzetből segítség nélkül nehéz kikecmeregni. Mi a jó a fimótaságban? 

Mielőtt részletesen végigvesszük, hogy milyen nehézségekkel kell egy fimóta gyermeknek, szüleinek és tanárainak szembenézniük, szögezzünk le valamit: egy gyerek csillapíthatatlan kíváncsisága, örökös nyüzsgése bár nem könnyíti meg a szülő dolgát, mégis egy későbbi sikeres, kiegyensúlyozott élet forrása lehet. Ezek a gyerekek másképp látják a világot mint mi. Az információ felvételének és tárolásának összevisszasága egyben eredetiséget is jelenthet. A kreativitásnak  éppen az a lényege, hogy a nem nyilvánvaló összefüggéseket is észrevesszük.

Vigyázzunk, hogy miközben a fimóta gyerek viselkedését normális mederbe  próbáljuk terelni, ne irtsuk ki belőle az eredetiséget! A gyerek kettest kaphat azért, mert képtelen egy kockát "szépen" megrajzolni, mégse vegyük el a kedvét a rajzolástól ("Látod még rajzból is kettest kapsz!"). Lehet, hogy a rosszul sikerült kocka ellenére is a gyerek kifejezetten tehetséges az eredeti, szellemes ábrázolásban. Szeretnek dolgozni, szívesen teljesítenek feladatokat, különösen ha az mozgással jár (jönni, menni, pakolni). A nagyobb gyerekek rendszerint segítőkészek, szívesen törődnek öregekkel, kicsikkel. Általában kedvesek, jószívűek, nagyvonalúak, barátságosak, jókedvűek  és jó a humoruk. Sokuk intelligensebb az átlagnál, soknak van kivételes tehetsége: ha érdeklődési körük kialakul és dolgozni is megtanulnak, nagy dolgokra lehetnek képesek. A világ nagyjainak önéletrajzát olvasva gyakran felfedezhetők a fimótaság tünetei. Gondoljunk csak Edisonra, Churchillre. A fimóta gyereket segíti a megértő és hozzáértő családi és iskolai légkör. A fimóta gyerek elsősorban nem is a tünetei, hanem a "beskatulyázás", a járulékos sérülések  miatt kerül igazán hátrányos helyzetbe.  Az én gyerekem nagyon mozgékony, akkor ő is fimóta? 

 Nem feltétlenül. A mozgékonyság, mozgékonyság, aktivitás, önmagában semmiféle zavart nem  jelent. A fimóta tünetcsoportban nem a mozgás magas szintje a lényeg, hanem az, hogy a mozgás céltalan, csapongó. A fimóta gyereket egy olyan nagy sebességgel száguldó autóhoz hasonlíthatnánk, amelynek elromlott a kormányszerkezete. Elsősorban nem a sebességgel van a baj, hanem az irányítatlansággal. A fimóta gyerek nincs tekintettel a környezeti feltételekre. Kárt tesz, zavar másokat, önmagát veszélybe sodorja és mindezt úgy, hogy nem is fogja fel, mit tesz. Mintha egy belső motor hajtaná, mozgásra kényszerítené. Minél fiatalabb a "motor", ez annál inkább  jellemző. Mindkét nemnél azonos gyakorisággal fordul elő a fimóta tünetcsoport? 

Általában 3-6-szor több fiú kerül kezelésre mint lány. Nem biztos azonban, hogy ez a különbség valóságos. Feltehetőleg a fimóta fiúkat a környezetük kevésbé viseli el, mert náluk a hangsúly a motoros nyugtalanságon van, míg lányok esetében inkább a figyelemzavar a hangsúlyosabb. A lányok visszahúzódobbak, ezért "kis butuska"  benyomást keltenek. A pedagógus munkáját kevésbé zavarják, ezért kezelésre kezelésre is ritkábban kerülnek. Miért nem figyel a fimóta gyerek? 

Képzeljük el, hogy egy erdőben ráállítjuk a gyereket egy ösvényre és megkérjük, hogy menjen el az ösvény végéig. Ez nem egy lehetetlen feladat. A fimóta gyerek  azonban már a második lépésnél észrevesz egy pillangót, elindul utána, de akkor  megakad a szeme egy virágon, letépi, de már el is dobja, mert észrevesz egy gombát. Ebben a pillanatban nem csak az ösvény, de már a pillangó is a múlté.

Amikor kézen fogjuk és megpróbáljuk visszavezetni az ösvényre, számára ez egy új kaland és kezdődik minden elölről.

A jelenséget sokan vizsgálták tudományos alapossággal. Kiderült, hogy a fimóta gyereknek nagyon jó lehet a megfigyelő készsége, pusztán a figyelem fenntartásában van nehézsége. Egy kísérletben például arra kérték a fimóta és nem fimóta gyerekeket, hogy különböző képeket jól jegyezzenek meg. A megjegyzendő kép keretén mindenféle ábrák voltak, de ezekről nem mondott semmit a kísérlet vezetője. A képekre való emlékezésben lényeges különbség nem volt a két csoport között. Ugyanakkor a kép keretén lévő ábrákból (ami NEM volt feladat) a fimóta gyerekek sokkal többet tudtak felidézni. Hogy tudnak annyi butaságot mondani? 

A fimóta gyerek másképpen veszi fel az információt, másképpen tárolja és másképpen idézi fel, mint az átlag gyerek. A különbség könnyen megfigyelhető. Tegyünk fel a fimóta gyereknek egy egyszerű kérdést, amire csak egyféle meghatározott válasz adható. A legtöbb gyerek ilyenkor kis gondolkodás után megadja a választ. A fimóta gyerek nem gondolkodik, azonnal elkezd válaszolni, gyakran még a kérdés elhangzása előtt. Sokat és gyorsan beszél, többnyire másról, mint amit kérdeznek tőle. Az ember nem győzi kivárni a végét és ellankad a figyelme a "figyelemzavaros" gyereket hallgatva. Pedig érdemes figyelni rájuk: a sok "butaság" között gyakran egészen eredeti, találó dolgokat mondanak. A fimóta gyerek össze vissza beszél. Talán soha sem ér az ösvény végére, de közben rengeteg érdekes dolgot felfedez... A belső ellenőrzés hiányát figyelhetjük meg akkor, amikor a gyerek a megfelelő szó helyett hangzásban hasonlót mond. Amikor kijavítjuk a tévedést, kisebb gyerek  dühbe gurul, a nagyobb gyerek egyszerűen nem ismeri el a tévedést. Mivel értelmes gyerek, nem vállalja, hogy butaságot mondott, elkezdi megmagyarázni,  bebizonyítani, hogy ő éppen ezt akarta mondani., amit mondott. Miért nem játszanak vele szívesen a többiek? 

Elsősorban a szertelensége (impulzivitása) miatt. A fimóta gyerek az "itt és most" ban él. Nem tud a sorára várni, nem gondolkodik mielőtt beszél vagy cselekszik. Gyakran meglök másokat, berobbanásaival megzavarja a többiek játékát. Ha kitalál

valamit, azt akarja, hogy azonnal úgy történjen minden, ahogy ő mondja. A gyerekek ellenállására túl gyorsan reagál, odacsap vagy valamit megrongál. Meggondolatlanul beszél (a beszéd is motoros tevékenység), megsért másokat. Ha akadályoztatva van valamiben, akkor sír vagy dühöng. Hangsúlyozni szeretném, hogy a fimóta gyerek nem agresszív. Nem akar bántani, de meggondolatlanul cselekszik, nem gondol a következményekre. Sokszor nem is érti, hogy a másik  most miért haragszik rá, miért nem akar vele játszani. Mindig ő akar a vezér lenni, mondják róla a többiek. Ez nincs egészen így. Nem feltétlenül az a célja, hogy irányítsa a többieket, csak nem tudja elviselni, ha nem történik azonnal az, ami éppen az eszébe jutott. Nehéz vele egyezkedni, kompromisszumot kötni. Emiatt, ha nem kap felnőtt segítséget, az iskolában a többi gyerek könnyen kiközösítheti. Szerencsés esetben és kis segítséggel azonban valódi irányítóvá válhat 8-10 éves korára: kreatív, új és ötletes játékaihoz a többiek szívesen csatlakoznak. Mit élhet át egy fimóta gyerek? 

Egyszer egy 5 éves kis fimóta azt mondta nekem "én egy báb vagyok akit valakik  mozgatnak." Ez a mondat talán segít megérteni mit élhetnek át. Ki vannak  szolgáltatva belső impulzusaiknak. Nem tudják kontrollálni önmagukat. Nem csak  környezetük, de ők maguk sem tudják előre, hogy a következő pillanatban mit tesznek vagy mondanak. A fimóta gyerekek állandó bizonytalanságban és kiszolgáltatottságban élnek. Mivel a viselkedés és annak következménye között nem észlelnek kapcsolatot, nem tartják felelősnek magukat a cselekedeteikért. Másokat hibáztatnak, nem értik a számonkérést, meglepődnek a visszautasításon. Erős szorongás alakulhat ki náluk mert azt jól megtanulják, hogy bármit tesznek, abból valamiféle baj származik, sokszor ugyanis ez az egyetlen dolog amit a környezet folyamatosan és következetesen visszajelez. Többnyire rossznak tartják  önmagukat, nincs önbizalmuk. Vágynak a szeretetre, mások elismerésére, de nem ismerik az ehhez vezető utat.  Nyughatatlanságuk miatt gyakran szenvednek, rossz a közérzetük. Mivel figyelmüket nehezen irányítják, az ingerek elárasztják őket, ingerlékenyek lesznek, hamar kimerülnek. Környezetük jó szándéktól vezérelve, de folyamatosan bántja őket, veszekszik,  büntet, számon kér. Soha nincs nyugtuk, mert semmit semmit nem csinálnak az elvárt módon. Sokan közülük depressziósak lesznek, ami nyugtalanságukat fokozhatja, illetve 10 éves koruk után is fenntarthatja. Mit élnek át a fimóta gyerek szülei? 

Állandó stresszben vannak. A gyerek próbára teszi az idegeiket, a szeretetüket, a házasságukat. A fimóta gyerekről nem lehet tudomást nem venni, mindig jelen van. Percenként megszakítja a szülő munkáját, fölösleges kérdésekkel zaklat. Ha a szülő nem bírja tovább és elzavarja, akkor a radiátoron kezd dobolni, ha rászólnak  abbahagyja, de egy perc múlva már a macska farkát húzza. A legrosszabb az, amikor csendben van. Egyre jobban nő a szülő szorongása, végül a munkát

abbahagyva még éppen meg tudja akadályozni, hogy a vadonatúj videót szétszerelje a gyerek.

A fimóta szülők nem mernek a gyerekkel vendégségbe menni, mert tudják, hogy fölfordítaná a vendéglátók házát. Vendéget sem hívnak már, mert úgysem tudnának  nyugodtan beszélgetni. Ily módon elkerülhető a mások tanácsainak meghallgatása is: "Miért nem fogjátok szigorúbban" vagy ellenkezőleg "Állandóan fegyelmezitek, az a baja" stb. A nagyszülők nem vállalják a gyereket, mert nem bírnak vele. Akkor  sem jobb a helyzet, ha náluk jó a gyerek, mert akkor ők is a szülők nevelési hibáival magyarázzák a gyerek viselkedését.

Így azután a szülők tele vannak bűntudattal. Egymást hibáztatják. Új és új módszerekkel próbálkoznak. Kicsúszik a lábuk alól a talaj és a helyzetnek  kiszolgáltatottan, egymással marakodva élik túl egyik napot a másik után, és akkor  még nem beszéltünk arról, amit a szülők az iskolától kapnak! Mit élnek át a fimóta gyerek tanárai? 

A pedagógus látja, hogy értelmes a gyerek sőt gyakran az átlagnál sokkal jobb képességű. Eredményt Eredményt mégsem lehet vele elérni, messze a képességei alatt teljesít. Minél jobb képességű a gyerek, annál magasabb osztályba tud jó tanulmányi eredménnyel eljutni.

A hatodik osztálynál azonban megakad, mert ettől az évtől kezdve még a nagyon jó képességű gyereknek is sokat kell tanulnia. A tanuláshoz pedig le kellene ülni és egyetlen dolgot csinálni: összpontosítani a figyelmet. A fimóta gyerekek teljesítménye hullámzó. Vannak napok, amikor nem lehet rájuk  ismerni, mindent úgy csinálnak, ahogy a környezetük mindig is szerette volna látni. A következő napok azonban talán minden eddiginél nehezebbek lesznek. Kedves, szolgálatkész gyerekekről van szó, akik mégis gyakran rendetlenkednek az órán, zavarják a tanítást, a kirándulások alatt állandó felügyeletet igényelnek. A pedagógus úgy érzi, hogy a fimótaság nevelési hiba. Tehetetlennek érzi magát, haragszik a szülőre. Szülői értekezleten, fogadóórán ellátja tanácsokkal a szülőt: fogja szigorúbban, kérdezze ki a leckét, büntesse meg, stb. - ami tapasztalata szerint, más gyereknél bevált. A szülő a gyerekről csak rosszat hall azért bűntudatot érez és dühös lesz, mert valódi segítséget nem kap. A fimóta gyerek szülei és  pedagógusai között így ritkán alakul ki érdemi együttműködés. Sok szülő ezért gyakorlatilag megszakítja kapcsolatát az iskolával. Milyen járulékos sérülések érhetik őket? 

Az iskolában a fimóta gyerekek figyelemzavaruk, nyughatatlanságuk miatt nem tudnak megfelelni a követelményeknek. Így az iskolakezdéstől egyik kudarc után a másik érheti őket. A szülők is veszekszenek velük, a tanárok is. A felnőttek szerint minden probléma abból fakad, hogy a gyerek nem akar tanulni, figyelni, vagy hogy lusta. Valójában a szegény kisgyerek nagyon is "akar", kezdetben mindent megpróbál, hogy a tanító néni megdicsérje, az anyukája örüljön. Hamarosan úgy érzi, a környezetének van igaza, ő a bűnös, ő a rossz, ő a buta. Tudja, nincs mit tenni, úgy sem hinné el senki, hogy ő mindent megpróbált, csak mégsem sikerült. Azonosul a környezet véleményével és reménytelennek ítéli meg önmagát. Fizikai tünetei is lehetnek, gyakori a hasfájás, fejfájás, sőt depresszióssá válhatnak. Súlyosabb esetben, nagyobb gyerekeknél öngyilkossági kísérlet is történhet. Néha az elkeseredés, a düh a környezet ellen fordítja, mindenkire haragszik, verekszik,  bizalmatlanná válik, minden segítséget elutasít. Hiszen őt már úgy sem szereti senki, ő már mindenkinek csalódást okozott, neki már minden mindegy. Nem ritka, hogy kicsit idősebb korban csavarogni kezdenek, majd bandához csapódva keresik  azt a közeget, ahol elfogadják őket. Ekkor már nem érdekli őket az iskola, gyakran keverednek bajba, vandálkodnak, alkoholt fogyasztanak, dohányoznak és esetenként súlyosabb dolgokat is elkövetnek. A környezet még jobban haragszik rájuk és ők még elutasítottabbnak  élik meg magukat. Ezt a negatív kört már nagyon nehéz megállítani. Fontos, hogy időben tegyünk valamit, próbáljuk őket megérteni, elfogadni és ebből az alapállásból segítsünk. Mitől lesz valaki fimóta? 

 Nem tudjuk. Nem mondhatnánk, hogy a kutatóknak nincs elképzelésük a fimótaság okairól. A baj éppen az, hogy túlságosan is sokféle okot feltételeznek. Többek  szerint a gyerek hiperaktivitását a terhesség alatti problémák okozzák (gyógyszer  szedés, spontán abortusz veszély, toxikózis, italozás, dohányzás, az anya idős kora

stb.), illetve, hogy a szülés körülményei miatt alakulnak ki (oxigénhiány, császármetszés, RH inkompatibilitás stb.). Ez lehetséges, de nem bizonyított, hiszen alig van olyan terhesség és szülés, ahol minden a legnagyobb rendben ment volna. Felmerült annak a gyanúja is, hogy a fimótaság hajlama valamilyen módon öröklődik. Tény, hogy a fimóta tünetcsoport egyes családokban halmozottan  jelentkezik. Azonban ha van is öröklött hajlam a fimótaságra, ez nem jelenti azt, hogy fimóta szülőnek fimóták lesznek a gyerekei is, legfeljebb kicsit nagyobb erre az esély, mintha a szülő nem fimóta. Sokan azt kutatják, hogy különböző környezeti tényezők (mesterséges ételszínezékek, szalicilátok, vagy például az ólom) szerepet játszhatnak-e a figyelemzavar kialakulásában. Több kutató azt találta, hogy a fimóták között sokan küszködnek valamiféle allergiával, többnyire étel allergiával, vagy tejérzékenységgel. Egyértelmű válasz a kérdésre még nincs. Akármi is az igazság, nem ártunk azzal, ha odafigyelünk a gyerek esetleges allergiájára, tej érzékenységére: még ha nem is ez okozza a bajt, legalább ez ne terhelje az életét. Arra nincs szükség, hogy valami csoda-diétára kényszerítsük a gyereket. Ezek hatásosságát még senki sem  bizonyította, ugyanakkor fölösleges szenvedést okozhatunk vele. Egy dologban azonban minden szakember egyet ért: a fimóta gyerek nem tehet állapotáról, tünetei nem rosszaság vagy akaratgyengeség miatt alakultak  ki. Megfelelő segítségre van szükségük a szülők és a pedagógusok részéről,

súlyosabb esetekben orvos és pszichológus közreműködésével. Betegek ezek a gyerekek? 

Abban az értelemben igen, hogy tüneteik mögött biológiai tényezők állnak, vagyis nem szándékosan nyugtalankodnak. Másrészt betegségről általában csak akkor   beszélhetünk, ha a tünetek jelentősen eltérnek az átlagostól, a normálistól. A normalitás meghatározása pedig nagyon nehéz. Az biztos, hogy a fimóta gyerek  "MÁS" mint az átlag gyerek. Ez a másság pedig gondot okoz a gyereknek és a környezetének egyaránt. Régen agyi károsodásnak, később az agy működési zavarának tekintették ezt a tünetcsoportot. Néha még hallani a régi elnevezéseket (MCD, MBD) amelyek  minimális agyi károsodásra vagy funkciózavarra utalnak. Manapság már másként közelítjük meg a problémát: biológiai eredetűnek tartjuk, és elsősorban a viselkedéskontroll és a viselkedésszabályozás zavarának tekintjük. Vannak-e ál-fimóták? 

Vannak, és ezért különösen fontos a pontos diagnózis. Valódi fimótáknak azokat a gyerekeket tekintjük akiknél a nyugtalanság és figyelemzavar a legfőbb probléma, és ez okozza a többi problémát is. Valódi fimóták esetében a pszichológus a szülővel együtt azzal segít a gyereknek, hogy megtanítja a viselkedését kontrollálni. A nyugtalanság és figyelemzavar sok tünetét előidézhetik azonban egészen más  jellegű problémák. Nem ritka például, hogy a gyermek nyugtalanságát egy még észre nem vett érzékszervi károsodás okozza, például enyhén nagyothalló, vagy

ami gyakoribb, szemtengely ferdülése van és az egyik szemét nem használja. Beszédmegértési zavart okozhat a túl nagy orrmandula, ezért nem érti tisztán a tanárt stb. Értelmes gyerek pedig inkább vállalja, hogy rossz vagy vagány, mintsem hogy butának nézzék. A speciális tanulási zavarok is okozhatnak másodlagosan fimóta tüneteket. Például még mostanában is előfordul, hogy egy értelmes, jó tanuló, de nehezen olvasó (enyhén dyslexiás) gyereket a tanító néni megszégyenít azzal, hogy a többiek előtt hangos olvasásra kényszeríti. Ebben a helyzetben a gyerek számára menekülés, ha  bohóckodásával eléri, hogy kiküldjék az osztályból. A gyerek tehát fimóta tüneteket produkál, de ez csak eszköz arra, hogy egyéb problémáját leplezze. Álfimótaságot eredményezhet az is, ha a gyerek életkorát nem vesszük tekintetbe és többet várunk el tőle mint amire képes. Ilyenkor a tünetek helyzethez köthetők. Pl. egy kisfiút a szülei 3 éves korától tanították olvasni, és azt mondták neki, hogy egy igazán okos gyerek ezt könnyen megtanulja. Az olyan helyzetekben, amikor a szülők követelménye, elvárása magasabb, mint ami a gyermek életkorának és képességeinek megfelelne, az ál-fimótaság felvállalása az önbecsülés megőrzésének eszköze lehet. A kisiskoláskorra jellemző, hogy motoros nyugtalanság és figyelemzavar köntösében mutatkozik az érzelmi zavar, a depresszió. Miért fontos tudnunk, hogy a gyerek fimóta vagy ál-fimóta? 

Az ál-fimóta gyerekeknek más fajta segítségre van szükségük mint a valódi fimótáknak. Ha a gyereket a pszichológus megvizsgálja és kiderül, hogy ál-fimóta, akkor a szakember a tüneteket előidéző okokat segít megszüntetni. Ha a háttérben  pl. valamilyen trauma áll, akkor segít a feldolgozásban. Nevelési tanácsokat ad, ha az okok között a szülő túlzott elvárásai szerepelnek. Észlelési vagy meghatározott tanulási zavar esetén fejlesztő foglalkozást végez vagy javasol. A lényeg az, hogy ha az okokat sikerül megszüntetni, akkor ál-fimóták esetében a tünetcsoport is automatikusan megszűnik. Az elsődleges, tehát születésüktől fogva fimóta gyerekeknél ez az út nem járható.Náluk a viselkedés kontrolljának, a viselkedés szerveződésének biológiai zavaráról van szó, ami egycsapásra nem szüntethető meg. A gyereket ekkor is át lehet segíteni a nehézségeken, de egészen más módszerekkel. Kinőhető-e a fimótaság? 

Ha egyéb károsító hatások nem érik a gyereket, 10 éves korra a motoros nyugtalanság erőteljesen csökken. Már képesek megülni a helyükön, bár továbbra is fütyülnek, dobognak, énekelnek, a "kormányzás" művészetét azonban többnyire elsajátítják. A figyelmük terjedelme 12 éves kor körül lesz hasonló társaikéhoz. A figyelem elterelhetősége is változik. Az őket érdeklő dolgokban megdöbbentő elmélyülésre képesek: pl. ha a gyerek szeret olvasni, akkor egy jó könyvvel a kezében azt sem veszi észre, ha ég a ház. Ha azonban a könyvek nem érdeklik, akkor az olvasás kedvéért nem tud egy helyben maradni. Mégis ettől a kortól kezdve inkább a motiváció problémájáról beszélünk. Ez a mindennapokban

rendszerint úgy jelentkezik, hogy a gyerek több órás előkészületeket tesz egy ötperces munka elvégzésére, amit aztán gyakran el sem kezd. Egyszerűen nem bírja elszánni magát a munkára, két percenként felugrál, eszik, iszik, ceruzát hegyez, lerohan a boltba füzetért, WC-re megy stb. Megfelelő segítséggel azonban még ez a probéma is jelentősen csökkenthető.

Milyen felnőtt lesz belőlük? 

Enyhébb, jól kezelt esetekben a kamaszkortól megszűnhet a fimótaság. Túlzott aktivitásával bánni tud, nem zavarja őt a munkában. A hiperaktivitás egyszerűen csak személyiség jegyként mutatkozik. Szereti a változatosságot,a mozgást, az utazást, a társaságot, "nem alszik meg szájában a tej". Sok esetben azonban fennmaradhatnak olyan tünetek, amelyek felnőtt korban is megnehezítik az életét. Ezek az emberek lehetnek nyughatatlanok (pl. gyakran változtatnak munkahelyet) lehetnek impulzívak (pl. gyakran karamboloznak vagy kerülnek konfliktusba környezetükkel) lehet baj a figyelmükkel, lehetnek  szórakozottak, összekeverik a dolgokat, kapkodnak, rohannak, elkésnek és munkájukban nem hatékonyak. A tünetek ugyan kellemetlenek lehetnek, de a fimóta felnőttek előnyös tulajdonságaikkal kompenzálják nehézségeiket és jól funkcionálnak. A harmadik csoporthoz tartoznak azok, akiknél a tünetek fokozottan jelentkeztek és nem kaptak megfelelő kezelést, vagy egyéb járulékos sérülések is terhelték  őket. A felmérések szerint ebbe a súlyosabb helyzetbe a fimóták közel egynegyede kerül. Sokan közülük depresszióssá válnak, öngyilkosságot kísérelnek meg. Azok, akik agressziójukat inkább kifelé fordítják, összeférhetetlenekké, néha  pszichopatává válnak. Ezek olyan emberek, akik mások érzéseivel nem törődnek, a társadalom normáit magukra nézve nem tartják kötelezőnek. Ki és hogyan tudja a fimóta gyereket kezelni? 

Magyarországon a fimóta gyerekek elsősorban a pszichológusok elé kerülnek. Szükség esetén a pszichológus javasolja más szakemberek (gyermekpszichiáter, neurológus gyógypedagógus, stb.) bevonását a munkába. Kétszemélyes helyzetben, új és érdekes környezetben a fimóta gyerekek jól teljesítenek, előfordulhat, hogy a tünetek nem mutatkoznak. Tapasztalt pszichológus azonban tisztában van ezzel és megfelelő módon provokálni képes a tüneteket illetve messzemenően figyelembe

veszi mind a pedagógus mind a szülő megfigyeléseit, a gyermekkel kapcsolatos  panaszait. Erre kipróbált (standardizált) becslőskálák is rendelkezésre állnak, amelyek bizonyos mértékig objektivizálják a gyerek mindennapi állapotát és a kezelés eredményességének eredményességének ellenőrzésére is alkalmasak. al kalmasak. A fimóta tünetcsoport kezelésében azok a szakemberek a legeredményesebbek, legeredményesebbek, akik a viselkedésre koncentrálnak. Elsősorban a "nem megfelelő" (mal-adaptív) viselkedésre összpontosítunk. Felderítjük a gyermek képességeit, erősségeit, hiányosságait, fejlődési ütemét. Ennek alapján állítható össze egy viselkedés módosító program, amelybe a szülőt és gyakran a pedagógust is bevonjuk. Célunk  a gyermek önkontrolljának kialakítása, az önirányítottság növelése. Nagyon fontos, hogy a gyerek, a szülő és a pedagógus egyaránt tisztában legyen a problémával, mert csak ilyen módon kerülhető el a gyermek személyiségének károsodása. Gyakran a terápiában a szülői tréning kap nagyobb hangsúlyt. Megtanítjuk a szülőt arra, hogy hogyan foglalkozzon a gyermekkel és segítünk abban, hogy a családon  belül jó együttműködés alakuljon ki. A fimóta gyermek alapvetően és hosszú időre meghatározza a család életmódját, ezért nagyon fontos, hogy a szülők erre felkészüljenek, visszanyerjék és kézben tartsák az irányítást. Van gyógyszer erre a tünetcsoportra? 

 Nincs olyan gyógyszer, ami meggyógyítaná vagy megszüntetné a fimótaságot kiváltó biológiai okokat. A tüneteket azonban lehet enyhíteni. A fimótáknak adott gyógyszerek az agy kémiai egyensúlyát módosítják, amitől a gyerek nyugodtabb lesz és képessé válik figyelme irányítására. Ebből következően a gyógyszeres kezelés akkor is hasznos lehet, ha csak a figyelem koncentrálásának hiánya jellemzi a gyereket, a motoros nyugtalanság nem. Ebben az értelemben a gyógyszer nem úgy működik mint az antibiotikum, ami meggyógyítja a betegséget, hanem inkább úgy, mint az inzulin, amit naponta kell adni, hogy a szervezet által nem termelt anyagokat folyamatosan pótoljuk. A gyógyszer önmagában azonban nem szünteti meg a viselkedési problémákat és a tanulmányi eredmény sem lesz automatikusan jobb. A gyógyszer a nyugtalanságot csökkenti, a koncentráló képességet javítja. Ezzel jobb lehetőséget teremt arra, hogy a gyerek, a szülő és a pszichológus segítségével megtanulja saját viselkedését szabályozni. Ezért gyógyszeres kezelés esetén is szükség van viselkedésterápiára. Alapvetően kétféle gyógyszert használnak a fimóta gyerekek kezelésében: serkentőszereket és anti-depresszánsokat. Miért kell őket gyógyszerrel serkenteni, ha amúgy is nyughatatlanok? 

Gondoljunk csak a kisgyerekre, aki egy fárasztó kirándulás után ahelyett, hogy megpihenne és aludna, egy percre sem nyugszik. Vadul őrjöng és rohangál a lakásban, egészen addig, amíg valami nem történik (szigorúan rászólnak, elesik  stb.). Ekkor eltörik a mécses és végre elalszik a gyerek. A fimóta gyerekek mintha mindig ilyen felpörgetett állapotban lennének. Aktivációs szintjük alacsony, éppúgy mint egy fáradt gyereké. Nagy

mozgásaktivitásukat az magyarázza, hogy így képesek izgatni magukat. A gyógyszer megemeli az alapaktivációs szintet és akkor nincs szükség arra, hogy a gyermek önmagát ingerelje. Tapasztalati tények és különféle vizsgálati eredmények  szólnak az "öningerlés" elmélete mellett, de meg kell mondanunk, hogy egyértelmű  bizonyíték még nincs arra, hogy mindig ez lenne a hiperaktivitás hátterében. Egy dolog azonban biztos: a valódi fimóták enyhe izgatószer hatására megnyugszanak, és akármilyen furcsának tűnik, a nyugtatóktól gyakran még izgatottabbak lesznek. Ezt a jelenséget paradox (fordított) hatásnak nevezzük. A fimóta gyerek szüleinek erre gondolniuk kell, mert vannak olyan hétköznapi  betegségek, pl. a bronchitis, amelyre a gyerekorvos gyerekorvos nyugtatót is tartalmazó gyógyszereket ír elő. A fimóta gyerek azonban a nyugtatószerre nagy fokú aktivitással reagálhat, és így a kezelés célt téveszt. Ha ilyen "fordított" hatást figyeltünk meg a gyereknél, akkor erre figyelmeztessük az orvost, különösen műtét előtt. Ritkán, de még mindig előfordulhat, hogy a szülő vagy a pedagógus enyhe nyugtatókkal próbálja a gyereket kordában tartani. Az ilyen esetek jogosan váltanak  ki felháborodást, de az erkölcsi megítéléstől függetlenül is mondhatjuk, hogy valódi fimóta gyereket a nyugtató általában nem csillapít le, hanem inkább tovább súlyosbítja a problémát. Az 5 év feletti fimóta gyerekek 70-80%-nál hatékony a serkentőszer. 4-5 év között kevésbé hatékony és 3 év alatt nem ajánlott. Az USA-ban már 60 éves tapasztalattal rendelkeznek a fimóta gyerekek gyógyszerezéséről. A vizsgálatok alapján a metilfenidátot tartalmazó serkentőszerek a leghatékonyabbak és ezeknek a legkisebb a mellékhatásuk. Ilyen gyógyszer ma már Magyarországon is hozzáférhető, egyelőre csak egyéni importtal. Vigyázzunk! Vigyázzunk! Gyógyszer Gyógyszer csak pontos diagnózis birtokában, ellenőrzött ellenőrzött feltételek feltételek mellett, a fimóta tünetcsoportot ismerő és a gyermek gyermek folyamatos kontrollját vállaló szakember felügyelete mellett szedhető.

Miért kell antidepresszáns a gyereknek, ha nem depressziós? 

Tapasztalati tény, hogy a fimóta gyerekek egy része az antidepresszánsokra reagál. Ezek hatása viselkedés szinten ugyanaz mint a serkentő szereké, a gyerek  nyugtalansága csökken illetve figyelme javul. Előnyük a serkentőszerekkel szemben, hogy hosszabb ideig hatnak és nem okoznak alvási nehézséget. Hátrányuk, hogy mellékhatásaik kellemetlenebbek lehetnek (pl. szájszárazság, szomjúság, szorulás, elhomályosuló látás stb.). Az antidepresszánsok rendszerint nem adhatóak folyamatosan, mert elmúlhat a hatásuk. Az antidepresszánst néha nagy dózisban kell adni, és növeli a súlyosabb mellékhatások kockázatát (pl. szív aritmia). Mikor kapjon a fimóta gyerek gyógyszert? 

A legtöbb szülő vonakodik gyógyszer adni a gyereknek, mindent megpróbálnak, hogy elkerüljék. Mások éppen ellenkezőleg, mindenáron valamilyen gyógyszerrel oldanák meg a problémát. Az utóbbi álláspont híveinek csalódniuk kell. Csodaszer  nincs.

Gyógyszerezéssel elérhető, hogy a gyerek megközelíthetőbbé váljon, de sok-sok  segítségre van szüksége ahhoz, hogy elsajátítsa azokat a készségeket, melyek  számára biológiai szinten nem adottak. A gyógyszer ellenzőket pedig arra kell figyelmeztetnem, hogy az ilyen döntéseket soha nem elméleti szinten, általánosságban kell meghozni (pl."én ki nem állhatom a gyógyszereket", "mindegyikről kiderül később, hogy baj van vele" stb.). A szülőnek a gyereket kell figyelnie, rá kell tekintettel lennie és ezen az alapon válassza mindig a kisebbik rosszat. A másodlagos sérülések (pl. súlyos önértékelési zavar a folytonos kudarcok következtében) hosszú távú következményekkel járnak  és megnövelik a komoly lelki, viselkedésbeli, sőt fizikai problémák valószínűségét. Utánkövetéses vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a súlyos tünetekkel küzdő gyerekek közül azok, akik gyógyszert kaptak, szívesebben emlékeznek vissza és kellemesebb emlékeik vannak a gyermekkorukról.

II. MIT TEHETEK ÉN, MINT SZÜLŐ? Egészen másképp kell bánni velük? 

Különleges bánásmódra nincs szükség. Mint minden gyereknek, a fimótáknak is figyelemre, szeretetre, megértésre, elfogadásra és áttekinthető játékszabályokra van szükségük. Különbséget csupán az jelent, hogy a fimóta gyerek számára létkérdés az elfogadás és az átgondolt, megfontolt szülői magatartás.  Normális körülmények között például nem okoz különösebb bajt, ha a szülő kicsit indulatosabb, hamar elveszíti a türelmét és kiabálni kezd rosszalkodó gyerekével. A fimóta gyerek azonban szinte mindig "rossz", ezért a szülő a folytonos veszekedése, kiabálása vagy lelkizése a fimóta gyereket nem állítja le, és a szülő terheit sem csökkenti. A fimóta gyerek szüleinek át kell gondolniuk, hogy mit tegyenek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. Gyakori, hogy a szülő dühét már nem is a gyerek  viselkedése, hanem saját tehetetlensége váltja ki. Kapkodni kezd, ideges lesz,

meggondolatlanul olyan büntetéseket ad, amit képtelenség lesz végrehajtani. Ilyenkor a szülő saját hitelét rontja a gyerek előtt, ettől lesz igazán dühös. A gyerek   pedig az elutasítást és bizonytalanságot észlelve még nyugtalanabb lesz és még kibírhatatlanabbul fog viselkedni.  Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek fejében nincsen rend. A rendet nekünk  kívülről kell biztosítani. Ez a rend fog beépülni a gyerekbe. Ha mi darabokra esünk, a gyerek atomjaira hullik. Hogyan lehet segíteni a fimóta gyereknek ?  •

•

•

•

fogadjuk el olyannak, amilyen dolgozzunk ki egy ésszerű, belátható szabályrendszert alakítsuk át a környezetet, alakítsunk ki egy életrendet dolgozzunk ki egy jutalmazó és büntető rendszert

Mit jelent a gyakorlatban az elfogadás? 

Próbáljuk elképzelni, hogy mit élhet át, mit érezhet a gyerek. Tudatosítsuk, hogy nem rosszaságból, gonoszságból teszi amit tesz. Meg kell értenünk, hogy nem tehet tüneteiről. Ő is szenved és szeretne úgy viselkedni, hogy szeressék. Figyeljünk oda, értékeljük eredetiségét, humorát, különlegességét, kreativitását. Fontos számba venni a jó tulajdonságait. Tudni kell, hogy az adott segítség kamatostul megtérül az egész család számára. Az elfogadás valódi, belső elfogadást jelent. Ebbe az is bele tartozik, hogy a tüneteket valóságosnak tekintjük, tudomásul vesszük és ennek megfelelően viselkedünk. Tisztában vagyunk vele, hogy a gyereknek speciális segítségre van szüksége. Meg kell ismernünk saját gyerekünket és ennek megfelelően törődnünk vele. Minden gyerek más, a pszichológus segítségével az adott gyermeknél jól működő módszereket és eszközöket a szülőnek kell kiválasztania. Az elfogadás nem jelent fásultságot vagy beletörődést. Milyen az ésszerű szabályrendszer? 

Kevés és egyszerű szabályból áll. A szabályok a gyerek életkorához igazodnak. Érthetőek és jól szolgálják a gyereket és a család nyugalmát. Olyan viselkedés szabályokat szabályokat kell felállítani, felállítani, amiket a fimóta gyerek teljesíteni tud. Nem arról van szó, hogy föl kellene adni a zavaró viselkedés megszüntetésére irányuló követeléseket. A szabályok megfogalmazásával az a célunk, hogy a gyerek külső segítséget kapjon ahhoz, hogy megtanulja viselkedését kontrollálni. Hogyan kell a gyerek életkorát figyelembe venni? 

A szülő gyakran nem tudja, hogy amit megkövetel az sok, vagy kevés a gyerek  életkorához képest. Eléggé általánosnak tekinthető, hogy az első szülött gyerektől korához képest túl sokat várunk el. (Ezen persze nem segít, az a szintén gyakori  jelenség, hogy a "kicsit" még húsz éves éves korában is gyerekként kezeljük.)

 Nagy bajt általában nem okoz, ha egy szülő kicsit többet vagy kevesebbet követel a lehetségesnél. A fimóta gyerekek esetében azonban pontosan be kell tartanunk a "menetrendet". Követelményekre szükség van, mert ezek fogódzót adnak a gyereknek, de nem szabad olyasmivel terhelni a gyereket, amit életkora miatt képtelen lenne teljesíteni. Szemléletes példa lehet minderre a rendrakás. Gyakran találkozom azzal, hogy a szülő megköveteli a három éves fimóta kisfiától, hogy amivel játszott tegye el, mielőtt elővenné a következő játékot. Ezt 5-6 évesnél kisebb gyerekek általában képtelenek teljesíteni, a fimóta gyerekeknek pedig ez még idősebb korban sem egyszerű. Az állandó pakoltatás nemcsak rossz hangulatot eredményez, de megzavarja a gyerek gondolatmenetét, a játék dinamikáját is. Ugyanakkor a fimóta gyerek esetében még fontosabb a rendhez szoktatás, mint egyébként. Meg kell tehát találni az ehhez vezető, járható utat. Lehet például az a szabály, hogy bizonyos időszakonként (mondjuk ebéd és lefekvés előtt) rendet kell rakni. Ugyanígy ki lehet jelölni egy helyet a lakásban  bizonyos játékok számára. A szabályok fontosak, de ne követeljünk olyat a fimóta gyerektől, amit az átlag gyerek sem tud teljesíteni. Mit jelent az, hogy a szabály "belátható" a gyerek számára? 

Azt, hogy a gyerek képes a szabályt felfogni és elfogadni. Találkozni olyan anyukákkal, akik elvárják a gyerektől, hogy a kisautókat a második polcra tegye, a katonáit pedig a harmadikra és mindent szépen állítgasson egymás mellé. A szépségnek ezt a fajta felfogását a gyerek nemigen tudja magáévá tenni, ezért nem is szívesen teljesíti a kérést. Azt azonban megérti, hogy rendet kell rakni: a  játékoknak a polcon a helyük. A fimóta gyerekek gyakran rendetlenek, dolgaikat szanaszét hagyják, mégis szeretik és igénylik a rendet maguk körül. Rendezett környezetben a fimóta gyerekek nyugodtabban viselkednek, és mivel ezt ők is érzik, fokozatosan, saját maguk is törekedni fognak a rend kialakítására. Mit értünk kevés számú szabályon? 

Végig kell gondolnunk, hogy mi az a néhány dolog, amit feltétlenül el akarunk érni a gyerekkel. Olyasmire kell koncentrálnunk, ami védi a gyereket, megkönnyíti az életét, és ami feltétlenül szükséges a család, a többi gyerek nyugalmához is. Fontos szabály lehet, hogy nem szabad az ablakba felmászni, kirohanni az ajtón engedély nélkül, vagy lefekvés előtt el kell rakni a játékokat. Kevésbé fontos, hogy használat után le kell csukni a WC fedelét, egyszerre csak egy könyvet szabad levenni a polcról stb. Kísérletképpen írjuk le egy héten át, naponta, hogy mi mindent követeltünk, mi mindenért korholtuk a gyereket. Az ilyen feljegyzésekből rendszerint az derül ki, hogy a veszekedések zömét a kellemetlen, de nem túl fontos dolgok váltották ki. Egy ilyen lista birtokában már el lehet gondolkodni azon, hogy mi legyen az a néhány fontos szabály amelynek betartását következetesen ellenőrizni is fogjuk. Állítsunk fel fontossági sorrendet a szabályok között. Amikor a fontosabb követelmény teljesült, akkor lehet áttérni a következőre. Ha a rangsor alapján a

fokozatosságot betartjuk, akkor a gyerek gyorsabban és hatékonyabban tanul. Így egyszerre csak kevés dologra kell figyelnie, és sikere is lesz, nemcsak kudarc éri. A fimóta gyereknek az egyszerű szabályok betartása is nehézséget jelent. Nem segít ezért neki, ha pusztán "nevelő szándékú" szabályokkal is terheljük. Ebből a szempontból is érdemes végigmenni a listánkon. Követelünk-e a gyerektől olyat, ami most nem fontos és csak azért ragaszkodunk hozzá, mert 10 év múlva  jelentősége lesz? Érthető pl. hogy a szülő szeretné szeretné a gyerekét rászoktatni a késselvillával evésre, azonban ha már az is eredménynek számít, hogy a gyerek végigüli a vacsorát, nyugodtan várhatunk egy pár évet a bonyolultabb feladatokkal. Milyen az egyszerű szabály? 

A rendrakás példájához visszatérve a következőket mondhatjuk. "Lefekvés előtt rendet rakunk. A legót a  piros dobozba tesszük, az autókat a kékbe, a dobozok a polcra mennek." A rendszer  egyszerű, feltételek nincsenek és mindent pontosan közlünk. Kisgyereknek, különösen hiperaktív gyereknek reménytelen ilyet mondani: "Ha kész vagy a rendrakással, akkor mesélek". A gyerek elpakol valamit a szoba közepéről, jelenti, hogy kész van és - legalábbis szerinte - jogosan várja a mesét. Persze nincs "rend" és nincs mesélés. Ekkor kezdődik a veszekedés, mert a gyerek  nem érti miért nincs rend, amikor ő "rendet rakott" és azt sem érti, hogy a felnőtt miért nem tartja be az ígéretét.  Néhány egyszerű szabállyal egy sor kellemetlen következménytől következménytől megszabadítjuk  magunkat és a gyereket. Egyszerűbb pl. azt mondani, hogy a lakásban tilos labdázni, mint állandóan figyelmeztetni a gyereket, hogy ne rúgja a labdát, ne dobja a növények vagy az ablak felé stb. Rövid, könnyen érthető és könnyen teljesíthető.

 Alakítsuk át az egész lakást? 

Azt azért nem, de gondoljuk végig, hogy kevesebbet aggódnánk és veszekednénk-e egy kisebb átszervezés után. Könnyen lehet, hogy a befektetett munka végül megtérül. Ha állandóan rá kell szólni a gyerekre, hogy ne nyúljon a porcelánhoz, vigyázzon, mert leveri a vázát stb. akkor kérdés, hogy megéri-e a porcelánt a  polcon, a vázát a szobában tartani. A gyerekek gyorsabban nőnek, mint ahogy észrevesszük. Ha lehetséges, a  becsesebb, törékeny törékeny tárgyakat néhány évig olyan helyen kell tartani, ahol a gyerek  nem, vagy csak meghatározott feltételekkel éri el.

Egy kis átszervezés után csökkenhet a lehetséges kár és a fontos szabályok száma. Lehet olcsó huzatot tenni a kanapéra, esetleg olcsóbb tapétát venni, amiért nem olyan nagy kár, ha összefirkálja stb. A lényeg az, hogy óvjuk a gyereket és csökkentsük a veszekedés lehetséges okait. Idősebb gyereknek is számít a környezet? 

Igen. Ha módunkban áll, adjunk külön szobát a gyereknek. Ha ez nem lehetséges, akkor legyen külön sarka, fészke, kuckója, ahová elvonulhat, ahol megnyugodhat. A testvér számára is biztosítsunk egy zugot, ahol a dolgait biztonságban tudhatja. A fimóta gyerek szobáját gondosan rendezzük be. Legyen egyszerű, ne zsúfoljuk  tele, és könnyű legyen rendben tartani. Mérsékeljük a zavaró ingereket, amikor a gyereknek koncentráltan kell dolgoznia. Sok gyerek pl. képes TV nézés közben öltözködni, a fimóta gyereknek ez nem szokott sikerülni. Sokan tudnak zene mellett tanulni, a fimóta gyerek általában nem tud. Ugyanakkor egy csendes háttérzene  bizonyos esetekben segíthet, mert mert elnyomja a még zavaróbb zajokat. Figyeljünk a gyerekre és tapasztaljuk ki valójában mi zavarja és mi segíti a munkáját. A megfigyelés azért is szükséges, mert ebben nem lehet számítani a gyerek véleményére. Ha csak őt kérdezzük, esetleg az derül ki, hogy tanulni legjobban úgy lehet, ha az ember fél füllel zenét hallgat, fél szemmel TV-t néz miközben fél kézzel dobol... Hogyan értessük meg vele a szabályokat? 

Amíg a gyerek rutinja még nem alakult ki, addig nem árt a közelben maradni és egyenként elmondani, hogy mit várunk tőle. Egyszerre csak egy dolgot kérjünk. "Rendet kell raknod és utána mesélek. Először tedd a legót a piros dobozba! Jó, ügyes vagy, mind összeszedted. Tedd fel polcra! Most az autókat tedd a kék  dobozba és azt is rakd a polcra! Rendben van, mindjárt kész is leszel, már csak a könyveket kell a helyére tenned. Nagyszerű, ez igazán gyors volt, már mesélhetek  is." Ilyen módon a gyerek megtanulja, hogy mit értünk rendrakás alatt és egyben sikerélményhez is jut, mert eleget tudott tenni a feladatnak. A meséléssel pedig meg

lehet erősíteni a kívánt viselkedést, ezzel megnövekszik annak az esélye, hogy legközelebb szívesen rak rendet. Miért kell mindent ötször elmondanom? 

Erre sok fimóta gyerek maga is tudja a választ. Ha megkérdezzük a gyereket, általában azt mondja, hogy a felnőttek túl gyorsan beszélnek, és egyszerre sok  dolgot mondanak. Próbáljuk ki a következőket. Először is győződjünk meg arról, hogy a gyerek figyel, várjuk meg, amíg ránk néz. Ezután röviden, egyszerűen mondjuk el, amit akarunk, egyszerre csak egy dolgot mondjunk  használjunk egyértelmű kijelentő vagy felszólító mondatokat, ne gúnyolódjunk, ne ironizáljunk  ne rögtönözzünk, tudjuk előre és mondjuk is meg neki, hogy a teljesítésnek  mi lesz a jutalma győződjünk meg arról, hogy a gyerek megértette amit mondtunk  ha szükséges magyarázzuk el, vagy mutassuk be, amit várunk tőle A világosan érthető, rövid feladatokat a gyerek jobban teljesíti. A sokféle tevékenységet igénylő utasítást, a hosszú ideig tartó feladatot, vagy a számára nem  pontosan érthető félmondatokat azonban tényleg ötször is el kell mondani. •

•

•

•

•

Miért nem hat a gyerekre sem a jutalmazás, sem a büntetés? 

Ennek többnyire az az oka, hogy a gyerek nem tudja pontosan, hogy minek mi lesz a következménye. Az ok és okozat közötti összefüggés felismerése a fimóta gyereknek általában nem könnyű. Tovább nehezíti a helyzetet ha a reakció a szülő hangulatától, idegállapotától és a helyzettől függ. A szülő esetleg tehetetlennek érzi magát és olyat mond, amit maga is megbán, illetve kénytelen lesz visszavonni. A rögtönzésből adódik az is, hogy az adott viselkedéssel a jutalom és a büntetés igen gyakran nincs valódi kapcsolatban. Pl. kiöntötte a levest az asztalra, ezért nem nézhet TV-t. Elkésett ebédről, ezért egy hétig nem biciklizhet. Az ilyen büntetést később már maga a szülő is értelmetlennek, túlzónak tartja, a gyerek sem érti, igazságtalannak érzi és küzd ellene. Fontos, hogy a gyerek tudja, viselkedésének mi a következménye, és érezze, hogy a  büntetés jogos, nem bosszúállás, hanem valóban a hiba kijavítását szolgálja. Jobb "büntetés" ezért, ha segít kimosni az abroszt, illetve ha egy pár napig fél órával előbb kell hazajönnie. Tudni kell azt is, hogy a gyerek a szülő viselkedéséből, reakcióiból sokkal többet tanul, mint a kimondott szavakból. Ha pl. a szülő egy pofon kíséretében üvölti a gyereknek, hogy nem szabad a kistestvérét bántani, akkor ezzel azt tanítja, hogy az erősebb nyugodtan verheti a gyengébbet. Természetesen nem arról van szó, hogy el kell titkolnunk érzelmeinket, vagy indulatunkat a gyerek elől. Az a fontos, hogy megmutassuk ezek kezelésének a módját: "Most olyan dühös vagyok rád, hogy még beszélni sem tudok veled. Bemegyek a szobámba, és ha megnyugodtam majd megbeszéljük, mi történt."

Ki az úr a háznál? 

Az irányítás egyértelműen a szülő feladata és felelőssége. A problémás gyerek  családjában azonban többnyire a gyerek uralkodik: minden a gyerek körül forog. Vacsora közben elromlik a hangulat, mert a gyerek megint rossz jegyet kapott. A  jól tanuló testvérhez senkinek nincs szava. Végül a szülők már egymás között is csak a problémás gyerekükről beszélgetnek, egymásra nem is marad idejük. A család hangulatát, programját a problémás gyerek határozza meg. Minden szülő tudja, hogy neki kell a gyeplőt kézben tartani, ehhez azonban nem elég az elhatározás, hanem megfelelő módszereket kell elsajátítani. Hogyan legyünk következetesek? 

A következetességhez tudnunk kell, mit akarunk elérni, mit akarunk  megváltoztatni. Először is vizsgáljuk meg, hogy miben vagyunk következetlenek. Ebben segíthet az esemény napló, melyet legalább egy hétig kell vezetni. Egy hét után világossá válik a következetlenség forrása és az is, hogy a gyerek mivel tesz minket próbára. Mi az esemény napló? 

A pszichológia egyik jól bevált módszere. Egyszerű és hatásos eljárás. Iskolásnak  tűnik a feladat, de valóban segít, ezért vegyük komolyan. Amikor visszaolvassuk az előzmény-viselkedés-következmény hármast az indulatok már nem befolyásolnak   bennünket és ezért tárgyilagosan tudjuk a helyzeteket elemezni. Így néz ki egy anyuka naplójának egy részlete: >Idő

Előzmény

Viselkedés

Következmény

nem tudom, nem voltam Jancsi megüti  beküldtem  beküldtem őket őket a szobá szobájukba jukba ott testvérét, Ági visszaüt Jancsi csúfolni kezdte ráüvöltöttem Jancsira, hogy 6:00 6:00 besz beszél élge gett ttek  ek  Ágit, Ági sírt ne piszkálja folyton Ágit nem akar fürödni, vacsora készítés közben szóltam Jancsinak, hogy 7:30 nem hagyja abba a nyugtatom, és magyarázom, készülődjön lefekvéshez  játékot  játékot hogy miért fontos az alvás. elkészült a vacsora, Jancsi még mindig üvöltve közli, hogy 5 percig kérlelem, végül a 7:50  játszik.  játszik. Szólok Szólok neki, neki, hogy hogy nem álmos fenekére verek. azonnal a kádba 4:20

Sok ilyen példa alapján már könnyű lesz meghatározni a beavatkozás helyét. Kiderülhet pl. hogy akkor következetlen ez az anyuka, amikor nem tud a gyerekekre igazán figyelni. Ezt végiggondolva már többféle megoldást is lehet találni. Pl. a főzés megkezdése előtt a gyerekeket föl lehet készíteni, hogy most egyedül fognak játszani, mert anya nem ér rá. Beszéljük meg a gyerekekkel, hogy ezalatt ők mit csináljanak. Ilyenkor ne utasítsuk és ne kérjük számon a gyerekeket. Ha mégis szükséges beavatkozni, akkor inkább hagyjuk abba 3 percre a főzést, menjünk oda a gyerekekhez és nyugodtan beszéljük meg velük a teendőket.

Átveheti a másik a szülő a gyerekeket, de ebben az esetben akkor sem szabad  beleszólni az eseményekbe, ha nem úgy úgy csinálják a dolgot, ahogy azt mi tennénk. Segíthet, ha másképpen szervezzük az estét, pl. időben távolabb helyezzük  egymástól a vacsora főzést és a fürdést. Csökkenthetjük a főzéshez szükséges időt  pl. azzal, hogy a hétvégén nagyobb adagot készítünk elő és azt lefagyasztjuk. Sokféle lehetőség van a gondok csökkentésére, a lényeg az, hogy azonosítsuk a  problémát, és bátran próbálkozzunk újszerű megoldásokkal. A család jókedvének  megőrzése értékesebb a legfinomabb vacsoránál is.  A tekintélyelvű nevelés hatékony-e? 

 Nem. A magyarázat nélküli parancsolgatás a gyerek számára nem érthető. A következetesség nem azt jelenti, hogy a szülő szava maga a törvény. A gyerek felé azt kell közvetítenünk, hogy a család egy jól működő rendszer, amelyben mindenki tudja mi a dolga, mi a felelőssége és miben számíthat a másikra. A vacsora, az új  bicikli éppúgy mint a matek ötös nem maguktól lesznek, hanem a család működésének a következményei. A szülő panaszkodása, bármilyen jogos is, nem segít ("egész nap robotoltam, főztem, mostam, és most sem ülhetek le miattad"), mert nem teszi vonzóvá a részvételt a rendszerben. Hogyan lehet bevezetni egy új szabályt? 

A szülők, ha eldöntötték, hogy a gyereknél egy új magatartásformát akarnak  kialakítani, egyezzenek meg abban, hogy mi a legfontosabb cél és pontosan mit várnak el. Ezt követően a gyereket is érdemes bevonni a beszélgetésbe. Kérjük ki a véleményét a következményekről, mi legyen a jutalom és a büntetés. Ha a gyerek  maga választ, akkor általában jobban igyekszik teljesíteni a feladatot. A gyerekek  ötletesek és igazságosak a jutalmak és büntetések meghatározásában. Az anya pl. ezt mondhatja a gyereknek: "Apával megbeszéltük, hogy valamit tennünk kellene, hogy az esti lefekvés könnyebben és kellemesebben történjék. Úgy gondoljuk te sem élvezed, hogy minden este veszekedés van. Azt találtuk ki, hogy felhúzzuk az órát és az 7 órakor csörögni fog. Ebből tudod majd, hogy el kell kezdeni készülni. Először elrakod a játékokat és megágyazol, majd elmész fürdeni, fogat mosol és pizsamát veszel. Mire a nagymutató egyszer körbe ér, mindennel kész kell lenned. Rád van bízva hogyan osztod be az idődet, mi nem szólunk neked, csak ha kéred. Segítünk azzal, hogy megmondjuk hol jár a nagymutató. Mi pedig megígérjük, hogy nem veszekszünk veled. Ha időben elkészülsz, a következő félóra a tiéd. Mesélünk, vetítünk, kártyázunk, beszélgetünk, ahogy akarod. Ha nem készülsz el, akkor nem lesz idő a kívánság félórára és a következő napon már  félórával korábban el kell kezdened pakolni." Természetesen Természetesen ezt nem egy huzamban kell elmondanunk. A gyerek kérdezhet, a házastárs segíthet. A lényeg az, hogy a gyerek számára világos legyen, mit várunk  el tőle és mi haszna származik belőle. A jutalmazás megbeszélésénél lehetőleg fogadjuk el a gyerek javaslatát. A büntetésnél azonban vigyázzunk. Lehet, hogy a gyereknek nem tetszik, hogy a következő napon fél órával korábban kell kezdenie a készülődést, mert ő inkább még kint biciklizne, ezért fölajánlja, hogy inkább nem néz vasárnap TV-t. Ezt ne fogadjuk el. A lefekvéshez készülést adott időn belül kell

megcsinálni. A mi célunk az, hogy a gyerekben mindez tudatosuljon és rutinná alakuljon az esti procedúra, mert ezzel neki is, nekünk is könnyebb lesz a helyzetünk. A vasárnapi tévézésnek ehhez nincsen semmi köze. A megállapodás minket is kötelez. Ha a gyerek háromnegyed nyolckor még mindig a szobájában van és játszik, akkor is csak egyszer és kedvesen figyelmeztethetjük, hogy kifut az időből. Ugyanakkor ha a gyerek teljesítette a feladatot, a félóra  jutalom akkor is jár neki, ha nagyon fáradtak vagyunk. A jutalom nem tehető át másnapra. Segíti-e a gyereket a rutinok kialakítása? 

 Nagyon. Nekünk felnőtteknek is segít a rutin, vagyis az, hogy nem kell minden öt  percben azon gondolkodnunk, mi a következő teendő. A fimóta gyerek számára ez még fontosabb. A fimóta gyerek számára a külső környezet rendje nyújtja a  biztonságot. A feladat az, hogy ezt a külső rendet szép lassan beépítsük az életébe.  Nem véletlen, hogy a fimóta gyerekek gyerekek rosszul tűrik a hirtelen változásokat, a zsúfolt programokat, a bizonytalan helyzeteket, a kapkodást - ilyenkor teljesen szétesnek. Azok a gyerekek, akik képesek rutinokat kialakítani és megtanulnak odafigyelni önmagukra, pontosan tudják, hogyan szervezzék az életüket. Tizenéves korban  például képesek akár egy órával is korábban kelni, csak azért, hogy kényelmesen készülhessenek el reggel. Hogyan alakítsak ki rutinokat? 

Célszerű a legegyszerűbb feladatokkal kezdeni, ezeket csoportosítani, majd ezeket formálni rutinná. A reggel rutinja például ilyesmi lehet: fölkelés az ágyból WC használat, mosakodás öltözködés reggelizés fogmosás iskolába menés, vagy a játék kezdete Mindez egyszerűnek tűnhet, de a fimóta gyereknek már az első ponttal is lehet gondja. Felébredt, de nem kel fel, "gondolkodik" félálomban stb. Ez nem baj, ha az álmodozás öt percét is hozzáadjuk a felkelés idejéhez. Ugyanígy a többi tevékenység időigényét is meg kell határozni. Segíthet, ha beállítjuk az órát (nagyon praktikus a konyhai időmérő, ami csengetéssel jelzi a kiszabott idő lejártát), így a gyerek folyamatosan ellenőrízheti önmagát. Ezzel a módszerrel szakaszokra bonthatjuk a napot és egy-egy szakaszon belül határozzuk meg az egymást követő lépéseket. Mindez nagyon mesterkéltnek tűnhet, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy eredményes. Csökken a konfliktusok száma, a gyerek megérti, hogy nem mi, hanem az idő sürgeti. Cél az is, hogy megfelelő időérzéket alakítsunk ki a gyerekben, vagy legalábbis elérjük, hogy nézzen időnként az órájára. •

•

•

•

•

•

Idősebb gyereknél is szükség van a rutinok kialakítására? 

Igen. A fimóta kamasznak, sőt a felnőttnek is lehetnek gondjai a munka szervezésével. Minél korábban kezdjük tanítani a technikát annál hamarabb és alaposabban sajátítja el a gyerek. A fimóta gyerek nem tud hatékony tervet készíteni egy adott feladatra, illetve ha megcsinálta, akkor nem tudja kivitelezni. Amikor egy fimóta gyerek nagyobb feladathoz fog, akkor önmagától nem tudja azt kisebb egységekre bontani. A feladatot így pillanatnyi hangulatától függően vagy kilátástalannak érzi és hozzá sem kezd, vagy túl egyszerűnek gondolja, és akkor  ezért nem érzi sürgősnek.  Nagyobb gyerek esetében mindig vele együtt együtt alakítsunk ki a rendet, a rendszert. Mi csak segítünk a saját rutinjainak kialakításában. Javasolhatjuk, hogy írja le mit csinál, miután az iskolából hazajön. Kérdésekkel segítsük: "Jó, ezt most befejezted, mi a következő?" Soha ne engedjük, hogy a gyerek túl sokat vállaljon. A fimóta gyerek hamar lelkesedik, mindent megígér és hiszi is, hogy mindent meg tud csinálni. Nekünk kell tudnunk, hogy mire képes és csupán ennek teljesítését várjuk  el a gyerektől. Minden eseményre előre készítsem föl? 

Igen, mert a fimóta gyerek nehezen birkózik meg a váratlan helyzetekkel. Ugyanakkor a várakozást sem tűri jól, ezért ne készítsük fel a gyereket túl korán. A túl korai riasztással (" két hét múlva nyaralni megyünk") nagy terhet teszünk a vállára, és mellesleg a család élete is felborulhat. A kicsi gyerek, ha izgatott, motorosan még nyugtalanabb lesz. A nagyobb gyereknél fokozódik a figyelmetlenség, szórakozottság. Ráadásul a fimóta gyerekek nem értik igazán az idő múlását. A gyerek ismeretében kell meghatározni azt az időt, ami elegendő a felkészülésre, átállásra, de még nem okoz túlzott izgalmat vagy szorongást. Váratlan helyzetben is adjunk legalább öt percet a számára, hogy elvonuljon és átállítsa magát, mielőtt bármit tennie kellene. Mit jutalmazzunk? 

A jutalomnak azt a viselkedést kell követnie, megerősítenie, amit elvárunk a gyerektől, amiről azt gondoljuk, máskor is így kellene csinálnia. Vannak azonban olyan bonyolultabb viselkedésformák, amelyek egyszerre nem alakíthatók ki. Fontos lehet megtanítanunk a gyereket pl. arra, hogy hogyan kell illedelmesen enni, társaságban viselkedni. Ilyenkor a viselkedés egyik, számunkra legfontosabb elemét választjuk ki és csak arra fordítunk gondot: pl. szeretnénk elérni, hogy a gyerek étkezés közben ne ugráljon föl az asztaltól. Ezt csak fokozatosan tudjuk  kialakítani. Először csupán annyit várjunk el, hogy az első fogást végig ülje. Segítsünk neki azzal, hogy beszélgetünk vele. Nézzük el, ha belevág szavunkba, hintáztatja a lábát stb., mert számára az egy helyben ülés komoly "munka" lehet. A valódi rosszaságokat (kenyérdobálás) azonban rögtön állítsuk le. A "balese-tekért" (kiönti a vizet, feldönti a sótartót) ne büntessük, de azt elvárhatjuk, hogy rendbe hozza amit elrontott.

A lényeg az, hogy ha sikerült a fő feladatot teljesítenie akkor jó hangulatban, nagyon dicsérjük meg. Ha a gyerek a megbeszélt szabályt betartotta, jutalom akkor  is jár neki, ha egyébként elviselhetetlen volt. Mikor adjuk a jutalmat? 

A jutalmat mindig közvetlenül a viselkedés lezajlása után adjuk. A fimóta gyerekek  ebből a szempontból is különböznek a többi gyerektől. A legtöbb gyereknek nem tesz jót az állandó jutalmazás, mert megtanulják, hogy jutalomért dolgozzanak és ne belső indíttatásból. A fimóta gyerekeknél ez másképp van, mert a viselkedés és annak következménye az ő fejükben nem kapcsolódik szorosan össze. Ha jutalmazással sikerül kialakítanunk egy új viselkedésformát, akkor a gyerek  nem tart többé igényt a jutalomra. Pl. szeretnénk megtanítani a kisgyereknek, hogy amikor hazaérünk, akkor vegye le a cipőjét és húzzon papucsot mielőtt bemegy a szobába. Elmagyarázzuk röviden mit kívánunk tőle, miért fontos ez, majd megígérjük, hogy ha nem felejti el, akkor adunk a kedvenc cukrából. Eleinte odaállunk az ajtóba kezünkben a jutalommal és figyelmeztetjük arra, amit kívánunk  tőle. Néhány nap múlva már nem állunk ott, a gyerek húzza a cipőjét és kéri a  jutalmat. Egy idő múlva, lehúzza a cipőjét és gyakran csak később jut eszébe a cukor, végül, belépve az ajtón automatikusan lehúzza a cipőjét és eszébe sem jut a cukor. Ezt így elolvasva az egész valamiféle cirkuszi idomításnak tűnhet. Őszintén szólva, ebben van is valami. A fimóta gyerek legyen bármilyen intelligens, nem igazán képes végiggondolni tevékenységét. Pontosan ezért van szükség a rutinok  kialakítására. Ezzel együtt fontos, hogy megértse, mit miért kívánunk tőle (a sáros cipőtől piszkos lesz a szőnyeg, és akkor neked kell felporszívóznod). Miért fontos a fimóta gyereket jutalmazni? 

A fimóta gyerekre igazából csak a jutalmazással lehet hatni. Szülők gyakran mondják, hogy a gyerek nem igazán reagál a büntetésre. Így is van. A gyakori  büntetések hatására ezek a gyerekek elsősorban azt tanulják meg, hogy ők mindig rosszat tesznek, a környezetük mindig bántja őket valamiért, mindig számon kér  rajtuk valamit. Ők is rossznak tartják magukat, de megváltozni nem tudnak. A szülők gyakran nem tudják, hogyan segítsenek. Az olyan korholások, mint "ha oda figyelnél..., ha akarnád... stb." semmilyen támpontot nem adnak számukra. A negatív jóslatok "hiába ígérgetsz, tudom, hogy megint kibírhatatlan leszel a szegény nagymamánál" pedig kifejezetten a "rosszaság" felé lökik a gyereket. Folyamatos és pontos visszajelzést kell adni a magatartásáról, a teljesítményéről. Fogalmazzuk meg röviden a jót és a rosszat egyaránt. Sokat, nagyon sokat kell dicsérni, jutalmazni őket. Sok kísérlet bizonyítja, hogy a fimóta gyerekek  fogékonyabbak a jutalmazásra mint társaik, nem lehet őket a jutalommal "elrontani". Az érem másik oldala, hogy a büntetésre kevésbé érzékenyek mint az átlag gyerek.

Miért nem tudom megdicsérni a gyerekemet? 

A szülő gyakran már ha akarja sem tudja őszintén megdicsérni a gyereket. A sok  kudarc hatására ugyanis az állandó és kölcsönös korholás szokássá válhat. Ennek  egyik formáját a szakemberek "negatív kommunikációs kör" -nek nevezik. Kommunikációs szabály, hogy mindenki azt kapja, amit ad. Ahogy beszélünk, az hat a másik emberre, és ő is így fog hozzánk szólni. Az a család, ahol a gyerekkel probléma van, akaratlanul bezárulhat egy negatív kommunikációs körbe. Ennek lépései egyszerű esetben így zajlanak: A szülők a gyerekkel szemben elégedetlenségüket fejezik ki. A gyerek rosszul érzi magát. A gyerek nem törődik azzal, hogy szülei kedvére tegyen. A gyerek elfogadhatatlan módon viselkedik. A szülők a gyerekkel szemben elégedetlenségüket fejezik ki... Ha egy ilyen negatív kör bezárul és megcsontosodik, akkor nehéz belőle kitörni. Mindenki boldogtalannak érzi magát, mindenki a másikban keresi a hibát, gyűjti a  bizonyítékokat és ezzel olyan helyzetet teremt, aminek nem is lehet megfelelni. megfelelni. •

•

•

•

•

Hogyan lehet a negatív kört megtörni? 

A kritikai megjegyzések számát a minimumra kell csökkenteni. Nevezzük meg konkrétan a helytelen cselekedetet, és ne úgy beszéljünk róla, mintha az a gyerek   jellemének vagy személyiségének személyiségének hibája lenne. Kerüljük az olyan kifejezéseket mint durva, lusta, önző, felelőtlen stb., mert ezek a szavak mint címkék ragadnak a gyerekre és önbeteljesítő jóslattá válnak. Ha a gyerek "megtanulta", hogy ő lusta és durva, akkor úgy fog viselkedni, ahogy a címkéje előírja a számára. Kerüljük az olyan szavakat mint "soha, mindig, már megint." Ha a gyerek azt hallja, hogy ő "mindig" rossz, "soha" nem veti le a cipőjét, akkor nem érdemes holnap sem erőlködnie. Maradjunk tehát a konkrét cselekedetnél. Akkor a gyerek is és a számon kérő felnőtt is tudja, hogy most egy konkrét tettről beszélünk, amit a jövőben lehet másképpen is csinálni. Ebben a felállásban világossá tehetjük a gyerek előtt, hogy az embernek van választási lehetősége és máskor másképpen választhat. Hogyan indítható be a pozitív kommunikációs kör? 

Első lépésként lehetőséget keresünk vagy teremtünk arra, hogy a gyerek felé az elégedettségünket tudjuk kifejezni. A pozitív kommunikációs kör valahogy így néz ki: (1) A szülő kifejezi megelégedettségét. (2) A gyerek jól érzi magát (3) A gyerek  örömet akar okozni szüleinek. (4) A gyerek elfogadható viselkedést mutat (5) A szülők megelégedésüket fejezik ki a gyereknek... Hangsúlyoznom kell, hogy nem várható el a gyerektől 100%-os teljesítmény, még akkor sem, ha ő maga törekszik erre. Kis lépésekben haladjunk előre és mindig  pontosan írjuk le a gyereknek azt a viselkedést, amivel elégedettek vagyunk.

Lehet-e édességgel tömni a gyereket jutalom gyanánt? 

 Nem szerencsés, szerencsés, de kisgyerek számára mégis az édesség a legkézenfekvőbb legkézenfekvőbb  jutalom. A gyerekek többsége szereti az édességet. édességet. A fimóta gyerekek talán még  jobban vágynak rá. Sokkal többet is mozognak mint az átlag gyerek, ezért több energiára van szükségük. Az édesség egyszerű, könnyen használható jutalom, de azért érdemes mértéket tartani. Olyan viselkedések kialakításánál praktikus, amelyek viszonylag könnyen megtaníthatók (pl. cipő lehúzása belépéskor).  Ne feledjük, a jutalommal rutinok kialakítása a célunk. Semmiképpen sem szabad a  jutalmat arra használnunk, hogy elhallgattassuk vagy megvásároljuk a gyereket. A fimóta gyerek is elrontható, ha saját tehetetlenségünk palástolására "zsaroljuk". Pl. egy órája eredménytelenül könyörgünk és fenyegetőzünk, hogy menjen be a kádba, ezért most fordítunk a taktikán és ígérgetni kezdünk, csokit, tévé nézést, kirándulást, bármit, amiről tudjuk, hogy a gyerek szereti. Hogyan kapcsolódjon a jutalom egy adott viselkedéshez? 

A jutalmazással azt értetjük meg a gyerekkel, hogy az elvárt viselkedés az ő számára is előnyösebb. Ha nem üti meg a testvérét, akkor az odaadja a játékát neki, ha szépen eszik, akkor el lehet vinni étterembe, ha időben megfürdik, akkor marad idő közös játékra. Pontosan mondjuk meg, hogy mi a feladat és hogy a teljesítésben mi a jó. Gyakran mondják az óvónénik, tanító nénik "ma nagyon jó volt a gyerek", ami többnyire sajnos azt jelenti, hogy nem kellett a gyerekre figyelni, esetleg észre sem vették egész nap. A gyerek számára az ilyen kijelentések semmit sem  jelentenek, vagy ha igen, akkor szegényt egészen egészen félrevezetik. Amikor egy fimóta gyerek egész nap "jó," akkor lehet, hogy betegség bujkál benne, kimerült, bánatos, vagyis valami kellemetlen belső állapottal küszködik. Ha ezt az állapotot nevezzük jóságnak, akkor ezzel azt mondjuk a gyereknek, hogy máskor is legyen bánatos vagy beteg. Az ilyen félreértések elkerülhetők, ha a gyerek értelmi képességeihez szabottan konkrétan megmondjuk, hogy mit nevezünk "jó" viselkedésnek. Például: "Olyan jó volt ma együtt lenni veled. Kedves voltál a gyerekekhez, mert kölcsön adtad a  játékodat. Az is jó volt, hogy olyan türelmesen tudtál várni az ebédre." Ilyen módon  pontosan megmondhatjuk a gyereknek, hogy milyen viselkedés tetszik nekünk. A gyerek ezt könnyen megérti, és erre emlékezni is könnyebben tud. Kell-e büntetni a gyereket? 

Igen, a büntetés fontos. Azonnal és szigorúan büntessünk minden olyan esetben, amikor társát vagy önmagát veszélyezteti (pl. próbál valamit meggyújtani a lakásban, nagy követ dob egy másik gyerek felé stb.). Vészhelyzetben nem kell lepleznünk haragunkat vagy ijedelmünket, így a történtekre a gyerek még inkább emlékezni fog. Ne maradjon el azonban később a pontos magyarázat (leéghet a ház,  betörhet a gyerek feje). Nem szabad szabad büntetlenül hagyni a társadalmi normák súlyos megsértését sem. Büntetés jár a szülők szándékos becsapásáért, a lopásért, az alattomosságért (pl. titokban bemegy a testvére szobájába és eltépi annak kedvenc  poszterét, majd letagadja). Ilyen esetben teljesen jogos a fölháborodás és

 büntetéssel is jelezni kell, hogy ezek a dolgok megengedhetetlenek. megengedhetetlenek. Fontos azonban, hogy nem "jellemhibát", hanem egy konkrét viselkedést utasítunk vissza. Természetesen a büntetésnek csak akkor van súlya, ha egyébként jó a hangulat. Az a szülő, aki a kakaó kiborítására ugyanolyan dühvel reagál mint a lopásra, az nem képes érzékeltetni a dolgok súlyossága közötti különbségeket. Erre pedig nagy szükség van. Mint mondtuk, a fimóta gyereket jutalommal nem lehet elrontatni,  büntetéssel azonban könnyen telítődik.  A büntetést is át kell gondolni? 

Igen. A valódi vészhelyzeteket leszámítva a büntetésnek éppen olyan átgondoltnak  és kiszámíthatónak kell lennie, mint a jutalmazásnak. Sajnos van szülő, aki indulatból büntet és fájdalom okozás a célja. Ennek sokszor az az oka, hogy nem képes a gyereknek segíteni és ezért be akarja törni ("majd én megmutatom, hogy azt csinálja, amit én mondok"), vagy azt hiszi, hogy "kiverheti belőle a rosszaságot". A gyerekek azonban nem rosszak és nem szándékosan, gonoszságból tesznek helytelen dolgokat. A segítség első lépése, hogy elfogadjuk és megértjük, hogy biológiai problémái miatt a fimóta gyerek kevésbé tudja viselkedését kontrollálni, mint kortársai. A büntetés célja nem a bosszú, vagy az, hogy ezzel a szülő levezesse saját indulatait, indulatait, hanem az, hogy visszajelzést adjunk a gyereknek gyereknek a viselkedéséről. Ha a gyerek megérti, hogy a kellemetlen viselkedés kellemetlen

következményekkel jár, akkor csökkentjük a nem kívánt viselkedés gyakoriságát. Hogyan kezeljük az enyhébb vétségeket? 

A cél az, hogy bizonyos viselkedések előfordulását csökkentsük. A gyerekkel tehát azt kell megértetnünk, megtapasztaltatnunk, hogy az adott viselkedés nem előnyös a számára. Ehhez természetesen nem kell mindig büntetni a szülőnek. Sokszor a helytelen viselkedés magában hordja a büntetést is. Ha a gyerek összetöri dühében a kedvenc játékát, akkor adjunk számára segítséget, hogy veszteségét átélje, saját romboló dühét és annak következményét összekapcsolja. Ebből többet tanul, mintha kiabálni kezdünk vele és megfenyegetjük, hogy nem kap másik játékot. Fontos, hogy a gyerek pontosan értse, hogy mi váltotta ki a büntetést. Ellenkező esetben a büntetést a felnőtt indulatkitöréseként éli meg (ami gyakran igaz is) és nem hozza kapcsolatba a helytelenített viselkedéssel. Zavart okoz az is, ha a büntetés nem azonnali, vagy ha nem kapcsolódik szorosan az okhoz, mert akkor nem is érti miért kapta és folyamatosan küzdeni fog ellene. Gyakori ismétlődés esetén pedig egyáltalán nem törődik majd vele. Egy indulatba  jött gyereket büntetéssel nem lehet "megszelídíteni". "megszelídíteni". A cél nem lehet az, hogy indulatosságát megszüntessük, de segíthetünk a gyereknek abban, hogy ne veszítse el teljesen a fejét dühkitörései közben sem. Elmagyarázhatjuk neki, előfordul, hogy az ember dühös lesz, de akkor ki kell találni mit csináljunk, pl. otthagyjuk a játékot és rá se nézünk két napig, kérünk segítséget a szülőtől, iszunk egy pohár vizet, hogy eltereljük a figyelmünket amíg megnyugszunk stb.

Miből érti meg legjobban a gyerek, hogy mit várunk tőle? 

Abból, amit maga körül lát. A mi viselkedésünk minta a gyerek számára. A gyerekek tőlünk tanulják kezelni az indulataikat. Ebben a tanulási folyamatban nagyobb szerepe van annak amit tapasztalnak, amit utánozhatnak, mint amit mondunk nekik. Ráüvöltünk a gyerekre, hogy rakjon rendet, ebből leginkább azt érti meg, hogy az utasításokat dühösen kell adni. A fimóta gyereknél azonban fontos a tudatosítás, mert nála ez nem megy magától. Elmondhatjuk, hogy mi mit teszünk, ha felbosszankodunk, utalhatunk  eseményekre, amit ő is átélt. Az egyik anyuka mesélte, hogy nehezen uralkodik  indulatos természetén. Ha felbosszantják, kirohan a fürdőszobába és addig dörzsöli a koszos zoknikat, amíg a haragja elszáll. Amikor a gyerekek rákérdeztek, hogy miért csinálja ezt, akkor elmondta, hogy nem akar senkit dühében véletlenül megbántani.  Nem emlékeznek emlékeznek rá, hogy mikor és hogyan alakult ki a nagyobbik gyereknél ez a szokás, de ha dühös lesz bevonul a szobájába és addig sző, amíg megnyugszik. A kicsi 20 hónapos, mostanában ha megharagszik berohan a fürdőszobába és ott mint egy varázsütésre átváltozik, mosolyogva jön ki. Ilyen módon a viselkedés és annak  következménye között megerősítjük a kapcsolatot és egyben megmutatjuk a megoldás lehetőségét is. Aki kipróbálja, meg lesz lepve, hogy ezt milyen hamar  megtanulja a gyerek, szinte hálás érte. Érthető, mert miközben az elvárások özöne zúdul rá, ritkán kap konkrét eszközt a kezébe hogy indulatait szabályozni tudja,  pedig ő talán még jobban szenved, mint a környezete. Hogyan büntessem a gyereket? 

A zabolátlan, agresszív, erőszakos viselkedést azonnal le kell állítani. Ennek a leghatékonyabb módja az, hogy a gyereket kivonjuk a forgalomból. Beküldjük a szobájába vagy a kuckójába, amíg megnyugszik. Amikor megnyugodott, beszéljük  meg vele, hogy mi történt. Fontos, hogy tudatosítsuk benne az összefüggéseket. Ne azt várjuk, hogy bocsánatot kérjen, de értse meg, amit csinált veszélyes volt, fájdalmat vagy kárt okozott vele. Fontos, hogy ne menjünk bele vitákba, ki kezdte, kinek volt igaza, mert ez az adott viselkedés szempontjából mindegy. Akkor sem veszítheti el a fejét, ha "neki van igaza", vagy "nem ő kezdte". Feltétlenül beszéljük meg, hogy mi minden mást lehetett volna csinálni. A legjobb, ha a gyerek maga áll elő ötletekkel. Végül, kérdezzük meg, mit fog tenni legközelebb, ha igazságtalanság éri vagy dühbe gurul. Előfordulhat, hogy a gyerek olyan rosszaságot csinál, ami bennünket hoz ki a sodrunkból. Ilyenkor is küldjük be a szobába a gyereket. Erre most azért van szükség, hogy nekünk legyen időnk összeszedni magunkat és képesek legyünk  majd nyugodtan megbeszélni a gyerekkel a történteket.  A bezárás jó büntetési forma? 

 Nem. A gyereket gyereket ki kell vonni a forgalomból öt-tíz percre vagy akár egy órára, hogy megnyugodjon, illetve hogy távollétében rendezni tudjuk a helyzetet. A hosszú időre szóló "bezárás" (pl. nem engedjük egy hétig biciklizni) senkinek sem

 jó. A gyereknek szüksége van a mozgásra mozgásra és ha nem mehet ki, akkor a lakásban vezeti le ezt az igényét. Másrészt a gyerek többnyire elfelejti (sokszor mi magunk  is), hogy miért is kapta a múlt héten a büntetést, csupán azt tudja, hogy ővele kiszúrtak és ennek mi vagyunk az okozói. Egy összefüggést tanítottunk neki: mi kitolunk vele, mert valami nekünk nem tetszőt csinált, ezért ő is kitol velünk, mert mi is valami neki nem tetszőt csinálunk. Nem valószínű, hogy éppen ez volt a célunk a büntetéssel. Megkönnyíti a dolgunkat, ha hosszútávon próbálunk  gondolkodni. Az adott viselkedés leállítása azonnali cél, hosszútávon az indulatok  kezelését szeretnénk a gyereknek megtanítani. Sokszor, különösen ha mi magunk is indulatosak vagyunk, megfeledkezünk a fontosabb célról. Ezért nem csak a gyerek, hanem magunk számára is fontos, hogy valamiféle rendszert alakítsunk ki.

Milyen a hatékony büntető és jutalmazó rendszer? 

Átgondolt, fokozatos, előre rögzített, a család minden tagja számára ismert, azonnali, az adott eseményhez kapcsolódó visszajelzés. Hogyan kezdjünk hozzá egy hatékony visszajelző rendszer  kialakításához?  •

•

•

•

•

mindkét szülő állítson össze egy listát arról, hogy milyen viselkedés változást szeretne leginkább elérni a gyereknél egyezzenek meg abban, hogy melyik viselkedésre koncentrálnak elsőként állapodjanak meg abban, hogy hogyan fogják jutalmazni és büntetni a gyereket  beszéljék meg mindezt a gyerekkel gyerekkel és kérjenek javaslatokat tőle kössenek egy megállapodást a gyerek javaslatait figyelembe véve

Mi a teendő, ha a szülők nem értenek egyet a nevelésben? 

A szülők között együttműködésre van szükség, és nem arra, hogy minden kérdésben azonos módon gondolkodjanak. Együttműködni olyan kérdésekben is lehet, amiben szinte lehetetlen egyetérteni. Példaként említhetjük a lefekvés szabályozását, amiről a két szülőnek gyakran más a véleménye. Az anyuka szerint 8-kor le kell feküdnie a gyereknek, mert különben másnap fáradt lesz. Az egész napi munka után úgy érzi, neki is szüksége van pihenésre. Az apa csak este érkezik 

haza, örül, hogy látja a gyerekeit és nem akarja korán ágyba küldeni őket. Másnap nem ő van a gyerekkel, ezért a késői lefekvés hatását nem mérlegeli, neki családhiánya van. A két szülő között elvi ellentét is lehet: az anya megpróbál valamiféle rendet és rendszert kiépíteni, az apa pedig szeretné az egészet lazábban venni "döntse el a gyerek, mikor akar ágyba menni" Ha a szülők tisztelik egymást, bíznak egymásban, akkor képesek megérteni a másik fél szempontjait. Függetlenül attól, hogy egyetértenek-e, mindketten tudják, hogy a másik is jót akar, ő is éppúgy szereti a gyereket. Ilyen alapon már lehet kompromisszumot kötni. Egy lehetséges kompromisszum például az lehet, hogy a gyerek hétköznap 8-kor, hétvégén 10-kor megy ágyba. Amikor az apa előre bejelenti, hogy több időt akar a gyerekkel tölteni, akkor a gyerek fennmaradhat 9-ig, de ennek az az ára, hogy akkor az egész estét (a munka részt is) ő csinálja végig a gyerekkel. A szülők  megegyezhetnek abban is, hogy melyik napon ki viszi az estét. Ekkor a szabályokat az ügyeletes szülő állapítja meg, a másiknak érdemi beleszólása nincs az eseményekbe, csak játszhat a gyerekkel stb. Miért fontos, hogy a szülők kompromisszumot tudjanak kötni? 

Ritkán fordul elő, hogy a két szülő hasonlóképpen lássa ugyanazt a problémát. Ez természetes, de a következetes neveléshez szükséges az elvárások egyeztetése, kompromisszumok kialakítása. A következetesség és a kiszámíthatóság sokkal fontosabb, mint az, hogy egy adott problémát végül is hogyan oldunk meg. Ha nem sikerül közös álláspontot kialakítani, akkor szakember segítségét kell kérni. Egy jól kitalált és működő szabályrendszer kapaszkodót jelent a gyerek számára. A gyerek gyorsan megtanulja, hogy mihez kell alkalmazkodnia és tudja, hogy ebben a rendszerben hol az ő helye. A gyerek bizonytalanul érzi magát, ha a házastársak  nem fogadják el egymást felnőtt embernek, ha egymást is nevelik és leköti őket saját versengésük.  Nem veszik észre, hogy eközben eközben a gyerek fokozatosan átveheti a család irányítását. A szülők bizonytalanok, egymásnak ellentmondó dolgokat követelnek. A gyerek  rendszeresen próbálgatja határait, hogy meddig mehet el. Végül is az történik, amit a gyerek akar, vagy legalábbis egyre inkább a gyerek körül forog minden. A gyerek ezzel átveszi az uralmat a család felett, nem mintha ezt akarná, vagy ez jó lenne neki, hanem mert a szülők irányítása bizonytalan. Mivel a szülők nem értik  mi történik, egyre tehetetlenebbnek és bizonytalanabbnak érzik magukat és még inkább egymást hibáztatják. A gyerek pedig annál inkább provokál. Ha idáig fajul a helyzet, akkor a családban már mindenki szerencsétlennek és boldogtalannak érzi magát. A biztonságra szülőnek és gyereknek egyaránt szüksége van. A biztonsághoz pedig kiszámítható rendszerre van szükség. Ebből a szempontból nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, milyen elvek szerint kell élni, sőt az sem fontos, hogy a rendszer  tökéletes legyen. Működjön! Ezért szükséges a szülőknek kompromisszumokat kötni.

Meg kell mondani a gyereknek, hogy mi baja van? 

Fontos, hogy pontosan értsük mi baja a gyereknek és ezt vele is alaposan beszéljük  meg. Jó, ha megérti, hogy milyen nehézségekkel kell együtt élnie és ha tudja, hogy ezek leküzdhetők, ha figyel önmagára és megtanul segítséget kérni. Nem azt kell  benne tudatosítani, hogy ő fimóta, mert ezzel azt sugallnánk, hogy nem tehet a helyzetéről, és ezért nem is kell próbálkoznia. Mindig el kell mondanunk a jót is, azokat a tulajdonságait, amelyekre építhet. Hogyan mondjuk el? 

Tárgyszerűen, mindig egy konkrét dologra koncentrálva, de jó ha a gyerek  fantáziájára is hatunk. "Emlékszel milyen nehéz volt megtanulni biciklizni? Eleinte segítettünk, fogtuk a biciklit, hogy ne dőljön el. Aztán belejöttél, elengedtünk, estél ugyan egy párszor, de mégis ment a dolog. Persze a bringán is múlik a dolog. Háromkerekűvel könnyebb megtanulni, mint a kétkerekűvel, de ha az igazival megtanulsz hajtani, akkor gyorsabban tekerhetsz. A gyerekek között is van ilyen különbség, mint a biciklik között." "Vannak gyerekek akiknek nem okoz gondot, hogy csendben üljenek és figyeljenek, míg másoknak ez sok nehézséget jelent. Ezek közé tartozol te is. Kormányozni magad, hogy fel ne borulj, ehhez sok türelem és figyelem kell, de ha egyszer megtanulod mindenkivel versenyezhetsz, sőt le is hagyhatod a másikat. Erre azonban naponta készülni kell és mi segítünk neked." "Most mindjárt ki is próbálhatjuk. Te okos gyerek vagy és nagyon jó a megfigyelőképességed is. A tanulás azért megy egy kicsit nehezen, mert a figyelmed könnyen elterelődik Vannak azonban trükkök amivel lehet ezen segíteni. Ehhez tudnunk kell például azt, hogy mennyi ideig tudsz igazán figyelni. Hoztam egy órát és most kipróbáljuk. Kezd el olvasni a leckét és ha azt veszed észre, hogy olvasás közben másra gondolsz, akkor szólj." Figyeljük a gyereket és megállítjuk az órát ha szól, vagy ha azt vesszük észre, hogy nem a könyvet nézi. Minden szakasz után megállunk és megkérdezzük a gyereket, mire gondolt illetve, hogy emlékszik-e mit olvasott. Az egész folyamatot többször  megismételjük néhány napon keresztül. Ezután megbeszéljük a gyerekkel, hogy mit lehetne tenni. Ha például csak tíz percig tud figyelni, akkor egyhuzamban csak tíz  percig dolgozzon. Ezután álljon föl, igyon egy korty vizet, nézzen ki az ablakon, hegyezzen ki egy ceruzát stb., de ne fogjon más huzamos tevékenységbe. Utána megint dolgozzon tíz percig. A munkára fordított időt fokozatosan lehet növelni. Ha ezt megtesszük, akkor van esély arra, hogy ne alakuljon ki a gyereknél önértékelési zavar. A segítség révén elnyerhetjük az együttműködését is és tudatosítjuk benne, hogy ezzel a problémájával foglalkoznia kell. Segíteni tudunk, de dolgozni neki kell. A gyereket bevonva a probléma kezelésébe a családi együttélés is előbb normalizálódik. Hogyan segítsünk? 

A segítség egyik legfontosabb eleme az, hogy megtanítjuk megtanítjuk gyermekünket gyermekünket saját állapotainak felismerésére és arra, hogy milyen módon nyugtathatja meg

A szülők nagyon hamar megtanulják, hogy mikor indul be a kismotor. "Úgy látom kezdesz feszült lenni, gyere a szobádba, találjuk ki, hogy mi nyugtatna meg." Bemegyünk a gyerekkel a szobájába és segítünk neki kitalálni, mihez lenne kedve. Amint lehet, magára hagyjuk egy időre és megkérjük, hogy ha nyugodtabbnak érzi magát, szóljon. Ha nem sikerül megnyugodnia, akkor újra  próbálunk neki találni valamit. A gyereknek nem jó a feszültség és maga is szeretne ettől szabadulni. A fimóták ezért elfogadják a segítséget és viszonylag hamar  rátalálnak önmaguk megnyugtatásának eszközére. Meglepő módon leggyakrabban valamiféle monoton tevékenység segít: karikát forgatnak a karjukon, ütemesen himbálják magukat, pörgetnek valamit az ujjukon és figyelik.  Nagyon fontos, hogy a fimóta gyerek számára tudjunk egy nyugodt sarkot  biztosítani. Ha szétesik a környezet, a fimóta gyerek is szétesik. Kell, hogy legyen egy sarok, egy zug, ahonnan nem lát senkit, lefekhet az ágyra és megnyugodhat. Vannak, akiknek a halk zene segít. Hallgassunk a gyerekre, figyeljük meg és ebből induljunk ki. A célunk az, hogy segítsünk neki, hiszen ő jobban kínlódik mint mi, még akkor is ha ezt esetenként nehéz elhinni. önmagát.

Hogyan kezeljük a testvér helyzetet? 

Adjuk meg a testvéreknek a nyugalomhoz való jogot. Biztosítsuk számukra is a különszobát, ha ez nem lehetséges, akkor válasszuk le polccal, szekrénnyel a szoba egyik sarkát, ahová a fimóta gyerek csak a testvér engedélyével léphet be. A fimóta gyerekek mindig beszélnek, mindenhol ott vannak, képtelenek egyedül  játszani, állandó visszajelzést igényelnek. A szülők számára gyakran kényelmes megoldás az, hogy a fimóta gyerek a társaság igényét a testvérrel elégíti ki. Ennek  nagy ára van. Mindegy, hogy a testvér fiatalabb vagy idősebb, a fimóta gyerek  mellett csendes, visszahúzódó, félénk lesz. A testvér számára a fimóta olyan mint a tornádó, bármikor jöhet és veszedelmet hoz pl. beront és leveri a két hete aprólékos gonddal építgetett várat. A testvér mindezzel nem tud segítség nélkül megbirkózni. Ha a szülő sem tudja kezelni a helyzetet és őrjöng vagy sajnálja magát ("mivel érdemeltem ezt ki"), akkor nem ritkán a testvér is így reagál. Miközben a szülők  úgy tekintik a fimóta gyereket, mint valami istencsapást, a testvértől azt várják el, hogy legyen türelmes és elnéző. A szülőnek biztosítania kell azt, hogy a fimóta gyerek testvére nyugodtan élhesse az életét. Ehhez többre van szükség, mint a külön szoba vagy sarok. A szülőnek például arra is ügyelnie kell, hogy a testvér is szóhoz jusson.

A testvérnek, különösen a kisebb testvérnek komoly nehézségei lehetnek önmaga kifejezésében, mert ahogy elkezdene egy mondatot, a fimóta testvérnek már eszébe  jutott valami. Mivel a fimóta gyerekek könnyen beszélnek, jól és érdekesen érdekesen mesélnek, a szülők sokszor észre sem veszik, hogy a kicsibe megint beleszorult a szó. A fimóta gyerek idősebb testvére pedig attól szenved, hogy nincs nyugalma.  Nézi szülei harcát, tehetetlenségét és amint teheti, elkezd elkezd kifelé menekülni a családból. A rendszert úgy kell kialakítani, hogy abban minden szereplőnek jusson hely. Mondjuk meg a fimóta gyerek testvéreinek is? 

 Nem az elmondáson van a hangsúly, hanem a megbeszélésen. megbeszélésen. Nem a címkét kell közölni, tehát hogy a testvér fimóta, hanem azt kell konkrétan megbeszélni, hogy milyen területen vannak a nehézségei és hogyan lehet neki segíteni. Ez nagyon könnyen megvalósítható, ha föladjuk az egyenlőség és az egyformaság elvét. A többi gyereknek is vannak problémái, nekik abban próbálunk segíteni. Sok családban a szülők egy mesterséges rendszer próbálnak erőltetni, amelyben igyekeznek egyformán kezelni és egyformán jutalmazni gyerekeiket. Ezzel megtanítják őket arra, hogy állandóan méricskéljenek, nem kapott-e a testvér mégis többet, vagy kit szeret az anyu jobban stb. Az együttműködés helyett ezzel egy állandó versenyhelyzet alakul ki. A gyerekek persze nem egyformák, más korúak, más neműek, más az ízlésük, másban tehetségesek stb. Ha megfogalmazzuk a különbségeket önmagunk és a gyerekek számára, akkor együttműködést tudunk kialakítani a családtagok között. Egy ilyen rendszerben mindenkinek vannak erősségei és nehézségei. A különbségek megfogalmazása után a megoldásról is könnyebb beszélni. Mondhatjuk például, hogy a fimóta gyermekünk néha nagyon nyugtalannak érzi magát. Ha ilyenkor félrevonul, akkor ne zavarja őt senki. Megkérhetjük a rendrakásban ügyes testvért, hogy ő segítsen valami áttekinthető rendet kialakítani testvére szobájában. Cserébe a fimóta testvér számára is találhatunk feladatokat, lehet, hogy jól tud segíteni a fogalmazásban, jó játék ötletei vannak, szívesen leszalad a boltba stb. Egy pillanatra sem szabad azonban a testvér megsegítését feladatként kiszabni. A fimóta gyerekre nekünk kell vigyáznunk, ez nem a nagyobb testvért munkája. Örülhetünk, ha ilyen feladatot maga vállal, de ha a dolgok nem jól mennek, semmiképpen nem szabad ezért büntetést adni ("egy pillanatra bíztam rád, és máris

mi történt"). Ha "másnak" kezeljük a gyerekeket, mint ahogy valójában azok is, akkor elmélyül közöttük az együttműködés. Megtanulják, hogy számíthatnak  egymásra. Ennek hatására csökken a veszekedések száma is. Mennyit játszunk a fimóta gyerekkel? 

 Nagyon sokat. A fimóta gyerekkel sok gond van, nem irányítható úgy, mint más gyerek. Ahhoz, hogy a szülő igazán el tudja fogadni a gyereket, mélyen meg kell ismernie és bensőséges kapcsolatba kell kerülnie vele. Akármilyen furcsa dolgot csinál is a gyerek, elítélni, címkézni nem szabad. Hányszor halljuk az utcán,  játszótéren, hogy a szülők odavetik a gyereknek: "csúnya vagy, rossz vagy, irigy vagy" stb. Ezt ők se gondolják komolyan, valójában csak azt akarták mondani, hogy ami történt, az nem tetszett nekik. A kisgyerek azonban nem tudja önmagáról, hogy milyen, hanem folyamatosan tanulja a mi visszajelzéseinkből. Megpróbálom egy példával megvilágítani hogyan kapcsolódik mindez a játékhoz: A 2,5-3 éves fimóta kisgyerek nem épít a kockából, mint ahogy ezt a szülő elvárná tőle, hanem ütögeti, dobálja a kockákat. Ha megmutatjuk neki, hogyan lehet egy tornyot fölépíteni, akkor lerombolja és nevet. A gyermekére figyelő szülő ilyenkor belemegy a játékba, épít egy másik tornyot és hagyja, hogy a gyerek lerombolja. Ha közben még úgy tesz mintha félne, megijedne, a gyerek kacagni fog és boldogan, hoszszan játszik. Ez a szülő nagyon fontos dolgot tett, a céltalan dobálást, rombolást keretek közé terelte és kellemes együttlétet teremtett, amivel kettejük kapcsolatát megerősítette. Sok szülő azonban sajnos a három éves kisgyerekben is a majdani felnőttet látja és szorong, hogy ha

nem állítja le most a kicsit, akkor később a bútorokat fogja a fejéhez hajigálni. Ezért kétségbe esik, veszekszik, büntet stb. Minden erejével azon van, hogy erőszakkal megszüntesse, "kinevelje" a gyerekből az agressziót. Holott a gyerek  csupán a figyelmét nem tudja összpontosítani az építéshez, az agresszió nem benne van, hanem a szülőben. Ha játék közben a szülő állandóan a nemkívánatos, "kinevelendő mozzanatokra figyel, akkor jó hangulatú játékra nehezen kerülhet sor.

A fimóta gyerek azonban segítségre szorul és ehhez megértés és sok-sok szeretet szükséges. Mit játszunk a fimóta kisgyerekkel? 

A legfontosabb talán, hogy hagyjuk futni, mászni, ugrani. Teremtsük meg ennek a feltételeit. Viszonylag kevés gond van vele, ha nagy területen mozoghat,  bogarászhat, kevés szabályhoz kell alkalmazkodnia. De ilyenkor is fokozott figyelmet igényel, mert gyakran veszélyes dolgokat csinál. Lakásban, szűk  területen, ahol a mozgásigényét csak a szabályok állandó megszegésével elégítheti ki, nagyon nehéz vele az élet. A fimóta gyerekek társaiknál korábban és intenzívebben tudnak fantázia játékot  játszani, ilyen módon sokáig le lehet őket kötni. Pl. a fáradt szülő leül, esetleg a kezével még dolgozik is valamit és azt mondja a gyereknek, hogy "játsszuk azt, hogy hajón vagyunk, és te vagy a kapitány". Sokkal többet nem is kell mondani, mert a gyerek már pakol, szervez, folyamatosan beszél, fizikai részvételt nem is kíván a szülőtől. A közös játék meghitté teszi a kapcsolatot és mélyíti a bizalmat szülő és gyerek  között ami a gyerek fejlődésének, rendeződésének alapvető feltétele. Miért nem érdekli őket a mese? 

 Nagyon is érdekli őket, de nem könyvből felolvasva. Fejből kell mesélni, mesélni, rájuk  nézve, arckifejezésünket és hangunkat változtatva. A könyvből olvasás személytelenebb, a gyerek magára marad a fantáziájával. Törekedjünk arra, hogy a fimóta kisgyerekkel folyamatos kontaktusban legyünk. Hány éves korig játszanak a fimóta gyerekek? 

Tovább, mint más gyerekek. Nem ritka, hogy 13-14 éves kamaszok még szívesen autóznak, katonáznak vagy legóznak. Ebben is nagy szerepe van a környezetnek, hogy tapintatosan meg tudták-e védeni a gyereket a testvérek, barátok esetleges gúnyolódásától. A játékfejlődésben kb. 1-2 éves késéssel követik kortársaikat a fimóta gyerekek. Egy-másfél évesen a fimóta gyerekek főleg rohannak. Két-három évesen kísérleteznek a tárgyi világgal pl. összeütögetik a kockákat. A környezet ezt általában nagy örömmel fogadja az 1-1,5 éves gyereknél, de nem értékeli a 3 évesnél. A 3 éves már nagy zajt kelt, nagyobb kárt tesz és már nem ütögetnie, hanem építenie "kellene". A fimóta gyerekek gyakran csak 4-5 éves korban kezdenek el építeni. Sokan közülük órákig képesek elbíbelődni a legóval. Ha valami nem sikerül, akkor  azonban elvesztik türelmüket. Ezen a ponton megint nagyon fontos, hogy a szülő hogyan reagál. Ha a szülő, minden megjegyzés nélkül átsegíti a gyereket a nehézségen és a gyerek folytatni tudja a játékot, akkor hamar megtanulja, hogy segítséget kérjen, ha bajban van. Ha már tud segítséget kérni (és nem mindent lecsapva elrohan ha valami nem sikerül) akkor már nem lesz nehéz arra sem megtanítani, hogy egyedül hogyan oldja meg a problémáját. Abban az esetben, azonban amikor a szülő elveszíti a

türelmét és elkezd magyarázni, veszekedni a gyerekkel, akkor a gyerek feszültsége tovább nő és végképp nem lesz türelme és már kedve sem a játék folytatására.  Adjunk otthoni munkát a gyerekeknek? 

Feltétlenül. A családépítés egyik fontos eszköze a személyre szabott feladat és felelősség. Ezzel érzékeltetjük, hogy mindannyian egy család tagjai vagyunk, a család működéséért mindenki felelős egy kicsit. A feladatokon keresztül a hierarchiára is ráéreznek a gyerekek, hiszen ők a szülőhöz vagy a nagy testvérhez képest csupán apró munkát tudnak elvégezni. A feladatokban megérthető a dolgok   jelentősége is: ha valaki nem viszi le a szemetet, akkor az büdös lesz és nem nem lehet hová dobni a többit. Ha valaki nem megy le kenyérért, akkor nem lesz reggeli. Választási lehetőséget kell adni a gyereknek a feladatok között. Fontos, hogy csak  olyan és annyi munkát engedjünk felvállalni, ami elvégezhető. Járjon-e különórákra a fimóta gyerek? 

A fimóta gyerek számára fontos a rendszeres elfoglaltság. Ezeknek a gyerekeknek  nagyon könnyen elterelődik a figyelmük és nagyon szertelenek, ami nem segíti őket abban, hogy megtanuljanak kitartóan dolgozni. Ugyanakkor a fimóta gyerek a számára érdekes hobbiban nagyon kitartó. Meglepő módon a fimóta gyerekek  gyakran szeretik a monoton tevékenységeket pl. horgászás, kövek gyűjtése stb. Általában olyan hobbinál kötnek ki, ami megnyugtatja őket. A tartós hobbi a tüneteket is enyhíti: ha a gyerek egy területen megtanul figyelni, akkor ez a képessége könnyebben átvihető már más tevékenységekre is. Nagyon fontos tehát, hogy sokféle tevékenységet kipróbálhasson a gyerek a megfelelő hobbi megtalálásához. Kényszerítsük-e a gyereket a megkezdett tevékenység folytatására? 

A fimóta gyerekek könnyen lelkesednek. Egyik héten mindennél fontosabb számukra, hogy népi táncra járjanak, három hét múlva már unják a táncot és trombitálni szeretnének. Mielőtt elkezdi a különórát vagy tanfolyamot, érdemes megbeszélni vele, hogy meddig fog járni. Gyermekünk ismeretében mi tudjuk, hogy két hónapot vagy egy fél évet határozunk-e meg. Bármilyen lelkes is a gyerek, a magunk részéről maradjunk a teljesíthetőség határain belül. Ezt követően azonban érdemes arra törekedni, hogy a gyerek ne kezdjen valami másba, mielőtt letelt volna a megbeszélt idő. Így van lehetőségünk arra, hogy a változtatásokban engedékenyek legyünk.

Támogassuk, sőt fogalmazzuk is meg a számára, hogy szeretnénk ha többmindennel megismerkedne, mert így tud jól választani. Sportoljon-e a fimóta gyerek? 

A fimóta gyerek sokat mozog, sok a "fölös" energiája. Sok szülő és pedagógus ezért azt hiszi, hogy a gyereket kifárasztással lehet megnyugtatni. Ez nem egészen így van. A fimóta gyerekek gyakran fáradékonyak és figyeljük meg, ha elfáradtak, fokozódik nyugtalanságuk. Az érem másik oldala, hogy a sport, különösen a csapatjátékok együttműködésre, koncentrálásra nevelnek. Az itt szerzett készségeket, az önfegyelem technikáját más területekre is átviszi és hasznosítja a gyerek. Különösen akkor érdemes támogatni a sport iránti vonzalmat, ha a gyerek  ügyes ezen a területen. A sikerélményre nagy szüksége van. A sportolás tehát nagyon hasznos lehet a fimóta gyerek számára, de az nem igaz, hogy a "kifárasztás" gyógyír lenne a tünetekre. A gyereket nem szabad túlfárasztani, és gondoskodni kell arról is, hogy elegendő pihenéshez, alváshoz jusson.

Van olyan sport ami különösen ajánlott a számukra? 

Minden sportnak megvannak a maga előnyei. Ha még nem kezdett bele semmibe, akkor fiúknak lányoknak egyaránt ajánlható az úszás, az evezés, a vízilabda, a  pingpong vagy a kosárlabda. Az első kettő fejleszti a mozgásszabályozást, amire a

fimóta gyerekeknek nagy szüksége van. Az utóbbi háromban a szabályok nagyon kötöttek és ezzel a folyamatos visszajelzés biztosítva van a gyerek számára. A legfontosabb azonban az, hogy a gyerek ízléséhez, alkatához, kívánságához igazodjunk, mert csak a kedvvel végzett munkának van fejlesztő hatása. Szabad-e a fimóta gyereket másokra bízni és saját programot  csinálni? 

 Nemcsak szabad, de kell is. A gyerek gyerek születését követően sokan elfeledkeznek  arról, hogy házastársuk nemcsak a gyereknevelésben, hanem másban is társ,  partner. Vannak szülők, akik 15-20 évig ki sem látnak vagy inkább nem is néznek  ki a munkából, és csak akkor döbbenek rá, hogy nem ápolták a házasságot, amikor  a gyerekek önállósodnak. Ilyenkor gyakran kitör a pánik, a szülők megpróbálnak a gyerekbe kapaszkodni. Amíg ő otthon van, amíg ő gondot jelent, addig nem kell önmagukkal és egymással törődni. Fontos, hogy tudjunk erről a problémáról, mert akkor tehetünk is ellene valamit. A párkapcsolat nem szűnik meg a gyermek születésével. Azt továbbra is fenn kell tartani és ápolni kell. Különösen fontos ez a problémás gyerekek szüleinél, akik  fokozott terhet viselnek. Minél több gondoskodást igényel a gyerek, annál fontosabb, hogy a szülőknek legyen saját életük, pihenjenek és kapcsolatuk jó maradjon. Bármilyen gondok is legyenek a gyerekkel, bármennyire fáradtak is vagyunk és  bármennyire nincs pénzünk, akkor is ki kell mozdulni otthonról hetente legalább egyszer a párunkkal. Fontos, hogy a szülők az otthoni légkörből kiszakadva elmondhassák gondolataikat, érzéseiket őszintén egymásnak. Fontos, hogy nyugodt körülmények között megbeszélhessenek dolgokat és higgadtan tudjanak döntést hozni. A nehézségeket könnyebb elviselni, ha a bensőséges kapcsolat megmarad, mert a szülők tudják, hogy bízhatnak egymásban, számíthatnak a másikra. Hogyan tudnánk kimozdulni, amikor olyan fáradtak vagyunk? 

A fáradtság jogos és érthető, de ne feledjük, hogy a kimerültséget elsősorban a monotónia okozza otthon éppúgy, mint a munkahelyen. A legváltozatosabb munkában is a tevékenység nagy része kialakult rutinok alapján zajlik. A monotónia fásultságot okoz, amire az a legjobb orvosság, ha időnként valami egészen másba fogunk. Egy meghitt beszélgetés, kártyaparti a barátokkal, még inkább valami mozgás, sport elegendő lehet a feltöltődéshez. Gyereknevelés az egész életünk? 

Problémás gyerekek szülei rendszerint nagyon sok energiát és munkát fordítanak a gyereknevelésre. Mégis tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a gyereknevelés kitölti az egész életet. Élünk 70-80 évet, ebből legfeljebb 20-25 évig szól az életünk a gyerekekről. Sok szülő nem törődik saját magával ebben a két évtizedben, ami később többféle gondot is okozhat. Egyrészt nem árt tudnunk, hogy az a szülő tud igazán segíteni a gyerekek egészséges önállósodásában, az tud ebben a folyamatban jó mintát adni a

gyereknek, aki megőrzi és építi a saját életét a gyereknevelés nehéz időszakában is. A gyerek szempontjából is fontos, hogy a szülők teljes éltet éljenek. A másik szempont a saját boldogulásunk: ahogy a gyerekek felnőnek, önállósodnak, a szülői gondoskodás egyre inkább terhes lesz számukra. Az a szülő, akinek van a gyereknevelésen túl is elkötelezettsége, az egészséges derűvel tudja szemlélni gyerekei felnőtté válását. Élvezi, hogy a gyerekek is érdeklődnek az ő munkája vagy hobbija iránt, ötleteket és támaszt kaphat és adhat ezen keresztül. Kicsit fájdalmas lehet, hogy a kamaszgyerek már nem hozzánk fut minden bajával, hanem a kortársaival tölti az idejét, de a felszabadult idővel nagyon is tud bánni az, akinek van saját fontos elfoglaltsága. Sok szülő úgy érzi, hogy szakmáját, örömeit a gyerekért (vagy a házastársért) áldozta fel, és ezért az áldozatért hálával tartoznak neki. A gyereknek azonban nem az a feladata, hogy bennünket boldogítson azért a nagy jóért hogy felneveltük, hanem az, hogy kialakítsa saját életét. Örülhetünk neki, ha eközben továbbviszi a tőlünk kapott értékeket.