Ú
Üzenet az oktatáspolitikának Mit jelentenek ezek az eredmények az oktatáspolitika szempontjából? Úgy tűnik, a pályaválasztási tanácsadás a továbbiakban nem korlátozódhat arra, hogy párosítsa a képességeket a lehetőségekkel, hanem abban kell segítenie, hogy a atalok rugalmas aitűdöket, kreatív problémamegoldási technikákat
alakítsanak ki, és meglegyenek azok az alapvető szokásaik, amelyek lehetővé teszik, hogy a változó világban is boldogul janak. Ezeket a célokat nem lehet csak pályaválasztási tanácsadók segítségével elérni; be kell vonni az egész oktatási intézményrendszert, a családokat és a közösségeket is. A pályaválasztási tanácsadó szerepe az lehet, hogy információt szolgáltasson az iskolavezetőknek, a tanároknak, a szülőknek és a tantervfejlesztőknek a munkaerőpiac szükségleteiről és realitá sairól, illetve azokról a stratégiákról, amelyek leginkább segítik
a kamaszok felkészülését a jövő lehetőségeire. Vizsgálatunk eredményei alapján az alábbi ajánlásokat fogalmaztuk meg:
1. Olyan középiskolai tanterveket kell kidolgozni, melyek a kreativitást, a rugalmasságot, az érzelmi intelligenciát hangsúlyozzák. A jövőben alapvető fontosságú lesz több kapcsolatot teremteni a tantárgyak közö, meglátni a különböző tantárgyak hasonlóságait, közös vonásait, és tökéletesíteni a tanulás szintetikus és analitikus formáit is. Csak így lesznek a atal felnőek képesek arra, hogy a piaci felté -
telek változásainak megfelelően könnyen átlépjenek egyik munkahelyről a másikra. Ugyanakkor az elvont szaktárgyi tudást a személyes és társadalmi felelősség kontextusában kell átadni.
329
É
2.Arra kell biztatni a középiskolákat, hogy több időt szentel jenek az elméleti tárgyakra, és ezt az időt a diákok számára intellektuálisan érdekes módon töltsék ki. Más társadalmak -
hoz képest a miénk sokkal kevesebb időt tölt azzal, hogy ataljainknak az elméleti tárgyakban való jártasságot biztosítsa. Ha a diákok ilyen órákat vesznek fel, gyakran nem gyelnek és unatkoznak. Az iskoláknak kevésbé kellene a passzív oktatói tevékenységre (tanári magyarázat, audio vizuális prezentációk) támaszkodniuk. Szélesebb körben kellene alkalmazniuk csoportmunkát, ki kellene használniuk a kamaszok természetes hajlandóságát, hogy társaikkal együ dolgozzanak. További oktatási formák, amelyek lekötik a kamaszok gyelmét: egyéni munka, dolgozatok. 3. Át kell strukturálni az „iskolából a munkába” programokat a középiskolákban úgy, hogy a diákok felismerjék: a jövőben a munkahelyi siker és hatékonyság folyamatos képzést és tanulást igényel. A középiskola után a tanulás élethosszig tartó tevékenységgé változik. Ez a felnő munka minden formájára vonatkozik, az iparban és a szellemi foglalkozások területén is. A munka világát nem a stabilitás,
hanem a változás jellemzi. Ki kell alakítanunk a atalok ban az élethosszig tartó tanulás iránti lelkesedést. Azt kell közvetítenünk feléjük, hogy a tanulás és a munka hasznos, kihívást jelentő és élvezetes… sokkal inkább, mint a szórakozás vagy a fogyasztás. 4. Bátorítani kell a belső motivációt, és meg kell tanítani a gye -
rekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnő életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínű330
Ú
séggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy
nehéz problémákon dolgozzanak. Ezek azok a jellemvo nások, amelyekre a jövő munkaerőinek a legsürgősebben szükségük van. 5. Tisztázni kell a kapcsolatot az időfelhasználás és a jövőbeli munkalehetőségek közö. Jelenleg a kamaszok idejük jó részét fecsérlik el olyan tevékenységekkel, amelyek sem azonnali, sem későbbi megelégedést nem okoznak. Azok a gyerekek, akikben kialakul a képesség, hogy fegyelmez zék pszichikus energiáikat, előnyösebb helyzetben vannak,
hogy megragadják a kínálkozó lehetőségeket, és ha nincs ilyen, akkor teremtsenek maguknak. A tanároknak, szü lőknek és pályaválasztási tanácsadóknak több időt kellene tölteniük azzal, hogy felvilágosítsák a atalokat az idő felhasználás és a jövőbeli munkalehetőségek közöi öszszefüggésre. Különösen fontos gondoskodni arról, hogy a gyerekek ne higgyék azt, hogy amit tesznek, értelmetlen, ha
sem munkának, sem játéknak nem tekinthető. Ebben a vonatkozásban a szülői vagy más felnő példakép rendkívül fontos. 6. A hátrányos helyzetű atalok számára játékosabb jellegű megoldásokat kell találni. Azok a diákok, akik életüket játékosabb környezetben töltik, a középiskola után nagyobb valószínűséggel kerülnek elit intézménybe. Tudjuk, milyen
fontos a játék a atalok, de a felnőek életében is; a jövő gyorsan változó munkaerőpiacán pedig ez még nagyobb fontosságra tesz szert. A játékkal fejleszthető spontaneitást és kreativitást minden gyereknél támogatnunk kell, különö -
331
É sen azért, mert ezek a tulajdonságok növelik az önbizalmat
és javítják a tanulmányi eredményeket. Mégis úgy tűnik, nem vagyunk képesek elég lehetőséget adni a játékosságra a korlátozo anyagi forrásokkal rendelkező ataloknak. 7. Arra kell biztatni a szülőket, hogy aktívabb szerepet vállaljanak kamasz gyerekeik életében. A szülőknek tudniuk kell, hogy az az idő, amit a kamasz a középiskolán kívül tölt, sok lehetőséget kínál a különböző tudás és képességek
megszerzésére. Ahhoz, hogy ezek hasznosuljanak, a szülőknek többet kell megtudniuk gyerekeik érdeklődéséről, és lehetőséget kell találniuk arra, hogy nagy elvárásaikat és nagy támogatásukat is kommunikálják feléjük. Ehhez a szülői bevonódáshoz időre és gyelemre van szükség, de e nélkül a kamaszok nehezen ismerik fel képességeiket. Az iskolából a produktív felnő munkába való átmenet folyamán alapvető cél, hogy kíváncsiságot és érdeklődést alakítsunk ki ne csak a tanulás, hanem az élet egésze iránt. Ez nem egysze rű feladat, mert jelenleg az iskolák ennek éppen az ellenkezőjét
teszik: tompítják a kíváncsiságot; a cinizmus és a közönyösség felé vezetik a diákokat. Mindenáron el kell kerülni azt az állapotot, melyben a kamaszok úgy érzik, amit tesznek, csak időpazarlás. A ataloknak leginkább vonzó célokra és az ezek eléréséhez szükséges képességekre van szükségük. A közönyös unalom elleni legjobb gyógymód a kemény munka és a játékosság elegye. Ha a kamaszok megtanulják a belső motiváció fejlesztését – a tudás önálló felfedezését a tanórán kívüli tevékenységek során –, megtanulják önmagáért élvezni a tevékenységeiket. Azok a atalok, akik tudnak
332
Ú keményen dolgozni és komolyan játszani, valószínűleg tovább-
lépnek az életben. Élvezni fogják a kihívások legyőzését, és kedvezőtlen feltételek melle is képesek lesznek boldogulni, ahelye, hogy az illúzióveszteek és munkanélküliek népes táborát gyarapítanák. A jövő biztosítéka az, ha hozzáértő, lelkes és céltudatos atalok generációit neveljük fel.
333