Diakkapu-Tori-01-modul-az ókor és kultúrája

Történelem érettségi adattár

www.diakkapu.hu 2008. augusztus 26.

Az ókor és kultúrája 1. modul

Tartalom Bevezetı ................................................. 2 Érettségi témakörök ................................. 2 Fogalmak ................................................ 2 Személyek ............................................... 6 Kronológia ............................................. 12 Topográfia............................................. 12 Térképek............................................... 17

www.diakkapu.hu Történelem érettségi adattár

Diákkapu csoport 1. modul

Bevezetı Tananyagunk segédlet a történelem érettségire készülı diákok számára. A következı oldalakon a kétszintő történelem érettségin elvárt ismeretek győjteménye szerepel (fogalmak, személyek, kronológia, topográfia), melyet a központi kerettanterv alapján állítottunk össze.

Érettségi témakörök TÉMÁK

VIZSGASZINTEK

1.1. Vallás és kultúra az ókori Keleten

Középszint

Emelt szint

Az egyes civilizációk vallási és kulturális jellemzıinek azonosítása

Egy folyam menti civilizáció jellemzıi (pl.

Egyiptom, Kína). Az egyistenhit a zsidó vallásban.

1.2. A demokrácia kialakulása Athénban

Az athéni mőködése.

demokrácia

intézményei,

Az athéni demokrácia folyamata. A spártai állam.

kialakulásának

1.3. A római köztársaság virágkora és válsága, az egyeduralom kialakulása

A hódító háborúk társadalmi és politikai következményei a köztársaság korában.

Augustus principátusának jellemzı vonásai

1.4. Az antik hitvilág, mővészet, tudomány

A görög hitvilág néhány jellemzı vonása (pl. többistenhit, halhatatlan istenek), a legfontosabb istenek nevének ismerete. A klasszikus kor és a hellenizmus kimagasló kulturális emlékei. A római építészet jelentıs alkotásainak azonosítása. A római városépítés jellegzetességei és emlékei Pannóniában.

A görög tudomány egyes területeinek egy-egy alkotója (történetírás, természettudományok, filozófia). A római történetírás egy-egy jelentıs alkotója (pl. Livius, Tacitus).

1.5. A kereszténység kialakulása és elterjedése

A kereszténység fıbb tanításai.

A kereszténység történetének állomása az ókorban (pl. páli

1.6. A népvándorlás, az antik civilizáció felbomlása

A Nyugat-római Birodalom bukása és a népvándorlás.

néhány

fordulat, üldöztetés, milánói ediktum, niceai zsinat).

A népvándorlás legfontosabb mozzanatainak és résztvevıinek ismerete, térbeli elhelyezése

(pl. germánok, hunok).

Fogalmak Állam

Egy földrajzi terület felett a legfıbb hatalommal rendelkezı politikai szervezet. Fı feladatai: belsı rend fenntartása, a terület védelme, a gazdaság mőködésének biztosítása.

Állattenyésztés

A mezıgazdaság egyik ága. Feladata, hogy az emberi társadalmat állati termékekkel (hús, tej, bır stb.) lássa el, valamint különbözı feladatokra (igavonás, emberek és terhek szállítása, ırzés, szórakozás stb.) alkalmas állatokat biztosítson. A földmőveléshez hasonlóan az újkıkorban alakult ki.

Amfiteátrum

Római körszínház elliptikus arénával, gladiátori játékok, állatviadalok színhelye. A legismertebb amfiteátrum a Kr. u. elsı században épült Colosseum (Amphiteatrum Flavium).

Apostol

A keresztény hagyomány szerint azon férfiak, akik Jézustól küldetést kaptak a keresztény hit terjesztésére.

Arisztokrácia

Az ókori Athénban a tekintélyesebb földbirtokkal rendelkezık társadalmi csoportja. Általánosabb értelemben minden társadalom elıkelı (általában nagymérető földbirtokkal rendelkezı) rétegét így nevezzük.

Barbár

Az ókori görögök és rómaiak által használt, alapvetıen negatív értelmő elnevezés a számukra idegen népekre.

Biblia

A zsidó és keresztény vallás szent könyve, két fı része az Ó-és az Újszövetség.

Birodalom

Nagy területő, több államot egyesítı politikai-gazdasági egység.

Készítette: E-mail:

IBCnet Magyarország Kft. 1023 Budapest, Zsigmond tér 10., Telefon: +36(1)345-2222, Fax: +36(1)345-2211 [email protected]

2. oldal, összesen: 18 Minden jog fenntartva © 2008 IBCnet Magyarország Kft.



Brahmanizmus (hinduizmus)

Indiai politeista vallás. Fı tanításai közé tartozik a reinkarnáció (lélekvándorlás) tana. Nevét papjairól (brahmanák) kapta.

Bronzkor

Régészeti kor, amelyben a legfontosabb használt fém a réz és ón ötvözésével elıállított bronz volt. A bronz megjelenésének idıpontja és a korszak idıbeli kiterjedése civilizációként változó (egyes területeken ki is maradt a bronzkor a fejlıdésbıl).

Buddhizmus

A brahmanizmussal szemben a Kr. e. VI. században kialakult vallási-filozófiai nézetrendszer, több vallás alapja (lámaizmus, zen-buddhizmus). Fı tanítása a vágyakról való lemondás útján a Nirvánaállapot elérése.

Colonus

A római birodalomban a Kr. u. III. században megjelenı a városokból vidékre költözı társadalmi csoport, akik a nagybirtokosoktól bérelt földbıl tartották el magukat elsısorban önellátásra berendezkedve.

Consul

A római köztársaság korában (Kr. e. 510-31) a római állam vezetı tisztségviselıje. Évenként két konzult választottak.

Császár

A Római Birodalom vezetıje Kr. e. 31, Augustus actiumi gyızelmét követıen. Diktatórikus hatalma alapja a hadsereg volt. A középkortól a bizánci és a német-római császárok a római császárok utódainak tekintették magukat, akárcsak az orosz cárok.

Csere

Kereskedelmi ügylet, amelyben a résztvevı felek kölcsönösen átengedik egymásnak árucikkek tulajdonjogát ár megállapítása nélkül. A történelemben a kereskedelem elsı formája.

Cserépszavazás

Az ókori Athénban a demokrácia korában elméletileg a türanniszra törekvık előzésére alkalmazott, a gyakorlatban azonban a politikai küzdelmek eldöntésére használt szavazási mód.

Demokrácia

Olyan kormányzati forma, ahol a hatalom gyakorlásában a nép egésze részt vehet közvetve vagy közvetlenül. Elıször az ókori Athénban vezették be Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival.

Démosz

A köznép (kereskedık, kézmővesek, földmővesek, munkások) az ókori Athénban.

Despotizmus

Az ókori Keleten jellemzı monarchikus kormányzati forma, amelyben a gyakran isteni jelleggel felruházott uralkodó teljhatalommal rendelkezett.

Diaszpóra

Görög szó, jelentése: szétszóródás. A történelemben azt az állapotot értjük a fogalom alatt, mikor egy nép egy része (vagy egésze) nem az anyaországban él, hanem attól távol. A legismertebb a zsidó diaszpóra, amely a Római Birodalom korában kezdıdött (a korábbi babiloni fogságtól és a hellenizmusban kialakuló zsidó diaszpórától eltekintve): zsidó lázadások (66-70, illetve 132-135) után a római csapatok elpusztították a jeruzsálemi templomot (Kr. u. 70), majd Hadrianus kitiltotta a zsidókat Jeruzsálembıl (amelyet el is pusztított, és a helyén egy új várost építtetett).

Dictator

A római köztársaság korában az államot fenyegetı veszély esetén fél évre választott, teljhatalommal rendelkezı tisztségviselı.

Dominatus

A római császárkor második, Diocletianus uralkodása alatt kezdıdött korszaka, amelyben a császárok nyílt egyeduralmat gyakoroltak.

Egyház

Egy vallás intézményesült formája, rendszerint hierarchikus szervezetet alkot.

Ékírás

Az ókori Mezopotámiában használt írásforma.

Eklészia

Az ókori Athén népgyőlése.

Építészet

Épületek és építmények készítése, az épített környezet alakítása. Egyszerre mérnöki tudomány és mővészet.

Esküdtbíróság

Olyan bíráskodási forma, amelyben a döntést nem a bíró, hanem az erre kiválasztott állampolgárok hozzák meg. Az ókorban Athénban (héliaia) és Rómában is használták. Napjainkban az angolszász jogrend alkalmazza az esküdtbíróság intézményét.

Eszközhasználat és eszközkészítés

Az ıskorban (ıskıkor) megjelent tevékenységek, melyek segítségével hatékonyabban tudtak élelmet szerezni, valamint intelligenciájuk is fejlıdött.

az

ember

ısei

Evangélium

Az Újszövetségben a Jézus életét, halálát és feltámadását elbeszélı négy könyv neve.

Fáraó

Az ókori Egyiptom despotikus hatalommal rendelkezı uralkodója (valójában csak az Újbirodalom korában nevezték így az uralkodót).

Filozófia

Görög szó, jelentése: a bölcsség szeretete. Az ókori Hellaszban kialakult, lét okával és céljával, a megismeréssel, a történelem rendezıelvével, Isten létével stb. foglalkozó tudomány.

Földmővelés

A mezıgazdaság egyik ága. Feladata az emberi társadalom ellátása növényi terményekkel, (élelmiszerek állatok és emberek számára, textilipari nyersanyagok). Az állattenyésztéshez hasonlóan az újkıkorban alakult ki.






Gladiátor

A Római Birodalomban rendezett ünnepi játékokon fellépı, általában rabszolga harcosok, akik párokra osztva gyakran az egyik fél halálával végzıdı harcot vívtak.

Győjtögetés

Az ıskorban kialakult élelmiszerszerzı tevékenység.

Halászat

Az ıskorban kialakult élelemszerzı tevékenység.

Hellenizmus

Korszak, amely Nagy Sándor halálától a Ptolemaida Egyiptom (az utolsó hellenisztikus állam) rómaiak által történt elfoglalásáig (Kr. e. 30) tartott, valamint kultúra, amely Nagy Sándor birodalmának utódállamaiban jött létre a görög és a keleti kultúra összeolvadásával. Így a gazdaságban, továbbá a mővészetekben és a tudományokban is jelentıs fejlıdés következett be.

Hieroglifa

Ókori egyiptomi írás írásjele. A görög kifejezés jelentése: „szent véset”. A hieroglifák képszerő ábrázolások, azonban valójában szótag- és betőírásról van szó.

Homo sapiens

A fıemlısök rendjébe, a hominidák családjába tartozó állatfaj. Nevének jelentése: „értelmes (bölcs) ember”. Körülbelül 130 ezer éve jelent meg a Földön. Jellemzıi: társadalomban él, képes közös munkára, tagolt beszédre és gondolkodásra.

Kereskedelem

Az egyik alapvetı gazdasági ág, különbözı áruk vagy áru és ellenértékének cseréje. Rendszerint szállítási tevékenység kapcsolódik hozzá.

Keresztény

A Kr. u. 1. században a zsidó vallásból kialakult monoteista vallás valamely ágának követıje.

Kézmővesség

Olyan tevékenységek csoportja, amelyek az ember számára hasznos tárgyakat állítanak elı egyszerő eszközök segítségével, de alapvetıen kézi munkával. Az elsı kézmőves tevékenységek (fonás, szövés, fazekasság, fémmővesség) az újkıkorban jelentek meg.

Királyság

Monarchikus államforma, amelyben az uralkodói cím elnevezése „király”. Az uralkodó címét örökléssel, választással (egyes esetekben katonai gyızelem révén) szerzi.

Köztársaság

Olyan államforma, amelyben az államot egy vagy több, az állampolgárok által választott személy vezeti, akiknek a hatalma nem öröklıdik.

Legio

A Római Birodalom történetének döntı részében a hadsereg alapvetı szervezeti egysége. Létszámát és szerkezetét több alkalommal módosították.

Limes

A Római Birodalom határain a Kr. u. 2. századtól, Hadrianus császár uralkodásától kiépített megerısített határvonal.

Lovagrend

Az ókori római társadalom egyik csoportja. A köztársaság korában, a hódítások során alakult ki. Tagjai kereskedelemmel, kölcsönügyletekkel és adóbérléssel foglalkoztak, földbirtokaik is voltak. A senatori rend mögött a második kiváltságos csoportja voltak a társadalomnak. A középkorban, a 12. századtól megjelenı lovagrendek sajátos katonai testületek voltak, melyek szervezete a szerzetesrendekére hasonlított, a tagok szerzetesi és engedelmességi fogadalmat tettek. A lovagrendek elıször a Szentföldön harcoltak, késıbb egyes lovagrendek Európában szereztek területeket (Német Lovagrend).

Mágia

Varázslat.

Megváltó

A keresztény vallásokban Jézus Krisztus egyik megnevezése.

Mítosz

Az írással nem rendelkezı kultúrákban élıbeszéddel továbbadott, a kultúra világmagyarázatáról, vallásáról, isteneirıl, hıseirıl szóló, a kultúra számára fontos, történeti elemeket is tartalmazó történet. Egy kultúra mítoszainak rendszere a mitológia.

Monoteizmus

Egyistenhit.

Múmia

Viszonylagos épségben megırzıdött, oszlásnak nem indult holttest. Létrejöhet természetes (környezeti tényezık, pl. jég, szél, só, homok stb. hatására) vagy mesterséges (balzsamozás, mumifikálás) úton. A régészet a Föld különbözı pontjain számos természetes vagy mesterséges múmiát talált. A legismertebb múmiakészítı kultúra az egyiptomi civilizáció volt.

Munkamegosztás

Egy tevékenység több részfeladatra bontása, majd a részfeladatok tudatos elosztása emberek vagy csoportok között.

Népgyőlés

Egy államban a polgárjoggal rendelkezık győlése, amelyen az államügyekkel kapcsolatos döntéseket hoznak.

Néptribunus

A római köztársaság korában (Kr. e. 510-31) a plebejusok érdekeit védı tisztségviselı. Vétójoggal rendelkezett, személyében szent és sérthetetlen volt. A császárkorban szerepét elvesztette.






Népvándorlás

Történelmi folyamat, amely a Kr. u. 4. században kezdıdött a hunok Belsı-Ázsiából nyugati irányba történı vándorlásával. A hunok elıl menekülı germán népek beköltöztek a Nyugatrómai Birodalomba, amely emiatt végleg bomlásnak indult. A népek mozgása késıbb is folytatódott, a 6-8. században a szlávok költöztek Közép-Európa különbözı területeire, valamint már ekkor is érkeztek török népek (avarok). A késıbbi koraközépkori népmozgásokat (pl. magyarok honfoglalása, viking hadjáratok) általában már nem sorolják a népvándorláshoz.

Ókor

Történelmi korszak, amely az elsı sumer városállamok és az írás megjelenésétıl (kb. Kr. e. 3500) a Nyugatrómai Birodalom bukásáig (Kr. u. 476) tartott.

Ószövetség

A keresztény vallások szerint a Biblia elsı része. A zsidó vallás számára a Biblia. Az ószövetségi szövegek Krisztus születése elıtt készültek. Könyvei négy csoportba sorolhatók: törvények, zsidó történelem, versek, jövendölések.

Öntözéses földmővelés

A földmővelés azon ága, mely a szükséges termést elegendı csapadék hiányában a szántóföldek öntözésével éri el. Az ıskorban, az újkıkorban jelent meg nagy folyamok mentén (pl. Mezopotámia: Tigris, Eufrátesz; Egyiptom: Nílus; India: Indus). A gátak és csatornarendszerek kiépítése magasabb szervezettséget igényelt a társadalomtól, így az öntözés megjelenése kapcsolódik az elsı államok kialakulásához is.

İsember

A neandervölgyi ember, a homo sapiens egyik elıdjének köznyelvi elnevezése.

İskor

A történelem elsı korszaka, a mely nagyjából a földtörténeti harmadidıszak végén kezdıdött, és az írás feltalálásával (kb. Kr. e. 3500, az ókor kezdete) ért véget. Ebben a korban fejlıdött ki a ma élı ember (homo sapiens).

İskıkor

Az ıskor egyik szakaszának, a kıkorszaknak az elsı, leghosszabb szakasza. Ebben a korszakban kezdte el az ember elıdje a kıeszközök használatát, majd pattintással való készítését.

Patrícius

Az ókori Róma történelmének kezdetén a tekintélyesebb földbirtokkal rendelkezık társadalmi csoportja. A plebejusok polgárjogi küzdelmei elıtt csak a patríciusok rendelkeztek politikai jogokkal. A középkorban a városi polgárság vezetı rétegét nevezték patríciusoknak.

Piac

Olyan hely, ahol áruk rendszeres cseréje zajlik. Általában a település központjában helyezkedett el.

Piramis

Négyzet alapú, gúla alakú építmény. Több civilizáció épített piramisokat, a legismertebbek az egyiptomi fáraók temetkezési helyeiként, síremlékeként épül piramisok az Óbirodalom korában.

Plebejus

Az ókori Róma történelmének kezdetén a politikai jogokkal nem rendelkezı kisbirtokos parasztok, kézmővesek, kereskedık társadalmi csoportja.

Polisz

Ókori görög városállam.

Politeizmus

Többistenhit.

Principatus

A Római Birodalom császárkorának elsı szakasza (Diocletianus uralkodásáig), amelyben forma szerint a köztársasági intézmények fennmaradtak.

Provincia

Az meghódított, adófizetı tartományok elnevezése a Római Birodalomban.

Püspök

A keresztény egyházak egy részében hivatali rang, amelynek viselıje egyházkormányzati feladatokat lát el más feladatok mellett. Általában egy-egy egyházmegye felügyeletét látja el a püspök.

Rabszolga

Olyan személy, aki valaki más tulajdonában van, személyes szabadsággal nem rendelkezik. Az ókor óta létezı fogalom. Gyakorlatilag az összes ókori civilizációban dolgoztak rabszolgák. A felfedezéseket követıen a gyarmatokon használták ki a rabszolgák munkaerejét (a legismertebb az USA-beli rabszolgatartás). Napjainkban hivatalosan nem létezik rabszolgaság.

Régészet

Tudomány, amely a régebbi korok kultúráit tanulmányozza tárgyi leleteik alapján.

Senatori rend

A Római Birodalom legtekintélyesebb társadalmi csoportja, a köztársaság korában, a polgárjogi küzdelmek után, a nagy hódítások idején alakult ki. A leggazdagabb patrícius és plebejus családok tartoztak hozzá, tagjai viselték a fıbb állami tisztségeket (consul, praetor stb.), hatalmas földbirtokokat tartottak a kezükben.

Senatus

Vének tanácsa a Római Birodalomban. A királyság korában elsısorban tanácsadó szerepe volt. A köztársaság korában az államirányítás legtekintélyesebb testülete volt. Létszáma fokozatosan nıtt (300-600-900), fıleg a polgárháborúk idıszakában. Szerepe a császárkorban fokozatosan csökkent, végül a dominatus korában minden jelentıségét elvesztette.

Színház

Az az épület vagy hely, ahol színjátékokat (vígjátékokat, tragédiákat, zenés mőveket stb.) mutatnak be. Az ókori Hellaszban alakult ki a színházmővészet, az elıadásokhoz építettek színházakat, általában egy hegy oldalába.

Szobrászat

Képzımővészeti ág, az ıskorban jött létre. Célja egy tárgy segítségével mővészeti hatás elérése.






Sztratégosz

Az ókori Athénban a demokrácia korában (Kleiszthenész Kr. e. 508-as reformjaitól) az állam és a hadsereg legfontosabb, évenként választott vezetıje. Minden évben tíz sztratégoszt választottak.

Termelés

Emberi tevékenység, amely tervszerően foglalkozik javak elıállításával, azok értékének fokozásával.

Triumvirátus

Az ókori Róma köztársaságkorának végén két háromtagú politikai szövetség elnevezése. Az elı triumvirátust Kr. e. 60-ban Julius Caesar, Pompeius és Crassus hozta létre (korábbi ellentéteiket félretéve) az állam feletti hatalom között megszerzésére. Ez a triumvirátus nem volt hivatalos, utólag kapta az elnevezést. A triumvirátus késıbb felbomlott, Crassus meghalt, majd Caesar legyızte Pompeiust. A második triumvirátust Kr.e. 43-ban Lepidus, Marcus Antonius és Octavianus (a késıbbi Augustus) kötötte. Szövetségük a senatustól hivatalos felhatalmazást kapott, teljhatalmat szereztek a birodalom egy-egy része felett. Késıbb ez a triumvirátus is felbomlott, Lepidus elvesztette hatalmát, Antoniust pedig legyızte Octavianus.

Türannisz

Zsarnokság. Az ókori görög városállamok (pl. Athén) egy részének története során egy idıre államcsínnyel egy türannosz (zsarnok) vette át az állam feletti hatalmat.

Újkıkor

Az ıskor egyik szakaszának, a kıkorszaknak az utolsó szakasza (Kb. Kr. e. 8000-tıl). Ebben a korszakban kezdte el az ember a kıeszközök csiszolással való készítését. Ebben a korszakban alakult ki a földmővelés és az állattenyésztés, ekkor épültek ki az elsı állandó települések. A kıkorszak a fémeszközök megjelenésével végzıdött.

Vadászat

Az ıskorban kialakult élelemszerzı tevékenység.

Vallás

Hitelvek, erkölcsi tanítások és vallásgyakorlatok által alkotott rendszer, amely magyarázatot ad (önmaga szerint) az ember és az embert körülvevı anyagi világ kialakulására, létezésének céljára.

Város

Olyan nagyobb település, amelynek jelentıs gazdasági, kulturális, közigazgatási funkciója van.

Városállam

Olyan állam, amely egy (általában, de nem feltétlenül) városias központból és az azt körülvevı területekbıl áll. Az ókorban Mezopotámiában a sumer korszakban (Kr. e. 3. évezred) és Hellaszban voltak városállamok. Európában Észak-Itáliában voltak jellemzık a középkortól kedve a 19. századig. Napjainkban is léteznek városállamok (Szingapúr pl.).

Vaskor

Régészeti korszak, amelyben egy adott terület népessége a tárgyak eszközéül elkezdte használni a vasat. Kezdete területtı függıen változó. A Közel-Keleten és Hellaszban a Kr. e. 12. században jelent meg a vashasználat, Európában a Kr. e. 8. században.

Zsinagóga

Zsidó vallási épület, az istentisztelet helye.

Zsinat

Egyházi győlés, amelyen alapvetı fontosságú teológiai vagy egyházi kérdéseket tárgyalnak meg a résztvevık (vallási és sokáig világi vezetık).

Személyek Ádám

A Biblia szerint az elsı ember, akit még Isten teremtett az Édenkertben. Késıbb az emberiség ısapja lett.

Arisztotelész

Kr. e. 4. századi görög tudós, a történelem egyik legnagyobb hatású filozófusa. A filozófia mellett a csillagászat, politológia, pedagógia, nyelvészet, irodalomtudomány mővelıje volt. Platón tanítványa volt, majd Nagy Sándor nevelését irányította. Késıbb Athénba költözött, és iskolát nyitott. A középkor folyamán az egyik legtöbbet idézett ókori szerzıvé, tekintéllyé vált.

Attila

Hun hadvezér, uralkodó az 5. században, az európai hunok utolsó királya. Fiatalkorában túszként Rómában nevelkedett. Királyként több sikeres hadjáratot vezetett a Keletrómai Birodalom ellen (A keletrómai császárnak évi adót kellett fizetnie). 451-ben Galliára támadt, de Catalaunumnál egy véres csatában megállították a rómaiak és a germánok. 453-ban meghalt. Fiai viszálykodásai során a hun birodalom felbomlott.






Augustus

Római politikus, Róma elsı császára Kr.e. 31- Kr. u. 14. között. Iulius Caesar unokaöccse volt, eredetileg Caius Octavius-nak hívták. Caesar örökösének tette meg végrendeletében. Caesar meggyilkolása után Rómába utazott, és felvette nagybátyja nevét, a végéhez Octavianus-t ragasztva. Sereget győjtött (Caesar katonáiból), majd elsı konfliktusuk után kiegyezett Marcus Antonius-szal és Lepidus-sal, és 43-ban megkötötték a második triumvirátust, amit a senatus is törvényesített. 42-ben legyızték Caesar gyilkosait (Brutus és Cassisus), akik öngyilkosok lettek. Octavianus egy újabb katonai konfliktus után új megegyezést kötött Antonius-szal: Octavianus kapta a birodalom, nyugati, Antonius a keleti felét (Lepidusnak egyelıre Afrika jutott, késıbb egy Octavianus elleni támadása után vissza kellett vonulnia). Octavianus Rómában igyekezett Antonius ellen fordítani a közhangulatot (Antonius viszonyt kezdett Kleopátrával, miközben Octavianus sógora volt), mintegy felkészülésként a leszámolásra (vagy a hatalomért folytatott végsı hadjáratra). Kr.e. 31-ben hajóhada Actiumnál gyızött Antonius és Kleopátra felett. Ezzel a hatalmi harc eldılt, Octavianus egyeduralomhoz jutott. A következı évben megszállta Egyiptomot, Antonius és Kleopátra öngyilkos lett. Caesar és Kleopátra fiát, Caesariont meggyilkoltatta. Hazatérése után új rendszert épített ki. A köztársaság formálisan fennmaradt, Octavianus (bár rendszeresen viselt különbözı tisztségeket) egyetlen címet viselt folyamatosan: princeps senatusként elıször szavazhatott a senatusban. Innen származott a császárkor elsı szakaszának neve: principatus. Természetesen a hadsereg, és így a hatalom Octavianus kezében maradt, így principatus gyakorlatilag köztársaságnak álcázott katonai diktatúrát jelentett. Kr.e. 27-ben a senatustól megkapta az Augustus (fenséges) melléknevet. Uralkodóként igyekezett megerısíteni hatalmát, és az új társadalmi rendet, támogatta a lovagrendet. Külpolitikájában igyekezett a birodalom területeit megnövelni: megszerezte Pannónia nagy részét, Germániában pedig az Elbáig akart elırenyomulni, de a Kr. u. 9-es teutoburgi vereség után kénytelen volt a Rajna mögé visszahúzódni.

Buddha

Indiai vallásalapító a Kr.e. 6-5. században. Királyi családból származott, majd remeteéletet élt. Nevének jelenése: „megvilágosodott” (eredeti neve Sziddhártha Gautama). Elmélkedései során dolgozta ki tanításait. Ezek szerint a lélek akkor törhet ki a halál és újjászületés körforgásából, ha megszabadul vágyaitól és eléri a nirvána-állapotot. Nézeteit tanítani kezdte. Tanításai nyomán alakult ki több buddhista vallás (pl. tibeti lámaizmus, zen-buddhizmus).

Constantinus

Római császár 306-337 között. Apja Diocletianus alcsászára volt, majd annak lemondása után császár (305-306). Apja halála (306) után a britanniai csapatok Constantinust császárrá kiáltották ki. A következı évek polgárháborúi során (amelyben összeomlott a Diocletianus által létrehozott tetrarchia-rendszer) egyedüli császárrá vált. 313-ban a milánói ediktummal vallásszabadságot biztosított a keresztényeknek, és korábban elkobozott javaikat is visszaadta. Uralkodása alatt, 325ben tartották a nicaeai zsinatot. Bizáncban új fıvárost építtetett (Konstantinápoly).

Cornelius Scipio

Patrícius származású római politikus, hadvezér. A cannae-i csatában (Kr. e. 216), melyben a római sereg megsemmisítı vereséget szenvedett Hannibál csapataitól, tüntette ki magát elıször. Kr. e. 210-ben Hispaniába küldték, hogy megfossza Hannibált utánpótlásától. Ezt 206-ra érte el. Hazatérte után consullá választották. 204-ben Afrikába tette át a háború színhelyét, majd 202-ben Zámánál döntı gyızelmet aratott Hannibál felett, így a második pun háborút (Kr. e. 218-201) is a rómaiak nyerték meg.

Dávid

Izrael második királya kb. Kr. e. 1000-961 között, Saul utóda. Elıször Júda királya lett, majd egyesítette Izraelt és Júdát. Elfoglalta Jeruzsálemet, és fıvárossá tette. A hagyomány számos zsoltárt Dávidnak tulajdonít. A zsidó vallás szerint a Messiás Dávid leszármazottja lesz, a keresztények Dávidra vezetik vissza Jézus származását.

Diocletianus

Római császár Kr. e. 284-305 között. Hosszú válságos korszak (katonacsászárok kora) végén lett római császár. Rendzete a birodalom külsı háborús ügyeit. Új uralkodási formát vezetett be, a dominatust, amely szemben a principatus-szal, nyílt egyeduralom volt. A könnyebb kormányzás érdekében két részre osztotta a birodalmat, maga mellé egy társcsászárt állítva, majd mindketten egy-egy alcsászárt vettek maguk mellé (tetrarchia-rendszer). Megreformálta a közigazgatást is: a birodalmat 12 diocesisre, a provinciákat pedig kisebb tartományokra osztotta. Diocletianus indította el az utolsó keresztényüldözést.

Éva

A Biblia szerint az elsı nı, akit még az Édenkertben teremtett Isten. Késıbb ı lett az emberiség ısanyja.






Gracchus-testvérek

Római reformpárti politikusok. Kr. e. 133-ban Tiberius Gracchus lett néptribunus. A kisbirtokosok számát próbálta növelni, ezért felújíttatta a Kr. e. 367-es Licinius-Sextius-féle földtörvényt, amely szerint senki sem bérelhet a közföldekbıl 500 jugerumnál többet. Földosztó bizottságot is létrehozott, azonban mivel a következı évre is jelöltette magát néptribunusnak, senatorok egy csoportja az ellene feltüzelt tömeg segítségével mintegy háromszáz hívével együtt meggyilkolta. 23-ban öccse, Caius Gracchus lett néptribunus, aki szélesebb tábor kialakítására törekedett céljai érdekében, ezért a kisbirtokosok mellett a lovagrendet és a plebset is a maga oldalára akarta állítani. Felújította a bátyja földtörvényét, felére szállíttatta le a gabona árát, állami építkezéseket indított, kedvezett a lovagrendnek (pl. a provinciákban elkövetett visszaéléseket lovagokból álló bíróság vizsgálta), Karthágó helyén tervezett telepítéseket. Tevékenységét folytatta újraválasztása után is. Miközben azonban a telepítések tervezése miatt távol volt Rómától, a senatori párt rálicitált ígéreteire, elfordítva tıle sok hívét, megakadályozva harmadszori megválasztását. A két tábor hamarosan összecsapásokba kezdett, végül a senatori párt a hadsereget vetette be, Caius Gracchus 3000 hívét ölték meg, maga Gracchus öngyilkos lett. A két Gracchus reformjainak javát felszámolták.

Hadrianus

Római császár az Antoninus-dinasztiából 117-138 között. Császársága elıtt katonaként szolgált. Uralkodása alatt békére törekedett. Beszüntette a hódító politikát, megkezdte a limes kiépítését.

Hammurapi

Babiloni uralkodó (Kr. e. 1792-1750). Hódításai révén létrehozta az Óbabiloni Birodalmat. Nevezetes törvényoszlopa.

Hannibal

Karthágói hadvezér. A Karthágó által megszerzett hispaniai területekrıl indult Róma ellen, megkezdve a második pun háborút (Kr. e. 218-201). Átkelt az Alpokon, majd Itáliában több alkalommal is legyızte a római seregeket. Itália egy része Hannibál oldalára állt. Azonban a rómaiak többet nem csatáztak vele, hanem Scipio vezetésével Hispaniát, az utánpótlását jelentı területet foglalták el, majd Afrikában támadták Karthágót. Karthágó emiatt hazahívta Hannibált, aki 202-ben, a Zamai csatában döntı vereséget szenvedett Scipiótól. A háború után egy ideig Karthágóban készült visszavágásra, majd keletre, Kis-Ázsiába távozott. Itt a rómaiak követelték kiadását, ezért inkább öngyilkos lett.

Hérodotosz

Kr. e. 5. századi görög történetíró, "a történetírás atyja". A görög-perzsa háborúk történetérıl szóló munkája az elsı történészi munkának tekinthetı mő.

I. Dareiosz

Perzsa nagykirály Kr. e. 521-486 között. Uralkodása kezdetén több lázadást legyızött, majd hatalma megszilárdítása után hódításokba kezdett (az Indus völgyében és Európában), ı lépett fel elıször a görög városállamokkal szemben, azonban 490-es Athén elleni támadása Marathónnál kudarccal zárult. A Perzsa Birodalom igazgatását, a pénz- és a mértékrendszert egységesítette, építkezéseket folytatott.

Iulius Caesar

Római hadvezér, politikus, Róma diktátora a Kr. e. 1. században. Marius unokaöccse volt, így Sulla uralma idején menekülnie kellett Rómából. Sulla halála után kapcsolódott be a politikai életbe, nagy népszerőséget szerzett (közben eladósodott), és több tisztséget töltött be. Kr. e. 60-ban létrehozta az elsı triumvirátust Pompeius-szal és Crassus-szal. A következı évben (megegyezésük értelmében) consul lett, majd Gallia (akkor még csak egy partmenti sáv) helytartója lett (Pompeius Hispaniát, Crassus a keleti területeket kapta). Helytartóként meghódította Galliát, hatalmas vagyonra és hőséges hadseregre téve szert. Az elsı triumvirátus közben felbomlott, mivel Crassus meghalt, Pompeius pedig az ellenétes párt (optimaták, a szenátori párt) mellé állt. A senatus intézkedései hatására Kr. e. 49-ben Caesar seregével Róma (pontosabban a senatus) ellen támadt. Pompeius elmenekült, Caesar elıször a hispaniai csapatait gyızte le, majd 48-ban Pharszalosznál döntı vereséget mért ellenfelére. Pompeius Egyiptomba menekült, ahol meggyilkolták. Caesar Egyiptomban viszonyba kezdett Kleopátra uralkodónıvel (fiuk is született). Leszámolt Pompeius híveivel Afrikában, majd Hispaniában, végül 45-ben visszatért Rómába. Örökös diktátorrá választották, építkezésekbe kezdett, naptárreformot vezetett be (naptárát egy 1582-es módosítással máig is használjuk), tervbe vette veteránjai letelepítését. Kr. e. 44-ben újabb, a Parthus Birodalom elleni hadjáratot tervezett, amikor március 15-én szenátorok egy összeesküvı csoportja meggyilkolta.

József

Bibliai pátriárka, Jákob fia. A Bibliai történet szerint testvérei eladták rabszolgának Egyiptomba, ahol azonban karriert futott be, a fáraó magas tisztségbe helyezte. Családját (a zsidóság ıseit) behívta Egyiptomba.

Kheopsz

Az egyiptomi Óbirodalom IV. dinasztiájának uralkodója a Kr. e. 26. században. Egyiptomi neve Hufu, ennek görög változata a Kheopsz név. Nevéhez főzıdik a gízai Nagy Piramis építtetése.






Kleiszthenész

Athéni arisztokrata politikus a Kr. e. 6. században. Peisziszratosz uralkodása idején arkhón lett. Késıbb menekülnie kellett Athénból. 510-ben, az utolsó athéni türannosz (Hippiasz) előzésekor tért vissza, majd ismét menekülnie kellett. 508-ban térhetett vissza, és reformjaival demokratikus politikai rendszert vezetett be Athénban. A legfontosabb politikai testületté a népgyőlést (eklészia) tette. Az arkhónok helyett az évente választott tíz sztratégosz irányította Athént. Bevezette a cserépszavazás intézményét a türannoszok visszatérésének megakadályozására.

Konfuciusz

Kr. e. 6-5. századi kínai filozófus. Tanításai (konfucianizmus) napjainkig tartó hatást gyakoroltak Kína szellemi életére.

Leonidasz

Spártai király. Kr. e. 480-ban a Thermopülai-szorosban próbálta meg feltartani Xerxész perzsa nagykirály támadását a mintegy 7000 fıs görög sereggel. A szők szorosban ez két napig sikerült is, de árulás miatt a perzsa sereg a harmadik napon egy másik útvonalon megkerülte a védıket. Leonidasz visszaküldte a többi görög csapatot, maga pedig 300 spártai katonájával (és 700 thespiaival) haláláig fedezte a visszavonulást.

Marcus Antonius

Kr. e. 1. századi római politikus hadvezér. A néppárt tagja volt, katonaként (Gallia; pharszaloszi csata, Kr. e. 48), és néptribunusként Caesar érdekeit szolgálta. Kr. e. 44-ben Caesar consultársa volt. A Caesar meggyilkolását követı harcok után Octavianus-szal (a késıbbi Augustus) és Lepidus-szal megkötötte a második triumvirátust (Kr. e. 43), és a következı évben legyızték Caesar gyilkosait. Újabb egymás elleni konfliktusok után Antonius és Octavianus megegyezett, hogy a birodalom nyugati részét Octavianus, a keletit Antonius kapja (Lepidusnak egyelıre Afrika jutott, késıbb egy Octavianus elleni támadása után vissza kellett vonulnia). Antonius Egyiptomban viszonyt kezdett Kleopátrával, az uralkodónıvel (és Caesar korábbi szeretıjével), noha Octavianus sógora volt. Hadjárataiban különösebben nagy sikereket nem aratott, viszont egyre inkább keleti despotakánt irányította a birodalom keleti felét. Ellentétei Octavianus-szal megmaradtak, majd polgárháborúba torkollottak. Kr. e. 31-ben Actiumnál flottája vereséget szenvedett, Egyiptomba menekült, majd 30-ban öngyilkos lett.

Mária

A Biblia szerint Jézus Krisztus anyja, az egyházi tanítás szerint szőzen fogant a Szentlélektıl. A katolikus és az ortodox egyház szentként tiszteli.

Marius

Római néppárti politikus, hadvezér. Fiatalon a hadseregben szolgált, majd néptribunussá választották. Népszerővé vált, ezért mikor a numidiai háború (Jugurtha király ellen) akadozott, consullá választották (Kr. e. 107). Elsı lépéskén hadseregreformot hajtott végre: bevezette a zsoldossereget. Ennek köszönhetıen a korábbinál jóval felkészültebb sereget épített ki, amelynek segítségével megnyerte a háborút. Az újabb, kimberek és teutonok elleni háború során egymás után többször is consullá választották. A háborúk végeztével azonban népszerősége csökkenni kezdett, majd Sullával kezdett rivalizálni, és Kr. e. 88-ban polgárháborút robbantott ki. Veresége után elmenekült, majd csatlakozott a Rómában Sulla keletre távozása után kiújult polgárháborúhoz, megszállta Rómát, és legyilkoltatta ellenfeleit. Kr.e. 86-ban hetedszerre is consul lett, de hamarosan meghalt.

Miltiadész

Athéni arisztokrata családból származott. A thrákiai Kherszonnészosz türannosza lett, Kr. e. 513ban behódolt a Perzsa Birodalomnak. Késıbb azonban részt vett az ión felkelésben, emiatt 492ben menekülnie kellett a támadó perzsa sereg elıl. Hazatért Athénba, ahol 490-ben sztratégosszá választották. A marathóni csatában vezetésével gyızte le az athéni sereg I. Dareiosz csapatait. A következı évben megtámadta a perzsák által elfoglalt Párosz szigetét, de kudarcot vallott, és megsebesült. Hazatérése után börtönbe zárták, ahol hamarosan meghalt.

Mózes

Próféta, a Biblia neki tulajdonítja az Egyiptomból való kivonulást és a tízparancsolatot. A hagyomány szerint Mózes írta a Biblia elsı öt könyvét (Tóra). A Mózes életével kapcsolatos hagyományok történelmi hitele kétséges.






Nagy Sándor

Makedón uralkodó (III. Alexandrosz, Kr. e. 336-323). Apja II. Philipposz volt, aki megszerezte a Hellasz feletti hatalmat Makedónia számára. Húszévesen került trónra. A lázadó Thébai és Athén legyızése után megindította a már apja által tervezett hadjáratot a Perzsa Birodalom ellen (Kr. e. 334). A hadjárat során az egyesült görög-makedón seregek elıször Kis-Ázsiát foglalták el, majd Isszosznál legyızték III. Dareiosz perzsa nagykirály seregét (333). A következı évben Nagy Sándor Föníciát, Palesztínát és Egyiptomot foglalta el. 331-ben indult a birodalom belsı területei felé, és Gaugamélánál döntı vereséget mért Dareioszra, aki hamarosan meggyilkolt egyik helytartója. Nagy Sándor folytatta hadjáratát, és megkezdte birodalma egységesítését, seregébe perzsákat is besorozva. A következı években meghódította a Perzsa Birodalom északkeleti és keleti területeit, és több lázadást levert. Nagy Sándor elvette egy perzsa elıkelı lányát, és egyre inkább keleti uralkodóhoz illı szokásokat vett fel. 326-ban indiai területek ellen indult, több gyızelem után azonban serege visszafordulásra kényszerítette. A birodalom belsı területeire való visszatérés után Szúzában 10000 görög és makedón katonát házasított össze perzsa nıkkel, ismét a birodalom egységesedése érdekében. 323-ban Babilonban egy új hadjárat tervezése közben meghalt. Birodalmát alvezérei háborúk sorozata után felosztották.

Názáreti Jézus

A keresztény vallás szerint a Megváltó, számos keresztény egyház szerint a Szentháromság egyik személye, Isten fia, a keresztény vallások központi alakja. Alakját az iszlám is prófétának ismeri el. Életérıl az újszövetség négy könyve (evangéliumok) szól.

Noé

A Biblia szerint az emberiség (Ádám után) második ısatyja, pátriárka. Csak ı és családja menekült meg az emberiséget elpusztító özönvíz idején, valamint a hajójába győjtött élılények.

Pál

A korai kereszténység kimagasló alakja, apostol. Eredeti neve Saul volt, római polgárjoggal rendelkezı zsidó családból származott. A farizeus irányzathoz tartozott, részt vett a korai keresztények üldözésében, majd egy látomás hatására megtért. Kiváló szervezıkészséggel kezdte terjeszteni a kereszténységet, több utat is tett ennek érdekében, és leveleket is írt távolabbi keresztény közösségeknek. Fı érdeme, hogy a kereszténység felvételét a pogányok számára is lehetıvé tette. Végül a hatóságok letartóztatták és hosszú fogság után Rómában lefejezték. Több keresztény egyház szentként tiszteli.

Pallasz Athéné

Görög istennı, Zeusz lánya, a bölcsesség, az igazságos háború, a mővészetek és a kézmővesség istennıje.

Peiszisztratosz

Athéni arisztokrata származású politikus volt. 560-tól kezdve összesen háromszor volt türannosz Athénban (az elsı két alkalommal csak rövid ideig). Miután véglegesen megszerezte a hatalmat, békésen, kevéssé zsarnoki módon uralkodott, támogatta a gazdasági fejlıdést, ami kedvezett a démosznak.

Periklész

Athéni arisztokrata családból származott. Kr.e. 443-tól sorozatban 15-ször választották meg sztratégosznak, Athén legfontosabb vezetıje volt. A népgyőléseken részt vevıknek napidíjat biztosított, így a szegényebbek is részt vehettek az állami ügyek eldöntésében (magának pedig hőséges szavazóbázist teremtett). Külpolitikájában igyekezett növelni Athén befolyását. A déloszi szövetség (mely a perzsák ellen jött létre) tagjai által fizetett, kötelezı adóvá vált "hozzájárulásból" fedezte az athéni hadikiadásokat, építkezéseket (Akropolisz). A peloponnészoszi háború (Kr. e. 431-404) kezdetén, 429-ben a városban kitörı járványban veszítette életét.

Pheidiász

Az ókor egyik legnevesebb szobrásza a Kr. e. 5. században. Leghíresebb munkái: az olümpiai Zeusz-szobor, Pallasz Athéné szobra a Parthenónban, a Parthenón frízei.

Platón

Athéni filozófus, iskolaalapító a Kr. e. 5-4. században. Arisztokrata családból származott. Szókratész tanítványa volt. Az Akadémosz-ligetben, Athén közelében, alapította meg iskoláját, az Akadémiát. Számos filozófiai mővet írt (pl. az Állam), legfontosabb elmélete az ideák tana.

Pompeius

Patrícius származású római hadvezér, politikus. Fiatalon csatlakozott Sullához Marius hívei ellen vívott harcaiban. Részt vett a Spartacus-féle rabszolgafelkelés leverésében, majd legyızte a földközi-tengeri kalózokat, és keleten Pontosz királyát, Mithridatészt. Róma egyik legbefolyásosabb személyiségévé vált, a Spartacust legyızı Crassus-szal együtt, akivel rivalizáltak. Kettejüket Iulius Caesar békítette össze, és megkötötték az elsı triumvirátust. (Kr. e. 60.). Pompeius Hispaniában lett helytartó. Féltékeny lett Caesar galliai sikereire, és a senatus oldalára állt. A Kr. e. 49-ben Caesar által kirobbantott polgárháborúban vereséget szenvedett (Pharszalosz. Kr. e. 48), Egyiptomba menekült, ahol megölték.

Romulus

A római mondák szerint Numitor Alba Longa-i király unokája, testvérével Remus-szal közösen alapították Rómát Kr. e. 753-ban, melynek elsı királya lett. A rómaiak Quirinus néven istenként tisztelték.






Salamon

Izraeli király a Kr. e. 10. században. Dávid király fia volt, felépíttette Jeruzsálemben az elsı Templomot. Építkezéseihez erısen központosította az országot, magas adókat vetett ki. Halála után az ország kettészakadt (Izrael és Júda). A Biblia (amelynek a hagyomány szerint több részét – Énekek éneke, Példabeszédek stb. – is Salamon írta) bölcsességérıl emlékszik meg.

Spartacus

Rabszolga volt, gladiátorrá képezték ki. Kr. e. 74-ben Capuában fellázadt gladiátortársaival együtt. Sok környékbeli rabszolga csatlakozott hozzájuk, és több ellenük küldött sereget legyıztek. Spartacus vezetésével az egyre növekvı sereg Gallia felé indult majd, több gyızelem után dél felé fordult. Szicíliába akart átkelni, de ez nem sikerült. Közben a rómaiak bekerítették seregét, és a végsı csatában (Kr. e. 71) Spartacus is elesett.

Sulla

Optimata párti római politikus, hadvezér. Patrícius családból származott. Elıször a Jugutrha elleni háborúban tüntette ki magát Marius seregében. A következı idıkben viszonyuk Marius-szal megromlott, fıleg Sulla katonai sikerei nyomán. Kr. e. 88-ban consul lett, a következı évre pedig kijelölték a Hellaszt megszálló Mithridatész pontoszi király elleni hadsereg parancsnokává. Marius emiatt polgárháborút robbantott ki, de Sulla gyızött (Marius-nak menekülnie kellett). Sulla ezután elindult Hellaszba háborúzni, és nem is tért vissza annak megnyeréséig, annak ellenére sem, hogy távozása után ellenfelei visszavették a hatalmat, és Marius Sulla hívei között mészárlást rendezett. Csak gyızelem után tért vissza Itáliába, és Kr. e. 82-ben elfoglalta Rómát. Róma dictárora lett (a törvényekkel ellentétben idıkorlát nélkül), és kegyetlen, több ezer áldozatot követelı megtorlásba kezdett. Ezután letelepített veteránjait, tízezer rabszolgát szabadított fel, és adott nekik polgárjogot. Korlátozta a népgyőlés és a néptribunusok jogait, a senatus létszámát felemelte 600ra. Kr. e. 79-ben lemondott, visszavonult a politikától, majd egy év múlva meghalt.

Szent József

Az Újszövetség szerint Dávid családjából származott, ács volt. Máriát annak ellenére elvette, hogy az akkor már terhes volt. Jézus születése után Egyiptomba menekült Heródes elıl, majd annak halála után hazaért, és Názáretben telepedett le családjával. Felnevelte Jézust. Több keresztény egyház szentként tiszteli.

Szókratész

Athéni filozófus a Kr.e. 5-4. században. Fıleg erkölcsfilozófiai kérdésekkel foglalkozott. A szofistákkal szemben azt tanította, hogy van abszolút jó és igazság; az ember fı feladata önmaga megismerése. Írott mőveket nem hagyott hátra. Elképzeléseit beszélgetve, tanítványait kérdezgetve fejtette ki. Kr. e. 399-ben istentelenség vádjával halálra ítélték, és méreggel kivégezték.

Szolón

Athéni arisztokrata politikus. Kr. e. 594-ben arkhónként a társadalmi feszültségek enyhítésére több intézkedést hozott: eltörölte az adósrabszolgaságot, és timokratikuas (vagyoni alapú) alkotmányt dolgozott ki. Így az államügyek intézésében a démosz gazdagabb tagjai is részt vehettek.

Tacitus

Római politikus, történetíró a Kr. u. 1-2. században, munkái a korai császárkor alapvetı forrásai.

Themisztoklész

Athéni politikus, hadvezér. A marathóni csatát (Kr. e. 490) követı években az athéni démosz vezetıje volt, elérte, hogy az állami ezüstbányák jövedelmét hadiflotta építésére fordítsák (a flottára szükség volt a perzsák ellen is, de Themisztoklész távlati célja Athén tengeri nagyhatalommá tétele volt). Ellenfeleit a cserépszavazás intézményének segítségével távolította el Athénból. A 480-as perzsa támadás idején a görög védelem egyik vezetıje volt. Elérte, hogy Szalamisznál a görög hajóhad megütközzön a perzsával. A gyızelem után újjáépítette a háborúban elpusztult Athén falait. Hamarosan azonban elvesztette népszerőségét és hatalmát is, majd cserépszavazással számőzték. Mikor hazaárulással vádolták, a Perzsa Birodalomba menekült, ahol Xerxész szívesen fogadta.

Thuküdidész

Görög történetíró a Kr. e. 5. században. Athéni arisztokrata családból származott. Hadvezérként vett részt a peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431-404), de egy veresége után számőzték. Ekkor látott neki a háború története megírásának (mőve nem készült el teljesen). Munkája az elsı történészi munkának tekinthetı történetírói alkotás. Alkalmazta a forráskritikát, igyekezett feltárni a történések közötti mélyebb összefüggéseket.

Traianus

Római császár Kr. u. 98-117 között. Fiatalon katonatiszt és politikus volt, majd 98-ban lett császár. A Római Birodalom utolsó hódításai Traianus nevéhez kötıdnek: több hadjárattal meghódította Daciát, ahol fontos aranybányák voltak. Elfoglalta Armeniát és Mezopotámiát is (114), de csak átmenetileg, halála után ezek a területek elvesztek a birodalom számára.

Xerxész

Perzsa nagykirály Kr. e. 486-465 között, Kr. e. 480-ban nagymérető hódító hadjáratot indított Hellasz ellen. Szárazföldi csapatai a thermopülai csata után egész Athénig nyomultak elıre, és a várost elpusztították. Flottája szalamiszi veresége hatására azonban Xerxész inkább távozott Hellaszból, majd szárazföldi csapatainak 479-es plataiai veresége után lemondott Hellasz meghódításáról.

Zeusz

A görög vallás fıistene, az Olümposzon lakott, számos más isten és istennı, valamint ember apja volt.






Kronológia Kr. e. 8000

Az élelmiszertermelés és letelepedés kezdete. A folyamat a Közel-Keleten, a Mezopotámiát körülvevı területeken ("termékeny félhold") ment végbe elıször.

Kr. e. 3000 körül

Az elsı államok és az írás feltalálása (anyagunkban általában a Kr. e. 3500-as dátumot használjuk).

Kr. e. XVIII. sz.

Hammurapi babiloni uralkodó (1792-1750) létrehozza az Óbabiloni birodalmat.

Kr. e. XIII. sz.

A trójai háború ebben az évszázadban zajlott.

Kr. e. X. sz.

A zsidó állam megalapítása.

Kr. e. 776

Az elsı olümpiai játékok.

Kr. e. 753

Róma mondabeli alapítása.

Kr. e. 594

Szolón reformjai Athénban: eltörölte az adósrabszolgaságot, és timokratikus (vagyoni alapú) alkotmányt vezetett be.

Kr. e. 525

A Perzsa Birodalom meghódítja Egyiptomot.

Kr. e. 510

Rómában előzik az utolsó királyt, és köztársasági államformát vezetnek be.

Kr. e. 508

Kleiszthenész reformjai Athénban: a demokrácia kezdete.

Kr. e. 490

Marathónnál Miltiádész vezetésével az athéni sereg legyızi I. Dareiosz perzsa nagykirály csapatait.

Kr. e. 480

A thermopülai szorosban Xerxész perzsa nagykirály serege gyız az egyesült görög sereg ellen. A szalamiszi csatában a Themisztoklész által irányított görög hajóhad gyızelmet arat a perzsák felett.

Kr. e. 431–404

A peloponnészoszi háború az Athén által vezetett déloszi szövetség és a Spárta által irányított peloponnészoszi szövetség között. A háborút Spárta nyeri meg, Athén elveszti politikai befolyását Hellaszban.

Kr. e. 367

Rómában korlátozzák a közföldekbıl egy személy által bérelhetı földbirtok nagyságát. Ekkortól az egyik consulnak mindig plebejus származásúnak kellett lennie.

Kr. e. 336–323

A makedón Nagy Sándor uralkodása.

Kr. e. 264–241

Az elsı pun háború. Róma gyızelmével megszerezte Szicíliát.

Kr. e. 218–201

A második pun háború. Róma gyızelmével megszerezte a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti hatalmat.

Kr. e. 168

A püdnai csatában Róma döntı gyızelmet arat Makedónia felett.

Kr. e. 48

A pharszaloszi csatában Caesar legyızi Pompeiust, és a Római Birodalom urává válik.

Kr. e. 31

Az actiumi csatában Octavianus legyızi Marcus Antoniust. Ezzel ı lesz a Római Birodalom egyedüli ura, az elsı császár.

313

Constantin császár keresztényeknek.

395

A Római Birodalmat Theodosius császár két részre (Nyugatrómai és Keletrómai Birodalom) osztja.

476

A Nyugatrómai Birodalom bukása, az ókor vége.

a

milánói

ediktumban

szabad

vallásgyakorlatot

engedélyez

a

Topográfia Actium

Hegyfok (és település) a Ión-tenger keleti partján. Kr. e 31-ben itt vívott tengeri csatát Octavianus (a késıbbi Augustus) és Marcus Antonius (oldalán Kleopátra egyiptomi uralkodónıvel). Octavianus gyızelmével lényegében eldılt a hatalmi harc, és Octavianus lett az elsı császár.

Alexandria

Nagy Sándor által alapított kikötıváros a Nílus torkolatvidékén. Kikötıjérıl, a pharoszi világítótoronyról és hatalmas könyvtáráról (a korabeli világ egyik szellemi központja) volt nevezetes az ókorban.

Aquincum

Római település Pannonia provinciában, a mai Óbuda területén. A Kr. u. 1. században alapítottak a rómaiak itt helyırséget. A 2-3. században Alsó-Pannónia provincia székhelye volt. A város két részbıl állt: délebbre helyezkedett el a katona-, északabbra a polgárváros.






Asszíria

Ókori történelmi terület Mezopotámia északi részén, a Tigris és az Eufrátesz felsı szakaszánál. A terület kezdetben Assur városállam területét jelentette, amely fıleg kereskedelembıl élt, majd az Óbabiloni birodalom (Hammurapi) fennhatósága alá került. A Kr. e. évezred második felében jött létre a Középasszír Birodalom: a kereskedelem helyett inkább hódításokra és rablóhadjáratokra építette megélhetését az asszír állam. Ennek a szakasznak a tengeri népek támadását (Kr. e. 12. század) követı idıszak vetett véget. A 10. századot követıen ismét megerısödött az asszír katonai hatalom, és a 8-7. században létrejött az Újasszír Birodalom, a történelem elsı valódi birodalma. A birodalom elfoglalta Mezopotámiát, Egyiptomot, Szíriát, Palesztinát. A 7. század végén azonban a sorozatos lázadások (Egyiptom, Babilon) és a médek támadása következtében a birodalom összeomlott.

Athén

Görög város Közép-Görögországban, az Attikai-félszigeten. Már az újkıkorban lakott volt, majd a mükénéi görög civilizáció idején fontos központ volt. A dór vándorlás idején hatalmát elvesztette. A Kr. e. 8. századtól erısödött meg újra. Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival itt vezették be elıször a demokráciát. Az 5. századra Athén Hellasz legnagyobb kereskedelmi és kulturális központja lett, a görög-perzsa háborúk idején a görög erık egyik fı szervezıje volt. Különösen flottája volt nagy. Az 5. század végén a peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431–404) hatalmát elvesztette Spártával szemben, de továbbra is kulturális-oktatási központ maradt. A 4. század végétıl makedón, majd a 2. század közepétıl római fennhatóság alatt állt a város. Kulturális szerepének a kereszténység elterjedése vetett véget. A középkorban a Bizánci Birodalomhoz tartozott, majd az Oszmán Birodalom foglalta el. A török uralom alatt a település hanyatlásnak indult, háborúk pusztították Athén a 19. század közepe, Görögország felszabadulása óta Görögország fıvárosa.

Babilon

Ókori mezopotámiai város az Eufrátesz partján. A Kr. e. 24. századtól ismert. A Kr. e. 2. évezred elejétıl sémi nomád amurrúk uralták a várost. Leghíresebb uralkodója, Hammurapi (1792-1750) hozta létre az Óbabiloni Birodalmat (Hammurapi nevezetes még törvényoszlopáról is). A következı idıszakban Babilon meggyengült, majd az 1. évezredben asszír fennhatóság alá került. A Kr. e. 7. század végén Asszíria összeomlásával (amiben nagy részt vállalt) jött létre az Újbabiloni Birodalom, amely 539-ben szőnt meg: a Perzsa Birodalom foglalta el. A város a hellenisztikus kor kezdetén néptelenedett el, mikor lakosait a Szeleukida Birodalom (Nagy Sándor birodalmának egyik utódállama) új fıvárosa építéséhez deportálták.

Betlehem

Város Izraelben, Ciszjordániában Jeruzsálemtıl délnyugatra. A Biblia szerint Jézus Krisztus szülıvárosa.

Cannae

Ókori település Dél-Itáliában. Kr. e. 216-ban itt mért megsemmisítı vereséget Hannibál a római csapatokra a második pun háborúban (Kr. e. 218-201).

Egyiptom

Ország Észak-Afrikában, a Nílus-folyó mentén. Az ókor egyik elsı, kultúrájáról (hieroglifák, piramisok, múmiák stb.) nevezetes állama (Kr. 2900 körül jött létre). Az Egyiptomi Birodalom több korszakban is nagy szerepet játszott a Közel-Kelet történelmében. Az Kr. e. 1. évezredben a Perzsa Birodalom (525), majd Nagy Sándor kezébe került, majd az egyik legfontosabb hellenisztikus állammá vált a Ptolemaioszok uralma alatt. Kr. e. 30-tól római provincia lett. A Kr. u. 7. században foglalták el az arabok, egy ideig az egységes Arab Birodalom része, majd muzulmán államok központja volt, végül az Oszmán Birodalom foglalta el a 16. század elején. A 19. században angolok vették át az irányítást, majd a 20. században vált függetlenné.

Eufrátesz

A Tigris mellett a másik fontos folyó Mezopotámiában ("Folyóköz"). Ez a két folyó tette lehetıvé az öntözéses földmővelés kialakítását Mezopotámiában.

Fönícia

A Földközi-tenger keleti partján lévı terület (nagyjából a mai Libanon területe), ahol az ókorban a föníciaiak (sémi nép) hozták létre kereskedıvárosaikat a Kr. e. 2-1. évezredben. A terület kerekedıi bíborszövettel, cédrusfával, üvegtárgyakkal stb. kerekedtek. İk fejlesztették ki az elsı ismert abc-t, amely a görög és a latin abc elıdje is lett.

India

Ország Dél-Ázsiában, a Hindusztáni-félszigeten. A Kr. e. 3. évezred második felében jött létre a területen az elsı civilizáció (Indus-civilizáció). Ez a Kr. e. 2. évezredben tőnt el, az indoeurópai árják bevándorlása idején. Az árják által létrehozott civilizáció ritkán alkotott egységes birodalmat (pl. Asóka, Kr. e. 3. század), a területen rendszerint sok kisebb-nagyobb állam osztozott. Itt alakult ki a hindu és a buddhista vallás, valamint a kasztrendszer. A középkorban és a koraújkorban iszlám hatások érték a területet, majd megjelentek az európai gyarmatosítók. Ezek közül a britek szerezték meg India döntı részét. Uralmuk ellen a 20. század elsı felében Mahátma Gandhi vezetésével erıszakmentes ellenállási mozgalom kezdıdött, mely 1947-re érte el India függetlenségét. A területet kettéosztották egy muzulmán és egy hindu területre. Elıbbibıl jött létre Pakisztán és Banglades, utóbbiból a mai India.






Izrael

Az ókorban zsidó királyság a Földközi-tenger keleti partjának déli részén (Kánaán, Palesztina), a Salamon király halála után kettéváló zsidó állam északi részébıl jött létre. Ezt a királyságot Asszíria pusztította el a Kr. e. 8. században. Ma Izrael a neve az 1948-ban létrejött zsidó államnak.

Jeruzsálem

Város Izraelben. Három vallás (zsidó, kereszténység, iszlám) szent városa. Az ókorban az egységes zsidó álla, majd Júdea fıvárosa. Itt állt Salamon temploma, majd annak lerombolása után a második templom. A város mellett végezték ki Jézus Krisztust. Az iszlám szerint innen emelkedett fel a mennybe Mohamed próféta.

Júdea

Az ókorban zsidó királyság a Földközi-tenger keleti partjának déli részén (Kánaán, Palesztina), a Salamon király halála után kettéváló zsidó állam déli részébıl jött létre. A Kr. e. 6. század elején az Újbabiloni Birodalom foglalta el, majd lakosait Babilonba deportálta (babiloni fogság). A Perzsa Birodalom telepítette vissza ıket Júdeába. Késıbb Nagy Sándor birodalmának egyik utódállamához, a Szeleukida Birodalomhoz tartozott a terület, majd kiharcolta függetlenségét, ami a római hódításig (Kr. e. 1. század) tartott. A római uralom ellen a zsidók többször fellázadtak, emiatt a rómaiak Jeruzsálemet elpusztították, a zsidókat pedig kitiltották a területrıl (Kr. u. 2. század, ezzel kezdıdött a zsidó diaszpóra).

Karthágó

Város Tunéziában, Tunisz közelében. Az ókorban a Kr. e. 9. században föníciaiak alapították. Fokozatosan a Földközi-tenger nyugati részének vezetı kereskedelmi és hatalmi központja lett, hatalmas flottát tartott fenn. A Kr. e. 3. században került szembe Rómával, amelynek három háború lett a következménye (pun háborúk, 3-2. század). Ezeket Karthágó elvesztette, a harmadik háború végén, a második század közepén Róma elpusztította a várost. Ma turisztikai célpont.

Kína

Ország Kelet- és Belsı Ázsiában. Az ókorban a Kr. e. 3. évezred végén alakult ki az elsı civilizáció a területen a Sárga-folyónál. Több királyság alakult ki, majd a Kr. e. 3. században létrejött az egységes császárság. Ezután kezdték építeni az ország északi határát védı falrendszert. Történelme során Kína többször is egyesült, majd kisebb államokra bomlott. Kultúrája magas szintet ért el, egy sor fontos technológiai újítást itt találtak fel elıször (puskapor, iránytő, papír, nyomtatás stb.). A középkor végén Kína a bezárkózás politikáját választotta. Ennek a 19. században a gyarmatosítók túlereje vetett véget, Kína félgyarmati, függı szerepbe kényszerült. A 20. század elején forradalom tört ki, eltörölték a császárságot, az ország köztársaság lett. A század elsı felében polgárháborúk dúlták az országot, valamint Japán támadásai (az 1930-1940-es években az ország jó részét megszállás alatt tartották). 1949-ben a kommunisták vették át a hatalmat, és birtokolják máig, leszámítva Tajvant, amelyet polgárháborús ellenfeleik irányítanak.

Konstantinápoly (Isztambul, Bizánc)

Török város a Boszporusz két partján. Eredetileg görög város volt Bizánc néven, majd a Kr. u. 4. században Constantin császár alapított itt a Római Birodalom számára új fıvárost Konstantinápoly néven. A 4. század végétıl a Keletrómai Birodalom, majd ismét eredeti nevén a Bizánci Birodalom fıvárosa volt. 1453-ban az Oszmán Birodalom elfoglalta, 1923-ig a birodalom fıvárosa volt.

Makedónia

Ókori állam a Balkán-félsziget déli részén, az Égei-tenger északi partjainál (nem keverendı össze a mai Macedóniával!). A makedónok a görögök rokonai voltak, a Kr. e. 7-6. században szervezték meg államukat. Az 5. századi görög-perzsa háborúk korában az ország perzsabarát politikát folytatott, valamint hódításokra törekedett, de titokban a görögökkel is tartotta a kapcsolatot. A peloponnészoszi (Kr. e. 431–404) és az azt követı háborúk kevés sikert hoztak Makedóniának, mígnem a Kr. e. 4. század közepén II. Philipposz lett a király, aki megerısítette országát, és fokozatosan hatalmat szerzett Hellaszban. Utóda, Alexandrosz (Nagy Sándor) volt (Kr.e 336-323). Sándor lerohanta a Perzsa Birodalmat, elfoglalta, és mjnden addiginál nagyobb birodalmat hozott létre. Birodalma halála után részekre szakadt, Makedónia egyike volt az utódállamoknak, végül a Kr. e. 2. században a Római Birodalom része lett.

Marathón

Település az Attikai-félsziget északi részén, a tengerparton. Kr. e. 490-ben Miltiádész vezetésével az athéni sereg itt gyızte le I. Dareiosz perzsa nagykirály csapatait.

Mezopotámia

Folyami hordalékkal feltöltött síkság a Közel-Keleten, a Tigris és az Eufrátesz folyók között. Fontos szerepet játszott az ókorban: Kr. e 3500 körül itt alakult ki az írás, és jöttek létre az elsı (sumer) államok. A Kr. e. 3. évezred második felében a területen az agadei akkád dinasztia uralta a területet, majd a Kr. e. 18. században itt jött létre az Óbabiloni Birodalom (Hammurapi). A Kr. e. 1. évezredben az asszírok hódították meg, a 6. században az Újbabiloni, majd a Perzsa Birodalom része lett. Önállósága megszőnt. Nagy Sándor hódítása után a hellenisztikus Szeleukida Birodalomhoz tartozott, késıbb a parthusok foglalták el. A Kr. u. II. század elején rövid ideig a Római Birodalom tartotta megszállva, majd a perzsa Szászánida Birodalom fennhatósága. A 7. századtól az Arab Birodalom része lett. Késıbb a szeldzsuk törökök, majd mongolok birtokolták, míg a 16. század elején az Oszmán Birodalom hódította meg. Az elsı világháború vége óta Irak része.

Nílus

Folyó, mely Kelet-Afrikából ered, és Észak-Afrikán keresztül éri el a Földközi-tengert. Az általa a kelet-afrikai hegyekbıl szállított iszapos hordalék (és a vize) tette lehetıvé az ókori egyiptomi civilizáció kialakulását.






Olümpia

Ókori görög város a Peloponnészoszi-félsziget északnyugati részén. Kr. e. 776-tól itt tartották a görögök a legnagyobb összgörög ünnepségsorozatot, a Zeusz tiszteletére rendezett olümpiai játékokat.

Olümposz

Hegy Görögország északi részén. Az ókori görög mitológia szerint a legfontosabb istenek lakhelye volt.

Palesztina

Történelmi terület a Földközi-tenger keleti partjainál, Föníciától délre. Itt vezettek a Mezopotámiát, Kis-Ázsiát és Egyiptomot összekötı kereskedelmi útvonalak. Emiatt rendszerint a környezı birodalmak érdeklıdésének elıterében volt. Valószínőleg a Kr. e. 13. század végén telepedtek le a térségben a zsidó törzsek, valamint a tengeri népek támadása idején az indoeurópai filiszteusok. A két nép rendszeresen háborúkat vívott egymással a zsidó állam létrejötte után is. A Kr. e. 1. évezredben a területen ismét megjelentek a térségbeli nagyhatalmak: Asszíria foglalta el a zsidó államból korábban kivált Izraelt, majd az Újbabiloni birodalom Júdeát, végül a Perzsa Birodalom hódította meg a területet. A IV. században került Nagy Sándor kezébe, majd a Szeleukida Birodalom része lett. A terület a Palesztina nevet a térségben a Kr. e. 1. században megjelenı rómaiaktól kapta (a filiszteusokról, korábban Kánaánnak nevezték). A római (majd keletrómai) uralom a Kr. u. 7. századig tartott, akkor az Arab Birodalom hódította meg. A 11. század végétıl a keresztes hadjáratok idején a terület ("Szentföld") keresztény kézbe került átmenetileg, majd ismét muzulmán fennhatóság alá került. A 16. század elején az Oszmán Birodalom hódította meg. Az elsı világháború végén angol megszállás alá került a térség (népszövetségi felhatalmazás alapján), majd 1948-ban létrejött Izrael állam, mely több háborút vívott a térségbeli arab országokkal. Napjainkban Palesztínának a terület a helyi, magukat palesztinoknak nevezı arabok (akiknek semmi közük a filiszteusokhoz) által létrehozott államot nevezzük, területét Ciszjordánia és a gázai övezet alkotják, ezek nagy része izraeli megszállás alatt van.

Pannónia

Az ókori Római Birodalom egyik provinciája. A Duna mentén terült el, a Dunántúlon kívül több környezı terület (a mai Ausztria keleti része, több délszláv állam egyes részei) is a provinciához tartozott. A területen illír, majd kelta törzsek éltek a rómaiak elıtt. A Kr.e. I. században kezdték a rómaiak meghódítani, mindenekelıtt a provincia nyugati részén húzódó Borostyánkıút miatt, majd Augustus hódította meg a terület egy részét a Dunáig, és végül Claudius császár a Kr. u. 1. század közepén fejezte be a hódítást. A provincia fıvárosa Carnuntum volt. A 2. szakaszban a provinciát kettéosztották, ekkor lett Alsó-Pannónia székhelye Aquincum. A terület sokat fejlıdött, romanizálódott. A század második felében, Marcus Aurelius császár uralkodása alatt germán betörések jórészt elpusztították a provinciákat, de azok hamarosan újraéledtek. A harmadik században a katonacsászárok korában a pannóniai légiók többször is komoly szerepet játszottak a belháborúkban. Diocletianus császár a négy provinciát hozott létre a területen. A 4. század végén, a népvándorlás korában a terület egyre inkább háborús területté változott, a romanizált lakosság elhagyta, az 5. században hun megszállás alá került.

Peloponnészosz

Félsziget a Balkén-félsziget déli részén, a Korinthoszi-öböltıl délre, a Ión- és az Égei-tenger között. A történelem elıtti idık óta lakott. A Kr. e. 2. évezredben a mükénéi görög civilizáció több központja, és a legnagyobb Mükéné is itt volt. A félsziget nyugati részén helyezkedett el Olümpia. A Kr. e. 1. évezredben a terület legnagyobb görög városállamai Spárta és Korinthosz voltak. A félszigeten gyakran vívtak háborúkat. A Római Birodalom a Kr. e. 2. században hódította meg. A középkorban a Bizánci Birodalomhoz tartozott (egyes részeit Velence hódította meg). A 15. században az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A 19. század közepétıl a független Görögország része.

Perzsa Birodalom

Az Iráni-medencében a Kr. e. 7. században létrejött perzsa államból a következı évszázadban kinövı birodalom neve. A Birodalom az Indus-folyótól Egyiptomig terjedt, Európába is betört, de Hellaszt a görögök ellenállás miatt nem tudta meghódítani (5. század, görög-perzsa háborúk). A Kr. e. 4. században a Nagy Sándor által vezetett makedón-görög támadás hatására összeomlott.

Perzsia

A mai Irán területének 1935 elıtti neve. Az Iráni-fennsík délnyugati, a Perzsa-öböl felé esı részén lévı tartomány (ókorban: Pársz, ma: Fársz) nevébıl származik. Az Iráni-fennsíkra a Kr. e. 2. évezred végén benyomuló indoeurópaiak közül a perzsák a 7. században hozták létre államukat, amely hamarosan birodalommá nıtt (Perzsa Birodalom). A birodalom bukása után a hellenisztikus a Szeleukida Birodalom része lett a terület, majd a párthusok hódították meg. İket a Kr. u. 3. században őzték el a perzsák, ekkor jött létre az Újperzsa (vagy Szászánida) Birodalom, amely a 7. századi arab hódításig létezett. A terület a XI. századtól a Szeldzsuk Szultánság, majd a 13. századtól mongol uralom alatt volt, a 16. századtól jött létre ismét a független Perzsia. Függetlenségét sikerült késıbb is megıriznie, bár a 19. században területeteket vett el az országtól Oroszország és a Brit Birodalom. A 20. században reformkísérleteket hajtottak végre (ennek során változtatták az ország nevét Iránra), majd 1979-ben forradalom őzte el az utolsó uralkodót (sahot). Azóta Irán teokratikus irányítás alatt áll.






Róma

Város Közép-Itáliában. A Kr. e. 8. században jött létre. Fokozatosan a Római Birodalom központja lett. A Kr. u. 3 századtól a birodalomban elvesztette központi szerepét, befolyása a birodalomra csökkent, a 4. században Konstantinápoly létrehozásakor elvesztette fıvárosi rangját is, majd 395ben, a birodalom kettéosztásakor visszaszerezte, de ismét elvesztette Ravenna javára. A középkorban a pápa székhelyeként tett szert ismét nagyobb szerepre, a 8. századtól a Pápai Állam központja volt. 1870-ben lett az egységesülı Olaszország fıvárosa.

Rudabánya

Város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Kazincbarcika közelében. Itt találták meg az 1960-as években a Rudapithecus hungaricus (vagy Dryopithecus brancoi) elnevezéső, mintegy 12 millió évvel ezelıtt élt emberszabású majom állkapocstöredékét.

Savaria

Város az ókori Római Birodalomban, Pannónia provinciában, a mai Szombathely helyén. A terület már korábban is lakott volt. A rómaiak számára fontosságát az adta, hogy a település mellett húzódott a Borostyánkıút. Már a Kr. u. 1. században virágzásnak indult, hamarosan Felsı-Pannónia provincia vallási központja lett (pl. Ízisz-szentély). A 3. század végén, amikor Diocletianus császár átszervezte a birodalmat, négy részre osztotta (az addig két részbıl álló) Pannóniát, és Pannonia Prima provincia székhelye Savaria lett. Az 5. század közepén került hun kézre a város, és elpusztult.

Sopianae

Város az ókori Római Birodalomban, Pannónia provinciában, a mai Pécs helyén. A terület már korábban is lakott volt. A várost a Kr. u. 1. században alapították a rómaiak. A 3. század végén, amikor Diocletianus császár átszervezte a birodalmat, négy részre osztotta (az addig két részbıl álló) Pannóniát, és Pannonia Valeria provincia székhelye Savaria lett. A 4. századból több ókeresztény sírkamra maradt fenn (ma a világörökség része). Az 5. században a hunok kezébe került.

Spárta

Görög város a Peloponnészoszi-félsziget déli részén. A város a Kr. e. 10. századi dór vándorlás során jött létre (a terület már korábban is lakott volt). A következı évszázadokban elfoglalták a környezı területeket, és sajátos társadalmat hoztak létre, melyben a teljes jogú polgárok csak katonáskodással foglalkoztak, a leigázott területek lakosai pedig rabszolgaként dolgoztak (helóták). Spárta a 6. században Hellasz legerısebb szárazföldi hatalma lett. Spárta az 5. században nagy részt vállalt a görög-perzsa háborúkban a perzsák feletti gyızelembıl, majd a peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431–404) szövetségesei segítségével megtörte Athén hatalmát. A hosszú háborúskodás azonban Spártát is kimerítette, és hamarosan elvesztette erejét Thébával szemben. A 4. század folyamán még harcolt Makedónia ellen, de késıbb minden befolyását és hatalmát elvesztette, sorsa összeolvadt a területét birtokló birodalmak sorsával.

Sumer

Mezopotámia déli, a Perzsa-öböllel határos területének neve az ókorban. Nevét az ókorban itt élı, ismeretlen eredető sumerokról kapta. A sumerok hozták létre az elsı városállamokat, és találták fel az írást a Kr. e. 4. évezredben. A terület városállamokból (pl. Ur, Uruk, Lagas, Kis stb.) állt, nem alkotott egységes államot egészen az akkád agadei dinasztia (Sarrukín) Kr. e. 24. századi hódításáig. A 22-21. százaban, a III. Ur-i dinasztia idején egységes sumer állam jött létre a területen, de annak a nomád sémi amurrúk támadása miatt bekövetkezı bukása után a sumerok lassan eltőntek.

Szalamisz

Sziget Görögországban az Attikai-félsziget és a Peloponnészoszi-félsziget között a Saróni-öbölben. A sziget és Attika közötti szorosban vívott Kr. e. 480-ban gyıztes csatát a Themisztoklész által irányított görög hajóhad a perzsák ellen.

Thermopülaiszoros

Közép-Görögországban, a Maliszi-öböl partján húzódó szoros. Kr. e. 480-ban Leonidasz spártai király vezetésével itt próbálták feltartani a perzsa sereget a görögök. Árulás folytán vereséget szenvedtek, de Leonidasz és 300 spártai harcos élete árán biztosította a görög sereg többi részének visszavonulását.

Tigris

A Eufrátesz mellett a másik fontos folyó Mezopotámiában ("Folyóköz"). Ez a két folyó tette lehetıvé az öntözéses földmővelés kialakítását Mezopotámiában.

Vértesszılıs

Település Komárom-Esztergom megyében. Az 1960-as években itt találták meg a mintegy 350 ezer éves elıember (homo erectus; "Samu") csontmaradványait és telephelyét.






Térképek









Diakkapu-Tori-01-modul-az ókor és kultúrája

Recommend Documents