Vermes Katalin: A test éthosza. A test és a másik tapasztalatának összefüggése Merleau-Ponty és Lévinas filozófiájában

Vermes Katalin

 Á test tes t éthosza

 A M a g y a r D a s e i n a n a l i t i k a í E g y e s ü l e t es a L’Harmattan Kiadó közös sorozata Sorozatszerkesztők: Lubínszld Mária és Schwendtner Tibor

 A soroz sor ozat atba ban n edd e ddig ig megje m egjelen lent: t: Tallár Feren Ferenc: c: ...és. ...és..... - Struktúra Struk túra

és

communitas

Vermes Katalin

 Á *esf éífc ífcosza A test és a másik tapasztalatának összefüggése Merleau-Ponty és Lévinas filozófiájában

L’Harmattan 2006

© Vermes Katalin, 2006 © L’Harmattan L ’Harmattan Kiadó, 2006 2006

L’Harmattan L’H armattan Francé Francé 7 rue de l’Ecole Polytechnique 75005 Paris T.: 33.1.40.46.79.20 33.1.40.46.79.20 L’Harmattan L’ Harmattan Italr Italraa SRL SR L  Via Bava, 37 10124 Toríno-Italia T. / F.: F .: 011.817.13.S 011.817.13.S88 ISBN 963 963 9683 418 ISSN 1788-036 X   A kiadásért kiadá sért felel Gyenes Ádám. Ádám .  A sorozat soro zat kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: megvásárolhatók: L'Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14-16. Telefon: 267-5979 [email protected];; www.harmattan.hu [email protected]  www.harm attan.hu  A szöveget Ruzsacz Ruzsac z István gondozta.  A borítóterv bor ítóterv Újvári Újv ári Jenő, a tipográfia tipográ fia Csem ák Krisztina Kr isztina munkája. munk ája. Tördelte Pintér Zoltán.  A sokszorosít sok szorosítást ást a Robinco Kft. K ft. végezte, felelős felel ős vezető Kecskeméthy Péter.

Gábornak, Flórának, Bálintnak és Marcsinak 

Tartalomjegyzék Előszó

I. BEVEZETÉS I. A test és és a m ásik - a téma felv felveté etése se II. A tanulm ány módszer módszeree III. Filozófiatörténeti horizont 1. A kartéziánus örökség örökség Küzdelem a kartéziánus kartéziánus testfelfogással testfelfogással  A lté lt é r ego - inte in ters rszu zubj bjek ekti tivi vitá táss - alter alt eritá itáss 2. A tapasztalat testi konstitúciója konstitúciója Edm und Husserlnél Husserlnél Husserl transzform transzform áit kartezianízmu kartezianízmu sa  A test te stta tapp aszt as ztal alat at ket k ettő tőss sség ége. e. A tap ta p aszt as ztal alaa t te sti st i ko nsti ns titú túci cióó ja. ja . Hu sserl testfenomen ológíájának kétértelműsége

II . A P R O B L É M A K I F E JT É S E I. Test és alteritás összefüggésének kirajzolódása Husserl Ötö dik kartéziánu s elmélkedésében

8 

|

A  test éüiosza

II. A z észlel észlelőő test fenomeno lógiája: M aurice Merleau-Ponty 1. A fenomenológiai gondolkodás inkarnációja 2. Fenom enológiai enoló giai ősréteg —a testi észlelés észlelés 3. Merleau-Ponty a testrő l  A corp co rpss prop pr opre re m int in t m egér eg értő tő test te st és egzisztenciáli egzisztenciáliss m odalitás  A test te stsé sém m a való va lósá sá g stru st ru k tu ráló rá ló k ap ac itás it ásaa Intermodalítás  A test te st m int in t É tretr e-au au-M -M onde on de (világ (vi lágon on-lét -lét))  A saját saj át test te st m in t kife ki feje jező ző d és  A test te st m int in t kif k ifej ejez ezőő és kif k ifej ejee zett ze tt egyb eg ybee eesé sése se  A test te st m int in t sze s zexu xu ális ál is kifej kif ejez ezés és Interszubjektivitás a testi koegz isztencía talaján 4. A z alteri alteritás tás problematikus státusza M erleau-Pontynál  A z alte al terit ritás ás tap ta p aszt as zt ala al a ta ambi am biva vale len ns Merleau-Ponty Merleau-Ponty írásai kétértelműek kétértelműek Projekció Projekció vagy va gy kereszteződés? kereszteződés? A z alteritás jelentésé jelentésének nek áta lakulá sa Merleau-Ponty életművében  A m ásik ás ik kéte ké tely ly:: a sze s zem m élyes ély essé ségg hátté há ttérb rbee s zo ru lása lá sa 5. Test és alteritás összefüggése M erleau-Pon tynál. Szövegelemzések 1. Küzdelem a m ásik filozófiai kifejezéséért kifejezéséért A z észle észlelé léss fenomeno lógiájában Leírás és transzcend entális kérdezés kettőssége  A test te stta tapa pa szta sz tala latt tran tr an szfo sz fo rm ác ió ja  A m ásik ás ik észlelé ész lelése se n em an aló al ó gia, gi a, n em proj pr ojek ekci cióó  A m ásik ás ik m in t tra tr a n szfo sz fo rm á ló erő er ő  Az  A z erede ere deti ti koe k oegz gzís íszt zten encí cíát át szét sz étfe fesz szítő ítő tap ta p aszt as ztal alat atoo k  An  A n o n im együ eg yü ttlé tt lét. t. A szem sz em élyt él ytele elens nség ég vesz v eszély élyee  A reci re cipr proc ocit itás ás Megélt szolipszizmus Szabadság és rögzíthetetlenség  Vis  V issz szat atér érőő stat st atik ikus us m ag yará ya ráza zat: t: a m ásik ás ik prob pr oblém lém ája áj a a tö t ö bb bbii transzcend encia sorában Genetikus Gen etikus értelmezési keret 2. Merleau-Ponty: Merleau-Ponty: A gyermek viszonya másokhoz  A tap ta p aszt as ztal alat at p rím rí m o rd íáli íá liss szerv sz ervez ezőe őere reje je:: érze ér zele lem m és észlelé ész leléss köz k özös ös erede er edete te Pszichológiai rigiditá s  Az  A z am b igui ig uitá táss  A pszi ps zich chéé és a test te st fo f o g a lm á n a k tra t ran n szfo sz fo rm áció ác iója ja Interoceptív Interoceptív eredet, eredet, szink retikus szociabilitás

37 37

38 41 41 43

44 45

45 46 47

48 48 50 51 52 53 54 55 55 57 58 59 60 62 63 64 65 66 67 69 69 70 71 72 74

Tartalomjegyzék

|

9

„Tükör által homályosan”. homály osan”. A belső testérzés és a test test külső képének  szétválása a pszichogenezisben 76  A tükörk tük örkép ép mág m ágik ikus us ereje 78 3. Tükrökön Tükrök ön innen és túl: tú l: vad értelemképződés a Látható és láthatatlanban láthatatlanb an 81  A pszicho psz ichogen genezis ezistől től az a z onto o ntológ lógiáig iáig 81 Nyelvteremtés 83 Beállítódásváltás Beállítód ásváltás az észlelésben észlelésben 83 Hús 87  A hús h ús:: tükö tü körr jelenség  jelen ség 89  A látá l átás: s: látó, l átó, látha l átható tó és láthat láth atat atlan lan 92 Tapintás 93 Hasadások Hasadáso k a húsban: az én és a m ásik ási k 95 6. Kritikai szempontok  97  Válas  Vá laszz Claude Cla ude Lefor Le fortt Merl M erleau eau-Po -Ponty nty-kr -kriti itiká kájára jára 97  A személyte szem élytelensé lenségg veszélye vesz élye 101 10 1  102  A személyess szem élyesség ég foga fo galm lmán ának ak tran t ranszf szform ormác ációja iója.. Útba Út ban n egy eg y új éthosz felé? III. Lévinas 1. Teljesség és végtelen  1. Aműró'l  A transzc tra nszcende endencía ncía fels f elszab zabadí adítás tásaa Nyelvteremtés Nyelvterem tés a Teljesség és végtelenben végtelenbe n Metafizik Me tafizikaa és etika  A m ás kettő k ettőss jelentése 2. A más mint elementári elementáriss Élvezet, Élvezet, valamiből valamib ől élni  A személyt szem élytelen elen életelem él etelem , Behúzódás a házba; munka, mun ka, bensoségesség  A test  Az  A z élvezet élveze t és a munk mu nkaa nem ne m etik e tikai ai viszo vis zony, ny, de feltétele az etik e tikain ainak ak  Az  A z etika eti kaii és a test tes t 3. Paradoxonok Paradoxon ok  Az  A z etika eti kaii és az őröm ő röm parad par adox ox visz vi szony onyaa  Az  A z etika et ikaii és az észlel észlelés és paradoxona paradox ona Etikai Etika i és érzelem 4. A test története. Öregedés, Öregedés, halál, ha lál, szenvedés  Az  A z erósz kétér k étértelm telműsé űsége ge  Así  A sím m oga og a tás tá s

105 105  106 106 106 106 107 110 11 0 11 1 1 11 112 11 2 113 113 114 11 4 115 116 116 118 121 12 1 122 124 12 4 126

io

| Ate stétho stét ho sza  A term te rm éken ék enys ység ég  A z arc és a tes t estt m in t kifej kif ejez ezés és  A m íszt ís zt ífik íf ikáá lód ló d ás k o c káz ká z ata at a a Telje Te ljessé sségg és végt vé gtele elenb nben en 2. Nyelv és közelség közelség  Azo  A zo n o sítá sí táss a filo fil o zó fiáb fi áb a n  A z azon az onos osít ítás ástt szé s zétf tfes eszí zítő tő evid ev iden enci cia, a, ősbe ős beny nyoo m ás  A z azo az o n osít os íth h atat at atla lan n köz k özels elség égee m int in t érzé ér zéki kisé ségg  A z érzé ér zéki kisé ségg m in t sim s im og atás at ás Meg szállottság: nyelv előtti nyelvezet Közelség és távolság. A végtelen közelsége 3. Másképp, m int lenni, avagy túl a léten léten Lét és érdek érdek  A szub sz ubje jekt ktiv ivit itás ás és é rin ri n tett te ttsé ségg Szubsztítúció Idő, ősbenyomás Diakrónía és testiség Fordu lat a szenzíbilitásban: a test m int adás  A m ásik ás ik:: korá ko rább bbi,i, m in t az elem e lem ek. ek . A z „a n y a g i”: i” : „ a n y a i”  A tér té r kite ki terje rjedé dése se a más m ás á lta lt a l  A h a rm a d ik K ritik ai szempontok: rigoróztis érzékiség  A z öröm ör öm reha re habi bilit litác áció iójj a

127 12 7 128 129 12 9 13 ° 131 13 1 132 134 13 4 136 138 138 138 138 14 ° 14 ° H1 143

J-43 144

146 14 7 149

149 14 9 150 15 1

IV. IV. Párhuzam ok és feszültségek 1. Párhuzamok Lévinas és Merleau-Ponty Merleau-Ponty gondolataiban 2. Lévina s M erleau-Ponty-kritikáj erleau-Ponty-kritikájaa

153 153 153

I I I. I N T E R P R E T Á C IÓ : R E S Z P O N Z Í V É R Z É K I S É G

159

1. Érzés vagy észle észlelé lés? s? A szenzibilitás kettős eredeztet eredeztetése ése  A resz re szpo po n zivi zi vitá táss k ettő et tőss eredet ere detee (W (Wald alden enfe fels) ls)  A test te stii sze s zen n zib zi b ilitá ili táss k ettő et tőss sség égee Exkurzus: Az ínterszubjektív-testí szelfszerveződés gondolatának megjelenése megjelenése a pszich oan alízisben  A v itá it á lis li s a ffek ff ektu tu so k  A test te st érzék érz ékisé isége ge m in t ritm ri tm u s, alko al ko tás tá s  Vit  V itaa litá li táss - e s z t é t i k u m és e tik ti k u m h a t á r á n

155

159 159 159 160 16 0 161 163 165 167 16 7

Tartalomjegyzék  A nyelv n yelv min m intt kété ké télű lű kard kar d  A nyelv nyel v mint mi nt alkotóerő. alkotó erő. Vad értelem ér telemkép képződé ződéss a nyelv álta á ltall 2. „Van” és „legyen”. „legyen ”. Leírás Leírá s és előírás kettőssége kettősség e az érzékiségben érzék iségben Merleau-Ponty leírásai Lévínas Lévín as etikai etika i nyelveze nyelvezete te  Az  A z érzékisé érzé kiségg mint mi nt nyom ny om 3. A testi érzékiség mint min t közeli, köze li, „közvetlen” tapasztalat  A test te st közvetle közv etlenség nségee  A testi t esti érzé é rzékisé kiségg mint mi nt hület hü letik ikus us tapa ta paszt sztala alatt (Sebbah) Hűié és intenció dinamik dina mikája ája Intencionalitás és ősbenyomás egymásba egym ásba fonódása a testben testben  A test min m intt saját és idegen intenc in tenciók iók kereszt k ereszteződé eződése se  A legközvetl le gközvetlenebb enebb tapasz tap asztal talat at mint mi nt érintés érint és Tú l intencionalitás és hűié kettősségén  A reszpon resz ponzív zív testiség testi ség fenome fen omenoló nológiája giája  A testi közels k özelség ég min m intt rögzíthe rögz íthetetle tetlen, n, nyito ny itott tt egy e gyérte értelmű lműség ség 4. Személyesség Személy esség és személytelenség személytele nség Genetikus Genetik us fenomenológia és élettörténet élettörténet  Végtelen  Végte len és véges érzék ér zékiség iség Indívíduácíó-modell  A tapa t apasz sztal talat at eredete, ősrétege mint min t „elem” „elem ”  Az  A z anyai anya i elem  Az  A z őselem észrevétlen észre vétlen öröme: néma libidó lib idó,, tacit t acit erósz  A személyessé szem élyességg elvesztése  A személyess szem élyesség ég 5. A test éthosza  A testisé test iségg kettő ke ttőss morális mo rális traum tra umája ája ,  A felelősség felelő sség tran tr anszf szform ormác ációj iójaa  Az  A z érzék érz ékii felelősség felelős ség - a felelősség felelős ség túlterhelése túlter helése??  Az_érzékí felelőss fele lősség ég mint min t az a z öröm felsz f elszínre ínre hozása hoz ása Felhasznált irodalom

 j

u

167 169 172 172 173 174 175 175 175 176 178 178 179 179 180 181 181 183 185 187 187 190 191 193 194 195 195 198 199 199 200 200 20 0 201 20 1 203 204 207

 A testt te sttap apasz aszta tala lat, t, amely am elyrő rőll írok íro k a legeredeti leger edetibb, bb, legsajáta leg sajátabb bb tapas tap aszt ztal alat atun unk, k, ug u g yan ya n akkor interszu interszubjelct bjelctív ív meghatározottságu meghatáro zottságunkbejelentke nkbejelentkezése zése is egyben. A test önma önm a gunk gu nk és a m ásik érzésének eleme eleme,, közege. A leghétköznapibb, leghétköznapibb, a legöntudatlanabb tartomány - mégis az értelemképződés értelemképződés ősréte ősrétege ge..  Az  A z én és a nem-én nem -én,, az én és a mási má sikk viszo vis zon n ya nagy na gym m érté ér tékb kben en testi te sti érzésekb érzé sekben en és észlelése észlelésekben kben formálódik formá lódik,, ezért e testi érzékiség megélésének megélésének óhatatlanul óha tatlanul eti kai ka i jelentése jelentése van. E lcönyv lcönyv feladata eme etikai értelem felfejtése, felfejtése, vagy va gy legalábbis legalábbis fenomenológiai fenom enológiai megközel m egközelítése ítése.. Gondolatmenetem elsősorban a fran cia fenomenológiára, M erleati erleati-Pont -Pontyy és Lévínas filozófiájára épül. A harmadik részben azonban kísérletet teszek a reszponzív pon zív érzékiség önálló interpretációjá interpretációjára. ra. Ezen interpetációban interpetációban mindazo náltal támaszkodom M. C. Díllon, D. M. Levin, A. Lingís, F-D. Sebbah, Tengelyi László és B. Waldenfels gondolataira. Míg Mí g e szöveg egyik eg yik „lába” a fenomenológai filozófia, a másik a pszichoanalitikus pszichoana litikus gondolkodás: több kritikus helyen ez utóbbi által lép tovább a gondolatmenet.  Az  A z inter int ersz szub ubje jekt ktív ív testé tes télm lmén ényy elemzé ele mzése se szem sz empo pontj ntjáb ából ól halla ha llatl tlan anu u l izg alm al m asak as ak és filozófiailag megtermékenyítő megterm ékenyítőek ek J. Lacan, Laca n, Bálint Bá lint Mihály, D. N. Stern szöveg szövegei. ei. De miközben mikö zben támaszkodok támaszko dok a pszichoanalízisre, pszichoanalízisre, azt az t mindig mind ig a fenomenológiai fenomenológiai filozófián belül belü l teszem, teszem, vagyis csak annyiban használom fel, fel, amennyiben am ennyiben az a tapasztalat fenomenológiai fenome nológiai elemzését segíti. segíti. Ez az írás doktori disszertációnak disszertáción ak készült, amelyet 2005-ben védtem meg az EL TE Filozófia D oktori Iskolájában, Iskolájában, a fenomenológia fenomenológia doktori programban.

14

| A test éthosza

Első hosszabb írásomat írásoma t (szakdol (szakdolgozatoma gozatomat) t) a teodícea teodícea problémájáról írt am .1  A z orosz oro sz Berd Be rdjaj jajev ev filo fi lozó zófiá fiája ja m enté en tén n gond go ndol olko kodt dtam am arró ar róll a kérd ké rdés ésrő ről,l, amit am it m ár Dosztojevszkij Dosztojevszkij is is felvetett: felvetett: lehetlehet-ee bízni a lét isteni értelmében, e gyáltalán gyálta lán álé á létt értelmében, ha ezen értelemhez, rendhez hozzátartozik az árta tlan és értelmetlen szenv szenvedé edéss és halál? A berdjajeví perszonalízmus egy sajá sajátos tos kreativításfogalom mal ad választ arossz aro ssz problémáj problémájára. ára. Szerint Szerintee arossz aro ssz nem valami kü lső hiba avilágba av ilágban. n. Saját alkotóerőmben egy vagyok vagy ok azzal a zzal a teremtetlen teremtetlen szabadsággal, amely ame ly jó jó és rossz forrása. „A világ v ilág az én kreativitásom. kreativitásom. A másik ember az én kreativitásom. kreativitásom. Isten az én kreativitásom.”2De kreativitásom.”2De miután miutá n bejártam a Berdjajev Berdjajev által kínált gondolati gondolati utat, kételyeim kételyeim támadtak: „Nincs-e ebben a mindent önmmagamból-való megértésben valami mérhetetlen büszkeség, a valójában’ valójáb an’ idegenre, másra másr a való teljes teljes érzéketlenség?”3 érzéketlenség?”3  Vagy  Va gyis is meg m egszü születe letett tt benn be nnem em az az igény, hogy ho gy a transzcen transz cenden dentális tális moníz mo nízm m ussa us sall szembeállítsam az „idegentapasztalat” eredetiségét, habár abban az időben e probléma újabb újabb fenomenológiai megfogalmazásairól még nem volt tudomásom . Bizalmatlan lettem a szellem totális teremtőerejének egologikus filozófiáival szemben, szemben, habár ha bár másféle, számomra „elég „elég jó ” filozófiát filozófiát még nem ismertem. Kerestem hát azokat a tapasztalatokat, amelyek amelyek ezt az egológíát egológíát megtörik, me gtörik, s mintegy megnyitják meg nyitják a megismerés, megismerés, a tapasztalat másféle másféle tartományait. íg í g y akadtam rá a mozgásimp rovizációra, majd a mozgásterápiára, mozgásterápiára, s vele vele a pszichoanalitikus pszicho analitikus gondolkodásmódra. Egy hatéves munkafolyamatban Merényi Márta és NagyGyörgy A ttila m űhelyében mozgásterapeutává mozgásterapeutává képződtem. képződtem. Ez azért volt fontos, mert ráta láltam a kreativitás egy egészen másféle lehető ségér ségére, e, amely nem ne m az ego transzcendentális transzcen dentális teremtőerejér teremtőerejéree épül. Habár Habá r a mozgásimprovizációban improvizáció ban is kreativitás mu nkál, nk ál, de mindig az aktuális tér, tér, idő, idő, a testi-emberi szituáció szituáció által korlátozva és és strukturálva: struk turálva: az alkotás alkotás mindig min dig találkozás, találko zás, másokna más oknakk és önmagámnak  való kitettség, érintettség, válasz. Megtapasztaltam, hogy az improvizatív impro vizatív alkotásban nem csak én alkotom meg saját saját észle észleletei leteim m világát, de az ínterszubjektív érzéki szituáció is alkot alko t engem. engem. Ekkoriban Ekko riban ismerkedtem meg Merleau-Ponty M erleau-Ponty és és Lévinas filozófiájáva filoz ófiájával, l, az újabb fenomenológiával, fenomenológiával, s rájöttem arra, hogy hog y a mozgásímprovízácíóban szerzett szerzett tapasz talatok és gondolkodá smód m ennyire közeliek a fenomenológiaihoz. fenomenológiaihoz.  A m ozgá oz gásim sim prov pr ovíz ízác áció ió éppú ép púgy gy,, m int in t a fenom fen omen enoló ológia gia a hét h étkö közn znap apii tárg tá rgyy té té  telezések, rögzült mintázatok feloldására törekszik, ezek tapasztalati eredetét kutatva. E mozgásos mozgásos meditáció m editáció feltárja a hétköznapi hétköznapi értelemrögzülések értelemrögzülések mögött ’ Vermes Katalin: „E világon világon minden velem velem történt” történt”.. Ateodíceaproblém ájánakfeloldása Nyikolaj Nyikolaj Berdjajev filozófiájában, filozófiájában, in  M a g y a r Filoz Fil ozófi ófiai ai Szemle, Sze mle, 37. évf. 1993/3-4., Budapest, Áron Kiadó, 3 9 0 - 6 1 1 . o. o. 2 Uo. 609. o. 3 Uo. 610. 610. o.

Előszó

|

15

működő forrásokat, eredeti szerveződéseket. A pszichoanalitikus eszközökkel dolgozó mozgásteráp moz gásterápia ia pedig összeköti ezt az érzék} alkotó folyamatot folyam atot a személyes személyes történet felfejtésével, felfejtésével, így továbbviszi tovább viszi a rögzült mintáza tok feloldását, az értelmek szabad átépülé átépülését sét anélkül, hog y kész megoldásokat kínálna . E folyamat során során a szelfszerveződés egészen korai, preverbális alkotó szintjei érintődnek, s velük a telj teljes es valóságélmény valóságélmé ny is megmozdu l.  A sze sz e lf e kora ko rai,i, preve pr everb rbáli áliss szerve sze rvező ződé dését sét a Fre F reud ud után ut ánii anal an alit itik iku u s ala a lapú pú tár t árgy gy-kapcsolat-elméletek messzemenőkig messzemenő kig interszubjektív folya folyama matnak tnak tekintik, a sterní modell pedig kifejezetten testélményekben szerveződő folyamatként kezeli azt. Mozgásterapeutaként magam mag am is megtapasztaltam , hogyan hogy an határozzák meg ezek ezek az eredeti, testi, testi, érzéki, kapcsolati kapc solati mintázatok mintázato k az emberi sorsokat. Idővel azonban fontossá fontossá váltnekem váltne kem,, hogy ho gy ismét visszaforduljak a filozófiához, filozófiához, és filozófiai, fenomenológiai szinten szinten is megértsem, m iképp szervezi szervezi a valóságélményt a tapasztalatok tapaszt alatok interszubjektív, interszubjektív, testi összeszövődé összeszövődése? se? S legalább ilyen fontos lett számomra az a kérdés, hogy lehet-e, illetve mennyiben lehet a valóságképződés érzéki dimen d imenziójáért ziójáért felelősséget felelősséget vállalni? Ezen kérdések nyom án íródott e könyv. S habár az utóbbi évtizedben az interszubjektív-érzéki tapasztalati szövet kifejtése, filozófiai filoz ófiai megértése kötötte kötötte le érdeklődésemet, érdeklődésem et, s látom e réteg réteg rendkívü rend kívüli li és többnyire alábecsült jelentőségét jelentőségét,, nem kívánom e tarto mányt má nyt idealizálni. idea lizálni. Nem hinném , ho gy minden mind en értelem ide vezet, hogy minden m inden megé m egérté rtéss és érték ebben ebben merül ki.  Az  A z t azon az onba ban n meg m egért értett ettem em,, h o gy h a a szelle sze llem, m, a sza s zaba bads dság ág elfele elf eledi di,, leérté leé rtéke keli li saját éltető érzékí-ínterszubjektív gyökereit, kötődéseit és inspirációit, saját igaz ságát és hitelét is elveszíti. elveszíti.  Vég  V égü ü l szeretn szer etnék ék köszöneté köszön etétt mond mo ndan anii azok az okna nak, k, akik ak ik ebben ebb en az alko al kotó tóii foly fo lyam amat atba ban n  végi  vé gigk gkísé ísért rtek ek és segítsé seg ítségem gemre re volta vo ltak. k. Köszönöm Mezei Balázsnak, Munkácsy Gyulának és Tengelyi Lászlónak —akik ak ik a doktori dok tori képzésben tanított ak —, hogy hozzásegítettek a fenomenológiai fenomen ológiai gondolkodáshoz; témavezetőmnek, Tengelyi Lászlónak és Mezei Balázsnak azt is, hogy értékes  vissz  vis szaj ajel elzé zése seik ikke kell tám ogat og attá tákk a kész ké szül ülőő szöveget szö veget;; Merényi M ártán ak, hogy a mozgásmozgás- és táncterapeuta képzésben bevezetett bevezetett a pszichoanalitikus pszicho analitikus szemlél szemléletb etbe, e, s egyáltalán azt, hogy megalkotta m egalkotta a pszichodinamíkus mík us mozgás- és táncterápíát táncterápíát Magyarországon, egy olyan szellemi szellemi és és gyakorlati műhelyt, mű helyt, amelyben nagyon jó együtt dolgozni; dolgozni; csoportvezető társaimnak, Incze Adrienne-nek és Stang Tündének a sokéves közös gondolkodást g ondolkodást és küzdelmet;

ió

| A te s t éth o sza

azolc azolcnak nak a barátaimna baráta imnak, k, akikkel ak ikkel együ tt improvizáltam, az inspirációt, amely, amely, e dolgozat hajtóereje volt; munkahelyemnek, a TF Társadalomtudományi Tanszékének a megerősítést és biztonságos hátteret; férjemnek, Toronyaí Gábornak, és gyerekeinknek, Flórának, Bálintnak és Marcsinak a szeretetteli támogatást, a sokéves türelmet és egyáltalán közös tör ténetünket, ami nélkül n élkül ez az írás írás nem születhetett születhetett volna meg.

 „ A z in k a rn á c ió és a m á si k : k o r tá r sa in k s z á m á r a ezek ezek képezik képezik a reflexió és az érzékiség lab irintu sá t” 

M aurice Merleau-Ponty1 Merleau-Ponty1  „ A va ló sá g h o z v a ló e tik ti k a i v is z o n y u lá sb a n , m á s sz ó va l az é rz ék i á lta lt a l létre lét reho hozo zott tt közelségi viszonyban ölt testet az, ami lényeges. Ott van az élet." 

Emmanuel Lévínas2

Idé zi J—P. J—P. Sa rtre : Situations, Pa ris, 1947—1976, G allim ard , 213. o. E. Lévinas: Ny Lévinas:  Nyelv Pécs, 1997, 1997, Jelenkor - Tan ulm ány Kiadó, 124 . o. elv és köze közelsé lség, g, ford. Tarna y László, Pécs,

L Bevezetés I. A TEST ÉS A M ÁSIK - A TÉM A FELVET FELVETÉS ÉSE E  A test tes t a lélek lél ek börtö bö rtöne ne —taní ta níto tott ttaa Platón Pla tón.3 .3 „ A lélek léle k a test te st bö rtön rt öne” e” - jegye je gyezte zte meg me g évezredekkel évezredekkel később később Foucault.4Ki Foucau lt.4Ki kit börtőnöz be és miképp? —csodálkozhatunk. —csodálkozhatunk. E kérdés kérdés —úg —úg y tűni tű nikk —még —még nem n em jutott nyugvó pontra.  A bö bört rtön önha haso sonl nlat at túlm tú lmu u tat ta t önm agán ag án.. Bebö Be bört rtön önöz özni ni eg e g yik yi k ember emb er tudja tud ja a m ási ás i kat, vagy v agy a társadalom, társadalom , a közösség az egyént - testében, lelkében egyaránt. Test és és lélek lélek - test vagy lélek elnyomása elnyomása e hasonlatban a másikra, a társra utal. utal. Bebörtönző és bebörtönzött bebörtö nzött szerepeit váltogatja váltog atja a test, a lélek, az én és és a másik. má sik. A testiség és a másik - vagy ahogy mostanában a fenomenológia fenomenológiaii filozófia filozófia mondja „az alterit alteritás” ás” témái tém ái szövevény szövevényesen esen egymá sra utalnak . Foucault számára e test, test, maga ma ga a test jóformán jóform án m ár nem is létezik létezik:: a tudás és hatalom mechanizmu mech anizmusai sai m inden ízére ízére rátelepedtek, rátelepedtek, kisajátították —a —a testtapasz talat eredetisége eredetisége valójában valójába n már csak egy absztrakció. absztrakció.  A fen f enom omen enoló ológia giaii gondolk gond olkod odás ás azo a zonb nban an nem ne m adja fel f el a közv kö zvetl etlen en tapas tap aszt ztal alat atba ba  vetett  vete tt bizalm biz almát. át. Azo A zokk a szerzők szer zők,, aki a kikr kről ől írn i szeretnék, máské má sképp ppen en gondolko gond olkodna dnakk a testről: a testtapasztalat, habár mélyen összetartozik a másik tapasztalatával, habár mérhetetlenül megszállják a tudás és hatalom mechanizmusai, mégis, egyfajta eredetiséggel eredetiséggel rendelkezik. Ehhez az eredetiséghez eredetiséghez kell odafo o daforduln rdulnunk unk ahhoz, hogy  ho gy  a tudással tudássa l és hatalom hata lomma mall járó elidegenedést elidegenedést - a merev értelemrögzítések értelemrögzítések börtönét 3 Platón: P haidón , 83a, 83a, ford. Kerén yi Grá cia, in Platón összes művei, 1. köt., B udapest, 1984, Európ a, 1064. 1064. o. 4 M. Foucault: Felügyelet 43. o. o. Felügy elet és büntetés, büntetés, ford. Fázsy Anikó , B udapest, 1990, Gondolat, 43.

ao

| A t e s t é th o sz a

-felism erhessü erh essük, k, s közelébe közelébe kerüljü ker üljünk nk a „vad létnek”, létnek ”, vagy vag y annak an nak az eredeti eredeti kitett ségnek, érzékenységnek, amely tudásunk és erőink forrásvidékét képezi. Ezen írás tárgya tárg ya a testtapasztalat és a m ásik ego tapasztalatának tapasztalatán ak összetartozása —összefonódása és ezzel összefüggésben a testiség, az érzékiség etikai jelentésrétegei.  A n yuga yu gati ti filo fil o zófia zó fiaii hag h agyo yom m ányb án yban an a test t est és a m ásik ás ik,, a testis tes tiség ég és az etík et íku um témáinak kapcsolata kifejezetten kifejezetten problematikus. Platón Phaidonjában a test úgy  úg y   jelen  jel entt meg, me g, m int in t a rossz ro ssz dolgo do lgok: k: a bajo b ajok, k, a h ábo áb o rúk, rú k, a tud tu d a tlan tl ansá ságg és az önzé ön zéss reprezentációja, reprezentációja, vagy legalábbis mint min t akadály, amely közénk és filozófiai törekvé seink közé áll —am —amii tehát az életet börtön bör tönné né teszi.3 Ez az értelmezés tartós tar tós nyomot nyo mot hagyott az európai gondolkodáson. gondolkodáson. A gondolkodást gondolkodástörténe örténett fő árama áram a nemcsak hogy  nem tulajdonított tulajdon ított ate stnek stne k interszubjektív jelentést, jelentést, értelmet, de az értelem és és az alteritás ellenerejeként értette azt meg. Ez nem csak a platonílcus hagyományra igaz, de bizonyos tekintetben még Nietzsche és és Freud Freu d testfelfogására is, H abár ők már testinek tekintetté tekintettékk a szubjektumot, s leírták az elnyomott testélményben testélményben feszülő feszü lő lehetőségeke lehetőségeket, t, dionüszoszi, dionü szoszi, teremtő erőket, a test számukra számuk ra is törekvések törekvések káosza maradt: „féktelen és őrjöngő, nélkülözi a belső szervezőerőket” —ahogy  D. M . Levín Lev ín írja írj a .6A test az ösztönök ereje ereje —szemben —szemben a felettes felettes énnel, a tudattal, tuda ttal, az ideákkal, a társadalmi kontrollal, a morállal. Őnelvesztés, részegség, vadság, nárcízmus, am it vagy elnyomni és civilizálni kell, kell, vagy vag y pedig bátorítani, bátorítani, mert forradalmi energiák rejlenek benne. Képes rendeket destruálni, de nem képes újat létrehozni létrehozni.. Öncélú, Öncélú, önm agát tartalma zó, képtelen képtelen elismerni elismerni a másikat m int másikat, másika t, képtelen kölcsönösségre. kölcsönösségre. Nem vonatkoztatható vonatkozta tható az érett interperszonális  visz  vi szon onyo yokr kra, a, sőt, ső t, a k adál ad ályy a a morá mo rális lis közö kö zöss sség égne nek. k.77  A fenomenoló feno menológiai giai hagy ha gyom omány ány azonb az onban an kilép kil épett ett ebből a gondolati gondola ti körből. kör ből. Am A m ikor ik or Husserl az Ötödik tapasztalatáv al kötötte kötötte össze az Ötödik kartéziánus elmélkedésben a saját test tapasztalatával altér egóhoz egóhoz való hozzáférés lehetőségét, lehetőségét, a testtapasztalatban testtap asztalatban olyan o lyan eredeti differen ciálódást, értelemképződést tárt tá rt fel, amely lehetővé lehetővé teszi az altér ego ego tapasztalatát.  A m á sik si k tap t apas aszt ztal alat ataa és a testt te sttap apas aszt ztal alat at össze öss zekap kapcso csolód lódot ottt egym eg ymás ássa sal.l.  A  Kartézián századi francia gondol Kart éziánus us elmélkedések  elmélkedések óriási hatást gyakorolt a X X . századi kodásra. kodásra. Az A z Elmélkedések gondolataival való kritikus krit ikus számveté számvetéss alapvető jelentőségű jelentőségű  volt  vo lt Sart Sa rtre re,, M erleau erl eau-Po -Pont nty, y, Rico Ri coeu eur, r, Léví Lé vín n as, as , D erri er rida da gond go ndola olati ti kib k ibon onta tako kozá zásá sá ba n.8 Test és és altér ego Husserl álta l kijelölt kijelölt összefüggése összefüggése újjáéledt újjáéledt az átalakuló 5 Platón összes müvei, 1. köt,, ford. Kerényi Grácia, 1984, Európa, 66. b, c, á, e. 1036. o. erről: D. M. Levin: „Merleau-Ponty and Lefort on on Alterity”, Alterity”, in Galen A. Johnson - M íchel B. B. 6 Lás d erről: Smith: Ontolo Ontology gy and Alterity in i n Merleau-Ponty, Merleau -Ponty, Evan ston, 1990, Northestwern U niversity Press, 36. o. 7 Uo. * Errő l összefoglalóan ír Mez ei Balá zs: Utószó, in E. Husserl: Kartéziánus elmélkedés elmélkedések, ek, Budapest, 2000, Atlantisz, 191-19 191-19 3. o.

I. Bevezetés

|  21  2 1

fenomenológiában, fenomenológiában, az összefüggés összefüggés filozófiai jelentő jelentősége sége elmélyült. elmélyült. A téma hatalmas irodalmából9elsősorban tartalmi, másodsorban terjedelmi okokból emelem ki Merleau-Pontyt és Lévinast.  Vála  Vá lasz sztá táso som m indo in doka ka a köve kö vetke tkező ző:: a testi te stisé ségg és a m ásik ás ik tap t apas aszt ztal alat atán ának ak szoros szor os összefüggése e két filozófusnál a legalapvetőbb és a leggazdagabban kifejtett. Merleau-Ponty a testi észlelé észleléss tapasztalatábó l indul k i, s a testtapasztalat radiltalízálásából tekint az alteritás problémájára. problém ájára. Lévín L évín as számára a legels legelső, ő, választ válas zt követelő követelő tapasztalat tapaszta lat a Másik, a másik más ik ember. ember. Innen, az alteritás alteritás radikális felfogása felől jut el a testtapasztalat testtapasztalat faggatásához. faggatásához. A zt állítom, állítom, hogy ők - miközben a maguk módján feldolgozták feldolgo zták a Husserl által á ltal felrajzolt problem pro blematiká atikát— t—aa testtapasztalat és az alteritás tapasztalatá tapa sztalatának nak vagy vag y tapasztalhatat tapaszta lhatatlanság lanságának ának összefüggéseit ell ellent entéte étess irányból közelítették közelítették meg. meg. Szeretném megmutatn megm utatnii azt a folyamatot, folyamato t, ahogy a hogy pályája előrehaladtával mindkét mindk ét szerző feldolgozta az ellentétes ellentétes problematikát problemat ikát is. Merleau-Ponty M erleau-Ponty a testiség testiség témáját összekötötte az ídegentapasztalattal, Lévínas pedig az alteritás témáját a testi, érzéki tapasztala tapas ztalatokk tokkal. al. Tehát Teh át a testi szenzibilitás és az alteritás alteritás összefüggése más irányból, de mindkettőjü k életművében elmélyült. elmélyült. Szeretném Szeretném megvizsgálni megvizsgá lni azt, azt, hogy ho gy ez a két elmozdulás, valam int a szerzők álláspontja közötti feszült feszültség ség mit mond mo nd el magáról a ren dkívül sokrétű sokrétű és ellentmondásokkal ellentmondásokkal terhes terhes fenoménről: a testi tapasztalat és az alteritás tapasztalatának összeszövődéséről és elválasztódásáról. Továbbá meg szeretném mutatni, hogyan telítődött mindkét szerző szám ára etikai, illetve illetve metaetíkaí értelemm el a testi szenzibil szenzibilitás itás - vagyis rá fogok kérdezni a testtapasztalat és alterítástapasztalat összefüggésének morális  jelentésére. M unká un kám m elsődleges elsődl eges célja nem a filozófiatö filozó fiatörténe rténeti ti rekonstruk rekonst rukció. ció. Sokk So kkal al inkább „magát a dolgot”: az inkarnáció inkarnác ió és a másik tapaszt alatának összetartozását összetartozását  vizs  vi zsgg á lja lj a az a z össz ö sszeh ehaso asonlí nlító tó elem el emzé zések seken en ker k eres esztü ztül.l.

II. A TA NU LM ÁN Y MÓDSZERE MÓDSZERE  Az  A z eleven ele ven test te st tap ta p aszt as ztal alat atát át össz ö sszek ekötn ötnii az altér a ltér ego probl pro blém émájá ájáva val,l, a testis tes tiség ég szint sz int  jén  jé n kons ko nsti titu tuál álóó dó érte ér tele lem m ről rő l besz be szél élni ni —m —m int in t uta ut a ltu lt u n k rá —m —m agáb ag ában an hor h ordja dja azt a zt a nehézséget nehézséget,, hogy hog y az újkori hagyomán hagyo mányy fő áram ával és kulturá ku lturális lis beidegződéseink kel ellentétesen mozgunk: így minden felszabadító ereje ellenére e gondolatnak komoly nehézségeken nehézségeken és és homályon hom ályon kell átvergődnie. Talán Talá n ezzel is magyarázható, hogy ho gy Merleau-Pon M erleau-Ponty ty és és Lévinas, Lév inas, miközb mik özben en test test és és alteritás alteritás témájának témáján ak kapcsolatát 9 A test problémájának problémájának fenomenológiai fenomenológiai megjelenés megjelenéseir eiről ől átfogóan átfogóan ír: R. M . Zaner: The Problem of  Embodyment, Netherlands, Netherlands, 1964, M artinus artinus N ijh of f- The Hague. Hague.

22

I A test te st ét’hosza ho sza

 végíggo  végí ggoiid iidölt ölták, ák, nag n agyo yon n eltérő, gyak gy akra ran n ellentmond ellent mondóó képet rajzolta rajz oltakk ezen bo bony nyolu olult lt összefüggésről.  írás  ír ásoo m b a n m egkí eg kísé sérl rlem em azt az t a ta lán lá n erőme erő mett m egh eg h aladó ala dó,, m égis ég is elke el kerü rülh lhet etet et lennek tűnő attitűdöt ldalakítani, hogy a Merleau-Ponty és Lévinas gondolatai közötti ellentétet ne egyik, vagy másik javára próbáljam eldönteni, és ne is va lamely külső, vagy „magasabb” döntőbíró szemével ítéljem meg őket. Inkább megvizsgálom, vajon nem szól-e szól-e magáról a tapasztalás összetetts összetettségéről égéről a köztük támadó támad ó gondolati ellentét. ellentét. Ebben a kísérletben az a felismerésem is bátorít, hog y  a két szerző bizonyos tekintetben ellentétes ellentétes utat járt jár t be. Ah ogy og y fentebb jeleztem, jeleztem, Merleau-Ponty a test, az észlel észlelés és tapasztalatán ak filozófiai kibontásával jut el a m ásik tapasztalatá tapas ztalatának nak redulcálhatatla redulcálhatatlanságáig, nságáig, míg Lévinas Lévin as az alteritástapasztalat értelmének tisztázá sa mentén jut el a testi testi közelség és és szenzibilitás etik ai, vag yis a másik alteritását alteritását feltáró feltáró értelméig. értelméig. A zt gondolom, gondolom, ho gy  a két bejárt útvonal  —a szerzők saját pályájának belső logikája mellett — a két fertőmén összetartozását is mind kettőjükné jüknéll mást má st tanúsítja: mintegy mintegyfeltérképezi azt. Ez az összefüggés azonban mindkettő  jelent.  jelen t. De ha h a kom k omol olya yan n vesz ve szem em L évin év inas as szava sz avait it - „a filo fi lozó zófi fiaa a filo fi lozó zófu fuso sokk közö kö zött tt felizzó drám d rámaa és interszubjektív interszu bjektív mozgás”1 mo zgás”100 - akkor érdemesebb érdemesebb az elemzéseiket egymástól elválasztó távolságot beszédes beszédes feszültségként feszültségként fogni fel, mint min t az egyikü eg yikü k  vag  va g y má m á sik si k u k ind in d ítta ít tatá tása sait it elnye eln yelő lő szak sz akad adék ékké ként nt.. A M erlea er leauu-Po Pont ntyy ált á ltaa l kereset kere settt interrogatív, faggató, kikérdező kiké rdező módszer módsz er is erre erre a gondolkodásm gond olkodásm ódra bíztat: nem megszállni, kizárólagossá tenni, birtoko lni a feltáruló feltáruló tapasztalatot, gondolatot, gondolatot, mint kész választ, választ, hanem hane m tere mélyíteni számára. Kérdezősködni, terett adni neki, üreget mélyíteni tanúskod ni, hogy összhangba kerü ljünk a téma téma elágazásaival, elágazásaival, porózusságával.11 porózusságával.11  A két ké t szerz sz erzőő ált á ltaa l kijelö kije lölt lt mó m ó d szer sz erta tan n i utat ut at ú g y prób pr óbál álom om kö k ö vetn ve tni,i, ho h o gy felté fel tétel tele e zem: habár ellentétek feszülnek feszü lnek aközött, akö zött, ahogy ah ogy a testiség testiség és és az alteritás kapcsolatát megértik, ezek ezek az ellenté ellentétek tek talán nem zárják ki egymást, hanem inkább különböző síkjait síkjait jelölik jelölik az általuk kifejezett tapasztalatnak, amely soha nem egysíkú. E síkok  visz  vi szoo nyán ny ának ak feltér fel térké képe pezé zése se eze e zen n írás írá s egyi eg yikk fő f ő felad fe ladat ata. a. Ugyanakkor Ugyanak kor szövegemmel szövegemmel kapcsolódni kapcsoló dni szeretnék egy filozófiai vitáh oz. 19 87-ben 87-ben Claude Claude Lefort - Merleau-Pont Merleau-Pontyy tanítványa, posztumusz kiadója és és kommentátora kommentátora - a Merleau-Ponty Merleau-Ponty Körben megtámadta Merleau-P Merleau-Ponty onty ontol ontológiá ógiáját ját.. Kritikájának szempontjai részben Lévin astó l erednek. erednek. A vita tárg ya röviden: vajon a kései Merleau-Ponty, kibontva az interkorporeitás, a „hús”, a „vad lét” ontológiáját, nem áldozza-e áldozza-e fel az altér ego, ego, a másik problémáját. 1990-ben m egjelent egy kötet Evanstonban, amely a vita különböző Ontoloq ntoloqyy and Alterity Alteri ty in i n Merleau-Ponty címmel Evanstonban, álláspontj álláspontjait ait közli közli.. Maguk Ma guk a MerleauMerleau-Pont Ponty-s y-szöve zövegek gek - nyílván nem véletlen véletlenül ül - tel  jesen  jese n ellentétes ellentét es állá á llásfo sfo glal gl alás ások ok kia ki a lakí la kítá tásá sára ra ad a d nak na k alkal alk alm m at. at . A kötet kö tetbe ben, n, ille i lletv tvee a 10 E. Lévinas: Au Lévinas:  Autr trem emen entt qué q uétr tree ou a u-dela u-d ela de í'ess í' essenc ence, e, La Haye, 1974, Martínus Níjhoff, 25. o. 11 Maurice Merleau-Ponty: Le Visíble etl’Invísible, Paris, 1964, Gallimard, 138. o.

I. Bevezet Bev ezetés és

| 23

kötet nyomán nyomá n kirobbant újabb diskurzusban diskurz usban sokan vitatkoznak vitatkozna k magával Lefort-ral. Lefort-ral. Mepróbálok magam is választ adni ad ni alefo al eforr t-i t-i kritikára. kritikára . Továbbá fel szeretném szeretném hívni hív ni a figyelmet figyelmet arra, hogy ho gy - habár Lefort L efort kérdései kérdései is a lévinasi gondolkodásban gondolkodásban gyökerez gyökerez n e k - Lévinas MerleauMerleau-Pont Pontyy t támadó érvei érvei feldol feldolgozá gozáss és válasz válasz nélkül nélk ül maradnak az idézett idézett vitaanyagban! vitaanyagban! E tanulmá tanu lmány ny feladatának felada tának tekintem, hogy továbbgondol továbbgondoljam jam e vitát, s hogy ho gy megkíséreljek megkíséreljek a mélyére tekinteni azoknak azokn ak az érveknek, érvek nek, amelyeket Lévinas Lévin as Merleau-Ponty testértel testértelmezésév mezésével el szemben megfogalmazott. megfogalm azott. Mivel a vita résztvevői többnyire élesen pro vagy kontra szólalnak meg, tehát vagy a lévinasi ihletésű Merleau-Ponty-kritika Merleau-Pon ty-kritika mögé mögé sorakoznak, vagy vag y pedig ped ig Merleau-Ponty mögé, mögé, felmerül a kérdés: mi az oka a vélemények eme éles polarizálódásának? Vajon e polarizáció polarizác ió eredete eredete nincs-e benne benn e magában magá ban a tapasztalatban? E vizsgálódásban a következő következő utat szeretné szeretném m bejárni:  A tém t ém a felvetés felve tését ét és e m ó dsze ds zert rtan anii fejezete fejez etett köve kö vető tően en test és alterit alte ritás ás tém t émái áina nakk filozófiatörténeti hátterét hátterét vázolom vázolo m fel. Célom nem n em a telj teljessé esség, g, hanem ha nem éppen csak egy horizon h orizontt kijelölése kijelölése.. Majd Ma jd - két rész részlete leteseb sebbb fejezetbe fejezetben n - elemezni fogom Merleau-Ponty és és Lévinas témánk tém ánk szempontjából releváns gondolatait és gondolati változásait. Ezután végig kell gondolni, gondolni, s halehet, meg kell válaszolni Lévinas MerleauMerleau-Pon Pontytykritikáját, annál is inkább, mivel Merleau-Pontynalc erre már nem volt alkalma. E kritik kr itik a lényeg lényege, e, hogy az érett Lévinas Lév inas szerint a M ásik tapasztalata tapasz talata testi, testi, érzéki  jelle  je llegű gű ugy u gyan an,, de érzés érz és és nem észlelés. észlel és. R á kel k elll kérde kér dezn znem em teh t ehát át a testta tes ttapa pasz szta talat lat érzés-érintettség-, illetve észlelés-megértésjellegére. Meg kell vizsgálnom, hogy  „maga „mag a a tapaszt tap asztalat” alat” —testi —testi szenzíbilitás szenzíbilitás és alteritás alteritás összeszövődése összeszövődése - milyen összefüggésben összefüggésbe n ad a d teret e két, ellentétesnek ellentétesnek tűnő tű nő megközelítésnek. megközelítésnek. Itt azonban óvatosan kell eljárnun k, hisz h isz a fenomenológia fenomen ológia eddigi történetét le lehetn lehetnee írni úg y is, mint m int egy lezárhatatlan lezárhatatlan vitát arról, miben áll „maga „mag a a tapaszta lat”. la t”. Ugyanak kor a fenomenológiai fenomenológiai vizsgálódás m aga váln a lehetet lehetetlenn lennéé ennek a munk mu nkán ának ak a félretéte félretételével lével.. Két K ét szerző összehasonlítása összeh asonlítása esetében, esetében, ha meg akarjuk a karjuk haladni halad ni a fogalmi tisztázás, szétválasztás szétválasztás elkerülhetetlen, elkerülhetetlen, de formális jellegét jellegét,, a tapasztalattal való szembesülésre van szükség. Ez indokolj indokolja, a, hogy ho gy - segítségül segítségül hívva a modern mo dern pszichoanalitikus irodalmat —megpróbálkozzam egy mindenki által átélt, de kevéssé tematizált tapasztalati tartomány, a vitális affektusok  fenomenológiai elemzésével. elemzésével. Egy E gy olyan o lyan hétköznapi hétköznap i tapasztalati tap asztalati mezőről mező ről van itt szó, szó, ahol még mé g differenciálatlan d ifferenciálatlan a testi érzés érzés és észlel észlelés és,,  vag  v ag y is az a két ké t dim d imen enzió zió,, amel am elyn ynek ek éles meg m egkü külö lönb nböz özte teté tésér séree L évin év inas as Merleau Mer leau-Ponty-krítikája épül. Ezzel az elemzéssel azt is is szeretném szeretném megm utatni, utatn i, hogy ho gy a testi szenzibílítás szenzibílítás felbonthatatlanul sokrétű tartománya egyaránt képes arra, hogy az etikai kér dezésmód egyértelmű forrásává váljon (Lévinas), és arra is, hogy az észlelésben

24

| A t e s t ét h o s z a

zajló szabad, többszörös értelemgenezis helyévé legyen (Merleau-Ponty). Hogy  ki mit talál meg a testi szenzibílitás ősrétegében, azon is múlik, hogy mit ke res! Elkerülhetetlenné válik tehát a rákérdezés a két szerzőnek a kérdezési módjára: hogyan alakítja, form álja a testi szenzibíli szenzibílitás tás á ltal feltáruló feltáruló alteritástapasztalat alteritástapasztalatot ot a deskriptív, deskriptív, illetve az etikai megközelítés megközelítés?? A tapasztalat tapasz talat közvetlenségére közvetlenségére irányuló fenomenológiai módszert mód szert tehát feltétlenül összhangba kell hozni ho zni egy, a tapaszta lathoz odaforduló értelmező kérdezést elemző hermeneutíkaí reflexióval, E tanulmány utolsó feladata ebből már adódik: megvizsgálni, mi mindent  jelenthet,  jelen thet, mive m ivell jár já r a prever pr everbáli bális, s, preper pre perszo szoná nális lis testta tes ttapa pasz sztal talath athoz oz törté tö rténő nő odafo od aforrdulás mozdulata, mo zdulata, amelyet a filozófus, atud atos, érett érett személy személy hajt végre? végre? Hogyan  vá  v á lik li k a testi te sti szenz sze nzib ibíli ílitá táss az etik et ikai ai forr fo rrás ásvi vidé déké kévé vé egysz eg yszerr erree két ké t dim di m enzi en ziób óban an is? Érzékiség Érzékiség és etikum etiku m összekapcsolása összekapcsolása hogyan hog yan változtatja meg, hogyan hogya n transzformálja érzékiség és etikum jelentését? Hogyan változtatja meg a személyesség jelentését?  A test te st mily m ilyen en fen f enom omen enol ológ ógiá iáját ját rajz r ajzolj oljaa lei lei a Mer M erlea leauu-Po Pont ntyy és Lévi Lé vin n as álta ál tall meg m eg különböztetett dimenziók d imenziók közvetítése? közvetítése? A szöveg szöveg utolsó utolsó része a téma nagyobbrészt önálló interpretációja, amely a fenti kérdésekre keresi keresi a választ.  írá  ír á so m b a n — M e rlea rl eau u -Po -P o nty nt y és L é v in a s filo fi lozz ó fiá fi á ja m e llllee tt —tám —tá m a sz k o d n i fogok egy „ha rmadik rm adik síkra” is: is: a pszichoanalitikus gondolkodásban tematízált, tematízált, de filozófiai jelentőséggel bíró összefüggésekre, (Bálint Mihály, Jacques Lacan, Dániel N. Stern). Ezt több tényező is is indokolja. A fenomenológia fenomeno lógia története története némileg párhuzamo párhu zamoss a pszichoanalízisé pszicho analízisével. vel. M indkét ind két szellemi mozgalom moz galom a szubjektivitás— szubjekti vitás—interszubje interszubjelctílctí vítás  vít ás tém t émáj áján án dolgo do lgozik zik a maga mag a eszköze eszk özeivel ivel - de hason has onlók lókép éppe pen n din d inam am iku ik u s módo mó don n (saj (saját át tárgytételezéseíre folyamato san reflektálva). reflektálva). S ami am i a legfontosabb: legfontosabb: a meg me g újuló pszichoanalízisben pszichoanalízisben éppúgy, éppúgy, mint m int a megújuló fenomenológiában rendkívüli  jelent  jel entősé őségű gű a szub sz ubjek jektiv tivitá itáss - a szel sz elff - testisé tes tiségé gének nek gondo go ndolata lata,, vala va lam m int in t testi te stiség ség és interszubj interszubjelctí elctívít vítás ás összekapcsolása. M aga ag a Merleau-Ponty Me rleau-Ponty is is támaszkodo támasz kodott tt filozófi ájában a pszichoanalízis pszich oanalízis eredményeire, eredményeire, s mintát min tát —habár —habár nem minden min den tekintetben kidolgozott mintát —adott —adott arra, ahogy e két diszciplína képes képes egym ást megter mékeny mék enyíteni. íteni.112 írásomb íráso mban an —ho —hogy gy a „pszich „p szicholog ologizm izmus” us” veszélyét elkerüljem —csak —csak

12 Hisz maga a fenom enológiai szemlélet is sok tekintetben párh uzam os a pszich oan alitikus szemléletmóddal. szemléletmóddal. M indkettő m unkam ódjának középpon tjában tjában a tárgytétel tárgytételezések ezések feloldása, feloldása, a mögö ttük rejtőző rejtőző tapasztalat felszabadítása, felszínre felszínre hozása és megértése áll. áll. Habár a pszicho pszicho analízis elsősorban az érzelm i tapasztalatokat, m íg a fenomenológia az észlelést észlelést,, a spontán zajló zajló  val  v alós ós á gé rtel rt elm m ez és t, a rejt re jtet et t előfe elő felt ltev ev és ek et k ív á n ja fe f e lsz ls z ab a d íta ít a n i, te t e m a ti z á ln i, e k e tt ő kö k ö z öt t talá ta lá n nincs akk ora ellentét, ellentét, m int ahogy feltételezni feltételezni szokás. (Ezt az állításom állításom at az ún . „vitális affektu sok” elemzésénél elemzésénél kíván om igazolni. Esze rint a testi testi tapasztalatnak v an egy o lyan alaprétege, alaprétege, ahol értelmi és érzelmi dimen ziók még szétválaszthatatlanok, ahol éppen differenciálódnak, differenciálódnak, s e tapasztalati tapasztalati ősréteg ősréteg megközelítése megközelítése egyaránt fontos lehet a fenomenológia és a pszichoanalízis számára. A vitális

I. Bevézet Bev ézetés és

| 25

annyira támaszkodom a pszichoanalitikus pszichoanalitikus irodalomra, amennyiben a tapasztalat tapasztalat fenomenológiai elemzését segíti, segíti, s nem használo ha sználom m föl elméletei elméletei tétele tételezése zéseit. it.

III. III. FILOZÓ FILOZÓFIATÖRTÉN FIATÖRTÉN ETI HORIZONT I. A kartéziánus örökség Küzdelem Küzd elem a kartéziánu karté ziánuss testfe testfelfo lfogás gással  sal   A testró'l testró' l szóló elemz ele mzése ésekn knek ek m ind in d ig ú jra jr a szemb sze mbee kell ke ll nézn né znük ük azza az zall az embe em ber r képpel és személyiségmodellel, amely a modern kor sajátja. A modern filozófia születésekor, a XVII. században született meg az emberi természet, az emberi személy modern, mod ern, tudomán tu dományos yos igényű modellje. modellje. E mode m odell ll fő jegyeit - test és és szellem szellem kapcsolatát —, mint m int közismert, Descartes form álta meg, nagy nag y hatást ha tást gyakorolva az elkövetkező évszázad évszá zadokra okra.1 .133 0 az emberi személy leírásának leírásán ak alapvető feltételét egy  ismeretelméleti alap megteremtésében látta. Szerinte akkor tudunk csak bármi mást má st megérteni, ha gondolkodásunk gondo lkodásunk önm aga szám ára telj teljese esen n tiszta és átláts átlátszó, zó, ezért az emberi em beri természet problémáját az ismeretelméleti ismeretelméleti redukció keretébe he lyezte. lyezte. Ez a redukció azonban további, nagyhatású nagyh atású redukciókhoz vezette őt. Hiszen egészen egészen biztos és átlátszó átlátszó tudásra tu dásra csak az önmagát önma gát gondoló gondoló gondolat gond olat képes, mert me rt semmi másra má sra nem vonatkozik vonatkozik önmagán kív ül. Egészen Egészen másféle tapasztalattal lát el azonban az esendő test, vag y a másik má sik közelségének tapasztalata tapa sztalata,, a változékony, változékony, homályos érzés. Ha az emberi személy lényeg lényegee az én önmaga önma ga számára szám ára való való intel lektuális lektu ális bizonyossága, bizonyo ssága, akkor a szellem, az én egzisztenciája teljesen függetle függ etlen n lesz lesz a testétől, testi érzéseitől. A tisztaság és bizonyosság ismeretelméleti igénye így  emberi természetünk termész etünk sajátos sajátos értelmezéséhez értelmezéséhez vezetett. vezetett. Lényege a tudat tuda t önreflexiója, önmagát illető evidenci evidenciája. ája. Ez az alapja mindennek, ami megismerhető. megismerhető. A világról szóló szóló igazságok, a természet nyelvévé nyelvévé a matem ma tematika atika lesz, s m ateriálisán ater iálisán is csak az létezik, ami matematizálható. Descartes ezt a közelítést alkalmazta az emberi testre is, vagyis funkciókra, térben, időben kiterjedt mérhetőségére redukálta.

affektu sok filozó fiai elemzése felveti érzés érzés és észlelés, érzelem érzelem és értelem értelem - s talán pszichoan alízis alízis és fenomen ológia —viszon yána k újragondolását. Lá sd erről még Szum m er Csaba - Erős Ferenc Ferenc (szerk (szerk.) .):: Filozófusok Freudról és a pszichoanalízisről, pszichoanalízisről, Bud apest, 1993, 1993, Cserép falvi. 13 Lá sd erről: D on n Welton: Welton: Foundatiorts Foundatiorts o f a The ory o f the Body, ín D. Welton Welton (ed.) (ed.):: The Body. Classic and Contemporary Readings, Oxford, 1999, Blackwell Publishers, 1-8. o.

26

| A t e s t éth o sza

 A test te st így íg y oly o lyan an fizik fiz ikaa i tárg tá rggy gyáá vált, vált , amely am ely lényege lén yege szer s zerint int nem ne m szu s zubje bjektív ktív,, s való va lód di léte léte csak csa k a természettudós elem elemzó zó'' munká mu nkájába jában n tár ul fel. „M ert megvallom őszintén itt, hogy a testi dolgok anyagaként anyagaként csak azt ismerem el, ami osztható, ábrázolható, ábrázolható, és mindenféle min denféle módon mozgatható, vagyis vag yis azt, amit am it a geométerek geométerek mennyiségnek neveznek, neveznek, és amit am it bizonyításuk tárgyáu l vesznek.”14 vesznek.”14 Miközben Miközb en Descartes az emberi személy egységes egységes elméletét elméletét kívánta kívá nta megalapozni, megalapozn i, program progr amjának jának eredménye egészen egészen más má s lett: lett: egy eg y kétfelé kétfelé szakadt személyiségm odell. E két rész rész azonban nem egyenrangú tapasztalat: amikor a testről testről írt, nem abból indult lei lei, hogy ho gy m i maqa a test, test, hanem, ho gy mi m i a szellem, szellem, az elme, elme, vagy m i nem az. Testelmélete csak ehhez képest értelmezhető. Descartes utókora bizonyos értelemben azóta is kü zd a kérdéssel kérdéssel:: hogyan hogy an képes e m echanik ech anikus us test az elméhez kapcsolódni? Illetve: hogyan ho gyan képes az elme, elme, a szellem testet testet ölten ölteni? i? Tehát van valaki,  vag  va g y  valami, ami nem testi, de testet kell ölteni öltenie. e. Ez a gondolat nem csak Descartes-nál van jelen, de az őt követő filozófusok soránál. Még Hegelnél is a szellemtörténet önmagával, az öntudattal indít, s innen kell eljutnia eljutnia az univerzu m teljes teljessé ségéh géhez. ez. „Nem könnyű megmondani, megm ondani, k i jut messzebb a test test igazságától igazságától:: Descartes du alizmusa, alizm usa, amely szakadékot szakadé kot feltét feltételez elez az elme és a test között, vagy va gy Hegel monizm mo nizmusa, usa, amely integrálja integrá lja a testet a szellem szellem totalitásába” - írja Waldenfels.15 Waldenfels.15  A filoz fil ozóf ófia iaii gond go ndol olko kodá dáss csak cs ak a XI X I X . száza szá zadt dtól ól tette te tte kife k ifeje jeze zett tt tém té m ájáv áj áváá magát a testet. testet. Elindult egy fajta gondolati gondolati küzdelem a kartéziánus dualizm us meghala me ghala dásáért, dásáé rt, a test test és a szellem megúju me gújult lt fogalmáért fogalm áért (Marx, (M arx, Kierlcegaard, Kierlcegaard, Nietzsche Nietzsche). ). E filozófiai filozó fiai erőfeszítés erőfeszítés részét képezte a testiség iránt megjelenő szélesebb szélesebb kultu ku lturáli ráliss érdek érdeklő lődés désnek nek a X IX -X X . századi századi Európá Európában ban és és Észak-Amerikában.  Az  A z o n b an csak cs ak a X X . száz sz ázad adba ban, n, a fen f enom omen enol ológ ógia ia létrejö létr ejötté ttével vel épül ép ültt k i az az új hagyomány, amely kifejezett kifejezett alternatíváját alternatíváját képezheti képezheti a test test mechanikus mecha nikus felfo felfo  gásának.16 A fenomenológia a testtapasztalatot valódi filozófiai rangra emelte, szemben minden olyan gondolkodásmóddal, gondolkodásmó ddal, amely ame ly a tudat tuda t imm anens logikájára korlátozza korlátozza a megértés megértést. t. A fenomenológia fenomenológia nem érheti be elméleti konstrukciók kon strukciókkal, kal, s lényege lényege a tapasztalat hozzáférhetővé tétele. tétele. Ezért ismét ismé t föl kellett tennie a kérdést: kérdést: mi a test? Hogyan tapasztaljuk minden elméleti feltételezés előtt? E tapasztalat faggatása m ilyen lehetősé lehetőségeket geket nyú jt a szellem szellem és a személyisé személyiségg fogalm ának újragondolásához?

14 R. Descartes: A Descartes:  A filoz 1996, Osirís, 2./6 4115. o. fi lozófia ófia alapelv ala pelvei, ei, ford. Dékán y An drás, B udapest, 1996, 15 Be rnh ardW alden fels: Bodily Experíencebetween S elfhoo dand dan d Otherne Otherness, ss, Lecturegivenoi-112,2002, atth e official official opening opening o f the Danisi Danisigg R esearch Foundation: Center fór Subjectivity Research, 2. o. lS D onn W elton: elton: Fou ndations o f a Th eo ry o f the Bod y, in D. Welton (ed. (ed.): ): The Body, Classic and  1999, Blac kw ell Pub líshers, 5. o. Contempory Readíngs, Oxford , 1999,

I. Bevez Be vezeté etéss

| 27

 Alt  A ltéé r eg egoo - inters int erszu zubje bjekt ktivi ivitá táss ~ alteritás  Az  A z előb el őbbi biek ekbe ben n a test te stta tapp aszt as ztal alat at érte ér telm lmez ezés ésév ével el kapc ka pcso sola lato toss filo fil o z ó fia fi a i előz el őzm m é nyekre reflektáltunk. Most vessünk egy pillantást témánk: testtapasztalat és alterítástapasztalat alterítástapasztalat összefüggés összefüggésének ének másik oldalára. oldalára. Hogyan vált vá lt problémává problémává a gondolkodástörténetba gondolkodástörténetban n a társszubjektum, az altér ego?  Látn unk un k kell: a mode rnség kezdet kezdetekor ekor - a kartéziánu s személyiségmodell mentén —egyszerre próblematizálódott a testtapasztalat és a másik tapasztalatai Ha a saját testem mechanizált, akkor a másik teste is csak egy látható gép, amelyben szinte szinte lehetetl lehetetlen en fellelni a másik szubjektumot. Ha csak saját tudatomban lehetek lehetek bizonyos, akkor ak kor az idegen tudat éppúgy éppúg y hozzáférhetetlen hozzáférhetetlen számomra, szám omra, mint m int ■a testem, amely ame ly végső soron nem énszerű, én szerű, nem sajátom. Ha az emberi em beri személy  lényege lényege a tuda t önevídenciájából határozható meg, akkor nem csak c sak a testiség testiség - és a testisé testiségnek gnek az elméhez elméhez való való kapcsolódása kapcso lódása - lesz lesz problematikus, hanem a másik személy, az altér ego is. Az interszubjektivitás problémája, illetve a the problem of  —(a „más elmék problémája”) kifejezetten a Desca rtes utáni utá ni nyugati nyu gati other minis —(a filozófia sajátja —amennyiben Descartes-tól Husserlíg az öntudatot tartották a megismerés elsődleges kiindulópontjának.  A m á sik si k min mi n t altér ego - csakúgy csakúg y mint m int a test —episztemológiai, —episztemológiai, ismeretelméleti ismeretelméleti problémává változott. változott. Ha a gondolkodás gondolkodás kiindulópontja az individuá lis én, mint öntudat, önevídencia, akkor a m ásik úgy úg y jelenik meg, mint aki szemben áll ezze ezzell az önevidenciával. önevidenciával. Szubjektivitása mélyen kétséges kétséges lesz lesz számom ra. Alapvető filozófiai filozófiai problémává válik a szolipszíz szolipszízmus mus meghaladása: m eghaladása: honnan tudhatom, ho gy  a másik egyáltalán létez létezik? ik? Hogyan érthetem meg, megérthetem-e egyá ltalán a másik má sik belső élet életét ét,, ha őt mindig csak kívü lről tapasztalom m int tárgyat? tárgyat? Az ínterínterszubjektivitás kérdése Husserl számára is episztemológiai probléma, problém a, hisz az altér szubjektivitás) felől felő l igazolandó. ego a szubjektivitás, (a transzcendentális szubjektivitás)  Az  A z utób ut óbbi bi néhá né hány ny évtiz év tized edbe ben n azon az onba ban n vál v álto tozá záss törté tö rtént nt a fen f enom omen enol ológ ógiá iába ban, n, megjelent megjelen t egy új termin ter minus: us: az alteritás’. alter itás’. E kifejezés elterjedése az ’alter ’alter ego’, ego’, vagy  vag y  az 'interszubjektivitás’ kifejezésekhez képest egy lényeges, tartalmi elmozdulást  jelez a filo fi lozó zófia fiaii gon g ondo dolk lkod odásb ásban an:: elmozdulást az „episztemológiai másiktól” a másik  ember jelenlétének eredetisége és gyakorlati teljessége felé.17  M it is jelent jelent az alteritás kifejezé kifejezés? s? A latin alteritas jelentése jelentése:: más, vagy v agy különböző különb öző létállapot, díverzítás, díverzítás, másság. másság. M agyaru agy arull leginkább leginkább az „alterna tíva”, tíva”, „alternatív” kifejezés kifejezés használatos. A francia nyelvben az alterité terminus, mint az identité  (azonosság, identitás) ellentéte van jelen.

17 G . A. Johnson: Alte rity and Reversibil Reversibility ity,, ín G. A . John son - M . B. Sm íth (eds. (eds.): ): Al  Alte terit rityy and  an d  Ontology in Merleau-Ponty, Evanston- Illíonís, 1990, Northwestern University Press.

28

| A test tes t éthosza étho sza

 Az  A z ’alter ’alt erit itás ás’’ kifejez kifej ezés és elterjed elte rjedése ése szemb sze mben en az altér ego, vagy az interszujektivítás kifejezés kifejezésekkel ekkel arra is utal, hogy hog y az „önm agam” agam ” és a „má sik” azonosíthatatlan a zonosíthatatlan és felcserélhetetlen felcserélhetetlen pozíciók, s nem egy eg y elvont ínterszubjektivitás ínterszub jektivitás esetleges esetleges elemei. elemei.  A m á sik si k tap ta p aszt as ztal alat ataa olya ol yan n alap al apta tapa pasz szta tala lat, t, amely am ely nem ne m red r edu u kálh ká lhat atóó sem se m önm ön m a gam tapasztalatára, sem egy általánosságra. A másik jelenléte éppolyan rangú alaptapasztalat, m int az öntudat evidenciája. evidenciája. A másik má sik méltósága, testi, testi, gyakorlati közelsége, közelsége, kifejeződése kifejeződése az én számára eredendő: nem azon mú lik, hogy h ogy sikerül-e a magam számára ismeretelméletíleg igazolni, mint a „másik elme” vagy „altér ego” lehetőségét.  A megú m egújuló juló fenom fe nomeno enológi lógiába ában n tehát teh át a tudat tud atfilo filozó zófiá fiákk kriti kr itiká kája ja és a Descarte Desc artes-ta s-tall induló induló modern individualizmus kritikája párhuzamosan zajlik. zajlik. A testtapasztalat testtapasztalat és a másik tapasztalatának kiszabadítása kiszabadítása az individuális tudat börtönéből egymástól elválaszthatatlan elválaszthatatlan összefüggéseket összefüggéseket hordoz. A m ásik tapasztalatá ta pasztalatának nak értelmez értelmezése ése kihat kiha t a testtapasztalat értelmezésére. értelmezésére. íg y a fenomenológia fenomen ológia történetében történetébe n a testta testta pasztalattal pasztalatta l kapcsolatban kapcsolatban két fő gondolat kibontako zásának lehetünk tanúi: —A valóság tapasztalatá tap asztalatának nak konstitúciójában —eze —ezenbe nbelül lül az idegentapasztalat lconstitúciójában —az emberi embe ri test, a testi érzékiség érzék iség kulcsszerepet kulcsszer epet játszik. játszik . (Husserl, Heidegger Heidegger,, Merleau-Ponty, M ichel Henry) —A testtapasztalat, a testi „önmagunk” maga is ínterszubjektív konstítúció eredmény eredménye. e. A test nem p usztá n a saját, saját, szubjektív világkonstítúc ió lehetősége, lehetősége, hanem lényege szerint maga is ínterszubjelctíven konstituált, érzéki „válasz”, reszponzíó (Lacan, Merleau-Ponty, Lévinas, Waldenfels).  íg y a szub sz ubje jekt ktiv ivit itás ás ink in k arn ar n á c iójá ió ján n ak filo fil o zófi zó fiai ai témáj tém ájaa egyr eg yree inká in kább b és k ike ik e  rülhetetlenül kapcsolódik az alteritás filozófiai témájához. Ez az összekapcsolás azonban nem. problémamentes. Ha az én eleve megtestesült és ínterszubjektív  kapcsolatokba kapcsolatokba ágyazott, akkor újra kell gondolni, írni írn i a legalapvetőbb filozófiai filozófiai terminológ term inológiák iák jelentésé jelentését. t. Az A z én, a más, má s, a tudat, tud at, atest, ate st, etika, e tika, ontológia és és ismeret ismeret elmélet fogalma foga lmaii új értelemre értelemre tesznek szert. Ez az „újraírás” „újraírá s” zajlik Merleau-Ponty  és Lévina Lév inass filozófiájában. Az „újraíráshoz” mind két szerzőnek fontos inspirációt, kiindulópontot adott adott Edmu Ed mund nd Husserl. Husserl.

I. Bevezet Bev ezetés és

j

29

2. A tapasztalat testi konstitúcíója Edmund Edmun d Husserlnél Husserlnél Husserl Husserl transzformáit kartezianizmusa kartezianizm usa Husserl, aki a testtapasztalat fenomenológiai elemzését kiemelte a merev elme test test dichotómiából, dichotómiából, s nagymértékben hozzájárult e dualizmus meghaladásához. Ugyanak Ugy anakkor kor hűséges maradt marad t a descartes-i kiindulóponthoz, kiindulóponth oz, s filozófiáját filozófiáját megújított kartezíanízmusnak nevezte. Descartes érdemének a transzcendentális szubjek tívizmust tekintette, vagyis azt, hogy minden tudást és tapasztalatot a tisztán szubjektív szubjektív öntapasztalásban próbált megalapozni. megalapozni. Azo nban szerinte szerinte Descartes hibát követett el, amikor az ént rés cogltansként „a világ egy apró darabjának” tekintette. tekintette. Ahelyet Ah elyett, t, hogy ho gy a konkrét, szubjektív öntapasztalás öntapasz talás teljes teljes mezejét tárta tár ta  vo  v o lna ln a fel, fe l, az egót eg ót substantía cogítanssá nyílvánította, s elválasztotta „az ember egészétől”. egészé től”. Ily módon mód on a „transzcendentális „transzcende ntális realizmu realiz mus” s” atyjává vált.1 vált .188 A h u sse rlí fenomenológia fenomeno lógia azonban azonb an megkísérelte a szubjektivitás szubjekt ivitás transzcenden transzce ndentális tális kifejtését. Ez azt is jelentette, jelentette, hogy a tapasztalatot a m aga elevenségébe elevenségében, n, minde m inden n hozzá hozzálc lcöötődő tárgytételezést tár gytételezést zárójelbe zárójelbe téve téve kell szemügyre venni. M inden ind en létérvényesség létérvényesség forrása maga a közvetlen közvetlen megtapasztalás, megtapasztalás, azon a módon, ahogy megtapasztaljuk. megtapasztaljuk.  A tapa ta pasz szta tala latt elevenségének elevenség ének e m egny eg nyílá ílása sa elvezette őt a test új, terméke term ékeny ny felfogás felfo gásaa felé. felé. Habár Htxs Htxsse serl rl kiindulópon kiindulópontja tja mindig min dig a tudat szubjektivitása, szubjektivitása, a tudatban konst ko nstru ruáló álódó dó tapasztalatokat tapa sztalatokat megszabadította a szokásos értelemrögzít értelemrögzítések ések bék lyójától. lyójától. A testtapasztalatot testtapaszta latot a maga ma ga eredetiségében eredetiségében vizsgálta, vizsg álta, s nem az elme és test test,, lélek és test szokásos szembeá llításában. Ez vezette őt oda, hogy megértse: m egértse: alany  és tárgy, szubjektum szubjek tum és objektum díchotóm iája, feszültsége jelen van magában mag ában a testtapasztalatban.

 A testta test tapas paszta ztalat lat kettőssé kettőssége. ge. A tapa ta pasz szta tala latt testi-konstitú testi-k onstitúciója ciója  A test te stta tapp aszt as ztal alat at ket k ettő tőss term ter m észe és zetű tű.. E kett ke ttős őssé ségg lényege lén yege:: saját sajá t testü tes tünk nket et képe ké pese sekk  va g y u n k belü be lülr lrőő l is és k ívü ív ü lrő lr ő l is átél á télni: ni: eleven, elev en, átélt, átél t, szubj szu bjek ektív tív testkén test kéntt (Leib) és tárgyi, tárgy i, fizik ai testként testként is is (Körper). Ha az egyik kezemm el megérintem megérintem a másikat, sajátos megkettőződés megy végbe bennem: egyik kezem átélő, észlelő eleven testként működik (Leib), míg a másik az átélt, észlelt, fizikai test lesz (Körper), tárgy az előbbi előbbi számára. Ezt a viszonyt bármiko r megfordíthatom. megfordíthatom. A kartéziánus kartéziánus hagyom hagy ományra ányra emlékeztető emlékeztető tárgyiasítható, tárgyiasítható, fizik ai test mellett tehát tehát rendelkezünk rendelkezünk a szubjektív, átélt test tapasztalatával tapasztalatá val is. Testiségünk Te stiségünk épp e kettő eleven váltak vál tako o zásában, összefüggésében összefüggésében működ ik (Leibkörper), lS  E. Husserl: Kartéz iánus elmélkedés elmélkedések, ek, ford. Mezei Balázs, 10. § Bud apest, 200 0, Atlantisz.

30

| A test tes t éthosza

 A test-test test-te st megkü me gkülön lönbö bözte ztetés tés óriá ó riási si jelen jel entős tőség égű: ű: hisz h iszen en ezált ez által al magáh mag ához oz az a z átélt test tapasztalatához is tapa sztalati evidencia kötődik! Míg Descartes megfosztotta a testet testet az evidencia méltóságától, méltóságától, addig ad dig Husserlnél a valóság tapasztalatán tapaszta latának ak konstítúcíója ráépül a test szubjektív szubjektív tapasztalatára. Szemben a természettudom ányok által kutatott kutato tt fizikai-anatómiai fizikai-anató miai testtel testtel (Körpe (Körper) r) a Leib-K Leib -Kör örpe perr megkülönböztetéssel megkülönböztetéssel mintegy minte gy visszaadta visszaad ta a testnek az elvesztet elvesztettt „énszerűséget”. „énszerű séget”. A testiségről elsősorban elsősorban saját saját testemben, testemben, belülről belü lről van közvetlen tapasztalatom. Testtapasztalatom sajátos, sajátos, redukálhatatlan evidencia. (A Kartéziánus elmélkedésekben az öntudat evidenciájával szemben a saját test tapaszta tapa sztalata lata is egy evidenciamezőt evidenciamező t képez akkor is, ha h a Hús H ús seri seri ezt a továbbiakban integrálja a transzcendentális transzcendentális tudat tud at tapasztalatai tap asztalatai közé.) közé.) De miközben sajá sajátt testem redukálhatatlanul redukálhatatlan ul szubjektí szubjektív, v, én magam mag am vagyok, ugyanezt ugyanez t a testet testet úg y is átélem, átélem, mint ellenszegülő, alkalmatlan, alkalm atlan, idegen, idegen, fizikai fizik ai testet, testet, melynek materíalítása tehe teher, r, akadá ly nekem. nekem. így a Körper nem csak a prímordíálísabb Leíb-tapasztalattal Leíb-tapasztalattal szembenálló szembenálló tudom ányos konstrukció, h anem közvetlenül tapasztalt fenomén is: vagyis testemben átélem önmagam sajátszerűségét és  ídege  íde gensé nségé gétt is.  A kiad ki adoo tt és a publikálatlan pu blikálatlan szövege szövegekk tanúsága szerint szerint Husserl Hu sserl csaknem egész egész életművétv életm űvétvégigk égigkísérteate ísérteatestprob stproblémá lémájának jánakúj új és új felv felvetés etése.1 e.199A z atest, amely Leíb Leíb és Körper Kör per egyben egy ben220 a valóság való ságtap tapasz asztala talatt konstítúc kons títúcióján iójának ak is terepe lesz —többféle —többféle értelemben. E jelentéseket jelentéseket (Elisabeth A. A . Behnke Beh nke kiváló elemzésére21 elemzésére21 támaszkodva) támaszko dva) a következőképpen következőké ppen foglaln fog lalnám ám Össze: „i tt”, ”, amihez képest minden minde n  í. A  test az orientáció centruma. Testem az az alapvető „itt más „ott” „o tt” van. Utalásaim Uta lásaim néma, rejtett rejtett központja. központja. A „fön t”, „lent”, a „mellette”, „mellette”, a „belül „be lül”, ”, a „tú l”, a „mögötte” etc. etc. kifejezéseket csak e testi nullapontból nullapo ntból kiindulv kiind ulvaa  vagy  va gyoo k képes kép es m egér eg érte teni ni.. M ég képz ké pzele eletbe tben, n, vag va g y emlék em lékez ezet etbe ben n is e sajátos sajá tos test te stii nézőpont tapasztalatára támaszkodom. támaszkodom. A m iko r innen oda megyek, elmozdulok, elmozdulok, az „ottbó „o ttból” l” „itt” „ itt” lesz, am i túl messze volt, elérhető lesz. Testem képessé képessé tesz tesz arra, arra , hogy ho gy az ittet és és az ottot ottot a végtelenségi végtelenségigg variáljam. Egy dologra nem vagyo k képes: képes: soha nem kerülhetek kerü lhetek ki saját centrális „ittem „itt embő ből”. l”. Testem Testem soha nem válik tárggyá tár ggyá,,

Husserl a testtel testtel is foglalkozó legnagyobb m unk ája az Ideen II. (1912—15). De fon tos u talá sok : Dincj Dincj und Rau m (1907), Ideen III. (1912), A  pas A  passzív szív szintézis elemzései (1918), Fenomenológiai pszichológi pszichológiaa (1925), Kartéziánus meditációk  (1931), Válság (1936), és A és  Azz interszub inte rszubjekt jektivitá ivitáss fenome feno meno nológ lógiáj iájaa címmel össze gyű jtött kötetben (D kézirat) is. 20 Habár H usserl m ár 1907-ben leírta kéziratban a Leib -K örp er m egkülönbö ztetést, ztetést, az első első publikált szöve szövegg erről a témáról nem tőle származik. (Edith St ei n - Husserl tan ítvá ny a- 1906-0S, de 1907-benmegjelent, A 1907-benmegjelent, Azz empátia szövegében, valam int M . Scheler: A Scheler: A form emp átia prob pr oblém lém ájá rólcí ró lcímű mű szövegében, fo rmal alizm izm us az etikában és a materiális értéketika [1916] cím cím ű könyvében már használta ezt az ö sszefüggést. sszefüggést.)) 21 Elisa bet h A . Behn ke: Body, ínE Body,  ínE ncyc 1997, Kluwer Acad emic nc yclop loped ediao iaofPh fPh enom en omen enolo ology gy.. Dordrecht, 1997, Publíshers, 67-71. o.

I. Bevezet Bev ezetés és

| 31

amit körbesétálhatok —ezért —ezért mondhatom , hogy ho gy testem minde n dolgok között a legtökéletlenebbül konstituált konstitu ált dolog. dolog.  2,  2 , Testem Testem az átélt érzések érzések hordozója. Testem tapasztalata más tekintetben is különbözik a többi többi tárgy tárg y tapasztalatától. tapasztalatától. Am A m ikor megtapíntok megtapíntok valamit, a taktilis minó'sé minó'ségeke gekett saját testemben fedezem fel. A m ikor iko r megérintek egy tárgy at, érintve érzem magam at is. is. így íg y testemet speciális érzések érzések által tapasztalom, am it Husserl megkülönböztet megkü lönböztet a más fenoménekre vonatkozó érzékeléstől. érzékeléstől. Testemben Testemben ilyen kor nem annyira érzékeléseket (Empfindungen), mint inkább közvetlen érzéseket (Empfindnisse) érzek. Az érintés, nyomás, súly, meleg, feszültség, lazulás, öröm, fájdalom, testemen vagy testemben átélt érzések, nem pusztán érzékelései vala minek. Ilyen értelemben —a —a testtapasztalat ka pc pcsá sán— n—beszélh beszélhetünk etünk intencionális és nem intencionális inten cionális érzésekről. 3, Testem maga saját kiterjedésével, mélységével, rá jellemző artikulációival  folyamatos,  folyamatos, egys egység éges es mezőké mezőként nt működik. A z érzések és érzetek érzetek e szomatikus m ezőn lokalizáltak, innen emelkednek ki, többé-kevésbé többé-kevésbé artíkuláltan artíkulá ltan azokból az átfogóbb átfogóbb,, általánosabb érzésekből (jó közérzet, vagy índíszponáltság), amelyek a testet, mint min t egészet hatják hatjá k át. 4, És jóllehet testérzéseimnek, érzékeléseimnek alávetődöm, ezek igen gyakran mozgásom mozgásom korrelációikén kor relációikéntt jelentkeznek. Azért érzem az erős fényt, mert a Nap felé fordítottam az arcomat. Azért érzek nyomást a kezemen, mert felemeltem ezt a széket széket.. Gyakran Gya kran éppen saját saját aktivitásom, mozgásom, kinesztézíseím kinesztézíseím mentén mentén  vagy  va gyok ok kitéve kit éve az érzett érz ett,, észlelt ész lelt való val ó ságn sá gnak ak.. 5, Testem valóságos valóságos mozgása mellett rendkív ren dkívül ül fontos testem lehetséges mozgása, testem primordiális mozgáskapacitása mozgáskapacitása mint olyan. A z, amit mozgásképessége, testem - mozgásom mo zgásom , kinesztetíkus kinesztetíkus ak tivitásom összefüggésében —észlel —észlelek, ek, az, az, ami. Ha bizonyos bizonyos irányba nézek, nézek, ezt az oldalát látom an nak a dolognak. dolognak. Ez magában hordja azt, hogy h a onnan nézném, látnám amazt ama zt az oldalt is. Bármely Bárm ely saját sajátos os kinesztetíkus szituáció szituáció csak egyetlen lehetőség lehetőség a gyakorlati kinesztetíkus horizon ho rizon ton belül. Mozgásom egy lehetőségmezőt is mozgat. Szabadon megismételhető,  vari  va riáá lhat lh atóó szem sz emmo mozg zgás ások ok tesz te szne nekk észlel ész lelhe hető tővé vé egy eg y tárg tá rgya yat, t, felis fe lism m erhe er hető tővé vé egy  eg y  tényállást. tényá llást. A környező' környező' világ vilá g egésze, egésze, felfedezhető felfedezhetősége sége pedig ped ig kinesztetíkus észlelésem észlelésem lehetőségeként lehetőségeként mutatkoz mut atkozik ik meg. meg. így íg y aktu a ktuális ális és lehetséges lehetséges kinesztézíseím kineszté zíseím építik aktuális és lehetséges világtapasztalatom horizontját. m ozgás azonban nem m erül erü l le lei az aktívan kezdeményezett kezdeményezett mozgásban. mozgásban. 6, A mozgás Mozgásun Mo zgásunkk jelen jelentős tős része része akaratlan, m int a légzés, légzés, amit am it csak alkalmanként alkalm anként sza bályozunk. bályozunk. Mégis - mivel képes képes vagyok szándékosan is megtenni azt, amit önkéntelenül  szoktam (felgyorsítani (felgyorsítani vagy visszatart vissza tartan anii lélegzete lélegzetemet) met) —Husserl —Husserl ezeket a spontán testi működéseket műk ödéseket is a „képes vagyo vag yok” k” címszó cím szó alatt foglalja össz összee - annak anna k ellen ellenére ére,,

 A te t e st éthos éth osza za hogy a spontán, akaratlan mozgás —az —az „én mozgok” m ozgok” a fejlődés fejlődésben ben nyilvánvalóan megelőzi a „képes vagyok vagyo k mozogn m ozogni” i” akaratlagos akaratlagos variációit. variációit. 7. További fontos témája Husserlnek a testi testi normalitás, a test test normakép norm aképző ző funkciója,  funkciója,  A feln fe lnőt őtt, t, egészség egés zséges es embe em beri ri test te st sajátos sajáto s norm no rmáj ájaa a való v alósá ságé gész szlel lelésn ésnek ek —m egha eg ha tározza a társadalom normáit is. Ugyanakkor a testi normalítás a társadalmi kommu kom munikáció nikáció á ltal is szabályozott. szabályozott. Vagyis a szemé személy lyes es és társadalm i élet élet kife kife   jező  je ződ d ik a testben testb en.. legfontosabb abb elem azonban az lesz, lesz, hogy Husserlnél Husserlnél 8. A témánk szempontjából legfontos a test kulcsszerepet játszik az interszubjektivitás genezisében. Ha önmagamat kívülr kív ülről ől észlelem, mások máso k külső küls ő észlelés észlelésee alapján feltételezem, feltételezem, hogy ho gy az enyémhez hasonló benső élet élet m unká un káll bennük ben nük is. is. Mint később részletes részletesebben ebben megmu meg mutatjuk tatjuk az ötödik Kartéziánus elmélkedés elemzésénél Husserl számára a testtapasztalat sajáto sajátoss kettőssége teszi hozzáférhetővé a másikat, másika t, s ezen ezen keresztül keresz tül az objektív o bjektív és  ínterszubjelc  íntersz ubjelctív tív világ vil ágot ot.. A való va lósá ságg testi test i konst ko nstitú itúci ciój óján ánalt althu husse sserlí rlí témá té máii nagy na gy hatá ha tást st gyakoroltak M erleau-Pontyra, a ki Husserl kissé kissé szétszórt szétszórt utalásait filozófiailag filozófiailag messzemenőkig messzem enőkig kibontotta, kibo ntotta, s e gondolatokat gondo latokat továbbvítte. továbbvítte.

Husserl testfenomenológiáján testfenomen ológiájának ak kétértelmű kétértelműsége sége Habár Husserl Husserl a testtapasztalatnak fontos, fontos, dinamiku dina miku s szerepe szerepett jelölt jelölt ki avalóságavaló ságtapasztalat, a másik tap asztalata konstitúciójában, mégis sajátos sajátos kétértelműség kétértelműség foglya maradt.  Am  A m it test te stké ként nt - Leikk Le ikkén éntt v a g y Kőrper Kőr perként ként,, sajá sa játk tkén éntt v a g y ideg id egen enké ként nt - t a  pasztalun paszt alunkk azt a liusserlí fenomenológia fő gondolati m agvát alkotó alkotó transzcen dentális dentális szubjektivitás szubjektivitás,, tu datfolyam időtlen, ha lhatatlan tapasztalati mezej mezejee foglalja magába. A saját saját test tapasztalatának tapasztalatá nak evidenciájával szemben műkö mű ködik dik egy  másik, azt méltóságában méltóságában meghaladó evidencia: evidencia: a transzcendentális transzcendentális tudatfolyam apodíktikus evidenciája, amihez képest semmi nem lehet külső vagy idegen.  A testt te sttap apas aszt ztal alat atba ban n min m intt Leibkörperben feltáruló értelem értelem - hogy saját saját és és idegen, idegen, énszerű és tárgyszerű vonások állandó kereszteződés kereszteződését, ét, kettősségét kettősségét alkotja alkotja - így  második máso dik sorba sorba kerü l a transzcendentális szubjektivitás szubjektivitás folyamatos bensőségéhez bensőségéhez képest. képest. Ez megakadályozza me gakadályozza a testtapasztalat fenomenológiai kibontásának kibon tásának telj teljes es eredetiségét.  Az  A z o n b an van va n egy e gy Husse Hu sserlrl-sz szöv öveg eg - az Ötödik kartéziánus elmélkedés elmélkedés - amelyben a testtapasztalat eredetis eredetisége ége szorosan összekapcsol ö sszekapcsolódik ódik a másik, az altér ego ego eredeti tapasztalatával, s mintegy sűrítve megmutatja megmu tatja azt a prímordiális összefüggést, összefüggést, ame am e lyet Merleau-Pont Merleau-Pontyy és Lévinas filozófiája filozófiája - más-más oldalról oldalról - kifejt, kifejt, s ami tágab tágabbb értelemben e könyv kö nyv tém ája is. Ezért Ezé rt test és és alteritás összefüggésének problémáját először az Ötödik kartéziánus elmélkedés által megformált m egformált keretben keretben vázolom fel. fel.

II. II. A probléma probléma kifejt kifejtése ése ... testünk testünk sokkal sokkal emberibbnek emberibbnek tűnik, mint elménk, elménk, amely amely pusztán funkci funkcionál onál,’’  ,’’  Bernhard Waldenfels1 Waldenfels1

I. TEST ÉS ALTERITÁS ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK KIRAJZOLÓDÁSA HU SSERL ÖTÖ ÖTÖDI DIK K KART KA RTÉZIÁN ÉZIÁN US ELMÉLKEDÉSÉBEN  Az  A z Ötödik kartéziánus kartéziá nus problé kartézi ánus elmélkedés elmélkedés egy Husserlt is érintő nagyon is kartéziánus mával, má val, a szolipszizmus veszélyének veszélyének felvetésével felvetésével kezdődik kezd ődik,, mikor mik or a transzcendentális redukcióval kapcsolatos „súlyosnak tűnő ellenvetés” elhárítására vállalkozik.  A tran tr ansz szce cend nden entá táli liss redu re dukc kció ióba ban n m inde in den n tap ta p aszt as ztal alat atom om at m eg k ell el l fosz fo szta tano nom m szokásos hétkö znapi értelmétől, s csak mint m int a saját —így és így bejelentkező bejelentkező —ta —ta pasztalatom at vizsgálhatom . De „ha én, az elmélkedő én a fenomenológiai fenomenológiai epokhé epokhé segítségével abszolút egomr egomraa redukálom reduk álom magam m agamat, at, nem válok-e solits ipsévé , nem maradok-e marad ok-e „egyed „ egyedüli üli én”, m íg a fenomen fenomenológia ológia égisze égisze alatt önmag am kifejtésével kifejtésével foglalk ozo m ?”2 A probléma feloldása érdekében Husserl a transzcenden tális tapasztalati tapa sztalati tartom ányt ány t egy újabb újabb redukciónak veti alá, amely elkülön íti a saj saját át szférát szférát minden, a transzcendentál transzcendentális is tartományban tartomán yban megmutatkozó idegentől. idegentől. Mi az, ami a mi teljesen teljesen saját tapasztalatom? A m i a redukció után sajátla sajátlagos goslcé lcént nt megmarad megm arad 1 Bern har d W aldenfels: Eodíly Experíence hetween Sefhood and Otherness, Lectu re gíven September September 12 ,20 0 2 , at the officíal officíal openíng of Danish National Research Foundation: Center fór fór Subjectivity  Subjectivity  Research. 2 E. Husserl: Kartéziánu Karté ziánu s elmélked elmélkedések, ések, ford. ford. M ezei Baláz s, Budapest, 2000 , Atlantisz, 105. o.

34

t estt éthosz éth oszaa |  A tes

az az átélt élményáram közvetlenségének sajátlagossága, sajátlagossága, valam int saját szférámban konst ko nstru ruáló álódó dó érzékíleg adott tárgyak, sajátos sajátos habitualitásaím, habitu alitásaím, a számomra adódó természet és testis testiség. ég. E jelenségek jelenségek közü l kiemelkedik kiemelked ik saját saját testem, az egyetlen test, test, „amelyben személyese személyesen n működöm műk ödöm ”, és és amely közvetlenül hat a primordiprimo rdiális ális környezeti környeze ti világra.3 világra .3 A prim ordiálís testtapasztalat m ibenlétének kibontása kulcsfontosságú a szolípszízmus illúziójána illúziójánakk meghaladásában. m eghaladásában. Hiszen saját, saját, érző testemben kiterjedt kiterjedt önmagam önm agam m int a prim ordiálís reduk ció által feltárt legelidegeníthetetlenebb, legsajátabb tartomány, képes önmagát tárgyként érinteni. érinteni. A test - legközv legközvetl etlenebb enebb tapasztalati szférám szférám - egyben olyan önobjektivál önobjektiválóó rendszer, rendszer, amelyben megtöbbszöröződöm. A test egyszerre tárgy, dolog, másrészt mint érzékszerv kinesztetikus képesség, konstituáló rendszer, amely prezentálja prezentálja számomra a dolgokat. dolgokat. A saját saját szféra szféra egyhangúsága törik meg a saját szférán belül, mikor egyik kezemmel megérintve a másikat, tárgyként találkozom önmagam önm agammal. mal. Benne a saját saját elev elevee meg van haladva. Ugyanakkor az altér ego tapasztalata is testtapasztalatként jut el hozzám.  A m ásik ás ik test t estét ét úg ú g y tap t apas aszt ztal aloo m , min m intt v ala al a m i tárg tá rgya yat, t, de olya ol yan n tárg tá rgya yat, t, amel am elye yett a magam éval hasonlónak találok. Testem Testem sajátl sajátlagos agos értelmét értelmét átviszem a másikra , s  párképzéss spontán módon történő, passzív szintézis. a két testet párba állítom. A  párképzé  A más m ásik ik testé te stének nek prím pr ímor ordi dial alit itás ásom om ban ba n jelentk jele ntkez ezőő sajátl saj átlag agoss osság ágaa azonb azo nban an nem ne m az enyém, értelmét értelmét nem prezentálhatom prezentálhatom - nem jelenít jeleníthetem hetem meg közvetlenül közvetlenül önm agam nak. E paradox helyzetet helyzetet írja le az analogikus apprezentáció fogalma, testének ek tapasztalatából  amely egyszerre fejezi ki azt, hogy egy prezentációból  - a másik testén - kell kiindulnom és azt is, hogy ez a prezentáció valami elvileg prezentáíhatatlanra - a másik idegenségének megjelemthetetlen értelmére —utal. Husserl kérdése a következő: „ha „h a primordiá prim ordiálís lís szférámban elkülönü elkü lönült lt testalkat  jele  je len n ik meg, me g, m e ly az én teste te stemh mhez ez haso ha sonl nló, ó, [...] [...] m i tesz te szii a teste te stett ideg id egen en testté tes tté,, ahelyett, ahelyett, ho gy csupán saját saját testem testem duplikátum dup likátum a lenne?” lenne?”4 A válaszban válaszb an különleges szerephez jut egy „sajátos ígazoló íga zolódás” dás”,, amely lehetővé teszi, hogy hog y az apprezentáció ne oldódjon fel pusztán saját szférámhoz tartozó prezentációként. A konkrét tapasztalásban „az idegen testalkat és az idegen működő én egységesen transzcendáló tapasztalat módján [egymással összeszövődve] adódnak”,5 Az apprezentált mozzanatok létérvényét a másik viselkedése igazolja. „Az apprezentált mozzanatok létérvény létérvényee pedig annak a nnak köszönhető, köszönhető, hogy tulajdon sajátszerűségük —egyszer —egyszer az enyém, m ásszor a m ásiké —egym ást folytonosan váltva jelennek jelennek meg, és hozzák létre ezen ezen a módon az indítékok összefüggését.”6A összefüggését.”6A m ásik testi 3 4 5 6

Uo. 127. o. Uo. 130. o. Uo. 131. o. U o.

II. A probléma problém a kifejtése kifejté se

| 35

 viselk  vis elked edése ése fol f olya yam m atos at osan an vála vá lasz szol ol az eny e nyém émre, re, enyém eny ém az övére, mik m iköz özbe ben n e vála vá lasz sz lényegébe lényegében n mégis kiszá míthatatlan mítha tatlan és m egjósolhatatlan marad, A másik ered eredet etile ilegg hozzáférhetetlen lényege ekképpen igazolódik, s testi viselkedése alapozza meg az „idegenség”  má sik tehát, tehát, habár habá r a saját teste testemmel mmel való analógia an alógia hívja rá föl a  jellegze  jellegzetes tesjegyét. A másik figyelmemet, figyelmemet, mint m int viselkedés, viselkedés, állandóan idegenként idegenként ad hírt magáról, ezáltal már túl is van ezen az analógián.  A másik tes testi ti tapasztalata tapasztalata által által valami többen többen rész részes esülö ülök, k, mint amit önmagam által tapasztalhatok.  A z analogikus apprezentáció jelzése szerint tehát a tudat tud at több lesz, lesz, mint m int puszta pusz ta öntudat, de csak a monado mo nadologikus logikus ego szintjén. szintjén. Transzcendentális Transzcenden tális értelemben azonban a másik má sik efféle tapasztalata tapasz talata nem képez képez semmiféle többletet. Idegen és saját egyaránt saját, mélyebb transzcendentális szubjektivitásom szám ára jelenik meg. meg. így í gy transzcendentális transzcen dentális értelemben a másik nem lehet több, mint saját saját öntudatom öntudat om módozata, módozata , az altér ego a transzcendentális ego ego konstítúciója, éppúgy, mint saját, monadolo mon adologikus gikus egóm. Az A z altér ego viselkedésének tapasztalata, tapasztalata , prezentálhatatlansága, illetve apprezentációj apprezentációjaa nem képes kívülről ha ha  tást gyakorolni a transzcendentális transzcendentális ego megalapozó fogalmára. fogalm ára. A transzcendentális transzcendentális egónak nem lehet altér egója egója.. Hiszen ha lenne, m ár nem ne m lenne transzcendentális, abszolút abszolút tudat, aki minden mind en lehetsége lehetségess tapasztalat ta pasztalat abszolút értelmű szemlél szemlélője. ője. Ha azonban azonba n a transzcendentális transzce ndentális ego számára nincs altér ego, akkor a m ásik prezentálhatatlan alteritása alteritása már má r nem radikális, radik ális, a transzcendentáli transzcendentáliss öntapasztalás öntapasztaláshoz hoz képest csak másodlagos jelentőségű. jelentőségű. E szövegben erőteljesen megjelenik, majd elhomályosul két radikális tapasztalat: a testtapasztalat eredetisége és a másik redukálhatatlan idegensége. E problémák problém ák jelentőssé jelentőssé válnak válna k a mű recepciótörténeté recepciótörténetében. ben.  James  Jam es D odd od d , aki ak i könyv kön yvet et ír í r t Hus H usse serl rl test te stfo foga galm lmár áról ól,7 ,7két ké t alap al apvet vetőő énfo én foga galm lmat at különít el a Kartéziánus elmélkedésekben: az én, mint m int lelkes test és az én, mint min t az egóélet egóélet szubjektivitása, tiszta öntudat. „A z az én, amely ame ly a test primordiá prim ordiális lis szférája szférája által bukka buk kan n fel, m int az önobjelcti önobjelctivác váció ió rendszere, rendszere, megkülönböz tetendő a tiszta öntudattól. öntudattól. Ha az egyik eg yik kéz a másikat másika t érinti, az másféle másféle viszony önmagun khoz, mint gondolatra gondolni. Ez utóbbi viszony az önmagába zárt szubjektivitás (meste (mestersé rséges ges)) gyakorlata, gyakor lata, míg az előbbi annak anna k a szubjektivitá szubje ktivitásnak snak a mozgása, amely  am ely  megnyitja önmagát és világát.”8Az ego transzcendentális értelemben mindvégig a saját saját és és idegen test, test, valamin vala mintt a másik m ásik alteritása - közvetítő íntencionalit íntencionalitásának ásának ma rad.. Számára Szám ára az idegenség, mint min t a sajáthoz sajáthoz hozzátartozó értelem értelem konstítuálója marad  jele  je leni nikk m eg. eg . Kérd Ké rdés, és, h o gyan gy an képe ké pess a m á sik si k egóé eg óélet let az én szub sz ubje jekt ktiv ivitá itáso som m ban ba n ko nstru nst ruáló álódn dn i, anélkül, a nélkül, hogy összekevere összekeveredne dne annak belső tendenciáj tendenciájával ával,, hogy  mindent minden t sajátjává, az én é n életének életének részévé tegyen? tegyen? Dodd Do dd szerint szerin t ego és altér ego transz 1 J. Dodd.: Idealísm a nd Corporeíty Corporeíty,, A n Essay on the Problem Problem o fthe Body ín Husserl's Phenomenol Phenomenology, ogy, Kluwer Academ ic Publishers, D ord rech t, 1997. 1997. 8 Uo. 28. 28. o. o.

36

| A test éthosza éth osza

cendentális tudatban történő identifikációját lényegében az ego és altér ego következetes testbe helyezése hárítja el. Dodd —küszködve Husserl többszintű szubjektivitás-fogalmával —további kérdéseket is megfoga me gfogalmaz lmaz :9 :9végső soron k i az , aki az analogikus analog ikus átvitelen keresztül keresztü l a másik, mint min t másik m ásik észlelé észlelését sét lehet lehetővé ővé tesz teszi? i? Vajon ki instituálja, m űködteti a m ásik viselk viselkedését edését?? „A másik? A z én, aki ak i apprezentál, apprezentál, de nem követ következt keztet? et? Talán [... ...] valamilyen valam ilyen személytelen személytelen »elsődleges »elsődleges instítuálás« zajlik, zajlik, amelynek am elynek nincs szu b  jektu  jek tum m a? H a szem sz emél élyt ytele elen n inst in stit itúc úció ió,, akk a kkor or nem n em lehet leh et egy eg y „én „ én teljesí telj esítm tmén énye ye/és /és az én alapvető alapvető passzivitására utalna, de ha személyes személyes,, akkor a másik tűnn e pusztán derivatív személynek, amely saját saját testem személyessé személyességének gének csak sápadt analógiája.” analóg iája.” Husserlnél tehát a saját test tapasztalat tap asztalataa és az altér ego apprezentác apprezentációja iója beágyaz beá gyazódik ódik a szubjektivitás szubjektivitás transzcendentális felfogásába, amely viták kereszttüzében áll. Ennek ellenére ellenére tagadhatatlan, hogy Husserl a testi viselkedésen keresztül igazolódó analogikus apprezentáció elemzése által érezte legyőzöttnek a szolipszizmus kísérteiét, s fontos fontos lépéseket lépéseket tett a kartéziánus kartézián us dualizmus dualizmu s és individualizmus m eghaladásának eghalad ásának irányába. A testi viselkedések tagadh atatlan, de megjósolhatatlan illeszked illeszkedése, ése, nyilvánvalóvá teszi a másik közelségét, miközben a másikat mint másikat prezentálhatatlannak is nyilvánítja. Ez a Husserl által leírt találkozó nem-találkozás központi jelentőségű tém ája lesz lesz mind min d Merleau-Ponty Merleau-Ponty,, mind m ind Lévinas L évinas filozófiáj filozófiájának. ának. Mindketten kibontják ezt az az eseményt a transzcendentális szubjektivitás —s vele a kartezíanizmus maradék burkából. E lényeges lényeges párhuza párh uzam m ellenére ellenére két ellenté ellentétes tes interpretációval van dolgunk: Mint Min t már jeleztük, Merleau-Ponty a testtapasztalat testtapasztalat radikális kifejtése kifejtése által jut el az alteritás problémájához, Lévinas pedig az alteritás radikális kifejtése révén a testi érzékiséghez. M inth a ő k lcetten lcetten a karteziánízm karteziá nízm us szal szalca cadé délc lcaa fölött lcétfelő lcétfelőll kezdtek volna hid at építeni építeni..

9 Uo. 27. 27. o. o.

II. II. A prob problé léma ma kife kifejt jtés ésee

| 37

II. AZ ÉSZLELŐ TEST FENOMENOLÓGIÁJA: MAU RICE MERLEAU-PONTY  MERLEAU-PONTY   ír

I. A fenomenológiai gondolkodás inkarnációja Merleau-Ponty egész életművét áthatotta egy centrális tapasztalat az interszub jekt  je ktív ív össze öss zefüg függé gések sekbe be ágya ág yazo zott tt testé te stélm lmén ényy kifej k ifejezé ezése, se, filoz fil ozóf ófia iaii meg m egm m unká un kálá lása sa.. S habá ha bárr —m —m int fentebb jeleztük jeleztü k —ő —ő a testtapasztalat, testtapasz talat, a testi észlelés észlelés fenomenológiai fenomenológia i kibontását tekintet tekintette te fő feladatának, a szubjektum megtestesülésének megtestesülésének leírása leírása elve elvezet zette te őt a másik má sik tap asztalatának újrafogalmazásához is. is. M ár első írásáb írásában an a testi testi viselkedés problémájával foglalkozott. foglalko zott. A  L a structu structure re (19422), amely még a Gestalt-pszíchológía hatá sa alatt ala tt született,  Au  Au comporte comporteme ment nt (194 kifejezet kifejezetten ten az emberi viselkedé viselkedéss struktúráit struktú ráit kutatta. Látásmódja Látásmód ja azonban túl is feszítette e pszichológia kereteit: kereteit: számára szá mára a testi viselkedés és ann a nnak ak formája form ája nem a kutatás kuta tás tárgya tárg ya pusztán, pusztán , hanem a tapasztala tapas ztalatt lehetőségfeltétel lehetőségfeltétele. e. Testi viselkedésem azt konstituálja, aki én vagyok. Merleau-Ponty a pszichológia pszichológia lehetőség lehetőségein ein túl lépve —filoz —filozófu ófuskén skéntt —arra —arra kérdez rá: ki az a szubjektivitás, szubje ktivitás, akinek akine k a viselkedése  így  íg y és így í gy stru st rukt ktur urál ált? t? Ez a kérdése kérd ése vez v ezett ettee el a fenom fen omen enol ológ ógia iaii gond go ndolk olkod odás ásho hoz, z, amelyhez aztán egész életé életében ben hű maradt. m aradt. A zonban zon ban Husserl fenomenológiájával fenomenológiájával szemben, szemben, ahol minden tapasztalat a tiszta, abszolút abszolút tudat konstitúciója, a fenome fenome nológia egy másik m ásik koncepcióját koncepcióját dolgozta ki: egy valóban inkar nált szubjekti szubjektivit vitás ás fenomenológiáját. Merleau-Ponty szerint a fenomenológia fordulatot jelent a gondolkodás tör ténetében. E fordulat lényege az, hogy a fenomenológia a tapasztalatot a maga eredetisé eredetiségében gében mint valóban megélt, megélt, szubjektív tapasztalatot fejti ki. A filozofálás filozofálás  va  v a ló d i kezd ke zdet etee a t a p a szt sz t a lat la t szu sz u b jek je k tív tí v m e g ala al a p o zo ttsá tt ságg a : „ a fen fe n o m enol en ológ ógia ia egységét és igazi értelmét saját m agunkb agu nkban an lelhetjük le lhetjük f e l”10 l”10—írja első fő művének, az Észlelés (1945) 45) híres előszavában, flusserlhez flusse rlhez hasonlóan hason lóan ő is is Észlelésfenomenolóqiájá fenomeno lóqiájáxiak  xiak  (19 a „számunkra „számu nkra való fenomenológiát” keresi keresi,, amelyben „abszolút kezdet vagyok, létezésem nem elődeimtől, fizikai f izikai és társadalm társa dalm i környezetemtől környeze temtől ered, ellenkező ellenkező leg, ez a kezdet megy feléjük s ad nekik megalapozást, mega lapozást, m ert én vagyok, vagy ok, aki miatt létezik létezik számomra számom ra [...] ez ahagyo mány, má ny, amelyet választottam , vagy ez ahorízont, amelynek tőlem való távolsága ősszeroskadna, [...] ha nem lennék ott, hogy  átfogjam átfog jam tekintetemmel.”1 tekintetem mel.”111

10 M . Merleau -Ponty: A z észlelés észlelés fenomen ológiája. Előszó, Részletek, in  A fenom fe nom enológ eno lógia ia a tár Válogatta: a: H ernádi M iklós, ford. ford. Hernádi M. - Szalai P. P. - Zempléni F., F., sadalomtudományokban, Válogatt Budapest, 1984, Gondolat, 230. o. “ Uo. 231. o.

38

| A test test étfaosza

 Azo  A zonb nban an a „szám „sz ámun unkr kraa v a ló” ló ” fenom fen omeno enológ lógia ia Merle Me rleau au-Po -Pont ntyná ynáll nem az öntud önt udat at számára számá ra való filozófiát jelenti! jelenti! Habár a filozófiai reflexió önmagámból (tudatomból) indul ki, célja nem az önmagamhoz való visszatérés. Ha reflektálni kezdek, reflexióm reflexióm kimozdulás kimo zdulás valam i nem reflektált reflektált fel felé, é, A reflexió reflexió nem hagyhatja figyelmen kív ü l „önmagát, mint eseményt”, „s a saját műveletein túl fel kell ismernie a világot, amely adva van a szubjektum számára, mert me rt a szubjektum adva van saját magának.  A való va lósá ságo gott leír le írní ní kell, ke ll, nem ne m meg m egko kons nstr tru u álni ál ni,, vag v agyy k o n stit st itu u ální ál ní.”1 .”122 S még ha vissza is kell térni önmagamho z, azért hogy ho gy megszabaduljak a hétköz napok észjárásának külsó' külsó'ség séges es dogmatízmusától és a tudom ányok észjárásának észjárásának objektivizáló objektivizáló dogmatízmusától, azonban önmagam hoz visszatérve „nem a belső belső igazság otthonát lelem”, nem a „belső embert” em bert” (mint Szent Ágoston), hanem „egy   vilá  vi lágg n a k sze s zent ntelt elt”, ”, inka in karn rnáá lt szub sz ubjek jektu tumo mot. t. Merleau-Ponty Merleau-Ponty úgy látta, hogy hog y az eddigi filozófiai filozófiai reflexiókban reflexiókban a gondolkodás gondolkodás célja célja mindig min dig az önmagához való visszatérés visszatérés volt. volt. Eme Em e alapállás alap állás m iatt nem vettek tudom ást a testiség testiség és és a másik má sik problémájáról problémájáról.. E körből próbált meg kiszakadni kiszak adni a husserlí fenomenológia: a husserlí kezdeményezés kezdeményezés a szubjektu szubjektumot mot már mint m int „világ felé felé való való transzcen tra nszcenzust” zust” 13 fogta fel. A husserlí intencionalítás intencionalítás gondolata a tudat lényegét lényegét tárgy felé felé irányulásként irányu lásként írta le. le. Ez a tárgy azonban nem belső belső tartalm t artalm a a tudatnak, tuda tnak, nem is valamely vele vele szemben álló külső: a tudat maga m aga ez a tárgyára tárgyára irányulás: a kifelé kifelé lőtt lőtt nyílvessző. nyílvessző. A zonban zonb an a husserlí fenomenológia fenomenológia a tudat intencíonalítását, tárgyr a irányulását irányu lását mindinká min dinkább bb belehelyezt belehelyeztee a transzcendentális szubjektivitás keretébe. Hétköznapi énem és a külvilágról, s a többíelcről való tapasztalatom mögött egy mélyebb szubjektivitás munkál. Minden, amit kívül és belül belü l tapasztalok, elsősorban e mélyebb, mélyebb, transzcendentális transzcend entális értelemben vett én aktivitásaként jelentkezik. A valóság érthetőségét éppen az adja, ha megértem: hogyan konstítuálja, alkotja az én tudataktívításom mindezt. Merleau-Ponty számára viszont a reflexió reflexió feladata nem az, hogy a tudat egysége mint a világ vilá g alapja felé felé húzódjon vissza: a reflexi reflexióó sokkal sokka l inkább azért hátrál, hogy  szakítson szakítson a világ ismert voltával, s tanúja lehess lehessen en annak, anna k, ahogy a világ minden mind en tematizálás előtt előtt működik. műk ödik. Célja, hogy ho gy a világot világot mindenfajta m indenfajta önm agunkhoz agunkho z való való  visz  vi szoo n yulá yu láss n élk él k ü l jelenít jele nítse se meg m eg,, s a refl r eflex exió ió viss vi ssza zaju juss sson on „a tu t u d a t refle re flekt ktál álat atla lan n életéhez”.14 E reflektálatlan élet prototípusa a testi észlelés. „Nem azt kell kér deznünk, hogy h ogy valóban világot v ilágot észlelünkészlelünk-e, e, hanem hane m a világ az, amit am it észlelünk.”1 észlelünk.”133  A reflex ref lexió ió m ind in d en m űköd űk ödés ését ét m egala eg alapo pozz zzaa ez a „valós „va lóság ágos osra ra”” vona vo natk tkoz ozó, ó, elsőd els őd leges tudásunk.

13 Uo. 238. o. 14 Uo . 24 0. o. *5 U o .

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

| 39

2. Fenomenológiai Fenomenológiai ősréteg ősréteg - a testi észle észlelés lés  A filo fi lozó zófia fiaii gondolk gond olkod odás ás újra új ra és újra új ra megkís meg kísére érelte, lte, ho gy meg m egta talá lálja lja azt a zt a legereden leger eden dőbb tapasztalatot, vagy tapasztalati tartom ányt, ősréte ősréteget get,, amely megalapozza megalapozza többi többi tudásunkat. tudásun kat. Mikor Miko r Descartes a biztos tudást tu dást kereste kereste,, úgy ú gy tűnt tűn t neki, hogy ho gy ilyen tapasztalat tapasztalat egyedül saját gondolkodásom önmagam számára való bizonyossága. Míg az észlelés észlelés ki van téve a tévedésnek, az észlelés észlelés gondolati reflexiója bizonyos. „Ott egy kőrísfa” - mondom, mondo m, de lehet, lehet, hogy tévedek, tévedek, s amit a távolban látok, az valam i más. A m i bizonyos, bizonyos, az csak anny i, hogy hog y én azt gondolom, gondolom, hogy ho gy ezt és ezt ezt látom. látom. Ha a biztos tudá tu dást st keresem, keresem, zárójelbe zárójelbe kell kel l tennem, redukciónak redu kciónak kell alávetnem az észlelést, s gondolkodásom bizonyosságából kell kiindulnom. A gondolkodó én önreflexiója —ho —hogy gy m indezt indez t én gondolom —Descartes szerint az abszolút biztos alap, minden tapasztalatnál eredetibb tapasztalatunk, olyannyira, hogy létünk bizonyossága bizonyo ssága is itt érhető tetten. Husserl Husserl Descart Descarteses-hoz hoz hasonlóan - a biztos biztos tudá st keres keresve ve - módszertani módszertani redukciónak vet alá mindent, a mi kétségbe kétségbe vonható a tapasztalatban. 0 is olyan olyan „apodíktikusan „apo díktikusan bizonyos utakat utaka t keres, keres, melyek révén a saját saját bensőségében bensőségében képes képes feltárni az objektív külsőséget”.10A külsőséget”.10A zonban zonb an míg m íg Descartes Descartes azt gondolta, gondolta, hogy az egyetlen kétségtelen kétségtelen tudás az én önmaga sz ámára ám ára való léte, addig Husserl Hu sserl kiszé lesíti e tartományt. Szerinte mindaz, ami a szubjektív tapasztalati mezőmben megjelenik, ugyanilyen kétségbevonhatatlan, apodílctíkus jelleggel bír, de csak az én én tudattartalm amként. amk ént. Husserlhez hasonlóan Merleau-Ponty is a legeredetibb tapasztalatot kutatja, a tapasztalat képződésének elemi elemi folyamatát. folyamatát. S hasonlóan, m int Husserl Husserl a Kar téziánus elmélkedésekben, ő is a descartes-i filozófia filozófia kritiká ján keresztül közelíti közelíti meg a tapasztalat tapasztalat legeredet legeredetibb ibb tartományát. A husserli Descartes-kritika szerint szerint Descartes-nál is radikálisabb an kell visszatérni visszatérn i a gondolkodás szubjektivit szubjektivitásához, ásához, s el kell hagyni mindent, ami e szubjektivitást transzcendálná: a szubjektivitás tudományát kell kifejteni. Merleau-Ponty azonban mind Descartes-hoz, mind Husserlhez képest radikálisabb radik álisabb filozófiai filozó fiai fordulatot kívánt végrehajtani. Szerinte Szerinte az elsődleges bizonyosság, az az eredeti tapasztalat, amely megalapozza a szub  jekt  je ktiv ivit itás ást, t, tú t ú lvis lv iszz az ego eg o önm ö nmag agaa szá s zám m ára ár a való gond go ndola olati ti evid e viden enci ciájá áján. n. Ha tárgyak at észlele észlelekk magam maga m körül, körü l, nem az a legeredend legeredendőbb őbb evidencia, evidencia, hogy  mindezt én észlelem: észlelem: az észlelésemről való tu dást dá st megelőzi maga az észlelés —nem, m int az észlelés észlelés tudata, tuda ta, hanem ha nem m int az észlelésnek észlelésnek való közvetlen k özvetlen testi kitettség. kitettség.  Az  A z észlelés észlel és nem ne m m ás, ás , m int in t a fa f a lát l átás ása, a, a mele me legg az arcon arc on,, a fájda fáj dalo lom m a lábba láb ban. n. 16 E. Husserl: Karté ziánus ziánu s elmélked elmélkedések ések,, ford. Mezei Balázs, B udapest, 200 0, Atlantisz, 13. 13. 0.

40

| A test te st éthosz éth oszaa

M aga ag a az észlelé észleléss nem lehet biztosabb, mint min t az észlelt észlelt dolog. dolog. Egész egyszerűen egysze rűen azért, mert minden észlelés motiválva van az észlelt által  —ez az észlelés lényege.  A m eleg el egész észlel lelést ést m o tivá ti válja lja a nap na p süté sü téss az arco ar como mon, n, a fájd fá jdaa lm at az ütés, üté s, a piro pi ross látványát látványá t a szín ragyogása, ragyogá sa, amit a mit csak csa k látni lát ni lehet, lehet, soha se tudnám tud nám a piros piroslását gondolatilag gondolatilag konstruálni. konstru álni. Ha látok egy kőrisfát, k őrisfát, ez azt jelenti, jelenti, hogy hog y ott van maga m aga a lcőris lcőrisfa fa a látás számára. Látni azt jelent jelenti, i, hogy látni valamit. Pirosat látni: látni a pirosat léte léte aktivitásában.  A látá lá tást st nem n em lehe le hett redu red u káln ká lnii a látá lá táss előfeltevé előfe ltevésére sére,, inká in kább bb azt az t kell ke ll mon m onda danu nunk nk:: a látottak alapján lehetnek előfeltevéseink és kételyeink. Amit látok, ahogy látom, az kétségbevonhatatlan: amit kétségbe lehet vonni, az a látottról való gondolatom. E gondolat viszont magát magá t a látást látá st feltételezi feltételezi.. A szín észl észlelés elése, e, ahogy ah ogy az adott helyen, helyen, fényben egy kendő piroslik, mindig többet tartalmaz az elgondolhatónál, vagy az elképzelhetőnél —transzcendál, kivet önmagámból, A szín látása látása maga a realitásra realitásra,,  vagy  va gy a vilá vi lágr graa való nyi n yito totts ttság ág..  Maga  Ma ga az én erede eredendő ndően en nem nem önmagát gondoló gondoló gondolat gondolat,, hanem az észlelő test transzcendenciája, nyitottsága,  A házb há zban an,, aho a hová vá gyerm gye rmek ek szül sz ület etik, ik, a gyer gy erm m ek friss fri ss pill p illan antá tásá sába ban n minde min den n tárgy  tár gy  megváltoztatja meg változtatja jelentését. jelentését. Első észlelésünk örökké jelenvaló jelenvaló esemény szám unkra, unkra , felejthetetlen felejthetetlen tradíciót képez . É n ez az első észlelé folyta tása az általa álta la észleléss vagyok  vag yok , illetve folytatása megnyitott megn yitott életnek. Bizonyos B izonyos értelemben értelem ben minden minde n észlel észlelés és ilyen „első észlelés”, amely  ame ly  megelőzi a cogito transzcendentális eseményét. Az ego, az én én ered eredend endően ően nem önmaga önmaga  gondolata,  gondolata, hanem ész észlelé lelés, s, mások mások ész észle lelé lése se és önés önészl zlel elés és.. A z t is mondhatnánk: észle észlelek lek,, tehát vagyok vagyo k —az —az észle észlelé léss azonban túlrepít önmagamon, benne nem önmagamhoz térek vissza. A z észlel észlelés és transzcendenciája transzcend enciája szétfeszíti a tudat interioritását.  A tu d a tn a k n incs in cs ö náll ná llóó ím m an enc en c iája iá ja,, am iben ib en telje te ljese sen n otth ot thon on lehe le hetn tne, e, s magára zárulva mentesülhetne a hiba kockázatától —lceresztül-kasul transzcen dens. Nem Ne m csak alávetődés a transzcendenciánalc, transzcendenciánalc, hanem han em aktív a ktív transzcendencia.  Az  A z észlelh észl elhető ető vilá vil á g csak cs ak a v ilá il á g észlelése ész lelése álta á ltall bizon biz onyít yítot ott. t. A z észlelésbe észle lésben n tett te tten en ért transzcendencia transzcendencia ugyanakk ugya nakkor or saját saját létem létem mozgása, szim ultán kontaktus vagyok saját létemmel és a világ létével: testiségem tapasztalata maga ez az érintkezés.  Az  A z észlelés észlelé s leírh leí rhat atat atla lan n és beaz be azoo nosít no síth h atat at atla lan n minő mi nőség ségek eket et hord ho rdoz oz.. E min m inős őség égek ek nek mélységük van és távlatai, kimondh atatlan utalásai. E minőségek hordozzák, táplálják észlelő-érző észlelő-érző lényemet. Észlelő lényem lényem nem pontszerű pon tszerű,, hanem kiterjedő: egy eleven térben manife ma nifesztá sztálód lódik. ik. Ez az eleven eleven tér a saját test: corps propre.  A testi te sti észlelés észlel és m inde in den n tuda tu dato toss beaz be azon onos osítá ítást st meg m egelő előző ző,, a tu d a t ind in d ivid iv idu u a li li  tásához csak lazán kö tődő transzcendenciája az az „ősbenyom ás” vagy ősréteg ősréteg,, amely Merleau-Ponty M erleau-Ponty filozófiáját mozgósítja. mozgósítja. A továbbiakban az észlelő észlelő test fenomenológí ájának fő témáit vázolom váz olom fel Merleau-Ponty Merleau-Ponty e tekintetben tekintetben leggazdagabb leggazdagabb első főműve,  Az észl észlel elés ésfenomenológ fenom enológiája iája alapján.

II, A probléma problém a kifejtése

[ 41

3. Merleau-Ponty a testről  A corps prop pr opre re mint mi nt megé me gértő rtő test és egziszten egzis ztenciá ciális lis m odal od alit itás ás  Az  A z észlelő, eleven, e leven, saját test: corps propre fenomenológiai kifejtése óriási óriá si és meglehe tősen új filozófiai feladat felad at elé elé állította Merleau-Pontyt. Az észlelé bá n észleléssfenome fenomenol nológi ógiája ája bán megpróbált építeni építeni mindarra min darra a filozófiai, filozófiai, pszichológiai pszichológiai tudásra, ami e témában hozzáférhető hozzáférhető v o lt.1 lt. 17 Mi is az a test, amelyet Merleau-Ponty leír? Először is észre kell vennünk, hogy kérdésünk nem megfele megfelelő. lő. Nem azt kell kérdeznünk, kérdeznünk, mi ez a test, hanem inkább: ki az a test? test? E test elsősorban én mag am vagyok. Testem sajátom: corps fizik ai, dologi értelembe értelemben n vett test ehhez ehhez képest  propre  propre.. Az anatómiai, orvosi, vagy fizikai, egy absztrakció eredménye. eredménye. A saját saját testet alapértelme szerint nem lehet pusztán pu sztán kívü lről, mint egy objektív objektív tudom ány tárgyát leírni. leírni.  A test tes t nem más m ás,, min m intt az az eleven ele ven tapas tap aszt ztal alat at,, ahog ah ogya yan n mind mi nden en tár t árgy gytét tétele elezé zéss előtt megéljük ínka rnált rná lt önmagunkat. önmag unkat. S nem is csak magát mag át e testet, hanem hane m e test test által mindent: hisz észlelései és képességei nyitják meg a világunkat, s tesznek képessé képessé arra, h ogy abban szabadon szabadon és biztonsággal biztonsággal moz ogjunk. A tapasztalat korporeitása tehát szé széle lese sebb bb értelm ér telmű, ű, mint a közvetlen közvetlen testtapasztalat. A test által által értünk értün k meg mindent, miközben számunkra szám unkra minden, önm agunk agu nk is, e testi észle észlelés lés által van. A test tehát egyszerre egyszerre megértő megér tő test test és egzisztenciális modalitásunk. Testünk által —testünk —testünk minden g ondolkodást megelőző megelőző megértő kapacitása által —rende —rendelkezünk lkezünk valóságtapaszt valóságta pasztalattal. alattal. Hisz észlelve észlelve értelmezi valóságát már má r ’7 N agym értékb en tám aszkod ott Husserlre. Testfenomeno lógiájának számos pontját az az Ideen II. II. szövegei szövegei inspirálták, amelyeket amelyeket alkalma volt kéziratban olvasni a Husserl-archívumban . Az onban lényegét illetően áttranszform álta, radika lizálta a husserli gondolatokat, kiemelve azokat a tran sz cendentális szubjektivitás gondolati keretéből. Ebben az erőfeszítésében segítették a heideggeri hatások. Hisz H eidegger szembefordult szembefordult a transzcenden tális szubjektivitás h usserli koncepciójával koncepciójával.. S habár a Lét és Miiben jóformán semmit sem beszél kifejezetten az emberi testről, mégis, e mű egésze egésze mélyen érinti a test lehetséges lehetséges fenom fenom enológiáját. A sz ubjektivitás elemzését Heidegger a Dasein, a véges emberi egzisztencia fogalm ával helyettesít helyettesítette. ette. A világban -benn e-lét, ak ézhe zálló, az utalásösszefüg gés, az el-távolít el-távolítás ás (Entfernung) a hangoltság, hangoltság, a gondstruktúra - mindezek a fogalm ak egy megtestesült jelen jelenlét létre re utalnak . Heidegger tulajdonkép tulajdonkép pen továbbvítte a testi világvilágkonstitúcíó h usserli gondolatait, mikor a véges, véges, megtestesült jelenvalóiét jelenvalóiét lennitud ásán gondolkodott. Merleau-Ponty támaszkodott továbbá továbbá Husserl kortársa, M ax Scheler Scheler gondolataira gondolataira is, elsősorban a preperszonálís, vitális-testi koegzisztencia koegzisztencia feltevé feltevésekor sekor.. M indem ellett természetesen természetesen n agy hatást gyakorolt rá a fran cia hagyomány, am ely má r a fenomenológia előtt, előtt, illetve attól attól függe tlenül a testi egzisztencia rad iká lis leírására leírására és elemzésére törekedett: elsősorban elsősorban M aine de Biran, B ergson, Gábriel Marcel. A z észlel észlelés és fenomenolóigiája fenomenolóigiája kifejezett és folyamatos folyamatos polém iát folytatott Sartre-ral, a sartre-i testér testértel telmezésben mezésben is megjelenő megjelenő dualizm ussal. Mind emellett a m ű a Gestalt-pszichol Gestalt-pszichológia ógia hatásán túl számos korabeli pszichológi pszichológiai ai iskola, s a pszichoan alitikus alitikus irodalom eredményeit is felhasz nálta a test, a testi észlelé észleléss eredetiségének kifejtésekor.

42

| A test éthosza éthos za

minden min den tudatos reflexió eló eló't 'tt. t. Azonban Azon ban miközben miköz ben észleli észleli mindaz min dazt, t, am a m i körbeveszi, maga is látható, észlelhető. Azért tudja megismerni, é rtelmezni világát, világát, mert ki  va  v a n téve tév e neki. ne ki.  A test észlel elő' ő' test, és a vilá g része, e kettősségbe kettőssé gben n test szituált: szituált: egyszerre észl egzisztál. Habár mindent testűnk testű nk által álta l észlelünk, a testi észl észlelés elés nem fog fo g át mindent, nem előzi meg saját világát vilá gát,, hanem hane m része része annak. annak . A test, amennyiben ame nnyiben észlel észlel:: nem látja, nem észleli észleli önmagát, nem lát saját há ta mögé. De éppen azért tud észlelni, mert maga is szituált: ki van téve a látványnak, a hangnak, az érintésnek —az észle észlelés lés univerzum univer zum ának. ána k. Önmaga Önm aga aktivitását, testi képességeit is előbb észleli észleli,, mint konstituálja. Spontán irányulásai irány ulásai tehát má r eleve eleve összekötött összekötöttek ek a világga világgal, l, amelyet amelye t észlel. észlel.  A m egér eg értő tő testbe tes tben n szé s zétv tvál álas aszt ztha hata tatl tlan anu u l össze öss zeka kapc pcso soló lódi dikk képe ké pessé sségg (ich kann) és receptivitás, ak tivitás és passzivitás. passzivitá s. Hisz észleléseink észleléseink többnyire kineszte tíkus aktivitásokhoz kötődnek. A szem, a fej mozgása hozzátartozik a látáshoz, a kéz mozgása a tapintáshoz. Képes vagyok felkapni, elfordítani fejem, hogy lássam az előbb előbb hallott ha llott zaj zaj okát. Körbejárom Körbejá rom a házat, háza t, hogy minde m inden n oldalról oldalró l lássam . Stb. Stb.  A saját mozgá mo zgáss képessé kép essége, ge, akti ak tivi vitá tása sa és a látvá lát vány ny,, a ha h a ng foga fo gad d ásá ás á nak na k p assz as sziv ivi i tása, kitettsége az észlelésben elválaszthatatlan. Külső tárgyak érintése közben önmagam is érzem. A test, test, m int megismerő, megismerő, megértő test nem pusztán pus ztán önmaga konstituálása, hanem ennél eredendőbben: önészlelés és külső észlelés szétválaszthatatlan tapasztalata. E megismerő, k ognitív og nitív test —eredeti —eredeti létmegértésem létmegé rtésem —én magam vagyok, ezért alapvetően alapvetően nem tárgy és nem eszköz. eszköz. Tárgg yá tehető tehető ugyan, ugy an, s van is tudásu tud ásunk nk a testről, testről, mint anatómiai, vagy vag y fiziológiai entitásról entitásról,, ez azonban min dig másodlagos m ásodlagos  jelentés.  jelen tés. E test te st —ha —habá bárr képess kép esség ég is —ne —nem m pusz pu sztá tán n eszk es zköz özün ünk, k, va v a g y szer sz ersz szám ámun unk: k: hiszen ez feltéte feltételezn lezné, é, hogy ho gy a használó haszná ló és a használt elkülöníthető. A saját, saját, eredeti testtapasztalat maga a valósághoz való primo rdíális viszony. A z észlelés észleléstt is úgy  kell megérteni, megérteni, mint m int ennek az eredeti testi szubjektivitásnak a létmódját, a mi nem azonos az észlelés észlelés „objektív” „obje ktív” pszichológ pszich ológiai, iai, fiziológiai fizioló giai elemzésével. elemzésével. Bárm Bá rmely ely objektív  tudás, tud ás, vagy vag y célra irányu irán yulás lás m ár feltételezi feltételezi a test észlelő észlelő,, értelmező, differenciáló kapacitását: kapacitását: az észle észlelés lés elsősorban nem az általa létrehozot létrehozottt tuda ttartalm akban akb an érhető tetten. A testemben átélt észlelés én magam vagyok. Az észlelés elmélete a test elmélete is egyben, s a test elmélete egyben az észlelés elmélete, „Minden külső észlelés közvetlenül szinonim testem bizonyos észlelésésével, úgyhogy testem minden min den észlelés észlelésee kifejezett a külső küls ő észlel észlelés és nyelvén. H a márm má rmost ost [...] ...] a test nem transzparens transzparens objektum, s nem úg y adott számunkra, m int a kör a geométer szá szá mára (a konstitucionális törvény alapján); ha olyan expresszív egység, amit csak működtetve lehet lehet megtanu me gtanulni; lni; akko r ő maga az a struktúra, amely ellátja magát az érzéki világgal. világg al. A testséma elmélete elmélete implicite imp licite az észlel észlelés és elmélete.”18 elmélete.”18 Maurice Merleau-Ponty: Merleau-Ponty: Phénoménologíe de la perception. Paris, 1945, 1945, Gallima Ga llima rd, 239. o. o.

II. A probléma prob léma kifejté se

| 43

 A testséma való va lósá ságg strukturáló kapacitása  A test te st olya ol yan n közv kö zvet etle lenü nüll m egélt eg élt,, nyers ny ers,, tem te m atíz at ízál álat atla lan n tap ta p aszt as ztal alat atok okh h oz jutt ju ttaa t hozzá, amit csak saját terminusaiban, saját saját dinam ikus sémáiban sém áiban tud „megérteni”. Spontán megszervezi, formába önti azt a tapasztalatot, amivel a tudat dolgozik.  A test te st saját sa játos os kíne kí nesz szté tézi zise se,, irá ir á n y u lása lá sa , észle és zlelés lésee révé ré vén n em elke el ked d ik k i az észle és zlelt lt forma a horizontból, a test spontán értelmező munkája látja el a tudatot észlelt tárgyakkal. tárgyakk al. A saját saját test működő műkö dő intencionali i ntencionalitása tása (intentíonalité opéra opérant nte) e) azonban nem egy abszolút abszolút tudathoz tartozik, hanem a világá világának nak kitett test test létmegért létmegértésé éséhez, hez, testsémánk dinam ikus értelmező működéséhez. működéséhez. testűnket egységnek egységnek éljük  é ljük  át, Testsémánk további jellemzője az, hogy  ho gy testűnket át, habár ha bár nagyon sokféle érzéki tapasz tap asztala talatt és és belső tér sajátos összefüggése. összefüggése. Nem N em egyszerűen eg yszerűen térbeli részek összes összessége, sége, hanem maga m aga az egészlegess egészlegesség ég dinam ikus iku s és eredeti tapasztalata. tapaszta lata.  Válto  Vá ltoza zato toss v ilá il á g u n k , tár tá r g y a in k egys eg ység égén ének ek élmén élm énye ye elvá el vála lasz szth that atat atla lan n test te stü ü nk egységének élményétől.  A tests te stsém émaa egysé eg ysége ge —eme eleven elev en ren r endsz dszer er semm se mmih ihez ez sem has h ason onlít lítha ható tó össz ös sze e függéshálója, függésh álója, belső b első teremek rendje rendje - feltétele  feltétele minden további további térélménynek, térélménynek, térszerű rendezettségnek. Olyan eleven, eleven, operatív forma, form a, ami a szituációk tériségét megha tározza. Testem irányai, m ozgása révén rajzolódik ki a fönt és és a lent, lent, a közel és a távol, nyitottság, nyitottság, zártság, mozgás és és mozdulatlanság, előrehaladás, vagy hátrálás.  A testsé tes tsém m a egység egy ségee bizto biz tosí sítj tjaa az észlel és zleltt valósá való ságg és tárg tá rgyy ai össz ös szefü efügg ggésé ésétt és sajátos saját os értelmezhetőségét.  A test te st azon az onba ban n nem ne m csak csa k a tér t ér egység egy ségét ét m űköd űk ödte teti, ti, de az idői kontinuitást is: önmaga számára s zámára való folyamatos, folyamato s, átélt átélt jelenlét jelenlétee megalapozza a kü lső tárgyak tár gyak relatív  permanenciáját. A testben átélt folyamatok az idő eredeti tagolásaként artikulá lódnak. A z észlel észlelőő test ama ga eredeti eredeti módján egybetartja, s tagolja, tagolja, differenciálja differenciálja a teret és az időt. Ritmusa Ritm usaii és ciklusai ciklusa i szinte szinte rögzíthetetle rögzíthetetlenül nül sokfélék. sokfélék. Ideje Ideje és ritmusa ritmu sa  van  va n a léleg lé legzet zetvét vételn elnek ek épp é ppúg úgy, y, m int in t a szívve szí vverés résne nek, k, az alvás alv ásna nakk és az ébrenl éb renlétn étnek ek éppúgy, mint anövekedésn anö vekedésnekvagy ekvagy az öregedé öregedésne snek, k, ritmusa van a szemmozgásnak, szemmozgásnak, mikor mik or észreveszem észreveszem ismerősömet az utcán, é ppúgy m int a felé felé induló lépteimnek,  vag  va g y ajkai ajk aim m m o zgás zg ásán ának ak besz be széd éd köz k özben ben.. S mint ahogy a tapasztalat temporalítása megelőzi az időkifejezett tapasztalatát, ugyanúgy a tapasztalat korporeitásafeltétele testünk  tapasztalatának. Testünkről szólva már mindig testi módon szólunk. Mindezzel együtt utalnunk kell a testséma kulturális, társadalmi meghatározottsá  gára is. Habár e dinam ikus testsémán testsémán keresztül élek élek meg minden mind en tapasztalatot, tapasztalatot, e testsémát testsémát formálja és deformálja deformálja mások pillantása, a társadalm i normák. A testis testiség ég dinamikus sémája egyszerre és szétválaszthatatlanul természeti és társadalmi, anyagi és szellemi dimenziókat is hordoz. Testsémám önmagam és világom, társaim között végzi a maga értelmező értelmező munkáját.

44

I A t e st éího sz a

Intermodalitás  A test te st val v alós óság ágélm élmén énye ye —a ko rpo rp o rálís rá lís való va lósá ságé gélm lmén ényy —az érz é rzék ékisé iségg számo szá moss útj ú tját át tartalmazza. Bőröm hűvöset, s apró ütődéseket érez, miközben beszívom az eső illatát. A hűvös, az ütődés és az illat összekapcsolódik bennem, de egymásra lefordíthatatlan lefordíth atatlan minőségek. M intha inth a érintett érintett arcomban, arcomban, az elmélyü lő lélegzetben, lélegzetben, a borzongásba borzo ngásban, n, az eső látványában látványá ban egyszerre „több kis tuda tu da t” működne, műkö dne, egészen egészen egyedi érzéki „tudásoka „tud ásoka t” megél megélve. ve. Ugyanakkor testem eq\j rejtett alapot is képez, amely a különböző érzéki modalitásokat összekapc összekapcsolja solja benne be nnem. m. Fölülről gyanús hang ot hallok, m ár ugrok is félre félre a zuhanó tárgy elől. Utólag U tólag látom: látom: egy cserép cserép esett le a házról. házról. A hang, a ldnesztézís, ldnesztézís, a mozgás, a látvány ugyanarról szólt: másképpen, de összehangoltan.  A z észlelő ész lelő testbe tes tben n m ű ködő kö dő,, az érzék érz ékek eket et össze öss zekö kötő tő alap al ap teszi tesz i lehető leh etővé, vé, ho gy  a látás és a tapintás ugyanafelé a világ felé törekszik. A világ testileg megélt prepredílcatív egysége alapozza meg érzékeink analógiáját. Gondolkodás nélkül megérintem a ceruzát, ceruzát, am it látok, lecsapom lecsapom a szúnyogot, amely a fülemb e züm zü m  mög. A test különféle utak összehangolódó folyamata. Minden érzék az egész testet implikálja, imp likálja, szimultán szimu ltán módon uta l a többi érzékre, érzékre, egy interszenzoros, interszenzoros, vagy  va gy  interm odális odá lis összefüggésre. Ez a művészeteket éltet éltetőő nyitott, kreatív tapaszta lat, a szinesztézía alapja. Merleau-Ponty szerint tehát létezik az érzékeknek egy olyan „eredeti rétege”, amely korábbi, mint az érzéki minősége k szétválása, s ezen az az alapon alapo n a különböző különbö ző érzéki modalitások mod alitások elvezetnek elvezetnek egymáshoz. Ezt az eredeti réte réteget get (couc (couche he origina ori ginaife) ife) az intencionális ív  (arc össze, amely ame ly fenntartja a saját saját test és és tárgyai tárgy ai (arc intentionnel) intentionnel ) fogja össze, intermodális intermo dális egységét egységét.. A z intencionális intencionális ív nem más, m int a testsémát testsémát mozgósít mozgósítóó testi intencionalítás, intenciona lítás, irány ulás, törekvés, törekvés, amely ame ly a testet mindig min dig önmagán önm agán túl, más felé, felé, egy világ felé lö k i.1 i. 19

19 M erleau-Po nty ínterm odalítás-go nd olatát me sszem enők ig meg erősítették a hetvenes évek pszichológiai kutatásai. M etzo ff és Börtö n kísérletei kísérletei szerint a csecsemők eleve eleve - min den an alogikus gondolkodás e lőtt-k ép ese k az észlelé észlelési si módozatok módozatok közötti információátvit információátvitelre: elre: az előbb előbb tapintott, tapintott, de nem látott tárgyat tárgyat - a korábban korábban szopogatott szopogatott cumit - utóbb vizu álisan is felismerik. felismerik. „ A taktilis és  v iz u á li s ta t a p a s z ta la to k p á r o s ítá ít á sá t ne m a kü k ü lv i lá g is m é tlő tl ő d ő élm él m én ye i, h a n e m a z é sz lelé le lési si re r e n d sz er  vel  v el e sz ü le te tt ö n tő m in tá ja te r em ti m e g .” E z a te st b e n m ű k ö d ő sz in e sz te tik ti k u s „ ö n tő m ín ta ” m in d e n későbbi analóg ia, tanulás alapja. Lásd erről: D. N. Stern,:  A csecsemő személyköz szem élyközii vilá vi lága ga , ford. Balázs-Piri Tamás, Budapest, 2002,  A n im u la , 58. 58 . o.

II. A probléma problém a kifejtése kife jtése

| 45

 A test test min m intt É tretr e-aa u -M o n d e (vilá vi lágo gonn-lét lét)) Saját testem az én vílágon-létem módja. m ódja. A testiség a tudatom elköteleződése elköteleződése (engavilágá ban. Hiszen észlelni valam vala m it azt jelenti: kilépni, elémenni, testileg jelen  gé)  gé) világában. lenni az észlelt észlelt világ számára. A testi lét lét világra nyílás. Saját testem megnyilvánít a világna k, kitesz engem engem a világ felé felé.. Észlelni Észlelni a világot nem csak azt jelenti, jelenti, hogy nyitottak n yitottak vagy unk un k rá, de azt is, is, hogy: hogy : létü nk m aga ez a rányílás. Előbbi a rányílás, m int az a rra való való reflexió. reflexió. Testem Testem anélkül anélkü l ragadja ragadja meg világát, világát, h ogy „reprezentációkká” kelle kellene ne átalakíta nia, anélkül, ho gy magát alá kellen kellenee rendelnie rendelnie „szimb „ szimbolikus” olikus” vagy „objektív „objektíváló áló funkcióknak.” Ugyanez igaz mások felé való nyitottságára is: a test mint a szimbólumok és reprezentációk reprezentációk előtti eredeti világon-lét, eleve eleve megny me gnyitja itja magát a többieknek. többieknek.

 A sajá sa játt test test min m intt kifejeződés kifejeződ és  A test te st „világ „vi lágon on-lé -léte” te” tehá t ehátt m ásokn áso knál ál-lé -léte tett is jelent: jele nt: a test te st az egzis eg ziszt zten enci ciaa közv kö zvetl etlen en egyben. A testi testi szubjektum soha nem csak külső szemlél szemlélője ője világának: kifejeződése is egyben. mások máso k felé mozdulva, m ások pillantásában elmerülve, kifejezéské kifejezésként nt egzisztál. egzisztál.  A saját sajá t testem, teste m, amely am ely az én megtes meg testes tesül ülése ésem, m, m ások ás ok számá szá mára ra kü lső ls ő tárg tá rgyk ykén ént, t, idegen idegen testként testként nyilvánul nyilvánu l meg, mint min t ahogy ők is az én szememben. szememben. Ezt a kívü lről látott, dologi teste testett azonban folyamatosan fű ti valam i belülről, ami miatt miat t mégsem mégsem lehet lehet teljesen teljesen tárgyna tárg ynakk látni. A test mindig min dig kifejező test, test, a kifejez kifejezés és az, ami am i mindig szét is feszíti feszít i e tárgy-jelleget.  Va  V a lak la k i vele v elem m szemb sze mben en ü l a vona vo nato ton. n. E lm lmél éláz ázok ok fára fá rad d t, m erev er ev voná vo nása sain in.. Ú gy  nézem, mint egy tárgyat. A ztán hirtelen felém felém fordul és kérde kérdezz valamit. M int köd száll el szememről az előbbi állapot. Arcom önkéntelenül igazodik megélénkült arckífej arckífejezés ezéséhez, éhez, hangom ahangjához, ahang jához, amint válasz olót. Eltűn ik az előbbi alany alany tárgy tár gy viszony, s a kölcs kölcsönös önös kifejezés kifejezés felszínre felszínre hoz egy közös, eleven eleven alapot. M ikor neki válaszolok, spontán átélem az ő nézőpontját is, miközben a magamét sem  vesz  ve szít ítem em el teljesen telje sen:: egysze egy szerre rre,, egym eg ym á ssal ss al össze öss zeka kapc pcso soló lódv dvaa műk mű k ö d ü nk. nk . Merleau-Ponty - Sartre-ral20 Sartre-ral20ellentétbe ellentétben n - azt gondolta, gondolta, hogy nem n em vag yunk yu nk be zárva a test-szubje test-szubjektum, ktum, test-tárgy test-tárgy díchotómiába, e kettősség szabadon váltakozik 20 J—P. J—P. Sa rt re : L'Etre et le Néant, Paris, 1943, 1943, Librarie Gallim ard. M erleau-Ponty erleau-Ponty a Sartre-ral való polémia mentén fogalma zza m eg saját testértelmezését. testértelmezését. Sartre ugyanis a Lét és semmiben írt eg y nag y hatású fejezete fejezetett a test kettős tapasztalatáról. E koncepció koncepció szerint én, mint szubjektvitás önmagamért-való önmagamért-való létemben létemben testi m ódon létezem. létezem. A m íg én önm a gamért vagyok, testem testem is önmagámért van (pour-soi), s számomra mind en más figyel figyelmem mem p uszta tárgya - magánval magánvalóó (en-soij- csupán. Én vagyok v ilágom középpon tja, s világo m ezáltal egységes egységesnek nek tűnik. De ha valak i más megjelenik megjelenik horizontomon, horizontomon, és kívü lről tekint rám, megbontja a számomra

46

[ A te s t é th o sza

bennünk. benn ünk. A testü t estünk nk állandó álland ó közvetítés e belső-kűlsó' belső-kűlsó' létmód létm ód között: a kölcsönös kölcsönös ldfejezések-kifejeződések, az egymáshoz kapcsolódó viselkedések dinamikus  játék  ját éka. a. Ez az inte in tersz rszub ubjek jektív tív össze ös szeszö szövőd vődés és erede ere dend ndőb őbb, b, m int in t az az alan al anyy-tá tárg rgy  y   viszo  vis zony ny,, amel am elyb yben en az egyi eg yikk szub sz ubje jekt ktum um a m ásik ás ikat at k ívü ív ü lrő lr ő l nézve néz ve tárg tá rggy gyáá teszi. tes zi.  A m ásik ás ik kife ki feje jező ződő dő testé te stétt nem n em tudo tu dom m p u szta sz ta tárg tá rgyy n a k látn lá tni,i, m int in t ahog ah ogyy ő sem az enyémet. A testi kifejeződés különleges tapasztalat: itt a kifejező és a kifejezett nem választható el egymástól.

 A test test min m intt kifej ki fejez ezőő és és kifejezett kife jezett egybeesés egybeesésee  A test te st nem úg ú g y fejez fe jez ld va lam la m it, it , min m intt egy eg y jel a jelzette jelze ttet. t. N em pu p u sztá sz tán n jelzé je lzése se vala va la minek, mint a katonai rangjel rangjelzés, zés, vagy ah ázszám - hisz az ilyen jelek jelek önmagukon túl, m indig valam i másra utalnak. A ho gy a test test kifej kifejez, ez, az már má r önm agában hordj hordjaa  jelentését.  jelentés ét. A test te st maga mag a eredeti eredet i visz vi szon onyy a „kife „k ifejez jezés” és” és a „kife „ki feje jeze zett” tt” közö kö zött, tt, m inden ind en egyéb kifejezést megelőző mege lőző kifejezés: „ A kifejezés konvencioná konven cionális lis eszközei előtt [... [...]] [el kell ismerni] a jelentés jelentés azon prim ordíális ordíá lis műveletét, amelyben a kifejezett nem létezik a kifejezéstől elkülönülten”21.  Vörös  Vö röslő lő arcom arc om m aga ag a a szégy szé gyen, en, ásító ásít ó szám sz ám az un u n alo al o m , remeg rem egőő han h angg om m aga ag a a szorongás kívülről látható és belülről is átélhető közvetlen jelenléte, szavakra egy az egyben le nem fordítható, testi érzése. Ahogy én magam saját testemben testesül testesülve ve vagyok önma gam, úgy úg y testesíti testesíti meg a haragot a kiabálás. M ár Scheler Scheler megmutatta: nincs elrejt elrejtve ve a harag mozdulatai m ögött a harag, mint min t „pszichikus „p szichikus állapot”, vagy az öröm, az una lom gesztusai mögött egy másik öröm vagy m ásik unalom. Magában a pirulásban észleljük a szégyent, a nevetésben az örömöt.22  va  v a ló m ín d e n s é g eg y sé g ét . E g y m á s ik em b e r r á m sz eg ez ő d ő te k in te te k é p e s a r r a , h o g y t á r g g y á tegyen engem, megfosztva ön magám tól. Testemet, amely sajátom, sajátom, az ó' ó' pillantásába n tárgy ként élem élem át. Szégyen fog el, el, a másik jelenlétét jelenlétét a szégyen által érzékele érzékelem. m. Küz deni kezd ek e szégyen, eltárgyíasítás eltárgyíasítás ellen. ellen. R ápillantok a másikra , s az én tekintetem tekintetem a má sikat, a m ásik testét teszi teszi tárggyá. A tárgyiasítás és az ellene ellene való küzd elem az emb eri létt léttó' ó'll elválaszthatatlan. elválaszthatatlan. Mivel testem a másik pillantása által felidézett felidézett szégyenben szégyenben lesz lesz pu szta tárgy, tárgy, a test tárgyi létmód ja a másikk al  va  v a ló ta lá lk o z á s h o z k ö tö tt. tt . A p il la n tá s o k k ü z d e lm é n e k e ker k er eszt es ztez ez ó'dé ó' dé sé be n s z a k a d szét sz ét a sa r tr e -i testkép testkép két, élesen élesen szembenálló dimenzióra. A testiség is arról tudósít: tudósít: vag y szu bjektum vagyok ,  va  v a g y tá r g y , a k et tő k ö z ö t t sz a k a d é k tá to n g . S a rt r e te s tf o g a lm a te h á t d u a lis li s z ti k u s je ll e g e t m u ta t, hasonlóképpen, mint a Lét és semmi ontológiája, ahol a valósá g a pour a  pour-soí -soí és az en-soi kettősségére szakad szét. szét. A szubjektivitás szubjektivitás - habá r megtestesült - olyan önevidenciát önevidenciát hordoz, amely a m ásik énszerűségét énszerűségét kéts kétségbe égbe vonja. Merleau-Ponty - felhasználva a sartre-i sartre-i inspirációkat - egész egész életében életében küz dött a sartre-i testképben és a sartre-i ontológiában megnyilván uló ontológiai hasítással. Szám ára a testtapasz talat, s a testi testi észlelés észlelés elemzése olyan „h arm ad ik” dimen zió, am i éppen e descartes-i, illetve illetve sartre-i sartre-i dualizmus és individu alizm us m egh aladásán ak lehetőségét lehetőségét jelenti jelenti.. 21 Maurice Merleau-Ponty: Phénoménologie de la perception, Paris, 1945, 1945, Gallim ard, 193. o. 22 M ax Scheler: The Natúré o f Sympathy, New H aven, 1954, 1954, Yale Un iversity Press. Press.

II, A problém pro blémaa kifejté kif ejtése se

| 47

Barátom Baráto m arckifejezésébő arckifejez ésébőll nem következtetek az örömére, örömére, hanem hane m látom látom az örömét. örömét. Nem úg y észlelem észlelem a másikat mint kü lső tárgyat, m int jele jelet, t, képet, képet, ami utal a pszichéjére, pszichéjére, hanem han em eleve m int szubjektumo szu bjektumot, t, mint min t eleven eleven teste testett látom. „Ha a test képes szimbolizálni a létet, ez azért van, mert realizálja azt (réaliser) és ő maga az aktualitása (actualité).*3 A test minden mind en szimbolikus működést megelőz, megelőz, annak ann ak mintegy forrását képezi. képezi. A testi kifejezés kifejezésben ben —önm —önm agam számára és a másik számára számá ra egyaránt —olyan —olyan közvetlenség m unkál, unk ál, amely maga a minden analógiát, prezentációt megelőző bizonyosság. Láttu k, ho gy e bizonyosság nyoma m ár Husserlnél Husserlnél is megjelent megjelent a Kartéziánus elmélkedésekben: a testi viselkedések viselkedések kölcsönöss kölcsönössége ége m ár közvetlenül megnyílvá me gnyílvá nít minket egymásnak. Husserl azonban ambivalens: még szükségesnek tartja az analogikus apprezentáció gondolatát. A másikat külön apprezentálnom kell önmagam önm agam szám ára, önm agam analógiájár an alógiájáraa tudom tudo m őt megérteni. megérteni. Merle M erleau-Po au-Ponty  nty  azonban egyértelmű: a másik testi viselkedését, viselkedését, mint a másikét minden analógia és értelmezés értelmezés nélk ül már m ár megértjük, m egértjük, a másik má sik testhelyzeteit testhelyzeteit és és mozgásait elev elevee  jelentés  jele ntésteli telinek nek tapa ta pasz szta talju ljuk. k. Nincs Nin cs szü s züksé kségg a tuda tu datt külö kü lön n munk mu nkáj ájár ára, a, hogy ho gy a m ásik ás ik mosolyára visszamosolyogjunk. Rám Rá m ragad amás am ásík ík ásítása, ha nem is is vagyok fáradt. fáradt. Megremeg a szám, ha ő sír sír —még —még ha nem is tudom, m iért. Izgalmától magam is felélénkülök felélénkülök —vagy —vagy éppen elfáradok tőle. tőle. A másik má sik mozgása, gesztusai kérdezik kérdezik,, invitálják testemet. testemet. „Testem által ragadom meg a M ásikat, mint ahogy testem által észlelem a „d olgok olg okat”.2 at”.244A m ások áso k felől jövő testi kifejezés, m ások áso k eleve eleve jelentéstelí jelentéstelí megnyilvánulása megn yilvánulása közvetlenül testi mivoltomat szólítj szólítjaa meg.

 A test test min m intt sze s zexu xuál ális is kifejezés Merleau-Ponty Merleau-Ponty szerint a testi kife kifejezé jezéss egyik legmarkánsabb m odalitása a szexu alitás.  A szex sz exua ualit litás ás nem ne m csak cs ak biol bi ológ ógiai iai érte ér telm lmű, ű, h anem an em ott ot t m ű k ö d ik az egzi eg ziszt szten en ciális tapasztalat áramában. Megtestesültnek lenni azt jelenti, hogy egy adott nemben testesülni testesülni meg: a test szexualitása számtalan úton m anifesztálja magát. magát.  A szex sz exua ualit litás ás „k ifej if ejez ezi” i” va v a lak la k i egz e gzisz iszten tenciá ciáját ját,, és az embe em beri ri tap t apas aszt ztal alat at „kif „k ifej ejez ezi” i” a szexualitást. „ A látás, a hallás, a szexualitás, szexualitás, a test test - nem csak átmeneti átmeneti útjai, eszközei, vagy manifesztációi a személyes egzisztenciának: ez utóbbi visszanyúl hozzájuk hozzáju k és összegyűjti összegyű jti önmagába önmag ába azok adott, anonim a nonim egzisztenciáját.”2 egzisztenciáját.”25 Egy férfi vagy női test, test, egy szexuális vagy vágyódó test nem biológiai adottság adottság,, hanem létmód. Testi szubjektivitásunk szubjektivitásunk nem önmagában nyugszik, hanem a másik 23 M auric e M erlea u-P on ty. Phénoménologie de la perceptíon, perceptíon, Gallímard , Paris, Paris, 194 5.191-19 2. o. 24 Uo. U o. 216. 216 . 0. 25 Uo. 186. o.

48

| A test te st éthosza étho sza

felé felé vágyódik. A szerel szerelem, em, a vágy - mint a kifeje kifejeződés ződés általában —csak —csak a corps corps propre propre metafizikai me tafizikai struktú s truktúrájána rájánakk megragadása által érthető: érthető: a szexualitás is test-tárgy test-tárgy és és test-szubjektum test-szubjektum összetartozásában jelentkez jelentkezik. ik. Am it a szexuális vágyban közelít az ember az nem a puszta pu szta test, hanem az átlelkesült test, test, a megtestesült megtestes ült személy. személy. Egy férfi vagy nő n ő neme csak, mint m int ez a férfi vagy vag y ez a nő fejeződik ki. A szexualitás a testi egzisztencia egzisztencia dialektikájában jelenik meg, mint m int egyik eg yik egzisztencia má sik felé irányuló irányu ló feszültsége. feszültsége. A szexualitás, az erósz erósz azonban olyan dráma , feszültség, feszültség, amelyet —habár egzisztenciális jelenlétünk modalitása —gyakran elkerülünk.  Az  A z onb on b an elke el kerü rüln lnii is csak cs ak azér az értt tu t u d juk ju k - m ondj on djaa M erle er leau au-P -Pon onty ty - , m ert er t m int in t atmoszféra atmoszféra folyamatosan jelen jelen van, m űködik.2 űk ödik.26A 6A szexualitás, az erósz, erósz, a m ásik felé való testi vágyakozás az egész életet átjáró egzisztenciális modalitás, amely  rávetül ráve tül teljes teljes vílágon-lé vílágo n-létün tünkre kre.2 .277Ezért Ezér t lehetséges, lehetséges, hogy hog y —a —a pszichoanal pszicho analízis ízis tanú t anúsága sága szerint —egy —egy ember szexuális szexuá lis története kulcso ku lcsott ad élete élete megértéséhez.

Interszubjektivitás Interszubjektivitá s a tes testi koegziszte koegzisztencia ncia talaján talajá n Testünk tehát eleve kifejező: interszubjektív összefüggésekbe ágyazódott test.  Ah  A h o g y sp spoo n tán tá n e gyü gy ü ttm tt m ű k ö d n e k érzé ér zéks ksze zerv rvei eim m , s tes t este tem m kü lönb lö nb ö ző szerve sze rvei,i, hasonló hason ló szinergia —összjáték —összjáték m űköd űk ödik ik a saját és és a m ásik test tapasztalat tapasz talataa között.  Az  A z inter i nterszub szubjekti jektivitás vitás a testtap test tapaszt asztala alatt szintjén szint jén nem kétséges: közve kö zvetlen tlenül ül hozzá ho zzátar tar tozik a kifejező test létmódjához. létmódjához. Egzisztenciánk Egziszte nciánk legalapvetőbb, legalapvetőbb, legprímordiálisabb legprímordiá lisabb tapasztalata - interszubjektív interszubjektív test testis isége ége - általános általános és preperszonálí preperszonálíss alapot képez életünkben. A testiség testiség maga - működő mű ködő interszubjektivitás. interszubjektivitás. Ez az alap megelőz megelőz mindent, minde nt, ami am i csak az az enyém lenne, szemben a másokéval. A privát privá t individuum individ uum ok és a köztük köz tük lévő konfliktu ko nfliktusok sok lehetősége lehetősége csak ezen alapvető koegzisztencia talaján létezhet. létezhet. Merleau-Ponty M erleau-Ponty szerint a fenomenológia dolga dolga éppen éppen az, ho gy leírja miképp mutatja mu tatja meg e legprímordiálisabb, legprímordiá lisabb, interszubjektíven inte rszubjektíven szituált testi észlelés észlelés a világot, s a többieket. Nincs ennél alapvetőbb, vagy va gy uníverzálísabb uníver zálísabb nézőpont.

4. Az A z alterítás alterítás problematikus problematikus státusza Merleau-Pontynál  A z észle észlelé léss fenomenológiájában  fenomeno lógiájában tehát átrendezte ego és  A szub sz ubjek jektu tum m megtest megt estesü esülése lése Az altér ego ego hagyomá hagyo mányo nyoss problematikáját. Merleau-Ponty Merleau-Pon ty a testiség, testiség, a szubjektum szubjek tum testi szituáltságának szituá ltságának leírását olyan útként jelölte jelölte meg, amely ame ly egyedül egyedü l képes elvezetni elvezetni a másikhoz, kivezetni az önm agára irányuló reflexió reflexió filozófiai filozófiai magányából. Ha én puszta tuda t vagyok, a m ásik tudatom pu szta tárgya. A z én megtestesülésem megtestesülésem  16 U o, 19 6—197. 6—197. o.  17  Uo. 185. o.

II, A probléma prob léma kifejtése'

| 49

 visz  vi szon ontt a m ásik ás ik „átle „á tlelk lkes esül ülés ésén ének ek”” ad teret. ter et. „Kel „K ell,l, h o gy neke ne kem m saját sajá t k ü lső ls ő m , s neki saját teste legyen.”28 A descartes-i (és burkoltan husserli, sőt, sartre-i) cogito kritikája Merleau-Ponty fenomenológiájában egy olyan filozófiai fordulatot körvonalaz, amely a testi testi észlel észlelés és felszabadításával eg yütt a másik észlel észlelésé ésétt is hozzáférhetővé teszi. „Ha megtapasztalom tudatom belefoglaltságát ebbe a testbe, ebbe a világba, a másik más ik ember észlelése észlelése és a tudato tu datokk pluralit plu ralitása ása többé nem jelent nehézséget.” nehézséget.”229 —írta Merleau-Ponty. Ú gy tű nik, nik , az eleven eleven test ontológiája ontológiája közvetlenül közvetlenü l elvezet elvezet a másik filozófiai felszabadulásához is. E látszat ellenére ellenére az alteritás kérdéskörének kifejeződése kifejeződ ése Merleau-Pon Me rleau-Ponty ty filozó fiájában fiájában mégsem problémamentes problémamentes.. Merleau-Ponty megfogalmazott megfogalmazo tt egy kételyt, kételyt, amelyre talán egész egész életművében életművében nem adott megnyugtató választ: „Egy „Eg y szint szintre re helyeztük azt, am i az ’én és a ’te’ a sok tapasztala tapa sztalatába tában, n, bevezettük a személyte lenséget a szubjektivitás szívébe, háttérbe szorítottuk a perspektívák individua litását, de vajon ebben az általános zavarban zava rban nem tettük-e félre az egóval együtt az altér a ltér egót?”3° egót?”3°  A z alté al térr ego eg o n e m egés eg észe zen n ren re n d eze ez e tt, tt , p rob ro b lem le m a tik ti k u s stá st á tu szá sz á ra u t a ln a k a Merleau-Ponty Merleau-Ponty filozófi filozófiája ája körül megszülető meg születő reflexiók reflexiók is. A m ikor Claude Lefort a Merleau-Ponty körben körb en azzal vádolta m eg Merleau-Ponty Merleau-Pon ty ontológiáj ontológiáját,3 át,311 hogy nem kezeli kezeli a megfelelő helyen az alteritás alteritás problémáját, általános vitát vitá t robbantott ki e téma körül. Lefort Lefo rt legfontosabb legfontosabb kifogása kifogás a az volt, hogy Merleau-Pontynál az észle észlelé léss elsődlegessé elsődlegessége ge háttérbe szorít egy még eredendőbb tapasztalatot: tapasz talatot: m ielőtt bárm it észlelhetnénk, interszubjektíven vagyunk szítuálva, saját létünk, észlelésünk is csak mások irányulásai, vágyai közepette közepette tud megjelenni megjelenni számunkra. Minden észlel észlelés és közvetített, mert má r a születő gyerm gye rmek ek is is egy e gy mások m ások által megnevezett, elrendez elrendezett ett valósággal kerül ker ül kapcsolatba, m int ahogy a távoli múltból vágyakat, ösztönöket örököl. örököl. (Lefort érveire később részletesebben részletesebben kitérünk)  A lefo le fort rt-i -i k r itik it ikaa nyo ny o m án tehá te hátt k iala ia lakk u lt egy eg y v ita it a M erle er leau au-P -Pon onty ty filoz fil ozóf ófiá iája ja körül. A megélénkült diskurzusban megszületett reflexiók megmutatták, hogy   Merleau-Ponty leírásai leírás ai az ego ego - altér ego ego problémáról egymásnak egymásn ak merőben ellentmondó ellentmondó e gyik markáns mark áns álláspont szerint szerint éppen éppen Merlea Merleauureflexiók alapjává válhatnak. A z egyik Ponty az, aki képes képes volt meghaladni a modern szubjektivizmust és szolipszizmust szolipszizmust,, és valóban bevezetni az alteritást a szubjektív önazonosság fogalmába. Úgy sikerült posztmodern posztmo dern mó don decentrálnia decentrálnia a tapasztalatot, h ogy közben mégsem lcé lcén ny28 Uo. 236. o. 25 Uo. U o. 403. 40 3. o. 30 Uo . 408 . o. 31 C. Lefort: Flesh Flesh and Otherness, Otherness, in G. A. Jo h n so n - Michael Sm ith (eds (eds.) .):: Ontology Ontology and Alte rity  ín Merlea Me rlea u-Pon u-P onty ty,, Evanston , 1990, 1990, Nortwestern Uníversity Press, Press, 3-1 3 . o.

50

| A t e s t é th o s z a

szerült a szubjektivitás fo galm át feladni.33 feladni.33 Egy Eg y másik m ásik értelmezés értelmezés szerint azonban Merleau-Ponty Merleau-Ponty kudarco ku darco t vallott az alteritás alteritás kérdésének kérdésének teoretikus kezelésében, kezelésében, ezért filozófiája a transzcende transz cendentális ntális filozófia végét jelzi.53 jelzi.53 Merleau-Ponty m aga is ambivalens: hol megoldo ttnak tekintette a problémát, hol pedig kételyeinek kételyeinek adott hangot, a szolipszizmus szolipszizmus kísértete azonban úgy tűn ik - Husserlhez Husserlhez hasonlóan - őt sem hagy ha gyta ta el telje teljesen sen.3 .344 Hogyan lehetség lehetséges es az, ho gy  ilyen ellentétes értelmezések kereszttüzébe kerülhetett Merleau-Ponty filozófiája? Erre a kérdésre véleményem véleménye m szerint a következő okokból több szinten kell kel l keresni a választ: Egyrészt Egyrés zt maga az alteritás alteritás tapasztalata tap asztalata is elkerülhetetlenül ambivalens; ambivalens; másrészt Merleau-Ponty m aga is okot adott ado tt félreértésekre félreértésekre:: az alteritás tapasztalatáró l szóló szóló leírásai leírásai ellentmondásokat tartalm tartalm aztak ; továbbá alteritás alteritásról ról való fogalma fo galma az idők folyamán megváltozott; végül valóban van nak olyan dimenziók, dimenziók, amelyek amelyek Merleau-' Merleau-' Ponty filozófiájában háttérbe szorultak. A továbbiakban ezeket a szempontokat kísérelem meg kifejteni.

 A z a lteri lte ritá táss tapa ta pasz szta tala lata ta a m biva bi vale len ns  Am  A m in t m á r H u sser ss erln lnél él láth lá th a ttu tt u k , az alte al terí rítá tásr sraa vona vo natk tkoz ozóó b á rm ely el y élet él etké képe pess beszámolónak tartalmazn ia kell mind immanens, mind pedig transzcen transzcendens dens eleme elemeket ket.. A m ásik tapasztalatán ak fel kell táruln ia az én számomra, de úgy, úgy, mint m int redukálhatatlan másiknak. El kell érnem a másikat, hogy tapasztaljam lényegi elérhet elérhetetl etlens enségét égét.. Meg kell ismernem a másikat, hogy kapcsolatba kerülhessek  vele,  vele , de amin am intt azt az t his h isze zem m , m á r m egism eg ism erte er tem m őt, el is vesz ve szíte ítem m a vele való v aló való va lódi di kapcsolatot. Ebben az értelemben értelemben az ídegentapasztalat leírásának leírásának egy ambivalencia ambivalencia minél hitelesebb hitelesebb leírásának kelllen ke lllennie nie.. Merleau-Ponty életműve életműve valóságos valóságos kincsesbányája ezen ezen ambivalenciák amb ivalenciák érzékeny, érzékeny, összetett kifejezésének. kifejezésének. A legfontosabb ambivalen ciák elemzése elemzése egy később ké sőbbi, i, szövegelemző fejezet feladata felad ata lesz. lesz.

 32  32 G. B. M adison: Flesh as Otherness, Otherness, in G. A . Johnson - Michael Sm ith (eds (eds.) .):: Ontology and  o.  Alte  Al teri rity ty in M erlea erl eau-P u-P onty on ty,, Eva nston , 1990, N ortwe stern U niversíty Press, 27—35. o. 33 S. Watson: On How We Are to an d How We Ar e nőt to to R etu rn to to the Things Them selves, uo. 45-51. o. 34 Errő l részletesebben lásd M. R. Ba rral: The Role ofThe Body-Subject in Interpersonal Relatíons, Pittsburgh, 1965, 1965, Duquesne Un iversity Press. Press.

II. A probléma prob léma kifejtése kife jtése

| 51

 Mer  M erle leaa u-Po u- Pont ntyy írá ír á sai sa i kétér ké tértel telm m űek  Gondolati fejlődésének korai és középső szakaszában szövegei nem voltak men tesek tesek az alteritás státu szára vonatkozó ellentmondásoktól. e llentmondásoktól. Merleau-Ponty a saját saját testiségben átélhető ambivalencia ambivalenc ia filozófiai kifejtését használja hasz nálja fel az altér ego ego ta pasztalatának magyarázatához, hasonlóképpen Husserl Husserlhez. hez. Azonban Azon ban míg m íg Husserl Husserl az „ego —altér ego” problémát is a transzcendentális szubjektivitás tapasztalati mezejébe mezejébe helyezt helyezte, e, addig Merleau-Ponty a testtapasztalatban megnyíló m egnyíló feszültséget feszültséget egy ilyen értelmező hátté r nélkül, nélkü l, teljes teljes élességében élességében kívánt kív ántaa megmutatni. megm utatni. Testemben én magam ma gam működ m űködöm, öm, de egyszersmind idegen idegen is vagyok önmagam önmag am számára. A testtapasztalatban feltáruló transzcendenciát transzcendenciát semm ilyen mélyebb mélyebb értelemben értelemben vett én nem múlja fölül. Mégis felmerül a következő következő kérdés kérdés:: hogyan születik a másik má sik személyre vonatkozó idegentapasztalat? Vajon megelőzi-e a másik  idegenségének tapasztalatát tapasztal atát a saját, testi testi idegenségem idegenségem tapasztalata, tapasztalata, amely mintegy feltétele feltétele lenne a másikb má sikban an rejlő idegenség idegenségfelfogásának? felfo gásának? Vagy a másik m ásik tapasztalatának tapasz talatának ered eredeti etiség ségee kell ahhoz, hogy testemben ész revegyem az idegen dimenziót ? E kérdés kérdés azt is jelenti, hogy hog y vajon bírhat-e bírhat-e az ídegentapasztalat ídegentapa sztalat eredetiséggel, vagy  vag y  saját testélményem megkettőződésének me gkettőződésének kivetítése, kivetítése, projekciója projekciója?? A másik má sik tapasztalata tapasz talata a másik jelenléte által motivált, va gy elsősorban elsőso rban az én, a test önobjektivációjából önobjektivációjából ered? ered?335A saját test önobjelctivácíójának összekötése az idegen ide gentap tapasz asztal talatta attall MerleauPonty egész életművében centrális jelentőséggel bírt. De sokáig soká ig nem volt egészen egészen egyértelmű: az ídegentapasztalat ez alapján  projektá  projektált lt vagy felfed felfedett ett?  ?  Ez adott ado tt okot a CAa CAaude Lefort által is megfogalm azott kritikára: kritikára : míg m íg Husserlnél Husserlnél a transzcenden transzcendentális tális ego konstítúciója tartja tart ja fogva az altér altér egót, egót, Merleau-Pontyná M erleau-Pontynáll a saját test transzcendentális transzcend entális értelme lconstituálja lconstituálja a m ásik tapasztalatát. tap asztalatát. Egyik Eg yik kezemmel m egérintem egérintem a másikat: egy ik kezem az érintés érintés alanya, másik az érintés tárgya. E viszonyt bármikor megfordíthatom. Érintés és érintettség azon reverzibilis reverzibilis kapcsolata, amelyet egymást egym ást érintő kezeimben átélek átélek,, magyarázó m agyarázó erővel bír: alapmo alap motívum tívum a a m ás személyekkel, a természettel és és a dolgokkal való való  visz  vi szoo n yaim ya im megk me gköz özelít elítésé ésének nek.. De vajon az érző-érzett viszony reverzibilis alteritása, amelyet saját testünkön belül fedeztünk fedez tünk fel, kiterjeszt kiterjeszthető hető-e -e más személyek alteritásának  alterit ásának  megértésére1 Minth Mi nthaa kétféle értelmezés értelmezés lehetős lehetősége ége tárul tár ulna na fel előttünk. Egyrészt a transzcen dentális konstitúció konstitúc ió tolódik to lódik át a test szintjér szintjére: e: a saját saját testemben testemben átélt megkettőződés megkettőződés az alapja minden mind en idegentapasztalatnak. Másrészt Másr észt a test test transzcendentálisán feltá ruló értelme (abenne (abenn e közvetlenül átélt ídegentapaszt ídegentapasztalat) alat) éppenséggel megbontja megbontja 55 Erről részletesen részletesen lásd: M . C. D íllon: Me rleau-Ponty and the Psícho gen esísofthe Self, in Jo in Jour urna nal l  ofPhenomenologícal Psychology, 9/1—2 (Fali (F ali 1978).

52

| A t e s t é th o sz a

az egyoldalú egyolda lú konstitúcíó fog almát, alm át, s bejelenti a m ásik transzcendencíájánalc transzcendencíájánalc m ár mindig min dig m eglévő jelenlét jelenlétét. ét. Maga Ma ga a testi reverzibilitás reverzibilitás is kétféleképpen kétféleképpen érthető. Kérdés, hogy a leigázhatatlan leigázhatatlan kölcsönösség kifejezője lesz, vagy éppen az alteritás visszaforgathatósága a saját dimen dim enzió ziójáb jába? a? V,

Projekció vagy kereszteződés? A z alte al teri ritá táss jele je lent ntésé éséne nekk á tala ta lakk u lása lá sa ,  Mer  M erle leaa u-Po u- Pont ntyy élet él etm m űvéb űv ében en Merleau-Ponty gondolati fejlődésének korai és középső periódusában mindkét  verz  ve rzió ió jelen jel en volt. volt . M . C . Dill D illoo n kim u tatt ta tta, a, ho h o gy a negy ne gyven venes es évekb éve kben en és az ötve ö tvenes nes évek elején elején az interszub jektivitás még nem volt mentes mentes a szubjektivitás szubje ktivitás konstitu kon stitutív  tív  tézisétől, s a m ásik jelenléte mindké min dkétt fent jelzett értelemben m egjele eg jelent nt.3 .366  Az  A z észl észlel elés és fenomen fen omenológ ológiájáb iájában an (1945) —ahogy ezt részletesebb elemzéssel meg fogjuk m utatni —több —több síkon küz d a proje projekció kció hipotézis hipotézisee ellen, ellen, miközben miköz ben az újra és újra feltám ad az elemzés elágazási pontjain. sorbonne-íí előadássorozatában előadássorozatában (1950-51),  A gyermek viszonya másokho másokhozz című sorbonneahol a gyermeki tapasztalatban tapasztalatba n megjelenő megjelenő én-másik megkülönböztetésről adott számot, messzire mutató, s éppen a projekció gondolatát felülmúló filozófiaimetapszichológiai gondolatokat fogalmaz meg. Ennek ellenére a pszichológiai elemzés síkján az idegen észlelése még mindig szorosan összefonódik a belső önészleléssel, interoce in terocepció pcióval.5 val.577  A  Látható és Láthatatlan, Merleau-Ponty késői, befejezetlenül maradt főműve azonban má r egyértelműen egyé rtelműen felvázolta egy, egy, az alteritás alteritás helyzetét illetően radikális ontológia ontológia lehetőségé lehetőségét. t. Egy olyan ontológia - a hús ontológ ontológiáj iájaa - születik születik itt meg, ahol a tapasztalat nem szerveződik egy centrum köré. A  hús, ez a hagyományos filozófia foga lm lmaiva aivall nehezen megfogha meg fogható tó elem, a tapasztala tapas ztalatt olyan eredeti, nye nyers rs-elevenségé elevenségére re utal amelyben amely ben érző és érzett, saját és és idegen egymá egy mást st érezve, érezve, mozgósítva mozgós ítva éppen differenciálódik. A saját saját test önmagára önmagá ra záruló egységének egységének prioritása itt már má r  végkép  vég képp p eltű e ltűni nik. k. Saját Sa ját húso hú som m szét sz étvá válas laszt ztha hata tatla tlanu null össze öss zefon fonód ódik ik a vilá vi lágg húsáv hú sával. al. Merleau-Ponty Merleau-Ponty gondolkodásában úg y tű nik, nik , elmozdulás elmozdulás játszódott játszódott le az észle észle lésre lésre és az érintkezésre, érintkezésre, a kontaktusra kontakt usra alapozott láthatóság filozófiájától filozófiájától egy olyan olya n ontológiáig, amelynek alapvető fogalma a látható mellett a láthatatlan, vagyis a differencia: leírni a transzcendens tiszta transzcendens adottságot adottságot mint transzcendenst, vagyis  „a tiszta Claude Lefo rt’s rt’s Fleshand Fleshand Othernes Otherness, s, in in G. A . John son—M son—M íchael  36  36 Dillon, M . C.: É cart:Rep lyto Claude Smíth (eds.): Ontology Ontology and an d alterity in Merleau-Po nty, Evanston, 1990, No rtwestern Un iversity Press, Press, 22-23. o. 37 Er ről D illon: M erleau-Po nty and the Psychogenesís o f the self  Jo  Jo u rn a l o f Phen Ph enom om enolo en ologic gical  al  Psychology 9/1—2 9/1—2 {Fal {F alii 1978).

II. II. A prob problléma éma kife kifejt jtés ésee

| 53

transzcendenciát, transzcendenciát, ontikus maszkok maszkok nélk n élkül ül”, ”,338 Közelebbről: a transzcendentális szubjek tivitás elmélyülő k ritikája elve elvezet zette te Merleau-Pontyt ahhoz a m ind egyértelműbb egyértelműbb állításhoz, állításhoz, h ogy saját saját testem testem eltéré eltérése, se, differenciája d ifferenciája a másikéhoz má sikéhoz képest inkább felfedezett, min t projektált. projektált. A m ásik transzcendenciája transzcendenc iája eredeti, eredeti, nem vezethető le sem a transzcendentális szubjektivitás, sem a saját test öndifferencíálódásából.  A saját testt te sttap apas aszta ztalat latom om jellegzet jelleg zetessé ességek geként ént átélt diffe d iffere renc ncia, ia, écart, hasadás, meg kettőződés egy korábbi kereszteződésen, kereszteződésen, khiazmán nyugszik. A m ásik valósá valóságos gos differenciáj differenciájaa miatt lehets lehetsége égess az, hogy ho gy képes vagyok va gyok internalízálni vag y projektálni projektálni az ídegentap ídegentapasztalatot, asztalatot, valam int felfedezni felfedez ni saját önelidegenítés önelidegenítésem. em.  A  Látható és egyé rtelműen en ez az ontológiai alapállás a döntő döntő!! és láthatatlanban láthatatla nban m ár egyértelmű  A vilá vi lágg egysége egysé ge éppen ép pen az olya o lyan n ínkom ínk ompo possz sszib ibilí ilítás tások okon on keresz kere sztü tüll (incompossibilités) formálódik, mint amilyen a másik másságának meghaladhatatlan homálya, amely mégis rám bízza magátP  A késői Merleau-Ponty-szövegek leküzdik a projekció árnyékát, s az alterításproblémát végképp végképp kiszabadítják kiszab adítják a transzcendentális transzcendentális szub szu b  jekt  je ktiv ivitá itáss burk bu rkáb ából ól..

 A m á sik si k kétely: a személyesség hátté há ttérbe rbe szor sz orul ulás ásaa  Az  A z alter alt eritá itáss stát st átu u száv sz ával al kapc ka pcso solat latba ban n eddig ed dig (Lef (L efoo rt nyom ny omán) án) két ké t prob pr oblém lémaa foga fo gal l mazódo maz ódott tt meg. Vajon az észlelés észlelés elsődlegessége elsődlegessége nem fedi-e el M erleau-Pontynál a tapasztalás tapaszt alás eredendő ínterszubjektív szituáltságát? Illetve Illetve a másik mási k tapasztalata  vajon  va jon proj p rojekc ekció ió va v a g y kere k ereszte sztező ződé déss M erlea er leauu-Po Pont ntyy szerint? szeri nt?  A közel kö zeleb ebbi bi vá v á lasz la sztt e kérdé ké rdésre sre a szöveg szö vegele elemz mzése ésekk alap al apjá ján n kívá kí vánj nju u k m egad eg adni ni.. M ielőtt azonban ebbe ebbe belevágnánk, belevágnánk, egy m ásik problémára is fel fel kell kell hívni a figyelmet: Merleau-Ponty mindig az észlelés anonim zónájához vezeti vissza az altér ego tapasztalatának igazolását, vagyis mindig a személytelen, anonim lcoegzisztencia kétségtelenségére utal, miközben a másik személyessége a tét. há s differenciálódásaiban  A z inte in terk rkoo rpo rp o reít re ítáá s, k é ső b b i term te rm inu in u so k sze sz e rin ri n t a hás zajlik minden mind en értelem felfeslése, felfeslése, értelmek végtelenjének születése. születése. De —kérdezi —kérdezi T. W. Bush 40-h o g y a n tud e sokszor sokszoross osságból ágból kiemelkedni, ar tikulálódni valamely  valamely  egyszeri értelem, értelem, irányulás irány ulás,, vagy érték? A z értelmek eredet eredetére, ére, mint min t primordiális testi észlelés észlelésre re való regresszió, regresszió, amely elvezetett bennün ben nünket ket a működő műk ödő koegzisztencia, s a hús ínterkorporálís, ínterkorpo rálís, anonim an onim dimenziójához dime nziójához,, nem foszt-e meg éppen a másik prezentálhatatlan alteritásának, személyességének súlyától? A felelősség személyes ségétől? Merleau-Ponty, M : Le Vísible et Tlnvisíble,  3>  3> Merleau-Ponty, Tlnvisíble, Paris, 1964, Gallimard, 282-283. o. (VI229.) 39 U0 .268. o. o. (V I215.) I215.) 40 T. W. Bush: Ethics an d Ontology: Lévin as and Merleau -Ponty, in Continental Philosophical Rév. Netherlands, 1992, 1992, Kluwer Academ ic Publishers, Publishers, 195-2 02 . o.

54

| A test te st éthosza

M. R. Barral szerint szerint Merleau-Ponty filozófiájának filozófiájának gyenge gyenge pontja pontja éppen az, az, hogy  a testi észlelés anonimitása bizonyos értelemben ellentétes szubjektív jellegével: „egészen bonyolultnak bony olultnak tű nik erre az anonimitásra anon imitásra felépíteni a személyes személyes dim enzióját.”4 enzióját.”41 Merleau-Pontyt Merleau-Pontytól ól meg tanultuk, hogy m inden magasabb szintű szintű értelem értelem eme összeszövődöttségből táplálkozik táplá lkozik.. De kimerül-e kim erül-e benne? / E kérdések egyelőre túl nyersek: az előbbiekhez hasonlóan szövegelemzések segítségével segítségével kell árny ár nyalnu alnunk nk őket.  Az  A z egyi eg yikk fonto fon toss szöveg sz öveghely hely,, amell am ellye yell fogl fo glal alko kozn znii szere sz eretné tnénk, nk, az Észlelés Észlelésfenome fenome  fejezete.. A m ásik az idegentapasztalat nológiájának a Mások és és az emberi emberi világ című fejezete pszichológiai eredetét kutató  A gyermek viszonya másokhoz című előadás. Har madszor pedig a Látható és láthatatlan szövegeiben vizsgáljuk a felvetett témák folytatódását. ^

5. Test és alteritás összefüggése Merleau-Pontynál. Szövegelemzések  A fen fe n ti inte in terp rpre retá táci ciós ós leh le h etős et őség égek ek p u sz ta v á z lato la tokk , am elye el yekk akk ak k o r telí te lítő tőd d n ek gondolati gondolati anyaggal, anyaggal, ha közelebb közelebb megy m együn ünkk maguk hoz a szöve szövegek gekhez hez.. Ugyanis - habár a test és a másik tém ája Merleau-Ponty egész egész életművén életművén végigvonuló végigvonuló alaptéma —a —a legjobb szövegek nem kész eredményekhez vezetnek, hanem a téma ellentmondásai ellentmondásai körüli folyamatos gondolati gondolati birkózásról birkózásról tanúskodnak. A m eg mutatkozó feszültségekről mag ának e birkózásnak a megjelenít megjelenítése ése többet többet elárul, mint valamiféle erős interpretáció. Ha az a célunk, hogy állást foglaljunk: fog laljunk: Merleau-Ponty megoldotta-e megoldotta-e az alteritás problémájá problémájátt vagy vag y kudarcot vallott, akkor rá is is fogunk fogu nk találni találn i a markánsan körülraj kö rülraj zolódó érvekre. érvekre. De ha az a célunk, célu nk, hogy hog y beleereszkedjünk a Merleau-Ponty-szövegek gazdagsága mentén a „mag ának a do lognak”logna k”- a testi testiség ség és és az alteritáspr alteritásprobléma obléma összefüggéseinek, feszültségeinek szövevényébe - a megoldás helyett a gondolati küzdelem, keresés lesz osztályrészünk.

41 Ba rral, M . R ,: The Röle of Body-Subject in Interpersonal Relations, Pittsburgh, 1965, Duquesne Un iversity Press, 222. o. o.

II. II. A prob problléma kife kifejjtése tése

| 55

 1. K üzde üz delem lem a m á sik si k filo fi lozó zófi fiaa i kifejezéséért kifejez éséért az észl észlel eléés fenom fen omeno enológiá lógiájába jában n Leírás és transzcendentális kérdezés kettőssége

Először az Észlelé fejezetét -  Mások és Észleléssfenomenológi fen omenológiájának  ájának  egy fejezetét és az ember emberii világ vilá g 42- sze retném közelebbről megvizsgálni. megviz sgálni. Itt a gondolkodás szerkezet szerkezete, e, ellentmondásai, ellentmo ndásai, az ezekkel való „bánásm „bá násmód” ód” egyaránt tanulságosa k témánk témán k szempontjából. MerlauPonty Ponty érveinek megmutatásán túl célom feltérképe feltérképezni zni valamelyest valamelyest azt az - érveken érveken túli túl i —metaszintet, —metaszintet, ahogy aho gy a problémák születnek születne k és elcsitulnak a szövegben. Ehhez elkerülhetetlen, hogy hog y a gondolati eseményeket eseményeket közelről kövessük. Észre fogjuk fogju k venni, venn i, hogy hog y e fejezet fejezet gondolatmenete gondolatmenete kettős célt követ: követ: megkíséreli m egkíséreli a kétségtelenül működő interkorporálís, interszubjektív, emberi világ leírását, és keresi a szolipszizmus klassziku s problémájának filozófiai megoldását. Hol annak leírásán leírásán fáradozik, hogy már minden tudatos elkülönülés elkülönülés előtt hogyan hogya n szövődik össze össze életünk egy névtelen együttműködésben, együttmű ködésben, hol pedig a saját saját élet és és gondolkodás feloldhatatlan mag ányának ányán ak nézőpontjából kérdez rá az ídegentapasztalatra: hogy  egyáltalán „miképp lehets lehetséges éges”” a másik. A működő műk ödő interszubjektivitás interszubjektivitás egyszerű problémának: leírva a hétköznap hétkö znapii életet, életet, a testi deskripciójánál  a másik nem tűn ik problémának:  vise  vi selk lked edés ést, t, v a g y a nyel ny elvi vi d ialó ia lógg u st emberi életnek emberi élettel való reális összeszövődését látjuk, ahol szinte csak mesterségesen és erőszakkal lehet szétválasztani az rákérdezve arra, hogy a másik „miképp összekapcsolódott összekapcsolódott cselekvések cselekvések szubjektumait szubjektumait.. De rákérdezve lehetséges”, lehetséges”, újra meg újra a szolipszizmus szolipszizmu s problémájába problémá jába ütközünk ütkö zünk.. E kettősséggel kettősséggel magyarázható a szöveg szöveg rendkívüli rend kívüli hullám zása. Az interszub  jekt  je ktiv ivit itás ás újabb úja bb és újabb úja bb leír le írás ásai ai közé kö zé a szolip szo lipsz szíst ístaa két k étely ely újabb úja bb és újabb úja bb m e g fo fo  galmazásai galma zásai ékelődnek. ékelődnek. Mindazo M indazonáltal náltal a szöveg szöveg spirálisan halad ha lad előre. előre. A spirált spirált a leírás, a deslcri deslcripci pcióó (az (az interszubjektivitás interszubjektivitás m ár mindig m indig is működik) műkö dik) és a racionális kritik kri tikaa (nem (nem értem, miképp lehets lehetsége éges) s) ellentmondása ellentm ondása j feszültsége húzza húz za fölfelé. fölfelé. Most Mo st pedig nézzük magát a gondolat gondolatmenete menetet. t. Merleau-Ponty e fejeze fejezetet tet azzal azza l indítja, hog y a másik má sik ídegenségét Husserlhez Husserlhez hasonlóan összeköti az idő problémájával. A másik éppoly megjeleníthetetlen számomra, mint a múlt a jelen számára: nem lehet teljesen prezentálni vagy  reprezentálni. Életünk Éle tünk korai éveink „ismeretlen földjében” gyökeredzik, gyökere dzik, anonim a nonim életünkben, amely ugyan sajátunk, de többnyire nem emlékezünk rá. Egy olyan idő által á ltal születtem, amelyet nem én konstituálok, de minden mind en észlelésem észlelésem e ter mészeti háttérrel szemben bukkan fel. Saját eredetem éppolyan transzcendens, elsajátíthatatlan elsajátítha tatlan személyes személyes életem számára, m int az észlelés észlelés nyerses nyersesége. ége. Emlékezet E mlékezet nélküli nélk üli múltam , s az észl észlel eltt világ - egy „generalizált”, engem meghaladó lét nyoma perceptlon, Paris, 1945, Gallímard, 398-423. o. 42 Mauríce Merleau-Ponty: Phénom énologie de la perceptlon,

56

| A test tes t éthosza étho sza

bennem. Eredetem, m int a természet transzcendencí transzcendenc í ája megtalálj megtalá lj a útját személyes személyes életembe, életembe, összekapcsolódik összekapcsolód ik azzal.  Azo  Az o n ban ba n nem ne m csa c sakk term te rmész észet etii létem lé temet, et, de a kult ku ltu u ráli rá liss vilá vi lágo go t is kész, ké sz, tran tr ansz sz cendens cendens adottságként adottságként kapom. Olyan adottságként adottságként azonban, ahol közvetlenül érzem érzem mások jelenlété jelenlétét. t. Hisz a ku lturális tárgya tá rgyakk először először m ások viselkedése által kapnak értelmet számomra. A kulturális világ eleve interszubjektív adottság.  Val  V alak akii kin k inyy itja it ja az ajtót, ajtó t, has h aszn znál álja ja a pipá pi pát, t, va v a lak la k i esz e szik ik a kaná ka nállllaa l. De amint am int kimondjuk a szót: szót: „valak i”, i”, már benne vagyu vag yunk nk a vizsgálandó ellent ellent mondás közegében: közegében: „hogyan „hog yan lehet lehet egy emberi akciót, vagy gondolatot úgy úg y ragadni ragad ni meg, mint Valakiét’ hiszen ez természete szerint egy első személyű művelet, elválasz elv álasztha thatatla tatlan n egy éntő éntől? l? [.. [...] .] Hogya Ho gyan n kerü ke rülhe lhett az ’én többes szám sz ámba?” ba?”443 E kérdéssel szövegünkben szintváltás szintváltás kö vetkezett vetkezett be.  A leírás leírá s tágas és békési békési mezejét felszaggatja a filozófiai,  filozófiai, transzcen transzcendent dentális ális kérdez kérdezésm ésmód: ód: hogyan hogyan le lehe hets tség éges es,, hogyati igazolható az, amit tapasztalok?  „...Hogyan „...Ho gyan tud a tudat, amely természete szerint, szerint, és m int öntudat, az én módján módjá n  van  va n , m egra eg raga gadv dvaa len le n ni a Te mód m ódjá jába ban, n, s ezál ez álta tall a v a la k ik ’ vilá vil á g á b a n ?” Ez a „hogyan lehet”, „hogyan tud "behozza az igazolás, igazolás, a racionális magyarázat, ha tetszik a klasszik us —önmagához önmagáh oz visszatérő —filozófiai —filozófiai reflexió szintjét. szintjét. Eddig Edd ig életem életem közegéről, közegéről, az életvilág leírásáról volt szó, szó, most mindez igazolásra szorulónak szo rulónak tűnik: hogyan lehet az, ami a tapasztalat számára van? Ez az a pont, ahol a m ásik ember egzisztenciája „nehézséggé „nehézséggé és bo tránn trá nnyá yá”” vá lik.4 lik .444  Vajon hogya hog yan n lehet e bo botrá trány nytó tóll megszabad megsza badulni ulni?? Hab H abeh ehat atár árol olju jukk azt az t a gondola gon dolati ti területet, ahol e skandalum skand alum terem. M erleau-Ponty szerint e bo botrán trányt yt az „objektív  gondolkodás” gondolko dás” sajátos sajátos működé mű ködésmód smódja ja teremti meg. meg. (A szerző utalása uta lásaii nyomá nyo mán n itt itt leginkább Descartes és és Sartre jut eszünkbe.) eszünkbe.) A z „objektív gondolk gon dolkodá odás” s” lényege: lényege: objektum és szubjektum éles szétválasztása. Egy olyan rendben, ahol gondol kodásom és gondolkodásom tárgya, szubjektum és objektum, magáértvaló és magábanvaló élesen élesen szemben szemben áll, tudatom valóban nem találkozhat találkoz hat másik más ik tudattal, tudatta l, szubjektivitásom szubjektivitásom másik szubjektivitással. szubjektivitással. Hisz ha saját saját szubjektivitásom mozgá sából sából indulok le lei, azt látom, h ogy horizontomon m inden tapasztalatom tárgyává  válik  vá lik.. A m á sik si k én azo a zonb nban an,, am a m enny en nyib iben en én, é n, nem n em lehe le hett tárg tá rgy. y. Tehát Teh át őt magá ma gátt nem tudom tapasztalni. Ugyanez igaz igaz fordítva is: is: ha a másikat másika t szubjektumnak, szubjektum nak, énnek tekint tekintem, em, akkor önm agamra kell úgy úg y tekinten tekintenem, em, mint az ő számára ko ns tru á lódó tárgyra. E gond olkodásmódban tehát nincs nincs hely a másik má sik ember és és a tudatok pluralitása számára. Itt válik fontossá a test —ez az időtlen idők óta botrányos

43 Uo . 400. 40 0. o. 44 „A z ob jektív gond olkodás szá m ára a m ásik em ber egzisztenciája nehézség és bo trány .” (Uo. (Uo. 401. o.)

II. II. A prob problléma éma kife kifejjtése tése

| 57

tapasztalat tapaszta lat —am agak ag akéte étes, s, köztes köztes státuszával. Merleau-Ponty kifejezésév kifejezésével: el: atest nyújtja a probléma megoldásána meg oldásánakk kezdetét.4 kez detét.455  A  testtapasztalat transzformációja Testem Testem ugyanis kivétele kivételess és példaértékű példaérték ű tapasztalattal tapaszta lattal lát el. el. Közvetlenül tudósít ar ról, ról, hogy hog y nem vagyok tökélet tökéletes es szubjektum, szubjektum, s hogy hog y nem vagyok vagyo k pusztán pu sztán szubjektum. Testem Testem csak akkor lehet, lehet, ha tökéletlen tökéletlen individuum individu um vagyo k. Testem olyan valam i, amit nem látok át, nem én alkotok, mégis megtart meg tart engem. Testi tökéletl tökéletlensége enségem ma  világ  vil ágho hozz köt kö t és társa tár saim imho hoz: z: ez nyitj ny itjaa meg me g a rajta raj tam m kív k ívü ü lit, li t, a transzce trans zcende ndenci nciát. át. „Ugyanakkor, mikor miko r testem kivonul kivonu l az objektív világból, világbó l, és a tiszta tiszta szubjektum és objektum között egy harm adik létmódot (genre de étre) formál, a szubjektum elveszti tisztaságá t és transzp tran szparen arenciájá ciáját”.4 t”.46Tehát 6Tehát a szolipszízm szo lipszízmus us veszélyéhez —itt —itt úg y tűni tű nikk —egy —egy merev ontológiai dichotómia vezet: vezet: a szubjektum sz ubjektum és az objektum közötti túlságosan éles éles megkülönböztetés. megkülönböztetés. A testtapasztalat „h arm adik létmódja” létmódja” azonban kivezet ebből a csapdából: „Ha „H a megtapasztalom tudatombennefoglaltságát tudatomb ennefoglaltságát testében testében és és világában, más embe rek és és a tudatok tudat ok plurali plu ralitásá tásának nak észlelése észlelése többé nem jelenthet semmily sem milyen en nehézséget. nehézséget. [... [...]] Ha H a az én tuda tu datom tom nak na k teste van, van , miér m iértt ne ne lenne más testeknek tudat tu data?” a?”447 Figyelemre méltó azonban, ho gy nem a „miképp „m iképp lehetséges? lehetséges?”, ”, kérdésre kérdésre kapunk kapun k  vála  vá lasz szt. t. A vála vá lasz sz m egelé eg elégsz gszik ik egy eg y laz la z a „m iért ié rt ne” m egm eg m utat ut atás ásáv ával al,, vagy va gyis is —el lentétben lentétben a fenti igénnyel —nem —nem haladja halad ja meg a leírásna k, a lehetőség lehetőség leírásának szintjét. szintjét. Nem igazolja tehát a más ik jelenlétét, jelenlétét, hanem hane m csak c sak megmutatja megm utatja jelenlété jelenlétének nek lehetős lehetőségét égét!! A „miért ne” így ismét a hétköznapi, mű köd ő ínterszubje ínterszubjektiv ktivitás itás leírására utal.  A test tes t m int in t h a rm a d ik genu ge nusz sz mind mi nden enese esetr tree tra n szfo sz form rm á lni ln i kezdte kez dte az altér alt ér ego problémáját. problémáját. Ez a test azonban nem azonos a hagyom ányos, ányo s, objelctiv objelctivizá izált lt testtel. testtel. Hiszen a probléma nem tűnik el, ha a hagyományos testfelfogásra —a fizikai, anatómiai testre —hivatkozunk. Ki kell szabadítanunk a saját test tapasztalatát az eltárgyiasítás folyamatából. Ezzel azonban szükségessé válik magának a test  fogalmán  foga lmának ak a transzformációja is!  M indaz, amit eddig megértettünk —írja —írja Merleau-Ponty —„evide —„evidens ns módon magával hozza a test test és a tudat fogalmána k alapvető alapvető transzformációját. A m i sajá sajátt testünket illeti —ahogy a másik testét is —, meg kell tan t anuln ulnun unkk megkülönböztetni megkü lönböztetni azt attól az objektív testtől, amit a pszichológiai m unká un kákk fejtenek ki.”4 ki.”48 Tehát a testtapasztalat e transzform transz formáció áció által tesz szert sze rt ontológiai jelentőségr jelentőségre! e! 45 Uo. 46 Uo . 402. 40 2. o. 47 U o. 40 3. o. 4® U o. 40 3. o.

58

| A t e s t éth o sza

 Vaj  V ajon on m it jele je lent nt ez? A test te st inte in tellllek ektu tuáá lis li s m egér eg érté tése se v á lto lt o z ik meg? me g? E setl se tleg eg a testélmény testélmény felé felé irányuló figyelem figyelem transzformálódik? Vagy m aga a testtapasztalat alakul alak ul át valam vala m i mássá? Átélhető a test másképpen, máské ppen, felszabadítva az objektivizáló kultúra ku ltúra repress represszió zióját jától ól?? Esetleg e figyelem figyelem transzform tra nszform álódása lát el minket m inket olyan testtapasztalattal, amely eddig homályban maradt, nem manifesztálódott? Ezekre Ezekre a kérdésekre kérdésekre a szöveg nem ad egyértelmű egyé rtelmű válasz t, a transzform ációról ációr ól csak (t (töre dékek, dékek, nyomok alapján alkot hatun k képet. képet.  Am  A m i Merleau Mer leau-Pon -Ponty ty számára szám ára egyért egy értelm elmű: ű: a testiségben, testiségb en, észlel é szlelősze őszerveím rveím spontá spo ntán n munkájában munká jában egy eredeti eredeti tapasztalati tapaszt alati tartomá tarto mány ny artikulálódik artikulá lódik:: egy olyan gondolko  gondolko aho gy saját testem dás, amely örege öregebb bb nálam, nála m, s aminek érzékszerveim is puszta nyomai, S ahogy egy tudatomat megelőző, megelőző, ősi gondolkodás nyoma, nyom a, ugyanezen az úton - nyomai mentén - értem meg más emberek emberek egzisztenc egzisztenciáj iáját. át. A másokról m ásokról való tudatom is olyan nyom, amelynek aktu alitása kitér előlem .49 A m ásik ember, s önm agam eredeti egzisztenciájának egziszten ciájának nyomait nyom ait a test ősi ősi (tematizácíó (tematizácíó előtti) előtti) tudása tud ásaii hordozzák.  A kérdés kér dés:: hogy ho gyan an olva ol vash shat atju jukk a saját saj át és ideg id egen en tapa ta pasz szta tala latt nyo n yom m ait ai t a testben? test ben?  A másik má sik észlelése észlelése nem analó an alógi gia, a, nem projekció projekci ó

Először is meg kell szabadulnunk előítéleteinktől. Például attól, hogy a másik észlelése, mint másiké —analógián alapszik. Már Scheler is megmondta, hogy  az analógia által való megért m egértés és előfeltéte előfeltételezi lezi azt, amit am it meg akar magyarázni: mag yarázni: a másik tapasztalatát. A másikat, viselkedését akkor tudom önmagamhoz hasonlítgatni, ha m ár észlelem. észlelem. „A mások má sok észlelés észlelésee előzménye és feltétele feltétele az ilyen  vizs  vi zsgg áló ál ó dáso dá sokn knak ak,, a vizsg viz sgál álóó d ások ás ok nem ne m ko n s tr u á ljá lj á k az észl é szlelé elést.”5 st.”500 Tehát Teh át képes képe s  vagy  va gyoo k a más m ásik ikaa t, m int in t m ásik ás ikaa t ész é szlel lelni ni.. L efo ef o rt vád v ádja ja e ponto pon ton n jogo jo go sula su latl tlan anna nakk tűnik: Merleau-Ponty Merleau-Ponty világosa n kimondja, ho gy a másikról nem saját saját élményeim élményeim projekci projekciója, ója, hanem a másik valóságos észlelés észlelésee által tudok. A tizenöt hónapos baba kinyitja száját, ha játékból fogaim közé veszem ujjait, és rágcsálom. Pedig nem hasonlóak a fogaink, legalábbis legalábbis amennyiben ő a magáét belülről érzi, az enyémet pedig kívülről kívü lről látja. látja. „Viselked „Viselkedését ését az magyarázz mag yarázza, a, hogy hog y a harapásnak közvetlen,  ínte  ín tersz rszub ubjek jektív tív jelentése jelen tése van. va n. Testébe Test ében n érzi ér zi az a z én inten int enci ciói óima mat. t. [...] [...] Saját Sa ját tud tu d ato at o m és testem testem tapasztalata között, saját saját fenomenális testem és a má sik kív ülről ülr ől látott test testee között belső belső viszony van , ezért a másik úgy úg y jelenik meg, meg, m int egy e gy rendszer rendszer beteljesítője (achévement)”.^ Úgy tűnik, tűnik , az alterításprobléma alterításprobléma megoldódott megoldódott a test test harmad har madik ik létmódjával, létmódjával, azzal, ahogy mindketten mindketten „visel „viselkedé kedéss manifesztációí vagyu vag yunk”, nk”, vagyis a szubjektu szu bjektum-tá m-tárgy  rgy  hasadás helyett egy közös, harmadik  genushoz  genush oz tartozunk. Ha önmagamat ezen 49 Uo. 404. o. 50 Uo . 40 4 . o. 51 Uo. 404. o.

II. A problém prob lémaa kifejtése kifejté se

[ 59

ősi, ősi, testi gondolkodás gondolkodás nyom ának tekintem, tekintem, akkor a másik nyom ai is körvonala zódnak. „A másik má sik személy soha nem lehet teljesen teljesen személye személyess létező, létező, ha én egész egészen en az vagyok, és ha magamat, m int apod íktikusan önevídenset ragadom meg. meg. De ha megtalálom önmagamban önmagamba n a reflexió reflexió által, az észlel észlelőő szubjektum mentén a maga számára adott ad ott preperszonális preperszoná lis szubjektum ot [...] ...] akkor akko r saját létem nem számolja fel a másik má sik személyességét.” személyességét.” 32 M it jelent jelent a személyessé személyességg az eddigiekhez képest? képest? A m ásik személyességéről személyességéről itt annyit tudok meg, hogy  az ő személyességének feltétele saját személytelenségem saját perspektívámat teljesen teljesen kontrollálni vélem, akkor konstatálása, elvállalása. Ha saját horizontomon nincs he ly a m ásik személyességé személyességének. nek. De ha saját saját világperspe világp erspektívá ktívá mat nem uralo m egésze egészen n gondolkodásomm al, akkor a másik sem lehet belezárva abba. abba. Vag yis mindketten bele bele vagyu nk vetve egy olyan világba, amelybő l az észle észlelé léss anonim anon im szubjektumaiként részesülünk. Ha saját saját személyess személyességem égem nem fedi le a telj teljes es horizontot, horizontot, ha h a helye helye marad m arad a preperszonális preperszonális nyitottságnak, a másik  jelen  je lenlét létén ének ek észlelé ész lelése se egyr eg yree p lasz la sztík tíkus usab abbb á v á lik li k . E nyi n yito tott tt h orizo or izont nton on jelen jel enhe hett meg me g a másik mint az észlelés anonim zónájából kiemelkedő', azt átformáló eró', húzás.  A m ásik ás ik jelenlé jele nlétén tének ek észlelése örvé ö rvénny nnyéé mély mé lyü ü l, amely am ely mag m agáb ábaa szívj sz ívjaa és átala át alakít kítja ja az én világoma világo mat, t, s átformálja átform álja annak sajátlagosságát. sajátlagosságát.  A  másik mint transzformáló erő „A z észle észlelt lt test körül körü l egy örvény örvény formálódik, amely felé felé az én világom vonzódik, és mintegy minte gy belészívódík: belészívódík: (attiré et et comme comme aspiré) s ennek mértéke szerint az a test már nem pusztán pusz tán az enyém, és nem csak nekem jelenik meg, hanem ha nem X számára is, a viselkedé viselkedéss azon másik má sik manifesztácíója m anifesztácíója számára is, aki ama testben kirajzolódni kezd.”5 kezd.”53  A m ásik ás ik észlelése észlelés e tehá t ehátt messze mes sze nem ne m m erü er ü l lei lei a hagy ha gyom omán ányo yoss értelem érte lemben ben vett vet t észlelés észlelésben. ben. A másik má sik észlel észlelése ése különbözik különb özik a természeti tárgyak, tárgy ak, dolgok észlelé észlelésétől sétől..  A m á sik si k teste kiem kie m elke el kedi dikk az észlelt világb vilá gból ól,, s azt áta á talak lakítj ítja. a. Itt már nem arról van szó, hogy „miért ne” észlelném őt is szubjektumként, vagyis a másik jelenléte nem elvont lehető lehetősé ségg - az én lehető lehetőség ségem em,, hanem h anem immár im már a másikba má sikban n magában magáb an munkálkod munká lkodik ik egy erő erő,, amelynek hatását nem tudom elkerülni: a másik mási k testi testijelenléte átformálja az én világomat. vi lágomat.  A másik má sik nézőpontja, testi jelenléte transzcendens erőként erőké nt működ mű ködik. ik. Ezen erő, erő, örvény  m iatt nincs szükségünk szüksé günk analógiára vagy követke kö vetkeztetés ztetésre re a másik má sik észlel észlelése ésekor. kor. De hogyan magyarázható ez az erő? Hogyan illeszkedik bele az örvény az észlelé észleléss általános általáno s anonimitásába? an onimitásába? —kérdezhetnénk. —kérdezhetnénk. Erre itt nem kap unk un k választ, a másik testének észle észlelés lésee nyomán gerjedő örvény leírása leírása - amely min tha túllépné  Az  A z észl észlelé eléss fenom fen omen enoló ológiá giáján jának  ak  gondolati kereteit —elszigetelt motívum marad, illetve illetve e mo tívum a szöveg szöveg előrehaladtáv előrehaladtával al lecse lecseng: ng: a m ásik kiemelkedik kieme lkedik ugya n a 52 Uo. 405. o. 53 U o. 4 06 . o.

60

( A te t e s t é th o sza

természeti vilá g szövetéből, de az az általa álta la előidézett előidézett transzform transz formáció áció az észlelő észlelő meg me g ismerés ismerés eseményei közé rendeződik vissza. A másik má sik tekintetének észlel észleltt világom at átform áló ereje a később későb b elemzendő elemzend ő szövegben, A gyermek viszonya máso másokho khozz című  írás  ír ásba ban n vá v á lik li k maj m ajd d kulcs ku lcsfo font ntos ossá ságú gúvá vá..  Visz  Vi szon ontt e szöveg szöve g előreh előr ehala aladt dtáv ával al az „erő „e rő”” a saját teste te stem m össze öss zefüg függé géséb sében en jelenik jele nik meg újra: mivel testemet erőként, bizonyos viselkedések képességeként, hatal maként (puissance felfedezni (puissance de certaines c ertaines conduites) conduites) tapasztalom meg, azért tudom felfedezni a másikban „saját „saját intencióim intencióim csodálatos megh osszabbítását” (un prolongement ses propres miraculeux de ses  propres íntenti íntentions) ons).H  .H  han gsúly tehát ismét áttolódott az én képességemre, az én erőmre, amihez  A hangsúly képest a másik má sik m int saját saját intencióim meghosszabbítása meghosszabbítása jelenik jelenik meg. Ez a hang súlyeltolódás felveti a kérdést: a másik mint másik észlelése mennyiben a másik által, a másik má sik „ereje” „ereje” által motivált? motivált? Nem válik-e itt itt mégis a másik —ahogy Lefort Lefo rt  vélte  vél te —önm agam ag am p u szta sz ta m egho eg hossz sszab abbí bítá tásá sává vá,, analóg ana lógiáj iájává ává?? Továbbá „ahogy az én testem testem részei részei együtt rendszerré rendszerré állnak állna k össze, össze, úgy ú gy az én testem és a másik má sik teste teste egyetlen egész, egész, egyazon eg yazon fenomén két oldala, és az az anonim ano nim egzisztenci egzisztencia, a, amelynek testem testem mindig m indig megújuló megú juló nyoma, benne lak ozik egyszerre egyszerre m indkét ind két testbe te stben.”5 n.”55Ebben a szövegben szövegb en a másik észlel észlelés ését ét megragadó metafora immá im márr nem a maga felé fe lé húzó örvény, hanem hane m a kettőt kettőt össze összeka kapc pcso soló ló rendszer. rendszer. A másik alávetése saját saját analogízáló mun kám nak vagy vag y egy rendszernek: minth a visszaesést visszaesést jelenten jelentenee a korábban korább an már m ár elért gondolatokhoz képest. De ezen a ponton M erleau-Ponty erleau-Ponty ráébred: ráébred: a m ásikkal ásikka l való anonim ano nim összere összerenndezettség, egészleges egészlegesség ség még mind m indig ig nem ad választ válasz t a másik ember problémájára! „Mindez „M indez csak a másik élőt adja meg és még nem a m ásik embert.” em bert.” E kétellyel kétellyel kezdődik kezdő dik el a szöveg egyre intenzívebben örvénylő spirálja: MerleauPonty egymás egym ás után jelenít meg olyan tapasz talati síkokat, ahol aho l az az én-másik én-m ásik összeszövődés szövődés kétségtelenül jelen van, van , de min dig újra szétesik, mert valam i szétfeszíti, felülírja. felülírja. A z eredeti eredeti együttlétből m indig újra kisarjad kisarjad a radikális külön állás, az ego redukálhatatlan magányának élménye, amely mégis mindig az előbbire támaszkodik.  Az  A z eredeti koegzisztenciát koegziszt enciát szétfeszítő tapaszt tap asztalato alatok  k   í, A cogi cogito to különállásának születése a személyes történetben  A személy szem élyes es tört tö rtén énet et kezd ke zdete ete az anon an onim im koeg ko egzi zisz szte tenc ncia ia:: a kora ko raii gyer gy erm m ekko ek korr rraa  jelle  je llem m ző békés bé kés együ eg yütt ttlé lét. t. A gyer gy erm m ek kezd ke zdet etbe ben n egy eg y olya ol yan n vilá vi lágg b a n él, amel am elye yett minden irányban hozzáférhető, hozzáférhető, s nem választja le önmagát élesen, élesen, privát szu b  jekt  je ktiv ivitá itásk skén éntt a több tö bbie iekr kről ől.. A z o n b a n —ah —a h ogy og y Piag Pi aget et leír le írta ta —12 éves kor ko r k ö r ü l 54 Uo. U o. 40 6. o. 55 Uo. 407. o.

II. A probléma problém a kifejtése kife jtése

| ói

személyes személyes fejlődése fejlődése során eljut a racionalizm racion alizmus, us, a cogito szintjére. Ekkor fedezi fel önmagát, mint a világ önálló nézőjét. nézőjét. Ekkor tanulja meg transzcendálni, önmagáról leválasztani leválaszt ani önálló ön álló ítéletek ítéletek szintjén az objektivitást. Ekkor jön létre létre objektivitás objektivitás és szubjektivitás éles szembeállításának pszichológiai feltétele. Azonban a sze mélyiségfejlődésben az elkülönülés elkülönü lés a kezdeti ltoegzísztenci ltoegzísztenciához ához képest második má sodik lépés, lépés, az előbbi előbbire re épül rá! Piaget azonban azonban - m int a racionalizmusok általában - a felnőtt „tökéletes”, kifejlett racionalitása racio nalitása felől néz vissza vissz a mindenre, így a gyermek tapasztalatára is. Merleau-Ponty azonban megkísérli a szempontváltást: azt gondolj gondolja, a, hogy - legalábbis legalábbis bizonyos bizonyos tekintetben tekintetben - a gyermek pillantása igazolt, igazolt, szemben a felnőttével! „A másik má sik ember észlelé észlelése se és és az ínterszubjektív világ csak a felnőtt számára problem atikus.”5 atikus.”56 A gyermek hajdani h ajdani világára világá ra való visszaem lékezés lékezés,, e nyomok felfejtés felfejtésee magun m agunkban kban válaszokat adhat a felnőtt problémáira. problémáira. Hiszen „korai éveink barbár barb ár gondolkodása” gondolkodá sa” bennü be nnünk nk működ műk ödik ik egész egész életünkben.  A több tö bbiek iekke kell val v alóó felo fe lold ldh h atat at atla lan n ísm erős er őssé ségg alap al apoz ozza za meg me g azt, az t, ah ogy og y a fel f elnő nőtt tt elkülönül elkülön ül másoktól, mások tól, s képes a többieket többieket kétségbe kétségbe vonni. 2. A dialógus dialóg us kölcsönössége és a visszaemlékezés privát priv át jellege jellege  A m ásik ás ik tapa ta pasz szta talá lásá sába ban n kriti kri tiku kuss szerep sz erepet et játsz ját szik ik a testi tes ti visel vis elke kedé dések sek kölcsön kölc sönöss össé é gére gére épülő nyelvi d ialógus tapasz ta pasztalata talata is. Ez hasonlóképpen hasonlóképp en a testi viselkedéshez Merleau-Pontynál Merleau-Po ntynál a másik élettel való összeszövődöttség természetességét természetességét példázza.  A d ialó ia lógg u sb sbaa n közö kö zöss alap al ap tere te rem m tőd tő d ik a m á sik si k szem sz emély ély és énkö én közö zötte ttem m , h isze is zen n beszélgetés beszélgetés közben az én gondolataim és a másiké egym eg ymásba ásba hullámozn hullám oznak, ak, egyet egyet len szövetet szövetet alkotnak. alkotn ak. A z én szavaimat és beszélgetőtársam szavait a beszélgetés beszélgetés hívja hí vja elő, így ez egy olyan megosztott művelet, am elynek egyikün egy ikün k sem teremtőj teremtőjee —hasonló a gyermeki ltoegzísztenciához. A jelen dialógusban megszabadulok önmagámtól, mivel a másik ember gondolatai, amelyekre válaszokat adok, nem belőlem erednek erednek.. A beszélg beszélgetés etés mindkettőnkké, és egyikünké sem kizáróla kizárólag. g. De amikor am ikor már m ár vége a másikkal másikk al való párbeszédnek, a koegzisztencia megtörik: elkezdem abeszélgetést abeszé lgetéstretrosp retrospektíve ektíve saját életem életembe be integrálni. integrá lni. Az A z eredetileg eredetileg eleve eleven, n, közös élmény a visszaemlékezésben visszaemlékezésben egyszer csak privát történetem epizódjává epizódjává  vál  v álik ik,, s a m á sik si k áta á tala lakk u l idegenné idege nné,, hiá h iánn nnyá yá,, vag va g y fenyege feny egetéss tésséé —kü —külö lönö nöse sen n a nem ne m teljesen integrált személyiségek esetében. esetében. fil ozóf ófiai iai  Az  A z o nba nb a n a fentiek fent iekhe hezz has h ason onló ló tende ten denc nciát iát fede fe dezh zhet etün ünkk fel fe l magá ma gába ban n a.filoz  gondolkodás  gondolkodás mozgásába mozgásában n is. 3. A filozófia filozófia mint dialógus d ialógus és magányos gondolat gondolat  A filoz fil ozof ofál álás ás m aga ag a is a m ű k ödő öd ő inte in tersz rszub ubjek jektiv tivitá itásr sraa uta u taló ló tevéken tevé kenysé ység. g. M inek in ek leírni, elmondan elmo ndanii a gondolatokat, ha ninc s, aki meghallgassa, elolvassa, elolvassa, ha nincs, 56 Uo. 407. o.

62

I A t e s t é th o sz a

kire reflektálni? Egy eredetibb eredetibb együttlét, együ ttlét, közös interszub jektív világ vilá g az eredet eredetee és feltét feltétele ele a filozófiai filozófiai munkának. mun kának. Azonban Azon ban azt kell látnunk, látnu nk, hogy a filozófia filozófiatörté történet netet et domináló filozófiák, a filozofáló cogitók  sorra kéts kétségbe égbe vonják vonják egymá eg ymást. st. Létrejön az a helyzet, ahol a tudatok mindegyike, mindegy ike, ahogy a hogy Hegel mondja, „a má sik halálát halálá t keresi”. keresi ”. De mivel a küzdelemben résztvevő tudatoknak kölcsönös kölcsönös és kimeríthetetlen lehetősége van egymás kétségbevonására, érdemes rákérdezni ezen kapacitásuk tu d kibontakozni, kibontakozn i, és ez eredetére. Hisz a küzdelem csak egy közös alaphoz képest tud a közös alap az eredetibb interszubjektív együttlét, a gyermek kor világána világá nakk békés koegzisztenciája koegzisztenciája - amiről am iről a filozófusok filozófusok hajlamosak elfeledkezni. elfeledkezni.  Ano  A noni nim m együttlét. A személytelens szemé lytelenség ég veszélye

Ú gy tűnt tű nt tehát, hogy a szolipszizmus fenyegetésé fenyegetésétt minden esetben feloldotta, ellen súlyozta az eredeti koegzisztenciára való hivatkozás. A gyermekkor, gyermekkor, a reflektálatl reflektálatlan, an, közvetlen beszélgetés, beszélgetés, vag y testi kölcsönösség szintjén a kétségtelen együttesség működik, műk ödik, de amint am int felnőtt, szemé személye lyess vagy gondolati gondolati önállóságunk nézőpontjába nézőpontjába helyezkedünk, megjelenik a szolipszizmus fenyegetése, s a másik tapasztalata problematikussá problem atikussá válik. Habár a másik kétségbevonása kétségbevonása minden minde n esetben egy eredeti eredeti összetartozásra összetarto zásra épül, alcétségbevonás ismételt föltámadását föltám adását ez az eredet önmagába önm agában n  Mi nthaa a kezdet kezdetii koegzis koegziszte ztenc ncia ia magyarázó ereje ereje egy egy pont ponton on már nem teszi érthetővé.  Minth nem lenne elég: a radikális különállás tapasztalata makacsul újraéled. Merleau-Ponty  mérlegre teszi eddigi megoldását meg oldását —az —az anonim ano nim koegzisztenciára való hivatkozást, s kétségei kétségei támadnak: támad nak: „De valóban másokhoz másokh oz érü nk el így? így? Nivelláljuk az Én és a Te különbségét különbségé t a pluralitás plura litás által á ltal megosztott megoszto tt tapasztalatban tapaszta latban,, bevezetve bevezetve a személytelent a szubjektivitás szubjektivitás szívébe, és eltöröljük eltöröljük a perspektívák persp ektívák individua indivi dualitását litását.. De vajon nem tettük-e félre ebben az általános általáno s zavarban zava rban az egóval együtt együ tt az altér egót is? [... [...]] H a az észlel észlelőő szubjektum anonim, akkor a másik is, úgyhogy mikor m ikor e kollektív kollektív tudaton belül megpróbáljuk a tudatok pluralitását pluralitását kihozni, visszavet visszavetve ve találjuk m agunkat agun kat azokhoz azokhoz a nehézs nehézségek égekhez, hez, am ikről azt hittük, m ár magunk magu nk mögött hagytu hag ytuk.” k.” 57  A  cogito álláspontjával álláspo ntjával való teljes teljes azonosulás —úgy úg y tűni tű nikk —kiz —kizárja árja a m ásik szemé lyességé lyességét. t. Itt azonban azon ban kiderül, kider ül, hogy ho gy hasonló következményekkel jár, ha az anonim, preperszonális preperszonális koegzisztencia álláspontjára helyezke helyezkedünk. dünk. A m ásik m int másik má sik személy személy feloldódik feloldódik e névtelen közegben közegben.. „A másik viselkedése, viselkedése, vagy akár szavai még nem maga m aga a m ásik” ási k”338A testi viselkedések összefonódása összefonódása ugyan ugya n kezdete kezdete az altér mego ldásának, tran szformálója a problémának, de nem válaszolja ego ego probléma megoldásának, meg azt telje teljess egészében. egészében. A másik má sik „botránya” „b otránya” nem tűn ik el az objektív gondolkod gondolkodás ás meghaladásával. Elemzésünkben kulcsfontosságú kulcsfontosságú szövegré szövegrész sz következik: következik: „A másik 57 Uo. 408-409 . o. o. 58 Uo. 409. o. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

| 63

észlelé észlelésében sében rejlő rejlő nehézségek nehézségek nem m ind az objektív gondolkodásbó gon dolkodásbóll erednek, és nem is oldhatók fel a viselkedés felfedezésével, továbbá az objektív gondolat és a egyetlenség nségee nem csak fikciók, hanem szilárdan megala cogito belőle következő egyetle pozott fenomének, s ennek meg kell keresnünk az alapját. A köztem és a másik közti konfliktus nem csak akkor kezdődik, amikor megpróbáljuk belegondolni önmagunkat a másikba, és nem tű nik el, ha vísszaintegráljuk vísszaintegráljuk a gondolat gondolatot ot a nem rögzített (non the'tiqe) tudatba és a reflektálatlan életbe. életbe. Ez ott van má r akkor is, mikor azt keresem, keresem, hogyan ho gyan éljem éljem a másik má sik életét, életét, tegy ük fel az áldozat vakságával. Egyezségre lépek lépek a m ásikkal, ásikk al, eltökélem, hogy egy köztes világba világ ban n élek, élek, amelyben ugyanann ugy anannyi yi helyet helyet adok a másiknak, másikn ak, m int magamnak. magamn ak. De ez ez a köztes köztes világ még az enyém projekciója és képmutató lenne azt hinni, hogy úgy akarom a másik  javát,  jav át, mintha az enyém lenne, mert m aga a m ásik érdeké érdekével vel való összetartozásom összetartozásom még m indig ind ig belőlem be lőlem jön.”59 Nem élhetem át Pál érzelmeit úgy, ahogy ő éli át belülről. Nem kereshetem Pál javát úgy, m int a sajátomat. Pál javán ak keresése keresése projekció: az én érdekem, az én javam hajtja!  M íg MerleauMerle auItt tém ánk szempontjából igen fontos ellentmondás jelenik meg.  Míg Ponty elkötelezte magát amellett az álláspont mellett, hogy a másik észlelése nem projekció, nem analógia, hanem közvetlenül a másiknak mint másiknak az észlelése, addig az érdek, az érték, az érzelem vonatkozásában nem tudja, vagy nem akarja, elengedni a projekció észlelé eléss szükségszerűe szü kségszerűen n kilök a transzcendencíába,  feltevé  feltevését sét.. M íg a személytelen észl a személyes találkozás találkozás szintj szintjén én - úgy tű nik - lehete lehetetl tlen en elhagyni elhagyni önmagamat.  A m ásik ás ik észlel é szlelése ése belőle belő le jön, jön , a más m ásik ik érték ér tékee azon az onba ban n belő be lőle lem m . íg y szüksé szü kségk gkép éppe pen n az észlelés hordozza az eredeti transzceniencia értékét. A másik más ik önálló ö nálló értéke „észle „észlelet lettt értéke”. Ahogy a husserlí fenomenológiában az objektív ítéletre épül rá az érzel mi és értékítélet, úgy —e helyen legalábbis —Merleavi-Pontynál is az észlelésre támaszk tám aszkodik odik az érzés és értékel értékelés. és.  A reciprocitás reciprocitá s

 A fent fe ntii fes f eszü zülts ltség éget et nem ne m oldja ol dja fel fe l a szöveg szöv eg a tov t ováb ábbi biak akba ban n sem, sem , de —neke ne kem m úgy  úg y  tűni tű nikk —éppen —éppen e feszültség energiájával dolgozik M erleau-Ponty, mikor e ponton reciprocitás fogalmát. fogalmá t.  veze  ve zeti ti be a reciprocitás M i is e reciprocitás reciprocitás?? Alapja Alap ja éppen az a tapasztalat, hogy ho gy nem élhetem át a másik má sik érzéseit, érdekeit belülről. De éppen erre a híátusra épül rá a felnőtt, személyes kapcsolatok kölcsönössége, kétírányúság a. A z altér ego elismerésének elismerésének feltét feltétele ele különá kü lönállásunk llásunk , érdekeink érdekeink különbözőségének, különbözőségének, lcétirányús lcétirányúságának ágának elismerése elismerése:: a reciprocitás. S9 Uo. 40 9-4 10. o. o.

64

| A test éthosza étho sza

Ha egy egyenlőtlen egye nlőtlen kapcsolatban az egyik eg yik fél megpróbálja a másik má sik szemével látni önmagát, vagyis redukálni redu kálni önmagát önm agát a másik világán vilá gának ak fenoménjévé fenoménjévé,, ezt is is csak saját élet életee irreális kiterjesztése kiterjesztése által érheti el. el. „Nekem semmi más m ás nem fontos, csak am i neked” neked ” —mo —mondh ndhatja atja az egyik eg yik fél. Ilyenkor Ilyen kor valójában saját önzését —mohó —mohó dependenciaigényét és és ürességét —terheli —terheli rá a másikra. má sikra. Önmagát látszó lag felszámolva felszám olva magára mag ára hagyja ha gyja a másikat. M inél iné l inkább tagadja saját saját érdek érdekét, ét, annál ann ál inkábblállítja, inkábblállítja, annál inkább belézárul abba. „A koegzisztenciának minden mind en esetben esetben és és mindkét mind két fél által álta l megéltnek kell ke ll lennie” lenn ie” —tanítja —tanítja Merleau-Ponty.6 Merleau-Po nty.60Vagyis 0Vagyis a személyes kapcsolat nem áldozat, önfeladás, hanem hanem reciprocitás: reciprocitás: kölcsönös kölcsönös ész észlelé lelés, s, tapasztalat, amelynek feltétele a nyilvánvaló ny ilvánvaló és elvállalt elvállalt különállás. A z osztatlan, anonim realitásélményt a felnőtt tapasztalatban kiegészíti a reciprocitás: a másik és az én valóságos, kölcsönös, differenciált észlelése észlelése,, a másik és én: megkülönböztetve, megkülönb öztetve, pontosan!  A köztes világ vilá g szövete - h a nem akar ak arju jukk kimere kim erevíte víteni, ni, mint mi nt valam val amii felfogh felfo ghata atatla tlan n magánvalót - mindig újra felfesl felfeslik. ik. Am int a másik pillantása rám szege zegező ződi dilc lc,, az ő látómezejének része része leszek, pillantása pillan tása lecsupaszít engem és m egfoszt egfo szt létem magányos bensőségétől. bensőségétől. Mégis, éppen a másik tekintete tekintete által való kífosztottság teszi nyilvánvalóvá: csak azáltal szerezhetem vissza, amit elvesztettem, ha kap csolatba csolatba lépek lépek a másikka l, ha h a elismertetem elismertetem magam m agam vele, vele, és ha az én szabadságom más ik pillan pill antás tásán ának ak elidegenítő megköveteli a másik ugyanilyen szabadságát.  A másik kihívása csakú csakúgy, gy, mint a belső tanúskodás megszakíthatatlanságának megszakíthatatlanságának kényszere kényszere a szabad, személyes, személyes, reciprok reciprok kommunikáció kommuni káció feltételeit feltételeit képezik. képezik. „Ez olyan megélt szolipszizmus, amelyet nem lehet megh m eghalad aladni.”6 ni.”611  Megé  Me gélt lt szolipszizmu sz olipszizmuss

Itt nem a szolipszizmus filozó fiai cáfolata cáfolat a a kérdés, hiszen ez a filozófiatörténet filozófiatörténet ben számtalanszor megtörtént. megtörtént. Sokk al inkább a m inden cáfolat ellen ellenére ére való feltámadása. Merleau-Ponty a „megélt szolipszizmus” szolipszizmus” jogait jogait kívánja visszaadni, de úgy, hogy ho gy nem akarja feladni azokat a tapasztalati rétegek rétegeket et sem, amelyek a szolipszizmus eleven cáfolatát alkotják.  Vag  V agyi yiss a test te st gene ge nera ralit litás ásaa - am i vag v agyy o k , de am it n em én alk al k o ttam tt am , n e m az enyém enyém egésze egészen, n, így nem is redukálhatom - nem old fel egy másik reduk álhatatlan generalítást: az én elidegeníthetetlen generalitását. Aho gyan gy an nem ered belőlünk belő lünk,, meghalad megh alad minket mink et testünk testün k ősi beágyazottsága, a testi testi viselkedések összeszövődése, összeszövődése, éppúgy nem ered belőlünk, belőlünk , meghalad me ghalad az, ahogy ah ogy szubjektivitásunkba: saját észle lésünk eredeti eredetiség ségébe ébe vag yunk yu nk rögzítve rögzítve..  A gondolko gond olkodást dástört örténet énet kísérleteket kísérleteke t tett a megélt szolipszi szoli pszizmu zmuss feloldására feloldá sára,, azon az on ban ez - Merleau-Ponty Merleau-Ponty szerint— szerint —hamisságokhoz vezetett vezetett.. Amik A mikor or a transzcendentális transzcendentális 60 Uo. Uo . 410 41 0 . o. 61 Uo. 411. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejt ése

[ 65

idealizmus híve, vagy az Istenben hívő, azt állítja, hogy a másikat másika t transzcendentális transzcendentális szubjektivitásában tapasztalja, vagy Istenben szereti, valójában nárcisztikus módon m ásikkal találkozik. találkozik. „Úgyhogy végül sem önmaga tapasztalatát duzzasztja fel, duzzasztja fel, s nem a másikkal milyen helye helye nem marad m arad a mások szerete szereteténe tének, k, valójában a másoknak, mások nak, csak egyetlen egyetlen önszer önszerete etett marad, amely önmagához kapcsolódik, amely túl van a mi életünkön, életünkön, amely soha so ha nem releváns és számu szá munkra nkra valójában elérhetetlen elérhetetlen.”6 .”62A z én és a másik közötti közötti áthághatatlan áthágh atatlan különbség mindig min dig újra megszületik, és úg y tűn t űnik, ik, feltét feltétele ele is is a reciprok reciprok emberi kapcsolatn kapc solatnak ak és a valódi, való di, felnőtt ínterszubjektívításnak. Nyilvánvalóvá vált tehát a szolípszizmus feloldhatatlansága, mondhatnánk: feloldhatatlan valósága! Most már m ár aprob ap roblém lémaa jelenléte jelenléte nem problematikus: problematikus: minden minde n nehézség nehézségével ével együtt együ tt jelenik meg. Látjuk, Látjuk , hogy h ogy nem n em lehet másképp, de azt még mindig nem értjük, hogy ho gy „miképp lehetsége lehetséges?” s?” Hogyan Ho gyan lehe lehetsé tséges ges az a szituáció - kérdezi kérdezi Merleau-Ponty Merleau-Ponty tovább tovább emelve emelve a gondolati spirált spirált - hogy a „tudatok együtt együ tt prezentálprezentál jákm  já km a gu kat ka t a sokszoros szolí s zolípsz pszízm ízmus us abszurd abs zurditásá itásával? val? [... [...]] Ha H a egyszer e szituáción keresztül élünk, lennie kell valamilyen ú tnak, tnak , hogy ho gy explicitté explicitté tegyük tegy ük!”6 !”63 Szabadság és rőgzithetetlenség

 A sza sz a bads ba dsáá g és rőg rő g zith zi thet etet etle lens nség ég lesz le sz a szo sz o lípsz líp szíz ízm m u s igaz ig azsá ságg a: a t ap a szta sz tala latt szabad szabad mozgásában egyetlen mozzanat sem merítheti ki az egészet egészet.. Mind enhon nan kivonulhatok, de mindig valahová. Mindent Minden t kétségbe kétségbe vonhatok, vonhatok, de minden kétségbevo kétségbevonás nás korrigálás is. A létből azonban csak a létbe létbe tudok repülni, például a társadalomb társada lomból ól a természetbe, sajátból a közösbe, közösből közö sből a sajátba, reális világból világbó l a képzeletbelibe, képzeletbelibe, amit a reálissal való ka pcsolata éltet. éltet. Még a szolipszista filozófia sem az űrben űrbe n szólal meg: kénytelen megcélozni azt a kommu kom munikációs nikációs közösséget, amelyből éppen kivonul. Ú gy tűnik, tűn ik, nem ne m tudjuk tud juk elkerülni a választást: én vagy a másik. „De egyiket a másik más ik ellenében választjuk, választju k, s így állítjuk m ind a kettőt.”6 kettőt.”64Ez azt  jelen  je lenti, ti, h o gy a m ásik ás ik ideg id egens enségé égével vel szem sze m ben be n tud tu d o k vis v issz szah ahú ú z ódn ód n i önma ön maga gamb mba, a,  vag  va g y a m á sik si k szu s zubj bjek ektiv tivitá itásá sátt önm ön m agam ag am m al szemb sze mben en tud tu d om meg m egta tapp aszt as ztal alni ni.. Ha azt mondom: vagy én, vagy ő, az már egy előzetes viszony, amely nem zárható be egyikünkbe sem.  Val  V alój ójáb ában an a m á sik si k p illa il lan n tása tá sa c sak sa k akko ak ko r tra tr a n sz form fo rm á i enge en gem m tárg tá rggg y á - és  visz  vi sz o n t —, h a m ind in d k e tte tt e n m e g tesz te szü ü n k e g y saját saj átos os m o z gást gá st:: v issz is szaa h ú z ó d u n k gondolkodó természetünk gyökerébe, vagyis ha többi természetünk jelenlété ről elfeledkezünk. elfeledkezünk. Ilyen elmozdulás révén válh atunk atu nk m indketten embertele embertelen n pillantássá, mikor a cselekedeteket nem megértjük, hanem „vizsgáljuk, mint egy rovart”. Az idegen pillantása által teremtett objektiválás épp azért tűnik 62 Uo. 412. o. 6s U o. 41 2 . 0. 64 Uo. 414 . o. o.

66

I A te st é thosz osza

elviselhetetlennek, elviselhetetlennek, mert eg y meg nem valósult kom munikáció mu nikáció helyét foglalja el, el, anna an nakk megterhelő' megterhelő' távollétét távollét ét érezte ére zteti.6 ti.65  A m á sik si k min m intt má m á sik si k azon az onba ban n épp é ppen en rög r ögzít zíthe hetet tetle lensé nségé gébe ben n észlel és zlelhet hető. ő. A h o g y  önmagam számára való létemet saját, szabad, spontán mozgásom adja, úgy a m ásik szám omra való létét létét az a tapasztalat, hogy képtelen képtelen vagyok megragad ni, fixálni fixá lni őt saját gondolataimban. gondolataim ban. M ár egy eg y hamutartó hamut artó észlel észlelése ése is elvileg végtelen és és kimeríthetetlen: kimeríthetetlen: a róla alkotott képem soha nem meríti ki az egész egész tárgyat. tárgyat. „Hason lóképpen mikor mik or azt az t mondom, mond om, hogy ho gy ismerek és és szeret szeretek ek valakit, valak it, tulajdonság tula jdonságain ain túl megcélzók megcélzók egy kimeríthetetlen alapot, amely egy napon megrázhatja megrázh atja azt a képet, képet, amit róla form áltam . Ez az ára annak, h ogy szám unkra a létező dolgok és és más emberek’ nem illúzió illúzió által á ltal vannak, vann ak, hanem ha nem egy olyan erőszakos erőszakos aktus által, m int m aga az észlelés.” észlelés.”666A hiteles filozófia is ki van téve téve az észlelés észlelés traum ájának. ájának . Nem távolodhat el egészen az az észlelt észlelt világtó vilá gtóll és és a többiektől, többiektől, hanem ha nem inkább inká bb láthatóvá láth atóvá kell tennie tennie az összetartozás összeta rtozás szálait: szálait: „A filozófus nem követheti el azt a hibát, hogy h ogy reflexív visszavonulásába visszavonulásába (retraite reflexíve) magával rángatja a többieket, mert a világ bizonytalanságában örökre megtanulta társakként kezelni őket (consortes), és mert minden tudománya ráépül a  vélemén  véle ményy efféle adotts ado ttság ágára ára.”6 .”67Tehát: 7Tehát: a társia tár siasság sság értelme ért elme előbbre elő bbre való, min m intt a cogito magánya. A z értelem értelem a társakkal való kapcsolódásban kapcsolódásban születik. Előbb kapcsolat, előbb vélemény, mint racionális, szubjektív bizonyosság. „A transzcendentális szubjektivitás megnyilvánult, felfedett (révélée) szubjektivitás, megnyilvánult önm agának agán ak és másokna máso knak, k, és ez ez okból interszubjektivítás”6 interszubjek tivítás”68 Visszatérő statikus magyarázat: a másik problémája a többi transzcendencia sorában

 Á m a k á r m ily il y e n m e g g y ő z ő leg le g y en e tár tá r sias si assá ságg kife ki fejt jtéé se, se , ú g y t ű n ik , M erle er leau au Ponty még mind ig valam ilyen —eze —ezen n túlmutató —magyaráz —magyarázatot atot igénye igényel. l. „A ká r a testemmel testemmel van dolgom, akár aká r a természeti világgal, a múlttal, a születéssel, születéssel, vagy  a halállal, ha lállal, a kérdés kérdés mindig mind ig az, hogy hog y hogyan hogy an vagyok képes képes megny m egnyílni ílni olyan fenofenoménekre, ménekre, amelyek transzcendálnak engem, s amelyek m indazo náltal csak olyan mértékben léteznek, léteznek, ah ogy én újra megragadom és megélem őket: ho gy lehet lehet az, hogy az a számomra való v aló jelenlét (Urprásenz), amely megalapozza saját határaimat és minden idegen jelenlétfeltételeit is, is, ugyan ug yanakko akkorr deprez deprezentá entáció ció (Entgegenwártígung), és kívül vet engem önmagamon"69—írja. 65 Uo. 414 . o. “ Uo. 415. 415. o. 67 Uo. 415. o. 68 Uo . 415. o. o. 69 Uo. 417. o.

II. II .  A probléma kifejtése

I

67

Itt azonban újra előkerül a „miként lehetséges” kérdése. Ez az újra és újra felszínre bukka bu kkanó nó kérdés azonb an nem mentes a Merleau-Ponty Merleau-Pon ty által is kritizá lt gondolkodásmódtól: gondolkodásmódtól: mindent minden t önmagámból indítani és visszavezetni visszavezetni önmagamra!  A m ásik ás ik témáj tém ájaa íg í g y ismét ism ét egy eg y sorb so rbaa ke k e rü l m ás, ás , anon an onim im transzcend transz cendenciá enciálclca lclcal:l: a természeti természeti dolgokkal, saját saját múltam mal, ma l, jövőmmel. Hisz ha saját öntudatomra öntudatomra akarok mindent mind ent statikusan statikusan visszav visszaveze ezetni, tni, akkor a másik  tapasztalata, a természeti tárgyak tapasztalata, saját múltam tapasztalata egyetlen absztrakci absztrakciós ós szintre szintre kerül, kerü l, mint hozzám - önreflexiómhoz - képest képest idegen tapasztalatok. Ha azonban ehelyett az öntudat által le nem redukált tapasztalatokként élem át a fenti fentieket eket,, s ha az öntudaton túl valóban megnyitom meg nyitom az észlelés-érzés eredeti eredeti ségét ségét,, akkor a másik m ásik tapasztalata tapa sztalata és a természet, természet, vag y az idő tapasztalata nem helyezhető egy síkra. Merleau-Ponty számára szá mára azo a zonba nban— n—min minden den ellentétes ellentétes erőfes erőfeszítés zítésee ellenére ellenére - ez marad mara d az alteritásprobléma mindig visszatérő sta tikus gondolati ker kerete ete:: az Észlelés  fenome  fen omenoló nológiájá giájában ban a személye személyess transzcendencíáját min dig újra a személytelen személytelen transzcendenciaprobléma transzcendenc iaprobléma részeként kezeli. kezeli. Genetikus értelmezési keret

 Az  A z o n b a n e gazd ga zdag ag szöveg szö veget et eleme ele mezve zve felfi fe lfigy gyel elte tem m egy eg y m ásik ás ik,, rejte re jtett tt gond go ndola olati ti keretre. A fejezet kezdete, vége és lényeges pontjai egy élettörténet fő pontjai mentén szerve ződnek. M íg a fejezet fejezet elején elején a prenatális pren atális élet, élet, az eredet, eredet, a születés témája volt jelen, közepén a tizenkét éves éves gyermek gyerm ek gondolati külö nállása, nállás a, később későb b a felnőtt felnő tt recíprok kapcsolatok kapcsola tok lehetősége, a fejezet végére leginkább a halál témája bukkant buk kant elő. lő.  A személ személyes yes élettör élettörtén ténet et kerete kerete mintegy mintegy egybef egybefog ogja ja e szöveg szöveg sokszin sokszintű, tű, ellentm ellentmondás ondások  ok  által mozgósított gondolatmenetét. Az életidő témáját átszövi a transzcendencia: a születés születés transzcendenciája, a h alál alá l transzcend transzcendenciája, enciája, s a kettő között: birkózás az idegentapasztalattal. Gondolkodásom Gondolkod ásom önállósodásában önállósodásában feloldhatatlan igény rejlik rejlik a magamba mag amba for dulásra, arra, hogy ne ismerjek el semmi idegent magamon kívül, hogy saját örökkévalóságomat örökkévalóságomat állítsam. állítsam. Születésem Születésem és halálom halá lom nem válhat számomra való való gondolat gondolatii tárggyá, ezért úgy tűnhet, soha nem halok meg. „Egyfajta „Egy fajta mindenüttvaló mindenüttvaló  jelenlé  jele nléte tett és teor te oret etik ikus us örök ör ökké kéva valós lóság ágot ot élveze élve zek, k, ú g y érze ér zem, m, arra ar ra vagy va gyok ok ítélve, ítélv e, hogy egy végtelen végtelen élet áramával mozogjak, amelynek sem kezdetét, kezdetét, sem végét végét nem tudom tudo m gondolatban tapasztalni, m ert ez az én önmagát elgondol elgondolóó eleven eleven önma önm a gam, s m ert így az én életem életem mindig min dig megelőzi megelőzi és túléli túlé li önmagát. Mégis ugyanez a gondolkodó természetem, természetem, amely megalkotja meg alkotja bennem benn em a létnek e bővelke bővelkedésé dését, t, olyan perspektíva perspektíva által nyitja meg nekem a világot, világot, amelynek mentén megérzem megérzem lcontingenciámat, a lemeztelenítéstől való félelmet, úgyhogy habár nem vagyok

68

| A test te st éthosza éthos za

képes halálom at körülölelni körü lölelni gondolatban gondolatban,, mégis általában a h alál al ál atmoszférájában atmoszférájában élek, élek, a ha lál egyfajta eg yfajta lényege lényege mindig jelen jelen van gondolkodásom go ndolkodásom horizon tján.” Tehát Tehát ugyanaz ugya naz a gondolkodó természetem, amely teljese teljesen n be van töltve ön magával, magáva l, és betölt minde m inden n rendelkezésre rendelkezésre álló teret, ennek ellenkezőjére ellenkezőjére í§ í§ nyitva  van:  va n: önnö ön nön n persp per spek ektí tívá vájá jába ban n hordoz hord ozza za esen e sendő dőség ségét. ét. M icso ic soda da ird ir d a tla tl a n erőfeszít erő feszítés és e gondolkodás részéről saját, saját, önmagával önm agával eltelt eltelt evidenciáj evidenciáját át elhagyn elh agynii valam i bizony talan, talan , esendő kedvéért! Saját S aját érinthetetlen gondolati erejét erejét saját testi kiszolgálta tottsága, törékenysége kedvéért! Merleau-Ponty filozófiájában a gondolat éppen ezt teszi. Inkarnált, halandó természetem esendősége pedig összekapcsolódik a másik problémájával: „Végül, ahogy halálom pillanata egy olyan jövő, amely  elérhetetlen számomra, éppúgy bizonyos lehetek afelől, hogy soha nem élhetem át a m ásik önma ön maga ga szám ára való jelenét. jelenét. És eközben mégis minden min den más személy  egy visszautasíthatatlan visszautasíth atatlan lcoegziszten lcoegzisztencia cia stílusában stílusában,, miliőjében miliőjébe n létezik létezik számomra; és életemh életemhez ez éppúgy éppúg y hozzátartozik a társa dalmi dalm i atmoszféra, mint a halandóság  íze.”7  íze .”700A „hala „h aland ndóó ság sá g íze íz e ” itt it t - m int in t m ajd aj d Lév L évin inas asná náll - egysz eg yszerr erree idézi idéz i a m ásik ás ikn n ak és a személyes életidőnek való kitettséget.  A h a lan la n d ó élet él etid időő tehá te hátt e g y olya ol yan n kere ke ret, t, am ely el y rejt re jtet ette ten n e gyb gy b e tart ta rtja ja a feje fe jeze zett gondolatmenetét: hiszen ideje van az együttlé egy üttlétt anonim élményének, és ideje van az elkülönülésnek, s ideje a reciprok kapcsolatok kiépülésének éppúgy, ahogy   ídeje  ídej e van va n a ha h a láln lá lnaa k ...  A  statikus keretben keretben - amely mindent mindent a jele jelen n öntudatbó öntudatbóll kíván megérteni megérteni - a koegzísztencia, koegzísztencia, az együttlét együ ttlét és a szolipszisztikus szolipszisztikus különállás külön állás evidenciái megm agya  genetikus utalások képesek rázhatatlan rázh atatlan ellentétté ellentétté feszülhetnek be. be. E feszültséget a genetikus feloldani. Egy E gy személyes személyes élettörté élettörténet net horizontján horizo ntján a találkozás anonim összemosódottsága és a személyesség személyesség eredeti eredeti magánya, magán ya, s az erre az önfelelősségre önfelelősségre támaszkodó támaszkod ó reciprok reciprok kapcsolódások konkrét időbeli időbe li differenciálódást mutatnak. Személytelen összetartozás összetartozás és személy személyes es elkülönülés megszűnnek megszűn nek merev m erev ellentétként ellentétként működni, műk ödni, s egy élettörténet konkr ét, eleven összefüggésében összefüggésébe n jelentéssel jelentéssel telítődnek.  A filozófiai magyaráz magy arázat at nem azért szakítja k i magát a hétköznapi élet kontextusából, időíségéből, hogy azt, mint min t látszatot látszatot dobja félre, félre, hanem ha nem hogy annak ann ak rejtett rejtett működését láttassa, éppen ép pen hogy ho gy közel hozza e prereflexív prereflexívet. et. így kerülhetnek kerü lhetnek vissza a statikus,  vag  va g y transz tra nszcen cenden dentáli táliss kérdések kérd ések is az a z élettört éle ttörténeti, éneti, genetiku gene tikuss kontex ko ntextusb tusba. a. Merleau-Ponty módszere szerint a fenomenológiai filozófiának képessé kell  vá  v á ln ia a kár ká r elle el lent ntm m ondó on dó tap ta p a szta sz tala lato tokk leír le írás ásáá ra is. S ha h a e leír le írás ásoo k szét sz étfe fesz szít ítik ik gondolkodásunk jelen kereteit, akkor nem az ellentmondások tapasztalatában  va  v a n a hib h ibaa , h a n e m go nd o lko lk o d ásu ás u n k jele je len n kere ke rete teit it k ell el l refle re flexi xióó n a k kite ki tenn nnün ünlc, lc, 70 Uo. 418.0.

II, II, A prob problléma éma kife kifejjtése tése

| 69

kitágítanunk: például a statikus ellentmondást ldgombolyítaní az életidőben. Újra és és újra meg kell alkotni alkotn i a fenomenológia fenome nológia fenomenológiáját. fenomenológiáját.

2. Merleau-Ponty: A gyermek viszonya másokhoz  A gyermek viszonya másokho másokhoz7 z711 az a szöveg, szöveg, amelyben a másik más ik tapasztalata tapaszta lata a szemé lyes lyes idő, az indivíduáció genetikus összefüggésébe kerü l, s ahol differenciálód nak az Észle fejezetében összesűrűsödött összesűrűsö dött témák. Észlelés lésfenomeno feno menológiáj lógiájának  ának fentebb elemzett fejezetében  A korá ko rább bban an rejt r ejtett ett értel ér telme mezés zésii kere ke retk tkén éntt jelenlév jelen lévőő élett é lettör örtén ténet, et, szem sz emél élyi yisé ségfe gfejlő jlő-dés-modell itt nyíltan kibontakozik szemünk előtt, éppen a másik észlelésének összefüggésében. M ár az eddigiekben is is láttu k, hogy ho gy a m ásik észlelés észlelésee összefügg a testé testérzés rzés és az az észle észlelés lés foga fogalm lmain ainak ak transzformác transzfo rmációjával. iójával. Ez az észlel észlelés és már nem az az észlelés észlelés,, amit a klasszikus klassziku s filozófia és és pszichológia annak anna k nevez. nevez. A gyerm gyermek ek viszonya viszonya mások ásokho hozz - ez az az eredetileg a Sorbonne-on elmondott előadás —szöv —szövege ege további további támpontokat támpon tokat ad azzal kapcsolatban, hog yan képzelte képzelte Merleau-Ponty ezt ezt a transzformációt. transzformációt. Merleau-Ponty e cikkben cikkben - amely a pszichológusoknak soha nem eléggé eléggé pszicho lógiai, lógiai, de a filozófusokn filozófusokn ak túlságosa n is az —kevés —kevésbé bé kritikus, m int inkább deskriptív deskrip tív szöveget ír. Itt nem az egzisztenciát a gondolat természetére természetére redukáló elmélet elméletek ek visszautasításával visszautasításával foglalkozik foglalko zik sok más írásához hasonlóan, hanem ha nem inkább az eredeti interszubjektív viszonyok pozitív leírásához keres kifejezéseket. Megpróbál olyan nyelvet kialakítani, amely elkerüli a redukciókat. Talán ezzel függ össze, hogy e gazdag szöveg ellentmondásokat is hordoz: a másik észlelése két ellentétes módon van jelen: mint eredeti, transzcendens tapaszt tap asztalat alat és m int a saját test elidegenedésének projekciója. Ebben E bben az értelemben felületet ad a lefort-i kritikána kritik ának. k.

 A tapa ta pasz szta tala latt pri p rim m o rdiá rd iáliliss szervez sze rvezőereje őereje:: érzelem és észlelés közös eredete  A szöveg szöveg első kérdései kérdései a következők: következők: hogy h ogyan an megy meg y végbe végbe a gyermekben a tapasztalat eredeti eredeti megformálása? Vajon a gyerm ek észle észlelés lésee tisztán kognitív ko gnitív,, individuális individuá lis megismerő funkció, vagy köze van a gyermek interperszonális kapcsolataihoz, érzelmeihez is?  Az  A z észlelé észl elésse ssell a gyer gy erm m ek a kü lső ls ő élm é lmén énye yekk tapas tap aszt ztal alat atát át szer s zerve vezi. zi. U gyan gy anak akko korr minden észlelésről észlelésről elmondható, elmondható, hogy elválaszthatatlan a képzelettől képzelettől.. A z imaginácíó cíó azonban nem csak gyönge mása az észlelés észlelésnek, nek, hanem hane m emocionális kapcsolódás 71 Les relations Sorbonne. re lations avec autri a utri chez chez Venfant, Venfant, Paris, 1960, Co urs de Sorbonne.

70

|

A test éthosza

ame ly túlm utat uta t a megismerő megism erő szubjektum on. Imaginácíó Imag inácíó és észl észlel elé: é: a valósághoz, valósághoz, amely forrása összetartozik: összetartozik: „egy olyan primordíális művelettel van dolgunk, amellyel gyerm ek egyszerre szervezi a képzeletbelit képzeletbelit csakúgy, m int az észlelést.”7 észlelést.”722 A t , am i a klasszikus akadémiku akad émiku s pszichológia még a megért megértés és funkcióin fun kcióinak ak nevezett nevezett —a —a: intelligencia, az imaginácíó, imaginá cíó, a percepció —visszavezetnek visszavezetne k egy akogníció akog nícióho hozz képes elsődleges aktivitáshoz. Ez az eredeti eredeti - még nem tisztán tisztán értelmi és és nem is tisztán érzel  érzel  szervezőerőhozza szervezőerőhozza létre a tapasztalat tapaszt alat egysége egységeit it és konfigurációit. konfiguráci óit. E primordíális p rimordíális működé, működé, teremt egyensúlyt a gyermek testi és társadalmi állapotai között. E megértésné korábbi aktivitásb aktiv itásban an tehát elválasztha tatlan egymá eg ymástól stól érzelem és észle észlelés lés..  A z érze ér zele lem m az inte in terp rpee rsz rs z o n ális ál is kap ka p cso cs o lato la tokk b an gyö gy ö k ered er edzi zik. k. De M erle er leaa u Ponty itt azt is is igazolni igazo lni kívánja, ho gy az észlelé észleléss sem független függ etlen az ínterperszonálí ínterpersz onálí kapcsolatoktól. A külső kü lső észlelés észlelés függvé függvénye nye a személyiségnek és és azoknak azokna k az inter perszonális perszo nális viszo nyokna nyo knak, k, amelyek között a gyermek gyerm ek él.73 él.73 E kapcsolatot mutatj; meg a „pszichológiai „pszichológ iai rígíd itás” jelensége. jelensége.

Pszichológ Pszichológiai iai rigiditás rigid itás  A ps pszi zich chol ológ ógiai iai mer m erevs evség ég oly o lyan an lelk l elki,i, érze ér zelm lmii műkö mű ködé désm smód ód,, amel am elyy a kü lső ls ő észle lést lést nagymértékben nagymérték ben képes befolyásolni. befolyásolni. A pszichológiailag pszichológiailag merev ember mindéi tapasztalatát merev, díchotóm struktúrákban rendezi el, érzéketlen az átmene telc telcre re és a fokozatokra fokoz atokra.. Fekete-fehér válaszo válas zokat kat ad, valóságészlelése valóságé szlelése híjával híjáv al van va n a: árnyalatoknak. Nézetei kategorikusak, összefoglalóak. Pontatlanul észlel: minde újfajta tapasztalatot visszautal a korábbiak típusaiba. A változásokat nehezei nehezei  veszi  ve szi észre. A z ambiv am bivale alens, ns, egye eg yedi di szitu sz ituác áció ióka katt leeg le egys ysze zerű rűsít sítii saját sajá t sztereo szter eotíp típiáir iáiraa Mindez azért van, mert mer t túlságosan is erős konfliktusokat, ambivalenciákat hordo hordo:: magában, magába n, amelyeket amelyeket nem képes áthidalni, közvetíteni közvetíteni.. A merev m erev valósá valóságészl gészlelé elé maszk: mögötte kaotikus, kaotik us, mélyen megosztott személyiség rejtőzik. rejtőzik. E műlcöd műlcödés ésmó mó többnyire autoriter, frusztráló családok gyermekeiben jön létre. A szülők álta gyakorolt nyomás, frusztráció légkörében a valóság árnyalatai jelentélctelenm  válh  vá lhat atn n ak. ak . A gyer gy erm m ekne ek nekk két, két , nag n agyo yon n ellentéte ellent étess élmény élm ényee van szül sz ülei eirő ről:l: a vágy vá gyót ót és az ellens ellenséges éges.. A merev gyermek, gyerm ek, aki a két képet nem képes magában összekötni összekötni megpróbálja kivetítem azt a zt a részt, amellyel nem akar aka r azonosulni. Elkezd ragaszkod ni egy polarizált, pola rizált, idealizált, idealiz ált, merev mere v valóságképhez. valóságképhez. Nincs saját saját pszichés ereje ereje,, nen bízik bízi k saját valóságélményéb valóságélm ényében, en, ezért ezé rt leegyszerűsítette leegysze rűsítetten n észlelt észlelt külsőséges külsősé ges nyomokr kénytelen kénytelen támaszkodn i. Felnőve nem csak szülei, szülei, de minden morális, társada lm és esztétikai problém a felé felé dicho d ichotomizá tomizálva lva viszo nyul, ny ul, autoritás és enged engedel elme mess sséé n Itt az angol fordítást használom: Merleau-Ponty: The Chíld’s Relatíon with Others, ín Th Prímacy ofPerceptí ofPerceptíon, on, 1964, Nortwestern University Press, 98. o. 73 U o. 10 0 . o.

II. II. A prob problléma kif kifejté ejtése se

| 71

dichotómiájáb dichotómiájában. an. Sérelmei Sérelmei miatt kétségbees kétségbeesett ett harag munká mu nkálben lbenne ne öntudatlanul, öntudatlanul, amit idealizált képeivel soha nem tud összekötni, Az agressziót, amelytó'l meg akar szabadulni, kívülre vetíti: vetíti: externalízálja. externalízálja. A valóság jó-ros jó-rossz, sz, erény es-bűnös, fekete-fehér fekete-feh ér tagolása minden kételyt meghaladó evidencia lesz lesz számára. A z erős erős érzelmi ambivalencia amb ivalencia tisztán meg mutatkozik muta tkozik a megértés és a percepció szintjén. szintjén. Ezek az emberek nagyon gyöngén észlelik a dolgok és viszonyok változatosságát. Pedig az észlelt észlelt valóság többnyire többny ire nem egyértelmű : szerteágazó, ambivalens, mozgásban lévő, olykor meglepő tapasztalatoknak tesz ki minket. E változé konyságot az észlel észlelés és erős értelmezése értelmezése elfedheti. A pszichológiailag pszich ológiailag merev m erev ember esetében a nyomasztó érzelmi ambivalencia megköveteli a tapasztalati ambiva lencia tagadását.

 A z am bigu bi guit itás ás Mindez érthetővé teszi, hogy a valóság összetett, ambivalens észlelése szoros összefüggésben áll a valóság érzelmi feldolgozásával. feldolgozásával. A z észlelé észleléss heteronóm, heteronóm,  válto  vá ltoza zato toss m inős in őség égei eitt érze ér zelm lmii á llllaa p o tun tu n k, s in i n ters te rszu zubb jek je k tív szit sz itu u áció ác ión n k fü g g   vényé  vén yébe ben n redu re duká káljljuk uk,, csu c supa pasz szítj ítjuk uk le, va g y éppe ép pen n nyit ny itju jukk meg me g a maga ma ga din d inam am iku ik u s összetettségében.  A z a képess kép esség ég,, ho h o g y egy eg y ambiv am bivale alens ns szitu szi tuác áció iótt fel tud tu d jun ju n k fogn fo gnii a mag m agaa am  bivalenciájában az ambiguitás. Merleau-Ponty ambivalencia és ambíguítás meg különböztetésében az angol pszichoanalítilcusra, pszichoanalítilcusra, Melanie Melan ie Kleinre támaszkodott. tám aszkodott.  Az  A z ambivalencia: két alternatív kép azonos azonos tárgyról, személyről az összekapcsolás összekapcsolás erőfeszí erőfeszítése tése nélkül. A z ambíguítás az érett, felnőtt személyiségű ember képessé képessége. ge. Lényege Lényege:: megérteni azt, hogy valaki, aki jó, jó, képes képes hibázni, bántani. Az ambiguitás ambiguitás tehát az az ambivalencia, amellyel szembe merek nézni. Ami hiányzik a merev  szubjektum okból: az ellentmo ndások kibírása a másokh oz való viszonyb viszo nyban.7 an.744  így,  íg y, v ag y úgy, úg y, m inde in denk nkii ambi am biva valen lens: s: a kérd ké rdés és az, h o gy elbír el bírju juk-e k-e ezeket, ezek et, vagy va gyis is felismerjük-e felismerjük-e ön m agun ag unkb kban an.7 .75

74 Uo. 103. o. 75 M egjegyz em : a pszich ológiai merevség Merleau-Pon ty által leírt mű ködés e a lelki patológiák számos egyéb típusára ráillik. An alitikus értelmezés értelmezés szerint sok pszichés pszichés problematika leírhat leírhatóó e képlettel: képlettel: rosszul m űköd ő (többnyi (többnyire re a korai gyerm ekko rban rögzült) kapcsolati mintázatok elhomályosítják vagy d eformá lják a valóságészlel valóságészlelés és szabad, alkotó m űködését. íg y e problem atikák oldásán ak eg yik leghatékonyab b lehetősége: lehetősége: az észlelé észleléss - a saját testélmény ek és a kü lső észlelés, észlelés, az idegenészlelés idegenészlelés -po n to ssá gá na k fejlesztése, fejlesztése, differenciálása , elmélyítése érzelmileg érzelmileg biztonság os, megerősítő közegben. A korai kapcsolatok beszű kítő, bemerevítő m intázatá t felnőttként felnőttként a testélmény  észlelő észlelő kap acitásá nak és hatóerejének felszabadításával lehet ko rrigá lni. E szöveg írója írója mozgás és táncterapeutaként ezt gyakorolja. gyakorolja.

72

| A test éthosza éthos za

Tehát az az olyan, korábban ko gnitívnek tartott fun kciók, kciók , m int az észlel észlelés és társa dalmi, érzelmi struktúrákba struktúrákb a is is beágyazottak. A két fenomén - psziché és percepc percepció ió - mindig mind ig összetartozik, összetartozik, egy egészet egészet alkot alkot.. Merleau-Pontynak Merleau-Pontyna k azonban nem célja célja,, hogy hog y pusztán a másokkal mások kal való való viszonyok ból vezesse vezesse le az észlelé észleléss sajátos sajátos módjait, m int ahogy ahog y az sem, sem , hogy hog y az észlelésből észlelésből eredez eredeztes tesse se a mások kal való viszonyt. „A korreláció korreláció megalapozása nem engedi meg nekünk a döntést”.76Az okozati származtatás jelentésnélküli lenne, hiszen a két fenomént nem lehetség lehetséges es egym e gymástól ástól elszigetelni. elszigetelni. Elvileg lehetetlen szétszakítani a személyben személyben a természetit és és a társadalm társa dalmit. it. A két külön különbőzó' bőzó' rend egyetlen globális globális fenomén fenom én két részlete. részlete.  A z észle és zlelé lés, s, a m egér eg érté téss és az inte in terp rp ersz er szoo n á lis li s visz vi szoo n y o k , érz ér z e lm lmee k közö kö zött tt mutatkozó eltérés eltérés,, ellentét nem jelenti jelenti azt, hogy ho gy egyike e gyikett a másikból másikb ól vezethetnénk le, a rendszer rendszer nem akkor lesz korrekt, ha lecsupaszodik a dominancia dom inancia ilyen viszo visz o nyaira, hanem a kettő korreláci korrelációját óját kell megérteni, az emberi együttlét e gyüttlét műkö dő ambivalen ambivalenciáj ciáját. át. M intha inth a Merleau-Ponty Merleau-Ponty szerint szerint így váln a az elemzés módszere módszere is éret éretté, té, ambíguussá. A z ambiguitás - mélyen fenomen fenomen ológiai gondolkodás.  Az  A z észlelés észle lés ered er edeti etiség ségee és az alte al teri ritá táss ered er edeti etiség ségee M erle er leau au-P -Pon onty ty szám sz ám ára ár a nem ne m alternatívák, alternatívák, hanem egyszerr egyszerre, e, dinam d inam ikus összefüggésekben összefüggésekben egybekapcsolódv egybekapcsolódvaa tapasztalhatók meg.

 A pszi ps ziché ché és a test test fog fo g a lm á n a k tran tr ansz szfo form rmác áció iója ja Merleau-Ponty, aki filozófusként közelített a pszichológiai kérdezéshez, e pon ton szükségesnek érezte érezte a kérdezésre kérdezésre való rákérdezést: ho gy lehetséges lehetséges az, hogy  ho gy  a klasszikus pszichológia számára súlyos nehézségként jelent meg a gyermek  visz  vi szon onya ya m áso ás o k kal? ka l? A p robl ro blém émaa gyök gy öker eree szer sz erint intee a p szic sz iché hé fog fo g a lm á b an van va n : a klasszikus pszichológia hallgatólagos megegyezése szerint: a psziché, vagy a pszi psziché lényegének lényegének ezért valam i chikus, az, ami egy, csakis egy személynek adott. A psziché komm unilcálhatatlant tekintenek. tekintenek. Eszerin t az én pszichém éppen az, amit egyedül én m ásik, mint psziché, psziché, az, aki radik álisan elérhetet elérhetetlen len vagyok képes megragadni. A másik, számomra. „Nem „Ne m tudok elérni más életeket, életeket, más gondolkodási folyamatokat, mivel e hipotézis szerint ezek ezek csak egyetlen individuu m íntrospekcíója íntrospekcíója számára vanna k nyitva: annak az egynek, áld birtokolja őket.”77 Tehát maga a psziché definíciója igényli a másik elérhetetlenségének feltevését!  Mivel nincs közvetlen hozzáférésem a másik pszichéjéhez, csak közvetetten férhetek hozzá, testi megjelenései megjelenései által

76 Merleau-Ponty: The C hild ’s Relatíon with Others, Others, ín The Primacy ofPerception, 1964, Nortwestern Un íversity Press, 107. o. o. 77 Uo. 114. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

( 73

közvetítve. Új probléma vetődik fel: hogyan vagyok képes e testen keresztül a másik pszichéjét észlelni? Itt felvetődik a klasszikus pszichológia pszichológia másik má sik nagy nehézs nehézsége ége:: a testről alkotott fogalma. A testi érzékietek tömegei e hipotézis szerint épp olyan individuális módon működnek, működ nek, m int a psziché psziché maga. Ha testem testem egy tömeg nekem nekem szolgált szolgáltatot atottt érzéklet által ismerhető meg, olyan érzékietek által, amihez a másiknak nincs hozzáfér hozzáférése ése,, akkor testem mások tud ata számára áthatolhatatlan. áthatolhatatlan. A másik má sik nem tudja az én én testemet testemet úgy úg y reprezentálni önmagán önm agának, ak, ahogy ahog y én érzem, és fordítva. Hogyan Hogy an feltételezhetem feltételezhetem hát, hogy ho gy az előttem való való megjelenés mögött olyan valaki vala ki  van,  va n, aki ak i úg ú g y tap t apas aszt ztal alja ja a testét, testé t, m int in t én az enyémet? enyém et?  A klas kl assz szik iku u s psz p szich ichol ológ ógia ia mened me nedék ékee az a feltéte felt ételezé lezés, s, ho h o g y a más m ásik ik teste test e álta á ltall másika t. A test mögé, amelynek gesztusait és jellegz jellegzetes etes hangsúlyait dekódolom a másikat. szemlélem, lígymond  projekt mag am érzek érzek saját saját testemről, testemről, tehát tehát  projektálom álom azt, amit magam átviszem a másikra má sikra azt abelső abe lső tapasztalatot, amivel saját saját testemről bírok. A mások tapasztalatának tapasztalatá nak problémája problémája így egy négy terminusos rendszerb rendszerbee kerül: 1. önmagam, az én pszichém, pszichém , 2. saját saját testem introceptív imázsa , képe, 3. a másik m ásik általam látott teste, „vizuális test”, 4. egy hipotetikus terminus, amit re-konstruálnom kell: a másik pszichéje, saját saját egzisztenciáját illető érzései. érzései. De ha ez így mű ködik, akkor hogyan hogya n képes képes a csecsemő csecsemő nagyon korán vissza mosolyogni, ha rámosolyognak? H ogyan hajthatna ha jthatna végre ilyen összetett művelete műveletett a gyermek, amikor am ikor még nincs is vizuá viz uális lis képe saját saját teste teste nagy nag y részéről? részéről? Fel kell oldani a klasszikus előítéleteket! A descartes-i dualizmus öröksége a pszichológiai gondolkodást is bemerevítet bemerevítette. te. „El kell hagynunk hagyn unk azt a fundamentális fundament ális előítélet előítéletet, et, miszerin t a psziché csak általam hozzáférhető és kívü kív ü lről lrő l láthatatlan. láthata tlan.  Az  A z én ps pszi zich chém ém’’ nem ne m egy e gy sor tuda tu datá tálla llapp ot, ot , amely am ely szig sz igor orúa úan n mag m agár áraa zárt zá rt és m in  denki másnak más nak elérhetetl elérhetetlen... en...”7 ”788A gyermek nem m agukra aguk ra zárt személyeket személyeket utánoz, hanem nyitott, átjárható viselkedéseket. Attól a pillanattól kezdve, hogy a testi kapcsolatban a má sikat és önmagun kat egym ásba játszó játszó viselkedésmódokként, viselkedésmódokként, akarju k megérteni, nem vagyu vag yunk nk elzárva egymástól. De ez nem csak a „psziché” fogalm ában tételez tételez fel reformot, hanem ha nem saját saját testünk ideájában ideájában is. is . Testünk nem m int zárt fizikai tárg y vag y mint min t privát érzetek érzetek tömeg tömegee adott nekünk, hanem mint dinamikus, „poziturálís”, „korporális séma”75, ami m inket inke t közvetlen köz vetlenül ül összeköt. összeköt. Testérzeteí Testérzeteínlc, nlc, kinesztéziseínlc egymá egy másba sba hullám oz nak. A z interszubjektív intersz ubjektív szituáció átitatja a test testet. et.  Az  A z o n b a n n e m csak cs ak a te t e str st r ő l alko al koto tott tt fog fo g a lm u n k a t lcell áta át a lak la k íta ít a n i, h a nem ne m maga a testtapasztalat is lényegi transzformációkon megy keresztül élettörténetünkben!   A való va lósá ságo goss test te stta tapp aszt as ztal alat at tran tr ansz szfo fom m áció ác iója ja egy eg y élet él ettö törté rténe nete ten n be b e lül lü l együ eg yütt tt jár já r 78 Uo. Uo. 116.0. 79 Uo. 117. o.

74

I A test tes t étliosza étlio sza

a másik észlelésének transzformációjával. A saját testélményünk és kapcsolati mintá zataink zatain k egymás egymá s összefüggésében összefüggésében változnak. „Amily „A milyen en mértékben m értékben kidolgozom kidolgozom és és kiterjesztem kiterjesztem testi testi sémámat, amennyire fiiért teszek teszek testem testem jobban szervezett szervezett tapasztalatára, úg y szűnik szűn ik meg testem káosznak lenni, és kölcsönzi magát a másik átvétel átvételéhez. éhez. És ettől kezdve az észlelt észlelt m ásik sem magára ma gára zárt psziché, hanem han em a világot célzó viselkedések rendszere...”80 rendszere...”80 Most válik csak teljesen világossá: a testtapasztalat és a másik észlelésének kapcsolata nem érthető meg többé statikus módon, hanem csak változásában, az idői, élettörténeti elemzés tükrében.  Az észlel észlelés és fenom fen omen enol ológ ógiáj iájáb ában an úgy tűnt, hogy az érett, személyes, reciprok kapcsolat, amely feltételezi a résztvevők különállását, elsősorban az érzelmi különállás kü lönállás elismerésén elismerésén nyugszik. Itt egyre fontosabbá válik magának a testtapasz lehetőségee a testtapasztalat, a talatnak a transzformációja: transzformációja: a valódi komm unikáció lehetőség testi testi észle észlelés lés átalakulásának átalaku lásának terminusaiban terminu saiban is leírh leírható. ató. A z anonim összetartozás összetartozás eredeti, eredeti, gyerm eki élménye m ellett nagyobb hangsú ha ngsúly ly kerü k erüll a test differ differfe fenci nciál álóó kapacitásának fejlődésére. Hogy Ho gy ez hogyan történik, Merleau-Ponty a korabeli pszichológiai kutatások fényében mu tatta be. be.  Az  A z eddi ed digi gi gond go ndola olato tokk a ps pszic zicho hológ lógiár iáraa való va ló filo f ilozó zófia fiaii reflexió refle xiókk volta vo ltak. k. A lefortlefo rt-íí kritiká kr itiká t kifejezetten cáfolták, cáfolt ák, hiszen egyrészt eg yrészt a testi észl észlelé eléss érzelmi érzelm i és és ínterszub jelctív szitu szi tuált áltsá sága ga melle me llett tt érvelnek; érveln ek; másré má srészt szt a psziché, pszic hé, a testt te sttap apasz asztal talat, at, az észlelés nem pusztá pu sztán n saját saját működéseim, működéseim , hanem ha nem eleve eleve inters interszubj zubjel elctí ctívv nyitottsággal nyitottsá ggal rendel keznek; kezne k; vég ül a m ásik (differe (differenciál nciált) t) észlel észlelése ése nem projekció projekció eredménye, hiszen hisz en - az am biguításra biguításra való való képess képességge éggell együtt - éppen éppen a másikra vetített vetített proj projekci ekciók ók felszámolását felszámo lását teszi lehetővé.

Interoceptív eredet, szinkretikus szociábilitás  A szöve szö vegn gnek ek e pon p ontj tján án azon az onba ban n a filo f ilozó zófia fiaii ref r efle lexi xióó hátté há ttérb rbee szo sz o rul ru l és M erlea er leauuPonty rábízza magát a korabeli korabeli pszichológiai pszichológiai kutatások parad igmáira. Itt pedig némileg jogosultnak tűnik a lefort-i kritika: Merleau-Ponty több ponton is a test interoceptív, önészlelő működéséből, valamint az erre épülő „szinkretikus szociabilitásból” vezeti le le a másik tapasztalatát. tapasztalatát.  A korabe kor abeli li pszich psz icholó ológia giaii evide evi denc nciák iák egy e gyik ikee az a z volt, volt , hogy ho gy a gyerm gye rmek ek előbb el őbb észleli észlel i saját testét, mint a másik testének kifejeződését. A mások első észlelése ehhez az elsődleges elsődleges ínteroceptivitás ínteroceptivitáshoz hoz kötődik. kötőd ik. Kezdetben mások csak közérzetváltozást  jelentene  jelen tenekk a baba ba ba orga or ganiz nizm m usáb us ában an aszerin asz erint, t, hogy ho gy szilár szi lárda dabb bban an vagy va gy gyön g yöngéd gédebb ebben en tartják a karjukban. A csecsemő csecsemő azonban képtelen képtelen a másikat mint másikat észlelni észlelni.. 80 Uo. 118. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejtése Merleau-Ponty Merleau-Ponty miközben filozófiailag már má r meghaladta e szubjektivizmust, szubjektivizm ust, a pszicho lógiai elemzésekbe elemzésekben n alávetődött a korabeli pszichológiai pszichológiai paradigmá para digmáknak. knak. Könnyebb Könnyebb dolga lett lett volna, ha előre előre látja azt a fejlődést, amely a nyolcvanas években lezaj lezajlott lott:: ekkor ugyanis a csecsemőmegfigyelések és a pszichoanalitikus elméletek egyfajta találkozása eredményeképpen eredményeképpen megjelent megjelent egy olyan csecsemő képe, képe, „aki percepcióra, percepcióra, kognícióra, emlékezésre, interakcióra születése óta, sőt, már intrauterin is képes, aktívan aktí van ingerkereső, s a kezdetektő kezdet ektőll képes a szelf szel f és és a m ásik ás ik elkülönítésére.”8 elkülöníté sére.”811 Ezen elméletek elméletek mindamel mind amellett lett Merleau-Pontyhoz hasonlóan hason lóan a szelf szel f érlelődésének érlelődésének fokait a testélmény testélmény és az interszubjektív-érzelmi interszub jektív-érzelmi szituáció szoros szoros összefüggésébe összefügg ésébe helyezik. helyezik.  A m ásik ás ik korabe kor abeli li ps pszic zicho hológ lógiai iai evide evi denc ncia, ia, amihe am ihezz Merle Me rleau au-Po -Pont ntyy egész életében életé ben ragaszkodott, a szinkretikus szociabílitás Wallon által leírt gondolata: eszerint mielőtt elkülönült személyekké válnánk, átélünk egy testi-érzelmi közösséget másokkal, másokka l, olyan o lyan egységérzést egységérzést,, amely egész egész életünkben velünk mar ad, s az az összes összes későbbi intell intellektuáli ektuáliss vagy morális morális elkülönülésünk vagy m agány unk erre erre az aranykorra épül rá. Ez olyan korai énállapot, ahol az énhatárok kialak ulatlanok, ulatlan ok, elmosódottak, mégis belőle táplálkoz táplá lkozunk unk későbbi életszakaszokban is. Ez a néma közösségélmény lesz életünk során az együttérzés, vagy akár a harc, rivalizálás  valód  val ódii háttere. hátter e. Ugy U gyan anak akko korr ez lesz majd a magya mag yará ráza zata ta azo a zokn knak ak a projekci proje kciókn óknak ak és introjekcióknak is, amelyek a másik mási k differenciált, felnőtt észlelésé észlelésétt elfedik, nehezítik. nehezítik. Saját Saját állapotaimat, vágyaim at és félelmeimet félelmeimet rávetítem rávetítem a körülöttem élőkre, élőkre, gyakran félretéve a reális, pontos észlelést —ez az érzelmi projekció esete. Az íntrojekcíó pedig az a helyzet, amikor m ások késztetés késztetéseivel, eivel, állapotaival állapota ival azonosulok, s ennek ennek érdekében képes vagyo k saját reális állap á llapota otaim im pontos észlelését észlelését elfeledni. elfeledni. Merleau-Ponty szerint a személyes fejlődés két lépcsőben írható le. Az első a prekommuníkatív anonim kollektivitás, differenciálatlan csoportélet (vie á saját test test objektífikációja objektífikációja és a m ásik konstítúcíója konstítúcíója  plusie  plusieurs urs). ). A m ásodik pedig a saját a maga differeciájában differeciájában e kezdeti közösség alapján. M egindu l az individuum ok elkülönül elkülönülése, ése, amely soha be nem fejezett fejezett folyam at.82A m ásik m int másik má sik valódi észlelé észleléséhez séhez azonban azonba n éppen ezen az elkü lönülésen kere sztül vezet az út. E modell szerint az elkülönülés, a differencia jelenti a személyes érés igazi perspektíváját, s a másikho má sikhozz való felelős, felnőtt viszony viszo ny igazi iga zi lehetőségét. lehetőségét. Mintegy  M integy  teloszként teloszként jelenik meg e fogalom, fogalom , emelkedik em elkedik ki az ínterocepcíó, ínterocepcíó, a szinkretizmus masszájából, masszájából, s mint ilyen, Merleau-Ponty Merleau-Ponty fogalmai között mindinkább mindin kább konstitutív  szerepre tesz szert. 81 Tényí Tamás: A  psz A  pszich ichodin odinam amikus ikus pszic ps zichiá hiátri triaa a legújabb legú jabb pszich psz ichoa oanali nalitik tikus us eredmén ered mények yek tükrében tükr ében,, Budapest, 200 0, An im ula, 13. o. o. Sl M. Merleau-Ponty: The Child’s Relation with Others, in The Primacy of Perception, 1964, Nortwestern U níversity Press, 119. 119. o.

 y6

|

A  test étliosza

 „Tü  „T ü k ö r á lta lt a l hom ho m ályo ál yosa san”. n”. A belső bel ső testérzés testérzés és a test test kü k ü lső ls ő képéne kép ének  k  szétválása a pszichogen pszichogenezis ezisben ben í  

Most Mo st pedig nézzük meg közelebbről, közelebbről, hogy hog y a testélményben testélményben zajló zajló differenciálódás differenciálódás hogyan függ füg g össze össze az interszubjektív interszubjektív viszonyok differenciálódásával. Merleau-Ponty részletesen részletesen leírja a gyerm ek pszichés fejlődését. fejlődését. Én azonban csak egy, témánk szempontjából kulcsfontosságú szálat emelek ki e szövetből. Ez az a differenciálódás, amely által a gyermek megkülönbözteti saját testének belső átélését átélését és kü lső képét. E megkülönböztetés megkülönbö ztetés olyan rendkí ren dkívüli vüli horderejű ese ese mény, mény, amely csak az az embernél embernél megy végbe végbe,, s amely - mint min t látni fogjuk - minden minde n leképezés, absztrakció alapjául szolgál. Habár a testélmény, testkép összefüggésének pszichológiai értelmezése máig  vit  v itáá k kere ke resz sztt ttü ü zébe zé ben n áll, ál l, egy eg y dolo do logg b izo iz o n yosn yo snak ak t ű n ik : a test te stél élm m ényb én yben en zajló zaj ló differenciálódási differenciálódási folyamat mélyen összekapcsolódik az interszubjektív interszubjektív összefüg gésekben zajló zajló differenc d ifferenc iálódá si foly am attal.8 att al.833 Ez a történet za jlik a csecsemő öntudatra ébredésekor ébredésekor és és folytatódik folytatód ik egész egész életünkben. A következőkben következők ben röviden felvázolom azt a lacani, lacan i, merleau-pontyi modellt, amely az índívíduáció történetét a testi és és kapcsolati kapcso lati differenciáció szoros összefüggésébe helyezi bele. bele. M ár Gehlen 1940-ben megjelent könyvében8 könyvében 84m egfogalm egfo galm azta azt a gondolatot, gondolatot, h ogy og y az ember em ber —ellentétben —ellentétben az az állatok álla tokka kall —saj —sajátos átos testi éretlenséggel éretlenséggel születik a  vilá  v ilágr gra, a, ren re n d k ívü ív ü li mód m ódon on kis k iszo zolg lgál álta tatv tvaa környe körn yeze zetén tének ek,, gya g yako korl rlat atil ilag ag a társa tár sada da lomnak, lomnak , ahol „mesterséges” „mesterséges” körülmények körülmé nyek között válik életké életképes pessé. sé. Lacan L acan korai  írás  ír ásai aiba ban n szintén szin tén nagy na gy jelentő jele ntőség séget et tula tu lajd jdon oníto ított tt az éretle ér etlen n születés szüle tés gon g ondo dolat latán ának, ak, de más szempontból szem pontból írta le ennek következm ényeit.85 ényeit.85 Szerinte a gyerm ek éretlen idegekkel, idegekkel, kaotikus testélmények testélmények tömegével tömegével jön jön a világra , amelyeket amelyeket ő maga ne m képes még összehangolni. Az anya vagy gondozó segít neki abban, hogy ezek a heterogén testi érzetek rendezetté váljanak, s a gyermek összhangba kerüljön önmagával. önma gával. Eleinte az anya az, aki a gyermek testének megadja meg adja azt a megtartottmeg tartottságot, koherencia és biztonságélményt, amelyet nélkülöz. A csecsemő éppen azt az egységet egységet tapasztaljam tapa sztaljam eg any jakoordínáltabb jakoord ínáltabb mozgásában, am i neki hiányzik. hiány zik.  Az  A z anya an ya kez k ezde dett ttől ől úg ú g y tek t ekin intt a gye g yerm rmek ekre re,, m int in t egysé eg ysége gess személy szem élyre: re: m o zdul zd ulat ata a ival, ölelésével, ölelésével, a gyermek gyer mek felé felé irányu irán yuló ló örömével biztosítja biztos ítja őt létezésének létezésének reális egységéről egységéről és fontoss fontosságáról ágáról.. A gyermek az anya gondoskodása, felé irányuló vágya, vágya ,

83 Lásd erről Borstad, M áriáim é: Interszubjektivitás Interszubjektivitás a dialektikus kapcsolatelmélet tükrében , Pszichoterápia, V II. é vf. (1998 (1998.. szept. szept.)) 349^3 62. 0. 84 A. Gehlen: A Gehlen: A z ember emb er helye és természete a világ vil ágba ban, n, Budapest, Gond olat. olat. 85 Lásd erről: J. Lacan: The Fam ily Complexes, in Critical Texts, 5 (1 (1988 988) no. 3 .1 2 -1 9 . °Illetve J.J. La can: Somé R eflexions on the Ego, in International Journ al ofPsychoanalysis, 3 2 . 1 1 - 1 7 .

II. A probléma probléma kifejtése kifejtése  j 77 figyelme által, mint tükör által  képes átélni, majd elképzelni önmagát mint testi egységet és képes örülni önmagának. Ez a feltétel feltételee annak, an nak, hogy kialak k ialakuljo uljon n benne a tudat: tud at: saját saját testének külső kü lső képe  van,  va n, am i meg m egeg egye yezi zikk azza az zal,l, amit am it a tükö tü körb rben en lát. lát . A tükö tü körk rkép ép felism fel ismeré erése se egyb eg yben en azt is jelenti, hogy  a test külső képe leválik a testről és különleges, képi, imaginárius létmódra tesz szert, miközben éppen ennek a belülről így és így átélt testnek a külső képe, reprezentációja: az, amit a többiek látnak rólam. Ez az esemény: a testélmény differenciációja minden későbbi képalkotás, reflexió, absztrakció, szimbolízáció feltéte feltétele, le, ug yanakko yana kkorr teljes teljes mértékbe m értékben n interszubjektív esemény. esemény. Merleau-Pont Merleau-Pontyy megfogalmazásáb meg fogalmazásában: an: „fejlődés „fejlődésee kezdetétől a végéig végéig a másokkal má sokkal  való eleven viszon visz onyy a megta me gtartó rtója, ja, hord h ordozó ozója, ja, vag va g y stim sti m ulus ul usaa anna an nak, k, amit am it absztr abs ztrakt akt módon 'intellige nciának nciá nak’’ hívu hí vu nk .”86  A gyermek gyer mek úgy kerül ke rül mind mi ndink inkább ább tudatá tud atába ba önma ön magán gának, ak, testi testi koherenc kohe renciáján iájának, ak, Ezálta l alkotja meg saját saját énje énje és tárgyai form ális stabilitását: a ahogy mások látják. Ezáltal permanencíát, perman encíát, az identitást és a szubsztancía szub sztancíalitást. litást. A test sajátos sajátos megkettőződését testélmény testélményre re és testképre testképre elsősorban mások má sok pillantása indukálja. Azonban Azo nban az imagínárius rend Laca L acanná nnáll nem csak az ego másokk más okkal al való viszonyára viszonyár a utal, de az észlel észleltt tárgyak egységére is. (Itt (Itt közeledik Lacan La can a husserli husser li fenomenológiához, amennyi ame nnyi ben az én és és az általa ált ala konstítuált konst ítuált perceptu álís egységek között ő is is intencionális  visz  vi szon onyt yt feltétel felt ételez. ez. L acan ac an azon az onba ban n azt az t gond go ndolt olta, a, h o gy a kons ko nsti titu tuál álóó ego m aga ag a is konstítuált a többiek és és a tárgyak tárgya k észlel észleltt egysége egysége által.) által.) A z ego mint min t tudat rad ikáli san füg g másoktól máso któl és az észlelt észlelt tárgyaktól. tárgyak tól. Ezzel magyarázh mag yarázható ató az ego ego egységének egységének esendősége, önmagától való elidegenedésének veszélye, potenciális semmissége - szemben a husserli fenomenológiával, fenomenológiával, am ely az ego törékenys törékenységének égének gondolatát a transzcendentális transzcend entális szubjektivitás szu bjektivitás eszméjével igyekezett kiküszöb kikü szöbölni. ölni.  Vis  V issz szat atér érve ve L a c a n kora ko raii írás ír ásaa ina in a k fejlŐdésm fejlŐ désmod odelljé elljéhez hez:: a g yerm ye rm ek felis fe lism m eri er i önmagát önma gát gondozója tekintetében, s a tükörben: saját saját teste kü lső képének egysége egysége örömmel tölti el és és segít neki belső, fragmentáltabb fragm entáltabb tes’ tes’télményeínek télményeínek összehang o lásában. A zonba zo nban n később (8 hónapos kor körül), körül), amikor am ikor megérti, hogy ho gy saját saját külső megjele megjelenés nésee hozzáférhetőbb hozzáférhetőbb m ásoknak, mint neki magá nak, a másik pillantása  veszély  vesz élyess esséé kez k ezd d vál v álni ni.. Felfe Fe lfede dezi zi a máso má sokt któl ól val v alóó függ fü ggés és elide eli dege genít nítőő és fenyeg fen yegető ető dimenzióját, dimenzió ját, hogy ho gy testének egysége egysége kisajátítható: a gyerm ek félni kezd az idegen től. Ezen a szorongáson az anyával vagy a gondozóval való intim közelség segíti át. át. A z anya an ya az, aki egyszerre egyszerre birtokolja a kis test látványá látványát, t, és közeli, elfogadó kapcsolatban van a gyerm ek kaotikusabb testiségével testiségével is: is: biztosítja a gyermeket, gyermeket, hogy ho gy nem redukálja ő t külső kü lső képére, képére, mint min t az idegen idegen pillantása. pillantá sa. Segít egyesíteni az egységes test-imágót test-imágót és a test-szubjektumot: a gyermek gyerm ek belső testtapasztalatát. így  íg y  “ M . Merleau-Ponty: Merleau-Ponty: The Child's Relatíon Relatíon with Others, Others, in The Prímacy ofPerceptíon, Nortwestern Universíty Universíty Press, 1964.14 0. o.

7$

I A test tes t éthosza

csillapítja azt az idegenséget, a szégyent és a paranoiát, parano iát, am it a testre irányuló irányu ló külső kü lső pillantás felidéz. Mint látható, Lacan elismeri a sartre-i pillantás jelentőségét az  íntersz  ínte rszub ubjek jektiví tivítás tás fenom fe nomeno enológi lógiájá ájában ban.. O is nagy nag y jelentősé jelen tőséget get tulaj tu lajdo doní nítt ann^k ann ^k az eseménynek, ahog a hogyy a m ásik pillantása pillan tása objektíválja és elidegeníti a szubjektumot. De Lacan, s az ő útján továbbhaladva Merleau-Ponty Merleau-Ponty azt felt feltétel ételezi, ezi, hogy a másik pillantá pilla ntása sa több, mint m int ez az elidegenítő elidegenítő fenyeget fenyegetés. és. Éppen a másik elfogadó pillantása és test testii közel közelség ségee járu já rull hozzá a gyermek g yermek belső'kohe bel ső'koherenciáján renciájának ak kiépüléséhez.  Am  A m ik o r a gye gy e rm ek m eg érti ér ti,, h o g y a tükö tü körb rben en láto lá tott tt kép ké p ő m aga, ag a, de m á s érte ér te lemben, mint min t ahogy testi önmagát belülről belülrő l érzi, olyan változás változás történik, amely  kifejezetten az emberi tapasztalat sajátj sajátja. a. A z állat számára nem lesz lesz a kép önmaga szimbóluma, külső képe. képe. A megfigyelt kiskacsa meghalt mam ája helyett nézi nézi a tükörképét, tükörképét, önmagát vigaszt vigasztalva. alva. A képnek mint saját saját képének képének tuda ta ná la nem tud tu d megjelenni. A gyermeknél viszont végbemegy kép és modell mod ell lassú lassú elválása. elválása.  A gyer gy erm m ek szám sz ámár áraa a test t estkép kép,, a tükör tük örké kép p m int in t önm ö nm aga ag a képén kép ének ek tu t u d a ta lehető leh etővé vé teszi az önszemléletet. Óriási pszichológiai és filozófiai filozófiai jelentőséggel jelentőséggel bír az a folyam at, ahogy aho gy elválik elv álik a testi, testi, fragm entáltabb jelenlét és és önm agam ideális képének élménye. élménye. Képessé  váló  vá lókk k ívü ív ü lrő lr ő l, m áso ás o k tekint tek intete ete felő fe lőll p illa il lan n tan ta n i önm ön m agam ag amra ra.. Pszi Ps zich choo anal an alit itik iku us nyelven: megjelenik meg jelenik a felettes felettes én lehetősége. lehetősége.

 A tükö tü körk rkép ép m á g iku ik u s ereje  A saját sajá t (mások (má sok á ltal lt al látott) láto tt) képéh kép éhez ez való va ló vis v iszo zon n y lass la ssan an átha át hatja tja,, átépít áté pítii a gyer gy erm m ek tapasztalatát. Egyre inkább ez a kép lesz explicite állítva mindenben, amit lát. Nem csak egy új tartalom, de egy új működésmód is létrejön: ez a nárcisztikus  funkció  fun kció.. Heterogén testérzéseimben még ki vagyok szolgáltatva, még nem tudom (legfel (legfeljebb jebb érzem) le lei vagyok, vag yok, vagyok-e valaki. vala ki. Saját képem elismerése elismerése tesz engem „valakivé”. így saját képem különös vonzerővel rendelkezik. „Narcissus volt az a mitiku s lény, lény, aki, m iután m eglátta saját saját tükörképét a vízben, be lefulladt, bele szédült abba, hogy ho gy visszakapcsolódjon visszakapcsoló djon a vízben vízbe n látott képéhez. [...] ...] Ugyanakk Ugya nakkor, or, amikor am ikor az embernek önm aga képe lehetővé lehetővé teszi önmaga önmag a megismerését, megisme rését, lehetővé  vá  v á lik li k egyf eg yfaj ajta ta elidege elid egened nedés és is. Több Tö bbéé nem n em vagy va gyoo k az, amin am inek ek közv kö zvet etle lenü nüll érz é rzem em magam, önmagamnak önmagam nak az a képe vagyok, am it a tükör nyújt” - írja Merleau-Ponty.8 Merleau-Ponty.87  Val  V alós óság ágga gall m eg vag va g yo k szál sz állva lva tükö tü körk rkép épem em által ált al.. „Elh „E lhag agyo yom m m egélt eg élt ö n m agam ag am realitását, realitását, azért, hogy önmagam at állandóan ráutaljam az ideális, ideális, fiktív, vag y  képzeletbeli képzeletbeli önmagam önm agamra, ra, am inek a tükörkép az első első körvon alazódása.” alazódá sa.” 87 Uo. 136. o. o.

II. A prob problléma kife kifejjtése tése

| 79

 Azo  A zono nosu sulv lvaa a tükö tü körk rkép éppe pell a gyer gy erm m ek már m ár bizonyo bizo nyoss mérté mér téki kigg elidege elid egened nedik ik saját közvetlen közvetlen testi tapasztalatától, és el van ragadva „imaginárius „imag inárius önmagától”. MerleauPonty Ponty úg y írta le ezt a dinam ikát, m int a tükörkép „derealizál „derealizálóó fu nkc ióját”, amelyben amelyben ki van sajátítva sajátítva „közvetlen önmagam önm agam”” az „imaginárius „imag inárius önmagam” önmag am” által. Intersz Interszubjelc ubjelctív tív terminuso term inusokban kban:: „a „ a szubjektum szub jektum konfislcálása konfislcálása zajlik azok által, akik ak ik őránézn őrán éznek.” ek.” Vagyis Vagy is a gyermek belép egy világba, világba , amelyet a megjelenés, megjelenés, alcépíség ural. Az a form fo rma, a, látvány, látván y, később később szerep szerep,, pozíció, pozíció, aminek mutatkoz mutatkozom, om, erősebb erősebb realitásnak  realit ásnak  mutatkozik, mint testi önmagam fragmentáltabb, bizonytalanabb, szerteágazóbb belső észlelése, miközben ezen „imaginárius önmagam" eredete, folyamatos fűtőanyaga mégis épp testi, szubjektív önmagam. Ezzel az elidegenedéssel elidegenedéssel magyaráz mag yarázható ható a féltékenység féltékenység és és irigység gyötrelme is: is: ha önmagam önma gam szinte szinte telj teljes es mértékig a tükörképpel, tükörk éppel, a mások rólam alkotott képével azonosíto azonosítom, m, tehát nagymértékben elszakadok az önmagam ön magam mal való testi intimitás közvetlenségétől, a többiek többiek elismerő elismerő pilla ntásai ntá sai n élkül élkü l semmivé válo válolc lc.. A rivális rivá lis kisajátítj kisajátítjaa az én helyem, birtokba birtokb a veszi azt a képet, képet, amit rólam kellene megalkotni.  A fél f élté téke keny nysé ségs gszí zínt ntű ű (voyeur) szerelem alapja: önmagam túlzott identifikációja a tükörképpel. így lesz „a szerelem érzése a kizártság érzése” (Proust). A saját forrásaitól és az inkar nácíó interszubjel interszubjelctív ctív alapjától elszakadt féltékeny személy  létét létét kifosztva kifos ztva érzi a másik más ik sikerétől.  Azo  A zonb nban an a nyelv, a kultú ku ltúra ra,, a civilizá civili záció ció minde min den n szimboli szim bolikus kus rendje, jelrendszere jelrendszer e eme „imaginárius valóságra” épül! A testtapasztalat megkettőződése testérzésre és testképre látens, láten s, de nélkülözhetetlen nélkülözhet etlen szerepet játszik játs zik abban, hogy ho gy a szubjektum szubje ktum eljusson a képalkotó, im aginárius aginá rius és ezen keresztül keresztü l a szimbolikus működésig. műkö désig.  Az  A z im i m agin ag inár áriu iuss és szim sz imbo bolik likus us énm én m űköd űk ödése ésekk kiép ki épülé ülése se azo a zonb nban an a testi tapa ta pasz sz talat és és a vágy heterogenitásának heterogenitásá nak kirekesztéséhez kirekesztéséhez és korlátozásához vezet. vezet. Boothby  írja a követk kö vetkező ezőt: t: „ A képzele kép zelett egysége egys ége min m indi digg inadek inad ekvá vátt m arad ar ad a vág vá g y teljességéhez képe képest st.. Mindig Mind ig van valam i maradék, vala m i mindig mind ig elhagyódik. A vágy elcsúszi elcsúszikk önmagával szemben, amennyiben az eleven testet átlelkesítő erőknek csak egy  rész részee találja meg me g útját a motiváló imagin im agináriu áriuss Gesíalíb Gesíalíba.”8 a.”88  A tükörk tükörkép ép,, mint valamely érte értelem lemrö rögz gzíté ítésse ssel,l, stabilizálódással stabilizálódással való azonosu azonosulás, lás, létre létre hoz egy —legalábbis részleges —elidegenedést elidegenedést a heterogén heterogén vágyaka vá gyakat, t, impulzusokat átélő, átélő, Merleau-Po nty filozófiája ezen elidegenedés elidegenedés felszínre hozásán észlelő észlelő megélt megélt testtől. testtől. Merleau-Ponty munkálkodott. A szimbolikus értelemrög értelemrögzítés zítések ek homályos tükrével szemben az észlelő észlelő test eredeti kapacitásához p róbálta visszavezetni visszavezet ni a gondolkodást.

88 B oo o o th th b y, y, R .:. : Death and Desire: Psychoanalytic Theory in Lacan’s Return to Freud, New York, 1991, Routledge, 57. o. Továbbá erről: Lacanian Castratíon: Body-Image and Sígnífication in Psychoanalysis, analysis, ín A . B. D a lle ry -C . E. Scott Scott (ed (eds. s.)): Crisesín Crise sín Continental Phiíos Phiíosophy, ophy, New York, 1990, State State Uníversíty Uníversíty o f New York Press. Press.

8o

| A t e s t é th o sza

Saját testképünk, testképünk, tükörképünk tükörké pünk tudatosítása tu datosítása azonban sokkal többet jelent, jelent, mint megérteni valam it, reflektálni önm agunkra: agunk ra: telj teljes es létmódtmk, létmódtmk, egzisztenciá egzisztenciánk nk újrastrukturálódása megy végbe „tükör által.” E tükörkép ön magun ma gunkk ideális ideális képe, képe, képünk arról, ahogy mások má sok láthatnak láthatn ak foinfoinlcet. Mint ilyen, kezdettől kezd ettől ki van va n téve a mások kal való viszonyok változatosságának változatosságának éppúgy, m int a megélt testben átélt átélt érzések, észlelete észleletekk heterogenitásának, heterogenitásána k, vagyis annak az eleven alapnak, szövetnek, amelyből kiemelkedik. Hiába szeretnénk önképünkért, önazonosságunkért teljes körben, tudatosan felelni, az magában hordja a spontán spon tán átértelmeződés és a szétes szétesés és —vag —vagyy ha úgy úg y tetszik: összeomlás —állandó álland ó lehetőségét lehetőségét.. Más M ás szavakkal: sza vakkal: tükörké tük örképün pünkk mindig mind ig befejezetlen, önmagán önmagá n túlról motivált. motivált.  Az  A z o n b a n befe be feje jeze zetl tlen en ö n m a g u n k a t - b á r soh so h a n em egye eg yedü düll és soh so h a nem ne m a semmiből —mégiscsak mi építjük tovább. A fentiekből nyilvánvaló, hogy ezen imaginárius-szim imag inárius-szim bolikus önképnek —ha —ha nem akar bemerevední, erejét erejét veszteni, veszteni, mint min t afféle kísértet - újra és újra vissza kell k ell fordulnia forduln ia az eleven eleven szövethez szövethez,, a megélt megélt testet mozgósító impulzusokhoz. A tükörben mutatkozó kép homályossága a tükrözö tükr özött tt lény tükrözetlen jelenlétének mélységeire utal. Különös, hogy ho gy e tükörkép egyszerre törékeny és és instabil, de olykor mégis páratlan páratl an erőket képvisel. Merleau-Ponty szerint a tükörkép leválása testünkről soha nem megy végbe végbe teljes teljesen. en. Megőriz Megő riz valamiféle „mágikus” „mág ikus” jelenté jelentést, st, valamit önmagunkból. önm agunkból.  A tükö tü körk rkép ép,, a festm fe stmén ényy vala va lam m i köz k özve vetle tlen, n, refle re flekt ktál álat atla lan n tap t apas aszt ztal alat atot ot is hordo ho rdoz. z. Ez mutatkozik meg a képrombolásokban vagy a „faragott képek” tilalmában.  A kép több, töb b, m int in t p u szta sz ta jel. je l. Saját Sa játos os m ó don do n ínlcarn ínlc arnálj álja, a, m egjel eg jelen eníti íti a szem sz emély élyt, t, akit reprezen reprezentál. tál. A felnőtt habozik, hogy h ogy rálépjen-e rálépjen-e egy fényképre. fényképre. A kép soha nem egyszerű egyszer ű reflexiója az eredetinek, inkább va lam i különös különö s kvázijelenlét. kvázijelenlét. Önképünket mindenhová kivetítjük, egymás képeit rabul ejtjük. ejtjük. Civilizációnk a képek, képek, imázsok im ázsok sokszorozódásában éli éli mindennapjait. mindennapjait. Mégis, nagyon nagy on kevéssé kevéssé látunk látun k rá, ho gy a közvetlen, közvetlen, testi jelenlétről jelenlétről leváló leváló képek és szimbólumok milyen „mágikus" „má gikus" befolyással vannak van nak életünkre. Felvetődik a kérdés kérdés:: hogyan hogy an és mennyire távozik el tőlün tő lünkk közvetlen önm agunk, agun k, testi jelenlétünk, mikor képekbe és jelekbe jelekbe fordítjuk fordítju k át az az eredeti élményt? Mivel M ivel jár ez? ez? Mennyiben Mennyib en vagy va gyu u nk képesek felelni ezért az átfordításért?

II. A probléma prob léma kifejtése kife jtése

[ 81

3. Tükrökön Tükrök ön innen és túl: vad értelemképződés a Látható és láthatatlanban  „Már  „Márpe pedi digg bárm bármit it is mondj ondjun unkk az élő élő testről, az az ráv rávetül  tül  a testet körülölelő érzékelhető egész tartományára - magára a vil világr ágra, a,”8 ”89

 A pszicho pszi chogene genezist zistőí őí az ontológi ont ológiáig áig  Az  A z előz el őzőő feje fe jeze zetb tben en a p szíc sz ícho hoge gene nezi ziss ö ssze ss zefü függ ggés éséb ében en,, gen ge n e tik ti k u sán sá n kö vett ve ttü ük nyomon a testélmény —testkép —testkép változásait, differenciálód ásait. A testi te sti lét lét ambi  valenc  val enciája iája,, am a m b igu ig u itás it ásaa itt it t pszich psz icholó ológia giaii összefüg össze függés gésekb ekbee ágya ág yazó zódo dott, tt, amelyek ame lyeknek nek azonban mélyreható filozófiai filozófiai jelentő jelentősége sége van. Hisz a testélmény változásain keresztül a küls ő és belső észlelés észleléssel sel együtt egy ütt az egész egész valóságélmény valóságé lmény form álódik. álódik .  A  Látható és láthatatlan, Merleau-Ponty Merleau-Ponty késői, befejezetl befejezetlenül enül maradt m aradt főműve arra tesz kísérletet, kísérletet, hog y filozófiai, ontológiai ontológiai szinten hatoljon hatoljon el a tapasztalás gyökeréhez, ahhoz a még néma, feltáratlan tartományhoz, amelyben e testi és  ínterszubjelc  ínters zubjelctív tív dim di m enzi en ziók ók erede er edeti ti differ diff eren enci ciál álód ódás ásaa zajlik. zajli k. A  Látható és láthatatlan a tapasztalat tapa sztalat „örvénylő „örvén ylő eredetének” filozófiája. filozófiája. Merleau-Ponty ontológiát ír heideggeri értelemben: értelemben: a létkérdést kívánja meg  nyitni és ébren ébren tartani. tarta ni. A létkérdés létkérdés nála is a jelenv jelenvalól alólétnek étnek - az inkarnált inkarn ált szubje szubjek k tum nak - a kérdése, amelyet egész egész létével, létével, tapasztalatáva tapasz talatávall tesz fel, fel, s nem annyira anny ira teoretikus kérdezés. S mivel a szubjektum bele van foglalva abba az inkarnált  való  va lóság ságba ba,, amely am elyet et meg m egta tapp aszt as ztal al,, ez az onto o ntológ lógia ia nem ne m zár z árul ulh h at teljes te ljesen en koheren kohe renss képpé vagy vag y rendszerré: nyitott, soha le nem zárható ontológiát ír. ír. Azonba Azo nban n szemben a Lét és idővel  alaptémája nem a végesség, a halállal való szembenézés, s a saját lét autenticitásánalc kifejezése. Merleau-Pontyt sokkal inkább az a végtelenség foglalkoztatta, ami az észlelés lezárhatatlan ősrétegében tárul fel. Számára ez az észle észlelés lés a kezdet, s a véghez való „előrefutás „elő refutás”” helyett - úgy úg y tűnílc tűnílc - a kezdet ontológiáj ontológiáját át írta írt a m e g .90 .90 Kényes egyensúlyozást egyensúlyoz ást igényel igényel e munka: mu nka: a valóságos, konkrét tapasztalatra tapaszta latra kell támaszkod táma szkodnia, nia, különben külö nben értelmét vesztené vesztené a fenomenológiai kérdezés, kérdezés, ugyanakkor ugyan akkor szabadnak is kell lennie lennie tőle: tőle: hiszen a hétköznapi, hétköznapi, csakúg c sakúgyy mint min t a tudományos  vagy  va gy pszic ps zicho hológ lógiai iai módo mó don n megf me gfog ogalm almaz azot ottt tapas tap aszt ztala alatt többnyire többny ire min m intt vala va lam m i kész dolog, kész tudás tud ás (kép, szimbólum, szimbó lum, ítélet) ítélet) nyilván nyi lvánul ul meg me g számunk szám unkra, ra, elfedve saját saját születésé születését. t. A filozófiának filozófián ak ugyan ugya n empirikusnak empiriku snak kell lennie, lennie, de mégsem korlátozhatja korlátozhatja 89 M aurice Merleau-Ponty: Le Vísíble et l’Invisible, Paris, 1964, 1964, G allím ard, 182. o. 90 Ebben a fejezet fejezetben ben Szabó F. Zsígm ond P hD -disszertációjára -disszertációjára és az az abban köz ölt fordításair fordításairaa támaszkodom:  A keletkezés ontológiája L’Harm attan. ontol ógiája,, Budapest, 2005, L’Harm

8z

[

A test éthosza

magát az em pirikusra pirik usra— —vagyis a tapasztalatra, mint valam i zárt tudásra. Ehelyett Ehelyett minden mind en tapasztalatna tapaszta latnakk vissza kell adni adn i azt az ontológiai ontológiai elevenség elevenségét, ét, amely am ely belülről belü lről mozgatja. Merleau-Ponty egy új ontológiát akart megalkotni, „intra-ontológiát”, amely belülről m unkálkod ik: m ert nem kerülhe tünk kozmotheoroszk kozmotheoroszként, ént, transzcendentális szubjektivitásként szubjektivitásként kívü l a világon, világon, —vagy  A gyermek viszonya azonosíthatjuk tjuk a valóság valóságot ot pusztán kü lső képeive képeivel, l, másokhoz terminusaiban - nem azonosítha tükröződéseivel, hiszen e képek is e tapasztalati ősszővetb ősszővetben en képződnek. A filozófiai gondolat a valóság belsejében születik. Miközbe Mik özben n felöleljük felöleljük e létet gondolatban, m i is fel vagyu nk ölelv ölelvee általa. Ezért a tapasztalat eredeté eredetétt kutató ontológia soha nem készül el, soha nem zárt artikuláció: ki van téve a differenciálódás differenciálódás bennünk zajl zajlóó folyamatának. folyama tának.  A  Látható és láthatatlan természetesen természetesen maga is „képalkotás” vag y „leképezés”, „leképezés”, de olyan, amely am ely megpróbál reflektálni saját saját munkájára, v agyis eleven eleven kapcsolatban kapcsolatban próbál maradni maradn i e képalkotás forrásaival és folyamatával. folyamatával. A reprezent reprezentált ált világ mögé, mögé, a „vad” tapasztalathoz k íván eljutni. eljutni. Fogalm i, filozófiai filozófiai kifejezését kifejezését keresi keresi annak a homályos valam inek, ami a szokásos szokásos reflexió reflexió küszöbe alatt lappang. lappang. Am bivalens munka mu nka,, hiszen a prereflexív reflexi reflexiója ója kíván kíván lenni. Ezért szüksége van a filozófiai filozófiai „ambigu „am biguításra” ításra” (az (az olvasó részéről is), is), vagy va gyis is arra ar ra a képességre, hogy ho gy egym eg ymásna ásnakk feszülő, ellenté ellentétes tes tapasztalatokat együtt kibírjon, tarta lmazni lma zni tudjon, s ezáltal ezáltal szert tegyen egy eg y elmélyültebb és differenciáltabb differenciáltabb látásmódra. látásmód ra. Szüksége van ehhez az észlel észlelés és elevenségének elevenségének fenntartására, fenntartá sára, állandó ébrentartására, ho gy az ontológi ában megnyíló meg nyíló létkérdés ne ne csak a szimbolikus szimboliku s válaszok válaszo k rögzüléseibe rögzüléseibe torkolljon, hanem folyamatos meg nyílássá, faggatássá alakuljon. Merleau-Ponty ezt az ön magát folyamatosan fenntartó filozófiai filozófiai kérdezést kérdezést nevezi interrogation-nak. Ez olyan kérdés, amit nem lehet semmilyen válasszal betölteni, betölteni, kielégíteni, kielégíteni, mégsem terméketlen. Ha egy kérdésr kérdésree választ kapu nk, s a  vála  vá lasz szba ban n m egny eg nyug ugsz szu u nk, nk , gond go ndol olko kod d ásu ás u nk vis v issz szat atér értt önm ö nmag agáh ához oz,, egy eg y fo f o rm ális ál is azonossághoz. Ha azonban a kérdezé kérdezéss önm aga azonosságán túl nyílik m eg a még tem atizálatlan atizá latlan tapasztalatra, tapasz talatra, s nem nyugsz nyu gszik ik meg egy adelc adelcvá vátn tnal alcc tűnő tűn ő értelem értelem  rögzítésben, a gondolkodás életre életre kel, kel, megterm ékenyül. éken yül. A gondolati gond olati reflexió az észleléshez képest utólagos, önmagát igazoló mozgás. Az interrogatív kérdezés ben a reflexió reflexió saját saját határait fesze feszegeti geti:: amit gondolatilag megragad a tap asztalat nyerseségéből, nyerseségéből, azt nem kívánja stabilizálni, hanem gondolati gondolati tereke terekett nyit a „vad „ vad”” észlel észlelésbe ésben n spontán artikulálódó art ikulálódó tartalm aknak akn ak —a —a tudatban is felszabadítja az útját e vad értelemképződésne értelemképződésnek. k. Nem adekvát válaszra, betöltés betöltésre re vár, hanem a minden min den adelcváci adelcvációt ót megelőző és meglepő, meglepő, mégis még is csendesen bennü ben nünk nk munká mu nkáló ló érte lemképződést lemkép ződést engedi felszínre felszínre jutn i a tudatban. tudatb an. Tehát nem a filozófiai tudatosság tuda tosság  joga  jo gait it csö c sökk kken enti, ti, h ane an e m ink i nkáb ábbb lehe le hető tőség ségeit eit,, terei te reitt mély mé lyít ítii ki. k i. A filo fi lozó zófiá fiána nakk bele kell engednie m agát a biztonság bizton ság és belterjesség előtti észlelésbe észlelésbe,, a meglepetés, a

II. II. A prob problléma .kife ifejtése ése

| 83

csodálkozás nyitottságába. A filozófiai kérdezés dolga e nyers észlelés —e transzcendencia cendencia - szóho szóhozz juttatása. juttatása.  Ah  A h o g y Hus H usse serl rl foga fo galm lmaz azot ottt „a „ a kezde kez detb tben en ném n ém a tap ta p aszt as ztal alás ástt kell ke ll ráven ráv enni ni arr a rra, a, hogy kifejeződjön, artikulálódjon, artikulálód jon, hog h ogyy saját értelmét tisztán kimondja.”9 kimon dja.”91 Azonban Azon ban hogyan lehet lehet e kimondáshoz nyelvet találni talá lni anélkül, ho gy a kifejezett kifejezett tartalma k bemerevednének, kiürülné kiür ülnének nek a verbális rögzítésbe rögzítésben? n?

 Nyelv  Ny elvter teremt emtés és  Ah  A h o g y a létké lét kérd rdés és m egfo eg foga galm lm azás az ásaa H eíde eí degg gger ertő tőll is foly fo lyam amat atos os nyelv ny elvte terem remté tést st kívánt, úgy a Látható és láthatatlan ontológiája sem kerülheti el a nyelvkeresés, nyelvalkotás nehézsé nehézségeit. geit. A nyelv hétköznap hétkö znapii használatáho haszná latáhozz képest a fenomeno fenome no lógiának más a dolga. dolga. Hisz a szokásos nyelvhasználatban rögzült tárgy tárg y tétele tételezés zések, ek, sémák nagym értékben értékbe n elfedik, elnyomják a néma tapasztalat olyan ősrétege ősrétegeít, ít, amelyekr amelyekree öntudatlanul öntu datlanul mégis támaszko dunk.  A gyermek viszonya viszon ya másokhoz másokhoz című írásban Merleau-Ponty a pszichogenezis szintjén szintjén próbálta megmutatni, megmu tatni, hogy h ogy minden min den képalkotás, képalko tás, szimbolizáció és nyelviség a testélmény differenciálód differen ciálódásába ásában n gyökeredzik. gyöker edzik. A lcépí-nye lcépí-nyelví lví valóságképzésnek a testi testi észleléssel észleléssel való folyamatos folyamato s és eleven eleven kapcsolata kapc solata teszi lehetővé, lehetővé, hogy ho gy a nyelv  nyelv  alkotó módon strukturálja, kibontsa, továbbvigye az eredeti tapasztalatot. Hasonlóképpen a Látható és láthatatlanban is a tapasztalat tapasz talat vad eredetisége— eredetiség e—vég vég sősorson a prepredikatív prepre dikatív észlel észlelés és —lesz —lesz forrása forr ása a filozófiai kifejezésnek. kifejezésnek. A nyelv  állandó megújítása me gújítása —folyamatos —folyamatos robb anása —szükséges —szükséges ahhoz, hogy ho gy a kifejez kifejezés és saját forrásaival való eleven összefüggésből táplálkozzon. így a nyelvi kifejezés is ebből a vad tapasztalatból táplálkozik, s maga is részévé részévé,, formálójává formá lójává tud válni e tapasztalatszerzésnek. tapasztalatszerzésnek. A z észle észlelés lés transzcend tran szcendencíájá encíájáranyito ranyitottbesz ttbeszédbe édbenís nís ott van az alkotás sémákatbo sémá katbontó, ntó, értelmeket, értelmeket, differenciákat felszínre hozó alkotóereje alkotóereje.. A nyelvi kifejezés kifejezés egyre árnyalódó tudatossága vág ösvényt a néma ném a tapasztalat sűrűjébe.

Beállítódásváltás az észlelésben 92  A  Látható és láthatatlan ontológiája a vad lét ontológiáj ontológiája. a. A zért zér t vad - avagy nye nyers rs - lét, lét, mert m ert a nyelvi-fogalmi nye lvi-fogalmi rögzítés rögzítés domeszt domesztilc ilcáló áló munkáját megelőző-meghaladó tartomány. tartomán y. A vad va d léthez való hozzáférés kiemelt módja mó dja az észlelés, észlelés, amely itt már ontológiai jelentőségre tesz szert. A  Látható ontoló giája —végső —végső soron Láthat ó és láthatatlan ontológiája 51 Husserl, E: Kartéziánus ford. Mezei Balázs, Balázs, Budapest, Budapest, 2000, A tlan tisz ai, o. Idézi Idézi Karté ziánus elmélkedés elmélkedések, ek, ford. Merleau-Ponty: Le Visíble et l'Invisible, Paris, 1964, 1964, G allimard, 171. o. 92 A beállítódá sváltás kib ontá sába n e szöveget Szabó F. Zsigm on d disszertációján ak Vad észlelé észleléss című fejezete fejezete inspirálta.

84

| A t e s t ét h o s z a

a vad va d észlelé észleléss ontológiája, vagyis vagy is - az észlelé észleléss ontológiai erejének erejének kifejtése. An n ak a gondolatnak gondolatn ak a kibontása, kibontá sa, hog h ogyy a lét értelme eredendően az észle észlelés lés elevenség elevenségében ében képződ kép ződik ik és érhető tetten. Ez azonban azon ban nem azonos a megszokott megsz okott észleléssel észleléssel:: nem a hétköznapi hétköznap i gyakotlatban, vagy va gy tudom ányos m unkában unká ban észle észlelt lt ismert ismert világról van szó. szó. A „vad észl észlelé elés” s” egyfajta beállítódás-változást feltét feltételez elez.. A nyelvi, fogalm i gondolkodás rászoktat m inket arra, hogy az észlelt észlelt világot részben legalá legalábbis bbis redukáljuk a foga lmilag megragadható praktikus-teoretikus tartalom ra. A zt észlelj észleljük ük a mindennapokban, mindennapo kban, ami gondolkodásunk, gondolkodásun k, vagy va gy gyakorlati gyak orlati tevékenységünk tevékenységünk tárgya, eszk eszköz öze. e.  A kala ka lapá pács cs a rra rr a való va ló,, h o g y a szöget szö get beve be verj rjü ü k. A szemb sze mbejö ejövőn vőnek ek gyor gy orsa san n kö szönünk, mielőtt valóban rápillantan ánk. Ug Ugyanan yanannak nak látjuk a diófát hajnalban és verőfényben, havasan és virágjában. Sőt, nagyjából ugyanolyannak látunk minden mind en diófát: diófát: pillantá sunk sun k nyugtázza: ez is diófa, diófa, meg az is. is. M iután beazono sítottam, mi ez, mintha kimerülne a jelentése, érdekessége. Az észlelés a beazo nosító nosító gondolkodás vagy a felhasználó gyakorlat számára kínálkozó kínálkozó érzetadattá szelídül. Ez a sematízálás többnyire valóban megkönnyíti a gyakorlati életben  való  va ló elig el igaz azod odás ást. t. Ebben az átfordításban ugyanakko ugyan akkorr az észlel észleltt világ kiürül. kiürü l. A z észlel észlelés és világa mélység nélküli nélk üli felszínnek, lényegtelennek, lényegtelennek, külsőségnek külsőségn ek tűnik. tűn ik. A felnőtt, hétköz napi észlel észlelés és túlnyom órészt ilyen sematikus jelleget jelleget ölt. ölt. Ebben a leegyszerűsödött, lecsupaszodott világban világb an aztán aztá n könnyen érezzük azt, hogy a lényeg lényeg „m áshol” van. Úgyy tű nik, az észlelt Úg észlelt világ önmag ában nem érdekes, érdekes, nemjelenté nemjelentéses: ses: gyakorlatban  vag  v ag y teor te oret etik iku u san sa n m a n ip u láln lá lnii kel k ell,l, érte ér telm lmet et kell ke ll adni ad ni neki. nek i. A v ilá il á g lényege lény ege az észlel észleltt valósághoz képest egy „másvilágba”, vagy önmagamba mint min t tudatba, esetle esetlegg transzcendentális szubjektivitásba kerül. E redukált észlelés a tudat értelemadó —lconstítuál lconstítuáló, ó, m anipuláló anip uláló —mozgása mo zgása alá rendelődik.  Ah  A h étk ét k ö z n a p íbe íb e széd sz éd és gyako gya korla rlat, t, mu m u n ka, ka , társa tár sada dalm lmisá iságg egysze eg yszerre rre ad a d és elvesz: felfedi világu nkat, nk at, m int közös, kiszámítható , érthető, érthető, élhető, élhető, vihető közeget. közeget. Ugyanakkor kifoszt minket, elfedi mindazokat az érzéki tartalmakat, amelyek prak tikusan nem szükségese szükségesek, k, nem verbalizálhatók, de amelyekben életünk életünk önmagát megéli. megéli. A zonban zon ban a művészetek, művészetek, a filozófia, filozófia, vagy akár a pszichoterápia pszichoterápia nem nélkülözhetik az észlelés eredeti forrásaihoz való ismételt visszatérést, a Merleau-Ponty által javasolt javasolt beállítódás váltást. Egy Eg y valódi filozófiai fordulat tehát az észlelé észleléss felszabadításával, mó dosulásával dosu lásával kell hogy együtt együ tt járjon. Hisz a sem atikus észl észlel elés és naiv módon szembeállítja szembeállítja a tematizáló, felhasználó szubjektumot tárgyaival, miközben vak arra az eredeti tapasztalati tapa sztalati szövetre szövetre,, amely e szembe sze mbeállítást állítást lehetővé lehetővé teszi. teszi. Ha meg akarju ak arjukk érteni az észlelés észlelésben ben mű ködő spontán értelemképződést, értelemképződést, beállítódás-változásra beállítódás-változásra van szükségünk. szükségün k. Ennek lényeg lényege, e, hogy átmenetileg átmenetileg fel kell függesztenünk függesztenün k a fogalmi-

II. A prob problléma kife kifejjtése tése

| 85

nyelvi-praktikus késztetéseinket, késztetéseinket, és időt adni a látásnak, látásn ak, hallás h allásna nak, k, érintésnek, s azoknak az érzéki minőségeknek, amelyek nem is sorolhatók be a szokásos érzéki érzéki modalitások típusaiba. Talán semmilyen típusba: hisz az észl észlelé elés, s, amit a mit így találunk, már nem fogalom és szemlélet adekvácíója. adekvácíója. Vad, Vad , mert me rt megelőzi, megbolygatja a tudatos beazonosítást.  A z a tart ta rtom omán ány, y, amely am elyet et így íg y m egny eg nyitu itu n k, nem ne m az érzé ér zéki ki biz b izon onyo yossá sságg terep t erepe, e, hisz nem tárgyak, adatok beazonosítását beazonosítását jelen jelenti. ti. Sokk al inkább „érzéki bizony talan ságró l”9 l”93 kell beszélnünk, m iközb en ennél az érzéki bizo nyta lansá gná l tulajdonképpen tulajdonképpe n nincs biztosabb talaj talaj a lábun láb unkk alatt. Olyan talaj, amelyet am elyet nem lehet lehet tárgyként tárgyként körberajzol körberajzolnunk, nunk, mégis m inden tárgyképződés tárgyképződés innen inn en sarjad ki.  A hétkö hé tközn znap apii észlelés észlel és az a z t kérde kér dezi: zi: ez mi? Ez mir m iree való? val ó? S a hétkö hét közn znap apii észlelés  ínten  ínt enci cion onal alítá ítása sa,, tárg tá rgyy ra-i ra -irá rán n yulá yu lása sa elfed elf edii elől el őlün ünkk a tárg tá rgyk ykép épző ződé déss csende cse ndess fo  lyamatát, érzéki eredetét, valóságunkban való változatos érzéki bennefoglaltságunkat. Többnyire nem tudunk tudu nk csak úgy látni, hallan i, érezni: külön erőfeszítést erőfeszítést,, beállítódásváltást igényel tőlünk. Célunk Célun k e beállítódásváltásban persze persze nem az, hogy hog y teljess teljességge éggell megszabadítsuk észlelésünket a gyakorlati, s nyelvi tartalmaktól. Észlelésünk mindig egy már gyakorlatilag, gyakorlatilag, nyelvileg meg formált valóságél valóságélményhez ményhez képest buk kan ka n elő, elő, ezt ezt a nyelvi-gyakorlati nyelvi-gyakorlati univerzumot univerzum ot is folyamato san észlelj észleljük. ük. Csupán azért toljuk toljuk hátrébb az intencioná intencionális lis és nyelvi rögzítés rögzítés késztetését, késztetését, hogy tanúi tanú i legyün legy ünkk annak a csendes, spontán működésnek, amint észlelésünk végtelen dimenzióiból, telí tettségéből tettségéből kiemelkedik egy e gy vonás, mint m int ahogy ah ogy a szürkés, nehéz nehéz égboltból egyszer csak kirajzolódik az este közeledése. Egy Eg y ilyen beállítódásvált beállító dásváltás ás egyszerre ismerős és ismeretlen világga világ gall szembesít: szembesít: a „vad észl észlelé elés” s” ugyana ug yanazt zt látja, amit eddig is láttunk: nem alkot új tárgyakat. Inkább csak lehe lehetővé tővé teszi, teszi, hogy rögzített rögzített képeinken és sém áinkon túl tú l felfakadjanak felfakad janak az észle észlelés lés elzáru elz árult lt forrásai. Egy kirándulás során célunk a hegycsúcs elérése. Végiglcüzdjük magunkat az ösvényen, ahol a lehullott lehullot t ágakat puszta pu szta akadá a kadályként lyként lépjük lépjü k át. Ugyanezt Ugy anezt az utat megtesszük, de közben egy kicsit megállunk: meg állunk: saját saját szuszogásun szuszo gásunkk hangja ha ngjaii és és az erdő erdő zörejei zörejei,, a lehulló gallyak g allyak reccsenése reccsenése,, látvány látv ányaa a fényekkel együ tt sajátos ritmust, atmoszférát atmoszférát alkot, alkot, ami minket m inket különös mó don magába magá ba foglal, átjár. átjár. Lélegzetem Lélegzetem szétválaszthatatlanul keveredik keveredik az erdő páráival. A z erdő nem észlel észlelésem ésem tárgya  va  v a g y kü zdel zd elm m em eszköz esz köze: e: illa il lata ta,, megr me grem emeg egése ései,i, a szél szé l fu tam ta m a i, a talp ta lpaa m alatt ala tt bemélyedő avar körbefog, átjár, átjár, minőségeinek m egszám egsz ámlálhat lálhatatlan atlan dimenzióival, ahogy én átjárom átjárom őt. Ugyanaz Ugyan az történik persze mint az első esetben: esetben: ott is is volt pára, atmoszféra, atmoszféra, reccsenés reccsenés - csak kibontatlanul, kibontatlanu l, felfedetlenül. A vad észlel észlelés és életünket életünket megtartó, körbevevő ném a közeg közegee folyamatosan m űködik űkö dik —a szupermarketben szupermarketben * Uo.

86

te st éthosza I  A test

sorban állva éppúgy, mint m int a számítógép előtt ülve. De teret, időt időt kell kapnia, kapnia , bog) abenn abe nnee munkáló mu nkáló „művészet” felfakadjon felfakadjon,, érezhet érezhetővé ővé váljon.  A „vad észlelé ész lelés” s” a gyereke gyer ekekk és a művé mű vésze szekk erőssége. erősség e. A z újsz új szül ülöt öttt fris fr isss pill^ntás pill ^ntásss új életre életre kelti a ház elhasznált világát. A csecsemő hosszan hossz an bám ulja a villódzc villódzc fényfoltokat a falon. Arckifejezése Arckifejezése különösképpen különösképpe n követi a fények játékát. játékát. Ug) tűnik, tűn ik, teljes teljes testét, testét, mozgásá m ozgásának nak még rögzítetlen ritm usait usa it is is e csillogás csillogás járja át.  A kisgyer kisg yerek ek elmerülte elmer ülten n babrál bab rál a szőnyeg szőnyeg hasad ha sadék ékán. án. Felfede Felf edező ző munk mu nkájá ájátt különö különö hanggal hangg al kíséri. kíséri. Később szülei azt mondják mond ják neki: neki: „lyu „ lyu k”. O rámutat és megismét li: lyuk. M ár nem babrál, nem énekel énekelget get hozzá, hozzá, csak kimondja diad almasan megtanult szót.  A műv m űvés észe zett azonb azo nban an vissz vis szat atér ér a tapog tap ogat atóz ózásh áshoz oz,, cso c sodá dálk lkoz ozásh áshoz oz,, énelce énelcelge lgetés tés-hez, s mindezt kibontja, már többé-kevé többé-kevésbé sbé felnőtt felnőtt módon. Lefesti az elh asznál aszn ál cipőt fura fu ra fényben, hangoka ha ngokatt ad, különösebb különö sebb nyelvre lefordítható jelentés jelentés nélkül, nélkül, mégis rabul ejtve hallgatóját. Zenéje, érzékisége lesz a szavaknak és sugárzási a tárgyaknak. M intha egy elves elveszet zettt világot, „túlvilágot” hozn a vissza nekünk ami mégis olyannyira ismerős, ismerős, különös módon m ódon „evidens”. Ez a túlvilág túlvilá g a hétköz napi szavak előtti előtti és szavakon szavakon túli tapasztalat világa, amelyben mínd annyiar ann yiar részesülünk egészen különleges, egyéni módon, de amit mintha elfelejtenénk, s emlékeztetni kellene kellene minket rá. E „visszaemlékezés” „visszaemlékezés” persze, persze, m int tu djuk, filozófia létmódja is. is.  A b eállí eá llító tódá dásv svál áltá táss az észlel ész lelésb ésben en ezt a „tú „t ú lvil lv ilág ág o t” (nyelvi (nye lvi sztereo szte reotíp típiái iáinko nkon, n, társadalmi konvencióinkon túli világot) teszi evilágivá. „Világsugár”, „elem" —mondja Merleau-Ponty. „Eredendően nem dolgokat érzékelünk, hanem elemeket (vizet, levegőt...), meg nyíló világot, elé világsugarakat, a dolgokban a dimenziót, a rajtuk keresztül megnyíló beengedni m agam ezekbe ezekbe az elemekbe elemekbe és máris má ris a Világ kellős közepén találóra magam, mag am, átcsúszom a szubjektívbő l a Létbe.”94  Átcs  Át csús úszo zom m a szubje szu bjektí ktívbő vbőll a Létbe, Létbe , mer m ertt az érzéki érzé ki minős min őség égek ekke kell való va ló közvetlen kapcsolat nem alany-tárgy alan y-tárgy viszony és nem is eszközhasználat: nem egy jelenv jelenvaló alólé lé és a kézhezálló viszonya. Eleve elemi érzéki minőségekbe minősége kbe vagyo k bennefoglalva, bennefoglalva, ezek ezek átjárnak „su garaikk gar aikkal”, al”, amelyek állandóan változnak, differenciálódnak, d nem azonosíthatók azonosíthatók be. Elemi E lemi szinten szinten nem válnak külön az érzékiség mozzanatai mozzanatai,, mintha külön élném át: ez itt a reggel, ez a napsütés, ez itt a melege, ezek itt melegérzékelő receptoraim. M inden ind en beazonosítás beazono sítás előtt ezek egyetlen, dinamiku din amikuss érzéki szövetet alkotnak. Az érzékiségnek ez az eredeti koherens, de állandóan differenciálódó szövete megelőzi az alanyt, a tárgyat, a külsőt, a belsőt, a teret, az időt min t absztrakt entitásokat entitásokat.. Vlnvisible, e, Paris, 1964, Gallima 94 Maurice Merleau-Ponty: Merleau-Ponty: Le Vísihle et Vlnvisibl G allimard, rd, 271. o.

II. A problém a kifejtése kifejté se

| 87

 A k ü lső ls ő és belső be lső,, az alan al anyy és a tár t árgy gy:: az érzé ér zéki ki szövet szö vet elem e lemi,i, szenz sze nzibi ibilis lis d iffe if fe renciálódása az átélésben, átélésben, érző és érzett folyamatos, folyamato s, de nem rögzített szétnyílása.  Az  A z észlelés mag m agaa érző érz ő és érzett érz ett viszo vis zony nyán ának ak közv kö zvet etle len n fölébre fölé bredése dése,, felfeslése. felfesl ése. Érző Érz ő és érzett nem abszolút különbség, távolságu távo lságukk maga m aga az érzéki szövet szövet kiterjedése,  visz  vi szoo nyuk ny uk m egfo eg ford rdíth íthat ató, ó, reve re verz rzib ibili ilis, s, válto vá ltozék zékon ony. y. A z é rt érzéke érz ékelek lek,, m ert er t érzé ér zé kelhető kelhető vagyok, ki vagyok téve téve egy érzékileg magába ölelő ölelő univerzumn ak.  Az  A z érzéke érz ékelés lés soha so ha nem n em pon p onts tsze zerű rű,, nem n em adat ad atsz szer erű: ű: összefo össz efonód nódóó és felfes fel feslő lő ta tar talmak talm ak kiterjedt és és változó, változó, dinam ikus eleven elevenség sége. e. A tér nem más, min t ennek ennek az érzéki szövetnek a minőségekkel minő ségekkel telített átélt kiterjedése; kiterjedése; az idő ennek a belülről belü lről fakadó és minőségekkel együttszülető ritmusa.  A vad va d észlelés észlelé s egysz eg yszer erre re által ált alán ános os és egye eg yedi di,, de csak cs ak v ad értel ér telem embe ben n az. a z. Á lta lt a  lános, mert olyan m inőségek ébrednek fel fel benne, amelyek nem korlátozódnak egyetlen tárgyra tárg yra vagy va gy részletr részletre. e. Az A z este este hom ályba ályb a borítja a kert minden min den zugát, így  általánosul. A kávé illata illat a bejárja bejá rja a szobát, s nem csak a kávéscsés kávéscsészéhez zéhez kötődik, kötő dik, hanem hane m a sietős reggel minden min den részletéhez. részletéhez. Az A z észlelés észlelés ugyanak ugy anakkor kor egyedi e gyedi is: minden mind en este különböző, ísmételhetetlenül sokféle érzéki szálat tart egybe egy csomóba.  Az  A z általá ált aláno noss és az egye eg yedi di csak cs ak ezen eze n érzé ér zéki ki szöv sz övet etbő bőll kiin k iindu du lva lv a jele j elent nt valam va lam it: it : a sárga mindig mind ig konkrét módon mutatkozik meg: egy elpiszkolódott elpiszkolódott villamoson villam oson villan villa n elő, elő, vagy vag y mint min t seben a jód, avagy ava gy a fű között, m int kutyatej sárgállik. sárgá llik. „...mert a sárga éppen a saját egyediségén keresztül, csalás mint konkrét és partikuláris minőség képes univerzummá szélesedni, elemmé válni. Egy szín alaptónussá válh at, egy tény kategóriává ka tegóriává emelkedhet (...) ...) = = = ez az általánosság igazi mozgása. Az általános nem felettünk van, hanem alattunk (Claudel) és nem előttünk, előttünk, hanem mindig a hátun k mögött - ...Mindez ...Mindez a Lét oszthatat oszthatatlan lan egységére megy m egy vissz vis sza.”9 a.”93 H Ú S 

 A Lét Lé t oszt os zth h atat at atla lan n egység egy ségee min m intt érzék érz ékii szövet szö vet v a g y ősel ő selem em Mer M erlea leauu-Po Pont ntyy filo zó zó  fiájában a „hús” nevet kapta. A z én húsom húso m és a világ húsa e gy összefüggést alkot. alkot.  A v ilá il á g h ú sa nem ne m anyag an yag,, amely am ely szem sze m beáll be állíth íthat atóó a szelle sze llemm mmel el va v a g y a gond go ndol olko ko dással. Nem is valamely atavisztíkus szellem, szellem, am ely szembeállíthat szembeállíthatóó a tapasztalt tapasztalt anyaggal, s azt a háttérből összefogja. Mégis olyan érzéki ősszövet, amely által anyagi, szellemi tapasztalataink d ifferenciálódnak. ifferenciálódnak. „A m it húsnak nevezü nk, ennek a belülről kidolgozódó kidolgozódó masszának nincs nev nevee a filozófiában.”9 filozófiában .”96 S habár hab ár Merleau-Ponty filozófiájában filozófiájáb an ez az érzéki érzék i elem tárgy és szubjektum szubjektum form atív m édiuma, ez nem transzcendentál transzcendentális is tudat vag y szel szelle lem. m. 95 Uo . 27 1-2 72 . o. (Szabó F. Zsigm on d fordítása.) fordítása.) 96 Uo. 193. o.

88

| A test te st éthosz éth oszaa

 Az  A z észlelé észl elésbe sben n zajló érte ér telem lemgen genez ezis is nem ne m kisaj ki saját átít ítha ható tó,, nem ne m centr ce ntrálh álható ató egy eg y t u  datban. M áshogy ásho gy ér minket min ket a napsütés, napsütés, de ez a „máshog y” alapvetően nem saját saját tudati pozíciónkon mú lik, hanem azon, ahogy ah ogy épp a napsütés napsütés ér: ér: kit így, kit úgy.  A naps na psüt ütés és nem n em saját sajá t tud tu d atu at u nk tar t arta talm lm a , m i éljük éljü k át, de aho a hogy gy meleg me legít, ít, az egyb eg yben en a világ érzéki húsa hú sa is, is, „világsugár” amely a mi húsunk on keresztül érződik. érződik.  A hús hú s nem ne m nyersa nye rsany nyag ag és nem ne m is form fo rm a: tú l van va n m ind in d en hűlo hű lom m orfiz or fizm m uson us on..  A tap ta p aszt as ztal alat at oly o lyan an erede er edetisé tisége, ge, ahol ah ol anya an yagg és form for m a egy e gyü ü tt szü s zület letik: ik: a form for m a még nem absztrahálódík anyagától, anyagától, hanem azzal egy testet testet alkot. alkot. Ha megpillantok vagy va gy végigsimítok egy fatörzset egy téli téli reggelen, reggelen, a fa anyagának összehasonlíthatatlan hideg érdessége, mégis eleven telítettsége nem választha tó el redőinek redőinek vonalaitól, formájától, a törzs íves íves domborulatától, sem tagjaim dermedtségétől, sem attól az állapottól, ahogy ehhez a fához megérkeztem napi dolgaim közepette. A z észlel észlelés és szövetének szövetének szálai minden mind en irányban irányba n továbbfutn továb bfutnak, ak, elágaznak, behálózzák ezt areprezentálhatatlanu areprez entálhatatlanull nyitott és eleven eleven mindenséget. mindenséget.  Az  A z észlelés észle lés „hús „h úsa” a” anya an yagg ggal al telí t elíte tett tt form fo rm atív at ív m édiu éd ium m , az anya an yagg és for f orm m a erede ere deti ti —„hús-vér” összetartozása a tapasztalatban. E húst hú st „régi szóval elemnek’ nevezhetnénk, abban ab ban az értelemben, ahogy a víz, ví z, a levegő, a föld, és a tűz a négy nég y elem”.97 elem”.97A hús a születő tapasztala tapas ztalatt minden min den reprezen tációt megelőző eleme. Ha azt mondom: mondo m: fa, tél, barna, érdes, érdes, borús: ború s: mindez valam i eredetiség eredetiség széttörd széttördelés elésee fogalmakká, fogalm akká, érzetadatokká, elvonatkoztatása, átalakítása átala kítása a tapasztalat tapasz talat összeérlelődött összeérlelődött húsának. A vad észlelésb észlelésben en egy sajátos sajátos ritmus, ritmu s, szövedék mindezt mind ezt egybetartja, de forrása a gondolkodás gondolkodá s és a nyelv ritmusának ritmu sának,, szövetének szövetének is. Nehéz reflektálni reflek tálni rá, hiszen az aktuá ak tuális lis reflexiót is ez ez az észlel észlelő, ő, reflexív, reflexív, önmagát ö nmagát érző, érző, visszatükröző visszatük röző elem elem tartja meg. A filozófia feladata feladata mégis utat nyitn i felé, felé, hogy hog y azokra a „feldolgozatlan, „feldolgozatlan, nyers nyers tapasztalatokra tapa sztalatokra figyeljen, figyeljen, amelyek amelyek az alany ala ny t’ és a 'tárg yat’, ya t’, létet létet és és lényeget lényeget együtt, kibogoz hatatlan egym ásra épültségükben mutatják mu tatják meg, és új új eszközöket kíná lnak ln ak értelmezésükhöz.”9 értelmezésü khöz.”98 M. C. Dillon Dillo n szerint a ’hús’ megnevezés szerencsétlen, szerencsétlen, m ert félreértésre félreértésre ad okot. okot.  A „ h ú s” kife ki feje jezé zéss szer sz erin inte te t ú lzo lz o t ta n m a ter te r iáli iá lis, s, n e m feje fe jezi zi k i a szer sz erző ző ered er edet etii törekvés törekvését, ét, hisz Merleau-Pontyt az érzéki ősszövetből ősszövetből nem a „m i”, han em a „hogyan” érdekli. Én azt gondolom, h ogy Merleau-Ponty M erleau-Ponty a húsról nem a hétköznapi, hétköznapi, eltárgyiasító eltárgyiasító értelemben beszél. A hús szó metaforikus, mondhatnánk költői használata eqy eqy am it a hétköznapihoz képest k épest elemi nyitottság jellemez. jellemez. módosult testélményre utal , amit  A saját saj át hú h ú s ilyen ily en tapa ta pasz szta tala latá tába ban n érzé ér zéki ki köze kö zelsé lségb gben en élhet élh etjü jükk meg me g élet él etü ü nk p riri mordíális ambivalenciáit. Nincs megdöbbentőbb a hús tapasztalatánál. A saját 97 Uo. 184. o. 98 Uo. 172. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kife jtése

| 89

kezét bámuló bám uló csecsemő arcán tetten érhető ez ez a csodálkozás. Húsun Hú sunkk idegensége idegensége és szubjektivitása, fájdalma, öröme, s a vele való ambivalens összetartozásunk legelemibb legelemibb érzéki és egzisztenciális tapasztala tunk. tunk .  Áté  Á téljü ljük, k, h o g y test te stü ü nk húsá hú sába ban n szub sz ubje jekt ktiv ivit itás ásun unkk kite ki terje rjed. d. A test te st kiterj kit erjed edése ése azonban nem homogén: teljes teljesen en változatosan érezzük ebben az eleven eleven matéri ában önmagunkat. A test húsa az észlelés dimenzionalitásait összekötő telített tér, tér, olyan változatosság, amelyet nem lehet teljesen teljesen tudatosítani. tudatosíta ni. A testi észlelé észleléss sokfélesége közvetlenül összeszövődik az észlelt külvilág sokféleségével, testem húsa a világ vilá g húsával: szemem belső észlelés észlelésee a külső kü lső látvánny látvá nnyal, al, talpamé talpa mé a rögös talajjal, talajjal, tüdőm é a beszívott levegőv levegővel. el. Húsunk Hú sunk egyszerre egyszerre mi magunk ma gunk vag yunk, yu nk, de egyben egyben idegen is számunkra, m ás honnan jövő, jövő, őselem. őselem. Nem m i alkottuk, alkottuk , így folyamatos meglepeté meglepetés, s, önmag ön magunk unk távolról érkező jelenléte. Oselem, amelyben lakozunk, pontosabban: paradox módon mi m agunk agun k vagy unk un k ez az őselem. őselem. Olyan Olyan elem, elem, amely térben térben megelőz megelőz és és meghalad meg halad minket min ket és időben —ahol —ahol a tér a hús kiterjedése, az idő a hús érzékisé gének ritmusa, tartama. A hús maga az észlelés szövetének önazonosságomon túlról jövő transzcendenciája.  Ah  A h o g y a  Munkajeg  Mun kajegyzete yzetekben kben olvasható: „...testem ugyanabból a húsból van, mint min t a világ (az (az észlel észlelt), t), és ezen ezen felül a testem húsában húsába n részt vesz vesz a világ, a világ eg yik átterjed a másikr má sikra, a, és viszont, viszon t, (az (az érzés érzés egyszerre telített visszatükrözi azt, az egyik szubjektivitással és materialitással, mate rialitással, az átlépés átlépés és és áthajlás áthajlás viszonyáb an állnak állna k egy egy  mással má ssal [... [...]: ]: áteste áte stem m nem n em pusztán pu sztán egy a többi észlelt észlelt között, mértéke m értéke mindennek, minden nek,  Nu llpunkt nktja”.9 ja”.99 a világ vilá g összes dimenzióján ak  Nullpu

 A hús: hú s: tükörj tük örjelen elenség ség Testem és és a vilá vi lágg húsa nem csal csalcc átjárják átjárjá k egym ást, de elemi tükröződéseket alkotnak.  A hús: hús: tükö tükörje rjelen lenség ség.. M int ahogy ah ogy a test húsa önmagát érző, tükröző, lcülső-bels lcülső-belsőő va lóság lóság,, a test húsának húsána k működését a világ tükrözi vissza, a test pedig tükrözi tük rözi a világot. világot. Kezem igazodik az agyaghoz, agyaghoz, amelyet gyúr, mozdulataiban tükrözi, megismétli annak ann ak minőségét, az agyag agya g pedig magába fogadja kezem lenyomatait. Jelenlétem megváltoztatja megvá ltoztatja a szobát, szobát, amelybe belépek, mint m int ahogy aho gy a szoba atmoszférája, ész lelt tere tere megváltoztatja jelenléte jelenlétemet. met. Ah A h ogy og y testem húsa és a vilá g húsa hú sa egymást egym ást tükrözi, az szorosan összefonódik a testemben testemben zajló zajló tükröződésekkel: tükröződ ésekkel: testélmény  és tes testl tlcé cép p folyamatos differenciálód ásaival, sokszoros sokszoros egym e gym ásba játszásával. Merleau-Ponty egész életművében nagy magyarázó értékű alaptapasztalat a testiség testiség önmagát érző, tükröző tükrö ző minősége: hogy ho gy testünk testü nk minden minde n egyéb reflexió előtt előtt már megkettőződött, megsokszorozódott megsokszorozódott tapasztalat tapasztalat:: önmagát és egyben világát ” U o. o.  Munka ford. Betegh Betegh Gábor, 1960. május, m agya rul: Athen aeum , 1993/4.33. o. o.  Mu nkajegy jegyzet zetek  ek ford.

90

| A t e s t éth o sza

érző nyitottság. Ez az Észlelé Észleléss fenomen feno menológiá ológiájának  jának  egyik kulcsgondolata. Erre épül rá A gyermek elem is. is. Láttuk , gyermek viszony másokho másokhozz című írásban m egragadott további elem hogy a testélmény és a testkép differenciálódása, tükröződése ínterszubjektív  összefüggésbe ágyazó dik, lényege szerint kapcsolati kapcso lati történet. Ugyan Ug yanakk akkor or eredetét eredetét alkotja alkotja a képi-fogalmi kultúrán ak is. Azonban Azon ban a részb részben en Lacantól Lacan tól átvett összefüg összefüg gések gések Merleau-Pontynál mindinkább mindink ább ontológiai dimenziókat dimenzió kat nyitottak. A  Látható differenciálódása a közvetlenül átél átéltt és láthatatlan „hús” fogalm ában a tükrözés differenciálódása testtapasztalaton (test és testkép) messze túlmutat, bár azzal mélyen összefügg. Nem csak a saját saját test húsa tükrözi önmagát, vag y anya a gyerekét gyerekét,, egyik inkarnált szubjektum a másika t. A lét, az észlele észleleti ti valóság összefüggései általában a hús tükör tükö r jelenségeként jelenségeként érthetők meg. A vörös függöny függön y felizzik feliz zik a napsütésben, a poros poros asztalon kirajzolódik kirajzolódik a kávéscsés kávéscsésze ze lenyomata, s mindez bennem h agy ag y nyomot, mint min t ahogy ah ogy én is nyomot hagyok a szobában, amelybe belép belépek. ek.  A h ú s tükö tü körj rjele elens nség égee tehá te hátt m á r n em csak cs ak a pszi ps zich chog ogen enez ezís ís kulc ku lcsfo sfon n toss to sság ágú ú stádium a, hanem han em egy eg y új, új, nyitott ontológia lehetőségéh lehetőségéhez ez visz közel. Mégis Még is e tük röződések a testemben testemben átélt tükörjelenségek mentén kelnek életre életre.. Merleau-Ponty  ezt írja a  Munkajegyzete „Testem egy részét érzékelni, ez egyben egybe n annyi, anny i, mint m int  Munka jegyzetekben: kben: „Testem láthatóként, azaz a  Másik  Má sik számára létezőkén létezőkéntt észlelni azt. És valójában azért veszi fel ezt a jelleget, mert valak val akii ténylegesen ténylegesen nézi. nézi. —De —De magána mag ánakk a Másik M ásik jelenlétének lehetséges, ha a kérdéses testrész nem lenne már má r előzetesen látható, ténye sem lenne lehetséges, ha nem övezne minden testrészt a láthatóság udvara.”100 Később így folytatja: „érezni a testünket testünk et egyben azt is jelenti, jelenti, ho gy érezzük, miként mikén t mutatkoz mut atkozik ik az meg a Másiknak. Itt azt kellene megvizsgálni, hogy a Másik szenzoralítása hogyan foglalja magában az enyémet; enyémet; az, ho gy érzem a szememet, szememet, annyit ann yit jelen jelent, t, hogy ki  van  va n téve té ve anna an nak, k, h o gy nézz né zzék ék.”1 .”1001 M it mondanak mon danak ezek ezek az idézetek idézetek?? Egyrészt, Egyré szt, hogy ho gy önészlel önészlelésem ésem elválaszthatatlan a Másik M ásik által való való látottságtól. látottságtól. Ez megismétli meg ismétli a Gyermek viszonya másokhoz gon dolatmenetét. Nem a saját testi észlelésemben észlelésemben munkáló mun káló kettősséget k ettősséget vetítem rá a m ásikra, hanem h anem az életfontosságú életfontosságú M ásik tapasztalata tapa sztalata segíti meg a testben zaj zajló ló differenciál differenciálódást. ódást. Önmagam testi testi érzékelé érzékelését sét a másik rám irányuló pillantása alakítja. A m ásik transzcendenciája transzcendenciája eredeti, nem vezethető le le sem a transzcen dentális szub jektivitás, sem a saját saját test test öndifferencíálódásából. S habár ha bár a saját saját testtapasztalato testtapa sztalatom m jellegzetességeké jellegzetességeként nt átélt átélt differencia, hasadá s (écart), megkettő ződés nagy magyarázóerővel bír a Másik Má sik tapasztalatának tapa sztalatának megértésében, megértésében, mégsem oka a M ásik átélé átélésén sének. ek. Önmagam Önmaga m meghasadtsága m eghasadtsága egy korábbi kereszt kereszteződésen, eződésen, khiazmán nyugszik. A Másik valóságos differenciája, külső pillantása, érintése teszi teszi lehetővé, lehetővé, hogy átéljem átéljem testemet testemet mint m int belső és kü lső differenciálódását. 100 Mauríce Merleau-Ponty: Le Visible et l'Invisible, Paris, 1964, Gallímard, 298. o. 101 U o. 298 . o.

II. A prob problléma kife kifejjtése tése

[ 91

Ugyanakkor egy további állítás is megfogalmazódott a fentebbi idézetekben: a Másik által való látottságot ontológiailag megelőzi a „láthatóság” udvara: ez az anonim érzéki ősszövet, hús, amely mindkettőnket láthatóvá tesz. Vagyis a másik testi jelenléte semmiképpen nem saját testélményem projekciója, hanem sajá sajátt testélményem, amely a másikkal másik kal összefüggésben ö sszefüggésben formálód ó észlelésem, észlelésem, egy  mindkettőnket meghaladó-m egtartó érzéki ősszöve ősszövett artikulációja.  Mu nkajeg jegyz yzete etekbe kben n m inden tekintetben  A  tükörjelenség a  Munka tekintetben ontológiai szintre szintre kerül: „A világ v ilág hú sa (a „quale”) „qua le”) annak ann ak az érzékelhető érzékelhető létnek létnek az az osztatlansága, osztatlan sága, am i én én  vagy  va gyok ok,, és m ind in d an n ak , am i érzi ér zi mag m agát át benn be nnem em,, oszt os ztat atla lan n örö ö römm-re reali alitás tás... ... A hús hú s tükö r a testemhez testemhez való kapcsolatom kiterjeszté kiterjesztése. se. T ükör ükö r - a tükörjelenség, és a tükör dolog dolog egy M ájén ek megvalósulása meg valósulása és és az én-árnyékom viszony —egy  —egy  Wesen (igei) megvalósulása: a dolog dolog lényegé lényegének nek,, a lét lét burkána burk ánakk vagy 'Látsza tának’ tána k’ extrakciója extrakciója - Önmagunkat megérin megérinteni teni,, önm agunkat látni annyi, mint önmagunkról egy  ilyen ilyen tükörszerű kivonatot nyerni. A zaz za z lét és megmutatkozásának széthasítás széthasításaa - olyan olyan széthasítás, széthasítás, ami m ár a tapintásban megvan (a megérintető megérintető és megérin tett dualitása) és ami a tükör (Narcissus) által pusztán mélyebb énhez (Sói) való kötöttsé köt öttséget get jelent.”1 jele nt.”1002 E kissé enigmati enigmatilcus lcus szavak - nem kész, hanem készülőben lévő szöveg szöveg ránk maradt nyomai - tanúsítják a tükörstádium mentén megértett megértett összefüggés összefüggések ek és a hús késői ontológiája közötti közö tti szoros szoros kapcsolatot, de egy lényege lényegess különbséget kü lönbséget is. Habár a megkettőz megkettőződés ődés és tükröződé tükröződéss tapasztalata - mint láttuk - a fogalmi fogalmi reflexiónál reflexiónál eredendőbben az önmagát és világát világát érző testünkben, testünkben, húsunk ban gyökeredzik, gyökeredzik, a hús ontológiai ontológiai fogalma fogalm a meghaladja a testélmény testélmény sajátlagosság sajátlagosságának, ának,  vagy  va gy pszic ps zicho holó lógi giai ai jelentő jele ntőség ségéne énekk szintjét. szintjé t. Amit  Am it a hús hús által által érzünk, érzünk, ami önmagát önmagát érzi érzi húsunkban, az totíb mint önmagam koherenciájának egy eleme, dimenziója. Korábbi, mint az önmaga egységes képére vágyakozó én! Ugyanis ez az én már mindig  vala  va lam m i önm ön m agán ag án tú lin li n a k az átélése. „Vége „V égered redmé ményb nyben en a vilá vi lágg h ú sa az, az , ami am i által ált al megérthetjük a saját testet”.103 Önazonosságomat megelőzi észlelt önmagam, a bennem mu nkáló, engem meghaladó meghaladó észle észlelés lés.. A hús ab ennem enne m pulzáló, önmagát önmagát érző élet. Soha nem birtokolom, soha nem ölelem fel reflexiómmal, de folyama tosan tosan kifejezem. kifejezem. A világ húsa nem a test test differenciálódásának meghosszabbít meghosszabbítása. ása. Inkább ates a testbe tben n zajló zajló differenciálódásban differen ciálódásban jelentkeznek be a saját testet meghaladó, megtartó összefüggések.

1960. május, magyarul: Athenaeum, 199 3/4.38-39. o.  Munka  Mu nkajeg jegyze yzetek tek,, 1960. 103 U o . 3 4 . o.

92

[ Á test te st éthosza étho sza

 A látás lát ás:: látó, láth lá that atóó és láth lá that atat atla lan n  A v a d észl és zlelé eléss d iffe if fere ren n c iáló iá lód d á sá n a k , a h ú s tük tü k ö rje rj e len le n ség sé g e íne ín e k m egér eg érté tésé sébb en kulcsszerepet játszik a látás és a tapintás —e —e két alapvető alapvető „érzéki m oda litás” elemzése.  A látá l átásb sban an legnyil legn yilvá vánv nvaló alóbb bb a differe diff erenci ncia: a: am a m it látok, láto k, az min m indi digg távol távo l v a n tőlem tőle m és különbözik tőlem. Ugyanakkor a látó és a látott nem választható szét élesen, hisz mindk m indkettőt ettőt összefogja összefo gja egy közös érzéki szövet. szövet. „Itt nincs altér ego probléma, mert nem én vagyok az, aki lát, és nem is ő, mert egy anonim láthatóság lakozik mindkettőnkben, a látás látás általában, annak a primordiális minőségnek megfelelő megfelelően, en, ami am i a hús.. hú s...”1 .”1004  A látá lá táss és láto lá tott ttság ság épp é ppúg úgyy összeta össz etarto rtozik zik a prim pr imor ordi diálí álíss látható láth atóság ság,, a hús hú s eredeti szövete szövete által, m int a korábbi fejezetben fejezetben a gyermek és az anya a test tükörjelenségei által. által. A tekintet tekintet által kimetszett látványok mögött, között a filozófus fölfedezheti fölfedezheti azt az alapszövetet, alapszövetet, amely őket hordozza, hordozza, láthatatlanu l táplálj táplálj a és ami maga ma ga nem dolog, csupán derengő lehetőségek egymásra toluló sokasága: a dolgok húsa, és a látottat eleve eleve organikus összefüggésben tartja ez az ősszövet: ősszövet: „M intha int ha  A látót és csak valamely eleve elrendezett összhang állna fenn a tekintet között, és a még csak most szemügyre veendő dolgok között, között, a maga szaggatot szaggatott, t, parancsolóan önkénye önkényess m ódján cikázik ide-oda, mintha már má r eleve eleve birtokában volna a csak most kialakítan kiala kítandó dó látván látv ányn ynak.”1 ak.”1005  A látó és láthatófeltéte feltétele le azonban azonban a láthatatlan: amennyiben látok, nem láthatom saját szememet. Ami lehetővé teszi a látást, az maga láthatatlan számomra.  A láth lá th ató at ó d o lgo lg o k at m in d ig láth lá th a ta tla tl a n h á to lda ld a laik la ik,, m élys él ység ég eik ei k , h o riz ri z o n tja tj a ik hordozzák. E láthatatlan, láthata tlan, dinam din am ikusan iku san változó szövedék teszi lehetővé lehetővé a látót és és láthatót: magát a láthatóságot. Látó és látott, látható és láthatatlan látha tatlan szétválasztottsá gát, amely am ely Sarte-nál Sarte -nál onto lógiai szakadékot teremtett teremtett ember és és ember, ember, szubjektum és tárgy között, áthidalja, átszövi valame ly eredeti eredeti kötőerő. kötőerő. A kérdés nem annyira ann yira a kapcsolat lehetős lehetősége ége - hisz nem tudu nk kilépni belő belőle le - hanem míneműsége: míneműsége: miben is is áll á ll közel közelebb ebbről ről a láthatónak látható nak ez az előzetes előzetes birtokl birt oklása ása,, „ez az ihletett ihlete tt exegézis” ?106Ho Hogya gyan n írható le az az összetartozás, am ely megelőzi megelőzi és magyarázza mag yarázza a tárgy ra irányuló gondolat gondolatot, ot, a képre irányuló tekintetet, a látásban megnyilvánuló szétválasztott szétválasztottságot? ságot? MerleauPonty szerint e szakadék áthidalásához a tapintás tapintás vizsgálata vizsgá lata vihet közelebb. közelebb.

104 M. Merleau-Ponty: Le Visible et l ’Invísíble, Paris, 1964, Gallíma rd, 187-18 8, o. 105 Uo. 175.0. 106 106 U o .

II. A prob problléma éma kife kifejjtése tése

[ 93

Tapintás  A tapint tap intás ás kitünt kit üntete etett tt érzékisé érzé kiségü günk: nk: hisze his zen n itt van va n a legközelebb legköze lebb egymá egy másho shozz észlelő és észlel észlelt, t, vallató és kivallatott. A tapintás m aga - az érintkezés ősfenoménj ősfenoménje. e. Eredendő rokonságot tár fel az érintő kéz és a tapogatott felület között. Kezem keresgélő keresgélő mozgása mo zgása és és az a tapintható felszín, amely vezeti, megtartja, meg tartja, értelmezi e mozgást, azzal mélyen összetartozik, megnyit egy tapintható világot. „E szóban forgó beavatódás csakis azáltal lehetséges, hogy a kezem, amit belülről érzek, egyszersmind kívülr kív ülről ől is hozzáférhető, hozzáférhető, mag a is tapintható tapintható —például —például a másik ke zemmel megérinth me gérinth etem— etem —vagyis vag yis azoknak azokna k a dolgoknak a közegében van, bizonyos értelembe értelemben n egy kö zülük, amelyet amelyet megérinthet, megérinthet, végül vég ül is a tapintható tapintható dolgoknak olyan tartom ányát ányá t nyitja meg, amelynek amelyne k önmag ön magaa is része.”1 része.”107 M ár a tapintás élményében élményében is három tapasztalatra figyelhetünk fel: fel: egyrészt a felület, felület, a sima, sim a, vag y érdes, érdes, meleg, meleg, hideg tapintására; másrészt a dolgok tapintására (valamit tapintok tapinto k a felületen felületen túl); harmad har madrészt részt a tapintás tapintására: tap intására: képes vagyok érintő kezemet kezeme t megérinteni, s a többi többi érinthető dolog sorában megtapa meg tapasztalni. sztalni. Tehát a tapintás egyszerre rend kívül kívü l közvetlen, de egyben értelmező, önreflexív   vonáso  von ásokat kat is mutat. mutat . Az A z érintés közvetlen közv etlenségé ségében ben a megérintő megé rintő alany ala ny „a „ a dolgok sorába lép, lép, leszáll közéjük, oly módon, mód on, ho gy a tapintás m agának agán ak a világn vilá gn ak a szövetéből, szövetéből, szint szintee magukb m agukban an a dolgokban dolgokban keletkezzék. keletkezzék.”” Hasonlóképpen, ahogy kezem saját ta pintható pintható anyaga, jelenlé jelenléte te által tud tu d tapintani, a szem látása is egy látható valóságban valóságban  való  va ló köz k özve vetle tlen n részvé ré szvétele tele álta ál tall lehetsé leh etséges. ges. A látás lát ás:: szemm sze mmel el tapo ta poga gatá tás, s, kapc ka pcso solat lat,, közelség. közelség. Bár a látáshoz látáshoz a távolságteremtést távolságteremtést kapcsoljuk többnyire, valójában közel hoz (ahogy Heidegger el-távolításnalc [Ent-fernen], vagyis vag yis a távolság távolság eltávolításának eltávolításának is tekinti tek inti a látást).10 látást).108A látás is, m int a tapintás: tapintás : megközelítés, megkö zelítés, szemmel szemm el tapogatás. tapogatá s. M inden tapintás megelőlegezett megelőlegezett látás, látás, és minden m inden látvány látvá ny utal u tal az érinthetőségr érinthetőségre: e:  így  íg y mag m agaa a látás lát ás és tapin ta pintá táss is egym eg ym ásba ás ba ékelő ék elődő dő vag va g y kereszt kere sztez eződ ődőő lehetős lehe tősége égeink ink.. Ez azt is is jelenti, jelenti, hogy az, aki lát, folyam atosan érintve van a látott látot t valóság által, bele bele van ékelődve, maga ma ga is ki van téve neki. A látót és látottat elválasztó távolság  jobb  jo bban an megfi me gfigy gyelv elvee „nem „n em a köze kö zelsé lségg ellentéte, ellenté te, han h anem em mély m élyen en össz ö sszef efü ü gg vele, vag v agy  y  éppenséggel éppenséggel ugyanaz ugy anaztt fejezi fejezi ki. A látót a látott tárgytól elválasztó hús kiterjedts kiterjedtsége ége ugyan ug yanúg úgyy konstitutív, konstitu tív, elengedhetetlen feltétele feltétele a dolog dolog láthatóságának láthatóság ának,, mint min t a látó testi testi mivoltának, tehát nem akadály, hanem épp ellenkezőleg, ellenkezőleg, a kettőjük közötti kapcsola kapc solat, t, érintkezés eszköze és biztosít bizt osítéka éka.” .” 109

107 U 0 .17 6 . 108 Heidegg er: Lét ford. Vajda M .-A n g y a lo s íG .- Bacsó Bacsó B. —Kardos A. —Oros Oroszz I., I., Budapest Budapest,, Lé t és idő, idő, ford. 1989, Gondolat, 228. o. 109 M. Merleau-Ponty: Le V isible et Vlnvisible, o. Vlnvisible, Paris, 1964, Gallim ard, 178. o.

94

I A te s t é th o s za

 Az  A z o n b a n a látá lá tásh shoz oz h aso as o nlóa nl óan n a tap ta p intá in táss is külö kü lönö nöss amb am b ival iv alen enci ciát át hordoz hor doz.. Tapintás közben tapogató tapogató kezem megakad a tapogatott felületen felületen:: azt tudom tudo m tapin tani, ami nem teljesen áthatolható, ellenáll az érintő törekvésének. A tapintható felületet felületet valam i olyan háttér tartja, am ely maga nem ne m tapintható. (Az valóságos valóságos,, ami am i nem csak felület.) felület.) Tehát a nem tapintható tapintha tó mélység ellená e llenállása llása teszi lehetővé lehetővé a tapintható tapintható felületet felületet.. A felületet felületet tapintva e mélységgel is is dolgunk do lgunk van. Ugyanígy  Ugyan így  testem sem csak felület: felület: azért tudok tapintan i, mert m ert testem testem ellenálló és már má r tapinttapinthatatlan hat atlan mélységébe merü l bele bele a tapintott dolog. A látható és láthatatlan látha tatlan valóság összefüggés összefüggésébe ébe m integy beékelődik tapintható tapintható és tapínthatatlan tapínth atatlan összef ö sszefonódása onódása exceílence ce közelségben —az is és viszont. Magában az érintésben —tehát a  pár exceílen —az érinthetetle érinthetetlen n mélység is meg van idézve idézve.. (Hasonló (Hasonló gondolattal fogu nk találkozni később Lévínasnál.) Lévínasnál.)  Az  A z érintő, érin tő, az érin ér inte tett tt és az érin ér inth thet etet etle len n alapz ala pzat at egym eg ym ásb ás b a for f ordu dulá lása sa olya ol yan n test élményre utal, amelynek énszerűsége nem zárt, láthatósága és érinthetősége hozzátartozik láthatatlan és érinthetetlen távolságaihoz és mélységeihez. Tehát nem fér teljesen teljesen hozzá önmagáho önm agához, z, de éppen e hozzáférhetetlen, eleven alap által tud önmaga lenni. lenni. „...azt állítjuk, hogy a testi lét átvílágítatlan mélységeivel, sok egymáshoz simuló felületével felületével,, egym ást takaró lapjával lapjával és abenn ab ennee levő levő lappangó tartalom tar talom mal, ma l, amiben hiány és távolság távolság mutatkozhat meg, mag ának a Létnek egy prototípusa: prototípusa: saját érző-érzékelhető testünk pedig e létnek csupán figyelemre méltó variánsa, hiszen az őt alkotó paradoxon parad oxon minden min den láthatóna látha tónakk közös vonása...”1 voná sa...”1110 Bár semmi sem tartozik érezhetőbben érezhetőbben hozzánk, semmi sem „sajátlagosabb”, mint eleven testünk, a benne megmutatkozó „átvilágíthatatlan mélységek”, a reflektálatlan észlelé észlelésbe sben n lappangó polimorfizmus, polimo rfizmus, e szétfeszűlő szétfeszűlő irányok valam i elsajátíthatatlan, vad tapasztalattal sújtanak minket. A testi észlelés rögzíthetetlen mozgása, intermodalitása, színesztézíája, a testi viselkedések egymásba hullám zása, átjárhatósága átjárhatósága állandó állandóan an szétfeszíti szétfeszíti az az egy szubjektumhoz tartozás, az egy centrum köré szerveződés szerveződés stabilitását. M intha inth a azonban mégis a testtapasz talatban kellene kellene megértenünk, megértenün k, kitapintanu kitapin tanunk nk valamit, ami am i megalapozza e nyitott ontológiát: hisz itt éljük át azt az ősszövetet, ami m i vagy va gyun un k, de egyben megelőz megelőz és m eghalad egh alad minket: minke t: a „hú s” szó szó erre az az érinthető-érintő érinthe tő-érintő és egyben érinthetetlen testélményre utal.

II. A prob problléma éma kife kifejjtése tése

| 95

Hasadások a húsban: az én és a másik  Tudatom egységét testem prereflektív egysége alapozza meg. Testem egysége azonban relatív: relatív: kis alanyok, tudatok tud atok munk m unkálnak álnak kezeimben, szemeimben. szemeimben. Azér A zértt  van  va n szám sz ámom omra ra mély m élység ségee a látv lá tván ányn ynak ak,, mer m ertt két k ét szeme sze mem m két, ké t, eltérő eltér ő képet kép et mut m utat: at: ezek ezek feszültségében feszültségéb en születik szület ik a látván látv ányy valóságossága. Tapogató Tapoga tó kezem és szemeim szintén szintén eltér eltérő, ő, divergáló tapasztala tapa sztalatokk tokkal al látnak el: ebben ebben az erőtérben, a tapasz tapa sz talat lezáratlan nyitottságában vagyun vagy unkk részese részeseii a valóság tapasztalatának. tapasztalatán ak. A testi testi észle észlelés lés modalitás mod alitásai, ai, habár ha bár eredeti összehangoltsággal törekednek túl önmaguko önm agukon, n, a világ felé, soha soh a nem képeznek zárt egységet. A nyári este illata és színei soha nem esne esnekk egybe egym ással, mint m int ahogy m aga az esti esti illat sem esik egybe egybe önmagával ö nmagával:: folyamatosan, változásával, változá sával, elmélyülésével elm élyülésével együtt észleljük, észleljük, változatosan változ atosan tagolva a lélegzet lélegzet és és a szél ritmusaiban ritmu saiban.. Ez az eltérés eltérés,, különbség, változás változá s és transzcendencia az észlelésben észlelésben adja magát m agát a nyár ny árii estét. estét.  Az  A z o n b a n a v a lósá ló ságg észl és zlelé elését sét lehe le hető tővé vé tevő te vő d iffe if fere ren n cia ci a nem ne m csak cs ak saját saj át test te stii észleléseim között működik: az interszubjektív világ valósága is hasonló „elcsú szásban” születik.  A vilá vi lágg húsa hú sa olyan olya n valóság való ság,, amelyet ame lyet különb külö nböző öző ínltarn ínlta rnált ált szubje szu bjektu ktumo mokk egymá egy más s tól diverg divergáló áló nézőpontjai realizálnak. realizálnak. A z, ahogyan ő másho nnan és másképpen észl észlel el,, az nem lerombolja az én perspektívámat, ha nem éppen visszatükrö visszatükrö zi, ezáltal realizálja, megerősíti mege rősíti helyettesí helyettesíthetetl thetetlen en egyediségében. A z észle észlelés lések ek egy perspektívára vagy vag y tud atra lefordíthatatlan lefordíthatatlan gazdagsága folyamatosan bizto  sít a valóság lelcépezhetetlen tágasságáról és mélységéről. Arról, hogy van hová törekednem. Éppen saját észleléseim, és a másik és az enyém közötti elcsúszás, eltérés eltérés az a feltérképezhe feltérkép ezhetetlen tetlen hely, hely, ahol ah ol a jelentés jelentés születik sz ületik.. A z elcsúszás, elcsúszá s, eltérés eltérés feloldhatatlansága feloldhatatlansága m iatt van mit jeleznünk, jeleznünk, megmutatnunk megm utatnunk egymá e gymásnak. snak. „Ajelent „Aje lentést ést tulajdonképpen tulajdonképpe n mindig min dig az eltér eltérés és (écart) hozza létre: létre: amásikbesz amá sikbeszéde éde azért tűnik tűn ik mindig mind ig értelemmel telinek, telinek, mert az ő megértésének megértésének hézagai nem mindig ott húzód húz ódnak, nak, ahol az enyémek. Perspektivikus sokaság.”11 sokaság.”111  A jelentés jele ntés nem ne m az észlelés észlelé s egybee egy beesése sése a tu t u datt da ttar arta talo lom m m al. al . A jelentés jelent és m indi in digg motiválva van, valam vala m i eltér eltérő, ő, ki nem ne m mondott, s telj teljes es egészébe egészében n ki nem mondható m ondható tartalom által. által. S mint m int ahogy látás és tapintás tapintás különbsége, különbsége, hézaga, hézaga, hasadéka hasadék a teremti teremti abennü abe nnü k munkáló munká ló valóság húsát, realitását, a különböző szubjektumok közötti áthida lha tatlan szakadék szakad ék (az Észlel Észlelés ésfenomenológ fenome nológiájában iájában:: megélt szolipszizmus) is termékeny  szakadék. Lefordíthatatlanul különböző átéléseink és perspektíváink paradox, néma összelcapcsol összelcapcsoltsága tsága működ mű ködteti teti megélt világu vilá gunk nk mélységét, m élységét, térbeliségét, térbeliségét, szö sz ö  vevény  vev ényesen esen elle el lená nálló lló reali re alitá tásá sát. t. A máské má sképp ppen en és m áské ás képp ppen en megél me géltt észlelt észl elt vil v iláá g m Uo. 241, 0.

96

[ A test tes t éthosza étho sza

reálisabb reálisabb és húsbavágóbb, s jobban összefűz m inket, m int a világ uníverzalízálódó un íverzalízálódó gondolati reprezentációja. reprezentációja.  A szubjek szu bjektum tumoka okatt elválasztó szakadé sza kadék, k, hiátu hiá tuss azonban azon ban épp működ műk ödőő kapcsola kapc solatok tok eleve eleven n húsában átélt átélt hiányként válik érezhet érezhetővé ővé.. M int ahogy a hogy a test ízületeiben ízületeiben helynek, érinthetetlen ürességnek kell lennie, lennie, am i körül, m int egy tengel tengelyy körül kör ül a tagok tagok elfordulhatnak , ugyan u gyanígy így míbennünlc, míbennünlc, s kapcsolatainkban kapcso latainkban is láthatatlan, érinthetetlen zónák ta rtják meg m eg az észlel észlelhető, hető, átélhető dimenziókat. Saját testélmén testélményem yem nem zárul magába: nem tudom önmagamn önm agamnak ak prezentálni prezentálni,, nem tudom hiányta hián ytalanu lanull megragadni. Még a két kezemet kezemet összekapc összekapcsol solóó kölcsö nösség, reverzibilítás sem realizálható teljesen. Jobb kezemmel megtapintom az  íróasztalo  íróa sztalomat mat.. Közb K özben en bal ba l kezem kez emmel mel megérinte megér intem m jobb job b kezemet. keze met. „Bal „B al kezem kez em mindig mind ig a peremén van a dolgokat érintő jobb kezem érintésének, de so ha sem érem el a koincidenciá koinc idenciát”.1 t”.1112 A z egybeesés elhalványu elhalvá nyull a realizáció pillanatáb pillan atában. an. A m int in t jobb kezemet bal kezem által álta l érintettként élem élem át, megszűnők megszűnő k jobb kezemet a dolgok érintőjeké érintőjeként nt élni át. H a pedig jobb kezem folytatja a külső v ilág érintését, érintését, ba l ke zemmel nem „ő” „ ő” érintkezik, csak külső borítása. Nem tudom tudo m egyszerre és és teljes teljesen en birtokolni érintésemet és érintettségemet. A tapasztalatok olyan érintkezések, amelyek soha nem fedik egym ást teljes teljesen. en. H abár én vagyok vagyo k ez a test, soha nem tudom „önmagamat” megérinteni, csak valami töredéket, felületet magamból. Mindig Min dig azonos azonos oldalán o ldalán vagyok testemnek, testemnek, perspektívám e tekintetbe tekintetben n változat lan. A z önészle önészlelés lés nem zá rul önmagába, mert maga m aga is észlel észlelés és.. Két kezem csak azért tudja felváltva egymást és a külvilágot érinteni, mert az érintő és érintett tapasztalatok soha nem fedik fed ik egymást egym ást teljesen teljesen,, mert m ert a test kiterjedé kiterjedése se távolságot távolságot teremt közöttük. közöttük . Testemben nem esek egybe teljesen teljesen önmagam önm agammal. mal. „Érinteni és önmagunkat érinteni (önmagunkat érinteni = érintő-érintett). Nem esnek egybe a testben: az érintő sohasem pontosan érintett. Azonban ez nem azt az t jelenti, hogy ho gy a „lélekben” „lélekben” vagy a „tudat szintjén” esnének esnének egybe. A testen kívü l kell valami valam i más, h ogy a kapcsolódás kapcsolódás létrej létrejöjjö öjjön; n; mert ez a nem-érinthetőben  jön létre. létre . Ez a M ásik ás iké, é, am it soha so hase sem m érint ér intek ek meg. meg . De amit am it én nem n em érinte éri ntekk meg, me g, azt ő sem érinti, itt az énnek (sói) nincs kiváltsága a M ásikkal ásikka l szemben, tehát nem a tudat tud at az érinthetetle érinth etetlen”.1 n”.1113 Érintő és érintett mivoltom között ott a nem érinthető, érinthető, egy hiátus, amely azonban nem ontológiai hiány, hanem olyan tiszta zóna, tengel tengely, y, am i körü l a homályosabb, sűrűbb sűrű bb zónák forognak. E hiátuson hiátu son keresztül működ műk ödik ik testem testem átélt, átélt, eleven eleven egység egysége. e.  A testem tes tembe ben n m űköd űk ödőő reverz rev erzibi ibilítá lításs feltétele feltétel e ez a hasad ha sadás. ás. Ha testem te stemben ben átélem át élem ezt ez t a hiányon keresztül való kapcsolódást, akkor a másikk al való való kapcsolódás hozzá férhetetlen elemei nem számolják szám olják fel magán ma gának ak a kapcsolódásn kapc solódásnak ak a realitását. realitását. “ a Uo. 194. o. o. “3 Uo. 307. o. (Felhasználtam Betegh Gábor fordítását, fordítását, Budapest, Athenaeum , 1993/4 .37- o.)

II. A probléma problém a kifejtése kife jtése

| 97

„Miért ne létez létezhetne hetne szinergia szinergia különböző organizmusok között, között, h a ez mind egyiken belül lehetséges? Horizontjaink egybehullámoznak, cselekedeteink és szenvedélyeink pontosan ponto san illeszkednek: ez azon nyomban nyo mban lehetségessé lehetségessé válik, válik , amint am int nem tesszük az egyetlen tudathoz tartozásunkat a szenzíbilítás primordíális definíciójává, amint a látható önmaga felé való visszafordulásaként értjük, az érzőnek az érzetthez való érzéki tapadása tap adásaként ként.”1 .”1114 Ha én az önmagammal való egységem vagyok, ha szenzibilitásom uralkodó értelme, értelme, tartalm tarta lmaa számomra éppen az, hogy ho gy az enyém, az én tudatom rendelkezik rendelkezik felet felette te,, akkor - míntva mín tvalam lamii kapu kap u nélküli básty ába— ába —belezárulok egy ideális ideális énképb énképbe, e, testképbe testképbe éppúgy éppúg y az önérzékelés önérzékelés,, mint min t az öntudat öntud at szintjén. szintjén. Azon Az onban ban ha h a el tudom kissé engedni, ha képes vagyok vagyo k legalább átmenetileg zárójelezni zárójelezni önmagam egysé gének gének ideáját, ideáját, akkor megny me gnyílik ílik a heterogén heterogén érzések, érzések, az inkarná inka rnált lt jelenlét jelenlét elfedett elfedett tartomán tarto mánya, ya, s avaló ság „húsá „h úsával val”” és és a többiekkel való összeszövődés csomópontjai ldbom lanak, láthatóvá, érezhető érezhetővé vé válnak: váln ak: „hús-vér valóság” valósá g” lesz lesz számomra. Ez az ősszövet, ősszövet, a Hús azonbann azonb annem em masszív m asszív ontológiai egység, egység, hanem centrum nélküli, diffúz dif fúz,, állandóan álland óan felhasadó, differenciálódó differenciálódó elem, amely legalább annyira annyira szétválaszt szétválaszt minket, m int amennyire összeköt. összeköt. Sőt, Ső t, azt kell mondanun mon danunk, k, minden szétválasztódás, hiátus és kapcsolódás ebben a személytelen, vad érzékiségben artikuláló artik ulálódik. dik. A vad v ad világ vilá g egysége pedig éppen az olyan összeférhe összeférhetetle tetlenségeke nségeken n keresztül keresztül formálódik, formáló dik, mint min t amilyen az én és és a másik világá nak összefé összeférhete rhetetle tlen n sége. sége. A m ásik differenciája megelőz engem, m égis összeköt vele vele a nyers nyers észlelésben észlelésben artikulálódó artikulálód ó kapcsolódás. E differencia meghaladhatatlan, megh aladhatatlan, de meghaladhatatlanságában is rám r ám bízza magát.1 ma gát.1115

6. Kritikai szempontok Válasz Claude Lefort Merleau-Ponty-kritikájára Merleau-Ponty-szöveg elemzése elemzése után végre itt it t az ideje ideje,,  A három kulcsfontosságú Merleau-Ponty-szöveg hogy szembenézzünk a lefort-i kritika fő elemeivel. Mint már fentebb jeleztük, Claude Lefort Le fort kritikája krit ikája szerint az alteritás, alteritás, a másik problémája Merleau-Ponty egész egész és láthatatlanban láthatatlan ban is - háttérbe élet életműv művébe ében n - így a Látható és háttérb e szorul sz orult.1 t.1116Két fő f ő érvet hoz fel ennek igazolására: igazolására : Az A z első az észl észlelé eléss elsődlegességének kritikája krit ikája.. Lefort L efort szerint Merleau-Ponty eleve tévedett az észlelés elsődlegességének feltételezésében. Azt ” 4 U 0.188 . o. 115 Uo. 268. o. *"■’ C. Le fort: Flesh and O therness, in G. A . .Johnson - M . S m ith (eds.) (eds.):: Ontology and alterity in  Merlea  Me rleau-P u-P onty on ty,, Evanston, 1990, Nortwestern Un iversíty Press, 3 -13 . o.

98

| A t e s t é th o s za

gondolta, hogy hog y az észlel észlelés és számára szám ára a természet mindig mind ig olyan, mint m int az „első napon”. Eközben megfeledkezett megfeledkezett arról, hogy ho gy már má r a gyermek szemei és és a dolgok között kez kez dettől a közvetítő szülő, vagy vag y gondozó áll, aki nevet ad a dolgoknak, aki megnevezi megnevezi a gyermeket, íg y bevezetve bevezetve őt a nyelv, nyelv, s a társada tár sadalmi lmi törvények világába. Lefort szerint a gyermek másoktól való egyoldalú függése elemibb, mint az észlelé észleléss eredetisége. eredetisége. A látás kölcsönösségénél, reverzibílításánál reverzibílítá sánál korábbi az anyai testtel való érintkezés és és függés. M inden ind en észlelés észlelés közvetített, mert me rt a gyermek egy  mások által á ltal már má r megnevezett, megnevezett, elrendezett valósággal kerül ker ül kapcsolatba, mint min t ahogy  a távoli múltból vágyakat, ösztönöket örököl. A gyermeket már a mások iránti  vág  vá g yak ya k és szük sz ükség ségle letek tek irán ir ányí yítj tják ák,, am ikor ik or az észlelt észle lt dolg do lgok okra ra reagál rea gál.. Ez jelö je löli li k i az észlelt észlelt és és tudott dolgok értékét. A zok zo k az érzelmek, amelyek a gyermek gyerme k viszonyát viszony át a dolgokhoz dolgokhoz közvetítik közve títik már a vágyak vág yak és félelmek félelmek őstörténetéből emelkednek emelkednek fel fel színre. színre. M ár születésünk előtt olyan érzelmek hálójába illeszkedünk illeszkedü nk bele, amelyek reprezentálhatatlanok. „Vajon „Vajon a világ, amit Merleau-Ponty megkísérelt megkísérelt felfedezni, felfedezni, nem egy m egszelídített egszelídített világ-e inkább, mintsem az a vad tapasztalat, am inek kifejezést kifeje zést remélt rem élt adn a dni?”1 i?”1117  A gyer gy erm m ek kez k ezde deti ti tap t apas aszt ztal alat atai aitt magy ma gyaa rázv rá zvaa L efo ef o rt érve é rveibe iben n a lévi lé vina nasi si insp in spi i ráción túl Freu dra és Melanie Kleinra támaszko dik. A zt kérdezi: kérdezi: a testi testi észl észlel elés és elsődlegességéhez elsődlegességéhez való folyamod fo lyamodás, ás, amely a mely kétségtelenül végigkíséri végigkísé ri Merleau-Ponty  filozófiai fejlődését, fejlődését, nem jelenti-e jelenti-e egy „harm „ha rmadik adik elem”, a testi észlelés észlelés ínterszub jekt  je ktív ív m egha eg hatá táro rozo zott ttsá ságá gána nakk elfe e lfedé dését sét,, ignor ign orálá álását sát.. Első megközelítésben m egközelítésben nem nehéz szöveghelyek szöveghelyek egész egész sorával igazolni e kritika Észlelés lésfenomenológiájáb fenomeno lógiájában an is ezt írja:  jogos  jog osula ulatla tlansá nságá gát. t. Hisz His z Merle M erleau-P au-Pont ontyy már az Észle a társadalomtól „el tudok fordu lni, de nem tudok hozzá képest nem-szituálva lenni.  Vis  V iszo zon n y u n k a tár t ársa sad d a lom lo m m al, al , ahog ah ogyy a vilá vi lágg g a l val v alóó v isz is z o n y u n k is, alapve ala pvető tőbb bb,, m int bá rmilyen rm ilyen kifejezett k ifejezett percepció, percepció, vagy v agy bármely bárm ely ítélet.” ítélet.”1118  Vag  V agyy nézzü néz zükk a követ kö vetkez kezőő szavaka szav akat: t: „Vissza „Vi ssza kell ke ll fordul ford ulnu nunk nk ahhoz ah hoz a társa tár sada dalm lmi i hoz, amellyel ame llyel az egzisztálás puszta pu szta ténye által kontaktu sban vagyu nk, s amelyet amelyet elválaszthatatlanul m agunkk agu nkkal al hordunk ho rdunk minden m inden tárgyiasítás tárgy iasítás előtt.”1 előtt.”119 Továbbá: Továbbá: „M ár a tudato ssá válás előtt létezik létezik a társadalmi, m int egy homályos sürgetés.”120 Mint megmutattuk, Merleau-Ponty  A  A gyermek viszonya másokhoz másokhoz című szö  veg  ve g ében éb en kife ki feje jezz ette et ten n az észle és zlelés lés és inte in ters rszu zubb jekt je ktiv ivit itás ás szét sz étvá vála lasz szth thaa tatl ta tlan ansá ságg a mellett érvel. Az A z észlelé észleléss elsődlegessége elsődlegessége nem jelenti jelenti számára annak a nnak magányosságát,  va  v a g y pu p u sztá sz tán n ter t erm m észe és zeti ti jelleg jel legét. ét. “7 Uo. 10. o. 1,6 Merleau-Ponty,  M.:Ph  M. :Phén énom om énolo én ologíe gíe de la p ercep er cep tion, tio n, Gallimard, Paris, 1945. 415. 0. Uo. 415. o. 130 U o. 415 4 15.. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

[ 99

Értelmezésem szerint a testi észlelés előtérbe állítása nem az alteritás leérté kelését jelenti, sokkal sok kal inkább inkáb b az alterításhoz való kezde ttől eltéphetetlen eltéphetetlen viszony  viszon y  lappangó működéseit, rejtett kapacitásait tárja fel. A nyelv és az interszubjektív  érzelmek berögzüléseivel, sematizálódásával, játszmáival szemben az észlelés Merleau-Ponty szerint magában mag ában hordja az eredetiség páratlan lehetőségét. lehetőségét. Ez azon ban nem jelenti azt, hogy az észlelés ne hordozna egyben ínterszubjektív szituáltságot is. Az észle észlelés lés differenciáltabb fogalm fog almáv ával al kell tehát dolgoznunk. dolgoznunk. Véleményem szerint szerint Merleau-Ponty Merleau-Pon ty törekvései törekvései éppen erre irányultak irány ultak.. Lefort kritikájána kritik ájánakk másik más ik fő eleme az, hogy szerinte a Hús ontológiája sem sem tudott kiszabadulni a testtapasztalat belterjességéből, a saját testben átélt érző-érzett  visz  vi szon onyb yból ól,, m int in t m inde in denr nree m agya ag yará ráza zato tott adó alap al apös össz szef efü ü gg ggés ésbő ből.l. A  Látható és felcsavarodásból, ból, felgöngyölődésből, felgöngyölődésből, m egkettő láthatatlanban a világ húsa „e felcsavarodás ződésből bu kka n elő, elő, és fund fund am entálisan homogén velük. velük. (A tapasz tapasztal taló) ó) úgy  úg y  érzi, ő m aga az önm aga szám ára eljövő eljövő szenzibilitás, és fordítva, a szenzibilis szenzibilis az ő szemében szemében min tha az ő du plikátum pliká tum a lenne, vag y kiterjesztése kiterjesztése saját hú sának.”1 sán ak.”1221 Lefort szerint az önmagát érző, minden észlelésben önmagára találó saját test még mindig ezen ontológia uralkodó metaforája, értelmezési kerete. A test még mindig csak azért képes képes másokat mások at látni és érinteni, érinteni, mert me rt önmagát látja, önmagát érinti. érinti. A látás fundam fund amentális entális nárcízmu nárc ízmusa sa tartja meg a Másik látását. látását. Csupán Csupá n én én kettőződök meg a látásban, m ikor úg y érzem: érzem: a dolgok dolgok is is néznek. néznek.  A z érző ér ző -érz -é rzee tt v iszo is zon n y , a m ely el y re L e fo r t szer sz erin intt M e rlea rl eau u -Po -P o nty nt y onto on toló lógi giáj ájaa épül, duális viszony: a testen belül éppúgy, mint a test és a külső ebből eredez tetett viszonyában.  Az érző-érz érző-érzett ett dualitás azonban még még mindig egyet egyetlen len szubjektu szubjektum m számot a másik, a harmadik, az élményö élményösszefü sszefüggésé ggésétt fejti fej ti ki, Még m indig nem ad számot irreverzibilis másság reprezentációjáról. reprezentációjáról. Lefor L efortt szerint a reverzíbilitásban mutat kozó kölcsönösség kölcsönösség is az érző-érzett viszony zártságába zártságá ba préselődík. préselődík. M inth a azonban Lefort elfeledkeze elfeledkezett tt volna voln a arról, ho' ho'gy gy a láthatót a láthatatlan teszi teszi lehető lehetővé vé Merleau-Ponty Merleau-Ponty késői főművében. A z érző-érzett viszony viszon y kiind uló pont ugyan, ugy an, de mint ilyen, az érzőn és az érzetten érzetten túlira utal, és arra támaszkodik. támasz kodik. Elfeledkezik továbbá az écart, a differencia fogalmáról: arról, hogy nincs MerleauMerleauPontynál Pon tynál alany-tárgy, alany-tárgy , észlelő-észlelt észlelő-észlelt egybeesés, és és nincs teljes teljes reverzibilitás. Nem  veszi  ve szi tekint tek intetb etbe, e, ho h o gy a m ássá ás ságg egy e gy ered e redeti eti diffe di ffere renc nciá iába ban n alap a lapoz ozód ódik ik meg, meg , s csak cs ak ezen ezen keresztül műkö dnek a reverzibili reverzibilitás tás különböző form ái. A differen differenciák ciákon on keresztül működő egységes világ teszi lehetővé a reverzibilitás kölcsönösségét és áthágásait. áthágásait. E nem teljes teljes reverzibilitás nélkü l azonban azonb an nem lehet elgondolni elgondolni az interszu interszubje bjelct lctív ív valóságot. valóságot. A gyermek gyerme k különá kü lönállása llása születés születésee óta nyilvánvaló.  Azo  A zon n ban ba n a gyer gy erm m ek csak cs ak akk a kkor or mar m arad ad életbe éle tben, n, ha az anyj an yjaa érzi érz i az ő szükség szük séglet leteit eit,, 121 M. Merleau-Ponty: Le Visible etl’Invisible, Paris, 1964, Gallim Ga llimard, ard, 152— 152 —153. o.

io o

| A t e s t é tlio s z a

és <5 is képes észlelni az anyamellet, anyam ellet, a meleget, a mosolyt mo solyt —vag —vagyis yis ha h a kapcsolatuk kölcsönö kölcsönös. s. A faj fennmaradá fennm aradása sa demonstrálja a tényt, hogy a gyermek nincs nincs kizárva a m űködő űk ödő reverzibilitás rever zibilitás köréből, körébő l, a reverzibiltás feltét feltétele ele azonban azonba n a differencia. differencia. Úgy tűnik tehát, Lefort kritikájával szemben aránylag könnyű érveket találni. Mégis, igazat kell adnunk adnun k Lefort-nak abban, hogy a „projekció-gondolat” „projekció-gondolat” - minden ellentétes törekvés ellenére —a mű számos pontján újra felbukkan. A  Látható és interpretációt: azt, azt, láthatatlan sokszor egy mondaton belül tartalma zza m indkét interpretációt: ahogy ahog y saját testem megkettőződése teszi lehet lehetővé ővé a m ásik tapasztalatát, és azt is, hogy ho gy a M ásikka ásik kall való eredeti viszony által ismerek ismerek rá saját saját testem kettőzö kettőzöttttségére. Szövegszerűen éppúgy igazolható tehát Lefort értelmezése, mint annak ellentéte. Itt m i is is zavarba jövün k: felmerül felme rül az a veszély veszély,, hogy ho gy magu ma gunk nk is belekeveredünk belekeveredünk érzékiség és idegentapasztalat labirintusába, amelyben Merleau-Ponty szerint a kortársak tévelyegnek: „Az inlcarnáció és a másik: kortársaink számára ezek képezik képez ik a reflexió és az érzékiség la birin tusát tu sát”. ”.1122  Vala  Va lam m i azonb azo nban an kivezeth kivez ethet et e tévelygés tévely gésből: ből: ha h a nem ragasz rag aszko kodu dunk nk a sorrend sorr end felál lításához. Merleau-Ponty egyértelműen eg yértelműen megmutatta, megmu tatta, hogy hog y az észlelé észleléss eredetis eredetisége ége és és a másikna má siknakk való kitettség eredetis eredetisége ége redukálhatatlanul redukálhata tlanul összefonódik a testélmén testélmény  y  közvetlenségében. Ez kétségbevonhatatlan: ehhez ehhez képest tudu nk tévelyegni tévelyegni is. is.  Az  A z észlelés észlelé s tra t rans nszc zcen ende denc nciá iájá jána nakk és a m á sik si k tapa ta pasz szta tala latá tán n ak szét sz étvá vála lasz szth that atat atla lan n összefonódása összefonó dása eredendő. eredendő. Ehhez képest lehet vitatni, vitat ni, m elyik eredetiség az első. első. Úgyy tűnik Úg tű nik,, Merleau-Pontyt e prioritás kérdés kérdésee a Látható és láthatatlan idejére már végképp nem érdekli. A kettő egymá eg ymásba sba hajlás hajlásánal ánalcc kifejezés kifejezésee fontosabb, fontosabb, mint a sorrendiség: mely véleményem vélemény em szerint csak ab sztrakt lehet. lehet. Hiszen minden észlelés a másokkal összekötő' testiségben, interszubjektív horizonton születó születó'' tapasztalat, tapasztalat, miközben mégis elsőnek elsőnek,, nyersnek és sajátnak sajátna k éljük él jük át!  Nagyon profán profá n módon fogalm azva: ha nem élném át, nem észlelném észlelném önmaga mat mint hús-vér létezőt, létezőt, m int észlelés észlelésem em redukálhatatlan redukálha tatlan eredetisé eredetiségét, gét, hogyan, minek alapján létezhetn létezhetnee számomra a másik? Ugyanakkor: ha nem segítettek segítettek volna  vilá  vi lágg ra, ra , öntu ön tuda datr traa más m ások ok:: szül sz ülei eim m , közve kö zvetve tve őseim ős eim,, ha nem ne m kís k ísér érne ne p illa il lan n tásu tá sukk még álmom ban is, semmiféle tapasztalattal, tapasztalatta l, így testtapasztalattal sem bírhatnék. Ehhez az alapvető, alapvető, kétirány ú összefüggéshez összefüggéshez képest tudom tudo m „elsajátítani” az ide ide gentapasztalatot, gentapasztalatot, vag y tudok tud ok gyanakod gyan akodni ni saját saját projekciói projekcióimra. mra.

122 Idézi Sartre: Situatíons, Paris, 1947-1976, Gallimard, 213. o.

II. II. A prob problléma éma kife kifejjtése tése

| 101 101

 A személyte szem élytelenség lenség veszélye veszély e S habár Claude Lefort kritikáit - reményeim reményeim szerint szerint - megválaszoltuk, megválaszoltuk, mégis  viss  vi ssza za k e ll itt it t térn té rnü ü n k egy eg y m ásik ás ik,, korá ko rább bban an jelz je lzet ettt k r itik it ik a i szemp sze mpon ontra tra.. Talá Ta lán n nem is annyira ann yira kritikáról, hane m inkább egy hiányérzetről beszélnék, beszélnék, amelyet Merleau-Ponty kései ontológiájával kapcsolatba n szóba lehet hozni. Tulajdonképpen bármiféle hiányérzet leírása némileg inkorrekt, hiszen Merleau Merleau-Ponty Ponty váratlan és korai halála m iatt ez az életmű befejezetle befejezetlen n maradt. Mégis, a mű éppen befejezetlensége befejezetlensége miatt további gondolatokat hív elő, elő, olyan o lyan gondolatokat, amelyeket amelyeket ő legfeljebb legfeljebb előkészített, e lőkészített, de ki k i nem bontott.  A  Látható és láthatatlan utá n eszünkbe eszünk be jutha juthatnak tnak Merleau-Ponty saját, saját, láthata tlan olvasása után régi kételyei. kételyei. „E gy szintre szintre helyeztük azt, ami a mi az ’én’ és és a ’te’ ’t e’ a sok sok tapasztalatában tapasztalatában,, bevezettük a személytelenséget a szubjektivitás szívébe, háttérbe szorítottuk a perspektívák individua indiv idualitását, litását, de vajon ebben az általános zavarban zavarb an nem tettük-e tettük-e félre az egóval együtt az altér egót?”123  A  Látható és láthatatlanban kifejtett vad észl észlel elés és fogalm a arra utal, ami a leg leg elemibb, elemibb, ami hozzám tarto zik, s am i összeköt összeköt minket, mink et, mégsem még sem tudom félretolni azt az érzést, érzést, hogy ho gy ez személytele An onim ontológ ontológia, ia, személytelen, n, anonim tapasztalat marad. Anonim amelyben úgy tűnik, nincs helye a személyesnek. Mintha Merleau-Pontyt egész életében valami —talán nagyon is érthető —bizalmatlanság hatotta volna át a „személyesség”, a „személyiség” a szerepek, maszkok kultúránkban, hétköznap  jain  ja inkb kban an m űköd űk ödőő vilá vi lágá gáva vall szem s zemben ben.. „Am ikor a látható látható húsáról beszélünk, beszélünk, nem n em egy antropológia antropológia művelését művelését értjük értjük alatta, nem egy olyan o lyan világot írunk le, le, amely am ely elvan elv an fedve projekcióinkkal, s félretes félreteszi zi mindazt, ami a humá hu mán n maszk alatt lehet lehet.. Inkább a karnális létet, létet, mint m int a mélys mélysége égek, k, rétegek és és arculatok arcu latok létét, a lappangó lapp angó létet lé tet [... [...]] értjü é rtjükk ez alatt.”1 alat t.”1224 - írja. De vajon e „humán „hum án masz ma szk” k” miért olyan, amilyen? Vajon ez ez nem tartozik tarto zik mélysé gesen gesen hozzánk hozzánk?? A vad észl észlelé elés, s, a hús hogyan hogy an form ázza meg m eg e különös maszkokat: arcunkat, társadalmi viselkedésünket? Hogyan artikulálódnak az észleléshez képest személyességünk jegyei? jegyei? Továbbá Továbbá:: hogya h ogyan n képződik képződ ik az, amit értéknek nevezünk? nevezünk? Hol a helye helye a vad lét ontológiáj ontológiájában? ában? A vad va d észlelé észleléss rögzítette rögzítetten, n, anonim anon im élete élete miképpen mikép pen alapozhatja meg például példáu l az igazságosságot, a felelősséget, felelősséget, a választást? Merleau-Ponty Merleau-Pon ty szövegeiből minth a azt a következtetést következtetést kellene kellene levonn levonnunk, unk, hogy ho gy a két színt egyszerre egyszerre van rendkívül rendkívü l közel közel (minden (minden tapasztalat, tapasztalat, így a „humán „hu mán”” tapasztalat is a vad észlelé észlelésbő sbőll magyarázható) és rendkívü rend kívüll távol: távol: a hús ontológiája ellen ellentéte tétess a személyessé személyességgel, ggel, az értéktéte értéktételezés lezéssel, sel, s a szimbolikus, társadalmi társad almi valóság domesztiká do mesztikált lt tartományával. 123 M. Merleau-Ponty: Phénoménologie de la perceptíon, Paris, 1945, 1945, Gallim ard, 408. o. o. 124 M. Merleau-Ponty: Le Visible et l’lnvisible, l’lnvisible, Paris, 1964, Gallimard, 179. o.

102

|  A test éthosza

 A  Látható és láthatatlan ontológiája az az idegentapasztalatot min mindig dig egy eg y személy telen traszcendencia traszcende ncia összefüggésében mag yarázza yaráz za —így —így Merleau-Ponty az Észlelés meg fogalmazott ott aggodalmait aggod almait nem oldja fel. fel.  fenomen  feno menológ ológiájá iájában ban megfogalmaz Nincs teljesen megválaszo me gválaszolva: lva: m itől tud tu d a differenciákk differenc iákkal al terhes, vad, vad , .anonim .anonim zónából, értelmek sokszorosságából kiemelkedni a személyes Másik, mitől más az ő jelenléte, mint a vad észlelés egyéb differenciáié, az észlelt világé, a múlté, a természe természeté? té? A Vad V ad Lét differenciálódásaiban zajlik m inden értelem értelem felfes felfeslés lése, e, értelmek végtelenjének születése. születése. De hogyan hog yan tu d e sokszorosságból kiemelkedni, kiemelke dni, artikulálód ni valamely egyszeri értelem, értelem, irány ulás vagy va gy érték? érték? A z értelmek értelmek erede erede tére, tére, m int prim ordíálís ord íálís testi észlel észlelésr ésree való regresszió, regresszió, amely elvezetett elvezetett bennünket bennü nket ah ús interkorporálís, anonim dimenziójához, s az anonim másikhoz, nem foszt-e foszt-e meg éppen a másik prezentálhatatlan alterításának, személyességének súlyától?  A felel fel elős őssé ségg személy szem élyessé ességé gétől? től? Fel kell idéznünk M . R. Barral Barr al kritikáját: Merleau-Ponty filozófiájának filozófiájának gyenge gyenge pontja éppen az, az, hogy  ho gy a test testii észlelé észleléss anonim anonimitá itása sa bizonyos értelemben ellentétes ellentétes szubjektív  jellegével: „egészen bonyolu bon yolultnak ltnak tűni tű nikk erre az anonim ano nimitásra itásra felépíteni felépíteni a személ személyes yes dimenzió dim enzióját.” ját.”1135 Elismeri Elisme ri ug yan, yan , hogy ho gy a perszonális perszoná lis egzisztencia is képes a preperszonálísat abszorbeálni, számára szám ára mégis m indig ez utóbbi a bázis, a világga világ gall és és más szubjektum okkal való összefüggéseink végső magyarázata. Merleau-Pontytól megtanultuk, hogy minden magasabb szintű értelem eme összeszövődöttségből táplálkozik. táplálkozik. De kim erül-e benne? benne?  Merleau-Po  Merle au-Ponty nty mintha minth a  folyamatosan  folyamatos an előkészítené előkészítené a személye személyess szint szintfenomenológiáját, de valójában ezt ezt soha soha nem ebben?? hajtja végre, Vajon mi akadályozta m eg ebben

 A személyesség személ yesség f o g a lm á n a k tran tr ansz szfo form rmác áció iója ja.. Ú tban tba n egy ú j éthosz éthosz f e lé 7.  Az  A z Észle jegyezte meg Merleau-Ponty akövetkezőt: akövetkező t: „Képmuta „Kép muta Észlelés lésfenomenológiájáb fenomenol ógiájában an jegyezte tó lenne azt állítani, h ogy ú gy keresem a másik javát javát,, mint a magamét, mivel a másik  má sik test teste, e, viselkedése, érdekének érde kének hozzám tartozása tartoz ása belőlem ered.”12 ered.”126 A differencia, a másik  jele  je lenl nlét étén ének ek észlelé észl elése se M erle er leau au-P -Pon onty ty élet él etm m ű véne vé nekk vég vé g ső tan ta n ú ság sá g a szer sz erin intt n em ered belőlem belő lem,, nem ne m projekció. projekció. Ezzel E zzel szemben a másik érdeke, érdeke, értéke nem érinthet érinthe t m inket inke t közvetlenül kö zvetlenül (T. (T. W. Bush).1 Bush ).1227Ezek szerint a másik mint m int valóban valóba n másik má sik csak az észlelés észlelés anonim an onim módján mód ján lehet jelen számomra, számo mra, s a moralitás mo ralitás szintjét teljesen teljesen az 125 M . R. B arra l: The Ro le o f Bod y-Su bject, in Interpersonal Relatíons, Pittsburgh, 1965, Duquesne Un iversity Press, 222. o. o. 126 M . M erlea u-P on ty: Phénoménologíe de la perception. perception. Gallimard, Paris, 1945, 409-410. o. 127 T. W. Bush : Ethtics and ontolog y: Lé vina s and M erleau-Ponty, in Continental Philosophical Rév. 1992.

II. A probléma prob léma kifejtése kife jtése

| 103 103

érdekek érdekek feloldhatatlan feloldh atatlan ellentét ellentétee uralja?  Minth  Mi nthaa azt sugallná suga llná e szöveg szöveg:: az önérdek, önérdek, az eltárgyiasító tudat fellazulása, feloldása csak a testi szenzibilítás síkján zajlik. Itt két értelmez értelmezés és lehető lehetőség ségee tá rul ru l fel: vagy a másikn ak tulajdonított érték érték  való  va lójá jába ban n csa c sakk saját ért é rték ékem em proje pr ojekci kciója ója;; vag v ag y a mási má sikk össz ö sszete etette ttebb, bb, szim szi m bo bolik likus us  vagy  vag y érzelmi érzelm i elismerését, értékelését - amelybe amely be oly könnye kön nyen n keveredne kever ednekk az önérdek, az érzelmi érzelmi és intellektuál intellektuális is játszmák - mindig vissza kell vezetni az ő közvetlen és és rögzíthetetlen megnyilvá me gnyilvánulásá nulásához hoz:: testi észlelésé észlelésének, nek, jelenléte elemi elemi adódásán adó dásának ak redukálhatatlantranszcendencíájához. Habár a Merleau-Ponty-szövegek Merleau-Ponty-szövegekben ben mindkét mindké t variáció megjelenik, véleményem szerint az utóbbi gondolat látens jelenléte jelenléte jelöl jelöl ki egy termékenyebb terméken yebb utat. Feltétele Feltétele zem, hogy Merleau-Ponty Me rleau-Ponty nem általában álta lában az etíkum etíku m és személyesség személyesség destrukciójára törekedett, hanem olyan dekonstrukciójára, amely egyben megújítaná azt. Miközben Miköz ben nem találjuk a - sajnálatosan sajnálatosan félbeszakadt félbeszakadt - Merleau-Po Merleau-Pontynty-élet élet-műben a személyesség teljes fenomenológiai magyarázatát, rendkívül gazdag és messzire vezető szövegeket szövegeket lelhetünk, lelhetü nk, amelyek egy ilyen fenomeno feno menológia lógia irányába mutatnak. mu tatnak. Ilyen például a fentebb fentebb elemzett ambiguitás-go ndolat, a pszichológiai pszichológ iai merevség észlelésse észleléssell összefüggő elemzése, elemzése, az érett reciprocitás foga lm lmaa stb. stb.  Az  A z t gondolom gond olom,, hogy ho gy Merle M erleauau-Pon Ponty ty elégedetle elége detlen n a személyesség személy ességnek, nek, az értékne ért éknekk az újkori hagyományban m űködő fog almaival, a hozzájuk hozzájuk kötődő hétköznapi represszióval és és munká mu nkáiban iban ezek ezek transzformációját, transzform ációját, újraértékelését készíti elő. elő.  A szem sz emély élyess esség ég m egú eg ú jult ju lt foga fo galm lmár áróó l szóló font fo ntos os szöveg szö vegek ek m in d ig a m á sik si k testi tapasztalatával, s a szubjektivitás testiségével összefüggésében bukkannak fel. fel. A személyesség személyesség transzform ációja feltételezi feltételezi az észlelés észlelés,, a testélmény transzformációját, felszabadítását, kiérzékenyülését. Életművének egyik legfontosabb állítása éppen az, hogy  a testi érzékiség —miközben a legsajátabb, legszubjektívebb tapasztalatunk —alapvetően mégsem egy tudathoz, egy szubjektumhoz kötött, hanem interszubjektív interszubjektív,, interkorporális tapasztalat. tapasztalat.  A test érzékiségét nem azonosítja az egy szubjektumhoz tartozással, tarto zással, hanem hane m nyitott, interszubjektív értelemgenezis értelemgenezisnek, nek, érzésösszefüggésnek tekinti. tekinti. A z interszubjektív  értelemgenezis értelemgenezis azonban az onban saját érzékiségünkben érzékiségü nkben személyesen személy esen megélt: ez a személyesség születési helye. A z interszubjektív, interszubjektív, testi-érzéki alaphoz való visszafordu visszafo rdulás lás átértelmezi a személyiség személyiség modern, kartéziánus gyökerű fogalmát. Ha személyes személyességem ségem nem csak saját öntudatomb öntuda tomban an gyökeredzik, akkor újra fel kell vetni, m it is jelen jelent. t.  A szem sz emély élyess esség ég feno fe nom m enol en ológ ógiá iájá jána nakk eleme ele meii M erle er leau au-P -Pon onty ty „ g e n e tik ti k u sna sn a k ” nevezhető szövegei szövegeiben ben bukkan bu kkannak nak elő, elő, ahol látens látens vagy nyílt n yílt módon mó don meg nyílik nyíli k az élettörténe élettörténet, t, apszichogenezis ap szichogenezis összefüggése. összefüggése. Ezt követtü k nyomon mind az Észlelés fejezetében,, mind min d pedig p edig A gyermek viszonya máso  fenomenológiá  fenome nológiájának  jának  elemzett fejezetében másokho khozz gondolatmenetében. gondolatmenetében. Minda M indazon zonáltal által Merleau-Ponty itt csak előkészítette, előkészítette, ám végül végü l nem írta í rta m eg a személyesség új fenomenológiáját. fenomenológiáját.

104

I A test éthosza

Hasonló a helyzet helyzet az érték, az etikum témájával is, is, Merleau-Ponty M erleau-Ponty - Heideg Heidegger ger-hez hasonlóan —nem írt etikát. Sokkal inkább a filozófiai leírásra, a tapasztalat közvetlenségének közvetlenségének fenomenológiai felszabadítására és megértésére töreked törekedett ett,,  írás  ír ásaa it mégi m égiss áth á that atja ja egy e gy sajátos sajáto s eti e tika kaii atm a tmosz oszfér féra. a. A h o g y ó' ó' m aga ag a írja; írja ; „Valójáb „Val ójában an az egészért teszem magam felelőssé, az univerzális életet provokálom, ahogyan eleven jelenem és testem testem sűrűsége sűrűsé ge által önma ö nmagam gamat at a térbe insta llálom llálo m .”12 .”128 Ez az „egészért” viselt felelősség, az univerzális élettel való összetartozás egy  tágasabb tágasabb éthoszrau éth oszrau tal, mint a konvencionális értelemben értelemben vett morál.  A szubje szubjektu ktum m megtestesülése a felelősség megtestesülésével, kitágulásával jár együtt. Erre az érzékivé  váló  vá ló fele fe lelő lőss sség égre re alig al ig v a n n a k sza sz a vain va inkk . A z o n b a n m in d M erle er leau au-P -Pon onty ty,, m ind in d pedig - ahogy később látni látni fogjuk fogjuk - Lévínas is e névtelen névtelen tartom ányt neve nevezt ztee meg —má —máss módon. módo n. Mindazo Min dazo náltal M erleau-Ponty erleau-Ponty szövegei szövegeiben ben kifejezett kifejezett támpontokra is buk kan  hatunk arra nézve, hogy milyen morális lehetőségeket hordoz a szubjektivitás inkarnációja, illetve hogyan mélyíti el a moralitás tapasztalatát a primordiálís testélmény faggatása. Három ilyen témát találtam: x.  A saját szubjektivitás preperszonális, anonim anon im testisé testiségén gének ek elismerés elismerésee feltétele a másik szubjektivit szubjektivitás ás elismerésén elismerésének, ek, annak, an nak, hogy az én pillantásom pillantáso m ne számolja fel a m ásik személyességét, személyességét, hogy ho gy ne tegyem őt tárggyá. Lehetővé teszi, ho gy saját saját öntudatlan testi jelenlétemért is növekvő felelősséget erezzek. Nem csak saját aktuális öntudatom mal vagyok azonos, azonos, ezért nem csak saját saját tudatos cseleked cselekede e teimért vagyok vagy ok felelős. 2. Az eredeti koegzisztencia, interkorporeitás feltárása, elvállalása további etikai  jelenté  jele ntésse ssell bír. bír . H iszen isz en ha h a elv e lvál álla lalo lom m , ho h o g y in i n k arn ar n á lt jelen je lenlét létem em m ind in d en öntu ön tuda dat t lan m ozdulatával interszubjektív interszubjektív összefüggések sokaságát vonja magával, akkor óhatatlanu óhat atlanull kiterjesztem felelősségem felelősségem körét. 3. A h armadik arma dik etikai lehetős lehetőség ég a test differenciáló kapacitása. A test nem csak az összekötés eredeti módja, de a szétválasztásé is. Abelül és a kívül, alany és tárgy, én és másik, észlelő és észlelt legelemibb elkülönülése, strukturálódása a test test szintjén szintjén zajlik. zajlik. A másik má sik m int másik red ukálhatatlan ukálhata tlan alterítását a testi testi visel kedések illeszkedése mellett az észlelés differenciáló munkájának pontossága, elfedetlensége, örökös meglepetése, eltérése, vagyis vag yis transzcende transz cendenciája nciája mutatja muta tja meg. meg. Ezáltal tudjuk a másílc eredeti jelenlétét felszabadítani érzelmi, gondolati vagy  morális sémáinktól, projekcióinktól. projekcióinktól. Ha képtelen vagyok a másik m ásik testi jelenléténe jelenléténekk  vált  vá ltoo zása zá sait it észl és zlel elni ni és vise vi selk lkee d é sem se m m el m eg vála vá lasz szoo lni, ln i, akk ak k o r h iáb iá b a akar ak aroo m a másik má sik javát akár „az áldozat vakságá val”. A testi testi jelenlét jelenlét,, észle észlelés lés pontossága így  folyam atosan nyitva nyitv a tartja az „értékek átértékelésének” átértékelésének” lehetőségét, lehetőségét, lehetővé lehetővé teszi teszi liS M. Merleau-Ponty: Signes, Paris, 1960, Gallím ard, 94. 94. o. o.

II. A prob problléma kife kifejjtése tése

| 105

a másik transzcendenc transzcendencíáj íáját, át, s általa a m ásikkal ásikka l való kapcsolat nem válhat a róla róla  való  va ló képe ké peim im,, értele ért elem m rőgz rő gzíté ítése seím ím fogly fog lyáv ává. á. E diff d iffer eren enci ciál áltt észlelés észle lés teszi tes zi lehetővé lehe tővé az „érett reciprocitást.” Értékeléseimmel szemben az észlelésemre hagyatkozni, az értékek képződé sénél sénél lenni inkább ott, mint berögzült berög zült használa hasz nálatuk tuknál: nál: ez sajáto sajátoss fenomenoló fenomenológiai giai bátorság és fenomenológiai éthosz.  Az  A z t gond go ndol olom om tehá te hát, t, h o gy M erlea er leauu-Po Pont ntyy nem ne m etik et ikai ai érté ér téké kétő tőll akar ak arja ja m e g  fosztani a másikat, má sikat, hanem ha nem az értékelő projekciók terhétől: „ [M]íkor [M]íkor azt mondom, hogy ismerek és szerete szeretekk valakit, valak it, tulajdonság tulajd onságain ain túl megcélzók megcé lzók egy kimeríthetetlen alapot, alapot, amely egy eg y napon megrázhatja azt a képet, képet, amit róla formáltam . Ez az ára annak, hogy ho gy a létező dolgok és más emberek nem illúzió által vannak van nak számunkra, hanem han em egy eg y olyan erőszakos aktu s által, álta l, mint m int az észlelés.”1 észlelés.”1 A testi viselkedés eredeti differenciáló működése, az „észlelés ősi gondolkodása” így olyan nyelv, amelyet a morálnak moráln ak is beszélni b eszélniee kell. Tehát —hab —habár ár Merleau-Ponty nem n em írta írt a meg a személyesség fenomenológiáját fenomenológiáját és nem írt ír t etikát etik át —az —az észlel észlelés és felszaba felsz abadítás dításána ánakk filozófiáját lehetséges a személyesség személyesség új perspektívájának perspektíváján ak lehetőségeké lehetőségeként, nt, vagy  vag y  protoetik és  protoetikaként aként olvasnunk. A z értelem- és értékképződést Merleau-Ponty után utá n többé nem lehet elválasztani elválasztan i a testi észle észlelés lés  vad  va d tart ta rtom omán ányá yátó tól.l.

III. LÉVINAS Mint fentebb vázoltuk, Lévinas Merlau-Pontyhoz képest merőben ellentétes utat járt be. Az A z ő legfőbb legfőbb témája, gondolati kiindulása kiind ulása a Másik Má sik redukálhatatlan transzcendenciája, amely am ely pályája pályá ja előrehaladtával elvezette elvezette őt a testi érzés-érzékiség érzés-érzékiség eredet eredeti, i, reprezentálhatatlan reprezentálhatatlan tartományáh oz, mint min t az etika e tika forrásvidékéhez. forrásvidékéhez. Tehát az az az alapvető alapvető nézőpont, nézőpont, ahonnan a testtapasztalat szám ára felmerül - a Kartéziánus elmélkedésekhez hasonlóan - a másik redukálhatatlan redukálhatatlan transz transz cendenci cendenciája ája.. Azonba Az onba n e prezentálhatatlan alteritás alteritás nála m essze essze meg haladja a husserli filozófia kereteit, kereteit, és e meg ne m jelenő jelenléte, jelenléte, nyo ma, parancsa para ncsa lesz lesz fenomenológiájának fenomenológiájának kulcsa. A M ásik fogad ása felől megértett testi szenzibi szenzibilit litás ás azonban radikálisan áta lakult a lévínasi életműben. A továbbiakban e változást változást fogjuk nyom on követni. követni.

perception,, Paris, 1945, M. Merleau-Ponty: Phén omén ologie de la perception 1945, Gallima Ga llimard, rd, 415, o.

10 6

| A te s t ét h o sz a

i. Teljesség és végtelen

1 , A m ű ről  rő l   A trans tra nszce zcend nden encia cia felsza fels zaba badí dítá tása sa

Lévinas első első főműve, a Teljesség és végtelen - e „tanulmány „tanulmány a külsőrő l” - a fenom fenome e nológia egészen egészen új értelmezését adja. adja. Külsőnek Külső nek azt a zt nevezi nevezi Lévinas Lé vinas,, ami a mi túl van a tudás totalizáló, totalizáló, mindent m indent tárgg yá tevő tevő aspektusán, ami m eghaladja a gondol gondolato atot. t.  A filozó filo zófia fia val v alóó d i érte é rtelm lmee e kü k ü lsőve lső vell való val ó talá ta lálk lkoo zás. zá s. Szer Sz erint intee a nyu ny u gati ga ti filo f ilozó zófiá fiá ban —a husserl hu sserlii filozófiában is —működő műk ödő racionalitás totalízálja a tapasztalatot: tapasztalatot: mindent felold önmagába, semmit sem hagy meg önmagán kívül. Azonban a fenomenológiában, fenomenológiában , a totalizáló totaliz áló filozófiákk filozóf iákkal al szemben, megjelent egy új lehetőség lehetőség is: a közvetlen tapasztalat eredetiségének feltárása túlmutat a tudás rögzített tárgyain. A fenomenológia: fenomenológia: a tapasztalat tapasztalat felszabadítása. Lévina snál: kifejezetten kifejezetten a tapasztalat transzcendenciájának  felszabadítása. felszabadítása. M i alól kell felszabadítani felszabadítani a tapasztalatot? tapasztalatot? A z ész fölöslege fölöslegess gyám kodása ko dása alól, alól, ami eltárgyiasítja, miközben megfosztja a tematizálást meghaladó idegenségétől. idegenségétől. Eddig Edd ig nem tértü nk el lé nyegesen nyegesen a Merleau-Ponty által bejárt úttól. Itt kell megneveznünk m egneveznünk a kardinális különbséget. Míg Merleau-Pontynál a fenomenológia az észlelés transzcendens erejét erejét szabadítja fel, fel, addig Lévinas szerint van valami, ami az észlelésnél eredendőbb, más szintről szintről jön felénk: a M ásik ási k transzc transzcende endenciáj nciája. a. Nem az észlelés észlelés,, hanem hane m a Másik  ame ly beiktat be iktat minde m inden n jelentést jelentést,, s erede eredete, te, arca lesz az a pár exce excelle llenc ncee rögzíthetetlen, amely mintája lesz lesz minden értelemnek. értelemnek. K izárólag a M ásikkal ásik kal való viszonyban, viszonyban, s ahhoz ahhoz képest, az után lehet beszélni beszé lni az észlelés, észlelés, a beszéd, s a nyelv nyelv intencionalításáról.  Nyelvter  Ny elvteremté emtéss a Teljesség Teljesség és végtelenben végtelen ben

 A M á sik si k tra t rans nszc zcen ende denc nciá iájá jána nakk fel f elsz szab abad adít ítás ásaa rad ra d ikál ik ális isaa n új fela fe lada dato tokk elé állít ál lítja ja a gondolkodást a Teljesség és végtelenben : új fényben kell megvizsgálni, mit jelent a filozófia, a metafizika, az etika, a tapasztalat, a jelentés, az értelem, a beszéd, a nyelv... Lévinas a fenomenológiai eszközökkel élve a fenomenológia kritikáját írja, filozófiai eszközökkel a filozófia kritikáját, nyelvi eszközökkel a rögzült nyelvi  jelen  jel enté téss k riti ri tikk á ját. já t. M o n u m e n táli tá liss „b o n tás” tá s” és átép át építé ítéss tere te repe pe e m ű . M erle er leau au-Pontyhoz Pontyhoz hasonlóan ő is újraalkotja a szavakat, ho gy hozzáférhessen hozzáférhessen ahhoz a rejtőzködő értelemhez, am it szerinte szerinte a nyugati nyu gati filozófiai hagyom hag yomány ány elfelejt elfelejt,, vagy  elkerül. Az egész könyv ezt az elveszett jelentést tapogatja körbe. Nyelvezete, kifejezésmódja számtalan ponton enigmatikus annak ellenére, hogy egyáltalán nem valam ilyen irracionális jelentést jelentést keres keres.. Sőt, az általa álta la keresett keresett értelem értelem nem más, mint a racionalitás kezdete. Azonban a racionalitás feltételeként felfogott

II. A probléma problém a kifejtése kife jtése

| 107

értelem értelem felül is is írja a tematizáció, tematizáció, a téma rögzítésének rögzítésének biztonságát. Lé vinas vina s - több  X X . száz sz ázad adii pály pá lyat atár ársá sáho hozz h aso as o nló nl ó an —váll —vá llaa lja lj a a nyelv ny elvte tere remt mtés és kock ko ckáz ázat atát át,, és talán aránytalanul nagy terhelését. A szöveg megértését tovább nehezíti (vagy  mélyítí) mélyítí),, hogy a benne kifejtett kifejtett metafizikai meta fizikai transzcendencia felszámolja felszámolja elmélet és gyakorlat hagyományos szembeállítását, magára veszi „elmélet és gyakorlat összekev összekeverés erésének ének látszatá t”2 t”2 M etafizika és etika egy m ásba fon ódik a műben. Ennek az az oka, hogy Lévinas kritikával illeti etikának és metafizikána meta fizikánakk a nyugati filozófiában való különválasztását.  Met  M etaf afiz izik ikaa és etika etik a

 A  Teljesség és végtelen első mondata, felütése a következő: következő: „Könnyén egyetérthetünk abban, milyen fontos fontos tudni, tudn i, nem vagyunk-e a morál ádozatai.”3 A kérdésre kérdésre a mű igennel válaszol: Lévin as szerint tehát a morál mo rál áldo áld o zatai vagyunk. Mit jelent ez a rejtélyes és zavarba ejtő kérdés? Milyen morálnak és miképp esünk áldozatul?  A n yuga yu gati ti filo fi lozó zófia fia az észre észr e alap al apoz ozza za a m orál or ált. t. A z ész itt it t u n iver iv erzz ális ál is rende ren dett  jelent.  jelent . A z ész szám sz ám ára ár a való va lójá jába ban n csak cs ak a vég v égső ső értele ért elem, m, a m inde in dent nt egységes egys éges gon go n dolati rendszerbe foglaló teljesség teljesség számít. szám ít. A lét teljessé teljességéhez géhez képest az egyének „olyan „olyan erők hordozóivá hordozóivá alacsonyodnak, amelyek tudtukon kív ü l irányítják őket. E teljességtől kölcsönzík (e teljességen kívül láthatatlan) értelmüket. Minden egyes jelen egyedisége áldoz atul esik egy olyan jövendőnek, mely m ely a jelen objektív  objektív  értelmét értelmét hívatott kideríteni”. kideríten i”.44 Lévinas Lévina s - habár nem az írracíonálisat, hanem az értelmet, értelmet, „az értelmek értelmek értel értel mét ” keres keresii - bizalmatlan bizalm atlan az ész ész univerzális rendszeré rendszerével vel szemben, szemben, amely önmagát tekinti önmaga forrásának, s így nem tud rákérdezni sem önnön eredetére, sem önnön határaira. Vagyis nem tud eljutni a „máshoz”. Hiszen az ész ellenőrizni kívánja a lét teljes teljességé ségét. t. Önmagát gátlástalan ul kiterjeszti, kiterjeszti, hog y mindent, minden t, ami más, bevonjon b evonjon egy eg y racionális teljess teljességbe. égbe. Lényege saját aktivitása: aktivitása : törekvés törekvés (conatus), előrelátás, megragadás. Olyan erő, aktivitás, amely feltérképezi, elsajátítja, hatalm ába keríti világát, világát, de elsajátít elsajátítván ván azt, mindig m indig önmagához tér vissza. H a az ész az „előrelátás „előrelátás és minden minde n eszközzel nyerni nyern i tudás művészete” művé szete”33, akkor  gyakorlata  gyakorlat a a háború há ború és a keresk kereskede edelem lem világa: világa : elsaját elsajátítá ítás, s, hódítás, hódítás, csere csere,, birtoklás. birtoklás.  A z t áll á llít ítan an i m égis, ég is, h o gy az a z ész gyak gy akor orla lata ta a morá mo rál:l: kép k épm m utat ut atás ás,, a m orál or ál neve ne vet t ségessé ségessé tétele. Az ész univerz un iverzális ális törekvése visszasz viss zaszorítja orítja a szubjektív egyediséget, miképpen mikép pen a modern mo dern tömeghábo rú teszi teszi:: „olyan rendet rendet vezet be, amelytől senki senki ! 3 4 5

E. Lévinas: Teljesség és végtelen, ford. T arna y László, Pécs, 1999, Jelenkor, Jelenkor, 12. o. U 0.5 .0, Uo. U o. 6. o. Uo. U o. 5. o.

108

| A test te st éthosza

sem tarthatja távol m agát”. agá t”. Semm i sem marad hat külsődleges e rendhez képes képest. t.  A teljess telj ességr égree irány irá nyu u ló mor m orál ális is tud t udaa t békéje bé kéje is i s e h ábor áb orú ú s szelle sze lleme men n nyu ny u gszi gs zik. k. Hisz His z ez a morál mo rál csak a hatalom által fenntarto fenn tartott tt teljességnek alávetett alávetett egyének békéje békéje lehet. lehet. Vagyis Vag yis képmutató: saját forrásait, forrása it, értelmét nem képes tisztázni. tisztáz ni. „A z elide genedett lényeknek nem adja ad ja vissza elvesztett azonosságukat. azono sságukat. Ehhez a léttel léttel egy  eredendő eredendő és és eredeti eredeti viszonyra van szükség”.6A morá l „kép mutatása” azonban nem csak dírel dírelct ct ham isságra, hanem ezen túl az értékek kezelhetetlennek kezelhetetlennek tűnő megkettőzöttségére is utal. „Az igazat megvallva [...] a háború egy lényegileg képmutató, vagyis immár egym ással ellenté ellentétes tes Igazhoz Igazhoz és Jóhoz kötődő civilizációban áll fen n.”7 A z igaz igaz univerzalitása, univerza litása, tematízálódó „telj „teljess essége” ége” civilizációnkb civilizációnkban an szembekerül a jó egye diségével, tematizá tem atizálhata lhatatlan tlan és és igazolhatatlan igazolhata tlan eseményével. eseményével. De mi ez a jó, am iről Lévinas beszél? Szerinte a jó a szemtől szembe konkrét egyediségében kezd hírt adni magáról. Az A z „igaz univerzalitás univerz alitásaa azonban mindig a harmad harm adik ik nézőpo nézőpontjár ntjáról, ól, a „telj „teljes essé ségg  felő  fe lől” l”,, kívülről kívülr ől tekint tekint rá a szituációra szituációra,, kifosztva kifosztva azt értelm értelmétől étől.. A z észnek alárendelődő alárendelődő morál képmutatását jelzés jelzésnek nek tekinthetjük: tekinthetjük: talán talá n itt van az ideje ideje annak, hogy hog y e képmutatásban képm utatásban ne csak esetl esetlege egess hiányosságot, hane m a „világ mély kettészakí tottságát ismerjük fel.”8  A filoz fil ozóf ófia ia története törté nete kezd ke zdet ettő tőll megk me gkül ülön önbö bözt ztet etni ni próbálj prób áljaa a létet a látsz lát szat attó tól,l, az eredetit eredetit a képmástól, az álomtól, az önkényes absztrakciótól. De vajon megtalálta-e megtalálta -e már má r azt, ami megkülönbözteti a látszatot látszatot az eredet eredetitől itől?? - kérdezi Lévinas. Szerinte lét és látszat megkülönböztetésének kritérium kritér ium a nem az objektivitás, a „tárgyilagosság”, s nem az ész univerzalitása, mint Husserlnél, de még csak nem is az észlelés eredetisége, mint Merleau-Pontynál. Eredeti és látszat megkülön böztetésének böztetésének kritériuma a M ásik transzcendenciája. transzcendenciája. Ezen a ponton érdemes érdemes felidézni, hogyan jelent meg a „kép-mutatás” „kép -mutatás” Merleau-Ponty  gondolataiban, elsősorban a korábban elemzett A gyermek viszonya viszonya mások másokhoz hoz című  írásb  írá sban an.. L á ttu tt u k , Mer M erlea leauu-Po Pont ntyy h o gyan gy an tem te m atíz at ízál álta ta a test te st és testkép, testké p, átélt élm é lmén ény  y  és külső kü lső képe, jele jele közötti hasadást. Az eredeti eredeti tematizálatlan testélményről leváló leváló testkép testkép m ajd önkép - h a az eredeti tapasztalattal, az észle észlelés lés nyitottságával nyitottságával való való kapcsolata elzárul, súlyos károkat, pszichológiai merevséget, képmutatásával morális mo rális deficitet okozhat. A morál m orál képm utatását Merleau-Ponty Merleau -Ponty is élesen élesen bírálja.  Az  A z o n b a n M erle er leau au-P -Pon onty tyná náll a morá mo rális lis és kult ku ltu u ráli rá liss kép k épm m utat ut atás ásbó bóll kiveze kive zető tő út ú t az észlel észlelés és eredeti eredeti kapacitásának felszabadítása. Lévinas Lévina s ugy an egyetért M erleauerleauPontyval abban, hogy egy egyedi, tema tizálás előtti előtti eseményt tekint eredetinek eredetinek 6 Uo. 6. o. 7 Uo U o . 8. o.

8 Uo. 8. 8. o.

II. A problém prob lémaa kifejtése kifejté se

| 109 109

az intellektuális vagy morális absztrakciókkal szemben, azonban ez nála nem az észl észlelé elés. s. Szerinte ennek fenom enalitásában még min dig absztrakció, „lát szatszerűség” rejlik. Az észlelés végtelen dimenziói támpont és értelem nélkül hagyn ha gynak ak minket, m inket, m intha a descartes-i descartes-i „csaló „csaló démon” játszana velünk. velünk. A z észl észlel elés és csodálatos csodálatos és parttala pa rttala n gazdagságában, képek, érzetek érzetek sokaságában, esztétikai esztétikai „pluralizmusában” elvész minden egyértelműség, s vele elvész az etikai jelentés is. A lév inas in asíí filozófia azonban a pluralizmusban pluralizm usban rejlő rejlő semlegess semlegesség ég értelmezésére törekszik. Mint ahogy a vasreszelék szétszórtságát újrarendezi egy mágnes, úgy  szervezi szervezi át kezdetektől egy legeredet legeredetibb ibb „eredeti” tapasztalat, az „értelmek értelme” az észlelt valóságot. Ez az átrendező erő etikai természetű. „A világ, m ihelyt eltekintünk egyszerű, hétköznapi feladatainktól, feladatainktól, és a nyel nyelv, v, mihelyt mihe lyt eltekintünk mindennapos mind ennapos beszélgetéseinktől, beszélgetéseinktől, elveszítik elveszítik egyértelműségüket, s így mi is elveszítjük ama jogunkat, hogy az értelmesség kritériumait számon kérhessük rajtuk. A z abszurditás abszurditás nem az értelem-nélkülis értelem-nélküliségben égben rejlik, rejlik, hanem a megszám me gszám lálhatatlan lálhata tlan jelenség elszigetel elszigeteltségében, tségében, egy olyan értelem távollétében, távollétében, amely irányíthatná őket. Más Má s szóval az értelmek értelmek értelme értelme hiányzik. Róm a, ahová minden út vezet, a szimfó nia, amelyben amelyben minden értelem értelem felhangzik, az Énekek Énekek éneke. éneke. Az A z abszurditás abszurd itás a tiszta közömbösség állapotában állapotá ban lévő többesség”9 többesség”9. Igaz ugyan, ugya n, hogy ho gy az észlelés észlelés polimorfiá polim orfiája ja feloldja feloldja az az értelemrögzítéseket, de nincs meg benne az az eredeti eredeti értelem, értelem, érték, ami am i a képmutatás, képm utatás, a látszatok felszám o lásához vezet. vezet. Sőt, az észlelé észleléss irány nélküli né lküli nyitottságáb an megvan meg van az a veszé veszély, ly, hogy éppenséggel elveszítjük, elveszítjük, s nem felleljük az értelem értelem eredetét eredetét!! A kép-mutatás, kép-mu tatás, a látszatok, fenomének csalóka, csíllámló szemfényvesztéséből kivezető út: a metafizikát az etikaira alapozni. A z értelmek értelme értelme azonban nem univerzális elv, elv, hanem a rám tekintő arc kifejeződése. kifejeződése.  A z arc, ar c, am e ly r á m teki te kin n t, egys eg ysze zeri ri és t e m a tiz ti z á lh a tatl ta tlaa n , rög rö g zíth zí thet etee tlen tl en és megragadhatatlan. „Végtelen” —mondja Lévinas. A végtelen pedig nem az in tellektuális absztrakciók lezárhatatlan megsokszorozódását jelenti. Az arc azért  végtel  vég telen, en, mer m ertt maga ma ga az eredet és a kezdet. kezd et. Távolból Távo lból,, önm ö nmag agaa elérhete elér hetetlen tlen végtelen végtel en  jébő  jé bőll teki te kint nt rám rá m , s meg me g állít ál lít min m inde den n „teljessé „telj essé téte té telt” lt”,, által ált alán ános osítá ítást. st. M egöl eg ölni ni lehet leh et ugyan, ugy an, de megértem, megértem , tekintetének értelmét elsajátítani elsajátítani nem lehet. A rám rá m tekintő arc feleletet igényel, olyan igényt támaszt velem szemben, amely áttör minden fenomenalitáson. fenomenalitáson. Igénye Igénye kívülr kív ülről ől jön, s átértelmezi átértelmezi - pontosabban értelemmel értelemmel telíti —saját észlelésemet. Hisz az énhez kötődő kötőd ő észlelés észlelés —az, —az, ahogy ah ogy én látom a világot —m —m ár mindig m indig is egy másokkal másokk al megosztott megosztott világ absztrakci absztrakciója. ója. Mikor Mik or rám pillant a M ásik, akkor  vesz  ve szem em észre észr e csak cs ak saját sajá t észlelt észl elt tap ta p aszt as ztal alat atom om k ü löná lö nállá llásá sát. t. A k k o r kap ka p vilá vi lágo gom m 9 E. Lévina Lévinas: s: Jel Jelen enté téss és és érte értele lem, m, ín  ín Nyelv Ny elv és közels közelség, ég, ford fo rd . Tar nay László, 1996, Jelenkor—Tanulm ány  Kiadó, 58. o.

no

| A test éthosza

sajátlagos, de megoszthat mego szthatóó értelmet. A jelentés eredete eredete a rám tekintő' tekintő' arc. arc. Első értelem, értelem, amely ame ly nem tőlem jön, hanem han em felém, a Másiktól. S habár az első első értelem értelem a Másiktól Másik tól jön, az őt fogadó én felé felé halad, hala d, s „beiktatja” őt. Rátekin tve értelmet ad neki, hogy a „megszámlálh „megsz ámlálhatatlan atatlan jelenség” jelenség” közepette közepette el ne vesszen. vesszen. „E könyv k önyv tehát mintegy m integy a szubjektivitás szubjektivitás védelmét védelmét nyújtja, de a szubjektivitást szubjektivitást nem azon a szinten ragadja meg, ahol tisztán egoista egoista értelemben értelemben tiltakoz ik a teljességgel szemben, nem is a halállal szemben érzett szorongásában, hanem akként, akként, m int ami a végtelen végtelen ideájában van m egalapozva.”10 egalapozva.”10  A szub sz ubje jekt ktiv ivit itás ás több tö bbet et ta rta rt a lm a z ann an n ál, ál , m int in t amit am it önm ön m agát ag ától ól tart ta rtaa lm a z n i tudna: tudn a: a szubjektivitás képes végtelenülni: fogadni a rögzíthetetlenségében rögzíthetetlenségében végtelen végtelen Másikat. Má sikat. A végtelenülés végtelenülés pillana ta a teljessé teljességg megtörése megtörése.. mozgás, amely egy   A metafizika metafizika lényege lényege a vágy, ami a „külső’’f „kül ső’’fel eléé irányul. Olyan mozgás, számunkra számu nkra ismerős ismerős bensőség, szubjektivitás, „itthon” felől a „másu „m ásutt”, tt”, a „másképp”, a „más” felé fordul. Hiszen „az igazi élet távol van”,11 míg mi itthon vagyunk, e világban. A külső, amire a m etafizikai vágy irányul, nem valam i irracionáli irracionáliss tapasztalat, vagy élmény élmény.. A m i leginkább külső, az nem saját élményem borzon gató határzónája, nem a számomra megmutatkozó élet, aífektivitás megrázó eredetisége, nem is saját halálom. A külső a szó szoros értelmében, „abszolút módon Más —a Másik.”13 Az ne m  A z etikai Más M ásik ik azonban nem egy egy ember a sok közül, közül, nem egy egyed az univerzális közösségben. közösségben. A z alapvíszony, alapvíszony, mint láttuk, az Én-Más, Én-Má s, a szemtől-szembe találkozás, amelyet nem tud kifejezni az általánosság. Mégis ez minden mind en jelentés, jelentés, minden mind en általánosabb viszony visz ony eredete. eredete.  A más kettős jelentése jelent ése

Habár a „Másik” felől érkezik az értelem, egyben feltételezi a fogadást, az ént, a „vendégszeretetet”, az én általánosíthatatlan egyszeríségét. Az én a másban gyö keredzik, a másból külön ül el, de a M ásik fogadásának fogad ásának felté feltétel telee az én önmagába húzódása, húzó dása, elkülönülése. Vajon nem lcerültünk-e lcerültünk-e körforgásba? Ho gy lehetsé lehetséges ges az, hogy az én a másban gyökeredzik, a Más fogadásának feltétele azonban az én elkülönülése? elkülönülése? Látni Látn i fogjuk azonban, h ogy a M ás többféle többféle értelemmel értelemmel bír Lévinasnál. Lév inasnál. A két  jelentés  jelen tés a követke köve tkező ző:: a más má s m int in t eleme ele mentá ntáris ris (autre): az én a másban gyökeredzik, az életel életelemekből emekből él, él, ezekből külön ül el; illetve illetve a Más M ás mint m int etikai M ásik (Autrui): az én a Más által jelentése jelentéses, s, a M ásik arca minden minde n jelentés jelentés forrása. Habár a két jelentés egyértelműen elkülönül, Lévínas nem használja követ kezetesen a kifejezéseket: mindkét francia szó előfordul mindkét jelentésben. 10 E. Lévinas: Teljesség és végtelen, ford. Ta rna y László, Pécs, 1999, 1999, Jelenkor Jelenkor K iadó, 9. o. 11 U o. 17. o. o. “ U o . 2 .  222 . o.

II. A probléma problém a kifejtése

| m

 A n a g y b e tű több tö bbny nyire ire az e tika ti kaii jelenté jele ntésre sre u tal, ta l, de szá sz á m tala ta lan n elle el lenp npél éldá dátt lehet leh et találni a szövegben.13

2, A m ás m int in t eleme ele mentá ntáris ris Élvezet, valamiből élni

 Az  A z én tehát teh át nem ne m csak cs ak etik et ikai ai értel ér telem emben ben gyök gy öker ered edzi zikk a más m ásba ban. n. A M á sik si k etik et ikai ai természetű term észetű fogadását, az Ugyanaz Ugyan az és a Más elkülönültségét elkülön ültségét meg kell, hogy előzze a Másik fogadására képes, „vendégszerető” én eredeti artikulálódása, differenci álódásán ak a története. története. Egy E gy genetikus fenomenológiai nyomolvasás nyomolvasás tudja csak megmutatni, megmu tatni, hogy ho gy miképpen alapozódik meg a szubjektivitás szubjektivitás a transzcendens transzcendensben ben már az etikai viszony viszon y előtt - preeti preetilc lcai ai - módon mód on is. is.  A z én, a bel b első ső élet egy eg y erede ere deti ti elkü el külö lönü nülé lésb sben en kelet ke letke kezi zik. k. M ibő ib ő l és m i álta ál tall különül el az én? Amiből elkülönül: a tápláló, megtartó elemek. Ami által: az élvezet, a boldogság. Az élvezet: élni valamiből, jóllakni. Élünk a melegből, a  víz  v ízbb ő l, m egta eg tart rt a föld. fö ld. Ezek Ez ek olya ol yan n életelem élet elemek, ek, amely am elyek eket et élv é lvez ezün ünk, k, h aszn as znál álu u n k, mielőtt tematizálnán tematiz álnánk. k. Elmerü Elm erülünk lünk a sütkérezésben, sütkérezésben, az az ivásban, egy „kiadós leves” kanalazásában kana lazásában , a sétában, léleg lélegzésb zésben; en; ezek ezek felölel felölelnek nek minket anélkül, ho gy mi mi birtokolnánk, birtokolnán k, vag y akár kifejezetten kifejezetten észlelnénk észlelnénk őket. őket. Ezekből élni nem pusz ta szükség. szükség. A szükségnél eredendőbb eredendőbb a jóllakás, az élet élet öröme: az élvezet függetlensége, mely „minden függetlenség eredeti mintája”. Minden Mind en élvezet élvezet táplálkozás valam ely tartalomm al. E tartalom tartalom lehet lehet egy táj, egy  tekintet, a napsütés. S habár ezek az „elem ek” táplálják az életet, életet, az ember nem csak belőlük él, hanem az általuk átélt fájdalmakból és örömökből. Nem csak a kenyérből, hanem kenyér ízének öröméből is. „Az ember munkájából él, ez fennmaradásának biztosítéka: de az ember azért is a munkájából él, mert ez utóbbi megtölti, (felvidítja vagy lehangolja) az életet.”14 Az életnek a dolgoktól  való  va ló füg fü g gésé gé sétt m egel eg előő zi az élet éle t élvez él vezet etén ének ek függ fü gget etle lens nség ége. e. A tud tu d a t tu d a ta sem se m puszta pu szta reflexió, reflexió, hanem ha nem élvezet. élvezet. „Az „ Az élet csupasz ténye ténye nem csupasz”, m ert az élet eredendőb ben életöröm több nem tényállás, hanem az elet szeretete. A z élet valósága eredendőbben m int öntudat. Minden Min den elmélet elmélet és és gyakorlat alapja az az élvezet élvezet:: a gondolkodás, a cselekvés cselekvés eredeti eredeti öröme. öröme. Minde M inden n öröm „elsőként „elsőké nt érkezik”. érkezik ”.  A bo bold ldog ogsá ságg az én első els ő megr me grem emeg egés ése, e, függ fü gget etlen lened edés ése. e. E zált zá ltaa l vag v agyo yo k ö n m a gam. „A szubjektivitás szubjektivitás eredetét eredetét az élvezet élvezet függetlenségében függetlenségében és szuverenitásában nyeri el.”15

15 Uo U o . 88. o. 14 U o. 87. o. 15 Uo. U o. 89. o.

112

I A test éthosza

Függetlenségünk Függetlenségü nk tehát onnan van, hogy ked vünket is leljük abban, amitől am itől az az életünk függ. Az élvezet így  aktivitás és passzivitás differenciálódása előtti viszony.  Á lta lt a la az én nem ne m p u szta sz ta indi in divi vid d uum uu m , h anem an em önma ön maga ga,, az én „ips „i psze zeit itás ása”. a”. A bo bol l dogság megremegése a személyesség kezdete.  A személyte szem élytelen len életelem

De azok az őselemek, őselemek, amelyből amelybő l az első személyes személyesség, ség, életöröm táplálkozik táplá lkozik maguk ma guk személytelenek: személytelenek: „arc nélk üli” ül i” barbár istenek. A sötét, sötét, amely betakar, a szél, szél, amely  amely  felfrissít, felfriss ít, a város város amelyet járok —nem megnevezhető, reprezentálható dolgok. dolgok.  Vég  V ég n élkü él külie liekk és kőrü kő rülr lraj ajzo zolh lhat atat atla lan n ok, ok , m int in t a leveg le vegő, ő, am elyb el yben en ö n tud tu d atla at lan nul élem az életem, a föld, amely támaszt, de nem látom a túloldalát. Az életelem morajlása”, az ily a parttalansága. apeiron, szubsztan cia nélküli minőség. A „van morajlása”, Nem még le nem írt tárgy iság, hanem tápláló közeg, felém tartó mozgás —mint aho gy a belőle táplálkozó érzékiség sem gondolat, hanem érzelem. érzelem. Elvezet Elvezet,, elégedettség, ami szétterül a horizonton és betölti azt. Ehhez képest a tudati horizont üressége m ásodlagos. ásodlagos.  Az  A z élvezet élveze t ellentétes irán ir ányú yú az intenc int encio ional nalitá itássa ssal,l, olya o lyann nnyi yira ra,, hogy ho gy az a z élvezet során sorá n a dolgok megszűnnek dolgok lenni, s visszatérnek az elemekhez. A kenyér nem tárgy, tárgy, hanem belehara beleharapás, pás, íz és öröm öröm - ha egyáltalán jogos jogos így megnevezni - s a levegő levegő nem gáz, hanem h anem elmerült lélegzés lélegzés.. A tárgyak tárgy ak az élvezet élvezet e nem birtokolható, birtokolható, lcörülrajzol lcörülrajzolatla atlan n közegéből rajzolódnak rajzolódnak ki. „Minde „M inden n kapcsolat vagy vag y birtoklás a nem-birtokolhatón belül helyezkedik el, amely, miközben körbevesz vagy tar talmaz, talma z, maga ma ga tartalma t artalmazhatatlan zhatatlan va gy lcörbev lcörbevehe ehetet tetlen len.. Ezt a közeget közeget nevezzük elementárisnak.”1 elementárisnak.”16 A z életel életelemnek emnek - e form a nélküli tartalom nak - legfel legfeljeb jebbb egyetlen oldala van: m int a tenger felszíne, vagy va gy a szél iránya. M inda in da z, ami táplál, amit élvezünk, vag y fájlalunk ilyen lcörülírhatat lcörülírhatatlan lan közeg közeg számunkra. A z élveze élvezet, t, amelyben a dolgok visszatérnek az elementáris elementárishoz hoz eredendőb eredendőbb, b, m int a munka, mun ka, a gond, a tudat, tuda t, amely kim éri a dolgot dolgot és és a formát.  Az  A z életelem élete lem személ sze mélyte ytelen lenség ségéb éből ől tápl tá plál álko kozik zik,, s innen inn en diffe di ffere renc nciá iáló lódi dikk az öröm örö m ben az én eredeti eredeti különállása, külön állása, az élvez élvezet et egoizmusa. egoizmusa. A z én elkülönülé elkülönülése se Lévinasn Lév inasnál ál nem a végességhez kötődik, kötő dik, s lényege lényege szerint nem jár együtt eg yütt szorongással. Nem a h alá al á llal lla l szemben ragyo g fel, hanem han em eredeti elégedett elégedettség, ség, önelégültség. önelégültség. Egy E gy olyan gondtalanság, amely nincs jelen jelen aheideggeri aheide ggeri Daseín-analízisben. Daseín-analízisben. Nem vílágbanbenne-lét, hanem élni-valamibő élni-valamibőll (vivre de). elégséges de). E lényegileg naiv szenzibilitás elégséges önmagának —akkor is, ha nem elégséges a tudatnak. Erre az eredeti életörömre épül aztán aztá n rá a szorongás szorongás és a gond gond világa: az én további elkülönülése. “ Uo. 105. o.

II. A probléma problém a kifejtése kifejté se

| 113

Behúzóiás a házba; munka, bensőségessel 

 A boldo bol dogsá gságg elemi elem i függe füg getle tlensé nsége ge még m ég óri ó riás ásii függé füg gést st takar. taka r. A táplá táp lálék lék föl f ölöt ötti ti öröm ör öm megszakad a táplálék hiányában. A z elemek szesz szeszélye élyesek, sek, nem csak megtartanak, meg tartanak, de fenyegetnek is. Az élvezet elementáris jellege egyben kiszolgáltatottság is.  A hol h olna napp bizt bi ztoo nság ns ághi hián ánya ya vis v issz szav avoo nulá nu lásr sraa kész ké sztet tet az eleme ele mekn knek ek val v alóó közv kö zvet etlen len kitettségből.  Az  A z elem e lemek ek fenyegetése fenyeg etése elő e lő lbe lb e lehet leh et h ú zód zó d n i egy saját térbe: ah ázb áz b a. A tápl tá plál álék ék  véletl  vél etlen ensz szer erűs űség égét ét felvá fel válth lthat atja ja a munk mu nkaa , amel am elyy késlelteti késlel teti az élveze él vezett idejét, idej ét, de meg meg  teremti a jövó jövó'' biztonságát. A gondoskodás gondoskod ás pedig p edig bensó's bensó'séges égesség séget et hoz magával. mag ával.  Az  A z élet élvezete élveze te fölö fö lött tt meg m egjel jelen enik ik a „létez „ létezés és ökon ök onóm ómiáj iája”, a”, „a „ a megv me gval alós ósíto ított tt belső'”, bels ő'”, „a tett energiája”.17 Ahogy a ház elkülönül az erdő, az ég határtalanságától, úgy  napolódík el az élvezet és változik gondoskodássá, gonddá. Az elemek közül ki emelkednek az eszközök eszközök és a tárgyak tárg yak.. A megragad meg ragadás, ás, a munk mu nkaa hoz létre létre mindent, ami rögzített és és leválasztható az elemekről, vagyis vag yis dolog. dolog. M ár az öröm is bizonyos „viszony” önmagamho z: nem csak harapom a kenye ret, de örülök is neki. E kettősség erőterében vagyok vagy ok személyesen személyesen jelen jelen önmagam önmag am számára. A munka, a ház világa azonban eddig ismeretlen viszonyrendszert, bensőségességet bensőségességet teremt, teremt, új teret teret nyit, ahol az én elkülönülése elkülönülése - egy saját saját világ vilá g elkülönülésével jár együtt. együ tt.  A test test

Ezen a ponton érdemes tulajdonkép peni tém ánk felé hatolni. A szubjektivitás szubjektivitás elkülönülése m int élvezet, élvezet, majd ma jd mint min t munka mu nka,, birtoklás egyaránt a testiség testiség tapasz talatán ak rétegei mentén írható le. le. Hiszen a külsőb kü lsőb ől való táplálkozás: táplálko zás: a lélegzet, lélegzet, a látás, látás, a sütlcé sütlcére rezé zéss - alapve tően testi események. Hiszen a test létmódja olyan, hogy szükségletei a külsőre irányulnak. Függ a külsőtől, de egy olyan külsőtől, amit nem ő teremt, nem ő lconstituál.18  A tes t estt külö kü lönle nlege gess helyz hel yzet etbe ben n van: va n: habá ha bárr az érzé é rzékelt kelt vilá vi lágg közé kö zépp ppon ontja tja,, min m inde den n érzéke érzékelés lés benne kel életre életre,, maga m aga is függ füg g a világtól, amit megjele megjelenít. nít. A világ azáltal az, ami, ho gy látom, érzem. De eredendően függök függ ök a világtól, amelyet látok, érzek. érzek. S habár a test test minden érzékelé érzékeléss origója, origója, kiszakad a középpontból, középpontból, ahonnan kitekint, kitekint, „mint a hogyan hogya n a sziklából feltörő feltörő víz, ha m agával rántja a sziklát”.19 sziklát”.19  Az  A z „ínsé „ín sége gess test te stet et”” szük sz üksé ségl glet etei ei m inde in den n ko nstí ns títu tuál álás ástt m egelő eg előző zően en,, m int in t nemne mkonstituáltat állítják. Vá llalja a külsőt, m ielőtt alkotná. A te st eredeti eredeti létmódja a „valamiből „valam iből élés” —a —a test az elemekre támaszkod táma szkodik. ik. A láb érinti érin ti a földet, földet, de az érintést 17 Uo. 125. o. 18 Uo . 10 2 . o. o.  19  19 Uo. 102. o.

ii 4

I A test éthosza

meghatározza a hely, ahol a láb főidet ér. A test maga ez a „földre helyeződés”, irányváltozás: ahol akon stituálás stituá lás folyam ata visszájára fordul. A test annyiban él, él, amennyiben folyamatosan folyama tosan kétségbe vonja a tudat tud at igényét, igényét, hogy ho gy maga mag a kölcsönözz kölcsönözzön ön értelmet értelmet minden dolognak. A tudat konstituáló konstituáló munk ája azon nyomban elakad, h a kinyitom a szemem és és élvezem élvezem a látványt.  A test t est mélysé mély sége gesen sen kétér két érte telm lmű: ű: önál ön álló lósá ságg és függ fü ggés és kété k étérte rtelmű lműség sége. e. A testi tes ti élet mély félelme az, hogy a „test-úrból” „test-szolga” válik, egészségből betegség, az élvezet élvezet öröméből az ínség kínja. „Testnek „Testnek lenni an nyi, m int önmagától függeni, önmaga urának lenni, másfelől m ásfelől a földön földön tartózkodni, a másban lenni, és ennélfogva a testben eltorlaszo elto rlaszolódn lódní.” í.”220  A test te st azonban azonb an az élvezet kitett kit ettség ségéb éből ől át tud tu d válta vá ltani ni önmag ön magaa aktivitás aktivi tásáb ába, a, képes megvédeni önmagát. Képes (je peux) a munkára mun kára és az önmegtartóztat önm egtartóztatásra. ásra.  Mun  M un ta rtalékokat képez. képez. Formálja önmagát kálkodó testt testtéé válik, amely időt ad magának, tartalékokat mint min t elkerített, elkerített, megkülönböztetett területet, területet, hasonlóképpen mint kü lső terét: terét: a ház világát. Elnapolja, Elnapo lja, kitolja az élvezetet, élvezetet, munká mu nkájával jával késlelteti késlelteti a szükséget és a halált, ha lált, s ezáltal ezá ltal megnyitja megny itja magána mag ánakk az idő —az —az idővel való élés élés —dimenzióját. —dimenzióját. Tehát a test eredeti kétértelműsége (az élvezet és kiszolgáltatottság) újabb kettősséggel bő bővül: vül: belemerülés a közvetlen közvetlen élvezetb élvezetbee vagy visszatartás, visszat artás, képesség, képesség, m egmunk egm unkálás. álás. A test e kétértelműsége már má r az önreflexió, önreflexió, a tudatosodás mozzanata. „A test kétértelműsége - ez a tuda t”21 t”21 - mondja Lévinas. Nem egy eredeti eredeti tuda t testesül meg, hanem a test test tudatosul, tudato sul, ném iképp lemondva önmagáról, késlel késleltetv tetve, e, átalakítv áta lakítvaa eredeti önmagát önmagá t (mint élvezete élvezetet). t). A tudat ennyiben „dezinkarnáció": „dezinkarnáció": „a  „a tes test (Merleautestiségének elnapolása’’, visszatartása , az életelemmel szemben való távolság (MerleauPonty talá n ezt nevezné „ritkább hú snak sn ak”, ”, tiszta tiszt a zónának, a hús üregének üregének). ). A test testiségének elnapolása azonban az onban maga ma ga is testi esemény esemény,, nem absztrakció.  A m u n k a, a gon g ondo dolk lkod odás ás egy eg y testi te sti felép fel építé ítésse ssel,l, kézze ké zzel,l, lább lá bbal al rende ren delke lkező ző lény  lé ny  lehetősége, aki ak i képes az élvezetből visszav viss zavonn onnii magát, magát , és az elemek pár ttalanságábó ttalansá gábóll kiragadn kirag adnii az az eszközöket, eszközöket, megragadni megrag adni tárgyakat. tárgya kat. A kéz először először érint, tapogatózik, majd megfog m egfog valam it —ez —ez minden technika tech nika előképe. „Meganny „Meg annyii ellenté ellentétes tes mozgás mozgás [...] [...],, am i egyesü egy esüll az ember e mber testi t esti létében”.22 létében”.22  Az  A z élvezet és a munk mu nkaa nem etikai etik ai viszony, visz ony, de feltétele feltéte le az etika et ikaina inak  k 

Fontos Fontos látnunk látnu nk azonban, hogy Lévinas Lévina s szerint az élvezet és a munka —sőt a tudat tud at is - hasonló szerkez szerkezett ettel el bír: felemészti táplálkozás ozás  felemészti a Mást, és integrálja a sajátba sajátba.. A táplálk során a test éppúgy elemésztí, felszámolja az elemek külsőségét, m int a munkáb mu nkában, an, a gazdálkodásban, ahol a külső „elsajátítása” zajlik. „Az ökonómiai létezés [...] 20 Uo . 135. 13 5. o. 21 Uo. 140. o. 22 Uo. 145. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

] 115

az U gyanazban gyanazb an lakozik.” A mást, má st, az életel életelem em idegenségét idegenségét saját saját birtokk á alakítja. alakítja. Ezért a mással m int életelemmel való viszony, az élvezetben élvezetben és és a munká mu nkában: ban: nem etikai term észetű viszony. viszony.  Azo  A zonb nban an van va n vala va lam m i az élvezetbe élvez etben, n, am a m i túlm tú lmu u tat ta t önm agán ag án.. Az A z élvezet élveze t beleto bel etor r kollik az eleme elemekk határtalanságáb a, am iben nincs semmi, ami megtám asztana, a holnap gondjával szemben megtart me gtartana. ana. Ez a semmi, sem mi, ez az átélt átélt kiszolgáltatottság az élvezet élvezet határaként határak ént olyan heteronómiát idéz idéz fel, fel, ami a mi az „álla „ állati ti önelégültségtől eltérő sorsra ösztök ösz tökél” él” —mo —mondja ndja Lév L évin inas as.2 .233 Hiszen His zen egy érző és kitettségét kitettsé gét átélő lény szükséges szükséges ahhoz, hogy hog y a M ásik fogadása fog adása lehetővé lehetővé váljon. Továbbá a Másik etikai fogadásának feltétele az én eredeti elkülönülése az örömben. örömben. A M ásikat akkor lehet kenyérrel kenyérrel kínálni, h a az jó, jó, magam m agamnak nak is ízlik. ízlik.  Az  A z élvezet élve zet tehá te hátt hordo hor dozz egy eg y pree pr eeti tika kaii vonást von ást.. Ugyanez igaz azonban a test munkálkodó mun kálkodó aktivitására is. A behúzódás a házba, a saját saját élet élet bensőségessége, bensőségessége, amelynek ame lynek teret teret ad a m unka un ka türelme, türelm e, megalkotja meg alkotja azt a helyet, ahová a M ásik fogadható. A ház önálló, választott választot t tér, tér, nem gyökér, amely  közvetlenül táplál. S ahogy ah ogy egy ház ablakait, s ajtóit ajtóit ki lehet nyitni vagy be lehet lehet csukni, a Másikat, M ásikat, a vendéget vendéget lehet lehet fogadni vagy nem fogadni. A megvendé megvendégel gelés és feltétele a munka, az ökonómia: üres kézzel nem lehet vendéget fogadni. A ház elkülönülő világa vilá ga új lehetőséget nyit: lehetséges lehetségessé sé válik e világ, világ , e bensőség benső ség felaján lása a Másiknak. Az ökonómia, felhalmozás, a ház világa tehát a Másikra utal: az etika et ika lehetősé lehet ősége ge.2 .244  Az  A z élvezet élve zet és a m u n k a ink in k a rn á lt vilá vi lága ga,, habá ha bárr lényeg lén yegee szer sz erin intt egoi eg oizm zmus us,, el lentétes dimenziót is hordoz: az érző lény elkülönülése és a munka világának elkülönülése elkülönülése által lehets lehetsége égess a saját világ felajánlása a Másikn M ásiknak, ak, a Másik M ásik vendégül látása. A test élvezet élvezetee és mu nkálkod nká lkod ása tehát bizonyos értelemben feltétele feltétele az etikainak, de nem azonos azzal.  Az  A z etikai és a test  A  pár excel jövő excellen lence ce etikai azonban akkor jelenik meg, am ikor a M ásik kívü lről jövő pillantása vád alá helyezi helyezi az elkülönült elkülön ült lét bensőségét, bensőségét, elégedet elégedetts tségét égét.. A másik m ásik tekintetében az én saját saját teljess teljessége ége - élvezet élvezete, e, munká mu nká ja - am i eddig betöltötte betöltötte horizontját, horizontját, pu szta fenomenalításnak tűnik. tűnik . Önelégült Önelégültsége sége szégyenné szégyenné változi változik. k. De az elégedettséget elégedettséget nem az elégedetlenség elégedetlenség váltja fel, önm agam érzése érzése nem ön magam elidegenítésébe fordul, hanem megnyílik egy végtelen, egy új dimenzió: Má sik után, akinek tekin tekintet tetee megzavarta elégedet elégedettsé tségemet gemet.. Ez a a Vagy. A vágy a Másik  Vág  Vá g y azon az onba ban n soha soh a nem la k ik jól, jól , nem n em töltő tö ltődi dikk be, „nem „n em töm t öm íti ít i el a hori ho rizo zont ntot ot”: ”: a megragadhatatlan, felemészthe felemészthetetl tetlen en külső megnyílása. m egnyílása. A M ásik tekintet tekintetee ébresz ébreszti ti 23 U o. 12 1. O. O. 24 Uo. 119. 0.

nó

| A test éthosza

fel e végtelen dimenziót, az én önelégültségét meghaladó meg haladó értelmet. „A Vágy Vá gy rend  jébe,  jéb e, a teljessé telj ességet get sza s zabál bályo yozó zó vis v iszo zony nyok okra ra visszav vissz avez ezet ethe hete tetle tlen n viszo vis zony nyok ok rendjé re ndjébe be léptünk.”2 léptün k.”255 M íg azonban azonb an Sartre, Sartre , Laca L acan n és Merleau-Ponty a m ásik pillantása pillan tása által á ltal  végbem  vég bemenő enő tra t rans nszf zfor orm m áció ác iótt alap al apve vető tően en testi tes ti élmé él mény nyké ként nt,, a testérzés testér zés m egvá eg válto ltozá zá saként, saként, vagy differenciálódásaként írtaié, írtai é, a Teljesség és végtelen gondolatmenetében ugyanez az esemény esemény az etikai születés születésii helye, helye, és ennyiben min tha el is hagyn á a testiség világát.  Az  A z élvezet élve zet és öko ö konó nóm m ia kifej ki fejez ezet ette ten n tes t esti ti ren r endj djéb éből ől itt it t átlép át lépün ünkk a met m etaf afiz izik ika, a,  va  v a g y az etik et ikaa rendjé ren djébe be.. V agyi ag yiss az eddi ed digi giek ekbe ben n csak cs ak elők el őkés észü zült lt d imen im enzi zióó vált vá ltás ás most történik meg. meg. Eddig azt követtük nyomon, hogy az én elkülönülése, amely a Másik foga dásának lehetősége, hogyan gyökeredzik a testiségben. Most azonban azt kell megvizsgálnunk, megvizsgálnunk, hogy a pár exce m ennyiben n testi esemény. esemény. excelle llence nce etikai mennyibe Látni fogjuk, hogy ho gy az etika szintjén szintjén olyan am bivalenciák jelennek jelennek meg a test és a testi érzék érzékelés elés kö rül, amelyek a mű ben be n nincsenek teljesen teljesen feloldva feloldva vagy  feldolgozva. ígéretes ígéretes kezdemények, elvarratla e lvarratlan n szálak akadn ak adnak ak a kezünkbe: kezünkb e: több dolga lesz lesz az interpretációnak. interpretáción ak.

 3.  3 . P ara ar a dox do x onok  on ok   Az  A z etikai etika i és az öröm par p arad adox ox viszony visz onyaa

 A M ásik ás ik foga fo gadá dása sa min m intt eti e tika kaii esem e semén ényy az a z élvezet élve zet meg m egsz szég égye yenü nülés léséve évell kezdő kez dődi dik. k.  Vag  V agyi yiss az élvezet, élveze t, ame a mely ly az én első el ső megr me grem emegé egése, se, az első els ő személy sze mélyesség esség,, az arc a rcta tala lan n elemektől való első elkülönülés, az élvezet, élvezet, amely ame ly elégs elégséges éges önmagának: önma gának: m aga a teljess teljesség, ég, a horizont betöltöttsége betöltöttsége —a —a Más M ásik ik tekintetében áta lakul lak ul valam vala m i mássá: szégyenné.  A szégye szég yen n azo a zonb nban an nem n em azt az t jelent jele nti,i, ho h o g y a mási má sikk tekin te kinte tetéb tében en pu p u szta sz ta tár t árgg gyá gy á  váln  vá lnék ék,, a rám rá m szegez sze geződ ődőő tekin te kinte tett pusz pu szta ta tár t árgy gyáv áváá —ahog —ah ogyy Sart Sa rtre re gondo go ndolta. lta. Nem Ne m semmisülök meg, pontosabban nem semmisülök meg teljesen. Habár a Másik tekintetében addig elégség elégséges es élvezetem élvezetem megszű meg szűnik nik betölteni a mindenséget, nem számolódik számoló dik fel saját saját bensőségességem, önm agam aga m szám ára való jelenlétem. jelenlétem. Ellen E llen kezőleg: éppenséggel meg lesz szólítva, bensőségességében megjelölve. A Másik tekint tekintetér etéree nekem magam nak m int érző lénynek kell válaszolnom. Tehát Tehát az én m int élvezet, élvezet, önm ö nmaga aga élvezete élvezete el lesz lesz ismerve, isme rve, s éppen megszólítottságában lesz helyettesít helyettesíthetetl hetetlenül enül önmaga. A szégyen kínja azonban előkészít előkészít egy dimenzió vált  vá ltás ást. t. A  Másik  Más ik tekint tekintet etee a jóllakott vágy helyett helyett a végtel végtelen en iránti metafizik metafizikai ai vágyat bőségem , örömöm öröm öm a teli kéz, az adás, megosztás lehetőségeként lehetőségeként teszi lehetővé. Saját bőségem, értelmeződik. A M ásik fontosabbá válik vál ik saját elégedetts elégedettségemnél égemnél,, s elindul felé felé egy  2S Uo. 149.0 149.0 .

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

| 117

mozgás, mozgá s, amely am ely egyszerre megszólítja, de át is alakítja, fel is emeli azt, aki vagyok.  A saját sajá t önelég öne légül ülts tség égem em föl f ölöt ötti ti szég sz égye yen n a M á sik si k iránt irá ntii vágya vág yako kozá záss „emelk „em elked edet ettsé tsé gébe” fordulhat: az élvezet az etikai lehetőségébe. Felvetődik azonban a kérdés kérdés:: vajon a M ásik iránti vág y mennyire menn yire nevezhe nevezhető tő még élvezetnek, élvezetnek, örömnek? örömnek? Semmikép Sem miképpen pen nem öröm az élvezet élvezet egoizmusa értel értel mében —válaszolja —válaszolja Lévinas. Szerinte az élvezetet, az örömöt felváltja az etikai, ami már nem öröm.  Vál  V álas asza za azo a zonb nban an felve fe lvett néhán néh ányy kérdé kér dést, st, amit am it nem ne m válas vál aszo zoll meg. meg . Lehet-e Lehe t-e erkö e rköl l csösen cselekedni örömtelenül? Arisztotelész szerint ez lehetetlen: nem lehetek például nagylelkű a másikkal, másik kal, ha h a nem örülök örü lök ennek, ennek, ha szívom a fogam, miközben miközben megajándékozom megaján dékozom őt.z6 őt.z6 Lehet-e Lehet-e őszintén őszintén vágyakozni a M ásikra mint etikai etikai végtele végtelenre, nre, ha egyben nem örülünk örü lünk is annak, a nnak, aldre aldre vágyu nk? Elválasztható-e a vágy vág y —még —még ha metafizikai  vág  vá g yró yr ó l van va n is szó - az örö ö röm m „meg „m egre rem m egés eg ését étól ól”, ”, személye szem élyessé sségétő gétől? l? M a g a Lév L évin inas as mondja, hogy a boldogság az első személyesség. Ez azonban azt is jelenti, hogy  aki nem tud örülni, az nem tudja élete eseményeit, találkozásait személyesen befogadni befo gadni —nem —nem rendelkezik azzal a belső erőtérrel, am i a fogadás feltéte feltétele. le. Nem N em elég elég a teli kéz, nem elég elég a nyitott nyitot t ház a vendégszeretethez. vendégszeretethez. A M ásik fogadásá fog adásának nak m int etikai eseménynek a M ásik feletti örömöt örömöt is tartalm aznia azn ia kelle kellene. ne. Az etika leválasztása az örömről az etika elszemélytelenedéséhez, rígorozitásához vezet het. het. Úgy Ú gy tűn ik, Lévinas az örömöt örömöt nem tudta elválasztani az egoizmust egoizmustól. ól. Nem lehet-e azonban, hogy az öröm, bár forrása az egoizmusnak, annál eredendőbb és messzebb vezet? Nem képzelhető-e képzelhető-e el irányváltozás irányváltozás magában magáb an az örömben? örömben? Az öröm, a vágy talán olyan mozgás, amely önmagán túlról jön, és önmagán önm agán túlra visz. Nem lehet, lehet, hogy  az öröm eseménye először az én elkülönülése elkülönülése az elemektől, azután azutá n az elkülönült én vágyakozá vágya kozása sa a végtelenre? végtelenre? Míg előbb: örömteli öröm teli táplálkozás táplálkoz ás az elemekből, utóbb: az elemektől, elemektől, bárm ilyen jóllakástól függetlenedő függetlenedő öröm kinyílása: kiny ílása: nem önmaga, hanem a Más fölötti őröm. őröm.  Van  V an olya ol yan n öröm ör öm,, amel am elyy tápl tá plál álék ékáh ához oz,, tárg tá rgya yaih ihoz oz kötő kö tőd d ik. ik . Lehe Le hett olya ol yan n öröm örö m is, amely már független tárgyaitól, és önmagában hordja az öröm képességét (erről (erről írt Epíkurosz.) Ep íkurosz.) De vajon nem lehetséges-e lehetséges-e olyan öröm, amely nem kötődik teljesen teljesen saját saját táplálékáh táplálékához, oz, tárgyaih oz, de nem is me rül rü l le lei saját saját függetlensége függetlensége élvezetében, hanem önmagától átlép a Máshoz, s a Másik léte feletti ajándék örömmé transzformálódik? Olyan öröm, öröm, ami am i nem tér tér vissza önmagához, hanem a Végtelen felé felé vágyakozik, vágyako zik, afelé halad: ha lad: túl táplálékon tápláléko n és viszonzáson? viszonzáso n? De vajon nem errő l az erószról szól-e Szókratész óta ó ta a filozófia története, története, s a művészetek éppúgy, mint az igaz szerelem?  16  16  Ar  A r is z to te lé sz :  Nikh  N ikhom om akh oszi os zi etika, etik a, ford. Szabó Miklós, Budapest, 1987, Etirópa.

 A test te st éthos éth osza za De Lévinas a Teljesség és végtelenben éppoly bizalmatlan a művészettel, művészettel, az igé zettel, a ritmu ssal, az erósszal szemben, min t az örömmel örömm el szemben: eze ezelc örömét sem tudja különválaszta ni az egoizmustól, egoizmustól, a nárcizmustól. nárcizmustól.  A kérd ké rdés és tehá te hátt az, az , h o g y az etik et ikaa és az öröm ör öm szem sz embe ben n állál l-ee e g ym á ssa ss a l, v a g y  az öröm transzform álódott-meg emelked ett minősége (a végtelen után i vágy) vágy) hozzátartozik-e az etikaihoz? Nekem ügy tűnik, a Teljesség és végtelen — habár az előbbit mondja ki, mégis látens módon —mindkét mind két interpretációs interpretációs lehetősége lehetőségett tartalmazza.  Az  A z etikai etika i és az észlelés észlelés par p arad adox oxon onaa

 Az  A z érzé ér zéki kisé ségg m int in t élveze élve zett L évin év inas asn n ál ellentét ellen tétes es az etik et ikai aiva val.l. D e has h ason onló lóké képp pen pe n és paradox parad ox módon módo n szembefordítja szemb efordítja az etikaival az érzékiség másik —szárm —származtatott aztatott -jelentésé -jelen tését, t, az észlelést észlelést is! is!  A M á sik si k arcá ar cátt láto lá tom m , am ikor ik or etik et ikai ai érte ér telem lembe ben n szem sze m besü be sülö lökk vele. vel e. D e vajon vaj on mennyire gyökerezhet egy etikai esemény az észlelésben, a látásban? „Vajon az arc nem adott a látás számára? Mennyiben jelöl az epífánia mint arc másféle kapcsolatot, mint amelyik érzéki tapasztalataink egészét jellemzi?”27 —kérdezi Lévinas, Lév inas, s meg is adja a választ: „A z arc arc nem nem látott, látott, nem tapintott, tapintott, mivel a vizuális, vizu ális,  va  v a g y talc t alctilis tilis érzéke érz ékelés lés sorá so rán n az én azon az onos osság ságaa bebor beb orít ítja ja a tárg tá rgyy m ássá ás ságá gát, t, amely  am ely  épphogy tartalom m á alak ul.”28 ul.”28 Lévinas szerint a látás és tapintás is az egoizmushoz kötődik: az érzéki, észlelő tudat egoizmusához. Az egoizmus pedig lényegét illetően ellentétes az etikaival. Nézzük Nézzü k meg, miért! Először is minden mind en látvány előbb a látván nyal nya l való táplálkozás, a látvány öröme öröme,, s csak csak másod sorban lesz „puszta „pu szta látvány ”, az észle észlelé léss kívü lállása.  Az  A z elemi elemi élvez élvezet et mun ka, a fogalmi megragadás megragadás,, a tudati külön egoista érzékiségéből emelkedik ki a munka, állás folyam foly amata, ata, amely ame ly absztra hálja a dolgokat és és a jelenségeket m int észlelete észleleteket. ket.  A közv kö zvet etlen len élve é lveze zetb tből ől kiemel kiem elt, t, eszköz es zközzé, zé, maj m ajd d tárg tá rggy gyáá alakí ala kíto tott tt v ilá il á g peri pe rifé féri riáj áján án  jele  je leni nikk m eg az absz ab sztr trak aktt észlelé észl elés, s, az észlelés észle lés fenom fen omen enal alítá ítása sa.. A v ilá il á g átal át alak aku ul a  vilá  vi lágt gtóó l viss vi ssza zah h ú zód zó d ott ot t ego észlelésévé észle lésévé,, pusz pu szta ta jelen je lensé ségv gvilá ilágg ggá. á. A látás lát ás és tapin ta pintá táss - az észl észlelé eléss hagyományos hagyomán yos pszichológiái, illetve illetve filozófiái filozófiái szerint szerint - már má r ennek az az egy tudat számára megjelenő, a közvetlen tapasztalattól már elvonatkoztatott  jele  je len n ségv sé gvil iláá gna gn a k az észlelé ész lelése. se. Lévi Lé vin n a s kri k riti tizá zálja lja azok az okat at a filoz fil ozóf ófiá iáka kat, t, amely am elyek ek az észlelé észleléss eme absztrakciójára támaszk tám aszkodn odnak ak mint min t „eredeti tapasztalatra”. tapa sztalatra”. Az észlel észlelés és a gondolkodástörténetben m int a tudatos én világána k fenomenalítása, a „nekem „nekem úgy tűnik” világa jelent meg. A descartes-i csaló démon káprázata, a pusztán látható világ, világ , ahol álom és valóság valósá g egymásba egym ásba játszik, szétválaszthatatlanul szétvá laszthatatlanul tükrözi 37 Uo. 155.0. 28 Uo . 16 1. o.

II. A problém prob lémaa kifejtése kife jtése

| 119

egymást. Ez az észlelés nem bír önálló jelentéssel, nem meríthető belőle biztos tudás. Az észlelés fenomenalitása soha nem evidens, absztrakt világ. Ide-oda  verő  ve rőd d ő kép k épek ek kav k avar argá gása sa,, érte ér tele lem m nélk né lkül ülísé íség, g, M aja aj a fáty fá tyla la.. Lévinas Lévin as szerint az az etikai eseménynek ezt a fátylat is fel kell hasítania, hasítania , éppúgy, éppúgy, ahogy meg kell törnie törnie az élvezet élvezet egoizmusát egoizmusát.. Csak így tud tu d a látszat látszat mögül mö gül felderen felderen geni az értelem. A  pár exce eseményben, mikor mik or a másik má sik arca rám tekint, excelle llenc ncee etikai eseményben, a látvány, az érzékelés érzékelés értelmekkel, irányo kkal kka l telítődik, telítő dik, szétfoszlik szétfosz lik semlegessége. semlegessége.  Az  A z arc ar c szü sz ü n tele te lenü nüll lebo le bont ntja ja tu lajd la jdoo n k é p m á sá n a k , jele je lein inek ek k étér ét érte telm lm ű ségé sé gét. t. Érzékel Érzékelése ése kiemelkedik kiemelkedik minden más látvány közül. Nem lehet pusztán pusz tán a tudatos tudatos én számára való kép, amelyet majd e tudat lát el értelemmel, értelemmel, hanem hane m a kívülről kívülrő l megnyíló meg nyíló értelem, értelem, saját saját értelmemet értelmemet meghaladó, mégis konkrét bizonyosság bizonyosság.. „Az „A z arc az a nyilvánvalóság, amely, mint a kartéziánus racionalizmust alátámasztó isteni bizonyosság, magát ma gát az evidenciát teszi lehetővé.”2 lehetővé.”29 Itt azonban ismét a korábbi rejtélybe rejtélybe ütközünk. ütközün k. Hogyan történhet meg az, hogy egy észlelés - a másik arca —az észlel észlelés ésfelhasításáho felhas ításáhozz vezet?  A vál v álasz asz a következ köve tkező: ő: „ A z arc [...] [...] epifá ep ifáni niájá ájába ban, n, a kifejez kife jeződ ődésb ésben en a m ég megr me gra a gadható érzéki a megragadással szembeni szembeni totális ellenállásba fordul. E fordulatot csakis egy új dimenzió megnyílása teszi lehetővé”.30 Az arc, habár maga is egy a dolgok közül, közü l, „széttöri „ széttöri a form át, amely határolja”, széttöri széttöri m agána agá nakk az észlelés észlelésnek nek a formáját, semlegesítő létmódját. Az arc, amely megszólít, beszél hozzám, olyan arc tapasztalati szintet nyit meg, amely összemérhetetl összemérhetetlen en a többi tapasztalattal. tapaszta lattal. Az arc lelepleződik, hanem segédkezik sajá sajátt megnyilvánulásáb megnyilvá nulásában. an. Sürget, kifejeződik. Nem lelepleződik, és feleletigényt támaszt tám aszt velem szemben. szemben. Oly módon mód on szólít szó lít meg, hogy ho gy válaszolnom válaszolno m kell erre erre a megszólításra. megszólításra. A nem válaszolás is válasz. Tekintete Tekintete megszólítja, beiktatja szabadságomat és felelősségemet. felelősségemet. Észlelés Észlelés helyett: kifejeződés, kifejező dés, sürgetés, beiktatás, igénnyel szemben szemben felelet feleletigé igény. ny. Az A z arc érzékelésével érzékelésével megjelenik valam vala m i egészen új: új : a belső igénnyel érzékelt világomba, „világképembe”. „világképembe”. Minden M inden róla róla a külsőigény. Nem integrálhatom érzékelt alkotott képet képes képes megcáfolni. megc áfolni. Olyan feleletigény feleletigény forrása forrá sa az arc személyessége, személyessége, a tekintet kifejezése kifejezése,, ami am i összemérhetetlen a többi, mégoly mégo ly eleven érzékelésemmel. Láttuk, Láttu k, hogy ho gy a másik arcában olyan végtelen végtelen nyílik meg, ah onnan nézve nézve az én örömöm már má r nem minden. Saját világomba világom ba való belemerülésemrő l pedig kiderül, hogy hog y máshonnan nézve nem az, am inek én átéle átélem. m. így lesz lesz belőle puszta fenomenalitás, látsza látszat. t. Ez nem derülhetne ki a M ásik pillantása nélkül. A M ásik rám pillant, s ettől saját saját világom nekem „ így tűn ő” világgá változik. változik. M ár nem vagyok biztos biztos magamban, s világom világom,, tapasztalataim érvényét igazolni kell. Racionalitásom lényegében apológia. 29 Uo. 170.0. 50 Uo. 164. o. o.

12 0

| A t e s t é th o sza

 Az  A z absz ab szta takt kt észlelés észlelé s vil v iláá g a tehát teh át eleve csak cs ak a M á sik si k pil p illa lan n tásá tá sán n a k erőteré erő terében ben absztrahálódhat. absztrahálódhat. A világ v ilág m int fenomenalitás, m int szám omra megjelenő megjelenő jele jelen n ségvilág észlelése így nem elsősorban az egóból, a saját tudatból ered, hanem a Másik Má sik felől motivált. motivált. Eszerint a kartéziánus du alizmus eredet eredetee elsősorban nem az ego saját, kifelé irányuló pillantása, gondolata, hanem a Másik zavarba ejtő pillantása, amint n aiv világomat önmaga igazolását kereső kereső redukcióra készteti. készteti. Ez a gondolatmenet gondolatmenet oda vezet minket, hogy felvessük: felvessük: talán a filozófiai redukciók  redukciók  —amelyek a szubjektív tapasztalat eredetiségét keresik éppannyira motiváltak a Másik   pillantása, mint a saját tapasztal tapasztalat at feszít feszítése ése felől!  felő l!  E kis kitérő után azonban térjünk vissza az eredeti eredeti gondolatmenethez. gondolatmenethez. Láttuk : amikor a M ásik arca rám pillant, dimenzíóváltás történik az érzékiségben érzékiségben.. Saját Saját érzékiségem érzékiségem abszolút abszolút dimenziója helyett világomb a betör a Más. M íg az élvezet élvezet és az észlelé észleléss teljes teljessé ség, g, amely a mely eltömíti önmagát, addig a másik tekin tete megnyitja meg nyitja a végtelent, az értelem dimenzióját, s az az egyértelműséget. egyértelműsége t. A végtelen a másik má sik transzcendenci transzcendenciája, ája, amely soha nem elérhető elérhető számomra, nem n em birtokolható, birtokolható, nem tematizálható, túl van az én lehetőségeimen, mégis egyértelmű, mert feleletigényt támaszt tám aszt velem szemben. szemben. Mindaz Min daz,, amit én átélek átélek —az —az élvezet, élvezet, a látvány —a másik má sik arca, tekintete által álta l meg me g lesz szólítva, s ezáltal ezál tal tesz szert sajátos értelemre. értelemre.  Az  A z érzé ér zéki ki —m —m int in t élvezet, élve zet, és m int in t észlelés —teh —tehát át túlm tú lm u tat ta t önm ön m agán ag án,, s Lévi Lé vina nass számára kérdéses, hogy az itt megjelenő etikai dimenzió mennyire nevezhető még érzékinek. Szerinte itt m ár az érzékelhetetlen, érzékelhetetlen, a végtelen „érzékelése”, „érzékelése”, vagyis vagy is epifánia zajlik. Mindazonáltal az érzékiben megnyíló dímenzióváltások arra mutatnak rá, hogy hog y az érzéki tapasztalat saját határait hatá rait állandóa állan dóan n szétfeszítő, szétfeszítő, eredeti tartomány. tartomán y.  A kérdés kér dés:: vajon vaj on az érz é rzék ékib iben en meg m egny nyíló íló több tö bblet let (etikai) tap ta p aszt as ztal alat atáv ával al széttörílc-e az érzéki, érzéki, vagy m agában „az érzékiben megnyíló m ély ségi sé girő rő l kell-e kell-e beszéln beszélnünk? ünk?331  A szövegb szö vegben en min m ind d két ké t ért é rtele elem m jelen jele n van, van , m inth in th a a szerz s zerzőő nem ne m akar ak artt voln vo lnaa dűlőr dű lőree  jutn  ju tnii e kérdésb kérd ésben en.. Továbbá Lévinas Lévin as újra újr a és és újra eltűnődött eltűnő dött az „érzékelések transzcenden transz cendentális tális szere pérő pé ről”. l”. Egy helyen megjegyzi, hogy hog y az érzékelé érzékeléss „tudatnak, „tudatna k, énnek és nem-énnek nem-énnek szubjektumként és és objektumként történő kikristályosod kikristályosod ásához képest előzet előzetes’ es’ élvezet.”32  Azo  A zonb nban an ha h a az érzéke ér zékelés, lés, vag va g y érzé ér zékis kiség ég valób val óban an én é n és nem ne m -én -é n előtti elő tti dimen dim enzió zió,, akkor hogyan tartható fenn az a lévínasí gondolat, gondolat, ho gy az érzékel érzékelés és alapvetően egoizmus? 31 Uo . 164 . o. o.

32 Uo. U o. 156. 15 6. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

| 121 12 1

 Nem lehe lehets tség éges es-e -e,, hogy egy egy olyan dimenzióval dimenz ióval van dolgunk, dolgunk, amely amely ugyan ugya n megelő egelőzi zi,, megalapozza, hordozza az egoizmust, de túl is mutat rajta?  Habár az érzékiség mint élvez élvezet et „az egoizmus első megremegése”, vajon nem foglal-e magában magába n mást m ást is? is?  Vajo  Va jon n a Más M ás,, a transz tran szce cend nden enci ciaa „me „ megre grem m egése eg ése”” nem ne m épp ép p ú gy az érz é rzék ékisé iségg tran tr ansz sz cendentális-transzcen cenden tális-transzcendens dens eredetiségében körvonalazó körvo nalazódik-e? dik-e? Erre a kérdésre nem kapunk kapun k végső végső választ a Teljesség és végtelenben, hanem inkább inkáb b a szerző szerző ambivalen ciáját ciáját látjuk artikulálód ni.  Azo  A zonb nban an v a n még mé g egy eg y dimen dim enzió zió,, ahol ah ol has h ason onló ló elle el lent ntm m ondá on dásr sraa lelh le lhet etün ünk: k: az érzelem. Lévinas ugyanis nem csak az érzékiséggel szemben bizalmatlan, de a  pár exceí exceílen lence ce érzelmekkel is. Etikai és érzelem  A testi tes ti én vonzó von zódó dó,, szerető, erotiku ero tikuss termész term észetű etű.. A szeretet azonb azo nban an olyan oly an viszo vis zony  ny  a Másikk Mási kkal, al, amely megfosztható minden min den transzcendenciától transzcendenciától:: lehet egy éhség, éhség, hiány  hiá ny  betöltése, vagy va gy éppen az „egyívású „egyí vású lény”, lény ”, a rokon lélek lélek keresés keresése: e: élvezet, önmegerősítés. önmegerősítés.  A vág v ágy, y, amely am ely az etika eti kaib iban an végtelen, végte len, az érzelemben érzele mben könny kön nyen en megt me gtör örik ik és kielég kie légül, ül, hamar ham ar átala á talakul kul egoisa szükségletté. szükségletté. Sőt, Ső t, a másik má sik élvezete élvezete a legönzőbb szenvedél szenvedély: y: hisz az eredeti transzcendenciát transzcendenciát fordítja imm immanenciáb anenciába. a. A szerete szeretet, t, az erósz erósz tehát tehát kétértelmű: imm anencia és transzcendenci transzcendenciaa határán húzód ik. „A szeret szeretet et a másik kal ka l való kapcsolat marad, mara d, miközbe m iközben n szükségletbe csap át: e szükséglet továbbra is is előfeltételezi előfeltételezi a m ásnak ásn ak,, a szeretettnek teljes, teljes, transzcendens transzcende ns külsőd kü lsődlege legess jellegét.”33  A szere sze retet tet m in t érzés érz és egyb eg yben en az érzé ér zésse ssell való va ló jóll jó llaa k ás, ás , a szer sz eret etet et szerete szer etete. te.  Az  A z erósz mint mi nt a vágg vá ggya yall való jóllaká jólla káss az erotika eroti ka élvezete, élvezete, miközbe miköz ben n a transzcen trans zcendens dens,, a M ásik külsőd leges jelle jellege ge elhalványul. Ha a M ásik transzcendenciája transzcendenciája érzé érzés, s, az én érzésem érzésem - legyen ez ez akár a legmé legmélye lyebb bb vonzódás vagy önfeláldozás önfeláldozás - ez az érzés még mindig belőlem ered. Ezért a pár exceílence etikai —má —márr nem érzés. érzés.  A végt vé gtele elen n h ívá ív á sa kív k ívü ü lrő lr ő l jön. jön . Kelle Ke llekk hozz ho zzáá én maga ma gam m is, is , hisz hi szen en én felelek felel ek rá. De lényege szerint nem az én érzésemként jelentkezik. jelentkezik. „A szeretet a transzcendens önellentmondásos élvezete, kimondhatatlan a maga igazságában az erotikus beszédben, ahol érzésként értelmeződik, vagy a spirituális nyelvezetben, mely a transzcendens transzcendens utá ni vágyakozáshoz emeli.” emeli.”334Az etikai vágy tehát m ár nem erotika érzelemmente ntess - érzelmileg, érzelmileg, érzékile érzékilegg meg nem nem élt élt - vág y azonban azonban és nem érzés, A z érzelemme feloldatlan feloldatlan paradoxon. E ponton már paradoxonok sorát tudjuk tudju k felállítani: A  Tel  jesség  jesség és és végtelenben a Másik fogadása egyszerre: élvezet és nem élvezet; észlelés és nem észlelés; észlelés; érzés és nem érzés. S mivel ezek mind a test létmódjai, létmódja i, a M ásikkal ásik kal  való  va ló talá ta lálk lkoz ozás ás egyi eg yide dejű jűle legg testi tes ti és nem tes t esti ti esem e semény ény is. 33 U o. 216 . o. 34 Uo. 2 16 —217. o.

122

| A test étliosza

E paradoxonok feloldására az alábbi interpre interpretáció táció adódik. Az etikai talán nem ellentétes az élvezettel, az érzéssel, az észleléssel, a testiséggel, hanem éppen e tapasztalatok  transzformációjában, dimenzióváltásában jelentkezik be, Az egoizmus felszakadása, a vágy végtelenjének kinyílása a teljes érzéki, érzelmi, testi jelenlétben zajlik. Ez a többlet, ez a dímenzióváltás azonban nem irracionális vagy misztikus irányba történő elmozdulás. Ennek ellenkezője. Inkább a spirituális nyelvezet misztikumának lebontásáról, „varázs alóli felszabadításáról” van szó, mikor e dimenzióváltást dimenzió váltást belehelyezzük a közvetlen közvetlen érzékiségbe érzékiségbe,, vagyis h a atranszcen atra nszcendencia dencia mint min t a konkrét, rám tekintő M ásik nyeri el értelmét értelmét..  A M á sik si k arcá a rcátt láto lá tom m , közelsé köz elségét gét érze ér zem m , az arcá ar cána nak, k, test t esténe énekk folyam foly amato atoss kife ki feje je ződése, beszéde beszéde örömmel, örömm el, s mindenféle minde nféle indulatokk indula tokkal al tölt tölt el, azonban semm ilyen rögzíthető látványra vagy érzésre nem redukálható. Az arca, teste, s a beszéde által kifejezett értelem értelem semmilyen értelemrögzíté értelemrögzítésben sben nem tematízálható, nem foglya saját szempontjaimnak. Ha a test érzékiségét érzékiségét nem azonosítom az egy szubjektumhoz szubjektumhoz tartozá t artozással, ssal, hanem han em nyitott, nyitott, interszubjektív értelemgenezisnek, érzésösszefüggésnek tekintem, akkor az érzéki nem  jelent többé többé egoiz egoizm must, ust, s nem áll ál l többé többé szemb szemben en az etikaival. etikaival. Láttuk, Láttu k, hogy hog y Merleau-Ponty M erleau-Ponty életművének életművének egyik legfontosabb legfontosabb állítása éppen az, hogy hog y a testi testi érzékiség érzékiség alapvetően nem egy tudathoz, egy szubjektumhoz kötött, kötött, hanem han em interszubjekt interszubjektív, ív, ínterkorporális tapasztalat.  Az  A z érzéki érz ékiség ség hagy ha gyom omán ányo yoss - kart ka rtéz éziá iánu nuss - megér me gértése tése (misz (m iszeri erint nt kizár kiz áról ólag ag egy  e gy  szubjektumhoz tartozik) tartozik) tehát valóban ellen ellentét tétes es a M ásik fogadásával. fogadásával. Azonban Azon ban az érzékiség transzformáit, felszabadított megértése lehetővé teszi, hogy az éthoszt testi tapasztalatként is felfoghassuk. elemei, a test „mikéntje”  A z élve él veze zet, t, az észlelé észl eléss és az érze ér zelem lem:: a test te stii jelenlét elemei, mutatkoz mu tatkozik ik meg bennük. bennük . Nem szóltunk azonban a test test történetének  olyan kulcsfontosságú, összetartozó eseményeiről, mint az öregedés, a szenvedés, a halál, a termékenység terméken ység és a többszörösség. többszörösség. Ezek a testiség testiség genetikus  genetikus kifejtéséhez tartoznak: a testí-érzélci időbeliséghez, az élettörténethez.

4, A test test történe története, te, Öregedés, Öregedés, halá ha lál,l, szenvedés Míg tudatom - úgy tűn ik - képes képes záróje zárójelb lbee tenni világát, világát, s vele vele a többi többi embert embert,, testem állandó an, intenzíven utal egzisztenciám határoltságára. határoltságára. A fáradtság, az öregedés öregedés,, afájd a fájdalo alom m , a vágy vág y újra és és újra jelzik jelenl jelenlétem, étem, életemhatárait, életem határait, s utalna uta lnakk e határoko hatá rokon n tú l a többiek többiekre. re. Ha nem ne m lennék testemben testemben kiszolgáltatott kiszolgáltatott és és halandó, akkor gátak nélkü l mű m ű ködne bennem be nnem az egoizmus, az „imperialista „im perialista aka rat”. A test örege öregedés désee és halála ha lála azonban végső soron megállítja ezt az akaratot. Az akarat, a megragadó tudat,

II. A problém prob lémaa kifejtése kife jtése

| 123

amely „elsajátít” igazából nem tud visszatérni önmagához, nem tudja teljesen magáévá tenni világát. Ennek Enne k oka testis testisége: ége: hiszen önmagához csak mint min t öregebb öregebb hez térhet térhet vissza, vissza, amíg erre erre egyáltalán egyá ltalán módja van.  A test test öreged öregedésé ésében ben és és halálában haláláb an kénytelen önmagát mint ugyanazt elveszíteni. De míg a halált a hagyomány lét és semmi alternatívájában gondolja el, Lévinas az terek azonos és más összefüggésébe helyezi. „ A félelmet keltő ismeretlen, a végtelen terek ijesztő csendje” csendje” nem a semmib sem miből, ől, hanem h anem a Másból Má sból ered.35 ered.35 Heideggerrel szemben Lévinas azt állítja, hogy az igazi transzcendencía —az önmagámtól önmagámtól megfoszt megfosztóó traumatikus ídegensé ídegenségg - nem a halál, hanem a Másik. Hisz a halállal ha lállal való heideggeri szembesülés szembesülés saját jelenvalólétemhez, jelenvalólétemhez, önmagamho önm agamhozz  vet  ve t vissz vis sza. a. A val v alóó d i trans tra nszc zcen ende denc ncía ía azon az onba ban n önm ö nmag agam amon on tú t ú lra lr a helye he lyezi zi a közé kö zépp  pontot, a Másba. Az akaratot valójában nem a semmi határolja, hanem a Más. „Ezért „Ezé rt nem veheti el a ha lál az élet élet minden mind en értelmét.”36 értelmét.”36 A halál ha lál csak intervallum inte rvallum , ami a Mástól elválaszt. elválaszt. Ez nem valamiféle misztika, h anem az idegentapasztal idegentapasztalat at nagyon konkrét, eredeti eredeti megfogalmazása. megfogalmaz ása. Hisz a halállal ha lállal szemben való lét saját saját létemért való való szorongá szorongás, s, vag y önmagam önm agam autenticitásának autenticitásának felízzítása a radikális radikális  végessé  vég ességge ggell való va ló szembe szem besül sülésb ésben. en. M iko ik o r a h a láll lá llaa l vagy va gyoo k sze s zemk mköz özt, t, még m ég min m ind d ig  vala  va lam m i olyan oly an mis m iszt ztik iku u m m al szemb sze mbesü esülök lök,, am i nem a d jelet, jel et, nem ne m beszé bes zéll hozzá ho zzám, m,  íg y lény lé nyeg egéb ében en csak cs ak ö n m aga ag a m sem se m m ijét ij ét láto lá tom m , teh te h át n em a telje te ljese sen n idege ide gent nt,, nem a teljese teljesen n transzcendenst. A zonban zon ban a Másikk Má sikkal al való szembenézés eseménye eseménye  való  va lóbb an saját világ vil ágoo m at rendí ren díti ti meg, m eg, idege ide gen n arcké ar cként nt teki te kint nt rám r ám , „az én vége vé gem m et”, et ”, határomat határo mat jelzi, s felelet feleletet et igényel igényel tőlem. A transzcendenssel transzc endenssel való igazi ig azi ütközés, a valódi való di „nárcisztikus sebesülés” sebesülés” itt zajlik, zajlik, a sajáto sajátott megrendítő transzcendens értelem érte lemitt itt születik. S zembesülni zemb esülni a Mással, Máss al, felelni az idegennek: idegennek: ez teszi teszi lehetővé lehetővé,, hogy középpontom elmozduljon elmozduljon saját saját centrumomból. így m ár nem saját megsem megsem  misülésemmel misülésemm el nézek nézek farkasszemet, farkasszemet, hanem az idegenn idegennel. el. „A z akaratnak van ideje ideje a Másiké M ásikért rt lenni és a ha lál ellenében értelemre lelni.”37 lelni.”37A középpont középp ont elmozdulása elm ozdulása önmagámtól a Más felé felé nem azt jelenti jelenti,, hogy ho gy feladva a haláltól való szorongá szorongást st  ínau  ín aute tent ntik ikus us h árít ár ítáá sáb sá b a m enek en ekül ülök ök.. Ford Fo rdítv ítva: a: a M á sik si k k a l szem sz embe bené nézv zvee leszek lesz ek önmagam. önmag am. A M ásikkal ásik kal szembenézni nehezebb, nehezebb, vísszafordíthatatlanab vísszaford íthatatlanabbb esemén esemény, y, mint min t a sajá sajátt halállal halá llal szembenézni. szembenézni. A M ásik tekintetének tekintetének való kitettség az a radikális transzcendencía, transzcendencía, amitő l igazán menekülni szo ktunk (néha (néha még a halálba halálb a ís).  Az  A z o n ban ba n a M ás u tán tá n i vág v ágyy —a jóság jós ág —miköz —mik özbe ben n a közé kö zépp ppon onto tott kív k ív ü l helye he lyezi zi önmagán, fölée föléemell mellcedí cedíkk a halálnak. halálna k. Ha olymódon o lymódon vagyok, ho gy a M ásik többet nyom a latban magamnál, akkor lehe lehetsé tséges ges halandóként nem a halálhoz viszonyul viszo nyul ni, s ah alállal alá llal szemben szemben értele értelemre mre lelni. lelni. (Mint Ingmar Bergm B ergman an filmjében a halállal halá llal 35 U o. 198 . o. 36 Uo. 199.0. 199.0. 37 Uo. U o. 200 . o.

12 4

I A t e s t é th o s za

sakkozó sakkozó lovag. lovag. Tudja, h ogy a játszmát mag a nem nyerheti nyerheti meg. meg. Mégis legyőzi, félrevez félrevezeti eti a halált, mikor lcép lcépes egy fiatal családot kimenten i a halál ha lál hatalmából.  A h a lál lá l szo s zoká káso sos, s, va v a k logi lo giká kája ja ug yan ya n is csak cs ak a saját saj át élet él et féltésé félt ésére re számít szá mít.) .)  Azo  A zon n ban ba n Lév L évin inas as szerin sze rintt az akar ak arat at igazi iga zi,, legfő leg főbb bb pró p róbá bája ja nem is a h a lál, lá l, han h anem em egy m ásik testi esemény, a szenvedé szenvedés. s.338 A félelemben félelemben távoli még a halál, de a szenvedésbe szenvedésben n közvetlen a szorongatottság, szorongatottság, az alávetettség az önm agamban agam ban támadó idegenség idegenségnek. nek. A testi szenve szenvedés dés a legnagyobb, legnagyobb, elháríthatatlan elhá ríthatatlan nyom orúság: mikor m ikor m ár nem lehet lehet menekülni, menekülni, m ert önmagunkban, sajá sajátt testünkben önm agunk ellen ellen védjük mag unkat. unka t. A szenve szenvedés dés passzivitásában passzivitásában egyetlen lehetőség lehetőség marad: a türelem. türelem. A türelemben az akarat már nem lehet egoizmus, hisz az én önmagában  va  v a n m egtá eg tám m a d va önm ön m aga ag a által ált al.. Tehá Te hátt áttö át törr ego eg o izm iz m u sán sá n ak kérg ké rgén én,, és m inte in tegg y  magán kívü lre helyezi gravitációs gravitációs középpontját, középpontját, s így vággyá vággy á és jósággá alakul.  A test te st szen sz enve vedé désé sébe ben n az egoi eg oizm zm us elle el lehe hete tetle tlenü nül,l, így íg y a szenv sze nved edés és tú llllöö k h e t az egoizmus lehetőségén. A szenvedés szenvedés m aga a testben gyökeredző, gyökeredző , de a testélményt testélmény t a türelemben szétfeszítő, átdimenzionáló tapasztalat. M int láttuk láttuk,, Lévinas szerint szerint a halálon, a szenv szenvedés edésen en tú l nem a semmi, hanem a Más jön el. el. A Más azonban azonban - mint már tudjuk - nem csak az az etika értel értelmébe mében n  jelentk  jele ntkezi ezik. k. Pree Pr eetík tíkaí aí értel ér telem embe ben n más az életelemek életelemek eredendősége is. Ilyen transztransz cendencia az erósz ellentmondásos tapasztalata is. Az elemekhez hasonlóan az erósz erósz is olyan preetíkaí jelentéssel jelentéssel bír, am ely nem pusztá pus ztán n az etikain etik ainál ál gyengébb  jelentés,  jelent és, han h anem em az eti e tika kaii feltételét feltét elét is képez kép ezi.i. A h a lál, lá l, s az értele ért elemn mnéllc éllcülí ülíség ség legy le győ ő zéséhez nem csak a türelem, vagy a jóság hősiessége szükségeltetik, hanem egy  egészen egészen profán pro fán viszony viszon y is: is: az erósz erósz és az álta la megvalósuló meg valósuló többszörösség, többszörösség, ami a mi az Ugyanaz Ugyan az és a Más M ás különbözésének alapja. alapja.  Az  A z erósz kétértelműsége  Az  A z erósz m int in t szerelem szere lem kétért kété rtel elmű műsé sége gett hord ho rdoz oz,, sőt: ső t: S maga a kétértelműség. Meszszebbről szebbről jön az arc nyíltságá nál, mintha mint ha az arc által fel nem tárható titkot titk ot rejteg rejtegetn etne. e.  Az  A z arc nyílt ny íltan an tekint tek int ránk, rán k, mögötte mögö tte „nin „ nincse csen n semm sem m i”, nincs rejtély, végtelensé végte lenségébe gében n is önmaga, kifejezése maga az értelem, az egyértelműség. Az erotíkum mögött  visz  vi szoo nt tito ti tokk lap l appa pang ng.. Ez a tito t itokk azon az onba ban n nem n em p u sztá sz tán n az élveze élve zett önzé ö nzése, se, amely  am ely  szemben áll az etikaival. Több annál. „A szerelem szerelem nem transzcendál kétértelműségek kétértelműségek né lkü lk ü l—kedvét l—kedvét leli önmagában önmagáb an [,..] ..] M indazo ind azoná náltal ltal eltávolodik eltávo lodik Önmagá Önmagától tól önelégültségében, a másság mássá g mélysége fölötti örvényben lakoz ik...”39 ik...”39 A z erószban az élvezete élvezeten n túl körvo nalazód nalaz ódik ik a más. Ez a másság nem nyílt tekintet, hanem hane m mélység és örvény. örvény. Nem N em a személ személyes yes 38 Uo. 20 2.0. 39 Uo. U o. 227. 22 7. o.

II. A probléma kifejtése

| 125 125

M ásik, h anem a más készülődése. A z erotikus viszony viszony hajtóerej hajtóerejee a rejtett rejtett vágy  arra, aki még nincs, aki nem az én és a másik lehetősége, lehetősége, hanem hane m lehetőségeken és reményeken túli túl i jövő: a gyermek.  Az  A z erósz tehát teh át tran tr anszc szcen ende denc ncia ia túl tú l az etiká eti kán. n. Egysz Eg yszerr erree több és kevesebb annál an nál.. Hisz az általa születő szü lető többszörősség többszörősség az etikai etik ai feltét feltétele ele és és lehetősége lehetősége egyben. U gyan gya n akkor akko r kevesebb kevesebb is az etikainál: a Más eredeti transzcendenciája transzcende nciája elrejtőzik elrejtőzik az erotikus éjszakában, elm erül az elemi élvezet élvezetben ben - visszatér az arctalan arctala n istenekhez. istenekhez. „A szerel szerelem em nem pusztán egy kanyargósabb, kanyargósabb, vag y egyenesebb egyenesebb úton vezet vezet a Te felé. felé. E gy m ásik útirányba útirán yban n halad, halad , m int am elyiken a Te-ve Te-vell llehet ehet találko talá lkozn zni.” i.”440  Az  A z erósz tehát tehá t túl van va n a személyesen. személyes en. Mégse Mé gse a semmi sem mi,, hane ha nem m ami még nincs. Amit a szerelem keres, az nem rendelkez ren delkezik ik a létező szerkezetével, nem társ, nem arc, nem  jelenté  jele ntés: s: a jövend jöve ndőő gye g yerm rmek ek,, aki ak i még m ég ninc ni ncs, s, s aki a kiér értt a szerelem szer elem szemé sze mélyt lytele elensé nsége ge örvénylik. Azonban az erósz személytelensége és szemérmetlensége is az arc kifejezéséhez kifejezéséhez képest m erül erü l fel. fel. Az arc egyértelműsége egyértelműsége mög ül feslik fel az erotikus kétessé kétessége. ge. A szemérmetlenség szemérmetlenség az arc arc kifejezéséhez kifejezéséhez képest hordoz v a la m it-v it -vaa lam la m i elementárisát elementárisát - az arcon túlról.  A z erósz kétessé két essége ge kapc ka pcsá sán n azo a zonb nban an ismé is métt felvet felv etőd ődik ik néh n éhán ányy kérdé ké rdés. s. Vajo Va jon n az arc egyenes kifejezése nem az erósz telített hom ályához képest, képe st, az erósz, a vágy  fűtőereje által megtartva, hordozva az ami? Lévinas az: archoz képest beszél az erószról. erószról. De nem kell-e vajon vajon a másik má sik gondolati utat is bejárnu nk, s az erószhoz erószhoz képest beszélni az arcról? Kérdéses továbbá, hogy vajon magában hordja-e az erósz az etikai dimenzíóváltás lehetőségét, min t ahogy ah ogy feltételeztük az észlelés észlelés vagy az érzés esetében esetében??  Az  A z erot er otik ikus us v á g y átfo át ford rdulh ulhat at-e -e egy eg y d ímen ím enzi zióv óvál áltá táss ssal al a Végte Vé gtelen len irán ir ánti ti vágyb vág yba? a?  Vag  V agyy —ah —ahog ogyy L évin év inas as sejteti sejte ti —az —az erósz er ósz az a más m ásik ik út, ú t, amely am ely az etik e tikai aiho hozz kép k épest est,, (vagyis (vagyis a M ásik nyílt ny ílt fogadásához fogadásáho z képest) képest) valóban ellentéte ellentétess irányba irány ba halad? Vajon az etikaivá etikaiv á átforduló erósz megszűnne megszűnn e erósz lenni: vágy vá gy lenni? lenni? H a az erósz valóban való ban ellentétes ellentétes az etikaival, etika ival, ez vajon nem fenyegeti-e az egész eddigi gondolatmenetet? Mint Mi nt láttuk látt uk,, az erósz, erósz, mint min t a többszörösséghez többszörösséghez vezető út, feltétele feltétele az etíkumnak. etíkumn ak. Ugyanakko Ugy anakkorr egy olyan erő, erő, titok, titok, amely fölött az az etikumnak etikumn ak nincs hatalma, hata lma, s ami az etikaiba beférkőzve azt bármikor bárm ikor ellehet ellehetetle etleníti níti.. Hisz „távolabbr „távolabbról ól  jön”,  jön ”, mint mi nt az etik e tikai! ai! A z erósz az „etika „et ikaii csele” vajon va jon,, vag va g y éppe é ppen n reménytelenség reményte lensége? e?  Vajon  Va jon mié m iért rt kerü ke rüll az erósz eró sz ítélet alá a lá Lév L évin inas asná nál? l? Mié M iért rt nem ne m lehet ha h a g y n i m agát ag át az erósz értelmét közvetlenül megmutatkozni? Miért kerül rá a kétesség (netán a bűn) gyanúja?  A lévi lé vina nasi si filo fil o zófi zó fiaa lelke lel ke éppe ép pen n az, h o g y a M á sik si k felő fe lőll jövő jö vő felel fel elet etigé igény ny köz kö z  vetle  ve tlens nség égén ének ek v a n e tika ti kaii jelenté jele ntése. se. Lehe Le het-e t-e ez alól aló l kivét kiv étel el az erósz, eró sz, az erot er otik ikus us felele feleletig tigény ény?? Csaló Csa ló démonn d émonnal al lenne lenne ismét dolgunk? dolgunk? A M ásik erotikus felelet feleletigén igénye ye 40 Uo. 225. o.

1 26

| A t e s t é th o s z a

- valam vala m i távolból jövő arctalan titok titok miatt - elrejt elrejtheti heti,, elfátyolozhatja elfátyolozhatja az eredet eredetii etikai jelenté jelentést? st? A M ásik ási k feleletígény feleletígényee csak kenyeret és szállást szállás t kér? kér? Hiszen a ps pszi zi choanalízis tanúsága szerint szerint a Másikból Másikb ól jövő jövő alapvető alapvető igények igények —éppúgy, —éppúgy, mint m int a saját saját igények igények - nem választha vála szthatók tók el teljes teljesen en eredeti eredeti erotikus igényektől. Egyáltalán Egyá ltalán lehetlehet-ee bárm bár m it kizárni kizár ni a M ásik felelet feleletigén igényéből yéből?? Lehet-e Lehet-e az erószt erószt kizárni kizá rni a M ásik végtelensé végtelensége ge iránti vágyból? Vagy akár leértékelni leértékelni az erószt m int a vágy elemét? elemét? E kérdéseket itt nem szeretném— szeretn ém—nem nem is lehe le het— t—lezár lezárni. ni. A  Teljess Teljesség ég és és végtele vég telenbe nben n  végs  vé gsőő soro so ron n erósz és éthosz feloldatlan feszülts feszültségébe égébe ütkö zünk. E feloldatlans feloldatlansáágot teszi „tapinthatóvá” a simogatás, az erószhoz kötődő konkrét testi esemény  elemzése.  A simogat sim ogatás ás

 A simo si moga gatás tás előszö elő szörr is érint éri ntés, és, érzéki érz ékiség ség.. De olya ol yan n érzéki érz ékiség ség,, amel am elyy tú lvís lv íszz ön ön  magán: „a simogatás meghaladja az érzéki érzékit. t. Nem N em azért, mert mer t az érzetten érzetten túl, az érzékeknél messzebb m esszebb érez...”4 érez...”41 A simogatás simo gatás nem az etikai etik ai végtelent keresi, mégsem m égsem tárgyiasítja el azt, akit megérint. Nem ragad meg semmit. Inkább tapogatózik, hívja azt, ami a mi nem ő, s ami ami még m ég nem nem öltött öltött formát, form át, mégis vággy al tölti tölti el. el. „N em a felfedés, hanem a keresés intencionalítása.” Lévinas szerint amire a simogatás irányul, irány ul, az nem a személy, személy, de nem is a test, test, mint m int valam i tárgy, fizika fiz ikaii test. test. „ Belevész Belevész egy akaratlan ak aratlanul ul és ellenállás ellenállás nélkül n élkül szétáradó szétáradó létbe, létbe, akár egy eg y személytelen álomban; egy immár im már telje teljese sen n a halálán lévő lévő passzivitásba, passzivitásba, egy m ár állati, állati, vag y gyermeki névtelenségbe [... [...]] az életelem ham is biztonsá b iztonságába.’5 gába.’5112 S habár hab ár érzéki kapcsolat, kapcso lat, benne a test „leveti formáját, hogy erotikus meztelenségként kínálkozzon fel.  A gyön gy öngé géds dség ég testi te stisé ségé gébe ben n a test tes t elh e lhag agyj yjaa a létező léte ző álla ál lapp o tát. tá t.””43 A test test transzformá lódik: nem a fiziológia fiziológia tárgya, tárgy a, nem is a saját saját test test,, amelyben „ha talomma talom mall bírok bír ok””. Még csak nem is test-kifejeződés, test-kifejeződés, a megnyil me gnyilvánu vánulásban lásban való segédkezé segédkezés. s. Hát miféle mifé le ez a formáját letett testis testiség? ég? „ A testi a pár excelle excellence nce gyöngédség és a simogatás korrelátum relát um a.”4 a.”44A simogatás erósza olyan senkiföldje, ahol ah ol alétez alé tezőő test már má r formáját form áját  vesz  ve szti ti,, de m ég nin n incs cs aki, ak i, am i form fo rm át öltsön ölt sön.. M ár-n ár -nem em és még-n mé g-nem em.. Felb Fe lbor orít ítja ja az énnek önmagával önm agával és a nem-énnel való viszonyát. viszonyát. „Egy „Eg y alaktala ala ktalan n nem-én az ént egy  abszolút jövendőbe jövend őbe viszi, vis zi, ahol az az én elillan és elveszti elveszti alanyi alany i pozícióját. Intenciója többé nem a fény felé halad ha lad.” .”445 A kim ondhatatla ond hatatlant nt mondja. mond ja.

11 Uo. 219. o. 4:1 U o. 220 2 20 . o. 43 Uo U o . 22 0. o. 44 Uo. 220. O. 45 Uo U o . 221. 22 1. O. O.

II. A probléma problém a kifejtése

[ 127

Mi tehát Lévinas számára e kiemelt érzékiség, a simogatás? Ismét a titokba, a kimondhatatlanba kimon dhatatlanba ütköztünk. A simogatás túlvisz túlvisz az érzéki érzéki egoizmusán egoizmusán.. Ter Ter mékeny, de kétes regresszi regresszió, ó, amit úg y tűnik tű nik , mégsem m égsem lehet lehet félretenni, zárójelezni Nélküle Nélküle nem vagyunk el, el, de benne meghal minden minden kivehe kivehető tő - etikai etikai - érte érte lem. Mégis ez az erotikus regresszió regresszió bizonyos értelemben értelemb en feltét feltétele ele az etikainak. Hogyan lehets lehetséges éges ez ez? E ponton ismét elérkeztünk egy határhoz határhoz - talán a Teljesség gondolati határához - , megállít meg állít m inket erós erószz és éthos éthoszz kapcsolatának és végtelen gondolati tisztázatlansága. Az onban onba n halassz uk későbbre e témát, s lépjünk lépjünk tovább. tovább. Hisz H iszen en az erószt erószt,, a simogatást m agunk agu nk mögött m ögött hagyva, hagyv a, s megérkezve megérkezve a gyermekhez, gyermekhez, a termékenysé termékenységhez ghez ismét szilárd talajt érezhetünk a lábu nk alatt. alatt.  A  termékenység  A termé ter méken kenys ység ég mag m agaa is „mes „m essze szebb bbrő rőll jön”, jö n”, min m intt az arc, a rc, az etik et ikai ai dim d imen enzi zió. ó. Testi Test i esemény, esemény, amely am ely egyszerre egysze rre lerombol és megsokszoroz megso kszoroz,, s amely az a z etikai eti kai feltétele feltétele lesz. Testisé Testiség, g, amely implicite az etikait kínálja fel. „ A termékenységben termékenységben az ismétlődések ismétlődések uralm ur alm a megtörik me gtörik,, az én mássá máss á és fiatall fia talláá válik vá lik ”46.  A gyer gy erm m eki ek i testbe tes tben n az én foly fo lyta tató tódi dik, k, de nem min m intt ugya ug yana naz. z. „Eg „E g y teljes trans tra nsz z cendencia cendencia —a transz-szubsztancíáció transzcendenciája transzcendenciája - folytán az én a gyer mekben valaki m ás lesz.” A termékenység a jövendőv jövendővel el való való viszony, de egy olyan olyan  jövendőve  jöven dővel,l, amely am ely nem vezethető vezeth ető viss vi ssza za az én lehetőségeimre. lehetőségei mre. A jövővel, jövőv el, min m intt olyan  végtelennel  végtel ennel hoz kapcsolatba kapcso latba,, amely am ely nem sajátom, hanem ha nem másoké. máso ké. Hiszen Hi szen a jövő nem a beteljesülést vagy va gy az örök életet életet hozza el egy öregedő én számára, szám ára, hanem ha nem éppen önmaga elengedésének lehetőségét. A jóság lehetőségét, amely képes önmagán túl akarni. aka rni. Önmaga ismétlését ismétlését felválthatja felválthatja a Más akarása. A z én a test belsején belsejének ek sötétségéb sötétségébee merül, me rül, a test pedig ped ig öregedése, öregedése, halandósá halan dósága ga sötétségébe. sötétségébe. A sötéten túl tú l azonban nem ne m a saját örök örök élet fényeskedi fényeskedilc, lc, hanem a Másik, M ásik, a fiatal élet. élet. „A termékenységben termékenységben az én túllép a fény fény világán. Nem azért, hogy felolvadj felolvadjon on a van névtelenségében, hanem hogy messzebb jusson a fénynél, hogy  máshova  juss  ju ssoo n . A fén fé n y b en tar ta r tó z k o d n i [...] [...] - az önh ön h ö z, m in t öreg ör egeb ebbh bhez ez v issz is szaa térn té rni,i, az ön által eltorlaszolódni.” eltorlaszo lódni.”447 A lét tehát nem ne m egologikus, egologiku s, nem n em egy egyedülálló egyed ülálló létező létmegértése, létmegértése, hanem m ár eredendő szerkezetében szerkezetében többszörös. „Társasság és ennélfogva idő. Ily módon kilépünk a parmenídészi lét filozófiájából.” Hisz maga a filozófia filozófia is az időbeni időben i betel beteljese jesedés dés és társasság mozzanata. M indig ind ig másnak címzett beszéd. beszéd.  A többs töb bszö zörö rössé sségg etik et ikai ai értele ért elemr mree uta u tal.l. Hisz Hi sz többs töb bszö zörö rössé sségg nél n élkü kü l az etik et ikán ának ak eleve nincs értelme. Etikai viszony nélkül viszont az ontológiai többszörösség üres, értelmet nélkülöző ismétlésként jelenhetne meg, amitől sürgősen el kell 46 Uo. 229. o. 47  Uo. 229. o.

 128  12 8

| A test éthosza

 vona  vo natk tkoz ozta tatni tni vala va lam m ely el y „sze „ szelle llemi mi egysé eg ység”, g”, transzc tran szcend enden entál tális is én irányá irán yába ba.. Az A z etika et ikaii önmagán önmag án túl a Más akarása, vágy. Ez az, am i értelmet értelmet ad a többszörös többszörösségn ségnek. ek. mint vágy vág y képes felülírni Csak az etikai értelem mint felülírn i a rémálmot, amit a nyugati filozófia olykor a többszörös többszörös seggel, s a testiséggel társít. A z t a rémálmot, rémálmo t, ahogy ah ogy születés és és halál ha lál ismétlődik ismé tlődik örökösen a történele történelemben. mben. M inden születő születő gyermek újra és és újra mindig min dig elvész, elvész, hogy mindig m indig újak szülessen szülessenek. ek. „Mire „M ire való ez az önmagát szüntele nül nü l elnyelő elnyelő szörny —kérdezte —kérdezte például Fichte Fichte —arra, —arra, ho gy újból szülhesse magát, s azért szülje magát, ma gát, h ogy og y újból elnyelhesse?”4 elnyelhesse?”48Lévin 8Lé vinas as válasz vá laszaa a kérdésre kérdésre (szemben Fichté Fichtével vel)) a következő: következő: a testi többszörössé többszörösségg nem szabadságunk szabadságu nk ellenében ellenében működik, mű ködik, hanem a szabadságnak, m int felelősség felelősségnek, nek, mint m int szabad fele felelet letnek nek,, mint m int önmagán önm agán túl tú l akaró jóságnak jósá gnak a feltétele feltétele.. A z énen túl tú l nem a nem-én nem -én személytelen személytelen semlegessé semlegessége ge  jön  jö n el, el , han h anem em a más, m ás, a Más M ásik ik,, akire ak ire vág v ágyh yhato atok. k. A z etik et ika, a, a meta me tafiz fizik ikai ai vá v á g y meg m eg alapozza az ontológiai többszörös többszörösséget séget,, amennyiben amenny iben feltárja annak an nak értelmét.  Az  A z arc és a test test mint m int kifejezés

Még Mé g egy elvarratlan elvarratla n szál zavaró lehet: lehet: ez pedig arc és és test viszonya.  A töb t öbbsz bszörö örösség sség,, a halá ha lál,l, a szenvedés, szenve dés, a term te rmék éken enys ység ég onto on tológ lógiaíl iaílag ag min m ind d a test te st eseményei, eseményei, a test sötétségbe sötétségbe merítkező ciklusaihoz kötöttek. „Egy „Eg y olyan lét, amely  am ely  töbszörösség „megkíván „meg kívánja ja a halandósá halan dóságot got és a testiséget”4 testiséget”49 Etikai összefüggésben Lévinas szinte mindig csak az arcról ír, nem a testről. Felvetődik a kérdés: vajon mennyire tartozik az arc, mint a  pár excelle excellenc ncee etikai  jelenté  jele ntéss a testhe tes thez? z? M i külö kü lönb nböz özte teti ti m eg a teste te stett és az arcot? T alán al án csak cs ak hord ho rdja ja m agán agá n a test az arcot, arcot, min t valam va lam i képet, (mondhatnánk: szentké szentképet) pet) epífániát?  A z arc va v a lam la m i más m ás,, teste te stetle tlen n kép, kép , amit am it a test te st visel? vise l?  Az  A z arcra arc ra kissé kis sé pejo pe jora ratív tívan an mond mo ndan anii szokás: szok ás: a „ké „ képe pe”” vala va laki kine nek, k, esetleg eset leg a „képes „ké pes fele”. A nyelvi lelemény lelemény beszédes: beszédes: az arc gyakran gyak ran az a kép, kép , amit a világ felé viselünk, a kép, amit am it a világ felé felé vágunk . Ez a „kép” azonban semmiképpen nem azonos az arc lévínasí, etikai értelmével. „A z erkölcsiségbe erkölcsiségben n csupán az arc külsődleges. Ebben az az epifániában az arc nem egy tartalma tarta lmatt magára öltő öltő formaként, formakén t, nem képmásként ragyog, hanem egy olyan elv meztelenségeként, meztelenségeként, amely a mely mögött m ögött semm se mm i sem található találh ató.” .”550 Tehát az arc az egyetlen külsődleges, etikai tapasztalat. Mint ilyen azonban közvetlenül önmaga, nem kép, nem vala m i különlegesség, különlegesség, amit a test hordoz. Testi léte és jelentése jelentése egybeesik. Vagyis Vag yis a jelenté jelentéss nem hozzáad hoz záadódik ódik a létezőhöz, létezőhöz, s a létező nem jele jele valaminek, valamin ek, valakinek vala kinek.. A jelentés jelentés magán ma gának ak a létező létező arcnak a kifejeződése, kifejeződése, 48 J. G. Fichte: Fichte: Wcrke és fordította: fordította: N yíri Tamás, Filozófiatört Filozófiatörténet énet Jegyzet. Bu dapest, Wcrke II. 26 6,. idézte és 1983.316. o. 49 E. Lévinas: Teljesség és végtelen, ford. Tar nay L ászló, Pécs, 1999, Jelenkor, Jelenkor, 196. 196. o. 50 Uo. 223. o. o.

II. A probléma kifejtése  vagy  va gyis is szemé sze mélyk lyként ént való megjele meg jelenése nése!! A képek kép ek,, a jelek jele k szim szi m bo bolik likáj ájaa m á r feltételezi feltétel ezi az eredeti kifejezés jelenlétét, jelenlétét, az arcot. arcot. A z arc a pár excellen excellence ce létező'. S mert az arc léte léte azonos azonos eleven eleven kifejeződés kifejeződésével, ével, a ha lott arca puszta formává vá lik, maszkká  vált  vá ltoo zik, zi k, amel am elyy má m á r nem n em fejez f ejez k i, nem ne m jelent jel ent semm sem m it. Más szöveghelyek tanúsága szerint azonban nem csak az arc, „az egész test kifejezhet”.51 (Itt is megjelenik tehát Lévinas testiség körüli általános ambiva lenciája.) Az arc kizárólagos etikai jelentése mellett megjelenik az eredeti testi kifejezés Merleau-Ponty Mer leau-Ponty tói m ár jól ismert ismer t gondolatköre: gondolatköre: hogya ho gyan n is lehetne lehetne az arcot fogalmilag lehasítani az eleven testről, amely hordozza? Kifejez a kéz, a váll íve is, amennyiben „kipattan plasztikus képmásából”. Amint megmozdul a Másik, azonnal kimozd ul abból a sémából, sémából, amit egy fizikai testtől várnánk, de kimozdu kimozdull azokból a lehetőségekből lehetőségekb ől is, is, amelyeket a melyeket saját saját testem képességeinek analógiá a nalógiájára jára őrá  vetít  ve títek ek.. M egm eg m ozdu oz dul,l, s lerom ler ombo bolja lja róla ró la alkot alk otot ottt képeim kép eimet. et. A m ásik ás ik teste m indi in digg másképp fejeződik fejeződik ki, folyamatosan tuda tva róla, róla, hogy amit tesz, tesz, az érint ugyan engem, de nem az én lehetőségem. lehetőségem. Egy lépést kell csak megtennünk a Teljesség és végtelen által már-már megnyitott megnyitott úton, úton , hogy h ogy kijelenthessük: a másik teste, teste, testi kifejezése, kifejezése, közelsége etikai etika i jelenté jelentéssel ssel bír. Ezt a lépést azonban Lévin L évinas as itt még nem teszi teszi meg. meg.  A  misztifikálódás kockázata a Teljesség és végtelenben Mindazonáltal a Teljesség és végtelen óta az alteritás, a filozófiai transzcendencia témáját témáját lehetetle lehetetlen n különvá lasztani vagy va gy elvonatkoztatni elvonatkoztatni a m ásik személly személlyel el való kifejezett kifejezett találkozástól. A z arc fogadása, az etikai nem a má sik jogainak, jogainak, nem ne m a  vele szem sz embe ben n val v alóó kötel kö telez ezet ettsé tsége gekn knek ek az elisme elis merés rését ét jelenti jele nti:: a M á sik si k arcát arc át nem ne m apprezentálom, nem elismerem: nem dedukálhato dedu kálhatom m semmilyen semm ilyen arc mögötti rejtett rejtett  jelenté  jele ntésbő sből.l. A z arc ö nm agáb ag ában an jelentés jele ntéses. es.  A más m ásik ik arca nem egy eg y általános általá nos intersz in terszubje ubjektív ktív térben tér ben bukk bu kkan an föl. A rám rá m tekintő tekin tő arc a „kom munikatív mun ikatív norm alízáció”, alízáció ”, az „interszubjektivitás” ter terét ét megtöri, megtöri, transzcendálja. Megjelenése nincs sehol: túl van azon a téren, amelyben találkozunk, amelyben elgondolom elgondolom őt és magamat. magam at. Nincs olyan eredetib eredetibb b tapasztalat, ahonnan h a a filozófia a Másika Má sikatt egy interszubje interszubjektív ktív a filozófia filozófia a M ásik arcát megérthet megérthetné. né. S ha térre, intellígibilis alapra vagy lényegre redukálja, akkor a szembejövő Másik arca mindig újra elutasítj elutasítjaa magát a filozófiát. filozófiát.  A M á sik si k arca ar ca nem ne m filo fil o zófi zó fiai ai term te rm inu in u s, és nem ne m is lehe le hett kim k im o n d a n i lényegé lény egét, t, külső, eredeti eredeti mivoltát. M inden inde n azonosságot azonosságot megelőző megelőző differencia: differencia: amely azonban másképpen differens, differens, m int bármely más differ differenci encia. a. A lévinasi küzdelem: küzdelem: hogyan lehet lehet felfogni, kifejezni, kifejezni, elismerni ezt ezt a „máské „m ásképpen ppen?1 ?1. 51 Uo. Uo . 223. 223 . o.

130

| A test tes t éthosza éthos za

Ha az arc nem látott, nem érintett, ha az arc fogadása fogadá sa nem érzékelés, érzékelés, nem érzés, fennáll az a veszély, hogy az etikai misztifikálódik, az arc metaforává válhat!52  A m iszt is ztik iku u m , a met m etaf afor oraa pedi pe digg olyan olya n projekció projek cióvá, vá, ideá id eállá llá,, am a m ely el y a saját fan tázi tá ziák ák,,  vág  v ág yak ya k , tém té m ák kigő ki gőzö zölgé lgése se inká in kább b, m ints in tsem em a M á sik si k foga fo gadá dása sa.. A z észlel ész lelés, és, az érzékiség meglepetése meglepetése nélkül nélkü l az etikai önmagára zá rul, elveszíti elveszíti forrásait. E miszTeljesség ség és végtelenbe végtel enben. n. A z elemek, s tifikálódás veszélye más helyen is megjelenik a Teljes ahozzáju aho zzájukk kötődő öröm, erósz erósz Lévinas szerint szerint „arctalan istenek”. A z elemeknek elemeknek,, az örömnek, s vele némiképp az észlelésnek és érzelemnek —nincsen arca, valódi személyessége. Figyelemre Figye lemre méltó, méltó, hogy miközben az elemeknek nincsen arca, az arcnak arc nak sincs érinthekérdés: vajon nem éppen az elemi, tősége, érezhetó'sége, öröme, erotikája. Felvetődik a kérdés: elemi, az élvezet, az erósz és az arc, az etikai éles különválasztása vezet egy olyan absztrakcióhoz, misztifikáláshoz, amelyet Lévinas nagyon is kerülni akart ? Paul Davis D avis fölvetette, hogy ho gy a különbségtevés az arc és és az elementáris élet, élve élve zet, zet, erotíkum között hasonló szerep szerepet et tölt tölt be Lévinasnál, Lévin asnál, m int a hagyom ányban ányba n a tudat és az érzékiség megkülönböztetése.53 De elválasztan elválasz tanii az etikait etika it az elemektől, elemektől, az a z élvezet, élvezet, az érzékelés szenzibílításától szenzibílításá tól - újabb újabb idealizálás, metaforizálás. V agyis e ponton Lévinas m inden ellent ellentét étes es törekvése ellenére átlép a szenzibílistől az intellígíbilíshez. A metafizikai vágy  éles leválasztása az érzelem és érzékelés által vezérelt erotikus vágyról a vágy  absztrakciójához, metaforizálásához vezet, amely éppenséggel nem eltalálja, hanem elvéti a Másik megközelítését. Lévinas Lév inas —ú gy tűn tű n ik —észlelt észleltee e feszültséget, s ez ez változást idézett elő későbbi gondolkodásában.

 N y elv el v és közelség közelség 2,  Ny  A k ét fő f ő m ű : a Teljesség és Végtelen (1961) és a  Másképp, mint lenni, avagy túl a léten léten (197 1974) között közö tt komoly kom oly változáso k zajlottak zajlottak Lévinas Lévin as gondolkodásában. gondolkod ásában. A z átalaku átala ku lás jelentős eseménye magának a testi szenzibilítás értelmének a megváltozása. Létrejött az az összekapcsolás, amelyet a Teljesség és végtelen előkészített, de meg is tagadott: a M ásikhoz való etikai viszony végképp összefűződött összefűző dött a testi szen szen-zibilitással zibilitássa l m int közelséggel, érintéssel és és simogatással. simogatá ssal. A  Nyelv és köz közel elsé ségg (1967) az a kritiku s szöveg, szöveg, amely a legtisztábban mutatja meg a test szenzibilításának szenzibilításának átértékelőd átértékelődését. ését. „A „ A valósághoz való etikai viszonyulásban, más szóval az az érzéki által 52 Paul Davies: T he Face and the Caress: Caress: L évina s’s Ethical Alterations of Sensíbility, Sensíbility, ín D. M . L evin (ed.):  Mod 1993, Universíty o f Calíforn ia  M oder ernit nityy an d the Hegemon He gemonyy o f Visio Vi sion, n, Berkeley - Los Angeles, 1993, Pre ss, 252 —273 . o. 33 Uo.

II. A probléma problém a kifejtése kifejté se

| 131

létrehozott közelségi közelsé gi viszonyb viszon yban an ölt testet az, a z, ami am i lényeges.”5 lényeges.”54A transzcendencia transzcen dencia,, a végtelen elérhetetlenségének elérhetetlenségének jelenlétét itt már m aga a szenzibilitás szenzibilitás hordozza: a szenzibilitás és alteritás alteritás fogalm ai egym eg ymással ással kölcsön kölcsönös ös  Nyelv és közelségben a testi szenzibilitás összefüggésben összefüggésben transzformálódnak. transzformálódnak . Érzékiség és etikai összefüggésének fentebb fentebb vázolt problematizálódása problema tizálódása a Teljesség és végtelenben olyan gondolati feszültséget teremtett, amelynek feloldásához a későbbiekben mozgósítani kellett a filozófiai gondolkodás minden m inden lényeges lényeges elemét. elemét. Nem csak azt kellett újrafogalma újrafog almazni, zni, hogy ho gy m i az érzékiség érzékiség és m i az etikai, de azt is, hogy mi a nyelv, a tematízáció, a jelentés. Újra fel kellett tenni a kérdést: mi lehet evidencia a filozófia filozófia számára, illetve miben áll a tapasztalat tapasztala t közvetlensége. közvetlensége. Érzékelhető-e, tapaszta lható-e lható -e az, a z, am i lénye lényeges? ges? Látszat inkább, vagy jelentéssel jelentéssel telített az érzékiség? E kérdések kereszteződnek a  Nyelv  Ny elv és közelségben. közels égben. Az érzékiség, a közelség itt nem csak átértelmeződik, de maga értelmezi át a filozófia alaptémáit. De miképpen miképp en artikulálód artik ulálód nak a filozófi filozófiaa témái? témái? E kérdéssel kérdéssel indítja Lévinas a  Nyelv és közelség című írását.  Azonos  Azo nosítá ításs a filo fi lozó zófiá fiába ban n

 A filo fil o zófi zó fiaa m ind in d ig vala va lam m e ly tém té m a felő fe lő l kö zelí ze líti ti m eg a létet. léte t. M ind in d en törté tö rténe net, t, elbesz elbeszél élés, és, tudás alapja alapja egy téma kiemelése, kiemelése, beazonosítása. beazonosítása. Úgy tűn ik, a tudás kezdete: témává alakítani azt, ami még nem tematízált, nem teoretikus, sőt, kimondhatatlan. kimondhatatlan. Az intelle intellektuali ktualizmus zmus hatalma abban áll, hogy minden külön bözőt böz őt beazonosít, beazo nosít, elbeszél: elbeszél: az ész számára szám ára a lét témakén tém akéntt jelenik meg. Az A z igazság a különböző tapasztalatok beazonosításaként, beazonosításaként, témaként adódik számunkra. így  az igazság minden megnyilvánulása olyan értelemnek, logosznak tűnik, amely  szakít a gondolkodó és a tapasztalat „esetlegességeivel é,s különcségeivel”, s ezek  vált  vá ltoo zéko zé kony nysá sága ga m ögöt ög öttt a tém té m a átte át tekin kinth thet ető, ő, kom ko m m u n iká ik á lhat lh atóó egysé eg ységé gétt kere ke re si. Úgy tűnik, a kommunikáció feltétele éppen az igazság általánosíthatósága.  Am  A m iko ik o r a gondo gon dolk lkod odás ás a kon ko n krét kr ét külö kü lönb nböz özés éséb ébee ütkö üt közi zik, k, m indi in digg hátrá há trább bblép lép egy  lépéssel, lépéssel, hogy hog y még általánosab á ltalánosabban ban jelölje jelölje meg me g témáját. témáját. A narratív íntencionalitás, az elbeszél elbeszélőő megértés mindent minden t úgy érzékel, mint min t saját saját témáját. Ah ogy og y Heidegge H eideggerr fejezte ki: „ennek, mint ennek”, vagy „annak, mint annak” az értelmezésében, „igénylésében” „igénylésében” áll á ll fenn.  A tém té m a egysé eg ysége ge n é lkü lk ü l azon az onba ban n az észlel ész lelés és egye eg yedi disé sége ge sem se m jele je lenh nhet etne ne m eg számunkra. A z észlel észleltt világ vilá g változatossága a beazonosító értelem értelem által vágott vágott ös ö s  vény  vé ny fel f előő l táru tá ru l fel fe l a tud atn at n ak. ak . A lét ideá id eális lis egysége egy sége n élkü él kü l a „lét „l ét nem ne m lenne le nne képes ké pes 54 E. Lévinas:  Nye  N yelv lv és közelség, közelség, ford.Tarnay László, Jelenkor, Jelenkor, 199 199 6.12 4. 0.

132

| A test te st éthosza étho sza

megm me gmutat utatkoz kozni.” ni.”555 Ez a hermeneutika hermene utika igazsága: minde m inden n érzékelés érzékelés már má r valamilyen valam ilyen értelemben, értelemben, vagy ahhoz képest, képest, valamiként valam iként jelenik meg. meg. Az intellektualizmus intellektualizmu s erej ereje: e: pontosan tudni tud ni az észlel észlelés és változásai közepette, közepette, mirő l beszélünk. beszélünk. „A gondolkodás gondolkodás számára az egyedi csak az egyetemes felé tett kitérő révén érhető el.”56Onnan tudom, ho gy valaki, valam i micsoda, hogy általán általánosabb osabb fogalmaimon kereszt keresztül ül beazonosítom. (Egy négyszögletű négysz ögletű tárgy tárg y az asztalon, egy hallgató az egyetemről.) egyetemről.) Úgyy tűn ik, m intha Úg inth a ez a meghirdetés meghirdetés,, beazonosítás, beazonosítás, s az az azonosításokon azonosításokon kereszt keresztül ül bonyolított bonyo lított különbségtevés lenne az egyedihez egyed ihez való igazi hozzáférés. hozzáférés. Mivel Mive l azonban az individuum ok mindig min dig másnak mutatkoz mu tatkoznak, nak, ez a tematikus  jelleg  jel leg csak csa k igényelt és meghirdetett lehet. Az intencíonalitás, a narráció az azonos ság sá g igénye felől tekint e különbözésre. A beazono sítás igénye igénye és a „tűnés” egy  összefüggést képez. A z intencionalít intencionalítás ás nem merü l ki abban, abban, hogy hog y valamire, mint  vala  va lam m ire ir e irán ir ányy ul. ul . A z inten int encio ciona nalít lítás ás,, a beazo bea zono nosít sítás ás —s vele vel e az „érz „é rzék ékii tű t ű n é s” is - a Másik számára való kifej kifejezhe ezhetős tőséghe éghez, z, abeszéd M ásik számára „meghirdető” „meghirdető” működéséhez kötődik. A „nekem így tűn ő” érzéki benyomások csak a Másikkal Másikka l  való  va ló besz b eszélg élget etésb ésben en vá lna ln a k nekem így tűnővé. „A z, ami előtűnik, nem tűnhet tűnh et elő elő  jelen teni-jé i-jétől től,, ami a jelentés jelentésen en kívül. Egyjelenség Egy jelenség tűnése (apparoir) nem különül el jelenten am i a gondolat kinyilvánító kiny ilvánító,, kérügm kérü gmatikus atikus intenciójára utal. Minden Min den jelenség jelenség beszély, beszély,  vag  v ag y bes b eszé zély lytö töre redé dék. k.”5 ”577  Az  A z azonosítás azon osítástt szétfeszítő szétfesz ítő evid e viden encia cia,, ősbenyomás

Lévinas Lévin as szerint azonban azonba n föl kell tenni a kérdést: kérdést: vajon nem rejtőzik-e rejtőzik-e a tematízáló, tematízáló, általános beszéd mögö tt egy tőle különböző különb öző és eredetibb eredetibb filozófiai filozófiai gondolkodás, „amelytől „am elytől idegenek idegenek a beszély kiváltságai és szándékai, és ha igen, vajon nem éppen azt az egyedit egye dit veszi célba, amit am it a beszély csak c sak idealizálva idea lizálva képes kifejezni?”5 kifejez ni?”58A meg hirdetett, beazonosított jelentés mögött nincs-e ott egy ősibb, tematizálhatatlan tartalom? Vajon motiválja-e motiválja-e valam vala m i tudat előtti az íntencíonalitást, illetve a iévínasí „meghirdetést”? Lehet-e Lehet-e olyan tapasztalatunk, tapasztalatu nk, amely megelőzi megelőzi abeazonosítást abeaz onosítást és a beszédet? Úgy tűnik, ezt a kérdést vetette fel Husserl is a belső időtudatról szóló elem zésekben, az ősbenyomásról szólva.59Szerinte az eleven jelen ősbenyomásokat hordoz, amelyek eredetibbek eredetibbek a tudat íntencíonáló íntencíonáló m unkájánál. A z ősbenyomás elemzése elemzése olyan eredeti eredeti,, hületíkus h ületíkus tap asztalatra utal, amely meghaladja a tudat aktivitását, s a husserlí fenomenológia határait feszegeti. Az Előadások az időről  ss Uo. 116. o.  56  56 Uo. 118. o. 57 Uo. 117. o. 58 Uo. 118.0. 59 E. Husserl, Husserl, Előadások az időről, ford. ford. Sajó Sándor —Ulm ann T amás, Budap est, 2002, Atlantisz.

II. A probléma prob léma kifejtése kife jtése

| 133 133

címen megjelent 1905-ös 1905-ös munkájához mun kájához csatolt csatolt későbbi (1916 (1916-os -os)) megjegyzéseiben m egjegyzéseiben azt írja, hogy ho gy az eleven jelenben felbuk felbukkanó kanó ősbenyomás egyedisége megelőzi az időtudatot, megelőz megelőz minden minde n kategorizálást, általánosítást. általánosítást. A jelenés jelenészlel zlelés és minden beazonosíthatóság beazono síthatóság előtt olyan eredetiséggel bír, amely  genezis  genezis spotan spotanea: ea: ősl őslét étre reho hozá zás, s, eredet etii benyomás benyomás múltba csúszása csúszása - s módosult fennmaradása - a ősteremtés. Ezen ered retencióban retencióban az időtudat eredete. eredete. A jelen, az ősbenyomás mindig m indig m últba csúszik, halvány ha lványul, ul, módosul. mó dosul. M int ilyen, beazonosításra szorul. Távolodásában a retenció retenció spontán módon beazonosí beazonosítja. tja. A z előbb hallott hang m ég itt cseng a fülemben.  Az  A z előbb elő bb rep r epül ülni ni látot lá tottt mad m adár ár azonos azo nos azza az zal,l, amely am ely épp lesz le szál állt lt a kert ke rtbe ben. n. A jelen jel en benyomás forrása a megőrzésnek. megőrzésnek. A tuda t motiválva van az ősbenyomás ősbenyomás hületikus tapasztalata által. által. És bár a husserlí husserlí ősbenyomás a husserli tudatfilozófia határait feszegeti feszegeti,, Lévinas mégis úg y látta, ho gy az itt leírt ősbenyomás ősbenyomás nem teljesen teljesen „ősi”, „ ősi”, hanem a tudat tudat által, retrospektíve leírt, beazonosított, s így a tudattól nem független tapaszta lat. Hisz a retenció passzív szintézisében a más, mint azonos jelenik meg. A retenc retenció ió  vis  v issz szat atar artó tó ereje m ind in d en d irek ir ektt tuda tu data talc lctí tívít vítás ás előtt, elő tt, „ a nyel ny elvv csend cse ndje je ellen ell enér ére” e” már mindig az azonos azonosság ságot ot mondja ki. Valam i - például a madár - változás változásai ai ellenére ellenére azonos azonos marad. Pontosabban be lesz azonosítva, meg lesz hirdetve, mint madár. Azért tudom beazonosítani, mert éppen elveszítem, mert távolodom tőle. A Husserl által leírt Urimpression abeazonosítás épp elvesző, múltba csúszó előzményeként, forrásaként érthető meg, vagyis alany és tárgy távolodásában, eredeti szétválásában. Lévinas szerint „nem pontos [...] a jelenről úgy beszél ni, mint valamely 'tárgyról’, amely elrejtőzik a tekintetem elől, vagy mihelyt megérintettem, megérintettem, átváltozik.”6 átváltozik.”60H a a benyomásról an nyiban tu dunk, dun k, amennyiben az idő múlásában újraazonos újraazonosítód ítódilc ilc,, akkor ak kor elkerülhetetlen a - mégoly spontán —preverbálís preverbálís idealizálás. A p asszív ídőtu dat husserli elemzése a passzivitást, mint előzetes, spontán tematízálást, protoaktivítást ragadja meg. A retencióban az idő a saját tudat passzív művévé művévé módosul. módo sul. Pedig Pedig e tuda t maga az idő passzív  műve, s „nem írható le le a tárgyra tárgyr a irányuló tudat kateg óriáival”. 61 M ivel a husserli ősbenyomás a tudat tud at spontán tárgyképző tárgy képző összefüggésében nyeri el jelentését, jelentését, nem magyarázhatja magá t e tárgyképzést. tárgyképzést. A passzív időtudat fenomenológiája tehát tehát - Lévinas interpretá interpretációja ciója szerin szerintt - mintegy minteg y előzménye, előzménye, esetleg esetleg visszavetítés visszavetítésee az intencionalítás intencionalítás gondolatának. „Eszerint a valóságnak m ég a legszi legszigorúbb gorúbb érte lemben individua indiv idua lizált eleme eleme is csak az idealítás és az egyetemesség keretén keretén belül képes előtűnni.”6 elő tűnni.”62A tudat tud at mint m int olyan eleve eleve a passzív ídőtuda ídő tudatt statikus medre lesz. lesz.  A z ídőf íd őfol olya yam m ped p edig ig az azon az onosí osítás tás term te rm inu in u saib sa iban an értend ért endő. ő. 60 E. Lévinas:  Nye 1996, Jelenkor, 119. o.  N yelv lv és közelség, ford. Ta rnay Lá szló, Pécs, 1996, 61 U o. 119 . o. 62 Uo. 120. o.

134

I A test tes t éthosza

De vajon ez-e ez-e az útja a legeredetibb legeredetibb tapasztala tapas ztalatt megközelítésének? megközelítésének? Níncs-e valami vala mi más, eredetibb érzékelhető, érezhető tapasztalat az eleven jelent retencíonáló, beazonosító beazono sító (proto)alctívitáso (proto)alctívitáson n túl? Ez a kérdés kérdés persze persze csak akkor termékeny, termékeny, ha a gondolkodás alkalmas alkalm as arra, hogy  messzebbről merítsen, min t saját (spo (spontán ntán)) intencionáló aktivitása. aktivitása . De képes-e képes-e a filozófia filozófia az ö nmaguk nm agukat at beazonosító beazonosító jelens jelenségek, égek, létezők határain túljutni, túljutn i, vagy vag y ez m ár kimerítené az elme lehetősé lehetőségeit? geit? „A nyug n yugati ati filozófia képes  volt  vo lt besz be szél élni ni e túli tú liró ról,l, de rög r ögtö tön, n, m int in t Ide I deát át tekin tek inte tette tte,, azaz az az a lét ter t erm m inu in u sai sa i sze sz e rint értelmezte, s így Istent is is alárendelte az ontológiának. A m i erőfeszítésünk közelség ég című írás gyökeresen gyöke resen ellentétes irán irá n yú .”63 —mondj mo ndjaa Lévin Lé vinas. as. A  Nyelv és közels által feltett kérdés tehát: tud-e bármi előtűnni az azonosításon, az idealizáláson túl? túl? Lehetséges-e egyáltalán egyálta lán az egyetemességen és azonosításon azono sításon túli tapasztalat? Lévina Lév inass e kérdésre igennel válaszolt. Szerinte az eleven eleven jelen eredetiségében eredetiségében nem a tudat tudat retenci retencionáló onáló munkája munk ája által találun k tartalm akat, hanem a tudatelőttí, a Más felől jövő jövő érzékiséggel érzékiséggel találkozunk!  Az érzékis érzékiség ég —egy transzformáit, nem kon közelség ien megelőzi, vencionális, nem egy tudathoz tudathoz kötö kötött tt érzékiség érzékiség - ősré ősréteg tegee a Nyelv és közelségien meghaladja az én, a tudat önmagához visszatérő mozgását. Ehhez az érzékiséghez, mint ősbenyomá ősbenyomáshoz shoz való köze közelíté lítéss új ú j kihívások kihívás ok elé állítja a filozófiát filozóf iát - a lévinasi lévin asi filozófiát is. Mintha Min tha Lévinasn ál is hasonló hasonló esemény tanúi lennénk, lennénk, m int Husserlnél. Husserlnél. Ahogy az ősbenyomás eredeti érzékiségének elemzése a husserli tudatfilozófia határait feszegette, hasonlóképpen a szenzibilitás megújuló elemzése szétfeszíti a lévinasi filozófia korábbi kereteit.  Az azonos azo nosíth íthatat atatlan lan közelsége közelsége mintint- érzékiség érzékis ég

Korábban láttuk, hogy a tudat tematizáló tematizáló munká m unkája ja nem előfelt előfeltevés evésment mentes. es. Feltéte Feltéte lezi a beszélgetőtárs beszélgetőtárssai sai való viszonyt. Valaminek, Valaminek , mint m int valaminek valamin ek való meghirdetése meghirdetése feltétele feltételezi zi a M ásikat, ásika t, a beszélgetőtársa beszélgetőtársat, t, akinek akine k e tapasztalatot tapa sztalatot átadom. A tárgyak tárgy ak beazonosíthatósága, beazono síthatósága, azonossága a nézőpontok sokfélesége felől felő l jelentéses. jelentéses. A nyelv, nyelv, a fogalmiság, a téma, „valami, mint valami” megjelölésének feltétele maga a Másikkal való beszélgetés, közelség. Merleau-Pontyhoz hasonlóan Lévinas is azt gondol gondolta, ta, hogy a saját saját világ fenomenalitásának fenomenalitásának - a „nekem „nekem úgy tűn ik ”-ne ”-nekk - feltéte feltétele le a Másik rám szegeződ szegeződőő pillantása. pillantása. A tudat beazonosí beazonosító tó munkája munk ája elev elevee utal a Másikra. Ha minden tárgyképzés feltétele a Másik, akkor a beszélgetőtárs nem egy  tárgy a tárgyi világ horizontján. horizontján. Nem is fenomén, jelenség jelenség,, tárgyiasítást tá rgyiasítást megelőző megelőző benyomás, hisz ezek ezek is is a tárgyiságg al együtt együ tt járó tapasztalatok. A M ásikkal ásikk al való való kapcsolat nem olyan viszony, viszony, amely az egyetemes egyetemes idealitás, egy eg y tárgyi tárgy i világ felől felő l jön. jön.  A k i ezt ez t feltétele feltét elezi, zi, az abe a besz szél élge geté tést st „a „ a gond go ndol olko kodá dáss sze s zem m élyte ély telen len,, vag va g y magá ma gány nyos os 63 Uo. 120 . o. 5. lábjegyzete lábjegyzete

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

[ 135 135

gyakorlatán gyak orlatán ak szintjére szintjére veti vissza”. vissz a”. Pedig a beszélgetés beszélgetés „eleve „eleve az én és abeszélgetőtárs közelsége is, s nem pus p uszta zta részvételünk az áttetsző egyetemességben.”64  A besz beszél élge geté tésb sben en a témán témán —minden témán témán —kívül kívü l eső eső egye egyedi disé ségg ggel el kerülünk viszon viszonyba yba,, amelyet nem megismerünk, hanem megközelítünk. tud atunkk mélyén gomolyg gomolygó, ó, tematizálhatatlan ősbenyomás a M ásik érzéki  A tudatun közelsége. Eredete minden egyéb érzékiségnek és az öntudatnak. Ez által zajlik minden későbbi beazonosítás.  A köze kö zelsé lségg „nem „n em képe ké pess tém t émáv áváá v á lni, ln i, képe ké pekk kkéé szétsz szé tszór óród ódni, ni, avag av agyy nem n em képes képe s egyszerűen egyszerű en csak előtűn előt űnni”. ni”. Illékon Illékonyy és és rögzíthetetlen esemény esemény.. A kérdés az, az, hogy  ho gy  megfoghatatlansága vajon „jelentésességének hiányára, vagy egy olyan jelentés többletre többletre vezethető vissza, vissza , m ely túl tú l van azon az on a jelentésen, jelentésen, amely am ely a létező létéből felfén felf énylí ylík? k?”6 ”6’ Lehet egyá e gyáltalán ltalán olyan jelentésről jelentésről beszélni, beszé lni, amelynek ame lynek nincs rögzíthető témája témája?? excelle llenc ncee jelentés Lévínas Lévín as szerint igen: a pár exce jelentés azonosítás előtti, vagyis va gyis etikai viszony.  Az  A z etika eti ka éppen épp en azt a fordu for dulat latot ot jelöli, jelö li, ami a miko korr egy szub sz ubjek jektiv tivitá itás, s, ame a mely ly eddig edd ig „vala „ vala miként” mik ént” megjelenített megjelenítettee a Másikat, M ásikat, olyan szubjektivitássá szubjektivitássá alakul alaku l át, aki kapcsolatba kapcsolatba lép vele. vele. Ak ivel kapcsolatb ka pcsolatbaa lehet lehet lépni, az éppen ép pen az egyedi és megjeleníthetetlen. megjeleníthetetlen. Ez minden mind en beszélgetés, beszélgetés, tematizálás tematizá lás kezdete. kezdete.  Az  A z etik et ikai aitt - am it a Teljesség és végtelen az „arc fogadásá val” fejezet fejezettt ki - itt maga a „közelség” hordozza. A z első főműbe főm űben n az arc közelítésének eseménye eseménye „m egfog hatatlan”, testetlen, érzélcietlen jelentés hordozójaként jelentkezett. A  Nyelv  Nye lv és közelség azonban feloldja ezt az elidegenítő elidegenítő misztérium ot: itt a „közelség” kifejez kifejezés és szó szerint értendő. „Az a pont, ahol az intencionalitás etikává válása végbemegy, illetve folya matosan zajlik, ahol a közeli áttör a tudaton —emberi bőr és arc. Az érintkezés gyöngédség gyöng édség és felelősség.”66A gyöngédség, amely ame ly a Teljes Teljesség ség és és végtel vég telenb enben en oly kétes szerepet szerepet játszott, itt az etikai e tikai bejelentkezés bejelentkezésével ével kötőd kö tődik ik össze. M ár nem az etikai hasítja fel az észlelés észlelést, t, hanem hane m az emberi bőr bő r és arc közelsége közelsége tőr át a tudaton.  A köze kö zelsé lségg im i m m ár egye eg yenes nesen en az „érzé „ér zéki ki köz k özve vetle tlens nség ége”. e”. Mit ért ezen Lévinas? Először is: kitart amellett, hogy az etikai mint érzéki közvetlenség nem a tudás tud ás eseménye, és és nem is „érzéki intuíció, vagy szemlélet”, szem lélet”, ami a tudás összefüggésében jelentkezik. Azonban nem is a tudással ellentétes elem, elem, hisz ezt ezt még m indig a megismerés megismeréshez, hez, valamely valam ely témához viszonyítanánk!  Az érzéki „más termés természetű zetű viszonyt létesí létesítt a valósággal.”   Az  A z érzék érz ékii más m ás nem ne m intuí int uíci ció, ó, de nem n em is hang ha ngol oltsá tság, g, diszp dis zpoz ozíci íció, ó, am it egy eg y on on  tológia (a lét feltárulása) összefüggésében lehetne elhelyezni. Nem a Dasein lét 64 Uo . 120. o. 65 Uo. 121. o. “ Uo. 121. o. o.

136

| A te t e st st é th th os osz a

megértésének előszobája. A közelségi viszony érzékisége kizárólag önmaga által hordoz jelentést jelentést.. M inden ind en távolság, öntu dat és magány magán y ehhez az eredeti eredeti közelségi közelségi  viszo  vis zony nyho hoz, z, érint ér intett ettsé ségh ghez ez képe ké pest st tu t u d csak cs ak arti ar tiku ku láló lá lód d n i.  A közelség közels ég legink leg inkáb ább b az ízhez hason ha sonló; ló; „ A z ízlelés sajátos jelentése valam val amiké iképp ppen en abban abban áll, hogy 'áttörjü k’ a megszerzett tudást, tud ást, és mintegy min tegy behatolunk a dolgok dolgok bensőjébe. [...] ...] Az érzékelésben, jóval az érzőnek érz őnek az érzettre, illetve illetve a tudatnak tuda tnak a  jelensé  jele nségre gre való va ló m egny eg nyílá ílása sa alatt ala tt va v a lam la m i történik  az érző és az érzett között.” közö tt.” 67 Teljesség ég és végte végtelen lenben ben Meglep Meglep minket Lévinas. Mint Min t láttuk, az íz, a táplálkozás táplálkozás a Teljess az elemiből való táplálkozásho z, az élvezet élvezet egoizmusáho egoizmusáhozz kötődött. Most Mo st viszont az etikai jelentéssel jelentéssel bíró érzékiséget kíván ja érzékeltetni az íz példájával. M intha inth a az elementáris és az etikai távolsága feloldódna feloldódna : a kettő kezd egymásba játszani. (E közeledést a  Másként  Más ként,, mint lenni, avagy avag y túl a léten léten című második főművében fogjuk m ajd igazán tetten tetten érni. érni.))  Am  A m int in t az íz köz k özve vetle tlenü nüll érin ér int, t, m aga ag a az a z eti e tika kaii is köz k özve vetle tlen n érin é rintet tettsé tsége gett jelent. jelent .  Az  A z etik et ikai ai jelen jel enté tést st hord ho rdoz ozóó érzé ér zéki ki im i m m á r nem n em h o gy nem ne m érin é rinth thet etet etlen len,, de lényege érintés azonban azo nban nem a dolgok felületének lcitapogatá lcitapogatása, sa, megis me gis szerint érintés. érintés. A z érintés merése, merése, hanem han em mindenekelőtt mind enekelőtt közelítés közelítés és közelség. közelség. Közvetlen K özvetlen közelség, közelség, ami am i nem azonos a közelség tapasztalatával, hanem maga az érintkezés, a simogatás! „Az érintkezésben érintkezé sben felvázoló felváz olódik dik egy eg y simoga sim ogatás”6 tás”688. Tehát az érzéki, érzé ki, min t érintés, az érintés érintés pedig ped ig mint simogatás értendő. Látható Lá tható an eltűnt a simogatás simogatás erotikájának korábbi kétessége, kétessége, éjszakai, ar ctalan fenyegetése. fenyegetése. S habár az érintés, a simogatás olykor gesztussá, gesztu ssá, jellé válik vá lik,, üzeneteket üzenetek et hordoz —nem —nem ez az elsődleges értelme; lé nyege nyege szerint közelség. E közelségből kö zelségből ered aztán aztá n minden minde n egyéb jelen jelentés. tés. „Közeled „K özeledni ni annyi, m int megérinteni a közelállót”. Olyannyira, hog y a dolgok dolgok tapasztalata is e közelségi közelségi viszonybó viszon ybóll ered. ered.  Az  A z érzékiség mint min t simogatás simog atás

„Az „A z a mód, ahogy ahog y a dolgok dolgok ’hús-vér’ alakjuk alakju k szerint vannak van nak [...] ..] nem megnyilvánu lásukat, lásuk at, hanem ha nem közelségüket közelségük et jellem zi.”69Minden, 9Minde n, am i érzett „a közelség viszonya viszon ya által határozódik meg.” A filozófusok —főleg a fenomenológusok —számára —számára az érzékelé érzékeléss közvetlen voltának különleges kü lönleges presztízse presztízse van, amelyre a filozófia kritikai krit ikai kapacitása támaszkodik. támaszk odik. „Magából „Mag ából a tapasztalatból”, tapasz talatból”, a tapasztalat konkrétságából tekintenek tekintenek a többi többi tudományra, tudom ányra, magára a megértés megértésre. re. Lévinas szerint azonban a közve közvetlen tlen tapasztalat tapasztalat csak csak annyiban hit hitele eless - tehát mentes mentes az idealizációtól idealizációtól -, - , amennyiben érzékelés a lét közelsé közelsége, ge, amellyel az inten érzékisége a közelségben közelségben gyökeredzik. gyökeredz ik. „A z érzékelés cionális elemzése elemzése nem vet számot. számot. A z érzéki csak amegismeré ameg ismeréss számára sz ámára betöltött 67 Uo. U o. 12 3 . o. “ Uo. 123. 0. 69 Uo. 124. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

| 137 137

szerep szerepee szerint szerint tűn ik felszínes felszínesnek. nek. A valósághoz valósághoz való etikai viszonyulásban , más szóval az érzéki által létrehozott közelségi viszonyba viszon yban n ölt testet testet az, am i lényege lényeges. s. Ott van az élet.”70 Figyelemre méltó, hogy Lévinas immár a simogatást, az érintést tekinti azon mintának, mintá nak, ahonnan minden mind en érzékiség, érzékiség, érzékel érzékelés és - például példá ul a látás látás is - megér megérthe thető' tő'..  A „látás „látá s még mé g a tudá tu dásn snak ak való alárende alár endeltség ltségében ében is megő me gőrzi rzi az érintk ér intkezé ezést st és és a közel köz el séget séget.. A látható simogatja a szemet szemet.. A z ember úgy lát és úgy úg y hall, ha ll, ahogy érint.”7 é rint.”711 Sokszor leírták,7 leírt ák,722 hogy ho gy a nyugati nyug ati filozófiai hagyo ha gyom m ányt ány t uralja a látás elsődle  gessége: gessége: vagyis az érzékiség elsősorban elsősorban a látás min tájára jelenik meg. Ez a minta azonban metaforikus: vagyis vagy is a látás látás olyan interpretációj interpretációja, a, am ely kiemeli azt az érzékiségből. érzékiségből. Ha a tudat látás, belátás, egybelátás, egybelátás, rálátás, akkor nem csak a tu datot interpretáljuk interpretá ljuk a látás mintájára, de a látás sajátos, sajátos, tudatszerű tudatsz erű értelmezését is állítjuk. Lévinas a  Nyelv és közelségben lcortásához ához közelségben - Merleau-Pontyhoz, s több lcortás hasonlóan —alternatíváját keresi a filozófiatörténetet domináló metaforikus lá tásnak, tásn ak, s vele a m etaforikus etafor ikus észlelésnek. észlelésnek.773 Ebben a tapintás - de egy érintésként, érintésként, símogatásként megértett tapintás - elemzése elemzése segít neki. neki.  A simog sim ogatá atáss oly o lyan an passz pas sziv ivit itás ás,, am i nem állít ál lítha ható tó szemb sze mbee az aka a kara ratl tlag agos ossa sal:l: de nem is akaratlansá ak aratlanság, g, hanem valam i egészen egészen más. M íg a látásban látó látó és látvány  könnyen szembekerül egymással, addig a simogatásban érintő és érintett közel  van  va n egymá egy másho shoz. z. M íg a hallá ha lláss valam vala m inek in ek a megha meg hallá llása, sa, felfo fel fogá gása sa - legye leg yen n az mégoly  néma ném a szó, szó, odahallgatás - addig a simogatásnak semmi effél effélee tárgya nincs. nincs. A m i a simogatás módján jelentkező jelentkező szenzibilitással felénk felénk jön, az nem adódik adó dik témaként, feladatként, és nem is lehet elhárítani, elvetni, mint valamely körvonalazott excellen lence ce érintettség. tapasztalatot: eleve eleve érint, érint, a  pár excel érintettség. A lét megértését megelőzi a létező létező közelsé közelsége: ge: mindaz, mindaz , ami van, van , érint engem. A simogatás érzékisége az, az, amely  leginkább leginkáb b lekapcsolja a szubjektumot a tudatról. Bármit is érintünk, ragadunk meg, a kéz egy eredeti simogatást keres. De az érintésben az érzéki simogatását, a gyengédséget, a közelséget csak az emb eri köze ledés ledés tudja felébreszteni: az emberi bőr, arc közels közelsége. ége. Innen terjed ki minden re, a dolgokat érintő kézre, a kézben tartott tarto tt dolgokra, e dolgok képeire képeire [...] ...] a hanghord hang hordo o zásokra, a jelekre, jelekre, „ a nyomokra és relikviákra: az ismeret visszatér a közelséghez közelséghez,, a tiszta érzékihez.”74Min érzékihez.”74Mintha tha a tárgyak, tárgya k, képek, hangok, érzékietek nyomok nyom ok lennének, lennének,

70 Uo . 124 . o. 71 Uo. 124. o. 72 Pé ldáu l: D. M. L ev in (ed.): (ed.): Mod  M oder ernít nítyy and an d the Hegemony Hegem ony o f Vision Vis ion,, Berkeley - Los Angeles, 1993, 1993, Un iversíty of Calíforn ia Press. Press. 75 Uo. 74 E. Lévinas:  Nyel  N yelvv és közelség, közelség, ford. T arnay Lá szló, Pécs, 1996, Jelenkor , 124. o.

138

 A test te st éthosza éth osza

amelyek a M ásikban ásikb an rejlő rejlő eredetükre utalnak . A lét megértését megértését megelőzi a lét létező ező közels közelsége ége:: m indaz, ami van, úgy úg y érint engem, engem, mint m int a Másik, Má sik, a közeláll közelálló. ó.  Megszállo  Megs zállottsá ttság: g: nyelv nyel v előtti előtti nyelvezet

Lévinas Lévin as keresi a szót erre a szavak előtti, előtti, szándékok szándéko k előtti, a tudat tuda t szám ára csak nyomaiban tetten érhető érhető közelségi viszonyra: végül megszállottság nak nevezi el.  A M á sik si k m egsz eg szál álll engem en gem,, m ielő ie lőtt tt bárm bá rm ire ir e irá ir á nyu ny u lnék ln ék.. A köze kö zelá lálló lló közv kö zvet etlen lenül ül hordozza hordozza értelmét, értelmét, mielőtt bármilyen értelemmel értelemmel felruházn ám. E megszállásh megszálláshoz oz képest a tudat m indig késésbe késésben n van: anakronizmus. „A közeláll kö zelállóó nem a tudat mértéke és ritm usa szerint való.”7 való .”75Hiszen a tudat tuda t eredete a megszállottság, vagyis vag yis a M ásik közelsége, közelsége, ami bármilye bár milyen n jelent jelentést, ést, mint m int olyat lehetőv lehetővéé tesz. tesz. A közelál ló közelsége öntudatlan, olyan közvetlen, hogy észre sem vesszük. A filozófia hajlamos róla elfeledkezni, hisz nem válik témává. Mégis, a közelségi viszony  megszállottsága „feszül „feszültebb tebb és egyenesebb”, egyenesebb”, m int az íntencionalítás. íntencionalítás. „A meg szállottság szállottság nem egyéb, egyéb, m int választás nélküli nélk üli felelőssé felelősség, g, m ondatok és szavak szavak nélküli nélkü li kom ko m m unikáció.”7 un ikáció.”76A 6A m egszállottság feszült és és egyenes egyenes viszonyába n a közelség közelség nem puszta együ ttlét, hanem nyu gtalanság. „Valami kicserélődik kicserélődik két fél fél között, anélkül, h ogy e két mozgás pusztá n az előjelébe előjelében n különböznék. Valami tehát kimondódík, vagy megértődík az érintkezésben? Valami tematizálódik tehát? Semmi, hacsak nem maga az érintkezés az érintkezés által. Nincs semmi egyéb, am i lcimondódnék; lcimondódnék; hac sak nem m aga az érintkezés —ez —ez a szövetség szövetség és ez ez a cinkosság.” cinkosság.” Sem miért való cinkosság, cinkosság, minden tartalo m nélkül: „E közelségért közelségért  való  va ló cin c inko koss sság ág min m inde den n konven kon venció ciót, t, meg m egért értés ést, t, vag va g y félreé félr eérté rtést, st, őszint ősz intesé eséget get,, vagy  va gy  ravaszságot megelőz.”77 megelőz.”77 A közelségben adott jel —dadogás, nincs külön kü lön értelme. értelme. Evidenciákat megelőző, nyelv  (langue) előtti nyelvezet (langage). Azonban Azon ban csak ez ez az egyediségtől egyedisé gtől egyediségig terjedő mozgás képes képes megteremteni az evidenciákat, evidenciá kat, a jeleket, az egyetemessé egy etemessé tételt. Közelség és és távolság. távols ág. A végtelen közelsége közelsége

 A köze kö zelsé lségg nem n emcs csak ak illéko illé kony ny,, de elle e llent ntm m ondá on dáso soss is egyb eg yben en.. A legna leg nagy gyob obbb köz k özel el ségben a legmélyebb távoliét körvonalazódik. Hiszen a közelség soha nem elég intenzív, és soha nem elég közvetlen! Az A z érintés, a símogatás soha nem találja meg, amit keres, keres, habár m indig a közelébe közelében n van, és érinti. érinti. Habár olyan közvetlen, hogy  nem lehet prezentálni prezentáln i és reprezentálni —kívü kí vü lről lrő l rátekinteni —közvetlensége —közvetlensége egy  távoliét távoliét közels közelsége. ége. Csak paradox p aradox módon m ódon hozható szóba szóba

75 Uo. 125. o.

76 Uo. 126. o. 77 U o. 127 . o.

II. A probléma prob léma kifejtése

| 139 139

„A simogatás a közeledés és a közelség egysége, a közelség benne mindig távoliét is. is. M i más is lehetne a simogatott bőr lágysága, lá gysága, h a nem a megjelenítődés és a jelenlét eltér eltérés ése? e? A közelálló k özelálló jelenlétébe beférkőzik beférk őzik a távoliét, ami a mi által a kö  zelség zelség nem egyszerűen együ ttlét és és elnyugvás, hanem ha nem maga a meg nem nyugvás, a nyug n yugtalan talanság.” ság.”778 Hogy lehet ez ez? Közvetlenebb Közvetlenebb tapasztalatot ta pasztalatot nehéz nehéz elgondolni, mint m int a b ő r érintése érintése.. Ez a közvetlenség közvetlenség azonban kiny ílik, végtelen terek terek nyílna k a látszólag látszólag közvetle nül érintkező bőrfelületek között. A közelség nem térbeli érintkezés pusztán, habár bőrnek a bőrhöz való közelsége: sokkal inkább az érintkezés pillanatában aktiválódott, aktiválód ott, érezhetővé érezhetővé váló végtelen. végtelen. „Olyan éhség ez, ez, melyet a kiapadh kiap adhatatlan atatlan  vágy  vá gyak akoz ozás ás tesz dicsős dic sősége égessé ssé,, vag v agyi yiss egysz eg yszerr erree szerele sze relemm mmel el és felelő fe lelőssé sségg ggel el teljes érintkezés. Vajon Va jon a szerelem akellem es érintés érzése, avagy inkább inká bb örökös ör ökös keresése annak, ann ak, aki pedig a lehető lehető legközel legközelebb ebb van? van? De távoliét e egyáltalán? Nem inkább a végte v égtelen len jelenléte?”79 jelenléte?”79 Ebben az idézetben a szenzibílitás, az erósz transzform trans zform áit, etikai jelenté jelentésével sével találkozunk. találkoz unk. A simogatás, az érzékiség nem átveszi átveszi az etikai végtelen helyét, helyét, hanem m aga a végtelen. végtelen. A véges az, am it körberajzol, körberajzol, határokkal határo kkal lát el a megragadó kéz.  A végt vé gtele elen n visz vi szoo n t m egér eg érin int: t: s az t u d m egér eg érin inte teni ni,, amin am inek ek nem ne m én adom ad om meg me g a körvonalait. A Másik közelsége epifánia, ahol a végtelen közelséggé alakul, a közelség közelség pedig végtelenné. A közelálló „a „ a távoliét felől felő l rendezett, rendezett, amelyben a Végtelen ...] felelősségem felelőssé gem és szeretetem felől, felő l, melyeket melye ket —tú —túll a tuda tu daton ton —me —megsz gszáll. áll.”” közeledik  [...] 80A b ő r, amit érintek, s a szeretet, szeretet, a felelősség, felelősség, amit érzek —a —a végtelen jelenléte, jelenléte, „meleg nyoma”. Érintés és elérhetetlenség öröme és kínja. Érintés, érzés, erósz - mindez reh abilitálva, abilitálva, a végtelen végtelen közelsé közelségekén gekéntt értelmeződik.  A köz k özels elség ég,, az érint ér intés, és, a simoga sim ogatás tás im m ár egysze egy szerre rre jelenti jele nti az etik e tikát át és az erotiká ero tikát. t.  A meta me tafo forá rákt któl ól viss vi ssza zaté térü rünk nk az a z érintéshe érint éshez, z, a kontak kont aktu tusho shoz. z. A tema te matiz tizáci áció, ó, a nyelv  nye lv  és közels zelség ég gondolatmenete eredete a közelség. A  Nyelv és gondolatmenete szerint nem kell többé védeni az etikai jelentést az érzékiséggel szemben. Az érzékiségben minket meghaladó értelem születik: ezt kell szóhoz juttatni. jutta tni. Erre való a nyelv, nyelv, a beszéd, s a  Nyelv és közelség után ezt teszi a lévinasi lévina si filozófia. filozófia.

n Uo. 126. o. 79 Uo. 126. o. o. 80 Uo . 127. o. o.

140

| A test tes t étliosza

3,  Má  M á skép sk éppp , m int in t lenn le nni,i, a vagy va gy túl a léten Lévinas 1974-be 1974-ben n publikált másod m ásodik ik főművének címe: Autrement guétre ou au-dela de l’essence (Másképp, mint lenni, avagy túl a léten). E mű továbbvítte a  Nyelv és közelségben megelőlegezett változásokat. Mint a cím mutatja, folytatódott az a nyelvter nyelvteremtés emtés,, ami am i Lévinas L évinas korábbi munkáina mun káinakk is sajátja sajátja.. A filozófia filozófia hagyományos fogalmai, ideái tovább tovább transzformálód tak, valami másba fordultak fordu ltak át. A lét a léten léten túliba, az idő a díakróníába, atu dás, dá s, a szándék a tudáson és intención intención túliba. túlib a. A fi lozófiának ism ét meg kell ke ll küzdenie saját saját értelemrögzít értelemrögzítései éseivel, vel, bálványaival. Ehhez egyetlen tám asza a saját saját formáit formá it és és kereteit kereteit állandóan álland óan lebontó tapasztalat, tapasz talat, amely  nem tudás —túl va n tudáson tud áson és nem tudáson —túl van va n minden minde n ideán és képen, képen, de nem is lét —túl tú l van léten és nem-léten. nem-léten. E tapasztalat im m ár minden min den kétséget kizáróan a Másik felől jövő érzékiség, testi közelség. E transzcendencía illékony  eseményét azonban nem ne m könny ű megközelíteni a filozófia számára: a transzcen dencía közelségét közelségét a filozófiai leírásban mindig mind ig újra felszámolhatja a fogalm i rögzítés rögzítés nehézk nehézkess essége ége,, kifáradása. kifáradása . A közelségi közelségi viszonyt viszon yt fenyegeti az a veszél veszély, y, hogy ho gy „létező” „létező”  viszo  vis zonn nnyá yá válik, váli k, egy eg y ontológia ontoló gia által álta l leírt leí rt eseménnyé - egy eseménnyé esem énnyé a többi több i között. Lévinas Lévin as kérdése az, hogy hog yan lehe le het— t—lehe lehet-e t-e egyáltalán egyáltalá n nyelvileg kifejezni azt, hogy a közelség a tudáshoz és a léthez képest mindig min dig transzcendens? Lét és érdek 

transzcendencía - ha valóban transzcendenc transzcendencía ía - nem valami létező létező,, de nem is a  A transzcendencía lét, a jelenvalóiét jelenvalóiét léte. léte. A transzcendencía transzcenden cía azt jelenti, jelenti, hogy ho gy a lét lét eseménye átfordul  va  v a lam la m i m ásb ás b a : vala va lam m ibe ib e , a m i m ás, ás , m int in t lenn le nni.i. De b eszé es zélh lhet etün ünkk-ee b á rm irő ir ő l a léten túl? Mi a lenni másik  ja (l’autre de Tétre)?1 És mit jelent maga az átmenet, a meghaladás? meghaladás? Már Má r a Telje L évinas kérdése nem Teljessé sségg és végtelen végte lenben ben megértettük, ho gy Lévinas a „lenni, vagy nem lenni”. len ni”. A semmi nem a lét valódi valód i alternatíváj alternatívája, a, sokkal inkább hozzátartozik ahhoz: a lét semmije, nem-léte. De a léten túli tú li még csak nem is egy  hozása .  Nem másképp másféle lét, autentilcusabb lét felszínre hozása. másképp lenni, hanem másképp, másképp, rejtőzködő tartalom, lényeg, lényeg, vagy  mint.lenni, A transzcendencía nem vala m i rejtőzködő minőség minő ség feltárása. Nem a lét rejtőzködése, rejtőzködése, hanem han em a lét másikja. De mielőtt elvesznénk e lvesznénk e m etafizikai etafiz ikai rejtélyben, fel kell tennünk ten nünk azt a kérdést, kérdést, hogy vajon miért érezte érezte szüksége szükségesnek snek Lévinas fe lülírni álét á lét meghaladhatatlannak m eghaladhatatlannak tűnő filozófiai filozófiai fogalmát? Szerinte Szerinte a nyugati filozófiatörténet filozófiatörténetben ben lét és érdek érdek fogalm ai elválaszthatatlanul összemosódtak. Esse est es t interessel A lét a létezők érdekeltsége saját létükben: törekvés, conatus. 81 E. L év in a s: Au s: Autre 1974, Ma rtinu s N ijhoff, ijhoff, 3. o. trem m ent en t qu'étre qu'é tre ou au-d a u-dela ela de Vesse Vessenc nce, e, La Haye, 1974, 82 Uo . 4. o.

 ÍL  Í L A prob pr oblé lém m a kife ki fejt jtés ésee

[ 14 1

 A léte lé tező zőkk érde é rdeke ke össze ös szefes feszü zül:l: ez az egy eg y m á ssa ss a l kü k ü zdő zd ő egoi eg oizm zmus usok okba ban n ölt ö lt drá d rá mai form át. A lét, lét, m int lenni-aka lenni-akarás rás m indenki harca mindenki elle ellen: n: háború, kereskedelem, vagy az érdekek aktuális egyensúlyát fenntartó béke. Az érdekek kalkulált kalk ulált egyensúlya tartja fenn a lét szinkróniáját, szinkróniáját, a létezők egységé egységét. t.  A n yug yu g ati at i létf lé tfog ogal alom om a léte lé tező zőkk törek tö rekvés vésére ére épül ép ül,, illet ill etve ve a m ind in d en törek tö rekvés véstt felülíró, egybefogó, szinkronizáló egységet, átfogó értelmet fejezi ki. De ez az egység csak csa k ideális: a lét egységének ideája szemben a létezők conatusával —törekvő —törekvő önérdekével. Az idea maga is: racionális béke, kalkuláció, közvetítés és politika eredménye. Kiegyenlítődés Kiegyenlítődé s az általánosság szintjén, ahol az egyedi, emberi (léte (léten n túli) tartalm tar talm ak kiü rülnek, rüln ek, jelentésüket vesztik. E lét önkényes törekvések tere terepe, pe, ahol bármi bár mi megtörténhet, játék felelősség felelősség nélkül. Olyan intellektualizmus - mondja Lév inas - ahol „mind en, am i lehetséges lehetséges,, megengede tt”, végtelen lehetősége lehetőségekk általános terepe és a vele járó közöny, jelentéstelenség: önérdek és érdektelenség barb ár összetartozása. összetartozása.  A  szubjektivitás és érintettség Lehet-e Lehet-e bárm ire rálelni e léten léten túl? Lévinas kérdése erre irányul. Ha a lét törekvés, érdek, akkor a léten túli: törekvésen, érdeken túli. Ez nem  vala  va lam m ely el y „mag „m agasa asabb bb érde ér dek”, k”, hane ha nem m az érde é rdekk s törek tö rekvés vés előtti elő tti ö nm agun ag unk. k. „Sz „S z ü k sége ségess lehet lehet megmutatni, hog y a másképp, mint le nni’ nn i’ kifejezé kifejezéss - túl a nem-léten nem-léten - a szubjektivitást szubjektivitást vagy vag y a hum anitást jelöli jelöli,, azt az önmagát (soi-méme), amely   viss  vi ssza zau u tasí ta sítj tjaa a lét l ét ált á ltaa l való val ó beke be kebe belez lezést ést.”8 .”833  A szubj szu bjek ektiv tivitá itáss nem n em csak csa k conatus, és nem csak tárgyiasító tárg yiasító intenció. Még csak nem is önmagával való egybeesés. Nem önmaga léte, és nem is önmaga tudata: kívü l áll faj és form a közösségé közösségén, n, és nem talál nyugalmat önmagában sem. A szub  jekt  je ktiv ivitá itáss szub sz ubje jekt ktiv ivitá itása sa - a saját sa ját egy e gysé ségé gétő tőll is külö kü lönb nböz özik ik..  Az  A z ember, em ber, amenn am ennyib yiben en önmag önm aga, a, kivo ki vonu null a létbő lét ből:l: olya o lyan n egység, amely am elyne nekk nincs helye, nincs azonossága. A filozófiatörténet igazi fellobbaná sai éppen ezt a léttel léttel  való  va ló szak sz akít ítás ástt m u tatj ta tják ák.. A filo fi lozó zófia fia újra új ra és újr ú jraa nyelv ny elvet et keres kere s a kim k imon ond d h atat at atla lan n elénk elénk tárására. tárására. M indazonáltal indazo náltal nem elégedhetünk elégedhetünk meg egy negatív megfogalm me gfogalm a zással, „negatív teológiával”. Az  A z önmaga nem a létből létből való kivonulása kiv onulása által önmaga, húsig, g, a hanem mert érinti, feleletre készteti a transzcendencía, ami nem ő. A bőrig, a húsi fájdalomig, fájdalom ig, a halálig érintve van - nem saját saját létében, létében, hanem mindabba mind abban, n, ami rajta rajta túl van, mégis rá tartozik. A szubjektivit szubjektivitás ás annak an nak közvetlens közvetlensége, ége, hogy mindez m indez őt illeti. „Nem-indifferencía”, nem-közöny, vagyis érintettség. Mielőtt Mielő tt a szubjektum ö nmagára vonatkozna, ki van va n téve érzé érzélci lcileg leg a Másiknak Másik nak,, a külsőnek, a saját létén létén túlinak; ránehezedik ránehezedik minden, mielőtt bármit is akarhatna.  A szubj szu bjek ektiv tivitá itáss önm ön m agán ag án túlró tú lról,l, a léten lét en túlró tú lróll motivál moti vált. t. M eg van va n szólí sz ólítv tva, a, miel m ielőtt őtt 83 Uo. 9. o. o.

142

| A test éthosza

szólna. Szingularitása accusativus, megelőzve minden mind en nominativnst. A z ént mege megeló'z ló'zii a magam (se, sói). Ezt az önmagaságot nevezi Lévinas ipszeitásnak. Ipszeitásom Ipszeitásom azonban nem szabadságomra utal. Ú gy vagyok kitéve a Másnak, mint egy túsz. E kitettség nem nem választott. Rám Rá m nehezedik, nehezedik, anélkül anélkü l hogy hog y módom lenne dönteni dön teni róla. E túszállapot túszállap ot a testiségben testiségben lokalizá lódik. lódik . A test érzékisége, érzékisége, sebezhetősége sebezhetősége nem hagy elszigetel elszigetelődni ődni a Mástól. M ástól. A más, a M ásik érzéki közelségéne közelségénekk túsza vagyok. vagyok. Előbb vagyok túsz, minthogy képes lennék bármilyen érzelemátvitelre. Nem azért érzek érzek együtt a má sikkal, mert hasonlónak, analógnak érzem helyzetét helyzetét a magamé mag améval: val: eleve eleve érintett vagyok vagyo k közelségében. közelségében. Ez az érintettség so kkal több, több, mint a pszichológiai projekció, projekció, vagyis vag yis önmagam ö nmagam,, saját működésm műkö désmódo ódom m önkéntelen önkéntelen rávetítése a másikra, és sokkal több, mint az analogikus apprezentáció. De még csak nem is pszichológiai íntrojekcíó, íntrojekcíó, nem pusztán pusztá n a m ásik eredendő eredendő és öntudatlan öntuda tlan belülre belülre vétel vétele: e: a m ásik eleve eleve ott van, előbb érint, érint, mint m int én önmagamat. A z én mint megszólított accusativushan ébred fel: ez előbbi, mint m int a belső önmagam a másik által megszólított párbeszéd, párbeszéd, ö nmagam belső megszólítás megszólítása. a. A M ásik m egszólítás egszólításaa nem valamely  elbesz elbeszél éltt téma felől kö rvonalazódik, hanem hane m közelség, érzékiség.  Am  A m i közel köz el áll ál l hozz ho zzám ám,, am a m i érzékil érzé kileg eg érin ér int, t, az eleve rám nehe ne hezed zedik. ik. Ez az érzék é rzékii rám nehezedés, kiszolgáltatottság, érzékenység mag a a psziché. A szubjektivitás szubjektivitása, a psziché: psziché: a másban g yökeredző nyitott érzékiség. érzékiség. A p sziché sziché mint min t ínkarnácíó ínkarná cíó saját saját identitásán túl inspírá lódík. Ez az én önazonosságát feltörő feltörő érzéki „m „ m aghasad agh asadás” ás” etikai jelentéssel jelentéssel bír. A psziché érzéki kitettsége kitettsége az etikai, a felelősség születési helye. Pontosabban: az érzékiség az etikai átfordulás lehetősége: felelősséget vállal hatok mindazért, ami rám nehezedik, amit érzékileg átélek. Rám tartozik, ami érint engem. A szubjek szubjektivit tivitás ás válasz válasz a transz transzcend cendenciá enciára, ra, sa s a z a lehet lehetős őség ég,, hogy hogy önm önmagá agát, t, mint öntudatlan választ, feleletet átfordítsa felelősséggé. Ebben az átfordulásban jelenik  „visszafo rdulás” lás” ez, ahol az én elengedi elengedi identitását, identitását, meg a jelentés, az értelem. Olyan „visszafordu sőt, sőt, az identitás határaina határ ainakk feltörésév feltörésévéé válik. vál ik. Ez azonban azonba n nem puszt pu sztaa alávetődés a nem-énnek. Sokkal inkább nyitottság, inspiráció. Mint ahogy a belégzésben a beáramló levegőtől szétnyílnak a tüdő m embránjai, s a külső terek levegőj levegőjee belső terek tereket et nyit meg, a létező létező létét létét fölülmúlja fölülmú lja a külső k ülső inspiráció inspiráció tágassága. tágassága. „A M ásik ásik által és a másikért, de elidegen elidegenülés ülés nélkül: vagy is inspirálva. Ez az inspiráció inspirác ió a psziché. A psziché, de csak amennyiben amenn yiben kifejezi az elidegenítés elidegenítés nélküli alteritást az azonosban, mint ínkarnácíó, m int sajátsaját-bőré bőrébenben-lét lét (étre-dans-sa-peau), mint saját-bőrében-a-másikat-visel saját-bőrében-a-másikat-viselő-lét ő-lét (avoi av oirr-l’autre-d l’autre-dans-s ans-sa-peau a-peau).”8 ).”84

84 Uo. 146. o.

II. A probléma kifejtése kifejté se

j

143 143

Szubsztitúció

 A köze kö zelá lálló llóna nakk sürg sü rget etőe ően n szüksé szü ksége ge van va n rám r ám , m ert er t min m indi digg gyölcérte gyölc értelen len és haz h azát át lan: nem őslakos —hisz nincs megjelölhető, körülrajzolható helye a világban. Eredendő otthontalanságában otthontalanságáb an rám, a közelire bízza magát. Szüksége van rá, hogy  a helyébe lépjek, lépjek, magam mag amra ra engedjem azt, a mi őrá nehezedik. Ez a szubsztitúció, a helyettesítés. Eleve Eleve a M ásik helyén vagyok, vagyo k, mert m ert elhárítha tatlanul érint kitett kitettsége. sége. Olyan Olyan felelőssé felelősségek gek által vagyok vagyo k megszállva, fo gva tartva tartv a amelyekről „nem tehetek”, tehetek” , nem egy szabadon szemlélődő szubjektum szub jektum döntéseiből erednek, erednek, mégis, a bőrömig, bőröm ig, a hú hú  somig rám nehezednek. nehezednek. Olyasmiért O lyasmiért ér vád, vád , amit a mit sohasem követtem el. el. Egész érzéki  jelen  je lenlét létem em e vádak vád ak érzékelés érzé kelése. e. M enek en ekül ülné nékk e meg m egsz szál állás lás elől el ől,, de d e ninc ni ncss hová. h ová.  Azo  A zonb nban an meg m eg is ford fo rdíth íthat atom om e mene me nekü külés lésii vágya vág yat, t, s elébe mehete meh etekk anna an nak, k, ami am i a M ásik felől felől ér. ér. A kiszolgál kiszolgáltatott tatottság ság - ami mindig felel felelet et - abbahagyja abbahagyja a mene mene külést, s saját saját helyébe helyébe lép lép - felelős felelősséggé séggé változik. M ár m aga teszi ki magát annak, ami am i érinti. érinti. .„A z én szó itt azt jelenti: jelenti: itt vagyok (me voici), válaszolva mindennek, mindenkin min denkinek.”8 ek.”85A 5A szubsztitúció: saját helyembe lépni, s így egyre inkább magam m agamra ra  ven  ve n ni a súly s úlyát, át, a sebeit sebe it an a n nak, na k, am i más m ások ok felő fe lőll jön felém. felé m. Idő, ősbenyomás  Másként, mint lenni, avagy túl a léten léten fontos  A  Másként, fontos pontokon visszatér ah usserli usse rli időelő adásokhoz, az ősbenyomás elemzéséhe elemzéséhez. z. Nem csak azért, mert me rt ezt tekinti tekinti Lévinas a husserli fenomenológia legtermé legtermékenyebb kenyebb gondolatának, hanem ha nem talán azért is, is, mert ez az a hely, ahol a lévínasí gondolkodás a husserli fenomenológiához a legtermékenyebben legtermékenyebben kapcsolód ni tud. A ősbenyomás, am ely a husserli filozófia határait feszege feszegette tte,, Lévinasn Lév inasn ál —mint —mint láttuk a  Nyelv és köz elemzé sénél —új közel elsé ségg elemzésénél  jelenté  jele ntéssel ssel telít te lítőd ődöt ött. t. A m ásik ás ik érzé ér zéki ki közels kö zelsége ége,, a m ás álta ál tall val v alóó érint éri ntet ettsé tségg ere ere  dendőbb dendőb b „benyomás”, „benyo más”, m int a tudat tu dat által á ltal beazonosított eredeti eredeti észlel észlelés, és, az eleven eleven  jelen  je len tud tu d ata. at a. A m áso ás o d ik főm fő m ű b en a huss hu sser erli li időt id őtud udat at 'folytató 'foly tatódó dó krit kr itik ikáá ja úja ú jabb bb eredményeket hozott: elvezette elvezette Lévina Lév inast st a díakrónia fogalm ának kidolgozásához. kidolgozásához. (Ah usserli usse rli ősbenyomással való kritiku s számve számvetés tés éppolyan fontos fontos,, m int a halál ha lál Heideggeri interp interpretációján retációjának ak kritikája.) Lévinas szerint az ősbenyomás —amely, —amely, mint m int láttuk, a husserli tudatintenci tudatintenci-onalitás ha tárait feszegett feszegette, e, már nemcsak a tudat, de az ídőfolyam önazonosságát, idő eredet eredetii tapasztalata, Lé vinasnál egységét egységét is szétfeszíti. A z ősbenyomás, mint az idő a más, az azonosíthatatl azo nosíthatatlan an közels közelsége ége.. A más azonban már má r nem pu sztán a saját saját  ídőf  íd őfol olya yam m azonosí azo nosító tó egy e gység ségén én van va n túl, tú l, de - egy eg y mási má sikk idő, pon p onto tosab sabba ban n egy más m ásik ik időtud at egys egység égét ét megelőz megelőzii a idő nyoma, ami soha nem lehet az én időm.  A belső időtudat beazonosító, elsajá elsajátít títóó idő az ősbenyomásból, vagyis a diakrón idő. A z önmagát beazonosító, ®5 Uo. 145. o. o.

144

I A test éthosza

más idejéből táplálkozik. A z eleven eleven jelen, jelen, az ősbenyomás: ősbenyomás: maga atranszcendencia atranszcen dencia betöré betörése se - a díakrónia nyoma. nyoma. E diakrónia lehetősége Lévinas szerint felsejlik Husserlnél, hiszen az eredeti impresszió maga nem módosult: megelőz minden protenciót és retenciót, és így  megelőzi saját lehetőségét, lehetőségét, az idő bárm ely értelmezésének lehetőségét. lehetőségét. Husserl az ősimpressziót ősimpressziót min den időben időb en létrejöv létrejövőő modifikáció m odifikáció abszolút abszolút kezdetének kezdetének nevezi, nevezi, elsődlege elsődlegess forrásnak, forrásnak , amely mag a „őslétrehozás” „őslétrehozás” (genesis spontanea) által születik. E spontán genezis genezis nem a tudatspontaneitást jele jelenti. nti. A tud t udat at spontaneitása spontaneitása már mindig ilyen „őslétrehozott, új, tudatídegen” benyomásokkal dolgozik: a tudat tevékenysége által a benyomásból xa,  xa , majd x a lesz, a azonban nem a tudat által létrehozo létrehozott. tt. „A tudat tud at benyomás benyom ás nélkül né lkül semmi.”8 sem mi.”866A z intencionál intencionálóó tudatot, a rep rep rezentáció rezentáció hegemóniáját hegem óniáját tehát paradox parad ox módon módo n meghaladja megh aladja az eleven jelen tudata. tuda ta. Lévin Lé vinas as szerint87 szerint87 ez a bizonyosság bizon yosság a legkiválóbb legkiválób b pontja pon tja a husserlí filozó fiának. fiának .  Az ősbenyom ősbenyomás ás olyan hasadás hasadá s az önmagában, a soi-ban, amely amely nem érhető el el a tudat számára - hasadás, amely eredendőbb, mint a tudat által kifeszített távolság a tudat és a tudat tárgya között. Az ősbenyomás ősbenyomás —m ár m inden m egjelenítés egjelenítéstt megelőző megelőző provokáció, ny ugtalan ug talanító ító újdonság, idegenség - az idő dialc dialcrón rón eredete. eredete. E díakrónia díakró nia azonban nem bomlik bom lik ki Husserlnél Husserlnél:: az eleve eleven n jelen jelen tudata, tuda ta, amely  eredetileg nem objelctíváló és nem objelctivált, mint láttuk, visszailleszkedik a tudat szinkronizáló rendjébe, rendjébe, és nem vezet vezet túl annak ann ak azonosságán. azonosságán. A tudatba mint időfolyamba „semmi „semm i nem lép lép be be inkognitóban”, semmi semm i olyan, olyan, ami megszakíthatná az áramlás önazonosságát: semmi sem tudja a tudat fonalát megszakítani. Pedig Pedig az időről az áramlás term inusaiban beszélni beszélni annyi, mint m int az időrő időrőll az idő idő termi nusaiban beszélni, vagyis beszoru lni egy tautológiába. tautológiába. Husserl H usserl számára a tuda t —az ídőfolyam ídőfoly am egységes medreként abszolút nézőpont marad. ma rad. Vagyis Vag yis elvész az a dialcrónía, am ely szétfeszíthetn szétfe szíthetnéé a tautoló taut ológiát giát.8 .88 Diakrónia és testiség

Mikor Miko r Lévinas L évinas azt mondja, mondja, hogy hog y az idő eredet eredetii tapasztalata tapasztalata díakrónia: ezen azt érti, érti, hogy az idő mint ősbenyomás nem sajátom. Mértéktelenül, provokálóan idegen. Nem azonosítja be semmilyen retenció. Nem fedi fel, mint eredendő létélményt semmilyen létmegértés, semmilyen semm ilyen autenticitás. Nem sajátítja sajátítja el semmilyen semmilyen szabad szabad ság. ság. Az A z idő nem a lélek önmagával önm agával való beszél beszélgetés getése. e. A z ősbenyomás: provokáció. provokáció.  Az  A z énen, éne n, az önaz ön azon onos osság ságon on túlró túl róll jön. jön . Tú T ú l van va n azon, azo n, am a m it létként, létké nt, idő i dőké ként nt be lehet “ E. Husserl: Husserl: Előadások az időről, ford. ford. Saj Sajóó Sán do r-U lm an n Tamás, Budapest, 2002, Atlantisz, Atlantisz, I. Melléklet, 118. 0. ®7 E. Lé vin as:  Autre  Au treme ment nt qu'étre ott au-dél au- délaa de Vessen Vessence, ce, La Haye, 1974, 1974, M artinus Nijhoff, Nijhoff, 39-58. o. 88 Uo. 43. o.

II. II. A prob problléma kif kifejté ejtése se

| 145

fogadni, fogad ni, integrálni lehet lehet.. Léten túli, időn tú li: díakrónia. De éppen éppen erre erre a provoká cióra, megsebzésre megsebzésre érkezik válaszként a psziché szenzíbilitása. A dialcrón dialcrónia: ia: az érző test, a hús minden mind en önazonosságot megelőző érzéki kitettségében érhető érhető tetten. tetten.  A saját test te st életideje életid eje ráol rá oltó tódi dikk a régen éltek életidejére életid ejére.. A test tes t az ősö ő sökt ktől ől kapo ka pott tt test. Felelet olyan időre, amely másé, mielőtt az enyém lehetne. De a test jelen érzékisé érzékisége ge is mind ig a Más M ás érzéki fogadása fogadása.. A bőr, a hús kitetts kitettsége: ége: eleve eleve válasz.  A testis tes tiség ég a dia d iakr krón ónía ía nyo n yoma ma.. Mivel azonban a másiknak másikn ak való szenzibilis kitettség kitettség nyomorúsága át tud fordulni a felelőssé felelősség, g, az adás pozítivításává, a diakrón idő —nemcsak —nemcsak a másik felől jön, de a másik má sik felé felé is tart. A z idő, idő, m int dialcrón dialcrónia ia az az a rendkívüli rendkívü li lehetős lehetőség, ég, hogy a másra adott felelet felelet a másikért másik ért való felelősséggé váljon: a kiszolgáltatottság negatívitása az adás pozítivításává. pozítivításává. „Minde „M inden n negatív attribútum, amely a léten léten túlit állítja, állítja, pozitívvá vál ik a felelőss felelősségben” égben”889- mondja mond ja Lévin as. A dialcróni dialcróniaa pozítivitása a felelőss felelősségben égben meghaladja a negatív teológi teológiát. át. Isten hiánya, á lét hiánya, hiány a, abiztonság abizton ság hiánya, hián ya, a saját saját idő hiánya, hiánya , a kiszolgáltatottság, az űzöttség nem az értelemrögzí tésben, nem idealízációban, hanem han em a felelősségben, felelősségben, az adásban a dásban válaszolható meg, meg, s fordítható át valami mássá, Lévinas Lévina s a diakrón ía gondolatával gondolatával elhagyja elhagy ja azt a hagyomán hagyo mányt, yt, am ely szerint szerint az az idő lét és nem-lét nem-lét keveredés keveredése, e, a lét lét módosulása módo sulása az időben. Mint Min t ahogy a léten léten túlit, az időt sem lét és nemlét nem lét term inusaiban inusa iban érti é rti meg. Az idő nem az azonos azonos múltba csúszása, mód osulása, elhalványodása. elhalvány odása. A z azonos nem elvész, elvész, hanem m ássá les lesz. z.  Az  A z idő id ő kezde kez dete te nem n em az azono azo nos, s, han h anem em a más m ás.. A z idő id ő min m intt alter al teráció áció a M ásik ás ik felő f előll  jön  jö n és a M á sik si k felé hal h alad ad.. F. D. Sebbah Sebb ah interpretációjában9 interpretációjáb an900 a lévinasi lévinas i filozófia egyí egyílc lc legfontosabb hozadéka az idő jelentésének radikális újragondolása, a hagyományos időfogalom megfordítása.  A filozófia a görög görögök ök óta az időt mint min t elve elvesz szés éstt értette értette.. Lévina Lév inass szerint azonban az idő: nem veszteség, hanem az adás lehetősége, termékenység és születés.  Az  A z időn id őnek ek a ha lál lá l felől, felő l, az a z elveszés elvesz és felő fe lőll való va ló meg m egért értése ése mélye mé lyen n átha át hatja tja a filo fi lozó zó fiatörténetet. fiatörténetet. A ha lálraítélt Szókratész Platón Phaidónjiba.n a testi testi élet romland rom landó ó ságával, bűneivel, önzésével, tudatlansá tud atlanságával gával szemben érvelt a lélek lélek halhatatlansá halh atatlansága ga mellett. Csak a test veszendőségével szemben fogalmazha fogalm azható tó meg a lélek lélek idejének idejének romolhatatlansága. Aheídeggeri véges idő a saját halállal való konfrontációból izzik fel, a semmivel, az önnön önnö n megsemmisüléssel szemben születik az autentikus idő. Az időt mindkét mindk ét koncepció a veszteségből, a halálból, halálb ól, illetve azzal azz al szemben szemben érti meg. meg. Lévinas azonban nem a halandóságból vagy vag y az azzal szembehe szembehelye lyezet zettt

85 Uo . 14 .0 . 90 F. D. Sebbah: L’ épreuve épreuve de la limité.De rrida, Henry, Lé vinas etlap hén om énolog ie, Paris, 2001, Presses Universitaries de Francé.

146

| A test tes t éthosza

örökkévalóságból örökkévalóságból érti meg az időt, hanem a Másból: Más ból: a díakrónía día krónía reszponzivitásából.51  Az  A z idő id ő nem a sem s emm m i, h a nem ne m a M ás felé hal h alaa d. De miért időztü nk hosszasan az idő idő témájánál, ami látszólag látszólag e tanulmán tanulmán y  feladatán kívül esik? Azért, mert véleményem szerint az idő kétféle koncepciója összetartozik összetartoz ik a testiség két —ell —ellentét entétes es —koncepciójával. —koncepciójával. Hisz az idő múlan m úlandósá dósá gának gondolata hagyományosan a test romlandóságához romlandóságához kapcsolódik. A veszenveszendőségből megértett idő a pusztulónak, veszendőnek megértett test fogalmával tartozik össze. össze. Ha azonban az időt nem mint min t vesztesé veszteséget, get, elmúlást, múltba csúszást értelmezzük, értelmezz ük, ez magáva ma gávall vonja a testi szenzibilítás új értelmezési értelme zési lehetőségét lehetőségét is. is. Ha az idő idő m int díakrón día krónia ia a lévinasi filozófiában valóban átfordul elveszésből elveszésből adásba, adásba, termékenységbe, vajon nem lehetséges-e lehetséges-e hasonló átfordulás a testélményben is? is? Beleereszkední Beleereszkední a test érzékiségébe érzékiségébe nem csak azt jelentheti, jelentheti, hogy hog y elveszítjük önma gunkat, gun kat, a szellemet, s kiszolgáltatjuk kiszolgáltatju k magun mag unka katt a halál, halá l, abetegségel abetegségelcc undorának, undo rának, a természet, az önző, állati ösztönök, a kétes kétes szexualitás szex ualitás zavarosságának.  A testi te sti érzék érz ékisé iségn gnek ek van egy e gy erede er edendő ndőbb bb jelentésesség jelenté sessége, e, amit am it a lévi lé vina nasi si filozófi filoz ófiaa keres: az érzékiség válasz a transzcendenciára. Megválaszolja a mást, jelen van számára. (Imhol vagyok, me voiá) Fogadja, megerősíti, táplálja: fájdalommal, örömmel, közelséggel, vággyal, kenyérrel. A test mint veszendőség feltételezi a testet testet mint vág yat, fogadást, termékenységet, termékenységet, adást. Fordulat a szenzibilitásban: a test mint adás

 A kora ko raii főm fő m űben űb en,, m int in t látt lá ttu u k, nem ne m oldó ol dódo dott tt fel f el érzék érz ékisé iségg és etilcu eti lcum m am a m bivale biv alen n ciája. ciája. A M ásik fogadás foga dásaa észlel észlelés és és és nem észlelés, észlelés, érzelem és nem érzelem, élvezet élvezet  Másk épp, mint lenni a Nyelv  és és nem élvezet —testi és mégse testi esemény. A  Másképp, ösvényén haladva ezt az ambivalenciát oldja oldja továb tovább. b. Am A m ikor közelség gondolati ösvényén megfogalmazza a testben zajló etikai „visszafordulás” (la récurrence) eseményét, 92 test és és érzékiség kapcsolódását még inká bb elmélyíti. Tudjuk, hogy a test, az érzékiség nem kezdet, hanem válasz, felelet. Míg a szellemmel szellemmel kapcsolatban elgondol elgondolható, ható, hogy független mind en mástól, önmaga ö nmaga aktivitásában gyökeredzik, ugyanez u gyanez lehetetle lehetetlen n a testnél. testnél. M ár a Teljesség és végtelen a konstitúció visszájára fordulásaként értelmezte a testélményt, amely mindig másra támaszkodik, másból táplálkozik. Az etikait, a jelentésességet azonban elválasztotta az elemekben élvezetet kereső testtől. Itt azonban már magában a

9‘ A  reszponzivitás kifejezés kifejezés B ernhard W aldenfels aldenfels termino termino lógiája, amelyet Lévinas nyomá n alkotott meg. meg. E szövegben szövegben a továbbiakban mi is haszná lni fogjuk. B.Waldenfels: Ant B.Waldenfels:  Antwor am M ain, 1994, 1994, Suhrkamp. wortreg tregister ister,, Frank furt am E. Lévinas: Au Lévinas:  Autr ijhoff,, trem emen entt qu’étre qu ’étre ou au-del au- delaa de Yessenc Yessence, e, La Haye, 1974, M artínu s N ijhoff 130-139 . o. o.

. . A problém prob lémaa kifejt kif ejtés ésee

11

| 147

testben testben zajlik zajl ik le az az átfordulá átf ordulás, s, ami a jelentés, az etikum születés születése. e. A test test,, mint mi nt érzéki érz éki  felelet - kiszol kiszolgált gáltato atottsá ttságg - maga alakul át jelentéses, adni képes testté: felelősséggé. „A jelentés csak inkarnácíóként lehetséges. Az elevenség, ami a psziché pneumája, az alteritás az azonosban annak a testnek az azonossága, amely kitéve a másikna má siknakk „másikért valóvá”, az adás lehetőségé lehetőségévé vé vá lik”9 lik ”93- írja Lévinas. Magában Mag ában a testi testi érzékiségben zajlik az a visszafo rdulás, rdu lás, amely az etikai eseménye. eseménye. „A test nem akadá a kadály ly szemben a szerete szeretette ttel, l, nem is sírkamra, amely bebörtönöz, bebörtönöz, hanem a test test az, az, ami am i által az Ön (Sói) maga mag a a fogékony fogékonyság ság.. Az ’ínkarná ’ínk arnáció’ ció’ extrém extrém passzivitása —kitettség a betegségnek, a szenvedésnek, a halálnak, kitettség az együttérzésnek, együttérzésn ek, az Önnek, az a dásna dá snak”.9 k”.944  A testi t esti önm ö nmag agun unkk tú l van va n a léten, léte n, érzékeny ér zékenysége sége a lét deficitje: olya o lyan n érzékenység, érzékeny ség, amelyben nem lehet megpihenni megp ihenni . A z érzékiség érzékiség - mint nyughatatlanság n yughatatlanság és türelem türelem - mege megeló ló'z 'z minden kifejezett létet létet,, aktivitást és passzivitást. Tematizálhatat Tem atizálhatatlan lan terep, ahol önmagam hiánya, érzékenysége, esendősége a másik közelségében  jelenlé  jele nlétté tté,, vág vá g gyá gy á és felel fe lelős ősség séggé gé for f ordu dul.l. Ez a visszafordulás visszafordulás maga az inkarnáció. Hisz felelőssé, reszponzívvá válni nem más, mint teljesen megtestesülni, vagyis a Másik és önmagam számára rejtőzködés nélkül   jelen lenni.  Vajo  Va jon n mié m iért rt elsős els ősor orba ban n a testb tes tben en m egy eg y végbe vé gbe a felelet fele let felelő fe lelősség sséggé gé fordu for dulás lása? a? M ert az inkarnáció inkarn áció kitettsége ellenté ellentétes tes a lélek felduzzasztásával. felduzzasztásával. Lehetetlenné Lehetetlenné teszí a lélek pöffeszkedését, belterjességét, amennyiben arra kényszeríti, hogy   vissza  viss zaté térje rjen n esendő és érző önmagá önm agáho hoz, z, ipszei ip szeitásá tásához hoz.. „ A szu s zubje bjektu ktumo mott a kitetts kit ettség ég kitettségévé kitettségévé teszi,” lemezteleníti a másik előtt. előtt. A korporeítás a kitérés képtelenség képtelensége, e, felelősség felelősség a többiek többiek szabadságáért.  A test tes t kiszolgá kiszo lgálta ltatot tottsá tsága ga és érzékeny érzé kenysége sége vet bele a máso má sokk álta ál tall form for m ált ál t időkbe idő kbe,, hisz a testből, testből, a bőrből nem lehet lehet kilépni - mintha bőröm Nessus inge inge lenne lenne.. A test testii kitettségben kitettségben azonban a másik más ik által való sértettség sértettség a másikért való vezekléssé vezekléssé fordul át. át. A test test - ahogy belégzé belégzéss és kilégzés átfordulása - a függés függés átfordulása adássá. adássá.  A test te st esendős esen dősége ége,, amely am ely a lét l ét defici def icitje tje - fogé fo géko kony nysá sága ga is egyb eg yben en.. A z insp in spir irác áció ió lehetősége: lehetősége: a léten túli tú li meg nyílása. nyílása . A test az etikai telje teljess színtere színtere immár.

 A  másik: korábbi, mint az elemek. Az „anyagi”: „anyai”   Másképp, mint lenni len ni fogalEzt a gondolatot elmélyíti egy további elmozdulás. A  Másképp, míságában az „elemek”, az „elemi” jelentése radikálisan átalakul a Teljesség és végtelenhez képest. M íg a korai főműben főmű ben az „én első megremegése” az elemek elemek arctalan végtelenségé végtelenségé től tő l elkülönülve születik, s a test eredendően eredendően az elemek elemek által táplált, itt má r egészen egészen 93 Uo . 87. 87. o. 94 Uo. 139. o.

148

j A test éthosza étho sza

más a helyzet. helyzet. A tes test ered eredet etii kit kiteettsé ttségge nem a szem személyte élytelen len elem elemeknek eknek való kitet itetts tség éget et jelenti,  jelenti, elemek arctalan érzékisége érzékisége hanem ennél eredendőbben a másikna má siknakk való kitetts itettség éget et.. A z elemek csak a M ásikk ási kkal al való érzéki közelséghez közelséghez képest rajzolódik ki.  Az  A z erede ere dend ndőő tap ta p aszt as ztal alat at nem n em az eleme ele mekk ált á ltal al való va ló táp t áplá lálts ltság ág,, nem n em a szem s zemély élytel telen en élveze élvezet, t, hanem a Másik M ásik által való való tápláltság, tápláltság, megtarto m egtartottság. ttság. A z én első első megrememegremegése gése nem az elemektől elemektől való való elkülönülésben artiku lálódik, h anem a Másiktól Má siktól való való tápláltságból ered. Előbb vagyok a Másik (az anya, a család, a társadalom) által táplálva, mint az arctalan elemek által. Ez a megtartottság az az őstapasztalat, amire minden m inden további további ráépül.  A val v alós óság ág előbb el őbb embe em beri, ri, min m intt szemé sze mélyte lytelen len közeg. A. A . Lingís Lin gís szerin sze rintt ez a Lévi Lé vina nass gondolkodásá gond olkodásában ban lezajló lezajló változás legfontosabb eleme.95 eleme.95 „Kétségtelen, h ogy ezt a  vakm  va kmer erőő tézist tézi st nagy na gyoo n nehéz meg m egért érten eni.i. Hisz His z ez elvezet elveze t ahho ah hozz az ideá id eáho hozz is, hog h ogy  y  az anyagi elemek még mielőtt önmagukban jók vagy rosszak lehetnének, már mások má sok által birtokoltak birtok oltak;; hogy hog y az anyagi világ vilá g előbb »emberí«, m int tápláló közeg. közeg.  Az  A z eleme ele mekk má m á r »objektíve »obje ktívek« k« va v a g y »inte » interszu rszubje bjektív ktívek« ek«,, mag m agáb ában anva való ló eleme ele mekk v ag y  mások számára megnyíltak, m egnyíltak, mielőtt nekem lennének lennének jók. Ezek az alteritás emlékei emlékei  vagy  va gy nyom ny omai ai,, h ozzá oz zán n k való va ló köze kö zels lség égü ü k a m ásik ás ik arcáv arc ával al való va ló kapc ka pcso sola latb tból ól ered, ásványi felületeik egy priváció által materializálódnak, mint ahogy az alteritás simogatá simo gatása sa ab a b ő rb en az ellenállás ellen állás érintések é rintéseként ént ülepszik ülep szik le.”9 le.”9
95 A . Ling is: Translator’s Introductíon, Introductíon, in E. Lévin as: Otherwíse than Being or beyond Essence, Boston-Londo n 1981 1981,, Martinus Nijhoff- The Hague, X X V III. o. o. 96 U o . X X V I I I . o. o. 97 E. Lévinas: Au Lévinas: Autre 1974, M artinus Nijhoff, Nijhoff, 115-11 6 . o. treme ment nt quétr qu étree ou au-dela au- dela de l'essence, l'essence, La Haye, 1974, 98 Uo. 137. o. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

| 149

Különös, hogy míg a Teljesség és végtelenben az apaság fogalma idealizált, s a nőíséget nőíséget a „buja kétesség” kétesség” érzéki érzéki zavarossága lengte lengte kör ül - kitéve kitéve Lévina st a feminista kritiká nak - itt a nőíség mint min t anyaság kifejezetten kifejezetten pozitív, pozitív, etikai jelen tésre tésre tesz tesz szert. S h abár a férfi és és női dimenziók dimen ziók ná la nem kötődnek kötődn ek kifejezetten a reális nemekhez, úg y tűn ik, hogy ho gy érzéki és etikai összeköté összekötése se segített segített Lévinasnak Lévina snak a nemek viszo nyának nyá nak átértelmezésében átértelmezésében..  A  tér kiterjedése a Más által  Mint ahogy Lévinas szerint a közelség, a kontaktus alapozza meg az anyag materialitás terialitását, át, ott húzódik m ár até a té r struktúrája struktú rája alatt is: is: ez alkotja alkotja meg aközelséget és a távolságot. A tér, tér, amelyben az érzéki anyag szétterül, már m ár az alteritással, a feloldhatatlan külsővel, külső vel, való érintkezés által terjed ki. Az  A z anyag extenziója a másik  másik  közelségéhez képest terül szét éppúgy, mint ahogy az elemek a testet tápláló, megtartó, vagy veszélyeztető' minőségei a tápláló, megtartó (vagy meg nem tartó) másik nyomán rajzolódhatnak ki.  A z univerzális univerz ális teret m ár Husserlnél H usserlnél és Heídeggernél Heídeggernél is is a m ásokkal, ások kal, m ás néző néző  pontokkal való laterális viszonyok alkotják meg. Lévinas ennél messzebb megy:  A M ásik ás ik nem ne m csa c sakk belép belé p saját észle é szlelet!, let!, vag va g y gya g yako korl rlat atii mez m ezőm őmbe be.. A z alter alt eritá itássa ssall  val  v alóó visz vi szoo n y m egel eg előő zi és lehet leh etőv ővéé tesz te szii a tér té r érzé ér zéki ki k iter it erje jed d ését és ét éppú ép púgy gy,, m int in t praktikus kiterülését. kiterülését.  A z inte in ters rszu zubb jekt je ktiv ivit itás ás n em csak cs ak az u n ive iv e rz á lis, li s, ob obje jekt ktív ív teret te ret alko al kotj tjaa meg, me g, han em az érzékiség és és a gyakorlat —a tevés-vevé tevés-vevéss külsősé gét is. A M ásikk al  val  v alóó visz vi szoo n y n em p erc er c e p tuá tu á lis, li s, v a g y g y a k o r lati la ti jell je llee g ű , h a n e m érzé ér zékk i-et i- etik ikai ai..  A M ásik ás ik nem ne m az első els ő tap t apas aszt ztal alat at,, nem ne m emp em p irik ir iku u s ko k o ntak nt aktu tus, s, m inth in thaa a M ásik ás ik az észlel észlelés és első tárgya lenne, vagy az első kézhez álló eszköz, amih ez hozzáférünk. hozz áférünk. Nem pusztán az én az origó, az észlelés középpontja. Önmagamat már minden gondolkodás gondolkodás előtt a másikhoz képest „helyezem „helyezem el”. Az én a Másikban, M ásikban, a Másik által körvonalazódik.  A tér eredete ered ete a szubs szu bszt ztitú itúció ció,, amely am ely nem ne m univ un iver erzá záli lis, s, ko zm iku ik u s törv tö rvén ényn ynek ek  való  va ló meg m egfele felelés léstt jelent. jelen t. Nem Ne m azér az értt felelek fele lek a m ásik ás ikér ért, t, mer m ertt összeköt össze köt min m inke kett vala va lam mi általános egység, közös tér, tér, hanem hane m mert eleve érint érzéki közelsége. közelsége. A m ásik kö k ö zelsé zelsége ge tesz tesz önmagam önma gammá: má: a testiség és és érzékiség az a tapasztalat, tapasz talat, ahol ki vagyu vag yunk nk téve a külsőnek. A M ásik által érintve érintve lenni, egyszerre egyszerre önmagamban, önmag amban, s a másik közelségében, távolságában lenni: ez a szubjektivitás első térisége. térisége.  A  harmadik   A z u n iver iv erzz ális ál is tér, az álta ál talá láno noss törv tö rvén ényy ott ot t k ezd ez d ő d ik, ik , ahol ah ol a m á sik si k köze kö zelít lítése ése közben megjelenik a Másik mellett a Harmadik, és össze kell mérni az összemérhetetlent. Mint ahogy a tudat tematizáló működése azáltal motivált, hogy 

150

| A t est est éthosza

össze kell hasonlítani az összehasonlíthatatlanokat. Összegzés, lcortársiasság,  jogos  jog osult ultság ság,, tema te mati tizá záció ció,, gond go ndola olat, t, tör t örténe ténet, t, előí e lőírás rás... ... M inde in dezz több tö bbny nyire ire bebor beb orítj ítjaa a gondolkodás horizontját. De a létet a lét másikja alapján kell megérteni, mint ahogy a „mondottat” a „mondás” közvetlensége, közelsége alapján. Ez már csak azért sem kö nnyű, nnyű , hiszen a leírt filozófiai filozófiai szövegbe szövegben n a mondás mindig mind ig átalaku á talaku l mondottá, a léten léten túli létező létező szöveggé szöveggé.. A gondolkodás lévinasí útja szemben áll az olyan filozofálással, amely nem lát túl a mondotton, nem lát túl a léten, léten, és „egy nyelvi visszaélés révén révén a M ondást ondá st a Mondottra M ondottra redukálja, és minden mind en értelmet ér telmet az érdekre.”99A filozófiai redukció dolga, hogy ho gy az értelem eredetét eredetét kutassa, s a mondottat mondo ttat mond mo ndáss ássá— á—értelemmé értelemmé alakítsa. A z értelem előfelté előfeltételez telezii az érdeknélküliséget, a passzivitást passziv itást és türelm et, a kitettséget —amely érzéki érz éki kitettség. kitettség. Ebben az érdeknélltülíségben —amikor a másikért való felelősség ugyanakkor a harm ha rmadik adikért ért való felelősség is is —ölt —ölt form át a filozófiai filozófiai gondolkodás. Kritikai szempontok: rigorózus érzékiség

S habár Lévínas Lév ínas az érzékiséget érzékiséget a Teljesség és végtelenhez hasonlóan haso nlóan itt is az örömben gyökereztetí, különös ellentmondásba keveredik. Kitart amellett, hogy a Másik érzéki, etikai fogadása sérülés, trauma, szenvedés a másikért, Nessus-ing, a bőr kitettsége a megsebzésnelc megsebzésnelc,, az orcáé a megütésnel megütésnelcc stb. A M ásik ás ik érzéki é rzéki közelsége üldözöttség, üldözöttség, fogság, kínzó gyötrelem, gyötrelem, amely éppúgy éppú gy szemben szemben áll a boldogságra törekvés törekvéssel sel,, mint m int a kantí kategorikus imperatívusz. imp eratívusz. Sőt, még m ég mélyebben: mélyebben: nemcsak a tiszta tiszta ész parancsa által vagyok túsz, de a test zsigeri zsigeri gyötrelmeiben gyötrelmeiben is. is. A Másik Má sik közelítésekor közelítésekor maga ma ga az érzékiség válik kínzó kínz ó kötelességgé, vezeklés vezekléssé. sé. Lévinas Lévina s ezzel ezzel felté feltétele telezi, zi, hogy a Másik M ásik közelítése közelítése eredendően eredendően fájdalom, trauma, traum a, hogy hog y az az érzékiségben érzékiségben az az én csak önmagának tud ö rülni. A M ásik etikai fogadása fogadása örömtelen. Mikor Lévínas érzékivé teszi az etikait, kivonja az általános morális törvény  rigorozitása alól. Azonban a törvény rígorozítását felváltja egy szenzibilís rígorozitással! Ez az érzéki rígorozítás rígorozítás azonban azonba n ellentmondásokb ellentmon dásokbaa keveredik a késői lévinasi lévina si filozófia többi elemével. elemével. Hisz Lévína L évínass szerint szer int a test érzékisége, az érzékiség érzé kiség eredendő eredendő értelme az öröm, öröm, az „én első első megremegése” öröm, a „valam „va lamiből iből élés” öröme. öröme. Ez az  Másképp, mint lenni őröm megelőzi a Másik által való sebzettséget. E gondolat a  Másképp, gondolatmenet gondolatmenetében ében éppúgy jelen van, mint a Teljesség és végtelenben.  Azo  A zon n b an a késő ké sőii főm ű b en a vala va lam m ibő ib ő l élés má m á r nem ne m a szem sz emély élytel telen en eleme ele mekb kből ől élést jelenti, hanem a Másikból élést. Lévinas mégse vonja le egészen a konzek  venciá  ven ciát: t: az öröm ör öm első el ső megr me grem emeg egése ése a M ásik ás ik felő fe lőll jövő jö vő élet é let öröme. öröme . Vag V agyi yiss az a z érzéki érz éki életöröm az első reszponzíó, az első érzéki válasz M ásnak. ásna k.

59 Uo. 20. o.

II. A prob problléma éma kife kifejjtése tése

|

151

Lévinas ezt a gondolati utat nem járja végig: könyve számos pontján foglya maradt az érzékiség egologikus értelmezésének. Az érzékiség elemi örömét még m indig önzésként önzésként,, nárcízmusként interpretálja. interpretálja. Szerinte Szerinte azért trauma tikus a m ásik közelítés közelítése, e, m ert az érzékiség érzékiség eredendő magányát és nárcizm usát sérti.  A z első els ő szubj szu bjek ektív tív álla ál lapo pott tehát te hát az önelé ön elégü gülts ltség ég,, s ezt ez t töri tö ri meg m eg,, sebzi sebz i fel fe l a M ásik ás ik közeledése. közeledése. Az A z eredeti eredeti érzéki önelégültségre önelégültségre azért van szüksége a lévinasi lévin asi etikának, etikána k, hogy ho gy ennek ellen ellenében ében határozza meg önmagát. A z etíkum éppen ott kezdődik, ahol az öröm megtörik. Mintha visszatérne a Teljesség és végtelen már meghala dott feltételezése: az érzékiség eredendően egoista működését fel kell hasítania az etikumnalc. A szenzibilításhoz kötődő etikai még mindig az öröm ellenében mű ködik köd ik - lényegét lényegét tekintve tekintve örömtele örömtelen. n. A z etikai érzéki lett ugyan, ugya n, de erede eredeti, ti, elemi elemi tartalmát - örömét örömét - vesztet vesztettt érzéki érzékisé ség. g. Az A z a gyanú, árnyék, árnyék, amely a Teljesség körü llengte, nem ne m szűnt szű nt meg kísérteni. és végtelenben az erósz örömét körüllengte,  Az  A z öröm reh r ehabi abilitá litáció ciója ja

 Azo  A zo nba nb a n m ár Ari A risz szto tote telés lészt ztől ől tudj tu djuk uk - korá ko rább bban an utal ut altu tun n k is rá - hogy ho gy az etik et ikum um leválaszthatat leválaszt hatatlan lan a boldogságról.1 boldo gságról.1000 A cselekvés cselekvés csak akkor erkölcsös, erkölcsös, ha örülni örü lni is tudu nk annak, annak , ami am i jó. jó. Ismét fel kellene tennünk Lévínasnak a kérdést: lehet-e adni, vagy a Másikat fogadni öröm nélkül, elgyötört túszként? Vajon nem vész-e el maga az etikai az örömmel örömm el együtt? Vajon az az érzéki visszaford ulás eseménye eseménye nem azt jelentí-e, jelentí-e, hogy  megtan ulunk örülni örü lni a másiknak, másikna k, különösebb érdek nélkül? nélkül? Vajon nem arra van e leginkább szüksége az otthontalan Másiknak, hogy örüljünk a közelségének? Hisz a csecsemőt az anyatej mellett az táplálja, hogy örülnek a puszta létének. Ez az érzéki öröm, vágy les leszz az a „fűtő anyag”, any ag”, amelyből - ha megkapta - egés egészz életében életében táplálkozik. táplálkoz ik.  A z első el ső nem ne m a szu sz u bjek bj ektu tum m ö nm agáv ag ávaa l való va ló elég el éged edet ettsé tsége ge,, h a n e m a k a p o tt érintés, a kapott kap ott öröm. Ennek elégtelensége, elégtelensége, elvesztése, elvesztése,'törése, 'törése, torzu tor zulása lása az, ami traum atizál. (Erről szól a megújuló megúju ló pszichoanalízis.) Különös, hogy Lévinas megfele m egfeledkezik dkezik arról, am it maga mag a is is tud: az öröm előbb előbb a m ásik által való öröm, mint egoizmus. egoizmus. Hiszen éppen ő m utatta meg, hogy az elemek a másik má sik által való érintettségben, a más által való tápláltságban táp láltságban gyökerez nek: előbb anyaiak, mint anyagiak.  Az elem elemekbe ekbe merítk merítkezó ezó'örö 'öröm m tehá tehátt lényegé lényegében ben nem életöröm röm az önmaga feletti, hanem a más, a másik feletti, a másiktól kapott öröm!  A z életö nem az egoizmus egoizmus megremegése, megremegése, hanem a kapo tt öröm öröme, öröme, am i a másik felől  jön.  jön . N em csak cs ak a tra t raum uma, a, az öröm örö m is reszpo res zponz nzív. ív. Lévi Lé vina nass saját saj át log l ogik ikáj áját át követv kö vetve, e, de szavainak részben ellentmondva, azt kell mondanunk: a reszponzív öröm 100 Arisztotelész:  Nílthom  Nílt homakh akhosz oszii etika e tika,, ford. Szabó Miklós, Budapest, 1987, Európa.

152

[ A test tes t éthosza éthos za

eredendőbb eredendőbb,, mint a Másik Má sik közelí közelítés tésee által való traumatizálódás. Másképp en mi traumatizálódna? Ha a másik felől jövő érzékiség lényege lényege csak a traum a lenne, akkor akko r az érzékiség eredeti eredeti fogalm a összekötődne összekötődne egy vak, védekező nárcizmussal, s az érzéki közelség közelség elsődlegesen irrítácíó maradna. Feltételeznünk kellene egy eredeti, önelégséges, nárcisztikus érzékiséget, érzékiséget, amit a Másik közeledése közeledése megsért. Láttu L áttukk azonban, azonb an, hogy  a Másképp, go ndolkodik. A szenzibilitás, szenzibilitás, a psziché érzéken érzékenység ységee  Másképp, mint lenni nem így gondolkodik. a Másik M ásik felől felő l jön, nem n em az ön felől, vagyis vag yis eleve eleve reszponzív. reszponzív. Láttuk, Láttu k, hogy h ogy a szenzibili szenzibilitás tás síkján zajlik za jlik az etikai visszafordulás. visszafordulás. Kérdéses Kérdésessé sé vált azonban a visszafordu visszafordu lás jelent jelentése ése:: m i mibe fordul? fordul? Eddig Ed dig úg y tű nt, az önelégült önelégült egoizmus érzékisége fordul át adásba. De ha a kezdet nem az egoizmus, és nem a személytelen személytelen elemek elemek,, hanem hane m a másik által való való tápláltság, akkor ak kor a visszafordulás  jelenté  jele ntése se is m ás lesz: a kapá ka páss átfo át ford rdul ulás ásaa adás ad ásba ba..  Az  A z első els ő nem ne m a tra t raum um atiz at izál álód ódás ás a m ásik ás iktó tól,l, h ane an e m a táp t áplá lálk lkoz ozás ás a más m ásik ikbb ól, ól , mint min t a gesztáció gesztáció az anyaméhben. A z eredeti: eredeti: a másiktól másik tól kapott kapot t öröm, erósz, erósz, s innen táplálkozik az önálló ön álló örömképesség, örömképesség, és a fordulat képesség képességee is: hogy hog y magam m agam legyek a másik má sik felé felé irányuló őröm forrása. forrása. A megfordulás meg fordulás azt jelenti jelenti:: az öröm nemcsak kapott öröm, nemcsak tápláltság, tápláltság, hanem adott a dott öröm öröm is. is. Lehet örülni örü lni a másiknak, akár önmagam, érdekei érdekeim m ellen ellenér éree is. is. Örülni tudni tudn i a M ásiknak - akkor is, is, ha trautraumatizál. A trauma traum a elkerülhetetlen: elkerülhetetlen: a Másik Más ik mindig újra megse megsebez. bez. De éppen azért azért tud trau m atizáln atiz álni, i, mert a közelsé közelsége ge eredendően eredendően öröm, bizalom. A z ősbenyomás a közelség, közelség, a M ásik által való való érintettség, érintettség, tápláltság minden egyebet megelőz megelőzőő öröme. öröme. Ehhez képest tud kirajzolódni a traum a és az etikai visszafordulás.  A trau tr aum m át kib k ibír írn n i, átfo át ford rdít ítan ani,i, s viss vi ssza zaté térn rnii tu dni dn i a má m á sik si k fölö fö lött ttii öröm ör ömhö höz, z, az inkarnációt inkarn ációt adásba, a sérülést örömbe fordítani: fordítan i: ez a testiség mint min t adás. Az A z öregedő öregedő test lehetősége nem az öröm önmagához való visszatérése, a jóllalcás a gyomorrontásig, rontásig, hanem hogy hog y önmagán önm agán tú l legyen öröme. öröme. A testet nemcsak a vesztes veszteség, ég, a hiány hiá ny (az (az elveszett elveszett öröm) öröm) felől lehet átélni és interpretálni. interpr etálni. A test a kapott kapot t és az adott öröm, a M ásik iránti vágy vág y létmódjaként is megérthető. A testben te stben zajl zajlóó viszszafordulás nem az egoizmus átfordulása átfo rdulása sebzettségbe, sebzettségbe, hanem a kapott kap ott életöröm, életöröm,  vita  vi tali litá táss átfo át ford rdu u lása lá sa adott ado tt őrömb őrö mbee - am i persze pers ze nem ne m mente me ntess a traum tra umát ától ól,, hane ha nem m együtt egy ütt jár a sebek kibírásával. kibírásával.

II, II, A prob problléma éma kife kifejjtése tése

| 153

IV. PÁRHUZAMOK ÉS FESZÜLTSÉGEK 1.

Párhuzamok Párhuzamo k Lévinas Lév inas és Merleau-Ponty gondolataiban

 A kései kés ei L évin év inas as szem sz embe beáll állíto ította tta a tes t estis tiség égrő rőll alkot alk otot ottt képé ké pétt a nyu ny u gati ga ti filozó filo zófia fiaii hagyománnyal. Szerinte a nyugati gondolkodásban a testiség elvesztette saját  jelentését.  jelentését . Az A z ínka ín karn rnác ácíó íó leérték leér tékelő elődö dött: tt: a reprezentác reprez entáció ió deficitjévé defic itjévé vált, vá lt, a testisé tes tiségg a tudat spontaneitás spontaneitásának, ának, elhom ályosulásának tűnt: tűnt: „a kezdethe kezdethez, z, vagy a tudathoz tudathoz  való  va ló szü s züksé kségs gsze zerű rű visszatéré visszat éréss tűn tű n ik a filozó filo zófia fia első felad fel adat atán ának ak:: vissz vis szat atér érni ni a tuda tu datt szigetére, bezárkózni az őrök pillanat szimultaneitásába, megközelítve az isteni hú s mens instantaneát.”101 E filozófiával azonban szemben áll az anyagba ágyazott, hús  vér  vé r szub sz ubjek jektiv tivitá itáss tapas tap aszt ztala alata ta.. A testisé tes tiségg elviselé elv iselése, se, kifejez kife jezése ése,, az a z álta ál tala la megn me gnyí yíló ló értelmek értelmek kifejt kifejtése ése korun k egyik alapvető alapvető filozófiai feladatának t űnik. űn ik. MerleauMerleauPonty és Lévinas egyaránt e roppant feladattal kü zdött, így testínterpretációjuk testínterpretációjuk számos számos párhuzamo párhuza mott mutat: - Mindketten azt azt gondolt gondolták, ák, hogy  a testiség az az eredeti tapasztalat, amely  átélt,  „visszájára fordítja” fordít ja” a husserli husserli transzcendentál transzcendentális is kons konstitú titúció ciót. t. A z eleven test által átélt, illetve a testet hatalmába kerítő transzcendencia az értelemképződés eredete, kezdete. - A testi testi érzékis érzékiség ég nem egyirányú alany-tárgy viszony. Az érzékelő érzékelő ki van téve téve az érzékeltne érzékeltnek. k. M aga a szubjektivitás a testi, testi, érzéki kitettségben gyökeredzik. - Az érzékiség különböző különb öző módjai (látás, (látás, hallás, ha llás, érintés stb.) stb.) az eleven eleven testben intermodálísan összekapcsolódnak. De az érintés az az érzéki modalitás, amely alegalapvetőbb, s amire az észlel észlelés és más típu t ípusai, sai, elsősorban a látás látás m indig ind ig utalnak. utalnak . - Ugyan Ugyanak akko korr az általuk leírt test hétkö znapival, hanem hane m testii érzékiség nem azonos a hétköznapival, módosult, transzformáit. Ősi megértést, illetve felelősséget hordoz, am ely megelőzi a tudat intencionalitásá intencionalitását. t. A testiség testiség „nyoma” valame ly jelen jelen nem lévőnek. lévőnek. - Az érzéki érzékiség ség mindkettőjüknél egy preszók preszókrati ratikus kus típusú elemre utal. Ez az interkorporális érzékiség az, amiből élünk, de éppen ezért tematizálhatatlan. - A megtestesültség megtestesültség és és az alteritás alteritás tapasztalata mindk ét filozófiában szétv szétváálaszthatatlan összefüggést összefüggést alkot. alkot. A szubjektum szu bjektivitásának értelme értelme erről az összefüggésről leválaszthatatlan. - Ezáltal a szubjek szubjektiv tivitá itáss hagyományos jel jelent entés ésee átalakuláson m egy át. A szub  jektiv  jek tivitá itáss nem önma ön magá gába ba zárt zá rt egység, egys ég, öntuda önt udat, t, hane ha nem m kezd ke zdet ettő tőll és mind mi ndvé végig gig testi test i és interszubjekt interszubjektív ív összefüggésekben összefüggésekben szerveződik. szerveződik. így íg y mindkét mind két filozófia valóban túllép a test és az altér ego kartéziánus felfogásán. felfogásán. 101 E. Lévinas:  Autre  Au treme ment nt qu'étre qu'é tre ou au-de au -dela la de Vesse Vessenc nce, e, La Haye, 1974, Martinus Níjhoff, 98. o.

15 4

I A t e s t é t h o sz a

a felel elős ősség séget et az érz érzék ékisé iségg ggel. el. Szerintük a morál, —Mindkét Min dkét gondolkodó összekötötte a fel morál, a másikért viselt viselt felel felelőss ősség ég - ha nem akar képmutatóvá válni - érzéki érzéki tartalomm tartalomm al kell hogy telítődjön. - Mindkettőjük Mindkettőjük szeri szerint nt az emberi test a legelemibb kifejezés. Azonos Azon os saját saját kifeje ződésével, miközben m inden ind en további kifejezés, nyelv a testre utal ut al vissza. —Mindketten visszahelyezték a gondolkodást, a nyelvet az élő beszédbe, a mondottat a mondásba. A beszéd illetve mondás szerintük azonban utal egy  preverbális, preverbális, testi kommu kom munikációra, nikációra, „szavak előtti mondás”-r mon dás”-ra. a. - A saját saját forrásait feltáró feltáró filozófia maga is visszafordul e nyelv nyelv előtti előtti inspirá cióhoz, cióhoz, s állandó álland ó nyelvteremtésre, nyelvteremtésre, saját terminoló term inológiája giája állandó állan dó átépítésér átépítéséree kény kén y szerül.

Látható, hogy ho gy a testi érzékiség értelmez értelmezése ése Merleau-Ponty és Lévina Lé vinass filozófiájában számos számos ponton mély hasonlóságot, rokonságot rokonságot mutat. Ez a hasonlóság sokat elárul az általuk általu k tematizált eredeti tapaszta tapa sztalati lati tartomán tarto mányról. yról. E két ellen ellentéte tétess indíttatású, ellenté ellentétes tes irányú filozófia egy sok tekintetben hasonlatos érzéki őstapasztalathoz, tapasztala tapa sztalati ti szövethez vezetett vezetett el.  A m ost os t követ kö vetke kező ző interp int erpret retáci ációó fő törekv tör ekvése ése e közös köz ös szöv s zövetn etnek ek a föltérkép fölté rképezése ezése.. Módszerün Mó dszerünk, k, mint m int már fentebb jeleztük a következő: következő: a két gondolkodásmód közötti közötti hasonlóságokat és feszülts feszültségeket égeket egyaránt megpróbáljuk úgy ú gy interpretálni, mint ami „magáról a tapaszta tap asztalatró latról” l” szól. szól. Feltételezzük, Feltételezzük, hogy az általuk általu k leírt tapasztalati tapasz talati dimenziók m ind jogosultak, beszédesek beszédesek akkor is, h a olykor ellenté ellentétes tesnek nek tűnnek. Meg kell értenünk ezek „jogigényét”. A testélmény számos szinten és összefüg gésben segít megérteni egzisztenciánkat, s a Másik tapasztalatát. E tapasztalat további elemzése elemzése segít segít megérteni, megé rteni, hogyan ho gyan a rtikulá rtik ulálód lódik ik a filozófiai filozófiai elemzésben ez ez  vag  va g y az a testin te stinter terpre pretác táció. ió. Merle Me rleau au-P -Pon onty ty és Lév L évin inas as gond go ndola olata tain in tú l e fejezet feje zetben ben segítségül fogom hívni a pszichoanalízis néhány olyan gondolkodóját, akiknek e fenti szerzőkkel együtt közős kérdése: a testi érzékiségben, az interszubjektív  érzéki együttlétben hogyan hog yan születik az én és tárgytapa tárgy tapasztalat, sztalat, ho gyan konstituálódik álód ik az értelem? értelem? Mindenek előtt azonban végig kell gondolnunk Lévinas Merleau-Pontykritikáját. M ivel Merleau-Pontynak nem volt módja megfelelni - hiszen meghalt meghalt abban az évben, amelyben a Teljesség és végtelen megjelent —kénytelenek —kénytelenek leszünk lesz ünk magunk ma gunk megkíséreln megkísérelnii a választ a kritikára. kritikára.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejté se

| 155

2. Lévinas Merleau-Ponty-kritíkája Lévinas számos belyen utalt Merleau-Pontyra. A  Teljesség és végtelenben elisme réssel szólt arról, hogy Merleau-Ponty összekapcsolva beszéd és gondolkodás fogalma foga lmait, it, felszámolta felszám olta a megtestesületlen megtest esületlen gondolat mítoszá m ítoszát.1 t.1002A legmélyebben és legelismeró' legelismeró'bben bben talán a Jelenté  Jelentéss és értelem értelem (La (L a Sígnification et le Sens) Sens) című írásban nyilatkozik Merleau-Pontyról, abban a szövegben, amelyet 1961-ben, MerleauPonty halálá nak évében évében kezdett írni. írni. Merleau-Ponty Merleau-Ponty filozófiájá filozófiájátt itt a „dekoloni záció ontológiájaként” értékeli. értékeli. Lévinas Lévina s szerint Merleau-Ponty gondolkodásának gondolkodásá nak legfontosabb kérdése a tapasztalat tapaszta lat eredetiségé eredetiségének nek felszabadítása: „M i táplálja az az el nem gondoltnak [irréfléchi] az ellenállását ellená llását a reflexióval szemben?” E zt a kérdést —a transzcendencía kérdését kérdését - Merleau-Ponty Merleau-Ponty soha nem adta fel, fel, de soha nem is válaszolta meg igazán. Habár egy ilyen kérdést „Merleau-Ponty nem akart egyszerűen a totális reflexióra képtelen szubjektum végességéhez folyamodva m egold eg oldani”,1 ani”,1003 nem sikerült meg találnia talá lnia a választ, nem találta talá lta meg „az értelmek értelm ét”, a transzcendencía transzcend encía eredetisé eredetiségét. gét. Lévinas L évinas azt gondolta, gondolta, hogy az értelem értelem eredetének eredetének általa adott elemzése, elemzése, az etikára alapozott metafiz m etafizika ika a valódi való di válasz a Merleau-Ponty Merleau -Ponty által felvetett kérdésre. kérdésre. A M ásik ási k érzéki közelségében szüle születő tő"" etikai értelem olyan perspektívát ad a filozófiai gondolkodásnak, ami végre érthetővé teszí „az el nem gondolt ellenállását a reflexióval reflexióval szemben.” Az idegentapasztalat eredete, eredete, prototípu sa a Másílc felülírhatatlan felülírh atatlan ídegensége, ídegensége, amely am ely idegenebb, idegenebb, mint min t a tér végtelen csendje, mint a tapasztalat vad ismeretlensége, vagy mint a halál.  A M á sik si k azér az értt leh l ehet et idegeneb ideg enebbb és tran tr ansz szce cend nden enseb sebbb b á rm i m ásná ás nál,l, m ert er t ő nem n em az én tapasztalato tapasz talatom m ídegensége ídegensége pusztán. pus ztán. A szenzibílitásom, a psziché érzékisé érzékisége ge eredendően eredendően a Másikra Má sikra való válaszként válaszként születik. születik. A M ásik érintése érintése,, vagy vag y pillantása kiemelkedik kiemelked ik a vad lét dinamikus dinam ikus óceánjábó óceánjából, l, őhozzá képest tud tu d csak artiku lálódni lálódn i a lét bárm ely transzcendenciáj transzcendenciája, a, éppúgy, m int az önm agammal agam mal való azonossá gom. A M ásik által való eredeti érintettség, érintettség, a közelségében átélt átélt traum a, parancs megelőzi és szétfeszíti bárm ely ontológia ontológia lehetőségé lehetőségét. t. Ez az „értelmek „értelme k értelme”, értelm e”, amely lehetővé lehetővé teszi a tapasztalatok polimorfiáját, s azt, hogy ho gy ne váljon semleges semlegessé sé a pluralizm plu ralizm us, s ne veszítse veszítse értelmét a filozófiai filozófiai gondolkodás.  Az  A z o n b a n L é v ina in a sna sn a k m ind in d össz ös szee két ké t olya ol yan n írás ír ásaa van va n , amely am elyek ekbe ben n kife ki feje jeze zett tt kritikát fogalmaz meg Merleau-Ponty ínterszubjektivitás és szenzibilitás össze függéseiről függé seiről vallott nézeteit nézeteit illet illetően: ően: a De l’intersúbjectmté, notes sur Merleau-Ponty

102 E. Lévinas: Teljesség és végtelen, ford. Ta rnay László, Pécs, 1999, 1999, Jelenkor, Jelenkor, 180. o. 103 E.L ev ina s, E.: Jelentés és és értelem értelem mag yar ul, in N in Nye Pécs, 1997, 1997, yelv lv és közelség közelség,, ford. Ta rnay László, Pécs,  Jele  Je len n k or , 68. o.

ijó ijó

| A t e s t éth o sza

(1983)104valamint De la Sensibilité (1984)1 (1984)105című cí mű írása ír ásai.i. Ezek késő ké sőii szövegek, mögö m ögöttü ttükk ott vannak van nak m ár a szerző szerző legfontosabb munkái, mu nkái, az ezekben ezekben kidolgozott fogalmakra támaszkod tám aszkod ik az átfogó bírálat. Lévínas Lévín as kritikájának kritikáján ak lénye lényege, ge, hogy a másik ember léténe léténekk alteritása nem helyez helyez hető el a Merleau-Ponty Merlea u-Ponty által á ltal felkínált felkí nált keretben, vagyis vagy is az észlelés észlelés elsődlegességé elsődlegességéhez hez képest. Merleau-Ponty Merleau-Po nty az észlelé észleléss értelmének kifejtésével ugyan ugya n jelentősen hozzá  járu  já ru lt a megt me gtes este tesü sülé lés, s, a társa tár sad d alo al o m , a kult ku ltú ú ra, ra , a nyel ny elvi vi szitu sz ituác áció ió megér me gértésé téséhez hez,, ám még mindig ú gy közelít közelít a másikhoz, mint Husserl: Husserl: a megismerés megismerés számára adódó problémaként. problémaként. „A szenzibili szenzibilitás tás képes képes arra, ho gy másképpen érje el a másik má sik személyt, mint a tapintás, a látás „gnózisa” által, még ha az a látás és kontaktus húsnak húsn ak hús által való érintettsége érintettsége is.”10 is.”106A m ásikat ásika t megközelíteni valójában sokkal inkább érzés (sentiment), mint érzet érzet (sensatíon). A kézrázás esemény eseményee nem kognitív  egyetértés megmutatkozása, sokkal inkább a béke vagy az érintés eseménye, a segítő kéz lehetőségének átélése. Előbb önátadás, szeretet (vagy hiánya), mint a dupla érintés tudomásulvétele. Etikai, nem megísmerésbeli esemény. Az érzet azonban a tudás esemény eseménye, e, s m int ilyen, absztrakt. Merleau-Ponty „nem hamis  jelenté  jele ntéss felé fel é h a lad la d , h a nem ne m absz ab sztr trak aktt jelentés jelen tés fe lé ”.10 ”.107 L évín év ínas as legszé leg szélső lsősé sége gese sebb bb kritika i kirohanásában azonban már má r egyenesen egyenesen antihum anistának nevezi nevezi ezt az absztrakciót: absztrakciót: Merleau-Ponty a testet mint min t anonim ano nim észlelést, észlelést, mint primord p rimordiális iális tudást érti meg, így „az emberi csak momentuma, va gy artikulációja artiku lációja az intell intellígiígibilitás eseményének, aminek szíve nincs többé emberi létbe burkolva, szituálva. Rá kell mutatnunk egy antihumanista, vagy nem-humanista tendenciára abban, ahogy az emberit egy anonim lét ontológiájára utaljuk rá, ez a tendencia jellemző egy teljes teljes érára, amely, miközben az antropológiára reflektál, bizalm biz alm atlan atla n az emberi iránt.  Az  A z imén im éntt előad elő adot ottt dokt do ktrí rín n a an a n n ál védh vé dhet etőb őbbn bnek ek tű n ik, ik , min m inél él inká in kább bb indi in diffe ffere rens ns a személyek drám d rámája ája irán ir án t”.10 t”.108 Továbbá: lehet-e a társad tá rsad alm i egységet eg ységet elgondolni pusztán pusz tán az interkorporeitás bázisán, „amely „am ely egy organizmus organizmu s szolidaritása, anna k esztétikai egységében?”109  Jogo  Jo gosu sult ltna nakk teki te kint ntem em L évin év inas as bírá bí rála latá tátt abba ab ban n az értele ért elem m ben, be n, h o g y Merle Me rleau au-Ponty Ponty valóban nem ne m fejti ki kellően a személ személyes yes dimenzióját, azt a zt mindig mind ig visszavezeti visszavezeti 104 E. L évín as: D e l ’íntersubjectívíté, notes notes su r Merleau-Ponty, ín Paradigm Para digmes es de théologie théologie phílosophoqe, phílosophoqe, Fríbourg, 1983, Ed ítions Un iversítaires. iversítaires. 105 E. Lévinas: De la sensibilité, in In Memóriám Alphonse de Waelhens, Tijdchrift voor jilozofie, 1984. sept. 106 E .Lev inas : Intersubjectivity: Intersubjectivity: Notes on Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, in G. A . Johnson - M . B. Sm ith (eds. (eds.): ): 1990, N orthwestern Un iversíty Press, Press,  Alte  Al teri rity ty and an d Ontology Ontolog y in Merlea Me rlea u-Pon u-P onty ty,, Evan ston - Illíonis, 1990, 58-59. o. 107 U o . 56. o. 108 U o . 57. o. 109 Uo. 63. o.

II. A probléma prob léma kifejtése kifejtés e

| 157 157

egy anonim értele értelemgenez mgenezisr isre. e. Filozófiájában Filozófiájában nem artikulálódik artiku lálódik kifejezetten az érték problémája, problémája, és elm osódik az etikai dimen zió filozófiai jelenté jelentése. se. M ind  amellett túlzo ttnak és egyoldalúnak érzem Lévinas azon kije kijelent lentését ését,, miszerint ez az anonim értelemgenezis önmagában antihumanista lenne. Lévinas bírálata azon az állításon nyugszik, hogy a másikat megközelíteni a testi szenzíbilitás szintjén elsó'sorban elsó'sorban érzés (sentiment), nem pedig ped ig érzékel érzékelés, és, vagy érzet (sensution).  A m ásik ás ik foga fo gadá dása sa szem sze m po pont ntjáb jából ól relev re leváns áns etik et ikai ai jelentés jele ntés szerinte szer inte is viss vi ssza zau u tal ta l a testi szenzibilitásra, de csak mint min t érzésre, érzésre, kitettségre, érintettségre. érintettségre. Ha ez fennáll, fenná ll, akkor Lévinas Merleau-Ponty-kritikája Merleau-Ponty-kritikája kétségbevonhatatl kétségbevonhatatlan. an. Meg k ell tehát tehát  viz  v izsg sgáá lnu ln u n k , Lévi Lé vina nass előfelt elő feltevé evései sei teljese tel jesen n megalap meg alapozo ozottal ttalc-e, c-e, s ho h o gy vajo va jon n nem ne m  váln  vá lnak ak-e -e egyo eg yolda ldalúv lúvá. á. Lévinas b írálata három fő összefüggést tartalm az. Ezeket az az összefüggéseke összefüggésekett közelebbről közelebbről értelmezve értelmezve tudun k reflektálni a kritikákra. Érzés és észlelés R á kell kérdeznem, kérdeznem, igaza van-e Lévina snak, amikor az t állítja, állítja, hogy az érzékiség, érzékiség, s a másik etikai-szenzibilis foga dása dás a érzés érzés elsősorban és nem észlelés észlelés;; érintettség inkább, mint megértés. Van és legyen Másodszor rá kell kérdeznem arra is, hogy az érzékiség érzékiség miképpen hordozza „van” és „legyen” összefüggését, s hogya ho gyan n lesz lesz az etika, vag y a megismerés forrása. forrása. Személyesség-személytelenség M ajd a személyesség, személyesség, illetve illetve anonimitás anon imitás problémáját vetem fel. M it jelent az érzé kiség személytelensé személytelensége ge vagy személy személyess essége ége?? Hogyan Hogya n válhat válh at az érzékiség anonimm ano nimmáá  vagy  va gy személy szem élyessé essé egy e gy élet é lettö törté rténet net - v agy ag y ah a h ogy og y Lévi Lé vina nass írt í rta: a: a személye szem élyekk drám dr ámája ája —összefüggésében?

III. interpretáció:

reszponzív reszponzív érzéldség érzéldség I. Érzés vagy észlelés? A szenzíbílítás kettős eredeztetése  A resz re szpo ponz nzivi ivitá táss kettős eredete (Waldenfels) (Wa ldenfels) Láttuk Lát tuk,, hogy Lévinas Lév inas szembeállítja az érzetet érzetet az érzéss érzéssel. el. Számára S zámára a szenzibílitásszenzibílitásnak na k mint min t érzésnek van elsődleges e lsődleges jelentése jelentése és morális mor ális relevanciája. E szembeállítás szemb eállítás hasonló ahhoz, ah ogy a mondást mon dást és és a mondottat különbözteti meg egymástól. Minden érzékiség, érzékelés az érzésben gyökeredzik, s minden mondott a mondásban. Minden kimondott szó a mondásra, s a beszélgetőtárs közelségére utal. Minden Min den artiku a rtiku lált érzékelés érzékelés,, érzet az érzés érzésre, re, a szenzibilis szenzibilis közelségre közelségre támasz kodik. A szenzíbilítás mint érzés, kitettség, és a mondás mint felelet egyaránt a reszponzivitás etikájában érthető meg. Az érzésben és a mondásban Lévinas számára fontosabb, ho gy a M ásik által való érintettségét érintettségét fejezi fejezi ki, s eredet eredetibb, ibb, m int a megértő, értelmező funkció. funkc ió. A z érintettség, a spontán felelet-jel felelet-jelleg leg megelőz minden megértést. Éppen az a lévinasi filozófia újdonsága, kétségtelen, óriási érdeme, érdeme, hogy m ár magán ma gának ak a megszólításnak, a szenzibili szenzibiliss érintettségnek érintettségnek etikai etikai  jelentő  jele ntőség séget et tula tu lajd jdon onít. ít. Nem Ne m a kimo ki mond ndot ottt tart ta rtal alom omba ban n szület szü letik ik az értel ér telem em,, hane ha nem m a mondásban, mond ásban, a M ásikkal ásikka l való való közelségi viszonyban. viszonyban. „Vadfele „Vadfelelős lősség ség”” mu nkál bennünk - írta Waldenf Waldenfel elss Lévinas nyom án, de Merleau-Ponty által megihletve - amely azért vad, mert me rt a maga rendkívüliségében rendkívüliségében semmilyen körülhatárolt felelősségben nem merül ki.1 Azonban Waldenfels, amikor am ikor végiggondolta a lévinasi reszponzív etika összefüggéseit, ar ra a következtekövetkezte1 „Törvény és vadfelelősség” vadfelelősség” témáját W aldenfels aldenfels nyomán Tengelyi László László elemzi könyvében Tengelyi László: Élettörténet és sorsesemény, sorsesemény , Budapest, 1998 1998,, Atlantisz, 2 15-29 0. o. B. Waldenfels: Waldenfels:

i6 o

| A t e s t é th o sza

tésre tésre jutott, hogy h ogy a morális, mo rális, vagy vag y etikai jelent jelentés és nem származta szá rmaztatható tható kizárólagosan a mondásból, a m ásik feleletig feleletigényéből, ényéből, ahogy Lévinas Lévina s gondolta, gondolta, habár ettől egy  pillanatra sem lehet lehet függetleníteni. függetleníteni. Inkább kettős eredettel  van dolgunk: a „vad mind ig ott áll á ll valamilyen törvény is: mind ig a másik m ásik felelet feleletigén igénye ye  felelőss  felelősség ég” mellett mindig az, amire válaszolun válasz olunk, k, a törvény törvén y ehhez csatlakozó csatlakozó járulékos feleletigén feleletigénye ye pedig az, amihez feleletigényünkkel igazodni igyekszünk. Az etikai’, vagy a morál’ e két forrása egym ástól elválaszthatatlan, de egymásra visszavezethet visszavezethetetlen. etlen. Vagyis az etikait nem lehet kizárólag kizáró lag a másik má sik által álta l való megszólítottságból m egszólítottságból eredeztetni, hisz a másik má sik mellett m ár mindig ott van a harm adik, illetve illetve a „törvény” válaszunkat keretező, keretező, stru kturáló ktur áló eleme eleme is. E gondolat szerint tehát a megszólításban meg szólításban létrejövő létrejövő érintettség nem fedi le az etikai et ikai teljes teljes tartomá tarto mányát nyát —akkor —akkor sem, h a e nélkül nélk ül etikai dimenzió dimen zió sincs. sincs.  A fen f enti ti érve ér vekk az etik et ikai airó róll m int in t m ondá on dásr sról ól,, megs me gszó zólít lítot otts tság ágró róll szóln szó lnak ak.. A késő ké sőii Lévinas Lévina s azonban, mint min t fente fentebb bb megm utattuk, a mondást mo ndást egy eredet eredet előtti előtti mon dással, dássa l, a közelséggel kötötte össze. össze. így í gy az etikai etika i forrásvídélcénél forrásvídélcénél nem téveszthető többé többé szem elől a testi szenzibilitás, szen zibilitás, A továbbiakban azt szeretném szeretném megmutatni, hogy —belátásom szerint - a testi szenzibilitásban születő reszponzivitás is kettős eredetű. E két forrás hasonlóképpen egymástól egy mástól elválaszthatatlan , de egyszersmind egymásból egym ásból eredeztethetetl eredeztethetetlen en is.

 A testi testi szen sz enzi zibi bilit litás ás kettőssé kettőssége ge  A M á sik si k köz k özelsé elsége ge az, amire am ire a sze s zenz nzibi ibilitá litáss vál v álas aszo zol,l, de ha h a csa c sakk erre e rre tám t ám aszk as zkod od na, a választ minden bizonnyal elvétené. A szenzibilitás szintjén ugyanis jelen  van  va n egy eg y álla ál land ndóó helyz he lyzet etfe felis lism m erő, er ő, diffe di ffere renc nciá iáló ló elem, ele m, amel am elyy észlelés észl elés,, megé me gérté rtés. s.  A M ásik ás ik közelsége közels ége álta á ltall való val ó sebzettségre sebzet tségre csak csa k egy érzék ér zékii szituáci szitu ációt ót - érzéki érz éki szinten szint en —megértve vagyok vag yok képes adelcv adelcvát át módon mód on válaszolni. A találkozásban találkoz ásban járulékosan járulék osan  jelen  jel en van va n egy e gy a közels köz elség éget et értel ér telme mező ző vitá vi táli liss rit r itm m u s, a Má M á sik si k a t felism feli smer erőő-m m egér eg értő tő,, strukturális elem. Milyen érzéki keretekhez képest érzem a kézrázás eseményét elfogadónak, vagy elutasí elutasítónak? tónak? Ha a M ásik fogad ása sebzettsé sebzettség, g, hogyan, hogya n, mihez képest különítem el ebben ebben az érzéki fogadásban fogadásb an saját állapotom fájdalm át a Másik  jelen  je lenlét létén ének ek valóság való ságátó ától? l? Felté F eltétele telezem zem,, ho h o gy a testi test i észlelés észle lés —M —M erle er leau au-P -Pon onty ty által ált al leírt —megértő, —megértő, differenciál differenciálóó transzcendenciáj transzcendenciája, a, amely jelen jelen van mind en talál talál  kozásnál, hasonlóképpen az érzéki reszponzivitás redukálh atatlan forrását fogja képezni. Tehát egy olyan, a testi szenzibilitás szintjén szintjén megnyilván meg nyilvánuló uló tapasztalati tapaszta lati réteg leírását kísérlem meg, amely ame ly a m ásikna ásik nakk adott ad ott felelettől, felelősségtől elvá laszthata laszt hatatlan, tlan, s benne benn e érzés érzés és és érzet érzet relatíve független függ etlenül, ül, mégis szétválaszth szét választhatatlan atatlan Síngu laritát ím Plurar, Plurar, in Deutsch-Franzözische Gedankengange, Frankfurt am M aini995, Suhrkamp. Suhrkamp. B. W aldenfels: aldenfels: An  Antwo twortre rtregís gíster ter,, Fram kfurt am Main, 1995, 1995, Suhrkamp. Suhrkamp.

III. Interpretáció; reszponzív érzékiség

| 161

összefüggésben van jelen. Célom annak megmutatása, hogy a testi szenzibílitás  vit  v itáá lis li s érzés, illetve érzékelés dimenzióját nem lehet lényege lényege szerint szerint egym ással szembefordítani, szembefordítan i, ezek ezek az érzéki reszponzivitás kettős eredetét képezik. Itt egy olyan tapasztala tap asztalati ti réteget szeretnék megjelölni és fenomenológiai fenomeno lógiai módon módo n elemezni, elemezni, amely mindann min dannyiun yiunkk leghétköznapibb leghétköznapibb testi tapasztalataihoz tartozik, de leginkább kimondatlan, kimonda tlan, illetve illetve nehezen nehezen kimondható. A modern pszichoanalitikus pszichoanalitikus fejlődéslélektan —elsősorban Dániel Stern —már leírta és mint „vitális affektusokat” sok at” megnevezte ezt a tartom tarto m ányt. ány t. Stern szerint az elsősorban interszubjektív  összefüggésekben megjelenő vitális vitá lis aífektuso aífek tuso k lényegi lényegi szerepet szerepet játszanak játsza nak a korai szelfsze szelfszerveződés rveződésben, ben, az önm agam és a m ásik tapasztalatának elemi artikulálódásában. A következő fejezetben az érzéki reszponzivitás kettős eredetének felmutatásához segítségül szeretném hívni Stern elméletét. Hogy a pszichologizmus Husserl H usserl által oly súlyosnak sú lyosnak tartott veszélyét veszélyét elkerüljem, elkerüljem, arra kell hivatkoznom, h ogy a vitá lis affektusok a ffektusok alapvetően nem egy pszichológiai pszichológiai absztrakció termékei, termékei, hanem ha nem kétségtelenül a hétköznapi, életvílágbeli tapasztalat részét képezik, és éppen állandó jelenlétük jelenlétü k miatt nehéz észrevenni észrevenni működésüket,  íg y gond go ndol olat atm m enet en etün ünkb kben en —h abár ab ár segí se gíts tség égül ül hív h ívju jukk a pszi ps zich choo anal an alit itik iku u s, illetve ille tve fejlődéslél fejlődéslélektani ektani gondolatokat— gond olatokat—lényegé lényegében ben nem kényszerülünk elhagyni elhagyn i a feno menológiai gondolkodás gondolkodás terepét terepét.. Mindam Min damellett ellett hasznosnak hasznosnak tűn ik egy pillantást  vetn  ve tnii a testites ti-in inter tersz szub ubje jekt ktív ív szel sz elfsz fszer erve vező ződé déss új, ú j, p szic sz icho hoan anal aliti itiku kuss elméletére elméle tére..

Exkurzus: Az interszubjektív-testi szelfszerveződés gondolatának  megjelenése a pszichoanalízisben  A Freu Fr eud d után ut ánii pszic psz icho hoan anali alitik tikus us iroda iro dalo lom m ban ba n egyr e gyree gyak gy akra rabb bban an és számos szám os össze öss ze függésben felmerü fe lmerült lt a szelfszerveződés szelfszerveződés interszubjektív, interszubjektív, interperszonális, személy személy közi jelleg jellege. e. M íg Freud F reudnál nál az individu in dividuum um aránylag zárt rendszerként rendszerként jelent jelent meg, meg, a Freud utáni irodalom ban ez az elgondolás elgondolás egyre inkább inkább megváltozott. Számos iskolája jelent meg a személyközi, vagy interszubjektív gondolkodásnak. gondolkodá snak. Például az úgynevezett tárgykapcsólat-élméleték szerint a szelfszerveződés kifejezetten az elemi tárgykapc tárgy kapcsolato solatokban kban (elsősorban az anya—csecsemő kapcsolatban) kapcsolatban) megy m egy végbe.2 Fenteb Fentebbb már m ár tanúi voltun k annak, hogy a korai Lacan is testitesti-inter interszubje szubjektív  ktív  keretbehelyezte a szelfszerveződést. szelfszerveződést. Lac an átütő, eredeti eredeti gondolatai, mint m int láttuk, láttuk , nagy hatást ha tást gyakoroltak Merleau-Pontyra, aki felfedezte felfedezte és és kiaknázta, kiaknáz ta, továbbvitte a testi színtű anyai an yai tükrözés elméletében rejlő lehetősé lehetőségeket. geket. E korai kora i Lacan-gondolatok dolatok a köztudatban mégis háttérbe háttérbe szo rultak a későbbi, későbbi, struktu stru kturalista ralista Lacan 3 E lásd folyamatról; S. A . Mítchell - M. J, Black: A modern A  modern pszichoanalitikus gon dolkodás története története 2000 , Aním ula. A tárgykapcsolat tárgykapcsolat-el -elméletrő méletről: l: N. G. Ham ilton: ilton: Tárgykapcsolat-ehnélet Tárgykapcsolat-ehnélet a gyakorlatba n, 1996, 1996, Anim ula.

i(r2

I A test tes t éthosza

hatalmas, hatalma s, de rendkívü ren dkívü l ellentmondásos ellentmondásos hatásához képest. képest. Merleau-Ponty pedig, habár Píaget után ő vezette a Sorbonne pszichológia tanszékét, nem gyakorolt komoly hatást az an alitikus gondolkodásra: a pszichológusok pszichológusok túlságosan is filo zófusnak tartották, s alig támaszkodtak Merleau-Pontyra, az általa finomított tükrözésmodellre, vagy az ínterkorporeitás gondolatára.  Az  A z o n b a n a nyo ny o lcvan lcv anas as évek év ekbe ben n D ánie án iell Ster St ern n p szic sz ich h o anal an alit itik iku u s elméle elm életéb tében en mintegy min tegy új életre életre kelt az a gondolkodás, gond olkodás, amely az interszubjektív szelfszerveződést szelfszerveződ ést összekapcsolja a testtap asztalattal, aszta lattal, egy kifejezetten kifejezetten testi szelffel. szelffel. A sterní elmélet számos számos ponton h armonizál arm onizál Merleau-Ponty Merleau-Ponty filozófiájával filozófiájával,, az Észlelés Észlelés fenomenoló fenomeno ló  giáján  giá jának ak,, és sok egyéb írásnak a gondolataival. (Stern és Merleau-Ponty gondol kodását kod ását integrálni, integráln i, összevetni —ez —ez egy másik más ik könyv köny v témája lehetne. lehetne. Most M ost csak a legszükségesebbekre és a vitális affelctusok elemezésére szorítkozunk.) Stern nagy érdeme, hogy 1985-ben megjelent könyvében (The Interpersonal  World ofthe Infant)3 képes volt összevetni a pszichoanalitikus csecsemőképet - amely amely gyakran a felnőtt felnőtt tapasztalat tapasztalatait ait vetíti vetíti vissza a gyermekre gyermekre - az empirikus empirikus csecsemőmegfigye csecsemőmegfigyelése lésekkel kkel.. A két addig divergáló divergáló tudományágat, tudo mányágat, a pszichoana litikus lélektant és az empirikus csecsemőkutatásokat integrálta, s forradalmi  válto  vá ltozá záso soka katt ind in d ított íto tt el a szelf sz elfsz szer erve vező ződé déss p szic sz icho hoan anal aliti itiku kuss elmélet elm életébe ében. n. M íg a szelf fogalm a korábban ko rábban többnyire leszűkü lt a verbalizálható, verbalizálható, reflektív, reflektív, reprezentált reprezentált szelfre, nála megjelent egy nem-reflexív, érzetszintű preverbális sz elf képe, amely  alig konceptualízálható.4 Stern szerint a szelfszerveződés kezdete a „felbukkanó” szelférzet (sense of  emergent emergent self), egy testi szelf, amelyre c sak jóval később épül ép ül rá a narratív, vagy  va gy   ver  v erbá bális lis sz e lf érzete érz ete.. A szel sz elfé férz rzet et p reve re verb rbál ális is szin sz intje tjeii a nyel ny elvv m egjel eg jelen enés ésee u tá n háttérbe szorulnak ugyan, denonverbálís denonv erbálís formában fennmaradnak, fennmaradn ak, egés egészz életünk életünk ben tovább formálód nak. Nyelvi megjelenésük megjelenésük nem közvetlen, közvetlen, hanem utalásos, metaforikus. A nyelv idézi ezeket az érzeteket, támaszkodik és utal rájuk, ám soha nem tudja kimerítően kifejezni őket. A hétkönapí nyelv nyelv íze, íze, zamata, za mata, kifeje zőképessége és tartalm assága, asság a, vagy v agy a költészet költészet kreativitása egyarán t e preverbális, preverbális, tematizálatlan testi szelférzetre utal. M i jellemzi a szelfszerveződés preverbális pre verbális szintj szintjeit eit?? Az észlel észlelés és intermodális, intermo dális, globális globális és interszubjektív interszubjektív jelle jellege ge (mint (mint Merleau-Pontynál). Merleau-Pontynál). Az újszülött jóformán kezdettől képes a látott, hallott, tapintott percepció percepciókat kat átvinni átvinn i egym ásra, össze össze kapcsolni alakok, intenzitások, idő beli minták, mintá k, ritmusok szerint. szerint. Ezen amodális észlel észlelés és által képes integrálni, beazo nosítani azt a hatalm as mennyiségű men nyiségű,, gyakran gyak ran divergáló tapasztalatot, amit önmagáról és a másokról szerez. Az amodális és 3 Megjelent m agy arul: D. Stern: A Stern:  A csecsemő személykö szem élyközi zi vilá v ilága ga,, 2000, Animula. 4 Tény i Tam ás:  A pszicho psz ichodina dinamik mikus us pszich psz ichiát iátria ria a legújabb legúja bb pszicho psz ichoana analitik litikus us eredmények eredm ények tü k réb ré b en , Budapest, 2000 , Anim ula, 14. o.

III, III, interpr interpretá etáció: ció: reszponz reszponzív ív érzéki érzékiség ség

| 163

globális (egységes) észlelések kezdettől Ínterszubjektív, kapcsolati szituációkban artikulálódnak.  Azok  Azo k a képe képessé ssége gek, k, „amelyek meghatározzák az észlel észleleti etileg leg egysé egysége gess világért felelő világért felelőss transzmodáli transzmodáliss egyenér egyenérték tékűsé űséget get,, ugyanazok, mint amelyek amelyek lehetővé lehetővé tesz teszik  ik  az anya a nya és a csecse csecsem mő számára, hogy affektív összehangolásba összehangolásba elegyedve elegyedve érzelmi-ha érz elmi-hangulat ngulatii interszubjektivitást érjenek el”.5 A különböző észlelet észleletíí modalitásokat mod alitásokat az úgynevezett vitális affektusok  kapcsolják össze, amelyek nélkül a korai szelfszerveződés nem lenne érthető.

 A vitá vi táliliss affektusok  affek tusok   A v itá it á lis li s affe af fekt ktu u sok so k olya ol yan n inte in term rm o d ális ál is érzé ér zéki ki-é -érz rzel elm m i m intá in táza zato tok, k, amely am elyek ek a korai, preverbáli preverbáliss valóságélményt fejezik fejezik ki, de fennmaradnak fennmara dnak és folyamatosan folyamatosan  jelen  jel en vann van n ak a felnő fel nőtt tt hétkö hé tközn znap apii tapa ta pasz szta tala latb tban an is. V itál it ális is affe af fekt ktus usok ok műk m űköd ödne nekk abban a tónusban, ahogy a gyermek felerősödő hasfájásra felerősödő sírással sírással  vála  vá lasz szol ol,, ahog ah ogyy ella el lazu zu l a teste test e ringa rin gatá táss közbe kö zben, n, va v a g y éppe ép pen n megf me gfes eszü züll egy eg y élesebb hangra. A gyermek első akciói, akciói, választásai, válaszai, jelzései jelzései a vitális affektusok formájában artikulálódnak.  A vit v itáá lis li s affe a ffekt ktus usok ok elméle el mélete te kitág kit ágítj ítjaa és átala áta lakí kítj tjaa az affe af fekt ktus usok ok hagy ha gyom omán ányo yoss elméletét. Stern szerint ugyanis kétféle érzés, affelctus működik bennünk: a kategorikus és a vitális affektus. A  kategorikus affektusok  a hétköznapi értelem ben vett érzelmeket jelentik, mint az öröm, fájdalom, félelem, harag stb. Ezek a legnyilvánvalóbb érzelmi élmények, meg tudjuk ragadni őket az affektusok markáns, hagyományos kategóriái szerint. E kategorikus affektusokat változó intenzitás jellemzi, (lehetek kissé dühös, vagy nagyon), illetve egy határozott hedonil hedonilcus cus jelleg: jelleg: kellemes va gy kellemetlen érzésként érzésként jelentkeznek jelentkeznek (például (például a szégyen szégy en rossz, az öröm jó) jó)..  A vitá vi tális lis affek aff ektu tuso sokk természe term észete te má m á s. Habá Ha bárr kulcsfo kulc sfont ntos ossá ságú gúak ak a valósá val óságé gélmé lmény  ny  felépülése felépülése szempontjából, szempontjából, folyamatosan jelen vannak van nak mindennap mind ennap i életünkben, de nem illeszthetőek be az affektusok hagyományos kategóriái közé. A vitális affektusok affektu sok az érzelmeknek, érzelmekn ek, érzéseknek egy ősibb, testíbb, vitális rétegét képezik, form ával,, mint tartalommal rendelkeznek, rendelkeznek, s nem kötődnek közvetl közvetlenül  enül  amelyek inkább formával örömh örömhöz öz ésfájdalomhoz, fájdalo mhoz, mint a kifeje kifejezette zetten n hedoni he donisztí sztíkusj kusjelle ellegűka gűkatego tegoriáli riáliss affektuso affektusok. k. Természetük sokfél sokféle, e, szavakat nehéz nehéz rájuk lelni a nyelvben, néha néh a a zenei kife  jezé  je zése sekk írjá ír jákk le lény lé nyeg egük üket et legh le ghű ű sége sé gese sebb bben en:: cresc cr escen endo do,, decr de cres esce cend ndo, o, alle al legr gro, o, andante. Továbbá: kitörés, kitörés, eltűnés, felbukkanás, felbukka nás, elreppenés, elreppenés, kinyílá kin yílás, s, becsukódás, közeled közeledés, és, távolodás, távolodás, harm ónia, diszharmónia. A lapvetően lapvetőe n a mozgás form form ai ter mészet mészetére ére utalnak, amely amely egyben már elválaszthatatl elválaszthatatlan an valamely hangosságtól, hang osságtól, hangulattól. Életek Életek közötti mikrok ommun om munikációt ikációt képeznek, amely a másodperc 5 D. Stern: A Stern:  A csecsemő személyközi személy közi vilá vi lága ga,, 2000, Animula, 167. o.

16 4

| A t e s t éth o sza

tört része alatt lezajlik. Az anya összerezzenése, merevsége vagy fellazulása, amit átvesz, vagy megválaszol a csecsemő mozgása, az elemi ritmus, ahogy  felerősödik-megcsendesed felerősödik-meg csendesedik ik a sírás, az ölelé öleléss vagy va gy eltolás mozd ulata: ezek mind min d  vitá  vi táli liss affek aff ektu tuso sok. k. A z írás írá s va v a g y a besz be széd éd lend le ndül ülete ete,, rit r itm m u sa, sa , a h ang an g , az into in tonác náció ió felível felívelése, ése, elfalculás elfalculása, a, fáradtabb va gy frissebb p illanatok váltakoz ása, miközben e szöv szövege egett írom, írom, lépteim fölgyorsulása vagy elbizonytalanodása elbizonyta lanodása,, m ikor ismerős ismerős  jön  jö n szembe szem be az utc u tcán án... ... Minden emberi kommun ikáció alapréteg alaprétegét ét képezik, képezik, nagymértékben eldől eldől már ezen ezen a szinte szinten, n, hogy hitelt h itelt adunk-e adunk-e valakinek, v agy sem. sem. A vitális aífektusok és a kategorikus aífektuso k egész egész életünkben együttmű együ ttműködn ködnek, ek, de a vitális vitá lis aífektusok aífektu sok a kategoriális aífektusok nélkül is szervezik a tapasztalatot. Olyan szenzibilis összehangolódást, összehangolódást, vagy vag y akár disszonanciát disszona nciát teremtenek, teremtenek, amely nélkü nél küll a kategoriális nagy érzelmek érzelmek - így a másik fogadása fogadása,, elutasít elutasítása ása - nem tudnán ak kifeje kifejeződni, ződni, formálódni. formáló dni. A ritmus, ritmu s, ahogy összevillan két szem, szem, az elemi összehangol összehangolódás ódás és és széthangolódás nem azonosítható közvetlenül fájdalmakkal vagy örömökkel, mégsem független függetle n tőlük. tőlük . Morális Mo rális értelemben vett vet t felelősségként felelősségként sem sem lehet lehet egyér telműen beazonosítani, de nyilvánvalóan van morális relevanciája. Hisz az ilyen összehangolódás, összehangolódás, ősritmus nélkül né lkül nem tud megtörténni megtö rténni a másik má sik fogadása, az etikai esemé eseménye. nye. Mintegy Minteg y szükséges szükséges alapzatát alkotják a másik má sik fogadásának, fogadásá nak, annak, hogy  hog y  értelmezni tudju k igényeit, igényeit, s ho gy adelc adelcvá vátt módon megválasz me gválaszoljuk oljuk azt. E ritmus, e hangolódás, strukturálódás azonban a tudás, a megism megismeré eréss forma for maii természetét is megelőlegezi: a szenzíbilítás síkján teremtődő, észlelő, értelmező, differenciáló struktúrákról van szó. Merleau-Ponty szavaival: a megértő testről.  A vitális affekt affektuso usokk a test testii kommunikáció kommunikáció olyan ősrét sréteg egét ét,, „ősmintázatát” „ősmintázatát” mutatják, mutatják, amelyről lehetetlen lehetetlen megmondani, megmonda ni, hogy termész természete ete szerint inkább in kább érzelem, érzelem, vagy vag y érzéke érzékelés. lés. Egyszerre érzés, afféktus és észlelő, válaszoló struktúra. Mintha érzelem és érzékelés közö özös, testi testi gyökerénél járn jár n á nk. nk . Elemi, vitális „megíndultság”, „bemozdulás”, amely   pár exceíle exceílence nce reszponzív, de e reszponzivításnalc éppúgy a lényegéhez tartozik a differenciáló elem, mint az a kitettség, amit Lévinas nem-índifferencíának nevez. A vitális affektusok szenzibílítása, ahol érintettség és formaképződés egy mozdulatot formál, az egész élet folyamán fennmaradó ősi szelfréteglcént a kreativitás kreativitás kiapadha kiap adhatatlan tatlan forrását képezi. képezi. Ebben az ősi szenzíbilitásban, szenzíbilitásban, vitális rétegben lehetetlen szétválaszta ni az egym ásba ásb a szövődött szövőd ött érintettséget, érintettséget, érzést és észle észlelés lést, t, morális jelleget jelleget és és felfogást, felfogást, tudást. tu dást. A z t hiszem, hogy hog y mind m ind MerleauMerleauPonty, Ponty, mind pedig ped ig a kései Lévinas ugyanezt ugyan ezt a tapasztalati réteget réteget tematizálta a maga módján.  A v itá it á lis li s affe af fekk tuso tu sokk m eg tart ta rtóó , de m in d ig ú jjá jj á szü sz ü lető le tő stru st rukk túrá tú ráih ihoo z kép ké p est, es t, illetve ezek nyelvén érint a testi érzés. Az örökös érintettség, nem-indífferencía formát kell hogy öltsön a másik má sik fogadásakor, A kett kettő: ő: a vitális vitális affek affektus tusok  ok  formai  form ai elem eleme

III. Interpretációi reszponzív  érz ék isé g

| 165

és a rajtuk keresztül megnyilvánuló érzés, érintettség egymást feltételezi, vagyis a kettős diak ritikái összetart összetartozásár ozásáról ól kellene kellene beszél beszél eredeztetés itt is elkerülhetetlen! A kettő diakritikái nünk nün k Merleau-Ponty szavát szavát használva. Ki mondhatná meg tehát, hogy e szenzihilis ősszöve ősszövetben tben,, felfeslésben felfeslésben melyi melyikk dimenzió dimenzi ó az eredetibb, eredetibb, az uralkodóbb? uralkodóbb? Hisz a differenciálódás differenci álódás és a „nem-indifferencia” fokozódása egyetlen egyetlen mozdulatban mozdulatban szület szü letik. ik.66

 A test érzékiség érzék iségee m int in t rit r itm m us, us , alko al kotá táss Stern a vitális affektusok leírásakor leírásakor rendk ívül fontosnak tartotta ezen affektuaffektusok ritmusát. Ez a ritmus nem egy kész, ismétlődő ütem , hanem az esemény események, ek, látványok, érzések, érzések, érintések érintések találkozásának találkozásá nak elemi „hangolódása”. Önmagam és mások testével, viselkedésével, érzelmeivel, gondolataival való összehangolódás képess képessége ége e vitális ritmu sok mentén rendeződik. rendeződik. Enélkül Enélkü l az elemi elemi „ritmusé „ ritmusérzék” rzék” nélkül nélk ül se a m ásik fogadása fo gadása,, se az alkotás nem lehetséges. lehetséges. Ez mozgatja mozg atja a gyerekek  játékait  játé kait.. Mind M inden en művész mű vészet et nagymé nagy mérté rtékb kben en inne in nen n m eríti erí ti eredetiségét, eredetiség ét, érthetős ért hetőségét, égét, szépségét, hitelét. Érdemes itt egy pillanatra pillan atra elidőzni. elidő zni. Lévin as több helyen helyen is is kifejezte kifejezte a ritmussal szemben szemben érzett érzett különös bizalmatlanság át. A  Teljesség és végtelenben kifejezetten azt  írta  ír ta,, ho h o gy az etik et ikai ai jelentés jelen tés szemb sze mben en áll á ll az a z érzéki érz ékiség ség form fo rm ai elemével elem ével,, ritm r itmus usáv ával. al.  Az  A z etik et ikai ai:: „a ritm ri tmus us igézetén igéz etének ek megs me gsza zakí kítá tása sa”.7 ”.7A ritm ri tmus us va lam la m i „d „ d ém onik on iku u snak sn ak”” tűnik tű nik,, igézetne igézetnek, k, mágikus m ágikus ismétlődésnek, am i elcsábít elcsábít,, miközben nincsen jelen jelen tés tése. Lévinas - Platónh Platónhoz oz hasonlóan - bizalmatlan a művészete művészetekkel kkel szem szemben ben..  Az  A z ismét ism étlé lés, s, a képm ké pmás ás eltáv elt ávolí olítt az ered er edeti etitő től,l, az eszté esz tétik tikum um,, az észlelés eltávolí eltá volítt az etikaitól. Bizalm Biz almatlan atlansága sága még a játékra is kiterjed. kiterjed. A felelősség felelősség szerinte szerinte „játék nélküli nélkü li végtelen kom olyságot” jelent. jelent.  A vit v itáá lis li s affe a ffekt ktus usok ok fenti fe nti elemzé ele mzése se után utá n azon az onba ban n Lévi Lé vina nass ezen állí á llítá tása saii roppant ropp ant rigorózusnak tűnnek. A m ásik fogadása, fogadá sa, a közelség közelség lehet lehetetl etlen en összehangol összehangolódás, ódás, közös ritmus nélkül. A ritmus ritmu s nem azonos azonos azzal a bódulattal, bódu lattal, csábulással, am i  vel  ve l L é vin vi n as össze öss zeköt köti.i. A ritm ri tm u s ered er eden endő dően en a kap k apcs csol olat atok ok,, tap ta p aszt as ztal alat atoo k be b e lső ls ő rendeződése, rendeződése, születő, létrejövő létrejövő ritmus ritm us inkább, m int kész kész alkotás, rögzített forma, forma , ismétlődés, vag y monotónia. A z értelem születése születése és és rögzülése, rögzülése, ismétlődése a rit 6 Ezen írás befejez befejezéséhe éséhezz közeledve közeledve találtam rá B ernhard W aldenfel aldenfelss Merleau-Pontyról Merleau-Pontyról írott írott könyvére, a Das leibliche Selbstre. W aldenfels aldenfels szerint A szerint  Azz észlelés észlelés fen om enol en ológ ógiá iájá jába ba n a testi észlelés három jelentése külön böztethe tő meg: az érzés (Empfinden), az érzékelés érzékelés (Wahrnehmen) és a megértés (Erkennen). (Erkennen). E h árm as str uk túra juttatja el az az am orf, elemi tapasztalatot a közös dolgok objektivitásáig, objektivitásáig, az interszubjektív tudás k an ti értelemben értelemben vett univerzalitásáig. A z érzés-érzékel érzés-érzékelésésmegértés hárm as mű ködé sét m i a vitá lis affektu sok kifejt kifejtésével ésével próbáljuk megm utatni. am M ain,  W al d en fe ls B .: Das leibliche Selbst. Vorlesungen zűr Phanomenologie des Leibes. Frankfurt am 2000 , Suhrkam p Taschenbuch/W íssenschaft íssenschaft/, /, 95-107. o. 7 E. Lévinas: Teljesség és végtelen, ford. Tar nay László, Pécs, 1999, 1999, Jelenkor, Jelenkor, 169. o.

i66

|  A test éthosza

mus szintjén is jelen van. A ritmus ritmu s maga azonban nem egyenlő a rögzült, ismétlődő ritmussal. A hiteles hiteles zene, zene, tánc, vizuá viz uális lis művésze m űvészetek tek is inkább beszélnek beszélnek a ritmusok keletkezésé keletkezéséről, ről, az eredeti hangolódásról, m int puszta ismétlésről. A posztmodern posztmo dern művészetek improvizációiban —a zenében, a táncban —ez —ez a legizgalmasabb: a ritmus születés születésee együtt eg yütt a lélegzettel lélegzettel,, az érzések érzések kiszámíthatatlan ritmu sával, a m ásik táncos/zenész, táncos/zenész, a néző néző ritmusával... ritmusáv al... A z igazi alkotás gyökere ímprovizatív: nem ismétel egy ütemet, egy m intázatot, hanem a vitális-emberi vitális-emberi valóságot alkot alkotóó ritmus születésér születéséről ől tanúskodik.  A testélm test élménn énnyel yel persze össze öss zeta tarto rtozn znak ak viszo vis zony nylag lag fixá fi xált lt ritmus ritm usok ok is : a szívveré szívv erés, s, a lélegzet, az ébrenlét és és alvás, a megéhezés és ürítés, vag v agyy akár ak ár a szexualitás sze xualitás relatív  r elatív  monotóniája. Ezek m integy talaját kép ezik a monotóniától való örökös, örökös, alkotó alkotó eltérésnek. Még a lélegzet üteme is lci-kitér: tartalmaz személyes és kapcsolati  vona  vo natk tkoz ozás ást. t. Fontos Fon tos p illan ill anat atoo kb an szab sz abado adon n v issz is szaa tud tu d om tart ta rtaa n i, v agy ag y éppen épp en elmélyíteni lélegzetemet, lélegzetemet, ezzel min tegy fo rmálva rm álva testi-személyes testi-személyes kifejeződésem. kifejeződésem.  A test tes t egyéb vitá vi tális lis mozgá mo zgásai sai,, élmé é lménye nyeii azon az onba ban n e mono mo notó tóniá niátó tóll szabad szab adok, ok, mikö m iköz z ben ehhez ehhez képest körvonalazó dnak, s ritmu suk nem nélkülözi az elemi alkotást, alkotást,  A hiteles hite les kapc ka pcso sola latb tban an,, a m ásik ás ik érzé ér zéki ki foga fo gadá dásá sába ban n ku k u lcsf lc sfon onto toss sság ágú ú ez a más m ásik ik felé felé nyitott, vele szabadon hangolódó hangolód ó ritmik rit mikus us elem. elem. Merleau-Pont Merleau-Pontyy tói - szemben szemben Lévinassal Lévina ssal - csöppet csöppet sem sem volt idegen idegen a ritmus ritmus struk turáló eleme. eleme. O a vitális ősréteg kettős természetéből te rmészetéből az érintettséggel érintettséggel szemben épp épp ezt az értelmező, ritm ikus iku s jelleget emelte emelte ki. Szerinte S zerinte a másikkal másik kal való találkozás:  vad  va d értele ért elemk mkép épző ződé dés, s, így íg y elem ele m i „alk „a lkoo tás”. tá s”. Nem véletlen, véletlen, hogy Marc Ma rc Richir R ichir a zenéhez zenéhez hasonlította a Látható és láthatatlan  vilá  vi lágg át: át : „M erle er leau au-P -Pon onty ty teh te h át felv fe lvil illa lan n tja tj a szám sz ám u nkra nk ra egy eg y olya ol yan n feno fe nom m enol en ológ ógia ia lehetőségét lehetőségét,, amely a zenéhez zenéhez hasonlóan eléggé eléggé távol távol esik elfoglaltságaink elfoglaltsága ink világától ahhoz, ho gy képes legyen felszínre felszínre hozni a „Lét „Lé t vetületeit” vetületeit”,, ritmusait, ritmusait, fázisa fáz isait it vagy a fenomenológiai mező lényegi mozgásait, mely me ly létrehoz létrehoz bizonyos egyetemes illesz kedést”.8Merleau-Ponty filozófiája a „húsban” munkáló érzéki, ősi, tudatelőtti ritmus valóságmegértő, alkotó kap acitásának acitásána k kibontása. kibontása.  Azo  A zon n ban ba n m íg Lévi Lé vin n as a ritm ri tmus us tagoló tag oló,, alkot alk otóó műk m űköd ödés ésén ének ek jelen je lentős tőség égét ét érté é rté kelte le, Merleau-Po M erleau-Ponty nty a személyes érintettséget forgatta át gyakran gyak ran értelmezéssé, tudássá.  A két k ét állásp állá spon ontot tot a követk köv etkez ezők őkép éppe pen n integ int egrál rálná nám: m: a másikkal másikk al való találkozásnak, találkozásnak, a Másik közelségének ki vagyok téve, érintve vagyok általa, a találkozásban mégis olyan néma összehangolódás, alkotó és megértő folya megértő folyamat mat zajlik, amelyért amelyértfelelős felelős vagyok. 8 Ríchír, Ríchír, M.: A fenomenol fenomenológi ógiaa ért értel elme me a Láthat Láthatóó és Láthata Láthatatla tlanban, nban, ford. ford. Takács Takács Ádám , in Vulgo, 5. évf. 1. sz. 72. o. o. (Kiem elés tőlem - V. K.)

HL Interpretáció: Interp retáció: reszponz reszp onzív ív érzékiség érzék iség

| 167 167

Vitalitás - esztétikum és etikum határán  A m ásik ás ik érzék ér zékii fogad fog adás ása, a, amely am elyet et a késői késő i Lév L évin inas as m á r az a z eti e tika ka ered e redeté etének nek tekin te kint, t, alkotó folyamat. folya mat. Néha sokkal nagyobb alkotóerőt, kreativitást kíván a Másikkal  való  va ló h ang an g o lód ló d ás, ás , áth át h ango an goló lódá dás, s, m int in t a szó szoro szo ross érte ér telm lméé b en v e tt eszt es ztét étik ikai ai,, művészi alkotás.  A vitá v itális lis affek aff ektu tuso sokk ősrétege tehát teh át egyszer egys zerre re fejezik feje zik ki az érintett érin tettsége séget, t, az a z érzést, észlelé észlelést, st, s a formaképződést, a ritmust. így fenomenológia, fenomeno lógia, etika, esztétika esztét ika egyará nt inspirálódhat inspirálód hat általuk.  A valósá valóságho ghozz való való eszt esztét étik ikai ai és etikai etikai viszony viszony a vitális affe affekt ktus usok  ok  működésének figyelembevételével már m ár nem állítható élesen élesen szembe szembe egymással e gymással.. Lévinas egy ihletet ihletettt pillanatban a Nyelv és közelségben mind ezt: „Va „Va közelségben megérezte mindezt: lam i kicserélődik kicserélődik két fél között, között, anélkül, an élkül, ho gy e két mozgás pusztá n az előjel előjelébe ében n különböznék. Valami Va lami tehát kímondódík, vagy megértődik az érintkezé érintkezésben sben?? Valami Valam i tematizálódik tematiz álódik tehát? tehát? Sem mi, hacsak ha csak nem maga mag a az érintkezés az érintkezés érintkezés által. Nincs semmi egyéb egyéb,, am i kimondódnék; kimondó dnék; hacsak nem maga az érintkezés érintkezés - ez a szövetség szövetség és ez a cinkosság.” Semmié Sem miért rt való cinkosság, cinkosság , minden mind en tartalom tarta lom nélkül: né lkül: „E közelségért való cinkosság minden konvenciót, megértést, vagy félreértést, őszinteséget, őszinteséget, vagy ravaszságot megelőz.”9Ez megelőz.”9Ez a leírás leírás kiválóan kiváló an illik il lik a vitá lis affek tusok Stern által leírt működésére. működésére.  A v itá it á lis li s affe af fekt ktu u sok so k ster st ern n i elméle elm élete te iga ig a z o lni ln i láts lá tszi zikk azt az t a gond go ndol olat atoo t, h o gy az érzéki ősszövet érzés és és érzet összetartozása, s ha egy gondolkodó gond olkodó szám sz ámára ára mégis határozotta határo zottan n morális, morá lis, vagy „tudás”-jell „tud ás”-jelleget eget ölt, ölt, amögött am ögött ott rejtőzik a felnőtt sze mély mé ly keresés keresése, e, visszakérdezése, morális vag y intellektuális intellektu ális válasz válas z iránti irán ti igénye igénye is. is.  A szen sz enzib zibilit ilitás ás m élys él ystr truk uktú túrá ráit it csak cs ak úg ú g y tu t u d juk ju k leí l eírn rni,i, ha h a irá i rán n y u lun lu n k felé f eléjü jük, k, de eközben eközben lehető lehetőség ség szerint szerint észrevessz észrevesszük, ük, elvállaljuk az irá nyulásun nyu lásunkba kban n munkáló m unkáló transzformáló erőt is. A szenzíbilitáshoz való visszafordulásunk már mindig a nyelvében nyelvében élő élő,, beszélő beszélő szubjektum visszafordulása. visszafordu lása. A visszafordulás két dologról dologról tudósít tudó sít egyszer egyszerre: re: arról, hogy a szenzibilitásban, szenzibilitásban, a preverbális preverbális szelfben szelfbe n alapozódik alapozód ik meg későbbi önm agunk; és arról, arról, hogy testi-érzéki testi-érzéki önmagun önma gunkk és a beszé beszélő, lő, ver bális önmagu ö nmagunk nk között van egy szakadék, szakadék, egy hiátus, vagy legalábbis legalábbis egy olyan átfordítás, átfordítás, amelyet amelyet vizsgáln vizsgálnun unkk kell.

 A nyelv ny elv m int in t kété ké télű lű kar ka r d  Itt egy pillanatra ismét érdeme érdemess visszafordulnu nk Sternhöz. M i történik verbális verbális és preverbáli preverbális-érzéki s-érzéki önm agunk között? M i történik a gyermek érzéki-testi élmény élmény  vilá  vi lágá gáva vall a beszé bes zéd d szület sz ületések ésekor? or? Ster St ern n szerin sze rintt a nye n yelv lv kété ké télű lű kar k ard: d: 9 E . L é vi vi n as as : Teljesség és végtelen, ford. T arna y László, Pécs, 1999, Jelenkor, Jelenkor, 127. o.

168

| A  test éthosza

„Első pillantásra a nyelv kifejezetten előnyösnek tűnik a személyközi élmé nyek gazdagításában. Segítségével felismert tapasztalásaink jóval több részletét oszthatjuk meg máso kkal. Ráad Rá adásu ásull lehető lehetővé vé teszi, teszi, hogy két ember a jel jelen enté téss olyan kölcs kölcsönös önös élményét hozza létre, am i azelőtt ismeretlen volt, volt, vagy va gy nem is létezhetett létezhetett addig, amíg am íg nem öntötték szavakba. S végül vég ül azt az t is lehetővé teszi, hogy  a gyermek tulajdon tulajd on életéről elbeszélést (narratívát (narratívát)) kezdjen szövögetni. Á m a nyelv  nyelv   való  va lójá jába ban n kétélű két élű fegyv feg yver er.. A z t is előidé elő idézh zheti eti,, ho h o gy az élm é lmén ényy egyes eg yes rész r észeit eit kevésbé kevésb é tudjuk megosztani magunkkal és a többiekkel. Éket ver a személyközi élmény  két párhuzamos alakja közé: ahogy azt megéljük, és ahogy szavakban megjele nítjük. A zokat zo kat az élményeket, amelyeket a bontakozó, bontakozó , a szelfm ag és a szubjektív   visz  vi szon onyy ulás ul ás n yelv ye lvtő tőll fü f ü g getl ge tlee n ü l folyt fo lytat atód ódóó tart ta rtom om ányá án yába ban n szere sze rezt ztün ünk, k, csupá csu pán n nagyon töredékes töredékesen en lehet birtokba birtokba venni a szóbeli szóbeli viszony ulás tartományában. És amilyen mértékben vesszük olybá az események eseményeket, et, hog y valójában csak a  verb  ve rbáli áliss vis v iszo zon n yulá yu láss tart ta rtom om ányá án yába ban n zajla za jlana nak, k, ú g y jutn ju tnak ak a több t öbbii tart ta rtom om ányb án yban an szerzett élmények az elidegenedés sorsára. [...] A nyelv tehát hasadást okoz a szelfél szelfélményben. ményben. A viszo nyu lást egyszersm ind arra a személytel személytelen, en, elvont elvont szin szintre tre tolja, tolja, amely a nyelv belső természetéhez tartozik, eltávolítva eltávolítva azt a viszonyulás viszony ulás más tartom ányaina ány ainakk belső, belső, személyes személyes és közvetlen közve tlen szintjétől.”10 szintjétől.”10  A nyelv ny elv kons ko nsti titu tutív tív jele j elent ntősé őségé gétt a kom ko m m u niká ni káci ció, ó, az inte in ters rszu zubj bjek ektív tív val v alós óság ág képzés szempontjából szükségtelen itt méltatnunk, hiszen ez míndannyiunk számára nyilvánvaló. A zonban zon ban a nyelv nyelv elidegenítő hatása hatá sa a saját saját és és interszubjektív  interszubjektív  tapasztalás vonatkozásában kevéssé kevéssé evidens. Stern leírja azt a pillanatot, m ikor egy csecsemő sárga napfényfoltot napfényfolto t nézeget nézeget a falon. falon. Egyszerre Egyszer re éli át a világosságot, az alakot, a fény erősségét, melegségét, s az örömöt. Érzékelése vitá lis és amodális, amod ális, nem absztrahálódik, nem különül el mindez, amit külön-külön megneveztem. De amint belép valak va lakii a szobába és és azt mondja: „Hú, „Hú , nézd csak ott azt az t a szép szép sárga sárga napfényt!” A szavak a globáli globáliss élményből élmén yből kiválogatják azt, ami a mi az élményt stabil stabil érzéki érzéki modalitásokhoz és nyelvi struktú rákhoz bilincseli. bilincseli. A nyelv széttörd széttördeli eli az amod ális, vitális élmény telj teljess ességét égét.. „A z élményvilágb élmé nyvilágb an szaggatottság szaggatottság kelet kelet kezik.”11 Többnyire az történik, hogy a „sárga napfény” nyelvi változata válik hivatalos, hivatalos, rögzülő verzióvá, míg az amodális, amo dális, vitális, egyszeri változat változat alámerűl. De ami m egtörténik a sárga napfénnyel, napfénnyel, megtörténik m egtörténik a személyekke személyekkell is. A másik  eredeti eredeti amodális amodál is érzését-érzék érzését-érzékelését elését,, ezt az eredeti interszubjektí inters zubjektívv valóságélményt, valósá gélményt, háttérbe háttérbe szorítja az eltárgyiasító nyelvi kapcsolat.  Az  A z é n - m á s ik visz vi szoo n y m egan eg anny nyii élmén élm énye ye - legősi leg ősibb bb rétege réte ge - e szav sz avak akba ba nem ne m foglalt kategóriába esik. A másik má sik személy személy vitális vitá lis affektusaínak affektusaín ak érzékelés érzékelése, e, meg*° Dániel N. Stern:  A csecsemő szemé sze mélyk lyközi özi v ilá il á g a , ford. Balázs-Piri Tamás, Budapest, 2003,  A n im u la , 174 17 4 . o. 11 Uo. 188. o.

III. III . Interpretációi Interpretáció i reszponzív érzékiség érzék iség

j 169 169

 jele  je lené nésé séne nekk e g y é n i fino fi nom m sága sá gai,i, a m ásik ás ikh h o z v aló al ó n a g y o n elem el em i k a p c so d á su n k elhalványodnak a verbalizálódó viszonyban, a másik tapasztalata formalizálódik, pu szta képpé vagy gondolattá gondolattá válik, válik , s számtalanszor számtalanszor a nyelvi nyelvi manipuláció áldozatául áldoza tául esik. esik. M ikor találkoz un k valakivel, valakivel, és azt azt mondjuk: „szia” vagy „bocsán at”, at”, két csatornán komm unikálunk unik álunk egyszerr egyszerre. e. Egyrészt a nyelvi nyelvi csatornán, csatornán, ahol egy fix társadalmi társada lmi komm unikáció zajlik, zajlik, amiért am iért hivatalosan felelnünk felelnünk kell. Másrészt M ásrészt a hanghordozásunkban, mozdulatainkban műkö dik egy többnyire többnyire sokkal öntudat öntudat lanabb m ásik kom k ommu munikác nikáció ió is, amelyért szokás szerint kevéss kevésséé kell felel feleló's ó'ssé séget get  vá  v á llllaa lnu ln u n k , s amell am ellye yell önkén önk éntel telen enül ül kikac kik acsi sin n tunk tu nk a nyel ny elvv mögü mö gül.l. Ezek Eze k a közlése közl ésekk letagadhatóak, letagadható ak, míg a nyelviek kevésbé. kevésbé. M intha inth a szükségün szüksé günkk lenne lenne egy tagadható s a társad alom által ált al kevéssé kontrollálható, személyes személyes kommuniká komm unikációs ciós csatornára, amit megóvhatu meg óvhatunk nk attól, attól, hogy formalízálódjon. S ha mégis kialak kia lakul ul egy olyan szi szi tuáció, tuáci ó, ahol e nonverbális nonverb ális kifejezést is is kontrollálják, kontro llálják, (milyen képet vágs vágsz?!) z?!) akkor akko r a letagadható komm unikáció más, többnyire többnyire vitális módozata szokott kifejlődni. kifejlődni.  Am  A m iko ik o r az etik et ikaa forr fo rrás ásai aitt ku k u tatv ta tvaa viss vi ssza zafo ford rdul ul a test t estii intim in tim itásh itá shoz oz,, észleléshe észle léshez, z, nyilvánvalóan ellenerőt ellenerőt keres keres a nyelvi tematizácíóban tematizácíóban rögzülő társad almi alm i „kép m utatássa uta tással” l” szemben. szemben. Ugyanakkor Ugyana kkor mindig mind ig jelen jelen van, s bárm ikor aktiválódhat aktiválódh at az a  veszély, hogy ho gy imm im m ár a szabadab szab adabban ban,, kontro kon trollá llálatl latlan anabb abbul ul műkö mű ködő dő kommu kom munik nikáció ációss csatornák csatorn ák is térképre térképre kerülnek, kerü lnek, alávetődnek a tudás és hatalom összefonódásának. összefonódásá nak. (Erről szólnak Foucault Fo ucault könyvei.) könyvei.) Ann A nn ak ellenére ellenére,, hogy az élmények eredetisége eredetisége és személyessége mégis az érzékiségből táplálkozik, a testtapasztalat is ki van téve a társadalmi, harmadik személyű kódolásnak és rögzítésnek. Ezért olyan fontos az, ah ogy Lévina Lé vinass a szenzíbilitásban megmutatkozó megmutatk ozó felelősséget az én—te  visz  vi szoo n y h o z k a p c solt so ltaa , a tem te m a tiz ti z á lh a tatl ta tlaa n érz ér z éki ék i köze kö zels lség éghe hezz —inti —in tim m itás it ásh hoz —kötötte, s kifejezetten leválasztotta leválasztotta a „harm „h arm adik”, ad ik”, a külső kü lső szem objektivitásáról. objektivitásáról. Lévinas Lévina s kitartott amellett, hogy a nyelvi-társadalmi nyelvi-társadalmi valóság harma dik személyű működését működ ését megalapozza a M ásiknak ásikna k való közvetlen, kétszemél kétszemélyes yes testi kitettség, kitettség, s azt mindig min dig ehhez az eredeti értelemhez értelemhez kell visszavezetni. visszavezetni.

 A nyelv ny elv m int in t alkotóerő. alkotóe rő. V a d értelemké érte lemképződé pződéss a nyelv ny elv álta ál tal l  Habár mind min d Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, mind m ind Lévinas Lév inas számára a nyelvíség nyelvíség a test érzékiségében érzékiségében gyökeredzik, gyök eredzik, ez nem jelenti azt, mintha min tha a testi testi észlelé észleléss lenne az eredeti, alkotó, rög rög  zítetten zítetten tartomány, tartomán y, a nyelv pedig pusztán pu sztán értelemrögzítés.12 értelemrögzítés.12 M int Merleau-Ponty  a Gyermek viszonya másokhoz másokhoz című írásában megmutatta: az észlelés és az érzés is 12 Itt felhas zná ltam Tengelyi László könyvét. (Tengelyi László: Élettörténet és sorsesemény, Budapest, 1998, Atlantisz.)

iyo

| A t e s t é tho s za

lehet lehet rögzült, sematikus. Ugyanak U gyanakkor kor a nyelv - habár természe természetéh téhez ez hozzátartozik hozzátartozik a rögzítés, valaminek mint valaminek a felmutatása - olyan alkotóerőket hordoz, amely a nyelv előtti tapasztalatokat új és új vetületeiben, értelmeiben teheti hozzáférhe hom ályos tükör tükö r ugyan, ugyan , de olyan fénytör fénytörés és is egyben, amelyben új, új, tővé. A nyelv homályos „vad” értelmek képződnek. A nyelvben megmutatkozó alkotóerő, „költészet” azonban akkor működik, ha a nyelvi mindig motivált a még nem verbalizált, nyers nyers tapasztalat tapa sztalat által. így íg y tesz hozzá a nyelvi kifejezés kifejezés többletet többletet a vad észlelé észleléshe shez. z. Olyat is képesek leszünk meglátni, érzékelni általa, ami korábban láthatatlan  volt.  vol t. A vad va d érte ér telem lem az éppe ép pen n foly fo lyam am atba at ban n lévő lé vő érte ér telem lemké képz pződ ődés, és, a v ad észlelés spontán artikulálódása, amely nyelvileg is képződik elsősorban a beszédben, a nyelv nyelv aktuális, ak tuális, eleven eleven használatában. használatában. A beszéd működő műk ödő nyelv, nyelv, amely azonban nem azonos a nyelvvel, mint min t ideális ideális rendszerrel. rendszerrel. A működ mű ködőő nyelv m int beszéd feltételezi feltételezi és mozgósítja mozgósítja a kifejezésre kifejezésre váró váró tapasztalatot. M íg a nyelv a „működő „műk ödő beszédben” születik, a műkö m űködő dő beszéd b eszéd a testköziségben, ínterlcorpor ínterlcorporeitá eitásban sban gyökeredzik. Ugyanakkor maga is formálja a testközi, vad tapasztalati tartományt. Abban, amit tap asztalun aszta lunkk semmi sem mi sem teljesen teljesen nyelvi, de semm i sem független teljesen teljesen a nyelvtől. nyelvtől. A tapasztalat és a beszéd mindazonáltal mindaz onáltal soha nem nem illeszkedik pontosan. pontosan. Ezért semmit sem tudunk teljesen adekvát módon kifejezni, mégis emiatt az elcsúszás miatt tudunk bármit is kifejezni, ami új a már kimondott szavakhoz képest. A filozófia dolga Merleau-Ponty Merleau-Pon ty szerint azt a rést, elcsúszást feltárni, feltárn i, ami am i a nyelvi és nyelv előtti tapasztalat tapasz talat között közö tt feszültséget kelt. kelt. Marc Ríchir szerint Merleau-Ponty Merleau-Ponty filozófiájának filozófiájának forra dalm i tanulsága éppen az, hogy  „az  „az idealitás idealitás mez mezej ejee maga is rész részét ét képez épezii a fenomeno a fenomenológiai lógiai mező mezőnek nek:: az ídealitás nem egy másik világ, és nem is egy „árnyék-világ”, „á rnyék-világ”, hanem hane m a fenomén fenomenálisan fenomenálisan megsokszorozott dimenziója. A z érzékelhető érzékelhető sem áll m ár szemben az értelemmel értelemmel felfoghatóval, mindk ettő ugyanabban ugyana bban a szövedékbe szövedékben n fonódik egymásba.”1 egym ásba.”133  Az  A z idea id ealit litás ás az észlelés észl elés eleven elev en húsá hú sába ban, n, szövet szö vetéb ében en kép ké p z ődik őd ik A tükö tü körk rkép ép,, a reflexió, a nyelv a hús tükröződé tük röződéseiként seiként jelennek meg. M int ahog a hogyy test és testkép differenciá differe nciálódá lódása sa egyetlen interszubjektív, interlcorporális interlcorporális összefüggés összefüggé s hátterében zajlik, a hús hú s ontológiájában onto lógiájában minden mind en jelenség jelenség tükör jele tükör jelensé nség: g: tükr tü kröö ző és tükrö tük rözö zött. tt. Természetesen Lévin as is dolgozik a nyelvi és nyelv előtti tapaszt tap asztala alatt feszültségé feszültség é  vel.  vel . A nyelv ny elvet et —m —m int in t tu t u d juk ju k —ő —ő is az élő beszé bes zédr dree veze ve zeti ti viss vi ssza za,, a beszéd besz édet et ped p edig ig a „szavak előtti mondás”, mo ndás”, a közels közelség ég tapasztalatára. A közelség, közelség, a M ásik okozta érzéki traum a azonban azon ban pontosan soha nem tematizálható erőket hordoz, hordoz, mégis minden mind en jelenté jelentéss forrása. Min den beszéd felelet felelet a Másiknak Másik nak,, e felelet felelet azonban m ár a megszólítás megszólítás előtt előtt mozgósítva mo zgósítva van a beszélgetőtárs közelsége közelsége által. A beszéd be széd tehát eleve eleve válaszként válaszkén t M . Rich ir: A fenomenológia értelme értelme a Látható és Láthatatlanban, ford. ford. Takács Takács Ádá m , Vulqo, 5. évf. 1. sz. 64. o.

HL Interpretáció Interpr etáció:: reszponzív érzékiség érzékisé g

| 171

artikulálódik. A kimondott értelem nem a tudat értelemadása, hanem a Másik felől jön. jön. Még az intencionalítá intencionalításs mögött sem pusztán a tudataktívítás áll, hanem  való  va lód d i adás: adá s: a vilá vi lágg mego me goszt sztás ása, a, átad át adás ásaa a Más M ásik ikna nak. k. V alam al amin inek ek,, min m intt vala va lam m inek in ek a megnyilvánítása keryqma, meghirdetés. E meghirdetés előbb adás, mint adott —előbbi az igei, mint a névszói jelentés. De nem a tudat az értelemadó, hanem az Egyik ad a Másiknak. Ez abeszédben abeszé dben zajló zajló „adás” olyan többlet többlet,, ami am i bizonyos bizonyos értelemben meghaladja az érzékiség, a közelség tematizáció előtti tartományát tartomány át - de mindig min dig az érzéki közels közelségre égre utal vissza. A valóság valóság volta ott mutatkozik meg legerőse legerősebben, bben, ahol értelemrögzítései értelemrögzítéseinkkel, nkkel, elvárásainkkal elvárása inkkal szemben, azt meg m eg zavarva, traum atizálva tőr ránk a közele közeledő dő idegen idegen tapasztalata. Lévinas Lévina s szerin szerintt a metafizikának metafizikának - amely alapvetőe alapvetően n etika - e trans transzcend zcendenci enciaa felszabadít felszabadítása ása a dolga, s a „mondás” „mon dás” felszaba felszabadítása dítása a „mond ottból”. ottbó l”. A mondá m ondáss eredete eredete azonban a kitettség kitettsége: az érzékiség. érzékiség. M ind Merleau-Ponty mind Lévin as filozófiájában a nyelvi nyelvi értelem a testi szenszenzibílitás és a verbális kifejezés kifejezés közötti szakadékban szakadék ban gyökeredzik. gyökeredz ik. A filozófiának filoz ófiának e szakadékba való behatolás az igazi feladata: vagyis a nyelv megmerítlcezése a nyers, elemi tapasztalatban. tapasztalatban . Látni kell azonban, hogy nem csak a nyelv előtti értelem formálja a nyelvet, hanem a kifejezésér kifejezésértt való, való, nyelvi form fo rmát át Öltő ltő küzdelem is artikul arti kulálja álja a nem-n n em-nyelv yelvii tapaszta tapasztalatot latot,,  íg y e két k ét dim di m enzi en ziót ót nem ne m állít ál lítha hatj tju u k szembe szem be egym eg ym ássa ás sal,l, h a nem ne m a kett ke ttőő d ina in a m i kus összefüggésébe és feszültségébe kell beleereszkednünk. A vitális affektusok a nyelvi kifejezés kifejezéstt is formálják, a nyelvi nyelvi artikuláció pedig a vitális tartom ányt differenciálja.  Az  A z eddi ed digi gi elem e lemzés zésbe ben n megk me gkísé ísére reltü ltükk megm me gmu u tatn ta tni,i, ho h o gy az érz é rzék ékisé iségg legmé leg mélye lyebb bb gyökereinél éppúgy jelen van az érzés, mint az észlelés észlelés.. Ú gy tűnik tű nik,, egy eg y olyan sokszí nű, po polim limorf orf tartománnyal, tartom ánnyal, ősréteggel ősréteggel van dolgunk, d olgunk, amely többféle többféle interpretációt interpretációt tesz lehetőv lehetővé. é. A nyelv és érzékiség fent jelzett összefüggése m ég inkább rávilágít: ha a testi érzékiség jelentését vizsgáljuk, nem lehetünk érzéketlenek az iránt, hogy hog y a nyelvi kifejezés kifejezés,, a nyelvi formát öltő faggatás maga h ogyan befolyásolja az általunk vizsgált tapasztalatot. tapasztalatot. Ezt vizsgáljuk a következő következő fejezet fejezetben. ben.

ijz

| A te te st ét ét h o s z a

2. „Van” és „legyen”. Leírás és előírás kettőssége az érzékiségben Lévinas számon kérte M erleau-Ponty erleau-Ponty tói az érzékiség érzékiség m orális, orális, vag v agyy etikai jelen jelen tését. Fel kell tennünk a kérdést: kérdést: hogy h ogyan an tehet szert a testtapasztalat morális jelent jelentésr ésre? e? Hiszen a moralitás a felnőtt felelős felelős személyre jellemző. jellemző. A testélményben magában magáb an pedig mindig van valam i preperszonális preperszonális,, tudatelőttí, anonim vonás. A z érzékis érzékiség ég attól tehet szert morális mo rális jelenté jelentésre sre,, ahogy odaforduln odafo rdulnak ak hozzá, attól lesz etikai üzenete, ha azt keresnek keresnek benne. A testtapasztalat mo rális jelentés jelentésee nem csak magában a tapasztalatban, ha nem az odafordulás mozgásában is formálódik. Talán ez is m agyarázza, hogy a két szerző szerző visszafordulása a testtapasztal testtapasztalathoz athoz első első pillantásra nagyon nag yon különböző eredményhez eredményhez vezet. vezet. Ugyanaz Ugya naz az érzékiség, amely  Merleau-Ponty számára vad észlelésként egy új ontológiát alapoz meg, Lévínas számára a pár ho gyan n ölthet a szenzibilitás más és más  pá r excel excellen lence ce etikai lesz. Vajon hogya alakot a felé felé forduló filozófiákban?

 Mer  M erle leaa u-P u- P onty on ty leír le íráá sai sa i D. M. Levin Le vin kiváló tan ulmány ulm ányban ban114elemzi a testtapasztalat különös átváltozásait átváltozásait:: azt, ah ogy e tapaszta tapa sztalat lat leíró vagy va gy előíró jelentésre jelentésre is szert tehet a filozófiai filozó fiai gondol kodásban. (Levin tanulm ányára nagym értékben támaszk odunk odu nk e fejez fejezetb etben. en.)) Mint Min t tudjuk, Merleau-Ponty eleve eleve a prereflexív tapasztalat észlelésére és leírására törekede törekedett. tt. Eredeti szándéka szánd éka —Husserlhez —Husserlhez hasonlóan hasonló an —a —a deskrípció: „a tapasztalat, tapaszt alat, m int olyan közvetlen leírását leírását adni”.1 ad ni”.155 A fenomenológia feladata, h ogy minden átalakítás nélkül né lkül írja le a valóságot —szembe —szemben n az intellektualízmu inte llektualízmu s és empirizmus em pirizmus projekc projekciói ióival val - „le kell kell írni, nem pedig konstruálni, vagy form álni”.16A álni”.16A tapasztalat tapasztalat leírása leírása azonban új helyzetbe hozza a tapasztalót: a rad ikális, e lfogulatlan lfogulatla n reflexi reflexióó ugyanis újra felfedezi, megtalálja (retruver), vísszaszerzi az elfeledett prereflexív  létet. E prereflexív lét felszínre hozása hatást gyakorol a kérdező szubjektumra.  A leíró leí ró jell je llee g m ind in d ink in k á b b á tfo tf o rm áló ál ó d ik: ik : „ N e m csak cs ak m ű ve lni ln i k e ll a filo fi lozó zófiá fiát, t, hanem hane m realizálni azt a transzformációt, amit végrehajt végrehajt [...] egzisztenciánkban.” 17 A filozófiai leírás elvezet az észlelés transzformációjához, de ugyanakkor a 14 D. M . L evin „Tracework: „Tracework: M yself and and Others ín the Mo rál Phenomenology o f Merleau-Ponty  and Lévinas, í Lévinas,  ín n Inter In ter natio na tiona nall Jour Jo urna na l ofPh of Philos ilosop ophic hical al Studies, Studies , vol. 6. (October 1998) nőm . 3. (Du blin, Un iversity iversity College) College) 34 5-39 2. o. 15 M. Merleau-Ponty: Phénoménologie de la perceptíon, Paris, 1945, Gallimard, II. o. 16 Uo. U o. IV . o.  17   17  Uo. 75. o. o.

III. III . Interpretáció: Interpretáció : reszponzív reszpo nzív érzékiség érzék iség

| 173 173

filozofáló filozofáló transzformációjához is. A megváltozott filozófus filozófus azonban másképpen lát, mint ahogy a hétköznapi látás. A megváltozott látásban újrateremtődik annak a valóságnak a képe, amit leír.  A leírás leírás így transzform transzformáló, áló, alkotó alkotó folyamattá folyamat tá alakul. Nem csak leírja, leírja, megismétli m egismétli a tapasztalatot, tapasztalatot, a valóságot, valóságot, hanem han em form álja is azt. azt. Merleau-Ponty hangvétele kifejezetten poétíkus. A „világ húsa”, a vad lét, az eltérése, se, differenciája differe nciája stb. konvencioná konven cionális lis értelemben Écart, a testi észlelés örökös eltéré ismeretlen tapasztalatok. tapasztalato k. Olyan tapasztalatok, amelyek a hétköznapi értelemben  veri  ve rifi fiká kálh lhat atat atla lan n ok. ok . Inká In kább bb a tapas tap aszt ztal alat at rejtett rejt ett lehető lehe tőség ségein einek ek feltár felt árás ásaa zajlik zaj lik itt, nem pedig pu szta leírása leírása.. E tartalm tarta lmak ak kifejtése kifejtése és megértés megértésee nem nélkülözheti a teremtő képzeletet képzeletet.. A m i tehát megmutatkozik, megm utatkozik, az nem csak a „van”, de a „legyen” tartom ánya is. is. Nem csak azt mondja: „nézd!” „nézd !” De azt is: „Nézd másho má shogy!”, gy!”, „Szaba „Sza ba dítsd fel a látásod látáso d eredetiségét!” Ez pedig pedi g azt is jelenti, jelenti, hogy: ho gy: „Változz „Változz meg!” me g!” MerleauPonty „deskripciói”, miközben visszafordulnak a preperszonális preperszonális tapasztalatokhoz, tapasztalatokhoz, elfeledett, elfeledett, eltemetett nyomokat nyomoka t hoznak hoz nak felszínre, felszínre, s ezáltal transzform transz formálják álják,, alakítják ala kítják is a valóságos valóságos énélményt, testélményt. Vagyis Vag yis tapasztalati tapaszta lati elmozdulást, transzfo r mációt máció t hoznak létre, létre, amit am it azonban kifejezetten kifejezetten nem vizsgálnak. vizsgálnak .

Lévinas etikai nyelvezete Lévinasnál már nyíltan jelen van leíró és etikai nyelvezet kettőssége. Szerinte a hiteles hiteles fenomenológiai fenomenológ iai leírásna leírásnakk el kell jutnia az etikához, m int minden min den leírható tapasztalat tapaszt alat forrásához. Ez az etika azonban nem elvont, elvont, általános parancsban parancsba n vagy  vag y  idealításban gyökeredzik. gyökeredzik. Nincs alapja, alapja, folyamatos m unka unk a saját kimeríthetetlen kimeríthetetlen forrásain. A z etika forrása a Másikna M ásiknakk való kitettség kitettség érzéki tapasztalata, realitása.  A M á sik si k érz é rzék ékii köze kö zelsé lségé gébe ben n lehetet lehe tetlen len tem te m atiz at izál álni ni,, kü k ü lönv lö nvál álas aszz tani ta ni á „van „ van”” és a „legyen” vetületeit, vetületeit, a realitást és a hívást, vagy va gy parancsot. Éppúgy Éppú gy nem nélkülözheti a közelség közelség tapasztalatát, tapasztala tát, m int a végtelen parancsát.  A Lévi Lé vina nass álta á ltall leírt leír t tapa ta pasz szta tala lato tokn knak ak azo a zonba nban n szintén szin tén nincs ninc s sok köze a hétkö hé tköz z napi tapasztalat működéséhez. Vajon a végtelen végtelen felfé felfénylés nylésee a másik m ásik arcán, vagy a túszállapot: olyan dolgokdolgok-e, e, am iket a hétköznapi ember megtapasztal? megtapasztal? Egyszerű leírások vagy Lévinas Lévin as személye személyess élményei élményei?? A konvencionális tapasz talat rejtett rejtett mélysége mélysége vagy a szent különleges tapasz t apasztalata?— talata?—kérdezi kérdezi Levin. Lev in. Leírás, vag v agyy előírás? előírás?  Val  V alam am i, amit am it eleve látu lá tunk nk,, vag va g y vala va lam m i, amit am it látn lát n u n k kell? Vajon nélkülözheti-e nélkülözh eti-e a fenomenológiai, fenomenológ iai, vagy vag y akár az etikai leírás a teremtő teremtő képzelet nyelvét? nyelvét? Lévinas Lévin as törekvése kettős: morális nyelvet haszná ha sználl ugyan, ugy an, de túl tú l is lép lép a morálon,  va  v a g y is a mor m oral alit itás ás forr fo rrás ását át egy eg y m inde in den n m orál or ál előtt elő ttii álla ál lapp otba ot ban, n, kisz ki szoo lgál lg álta tato tott tt ságban, ősi szenzibilitásban találja meg. meg. Szerinte ez ez olyan állapot, amelyet nem tudunk elkerülni: ebben az értelemben egy realitás leírása. Válaszolnunk kell, de nem tudunk nem válaszolni, létünk eleve válasz. Realitás és moralitás, van

i/4

I A test éthosza

és kell elválaszthatatlanul összekötődik a túszállapotban, a szenzíbilitásban. Tehát bizonyos értelemben értelemben má r van az, am inek lennie lennie kell. kell. A zon ban akkor  válu  vá lun n k éretté ére tté,, h a felelő fel előssé ssége gett is váll vá llaa lu n k m ind in d azér az ért, t, ami am i ben b enn n ü nke nk e t ér. M iko ik o r elvállaljuk saját szenzíbilis kitettségünket: legyent mondunk arra, arra, am i van. A lévilévinasi gondolkodás mindenesetre nem nélkülözheti a „van” és „legyen” nyelvének nyelvének kettősségét, diakróniá ját, „cselszövését”. Úg Úgyy tűnik, tűni k, a testi szenzibilitás filozófiai kifejtésétől elválasztha tatlan leírás és előírás előírás ambivalenciája. E zt a kettősséget fejezi ki a nyom fogalma fogalma is.

 A z érzéki érz ékiség ség m int in t nyom ny om Figyelemreméltó, hogy az érzékiség mint nyom mindkét szerzőnél működő, fontos metafora. met afora. A m i az érzékiségben átélt, átélt, az egyszerre egyszerre önmag a közvetlensége, közvetlensége, de ugyanakkor egy önmagán túlinak, másnak, Másiknak Má siknak a nyoma nyoma is. is. Lévinas szerint a Másik arca a Végtelen nyoma, a Másik érintett bőre „egy  távolság távolság meleg meleg nyoma”. nyom a”. A z arc, a bőr nem jel, jel, hanem önmaga: de úgy úg y önm aga, hogy hog y mind ig messzebbről jön annál, ann ál, mint m int ami látható, látható, érezhet érezhetőő nyomként jelen  va  v a n benne ben ne.. Érin Ér intés tésee nem n em talá ta lálá lás, s, hane ha nem m keresés ke resés.. Merleau-Ponty Merleau-Ponty számára szám ára is fontos fontos a „nyom” metafora: „...amiképpen „...amikép pen testem rész részei ei egyetlen rendszert alkotnak, úgy az én testem és a másiké egy egészt képeznek, ugyanazon fenomén két oldalát, és az az anonim egzisztencia, amelynek örökké megújuló nyoma n yoma testem, testem, szimultán módo n lakik benne m indkét testben.”1 testben.”188  íg  í g y a test te stta tapp a szta sz tala latt m in d M erle er leau au-P -Poo n tyná ty náll m in d L é v in a s n á l az alte al teri ritá táss nyomaként jelenik meg. meg. Habár a M ásik testi kifejezése kifejezése alapvetően önmagát jelenti és semmi semmi mást, má st, a Másik M ásik közelségében közelségében mégis van valam i, ami am i habár érzékileg érzékileg érint, érint, mégsem merü l ki az érzéki érinte érintettség ttségben. ben. Az A z érzékiség érzékiség meleg meleg nyom, mert a Másik Má sik beazo nosíthatatlan nosítha tatlan jelenléte jelenléte és hiánya hián ya egyszerre. Jelenlét és hívás egyben, valóság és lehetőség lezárhatatlan kettőssége. Érzékelése a legelemibb tapasztalatom, a  való  va lósá ságg legkö leg köze zeleb lebbi bi leír le írás ása. a. Ez az érzé ér zéki kisé ségg azo az o n ban ba n felf fe lfoo rga rg a tja tj a való va lósá ságo gom m at, at , transzcendencía, am ely formál form ál engem. engem. Állandó Állan dó mozgás m ozgás jelen és hiány, virtu ális és aktuális, akt uális, deskripcíó és preslcrípc preslcrípció, ió, szó szerinti és m etaforiku etafo rikuss jelentés jelentés között. között. Merleau-Ponty és Lévinas Lév inas olyan nyomokat keresnek keresnek a testi szenzibilitás szintjén, szintjén, amelyek a konvencionális tapasztalatnál tapaszt alatnál alapvetőbb, primordiálisabb primordiálisab b tapasztalatra utalnak . Merleau-Ponty így így ír az az Észlelé Észleléss fenomenoló fenom enológiájá giájában: ban: „Amikor az észlelés felé fordulok [...] újra megtalálok észlelő szerveim munkájában egy gondolatot, amely öregebb öregebb nálam nál am , s aminek amin ek e szervek szervek puszt pu sztaa nyoma nyo mai.”1 i.”199 *8 Uo. 406. o. 15 Uo. U o. 404 . o. o.

III. Interpr Interpretá etáció: ció: reszponz reszponzív ív érzéki érzékiség ség

| 175

 A nyom ny om min m indk dket ettó tó'jü 'jükn knél él a jelen jel en nem n em lévő lé vőre, re, a láth atat at atla lanr nra, a, egy reprezentálhatatlan időre is utal, amely a testi érzékiségben érhető' tetten. A testiség ősi szerke zete, zete, „csipkézete” „csipkézete” mintha min tha egy eg y ősi írás nyom a lenne bennünk. benn ünk. Pre-sl Pre-slcríp crípció, ció, amely  egyszerre élő-írás és előírás. Olyan Olyan nyom, amely ősi tudás és működő, m ondhatni zsigeri érintettség, parancs. Önreflexiónkat megelőzően bennünk munkál, de néma, nehezen felfejthető üzenet. Elkerü Elk erülhet lhetetlen etlenül ül csak „van” és és „legyen" határán tudun tud unkk beszélni róla. róla. Eleve bennü ben nünk nk van, de a hozzáférés hozzáférés feladatként feladatként jelentkezik jelentkezik (legyen (legyen). ). Személyes, tudatos igé nyeink mentén fordulun ford ulunkk vissza hozzá (legye (legyen), n), de egy olyan realitás, a mi meghalad meg haladja, ja, megelőzi mege lőzi igényeinket (van) (van).. Tematizálása Tem atizálása mégis változást idéz idéz elő egzisztenciánkban egziszte nciánkban (van (van), ), e változás azonban válasz korábbi igényeinkre (legyen). Ezt a van-legyen-játékot még folytathatnánk. De ennyi is elég ahhoz, hogy  lássuk: leírás leírás és előírás, előírás, fenomenológiai és etikai viszony atestiséghez való odafordulásban összefonódik összefonódik egym ással. A m it tenni lehet: lehet: az odafordulásban od afordulásban jelen jelenlév lévőő igényeket, igényeket, vagyis vag yis a keresett és a talá lt tapasztala tapa sztalatt összefüggését tisztázni-kell tisztázni-kell..

3. A testi érzékiség mint közeli, „közvetlen” tapasztalat  A test test közvetlensége közvetle nsége érzékiség egyszerre egyszerre valami távoli nyoma, amit interpretálni kell, ugyanakkor  Az  A z érzékiség zavarba ejtően ejtően közeli is: is: bizonyos értelemben a „legközvetlene „legközvetlenebb bb tap asztalatu aszt alatunk”. nk”. E kettősséget kettősséget tartalm tarta lmazn aznia ia kell a testi szenzibili szenzibilitás tás magyarázatának. magya rázatának. Ha igaz az, hogy a fenomenológiai fenomenológiai gondolkodás gondolkodás fő mozzanata m ozzanata a „közvetlen „közvetlen tapasztalattal” tapaszta lattal” való munka, mu nka, a hermeneutikaíé pedig a tapasztalat mindenkori minden kori „közvetítettségének” „közvetítettségének” elemzése,20 elemzése,20 akkor akko r elkerülhetetlen elke rülhetetlen a h ermeneu erm eneutíkai tíkai és a fenomenológiai látásm ód összekapcsolása az az érzékiség vizsgálatában. vizsgálatá ban. Saját értelmező értelmező munká mu nkám, m, intencióm, intencióm, az érzéki tapasztalat felé forduló egész egzisztenciám számításba vétele éppoly  fontos, mint a tapasztalat forrásainak, eredetiségének felszabadítása, a szavakat megelőző megelőző túlságosan is közvetlen tartalom kifejezéséért kifejezéséért való küzdelem. A fenome nológia legrejtél legrejtélyesebb yesebb kérdései kérdései közé tartozik: vajo n mi az a tapasztalatban, ami am i a legközelebbi, legnyersebb, legalapvetőbb, ami tudatunk intencionáló munkáját, az értelemképződést értelemkép ződést motiválja? motiválja? M it is jelent jelent a fenomenológiai közvetlenség? közvetlenség? Ha meg akarjuk aka rjuk érteni ér teni a testtapasztalat testtapaszta lat közvetített-közvetlen jellegét, jellegét, érdemes érdemes ezen elgondolkoznunk.  Ah  A h u sse ss e rli rl i fenomeno fenom enológi lógiaa kezde kez dettő ttőll a közve kö zvetlen tlen tapas tap aszta ztalat lat kifejtésére kifejtésé re törekszik töre kszik.. Ez Husserl számára szá mára többnyire egyet jelentett az az intencionáló tudat közvetlenségével. közvetlenségével.  í0 L á s d e rr ő l: M e ze i B a lá z s:  A lélek és a más m ásik, ik, Budapest, 1998, Atlantisz, 301-302. o.

176

[ A t e st é t h o s za

belső időtudat fenomenológiája  Azon  Az onbb an —m int in t m á r szób sz óbaa ke k e rült rü lt e szöve sz övegb gben en —A  belső című írásában, írásáb an, s annak ann ak későbbi későb bi mellékleteiben azt a legközvetlenebb legközvetlenebb tapasztalatot tapasztalato t kerest kereste, e, amely magát a tudat intencíonalitását motiválja. Az ősbenyomás egy olyan eredeti tartalom, liülé jelenléte a tudatban: amely megelőzi és motiválja a tudat beazonosító beazonosító m unkáját. Husserl azonban az ősbenyomás gondolatát hosszabb hosszabb távon az intencionalítás központi gondolata felől értette meg, ezáltal mintegy  belehel belehelyezt yeztee abba a tudatfolyam ba, amit maga mag a motivál. motivál. Mégis, e gondolat gondolatmenet menet a fenome fenomenológia nológia későbbi későb bi kérdéseit erősen provokálta.

 A testi testi érzéki érz ékiség ség m int in t hüle hü leti tiku kuss tapa ta pasz szta tala latt (Sebbah) Francois-Davíd Francois-Davíd Sebbah L’épreuve de la limité 21 21 (Egy határ próbára tétele) című könyvében felveti azt a gond olatot, miszer int kétféle kétféle fenomenológiai közelítés közelítés lehetséges: a tudat intencionalítása felől és a hülé felől. Szerinte Husserl  A belső belső időtudat fenomenológiája fenomeno lógiája című cím ű könyvének hatására megszülettek megszülettek az úgynevezett hületikus fenomenológiák: azok a fenomenológiai filozófiák, filozófiák, amelyek a tudatot motiváló eredeti eredeti tartalm ak közvetlenségéből k özvetlenségéből induln ak ld, és nem a tudat íntencionalitásából. A husserlí h usserlí ősbenyomás ő sbenyomás —illetve —illetve időtuda t —kriti —kritikája kája ind ította el a fenomenológia genetikus irányú irány ú elmozdulását: egy olyan genetikus fenomenológia születését, amely már nincs alárendelve a statikusnak, s amely szükségképpen elvezet elvezet a testiség tapaszt tap asztalata alata felé. Ha a tudatfolyam tud atfolyam m inden lehetséges lehetséges tapasztalatot tapasztalatot átfog és lefed, lefed, akkor e tudat lényege szerint nincs kitéve az időnek, a testnek, az öregedésnek, a halálnak, hanem maga lesz minden időtapasztalat statikus medre. Ha azonban e tudat nem mindent mind ent magába fogadó m eder, hanem m aga is motivált, akkor a tuda t le lei lesz téve az időnek, s a viszo ny megfordul: m egfordul: .a .a statikus állításokat állításo kat kell genetikusán megalapozni. Többé nem magyarázható magyaráz ható egész egész valóságélményünk valóságélményü nk a tudat önma ön ma ga számára való megjelenéséből és struktúrájából, hanem a tudat eredendően  ínlca  ín lcarná rnált, lt, kitet kit ett, t, idői id ői lesz. Sebbah ilyen értelemben értelemben - hületikus, a tudat intencíonalitás intencíonalitásán án túlról merítő merítő —fenomeno —fenomeno lógiának tekinti Míche l Henry és Lévina s filozóf filozófiáj iáját. át. M int isme retes, Michel Henry volt az a szerző, aki saját fenomenológiáját kifejezetten hületikus hületikus fenomenológián fenom enológiának  ak  nevezte. Szerinte az a hülé, amely megelőz minden tudatíntencíót, az affel affelct ctív ív,, érzéki érz éki immanencia, imman encia, az önmagát érző életbensősége.  A z álta ál tala la leír le írtt b enső en sősé sége gess a ffe ff e k tiv ti v ítá ít á s k ifej if ejez ezee tten tt en test te sti,i, érzé ér zéki ki term te rm é sze sz e tű , a testiség immanens átélése. Mint tudjuk, Lévín ast is inspirálta a husserlí Belső időtudat időtudat fenomenológiájával   Nye lv és és köze közels lség ég elemzésénél  való  va ló konf ko nfro ront ntác áció ió.. A  Nyelv elemzésénél láttu láttuk, k, miképp m iképp tekintett te kintett ő is egy  “

limité, Paris, 2001 , Presses F-D. Sebbah: L’épreuve de la limité, Presses Universitaires Universitaires de de Francé, 93-1 09 . o.

III. Interpretáció Interpr etáció:: reszponzív érzékiség érzék iség

| 177

sajátosan értelmezett ősbenyomás, vagy vag y bűié felő l az intencíonalitás gondolatára. Ez a legközelebbi legközelebbi tapasztala tapa sztalat, t, prototapasztalat prototap asztalat,, a legközeleb legközelebbi bi közels közelség ég Lévi Lévina nass számára ame llyel az intencionális intencio nális a Másik érzéki közelsége volt. „A z érzékelés a lét közelsége, amellyel elemzése elemzése nem vet ve t számot. Az érzéki csak amegismeré ameg ismeréss számára szá mára betöltött szerep szerepee szerint szerint tűnik felszínesn felszínesnek. ek. A valósághoz való való etikai viszonyu viszonyulásban, lásban, más szóval szóval az érzéki által létrehozott közelségi viszonyban ölt testet az, ami lényeges. Ott  van  va n az élet él et”” —ír —írja ja.2 .222 Lévinas és Michel Henry Husserl-kritíkája Husserl-kritíkája párhuzamos. Mind ketten azt gon dolták, hogy Husserlnél a hűiét, hűiét , az ősbenyomás affektív anyagát legyőzi legyő zi az íntencionalitás, begyű beg yűrve rve azt az idő formája formá ja alá, s elfedve elfedve eredetiségét eredetiségét..  Az ősbeny ősbenyom omás ás ezen ezen eredetisé eredetisége ge mindkettőj mindke ttőjükné üknéll összekötő összekötődik dik az affektivitással, affektivitással , a test érzékiségével , amely Ugy anakkor kor e legközelebbi, legközelebbi, legerede legeredetibb tibb tapasz eredetibb az intencionáló tudatnál. Ugyanak talat, az ősbenyomás m int affektívitá a ffektívitás, s, testiség teljesen teljesen ellentét ellentétes es jelentés jelentéssel sel bírt filozófiájukba filozófiájukban. n. M íg Michel Henry a radikális immanenciát fedezi fel az ősbenyomás affektívitásában affektívitásá ban és a testiségben, Lévin as a radikális transzcendenciát, a díalcróníát. Michel Henry szerint az ősbenyomás: ősi önmagam, maga a bensőség. Lévinas szerint az ősbenyomás érzékisége maga az eredeti hasadás, hasadá s, érintettség a M ástól, transzce tran szcende ndencia ncia.2 .233  Az  A z t gond go ndolo olom m - foly fo lyta tatj tjaa Sebb Se bbah ah gond go ndola olatm tmene enetét tét - h o gy a fenti fen ti értele ért elemb mben en Merleau-Ponty filozófiája is hületikus természetűnek tekinthető. Hisz MerleauPonty egész életművének központi témája volt a tudat eredeti motiváltsága az észlelés észlelés eredetisége eredetisége által, a prereflexív prer eflexív őstapasztalat őstapa sztalatok ok felszínre hozása, kifejezése. Ő is a tudat határán dolgozott - e határ túlfelére túlfelére vetve pillantását. pillantását. Mindamellett Mind amellett Merleau-Ponty Merleau-Ponty álláspontja véleményem véleményem szerint szerint közele közelebb bb áll Lévinaséhoz, mint min t Henryéhoz. Henryéhoz. Hisz nála - szemben szemben Henryval Henry val - az ősbeny ősbenyomás omás hületikus transzcen transzcen-denciája den ciájam m int az észlelés észlelés transzcendenciája elsősorban elsősorban kívülről motivál. Kivagyok téve az észle észlelés lés,, a látás univerz un iverzum umána ának, k, a működ mű ködőő interkorporeitás eredetisé eredetiségének, gének, s az érzékiség nem pu sztán sztá n belső átélés átélés.. Figyelemre Figyelemre méltó méltó azonban, hogy az intencionalitással intencionalitással,, a tudattal szemben meg  jelenő  jele nő legkö legközv zvet etle lene nebb bb tapasztal tapasztalat at mindhárom szerz sz erzőő-H H enry en ry,, Merleau-Ponty Merleau-Ponty és Lévinas - esetében esetében egyaránt testi, testi, érzéki jelleg jell egű, ű, hab h abár ár egész egészen en eltérő értelemben. Különös, Különös, hogy a testi-érz testi-érzéki éki „ősbenyomás”, „ősbenyomás”, vagy hületikus tapasztalat milyen amorfnak bizonyult hárm há rmukn uknál: ál: egészen más alakot a lakot öltött filozófiáikban. A z észle észlelés lés transzcendenciája (Merleau-Po (Merleau-Ponty), nty), a M ásna ás nakk való érzéki kitettség (Lévinas), illetve ara diká di kálís lís érzéki imm anencia anenc ia (Michel Henry) ugy anazt ana zt a tapasztalati tapa sztalati közvetlenséget egészen egészen más  jelenté  jele ntésse ssell ruh ru h ázz áz z a fel. fe l. M ikép ik éppp lehetség lehe tséges es ez? ez? “ E. Lévinas: Lévinas:  Nyelv Pécs,, 1997, 1997, Jelenk or-Ta nulm ány Kiad ó, 124 124 . o.  Ny elv és közelség, közelség, ford.Tarn ay László, Pécs  23  23 Uo. 104.

iy 8

| A t est est é thosza

Hülé és intenció dinamikája Francois— Franco is—Dávid Dá vid Sebbah szerint sze rint e hületiku hü letikusna snakk tekinthető fenom enológiák sem képesek megszabadulni az íntencionalítástól. Hiszen sem az ősbenyomásról, sem az intencionalitásról nem lehet önmagában beszélni, csak a kettő határáról. határáról.  A z ősbe ős beny nyom om ás h u sse ss e rli rl i fog fo g a lm a egy eg y h a tár: tá r: a tu d a t h a tárá tá rá n a k p róbá ró bára ra tétele. téte le.  A tuda tu date telő lőtt ttii ősb ő sben enyo yom m ásho ás hozz való va ló hozzá ho zzáfér férés és nem ne m ellentm elle ntmon ondá dásm smen ente tes. s. Hisz Hi szen en ide egy filozófiai szövegben csak retrospektív retrospektív munká val lehet eljutni eljutni!! Lévínasnál Lévínasn ál az ősbenyomás transzcendenciája mindenekelőtt „rét  „rétro rosc scen ende denc nce" e",, „transzcendencia hátrafelé”, a tudatos állapot ímmanenciájából néz vissza. Ugyanígy az Henryféle féle radikális imm anencia anenc ia a hozzá képest transzcendens transzcendens tudat tuda t felől közelí közelíthet thetőő meg az elemzésben. Úgy tűnik, az ősímpresszíót kifejtve sem szabadulhatunk a tudattól. M intha inth a ősimpresszíó ősimpresszíó és intencíonal intencíonalitás itás árnyjátékot játszana velünk: amilyen mértékben mértékb en az egyiket megvílágítyuk, megvílágítyuk, a másik má sik árnyélcbaborul. Lehetsége Lehetséges, s, hogy intencíonalitás és ősbenyomás olyan reciprok irányok, amelyek soha nem  vilá  vi lágí gíth that atoo k m eg szim sz imul ultá tán n módo mó don? n? V agyi ag yiss aki ak i meg m egra raga gadj djaa az ínte ín tenc ncio iona nalit litás ást, t, elvéti az ősbenyomást, s alci utat talál az ősbenyomáshoz, nem érzékeny saját tuda ta íntencionáló íntencionáló munkájára? m unkájára? A husserli fenomenológiában fenomenológiában az intencíonalitá intencíonalitáss hordozza a tudatos megismerés és konstítúció minden fényét, ez akar minden enigma ku lcsa lenni. De éppen ezért nem nem képes m egragadn i saját saját rejtél rejtélyéne yénekk kulcsát, az ősimpresszíó eredetiségét. Ha viszont az ősbenyomás felől nézve az intencionálás aktusa marad árnyékban, illetve kerül gyanúba, akkor a filozófia sajá sajátt árulásával kényszerül küzdeni. Minden Mind en filozófiai filozófiai elem elemzés zés - ez is - tematizátematizálás, intencionálás: hisz lehet-e anélkül filozófiáról és fenomenológiáról beszélni, hogy ho gy a tapasztalat tap asztalatot ot —bárm —bárm ennyire ennyir e eredeti, ősi, affektív —gond —gondolatunk olatunk tárgyá vá ne tennénk, valam iképpen iképp en ne idealizálnánk? Sebbah javaslata javaslata az, hogy tekintsük az ősimpresszíó és az intencíonalitás fogalmait operacionálís fogalmaknak a szó finl finlci ci értelmében. értelmében. Működ Mű ködőő intencíonalitás intencíonalitás és működő ősimpresszíó ősimpresszíó rögzíthetetlen rögzíthetetlen mozgása moz gása lciiktathatatlan lciiktathatatlan a filozófiából. filozófiából. Nyilvánvaló, N yilvánvaló, ho gy sem az Íntencionali Íntencionalitást, tást, sem az ősímpresszíót nem lehet önmagában megérteni, amennyiben ame nnyiben a tudat mindig m indig a tudatelőttít tuda telőttít tematizálja. Amirő  Am irőll beszé beszélni lni lehet lehet az mindig csak csak a határ: intencíonalitás intencíonalitás Feltételezn lezni, i, mi m i van a határon túl: maga is a határról való és ősimpresszíó határa. Feltéte beszéd beszéd.. De hogy miképpen, mennyi m ennyire re nyíltan, felvállaltan felvállaltan artikulálódik a rtikulálódik számunkra e határ, határ, azért már m ár felelősséggel felelősséggel tartozunk.

III. Interpretáció: Interpr etáció: reszponzív reszpo nzív érzékiség

| 179 179

 ínte  ín ten n cion ci onal alit itáá s és ősbenyo ősbe nyomá máss eg egym ymás ásba ba fon fo n ó d á s a a testben  A tuda tu datt íntencio ínte ncionalí nalításá tásával val szemben szembe n m inde in degy gyik ik fent említett említet t szerzőnél szerz őnél a testi-affektesti-affe ktív érzékiség egy-egy értelmezése áll. áll. Ú gy tűnhetne, tűnh etne, az érzékiség (mint érintettség, érintettség, érzéki önaffekció, va gy észlelé észlelés) s) az a hűié, amely szemben szem ben áll az intencionalítással. Ez azonban nem így van. Intencionalítds és hülékettőssége a testtapasztalat szintjén átértel ta pasztalat, ahol e határ —íntenciona —íntencionalitás, litás, meződik. A testi érzékiség az a különleges tapasztalat, irányulás és hülé, tapasztalat határa - a legplasztikusabban megmutatható. megmutatható. Hiszen a testi érzékiség eredendően magában magába n hordja aktivitás aktiv itás és passzivitás, passzivit ás, íntencionalitás, irányu irán yulás lás és ősbenyomás, kitettség kettősségét. Ba l kezemet megérintő jobb jobb kezem már testi szinten intenciónál, „megragad”. Jobb kezem az intenció, bal kezem a benyomás. E viszon yt bármikor bármik or megfordít m egfordíthatom. hatom. Testem Testem mindennapi jelenl jelenléte éte érintés érintés és érintetts érintettség ég vibráló váltakozásában pulzál. M ár Husserl megmutatta, megm utatta, hogy a saját testtapasztalat éppen e kettősségben érhető tetten.  A testi te sti jelenlét jele nlét „m űkö űk ö dő” dő ” inten int enció ció és hül h üléé állan áll andó dó,, vitá vi táli liss válta vá ltako kozá zása. sa. A test elevenség elevenségében ében már má r megelőlegezett megelőlegezett az, am i a tudat lényegéne lényegénekk tűnik: tűnik : az irányulás ^  vala  va lam m i felé. felé. A test tes t eredeti intenció inte ncióii azonba azo nban n spontá spo ntán n intenciók. intenci ók. Sponta Spo ntanei neitás tásuk ukba ban n hasonlóképpen meglephetnek m inket, mint az intencióik „any agát” képező hülé. hülé.  Ah  A h ogy og y a csecsemő fordul fordu l az anyam any amell ell irányába, irányáb a, vagy vag y ahogy ahog y egy po pohá hárr vízér víz értt nyúlu ny úlunk nk legalább annyira öntudatlan, mint amennyire akaratlagos. Ki vagyunk téve saját intencióinknak is, nem csak az érzékiség valamely hületilcu hületilcus, s, passzív anyagának. Merleau-Ponty az Észlelé részletesen elemzi a test test működő műk ödő Észleléss fenomenológiá fenomen ológiájában jában részletesen intencionalitását. A testiség nemcsak nemcsa k az észlel észlelés és eredeti kitettsége, kitettsége, hanem hane m világ felé irányul irán yulás, ás, eredeti „képes „képes vagy va gyok ok”, ”, vagy va gy ahogy a hogy Stern nevezné: nevezné: a „hatóerő” spon taneitása is. A passzív észlel észlelés és lehetőségét lehetőségét m ár a kínesztetíkus kínesztetíkus aktivitás formálja.  Az  A z észlel ész lelés ésbe ben n nehéz neh éz elkü el külö löní níte ten n i a test te st m ű k ö d ő inte in tenc nció ióit it az észlelé ész leléss ered er edeti eti passzivitását passzivitásától. ól. A testtapasztalat testtapasztalat maga a kettő egymásba egym ásba játszás játszásaként aként működik. Lévinasnál Lévina snál is megjele m egjelenik nik a passzivitás-aktivitás e kettős kettőssége sége.. A test részbe részben n az elemekből táplálkozás passzivitása, ugyanak ugy anakkor kor az élvezet élvezet első aktivitása, önálló ön álló sága, „ujjongása” is. A  Teljesség és végte égtele lenb nben en láttu k, hogy ho gy a megragadás, megraga dás, a munka mu nka - sőt a tuda t távolságtartása is is - a test szintjén szintjén kezd artikulálódni. artiku lálódni. Passzivitás Passzivitás és és aktivitás kezdettől kezdettő l a testélmény sajátja. sajátja. Ha felidézzük felidézzü k a sterní vitális affelctus affelctusok ok működését, mű ködését, lehetetlen lehetetlen eldöntenünk, hogy ho gy ezek mennyire menny ire intencionális, intencionális, avagy passzív, passzív, hületikus működések. Érzékisé günk gün k első artikulálódásában, artikulálódásába n, ebben ebben az eredeti eredeti vitális kommu k ommunikációban nikációban a tárgyként  való  va ló m egra eg raga gadá dást st meg m egelő előző, ző, de elő is i s készít kés zítőő stru st rukt ktu u ráló rá lód d ásna ás nakk va v a g y u n k tanúi tan úi.. Úgy tűnik, a testi érzékiségben éppen intenció és motiváció, morphé és hülé differenciálódása zajlik, de az érzékiség nem írható le pusztán e kettősség polarizációjában: hiszen egyben a polarizálódás talaja is. is.

i8o

| A test tes t éthosza

Míg a tudat elvileg mindent tárggyá tehet anélkül, hogy önmagát, mint m int tudatot tárggyá tárggy á kellene kellene tennie, tennie, úgy ú gy tűnik, tűn ik, a testtapasztalat esetéb esetében en működő műkö dő intencionál intencionálás ás sokkal erősebb erősebb határokba ütközik. A ho gy Lévínas nevezt nevezte: e: „a test a konstitúcí konstitúcíóó  viss  vi sszz ájá áj á ra ford fo rdít ítás ása” a”.. A test te st k iszo is zolg lgál álta tato tott ttsá sága ga inte in tenc ncio iona nalit litás ás és ősbe ős beny nyom omás ás,, aktivitás és passzivitás problémáját egészen más összefüggésben veti fel. A test egyszerre alconstítúcíó, alconstítúcíó, ako nstitúc nstit úció ió visszájára fordulása, és elcétféle elcétféle tapasztalat tapaszt alat ősrétege is: közel, távol, kívül, belül, lent és fent, öröm és fájdalom, jó és rossz, aktivitás és passzivitás passzivitá s eredete eredete visszavezet e szenzíbilis szenzíbilis őstapasztalathoz. őstap asztalathoz.

 A test test mint mi nt sajá sa játt és idege ide gen n inte in tenc nció iókk kereszteződése Úgy tűnik t űnik azonban, hogy ho gy testi, testi, érzéki érzéki önmagunk önm agunk nem csak maga konstítuálja világát, világát,  vag  va g y mag m agaa konstí kon stítuá tuálód lódilc ilc vil v iláá g a által, ált al, hane ha nem m M áso ás o k által ált al is kons ko nstit tituá uált. lt. Saját Saj át és idegen idegen már Husserlnél összetart összetartozó ozó fogalm fo galmak ak voltak. A transzcendentális transzcendentális konstítúcíó gondolata azonban itt még eltompítja az idegentapasztalat eredetiségét. Merleau-Ponty Merleau-Ponty és Lévinas Lé vinas filozófiájában filozófiájában azonban egyre inkább láthatóvá vált az, hogy az érzéki öntapasztalat sem pusztán sajátom, sajátom, nem csak az én intencióm és átélésem mentén szerveződik, hanem válasz idegen intenciókra, vágyakra, igényekre.  A gyermek viszonya másokho másokhozz szövegének szövegének elemzésekor nyomon követtü k azt az t a részben lacani, részben Merleau-Ponty által kifejtett gondolatot, gondolatot, ahogy ah ogy a gyer mek testi önazonosságának élménye élménye fejlődik. A z anya intencióinak intencióinak találkozása találkozá sa a gyermek átélésével átélésével élteti élteti,, formá for málja lja a gyermek önátélésé önátélését. t. A M ásik intenciója beépül a későbbi önészlelésbe. így a testi-érzéki önmagunk nem csak saját testi intencióinkat foglalja magába, magába , de mások m ások intencióit is. is. Lévinas A  Másképp,  Más képp, mint lenni, lenn i, avagy avag y túl a léten lapjain az érzéki önmagam eredet eredeténe énekk szintén szintén a M ásból ásbó l való táplálkozást, a M ásnak való érzéki kitettsége kitettségett tekinti. A z én érzékisége eleve eleve válasz vála sz idegen igényekre, intenciókra.  A vitá v itális lis komm ko mmun unik ikác áció ió finom fin om illeszke ille szkedése déseiben iben idegen idege n igény és válas vá laszz egymá egy másb sbaa  játszása,  játsz ása, talá t alálko lkozás zásaa folyik fol yik.. Min M intt megm me gmut utat attu tuk, k, a pszich psz ichoa oanalíz nalízis is modern mod ern elméletei elmélete i mindinkáb mind inkábbb átitatódnak átitatódna k egy, a korai kor ai lacanhoz lacanh oz illeszthető ínterszubjektív szemlélet szemlélet tel.24 tel.24Stern szelfelmélet szelfelméletee szerint a felbukkanó, testi szelf sz elf a vitális affektusokban, affektuso kban, egy   vitáli  vit áliss komm ko mmuni unikác kációb ióban an formáló form álódik dik.. A csecsemő szelfélménye eleinte eleinte mint mi nt „válasz” artikulálódik. artikulá lódik. A szelfszerveződés szelfszerveződés ősréteg ősrétegee érzéki- ínterszubjektív ínterszubjektív természetű. természetű. Testi önmagam egyszerre a saját érzékiség és a Mások vágya, intenciója által konsti tuált. A harm onikusan illeszk illeszkedő edő vitális vitális hangolódásban pillanatok pillanatok alatt alatt áttűnik egymásba, egym ásba, s újjászerveződ újjászerve ződik, ik, differenc d ifferenciálód iálódik ik a saját saját és és idegen intenci intenció. ó.  24  24 Lásd erről: M arianne Borstad: Interszubjektivitás Interszubjektivitás a dialektikus kapcsolatelmélet tükrében, ín Pszichoterápia, VII. évf. (1998. szept.) 349-362. o.

III. Interpretáció: reszponzív érzékiség

|  181

Mindez azt mutatja, mutatja, hogy a test testii érzékiség érzékiség nem csak intenció intenció és és hülébel hülé belső sővib vibrálá rálása, sa, de idegen intenciók, vágyak, igények és a saját átélés közötti vibrálás is. Magam is ki  vagy  va gyoo k téve idegen idege n inten int enció ciókn knak, ak, de én is eleve irány irá nyul ulok ok,, vágya vág yako kozo zom m m ások ás ok felé. Érzéki hűié és inten intenció ció szétválaszthatatlan: szétválaszthatatlan: csak a kettő határvidékéről tudunk tudun k beszélni. A tapa sztalat „közvetlenségében” „közvetlenségében” éppen ezzel ezzel a határzónával, határzó nával, ezzel ezzel a különlegesen finom érzéki szövett szövettel el találkozunk. találkozun k.

 A legközvetlen legköz vetlenebb ebb tapa ta pasz szta tala latt min m intt érintés érint és  A tap ta p intá in táss v izsg iz sg á lata la ta M erle er leaa u -Po -P o n tyn ty n á l épp ép p ú gy, gy , m in t a sim si m o gatá ga tásé sé,, érin ér inté tésé sé Lévinasnál Lévina snál az a különleges különleges tapasztalat, amely amely érintő és érin tett-tu tett -tulajdo lajdo nkép nk éppe pen n intenció és és hülé vitális egym ásba játszását „a legközelebbről” legközelebb ről” fejezi fejezi ki. MerleauPonty a Látható és láthatatlan khiazma-fejezetében a látó és látott illeszkedését a tapintás és tapintott tapintott közelebbi közelebbi,, egym ásba hajló érintkezéseként magyarázza, magya rázza,  A tapi ta pint ntás ásba ban n van va n a legközele legkö zelebb bb egym eg ymás ásho hozz a valla val lató tó és a kiv k ival alla lato tott tt.. A tapi ta pint ntás ás esetében a leginkább egyértelm ű az, hogy ho gy a tapintás és a tapintható —szándék —szándék és motiváció motiváció - elválaszthatatlan elválaszthatatlan egymástól. Azér A zértt tudok tapintani, mert magam is tapintható vagyok. vagyok. Am it tapintok, tapintok, az egyben saját húsomba húsomb a mélyed. mélyed. Lévinas a  Nyelv és közelségben hog y érintve lenni és érinteni a simogaközelségben fejti ki, hogy tásban, a közelségben közelségben alig alig választható el egymástól. A simogatás „fenom énjének” különleges jelentősége éppen az, hogy érintés és érintettség, észlelés és érzés ke reszteződik benne. Adá A dáss és kapás, kapá s, intenció és hülé itt ölt form át először. először. Érin tünk tün k és érintv érintvee vagyun k: ez előbbi, előbbi, minthogy minthog y szilárd tárggyá vagy akár anyaggá tenne, tenne, megragadna megraga dna bárm it az érintés, érintés, az észle észlelés lés.. M iközben táp lálkozun k az érintésből, örömünket, fájdalmunka fájdalm unkatt leljük benne, egy eg y eredeti értelmezés értelmezés is elkezd alakot ölte ölte ni: az önm agam és a más első differenciálódása: differenciálódá sa: ez a vílágteremtő vílágterem tő komm unikáció unik áció kezdete. kezdete. A simogatás, simogatás, az érintés és érintettség érintettség ritmusa ritmu sa formáka form ákatt teremt, értelmez, anélkül, hogy ho gy a születő születő formákat formá kat szilárd tárgyként elíde elídegéní génítené tené.. A simogatásban, simogatásban, az érintésbe érintésben n mint m int értelmes-ért értelmes-értelmező elmező intimitásban kö rvonalazódik egy valóság megértés, külső és belső struk s trukturá turálódá lódása, sa, saját saját és és idegen idegen igény egymá egy másba sba játszása és differenciálódása. differenciálódása. Innen ind ulnak a terek terek és és távolságok, távolságok, mint ahogy az újszülött  jön  jö n vilá vil á g ra az any a nyam améh éh mín m índ d enir en irán ányú yú érint ér intésé ésébő ből.l. Lévi Lé vin n as szer sz erin intt ez a Más M ás álta ál tall  való  va ló közv kö zvet etlen len érint ér intet ettsé tségg az a z önm ö nm agam ag am,, s az álta ál tala lam m átélt átél t való va lósá ságg eredete.

Túl intencionalitás és hülé kettősségén Látható tehát, hogy ho gy a test érzékisége, érzékisége, affektivitása affektiv itása hordozza, de szét is feszíti intenintencíonalitás és hülé statikus kettősségét. E kettősség ket tősség m inth a nem fejezné le lei kellően a testi érzékiség természetét. természetét. H abár a lconstituál lconstituálóó tudatta tud attall szemben szemb en kirajzolódó kirajzolódó

182

| A test tes t éthosza éthos za

ősbenyomás úgy tűnik, érzéki-affektív természetű, ez nem jelenti azt, hogy az érzéki-affektív érzéki-affektív testiség testiség csak m int passzív m otiváció, otiváció, hűié érhető tetten. tetten. Inkább e kettő: passzivitás és aktivitás, ősbenyomás és ősintenció differenciálódásaként, értelemképződ értelemképződéseké éseként nt kell meghatároznunk. Ugyanakkor Ugyanak kor a test hületíkus-íntencíhületíkus-íntencíonális differenciá differenciáló ló kapacitása a M ásikkal ásikk al való eredet eredetii kommun kom munikációban ikációban születik, születik, ott körvonalazódik. A saját testi átélés már válasz idegen vágyakra, intenciókra, azokkal való való érzéki kommu kom munikációba nikációban n szervezi meg önmagát.  A Lévi Lé vina nass nyoma nyo maiba iban n járó jár ó Ber B ernh nhar ard d Waldenfe Wald enfels ls szerin sze rintt egy eg y reszp res zpon onzív zív fenome feno me nológia képes képes kifejezni azokat a tar talmakat, talm akat, amelyek intenció intenció és hülé ellentétéből ellentétéből kimaradnak. Waldenfels Felelet arra, ami idegen. Egy reszponzív fenomenológia írás ában2 an255 amellett ame llett érvelt, hogy ho gy az „idegen” és „sa ját” ját ” affekciójának vázlata című írásáb kettőssége nem esik egybe intenció és hülé kettősségével. Más szinten kell gon Waldenfels szerint intenció és hülé  hül é  dolkodnu nk, a súlypont eltolására eltolására van szükség. Waldenfels statikus leírásával szemben egy minden tekintetben genetikus fenomenológiára, reszponzív  gondolkodásra van szükség. szükség. Saját intencióim nem ne m tekinthetők tekinth etők abszolút kezdetnek: olykor o lykor meglepetésként is is érhetn érhetnek. ek. Ugyanakkor Ugyan akkor kívülről-belülről kívülről-b elülről kiszolgáltatott testi testi lényként lényként születésem születésem óta idegen idegen intencióknak, igényeknek vagyok vagy ok kitéve. Az önaffekció, a saját érzékiség elev elevee az önm agán túlinak, túlina k, idegennek idegennek válaszol, válaszol, a válasz azonban saját válaszom, önaffekcióként átélhető. Ebben az értelemben saját irányulásaim, vágyaim is önmagamon túlról t úlról m int felelet felelet értelmeződnek. értelmeződnek.  A szu sz u bjek bj ekti tivi vitá táss m éltó él tósá ságá gátt nem ne m az adja, ad ja, h o g y ö nm agáb ag ában an át tu d ja élni él ni az abszolút kezdet felemelő szabadságát. Még akkor sem, ha az alkotás páratlan pillanatai azt az érzést érzést keltik bennünk , ho gy m inden m ost születik. születik. A szub  jek  je k tivi ti vitá táss súly sú lyát át épp ép p en válasz mivolta adja meg, mindaz amire válaszol. Van mire válaszolnom válaszolnom , provokálva, kérdezve, kérdezve, érintve érintve vagyok, ugyan akkor m eg is  vag  va g yo k tar ta r tva tv a , nem n em a se s e m m ibő ib ő l bukk bu kkaa no k elő. E lőd lő d e im va v a n n a k , ak ik vág v ágya yaka kat, t, fájdalm akat örökítettek örökítettek rám, s amire módom va n válaszolni - akár a kitérés, kitérés, hárítás módján is. A válasz annál ann ál inkább inkább az enyém, enyém, min él több mindenre vála szol szol:: m inél inkább kiteszem magam . E kitettség kitettsége a késői Lévinas szerint a testi érzékiségben gyökeredzik. Testi érzékiségem a legszemélyesebben az enyém, de egyúttal kitettség az engem megelőző, meghaladó idegen életnek, a kapott életnek, kapott érintéseknek és sebeknek.  A resz re szpo ponz nziv ivitá itáss m ásfé ás féle le eredet ere det felé h a lad la d , m int in t a tu t u d a t sp spon onta tane neitá itása sa,, vag va g y  akár, mint a hülé gondolata, gondolata, amely a tudat határfog alma: alma : az érzéki reszponzíó reszponzíó irányába. A legközvetleneb legközvetlenebb, b, legközelebbi tapasztalat új értelemre értelemre tesz szert. szert.  Ah  A h o gy W alden ald enfel felss írja ír ja:: „ A fele fe lele leta tad d ásba ás ban n test t estet et ölt az érzé ér zéke kekk éthosz éth osza, a, amel am elyy a 25 Bern hard Walden fels: Felelt arra, am i idegen. Egy reszponzív fenom enológia váz lata, ford. ford. Tengelyi László, ín Gond, (1999) 20. sz.

III. Interpretáció Interpr etáció:: reszponzív érzékiség érzék iség

| 183 183

köszönés szertartásaitól szerta rtásaitól a szerelem játékaiig terjed. A régi tételt, tételt, amely szerint az ember beszéddel, vagy ésszel bíró élőlény, átalakíthatnánk azzá a tétellé, amely  szerint az ember feleletadó élőlény.”

 A reszpon resz ponzív zív testiség testiség feno fe nom m eno en o lógi ló giáá ja  Az  A z eddi ed digi gi gond go ndola olatok tok tehá te hátt egy eg y resz re szpo ponz nzív ív test t estisé iség, g, érzék érz ékisé iségg kö k ö rvo rv o nala na lazá zása sa felé  veze  ve zetn tnek ek min m inke ket. t. E reszponzív érzékiségnek két oldalát szeretném megkülönbö meg különböztetni: ztetni: a testiség mint saját és idegen ősdífferenciálódása, a vad értélemképződés terepe (MerleauPonty); illetve a testiség mint a kitettség kitettsége, érintettség,  „vadfelelősség”   „vadfelelősség”  (Lév (L évina inas— s—Waldenfels Wald enfels). ). E kettő elválaszthatatlanul összefonódik egymással. Különös, de úgy tűnik, e kettőt nehéz egyszerre szem előtt tartani. Merleau-Ponty és Lévinas fenome nológiája e kettős tapasztalat két külön oldalát fejtették ki, a másikat többnyire szem elől tévesztve. Az érzékiség kreatív, „vad” végtelenje és a megszólítottság, érintettség egyértelműsége és végessége úgy tűnik, nehezen egybetartható erők kultúránkban. kultúránk ban. „Esztétikai” „Eszté tikai” és „etik ai” szemléletek szemléletek régi ell ellent entéte éte újratermelődik a testi érzékisége érzékiségett elemző gondolatokban. gondolatokban. A z t gondolom, hogy az érzékiség közeleb közelebbi bi  vizs  vi zsgg álat ál ataa és egy reszp res zpon onzí zívv szeml sze mlélet élet elveze el vezett a k ét olda ol dall közvet köz vetíté ítéséh séhez: ez: oda, od a, ahol ah ol e kettő bennü nk találkozik. találko zik. M ost tehát nézzük nézz ük meg közelebbről ezt a két oldalt.  A testi tes ti érzéki érz ékiség ség a differenciálódás, a transzformáció, a vad értelemképződés és al testélm ény saját és és idegen, idegen , érzés, érintettség, érin tettség, van va n és legyen kotás eredeti terepe. A testélmény eredetvidéke, eredetvidéke, ezek ezek folytonos eg ymásba ym ásba alakulás alak ulása. a. Olyan „vad ” tapasztalati tapa sztalati réteg réteg,, ahol a jelentése jelentések, k, tapasztalatok tapaszta latok formája form ája még nem szilárdult szilárdu lt meg, de ahol a differen ciálódás ciálódá s maga a legeredetibb legeredetibb,, legkonkrétabb módo m ódon n érhető érhető tetten! E fogalomelőtti fogalomelő tti artíkulálód ást persz perszee csak retrospe retrospektí ktíve, ve, fogalmilag foga lmilag tu dom kifejezni. M i minden differenciálódik differen ciálódik tehát a testi szenzibilitás szintjén: szintjén: saját és idegen; intenció és ősbenyomás; bent be nt és kint, kint , itt it t és ott, fent és lent stb.; stb.; eleven test és és fizikai fizik ai test; aktivitás és passzivitás; észlelés és érzés; megértés és érintettség;  van  va n és legyen;  vá  v á g y és való va lóság ság;; határt ha tártalan alan és véges; véges; öröm és traum a;

184

| A test tes t éthosza étho sza

forma és tartalom tartalom;; univerzális és konkrét; kiszolgáltatottság kiszolgá ltatottság és és önállóság; anonimitás és személyesség; egyszeriség és többszörösség; halandóság és termékenység; erósz és éthosz.  Az  A z ellent el lentétp étpáro árokat kat —ame —amelye lyekk sorra so rra tetten tett en érhe ér hető tőkk Merle Me rleau au-Po -Pont ntyn ynál ál és/vagy és/ vagy LeviLe vinasnál nasná l —a —a végtelenségig folytathatn folytat hatnám ám.. Ezek fogalm i kifejezései kifejezései anna k az eredeti eredeti differenciál differenciálóó kapacitásnak, kapacitásnak , áramlásnak, áram lásnak, ami az érzékiség eleve elevensé nsége. ge. Kettősségük Kettősségü k  jelzi  je lzi a test te st erede ere dett m ivoltá ivo ltát: t: a testi érzékiség a differenciálódás legközvetlenebb tapaszta lati síkja, a vad értelemképződés, az alkotás, a (tág értelemben) esztétikai valóságképzés kimeríthetetlen kimeríthetetlen forr fo rrás ása. a. A z így megérte megértett tt tes testi ti érzékiség eleve interszubjektív, interszubjektív, saját és idegen éppen eme interkorporális, preperszonális tartományban differenciálódik egymástól, Másfelől Má sfelől nézve nézve mindaz, ami érzékiségünkbe n felbu felbukkan kkan és differenciálódik, differenciálódik, egyben messzemenőkig, messzemenőkig, eg yértelműen érint minket. A testben testben aktivitás és paszszivítás, szándék és ősbenyomás differenciálód differen ciálódása, ása, vág y és realitás ütközése nem maradhat semleges, végtelen értelemképződés pusztán. Az érzékiség megszólít engem, engem, „megnevez” színgularitáso színg ularitásomb mban, an, végességemben, végességemben, nem lehet lehe t előle kitérni. Olyan egyértelműséggel és súllyal nehezedik rám a feleletigény, amely semmi máshoz nem fogható. Megszólítottság, érintettség vagyok. Nem csak az észle észlelé léss vad végtelenjét végtelenjét éljük, éljük, de rögzítve rögzítve vagy unk un k egy kiszolgál tatott, homályos törekvésekkel és és félelmekke félelmekkell átitatott, haland ó, öregedő öregedő testben. testben.  A testem tes tem ker k eree sztü sz tüll-ka kasu sull véges: vége s: véges vég es az erőm er őm,, az a z öröm ör ömöm öm,, a tér, am it bejár be járok ok,, az idő, idő, amíg kitartok. kitartok. E végesség végesség érződ íkbőröm íkbőr öm sérüléken sérülékenységéb ységében, en, lábam fáradtsá gában, ősz ősz hajszálaimban. hajszálaim ban. Ezek nagyon nagyo n egyszerű, egyértelmű egy értelmű érzéki tapasztalatok. E véges végesség ség,, kiszolgáltatottság kiszolgáltatottság nem valam i fur a külsőség, ami kívü lről ér, hanem éppen ez a kitettség, érzékenység vagyo k én. De végességem —hab —habár ár számom szá mom ra meghalad meg haladhata hatatlan, tlan, és tel telje jess mértékben mértékbe n rám nehezedik —nem —nem az első és utolsó szó. Ez a véges lét a „léten tú lró l” jön felém, és túlmegy túlm egy rajtam. Léte m értelme: a válasz értelme, ami am i soha nem velem velem kezdődik, de énrám énrám nehezedik. M inél m esszebbről esszebbről jön, annál ann ál inkább vérre megy: egés egészz  való  va lóm m m al, al , érzé ér zéki kisé sége gem m m el élem é lem m eg kite k itett ttsé sége gem m et, et , vál v álas aszo zom m at. at .  A test te st hala ha land ndós óság ágaa és többszörö több szörössége ssége nem ne m vala va lam m i defektu defe ktuss a természe term észetbe tben, n, vagy  va gy  Isten büntetése. büntetése. A többszörösség mint a M ásikn ak való kitettség maga m aga a psziché psziché érzéki érzékisége sége,, élete. élete. Örömöm Öröm öm és fájdalmam fájdalm am,, érzékiségem a Másik Más ik felől jön jön és a Másik Más ik felé felé halad. A test romlandósága, romlandósága, abőr ab őr érzékeny érzékenység sége, e, az érzékiség érzékiség fogékonysága fogékonysága nem deficit, hanem éppen ez az, amiből vagyunk. Ezt az érzékiséget nem tudatosan

III. Interpr Interpretá etáció: ció: reszpo reszponzí nzívv érzéki érzékiség ség

| 185

felülírni kell, hanem megnyitni. A z értelem értelem nem az érzéki kiszolgál kiszolgáltatotts tatottsággal ággal szemben születik, hanem éppen a Másna M ásnakk való érzéki kitettség, érintettség az értelem értelem eredete eredete.. Semmi Sem mi nem olyan egyértelmű, m int a Másílc pillantása pillan tása vagy érinté érintése. se.

 A testi közelség m int in t rögzí rö gzíthet theteile eilen, n, nyitott nyit ott egyértelm egyér telműség űség  A tes testi érzék érzékisé iségg tehát olyan „közvetlen tapasztalat” t apasztalat”,, amely egyszerre a nyitott értelemgene tűnhet. Hisz Hisz zis, zis, és radikáli radik áliss egyértelműség. egyértelműség. E tartomány akár rendkívül am orfnak is tűnhet. a reszponzív reszpo nzív érzékiségben munká ló közvetlenségek nem rögzít rögzíthető hetőelc. elc. Az érzéki közvetlenség: nem univerzális tapasztalati evidencia. Nem olyasvalami, ami a mi ismételhe tő, am ítbárki ítbá rki bárm bár m ikor megtapasztalhat. A m ikor iko r G. E. Moore M oore felemel felemelte te a kezét,26 kezét,26 illusztrálva a kétségbevonhatatlan evidenciát, evidenciát, egy ilyen bárm ikor megismételhető tapasztalatot mutatott fel. fel. Azonb Az onban an a lévinasi közelség közelség vagy Merleau-Pontynál a vad észlel észlelés és nem ilyen természetű. Eg yik sem az én kezdeményezésem evidens következménye: következménye: így íg y nem az én személyesen személyesen birtokolt és megismételhető tapasztalati evidenciám. Mégis, ez minden tapasztalat és evidencia evidencia forrása. A M ásik ás ik által való érintettségem érintettségem,, vagy v agy az észlelésbe észlelésben n zajló vad v ad értelem értelemkép képzó'd zó'dés és közvetlene közvetlenebb, bb, mint m int evide e videnciá nciátt kereső kereső'' aktivitá ak tivitásom. som. Ugyana Ug yanakko kkorr a közelség élménye élménye elveszíthe elveszíthető, tő, meghamisítható, megh amisítható, megtagadh m egtagadható ató - sokak számára nem „tapasztalható”, nem evidens. evidens. Ak A k i nem ismeri, nem éli éli át, nem tud róla, nem ismeri el, an nak nem lehet lehet felmu felmutatni tatni úgy, mint m int felemelt felemelt kezemet. Ez igaz a Merleau-Ponty által kifejezett kifejezett vad tartományra tartomá nyra is. Kérdés: hogyan lehet, lehet-e egyáltalán érvelni mellette? Aki a harmadik nézőpontjából, a kész tudások tudá sok felől próbál pró bál látni és ítélni, ítélni, sőt, érezni, észlelni is, is, az rávehető-e, hog y ezeken túl keressen jelenté jelentést? st? A k i csak c sak intelligibilis jelentést jelentést ismer el, el, m itől fogad ná el egy érintés sem mi m ásra nem utaló jelenté jelentéses sesség ségét? ét?  A köze kö zelsé lségb gben en m egny eg nyíló íló vadf va dfel elel elős őssé ségg és vad v ad értele ért elemk mkép épző ződé déss —amel —am elyy m ind in d en evidencia eviden cia alapja lenne lenne - igazolhatatlan!  Mondhatni: Mon dhatni: egész egészen en más, m int az igazo lások világa. A közelség „illékony „illékony esemény, esemény, szinte szinte azonnal alámerül aláme rül a tudáso k és igazságok áramlatában áram latában”.2 ”.27 Ugyanakkor Ugyana kkor a nyelvi, nyelvi, szimbolikus, szim bolikus, illetve akategoríku akateg oríkuss érzelmi szinttel szemben szemben éppen ez a testi érzékiség a tapasztalás legegyszeribb, legközvetlenebb, legparancsolóbb  jelenléte.  jelenléte. Egyértelműsége persze persze a nyelven, nyelven, a kulturális kultu rális m egformáláson egform áláson keresztül építi fel a humanitást. hum anitást. Mégis redukálhata red ukálhatatlan tlan mércét képvisel. képvisel. A nyelvi, nyelvi, gondolati jelek, jelek, habár hab ár mag uk is új és és redukálhatatlan reduk álhatatlan tapasztalatot, tapasztalatot, magasabb szintű kom m uni kációt képeznek, képeznek, nem képesek minden tekintetben tekintetben kímerítení, felmutatni azt a Moore:  A józa 1981, M agya r Helikon. Helikon.  16 G. E. Moore: A jó za n ész védelmében, védelmé ben, ford. Vámosi Pál, Budapest, 1981, 27 Lévinas: Ny Lévinas:  Nyelv elv és közelség közelség,, ford.Tarnay László, László, Pécs, 1997, 1997, Jelenkor Jelenkor - Tanu lmán y Kiadó, 131. o.

i86

( A test est étliosz osza

tartományt, amelyből táplálkoznak, a konkrét, testi, szenzíbilis érzést-észlelést. Minden Min den művészet, mű vészet, tudomány, tudomá ny, filozófia, m orál e talajra épít, de azt nem képes teljes teljes mértékben szublimálni, kifejezni. Ez nem n em gyönges gyöngesége, ége, hanem természete az emberi megértésnek. megértésnek. Mégis, hajlamosak hajlamo sak a tudás, morál mo rál stb. stb. magasabb, szimbolikus szimbo likus szintjei szintjei azt az illúziót kelteni, kelteni, m intha m ind a megértés, megértés, m ind pedig a moralitás telj teljes essé sége ge e jelekké, fogalmakká, és megnevezhető, „kategorikus” érzelmekké szilárdult tartományban történne. Ennek mind az igazság, mind a moralitás, az egészen konkrét emberi, tá rsadalm i események szempontjábó szempontjábóll megvannak megva nnak a veszél veszélyei. yei. Zygm unt Baum an híres írásában28 írásában28 a holokauszt létrej létrejöttén öttének ek abszurditását azzal magyarázta, magyará zta, ho gy a konkrét, testközelben testközelben élő élő zsidókat zsidókat sikerült sikerü lt eltávolítani eltávolítani a társadalom ból, kivonni kivo nni az érzéki közelségből, s a közeli zsidót zsidót felváltani „ a zsidó” ideájáv ideájával. al. A z ideáról ideáról már bárm it el lehete lehetett tt hinn i, amit a közeli fűszeresről nem. Baumann Baum ann holokausztért holokausztértelmezés elmezésee Lévinasra támaszkodott, de egyben igazolta is is Lévinast. Az erkölcs erkölcsii ítélőképességnek ítélőképességnek szüksége szüksége van a Másik M ásik közeli tapasztalatára. tapasztalatára.  Az  A z erkölcsi erkölc si érzék többnyire többny ire addig ad dig képes képe s tiltako tilta kozni zni az embert em bertelens elenségek égekkel kel szemben, szemb en, amíg a Másik érzéki közelsége jelen van, az idealizált, absztrahált, eltávolított M ásik megbénítja me gbénítja a természetesen működő műk ödő erkölcsi érzést. érzést.  A mode mo derns rnség ég történe tört énelmi lmi kata ka tasz sztr tróf ófái ái mögött mög ött mindi min digg ott m unká un kált lt egy ilyen ilye n eltúl eltúl  zott, a m ásik érzéki közelségétől eltávolító eltávolító ídeáció. A képek és ideák önállósultak önállósu ltak és szembe szembe fordultak az érzéki közelséggel. közelséggel. Bau B aum m ann an n szerint a modernségbe n rejlő rejlő legnagyobb veszély az, hogy a komplex technikai civilizáció a cselekvőt messze eltávolítja cselekvése eredményétől, azoknak a közelségétől, akikre cselekvése kihat. A z érzéki közelség spontán erkölcsi érzéke helyére helyére így a fogalm fog alm i, technikai technik ai racionalitás lép, am ely nagymértékb nagym értékben en lecsökkenti a felelősség érzését a modern mo dern társadalmakban. Úg y tűnhet, Úgy tűnh et, ho gy a testi szenzibili szenzibilitás tás végtelen, végtelen, szimbo sz imbolízálhatatlan lízálhatatlan mezői relatí relatí- víz  ví z á lhat lh atjá jákk ku k u ltu lt u ráli rá liss és morá mo rális lis erőfe er őfeszí szítés tésein einke ket. t. A z t his h isze zem m , enne en nekk inká in kább bb az ellentéte ellentéte igaz. iga z. E kimeríthetetlen, verbalizálhatatlan tartomány elismerése nem tudás és szól,, hanem inkább meggyökeredzéséről, a fel morál relativízáMsáróí szól a felelő előssé sségg növ növek ekedé edésér séről. ől.  A rögz rö gzíth íthet etet etle lens nség ég nem ne m csök cs ökke kent ntii az érin ér inte tett ttség séget et,, a felel fel elős őssé sége get, t, h ane an e m még mé g inkább kitesz neki. neki. N em védenek meg „értékrendek”, törvények a M ásik érzéki közelségének feszítésétől, feszítésétől, a M ásik szavakat és jogokat megelőző feleletigényétől. feleletigényétől. E nagyon egyszeri, mégis a szubjektum által tematizálhatatlan , végső soron nem uralható eredett eredettel el kapcsolatos alázat megnyitja a Másik Má sik közelségét, közelségét, az önmagamhoz ö nmagamhoz  való  va ló közel kö zelség séget, et, éppú ép púgy gy,, m int in t az észlelés észle lés meg m egér értő tő m űköd űk ödés ésén ének ek erede ere detisé tiségé gét, t, és (Lévínasszal szól szólva) va) gátat szab a tuda t tükreiben íde-oda verődő jelek, hatalm ak, a ham is morál rossz végtelenjének, a retorikának. retoriká nak. Mércét ad: a kultur ku lturális ális szimbó28 Zyg m un t Baum an: A holokauszt szociológi szociológiai ai nézó' nézó'pont pontból ból,, in Világosság, 2 0 0 1 . 4 - 5 . sz s z.

III. Interpretáció: Interpr etáció: reszponzí reszp onzívv érzékiség

J 187 187

hunoknak, fogalmaknak, fogalma knak, kategóriáknak addig van jele jelenté ntése se,, amíg nem fosztanak meg az eredet, e közvetlenül átélt humanitás érzéki támaszától, hanem azzal állandó, felelős kölcsönviszonyban, reszponzív kapcsolatban állnak.

4. Személyesség és személytelenség  „Nincsenek előreg előregyár yártot tottt individuumok, csak csak az individuácíó folyamata,” 29 B. Waldenfels

Genetikus Genetiku s fenom fen omeno enológ lógia ia és élettört élettörténe énett  A resz re szpo ponz nzív ív érzé ér zékis kiség ég,, m int in t látt lá ttu u k, rögz rö gzíth íthete etetle tlen n és igaz ig azol olha hata tatla tlan. n. Ha valami egyáltalán igazolja, akkor az éppen az a transzformáció, amit felszínre hozása végrehajt érzékiség így nem érthető érthető meg statikusan, csak a egzisztenciánkban. A reszponzív érzékiség történet, a véges élettörténet változásain válto zásainak ak összefüggésében.  A tová to vább bbia iakb kban an meg m egkí kísé sérle rlem m az érz é rzék ékisé iségg és az érz é rzéki ékiség séghez hez való v aló odaf od afor ordu dulá láss összefüggését belehelyezni egy genetikus, szűkebben: élettörténeti keretbe. keretbe. Egy  olyan történetbe, történetbe, ahol ah ol afelnőtt személy saját anonim anon im eredetéhez, „élete személy fordul fordu l vissza saját leméhez”, ahol személye személyess összefüggésbe ke rül rü l preperszonális preperszon ális érzéki tapasztalat. Hiszen mi m i mint felnő tt személyek személyek az érzékiséggel érzékiséggel már má r m indig ilyen ö sszefüggés ben találkozunk. találkozunk . A „preperszonálisról” „preperszonálisról” beszélni már mindig min dig is a „személyestől”  való  va ló elvon elv onatk atkoz oztat tatás ás term te rmék éke, e, a „pre” „pr e” szócsk szó cskaa pedi pe digg m ind in d ig a „p o szt”sz t”-ra, ra, vagy va gyis is a későbbi történetre történetre utal. Több ponton ponton láttuk láttu k már az eddigiekben, eddigiekben, hogy hog y az érzékiség és és a M ásik problémája problémája statikusan statiku san vizsgálva lezárh lezárhatatlan atatlan problémákba ütközik, genetikusán, egy történetbe történetbe helyezve, azonban az addig egym eg ymásna ásnakk ellentmondó ellentmondó elemek elemek felgombolyítható felgombolyítható össze függésekbe rendeződnek, értelemmel telítődnek. telítődnek. Az anonim tapasztalat tapaszta lat a felnőtt, felnőtt, személyes személyes feldolgozásban, történetben tesz tesz szert jelentésre jelentésre.. Láttu L áttuk, k, hog h ogyy Lévin Lé vinas as a élettörténet, net, individuáció kulcspontjaihoz kulcspo ntjaihoz Teljesség és végtelen legfontosabb témáit az élettörté kötötte. A  Máskép hasonlóké ppen genetikus összefüggések sorát sorát tarta ta rtal l  Másképp, p, mint lenni hasonlóképpen mazza. mazza . A z élettörténet fő mozzanatai: moz zanatai: a táplálkozás az elemekből, a Más(il Más(ilc)b c)ból, ól, elkülönülés, elkülönülés, a mun ka világa, a terméken termékenység, ység, a szenve szenvedés dés,, a halál ha lál - ezek ezek mind konstitutív helyet helyet kapnak kapna k a lévinasi lévinasi filozóf filozófiában. iában. Az önmagamon túl, tú l, a Másban értele értelemre mre lelni lelni - csak egy élettört élettörténet énet folyamatában folyamatában tud kíbomlani. A lévinasiftlozófa hasonlóképpen, mint a heideggeri jelenvalóiét csak a véges szubjektum, egy véges és valódi 29 Bern hard W aldenfels: aldenfels: Bodily Experience between Se lfhood and Otherness Lecture gíven on 12. 2 002. at the official official opening of the Danish Research Foundation: Center fór Subjectívity  Subjectívity  Research.

i88

| A test tes t éthosza étho sza

eredet etee Lévinasnál Lévinasn ál ugyan a diakrónía, de a sors összefüggésében értelmezhető. A z idő ered diakrónía diakró nía gondolata nem ne m számolja fel a személyes személyes életidő életidő végességének végességének jelentő jelentőségét. ségét.  Az  A z én életem élete m Más M ástó tóll jön jö n és Más Má s felé tart ta rt:: a saját véges vége s idő felelet felele t más má s időkr idő kre, e, s m int in t ilyennek, súlya súly a van, van , felelősség felelősségee van. Vagyis az idő alapvetően nem választható választh ató el a személyes személyes történetnek történetn ek a gestációtól a halálig ha lálig:: (a Másig) Másig ) tartó tar tó ívétől. Merleau-Ponty esetében a helyzet bonyolultabb. bonyolultabb. Habár Habá r m ind Merleau-Ponty, M erleau-Ponty, m ind pedig Lévinas a husserli husserli értelemben értelemben genet genetikus ikus - időhöz kötött kötött - fenomenológ fenomenológiát iát írt, írt, felmerül felme rül a kérdés: kérdés: Merleau-Ponty Merleau-Po nty esetében mennyire menny ire jogosult az ídőiséget, a gon dolkodás genetikus ge netikus módját mód ját az élettörténettel, élettörténettel, a személyes személyes történettel összekötni. összekötni.  Az  A z ész észlelé leléss fenomenoló fenom enológiájá giájában ban és A gyermek viszonya viszony a másokhoz másokhoz elemzett szöve geiben még tanúja voltunk annak, ahogy az észlelés anonim koegzisztencíája,  végtele  vég telenje nje és a személy szem élyes es élet é lettö törté rténet net gene ge netik tikus us kerete ke rete egym eg ym ást ás t megt me gter erm m éken ék enyí yítő tő összhangba rendeződik. Az Észlelés fenomenológiájának  elemzett gondolatme netében a szolipszizmus statikusan feloldhatatlan problémája genetikusán, egy  élettörténet előrehaladásá előreh aladásával val oldódott fel (gyermeki anonim koegzisztencia, koegz isztencia, a 12 éves éves gyermek gyerme k elkülönülése, elkülönü lése, megélt szolipszizmus, érett reciprocitás...). reciprocitás...). Hasonló összefüggést összefüggést láttun k  A gyermek gyer mek viszonya visz onya másokhoz című szövegben (kaotikus testélmény, testélmény, anyai tükrözés, integráció, szimbolikus és nyelvi öntudat kialakulása kialak ulása,, felnőtt ambiguitás kép esség ess ége.. e...) .)..  Az  A z o n b a n a ps pszic zicho hoge gene nezi ziss zsen zs eniá iális lis leír le írás ásak akor or felt fe ltáá rt össz ös szef efüg üggé gése sekk késő ké sőbb bb —a Látható és láthatatlan idejére —mindinkább leváltak a személyes történetről, és ontológiává szélesedtek. Ilyen mozzanat volt például a testélmény és testkép differenciálódása. differenciálódása. Ezt Merleau-Ponty kiemelte kiemelte a konkrét interszubjektív interszubjektív összefüg gésből: az anya-gyermelc, illetve az én-másik viszonyból, és a hús tükörjelensé geként geként ontológiai szintre emelte. emelte. „ A hús hú s tükör jelenség, és a tükö r a testemhez testemhez való kapcsolatom kiterjesztése”30. Igaz ugyan, ugyan , hogy ho gy a kései Merleau-Ponty ontológiája ontológiája lényegét lényegét illetően illetően genetikus, és nem illeszthető bele az időtlen tudat statikus kereteibe, (a tudat ki van téve tapasztalataina k, a változásnak) változásnak) azonban e genetikus genetikus keret keret nem úgy genetikus, genetikus, mint Heideggernél vagy Lévinasnál: az egész élettörténet értelmének felfejtése értelmében, hanem az észlelé észleléss ídőíségének ídőíségének metafizika me tafizikaii értelmében. E történetnek mintha nem lenne lenne vége, vége, parttalan, határtalan: mint az archaikus elemek. elemek. A húsban lokalizált érzéki, megértő kapacitás ka pacitás végtelen értelemgenezi értelemgenezis, s, nem öregszik, s mint olyan, nincs kitéve kitéve a változásnak, a halálnak ! Merleau-Ponty Merleau-Ponty kerülni kerü lni igyekszik az antropomorfizál antropomo rfizálást, ást, az „antropom „antro pom orf maszkokat”. masz kokat”. A hús ideje ideje nem véges, véges, mint m int ahogy a személ személyes yes élet idej idejee az. Az ért nem véges, véges, mert m ert nem lineáris: nem m erül ki egy folytatólagosan elbeszélhető történetben, személyes öszefüggésegészben, 30 M. Merleau-Ponty: Le Visible ef I’Inví I’Invísí síbi bie, e, Paris, 1964, Gallim Ga llim ard, ard , 309. o.

III. III. Interpr Interpretá etáció ció:: reszpon reszponzí zívv érzékisé érzékiségg

| 189

hanem ha nem örökös kezdet (örök (örökös ös gyermekkor). gyermekkor). „Ellene „ Ellene vagyok vagy ok az empirikus empi rikus értelemben  vett  ve tt véges vég esség ségne nek, k, ann an n ak a fakt fa ktik iku u s egzi eg zisz szte tenc ncián iának ak,, amin am inek ek határai vannak, és ez az , amiért a m etafizika mellett állok. állok. De éppoly kevéss kevésséé van a végtelenben, végtelenben, mint min t a klassz k lassziku ikuss végességben.”3 végességben.”31  A z idő id ő szám sz ám ára ár a nem ne m egye eg yetle tlen, n, hane ha nem m „egy „e gyes esíth íthet etet etlen lenül ül sokf so kfél éle, e, sok so k a lak la k ú , sokritmusú sokritm usú idő”, idő ”, amelyet amelyet nem lehet egyetlen időfolyamban időfolyamba n integrálni. Idő-anyag és idő-form idő -form a nem választható szét éles élesen en egymástó egy mástól.3 l.322 Ez az idő, habár h abár nem ne m a tuda t ideje, illetve nem a tudat mint egységes ídőfolyam, nem is a jelenvalóiét, a testi szubjektum véges, halál felé futó ideje, története. így nem köthető közvetlenül élettörténethez, élettörténethez, de köthető az észlelé észlelés, s, a vad értelemképződés genetikusán, genetiku sán, testi módon mód on zajló zajló eseményeihez. eseményeihez. H abár hétköznapi hétköznap i testünk véges, véges, öregszik és halandó, halan dó, a testi észlelé észleléss fenomenológiai-ontológiai ősré ősrétege tege úgy úg y tű nik, nik , kiemelke k iemelkedik dik ebből a határoltságból. határoltságból. Kezdet és vég, autentikus és inautentikus inauten tikus relativizálódík, relativizálód ík, egyetlen szövetet szövetet alkot alkot:: m ind itt form formálódik, álódik, ebben ebben az őselemben őselemben.. A hús olyan po polim limorf  orf  mátrix, má trix, amely állandóan keletkezőben keletkezőben van, mégis m indig felfeslik, felfeslik, s amely lényeg lényegee szerint lezárhatatlan, halhatatlan. Merleau-Ponty ezzel bámulatos eredetiséggel kifejt valami valam i hallatlanul hallatlanu l izgalmas tapasztalati tartom ányt, de közben, attól tartok, elnyom, elfelejt elfelejt valam vala m i mást. mást.  Az  A z t gond go ndolo olom, m, ho gy a vad va d észlelés végtelen végte lenűlé űlése, se, pol p olim imor orfiá fiája ja a viss vi ssza zafo ford rdít íth h a tatlan, tatlan , lezáruló események események tapasztalatához képest nyílik ny ílik meg számunkra. számunkra . Az ész lelésben lelésben megnyíló meg nyíló anonim végtelenségre egy véges személyes személyes élet eseményeként eseményeként ismerünk isme rünk rá. A vad értelemképződ értelemképződés és lezárhatatlansága a történ történetek, etek, egyértelmű  jelenté  jele ntések sek kon k ontra traszt sztjáh jához oz képe ké pest st mut m utat atha ható tó csak cs ak meg. me g. A z észlelés észlel és dim di m enzi en zion onal aliitásával, k inyílásával életünkben mindig együtt együ tt jár az egyértelműség és a véges végesség ség tapasztalata. tapa sztalata. A vad észlel észlelés és eredetisé eredetisége, ge, személytelen végtelenje végtelenje csak egy e gy személyes személyes  vilá  vi lágh gh o z képe ké pest st tu d szám sz ám u nkra nk ra felfé fe lfény nyle leni ni.. A z értel ér telme mekk stab st abil il keret ke retéh éhez ez képe ké pest st - amellyel amellyel egé egéssz életünkben életünkben fájdalmasan fájdalmasan konfrontálódunk konfrontálódunk - válik alkotó alkotó jelent jelentő ő ségűvé a spontá spontán n értelemgenezi értelemgeneziss felszabadítása. A halan h alandó, dó, kiszolgáltatott kiszo lgáltatott élethez élethez képest kap jelentést ez a meta fizikai végtelen. végtelen. Talán Ta lán úgy úg y tűnh et, a személ személyes yes történet történet összefüggésé összefüggésétt számon kérni a Látható és láthatatlantól  merő pszíchologízmus. De én azt hiszem, a vad lét zseniális ontológiája igazából akkor szabadulhatna fel az efféle kételyek árnyékaitól, ha az egzisztenciá egzisztenciális lis tapasztalatok minden tartományával tudn tu dnaa dolgozni. dolgozni. Am íg a  va  v a d észlelés észle lés onto on tológ lógiai iai kifej kif ejté tése se nélk né lkü ü lözi lö zi a szemé sze mélye lyessé sség, g, a ha h a land la ndóó ság sá g érdem érd emii megértését, megértését, addig nem tudjuk elkerülni a pszichologizál pszichologizálóó gyanú t: m inek ez a regresszió? Miért kell vajon a személyesség és a halandó életidő ágbogas, mégis 31 U o. 305 . o. o. 32 Merleau-Po nty időfenomenológíájáról lásd Szabó F. Zsigm ond : A keletkezés A keletkezés ontológiája, Budapest, 2005, L’Harmattan, L’Harmattan,

190

| A te te st st é th th os os z a

egyetlen végességét elsüllyeszteni a „hús” mint „őselem” korai, preperszonálís tapasztalatában? tapasztalatáb an? Továbbá ha a saját, saját, személyes személyes élettörténet idegen ettől az onto lógiától, lógiától, akkor még inkább inkább az a Má sik személ személyess yessége ége,, amennyiben am ennyiben a M ásik nem csak e vad, anonim és halhatatlan halh atatlan összeszövődé összeszövődésben sben bukka bu kkan n föl számom ra, Merleau-Ponty ontológiája úgy úg y tűnik, tűn ik, folytatást folyta tást igényel: igényel: a személytelen összefo nódás nyomaihoz való visszatérés visszatérés utá n a személ személyess yesség ég kifagg atása, interrogációja interrogációja szükséges.33 Már az Észlelé tanú i voltunk a személyess személyessel, el, az etikaival, Észleléss fenomeno fenom enológiájá lógiájában ban tanúi az értékté értéktétel telezés ezéssel sel kapcsolatos kapcsolatos bizalmatlanságokn ak, fenntartások fen ntartások nak. Annak An nak , hogy ho gy miközben miköz ben Merleau-Ponty M erleau-Ponty hitelesen hitelesen megmu tatta (cáfolva (cáfolva a projekció-vádat), projekció-vádat), hogy hog y a M ásik észlel észlelése ése transzcendens és és őbelőle ered, ered, aközben a M ásik értékét, értékét, érdekét érdekét (az (az etikai összefüggéseke összefüggéseket) t) kifejezetten projekciónak nyílvánította. nyílvánított a. Ak kor ko r felvetettem azt az t a gondolatot gond olatot —s —s ebben igazolni igazo lni látszott látszot t A  gyermek  gyermek viszonya mások mások am biguitásróll —, ho gy Merleau-Ponty Merleau -Ponty talán ta lán elégedetlen hoz hoz gondolatmenete az ambiguitásró a személyesség, az érték szokásos formáival, fogalmaival, s újra kívánja ezeket alapozni, felszabadítva a másik testi észlelésének rejtett, elfojtott emberi kapa citásait. Gyanakvása a személyessel szemben, az értékkel szemben, a morállal szemben stb stb.. konstru kon struktív ktív értelemben is felfogható: felfogható: a személyesség megújulá meg újulására, sára, egy posztkonvencionális posztkonvencionális morálra van szükségünk.

Végtelen és véges érzékiség Úgy tűnik, Lévinas lyen „posztkonvencíonális” etikát írt. Neki talán sikerült a  véges  vég es tör t örté téne netet tet össz ös szek eköt ötni ni a végtel vég telen enne nel.l. A resz re szpo ponz nzívi ívitá táss gond go ndola olata ta,, ahol ah ol az én mindig mind ig válaszként érkezik az érzékileg érzékileg artiku lálódó végtelenre, a Másra egyszerre tudja tud ja kezeim az érzéki nyitottság, a „va d” tartom ány lehetőségét és és a végesség, a halandóság radikális súlyát. A M ásnak ásna k adott felel felelet, et, a Másik M ásik transzcendencíája transzcendencíája által való érzéki érintettség érin tettség tesz tesz egyszerivé. De D e ez az egyszeriség, felelősség felelőssé g tematizálhatatlan és nyitott, az értelem vad, érzéki genezise genezise,, am it semmilyen semm ilyen kimondo kimo ndott tt szó, szó, sem milyen értelemrögzí értelemrögzítés tés nem tu d kifejezni telj teljese esen. n. Ugyanakk Ugy anakkor or Lévinas filozófiá filozófiájában jában a M ásik, a többszörössé többszörösségg többé többé nem filozófiai botrány, hane m az értelem feltétele, kezdete. Mielőtt azonban Merleau-Ponty Merleau-Pontyval szemben Lévinas árnyékába húzódnánk, húzódná nk, fel kell idéznünk a Lévinas L évinas filozófiájával filozófiájával szemben korábban megfogalmaz megfo galmazott ott fenntar tásainkat. Fentebb Fentebb láttuk, láttu k, hogy ho gy Lévinas Lévina s túlzottan túlzo ttan bizalm biz almatlan atlan az érzékiség-é érzékiség-észlel szlelés és  játék  ját ékos os,, form fo rm a tív tí v végt vé gtel elen enjé jéve vell szem sze m ben, be n, az eszt es ztét étik ikai ai k r e a tivi ti vitá táss ssaa l szem sz embe ben, n, 33 D. M .Levin: Tracework: M yse lf and Others Others in the Morá l Phenom enology of Merleau-Ponty  and Lévinas, in Internationa] Internationa] Jou rna l ofPhilosophical ofPhilosophical Studíes, Studíes, vol. 6. (October 1998) 1998) nő m . 3. (Du blin, Un iversíty iversíty College) College) 34 5-3 92 . o.

III. Interpretáció Interp retáció:: reszponzív reszpo nzív érzékiség érzékisé g

| 191

s etikáját fenyegeti a rigorozitás, az örömtelenség veszélye. Ezek éppen azok a problémák, amelyeket Merleau-Ponty Merleau-Ponty szabadabban tud kezelni. kezelni. Mindkettőjükre tám aszkodnu aszko dnunk nk kell, hogy saját saját utunlcra ráleljünk ráleljün k az érzékiség érzékiség megértésében. megértésében.

Individuáció-modell   A véges, vég es, személye szem élyess élett él ettört örténe énett az érzéki érz ékiség ségben ben a végtel vég telen enne nel,l, az önm ön m agán ag án tú liva li vall találkozik. találko zik. Pontosabban ebből az érzéki végtelenségből, végtelenségb ől, transzcendens transzcendens motivá ci óból emelkedik emelked ik ki a személyes személyes történet, m int reszponzíó, felelet felelet.. D. M . Levin Le vin szerint mindkét szerzőnél szerzőnél rejtetten rejtetten jelen van az élettörtén élettörténet: et: látens módon működik egy optimális índividuáció vagy személyes fejlődés modellje.34 Csak Csa k e modell mode ll összefüggésében lehet megérteni megé rteni filozófiájuk filozófiájukat, at, s benne testi szenszenzibílítás és felelősség kapcsolatát. Habár Merleau-Ponty soha nem dolgozta ki a személye személyesség sség fenomenológiáját, fenomenológiáját, művei m űvei kétségtelenül tele tele vannak van nak olyan utalásokkal, utaláso kkal, amelyek összekötik a személyes fejlődést az érzéki tapasztalat felszabadításával és az ínterkorporálís ínterkorpor álís összefüggések elismerésév elismerésével. el. Levin Lev in szerint szerint m ind Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, mind m ind pedig Lévinas Lévin as a testi szenzibilitás szenzibilitás két szintjét szintjét feltételezik, feltételezik, de ezeket ezeket nem m indig ind ig különböztetik különbö ztetik meg tisztán egymástól: egymástó l: egyrészt a preegologikus, preperszonális érzékiség, érzékiség, a hús, a szenzibilitás szenzibilitás eredendő reszponzívítását; másrészt aposztegologikus szenzibilitás, az ego személyes fele lősségét annak a preperszonális kap acitásnak acitásna k a feltárásáért, további fejles fejlesztéséé ztéséért, rt, amellyel amellyel a másiknak felelünk. felelünk. E kétféle érzékiséget a tudatos, önérdekét védő egóval szemben fogalmazzák meg. Az optimális személyes fejlődés lényege az én „önmagává” (Seíf, Sói) válása.  Az  A z én akko ak korr v á lik li k önm ön m agáv ag ává, á, h a elenge ele ngedi di az ego önvé ön véde delm lmii reflex ref lexeit eit,, az ideá id eális lis önkép, szerep, szerep, játszm a érzéketlenségét, érzéketlenségét, s szabadon, felnőtt módon visszatér egy  eredetibb önérzékeléshez, önérzékeléshez, egy kevésbé zárt, elkülönü elkü lönült lt érzékiséghez, és kapcsolat kapc solatba ba lép „önmagával”, mint eredeti transzcendenciával, érzéki, reszponzív érzékeny séggel. séggel. A személyes személyes índividuáció índividuá ció lényege: lényege: az „önmaga „ön maga”” kiemelkedése kiemelkedése az egóból. egóból. Ez a folyamat folyamat azonban paradox. Mindig is önmagam voltam, tudatos énem erre a reszponzív érzéki alapra épül, mégis végtelen végtelen feladat, feladat, h ogy morális értelemben értelemben önm agam legyek. Én és más ősi összeszövődőttsége összeszövődőttsége engem engem érint, rám vonatkozik, de eredendőbb, korábbi nálam . Érző hús, am ely engem engem megelőz megelőz és meghalad. Ősi vágyak vágy ak átláthatatlan kereszteződése, amelyre eleve válaszol életem a maga vágyaival és fájdalmaival. Ebből az ősszövetből emelkedik ki az ego, s próbálja magát körülhatárolni és megkülönböztetni. megkü lönböztetni. Visszavon ul testhatáraí és és énhatárai mögé, mögé, öntudata öntu data sáncai, önképei mögé. mögé. Elkülönü lve tehermentesíti tehermentesíti és felszabadítja felszabadítja magát. A z índívidu” Uo.

192

| A test éthosza éthosz a

áció áció mint m int elkülönülés elkülönü lés valójában egész egész életünkben zajlik, de sohasem fejeződik be egészen. Bizonyos tekintetben soha nem születünk meg teljesen.35 Az ego elkülönülése kezdetben törékeny igény, illúzió inkább, mint valódi tartalom. Hosszú —egész életünkre szóló —feladat szétválogatni az érzékelést (önmagam és a M ásik ás ik érzékelés érzékelését) ét) a kü lső valósággal, valósá ggal, m ásokk áso kkal al összeszövő projekcióktól és és  íntro  ín trojek jekció cióktó któl.l.  Az  A z énha én hatá táro rokk elkülö elk ülöní níté tése, se, az érett, éret t, felelős fele lős szem sz emély élyisé iségg val v alój ójáb ában an csak cs ak akkor ak kor realizálódik, ha felmérjük, ha érzékelni tudjuk a környezetünkkel való érzékiérzelmí-gyakorlati összeszövődésünket, érintettségünket. Amíg tagadjuk, nem  vess  ve sszü zükk észre a szöve szö vevé vény nyt, t, addi ad digg a sötétb sö tétben en m unk un k á lko lk o d ik, ik , s meg m egak akad adál ályo yozz zzaa a reális elkülönülést. Ahhoz, hogy ki tudjam mondani: „imhol vagyok’’ —ami az individuáció, vag y a személyesség személyesség csúcsa —fel —fel kell ismernem k ontingenciámat, ontingenciámat, kitettségemet, kitettségemet, személyem anonim, anon im, érzéki alapját. alapját. Magam M agamra ra kell vennem preperszopreperszonális, érzéki és és másokat érző önmagamat. önm agamat. Ez lesz lesz Levín L evín szerint a „posztegologikus szenzibilitás”, amely későbbi, későb bi, mint min t az ego elkülönülése, és feltételezi feltételezi azt. Személyes Személyes nézőpontomat —elkülönülésemet, személyes felelősségemet —integrálnom kell azzal a vad, dome d omesztíkálatla sztíkálatlan n eredet eredettel, tel, hússal, amelybő l előbukkan, előbu kkan, kirajzolódik tudatos életünk. Ez nem jelenti azonban a „vad értelemképződés” értelemképződés” blokkolását. blokkolását. Inkább Inkáb b bevonását bevoná sát a személyes személyes életbe: a személyes személyes találkoz talá lkozáso ásokk és felelősségek világa vilá ga igényli igényli a vitális kiérzékenyü lést, kin yílást yílás t és kreativitás kreativitást. t.  Az  A z optimális optimális individuá indiv iduáció ció  folyamatában  folyamat ában az anonim, anonim , érzéki zóna egyre egyre széle szélese sebb bb tartománya válik vá lik személ személye yessé ssé,, s a személyesség egyre tágabb köre érzékivé.  Az  A z individ ind ividuá uáció ció rejtett modellje, amely a mely Merleau-P Mer leau-Ponty onty és Lévin Lé vinas as írásai írá saiban ban munk mu nkál, ál, a következőképpen rekonstruálható: x. Merleau-Ponty: anonim koegzisztencia, interkorporeitás, gyermekkor mint „osztatlan öröm-realitás”; öröm-realitás”; Lévinas: Lév inas: táplálkozás táplálk ozás az elemekből = az anyaiból, élvezet élvezet.. 2. Merleau-Ponty: a cogitóle elkülönülése, megélt szolipszizmus, szolipszizm us, függetlenedő függetlene dő öntudat; Lévinas: az én elkülönülése, elkülönülése, munka, birtoklás, egoizmus, a „ház ” világa, rep rezentáció. 3. Merleau-Ponty: ambiguitás, érett reciprocitás; Lévinas: „visszafordu lás” az érzékiség érzékiségben, ben, szubsztitúció: szubsztitúció: elvállalni mindaz t, ami rám nehezedik. Tá plálni a Másikat.  A h a rm a d ik szin sz intt akko ak korr jön jö n létre, lét re, m ikor ik or a m áso ás o d ik kapc ka pcso sola latb tbaa lép az elsővel első vel,,  vag  va g yis yi s má m á r felelő fe lelőss lény lé nyké ként nt egyr eg yree inká in kább bb m agár ag áraa veszi vesz i min m ind d azt, az t, am i már m ár m indi in digg 35 B álin t M ihá ly. Az á'stőrés, Bud apest, 1994, 1994, Akadé m ia, 50. o.

III. Interpretáció: reszponzív érzékiség érzékiség is ő volt, ami őrá nehezedik érzéki kitettségében, vad észlelésében. Habár ez a  vázl  vá zlaa t eln e lnag agyo yolt lt és lee l eegy gysz szer erűs űsítő ítő,, a párhu pár huza zam m ok elég nyi n yilvá lvánv nval alóa óak. k.  A rejtet rej tettt indi in divi vidu dual alíz ízác ácíó íó-m -mod odel elll felte fel tevé vését sét erősí er ősíti ti egy e gy továb tov ábbi bi kül k ülön önös ös „vélet len”.  Merleau-Ponty  Merleau-Pon ty és Lévi L évina nass fogalmis foga lmiságá ágának nak egy lényeges lényeges „eleme” további meglepő meglepő  párhuzamot mutat az individu ind ividuáció áció egy egy ismert pszichoanalitikus pszichoanalitikus érte értelm lmez ezés ésév ével el..

 A tapa ta paszt sztala alatt eredete, eredete, ósre ósre'te 'tege ge min mi n t „ele „ elem”  m”  Figyelemre méltó, méltó, hogy hog y mindké min dkétt szerző a tapasztalat tapasztal at testí-interszubjektív testí-interszubjektív ősrétegé ősrétegétt „elemnek” nevezte, (élément) a preszókratilcus értelemben. Mint ahogy magába foglal minket a levegő, megtart a föld, úgy támaszkodik létünk az őselemelcre.  Az  A z elem nem ne m pusz pu sztá tán n anya an yag, g, hülé, hü lé, amit am it egy eg y form fo rm a m ajd aj d stru st rukk turá tu rál,l, h anem an em an an  nál ná l eredendőbb: eredendőbb: olyan őslc őslcöz özeg eg,, amelyből amelyb ől minden minde n form fo rmaa és anyag táplálkozik.  Az  A z őselem őse lem M erle er leau au-P -Pon onty tyná náll mag m agaa az ínte ín terk rkor orpo pore reítá ítás, s, a hús hú s - kése ké seii ontol on tológ ógiáj iájaa központi fogalma. „A hús nem anyag, nem szellem, és nem szubsztancia. Régi szóval elemnek’ elem nek’ nevezhetnénk, nevezhetnénk , abban az értelembe értelemben, n, ahogy ah ogy a víz, a levegő, a föld, és a tűz a négy elem.”36 Lévinas filozófiájában, a Teljesség és végtelenben, - min min t láttuk láttu k - szintén szintén kulcsfontosságú az életelemekbő életelemekbőll való való táplálkozás. táplálkozás. Lényeges Lényeges párhuza párh uzam m továbbá, hogy ezen „elemhez” - ehhez a legősi legősibb bb prototapasztalathoz tapasztalath oz - mindketten az örömöt, örömöt, eredeti élvezete élvezetet, t, erószt kötik. kötik . Merlea M erleauu Munka jegyzetekben etekben:: „A világ húsa (quale) annak az érzékelhető Ponty ezt írja a  Munkajegyz létnek az osztatlansága, osztatlansága, am i én vagyok, és m indanna inda nnak, k, ami érzi magát bennem, osztatlan öröm-realitás” öröm-realitás” (indivision plaisir-réalité),37 Lévinas Lévin as szerint szerint pedig, a Teljesség és végtelenben, az elemekből elem ekből való táplálko táp lálkozás zás lényege az élvezet, élvezet, s az elemek érzéki élvezetében, a boldogság megremegésében születik az én eredeti különállása. Ez az élvezet a test eredeti létmódja. Minden tapasztalat gyökere az elemekben  való  va ló érzé ér zékiki-ör öröm ömte teli li benn be nnef efog ogla lalts ltság águ u nk. nk .  Azo  A zo nban nb an Lévi Lé vina nass életm éle tműv űvéb ében en - ahog ah ogyy fente fe ntebb bb m ár m egm eg m u tatt ta ttu u k - az elem  jelentés  jele ntésee áta á tala laku kult. lt. A  Teljesség és végtelenben az őselem még személytelen, a „van”, „van ”, az il y a névtelen morajlása. Az elemek élvezete magányos és önző. Az elemek hez kötődő élvezet, erósz kétes, gyanús az etika számára. A késői főmű idejére azonban az elemekből való táplálkozás átváltozik a Másikbó Más ikbóll való táplálkozássá.  A z elemek elem ek előbb elő bb „an „a n y a iak ia k ”, m int in t „an „a n yag ya g iak” ia k”.. A z élet előszö elő szörr a M á sik si k felő fe lőll jön, jö n, és csak utána - vagy vag y ezen keresztül keresztül —a —a más, az anonim an onim eleme elemekk felől. A  Másképp,  Másképp, azonba n az érzéki kitettség, mint mint lenni, avagy túl a léten gondolatmenetében azonban a felelősség legeredetibb születési helye különös módon elveszíti az elemekhez kötődő őrömtelíséget, őrömtelíséget, s elsősorban, mint min t sebzettsé sebzettség, g, traum trau m a értelmeződik.  36  36 M. Merleau-Ponty: Le Visibl Visiblee etl'Invhible, Paris, Paris, 196 4, Gallim ard, 184. o. o. 37 Uo. U o. 309 . o.

19 4

I A t e s t éth o sza

 A z a n y a i elem Meglepő azonban, ho gy az őselem, őselem, a hús összekötése összekötése az az anyaival any aival nem csak a késői késői Lévinas gondo lata, de M erleau-Pontynál is fellelhető! fellelhető! „Elvégezni a természet pszichoanalízisét: ez a hús, az anya”, „megsemmisíthetetlen, „m egsemmisíthetetlen, barbár princ ípium ”38 -írja a Munkajegyzet  Mun kajegyzetekben. ekben.  A M ásik ás ikkk al, al , az anyá an yáva vall val v alóó „ele „e lem m i” kapc ka pcso sola latt azon az onos osít ítás ásaa az arch ar chai aiku kuss ele mekkel olyan olyan motívum , amely fontossá fontossá vált vált a pszichoanalízis pszichoanalízis irodalmáb an is.  A m ag y a r B á lin li n t M ih á ly, ly , a p szíc sz ích h o a n a líz lí z ís b u d a p e sti st i isk is k o lájá lá ján n a k n a g y alak al ak  ja haso ha sonl nlóó gond go ndol olat atot ot vet ve t fel, fe l, m int in t am it leír le írtt L é vin vi n a s és am ire ir e legal leg aláb ábbi biss u talt ta lt Merleau-Pon Merleau-Ponty. ty. Bá lint megfogalmaz megfoga lmazott ott egy alternatív elméletet elméletet Freud „elsődleges „elsődleges nárcízmus” elméletével szemben: az „elsődleges szeretet” elméletét. Itt kötötte össze össze az elemek elemek tapasztalatát tapasz talatát az anyával anyáva l való legősibb kapcsolattal. Mint Mi nt ismeretes, Freud Fre ud több helyen leírta, hog h ogyy a psziché fejlődésének fejlődésének legkorábbi legkorábbi stádiuma a csecsemő csecsemő elsődl elsődleges eges nárcizmusa. „Minden, „Mind en, amit a libidó libidó viselkedéséről tudunk, tudunk , az énre vonatkozik, vonatk ozik, amely ame ly kezdetben az egész egész rendelkezés rendelkezésre re álló libidómennyisé men nyiséget get tárolja”. tárolja ”.339 Bálint Bá lint szerint sz erint ez a freud fre udii feltételezés nem igazolt. Szerinte a nárcizmus mindig „másodlagos” jelenség, s a környezettel: az interszubjektív  környezettel való eredeti harm ha rmón ónia ia kifejeződése. Ez az eredeti harm ha rmón ónia ia szerinte szerinte a psziché psziché leger legeredeti edetibb, bb, még íntrauterin kialak kia lakult ult réte rétege. ge. A libidó itt még nem az énhez énhez kötődik, kötődik, hanem hane m a leger legeredet edetibb ibb „környezettel” - az anyával - való kapcsolat harmóniájához. Ez m utatkozik meg az álomban álomban is. is. Bálint - Freuddal Freud dal ellent ellentétben étben - azt gondol gondolta, ta, hogy az alvás lényeg lényegee nem az önmagába forduló forduló nárcizmus, ha ha  nem „egy olyan primitív prim itív békeállapo t a környezettel, környezettel, ahol —m —m ai kifejezéssel kifejezéssel élve élve —a környezet környezet birtokolja az egyént”.4 egy ént”.400 A környezet kö rnyezet itt nem személytelen, hanem ha nem kapcsolati ősminta. Ah ogy og y az íntrauterin anya-gyermek kapcsolatban a gyermek ki van téve az anyán an yának ak mint min t környezetnek, környezetn ek, s léte lényegéhez lényegéhez tartozik tartoz ik a vele vele való való harm ónia, úg y keressük egész egész életünkben a környezettel környezettel való harm óniát, békés összeszövődést. összeszövődést. Ez az „elsődleges szeretet” vágya. „A környezet és az egyén átfolyik egymásba, egym ásba, „harm onikus elvegyülést” alkot. alkot. legkiválóbb óbb példa p élda a hal a vízben vízbe n (az  Az  A z egymásba folyó harmoniku harm onikuss elvegyülé elvegyülésre sre a legkivál egyik legősi legősibb bb és leggyakrabban leggyakrabb an emlegetett emlegetett szimbólum). szimbólum). C sak a pihent pihent ag yúak yúa k kérdezhetik, hogy a hal kopoltyújában és szájában lévő víz a tengerhez vagy a halhoz tartozik-e. Ugyanez Ugya nez érvényes érvényes a m agzatra agza tra is.”4 is.”41 38 Uo . 321 . o. 39 S. Freud: A pszícho analízís foglalata, ford. V. Binét Ágn es, ín uő: Esszék, vál. Bud a Béla, Béla, Budapest, 1982, Gond olat, 416 -417 . o. 40 B álin t M ihá ly:  Az 1994, Akad ém ia, 50. o. o.  A z őstörés, őstörés, Bud apest, 1994, 41 Uo. 65. o.

III. III. Interpr Interpretá etáció: ció: reszpon reszponzí zívv érzéki érzékisé ségg

| 195

Bálint Bá lint szerint tehát az elsődleges tárgykapcso tárgyk apcsolat, lat, a legősibb legősibb érzéki, kapcsolati mintázatun min tázatun k abennefog ab ennefoglaltság laltság egy elemi, elemi, anyai, tápláló közeg közegben ben.. A libidó libidó nem az ént ént szálljam szálljameg eg először először,, nem anárcizmush anárc izmush oz kötődik, kö tődik, hanem a Másikhoz mint tápláló, harmo har monikus nikus közeghez. közeghez. Ehhez a bizalomhoz bizalomhoz térünk vissza a regress regresszióba zióban. n. És ez a bizalom bizalo m törhet meg az „őstörésben”, a m ásikka ásik kall való eredeti harm ha rmónia ónia sé rülésében, amely olyan korai korai trauma, traum a, amely ősibb, mint a Freud által leírt leírt ödipálís sérülések. A z elsődleges szeretet szeretet és és az őstörés a személyiségfejlődés preödípális, preverbális rétegéhez rétegéhez tartozn ak, amely ame ly részben megalapozza megalap ozza az ödipálís szakasz (már szimbolikusan szimb olikusan,, verbálisán is artikulálódó) történéseit. történéseit. Az A z itt történő sérülés sérülés elsősorban a testi illeszkedés, illeszkedés, harm ónia zavaraként megy meg y végbe, végbe, s később hasonló elemi zavarokat okozhat. okozhat. (Az elsődleges harmónia harmó nia öntudatlan, ö ntudatlan, testi illeszkedései illeszkedései és zavarai a vitális vitá lis affektuso a ffektusokk mikroílleszkedéseít-zavarait jiittathatják eszünkbe.) eszünkbe.)  A elsődleg első dleges es tárgyk tárg ykap apcs csol olat at tehát Bál B álin intn tnál ál az anya, any a, illet i lletve ve az anyai anya i őselem: „El „E l sődleges tárg tá rgyy lehet mindenekelőtt minden ekelőtt az anya, és érdeke érdekess módon sok ember számára az archa arc haikus ikus anyát jelképe jelképező ző négy né gy „elem”: „elem” : a víz, víz , a föld, a levegő, és olykor olyko r a tű z .”4 .”42  Az  A z elsődl els ődlege egess szeretet szere tet álla ál lapp ota ot a a „min „m inde denh nhat atós óság ág”, ”, a mind mi nden ensé ségg ggel el való va ló egysé eg ységg érzéséhez érzéséhez kötőd ik, ”az egész egész vilá g egyetlen harm har m onikus onik us elvegyülést alk ot”. ot ”. 43 Bá lint M ihály ihá ly többétöbbé-lce lcevés vésbé bé kortársa kor társa volt Merleau-Pontynak Merleau-Po ntynak és Lévinasnalc, de tudtommal egyikük sem ismerte Bálint szövegeit. E szerzők között az „elem” leírásában valószínűleg valószínűleg nincs egym ásra hatás, egyszerűen egyszerűen rokon tapasztalatokat tapasztalatokat fogalma foga lmaztak ztak meg. A z elem: elem: őslcö őslcöze zeg, g, nem az én felől, hanem h anem a Más (az (az anya) anya) felől  jön,  jö n, első, első , oszt os ztat atlan lan öröm ör öm-re -reali alitá tás, s, ősi ős i líb lí b idin id inál ális is tapa ta pasz szta tala lat, t, az élvezet élvez et első e lső megmeg remegése. remegése. Testi ősszevegyülés a környezettel, s az örömteli harm ónia öntudatlan öntu datlan állapota. A mindenséghez való legprímordíálisabb kötődés, ahol azonban nem én szabályozom szabályozom a viszonyt, viszonyt, h anem az tart meg engem. engem. Én magam mag am is eredendően ebből a még artiku lálatlan kapcsolatból vagyok.

 A z ősélem észrevétlen észrev étlen öröme: öröm e: n é m a lib li b idó id ó , tacit erósz Bálint Bálin t leírja, leírja, hogy ez az elsődleges szere szeretet, tet, illetve illetve legelemibb erósz, erósz, többnyire észrevétlenül  jelen van: „A z működik bennünk. bennünk. E gondolat a későbbi an alitikus irodalomban is jelen  íntersz  ínt erszub ubjek jektivít tivítás ás egyi eg yikk külön kü lönös ös ismerte ism ertetője tőjegye, gye, hog h ogyy könnyebb könny ebb akkor ak kor észreven és zrevenni, ni, amikor nincs jelen”.44 jelen”.44 M int ahogy aho gy nem észleljük a levegőt, amit am it beszívun besz ívunk, k, csak lélegzünk, ahogy ah ogy épp jól esik, esik, vagy nem tűnik fel normális körülmények között, között, hogy hog y a föld, amin járunk m egtart minket, ugyanúgy nem érezzük érezzük külön ezt az az 42 Uo. 68. o. 45 Uo U o . 69. o. 44 Lá sd erről Mariann e Borstad: ínterszubjektivítás a dialektikus kapcsolatelmélet kapcsolatelmélet tükrében , in Pszichoterápia, VII. évf. (1998. szept.) 349-362. o.

196

! A test éthosza

elsődleges érzelmi megtartottságunlcat, bennefoglaltságunkat az éltető kapcso latokban mint életelemekben. Bálint pácienseinek többsége —hasonlóképpen a csecsemőkhöz csecsemőkhöz - csak ak kor veszi észre észre leger legeredet edetibb ibb kötődései működését, műk ödését, ha ezek ezek éppen sérülnek. A z elemi harm ónia a környezettel környezettel,, a közelállókkal közelállókkal m intha olyan lenne lenne nekünk, nekü nk, mint m int halnak haln ak a víz: úszu ú szunk nk benne, benne, de csak akkor vesszük észr észree  jelentő  jele ntőség ségét, ét, h a meg m egfo fosz szta tana nakk tőle. Bálint szerint mégis ez az az „ősszeretet” „ő sszeretet” állapota, állapo ta, vagyis a legelemibb legelemibb libidóval, érzelemmel, vággyal telített kapcsolódás. Olyan elemi érzelmi-érzéki összeszö vődé  vő désr srőő l van va n szó, amel am elyy a n n yira yi ra hozz ho zzán ánkk tart ta rtoo zik, zi k, h o gy több tö bbny nyire ire észrevétl észre vétlen: en: mégis mind en további viszon yt áthat és megtart. Merleau-Ponty kifejezésével élve „tacit”, néma, hallgatag libidóról, erószról, örömről, harmóniáról, ha rmóniáról, illeszkedésről illeszkedésről van itt szó, szó, aminek am inek felszínre felszínre hozása külön feladat.  Másképp, mint lenni lenn i gondolatmenetében, mint fentebb láttuk, kirajzolódott  A  Másképp, m ár ennek a „kapo „k apott tt örömnek" örömnek " a helye,4 hely e,433 Lévin as mégis m égis mintegy minteg y „kifelejtette” „kifelejtette” gondolatmenetéből. gondolatmenetéből. A z érzékiséget érzékiséget - mind en elle ellent ntéte étess kezdem ény ellen ellenér éree - lényegében lényegében a sebzetts sebzettséghez, éghez, a traum ához kötötte. Véleményem szerint nem tette föl a kérdést kellő következetességgel: következetességgel: mi m i az, amit az érzéki-eredeti traum a megtör? Az én egoizmusa? Ha így lenne, akkor Lévinas a freudí elsődleges nárcizmust cizmu st tekintené tekintené elsőnek, érzéki alapnak, alapn ak, az érzékiség eredeti eredeti megjelenésé megjelenésének. nek. Nála azonban az én a Másikb an gyökeredzik, az elemi elemi érzékisé érzékiség: g: a Más által való tápláltság. tápláltság. Tehát Tehát az eredendő öröm, amit megtör a trauma traum a nem lehet puszta egoiz mus. Inkább In kább egy olyan harm ónia a Másikka Más ikkal, l, ahol elsősorb elsősorban an az én én támaszkod tám aszkodik ik a Másikra. Másikra . A z én eredendően tőle várja, s kapja meg azt a táplálékot, örömöt, erószt, erószt, fűtőanyagot, fűtőany agot, amire szüksége van. Szüksége van rá, m int az élőknek a napsütésre: napsütésre: észre észre sem veszi, hogy ho gy belőle él. Ez az eredeti elégedetts elégedettség, ég, harm har m ónia ón ia olyan elemi tapasztalat, tapasz talat, amely az egész egész életet életet átható érzelmi atmoszféra, mégis folyamatosan folyama tosan szem elől tévesztjük. Mégsem véletlen, hogy Lévinas a traumával azonosítja a szenzíbilitást: az őstörés, őstörés, a harm ha rmónia ónia megtörése, sokka l „érezhetőbb”, m int az, amit am it megtört, s ami m i mag unk v agyun agy unkk —a —a M ástól jövő eredeti eredeti örömünkben örömünkben,, elemi életkedvünkben életkedvünkben.. Filozófiája e ponton továbbgondolást kíván: az érzékiség mint trauma, üIdőzöttség (őst (őstőőrés) rés)feltá fel tárá rása sa továbbvezethet minke mi nkett egy még korábbi koráb bi (cse (csend ndes es)) jelentés jelent és felé:  felé: az érz érzék ékisé iségg mint kapott kapott öröm feltárásához. feltá rásához. Többnyire azt észleljük, azt tudatosítjuk, amibe beleütközünk, ami meglepi  várak  vár akoz ozása ásaink inkat. at. Heídegger Heíde gger a Lét és időben leírta: leírta : akkor ak kor vesszük észre az eszközöket, amikor nem működnek műk ödnek,, nincsenek a helyükön. Merleau-Ponty is „vad Létrő Lé tről”, l”, vad értelemképződ értelemk épződésről ésről beszél: a vad észlelés észlelés ütközés, meglepetés, várako vár akozása zásaink ink szétszétszóló fejezet utolsó oldalait. oldalait. 45 Lá sd a Lévin asról szóló

111. 11 1. Interpretáció: Interp retáció: reszponz reszp onzív ív érzékiség érzék iség

] 197

szakadása, csalódása. Érdemes Érdemes azonban az onban feltenni a kérdést: kérdést: vajon valóban valóba n onnan ered leginkább a valóságélményünk, valóságélményü nk, ami meglep, meglep, keresztülhúzza számításainkat, traumatizál, matiz ál, sért sért?? Való igaz, hogy ilyenkor az értelemképződés hirtelen, traum atikus, ütközésszerű, könnyebb észrevennünk, min t a „szelídebb”, „szelídebb” , csendese csendesebb bb megtartó folyamatokat. Eközben azonban csendben, csendben, némán műkö m űködik dik az értelemképződés értelemképződés „szelíd” „sze líd” folyama is, am ely olyan természetes természetes és mindennap i, mint m int a leveg levegő, ő, amit am it beszívok, beszívok, vagy vag y mint m int „a gyermekkor békés koegzísztencíáj koegzísztencíája”, a”, amelyből kiemelkedik történetem. A valóságészlelés (a „valóságelv”) „valóságelv” ) traumatizáló traum atizáló jellege ráépül ráépü l a valóság néma, elemi, elemi, megtartó m egtartó jellegér jellegére, e, egy eredeti harmó har móniára, niára, tacit erószra. erószra.  Vissz  Vi sszat atér érve ve a fent fe ntii indi in divi vidu duác ácíó íó-m -mod odel ellh lhez ez:: B á lint lin t elmél elm élet etéb éből ől levon lev onha ható tó az a konzekvencia, hogy e csendes erósz rejtett kapacitásának felszínre hozása a felnőtt élet fontos feladata. Hajlamosak vagyunk csak a veszteség, a hiány né zőpontjából, traumatikus élmények felől tekinteni életünkre, megfeledkezve a benne csendben, csendben, érzékileg munkáló mu nkáló „elemi” „elem i” erőkről erők ről és és örömökről. örömö kről. Az elsődleges elsődleges szeretet szereteten en túl tú l azonban azon ban létezik „felnőtt szere tet” is. Nem kell feltétlenül idéznünk Bálint Mihályt, hogy tudjuk: ez nem azonos a mástól kapott eredeti harmónia biztonságával. A felnőtt szeretet képes megdolgozni, és meg is kell dolgoznia, a harmónia harm ónia ritka, mégis mégis oly fontos pillanatainak pillana tainak helyreállásáért. (Ahogy Bálint Bá lint írja: írja: az unió mystica élményéért.) A felnőtt már maga használja (a vitális affektusokban születő, újjászülető) alkotóerejét, alkotóerejét, s maga képes az őröm rejtőzködő rejtőzködő forrásait forr ásait megtisztítani az elkerülhetetl elkerülhetetlen en traum ák rögeitől. rögeitől. M ár nem kizárólag a M ásiktól reméli, reméli, hanem olykor maga is teremti teremti azt a harm óniát, amely B álint szerint „az egész embe em berisé riségg célja”.46 célja”.46 Merleau-Pontyra hatást gyakorolt a pszichoanalízis, mindazonáltal amit ő keresett, keresett, az - minden mind en párhuzam ellené ellenére re - m ás. ás . „A hús hú s filozófi filozófiáj áj a az a feltétel feltétel,, ami nélkül nélk ül a pszichoanalízis pszichoan alízis antropológia antrop ológia marad mar ad”.4 ”.477Habár Hab ár ah ús filozófiájában hasonló haso nló tapasztalatok tapasztalatok nyílnak meg, m int a pszichoanalitikus pszichoanalitikus Bálintnál, ezek ezek máshová  veze  ve zetn tnek ek.. A z ősel ős elem em tap ta p asz as z tala ta lata ta,, am e ly a ps pszi zicc h é m élyé él yén, n, s a h o g y M erle er leau au-Ponty megmutatta, az értelemképződés gyökereinél is munkál, önmagunkon túl a valóság valóság rejtett rejtett mélyét tárja fel, s egy ontológia ontológia formálójává válhat. Azonban Azon ban —ahogy Bálintnál B álintnál is - egy jól működő műk ödő pszichoanalízisnek olykor el el kell jutnia az ősszere ősszeretet tet szintj szintjéig éig,, m int kezdetig, kezdetig, ugyan úgy egy működő m űködő ontológiának is vissza kell fordulnia fordu lnia e legeredetibb legeredetibb tapasztalat tap asztalatii ősréteghez, ősréteghez, a húshoz mint min t kezdethez. kezdethez. . M int ahogy aho gy a hús ontológiája, a kései Lévina Lé vinass etikája is erre erre az őselemre épül rá. Életem forrása fo rrása ez az anyai-anyagi any ai-anyagi eredet: életem kapott élet és és válasz, vála sz, felelet. Hallatlanul izgalmas kérdés, kérdés, ho gy miképp születik, születik, differenciálódik ebből az „elem i”, i”, érzéki-kapcsolati-f érzéki-kapcsolati-formatív ormatív tapasztalatból ontológia, ontológia, etika, vagy éppen 46 Bálint Mihály: A Mihály:  A z őstörés, őstörés, Budapest, 1994, Ak adém ia, 73. o. o. 47 M. Merleau-Ponty: Le Vísíblc et J'Invísíble, Paris, 1964, 1964, G allimard, 3 21. o.

198

| A test te st éthosz éth oszaa

pszichoanalitiku pszich oanalitikuss elmélet lehetősége lehetősége.. Megérte M egérteni ni e különféle különfé le utak elágazásait elágazá sait óriási feladat, amelyből ame lyből e könyv köny v csak egészen keveset tud elvégezni. elvégezni.  Am  A m it azo az o n b a n m e g te ttü tt ü n k : felv fe lváá z o ltu lt u n k egy eg y —Lé —L é v in a s és M erle er leau au-P -Poo n ty  mu nkáiban látens látensen en műkö dő - individuáci individuáció-modell ó-modellt. t. Továbbá Továbbá találtunk egy  párhuzamot párhuza mot e szerzők, s a pszichoanalitikus pszicho analitikus Bálint Mih M ihály ály individuácíó-modellje között. Felvetettük, hogy  a személyes fejlődés éppúgy, mint az értelemképződés egy kapcsolati-érzéki kapcsolati-érzéki őselemből őselemből emelkedik emelkedik ki, differenciálódik, differenci álódik, s képe képess arra, hogy az elkülönülés, elkülönülés, a tudatosulás felnőtt időszakában visszanyúljon ahhoz az érzéki, érzelmi kapacitáshoz, ami henne henne munkál mun kál anonim módon. módon.

 A személyesség személy esség elveszté elvesztése se  A kérdés, ké rdés, ami am i e fejezet feje zetben ben fogla fo glalk lkoz ozta tatt minke min ket: t: m iként iké nt illes ill eszk zked edik ik a testi tes ti érzékisé érzé kiségg a személy személyes es történetbe, történetbe, hogya ho gyan n fordul hozzá a felnőtt, érett szemé személy? ly? Lévínas, Lévín as, mint m int láttuk, személytelenséggel vádolta vád olta Merleau-Ponty Me rleau-Ponty filozófiáját. De m it is is jelenthet jelenthet egyáltalán egyálta lán a testi érzékiség ö sszefüggésében sszefüggé sében a személyess személyesség? ég? Könnyebb választ válas zt adni ad ni e kérdésre, kérdésre, ha a korábban elemzett elemze tt szövegek szövegek alapján arra gondolunk, hogy miképpen lehet elveszíteni, vagyis hányféleképpen szoktunk elszemélytelenedni. elemzésekor ekor láttuk, hogy ho gy aképi, ak épi, szimbolikus, szimbolikus, majd  A Gyermek Gyermek viszonya viszonya máso másokh khoz oz elemzés nyelvi öntudat, önazonosság önazonosság m int „tükör” hogyan hogy an távolodhat el el önmagu nk és a másik má sik érzékelésének érzékelésének személyességétől személyességétől és és eredetiségétől. Stern Ster n gondolatai gondolata i hason ha sonló ló képpen azt mutatták, muta tták, ho gy a nyelviség mint az érzékis érzékiséget éget maga alá gyű rő túlzott értelemrögzítés értelemrögzítés (kétélű (kétélű kard) magába mag ában n hordja az elszemélytelenedés veszélyét. veszélyét. De maga az érzékiség érzékiség is magába n hordja hordja az anonimitás veszélyét veszélyét.. A z Észlelés  fenom  fen omeno enológ lógiájá iájába ban n Merleau-Ponty éppen az érzéki hoeqzisztencia. preperszondtís névtelenségétől  tartott. (“Egy szintre helyeztük azt, ami az „én” és a „te” a sok ta pasztalatában, bevezettük a személytelenséget a szubjektivitás szívébe, háttérbe szorítottuk aperspektíválc individ ualitását, ualitá sát, de vajon ebben az általános általános zavarban zavarb an nem tettük-e félre az egóval együtt egy ütt az altér egót?” egót?”48) A m ásokk áso kkal al való öntuda ö ntudatlan tlan érzéki összeszövődés összeszövődés naivitása naiv itása is rend kívü l személytelen lehet. lehet. Lévínas azt gondolta, gondolta, hogy hog y az ő érzékiségínterpretácíója meghaladja megha ladja MerleauMerleauPonty gondolkodásának gondolkodásán ak személytelenségét. személytelenségét. Szerinte a személyesség lénye lényege ge az érzéki érintettség, s ő erre építette etikáját. Érdemes azonba az onban n rákérdeznün rákérdez nünk: k: nem lehet-e lehet-e olykor az érzéki érintettség m aga ag a is is személytelen? személytelen? A hétköznapi tapasztala tap asztalatt teli van va n olyan helyzetekkel, helyzetekkel, m ikor éppen a testi-érzéki testi-érzéki kitettség személytelenít személytelenít el. el. Például a telje teljess azonosulás azo nosulás a test érzékenységével érzékenységével,, a kísebb-nagyobb kísebb-na gyobb kellemet lenségekke lenségekkell megakadályozhatja a m ások és önm agam számára való személy személyes es la perception , Paris, 1945, 48 M. Merleau-Ponty: Phénom énologíe de la 1945, G allimard, allim ard, 408. o.

III. Interpretáció: Interpr etáció: reszponzív reszponz ív érzékiség érzékis ég

| 199 199

 jele  je lenl nlét étet et.. V agy ag y h a tú lzo lz o tta tt a n é rin ri n tőd tő d ü n k m á sok so k szen sz enve vedé dései sei á lta lt a l, h a telje te ljese sen n letaglóz a Másik M ásik által átélt nehéz nehéz állapot, elveszítjük elveszítjük személyes személyes válaszkészségün válaszkészségünket, ket, éppen azt az t a megtartó meg tartó erőt, am i m iatt esetleg személyesen személyesen számítani lehetne lehetne ránk.  A szemé sze mélye lyessé sségg tehát teh át nem ne m lehet leh et közv kö zvet etle lenü nüll azonos azo nos az érzé ér zéki ki érin é rinte tetts ttség égge gell sem. sem . Hogya Ho gyan n lehet egyáltalán a személyességet személyességet kifejezni? M it jelent jelent a személyesség, személyesség, ha m ind a preverbális preverbális-érzékí -érzékí,, m ind pedig a verbális verbális tapasztalat magáb an hordja hordja a személytelenedés szemé lytelenedés veszélyét? Hisz belesüllyedni az érzékiség preverbális tartományába, s össze nem kötni azt a felnőtt élet élet öntudatával, öntudatáva l, helyzeteivel, helyzeteivel, történeteivel, történeteivel, felelősségei felelősségeivel vel - egyfajta egyfa jta személytelenséget jelent. jelent. De azonosu az onosulni lni a verbalitással, a társa dalmisá da lmiságg verbális verbális működ mű ködései éseivel, vel, s nem kötni kö tni azt a zt össze az érzékiség érzé kiség —érzés, —érzés, észlelés —saját —saját átélésével, egy m ásik fajta fa jta személytelenséget jelent. jelent. Sőt, Ső t, az elszemélytelenedés elszemélytelenedés érzéki és verbális verb ális szintje össze össze is is tartozhat tartozh at bennünk. bennün k. Ha nehezen tudju k kezelni érzéki élményeinket, ha nehezen nehezen tudjuk tud juk személye személyess életünkbe integrálni, velük szemben egy másik személytelenségbe: a verbális működésmódho műk ödésmódhozz húzód hatunk hatu nk vissza (verbalizálá (verbalizálás, s, sematízálás) sematízálás);; a verbális sematizálás, ma tizálás, kontroll világá világának nak személytel személytelensé enségével gével szemben szemben viszont viszont h ajlamosak  vag  va g y u n k az érzé ér zékis kiség ég fele f elelőt lőtlen len szemé sze mélyt lytele elensé nségé gébe be m enek en ekü ü lni ln i (esztétízálá (eszté tízálás). s).

 A személyesség  Az  A z öntudatlan öntu datlan érzékiség és az érzéketlen tudatosság —hasonlóképpen személytelen.  A tuda tu dato tos, s, verb ve rbáli áliss én az érzé ér zéki, ki, vitá vi táli liss jelen jel enlé létb tből ől tápl tá plál álko kozi zik, k, abbó ab bóll emelk em elked edik ik ki. Ann A nnyib yiban an személyes személyes,, amennyiben „nem száll el”, hanem m induntalan indun talan vissza fordu l eleven eleven érzéki forrásaihoz forrásaihoz.. A felnőtt érzékisége érzékisége pedig ped ig annyiban anny iban személyes, amennyiben nem süllyed a teljes öntudatlanságba, hanem kapcsolatban van a tudato tud atos, s, felelős énrészekkel —telített —telített jelenlét.  A resz r eszpo ponz nzivi ivitá táss éppen ép pen akko ak korr tesz abszolú absz olútt szin sz ingu gulár láriss issá, á, mik m ikor or testi tes ti anon an onim imi i tásom hoz fordít vissza. Személyesség és és személytelenség személytelenség tehát nem lokalizálható lokalizálh ató sem a testiségben, testiségben, sem a tudatos, verbális tapasztalatokban. De ugya nígy nem rögzíthető sem az érintettség egyértelműségében, sem az észle észlelés lés nyitottságában. Mégsem Még sem választható le ezekről. A személyesség személyesség csakúgy, csakúgy, mint m int a felelősség felelősség e tapasz tap asz talatok közötti mozgásban realizálódik. Csak egy történetben, történetben, az élettört élettörténetben énetben érhető tetten. tetten. Olyanért kell felelnem, felelnem, amiről am iről nem tehetek, tehetek, mégis engem érint, rám nehezedik. Személyess Személyesséé akko r válók, amikor nem kerü löm el a felel feleletet etet..  A szemé személye lyesség sség a személytelennek személytelennek tűn t űnőő tapasztalato tapasztalatokból kból ind i ndul ul Iti: Iti: az anonim kite kitetts ttség ég átfordítása átfordí tása személyes személyes válasszá.

200

[ A test tes t éthosza éthosz a

5. A test éthosza  A testiség testiség kettős m orál or ális is tra tr a u m ája áj a Úg y tűnik Úgy tűn ik azonban, hogy ho gy az érzéki kitetts kitettséghez éghez való személyes személyes odafordulás odafordu lás egyál talán nem könnyű. könny ű. M ind a filozófiatört filozófiatörténetben, énetben, mind a hétköznapok hétköznapo k személ személyes yes történeteiben történeteiben óriási ellenállásba ütközik. A testtapasztalat, testtapaszta lat, az érzékiség a felnőtt, felnőtt, tudatos ego szám ára igen gyakra gya kran n fenyegetésként, teherként, egyenesen morális mo rális problémaként problémak ént jelentkezik be. be.  A nyu ny u gati ga ti filo fil o zófia zó fiaii hag h agyo yom m ány, án y, m int in t tu t u d juk ju k , gyak gy akra ran n elfel el feled edke keze zett tt a megélt meg élt testről, és a testiség testiség ellenében ellenében filozofált. Nem csoda, hisz a testélmény testélmén y a gondol kodó, morális felelősségre törekvő ember számára kétszeresen is traumatikus tapasztalatként, akad ályként mutatkozik meg. meg.  A testis te stiség ég ném a műkö mű ködé dése, se, ano a noni nim m itása itá sa az egyi eg yikk trauma trau ma.. Nem Ne m tart ta rtoz ozik ik teljesen hozzánk, működése észrevétlen marad. Habár én magam vagyok a testem, de anonim, megnevezetten megnevezetten,, öntvidat öntvidatlan lan módon. Gyakran Gya kran nem veszem észre észre,, nem tudom m i rejtőzik rejtőzik testemben, testemben, m ilyen hatásokat keltek keltek viselkedésemm viselkedésemm el, testem mindenkori helyzetem helyzetem vakfoltja marad. Fizikai és érzelmi, érzelmi, érzéki függésekben függésekben tart, anélkül, hogy egyáltalán e gyáltalán észrevenn észrevenném. ém. Meghaladja M eghaladja tudatosságom, tudatosságom, kompetenciám ko mpetenciám körét az, ahogy aho gy a test test összeköti összeköti és szétválasztja az élőket.  A m ásik ás ik trau tr aum m atiz at izál álóó hatá ha táss a testis tes tiség ég barb ba rbár ár,, túln tú lnyo yom m ó ereje. T ú lság ls ágoo san sa n is hozzánk hoz zánk tartozik, tarto zik, zavaróan, zavar óan, az elvíselhetetlenségig érintetté és és kiszolgálta kiszo lgáltatottá tottá tesz, tesz, időnként kontrollálhatatlanul fáj, és végül lerombol. Kezelhetetlen, vad, barbár tapasztalatok tapasz talatokkal kal áraszt ára szt el, amelyek által elveszítem elveszítem döntésképességemet döntésképességemet.. Mindkét bajunk akadályát képezi az önmagunkért vagy másokért, viselt fele lősségünknek. így a testi érzékiség mint a moralitással ellentétes, traumatikus dimenzió artikulálódik. artikulá lódik. A zt gondolom, hogy ha a testi testiség ség etikai értelmét értelmét firtatjuk, e kétféle bajra óhatatlanu óh atatlanull választ kell keresni. És éppen ezt a kétféle kétféle válaszkísér válaszk ísér letet letet - reszponziót - lelhetjük meg Merlea M erleau-Ponty u-Ponty és és Lévinas filozófiájában. filozófiájában. Ok a test testet et illető illető - kétfé kétféle le - felelős felelősség ség viss visszasz zaszerzé erzésére sére vállalkoztak, ak ét különböző problém a mentén. mentén. Merleau-Ponty Merleau-Ponty munkája mun kája az első első bajra bajra adott adott válasz: észlel é szlelni ni tudni, tud ni, tudatosítani tud atosítani a közvetle közvetlent, nt, a testiség testiség névtelen névtelen működését. működését. A homályban m űködő test nála megértő m egértő testté, ősi gondolkodássá gondo lkodássá változott át, vagyis vag yis akadályb akad ályból ól lehetőséggé. lehetőséggé. Ha igaz az, hogy hog y a testi szenzibílitás szenzibílitás érintett érintettsége sége a test megértő kapacitásá nak nyelvén tud csak kifejeződni, Merleau-Ponty (Lévinas vádjával ellenté ellentétbe tben) n) nem személytelen  vag  va g y imm im m orál or ális is forr fo rráá sra sr a veze v ezette tte v issz is szaa a m ásik ás ik tap ta p aszt as ztal alat atát át,, h anem an em egy eg y m ásik ás ik morális forrá st tárt tár t fel a testtapasztalatban. testtapasztalatban.

III. Interpretációi reszponzív érzékiség

j

201

Lévinas a testte testtell kapcsolat kapcsolatos os m ásik nagy na gy bajra válaszolt: válaszolt: hogyan hogy an lehet kibírni a test örökösen traum atizáló működését? m űködését? Szerinte ép pen a testi érintettség állandó növeked növekedése ése,, súlya, fájdalma, fájdalm a, tesz érett módon módo n reszponzívvá, felelőssé. felelőssé. A sebzettség sebzettség fordul át a szenzibilitásban értelemmé, jelentéssé. A testtel való nagy bajunk az etikai értelem lehetősége lehetősége egyben. Ók ketten tehát elvégeztek egy-egy fontos munkát: épp e kétféle, merőben ellentétes nehézség mentén fordulnak oda a megélt testhez. Egy olyan testhez, amely éppúgy éppúg y hordozza a moralitás veszélyez veszélyeztetet tetettsége tségeit, it, mint min t lehetősége lehetőségeit it - s a testiséget testiséget a mora litás akadályábó l a moralitás lehetős lehetőségév égévéé form álták - két ellentétes ellentétes irányból. iránybó l. Fontos Fontos azonban azonb an e két szempont integrálása. integrálása. A test észlelő észlelő és és érző mivoltának mivo ltának különválasztásában különvá lasztásában rejlő rejlő egyoldalúság maga m aga is veszélyezteti veszélyezteti a humanitást. hum anitást. Hiszen az érintettség, a kitettség, az érzelem az észlelés észlelés eredeti különbségtevései különb ségtevései nélkül nél kül,, a szituációkban való folyamatos eligazodás nélkül nélkü l - maga mag a a pszichózis pszichózis válaszképtelen válaszképtelen magánya. De az észlelés személytelen struktúráinak működése érzéki, érzelmi érintettsé érintettségg nélkül - ugyanide vezet. vezet. Mintha a felnőtt személy odafordulása a testi szenzibilításhoz kettős értelmű lenne: lenne: kibírni, tisztázni, tisztázni, huma hu manizáln nizálnii egy anonim „m űködés” hozzánk tartozását, és kibírni, kibírn i, morálisan morá lisan megválaszo lni az érintettség, érintettség, sebzettség mindent mind ent felülmúló túlzásait túlzása it is . 49

 A felelősség felel ősség tran tr ansz szfo form rmác áció iója ja Merleau-Ponty és Lévinas L évinas a felelősséget felelősséget összekötötte összekötötte az érzékiséggel. Filozófiájuk Filozó fiájuk mintegy minte gy kiszélesítet kiszélesítette te azt a tarto mányt, má nyt, amely ránk tarto zik a testi, anyagi létez létezés és legvégső határáig: a bőrig, a húsig, az érzékileg rám nehezedő univerzum ig. Szem benéztek a testiség testiség traumájával, m ikor a testtapasztalatot, testtapasztalatot, mint mélyen szubjekt szubjektív, ív, személye személyess felelősségünkhöz tartozó ta rtozó tapasztalatot tapa sztalatot értették meg. meg. Ezzel mintegy szélsőségig kiterjesztették az abszolút önfelelősség —a Krízis me gfogalma lmazott zott - husserlí husse rlí normáját.5 norm áját.500 Husserl az önfelelősséget ön felelősséget tekintett tekintettee b e n megfoga 45 Csa k lábjegyzetben jegyzem m eg, ho gy az alteritástapasztalatot is el lehet úg y gondolni, mint kettős traumát: a testiséghez hasonlóan két ellentétes természetű veszély, elhagyottság és elborítottság között éljük éljük át a Más ikka l való való kapcsolatot. kapcsolatot. E k ét veszély párhuzamos a testiséggel testiséggel kapcsolatban átélt átélt traum ákkal. A testiséget testiséget éppúgy, mint a M ásik k özelségét özelségét a „túl kevés” és „túl sok ” ambivalenciájában éljük éljük meg. Bá lint gondolatára utalva: legelemibb, legelemibb, legkorábbi legkorábbi félelmünk , hogy  az életünket megtartó, fenyegető (anyai, (anyai, interszubj interszubjektív) ektív) elem ekeiha gyhatn ak, vag y elboríthatnak.  A h a r m ó n ia e két k ét féle fé le lem le m kö k ö zö tti tt i eg y en sú lyo ly o zá s. A k ie g ye n sú ly oz ó d ás m ód já t, lege le ge red re d etib et ibbb n ye lvét lv ét a vitális affektuso k jelentik. jelentik. 50 Errő l A. Lingis: Előszó Előszó az angol kiadásh oz, in E . Lévinas: Otherwíse than Being B eing or beyond Essencee, Essencee, Boston-Lon don, 1981, 1981, The Hague - M artinus Níjhof Níjhoff. f.

202

| A test te st éthosza éthos za

a nyugati spiritualitás lényegének, ugyanakkor összekötötte azt a racionalitás lehetőleg lehetőleg telj teljes es körű kiterjesztésév kiterjesztésével el - vagyis az intencionáló intencionáló tudat tu dat önreflexi önreflexiójához ójához kötötte. kötötte. A z önfelelősség önfelelősség itt: itt: az én saját saját tudatak tud ataktivitásá tivitására ra való való rákérdezés. rákérdezés. Szerinte az én csak olyan aktivitásokért tud felelősséget vállalni, amiket megért, amit rekonstruálni képes. képes. De mivel Husserlnél az az ész univerzalitása univerz alitása túlmutat a m in dennapi énen, énen, s alkalmas az interszubj interszubjektiví ektivítás tás kon k on stru álásá ra, ezért a filozóf filozófiai iai felelőssé felelősségg is univerzális. A filozófus nem n em csak önm agáért visel felelősség felelősséget, et, hanem az interszubjektív konstitúcíóért is, de csak annyiban , amennyiben azt megérteni, etika gyakorlati dimenziója nem különíthető el  gondolat  gondolatban ban újraalkotni újraalkotni képes épes.. így az etika az elmélettől, elmélettől, a megértéstől. megértéstől. Husserl H usserl így fogalmaz fogalm az a Krízisben: „A z ész ész nem engedi engedi meg a különbségtételt »elméletí«, »elméletí«, »gyakorlati« és »esztétikai« között. Embernek Embe rnek lenni teleologíkus létet, létszerű légyént jelent.”51 Heidegger Heidegger sem választja vála sztja el a gyakorlati, vagy va gy etikai et ikai dimenzió t a Dasein létmeg létmeg értésétől értésétől.. Miközben elhatárolta magát attól, attól, hogy etikát írjon —a Lét és időben be n mo ndhatni ndh atni egy ütt veti fel „van” és „legyen” problémáit a lét értel értelmére mére feltett feltett kérdésben. Mindazonáltal Husserlhez hasonlóan ő is a saját szubjektivitásban konst ko nstruá ruá lódó lód ó értelem, értelem, a saját lét értel értelme me felől tekint ki min den egyébre. egyébre. Merleau-Ponty Merleau-Ponty és Lévinas L évinas azonban a felelőss felelősség ég másféle felfogását dolgozta ki, amely elsősorban nem a megértésre, megértésre, létmegértésre, létmegértésre, hanem az érzékiségre támasz  kodik. Az univerzális felelősség felelősség eszmé eszméje je helyett helyett mindketten az un iverzumért iverzum ért viselt viselt felelősségről, feleletről beszélnek. „A z Önmaga - Szub-jelct Szub-jelctum. um. A z univerzum unive rzum súlya alatt van —fel —felelős elős az az egé egé szért” —írja Lévinas. („Le Sói est Sub-jectum, II est sous de poíds de 1’ univers - responsable de tout.”5 tou t.”522) Merleau-Ponty a következőképp következ őképpen en fogalmazott: fogalm azott: „Valójában „Valójában az egészért egészért teszem magam felelőssé, az univerzális életet provokálom, ahogyan eleven jelenem, és testem sűrűsége által á ltal önm agam at a térbe installálom installá lom .”5 .”53 Én vagyok az, akire akire az univerz un iverzum um ránehezedik, aki nem szökhet el, felel felelnie nie kell. kell. Senki Senk i a helyemre helyemre nem léphet, túszként, túszkén t, a míndenséggel összeszövődött eleven eleven húsként kell kell mindezt átélnem. átélnem. Azon A zonban ban nem ne m én alkotom, konstituálom világomat, inkább az ejt ejt foglyul fogly ul engem. A m ásik intencióit intencióit,, az interszubjektívitást semmilyen tekintetben sem rekonstruálhatom. Amiért felelek az nem saját világomat és a közös, interszubjektív világot világo t alkotó tudatosságom. Felelősségem Felelősségem sokkal elemibb elemibb:: a rám nehezedő nehezedő univerzum univerz umnak nak közvetlenül válaszoló válaszoló érzékiségem, amely minden tudataktívitást megelőz. megelőz. Az A z univerzu univ erzum m egysége egysége sem az, amit am it a pillantásom átfog egy  egy  51 E. Husse Hu sserl: rl: Az európai tudományok válsága, í. kötet, kötet, ford ford.. Berényi G áb or -M ez ei Balázs, Budapest Budapest,, 1998, Atla ntisz , 330. o. 5! E. Lévinas:  Autre 1974, M artínu s N íjhoff, íjhoff, 147. 147. o.  Au treme ment nt qu'étre q u'étre 0u aua u-de dela la de l ’essence, ’essence, L a Haye, 1974, 53 M. Merleau-Ponty: Signes, Paris, 1960, G allima rd, 94. o. o.

III. Interpr Interpretá etáció: ció: reszpon reszponzív zív érzékis érzékiség ég

| 203

egységes egységes appercepcióban, appercepcióban, hanem ami felém áramlik, minden mind en irányból rám tekint, engem illet. A bőr b őr kitettsége az érintésnek és a fájdalomnak: már má r felelet felelet - olyasmire felelet, felelet, am a m i nem saját tettem, hanem hane m érint. Olyasmiért Olyas miért kell már érzéki érz éki jelenlétemmel felelnem, ami a mi messze meghalad megh alad engem, aminek nem vagyok vagy ok az alkotója. A felelősség felelősség gyökere nem önfelelősség, önfelelősség, nem autonómia, hanem ha nem felelet felelet a Másnak. M ásnak.

 A z érzé ér zéki ki felelősség felelő sség - a felelősség felelő sség túlterhel túlt erhelése ése ? Ez azonban képtelenül nehéz, nehéz, meghaladja meghalad ja erőnket. erőnket. Hogy H ogyan an is is felelhetnék mind  azért, am i ér? ér? Hogy Hog y felelhetnék felelhetnék a napsütésért, napsütésért, egy felhangzó kiáltásért, mások nyavalyáiért, nyavalyáiért, de akár saját érzéki alkatomért? alkatomért? Hisz érzékiségünk, vitalitásunk vitalitás unk a leginkább leginkább öntu ön tu datlan, „felelőt „felelőtlen”, len”, „vad” tartom tartománya ánya életünknek, életünknek, aplatónih aplat ónih agyom agy om ány szerint a test érzékisége érzékisége maga a felelőtlens felelőtlenség. ég. Mire jó egyáltalán e gyáltalán a felelősség ilyen megterhelő megterhelő kiterjesztése? N em vezet-e vajon e mértélctelenség mértélctelenség a felelősség feloldásához? feloldá sához? Minden Mind en bizonnyal igen. igen. Mértéket kell tehát találnunk . De akár találunk, akár  Merleau-Ponty és Lévinas Lévina s filozófiája filozófiája után úgy tűnik, tűnik, a fele felelő lőss sség éget et nem lehe lehett elvála elválasz sz nem,  Merleau-Ponty Az ért szükséges szükséges a felelőssé felelősséget get az érzékiségben érzékiségben rögzíteni, mert a tani az érzékiségtől. Azért M ásikn ak való kitettség, kitettség, a Másiknak M ásiknak való felelet felelet elsősorban elsősorban az érzékiség érzékiség módja, s csak másodsorban a tudaté. Hisz a tudat mindig tartalm azza az önmagához való  viss  vi ssza zafo ford rdul ulás ás mozz mo zzan anat atát át.. A M ásik ás ikaa t m indi in digg m ár k ívü ív ü lrő lr ő l nézi, né zi, inte in terp rpre retá tálja lja,, kü lső viszonyba viszon ybalép lép vele. vele. Lényege saját saját aktivitása: önmagából ö nmagából ért meg, önmagából alkot meg mindent, a mást az azonosban: azonosban: egy egységes egységes univerzum ban oldja oldja fel. fel.  Az  A z érzé ér zékisé kiségg azon az onba ban, n, am a m elyb el yből ől aztá az tán n persze a tuda tu datt táplá táp lálk lkoz ozik ik nem ne m válasz vála szth that atóó el a másnak má snak,, s a pár excel másnak : a Másikna k való való kitettségtől. kitettségtől. Ha a felelősség, excellen lence ce másnak: felelősség, az etikum nem pusztán saját kompetenciám kompetenciám kiterjeszt kiterjesztésén ésének ek a munkája, hanem a másikért másik ért van, a másikra, a transzcendensre irányul, akkor abban az érzékiségben kell rögzíteni, amely nem tud önmagában megnyugodni, hanem már mindig a másnak, a Másiknak  a léten túlinak adott válaszként működik. S habár hab ár a társadalm társad almii felelőss felelősségek égek rendszere rendszere már többnyire harm ha rmad adik ik személyű, szem élyű,  vag  va g y is egy eg y m űköd űk ödőő társ tá rsad adal aloo m b an olyan oly anok okér értt is felelős fele lősség ségge gell tart ta rtoo z u nk , akik ak iket et soha nem láttunk , s csak általános, általános, nyelvile nyelvilegg artikulálódó no rmák, form fo rmális ális szo lidaritás mó dján viszonyu lhatunk lhatu nk hozzájuk, a másokért viselt viselt felelősség felelősség eredet eredetee mégis a mások máso k által való való érintettség, érzéki közelség közelség.. Habár Habá r nem nélkülözhetjü nélkü lözhetjükk a harm adik személyű, társadalmi társadalm i morált, morált, a moralitás moralitás forrásainál kulcsfontosságú a Másik Má sik érzéki közelsé közelsége. ge. Azért Az ért tudu nk harm ha rm adik személyben személyben felelni, felelni, me rt már érzékíleg érzékíleg reszponzívak reszponzívak vagyunk. Nem viszonyulhatok a közelállóhoz közelállóhoz úgy, mint egy  általános törvény, érték, humanitás alesetéhez. A nyelv tematízáló, beazonosító működése lecsupaszíthatja, formalizálhatja a Másik tapasztalatát, a felelősség

204

| A test tes t éthosza éthos za

felelet feleletét. ét. A nyelvben rejlő rejlő redukciók redukciók fenyegethetik a M ásik transzcendenciáj transzcendenciáját. át. Ezért a felelősségnek, az etikainak ki kell terjednie a nyelv előtti, érzéki tapasztalatok tartományára is. is. A nyelv elidege elidegenít nítőő univerzalizáló univerzalizáló működéséért a társadalom szintjén is folyamatosan folyam atosan felelni feleln i kell. kell. Ez nehézsé nehézséget get is is hordoz: az e tikum többé többé nem általánosan megfogalm azható nyelvi formát öltő legyen, parancs, norma, vagy általános érték elsősorban, ha nem tematizálhatatla tematizá lhatatlan, n, törékeny érzéki szituáció, szituáció, találkozás, ahol jelentőségüket jelentőségü ket  vesz  ve szti tikk a konven kon venció ciók. k. M íg tehá te hátt Husse Hu sserln rlnél él a felelős fele lősség ség a saját és az íntersz ínte rszub ubjek jektív  tív  szituáció konstitúciójának megértésén nyugszik, addig Merleau-Pontynál és Lévínasnál Lévína snál bárm ely szubjektív vagy vag y ínterszubjektív ínterszubjektív szituáció szituáció megértése megértése csak az érzéki kitettségen keresztül keresztü l nyerheti el értelmét. A viszony viszony megford megfordul: ul: nem a megérté egértéss lesz az etikum lényegi momentuma, hanem az érzéki kitettség, s a reszponzivitás lesz a megértés, az értelem születési helye.  Azo  A zon n ban ba n az érzékis érz ékiségr égree kiter kit erjes jeszt ztett ett felelőss felel ősség ég olyan oly an túlz tú lzás ásn n ak, ak , Nessu Ne ssus-i s-ing ngne nekk tűnhet, tűn het, amely elviselhetetl elviselhetetlenül enül nehéz nehéz nekünk. Túszállapot Túszá llapot —amely —amely a végtelensé gig, az utolsó vérig üldözötté, üldözötté, kiszolgált k iszolgáltatottá atottá tesz, tesz, kibírhatatlan kibírh atatlan terheket zúdít ránk. Elveszítjük Elveszítjük örök ideáink, halhatatlan, halh atatlan, független szellemünk, autonóm iánk  viga  vi gasz szát át.. Tehe Te hetet tetlen lenné né k ell el l váln vá lnu u n k , egysz eg yszer erre re áld ál d ozat oz attá tá és bűnö bű nöss sséé tehe te hete tetle tlen n reszponzivitásunkban, ha az etikum forrását valóban az érzékiség mértéktelen felelős felelősségé ségében ben lokalizáljuk. lokalizáljuk . Hacsak nem találu nk valam it, olyan ellenerőt ellenerőt,, ami ellensúlyozza, ellensúlyozza, kiegyenlíti az érzéki reszponzivitásban reszponzivitásban ránk nehezedő határta lan kiszolgáltatottságot, bo ldogtalansá ldog talanságot. got. De ez ez az ellenerő ellenerő talán érezhetővé-észlelérezhetővé-észlelhetővé vált az eddigi elemzésekben.

 A z érzé ér zéki ki felelőss fele lősség ég m int in t az öröm fels fe lszz ínre ín re hozás hoz ásaa Ha az érzékiséget, a testiséget nem elsősorban a hiányból, a traumából értjük meg, hanem hozzáférhetővé tesszük a benne munkáló eredeti pozitív ínter szubjektív jelentést, a felelősség megtestesülése, inkarnációja nem tűnik oly  reménytelennek. Fentebb Fentebb írtu nk arról, hogy a Másik Má sik érzéki közelsége közelsége csak másodsorba máso dsorban n trauma: elsősorban elsősorban öröm, erósz, vagy vag y ahogy ah ogy Bálint B álint M ihály ihá ly nevezte nevezte:: „elsődlege „elsődlegess szeretet”. M ár bennünk van a M ásiktól jövő érzéki érzéki öröm, öröm, mikor traumatizálódunk. traumatizálódunk. Az ér zékiség zékiség azért tu d vesztes veszteséggé éggé válni, m ert eredetileg eredetileg nem az, hanem ha nem kapott kapo tt élet, élet, kapott kapo tt libidó. libidó.  Az  A z „én első megremegése megrem egése”, ”, az „első személyessé szemé lyesség” g” öröm, örö m, am i először előszö r a Mási Má sikk élet felöljön. Nem lenne lenne minek sérülnie, sérülnie, ha nem támaszkodnánk m ár mindig erre erre az eredeti eredeti élve élvezetr zetre. e. Merleau-Ponty, Lévínas L évínas és Bálint szerint minden tapasztalatu tapa sztalatunk nk legmélyén, vagy vag y kezdeténél ott m unká un káll egy „elem i” erő: erő: az öröm, öröm , az erósz, a libidó

III. Interpr Interpretá etáció: ció: reszpon reszponzí zívv érzéki érzékiség ség

| 205 205

életünket ném án átható ereje ereje - az érzékiség csendben működő', működő', Ínterszubjektív  Ínterszubjektív  ősszövete. ősszövete. E szövet működése műk ödése benn ünk nem nyilvánvaló. nyilvánvaló . Meg M eg kell találni. De ehhez szükség van az érzékiség és etikum kölcsönös transzformációjára.  A szemé sze mélye lyessé sség, g, a felelős fele lősség ség érzék érz ékivé ivé válá vá lása sa,, éppú ép púgy gy m int in t az érzék érz ékisé iségg felelős fele lőssé sé  válá  vá lása sa,, feltéte felt ételezi lezi a testi, tes ti, elem el emii élet é letörö örömö möt, t, „am „a m ibő ib ő l va g y u n k ”.  Az  A z öröm ö röm,, az erósz eredend ered endően ően nem nárc ná rcisz isztik tikus us:: először elő ször a Másik Más ikbó bóll való val ó eredeti táplálkozás, táplálkoz ás, a Másikk Má sikkal al való eredeti eredeti harm ónia. ónia . Elfelejtjük, mert olyan természetes természetes,, m int halnak a víz, víz , csecsemőnek csecsemőnek az anyatej anyatej.. Mégis mű ködik köd ik bennünk benn ünk és élt éltet: et: ez ez teszi kíbírhatóvá az elkerülhetetlen felsebződést, traumatízálódást, ami szintén a Másik Má sik felől jön, s amit oly nehéz elviselni. elviselni. Lehetséges, hogy hog y a legelemibb diszpozíciónk diszp ozíciónk nem n em a heideggeri szorongá szorongás? s? Könynyen lehet, lehet, hogy a szorongást szorongást már megelőzi az a diszpozíció, amiért am iért szorongunk. És talán nem is is pusztán ö nmagunk nm agunkért ért szorongunk. szorongunk. Ebben az írásban feltételezem, feltételezem, ho gy az érzékileg kapo tt öröm, élet megelőzi a hiányt.  így a felnőtt felelő felelőssé sség, g, az etikum kite kiterje rjesz szté tése se az érzék érzékiség iségre re nemcsak nemcsak azt azt jelenti, hogy kitesszük magunkat a Másik felől jövő traumáknak, hanem azt is, hogy felszínre hozzuk azt a néma érászt, életörömöt, ami már mindig is összeköt minket, s ami talán erőt ad a traumák kibírásához is, M íg a gyermek gyerm ek és és az éretlen éretlen személy az elsődleges szeretetet, szeretetet, a mínden mín denségge séggel,l, s a mások má sokkal kal való érzéki harm óniát, óniát , természetes természetes járandóságának járandóságán ak tekinti, észre észre sem  veszi  ve szi,, s csak cs ak a zava za varr rraa reag re agál ál,, a feln fe lnőt őttt érzék érz ékii felelőss fele lősségh éghez ez az is hozz ho zzát átar arto tozi zik, k, hogy hog y ez az „elemi” öröm mint műk ödő öröm, mint reális reális teherbí teherbírás rás,, vagy va gy m int az adás képessége hozzáférhetővé váljon. Nem lehet adni ad ni örömtelenül. örömtelenül. Nem lehet a M ásikat fogadn i örömtele örömtelenül nül..  Az  A z érett ére tt reszp res zpon onzi zivi vitá tásh shoz oz h ozzá oz záta tart rtoz ozik ik a ném né m a, elemi ele mi,, kapo ka pott tt öröm ör öm átfo át for r dítása adott örömbe. Ez már „ingyen” öröm: örülni a Másnak önmagamon, érdekeimen érdekeimen túl. Ah A h ú sig, sig , a vérig kiterjedő, reszponzív örömképességbelső munka, mu nka, érzéki transzform áció eredménye. Nem ment meg a traumáktól, traumá któl, a szorongástól, szorongástól, a hiánytól hiánytó l és elborítottságtól, elborítottságtól, de olykor megengedi, ho gy ne ezeké ezeké legyen az első és utolsó szó.

Felhasznált irodalom Barral, M. R.: The Role ofBody-Subject in Interpersonal Relations, Pittsburgh, 1965, Duquesne Uníversity Press. Világos ossá ság, g, Bauman, Bauman , Z .: „A holokauszt szociológiai szociológiai nézőpontból”, nézőpontból”, ford. ford. Greskovíts Greskovíts Endre, ín Világ 2001. 4-5. sz.  ínEncyclopedia pedia ofPhe ofPhenom nomeno enology logy, Dordrecht, 1997, Behnke, Behnke, E. A.: „Body”, „B ody”, ínEncyclo 1997, Kluwer Klu wer Academic Academ ic Publí Pu blísh sher ers, s, 67—71. 71 . o. Bernasconí, Bernasco ní, R.: R .: „One Way TrafBc: The ontology of Decolonizatíon and íts Ethícs”, in G.  A.  A . Johnso Joh nson n - M. Smith Sm ith (eds.): Ontology and alterity in Merleau-Ponty, Evanston, 1990, 1990, Nortwes No rtwestern tern Unive U niversíty rsíty Press, 35—45. o. Bemet, R.: Le Sujet traumatísé, (Kézirat, (Kézirat, a Budapesten megtartott megta rtott előadásána előa dásánakk szövege szövege.) .) Borstad, Maríanne: Interszubjektívitás a dialektikus kapcsolatelmélet tükrében, Pszichoterápia, Pszichoterápia, VII. évf. (1998. szept.) 349-362. o.  Merle au-Ponty onty in Contemporary Perspectives Perspectives,, Bürke, P. - Van dér Veken, Jan (eds (eds.) .)::  Merleau-P Dordrecht-B Dord recht-Boston oston-Lond -London, on, 1993, 1993, Kluwer Academic Publí Publíshers. shers. Bush, T. W.: Ethícs and Ontology: Ontology: Lévina Lé vinass and Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, ín Continental Philosophical  Rév,, Dordrecht-Bos Dordre cht-Boston-Lo ton-London ndon,, 1992, 1992, Kluwer Kluwer Academic Publí Publíshers. shers. 195-202. 195-202 . o. Bush, T. W.: Circulating Being, From EmbodimenttoIncorporation (Camus, G. Marcel, Sartre, Butler, Merleau-Ponty, Ricoeur), New York, 1999, 1999, Fordham Universíty Press. Cohen, R. A. (ed.): Face to Face wíth Lévinas, New York, 1986, State Uníversity of New  York Press. Press . Dastur, F.: Merleau-Ponty Merleau-Ponty and Thínkíng Thín kíng from fr om Wíthín, in Bürke, P. P. and Jan Van Va n dér Veken  Merleau-Ponty in Contempora Contemporary ry Persp Perspec ectiv tives es,, Dordrec (eds,):  Merleau-Ponty Dor drecht— ht—Bosto Bo ston— n—Lond Lo ndon on,, 1993, Kluwer Academic Academ ic Publíshers, Publíshers, 25-37. °De l ’Herne, ’Herne, C.: Emmanuel Lévinas, 1991, Editíons de l ’Herne. ’Herne.

2o8

| A t e s t é th o s z a

 Ad ieu á Emmanuel Lévinas, Lévina s, Paris, 1997, Galilée. Derrída, J.:  Adieu Descartes, R.:  A filozófia alapelvei, ford. Dékány András, Budapest, 1996, Osiris. Díllon, M. C É c a rt :R e p ly to Claude Lefor t’s t’s Fles Flesh h and and Other Otherness ness —G. B , Madíson: Flesh Flesh Ontologyy and alterity alterit y in Merleau-Ponty, as Otherness, ín G. A . Johnson —M. —M. Smíth Smí th (eds (eds.) .):: Ontolog Evanston, Evansto n, 1990, Nortwest Nor twestern ern Uníversi Un íversity ty Press, 14 —27. o. Phenom omen enol olog ogic ical  al  Díllon, Díllon , M. C.: Merleau-Ponty and the Psychogene Psychogenesís sís of the Self, in Journal of Phen Psychology, 9/1-2 (Fali 1978). World,, 1983. vol. 16. Díllon, M. C.: Merleau-Ponty and the Reversíbílíty Reversíbílíty Thesís, ín  Mán and World Ontol olog ogy, y, Bloomington, Díllon, M. C.:  Merleau-Ponty’s Ont Bloomington , 1988, 1988, Indíana Indían a Uníversity Press. Dodd, J.: Idealism and Corporeity. An Essay on the Problem ofthe Body in HusserVs Phenomenology, Dordrecht, 1997 1997,, Kluwer Academíc Aca demíc Publíshers. Publíshers. Drumm ond, John - Embree, Embree, Lester: Lester: Phenomenological Approaches to Morál Philosophy, Dordrecht-Boston-London, 2002, Kluwer Academíc Publíshers. Phenomenology, Dordrecht, 1997, Kluwer Academíc  J. D rum ru m m ond on d (ed.): (ed.): Encyclopedia of Phenomenology, Publíshers. Foucault, M.: Felügyelet és büntetés, ford. Fázsy Anikó, Budapest, 1990, Gondolat. Gallagher, Sh.: Hyletic Experíence Experíen ce and the Líved Body, in Husserl Studies, 3.1986.131-166 . o. o. ember hel helye ye és és ter term mésze észete te a világban, Budapest, 1993, Gehlen, A.:  Az ember 1993, Gondolat. Gibbs, R.: The Other Comes to Teach Me. A Revíew of recent Lévinas publícations, in  Mán and World, World, 1991/24.219-233. o. Heidegger, M.: Lét és idő, ford. Vajda Vajda M. - Angyalosí G. —Bacsó —Bacsó B. —Kardos A. - Oros Oroszz 1., Budapest, B udapest, 1989, 1989, Gondolat. európaii tudomá tudományo nyokk válsága, válsága, ford. Berényí Husserl, E.: Az európa Berényí Gábor - Mezei Balázs, Budapest, 1998, 1998, Atlantisz. Atlantis z. Husserl, E,: Ideas pertaining to a pure phenomenology and to a phenomenological philosophy 11., 11 ., Rícha Ríc hard rd Rojcewícz Rojcew ícz —An —André dré Schuwer (trans.), (trans.), Dordrecht—Boston— Bosto n—London, Lon don, 1989, 1989, Kluwer Academíc Publíshers. Publíshers. Husserl, E.: Kartéziánus elmélkedések, ford. Mezei Balázs Atlantisz, Budapest, 2000,  Atlan  At lantis tisz. z. Husserl, E.: Előadások az időről, ford. Sajó Sándor —Ulmann Tamás, Budapest, 2002,  Atlan  At lantis tisz. z.  Johnso  Joh nson, n, G. A .: Alt A ltee rity ri ty and an d Reversíb Reve rsíbílít ílíty, y, in i n G. G . A. A . Jo h n son so n —M . B. Smíth Sm íth (eds.): Alterity and Ontology in Merleau-Ponty, Evanston-Illíonís, 1990, Northwestern Uníversity  Press, I-XXXIV. o. Lacan, J.: Somé Reflexíons Reflexíons onthe on the Ego, Ego, in International Journal ofPsychoanalysis, 3 2 .1 1 —17. o. o. Lacan,  ].: The Fam ily Complexes, Complexes, in Critical Texts, 5.1988. no. 3.12-19. °Lefort, C.: C .: Flesh Flesh and and Otherne Otherness, ss, in G. A. .Joh ns on - M. Smíth (eds. (eds.): ): Ontology and alterity in Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, Evanston Evan ston,, 1990, Nortwes No rtwestern tern Uníversí Un íversíty ty Press, 3—13. o.

Felh Felhas aszn znál áltt iroda irodalo lom m

| 209

Levín, Lev ín, D. M.: Justice Ju stice in the the Flesh, ín G. A. A . .Johnson —M. —M. Smith Sm ith (eds (eds.) .):: Ontology and alterity in Merleau-Ponty, Evanston, 1990, Nortwestern Uníversíty Press, 35-45, 67-81. o. Levin, D. M.: Tracework: Myself and Others in the Morál Phenomenology o£ MerleauPonty and Lévinas, ín International Jour (October 1998 1998)) J ournal nal ofPhúosophíca ofPhúosophícall Studies Studies,, vol. 6. (October nőm. 3. (Dublin, University College) 345-392. o. Levin, D. M.: The Bodys Recolíection of Being, London, 1985, 1985, Routledge and Kegan Paul. Lévinas, E. Otherwise than Being or beyond Essence, Boston-London, Boston-Lo ndon, 1981, Martinus Nijhoff  - The Hag Hague ue.. Lévinas, E.: De ríntersubjectivité, notes sur Merleau-Ponty, ín Paradigmes de théologie 1983, Editíons Uníversítaires. Angolul, kommentárokkal: Lévinas, Lévina s,  ph  philo ilosophiqu ique, Fríbourg, 1983, E.: Intersubjectívíty: Notes on Merleau-Ponty, Sensibility, in Ontology and Alterity in Evan ston,, 1990, North N orthwest westwer wern n Univer Uni versity sity Press, Press , 53—67. o. o.  Mer  Merle leaau-Po -Ponty, ty, Evanston Tijdchríft voorfilozofie, voorfilozofie, 1984. Lévinas, Lévina s, E.: E .: De la sensibilité, sensibilité, ín Tijdchríft 1984. sept. (In Memóriám Mem óriám Alphonse A lphonse de Waelhens). Lévinas, E.: Langage et proxímité, ín Lévinas, E.: En découvrant l’existence avec Husserl et Heidegger, Paris, 1967, Vrin.  Autrement ent qu’é qu’éttre ou au-delá au-delá de de V'e V'esssence, Boston-London, 1974, Martinus Lévinas, E.:  Autrem Nijhoff Nijh off —The Hague. Lévinas, E.: De Dieu gui víent d l’idée , Paris, 1982, Vrin. Lévinas, E.: L’étige comme philosophie premiere, Paris, 1993, Edítions du Cerf. Lévinas, E.: E .: N oms propres, Montpellier, 1976, Fata Morgana. Lévinas, E.:  Nyel  Nyelvv és és közelsé lség, ford. Tarnay László, Pécs, 1996, Jelenkor. Lévinas, E.: Totalité et infini , Boston-Lo Bosto n-Londo ndon, n, 1961, 1961, M artinus Nijhoff - The Hague. Hague. Lévinas,E.: Teljesség és végtelen, ford. Tarnay László, Pécs, 1999, Jelenlcor. Lingis, A.: Intentionality and Corporeity, ín Ana (1970)) 757 5-99 0 . o.  Anale lect ctaa Hus Husse serl rlia iana na,, vol. 1. (1970 Lingis, A.: Préface a Védition américaine d’   Autr  Autrem emen entt gué guétre tre ou ou Au-del Au-deláá de de Ve Vessence. Lingis, A.: The Sensuality and the Sensítívíty, in R. A. Colién (ed.): Face to Face with 1986, State University o f New York Press. Press. Lévinas, New York, 1986, Madíson, Mad íson, G. G . B.: Flesh Flesh as as Otherness, Otherness, ín G. A. .Johnson - M. Smith S mith (eds (eds.) .):: Ontology and  alterity ín Merleau-Ponty, Evanston, 1990, Nortwestern University Press, 27-35. °Merleau-Ponty, M.: Phenomenology and Psychoanalysis Psyc hoanalysis,, Preface to Hesnard’s Hesn ard’s L’Ouvre L’Ouvre de de Freud, trans. by Fisher, Fisher, A . E., E ., Rév. of Existencial Psychology and Psychiatry, 18.1 18 .199 8 2 —83, 83, 67-68. o. Merleau-Ponty, M.: The Child’s Relation with Others, trans. by Edie, James M., in The N ortwestern University Press. Press. Primacy of Perceptio Perception, n, Evanston, 1964, Nortwestern Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, M.: M .: The experience of Others, trans. by Evans, Fred —Sílverman, Sílverm an, Hugh  J., Review of Existential Psychology and Psychiatry, 28/1-3. (1982-83.) Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, M .: Un ínédít de Mauríce Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, ín Revue de Métaphysique et de  Mor  Morál álé, é, 67/4. (1962) 400-409. o.

210

( A test te st éthosza

Merleau-Ponty, Merleau-Ponty, M.: M .: Le Vísible etVlnvisible, Paris, 1964, Gallímard. Merleau-Ponty, M.: Les R elations elations avec autrui chez l’enfant, Paris, 1960, Cours de Sorbonne. Merleau-Ponty, M.: Phénoménologie de la perception, Paris, 1945, Gallímard. Merleau-Ponty, M.: The Structure ofBehavior, trans. by Fislier, Alder R., Boston, 1963, Beacon Press. Merleau-Ponty, M: Munkajegyzetek (Részletek), ford. Betegh Gábor, in  Athenaeu  Athenaeum, m, 1993.4. sz. sz. Mezei Balázs: Utószó, ín Husserl, E.: Kartéziánus Kartéziánus elmélkedé elmélkedések, sek, ford. Mezei Balázs, Budapest, 2000, Atlantisz. Mezei Balázs:  A lélek lélek és a má másik sik, Budapest, 1998, Atlantisz. Mitchell Mitchell,, S. A. - Black Black M. J.: A mode modern rn psz pszic icho hoaanalit nalitik ikus us gond gondol olkkodá odás tö törté rténete, te, Budapest, 2000, Animula. Peperzak, A.: The One fór the Other: The Philosophy of E. Lévinas, ín Mán and World, 1991/24. Kluwer Kluw er Academ Aca demíc íc Publísh P ublíshers, ers, 427—459. 459. o. Piacé, J-M. —Laruelle, F. (eds.): Lévinas. Paris, 1980. Platón: Phaídón, ford. Kerényi Grácia, in Platón összes művei, 1. köt. Budapest, 1984, Európa. Rícliir, M.: A fenomenológia értelme a Látható és és Láthatatlanban, Láthatatlanban, ford. Takács Ádám, in Vulgo, 5. évf. 1. sz. Richír, Marc: Phénoméne Phénoméne et et infiní, in De l ’Herne: Emmanuel Lévinas, Paris, 1991, Editíons del’Herne. Sartr Sartre, e, J-P : Situatíons, Paris, Paris , 1947—1976, Gallí G allím m ard. ard . Sartre, J-P: L’Etre et le Néant, Paris, 1943, Librarie Gallímard. Sebba Se bbah, h, F —D: L’épreuve de la limité, Paris, 20 01, Presses Presses Universítaíres de Francé. Francé. Stern, D. N.:  A csec secsemő emő szem személ élyk yköz özii világa, ford. Balázs-Piri Tamás, Budapest, 2002,  Ani  A nim m ula. ul a. Szabó F. Zsigmond: A keletk letkeezés onto ntológi lógiáája, ja, Budapest, 2005, L’Harmattan. Szummer, Cs. —Erős, F. (szerk.): Filozófusok Freudról és a pszichoanalízisről, Btxdapest, 1993, Cserépfalvi. Élettörténet és sorsesemény, sorsesemény, Budapest, 1998, Tengelyi László: Élettörténet 1998, Atlantisz. Tényí Tamás, dr.:  A pszi pszich choodina dinam mikus ikus psz pszic ichi hiát átri riaa a legú legúja jabbb pszi pszich chooanal analit itik ikus us ered eredm ménye ények  k  Budapest, 2000, Animula. Anim ula. tükrében, Budapest,  Waelhens,  Waelh ens, A. A . de: Unephilosophiedel’ambiguité, Louvaín, 1968, PublícationsUniversítaíres de Louvaín.  Waldenf  Wal denfels els B.: Das leibliche Selbst, Vorlesungen zűr Phanomenologie des Leibes, Frankfurt am Main, 2000, Suhrkamp, Suhrkamp,  Walde  Wa ldenfels nfels,, B.: Felelet Fele let arra ar ra,, a m i idegen ide gen.. E gy reszp res zpon onzív zív fenom fen omeno enológ lógia ia váz v ázla lata ta,, ford. for d. Tengelyi László, in Gond, (1999) 20. sz.

Felhasznált irodalom

I 211

 Wal  W alde denf nfels els,, B .:  An 1995,, Suhrkamp. Suhrkamp.  Antwo twortre rtregi gist ster er,, Fran kfurt am M aín, 1995

 Waldenfels,  Waldenfe ls, B.: Bodíly Experience between Selfhood and Otherness (Lecture (Lecture gíven gíven on 12.2 00 2., at the officíal openíng of the Danísh Research Foundation: Center fór Subjectívíty  Research).  Watso  Wa tson, n, St.: St .: Merle Me rleau au-Po -Ponty nty,, The Th e Ethícs Eth ícs o f A m b ígu íg u íty ít y and an d the t he D íalec ía lectíc tícss o f Vir V irtu tue, e,  ín Bürke, Bür ke, P. - Van Va n dér Veken Veke n (eds.):  Merl  Merlea eau-P u-Pon onty ty ín Cont Contem empo pora rary ry Per Persp spec ecti tive ves, s,  J., Dordrecht-Bo Do rdrecht-Boston-Lon ston-London, don, 1993, 1993, Kluwer Academíc Publisher Publishers. s.  Welton,  Welto n, Don D onn n (ed.): (ed.): TheBody. Classicand Contemporary Readings, (Husserl, Heídegger, MerleauPonty, Lacan, Foucault, Kristeva, Irígaray), Maidén, 1999, Blackwell Publishers.

 Welton, Donn: Do nn: Found F oundatíon atíonss of o f a Theor The oryy of o f the Body, ín Welton, D. (ed.): The Body. Classíc and Contempory Readings, Oxford, 1999, Blackwell Publishers, 1-8. o.  Welt  W elton on,, D onn: on n: Body and Flesh. A Philosophical Reader, Maidén, 1998, Blackwell Publishers. Zaner, R. M.: The Problem ofEmbodyment, Boston-London, 1964, 1964, Martinus N íjhof íjh offf- The Hague.