TÍZ BIKA TÖRTÉNET Bevezetés Szellemileg leépült világunkba egy ősi tanítás a Megvilágosodott Tana, kínál hatékony segítséget a jelenkori szenvedések és problémák megoldásában. Az eredeti Buddhai tanítás , amely páli nyelven maradt fenn , kizárólag a Tannal és annak gyakorlatával, az erkölcsiséggel és a speciális technikákkal végzett koncentrációs önmegfigyeléssel foglalkozik. A buddhista tanításban a tudat a kiindulópont és mint a szent felszabadult és megtisztult tudata, a tetőpont is. A tudat megteremti , meghatározza és megelőzi a jelenségeket. A tudaton keresztül van tudomásunk a külső és belső világról , a jóról és rosszról egyaránt. A társadalom zavara vagy rendezettsége az egyéni tudat tükröződése. Ebből következik , hogy a jelenlegi válságban saját tudatunkban létre kell hoznunk egy erős tiszta, rendezett erőközpontot, amely magával hozza a társadalom rendezettségét is. Gandavyúha Szutra tanítása szerint: „ saját tudatunkat kell átitatni az igazság esőjével , saját tudatunkat kell megtisztítani minden gátló tényezőtől , saját tudatunkat kell erőtől sugárzóvá tenni.” A buddhizmus üdvútja az etikai /sila/ előírások betartása, a misztikus elmélyedés a /dhjána szakaszaiból /, végül a gnóziszból áll. Buddha tanításában a dhjána ,meditáció, amelyet a szerzetesek folyamatosan gyakorolnak a szamszkára durva alkotóelemeinek fokozatos eltávolítását célozza, tudatosság gyakorlása jelenti, a gondolati szinten megértett igazságok elmélyítését, a szellemi megtapasztalást, amely elvezet a végső célhoz az ellobbanáshoz. A gyakorlásáról szóló tanítás csupán segédeszközök az érzéki tapasztalás egyfajta látásmódja ,amely ennek a megértését segíti. A tanítás mutatja a dolgok valódi állását, hogy minden ami keletkezett el is enyészik. Gyakorlatok különlegessége ,hogy a gyakorló direkt módon saját magán tapasztalhatja meg a tanítás tételeit, amelynek célja a megvilágosodás. A Zen hagyomány írásai közül a tíz ökör kép a leghíresebb, amely az ökör megszelídítésének kínai példázatát mutatja be. A történet egyaránt gyökerezik a legkorábbi buddhai hagyományban és a taoista történetekben. „Buddha páli nyelven őrzött beszédeiben a tehén megszelídítéséről beszél, de előfordul a szanszkrit és páli verses és prózai szövegekben egyaránt az elefánt vagy a ló szelídítése, irányítása (pl.: Dhammapada, Udānavarga stb.)” 1.Azonban az európai kultúrkörben a bika szimbóluma terjedt el, így, a fordításban is a bika szerepel. Indiában az ökröt a hinduk és a buddhisták egyaránt Isten szolgájaként, valamint szent állatként is tisztelték. A régi időkben a bivaly az emberek szolgálatában állt, szántottak , vetettek vele. A becses állat a megélhetés és a fennmaradás záloga volt. Az ökör, állat létére a barátjuk volt, óvták a betegségtől, nem hajszolták túl, sőt egy fedél alatt éltek vele. Reggel elsőként etették meg és tisztították ki a helyét. Az ökörrel való munka és a róla való gondoskodás, tanította meg az embereket a munkával és életükkel kapcsolatban a türelemre, kitartásra, elfogadásra. A szellemi út állomásairól Suzuki tíz darab XV századi kínai rajzreprodukciót mutat be, a hozzájuk tartozó rövid versekkel. Azonban, van egy régebbi, festett sorozat a XII századból, amely Kakuan kínai mestertől származik. Ugyanakkor ismeretes nyolc képes sorozat is, sőt feltételezés szerint eredetileg , csak a taoizmus által használt hat kép létezett. Felmerül még az a kérdés is, hogy Kakuan mester, másolta a képeket , vagy ki is egészítette. A sok változatból a képek2 és versek tanulmányozása után sem lehet egyértelműen eldönteni, mely sorozatok mikor keletkeztek. Úgy gondolom Sákjamuni Buddha megvilágosodását követően, amikor a felismerését kinyilatkoztatta egészült ki a hat képből álló sorozat, nyolc képesre. A mahajana buddhizmus kialakulásával az értelmezés nagyobb lehetőséget kínált, mint a hinajána buddhizmus, amely a világtól való személyes visszavonulásra és személyes megvilágosodásra helyezte a hangsúlyt anélkül, hogy kiemelné a spirituális tudás másokkal való megosztásának fontosságát. A mások üdvét szolgáló megvilágosodás elérésére, a mahajana buddhizmus bódhiszattva eszményének megfelelően növelhették tízre a képek és versek számát.__________________ 1.Végh József.: Exegézis jegyzet TKBF Budapest, 2006 2.Legismertebb képeket Sú Szun festette Japánban a tizenötödik században. Eredetijük a Sokokudzsi kolostorban Kjótóban található.
A zen lényegét a megvilágosodás felé vezető utat a tíz kép segítségével tanulmányozhatjuk és érthetjük meg. A képsorozat a gyakorlat bizonyos fázisait bontja ki. A képi ábrázolás-sorozat egy emberről szól, aki elveszett bikáját keresi, vagyis az igaz természetét kutatja. A tiszta tudatot amelynek mindig is birtokában vagyunk, az ökör szimbolizálja. A lét lényegét keresve „a képekből és a versekből kiolvashatjuk, miként kell önmagunkat az emberfölötti erejű állathoz hasonló módon uralni, vezetni, és szelídíteni”. 3 Megértjük hogy a lehetőségek mindvégig bennünk voltak, hogy a megvalósítás akadályai is mi magunk voltunk/vagyunk. A képsorozat ott kezdődik, amikor az emberben a bódhiszattva tudat felébred. Elsőként a bódhiszattva fogadalom letételével, az ember lebontja az én és a más kettőség önazonosság és tárgyi világ képzetét. Ezzel már kissé oldódnak a berögzült nézetek, mert felismeri , hogy minden lény egyformán közel áll hozzá. Belátja és átérzi szenvedéseiket, egyben lebontja a berögzült hamis képzeteit. A bódhiszattva eltökéli önmagában , hogy a lények megmentése érdekében eléri a megvilágosodást. A bodhiszattva elmélkedésének tárgyai , még a négy isteni állapotban való időzés. 1.A határtalan együttérzés minden lény iránt 2.Részvét minden érző lény iránt 3.Öröm , mások sikere , jóléte és szerencséje fölött. 4.Közömbösség megóvása a lét minden változása , meditációs eredmények stb változás közepette is Buddha tanításainak segítségével a tanítvány képes elengedni minden gondolatát, ekkor meglátható, hogy valódi forrásuk a tudat gyökere. Ahogy ez egyre világosabb lesz számunkra, lassan meglátjuk az ökör lábnyomait. Azonban a tudat világát nem lehet egy pillanat alatt megvalósítani. Ez a tudat egész életünkben velünk van, és nekünk ugyanúgy, ahogyan az bika sem hagy fel az erőfeszítéssel, amíg a munkát el nem végezte, kötelességünk tudatunkat ápolni és tisztítani. A képek körben való ábrázolása, mint kerek egész, a tér közvetlen megfeleltetése , ugyanúgy mint az Eredeti Tudat. Pontosabban „az eredeti és tiszta tudatot, az Eredeti Természetünket és Igaz Valónkat,
ahogy vannak, a buddhizmusban egy nagy kerek tükörszerű tudatnak nevezik. Az eredeti tudatunknak nincs alakja a mindent átfogó tudat olyan, mint egy tükör, mely befogja az egész univerzumot, amelyben mindenféle alak és forma tükröződik”.
A tíz bika történet4 A bika keresése
„A bika soha el sem ment. Így miért kell egyáltalán keresni? Lényünk legbelsejétől eltávolodtunk, leválasztottuk magunkat, ezért nem találjuk vele (a bikával) a kapcsolatot. Elveszett, mert mi megtévesztett érzékeink letérítettek az útról. Az otthon egyre távolodik, a keresztutak és átjárók csak összébb kuszálnak. A szerzés vágya és a veszteségtől való félelem tűzként égetnek, a jó és rossz képzetének a ketrecébe zárnak”. „Tévképek gyomait hajtom félre: A bikát keresem a vadonban – Duzzadt patakon, hegyi ösvényen Át egyre távolabbra jutottam. Erőm fogytán, kétségbe esetten: Látom nincs már, hol keresnem. Talán A szél magányos zúgása felel: Vagy kabóca dalol egy juhar”. __________________________ 3.Végh József.: Exegézis jegyzet TKBF Budapest, 2006 4. Végh József.: Exegézis jegyzet TKBF Budapest, 2006. A verseket Végh József a négy hétszótagos kínai eredetit 10, helyenként nyolc szótagos magyar szöveggel, érzése szerint és tartalmában visszaadva fordította. Az értelmezésben, kiegészítő magyarázatokban a szerző eredeti szándékai szerint a fordításban a képek is segítették, kézzel foghatóvá tették a vers és magyarázat általános kijelentéseit. Az
értelmezést több hagyományos és tanító mester által ellenőrzött modern képi ábrázolás összevetése mellett, a fordító/szerző saját értelmezésében alátámasztva készítette.: a kínai szöveg forrásai: Suzuki 1927, 409-411; Japán fordítással: Inoue Kidō (井上希道): Kakuan Zenji: Jigyūzu... http://www.geocities.jp/shorinkutu/hatto/usi01...09.htm (2004).
Láthatunk a képen keresztutat, vadont, amelybe ösvény vezet, a növényzet kusza, messzebb folyó, a távolban hegység. Beesteledik, az ember háta görnyedt a kereséstől, fáradt, kétségbeesett, az útkereszteződésben toporog, nem találja a helyes irányt, mert nem tudja melyik út az igazi. Az ember kimerült az érzékszervek a „mohóság és félelem, jó és rossz „ zavarodottságában, elvesztette a bika, igaz természetének a nyomát. Távol otthonától, a sok benyomás megzavarta. Tehát az ember tanácstalanul keresi a bikát saját igazi énjét. Mi is az én ? Az állandóan változó testi 5és szellemi erők összekapcsolódása, tehát illúzió, amely felszámolható. Valójában elkülönült elemek összeállása, kombinációja, amely a felismerés által felszámolódik, megszűnik. A Zen írásokban (Huj-Neng, Dogen) az énkomplexus, reális énünk, mint személyes, látszat, világtól függő, megtévesztett én szerepel. A hagyomány szerint Hui-Neng írástudatlan rőzsehordó” VI..Pátriárka a Huang hegyen gyakorolva a Zent, elvesztette, otthagyta arcát, megtévesztette énjét. A személyes látszat énnel, szemben áll a valódi igazi Én, ami azonos vagy érintkezik a Buddha-természettel, amelyről Nágárdzsuna azt mondja: „Azt a szellemet amely átlát a keletkezés és pusztulás áramlatain, és felismeri a világ
átmeneti jellegét , Boddhi Szellemnek nevezzük”. Dogen mester azt mondta, amennyiben felismerjük a világ átmeneti jellegét nem támad fel bennünk az önös mentalitás, sem hírnévre sem a gazdagságra való törekvés. Továbbá, ha eltudunk szakadni az érzékek formák kötelékeiből, természetes módon tudunk olyan emberré válni aki a Boddhi Szellemben él. Csak a becsapottak kötődnek az énhez, tehát le kell mondani a gondolkodás racionalitásáról, az előítéleteinkről, és egyéni érdekekről. 2. A nyomára lelek
„A bika nyomára leltem. Buddha beszédeinek és a róluk való gondolkodás segítségével megértettem valamit, és megtaláltam a nyomokat. Felismertem, hogy a dolgok akármilyen sokfélék is, végső soron egy tőről fakadnak, és a tárgyi (objektív) világ az én tükrében látszik. Ebből a nézőpontból még nem tudom megkülönböztetni a jót és a rosszat, tudatomban még kavarog az igaz és a hamis. Mint ahogyan még nem léptem át a kaput, de már látom a túlnan kezdődő nyomokat”. „A folyó partján, és a fák alatt: Nyomok vezetnek keresztül-kasul A vadonban, s a bozótos mögött Éppen most láttam meg az elvadult Állat szemét. Utunk a hegyekbe vezet, Olyan messzire, hogy orrunk majdnem Az eget veri; ám a nyom meleg Marad, nem szökhet előle Láthatunk a képen keresztutat, fű növényzet, és fenyő , a távolban hegy. Az ember figyeli a nyomokat. Boldog , mert megtalálta a bika lábnyomait, énjének nyomát, kezdi érteni a tanításokat. A életről, és az Énről szóló tanítások megértése, a saját kezűnkben van, a tudatlanság takarta el a nyomokat. Túl kell jutni a kettősségen. Békét érzünk, nem függünk , megtaláltuk a benső szabadságot. Embertársainkkal való kapcsolat, kölcsönösen kellemessé vált. Nem jövünk ki a béketűrésből, nem szeszélyeskedünk, más érzelmeink sem mutatkoznak. Tulajdonságunkká vált , hogy tudunk összpontosítani kiegyensúlyozottabbak vagyunk, szellem elkezd uralkodni a testen és az érzéki benyomásokon. Semmire sem vágyakozva belátásra törekszünk, nem tervezgetünk. És semmit nem
keresünk, mert a keresés szenvedés, a nemkeresés a boldogság, de még kettőségben élünk, nem ismertük fel a gondot. A kettőség hamis ösvényén járva, életet és halált gerjesztünk, és nem a létezés kiteljesedésének egységét. 5.A testünk a négy elem alapvető keveréke, amely további 42 részre bomlik. A föld elem 20 szilárd földi összetevőre bomlik, víz elem 12 részre, a tűz elem 4, levegő elem 6 jelensége figyelhető meg a testünkben. Az ötödik a Tér elem amely külső vagy belső, lehetővé teszi a mozgást az érzékelése a testben és azon kívül is megtalálható. A tudat mint hatodik világalkotó elem, szintén alapegysége a létezésnek, a világban olyanmódon van jelen,ahogy az idő aspektusaiba a múlt , jelen, és jövőben és hordozza a három aspektust a keletkezést, fennmaradást és a pusztulást, mint a tűz, víz, levegő, föld és a tér elem. A tér és a tudat elem végtelensége által a saját tudatunk irányításával elérhetjük az egyhegyűséget. Meditáció gyakorlása során átléphetjük az idő aspektusait a tűz, víz, levegő, föld elem alaptulajdonságait , elérve az egység állapotát , majd megvalósítva az ellobbanást
3. Meglátom a bikát
„A hangokon átvágva megtalálom az utat: s mert minden érzékem együtt, összhangban dolgozik, belelátok a dolgok eredetébe. Minden tevékenységem azonnal meg is mutatkozik a világban. Ám olyan ez, mint a só a vízben, vagy az enyv a tusban (– feloldódik), Amikor a szem a valóságnak megfelelően azt látja, ami van, akkor nem találhat mást, mint magát”. „Hallgasd, a fülemüle énekét! Egy ág hegyéről dalol, csattog, ahol a Meleg napsugár, hűsítő szellő, Játszik. Zöld fűzfák a parton. Ott van! Ott van! Ott van! Többé már nem bújhat el előlem! Festő ecsetjére kívánkozik Tartása, felséges öklelése”. Láthatunk a képen fűzfákat az embert, ahogy fut, megtalálja magát a bikát, azaz meglátja saját énjét, ismét átéli az egység érzését a lét eredetét. A bika/ökör hátsó részét, mert még a bika feje nem látható, mert a hat érzék még nem olvadt össze. A nap süt, a szél simogat, és felhangzik az ének. Ha a hat érzék egységben lesz, meglátja a bika fejét is, mert semmi sem különül el önnön valójától. Tetteinket mi alakítjuk. Ahogy gondoljuk a világot úgy cselekszünk, mert gondolkodásunk meghatározza cselekvéseinket. Ez már lényeglátás, valódi megvilágosodás, de még nem értünk célhoz. Nem-én (anatta)tana: „ ha emez létezik, úgy amaz is létezik, ha emez keletkezik, úgy amaz is keletkezik. Ha emez nincsen, úgy amaz sincsen, ha emez megszűnik, úgy amaz is megszűnik. Magátlanság fogalma Buddha tanításának alappillére, amelynek alapja a mahajana üresség fogalmában teljesedik ki.. 4. Megragadom a bikát
„Miután sokáig bolyongott a vadonba veszve, végre megtaláltam, és végre a kezem ügyébe került. A külvilág elhatalmasodó nyomásának tudható be, hogy a megtalált bika milyen nehezen vezethető. Folyton édes fűre vágyik, vad természete még szilaj, nem engedi, hogy betörjék. Ha teljesen be akarom törni, akaratomnak alávetni, akkor úgy tűnik, ostorommal is meg kell csapkodnom”. „Mindent, de mindent beleadok és Megragadom a bikát pányvával. Micsoda izom- s akaraterő! Túl makacs ahhoz, hogy elengedjem Egyszer csak felszegi a fejét, és Felindul, s a hegyi legelőkön Akar ködbe és felhőbe bújni, Majd szakadék mélyén megpihenni”.
Láthatjuk a képen a makrancos, rúgkapáló bikát, a fűzfa alatt az embert, ahogy nagy nehezen megragadja a gyeplőt. Az állat, nem követi, tudata makacs és zabolátlan, ezért az ember egy ostorral bírja engedelmességre, rácsap a bikára. A vágyakozás megléte miatt, még megzavarhatja a környezet, még elkóborolhat. A vadságát megfékezéséhez használni kell az ostort. Heves ösztönök vezetik, az érzékszerveinken keresztül vagyunk támadhatóak, mert egyetlen pillantás magába foglalja az egész létforgatagot. Az érintkezés -érzés-vágy után, a ragaszkodás- létesülés- születés –öregség-halált, amelynek feltétele a hat érzék és felfogás. A gondolatban felbukkanó kívánságokat és rosszindulatokat , gyűlöltséget, kell elvetni elűzni, megsemmisíteni. Még mindig az Én-tudat táplálásának beszüntetése a feladat. Nem kell kötődni a jelenségekhez. 6 Még nem szabad a szellem, nem uralkodik énje felett. A lényeglátás elérése után sem nyugodott le az ember valamennyi, rendezetlen ösztöne. Valójában még nem ura énjének. Szelleme még nem szabad, nem uralkodik az Énje fölött. A bikát erős kézzel kell vezetni, az otthon felé vezető ösvényen és tanítania kell , ha azt akarjuk, hogy engedelmeskedjen. 6. Az ürességgel való szembenézés a Sattipathana gyakorlata.
5. A bika megszelídítése
„Ha megszületik, attól kezdve egyik gondolatot követi a másikat. Így, a megvilágosodás fényében, a gondolatok végtelen sora derül fel – válik valóra. A tévedések pedig a zavarodottságukban önmagukat tévesztik meg (maradnak benne, ugyanakkor ők is tartják fenn)! Az észlelt világ nem azért nyomaszt, mert az észlelés tárgya, hanem mert az észlelő csapja be vele önmagát. Tarts, ne engedd el az orrkarikát, ne hagyd magad a hajlamaidtól vezettetni”! „Kötőfék s ostor egy pillanatra Sem engedi szabadon, majd lassan, Óvatosan vezetem: a világ Porában-sarában el ne vétse Az utat. A jól tartott és nevelt Bika tiszta lesz, kezes és szelíd. Béklyó, kötőfék és zabla nélkül Követi gazdáját, ahogyan kell” Láthatjuk a képen, hogy az ember gyeplőn vezeti a bikát, kezében még ott van az ostor, mert még elfutna a bika. Fáradt, de lassan megszelídíti a bikát, megszerzi az uralmat önmaga fölött. A bika türelemmel szelídítve, idomítva, bilincs és lánc nélkül követi pásztorát. Az orrkarikát szorosan tartva vezeti az ember a bikát, lassan megszerzi az uralmat önmaga fölött. A férfi, már elérte, hogy a bika engedelmeskedjék. Ez azonban még mindig fáradságos. Az anyag ha nem szellemül át , rombolni kezdi magát, beleveszünk a kettőségbe. Még nem ismerjük fel a kezünkben lévő erőket, a látható és láthatatlan világ kölcsönhatását. Szellemi tartalom megértése, a hagyomány átadásának szóbeli formája. A tudat valóságra ébredés szempontjából fontos képességeit, a korai buddhizmus többféle szempont szerint is osztályozta, melyekben az éberség központi helyet foglal el. Ez abból adódik, hogy a saját tudatállapotunkra történő reflektálás, képességeink tudatosodása és fogyatékosságaink kiküszöbölése, feltételezi az éber tudatosságot. A fölébredési képességek egyfajta osztályozása pl. az öt képesség ( indriya), melyek között az éberség (szati) segítségével egyensúlyozhatjuk ki: a hitet (sraddhá) a bölcsességgel (pannyá), a
koncentrációt (szamádhi) az energiával (viriya). Egy másik ilyen csoportosítás az úgynevezett hét megvilágosodási tényező, mely a sati mellett a valóságkutatást (dhammavicsaya), erőfeszítési képességet (viriya), lelkesültséget (píti), higgadt nyugalmat (passzaddhi ), összpontosulást (szamádhi) és felülemelkedett egykedvűséget (upékhá) tartalmazza. 6. Együtt hazafelé
„A küzdelemnek vége, nincs már értelme, el kell fogadjam mindazt, amit nyertem, mindazt, amit vesztettem. A favágók falusi dallamait dúdolgatom, egyszerű vidéki társaság dalait éneklem. Magam nyergeltem fel, a bika hátáról nézem a világot és a világ dolgait. Még ha hívnák, sem kapná még a fejét sem föl. Csábíthatja bárki, nem tarthatja már vissza”. „Magasan megülöm a bikát és Lustán hazafelé indulunk. Furulyám szava az égnek feszül S az alkony izzásában veszik el. Minden ütem és minden hang végső Jelentéssel telik meg. Amikor Az egy összhangban mozog a sokkal, Minden csak szófecsérlésnek tűnik Láthatjuk, a bika hátán lovagló felhőket bámuló embert, miközben vígan furulyázik Az ember erőlködés nélkül halad. A bika megszelídült, az ember megvilágosodott. Ennek a küzdelemnek vége, nyereség és veszteség hasonultak. Hazatér a bikával elviszi a hétköznapjaiba az egység érzését Most már simán megy minden, és már erőlködnie sem kell. Most vált az ember igazán megvilágosodottá. De vannak még további lépések.. Ekkor még szükségünk van az ökörre, mert még nem ismeri fel a tanításban jártas embert. Egyre mélyebbre és mélyebbre ásunk magunkban, míg végül egyáltalán semmi sem marad a tudatunkban, és elérjük azt a helyet, ahol az ökörnek gondját viseljük. Azonban ez még mindig nem a tiszta tudatunk, az érzékek által még befolyásolhatók vagyunk. Erre a tudatra figyelni kell hogy nyugodt és összpontosított maradjon. Ha a tudatunk tiszta, teljesen üres és világos, akkor semmit sem találunk a világban, amibe beleragadhatnánk. Ebben az állapotban megtapasztalhatunk minden dolgot, amely felmerül. Az ember magasabb szintre ért. Eltűnik a tárgy, amellyel egynek éreztük magunkat. Tökéletes az egység, a nyugalom és a béke. Megszűnik a dialektikus gondolkozás és a fogalmak taglalása. A megvilágosodásról7 a tiszta lét megtapasztalásáról van szó. Ez megismerési aktus előtt, vagy túl van. Az énnek túl kell lépnie önmagán, ez a lényeglátásnak. A szellem önállósítja magát a testtől, és az igazságot mintegy tiszta szellem módjára szemléli. Az abszolút és a határtalan átéléséről van szó. A buddhizmus szerint: az ember a lét hiánytalan egységét, az énnek a mindenséggel és a természettel való azonosságát éli át. A megvilágosodás szellemi ereje intuíciója elrejtve, önmagában véve minden emberben meg van, de elrejtve, azaz korábban el nem érhető formában. A felfedezett erőt tudatosan átéli, és új szellemi szemmel kezd el látni, továbbá érzéki benyomások fölé is emeli, és megszabadítja érzéki ösztöneitől. 7. A bika után: magam „A dolgok egyesültek (önmagukkal), így a bika jelkép már. Ha már tudjuk, hogy mire van
szükségünk, akkor már nincs szükség a hálóra, a hurokra, csak a hal vagy a nyúl kell. Olyan ez, mint amikor az arany elválik a szeméttől vagy a hold süt ki a felhők közül. Egyetlen fénysugár is felderítheti és beragyoghatja még a teremtés előtti napokat is”!
„A bikán ülve, újra elérjük Az otthonos hegyvidéket. Nincs bika és gazda külön, Nyugodtak vagyunk. Noha A nap magasan jár fenn az égen, Egy álmot álmodom. Ostorom és A pányva porosan lóg a falon, Egy zsúpfedeles kunyhóban lakom”. Láthatjuk a képen a távoli hegyet a napot felkelni, az ember haza érkezett a háza előtt egyedül ül a bika nélkül, megelégedett összhangba került és teljesen eggyé vált énjével. Nincs mit elérni, minden egy törvény. A tan lényegét még nem fogja fel. Az ember egyedül van, megtanulta, hogy a valóság mindenformája beleértve az utat is mulandó és alakulhat. Az elterelő ösztönzések helyébe a figyelmi ráfordulás, a tárgy tiszta tükrözése, extatikus lelkesültség, üdvözült boldogság, a tudat egypontúsága és a felülemelkedett egykedvűség lép. Pusztán a tudat tiszta, homogén áramlása és felülemelkedettsége marad. Az ember teljes megelégedettséggel ül a háza előtt, nemcsak hogy összhangban van énjével, hanem azzal eggyé is vált. A korábbi fáradozásokat tökéletes nyugalom és gondtalanság váltotta fel. Ekkor fel kell ismerje, hogy a hatalom abban rejlik, ha az anyag átszellemül.
_____________________________ 7.A megvilágosodáshoz szükséges négy szellemi gyakorlat.: 1. A tér határtalanságának tudata. 2. A megismerés határtalanságának tudata. 3. A dolgok valótlanságának (ürességének) tudata. 4. Az ürességnek, mint a gondolat tárgyának a tudata.
8. Bika és a gazda sincs már
„Minden eltűnik, az ökör az Én , ostor, kötél, személy és bika beleolvadnak a Semmibe. Ez az ég olyan végtelen semmilyen küldetés nem tudja bepiszkítani, Kövezsd a mesterek útját. Megszűnt a zavarodottság, és csak a nyugalom maradt maga. Még a szentség állapota sem fontos. Nem vesztegetem az időmet sem ott ahol van Buddha, sem ott, ahol nincs, inkább továbbmegyek. Ahol nincs kettős (alanyi és tárgyi) forma, ott még az ezerszemű sem talál kibúvót. Bárki szentsége, még, ha madarak is szórják fel előtte az utat virágszirmokkal, csak bohózat”. „Mi az ostor? Mi a pányva? És mik A bikával együtt? Önmagában Ez mind üres! Az ég kék fölöttem Mindenütt. Mond ez nekünk valamit? Hogyan őrizhetnénk a hópelyhet Nyáron egy forró kemencében? Menj oda és kövesd mesteredet,
S mestered mestereinek nyomát” Az üresség olyan, mint sugárzó tudat! Eltűnt az ember és a bika, a képen egy kört látunk, amelynek közepe üres. Ez jelenti, hogy minden ellentét megszűnt. A valóságban ezek szerint nemlétezhet, semigazság, sem nem igazság. A nemén, pont annyira irreális , mint az én, mert mind a két fogalom viszonylagos, kölcsönös. Ami marad se nemreális se nem irreális, hanem üres ez lehet az Abszolutum. A jelenségek irreálisak, de jelentőségük szerint , úgy kell hozzájuk viszonyulnunk, mintha realitással bírnának, ezért valóságosnak tekinthetjük őket. A tudat korlátoktól mentes, már azt sem mondhatja: most a megvilágosodás állapotában vagyok. Olyan ellentétek, mint megvilágosodás és nem-megvilágosodás, már nem léteznek számára. Túljutva az önvalón már a megvilágosodáshoz sem ragaszkodik. A világot akarta megváltani, de nincsen megváltandó világ. A közép eltávozott, a tudat tiszta korlátoktól mentes. Nem keresi a megvilágosodás állapotát, de nem is marad, ott ahol nem létezik. Egyik állapotban sem időzik. Az ember feladja vágyait, a létszomját, átéli az éntelenség a gondolkodás a megkülönböztetés nélküliség állapotát , megközelíti saját eredeti természetét, amely egyenlő a mindenkiben kezdettől benne rejlő Buddha-természettel. Minden ami keletkezik el is enyészik, elmélkedik azon, hogy még az üresség sem azonos a belső énnel, ennek során alakul ki a helyes megértés. Nem lehet azt követni, hogy az üresség megtapasztalása által elérjünk valamit, mert ez rossz cél, mert az egyéni elérés óhaja önösségből , egó érzésből ered. Amennyiben ilyen gondolatunk van fel kell ismerni, hogy ez is csak a tudatnak egy állapota. Tehát nem lehet cél az ürességhez való tapadás , hanem azt kell használni az éberség eszközeként. Amikor a tudat üres, lehet figyelni, jelen van az éberség is, de nincs jelen az egó, amelynek jelenléte, belépése a kutatással vagy szabadulással mutatkozik meg. Az ego beszéde, hogy el kell érnem, meg kell szereznem. A legfontosabb a belső éberség, amelyben képesek vagyunk minden tolakodó gondolatot , dolgot visszapattintani,, ha állandóan visszatérnek, akkor kötődés van , szeretet vagy utálat. Nem kell a megszabaduláson gondolkodni, csak felismerni a kötődést. A felismerés után nem kell tovább fenntartani az állapotot, csak hagyni megszűnni , mert ha nem reagálunk megállítjuk a cselekvések körforgását. Ha csak hagyjuk a dolgokat megtörténni, akkor ami keletkezik meg is szűnik, nem válik körforgássá. Tehát az ürességben nem kell mindentől megszabadulni , mert ez a keletkezés és elmúláshoz való nem ragaszkodás, képessé tesz az alkotásra az önkifejezésre, éberségünk fenntartása mellett, egyszer csak határtalan önzetlen módon megtörténik.
A két utolsó kép, a megvilágosodás teljes hatását ábrázolja, és nem a bódhiszattva fogadalom miatt, hanem magamból fakadóan tovább haladok. 9. Vissza a forráshoz
„Kezdettől fogva tiszta és érintetlen voltam, szenny nem szennyezett. Nyugodtan figyelem, miként épülnek és enyésznek a dolgok formái, miközben jómagam a kötetlen és mozdíthatatlan nyugalomban időzöm. Ha nem azonosítom magam ezekkel a varázslatos átalakulásokkal, akkor mit kezdjek a mesterkélt önfegyelemmel? A folyó víz kék, a tornyosuló hegyek zöldek. Ülök magamban és azt vizsgálom, miként viselik a dolgok a változást. „ „isszatérve kezdethez, forráshoz – Mi haszna volt törni, eltörődni? Jobb lett volna vakon és süketen, A pillanatból el sem indulni! Mélyen belső otthonomban nincsen Sem tárgy, sem semmi, sem egy külvilág! Folyók folynak előre maguktól, A virágok bíborra váltanak...” A kilencedik képen egy tájat látunk virágokkal Az ember más tudatállapotból észleli a teremtést, de még nem kapcsolta össze a hétköznapi szinttel. Nincs összhang, elborult saját látomásától. Ez azt jelenti: a megvilágosodott személyen kívül, semmi sem változott. A hegy, ahol nagy fáradtsággal elfogta az ökröt, ugyanaz, mint azelőtt. Csak az ember maga változott meg. Most mindent más szemmel lát. Most mindenben béke van. Mindaz, amitől nagy igyekezettel meg akart szabadulni, megdicsőülve tér vissza hozzá. Aki helyes bölcsességgel szemléli a létet olyannak látja , mint amilyen a valóságban /jathábhutam/ Megszületett a látás, a tudás, a bölcsesség, a fölismerés és megszületett a világosság. A megvilágosodásban eltűnik a kételkedés és a félelem, az irigység és a gyűlölet, vágyak, ellenszenvek, nyugtalanság és aggodalmaskodás, tompaság és minden ellentétes érzelem. Végül is, nincs szükségünk a bikára, nem kell törődnünk azzal, hogy tudatunkat rendben tartsuk, mert az, magától megtörténik. Nincs többé semmi, senki, amelyet nyomon kell követni. Ennek megvalósítása Buddha tudatának forrása, de még ez sem az abszolút tökéletesség. Térjünk vissza a világba Ha megállunk, akkor csak saját boldogságunkat óvjuk, és figyelmen kívül hagyjuk a világ szenvedését. Az igazság a kezdetektől fogva tiszta, csak csendben figyeljük, a keletkezést és elbomlást. Ne legyenek vágyaid , ne akarj nyerni, ne akarj harcolni, ne akarj felsőbbrendű lenni , ne akard bizonygatni különlegességed. A létezésben nincs felsőbb és alsóbbrendű csak tökéletesen egyenlő, aki ezt tudja az, már nem harcol. Tisztatudatunkkal mindent átérzünk.7 10. A világban
„Szerény kunyhóm ajtaja zárva, és a legbölcsebb sem ismeri fel. Nincs tekintet, amely belső életemet kifürkészné. A magam útját járom, anélkül, hogy bárki nyomát követném. Boros üvegemmel kimegyek a piacra, majd egy botra támaszkodva térek vissza. Borkimérőkhöz és mészárosokhoz csapódom – mind megtérnek Buddhához” „fedetlen mellel és mezítláb Vetem magam az emberek közé. Csupa maszat és mocsok mindenem, De arcom széles vigyorra nyílik, Nincs szükség az életelixírre, Halhatatlanok, tanítványaik: Hagyjátok – hagyom, hogy a száraz fa Újra a világra nyissa virágát 7. Sattipathana 4 szintje forma világ, érzés, gondolkodás, tudat szerkezetének belátása.
A képen az ember a városba megy mezítláb fedetlen mellel, sámánbottal, kopott ruhában ,kezében boroskancsóval látjuk. A férfi mesterként tér vissza a piactérre, már semmit sem keres, látszólaghétköznapi életet él, de amire néz az megvilágosodik. A megvilágosodott most már minden erejét embertársainak szolgálatába állítja, mert a megvilágosodás nemcsak saját javunkat, boldogságukat, hanem mindenek előtt az ember tökélesedését kell , hogy szolgálja.
Útközben egy emberrel, találkozik aki egy üveg rizsbort, és egy halas kosarat tart a kezében, eljuttatja a megvilágosodáshoz . Ez azt jelenti, hogy a megvilágosodott az emberek közé vegyül, hogy mindnyájukat, a megvilágosodáshoz vezesse. A világ nem tévesztheti meg azokat, akik megszabadultak kicsinyes énjüktől, elveszítve a hozzávaló kötöttségeiket is. A megvilágosodottak ugyanabban a világban maradnak, de a mennyek és a föld között, a ragaszkodás világából a realitás világába érkeznek. A továbbiakban együtt kell dolgoznunk a szenvedő emberekkel, megtapasztalni a tudatállapotukat, miközben mi nem ragadunk a körülményekbe. Felismertük életünkben az igazságot, megértettük a dolgok természetét, már nem merülünk önös szokásokba, hangulatba, vagy tevékenységbe, mindent az érző lényekért teszünk. A világban való lét, az elmélkedés a tökéletesség, fedhetetlenség, az önzetlen odaadó tevékenység. Minden érző lény jólétének szenteljük az életünket. Mindazonáltal a megvilágosodásról beszélni ellenkezik magával a Tanítással , mely szerint, „ ne hígyj a szavaknak” . A Gyémánt Szútrában Buddha azt tanítja Szubhutinak , hogy a szavakat, mint szükségmegoldást alkalmazhatjuk. A fogalmakat pedig csónakhoz hasonlítja , amely a folyó túlsó oldalára visz , de az átjutás után, további hasznot nem nyújthat, így mellőzhető. A történet szerint igazi önmagunkat keressük; először nem találva, majd ahogy az ok és okozat összefüggése kibomlik, meglátjuk nyomait, majd egyre többet belőle. Először vad szokásoktól vezérelve, majd folyamatos gyakorlattal megszelídítve, eltűnik a kettősség , a világ kibomlik és teljesen tisztán látható. A helyes út megtalálása után másoknak is tudunk érdemben segíteni. Az üresség olyan, mint sugárzó tudat!
