Jackson - Amit Mary Nem Tudott

1 Frank Jackson: Jackson:

AMIT MARY NEM TUDOTT



Mary be van zárva egy fekete-fehér szobába, ahol fekete-fehér könyvekből és egy fekete-fehér televízión keresztül közvetített előadásokkal oktatják. Ilyen eszközök segítségével mindent megtanul, ami a világ fizikai természetéről tudható. Ismeri az összes velünk és környezetünkkel kapcsolatos fizikai tényt, a „fizikai” tág értelmében, beleértve mindent, ami a teljes befejezett fizikába, kémiába és neurofiziológiába tartozik, tartozik, és mindent, ami tudható a mindezekből mindezekből következő oksági oksági és relációs (?) tényekről, beleértve természetesen a funkcionális szerepeket is. Ha a fizikalizmus igaz, akkor Mary mindent tud, amit csak tudni lehet. Ha ugyanis mást feltételeznénk, azzal azt tennénk fel, hogy többet lehet tudni az összes fizikai ténynél, és éppen ez az, amit a fizikalizmus tagad. A fizikalizmus nem az a vitán felüli tézis, hogy a tényleges világ nagyrészt fizikai, hanem az a merész tézis, hogy teljesen fizikai. Ezért kell a fizikalistáknak azt állítaniuk, hogy a teljes fizikai tudás egyszerűen a teljes tudás. Tegyük fel ugyanis, hogy a teljes fizikai tudás nem a teljes tudás: ekkor világunknak különböznie kell egy olyan W(P) világtól, amelyre nézve a teljes fizikai tudás a teljes tudás, és a különbségnek a nem fizikai tényekben kell állnia; ugyanis a mi világunk és W(P) minden fizikai tény tekintetében megegyezik. Ezért a fizikalizmus hamis volna a mi világunkban [bár kontingensen hamis, ugyanis igaz volna W(P)-ben].1 Úgy tűnik azonban, hogy Mary nem tud mindent, amit tudni lehet. Ugyanis amikor kiengedik a fekete-fehér szobából, vagy kap egy színes televíziót, akkor meg fogja tudni azt például, hogy milyen valami pirosat látni. Ezt helyesen jellemezzük megismerésként – Mary Mar y nem fogja unalmasnak találni. Ezért a fizikalizmus hamis. Ez a fizikalizmus elleni tudás-érv egyik megfogalmaza.2 Ez az írás válasz három ezzel kapcsolatos ellenvetésre, amelyek Paul M. Churchlandtől származnak.3

Le vagyok kötelezve a David Lewis-zal és Robert Pargetterrel folytatott folytatott beszélgetésekért. Nem azt állítom, hogy h ogy ha a fizikalizmus igaz, akkor csak az számít tudásnak, ami egy explicit fizikai nyelven van kifejezve. Az állítás az, hogy h ogy ha a fizikalizmus igaz, akkor ha valaki mindent tud, ami egy explicit fizikai nyelven ki van fejezve fejezve vagy kifejezhető, akkor az illető mindent tud. Terence Horgan engedelmével: „Jackson on Physical Information and Qualia” (Jackson a fizikai információról információról és a kváliákról), Philosophical Quarterly, XXXIV, 135 (1984. április), 147-152.o. 

1

2

Tudniillik az enyém, ahogy az „Epiphenomenal Qualia” (Epifenomális kváliák) című írásomban írásomban megfogalmaztam. Uo., Uo., XXXII, 127 (1982. április): 127-136. Lásd még: Thomas Nagel „What Is It Like to Be a Bat?” (Milyen denevérnek lenni?), Philosophical Review, LXXXIII, 4 (1974. október): 435-450 és Howard Robinson, Matter and Sense (Anyag és érzékelés) (New York: Cambridge, 1982) 3

„Reduction, Qualia, and th thee Direct Introspection of Brain States”(Redukció, States”(Redukció, kváliák és az agyállapotok közvetlen introspekciója), The Journal of Philosophy, LXXXII. 1. (1985 január):8-28. Ha másképpen nem jelzem, a további oldalhivatkozások oldalhivatkozások erre az írásra vonatkoznak. vonatkoznak.

Create PDF files PDF files without this message by purchasing novaPDF novaPDF printer (http://www.novapdf.com ( http://www.novapdf.com))

2 I Három pontosítás

A tudás-érv nem azon a kétséges állításon alapul, hogy logikailag nem tudjuk elgondolni, milyen a piros érzékelése addig, amíg a míg nem érzékeltünk pirosat. A képzelőerő kérdése nem tartozik a tárgyhoz. A Mary-vel kapcsolatos állítás nem az, hogy Mary a neurofiziológiára és minden más fizikai jelenségre vonatkozó fantasztikus ismeretei ellenére ne tudná elképzelni, hogy milyen pirosat érzékelni; hanem hogy ténylegesen nem tudná, hogy milyen az. Ám, ha a fizikalizmus igaz, akkor tudná ezt; és ehhez egyáltalán nem lenne szüksége nagy képzelőerőre. A képzelet egy olyan képesség, amelyre azoknak van szükségük, akik híján vannak a tudásnak. Másodszor, a tudás intenzionalitása sem tartozik a tárgyhoz. Az érv nem azon a hamis feltevésen alapul, hogy ha S tudja, tudja, hogy a F , és ha a = b , akkor S tudja, hogy b F . Az érv Mary kiengedés előtti totális ismeretanyagának természetével függ össze: teljes-e vajon, vagy van néhány tény, ami kimarad belőle? Az viszont a tárgyhoz tartozik, tart ozik, hogy előfordulhat: S tudja S tudja, hogy a F , és tudja, hogy a = b, és mégsem tudja, hogy b F , mivel nem eléggé éber ahhoz, hogy végigkövesse a logikai következményeket. Azonban ha Mary tudáshiánya erre az esetre hasonlítana, akkor nem lenne benne semmi fenyegető a fizikalizmusra nézve. De nagyon nehéz elhinni, hogy Mary pótolni tudná tudásának hiányosságát pusztán azzal, hogy expliciten végigköveti az óriási fizikai tudása elegendő számú logikai következményét. Önmagában nem elegendő kiváló logikai képességekkel és kitartással felruházni őt ahhoz, hogy kitöltsük a tudásában lévő lyukakat. Kiengedése után nem fogja azt mondani: „Minderre korábban is rájöhettem volna néhány tisztán logikai l ogikai következtetéssel.” Harmadszor, az a tudás, amivel Mary nem rendelkezik és ami konkrétan a fizikalizmus elleni tudás-érv tárgyához tartozik, mások tapasztalataira vonatkozó tudás, nem pedig Mary saját tapasztalataira vonatkozó tudás. Kiengedésekor Mary új tapasztalatokra tesz szert, színtapasztalatokra, amelyekkel korábban sohasem rendelkezett. Ezért nem az a fizikalizmussal kapcsolatos ellenvetés, hogy Mary megismer valamit a kiengedésekor. Kiengedése előtt nem ismerhette volna a saját pirostapasztalatával kapcsolatos tényeket, mert nem voltak ilyen megismerhető tények. Ebben a fizikalista és a nem fizikalista egyetérthet. Miután Maryt kiengedik, a dolgok megváltoznak; és a fizikalizmus boldogan elismerheti, hogy Mary tudhatja ezt; végül is, néhány fizikai dolog megváltozik majd, például Mary agyállapotai és a funkcionális szerepeik. A fizikalizmus f izikalizmus számára az jelenti a problémát, hogy miután Mary meglátja az első érett paradicsomát, rájön, hogy mindaddig mennyire szegényes volt a mások mentális életéről kialakított felfogása. Rájön arra, hogy miközben ő szorgalmasan vizsgálta mások neurofiziológiáját és a belső állapotaik funkcionális szerepeit, mindvégig volt valami ezekkel az emberekkel kapcsolatos dolog, aminek nem volt tudatában. Mások minden tapasztalatának (vagy közülük soknak, azoknak, amelyeket paradicsomokról, az égről stb. szereztek), volt egy számukra szembeötlő tulajdonsága, amely mindeddig rejtve volt Mary előtt (tényszerűen, nem logikailag). Mary ugyanakkor mindvégig tudott minden fizikai tényt a mások tapasztalataival


3

kapcsolatban; ezért az, amit a kiengedéséig nem tudott, nem valamilyen fizikai tény ezekkel kapcsolatban. Ám mégis velük kapcsolatos tény. Ez a fizikalizmus problémája.

II Churchland három ellenvetése

Churchland első ellenvetése az, hogy a tudás-érv egy hibát tartalmaz, ami „maga az egyszerűség” (23. o.). Az érvben kettős értelemben fordul elő a „tudni valamiről” jelentése. Hogyhogy? Churchland javaslata szerint a tudás-érv „célirányosan „célirányosan rövidített” változata az alábbi: (1) Mary mindent tud, amit az agyállapotokról és tulajdonságaikról tudni lehet. (2) Nem áll fenn az, hogy Mary Mary mindent tud, amit az érzetekről érzetekről és a tulajdonságaikról tudni lehet. lehet. Ezért a Leibniz-törvény alapján: (3) Az érzetek és tulajdonságaik  az agyállapotokkal és tulajdonságaikkal (23.o.). Churchland elfogadható észrevétele, hogy az (1) premisszában felhasznált tudástípus vagy -fajta különbözik a (2)-es premisszában felhasznált tudásfajtától. Őt követve az elsőt a „tudás leírás révén”a másodikat a „tudás ismeretség révén” kifejezéssel címkézhetjük; de akármik legyenek is a címkék, Churchlandnek igaza van abban, hogy a bemutatott érv a Leibniz-törvényt rendkívül kétséges módon használja fel. Válaszom az, hogy a bemutatott érv lehet, hogy célirányos, de nem pontos. Ez nem a tudás-érv. Vegyük például az (1) premisszát. A tudás-érv egész ereje abban áll, hogy Mary (kiengedése előtt) nem tud mindent, amit az agyállapotokról és tulajdonságaikról tudni lehet, mert nem tud a hozzájuk

kapcsolodó kváliákról. Az érv szerint ami teljes, az a fizikai tényekre vonatkozó tudása. Az érv egy célirányos és pontos bemutatási módja ez: (1)’ Mary (kiengedése előtt) tud minden fizikai tényt, ami tudható más emberekről. (2)’ Mary (kiengedése előtt) nem tud mindent, amit más emberekről tudni lehet (mert kiengedésekor valamit velük kapcsolatban) megtud valamit Tehát (3)’ Vannak más emberekkel (és önmagával) kapcsolatos igazságok, amelyeket a fizikalista történet nem tartalmaz.


4

Ami viszont közvetlenül a tárgyhoz tartozik, az nem Mary tudásának a fajtája, módja vagy típusa, hanem az, amit tud. tud. Hipotézisünk szerint, amit előzőleg tudott, az minden amit a fizikai jelenségekről tudni lehet, de vajon ez minden, amit tudni lehet? Ez a döntő kérdés. Van viszont egy valódi kihívás, amely a tudásfajtákra vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos. Ez a (2)’ premissza alátámasztására vonatkozik. A (2)’ premisszát az támasztja alá, hogy Mary megismer valamit kiengedésekor, tudásra tesz szert, és ebből következik, hogy a kiengedését megelőzően a tudása (az, amit tudott, tudott, és itt nem érdekes, hogy leírás, ismeretség vagy bármi más alapján) nem volt teljes. A David Lewis-tól és Laurence Nemirow-tól származó felvetés az, hogy kiengedésekor Mary nem tesz szert tudásra a releváns értelemben, megismerése nem valamire, valamilyen tárgyra irányul. Amire Mary kiengedése után szert tesz, az egy bizonyos reprezentációs vagy elképzelő képesség; tudni-hogyan, és nem tudni-hogy. Ezért a fizikalista elismerheti, hogy Mary valami nagyon jelentős tudásfajtára tesz szert – ami aligha tagadható – anélkül, hogy ezt annak a bizonyítékként ismerné el, hogy a korábbi, tényekre vonatkozó tudása nem volt teljes. Mary már előzetesen mindent tudott, ami tudható volt mások tapasztalataival kapcsolatban, de a kiengedéséig nem rendelkezett egy bizonyos képességgel.4 Nos, nyilvánvalóan igaz, hogy Mary Mar y különféle fajtájú új képességekre fog szert tenni kiengedése után. Például képes lesz arra, hogy elképzelje, milyen pirosat látni, képes lesz emlékezni arra, hogy milyen ez, és képes lesz megérteni, miért tekintették őt a barátai úgy, mint aki híján van valaminek (ez olyasmi, amit a kiengedéséig mindig rejtélyesnek tartott.) De elfogadható-e, hogy ez minden, amire szert fog tenni? Tegyük fel, hogy Mary bebörtönzése alatt meghallgatott egy előadást a más elmékre vonatkozó szkepticizmusról. Kiengedésekor meglátott egy érett paradicsomot, normál körülmények között, és így a piros érzetével rendelkezik. Első reakciója az, hogy most többet tud arról, hogy milyenek azok a tapasztalatok, amelyekkel mások rendelkeznek, amikor érett paradicsomokra néznek. Azután visszaemlékszik az előadásra, és aggódni kezd. Valóban többet tud arról, hogy milyenek a tapasztalataik, vagy egy egyetlen eseten alapuló megalapozatlan általánosításról van szó? Végül úgy dönt, hogy tényleg többet tud, és hogy a szkepticizmus téves (még akkor is, ha sokunkhoz hasonlóan nem biztos abban, hogyan bizonyíthatná a tévedéseit.) Akkor vajon min tépelődött annyit – a képességein? Bizonyára nem; reprezentációs képességei mindvégig ismertek és ugyanolyanok voltak. Mi máson vívódhatott volna annyit, ha nem azon, hogy tényszerű tudásra tett-e szert másokkal kapcsolatban, vagy sem? Ha a kiengedésekor mindössze képességekre tett volna szert, nem lett volna min vívódnia. 4

Lásd Laurence Nemirow, Review of Thomas Nagel, Mortal Questions (Thomas Nagel „Halálos kérdések” című könyvének recenziója), Philosophical Review, LXXXIX, 3 (1980. július), és David Lewis, „Postscript „Postscript to ’Mad Pain and Martian Pain’ (Utóirat a Bolond fájdalom és marslakó fájdalom című íráshoz), Philosophical Philosophical Papers, vol. 1. (New York, Oxford 1983). Churchland megemlíti Nemirow-ot Nemirow-ot és Lewis-t is, és lehetséges, hogy ellenvetését lényegében annak szánta, amelyet most bemutattam. Azonban teljesen expliciten azt mondja, (23. oldal alja), hogy az ő ellenvetésének nincs szüksége a releváns tudás „képesség”-elemzésére. „képesség”-elemzésére.


5

Elismerem, nincs bizonyításom arra, hogy Mary a kiengedéseko ki engedésekorr mások tapasztalataira tapaszta lataira vonatkozó tényszerű tudásra tesz szert, a képességek mellett – és nem csak azért, mert nincs cáfolatom a szkepticizmusra. Azt állítom, hogy a tudás-érv egy érvényes érv, amely nagyon valószínű, bár elismerten nem bizonyítható premisszákból kiindulva jut el ahhoz a konklúzióhoz, hogy a fizikalizmus hamis. És végül is, ez az ellenvetés jó annyira, amennyire a filozófia e területén egyáltalán elvárható. Churchland második ellenvetése az, hogy valami hibának kell lennie az érvben, mert túl sokat bizonyít. Tegyük fel, hogy Mary a fekete-fehér tévéjén megnézett egy speciális előadássorozatot, amelyben egy dualista az „ektoplazma” viselkedését irányító „törvényeket” magyarázta el, és a kváliákról is beszámolt. Ez nem érintené annak az állításnak az elfogadhatóságát, hogy Mary kiengedésekor megismer valamit. Ezért ha az érv működik a fizikalizmus ellen, akkor a dualizmus ellen is működik. A válaszom az, hogy a fekete-fehér televízióban közvetített előadások a kváliákról nem mondanak el Marynek mindent, amit a kváliákról tudni lehet. Leírhatnak néhány dolgot a kváliákkal kapcsolatban, például azt, hogy a kválék nem szerepelnek a fizikalista történetében, és hogy az a kvália, amelyre a „sárga” szót használjuk, majdnem annyira különbözik attól, amelyre a „kék”-et, mint a fekete a fehértől. De miért kellene feltennünk, hogy mindenről beszámolnak a kválékkel kapcsolatban? Másrészt az elfogadható, hogy a fekete-fehér televízióban közvetített előadásokban elvileg elmondhatnának Marynek mindent, ami a fizikalista történetében szerepel. Nincs szükség színes tévére a fizika vagy funkcionalista pszichológia tanulásához. Ahhoz, hogy egy jó érvet kapjunk a dualizmus ellen (az attribútum-dualizmus elleni érvet; az ektoplazma kissé mulatságos) a tudásérvnek azt a premisszáját, hogy Mary a kiengedése előtt rendelkezik a fizikalizmus szerinti teljes történettel, ki kellene cserélni egy olyan premisszára, hogy Mary a dualizmus szerinti teljes történettel rendelkezik. Az előbbi elfogadható; az utóbbi nem. Ezért nincsen „analógiás indoklás” gondja az érvet használó dualistáknak. Churchland harmadik ellenvetése, hogy a tudás-érv azt állítja, „hogy Mary még csak el se tudta volna képzelni, milyen lenne a releváns tapasztalat, kimerítő neurológiai ismeretei ellenére, és ezért mégiscsak híján van bizonyos döntő fontosságú információknak (25.o.)”, és ez ellen az állítás ellen érvel a továbbiakban t ovábbiakban.. Ám, ahogyan korábban hangsúlyoztam, a tudás-érv azt állítja, hogy Mary nem tudná, milyen is a releváns tapasztalat. Az egy más kérdés, hogy mit tudna elképzelni. Ha a tudása hiányos, annak ellenére, hogy mindent tartalmaz, amit a fizikalizmus szerint tudni lehet, akkor a fizikalizmus hamis, bármilyen nagy is Mary képzelőereje. képzelőereje.

Fordította: Eszes Boldizsár


Jackson - Amit Mary Nem Tudott

Recommend Documents