·II. A pénzpolitika és céljai: elvek és gyakorlat 1. A táguló pénzmennyiség . A tágulás bizonytalanságai . 2. Inditekt eszközök . . . . . . . A viszontleszámitolás . . . . ... és a nyílt piaci műveletek A kamatláb hatékonysága . 3. Direkt eszközök . . . . . A kötelez() tattalék-elé5irások ... és a viszontleszámitolási plafon 4. „Háttértechnikák" a pénzpiacon . . . 5. A pénzpolitika céljai . Az anticiklikus pc;:ilitika . . . . . A pénz gazdaságpolitikai s20lgálatba lép Az infl áció-munkanélküliség alternatíva A teljes fuglalkoztatottság politikája A rendszer inflációs működése . . . . , .
ISBN 963 221 244 4
.
l l
•
.
.
.
.
.
.
.
.
•
•
•
•
l
s
.
•
35 40 43 43 46 48 51 51 54 55 62 62 . 67 71 73 76
G. E.s végül: a gyakorlat-....... angolszász módra. ,
A klasszikus polgári közgazdászok A neoklasszikusok reálelmélete . A neoklasszikus_pénzelmélet . . 2. Keynes: a gazdasági reál- és pénzelmélet integrálása . , A merev nominális bér A pénz bevezetése a közgazdasági döntésekbe A likvíditási preferencia .. A kamatláb meghatározása . . . . . . A pénzpolitika jelentősége és korlátai . . 3. A monetarista „ellenforradalom" Friedman és az elmélet ellenforradalma Csak illúzió a gazdaságpolitika? A transzmissziós mechanizmus A pénzforgalom jelentősége 4. Következtetések . . . . . . . .
.
.
.
.
.
.
•
.
.
.
.
•
.
.
·
.
.
•
1. Az .aranystandard és a játékszabályok ' '
III.Pénzpolitika és pénzelmélet 1. A dichotómia
Vt. Fhetéslmérieg-elméletek
82 83 92
A pénzpolitika Angliában .... .. A pénzpolitika az Egyesült Allamokban
Kölcsönfelvétel a bankrendszertől . Kölc�öiifelvétel a gazdaságtól 3. A gazdaságpolitika belső összhangja Még egyszer a dokttinákról A gazdaságpolitika, mint rendszer .
.
•
.
V.A leg_újabb konzervatív roham 1.- A nagy fordulat ...... 2. A kínálatoldali közgazdaságtan . .
A Laífer-görbe tan" a gyakorlatb:in . Kihívó társadalmi hatások ,. .
•
.
•
3. Az „új
.
.
6
. . . . .
193 199 199 207 207
.
•
.
.
.
.
.
•
•
•
•
•
•
•
•
•
. 212 223 223 226 234 244 251 256 . 264 •
.
.
VII. A nemzetközi valutarendszer -
és ellentmondásai
1. Az egyik ellentmondás: a fix árfolyam
•
.
.
.
.
A Hexibilis árfolyam . . . 2. Ellentmondások a nemzetközi pénz teremtésében A nemzetközi pénz Az arany, a dollár és egy dilemma 3. Közteherviselé5? Közteherviselés kényszerre l . 4. A dollár Európában Az eurodollár ... Inflációs tűzfészek? .
.
.
•
1. A költségvetési politikáról 2. Az államadóssági politika
•
Interregionális kereskedelem Monetáris egység és monetáris függetlenség A „rugalmasság" filozófiája . . Jövedelemelmélet a kűlkereskedelemben Fogyasztás és fizetési mérleg A monetáris isko1a ,Ítélke2és helyett , :
.
.
.
IV.Összhangzattan (konzisztencia) a gazdaságpolitikában?
.
2. A fizetésimérleg-elméletek polgári irányzatai
•
•
.
•
•
•
•
.
.
.
•
•
.
•
•
.
.
.
.
.
271 . 277 . 284 286 . 293 298 304 308 309 318 •
•
•
•
VIII. Utóirat 1. A gazdarigpolitika és áldozatai 2. Nemzetközi kényszerpályák •
.
329 34 0
ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ •
Ennek a könyvnek a tárgya a tőkés pénzpolitika elmélete és gyakorlata. A könyvet megalapozó kutatáiok kezdete 1970-. 1971-ig nyúlik vissza. Akkoriban még talán senki, de legfeljebb nagyon kevesen sejthették, hogy a második világháború óta jelentéktelen megszakitásokkal több mint két évtizeden keresz tül tartó jó konjunktúra rövidesen - 1974-től - mély és ma kacsul elhúzódó válságba torkollik. Igaz, akkor is tudtuk, hogy a kúszó Infláció hosszú távon gyorsul, hogy a Bretton Woods inak nevezett nemzetközi pénzügyi rendszer széthullóban van-, de többnyire úgy gondoltuk, hogy a kúszó infláció elviselhető keretek között tartható nem túlságosan fájdalmas antiinflációs politikával, a nemzetközi pénzügyi rendszer pedig megrefonnál ható, elsősorban_ talán. �Ital, hogy Nyugat-Európa emancipá lódása egészségesebb hatalmi struktúrát eredményez a fejlett tőkés világban. Ahogy múltak az évek, ez utóbbi illúziót veszí tettük el először, 1974 óta pedig az is nyilvánvaló, hogy az infláció a fejlett tőkés gazdaság elsőszámú problémája - vagy ennél is több, olyan probléma, amelynek enyhítése nélkül más gazdasági problémák, így elsősorban a válság és a munkanélkü )iség sem enyhíthetők. A horizont és a perspektíva megváltozása, úgy éreZzük, még inl;ább aktuálissá tette témánkat. Valóban, mi nem az inflációt,· a gazdasági növekedés összefüggéseit vagy a nemzetközi.munka megosztás tendenciáit választottuk kutatásaink területéül, . ha nem a pénzpolitikát és az annak megalapozására törekvő pénz elméletet. Márpedig biztosan nem túlzás azt állitani, hogy a második világháború utáni időszak· fejlett kapitalizmusának összevetve a megelőző korokkal - egyik legfontosabb jel-
·-
9
lelnZője á gazdasági íolyiunátok kiterjedt Jillami. beíoly�so!J.sa, azaz a gazdaságpolitika, ezen belül is a pénz- és a 'költségvetési" politika. Kutatásaink kezdetén még jobbára úgy tettük föl a kérdést: milyen konkrétan az a pénzpolitika és milyenek az elméleti alapjai annak a pénzpolitikának, amelynek, úgy tűnik, nem csekély szerepe van abban, hogy a háború. óta a tőkés gazdaság jóval kevesebb megrázkódtatással működik, mint ko rábban? Néhány év múlva ehhez egy másik kérdést is csatol ha'ttunk: hogyan vezetett - más, köztük alapvetőbb tényezők- kel együtt - ez a politika két és fél - három évtized után olyan világgazdaság� válsághoz, amelyet sokan az-1929-1933-as nagy válsághoz hasonlítunk; és milyenek most ennek a politikának a lehetőségei? Úgy gondoljuk, a gyakorlatban - különösen ·a pénzügyi terü leten - működő kollégáink, de talán pénzügyi kérdésekkel kevésbé foglalkozó olvasóink is nyilvánvalónak ·-érzik, hogy érdeklődésünk nem lehet és kezdetben sem lehetett ennyire ,,steril''; hogy a tőkés pénzpolitika kutatása közben folyton kerestük a lehetőséget a hazai gyakorlatban hasznosítható tapasz-· talatok tudatos gyűjtésére és elemzésére. Olvasóink számára talán nem kell bizonygatnunk, hogy a magyar és a tőkés pénz rendszer, pénzpolitika lényeges különbségei ellenére is sok a hasonlóság, különösen a soha nem lebecsülendő technikai terü leteken, aholis technikán nem a-banktechnikát, hanem a pénz_, politika technikáját kell érteni. A hasonlóság olyan fokú, hogy Riesz Miklós igen alapos pénzügyi művében párhuzamosan fejti ki a magyar és a tőkés pénz- és hitelrendszert - de inkább a magyar pénz- és hitel rert�szerre· koncentrálva -, és ez a kifejtés hozzájárul ahhoz, hogy a könyv a magyar pénz- és hitelrendszer igen elmélyült elemzését adja. Mindnyájan, de különösen a pénzügyi területen működő közgazdászok, úgy gondoljuk, hogy pénzrendszeriin k és pénzügyi politikánk fejlesztéséhez nem csekély képzelőerőre is szültségünk van, és a képzelőerő számára a legjobb táplálék távoli és tőlünk sok tekintetben idegen világok feltárása. ErdőS Péter általánosságban már utalt arra, ·hogy a polgári közgazda10
ságtant és - hozzatehetjük - � tőkés gazdaságpolitikát nagyon komolyan kell .vennünk, mert minden alapvető elméleti prob lémájával együtt is lényeges eredményeket ért el, különösen a rövid tavú jelenségek elemzésében, és ami a gazdaságpolitikát illeti, tegyük hozzá, annak kezelésében, miközben nálunk az elmélet szokás· szerint jobbára csak.a hosszú távú összefüggések re koncentrált a legutóbbi időkig. Szükségtelc;n hangsúlyozni, hogy a polgári közgazdászok tapasztalatainak elemzése és hazai hasznosítása ma legalább annyira aktuális, „mint akkor volt, amikor az eredmények eltakarták a kudarcokat; a kudarcokból ugyanis legalább annyit lehet tanulni, mint a sikerekből. Mégis, ebben a könyvben csak a tőkés pénzpolitikával fog lalkozunk, és még utalást sem teszünk a magyar pénzpolitikára Úgy gondoltuk, hogy az aktualizálást és a párhuzamkeresést nem tudjuk kellően megalapozni e könyv kereteiben - különö sen, mivel a magyar pénzpolitika gyakorlatának kellő szín vonalú feldolgozása még nem nagyon történt meg. Mert, ha Riesz Miklós könyve kezünkbe is adja a magyar pénz- és hitel rendszer színvonalas elemzését, a pénzpolitikával - ismert okok folytán - úgy állunk, ahogy Hagelmayer István: „A pénz politikai kérdések (tekintetében) ... eljutottam addig, hogy problémákat érzékelek, de a megoldástól még távol járok". Néhány év óta többé-kevésbé mi is résztvesZÜnk. abban a munkában, amely a Magyar Nemzeti Bankban, illetve a szak lapok hasábjain a monetáris elemzés és a pénzpolitika tovább fejlesztéséért folyik. Azóta számtalanszor tapasztaltuk, hogy a tőkés és a magyar pértzpolitika közötti hasonlóság sokszor csak látszólagos, és a különbség is sokszor csak látszólagos; és hogy pénzpolitikánk alapos elemzése nélkül sem a párhuzam, sem a divergencia keresése nem lehet tudűmányosan megálapozott, Az ilyen elemzés feltételei csak most kezdenek megérni, és mi úgy gondoltuk, hasznosabb, ha ebben a könyvben önmagában elemezzük a tőkés pénzpolitikát.Ha elemzésünk jó, akkor köny vünk talán némán is hozzájárul pénzpolitikánk jobb megismeréséhez. •
•
·
*
11
Az „Utóirat" e, VIII. fojezetb"'1 jónéhány, a szocialista, ille tőleg· a magyar viszonyokra i� vonatkoztatható ,,áthallá_s'' talál ható. M"'1tségünkre s.zóljon, hogy -'-.ha ez. valóban így van � ez nem állt messze szándékunktól. A sz.erz.ók
I. A PÉNZTEREMTÉS RENDSZERE
:
l
l
1
r
Minden felnőtt embernek, de még a gyerekeknek is szilárd el képzeléseik vannak a pénzről. Pénzről beszélve azokra a bankje gyekre és érmékre gondolunk, amelyekben kézhez kapjuk külön böző jogcímeken élvezett jövedelmünket, hogy aztán áruk és szolgáltatások vásárlására költsük el, vagy megtakarítsuk. Min� dennapi életünkben tehát a pénz az a megfogható dolog - papír darab vagy érme -, amely képessé tesz bennünket arra, hogy a szökségleteink vagy vágyaink kielégítésére filkalmas javakat tör vényes úton megszerezzük magunknak� és rendezzük tartozá sainkat. Ezekhez a nézeteinkhez képest a mai tőkés pénzrendszer két meglepő tulajdonsággfil rendelkezik. Az első az, hogy a pénz, az áruk vásárlására és tartozások kiegyenlitésére filkalmas eszköz, maga is tartozás, mégpedig egy bank tartozása. Az állampolgár nak munlclja fejében kifuetett bankjegytömeg nem más,_ mint egy bank tartozása; és ha az állampolgár este hazafelé menet be tér egy vendéglőbe, és felhajt egy pohár bort, akkor fizetség fe jében banktartozást ad át a vendéglősnek. A másik meglepő tulajdonság az, hogy az egy-egy országban létező összes pénznek csak kicsi része ölt megfogható, dologi for mát: ez a bankjegy és az érme. A pénzmennyiség nagyobb része megfoghatatlan; a közönség, az egyszer(! halandó számára látha tatlan is. Ez a pénz egyszeríien csak bankszámlán feltüntetett kö vetelésként létezik. Sőtina már „elektronikus pénzről" is beszél hetünk: a számlaköveteléseket a bankszámvitelben széles körben alkahnazott számítógépek memóriája tárolja. Ez a pénz láthatat·. lanságával és a benne rejlő óriási erőkkel az Ezeregyéjszaka pa lackba zárt szelleméhez hasonllt. 13
Első :liitllásra m4ldez . talán >:ejtélyesnek tiínik..Hogyan lehet egy tartQiáS "-- pénz? Ha pedig a pénz tartozás, akkor hogyan lé tezhet nagyobb r�sze bankszámla-követelés formájában? Ennek megértésében talán segít egy egyszerií példa, amelyben bemutat juk: hogyan keletkezik és hogyan semmisül meg a pénz. A pél dában a váltó útját imitáljuk olyan képzeletbeli formában, amely a modem pénz mindennapos keletkezésére és elmúlására irá nyítja a figyelmet.
i
y '
„
· -
- A SZELLEM 1. PÉNZ KELETKEZIK KISZABADUL . . . ' A 1 '' vállalat �ezetőit igen szoros s�ak fµzik a Fantázia Bank vezetőihez, annyira,. hogy üzleti problémáikat,_ terveiket is meg szokták beszélni. Fantázia Bank vezeti (kezeli) a vállalat s;ram láit,. és ha a vállalatnak hitelre van szüksége, mindig a Fantázia Banktól kér kölcsön. Következésképpen a bank vezetői jól isme rik „A 1 '' vállalat ügyelt, tevékenységét, piaci helyzetét, a ·vállalat vezetőit komoly, megfontolt, tehetséges üzletembereknek tart ják. ,,A 1" vállalat vezetői - akik egyébként a ruházati iparban tevékenykednek -egy alkalommal a következő problémával for . dulnak a Fantázia Bank vezetőihez. Megbízható kereskedők arra .biztatják a vállalatot, hogy gyártson nagy mennyiségben .farmer nadrágot, .a fog'fasztók ezt nagyon keresik,- jó áron lehetne el adni. A vállalat előzetes kalkulációt végez. a kereskedők áraján lata alapján, és úgy találja, a farmemackágot jó. -haszoi;inal 'le hetne termelni. A baj csak az, hogy a vállalatnak .pillanatnyilag nincs .pénze megvenni a fatmergyártáshoz· ·szükséges .anyagOkat - vásznat, festéket, cérnát stb. Vezetői-arra kérik . a bankot kölcsönözze nekik a �zükséges pénzt. Az anyag·beszerzésétől számí tott három hónapon belül a farmereket elkész!tik, sőt el is adják, .és az árbevét.elből visszafizetik a kölcsö11t. . . A bank vezetői is látnak fantáziát a fannerprogramban, a baj csak az; hogy nekik sincs_ pénzük, amit kölcsönadhatnának, Ki derül azonban, hogy a farmemlapanyagolmt „A 2'' :Vállalat gyártja, amelyet hasonló szálak fűznek a Fantázia.Bankhoz. Sőt „
''
.
l4
az is kiderül, hogy ,,A 2'' vállalat az eladott farmeranyagok ár bevételéből az eladás u.tán rövid idővel „A 3" vállalattal szemben keletkező tartozását fogja kiegyenliteni, amely tartozás. úgy ke letkezik, hogy ,,A· 2'' a vászon gyáttá.Sához szUkséges alapanya got vásárol ,� 3''-tól.,,A 3'' váUaJ.at, amely szintén első osztályú kapcsolatokat tart fenn a. bankkal, az. árbevételből rövid idő múlva esedékes fizetését teljesíti A 4" vállalatnak, amely most mát mondanunk sem kell szintén a: Fantázia Bank ügy fele. Miután gondos utánjárás felderíti, hogy az „A 1 "-nek köl csönadandó pénz három hónapig nem tesz egyebet, mint a bank egyik ügyfelétől a i;násikhoz vándorpl, a bank merész lépésre szánja el magát.Elhatározza, hogy pénzt-teremt, azaz javak meg vásárlásáta és tartozások kiegyenlítésére alkalmas eszközt va rázsol elő a semmiből. Technikai szempontból a pénzteremtés abból áll, hogy a bank felírja az. ,,A 1''-nek nyújtandó kölcsön összegét, mondjuk 10 OOO tallért két számlára: - az egyik számlára („A !"vállalat folyószámlájára) a bank rutinos tisztviselője felítja ezt a számot: 10 ooo„ Ez azt jelenti, hogy - a hitelnyújtás révén - „A 1" vállalatnak 10 OOO tallérja keletkezett, ami fólött ,,A 1.'' rendelkezhet, ez tehát ,,A 1 s.zámla követelése · Fantázia Bankkal szemben: Tudjuk: „A 1" majd úgy fog rendelkezni, hogy ezzel az összeggel kifizeti a fa:rmeralap anyagok ellenértékét ,,A 2''-nek; - egy másik szárulára a bank fel!rja, hogy „A 1" vállalat 10 OOO_ tal)értal tartozik neki és ez a tartozás három hónap rilúlva fizetend6. EmléksZiink: a bank három hónapra nyújtja a hitelt. Ezzel megszületett a pénz. Nem kellett hozzá semmi más, mint papír, toll és egy derék banktisztviselő. Ez a pénz megfóghatat lan; fizikai, testi létezése csak egy szám a ban.k gondosan őrzött számláin. Testi létezésének törékeny volta azonban nem akadá lyozza· ezt a pénzt abban, hogy maradéktalanul ellássa a pénz szerepét: birtokosa, ,,A 1 ' vállalat ezzel javakat vásárolhat és kiegyenlítheti tartozásait. . A- pénzteremtés könnyed aktusában azonban Fantázia Bank is �� ��A 1 " vállalat is elveszítette ,,tisztaságát'': mindketten aqq'
J 1
l "
sokká váltak. Az nyilvánvaló, hogy „A 1" vállalat.adóssá vált, a bank adósává: 10 OOO talléuai tartozik a bonknak, amit három hónap múlva· kell megfizetnie. ·· De a bank is adóssá vált: ,,A 1 ' ' vAilaiát adósává. ,,A 1 ' ' vállalat bátmely pillanatban felszólíthatjá a bankot, hogy ennek és ·ennek fizesse k i a bankbon vezetett folyószámláján (cw:rent account) levő 10 OOO tallétt. A bank tehát egyrészt egy három hónap múlva esedékes követelést szerzett, hiszen „A 1" három hónap múlva köteles visszametni tartozását; Ugyanakkor a bank egy azonnal bátmely pillanatbon lejáró tartozást vállal, hiszen ,,A 1 '' vállalat azonnal,. bármely pillanatban követelheti a hitel f�véttel szerze� pénzét. „A 1'' vállalat .három hónapig, amíg vissza nem fizeti . a kölcsönt, adósa matad -Fántázia Banknak-; a lr.mk viszont csak addig adósa „A 1" vállalatnak, amig ez el nem koltt a 10 OOO tallétt. Ez az elköltés példánkban úgy történik hog·y ,,A .1'' kifueti a :fatmerahipan}ragok ellenértékét ,,A 2''-nek: Technikailag • fizetés abból áll, hogy ,,A !"átad egy 10000tal _ Bankra szóló csekket ,,A 2''-nek; ,,A 2'' ezt a léros, Fantázia csekket bemutatja (átadja) a banknak, mire a bank törli a 10 OOO tallért „A 1" folyószámlájáról és rálrja ,,A 2" folyószámlájára. A 10 OOO tallér most már.� 2'' pénze, e fölött ,,A 2'' rehdelke zik; más szavakkal_ az ,,fi 1 ''-nek történt hitelnyújtással terem tett pénz. most Fantázia. Bank azonnal esedékes tartozása A 2'' vállalattal szemben. És később ,,A 2'' fizet A 3"-nak a ' bank - a megfelelő csekk bemutatása (átadá;a) után- törli az összeget ,,A 2" folyószámlájáról, és ,,A 3" folyószámlájára írja ' és így tovább. Persze, a bank nem jószívűségből vállal azonnal esedékes tar tozást később, három hónap múlva esedékes követelés fejében hanem ezétt kamatot kap: ,,A 1" vállalat kamatot fizet a három: hónapos hitel után. Ugyanakkor azonbon a bank nem fizet kama· tot azoknak a válíalatoknak, amelyek elfogadják a Fantázh Bank azonnal ésedékes ad6sságát a velük szembeni tartozás teljesltése· ként, azaz pénzként. Ez logikus is: az a 10 OOO tallét, amely előbb ,,A 1'', aztán „A 2" stb. Válla.latok -betétje, száml�övei:elése a honkbon, látra szóló betét, a betétes vállalat minden pillanat· _ ·
�zaz
16
l
elkezik is. Látra szóló be ban szabadon rendelkezhet vele, és rend ek kamatot. (Min· tét ·ütáJi· ezétt a bankok általábon nem fizetn látra szóló betét után deneSétie; vannak olyan országok, áhol tiel es kamatot, ez azonban jóval alacsonyabb is fizetnek vaiaty idiatóridős hitelekre felszámított kamatnáh)
2. A PÉNZ
MEGSEMMISÜI:l
olya n ponthoz ér· A. fizetések láncolatábon egyszer csak egy kezett keiünk� ·amikor az ,,A 1 '' vállalat- hitelfelvételével kelet tartozásával - va· pwzel - vagyis a bonk azonnal esedékes mondjuk nyCrs -, la.melyik „A'' vál,lalat ,,B'' vállalatnak -fizet a most csak az ér attyagokért. ,,B'' tulajdonságai közül számunkr , hanem a �u� dCkes,_ hdgy ,ez a vállalat nem a Fantázia B� fizetést telJesíto A ti. veze Bank ügyfele, folyószámláját ez a bank esek'." szóló Bankra tlala átad"Ja "B'' vállalatnak a Fantázia . "A'' vál Bank k: Rutin ket, ,,B'' pedig ezt a csekket átadja-saját-bankjána et - különös nak. E bank azonban- miután megkapta a csekk alal t á.J;bevétele, vál helyzetbe kerül. A csekkre írt ÖSszeg ,,B'' l, hogy ezt Azza t. olyan pénz, amelyhez ,,B'' áruk eladásával jutot betétet helyezett a csekket Rutin Banknak adta át, ,.,B'' vállalat kes fize el: bankba tette péoZét, látra szólóan, hogy később esedé vállalat ,,B'' tehát sával téseit ebből teljesítse. A csekk· átadá szem jával bank azonnat esedékes, Iá� szóló k6vetelést szerzett bén. Ezzel egyidejűleg ez a bank azonnal esedékes követelésti ez utóbb szenett Fantá.Zia Bankkal szemben, hiszen a csekk bankra van kiállítva. Csekket - a De Rutin Banknak nem érdeke, hogy a kapott tárcájában · öriz másik bank- azonnal esedékes tartozását - a � ne� j� gesse, hiszen ez után- azonnali esedékessége, miatt Fantá, Z!a es erdem lenne kamat. Kainat hiányában csak akkor ha ezzel a kö Bankra szóló azonnal esedékes követelést őriznie, etne. vetelésével maga Rutin Bank is, mint pénzzel, fizeth kes adós· esedé al azonn Bank zia Láttuk azonban, hogy Fantá a bank ét, amíg szerep péoZ sága csak addig tölti be zavartalanu l a
l7
saját.ügyfel�_közQtt_.mozog, vagyis olyan vállalatok egymás köz ti fizetéseit.teljesíti, amelyek folyószámláját l'antázia Bank vezeti. Nyilyánva!ó, hogy.Rutin ll"1lk ügyfelei 1'9tében ugyauilyen mó don vis.elkedik e bank azonnal esedékes .ta�z!!$a -és ez a gon . dolatmenet a bankok egé.S.Z so_�QZ11tára �s igaz. Egymás között azonban a bankok nem fizethetnek saját tartozásukkal, hiszen Fantázia Bank nem vezetheti Rutin Bank és más bankok elszá molásait, csak az ,,A 1 '', ,,A:2'' stb� vállalatok elszámolásait tartja nyilván. Így Rutin Banknak nem étdetnes l'antázia Bankra szóló azonnal esedékes követelést őriznie, mert ennek semmi hasznát nem venné.: sajit ügyfelei, a ,,B'' vállalatok kötében a saját, a'zon'." na! esedékes tartoz!!$ával is teljesíthetők fizetések - és ennek ki.bocsátásával, ,,teremtésével'-! Rutin Bank .kamatjövede�ez jut. fgy aztán nem érdeke, hogy ebben a_.körben az ő tartozása helyett Fantázia Bank tattozásával fizessenek. Saját i;gyfelei körén kívül - tehát más banknak; tötténő fizetés esetében pedig Fa.ntázia Bank azonnal esedékes tattoz.isával épplÍgy nem fizethet, mint saját, azonnal esedékes tartozásával. Ezétt:a.Fan tázia Bankra szóló csekk kézhezvétele napján Rutin Bank jelent kezik a 'Csekkel Fantázia Banknál, és két� hogy az fizesse ki a csekkre írt tartozását. Példánkat úgy �rkesztettük, hogy semmi.kellemetlen bonyo dalom ne legyen. Amikor a csekk Rutin Bankhoz kerülés.a bank jelentkezik Fantázia. Banknál, mit éppen eltelt a három hpnap, amire „A 1" vállalat a 10 OOO tallér összegű hitelt kapta bankjá tól. Közben ,,A 1 ' ' yálialat- elk�tett�, sőt el is adta a farmer nadrágokat a fogyasztóknak, és az árbevételből. visszafizette a hitelt bankjának, amely ebből a pénzből kifizeti azonnal esedé kes. tartozását Rutin Banknak. Ezzel megszűnt azonnal esedékes -�to.rAsa, :vagyis az a pénz, amdyet a körforgás .e�ső �péseként a b$nk „A 1" vállalatnak történt hitelnyújtással teremtett. A . korforgás étdetne, hogy lehetővé tette az áruk mozgását ós fize tések tömegének lebonyolit!!$át „A 1�'. vállalattól kezdve ,,A 2", t,A 3'' .!1t1?1 vfillalatokon keres_ztül. ,,B'' vállalatig.
18
3� KÖZÖNSÉGES PÉNZEK ÉS A SZUPERPÉNZ ·Egyszerű példánk jelzi: a modern tőkés gazdaságban nem egy féle ·pénz van, hanem a�yiféle, ahány bank -; ,,saját'' pénzt . tetemt Fantázia Bank, Rutin Bank és megannyi tarsuk. E pénzek mUidegyike ·csak korlátozott körben érvényes, az azt kibocsátó bank ügyfeleinek körében. Ez a tény, persze, a legcsekélyebb . mértékben- sem zavarja .az ügyfeleket: ha az ;„A'' vállalatoknak van Fantázia1teremtette pénzük, ezzel egymás közt éppúgy fi zethetnek, mint ahogy fizethetnek vele vállalatoknak is. ,A:' vállalat fizet azzal, hogy átadja a Fantázia Bankra szóló. c et szállítójának, amely lehet-,,A'', ,,B", ,,C'' vagy bármilyen villalat. A többi már nem a vállalatok, hanem az érintett bankok ügye. A vállal&tok szempontjából tehát Fantázia Bank saját pénze, Rutin Bank pénze stb. �ljes étté�ű nem pedig csak korlá ; tozott körben érvényes pénzkent műkoclik. -A köWnséges pénzek, azaz az említett bankok által teremtett számlapénzek tömege ezéttfeltételezi, hogy létezik egy szuper pénz (high-powered money), olyan pénz, amely többre képes ! ,,erősebb'', tDint a-közönséges pénzek: alkalmas a bankok kö.zött1 tartozások kiegycnlitésére. . Példánkban Fantázia Bank azzal a pénzzel egyenlítette ki Ru tin Bankkal szembeni tartoz!!$át, amely a far:metnadrágot vásárló fogyasztóktól ,,A 1 '' válla.13.ton keresztül jutott hozzá. A .szuper pénz tehát az a bankjegy (l;>ank note) volt, amelyet a farmervá. sárlásig a fogyasztók a zsebükben ho;dtak. . . Mielőtt rátérnénk annak elemzésere: nu teszi a bank.Jegyet szuperpénzzé, tegyük .Jdcsit élethűvé eddig erősen• meseszerű példánkat. A valóságban egy bank - példánkban az elsőként említett Fantázia Bank - sohasem tudhatja, hogy a hitelnyújtással te remtett pénz, bekerülve a gazdasági élet bonyolult körforgásába, milyen csatornákon áramlik tovább, éS mikor, milyei; �ekb� csapódik le. Hitelnyújtás esetén a bank csak. azt vtzsgálhatJa, hogy anyagi helyzete, múltja stb. alapján a hitelt kétő vállalat elég megbízható-e, ezek alapján elegendően valószfnil-e, hogy a
,,B'', ,,C�'
�
·
·
19
' hitel lejártakor a vállalat majd vissza tudja fizetni adósságát, így a bankot nem éri veszteség a vállalat fizetőképtelensége miatt. Mint mondani szokás, a bank a vállalat honitását;-,,jóságát'' vizs gálja. Ha nagy összegű hitelről van szó, akkor a bank ezenklvül esetleg még 1lZt is vizsgálja, hogy kellően megalapozott-e az a termelési vagy beruhá>ási program, amire a vállalat a hitelt kéri, gondos volt-e az előkészítés, ilyen szempontból is való színű-e a hitel visszafizetése. A bank úgy is védekezik a vállalat esetleges fizetőképtclensége ellen, hogy a hitel visszafizetésének . fedezeteként, biztosítékaként a vállalat birtokában levő értékpa pírok letétbe helyezését vagy ingatlanok zálogjogi lekötését stb. követeli meg. Ennél többet azonban a bank már nem tehet. Nem vizsgálhatja - és még kevésbé írhatja elő - azt, hogy .a vállalat milyen szállítótól vásároljon nyers- és alapanyagokat, aztán az így nyert árbevételt ezek a szállltók mhe költsék stb. A vállalatok piaci kapcsolatait maguk a vállalatok, nem pedig bankjaik szervezik, és minden pillanatban a számukra legelő nyösebb megoldást választják. A folyton változó gazdasági élet ben nem nfgyon lehet előre látni, hogy mikor melyik vállalat nak, melyili szállltótól lesz legelőnyösebb vásárolni, aztán ennek a szállltónak majd mi lesz a pénzköltés legelőnyösebb módj• stb., egyszóval hogyan áramlik tovább az egyszer kibocsátott pénz. Így példánk Fantázia Bankja sohasem tudhatja, hogy egy másik bank mikor fog jelentkezni nála, mikor nyújtja be az őrá kiálll tott csekket. Fantázia Bank tehát hiába ismeri a szakma minden tudnivalóját, nem láthatja dőre: mikor követeli egy másik bank, hogy fizesse meg a tartozást. Egyetlen bank sem tudja nyomon lfövetni, hogy mikor, melyik másik bankhoz kerül az eredetlieg hitelnyújtással teremtett pénz, vagy annak. egy része � azaz a bank azonnal esedékes tartozása. Ezért a banknak azonnal ese déke� tartozása arányában szuperpénzt - azaz mint láttuk-, bankjegyet kell tartalékolnia, hogy a felmerülő fizetési igények nek eleget tudjon tenni.
20
A SZUPERPÍiNZ SZEREPK:ÖRE Hogyan keletkeznek a bankkal szembeni fizetési igények? A lehetséges okok egyikét már láttuk: az ,,A 1" vállalatnak történt hitelnyújtás során teremtett pénzzel valamelyik ,,A" vál lalat ,,B'' vállalatnak fizet, ennek követkC2tében az ,,A'' vállalat bankja a „B" vállalat bankjának adósává váJ/k· A valóságban persze naponta tömegesen történnek fizetéseK, a vállalatok na ponta egyenlltík ki egymás közti éppen esedékessé váló tartozá saikat, éspedig tekintet nélkül arra, hogy mélyik vállalat melyik bank ügyfelei közé tartozik. Így „A" vállalatok naponta fizetnek nemcsak más „A'' vállalatoknak, hanem ,,B'', ,,C'' stb. vállalatok nak. is, ,..B'' vállalatok naponta íizetnek,,N', ,,B'', ,,C'' stb. válla latoknak és így tovább. Ez pedig azt jelenti, hogy Fantázia Bank naponta adósává válik Rutin Banknak és más bankoknak, és Ru tin Bank is naponta űjra és újra adósa lesz az összes többi bank nak és így tovább. Kezdetben az volt a szokás, hogy minden bank naponta el küldte küldöncét az összes többi bankhoz, az ezekre a bankokra kiállltott csekkekkel, a tattozások behajtása céljából. Allítólag • xvm. század közepe táján történt Edinburghben .- mások szerint London� ismét mások szerint évszázadokkal kotáb ban, valahol a kontinensen-, hogy a küldöncök megsokallva az örökös jövés-menést elhatározták,_ hogy azon túl a munkaidő kezdetén első útjuk egy megbeszélés szerinti kocsmába vezet, ahol egy pohár sör mellett kicserélik a kölcsönös követelést tar tahnazó csekkeket. Ebből fejlődött ki a kölcsönös beszámítás, az úgynevezett kllting intézménye: a bankok megbízottjai naponta találkoznak, természetesen most már nem kocsmában, és-szigorű an sör nélkül. Minden bank megbízottja átadja az összes többi bank megbízottjainak a szóban forgó bankra kiállltott csekkeket. Így a klíringgyíilés végén minden bank megbízottja tudja, hogy bankjának aznap mennyi a fizetési kötelezettsége az összes többi bankkal szemben. Ezt a kapott csekkek összege mutatja meg.· Tudja azt is, hogy az összes többi bankkal szemben aznap mennyi a követelése. Ez pedig a szétosztott csekkek összegéből derül ki.
21
Nyilvánv,;ió, hogy a bankoknak két csoportja alakul.ki: ban kok, amelyek nettó módon tartoznak, mert aznapi fuetési kö telezettségeik összege meghaladja aznapi követeléseik összegét; és bankok, amelyek nettó módon követelnek, mivelaznapi kö vetCléseik összege meghaladja aznapi fizetési kötelezettségeik összegét. A megoldás magától adódik: az első csoportba tartozó bankok a követeléseik összegét meghaladó :fizetési kötelezettsé geiknek, azaz a nettó tartozás uknak megfelelő összeget befizetik a klíring ,,pénztárosának", aki aztán ebből fedezi a .második cso p0rtba tartozó bankok nettó követelésdt. Nyilvánvaló, hogy egy banknak mindig, minden napra kell t�alékolnia annyi szuperpénzt, amennyl várhatóan a klíring utári mutatkozó nettó tartpzása lesz. Pexsze, a bank előre _soha sem tudja, hogy mennyi lesz a következő .napon, napokon a klí ring utáni nettó adóssága vagy nettó követelése;sokéves gyakor latuk során azonban a bank vezetői azt a tapasztalatot szerzik, hogy -· elegendő összes tartozás�k bizonyos százalékának - mondjuk, tíz százalékának - megfelelő szuperpénzkészletet tartaniuk. Általában ugyanis nem fotdul elő, h�gy a bank a klíring után ennél nagyobb mértékben- maradna adós. A klíring után vátható nettó adósság azonban csak egyik eleme · a szükséges szuperpénzkészletnek. Kisebb beszerzéseiket a válla latok házipénztárukból, tehát bankjegyekben fizetik, és bankje gyekben fizetik a munkabéreket is. Ilyen fizetési kötelezettségeik teljesítéséhez a vállalatok házipénztárukhan állandóan tartanak bankjegykészletet, azaz szuperpénzkészletet. E késrlet nagyság11. természetesen változik, a hónap szürke hétköznapjain általá�n kicsi, bérfizetési napok előtt pedig hirtelen megduzzad. De hogyan tesznek szert a vállalatok a szükséges bankjegy mennyiségre? Számukra ez egyszerű tec hnikai kétdés. Példánk fannergyártó vállalata kéri bankját, hogy a folyószámláján levő 10 OOO tallérból bizonyos összeget, mondjuk 500 tallért bankje gyekben fizessen ki a vállalat pénztárosának, aki aztán ebből például munkabért fizet a farmergyártáshan foglalkoztatott mun kásoknak. A dolog lényegét tekintve a vállalat-számára tökélete sen mindegy, hogy pénzét -a bankjában eztveett folyós zámlá22
1
jáii'l"i!v6 IO OOO tallért vagyannak egy részét -olyan tormábad költi, el, hogy bankjegyeket ad át, vagy olyan formában, hogy tse�tölt kí-,· és ·aZiadja ·át.·Nem így a bank szenipontjából l Ih • 'vállala:tok pénzük nagy részét hankjegyek igénybevételével akarják elkölteni, akkor a bankoknak tetemes bankjegykészlete ket;• azaz szuperpéhimennyiséget kell tartalékolniuk. A hosszú gyakorlat azonhan ebben a tekintetben is megt'l'Útja a bankokat arra, -hogy lartoiásaikon-, áZaz a vállalatok számlaköveteléscin bCIUl mekkűta aZ az összeg,_az az arány, afue!yet ajánlatos·bank jegyek formájában tartalékolniuk. A SZUPERPÉNZ ÉS A PÉNZTEREMTÉS
Most - már a bankok szuperpénz-fizetési kötelezettsége_ inek to� vábbi 'eledl2ése nélkül is· nyilvánvaló, hogy a bankok á valóság ban--a pénzkibocsátás -előtt nem úgy gondolkodnak, ahogy azt egyszer6sitett példánkban nemrég még feltételeztük. Még min dig a valóságtól kicsit elrugaszkodva, a következőt mondhatjuk: amikor megkapják a farmergyártó vállalat hitelkérelmét, Fantá zia Bank vezetői ·a következőt gondolják végig. A bank összes szuperpénzkészlete -tegyük fel - 20 OOOtallér, azaz 2(l OOOtal lérnyi bankjegy hever a hank pincéjében. Hosszú évek tapasz talata azt- mutatta, hogy a banknak összes tartozása húsz száialé- . kát kell szuperpénzkészletben tartania, mert így tud biztonsággal eleget tenni mindenféle :fizetési kötel�ttségeinek. Ha a készlet 20 OOO, a tartalékok biztonságos szintje pedig az összes tartozás 20.száZaléka, akkor a bank összes tartozásának összege legfeljebb százezer tallét lehet. Ennek 20%-a ugyanis éppen 20 OOO. Abank vezetői továbbmétlegelnek. Ha a hitelkérelem benyúj tásának időpontjában a bank összes tartozása nem több,· ·mint 90 OOOtallét, akkor a bank megadhatja a 10 OOO tallér hitelt, azaz kibocsáthat 10 OOO tallér pénzt, saját adósságát. Ellenkező eset-. ben elutasíthatja a hitelkérelmet -feltéve természetesen, hogy a bank vezeté5i -nem kalandorok, akik kéveset törődnek a józan,
.
23
1
biztonságos ÜZietvitel szempontjaival. Annak ellenére, l)ogy Fantázia Banktól van szó, feltételezzük a mértéktartást. . Helyénvaló még egy kicsit elidőzni - mpst már valamelyest élethű ismereteink alapján - annál a kérdésnél, hogyan keletkezik a bankok tru:tozása. . A bankok tartozásának egyik forrása az, hogy a lakosság és a villalatok pénzkészletükoek. csak egy részét tartják bankjegyek formájában, a'többiből bankbetétet (deposit) képezoek. A beth. képzés abból áll, hogy a betétes péozt ad át a banknak, a bank pedig betétkönyvet vagy csekk kiállítására való jogot ad a beté tesnek. Az a péoz, amit a betétes átad a bankoak, bankjegy. A lakosság betétjei közvetlenül bankjegyek, a vállalatok betétei pedig - mint láttuk - a kllrlngcn kctesztül jelentenek bankjegyet. .Ettől fogva a bankjegy" bank.tru:talékát, szupetpénztru:talékát képezi; a betétkönyv vagy a csekk kiállítására ad0tt jog pedig a bank tartozását. A betétes ugyanis látra szóló betétjét·(demand deposit) bármikor, határidős betétjét (time deposit) a hatéiidő le járta után pénzre válthatja vissza a banknál, vagy utasíthatja a bankot, hogy ennek és ennek a javára fizcssco. Előbbi példánkat részletezve: a lakosság és a vállalatok 15 OOO tallér betétet helyez tek cl a bankban, 5000 tallér a bank saját pénze, így a tartalékok összege 20 OOO tallér. Az ügy másik oldalát tekintve, a bctétkép zés következtében a bankoak 15 OOO tallér tartozása keletkezett. Idáig a bank 20 OOO tallérnyi tartalékával szemben csak 15 OOO tallér tartozás áll. Biztonsági szctnpontból ez rendkívül.kedvező helyzet, hiszen a bank több mint 100 százalékos biztonságot él vez. Ha ..zonban a jövedelmezőséget is szctnpon!nak tekinti - és ebben biztosak lehetünk -, banknnk s� álh a sok pénz ott hever a pincébco, anélkül, hogy valamí�ot hajtana betétekre a bankoak. Közben pedig a bank, ·1)3 a látra. nem is, de a határidős betétekre núnd!lnképpen ,j,;!l(rulrot fizet ügyfeleinek.. A bank vezetői nem is W\gyják ennyiben: tudV!ln, bogy az ésszerű biztonsághoz az ö8'Zés tartozás .20%-!\pák megfelelő tartalék is elegendő, gondoskodnak arról, hogy a tartozások
•
·
�
24
elérjék a tartalék.. ötszö•ösét. A módszert már megismertük: a hitelkérelctnmel hozzájuk forduló vállalatokoak núndaddig bát ran nyújtanak hitelt, vagyis annyi pénzt terctntenek, amíg az összes tartozás el nem éri a 100 OOO talléros felső határt. Ehhez P,\'tSZe az is kell; hogy a vállalatok elegendő hitelkérelctnmel for dulj�.a bankhoz . A bctétképzés, mint láttuk, úgy növeli a banktartalékokat, hogy közben növeli a banktartozásokat is; a llitelnyújtással való pénzteremtés pedig úgy növeli a banktartozásokat, hogy egyben növeli a bankköveteléseke4 azaz a vállalatók hiteltartozását is. Ebből egész egyszerűen az következik, hogy egy bank pénzilgyi szctnpontból mindig egyensúlyban van: ha egyszer a tartalé kok csak úgy gyarapodha!nak, hogy növelik a tartozásokat is, a tartozások pedig csak úgy emelkedhetnek, ha növelik a követelé seket is, akkor a tartalékok és a követelések összegének meg kell egyeznie a tartozások összegével. Ez formális szempontból igaz, de ebből még nem következik, hogy egy bank soha nem kerülhet fu:etési zavarba, sőt, hogy nem juthat csődbe. A tartozások nagyobb része ugyanis azonnal ese dékes: láttuk, hogy a hitelnyújtással terctntett pénzt a hitel cím· zertjei, a vállalatok látra szóló betétlrént tartják a bankban, abból folyamatosan tesznek eleget íizetési kötelezettségcikoek, ezen felül a valóságos betétekoek (amelyeket a lakosság és a vállala tok előzőleg meglevő pénzükből képeznek) egy része is látra szóló. Ezzel szemben a követeléseknek csak kisebb része esedé kes azonnal, hiszen a hitelek nagyobb :részét a bank hosszabb idő re, néhány hónapra vagy évre nyújtja, és a lejárat előtt nem köve telheti vissza. Azonnal esedékes tattozásaival a bank csak éppen lejáró követeléseit és tatialékait állíthatja szembe, ezért azon nal. esedékes tartozásai és �onnal mozgosítható pénzeszközei (tartalékai és éppen lejáró követelései) között kell megfelelő arányt tartania. Ha a bank tiszteletben tartja a megfelelő meny nyiségi összefüggést - amit példánkban 20%-nak vertünk -, akkor állandóan fizetőképes, mint mondani szokás: likvid. Agya korlatban persze.a megfelellí tartalékatány megtalálása és betar tása korántsem olyan egyszerű, mint leírásunkból tűnhet. A gaz-
l
lt J _,,-
., ,
25
dasági �e� hullámzásainak, sóksZor 1 politikai, gozdasági hely· _ zet optimista vagy -pessz1nusta megítéléSeinek, :-függvényében- a tartalékok szükséges aránya nagyobb vagy kisebb lehet.. Így hányódik a bank a blztónság és a jövedelmezilSég csábítilsa �?zött: ha változatlan -tartalékok ·mellett több· hltelt nyújt, azaz.. tobb pénzt teremt, akkor növekednek tiszta kamatbeVételd; -ae nagyobb a veszélye annak, hogy nem tud eleget tenni fizetési kö telezettségeinek. A bankok számára az a· gaidasági helyzet ked vező; amely nagy pénzigényt támaszt, mert a rtagypénzigény ki elégité ���el- ilagy t?megű pénz -teremtésével..__ a bankok nagy . kama9�vedelemhez Jlltnak, annak ellenére• is, hogy a bőséges pénzellátás 1de1én a kamatszínvonal általában e5ökk:en- összes� ségében azonban növekedhet:-a kafuatha.Szi'.3:0 ·niennyisége. Talán meglep�, de a bankok kifejezetten hasznát látják a ,fokozatos, hosszú időre elhúzódó, úgynevezett kúszó inflációnak„ azaZ· a pénz lassú elértéktelenedésének is; JMivel az árszínvonal :miriden évben néhány százalékkaf emelkedik, az adásvételek lebónyólítá sához az emelkedő árszínvoilalori egyre nagyóbb mennyiségű' pénzre van szükség. Kúszó infláció idején tehát a -bankrendsZCr egés�e egyre �okoz�tja a pénzteremtést, az' adásvételek- nagy . _ bőven , , vannak hitelkérelemmel jelent pénz1g�ye nuatt 1111d 11 ig kező vállalatok. Ilyenkor erős a kísértés a bankok számára, hogy na?Y".onalú elképzeléseket tilpláljanak a biztonságról, és beérjék a likviditás· kisebb fokával ts, azaz azonnal esedékes tartozásaik. hoz képest kevesebb· azonrta:l riiozgosítható· pénzeszköit··tartsanak. ' Mint utaltunk rá, ·a szuperpénzen alapuló banki számlapénz teremtés-fenti leírása még nem- valósághű. A pénZ·nek-az a·ineg· sokszbrozása, amelyet lelrásnnkban 20 OOO tallérnyi tartaléka _ Bank véghez-· visz, a valóságbaft az'egész bank alapján Fantázia rendsz:r-�em pedig egyetlen bank - mű�e� �··;helyzCt az, . hogy .Jatszatra mtnden egyes bank csak a nála rn."ár·m-eglevő, saját vagy kölcsönvett pénz egy részér adja hitelbe :J..C a baokrend sze�- �gészét tekintve mégis az a megsokszerO'lódás SzármaZik, amit Itt leírtunk.Később bemutatjuk a valós-ágós ·folyamatot is..
,_
26
„
4. A JÉGYBANKPENZ . ,
,
.hag.y De mi a a lianktendszer mennyi pénzt teremthet, a bankjegy. gyet? bankjegy, és mi teszi szuperpénzzé a bankje ank - !iZ ország .e A bankjegy olyan pénz, amelyet a Jegyb , ,;Nemzeti-Bankja'' --bocsát ki.· Ezt a pénzt részben a szokás pénz� a és k zCténe Termés . tészberi :a törvény-tette szuperpéru:zé rendszerben betöltött kitüntetett szerepének megértéséhez rövi den.át kell tekintenünk kialakulásának néhánf évszázados folya .Pf szuperpénz.; amitől, mint láttuk, 1légső soron függ
<,
a:i:,
matát.
...ELŐTÖRTÉNETE ' ' ,
,
Ez a folyamat valamikor a középkorban kezdődött, amikor a.·. pénz szerepét még nemesfémekből, elsősorban aranyból vert n érmék töltötték be. A tisztán érmékb61 álló pénzforgalomba felútötte.fejét, -és -lassan terjedni kezdett az a gy-a.korlat, hogy az üZletembere�elsősorban a .távoli·vidékeket.beutazó kereskedők, a.dizetések kényelmes változatát résZe8ítették. előnyben. Ahe lyett1 hogy üzleti útjaikra. magukkal vitték ·volna .a fizetéseikhez szükséges nagy aranymennyiséget - ami. költséges, a lopás és rablás lehetősége miatt veszélyes és komplikált lett volna-, az elköltésre szánt ai:anypénzt letétbe helyezték városuk egy olyan bankjában, amely képviseletet.tartott fenn a bevásárlásaik szín helyéül kiszemelt városban. A letét fejében a bank elismervényt adott.az- üzletembernek, amely elismervényre a· bank - és a tá voli vidékeken működő képviseletei is - bármikor hajlandók voltak kiszolgáltatni a letétnek megfelelő mennyiségű aranyat. Ai · elismervény tehát a bank arany :fizetésére szóló ígérete volt. fgy az üzletember az arany szállításával járó ezernyi kompli káció és veszély nélkül vásárolhatott és fizethetett minden olyan vidéken, ahol bankjának képviselete volt. .- Amikor az új módszer előnyeit már az üzleti világ nagy része felisinerte, az üZletembernek nem is kellett vásárlás előtt aranyra váltania a bankjától aranyletét ellenében kapott elismervényt, 27
mert az eladó fizetség tejében ezt is elfogadta, hiszen saját vá sárlásaiétt ő is fizethetett ezzel· az elismervénnyel, vagy - ha esetleg a bank elismervénye iránt bizalmatlan partnerrel akadt dolga - az elismervényt bármikor beválthatta aranyra. lgy a különböző bankok által az aranyletétek ellenében kiadott elismervények egy fizetés lebonyolítása után nem tértek vissza azonnal a kibocsátó bankba-tulajdonosaik nem kérték azonnal átváltásukat aranyra -, hanem több íizetést is lebonyolítottak, azaz rövidebb-hosszabb ideig a forgalomban tattózkodtak. Nyil vánvaló azonban, hogy ez mit jelent: amíg az elismervény a fot !'alomban tartózkodik, addig a megfelelő aranymerinyiség az el ismervényt kibocsátó bank pincéjében hever. Más szavakkal ad dig nem kérik a banktól adósságának meg6zetését, a letétb he lyezett aranymenoyiség kiszolgáltatását. Ha állandóan vanoak a forgalomban ilyen elismervények, akkor a letétbe helyezett arany egy részét nem fenyegeti az a veszély, hogy az elismervények tulajdonosai kérik az elismervé nyek beváltását aranyra. Akkor pedig az elismervényeket kibo csátó bankok ezt a letétbe helyezett aranyat felhasználhatják arra, hogy - kamat ellenében -. kölcsönadják a hitelt kérő ÜZ ietembereknek, vállalatoknak. Még csak nem is kell az aranyat kölcsönadniuk: elég, ha a hitelt kérő vállalatoknak olyan elis mervényt adnak, mintha ezek is helyeztek volna letétbe aranyat; a vállalatok aztán ezzel fizetnek szállltóiknak, aztán maguk a szállitók is fizethetnek tizletfeleiknek az elismervénnyel, vagy beválthatják azt aranyra a kibocsátó baukban stb. A banknak csak arra kell ügyelnie, hogy mindig legyen pin céiben anoyi aranytartalék, amennyi elismervénynek és csekk nek a beváltását a tapasztalatok szerint a banktól kérni szokták. Látjuk, hogy kezdetleges fokon mát itt olyan folyamat játszódik le, antilyent a bankok modern pénztermelő tevékenységénél be mutattunk. A pénzforgalomban egyre nagyobb arányban a ban kok adósságát megtestesítő papírdarabok -·elismervények és a bankokkal szembeni számlakövetelések vesznek részt' az arany pedig egyre inkább a szuperpénztartalék szerepét tölti be. (Bát nbn tartozik a lényeghez, elinondhatjuk: az aranypénz
�
28
is inkább csak önmaga jele ekkor - és az is volt mindig -, hiszen a legtisztességesebb királyi pénzverdék érméje is keve sebb szinaranyat tartalmazott, mint amekkora értékiínek feltün tették. Az. sem vitatható, hogy a sok száz éves használat után az aranyérmék a kopás miatt sokat veszltettek névéttékükből.) A bankok persze a maguk részéről igyekeztek eWsegiteni ezt a folyamatot, törekedtek elismervényeiket minél inkább for galomképessé tenni. Ennek egyi"k módja az volt, hogy az elis mervényeket - az arany íizetésére szóló ígéreteket - kezdték kerek összegekre szólóan. kiállitani, például 1200 tallér esetén egy darab ezertalléros és két darab száztalléros elismervényt ad tak (dmletesités). fgy ezekkel az elismervényekkel bármilyen összegi! 6zetést teljesíteni lehetett, nem pedig csak speciálisan 1200 talléros íizetést. Uttejött a mai értelemben vett bankjegy közvetlen őse. Érthető, hogy elsősorban a nagy, széles körben ismert bankok bocsáthattak ki bankjegyet, mert a lakosság és a vállalatok szí vesebben fogadták el 6zetség fejében az ilyen közismert, tekin télyes bankok aranyíizetésről szóló ígéreteit. Kicsi, kevésbé is mert bankok esetén nagyobb volt a veszély, hogy azok esetleg nem tudják majd teljesíteni az arany íizetésére szóló ígéretet, amikor a bankjegy tulajdonosa ezt kéri. Angliában például-ahűl egyébként már a XVIll-XIX. szá zad fordulóján. felismerték és széles körben alkalmazták az ipar fejlesztésben a kapitalizmns „csodáját", a hitelt - a XIX. szá zad elején csaknem 500 vidéki bank tevékenykedett. E bankok minden ellenőrzés nélkül bocsátottak ki bankjegyeket, bátran Jinanszlroztak különböző helyi vállalkozásokat. Igaz, ez szemmel láthatóan meggyorsította a Napóleon elleni hadviselés miatt megindult inflációt, a jótékony hatás azonban hasznára vált az angol gazdaságnak: ai inflációs időkre jelleinző „olcsó pénz" erősítette a vállalkozó szellemet. A gazdasági és pénzügyi szem léletmódban elinaradottabb franciák „mesterkéltnek és ingatag nak'' tartották ezt a rendszert, még nem ismerték azt a ,,csodát''„ amit úgy hívtak: hitel. Hogyan ismerhették volna? Napóleon a Napkirály mindenható gazdasági miniszterének, Colbett-nek
29
merkantilistá politikáját követte: beérte azzal, hogy minél több árut exportáljanak, és az import visszaszoritásával lehetőleg mi nél több amnyat tartsanak vissza az országban. ·Hiába volt radi kálisabb a francia forradalom; mint százötven évvel korábban az angol a gazdasági és a pénzügyi életben a szigetország állt · mát EW:ópa élén. · A nébruiy mgylnnk által kibocsátott elismervények - bank .jegyek formájában ·- a gazdaság meganoyi tetiiletén, a lakos ság és a vállalatok széles köreiben bonyolltottak le fizetéseket, a kisebb bank.ok elismervényeit viszont csak szűk körben fogad ták el fizetség fejében - csak azok a vállalatok, amelyeknek pénzét ezek a bankok kezelték. Ebben a szűk körben pedig nem volt érteime bankjegyet kibocsátani, hiszen az egy bank ügyfél körébe tattozó vállalatok számlaátfrással is fizethetnek egymás között. Kialakult a bankok két csoportja: az első csoportba viszonylag . kisszámű, tekintélyes bank tartozott, ezek aranykészletük alap ján nkjegyet is bocsátottak ki, és számlajóváírások formájá ban 1S bocsátottak péru:t az ügyfeleik körébe tartozó· vállalatok rendelkezésére; a- második csoportba a szerényebb bankok tar ,toztak, ezek nem bocsátottak-ki bankjegyet, aranykészletük alap-· ján csak számlajóváirás ·formájában bocsátottak pénzt az ügy _feJeik közé tartozó vállalatok rendelkezésére. A bankjegykibocsátás kezdeti időszakában még sokan meg próbálkoztak azzal; hogy visszaéljenek-az ,,ingyen'' pénzterem tés lehetőségével. A leghitesebb pénzügyi szerencselovag ebben llZ időben egy. skót kalandor, John Law volt, aki Franciaország szerencsétlenségére kitűnő érzékkel rendelkezett a pénzügyek iránt. Amikor 1718-ban megbízást kapott, hogy pénzügyi eszkö . zök segltségével űjra mozgásba hozza a dinasztikus háborűk miatt méggyengült gazdaságot, és segítsen a kincstárnak a hatal mas államadósság megszüntetésében, Law az egyetlen megoldást a bankjegyek kibocsátásában látta. Tervének kivitelezésére saját bankot alapított Párizsban,-a Banque Royale-t. A pénzhiányban szenvedő, fellendülésben· reménykedő gazdaság kezdetben kor látlanul elfogadta a bankjegyeket, mert az állam garanciáját látta -·
�
30
azokban. Az ,,új pénz'' varázserejével Law megszerezte a tab gzolga-keteskedelem monopóliumát és a Kelet-indiai Társasá got, majd. jogot �pott arra is, hogy irányítsa a francia adó politikát, ellenőrizze az állami aranyverdét, sőt az ország teljes pénzpolitikáját. Mivel azonban Law valamennyi üzletét és az állam lény: két év alatt kétszeres�te nőttek a meg élhetési .költségek. A tűlzott bankjegykibocsátás végül is 1720ban csődbe sodorta Law bankját. -
.
... ÉS MEGSZJLARDULASA Az ilyen kellemetlen tapasztalatok arra késztették a ·kormá
nyokat,. hogy beavatkozzanak a bankjegykibocsátásba; állami szinten szabályozzák azt. Mivel a probléma "1indig a bankjegyet kibocsátó bankok fizetőképtelensége volt, amit a túlzott ba·nk jcgykibocs.átás e�yezett, a kormányok kezdték szab;Uyozni azt, hogy adott aranykészlet alapján egy-egy bank mennyi bank jegyet,bocsáthat. ki. A fejlődés azonban itt nem állt meg: a kor mányok rövidesen megvonták a bankjegykibocsátás jogát, egy :kivételével az összes banktól, azaz egy bankot a bankjegykibo .csátás monopóliumával ruháztak fel. Ez a bank az ország "Nem zeti Bankja"; bankjegy-kibocsátási monopóliumánál fogva gyak ran nevezik Jegybanknak. .. Érdekességként megjegyezzük, hogy ma a világon csak három magánbanknak van bankjegy-kibocsátási joga: a Bank of Scot landnek, a Royal Bank of Scotlandnek és a Clydesdale Bank �eJc. Petsze, minden egyes általuk kibocsátott skót fontért egy . brit (angol) fontot kell letenniük a Bank of Englandben (Nagy Britannia Jegybankjában). (Ami,llfagy�rszágot illeti: Széchenyi és Kossuth reformkori és f� próbálkozásait a szabadságharc bukása miatt nem kísérh�tte -siker. Az ,,első magyar'' jegybank„ azaz a monarchia azOsztták-Magyar Bank- csaku kiegyeközponti):>iµ>kja:
:n
zés után ahtkult meg. Mint a XIX. században életre keltett Vllla mennyijegjbank, az Osztták-Magyat Bank is félig állami, félig magánjellegű intézmény '1'.0lt. fgy pQntosao. tükrözte. a szabad' versenyes kapitaliznius és a '-tnonopolkapitalizinus határmC2S· gyéjének feltételeit; jellegét;) A bankjegy-kibocsátási monopólium megadása·fejében az ál' lam nö'l'.elte a befolyását a Jegybank üzletpolitikájára; Mi'l'.el a bankjegy a Jegybank arany fu!etéséte szóló ígérete volt, a legtöbb állam előírta, hogy adott a':i11wkészlete alapján a Jegybank meny" nyi baokjegyet bocsáthat ki. Talán legnevezetesebb az Angliá ban érvényes rendelkezés volt: egy 1844-ben hozott törvény, az úgynevezett Peel-törvény előírta, hogy a Jegybank - a Bank of England - minden ataoykészlet nélkül, a mát fennálló állam adósság kötvényeit tekintve ,,fedezetnek'', kibocsáthat egy mini mális mennyiség(i (14 millió font értékű) bankjegyet. Ezen a mi nimális mennyiségen felül a Jegybaok sZigörűan csak aruiyi bankjegyet bocsátl)at ki, amennyi az atanykészléfe. V'>gyis a mi nimális mennyiségtől eltekinm a Jegybanknak 'lOO �alékos ataoyfedezetet kellett tattania. A törvényt csak 1914-ben szilil tették ,meg. Az ilyen és ehhez hasonló rendelkezések megerősítették á. bankjegybe vetett bizalmat, hiszen a szigorú előírások nagyon valószínűvé tették, hogy a Jegybank mindig be tudja váltatll a bankjegyeket atanyta - azaz ki tudja fiZetniad6sságát -, ha a bankjegytelajdonosok ezt kétik. •· .A bankjegy általános eltetjedéséhez·nagyméttékben hozzáj� rult az is, hogy a Jegybank az állam bankjává is vált, az állam pénzét a Jegybank kezelte. Ennek )<:övetkéZ'tében az államm!d szembeni fizétésl köteleZettséget, például ai adófizetést éppúgy lehetett bankjegy; mint atany átadásával. teljeslteni, póntosán úgy, ahogy egjvállalattal szembeni fizetési köteleze\� min den további nélkül. teljesíteni lehet atta a bánkta s�· €.éld. át �ját ve adásával, atnely bank a szóban forgó vállalat "f zeti. fgy fizetett példánk fatmetgyátt6 ,,A :1" vMta a fatmer anyagokétt „A 2"-nek a bankjáta széló csekk átadásávaL Igy a bankjegy egyte nagyobb acinyban vett .fészt a pénzfot·
.
galóín lebonyolií,lsában, míg . a korábban forgalombao levő és az újonnan báµjiászOtt 'lltiuiy "egyre nagyobb hányada a Jegy bank pincéjében'1lYfilt-Ossze. A tartalékként őtzött atanymeny nyiség szolgált, fedezetül a Jegybanknak a bankjegykibocsátáshOZ: "'· . ' A"többi bank, atnelybankjegyet nem bocsáthatott ki, de szám' lajóváírássru teremthetett pénzt, tartalékait· bankjegyben őrizte: miv� a bankjegy általánosan elfogadott fizeté:;i eszközzé vált, a bankok bankjegy átadásával teljesíthették mindenféle fizetési kötebetts�et, így elsősorban a kliting utáJ> mutatkozó nettó •
.
" "
.
-··
<
"
·
nettó módon adós bank folyószámlájáról, és jóváírja a kllring után nettó módon követelő bank folyószámláján. Ha pedig egy kereskedelmi banknak bankjegyre van szüksége - például azért, mert valamelyik vállalat a bankban vezetett számlakövetelése terhére bankjegyet kér, hogy munkabért fizet hessen -, akkor egyszerűen kéri a.Jegybankot;,hogy számla követelése terhére neki; a kereskedelmi banknak, bankjegyet szolgáltasson ki A bankrendszerben betöltött központi szerepénél fogva a Jegybankot gyakran Központi Banknak hívjuk. Eddig látott leg; fontosabb feladatai közé tartozik, hogy a bankok bankja, és hogy bankjegykibocsátó monopóliummal ruházta fel az állami akarat. Egy pici mozzanatotláttnnk már abbóla központi bankokra há tuló funkcióból is, hogy e bankok átfogó értelemben is az állam bankjának számítaoak. Ezzel, .valamint a·deviza- és aranytartalé kok képzésével kapcsolatos feladatkötükre a könyv későbbi feje zeteiben ·még többsZör -i_s visszatérúnk.
II.
A PÉNZPOLITIKA CÉLJAI: ELVEK ÉS GYAKORLAT
Eddig a pénzrendszer szervezetét a bankár, a kereskedelmi bank vezetőjének szempontjából néztük; láttuk, hogyan hatá rozza -meg- üzleti politikáját - az- általa teremtett pénz meny nyiségét - a jegybankpénZből rendelkezésére álló mennyiség. Most· ; -az eddig megiSmert összefüggéseket is felhasználva, a Jegybank pozíciójába helyezzük magunkat, és azt mérjük fel, hogy saját Uzleti politikája révén a Jegybank milyen mértékben és milyen eszközökkel tud befolyást gyakorolni a bankrendszer egészére, azaz a kereskedelmi bankokra. Ez egyben megadja a pénzpolitika kereteit is. .
;..
-
,-") -
,. ;
-
_, -
-
�'
•; _,,
,, oh•A TAGULó PÉNZMENNYISÉG
Tegyük fel, hogy' 'a·lako5ság és a vállalatok-· a bankrendszer től való megkülönböztetés·érdekében·gyakran mondjnk: a gaz daság -birtokában egy adott pillanatban 10 millió tallér értékű bankjegy van, ennyi a gazdaságban levő pénz .mennyisége. A lakosság éS .a· vállalatok azonban összes pénzüknek csak -egy hányadát akarják bankjegyben tartani, a többiből bankbetétet ·képeznek. E hányad nagysága.nyilván az adott országban kiala kult fizetési szokásoktól függ„ Országonként változó piértékben a lakosság vagy bankjeggyel, vagy bankbetétjeite kiállltott csek kekkel fizet a vásárolt fogyasztási cikkekért és szolgáltatásokért, a vállalatok pedig általában bankjegyben fizetik a munkabére ket és kisebb vásárlásaikat. Mind a lakosság, mind • vállalatok csak olyan mértékben tart ják pénzüket bankjegyben, amilyen mértékben bankjeggyel való
;'
,
\. '
fizetési kötelezettségeik vannak . Többi pénzüket bankbetét for májában tartják. Tegyük fel, hogy a kialakult szokások szerint a lakosság és a válliúatok összes pénzük átlagosan 10 százalékát tartják bankjegy formájában: a 10 millió tallérból tehát 9 mil lió bankbetétet képeznek. Így a kereskedelmi bankokban csapódik le 9 millió tallérnyi bankjegy. Valamennyi kereskedelmi bank óvatos, szolid üzlet politikát folytat: a betétként bozzájnk áramló pénz egy részét -· tegyükfel: 20,százalékát - tartalékolják, 80 százalékát, 7,2 milliót pedig kölcsönadják azoknak a polgároknak és vállalatok nak, akik tőlük hitelt kérnek. Látszatra tehát egyetlen kereske delmi bank sem teremt pénzt, csak a nála elhelyezett pénz egy részét továbbítja a hiteligénylők felé. A gazdaság rendelkezé sére �ó pénzmennyiség mégis megszaporodott. A kereskedelmi bankoknál elhelyezett 9 .millió a betétesek pénze, ugyanakkor „ebből" 7,2 millió a hitelt igénybe vevőké is, amit azok elkölt hetnek, pénzként felhaltnozhatnak ·stb. Az ·összes pénzmennyiség tehát most így épül fel: 1 millió bankjegy a lakosság és a vállalatok, az eredeti pénztulajdonosok kezén, 9 millió bankbetét ugyancsak az eredeti pénztulajdonosok birtokában, és 7,2 millió bankjegy a hitelt igénybe vevő polgá rok és vállalatok kezén. Az összes pénzmennyiség tehát máris 1 millió + 9 millió + 7,2 millió = 17,2 millió. Ez a helyzet azonban csak pillanatokig tart. A hitelt igénybe vevők ugyanis .szintén csak,péM;ük 1_ Q;százalékát, .720 eu.r tallért kétnekbankjegyben, a többit, .6,48 milliót számlajóváítás formá jában, ""az bankbetétként A bankok ellliek megint 20 százalé kát tartalékolják, a többit újabb hitelér\ jelentkezőknek kölcsön zik, Ezek megint csak 10 százalékot tartanak bankjegyben, 90 százalékot pedig bankbetét for.tnájába.n, és ez - a 20 száialékos banki tartalékolás levonásával - újabb-l:rltelnyújtásra ad lehe tőséget; éslgy tovább. Az egyre korilplikálrabbá váló számok használata helyett fo galmazzuk meg általánosan a pénz szaporításának elvét. ·
Legyen M a g.Zditság; a lakosság és a váiialatok rendelkezésére áJló ' - pénz- m:epnyisége; .- . B' · a jegybankpénz mennyiségei bankjegy vagy a kereskedeltni a Jegybankkal szembeni szátulakövetelése; x a �sság-is·:a1-:rállala.tok pénzének az a hányada, amit.ezek . bankJegyként birtokolnak; , Y " kereskedelmi bankok jegybankpénz-tdrtalékainak atánya, az ugyanezen bankokra szóló számlak_övetelésekhez képest. _ _ _ enetben eiső a gazda ságba n levéS pénz mennyisége: �
.
banki>�ak
· ·
�
M
=
B,
(1)
e.b�ől a lakq�� és a � alatok Bx-et bankjegyként tartanak, B(t :,') .� ��r�sked� bankokhoz áramlik. A bankok ebből P�l-.'(� ..0*alékolnak, · B (l-x)(l-:Y)-t hitelként a gazda s4 , g::�ó.�ezé�� bo _ �átanak. A második menetben tehát a n l �dl'8ágba �v:ő pénz.mennyisége: ·
lik, ah?nnan.ennek _(1-y)-szorosa űj pénzként ismét a gazda ságba J:"t. A hatmadik menetben tehát a gazdaságban levő pénz meDD)'1$ége: ' M'= B +B(1-x)(1-y)+B(1-x)(1-y)(1 x)( - l-:Y), azaz M = B+B(1-x)(1,:_y) +B(1-x
Az�án íg
)'(1-:Y)'.
t
ább. A jelenség addig ismétl
(3)
ődik, núg az összes � �:" batik� vegso nyn�t nem talál vagy lakosság pénztárcái b,•n. es a v:111"1atok haz1pénztáraiban, vagy a bankok tartalé kai ·
.
a
B\íh, BankJ.égytartalékaik nagyobb részét közbe n a kereskedelmi bankok átalakítják a Jegybankra szóló számlakövetelés sé azaz betétet képeznek a bankok bankjában. Közbert, érthető m don folyto� lassul a pénzmennyiség növekedése, mert mindig nlenly:t l _ségek tevődnek hozzá. Egészen pontosan, az egymást kö-
Ó kisebb
37
veti> menetekben a podik:
pénzmehnyiség a következők sZetint g)'llnl•
M= B +B(1-xX1�y)+B (1-x)' (1--:rl'+ ...
+B(1-,-x)'(1-y)"...
.
Elegendő nagyszámú menet után a pénzmennyiség közel M=
Mit jelent .,Z a gyakorlatban? A Jegybank szempontjából a következtetés világos: valabánysV>r a Jegybank B jegybankpénzt bocsát ki bankjegy vagy a kereskede!mi bankoknak a Jegybank kal szembeni számlakövetelése fonilájában, ez lehetéJvé teszi, hogy a kereskede!mi bankok a képletnek megfelelő arányban nö veljék hitelnyújtásaikat a gazdaságnak, vagyis hogy ilyen arány ban pénzt teremtsenek. Képletesen szólva, a Jegybanktól kiin dulva ilyen arányban tágul a gazdaságba áramló pénz mennyi sége. Ezt a szellemet már aligha l�het a palackbil visszakénysze ríteni. Talán könnyebben megbarátkozik az Olvasó ezzel az úgy nevezett hitelmultiplikációs (credit multiplier) összefüggéssel; ha egy másik gondolatmenet alapján, a kereskedelmi banki pénztererntésből kiindulva is megkÖZClítjük. Alakítsuk most előző példfulcii.t úgyf hogy a gazdaság össze sen 10 millió hitelt kér a kereskedelmi bankoktól. Ha a bankok megadják a hitelt, 10 millióval nő a.gazdaságban levő pénz meny nyisége. M. első pillan,alban (az első menetben) az új pénz-for máját tekintve - számlapénz, hiszen a· kereskedelmi bankok más formában, nevezetesen• bankjegy formájában nem teremt hetnek pénzt. Láttuk azonban, hogy a dolgoknak-ez az állapota - a kizáró lag számlakövetelés formájában való pénzbirtoklás - nem ki,
elégíti> a lakosság és a válfalatok számár<. Ha egyszer összes pé�züknek átlag 10 százalékát hajlamosak bankjegy formában tartani, akkor a hitelfelvétel útján szerzett 10 milliónak is 10 szá zalékát bankjegyben kérik a kereskedelmi bankoktól. Követke zéaképpen ahhoz, hogy a kereskedelmi bankok 10 millió pénzt teremtsenek, a hitelfelvevőknek azonnal kifizetendő 1 millió bankjegyre, azaz jegybankpénzre van sZtikségük. De tudjuk, hogy ez még nem minden. Miu\án a lakosság és a vállalatok a 10 millió új pénzből megkapták az egymilliónyi bankj_egyet, a kereakedelmi bankokra szóló számlakövetelés még _ _ _ Ez, m1.0t tudjuk� nem más, mint a szóban forgó mindig 9 millió. bankok azonnal esedékes tartozása. Ehhez képest a kereskédelmi ban�oknak jegybankpénzt kéll tartalékolniuk, hogy például a klíring után eleget· tehessenek az esetleges fizetési igényeknek. Ha a ·kereskedelmi bankok sokéves tapasztalatuk alapján a tar tozások 20 százalékát tekintik az ésszerű biztonság határának, akkor a 9 millió bankadósság- a lakosság és a vállalatok pénze, amely bankokra szóló számlakövetelés . 1,8 millió tartalékot kíván jegybankpénzbcn. ··Végül is tehát ahhoz, hogy a kereakedelmi bankok 10 millió új ·pémt .ter�tsenek,··
1 millió+l,8 millió= 2,8 millió jegybankpénzre van szükségük. Az előző példával összehason lítva, jól kitűnik a jegybankpénz „mágikus" ereje: 1O millió jegybankpénz a pénzmennyiséget 35,7 millióm növeli, mlg 10 millió közönséges kereskedelmi banki pénz csak 2,8 millió jegy bankpénzt szív maga után. .A kercskedc:Jrni banki pénzteremtéssel indító gondolatmenet . . lS folírható szunbólumokkal. Tehát: az új pénzmennyiség, M, x. százalékát, Af.%"-et a lakosság és a vállalatok bankjegyben követelik. A_ f�adó M(!-,-x) mermyiség y százalékának megfelelő,M(l-x1J Jegybankpénzt a kereskedelmi bankok tar talékolnak bankjegy vagy a Jegybankkal szembepi számlaköve. telés formájában. Összesen:
B = Mx+M(l-x1J= M(x+.Y-->'91)
39
38 -�-
jogybankpé!l2re !es,z szükség. Áz·e!őbb a Jegy)>ank szempontja• ból megfogálmaliott hitelmultipllkációs összefüggés most a: ke reskedelmi bankok 'szétlipontjából fogalmazva: valahányszor a kereskedelmi bankok M··hitelt· nyújtanak a··gazdaságnak, és tzzeJ.pénZttetemtenek, . ' ' B � M(x+y-'!J') jegybankpénzre .van szükségük.
�
.!"'!
A TAGULAS BIZONYTALANSÁGAI
· Ez AA,összefüggés a ·�őkés pénzpolitika ,.h,pja;.J!!lire �övetkez· tethetünk"·a képlet számszerű: ismeretében? �etlleg;_,a.tta, hogy a Jegybank saját pénzkibocsátási, pénzteiyptési politiká jával pontosan meghatározhatja a gazdaságba áramló összes pénz mennyiségét, az általJJ. kívánt aránybl.\.ll: n?velheti ;v:aITT'." csökkentheti a pénzkinálatot, ezZel befolyásolhat)• a gazdasági . folyamatokat. , , A valóságban a:zonban a Jegybank ilyen képessége korántsem problémamentes. Mindenekelőtt nyilvánvaló: a képlet csak azt . adja meg, hogy B jegybankpénz alapján a kereskedelmi bankok legfeljebb mennyi pénzt teremthetnek hitelnyújtás útján. Ehhez azc;mb� az is kell� hogy a- gazdaság;''a Imtosság-és �:vállalat0k kérjétiek legalább eruiyil\itelt i.·ketéskedelmi'harilfoktól. Ez pedig végső sordri ·a gazdásági folyamatok alakul_ásától függ. Növekvő gazdaság forgalmi és egyéb·igényeinek Kielégítéséhez egyre nagyobb pénztömegre van sztikség. . lJa a:z általános gazda sági helyzet jó; akkor a v�afök fel tehetően bizak\JC)óak;·abban·retnénykednek, hogy érdemes nö' velni a terttielést; mert j6l lehet eladni. A termelés növeléséhez sZtikséges Vi\sárlásalkat részben hitelből fedeiik. Valószíml, hogy a tartósan jó gazd•sági helyzet tápláljá'li lakosság reményeit iS, áz 'élribetek szlveseilvesznek·felhitelt, hogy <>'jövőben megszer· zendő új jövedelmeik terhére már a jelenben fogyaszthassanak: Maga a nem túl-gyors; évi - néhány százalé_ kos ipfláció is növeli .
·
40
hiteilgényeket, Inert csak lgy elégithető ki a Íorgalom meg• növekedett pénzigénye. . 'Más. a helyzet, ha • gazdasági életet a pangás jellemzi, és a közvélemény pesszimista. A vállalatok nem vagy csak kevéssé bővltik a termelést. Ehhez kevés hitelt kémek, mert attól tatta nak, hogy majd nem vagy csak igen alacsony áron tudják eladni termékeiket. A bankok pedig esetleg még � továbbra is hitelt kérő vállalatok.nak·sem mernek hitelezni, mert a rossz gnzdasági helyzetben könnyen csődbe juthatnak a vállalatok, képtelenné válhatnak-a hitel vissza.fuetésére. Sőt: eleVe·gyanakvással szem„ lélhetik .azt a .vállalatot, .amely ilyen -válságos időben hitelt, köl„ c:sönt keres - azt feltételezik ugyanis, hogy a vállalat egyálta lán:ilehl-a termelés bővítéséhez keres pótlólagos forrásokat, ha nem ellenkezőleg: a küszöbönálló összeomlást akarja elkerülni a:zcutolsó. szalm:iszál szerepét betöltő bankhitellel. De hol találni olyan bankot, amelyet ez esetben a könyörületesség vezérel? A lakosság is sötétebb színekben látja a jövőt, nem fogyaszt jöVlíbeli-jövedelmei terhére. Ilyenkor hiába áll több jegybank pénz a kereskedelmi bankok rendelkezésére, ezek nem tudják bővltenichitelezési bályozni a gazdaságba kerülő pénz mennyisé � ha az x.és az)' koe.fficiensek nem, vagy csak nagyon·kevéssé váltoZnak, a:za:zidőben stabilak. Ha a koefficiensek változnak, ak kor a hatás éppen ellenkező lehet, mint amit a Jegybank egy egy•lépésévél el akar érni. Például: ha a gazdaságba kerülő pénz krirlátozása miatt a Jegybank úgy csökkenti a jegybankpénz lllcifb'j'si éget, hogy közben az x vagyy koefficiens még nagyobb �Öáll i:sökkeil;.akkor a:z. eredmény a Jegybank szándékaival .-'�ben _az-Jesz, hogy növekszik a gazdaságba kerülő össz. �ensnyi ég. ·· Ez· történt például 1957 novemberében Franciaországban. Njegybank különféle pénzpolitikai okokból csökkenteni akarta e
.
-. -�
-
,
41
a,
pénzmennyiséget. Erre irányuló lépéseivel egyidejűleg azon ban a lakosság körében - nem tudni, miért - elterjedt az a rémhír, hogy rövidesen kivonják a forgalomból a 10 OOO franlios bankjegyeket. A lakosság pánikszerűen megrohanta a bankokat, mindenki takarékbetétkönyvet vásárolt 0 1 OOO frankos bankje gyeiért, vagyis a lakosság - a pániko" megelőző időhöz ké pest -· . összes pénzének kisebb részét tartotta bankjegyben, nagy
42
ficiens csökkenését is, l)iszen minél kevésbé kell 11 kereskedelmi bankoknak ·arra számítaniuk, .hogy a lakosság és a vállalatok kérik bankbetétjeik vagy számlakövcteléseik bankjegyre való átváltását, annál kisebb jegybankpénz-tartalékkal is megeléged· hetQ4;k. Nyilvánv:aló„ hogy az ilyen hosszú távon fokozatosan bekövetkező fejleménnyel a Jegybank számolni tud, és képes arra, !iogy folyamatosan alkalmazkodjon. . ' .De nemcsak idüben_, hanem térben is változik az x és azy koef ficiens. Történelmi, szociológiai, intézményi e>kokból kifolyólag a latin országok lakoi$Sága és vállalatai .össZés pénzük- jóval n · a gyobb részét (körülbelül 40-50 százalékát) tartják bankjegy for májában, mint az angolszász országok lakossága és vállalatai, amelyek beétik 0 1 -5 1 százalékkal. !gy a latin országokban, pél dául Franciaországban jóval nagyobb az.x-. és ebből kifolyólag azy -. kqefficiens, -mint-az angolszász országokban, például az Amerikai Egyesült Allamokban. Rögtön látni fogjuk, hogy ebből nem elhanyagolható következmények származnak a külön böző országok pénzpolitikájának technikájára. ·
·
' -·:i
. i.
INDIREKT ESZKÖZÖK
A pénzpolitika indirekt eszközeinek közös jellemzője, hogy
e� a technikák közvetlenül a karnat!Abat befolyásolják és csak ezen keresztül, közvetve irányulnak a gazdaságba kerülő pénz mennyiségének szabályozására. Ezek: a viszontleszámitolási tec� és a nyílt pi_aci műveletek technikája.
A VISZONTLESZAM!TOLAS... A viszontleszátnítolás (re-discounting) lényege a következő: !ittuk, hogy ha a kereskedelmi bankok M hitelnyújtással pénzt
teremtenek, .akkor B = M(x+�'()') menoyiségi! jegybank pénzre van szükségük részben a lakosság és a vállalatok bank1egykészletének, részben pedig saját jegybankpénz-tartalékaik-
43
M.k feltöltéséhez, A szttkséges jegybankpénzkészlethez a keres kedelmi bankok hozzájutharoak úgy, hogy amikor Mhitelt nyúj tanak a. gazdaságnak, akkór ebből M(x+)'-'-xy) mennyiséget a· Jegybankra hárltanak, a viszontleszámítolás· keretében. -A viszoncleszártútolás ,,anyaga'' általában:Olyan--Itat, amely a vállalatoknak nyújtott· bankhitelek bizonyos fajtáját igazolja. Azokról az esetektől lehet szó, amikor a kereskedelmi blinkok olyan formában nyújtanak hitelt, hogy már előre levonják a·fel számitott kamatot. Avállalatok hiteltartozását igazoló iratokon tehát a hitelek teljes összege szerepel, -de a·0vállalatok csak a fel számított kamattal csökkentett összeget kapják ·a banktól. Ez a leszámítolás. A kereikedelmi bankok ezeket a papltokat benyújtÍlat ., Ják a Jegybanknak és kérhetik a Jegybankot, hogy vegye meg tőlük ezeket. Ha a papírok megfelelnek az előltásoknak, akkor a Jegybank--meg is veszi azokat és - terinészetszerűleg - jegy bankpénzzel fizet a kereskedelmi bankoknak.. Az érintett vállalatok most már a Jegybank •dósai, a .hitelek lejártakor a Jegybanknak fizetnek. Valójában tehát a kereske delmi bankok csak a hitelnyújtás és a papírok Jegybankhoz tör . tént benyúJtása köz
�
..
44
az előnye, hogy ezek a papírok a kereskedelmi bank számára kamatoznak, szemberi a jegybankpénz-készlettel. Minél magasabb viszöntleszámitolási kamatlábat alkalmaz a Jegybank, annál.inkább megdrágítja a kereskedelmi baukok szá .tfuira a hitelbi:llyújtáSsill való:pénzteremtést, mert megnehezíti ·a.•zttkséges jegybankpénz ·megszerzését/Ez természetesen ellen kező irányban is igaz, vagyis 'minél alacsonyabb viszontleszámí ·tolási kamatlábat alkalmaz a Jégybank, ánnál·inkább megköny nyíti a kereskedelmi bauki pénzteremtést, annál olcsóbb a keres kedelmi bankok számára a szttkséges jegybankpénz megszerzése. A viszontleszámítolási teclmikát allrnlmazó pénzpolitika két feltételezésen illapul. Az egyik: a kereskedelmi bankok a viszont leszámítolási kamatláb változását áthárltják a vállalatoknak fel számított kamatlábra, abból kiindulva, hogy a viszontleszámí . tolási kamatláb megnövelte a hitelnyújtás költségét. A kereske delmi bankok. saját kamataik változtatásával mindig követik a viszontleszámitolási kamatláb növekedését, illetve csökkenését. Ebben az esetben a viszontleszámitolási kamatláb ·változtatása hat a pénzek nemzet.köri áramlására is,- ami erős hatás�al lehet a valuti> ái;folyámára. EZt az őssz'1Uggést később látjuk majd. A másik feltéfeJezé„•.a vállaiatók·rugahnasan reagálnalr a ke reskedelnti bankok áltáifélsiáimtott kamatláb változására, ·mert számukra ez a hitelfelVétel költsége .. Kevesebb hitelt kérnek, ha nő a kamatláb, több hitelt, ha csökken a kamatláb. Ha ez a ket tős feltételezés helyes, akkor a viszontleszám.itolási kamatláb változtatásávill a kereskedelmi bankok által felszámított kamat láb változásán keresztül közvetett úton lehet befolyásolni azt a pénzmennyiséget, amely hitel útján kerül a gaZdaságba.. Nézzük meg elős'zör a. felt�elezés első részét. Nyilvánvaló, hogy ha x· és ebből következőeny értéke nagy, vagyis, ha hitel nyújtás eáetén a kereskedelmi bankoknak nagy mennyiségű jegybankpénzre van szttkségük, akkor nem hagyhatják figyelmen kívül a jegy)Jankpénz megszerzésének költségét. Könnyű belát nuuk, hogy például Franciaországban hagyomán.yosan ez a hely zet. Ilyen állapotok mellett az x és az.y magas értéke miatt ető te\iesen a Jegybankra utalt kereskedelnnbank-rendszer a saját ·
maga által felszámított kamatlábat hozzáigazítja a viszontleszá mitolási kamatláb ·változásáQ:oz Ha a viszontleszámitolási ka matláb emelkedik; akkor a kereskedelmi bankok megpróbálják emelhl isaját • kamatlábaikat; nehogy veszteséget szenvedjeneJi:. ·Ha: ptdig csökken"' viszontleszámitolásLkamatláb,· akkor csök keililiksaját kamo:tlábtalka ;hógy;ezzel ösztönözzéka vállalatokat a nagy<>bb·hitelfelvételte;- mett ebből ők-. láttuk� profitálnak. Más•a helyzet olyan kereskedelmibank"tendszer esetében, ahol a bankok az x és az y alacsony értéke miatt kevéssé szorulnak a Jegybankra, hitelnyújtásaikhoznak kevés jegybankpétme van szíikségük. AZ ilyen helyzetben levő kereskedelmi bankok igen nagy mértékben·füg'gétleníthetik saját kamatláb-politikájnkat a Jegybank visiontleszámitolási politikájától: mivel viszonylagos pénzügyi önállÓSáguk miatt hitelezésí tevékenységük költségeit csak kevésbé befolyásolja a viszontleszámitolási ·kamatláb, a ke reskedelriii bankokközömbösbk lehetnek a viszorti lészámitolási kamatláb változásaival szemberi, sőt-ádott esetberralcir-a-:viszont leszámitolási kamatláb• mozgásával ellentétes iráriyban is váltoi tathitt ják saját kamatlábaikat; Ezért az angolszász országokban a viszontleszámítolási- poli tika jelentősége igen kicsi. Ezekben az országokban a Jegybank 'elsősorban- az úgynevezett nyílt piaci műveleteket alkahnazza a pénzmennyiség közvetett befolyásolására; •.
... ÉS A NYÍLT PIACI MŰVELETEK .1
'�.: ''
A v"iszontleszátriti olásSal.szemb-c:n a ·nyilt·--piaci-műveletek• (open
. market·operatiöns)• technikája .i1em az új·hitelny.újtáshoz, nem a pénztet; ;; A módszer a következő>ha'a Jegybank.aga;zdaság túl bő pénz ellátottsága ellen·harcolva:azt �a elérni�·liogy· a kereskedelmi bankok emeljék a'•gaidaságnak ;nyújfott hiteleik kamatlábát, �)
,,, •
·
·:,
.-
értékpapírokat.ad el'a·kereskedelmi bankoknak. Al1ami érték .papltok vásárlását az is :vonzóvá teszi, hogy az állatn csődje való .szÚ)lÍllen� nem ke11 előirányozru. azt a lehetőséget, hogy lejáritt ·kf!",jiz állatn majd nem todja megfizetni az értékpapírban meg tCfektetési Jehetőséget, ezért-_a rendelkezésre álló jegybankpéozkészletükön értékpapírokat vesznek a Jegy banktól De minél inkább ezt teszik, annál kevésbé tudnak hitelt nyújtania gazdaságnak. · ·Valóban: ilyenkor a gazdaságnak történő hitelnyújtás feltétel� "'"• hogy ezek a.hitelek .több kamatot hozzanak a kereskedelmi bankoknak, ·mint·a··Jegybank által árult állami értékpapírok. A Jegybank természetesen ismeri ezt az összefüggést, tudja: feltornázhatja a gazdaságnak nyújtott hitelek kamatlábát azzal hogy egyre előnyösebb befektetési lehetőségeket kínál a keres: kedelmi bankoknak állami értékpapírokban. A kamatláb emel kedő iráoyzatát Ilyenkor a Jegybank azzal is alátámaszthatja, h<;gy emeli a viszontleszámitolási kamatlábat, !gy megdrágítja i>jcgybankpénz megszerzését az �-szűkösebbjegybankpénz ·készlettel ·rendelkező k�reskedelmi bankok •számára . ·.• ·Rá �nt.itJegylianki?#Jául·a. termelés fellendltése·érdeké ·ben.. a gazdaságnal< .ny.újtott.'hitelek kamatlábának csökkenését .akatja. elértii,,;akkot kedvező.áron, drágán vásárol értékpapíro kat a keréskedelmi bankoktól. E bankok llihasználják a jó eladási lehetős�geket; s·lgy növelik jegybankpénzük mennyiségét. Nö vekvő J
a! an reagáljanak a kamatláb válk lakosság és „ ..... ,;z 61· .,;.;.. kibocsátása, kl
a.
·
··
váll_al••0 �f'e!masétel; ·
·
a:kgybank
:'!t ellenére .
·
__
-�:��-=� akliÖtis; hwmagás��.3'�#� dhá ,·
1
a
·· s , ' nzpolitika sokszor nehl -r -,, el pé .uk n o_ elm an láb a- hlt . teremteni a kamato� és t) ú : olatOt ·kö zött. Egyeilen"5Zko=1, az esz tclmú, .egyirány kap . menny!Sógek.(pénztet�tés) . . . ;; elképzelhetetleil, hogy a kama l pedl6 . · .közök kombjMl.tsa nélkil zteremtés hatást .vá!tsa . ki ..-. . pén . . t . án hlv „ O.a tat toz vál tok ben. ·
··
�
.
. .
.
.A
•
KONYSAGA A KAMATLÁB HATÉ
•i:biteltói �tetődőnek mtották közgazdászok sokáig ma ...! E atláb kam a „t. lképzelésük szerint.· z kereslet kamatrugalma ss� . tna erű á aJao ok éss " ! cvállal �u alaknlása döntő szerepet Játs l egy 1j k p a ásá oz tár b me a_k án !l W.-tartás rábbi pél e ·énze nincs: ilyenek ko a .vállal ez :Ezek k�zóra, akinek ötlete "°'; is tának v etői dárik fatmergyártó.';A 1 olták; hogy:•·fru:mer v kbanúgy gond kozókedv'6 �berek bankjUktól, mondJUk S szá ·gyártáshoz cva �. minden farméroadrág elad ásá l zalékos séget lehet on\fu j k 6 százalék nyere után-;_ m. Jeszámltásamert költség _, , · fmneru , hogy . azt IS lehet mo muu hát ·te ron so ö gs Vé . . rm elé eh•1es Végr . a kama1 és ak kor érd . él Ha . em · • e költség · etlen egy program . -1nr: ·kamatláb alacsonyabb.a nyereségn . tani� �ro�ot„ -. - � ·-sW kta emelkCidné-, _,,A 1'' �állalat alé - JG a kamatij.b torténetesen t,cigy a bank ,„1q neii>venne fel hltcl ; .. zt lernondarui:• farmetp ro"_ "':;:i,' ·� nernlenne lehetősége pén · on aua am s-k éko zal szá 6 a _ nak ' . teremteni. ' k fel a . . ban erős kételye. k merülne . Néhány évttzcd óta azon .
··
.
·
.
= J:: '\u�
·
cre!'v'eruii � érdemes-h\tel : ,
�atra
__
·
·.
.a
.
!
·
1 1
!
48
gazda$ág hltelkei:esletének kamatláb-rugalmasságát illetően. Többen rámutattak, hogy a kamatláb szerepe a termelési,beru Mzás.i ·döntésekben csak másodlagos, a döntő az általános gaz. daa.\gi helyzet megítélése. . . . ]6 gazdasági helyzetben, ha a vállalatok optimisták a jövőt illetően, a kamatláb emelése nem korlátozza hltelkeresletüket: atta számltanak ugyanis, hogy jó gazdaság! helyzet tovább tart, élénk lesz kereslet termékeik iránt, és ez lehetővé teszi az árak emelését Az áremelés pedig növeli vállalatok nyereségét, !gy azok könnyen elv:iselik a megnövekedett kamatterheket. Rossz gazdaságihelyzet, rossz iiZleti kilátások esetén pedig a vállalatok · akkor sem kérnek több hitelt, ha a kamatláb csökken, mert úgy ítélhetik' meg, hogy a lanyha kereslet, a rossz eladási lehetőségek nagyobb mértékben fogják csökkenteni a nyereséget, mint ami lyen mértékben a kámatláb csökken. fgy a kamatláb-politika élénk kereslettel jellemzett gazda sági helyzetben minden szándéka ellenére sem tudja csökkenteni a ,,á\lalatok hitelkeresletét, cvagyis a gazdaságba kerülő összes pénz. mennyiségét; lanyha kereslettel jellemzett gazdasági hely zetben pedig nem képes növelni a vállalat hitelkeresletét, azaz a gazdaságba kerülő összes pénz mennyiségét. Gyakran hasz nált kifejezéssel élve, a Vállalatokat nem annyira a nominális, hanem a reálkamatláb'befolyásolja: ez utóbbit úgy kapjuk, hogy a nominális kamatlábat csökkentjük az infláció tényleges (cvagy elképzelt jövőbeli) mértékével, illetve növeljük a defláció mér tékével.. A vállalatok hitelkeresletének a kamatláb változásaival szem beni rugalmatlansága azonban nemcsak azzal a következmény nyel jár, hogy a kamatláb-politika nem tudja irányítani a gazda ságba · _kerülő összes pénz mennyiségét. Ha ugyanis ·a-:rállalatok hitellrereslete nem csökken a kamatláb emelkedésének hatására, illem: nem emelkedik a kamatláb csökkenésén�k hatására, akkor a kereskedeltni bankoknak érdekük lehet aszimmetrikus kamat� lálrpolitiliát folytatni. A kereskedelmi bankok kamatlálrpoliti kájíit az úgynevezett alapkamatláb (pr!me rate) ·után szoktuk mégltélni, Az alápkamatláb az a kamatláb, amelyet a bankok
r
a
a
.
49
és amelyn� alap)!n ala legjobb ügyfeleiknek számltaruik fel, . ított kamatot 1s. . . kítják ki a többi ügyfélnek felszám ssal vagy nyílt piaci tolá ámí lesz ont visz nk yba Jeg a r Amiko töreksz�k, akkor ·a kereske műveletekkel a kamatláb emelésére lhetik a gazdaságnak. nyújtott delmi bankok könnyú szívvel eme yon kell félniük a hitelkeres hitelek kamatlábát, mert nem nag a Jegybank az emlltert két esz let csökkenésétől. Amikor viszont rja a kamatláb•!, akkor a ke köz segítségével csökkenteni aka sebben érdekük a gazda$ág reskedelmi bankoknak nem különö tése! mert· nem �ár � nyújtott hitelek kamatlábának ?'ökken hitelkereslet Jelentősen novehatják azt, hogy ennek hatás:1ra a kedni fog. . . onosen, . si politiká"1a- kül" fgy a Jegybank kamatláb-csökk. enté a keretében folyik - ne� ha az a viszontleszámítolási technik hogy növeli a kereskedelmi hoz jelentős eredményt azonkívül,-n tekintve: a ga"
te
a kotinány szilárdan elhatározta a pénzmennyiség csökkenté sét és számíiani lehet keményebb, hatásosabb akciókra is. Ezek nek az akcióknak a hatására lanyhul a gazdasági élet, csökken a kereslet a vállalatok termékei iránt. Ilyen perspektívában a vál lalatok akkor járnak el ésszerűen, ha csökkentik hitelkeresletü ket,. Hasouló gondolattnenet érvényes a Jegybank kamatláb csökkentési politikájára. Az ilyen lélektani hatás persze legalábbis' bizonytalan. Min denesetre·• 1\amátláb-politika lélektani hatása feltételezi, hogy a Jegybanknak a kamatláb-politikán kívül' más, hatásosabb, ke ményebb eszközök is rendelkezésére állnak. Ilyennelr szokás tar tani a közvetlen beavatkozás formáit. · .
„
.
50
� --_
3. DIREKT ESZKÖZÖK Apénzpolitik�>
/
A'KÖTELEZŐ TARTALllK-ELŐÍ!lASOK ...
•
Ezt a rendszert el�ször az Egyesült Allamokba11 vezették be, kezdetleges formájában, 1913-ban, majd végleges és tökélete sített, egységes rendszerként 1935-ben. Lényege az, hogy a Jegy bank kötelezően előírja a kereskedelmi bankoknak, hogy köte lezettségeik legalább hány százalékának megfelelő jegybank pénzkészl� kell tartaniuk; vagyis kötelezően előírja azt, hogy azy koefliciensnek legalább hány százaléknak kell lennie. Nyil vánvaló, hogy minél magasabb kötelező tartalékrátát ír elő •Jegybank, a kereskedelmi bankok annál kevesebb hitelt nyújt hatnak a gazdaságnak, azaz annál kevesebb pénzt teremthetn�k adott .jegybankpénzkészletük alapján. A kötelező tartalékráta 51
csökkentése viszont lehetővé teszi, hogy a kereskedelmi baokok több hitelt nyújtsaoak a gazdaságnak, vagyis több. pénzt.teremt senek.: -Ahogy emberi dolgokkal olyan gyakran történik, a kötele�ő tartalék-előírások rendszerét sem azzal a céllal hozták létre, amire ez az idők ·folyamán alkalmasnak bizonyult. Az eredeti cél az volt, J>ogy a rendszer védje a betéteseket bankjuk fizetésképte lenSége ellen: a tartalékok kötelező minimumának előírása �eg akadlllyozta a kereskedelmi. bankokat abban, hogy adott. 1egy bankpénzkészletük. alapján túl sok kötelezettséget villal1anak, azaz túl sok pénzt teremtsenek. A különböző otszágok Jegy bankjai pénzpolitikai célokta csak az 1930-1940-es évektől kezdték alkalmazni a kötelező tartalék-előírásokat, és még ma sem vezették be mindenütt egyértelműen. Az NSZK-ban pél dául két évtizede, Ftaociaországbari pedig csupán másfél évtizede honosították meg ezt a pénzpolitikai eszközt. A kötelező tartaléktáta alkalmazásának lényége, hogy a Jegy bank pénzpolitikai céljainak megfelelően változtatjá a kötelező tartalékok méttékét: csökkenti, ha célja a gazdaságba átamló pénzmennyiség növelése; és eméli, ha a gazdaságba áramló pénze mennyiség csökkentését akarja elérni. A kötelező tartalék-előírások rendszere elég hatékony akkor, ha a gazdaságba áramló pénzmennyiség cs?kkentését. tűzték ki célul. Ha adottnak vesszilk a kereskedelnú bank9k JCgybank pénzkészletét, akkor a kOtelező tartalékráta - azy - erőtelje� emelése szi11te-fizikailag-lehetetlenné teszi, hogy a kereskedelmi bankok növeljék· a gazdaságnak nyújtott hiteleiket, a:taz fokozzák a pénzteremtést. Ha viszont a gazdaságba áramló pé�ennyiség nö':elése a cél akkor a kötelező tartalék-előírások rendszerével bajosan lehet' eredményt elérni: a kötelező tartalékráta csökkentése iehetővé. teszi ugyan, hogy a kereskedelmi-·' bankok növeljék a . gazdaságnak. nyújtott hitelek mennyiségét, de - mint arról miir több vonatkozásban is szó volt - ez a lehetőség csak akkor válik valóra,-' ha a gazdaság, a lakosság és a vá�tok nö��li� hitelkeresletüket; és ha a bankok b!znak az üzlett élet stllbilita-
.
,_
·
52
s�ban, niernek több hfrelt nyiljtani, nem félnek attó l, hogy a villalatok kedvezőtlen uzleo kilátások miatt esetl eg töm fo�k csődbe ju?'i és képtelenné válnak a hitel visszafiz egesen etésere. Mindezek al p � az a tapasztalat, hogy a kötelező tartalék � ! olőlr.lsok technikáJ"'.1aJ< nagyobbak a sikeresélyei, ha azt ban,k a �nzmenn��ég csökkentése - vagy áhog a Jegy mo!ld.juk. a monetáris restn. kaó - céljából veti be,y ésgyakrao cseké Jyebb :i-z esély�- ha a pénzmenyn is_ ég növeléSe, azaz mon etáris expaoz1ó érdekében alkalmazzák. A köt.;!ező tartalék-előírások változtatása pers ze nem marad hatás nélkü� a kainatlábra. A kötelező tartalék-e lőírá ' s�e ugyarus konkrétan abból áll, hogy a kereskedé!misok rend kötelesek a Jegybanknál betétbe helyezni a kötelező baukok tartalék rátának megfelelő jegybankpénz-mennyiséget mégh ozzá álta lában kan;iatmentesen. Jegybankpénzkészi etük nek ez a része te hát semm.t �not nemhaj ta kereskedelmi bankok nak_ Nyilván :való, hogyJegylnnkJ? énzkés�k minél nagyobb részét k6'yte, · lenek a ke kedelmi bankok ilyen hasznot nem hajt ó módon „befektetru�, nyereségérdekeltségük annál inká bb arra őket, hogy emeljék a gazdaságnak nyújtható hiteleik szorítja kamatlábát. . A_ köt�ő t2rta.léktáta emelése tehát en a gazdaságnak �)'ÚJtható hitelek kamatlábára is növelőeegyb n hat. onló össze függések "1apján, �· köte�ő tartaléktáta csökkentHas ése őséget ild a keres1'.:"de� bankoknak,hogy saját nyereségüklehet vesz élyez ::: nélkül csokkentsék a gazdaságnak nyújtott hitelek kam atEbben a tekintetben is ozámolni kell ban� gazdaság hitel keresletének a kamatláb változásaival azon szembeni rugalmatlansá gával, E rugalmatlanság következtében a kereskedelmi ok r� könnye": növelhetik a gazdaságnak nyójtott hitelek bank kanm abát,ha a kotelező tartaléktáta emelése erre szorítja őket t . Sőt ha a �ág hitelkereslete elegendően rugalmatlan , akkor a ke'. teskedelmi bankoknak még ?Z is érdekük lehet, hogy a kötelező , nuntegy ennek kijátszá � emelése Után, a korábbi pálnagyobb mértékben viszontleszámítoltassaoaksára ette alkalmas
'
"
.
.
53
�
papÍrokat a jegybankban. fgy jegyb�nkpénzkészÍ�tet szerezne magoknak a hitelek - a pénzteremtés - további gyors utemu növeléséhez. Könnyű belátni, hogy ilyenkor a viszontleszámítolási kamat láb emelése nem segít, mert a gazdaság kamatláb-rugalmatlan sága miatt a kereskedelmi bankok a magasabb kamatot i s tovább hárltják. Ebben a helyzetben azonban a kötelező tartalékráta újabb emelése beláthatatlan következményekhez vezethet. A magasabb kötelező tartalékrá�a tására növekedne a k:Wat láb és ugyanakkor a pénzmenny1ség1s, mert a kereskedelllU bao kok nagyobb mértékben fordulnának a viszohtleszámítolágho_z, megteremtve a pénZteremtés további növelésének feltételeit. A kamatláb einelkedése azaz a hitelköltség megnövekedése az a vállalatokat -. az áremelkedésre pe árak emelésére szori dig annál is inkább lehetőség nyllna, mert • pénzmennFg . gyors ütemű rtövCkedése ·miatt Vásátló�öben·ne!-11 . eo.ne hiány. lgy a kötelező tartalék-'előliások túlhajtott restrikciós alk•lma :ioása parttala n inflációt eredményezhetne.
�
raru\
�
... ÉS A VISZONTLESZAMITOLASI PLAFON FelgyorSult infláció körülményei között tehát - amikor a Vál lalatok a kamatláb emelkedése ellenére is növelik hitelkeresle töket mert a költségeinelkedést könnyen tovább háríthatják az árilia - a kötelező tartalékráta újból és újból való emelése egymagában nem alkalmas a monetáris restrikció céljaim. Ilyenk-0r á'kötelező tartalék-előírások rendszerét viszontleszáml tolási plafon bevezetésével igy zik erősíteni a ·J�bank. bahk Ez abból áll, hogy a Jegybank llUnden egyes kereskedeltm számára megszabja: maximálisan milyen összegű jegybankpénz. he.z juthat -viszontleszámitolás révén. Ha egyszer egy -kereske delmi bank elérte az előírt plafont, további papírokat már nein nyújthat be viszontleszámltolásra a Jegybaokhoz. Viszont!eszá mltolási plafon előírása végképp megfosztja a kereskedelmi ban kokat attól a lehetőségtől, hogy lerázzák magukról a kötelező
'.'1'8
54
tartalékráta emelésének pénzmennyiséget csökkentő hatását. A ö�lező tai;:alékban nbefagyasztott'' jegybankpénzkészletüket nem pótolha:tjak a·viszontleszánútolás fokozásával. A viszontleszámltolási plafon előlrásánál is keményebb direkt eszköz �- �telkontingent ás (credit cei!ings). Eszerint a Jegy� bahk előírja a kereskedelmi bankok számára, hogy viszontleszá nút�lási helyzetök, a náluk elhelyezett betétek stb. alakulására t�tet nélkül, hitelnyújtásaikat egy adott idő�zakban legfeljebb milyen ütemben növelhetik. Ezt a módszert azonban a Jegyban kok nem �agyon kedvelik. Élénk hitelketéslet jdején ugyan.is a bankok inkább vállal ák a hitelkontingensük túllépéséért járó _ b�nte �st, nehogy a hitel megtagadásával elveszítsék legjobb klienseiket, a nagyvállalatokat. Továbbá, a bankhitelek kontin gentálása kedvező a vállalatközi hitelnyújtás fejlődéséhez, ami nek kovetkeztében a hitelügyek növekvő része kicsúszik a Jegy bank ellerié.Srzése alatt álló intézményi keretből (a kereskedelmi bankrendszerből).
�
�
j
4. „HATTÉRTECHN!KAK"
A PÉNZPIACON
Az e�dig be_m�tatotr alapvető módszer k n kívül a pénzp oli ; � � időről időre száíntalan más; speCJál is eszkÖZt: is igénybe
vesz, Ezekre látnhk majd példákat az angolszáz ország ok pénZ rendszerének - bemi t sakor, mivel egy-egy országra jellem ző) �� : n;m általán?s es:kozo ről v:in szó Aitalános azonban az, hogy . ._ a··.pénzpolittka -torekszik: finomítani, rugalmasabbá tenni eszkö� �ett. -A finomítás majdnem általános, majdnem minden ország ra Je: emző módszere a k�reskedelmi bankok jegybankpénzszerz ése, _ gyakran használt kifCJezéssel: a kereskedelmi ba.oki·refinanszf f?Zás két vonalának megkülönböztetett kezdése. . _.vTe.ki,ntsük elősZ?� egy olyan bankrendszer esetét, amely _ nek k�skedelmi bahk]ru x és y magas érté kei miatt - nagym ér . ték� refinanszlrozasm szorulnak a Jegybankbao. A refinanszl rozas fő-·módszere ilyenkor - láttuk - a viszontlesz ánútolás lehet. Ha a Jegybank alkalmaz viszontleszánútolás plafon t, ak-
�
�
-
55
. számá� ko� a bankok befolyásol;\sának ój ótja nyílik meg Ennek lényege a következő: . folyton Napi iizletj tevékenységük során a bankok igyekeznek ? olyan jegybankpénzkészlctettat„tani amely a Jr?tel""8 tartalék égeik zetts ötele k . tést kon felül módot ad napi . jegybankpénz-fize teljesltéséte. Ugyanakrko töreks>enek arra is� hogy minél keve,. a tartalékolás sebb jegybankpénzt kelljet:1 tartalékolniuk, hiszen nem kevés, „se A . okat kamatjövedelemtől fosztja meg :a bank kevés, hol se nem sok'' tartalék az egyes bankok ,számára hol lalat k zó válo pedig sok: az egyik napon az adott bankhoz tarto zó: válla sok fizetést teljesítenek más bankok ügyfélkörébe tarto . ték nagymér után _ g latoknak, és ilyenkor áz adott bank a .klírin tsége; lezet ben adós, nagy az aznapi jegybankpénz-fizetési köte ek 1'?: résZ?' egy, ok bank a fgy stb. más napokon megfordítva napi fizeres1 vábbi jegybankpénzre van SZliksége abJioz, hogy jeslthes�e, ültel kötelezetéts gét a kötelező tartalékok sérelme nélk 1en
56
_
A��tt :riszontles�ánú.t9:1ási plafon esetén a pénzpiaci kölcsö _; .ttantl nok .kereslet es ezek kloálata attól függ, hogy a gazdaság �eonyi hitelt �yel a kereskedelmi bankoktól. Ha a gazdaság hitelkereslete éléuk, a kei:eskedelmi bankok hajlamosak növelni hiteleiket, aminek az az eredménye, hogy többségük tartósan �yt szenved i<;gybankpénzben, következésképpen nő a pénz piact kereslet, miközben a kloálat csökken. fgy a pénzpiaci ka matláb emelkedik. Ennek következtében a jegybankpénz.fölös leggel bíró bankok; teljesen kihasználják a rendelkezésükre álló yiszontles�tolási plafont, még akkor is;· ha szemben a jegy„ bankpénzhiányban szenvedő bankokkal, nem szorulnak rá. Az igy megszerzett jegybankpénz! magasabb kamattal kölcsön adják a pénzpiacon. Erős l:µ.�ereslet és nem túlságosan magas viszontleszámíto„ � plafon es<1én a pénzpiaci kamatláb jóval magasabb lesz a .VISzontlesz�tolási kamatlábnál. Ez azt jelenti, hogy a viszont leszámítolási kamatlábhoz képest a Jegybank büntetőkamatot fizettet a jegybankpénzbiányban szenvedő bankokkal, a jelzett körülmények,k;özött a·bankok többségével. A büntetés mértéke - a pénzpiaci kamatláb és a viszontleszámítolási kaniatláb kü lönböze.tc - pedig a pé�olitika igen finom eszkö:Ze Jehet, anielynek. alakltásával •Jegybank jelezhéti a kereskedelmi. ban kok számára, hogy egyetért-e a:)ritelezés tempójával, esetleg szí vesen látná ennek fokozását; vagy ellenkezőleg' rossz· szemmel nézi azt; - A pénzpiaci kamatláb ilyen rugalnias kezelésének eszköze a nyílt piaci műveletek tcchnilclja. Oljran o!S2ágban, ahol_ x és .Y magas értékei miatt a kereskedelmi bankok nagymértékben szo�k. refinanszírozásra, a Jegybank a nyílt piaci műveletek keretében általában értékpapírokat vesz a kereskedelmi bankok. 141, ezzel· jegybankpénzt juttat azok kezére. Értékpapír-keresle tének és a vásárlás feltételeinek módosításával a Jegybank ru galniasan, akár naponta változtathatja a pénzpiaci refinanszíro zás büntető jellegének mértékét. Még azt is elérheti a Jegybank, hogy megfordul a kereskedelmi banki 'refinanszírozás két vona lának viszonya: ha nagy tömegben és kedvező feltételekkel vá.
-
57
sárol htékpaplrobt, uaz nagy tömegben és olción szálUt jegy bankpénzt a kereskedelmi bankoknak, akkor a .pénZpiaci kamat láb a viszontleszám.ítolási kamatláb alá· süllyedhet, és a kereske delmi bankok érdekeltté válnak abban, hogy a pénzpiacon adó sodjanak e� és ne használják ki viszontleszámítolás lehetőségei ír zás két vona ket. Így a kereskedelmi bankoknak a refinanszo lával való játéka megbiúslthatja a monetáris expanziót, amíre törekedve a Jegybank ,,l�!tja'' a pénzpiaci kamatlábat. EZ a le hetőség jelzi, hogy ha a pértZpolitikai „fino.mtechnika" jelentősen és tartósan el is térítheti egymástól a pénzpiaci kamatlábat és a viszontleszámítolási kamitlábat, ennek az eltéritésnek megvan • a maga korlátja. Nevezetes korlát ez Franciaországban, ahol a 'refinanszírozás fő vonala általában a viszontleszátnitolás, de expanziós Szándékú nyílt piaci műveletek néha a viszontleszámíto�i kamatláb alá csökkentik a .pénzpiaci kamatlábat. Az eredmény· ilyenkor a re finanszírozás két vonalának felcserélődése, nem pedig .tnonetátis il'yeri .;: expanzió. ,,Azért van ez így - mondják gyakran ___.,'mert a francia bankár mentalitása.'' Azt gondoljuk, hógy' a magyará zat ilyen fogalmazása nem nagyon szerehcsés. Mint láttuk, nem sajátos lelkivilágú emberek külön bejáratú reakcióiról, hanCm nagyon is ésszerűen gondolkodó emberek józan megfóq.tolásokon alapuló viselkedéséről van szó. Más az amerikai vagy fugol bankár - _nem mentalitása,_ ha nem helyzete. Az Egyesült Allamokban és Angliában a kereske delmi bankok kevésbé kényszerülnek a gazdaságnak nyűjtott hi teleik refinanszír-0zására, !gy a pénzpolitika, mint láttuk, első" sorbanca nyílt piaci miíveletekre hagyatkozik. A jegyhankpénzre általában kevésbé szoruló - mondhatnánk: gazdagabb, jobban ellátott pénzpiacon mi'.íködő - bankok némelyike is rászorulhat arra, hogy a pénzpiac mellett időről időre a refinanszírozás má sodik vonalát, a viszontleszámitolást vegye igénybe�- Ezekben az országokban tehát a viszontleszámítolás folyik büntetőkamaton, a pénzpiaci kamathoz képest. A Jegybaok attól függően növeli vagy· csökkenti a viszontleszám.ítolási kamatlábat a pénzpiaci kamatlábhoz képest, hogy önmétséklette akatja-e inteni a keres·
58
J 1
1 1
.kedelmi bankokat, vágy elienkezőieg: bátor/tani igyekszik-e azokat. Ilyen körülmények között is problematikussii -válhat a· v:iszontleszámítolási kamatláb és a pénzpiaci kamatláb viszo.. nya; erre látunk majd példát Anglia esetében. : H�lyénvalónak látszik itt még egy megjegyzést tenni a pénz p!act kamatláb és a viszontleszámítolási kamatláb viszonyáról, illetve annak megltéléséről. Még szakemberek köreiben sem ritka, hogy adott ország pénzpolitlkáját csak". viszontleszámí tolási kamatláb (leggyakrabban) vagy pedig (ritkábban) csak a pénzpiaci kamatláb alapján ltélik meg. : „ Nyilvánvaló, hogy ez helytelen. Akár a viszontl_eszámítolás, akár a pénzpiac a kereskedelmí baoki refinanszírozás fő vonala, a pénzpolitika jellegét és irányzatát csak a kettő együtt jelzi. A Jegybank a viszontleszámítolási ksmatlib kezelésével vagy nyílt piaci műveleteivel ilyen és ilyen· mértékben teszi drágává vagy olcsóvá a re6nanszírozás fő vonalát. Ugyanakkor a mellék vonalon ilyen és ilyen jelzéseket ad a kereskedelmi bankoknak. De az is lehet, hogy csak időlegesen megfordítja a refinanszíro zás két vonalának viszonyát. Mindenesetre a két kamatláb viszonyából sem szabad messze 'menő következtetéseket levonni. Különösen a pénzpiaci- kamat ,lábat befolyásolhatják erősen véletlenszerű tényezők, és e · ka matláb alaknlása sokszor pusztán technikai okokkal magyaráz ható. Ilyen technikai ok például az, hogy a pénzpiac naponta ho_sszabb ideig tart nyitv� mint a Jegybank viszontleszánútolási pénztára, azaz a bankok megfelelő osztályai a nap későbbi órá jában szüntetik be pénzpiaci tevékenységüket. Ha például egy banknak a v:iszontleszámítolási pénztár zárása után alakul ki jegybankpénz-fölöslege, akkor a pénzpiac zárásáig háttalevő idő ben a viszontleszámítolási kamatlábnál alacsonyabb kamattal is keresi e felesleg elhelyezésének lehetőségét legalább huszonnégy órára; és megfordítva. A bankok körültekintően mérlegelik, hogy pillanatnyi és a közeljövőben kialakuló helyzetükben a viszontleszámítolás vagy a pénzpiacon való refinanszírozás látszik-e előnyösebbnek. A számftásba jövő tényezők között szerepel az, hogy · a viszont„ .
59
lesz�mltolá• végleges, a viszontleszámltolás keretében a Jegy banknak el;idott papírokat már nem lehet visszavásárolni. Ha egy bank arra számít, hogy a következő napokban jegybankpénz fólöslege lesz, akkor esetleg nem szívesen végzi ma a refinan szírozást a viszontlCszámftolással, mert attól tru:that, hogy a kö vetkező napokban a pénzpiaci kamatláb alacsony lesz és akkor a :Qank, végsó soron a v�zontleszámi.tolással drágán megszerzet� péµzt pár napos használat után csak olcsón tudja elhelyezru a pénzpiacon. Ugyanilyen hatást vált ki a viszontleszámltolás végleges jellege azokban. a bankokban is, amelyeknek nincs ugyan kilátásuk jegybankpénz-fölös!egre a közeljövőben, de a pénzpiaci kamatláb süllyedésére számítanak. A későbbi nyere ében �gszerzés vagy a későbbi veszteség elkerülése remény része mindkét csoportba tartozó bankok valószíniíleg előnyben zír zást, nagyon rövid lejáratra, síti!< a pénzpiacon .való refinanso ny lcórás kölcsönök o negyven moiidjuk huszonnégy órás vagy kel, még akkor is, ha ezek kamatlába jelentősen .meghaladja a viszontleszámitolási kamatlábat. Tovább komplikálja a pénzpiaci kamatláb és a viszontleszá mítolási kamatláb viszonyát a nemzetközi pénz- (tőke-) áramlás. Később látni fogjuk, hogy a Jegybank: - árfolyam-politikai cél lal - törekedhet a pénzpiaci kamatláb növelésére vagy csökken· . tésére, ezen keresztül a nemzetközi tőkeáramlás befolyásolására az, például zheti, kereszte Ezt a szándékát azonban sok tényező hogy a többi ország éppen milyen péµzpolitikát folytat. A külső tényezők miatt az ország pénzpiacát gyakran érhetik a pénzpoli tikai szándékokkal ellentétes hatások a nemzetközi pénzpiac ré szérő). De még ennél rosszabb helyzet is előfordulhat:. olyan, amelyben a belső gazdasági helyzet kamatlábesökkentésre, a külső körülmények pedig kamatlábemelésre szo#tanák a Jegy bankot, vagy megfordítva. A pénzpiaci műveletek ilyen célkonf liktusából a Jegybankok néha igen rafinált technikával próbál nak kitörni, Például az amerikai Jegybank - a Federal Reserve a hatvanas években olyan módon folytatott nyllt Sysiem piaci miíveleteker, hogy a rövid· lejáratú .kölcsönök kamatlábát - nemzetközi pénzügyi céljainak megfelelően- magasan tartsa, ·
-
60
ugyanakkor a hosszú lejáratú kölcsönök kamatlábát - belső .gazdasági céljai szerlnt - alacsonyra szorítsa. Ezek az úgyneve zett twist'miíveletek időlegesen megbontják a „kamatlábak szo, lidaritását", a különböző időtartamra szóló kölcsönök kamatai kózötti összefüggés átmenetileg megszűnik. A természetellenes helyzet persze újra és újra kiegyenlltő. mozgásoknak ad teret, amelyek a pénzpiac eg�s� kamatlábstruktúráj�végiggyiíriíinek. Lehetne még sorolni Jlyen tényezőket; amelyek nagyon meg nehezítik a viszontleszámítolási kamatláb és a pénzpiaci kamat' láb viszonyának megítélését. A megfigyelők-azzal a nehézséggel kerülnek szembe, hogy egy vagy néhány tényező - például kétfajta kamatláb - mozgásából, egymáshoz való viszonyából nem mindig tudják hibátlanul megítélni, hogy az alkalmazott pénzpolitika restriktív-e, V.gy éppen ellenkezőleg, expanzív, és ha igen, akkor milyen mértékben. Még nehezebb annak megíté lése, hogy az adott restriktív vagy expanzív pénzpolitika hogyan hat a gazdaságra vagy a kereskedelmi bankokra, a kialakuló kamatlábak milyen hatásokat tükröznek. A megfigyelő• neliézség.illlél csak a pénzpolitika irányítóinak és teclrnikai tanácsadóiknak dolga nehezebb. A pénzpiac napi irányítása igen gyors felfogókészséget és gyors döntéseket kíván, gyakran olyan helyzetekben, amikor a. pénzpiac szokatlan visel kedésének okáról niég találgatni is alig lehet. Érthető, hogy a Jegybankok igyekeznek-minél gyorsabb; közvetlenebb infor mációkat szerezni. a pénzpiacokról, a kereskedelmi bankok pénz piaci osztályainak napi ,,közérzetéről''. De még jó és időben érkező információk esetén is előfordulhat, hogy a Jegybank egy-egy pénzpolitikai lépése, végigfutva a pénzpiac bonyolult labitlntusain, nem kívánt hatásokat eredményez, vagy éppen ellene hat egy másik, korábban vagy későbben - de ugyanolyan célból hozott - pénzpolitikai intézkedésnek. A pónzrendszer magas fokú · szervezettsége, a szigorúan ésszerü viselkedések és kifinomult technicitása ellenére a pénzpolitika sok„tekintetben inkább művészet, nem pedig olyan gépezet, amely a közgazda sági elméletek formalizált modelljei szerínt kérlelhetetlen követ· kezetességgel mindig a kijelölt irányban halad. . .
61
·
5. A PÉNZPOLITIKA CÉLJAI
Áttekintettük.
a tőkés pénzrendszer szervezetét és azokat az eszközöket, amelyeket a Jegybank,igénybe vehet pénzpolitikai céljainak megközelítéséhez..Ezeket a célokat eddig csak úgy je löltük meg, hogy a szándék a gazdaságba áramló pénzmennyiSég cSökkentése (monetáris restrikció) vagy növelése (monetáris ex panzió). Láttuk, hogy a pénzpolitikai eszközök nem mindig.al kalmasak ezeknek a pénzpolitikai céloktiák az elérésére. A mone táris restrikció ugyan általában eredményes lehet, ha egyidejűleg több eszközt is :alkalmaz, azaz ha a viszontleszámitQlási technika -vagy a nyílt-piaci műveletek emelik_a k.ama�bat� vagy ha direkt mennyiségi-korlátozást vezet be a a kötelező· tartalék-előírások kal.és esetleg viszontleszámltolási plafonnal. Az expanziós pénz politika sikerét azonban még az eszközök kombinált alkalma zása sem- mindig biztosíthatja. Mindeddig nem vetettükfel azt a kérdést: mitől függ az, hogy a Jegybank célja monetáris .restrikció vagy expanzió ? Más sza vakkal, mik azok a gazdasági célok, amelyeknek elérése érdeké ben a Jegybank restrikciós vagy expanziós, a pénzmennyiség szűkltésér vagy.bővítését célzó .pénzpolitikát folytat? A pénzpo litikai célokat meghatározó általános gazdasági célok tisztázása után pedig logikusan felvetődik a kérdés: alkalmas-e a pénzpoli tika ezeknek a gazdasági céloknak a megvalósítására, és ha igen, · milyen hatásfokkal? AZ ANTICIKLUS POLITIKA
Miután a tőkés pénzrendszer az aranypénzfotgalomból.nőtt ki, és a bankjegy, és a bankokra szóló számlakövetelés eleinte az aranyat helyettesítette, és, nem ,,saját_ jogán'' vett. részt a pénz„ forgalomban, a józan banki üzletpolitika azt kívánta, hogy a ban kok szolid arányt tartsanak a pincékben heverő aranykészlet és az általuk kibocsátott pénzmennyiség (bankjegy és a bankokra szóló számlakövetelés) között. fgy a forgalomba áramló pénz62
mennyiség követte a bankokban heverő aranykészlet változá sait. Az aranykészletek és a forgalomba áramló pénzmennyiség közötti kapcsolat azonban sohasem volt közvetlen. Láttuk, hogy a bankrendszer a közvetlen aranypénzforgalom visszahúzódásá val. szinte párhuzamosan kétszintiivé fejlődött. Aranykészletei alapján a Jegybank bankjegyet bocsátott ki, amely részben a for galomba áramlott, javak és szolgáltatások cseréjét ponyolitotta le, részben pedig lerakódott a kereskedelmi bankok tartalékai ban. E tartalékok alapján a kereskedelmi b;>.nkok hitelnyújtás sal, számlajóváitás formájában teremtettek pénzt. A kétszintű bankrendszernek háromszintii pénzrendszer felel meg: az arany (ez f?kozatosan egyre inkább jegybanki aranykészletté vált), a �Jegy és _a számlapénz. Olyan ez, mint a fordított piramis. Minél tovább haladunk az alaptól felfelé, annál nagyobb tömeg terheli az .arányaiban egyre jelentéktelenebb fundamentumot: a jegybanki aranykészletre ennek többszörösét kitevő bankjegy tömeg, erre megint többszörös számla�nztömeg telepszik. E rendszer játékszabályait az határozta meg, hogy (1) a keres kedelmi bankok á számlatulajdonos vállalatok kívánságára köte lesek voltak a számlakövetelés terhére bankjegyet szolgáltatni, és (2) a Jegybank a bankjegytulajdonosok kívánságára köteles volt a bankjegyek ellenében aranyat szolgáltatni. A pénzrendszer za vartalan működése tehát végső soron azt kívánta meg, hogy -a Jegybank megfelelő arányt tartson atanykészletei és a bankjegy klboesátás menayisége között. A pénzpolitika alapelve ennek megfelelően az volt, hogy a Jegybank aranykészleteinek alakulása szerint növelte vagy csök kentette a bankjegykibocsátást. Mivel pedig a kereskedelmi ban kok jegybankpénzkészletük alakulása szerint növelték vagy csökkentették a számlajóváírás formájában történő pénzterem tést, a gazdaságba átamló összes pénz mennyisége követte a Jegybank aranykészleteinek változásait. Úgy is fogalmazhatunk: a pé�pölitika célja az volt, hogy biztosítsa a pénzrendszer za v:artalan működését, mert-az uralko�ó közgazdasági nézet sze a zavartalanu� megrázkódtatások nélkül működő pénz.. rint ._
63
rendszer nyugodt körülményeket biztosít a gazdasági növeke déshez. Sőt, az akkori gazdasági ideológia kifejezetten károsnak tartott minden beavatkozást a piaci folyamatokba, abból kiin tö dulva, hogy az ilyen agn:sszió megzavarná a ��ntán . erfüt. onttsztltó , kéletes ·· gazdaság természetes rendszerét . Századunk harmincas éveinek elején, az 1929-33-as nagy alatt azonban gyö�":fC" gazdasági világválság .kemény clég, ha a pén>politika nuszennt sen megváltozott az a szemlélet, biztosítja a pénzrendszer zavartalan milködését. Gazdasági téren a tőkésállamok legfőbb gondjává az vált, hogy olyan �ság politikát dolgozzanak ki� am"!y elősegiti gazdasáF kilábalá sát a válságból, a jövőben pedig lehetőséget ad a válságok meg előzésére. Az ilyen gazdaságpolitika megformálásában termé hogy a kllzgazdaságtan sze!esen döntő jclentősége volt . utaikodó itányzata milyen nézeteket vallott, mit tanított a gaz dasági válságok okairól és megelőzésük lehetőségéről. foglalkoztatta az A kllzgazdászokat ekkor hlár hosszú idő nem egyen feilddése gazdaság tőkés a tapasztalati tény, hogy a a dekon és letes hanem ciklikus: a konjunktúr.\ (prosperitás) junk� (válság) időszakai �öbbé-kevésbé s�bályosan követik egymást. Persze sem elmélett, sem gyakorlatt szempontból nem könnyű elhatárolni egymástól a gazdasági cik_ius különb!lző sza . kaszait, megmondani, mikor ér véget a kon1unk.tú:ra, és mikor kezdődik a dekonjunktúra, vagy forditva. Ez. azért van így. mert a ciklus nem mindig egyforma módon és főleg nem egy időben érinti a gazdasági élet jellemző nagyságait, !gy például a külön böző gazdasági ágak termelését, az árszínvonal alakulását, a bé reket, a profitokat, a munkanélküliek számá.t, az ország �� IS közi gazdasági pozícióit stb. A kÖZ�ág1 elmélettk legszívesebben a termelés alakulását tekintették a gazdasági ':'k lus - gyakran mondjuk: • konjunktúr.\ciklns - alapvető krité riumának: konjunktúrára a termelés ,viszony�g gyors növ�ke· dését tartották és tartják jellemzőnek; •de�oniunktúrára pedi,g a növekedés lassulását, esetleg stagnálást, illetve a termelés visz szaesését. . Gazdaságpolitikai szempontból '"onban a legnagyobb hatást
-�
cs�pás"!
""':"'1'•
ó:a
mm�
az a közvetlen benyomás váltotta ki, amit a konjunktúraciklus külőnböz(S szakaszai, a .kOnjunktúta és a dekonjui::Jktúra az i!zletemberre gyakorolnak. Az ilZletember számára a konjunk túra,,- a „jó konjunktúra'' abban nyilvánul meg, hogy ilyenkor élénk a kereslet vállalatának termékei iránt: könnyen lehet eladni, é• a könnyű, széles eladási lehetőségek következtében teljesen ki leher használni a vállalat termelőkapacitásait: Sőt az élénk kereslet általában még az eladási árak ernelésél is lehetővé teszi, miközben a termelés növelése a nagybani gyártás előnyei miatt esetleg csökkenti a termékegységre eső költiégeket. fgy a profit kilátások ragyogóak. Ezeket a kilátásokat ugyan egyre jobban elhomályosítja az, hogy az élénk kereslet hatására növekvő termelés fokozza az anyagok, gépek, berendezések iránti keresletet, és ezek gyártói sem mulasztják el azt a lehetőséget, hogy - mikÖZben növelik termclésüket - emeljék eladási áraikat is. Növekednek a· bér költségek · is, mert a termelés fokozása· érdekében emelni kell a munkáslétszárnot, és a vállalatok egyre. magasabb béreket, túl órapótlékokat stb. kénytelenek fizetni, hogy a zsugorodó mun kaerő-tartalékok minél nagyobb részét nyerjék meg. Amíg azonban tart a· ,,jó ·konjunktúra", addig a termelési költ ségek emelkedése sem okoz túl nagy gondot. A vállalat termékei itilnti élénk kereslet· ugyanis ,lehetővé teszi, hogy a vállalat to vábbhárltsa a termelési költségek növekedését az árakra, meg felelő mértékben emelje eladási árait. A munkaeszközök, a fel használt nyersaoyagok magasabb árai és a megemelt munkabérek egyébként nem feltétlenül kívánnak magasabb árszínvonalat. Feltehető, hogy kőzben emelkedik a termelékenység, tehát a vál lalatok a gyártási eljárások tökéletesítése révén azonos táfördl tással a javak nagyobb tömegét állitják elő. Ellenkező itilnyú folyamatok játszódnak le a dekonjunktúrá ban. A „rossz kOnjunktűra'' az üzletember számára mindenek előtt azt jelenti, hogy lanyha a kereslet. Nem lehet eladni, vagy csak nagyon nehezen, akkor is csak kisebb mennyiségeket és ál" talában ciak alacsonyabb árakon. Emiatt vissza kell fogrii a ter melést, el·kell boesát:ini a munkásokat, legalábbis egy rés'züket. ·
65
A termelés csökkentésével esetleg emelkednek a termékegységre
eső gyártási költségek, mert a termelés mennyiségétől meglehe tősen független fix költségek most kisebb termékmennyiségen oszlanak meg. A munkanélküliek növekvő serege újabb balj6s latú jel, mert a munka· nélkül maradt emberek kénytelenek csök kenteni fogyasztásukat: az ÜZietembereknek arra kell számíta niuk, hogy még inkább visszaesik az amúgy is elégtelen keres let. Tovább kell csökkenteni az árakat, vissza kell fogni a terme lést, újabb tömegek válnák munkanélkülivé, ami újra a keres letet csökkenti, és pesszimista hangulatot kelt az tizleti világ ban. Így az tizletemberek és a kormányok, ezek a nagyobbrészt gyakorlatias emberekblSI álló testületek, mindennapi tevékeny ségükben·azt a tapasztalatot szerzik, hogy a konjunktúra a· keres let alakulásától függ: élénk kereslet jó konjunktúrát, lanyha ke reslet pedig rossz konjunktúrát idéz elő. Ezért nem Véletlen, hogy a közvéleményt - az ÜZietemberektől és a gazdaságpoli tikusoktól a professzorokig - az a közgazdasági elmélet hódí totta meg, amely szerint a konjunktúra_ a kereslettől függ, és a kereslet megfelelő szabályozásával csillapítani lehet a gazdasági élet ciklikus kilengéseit. Ez az elmélet a keynesianizmus. Az ilyen csillapító célú keresletszabályozást anticiklikus vagy stabilizációs - gazdaságpolitikának (stabilization policy) nevezzük. ,,Receptje'' elvileg nagyon egyszerű: ha a gazdaság ban a kereslet lanyhulásának jelei tapasztalhatók, akkor gazda ságpolitikai űton, ,_,mesterségesen'' élénkíteni, azaz növelni kell a"keresletet; ellenkező .esetben, ha a kereslet nagyon élénk, akkor gazdaságpolitikai úton el kell érni a kereslet mérséklődését, csök kenését. Az anticiklikus gazdaságpolitika alapszabálya tehát az, hogy mindig a „szél ellen'', a gazdaság spontán mozgásával ellentétes irányban kell mozognia. Ahogy fordul a „szél'', úgy kell fordulnia az anticiklikus gazdaságpolitikának is: amikor a kereslet összehúzódik, akkor az anticiklikus gazdaságpolitika kiterjesztő, expanzív jellegű intézkedésekből áll; amikor a keres let terjeszkedfk (expandál), akkor az anticiklikus gazdaságpoli tika megszorító, restriktív jellegű intézkedéseket tartalmaz.
66
l!>.
PÉNZ Gl!>.ZDl!>.SÁGPOUTIKAI SZOLGALl!>.TBl!>. Lgp
Nyilvánvaló, hogy a kereslet ilyen manipulálása nem hagy hatja érintetlenül a pénztendszert. Aki keresletet mond, az pénzt mond. A kereslet - gazdaságpolitikai szempontból-- nem más, mint pénzösszeg, amelyet tulajdonosai árukra és szolgáltatásokra akarnak cserélni. Ezért a kereslet manipulálása .a gazdaságba árai;n!ó pénzmennyiség manipulálása. Az anticiklikus gazdaság p<>litika térnyerése azzal a következmény n el jár, hogy a pénz politika is az anticiklikus célok szolgálatába áll: a Jegybank a pénzmennyiséget növelő intézkedéseket tesz, ha a konjunktúra lanyhulásáoak jeleit tapasztaija, függetlenül attól, hogy arany -készlete nőtt-e vagy esetleg éppen csökkent. Ilyen pénzpolitika esetén természetesen nem lehet fenntartani a bankjegyek aranyra való beválthatóságát. A harmincas évek folyamán a fejlett tőkésországok sorra_. beszüntették a bankje gyek aranyra való beváltását és feljogosították Jegybankjaikat, hogy amoykészletük alakulásától függetlenül növeljék a bank jegi:kibocsátást, ha a gazdaság élénkítésének politikája ezt kí vánja. Ezzel gyökeresen megváltozott a pénzrendszer működése: a kereskedehni bankok továbbra is csak jegybankpénzkészletük alakulásátólfüggően növelhetik a pénzteremtést, de a Jegybank pénzteremtési . bankjegykibocsátási,. képességét mát semmi lyen aranytartalékolási kötelezettség sem korlátozza·. fgy a bank jegy ma már a Jegybank olyan azonnal esedékes tartozása, ameiy tartozást a Jegybank sohasem fizet meg. E�el technikai érte lemben a Jegybank képessé vált a korlátlan bankjegykibocsá tásra, és ezen keresztül a gazdaság korlátlan pénzellátására. Ha a kormány - a válság leküzdése érdekében - mesterségesen nö velni akarja a keresletet, elég utasítania a Jegybankot,. hogy Ilö velje a bankjegykibocsátást, így képessé téve a kereskedelmi bankokat arra, hogy növeljék a gazdaságnak nyújtott hiteleiket, azaz a pénzteremtést. A konjunktútaélénkltő politika azonban kezdetben a Jegy bank szempontjából nehézségekbe ütközött. A harmincas évek elején olyan súlyos válság tombolt a tőkés világgazdaságban,
67
hogy a pénzpolitika addig használt fő eszköze, a kamatláb-poli tika hatástalanná vált. A vállalatok még alacsony kamatláb ese tén sem kértektöbb hitelt a kereskedelmi bankoktól. Nem tették lehetővé a pénzkibocsátás növelését, mert a sötét üzleti kilátá sok, a súlyos eladási .gondok: miatt értelmetlen lett volna a tet melés bővítése, bármilyen olcsó hitellel is. :Ez a• tapasztalat olyan irányzatot szült a közgazdaságtanban, amely szerint a pénzpnlitika hatástalao. Történjen bármilyen lé pés a pénzpolitikában, az aligha képes lényegesen befolyásolni a gazdasági életet. Ennek a rendkívül éles válsághelyzetben való színűleg jogos közgazdasági nézetnek a lúvei azt tartották, hogy anticiklikus célokra csak a költségvetési politika alkalmas. Az állami költségvetés anticiklikus alkaln\azása pedig abban áll, hogy ha a kotmány élénkiteni akarja a konjunktúrát, akkot be vételeinél többet kölf;Nagyis mesterségesen növeli a keresletet. Ellenkező esetben,métsékli kiadásait. A bevételeket meghaladó állami költekezéshez a pénzt a Jegy bank szolgáltatja. Ennek fottnái technikai szempontból néha igen rafináltak, a lényeg azonban mindig az, hogy a Jegybank állandóan növekvő mértékben hiteleket nyújt az államná:k. (a költségvetésnek). A jegybanki hitelnyújtásból származó pénzt aztán az állam fegyverkezésre, - közmunkára stb. költi el, és köl tekezésének nem szab. gátat az, hogy az üzleti világ pessZimista. fgy súlyos válsághelyzetben, amikor a gazdaságnak történő hitelnyújtással nem növelhető a pénzteremtés, a ·költségvetési politika alkalmas a pénzmennyiség, ezzel a kereslet rtövelésére. Amikor- azonban· a- bevételeket meghaladó állami költekezés politikájával sikerül megnövelni a keresletet, elindítani a gazda ságban a ,;jó konjunktúrát'', akkor a vállalatok ismét növelni kezdik hitelkeresletüket, mert az üzleti kilátások megjavulnak. Mivel a költségvetés jegybankpénzből költekezik, a vállalatok bőséges árbevételhez jutnak jegybankpénzben, amit részben kereskedelmi bankjaikban helyeznek el betétként, részben pedig munkabérként kifizetnek. fgy nyert jövedelmének egy részét a lakosság szintén bankbetétben tattja.- Megnő tehát a kereske delmi bankok jegybankpénzkészlete, így a bankoknak - a ko·
68
'
rábblakban bemutatott összetüggések aiap)án - lehetőségük nyílik kielégíteni,a vállalatok növekvő hitelkeresletét, folyama tosan növelni tudják a pénzteremtést. A kereslet most már rohamosan emelkedik. Forrása ezentúl nemcsak az, hogy az állam a bevételeket meghaladóan költeke zik - ez jegybanki pénzteremtéssel jár -, hanem az is, hogy a vállalatok a jó üzleti· hangulat miatt termelésük növeléséhez erőteljesen növelik hitelfelvételeiket - ez petlig kereskedelmi banki pénzteremtéssel jár. Sőt valószínűleg a lakosság is növekvő mértékben vesz fel fogyasztási hitel.eket. Ez.éppúgy a kereske delmi banki pénzteremtés növekedésével jár, mint a vállalati hitelek növekedése. A kereslet tehát ezen a területeri is egyre nő. Az anticiklikus gazdaságpolitika itányltói előbb-utóbb felis merik, hogy a gazdaság„ azaz a vállalatok és a lakosság most már nemcsak elegendő, de még túlságosan i_s nagy keresletet támaszt. Az általuk is ismert - és minden kézikünyvben megtalálható alapszabály i_lyenkor azt :követelné meg, hogy a költségvetés a bevételeihez képest csökkentse költekezését, mesterségesen mér sékelje a keresletet. Hogy általában mégsem ez történik? Ismeretes Parkinson törw vénye: a bürokrácia terjeszkedni szinte korlátlanul, összehúZódni azonban szinte egyáltalán nem képes. Érvé11yes ez természetesen a költségvetéssel gazdálkodó állami bürokracia köl_tekezéseire 'is: dtámai helyzetek kivételével gyakorlatilag lehetetlen elérni a költség-vetési költekezés csökkenését, sőt akár csak növekedési ütemének mérséklődését is. Ami pedig a költségvetési bevételek növelését illeti: a gazdaság adóviselő képességének és hajlamá nak is van határa. A költségvetési bevételek növelése adóemelés útján először is a parlament és az ellenzék ellenállásába ütközik, és egyetlen kormány se szereti adóemeléssel népszer,űvé tenni a saját ellenzékét. Ezenkívül a túl nagy adóteher szinte életkép telenné teszi a gazdaságot, megfosztja a váll,alatokat a kereslet hez való alkalmazkodás s növekedés pénzügyi forrásától. Poli tikai és gazdasági okok tehát egyaránt arra késztetik a kormányt, hogy dtámai helyzetek kivételével csak igen óvatosan töreked jen adóemelésre.
69
Drámai helyzet azonban egyelé>te nincs, még csupán annyi tö:r tént; hogy a költségvetés túlköltekezik és ez, a: gazdaság élénkülő keresletével párosulva egyre növekvő tömegben juttat pénzt a gazdaságba, aminek hatására az árak emelkedni kezdenek. Ebben a helyzetben a Jegybank eleinte a kamatláb emelésével próbálja mérsékelni a gazdaság hitelkeresletét, ezzel a kereske delmi bankok pénzteremtését, Ekkor azonban csaknem leküzd hetetlen akadályokba ütközik, mivel az élénk kereslet lehetővé teszi a kamatláb-emelkedés áthárítását az árakra. A szigorú pénz politika� nem képes számottevően mérsékelni a hitelkeresletet, inkább csak az árszínvonal emelkedéséhez járul hozzá. Az emel kedő árszlnvonal.pedig megannyi kellemetlenséget okoz. Növeli a megélhetési költségeket, mire a szakszervezetek kikényszerítik a munkabérek emelését. A munkabér pedig, akárcsak a kamat, a vállalat számára költség. Ha viszont egyszer a költségek emelkedni kezdenek, a Jegy banknak - újabb gazdasági szempontok miatt nagyon kell vigyáznia, nehogy túl kemény intézkedéseket hozzon a pénz mennyiség csökkenésére: nem szabad magasra emelni a kötelező tartalékrátát és nem szabad alacsonyra szorítani a viszontleszámi tolási plafont. De nem csökkentheti túlságosan a költségvetés túlköltekezését megengedő hitelnyújtást sem. Mi az az ,,újabb gazdasági S2empont'', amely óvatosság:ra, mérsékletességre inti a Jegybankot a pénzpolitika egyébként indokoltoak tűnő megszigotltásában? A tapasztalatok azt mu tatják, hogy az infláció mérsékléséte - sőt ak&r·az-infláció gyor sulásának mérséklésére alkahnas pénzpolitika elkerülhetet lenül a munkanélküliség növekedéséhez vezet. Kijelenthetjük: az olyan gazdaságpolitika, amely anticiklikus célokat követve állandóan magas szinten '1karja tartani a foglalkoztatottságot és ezt a célt döntően a. kereslet pénzpolitikai vagy költségvetési manipulálásával szolgálja, szembetalálja magát az infláció munkanélküliség alternatívával. A dilemina tehát a következő: a pénzpolitika vagy espanzlv és akkor esetleg mérsékelni képes a munkanélküliséget, azaz növeli de csak az infláció, az árszínvonal-emela foglalkoztatottságot
-·
-
-
70
•·1
kedés felgyorsuÍása árán. Ha pedig restrikdv a pénzpolitika, ak kor elérheti az infláció lassulását, vagy mérsékelheti az infláció gyorsulását, de csak a munkanélküliség növekedése, a foglalkoz tatottság csökkenése árán. Ez a tapasztalati tény nyilvánvalóan magyatázatra szorul.
.•
j 1
AZ INFLACIÓ - MUNKANÉLKÜLISÉG ALTERNATÍVA
Az infláció - munkanélküliség alteroatívá-alapjainak megérté
séhez a következő nagyon egyszerű sémát javasoljuk. A gazdasági életet a folytonos változás jellemzi. A műszaki fejlődés, a divat és az ízlés változása, a népesség vándorlása, a világpiaci fejlemények, sőt a társadalmi és a politikai változások is gyakran és néha alapvetően változtatják a kereslet sttuktú ráját. Így növekszik a kereslet a műszaki szempontból haszno'. sabb, vagy az új műszaki eljárásoknak jobban megfelelő áruk, a divatos cikkek stb. iránt, mások kereslete viszont csökken. A termelés, a lclnálat struktúrája azonban csak bizonyos késés sel tud alkalmazkodni a keresleti struktúra változásaihoz. A vál lalatok csak akkor. látják érdemesnek abbahagyni egy termék gyáttását és elkezdeni egy másikét, ha a kereslet megváltozása már jól érzékelhető és tartósnak ígérkezik. A termelés átállitása azonb?-_D gyakran nehézségekbe is ütközik, hiszen valamely ter mék gyártásához használt berendezéseket, gépeket esetleg csak komoly ráfordítások árán sőt esetleg egyáltalán nem - lehet átállltani más termékek gyártására. Új gyártási program sokszor más szakképzettséget is igényel a munkásoktól, és ennek meg szerzése is időbe, fáradságba és költségbe kerül. A kereslet folytonos változása és a kínálat késedelmes alkal mazkodása folytán a piacot (a gazdaságot) állandó egyensúly hiány jellemzi: mindig vannak keresett és kevéssé keresett árok. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egyes piacokon állandóan inflációs nyomás uralkodik: ezek olyan árok, amelyek kereslete megha ladja a kínálatot, máS piacokra a deflációs nyomás jelle1n2ő, vágyis az árok kereslete kisebb a kínálatnál. Az inflációs piaco-
71
kon az eladók helyzete előnyös: az élénk. kereslet lehetővé teszi az eladási árak emelését. -A deflációs piacokon viszont a vevők helyzete előnyös, mert a túlklnálat következtében verseny bonta kozik ki az eladók között a vevő.k megnyeréséért, áz eladók kény telenek csökkenteni az árakat. Így az inflációs .piacokon áremel kedésnek, a deflációs piacokon pedig árcsökkenésnek kell be következnie. Ez azonban csak akkor van így, ha az összkereSlet változatlan, és megegyezik az összkínálattal, vagyis ha az inflációs piacokon pontosan akkora a túlkereslet ·(kinálathiány), mint a deflációs piacokon .a t.űlklnálat (kereslethiány), Ilyenkor az általános ár színvonal változatlan marad, mert a deflációs piacokon éppen akkora az árcsökkenés, mint amennyivel megemelkedtek az árak az inflációs piact>kon, A kapitalist-a- gazdaságban azonban nem jellemző; hogy az összkereslet változatlan, és megegyezik az összkinálattal. Az összkereslet mindig változik: konjunktúra idején nő, dekon junktűra idején csökken. Ha az összkereslet nő, akkor az inflá ciós piacokon jobban emelkedhetnek az árak, mint amennyire a deflációs piacokon csökkennek: és megfordítva, _ha az össz kereslet csökken. -Nem nagy pontatlariságot követünk el, ha azt mondjuk: a második világháború előtt a konjunktúracik lusok-at az jellemezte, hogy konjunktúra idején az áremelkedések felülmúlták az árcsökkenéseket, ilyenkor tehát az árszínvonal emelkedett, Dekonjunktúra)dején pedig csökkent az árszín vonal, azaz az áicsűkkenések felülmúlták_ az áremelkedéseket. Milyen hatást gyakorol a kereslet a foglalkoztatottságra? Elő ször tételezZÜk fel, hogy a gazdaság a jó konjunktúra időszakát éli, A gazdaság egy részét akkor is olyan vállalatok alkotják, amelyek deflációs piacokra termelnek, tehát kevésbé keresett árukat állltanak elő, De mivel élénk a konjunktúra, a hanyatló ágazatok termékei iránti kereslet most nem csijkken túl gyo:i:san, semmiképpen sem drámai módon. Bit;tató gyorsasággal emclke dik yiszont a ·kereslet a progresszív ·ágazatok tetmékei iránt, azaz az inflációs piacokra előállltott közkedvelt árnk iránt, A hanyatló ágazatokban működő vállalatok kétféleképpen is 72
mégpróbálják elhárítani a deflációs placon elszenvedett árcsök kenés kedvezőtlen hatását. Egyrészt igyekeznek csökkenteni .a munkabéreket és így a profit süllyedő árak mellett sem csökken, Másrészt: mivel progresszív ágazatokban az áremelkedések nyo mán emelkedő profit vonzerőt gyakorol a hanyatló ágazatokban működő vállalatokra, ezek még akkor is igyekeznek átállni a 11agyon keresett cikkek termelésére - átcsoportosulni a prog resszív ágazatokba -, ha profitjaik a bércsökkenés miatt nem csökkentek. Ha azonban a munkabéreket nem, vagy nem nagyon lehetett csökkenteni, akkor a profitok végképp visszaestek, hiszen az ár csökkenést nem tudták ellensúlyozni a bérek befagyasztásával vagy leszorításával.. A termelés csökkentése megfosztotta mun� kájától a hanyatló ágazatok munkásainak egy részét, mégpedig az ágazatok tennékei i_ránti kereslet csökkenésével párhuzamo· san egyre nagyobb részét. A munkanélküliséget azonban - kon junktúra idején - viszonylag hamar felszívták a progresszív, termelésüket nagy ütemben- növelő ágazatok. Fájdalmasabb formában jelentkeztek e folyamatok a dekon junktúra idején. Ilyenkor az összkereslet csökkenése volt jel -Iemző. Radikálisan visszaesett a hanyatló ágazatok termékei iránti kereslet, és- lassan, vagy egyáltalán nem nőtt a kereslet a többi ágazat termékei iránt.. Ha riem, vagy nem elegendő mérték ben lehetett csökkenteni a m.unkabéreket, akkor a hanyatló ágazatokban gyorsan nőtt a munkanélküliség, és ezt nem tudta felszívni a lassan vagy egyáltalán nem növekvő többi ágazat. A TELJES FOGLALKOZTATOTTSAG POLITIKAJA
Nyilvánvaló, hogy az anticiklik-µs gazdaságpolitika színre lé pése gyökeres változást okoz ebben. a sémában. Eredeti ambíciói &Zetlnt az anticiklikus gazdaságpolitika konjunktúra idején az összkereslet mérsékléséből, dekonjunktúra idején pedig az össz kereslet növeléséből áll, Képletesen szólva tehát ez a gazdaság politika a ciklikus lci1engések hevességének csillapítására hiva73
toi<, arra, hogy olyan hatásokat 'gyakotoljon a gazdasigta, ame lyek következtében a konjunktúra kevésbé élénk, a dekonjunk túra pedig keVésbé mély lesz. A második világháború után azonban ez a szerény, csillapító igényekkel fellépő anticiklikus gazdaságpolitika szinte észtevét lenül átadta helyét egy jóval ambiciózusabb célokat kitt'iző gaz daságpolitikának, a teljes vagy majdnem teljes foglalkoztatottság politikájának (full employment policy). Ebben a politikában a fő hangsúly azon van, hogy a munkaképes lakosság foglalkoztatása állandóan közel teljes legyen, azaz állandóan jó konjunktúra· le gyen. Az egyszerű anticiklikus gazdaságpolitikai cél tehát a tel jes foglalkoztatottság ambició:Zus céljává szélesedett ki. Ez azon� ban szinte semn:ii változást nem hoZott a gazdaságpolitikai eszkö zök tekintetében: a gazdaságpolitikai cél elérésének döntő esz köze a kereslet (az összkereslet) pénzpolitikai vagy költségvetési úton való manipulálása matadt. Ennek értelmében a pénzpoli tika vagy a költségvetési politika expanziv lépéseket tesz, mi helyt a munkanélküliség meghaladja az elviselhetőnek tekintett néhány százalékot (a munkaképes lako•ság arányában kifejezve). Ha pontos időponthoz nem is nagyon lehet kötni az anticik likus gazdaságpolitika átnövését a teljes foglalkoztatottság po litikájává, nagyjából meg· lehet nev�ni azokat a tényezőket, amelyek a teljes foglalkoztatottság politikájának követésére ösztönzik, sőt kényszerítik a kormányokat. E tényezők köZőtt bizonyára fontos az, hogy-a szocialista gazdasági rendszer a vilá gon való puszta jelenlétével is növeli a szakszervezetek és a mun káspártok erejét. A második világháború után egyre inkább felelősségre vonták a kormányokat a gazdaság működéséért. Ennek leghagyományosabb formája a parlamenti ,választás. E felelősségre vonás ma már azért is szigorú, mert a munkás ság számára a fejlett tőkésországokban ma máshogy, keményeb ben vetődik fel a munkanélküliség kérdése, mint a múlt század végén vagy a huszadik század elején. Akkoriban a lakosság na gyobb része' még mezőgazdaságból élt, és az iparimunkásság je lentős része is még ezer szállal kötődött a faluhoz, a földhöz. A munkások jelentős· részének lehetősége volt arra, hogy ha mun74
kanélkülivé vált - a dekonjunktúrilban �. visszatérjen talu jába, ,,művelje (általában nagyon kicsi) földjét". Nyomorúságo san élt, de legalább maga és családja élelmiszer-szükségletét valahogyan biztosltani tudta. Ma más a helyzet. A fejlett tőkésországokban a lakosság túl nyomó része városban él, teljesen elveszítette kapcsolatát a föld del. Ha_ a munkás munkanélkülivé válik, az utcára kerül, ahol a . levegőnél többet nem talál a megélhetéshez. A munkanélküli segély alapot ad ugyan a létfenntartáshoz, de csak addig lehet megoldás, amíg a munkanélküliek száma iiem nagy, és állomá nyuk viszonylag gyorsan cserélődik. Tömeges, elhúzódó mun kanélküliség esetén, amikor az egyszer utcára került munkások hosszú ideig nem tudnak újra munkát találni, a munkanélküli segély intézménye sem a munkás, sem pedig a kormány-számára nem megoldás, hiszen gazdaságilag és politikailag katasztrofális az a helyzet, amelyben a népesség számottevő része kireked a termelésből, és segélyből él. A kormány annál is könnyebben enged a szakszervezetek tel jes .foglalkoztatottság érdekében kifejtett nyomásának, mert ·a tőke, a vállalkozók, a „gyáriparosok szövetsége'' is- olyan gaz daságpolitikában érdekelt, amely állandóan jó konjunktúrát tart fenn, kényelmes piacot biztosít a termelés növeléséhez. Soha, a kapitalizmus fejlődésének egyetlen szaka:;zában sem volt érdeke a tőkének a dekonjunktúra - még kevésbé ennek legélesebb esete, a válság -, hiszen ez a profitok e�sét, csődö ket stb. jelentett. Még inkább érdeke a tőkének a kereslet fenn tartása, sőt megbízható növekedése manapság, amikor a verseny képes, műszakilag modern ÜZemek hatalmas tőkéket tartanak lekötve és nagy a termelés fix költségeinek aránya. fgy a fejlett tőkésországok politikai vezetése megcsillanni vélte - ha nem is a ,,társadalmi béke'', de legalább -- a tartós ,,társa dalmi fegyverszilnet'' lehetőségét a teljes foglalkoztatottság po litikájában, pontosabban a foglalkoztatottságot döntően pénz politikai eszközökkel állandóan magas szinten -tartó, állandóan jó konjunktúrát fenntartó gazdaságpt>litikában. És mindehhez kezdetben nem kell más, mint felhagyni a ,,barbár sárga fém'' .
.
i
�
' '
1
J 1
\
75
kultuszilval, a pénzl
A kormány beavatkozik, mihelyt nő a munkanélküliek száma annak következtében, hogy a deflációs piacokra termelő ágazatok csökkentik termelésüket és munkásokat bocsátanak el. A gazda ságpolitika ebben a helyzetben expanzív lépéseket tesz. Ezek célja nyllván az, hogy feloldják a deflációs piacokon a deflációs nyomást, azaz növeljék a nem eléggé vásárolt áruk iránti keresletet, példánk szetint 400.ról 500-ra. A kereslet növelése elvileg többféle mlldon is történhet. Kézenfekvő az a lehetőség, hogy az állam, a költségvetés vásároljon 100-zal többet a deflációs piacókon és 100-zal keve sebbet az inflációs piacokon. A gyakqrlati nehézségekről nem is beszélve, az ilyen politika tartósan nem követhető, mert nagyon ésszerűtlen. Az államnak ugyanis általában nem egyszerűen csak az a célja, hogy elfekVő készleteket felvásároljon, hanem az is, hogy a vásárolt javakat többé-kevésbé étteltnes célokra felhasz nálja, pl. állami termelőberuházásokra, az infrastruktúra fejlesz tésére vagy - nagyon gyakran - katonai célokra. Valószínűt· len, hogy a deflációs piacokOn csupa olyan termék található, amdyek önmagukban, vagy egymással kombinálva, értelmesen felhasználhatók. A .valószínű inkább az, hogy a deflációs piaco kon vásárolttermékek értelmes felhasználásához kisebb-nagy_obb arányban az inflációs piacokon· található termékekre is szükség van. fgy az állam, miközben növeli vásátlásait a deflációs piacokon, nem csökkentheti vásárlásait az inflációs piacokon, sőt inkább ott is növelnie kcll, hogy a kétféle piacon vásátolt termékek között fenntartsa azt az arányt, amelyben ezek az adott fel használási célhoz kombinálandók. Ez azonban azt jeleri.ti, hogy aZ állami vásárlások, miközben megszUntetik a deflációs nyo mást a deflációs piacokon, növelik az inflációs piacokon az inf láci_ós nyomást. Következésképpen, a deflációs piacokon az árak nem süllyednek, stabilak maradnak, az inflációs piacokon pedig jobban emelkednek, mint e gazdaságpolitika nélkül emelked nének. Ha az előbbi példa arányait tekintjük mértékadónak, akkor az államnak ahhoz, hogy megszüntesse a 100 deflációs nyomást ·
A RB!'!DSZBR JNFLACIÖS MŰKÖDBSE Léptessük tehát be előző sémánkba a teljes. foglalkoztatottság gazdaságpolitikáját 1 Az egyszerű kifejtés kedvéért eltekintünk a konjunktúraciklus hatásától, azaz feltételezzük, hogy az össz. kereslet se nem nagyobb {konjunktúra), se nem kisebb (de konjunktúra), núnt az összkinálat. Tegyük fel például, hogy,a termelés (a kinálat}éttéke az adott, éppen érvényes árakon számolva 1 OOO tallér és a lakosság, a vál lalatok éppen 1000 tallért akarnak elkölteni áruk vásárlására, A kereslet és a kínálat ilyen globális egyezősége azonban a rész letekben aránytalanságokat taka.rhat: az egyik áruból kevesebbet, a másikból többet kereshetnek, mint amennyit kínálnak. Lehet például, hogy az adott, éppen érvényes árakon számolt 1000 kí nálat feletészben olyan árukból 1111, amelyből többet, felerész. ben pedig olyanokból, amelyekből kevesebbet akarnak vásárolni, mint amennyit a vállalatok kínálnak. Más szavakkal; az össz klnálat 1000 piacából 500 inflációs, 500 pedig deflációs - az előb bire az egyensúlyi 500 helyett mondjuk 600, az utóbbira az egyen súlyi .500 helyett 400 kereslet áramlik. Az inflációs piacokon ha marosan emelkednek az árak, hiszen az eladók észreveszik hely zetük előnyös voltát, és áremelés révén igyekeznek hasznot hózni belőle. A deflációs piacokon viszont az eladók versenye leszorítja az árakat, aminek - ha egyszer a költségeket nem lehet csök kenteni - a profitok visszaesése lesz a következménye. A csök kenő profitok a termelés csökkentéséhez, munkáselbocsátások hoz vezetnek - de éppen ezt akarja megelőzni a teljes foglal koztatottság gazdaságpolitikája. 76
77
1
1 1
1
a deflációs piacokon, 100-zal többet kell költenle az inflációs piacokon is, miután példánkban a vásárlások fel�fele atánybao oszlanak meg a kétféle piac kÖZött. Az államnak tehát összesen 200-zal kell növelnie költekezését. A többletköltekezést pedig nem fedezheti az állami bevételek - a lakosságot és a vállalato kat sújtó adók - növeléséből; mert akkor az állam egyszerűen csak saját költekezésével helyettesítené a lakosság és a vállala tok költekezését, de nem .növelné az összkeresletet. A többlet� költekezés ,,fedezete'' tehát , költségvetési deficit, hiány lesz: a Jegybank egyszerűen növeli a pénzkibocsátást, és a többlet pénzt az állam rendelkezésére bocsátja. E.gazdaságpolitika következtében tehát kezdetben a deflációs piacokon az árak stabilak,,az inflációs piacokon pedig emelked nek - így. az. összes átak átlag«, az általános árszinvonal emel kedik. Nyilvánvalóan, ez a „kezdeti'' infláció annál nagyobb, minél nagyobb a különbség egyfelőla deflációs, másfelől az inflá ciós piacokon uralkodó nyomás között, hiszen annál nagyobb többletkereslet szökséges a deflációs piacokon, és ·ez annál nagyobb mértékben fokozza a nyomást az inflációs piacokon. A lejtőn nem lehet csak egy lépést tenni. Kezdetben ugyan csak az inflációs piacokon emelkednek az árak, a deflációs piaco kon stabilak maradnak, a következő lépésben azonban újabb inflációs erők szabaduinak el. A deflációs piacokra termelő vál lalatok ugyanis nemcsak egymástól- tehát nemcsak a deflációs piacokon - vásárolnak anyagokat, · gépeket stb. a termelés foly.:. tatás4hoz, hanem az inflációs piacokra termelő vállalatoktól is. Minden;_ olyan vállalatnak, amely az inflációs piacokon· vásárol, emelkednek költségei. Közöttük azonban lesznek olyan válla latok, amelyek nagyon keresett cikkeket állítanak elő, azaz inflá ciós piacra termelnek. E vállalatok a. költségek emelkedésév:el egyidejűleg.képesek emelni eladási áraikat is. Más a helyzet a cleflációs piacokra, -termelő, kevéssé ·keresett cikkeket előállító. :vállalatoknál: amilyen mértékben inflációs piacokon kénytelenek vásárolni, olyan ütemben emelkednek ltöltségeik. Áraik visz9nt nem növekedhetnek, mert az állami költ'
]/' '
��-.' ;� < . · '
78
teszi lehetővé. A deflációs piacokra termelő vállalatok profitjai eredetileg, k01'.Íbbi sémánkban azért csökkente� mert még nem számíthattak az állami költekezés növekedésére, és így semmi sem akadályozta meg az eladási árak csökkenését. Most viszont stabilak, változatlanok az árak - ezt elérte az állami beavat kozás -, a költségek viszont emelkednek, ez váltja ki a profitok · . csökkenését. A következmény azonban ugyanaz: az egyre kisebb nyereség gel dolgozó vállalatok egyre inkább hajlanak a termelés csök kentésére, munkáselbocsátásokra. újra fenyeget a munkanélkü liek számának vagy arányának növekedése, és a teljes foglal koztatottság politikája újabb pénzexpanziókra kénys_zerül: ha az előbbihez hasonló - költségvetési - utat választ, akkor most úgy kell növelnie az állami költekezést, hogy a deflációs piacokon is legalább a költségek emelkedésével arányosan emelkedjenek az árak, aminek persze pótlólagos inflációs hatása lesz az inflációs piacokon. Most mát minden piacon emelkednek az árak, és ha eddig nem is, ettől a ponttól kezdve az általános áremelkedés okvetlenül 1Íöveli a megélhetési költségeket. A munkások szakszervezetei rövidesen követelni fogják a munkabé�k emelését, hogy meg védjék a munkásság életszinvonalát az inflációtól. A munkabé rek emelkedése viszont a vállalatok oldaláról nézve újabb költ ségemelkedést jelent. Elkerülhetetlennek tűnik a termelés csök kentése, különösen a deflációs piacokra termelő vállalatoknál. Csak egy - már ismerős - ,,mentség'' kínálkozik: ha a további pénzexpanzió lehetővé teszi az eladási árak újabb emelését. Így az infláció önmagát táplálja, az inflációs és az - eredetileg - deflációs piacokon egyaránt emelkednek az árak. Ez általános költségnövelő hatásán keresztül újabb pénzexpanziókhoz és álta lános áremelkedéshez vezet. Ebben a gyorsuló folyamatban a megfigyelő - az elméleti közgazdász - az inflációnak rendre új okait, forrásait fedezi fel: hol az tűnik fel, hogy az infláció oka a túlkereslet, ami lehetővé teszi a ·váll�latok számára eladási áraik emelését - ilyen pilianatokban virágzanak a keresletinflá ció elméletei; hol pedig az, hogy az infláció oka a költségek, első
79
„
hélyen a munkabérek emelkedése, mert ez az árak emelésére kényszeríti a vállalatokat - ezt vallják a költséginfláció elmé letei. Ha. egyszer beindul az inflációnak ez az önmagát tápláló me chanizmusa, akkor a továbbiakban már nincs feltétlenül szükség arm hogy az állam költségvetési úton növelje az összkeresletet. Alt ában elegendők a pénzpolitika liberálisabb, kevésbé bürok ratikus eszközei is. Más kérdés, hogy időközben megnövekedett étvágya miatt az állam továbbra is általában többet költ bevé teleinél. Ismét szerephez jutnak tehát a pénzpolitika hagyományos esz közei. A viszontleszánútolási kamatláb és a kötelező tattalékráta csökkentése vagy a gazdaságban levő pénzmennyiSéget növelő kok nagyo b nyílt piaci művcletek- Iehetővé teszik, -hogy a hiteleket nyújtsanak a vállalatoknak. A vállalatok fokozz� is a hitelfelvétet és bővítik a termelést, ntert a pénzexpanzio ténye közismert, és azt a várakozást kelti, hogy a kereslet is emel- kedni fog. Ezt a számítást végső soron igazolja, hogy a pénz- . expanzió hatására beinduló vagy felgyorsuló inflációOnöv�li � bér . követeléseket, és a magasabb bérek emelik a pénzben kifeJezett végső keresletet, a fogyasztói keresletet. A ·sz�szervezetek persze a munkabérek nagyobb emelését is követelhetik -és sok szor követelik is -, mint amennyivel az infláció növelte a meg: élhetési költségeket. A. bé_rharcok kimenetelét a - mindenkori politikai-társadalmi .erőviszonyok döntik el. A vállalatok bíznak a „könnyű pénz" politikájában, hogy a magasabb béreket és béremelkedéseket áthárlthatják az árakra. fgy a .munkabérek és az hak emelkedése igen szorosan követheti egymást.. . Nem szabad azonban megfeledkezni arrói hogy az inflációs folyamatban - legalábbis amíg az infláció nem túl �ors � , egész sor Olyan tényező keletkezhet, amelyek ném _ az 1nflació további- gyor$ulása, hanem inkább lassulása irányában hatnak. Mérsékelt infláció elősegítheti a termelékenység emelkedését. Az olyan folyamat, amelyben az árak és a nominális bérek folyton ' . alkalmazására. emelkednek' ösztönözhet a műszaki fejlődés . .' Az új technika alkalmazásának költségei csak a kezdeti peno-
dusban magasak, később ezek a költségek csökkennek, s lehetővé válik az árak csökkentése vagy kisebb emelése. Más oldalról persze az ilyen mnnkaerőt megtakarító beruházások nehezítik a teljes foglalkoztatottság megvalósítását. Az infláció hozzá járnlhat a gazdaság szi'ík keresztmetszeteinek felszámolásához, ami zavartalanabbá teszi a gazdasági gépezet mi'íködésér. Az egyébként nyilvánvaló, hogy kisebb. infláció ele gendő a teljes foglalkoztatottsághoz, 1111é 11 l gyorsabban alkal mazkodik a kínálat (a termelés) szerkezete a kereslet szerkezeté hez. Más szavakkal, mérsékelt infláció mellttt is elképzelhető a teljes foglalkoztatottság, ha az alig keresett cikkeket gyártó, deflációs piacra termelő vállalatok gyorsan átcsoportosulnak. az inflációs piacokra, azaz ha gyorsan és kis köl?'éggel át tudják profillrozni munkásaikat és termelőberendezése1ket. Maga a gazdaságpolitika is hozzájárulhat ahhoz, . hogy � �z . alkalmazkodás minél gyorsabb legyen, !gy a 1elenleg1 vagy JOVŐ beli infláció minél alacsonyabb szinten maradjon. Erre töreksze. nek - jól·tosszul - a világ összes tervhivatalai, amikor meg· kísérlik, hogy a vállalatoknál megbízhatóbban, körültekintőb ben mérjék fel a keresleti szerkezet jövőbeli változásait, azaz azokat a hatásokat, amelyeket a műszaki fejlődés, a nemzetközi munkamegosztás stb. változásai idéznek elő. Ezek a központi intézmények eleve az !gy felmért kilátások szerint próbálják irányítani új tennelőegységek létesítését. Az s�m k ömb?�· _ foglalkoztatottság inflácios politi hogy - amennyiben a telJes kája a költségvetési költekezés növelésén keresztül érvényesül hogyan költekezik a költségvetés. Az infntstrnktúrára forditott költségvetési kiadások például árut vonnak cl a piacról és jöve delmet teremtenek, s ezzel fokozzák az inflációs nyomást. Az infrastruktúra kiépítése, javítása azonban elősegítheti a terme lékenység emelkedését, ami viszont mérsékelheti az inflációt. Ezzel szemben a katonai kiadások kizárólag negatív hatásúak, fokozzák az inflációs nyomást. Jelentős antiinflációs tényező időnként maga a pénzpolitika is. Az infláció gyorsulásától tartva, a !<;ormány minden lehető séget megragad az antiinflációs pénzpolitikára. Mihelyt a mun-
80
81
.:i
baJ;t
� �
�
?;
1
1
kanélküliség olyan alacsony - néhány százalékos - szintet ér ei hogy nem fenyeget különösebb politikai bonyodalmakkal, a kormány rögtön restriktív pénzpolitikát kényszerít a Jegy bankra. A Jegybank általában szívesen enged is ennek, mert pozíciójából adódóan jobban aggódik a pénz értékének viszony lagos stabilitásáért (azért, hogy az infláció viszonylag kicsi legyen), mint a teljes foglalkoztatottságért, sőt amikor a restrik tív pénzpolitika következtében emelkedik a munkanélküliség és a kortnány expanziót sürget, a Jegybank nem egy esetben ellenáll, arta hivatkozva, hogy az infláció már így is túl gyors. Összességében azonban az inflációt gyorsító, a pénzpolitikát újabb és újabb expanzióra kényszerltő tényezők erősebbek, mint azok, amelyek lassítják az inflácótés restrikciós epizódokra adnak alkalmat. H,osszabb - riéhány évtizedes, aztán már néhány éves - távon tekintve. az infláció folyton' gyorsul, és a het venes évek elején „kúszó" inflációból ,,rohanó'' inflációbanőtt át. A „rohanó'' inflációval pedig már nagyon kell vigyázni. Gyor sítása már könnyen, rövid idő alatt a pénzrendszert szétzüllesztő ,,hiperinflációhoz" vezethet, amelynek nemcsak gazdasági, de politikai következményei is beláthatatlanok. Lassítása viszont hamar tömeges munkanélküliséget okoz. Úgy látszik tehát, hogy a teljes foglalkoztatottságot a pénzrendszeren keresztül szolgáló gazdaságpolitika a hetvenes évek elejétől a „hiper infláció vagy tömeges munkanélküliség'' dilemmája elé került, azaz tökéletesen zsákutcába jutott. Tud-e kiutat ajánlani ebből a polgári gazdaságpolitika és közgazdaságtan? 6. ÉS VÉGÜL:
A GYAKORLAT - ANGOLSZÁSZ MÓDRA A 78-as évek fordulójára mind az Egyesült Államokban, mind Angliában a „hiperinfláció - vagy tömeges munkanélküli ség'' - dilemmája abban „oldódott meg", hogy egyszerre kellett elviselni tnindkettőt: a 10-20%-ot meghaladó évi infláció&
rátát. és a valóban tömeges, _sokmilliós munkanélküliséget mindkét országban. Hiába alakult ki az angolszász államokbán talán legkifinomultabb bankrendszer és pénzpolitika, kiderült, hogy a legnagyobb szakértelemmel végrehajtott gazdaságpoli tikai lépések is a rohanó infláció forrásává válhatnak, ha ki kell szolgálniuk egy folyton túlköltekező kortnány csill'lgászati érté kekre rúgó pénzigényét, miközben a gazdaság versenyképes' sége - relatíve vagy abszolút értelemben is •- egyre romlik. Milyen bankrendszer hivatott sZolgálni az angolszász világban a kormány által kitűzött alapvető gazdaságpolitikai célo�at '. Milyen hagyományokra támaszkodik az angol és az amerikai pénzpolitika eszkűzrendszere, és milyen irányban kellett v�toz . tatni rajta a legutóbbi időkben - bizonyos elégtelenséget nuatt?
A PÉNZPOLITIKA ANGLIABAN A Bank of England vagy ahogy a Cityben mondják, az Öreg Hölgy ma már sok tekintetben anakronisztikus, mindenesetre rendkívül kifinomult és bonyolult szerepkörét az magyarázza, hogy a Jegybank igyeksZik . meg�rizni �ényelmes- szerepét a bankrendszer megszokott struktúrájának irányításában. Ezzel - hatásában - hagyományosan szolgaldkűen finanszírozza az óriás méretű államadósságot, lelkiismCretlenül kiszolgálja a kormány pénzügyi tekintetben gyakran felelőtlen - felelőt lenül könnyelmű, vagy máskor meggondolatlanul szigorű gazdaságpolitikáját - mondják kritikusai. Igaz-e ez? A hetvenes évek végén kormányra jutott konzervatív Thatcher-kormány nem tartotta szükségesnek az ang.ol bank rendszer alapjainak megváltoztatását, így a világ legböhyolul tabb bankrendszere ma is ugyanolyan gyakorlat alapján ·műkő:. dik, mint a hetvenes évek egészében, annak ellenére, hogy a kormány gazdaságpolitikája és pénzpolitikájának elméleti ideológiai alapja jelentősen megváltozott a konzervatív kormány hatalomra kerülésével. A Bank of Englandnak ma is a költség vetési deficit finanszírozása a legfőbb feladata.
A fejlett londoni pénzpiac e;azdag angliai és külföldi befek ®si lehetőséget klnál ma is. Igy a londoni leszámltoló bankok (disrount houses) kedvező kamatokat fizetnek a betéteseknek. A londoni pénzpiac nemcsak sokféle befektetési, hanem szám?s pénzszerzési lehetőséget is kínál. Ha '!" esetenként nagyon rövid . lejáratú be�teket is elfogadó londoru bankok e betétek hittel'."' . vis5%avonása esetén zavarba kerülnének, akkor - yégső kol csönzőként - ott áll az Öreg Hölgy: a bankok az általuk n�j tott hitelek egy részét viszontleszám{tolással áthárlthatják a Jegybankra. · b""ző ··tti" o típus_ú bankok kozo Az elmúlt évtizedekben a külön erős verseny több koncenttációs hullámhoz vezetett, · amelynek eredménye: óriási kllring bankok kialakulása. M:a a "négynagy": _ a Barclays, .a National Westtrunster, a Mid!-�d � I:loy?s előkelő helyet foglal el a világ legnagyobb bankjatnak listáj!.n is. Az angol bankrendszer már említett „mélysége" oly sok rugalmasságot, pénztechnikai eszközt J<:!nál .az angol pénz . politikában, hogy érdemes röviden áttekintem e banktcndszer kialakulását, illetve az egy évtizeddel ezelőtt végbement válto zások mozgatórugóit. A bankrendszer és a pénzpolitika sémája a következő hár masságon alapul: Bank of England - leszámltoló bankok kliring bankok. A leszámltoló bankok tevékeny�gének súly: . pontja a belföldi váltók és a �om hónapos leJ�tú állan;i váltók, az úgy nevezett kincstán váltók (Treasury lesza mltolása. A klíring bankok vépik az alapvető, mindennapos bankári szolgálatokat, az ipar és a mag!.nszemélyek számára: folyószámlák kezelése, fizetések teljesltése, betétek elfogadása és hitelnyújtás stb. A leszámitoló bankok helyzete nehéz. A kliring bankok száma a sorozatos bankkoncentrációk után - csökkent. Így lehetővé vált, hogy a kliring bankok megállapodjanak egymás közt a leszámitoló bankoknak nyújtandó látta szóló pénzek kamatá ban: a leszámltoló bankok forrásainak költségét a klíring bankok kartell-megállapodása fixen tartotta. Közben a leszámitoló bankok fő bevétele - a kincstári vál..
·
I;
'
J!zlls)
-, i
t6kra alkalmaZott 1eszámltolási· kiurtat - változott, esetenként ,,el.érte'' a látra szóló pénzek kamatát, sőt az alá süllyedt. Ennek oka is a kliring bankok magatartásában rejlett. Érthető módon a klfring bankok így gondolkoztak: „kincstári váltók vásárlására (leszámltolására) szolgáló pénzt kölcsönadni a leszámltoló ban koknak nem más, mint indirekt módon vásárolni kincstári vál tókat, a- leszámítoló bankokon keresztül. E közvetítésért a le számltoló bankok élvezik a két kamatláb kül5nbözetét, vagyis indirekt vásárlás esetén a kliring bankok drágábban veszik a ]tincstári váltókat.'' E meggondolás arra véZette a klíring ban kokat, hogy egyre nagyobb mértékben inkább direkt módon ve gyenek kincstári váltókat, azaz ők maguk a Bank of Englandtól, nem pedig pénzüket a leszámltoló bankoknak kölcsönözve. A kliring bankok versenye a kincstári váltókért leszorltotta az eiek leszámltolásánál alkalmazott kamatlábat. Reálissá vált az a veszély, hogy megszűnnek az egyre gyak rabban veszteséggel működő leszámitoló bankok. Első pillan tásra úgy tűnik, ez ·nem lett volna nagy -veszteség, hiszen a leszámltoló bankok olyan közvetítő szerepet töltöttek be a Bank ofEngland és a klíring bankok között, amit ez utóbbiak kezdtek feleslegesnek tekinteni. De nem így az Öreg Hölgy: a Bank of England véleménye az, hogy a váltóleszámltolási üzletre spccia" lizált leszámítoló bankok nélkül a ,,londoni pénzpiac olyan lenne� mint a világ bármely pénzpiaca, a párizsi vagy a New York-i, stb.'', azaz elveszítené rugalmasságát, ,,mélységét'', amely ki tüntetett szerepet biztosít számára a világ pénzpiacai között. London tehát megtartotta döntő szerepét a világkereskede lem finanszirozásában, és a fél világ kölcsönökkel való ellátásá ban, főleg az Európában maradt amerikai dollárok (eurodollár) felhasználásával. Ezekhez a dollárokhoz London nem ad mást, „csak" osztályon felüli pénzügyi technikáját, szakértelmét, fim táziáját, és a többrétegű, ·szinte végtelen számú ..lehetőséget nyújtó londoni pénzpiacot, a ruP,lmas �s megértő üreg Hölgy . idnyitása alatt. Ez a ,,csak'' azonban dontő. Ennek tulaJdonit �tó, hogy nemzetközi pénzügyi tekintetben London nia is, a . a biiodalrni és nagyhatalmi dicsőség elmúltával is több, mmt 85
dlja az úgynévezett bank-kamatláb (bank rate), amely egyben ·a pénzpolitika legmindennapibb eszköze is. _ .fi, .Bank .of England végül is tehát ráerőszakolta akaratát a bankrendszerre. Tapasztalatból tudjnk azonban, hogy. ha egy hatóság, kormány, stb. admirúsztratív korlátozásokat kénysze ríti a gazdaságra, a gazdaság - bizonyítva életképességét gyorsan kitermeli azokat a megoldásokat, amelyekkel megkerül heti a korlátozó hatásokat. .Ezért a hatósági korlátozások nem a kívánt gazdáságpolitikai célt érik el, hanem a régiek helyett űj vállalkozók és intézmények, többek közötf.spekulánsok gyors meggazdagodásának feltételeit teremtik meg. Az angol bank rendszer a gyakorlatban úgy reagált a Jegybank szigorú szabá lyaira, hogy kifejlesztette az úgynevezett párhuzamos pénz piacokat. Így. például a Bank of England szigorú szabályozásai által nem érintett kereskedő bankok (merchant bank.s) észrevették, hogy a városi, megyei önkormányzati szervek különböző kor látozások miatt igen nehezen juthatnak az állami pénzellátás áldásaihoz. A kereskedő bankok így rövid lejáratú és viszonylag magas kamatú kölcsönöket· kezdtek- nyújtani, eleinte csak az önkormányzati szerveknek, később azonban a vállalatoknak is, amelyek a különböző -központi mennyiségi pénzkorlátozások és restriktív pénzpolitikai intézkedések miatt csak nagyon nehe zen tudták kielégíteni hiteligényeiket a megszokott.módon. Tény, hogy a Thatcher-kormányzat uralkodásának legvadabb időszak-aiban is - amikor a kormány kifejezetten a gyengébb vállalatok likvidálását tűzte ki célul, többek között szigorú. pénzpolitikával -, az angol vállalatok bármilyen magas kama tot is elviseltek. Ezzel párhuzamosan a nagy vállalati betétek is lassan a klíring bankoktól a kereskedő bankokhoz vándoroltak, kialakult a párhuzamos pénzpiac egyik formája. Ezt a központi.hatóságokat megkerülő manővert csak kiszé.. lesi.tette az, hogy a kereskedő bankok egyre kevésbé a leszá-·
világ bármely m:is pénzügyi központja, Párizs, Frankfurt, Zü· rich, vagy akár New York. A dicsőséges fennmaradás érdekében az ang�l bankrendszer különböző szintű ,,elemei" kompromisszumokat kötöttek, egy mással. A klíring bankok vállalták, hogy többé nem vásárolnak kincstári váltókat a . Bank of Englandtól, hanem csak a leszámí toló bankok közvetítésével. A klíring bankok tehát ellátj4k látta szóló pénzzel a leszámítoló �kokat, azaz in�t mód?n vásá _ rolnak kincstári váltókat. Persze v:isárolnak direkt modon IS, - nem a Bank_ of Englandtól, hanem a de - és itt ez a lényeg ,nem előbb, mint legalább mégpedig bankoktól; leszámltoló ló bankok beszerezték e2e leszámito a hét n;tppal azután, hogy ket a váltókat a .Bank of Englandtól. Így még direkt vásárláo esetén is megmarad _a, leszámitoló bankok haszna. A leszámltoló bankok a magnk részéről vállalták, hogy. min den körülmények között felvásárolják a Bank of England által a ko.t'.tnány- nevében - mindig pénteki napon - ela_dásra fel kínált összes kincstári váltót, mégpedig. .olyan áron - olyan leszánútolási kamatlábon -, amelyben ők maguk· között hétről hétre megegyeznek. A közösen megvás.árolt kin,cstári váltókat aztán a leszámítoló bankok előre megállapított - tőkéjük sze rinti - arányban osztják szét egymás között. A Bank of England pedig vállalta, hogy mindig a leszámitoló bankok rendelkezésére áll, mint ,,végső kölcsönző''; de nem tart fenn ilyen lehetőséget a klíring bankok számára. · Ha egy klíring banknak: pénzre (jegybankpénzre) :van szük sége - péld,ául a betétek egy �szének hirtelen v�sszavo�sa miatt -, akkor az egyetlen, amit tehet,_ az� hogy v1sszahívJa a valamelyik leszámltoló banknak látra szólóan kölcsönadott pénzt. Itt kiviláglik, miért érdemes . a klíring bankoknak indirekt módon kincstári váltót vásárolniuk, látra szólóan pénzt köl csönözniük a leszámitoló bankoknak. A lesz-ámftoló bank pedig� amely forrásainak egy részét ni.ost a klíring bank visszavonta, a Bank of Englandhoz fordulhat: akár a .tárcájában tartott v�tólt némelyikét viszontleszámítoltatja, akár pedig egyszerűen hitelt vesz fel az Öreg Hölgytől. E „végső kölcsönzői'' szolgáltatás _
mltoló bankoknak adták kölcsön napi pénzfeleslegeiket, inkább egymást keresték meg. A Bank of England tehát részben elve szítette az ellenőrzést a pénzrendszer fólött. A bank.�kamatláb
86 '
.
87 •
A párhuzamos pénzpiacok kialakulása érzékelhetően meg· mutatta az öreg Hölgynek is cselekvőképessége határait. Ezért a hetvenes évek elején a Bank of England valamennyi bank· fajtára egységes, különleges betétek képzését írta elő. Ez lénye· gében a kötelező tartalékráta. Mindenesetre a Bank of England ma is favorizálja a leszámitoló bankokat, például, hogy e le számitoló bankok kiváltsága az, hogy az öreg Hölgy továbbra is rendelkezésükre � mint ,,végső kölcsönző''. A minden bankra kötelező 12,5%-os tartalékráta képzése alól is kivételt élveznek a leszámitoló bank.ok, sőt a- hetvenes évek közepén e bankokra nézve megszüntették a kötelező tar talék.előírást. így persze újra rés nyílt a pénzpolitikában. A le számitoló bankok a számukra érvényes laza előírások előnyeit élvezve erősen tompíthatják a központi pénzpolitikai intézkedé sek hatását. A pénzpulitikai rések miatt az Öreg Hölgy nagy súlyt helyez a pénzpiac operatív, napról-napra történő ápolására. Leom· lottak a hagyományos pénzpiac és a párhuzamos pénzpiac kö· zötti válaszfalak. A londoni pénzpiac, mint egész, egységesebbé vált. Ez viszont mégiscsak erősíti a pénzpolitikai intézkedéseket, amelyek a pénzpiac egész mélységében hatnak. A pénzpiac operatív irányításának során a Bank of Bngland a pénzpiacot mint egységes egészet tekinti, minden napra előre felméri, meny nyire változott a piac eUátottsága jegybankpénzzel. Ha ezek a
változósok a pénzpolitikai szándékokkal ellentétesek, a Bank of England maga is fellép a pénzpiacon, például kincstári váltókat vesz vagy ad e� most nem a kortnány megbízottjaként, hanem saiát nevében, saját pénzpolitikai céljainak megfelelően. Ilyen műveleteivel általában arra törekszik, hogy a pénz -piac mint egész, naponta jegybankpénz.hiánnyal működjön, így rászoruljon az öreg Hölgy asszisztenciájára a leszámltoló bank.oknak fenntartott ,,végső kölcsönzői'' léhetőségen keresz tül. Ennek ára a minimális kölcsönkamat - ennél olcsóbban a Bank of England semmiképpen sem nyújt „végső kölcsönt" a leszámltoló bankokon keresztül a pénzpiacnak, de pénzpoli tikai céljai szerint fölfelé naponta eltérhet a minimális kamattóL Ha a Bank of England a minimálisnál jóval magasabb kamatot számít fel kölcsöneiért, akkor jelzi a bankrendszernek, hogy szándékai restrikciósak, és az egész pénzpiacon megdrágltja a kölcsönöket. Az 1979-ben kortnányra kerölt Thatcher-gárda a kemény konzervatív gazdaságpolitikai vonal híve. A Milton Friedman által megfogalmazott monetarista pénzpolitika eszközeit, a pénz· kibocsátás szigorú, deflációs szabályozását állitotta előtérbe az angol kormányzat a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. (A Friedman-féle monetarista pénzelmélétre és más pénzelmé leti irányzatokra a m. fejezetben térünk ki bővebben.) Az angol tapasztalat nyilvánvalóan megmutatja a konzer vatív monetarista pénzpolitika általánosan is érvényes gyakor lati és elméleti bnktatóit. Szorítkozzunk ehelyött csupán az angol pénzpolitika megítélésére. Jelenleg Anglia tapasztalatai a legrégibbek és a leglehango lóbbak a dellációs monetarista pénzpolitika gyakorlásában. Az angol pénzügyminisztérium, a Treasury 1980-ban meghir dette e politika lényegét: igen alacsony szintű pénzkibocsátással harcolni az iníláció ellen, majd az infláció leküzdésével meg teremteni a gazdasági növekedés feltételeit. A kortnány sikerei igen mérsékeltek maradtak. 1979-82 kö· Zőtt sikerült ugyan megfelezni az inflációs i:átát, a korábbi 20-23%-ról 11· 12%-ra csökkentve azt, de ez az utóbbi szám
88
89
semmilyen kömetlen befolyással nem volt a bankközi piacón kialakuló kamatokra. (Ugyancsak párhuzamos pénzpiacnak tekinthető az is, hogy nemzetközi hitelezéseikben az angol bankok kényszerből a font helyett egyre inkább dollárt használnak. Igaz ugyan, hogy az így kialakult eurodollár-piac nem elsősorban az angol kereskedő· bankok, hanem a különböző amerikai bankok londoni .fiók· intézeteinek vadászterülete. Összességében azonban e piac hoz zájárul a Londonban elérhető péhzmennyiség jelentős kitetjesz· téséhez, azaz újabb párhuzamos pénzpiac alakult ki. Az euro dollár-piac ismertetésére könyvünk VII. fejezetében térünk
ki.)
Még mindig két szamjegyú, és messze magasabb, mint amilyént a kortnány kilátásba helyezett. -Bá'.tlnilyen magasak vqltak például a k:amatok 1981-ben, a Bank of England - bejelentett szándékai ellenére - igen tete-_ mesen, 19%-al növelte a pénzkibocsátás ütemét 1981. első felé ben. A mai tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy a hetvenes években ·említett bankrendszeri váltoZások ellenére sem tudja: kontrollálni az Öreg Hölgy az angol pénzellátást. A brit kormány ugyan nem érte el monetáris céljait - nyo mort azonban sikerült produkálnia. .A ·munkanélküliség 3 mil liós szinten állandósult, sok ezer cég- ment csődbe. A szigorú pénzpolitika visszavetette a gazdasági növekedést. A kormány nak a költségvetési deficitet is csak a vártnál jóval lassa.bban sikerült ellenőrzés alá venni, azaz -mérsékelni. Az Angliában az évtized fordulójától folytatott kísérlet nagyon érdekes és nagyon kockázatos. Milton Friedman . azt jósolta, hogy receptje .három év alatt gyógyít. Három év azonban hosz szú idő. I<.ülönösen akkor az, ha- e politikának. .az egyik alap motívuma az elrettentés, a fenyegetés. Valahogy így: ,,végérvé nyesen és visszalépés nélkül elhatároztuk magunkat arra, hogy a monetáris keresletet, azaz a pénzkibocsátást - az általunk előre meghatározott és meg nem változtatandó ütemben - deklarál juk, tekintet nélkül annak átmeneti következményeire." A Friedman-Thatcher-fdfogás azonban megfeledkezett arról, hogy ha a gazdaságpolitika semmit nem tesz az infláció belső forrásainak felszámolására - vagy csak nagyon keveset tesz ennek érdekében -. akkor a pénzkibocsátás ütemének vissza szorítása kétes értékű következményekkel jár.Csak a közgazdasági tankönyvek tanmeséibeh lehet megalapo zottnak tekinteni azt-a feltételezést, hogy az infláció csökkenté sével a gazdasági fellendülés automatikusan következik; hogy tudniillik az infláció alacsonyabb rátája növeli a keresletet, vagy legalábbis megteremti a keresletnövekedés fc;:ltételeit. E tanmese szerint ha az adott országban uralkodó monetáris gazdasághoz (a forgalomban levő pénzmennyiséghez) képe-st alacsony az ár színvonal, akkor az emberek előbb-utóbb gazdagabbak lesznek, 90
fel, és ha ennek a p�vagyonnak a vásárlóértéke nagyobb - az alacsonyabb infláció miatt -, akkor nagyobb vásárlásokba kezdenek, mint magasabb árak mellett tennék. A gyakorlatban azonban egyál talán nem bizonyított,• hogy ily módon meg lehetne oldani a gazdaság keresleti problémáját. Számos polgári közgazdász-filozófus szerint a -Thatcher-kor mány a homokba dugta a fejét, amikor azt hitte, hogy a pénz kíbocsátás mennyiségére bízhatja egész gazdaságpolitikáját, hogy a helyes pénznövekedési ütem még a· legsúlyosabb ·gon dokat, pl. a munkanélküliség problémáját is megoldja. Egy kormányon nem azt kérik számon, hogy milyen pénzpolitikát fi'"'"' bizonyos pénzvagyonuk hálmozódik
folytat, hanem azt, hogy milyen gazdasági eredményeket--ért el; nem a pénzkibocsátás növekedés! üteme és az árak alapján ítélik meg elsősorban,_hanem aszerint, hogy tud-e munkát adni, teljes foglalkoztatottságot, gazdasági növekedést, elegendő beru házást. A közvélemény - és egyre több közgazdáSz. - egyál talán nem hiszi, és egyáltalán nem azt tapasztalja> hogy a munka nélküliség nö:velésével elérhető az inflációs ütem. csökkentése. A'Z amerikai és az angol gazdaSági életből vett számok azt 'bizonyítják, hogy a munkanélküliség 1 %_;kal való növekedése _az adott évben az ország_ inflációs ütemét legfeljebb fél %-kal, de rosszabb esetben csak egyharmad százalékkal csökkenti, azaz: pl. az infláció 4-5%-os csőkkentéséhez óriási méretű munkanél küliséget kellene vállalni. A Thatcher-kormány 1979-től kon zekvensen vállalta ezt a kilátástalan kilátást. Három évvel később nyilvánvalóan be kellett volna ismernie, legalábbis két kudar cát: a gazdaság nem reagál olyan gyorsan a monetáris deflációra, mint ahogy azt Milton Friedman, vagy Margaret Thatcher hitte; és hogy a munkanélküliség növekedése előre ki nem szánútható- belpolitikai zavarokkal járhat, miközben az inflációs ütem továbbra is magas szinten m,arad. Az infláció-munkanélkü liség alternatívája megszűnt, e két súlyos gazdasági-társadalmi jelenség sziámi ikerként él - nemcsak Angliában.
91
.A PliliZPOLITlKA AZ EGU!SŰLT ÁLLAMOKBAN Az amerikai Jegybank, a Federal Reserve System (röv. F. R. S.
vagy FED) nem egy bank, hanem 12 összehangoltan tevékeny kedő teröleti jegybank (Reserve Bank) rendszere. A FED a bankjegykibocsátás kizárólagos letéteményese, és hitelpolitiká jával jelentősen befolyásolja,: mennyi számlapéru:t tetcmtenek a számlabankok, mennyi a határidős betétekből álló ún. kvázi pénz nagysága és növekedési üteme, stb. A FED csúcsán a Federal Reserve Board, a Washingtonban székelő kormányzó testület áll és öskchangolja, irányítja a 12 bank hitelpolitikáját. Az Egyesült Államok mintegy 15 ezer bankjának majdnem a fele a FED tagja. Ezekben a bankokban gyú1ik össze a bank betétek 3/4 része, s ezen belül a látra szóló betétek 85%-a. A FED tehát közvetlen hatással van azokra a bankokra, ámelyektől függ a kb. 3000 milliárd dollár bruttó társadalmi terméket elő állltó amerikai gazdaság pénzellátása. 1980-ban az amerikai kongresszus olyan törvényt fogadott el, ami az 1930-as évek óta a legjelentősebb változás a bankok hely zetében és az amerikai monetáris politikában. A változás lényege röviden abban foglalható össze, hogy az új törvénnyel a korábbi nál sokkal egyszerűbbé vált a bankok szabályozása, megszűntek, de legalábbis lényegesen csökkentek a különféle bankok közötti, illetve a bankok és más pénzintézetek közötti megkülönbözte tések, speciális elbánások. A FED megalakulásától egészen 1980-ig a FED-ben való részvétel általában önkéntes volt. A részvétel háttánya az volt, hogy csak a tagbankoknak kellett kötelező tartalékokat tarta niuk, előnye viszont az, hogy a FED csak tagbankok számára tartotta fenn a leszámltolási (viszontleszámltolási) lehetőséget, azaz a nem-tagbankok csak a pénzpiacon, :vagy egy tagbanknál refuianszítozhatták magukat; továbbá tagbankok ingyenesen vehették igénybe a FED különböző szolgáltatásáit (pl. elektro nikus pénzforgalmi rendszer). Az új törvény értelmében ezentúl nemcsak tagbankoknak, 92
hanem minden banknak, sőt minden egyéb pénzintézetnek is meghatározott kötelező tartalékot kell képezni. Ez a változás azt jelenti, hogy a tagbankok számára e2entúl kisebb tattalék előkás érvényesül. A nem tagbankok és egyéb pénzintézetek számára a kötelező tártalékelőkást fokozatosan, több éven keresztül vezetik be. Így megsziinik a tagbankok hátránya a nem tagbankokhoz és egyéb pénzintézetekhez képest. , Ez atra utal, hogy az új törvény ve8ztesei a nem tagbankok és az egyéb pénzintézetek. Hozzá kell azonban tenni, hogy a nem tagbankok és az egyéb pénzintézetek nagy része kicsiny bank, illetve pénzintézet. Az új törvénnyel bevezetett kötelező tattalékok pedig csak abbao a tekintetben egységesek, hogy ugyanolyan előírást tartalmaznak minden bank, illerve pénz intézet számára. Differenciáltak azonban abban a tekintetben, hogy a betétek egy· bizonyos összege után csak alacsony kötelező tartalékot kell tartani, és a fennmaradó összeg után jóval na gyobbat. fgy pl. a folyószámla betétek első 25 millió dollárja után 3%, az ezen felüli folyószámla betétek után pedig 12% kötelező tartalékot kell képezni. Vegyünk most egy kis bankot, amelynek tehát viszonylag kevés számú ügyfele van, és azok sem nagy pénzeket helyeznek el nála, úgyhogy mindössze 25 millió dollár folyószámla betét van ennél a kis banknál. Az űj törvény értelmében ennek 3%-a erejéig, azaz 0,75 millió dollár összegben kötelező tartalékot kell képeznie ennek a banknak, vagyis ennyi dollár nem kama tozó betétet kell tartani a közvetve, vagy közvetlenül a FED nél. Ha veszünk egy nagyobb bankot, amelynél mondjuk 50 millió dollár folyószámla betét van, akkor az első 25 millió dollár után ez a bank is 3%, azaz 0,75 millió dollárt, a második 25 millió dollár után azonban már 12%, azaz 3 miilió dollárt, összesen tehát 3,75 millió dollár kötelező tartalékot kell, hogy képezzen, ami megfelel egy itlag 7,5%-os kötelező tartalék rátának az. ő esetében. Ha egy még nagyobb baokot veszünk, amelynél mondjuk 500 millió dollár folyószimla betét van, akkor ez a bank az első 25 millió dollár után 3%, a fennmaradó .
93
475 millió dollár után pedig 12% kötelező betétet képez, ami az ő esetére majdnem 12%�os átlagos kötelező tartalékr.itát jelent. Más szavakkal, a kötelező tartalékrátának a „betétsze letek'' szerinti differenciálása a kis, illetve közepes bankokat részesíti előnyben a nagy bankokkal szemben. Az új törvény másik lényeges vonása az, hogy - miután a kötelező tartalékelőlrások kiterjesztése és egységesítése fel számolta a tagbankok háttányát·a nem tagbank.okhoz képest az új törvény ezzel egyidejűleg megszünteti azt az előnyt is, amit a tagbankok eddig élveztek a nem tagbankokkal szemben: tehát ezután tagbankok, valamint nem tagbankok és más pénz intézetek egyaránt megfelelő díj ellenében igénybe vehetik a FED szolgáltatásait, így pl. az elektronikus pénzforgalmi rendszert. . Rendkívül lényeges az új törvényben az, hogy dtörli az úgy nevezett Q•szabályt, tehát megszünteti a különböző betétekre a különböző pénzintézetek által fizethető kamatok felső határát. Ez a rendelkezés - csakúgy„ mint a kötelező tartalékráta rendszer változtatása - több éven keresZtül fokozatosan lép hatályba. Ezeket a változásokat az magyarázza, hogy a hetvenes évek végén, illetve 1980 elején a felgyorsult infláció és az annak vissza fogására alkalmazott rendkívül szigorú pénzpolitika nagyon kiélezte a korábbi szabályozás addig is ismert problémáit. 1979 végére, 1980-ra nagyon magasra emelkedtek az amerikai kama tok, ami részben az inflációnak volt a következménye - gyors infláció, esetén csak magas - nominális kamatláb eredményez egyáltalán reálkamatot - részben pedig az infláció ellenes harc nak,. a pénZmennyiség, a pénzellátás megszorításának. A kamatok emelkedésével azonban egyre hátrányosabb hely zetbe kerültek a tagbankok, hiszen a nem tagbankokkal szem be,n eszközeik jelentős részét nem kamatozó kötelező tartalék ban kellett elhelyezniük, és nyilvánvaló,-'hogy minél magasabb a kamatláb, annál nagyobb veszteséget jelent a nem kamatozó betét. Így a bankok tömegesen léptek ki a FED-bői és 1980 �lején a bank-szakemberek ·már úgy értékelték a 11elyzetet, hOgy ·
·
a ·b·ankok rövidesen ,,özönvízszerűen" fogják elhagyni a FED et� Miridezek miatt a FED ellenőrzése, szabályozása a bank rendszer egyre szűkülő részére terjedt csak ki, vagyis a-monetáris politib. egyre batástalanabbá vált. Ami a Q-szabály eltörlését illeti, ennek is az a célja, hogy ar. különböző pénzintézeteket és betéttípusokat azonos helyzetbe -hozza a megtakarító pénzének elnyeréséért folytatott verseny ben. Ezen klvü4 mint azt könnyű belátni, magas kamatlábak esetén emelni kellene a ,,plafont» - ami tűl merev, a gyakor latban. alig megvalósítható lenne -, vagy az. a veszély fenyeget het; hogy 'a pénztulajdonosok betétképzés helyett jövedelme zőbb formákban fektetik be a pénzüket, amire sokféle lehe tőséget kínál a rendkívülfejletr és komplikált amerikai pénzpiac. A pénzpiaci lehetőségek kiaknázása azonban természetesen csak nagyvállalatok, más intézmények, illetve nagyon gazdag emberek számára lehetséges, mert itt olyan befektetési formákról van szó, amelyek csak bizonyos elég jelent6s összeghatár fölött lehetségesek, és amelyekkel a bánásmód komoly sza�értelmet igényel. Így a Q-szabály hatásában - ·különösen gyors infláció és magas kamatlábak esetén - az átlagembert, a parasztokat, a kis- és közép-Vállalkozókat sújtotta. ·Mégpedig nemcsak· mint betéteseket, hanem mint vállalkózásaikhoz, tevé�nységükhöz szükséges hitClt felvevőket is. ·A számukra hitelt nyújtó pénzintézetek általában kis bankok, vagy kicsi pénzintézetek, amelyek hitelezési lehetőségei gyorsan szűkültek, mert a Q-szabály miatt nem tudtak elegendő betétet gyiíjteni hitelkihelyezéseikhez. A -Q-szabály természetesen érvényes volt a nagy bankokra is, számukra azonban- korántsem járt olyan hátrányos következ ményekkel, mint a kicsikre, mert új és új betétfajtá�, új és új pénzügyi technikát találtak ki, amelyek nem estek a Q-szabály hatása alá, erre tehát magasabb kamatot fizethettek, így több betétet gyiíjthetrek. A hatóságok -· a FED - mintegy folyton ,,szaladtak'' a pénzügyi technika fejlődése után, a .bevezetett új és új betét fajtá�t; pénzpiaci eszközöket, ahogy azok egyre terjedtek,
és egyre jelentősebbek lettek, fokozatosan bevonták a Q-szabály hatálya alá, mire a nagybankok isdl� 1ijakat találtak ki, és lgy tovább. Itt nagyon kiválóan megmlltátkozott az, hogy a bank tecbnika fejlődésének egyik legfontosabb forrása a bankok és az őket szabályozni törekvő hatóságok kWötti versenyfutás. A bankok 1ij és új eszközöket találnak ki a létező szabályok megkerüléséte. Idővel a hatóságok ezeket megértik, kiterjesztik ezekre is a szabályozást, mire a bankok megint új cszköWket találnak ki és lgy tovább. A 80-as évek elején az Egyesült Anamokban átélt infö!.ciós sokk hatása miatt (1980-ban pl. az infláció üteme meghaladta a 18%-ot, és 1981-ben, a FED szigorú pénzpolitikájl\nak idején is magasabb volt 10%-nál), valamint amiatt, hogy a Reagan kormányzattal a politika és részben a gazdaSágpolitika vala mennyi síkján döntövé vált a konzervatív erők győzeltne, mindezek következtében az Egyesült Anamokban ismét fel színre került a sokat vitatott téma: mi· legyen az ·arany szerepe a pénzvilágban azok urán, hogy éppen 10 évvel azelőtt, 1971 nyacán Nixon akkori elnök véglegesen száműzni kívánta a pénz rendszerből az acanyat. Reagan elnök és közgazdászai újra fel vetették az arany remonetizálásának lehetőségét. Mielőtt meg ítélnénk e törekvések éttékét és komolyságát, tekintsük át rövi den az Egyesült Allamok múltbeli viszonyát az aranyhoz. A már említett angol Peel-törvény ·kivételével egyetlen más országban sem ügyeltek annyira az előírt acanyfedezet betartá sára - úgy is mondhatnánk: sehol sem tartották olyan tisztelet ben az aranystandard játékszabályait -, mint az USA-ban. Érdemes tehát kicsit részletesebben is megvizsgálni a jegybank pénz-teremtés legutóbbi fél évszázadát- az aranyfedezet oldaláról nézve. 1933-ig a lakosság, a vállalatok és a bankok tulajdonában levő bankjegyeket az FRS korlátlanul aranyra váltotta. Ekkor a vilá gon már sehol sem volt érvényben a bankjegyek aranyra váltása belföldön. A világgazdasági válság romboló hatása, a gyorsan éttéktelenedő pénz és emiatt a bankjegyek iránti általános bizal matlanság azonban olyan hatalmas konvertálási hullámot vál-
tott ki az USA-ban, hogy a nem sokkal korábban hatalotnta Jutott, új gazdasági eszméket valló Roosevelt-kormány meg szüntette a belső konyertibilitást, egyszersmind 20 dollárról 35 i:J.ollárra emelte egy uncia, azaz kb. 31 gramm arany árát, vagyis leértékelte a dollárt. A 60-70-es évek fordulójáig érvény ben volt ez a. dollárárfolyam. Ez az 1929-33 között már amúgy is lejátszódott folyamatok hivatalos tudomásul vétele volt csupán és neµi. a.Zt jelentette, hogy a Roosevelt-kormány korlátlan jegybankpénz-teremtési folyamatot akart elindítani a konvertibilitás" tl}Cgszüntetése után. A jegybankoknak ezután is a kibocsátott bankjegyek névértéké nek 40%-át kellett aranyban tartalékolniuk, sőt a. látra szóló betéteket, a számlapénzt is értékük 35%-áig arannjral kellett fedezniük. A Roosevelt-kormány később a keynesianizmus által javasolt gazdaságpolitikai irányvonal mellett döntött, vagyis nem a kor látlan bankjegykibocsátásra alapozott hitelexpanzióval, hanem a költségvetési deficit finanszírozás*val próbálta megvalósítani gazdasági_célkitűzéseit, elsősorban, a,gyors növekedést és a-teljes foglalkoztatottságot. A hitelexpanzióval végrehfl,jtott inflációs politika és a költ ségvetési de:ficitfinanszirozással végrehajtott inflációs politika abban a tekintetben ugyan lényegesen különbözik egymástól, hogy a bankrendszer tólzott pénzteremtése vagy a megnöve kedett improduktív állami kereslet okozza-e az inflációt. Az eredmény azonban ugyanaz núndkét eszköz alkalmazásánál: áremelkedés. Ez történt a dollárral is. Különösen sokat veszített vásárló erejéből a második világháborű alatt, amikor a hadikiadások miatt megnövekedett költségvetési deficitet a korábbinál jóval nagyobb méttékben fedezték eladósodással, sőt a jegybankpénz tereriltés fokozásával hltelexpá.nziót is alkalmazni kellett. Vég eredményben a Roosevelt által alkalmazott új gazdaságpolitiká nak, a New Dealnek mégiscsak az lett az eredménye, hogy a pénz teremtés elszakadt az előírt aranyfedezettől. E folyamat elismeréseképpen - de nigaszkodva a régi elvhez
96
97
·
- a kongresszus 1945-ben 40%-ról, illetve 35%-ról egységesen 25%-ra csökkentette a 12 jegybank aranytartalékolási kötelezett ségét mind a bankjegykibocsátás, mind a látra szóló betétképzés után. Pedig ekkor még soha nem látott tömegű aranytartalékok kal rendelkezett az FRS: a nácik elől Európából az USA-ba menekített magántulajdonú és hivatalos aranykészletek jelentős része dollár ellenében az amerikai tartaiékokba került. Az USA aranykészlete ekkor közel 30 milliárd dollár értékű volt. A belföldi pénzügyekben 1934 óta lényegében csupán látszó lagos értéke volt a dollárki_bocsátás aranyfedezetére alapozott stabilitásnak, hiszen az amerikai állampolgárok semmilyen körültnények között nem válthatták aranyta dollárjukat. A 60-as években pedig teljesen értelmetlenné vált a fiktív számarányok ,összehasonlítása is. Ekkotta ugyanis a forgalom ban levő jegybankpénz-mennyiség négy-ötször meghaladta az atanykészleteket, atnelyek a külföldi államok dollárkon venciói miatt 10-12 milliárdra ·z-sugorodtak össze. Az arany készletek többé gyakorlatilag nem gyarapodtak. A dollárbank jegyek 25%-os aranyfedezetét utoljára -1968-ban lehetett kimu tatni: ekkor körülbelül 43 milliárd dollár bankjegy volt összesen forgalomban, míg az aranytartalékok értéke nem érte el a 11 milliárdot. (Az ezt követő években az aranytartalékok értéke nem változott, a forgalomban levő dollárbankjegyek viszont 1970-ben meghaiadták az 50 milliárdot, 1975-ben pedig már a 70 milliárdot, 1980-ban a 100 milliárdot.) A kongresszus emiatt újabb döntésre kényszerült 1968-ban. Méltóságteljes határozat született: továbbra is fenn kell tartani a dollárbankjegyek 25%-os aranyfedezetét, de meg kell szün tetni a számlapénz utáni aranytartalékolási kötelezettséget. A kongresszus nem tartotta fontosnak, hogy arra is választ adjon: hogyan lehet fenntartani az egyre növekvő bankjegy kibocsátás szigorú, 25%-os aranyfedezetét, ,-ha közben az USA képtelen növelni aranykészleteit, sőt csak drasztikus eszközökkel tudja elhárítani .azok drámai csökkentését, a külföldi. országok dollárkonverziós igényeit. j 975-ben D1ár több mint 300 milliárd volt a jegybankpéiµ
és a számlapénz együttes összege, és ezen belül a dollárbank jegyek tömege meghaladta a 70 milliárdot - az atanytartalékok azonban .még a megemelt áron is csak 11,65 milliárd dolláros szinten stagnáltak. Ez a dollárbankjegyek kb. 16-17 százalékos . a törvényeknek pedig úgyis fedezetére elegendő csupán a sorsuk az, hogy idővel megváltozzanak. Talán nem véletlen, hogy a Friedman által javasolt új politikát éppen akkor, 1968-ban tette magáévá az FRS,, amikor a kong resszusi döntés is világosan kifejezésre juttatta, hogy az arany már semmilyen formában nem fedezi a pénztetemtést. Az arany kttrlátozó szerepét - amellyel mennyiségi határok közé szorí totta a jegybankpénz-kibocsátást ezen túl olyan központi elhatározás hivatott helyettesíteni, amely ugyancsak a kibocsá tandó jegybankpénz abszolút összegét, illetve növekedési üte mét határozza meg időről időre. A nemzetközi monetáris rendszer szUkségszerűen követte az Egyesült Aliamok atanypolitikáját. 1976-ban véglegesen eltörölték az arany hivatalos árfolyamát, és ezzel párhuzatnosan a Nemzetközi Valuta Alap alapszabályában is rögzítette az arany dernonetizálását. Két évvel később mind a Nemzetközi Valuta Alap, mind pedig az Egyesült Allatnok - bizonyltva szándéka komolyságát - megkezdte atanykészletei eladását. Az arany azonban makacsnak bizonyult és bebizonyította, hogy ki lehet ugyan iktatni különböző alapokmányokból, de nem lehet kiiktatni a pénzvilágból. Mind az Egyesült Államokban, mind a nemzetközi pénzvilágban a hetvenes évek vége táján egyre többen jelezték ezt: a nyugat-európai valutarendszer· tag állatnai az általuk léttehozott közös tattalékrendszer részévé tet ték az aranyat, mégpedig úgy, hogy a tagországok saját arany tattalékuk 20%-át átadták a közös alapba. A világbank, illetve a Valuta Alap közgyűlésein egyre többen emiegették az arany remonctizálását. Közismert az arany árának felszökése csilla gászati magasságokba a 7G-80-as évek fordulóján. Akkortájt egy uncia, azaz 31 gratnm aranyért átmenetileg 800 dollárt is elkértek. 1?$1-82.-re ugyan - a dollár erősödésével párhuz;imosan � -
·
·
csökkent az érdeklődés a kamatot nem hozó aranyvásárlások iránt, de még így is 40Ch-500 dollá• között mozgoi;; egy .uncia arany ára. A magasra n�tt amnyár 400;-500 �l d dollá ,; . értékkel megnövelte a feJlett tőkés.orszagok bu:tokaban levo hivatalos aranytartalékok értékét. fgy pl. az USA aranytarta léka, amely a hetvenes évek elején számolt áron csak 10 �rd dollár körül mozgott, a már említett aranyeladások után:1s Jelen leg 110-120 milliárd dollátt tesz ki. Az 1980-ban megválasztott Ronald Reagan n� s?kkal beiktatása után 17 tagµ Arany Bizottságot nevezett ki. A bizott ság többsége ugyan ellenzi.az arany remonetizálását , mégis több ' olyan javaslatot is tárgyalt, amely visszahelyezne a dollárt, · a dollár-kibocsátást az aranyalapra. . A legszélsőségesebb javaslatok ·sze t atanyvalutára volna szükség, azaz: a dollár árfolyamat; árat ·bizonyos megha tározott mennyiségű aranyhoi -;kellene kötni,-· és ·á- FED- kötele zettséget vállalna arra, hogy ezen az áron dollárt -vesz és ad aranyért. Az elnök egyik legkedveltebb gazdasagpolitika'1 tanacsadó'�, Atthur B. Laffer professzor· például többek között úgy kíván1a visszaállítani a dollár iránti bizalmat, hogy az aranystandard visszaállítását javasolja. -Terve szerint az amerikai Jeg�banknak akkora aranykészletet kell tartalékolnia, amely f ezi a Jegy bank összes tartozásait. (Ezek értéke 1982. végén mtntegy 1?Ch180 milliárd dollár volt.) Természetesen alapvető kérdés marad a tervben, hogy mil�en szinten, hogyan állapítják meg az ara�y d?ll�rárfo�yamat ? > Nyilvánvalóan a probléma. összefügg a-z'·1nfláctós· ,ráta alakulasával. _ Laffer válasza természetesen nem lehet egyértelmű. Minden esetre azt javasolja; hogy ha adott esetben � túlságosan m�a� i _tt- csökken a -bizalom- az. runenkat a.mei-ika.i infláció$ ráta .ffia. gazdaság' illetőleg a dollár iránt, azaz ha relatíve túlságosan alacsony az arany dollár-ára, akkor a dollártulajdonosok meg· próbálják a FED-nél aranyra váltani valutájukat. Ekkor nyilván túl sok arany áramlik ki a FED-blSL Ha a kiáramlás meghaladja
�
�
� �gazi
'
'
«;\
·
·
100
/..-·
J
a javásoit 4Ó%-os amnytart lék 1/4-ét, akkör a egybapknak .-striktlv pénzpolitikai intézkedéseket kell tennie, hogy ezzel visszaállitsa az arany és a pénztömeg közötti egyensúlyt. Ha viszont alacsony az amerikai inflációs ráta - azaz rela tíve túl magas az arany dollárára -, akkor az aranytulajdonosok inkább eladják aranyukat dűllárért, hogy a nem kamatozó arany helyett a továbbiakban esetleges kamathasznot hozó dollárt birtokoljanak. Ilyen esetben a FED-hez túl sok arany áramlana. Ha a 40%-os kötelező fedezet több mint 25%-kal . megnő (azaz 50%. fölé emelkedik), �kkor a Jegybáúk espanzív pénz poli�. intézk�éseket köteles tenni, megint csak az arany és .a pénztömeg helyes egyensúlyának kialakitására. .Mivel Laffer" professzor is látja a rendszer gyengéit azt tudniillik, hogy sok tekintetben spekulatív, érzelmi, illetőleg a hit világába tartozó szempontoktól függne a rendszer műkö dése -, maga is nyitva tartja annak lehetőségét, hogy az arany standardet három hónapra, azaz átmeneti időre felfüggesszék. Arthur Laffer is tudja ugyanis, hogy a lakosság valószínűleg kényszerből az első variációt preferálná, vagyis az el nem kerül he;ő iníláció miatt igénybe venné a FED aranytartalékait. Ez · esetben viszont a FED javasolt restriktív intézkedései erősítenék a gazdasági visszaesést, a munkanélküliséget. Az aranystandard-rendszer javasolt működésének biztonságát tehát akkor érhetik el, ha sikerül stabilizálni az arany dollár�rát, .vagyis a .dollár értékét. De ha ez elérhető, ha az infláció tartósan kiküszöbölhető, akkor fölöslegessé válik maga az aranystandard, amelytőléppenazinJlációmegfékezését,apénzkiboesátásnagyobb fegyelmét várják hívei. Ez pedig a farkát harapó kígyó esete, -
A KLASSZÍKÚS PÖLGÁRI KÖZGAZDÁSZOK
A pénz felhasználása gazdaságpolitikai szolgálatra részben fel tételezte, résiben maga után vonta a péMnek a gazdaságban betöltött szerepével- kapcsolatos elméleti nézetek gyökeres át alakulását - aztáll a ,,hiperinfláció vagy tömeges m11nkanélkü liség" dilemma fehnerülése az átalakult nézetek újabb átalakí tására való törekvésekhez vézetett.
1. A DICHOTÓMIA Az atanyon alapuló pénztends= virágzásának időszakában
a pénzügyi jelenségek úgynevezett dichotomikus megközelltése volt uralkodó. Ennek jellemzője az, hogy a kÖZgazdasági ehné let leírja, a maga módján elmagyatázza a gazdaság ,működését úgy, mintha a pénz nem is létezne. Ezután a kÖZgazdászok bevezetik a pénzt az egyébként már teljesen kész elméletbe. A pénz bevezetése azonban semmilyen tekintetben nem hoz változást a gazdaság milködésében ·- már ahogy azt ezek az ehnéletek felfogják -, csak egyszeri1en pénzfonrult, monetáris fonrult ad a korábbiakban már leírt gazdasági reálfolyamatok nak. Ebben a felfogásban a pénz kényelmesebbé teszi a csere, az adásvétel lebonyolítását, de egyébként semmi jelentősége nincs. Alapjában véve a gazdaság pénz nélkül ugyanúgy működ ne, mint pénzzel. Ezt az álláspontot legvilágosabban J. S. Mill fejezi ki, mondván, hogy nincs a világon a pétu:nél jelentékte lenebb dolog.
102
--
'-� ,
-
.
A klasszikus polgári közgazdászok - közülük a legnevezete sebb az angol David Ricardo - a munkaérték-elméletet tették rendszerük alapjává. Felfogásukban az áruk értékét a termelé sükhöz szükséges emberi munka .mennyisége határozza meg. Ha A áru termeléséhez kétszer annyi munka -- -kétszer olyan hosszú munkaidő - szükséges, mint B áru te'rmeléséhez, akkor A értéke kétszerese B értékének. _Az áruk piaci cserearányai ennek meg�elelően al�kulnak, legalábbis h6sszú távon: A egy egysége a piacon B ket egységére cserélődik ki. Ami a legfontosabb árunak, a munkaerőnek, polgári fogalma zásban: a munkának az átát, a munkabért illeti, itt is hasonló összefüggés érvényesül. A munkabér a fizikai létminimumot biztosítja a munkásosztály számára. Ha valamilyen ok miatt a munkabér meghaladja a fizikai létminimumot, a születések száma nő, a halálozásoké csökken (a magasabb életszínvonal miatt). A munkások számának növekedése növeli a munkaerő kfnálatot, a munkások egymás közti versenyét a munkaalkal makért. Ez lehetQvé teszi a vállalatok számára a munkabér leszorítását. Ha viszont a munkabér alacsonyabb a létfenntartás hoz szükséges minimumnál, akkor a munkásság száma- a klasz - szik:us polgári közgazdászok szerint - csökken, és a vállalatok kénytelenek lesznek magasabb béreket fizetni. így hosszú távon a munkabér .megegyezik a fizikai létminimummal. Néhány szóban összefoglalva ez a klasszikus polgári közgazdá szok ehnélete. Látható, hogy a gazdaság legfontosabb nagyságai - az árarányok (cserearányok), a munkabér, a profit- megha _tározottak, mlelőtt a pénz létezésével számot vetne az elmélet. Ebben az elméletben az egyes javak ára és termelése csak az előállításukhoz szükséges munka mennyiségétől, a munkabér csak a .fizikai létminimumtól függ. A pénz bevezetése µ elmé letben semmi vál�oz�st ?em. hoz. A javak nem egymásban, hanem pénzben fe1ez1_k ki ára1kat - de a javak árarányait. már ezt megelőzően meghatározza a munkaráfordítás, így csak az általános árszínvonal függ a pénz mennyiségétől.
103
Ricardo szerint, ha nő a pénzmennyiség, akkor az árszínvonal ennek megfelelően emelkedik, eltekintve most a könyv más ré szében tárgyalt nemzetközi hatásoktól. Ha például a pénzmeny nyiség duplájára nő, akkor minden áru, köztük a munkaerő ára -duplájára emelkedik. A munkaráfor�tás alapján meghatározott árarányok azonban nem változnak. Az árak megduplázódása ösz szességében ugyan kifejezésre jut a magasabb árszínvonalban, azaz a nagyobb számokkal kifejezett árakban, de ez változatlanul hagyja a közgazdasági realitást. A klasszikus polgári közgazdászok szerint tehát a pénznek nincs semmilyen önálló szerepe a gazdaságban: használatának csak azért van értelme, mert - forgalmi eszközként - kényel mesebbé; egyszerűbbé teszi az árucserét, és lehetővé teszi, hogy minden egyeS áru árát mintegy-közös nevezőre hozva fejezzük ki. Érdemi szerepe azonban nincs, a gazdaságbao lényegében árut árura cserélnek ki, a pénz csak technikai szerepet tölt be az árucserében. Ha pedig árut lényegeb ' en árura cserélnek ki és a pénz közbejötte mellékes, akkor összgazdasági szi_nten a keres let mindig egyenlő a kínálattal, egy áru eladása automatikusan egy másik áru vásárlását is- jelenti. Ez az úgynevezett Say-tör vény:- a kínálat mindig megteremti a keresletet. is, mert úgy a kínálat, mint a kereslet reális nagyság, javakra irányul. Így a pénz nélküli közgazdaságban nem lehet munkanélküliség, hiszen az általuk termelt árut a piacon cserére kínálva - másik árut keresve - az emberek kölcsönösen megteremtik egymás számára a munkaalkalmat. A -termelés niennyiségét tehát szintén csak reál- - nem.pénzi - tényezők határozZák meg: a rendel kezésre álló erőforrások mennyisége és a termelékenység. Ebben a felfogásban a pénz nem egyéb, mint fátyol� amely :ráborul a közgazdaságra, és elrejti, nehezen felismerhetőVé teszi a· köz gaidaság reális, egyedül fontos összefüggéseit.
104
A NEOKLASSZlKUSÖK REÁLELM�LETE
A
tnűit század hetvenes éveitől kezdve az úgynevezett neo klasszikus-polgári közgazdaságtan vitágzott fel. Képviselői elve tették a klasszikus polgári közgazdaságtan alapját, a munka érték-elméletet. Felfogásukban a javak értékét - következés képpen árát - nem a �ermelésükhöz szükséges ffi:unka mennyi sége, hanem a javak hasznossága határozza meg. Érvelésük sze- rint a fogyasztók aszerint hajlandók többet fizetni egy-egy áru ért, hogy az adott áru birtoklása vagy elfogyasztása számukra mennyire hasznos, vagy milyen nagy é�vezetet okoz. Nyilvánvaló azonban, hogy minden ám hasznossága vagy a:z általa okozott élvezet függ az adott ám mennyiségétől: a farkas éhes ember számára egészen más élvezetet jelent egy szelet zsí ros kenyér, mint az olyan ember számára, aki éppen most kelt fel az asztaltól egy több fogásos ebéd után. Ahogy nő az egyes árufujtákból rendelkezésre álló mennyiség; űgy csökken egy-egy darab hasznossága, ·hiszen egyre kevésbé sürgető szükséglet ki elégítésére szolgál. A jóllakott ember a továbbiakban már nem élelem, hanem inkább más javak - ital, ruházat stb. - meg szerzésére törekszik. Ez úgy is fogalmazható,. hogy a fogyasztó addig- növeli vásárlásait egy termékből - mondjuk élelmiszer ből -, amíg úgy nem érzi, hogy még egy darab megszerzése vagy elfogyasztása már kisebb élvezetet okoz számá:ca, mint egy másik termékfajta további példányának megszerzése. Szerintük a fogyasztók úgy osztják el anyagi eszközeiket1 hogy minden egyes árufajta utolsó megvásárolt darabja ugyanaltjtora élve zetet okozzon, ugyanolyan hasznossággal bitjori számukra. A neoklasszikus polgári közgazdaságtan fogalmazásában: a fo gyá.SZtók törekvése a vásárolt javak határhasznána& kiegyenlí tése. Ennek következtében a javak piaci árai úgy aránylanak egy.máshoz, mint határhasznaik. A neoklasszikus elmélet tehát a munkaráfordítást, mint az ár arányokat meghatározó tényezőt, a határhaszop.nal helyettesíti. A pénznek ebben az elméletben nincs semmilyen szerepe az árarát}yok meghatározásában, az árarányok csak reálgazdasági ·
105
f
tényezőktől függenek, ameiyek aiapja a javak mennylségével for dított arányban változó élvezet, hasznosság biológiai-lélektani törvénye. A termelést illetően a neoklas5%ikus elméletben a határterme lékenység elve uralkodik. A neoklas5%ikusok is másodlagosnak tartják a pénz szerepét a gazdaságban és elfogadják a Say-tör vényt: áruk árukra· cserélődnek, ezért összgazdasági szinten a ke reslet automatikusan egyenlő a kínálattal. Ennek alapján a ter melés mennyisége csak a rendelkezésre álló erőforrások meny nyiségétől és a termelésben alkalmazott technikától függ. Az erő források pedig két csoportba sorolhatók: tőke és munka. A ,,tőke" kifejezés alatt a neoklasszikusoknál a tetriielési esz közöket - gépeket, berendezéseket stb. kell érteni. Ha rövid időszakot vizsgálunk, akkor a tőke mennyiségét adottnak tekinthetjük. fgy a villlalatok esak úgy növelhetik ter melésüket, hogy több munkást foglalkoztatnak a meglevő gépe ken és berendezéseken. Ennek következtében - . az- egy-egy új munkás beállitásával elérhető termelésnövekedés egyre kisebb, hiszen a gyárak lassan .,tólnépesednek". Másfelől, csökkennek a gazdaság munkaerő-tartalékai, emiatt emelkednek a munka bérek. Amikor a munkabér el_éii az utolsóként beállított munkás által okozott termelésnövekedést (,,a munka határtetmékét''), a vállalatok beszüntetik a munkásfelvételt, mert ezután már költségeik (a munkabér) jobban emelkednének, mint bevételeik (termelésnövekedés). fgy a munkabér, hosszabb idő átlagában, megegyezik a munka határterlilékével. Hasonló gondolatmenetet adnak -elő a neoklasszikusok a tő kére nézve. Számukra. a tőke - a termelési eszközök - felhal mozása az olyan derék emberek műve, akik a jövő kedvéért le mondtak arról, hogy jelenbeli jövedelmüket élvezzék - elfo gyasszák -, azaz takarékoskodtak, megtakarítást képeztek. Az emberi természet azonban - mondják - türelmetlen, többre értékeli a jelenbeli élvezetet a jövőbellnél, ezért a jelenbeli él vezetről való lemondás csak a lemondás jutalmazásával érhető el. Ez a jutalom a kamat, amit a vállalkozók (a vállalatok vezetői) fizetnek a tőke - a termelési eszközök - tulajdonosainak. Más�
106
-� --
_---
felőÍ, a kamat nyÜvánvaÍóan a termeÍés költsége. Így ha a kamat alacsonyabb a ,,tőke határtermékénél", akkOr a váll�atok új és új tőkéket vesznek kölcsön. A tőke iránti kereslet növeke dése miatt egyréSzt nő a kamat, másrészt pedig csökken az elér hető termelésnövekmény, hiszen most tőke-tűlbőség alakul ki az dzernekben. A kamat növekedése egyrészt ösztönzi a megta karítást - nagyobb a jutalom az emberi türelmetlenség leküz déséért -, másréSzt drágítja a vállalkozók 'számára új tőkék kölcsönvételét. A kamat addig nő, a tőke határterméke pedig addig csökken, mlg egyenlőkké nem válnak. Végül a termelésben felhasznált munka határterméke (a mun kabér) plusz az alkalmazott tőke határterméke (a kamat), egyenlő a rerméknek a határhaszonelv alapján adódó árával. Ha ugyanis az ár alacsonyabb lenne ennél - a költségeknél -, akkor a vál lalatok csökkentenék a szóban forgó áru termelését, a piacra ke rülő mennyiség csökkénése pedig növelné az áru határhasznát, !gy árát. Megfordítva, ha az ár magasabb lenne a· költségeknél, akkor a vállalatok növelnék a termelést, a menny'iség növekedé sével párhnzamosan csökkenő határhaszon pedig leszoritaná az
árat. 1gy a neoklasszikus elméletben a termelés mennyiségét a Say törvény, a javak arányait határhasznaik, a munkabért és a kama tot pedig a határtermelékenységeik határozzák meg. Hang súlyozni kell,' hogy a neoklasszikuSok a munkabéreket, a tőkét és a kamatot is reál értelemben gondolják: a gazdaság szerintük alapjában véve úgy működik, mintha a munkások nem pénzt kapnának munkabérként, hanem fogyasztási cikkeket, a válla latok nem gépek vásárlására való pénzt vennének kölcsön, ha nem -magukat a gépeket, a kamatot sem pénzben fizetnék, ha nem javakban stb. A bér tehát náluk automatikusan reálbér, a tőke reáltőke, a kamat pedig reálkamat. A2, elmélet szerint hiánytalanul működő gazdaságra ezután ráboritják a pénz fátylát.
107
A
NÉOKLASSZ)KUS P�NZELMliLET
A klasszikusokhoz képest ,nem változik lényegesen a pénz elmélet, J?ár részleteiben �ökéletesedik. A neoklasszikusok szá mára a pénz első funkciója a számolóeszköz-íun'kció: �pénz az az áru, amelyben az összes tö�bi áru ára. kifejező�, de ezeket � �t a határhasznok viszonya határozza meg. Ugyinígy ön: all6 jelentőség nélkül, a pénz forgalmi eszköz funkciót is betölt pénzért adják és pénzirel vásárolják az árukat és szolgáltatáso'. kat. A pénz a megtakarítás eszközéül i� szolgál - de a pénzben megtakarított jövedelmet .rögtön kölcsönveszik a vállalkozók és gépeket, bei;endezéseket vásár?Inak érte. Így a pénz alkalmas sága a megtalw!tásra nem helyezi hatályon kívöl a reálelmélet alapjául szolgáló Say,törvényt. ,' , , Ezeket a tételeket úgy is, fogalmazh�tjuk: »,neoklasszikus elméletben a pénz hasznossága abból származill, hogy érte java kat és szolgáltatásokat lehet vásárolni. Másként szólva nincs a pénznek semmilyen önálló haszno��á� a� .·y�. � �ák a iavak hasznosságából származik. Mátpedig, ba az árelmélet a has�nossággal kombinált citkaságon alapul - mint a neo klass21kusoknál -, akkor az olyan jószág árát, amelynek öpálló �asznossá� nincs, csak a ritkaság határozhatja meg. fgy a pénz ara_- az atszinvonal - csak a pénz mennyiségétől függ. A dich�tómia tehát automatikusan a m _ ennyiségi pénzelmé le�ez vezet. A mennyiségi �lméletben az árszínvonal meg hatru:ozatl_ an: a pénzmennyiség növe�dése vagy csökkené$e megfelelően változtatja"az árszínvonalat anélkül, hogy ennek a közgazdasági elméletben kimutatható jelentősége lenne (elte, . kintve a nemzetközi hatásoktól), jóllehet ennek az elmóletnek a képviselői is elismerik, hogy a pénzmennyiség váltözásá rövid -. esetleg néhány éves - távon befoly4st gyakorol a gazdasági �oly�t�kra, azáltal, ·hogy nem minden reálnagyság pénz . kif•Jezését változtat)• azonnal. Így például a pénzmennyiség novekedése e�ő lépésben az átszfnvonalat emeli, de a kamatláb nem etUelkedik azonnal. Ennek következtében nő a vállalatok hitelkereslete, a banki hitelnyújtás pedig pénzteremtést jelent. 108
-:, _-
;;,;
-" -
} _.--' ·,
---
Hosszabb távon azonban ellentétes fqlyamatokat tétdeznek fel. Előbb-utóbb a bankok emelik a kamatlábat, emiatt a hitel túlsá gosan megdrágul. Így most a pénzmennyiSég és az árszínvonal csökkenése következik úgy, hogy hosszú távon az átarányok és a reálkamat nem változnak._ Persze hosszú távon, mintKeynes megjegyezte, mindnyá)an meghalunk.Közgazdasági elmélete inkább a -rövid távra· kon · ceri.trál, mett célja az, hogy használható tanácsQkat adjon a gaz daságpolitikusoknak. Több más közgazdász (így mindenek előtt Wicksell,Kalecki, Mises, Hayek� AftaJ.ion, Robertson és Kahn) úttörő munkája nyomán végül is Keynes Általános Elmélete szákit a közgazdasági reál- és pénzelmélet dichotómiá jával, és- a pénzeli;n:életet következetesen integrálja az általános gazdaságelméletbe. 2.KEYNES:
A GAZDASÁGI REÁL- ÉS PÉNZELMÉLET INTEGRÁLÁSA Keynes nem változtat a neoklasszikusok reálelméletének alap jain abban at étte�emben, -hogy elfogadja a határhaszon elvét, mint az árarányok·meghatározásának alapját. Az elmélet „mo netat:izálása'' két ponton történik: először isKeynes a gazdaság működésének leírásába - bevezet egy abszolút merev, megvál toztathatatlan- árat, ez a nominális mukabér (a pénzbét); má sodszot, kibővíti a _közgazdasági döntések körét az úgynevezett likviditási függvénnyel. Látni fogjuk, hogy az elmélet moneta rizálásához·ez utóbbi, a-likviditási függvény bevezetése is de ge·n-dö, -és-a - merCv -nominális hét fdtételezése elbagyhÍltó. -
-� , { ,-, : -"''
109
A MEREV NOMINALIS
B1'R
..
Az 1930-as évek Angliájában főművén dolgozó Keynes úgy
látta, hogy a kialakult nominális bérszinv6nal megváltoztatha tatlan, történelmi és társadalmi tényezőktől függ, ezek pedig csak lassan módosítják.a nominális bérszínvonalat. Rövid távon - és Keynes elemzése a rövid távra koncentrál- a nominális bérszínvonal nem változhat. _Nem csökkenhet, mert a munkások szakszervezetei erős ellenállást fejtenek ki a nominálbérek csök" kentésével •zemben - még.bacvan is munkanélküliség. De nem is emelkedhet a nominális. ,bérszínvonal; mert a munka.nélküli ség létezése visszatartja a munkásokatattól,.hogy magasabb bé reket követeljenek. Keynes ,felveti ugyan, hogy teljes foglalkoz tatottság esetén, a nominális bérszínvonal emelke_dhet- de az 1930-as évek Angliájában érthető módon csak olyan helyzettel fogl;ilkozik, amelyben létezik munkanélküliség. Fontos, hogy a merev nominális-bét Keynesnél valóban nomi nális, azaz nem merev reálbér váltOzó pénzkifejezéséről van szó. Ha az árszínvonal válto2ik, a merev nominális bér változó, csök kenő vagy növekvő, reálbérnek felet meg. Keynes tehát azt fel tételezi, hogy a munkások:, illetve szakszervezeteik. az általuk közvetlenül érzékelhető nominális bér változatlanságához ragasz kodnak - harcolnak csökkentése ellen -, és sokkal kevésbé érzékelik a reálbér változásait� amit az árszínvonal változásai okoznak. Miután nem számológépek, hogy a pénzben kapott munkabér összegét folyton elosztanák az árindexs� a mun.ká sok - legalábbis rövid távon - az úgynevezett pénzillúzió rabjai, azaz nominális - _pénzbeli -, nem pedig reális nagy ságokhoz ragaszkodnak.. Altalában: pénzillúziónak nevezzük azt a jelenséget; hogy a gazdasági alanyok viselkedése más a pénzzel működő, mint a pénzt nem használó (képzeletbeli) gazdaságban: jelen esetben a munkásság bérharca nem az -életszínvonalukat meghatározó reálbér, hanem ennek pénzkifejezése, a nominális bér körül folyik. Ha pedig ilyenformán a nominális bérszínvonal adott és ezt történelmi-társadahni tényezők mintegy kívülről rákényszeríti� j)Q .
a gazdaságra, akkor egyben adott, kívülről meghatározott az ár$zlnvonal is. Mint láttuk, a határtermelékenység elve alapján -· amit Keynes is elfogad- a reálbér egyenlő a munka batárterméké vel. Ennek alapján a nominális bért úgy kapjuk, hogy a munka batártermékét megszorozzuk az árszínvonallal. A képlet átren dezése után az adódik, hogy az árszínvonal a nominális bér és a munka határtermékének hányadosa. A hat�ermelékenységi elv alapján hasonlóan lehet gondolkodni a kamattól is. A reál kamat eszerint egyenlő a tőke határtermékév�.- Ha megszoroz zuk. az árszínvonallal, a nominális (pénzben kifejezett) kamathoz Jutunk. A képlet átrendezése után az árszínvonal egyenlő a no minális kamat és a tőke hatá rtermékének hányadosával. Az abszolút merev nominális munkabér feltételezése azonban a keynesi elméletben kitüntetett szerepet biztosít a nominális munkabérnek az árszínvonal meghatározásában. Ha ugyanis a nominális munkabér az említett okok miatt adott, akkor az ár színvonal csak a munka határtermékének változása miatt emel kedhet vagy süllyedhet. Rövid távon adottnak lehet feltételezni az alkalmazott technikát, a gépek·és berendeZések színvonalát és állományát, a munkások szakképzettSégét és begyakorlottságát stb. Így a munka határterméke csak egy ok miatt változhat: ha nő vagy csökken a termelésben foglalkoztatott munkások száma. A batártermelékenységi elv alapján, ha nő a foglalkoztatottak száma, akkor a munka határterméke csökken. A merev nominális bérek miatt ilyenkor az árszinvonalhak emelkednie kell; megf.;r dítva, ha a foglalkoztatottak száma csökken. Az árszínvonal meghatározottsága miatt a keynesi elméletben egészen máshogy vetődik fel a pénz szerepe a gazdaságban, mint a neoklasszikusoknál. A neoklasszikusoknál - de a klassziku soknál is - minden árat kizárólag reálgazdasági tényezők hatá roznak meg: a termékek. árait a határhasznuk, a munka és a tőke árát pedig a határtermékek. A pénzmennyiség változása csak a reálelméletben meghatározott árak pénzkifejezését változtatja; úgy is· mondható: mivel a neoklasszikusoknál minden ·pénzben kifejezett � vl\ltQZW.tható, az árszínvonal is változtatható a :pénz„ 111
mennyiség növelésével vagy csökkentésével. Ezzel szemben Keynesnél egy stratégiai ár - olyan ár, amely az egész árrend . szer alapja - merev, és ettől meiev az árszfnvbnal-ts. Ennek következtében Keynesnél -új probléma merül fel: a gazdaság általános likviditása, vagyis az, hogy a �zdaságb� levő pénz mennyisége elegendő-e ahhoz, hogy a fentiek alap)�n meghatározott árszínvonalon lebonyolítsa a forgalmat. Ha pedig a pénzmennyiség ehhez képest nagy vagy kicsi, akkor kérdés, mi történik a pénzfelesleggel, illetve hogyan szűnhet meg a pénz hiány. Ez elvezet a pénznek a közgazdasági döntésekben betöltött szerepéhez. A PÉNZ BEVEZETÉSE 'A KÖZGAZDASÁGI DÖNTÉSEKBE A neoklasszikus elméletben a közgazdasági döntés a következő: az egyén eldönti, hogy jövedelmét fogyasztás
�
