DR. DAVID J. LIEBERMAN - URALD A HARAGOD URALD A HELYZETET

TARTALOM

BEVEZETÉS BEVE ZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

I. RÉSZ MIÉRT GURULSZ DÜHBE OLYAN OLYAN GYAKRAN? GYAKR AN? 1. Szemléld a dolgokat a megfelelő perspektívából perspektí vából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 2. Aki haragszik harags zik magára, dühös az egész világra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 3. Ha nem nézünk szembe önmagunkkal, elszigetelődünk másoktól . . . . . . . 31 4. Lépj egy szinttel feljebb, és válaszd meg te magad a valóságodat . . . . . . . 39

II. RÉSZ HA MENEKÜLSZ MENEKÜLSZ AZ A Z ÉLET ELŐL, NAGY ÁRAT ÁR AT FIZETSZ ÉRTE 5. Miért művelnek okos okos emberek ostobasá ostobaságokat? gokat? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 6. Küzdelem mindhalálig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 7. A valóságból nincs kiút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 8. Az öröm értelme, az értelem ér telem öröme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

5

URALD A HARAGOD, URALD A HELYZETET

III. RÉSZ A FÁJDALOM ÉS A SZENVEDÉS ÉRTELMEZÉSE 9. A fájdalom jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 10. Miért történnek tört énnek jó dolgok rossz emberekkel? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 11. Hogyan őrizhetjük meg ép eszünket egy tébolyult világban? . . . . . . . . . . . 93

IV.. RÉSZ IV RÉS Z BÉKÜLJ MEG A MÚL MÚLTTAL TTAL EGYSZER EGYSZ ER S MINDENKORRA 12. Az elfogadás síkjai sí kjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 13. Traumák, tragédiák tra gédiák és kiváltó okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 14. Soha nincs túl késő a boldog boldog gyerekkorhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111111 15. Ezer bocsánat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123

V. RÉSZ TANULD MEG SZERETNI AZ ÉLETET 16. Találka a sorssal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135 17.. Lég 17 Légyy különleges . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 18. Szabadulj ki a perfekcionizmus csapdájából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

VI. RÉSZ TALÁLJ RÁ R Á VALÓDI ÉNEDRE, ÉS HÚZD MEG ÚJRA A HAT HATÁROKAT ÁROKAT 19. Tedd helyükre a határsértőket határsér tőket . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 20. Hogyan beszélj azokkal, akik nem ﬁgyelnek ﬁgyelnek rád? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 21. Szólj most, vagy halogass mindörökké . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 22. Sikeres kapcsolatkezelés problémás személyiségekkel . . . . . . . . . . . . . 175

6

TARTALOM

VII. RÉSZ HALADÓ PSZICHOLÓGIAI STRATÉGIÁK A DÜH KEZELÉSÉRE 23. A neuroplaszticitás neuroplaszticitá s hatalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 24. Alakítsd át énképedet, és megvál megváltozik tozik az életed . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 25. Fordítsd előnyödre a test/elme kapcsolatot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 26. Gyökerezz meg a valóságb valóságban an meditációval és vizualizációval . . . . . . . . 207 27.. A pillanat hevében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 27 28. A háládatosság áldásos hatása hatás a . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 29. A harag játszmái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231 30. Játssz élesben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 MEGJEGYZÉS AZ A Z OLVASÓNAK OLVASÓNAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . KÖSZÖNETNYIL KÖSZÖNETNY ILVÁNÍT VÁNÍTÁS ÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . JEGYZETEK JEGYZET EK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A SZERZŐRŐL SZERZ ŐRŐL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7

243 245 247 259

BEVEZETÉS Nézzün k szembe a tényekke Nézzünk tényekkel: l: ha a haragkezelési technikák techn ikák hatékonyak lennének, most nem olvasnád ezt a könyvet! Talán valamennyit próbáltad már: a pozitív belső monológot, a kispár napüfölést, és persze unos-untalan emlékezteted magad rá, hogy a dühöngésből semmi jó nem származik. Ám amikor legköze lebb megint úgy érzed, hogy kijössz a sodrodból, vagy kezded dührohamba düh rohamba hergelni magad, nézd csak meg, mit érsz vele, ha elszámolsz tízig! Ezek az ügyetlen kísérletek higgadtságod megőrzésére leg többször hiábavalók, néha pedig egyenesen kimerítik érzelmi energiáidat. A haragkezelési kézikönyvek rendszerint ezeket a beváltnak titulált, mégsem hatékony módszereket sulykolják, általános esettanulmányokkal, személyes anekdotákkal, és lök-

hárítómatrica-jelmondatokkal megtűzdelve. Be kell vallanunk, hogy bizonyos események egyszerűen bosszantanak (aggaszta nak, frusztrálnak vagy dühítenek) minket. Persze a célunk az,

hogy minden körülmények között megőrizzük a hidegvérünket, ám ezt könnyebben elérhetjük, ha eleve nem izgatjuk magunkat a dolgokon. dolgokon. Hiszen amikor am ikor fogcsikorga fogcsikorgatva tva igyekszünk igyekszü nk ellenállni a késztetésnek, hogy felpaprikázódjunk vagy begőzöljünk, a tu lajdon természetünk ellen harcolunk.

AZ EGYMILLI EGYMILLIÓÓ DOLLÁROS KÉRDÉS Mi az oka annak, hogy egyesek képesek változatlan hidegvérrel és összeszedetten fogadni az élet hullámhegyeit és -völgye-

9


it, kedvező és sajnálatos fordulatait, buktatóit és bökkenőit, míg mások a legenyhébb sértéstől is felfortyannak, a legcsekélyebb frusztrációktól is kiborulnak, és minden apró csalódást aránytalanul felfújnak? A magyarázat röviden: a perspektíva. Képzeljük el, hogy egy kisgyermek önfeledten játszik egy játékszerrel, amely váratlanul eltörik! Ekkor a gyermek egész világa darabokra darabokr a hullik, és a kárvallott kár vallott csöppség csöppség bömbölni bömbölni kezd, elcsügged, elcsügg ed, nekikeseredik, neki keseredik, vagy éppen fel feldühödik. dühödik. Egyel Egyelőre őre kép telen felismern felismernii – főként pedig értékelni –, hogy milyen jó dolga

van: hiszen továbbra is ruházzák, etetik, szeretik és törődnek vele – nem is beszélve arról, hogy az ő kicsiny világának hatá rain túl a széles nagyvilág várja élményeivel. A gyermek szülei persze tiszt tisztában ában vannak vel vele, e, hogy a törött játékszernek nincs

valódi jelentősége, hiszen ők a megfelelő távlatból tekintenek a helyzetre; amire az apróság egyelőre képtelen. képtelen. Az értelmünkkel talán elfogadjuk, hogy jelentéktelen és lényegtelen dolgok miatt hergeljük dühbe magunkat. Azonban a tulajdonságok, amelyeket a többségünk szeretne megszemélyesíteni – úgymint a tárgyilagosság és a türelem –, nyomban semmivé foszlanak a frusztráció rohamai alatt, amikor egy

sietős bevásárlás során egy „diák” névtáblát viselő pénztárossal szembesülünk, aki ak i olyan olyan tanácstalanul mered a kasszára, mintha mi ntha

az egy űrsikló vezérlőpultja volna. Bármennyire igyekszünk is megőrizni hidegvérünket, a negatív érzelmek a felszínre törnek, és szikrát szik rát kapva fel is lobbannak. lobbannak. S máris már is vesztes helyzetből kez kez dünk küzdeni. kü zdeni. Reakciónk sarkalatos pontja a perspektívánk – ha nem a megfelelő távlatból szemléljük a helyzetet, a pillanat hevé -

ben gyak gyakran ran felherg felhergelj eljük ük magu magunkat. nkat. Ám néhány perc múlva a dühünk lecsillapul. Pár óra után a haragunk teljesen elpáro-

log, napokkal később pedig már magunk is azon csodálkozunk, hogy miért jöttünk ki ennyire a sodrunkból. Az idő megfelelő 10

BEVEZETÉS perspekt ívával perspektívá val szol szolgál, gál, lehető lehetővé vé téve számun számunkra kra,, hogy józanul lássuk a helyzetet. Hasonlóképpen, ahogy idősödünk, és egy re érettebbé válunk, mind gyakrabban tekintünk vissza az életünkre, és ébredünk rá, hogy a nyári tábor, amelyről azt hittük, hogy muszáj részt vennünk vennün k rajta, az illető, akivel akivel okvetlenül öszsze akartunk barátkozni, vagy éppen az irodai állás, amelynek megszerzését élet-halál kérdésének véltü véltük, k, immár im már vajmi keveset keveset jelent jel ent nekün nekünk. k. A megfe megfelel lelő ő perspektíva nélkül örökké oly olyanok anok maradnánk, mint az eltört játék felett kesergő gyermek.

AZ EGYMILLIÓ DOLLÁROS VÁLASZ Ahogyan Mark Twain írta: „A komédia nem más, mint a tra gédia kellő időtávlatból.” Ha rájövünk, hogyan váltsunk pers pektívát, a mai nap eseménye eseményeire ire is képesek vagyu vagyunk nk a holnap bölcsebb, bölc sebb, kiegyensúlyozott kiegyensúlyozottabb abb szemlél szem léletéve etévell tekinteni. Amenynyiben pedig az adott pillanatban is fel tudjuk mérni, hogy mi számít igazán, többé nem kell erővel kényszerítenünk magun kat, hogy higgadtak maradjunk. A gondolataink, érzéseink és az egyes élethelyzetekre adott reakcióink kezdenek átformálódni. A negatív érzelmek – amilyen a türelmetlenség, a bizonytalanságérzet és a harag – szertefoszlanak, éspedig nem azért, mert erőnket megfeszítve uralkodunk magunkon, hanem mert képe sek vagyunk vagyu nk a helyzetet a maga valójában valójában szemlélni. Persze továbbra is fennáll a kérdés, hogy miként kezeljük a súlyosabb válságokat. Tisztában vagyunk vele, hogy nem érdemes „apróságok miatt agyonizgulnunk magunkat”, s hogy amennyiben mégis ezt ez t tennénk, tennén k, nem a megfelelő megfelelő perspektívábó perspekt ívábóll tekintenénk a dolgokra. De mi a helyzet a valódi problémákkal, amilyen például egy betegség, valamely igazságtalanság vagy trauma? Hiszen ezek tárgyilagosan szemlélve is súlyos ügyek. Ha az eajta válságok idején is higgadtak akarunk maradni, meg kell kell tanulnunk ta nulnunk még nagyobb távlatból távlatból tekinteni rájuk, hogy a már bekövetkezett vagy küszöbönálló negatív események kö-

11


zepette is megőrizzük lelki nyugalmunkat és lélekjelenlétünket, s felelősségteljesen cselekedhessünk. Képletesen szólva a tipikus haragkezelési technikák olyanok, mint a gyomirtó: szünet nélkül újra meg újra alkalmaznunk kell őket, nehogy a kártékony gyomok felüssék a fejüket – és bármi lyen éberek vagyunk, bármennyire megfeszítjük erőinket, a dud vák újra újra kisarjadnak. kisarjadna k. Az Urald a haragod, urald a helyzetet megtanít rá, hogyan húzhatod ki a gyomo g yomokat kat gyökerestül gyökerestül azáltal, a záltal, hogy az optimális távlatból és érzelmi állapotból tekintesz a valóságra – önmagadra, önmagadra, az él életedre etedre és a kapcs kapcsol olatai ataidra. dra. A könyvben megvilágítom és bemutatom, miként tárhatod fel átfogó átfogó és holisztikus szemléletmóddal haragod okait és alkoal kotóelemeit. tóelemei t. A leggyakoribb okok okok közé tartozik tar tozik az a z önbecsülésünk-

ben tátongó szakadék, mely mostoha (zűrös vagy trau traumatik matikus us)) gyermekkorunk következménye, az ingatag vagy kudarcba fúlt kapcsolat életünk fontos szereplőivel, s a valódi örömök és szen vedélyek nélküli élet – s mindezek hátterében persze ott munkál

az örök neheztelés, amellyel azt rtatjuk, hogy miért épp ilyen sorsot szánt nekünk Isten. „Az élet igazságtalan; Isten nem  gyel ránk, nem törődik velünk, vagy egyszerűen gyűlöl minket” – mondogatjuk mondogatjuk magunkban. magun kban. Az ilyesfajta ilyesfajta gondo gondolatok latok pedig aligha szilárdítják meg önbecsülésünket, vagy enyhítik dühünket. A pillanat heve természetesen még akkor is gyakran elragad minket, ha a megfelelő távlatból szemléljük életünk eseménye it. Az érzelmileg túlságosan intenzív élethelyzetek gyakran arra

késztetnek, hogy sutba hajítsuk az észszerűséget észszerű séget és a józanságot, józanságot, hiszen fortyogó érzelmeink sokszor hamarabb felszínre törnek,

mint hogy tudatosítanánk tudatosítanánk magunkban, mi is történik. Ám ennek nem feltétlenül kell így lennie. Ha szélsőséges körülmények kö zepette felüti is fejét egy-egy kósza gyom, azért azér t igenis megőriz heted csorbítatlan önuralmad. A neuroplaszticitás szakterületének élvonalbeli kutatásait felhasználva a szó szoros értelmében

olyan új beidegződéseket alakíthatsz ki az agyadban, amelyek 12

BEVEZETÉS

segítségével segítségé vel akkor is megőrizheted az önkontrollod, amikor úgy érzed, hogy majd’ majd’ eszedet veszted a haragtól. ha ragtól.

Ahogy a mondás tartja, „kettő kell a tánchoz”. Persze min dennapjainkban adódnak emberpróbáló helyzetek, ám igazság szerint nem volna szükségünk a haragkezelésre, ha életünk töb-

bi szereplő szereplője je nem hozna ki min minket ket botor módon a sodr sodrun unkból. kból. Egyes személyek személyek – családtagok, családtagok, barátok vagy épp munkatá mu nkatársak rsak –

egyszerűen kiváló érzékkel tapintanak rá kényes pontjainkra. A praktikus módszerek iránti elfogultságomból adódóan lé pésről lépésre fo foglak glak megtaníta megtanítani ni azokra a gyakorlati stratégi ákra, amelyek alkalmazásával újrarajzolhatod kapcsolataidban

a határvonalakat, megelőzheted a koniktusokat, és észszerűen lavírozhatsz problémás kapcsolataidban kapcsolataidban is, hogy megőrizd (vagy épp visszanyerd) józan összeszedettséged, s többé ne adj tápot a haragnak és frusztrációnak. f rusztrációnak.

LEPLEZD LE AZ ELLENSÉGE ELLENSÉGEDD A különböző technikák segítenek ugyan dühünk féken tartásá ban, ám nem vethetnek alapot tudatosság tudatosságun unknak. knak. Csakis akkor kaphatunkk lényünkből fakadó motivációt kaphatun motivációt hidegvérünk hidegvérün k megőrzé megőrzé sére, ha maradéktalanul átlátjuk haragunk működési mechaniz -

musát – s persze pe rsze dőreségét és hiábavalóságát. hiábavalóságát. Ez okból könyvü könyvünk nk első néhány fejezete leíró jellegű; a düh és az emberi természet lélektani dinamikáját taglalja. A további fejezetekben inkább a megelőzést tartottam szem előtt, egész sor pszichológiai esz közt és technikát kínálva, amelyekkel megnyerheted az élesben folyó fo lyó ütközeteket. ütközeteket. Ám semmiképp sem miképp se becsüld alá az a z előnyt, előnyt, ame lyet ellenségünk, a harag megértése jelent! Az egyes bosszantó élethelyzetekben persze érdemes volna feltennünk magunknak

a kérdést, hogy „valójában miért is gurulok dühbe”. Ám erre nemigen nyílik módunk, hiszen ilyenkor nem gondolkodunk

– az érzésein érzéseinkk ural uralkodnak kodnak fel felett ettün ünk. k. Az ea eajta jta pillanatokban nem vagyunk urai önmagunknak, és a haragkezelés hagyomá-

13


nyos iskolái épp itt követik el a végzetes hibát. De ha maradéktalanul, minden idegszálunkkal tudatosítjuk magunkban a kér-

désre adott választ az adott élethelyzet előtt, hiába veszítjük el az adott pillanatban a megfelelő megfelelő perspektívát, addigra magun mag unkba kba sulykoltuk az igazságot, és második természetünkké válik, hogy

higgadt és ellenőrzött reakciót adjunk. A TANULSÁG Könyvünk Könyvün k bemutatja, miként mi ként tájolhatod tájolhatod be magad újra meg újra a megfelelő perspektívába. Így megtanulsz automatikusan átsik lani az élet apró kellemetlenségei felett, s a súlyos válságok sem váltanak ki belőled heves és fékezhetetlen haragot és dühroha -

mokat, hiszen képessé válsz az őszinte elfo elfogadás gadás szemüvegén át tekinteni rájuk. Fedezd hát fel fel a legegyszerűbb módszert, módszer t, amely lyel bármely körülmények között megőrizheted higgadtságod, és egyszer s mindenkorra megszabadulhatsz a haragtól – hacsak nem akarod direkt felhergelni magad!

14

I. RÉSZ

MIÉRT GURULSZ DÜHBE OLYY A N GY OL GYAA K R A N?

1. Szemléld a dolgokat a megfelel meg felelőő perspektívából

Bensőnkben gyakran három erő feszül egymás ellen: a lélek, az ego és a test. Röviden megfogalmazva a lélek igyekszik azt tenni, ami helyes; az ego megpróbálja kivívni a maga igazát és a lehető legkedvezőbb legkedvezőbb fényben feltűn feltűnni; ni; a test pedig csak me nekülni szeretne a kínos élethelyzetből. Amikor meghozod éle ted bármely bár mely döntését: döntését: •

•

•

Választ álaszthatod hatod azt a megol megoldást, dást, amelytől a legjobban érzed magad. Dönthetsz úgy, hogy a lehető leg leg jobb színben tűnj tű nj fel fel mámá sok előtt. Elhatározhatod, hogy hogy azt teszed, ami helyes helyes és méltányos. méltányos.

Amikor engedünk zikai késztetéseinknek, a kényelmes vagy élvezetes utat választjuk. Az eajta önkényeztetés legszemlé letesebb példái, amikor túlesszük vagy túlalusszuk magunkat – vagyis csak amiatt am iatt csinálunk valamit, mert mer t jó érzés. Az egónk ösztönzésére elkövetett cselekedetek skálája igen széles; olykor embertársaink rovására tréfálkozunk, máskor pedig a vásárlási láz ragad el minket, aminek a pénztárcánk látja kárát. Amikor az ego veszi át az uralmat, nem próbálunk helyesen cselekedni,

17


csupán az a vágy hajt minket, min ket, hogy a lehető legjobb legjobb színben tűn tű n -

jünk fel. Önbecsülésünket viszont csakis akkor szilárdíthatjuk meg, ha felelősségteljes döntéseket hozunk, és azt tesszük, ami va lóban helyes – ez a lélekorientált (erkölcsös, avagy lelkiisme retes) választás. Valójában ily módon fonódik össze szervesen önbecsülésünk és önuralmunk. önuralmunk . Az érzelmi szabadság korántsem korántsem azt jelenti, hogy azt tesszük, amihez kedvünk szottyan, hanem azt, hogy tudatosan úgy cselekszünk, ahogy helyesnek érezzük, pillanatnyi vágyaink vágyainktól tól függetlenül. Képze Képzeld ld csak el, hogy épp fogyókúrázol, és egyszerre felhorgad benned a vágy, hogy behabzsolj habzso lj egy szelet csokoládét! csokoládét! Egy darabig dar abig ellenállsz a kísértéskísér tésnek, de azután azut án beadod a derekad. Ez vajon vajon szabadság vagy szolgaság? Megkívántál egy csokit, és meg is etted. De vajon utána nem mardos a bűntudat? Ha felelősségteljesen döntünk, önural mat gyakorlunk, és egyben önbecsülésünket is megszilárdítjuk.

HA JÓL AKAROD ÉREZNI MAGAD, CSELEKEDJ HELYESEN Valahányszor lemondunk a felelősségteljes lépésről, mert képte -

lenek vagyunk ellenállni pillanatnyi szeszélyeink vonzásának, vagy épp megalkuszunk önmagunkkal, hogy elnyerjük mások dicséretét vagy tiszteletét, az önbecsülésünk csorbul. Amikor Ami kor rutinszerűen behódolunk az azonnali kielégülésnek, vagy csak azt tartjuk szem előtt, hogy énképünket védelmezzük és kivetítsük, utólag bűntudat fog el minket, és végül kiüresedettnek érezzük magunkat. Mivel el akarjuk hallgattatni a tudatalattink gyötrő hangjait, amelyek azt suttogják, hogy „nem vagyok kibékülve önmagammal”, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. bőrü nkben. Arra vágyunk, vágy unk, hogy szeressük szeressük

magun kat, ám ehelyett magunkat, ehelyett egyre-másra egy re-másra adjuk fel valódi valódi értékeinket. ér tékeinket. Mivel képtelenek vagyunk rá, hogy hosszú távú jólétünk érdekében munkálkodjunk, belekerülünk ama tevékenységek lefelé húzó és önpusztító örvényébe, amelyek amelyek gyötrelmeink pillanatnyi pillanat nyi 18

SZEMLÉLD A DOLGOKAT A MEGFELELŐ PERSPEKTÍVÁBÓL enyhülését kínálják: túl sokat eszünk, alkoholhoz vagy kábítószerekhez folyamodunk, folyamodunk, és értelmetlen ért elmetlen szórakozásokkal szórakozásokkal tereljük el a gyelmünket. Talmi örömökkel palástoljuk tehát önutála tunkat, és mivel a vágyott boldogság helyett csak még nagyobb kiábrándulásokban lesz részünk, egyre mélyebbre merülünk a kétségbeesés posványába – és egyre messzebb bujdosunk önmagunk elől. Most azonban vegyük szemügyre a helyzetet más nézőpont ból: Próbáltál valaha kedél kedélyes yes társalgást folytat folytatni ni olyasvalakiv olyasvalakivel, el, akit nem kedvelsz? Netán eltölteni egy órácskát vagy egy egész napot egy ismerősöddel, aki az idegeidre megy? Ugye, milyen gyötrelmes élmény? De mi történne, ha együtt kellene élned az illetővel – vagy ha kiderülne, hogy e kellemetlen egyén tör tör ténetesen azonos veled? Ha az ember nincs kibékülve magával, az életben minden csak elszívja az energiáit. Olyan ez, mintha egy nemszeretem főnök keze alatt végeznénk végeznénk a munkán mun kánkat: kat: még a legapróbb feladat is ingerel minket, amivel megbíz. Hajlandók lennénk vajon szívvel-lélekkel dolgozni egy hálátlan és féktelen valakiért, vagy éppen érzelmi energiát – a szeretetről és a tiszte letről nem is beszélve – fektetni a kapcsolatba? Az ember meg próbálja próbál ja az illetőt céltalan törekvésekkel vagy vég végeláthatatlan eláthatatlan szórakozással kielégíteni vagy elzsongítani, netán hozzásegíti, hogy belevesszen az önsorsrontó viselkedésformák ködébe – persze csak azér azért, t, hogy ne kell kelljen jen szembenéznie ve vele, le, vagy érdemi segítséget nyújtania neki. Minél kevésbé vagyunk kibékülve önmagunkkal, annál csekélyebb hajlandóságot mutatunk arra, hogy a hosszú távú nyereség érdekében elviseljük a rövid távú szenvedést. Hiszen ki akarná megerőltetni magát, és eltűrni a szívfájdalmakat és vi szontagságokat olyasvalakiért, akit még csak nem is szeret? Ez a hozzáállás teljesen érthető, ám igencsak problematikus. Ha túlságosan gyakran gyak ran húzzuk húzzu k ki magunkat magun kat a kötele kötelezettségeink zettségeink alól, és szalasztjuk el a kínálkozó alkalmakat, többet veszíthetünk,

19


mint képzelnénk. Kutatások tanúsága szerint abbéli hajlamunk, hogy elkerüljük a felelősségvállalással együtt járó szenvedést, haragunk elsődleges kiváltó oka, s egyben csaknem az összes érzelmi nyavalya – úgymint a szorongás, a depresszió és a függőség – kialakulásában is központi szerepet játszik. 1

MEGFELELŐ PERSPEKTÍVA = LELKI EGÉSZSÉG Ahogyan a viselkedésünk egyre vakmerőbbé és felelőtlenebbé válik, az egónk felduzzad, hogy ellensúlyozza a bűntudat, a bi zonytalanság és a szégyen érzését. Szemhatárunk beszűkül, mind többet látunk az énünkből, és mind kevesebbet a világból – amitől csak még érzékeny érzékenyebbé ebbé és ingatagabbá válunk. Minél kevésbé vagyunk hajlandók elfogadni az igazságot önmagunkkal és az életünkkel kapcsolatban – s felülkerekedni lustaságunkon és a fájdalomtól érzett félelmünkön –, annál vehemensebben „oltalmaz” „ol talmaz” min minket ket az egónk, és hárítja há rítja másra a fel felelős elősséget séget.. Ma gyarán azt mondogatjuk magunkban, hogy „ha velem minden rendben, akkor csakis veled lehet a baj”; hogy „a világ igazság talan”; vagy „mindenki összeesküdött ellenem”. S máris szárba szökken pszichénkben a neurózis és az üldözési mánia. Mivel meg akarunk akaru nk maradni mara dni makulátlannak mak ulátlannak a saját saját szemünkben, kénykénytelenek vagyunk a környező világot befeketíteni – márpedig ha a valóságlátásunk eltorzul, azt az élethez való alkalmazkodóké pességünk sínyli meg. meg. 2 Amikor valaki elveszti a józan eszét – vagyis többé nem képes tárgyilagosan látni és elfogadni a világot, és észszerűen reagálni rá –, –, alapvetően a perspektívája torzul el. Az érzelmi instabilitás – a harag szülőanyja – voltaképpen a tisztánlátás hiánya, amely olyan mértékű, amennyire az egónak sikerült megfertőznie szemléletmódunkat. Felelősségteljes (lélekorientált) döntés → az önbecsü lésünk megszilárdul → az egónk összezsugorodik →

20

SZEMLÉLD A DOLGOKAT A MEGFELELŐ PERSPEKTÍVÁBÓL a perspektívánk perspek tívánk kitágul → torzítatlanul látjuk a valóságot → felismerjük és elfogadjuk az igazságot (még akkor is, ha fájdalmas vagy kínos) = érzelmi egészségünk töretlen → fel felelőssé elősségteljesen gteljesen cselekszünk. cselekszün k. Felelőtlen (egoorientált/önkényeztető) döntés → az ön becsülésünk becsülés ünk meginog → az egónk egónk feld felduzzad uzzad → a perspek tívánk beszűkül → eltorzítva látjuk a valóságot → nem vagyunk képesek/hajlandók felismerni és elfogadni a valóságot (különösen, ha fájdalmas vagy kínos) = érzelmi egészségünk megrendül → felelőtlenül cselekszünk.

21

DR. DAVID J. LIEBERMAN - URALD A HARAGOD URALD A HELYZETET

Recommend Documents