Általános ismeretek – vetés, palántanevelés
1. Vetés, palántanevelés A zöldségtermesztésben harom alapvető lehetőség van: 1. helyrevetés, amikor a növények magját közvetlenül a szabadföldbe vetjük, 2. magok vetése tenyészedénybe, palántanevelés, majd a palánták kiültetése a szabadba. 3. Szabadgyökerű (szálas) palánta: amikor a magvetés palántaágyba történik, és a kis növényt gyökerestől kiszedik az átültetéshez (földlabda nélkül). A két lehetőség közötti választás függ a növény igényétől, valamint a növény termesztésének az időszakától. Helyrevetjük
sárgarépa petrezselyem gyökér Pasztinák Fekete gyökér hónapos retek fekete retek cékla spenót sóska zöldborsó zöldbab csemegekukorica fokhagyma Burgonya Mángold Cukkini Madár saláta Saláta mix (mesclun) Rukola tarlórépa
Helyrevetés és palántázás is alkalmazható uborka (csemege) saláta sütőtök patisszon / csillagtök vöröshagyma Lilahagyma Pórehagyma Cukkini vöröshagyma
Palántázzuk
paprika paradicsom kelkáposzta fejes káposzta zeller Karalábé Brokkoli Karfiol Kinai kel Pak Choi
1.) Helyrevetés A helyrevetés előnyei: vetés egyszerű és gyors, közvetlenül a szabadföldbe, nem kell termesztő helyiség a palántaneveléshez nem kell a növényeket átültetni, bizonyos növényeknél, amelyeket egyelni kell, a kiszedett növények étkezésre vagy értékesítésre felhasználhatók (pl. sárgarépa, retek, cékla). A helyrevetésnek két lehetősége: a sorban szemenként vetjük el a magokat egymástól azonos távolságra, vagy folyamatosan a sorba szórjuk a magokat. Szemenként ültetjük a burgonyát és fokhagymát. Szemenként vetjük a csemegekukoricát, sütőtököt, patisszont (csillagtök). Ezek a növények nem szeretik az átültetést és szépen kikelnek szabadföldön. Akkor érzik jól magukat, ha nincsenek sűrűn vetve, hanem egymástól meghatározott távolságra kerülnek, hogy elegendő hely legyen számukra a növekedéshez. A megfelelően előkészített talajba a húzzuk meg a sorokat. Amennyiben valaki az előbb említett ágyásos rendszert szeretné alkalmazni, akkor gyakorlatilag minden növény 40 cm-es sortávolságra kerül elvetésre vagy palántázásra. Ha valaki ettől az ágyásos rendszertől el akar térni, akkor a sortávolságok a növények igényei szerint különbözőek lehetnek, ezeket a sortávolságra vonatkozó adatokat az egyes növények részletes leírásánál megadjuk. De a két módszer kombinálható is, az ágyás rendszerben a sorok utólagos meghúzásával, sűrítésével. Ennek nem kell mélynek lennie, csak a sort kell jeleznie. Amennyiben csak egy sort akarunk vetni a növényből, a sor helyét egy kifeszített madzaggal jelöljük ki, és a madzag mellet kapával húzzuk egy kis mélyedést. Ha több sort vetünk a növényből, akkor használjuk sorhúzót. A kijelölt sorokba kapával vagy ültető kanállal nyissuk meg a talajt olyan mélyen, ahova a magot vetni akarjuk. Ennek mélysége növényenként különböző. Vetés után a sorokat öntözőkanna rózsával öntözzük be alaposan. Tipp: Szemenkénti vetésnél egy helyre 2-3 magot célszerű elvetni (fészkes vetés), hogy biztosan minden helyen legyen növény. Ha egy helyről (fészekből) több növény is kikel, akkor a legerősebbet hagyjuk meg, a többit távolítsuk el. Így nem lesz tőhiányos a sor. Folyamatos sorba vetjük: sárgarépa, petrezselyem gyökér, pasztinák, hónapos retek, fekete retek, cékla, spenót, sóska, zöldborsó, vöröshagyma, lilahagyma, újhagyma. A megfelelően előkészített talajba a húzzuk meg a sorokat. A sorok olyan mélyek legyenek, mint amilyen vetésmélységet igényel a növény. Ha csak egy sort akarunk húzni, a sor helyét egy kifeszített madzaggal jelöljük ki, és a madzag mellet kapával húzzuk meg a sort. Több sor esetén használjunk sorhúzót. A meghúzott sorokat általában nem kell már külön mélyíteni.
Tipp: A sorhúzó alkalmazásánál vegyük figyelembe, hogy a sorhúzó fogai a húzott mélyedés mellett a talajt kicsit felkupacolják. Ilyenkor úgy láthatjuk, hogy a sorhúzó a kellő vetési mélységben halad, mivel a vetés mélységét a sor melletti kupac tetejéhez viszonyítjuk. A valóságban a vetési mélységet mindig a talaj eredeti felszínéhez kell nézni. Ezért ellenőrizzük, hogy ténylegesen milyen mélyen jár a sorhúzó. A vetéshez egyik tenyerünkbe vegyünk a magot, a másik kezünkkel mintha sót szórnánk, szórjuk a magokat a meghúzott sorokba. Általában több magot vetünk el, mint amennyi növényt szeretnék, a biztosabb kelés érdekében. Nem baj, ha sűrűbbre sikerül a vetés, ez egyelésnél a felesleges növényeket majd eltávolítjuk. Vetés után a sorokat talajjal takarjuk be. Ehhez használjunk gereblyét. A gereblyét a talajban ne húzzuk mélyen, mert elmozdít-hatja az elvetett magokat az eredeti helyükről, és a sorok kelés után görbék lesznek. Ezt követően a sorokat gereblyével tömörítsük le, hogy a mag a talajjal jól érintkezzen. Közvetlenül vetés után a sorokat óvatosan öntözőkanna rózsájá-val öntözzük be, a gyorsabb kelés érdeké-ben. A vetésadatokra vonatkozó konkrét értékeket az egyes növényeknél adjuk meg. 2.) Palántanevelés és palántázás Palántanevelés előnyei: a mag vetését korábban lehet vetni, és így hamarabb szedhető termés, fagyérzékeny növények nevelését hamarabb meg lehet kezdeni, mintha közvetlenül szabadföldbe vetnénk a magját, a növénytermesztési szezon meghosszabbítható, nehezebben kelő növényeket könnyebben lehet ápolni, több lehetőség van szabadföldön gyommentes talaj előkészítésére a palánták kiültetéséhez. A paradicsom, paprika, zeller hosszabb tenyészidejű növények, melyek biztos szabadföldi beéréséhez szükséges a palántanevelés. A káposztafélék (kelkáposzta, fejes káposzta, karalábé) palántanevelése előnyös, mivel már a hidegebb időszakban is meg lehet kezdeni a palánták nevelést, így fejlődését fejlettebb állapotban kezdheti meg a szabadföldön. A kiültetett palánták könnyebben tarthatók gyommentesen, és az erős palánta gyorsabban kezd fejlődni. Azoknál a növényeknél ahol a helyrevetés és a palántázás is lehetséges (pl. csemege uborka, saláta, sütőtök, patisszon, vöröshagyma, lilahagyma), ott a kertész dönti el, hogy melyiket részesíti előnyben. Például csemege uborka termesztésekor, ha fóliában akarjuk termeszteni és korai szedésre, akkor a palántázás előnyösebb. Amennyiben szabadföldön és nem korai szedésre, akkor a helyrevetés az alkalmasabb.
Palánták nevelése Palántanevelő helység Palántanevelésre kijelölt helyiség legyen fagymentes, széltől védett és világos. Ha a nagy hidegekben nem fagymentes a helyiség, akkor gondoskodni kell fűtésről. Erre általában akkor kerülhet sor, ha a palántanevelést már korán, február elején el akarjuk kezdeni. Márciusi palántanevelésnél általában már külön fűtésre nincs szükség. Palánták nevelésére megfelelő lehet egy világos konyha ablaka, zárt üveges veranda, fóliasátor, kis üvegház, vagy melegágy. A palántanevelés történhet pohárban vagy tálcában. Palánta komposzt A komposzt, amit magvetéshez vagy palántázáshoz használunk, maga is egy összetett dolog, ugyanis a megfelelő érettségi állapotától függ, hogy melyik faj számára lesz alkalmas termesztő közeg. A gyakorlatban, a vegyes zöldségtermesztésben, a legtöbb termesztő egy általános palánta komposztot használ mindenféle palántához. A biotermesztéshez használt komposzt készüljön szerves trágyából és növényi hulladékból (semmiféle műtrágyát vagy egyéb mesterséges adalékanyagot ne tartalmazzon), ha vásárolt (nem sajátkészítésű), akkor legyen ellenőrzött biotermék. A komposzt fő tulajdonsága, hogy laza szerkezetű, könnyű, de ugyanakkor jó víztartó képességű, és tartalmazzon elég tápanyagot a növényke első 2-4 heti növekedéséhez. A nagyon jól komposztált, érett, szerves trágya komposzt: jól szitálható, és tőzeggel keverve harmonikus tápanyag szolgáltató, jó a víztartó képessége, megfelelő a vízáteresztése, jól szellőzik, stb… A palántaföldhöz keverhetünk még egyéb adalékanyagokat: durva homokot vagy perlitet. A kereskedelemben kapható palántaföldeket általában sterilizálják, hogy elpusztítsák a lehetséges gyommagvakat és kórokozókat. Az a tapasztalatunk, hogy ez a lépés nem mindig szükséges, de akkor fel kell készülnünk a palánták kézi gyomlálására. Tálcás palántanevelés
Speciális palántanevelő tálcák
A palántázással kap-csolatos munkákhoz célszerű egy kellő méretű asztalt hasz-nálni. A palántane-velés leggyakrabban tálcában történik. Erre vannak speciá-lis palántanevelő tálcák. Alkalmas azonban minden olyan műanyag vagy fa tálca is, ami maximum 8cm magas, 35cm széles és 50cm hosszú. Ennél nagyobb méretűt nehezebb mozgatni, illetve a növény nem kap elég fényt benne. Fontos, hogy legalább a tálca alján legyen lyuk, ami a felesleges vizet elvezeti a palántaföldből.
A palántanevelő tálcát töltsük meg jól érett, szitált, nyirkos komposzttal. A nyirkosság alatt azt értjük, ha kezünkben a komposztot összenyomjuk, akkor a kom-poszt összeáll, és a tenyerünk nyirkos lesz. Nem jó, ha a komposzt összeszorításakor nedvesség csurog ki belőle, vagy vízcseppek maradnak a tenyerünkben. Az sem kedvező, ha száraz a komposzt, akkor összenyomás után a tenyerünkben szétesik. Érett komposzt Kezünkkel töltsük a tálcában legyen belőle
tálcába komposztot bőségesen, a egy kisebb kupac.
A megtöltött tálcában ujjainkkal, a tálca teljes területén körben, enyhén nyomkodjuk meg a kom-posztot, különösen ügyelve arra, hogy a sarkokba is hé-zagmentesen kerüljön. Erre azért van szükség, hogy a komposzt egyenletesen és mindenhol tömörített legyen, és a későbbi öntözéskor már nem tömörödjön össze. Fából készítsünk egy simítót, aminek mérete megegyezik a tálca belső méretével (pont belefér). Ezt a simítót élével fektessük rá a tálca peremére, és jobbra-balra történő rövid oldalirányú mozgatás mellett, húzzuk végig a tálca peremén. Ezzel a tálcában lévő felesleges komposztot távolítjuk el, és a sima felületet kapunk. A simítót lapjával fek-tessük a komposztra, és enyhén nyomjuk lefelé úgy, hogy a komposzt teteje 1-2cm-rel lejjebb kerüljön a tálca szélénél. A tálcában így előkészített komposzt tetejére a kisebb magokat egyenletesen szórjuk rá. Ezek a magok lehetnek sűrűbben is, de egymástól lehetőleg egyen-letes távolságra, hogy legyen helyük a fejlődéshez. A nagyobb magokat szemenként tegyük le, egymástól nagyobb távolságra, de szintén egyenletesen.
A tálcára helyezett mago-kat komposzttal be kell takarni. Ehhez használjunk szitát, melyen a lyuknagy-ság 3-5mm átmérőjű. A szitába tegyünk komposz-tot, majd egyenletes szitáló mozgással szitáljuk a magokra. A takarás vastagsága 1-2cm legyen. nagyobb magoknál 2cm, kisebbeknél inkább 1cm. Szitálás után már ne tömörítsük a komposztot. Az elvetett tálcákat kis műanyag lapocskával jelöl-jük meg, és írjuk rá vízálló tollal a vetés idejét és az elvetett növény fajtáját. Jelölő lapocskát egyszerű-en készíthetünk kiürült és kimosott tejfölös vagy joghurtos dobozból is úgy, hogy annak oldalát ollóval 2cm széles csíkokra vágjuk. De alkalmas lehet a jégkrém pálcikája is. Ezeket a tálca szélén nyomjuk bele a komposztba. Ezután a tálcát rózsás locsolókannával finoman öntözzük meg. A további-akban a tálcákat rendszere-sen kell öntözni, hogy a komposzt mindig nyirkos legyen. Ne száradjon ki a komposzt, de ne is legyen túl nyirkos. Ha a tálca alján van lyuk, az segíti a felesleges víz elvezetését. Tipp: A gyorsabb és egyenletesebb kelés érdekében a tálcát üveglappal lefedhetjük. Így a komposzt egyenletesen nedves marad, és az üveg alatt magasabb lesz a hőmérséklet. Figyelni kell azonban arra, hogy amikor kezd kikelni a növény, el kell távolítani az üveglapot. Ezért minden nap nézzük meg a palántanevelő tálcát. Tűzdelés A tűzdeléskor a megfelelő fejlettségű kis növényeket átültetjük egy másik tálcába, vagy tejfölös, joghurtos pohárba. Az előzőekben leírt és hasonlóan előkészített tálcába tűzdeljük a növényeket, de ekkor már egymástól nagyobb távolságra kerülnek, hogy a fejlődésükhöz elegendő hely legyen. Amikor a kis növények annyira fejlettek, hogy kézzel megfoghatók és már túl sűrűn állnak, át kell őket tűzdelni. Első lépésként a tálcában lévő komposztot alulról egy kicsit lazítsuk fel, hogy a növények könnyebben eltávolíthatók legyenek. Ezt a hajlékonyabb falú tálcával könnyen megtehet-jük, ha a tálcát enyhe csavaró mozdulattal megmozgatjuk, vagy a tálca alját felfelé megnyomkodjuk. Merevebb falú tálcánál az egyik sarokban lapos eszközzel, vagy egy tompán kihegyezett pálcával (ceruza vastagságú és nagyságú) a komposzt alá nyúlhatunk, azt kissé megemeljük. Az így fellazított komposztból óvatosan emeljük ki egyenként a növényeket levelüknél megfogva. Ne a szárat fogjuk meg, mert az könnyen megsérülhet. Lazítás nélkül soha ne húzzuk ki a növényeket, mert gyökerük elszakadhat. Egyik kezünkbe fogjuk meg a kis palántát a levelüknél fogva. Ha a gyökér túl hosszú, a végét körmünkkel óvatosan csíp-jük le, így könnyebben tűz-delhető. A másik kezünk-kel, a pálcika segítségével fúrjunk lyukat az előkészített tálcában lévő komposztba, ami a tálca aljáig is leérhet. A lyukba úgy tegyük a növényt, hogy gyökere egyenes maradjon. A pálcát ezután ferdén nyomjuk a komposztba a növénytöve mellett, majd állítsuk függőlegesre, ezzel földet nyomunk a palánta tövéhez és gyökeréhez. A palánták között a tálcában legalább 3cm legyen. Ha tejfölös pohárba tűzdelünk, akkor minden pohárba csak egy növény kerüljön. Tűzdelés után a tálcát vagy a poharat tegyük napfényes helyre, és öntözzük meg. A palántákat rendszeresen ön-tözzük és a komposztot mindig tartsuk nyirkosan.
Poharas palántanevelés A poharas palántanevelést azoknál a növényeknél alkalmazzuk, melyek nagyobb magvúak, illetve amelyek nem bírják a palántanevelés közbeni tűzdelést (pl. uborka). Olyan méretű műanyag poharat válasszunk, amelyben a palántanevelés végéig maradhat a növény (pl. uborkát úgynevezett „V-12 pohárba” ültetjük). Kezünkkel töltsük tele a poharat jól érett, szitált, nyirkos komposzttal. A poharat túl is tölthetjük. Fektessük egy falap élét a pohár peremére, és a felesleges komposztot húzzuk le a pohár tetejéről. Így sima felületet kapunk. Fából készítsünk egy olyan átmérőjű korongot, ami éppen belefér a pohárba, annak felső részén. A korong közepéből álljon ki egy ceruza vastagságú 10cm hosszú pálca, ami a korong használatát segíti. Következő lépésben, a korongot lapjával fektessük rá a pohárban lévő komposztra. Enyhén nyomjuk lefelé a korongot úgy, hogy a komposzt teteje 2-3cm-el kerüljön lejjebb, mint a pohár széle. Az elvetendő magból egy szemet vegyünk mutató és hüvelykujjunk közé, majd nyomjuk a komposztba a pohár közepén. Nem kell mélyre nyomni, csak annyira, hogy a mag megálljon a komposztban. Hanem vagyunk biztosak abban, hogy a magnak jó a csírázóképessége, akkor egy pohárba vessünk két szemet a magból, és kikelés után a gyengébb fejlettségűt távolítsuk el. A pohárba helyezett magokat komposzttal be kell takarni. Ehhez használjunk szitát, melyen a lyuknagyság 3-5mm átmérőjű. A szitába tegyünk komposztot, majd egyenletes szitáló mozgással szitáljuk a magokra. A takarás vastagsága 1-2cm legyen. Szitálás után már ne tömörítsük a komposztot. Az elvetett poharakat kis műanyag jelölő lapocskával jelöljük meg, és írjuk rá vízálló tollal a vetés idejét és az elvetett növény fajtáját. Ezeket a pohár szélén nyomjuk bele a komposztba. A poharakat tegyük napfényes helyre, majd rózsás locsolókannával finoman öntözzük meg. Ha több pohár van, tegyük egymás mellé azokat, és egyszerre öntözhetjük. A palánták nevelése alatt rendszeresen kell öntözni és a komposztot nyirkosan tartani. Palánták edzetése A palántál edzetése mind a tálcás, mind a poharas palántanevelésre egyaránt vonatkozik. A palánták nevelése általában meleg, szélvédett helyen történik. Ne egészséges számukra, ha ilyen környezetből hirtelen kiültetésre kerülnek a szabadba, ahol még hűvösebb az idő. Ahhoz, hogy a szabadföldi kiültetést és az időjárás viszontagságait jobban bírják a palánták, a kiültetés előtt edzetni kell őket. Ez azt jelenti, hogy a palántákat fokozatosan kell szoktatni a melegebb, szélvédett körülmények közül, a hűvösebb, szelesebb viszonyokhoz. Ehhez a palántákat 2-3 naponta tegyük egyre hűvösebb és szellősebb helyre, ahol jár a levegő. 2-3 naponta a hőmérséklet különbség kb. 1-20C legyen. Az edzetés időtartama általában 3-7 nap.
Általános ismeretek – ágyások kijelölése
2. Ágyások kijelölése A kertészetünkben bevált módszer az ágyásoknak a kialakítása. Egy ágyás 150cm széles, ami 30cm széles közlekedő útból és 120cm termőterületből áll. Ebben a termőterületben 3 sor van, melyek egymástól 40cm-re vannak, így a sortávolság egységesen 40cm. A két szélső sor és a gyalogút közötti 20cm-es sáv a növény tenyészterülete, melyet azért jelölünk ki, hogy azt a palántázáskor vagy vetéskor ne tapossuk és tömörítsük le. Ez tulajdonképpen egy biztonsági sáv a gyalogút és a növény között. sor ↓ sor ↓ sor ↓ ↔ ↔ ↔ ↔ ↔ 30cm 20cm 40cm 40cm 20cm ←gyalogút→ ← 120cm termőterület → ← 150cm ágyás szélesség → Az ágyás kijelöléséhez szükséges sorhúzónak 130cm szélesnek kell lennie, ami öt fokból áll az alábbi osztással: 30–20–40–40cm.
Az ágyás szélének kijelöléséhez húzzunk ki egy jelzőmadzagot a kívánt helyen az ágyás hosszának megfelelően. Ezen madzag mellett húzzuk meg a sorhúzót, kijelölve az első egyenes sorokat. Egy ágyás kijelöléséhez két húzásra van szükség. Először meghúzzuk a sorokat egyik irányba. Az ágyás végén megfordítjuk a sorhú-zót, és úgy húzzuk vissza, hogy a 40cm távolságra lévő fogak a már előzőleg meghú-zott 40cm távolságú sorokba kerüljenek vissza. Így az ágyás másik szélén is kiala-kítjuk a gyalogutat. 2. húzás sorhúzó fogai ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ 30cm 20cm 40cm 40cm ↓ ↓ ↓ ↓ ↓ ↑
↑ 40cm
▲
↑ 40cm
↑ 20cm
▲ ▲ sorhúzó fogai
↑ 30cm
▲ ▲ 1. húzás
Általános ismeretek – palánták szabadföldi kiültetése
3. Palánták kiültetése A következőkben leírtak mind a tálcás, mind a poharas palántanevelésre egyaránt vonatkoznak. A palántázásra szánt szabadföldi terület talaja legyen kellően előkészítve (lásd. talajművelési fejezet). Jelöljük ki a növények sortávolságát. Ha kijelöltük az ágyást és meghúztuk a sorokat, akkor a soron belül a palántákat meghatározott távolságra kell ültetni. Ez a tőtávolság növényfajonként változó (részletes adatok az egyes növényeknél kerülnek közlésre). A palántákat az egyes sorokban úgy ültessük, hogy az egymás mellett lévő sorokban a palánták egymáshoz képest el legyenek tolva az ábra szerint. Így rendelkezésre álló tenyészterületet jobban ki lehet használni. X
X X
X
X X
X
X X
X
X
A palánták kiültetésekor a palántás poharakat vagy a tálcákat készítsük magunk mellé, hogy könnyen elérhető legyen. Bal kezünkbe vegyük a pohárból vagy tálcából a palántafölddel együtt kiemelt palántát. A palántákat a gyökerüknél, a palántaföldes résznél fogjuk meg. Jobb kezünkben tartsuk a plánta-ültető kanalat, amit nyomjunk a talajba, és vele jobb oldalra húzzuk el kissé a talajt. Az így keletkezett résbe helyezzük el a palánta földes részét. Ezután a palántaültető kanalat húzzuk ki a talajból, majd a palántától kissé távolabb ferdén ismét nyomjuk a talajba és a földet nyomjuk a palánta tövéhez.
A palánták kiültetése után azonnal alaposan locsoljuk be a palánták tövét. A talajt iszapoljuk be növény töve körül, de óvatosan, hogy ne mossuk ki a növényt a talajból.
