Amanda Quick - Alibi Jegyesség

Amity Doncaster kisasszony izgalmas kalandokon edződött, magányos világutazó, aki megszokta a kihívásokat. Benedict Stanbridge a technika szerelmese, ám ezúttal titkok őrzőjeként, a Korona szolgálatában is kipróbálja magát. A véletlen úgy hozza, hogy Amity megmenti Benedict életét és egy óceánjáró hajón hazafelé tartva gondosan ápolja is a férfit. Mire New Yorkba érnek, barátokként válnak el egymástól, ám a hajón kettesben eltöltött idő a társasági pletykák, sőt, egy őrült sorozatgyilkos célpontjává teszik a lányt. Az első támadást megússza ugyan élve, de a szörnyeteg, akit a sajtó csak Vőlegényként emleget, és akinek rendre „rossz hírű” nők esnek áldozatául, nem tesz le gyilkos szándékáról. Benedict, hogy védelmezni tudja a lányt, bejelenti eljegyzésüket. A „jegyesek” egyesítik erőiket, hogy véget vethessenek a Vőlegény rémuralmának, ám miközben a kiszámíthatatlan bűnözővel való összecsapásra készülnek, olyan érzésekkel szembesülnek, amelyek elől nincs hová menekülniük…

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Amanda Quick: Otherwise Engaged G.P. Putnam’s Sons, a member of Penguin Group (USA) Copyright © 2014 by Jayne Ann Krentz Jacket design by Richard Hasselberger Jacket illustration © Alan Ayers Photograph of the author © Marc Von Borstel

Fordította Kelly Ágnes

Hungarian translation © by Kelly Ágnes, 2016 Hungarian edition © by Maecenas Könyvkiadó, 2016 honlap: www.maecenaskiado.hu

Egy

A közeli sikátor homályba borult bejáratából érkező hang, melynek tulajdonosa tanult brit férfi benyomását keltette, eltorzult a fajdalomtól vagy a sokktól. – Véletlenül nem a Sarkcsillag fedélzetén utazik, hölgyem? Amity Doncaster megtorpant. Épp visszafelé tartott a hajóhoz a sziget életképeiről készített jegyzeteivel és rajzaival a táskájában. – De, a Sarkcsillagon, utazom – felelte. Meg sem próbált a sikátorhoz közelíteni. Nem látta a férfit, aki megszólította, mivel a homály eltakarta előle, de szinte biztosra vette, hogy nem az utasok közül való. Felismerte volna a mély zengésű, különösen vonzó hangot. – Égető szükségem lenne egy szívességre – mondta a férfi. Amity most már egészen biztos volt benne, hogy a férfi nagy fájdalommal küzd. Úgy hangzott, mint akinek már az is minden erejét és energiáját felemészti, hogy hozzá beszéljen.

ALIBI JEGYESSÉG

5

Utazásai során persze összeakadt már néhány kiváló színésszel is, akiknek nem mindegyike volt hivatásos színjátszó. Némelyikük nagyon tehetséges szélhámos és bűnöző volt. Ám ha a férfi megsérült, nem hagyhatja cserben. Leengedte a napernyőjét, és a derekán függő láncról leakasztotta az elegáns, különlegesen kialakított japán legyezőt. A kecses harci eszközt úgy tervezték, hogy kinézetre ne különbözzék egy hétköznapi női legyezőtől, de a rajta elhelyezett hegyes acélbordák és fémvirágok valódi fegyverré avatták. Az összehajtott legyezőt szorongatva, óvatosan közelített a sikátor bejáratához. Eleget látott a világból ahhoz, hogy ne bízzon a homályból kiszóló idegenekben. Az a tény, hogy ez a férfi a felső osztálybeliek brit kiejtésével beszélt, önmagában nem volt garancia rá, hogy nem a bűnözők közé tartozik. A Karib-tengert egykor elárasztották a kalózok. Az angol királyi flotta és újabban az amerikai haditengerészet nagyrészt megszabadította ugyan a térséget ettől a veszélytől, de a hétköznapi rablókra és útonállókra nem létezett tartós megoldás. Éppúgy mindenhol megtalálhatók a világon, akár a patkányok. Amikor a sikátor szájához ért, azonnal látta, hogy nincs oka félni a férfitól, aki hatalmas kínoktól elgyötörten, hátát a téglafalnak támasztva ült. Amity úgy saccolta, hogy a harmincas évei elején járhat. A homlokán éles V alakban

6

AMANDA QUICK

induló éjsötét haját átitatta az izzadság. Általában valószínűleg hátrafésülve viselhette, de most csapzottan lógva keretezte markáns, intelligens arcának elszántságot tükröző vonásait. Világosbarna szemét fátyolossá tette a fájdalom és a kezdődő sokk. De valami más is volt a tekintetében: a rendíthetetlen vasakarat. Szó szerint az életéért küzdött. Jól szabott fehér vászoninge elejét átitatta a friss vér. A férfi levetett kabátját gombóccá gyúrva erősen az oldalára szorította. A kifejtett nyomás azonban nem volt elég, hogy elállítsa a sebből lassan, de egyenletesen csordogáló vért. Véres ujjlenyomatok tarkították a levelet, amit felé nyújtott. Kezének remegése elárulta, mekkora erőfeszítésébe kerül még ez az apró mozdulat is. A nő visszaakasztotta a legyezőt a láncra, és a férfihoz sietett. – Atyavilág, uram! Mi történt? Megtámadták? – Rám lőttek. A levelet! Vegye el! – Hirtelen élesen szippantotta be a levegőt. – Kérem! A nő ledobta a táskáját és a napernyőjét, és a levélről tudomást sem véve leguggolt mellé. – Lássuk! – mondta. A hangjából nyugodt tekintély áradt, az apja is így beszélt mindig a betegekkel. George Doncaster állította: az a tudat, hogy az orvos tudja, mi a teendő, reményt és bátorságot önt a betegekbe.

ALIBI JEGYESSÉG

7

De ez a konkrét beteg nem volt olyan lelkiállapotban, hogy megnyugtatásra vágyjon. Egyetlen dolog foglalkoztatta, és kitartott mellette egyre fogyó erejével, akár az utolsó leheletéig is. – Nem – felelte összeszorított foggal. A szemében az eltökéltség lángja égett: meg kellett bizonyosodnia róla, hogy a nő megérti, amit mond neki. – Már késő. A nevem Stanbridge. A Sarkcsillagra, foglaltam helyet. Úgy tűnik, hogy már nem fogok New Yorkba utazni. Kérem, tegyen meg egy szívességet, hölgyem. Könyörgök. Nagyon fontos. Vegye el ezt a levelet. Amity belátta: a férfi nem fogja hagyni, hogy segítsen, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy ő majd gondoskodik a levélről. – Jól van. – Kinyitotta a táskáját, és beledobta a levelet. – Ígérje meg, gondoskodik róla, hogy a levél eljusson a nagybátyámhoz Londonba. Cornelius Stanbridge. Ashwick Square. – Épp Londonba visszafelé tartok – válaszolta a nő. – Kézbesíteni fogom a levelét. De most a sebével kell foglalkoznunk, uram. Kérem, hagyja, hogy megvizsgáljam. Van némi tapasztalatom az ilyesmiben. A férfi rászegezte a tekintetét. A pillanat egy töredékéig Amity meg mert volna rá esküdni, hogy a férfi szemében mosolyt vélt felfedezni.

8

AMANDA QUICK

– Az a benyomásom, hogy ön, hölgyem, sok területen tett szert jelentős tapasztalatra – válaszolta. – El sem tudja képzelni, Mr. Stanbridge. Úgyhogy kiválóan fogok gondoskodni a leveléről. A férfi merőn nézte még pár másodpercig félig lehunyt szempillái alól. – Igen – mondta. – Elhiszem, hogy valóban így lesz. A nő kigombolta a vérben úszó inget, és felemelte a férfi kezét, amellyel az összegöngyölt kabátot szorította a sebre. Egy gyors pillantás elég volt, hogy megtudja, amit tudnia kellett. A férfi oldalán a hús sebes és véres volt, de vénás vérzésnek nem volt nyoma. Visszaszorította a sebre a férfi kezét a kabáttal, és felállt. – A golyó egyenesen áthatolt, és nem hiszem, hogy bármilyen életfontosságú szervet érintett volna – mondta. Gyors mozdulatokkal felkapta az utazóruhája szoknyáját, és az alsószoknyáiból letépett több darabot. – De meg kell fékeznünk a vérzést, mielőtt a hajóra vinnénk. A szigeten nincs modern orvosi ellátás. Attól tartok, hogy be kell érnie velem. Stanbridge valami kivehetetlent morgott, és behunyta a szemét. A nő vastag kötést készített az alsószoknyája egy hosszú darabjából. Újra elvette a sebről a férfi kabátot szorongató öklét. A seb széleit összehúzta, amennyire tudta, a kötést a

ALIBI JEGYESSÉG

9

tátongó sebre illesztette, a férfi kezét pedig ráhelyezte, hogy tartsa a szorítókötést a helyén. – Szorítsa erősen! – utasította. A férfi nem nyitotta ki a szemét, de erős keze keményen szorította a rögtönzött kötést. A nő gyorsan átkötötte a férfi derekát két hosszú alsószoknyadarabbal, és biztosan rögzítette őket, hogy a kötést a helyén tartsák. – Hol tanulta ezt? – dörmögte Stanbridge. A szemét továbbra is csukva tartotta. – Az apám orvos volt, uram. Olyan családban nőttem föl, ahol az orvostudomány volt minden étkezés fő témája. Gyakran segítettem a munkájában. Ezen felül pár évig jártam vele a világot, amíg ő különböző idegen helyeken az orvosi praktikákat tanulmányozta. Stanbridge-nek sikerült részben felnyitnia a szemét. – Ma tényleg rám mosolygott a szerencse. A nő a véres ingre és kabátra pillantott. – Ennyire nem mennék messzire, de azt gondolom, Hogy túl fogja élni. A jelen körülmények között ez nem kis dolog. Most pedig meg kell oldanunk, Hogy a Sarkcsillag fedélzetére jusson. Az apja egy évvel korábban meghalt, de ő még mindig magával hordta az orvosi táskáját a külföldi útjaira. A táska azonban a hajón, a kabinjában maradt. Most, hogy a vérzés nagyját elállította, meg kell találnia a módját, hogy Stanbridge eljusson a hajóig.

10

AMANDA QUICK

Felkelt, odament a sikátor bejáratához, és megállította az első két, arra járó embert. Mindketten helyiek voltak, akik a piacra igyekeztek. Mindössze percekbe került, hogy mindent megszervezzenek. A férfiaknak elég volt egy pillantást vetniük Stanbridge-re a sikátorban, hogy megértsék, mi a teendő. Két halász barátjuk segítségével egy halászhálóból rögtönzött hordágyon szállították a kis híján eszméletét vesztett idegent a hajóhoz. Amity meglehetősen bőkezű borravalót adott nekik, de úgy tűnt, hogy jobban örülnek a nő őszinte hálájának, mint a pénznek. A Sarkcsillag legénységének tagjai a kabinjába vitték a férfit, és felfektették a keskeny hálóhelyére. Amity kérte, hogy vigyék oda az orvosi táskáját a saját kabinjából. Amikor megérkezett, hozzálátott, hogy kitisztítsa a sebet, és számos öltéssel összevarrja. Stanbridge időnként felnyögött, de az idő nagy részében nem tért eszméletre. Amity tudta, hogy csak magára számíthat a beteggel. A Sarkcsillag fedélzetén már nem volt orvos. A hajóorvost, egy pirospozsgás, túlsúlyos férfit, aki nagyon szerette a dohányt és rabja volt az italnak, elvitte egy szívinfarktus nem sokkal azután, hogy a hajó elhagyta az utolsó kikötőt. Amity megpróbált a helyébe lépni, amennyire tőle telt, ellátva a legénység körében előforduló különböző fedélzeti sérüléseket és alkalmankénti lázrohamokat.

ALIBI JEGYESSÉG

11

Csak pár másik utas volt a hajón, többnyire angolok vagy amerikaiak. Persze még felszednek majd néhányat, amikor megállnak útközben a különböző szigeteken, de valószínűtlennek tűnt, hogy Harris kapitány másik orvost találjon, amíg New Yorkba nem érnek.

A láza valamikor éjfél körül szökött fel. Stanbridge bőrét ijesztően forrónak érzékelte, amikor megérintette. Amity bemártott egy ruhát a tál hideg vízbe, amit a kiszolgáló személyzet hozott, és a beteg homlokára terítette. A férfi felnyitotta a szemét. Zavaros tekintettel nézett rá. – Meghaltam? – kérdezte. – Távolról sem – nyugtatta meg a férfit. – Biztonságban van a Sarkcsillag fedélzetén. Útban vagyunk New York felé. – Biztos benne, hogy nem haltam meg? – Teljesen. – Nem hazudna nekem ilyesmivel kapcsolatban, ugye? – Nem – felelte. – Soha nem hazudnék magának ennyire fontos dologban. – A levél? – Az is biztonságban van a táskámban. Egy hosszú pillanatig feszülten figyelte a nőt. Aztán úgy tűnt, döntött.

12

AMANDA QUICK

– Ezzel kapcsolatban sem hazudna – mondta. – Nem. Ön és a levele mindketten meg fognak érkezni New Yorkba, Mr. Stanbridge. Szavamat adom. – Addig is ígérje meg, hogy senkinek sem beszél a levélről. – Persze hogy nem fogok. Az a levél az ön magánügye, uram. – Valamilyen oknál fogva azt gondolom, hogy bízhatom magában. Nem mintha sok választásom lenne. – Biztonságban megőrzöm a levelét, Mr. Stanbridge. Cserébe ígérje meg, hogy meggyógyul. Biztos ugyan nem lehetett benne, de megesküdött volna, hogy a férfi majdnem elmosolyodott. – Megteszem, ami tőlem telik – felelte. Újra lehunyta a szemét. A nő levette a ruhát, benedvesítette, majd a felhevült mellkasának és vállának azon részeit hűtötte vele, amelyeket nem borított kötés. A kabin ajtaján kopogás hallatszott. – Jöjjön be – szólt halkan. Yates, a két steward egyike dugta be a fejét az ajtón. – Tudok még valamit segíteni, Miss Doncaster? A kapitány azt az utasítást adta, hogy mindent bocsássak a rendelkezésére, amit csak kér. – Egyelőre nincs más, Mr. Yates. – Elmosolyodott. – Nagyon sokat segített. Olyan alaposan megtisztítottam a

ALIBI JEGYESSÉG

13

sebet, amennyire csak lehetett. Az öltések lelassították a vérzést. Mostantól a természeten múlik a dolog. Szerencsére úgy tűnik, hogy Mr. Stanbridge erős szervezettel van megáldva. – A kapitány azt mondja, hogy Stanbridge meghalt volna St. Clare szigetén, ha maga rá nem talál abban a sikátorban, el nem hozza a hajóig, és össze nem varrja az oldalában azt a lyukat. – Igen, nos, de nem halt meg, úgyhogy nem sok értelme van azon morfondírozni, mi történhetett volna. – Nincs, asszonyom. De nem ő az egyetlen a fedélzeten, akinek oka van rá, hogy hálás legyen önnek. A legénység tudja, magának köszönhető, hogy Vörös Ned nem halt bele abba a lázba, ami a múlt héten ledöntötte a lábáról, és hogy Mr. Hopkins nem vesztette el a karját, miután a sebe elfertőződött. A kapitány széltiben-hosszában arról beszél, minden vágya, hogy magát itt tartsa a Sarkcsillagon. A legénység örülne, és ez tény. – Köszönöm, Mr. Yates. Örömmel tölt el, hogy a segítségükre tudtam lenni, de vissza kell térnem Londonba. – Igen, asszonyom. – Yates biccentett. – Csak csöngessen, ha szüksége van rám. – Úgy lesz. Az ajtó becsukódott a steward mögött. Amity újabb vizes ruháért nyúlt.

14

AMANDA QUICK

Hajnal közeledtével a láz lelohadt. Amity elégedetten kucorodott le a kabin egyetlen székére, hogy aludjon egy kicsit, tudva, hogy férfit már nem fenyegeti veszély – legalábbis egyelőre. Valamivel később hirtelen felriadt. Ismeretlen érzés kerítette hatalmába, felborzolva az idegeit. Párat pislogott, miközben erősen figyelt, próbálva megfejteni, mi ébresztette fel nyugtalan álmából. De mindössze a Sarkcsillag nagy gőzgépeinek halk moraját hallotta. A padlóra rakta a lábait, és kissé elgémberedve tápászkodott föl. Stanbridge a hálóhelyéről figyelte. Ez ébresztette fel, jött rá. Megérezte a férfi nézését. Furcsa izgatottság vett rajta erőt. Hogy leplezze a zavarát, kiegyengette komoly, barna utazóruhája gyűrődéseit. – Sokkal jobban néz ki, Mr. Stanbridge – szólalt meg. Ez így is volt. A férfi szeme már nem égett a láztól, arckifejezéséből azonban egy másfajta forróság sütött, amitől a nő tarkóján izgatott remegés futott át. – Örömmel hallom, hogy jobban vagyok. – Kicsit változtatott a fekvő helyzetén. Az arca a fájdalomtól megfeszült. – Mert egyébként pokolian érzem magam. A nő az öltözőasztalon álló orvosi táskára pillantott. – Attól tartok, hogy a fájdalmával nem sokat tudok kezdeni. Elég gyatra készletem maradt. Még van egy kis morfium, de a hatása igen rövid ideig tart.

ALIBI JEGYESSÉG

15

– Tartsa csak meg a morfiumot, köszönöm. Jobb szeretem, ha tiszta a fejem. Nem vagyok biztos benne, hogy illően bemutatkoztam. Benedict Stanbridge. – Harris kapitány felvilágosított a nevéről. Örülök a szerencsének, Mr. Stanbridge. – Elmosolyodott. – Az adott körülmények között persze nem biztos, hogy annyira szerencse, de jobb, mint a másik lehetőség. Én Amity Doncaster vagyok. – Doncaster? – A férfi érdekes arca összeráncolódott a koncentrálástól. – Miért hangzik ez a név olyan ismerősen? Amity megköszörülte a torkát. – Jó pár utazási beszámolót írtam a Flying Intelligencer számára. Talán olvasott közülük egy-kettőt? – Nem valószínű. Sohasem olvasom azt a szennylapot. – Értem. – Amity a lehető leghűvösebben mosolygott a férfira. Stanbridge-ben volt annyi jó érzés, hogy zavarba jöjjön. – Most sikerült megsértenem. Higgye el, a legkevésbé sem állt szándékomban. A nő felállt. – Hívom a stewardot. Ő majd ellátja magát, amíg én visszamegyek a saját kabinomba felfrissíteni magam, és megreggelizni. – Várjon, tudom, hol hallottam a nevét! – Benedict elégedettnek látszott magával. – A sógornőm említette az utazási beszámolóit. Nagy rajongója.

16

AMANDA QUICK

– Ezt örömmel hallom – felelte Amity ugyanolyan hűvösen. Aztán erősen megrántotta a csengőt, és emlékeztette magát, hogy a férfi egy csúnya sebesülésből lábadozik, így nem vonható felelősségre a modortalanságáért. De ez a tudat nem csökkentette az ingerültségét. Benedict az öltözőasztalra helyezett táskájára nézett. – Az a levél, amit megőrzésre adtam magának – szólalt meg. – Megvan még? – Igen, természetesen. Elővegyem? A férfi pár pillanatig elgondolkodott, mint aki nem tud dönteni, azután megrázta a fejét. – Nem. Hagyja ott, arra az esetre, ha... – Arra az esetre, ha mi, Mr. Stanbridge? – Hosszú az út New Yorkig, és elképzelhető, hogy roszszabbodik az állapotom – felelte. – Nem valószínű. – Mindazonáltal jobb, ha van tervem ilyen esetre is. A nő elmosolyodott. – Feltételezem, ön olyan férfi, aki hajlamos minden eshetőségre felkészülni. A férfi megérintette az oldalát borító kötést, majd boszszúsan elfintorodott. – Látja, mi történik, ha nem jól tervezek. Ahogy mondtam, ha nem érkeznék meg New Yorkba, nagy szívességnek tekinteném, ha megtartaná az ígéretét, és a levelet eljuttatná a nagybátyámnak.

ALIBI JEGYESSÉG

17

– Cornelius Stanbridge, Ashwick Square. Ne aggódjon, leírtam a címet, hogy ne felejtsem el. De biztosíthatom róla, nem lesz rá szükség, hogy én kézbesítsem. Fel fog épülni a sebéből, uram, és saját maga viheti el a levelét. – Ha felépülök, akkor nem lesz rá szükség, hogy elvigyem. – Nem értem – felelte Amity. – Ez mit jelent? – Ne törődjön vele. Csak ígérje meg, hogy ezt a táskát nem téveszti szem elől, amíg elég erősnek nem érzem magam, hogy én gondoskodjak a levélről. – A szavamat adom, hogy a táskát a levéllel mindig magamnál tartom majd. De úgy érzem, hogy a történtek után tartozik nekem némi magyarázattal. – Az ígéretéért cserébe, hogy megőrzi a levelet, én meg szavamat adom magának, hogy egy nap mindent elmondok, amit csak lehet. És ennél több garanciát nem is fog kapni, hogy egy nap megtudja az igazságot, gondolta magában Amity. Egy kopogás jelezte Yates visszatértét. A nő felvette a táskát, és átvágott a kis kabinon, hogy kinyissa az ajtót. – Újra benézek magához reggeli után, Mr. Stanbridge – mondta. – Addig is vigyázzon, nehogy tönkretegye az öltéseimet. – Vigyázni fogok. Még valami, Miss Doncaster. – Mi lenne az?

18

AMANDA QUICK

– A Sarkcsillag menetrendje szerint még tíz napunk van a New Yorkba érkezésig. Azokon az utasokon kívül, akik már a fedélzeten vannak, minden bizonnyal felveszünk még majd másokat is. – Igen. És ez miért érdekes? A férfi részben feltámaszkodott az egyik könyökére. A fajdalomtól összeszűkült a szeme. – Senki másnak ne beszéljen erről a levélről: se az utasok közül, se a legénység tagjai közül. Életbe vágóan fontos, hogy ne bízzon meg senkiben, aki most a hajón tartózkodik, vagy aki mostantól New Yorkig száll fel a hajóra. Ez világos? – Igen. Teljes mértékben világos. – Megragadta az ajtókilincset. – Meg kell adni, ön meglehetősen titokzatos férfi, Mr. Stanbridge. A férfi fáradtan süppedt vissza a párnára. – Egyáltalán nem, Miss Doncaster. Mérnök vagyok.

Kettő

A vihar messze tombolt, de a villámlás izzó fénnyel világította meg a felhőket. A levegő túlfűtött volt és részegítő. Egy ilyen éjszakán még az is megbocsátható, ha egy nő úgy érzi, repülni tudna, gondolta Amity. A sétafedélzeten állt, keze a tíkfa korlátra fonva, ámulattal és izgatottan figyelte a látványt. A heves, feltüzelő érzelmeket nem egyedül a vihar okozta. Az izgató érzések nagy részéért a mellette álló férfi a felelős, gondolta. Valahogy összeillettek: a férfi és a vihar. – Idáig lehet érezni az energiát – mondta, és felnevetett az egész puszta élvezetétől. – Igen, valóban – válaszolta a férfi. De ő nem a vihart figyelte, ő a nőt nézte. Keze a korláton nyugodott, ujjai a nő ujjainak közelségében. A sebe a fertőzés legcsekélyebb jele nélkül begyógyult, de a férfi még mindig óvatosan mozgott. A nő tudta, hogy egy darabig még merev lesz, és fájni fog. Stanbridge pár nappal korábban arra a következtetésre jutott, hogy életben marad, és visszakérte a levelét.

20

AMANDA QUICK

Amity azt mondta magának, örül, hogy megszabadult a felelősségtől. De valami abban az apróságban, hogy viszszaadta a levelet, bánatossá tette, sőt kicsit úgy érezte, megfosztották valamitől. A feladat, hogy elrejtse a levelet – tudva, hogy a férfi bízta meg vele –, egyfajta köteléket teremtett közöttük, legalábbis ő úgy érezte. Most ez a törékeny kapcsolat is megszűnt. A férfinak már nem volt szüksége rá. Gyorsan nyerte vissza az erejét. Holnap a Sarkcsillag kiköt New Yorkban. A megérzése azt súgta, hogy reggel minden megváltozik. – Nem folytatom magával az utat Londonba – szólalt meg Benedict. – Amint kikötünk, felülök a Kaliforniába tartó vonatra. Számított erre, emlékeztette magát a nő. Tudta, hogy a hajó fedélzetén töltött idő egyszer véget ér. – Értem – válaszolta. Elhallgatott. – Hosszú az út Kaliforniába New Yorkból. – És Londonból még annál is hoszszabb, gondolta. – Sajnos ott van dolgom. Ha minden jól megy, nem kell sokáig maradnom. – Hová megy, miután végzett Kaliforniában? – Haza, Londonba. Amity nem tudta, mi mást mondhatna, így hát hallgatott. – Amikor visszaérek, nagyon szeretném felkeresni, ha megengedi – mondta a férfi: A nő hirtelen újra tudott lélegezni.

ALIBI JEGYESSÉG

21

– Örülnék neki. Várni fogom a legközelebbi találkozást. – Amity, többel tartozom magának, mint amit valaha is vissza tudnék fizetni. – Kérem, ne mondja ezt. Bárkiért megtettem volna ugyanezt, aki az ön helyzetébe kerül. – Tudom. Ez egyike a magával kapcsolatos bámulatos dolgoknak. Amity tudta, hogy elpirult, és hálás volt az éj lepléért. – Biztos vagyok benne, hogy ön is ugyanezt tette volna hasonló körülmények között. – Kénytelen volt hinni nekem bármiféle bizonyíték híján – mondta Benedict, hirtelen elkomolyodva. – Tudom, hogy ez nem lehetett könnyű. Köszönöm, hogy bízott bennem. – A nő nem válaszolt. – Remélem, hogy egy nap mindent megmagyarázhatok magának – folytatta. – Kérem, higgye el, amikor azt mondom, hogy jobb, ha egyelőre nem mesélem el az egész történetet. – Az ön története, uram. Annak mondja el, akinek kívánja. – De ön megérdemli az igazságot. – Most, hogy említi, egyetértek magával – mondta. A férfi elmosolyodott a csípős hanghordozáson. – Bárcsak visszahajózhatnék magával Londonba! – Tényleg?

22

AMANDA QUICK

A férfi a kezét a nő korláton nyugvó kezére helyezte. Egy pillanatig nem mozdult. A nő tudta, arra vár, hogy kiszabadítja-e ujjait az övéből. Ő sem mozdult. A férfi elkapta a kezét, és lassan maga felé fordította a nőt. – Hiányozni fog, Amity – mondta. – Ön is hiányozni fog nekem – suttogta. A férfi magához húzta, és száját a nőére tapasztotta. A csók olyan volt, amilyennek álmodta, de még azt is felülmúlta: sötéten szenvedélyes, és végtelenül izgató. Kezével átkarolta a férfi nyakát, és ajkait szétnyitotta. Benedict illata rabul ejtette. Belélegezte a férfit. Valahol mélyen édes, forró éhség tört rá. Attól félve, hogy fájdalmat okoz a férfinak, figyelt, hogy ne támaszkodjon túlságosan rá, akármennyire is szeretett volna így tenni. Ó, mennyire szeretett volna elveszni az egész csodájában! A férfi elszakította a száját az övétől, és a torkát csókolgatta. A kezét a derekára csúsztatta, aztán fel a ruhája fűzőjén, amíg tenyere meg nem pihent a melle alatt. A forróság és az izzó tűz látványa a távoli horizonton különösen tökéletes hátteret nyújtott a heves érzelmekhez, amelyek azzal fenyegettek, hogy teljesen magukkal sodorják. Szorosan megragadta Benedict vállát, ígéretet keresve, de tudta, hogy úgysem kapja meg, ma éjjel nem. A mai éjjel egy befejezés, nem pedig kezdet.

ALIBI JEGYESSÉG

23

Benedict halkan felnyögött, száját újra az övére tapasztotta, és elmélyítette a csókot. Egy időtlen pillanatra a Sarkcsillagon túli világ megszűnt létezni. A szenvedélytől hajtva, mely nem volt fogható semmihez, amit korábban tapasztalt, arra vágyott, hogy a csókot egészen a vihar kellős közepébe kövesse, nem törődve azzal, mi lesz utána. De Benedict egy halk nyögéssel kiszakította magát az öleléséből, gyengéden, de határozottan tolva őt el magától. – Ez nem a megfelelő hely és idő – mondta. A hangja éppolyan nyersen hangzott, és éppúgy megkeményítette szigorú önuralma, mint azon a napon, amikor a sikátorban vérben úszva rátalált. – Igen, persze, a sebe – válaszolta gyorsan, elszégyellve magát, hogy a pillanat hevében teljesen megfeledkezett a férfi sérüléséről. – Bocsásson meg. Fájdalmat okoztam? A férfi szemében titokzatos nevetés csillant. A kézfejével végigsimította a nő arcát. – A sérülésem foglalkoztat a legkevésbé ma éjjel. A férfi visszakísérte a kabinjához, és az ajtónál jó éjszakát kívánt neki.

Reggel a Sarkcsillag kikötött New Yorkban. Benedict lekísérte a hajóról. Nem sokkal később egy taxival eltűnt on-

24

AMANDA QUICK

nan – és egyben az életéből is. Még arra sem vette a fáradságot, hogy legalább egy táviratot küldjön Kaliforniából.

Három

Amity magát hibáztatta, amiért nem vette észre a kocsi mélyén, a homályban rejtőzködő férfit, amíg már késő nem volt. Az eső miatt, vonta le a következtetést. Más körülmények között sokkal figyelmesebb lett volna. Külföldi utazásai során nagy súlyt fektetett arra, hogy mindenre jól figyeljen, ha ismeretlen környezetben találta magát. De ez London. Az ember nem számít rá, hogy fényes nappal az utcán rabolják el. Igaz, az esze sem ott járt, amikor elhagyta az előadótermet. Még mindig a dr. Potter Nyugat-Amerikáról tartott előadásában hallott számtalan pontatlanság miatt mérgelődött. Az a férfi egy tudatlan bolond. Soha ki sem tette a lábát Angliából, arra pedig végképp nem vette a fáradságot, hogy a Flying Intelligencerben megjelent beszámolóit elolvassa. Potter semmit sem tudott a Nyugatról, mégis arra vetemedett, hogy a téma szakértőjeként adja elő magát. Amitynek ez túl sok volt ahhoz, hogy nyugton üldögéljen, kénytelen volt felállni, és néhány komoly ellenvetést tenni. Ez persze nem talált kedvező fogadtatásra Potter vagy a hallgatósága körében. Két markos teremőr kikísérte az elő-

26

AMANDA QUICK

adóból. Hallotta a tömeg fojtott kuncogását és helytelenítő sipákolását. Tiszteletre méltó hölgyek nem szakítanak félbe neves előadókat, hogy kijavítsák őket. Szerencsére a hallgatóságban senki sem ismerte a kilétét. Tény, hogy az embernek nem árt óvatosnak lennie Londonban. Felbosszantva, és már alig várva, hogy megszabaduljon a barátságtalan nyári záportól, felugrott az első bérkocsiba, ami megállt az utcában. Ez súlyos hibának bizonyult. Ideje sem volt rá, Hogy felfogja a furcsa, bespalettázott ablakokat és egy másik személy jelenlétét, mielőtt a férfi a nyaka köré fonta a karját, és a mellkasához húzta. Egy nagyon éles tárgyat szorított a torkának. A szeme sarkából látta, hogy az egyik kesztyűbe bújtatott kezével szikét markolászik. – Hallgasson, vagy idő előtt elvágom a torkát, maga kis szajha. És az kár lenne. Annyira várom, hogy lefényképezzem. A férfi rekedt suttogással beszélt, de a kiejtése nyilvánvalóan felső osztálybeli volt. Arcát fekete selyemből készült maszk fedte. Az álarcon nyílásokat vágtak a szeme, az orra és a szája számára. Izzadság, fűszeres cigaretta és drága kölni szaga áradt belőle. Amity halványan tudatában volt, hogy elrablójának kabátja jó minőségű gyapjúból készült – ezt érzékelte, ahogy a férfi magához szegezve tartotta.

ALIBI JEGYESSÉG

27

A gonosztevő megmozdult, őt megkerülve kinyúlt, hogy becsukja az ajtót. A jármű mozgásba lendült. Érezte, hogy a kocsi nagy sebességgel halad, de az ablakokat fedő nehéz fatáblák miatt, amelyek eltakarták a kilátást, nem tudta, milyen irányban. Egy dolog azonnal nyilvánvaló volt: a fogva tartója erősebb, mint ő. Felhagyott hát a hadakozással, hagyta, hogy a keze elernyedjen. A jobb keze a derekán levő ezüstláncra csatolt elegáns legyezőn nyugodott. – Mit akar tőlem? – kérdezte rettentően felháborodott, dühös hangra törekedve. De tudta a választ. Attól a pillanattól fogva tudta, hogy a szikét megpillantotta. A sajtó által Vőlegénynek elnevezett szörnyeteg karmai közé került. Küzdött, hogy a hangja hűvös és magabiztos maradjon. Ha volt valami, amit az utazásai során megtanult, az az, hogy krízishelyzetben gyakran a higgadt önuralom látszata a leghasznosabb védekezés. – Csodálatos esküvői portrét fogok magáról készíteni, édes kis szajhám – susogta a gyilkos. – A táskám a magáé lehet, de figyelmeztetnem kell, hogy nem sok értékeset talál benne. – Azt hiszi, hogy a táskája kell, maga ringyó? Nincs szükségem a pénzére.

28

AMANDA QUICK

– Akkor minek ez az értelmetlen színjáték? – vágott vissza élesen. A sértő hangnem feldühítette a férfit. – Fogja be a száját! – förmedt rá érdes hangon. – Megmondom, hogy miért raboltam el. Példát statuálok magával, csakúgy mint a többi nővel, akik hasonló szégyentelenséget mutattak. Megtanulja a félrevezetés árát. Amity nem hitte, hogy lehet ennél rémültebbnek lenni, de a férfi szavai hallatán még erősebb rettegéshullám söpört rajta végig. Ha nem tesz valamit, hogy kiszabadítsa magát, akkor nem éli túl az éjszakát. És meglehetősen biztos volt benne, hogy csak egyetlen esélye lesz. Jól kell terveznie. – Attól tartok, hogy nagy hibát követett el, uram – mondta, megpróbálva szilárd meggyőződést vinni a hangjába. – Senkit sem vezettem félre. – Igazán jól hazudik, Miss Doncaster, de kár a szót vesztegetni. Nagyon jól tudom, ki maga. Pont olyan, mint a többiek. A külszínen a női tisztaság benyomását kelti, de a felszín alatt maga is romlott áru. A múlt héten elért hozzám a külföldi tartózkodása alatt mutatott szemérmetlen viselkedésének híre. Tudom, hogy elcsábította Benedict Stanbridge-et, és meggyőzte, hogy úriemberhez illően nincs más választása, mint hogy önt feleségül vegye. Én megmentem őt attól a csapdától, amit maga állított neki, ahogy a többi úriembert is megmentettem, akit így félreve-

ALIBI JEGYESSÉG

29

zettek. – A gyilkos könnyedén végighúzta a pengét a torkán, anélkül, hogy a bőrt megsebezte volna. – Vajon hálás lesz érte? Kíváncsi lennék. – Azt gondolja, hogy megvédi Mr. Stanbridge-et a magamfajtától? – kérdezte. – Az idejét vesztegeti. Biztosíthatom róla, Benedict Stanbridge nagyon is képes vigyázni magára. – Ön azt tervezi, hogy házasságba csalja. – Ha magának ez ennyire fontos, miért nem várja meg, amíg visszatér Londonba? Akkor tájékoztathatja az elméletéről az erkölcsi tisztaságomat illetően, és lehetővé teszi neki, hogy levonja maga számára a következtetést. – Nem, Miss Doncaster. Stanbridge nemsokára fel fogja fedezni magáról az igazságot. Addig is az úri körök holnap reggel megtudják, ki is maga valójában. Ne mozduljon, különben most azonnal elvágom a torkát. Amity nem moccant. A szike éle nem ingott meg. Számba vette annak lehetőségét, hogy kicsusszan a penge elől, és az ülés másik oldalára veti magát. De egy ilyen manőverrel, még ha sikeresnek bizonyul is, maximum pár másodpercet nyerhet. A sarokba szorulva találná magát, csak a legyezője maradna a szike ellenében. Valószínűtlen, hogy a Vőlegény meggyilkolja őt a kocsiban, gondolta. Túl piszkos lenne, hogy mást ne mondjunk. Minden bizonnyal sok vérrel járna, és ez némi magyarázatot kívánna, még ha csak a kocsisnak is. A gyilkost

30

AMANDA QUICK

megfigyelve, az elegánsan megkötött nyakkendőjétől a járművének berendezéséig minden arra utalt, hogy kényes típus. Nem tenné tönkre a szép öltönyét és a bársonypárnákat, ha ez elkerülhető. Arra a következtetésre jutott, hogy akkor lesz a legjobb esélye, amikor a férfi megpróbálja őt eltávolítani a kocsiból. Megragadta a csukott legyezőt, és várt. A gyilkos átnyúlt a szemben levő ülésen található kis dobozért. Amikor Amity orrát megcsapta a kloroform árulkodó szaga, újabb pánikhullám öntötte el. Nem várhatja meg, amíg a kocsi megáll. Ha elveszti az eszméletét, akkor tehetetlenné válik. – Ettől majd csöndben lesz, amíg meg nem érkezünk – szólalt meg a Vőlegény. – Sose féljen, felébresztem, amikor eljön az ideje, hogy felvegye az esküvői ruhát, és beálljon a portréhoz. Most pedig dőljön hátra a sarokba. Jó kislány. Nemsokára megtanul engedelmeskedni nekem. A szikével nógatta, arra kényszerítve, hogy a sarok felé húzódjon. Amity szorosabbra kulcsolta a legyezőn az ujjait. A gyilkos lepillantott, de nem aggódott e miatt a kis mozdulat miatt. Amity nem láthatta az arckifejezését a maszk alatt, de teljesen biztos volt benne, hogy a férfi mosolyog. Bizonyára élvezte a kétségbeesett nő látványát, aki szánalomra méltón kapaszkodik a ruhájára fűzött csinos kis cicomába.

ALIBI JEGYESSÉG

31

A férfi előkészítette a kloroformmal átitatott rongyot, hogy az orra és a szája elé helyezze. – Csak lélegezzen jó mélyen – biztatta. – Egy pillanat, és vége lesz. Amity azt tette, amit bármely, úri nevelésben részesült hölgy tenne hasonló helyzetben. Mélyet sóhajtott, szemét az ég felé emelte, és elájult. Vigyázott, hogy ne a pengére omoljon, ehelyett oldalirányban a székre hanyatlott. Onnan kezdett az ülésről a földre csúszni. – A pokolba! – morogta a Vőlegény. A férfi ösztönösen elhúzódott, hogy elkerülje a nő testének súlyát. A szike éle már nem egyenesen Amity torkának szegeződött. Mintegy válaszul kimondatlan imájára, a kocsis nagy sebességgel vett be egy éles kanyart. A jármű az egyik oldalára dőlt. A Vőlegény automatikusan megpróbálta az egyensúlyát visszanyerni. Ez volt a pillanat: most vagy soha. Amity felegyenesedett, megfordult, és az összecsukott legyező kiélezett bordáit a legközelebbi célpontba szúrta: a gyilkos combjába. A hegyek átszúrták a ruhát, és a húsba mélyedtek. A Vőlegény meglepetésében és a fajdalomtól felkiáltott. Felé suhintott a szikével, de addigra ő már kinyitotta a legyezőt. Az acéllevelek elhárították a döfést. – Szuka.

32

AMANDA QUICK

A gyilkos meglepve és egyensúlyát vesztve próbált egy másik döfésre előkészülni. A nő összecsukta a legyezőt, és a bordák élét mélyen a férfi vállába fúrta. A szikét tartó kéz ennek hatására görcsösen megrándult. A penge a jármű padlójára esett. Amity kiszabadította a harci legyezőt, és vaktában harmadszorra is szúrt, nem törődve azzal, hová. Teljes pánikban volt, kétségbeesetten ki akarta magát szabadítani a fogatból. A Vőlegény újra felüvöltött, és küzdött vele, próbálva távol tartani a csapásokat. Keze a leejtett szikét keresgélte. A nő újra kinyitotta a legyezőt, melyen az acélba metszve egy elegáns kerti jelenet vált láthatóvá. A gyilkos keze felé suhintott a borotvaéles levelek szélével. A férfi dühében üvöltve rántotta vissza a kezét. A fogat csikorogva megállt. A kocsis nyilvánvalóan meghallotta a kiáltásokat. Amity belekapaszkodott az ajtóba, és sikerült kinyitnia. Becsukta a legyezőt, és hagyta, hogy az a láncról csüngjön. Egyik kezével felmarkolva a ruháját és az alsószoknyáit, hogy a többméternyi anyag ne legyen útban, kibukdácsolt a járműből. – Mi a fészkes fene? – meredt rá a kocsis a bakról, alacsony tetejű kalapja karimájáról csöpögött az eső. Egyértelműen megdöbbentette az események ilyetén fordulata. – Na már most, kérem, mi ez az egész? Az úr azt mondta,

ALIBI JEGYESSÉG

33

hogy maga a hölgybarátja. Azt mondta, hogy maguk ketten egy kis magányra vágynak. Amity nem állt meg, hogy elmagyarázza a helyzetet. Nem mert megbízni a kocsisban. Lehet, hogy ártatlan, de éppolyan könnyen lehet a gyilkos szövetségese is. Egy gyors pillantás elárulta, hogy a jármű keskeny mellékutcában állt meg. Újra felmarkolta a ruháját és az alsószoknyáit, és az utca távolabbi vége felé menekült, ahol a keresztutca forgalmat és biztonságot ígért. Hallotta, ahogy a kocsis az ostorát pattogtatja a háta mögött. A ló eszeveszett galoppba kezdett, a patái zengtek a köveken. A fogat eldübörgött az ellenkező irányba. A kocsi belsejéből kihallatszó szenvedő, dühöngő bömbölés elhalkult. Amity rohant, hogy mentse az életét. Újabb kiáltások fogadták, amikor elérte a keresztutcát. Egy babakocsit toló nő pillantotta meg először, ahogy előrohant a sötét mellékutcából. A dada magas, éles visításban tört ki. Rémült sikolya azonnal odavonzotta a tömeget. Mindenki bámult, döbbenet és megigézett rémület ült ki az arcokra. Megjelent egy rendőr. Kezében a bottal felé sietett. – Asszonyom, ön vérzik – szólalt meg. – Mi történt? Amity lenézett, és most először vette észre, hogy a ruháját összefröcskölte a vér. – Nem én – felelte gyorsan.

34

AMANDA QUICK

A rendőr fenyegető kifejezést öltött. – Akkor kit ölt meg, asszonyom? – A Vőlegényt – válaszolta. – Azt hiszem. De igazából nem vagyok biztos benne, hogy meghalt.

A következő reggel Amity Doncaster arra ébredt, hogy a neve közszájon forog: ezen a héten már másodszor.

Négy

Ugyanarra a nyomasztó fájdalomra és zavarodottságra tért magához, ami a korábbi alkalmakkor is elborította. De ezúttal a feje valamivel tisztább volt. Hangokat hallott a ködön át. A szemét lehunyva tartotta, és erősen figyelt. Két ember beszélt suttogva. Mindkettőjüket ismerte. – Életben marad – hangzott az orvos fáradt és komor hangja. – A sebek megfelelően záródnak össze. Fertőzésnek nincs nyoma, és életfontosságú szervek sem sérültek. – Köszönöm a tájékoztatást, doktor. Ön alighanem megmentette az életét. A nő ugyan a háláját fejezte ki, de jól nevelt hangja hűvös volt és őszintétlen, mintha a düh és a szenvedés között őrlődne. – A testéért megtettem, amit lehet – válaszolta az orvos. – De ahogy már korábban is mondtam önnek, asszonyom, nincs semmi, amit én vagy bármely más orvos az elméjéért tehetne. – Biztosítottak róla, hogy meggyógyult. Az elmúlt hónapokban tényleg úgy tűnt, hogy teljesen jól érzi magát. Bol-

36

AMANDA QUICK

dog volt. Kiegyensúlyozott. Élvezte a fényképezést. Nem volt jele, hogy visszacsúszna az őrületbe. – Emlékeztetném, asszonyom, hogy ha visszagondol az előző alkalmat megelőző időkre, akkor sem volt az őrületnek semmi jele. Ahogy már megpróbáltam önnek elmagyarázni, az orvosi szakma nem rendelkezik a gyógyításához szükséges tudással. Ha nem szándékozik kihívni a rendőrséget... – Soha. Ön is éppolyan jól tudja, mint én, mi történne, ha megtenném. Egy ilyen tett nemcsak őt tenné tönkre, de az egész családot magával rántaná. Az orvos nem szólt semmit. – Épp úgy fogom elrendezni, mint legutóbb – mondta a nő. Hangjából határozottság csendült. – Előre láttam, hogy erre a döntésre fog jutni – felelte az orvos beletörődő hangon. – Vettem magamnak a bátorságot, hogy üzenjek dr. Renwicknek a Creswell Udvarházba. Két ápoló vár kint. – Küldje be őket – válaszolta a nő. – Emlékeztesse őket, hogy teljes diszkréciót követelek. – Jó kiképzésben részesültek. Ahogy az előző alkalommal is elmagyaráztam, dr. Renwick az ilyen helyzetek kezelésére specializálta magát. Csak a legjobb családokból fogad betegeket, és tudja, mi a kötelessége azokkal szemben, akik a honoráriumát fizetik.

ALIBI JEGYESSÉG

37

– Más szóval megveszem dr. Renwick hallgatását – mondta a nő keserűen. – Biztosíthatom róla, hogy nem ön az egyetlen a felsőbb körökben, aki így tesz. De az alternatívát tekintve nincs más választása, nem? – Nincs. – A nő habozott. – Biztos benne, hogy alkalmas az utazásra? – Igen. – Ebben az esetben küldje be a betegápolókat. – Azt gondolom, hogy minden érintett számára az lenne a legbiztonságosabb, ha további kloroformot adnék a betegnek, mielőtt felkészítjük a szállításra. – Tegye, amit szükségesnek lát – mondta a nő. – Most megyek. Nem bírom végignézni, hogy újra elviszik. Elmegy. A betegen úgy futott át a pánik, mint a futótűz. Kinyitotta a szemét, és megpróbált az ágyból felülni, de mindez csak arra volt jó, hogy rémülettel fedezze fel: nem tud megmozdulni. Bőrszíjak rögzítették az ágyrácsokhoz. Az orvos egy fehér ruhával a kezében közelített felé. A kloroform émelyítően édes illata töltötte be a levegőt. Két tagbaszakadt férfi lépett be az ajtón, rájuk nem illő köpenyben. Felismerte őket a Creswell Udvarházban töltött előző tartózkodása idejéből.

38

AMANDA QUICK

– Anyám, ne! Ne hagyd, hogy elvigyenek! – könyörgött. – Borzasztó nagy hibát követsz el. Hinned kell nekem! Az a hazudós szajha megpróbált meggyilkolni! Nem érted? Ártatlan vagyok! Az anyja válla megfeszült, de nem nézett vissza. Az ajtó becsukódott mögötte. Dr. Norcott a beteg orrára és szájára szorította a kloroformmal átitatott rongyot. A betegnek fortyogott az ereiben a düh. Ez annak a kurvának a hibája. Minden miatta romlott el. Meg fog fizetni érte. A többiek gyors halált haltak, megkönyörült rajtuk, miután meggyónták bűneiket. De Amity Doncaster lassú halált fog halni.

Öt

Amity félretette a Flying Intelligencer példányát, és a kávéscsészéje után nyúlt. – Nem hiszem, hogy a jó hírem kibírna még egy pletykát – jelentette ki. – Három hét telt el azóta, hogy megtámadtak, és a képem még mindig az újságokban találom minden reggel. Már azt is épp elég volt tudni, hogy azok az ostobák az úri körökben azzal szórakoztatják magukat, hogy az én Mr. Stanbridge-hez fűződő viszonyomról fantáziálnak. – Stanbridge nagyon gazdag úriember, és régi, előkelő famíliából származik – felelte Penny. – Továbbá agglegény. Ráadásul több évvel ezelőtt hatalmas skandalum részese volt, amikor a jegyese nem jelent meg az oltárnál. Érthető, hogy mindez együtt nagy érdeklődést kelt bizonyos körökben a magánélete iránt. Amity pislogott. – Elhagyták az oltárnál? Ezt sohasem említetted. – A fiatal hölgy megszökött a szeretőjével. Pár éve történt, de akkoriban sokat spekuláltak az eset kapcsán. Mindenki azon tűnődött, vajon miért hagy el egy nő egy Stanbridge rangjával és vagyonával bíró úriembert.

40

AMANDA QUICK

– Értem. – Amity elgondolkozott az értesülésen. – Talán elege lett abból, hogy leendő férje olykor úgy kámforrá válik, ahogy velem tette. – Valóban. – Igen, nos, én csak annyit tudtam, hogy ő mérnök, aki épp a Karib-tengeren utazik – magyarázta Amity. – Soha nem fárasztotta magát az anyagi helyzetének vagy társadalmi kapcsolatainak említésével. Ahogy mondtam, a Sarkcsillag fedélzetén történtekkel, az úgynevezett viszonyunkkal kapcsolatos pletyka kétségkívül idegesítő volt, de reméltem, hogy elhal, mielőtt a könyvem megjelenik. Sajnos egyelőre nem úgy tűnik, hogy a Vőlegénytől való megmenekülésemről szóló szenzációhajhász beszámolók fogynának. Lehet, hogy ezek okozzák majd a vesztemet útikönyvíróként. – Az isten szerelmére, Amity! Majdnem meggyilkoltak! – sopánkodott Penny. Letette a villáját, szemét nyugtalanság és aggódás homályosította el. – A sajtó szerint te vagy annak a rettenetes szörnynek az egyetlen kiszemelt áldozata, akinek sikerült megszabadulnia a karmai közül. Mi sem természetesebb, mint hogy a neved szerepel a sajtóban. Csak hálásak lehetünk, hogy életben vagy. – Hálás vagyok, rettentően hálás. De nem nagy élvezet, amikor saját magamat látom az Illusztrált Rendőrségi Hírek és a Graphic címlapján. Mindkét újság úgy ábrázolt,

ALIBI JEGYESSÉG

41

mint aki mindössze egy szál hálóingben menekül a gyilkos hintójából. Penny sóhajtott. – Mindenki tudja, hogy azok a folyóiratok hajlanak a túlzó, melodramatikus illusztrációkra. – Mikor marad abba ez az egész? – Amityt rossz előérzet fogta el. – Attól félek, hogy írói karrierem megpecsételődik, még mielőtt a hölgyek számára íródó útikönyveim első kötete megjelenik. Feltételezem, csak idő kérdése, hogy Mr. Galbraith üzenjen: úgy döntött, mégsem jelenteti meg a Hölgyek Világjáró Kalauzát. Penny biztatóan mosolygott a reggelizőasztal másik oldaláról. – Lehet, hogy Mr. Galbraith a sajtó lármájára jó reklámként tekint az útikönyved számára. Ez jellemző Pennyre, gondolta Amity. A húga mindig a jóindulat és a lelkierő megtestesítője volt, függetlenül a küszöbönálló katasztrófától. De persze Penny a női tökéletesség mintaképe volt mindenben, beleértve az özvegységet is. Hat hónappal ezelőtt elvesztette a férjét nem egészen egyévi házasság után. Amity tudta, hogy a húgát nagy csapás érte. Nigel volt élete szerelme. De Penny sztoikus nyugalom mögé rejtette a gyászát. Szerencsére Penny lenyűgözően nézett ki feketében. De persze ragyogóan nézett ki gyakorlatilag bármilyen színben, gondolta Amity. Mindazonáltal tagadhatatlan volt,

42

AMANDA QUICK

hogy a gyász mély árnyalatai kiemelték Penny szőkeségét, porcelánszerű bőrét és égkék szemét, földöntúli szépséggel ruházva fel őt. Mintha csak egy preraffaelita festményről lépett volna elő. Penny egyike volt azoknak a nőknek, akik minden tekintetet – férfiakét és nőkét egyaránt – magukra vontak a szobában, amikor beléptek. Nemcsak csodásan nézett ki, de természetes bája és gyengéd szíve miatt mindenkinek a szívébe lopta magát, akivel csak találkozott. Amire a legtöbb ember nem jött rá, gondolta Amity, hogy mindezen szépség és jó tulajdonságok hátterében Penny határozott tehetséget mutatott a befektetések iránt. Ez a képessége nagy szolgálatot tett neki, miután a férje nyakát törte egy lovasbalesetben. A férfi egy vagyont hagyott a feleségére. Pennyvel ellentétben, aki az édesanyjukra hasonlított, Amity határozottan tudatában volt, hogy ő viszont sötét haját, mogyorószínű szemét és kifejezetten erőteljes orrát a család apai ágának köszönhette. Ráadásul a Doncastervérvonal nőtagjai, akiket az a szerencsétlenség ért, hogy ezekkel a vonásokkal bírtak, még egyfajta különös hírnévre is szert tettek az évek során. Legendák keringtek a sokadik üknagymamáról, aki boszorkányként épphogy megúszta az akasztást az ezerhatszázas években. Egy századdal később az egyik tüzes nagynéninek sikerült megszégyenítenie a családot, amikor megszökött egy útonállóval. Aztán ott

ALIBI JEGYESSÉG

43

volt az a nagynéni, aki eltűnt egy hőlégballonon, hogy később egy házas gróf szeretőjeként bukkanjon fel. Voltak más nők is, akik foltot hagytak a Doncaster néven az évszázadok során, és közülük mindegyik, aki később legendává vált, ugyanilyen boszorkányos színvilággal és orral volt megáldva. Amity hallotta, miket suttognak a háta mögött már egész fiatal korától. Aki csak ismerte a Doncaster család történetét, azon a véleményen volt, hogy a női vonal ereiben némi vad vér csörgedezik. És míg a férfiakban gyakran pozitív tulajdonságként értékelnek egy kis vadságot – de legalábbis ez a jellemvonás érdekesebbé tette őket a nők szemében –, a nők esetében határozottan negatívumként tartották számon. Tizenkilenc évesen Amity a saját bőrén tanulta meg, hogy ne bízzon az olyan férfiakban, akik a családi történet miatt vonzódnak hozzá. Senki sem értette – a legkevésbé Amity –, hogyan sikerült hírhedt női felmenőinek annyi felháborító botrányba keverniük magukat. A kinézetük nem volt különösebben figyelemre méltó, leszámítva az orrukat. Ami pedig az alakjukat illeti, még Penny tehetséges ruhakészítője számára is voltak határok, mit tud kezdeni egy olyan alakkal, amiben annyira nincsenek nőies idomok, hogy külföldi utazásai során Amity férfiöltözetben többször is ki tudta adni magát fiatalembernek.

44

AMANDA QUICK

Nagyot kortyolt Mrs. Houston méregerős kávéjából, és kicsit vehemensebben tette le a csészét. – Nem hiszem, hogy Mr. Galbraith a könyvem eladása szempontjából hasznosnak gondolja majd ezt a fajta rám irányuló figyelmet – jelentette ki. – Nehéz elképzelni, amint a hölgyek nagy késztetést éreznek majd, hogy megvegyék a nekik szánt útikönyvemet, ha felfedezik, hogy olykor a szerző efféle szörnyű gyilkosok karmai közé téved, mint a Vőlegény. Ez az incidens semmiképp sem olyan színben tüntet fel, mint aki szakértője annak, hogyan utazhat egy hölgy tökéletes biztonságban a föld körül. Egy halom újság és szenzációhajhász bulvármagazin várta a reggelizőasztalon, amikor reggel a nappaliba lépett, csakúgy mint minden reggel, mióta megmenekült a gyilkos kocsijából. Általában mindössze egy újság szokott lenni az asztalon, a Flying Intelligencer. De mostanában Mrs. Houston – a ponyvák nagy kedvelője – már korán elment otthonról, hogy a reggeli olvasnivalók széles választékát beszerezze. Amennyire Amity képes volt megállapítani, a Vőlegénnyel való találkozásáról szóló minden újabb beszámoló még inkább bővelkedett a vérfagyasztó izgalmak és borzongató rémségek leírásában, mint az előző. Meglepő volt számára, hogy akármilyen sokkolónak festették le az újságok az elrablást és a hajszálon függő megmenekülést, egyiknek sem sikerült megragadnia azt a nagyon is valós, idegbénító rémületet, amit akkor érzett. An-

ALIBI JEGYESSÉG

45

nak ellenére nem aludt jól, hogy a majdnem katasztrófával végződött eset óta minden este lefekvés előtt felhajtott két jókora adag konyakot. Az elméje tele volt rémálomszerű képekkel: nem csupán a saját félelmeiről és kétségbeesett küzdelméről, de vérfagyasztó képzelgésekkel arról is, milyenek lehettek a korábbi áldozatok utolsó percei. Ezen a reggelen – mint mindennap az elmúlt három hét során – a félelem helyét javarészt csöndes, fortyogó düh foglalta el. Ezen a reggelen – akárcsak a többi napon – úgy jött le reggelizni, hogy remélte: az újságok ma biztosítják róla, hogy a rendőrség megtalálta a Vőlegény holttestét. De újra meg újra csalódnia kellett. Ehelyett számos spekuláció látott napvilágot elrablója lehetséges sorsát illetően. Ekkora vérveszteséget nyilván nem lehetett túlélni, bizonygatta a sajtó. Csak idő kérdése, hogy a gyilkos holttestét felfedezzék. Amity nem volt benne olyan biztos. Amíg az apjával külföldön utazott, számos olyan embernek varrta össze a sebét, akit különböző éles tárgyakkal sebesítettek meg, akadt közöttük olló, borotvapenge, vadászkés és törött üveg. Még egy kis mennyiségű vér is tudott olyan benyomást kelteni, mintha rengeteg lenne, ha látványosan volt szétfröcskölve. Igaz, hogy a vadonatúj utcai ruhája tönkrement a Vőlegény vérétől, de nem gondolta, hogy halálos csapást mért volna rá.

46

AMANDA QUICK

– Pozitívan kell hozzáállnod ehhez a helyzethez – mondta Penny. – A közönség semmit sem szeret jobban, mint a nagy szenzációt, amiben gyilkosság és egy érdekes hölgy szerepel. A Vőlegénnyel való találkozásod mindkét követelménynek megfelel. Biztos vagyok benne, hogy végeredményben ösztönözni fogja a könyved eladását. Mr. Galbraithről nem lehet azt mondani, hogy ne lenne gyakorlatias a könyvkiadást illetően. – Hát, remélem, hogy igazad van – felelte Amity. – Tagadhatatlan, hogy te sokkal jártasabb vagy az úri körök dolgaiban, mint én. Érted a módját, hogyan kell a kínos helyzetekből kikecmeregni. A kezedben vagyok. Penny sokatmondó tekintettel lepte meg. – Megjártad Nyugat-Amerika vad vidékeit és a déli tengerek dzsungeleit. Túléltél egy hajótörést, és szembeszálltál a tolvajjal, aki ki akart rabolni egy San Franciscó-i hotelszobában. Tevegeltél és elefánton lovagoltál. Mindezek tetejébe most te vagy az egyetlen nő Londonban, akiről tudjuk, hogy túlélte egy olyan bűnöző támadását, aki eddig három nőt ölt meg. Mindezek ellenére még a gondolatától is irtózol annak, hogy a társasággal valami dolgod legyen. Amity felsóhajtott. – Ha még emlékszel, nem végződött valami jól, amikor legutóbb megfordultam az úri körökben.

ALIBI JEGYESSÉG

47

– Az már régen volt. Csak tizenkilenc éves voltál, és a mama nem védett meg kellőképpen. Most sokkal idősebb vagy, és biztos vagyok benne, hogy sokkal bölcsebb is. Amity arca megvonaglott a „sokkal idősebb” hallatán, és érezte, ahogy égni kezd az arca. Tudta, hogy nem válik előnyére, amikor elpirul, de a tény megkerülhetetlen volt: huszonöt évesen átlépte azt a határt, ami a kiházasítható fiatal hölgyeket elválasztotta a vénlányságra kárhoztatott tömegtől. A Nash-bukás emlékétől, ahogyan magában nevezte, mindig elöntötte a szégyen. Összetört szíve persze begyógyult, de a büszkeségén esett csorba nem múlt el. Fájt beismerni, milyen naiv volt. Miután felfedezte, hogy Humphrey Nash szándékai távolról sem tisztességesek, Amity arra a következtetésre jutott, hogy neki immár semmi keresnivalója Londonban. Mivel apja utolsó levele Japánból érkezett, összepakolt, és vett egy jegyet a TávolKeletre tartó következő gőzhajóra. – Határozottan idősebb vagyok – ismerte el. – De kezdek azon tűnődni, vajon nem vagyok-e elátkozva Londonnal kapcsolatban. Még csak egy hónapja jöttem vissza, és a nevem máris közbeszéd tárgya. Mi annak az esélye, hogy nem egy, hanem két botrányos helyzetbe is belekeveredek? És ha már itt tartunk, attól félek, csak idő kérdése, és Mr. Stanbridge megtudja, hogy a nevét meghurcolják a szennylapok.

48

AMANDA QUICK

– Amennyiben és amikor Mr. Stanbridge felfedezi, hogy a neve egy hajó fedélzetén támadt titkos viszonnyal kapcsolatban merült fel, biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni: ez nem a te hibád – mondta Penny. – Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos – válaszolta Amity. Titokban remélte, hogy a férfi talán felfedezi, nem csak az ő neve szerepel mostanában az újságokban. Ez esetleg még arra is ráveszi, hogy levelet vagy táviratot küldjön, amiben tájékoztatja, hogy távolról sem örül ennek. Bármilyen üzenet megnyugtatná őt, hogy a férfi él és virul. Nem hallott Benedict felől, mióta a Sarkcsillag kikötött New Yorkban. A rákövetkező napon a férfi felszállt a Kaliforniába tartó vonatra. Gyakorlatilag eltűnt. Igaz, ködösen említette, hogy meglátogatja majd, amint visszatér Londonba, és Amity egy darabig reménykedett, hogy egy nap a férfi megjelenik a küszöbén. De eltelt egy hónap, és a férfiról nem érkezett hír. Nem tudta, hogy megbántottnak érezze-e magát, amiért a férfi olyan könnyen elfelejtette őt, vagy aggódjon, hogy akárki is lőtt rá St. Clare szigetén, újra a nyomára bukkant, és egy második – ezúttal sikeres – kísérletet tett a megölésére. Penny biztosította róla, hogy ha egy olyan jó családból való és gazdag úriembert, mint Stanbridge, külföldön meggyilkolnának, az újságok tele lennének a hírrel. Sajnos, gondolta Amity, ha ez így van, akkor nem marad más, mint

ALIBI JEGYESSÉG

49

a lehangoló felismerés, miszerint elképzelhető ugyan, hogy Benedict érez némi hálát irányában – végül is megmentette az életét –, de nem táplál iránta semmilyen romantikus természetű érzelmet. A New York-i kikötés előtti éjszakán, a sétafedélzeten váltott perzselő csók ellenére sem. Minden éjjel elmondta magának, hogy le kell gyűrnie az ostoba álmait. De minden éjjel azon kapta magát, hogy a Sarkcsillagon töltött varázslatos napokra gondol. Ahogy Benedict felgyógyult a sebesüléséből, együtt sétálgattak a fedélzeten, kártyáztak a társalgóban. Esténként egymással szemben ültek az első osztályú utasok számára fenntartott hosszú vacsoraasztalnál. Éjszakába nyúlóan beszélgettek mindenféléről. Benedict számos dolog iránt érdeklődött, de igazi szenvedéllyel határos lelkesedés lángja csak akkor lobbant a szemében, amikor a beszélgetés a technika és a tudomány legújabb felfedezései felé fordult. Mrs. Houston jött be nagy sebbel-lobbal a konyhából egy friss kancsó kávéval. Csinos, robusztus alkatú, középkorú nő volt. Világos hajába itt-ott ősz szálak vegyültek. Penny azután fogadta fel, hogy kiköltözött a nagy, divatos házból, ahová Nigel menyasszonyaként lépett be. Penny sokkal kisebb városi házban alakította ki új otthonát egy tiszteletre méltó, de csöndes és nem különösebben divatos környéken, s a kastély teljes személyzetét elbocsá-

50

AMANDA QUICK

totta. Most nem volt más, csak Mrs. Houston, aki egy iroda közvetítésével érkezett. Amity érezte, hogy valami más is van a háttérben. Igaz, Pennynek nem volt szüksége sok szolgára, de azt mégis túlzásnak tartotta, hogy húga személyzete az abszolút minimumra csökkent. Amikor Amity megkérdezte, hogy miért Mrs. Houston az egyetlen bentlakó alkalmazott, Penny homályosan mondott valamit arról, hogy nem akar sok embert láb alatt. – Biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, és megtalálják a Vőlegény holttestét – jelentette ki Mrs. Houston. – Az újságok összes beszámolóját elolvastam, Miss Amity. Az ön által okozott sebek nyilvánvalóan súlyos természetűek voltak. Csak nem élhette túl! A napokban biztosan megtalálják az egyik sikátorban vagy a folyóban. – Azokat a beszámolókat újságírók írták, akiknek egyike sem volt jelen a helyszínen – felelte Amity. – Szerintem nagyon is lehetséges, hogy az a szörnyeteg túlélte, feltételezve, hogy kapott orvosi segítséget. – Muszáj ilyen negatívnak lenned? – korholta Penny. – Orvosi segítséget – szólalt meg Mrs. Houston. – Úgy nézett ki, mint akinek először jutott eszébe ez a gondolat. – Ha komolyabb sérülést szenvedett, biztosan kénytelen volt orvos segítségét kérni. És bármilyen orvos, akit ilyen sebesülések ellátására kérnek, tudatában lenne, hogy egy erőszakos személyt lát el. Jelentené a beteget a rendőrségen.

ALIBI JEGYESSÉG

51

– Akkor nem, ha a gyilkosnak sikerült meggyőznie, hogy a sebesüléseket balesetben szerezte, vagy egy útonálló okozta – válaszolta Amity. – Kaphatnék még egy kis kávét, Mrs. Houston? Sok kávéra lesz szükségem, hogy átvészeljem az interjút azzal a Scotland Yard-os férfival, aki üzenetet küldött, hogy szeretne meglátogatni ma délelőtt. – Logan felügyelőnek hívják – mondta Penny. – Igen, nos, csak remélhetjük, hogy kompetensebbnek bizonyul majd az elődjénél. Az a felügyelő, aki a gyilkos karmaiból való megmenekülésem után beszélt velem, nem mondhatni, hogy lenyűgözött. Azt is kétlem, hogy egy átlagos utcai tolvajt képes lenne elkapni, nemhogy egy olyan gonosztevőt, mint a Vőlegény. – Logan felügyelő azt írta az üzenetében, hogy csak tizenegyre jön – jegyezte meg Penny. – Nem úgy nézel ki, mint aki jól aludt. Esetleg szundíthatnál egyet reggeli után. – Jól vagyok, Penny. – Amity felvette a csészéjét. – Sohasem voltam képes napközben szunyókálni. A kopogtató tompa hangja visszhangzott a folyosón. Amity és Penny meglepett pillantást váltottak. Mrs. Houston arca helytelenítő kifejezést öltött. – Ki az ördög jön látogatóba ilyenkor? Amity lerakta a csészéjét. – Feltételezem, hogy ez Logan felügyelő lesz.

52

AMANDA QUICK

– Megmondjam a felügyelőnek, hogy inkább jöjjön viszsza illő időben? – Minek fáradni? – legyintett Amity. Összegyűrte a szalvétáját, és a tányérja mellé helyezte. – Akár túl is eshetek ezen a beszélgetésen. Semmi értelme halogatni az elkerülhetetlent. Lehet, hogy Logan felügyelő azért érkezett korábban, mert valamilyen híre van. – Igen, persze – helyeselt Penny. – Reméljük, hogy megtalálták a holttestet! Mrs. Houston végigment a folyosón, hogy kinyissa az ajtót. A szobára csönd telepedett. Amity feszülten figyelt, ahogy Mrs. Houston üdvözölte a látogatót. Egy mély, nyers, türelmetlen és parancsoló férfihang válaszolt. – Hol a pokolban van Miss Doncaster? Amity úgy érezte, mintha most csapta volna meg az óceán hatalmas hulláma. – Ó, egek! – suttogta. – Ez nem Logan felügyelő. Az álmatlan éjszakák és a túl sok kávé ellenére – vagy talán épp e miatt a két tényező miatt – pánik és izgatottság örömteli borzongása járta át. Kis jeges-tüzes bizsergés futott át az idegein, és vitte föl a pulzusát. Az összes utazása során csak egy férfival találkozott, aki ilyen hatással volt rá. – Miss Doncaster épp reggelizik, uram – jelentette ki Mrs. Houston. – Szólok neki, hogy keresi.

ALIBI JEGYESSÉG

53

– Ne fáradjon, majd én megkeresem. A folyosón csizmás léptek visszhangzottak. Penny szemöldökét finoman összeráncolva nézett Amityre az asztal túloldaláról. – Ki a csuda...? – kezdte a kérdést. Mielőtt Amity válaszolhatott volna, Benedict viharzott be a szobába. A haját szanaszét fújta a szél, és utazóruhát viselt. Egyik kezében bőr irattartót fogott. Amityt a férfi láttára az öröm és a megkönnyebbülés érzése öntötte el. Életben van. A sok gyötrő rémálma tényleg csak ennyi volt: rémálmok. A következő percben viszont előtört belőle a felháborodás. – Micsoda meglepetés, Mr. Stanbridge! – szólalt meg a létező legjegesebb hangon. – Nem számítottunk önre ma reggel. Mint ahogy bármely másik reggelen sem, ha már arról van szó. A férfi megtorpant, a szeme összeszűkült. Nyilvánvalóan nem ilyen fogadtatásra számított. – Amity – szólalt meg. Amint az várható volt, Penny vette kézbe a robbanással fenyegető helyzetet a maga szokásos bájával és méltóságával. – Mr. Stanbridge, engedje meg, hogy bemutatkozzam, mivel úgy tűnik, a nővérem megfeledkezett a jó modorról. Penelope Marsden vagyok.

54

AMANDA QUICK

Egy szempillantásnyi ideig Amity azt gondolta, hogy Benedict nem fogja hagyni eltéríteni magát a bemutatkozással. A Sarkcsillagon a társaságában töltött idő alapján ítélve a férfinak kiváló volt a modora, ha épp úgy akarta, többnyire azonban nem nagyon volt türelme az úri körök finomkodásaihoz. Ezúttal viszont nyilvánvalóan rádöbbent, hogy túllépte a jó modor határait, amikor ilyen korai időpontban egy hölgy nappalijába rontott, mert nyomban Penny felé fordult. – Benedict Stanbridge, szolgálatára. – Meglepően elegánsan fejet hajtott. – Elnézést kérek, hogy így betörtem, Mrs. Marsden. A hajóm kevesebb mint egy órája kötött ki. Azonnal idesiettem, mert láttam a reggeli lapokat. Aggódtam, hogy mást ne mondjak. – Teljesen érthető – felelte Penny. – Nem csatlakozna hozzánk reggelire, uram? – Köszönöm – válaszolta Benedict, szinte sóvárgó pillantást vetve az ezüst kávéskancsóra. – Nagyon hálás lennék. Nem reggeliztem, mert a vártnál korábban kötöttünk ki. Penny Mrs. Houstonra nézett, aki lenyűgözve bámulta Benedictet. – Lenne olyan kedves, és hozna Mr. Stanbridge-nek egy tányért, Mrs. Houston? – Igen, asszonyom. Azonnal, asszonyom.

ALIBI JEGYESSÉG

55

Mrs. Houston gyorsan visszanyerte a lélekjelenlétét, és átvedlett hivatásos házvezetőnővé, de a szemében kíváncsiság csillogott. Fürgén kiment a tálalóhelyiség csapóajtaján. Benedict kihúzott egy széket, és leült. Kényelmesen a keze ügyébe tette a bőr irattartót a tálalóasztalon, és úgy vizsgálgatta Amityt, mintha csak mikroszkóp alatt lenne. – Nem esett baja? – kérdezte. – Pár kisebb zúzódás, de már mind eltűnt, köszönöm – felelte barátságtalanul. Penny enyhe helytelenítéssel ráncolta a homlokát a jeges hang miatt. Amity tudomást sem vett a pillantásáról. Joga van mérgesnek lenni Benedictre, gondolta. – A sajtó szerint jelentős kárt okozott annak a gazfickónak a magával hordott legyezővel. – Benedict láthatólag elégedetten bólintott egyet. – Mellesleg szép munka. Amitynek fölszaladt a szemöldöke. – Köszönöm. Biztosíthatom, hogy ilyen helyzetben az ember megteszi, ami tőle telik. – Igaz – válaszolta Benedict. Kezdett óvatosnak tűnni. – Megtalálták a holttestet? – Amennyire tudjuk, nem – felelte Amity. – De később, a délelőtt folyamán számítunk hírekre Logan felügyelőtől a Scotland Yardról. Igazából nem reménykedem, hogy számottevő haladás történt. Logan elődjének, úgy tűnt, túl nagy falat volt ez a nyomozás.

56

AMANDA QUICK

– Nem túl biztató – mondta Benedict. Kinyúlt, hogy elvegyen egy szelet pirítóst az ezüst pirítóskenyér-tartóról. Egyetlen nő sem bírta volna tovább. Amity lecsapta a csészéjét az alátétre. – A pokolba is, Benedict! Hogy mer úgy besétálni ebbe a házba, mintha mi sem történt volna? A legkevesebb, amit megtehetett volna, hogy küld egy táviratot, amelyben tudatja: életben van. Vagy ez túl nagy kérés?

Hat

Amity rettentő dühös volt. Benedict elképedt attól, hogy a nőnek volt energiája ilyen heves érzelmi kitörésre, tekintetbe véve, min ment keresztül három hete. De csodás szemében a tűz határozottan veszélyes volt. Ez nem épp az a szenvedélyes találkozás, amiről már egy hónapja álmodott, gondolta. Késével bőven megkente a pirítóst vajjal, s közben próbálta kitalálni, mi lenne a legjobb válasz. Semmiféle briliáns ötlete sem támadt. – Elnézését kérem – szólalt meg. – Azt gondoltam a legjobbnak, ha a lehető legkevesebb kommunikáció van közöttünk, amíg vissza nem érek Londonba. Amity hidegen mosolygott rá. – Valóban, uram? Ez nem alakul valami jól, nyugtázta a férfi. Azzal érvelt magának, hogy figyelembe kell vennie a nő robbanékony érzelmi állapotát. Ha csak a fele is igaz annak, amit a sajtó írt, akkor szerencsés, hogy életben van. A legtöbb nő ágynak dőlt volna egy ilyen megpróbáltatás után. Egy hónapig

58

AMANDA QUICK

ott is maradtak volna gyenge húslevesen és teán élve, időnként a szagos üvegcséjük után nyúlva. Persze a legtöbb nő eleve nem élte volna túl a támadást, gondolta. Csodálat keveredett azzal az elsöprő megkönynyebbüléssel, amit akkor érzett, amikor nemrég belépett a nappaliba. A sajtó hangsúlyozta, hogy életben van és sértetlen, de tudta, hogy addig nem lesz nyugta, amíg a saját szemével nem látta. Tudhatta volna, hogy épp egy bőséges reggeli mellett találja majd. Amity volt a legkülönlegesebb nő, akivel valaha is találkozott. Mindig tartogatott meglepetéseket. Megbabonázta az első pillanattól kezdve, ahogy meglátta abban a nyomorult kis sikátorban St. Clare szigetén. Egy pici, jól táplált, kíváncsi kismacskára emlékeztette. A nő érdeklődési köre nagyon kíváncsivá tette. Sohasem lehetett tudni, milyen témát vet föl legközelebb. A szigetről New Yorkba tartó út során Amity a legváratlanabb helyeken jelent meg a hajón. Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a legénység imádja. Egyik alkalommal, amikor a keresésére indult, épp a hajókonyhában tett kőrútról bukkant elő. Még elmélyülten beszélgetett a főszakácscsal, aki hosszasan ecsetelte annak a logisztikáját, hogyan lehet megszervezni olyan sok étkezést az utasoknak és a legénységnek egy ilyen hosszú út során. Amity nagyon ér-

ALIBI JEGYESSÉG

59

deklődőnek tűnt. A kérdései őszinték voltak. A főszakács úgy nézett ki, mint aki félig beleszeretett. Aztán ott volt az az alkalom, amikor a jóképű, fiatal amerikaival, Declan Garraway-jel találta elmélyült beszélgetésben. Benedictet meglepte a birtoklásvágy érzése, amit akkor tapasztalt magán, amikor a hajó könyvtárában a párosra bukkant. Garraway frissen végzett az egyik keleti parti egyetemen, és kicsit utazgatott, mielőtt a család cégében dolgozni kezdene. Úgy tűnt, él-hal a pszichológiának az egyetemi tanulmányai során megismert modern elméleteiért. Amitynek lelkesen tartott előadást a témában, ő pedig jegyzetelt, és rengeteg kérdést tett fel. A fiatalembert lenyűgözte nem csupán a pszichológia területe, de Amity is. Az elmúlt hetek során Benedict sokat tűnődött a hajón Amityvel folytatott beszélgetéseikről. Minden bizonnyal halálra untatta a nőt az olyan izgalmas találmányokkal, mint Alexander Graham Bell elképzelése a drót nélküli kommunikációs eszközről, a fotofonról. Amitynek sikerült olyan élénk érdeklődést mutatnia, amivel arra ösztönözte őt, hogy más témákkal is előhozakodjék. Hosszasan szónokolt például arról, hogy számos elismert tudós és mérnök, mint a francia Augustin Mouchot, azt jósolja: az európai és amerikai szénbányák hamarosan kimerülnek. Ha igazuk lesz, a modern kor nagy gőzmotorjai, amelyek a hajóktól és mozdonyoktól a gyárakig mindent működtetnek, lassan

60

AMANDA QUICK

leállnak. Valamennyi nagyobb hatalom figyelmének a középpontjában egy új energiaforrás felfedezésének szükségessége állt. És így tovább. Az egyik emlékezetesnek nem mondható alkalommal odáig ment, hogy részletes magyarázattal szórakoztatta a nőt, hogyan kísérleteztek az ókori görögök és rómaiak a napenergiával. Mi ütött belé? Már egy hónapja minden éjszaka ezt kérdezte magától. Amity be volt zárva vele a Sarkcsillag fedélzetén egész úton St. Clare-től New Yorkig. Kiváló lehetőség nyílt volna arra, hogy jó benyomást tegyen rá. Ehelyett ő vég nélkül magyarázott a saját műszaki érdeklődéséhez kapcsolódó mindenféle témáról. Mintha bármelyik nő meg akarná ismerni az ő műszaki érdeklődését. De akkor úgy tűnt, Amity élvezi, hogy megvitassa a feltevéseit és elméleteit. A legtöbb nő, akit ismert, az anyja és a sógornője szembeszökő kivételével, egy úriember érdeklődésén kívül eső dolognak tartotta a technika és a találmányok területét. Amity azonban odáig is elment, hogy jegyzeteket készítsen, csakúgy, mint amikor Declan Garrawayjel csevegett. Benedict beismerte, hogy ez hízelgett neki. Később azonban a Kaliforniába tartó hosszú vonatút alatt bőven volt ideje, hogy számba vegye azt a nagyon is valós eshetőséget, hogy a nő csak udvarias volt vele. Amikor az Amityvel a Sarkcsillagon töltött időre gondolt, sokkal szívesebben merengett az utolsó együtt töltött

ALIBI JEGYESSÉG

61

éjszakájukról. Az emléke felhevítette az álmait, amíg távol voltak egymástól. Sétára indultak a sétafedélzeten, és megálltak megcsodálni az égi tűzijátékot, amit egy messzi tengeri vihar produkált. Közel egy órán keresztül álltak együtt a korlátnál a villámlásokat figyelve az éjszakai égbolton. Amityt elvarázsolta a látvány. Őt pedig elbűvölte a nő izgatottsága. Ez volt az az éjszaka, amikor először és egyetlen alkalommal a karjaiba vette, és megcsókolta. Az élmény felvillanyozóbbnak bizonyult, mint az éjszakai vihar. Csak egy csók volt, de életében először megértette, hogyan dacolhat egy férfi minden logikával, és veszítheti el a józan eszét a szenvedélytől. Mrs. Houston viharzott be a tálaló ajtaján. – Parancsoljon, uram – mondta. – Jó étvágyat a reggelihez! Letett elé egy tojással és kolbásszal teli tányért. A férfi beszippantotta az illatokat, és hirtelen farkaséhes lett. – Köszönöm, Mrs. Houston – mondta. Kihajtogatta a szalvétáját. – Pont erre van szükségem. A házvezetőnő arca sugárzott, és kávét töltött a csészéjébe. A férfi a villájára tűzött egy falat tojást, és Amityre nézett. – Mesélje el, mi történt! – kérte. – Remélem, a sajtó egy kicsit eltúlozta.

62

AMANDA QUICK

Penny szólalt meg, még mielőtt Amity válaszolhatott volna. – Sajnos az incidens nagyon is úgy esett, ahogy a sajtóban leírták – mondta. – Kivéve azt a részletet, hogy a fogatból hálóingben menekültem – tette hozzá Amity zordan. – Ez hatalmas túlzás. Biztosíthatom róla, hogy teljesen fel voltam öltözve. Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, Penny folytatta a történetet. – Egy elvetemült gyilkos, akit csak úgy emlegetnek, hogy a Vőlegény, fényes nappal elrabolta Amityt az utcán, és megpróbálta kloroformmal elkábítani – mesélte. – Kloroformmal. – Benedict érezte, ahogy megdermed. Ha a gyilkosnak sikerült volna Amityt elkábítania, nem valószínű, hogy megmenekül. – Hogy égetné meg a pokol tüze! Ráébredt, hogy Penny és Mrs. Houston őt nézik. – Elnézést kérek az illetlen szóhasználatért – mondta. Eszébe ötlött, hogy már kétszer kért bocsánatot, pedig még a reggelit sem fejezte be. Amitynek felszaladt a szemöldöke. A férfinak úgy tűnt, hogy mulat rajta. Nem ez volt az első alkalom, hogy a nő káromkodni hallotta, tűnődött. Mindazonáltal ez most újra London, ahol szabályok vannak.

ALIBI JEGYESSÉG

63

– Szerencsére sikerült használnom a legyezőmet, mielőtt a kloroform hatott volna – mondta Amity. – Aztán kiugrottam a kocsiból, és szaladtam, ahogy csak bírtam. A férfi a homlokát ráncolva gondolkodott a hallottakon. – Ki hajtotta a fogatot? – Tessék? – Amity összevonta a szemöldökét. – Fogalmam sincs róla. Magánhintó volt, úgyhogy feltételezem, a kocsis a gyilkos alkalmazásában áll. A férfi ezen mélyen eltöprengett egy ideig. – Magánhintó volt? – Igen. Az esőben bérkocsinak néztem. – Amity tekintete élesebbé vált. – Mi jutott eszébe, uram? – Az, hogy a kocsis vagy bűnrészes, vagy a bűnözői réteg egy tagja, akit az alkalomra béreltek fel és fizettek meg, hogy tartsa a száját. Akárhogy is, ő tud valamit, ami segíthet a gyilkos azonosításában. Amity szeme tágra nyílt. – Kiváló gondolat, uram. Majd említse meg Logan felügyelőnek. Benedict megvonta a vállát, és bekapott egy darab kolbászt. – Kézenfekvő nyomozási szál. Biztos vagyok benne, hogy a rendőrség is nyomoz ez ügyben. Amity arcán baljós kifejezés jelent meg. – Én nem bíznék ebben olyan nagyon az ön helyében. Penny elgondolkodónak tűnt.

64

AMANDA QUICK

– Amity megmeneküléséig senki sem tudta, hogyan rabolták el a többi menyasszonyt, egyszerűen csak eltűntek. Benedict evett még egy kis tojást, miközben ezt mérlegelte. Aztán Amityre nézett. – Miért pont ön? – kérdezte. Amity összehúzta a szemöldökét. – Tessék? – Van róla bármi fogalma, hogy London összes nője közül miért önt választotta áldozatául a Vőlegény? Amity Pennyre nézett, aki diszkréten köhintett, mielőtt megszólalt volna. – Feltételezem, hogy nincs tudatában a pletykának, Mr. Stanbridge. – A pletyka úgy áramlik Londonban, mint a Temze. – Felkapta a kávéscsészéjét. – Melyik pletykára utal pontosan? Ezúttal Amity válaszolt. – A rólunk szóló pletykára, Mr. Stanbridge – felelte jéghidegen. Félúton a szája felé a férfi kezében megállt a csésze. A porcelán pereme fölött a nőre nézett. – Rólunk? A nő hűvösen rámosolygott. – Rengeteg meddő feltételezés járta bizonyos körökben a viszonyunk természetét illetően a Sarkcsillag fedélzetén. A férfi meglehetősen értetlenül nézett.

ALIBI JEGYESSÉG

65

– Mi az ördögöt ért ezen? Mindketten ugyanannak a hajónak voltunk az utasai. Pennynek összeszűkült a szeme. – Olyan híresztelések kaptak lábra, hogy az ön kapcsolata Amityvel bizalmas természetű volt. – Nos, valóban megmentette az életemet, amit végül is tekinthetünk bizalmas kapcsolatnak. – Elhallgatott, tudatában annak, hogy mind Amity, mind Penny határozottan furcsán néz rá. Némi késéssel megértette a dolgot. Megdöbbenve nézett Amityre. – Azt akarja mondani, hogy a híresztelések szerint ön és én szeretők voltunk? Mrs. Houston horkantott egyet, majd elfoglalta magát a kávéskancsóval. Penny álla megfeszült. Amity arca lángvörösre váltott. – Sajnos azt kell mondanom, hogy így van – felelte. A férfi egy pillanatig tépelődött magában, azután úgy döntött, talán jobb, ha nem árulja el a nőnek, hogy ő azt kívánja, bárcsak igaz lenne. Kényszerítette magát, hogy az aktuális problémára összpontosítson. – Mi köze van a pletykának ahhoz, hogy önt majdnem meggyilkolták? – kérdezte inkább. Amity mély levegőt vett, és kihúzta a vállát. – A sajtó szerint a Vőlegény olyan női áldozatokat választ, akiknek a hírnevét botrány szennyezte be.

66

AMANDA QUICK

Olyan gyorsan hadarta el mindezt, gyakorlatilag motyogva, hogy a férfi nem volt biztos benne, vajon jól hallotta-e a szavait. – Botrány szennyezte be? – ismételte meg, biztos akart lenni benne, hogy jól értette. – Igen – felelte Amity kurtán, rideg hangon. – Azt akarja mondani, hogy az önről, akarom mondani rólunk szóló pletyka valahogy eljutott a gyilkos fülébe, és ezért irányult a figyelme önre? – Úgy tűnik, ez az eset áll fenn – felelte Amity. Egy kis tejszínt öntött a kávéjába. – Attól tartok, hogy a pletyka terjeng már egy ideje bizonyos körökben. – Egész pontosan a Channing-bál óta – tette hozzá Penny. – Amennyire meg tudom határozni, az azt követő reggelen kezdődött. Benedict összevonta a szemöldökét. – Önök ketten ott voltak? – Nem – felelte Penny. – De nem volt nehéz megállapítani, hogy a pletyka közvetlenül ezután kezdődött. Az úri körök tulajdonképpen egy kaszt, eléggé zártkörű társaság, ahogy biztos ön is tudja, Mr. Stanbridge. – Igaz – felelte. – És egy túlfűtött melegház, ha pletykáról van szó. Mindent megteszek, hogy elkerüljem. – Én magam sem vagyok különösképpen oda érte – válaszolta Penny. – De néhai férjemnek köszönhetően töltöttem némi időt ebben a melegházban, és még mindig meg-

ALIBI JEGYESSÉG

67

vannak a kapcsolataim. Így tudtam meg, mikor és hol kezdődtek a híresztelések. – Kiderítette, ki értük a felelős? – kérdezte. – Nem – vallotta be Penny. – Az ilyesmit nehezebb megfogni. Amíg Amityt meg nem támadták, főként azon aggódtunk, hogy a pletyka miatt esetleg a kiadó meggondolja magát a könyvének kiadásával kapcsolatban. Benedict Amityre nézett. – Ezek szerint befejezte a hölgyek számára írt útikönyvét? – Majdnem – felelte. – Még egy-két kisebb változtatás hátravan, de reméltem, hogy a hónap vége felé elküldhetem Mr. Galbraithnek. Sajnálatos módon az önnel való kapcsolatomról, most pedig az elrablásomról keringő pletykák miatt a dolgok meglehetősen komplikálttá váltak. A férfi különböző megoldásokat vett számba a problémára, amíg az utolsó falat tojást is befalta. Aztán hátradőlt, hogy a maradék kávéját élvezze. – Ami a könyve kiadását illeti, ezt a problémát elég könnyű orvosolni. Vegye úgy, hogy garantáljuk a könyve megjelenését. Penny a férfira bámult. – Egészen pontosan mit ért azon, hogy könnyű, Mr. Stanbridge? – kérdezte Amity. Nyilvánvalóan óvatos volt. – Az a szándéka, hogy megfenyegeti vagy megfélemlíti Mr. Galbraitht? Mert biztosíthatom róla, hogy értékelem

68

AMANDA QUICK

ugyan a gesztust, de semmiképp sem tudok szentesíteni egy ilyen megoldást. – Értékelné a gesztust? – kérdezte a férfi. Amity az első igazi mosollyal ajándékozta meg a férfit az érkezése óta. Olyan mosoly volt, amitől a nő tekintete és a levegő körülötte melegséget kezdett sugározni, olyan mosoly, ami bizsergetően jó érzéssel töltötte el a férfit. – Nagyon kedves öntől a felajánlás, hogy segít nekem kiadatni a könyvem Mr. Galbraith megfélemlítésével, de attól tartok, a jelen körülmények között ez egy kissé viszszás lenne – mondta. – Nos, ebben az esetben csak akkor vetem be a félelemkeltés eszközét a kiadójánál, ha nagyon muszáj – felelte Benedict. – De nem hiszem, hogy szükség lesz ilyen drasztikus lépésre, ha alkalmazzuk azt az egyszerűbb és egyenesebb megoldást, amire én gondolok. Penny még mindig kissé meghökkentnek tűnt, de a megértés halvány sugara gyúlt a szemében. – És mi lenne az, uram? – Az alapján, amit nekem elmondtak, számomra egyértelmű, hogy Amity hírnevének kérdését úgy intézhetjük el a legkönnyebben, ha bejelentjük: ő és én el vagyunk jegyezve – mondta. Válasza tökéletességével elégedetten ivott még egy kis kávét, és várta, hogy Amity és Penny kinyilvánítsák az örömüket, és dicsérő szavakkal méltassák a tervét.

ALIBI JEGYESSÉG

69

Amity úgy nézett a férfira, mintha épp most jelentette volna be, hogy közeleg a világvége. Penny viszont mélységes megkönnyebbüléssel kapott a megoldáson. – Igen, persze – mondta. – Ez az ideális válasz. Bevallom, hogy nekem is megfordult a fejemben. De be kell ismernem: nem vártam öntől, hogy javasolni fogja, Mr. Stanbridge. – Tessék? – Amity a figyelmét Penny felé fordította. – Meg vagy őrülve? Hogy a pokolba fog egy ilyen bejelentés bármit is megoldani? Penny mindentudó arcot vágott. – Biztos vagyok benne, hogy Mr. Stanbridge-nek mindenre van válasza. Nekem valami azt súgja, hogy már kész terve volt, mielőtt nemrég megjelent a házunk küszöbén. Így van, uram? – Ami azt illeti, igen – válaszolta a férfi, próbálva szerénynek látszani. Amity erősen szorongatta a szalvétáját. – Mr. Stanbridge, emlékeztetném arra, hogy nem is tudott a rólunk szóló pletykáról, mielőtt nemrég leült ehhez az asztalhoz reggelizni. Hogy az ördögbe állíthatja, hogy ezt az esztelen ötletet a hajótól idefelé jövet találta ki? Az esztelen ötlet megjegyzés fájt, de a férfi emlékeztette magát, hogy Amity jelentős nyomásnak volt az utóbbi időben kitéve.

70

AMANDA QUICK

– Az önt ért támadás híre volt az, ami meggyőzött róla, hogy az eljegyzés az egyetlen lehetőség – mondta. Penny elégedetten bólintott. – Igen, persze. Amity egymás után mindkettejükre kifejezetten haragos pillantást vetett. – Már miért lenne egy hamis eljegyzés jó elképzelés? – Mert két fontos dolgot is elérünk vele – válaszolta Benedict. Próbált türelmes maradni, de titkon be kellett ismernie, hogy a nő lelkesedésének hiányát határozottan lehangolónak találta. – Először is, és ami a legfontosabb, lehetővé teszi számomra, hogy rendszeresen a társaságában mutatkozzam. Ez megkönnyíti, hogy megvédjem. Amity a homlokát ráncolta. – Hogy megvédjen? Azt akarja mondani, úgy gondolja, a gyilkos másodszor is megpróbálhat elrabolni? – Nem ismerhetjük egy ilyen szörnyeteg elméjét, mint ez a Vőlegénynek hívott alak – felelte gyöngéden. – Amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy halott vagy börtönben ül, nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne, ha magában járkálna. Ha még ott rejtőzik valahol, elég idő telt el, hogy begyógyuljanak a sebei. Semmilyen körülmények között sem lenne szabad egyedül elhagynia ezt a házat. Mint a jegyese, el tudom majd kísérni, akárhová is kíván menni. Amity szóra nyitotta a száját, aztán elhallgatott, majd mély levegőt vett, és újra belefogott.

ALIBI JEGYESSÉG

71

– És a másik ok, amiért azt gondolja, hogy ez a hamis eljegyzés jó ötlet? – kérdezte. – Nem nyilvánvaló? – kérdezett vissza a férfi. – Elhallgattatja majd a pletykákat. Nem kell többet aggódnia, hogy Galbraith visszautasítja a könyve publikálását, mert nem találja eléggé makulátlannak a hírnevét. Penny Amityre nézett. – Minden bizonnyal te is érted, hogy az eljegyzés tényleg tökéletes megoldás mindkét problémára. – Már megbocsáss – jelentette ki Amity szinte közönyösen, én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. – Miért? – kérdezte Penny. – Miért? – nyögte ki Amity fojtott hangon. – Ezt még kérdezned kell? Ez egy rettentő ötlet. Egy ilyen eljegyzés teljesen koholmány. Mégis hogy a csudába tudnánk fenntartani a látszatot? Még ha Mr. Stanbridge beleegyezik is, hogy eljátssza a jegyesem szerepét, mi van a szüleivel? Biztos vagyok benne, hogy lesz némi kifogásuk. – Nem, nem lesz – felelte Benedict. – A szüleimet hagyja rám. Majd én megoldom, ha szükségessé válik. – Hogyne válna szükségessé? – vágott vissza Amity. – Történetesen épp Ausztráliában vannak. – Félresöpörte a szüleivel kapcsolatos problémát. – Fogalmuk sem lesz arról, hogy mi történik itt Londonban. És ha már itt tartunk, legyen nyugodt, az öcsémmel és a feleségével is elintézem. Amity összeszorította a száját.

72

AMANDA QUICK

– Nagyra értékelem az ajánlatát, Mr. Stanbridge, azonban... – Legyen olyan kedves, és hagyja abba annak ismételgetését, hogy értékeli az ajánlatomat – szólalt meg a férfi. Csak akkor jött rá, milyen keményen beszélt, miután a nő hirtelen elhallgatott. A döbbenet, amivel ránézett, tudatára ébresztette, hogy még sohasem mutatta ki előtte ingerültségének csípősségét. Elnyomott magában egy nyögést, és próbálta megmagyarázni. – Ez a legkevesebb, amit tehetek, azok után, amit ön tett értem – mondta halkan. – Megmentette az életemet St. Clare szigetén. Maga nélkül nem éltem volna túl. Ez vezetett ahhoz a kompromittáló helyzethez, amely a mi feltételezett viszonyunkkal kapcsolatos pletykákat sugallta. Most pedig megtámadták ezek miatt a pletykák miatt. Tartozom önnek, és nagyon nagyra értékelném, ha megengedné nekem, hogy megpróbáljam visszafizetni. – Azzal, hogy a jegyesemnek adja ki magát? – kérdezte Amity hitetlenkedve. – Amíg a rendőrség meg nem találja a gyilkost – mondta Benedict. – Mi van, ha nem sikerül nekik? – kérdezte. – Akkor nekünk kell elvégeznünk a munkájukat. Vaktában mondta, de a nő személyiségére alapozta, hisz Amity mindenek fölött rendkívül kíváncsi, és a kaland le-

ALIBI JEGYESSÉG

73

hetősége izgatja. Ez a szellem késztette arra, hogy járja a világot. Azonnal tudta, hogy a stratégiája bevált. Amity hirtelen csak úgy ragyogott az izgatottságtól. – Hmm – mondta elégedetten. Penny kétkedő tekintettel vette szemügyre a férfit. – Van bármiféle tapasztalata a bűnügyi nyomozás terén, Mr. Stanbridge? – Nincs, de úgy képzelem, olyan, mint bármely más műszaki vagy matematikai probléma – felelte. – Az ember logikusan összegyűjti az összes releváns tényt, és aztán megoldja az ismeretlent. – Ha ennyire egyszerű lenne, akkor a rendőrség elkapna minden bűnözőt az utcákon – mondta Amity határozottan. Felkelt. – Ha megbocsátasz, Penny, szeretném Mr. Stanbridge-nek megmutatni a kertet. – Épp most akartam megkérni Mrs. Houstont, hogy hozzon nekem még kávét – mondta Benedict. Amity ránézett. – Egy séta a kertben, uram. Most.

Hét

A nyári zápor elállt, és kisütött a nap, de a kert még mindig nyirkos volt. Amity könnyedén megemelte a szoknyáját a bokája fölé, hogy megóvja a vizes virágoktól és cserjéktől. A kert távolabbi végében álló kis pavilon felé vette az útját, s közben minden idegszálával érzékelte, hogy Benedict szorosan mögötte halad. Az ösvényen a kavics csikorgott a férfi csizmája alatt. Belépett a pavilonba, és a férfi felé fordult. – Úgy látom, igazán szépen felgyógyult a sebesüléséből – mondta. A férfi némi óvatossággal érintette meg a jobb oldalát a bordái közelében, majd azonnal leengedte a kezét. – Hála a maga orvosi szakértelmének. – Ahogy már akkor is mondtam önnek, az apám tanított meg a terepen végzendő alapvető orvostanra. – Örökké hálás leszek az emlékének. – Benedict a nőre nézett. – És magának. Amity tudta, hogy újra elpirult. Sóvárgó vágyakozás fogta el. Erősen az akaraterejére kellett támaszkodnia, hogy elnyomja az érzést. Nem kér a férfi hálájából, gondolta.

ALIBI JEGYESSÉG

75

– Nos, uram? Mi lett a kaliforniai út kimenetele? Sikerrel járt a küldetése? – kérdezte. – A küldetésem? – Nem szükséges, hogy olyan tartózkodó legyen. Vagy azt gondolta, nem vagyok tudatában, hogy a Koronának kémkedik? – A pokolba is, Amity! Én mérnök vagyok, nem kém! A nő jelentőségteljes pillantást vetett a férfi kezében tartott fekete irattartóra. – Rendben, megértem. Nyilván nem mondhatja el, hogy a Nagy Játszma résztvevője. De legalább azzal kapcsolatban meg tud nyugtatni, hogy a vállalkozása, akármi is volt az, sikerrel végződött? A férfi egyik kezével egy közeli oszlopnak támaszkodott, és a nő felé hajolt. – A válasz igen, sikerrel jártam. A nő elmosolyodott, bosszúsága ellenére örült. – Kiváló. Nagyon örülök, hogy ehhez a sikerhez képes voltam bármily csekély mértékben is hozzájárulni, még akkor is, ha sohasem fogom megtudni, mi történt pontosan. A férfi egyik ujjával az oszlopon dobolt, s közben ezen a megjegyzésen elmélkedett. Aztán úgy tűnt, valamilyen döntésre jutott. – Nem látom semmi okát, hogy ne mondjak el néhány tényt önnek, most, hogy az ügy befejeződött. De először is hadd tisztázzam: nem vagyok hivatásos kém. Szívességet

76

AMANDA QUICK

tettem a nagybátyámnak, akinek kapcsolatai vannak a kormányban. Ezek a kapcsolatai kérték a segítségét egy bizonyos projektben, ő pedig a műszaki tudásom miatt hozzám fordult, hogy segítsek. Ez a küldetés, ahogy maga hívta, volt az első és nagy valószínűséggel az utolsó ilyen jellegű tapasztalatom. Úgy tűnik, nem jeleskedem különösebben ilyen téren. Majdnem a halálomat okozta, ha emlékszik. – Nem valószínű, hogy valaha is elfelejtem. – Habozott. – Van bármi elképzelése arról, hogy ki próbálta megölni St. Clare szigetén? – Nincs. Feltehetőleg ugyanaz a személy, aki a feltalálót megölte, akihez a szigeten mentem. – Magasságos egek! Valakit meggyilkoltak St. Clare-en? Ezt eddig nem említette. – A laboratóriumában találtam a holttestére – mondta Benedict. – Nem sokkal azelőtt ölték meg, hogy én megérkeztem. – Ki volt ő? – Alden Cork. Egy különc, de nagyon ragyogó mérnök. Egy új fegyveren dolgozott, amelyről a kormányban egyesek azt gondolják, forradalmasítaná a csatahajók fegyverzetét. A forrásaik szerint az oroszok szintén nagyon szeretnék megkaparintani az eszközt. – Mi olyan forradalmi benne?

ALIBI JEGYESSÉG

77

– Cork napágyúnak hívta. Úgy tervezte, hogy a nap energiájával működjön. – Lenyűgöző. Mr. Cork egy karib-tengeri szigeten állította fel a laboratóriumát? – Számos oka volt, hogy a karibi térségbe menjen – felelte Benedict. – Az első, hogy próbálta titokban tartani a tevékenységét a különböző érdeklődő kormányok előtt, amíg nem tökéletesíti a napágyúját. Az volt a szándéka, hogy amikor kész van, annak adja el, aki a legtöbbet kínálja érte. Ráadásul, egyértelmű okoknál fogva, napos klímára volt szüksége a kísérletei elvégzéséhez. Továbbá olyan hely kellett, amely a menetrend szerint járó gőzhajók útvonalába esik, hogy be tudja szerezni a szükséges utánpótlást és felszerelést. – Igen, persze, egy karib-tengeri sziget ideális helyszín. – Ahogy mondtam, valaki, feltételezhetően egy oroszok által pénzelt ügynök hamarabb ért Corkhoz, mint én. A laboratórium romokban hevert. A fegyver fejlesztésére vonatkozó terveket sehol sem találtam. Az egyik inas, aki időnként segédkezett Corknak, azt mondta, hogy egy fontos jegyzetfüzetnek, amely Cork rajzait és a pontos részleteket tartalmazta, nyoma veszett. Gondolom, nyilván az lopta el, aki megölte. – És ugyanez a személy próbálta magát is megölni?

78

AMANDA QUICK

– Azt feltételezem. – Benedict elhallgatott. – Egy lépéssel járhattam a nyomában. De mielőtt elhagytam Cork laboratóriumát, találtam egy levelet. – Azt, amelyiket rám bízott arra az esetre, ha nem maradna életben. – Igen – felelte Benedict. – Amint elolvastam, tudtam, hogy sokkal értékesebb, mint Cork fegyverre vonatkozó tervei. – Miért? – Egy másik, Kaliforniában dolgozó feltaláló, Elijah Foxcroft írta Corknak. Amikor elolvastam, rájöttem, hogy a két férfi már levelezett egy ideje. Kiderült számomra, hogy ami Cork fegyverét potenciálisan pusztító csatahajófegyverré teszi, az nem önmagában a napágyú terve, az meglehetősen szokványos, hanem a motor, ami működtetné. – Egy napmotor? – Igen. A nő elmosolyodott. – Nos, ez megmagyarázza, miért folytattunk annyi érdekes beszélgetést a napenergiában rejlő lehetőségekről a Sarkcsillag fedélzetén. – A téma nagyon foglalkoztatott – ismerte be a férfi. Amityt hirtelen aggodalom töltötte el.

ALIBI JEGYESSÉG

79

– Várjon egy pillanatot! Azt mondta, hogy Cork fegyverre vonatkozó terveinek hűlt helye volt, amikor ön odaért. Ez azt jelenti, hogy most az oroszoknál van? – Feltételezhetően, de nem sok hasznuk lesz belőle. A nő komoran tekintett rá. – Ezt magyarázza meg, uram. – A levél nyilvánvalóvá tette, hogy Corknak nem sikerült a fegyveréhez megfelelő motort készítenie. Olyan praktikus rendszer nélkül, amely képes a napfényt hatékonyan energiává alakítani, és olyan módszer híján, amivel ezt az energiát el lehet tárolni, amíg szükséges, a fegyvere csak egy újabb mérnöki álom. – Benedict kinézett a napos kertre. – Hasonlóan da Vinci repülő szerkezeteihez és fantasztikus fegyvereihez. – Elijah Foxcroft viszont tervezett ilyen napmotort és tárolóberendezést? – Igen. A levélből egyértelműen kiderült, és Cork azt gondolta, hogy azokkal képes lenne működtetni a fegyverét. Ő és Foxcroft azt tervezték, hogy együtt dolgoznak a projekten. Amity újra a bőr irattartó felé pillantott. – Feltételezem, hogy megtalálta Foxcroftot... – Igen. – Benedict kifújta a levegőt. – Sajnálatos módon már közel járt a halálhoz. – Atyavilág! Valaki őt is meggyilkolta?

80

AMANDA QUICK

– Nem. Rákos volt. Tudta, hogy haldoklik. Nagyon aggasztotta, hogy a napmotorról és az akkumulátorról készített terve oda ne vesszen. Rám bízta a jegyzetfüzetét. – Ebben az irattartóban van, amit cipel? – Igen. Ma átadom a nagybátyámnak, és ezzel az én kis szerepem a Nagy Játszmában véget ér. Ami engem illet, már épp itt lesz az ideje. – Értem. – Egy pillanatig tanulmányozta a férfit. – Mindez meglehetősen érdekes, uram. Megértem, hogy a Sarkcsillagon diszkrécióra volt szüksége. – Akkor úgy képzeltem, hogy minél kevesebbet tud, annál nagyobb biztonságban van. Egyáltalán nem tűnt lehetetlennek, hogy az orosz ügynök is a hajón tartózkodik. – Honnan tudta, hogy nem én vagyok az ügynök? A férfit láthatólag szórakoztatta a kérdés. – Megmentette az életemet, ha még emlékszik. Elég könnyű lett volna ott hagyni engem meghalni abban a sikátorban, miután odaadtam magának a levelet. Ennyi bizonyíték elég volt, hogy tudjam, bízhatom magában. Hát mégis mire számított, mit fog mondani?, tűnődött magában Amity. Hogy a szemébe nézett, és valahogy érezte: ez a nő sohasem árulná el? A férfi mérnök, az isten szerelmére. A mérnökök szeretik, ha van bizonyítékuk. – Persze nem mintha sok választása lett volna. – Nem – értett egyet Benedict. – Volt némi kockázat abban, hogy magának adjam a levelet, de hamar nyilvánvaló-

ALIBI JEGYESSÉG

81

vá vált, hogy ön nem az oroszok kémje. Mindazonáltal nem mondtam el többet a céljaimról, mert… – Mert nem akarta kockáztatni, hogy véletlenül valamit kikotyogok más utasokkal való beszélgetéseim során – fejezte be a nő határozottan. – Megértem, uram. Nem kell, hogy ezt hosszasan fejtegesse. – Attól féltem, hogy ha az orosz ügynök a fedélzeten van, és ön említ valamit a napágyúval vagy a levéllel kapcsolatban, akkor veszélybe kerül. A nő ujjaival a korláton dobolt. – Ezért nem vette a fáradságot, hogy kapcsolatba lépjen velem, miután elváltunk New Yorkban? – Jobbnak láttam titokban tartani azt a szándékomat is, hogy meglátogatom Foxcroftot. – Benedict a homlokát ráncolta. – A pokolba is, Amity, csak próbáltam annyira megvédeni, amennyire lehet! A nő szája halvány mosolyra húzódott. – Biztosíthatom róla, hogy a tudatlanság nem feltétlenül üdvös. Történetesen az önnel való kapcsolatom miatt támadtak meg, és nagyon kétlem, hogy a Vőlegény orosz ügynök lenne. – Sajnálom. – Benedict álla megfeszült. – Úgy tűnik, meglehetősen sokszor kérek bocsánatot ma délelőtt. Miközben próbáltam megmenteni egy orosz kémtől, egyenesen egy szörnyeteg látókörébe helyeztem. A nő megenyhült.

82

AMANDA QUICK

– Nem a maga hibája. – De, sajnos az enyém. Egyértelmű, hogy ha nem láttak volna minket együtt a Sarkcsillag fedélzetén, a gyilkos nem választotta volna önt zsákmányául. Amity rájött, hogy minden pillanattal egyre bosszúsabbá válik. – Mr. Stanbridge, visszautasítom, hogy felelősséget vállaljon azért, ami velem itt Londonban történt. Még csak nem is volt a városban. A férfi a konyhaajtó felé nézve tudomást sem vett róla. – A házvezetőnője próbálja felhívni magára a figyelmét. Amity megfordult, és látta, hogy Mrs. Houston az ajtóban integet. – Mrs. Marsden küldött, hogy megmondjam: megérkezett a férfi a Scotland Yardról – jelentette be Mrs. Houston.

Nyolc

Penny a kis fogadószobában társalgott Logan felügyelővel. Kecsesen ült a kanapén. Fekete ruhájának szoknyái tökéletes redőkben hulltak a puha bőrcipőre, amit a lakásban hordott. A magas, széles vállú férfi az ablak közelében állt, és az időjárásról beszélgettek. Amityt nem a beszélgetés témája lepte meg. Elvégre az időjárásról mindenki beszélgetett. Penny szokatlanul élénk arckifejezése ragadta meg a figyelmét. Túlzás lenne azt állítani, hogy kimondottan vidámnak tűnt, de volt benne valami a régi, elbűvölő tűzből, ami valaha jellemezte. Minden jel arra mutatott, hogy Penny kedvének jobbra fordultában Logan felügyelőé az érdem, és ha ez valóban így van, gondolta Amity, akkor ő is kész rögtön kedvelni a férfit. – Ó, hát itt vagy, Amity! – szólalt meg Penny. – Engedd meg, hogy bemutassalak Logan felügyelőnek a Scotland Yardtól. Felügyelő, a nővérem és a jegyese, Mr. Stanbridge.

84

AMANDA QUICK

Amity összerezzent a jegyes szó hallatán, de Benedictnek a szeme sem rebbent. Persze neki több tapasztalata van az álcázásban, emlékeztette magát. Logan gyorsan felé fordult és fejet hajtott. – Miss Doncaster. Nagy örömömre szolgál, hogy biztonságban és jó egészségben találom ma reggel. Logan a harmincas évei elején járt. Szőke hajának és jóképű arcának köszönhetően valami kisfiús ártatlanság lengte körül, amit azonban nyomban megcáfolt hideg kék szemének éber kifejezése. Jó családból való, tanult ember kiejtésével beszélt. A kabátja és a nadrágja jó minőségű volt, de nem különösebben elegáns, se nem a legújabb divatnak megfelelő. Amity gyanította, hogy a férfi a felügyelői fizetését némi független jövedelemmel tudja kiegészíteni. Vagy talán, akárcsak Pennynek, van érzéke a befektetésekhez. A férfi fellépése tisztelettudó és udvarias volt, de nem látszott rajta, hogy a fogadószoba drága berendezése megfélemlítené, vagy legalábbis nagy hatással lenne rá. Gyors pillantással felmérte Benedictet, és úgy tűnt, elégedett azzal, amit lát. – Mr. Stanbridge, gratulálok az eljegyzéséhez! – Köszönöm, felügyelő – felelte Benedict. – Én vagyok a férfiak legboldogabbika.

ALIBI JEGYESSÉG

85

Amity ennek hallatán kis időre lehunyta a szemét. Amikor újra Loganre pillantott, nyilvánvaló volt, hogy a felügyelő nem lát semmi szokatlant Benedict kijelentésében. Logan felhúzta a szemöldökét. – Ugyanaz a Stanbridge, mint a Stanbridge & Companyban, uram? – Igen – válaszolta Benedict. – Ismeri a céget? – Apám azt akarta, hogy mérnöknek tanuljak – felelte Logan. – Ha megérte volna, hogy a Yardhoz jelentkeztem, nagyon csalódott lenne. – Nekem úgy tűnik, hogy a maga szakmájának az enyémtől kissé különböző mesterkedésre van szüksége – jegyezte meg Benedict. Elmosolyodott. – De mindketten azon munkálkodunk, hogy a civilizáció csapdái maguk alá ne temessenek bennünket. Logan alighanem arra a következtetésre jutott, hogy Benedict nem próbálja őt megfélemlíteni, így aztán felengedett a kezdeti merevsége. Még el is mosolyodott. – Valóban, uram – felelte. – Ez egy nagyon éles elméjű megfigyelés. Amityt nem lepte meg a két férfi közötti könnyed modor. Elég időt töltött Benedict társaságában, hogy tudja, a férfi nem a társadalmi rangjuk alapján ítél meg másokat. A hozzáértést és a professzionalizmust annak bármely formájában tisztelte, és Logan felügyelő azt a benyomást keltette, hogy mindkettő megvan benne.

86

AMANDA QUICK

Mrs. Houston jelent meg a teás tálcával, és lerakta a kanapé előtti asztalra. Logan rövid ideig meglepettnek tűnt, amiért megkínálták egy csészével, de gyorsan összeszedte magát. Amity leült egy székre, és elfojtott egy mosolyt. Tisztában volt vele, hogy Penny viselkedése nem olyan, mint amilyet a felügyelő a felső osztály nőtagjaitól megszokhatott. Azok, akik olyan körökben mozogtak, mint valaha Penny és Nigel, úgy kezelték a rendőröket – még a felügyelőket is –, mint a kereskedőket és a szolgákat. A nagyon gazdagoknak ritkán volt okuk a Yard embereivel beszélni. Amikor mégis elkerülhetetlen volt, hogy egy felügyelővel beszéljenek, nem a fogadószobában fogadták, és persze teával és süteménnyel sem kínálták őket. – Hálásan köszönöm, amiért megengedte, hogy tiszteletemet tegyem önnél ma reggel, Miss Doncaster – szólt Logan. Csészéjét a csészealjjal együtt egy közeli asztalra helyezte, és egy kis jegyzetfüzetet meg ceruzát vett elő. – Kérem, fogadja együttérzésemet. Olvastam az elődöm jelentéseit, és a legnagyobb csodálattal adózom önnek. Gyors gondolkozása és bátor tettei minden bizonnyal megmentették az életét, és akár a gonosztevő elfogásához is vezethetnek. – Szerencsés voltam – felelte Amity.

ALIBI JEGYESSÉG

87

– Igen. – Logan elgondolkodó kifejezéssel nézett rá. – Pontosan hogyan sikerült elmenekülnie? Az elődömtől örökölt jelentések meglehetősen ködösek. – Nem csodálkozom rajta, mert az elődje nem sok érdeklődést mutatott a részletek iránt, amikkel szolgálni próbáltam. – Megérintette a láncáról függő legyezőjét. – Külföldi utazásaim során szert tettem egy-két különleges készségre. Az apám egyik ismerőse adta nekem ezt a legyezőt, és megtanította, hogyan használjam önvédelemre. – Megragadta a legyezőt, és egy határozott, gyakorlott mozdulattal kinyitotta, amitől láthatóvá vált az elegáns festmény. – A bordázata kiélesített acélból van. Az acélleveleket pedig egy penge elhárítására lehet használni. A levelek felső csúcsai ki vannak fenve. Gyakorlatilag a legyezőm egy kés. Logan először döbbentnek, majd kíváncsinak tűnt. – Mennyei atyám! Soha nem láttam ehhez foghatót. Minden nőnek kellene magánál tartania egyet. – Némi képzést és jelentős gyakorlást igényel – felelte Amity. – Nem állítom, hogy szakértője lennék. Mindazonáltal bármiféle éles tárgy nagyon hasznos lehet egy olyasféle helyzetben, amellyel nekem kellett megbirkóznom. Logan bólintott. – Valóban. De ezen felül higgadt gondolkodásra is szükség van, valamint akaraterőre, hogy a fegyvert alkalmazzuk.

88

AMANDA QUICK

– A nővérem mindkét tulajdonsággal bír – mondta Penny nyugodtan. – Nem tudom elképzelni, hogy bármilyen helyzetben pánikolni kezdjen, őszintén kétlem, hogy én ilyen higgadt tudnék maradni hasonló szituációban. Amity összecsukta a legyezőt. – El kell önnek mondanom, hogy ugyan számos helyen jártam a világban, az egyetlen hely, ahol ezt a legyezőt önvédelemből használnom kellett, az itt volt, Londonban. – Londont sohasem a biztonságos helyek egyikeként tartották számon – jegyezte meg Benedict. – Most meg aztán különösen nem nevezhető annak, miután az a borzasztó gyilkos szabadlábon van – tette hozzá Penny. – Sajnos azt kell mondanom, hogy a Yard nem jeleskedett ebben az ügyben – vallotta be Logan. – Hogy őszinte legyek, holtpontra jutottunk. Ezért bízott meg a felettesem ezzel a nyomozással. Azt reméli, hogy egy új ember észrevesz majd olyan nyomokat, amelyeken eddig átsiklottunk. Benedict az egyik falnak dőlt, és összefonta a karját. – Mit tudtak meg eddig erről a gyilkosról, felügyelő? – Az elmúlt év során négy nő holttestére bukkantak a város különböző sikátoraiban, akiknek mindegyikét, úgy tűnik, ugyanaz a személy gyilkolta meg – mondta Logan. Penny rámeredt. – Én úgy hittem, azt gondolják, hogy a Vőlegény csak három gyilkosságot követett el, felügyelő.

ALIBI JEGYESSÉG

89

– Három holttestet találtak az elmúlt három hónapban – felelte Logan. – Egy évvel ezelőtt azonban egy nőt hasonló módon gyilkoltak meg. Mi... én... azt hiszem, hogy ő volt az első áldozat. Benedict a homlokát ráncolta. – Ha ez igaz, akkor jelentős szünet volt az első haláleset és a következő három gyilkosság között. – Körülbelül nyolc hónap – felelte Logan. – Ez az időfaktor egyike az ügy számos rejtélyének. Amityre nézett. – Rettentő nagy szükségünk van információra. – Segítségére leszek, amennyire csak módomban áll – válaszolta Amity. – Le tudná írni a férfit, aki elrabolta az utcáról? – Nem láttam az arcát – felelte. – Fekete selyemből készült álarcot viselt. Pár dolgot tudok róla mondani, de attól félek, nem lesz túl hasznos. – Ezen a ponton bármilyen részlet hasznos, ami kiegészíti azt, amivel most rendelkezem – válaszolta Logan. – Rendben, akkor elmondom önnek a benyomásaimat. A beszéde felső osztálybeli úriemberre vallott. Logan teljesen elképedt. Benedict azonban könnyedén vette az információt. Láthatóan az az elképzelés, hogy egy jó családból származó, arisztokrata úriember egyben elvetemült gyilkos is, számára egyáltalán nem tűnt rendkívülinek.

90

AMANDA QUICK

– Biztos a társadalmi rangjában, Miss Doncaster? – kérdezte Logan. – Ez nem olyasmi, amit könnyű lenne titkolni – felelte. – Egy jó színész, gondolom, el tudja játszani a beszédet és a modort, de kétlem, hogy megengedhetné magának a hintó drága belső kialakítását, vagy a gyilkos által viselt elegáns ruhákat. Logan a jegyzetfüzetét ütögette a ceruzájával. Furcsa arckifejezéssel Pennyre pillantott, majd figyelmét ugyanolyan gyorsan fordította vissza Amity felé. – Igaza van – mondta. – Nehéz nagy gazdagságot mímelni. Van még valami, Miss Doncaster? Amity habozott, aztán egy másik emlék villant át az agyán. – Valamilyen fűszerrel illatosított cigarettát szív. Éreztem rajta az állott füstszagot. Benedict Amityre nézett. – Látott családi emblémát, vagy bármely más, a kilétére utaló jelet? – Nem – mondta. Aztán még hozzátette: – Kesztyűt viselt, nagyon jó minőségű bőrkesztyűt. Minden, amit ebben a hintóban láttam vagy megérintettem, nagyon drága volt, és a legkifinomultabb ízléssel választották ki. Kivéve a vastag spalettát. Benedict összehúzta a szemöldökét. – Spaletta volt az ablakokon?

ALIBI JEGYESSÉG

91

– Méghozzá súlyos spaletta – felelte Amity. – Be voltak zárva, hogy senki se láthassa az utcáról, mi történik odabent. – És talán úgy tervezték őket, hogy ne lehessen kijutni, ha az ajtó kívülről zárva van – tette hozzá Benedict most már nagyon komor arccal. Amity megborzongott. – Azt hiszem, igaza van. Egy darabig csend volt, amíg mindnyájan megfontolták ennek a jelentőségét. – Tehát egy magánfogat – szólalt meg Logan. Lejegyezte, és felnézett. – De amikor kívülről látta, nem gondolta annak? – Nem. Biztosíthatom róla, hogy a jármű úgy nézett ki, mint bármely más közönséges fogat. A kocsissal kapcsolatban sem volt semmi szokatlan. – Igen, persze – mondta Logan. – A kocsis. – Megint feljegyzett valamit. – Ezen a szálon is tudakozódnunk kell. Benedict helyeslően bólintott. – Tud bármi mást mondani róla? – kérdezte Logan. Amity megrázta a fejét. – Attól tartok, nem. Az egyetlen alkalommal, amikor megszólalt, pont úgy beszélt, ahogy egy kocsistól várja az ember, Munkásosztálybeli. Kicsit faragatlan. De a gyeplőhöz nagyon értett. És nem próbált meg elkapni, amikor elmenekültem.

92

AMANDA QUICK

Logan leírt valamit a jegyzetfüzetébe, majd újra felnézett. – Mit mondott önnek a gyilkos? Amity Benedictre pillantott, majd visszafordult Logan felé, Mély levegőt vett. – Tájékoztatott, hogy azért engem választott, mert szándékosan kompromittáltattam magam Mr. Stanbridge-dzsel. Úgy tűnt, abban a hiszemben van, hogy csapdát állítottam Mr. Stanbridge-nek. Logan Benedictre pillantott, aki hűvösen rámosolygott, – A gyilkos nyilván nem volt tudatában, hogy Miss Doncaster és én el vagyunk jegyezve – mondta. – Értem. – Logan újra feljegyzett valamit, és Amityre nézett. – Meg kell öntől kérdeznem, hogy tett-e a gyilkos bármilyen utalást a fotográfiára. – Nos, igen – felelte Amity. – Épp most akartam említeni. Azt mondta, hogy el akarja készíteni a menyasszonyi portrémat. Honnan tudta? – Azért kérdeztem, mert van egy jelentős részlet, amit nem osztottunk meg a sajtóval – felelte Logan. Leeresztette a jegyzetfüzetét. – Minden áldozatot más sikátorban találtak meg. Mindegyiküknek egy különösen éles pengével vágták el a torkát. A sebek majdnem műtéti természetűek voltak. – Szike – szólalt meg Amity hirtelen. – Egy szikét szorított a torkomnak.

ALIBI JEGYESSÉG

93

– Valóban? – Logan újra lejegyzett valamit. – Ez nagyon érdekes. Hogy folytassam, az áldozatok mind azt a ruhát viselték, amiben utoljára látták őket. És mindegyikük egy arany karikagyűrűt viselt. – Ennyi megjelent a sajtóban is – mondta Penny. – A karikagyűrűk miatt nevezték el az újságok Vőlegénynek. – Igen – felelte Logan. – De amit sikerült az újságoktól visszatartani, az az a tény, hogy a gyűrűn kívül a nők mind a négyen egy-egy medaliont viseltek. Mindegyik medalionban egy kis esküvői portré volt az áldozatról. A fényképek nyilvánvalóan egy hivatásos fényképész munkái. Amity a homlokát ráncolta. – De a nők egyike sem volt még férjnél. – Nem – hagyta helyben Logan. – Mennyei atyám! – suttogta Penny. – Ez a férfi teljesen őrült. Amityt kirázta a hideg. – A fényképek az előtt, vagy az után készültek, hogy a nőket meggyilkolták? Benedict ellökte magát a faltól, és odament az ablakhoz. – Számos hivatásos fényképész él abból, hogy elhunytakat fényképez. Amity összerázkódott. – Ez a szokás mindig is kissé hátborzongatónak tűnt. – Én is annak találom – mondta Penny.

94

AMANDA QUICK

– A Vőlegény áldozatai mind éltek, amikor lefényképezték őket – mondta Logan. – Még nem volt elvágva a torkuk. – Miért tartották a medaliont titokban a sajtó előtt? – kérdezte Penny. – Akár hiszi, akár nem, mi a Yardnál arra jöttünk rá, hogy vannak olyan tébolyodott lelkek, akik jelentkeznek, és magukra vállalnak olyan bűntetteket, amelyek a közfigyelem középpontjában állnak – magyarázta Logan. Benedict a felügyelő felé fordult. – Más szóval a medalion az az információ, amelynek a segítségével szétválasztják az ocsút a búzától. Csak a valódi gyilkos tud a fényképekről. – Igen – felelte Logan. Penny letette a teáscsészéjét. – Valami eszembe jutott. Valószínűleg semmire sem megyünk vele... – Folytassa, Mrs. Marsden – biztatta Logan. – A pletyka a nővérem és Mr. Stanbridge közötti, mindenki által titkosnak vélt viszonyról a Channing-bál után kezdődött. Amennyiben a gyilkos tényleg az úri körökben mozog, ahogy Amity gyanítja, talán jelen volt a bálban. Ez megmagyarázná, hogy hallott a pletykáról. Loganre, úgy tűnt, nagy hatással van az elképzelés. – Ez nagyon érdekes megfigyelés, Mrs. Marsden. Amity Penny felé fordult.

ALIBI JEGYESSÉG

95

– Ez határozottan briliáns. – Köszönöm – mondta Penny. – De nem látom át, hogy ez a megfigyelés hogyan lehet a hasznunkra. – Megadja számomra a szükséges kezdőpontot – felelte Logan. – Mondtam a felettesemnek, hogy gyanúm szerint a gyilkos magasabb körökben mozog, mert az áldozatai is mind a felsőbb körökből valók. De ő vonakodott elfogadni ezt az elképzelést. – Nyilván mert tudta, hogy egy ilyen elméletet rendkívül nehéz kinyomozni – mondta Benedict. Logannel egy pillantást váltottak. Férfiak, és az ő szótlan kommunikációs módszereik, gondolta Amity. Meglehetősen bosszantó tud lenni. De be kellett ismernie, hogy a nők meg ugyanígy hajlamosak a nonverbális kommunikációra, amely valószínűleg érthetetlen a férfiak számára. Milyen nagy kár, hogy a két nem képviselői nem tudnak ilyen jól kommunikálni egymással, gondolta. Logan kifejezése komor volt. – Látom, megérti nehéz helyzetemet, Mr. Stanbridge. – Természetesen, felügyelő – mondta Benedict. – Egy olyan gyilkost keres, aki vagyonos körökben mozog, a társadalomnak abban az egy rétegében, ahova gyakorlatilag semmilyen rangú rendőr nem mehet hívatlanul. – Ha elkezdek kérdéseket feltenni egy jó családból származó gyilkos után, aki egy különösen perverz gyilkos-

96

AMANDA QUICK

ságra hajlamos, minden ajtó bezárul előttem – tette hozzá Logan. Rövid csönd következett. – Nekem megnyílnak – mondta Benedict halkan. Logan egy darabig tanulmányozta a férfit. Amity észrevette, hogy a felügyelő nem zárkózott sietve el az elképzeléstől. Sőt, mintha hajlana rá, hogy elfogadja Benedict segítségét. Annak a lehetősége, hogy tegyen valamit – bármit hogy segítse annak a férfinak a kézre kerítését, aki megpróbálta őt megölni, és aki kegyetlenül kioltotta négy másik nő életét, jelentős mértékben jobb kedvre derítette. – Azok az ajtók előttem is fel fognak tárulni – mondta gyorsan. – Végül is Mr. Stanbridge jegyese vagyok. Benedict szemében röpke vidámság csillant. Penny álla megfeszült. Felkapta a csészéjét. – És előttem is megnyílnak, felügyelő. Azt hiszem, eleget gyászoltam. Logan egyre jobban megrettent. – Hálás vagyok Mr. Stanbridge-nek minden segítségért, amit nyújtani tud, de hölgyeim, egyiküket sem szeretném veszélynek kitenni. – Mr. Stanbridge véleménye szerint – mondta Penny – a nővérem még mindig veszélyben lehet. Egyetért ezzel, felügyelő? Logan habozott, majd bólintott.

ALIBI JEGYESSÉG

97

– Lehetséges, hogy mivel megfosztották a zsákmányától, ez a szörnyeteg újabb kísérletet tesz, hogy megtámadja Miss Doncastert. Feltételezve, hogy életben van. Egyszerűen nem tudhatjuk. – Akkor pedig ragaszkodom hozzá, hogy megtehessem, amit tudok, hogy segítsem a nyomozást – mondta Amity. – Ahogy én is – tette hozzá Penny. Benedict Loganra nézett. – Úgy tűnik, van egy csapat nyomozója, akik készen állnak, hogy segítsenek, felügyelő. Megengedi nekünk, hogy így tegyünk? Logan jó darabig tanulmányozta hármójukat. Aztán döntött. – Eddig négy nő halt meg – mondta. – Most egy ötödik épphogy megúszta ugyanazt a sorsot. Elfogadom a segítségre vonatkozó ajánlatukat. De maradjon mindez négyünk között, érthető? Attól tartok, a kollégáim a Yardon nem helyeselnék, hogy civileket vonok be a nyomozásba. – Érthető – mondta Benedict. – Tudom, hogy a menyasszonyom tud titkot tartani. Kétségem sincs, hogy Mrs. Marsden szintén képes rá. – Történetesen tettem szert némi tapasztalatra ebben a tekintetben – mondta Penny hűvösen. Amity furcsának találta a megjegyzést. Pennyre pillantott, de mielőtt bármit kérdezhetett volna, Benedict megszólalt.

98

AMANDA QUICK

– Úgy intézem, hogy szemmel tartsam Miss Doncastert, amikor elhagyja a házat – mondta. – De az lenne a legjobb, ha éjjel valaki figyelné ezt a rezidenciát. Amity megdöbbenve bámult rá. – Nem túlzás ez egy kicsit? – Nem – felelte Benedict. – Nem az. Logan kifújta a levegőt. – Mr. Stanbridge-nek igaza van. Tekintve, hogy a Yard eddig semmit sem haladt előre, és a tényt, hogy nem találtuk meg a gyilkos holttestét, jó ötlet a házat éjszaka figyeltetni. Elintézem, hogy egy rendőr őrt álljon. – Köszönjük – mondta Penny. – Jobban fogom érezni magam, ha tudom, hogy esténként van a közelben egy rendőr. És most akkor hol kezdjük a nyomozást? – Azt hiszem, hogy a Channing-bál vendéglistájával kell kezdenünk – felelte Logan. – De nagyon kétlem, hogy Lady Channing átadja nekem. Penny elmosolyodott. – A Channing-vendéglista megszerzése egyáltalán nem probléma, felügyelő. Pontosan meg tudom mondani, hogyan szerezze meg.

Kilenc

Benedict a túláradó jókedv és a félelem furcsa elegyének érzésével ment le az Exton Street 5. szám alatti ház főlépcsőjén. Mindkét érzelem közvetlenül Amityhez kapcsolódott. Az elmúlt hetekben, amióta csak New Yorkban elváltak útjaik, a nő egy pillanatra sem ment ki a fejéből. Az a várakozás, amit Londonba visszafelé az úton tapasztalt, nem volt semmi korábbihoz fogható. A felfedezés, hogy a nőt kis híján meggyilkolták, és a gyilkosnak éppen az őhozzá fűződő kapcsolata miatt vált rögeszméjévé, a lelke mélyéig megrázta. Most pedig el vannak jegyezve. Bizonyos értelemben. Van rá oka, hogy rengeteg időt töltsön a társaságában. Az a gondolat pedig, hogy újra megcsókolhatja, egyenesen felvillanyozta. De a rájuk kényszerített bizalmas viszony oka miatt lehetetlen volt átadnia magát a jókedvnek. Addig nem fog jól aludni, amíg a gyilkos kézre nem kerül. Leintett egy bérkocsit, és hazament a városi házába. Másfél hónapja utazott el, de a közelgő érkezéséről táviratot küldött a főkomornyikjának.

100

AMANDA QUICK

Mint mindig, Hodges és a felesége, Mrs. Hodges, a házvezetőnő, mindent előkészített. Mintha csak aznap reggel ment volna el otthonról, hogy egy barátjával találkozzék, és kicsit később ért volna haza, mint általában. Amennyire Benedict látta, nem volt olyan erő a földön, ami bármelyik Hodges hidegvérét megrendítette volna. – Bízom benne, hogy kellemes volt az utazása – mondta Hodges. – Igen, több okból is. – Benedict átnyújtotta a kalapját, kabátját és kesztyűjét Hodgesnak. – De volt pár váratlan esemény. Azon kívül, hogy megtaláltam a feltalálót, akivel beszélni kívántam, örömmel jelentem be, hogy eljegyeztem Miss Amity Doncastert. Sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy Hodges pislogjon. Most kétszer is megtette. Aztán valami, ami lehetett megdöbbenés is, felderítette hosszú, merev vonásait. – Ez a világjáró hölgy Miss Amity Doncaster lenne, aki az úti beszámolókat írja a Flying Intelligencer számára, uram? – kérdezte Hodges. – Ugyanaz a Miss Doncaster, akit majdnem meggyilkolt az a Vőlegénynek nevezett szörnyeteg? – Egy és ugyanaz. Látom, hallott már Miss Doncasterről. – Gondolom, mindenki, aki olvassa az újságokat, hallott már róla, uram. – Hodges megköszörülte a torkát. – És arról is, hogy az ön nevét romantikus módon kapcsolták az övéhez.

ALIBI JEGYESSÉG

101

Nem csoda, hogy Amity és Penny annyira aggódtak a közszájon forgó pletykák miatt, gondolta Benedict. Ő maga többnyire hajlamos volt figyelmen kívül hagyni a híreszteléseket, így néha megfeledkezett róla, milyen gyorsan el tudnak terjedni, és milyen mélyre és széles körbe el tudnak érni. Amity joggal nyugtalankodott, hogy a kiadója esetleg lefújja a Hölgyek Világjáró Kalauzának kiadását. – Persze hogy a nevünk romantikus módon kapcsolódott össze – bosszankodott Benedict. – Ahogy már mondtam, eljegyeztük egymást. A hivatalos bejelentéssel vártunk, amíg visszatérek Londonba. – Igazán érdekes hölgynek tűnik – jegyezte meg Hodges. – Mrs. Hodges nagy rajongója az utazási cikkeinek. Őszintén remélem, Miss Doncaster jó úton halad, hogy helyrejöjjön a minapi megpróbáltatása után. – Meglátogattam, mielőtt idejöttem. Bőséges reggeli mellett találtam, a reggeli lapokat olvasgatva. – Ez lenyűgöző, uram. Azt mondja, bőséges reggeli mellett találta? Feltételezem, hogy a legtöbb hölgy teán és pirítóson élne egy ilyen élmény után. – Miss Doncaster páratlan teremtés, Hodges. Hodges el nem mosolyodott ugyan, de a szemében helyeslés csillogott. – Biztos vagyok benne, uram – válaszolta. – Nem is vártam volna önről, hogy valaki olyat jegyezzen el, aki nem az.

102

AMANDA QUICK

– Jobban ismer engem, Hodges, mint én magamat. – Kíván reggelizni, uram? – Nem, köszönöm. Már ettem a jegyesem és a húga, Mrs. Marsden otthonában. Hodges szemöldöke enyhén megemelkedett. – Ez az a Mrs. Marsden lenne, aki Mr. Nigel Marsden özvegye, azé az úriemberé, aki pár hónappal ezelőtt vadászat közben a nyakát törte, ahogy egy kerítésen ugratott át? – Úgy gondolom. Miért? – Semmi, uram. – Az áldóját, Hodges, mit nem mond el nekem? Mrs. Hodges szólalt meg az ajtóból. – Mr. Hodges azt próbálja elmondani, hogy Mrs. Marsden minden bizonnyal mély gyászban van. Néhai férjétől csinos vagyont örökölt, a híresztelések szerint mégis első dolga volt a temetés után szélnek ereszteni a teljes személyzetet. Azt mondják, visszavonult a világtól. Benedict Mrs. Hodgest tanulmányozta, aki feltűnően hasonlított Mr. Hodgesra, a házi ruha és a kötény kivételével. – Nagyon jól tájékozott, Mrs. Hodges – mondta. – Van bármi más, amit tudnom kell a jövőbeli sógornőmről? – Nem hiszem, uram. Benedict elindult felfelé a lépcsőn. – Ebben az esetben megfürdök és átöltözöm, utána be kell néznem az öcsémhez, aztán pedig meg kell látogatnom a nagybátyámat. – Félúton a lépcsőn fölfelé megállt. – Fel-

ALIBI JEGYESSÉG

103

tételezem, túlzás lenne azt remélni, hogy nem érkezett mostanában semmi hír Ausztráliából... Hodges felkapta az ezüsttálcát az asztalról. Mindössze egy boríték volt a tálcán. – Ami azt illeti, ma reggel érkezett egy távirat. – Ördög és pokol! Feltételezem, hogy ez nem nagy meglepetés. – Benedict megadóan fordult vissza és ment le a lépcsőn. – Ha a Miss Doncasterrel való kapcsolatomról szóló híreszteléssel van tele London, akkor természetesen a szüleimhez is eljutott. – A távirat csodálatos találmány, uram – mondta Hodges. – Azt hiszem, hogy az Ausztráliát a világ többi részével összekötő tenger alatti kábelt több mint egy évtizede rakták le. – Tisztában vagyok vele, Hodges. – Benedict felkapta a borítékot, gyorsan kinyitotta, és elolvasta a rövid üzenetet. ELÉRTEK HOZZÁNK A HÍRESZTELÉSEK, MELYEK A NEVED MISS AMITY DONCASTERÉVEL HOZZÁK KAPCSOLATBA STOP AZ ANYÁD TUDNI KÍVÁNJA, MI AZ IGAZSÁG STOP EMLÉKEZTET, HOGY IDEJE MEGHÁZASODNOD STOP

Benedict a tálcára ejtette az üzenetet. – Apámtól jött, de anyám is kíváncsi. Válaszolok majd, mielőtt elmegyek itthonról.

104

AMANDA QUICK

– Igen, uram – felelte Hodges. Egy pillantást váltott Mrs. Hodgesszal, akinek az arcán határozottan önelégült mosoly ült – leglábbis Benedict úgy vélte.

Egy órával később Benedict felment egy csöndes, vonzó környéken található elegáns kis ház lépcsőjén. Azonnal a dolgozószobába kísérték, ahol Richardot az asztalnál ülve találta. Öccse felnézett az előtte fekvő tervrajzokból, amiket épp tanulmányozott. – Már itt volt az ideje, hogy visszaérj – mondta. – Nyilván tudatában vagy, hogy nagyon érdekes pletyka témája lettél, amely Miss Amity Doncasterrel hozza a neved kapcsolatba... Richard két évvel fiatalabb volt nála, és valamivel magasabb. Vörösesbarna haját és tengerzöld szemét az anyjuktól, Elizabeth Stanbridge-től örökölte, csakúgy mint meleg, társaságkedvelő, optimista személyiségét. Többen is megjegyezték, hogy a Stanbridge fivérek úgy különböznek, mint az éj a nappaltól. Benedict tisztában volt vele, hogy övé a zord, pesszimista éj szerepe, aki mindig kész felhívni a figyelmet egy vállalkozás hátrányaira és a kockázataira, aki mindig a legrosszabb eshetőséggel számol, és terveket készít rá.

ALIBI JEGYESSÉG

105

Ezzel szemben Richard volt a fényes, napos reggel. Habár igazán tehetséges építész hírében állt, a legértékesebb hozzájárulása a Stanbridge & Company céghez az a képessége volt, hogy elbűvölte a lehetséges ügyfeleket. Ráadásul az üzlethez is nagyon értett. Ez a kombináció felbecsülhetetlenül hasznossá tette. Ha az ügyfelekkel való foglalkozás feladatát rá hagynák, gondolta Benedict, a Stanbridge & Company cég minden bizonnyal hat hónapon belül tönkremenne. Ő volt az első, aki beismerte, hogy nem sok türelme van az olyan ügyfelekhez, akik nem értik a szilárd műszaki alapok fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy ellenálljunk a csábításnak, és sohase adjuk alább az anyagok minősége és a mesterségbeli tudás tekintetében. A legtöbb ügyfél azt akarta, hogy látványos építészeti részletekkel kápráztassák el. Egyébként pedig egyszerűen feltételezték, hogy a híd, az épület vagy az üvegház nem fog összeomlani. – Csak ma reggel hívták fel a figyelmemet a Miss Doncasterrel való kapcsolatom körüli pletykákra – felelte. A fekete bőr irattartót az íróasztalra tette, és odament az ablakhoz. – Azt gondolná az ember, hogy van fontosabb dolguk is, amit megvitassanak. – Aligha várhatod, hogy az emberek figyelmen kívül hagyjanak egy olyan pletykát, amely egyfelől botránygyanús, másfelől gyilkossági kísérlet is van benne – válaszolta Richard. Úgy festett, mint aki jól szórakozik.

106

AMANDA QUICK

– Huh. Richard egy pillanatra elhallgatott, majd megköszörülte a torkát. – Tisztában vagyok vele, hogy a gyilkossági kísérlet része a történetnek igaz. A sajtóban megjelent hírek meglepően következetesek voltak, bár nagy valószínűséggel túlzók. Nincs kétségem, hogy Miss Doncaster épphogy megmenekült a gyilkos karmai közül. – A bátorságának és az önvédelmi jártasságának köszönhetően – tette hozzá Benedict. – Nemhiába mondják, hogy az utazás nevel. És mi a helyzet a történet romantikus aspektusát illetően? Ben, mondd meg az igazat! Viszonyod van Miss Doncasterrel? – Nem viszonyom van vele. – Benedict elfordult az ablaktól, és az öccse szemébe nézett. – El vagyunk jegyezve. Rá kellett jönnie, hogy szereti bejelenteni az eljegyzés tényét. Úgy érezte, mintha minél gyakrabban ismételné az állítást, annál valóságosabbá válna. Richard szemöldöke az égbe szökött. Hátradőlt a székében, és összeillesztette az ujjhegyeit. – Nahát, nahát. Várj csak, amíg anyánk megtudja. – Már várt egy távirat Ausztráliából, amikor ma reggel beléptem a bejárati ajtón. – Nem vagyok meglepve. – Richard kuncogott. – Én tegnap kaptam egyet. Anya egyébként üdvözöl. Láthatólag megihlette a művésztelep légköre, ahol apával laknak.

ALIBI JEGYESSÉG

107

– És apánk minden bizonnyal élvezi az ausztrál flóra és fauna megfigyelését. Szerencsére azért mindkettejüknek van ideje a londoni pletykákat követni. – Annyira azért ez nem lephet meg. Te is éppolyan jól tudod, mint én, hogy az előző eljegyzésed katasztrofális kimenetele után nagyon szeretnének házasnak látni. Benedict már épp válaszolt volna, amikor meglátta a sógornőjét az ajtóban. Marissa világosbarna haját a tarkóján egyszerű kontyba fogva viselte, ami kiemelte meleg, szürke szemét és csinos vonásait. Benedict másfél hónapja látta utoljára. Meglepte a változás a nő megjelenésében. Még a laza házi ruha bő szabása sem tudta elfedni előrehaladott terhességét. Gyors fejszámolás után arra jutott, hogy nemsokára eljön az ideje, és világra hozza az elsőszülöttjét. Nehezére esett nem bámulni őt. Valami különös ragyogás vonta be. A nőkben végbemenő, terhesség okozta drámai változások szinte rémisztőek egy egyszerű férfi számára, állapította meg magában. – Marissa – nyögte ki. – Jól... jól vagy? – Kiváló egészségnek örvendek, Ben, köszönöm szépen. – Elmosolyodott, és gyengéden megérintette a hasát. – Ne nézz olyan idegesen. Biztosíthatlak róla, hogy nem fogom itt megszülni ezt a babát Richard dolgozószobájában. – Édesem, ülj le – ugrott fel Richard. Átsietett a szobán, megfogta a felesége karját, és egy nagy székhez vezette. – Mindjárt hozatok Mrs. Streeterrel egy csésze teát.

108

AMANDA QUICK

– Mrs. Streeter egész nap teát öntött le a torkomon – felelte. – Jól vagyok, Richard. Richard egy zsámolyt tett a lába alá. – Biztos vagy benne, hogy nem kellene ágyban lenned? – Badarság. – Marissa Benedictre nézett. – Nem tudnék pihenni, legalábbis addig nem, amíg nem hallom az összes izgalmas hírt. Mindent el kell mesélned nekünk, Ben. Mi a csuda folyik? Tényleg botrányos viszonyba keveredtél Miss Amity Doncasterrel? – Ne legyél olyan izgatott a pletykák miatt, Marissa. Ahogy épp Richardnak magyaráztam, némi félreértés van a Miss Doncasterhez fűződő kapcsolatom természetét illetően. – Benedict a nyomaték kedvéért szünetet tartott. – Ugyanis el vagyunk jegyezve. – Ez csodálatos hír! – Marissa helyeslően elmosolyodott. – Az édesanyád fel lesz villanyozva. – Richard is ezt mondta. – Te is nagyon jól tudod, szegény anyád alig várja, hogy házasodni lásson. Itt az ideje, hogy mint elsőszülött fia, a Rózsaláncot a jegyesednek add. Benedict kicsit komoran tűnődött, vajon mit szólna Amity, ha odaadná neki a Stanbridge család nyakékét. Próbálta felvidítani magát azzal a gondolattal, hogy a legtöbb nő imádja a különleges ékszereket. De Amity kiszámíthatatlan.

ALIBI JEGYESSÉG

109

Ez furcsa, gondolta. Mérnökként irtózott a kiszámíthatatlanságtól. Az Eleanorral való fiaskó óta egy kiszámítható nőt keresett, olyat, aki egy elsőrendű óra tulajdonságaival bír: megbízható, és lehet rá számítani; a háztartását rendben tartja, és emlékezteti a megbeszéléseire. Ő rendszeresen felhúzná, cserébe a nő nem szökne meg a szeretőjével. Olyan nagy kérés ez? – Olvastam az újságokat – mondta Marissa. – El sem tudom képzelni, min ment Miss Doncaster keresztül. Szerencséje van, hogy él! Benedict Richard íróasztalának széléhez támaszkodott, és összefonta a karját. – Elhiheted nekem, amikor azt mondom, hogy erre a tényre nem kell emlékeztetned. – A hajón találkoztatok? – kérdezte Marissa. – A történet valamivel bonyolultabb – felelte Benedict. Összefoglalta Marissának és Richardnak az eseményeket. – Atyavilág! – Marissa elborzadt. – Semmi előjele nem volt, hogy ez a kiruccanás St. Clare-re bármilyen veszéllyel járhat. Egyszerűen csak azzal a feltalálóval kellett volna találkoznod, és meggyőződnöd arról, vajon igazán forradalmi fegyvert tervezett-e. Richard álla megfeszült. – Nem tájékoztattál minket, hogy meglőttek.

110

AMANDA QUICK

– Minek? – kérdezte Benedict. – Egyikőtök sem tehetett semmit, és mivel túléltem az esetet, nem láttam okát, miért ne várhatna a hír, amíg hazaérek. – Szóval Miss Doncaster megmentette az életedet – mondta Marissa. – Ez megmagyarázza a kettőtökről szóló pletykák egy részét. Természetes, hogy látták ki-be járkálni a kabinodba a Sarkcsillag fedélzetén. Benedict megköszörülte a torkát. – Azután is sok időt töltöttünk egymás társaságában, hogy újra talpra álltam. – Értem. – Marissa összevonta a szemöldökét. – Azon tűnődöm, vajon miért nem hallottunk róla soha, hogy meglőttek. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen esemény híre visszajut Londonba. – Jó kérdés – válaszolta Benedict. – De tudod, hogy van ez a pletykákkal. Az emberek hajlamosak a botrányos aspektusra koncentrálni, és nem a tényekre. – Nagyon is igaz – helyeselt Marissa. – Meg kell mondanom, hogy bátor cselekedetei tökéletesen megfelelnek annak, amit attól a Miss Doncastertől vártam, aki a Flying Intelligencerben megjelenő utazási cikkeket írja. Benedict elmosolyodott. – Feltételezem, hogy rajongója vagy az esszéinek... – Teljes mértékben – lelkesedett Marissa. – Mindenképpen meg tudom érteni, miért jegyezted el. Tökéletesnek

ALIBI JEGYESSÉG

111

hangzik számodra. Igazán nagyon várom, hogy találkozzam vele. – Hamarosan erre is sor kerül – felelte Benedict. – De addig is a legfőbb gondom, hogy még mindig veszélyben van a miatt a férfi miatt, aki megtámadta. Mondtam neki, nem akarom, hogy kíséret nélkül hagyja el a házat. Amikor én nem lehetek vele, mindig valaki másnak kell elkísérnie. Éjszaka egy rendőr fogja figyelni a házat. Richard a homlokát ráncolta. – Azt gondolod, hogy a gyilkos még életben van? – Nem gondolhatom másképp, amíg a holttestére nem bukkannak. Marissa aggódónak tűnt. – Mi lesz, ha nem találják meg? Mi van, ha életben van, csak a rendőrségnek nem sikerült elfognia? – Amity, a húga és én segíteni akarunk a rendőrségnek a nyomozásban – felelte Benedict. Marissa kíváncsinak tűnt. – Hogy a csudába tudtok segíteni? – Amity számos benyomást szerzett a gyilkosról – magyarázta Benedict. – Többek között meg van győződve róla, hogy az úri körökben mozog. Ezúttal mind Marissa, mind Richard döbbenten bámult rá. Benedict elmesélte, hogyan írta le Amity a Vőlegényt.

112

AMANDA QUICK

– Az események időzítésére való tekintettel azt gondoljuk, elképzelhető, hogy részt vett a Channing-bálon egy hónappal ezelőtt – fejezte be. – Vagy legalábbis ismer valakit, aki ott jelen volt. Marissa mindentudó pillantást vetett rá. – Szükséged lesz a vendéglistára. Benedict elmosolyodott. – Ami azt illeti, Miss Doncaster húga már útbaigazította Logan felügyelőt, miként szerezze meg. – Érdekes feladatot tűztetek magatok elé – mondta Richard. – Gyilkosok üldözése a rendőrség dolga. De megértem, miért van erre szükség. Azok a fajta emberek, akik bálokba járnak, nem tárják ki az ajtajukat a Scotland Yard felügyelői számára. Te is jól tudod, Marissa és én többnyire figyelmen kívül hagyjuk az úri köröket, de van némi kapcsolatunk velük. Ha van bármi, amiben segíthetünk, kérj bátran. – Köszönöm – felelte Benedict. – Értékelem a felajánlásodat. Lehet, hogy hozzátok fordulok majd. Richard a fekete bőr aktatáskára pillantott, amit Benedict korábban az íróasztalára helyezett. – És mi van a napmotor meg az akkumulátor terveivel? Benedict felvette a táskát, és kinyitotta. Kivette a bőr iratgyűjtőt, amely Elijah Foxcroft jegyzeteit tartalmazta.

ALIBI JEGYESSÉG

113

– Miután innen elmegyek, elviszem Cornelius bátyánknak. Amint ezt a feladatot elvégeztem, rövidke karrierem a Korona kémeként véget ér. – És kezdetét veszi az új karriered mint a Scotland Yard tanácsadója – felelte Richard. Nagy érdeklődéssel nézte az iratgyűjtőt. – Nagyon szeretnék egy pillantást vetni Foxcroft jegyzeteire és rajzaira. Benedict az asztalra rakta a dossziét. – Megmutatom neked.

Valamivel később Richard becsukta a mappát, és hátradőlt a székében. A mosolyában egyfajta hűvös elégedettség bujkált. – Most már értem, miért utaztál Kaliforniába. Nagyon valószínű, hogy az oroszoknál vannak a napágyú tervei, de te visszahoztad a motor rendszerének tervét, ami a fegyvert működtetni tudja. Nélküle az ágyúnak semmi haszna. – Ami olyan érdekessé teszi Foxcroft napmotorját és akkumulátorát, az, hogy pont ennyi: egy motor és egy tárolóberendezés – mondta Benedict. – A rendszer bármit képes működtetni, nem csak fegyvereket. Használható sütő, jármű, hajó vagy egy gyár működtetésére is, mindezt a nap ingyenes energiáját használva. A lehetőségek végtelenek. Richard elvigyorodott.

114

AMANDA QUICK

– Jobb, ha a szénbányák tulajdonosai nem hallják, hogy ilyet mondasz. – Mouchot-nak igaza van: előbb-utóbb ki fogunk fogyni a szénből. De legalábbis egyre drágábban lehet majd kibányászni a földből. A franciák és az oroszok már évek óta pénzelnek napenergiára vonatkozó kutatásokat és fejlesztéseket. Számos amerikai feltaláló dolgozik napfénnyel működő berendezéseken. Fel kell zárkóznunk a nagyhatalmakhoz, vagy azt kockáztatjuk, hogy hátrahagynak bennünket a porban. – Benedict megkocogtatta a jegyzetfüzetet. – Foxcroft rendszere az esélyünk arra, hogy ezt megtegyük. – Nem vitatkozom veled. Nyilvánvalóan Cornelius bátyánk nem kért volna meg, hogy St. Clare-re utazz, ha a Korona nem érdeklődne a naperőben rejlő lehetőségek iránt. – Attól félek, hogy a kormány mindössze egy újfajta fegyver létrehozásának lehetőségét látja majd Foxcroft motorjában. Cornelius bátyánk kapcsolatai nem fogják fel a nagyobb horderejét. – Ha bárki meg tudja őket győzni, hogy vegyék a napenergiát komolyan, az Cornelius bácsi. – Igazad van. – Benedict az iratgyűjtőre nézett. – Mielőtt azonban elvinném neki Foxcroft jegyzeteit és specifikációit, egy szívességet akarok kérni. Van egy tervem, és szükségem van a segítségedre.

ALIBI JEGYESSÉG

115

Richard elmosolyodott. – Neked mindig van egy terved. Ezúttal mi az? Benedict elmesélte neki. Amikor a végére ért, Richard bólintott, most már nagyon elgondolkodóan. – Igen – szólalt meg. – Ennek van értelme.

Tíz

Az

Utazási és Felfedezési Társaság fogadóterme dugig

megtelt. Amity is ott volt a népes gyülekezetben, és éppen Arthur Kelbrook rajongó szavait hallgatta. – Miss Doncaster, ki sem tudom fejezni a csodálatom, nem csupán személy szerint ön iránt, de szabatos és kiváló meglátásokat tartalmazó írásai iránt is – mondta a férfi. – Minden egyes esszéjét olvastam a Flying Intelligencerben. A külföldi tájakról szóló leírásai egész egyszerűen ragyogóak. Olyan, mintha ott lennék ön mellett, és együtt nézném önnel a kilátást. Sohasem fogom elfelejteni azt a költői képet, amelyet a déltengeri szigeteken lenyugvó napról festett. – Köszönöm, Mr. Kelbrook – felelte Amity elpirulva, nem volt hozzászokva az ilyen elragadtatott magasztalásoz. – Nagyon kedves öntől, hogy nem kímélve az idejét, elolvassa a kis írásaimat a Flying Intelligencerben. A díszvendég, Humphrey Nash, nem sokkal korábban fejezte be a beszédét, és most a terem távolabbi végében tartott fogadást. Csodálok és riválisok vették körbe. Nagy számban akadtak hölgyek a csoportban, konstatálta Amity.

ALIBI JEGYESSÉG

117

A Társaság egyike volt azon kevés utazási és földrajzi intézménynek, mely hölgyek számára is nyitva állt, de Amity tisztában volt vele, hogy nem ez volt az egyetlen ok, amiért annyi nő jelent meg a fogadáson. Nash magas, jóképű, sportos felépítésű férfi volt, nemes profillal és átható zöld szemekkel. Göndör barna haját modern stílusban rövidre vágva viselte. Nash ráadásul nagyon jó fotográfus is volt. Templomokról, egzotikus kertekről, hófödte hegycsúcsokról és ősi emlékművekről készült gyönyörű képei ott sorakoztak a falakon. Amity próbálta fegyelmezni magát, hogy a szeme ne kalandozzon folyton Humphrey felé, de ez nem volt egyszerű. Aggódva jött a ma esti fogadásra, de belül valami azt súgta: újra látnia kell Humphrey-t, hogy bebizonyítsa magának, teljesen túljutott már azon, amit tizenkilenc évesen szíve összetörésének tekintett. Ma este, elnézve, ahogy kimagaslott a közönségből a pódiumon, eltűnődött, mit látott benne valaha. Még mindig az a jóképű, fess felfedező volt, aki elbűvölte tizenkilenc éves korában, de azonnal rájött, hogy már nem áll a varázsa alatt. Be kellett ismernie, nagy megelégedésére szolgált, hogy az úgynevezett jegyese karján lépett a terembe. Valószínűleg gyerekes ötlet volt azt remélni, hogy Humphrey észrevette őt a közönség soraiban Benedicttel, és hogy talán hallott az eljegyzésükről. De azt mondta ma-

118

AMANDA QUICK

gának, megérdemli, hogy kiélvezze a pillanatot. Végül is Humphrey nem kis megalázásnak tette őt ki, amikor kihasználva naivságát, megpróbálta egy titkos viszonyra rábeszélni. A hírneve olyan csorbát szenvedett tizenkilenc éves korában, ami tönkretette az esélyeit, hogy tiszteletre méltó házasságot köthessen. Tiszta szerencse, gondolta magában gyakran, hogy élvezte a külföldi utazásokat, mert nemigen volt más lehetősége, mint hogy elhagyja az országot. Elmosolyodott a gondolatra. Az, hogy elindult világot látni, a legjobb dolog volt, ami vele történt. Penny félúton járt a teremben. Ma este különösen remekül nézett ki a sötétkék ruhában, amely kiemelte a haját. A kék ruha merész választás volt. A gyász társadalmi előírásai szerint a feleségtől elvárták, hogy egy évet és egy napot töltsön feketében. Amity egyszerre volt döbbent és boldog, amikor Penny ebben a ruhában jött le a lépcsőn. Igaz, a kék nagyon sötét árnyalata volt, de akkor is kék volt, nem pedig fekete, esetleg szürke. Amitynek be kellett ismernie: kifejezetten élvezte, hogy ő maga is sikkesen, divatosan volt öltözve. Eszébe jutott a ruhakészítő szalonjában lefolyt beszélgetés. – A sötétzöld szín fel fogja hívni a figyelmet a szemedre, és kiemeli a sötét hajad – mondta Penny. – Gyanítom, hogy Mr. Stanbridge-nek ma este nagy meglepetésben lesz része.

ALIBI JEGYESSÉG

119

– Mi a csudáért lenne meglepve attól, hogy engem ruhában lát? – kérdezte Amity. Megérintette a zöld ruha finom, sűrű redőit. – Számtalan alkalommal látott már korábban, és biztosíthatlak róla, hogy minden alkalommal ruhát viseltem. Külföldön sem szokásom meztelenül járkálni. A ruhatervező az ég felé emelte a szemét, és nagyon rossz francia akcentussal azt mormolta: „Mon Dieu”. Penny tudomást sem vett róla, és szigorú tekintetet vetett Amityre. – Feltételezem, hogy minden alkalommal azon nyomorúságos barna vagy fekete holmik egyikét viselted, amelyeket mindig az útitáskádba pakolsz. – Mert nem látszik rajtuk a gyűrődés vagy a pecsét – mondta Amity, hirtelen azon kapva magát, hogy védekezik. – És könnyen moshatók. – Nem érdekel, milyen könnyű mosni, szárítani vagy vasalni – felelte Penny. – A szín nem előnyös, és az alakod sem emeli ki úgy, ahogy ez a ruha fogja. A ruha egyszerű, elegáns szabásához jól illettek a keskeny ujjak, a testhezálló fűző egy pontban végződött, épp a dereka alatt. Művészien volt kialakítva, hogy szemből hosszú, keskeny vonalat alkosson, mégis relatíve könnyű mozgást engedjen. Hátul az anyag egy diszkrét kis turnür fölé volt redőzve. A ruhatervező elborzadt Amity legyezője láttán. Madame La Fontaine erősködött, hogy lerontja a ruha hatását.

120

AMANDA QUICK

Helyette egy finom fabordázatút javasolt, amely kinyitva orchideákat ábrázolt. De Amity nem engedett. Ebben az egy dologban Penny is a pártjára állt. Egyikük sem vélte bölcs dolognak elmagyarázni a ruha készítőjének, hogy a legyező valójában fegyver. A szegény nő teljesen megdöbbent volna attól az ötlettől, hogy egy hölgy pengét visz magával egy fogadásra. Ma este a legyező egy láncon lógott Amity derekán. – Egy úti beszámolóját sem mulasztanám el – folytatta a dicshimnuszt Kelbrook. – Biztosíthatom róla, hogy én vagyok az ön leghűségesebb olvasója, Miss Doncaster. – Köszönöm – felelte újra Amity. Tett egy lépést hátrafelé, próbálva némi távolságot teremteni kettejük között. De Kelbrook egy lépéssel közelebb lépett. Amity rádöbbent, hogy nem a csodálat csalta a férfi szemébe a csillogást, hanem az izgatottság – és még annak is egy meglehetősen egészségtelen fajtája. – Megdöbbentett a hír, hogy a sajtó által Vőlegénynek nevezett rettenetes gyilkos megtámadta önt – folytatta. – Meg kell kérdeznem, hogyan menekült meg. Az újságok beszámolói meglehetősen homályosak voltak ebben a tekintetben. – Nagyban a szerencsén múlott – felelte Amity szaporán, kisebb lépést tett hátrafelé. – És némi jártasságon, hogyan kell a szorult helyzetekből kimászni.

ALIBI JEGYESSÉG

121

Nem fogja a legyezőjét bemutatni neki. Nem sok értelme van rejtett fegyvert hordania magánál, ha mindenki ismeri a titkát. Az ember nem avat a bizalmába majdnem vadidegeneket, még azokat sem, akik nagy rajongásukat fejezik ki az írásai iránt. Arthur Kelbrook a negyvenes évei közepén járt. Kellemes kinézetű volt a maga színtelen módján, kopaszodó hajjal, világosszürke szemmel, lágy szájjal, széles tenyérrel és nagyon rövid nyakkal. Minden jel arra mutatott, hogy az évek múlásával egyre növekvő körméretre van ítélve. Drága, jó szabású kabátjának gombjai szorosra voltak húzva a derekánál. Semmiképp sem számít a legjóképűbb vagy a legelőkelőbb kinézetű férfinak a teremben, gondolta Amity, de komoly, őszinte modora a beszélgetésük kezdetén elragadó, sőt megnyerő volt. Kelbrook volt az egyetlen, akivel aznap este találkozott, aki őszintén érdeklődőnek tűnt az úti kalandjai iránt. Mindenki mást Humphrey Nash tartott a bűvkörében. Ami nem azt jelenti, hogy ő maga nem keltette fél számos más férfi figyelmét a teremben, gondolta. Időről időre azon kapott több férfit is, hogy gyors, tűnődő pillantást vetnek felé. Tudta, azon tűnődnek, hogy egy nő, aki egyedül külföldre mer menni, vajon más tekintetben is vakmerő-e. Nem ez volt az első alkalom, hogy olyan úgynevezett úriemberekkel találkozott, akik túl sokat feltételeztek.

122

AMANDA QUICK

– Úgy hallom, hogy a rendőrség még nem találta meg a Vőlegény holttestét – mondta Kelbrook. – Valóban. – Nem tette hozzá, meglehet, hogy nincs is felfedezendő holttest. Kelbrook lehalkította a hangját, és közelebb húzódott. – Ha jól értem, rengeteg vér volt a helyszínen. Akármilyen vonzerővel bírt is Arthur Kelbrook nem sokkal ezelőtt, elmúlt a hatása. Amity kezdte végleg elveszíteni a türelmét. Mély nyugtalanság fogta el. – Így igaz – felelte bizonytalan hangon, és úgy tett, mint aki a termet fürkészi. – Vajon merre lehet a vőlegényem? Benedictnek nyomát sem látta. Pont amikor egy férfira lenne szükséged, akkor tűnik el, gondolta. – Minden bizonnyal hősiesen küzdött – folytatta Kelbrook. – De mit tehet egy szelíd, törékeny hölgy, mint ön, hogy megvédje magát egy nagy üzekedő szörnyeteg ellen? Kelbrook egyre jobban belelendült, fölajzott tekintete is egyre élénkebbé vált. Amity tarkóján jeges borzongás futott át. Megpróbált elmenni Kelbrook mellett, de a férfi valahogy útját állta. – Biztosíthatom róla, hogy az eset mindössze pár perc alatt megoldódott – mondta szaporán. – Egyszerűen kiugrottam a fogatból. – Csak elképzelni tudom, milyen lehetett önnek, odaszögezve az alá a brutális ember alá, keze a maga szűzies tes-

ALIBI JEGYESSÉG

123

tén, a hálóinge összekuszálódva a derekán, az ő nadrágja pedig minden bizonnyal nyitva. – Atyavilág, uram! Önnek teljesen elment az esze. Amity sarkon fordult, azzal a szándékkal, hogy otthagyja a férfit. Egy nagy, mozdíthatatlan tárgynak ütközött. – Benedict! – Összerezzenve hirtelen megállt. A kis, zöld kalap, amely a bal szemöldöke fölött volt ferdén rögzítve, kiszabadult a csatokból. – Ó, az ég szerelmére! – Sikerült elkapnia a kalapot, mielőtt a földön landolt volna. – Nem láttam, hogy itt áll, uram. Muszáj így settenkednie? – Ez ki volt? – kérdezte Benedict. A halk kérdés komor, indulatos, határozottan veszélyes fenyegetést hordozott. Amity visszatette a kalapot a feje búbjára, és Benedictre bámult. A férfi nem rá nézett. Figyelmét a mögötte levő tömeg kötötte le. A nő hátranézett a válla fölött, és látta, ahogy Arthur Kelbrook eltűnik a sokaságban. – Mr. Kelbrook? – Az undortól összerázkódott, és viszszafordult Benedict felé. – Egy nagyon kellemetlen ember, határozottan beteges képzelőerővel. – Ha ez így van, mi az ördögért beszélgetett vele egyedül ebben a beugróban? A nőt megdöbbentette a férfi hangneme. Csak nem féltékeny? Nem, persze hogy nem. Egyedül a biztonsága miatt aggódik. Hálásnak kell lennie. És ő hálás is volt. Nagyon hálás.

124

AMANDA QUICK

– Biztosíthatom róla, hogy illően bemutatták, és a kezdeti beszélgetésünk meglehetősen ártalmatlan volt – mondta. – Mr. Kelbrook nagy érdeklődést mutatott az utazási cikkeim iránt. De aztán elkezdett részleteket kérdezgetni a gyilkossal való találkozásomat illetően. Amikor udvariasan elutasítottam, hogy részletekkel szolgáljak, akkor ő maga talált ki néhány vérlázítóan intim koholmányt. Benedict elszakította figyelmét Kelbrookról, és vad tekintete szinte átdöfte a nőt. – Mi a poklot ért azon, hogy kitalált? Amity megköszörülte a torkát. – Némi sötét fantáziát táplált, amelyben a Vőlegény erőszakot követett el rajtam. – Erőszakot is követett el. – Mr. Kelbrookot az az elképzelés igézte meg, hogy bizalmasabb módon követett el erőszakot, ha ért engem. – A másodperc egy törtrészéig Benedict zavarodottnak tűnt. Aztán jeges düh gyúlt a szemében. – Azt képzelte, hogy megerőszakolták? Azt akarta, hogy egy ilyen jelenetet írjon le neki? – Valami ilyesmi, igen. – A szarházi kurafi – mondta Benedict túlzottan is lágyan. A férfi tekintetében megjelenő jeges düh riadóztatta Amityt.

ALIBI JEGYESSÉG

125

– Nyugodjon meg, biztosítottam afelől, hogy ilyesmire nem volt idő – mondta gyorsan. – Megmondtam neki, hogy sértetlenül elmenekültem. Épp arról tájékoztattam Mr. Kelbrookot, hogy teljesen elment az esze, és ott akartam hagyni a társaságát, amikor ön megérkezett. – Majd én elintézem – fogadkozott Benedict ugyanazon a túl lágy hangon. Aggodalma ellenére Amityt melegség öntötte el. Benedictnek tényleg eltökélt szándéka, hogy megvédi. Annyira hozzá volt szokva, hogy csak magára számíthat, és kénytelen saját magára vigyázni, hogy nem tudta biztosan, hogyan reagáljon. – Nagyra értékelem az ajánlatát, uram – szólt. – De teljesen szükségtelen, hogy bármilyen további lépést tegyen. – Ez nem egy ajánlat volt – felelte Benedict. – Benedict – szólította fel nagyon határozottan –, ne tegyen semmi elhamarkodottat. Érti? – Őrült – mondta Benedict, miközben hirtelen elgondolkodóvá vált. Amity a homlokát ráncolta. – Bizarr, nem vitás, beteges fantáziával megverve. De nem vagyok biztos benne, hogy őrültnek lehetne nevezni. Nem ő a gyilkos, ha erre gondol. – Biztos benne? – Teljes mértékben. Minden különbözött vele kapcsolatban: a keze, a termete, a hangja. Minden.

126

AMANDA QUICK

– Azt mondta, hogy teljesen elment az esze. – Csak egy szókép volt. – Logan és a sajtó meg vannak róla győződve, hogy a Vőlegény teljesen őrült – mutatott rá Benedict. – Nos, épelméjű ember nyilván nem kezdene nőket gyilkolászni. Mire akar kilyukadni, uram? – Csak az jutott eszembe, lehet, hogy egy elég nyilvánvaló nyom elkerülte a figyelmünket. Ha a gyilkos igazán őrült, akkor nagyon valószínű, hogy valaki, aki jól ismeri, talán az egyik családtagja, tudatában van az abnormális viselkedésének. Amity ezt röviden mérlegelte. – Igen, talán igaza van. De tudja, hogy van ez, amikor egy kis elmezavar van egy családban. Az emberek mindent megtesznek, hogy titokban tartsák. A pletyka az elmebajról a vérvonalban tönkretehet egy magas rangú családot. A saját társadalmi köreik többi tagja nem engedi meg a fiainak és a lányainak, hogy kockázatot vállaljanak, márpedig egy elmebajjal fertőzöttnek gondolt klánba házasodni kockázatos lépés. – Másrészről – folytatta Benedict egyenletes hangon temérdek különcség és rendkívül furcsa viselkedés fölött szemet lehet hunyni. – Nos, semmi kétség, hogy időnként olyasmit is pusztán különc viselkedésnek titulálnak, amit némelyek elmebajnak

ALIBI JEGYESSÉG

127

hívnának – felelte. – Azonban aligha lehet különcségnek címkézni a hidegvérű gyilkosságra való hajlamot. – Az ilyen hajlamot őrültségnek sem lehet nevezni. – Ön minek nevezné? – Gonoszságnak. Az emberi ragadozóval a fogatban töltött percek emléke söpört végig Amity agyán. Tudatában volt a nyomásnak a mellkasában. Emlékeztette magát, hogy lélegezzen. Ösztönösen megérintette a legyezőt. Meg tudja védeni magát. A fenébe is, már megvédte magát! Most biztonságban van. Attól eltekintve, hogy a szörnyeteg még mindig rejtőzik valahol. – Igen – suttogta. – Akármit is mondanak az orvosok a szellemi képességei állapotáról, semmi kétség, hogy a Vőlegény a velejéig gonosz. – A gazember addig folytatja a gyilkolást, amíg meg nem állítják. Ilyen a ragadozó természete. – Benedict a homlokát ráncolva elhallgatott. – A húga nem jelezni próbál nekünk véletlenül? Amity körbepillantott, és látta, hogy Humphrey Nash csatlakozott a hölgyek kis csoportjához, amelyben Penny is ott volt. Ebben a pillanatban Penny elkapta a tekintetét, és enyhén biccentett az állával. Amity mélyet lélegzett, és felvértezte magát. – De igen – felelte. – Azt hiszem, Penny próbálja magára vonni a figyelmünket.

128

AMANDA QUICK

– Nash is vele van. – Valóban. Humphrey követte Penny tekintetét, és elbűvölő mosolyra fakadt, amikor meglátta Amityt. A nő udvarias mosolyt erőltetett magára viszonzásképpen. – Azt gondolom, hogy Nash az önnek történő bemutatásra pályázik – jegyezte meg Benedict. – Arra semmi szükség – felelte Amity. – Mr. Nash és én már ismerjük egymást. Benedict úgy nézett ki, mint akinek lenne még mondanivalója a témával kapcsolatban, de nem szólt. Erős, birtokló mozdulattal megmarkolta a nő karját, és átkísérte a termen. Amikor odaértek a kis csoportosuláshoz, Penny a szokásos kellemmel vette kézbe a kényes helyzetet. – Hát itt vagy, Amity! – szólalt meg. Pislogott egyet. – Mi a csuda történt a kalapoddal? – A kalapommal? – Amity fölnyúlt, hogy megérintse az ügyes kis kalapot. – Még mindig itt van. – Kioldódott. Annyi baj legyen, majd később elintézzük. – Penny felnyúlt, és lekapta Amity hajáról a kalapot. – Úgy hiszem, ismered Mr. Nasht. – Találkoztunk már – felelte Amity. Büszke volt a hűvös stílusra, amelyben ezek a szavak elhagyták a száját. Benedict keze szorosabban fonódott az övére, mintha csak készen állna, hogy eltávolítsa őt Humphrey közeléből, ha úgy adódik.

ALIBI JEGYESSÉG

129

– Amity! Micsoda öröm kegyedet újra látni! – szólalt meg Humphrey. Tekintete melegséget tükrözött. – Mennyi idő is telt el? Hat év? – Röpül az idő, nem igaz? – válaszolta Amity. Higgadtan rámosolygott. – Ismeri a jegyesemet, Mr. Stanbridgeet? – Attól tartok, nem. – Humphrey tekintetéből a melegség egy része elpárolgott. Tekintetével gyorsan felmérte a másik férfit. – Stanbridge. – Nash – felelte rá Benedict. Humphrey a figyelmét azonnal visszafordította Amityre. – Élveztem a Flying Intelligencerben alkalmanként megjelent írásait. – Köszönöm – felelte a nő. – Meg kell mondanom, hogy a fényképei ragyogóak, mint mindig. – Örömmel veszem tudomásul, hogy elégedett velük, különösen mivel maga is járt némelyik helyen és látnivalónál, amelyet megörökítettem – mondta Humphrey. – Ön kiváló helyzetben van, hogy megítélje a képek minőségét. – Nagyon látványosak – felelte. Ez az igazság, gondolta. – Önnek nagy tehetsége van, hogy elkapja az adott helyszín lényegét: a sivatag szépségét, egy templom művészi elemeit, a hegytetőről elénk táruló látvány pompáját. A munkája valóban túlmegy a képek puszta megörökítésén. Művészien bánik a fényképező apparátjával.

130

AMANDA QUICK

– Köszönöm – felelte Humphrey. – Nagyon élvezném, ha megvitatnánk a közös tapasztalatainkat. Esetleg valamikor meglátogathatnám a közeljövőben? – Elnézést, hogy félbeszakítom önöket – szólt közbe Benedict. Elővette a zsebóráját, és felpattintotta az aranyfedelet. – Azt hiszem, itt az ideje, hogy elinduljunk, Amity. Még van egy találkozónk ma este. Amity homlokráncolva nézett rá. – Milyen találkozónk, uram? – Lehet, hogy elfelejtettem korábban említeni – magyarázta Benedict nyájasan. – Egy idősödő nagybácsinál. Szeretném, ha találkozna vele. Majd a részleteket elmondom a kocsiban. Mrs. Marsden, ön készen áll a távozásra? – Igen, persze – felelte Penny. Úgy nézett ki, mint aki jól mulat. Benedict megfogta Amity karját, aztán annyi időre még megállt, hogy egy utolsó pillantást vessen Humphrey-ra. – Érdekes képek, Nash. Milyen típusú fényképezőgépet használ? – A legutolsó Presswood modellt – felelte Humphrey kurtán. – A gyártó külön módosította, hogy megfeleljen a kívánalmaimnak. Ön is fényképez, uram? – A téma bír némi érdeklődéssel számomra – felelte Benedict. Amityhez és Pennyhez fordult. – Önök, hölgyeim, készen állnak? – Hogyne – válaszolta Penny.

ALIBI JEGYESSÉG

131

Amity biccentett Humphrey felé. – Szép estét, uram. – Szép estét! – válaszolta a férfi. A tekintete újból felforrósodott egy kicsit. Mielőtt bárki bármi mást mondhatott volna, Benedict elvezette Amityt és Pennyt. Amity biztos volt benne, hogy Penny alig bírja visszafojtani a mosolyát, de túl dühös volt Benedictre ahhoz, hogy megkérdezze, mit talál olyan mulatságosnak. Amikor elérték a terem bejáratát, a két nő elment a köpenyéért. Mindhárman kimentek a főlépcsőre. A nyári éjszaka enyhén hűvös volt, de legalább nem esik, gondolta Amity. Benedict röviden szót váltott a portással, aki elküldött egy kifutófiút a hintóért. Feszült csönd honolt, amíg a kocsira vártak. Amity Benedictre nézett. A gázlámpa éles fénye zord kontrasztokba borította a férfi arcát. – Meg se próbálja nekem azt mondani, hogy Mr. Nash lehet a gyilkos – szólalt meg. – Profi fotós – válaszolta Benedict. – Higgye el, tudnám, ha Mr. Nash rabolt volna el – felelte Amity határozottan. – A nővéremnek igaza van – mondta Penny halkan. – Felismerte volna Mr. Nasht, ha ő lett volna az elrablója.

132

AMANDA QUICK

Benedict megfejthetetlen arckifejezéssel szemlélte Amityt. – Ezek szerint jól ismeri Nasht? – Itt, Londonban találkoztunk tizenkilenc éves koromban – felelte Amity hadarva. – De nem sokkal később útnak indult, hogy lefényképezze Egyiptom műemlékeit. Nem találkoztam vele az elmúlt hat évben. Noha a szakmánk miatt mindketten járjuk a világot, úgy tűnik, sohasem vagyunk egyszerre ugyanazon a helyen. – De ez most nem így van, nem igaz? – kérdezte Benedict. – Valamilyen megdöbbentő véletlennek köszönhetően jelenleg mindketten épp Londonban vannak. A nő rámeredt. – Mi a csudát ért ezen? – Nash azért kereste meg magát a tömegben, mert akar magától valamit. – Igen, tudom. Maga is hallotta. Meg akarja vitatni a közös tapasztalatainkat azokról a helyekről, ahol mindketten jártunk. – Nem – felelte Benedict. – Ez egy kifogás, ebben biztos vagyok. Penny hűvösen elmosolyodott. – Nem gondolják önök ketten, hogy esetleg valamikor máskor kéne folytatniuk ezt az elbájoló beszélgetést? Esetleg amikor kettesben vannak? Ugyan be kell vallanom,

ALIBI JEGYESSÉG

133

hogy alapvetően szórakoztató, mégis úgy vélem, hogy ez egyike azoknak a beszélgetéseknek, amit jobb négyszemközt lefolytatni. Amity elfojtott egy sóhajt. – Mennyei atyám, Mr. Stanbridge és én egy teljesen jelentéktelen dolgon vitatkoztunk. Elnézést kérek, Penny. – Ahogy én is – mondta Benedict. – Nem mintha nem lenne fontosabb dolgunk. – Egyetértek – válaszolta Penny. – Ó, itt jön a hintó. – Ideje – mondta Benedict. – Már így is el fogunk késni. Meglehetősen nagy a forgalom ma este. Amitynek felszaladt a szemöldöke. – Azt akarja mondani, hogy tényleg találkozónk van? Nem csak azért találta ki, hogy korán eljöhessünk? – Nem sokkal ezelőtt üzenetet kaptam a nagybátyámtól – mondta Benedict. – Mindkettőnkkel beszélni szeretne még ma este. – Mindkettőnkkel? – Izgalom futott át Amityn. – Eszerint az a szándéka, hogy Penny és én elkísérjük önt? – Nem, csak önnek kell velem jönnie. Pennyt először hazavisszük. – De miért akar a nagybátyja látni engem? – kérdezte Amity. – Még nem tudom, de gyanítom, hogy jobban ki szeretné magát kérdezni a St. Clare-en és a Sarkcsillag fedélzetén gyűjtött élményeinkkel kapcsolatban. Be kell vallanom,

134

AMANDA QUICK

hogy a New York-i út első pár napjáról a saját emlékeim eléggé ködösek. Ráadásul egy ideig csak a kabinomat őriztem. Még ha nincs is tudatában, elképzelhető, hogy olyan információkkal tud számára szolgálni az eseményekkel kapcsolatban, amelyekkel én nem. – Értem – felelte Amity. – Gondolom, próbálja beazonosítani azt a személyt, aki magára lőtt. – Nagyon szeretné megtudni annak az orosz kémnek a kilétét, aki meggyilkolta Alden Corkot St. Clare-en. Ezzel a konkrét ügynökkel én magam sem bánnám, ha találkoznék. – Kétlem, hogy tudnék a nagybátyjának segíteni, de mindenképp megteszem, ami tőlem telik – felelte Amity. – Kitűnő – válaszolta Benedict. Pennyre nézett. – Önt hazavisszük, Mrs. Marsden. Aztán Amity és én továbbmegyünk a nagybátyám házához. – Rendben – egyezett bele Penny. – De remélem, egyikőjük sem fog tovább vitatkozni Mr. Nash szándékainak természetét illetően. Amity elmosolyodott, reményei szerint egy könnyed, közömbös mosollyal. – Nem lesz több vita ebben a kis ügyben, mert nincs min vitatkozni. – Nash akar valamit – mondta Benedict. – Emlékezzenek majd a szavaimra. Penny felsóhajtott.

ALIBI JEGYESSÉG

135

– Attól félek, hosszú lesz az út visszafelé az Exton Streetig.

A kocsiban béke honolt, amíg a jármű meg nem állt Penny bejárati ajtaja előtt. Amity meglepődve látta, hogy egy konflis várakozik az utcában. Épphogy csak ki tudta venni az utas homályos alakját. Az ijedtség kellemetlen reszketése futott át rajta. – Itt van valaki – szólt. – El sem tudom képzelni, ki jöhetne látogatóba ilyen kései órán. – Én sem – mondta Penny. Benedict már kinyitotta a kocsi ajtaját. Lelépett a járdára. Amity döbbenten látta, hogy egy pisztolyt húz elő a kabátja alól. Meg akarta tőle kérdezni, mióta hord magánál fegyvert, de nem volt rá lehetősége. – Majd én elintézem, akárki is legyen abban a konflisban – mondta. – Menjenek be a házba, és zárják be az ajtót. – Benedict, kérem, ne szálljon egyedül szembe, akárki is legyen abban a bérkocsiban. Elvileg egy rendőr áll őrt ma éjjel. Hadd intézze ezt el ő. – A házba! – ismételte meg Benedict. – Nagy szívességnek tekinteném, ha kicsit gyorsabban mozogna, Amity. – Igaza van – jelentette ki Penny.

136

AMANDA QUICK

Ő lépett ki először a hintóból, és elindult fölfelé a lépcsőn. Amity követte, de közben benyúlt a köpenye alá, és lecsatolta a legyezőt a láncról. Mindhárman értetlenül nézték, ahogy egy férfi száll ki a konflisból. – Logan felügyelő! – szólalt meg Penny. Egyértelmű megkönnyebbüléssel mosolyodott el. – Milyen öröm önt újra látni! – Jó estét, Mrs. Marsden. – Logan biccentett Amity felé. – Miss Doncaster. – A Benedict kezében lévő fegyverre pillantott. – Arra nem lesz szükség ma este, Mr. Stanbridge. Wiggins rendőr őrt áll az utca túloldalán levő parkban. – Mi az ördögöt csinál itt ilyenkor? – Benedict eltüntette a fegyvert a kabátjában. – Van valami újabb híre? Logan egy borítékot húzott elő a kabátjából. – Amivel szolgálhatok, az a Channing-bál vendégeinek listája. – Pennyre mosolygott. – Igaza volt, Mrs. Marsden. Meg tudtam szerezni a Flying Intelligencer társadalmi rovatának riporterétől. Az az ember az információ valódi tárháza. Ezt észben tartom jövőbeni nyomozásokhoz. A lámpafénynél Amity nem lehetett biztos benne, de azt gondolta, hogy Penny mélyen elpirult. – Örülök, hogy szolgálatára tudtam lenni, felügyelő – válaszolta Penny. – Nem jön be? Átnézhetjük a listát együtt

ALIBI JEGYESSÉG

137

ma este. A nővéremnek és Mr. Stanbridge-nek úgyis másik találkozója van. Nem igaz, Amity? Amity gyorsan összeszedte magát. – De, valóban. – Logan felügyelőre mosolygott. – Be leszek mutatva Mr. Stanbridge egyik idősebb rokonának. – Cornelius bátyám szokatlan időrendet követ – tette hozzá Benedict. – Akkor később találkozunk, Amity – mondta Penny. Felment a lépcsőn, és elővette a kulcsát. Logan követte a gyéren világított előtérbe. Az ajtó bezárult. Amity Benedictre nézett. – Mióta látogatják a Scotland Yard felügyelői a tanúkat este tíz órakor? Benedict a zárt bejárati ajtóra nézve tűnődött. – Fogalmam sincs.

Tizenegy

Benedict besegítette Amityt a kocsiba. Rá kellett jönnie, hogy szereti érezni, ahogy a nő finom, elegáns kesztyűbe bújtatott ujjai bizalommal nyugszanak az ő kezében. – Gondolja, hogy Penny és Logan felügyelő találnak majd gyanúsítottat azon a listán? – kérdezte Amity. – Erre a kérdésre még nem lehet tudni a választ – felelte. – Ahogy Logan is rámutatott, ez a lista csak egy kezdőpont. Minél gyorsabban végzünk a nagybátyámnál a látogatással, annál hamarabb jöhetünk ide vissza, hogy megnézzük, mit fedezett fel a húga és Logan. Amity gyorsan a homályba boruló kocsiba lépett. Amikor a köpenyét és a ruháját felrántotta az útból, a férfi egy szemvillanásra megpillantotta kecses magas sarkú csizmáját. Az a kilátás, hogy egyedül lesz a nővel a kocsi szűk, bensőséges utasterében, felkorbácsolta a vérét. Némi erőfeszítés árán legyőzte ébredező vágyát, és odaszólt a kocsisnak. – Az Ashwick Square-re, legyen szíves. – Igenis, uram.

ALIBI JEGYESSÉG

139

Benedict felmászott a kocsiba, leült Amityvel szemben, és becsukta az ajtót. A lámpák alacsony fokozatra voltak állítva. A lágy fény csillogott Amity haján, és vonzó árnyékokat vetett. Eltűnődött, vajon a nő tudja-e, milyen igézőén néz ki, ahogy ott ül a meleg sötétségben. Nagyon sajnálatos, hogy az Ashwick Square felé tartanak, gondolta magában. Egy alighanem hosszúra nyúló beszélgetés elé néznek. Jobban örült volna valamilyen más úti célnak ma este – bármely más úti célnak –, feltéve, ha kettesben lehet Amityvel. Meg egy ágynak, gondolta. Egy ágy minden bizonnyal kellemes lenne. Túl sok idő telt el a Sarkcsillagon váltott csók óta. Az ölelésük emlékéből élt az elmúlt pár hétben. De most, hogy Amity újra vele volt, az emlékek már kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy lecsillapítsa a sürgető, vakmerő vágyat, amit a nő keltett benne. – Hiányoztam magának az elmúlt hetekben, Amity? – kérdezte. Mert ezt tudnia kell, gondolta. Tudnia kell, hogy az együtt töltött idő a nőnek is fontos volt, nem csak egy múló flört. Észrevette, hogy benne minden mozdulatlanná dermedve várta Amity a válaszát. A nő megzavarodva nézett rá. Benedict tudatában volt, hogy váratlanul érte őt a kérdés. – Természetesen aggódtam az egészségéért. – Hiányzott.

140

AMANDA QUICK

A nő rámeredt. A homályban lehetetlen volt megfejteni az arckifejezését. – Valóban? – kérdezte. A hangja éppolyan megfejthetetlen volt, mint a szeme. – Amíg távol voltam öntől, gyakran gondoltam a hajón együtt töltött időnkre – mondta. – Nagyon élveztem. – Egy pillanatra elhallgatott. – Nos, talán az első pár napot nem, amíg a lőtt sebből gyógyultam. De attól eltekintve... – Én is élvezetesnek találtam az együtt töltött időt – vágta rá Amity gyorsan. – Természetesen csak miután meggyőződtem róla, hogy a sebe nem fertőződik el. – Magának köszönhetem, hogy felépültem abból a sebesülésből. Ezt sohasem fogom elfelejteni. Amity nagyon szorosan összekulcsolta kesztyűbe bújtatott kezét, és éles, határozottan ingerült tekintetet vetett rá. – Annyira szeretném, ha abbahagyná ennek az ismételgetését – mondta. – Igazán, uram, a dolgok így is elég roszszul állnak. Ha önnek mindegy, jobban szeretném, ha a háláját nem adná a listához, ami miatt aggódnom kell. Így is van elég, amivel megbirkózzak. A nő haragja megdöbbentette a férfit. – Hibáztat, amiért hálát érzek? – kérdezte. – Igen. Nem. Ó, ne is törődjön vele! – Szétkulcsolta az ujjait, és az egész ügyet egy kézmozdulattal félresöpörte. – Semmi értelme megpróbálni elmagyarázni a dolgokat. Jelenleg együtt kerültünk ebbe a kalamajkába, és szerét kell

ALIBI JEGYESSÉG

141

ejtenünk, hogy kikeveredjünk belőle. – Felsóhajtott. – Úgy tűnik, szokásunkká válik, hogy egyik nehéz helyzetből a másikba ugorjunk, nem igaz? – Igen. A nő megköszörülte a torkát. – Elnézését kérem, hogy lekötöm ezzel a mi átmeneti eljegyzésünkkel. Nagyon nagyvonalú volt öntől, hogy javasolta, elszántságáról már nem is beszélve, hogy megvéd a Vőlegénytől. Ha úgy érzi, hogy bármivel is tartozik nekem a St. Clare-en nyújtott segítségemért, de sietve teszem hozzá, hogy erről szó sincs, akkor legyen nyugodt, visszafizette a tanozását. Feltételezve, hogy volt tartozás. Ami nem volt. A férfin harag lett úrrá. Belsejét hideg járta át. Előredőlt, és Amity arcát két oldalról közrezárva, mindkét kezét a fejpárnára tette. – Hadd tisztázzak valamit – mondta. – Én sem kérek a maga hálájából, éppúgy, ahogy maga sem kér az enyémből. Rövid, döbbent csend következett. De Amity nem próbált meg elhúzódni. Ehelyett egy darabig figyelte, aztán ködös mosolyt küldött a férfi felé. – Feltételezem, jobb lesz, ha abbahagyjuk, hogy egymásnak múltbeli és jelen szívességekért köszönetet mondjunk, különben mindketten egyre ingerlékenyebbekké és rosszkedvűbbekké válunk – mondta. – Ez nem segítené a

142

AMANDA QUICK

nyomozásunkat. Az erős érzelmek mindig elhomályosítják az ember gondolkodását. A férfit hirtelen megint elöntötte a forróság. – Ebben megállapodtunk – felelte. – Nem lesz több hálálkodás. De úgy gondolom, azt nem ígérhetem meg, hogy nem fogok erős érzelmeket érezni önnel kapcsolatban. Például minden alkalommal, amikor eszembe jut az a csók az utolsó éjjelen a fedélzeten, képtelen vagyok bármi másra koncentrálni. – Benedict – suttogta. Izgatottnak tűnt. – Kérem, mondja, hogy maga is emlékszik. A nő ajkai szétnyíltak. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy szóhoz sem jut. De meglehetősen gyorsan magához tért, ami a férfit nem lepte meg. Mégiscsak Amityről van szó. Sohasem fordult elő, hogy hosszabb ideig ne találjon szavakat. – Gyakran gondolok rá – biztosította a férfit. – Csak nem voltam biztos benne, hogy ön is gondol rá időnként. – Mindennap és minden éjjel újra átéltem azt a csókot az elmúlt másfél hónapban. És minden alkalommal, amikor eszembe jut, semmit sem akarok jobban, mint megismételni az élményt. A nő tekintete olyan meleg és perzselő volt, mint a trópusi éjszakák a karibi térségben. Nem mozdult. – Egyáltalán nem lenne ellenemre egy második csók – mondta.

ALIBI JEGYESSÉG

143

– El sem tudom mondani, mennyire vágytam rá, hogy ezt halljam az ön szájából. A férfi előredőlt, kezei még mindig a nő fejének két oldalán nyugodtak, és száját a nőéhez érintette. Amity ajkai kicsit szétnyíltak. – Benedict – suttogta. A férfi elvette a kezét az üléstámláról, és a nő mellé ült. Nagyon lassan a karjaiba vonta. Amity félig elfojtott kis zihálással simult hozzá, és olyan édes lelkesedéssel, ami több mint jóleső volt: annyira megnyugtatták, amennyire a szavak sohasem lettek volna képesek. A nő heves reakciója egyértelművé tette, hogy ő sem felejtette el az utolsó éjszakán közöttük fellobbant szenvedélyt. – Annyira aggódtam önért az elmúlt hetekben – susogta Amity. A férfi felnyögött. – Végül kiderült, hogy nekem lett volna okom az aggodalomra. Végig a magától távol töltött idő alatt azzal nyugtattam magam, hogy legalább biztonságban van itt Londonban. Fogalmam sem volt! A nő ajkára tapasztotta az ajkát, élvezve az ott talált melegséget és puhaságot. Amity enyhén megborzongott. A férfi tudta, hogy nem a hidegtől. Őt is remegés fogta el a vágytól. A világ és az éjszaka addig szűkült, amíg semmi más nem számított, csak az, ami a kocsi bensőséges való-

144

AMANDA QUICK

ságában történt. De a férfi azzal is tisztában volt, hogy aznap éjjel a rendelkezésükre álló idő korlátozott. Túl gyorsan megérkeznek az úti céljukhoz. – Bárcsak még mindig a Sarkcsillagon lennénk! – suttogta, szája a nő torkán. – Bármit megadnék, hogy egész éjszaka magával lehessek! – Mélységesen hiányzik az a szabadság, amit külföldön utazva élek át – felelte Amity. Az ujjait végigfuttatta a férfi haján. – Esküszöm, London rosszabb, mint bármilyen fűző. Összeszorít, gúzsba köt, és korlátok közé kényszerít, amíg már levegőt venni is nehéz. – Önnek valahol a világot kéne látnia, nem pedig abba a börtönbe zárva tengődni, amit a londoni társaság jelent. – Igen – válaszolta. A hangján hallatszott az öröm, amiért a férfi érti ezt. – Én valóban világi nő vagyok. Nem élhetek a társaság szabályai szerint. A férfi beszippantotta a nő egyedi, mámorító illatát, majd finoman a fogai közé vette a fülcimpáját. Amity megragadta a vállát, és a torkát csókolta. A férfiban hetek óta parázsló tűz lángra lobbant. Újra a nő szájára tapasztotta az ajkát, magába akarta szívni a nő ízét, és egyik kezét becsúsztatta a köpenye alá. Az ujjai a keskeny bordáira fonódtak, és fölfelé siklottak, a mellei lágy súlyát keresve. De mindössze a ruha fűzőjét formáló merevítők páncélját érezte.

ALIBI JEGYESSÉG

145

– Ördög és pokol! – mormogta. – A hajó fedélzetén nem ilyen ruhát viselt. – Persze hogy nem. – Felnevetett, és arcát a férfi vállának szorította. – Amikor utazom, praktikus ruhákat hordok. Csak hát a húgom ruhatervezője ezen a ruhán ragaszkodott a merevítőkhöz. – Ezzel az erővel a maga láthatatlan gardedámjának is hívhatná magát. – A ruhakészítők meglepően zsarnokiak tudnak lenni, különösen azok, akik a divatosságukról híresek. Fenn kell tartaniuk a hírnevüket, és Penny azt mondja, az ember csak a saját felelősségére száll szembe velük. – Be kell vallanom, a férfi szabók ugyanilyen zsarnokiak tudnak lenni. – A kezébe fogta a nő arcát. – Azt hiszem, egyikünk sem arra termett, hogy a társaság szabályai szerint éljen. A nő szeméből eltűnt az édes nevetés. – Csakhogy úgy tűnik, mégis kötnek bennünket – felelte. – Azok a szabályok tehetnek róla, hogy el kellett jegyeznie. A férfi lassan elmosolyodott. – A szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket. És nagyon gyakran ehhez még eszközt is nyújtanak. – Újra kezd úgy hangzani, mint egy mérnök. – Nekem úgy tűnik, épp az a szabály, ami szükségessé tette, hogy bejelentsük az eljegyzésünket, tesz lehetővé bizonyos szabadosságokat, amelyeket egyébként nem élvez-

146

AMANDA QUICK

hetnénk; legalábbis anélkül nem, hogy megfizetnénk az árát. A nő újra elmosolyodott. – Például? – Például nem lehetne velem egyedül ebben a hintóban anélkül, hogy a hírneve komoly csorbát szenvedjen, ha nem volnánk eljegyezve. – Á, igen, értem már. A homályos fényben olyan nő benyomását keltette, aki képes megbabonázni a férfiakat. A férfi a hüvelykujjával megérintette a nő szája sarkát. – Azt hiszem, már úgyis késő – szólalt meg rekedt hangon. – Mi késő? A férfi a hüvelykujja begyével követte a nő szája vonalát. – Már megbabonázott, a bűvkörébe vont. A nő szemében nevetés bujkált. – Ön a modern kor embere, Mr. Stanbridge, mérnök. Biztos vagyok benne, tisztában van azzal, hogy mágia nem létezik. Mindent meg lehet magyarázni a tudomány és a matematika segítségével. – Mielőtt magával találkoztam, egyetértettem volna ezzel a kijelentéssel. Már nem. Újra megcsókolta, mielőtt a nő bármi mást mondhatott volna. A hintó himbálózása miatt Amity még szorosabban

ALIBI JEGYESSÉG

147

simult a férfihoz. A vágy feltüzelte a férfi érzéseit. Hagyta, hogy a lángok emésszék, amíg már semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy Amityt a legelemibb módon a magáévá tehesse. Épp megtalálta a nő ruhájának elején az első rejtett kapcsot, amikor a kocsi zörögve megállt, hirtelen visszarántva őket a valóságba. Félrehúzta a legközelebbi függönyt, és elfojtott egy nyögést. – Úgy tűnik, megérkeztünk – mondta. Túl gyorsan, gondolta. – Atyavilág! – Amity felegyenesedett, és elhúzódott a férfitól, mintha csak égetne az érintése. – Mi ütött belénk? Nagyon fontos ügyben járunk ma este. Nem lett volna szabad megengednünk magunknak, hogy elterelődjön a figyelmünk. A férfi elgondolkodva figyelte, ahogy megpróbálja rendbe hozni magát. Imádni valóan néz ki, gondolta. A ruhája bájosan zilált volt, és pár hajtincs kiszabadult a hajtűk alól. Frissen csókolt szája csábítóan teltnek látszott. Tetszik neki, amit lát, döntötte el. Mindenekfölött pedig az a tudat, hogy ő az a férfi, aki ezt azt arckifejezést kiváltotta. – Milyen a hajam? – kérdezte Amity. Egyik kezét felemelte, és megtalálta az elszabadult fürtöket. Sietve próbálta visszatűzni őket. – Ó, egek! Mit fog a nagybátyja gondolni?

148

AMANDA QUICK

– Ismerve Cornelius bácsit, nem valószínű, felfigyelne a haja állapotára. Őt csak az orosz kém megtalálása érdekli. Benedictet az egyre sűrűbb ködbe boruló utca látványa fogadta, ahogy kinyitotta az ajtót. Cornelius kis városi házának bejárati ajtajánál a lámpák élesen világítottak a ködfátyolban, de alig világították meg a környéket. Kiszállt a kocsiból, és visszafordult, hogy segítsen Amitynek. A nő megfogta a kezét, összegyűjtötte a szoknyáját, és megengedte a férfinak, hogy lesegítse a fogatból. Felhúzta a köpenye kapucniját, és a kivilágítatlan ablakokat tanulmányozta. – Nem úgy néz ki, mintha lenne itthon valaki. – Cornelius egyedül lakik, leszámítva a régóta szolgálatában álló főkomornyikját, Palmert – magyarázta Benedict. – A nagybátyám sohasem házasodott meg. Amint mondtam, teljesen a Korona szolgálatának szenteli az életét. – Azt mondta, idősödő úriember. Talán elszunyókált. – Kétlem. Nagyon keveset alszik, és mióta ez a napágyús ügy elkezdődött, még annál is kevesebbet. Mindenesetre vár minket. Ha elbóbiskolt, nem fogja bánni, ha felébresztjük. Ami azt illeti, bosszús lesz, ha anélkül megyünk el, hogy beszélnénk vele. A köd némaságba borította a nyugodt környéket, amely már rég elcsendesült éjszakára. Kellemetlen érzés bizsergette Benedict tarkóját. Körbenézett a ködöt kutatva, hogy megbizonyosodjon róla, nincs más a környéken. Nem hal-

ALIBI JEGYESSÉG

149

lott titokzatos lépéseket a sötétben. Kísérteties csönd tartotta markában a helyet. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – benyúlt a kabátjába, és elővette a revolvert. A kocsisra nézett. – Kérem, várjon meg minket. – Igenis, uram. – A kocsis lekuporodott a bakon, és a kabátja zsebéből egy kis flaskát vett elő. Amity lepillantott a Benedict kezében levő fegyverre. – St. Clare-en nem volt magánál fegyver. – Mondjuk azt, hogy tanultam a leckéből azon az átkozott szigeten. Erre Kaliforniában tettem szert. Felvezette Amityt a lépcsőn, és megemelte a kopogtatót Kétszer kopogott. De az előtérből nem jött lépések hangja. Az ajtó fölötti ablakban sem gyulladt fény. Újra dörömbölt a kopogtatóval, ezúttal erősebben. Amity ránézett. Az éles fényben a nő csuklyával keretezett arcán aggodalom tükröződött. – Valami nem stimmel, igaz? – A dolgok nem olyanok, mint általában, ez biztos. A nő szó nélkül a köpenye alá nyúlt. Amikor a keze újra előkerült, Benedict látta, hogy a legyezőt szorítja. Megpróbálta elfordítani az ajtógombot. Nem nyílt. – Palmer mindig nagyon gondosan bezárja a házat éjszakára – mondta Benedict. – De Cornelius adott nekem kulcsot pár éve.

150

AMANDA QUICK

Elővette a kulcskarikát a kabátja zsebéből. – Lehet, hogy rendőrt kellene hívnia, mielőtt bemegy – mondta Amity. – Higgye el nekem, ha azt mondom, hogy a nagybátyám nem értékelné, ha ilyesfajta figyelmet vonnék erre a házra – válaszolta Benedict. Beillesztette a kulcsot a zárba, és kinyitotta az ajtót. Az előtér teli volt árnyakkal. Semmi és senki sem mozdult a sötétben. Fegyverrel a kezében Benedict bement az előtérbe, és felkapcsolta a lámpákat. Nem hallatszott menekülő lépések dübörgése. Senki sem ugrott elő a homályból. Senki sem tartoztatta fel őket a lépcső tetejéről. A lámpákat felkapcsolva mutatta az utat a folyosón, ahogy a ház távolabbi végében levő szoba felé haladt. Cornelius a dolgozószobában mozdulatlanul feküdt a szőnyegen. A nagy, súlyos széf ajtaja a sarokban tárvanyitva állt. – Cornelius – szólalt meg Benedict. Letérdelt az öreg mellé, és a pulzusát kereste. Megkönynyebbülés öntötte el, amikor megtalálta.

Tizenkettő

Cornelius

óvatosan megérintette a fején a kötést, amit

Amity épp befejezett. A fájdalomtól megvonaglott az arca. – Akárki is legyen az a gazfickó, nála van a jegyzetfüzet. Elnézését kérem, Miss Doncaster a nem épp úriemberhez méltó nyelvezetért. Attól tartok, hogy pillanatnyilag nem vagyok a legjobb formámban. – Biztosíthatom róla, hogy sokkal rosszabbhoz is volt szerencsém az utazásaim során – felelte Amity. – Ami pedig az állapotát illeti, csak hálásak lehetünk, hogy a behatoló nem gyilkolta meg. Szerencsére a seb nem tűnik mélynek, bár gondolom, hogy ön nem így érzi. Ami a sok vért illeti, attól tartok, hogy a fejsérülések jellemzően bőséges vérzéssel járnak, de meg fog gyógyulni. Ez a szőnyeg viszont lehet, hogy menthetetlen. Szemrevételezte a munkáját, elégedetten. Minden tőle telhetőt megtett, hogy kitisztítsa és fertőtlenítse a sebet, noha a házban csak korlátozottan alkalmas eszközöket talált hozzá. A Cornelius széke melletti asztalkán egy tál véres víz állt. Alaposan kimosta a sebet, utána pedig meglo-

152

AMANDA QUICK

csolta konyakkal, gyanította, hogy valami igen drága fajtából, amit Benedict a közelben talált egy likőrösüvegben. Corneliusszal egyedül maradtak a dolgozószobában. Benedict eltűnt kint a kertben, hogy körülnézzen. A túlzsúfolt szobát pipafüst és bőrkötéses könyvek illata lengte be. – Köszönöm az ellátást, kedvesem – mondta Cornelius. – Igazán nincs mit. – Elmosolyodott. – A kötés mostanra, ideiglenesen megteszi, de azért talán jobb lenne, ha reggel hívna egy igazi orvost, aki megnézi a sérülését. Gondolom, ismer egy képzett doktort, aki a tisztaság fontosságával kapcsolatban követi a modern eszméket. Emellett javaslom, hogy maradjon nyugton az elkövetkező pár napban. Jobban aggaszt az agyrázkódása, mint a koponyáján a vágás. – Kétlem, hogy egy darabig kedvem támadna akárhová is menni – felelte Cornelius. Felnézett Amityre. – Szóval maga az a világjáró hölgy, aki megmentette az unokaöcsém életét azon a karibi szigeten. – Épp a közelben voltam, így természetesen megtettem, amit tudtam. – Adósa vagyok, kedvesem. – Ne legyen nevetséges, uram. Nem tartozik nekem semmivel. – De igen. Az én hibám, hogy Benedict egyáltalán azon az istenverte szigeten járt. Tudtam, hogy tapasztalatlan az ilyesféle munkában. Ő mérnök, nem hivatásos kém.

ALIBI JEGYESSÉG

153

Amity elmosolyodott. – Ahogy arra engem is folyton emlékeztet. – A helyzet az, hogy ő volt az egyetlen az ismeretségemben, akiben megbíztam, és aki képes volt megítélni Alden Cork felfedezésének valódi értékét. És átkozottul jól tettem, hogy Bent küldtem, mert nagyon kétlem, hogy bármelyik úgynevezett hivatásos ügynököm megértette volna, hogy a fegyver igazi titka Foxcroft napmotorja és tárolóberendezése. – De most Foxcroft jegyzetfüzete eltűnt. Benedict a semmiért kockáztatta az életét. – Hmm. Igen. Érdekes, ugye? Amity haragos tekintetet vetett rá. – Hogy lehet ilyen közömbös a rablással kapcsolatban, uram? A konyhaajtó kinyílt, majd becsukódott. Benedict sétált vissza a dolgozószobába. A fegyverét a kabátzsebébe csúsztatta. – A behatolónak minden jel szerint nagy tehetsége van a zárfeltöréshez – mondta. – Az ajtón épphogy csak egy karcolás látszik. Úgy tűnik, hogy ugyanazon az úton távozott, ahogy jött: a konyhán át. – Nyilván figyelte a házat – jegyezte meg Cornelius. – Tudta, hogy egyedül talál. Ez Palmer kimenőnapja. Szerdánként mindig elmegy meglátogatni a lányát és annak családját. Vonattal megy, és csak csütörtök reggel tér vissza.

154

AMANDA QUICK

– Ha a kém tud erről a házról, akkor feltételeznünk kell, hogy sokat tud, nemcsak a napágyúról meg Foxcroft motorjáról és akkumulátoráról, de a te kormánykapcsolataidról is – mondta Benedict. – A behatoló minden bizonnyal ugyanaz a személy, mint aki ellopta Cork fegyverről készített rajzait, és megpróbálta önt meggyilkolni St. Clare-en – tette hozzá Amity. – Most nála van Foxcroft jegyzetfüzete. Ez borzasztó. Rövid, feszült csend állt be. Cornelius és Benedict egymásra néztek. Egyik férfi sem tűnt túlzottan aggódónak. Sőt, inkább feltűnően elégedettnek látszottak. Amity a csípőjére tette a kezét, és összehúzta a szemét. – Mi folyik itt? Határozottan az a benyomásom, hogy egyikük sem aggódik eléggé az események ilyetén fordulata miatt. Benedict felhúzta a szemöldökét. – Nos, uram? Ön kérte a jegyesem segítségét ebben az ügyben. Nekem úgy tűnik, hogy nem tud a segítségére lenni, ha nem mond el neki többet a helyzetről. Cornelius habozott, majd felmordult. – Való igaz. Miss Doncaster, az az oka, hogy nem aggódunk túlzottan a jegyzetfüzet elvesztése miatt, mert Benedict bölcsen gondolt arra, hogy eltávolítsa a legfontosabb lapokat: azokat, amelyek a specifikációkat, valamint a motor és az akkumulátor megépítéséhez szükséges anyagokat tartalmazza.

ALIBI JEGYESSÉG

155

Amity jól megrágta a hírt. – Nagyon okos. De nem fog a kém rájönni, hogy a fontos oldalak hiányoznak? – Ha szerencsénk van, nem – felelte Benedict. – Az öcsém nagyon jó építész. Nagy tehetséggel bír a rajzolás terén. A tervek, amelyeket a Stanbridge & Company számára készít, művészi alkotások. – Ó, értem. – Amity összehúzta a szemöldökét. – Azt akarja mondani, hogy hamisítottak pár oldalt a jegyzetfüzetbe? Benetict helyeslően mosolygott. – Foxcroft egy mappában tartotta a jegyzeteit. Egyszerűen csak eltávolítottuk a fontos oldalakat, és behelyeztünk újakat. – Benedict Corneliusra nézett. – Mondtam neked, hogy nagyon jól vág az esze. Cornelius kuncogott, aztán összerázkódott a fájdalomtól, és óvatosan a fejéhez nyúlt. – Hiszek neked. Benedict visszafordult Amityhez. – Richarddal ketten két oldal specifikációt és jegyzetet hamisítottunk Foxcroft motorjához. Az iratgyűjtőben található üres lapokat használtuk. Amitynek elállt a lélegzete. – Ez nagyon okos terv volt. Cornelius felhorkant. – Bennek mindig van terve.

156

AMANDA QUICK

– Jobbnak találtam ezt a plusz óvintézkedést megtenni, mert Cornelius bácsi azt gondolja, hogy egy jól elhelyezett áruló van ebben az ügyben – mondta Benedict. – Láthatólag igaza van – felelte Amity. Kíváncsiságból közelebb ment a széfhez, és lehajolt, hogy bekukucskáljon a sötét belsejébe. Mindössze egy boríték maradt benne. – A tervemben az nem szerepelt, hogy te közben megsérülsz – mondta Benedict Corneliusnak. – Feltételeztem, hogy ha valaki megpróbálja ellopni a jegyzetfüzetet, akkor teszi, amikor te és Palmer nem vagytok itthon. – Ne vádold magad, Ben! – felelte Cornelius. – Lényeg, hogy te előre láttad, valaki esetleg megpróbálja ellopni a jegyzetfüzetet, és igazad volt. Akárki is a kém, most már biztosan tudjuk, hogy jelentős tehetséggel bír a szakmájában. A széf zárja a jelenlegi legmodernebb modell. Amity a válla fölött Corneliusra nézett. – Hogy akarja elkapni a tolvajt? – Félreérti, Miss Doncaster. Nem áll szándékomban letartóztatni a kémet. Mindössze azonosítani szeretném. Ha már tudom, ki az, fel tudom használni. – Azáltal, hogy hamis információval látja el, és ő azt adja tovább az oroszoknak – magyarázta Benedict. – Nos, ez eddig logikus – felelte Amity. – De hogy fogja beazonosítani?

ALIBI JEGYESSÉG

157

– Van egy rövid listám azokról, akikre gyanakszom, Miss Doncaster – felelte Cornelius zord hangon. – Mindegyiküket jelenleg is erősen figyelik. Amikor valamelyikük megpróbálja átadni a jegyzetfüzetet az oroszoknak, tudni fogok róla. Benedict a nagybátyját tanulmányozta. – Mi van, ha nem a megfelelő személyeket figyelitek? Azt mondtad, hogy a gyanúsítottjaid egyike sem volt Londontól távol, amikor engem St. Clare-en meglőttek. Cornelius a szemüvegével ügyetlenkedett, és Amityre kacsintott. – Remélem, hogy Miss Doncaster tud nekem majd segíteni ebben a tekintetben. De most nem vagyok a legjobb formámban. Még csak az összes kérdésre sem emlékszem, amit önnek fel akartam tenni, kedvesem. A kikérdezéssel várnunk kell, amíg tisztábban nem tudok gondolkodni. – Boldogan elmondom azt a keveset, amit tudok, amikor csak készen áll, uram – felelte Amity. – De mi van a széfben levő levéllel? Cornelius a homlokát ráncolta. – Én soha nem tettem oda semmilyen levelet. Amity kivette a levelet a széfből, felegyenesedett, és a boríték tetejére írt nevet tanulmányozta. – Önnek címezték, uram. – Ide vele! – vakkantotta Cornelius. Amity átnyújtotta neki a levelet.

158

AMANDA QUICK

– Gyanítom, hogy a kasszafúró hagyott magának egy üzenetet. Cornelius kitépte a levelet a borítékból, és egy darabig merőn nézte. – Ördög és pokol! Nem látok semmit! A látásom kissé homályos, és fáj a fejem. – Benedict felé nyújtotta a levelet. – Olvasd el, Ben! Benedict kihajtogatta a lapot, és magában elolvasta. Felnézett. – Úgy tűnik, a rablónk nem különösebben lojális egyik kormányhoz sem – szólalt meg Benedict. – Leginkább a saját érdekeit viseli a szívén. Keresni szeretne a ma esti munkájával – Hogyan? – kérdezte Amity. Benedict megütögette a levelet. – Kijelenti, hogy hajlandó eladni nekünk. A megfelelő áron. – A nemjóját! – dörögte Cornelius. – És mégis mi a fenét kér érte? Benedict a kezében tartott levélre pillantott. – Azt nem mondja. Csak azt, hogy kapcsolatba fognak veled lépni a közeljövőben, és majd akkor megtudod a részleteket. Mindazok ellenére, amin keresztülment ezen az estén, Cornelius hirtelen jókedvűnek tűnt.

ALIBI JEGYESSÉG

159

– Nahát – mondta láthatóan elégedetten. – Ez annyival leegyszerűsíti a dolgokat, nem igaz? – Valóban? – kérdezte Amity. – A kém semmiképp sem tudja úgy lefolytatni a tranzakciót, hogy legalább részben fel ne fedje magát – mondta Cornelius. – És amikor ezt megteszi, készen állunk majd.

Tizenhárom

A kocsi zörögve megállt az Exton Street-i kis városi ház kapujánál. Mielőtt kiszálltak volna, hogy elbúcsúzzanak éjszakára, még megbeszélték a másnapi teendőket. – Most mi fog történni? – kérdezte Amity. – Hallotta a nagybátyámat. Megbízza a szokásos ügynökeit, hogy mostantól foglalkozzanak a nyomozással, bár biztos vagyok benne, hogy azért Cornelius magát is ki akarja majd még kérdezni – felelte Benedict. – De egyelőre teljesen az köti le, hogy a titokzatos tolvajnak csapdát állítson. Nekünk egyelőre nincs mit tennünk, így ráérünk arra koncentrálni, hogy Logannek segítsünk elkapni a Vőlegényt. Amity kinézett a kocsi ablakán, és látta, hogy odabent még mindig égnek a lámpák. – Penny megvárta, hogy hazaérjek – mondta. – Minden bizonnyal kíváncsian várja, milyen volt a nagybátyjával folytatott beszélgetés. – Nincs rá semmi szükség, hogy titkolózzon előtte – mondta Benedict. – Már most is épp annyit tud erről a kémügyről, mint mi. – Kinézett a kocsi ablakán a másik

ALIBI JEGYESSÉG

161

irányba, és elégedettnek tűnt. – Ott van a rendőr, akit Logan ígért. Helyes. Most bekísérem, aztán mindkettőnknek aludnunk kell egy kicsit. Kinyitotta a fogat ajtaját, és kiszállt. Amity összefogta a köpenye és a ruhája redőit, és lelépett a kocsiból. Benedicttel épp csak elindultak fölfelé a lépcsőn, amikor a ház ajtaja kinyílt. Mrs. Houston bukkant elő. Amity meglepődve látta, hogy nem a hálóruhájában és köpenyében van. Mrs. Houston ragyogott, és igen elégedettnek tűnt. – Hallottam a kocsit, és gondoltam, hogy maga érkezhetett haza, Miss Amity – mondta. – Kedves öntől, hogy ébren maradt miattam, Mrs. Houston – felelte Amity. – De igazán nem volt rá semmi szükség. – Badarság. Nem mintha le tudnék feküdni, amikor egy idegen van a házban, meg minden. – Tessék? – Amity megdöbbenve kukucskált be az ajtón az előtérbe. – Ki a csuda jön látogatóba ilyen késő éjjel? – Nem hívnám látogatásnak – kuncogott Mrs. Houston. Hátrébb lépett, szélesre tárva az ajtót. – Az a kedves Logan felügyelő az. A dolgozószobában vannak Mrs. Marsdennel. – Logan még mindig itt van? – kérdezte Benedict belépve az előtérbe. – Hát ez igazán praktikus. Váltok vele egy szót.

162

AMANDA QUICK

– Milyen különös – mormolta halkan Amity, inkább csak saját magának. Köpenyét és kesztyűjét Mrs. Houstonnak adta. Benedict nem fárasztotta magát azzal, hogy levegye a kabátját. – Nem maradok sokáig – mondta a házvezetőnek. Amity végigsietett a folyosón a dolgozószoba felé, tudatában volt, hogy Benedict a sarkában jár. Amikor a szobába lépett, Pennyt az íróasztal mögött ülve találta. Logan határozottan kényelmes, lezser módon terpeszkedett egy széken. A nyakkendője meg volt lazítva a nyaka körül. Kezében egy pohár konyak. Lerakta a poharat, és udvariasan felállt, amikor meglátta Amityt. – Örülök, hogy látom, Miss Doncaster – mondta. Biccentett Benedict felé. – Mr. Stanbridge. Már tűnődtünk, mi tartotta fel önöket ennyi ideig. – Amity! – szólalt meg Penny. – Már kezdtem aggódni. Olyan sokáig voltál oda. – A dolgok nem úgy alakultak, ahogy vártuk – felelte Benedict. A Penny előtt heverő lapra nézett. – Szerencsével jártak a Channing-bál vendéglistájával? – Logan felügyelő és én kiválogattuk annak a pár úriembernek a nevét, akik további nyomozásra érdemesek, mert nagyjából megfelelnek Amity leírásának – válaszolta Penny. – De be kell vallanom, nem találtunk nyilvánvaló őrültet a listán. Logan komoran nézett.

ALIBI JEGYESSÉG

163

– Ahogy Mrs. Marsdennek is mondtam, az a fajta férfi, akire vadászunk, nem tűnik ki a tömegből. Megvan az a képessége, hogy beolvadjon a környezetébe. – Báránybőrbe bújt farkas – mondta Benedict. Logan bólintott. – Pontosan ez teszi őt olyan veszélyessé. – Tartottam tőle, hogy az elkapása nem megy majd olyan egyszerűen. Hogy csak áttanulmányozunk egy vendéglistát, és megvan a tettes – mondta Benedict. Loganre nézett. – Láttam az emberét őrködni a parkban. – Wiggins rendőr – válaszolta Logan. – Igen megbízható. Ott lesz hajnalig. Mrs. Houston volt olyan kedves, és korábban küldött ki neki kávét és muffint. Amity észrevette, hogy a kandallóban kis tűz lobog. A Logan által félrerakott konyakon kívül Penny asztalán is állt egy másik, félig üres pohár. Az egész olyan otthonos, kényelmes, és rendkívül érdekes volt. Penny hirtelen aggodalmasan ráncolta össze a homlokát. – Valami baj volt? – Hosszú történet, Penny – felelte Amity. – Megígérem, hogy mindent elmesélek majd neked. Logan az órára pillantott. – Már rég eljött az ideje, hogy menjek. Azonnal értesítem mindnyájukat, ha van bármi hír. – Pennyre mosolygott. – Jó éjszakát, Mrs. Marsden. Köszönöm a konyakot.

164

AMANDA QUICK

– Szívesen, uram – felelte Penny meleg hangon. – Köszönöm a társaságot. Benedict megmozdult az ajtóban. – Kint az utcán, a ház előtt vár egy kocsi, Logan. Szívesen elviszem a címére. Logan arcán meglepetés futott át. – Ez nagyon kedves öntől Mr. Stanbridge, de szükségtelen, Biztos vagyok benne, hogy találok konflist pár saroknyira. – Egyáltalán nem gond – mondta Benedict. – Átbeszélhetjük a neveket azon a vendéglistán. Logan elégedettnek tűnt, amiért az ajánlat, hogy hazaviszik, lehetővé teszi az ügy megbeszélését. Ellazult. – Rendben van. Akkor köszönettel elfogadom. Benedict Pennyhez és Amityhez fordult. – Jó éjszakát, hölgyeim. Holnap eljövök. A két férfi eltűnt a folyosón. Egy pillanattal később Amity hallotta, ahogy a bejárati ajtó bezárul mögöttük. Penny feszülten nézte Amityt. – Mi az ördög történt ma este? – A jegyzetfüzetet, amit Benedict… hmm… Mr. Stanbridge Kaliforniából hozott, ellopták a nagybátyja széfjéből valamikor a mai este folyamán – felelte Amity. – A behatoló fejbe kólintotta szegény Cornelius Stanbridgeet.

ALIBI JEGYESSÉG

165

Odament a kis asztalkához, ahol a konyakos üveg állt, és jókora adagot töltött magának. Lerogyott a székbe, amelyből Logan nemrég állt fel, a lábát feltette a zsámolyra, és kortyolt egyet az italból. Tömören összefoglalta Pennynek a történteket. – Röviden: a behatoló el szándékozik adni a jegyzetfüzetet Cornelius Stanbridge-nek – fejezte be. – Stanbridge reméli, hogy csapdát tud állítani a tolvajnak. – Értem. – Penny ránézett az íróasztal másik oldaláról. – Ez az ügy a napágyúval és a motorrendszerével léptennyomon bajt okoz. – Szerencsére ez most már Cornelius Stanbridge problémája. Amikor jobban érzi magát, megosztom vele azt a kevés megfigyelésemet, amit a Sarkcsillag többi utasával kapcsolatban nyújtani tudok, de tényleg nem gondolom, hogy bármi más módon segíteni tudnék neki. Rendelkezik az utasok listájával. Az ő dolga, hogy nyomozzon a fedélzeten tartózkodók után, feltételezve, hogy a kém egyáltalán a hajón volt, ami erősen megkérdőjelezhető, hogy mást ne mondjunk. Számos hajó köt ki St. Clare-en. – Milyen furcsa, hogy mindkét esetben névlistákat tanulmányozunk – jegyezte meg Penny. – Igen. – Amity megint kortyolt a konyakból, élvezve a melegséget. – De feltételezem, hogy bármilyen bűnügyi nyomozás erre redukálódik: a lehetséges gyanúsítottak neveinek listájára. – A konyakos poharát a tűz fényébe tartot-

166

AMANDA QUICK

ta, és figyelte, ahogy a lángok folyékony arannyá változtatják az italt. – Erről beszéltetek Logan felügyelővel, amikor megérkeztünk? A Channing-bál listájának gyanúsítottjairól? Penny mozdulatlanná dermedt. – Részben igen. De Logan felügyelőt főleg a Vőlegény többi áldozatát körülvevő botrányok érdekelték. Tudtam neki némi információval szolgálni. – Volt közte bármi hasznos? – Megerősítettem, amit már egyébként is tudott: hogy mind a négy meggyilkolt nő magas rangú, előkelő körökben forgó családból származott, és mindegyik fiatal hölgy nevét romantikus természetű botrány szennyezte be. – Penny habozott. – A beszélgetés egy nagyon fontos dologra ébresztett rá. Amity konyakos pohara félúton a szája felé megállt. – Valóban? Mi volt az? – Te nem keveredtél volna ebbe a kifinomult világba, ha én nem megyek hozzá Nigel Marsdenhez. Amity hirtelen lerakta a konyakos poharat. – Az isten szerelmére, Penny! Nem szabad ilyeneket mondanod! – Miért nem? – Penny felállt, és odament a kandallóhoz. – Ez az igazság. A Mr. Stanbridge-dzsel való kapcsolatod nem keltett volna feltűnést az úri társaságban, ha nem állsz kapcsolatban velem és a Marsden névvel.

ALIBI JEGYESSÉG

167

– Atyavilág! Nem a te hibád, hogy a Vőlegény felfigyelt rám. A Flying Intelligencerben megjelent esszéim és valaki pletykálása együtt az oka, hogy a gyilkosnak felkeltettem az érdeklődését. – Lehet. De ha nem álltál volna rajtam keresztül kapcsolatban a Marsden családdal, ez a rémes szörnyeteg nem vett volna rólad tudomást. – Fogalmunk sincs, hogy ez igaz-e. – Amity gyorsan felállt, és odament Penny mellé a kandallóhoz. – Nem fogom megengedni, hogy magadat vádold azért, ami történt. Egy őrülttel van dolgunk. Az ilyen alakok a saját kicsavart logikájukat követik. Minden bizonnyal számos alkalommal látta a nevemet az újságban. Amikor a Channing-bált követően elindultak rólam a pletykák, ez az információ lett az ürügy, hogy engem vegyen célba. Ennyi az egész. – Bárcsak el tudnám ezt hinni! Amity megragadta Penny vállát, maga felé fordította, és megölelte. – El kell hinned, mert ez az igazság. Nem nézhetem, hogy újra a depressziónak abba a mély gödrébe süllyedj, amiben pár hete találtalak, amikor hazaértem! Olyan jó volt látni, ahogy felbukkansz a gyászodból. Tudom, mennyire szeretted a jóképű Nigeledet. De te a húgom vagy, és én is szeretlek. Azt akarom, hogy újra boldog légy, és tudom, hogy Nigel is ezt akarta volna. – Gondolod? – kérdezte Penny furcsa hangon.

168

AMANDA QUICK

Amity meglepődött. Egy kicsit eltolta magától Pennyt, és az arcát fürkészte. – Nigel nagyon szeretett téged – mondta neki gyengéden. – Nem akarta volna, hogy életed maradék részében érte epekedj. Az isten szerelmére, Penny! Még mindig fiatal vagy, és elbűvölő, és tudom, hogy ez kegyetlenül hangzik, de számít, anyagilag biztonságban vagy. Az özvegység nagy szabadságot ad neked. Élvezned kellene az életet. – Hogy tudnám az életet élvezni, amikor tudom, hogy egy gyilkos vadászik rád? – kérdezte Penny. Amity meg volt hatva. – Ó, igen, nos, értékelem az aggodalmad, de biztos vagyok benne, hogy Mr. Stanbridge és az a nagyon kedves ember a Scotland Yardról... – Logan felügyelő – mondta Penny határozottan. – A neve Logan felügyelő. – Igen. Logan felügyelő. Nagyon kompetensnek látszik. – Valóban. A húga hangsúlya elárulta Amitynek, hogy még hozzá kellene valamit tennie. – És intelligensnek – mondta. – Úgy van. Tudod, nagy rajongója a színháznak. Amity vaktában folytatta. – Nagyon vonzó is – tette hozzá. Visszatartotta a lélegzetét. Penny párat pislogott, és a tűzbe bámult.

ALIBI JEGYESSÉG

169

– Tényleg úgy gondolod? – Igen – felelte. – Természetesen nem ugyanúgy, mint Mr. Stanbridge, de a maga módján a felügyelő egy jóképű férfi. Penny elmélázva elmosolyodott. – Jóképűnek találod Mr. Stanbridge-et? Amity habozott, a megfelelő szavak után kutatva, hogy megmagyarázza Benedict vonzerejét. – Mr. Stanbridge-et talán jobban jellemzi, hogy ő olyan, mint egy természeti erő. De ez aligha lényeges. Amit mondani akarok, hogy meglehetősen biztos vagyok benne: Mr. Stanbridge és Logan felügyelő együttes részvételével csak idő kérdése, hogy elkapják a gyilkost. – Remélem, igazad van. Penny kibontakozott Amity öleléséből. Amity figyelte egy darabig. – Penny, aggódsz, amiért Logan felügyelőt vonzónak találod? – kérdezte. Penny nem válaszolt. De egyik kezét felemelte, hogy letörölje a könnyeit. – Mennyei atyám! – Amity megérintette a húga vállát. – Miért sírsz? Nem hiszem, hogy azért, mert úgy érzed, hogy Mr. Logan társadalmilag nem ér fel hozzád. Tisztában vagyok vele, hogy az úgynevezett úri körökben a legtöbb ember így gondolná, de én ismerlek téged. Te nem a születésük szerint ítéled meg az embereket.

170

AMANDA QUICK

– Nem erről van szó – mondta Penny. Szipogott, és gyorsan pislogott, hogy elnyomja a további könnyeket. – Biztos vagyok benne, hogy Mr. Logan kínosan tudatában van az anyagi és társadalmi állásunk közti különbségnek, így álmában sem jutna eszébe felém máshogy közeledni, mint tisztelettel. Amity az otthonos kis jelenetre gondolt, amit nemrég Benedicttel félbeszakítottak. – Valami azt súgja nekem, Logan felügyelőt meg lehetne győzni, hogy egy személyesebb kapcsolatot fontolóra vegyen veled, ha a megfelelő biztatást megkapja. Penny nagyon magabiztosan rázta meg a fejét. – Nem, biztos vagyok benne, hogy soha nem feltételezne semmi ilyesmit. A modora és a viselkedése teljesen illedelmes. – Hmm. – Amity maga elé idézte Logan képét, és nem emlékezett, hogy látott volna gyűrűt a bal kezén. – Kérlek, azt ne mondd, hogy házas! – Nem – felelte Penny. – Elmesélte, hogy egyszer el volt jegyezve, de a jegyese és annak családja arra a következtetésre jutott, hogy a lány többre is viheti, mint hogy egy rendőrhöz menjen feleségül. – Nos, ebben az esetben abszolút semmi okát nem látom, miért haboznál felfedezni a közted és a felügyelő között esetleg kibontakozó bármilyen romantikus érzést.

ALIBI JEGYESSÉG

171

Halvány remény csillant Penny szemében, De majdnem azonnal ki is hunyt. – Még csak hat hónapja gyászolok. A Társadalom, hogy a férjem családját már ne is említsem, megbotránkozna, ha ilyen gyorsan levetném az özvegyi ruhát. – Tényleg érdekel a Társadalom véleménye? – Igen, valamikor érdekelt. – Penny egyik keze ökölbe szorult. – De már nem. – Ami pedig a férjed családját illeti, bocsáss meg, de nekem az a benyomásom támadt, hogy nem rajongsz értük, ahogy ők sem érted. – Sohasem helyeselték a házasságunkat. Azt akarták, Nigel valaki olyat vegyen el, aki több pénzt visz a családba. Az biztos, hogy nem szívleljük egymást. Azt gondolom, hogy bizonyos módon engem okolnak Nigel haláláért. – Ez nevetséges – mondta Amity. – Nigel a nyakát törte, ahogy átugratott egy kerítésen. Hogy okolhatna bárki is ezért? Penny szája bánatos mosolyra húzódott. – Nem ismered a családot. – Gyanítom, valójában az bosszantja őket, hogy te annyi pénzt kaptál Nigel vagyonából. – Persze, igazad van. – Ha jól emlékszem, még két fiú és egy lány van, továbbá hatalmas vagyon. Nem kéne, hogy sajnálják tőled a pénzt és a házat, amit a férjedtől örököltél.

172

AMANDA QUICK

– Jobban értékelem a támogatásod, mint azt te valaha is érteni fogod – felelte Penny. – Nagyon magányos volt itt így, hogy te heteken, hónapokon át nem voltál az országban. – Csak elképzelni tudom, mennyire hiányozhat neked a drága Nigeled. Penny mély levegőt vett, és lassan fújta ki. – Nem, ami azt illeti, egy csöppet sem hiányzik. Remélem, hogy a pokolban ég a gazember. Amity csak bámult rá. – Elnézést, azt hiszem, valamiről lemaradtam. Mit mondtál? Megismételnéd? Penny ránézett. – Azt hittem, hogy ő életem szerelme. De Nigel Marsden szörnyetegnek bizonyult. – Mi? – Épp azt terveztem, hogy elhagyom, amikor számomra nagyon kényelmesen kitörte a nyakát. – Mennyei atyám, Penny! Én... nem is tudom, mit mondjak. Meg vagyok döbbenve. Penny egy pillanatra behunyta a szemét. Amikor újra kinyitotta, Amity fájdalom, félelem és düh emlékét látta benne. – Eleinte azt hittem, hogy csak túlzottan óvni akar – mesélte Penny. A hangja halk volt és egyenletes, majdnem közönyös. – Ezt az első pár hónapban még bájosnak is ta-

ALIBI JEGYESSÉG

173

láltam. Azt mondtam magamban, annyira szeret, hogy nagyon vigyázni akar rám. De fokozatosan az életem minden részét elvette tőlem: a barátaimat, a kis örömeimet, mint a színház, vagy a séta a szabadban. Amity meg volt rendülve. – Soha még csak nem is céloztál erre a leveleidben. – Persze hogy nem. Ragaszkodott hozzá, hogy minden neked írt levelet elolvasson, mielőtt elküldöm. Gyűlölt téged. Azt mondta, hogy rossz hatással vagy rám. Az összes barátomról is ezt mondta. Mindig volt valami, ami nem tetszett neki azokban, akikkel korábban összejártam. Három hónap sem telt el, és mindössze a rémes anyját és húgát volt szabad fogadnom. Megvert, ha egy férfi akár csak hozzám szólt. Azt állította, hogy megpróbálom elcsábítani a férfi ismerőseit. – Nem tudom, mit mondjak – suttogta Amity. – Hogy el vagyok borzadva, az nem is kifejezés. Apa olyan dühös lett volna. – Nem sok idő telt el, és egyedül találtam magam a házban egész nap és a legtöbb éjjel, mindössze a szolgák társaságában. Egyikükben sem bízhattam. Tudtam, hogy Nigel kikérdezte őket, mit csinálok, amíg ő nincs ott, és hogy elmentem-e otthonról, vagy fogadtam-e látogatókat. – Megölném, ha nem lenne már halott. – Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy megmérgezem. de féltem, hogy nem sikerülne. És ha így történik, tudtam,

174

AMANDA QUICK

nagyon valószínű, hogy ő ölne meg engem. El akartam tűnni. Természetesen nem adott nekem pénzt, de voltak értékek mindenfelé a házban. El akartam venni párat, zálogba adni, és venni egy jegyet a New Yorkba tartó utasszállító hajóra. Azt terveztem, hogy táviratozok neked, amint szabad vagyok, és majd könyörgök, hogy találkozz velem. – Miért nem küldettél értem? Azonnal jöttem volna. – Féltem, hogy mit tenne veled, ha tényleg eljönnél hozzánk. Mondtam már, gyűlölt téged. Azt gondolom, hogy a lelke mélyén fenyegetést látott benned. De az a tudat, hogy te ott voltál valahol a világban szabadon: ez tartott vissza attól, hogy elnyeljen a szakadék. Azzal biztattam magam, hogy ha a házból ki tudok szabadulni és eltűnni, akkor képes leszek téged megtalálni. Könnyek homályosították el Amity látását. – Penny, szépséges húgocskám! Ha belegondolok, min mehettél keresztül! Annyira egyedül. Nem csoda, hogy eladtad a nagy házat, és minden szolgát elbocsátottál. Hah. Képzelem, hogy megdöbbent az a népség. Remélem, hogy referencia nélkül küldted el őket! – Pontosan így tettem. – Penny elhomályosult szemmel mosolygott rá. – Be kell vallanom, nagy gyönyörűséget okozott megmondani nekik, hogy már nem tartok igényt a szolgálatukra.

ALIBI JEGYESSÉG

175

– Már értem, miért nem vagy jó viszonyban Nigel családjával. – Hogy méltányos legyek, nem vagyok biztos benne, hogy tudták, mi folyik pontosan. Nigel mindig nagyon adott rá, hogy eljátssza a figyelmes férjet, amikor az anyja jelen volt. Annyira, hogy azt hiszem, az anyja tényleg féltékeny volt rám. Miután Nigel meghalt, tett pár kísérletet, hogy meggyőzzön, engedjem, hogy az ügyvédje intézze a pénzügyeimet. – De te tudtad, hogy nem bízhatsz benne, mert nem védi meg az érdekeidet. – Biztos voltam benne – felelte Penny. – Az egyik első dolgom volt, miután felolvasták a végrendeletet, hogy elbocsátottam Nigel ügyvédjét, és felbéreltem Mr. Burtont, hogy felügyelje a pénzügyeimet. – Burton kezelte papa pénzügyeit, és most az enyéimet is, Megbízhatsz benne. Öregszik, és most már félig nyugdíjba vonult, de a fia átveszi az üzletet, és ő is jól dolgozik. – Nem tagadom, nehezemre esik, hogy mostanában bárkiben is megbízzam rajtad kívül. – Visszaszerezted az életed felett az irányítást – felelte Amity. – Lenyűgöz az erőd és a bátorságod. Példaértékű vagy, Penny, a modern, független nő kiváló példája. – Ugyan! Nem vagyok valami fényes példa. Bolond voltam, amikor megengedtem magamnak, hogy higgyek a tündérmesékbe illő szerelemben. Te vagy az, aki útnak in-

176

AMANDA QUICK

dult, hogy világot lásson, most pedig megjelentetsz egy útikönyvet más kalandvágyó hölgyeknek. Te vagy kimagasló példája a modern nőnek, nem én. – Nem értek egyet – mondta Amity gyengéden. – Amit én tettem, ahhoz nem kell különösebben erős jellem, csak egy mélyen beivódott kíváncsiság. De ne vitázzunk azon, ki a modernebb nő. Csak annyira sajnálom, hogy nem tudtam, min mész keresztül a házasságodban. – Nem tudtad, mert nem kockáztathattam meg, hogy megmondjam neked. Attól féltem, hogy ha Nigel megtudja, hogy beavattalak, képes megölni engem, sőt akár téged is, amikor eljössz, hogy megments. – Penny elmosolyodott. – Amit persze tudtam, hogy megtennél. Amity megborzongott, és Penny köré fűzte a karját. – Nagyon bőszít a tudat, hogy ha meggyilkolt volna, nagy valószínűséggel megússza a gyilkosságot. Gyanítom, hogy előadtak volna valami mesét arról, hogy leestél a lépcsőn, vagy valami hasonló badarságot. – És a vagyonos családja megvédte volna bármilyen rendőri nyomozástól, amit te próbáltál volna indítani. Amity ezen elgondolkodott egy darabig. – Pont úgy, ahogy nagy valószínűséggel a Társaságban valaki a Vőlegény kilétét titkolja – mondta.

Tizennégy

Mrs. Houston a dolgozószoba ajtajában toporgott zavartan. Arca céklavörösre pirult. – Az a híres utazási fotográfus jött önhöz, Miss Amity. Mr. Nash, az úriember, aki a föld körül utazgat, és furcsa emlékműveket, elefántokat és ilyesmiket fényképez. – Mr. Nash itt van, és engem akar látni? – Amity félrerakta a névlistát, amit tanulmányozott. Nem sokkal ezelőtt hallotta az előtérből beszűrődő hangok halk mormolását, de feltételezte, hogy a látogató Logan felügyelő. Nem tudta, hogyan fogadja a hírt, hogy ehelyett Humphrey az. Pennyre nézett. – Mondta ugyan, hogy négyszemközt akar velem beszélni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy meglátogat minket. Penny visszarakta a tollat a tartóba. Aggódó kifejezés suhant át az arcán. – Vajon mit akar? – Hallottad tegnap este a fogadáson. – Amity gyorsan felállt. – Meg kívánja vitatni a különböző, mindkettőnk által ismert úti célokkal kapcsolatos közös élményeket. Mrs. Houston cinkosan lehalkította a hangját.

178

AMANDA QUICK

– Meg kell hagyni, nagyon jóképű úriember. – Valamikor én magam is így gondoltam, Mrs. Houston – felelte Amity. – Kérem, vezesse a társalgóba. Egy perc, és jövök. – Igenis, Miss Amity. Mrs. Houston visszament a folyosón. Amity a falon függő aranyozott tükörhöz sietett, és feltűzött pár elszabadult hajtincset. – Úgy örülök, hogy az egyik új ruhám mellett döntöttem ma reggel – mondta. Penny egy darabig méricskélte a többszínű csíkos ruhát. – Nagyon jól áll. De az volt a benyomásom, hogy azért választottad épp ezt a ruhát ma reggel, mert Mr. Stanbridge-et várjuk. – Igaz – vallotta be Amity. – Nem mintha Mr. Stanbridge-nek szokása lenne észrevenni a hölgyek ruháját. – Ebben ne legyél olyan biztos. Amity bánatos mosollyal fordult meg. – Mr. Stanbridge-nek sok kiváló tulajdonsága van, de tapasztalatom szerint nemigen foglalkozik a divattal. Csatlakozol hozzám és Mr. Nashhez a társalgóban? Penny pajkos arckifejezéssel tanulmányozta. – Akarod, hogy csatlakozzam? Amity egy darabig mérlegelte a kérdést. – Valószínűleg őszintébb lesz a látogatásának okát illetően, ha csak ketten vagyunk.

ALIBI JEGYESSÉG

179

– Egyetértek. Nem tudom megállni, hogy ne jusson eszembe, mit mondott Mr. Stanbridge a múlt éjjel. Ő meg volt róla győződve, hogy Humphrey Nash akar tőled valamit. – Az a helyzet, hogy el sem tudom képzelni, mi lehet az. – Lehet, hogy azt fogja mondani, hibázott, amikor annyi évvel ezelőtt elhagyott, hogy a világban utazgasson. – Be kell vallanom, ez nagy elégtételül szolgálna – felelte Amity. Elmosolyodott. – Nem mintha bosszúálló típus lennék. Penny felnevetett. – Persze hogy nem. – Elhallgatott, a nevetése elhalt. – Talán el kellene hogy kísérjelek. – Értékelem az aggodalmad, de nem szükséges miattam nyugtalankodnod. Egy dolog biztos: Mr. Nash nem törheti még egyszer össze a szívem, feltéve, hogy ez történt, amikor tizenkilenc éves voltam. Úgy vélem, elég szépen kigyógyultam belőle. – Ezzel tisztában vagyok – felelte Penny. – De te vagy az egyetlen családtagom a világon. Az csak természetes, hogy meg akarlak védeni. Amity visszament hozzá, és megérintette Penny karját. – Nekem pedig te vagy az összes családom. Vigyázni fogunk egymásra. Soha többé nem hagylak újra egyedül, Penny. Esküszöm.

180

AMANDA QUICK

– Ez nagyon kedves tőled, de te utazásra és kalandra születtél. Eszembe sem jutna téged Londonhoz kötni. Amity a fejét rázta. – Komolyan gondoltam. Nem foglak egyedül hagyni. De a jövőnket valamikor máskor beszéljük meg. Most meg kell néznem, hogy Mr. Nash valóban valami mást akar-e tőlem, mint ősi emlékművek és külföldi tájak élénk megvitatását. Felnyalábolta a szoknyáját, és végigment a folyosón a társalgó ajtajáig. Humphrey az ablaknál állt, az utca túloldalán található kis parkot szemlélve. Megfordult, amikor hallotta őt közeledni. A mosolya meleg volt és barátságos. Akárcsak a szeme. Ma pont olyan jóképű és vonzó, gondolta Amity, mint előző este. A férfi átvágott a szobán, és mélyen a keze fölé hajolt. – Amity! Annyira köszönöm, hogy fogad ma! – Meg kell vallanom, eléggé meglep a látogatása. – Visszahúzta a kezét, és egy szék felé mutatott. – Kérem, nem ülne le? – Köszönöm. Humphrey leereszkedett az egyik székre. Mrs. Houston jelent meg a teatálcával. Lerakta az asztalra. – Töltsek, Miss Amity? – kérdezte. – Majd én elintézem – felelte Amity hűvösen. Úgy döntött, nem most van itt az ideje, hogy tájékoztassa Mrs. Ho-

ALIBI JEGYESSÉG

181

ustont, hogy nem kért teát. A házvezetőnő csak azt tette, ami a dolga. Mrs. Houston visszavonult, de az ajtót nyitva hagyta. Amity felvette a kancsót, öntött egy csésze teát, és a csészét a csészealjjal együtt átnyújtotta Humphrey-nak. A férfi a jól neveltek illedelmességével vette el. – Mielőtt belekezdenénk, meg kell kérdeznem, hogy a rendőrség haladt-e valamit, hogy megtalálja a szörnyeteget, aki magát megtámadta? – kérdezte Humphrey. – Azt a tájékoztatást kaptam, hogy éjjel-nappal keresik – felelte Amity. – Az a tény, hogy a holtteste nem bukkant fel, elég nyugtalanító jel, nem gondolja? – Humphrey ivott egy keveset a teából, és leengedte a csészéjét. – Arra utal, hogy esetleg túlélte. Amity eltűnődött, vajon a beszélgetés arra van-e kárhoztatva, hogy ugyanolyan kellemetlen fordulatot vegyen, mint Arthur Kelbrookkal. Nem állt szándékában Humphrey-t a menekülésének részleteivel szórakoztatni. – Ez tagadhatatlanul lehetséges – felelte. – De biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, és a rendőrség megtalálja, élve vagy holtan. – Mindenképp remélem. Szomorú nap az, amikor egy tiszteletre méltó hölgy, aki biztonságosan utazott a föld távoli sarkaiba, nem sétálhat London utcáin a nap kellős közepén anélkül, hogy megtámadnák.

182

AMANDA QUICK

– Valóban. Humphrey helyeslően mosolyodott el. – De a Vőlegény határozottan rosszul választotta ki az áldozatát, amikor magát megtámadta. Gratulálok a lenyűgöző megmeneküléséhez, kedvesem. A „kedvesem” megszólítás miatt Amity a fogát csikorgatta. Nincs joga ilyen bizalmaskodva beszélni vele. De addig nem fogja kirúgni a házból, amíg meg nem tudja, miért jött el őt meglátogatni. – Köszönöm – felelte inkább. – Én magam is igen boldog voltam, hogy sikerült elmenekülnöm, különösen ha figyelembe vesszük a másik lehetőséget. Most pedig, uram, ha nem bánja, inkább valami másról beszélnék… bármi másról. Úgy tűnt, Humphrey elszégyellte magát. – Milyen tapintatlan a részemről! Esküszöm, nem állt szándékomban ilyen nyugtalanító témára koncentrálni. Mindössze a merészsége és bátorsága iránt érzett hatalmas csodálatomat akartam kifejezni. Ugyanakkor az az igazság, hogy teljesen más okból jöttem ma ide. – Tegnap este azt említette, hogy a különböző külföldi helyekkel kapcsolatos megfigyeléseinket akarja összevetni. – Ami azt illeti, többet szeretnék, mint az észrevételeinket összehasonlítani. – Humphrey felkapott egy apró teasüteményt a tálcáról, és beleharapott. – Úgy gondolom, már említettem az íráshoz való tehetsége iránt érzett csodálato-

ALIBI JEGYESSÉG

183

mat. A Flying Intelligencer számára írt esszéi igen figyelemreméltók. Azt hallottam, hogy az olvasók ugyanolyan mohón várják a következő darabot, mint ahogyan az újságban épp megjelenő bestseller regény soron következő folytatását. Amity elpirult. – Nagyon örülök, hogy a kis esszéimnek van olvasótábora. – Úgy tudom, meglehetősen nagy olvasótábora. Az én tehetségem, amennyi van, a fényképezés területére korlátozódik. A férfira nem jellemző szerénység szórakoztatta a nőt. – Ön igen briliáns a fényképezésben, uram – mondta élénken. – Ahogy ezzel nyilván tisztában is van. Hozzátenném, hogy továbbá ön nagyon szórakoztató előadó. Olyan sokaknak, akik a felfedezés és az utazás témakörében tartanak előadást, csak a hallgatóságuk elaltatásához van érzékük. De tegnap este a tömeg az ön minden szaván csüngött. – Köszönöm. – Elszánt csillogás jelent meg Humphrey szemében. – A tehetségeink, úgy tűnik, nagyon jól kiegészítik egymást, nem gondolja? Most kezdenek a dolog lényegéhez érni, gondolta Amity.

184

AMANDA QUICK

– Nos, erre nem gondoltam eddig ebből a szemszögből, de feltételezem, van, aki azt mondaná, hogy így van. A maga fényképei kétségkívül igen sokatmondóak. – A maga írásai viszont szélesebb közönséghez szólnak, mert a megfigyeléseit nyomtatásban mindenki elolvashatja. Egyenesen a tárgyra térek. Nemrég látogatóban jártam annál az úriembernél, aki ki fogja adni a könyvét. Amityn aggodalom futott át. Hagyta, hogy Benedict és Penny befolyásolja, gondolta. Mindazonáltal a saját megérzése most végül beigazolódik. – Találkozott Mr. Galbraithszel? – Úgy érezte magát, mint aki nagyon vékony jégen jár. – Igen. – Humphrey tekintetében elszánt lelkesedés gyűlt. – Sokat mesélt nekem a maga hölgyeknek írt útikönyvéről. Úgy tűnt, azt gondolja, jól fog fogyni. – Mr. Galbraith nagyon biztató volt. – Amity felkapta a teáscsészét. – Most végzem az utolsó simításokat a kéziraton. – Az jutott eszembe, hogy a könyv sokkal szélesebb közönségnek lenne eladható, ha maga és én együttműködnénk. Az utcában egy konflis állt meg. Amity automatikusan kipillantott az ablakon. Benedictet látta a kocsiból kiszállni.

ALIBI JEGYESSÉG

185

Megzavarodva, olyan erővel rakta le a kancsót, hogy a porcelán zengett az ezüsttálcán. Számba vette a lehetőséget, hogy esetleg nem hallotta jól a férfit. – Elnézést, mit mondott az imént? – kérdezte óvatosan. A férfi behízelgően mosolygott rá. – Mindössze azt javasoltam, hogy ön és én működjünk együtt a maga útikönyvén. A nő értetlenül nézett. – Nem értem. Majdnem befejeztem a kéziratot. Nincs semmi, amin együttműködhetnénk, ha érti, mire gondolok. – Ez nagyszerű hír. Ez azt jelenti, hogy mindössze a nevem kell a címlapra tenni. – Az ön nevét? – A férfira bámult. – Uram, ez egy útikönyv külföldre utazó hölgyeknek. Nem úriembereknek. – Ennek én is tudatában vagyok. De csak gondoljon bele, mennyivel hitelesebbnek tűnik majd az útikönyve, ha az én nevem is szerepel rajta. Amityn harag cikázott át. – Tisztában vagyok vele, hogy az ön nevének bizonyos körökben nagy befolyása van, de nem ön írta a könyvet, Mr. Nash. Én írtam. Benedict most már a lépcső tetején állt és kopogtatott. Amity nézte, ahogy Mrs. Houston elsiet a társalgó nyitott ajtaja előtt, hogy kinyissa az ajtót. – Látta, mennyi hölgy volt a közönség soraiban tegnap este – mondta Humphrey. A hangjába most sietség vegyült.

186

AMANDA QUICK

– Nem akarok hiúnak hangzani, de értek a nőkhöz. Csak képzelje el, ha tartanék egy utazási előadás-sorozatot azzal a céllal, hogy a Hölgyek Világjáró Kalauzát reklámozzam. A könyv megvehető lenne a bejáratnál a fényképeimmel együtt. Biztos vagyok benne, hogy az előadások drasztikusan növelnék az eladásokat. Együtt sok pénzt kereshetnénk, Amity. Mrs. Houston kinyitotta a bejárati ajtót. – Mr. Stanbridge – szólította meg vidáman. – Mennyire örülök, hogy újra látom, uram! Amity talpra ugrott. – Nem érdekel az ajánlata, Mr. Nash. Mi több, nincs önnek semmi további mondanivalóm. Azt javaslom, hogy azonnal távozzon. Benedict lépett a szobába. A szeme olyan kemény volt, mint egy vérebé. – Pontosan milyen ajánlatot tett a jegyesemnek, Nash? – kérdezte. Humphrey ijedten ugrott fel. – Nem olyat, amilyenre nyilvánvalóan ön gondol, uram. Üzleti ajánlat volt, semmi több. – Ön ezt üzleti ajánlatnak hívja? – kérdezte Amity. – Hogy merészeli? Benedict le sem vette a szemét Humphrey-ról. Humphrey nagy gyorsaságról téve bizonyságot, az ajtó felé indult. Benedict útját állta. Az ajtóban Penny jelent

ALIBI JEGYESSÉG

187

meg, kezét a torkához kapta. A tekintetében majdnem pánik tükröződött. Amity megkésve jött rá, hogy a helyzet kezd kicsúszni az ellenőrzése alól. – Semmi gond, Benedict – mondta határozottan. – Kérem, engedje Mr. Nasht távozni. Biztosíthatom róla, hogy én már elrendeztem az ügyet. Semmi szükség erőszakra. Ami azt illeti, nem engedek semmiféle ökölharcot ebben a házban. Világos? Benedict egy pillanatig nem mozdult. Amity visszatartotta a lélegzetét. Aztán Benedict vonakodva bár, de mégiscsak ellépett Humphrey útjából. Humphrey kisietett az előtérbe, ahol Mrs. Houston átnyújtotta neki a kabátját és a kesztyűjét. Pár másodperccel később a bejárati ajtó becsukódott mögötte. Penny döbbenten bámult Amityre. – Mi történt? – Láthatólag Nash épp most tett egy üzleti ajánlatot a nővérének – mondta Benedict komoran. – Nem merészelne – suttogta Penny. – Tudja, hogy el van jegyezve önnel. – Négyszemközt beszélek majd vele – mondta Benedict. – Nem, nem fog – mondta Amity. – Már megmondtam, hogy elintéztem az ügyet. – Megsértette önt az ajánlatával – mondta Benedict, s a szemében még mindig jeges düh tombolt.

188

AMANDA QUICK

Amity a homlokát ráncolta. – Feltételezem, hogy amit ajánlott, az a megfelelő fényben nézve még valamiféle bóknak is tekinthető. – Hogy mondhatod ezt? – suttogta Penny. – Mr. Stanbridge-nek igaza van. Ötven évvel ezelőtt egy ilyen sertés pisztolyt jelentett volna hajnalban. – Manapság az ilyen ügyeket már máshogy is el lehet rendezni – mondta Stanbridge. Amity széttárta a kezét. – Ó az isten szerelmére! Semmi szükség ilyen nagy drámára! Mr. Nash ajánlata határozottan üzleti természetű volt. Azt akarta, egyezzek bele, hogy az ő neve is felkerüljön a könyvem borítójára társszerzőként. Ami azt illeti, noha nem jött ezzel egyenesen elő, és nem mondta ezt így ki, gyanítom, úgy gondolta, hogy az ő neve kerüljön előre. Penny pislogott. Szemében megértés fénye gyulladt, és valami másé, ami akár vidámság is lehetett. – Ejha! A szegény embernek fogalma sem volt, hogy minek teszi ki magát, ugye? Amity a háta mögött összefonta a karját, és körbe-körbe járkált a szobában. – Láthatólag úgy gondolta, hogy a könyvem jobban fogyna, ha a közönség azt gondolná, a nagy Humphrey Nashnek is köze volt a megírásához. Benedict a homlokát ráncolta.

ALIBI JEGYESSÉG

189

– Ez volt az ajánlata? Azt akarta, hogy társszerzőként ismerje el? – Pontosan. – Amity megállt. – Most már érti, miért voltam olyan mérges? – Természetesen értjük – felelte Penny. – Tényleg hasznot akart belőled húzni. Anyagi hasznot. – Lehet, hogy kiváló fényképész és szórakoztató előadó, de gyanítom, hogy nem tud két érdekes mondatot összehozni – mondta Amity. Kicsit sóhajtott. – Be kell ismernem, igaza volt, Benedict. Mr. Nash tényleg hátsó szándékkal akart ma meglátogatni.

Tizenöt

A társalgóban gyűltek össze. Logan nem sokkal Benedict után érkezett. A két férfi azonnal nekifogott, hogy Penny jegyzetekkel ellátott vendéglistáját tanulmányozza. A felügyelő leeresztette a halom jegyzetet, amit tanulmányozott, és szinte áhítattal nézett Pennyre. – Teljesen lenyűgöz a nyomozói tehetsége, Mrs. Marsden. Bárcsak több olyan emberem lenne, mint ön. Amity büszkén mosolygott. – Briliáns vagy, Penny! Sikerült minden egyes úriemberről valamilyen információval szolgálnod, aki ott volt a Channing-bálon, és közel jár a gyilkosról általam adott leíráshoz. Még azt is kiderítetted, melyikük dohányzik. – Kiváló munka, Mrs. Marsden – dicsérte Benedict. Felállt, és odament az ablakhoz. – Ez a lista minden bizonnyal segíteni fog, hogy szűkítsük a keresettek körét. Meg fogom kérni az öcsémet, Richardot, és Cornelius nagybátyámat, hogy kérdezősködjenek tovább a klubjukban. Az ön munkája sok időt megspórolt nekünk. Penny elpirult, és egy kecses mozdulatot tett a kezével.

ALIBI JEGYESSÉG

191

– Jelentős segítségemre volt Mrs. Houston és az ő családjának tagjai, akik szintén szolgálatban vannak. Egyesítettük az erőinket, és végigmentünk a listán. Logan a házvezetőnőre mosolygott. – Önnek is köszönettel tartozom, Mrs. Houston. Nyilvánvalóan nőket kellene alkalmaznunk a Yardon. Mrs. Houston elpirult. – Örülök, hogy szolgálatára lehettem, uram. Nagyon érdekes munka volt. Nem bánnám, ha újra ilyesmit kellene csinálnom. Üdítő változatosságot jelent. Logan sokatmondó tekintettel nézett rá. – Ha az ember rákap a vadászat ízére... Amity látta, hogy Penny egy gyors, kíváncsi pillantást vet Loganre. Egyetlen szó sem hangzott el, de Amitynek az a benyomása támadt, hogy Penny mélyebben megértette a felügyelőt, és csodálta, amit látott. Logan jó Pennynek, gondolta Amity. De az utolsó dolog, amire most Pennynek szüksége van, az, hogy összetörjék a szívét. Benedict felvette a listát, és újra szemügyre vette. – Az egyik vendég különösen érdekes: Arthur Kelbrook. Ő az a tolakodó férfi, aki egészségtelen kíváncsiságot mutatott Amitynek a Vőlegényre vonatkozó tapasztalatával kapcsolatban. Kelbrook jelen volt mind az Utazási és Felfedezési Társaság fogadásán, mind a Channing-bálon. Amity a homlokát ráncolta.

192

AMANDA QUICK

– De már mondtam magának, egészen biztos vagyok benne, hogy nem ő az a férfi, aki megtámadott. Más volt a keze, a termete, a hangja. Minden. – Értem – felelte Benedict. – Mindazonáltal a maga irányában mutatott kíváncsisága aggaszt. – Tapasztalatom szerint vannak olyan típusú személyek, akikben hajlamaiknál fogva hátborzongató kíváncsiság ébred az ilyen jellegű bűnügyeket illetően – mondta Logan. – Kelbrook nyilvánvalóan ezek egyike. Ha azonban Miss Doncaster meg van róla győződve, hogy nem ő a gyilkos, akkor máshol kell keresnünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan gyanúsítottra pazaroljuk az időnket, aki nem felel meg a leírásának. Benedict kelletlenül bólintott. – Természetesen igaza van, felügyelő. A célt nem szabad szem elől tévesztenünk. – Annyival pozitívabban éreznék a kérdezősködésünk eredményét illetően, ha már biztosan tudnánk, hogy a gyilkos valóban jelen volt a Channing-bálon – mondta Penny. – Egyelőre puszta találgatásra építünk. – Nem teljesen – felelte Logan. – Azt gondolom, hogy az eredeti feltételezésünk nem érdemtelen. Amennyire meg tudjuk ítélni, a nővére a bál utáni reggelen vált az úri körök beszédtémájává. – Sokan azok közül, akik a Channing-féle eseményen részt vettek, ott lesznek holnap a Gilmore-bálon – jegyezte

ALIBI JEGYESSÉG

193

meg Penny. – Ahogy már konstatáltuk, az előkelő társaság meglehetősen szűk kört alkot. A különböző események vendéglistája gyakran majdnem azonos. Amity és a többiek ránéztek. – Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Amity. Penny megköszörülte a torkát. – Az jutott eszembe, lehet, hogy érdekes lenne, ha részt vennél, Amity... Természetesen Mr. Stanbridge társaságában. Amity csak bámult rá. – Én? – És Mr. Stanbridge – ismételte meg Penny. Benedictre nézett. – Biztos vagyok benne, hogy ön tudna meghívót szerezni, uram. Ami azt illeti, nem lennék meglepve, ha már ott is lapulna egy a zsebében. Elvégre ön alighanem minden háziasszony listáján szerepel a városban. – Lehetséges – ismerte el Benedict. – Rendszeresen kapok meghívásokat. Általában félredobom őket. – Azért kap ilyen meghívókat, mert önt nagyon partiképes agglegénynek tekintik – mondta Penny szárazon. Benedict a homlokát ráncolta. – Nem gondolja, hogy a vonzó személyiségemnek és szellemes társalgásomnak köszönhetem? Egy darabig mindannyian csak néztek rá. Aztán Amity kuncogni kezdett. – Kétség sem fér hozzá – mondta.

194

AMANDA QUICK

Benedict elmosolyodott, a tekintete melegebbé vált. – Megnyugtatott. – Visszafordult Penny felé. – Tényleg azt gondolja, hogy hasznos lehet Amitynek és nekem, ha részt veszünk a Gilmore-bálon? – Van benne valami – mondta Logan. – Ha igaz, hogy legalább néhány ott lesz a gyanúsítottjaink közül... – Lehet, hogy azonosítani tudom a gyilkost – fejezte be Amity. Lelkesedés öntötte el. – Zseniális, Penny! Logan Pennyre mosolygott. – Igen, tényleg zseniális. Penny elpirult. – Az igazat megvallva, valószínűleg nem túl nagy annak az esélye, hogy a gyilkost a bálban sikerül beazonosítani. – Annyi legalábbis lehetővé válik, hogy a gyanúsítottak némelyikét kihúzzuk a listánkról – felelte Amity. – A terv azonban csak akkor működik, ha Mr. Stanbridge kapott meghívót. – Ha nem kaptam, ismerek valakit, aki tud nekünk szerezni – mondta Benedict. – Ahogy már valószínűleg említettem, a nagybátyám nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezik bizonyos körökben.

ALIBI JEGYESSÉG

195

Húsz perccel később Benedict és Logan elhagyta a házat: Benedict elindult, hogy meghívást szerezzen a Gilmorebálba, Logan pedig folytatni a nyomozást. Abban a pillanatban, hogy az ajtó bezáródott a két férfi mögött, Penny Amityre nézett. – Van valami, amit szeretnék megbeszélni veled, most, hogy Benedict és Logan felügyelő elment – mondta Penny halkan. Amity elfintorodott. – Feltételezem, hogy a báli ruhával kapcsolatos... Biztos vagyok benne, hogy bízhatunk a ruhakészítődben, majd ő gondoskodik az alkalomhoz illő viseletről. – Nem a ruha miatt aggódom. Madame La Fontaine ezt a részét majd a kezébe veszi. Amit el akarok neked mondani, az, hogy a listánk néhány gyanúsítottján kívül van még valaki, aki nagy valószínűséggel részt vesz majd a bálon. Lady Penhurst. Amity összehúzta a szemöldökét. – Ki ő? – Valamikor romantikus szálak fűzték Benedicthez. Amity felsóhajtott. – Értem. Ez ugyanaz a nő, aki faképnél hagyta az oltárnál, ugye? – Nem, ő Leona, Lady Penhurst. Mrs. Feathertonnak hívták, amikor Benedicttel állt kapcsolatban. Egy idősödő, magas rangú úriember özvegye volt, aki közel sem hagyott

196

AMANDA QUICK

neki annyit, mint amire számított, hogy kapni fog. Benedictre vetette ki a hálóját. Amikor ez nem úgy sült el, ahogy remélte, helyette hozzáment Lord Penhursthöz. – Értem. – Penhurst kétszeres özvegy – magyarázta Penny. – Leona vagy negyven évvel fiatalabb nála. Mindenki feltételezte, hogy azért ment hozzá Penhursthöz, mert úgy gondolta, ő már egyik lábával úgyis a sírban van, és lehet rá számítani, hogy a másik is oda kerül valamikor a közeljövőben. De eddig csalódnia kellett. Penhurst a második gyerekkorát éli, és szenilis, de nem mutatja semmi jelét, hogy át akarna költözni a másvilágra. Amity összekulcsolta a kezét a háta mögött, és az ablakhoz ment. – Arra próbálsz figyelmeztetni, elképzelhető, hogy jelenetet rendez. Penny odament mögé. – Nem tudom, hogy mire számítsak tőle. De nem akartam, hogy meglepetésként érjen holnap este. Azt beszélik, Lady Penhurst tombolt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Benedictnek nem áll szándékában neki adni a Stanbridgenyakéket. – Nem értem. Egy családi nyakéket akart? – Rózsaláncként ismerik – felelte Penny. – Egy vagyont ér. A családi hagyomány szerint a legidősebb Stanbridgeörökös, ebben az esetben Benedict, adja a jegyesének, ami-

ALIBI JEGYESSÉG

197

kor megkéri a kezét. Biztos vagyok benne, soha nem volt semmi esélye, hogy Benedict elvegye Leonát, de mindenki tudja, hogy a nő dühöngött, amikor Benedict véget vetett a kapcsolatnak. Az a hír járja, hogy nagyon bosszúálló. Ha Leona úgy hiszi, hogy valamilyen módon bosszút állhat Benedicten, hajlamos lehet rá, hogy megtegye. – Szerinted engem használhat arra, hogy bosszút álljon? Nem látom, hogy ez hogyan lenne lehetséges. – Én sem – felelte Penny. – De Lady Penhurstnek olyan a hírneve, hogy meg kell nekem ígérned: nagyon, nagyon óvatos leszel, ha találkozol vele. Amity szomorúan elmosolyodott. – Mindenképp magammal viszem a legyezőmet a bálba.

Tizenhat

Leona, azaz Lady Penhurst, Benedictre mosolygott, sikeresen mellőzve Amityt, aki mellette állt. Gyönyörű nő volt: magas, karcsú, klasszikus fejedelmi arcéllel. Sötét haja csillogott a bálterem mennyezetéről lecsüngő csillárok fényében. A fülét gyémántok és smaragdok díszítették, hoszszan lecsüngve gránátszínű szatén- és csipkeruhája mély dekoltázsába. De mindez a csillogás és báj sem tudta elfedni a barna szemében tükröződő frusztrációt és keserűséget. – Meg kell mondanom, hogy az eljegyzése híre okozott némi meglepetést, Ben. Várhatjuk, hogy az esküvőre a közeljövőben sor kerül? Vagy hosszan tartó jegyességet tervez? Leona számtalan vonzó tulajdonsággal van megáldva, gondolta Amity, de a házasságában el van átkozva. Lord Penhurst, ahogy Penny is mondta, gyorsan süllyedt a szenilitásba, de szembetűnően jó egészségnek örvendett a korához képest. Amity gyanította, hogy Leona rosszindulatának nagy része közvetlenül annak a ténynek tulajdonítható, hogy a férje még mindig életben van.

ALIBI JEGYESSÉG

199

– A jegyesem és én olyan gyorsan össze kívánunk házasodni, amint csak lehet – felelte Benedict. Körbenézett a teremben, nyilvánvalóan untatta a beszélgetés. Amity megborzongott. Nem hibáztathatja Benedictet, gondolta. A férfinak valószínűleg fogalma sincs róla, hogy az iménti szavaival még egy kis olajat öntött a Leonában égő harag tüzére. Leona megragadta a kedvező alkalmat. Eléggé félreérthetetlenül nézett Amity hasára. – Megértem a házasság sietőssé válását – mondta mézesmázos együttérzéssel. – Gondoltam is rá, amikor megéreztem magán azt a speciális kisugárzást, Miss Doncaster. De ne aggódjon, a ruháját láthatólag úgy tervezték, hogy elfedjen bármilyen kis hibát. Mindkettejüknek gratulálok. Most pedig, ha megbocsátanak, úgy látom, a férjem azt jelzi, hogy indulni kíván. Leona ellebegett elegánsan redőzött ruhájának habzó hullámain. Benedict annyi időre elfordította a tekintetét a tömegről, hogy haragosan nézzen Leona távozó alakja után. – Mi az ördögöt akart mondani a ruhájára tett megjegyzéssel? – kérdezte. – Szerintem nagyon jól áll magának. – Arra célzott, hogy tudja: azért tervezünk sietős esküvőt, mert én terhes vagyok – mondta Amity. Benedict álla megfeszült. – Leona rendkívül idegesítő nőszemély.

200

AMANDA QUICK

Amity oda sem figyelve a legyezőjével babrált, miközben a tömeget nézte. – Úgy hallottam, hogy egy időben meglehetősen jól ismerték egymást. Benedict lepillantott a halálos legyezőre. A szája sarkában mosoly bujkált, és a tekintetében elrejteni próbált vidámság gyulladt. – Azt hiszem, ki tudom találni, ki említette önnek ezt a teljesen jelentéktelen tényt – mondta. – A húgom jobbnak találta, ha előre figyelmeztet. – Bevallom, volt életemnek egy időszaka, amikor Leona és én némi időt töltöttünk egymás társaságában. Egy ideig az volt a benyomásom, hogy ő... érdekesnek talál engem. – Benedict megvonta a vállát. – De amikor felfedeztem, hogy a valóságban nagyon unalmas alaknak tart, elváltak útjaink. – Megkérdezhetem, hogyan fedezte ezt fel? Benedict egyik ritka, röpke mosolyával lepte meg. – Elkövette azt a hibát, hogy elmesélte az egyik barátjának, aki elmondta a férjének. Ő pedig megemlítette a klubjában. A hír elért hozzám. – Értem. – Amity fürkészőn nézett rá. – Nem úgy néz ki mint akinek összetört a szíve az eset miatt. – Hogy őszinte legyek, egyfajta megkönnyebbülés volt, amikor vége lett – felelte Benedict. – Tudatára ébredtem, hogy mekkora erőfeszítésébe kerül kibírni ásítás nélkül a jelenlétemben. – A férfi elhallgatott, aztán hűvösen meg-

ALIBI JEGYESSÉG

201

kérdezte. – És mi a helyzet magával meg Nashsel? Összetörte a szívét? – Én akkor mindenesetre azt gondoltam. De persze csak tizenkilenc éves voltam. Így visszatekintve úgy vélem, hogy szerencsésen megúsztam. A Humphrey Nashsel való házasság egy rémálom lett volna. Nagyon kétlem, hogy képes lenne bárki mást szeretni saját magán kívül. Nagy csodálattal adózik a saját tehetségének. – Csak megpendítem: nem lehetséges, hogy ő a Vőlegény? A Benedict hangjából kicsendülő reménykedés más körülmények között talán szórakoztató lenne, gondolta Amity. Így azonban nyilvánvalóvá tette: a férfi ég a vágytól, hogy valami ürügyet találjon, s hogy Humphrey-val valami drasztikusat műveljen. – Nem – felelte határozottan. – Nem ő a Vőlegény. Mi több, sajnálattal jelentem, hogy a ma este itt látott férfiak egyike sem felel meg a gyilkosról őrzött emlékeimnek. – A pokolba! Túl kell lépnünk a vendéglista nevein. – Mit javasol, mit tegyünk? Benedict hosszú ideig csöndben figyelte a tömeget. Amity tudta, hogy lelki szemeivel magában lehetőségeket és valószínűségeket mérlegel. – Nos? – unszolta egy idő után. – Kapcsolatok – mondta a férfi halkan. – Tessék?

202

AMANDA QUICK

– Kell, hogy legyenek kapcsolódási pontok a gyilkossal. Meg kell találnunk a megfelelőt. – Nem értem – mondta Amity. – Itt nem tudunk beszélni. Javaslom, hogy menjünk, járjunk egyet a kertben. – Szívesen. Benedict karon fogta, és átkormányozta a tömegen, ki a széles teraszra. A kastély mögött elterülő hatalmas park sötétbe borult. Megannyi mesébe illő fényként az éjszakában itt-ott egy-egy lámpás ingott. A kert egyik oldalán üvegfalú melegház csillogott sötéten a holdfényben. A távolabbi végében Amity ki tudta venni egy olasz villára emlékeztető nagy épület körvonalait. Azt hallotta róla, hogy egy elegáns istálló, amelyet Gilmore a lenyűgöző ménesének építtetett. Mióta a Gilmore-bálba megérkeztek, most először Amity megengedte magának, hogy egy mélyet lélegezzen. Eddig nem is jött rá, milyen feszült volt egész este. Amióta csak betették a lábukat a kastélyba, olyan volt, mintha színpadon álltak volna Benedicttel. Minden szem rájuk szegeződött, amikor beléptek a bálterembe, aztán ugyanolyan gyorsan el is fordult. És nyomban megindult a suttogás. Áthullámzott a tömegen. Amity többször is elkapott beszélgetésfoszlányokat. „Látom, hogy nem viseli a családi nyakéket.”

ALIBI JEGYESSÉG

203

„Én nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget ennek az eljegyzésnek. Nyilvánvalóan nem adta neki a Rózsaláncot. Nagy megkönnyebbülés volt megszabadulni a bálteremtől. – Nekem nem való az ilyesmi – mondta. – Nekem sem – felelte Benedict. Amitynek feltűnt, hogy nem kell megmagyarázniuk egymásnak e megállapítások jelentését. Mindketten értették. Az esti levegő kellemesen hűvös és frissítő volt a túlfűtött bálterem után. Amity észrevette, hogy Benedicttel nem egyedül vannak a teraszon. Néhány másik pár is állt körülöttük a sötétben. Halk mormogás és lágy nevetés szállt az éjszakai sötétségben. Benedict csak egy kis időre állt meg. Aztán, mivel elégedetlen volt a terasz nyújtotta diszkréció fokával, lehúzta Amityt a lépcsőn az azon túl elterülő, még mélyebb sötétségbe. Sütött a nyári hold, a csinos, ápolt kertet ezüstös fénnyel és árnyékkal vonva be. Amitynek a Sarkcsillag fedélzetén töltött estéket juttatta az eszébe. Sóvárgó vágyakozás borította el. A sors egy gyilkosnak köszönhetően visszahozta számára Benedictet, de lehet, hogy csak rövid időre. Ez a tudat sürgető érzéssel töltötte el. Együttlétük minden pillanatát ki kell élveznie, gondolta.

204

AMANDA QUICK

Végigsétáltak a kavicsos ösvényen, amíg véget nem ért az elegáns istálló bejáratánál. Ott megálltak. Amity maga köré kulcsolta a karját az enyhén borzongató hideg ellen. Az istállót tanulmányozta. – A Gilmore-lovaknak impozánsabb a lakóhelyük, mint Londonban a legtöbb embernek – jegyezte meg. – Mindenki tudja, hogy Gilmore a telivérjei megszállottja. – Benedict ránézett. – Fázik? – Az éjszaka kissé csípősre fordult, nem gondolja? A férfi szó nélkül levette a kabátját, és Amity csupasz vállai köré terítette. Pont úgy, mint az utolsó éjszakán a hajó fedélzetén, gondolta; pont mielőtt megcsókolta volna. – Jobb? – kérdezte a férfi. – Sokkal jobb. – A kabát furcsán nehéznek tűnt. Rájött, hogy az egyik zsebében egy tárgy van. Benedict testének melege és nagyon férfias, intenzíven pezsdítő illata átitatta a gyapjút. Titokban belélegezte a férfi finom illatát. – Mit értett azon, hogy mindig vannak kapcsolódási pontok? Benedict nekidőlt az istálló falának, és visszanézett a ragyogóan kivilágított kastély felé. – Korábban számba vettük azt a lehetőséget, hogy a gyilkos maga nem volt jelen a Channing-bálon, de valaki, akit jól ismert, ott volt azon az estén. – Arra gondol, hogy ez az a kapcsolat, amit fel kell fednünk, azt a vendéget, akivel a gyilkos szoros kapcsolatban áll. Ez a feladat jóval nehezebb lesz.

ALIBI JEGYESSÉG

205

– Ha már nem a gyilkost keressük, hanem valakit, aki meglehetősen jól ismeri, vissza kell térnünk az eredeti vendéglistához. – Benedict, meg kell mondanom, nagyon aggódom, hogy ez a vendéglista zsákutca. Lehet, hogy rengeteg időt vesztegetünk el vele. – Tudom. De ahogy Logan folyton emlékeztet bennünket: ez egy kiindulópont. Ma este sikerült jó néhány férfit eltávolítani a listánkról. – Ha Pennynek igaza van, az a személy, aki a gyilkossal kapcsolatban áll, ma este is itt lehet a Gilmore-bálon. De hogy tudhatnánk azonosítani ezt a személyt? Benedict az egyik karját a nő vállára fonta, és magához húzta. – Rendelkezésünkre áll egy tény, amiről nem szabad megfeledkeznünk. – Mi lenne az? – Az időbeli eltérés az első és a következő három gyilkosság között. Ha magyarázatot tudnánk találni erre a kimaradásra, elképzelhető, hogy még jobban le tudnánk szűkíteni a gyanúsítottaink listáját. – De annyiféle oka lehet, hogy olyan sok idő telt el az első és a többi gyilkosság között – mondta Amity. – Talán a gyilkos egyszerűen nem volt Londonban. Talán a birtokán volt vidéken. Esetleg valahol a Távol-Keleten vagy Amerikában utazgatott.

206

AMANDA QUICK

– Igen. – Benedict még szorosabban ölelte magához. – Igen, lehet, hogy nagyon jó oka van, miért nem követett el gyilkosságot hónapokon keresztül. Ez nagyon fontos része a rejtvénynek, amit nem is feltétlenül túl bonyolult kinyomozni. A Channing-vendéglistán szereplők között olyan férfiak barátait és rokonait keressük, akik az elmúlt év során nagyjából nyolc hónapon keresztül nem voltak a városban. – Tényleg úgy gondolja, hogy ezt ki tudjuk deríteni? – Szükségünk lesz némi segítségre az öcsémtől és a nagybátyámtól, de véghezvihető. – Benedict a karjaiban maga felé fordította a nőt. – Meg fogjuk találni a gyilkost, Amity. Addig nem nyugszom, amíg nem tudom, hogy biztonságban van. A nő elmosolyodott. – Tudom. – A karjait a férfi nyaka köré fonta, és lábujjhegyre állt, hogy az ajkát a férfiéhoz érintse. – Tudom. A férfi a kezébe fogta az arcát, és olyan heves vágyakozással csókolta meg, hogy Amity úgy érezte, mintha a férfi szó szerint elállította volna a lélegzetét. A férfi sürgetően arrébb tolta őt, és megpróbálta kinyitni az istálló ajtaját. Amity meglepődött, amikor könnyedén kinyílt. Bentről széna és lovak illatát árasztó meleg levegő áramlott ki. A falak mentén elhelyezett ablakokon beömlött a holdfény.

ALIBI JEGYESSÉG

207

– Határozottan jobb szállás, mint jó néhány azok közül, ahol az éjszakáimat töltöttem az utazásaim során – szólalt meg Amity. Benedict felnevetett. A bokszokból némi motoszkálás hallatszott. Több ló kinézett a fele magasságban osztott ajtók fölött, és halkan nyerített. Amity elmosolyodott. Lehúzta a kesztyűjét, és odament, hogy az egyik állat fejét megsimogassa. – Nagyon szép állatok – mondta. – Gilmore-nak minden bizonnyal egy vagyonba kerültek. – Megengedheti magának. – Benedict őszinte érdeklődéssel szemlélte a holdsütötte látványt. – Nemcsak a lovaira büszke, de az istálló felépítésére is. Nagyon modern kivitelezés. Úgy tudom, hogy ezt a helyet a földben elhelyezett meleg vizes csövek fűtik. Amity elrejtette a mosolyát. Neki azon járt ez esze, hogy az elegáns istálló igen intim, még romantikusnak is mondható helyszínül szolgál. Biztos lehetsz benne, hogy egy mérnök kicsit más szemmel nézi a dolgokat. – Kellemes meleg van itt bent – mondta. – Kicsit St. Clare-re emlékeztet. Persze a partot verő hullámok nélkül. – Vagy az átkozott rovarok nélkül. A nő nevetett, és továbblépett, hogy a soron következő lovat is megpaskolja.

208

AMANDA QUICK

– Gondolom, a maga emlékeit St. Clare-ről némiképp befolyásolja az a tény, hogy egy golyót eresztettek magába a szigeten. Benedict mögé lépett, és kezét a nő vállára tette. A mellkasára húzta, és a száját szorosan Amity bal füle mellé tapasztotta. – Lehet, hogy igaza van – mondta halkan, izgatóan rekedtes hangon. – Mindössze annyit tudok, hogy nem bánom, ha egyetlen trópusi szigetre sem teszem többé a lábam az életben. De az a kilátás, hogy soha többet nem csókolhatom meg magát? Na, ez örökre lelombozna! A nő megborzongott, de nem a hideg miatt. Valahol mélyen magával ragadó forróság ébredezett benne. – Nem venném a szívemre, hogy bármi módon is lelombozzam magát, Mr. Stanbridge. A kedélyét meg végképp nem – mondta. A férfi lassan maga felé fordította. A szeme sötéten csillogón a hold sugaraival átszőtt homályban. – Nagyon hálás vagyok, amiért ezt mondja, Miss Doncaster. Hálásabb, mint azt maga el tudná képzelni. Szorosan magához ölelte, és újra megcsókolta. Ezúttal lassan, óvatosan, mintha attól tartana, hogy a nő törékeny érzékenységébe tapos. De Amitynek már nem volt új a férfi csókja, és túl régóta álmodozott róla. Kíváncsiság és vakmerőség hajtotta ma este. Az első pillanattól kezdve, hogy megpillantotta St. Clare-en abban a sikátorban, biztos volt

ALIBI JEGYESSÉG

209

benne, hogy soha többé nem fog még egy olyan férfival találkozni, mint Benedict Stanbridge. Ha vele nem iszik a vágy pezsgő forrásából, lehet, hogy sohasem ízlelheti meg azokat a tiltott vizeket. Kezét a férfi derekára tette, s a lelkesültségnek és izgalomnak azzal az érzésével adta át magát az ölelésnek, amely minden alkalommal elfogta, valahányszor a férfi megérintette. A férfi minden bizonnyal érezte a rajta végigseprő lángok hevét, mert az ajka hirtelen rettentő mohón tapadt az övére. Felkapta a karjába, és a lóállások melletti folyosó távoli végébe vitte. Ott a lábára állította. Levette a válláról a kabátot. Amity figyelte, ahogy a férfi az egyik zsebből hófehér zsebkendőt húz elő. Aztán elővett egy másik tárgyat is, és félretette. Amity hallotta a fém halk koccanását, és látta, ahogy a holdfény megcsillant a fegyver csövén. Nem csoda, hogy olyan nehéznek érezte a kabátot. Aztán a férfi a kabátot egy szénahalomra terítette. Amity már épp megkérdezte volna, vajon azért van-e szüksége a zsebkendőre, mert attól fél, hogy a széna miatt tüsszenteni fog, ám akkor a Benedict újra köré fonta a karját és megcsókolta, belefojtva a kérdést.

210

AMANDA QUICK

Teljesen elvarázsolták és felvillanyozták a férfiban a felszín alatt fortyogó elektromos áramlatok. Olyan módon izgatták fel, amiről nem is hitte, hogy lehetséges. A férfi keze végigsimította, követve a teste vonalát a mellétől a derekáig. Érezte, ahogy ujjai a ruháját elöl záró kapcsokat keresik. Egy pillanattal később a merev pruszlik kinyílt, felfedve a vékony batiszt ingvállat. Amikor a férfi megérintette a mellét a vékony anyagon keresztül, benne minden megfeszült. – Benedict – suttogta. A férfi leengedte a földre a ruhát, mígnem az valamiféle szatén- és selyemtengerként terült el a nő bokája körül. Kikötözte az alsószoknyát kis turnürjével, és hagyta, hogy mindkét alsónemű lehulljon. Mindössze a kombiné, a harisnya és az alsó maradt. – Annyira csinos – mondta Benedict. Kezét végighúzta a karján, fel egészen a torkáig. Arcát a tenyere közé fogta, és áhítatos vággyal megcsókolta. A nő megremegett, és a férfi vállába kapaszkodott, hogy összeszedje magát. A férfi fekete csokornyakkendője éles ellentétet képezett a tiszta fehér ingével. Amity addig babrált a nyakkendővel, amíg sikerült kioldania. A nyakkendő két vége a férfi nyaka körül lógott. Aztán a férfi ingének kigombolásával folytatta. Amikor végre sikerült szétnyitnia, becsúsztatta a kezét. Az ujjai könnyedén végigsimították a mellkasát. A férfi duzzadó

ALIBI JEGYESSÉG

211

izmainak és meleg bőrének érzése felvillanyozta. A hajón a láz ápolásával és a véres kötés cserélésével töltött nappalok és éjszakák óta nem érintette meg a férfit ilyen bizalmasan. Olyan jó újra erősnek és egészségesnek látni, gondolta. De amikor kutató ujjai a frissen begyógyult seb kitüremkedő, heges bőrére találtak, Benedict felszisszent. Visszarettenve Amity gyorsan elvette a kezét a sebről. – Fájdalmat okoztam. Elnézést. – Nem. – A férfi elkapta az egyik kezét, és a tenyerét újra a mellkasára helyezte. – Nem, semmi baj. A seb még mindig érzékeny kicsit, de nem okozott fájdalmat. Azzal, hogy megérintett azon a helyen, arra az éjszakára emlékeztetett, amikor magamhoz tértem a lázból, és magát láttam egy széken összegömbölyödve, ahogy rám vigyázott. Akkor tudtam, hogy megmentette az életemet. Amity elmosolyodott. – Miután levonta a következtetést, hogy nem halt meg, elsőként azt akarta tudni, hogy a levél biztonságban van-e. – És maga biztosított róla, hogy még mindig a táskájában van elrejtve. A férfi lehúzta a szénaágyra. Együtt feküdtek a kabátján. A holdfényben látta a férfi szemében a szexuális vágy izzását. – Ma este nem vagyok a láz markában. – A férfi a hátára fordult, magával húzva őt is, hogy a nő a mellkasára gördüljön. – És az egyetlen fájdalmat, amit pillanatnyilag ér-

212

AMANDA QUICK

zek, a vágy okozza. Ma este pontosan tudom, mit teszek. Akarom magát, Amity, jobban, mint bármely más nőt valaha is az életemben. Izgató tudatosság cikázott át rajta. A férfi vállába kapaszkodott, és a szemébe nézett, tudatva vele, hogy készen áll a kalandra, ami rá vár. – Én is akarom önt – felelte. – Jobban bárkinél vagy bárminél. A férfi lehúzta a fejét a sajátjához, és újra megcsókolta viharos, bódító csókkal, amely lángra lobbantotta az érzékeit. Érezte, hogy a férfi keze felcsúszik a combján a kombiné szegélye alatt. Amikor bensőségesen megérintette a lábai között, rajta volt a sor, hogy a döbbenettől felszisszenjen, de nem eresztette el a férfi vállát. Minden elolvadni látszott benne. Benedict olyan helyeken simogatta, ahol soha férfi még meg nem érintette, olyan érzéseket csalva belőle elő, melyeknek létezését sejtette, de igazán sohasem tapasztalta meg. Világot járt utazó volt, de most olyan utazásra indult, amelyet sohasem tett még meg, talán mert sohasem találkozott a megfelelő útitárssal, gondolta. De ma éjjel minden megfelelőnek tűnt. Ez volt az a férfi, hely és idő. Ezek a tényezők talán sohasem jönnek újra össze. Meg kell ragadnia a pillanatot, vagy örökre bánhatja, hogy a bátorsága cserbenhagyta.

ALIBI JEGYESSÉG

213

Ismeretlen feszültség gyűlt benne. Tudta, hogy Benedict keze nedvessé vált a lucskos forróságtól, ahogy hozzáért. Zavarban volt, de nem tűnt úgy, mintha a férfit zavarná, és ő maga túl izgatott volt ahhoz, hogy elhúzódjon. A férfi a hátára fordította és fölé hajolt, gyengéden cirógatva. A szája az egyik mellére tapadt, és Amity azon kapta magát, hogy néma esdekléssel feszül a férfihoz, hogy folytassa. A férfi elengedte, hogy kikapcsolja a nadrágját. A nőn átfutott a bizonytalanság, amikor meglátta a férfi kemény, merev hímtagját ágaskodni a holdfényben. – Nem vagyok biztos benne... – kezdte. A férfi újra fölé magasodott, kizárva a holdfényt, és elnémította egy csókkal. – Érints meg! – suttogta a férfi szája a száján. – Nem tudod, mennyire vágytam rá, hogy a kezedet magamon érezzem. A nő óvatosan rákulcsolta az ujjait. A férfi felnyögött. Amity elkezdte lassan, óvatosan mozgatni a kezét. A férfi légzése szakadozottá vált, mint akinek hatalmas önuralmat kell gyakorolnia. A szemöldöke éppolyan nedves volt az izzadságtól, mint amikor a láz gyötörte. Benedict felemelte a fejét. A sötétben az arca eltökélt és heves volt. Tekintetéből elemi erejű vágy sütött. Az a tudat, hogy a férfi ennyire akarja őt, elég volt, hogy a bizonytalansága utolsó maradványait is elsöpörje.

214

AMANDA QUICK

A férfi addig simogatta, amíg a lélegzete is elállt. Amíg a feszültség már olyan erős volt benne, hogy úgy gondolta, nem bírja tovább. Körmeit a férfi vállába mélyesztette. A megkönnyebbülés váratlanul érte. Az őt feszítő heves, lüktető érzés figyelmeztetés nélkül tört elő lüktető hullámok sorozataként. Eufórikus meglepetés ragadta magával, és csak úgy szárnyalt. Benedict fölé támaszkodott, és egyik kezével az öle felé vezette magát. Egy hosszú, heves mozdulattal beléhatolt. A behatolás visszarántotta a nőt a földre. Kicsi, fojtott kiáltást hallatott, és ösztönösen megpróbált elhúzódni. A körmei karmokká váltak Benedict ingének elején. Benedict szorosan megragadta a csípőjét, lefogva őt. – Lazuljon el! – unszolta. Nedves homlokát a nőére hajtotta. – Csak lazítson! Egy pillanatig Amity nem mert megmozdulni. A férfi sem. Érezte a kemény izomkötegeket a keze alatt a férfi hátán. Benedict küzdött, hogy ellenőrzése alatt tartsa a szenvedélyét, amíg arra várt, hogy a nő túlessen a kezdeti döbbeneten. Az a tudat, hogy a férfinak ilyen nagy munkájába kerül visszafogni magát, megnyugtatta. Lassan a teste alkalmazkodott a férfihoz. Gyorsan levegőt véve meg mert egy kicsit moccanni, hogy kényelmesebb pozíciót találjon. Benedict felnyögött, és mozogni kezdett, először óvatosan, majd növekvő meggyőződéssel.

ALIBI JEGYESSÉG

215

Amity furcsának és kényelmetlennek találta az érzést, de már közel sem volt elviselhetetlen. – Jól van? – kérdezte a férfi a fülébe suttogva. – Azt hiszem – felelte. – Semmiképp sem rosszabb, mint tevegelni. A férfiból morgás és nevetés közötti hang tört elő. Aztán gyorsabban kezdett mozogni, növelve minden döfés sebességét és erejét, mígnem a nő újra izgalomba jött, és minden erejével a férfiba kapaszkodott. A férfi még utoljára beléhatolt. Mindene megfeszült, izmos háta ívbe görbült. Aztán azzal lepte meg, hogy kiszabadította magát Amity szorosan ráfeszülő testéből. A zsebkendőbe könnyített magán, orgazmusa erőteljes hullámokban tombolt egy örökkévalóságnak tűnő ideig. Amikor vége lett, Benedict mellé rogyott. Amity szeme csukva volt. A kellemetlen érzés és a jövő bizonytalansága ellenére, a pillanat puszta csodája felvillanyozta. Épp most tette meg az élet egyik legtitokzatosabb utazását, és fedezte fel, mit rejt a kaland vége. Most már tudta, milyen az, ha szeretője lesz az embernek.

Tizenhét

A férfi fogatában ültek, hazafelé tartottak az Exton Streetre. Benedict azonnal kitessékelte, vagyis inkább kitoloncolta őt a bálból az istállóbeli együttlétük után. Nem is baj, gondolta Amity. A haja kiszabadult a csatokból, és még mindig szénadarabokat szedegetett le a ruhájáról. – Biztos benne, hogy jól van? – kérdezte újból Benedict. Ez volt a harmadik vagy negyedik alkalom, hogy az egészsége iránt érdeklődött, és minden alkalommal egyre türelmetlenebbnek tűnt, már-már ridegnek. – Kérem, hagyja abba az aggodalmaskodást, uram. Köszönöm, teljesen jól vagyok – felelte Amity. Gyanította, hogy az ő reagálása is minden alkalommal egyre bosszúsabbnak hangzik. Egek ura! Gyakorlatilag veszekszenek! Az este vége hatalmas csalódásnak bizonyult, pedig élete legfontosabb, legizgalmasabb és minden bizonnyal legromantikusabb éjszakájának kellett volna lennie. Ennyit arról, hogy az ember szeretőt fogad, gondolta. Ha ez minden, amit az éjszaka folyamán átélt, nehéz volt megérteni,

ALIBI JEGYESSÉG

217

miért tett annyi ember akkora erőfeszítést, hogy titkos viszonyba bonyolódjék. Egyetértett a sietős visszavonulással: egyiküknek sem volt szüksége még egy botrányra. De zavarta az a hideg, célratörő mód, ahogy az egészet Benedict intézte. Egy harctéri parancsnok szakértelmével és pontosságával rendezte el a Gilmore-kastélyból való távozásukat. Nem, nem is katonai parancsnok: mérnök. Amity gyorsan kezdett arra a következtetésre jutni, hogy a férfi máris megbánta a szenvedélyes közjátékot. Most, hogy még tovább rontson a dolgokon, Benedict állandóan azt kérdezgette tőle, jól érzi-e magát. Jó, ha egy úriember aggódik a szeretője miatt egy heves szeretkezés után. De nem úgy tűnt, mintha lenne bármi romantikus gyengédség a kérdezősködésében. Aggódónak látszott. Lehet, hogy arra számított, a nő elájul a sokkoló tapasztalattól. Éles csönd telepedett a kocsi belsejére. Amity a ködös utcaképet figyelte. Gázlámpák és hintólámpák bukkantak elő, majd tűntek el a ködben. Benedict mocorogni kezdett a szemközti ülésen. – Amity. – Ha még egyszer az egészségem felől érdeklődik – sziszegte a nő a fogain át szűrve a szavakat –, esküszöm, nem állok jót a tetteimért.

218

AMANDA QUICK

A lámpa gyér fényében a férfi szeme összeszűkült, és az arca kemény vonásai komor álarccá merevedtek. – Mi az ördögért mond ilyeneket? Csak természetes, hogy aggódom maga miatt. Nem jöttem rá, hogy még sohasem tapasztalta meg a szenvedélyt. – Az isten szerelmére, uram, nem egy naiv tizennyolc éves lányka vagyok, akinek fogalma sem volt, hogy mire adja a fejét ma este. Hányszor mondtam már önnek, hogy világi nő vagyok? – Nyilvánvalóan túl sokszor, mert elhittem. – Biztosíthatom, hogy nem fogok hisztériás rohamot kapni csak azért, ami az istállóban történt. – Csak azért, ami az istállóban történt? – ismételte meg a férfi vészjóslóra torzult hangon. – Nos, nem mintha az, ami köztünk történt, módfelett egyedülálló vagy forradalmi lett volna, nem igaz? Párok meglehetősen gyakran csinálják ezt, vagy nem? – Azt hiszem, azt az észrevételt tette, hogy nem roszszabb, mint a tevegelés. – Ó, értem. – Eszébe ötlött, hogy esetleg megsértette a férfi érzéseit. Megnyugtatóan mosolygott rá. – Ne aggódjon, uram. Az ember könnyen hozzászokik a teve járásához. Idővel és tapasztalattal a zötyögés és himbálózás természetessé válik. Benedict úgy nézett ki, mint aki válaszolni akar erre a megjegyzésre, de szerencsére a kocsi megállt. A férfi rövid

ALIBI JEGYESSÉG

219

ideig habozott, aztán nyilvánvalóan frusztráltan és határozottan komoran nyitotta ki az ajtót. Kiszállt a fogatból, és megfordult, hogy Amitynek segítsen. Ő összeszedte a szoknyáját, és elfogadta a felé nyújtott kezet. A férfi ujjai az övé köré kulcsolódtak. Szó nélkül mentek föl a lépcsőn. Amity elővette a legyezőt tartó láncra fűzött apró kis retiküljéből a kulcsot. Benedict elvette tőle, és kinyitotta a bejárati ajtót. Az előtérben a lámpák még mindig égtek, de a ház többi részében le voltak oltva. Penny és Mrs. Houston már lefeküdt. Amity megkönnyebbülve lépett be. Ebben a pillanatban tényleg nem akart volna hosszadalmas beszélgetésbe bonyolódni Pennyvel. Nyilván megkérdezné, mi történt a hajával, és miért lógnak szénadarabok a ruhájáról. Benedict a küszöbön téblábolt. – Holnap meglátogatom. – Igen, persze – felelte gyorsan. – Végig kell gondolnunk a nyomozásunk új irányát. Úgy tűnt, a férfi erőt merít. – Amity, tisztában vagyok vele, hogy a mai este nem olyan volt, amilyennek várta vagy remélte. A nő elpirult. – Erről inkább nem beszélnék. – A helyszínt aligha lehet romantikusnak nevezni, és az időzítés sem volt jó. Amity nehezen vette a levegőt.

220

AMANDA QUICK

– Ha most azt mondja, hogy megbánta az esetet... – Nem teljesen – felelte. – Ha azt mondanám, hogy megbántam, ami történt, hazudnék. Nem teljesen. Valamilyen buta oknál fogva a nő most már a sírás szélén állt. Küzdött ellene, és összeszedte magát. – Én sem – mondta. Tisztában volt vele, hogy a hangja furcsán feszültnek hangzik. – Nem teljesen. És ne vádolja magát. Az én hibám, hogy valamelyest másfajta élményt képzeltem, de végül is ez az egész nagyon tanulságos volt. – Tanulságos. Amitynek sikerült derűs mosolyt erőltetnie magára. – Ez a vonzerő, hogy az ember egy új útra induljon, nem? Hogy új érzéseket tapasztaljon, és felfedezze az ismeretlent. Most pedig, ha megbocsát, szeretnék lefeküdni. Teljesen kimerültnek érzem magam. A férfi nem mozdult, úgyhogy kénytelen volt az ajtót gyengéden, de határozottan becsukni az orra előtt. Egy pillanatig csak állt ott, nagy igyekezettel hallgatózva. Egy idő múlva hallotta, hogy Benedict lemegy a lépcsőn. A fogat ajtaja kinyílt és becsukódott. A jármű elhajtott az éjszakába. Még várt egy darabig. A könnyek, amiket eddig sikerült visszatartania, potyogni kezdtek. A kesztyűje hátuljával letörölte a nedvességet.

ALIBI JEGYESSÉG

221

Lekapcsolta az előtérben a lámpákat, és felment az emeletre. Penny ajtaja kinyílt. Egy pillanatig Amity csak nézett rá, túlzottan fojtogatta a sírás, hogy megszólaljon. – Drága nővérkém! – suttogta Penny. – Mit tett veled? – Nem az a baj, amit velem tett – felelte Amity. – Hanem hogy szerintem azt kívánja, bár ne tette volna. És ez legalább részben az én hibám, mert én akartam, hogy megtegye. Penny átölelte. Amity hagyta, hogy folyjanak a könnyei.

Tizennyolc

Akkor sem kuszálhatta volna jobban össze a dolgot, ha kifejezetten ez lett volna a célja, gondolta Benedict. Nem állt szándékában szeretkezni Amityvel ma este, de azóta gondolt rá, hogy ágyba viszi, amióta csak találkoztak. Az volt a probléma, hogy nem készített tervet. Ehelyett a pillanat hatása alatt cselekedett. Amikor a lehetőség adta magát, képtelen volt ellenállni. A vágy erős kábítószer. És most fizetheti az árát. Nem rosszabb, mint a tevegelés. Mégis mire számítottál?, tűnődött. Egy istállóban szeretkeztél vele! Az egyetlen dolog, amit a történtekkel kapcsolatban most mondani tudott, hogy akkor abszolút tökéletes elképzelésnek tűnt. A fogat megállt a városi háza előtt. Az ablakok el voltak sötétítve. Mr. és Mrs. Hodges behúzták a függönyöket éjszakára, és már aludni tértek. Benedict kinyitotta a kocsi ajtaját, kiszállt, és útjára bocsátotta a kocsist. A jármű elrobogott a ködbe.

ALIBI JEGYESSÉG

223

Kivette a kulcsát a zsebéből, felment a lépcsőn, és kinyitotta az ajtót. A ház még a szokásosnál is csöndesebbnek tűnt. Ráadásul sötétebbnek is, gondolta. Minden fényt alacsony intenzitásra állítottak, beleértve az előtérben levőket is. Lerázta magáról a kabátot, egy pillanatra megállt, hogy mély levegőt vegyen, amikor Amity illata megcsapta az orrát. Azonnal újra merevedése lett. A fájó szükség mélyen újra megmozdult benne, erősebben, mint valaha, bár ma éjjel már egyszer csillapíthatta a vágyát. Talán mert most már tudta, milyen kielégítő Amity lucskos, szűk testébe merülni. A kabát biztosan nem lesz már sohasem a régi, és ő maga sem. Most egy erős, gyógyító dózisú konyakra van szüksége. A kabátot átvetette az egyik vállán, és végigment a folyosón a dolgozószobája ajtaja felé. Automatikusan felnyúlt, hogy meglazítsa a nyakkendőjét, aztán mosolyogva hagyta félbe a mozdulatot, amikor felfedezte, hogy a selyemszalagok még mindig nyitva lógnak a nyaka körül. Megfeledkezett róla, hogy újra megkösse, mert arra koncentrált, hogy Amityt kijuttassa a Gilmore-házból, mielőtt bárki észrevenné, milyen elbűvölően hiányos öltözetben van. Annyira lekötötték az édes, forró emlékek, hogy nem vett észre semmi szokatlant, amíg meg nem hallott egy különös, furcsán fojtott hangot a szoba sötét sarkából.

224

AMANDA QUICK

Gyorsan megfordult, kezével a fegyvert keresve a kabátjában. Mrs. Hodges egy létrahátú konyhaszéken ült mereven. Hodges hasonlóan peckesen feszített egy ugyanolyan széken. Sem a székek, sem a Hodges házaspár nem tartozott a dolgozószobába az éjszaka kellős közepén. – Mi az ördögöt csinálnak ott a sarokban? Hodges újabb furcsa zajt hallatott. Épp csak annyi fény érkezett az asztalon álló lámpából, hogy lássa: a komornyik szája be van tömve, a kezét és a bokáját pedig kötéllel kötötték össze. A felesége ugyanilyen módon volt megkötözve. Hodges tágra nyílt szemekkel bámult Benedictre, és a torka mélyéről még kétségbeesettebb hangok törtek elő. A szobát fenekestül felforgatták. A könyveket a polcról ledobálták a földre. Az íróasztal fiókjai nyitva álltak. A képeket a falon félretolták, minden bizonnyal egy falba rejtett széfet keresve. – Magasságos egek, ember! – Benedict elővette a fegyvert a kabátzsebéből, a kabátot félrehajította, és felkapcsolta a lámpát. – Mi a pokol történt? A függöny megmozdult a sarokban, az erkélyajtó közelében. Benedict kezében a fegyverrel gyorsan megfordult. Egy férfi lépett elő a nehéz bársonyfüggöny mögül. A fény megcsillant a kezében tartott revolveren. Az arca alsó felét a feje hátulján megkötött fekete sál takarta. – Már vártunk rád, Stanbridge – mondta.

ALIBI JEGYESSÉG

225

A kiejtés nyilvánvalóan amerikai volt. Egy hajófedélzeti emléket ébresztett benne. Benedictnek csak egy szemvillanásnyi időbe telt, hogy az emléket összepárosítsa a behatoló fizikai kinézetével – vékony, vörösesszőke, fiatal férfi. – Declan Garraway – szólalt meg Benedict. Undorral rázta meg a fejét. – A pszichológia szakértője. Szóval maga a kém. Tudhattam volna. Feltételezem, hogy a két karrier kiegészíti egymást. – Tartottam tőle, hogy fölismer. – Declan letépte a sálat, felfedve félrevezetően komoly, őszinte arcát. – A kiejtés teszi, nem igaz? Tájékoztatásul, nem vagyok istenverte kém. Magánnyomozó vagyok. Vagy olyasmi. – Lényeges különbség, biztos vagyok benne! Elárulná, kinek dolgozik? – Ahhoz magának semmi köze. Hol van a Foxcroft-féle jegyzetfüzet? Benedict körülnézett a dolgozószobában, enyhe csodálkozást mímelve. – Azt akarja mondani, hogy nem találta meg? – Adja elő, vagy isten engem úgy segéljen, én... – Mi? Lelő engem, a komornyikomat és talán a házvezetőnőmet is, mielőtt én lelövöm magát? Kétlem. Nem vagyok a fegyverek nagy szakértője, de gyakoroltam egy keveset, és ilyen távolságról nehéz lenne elvéteni. Még ha szerencsével is jár az első lövésekkel, maga szerint milyen messzire jut, miután több gyilkosságot is elkövetett egy

226

AMANDA QUICK

olyan csöndes, tiszteletre méltó környéken, mint ez? Higygye el, valaki biztosan látta, amikor megérkezett. – Senki sem látott idejönni – vágta rá Declan gyorsan. – És mi van a konflissal, ami innen nem messze tette le magát? Tényleg azt gondolja, a kocsis nem fog emlékezni, hogy egy amerikait vitt a kocsiján ma este? Aki a gyilkosságok helyszínéhez közel szállt ki? – Honnan tudja, hogy konflissal jöttem? – Declan döbbentnek tűnt. – Különben hogy tudta volna megtalálni ezt az utcát? Kétlem, hogy jól ismeri Londont. – Felejtse el azt a konflist. Nem azért jöttem, hogy bárkit is megöljek. A komornyikja félbeszakított, ahogy elkezdtem átkutatni ezt a helyet. Meg kellett kötöznöm. Ki akarta hívni a rendőrséget. És aztán a házvezetőnő is felbukkant. Valamit tennem kellett. Adja oda a jegyzetfüzetet, és elmegyek. – Maga egy idióta, Garraway. Tényleg azt gondolta, hogy valahol elöl hagyom a dolgozószobámban? Benedict elővette a kis bőrkötéses jegyzetfüzetet a kabátja zsebéből. Kinyitotta, és nagyon gyorsan be is csukta, épp csak hogy felfedje a rejtélyes jegyzetekkel és rajzokkal teli oldalakat. – Ez az? Ez a kis jegyzetfüzet? – Declan homlokát kétely redőzte. Egy lépéssel közelebb lépett. – Azt gondoltam, sokkal nagyobb lesz.

ALIBI JEGYESSÉG

227

– Foxcroft egy kis, kényelmes méretű jegyzetfüzetben tartotta a jegyzeteit, amit magával tudott hordani a zsebében. Benedict az alig égő tűzbe dobta a jegyzetfüzetet. – Ne! – Declan átrohant a szobán a kandalló felé. Benedict megragadta a piszkavasat, és egy suhintással elgáncsolta, amitől Declan elvesztette a lába alól a talajt. A földre bukott. A fegyver a szőnyegen landolt. Benedict felkapta. – A fene vigye el! A fene vigye el! A fene vigye el! – Declan szenvedő arccal lassan felült, és a fejét a kezébe ejtette. – Mindent tönkretett! – Pontosan mit tettem tönkre? – Benedict a piszkavassal kihalászta a jegyzetfüzetet a parázsból. A kis kötet valamennyire megpörkölődött a szélein, de egyébként sértetlen volt. – Az apám küldött, hogy szerezzem meg azt az átkozott jegyzetfüzetet. – Declan nézte, ahogy Benedict a jegyzetfüzetet az íróasztalra helyezte. – Ez volt az utolsó esélyem, hogy bebizonyítsam neki, megvan bennem a kellő rátermettség, hogy csatlakozzak a családi üzlethez. – Igen szokatlan üzletnek kell lennie. – Benedict Mrs. Hodgeshoz ment, és kivette a szájából a rongyot. – Megsérült, Mrs. Hodges? – Nem, uram – felelte. Benedict Hodges száját is kioldotta.

228

AMANDA QUICK

– És maga? – Csak a büszkeségem, uram. Benedict először Mrs. Hodges kötelékein kezdett dolgozni. Declan a földön ült, és morózusan nézte a jegyzetfüzetet. – Ne nézzen olyan leverten, Garraway. – Benedict befejezte a Mrs. Hodges bokáját rögzítő kötelék kibogozását. – Ez nem Foxcroft jegyzetfüzete. Ez az én személyes jegyzetfüzeteim egyike. Semmi világrengető fontosságú sincs benne. Declan felnyögött. – Tudhattam volna. Becsapott. – Attól tartok. Pontosan mi is ez a családi üzlet? – Olaj – mormogta Declan. – Az apámé és a testvéréé a Garraway Olajtársaság. Most készülnek egy újabb kutat fúrni Kaliforniában, Los Angeles közelében. Meg vannak róla győződve, hogy nagy mennyiségű olaj van a földben, ami csak arra vár, hogy kipumpálják. A parttól nem messze néhány helyen látni lehet, ahogy az olaj felszivárog az óceán talajából. Mrs. Hodges a csuklóját masszírozva felállt. – Majd én foglalkozom Mr. Hodgesszal, uram – mondta. – Köszönöm – felelte Benedict. Visszafordult Declan felé. – Mit akar a Garraway Olaj egy olyan eszközzel, amit a napenergia felhasználására terveztek? – De azonnal tudta is

ALIBI JEGYESSÉG

229

a választ, ahogy a kérdést feltette. – Ó, értem. Nem azért akarják ellopni Foxcroft rendszerének tervét, hogy gyártsák és eladják. Az apja és a nagybátyja nem akarják, hogy a motor és az akkumulátor piacra kerüljön. Így van? – Azt mondák, ha mindenki elmehet a helyi vaskereskedésbe, és beszerezhet egy naprendszert, amely képes a nap ingyenes energiáját befogni, az olajpiac még az előtt öszszeomlik, hogy sikerülne bizonyítani, milyen hasznos. Az apám és a nagybátyám azt állítják, hogy a jövő az olajban van. Be akarják biztosítani magukat, hogy ez így is marad. – Mert ők már sokat fektettek ebbe a jövőbe. Declan megvonta a vállát. Benedict Hodgesra nézett. – Biztos benne, hogy nincs semmi baja? – Teljesen jól vagyok, köszönöm, uram – felelte Hodges. – De el fog tartani egy darabig, hogy a dolgozószobáját helyre hozzuk. – Ez a fiatal semmirekellő borzasztó rendetlenséget csinált – mondta Mrs. Hodges. Declanre meredt. – Szégyellhetné magát, uram. Declanben volt annyi jó érzés, hogy lesüsse a szemét. Benedict az íróasztala sarkára ült, és Declant figyelte. – Nyilvánvalóan nincs tisztában a legújabb fejleményekkel. – Miről beszél? – kérdezte Declan.

230

AMANDA QUICK

– Valaki ellopta a Foxcroft-jegyzetfüzetet. A jó hír a maga számára az, hogy minekutána ma éjjel a jegyzetfüzet felkutatásáért jött ide, fel kell tennem, hogy nem maga volt a tolvaj. – A rohadék! – Declan zavartnak tűnt. – Eltűnt? De ki vitte el? – Érdekes kérdés. Nem tudom a választ. És mivel úgy tűnik, hogy magától sem fogom megtudni, nem látom semmi okát, hogy folytassuk a beszélgetést. Hodges, kérem, hívja a legközelebbi rendőrt. – Örömmel, uram – felelte Hodges. Az ajtó felé indult. Declan újra riadtan megfeszült. – Nem fogja kihívni a rendőrséget. – Miért nem? – kérdezte Benedict kellemes modorban. – Mert mindketten ugyanazt akarjuk – felelte Declan idegesen. – Ide figyeljen! Ha igaz, hogy a jegyzetfüzetet ellopták… – Ez az igazság. – ...akkor talán segíthetünk egymásnak. Az apám és a nagybátyám gondoskodni fog róla, hogy a fáradsága ne legyen hiábavaló, esküszöm. Nagyon gazdagok. – Ezt nem kétlem – felelte Benedict. – De tudja, az a helyzet, hogy én is gazdag vagyok. Nincs szükségem a pénzükre. – Valóban? – Declan arckifejezése ravasszá vált. – Akkor minek utazott egészen St. Clare-ig, és onnan tovább

ALIBI JEGYESSÉG

231

Los Angelesbe, hogy Foxcrofttal találkozzon? Mert tudom, hogy oda ment. Amikor felfedeztem, hogy egy Kaliforniába tartó vonatra vett jegyet, kitaláltam, hova tart. De mire megérkeztem, maga már elment a Foxcroft-jegyzetfüzettel. – Declan szünetet tartott. – Tudja, meghalt. Kevesebb mint negyvennyolc órával az után hogy magának adta a jegyzetfüzetét, elvitte őt a rák. – Ezt sajnálattal hallom – mondta Benedict. – Remek mérnök volt. – Gondolom, nem akarja nekem elmondani, mi történt pontosan St. Clare-en? A Sarkcsillag fedélzetén mindenki azt beszélte, hogy magát tolvaj támadta meg, de én sohasem hittem el ezt a történetet. Az az érzésem, hogy ugyanabból az okból volt ott, mint amiért én hajóztam oda: hogy megvizsgálja Alden Cork napágyúját. De az ágyúnak hűlt helye volt, és Cork holtan feküdt, mire én megtaláltam. – Mikor érkezett Cork laboratóriumába? Declan elkeseredett arcot vágott. – Nyilván nem sokkal ön után. Cork holtteste még a földön hevert. De a helyi rendőrség már megérkezett, és elkezdett kérdezősködni. Arra a következtetésre jutottak, hogy Corkot egy idegen ölte meg, valaki, aki a kikötőben álló hajók egyikéről szállt le. Jobbnak láttam, ha nem figyelnek fel rám, így azonnal visszatértem a hajóra. – És útközben netán rám lőtt? – kérdezte Benedict.

232

AMANDA QUICK

– Nem, esküszöm! Nem én lőttem magára. Mindenhol egy lépéssel maga mögött jártam. De nem jöttem rá Foxcroft napmotorjának fontosságára, amíg nem követtem magát Los Angelesbe, a laboratóriumába. Az ágyú nem működik nélküle, igaz? – Nem. Honnan tudott Cork és Foxcroft találmányairól? – Egy amerikai ügynök kereste fel apámat és a nagybátyámat. Az ügynök azt akarta tudni, hogy technikailag elképzelhető-e egy napenergiával üzemelő ágyú, amely elég erős, hogy csatahajófegyverként szolgáljon. Azt mondta, azt beszélik, hogy egy brit feltaláló, akit Alden Corknak hívnak, ilyen eszközt épített valahol a karib-tengeri laboratóriumában. Apám és a nagybátyám természetesen ismerték Cork találmányát, de különösebben nem aggódtak miatta. – A napenergiával működő eszközökön dolgozó feltalálók köre kicsi – jegyezte meg Benedict. – Amint mondtam, az apám és a nagybátyám nem gondolták, hogy Cork terve működhet csatahajófegyverként, de ahhoz eléggé aggódtak, hogy engem St. Clare-re küldjenek ellenőrizni. Amikor megtudtam, hogy magára lőttek, az első feltételezésem az volt, hogy maga ölte meg Corkot, és közben megsebesült. Később, amikor felült a Los Angelesbe tartó vonatra, miután kikötöttünk New Yorkban, rájöttem, hogy minden valószínűség szerint Elijah

ALIBI JEGYESSÉG

233

Foxcrofthoz megy. Így követtem magát. Újra túl későn érkeztem. – Miért volt benne olyan biztos, hogy Foxcrofthoz megyek? Declan mosolyában semmi vidámság sem bujkált. – Ahogy maga is mondta, a napenergiával működő eszközökön dolgozó felfedezők köre kicsi. Elijah Foxcroft valamikor a Garraway Olaj alkalmazottja volt. Kirúgták, mert a kutatását inkább a napenergiára akarta fókuszálni, és nem az olajra. Tudtuk, hogy felállította Los Angelesben a saját laboratóriumát, hogy a napmotorral kapcsolatos álmát megvalósítsa. – Declan elhallgatott. – Van bármi elgondolása, ki ölte meg Corkot, és ki lopta el Foxcroft jegyzetfüzetét? – Feltételezzük, hogy a gyilkos és a tolvaj ugyanaz a személy, és hogy az oroszok alkalmazásában áll. Declan bólintott. – Tisztában vagyok vele, hogy az oroszok és a britek veszélyes stratégiai játékot játszanak már egy ideje. Mindkét oldal ellenőrzése alá akarja vonni Közép-Ázsia és a Kelet jövőjét. – Személy szerint én azon a véleményen vagyok, hogy egyik birodalom sem uralhatja a föld eme részét, de amíg az oroszok erre törekszenek, a Korona feltett szándéka megállítani őket. Declan a fejét rázta.

234

AMANDA QUICK

– Így a játék folytatódik. Benedict összefonta a karját. – Ha Észak- és Dél-Amerika térképére egy közelebbi pillantást vetünk, akkor nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok kormányának is megvannak a maga stratégiai játszmái. Declan beletúrt a hajába. – Ezzel nem tudok vitába szállni. De azt hiszem, ahhoz kétség sem férhet, hogy sem a maga kormánya, sem az enyém nem szeretné, hogy az oroszoknak egy felsőbbrendű csatahajófegyvere legyen. Az áldóját! Együtt kellene ezen dolgoznunk! – Tekintve a gyalázatos módot, ahogy a házvezetőnőmmel és a komornyikommal bánt, nem látom semmi okát, hogy bármilyen módon a segítségére legyek. Most inkább idehívatok egy rendőrt. Gondolom, a legközelebbinek úgy két percébe telik, hogy ideérjen. – Ezt meg fogja bánni, Stanbridge. – Biztos vagyok benne, hogy meg fogok tanulni együtt élni ezzel a megbánással. – Benedict Hodgesra nézett. – Most hívhatja a rendőrt. Hodges bólintott. – Azonnal, uram. – A fenébe is! – mormogta Declan. Megpördült, feltépte az egyik erkélyajtót, és kirohant a kertbe. Hodges Benedictre nézett.

ALIBI JEGYESSÉG

235

– Még mindig azt kívánja, hogy hívjam a rendőrt, uram? – Ne fáradjon. Biztos vagyok benne, hogy Garraway többutcányira lesz, mire a rendőr ideér. Mindenesetre hasznosabb lehet, ha most egy időre magára hagyjuk. Tájékoztatni fogom róla a nagybátyámat reggel. Cornelius foglalkozhat az amerikaiakkal. Nekem most elég a saját bajom. – Igen, uram. Benedict a dolgozószoba kaotikus állapotát tanulmányozta. – Látja valahol a likőrösüveget? Ha Garraway kiöntötte az ófrancia konyakomat, akkor nagyon fogom bánni, hogy hagytam egy darabban távozni. – Azt hiszem, a konyak még mindig megvan, uram – mondta Mrs. Hodges. Átlépett egy halom felforgatott könyvön, és arrébb rakott néhány újságot, hogy felfedje az üveget. – Öntsön három pohárral, Mrs. Hodges. Jó nagy adagokat. Mindannyian megérdemeljük. Igencsak megerőltető este volt ez a mai. – Igen, uram – felelte Mrs. Hodges. Konyakot löttyintett három pohárba, és kiosztotta őket. Hodges tűnődő arccal tanulmányozta Benedictet. – Feltételezhetjük, hogy az ön estéje sem adott több okot az elégedettségre, mint a miénk, uram? – El sem tudja képzelni – felelte Benedict.

Tizenkilenc

A

betegápoló bekukucskált az ajtó rácsán, miközben a

kulcsot a zárba illesztette. – Az édesanyja jött önhöz látogatóba – jelentette be. – Gondolom, látni szeretné, hogy van. A beteg kedve az egekbe szökkent. Anya eljött meglátogatni. Lehet, hogy meggondolta magát, és úgy döntött, elhiszi az ő történetét. Némi szerencsével meg tudja győzni, hogy szabadítsa ki ebből a börtönből, amit kórháznak hívnak. Nem sokkal ezelőttig mindig képes volt meggyőzni, hogy nem bűnös mindazokban a kis incidensekben, amelyekért az évek során őt okolták. Mindig volt ésszerű magyarázat. Az tény, hogy a kis háziállatokat gyakran éri halálos baleset, és a szolgák olyan figyelmetlenek tudnak lenni, amikor meggyújtják a tüzet. És anya annyira hinni akart neki. De a három menyasszony holttestének felfedezése nyomán egyre nehezebbé vált meggyőznie anyát, hogy neki semmi köze nem volt a gyilkosságokhoz. Az Amity Doncasterrel való eset pedig katasztrofálisan sült el. Anya

ALIBI JEGYESSÉG

237

végül arra a következtetésre jutott, hogy tényleg ő a gyilkos. Ki kell találnia valamit, hogy elhitesse vele: neki semmi köze sem volt az Amity Doncastert ért támadáshoz. Olyan nyilvánvaló, hogy az elszenvedett sebeket egy feldühödött szajha okozta, aki késsel támadt rá, amikor nem volt hajlandó fizetni a szolgálataiért. Anya eljött meglátogatni. Minden kétségen felül ez annak a jele, hogy anyja azt akarja: győzzék meg róla, hogy ő összeszedte magát a legutóbbi rossz idegállapotából. Hál’ istennek a kés ejtette sebekből is felgyógyult, amiket az a szajha okozott. – Milyen kedves anyától, hogy ilyen messzire eljött meglátogatni! – felelte. Lerakta a kórház kertjéről készült fényképeket, amiket éppen rendezgetett, és felállt az asztaltól. Mereven mozgott. A sebei begyógyultak, de helyenként még mindig fájt. Minden nyilallás a befejezetlen ügyéről szóló emlékeztető volt. A betegápolóra mosolygott. – Remélem, tájékoztatta, hogy itthon vagyok, és örömmel fogadok látogatókat, Mr. Douglas? A betegápoló felnevetett. – Igen, hogyne, uram. – Szélesre tárta a súlyos ajtót. A betegen átcikázó viharos megkönnyebbülés azzal fenyegetett, hogy elhatalmasodik rajta, de tudta: nem engedheti meg magának, hogy eufórikus állapotba kerüljön. Dr.

238

AMANDA QUICK

Renwick és a kórházi személyzet helytelenítette bármilyen erőteljes érzelem kimutatását. A terápia célja egy nyugodt, rendezett elme volt. A beteg arca összerándult, ahogy felhúzta a kabátját. Minden alkalommal, amikor fájdalmat és nyilallást érzett, elborította a düh. De sikerült a higgadtságát megőriznie a betegápoló előtt. A Creswell Udvarházban való korábbi tartózkodása során felfedezte, hogy mi a titka az olyan privilégiumok szerzésének, mint például a virágok fényképezése az udvarház kertjében: komoly, udvarias, figyelmes viselkedést kell mutatni. Annyira sokszor vágyott rá, hogy kiadja a haragját, de többnyire képes volt legyőzni ezt a vágyat. Igaz, volt az az incidens az egyik cseléddel, nem sokkal az érkezése után, de a hallgatási pénz ígérete befogta a nő száját. Nem mintha bántotta volna, legalábbis közel sem annyira, mint amennyire megérdemelte volna. Mindössze elég erősen ütötte meg ahhoz, hogy a padlóra essen. Tulajdonképpen mire számított azok után, ahogy vele viselkedett? Csak egy cseléd, aki túl sokat engedett meg magának. Meg merészelt próbálni parancsolgatni neki. Az ostoba némbernek volt mersze rászólni, hogy ne érjen hozzá. Még azzal is megfenyegette, hogy jelenti Jonesnak, a kórházi személyzetért felelő könyörtelen embernek. Többet kellett volna tennie, mint hogy megüti azt az ostoba cselédet, mondta magának a beteg. Kést kellett volna

ALIBI JEGYESSÉG

239

kapnia, ahogy megérdemelte. Teljesen biztos volt benne, hogy a nő már nem volt szűz. De tudta, hogy nem kezdheti el felvágni a személyzet nőtagjait, úgyhogy uralkodott a szükségletein. A cseléd egyébként sem érdemli meg a figyelmét. Csak egy istenverte szolga. Valójában rászolgált egy kis vércsapolásra az a cseléd, és neki is erre lett volna szüksége, hogy visszanyerje az irányítás érzését. De most már nem kell foglalkoznia a cseléddel, mert anya itt van. – A kertben várja – mondta a betegápoló. – Odakísérem. Dr. Renwick azt mondta, hogy nincs szüksége a lábbilincsre, mert jól reagált a terápiára. – Köszönöm – válaszolta a beteg. Vigyázott, hogy a hangja alázatos maradjon. – Sokkal jobban érzem magam, mióta újrakezdtem a kezeléseket. A derék doktor terápiája nagyon modern volt. Kininalapú speciális idegtonik napi adagolásából és különböző készítésű ópiátok éjszakai injekciójából állt. Minden beteg vegetáriánus étrendet követett, mely mentes volt minden olyan fűszertől, ami az idegrendszert izgatná. Nagy súlyt fektettek a szigorú napirendre, amelyben terápiás célú fürdők, testmozgás és dr. Renwick zongorázásának esténkénti hallgatása szerepelt. Renwick meg volt győződve róla, hogy a zene képes megnyugtatni a felzaklatott idegeket.

240

AMANDA QUICK

Ez az életmód – a doktor zongorázásának kivételével – többnyire elviselhető, bár határozottan unalmas volt. Szerencsére Renwick hitt abban, hogy a művészetek, mint a fotográfia, jót tesznek az idegeknek. A betegnek megengedték, hogy képeket készítsen a kórház kertjében, és azokat előhívja a Renwick szolgáltatta sötétszobában. Mindazonáltal a nyomás, hogy épelméjű embert játsszon, akit tévedésből zártak intézetbe, kezdte éreztetni a hatását. Megállás nélkül az elmenekült menyasszonyra gondolt. Éjjel-nappal az Amity Doncasterrel kapcsolatos gondolatok kínozták. Meg kell győznie anyát, hogy ártatlan; hogy biztonsággal visszaviheti magával Londonba. A betegápoló kinyitotta a folyosó végén az ajtókat, és lekísérte a beteget a lépcsőn a régi udvarház nagy előterébe. Együtt elsétáltak a kórház irodái és a doktor magánlaboratóriuma mellett, ahol a gyógyszereket kotyvasztotta, valamint a konyha előtt. Kimentek a napsütötte kertbe. Magasra tornyosuló sövény és leomló borostyán rejtette el a magas falakat és a vaskerítést, amely a kórházat körbevette. A kert közepén álló bájos kerti pavilon kőpadján egy nő ült. Háttal ült neki, de látta, hogy széles karimájú kalapot visel, divatos ruhával. Anya mindig büszke volt rá, hogy a divat élvonalában jár. Meg tudja győzni, hogy vigye magával Londonba, gondolta a beteg. Egyre nőtt az önbizalma. Anya nem hitt neki

ALIBI JEGYESSÉG

241

olyan könnyen, mint amikor fiatalabb volt, de tudta, hogy még mindig rettentően hinni akar neki, szüksége volt rá, hogy higgyen neki. A beteg mosolyogva, türelmetlenül ment oda. – Anyám! – szólalt meg. – Kedves tőled, hogy eljöttél meglátogatni. Annyira hiányoztál nekem.

Húsz

Benedictnek elég volt egy pillantást vetnie Penny arcára, hogy tudja, nagy bajban van. – A nővérem öltözik – szólalt meg Penny. – Egy perc múlva lejön. Szeretnék pár szót váltani önnel, mielőtt megérkezik. A fogadószobában voltak. A fogat az utcán várakozott. Korábban Benedict küldött egy üzenetet, amelyben arról tájékoztatta Amityt, hogy voltak bizonyos fejlemények, amelyeket meg kíván vele vitatni. Az üzenetében azt is megemlítette, hogy reméli, ráér egy látogatás erejéig, mert szeretné megragadni az alkalmat, hogy bemutassa az öcscsének és a sógornőjének. Válaszképp egy tömör üzenetet kapott: Tízkor várom önt. Pontosan tízkor érkezett. De Penny jelent meg először. – Ha ez a nővérével való kapcsolatomra vonatkozik – kezdte –, biztosíthatom… – Tegnap éjjel viszonyt kezdett a nővéremmel. Benedict felvértezte magát. – Amennyiben a szándékaim miatt aggódik...

ALIBI JEGYESSÉG

243

– A szándékait már nyilvánvalóvá tette, Mr. Stanbridge. Viszonyt kíván folytatni Amityvel, és úgy tűnik, ő maga is hajlik erre. Ez elhallgattatta. – Valóban? – kérdezte kis idő múlva. – Nem fogok az útjába állni. Felnőtt. Mi több, modern gondolkodású nő. Minden joga megvan, hogy meghozza a saját döntéseit. De akármilyen világot látott, és akármenynyire is nagyviláginak gondolja magát, Amity elég naiv bizonyos dolgok tekintetében. Elvárom öntől, hogy megvédje. – Ha a gyilkosra céloz, aki felfigyelt rá, esküszöm, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megállítsam. – Nem erre a helyzetre utaltam – felelte Penny hűvösen. – Tudjuk, hogy ön és Logan felügyelő meg fogják találni a gyilkost, és meg fogják állítani. Én nem ilyesfajta védelemről beszéltem. A férfi zavartan nézett. – Nem értem. – Gondoskodjon róla, hogy Amity ne essen teherbe. Világosan beszélek, Mr. Stanbridge? A férfit forróság hulláma öntötte el. Tudta, hogy valószínűleg elvörösödött. Nem emlékezett rá, mikor pirult el utoljára. – Teljesen világosan, Mrs. Marsden – nyögte ki. A lépcső felől lépések zaja hallatszott.

244

AMANDA QUICK

Penny lehalkította a hangját. – Feltételezem, hogy egy olyan tapasztalt úriembernek, mint ön, van tudomása az óvszerről, és arról, hogyan kell használni... Amity már az előtérben járt. A férfi összeszedte magát, és visszanyerte a hidegvérét. – Igen, Mrs. Marsden – felelte a fogai között szűrve a szavakat. – Nyugodjon meg, van tudomásom az ilyen eszközökről. – Ezt megnyugvással hallom. Elvárom, hogy alkalmazza is őket. Amity jelent meg az ajtóban, az egyik kesztyűbe bújtatott kezében a főkötője himbálózott. Komoly, magas nyakú nappali ruhát viselt, Benedict ismeretei szerint a hölgyek által csak utcaseprő fodornak nevezett szegélyekkel ellátva. A fodrokat arra tervezték, hogy a ruha drága anyagát megóvják a kosztól és a koromtól. Amity kíváncsian pillantott Pennyre, aztán Benedictre nézett. – Kiket fog alkalmazni? – kérdezte. – Ne is törődjön vele – felelte Benedict. – Majd később elmagyarázom. Készen áll az indulásra? Amity nem tűnt elégedettnek a válasszal, de nem vitatkozott. – Igen. – Felvette a kalapját, és megkötötte a szalagot. – Elég kellemes az idő. Kabátra nem lesz szükségem.

ALIBI JEGYESSÉG

245

Benedict biccentett Penny felé. – Kellemes napot, Mrs. Marsden! – Még valami, mielőtt elmennek, Mr. Stanbridge – szólalt meg Penny ugyanazon a hűvös hangon, amit a védekezésre vonatkozó intésekor használt. – Az öccse és a felesége tisztában vannak vele, hogy a nővéremmel való eljegyzése csak színjáték? – Nem – felelte Benedict, és az a szándékom, hogy ez így is marad. Amity meglepettnek tűnt. – De csak nincs rá szükség, hogy eltitkoljuk az igazságot a családja elől – mondta. – Az öccse és a felesége meg fogják érteni, miért van erre az ürügyre szükség. – Nagyon valószínű – értett egyet a férfi. – De a család hajlamos beszélni az ilyesmiről, és mindig van valaki, aki hallgatózik. – Mrs. Houstonra mosolygott, aki kint az előtérben várakozott. – Bízom Mrs. Houstonban. Ő része a mi kis nyomozóbrigádunknak. Mrs. Houston boldognak tűnt. – Köszönöm, uram. – De az öcsém házában mindig sok ember jön-megy: szolgák, ügyfelek, barátok. Nem akarom megkockáztatni, hogy valaki a családon kívül meghalljon egy olyan érdekes pletykát, mint amilyennek egy színlelt eljegyzés számít.

246

AMANDA QUICK

– Megértettem az álláspontját – mondta Penny. Nyilvánvalóan zavarta a gondolat. – Egyelőre azt hiszem, igaza van. Az eljegyzésnek valódinak kell tűnnie. Benedict a szemébe nézett. – Teljesen valódinak.

Huszonegy

Amity nem aludt jól az előző éjjel, és az anatómiája egy bizonyos részét kissé összetörtnek érezte. Továbbá a gondolat, hogy Benedictet újra látja, egész reggel megmagyarázhatatlan aggodalommal töltötte el. Fogalma sem volt, hogy egy nőnek hogyan kéne viselkednie az új szeretőjével való első szenvedélyes légyott után. Két megközelítést latolgatott: úgy tesz, mintha semmi rendkívüli sem történt volna, vagy Benedict karjaiba veti magát. Elég volt egy pillantást vetnie a férfi zord arckifejezésére, amikor a társalgóba lépett, hogy eldöntse a kérdést. Úgy csinál, mint aki teljesen hozzá van szokva az ilyen rendkívüli eseményekhez. – Declan Garraway a jegyzetfüzetet akarja? – kérdezte Amity. – Meg kell mondanom, kicsit persze meglepődtem, de meg nem döbbentett. Tudtam, hogy valami nem stimmelt vele kapcsolatban. – Tudta? Ez nekem újdonság. Akárhányszor láttam önöket együtt, úgy tűnt, ön teljesen el van bűvölve Garrawaytől.

248

AMANDA QUICK

– Nagyon kedveltem. Igen érdekes úriember. De időről időre eszembe ötlött, hogy kicsit túlzottan érdeklődik ön iránt. – Amity elpirult. – A kíváncsisága miatt eltűnődtem, hogy esetleg nem féltékeny-e önre egy kicsikét. – Értem. – Sohasem álmodtam volna, hogy a jegyzetfüzetet akarja. Ha belegondolok, hogy úgy tört be az ön házába, mint egy közönséges rabló! – A homlokát ráncolta. – Azt mondja, hogy a családjának olajcége van? Amity furcsán hálás volt a Declan Garraway-jel kapcsolatos zavarba ejtő hírért. A felfedezés, hogy a jegyzetfüzetet üldözi, megkönnyebbülést hozott: nem azért, mert pár dolgot megmagyarázott a Sarkcsillag fedélzetén iránta tanúsított figyelemmel kapcsolatban, hanem mert megfelelő beszédtémát biztosított. – Pontosabb lenne azt mondani, hogy a fiatal Garraway a családi üzletben dolgozik – felelte Benedict. – A Garraway Olajtársaságnál. – Érdekes. A Garraway Olaj minden bizonnyal módfelett aggódik a napenergia-rendszer, mint lehetséges versenytárs miatt. – A cég álláspontja érthető – felelte Benedict. – A Garraway Olajnál nincsenek egyedül azzal a hitükkel, hogy az olaj lesz a legfontosabb energiaforrás a jövőben. Igaz, hogy jelenleg főleg petróleumként használják lámpába, de

ALIBI JEGYESSÉG

249

jelentős számú felfedező és mérnök fejleszt kőolaj alapú üzemanyaggal működő gépeket és eszközöket. Az olajcégek okkal tartanak egy olyan rivális technológia fejlődésétől, amely mindenki számára ingyenes energiaforrást használ. – Úgy érzem, ez megválaszolja jó néhány, Declan Garraway-jel kapcsolatos kérdésemet – felelte Amity. – De meg kell hogy mondjam, élveztem a pszichológia témájában folytatott beszélgetéseinket. Volt néhány érdekes elmélete azzal kapcsolatban, hogy miért tesznek egyébként normális emberek látszólag irracionális dolgokat. – Az emberi természet bonyolult. Egyik orvos sem tudja megmagyarázni, legalábbis a jelenlegi tudásunkkal nem. – Egyetértek. – Amity az ülésen dobolt az ujjaival. – Mindazonáltal az jutott eszembe, hogy hasznos lehet a Vőlegény cselekedeteit megvitatni Mr. Garraway-jel. Esetleg képes némi fényt vetni a gyilkos okoskodására. – A fenébe is, Amity! Garraway a jegyzetfüzetet akarja! Nem figyelt arra, amit mondtam? Betört a házamba tegnap éjjel. Ez a bűnözői osztály tagjává teszi. – Biztos vagyok benne, hogy a betörési kísérlet egyszeri alkalom volt. – Ami engem illet, egy alkalom elég, hogy némi kétséget ébresszen a jellemével kapcsolatban. – Valószínűleg nagyon kétségbeesett volt – mondta Amity.

250

AMANDA QUICK

– Abból, amit elmondott, úgy tűnik, az apja és a nagybátyja jókora nyomást gyakorolnak rá. Biztos vagyok benne, hogy ön is belátja, az ilyen helyzet nagyon megterhelő tud lenni. – Ezt nem hiszem el! Most sajnálja Declan Garraway-t? – Nem tudom elhitetni magammal, hogy rossz ember... a lelke mélyén biztosan nem. – És ebben azért olyan biztos, mert a Sarkcsillag fedélzetén hosszas beszélgetéseket folytatott vele? – tudakolta ingerülten Benedict. – Nos, igen. A fogat megállt egy vonzó városi ház előtt. Benedict kipillantott az ablakon, láthatóan bosszantotta, hogy félbeszakították őket. – Megérkeztünk. – Alig várom, hogy a rokonaival találkozzam – mondta Amity udvariasan. – Ezt nem komolyan mondja. – Valóban nem. Az igazat megvallva, egyáltalán nem várom, hogy hazudnom kelljen az öccsének és a sógornőjének, akik minden bizonnyal nagyon kedves emberek. – Csakugyan – hagyta helyben Benedict. Kinyitotta a fogat ajtaját. – Kedves emberek. Nem maradunk sokáig.

ALIBI JEGYESSÉG

251

Marissa Stanbridge igen kellemes, elbűvölő hölgy, fedezte fel Amity. Továbbá igen előrehaladott terhes. A városi ház mögött ültek együtt a kertben. Benedict és Richard bezárkózott Richard dolgozószobájába. Onnan, ahol ült, Amity időnként megpillantotta a két férfit a nyitott erkélyajtón át. – A baba születése után itthagyjuk Londont, amint lehet – mondta Marissa. Óvó mozdulattal érintette meg a hasát. – A vidéki birtokunkon akarjuk felnevelni a gyermekünket, ahol a levegő tiszta és friss. Ez a városi köd nem lehet jó a fiatal tüdőnek. – Egyetértek – helyeselt Amity. – Az egyetlen oka, hogy a gyermeket nem a birtokon szülöm meg, dr. Thackwell, aki itt praktizál. Amity letette a csészéjét a csészealjra. – Gondolom, megbizonyosodott afelől, hogy dr. Thackwell modern gondolkodású orvos? – Igen, hogyne. Richard és én nagyon alaposan utánajártunk. A tisztaság, a higiénia fontosságát illetően egyetért a legfrissebb elméletekkel. Ráadásul tart kéznél kloroformot, ha a fájdalom elviselhetetlenné válna. Amity elmosolyodott. – Édesapám orvos volt. Abból, amit mond, azt gondolom, hogy megfelelőnek tartotta volna Thackwellt.

252

AMANDA QUICK

– Olvastam a Flying Intelligencerben megjelent írásait – mondta Marissa. – Ahogy ön elmeséli, nagyon izgalmasnak hangzik a világjárás. – Megvannak a jó pillanatai. Marissának felszaladt a szemöldöke. – Mint például amikor megmentette Benedict életét St. Clare-en? – Említette önöknek az esetet? – Természetesen. – Marissa kortyolt egyet a teájából. Amikor leeresztette a csészéjét, leplezett kíváncsisággal nézett Amityre. – Mind nagyon hálásak vagyunk önnek. Megdöbbentő, hogy annyi külföldi kaland után hazatér, és itt találkozik azzal a Vőlegénynek elnevezett félelmetes gyilkossal. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Benedict módfelett aggódik a maga biztonsága miatt. – Tudatában vagyok az aggodalmának. – Az adott körülmények között ez csak természetes. – Igen. – Amity érezte, hogy veszélyes vizekre evez. – De biztos vagyok benne, hogy a rendőrség hamarosan elkapja a gyilkost. – Benedict említette, hogy úgy gondolják, a Vőlegény a felső osztály tagja, mi több, úri körökben mozog. – Benedict és a rendőrség a gyilkosról szerzett benyomásaim alapján dolgozik. Meg vagyok róla győződve, hogy jó családból való és vagyonos, és van okunk azt gondolni, hogy a Channing-bált követően hallott rólam, amikor

ALIBI JEGYESSÉG

253

a pletykák a Benedicttel való... kapcsolatomat illetően terjedni kezdtek. – Ezek a tényezők sokat nyomnak a latban, hogy azt a szörnyeteget megvédjék a rendőrségi nyomozástól. – Marissa elhallgatott. – Persze ez az egyik oka annak, hogy Benedict segít a nyomozásban. – Tudom. Amint mondtam, biztos vagyok benne, hogy a rendőrség hamarosan megtalálja a gyilkost. – És akkor mi fog történni, Miss Doncaster? – kérdezte Marissa gyengéden. Amity majdnem megfulladt a korty teától. Eltartott egy darabig, hogy összeszedje magát. – Elnézést – mondta. – Nem vagyok biztos benne, hogy értem a kérdést. Mit feltételez, mi történne? – Én azt gondolom – válaszolta Marissa hűvösen –, hogy amint a gyilkost elkapják, már semmi szükség nem lesz rá, hogy ön és Benedict továbbra is fenntartsák az eljegyzést. Amikor elmúlik a veszély, ön szabadon kiadhatja a könyvét, és nekiindulhat egy újabb útnak valamilyen egzotikus külföldi helyre. Amity megdermedt. – Arra utal, hogy ön szerint a Benedicttel való jegyességem csalás? – Igen, Miss Doncaster, ez az én nagy félelmem. – Értem. Nem tudom, mit mondhatnék, Mrs. Stanbridge. – Hívjon Marissának.

254

AMANDA QUICK

Amity a dolgozószoba nyitott ajtaja félé pillantott, remélve, hogy Benedict csodával határos módon előbukkan, és kezébe veszi a helyzet irányítását. De öccsével mindketten a Richard íróasztalára terített papírok fölé hajoltak. Amity felsóhajtott. Magára volt utalva. – Marissa – ismételte. – Ami pedig azt illeti, hogy mit is mondhatna nekem, elég, ha megnyugtat, hogy nem fog véget vetni a jegyességnek, amint biztonságban lesz – folytatta Marissa élénken. – Elnézést – válaszolta Amity óvatosan. – Attól tartok, nem értem. – Mondhatja nekem azt, hogy a Benedict iránti érzései őszinték, hogy az eljegyzés valódi. Biztosíthat róla, hogy nem fogja összetörni Benedict szívét azzal, hogy jegyet vált a következő Távol-Keletre tartó hajóra, amint a könyve megjelent, és a rendőrség letartóztatta a Vőlegényt. Amitynek a megdöbbenéstől elállt a lélegzete. – Azt gondolja, abban a helyzetben vagyok, hogy összetörjem Benedict szívét? Megdöbbentette a félreértés, de elképzelése sem volt, hogyan oszlassa el. – Benedict régóta várja, hogy a megfelelő nő az életébe lépjen. Nem mondhatni, hogy szerzetes módjára tengette a napjait, de minden próbálkozása hiábavaló volt. Amity megköszörülte a torkát.

ALIBI JEGYESSÉG

255

– Igen, tudomásom van Lady Penhursthöz fűződő korábbi kapcsolatáról. – Ő semmit sem jelentett Benedictnek. – Marissa könynyedén legyintett. – Ami nem azt jelenti, hogy Lady Penhurstnek nem voltak meg a maga tervei. Akkoriban épp gazdag férjre vadászott, és ezt mindenki tudta, beleértve Benedictet is. Azt gondolta, hogy házasságra csábíthatja, de Bent nem olyan könnyű elbolondítani. Megtanulta a leckét az első eljegyzése csődje után. Leonának soha esélye sem volt rá, hogy megkapja tőle a Rózsaláncot. Amitynek eszébe jutott a Gilmore-bálban hallott néhány suttogásfoszlány. Látom, hogy nem viseli a család nyakékét. – Mrs. Stanbridge, Marissa, nem akarnék ellentmondani önnek, de nem hiszem, hogy érti a Benedicthez fűződő viszonyom természetét. Az eljegyzésünk nagyon modern megállapodás. Barátságon, közös érdeklődésen és... számos más dolgon alapul. Úgy tűnt, Marissát ez hidegen hagyja. – Mesélt Ben önnek Eleanorról, a nőről, akit eljegyzett, amikor sokkal fiatalabb volt? – Nem. Hallottam, hogy volt egy korábbi eljegyzése, de ő sohasem említette a nő nevét. A téma minden bizonnyal túl fájdalmas neki. – Amity mély levegőt vett. –,Ha nem bánja, szeretném, ha másról beszélnénk. Marissa erről tudomást sem vett.

256

AMANDA QUICK

– Katasztrofális kapcsolat volt kezdettől fogva. Semmi kétség, Eleanort belekényszerítették az eljegyzésbe, mert a családja reménytelen anyagi helyzetben volt. Alig töltötte be a tizennyolcadik életévét. Próbálta azt tenni, ami a kötelessége. De attól tartok, szegény Benedict azt hitte, hogy a nő valóban szereti őt. Ő ugyanis úgy szerette, ahogy csak egy fiatalember tud szeretni. Amity egy pillanatig a Humphrey Nash iránt érzett saját fiatalkori szenvedélyére gondolt. Megborzongott. – Értem. Marissa megpaskolta a kezét. – Mind fiatalok voltunk egykor. Szerencsére néhányunk jó döntést hoz életének ezen a pontján. De hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a siker ebben a tekintetben is főleg szerencse kérdése. Honnan tudhatná egy ilyen korú személy, mit keressen egy olyan kapcsolatban, amely egy életre köttetik? – Jó kérdés – felelte Amity. Újabb, reménykedő tekintetet vetett a dolgozószoba felé, de Benedict és Richard még mindig elmerült az íróasztalon fekvő papírokban. Tudta, hogy a Marissával folytatott beszélgetés veszélyes irányba tart. Egyik fele meg akarta tudni az igazat Benedict múltjáról, de a másik nem akarta hallani, mennyire szerette az első jegyesét: az igazi jegyesét.

ALIBI JEGYESSÉG

257

– Végül, ahogy valószínűleg tudja, Benedictet otthagyták az oltár előtt – folytatta Marissa. – Eleanor megszökött a pénztelen szeretőjével az esküvő előtti éjszaka. – Milyen melodramatikus volt tőle. – Valóban. De ahogy említettem, még csak tizennyolc éves volt, és ebben a korban minden melodramatikus, nem? – Így igaz. – Akkor az egész nagyon kínos volt, de Richard biztosított felőle, hogy amint a por elült, Ben hamar rájött: egy hajszálon múlt, de megúszta. Ami pedig Eleanort illeti, elég becsületes volt, hogy ne vigye magával a Rózsaláncot, amikor elszökött. Néhány nő az ő helyzetében megtartotta volna a nyakéket, és arra használta volna, hogy az új életét finanszírozza a szeretőjével. Amity elmosolyodott. – Szóval Eleanor végül is nem volt olyan rossz fajta. – Nem. Csak nagyon fiatal. Higgye el nekem, Lady Penhurst megtartotta volna a nyakéket. Amity a Leona szemében észrevett bosszúálló kifejezésre gondolt. – Azt hiszem, igaza van. Tudja valaki, mi történt Eleanorral és a szeretőjével? – Ami azt illeti, igen. Megházasodtak. Valószínűleg egy darabig egy padlásszobában laktak. Nem ezt teszik a fiatal szökött szeretők? De végül Eleanor családja elfogadta a házasságot. Nem mintha lett volna más választásuk. És

258

AMANDA QUICK

idővel Eleanor férje tiszteletre méltó állásra tett szert egy ügyvédi iroda írnokaként. A férj megpróbálkozott néhány befektetéssel, amelyek nagyon szép hasznot hajtottak, és most a család kényelmes életet él. Utoljára, amikor hallottam róluk, volt egy házuk vidéken, és egy itt, Londonban. – Szóval az ő életükben minden jól alakult. – Ó, igen – felelte Marissa. – Három gyerekük van, azt hiszem. Amity ezen eltűnődött, aztán elmosolyodott. – Milyen szerencsés minden érintettnek, hogy Eleanor férje megkapta azt az írnoki állást, és hogy volt annyi előrelátása, hogy azokat a nagyon jó befektetéseket tegye. Egy titkolózó, vidám mosoly jelent meg Marissa szája sarkában. – Valóban nagyon szerencsés. – Benedict ajánlotta Eleanor férjét arra a posztra az ügyvédi irodában, igaz? Valószínűleg szintén ő javasolta azokat a befektetéseket, amelyek olyan jónak bizonyultak a pár számára. Marissa elnevette magát. – Ön tényleg nagyon jól ismeri Bent! Sokkal jobban, mint a legtöbben. Igen, jelentős segítséget nyújtott a párnak akkor, amikor határtalanul nagy szükségük volt rá. Amikor hallottam a történetet, meglepett a nagyvonalúsága. De ahogy Richard rámutatott, Ben hamar rájött, hogy alig került el egy minden jel szerint boldogtalan házasságot. Ric-

ALIBI JEGYESSÉG

259

hard véleménye szerint Ben úgy fejezte ki a háláját és a megkönnyebbülését, hogy anyagilag segítette Eleanort és a férjét. Végre-valahára Benedict és Richard kisétált a dolgozószobából a napsütötte kertbe. A pad felé tartottak, ahol Amity Marissával ült. Amity egy pillanatig Bent figyelte, aztán újra elmosolyodott. – Nem – szólalt meg. – Azért segített Eleanornak és a férjének, mert sajnálta a párt. Rájött, hogy Eleanort belekényszerítették az eljegyzésbe, és elsősorban nem az ő hibája volt, hogy ilyen szerencsétlen helyzetbe került. És mert hátrahagyta a Rózsaláncot. – Amint már mondtam, úgy tűnik, jól ismeri Bent – mondta Marissa halkan. Benedict és Richard odaért a padhoz. Benedictnek a kezében volt a kis jegyzetfüzete. Alig leplezett várakozás lengte körül mindkét férfit. – Mi az? – kérdezte Amity. – Felfedeztek valami érdekeset? – érdeklődött Marissa. – Talán – válaszolta Benedict. – Richard kérdezősködött a klubjában. Szerzett némi információt néhány, a Channing-vendéglistán szereplő férfi nemrégiben tett utazásáról. – Volt jó pár férfi azon a listán, aki hosszabb ideig nem volt Londonban az elmúlt év során – tette hozzá Richard. –

260

AMANDA QUICK

Ami persze várható volt. A többségükről az a hír járja, hogy a birtokukra utaztak intézni az üzleti ügyeiket. Páran azt állították, hogy külföldön utazgattak. Ezeket a történeteket Logan minden bizonnyal le tudja ellenőrizni. – Richarddal közösen felállítottunk egy időrendet – folytatta Benedict gyorsan. – Összevetettük a Logan által adott időpontokkal. Megmutatja, mely férfiak voltak távol Londontól az első gyilkosság és a mostanában elkövetett gyilkosságok időpontja között. – A lista meglehetősen rövid – fűzte hozzá Richard. – Odaadom Logan felügyelőnek, hogy ő is elkezdhessen nyomozni a maga oldaláról – mondta Benedict. – Miközben én is folytatom a kérdezősködést a klubban – tette hozzá Richard. – Cornelius bácsi szintén továbbra is a segítségünkre lesz – jelentette ki Benedict. – Ez a legkevesebb, amit tehet, ha már mindenekelőtt ő a felelős ezért a helyzetért. – Ez nem fair – jegyezte meg Amity. – Szerintem pedig tökéletesen fair. – Benedict hangja megkeményedett. – Ráadásul Cornelius jó helyzetben van, hogy pontosan ilyesféle információra szert tegyen. A keze minden londoni klubba elér. – A gyilkosnak orvosi segítségre volt szüksége, és időre, hogy meggyógyuljon – mondta Marissa. – Ha életben van, valakinek tudnia kell, mennyire súlyosan sérült volt. Benedict zordan nézett.

ALIBI JEGYESSÉG

261

– Richard és Cornelius bátyánk tapogatózott ebben az irányban is. Eddig senki sem tud olyan úriemberről, akit megtámadtak, vagy aki megsérült egy úgynevezett balesetben. Amity gondolkozott egy pillanatig. – Lehet, hogy valaki olyat keresünk, aki pár hónappal ezelőtt meg nem nevezett betegségre vett kúrát, és most visszatért ugyanabba a gyógyfürdőbe egy újabb terápiára. Benedict, Richard és Marissa ránéztek. – Ez remek gondolat – mondta Marissa halkan. – Kiváló stratégia – tette hozzá Richard. – Milyen jobb kifogással élhetne a gyilkos, hogy eltitkolja a sebeit, mint hogy azt híreszteli, kezelésre megy egy meg nem nevezett fürdőhelyre? Benedict ajka lassan hűvös mosolyra húzódott, és Richardra nézett. – Most már látod, miért vagyok olyan boldog, hogy Miss Doncastert jegyesemnek tudhatom. Richard elégedetten felnevetett, és vállon veregette Benedictet. – Valóban tökéletesnek tűnik számodra, bátyám.

Huszonkettő

A fogatban ültek, és visszafelé tartottak az Exton Street felé. Amity azzal nyugtatta magát, hogy ezúttal legalább sürgős ügyeket kell megbeszélniük. A nyomozás végrevalahára megindult. De Benedict azt akarta tudni, hogy miről beszéltek Marissával a kertben, ahelyett, hogy a nyomozás következő lépésére koncentrált volna. – Gratuláltam neki első gyermeke közelgő születéséhez – felelte Amity. – Természetesen nagyon izgatott. – Láttam az arckifejezésüket, amikor az öcsémmel kiléptünk a dolgozószobából – mondta Benedict. – Marissa Eleanorról mesélt önnek, ugye? Amity lenézett az összekulcsolt kezére. – Sajnálom, Benedict. Tudom, hogy nem tartozik rám. – Már hogyne tartozna magára. Elvégre jegyesek vagyunk. Amity fölszegte az állát. – A világ szemében. – Az én szememben is – felelte a férfi nagyon határozottan.

ALIBI JEGYESSÉG

263

– Az elmúlt éjszaka miatt. – Ezt egy legyintéssel elhárította. – Igen, értem, de biztosíthatom, nem kell, hogy úgy érezze, becsületbeli kötelessége egyenesen feleségül venni csak azért, ami a Gilmore-istállóban történt. Mi több, nem fogom hagyni, hogy ilyen régimódi okból vegyen el. Már mondtam magának, nem valami ártatlan fiatal nő vagyok, aki nem tud vigyázni magára. – Azt hiszem, hogy ezt a prédikációt már hallottam, kezd fárasztóvá válni. Amity még szorosabbra kulcsolta a kezét az ölében. – Valóban, uram? Bocsássa meg, hogy untatom. – Mindegy! Most nem érünk rá vitatkozni. Hagyjuk meg későbbre. Mit mesélt önnek Marissa az Eleanorral való eljegyzésemről? Amity mély levegőt vett, és lassan kifújta. – Csak annyit említett, hogy Eleanor meglehetősen fiatal volt, és a szülei kényszerítették az eljegyzésbe, akik reménytelenül szerették volna helyrehozni az anyagi helyzetüket. Eleanor nem jelent meg az oltárnál, inkább elszökött a szeretőjével. Benedict némiképp szomorkásan mosolygott. – Ennél több tudnivaló nem is nagyon van róla. – Nem egészen. Eleanor nagyon becsületes fiatal hölgy volt. A Stanbridge család nyakékét nem vitte magával. És cserébe ön segített a fiatal párnak, hogy anyagilag megál-

264

AMANDA QUICK

lapodjanak. Igazán megnyerő történet, kivéve persze ami az ön összetört szívét illeti. Benedict szemében vidámság csillant. – Marissa azt mondta magának, hogy összetört a szívem? – Nem. De elég jól ismerem önt ahhoz, hogy biztos legyek benne, soha nem kérte volna meg Eleanor kezét, ha nem lett volna belé szerelmes. – Régen volt, és annyival fiatalabb voltam. – Most sem nevezhető még vénembernek – felelte Amity. – Köszönöm. – Benedict lassan elmosolyodott. – Ezt jó tudni. Igaza van. Akkor tényleg szerelmesnek hittem magam. Eleanor igen csinos volt, nagyon kedves, bájos. De a fiatalember, akit szeretett, sokkal fessebb és vakmerőbb volt nálam, és verseket olvasott. Amity pislogott. – Verseket? – Én nem nagyon olvasok verseket – jelentette ki Benedict. Legalábbis ha elkerülhetem. A Mérnökök lapja vagy a Feltalálók folyóirat sokkal jobban érdekel. Biztosíthatom, hogy akármit is éreztem Eleanor iránt, köddé vált, amikor rájöttem, hogy nem viszonozza az érzéseimet. – Értem – válaszolta Amity. Hirtelen sokkal jókedvűbbnek érezte magát.

Huszonhárom

Dr. Jacob Norcott kivette az utolsó inget is a szekrény fiókjából, és a kis utazóládába ejtette. Becses orvosi táskája már össze volt pakolva és kulcsra volt zárva. Már épp be akarta csukni és zárni a ládát, amikor meghallotta a fogatot az utcán. Az ablakhoz ment, és lenézett. Megkönnyebbülve látta, hogy megérkezett a kocsi, amiért nem sokkal korábban küldetett. Hamarosan a vasútállomáson lesz, biztonságban, úton a bátyja skóciai háza felé. Elfordult az ablaktól, és visszasietett az ágyhoz, hogy lezárja a ládát. Elég kicsi ahhoz, hogy egyedül is megbirkózzon vele a lépcsőn. Nem szívesen gondolt a vaskos tiszteletdíjra, amit e miatt a rögtönzött szabadság miatt elveszít, de ezen nem lehet segíteni. Mindenesetre az a pénz, amit a beteg életének megmentéséért és annak a megszervezéséért kapott, hogy újból a Creswell Udvarházba szállítsák, legalább egy évig viszonylagos kényelmet biztosít számára. Nem jelent majd anyagi terhet a bátyjának. Félúton járt az ágy felé, amikor a tekintete az éjjeliszekrényen heverő levélre esett. Egy órával korábban érkezett,

266

AMANDA QUICK

és az előző napon kelt. Valahányszor elolvasta, a pulzusa gyorsabban kezdett verni, és a rettegés szörnyű érzése miatt az a veszély fenyegette, hogy az idegei felmondják a szolgálatot. Uram! Ezúton értesítem, hogy a beteg, akit a Creswell Udvarházba úgy három héttel ezelőtt beutalt, és aki ebbe a kórházba felvett néven érkezett, ma az édesanyja társaságában elhagyta ezt az intézményt. Próbáltam lebeszélni a hölgyet, hogy visszavigye a beteget magával Londonba, de a tanács nem talált meghallgatásra. Arról tájékoztattak, hogy Londonba való visszatérése után a beteg az ön szigorú felügyelete alatt áll majd. Csak a legmagasabb elismeréssel adózom az ön orvosi tudásának, ezt biztosan ön is tudja. Azonban kötelességemnek tartom önt értesíteni, hogy a javulás ellenére, amit a beteg elért, amíg az én kezelésem alatt állt, egyáltalán nem érzem késznek, hogy visszatérjen a szokásos mindennapi foglalatosságaihoz. Mi több, meg vagyok róla győződve, hogy bizonyos körülmények között igen veszélyesnek bizonyulhat. Remélem, hogy nem sértettem mega figyelmeztetésemmel, és nem veszi rossz néven jó szándékkal írt levelem.

ALIBI JEGYESSÉG

267

Szívélyes üdvözlettel: J. Renwick Creswell Udvarház – Nem sértett meg, Renwick. Bárcsak inkább táviratozott volna tegnap, ahelyett hogy postán küldött nekem értesítést arról, hogy az az ördög meglépett. Jól jött volna az a plusz idő, a fenébe is! Norcott feltette a kalapját, felhúzta a kesztyűjét, és megnézte a zsebóráját. Rengeteg ideje van, hogy kiérjen az állomásra. Egy utolsó pillantást vetett a hálószobára, hogy meggyőződjön róla, nem hagyott hátra semmi értékeset. Az orvosi eszközei és a gyógyszerkészlete volt a legfontosabb tulajdona. Mind biztonságosan el van csomagolva a táskájába. A szakmája eszközeivel Londonon kívül is meg tud élni, ha a szükség úgy hozza. Elégedetten, hogy mindent bepakolt, amit elbír, becsukta a láda fedelét, és bezárta, majd levonszolta az ágyról. Szabad kezével felkapta az orvosi táskát, és kiment az ajtón. Érezte, ahogy a pulzusa kalapál. Nincs hozzászokva enynyi megerőltetéshez, gondolta. Erőlködött, hogy a nehéz ládát és a táskát lecipelje a lépcsőn. De tudta, hogy nem csak a fizikai erőfeszítés hat rá így. Az idegei romokban hevertek. Olyan gyorsan ki kell jutnia a házból, amilyen gyorsan csak lehet.

268

AMANDA QUICK

Bárcsak Renwick táviratot küldött volna levél helyett! Bárcsak a hatóságokhoz fordultam volna ahelyett, hogy beleegyeztem: elintézem, hogy a gazembert bolondokházába csukják! Azzal vigasztalta magát, hogy az egyetlen megoldást választotta, amit a körülmények között választhatott. A beteg anyja megvédte volna a drágalátos fiacskáját a rendőrségtől. A botrány elviselhetetlen lett volna számára. A szóbeszéd a vérvonalban futó elmebetegségről garantálná, hogy a fia sohase tudjon tisztességesen megházasodni. És Norcott tudta, hogy az elit társadalom orvosaként befutott saját karrierje is ráment volna az ügyre. Annak az esélye, hogy a gazfickót gyilkosság vádjával letartóztatják, majdnem egyenlő volt a nullával. Jobb, ha el van zárva a Creswell Udvarházban, gondolta Norcott. Vagy legalábbis akkor ezt mondta magának. Most már inkább úgy gondolta: bárcsak hagyta volna azt az ördögöt belehalni a sebeibe! Elérte a lépcső alját, elment a rendelője zárt ajtaja mellett, és egy pillanatra megállt, hogy levegőhöz jusson. Lerakta az orvosi táskáját, és próbálta előhalászni a kulcsát a kabátzsebéből, hogy bezárja az ajtót maga mögött. A pánikközeli állapota mindent megnehezített. Épp a kezébe fogta a kulcsot, amikor hallotta a rendelő ajtaját kinyílni maga mögött.

ALIBI JEGYESSÉG

269

– Már vártam önre, dr. Norcott – szólalt meg a beteg. – Tudom, hogy modern gondolkodású orvosként fel fogja villanyozni megdöbbentő javulásom. – Ne! – suttogta Norcott. – Ne! Leejtette a ládát, és elkezdett megfordulni. Ezzel egy időben kinyitotta a száját, hogy segítségért kiáltson, de már késő volt. Saját szikéi egyikének hideg pengéje elmetszette a torkát. Épphogy volt ideje észrevenni: a beteg az ő egyik bőrköpenyét viseli a rendelőből. Most friss vér fröcskölte be. Az én vérem, gondolta Norcott. Aztán elsötétült előtte a világ.

Huszonnégy

Penny dolgozószobájában gyűltek össze. Logan felügyelő korábban érkezett egy kis fémdobozzal, amely most nyitva állt az íróasztalon. Penny, Amity, Benedict, Logan és Declan gyűlt az íróasztal köré. – Mr. Stanbridge javasolta, hogy mindnyájuknak hagyjam megtekinteni azt a kevéske bizonyítékot, amit a gyilkosságok helyszínén gyűjtöttünk – mondta Logan. – Beleegyeztem, mert tapasztalatom szerint néha sok szól amellett, hogy új perspektívát nyerjünk, ebben az esetben nem is egyet. – Declan Garraway-re nézett. – Az önét is, uram. Köszönöm, hogy ma eljött. – Boldogan segítek, amiben csak tudok – felelte Declan. – Feszengve rángatta a nyakkendőjét, és Benedictre pillantott. – De semmiképp sem vagyok szakértő az ilyesmiben. Az a megtiszteltetés ért, hogy dr. Edward Bensonnál tanulhattam, aki a pszichológia neves szaktekintélye, és személy szerint nagyon érdekel a bűnözői elme, de mindössze ennyi a bizonyítványom. Az emberi viselkedés magyarázatának és megjóslásának tudománya még gyerekcipőben jár.

ALIBI JEGYESSÉG

271

– Egyetemi háttere és az ezen a területen szerzett széles Körű olvasottsága teszi az ön véleményét olyan értékessé – felelte Amity. – Akárhogy is, minél több megfigyelés, annál jobb, ahogy a felügyelő épp most megállapította. Amity kénytelen volt meglehetősen határozottan kiállni, amikor Declan meghívásának tárgyára került sor. Benedictnek egyáltalán nem tetszett az ötlet, amíg Amity nem emlékeztette, hogy a férfi némi képzettséggel bír a pszichológia modern elméleteiben. Benedict kelletlenül engedett, de nem törte magát, hogy eltitkolja Declan iránti ellenszenvét. Ami Declant illeti, ő nyilvánvalóan kényelmetlenül érezte magát Benedict miatt. Mindketten bizalmatlanok voltak a másik iránt, de Amity látta, hogy mindkettejüknek felkeltette a kíváncsiságát annak a lehetősége, hogy valami újat tudjanak meg a bizonyítékokból. – Figyelmeztetnem kell önöket, hogy számos ember nézte meg ezeket a tárgyakat a Scotland Yardon, és semmilyen hasznos következtetésre sem jutottak – tette hozzá Logan. Penny a láda tartalmát tanulmányozta. – Ez minden, amit a gyilkosságok helyszínéről megőriztek? – Attól félek – felelte Logan. Amity szemügyre vette a tárgyakat.

272

AMANDA QUICK

– Négy egyszerű aranykarika és három medalion láncon. – Loganre nézett. – Azt mondta, úgy gondolja, hogy volt egy negyedik gyilkosság. – Igen – felelte Logan. – De a jegyzőkönyv szerint a gyászoló család megtartotta az első áldozat medalionját. A lányuk emlékére. Declan a homlokát ráncolta. – Ez nem sok kiindulópontnak. – Nehéz elhinni, hogy mindössze ennyit tartottak érdemesnek megőrizni ilyen súlyos bűntettek helyszínéről – jegyezte meg Benedict. Logan szája sarka megkeményedett. – Egyetértek. Ne feledjék, hogy csak nemrégiben bízták rám ezt az ügyet, miután az elődömnek nem sikerült megneveznie gyanúsítottat. Biztos vagyok benne, hogy több bizonyíték is volt, de jelentéktelennek nyilvánították őket, és megszabadultak tőlük. – Elhallgatott. – Más tényezők is voltak, amelyek korlátozták a nyomozás körét. Penny bólintott. – Az áldozatok családjai minden bizonnyal nagy nyomást gyakoroltak a rendőrségre, hogy tartsák a dolgokat titokban. – A botránytól mindig nagyon félnek az ilyen eseteknél – mutatott rá Logan. – A családok nem akarták, hogy a lányuk haláláról pletykák és izgató beszámolók jelenjenek

ALIBI JEGYESSÉG

273

meg a sajtóban. Nem mintha meg tudták volna akadályozni persze. Benedict ránézett. – Feltételezem, hogy a medalionokon ellenőrizték az ujjlenyomatokat... – Igen – felelte Logan. – De egyet sem találtak. – A gyilkos feltehetőleg kesztyűt viselt, vagy letörölte az ékszereket – jegyezte meg Benedict. – Minden valószínűség szerint. Amity Loganre nézett. – A gyűrűk nem tűnnek semmi különösnek. – Nem – válaszolta a férfi. – Nem sikerült megtalálnom a boltot, amely eladta őket. – Kinyithatom a medalionokat? – kérdezte. – Hogyne – felelte Logan. – Mindössze a nők fényképe van bennük, menyasszonyi ruhában és fátyolban. – A medalionok nem olcsók – jegyezte meg Penny. – Az ezüst jó minőségű, de a stílusuk régimódi. – Megmutattam pár ékszerésznek, akik felismerték a fémjelzéseket – mondta Logan. – Azt mondták, hogy a medalionok mind majd’ egy évtizede kimentek a divatból, és minden bizonnyal jó pár éve készültek. Gyanítom, a gyilkos különböző zálogházakban találta őket. Amity benyúlt a dobozba, és kivette az egyik medaliont. Nagyon óvatosan kinyitotta, és letette az íróasztalra.

274

AMANDA QUICK

Mindannyian a fényképre néztek. A kép egy menyaszszonyt ábrázolt, deréktól felfelé. A fátyla hátra volt az arcából hajtva, egy sötét hajú, vonzó fiatal nő vonásait fedve fel. Kesztyűbe bújtatott kezében egy csokor fehér liliom volt. Egyenesen a fényképezőgépbe meredt, mint aki egy kobrával néz farkasszemet. Habár a fénykép kicsi volt, nem lehetett nem észrevenni az áldozat szemében a félelmet és a rettegést. Amity megborzongott. – Édes istenem! – suttogta. Senki más nem szólt. Kivette a másik két medaliont, kinyitotta őket, és az első mellé helyezte. Határozott, egyértelmű hasonlóságok voltak a képek között. – Úgy tűnik, hogy ezeket a portrékat mind ugyanabban a stúdióban készítették. – Egyetértek. – Benedict közelebbről is szemügyre vette a fotókat, a homlokát ráncolta, annyira koncentrált. – A világítás is ugyanolyan minden képen. – A virágok mindig fehér liliomok, de egy kicsit különböznek mindegyiken – jegyezte meg Penny. – Ez érthető – válaszolta Amity. – Nagyon nehéz lenne három menyasszonyi csokrot úgy megcsinálni, hogy pontosan ugyanúgy nézzenek ki. Egy darabig mind csöndben álltak, a fényképeken tűnődve.

ALIBI JEGYESSÉG

275

– Fehér – szólalt meg Amity hirtelen. Mind ránéztek. – Igaza van – vágta rá Penny. – A ruhák és a fátylak a képeken mind fehérek. A királynő alapozta meg a fehér ruha divatját évtizedekkel ezelőtt, amikor megházasodott, de csak a nagyon gazdagok követik ezt a divatot. Declan ránézett. – Miért? Penny elmosolyodott. – A fehér nagyon nem praktikus szín egy ruha számára. Tudja, lehetetlen tisztíttatni. A legtöbb menyasszonyt a legjobb ruhájukban adják férjhez. Ha vesznek is egy új ruhát a szertartásra, általában színben és stílusban olyat vesznek, hogy az esküvő után is lehessen hordani. Csak a nagyon gazdagok viselnek fehéret. Ezeken a fényképeken a ruhák mind fehérek, és a fátylak igen kifinomult ízlésre vallanak. – Loganre nézett. – De persze tudjuk, hogy ez a három hölgy vagyonos körökben mozgott. – Így van – felelte Logan. – Mindazonáltal van valami ezzel a három ruhával kapcsolatban! – Penny felvette az egyik medaliont, és megnézte közelebbről, a homlokát ráncolva a nagy koncentrációtól. – Azt hiszem, hogy ezek a nők mind ugyanazt a menyasszonyi ruhát és fátylat viselik. – Mi?_ szólalt meg Logan élesen. – Én nem vettem észre.

276

AMANDA QUICK

– Ez olyan részlet, ami egy nőnek nagyobb valószínűséggel tűnik fel – felelte Penny. – De meglehetősen biztos vagyok benne. – Kinyitotta az íróasztal fiókját, és elővett egy nagyítót. Egymás után az összes medaliont szemügyre vette. – Igen, biztos vagyok benne. Ugyanaz a ruha. Ugyanaz a fátyol. Nézd meg, Amity! Te mit gondolsz? Amity elvette a nagyítót, és egymás után megvizsgálta a három kis képet. – Igazad van. Mind ugyanabban a menyasszonyi ruhában vannak. A fátyollal kapcsolatban nehezebb biztosnak lenni, de azt hiszem, hogy a hajszalag is ugyanaz. – Van még valami a ruhával kapcsolatban – mondta Penny. – Felvette a nagyítót, és még egyszer megnézte mind a három képet. – Azt hiszem, nagyjából két éve volt divatban. Benedict érdeklődve nézett rá. – Honnan tudja? – Ez a fajta ujj és a mély kivágás úgy két éve volt nagy divat az estélyi ruháknál – mondta Penny hűvös tekintélylyel. – Érdekes – mondta Logan. Feljegyezte. – Feltételezem, logikus, hogy ugyanazt a ruhát használta mindhárom áldozatnál. Egy férfi aligha állíthat be egy divatos ruhakészítőhöz, és kezdhet számos menyasszonyi ruhát rendelni, legalábbis aligha úszhatja meg megjegyzések nélkül.

ALIBI JEGYESSÉG

277

– Szóval vett egy ruhát két éve, és újra használja minden t áldozatnál? – tűnődött Amity. Declan megköszörülte a torkát. Mind ránéztek. A férfi elvörösödött a fürkésző tekintetektől. – Mi az? – kérdezte Benedict. – Beszéljen, ember! – Csak az jutott eszembe, hogy talán a ruhának valamilyen különleges jelentősége van – mondta Declan. – Ez egy menyasszonyi ruha – mondta Logan. – Ez a tény már önmagában is nagy jelentőséggel bír. – Nem, én úgy értettem, hogy talán ennek az adott ruhának van személyes jelentése számára – magyarázta Declan – Igen, persze! – vágta rá Amity halkan. – Mi van, ha ezt a ruhát a saját menyasszonyának készítették? Logan végiglapozta a jegyzeteit, és megállt egy nevekkel teli lapnál. – A Mr. Stanbridge és az öccse által összeállított listán öt férfi házas. A másik három nem. – Van egy olyan érzésem, hogy mi olyat keresünk, aki nem házas – mondta Declan halkan. – Legalábbis már nem. Rövid ideig teljes csönd borult a szobára. Amity érezte a tarkóján a jeges borzongást. Benedict Loganre nézett. – Van özvegy a listánkon? Vagy olyan férfi, aki újraházasodott, miután az első feleségét elvesztette? – Nem tudom – felelte Logan. – De elvileg ezt nem túl nehéz kideríteni. – Visszafordult Declan felé. – Miből gon-

278

AMANDA QUICK

dolja, hogy az első menyasszony, aki ezt a ruhát hordta, halott? – Mert van valami szörnyű kifacsart logika ebben a dologban – felelte Declan. – Emlékszem, amikor dr. Benson előadást tartott azokról a gyilkosokról, akik újra és újra öltek. Ő úgy gondolja, hogy mindig van egy minta, egy rituálé benne. Ha igaza van, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy az első meggyilkolt menyasszony a gyilkos felesége volt. Benedict Loganre nézett. – Azt mondta, az első áldozat holttestét úgy egy éve találták meg. El volt jegyezve, de még nem volt menyaszszony. – Így igaz – felelte Logan. – Egyik fiatal hölgy sem volt még sohasem házas. Declan lassan kifújta a levegőt, és a fejét rázta. – Csak találgattam. Még sohasem csináltam ilyesmit korábban. – Ha megölte az első feleségét – mondta lassan Benedict –, akkor ez leszűkíti a listánkat egy olyan férfira, aki körülbelül két éve házas volt, és megözvegyült. – Megéri utánanézni ebből a szemszögből – értett egyet Logan. – És azt se feledjék, hogy mint tudjuk, a gyilkos fűszerrel illatosított cigarettát szív – tette hozzá Amity. – Ennek is segítenie kéne egy kicsit tovább szűkíteni a listát.

ALIBI JEGYESSÉG

279

– Szóval koporsószöget szív, mi? – szólalt meg Declan. – Hogy mondta? – kérdezett vissza Amity. – Így hívjuk a cigarettát Amerikában – magyarázta Declan. – Koporsószögnek. Nem mintha ez bárkit is viszszatartana attól, hogy szívja. Logan rápillantott. – Én úgy hallottam, hogy a cigaretta jót tesz az idegeknek. – Dr. Benson szerint nem – felelte Declan. Penny megmozdult. – Lehet, hogy tudok segíteni még egy kicsit leszűkíteni a listát. – Mire készül? – Logan nagy érdeklődéssel nézett rá. Penny Amityre pillantott. – Konzultálok egy szakértővel. Amity elmosolyodott. – Madame La Fontaine-nel, a ruhakészítőddel. – Nagy szaktekintély minden, divattal kapcsolatos témában – mondta Penny. – Amity és én még ma délután elmegyünk hozzá, és meglátjuk, mit tudunk kideríteni. – Kiváló. – Logan visszacsúsztatta a jegyzetfüzetét és a ceruzáját a kabátja zsebébe. – Nagyra értékelem mindazt a segítséget, amit önök négyen ma nekem nyújtottak. Úgy érzem, jelentősen többet tudok a gyilkosról, mint mielőtt ideértem. Benedict elgondolkodó tekintettel nézett Declanre.

280

AMANDA QUICK

– Be kell vallanom, hogy a megfigyelései felkeltették a kíváncsiságomat. Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodnia a rendőrségi tanácsadói karrieren. – Az apám dühöngene – felelte Declan. Elfintorodott. – Tudja, a jövő az olajban van. – Igen, ezt már említette – felelte Benedict.

Huszonöt

Madame La Fontaine Penny nagyítójával tanulmányozta a pultra sorakoztatott medalionokban levő fényképeket. Amity és Penny feszült csöndben várt. A ruhakészítő magában motyogott, miközben az egyik képről áttért a másikra. Amikor az utolsóhoz ért, nyomatékosan bólintott, és lerakta a nagyítót. – Oui, Mrs. Marsden, önnek és a nővérének igaza van – jelentette ki tettetett francia akcentusával. – Semmi kétség, hogy ez ugyanaz a ruha mind a három képen, és a két évvel ezelőtti őszi szezon szabása. Az igazság ott rejlik az ujj részleteiben, a kivágásban és a fátyol fejrészének gyöngydíszítésében. – Köszönjük – felelte Penny. – Mi is így gondoltuk, de biztosak akartunk benne lenni. Madame La Fontaine ravasz arckifejezéssel nézett rá. – Ez egy nagyon drága ruha. És nem akármiből, hanem fehér szaténból. Oly kevéssé praktikus. De talán a három fiatal hölgy a képeken három nővér, akik úgy döntöttek, hogy osztoznak a ruhán, hogy spóroljanak?

282

AMANDA QUICK

– Nem – felelte Amity. Felkapta a medalionokat, és a magával hozott kis bársonytasakba dugta őket. – Nem voltak testvérek. – Talán a barátai? – kérdezte Madame La Fontaine. Amity meghúzta a madzagot, hogy becsukja a kis zsákot. – Nem. Miért kérdi? – Tisztában vagyok vele, hogy el van jegyezve, és hamarosan saját maga is érdekelt lesz a menyasszonyiruhapiacon – felelte Madame La Fontaine mézesmázosan. – Csak azon tűnődtem, hogy esetleg az egyikük jó áron felajánlotta önnek eladásra ezt a fehér szaténruhát és a fátylat. – Ó. – Amitynek sikerült visszanyernie a hidegvérét. – Nem, egyáltalán nem. Higgye el, ha azt mondom, hogy ez a ruha az utolsó, amit bármilyen okból viselni szeretnék, de különösen nem a saját esküvőmön. – Ó, ez kiváló ízlésről tesz tanúbizonyságot, Miss Doncaster. – Madame La Fontaine hangja helyeslően melegebbé vált. – Ez a ruha sajnálatosan divatjamúlt. Egyetlen, magára valamit is adó menyasszony sem akarna benne holtan sem mutatkozni. Rövid csend következett. Amity a torkát köszörülte. Penny egy bájjal és tisztelettel vegyes, udvarias mosolyt küldött Madame La Fontaine felé. – Ön a legnagyobb tudású ruhakészítő, akit ismerek, madame. Ezért nem mennék semelyik másik divattervező-

ALIBI JEGYESSÉG

283

höz sem. Természetesen a nővérem önhöz jön majd menyasszonyi ruháért, amikor eljön az ideje. Madame La Fontaine sugárzott. – Nagy örömömre szolgál, ha megtervezhetem az ön ruháját, valamint a fátylát, Miss Doncaster. – Igen, nos, köszönöm – felelte Amity. Tudta, hogy rettentően elpirult. – Nagyon kegyes öntől, asszonyom – mondta Penny hízelgően. – De visszatérve ehhez a menyasszonyi ruhához, van bármi más, amit mondani tud róla nekünk? Madame La Fontaine szemöldöke megemelkedett. – El nem tudom képzelni, miért érdekli önöket. Ahogy már mondtam, egyáltalán nem a jelenlegi divat szerint való. Penny nyájasan rámosolygott. – Véletlenül bukkantunk a medalionokra. Igen értékesnek látszanak. Próbáljuk megtalálni a képen látható három nőt, hogy visszaadhassuk nekik az ékszereket. Mivel a fiatal hölgyeket nem ismertük fel, arra gondoltunk, talán kezdhetnénk azzal, hogy beazonosítjuk a ruhatervezőt, aki a ruhát készítette, amelyet mindnyájan viselnek. – Értem. – Madame La Fontaine némiképp ellazult. Nyilvánvalóan minden arra vonatkozó gyanúja eloszlott, hogy a kliensei esetleg le akarják cserélni a szolgáltatásait. – Nagyon kedves önöktől, hogy ennyi erőfeszítést tesznek. Teljes biztonsággal állíthatom, hogy mind a ruhát, mind a

284

AMANDA QUICK

fátylat Mrs. Judkins készítette. Madame Dubois-nak hívja magát, de köztünk szólva pont annyira francia, mint az a lámpa a boltom előtt. Amity Pennyre nézett. – Hihetetlen, hány ember próbálja másnak kiadni magát, mint ami valójában! – Megdöbbentő – felelte rá Penny.

Úgy húsz perccel később Amity és Penny a Mrs. Judkinsként is ismert Madame Dubois pultjánál állt. A ruhakészítő zavarral vegyes döbbenettel tanulmányozta a medalionokban a három képet. – Igen, én készítettem ezt a ruhát – mondta. – De ez az egész nagyon különös. Az akcentusa egy fokkal kifinomultabb volt, mint Madame La Fontaine-é, de épp olyan hamis. – Mi a különös a ruhában? – buzdította Amity. Madame Dubois felnézett, a szemöldöke ráncba húzódott a csodálkozástól. – Nem ezeknek a fiatal hölgyeknek készítettem. Lehetséges, hogy mind a hárman kölcsönözték vagy megvették a ruhát másodkézből, de nem tudom elképzelni, miért tenne ilyet bárki is. – Úgy érti, azért, mert divatjamúlt? – kérdezte Penny.

ALIBI JEGYESSÉG

285

– Nem – válaszolta Madame Dubois. Levette az olvasószemüvegét, és levetette a francia akcentusát, amitől azonnal Mrs. Judkinsszé változott. – Könnyen át lehetett volna alakítani a jelenlegi divatnak megfelelően. Azt akartam mondani, hogy nem tudom elképzelni, miért akarna bármely fiatal hölgy egy olyan ruhában házasodni, amihez ilyen tragédia fűződik. Nagyon rossz ómen. Amity tudatában volt, hogy ebben a pillanatban Penny is visszafojtott lélegzettel vár. – Miért, mi a története ennek a ruhának? – kérdezte Amity. – Nagyon fontos, hogy elmondja nekünk. – Ah! – bólintott mindentudóan Mrs. Judkins. – Látom, azon gondolkodott, hogy megveszi a ruhát a saját esküvőjére! – Nos... – kezdte Amity. – Erősen lebeszélném róla, Miss Doncaster. Semmi jó sem származhat abból, ha ezt a ruhát viseli. Az a menyaszszony, akinek készült, tragikus halált halt alig pár hétre az esküvőjétől. Ami azt illeti, még a nászút alatt. – Ez két évvel ezelőtt történt, igaz? – érdeklődött Penny. – Igen. – Mrs. Judkins cöcögő hangot hallatott, és megrázta a fejét. – Olyan nagyon szomorú. – Ki volt a menyasszony? – kérdezte Amity, alig merve elhinni, hogy válaszokat kapnak azokra a kérdésekre, amelyeket a többiekkel annyira keresnek.

286

AMANDA QUICK

– Adelaide Briar – felelte Mrs. Judkins. – Megvannak a részletek a papírjaim között, de meg sem kell néznem. Teljesen tisztán emlékszem az egész ügyre, nemcsak azért, mert a menyasszony olyan csinos volt, és a ruha olyan drága, de azért is, mert olyan sebtében lezavart ügy volt. A varrónőimnek éjjel-nappal dolgozniuk kellett, hogy idejében elkészüljenek. Magunk közt szólva, meglehetősen biztos vagyok benne, hogy a menyasszony terhes volt, vagy legalábbis aggódott ennek lehetősége miatt, ha értik, amit mondani akarok. – Kompromittálták – mondta Penny. – Gyanítom, hogy ez volt a helyzet – felelte Mrs. Judkins. – Nem ez volt az első alkalom, hogy arra kértek, sebtében készítsek ruhát. De a sietős esküvő a fiatal hölgy életébe került. Amity ösztönösen megérintette a láncon függő legyezőjét. – Mi történt vele? – Pontosan nem vagyok biztos benne. Az újságok valamilyen szörnyű balesetről beszéltek. A pár a kontinensre ment nászútra. Egy nagyon exkluzív hotellé alakított régi várban tartózkodtak. Az éjszaka közepén valahogy kiesett az egyik emeleti ablakból. Az esésben kitört a nyaka, ráadásul a törött üveg nagyon csúnyán összevagdosta. A beszámolók szerint rengeteg vér volt. Nem, Miss Doncaster, ön nem akarhat abban a ruhában esküdni.

ALIBI JEGYESSÉG Amity nagyot nyelt. – Hiszek önnek. Penny le sem vette a szemét Mrs. Judkinsről. – Emlékszik a vőlegény nevére? – Hogyan felejthetném el? – felelte Mrs. Judkins.

287

Huszonhat

Miközben Amity beszámolt a Mrs. Judkinsnél tett látogatásuk eredményéről, Benedict rátenyerelt Penny íróasztalára, és az előtte heverő papíron olvasható nevekre meredt. – Virgil Warwicknak hívják – mondta Amity. – A pokolba! – csattant fel Benedict. – Rajta sincs a vendéglistán. Nem csoda, hogy a kérdezősködésünk nem vezetett sehova. A jeges düh azzal fenyegetett, hogy teljesen felborítja az önuralmát. Rossz zsákmányt üldöztek! Mennyi elvesztegetett idő! – Valahol el kellett kezdeni – nyugtatta Amity finoman. – Logikus volt a Channing-bálhoz való kapcsolattal indítani. Végül is a pletyka rólam az utána következő napon kezdődött. Ez nem lehetett véletlen. Olyan, mintha a nő olvasna a fejében, gondolta Benedict. És nem ez volt az első alkalom. Felegyenesedett az íróasztaltól. – Tudom – felelte. – De amikor arra a sok időre gondolok, amit Richard és Cornelius azzal töltöttek, hogy a klub-

ALIBI JEGYESSÉG

289

jukban kérdezősködjenek olyan gyanúsítottak felől, akik érdektelennek bizonyultak... – Biztos vagyok benne, mérnökként hozzá van szokva, hogy számos sikertelen kísérletet kell végrehajtani, mielőtt egy helyesnek bizonyul – mondta Amity. Logan egészen felvidult Amity szavaitól. – Az én szakmámban ez biztosan így működik. Szükségünk volt egy olyan kezdőpontra, amely bejuttat az úri körökbe. A bál vendéglistája ekként szolgált. És egyébként ne becsülje le az értékét azoknak a beszélgetéseknek, amelyeket a bátyja és a nagybátyja folytattak. Segítettek, hogy számos gyanúsítottat kizárjunk. – Természetesen igaza van – válaszolta Benedict. Odament az ablakhoz. Nem eresztette az érzés, hogy fogy a rendelkezésükre álló idő. Egyik fele biztos volt benne, hogy az a szörnyeteg ott van kint valahol, és titokban követi Amityt. – És ha megengedik, még valamire felhívnám a figyelmet. Az a tény, hogy Virgil Warwick neve nincs a listán, nem jelenti, hogy nem valaki olyantól hallotta a pletykát, aki viszont ott volt a bálban – mondta Logan. – Ez a lehetőség még mindig megállja a helyét. – Azt hiszem, ez igen valószínű – mondta Penny. – De már nem kell, hogy megkeressük a kapcsolatot a bálban jelen volt vendég és a gyilkos között. Már megvan Virgil Warwick neve.

290

AMANDA QUICK

– Hála önnek, Penny... Mrs. Marsden – felelte Logan, gyorsan kijavítva magát. – És önnek, Miss Doncaster. – Penny ismerte fel a ruha jelentőségét – mondta Amity büszkén. – Briliáns ötlet volt. – Köszönöm – felelte Penny. Elpirult. – Örülök, hogy eredményre vezetett. – Gondolni sem akarok arra, milyen más bizonyíték veszett el vagy került a szemétbe, mielőtt átvettem az ügyet – mondta Logan komoran. – Még nem tudjuk biztosan, hogy Virgil Warwick a gyilkos – intett óvatosságra Amity. – Nem, valóban – értett egyet Logan. – De el kell mondanom önnek, Miss Doncaster, hogy az évek során felfedeztem egy mintát. Amikor egy feleséget titokzatos körülmények között holtan találnak, gyakran a férj a bűnös. – Szünetet tartott, mielőtt szárazon hozzátette volna: – És ez fordítva is igaz, bár a nők általában nehezebben foghatók meg a bűntettel kapcsolatban. Általában a méreg a választott fegyverük. Benedict visszafordult, hogy a többiekre nézzen. Úgy vélte, mintha látta volna Pennyt és Amityt egy pillantást váltani, de mindketten olyan gyorsan elnéztek másfelé, hogy nem lehetett benne biztos. – Jól gondolom, hogy a következő lépés Virgil Warwick kikérdezése? – érdeklődött Amity. Penny letette a vendéglistát, és Loganre nézett.

ALIBI JEGYESSÉG

291

– Ki fogja hallgatni, felügyelő? – Egy tökéletes világban ez következne – felelte Logan. – De mindannyian tudjuk, valószínűtlen, hogy Warwick fogadjon, még ha ártatlan is bármiféle bűntényben. – Nem ártatlan – mondta Benedict. – Érzem. – Sajnos nem tartóztathatok le egy olyan előkelő úriembert, mint ő, anélkül, hogy ennél valamivel több bizonyítékom lenne – felelte Logan. – Velem beszélni fog – jelentette ki Benedict. – Talán ismeretségben áll vele? – kérdezte Logan kiélesedő hangon. – Személyesen nem – válaszolta Benedict. – Nem sok időt töltök társaságban. De megígérhetem magának, hogy be tudok, és be is fogok jutni hozzá. Logannek feljebb szaladt a szemöldöke, de nem szólt. – Mi jó származik abból, ha beszél Warwickkal, de engem nem visz magával? – kérdezte Amity. – Arról szó sem lehet – vágta rá Benedict automatikusan. – Nem teszem ki annak, hogy az a gazember a közelébe kerüljön. – Nagyra értékelem az aggodalmát – mondta Amity. – De mint ahogy mindnyájan tudjuk, én vagyok az egyetlen, aki képes lehet őt beazonosítani. Hallanom kell a hangját, látnom kell a kezét, és éreznem kell a cigarettája illatát. – Nem – felelte megint Benedict.

292

AMANDA QUICK

Logan és Penny csöndben maradt. Benedict tudta, hogy vesztes csatát vív. – Ne felejtse el – tette hozzá Amity –, ő nem tudja, hogy én felismerhetem őt. Maszkot viselt. Meggyőződésem, hogy biztonságban gondolja a titkát. Benedict egyik kezét ökölbe szorította, aztán kényszerítette magát, hogy ellazítsa az ujjait. – Ördög és pokol! – mondta nagyon-nagyon halkan. Tudta, hogy Amitynek igaza van. Nincs más lehetőség. Kevesebb mint egy óra elteltével Benedict Amityvel Virgil Warwick városi házának lépcsőjén állt. A függöny minden ablakon el volt húzva. Senki sem felelt a kopogtatásra. – A gazember elment – jegyezte meg Benedict. Kinyílt a szomszédos ház ajtaja. A házvezetőnő, egy középkorú, savanyú ábrázatú, piszkos kötényű nő kukucskált ki feléjük. – Mr. Warwick nincs idehaza – jelentette ki. – Úgy hallottam, Skóciába utazott majd’ egy hónapja. Valaki azt mondta, van ott egy vadászháza. – Valóban? – kérdezte Amity udvariasan. – Ezt hogyan tudta meg? – A házvezetőnő említette. Tudja, menesztették. Azt mondták, majd értesítik, ha eljön az ideje, hogy újra kinyissa a házat. Bár feltételezem, hogy új helyet fog magának

ALIBI JEGYESSÉG

293

találni, mielőtt az úr visszajönne, csakúgy mint a legutóbbi házvezetőnő, amikor Mr. Warwick hónapokra eltűnt. Benedict megfogta Amity karját. Lementek a lépcsőn, és a házvezetőnő felé indultak. – Mikorra várják vissza? – kérdezte Benedict, pár érmét húzva elő a zsebéből. A házvezetőnő élénk érdeklődéssel nézte a pénzt. – Fogalmam sincs – felelte. – Legutóbb amikor Skóciába ment, vagy hat hónapig oda volt. Nagyon rajong Skóciáért. El nem tudom képzelni, miért. – Az első útra mikor ment? – kérdezte Benedict. – Úgy egy évvel ezelőtt. Amity elmosolyodott. – Nem vette észre véletlenül, hogy ezúttal sok csomagot vitt-e magával? – Nem láttam elmenni, sem most, sem a múltkor, ha már itt tartunk. – A házvezetőnő felhorkant. – Mindkét alkalommal csak elment egyik este, és nem fárasztotta magát azzal, hogy visszajöjjön. – Köszönjük – felelte Benedict. – Az érméket a házvezetőnő kinyújtott kezébe ejtette. – Nagyon sokat segített. A nő becsukta az ajtót, és bezárta a reteszt. Benedict Amityre nézett. Látta a tekintetében az izgatottságot. Volt egy olyan érzése, hogy a saját szeme is hasonlóan csillog. Azonban egyikük sem szólalt meg, amíg vissza nem értek a kocsihoz.

294

AMANDA QUICK

– Mr. Warwick úgy hat hónapig oda volt, amikor utoljára eltűnt Skóciába – mondta Amity. – És most újra eltűnt – felelte Benedict. – Az időzítés beleillik Logan elméletébe, hogy a gyilkos nem volt a városban az első és a mostanában elkövetett gyilkosságok között. – Feltételezi, hogy tényleg Skóciában van? – Talán először oda ment – válaszolta Benedict. – De szerintem egy súlyosan sérült ember nemigen lehet abban az állapotban, hogy ilyen hosszú útra vállalkozzon, sem vonaton, sem a személyes fogatán. Valószínűnek látszik, hogy közelebbi búvóhelyet választana a gyógyuláshoz.

Amitynek annyi ideje sem volt, hogy elővegye a kulcsát, amikor az izgatott Mrs. Houston már nyitotta is a bejárati ajtót. De elég volt egy pillantást vetnie az arcukra, és a házvezetőnő türelmetlen várakozásának helyét átvette a csüggedés. – Akkor mégsem ő az? – kérdezte. – Úgy gondolom, valóban Warwick lehet a gyilkos – felelte Benedict. Követte Amityt be az ajtón. – Csakhogy megint eltűnt. – Ó, jaj! – kiáltott fel Mrs. Houston, és bezárta az ajtót. Penny és Logan a dolgozószoba ajtajában várta őket.

ALIBI JEGYESSÉG

295

– Mit ért azon, hogy eltűnt? – kérdezte Logan. Mielőtt Benedict válaszolni tudott volna, a bejárati ajtó felől eszeveszett dörömbölés szakította félbe. – Mi a csuda? – Mrs. Houston újra kinyitotta az ajtót. Egy kifulladt fiatal rendőr állt az ajtóban. Mrs. Houston arca felderült. – Maga az, Wiggins rendőr! Örülök, hogy nappal látom! Sikerült aludnia egy kicsit ma reggel? – Igen, Mrs. Houston, köszönöm. – Wiggins Loganra nézett. – Jó hírem van, uram. Harkins rendőrnek sikerült megtalálnia a kocsist. – Milyen kocsist? – kérdezte Amity. Aztán elkerekedett a szeme. Mennyei atyám! Csak nem azt akarja mondani, hogy a gyilkos fogatának a kocsisát? – De igen, asszonyom – felelte a rendőr. Elvigyorodott. – Most már jutunk valahova, nem igaz? – Talán – felelte Logan. – Hol van a kocsis? – Harkins szerint a Zöld Kutyában tölti a szabad idejét. Az egy kocsma a kikötő közelében. – Hívjon egy konflist, közrendőr! – parancsolta Logan. – Igen, uram. A rendőr elővett egy sípot, és elsietett az utca távolabbi vége felé. Benedict Loganre nézett. – Magával tartok. – Örülök a társaságának – válaszolta Logan.

Huszonhét

Nick Tobinnak hívták. Benedictet egy terrierre emlékeztette: kicsi, drótszőrű, és valószínűleg nagyon gyors lábú. De most nem szaladt. Szíves örömest beszélt Logannel és Benedicttel, de nem ingyen. Zsebre vágta a pénzt, amit Benedict rakott az asztalra, nagyot húzott a söréből, és elmesélte, amit tudott. Nem volt sok. – Igen, egy úriember felbérelt, hogy vezessem a fogatát – kezdte Nick. Száját viseltes kabátja ujjába törölte. – Azt mondta, találkozója van egy hölggyel, aki nem akarja, hogy nyilvánosan lássák vele. Ez így van némelyik előkelő kurvával. De gondolom, önök, uraim, tisztában vannak ezzel. Benedict legyűrte a mérgét. – A hölgy bérkocsinak nézte a fogatot. – Hát, ez volt a cél – mondta Nick türelmesen. – Úgy kellett tennem, mintha bérkocsiba szállna. Honnan kellett volna tudnom, hogy az a nő eszelős? – Miből gondolja, hogy őrült? – kérdezte Benedict. – Az ügyfelemet valami rettentően szétkaszabolta. – Nick megrázta a bozontos fejét. – Sohasem láttam ehhez

ALIBI JEGYESSÉG

297

hasonlót. Vér mindenfelé azokon a finom üléseken. Igazán kár értük. Aztán kiugrott, és úgy rohant el üvöltve, mint egy eszeveszett. – Mi történt a fuvarjával? – kérdezte Logan. – Amikor a bige elrohant, az utas rendesen pánikba esett, annyit mondhatok. Rám üvöltött, hogy vigyem el abból az utcából. Természetesen azt tettem, amit mondott. Nem mintha nekem nagy kedvem lett volna még ott lebzselni. – Hová vitte? – Amint eltávolodtunk az őrült nőtől, kinyitottam a tetőn a csapóajtót, és megkérdeztem, hogy hová akar menni. Képzelhetik a meglepetésemet, amikor láttam azt a sok vért! – Azt az utasítást adta, hogy vigye haza? Nick meglepettnek tűnt a kérdés hallatán. – Nem, uram. Egyáltalán nem említette, hol lakik, uram. Azt az utasítást adta, hogy a Crocker Lane-en vigyem egy címre, és így is tettem. Amikor odaértünk, segítenem kellett neki felmenni a lépcsőn. Bedörömbölt az ajtón. Összevissza vérezte a lépcsőt. Valaki kinyitotta az ajtót. Az utasom bement, és ennyi volt. – Nem egészen – szólalt meg Benedict. – Mi lett a fogattal? – Egy férfi kijött a házból, és adott némi pénzt. Azt mondta, hogy fizetség az időmért. Azt is mondta, majd ő elintézi a lovat és azt a furcsa hintót. Én menjek isten híri-

298

AMANDA QUICK

vel, és felejtsem el, ami történt. És pontosan így is tettem. Legközelebb meg azt hallom, hogy két úriember akar velem beszélni, és nem bánom meg. – Nick Loganre sandított. – Persze nem tudtam, hogy az úgynevezett úriemberek egyike a Yardról van. Logan hűvösen rámosolygott. – Nagyra értékeljük az együttműködését. – Mindig boldoggá tesz, ha szívességet tehetek a Yardnak – felelte Nick. – Nem fogjuk elfelejteni – ígérte Logan. Nick elégedetten bólintott. Benedict figyelmesen nézte a férfit. – Tudatában van, ugye, hogy a fogat, amit aznap hajtott, a Vőlegénynek nevezett gyilkosé volt? Nick mélységesen megsértve meredt rá. – Nem, uram, az nem lehetséges. Az egy úriember hintója volt, én mondom önnek. Igazi előkelő fogat, még ha belül furcsa is volt. Nem az a fajta jármű, amiben egy olyan őrült gyilkos járna, mint a Vőlegény, nem igaz? – Kell nekem az a cím a Crocker Lane-en – mondta Logan. Nick ravasszá vált. – Nos, hát az egy kicsit többe fog önnek kerülni, uram. Logan úgy nézett ki, mint aki épp ellentmondani készül. Benedict halványan megrázta a fejét, és pénzt vett még elő. – Jobb lesz, ha helyes a válasz – szólalt meg.

ALIBI JEGYESSÉG

299

– El sem tudnék felejteni egy ilyen fuvart – felelte Nick vidáman. Eldarált egy számot. Logan szeme összeszűkült. – Hova vitte volna őket? Nick busa szemöldöke összeráncolódott. – Kiket, uram? Az úriembert és a hölgyet, aki nem akarta, hogy meglássák, amint beszáll a fogatba – felelte Logan egyenletesen. – Hova kellett volna vinnie őket? – Ebben nem tudok önnek segíteni, uram. Sohasem derült ki, pontosan hova tartunk, amiért a kis kurva úgy megbolondult. Azután kellett volna megkapnom az utasításokat, miután őt felvettük. Logan és Benedict felállt. – Még egy dolog – szólalt meg Benedict. Nick felnézett. – Mi lenne az, uram? – Mi volt az, amit furcsának talált a fogatban? – Az, hogy belülről teljesen zárt volt. Az olyan kocsikra emlékeztetett, amelyekben rabokat szoktak szállítani. Az ablakokat fatáblák fedték. Még a tetőn levő csapóajtón is rácsok voltak. Az ajtót be lehetett kívülről zárni, gondolom, hogy senki se tudjon betörni. – Vagy talán hogy senki se tudjon elmenekülni a járműből? – vetette fel Logan.

300

AMANDA QUICK

– Hát igen, ha kívülről bezárták, a bent levő ember bent tagadna, az biztos – felelte Nick. – Erre nem gondoltam. Az ügyfelem elismerte, mennyire fél, hogy rablók támadják meg, amikor Londonban kocsizik. – Nem teljesen alaptalanul – mondta Benedict. – Veszélyesek az utcák. – Hát igen, uram, valóban így van.

Huszonnyolc

Már alkonyodott, és köd ereszkedett az utcákra, mire a Crocker Lane-en található házhoz értek. Benedict leszállt a konflisról. Logan követte. Felmentek a bejárati lépcsőn. Egy közeli gázlámpa fénye épp csak arra volt elég, hogy elolvassák a bejárati ajtón a kis névtáblát. Dr. J. M. Norcott. Csak előjegyzésre. – Norcott orvos – szólalt meg Benedict. – Ez megmagyarázza, miért ide rendelte Warwick a kocsist. – Warwick kellően jól ismerte ezt a címet ahhoz, hogy a pánik pillanatában is emlékezzen rá, miközben minden bizonnyal attól kellett tartania, hogy elvérzik – jegyezte meg Logan. – Más szóval, Warwick hosszabb ideje fennálló ismeretségben állhat dr. Norcottal. – Úgy vélem, igen – felelte Logan. Benedict a sötét ablakokat figyelte. – Nem úgy néz ki, mintha lenne itthon valaki. – Lehet, hogy Norcottot beteghez hívták – felelte Logan.

302

AMANDA QUICK

Megemelte a kopogtatót, és erőteljesen megdöngette. Hallották a kopogtatás tompa visszhangját az előtér mélyéből, de senki sem nyitott ajtót. – Azt javaslom, próbálkozzunk a konyha felőli bejárattal – mondta Benedict. – Felhívhatnám a figyelmét, hogy nincs kulcsunk, engedélyről nem is beszélve – szólt Logan teljesen semleges hangon. – Rámutathatnék, hogy más módok is vannak, hogy az ember bejusson egy házba. Azt is megemlíthetem, hogy elég sűrű köd van ma este. Logan elgondolkodva nézett. – Kiváló érvek mind. Próbálkozzunk a konyhaajtóval. Benedict felemelte a kezét, hogy a konflist az útjára bocsássa. Amikor a kocsi látótávolságon kívülre került, követte Logant a ház hátsó feléhez. Beléptek a kis kertbe. A konyhaajtónál Benedict fényt gyújtott, és szilárdan tartotta, amíg Logan gyors mozdulatokkal a záron dolgozott. A halál szaga abban a pillanatban megcsapta az orrukat, ahogy kinyitották az ajtót. Már nem foglalkoztak a szomszédokkal, Benedict felkapcsolta a lámpát. A holttest az előtérben feküdt. Fényes, kifent acél csillogott egy száraz vértócsa közepén. – Ez minden bizonnyal Norcott – szólalt meg Benedict.

ALIBI JEGYESSÉG

303

Logan leguggolt a holttest mellett, és szemügyre vette hivatásos szemmel. – Úgy gondolom, hogy ezt valamikor tegnap követték el. A gyilkos az orvos egyik saját szikéjét használta. – Úgy tűnik, Virgil Warwick visszatért Skóciából – mondta Benedict. – Visszajött, hogy megölje azt az egy embert, aki a sebesülésének természetét illetően tanúskodni tudott volna. Logan felállt. – De miért most gyilkolta meg? Benedict az ajtó közelében, a földön található utazóládára pillantott. Ügyelve rá, hogy ne lépjen az alvadt vérbe, megkerülte a holttestet, és leguggolt mellette. – Be van zárva – mondta. Logan szó nélkül benyúlt a halott férfi kabátjába. Előhúzott egy kulcsot, és átnyújtotta Benedictnek. Benedict kinyitotta a ládát. Az előtér lámpái nagy halom kapkodva bepakolt ruhát és egy borotválkozófelszerelést világítottak meg. – Épp el akarta hagyni a várost – mondta Benedict. – Szerintem menekült. Ez a láda úgy néz ki, mint amit sietősen csomagoltak össze. – Egyetértek. – Logan egy jegyet halászott ki az áldozat első zsebéből. – Skóciába szándékozott utazni, vonattal. Benedict újra megkerülte a holttestet, és benyitott egy ajtón. Amikor felkapcsolta a lámpát a szobában, gondosan

304

AMANDA QUICK

elrendezett iroda ajtajában találta magát. Az iroda oldalsó falán egy másik ajtó nyílt. Ezt is kinyitotta, és egy vizsgálóasztalt valamint mindenféle orvosi műszereket látott. Logan egyenesen az íróasztalhoz ment, és kinyitott egy bőrkötéses könyvet. – Ez Norcott előjegyzési naplója – mondta. – Úgy tűnik, hogy egész hétre be volt táblázva betegekkel. Benedict az ajtó felé indult. – Körülnézek az emeleten, amíg maga végignézi az íróasztalát. – Rendben. – Logan leült a székbe, és hatékony technikával, módszeresen munkához látott. Benedict kettesével vette a lépcsőfokokat. Csak egy szoba volt, ami úgy nézett ki, mintha nemrégiben használatban lett volna. A többiben a bútorok súlyos porvédő huzattal voltak letakarva. Norcott egyedül élt. Azonnal észrevette a levelet az éjjeliszekrényen, amint felkapcsolta a villanyt. Gyorsan átolvasta, aztán sietősen lement a lépcsőn. Amikor bement a dolgozószobába, Logan épp egy fiókot zárt vissza. – Talált valamit? – kérdezte Logan. – A gyilkos nem Skóciában volt. – Benedict átnyújtotta a levelet. – Egy Creswell Udvarház nevű kórházban tartózkodott mint beteg. Két nappal ezelőtt az anyja magával vitte onnan.

ALIBI JEGYESSÉG

305

– Hadd lássam! – Logan kikapta Benedict kezéből a levelet, és gyorsan elolvasta. – A Creswell Udvarház egy elmegyógyintézet. Gyakori, hogy a jó hírű, felső osztálybeli családok álnéven küldik az ilyen intézményekbe elmezavarodott rokonaikat, hogy megőrizzék a beteg titkát. – Hogy a családról már ne is beszéljünk! – tette hozzá Benedict. – A beteg rokonai mindent megtennének, hogy egy ilyen titkot elássanak. – És bármilyen árat megadnak, hogy garantálják a hallgatást. – Logan feltartott egy nyilvántartást. – E szerint a pénzügyi lajstrom szerint dr. Norcott igen szép honoráriumot kapott egy V. Smith nevű beteg beutalásáért a Creswell Udvarházba. – Ha a beutalásért olyan sokat fizettek, el lehet képzelni, mennyit fizettek közvetlenül az udvarház tulajdonosának. – A nemjóját! – mondta Logan halkan. – Nagyon kétlem, hogy Virgil Warwick önként vonult elmegyógyintézetbe. Minden bizonnyal valaki más fizette a díjakat a családban. – Meg kell találnunk Virgil Warwick szüleit – mondta Benedict. – Most, hogy tudjuk a nevet, elvileg az nem túl bonyolult. – Logan körbenézett. – Azt hiszem, mindent megtettünk itt, amit lehet. Hívok egy rendőrt, és elintézem, hogy elvigyék a holttestet.

306

AMANDA QUICK

Benedict visszament az előtérbe. Még egy pillantást vetett a holttestre és a ládára. – Érdekes – mondta. – Mi? – kérdezte Logan. – Kíváncsi lennék, mi történt a doktor orvosi táskájával. Nem tudom elképzelni, hogy egy orvos ne vigye magával, még akkor se, ha épp egy gyilkos elől menekül. Az orvosi eszközök és az orvosságok egy orvos szerszámai. A munkaeszközei, amelyek segítségével a megélhetését biztosítja. Értékesek. – Már megállapítottuk, hogy Norcott sietett, valószínűleg az életét mentette. – Igen, de ha azt remélte, hogy orvosként praktizál, miután elhagyta Londont, akkor a szakmája eszközeit is magával vitte volna – felelte Benedict. – Azt gondolom, hogy a gyilkos ellopta a doktor orvosi készletét. Logan a vérfoltos szikét nézte. – Amiben olyan éles pengék is vannak, mint ez. – És kloroform – tette hozzá Benedict. – Warwick a következő áldozat foglyul ejtésére készül.

Huszonkilenc

Mind a négyen a dolgozószobában voltak. Amity Pennyvel oda vonult vissza, hogy újra a vendéglistát bújják válaszokat keresve, amikor Benedict és Logan dr. Norcott meggyilkolásának hírével visszatért. Egy pillantás a zord, eltökélt arcukra elég volt, hogy elárulja számukra: a felfedezés még inkább elmélyítette aggodalmukat. De a szemükből sugárzó elszántság nyilvánvalóvá tette, hogy közelítenek a válaszokhoz. – Nem volt nehéz Virgil Warwick közeli hozzátartozóiról listát készíteni – mondta Penny. – Leellenőriztettem Mrs. Houstonnal, hogy alátámasszam a saját emlékezetemet. Ő elment egy barátjához, aki valamikor a családnál dolgozott. Warwick apja pár éve meghalt. Virgilnek nincsenek testvérei. Azt hiszem, hogy van pár távoli unokatestvére, de ők Kanadába költöztek. Amennyire meg tudtuk határozni, csak egyetlen közeli hozzátartozója él itt a városban: az édesanyja.

308

AMANDA QUICK

– Warwick jókora vagyon egyedüli örököse – tette hozzá Amity. – Ami megmagyarázza a luxus ruhaféléket, amiket az elrablásomkor láttam. Benedict egy levelet húzott elő a zsebéből. – E szerint az írás szerint kicsit több mint három héttel ezelőtt Warwick meg nem határozott kezelésre a Creswell Udvarházba volt beutalva, amely magán-elmegyógyintézetnek tűnik. Norcott feljegyzései azt sugallják, ez volt a második alkalom, hogy Warwick az udvarházba került. – Hadd találgassak! – szólalt meg Amity. – Az első alkalom körülbelül egy évvel ezelőtt volt. – Igen – felelte Logan. – Közvetlenül azután, hogy az első menyasszony holttestére rábukkantak. Úgy tűnik, hogy az ön ellen elkövetett támadást követően visszaküldték, és most újra kiengedték. Penny a homlokát ráncolta. – Miért hozná ki az anyja újra az elmegyógyintézetből? – Szíve mélyén valószínűleg tudja, de legalábbis gyanítja, hogy rettentő dolgokra képes, de továbbra is azt reméli, hogy a modern orvostudomány képes meggyógyítani – mondta Amity. – Semmiképp sem hagyott túl sok időt a kezelésre ez utolsó alkalommal – felelte Penny. – Talán meggyőzték, hogy a fia mégsem bűnös a gyilkosságokban – válaszolta Amity. – Biztos vagyok benne,

ALIBI JEGYESSÉG

309

hogy a szörnyeteg azt mondta, én támadtam rá, és nem fordítva. – És az anyja szeretné hinni, hogy ez tényleg így volt – tette hozzá Penny. – Mégiscsak az anyja. – Akárhogy is érvelt, Virgil Warwick anyja a felelős azért, hogy szabadon bocsátották, és ő lehet az az egyetlen személy, aki tudja, hol van most – mondta Logan. – Azonnal beszélnem kell vele. Penny megrázta a fejét. – Még ha ártatlannak hiszi is a fiát, az utolsó, akivel szóba áll, egy rendőr. – Megtalálom a módját – fogadkozott Logan. – Könnyebb és gyorsabb lesz, ha én beszélek vele – mondta Benedict. Amity ránézett. – Elkísérem. Benedict ezen egy kicsit elgondolkodott. – Igen, azt hiszem, talán az lesz a legjobb. Logan szemöldöke felszökött. – Hogy akarnak maguk ketten tovább jutni a bejárati ajtónál? Ha az igazi nevüket használják, azonnal gyanakodni fog, és azt mondatja a komornyikkal, hogy nincs otthon. – Honnan veszi, hogy az igazi nevemet akarom használni? – kérdezte Benedict.

310

AMANDA QUICK

– Ha már nevekről van szó – tartott fel Penny egy papírlapot –, ami azt illeti, Mrs. Charlotte Warwick szerepel a Channing-bál vendéglistáján. – Szóval volt kapcsolat – állapította meg Logan. – Ez mindenképp megmagyarázza, honnan hallotta az őrült fia a pletykát az én állítólagos fedélzeti viszonyomról Mr. Stanbridge-dzsel – tette hozzá Amity. – Úgy tűnik, a hírt az anyjától kaphatta – mondta Logan. Amity felsóhajtott. – Biztos vagyok benne, hogy neki fogalma sem volt, mihez kezd majd a fia az információval.

Egy órával később Amity a Warwick-kastély lépcsőjén állt, és érdeklődéssel figyelte, ahogy Benedict a fölényes komornyikkal bánt. – Mondja meg Mrs. Warwicknak, hogy dr. Norcott és asszisztense van itt egy rendkívül fontos ügy megbeszélése végett. A komornyik szemügyre vette Benedict drága kabátját és nadrágját, majd Amity elegáns ruháját is hasonlóan gondosan szemrevételezte. Nem úgy tűnt, mint akit meggyőztek. – A kártyája, dr. Norcott? – érdeklődött.

ALIBI JEGYESSÉG

311

– Sajnálom, teljesen kifogytam belőlük. Higgye el nekem, Mrs. Warwick fogad bennünket. – Megnézem, hogy fogad-e ma látogatókat – felelte a komornyik. Becsukta az orruk előtt az ajtót. – Gondolja, hogy ez működni fog? – kérdezte Amity. – Azt gondolom, hogy az adott körülmények között Mrs. Warwick nem meri nem fogadni dr. Norcottot. Tudnia kell, hogy a doktor azon kevés emberek egyike, aki tisztában van vele: a fia valószínűleg gyilkos. – De ha mégis megtagadja, hogy fogadjon minket? – Akkor is bemegyünk – felelte Benedict. – Letartóztathatnak bennünket – mutatott rá Amity semleges hangon. – Nem valószínű, hogy Mrs. Warwick kihívja a rendőrséget, mondván: el kellene távolítaniuk az orvost és az aszszisztensét, akik ismerik a legsötétebb titkát. Rettegne tőle, hogy a város tele lenne reggelre a botránnyal. – Valóban – felelte Amity. – Az ön érvelési képessége újra és újra lenyűgöz, uram. – Ezt örömmel hallom, mert jelen pillanatban egyáltalán nem vagyok belátó kedvemben. Válaszokat akarok. – Ahogy én is. Az ajtó kinyílt. – Mrs. Warwick fogadja önöket – jelentette be a komornyik. Úgy nézett ki, mint aki erősen helyteleníti a döntést.

312

AMANDA QUICK

Amity hűvösen rámosolygott, és szaporán belépett a tágas, elegánsan berendezett előtérbe. Benedict követte. A komornyik a könyvtárba kísérte őket. Az ablaknál egy nő állt galambszürke ruhában, és kifelé nézett a kertbe. Egykor sötét haja gyorsan őszült ugyanolyan árnyalatúvá, mint a ruhája. Merev eleganciával tartotta magát, mintha csak egy acélfűző egyenesítette volna ki a derekát. – Dr. Norcott és az asszisztense, asszonyom – jelentette be őket a komornyik. – Köszönöm, Briggs. Charlotte Warwick nem fordult feléjük. Megvárta, amíg a komornyik becsukja maga mögött az ajtót. – Azt jött közölni velem, dr. Norcott, hogy a fiam esete reménytelen? – kérdezte. – Amennyiben igen, feleslegesen tette meg az utat. Beletörődtem a tudatba, hogy Virgilnek a Creswell Udvarházban kell leélnie az életét. – Ebben az esetben miért ragaszkodott hozzá, hogy kiengedjék a felügyelete alá? – kérdezte Amity. A Charlotte-on átfutó sokk szemmel látható volt. Levegő után kapott, és megmerevedett. Összeszedve magát gyorsan megfordult, az ajkai a döbbenettől és talán a pániktól szétnyíltak. – Miről beszél? – kérdezte Charlotte. Elhallgatott. Arckifejezését a düh torzította el. – Kik maguk? – Benedictre meredt. – Maga nem dr. Norcott.

ALIBI JEGYESSÉG

313

– Benedict Stanbridge, asszonyom – felelte Benedict. – A jegyesem, Miss Doncaster. Talán már hallott róla. Ő az a nő, akit a fia nemrégiben elrabolt. – Fogalmam sincs, miről beszél. Hogy merészelt hazudni, hogy bejusson ebbe a házba? Charlotte a bársony csengőzsinór után nyúlt. – Azt tanácsolnám, hogy ne hívja a komornyikját, aszszonyom – mondta Benedict. – Hacsak nem akar felelni azért, hogy hagyta Virgilt szabadon további gyilkosságokat elkövetni. – Nem tudom, miről beszél – felelte Charlotte. Úgy hangzott, mint aki alig kap levegőt. – Takarodjanak innen! – Elmegyünk, amint megmondta, hol rejtőzik a fia – felelte Benedict. – Ha tényleg elmebeteg, nem akasztják fel. Visszaküldik az elmegyógyintézetbe. Mindannyian tudjuk, megvan hozzá a pénze, hogy egy ilyen kimenetelt biztosítson. Charlotte összeszedte magát. Odament az íróasztala mögé, ökölbe szoruló kezével megmarkolta a szék háttámláját. – Semmi köze hozzá, de teljesen világos leszek – mondta egyenletes hangon. – A fiam jelenleg kezelés alatt áll idegrendszeri rendellenesség miatt. Az egészsége magánügy. Nem áll szándékomban beszélni róla, magukkal meg végképp nem. – A maga fia megölt legalább négy nőt, akikről tudunk, és nagy valószínűséggel a feleségét is – mondta Benedict. –

314

AMANDA QUICK

Három héttel ezelőtt elrabolta a jegyesemet, azzal a szándékkal, hogy őt is megöli. – Nem – tartott ki Charlotte. – Nem, ez nem igaz. Az idegei túl érzékenyek. Sohasem tenne semmi ilyen erőszakosat. – Mit ért azon, hogy érzékeny? – kérdezte Amity. – Nem tud elviselni semmilyen nagyobb megerőltetést vagy nyomást. Nagyon kevéstől is felzaklatódik. Az élet köznapi részleteit mindig én kezeltem számára: a pénzügyeit, a társadalmi kötelezettségeit, a személyzetét. – A fia a fotózás hobbijának hódol, ugye? – kérdezte Benedict hajthatatlanul. Charlotte habozott. – A fiam művészi alkat. Ez magyarázza az érzékeny idegeit és hangulatváltozásait. Hivatását a fényképezésben találta meg. Ezt honnan tudja? Nem mintha számítana. Elég gyakori hobbi. – Aznap, amikor megpróbált elrabolni, ellenálltam – mondta Amity. – Komolyan megsérült. – Azt mondta, hogy egy közönséges kurva támadt rá – suttogta Charlotte. – A pénz körül támadt vitájuk. Lehet, hogy a fiam kicsit túlreagálta. Benedict megfeszült, és megindult előre. Amity le sem véve a szemét Charlotte-ról, kezét a karjára rakta. A férfi megállt, de Amity érezte, ahogy a vad energia kavarog benne.

ALIBI JEGYESSÉG

315

Charlotte észre sem vette a némajátékot. A történetre koncentrált, amit mesélt. Amity tudta, hogy a szörnyeteg anyja kétségbeesetten próbálja meggyőzni magát. – A fiam beleegyezett a... légyottba – folytatta Charlotte rendkívül feszült hangon. – De vita tört ki az ár körül. A kurva feldühödött, és rátámadt. – Azt gondolom, mindketten tudjuk, hogy nem ez történt – mondta Amity halkan. – Virgil elrabolt engem. Egy hajszálon múlott, de sikerült elmenekülnöm. Igen, egy pengével védtem meg magam. Nagyon vérzett, amikor otthagytam a kocsiban. Az egyetlen orvos segítségét kérte, akit ismert, azét, akiről biztosan tudta, hogy megőrzi a titkát. Dr. Norcott ellátta a sebeit, aztán hívatta magát. Charlotte megdöbbenve rogyott egy székre. – Ilyen sokat tudnak? – A mai napon, kis idővel ezelőtt megtaláltuk Norcott holttestét – tette hozzá Benedict. – A torkát saját szikéinek egyikével vágták el. Csakúgy mint a Vőlegény áldozatainak torkát. Azt gyanítjuk, hogy Virgil felesége hasonló módon halt meg, bár a sérüléseinek pontos természetét elfedte az a tény, hogy a fia kidobta őt az ablakon. Charlotte a fejét rázta. – Nem, az baleset volt.

316

AMANDA QUICK

– Norcott halott – mondta Benedict. – Most Virgil nyilvánvalóan bujkál. Norcott orvosi felszerelésével, tehetném hozzá. Charlotte összeszedte magát. – Nem lehetett Virgil. Nem értik? Jelenleg egy speciális klinikán van. – Már nincs a Creswell Udvarházban – mondta Amity. – Két napja az anyja őrizetére bízták. Úgy tűnt, hogy Charlotte teljesen magába roskadt. – Édes istenem! – Ön mindvégig tudta, mi ő – mondta Benedict. – Ezért bízta a Creswell Udvarházra nem is egyszer, hanem kétszer. Miért hozta el onnan most másodjára? Súlyos csönd telepedett rájuk. Amity eltűnődött, vajon Charlotte válaszol-e valaha. De egy idő múlva megmozdult, és riadt szemmel nézett a látogatóira. Furcsán elszürkült, mintha az élet lassan szivárogna ki belőle. – Az a boszorka volt – mondta. – Neki kellett lennie. Miért vitte el őt a Creswell Udvarházból, nem tudom megmondani. Őt kell megkérdezniük. Amity egy pillantást váltott Benedicttel. – Ki a boszorka? – kérdezte Amity óvatosan. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy Charlotte-ot elnyeli az őt beborító szürkeség. De végül összeszedte magát. – Nem sokkal azután, hogy a férjem meghalt, felfedeztem, hogy évek óta zsarolta egy nő, aki lányok számára

ALIBI JEGYESSÉG

317

tartott fent árvaházat – felelte Charlotte. – Kapcsolatba lépett velem, és nyilvánvalóvá tette, ha nem fizetek továbbra is, akkor elintézi, hogy bizonyos ügyek bekerüljenek az újságokba. – Melyik árvaház? – kérdezte Benedict. – Hawthorne Hall – válaszolta Charlotte. – Egy faluban található Londonon kívül, vonattal úgy egyórányira. Legalábbis nekem ezt a címet adták, amikor átvettem a zsarolási pénz fizetését. A Hall már nem szolgál árvaházként, de a korábbi igazgatója továbbra is ott él. – Mik azok az ügyek, amiknek a titokban tartásáért fizetett? – kérdezte Benedict. – A férjemnek másik nőtől született gyereke. Amity pár lépést tett az íróasztal felé. – Már megbocsásson, Mrs. Warwick, de mindnyájan tudjuk, nem ritka, hogy a gazdag és jó családból származó férfiak házasságon kívül nemzenek gyermeket. Az ilyen helyzet érthetően kellemetlen, de aligha sokkoló. A legtöbb nő az ön helyzetében nem is venne róla tudomást. Miért fizetne zsarolási pénzt azért, hogy eltitkolja a férje házasságon kívül született gyermekét? Charlotte a tekintetét a kert felé fordította, de Amity biztos volt benne, hogy a múltba révedt. – A boszorka azt állította, hogy a férjem lányánál szellemi instabilitásra utaló jeleket észlelt. Azt sugallta, hogy talán a fiam is tébolyodott.

318

AMANDA QUICK

– Értem – felelte Amity. – Azzal fenyegetőzött, hogy Virgil szellemi egészségére vonatkozó elméletét a sajtó elé tárja. – Lehet, hogy én is megzavarodtam – mondta Charlotte halkan. – Mert rengeteg időt töltöttem azzal, hogy elképzeljem Mrs. Dunning különböző módokon történő meggyilkolását. – Ő az árvaház volt igazgatója? – kérdezte Amity. – Igen – felelte Charlotte. – Ő az, aki zsarol. – Mi tartotta vissza? – kérdezte Benedict. – Az elején Dunning egyértelműen értésemre adta: ha vele bármi történik, elrendezte, hogy a Warwickvérvonalban fellelhető elmebajra célzó levelek érkezzenek a sajtóhoz. De egy évvel ezelőtt még rosszabbra fordult a helyzet. Tudatta velem, hogy azok a levelek arra vonatkozóan is tartalmazni fognak bizonyítékot, hogy a fiam meggyilkolta a feleségét, valamint egy fiatal hölgyet is. A világ elé kívánta tárni, hogy Virgil a Vőlegény. Benedict elgondolkodva nézett. – A fia tud róla, hogy Dunning zsarolta önt? – Nem, természetesen nem – felelte Charlotte. – Tudja, soha nem akartam, hogy tudomást szerezzen a féltestvéréről. Dermesztően feszült csönd ereszkedett a szobára. Amity Benedictre nézett. – Hawthorne Hallba kell mennünk – mondta.

ALIBI JEGYESSÉG

319

– Igen – felelte a férfi –, méghozzá sürgősen. Charlotte rájuk meredt. – A fiam... – Ha van bármilyen elképzelése, hol bujkálhat, el kell hogy mondja nekünk – szólt Benedict. – Esküszöm maguknak, nem tudom. A Creswell Udvarházban hittem. – Charlotte őszintén zavarodottnak tűnt. – Mrs. Dunning azt állítja, hogy nagyon is tisztában van a fiam elmeállapotával. Én fizettem a zsarolási pénzt. Miért szabadítaná ki?

Harminc

Nem sokkal a Charlotte Warwickkal folytatott beszélgetés után Amity és Benedict útra kelt az árvaházba. A férfi csak egy rövid megállót engedélyezett az Exton Streeten, hogy Amity magához vehesse a köpenyét és pár szükséges dolgot a vonatúthoz. Nem volt idő Logant meglátogatni. Penny megígérte, hogy átadja a felügyelőnek a megszerzett információt, amint lehet. A falu, ahol Hawthorne Hall volt, valóban egyórányira feküdt Londontól, ahogy Charlotte Warwick mondta. Az állomásról azonban kocsival még negyven perc volt az út rossz utakon a régi árvaházig. Hawthorne Hall valójában egy lassan omladozó, régi kúria volt. Hosszú ösvény végén sötéten és magányosan meredezett. Benedict visszapillantott a válla fölött. Fizetett a kocsisnak, hogy várjon. A ló és a kocsis nem messze várakoztak, de lassan elnyelte őket az este közeledtével leereszkedő köd. – Mrs. Warwick kiváló kérdést fogalmazott meg – mondta Benedict. A megmásíthatatlan bizonyosság érzésé-

ALIBI JEGYESSÉG

321

vel nézte Hawthorne Hall magas kovácsoltvas kerítését. Itt válaszok rejlenek, gondolta. – Miért hozná el az árvaház igazgatója Warwickot a Creswell Udvarházból? – Nem fogjuk megtudni, amíg meg nem kérdezzük tőle – mondta Amity. A férfi a kapukat vette épp szemügyre. – Nagyon logikus az érvelése. A kapu nem volt bezárva, talán mert nincs itt sok féltenivaló, vonta le a következtetést Benedict. Néhány helyen gaz verte fel az ösvényt, de a régi kertből szinte semmi sem maradt, csak a puszta föld. A kocsis szerint az utolsó árva gyerekek is már évekkel ezelőtt elhagyták a helyet. Elmagyarázta, hogy Mrs. Dunning egyedül lakik a házban. Állandó személyzete nincs. A faluból egy asszony jár hozzá heti kétszer takarítani. Ő mindenkinek azt mesélte, hogy Mrs. Dunning a földszinten lakik. A fölsőbb emeleteket mind lezárták, a bútorokat letakarták védőhuzattal. Mrs. Dunning alkalmanként bejár a faluba vásárolni, és néha felmegy vonattal Londonba, ahol egy hétig marad egyhuzamban. De ezektől a sovány tényektől eltekintve, rejtély volt a falubeliek számára. Benedict kinyitotta a vaskapu egyik szárnyát. Nehezen, nagy nyikorgások közepette mozdult. Megfogta Amity karját. Együtt sétáltak a régi kúria főlépcsője felé. A burkolókő repedt volt és durván faragott.

322

AMANDA QUICK

Az emeletek ablakai sötéten tátongtak, de a földszinti függönyök mögül gyenge lámpafény szűrődött ki. A lépcső tetején Benedict meglendítette a kopogtatót. A hang visszhangzott a házban, de nem érkezett azonnal válasz. – Van itt valaki – jegyezte meg Amity. – Égnek a lámpák. Benedict még hangosabban döngette a kopogtatóval a bejáratot, de ezúttal sem jött senki az ajtóhoz. – Bent van, és mi addig nem megyünk el, amíg nem beszéltünk vele – mondta a férfi. – Talán nem hallja a kopogtatásunkat. Próbálkozzunk a hátsó ajtóval. – Azzal mire megyünk? Ha nem akar minket fogadni, akkor azt sem fogja kinyitni. – Sohasem lehet tudni – felelte Benedict. A férfi szándékosan közömbös hangon beszélt, de látta, hogy a nő tekintetében megértés gyúl. Amity pontosan tudta, mit szándékozik tenni. – Ó! – szólalt meg. Még jobban lehalkította a hangját. – Értem. Tudatában van, hogy a házba engedély nélkül belépni abszolút illegális? – Ezért megyünk hátra, ahol a kocsis nem láthat bennünket. Amity elmosolyodott. – Magának mindig van egy terve, igaz? – Készítek, ha egy mód van rá.

ALIBI JEGYESSÉG

323

– Feltételezem, hogy ez mérnök voltából fakad. Nem úgy hangzott, mint akit ez a tény elriaszt, döntötte el a férfi. Pusztán elfogadta annak részeként, hogy ki ő. Követte a férfit le a lépcsőn, és körbe a nagy ház oldalán. Hátul a kertet magas fal vette körül, de a kapu nem volt bezárva. A falon belül újabb csaknem teljesen sivár földet találtak. Benedict élesen kopogott a konyhaajtón. Ezúttal amikor nem érkezett válasz, megpróbálta elfordítani az ajtógombot. Nyitva volt. Jeges bizonyosság futott át rajta. – Pont mint ma reggel – mondta, inkább magának, mint Amitynek. A nő gyors, kutató pillantást vetett rá. – Úgy érti, amikor megtalálták dr. Norcott holttestét? – Igen. – Benedict elővette a zsebéből a pisztolyt. Amity lassan kifújta a levegőt, mint aki bátorságot önt magába. Aztán a köpenye alá nyúlt, és leakasztotta a legyezőt a láncról. A legyező formájú pengét összezárt állapotban fogta kesztyűs kezében. Benedict fontolóra vette, hogy megparancsolja a nőnek, maradjon kint, de aztán arra jutott, hogy ott sincs nagyobb biztonságban, mint vele. Együtt meg tudják védeni egymást, ha kiderül, hogy Warwick a házban vár rájuk. A csizmája orrával belökte az ajtót. Egy gyéren világított előtér vált láthatóvá. Amikor semmilyen szikével vagdal-

324

AMANDA QUICK

kozó őrült nem ugrott elő a sötétből, belépett a homályba. Amity követte. A ház kongott az ürességtől. Egyetlen, a folyosó felénél található szobából érkezett fény. – Figyelje a folyosó bal oldalán található szobákat! – mondta a férfi. – Én figyelem a jobb oldalt. – Rendben – felelte Amity. Közelítettek a V alakú fény felé, elhaladva a konyha, a nappali, a tálaló és a beépített szekrény mellett. Minden ajtó nyitva állt, kivéve a szekrényét. Benedict elfordította az ajtógombot, meglehetősen könynyen nyílt. A polcokon halomban állt a vászonnemű és a tisztasági szerek. Folytatták útjukat a hosszú folyosón. A halál összetéveszthetetlen szaga áramlott ki a lámpafényes szobából. – Mennyei atyám! – suttogta Amity. Benedict megállt az ajtóban, és egyetlen pillantással átfésülte a teret. Sötét ruhás, középkorú nő holtteste hevert a földön az íróasztal közelében. Csakúgy mint Norcott doktor esetében, rengeteg vér volt. A nagy részét felszívta a szőnyeg, és már alvadtnak tűnt. – Ennyit Charlotte Warwick feltételezéséről, hogy a fia nem tudott Mrs. Dunningról – mondta Benedict. – Az a gazfickó igen szereti a szikét, elvágta a torkát.

ALIBI JEGYESSÉG

325

– Ugyanúgy ölte meg, mint ahogy a többi áldozatával is végzett. – Maradjon itt. Biztos akarok benne lenni, hogy nem vár semmilyen meglepetés a bejárat felőli előtérben. Ellenőrizte az ezen a szinten található utolsó szobát is, egy gyéren bútorozott könyvtárt. A polcokon sorakozó pár bőrkötéses kötetet por borította. Gyorsan visszament oda, ahol Amity várt készenlétben a legyezővel. – Mi folyik itt? – kérdezte a nő. – Miért öli meg Warwick ezeket az embereket? – Valószínűleg nem bölcs dolog egy elmebeteg indítékán töprengeni, de az az érzésem, hogy azokat öli meg, akik tudják a titkát. – De miért most? És miért éppen őket? Dr. Norcott nagy valószínűséggel megmentette Warwick életét azon a napon, amikor én összekaszaboltam a legyezővel. És nyilvánvalóan Mrs. Dunning volt az a nő, aki kijuttatta a Creswell Udvarházból. – Lehet, hogy azt gondolja, már nincs rájuk szüksége – felelte Benedict. – Azt hiszi, hogy teherré váltak, mert tudják róla az igazat. Amity szeme a megértéstől tágra nyílt. – És mert tudja, hogy vadászunk rá. Rájött, hogy előbbutóbb valószínűleg Norcott és Dunning nyomára bukkanunk.

326

AMANDA QUICK

– Azonnal vissza kell térnünk Londonba, és értesítenünk kell Logan felügyelőt, mit találtunk. – És mi legyen a holttesttel? Nem hagyhatjuk itt csak úgy. – De – felelte Benedict. – Itt hagyhatjuk, és itt is fogjuk hagyni. Amity visszaakasztotta a legyezőjét a derekán függő láncra, és töprengő arckifejezéssel nézte az íróasztalt. – Mrs. Dunning meglehetősen érdekes figurája ennek a rejtvénynek – mondta. – Úgy vélem, talán hasznos lenne gyorsan átnézni az íróasztala fiókjait. – Különös, hogy ezt mondja – felelte Benedict. – Épp ugyanerre gondoltam. Két lépést tett, amikor megérezte az enyhén kiemelkedő tárgyat a szőnyeg alatt. Ugyanakkor egy alig észlelhető, tompa kattanást hallott. Parányi szikra villant az íróasztal alatt. – Fusson! – rivallt rá a nőre. – A hátsó ajtóhoz! Az van a legközelebb. Mozogjon, asszony! Amity megpördült, kezével megragadta a szoknyáját és a köpenyét, s futott végig a folyosón. A férfi követte. Amity megbotlott, káromkodott, aztán visszanyerte az egyensúlyát, és rohant tovább, ahogy csak írt. De így sem haladt elég gyorsan. A férfi rájött, hogy a ruhája és a köpenye súlya lassítja le. A nehéz redők azzal fenyegettek, hogy felbuktatják.

ALIBI JEGYESSÉG

327

Benedict megfogta a karját, és félig rángatta, félig cipelte végig a folyosón, ki a hátsó ajtón. Pillanatokkal az előtt vágódtak ki a halott kertbe, mielőtt Dunning dolgozószobájában a robbanás bekövetkezett. Másodperceken belül lángok borították a házat. Sötét füst gomolygott a levegőben. Benedict megfogta Amity karját, és kivezette a vaskapun keresztül. Amint a birtokon kívül biztonságban voltak, megállította a nőt. Mindketten megfordultak, hogy megnézzék, ahogy a ház ég. – Csapdát állított – szólalt meg Benedict. – Hát nem érdekes?

Harmincegy

Amity nem tudta levenni a szemét az égő kúriáról. A pulzusa gyorsabban vert, mint azon a napon, amikor az idegenvezetőjével egy kolorádói hegyi ösvényen befordulva medvével találták szembe magukat. Az égő romok különleges látványa, és a tudat, hogy Benedict és ő majdnem meghaltak a robbanásban, fogva tartották az érzékeit. – Azt akarta, hogy ebben a házban leljük halálunkat – mondta Benedict. Amity hallgatta, ahogy a rémült ló viharos galoppban elnyargal a hosszú ösvényen. – Ennyit a kocsinkról – mondta. – A kocsis minden bizonnyal azt fogja feltételezni, hogy meghaltunk a robbanásban – jegyezte meg. – Igen – felelte Benedict. – Azt hiszem, azt fogja. A nőnek az a benyomása támadt, hogy a férfi fejben valami bonyolult számítást végez. Annyi időre levette a szemét a pokoli tűzről, amíg a férfira pillantott. – Újabb terve van, ugye? – kérdezte. – Talán.

ALIBI JEGYESSÉG

329

A nő visszafordult a tűz látványához. A lángok hangosan ropogtak, a kúria belsejét is elemésztve. Annak ellenére érezte a hőhullámokat, hogy ők Benedicttel jóval távolabb álltak. A kőfalak megmaradnak, gondolta magában. De reggelre Hawthorne Hall csak egy kiégett rom lesz. – Gondolja, hogy ez a tűz lángra lobbantja az erdőt is? – tette fel a kérdést. – Nem valószínű – válaszolta Benedict. – Nem sok éghető van a ház közvetlen közelében, és nedves nyarunk volt. Ráadásul újabb vihar közeleg. Az eső majd eloltja a parazsat. – Szemügyre vette a sötét felhőket. – Hamarosan menedéket kell találnunk. – Elképzelhető, hogy a kocsis nem hív segítséget? – Feltehetőleg elviszi a történtek hírét a faluba, de semmi esély rá, hogy a helyi tűzoltók egy ilyen méretű tűzzel megbirkózzanak. Lehet, hogy megjelenik ma este pár kíváncsiskodó, de még ez is kétséges. – Mint a kocsis, mindenki azt fogja feltételezni, hogy meghaltunk. – Igen – felelte Benedict. – És ez igen hasznosnak bizonyulhat. – Úgy érzem, a mérnök újra munkába lendült. – Némi türelmi időt nyerünk ma estére, hogy végiggondoljuk, amiket megtudtunk. Átsiklottam a rejtvény egy fontos darabján, Amity. Érzem.

330

AMANDA QUICK

– Nem lehetséges, hogy a gyilkos figyelte a házat, és látta, ahogy az erdőbe menekülünk? – Meglehet, de én hajlamos vagyok kételkedni abban, hogy bárhol a közelben lenne. A falu kicsi. Ez nem London. Errefelé mindenki emlékezne egy idegenre, aki a vasútállomásra érkezett, érdeklődött, hogyan juthat el Hawthorne Hallba, és nem utazott vissza Londonba a robbanás bekövetkeztéig. – Értem mire gondol – felelte. – Ahhoz, hogy a lehető legnévtelenebb maradjon, nyilván azt akarta, hogy lássák, amint elhagyja a falut jóval a robbanás előtt. De ön feltételezi, hogy vonattal jött és ment. Mi van, ha kocsit bérelt? – Ez is egy lehetőség – ismerte el Benedict. – De nagyon hosszú az út Londonból fogattal. Nem, én azt gyanítom, hogy vonatra ült, ahogy mi is, és órákkal ezelőtt visszatért a városba. Jelenleg minden bizonnyal annak hírére vár a reggeli lapokban, hogy robbanás történt Hawthorne Hallban, és három ember meghalt. Amityn borzongás futott át. – Atyavilág, a sajtó beszámolói! Hát persze! A húgom bizonyára látni fogja a beszámolókat, és azt fogja hinni, hogy meghaltunk. Értesítenünk kell. – Holnap reggel az lesz az első dolgunk – ígérte Benedict. – Ma este azonban nem tudunk visszagyalogolni a faluba a viharban, ami mindjárt kitör a fejünk fölött.

ALIBI JEGYESSÉG

331

– De Penny aggódni fog, ha nem térünk vissza az éjjeli vonattal. – Ezen nem tudunk segíteni, Amity – felelte Benedict gyengéden. – Hozzá van szokva, hogy időről időre nyomát veszti magának az utazásai kiszámíthatatlanságai miatt. Nem fog pánikba esni. – Remélem, hogy nem. – Amity elhallgatott. – Tudja, hogy önnel vagyok. Ez minden bizonnyal megnyugtatja majd. – Jöjjön! Menedéket kell találnunk. p Elindult az égő ház oldala mentén. Amity összefogta a köpenye redőit, és felzárkózott mellé. – Ahogy már rámutatott, a legközelebbi farm is jókora távolságra van innen – szólalt meg. – Nem fogunk olyan messzire jutni, mielőtt ideérne az eső. Meg kell elégednünk a kunyhóval, amit az ösvény távolabbi végén láttunk. – Sebaj, az is nagyon meg fog felelni – válaszolta Amity. – Sokkal kényelmetlenebb szállásaim is voltak már. Próbált nem gondolni a nyilvánvalóra, de lehetetlen volt figyelmen kívül hagynia: egyedül fogja tölteni az éjszakát Benedicttel. – Nem ez lesz az első alkalom – szólalt meg Benedict. – A Sarkcsillag fedélzetén három éjszakát töltött velem ugyanabban a kabinban, ha emlékszik. Amity elmosolyodott.

332

AMANDA QUICK

– Vannak alkalmak, Mr. Stanbridge, amikor elgondolkozom, vajon tényleg képes-e a gondolataimban olvasni. – Időről időre én is eltűnődöm, hogy maga olvas-e az én gondolataimban. De mivel egyikünk sem vallja magát pszichikus képességekkel bírónak, azt hiszem, más magyarázat után kell néznünk az esetenkénti kölcsönös intuíciókat illetően. – És mi lenne ez a magyarázat, uram? Meglepetésére a férfi habozott, mint aki a megfelelő szavakat keresi. – Azt hiszem, hogy talán jobban ismerjük egymást, mint ahogy hisszük – mondta végül. – Feltételezem, annak, hogy egyik krízisből a másikba kerülünk együtt, ahogy mostanában akaratunk ellenére történik velünk, nos, annak talán ilyen hatása van két emberre. Tudjuk, mit várjunk a másiktól szorult helyzetben. – Ez nagyon jó meglátás öntől, uram – felelte Amity. – Meglepődött? – A férfi halványan elmosolyodott. – Lehet, hogy nem rendelkezem Declan Garraway pszichológiai ismereteivel, és ahogy már megjegyeztem, nem vagyok oda a költészetért, de általában össze tudok úgy adni kétszer kettőt, hogy az eredmény négy legyen. – Ez mindenképp az erős matematikai alap mellett szól. – Én is szeretem azt gondolni. – Hogy jött rá, hogy Hawthorne Hall nemsokára lángokban fog állni? – kérdezte Amity.

ALIBI JEGYESSÉG

333

– Tudtam, hogy baj van, amint a szőnyeg alá rejtett kioldószerkezetre ráléptem, és láttam a szikrát. Bevallom, ebből elhamarkodott volt azt a következtetést levonni, hogy a szikra netán egy kanócot gyújt be, de okosabbnak tűnt e feltételezés szerint cselekedni. – Így utólag határozottan briliáns feltételezés volt, Mr. Stanbridge.

Az ösvény végén található kunyhó üresen állt, de jobb állapotban volt, mint Amity várta. Nem volt jele, hogy rágcsáló vagy bármely másfajta állat beköltözött volna. A kút pumpája működött, és a kis fészerben volt tűzifa. A vihar a villámlás csattanásával és mennydörgés morajlásával érkezett, épp amikor Benedict az utolsó pár fahasábbal beért a kunyhóba. Amity bezárta mögötte az ajtót, kizárva a heves esőt. – Azt hiszem, hogy ezt a kunyhót a gazdája legalább alkalmanként bérbe szokta adni – jegyezte meg Amity. – Minden kifejezetten jó állapotban van, beleértve az ágyat is. Az arca kínosan megvonaglott, amint az ágy szó elhagyta a száját. Ez a bútordarab a sarokban állt, uralva a kis teret. Hál’ istennek Benedict udvariasan úgy döntött, figyelmen kívül hagyja mind a megjegyzést, mind az ágyat.

334

AMANDA QUICK

– Ma este éhesek maradunk – jelentette ki. – De legalább lesz inni való vizünk, és nem fogunk fázni. Begyújtom a tüzet. Amity elmosolyodott, határozottan önelégültnek érezve magát. – Nem maradunk éhesek. A férfi fél térdre ereszkedve guggolt a kandalló előtt, épp arra készült, hogy begyújtsa a tüzet az aprófával, amit a fészerből hozott be. Megállt, nagy érdeklődéssel nézve Amityre. – Talált valami ennivalót? – kérdezte. – Hoztam valami ennivalót. – Odament, ahol a köpenye egy pecken lógott az ajtó közelében, és szétnyitotta a redőket, számos belülre varrt zsebet fedve fel. Fitogtatva vett elő két kis vízálló zacskót. – Rég megtanultam, hogy az ember soha ne induljon útnak legalább egy kis tea és keksz nélkül. Sohasem lehet tudni, mi várja az út végén. Benedict szeme elismerően csillogott, amikor kinyitotta az egyik zacskót, és elővett egy kis papírba tekert csomagot. – Nagy csodálattal adózom a mindenkor jól felkészült hölgyeknek – mondta. Amity talált egy kannát, és a kútról hozott vizet forralt benne. Amikor kinyitotta a konyhaszekrényt, talált pár bögrét és csorba tányért is. Elmosolyodott. – Olyan, mintha vártak volna minket – mondta.

ALIBI JEGYESSÉG

335

Benedict elgondolkodó arccal nézte. – Sok olyan emberrel állok ismeretségben, férfival és nővel egyaránt, aki már rég elkezdett volna panaszkodni a szállás gyenge minősége miatt – szólalt meg. – Amikor valaki annyit utazik, mint amennyit én, megtanulja, hogy a gyenge minőségű szállás definíciója a körülményektől függően jelentős eltéréseket mutat – felelte Amity. Benedict a köpenyre pillantott. – Számba véve mindazt, amit a láncán hord, továbbá a köpenye zsebeinek számát, nem csoda, ha időnként csörög, ahogy jár. Amity megköszörülte a torkát. – Úgy véli, hogy csörgők? A férfi igenlően bólintott. – Azt gondolom, hogy maga olyan nő, aki képes megbirkózni az előre nem látott körülményekkel. A nő elmosolyodott, és emlékeztette magát, hogy a férfi nem éppen lírai alkat. Amikor készen volt a kis lakomával, leültek a tűzzel szemben az asztalhoz, hogy elfogyasszák a teából és kekszből álló vacsorájukat. Barátságos csöndben költötték el az ételt, és elmerengtek a kandallóban vidáman lobogó tűzön. Kint a tomboló vihar lágy, kitartó esőbe ment át.

336

AMANDA QUICK

Amikor befejezték az evést, Benedict segített elöblíteni a csészéket és a tányérokat. Nem maradt más hátra, mint foglalkozni a sarokban levő egyszemélyes ágy kérdésével. Amity eldöntötte, hogy jó példával fog elöl járni. Végül is ő olyan nő, aki meg tud birkózni az előre nem látott körülményekkel. – Pont olyan lesz, mint a Vadnyugaton kempingezni – jelentette ki. – Kivéve, hogy nem kell majd a hideg, kemény földön aludnunk, és nem kell farkasok és medvék miatt sem aggódnunk. – Csak egy emberi ragadozó miatt, aki szikével öl – jegyezte meg Benedict. Amity ránézett. A tűz fényénél a férfi arca keménynek és zordnak látszott. – Megváltozott az elmélete a gyilkos jelenlegi hollétét illetően? – kérdezte. – Gondolja, hogy valahol kint van a viharban, és minket figyel? Benedict egy pillanatig a tűzbe bámult, aztán megrázta a fejét. – Nem. Azt gondolom, hogy most már óvatos. Megszabadult attól a két embertől, aki ismerte a titkát, és aki elképzelhető volt, hogy a rendőrségre megy. Egyelőre viszszatért a búvóhelyére. Mindenesetre ez a kunyhó elég biztonságosnak tűnik. Az ablakok túl kicsik, hogy egy ember bemásszon, az ajtót meg nem tudja betörni fejsze nélkül. Márpedig az nem az ő stílusa.

ALIBI JEGYESSÉG

337

– Használhat olyan robbanószert, mint amit Hawthorne Hallban hagyott. – Nem. – Benedict most magabiztosabbnak látszott. – Az ilyesfajta csapdához idő, tervezés, megközelíthetőség és mindenekfelett megfelelő anyagok kellenek. Nagyon valószínűtlen, hogy két robbanószerkezet felállítására készen utazott. Végül is nem tudhatta, hogy megmenekülünk az első robbanásból, és itt fogunk menedéket keresni. Amity egy pillanatig figyelte Benedictet. – Mi az, ami annyira aggasztja ma este? – kérdezte. – Természetesen a nyilvánvaló tényen túl, hogy egy gyilkosra vadászunk. A férfi elfordította figyelmét a tűzről, és mélyen a nő szemébe nézett. – Itt süllyedjek el, ha tudom. De van valami ebben az ügyben, ami elkerüli a figyelmemet. – Idővel rá fog jönni – nyugtatta meg a férfit. – Attól félek, hogy éppen az idő az, amiből nem rendelkezünk túl sokkal. – Előttünk a ma éjszaka – felelte a nő. Benedict elmosolyodott. Kényszeredett mosoly volt, de igazi, szívből jövő. – Igen – mondta. – Előttünk a ma éjszaka. A férfi úgy meredt rá, mint aki egyfajta transzban van. Amity megértette, hogy válaszra vár tőle, de nem tudta, mit

338

AMANDA QUICK

mondjon. Egy darabig csak némán nézett rá, mígnem a férfi megmozdult, kirángatva magát a mozdulatlanságból. – Amikor legutóbb együtt töltöttük az éjszakát, az enyém volt az ágy – mondta. – A priccsről beszél a kabinjában? – Igen. Úgy igazságos, hogy ma ön kapja az ágyat. Én majd a tűz előtt alszom. Amityn hirtelen gyöngeség vett erőt. Nos, meglehetősen hosszú és nehéz nap volt, emlékeztette magát. Miért csodálkozik, ha elgyengült?

Harminckettő

Lágy ropogás és fadarabok súrlódásának hangja ébresztette nyugtalan álmából. Kinyitotta a szemét, és figyelte, ahogy Benedict újabb fahasábot tesz az alig égő tűzre. A férfi levette a csizmáját, a kabátját és a nyakkendőjét, mielőtt takaróba csavarva magát, elnyúlt volna a földön. Akaratlanul is feltűnt neki, hogy valamikor azután, hogy ő letelepedett a göröngyös matracra, a férfi az ingét is levetette. A ruhadarab egy szék háttámláján lógott. Amity mozdulatlan maradt, alvást tettetett, és ámulattal, valamint mély, női élvezettel szemlélte a férfit. A lángok megvilágították a teste karcsú, jó erőben levő, izmos vonalát. A válla széles volt és erős. A tűzifával olyan könnyed hozzáértéssel és gazdaságos mozdulatokkal bánt, ami egyszerre volt kecses és férfias. Eszébe jutott, milyen érzés, amikor a férfi keze a bőréhez ér. Hirtelen elborította a vágy. Majd elepedt a férfi újabb érintése után. Ebben a pillanatban Benedict is őfelé fordult. A tűz fénye felfedte a sebet a bordái alatt. A sebesülés begyógyult, de a nyoma egy életre megmarad. – Ébren van, ugye? – kérdezte.

340

AMANDA QUICK

– Igen – felelte. – Sajnálom, nem akartam önt zavarni. Csak újabb fát teszek a tűzre. Amity lassan felült. Korábban levette a súlyos alsószoknyáit, és számos kapcsot kigombolt az utazóruhája nyakrészén. És bár nem viselt fűzőt, a ruha merevítése nem tett lehetővé valódi komfortot vagy lazítást. – Nem számít – felelte. – Nem nagyon tudtam aludni. Folyton Mrs. Dunning holttestét látom, és azt a kattanást hallom, amit az előtt hallottunk, hogy a robbanószerkezet kanóca meggyulladt volna. – Micsoda véletlen egybeesés! Én ugyanezeket a képeket látom, kivéve, hogy az enyémben az a látvány is szerepel, ahogy maga küzd, hogy fusson a ma viselt súlyos ruhájában és köpenyében. Amity elfintorodott. – Csak hálás lehetek, hogy a Racionális Öltözködésért Társaság tagjaként nem viselek fűzőt, és az alsóneműm súlyát három kilóban maximálom. – Mennyei atyám! Három kiló alsónemű? Amity vállat vont. – Egy olyan hölgy, aki a divat élvonalát követi, könnyen azon kaphatja magát, hogy majdnem tizenöt kiló ruha van rajta. Az anyag nagyon sokat nyom, amikor számos redőben és berakásban van. És akkor még nem szóltunk a csizmáról és a köpenyről.

ALIBI JEGYESSÉG

341

A férfi elmosolyodott. – A külföldi útjai során nem így öltözik. – Nem. Csak amikor itthon vagyok Londonban. Amity látta a férfi tekintetében a leplezetlen éhséget. Mint akit megbabonáztak, az ő bensejében is megmozdult valami. A levegőben a feszültség kézzelfogható lett közöttük. A pulzusa kissé gyorsabban vert. Tudta, hogy a férfi nem fogja megtenni az első lépést, hacsak nem tudatja vele, hogy szívesen fogadná. Felállt. A ruhája szoknyái az alsószoknyák tartása nélkül a lába köré omlottak. – Ma megmentett bennünket, Benedict – mondta. – Ha nem értette volna meg, hogy mit jelent az a kattanás, amikor a szőnyegre lépett... – Éveket töltöttem különböző típusú mechanikai eszközök tervezésével és azokkal való kísérletezéssel. Megismerem egy kapcsoló kattanását, amikor hallom. – Igen. – Tett pár lépést a férfi felé, aztán megállt, nem tudva, hogyan tovább. – Határozottan a műszaki és... egyéb dolgokban való jártasságának javára írandó. A férfi a homlokát ráncolta. – A matematikára gondol? A férfi őszinte zavara némi magabiztosságot adott neki. Vett egy mély lélegzetet, és odaállt közvetlenül a férfi elé. Érezte a tűz melegét, meg egy másfajta forróságot is.

342

AMANDA QUICK

– Nem a matematikára – felelte. Az ujját végighúzta a férfi állának kemény vonalán. – A csókolózás művészetében mutatott szakértelmére céloztam. A férfi lassan felemelte a kezét, és a nő arcát érdes tenyerébe fogta. – Ha bármi tehetséget mutatok, amikor megcsókolom magát, az azért van, mert magától jön, olyan természetesen, mint a légzés. Nincs semmi, amire jobban vágynék ebben a pillanatban. Amitynek elállt a lélegzete. – Nincs semmi, amire ebben a pillanatban jobban vágynék, mint hogy megcsókoljon. – Biztos benne? – A férfi hangja most már rekedt volt. Amity a tenyerét a férfi tűz által felhevített mellkasára tette, és azok az éjszakák jutottak eszébe, amikor azért érintette meg, hogy ellenőrizze, lázas-e. Annyira aggódott azon az első pár napon a hajón. Most persze más dolgok miatt aggódhat, de reggelig nem akart rájuk gondolni. Eszébe jutott a férfi szemében a kérdés, amit akkor látott, amikor aludni tért a szoba egyetlen ágyába, a férfi pedig a földre terítette a takarót. Akkor nem tudta, hogyan válaszoljon neki. De most igen. – Előttünk a ma éjszaka – mondta. Lábujjhegyre állt, és ajkát a férfiéhoz érintette. A férfinak ennyi válasz elég is volt.

ALIBI JEGYESSÉG

343

Magához húzta, és olyan vad lágysággal tette a száját a magáévá, hogy az felvillanyozta Amity érzékeit. Benedict vállába kapaszkodott, és erősen szorította. A férfi elmélyítette a csókot, amíg a nő már olyan izgalomba jött, hogy nem tudott semmi másra gondolni, csak a belülről jövő, fájó vágyra, mely egyre fokozódott benne. A férfi kikapcsolta a ruha fűzőjének többi kapcsát is. A ruha a lábához hullott. Nem maradt rajta más, csak a harisnya, az alsónadrág és az ing. – Legalább ma éjjel van ágyunk – suttogta a férfi a torkának –, nem csupán egy szénakupac. – Igen. – A körmeit a férfi széles vállának izmaiba mélyesztette. – Igen. A férfi a karjaiba emelte, és a közelben álló ágyhoz vitte. Letette a takaró tetejére, és annyi időre felegyenesedett, hogy levegye a nadrágját és az alsónadrágját. A férfi erekciójának keménysége és méretes volta egyszerre tette óvatossá és igézte meg. Emlékezett, milyen kényelmetlen volt, amikor a férfi beléhatolt azon az első alkalmon az istállóban. Megnyugtatta magát, hogy ezúttal könnyebb lesz. – Ma éjjel nem sietjük el – ígérte a férfi. Az egyik térdével az ágyra térdelt, tesztelve, hogy az elbírja-e a súlyát. Amity olyan ideges volt, hogy kuncogni kezdett.

344

AMANDA QUICK

– Az ágy elég erősnek tűnik – mondta. – Nem hiszem, hogy maga miatt a földön kötnénk ki. A férfi elmosolyodott a félhomályban. – Remélem, igaza van. Óvatosan mellé ereszkedett, a teste melegével beburkolva őt. A könyökére támaszkodott, hogy ne nyomja a matracba, és úgy hajolt oda, hogy megcsókolja. Amityben minden lángra lobbant. Átadta magát az ölelésnek. A sürgető vágy fájó követeléssé vált. A csípőjét ösztönösen Benedict merev férfiasságához emelte. A férfi elszakította a száját a nőéről, és a torkát kezdte csókolgatni. – Imádom az illatát – suttogta. Amity megmarkolta a vállát. A férfi megragadta az ing szegélyét, és feltolta a ruhadarabot a derekára. Egyik kezét becsúsztatta az alsónadrág nyitott középső varrásán, és rátalált a nő legérzékenyebb részére, mely szinte elolvadt. – Olyan meleg – mondta. – És annyira kíván. – Megcsókolta a nő mellét a vékony ingen keresztül. – Engem. – Igen – sikerült kinyögnie elszoruló torokkal, miközben a forgószél nyers erejével érkező érzés azzal fenyegetett, hogy teljesen maga alá temeti. – Önt. A férfi újra szájon csókolta: ezúttal nem érzékien, inkább mint aki egy fogadalmat pecsétel meg. Amity még mindig azzal küzdött, hogy megfejtse a csók jelentését, amikor a férfi két ujjával finoman befurakodott.

ALIBI JEGYESSÉG

345

Amity összerándult, de nem a fájdalomtól. Ösztönösen megfeszült a finoman fürkésző ujjak körül. Most olyan érzékeny volt, hogy minden érintés kis áramütéseket keltett benne. Benedict mozdulatlanná dermedt, és felemelte a fejét. – Fájdalmat okoztam? – Nem. – Visszahúzta a férfit magához. – Nem, kérem! Akármit is tegyen, de abba ne hagyja! – Abba kell hagynom. – Miért? – Mert a húga figyelmeztetett, hogy ha teherbe ejtem magát, a fejemet veszi. – Micsoda? Penny ezt mondta? Nem hiszem el. – Lehet, hogy nem ezek voltak a pontos szavai, de amennyire emlékszem, valami igen hasonlót mondott. A lényege az volt, hogy használjak óvszert. – A férfi elhallgatott. – De tapasztalat hiányában lehet, hogy nem is érti, miről beszélek. – Lehet, hogy nincs tapasztalatom, de orvosi tudásnak nem vagyok híján – felelte Amity kimérten. – Az apám elmagyarázta az óvszer használatát. – Hát persze. – Benedict hangja olyan volt, mint akit egyszerre szórakoztat és bosszant a dolog. – Gondolom, nem hord Magánál egy tartalékot valamelyik zsebében? Amity elpirult. – Most ugrat engem.

346

AMANDA QUICK

– Igen, ugratom. – A férfi áthelyezte a súlyát. – Várjon! Azonnal visszajövök. Felkelt az ágyról, és odament, ahol a kabátja lógott a falon. Amity feltámaszkodott az egyik könyökére, hogy lássa, mit csinál. A tűz fényében nézte, ahogy a férfi elővesz egy kis bőrtokot az egyik zsebéből. – Azt akarja mondani, hogy hozott magával egyet? – kérdezte hüledezve. – Egy olyan útra, ahol gyilkosság ügyében nyomozunk? A férfi megmerevedett, szemmel láthatóan nem tudta, mi lenne a helyes válasz. – Ah! – szólalt meg. Elhallgatott, aztán dűlőre jutott. – Mindenhová magammal viszem, amióta csak megvettem. – És az pontosan mikor is volt? – Nem sokkal azután, hogy a húga kioktatott. – Atya isten! – Amity rájött, hogy fogalma sincs róla, mit is mondjon. Egy pillanatnyi gondolkodás után lassan elmosolyodott. – Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki mindenféle eshetőségre felkészülve utazik. A férfi felnevetett – fátyolos morajjal, amibe egyértelműen megkönnyebbülés vegyült és visszatért az ágyhoz. Kinyitotta a bőrtokot, és elővette az óvszert. Amity megigézve nézte, ahogy felhúzta a kis tasakot. A férfi lehajolt, hogy megcsókolja. – Ezúttal élvezni fogja az élményt, megígérem – mondta szája a nő száján.

ALIBI JEGYESSÉG

347

– Hiszek magának. A férfi nem hatolt belé azonnal. Ehelyett addig simogatta, amíg ő újra lüktetett és égett a vágytól. A férfi megtalálta benne a mennyeien érzékeny helyet, és a nemi szerve tetején a kis dudort. Ezeknek a területeknek szentelte a figyelmét, amíg a nő semmi másra nem tudott gondolni. Amikor a megkönnyebbülés végiglüktetett rajta, levegőért kapott, felkiáltott, és szorosan megmarkolta Benedict vállát. A férfi beléhatolt lassan, megfontoltan, meglovagolva a nő orgazmusának forró hullámait. Ezúttal nem volt fájdalom, de a túl teli, túl szoros érzés hullámzó kis lüktetések újabb sorát indította meg. Most már teljesen elfúlt a lélegzete. Hallotta Benedict rekedt nyögését. A háta csupa izommá feszült a kezei alatt. A férfi lenyúlt a testük között. Amity rájött, hogy egyik kezével az óvszert tartja, miközben belé döf. A legutolsó pillanatban elhúzódott. Amity szorosan ölelte, miközben a férfi az óvszerbe élvezett. Benedict megrázkódott, és mellé rogyott.

Harminchárom

Jóval később Benedict megmozdult, és felült az ágy szélén. Levette az óvszert, és az ágy alatti éjjeliedénybe ejtette. Az óvszerek olyan drágák voltak, hogy sok férfi kiöblítette, és újra használta őket. Szerencsére ő megengedhette magának azt a luxust, hogy újat használjon, ahányszor csak szükséges. Amityre nézett. A tűz kihunyó fényében a nő lágyan, izgatóan és elragadóan nézett ki. Rájött, hogy újra merevedése van. Figyelmeztette magát, hogy épp most dobta ki az egyetlen óvszert, amit magával hozott. – Nem rendeltetésszerűen használta az eszközt – szólalt meg a nő. – Habár viselte, mégis elhúzódott az utolsó pillanatban, csakúgy mint első alkalommal az istállóban. – Sem a bőr, sem a gumi változata nem teljesen megbízható – felelte Benedict. Lehajolt és megcsókolta. – Az a legjobb, ha az ember extra körültekintéssel jár el. Amity úgy nyújtózott ki, mint egy macska. – Mindig a katasztrófára készül.

ALIBI JEGYESSÉG

349

– Mondták már, hogy meglehetősen unalmas vagyok – válaszolta a férfi, mielőtt ideje lett volna végiggondolni, mennyire bölcs dolog ezt a témát felhoznia. Amity meglepve pislogott. Aztán elnevette magát. – Ez teljesen nevetséges. Amióta magával találkoztam, az életem mindennek nevezhető, csak unalmasnak nem. Ami azt illeti, nekem úgy tűnik, hogy egyik kaland követte a másikat, köztük igen kevés pihenőidővel. – Valóban, de ez azért van, mert mostanában a dolgok meglehetősen rendkívüliek voltak. Szokványos körülmények között az élet igen monotonnak bizonyulhat egy olyan temperamentumú férfival, mint én. A nő lassan, provokatívan elmosolyodott. – Ezt őszintén kétlem. De ha mégis unalom fenyegetne bennünket, mindig visszatérhetünk ahhoz a fajta kísérlethez, amit az imént végeztünk. A férfiban felengedett a feszültség. – Úgy hiszem, hogy az első alkalmat a tevegelés érzéséhez hasonlította – mondta. – Ezúttal sokkal jobb volt – felelte. – Inkább mintha egy vad paripát lovagolna meg az ember a viharban. Talán egy csöppet veszélyes, de ez minden bizonnyal a vonzás része. Az egész igen felvillanyozó volt. Egy pillanatig a férfi egyszerűen csak élvezte a nő látványát a tűz fényénél. Majdnemhogy ragyog, állapította meg.

350

AMANDA QUICK

Nem, teljesen biztos volt benne, hogy tényleg ragyog. Volt valami sugárzó benne, ami nem eresztette az érzékeit. – Biztos lehet afelől, hogy bármikor készen állok ilyen módon könnyíteni élete unalmas pillanatain, Miss Doncaster – felelte. – Nagyon kedves ajánlat öntől, uram. Benedict felállt, felhúzta az alsónadrágját, és átment a szobán, hogy egy újabb fahasábot dobjon a tűzre. Amikor a lángok újra magasan lobogtak, visszafordult az ágy felé. Amity nézte, rá várva. Az elégedettség hulláma söpört végig rajta. Amity rá vár. És ekkor, csak úgy a semmiből, a rejtvény hiányzó darabja is a helyére került. Megállt a szoba közepén. – Minden mindennel összefügg – szólalt meg. Amity lassan felült az ágy szélén. – Miről beszél? – Mindenről. Úgy foglalkoztunk Virgil Warwicknak az ön elleni támadásával, mintha az független lenne Foxcroft jegyzetfüzetének elrablásától. De van köztük kapcsolat. Lennie kell. – Miért mondja ezt? – A robbanás Hawthorne Hallban. – Átment a szobán oda, ahol a kabátja egy pecken lógott. Kivette a kis jegyzetfüzetet a zsebéből, és kinyitotta. – Nem látja? Számos dolgot megvilágít.

ALIBI JEGYESSÉG

351

– Mint például? – Mint például azt a tényt, hogy nagy valószínűséggel nem Virgil Warwick gyilkolta meg Mrs. Dunningot.

Harmincnégy

Benedict hűvös, féken tartott energiája ragadósnak bizonyult. Egy pillanattal előbb még álomittas volt, és készen állt rá, hogy álomba merüljön. De hirtelen éber és kíváncsi lett. Felkelt az ágyból, a takarót a vállára húzta. Érezte a padló hidegét a harisnyáján keresztül, de figyelmen kívül hagyta. – Ezt magyarázza meg! – kérte a férfitól. – Akárki is állította ma nekünk azt a csapdát, az illető ért a robbanószerkezetek meglehetősen titkos tudományához – kezdte Benedict. Leült az asztalhoz, és kinyitotta a kis jegyzetfüzetet. – Emlékszik, mit mondott Charlotte Warwick a fia személyes érdeklődéséről? – Művészalkatként írta le, és azt mondta, úgy tűnik, hogy a fényképezésben találta meg a hivatását. – Pontosan. Semmi jelét nem adta, hogy valaha érdekelték volna a műszaki vagy a tudományos dolgok. Nagyon valószínűtlen, hogy tudná, hogyan kell előállítani egy bonyolult robbanószerkezetet, még kevésbé összerakni a gyilkosság helyszínén, anélkül hogy közben felrobbantaná magát.

ALIBI JEGYESSÉG

353

– De Mrs. Dunning torkát egy éles pengével vágták el. Pont úgy halt meg, mint dr. Norcott és azok a szegény menyasszonyok. – Mindenki, aki követte a bűnügyek hírét a sajtóban, azaz London nagy része tudja, hogyan követte el a gyilkos a gyilkosságokat. Nem nagy trükk leutánozni a módszert. Amity megborzongott. – Feltételezve, hogy az illetőt nem zavarja a vér. – Ezt feltételezve – hagyta helyben Benedict. Visszatért a jegyzeteihez. Amity figyelte. – Azt gondolja, hogy dr. Norcottot is valaki más ölte meg, nem pedig Virgil Warwick? – kérdezte egy-két perc elteltével. – Nem. Nem lehetek benne biztos, de annak a gyilkosságnak van valami kifacsart logikája. – Igen, tudom. Említette. Vagyis teljesen logikus, hogy Warwick megszabadult az egyetlen embertől, aki tudta, milyen veszélyes. Félt, hogy Norcott esetleg a rendőrséghez fordul. – Így van. Valamint a gyilkos Norcott orvosi táskáját is magával vitte. Ez olyan Virgilre valló cselekedetnek tűnik. Ám még ha tudott is a féltestvéréről, valamint arról a tényről, hogy Mrs. Dunning zsarolta az anyját, nagyon nehéz elhinni, hogy megtanulta, hogyan kell bedrótozni azt a robbanószerkezetet, és beállítani, hogy felrobbanjon, amikor

354

AMANDA QUICK

valaki a szőnyegre lép. Ehhez képzés és tapasztalat szükséges. – De ki más akarná megölni Mrs. Dunningot? – kérdezte Amity. Benedict lerakta a ceruzát, és hátradőlt a széken. A szemében tükröződtek a lángok. – Ugyanaz a személy, aki St. Clare-en megpróbált engem megölni, és aztán elintézte, hogy maga legyen a célpontja egy őrült gyilkosnak. Amikor azok a tervek kudarcot vallottak, ez a személy Hawthorne Hallba ment, és megölte Mrs. Dunningot, mert túl sokat tudott a Warwickok személyes történelméről. Amity erősebben szorította a pokrócot. – Azt mondja, hogy Virgil Warwick részese a Foxcroftféle jegyzetfüzet elrablására vonatkozó tervnek? De túl instabilnak tűnik ahhoz, hogy sikeres kém legyen. – Egyetértek – felelte Benedict türelmesen. – És nem gondolom, hogy ő a kém. De azt hiszem, hogy valahogy kapcsolódik ahhoz a személyhez, aki ellopta a Foxcroftjegyzetfüzetet. – Ahhoz a személyhez, aki megpróbálta önt St. Clare szigetén megölni. – Igen. Ez a személy elég jól ismerte Virgil Warwickot ahhoz, hogy fegyverként használja. Az a nő magát vetette vele célba, de a dolgok nem úgy sikerültek, ahogy tervezte. – Nő?

ALIBI JEGYESSÉG

355

– Végeredményben azt gondolom, hogy egy nőt keresünk. – Atyavilág! – Amity próbálta összerakni a darabokat a fejében. – Ha igaza van, amikor azt állítja, hogy szándékosan uszította Warwickot rám, az azt jelenti, hogy tudta, micsoda szörny is ő valójában, és hogyan kell a rögeszméjét kiszolgálni. Ki tudná ezt Mrs. Dunningon és Virgil anyján kívül? – A húga, aki az árvaházban nevelkedett – felelte Benedict nagyon halkan. Amity megemésztette ezt az érvelést. – Igen, persze, a húg. – Még egyszer átnézzük a Channing-bál vendéglistáját, amikor visszaérünk Londonba – mondta Benedict. – De csak egy nő van rajta, aki megfelelő korú, hogy Warwick legyen az apja, és akinek van indítéka, hogy egy gyilkost küldjön maga után. Amity mély lélegzetet vett. – Lady Penhurst? – Úgy gondolom. – De miért akarna engem holtan látni? Benedict ránézett. – Ön az első nő, aki iránt bármi komolyabb érdeklődést mutattam, mióta Leonával megszakítottam a kapcsolatot két évvel ezelőtt. – Ó, jaj! – felelte Amity. – Persze. Egy mellőzött nő.

Harmincöt

Mrs. Houston szélesre tárta a bejárati ajtót. Egész lényéből csak úgy sugárzott az izgatottság és az öröm. – Isten hozta itthon, Miss Doncaster! Örülök, hogy újra látom, Mr. Stanbridge. Meg kell mondanom, hogy Mrs. Marsden igencsak megrémült, amikor nem tértek vissza a vonattal tegnap éjjel. Logan felügyelő érdeklődött a falu rendőrségénél, és azt mondták neki, hogy Hawthorne Hallban tűz ütött ki, és egyiküket sem látta utána senki. – Megkapták a táviratomat ma reggel? – kérdezte Benedict. – Ami azt illeti, igen, és épp idejében érkezett. Mrs. Marsden és Logan felügyelő már indulni készültek a faluba. Az előtérben gyors léptek hangzottak. Penny bukkant elő. Sütött az arcáról a megkönnyebbülés. Logan közvetlenül a nyomában loholt. – Amity! – kiáltott fel. Odaszaladt. – Ó, hála az égnek! Amity megölelte. – Minden rendben, Penny. Jól vagyunk. Annyira sajnálom, hogy aggódtál. Nem tudtunk üzenni nem sokkal pir-

ALIBI JEGYESSÉG

357

kadat utánig, amikor találtunk egy gazdát, aki bevitt minket a faluba. Penny hátrébb lépett. – Megértem. Csak annyira aggódtam. A reggeli lapokban benne volt a Hawthorne Hallban bekövetkezett tűz. Tudtam, hogy jól vagytok, mert nagyon korán megkaptam a táviratot, de egyáltalán nem igazítottatok el világosan, hogy mi történt. Logan Benedictre nézett. – Mi az ördög történt? – Ez egy hosszú történet – felelte Benedict. Mrs. Houston elmosolyodott. – Akkor megyek, és felteszem a kannát.

Valamivel később Benedict a végére ért a történetnek. Amity érezte a levegőben a feszültséget. Logan zordan, majdhogynem reménytelenül nézett maga elé. – Ahogy elhallgatom, majdnem lehetetlen lesz Lady Penhurstre bizonyítani bármit is – mondta. – Őt meg kell hagynunk a nagybátyámnak – felelte Benedict. – Cornelius majd foglalkozik vele. Mindez semmit sem változtat Virgil Warwickot illetően. Meg kell őt találni, és meg kell állítani, mielőtt újra gyilkol.

358

AMANDA QUICK

– Egyetértek. – Logan felállt, és az ablakhoz ment. – Valahol szabadon ólálkodik. Nem rejtőzhet örökké. Meg fogjuk találni. Amity megköszörülte a torkát. – Lehet esetleg egy javaslatom? Mindnyájan ránéztek. De Benedict volt az, aki mindenkinél hamarabb megértette. – Nem – szólalt meg. – Mi az? – kérdezte Logan. – Lehet, hogy Lady Penhurst fegyverként próbálta használni a testvérét, de kétlem, hogy képes őt irányítani most, hogy rám szabadította – mondta Amity. – Én vagyok a célpontja. Virgil Warwick egy rögeszmés ember. Miért ne állítsunk neki csapdát? Penny szeme tágra nyílt rémületében. – Te lennél a csali? – Igen, pontosan – mondta Amity. – Elindulhatnék itthonról egyedül, mint aki vásárolni megy. A rendőrség követhetne bizonyos távolságból... – Nem – ismételte meg Benedict. – Nem – mondta Penny is. – Szó sem lehet róla – tette hozzá Logan. Amity felsóhajtott. – Nem értem, miért vannak mind annyira az ötlet ellen. Benedict szigorú tekintettel nézett rá.

ALIBI JEGYESSÉG

359

– Gondolkozzon rajta egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy magától is megtalálja a választ. – Az isten szerelmére! – szólalt meg Amity. – Számomra abszolút jó tervnek tűnik. – Szerencsére a saját nyugalmam érdekében nekem van egy jobb ötletem – felelte Benedict.

Harminchat

Amity

tökéletesen elégedett volt, amikor, Benedict azt

javasolta, kísérje el a nagybátyjához. Ez annak a jele volt, hogy a férfi nemcsak hogy megbízik benne – ezt eddig is tudta –, de most már egyenlő partnernek tekinti az ügyben. Ami Cornelius Stanbridge-et illeti, úgy tűnt, hogy sokkal jobb állapotban van. Még mindig volt egy kis kötés a fején, de ragaszkodott hozzá, hogy felgyógyult a rá mért ütésből. – Igazad lehet Lady Penhursttel kapcsolatban – mondta Cornelius. Egy zsámolyra rakta a lábát, és a meggyújtatlan pipájával játszott. – De nyoma veszett. Ma délelőtt odaküldtem a fiatal Drapert, a titkáromat a házukhoz, miután elmesélted, mi történt Hawthorne Hallban. Lord Penhurstnek fogalma sincs, hol van jelenleg a felesége. A személyzet mindenesetre Skóciában hiszi. Amity Benedictre nézett, aki az ablaktól nem messze terpeszkedett egy székben. A férfinak felszaladt a szemöldöke. – Úgy tűnik, sok ember utazik Skóciába ezen a nyáron – mondta.

ALIBI JEGYESSÉG

361

– Igen, valóban. – Amity a szék karfáján dobolt az ujjaival. – Először azt hallottuk, hogy Virgil Warwick utazott egy vadászházba, most pedig arról értesülünk, hogy a húga is ugyanoda tart. – És arról se feledkezzünk meg, hogy dr. Norcottnak is Skóciába szólt a vonatjegye – tette hozzá Benedict. – Habár az ő esetében ez volt az igazság. Ő nyilvánvalóan ott akart menedéket keresni. – Igen, minden jel erre vall – felelte Amity. Benedict felállt. Amity figyelte, ahogy az ablakhoz megy. Érezte a nyughatatlan energiát, ami a férfit hajtotta. – Nagyon kétlem, hogy akár Warwick, akár Leona Skóciában lenne – mondta. Cornelius felmordult. – Megkértem a fiatal Drapert, hogy ellenőrizze Lady Penhurst múltját. Benedict álla megfeszült. – Leona Virgil Warwick húga, és az oroszoknak dolgozik. Ez az egyetlen válasz, ami megmagyarázza ennek az ügynek a csavarjait. – Magam is azt hiszem, hogy igazad van. – Cornelius a pipája szárát a szék karfájának ütögette. – Lord Penhurst feleségeként minden tekintetben kiváló helyzetben van, hogy kémkedjen. Lehet, hogy Penhurst egyre szenilisebb, de még mindig remek kapcsolatai vannak. Mindenkit is-

362

AMANDA QUICK

mer, és legalábbis nem sokkal ezelőttig számos magas rangú kormánytag bizalmát élvezte. Csak isten a megmondhatója, hány titoknak volt tudója az évek során. – És csak isten a megmondhatója, tudtán kívül hányat hozott Lady Penhurst tudomására – tette hozzá Amity. – Valóban. – Cornelius kicsit hunyorított. – Azt hiszem, mindkettejüknek egy pillantást kellene vetniük az üzenetre, amit nem sokkal az érkezésük előtt kaptam. Épp kérni akartam, hogy látogassanak meg, amikor felbukkantak a küszöbömön. Benedict megfordult, tekintetét elsötétítette a megértés. – Hallatott magáról a tolvaj? – Igen – felelte Cornelius. – És az üzenet időzítése arra utal, hogy a tolvaj tisztában van vele: te és Miss Doncaster túléltétek a Hawthorne Hallban bekövetkezett robbanást. Az üzenet az után érkezett, hogy sértetlenül visszaértetek Londonba. Úgy tűnik, hogy a tolvaj most már nagyon szeretne túlesni az ügyleten. – Cornelius a pipaszárral az íróasztal felé intett. – Csak tessék, nézzék meg, és győződjenek meg róla maguk! Szeretném hallani a véleményüket. A jegyzetfüzet visszaszolgáltatásának az ára igen érdekes. Amity talpra ugrott, és az asztal félé sietett. Benedict két hosszú lépést tett az ablaktól, és csatlakozott hozzá. A férfi fennhangon olvasta el az üzenetet, hangja minden szóval egyre jobban elsötétült.

ALIBI JEGYESSÉG

363

A tranzakcióra holnap este kerül sor az Ottershawbálon. Miss Doncaster hozza el a Rózsaláncot a jegyzetfüzetért fizetségül. Fekete dominójelmezt viseljen a levélhez mellékelt maszkkal. Kapcsolatba fognak vele lépni a bálban, és akkor kapja meg a végső utasításokat a cserére vonatkozóan. – A szuka! – szólalt meg Benedict. – Most már semmi kétség. Ezt Leona küldte. – Hajlamos vagyok egyetérteni – felelte Cornelius. – Nem tudok elképzelni senki mást, aki egy bizonyos nyakékhez ragaszkodna fizetségül a jegyzetfüzetért. Amity elképedve nézett rá. – De ennek semmi értelme! Neki is tudnia kell, hogy a Stanbridge családi nyakék követelése nagyon kockázatos vállalkozás. Ezzel feltétlenül saját magára tereli a gyanút. Túl sokan tudják, hogy meg volt sértve, amikor Benedict nem kérte feleségül. – Azt gondolom, Lady Penhurst hagyta, hogy a bosszúvágya felülkerekedjen a józan eszén – válaszolta Cornelius. – Az oroszok ügynöke engedte, hogy a személyes boszszúvágya elvegye a józan eszét – mondta Benedict. – Kíváncsi lennék, vajon az oroszok rájöttek-e már erre. Amity egyik kezével kisimította a levelet.

364

AMANDA QUICK

– Charlotte Warwick elmondása szerint Mrs. Dunning azt állította, szellemi labilitásra utaló jeleket figyelt meg Virgil húgánál. Lehet, hogy az eljegyzésünk teljesen elborította az elméjét. Benedict elkezdett fel-alá járni a dolgozószobában. – Nagyon úgy tűnik. Amity Corneliusra nézett. – Hol van a maszk? Cornelius a pipaszárral egy dobozra mutatott az íróasztalon. – Abban. Amity felemelte a fedelet, és félrerakta. Szemügyre vette a kissé hivalkodó maszkot. Mutatós munka volt, és bőségesen díszítették tollak és kis üveg ékszerek, amelyeken megcsillant a fény. Úgy tervezték, hogy az arc felső részét takarja. És bíborvörös volt. – Nem valami kifinomult, nem igaz? Azt akarja, hogy úgy jelenjek meg, mint egy parázna nőszemély. Benedict abbahagyta a járkálást, és barátságtalan tekintetet vetett a maszkra. – Nem jelenik meg úgy, mert nem megy el abba az átkozott bálba. Amity észrevette, hogy Cornelius nem próbált meg közbeavatkozni. Inkább várt, hogy lássa, ő mit válaszol. – Természetesen elmegyek a bálba – felelte. – Leona tudni fogja, ha ön megpróbál egy másik nőt vinni helyet-

ALIBI JEGYESSÉG

365

tem. Nem mintha én megengedném, hogy másik nőt vigyen. – Ha nyélbe akarja ütni a cserét, átkozottul jól megteheti a mi feltételeinkkel – mondta Benedict. Cornelius köhintett egyet. – Fel kell fednünk Lady Penhurst álarcát. Úgy tűnik, a szó szoros értelmében. – A nagybátyjának igaza van – mondta Amity. – El kell kapnunk. Ez a legjobb esélyünk, hogy leleplezzük mint kémet. Cornelius felmordult. – Stratégiai szempontból Miss Doncasternek igaza van. Amint már említettem, az ilyesfajta váltságdíjhelyzetekben a csere pillanata az, amikor a tolvaj a legsebezhetőbb. – Megértem, hogy a nyakék valószínűleg igen értékes, és nagy jelentőséggel bír a családja számára, Benedict – kezdte Amity. – De ha óvatosak vagyunk, akkor meg tudjuk védeni. – Egy fikarcnyit sem érdekel a nyakék. Benedict szeme összeszűkült. – A maszk sértés önre nézve. – Csak akkor, ha én annak tekintem – felelte Amity. – De inkább úgy tekintek rá, mint a jelmez részére, amit egy színdarabban fogok viselni. Igazán, uram, semmi szükség izgalomra és aggodalomra. Mi rossz történhet egy zsúfolt bálterem közepén?

366

AMANDA QUICK

– Hadd számoljam össze – felelte Benedict. – Benedict! Bizonyára ön is látja, hogy ez a legjobb esélyünk, nemcsak hogy elkapjuk Lady Penhurstöt, de hogy kiderítsük, hol rejtőzik a bátyja. Ha bárki elvezethet minket Virgil Warwickhoz, az legnagyobb valószínűséggel a húga. Benedict komoran nézett. – Szükségünk van egy tervre – mondta végül. Amity elmosolyodott. – Nos, akkor készítsen egyet. Cornelius felhorkant. – Igaza van, Ben. Neked van a legnagyobb tehetséged a különböző, válogatott katasztrófákra való felkészüléshez.

Harminchét

Az Ottershaw-kastély hatalmas báltermének gyenge világítását színes lampionok adták, amelyek csábító árnyékokat vetettek az elegáns jelmezekbe bújt vendégek tömegére. Más körülmények között csodálatosan romantikus lenne ez a kép, gondolta magában Amity. Amióta Benedictet megismerte, most először táncolt vele, méghozzá nem is akármit: keringőt, ami a legromantikusabb zene a világon. Nem mintha Benedict úgy nézett volna ki, mint aki értékeli a pillanat romantikus voltát. Úgy táncolt, ahogy a legtöbb dolgot csinálta: kiváló, gyakorlatias hozzáértéssel. De volt a lépéseinek valami óraműpontossága, ami elárulta, hogy a figyelme máshol jár. Amity szinte hallotta a férfi fejében működő belső metronómot, amint méri az ütemet. Benedict a tömeget fürkészte az egyszerű fekete maszk alól sötéten csillogó szemekkel. Ő is fekete dominójelmezt viselt, a csuklyát hátratolta, hogy jobb rálátása legyen a teremre. Amity is visszahajtotta a csuklyáját úgy, hogy az arcát keretezze, s így a bíborvörös maszk biztosan látható legyen. Nagyon is tudatában volt a nyakában lógó Rózsalánc

368

AMANDA QUICK

súlyának, amely a jelmez alá volt elrejtve. Benedict ragaszkodott hozzá, hogy ez a legbiztonságosabb hely az ékszer számára. Amikor a férfi a nyaka köré csatolta, Amity vetett egy pillantást a tükörbe, és majdnem megvakították a kápráztató rubinok és gyémántok. Benedict határozottan forgatott rajta egyet, amíg a sötét homályba boruló bálterem egy másik részét vette szemügyre. Amity elmosolyodott. A férfi úgy irányítja, mintha egy bábu lenne, gondolta, egy eszköz, amire épp szüksége van, hogy a tánc helyes lépéseit produkálja. – Olyan sötét van itt bent, mint egy barlangban, és mindenki maszkot visel – jegyezte meg a férfi. – Hát, ez egy jelmezbál – emlékeztette Amity. – Akár hiszi, akár nem, ezzel én is tisztában vagyok. A pokolba is, már majdnem éjfél van! Már több mint fél órája itt vagyunk. Mikor fog kapcsolatba lépni? – Valószínűleg amikor a legkevésbé számítunk rá. Lazítson, Benedict. Idegessé tesz. Vagy talán inkább azt kéne mondanom, hogy még annál is idegesebbé, mint amilyen már érkezésünk előtt voltam. – Sajnálom. – A férfi egy újabb, tökéletesen kidolgozott forgást hajtott végre vele. – Csak ez az egész úgy, ahogy van, nem tetszik. – Senkinek sem, de nincs más választásunk. – Nem kell, hogy emlékeztessen rá.

ALIBI JEGYESSÉG

369

A zene drámai crescendóban tetőzött, majd hirtelen elhallgatott. Benedict úgy állt meg, mintha valaki egy láthatatlan kapcsolót hirtelen lekapcsolt volna. Amity kénytelen volt olyan gyorsan megállni, hogy véletlenül egy másik táncosnak ütközött. Nem tudta megállapítani, hogy az áldozata férfi vagy nő, mert az illető hosszú fekete dominójelmezt viselt, csuklyája felhúzva egy teljes arcot takaró maszk köré. – Elnézést – kezdett szabadkozni. A táncos egy üzenetet nyomott a kezébe. Mielőtt Amity rájött volna, mi történt, a jelmezes alak eltűnt a fekete dominójelmezek tengerében. Amity nagyon erősen szorította az üzenetet, próbálva végigkémlelni a tömegen. Reménytelen volt. – Benedict! – Megrántotta a férfi karját, hogy magára vonja a figyelmét. – Tessék? – Nem nézett le rá. Túlzottan lekötötte a tömeg tanulmányozása. – Azt hiszem, hogy Lady Penhurst, vagy valaki más, épp most lépett kapcsolatba velem. Kaptam egy üzenetet. – Hogy az ördögbe? – Megállt, gyorsan megfordult, hogy a nő mögötti tömeget figyelje. – írja le a jelmezt! – Csak egy másik fekete dominó volt. Olyan maszkot viselt, ami az egész arcát eltakarta. Nem volt semmi látnivaló. Kivéve... – Kivéve mit?

370

AMANDA QUICK

– Most, hogy belegondolok, biztos vagyok benne, hogy az a személy, aki az üzenetet a kezembe nyomta, kesztyűt viselt. Glaszékesztyűt. És körülbelül olyan magas volt, mint Leona. De ez most lényegtelen. Találnunk kell egy helyet, ahol elolvashatjuk az üzenetet. Benedict átvezette a tömegen, és ki az egyik oldalajtón. Amity feltolta a maszkot a homlokára, és a jelmeze alatt matatott, hogy megérintse a legyezőt, ami a láncról lógott le együtt a kecses retiküllel. A kis táska egy olyan apró varrókészletet tartalmazott, amilyet a hölgyek gyakran vittek magukkal a bálba. A varrókészletet úgy állították össze, hogy a leszakadt szegélyeken és alsószoknyákon a szükséges javításokat el lehessen végezni. Amikor körülnézett, gázlámpákkal világított folyosón jártak. A folyosó végén inasokat látott fel-alá rohanni. Ezüsttálcák csengtek. Valaki káromkodott. Valaki más rendeléseket adott le. „Még pezsgőt, és egy újabb tálca homáros szendvicset az étkezőbe.” – Hadd lássam azt az üzenetet – mondta Benedict. Amity átadta neki, aztán behajolt a széles válla mellett, hogy hangosan elolvassa, miközben a férfi tanulmányozta: A budoárban, öt perc múlva. Tovább nem várok. Amity gyorsan felegyenesedett.

ALIBI JEGYESSÉG

371

– Atyavilág! Azonnal meg kell találnom a budoárt! Nincs vesztegetni való időnk. – Nem akarom, hogy bárhová is nélkülem menjen. – Badarság. Ez a hölgyek budoárja, az isten szerelmére. Lesznek ott komornák, és számos vendég jön-megy. Benedict mélységesen gyanakvónak tűnt. – Hol van ez a budoár? – Nem tudom. Megkérdezem valamelyik inast. Jöjjön, sietnünk kell! – Megragadta Benedict kezét, és húzta maga után a folyosón egy szobába, ahol nyüzsögtek az izzadó szolgák. Az első, aki észrevette, határozottan megdöbbent. – Segíthetek, asszonyom? – A női budoárt keresem, legyen szíves – felelte. – Az nem erre van – mondta az inas. – A bálterem másik oldalán. Az ajtóban egy szobalány lesz. – Köszönöm. Lerántotta a maszkot az arcára. – Fogy az időnk – mondta. Visszatoloncolta Benedictet a folyosón, ki az elsötétített bálterembe. Rövid időre megállt, hogy a szeme hozzászokhasson a homályhoz. – A fenébe! Nem látok el a tömeg feje fölött – mondta. – Majd én odakalauzolom – válaszolta a férfi. Ment a tömegen keresztül, mint egy kérlelhetetlen természeti erő, maga után húzva a nőt. Amikor átértek a tö-

372

AMANDA QUICK

meg túloldalára, megállt egy diszkrét homályba boruló folyosó előtt. Egy szobalány jelent meg. Gyors pukedlit vágott ki. – A női budoárt keresem – mondta Amity. – Odakísérem, asszonyom. – A szobalány megfordult, hogy elinduljon a folyosón. – Erre, legyen szíves. Amity újra a helyére tolta a maszkot, és felvette a csuklyát. Elindult a szobalány után. Benedict a karjára rakta a kezét. – Önnel tartok – mondta. A szobalány megállt, és gyorsan megfordult. A szeme tágra nyílt. – Ó nem, uram! Sajnálom uram, de ez a női budoár. Ön nem mehet be oda. – Igaza van – mondta Amity. – Várjon itt. Biztos vagyok benne, hogy nem fog sokáig tartani. – A szobalányra nézett. – Melyik ajtó? – A folyosó végén a jobb oldali, asszonyom. – A szobalány újra elindult. Amity a folyosón állva hagyta Benedictet, és a szobalány után sietett. A nő kinyitotta számára az ajtót, és félreállt. Amity egy elegánsan berendezett szalonba lépett. Az ajtó becsukódott mögötte. Épp arra a következtetésre jutott, hogy egyedül van, és azon tűnődött, vajon a megfelelő

ALIBI JEGYESSÉG

373

helyre jött-e a találkára, amikor az ajtó a szoba távolabbi végében kinyílt. Egy csuklyás dominóba öltözött alak lépett elő, arcát teljesen eltakaró maszkban. Egyik kezében pisztolyt tartott. – Jó estét, Leona – szólalt meg Amity. A dominójelmezes alak megmerevedett. – Mi a baj? – kérdezte Amity közömbös hangon. – Nem jött rá, hogy tudjuk, maga lopta el a jegyzetfüzetet? – Ön nem tudja, mit beszél. – Leona hátratolta a jelmez csuklyáját, és levette a maszkot. – Adja oda a nyakéket. – Mivel ez a hely nyilvánvalóan nem a budoár, feltételezem, fizetett a szobalánynak, hogy idehozzon... – Azt mondtam neki, hogy meg akarom önt lepni. – Leona keze szorosabban markolta a fegyvert. – Hol van a nyakék? – Természetesen rajtam. – Már nem. Most már az enyém. – Hol van a Foxcroft-jegyzetfüzet? – Azt hiszi, hogy teljesen hülye vagyok? Nem hoztam magammal. Majd üzenek, hol találja, ha biztonságban elhagytam az országot. – Persze hogy üzen. – Amity elmosolyodott. – Maga hazug és tolvaj, és képes a bátyja gyilkos hajlamát a saját javára fordítani. Virgilt is magával vitte Hawthorne Hallba, hogy elvégezze a piszkos munkát, és elvágja Mrs. Dunning torkát. Vagy az egészet egyedül intézte?

374

AMANDA QUICK

Leonának felszaladt a szemöldöke. – Tud a Virgilhez fűződő kapcsolatomról? Le vagyok nyűgözve. Látom, nem ült tétlenül. Igen, én vagyok a rég elvesztett húga. Drága papa egy árvaházba hajított engem, miután az anyám, aki a szeretője volt, belehalt a szülésbe. Mrs. Dunning nem sokkal azután beindította a zsarolási tervét, de megelégedett aprópénzzel. Feltételezem, hogy papa egyszerűbbnek találta, ha fizet neki, mint hogy megszabaduljon tőle, és megkockáztassa a botrányt, ha esetleg gyilkossági nyomozásba keveredik. – Mikor fedezte fel az igazat az apjával kapcsolatban? – Amikor tizenhat éves lettem. Dunning a legtöbb lányt elküldte, amint elég idősek lettek, hogy nevelőnőként dolgozzanak. Kivéve engem. Tanári állást ajánlott nekem az árvaházban. Elutasítottam. Tudtam, hogy sokkal többre vihetem a világban. De az ajánlata kíváncsivá tett. Végignéztem az iratait, és felfedeztem a zsarolási mesterkedését. Képzelheti, mennyire felvillanyozott, amikor felfedeztem, hogy van egy féltestvérem. Kényszerítettem Mrs. Dunningot, hogy partnerré tegyen a zsarolásban. Természetesen első dolgom volt, hogy megemeltettem vele az árat. Közel sem kért eleget papától a hallgatásáért. – Mikor jött rá, hogy a féltestvére gyilkos? – Az esküvőjéig nem. Eddigre azonban már meglehetősen közel kerültünk egymáshoz, habár az anyja nem tudott róla. Tudtam a különböző hobbijairól. Mondjuk azt, hogy

ALIBI JEGYESSÉG

375

egy csöppet sem voltam meglepve, amikor a menyasszonya végzetes és pokolian véres balesetet szenvedett a nászúton. Addigra persze már megkezdtem kémként a karrieremet. Eszembe jutott, hogy Virgil még hasznos lehet egy napon. A probléma az, hogy ha egyszer célra állította az ember, utána már nehéz irányítani, úgy viselkedik, akár egy golyó vagy egy nyíl. – Úgy hallottam, az első férje nagyon zökkenőmentesen elhunyt. Leona felnevetett. – Drága Roger, nagyon súlyos emésztési bántalmaktól szenvedett. – Melyet a rendszeres arzéndózisok váltottak ki. – Azt hiszem, a franciák trónörököspornak hívják. De azon nők körében is roppant népszerű, akik özveggyé kívánnak válni. – Amikor felfedezte, hogy a férje közel sem hagyott annyi pénzt magára, amennyire számított... – Közel sem annyit, amennyit megkerestem! – Leona arca lángolt a hirtelen támadt dühtől. – Tudja, milyen egy olyan férfi feleségének lenni, aki elég idős hozzá, hogy az apja lehetne? Maga a pokol. – Szóval megszabadult tőle, és nekilátott elcsábítani Benedictet. De ez a terv kudarcot vallott, igaz? Úgy tűnik, sokkal nagyobb szerencséje van a már vénülő férfiakkal. Leona tekintetében vad düh villant.

376

AMANDA QUICK

– Benedict hibája, hogy kénytelen voltam hozzámenni ahhoz az öreg idióta Penhursthöz. Fösvény gazembernek bizonyult. Megváltoztatta a végrendeletét, miután összeházasodtunk. Amikor meghal, szinte semmit sem hagy rám, csak a vagyonának egy töredékét. – Á, szóval ezért van még életben! Kíváncsi lennék, hogy tudja-e, milyen szerencsés! – A Rózsaláncot nekem kellett volna megkapnom – mondta Leona rekedt és feszült hangon. – Az enyém is lesz. Mostanra magának halottnak kellene lennie. Virgilnek az egyik menyasszonyává kellett volna magát tennie. – Miért kockáztatott azzal, hogy a labilis bátyját használja a meggyilkolásomra? Leona elmosolyodott. – Mert tudtam, hogy Benedict felelősnek érezné magát a maga haláláért. Végeredményben a kettejükről szóló pletyka nélkül a Vőlegény sohasem választotta volna magát áldozatául. Azt akartam, hogy Benedict megfizesse az árát a pokoli házasságnak, amibe belekényszerített. – Minek magának a nyakék? Minden bizonnyal szép jövedelemre tett szert az oroszoknak dolgozva. – Közel sem kerestem eleget ahhoz, hogy olyan stílusban élhessek, mint amit megérdemlek. De a Rózsalánc mindezt meg fogja változtatni. – Hová megy?

ALIBI JEGYESSÉG

377

– Ki tudja? – Leona vállat vont. – Talán majd az egyik Flying Intelligencerben megjelent cikkében keresek útmutatást. Hogy is írta? „ Nyugat-Amerikában nincs múlt, csak jövő. Az ember szabadon új életet kezdhet.” – Nem hiszem, hogy a maga számára ez működni fog, Leona. – Működni fog. Adja oda azt az átkozott nyakéket! – Vagy lelő? Ne legyen ostoba. Benedict kint van a folyosón. Hallani fogja a lövést, és azonnal jön. – De az már túl késő lesz, hogy magát megmentse. – Nos, rendben. Amity lassan felnyúlt, hogy kinyissa a hosszú, földet seprő köpenyt. A dominójelmez redőit félrehúzta a torkáról, felfedve a káprázatos nyakéket. Leona szeme tágra nyílt. – Ez még bámulatosabb, mint képzeltem. Amity lassan felnyúlt, hogy kikapcsolja. Az ajtó kinyílt mögötte. Benedict sétált a szobába. Közvetlenül a nyomában Logan és Cornelius lépdelt fekete dominónak öltözve, mint a bálon oly sokan. – Azt hiszem, eleget hallottunk felügyelő, nem gondolja? – kérdezte Benedict. – Igen – felelte Logan. – Kettejük tanúvallomásával nem lesz probléma Lady Penhurstöt börtönbe küldeni.

378

AMANDA QUICK

– Nem! – Pánik és düh tükröződött Leona szemében. A mögötte levő ajtó felé oldalazott. – Ha engem letartóztatnak, sohasem kapják meg a Foxcroft-jegyzetfüzetet. – Ami azt illeti, a jegyzetfüzet egyáltalán nem olyan fontos – mondta Cornelius. – Amit igazán meg akartam kapni ma este, az az orosz ügynök. Ez pedig maga, kedvesem. – Nincs tovább, Leona – szólalt meg Amity. – Tegye le a fegyvert. – Nem! Ne közelítsenek! – suttogta Leona. A fegyvert Amityre emelte. – Ne közelítsenek, vagy esküszöm, megölöm! Megérdemli, hogy meghaljon! Ez az egész az ő hibája! Senki sem közelített felé. Leona az ajtónál volt. Szabad kezével kinyitotta, feltárva a homályosan megvilágított folyosót. Hirtelen megpördült és elmenekült, a dominóruhája redői csapdostak mögötte. A lépései behallatszottak a folyosóról, azután elhalkultak. Amity Benedictre nézett. – Biztos benne, hogy ez a terv működni fog? – kérdezte. – Ez volt a legjobb, amit tehettem a pillanat hevében – felelte Benedict. – Tudtuk, valószínűtlen, hogy odaadja a jegyzetfüzetet a nyakékért cserébe. De most, hogy nem kapta meg az ékszert, az egyetlen értékes dolog, amije maradt, az a jegyzetfüzet. Meg fogja próbálni magához venni, és eladni az oroszoknak.

ALIBI JEGYESSÉG

379

– Ki fog menekülni az utcára, és leint egy kocsit – mondta Logan. – Három vár kint. Lesz választása. Mind a hármat az én embereim hajtják. Azt az utasítást kapták, hogy ne vegyenek fel utast, csak ha egy hölgy az, aki egyedül van. – Leona okos nő – figyelmeztetett Amity. – Igen – felelte Cornelius –, de most nagyon kétségbeesett nő. Meg vagyok róla győződve, hogy magához fogja venni a jegyzetfüzetet, és elvezet minket az orosz kapcsolatához. Ahogy Benedict is mondta, akárki is legyen az a személy, ő most Leona egyetlen reménye. Fojtott dördülés hallatszott a távolból. Egy pillanatra mindnyájan megdermedtek. Cornelius a homlokát ráncolta. – Furcsa. Korábban nem volt jele esőnek. – Fegyverdörrenés – mondta Logan. – A bálteremben, azt hiszem – tette hozzá Benedict. Valahol a távolban egy nő sikított. Mindkét férfi futni kezdett, végig a folyosón a bálterem felé. Cornelius követte őket. Amity azon kapta magát, hogy a dominójelmeze hosszú redőivel és a ruhája szoknyáival küzd. Ráadásul nagyon félt, hogy elveszti a Rózsaláncot, úgyhogy egyik kezét rajta tartotta a jelmez alatt. Nehéz volt így sprintelni. A három férfit a homályba boruló bálterem szélén érte utol. A zene hirtelen kaotikus véget ért. A táncosok meg-

380

AMANDA QUICK

zavarodva nyüzsögtek. A sokk és a rémület földrengető kiabálásba olvadva zúgott végig a tömegen. – Rendőrség! – kiáltott fel Logan nagy tekintélyt sugárzó hangon. – Álljanak félre! Senki sem vitatkozott vele. A tömeg szétnyílt, és láthatóvá vált a holttest a földön. A jelmez kinyílt, és szoknyák meg alsószoknyák buktak ki alóla. Logan és Benedict leguggolt mellé. Cornelius föléjük tornyosult, figyelve, ahogy Logan leveszi az áldozat maszkját. Döbbenet söpört végig a termen. Amity hallotta maga körül a suttogásokat. – Lady Penhurst az. – Lelőtte magát egy bálterem közepén. Hihetetlen. Amity megállt a jelenet szélén. Sokan már diszkréten távozóban voltak, sietősen a főbejárat és a fogatuk felé tartva. Benedict, Logan és Cornelius egyáltalán nem figyelt a tömeg mormolására vagy a visszavonuló nézőkre. A holttestet kutatták át gyorsan. Amity épp közelebb akart menni, amikor az orrát megcsapta az egzotikus fűszerekkel illatosított cigaretták állott szaga. Érezte, hogy a tarkójának valami éles nyomódik. – Nálam van a húga – súgta Virgil Warwick a fülébe. – Ha segítségért kiált, vagy megpróbál elfutni, eltűnök a tömegben. Senki sem fog látni. Én megmenekülök, de a húga

ALIBI JEGYESSÉG

381

meghal. Szabaduljon meg az utálatos kis legyezőjétől. Most. Vagy maga nélkül megyek el, és a csinos Penny meghal. Amity a jelmeze alá nyúlt, és levette a legyezőt a láncról. Akkora zűrzavar volt a teremben, hogy senki sem hallotta meg, ahogy a legyező a földre esett.

Harmincnyolc

A düh és a félelem az érzelmek jeges boszorkányfőzetét szították Benedictben. Alig bírta annyira leküzdeni a mérgező érzést, hogy gondolkodni tudjon. Amikor Logan szemébe nézett a kis dolgozószoba másik oldalán, tudta, hogy a másik férfi szintúgy önfegyelmet gyakorol. Mindketten tisztában voltak vele: az egyetlen reményük most az, ha elég nyugodtak maradnak ahhoz, hogy végiggondolják a helyzet logikáját. – Nála van Amity és Penny – mondta Benedict. Le sem vette a szemét a Penny íróasztalán heverő legyezőről. – A gazfickó ott volt ma este a tömegben. Elrabolta Amityt, miközben alig pár méterre voltam tőle. – Nem a maga hibája – csitította Logan. – Egyértelmű. Pennyt használta fel, hogy Amityt arra kényszerítse, csöndben hagyja el a báltermet. Ez az egyetlen, aminek értelme van, az egyetlen indok, hogy mindkettejüket elrabolja. Valószínűleg azzal ijesztett rá Amityre, hogy azt mondta, megöli a húgát, ha nem megy vele. – Én meg azt hittem, egy új rendőr – suttogta Mrs. Houston. Előre-hátra dülöngélt a széken, kötényével a szemét

ALIBI JEGYESSÉG

383

törölgetve. – El sem hiszem, hogy teával és friss muffinnal kínáltam. – Felülkerekedett magán, Mrs. Houston – mondta Cornelius. – Kloroformmal tette védtelenné, és nagy valószínűséggel Mrs. Marsdent is. Valamivel korábban arra érkeztek az Exton Streetre, hogy Wiggins rendőr eszméletlenül fekszik a parkban, Mrs. Houstont pedig kiterülve találták a konyhakövön. A házban sötétség honolt. Pennynek nyoma sem volt. A bejárati ajtó felől felhangzott a kopogtató. Mrs. Houston talpra ugrott, és kisietett, hogy ajtót nyisson. Benedict hangokat hallott az előtérből. Egy pillanattal később Declan Garraway jelent meg. Úgy nézett ki, mint akit épp most rángattak ki az ágyból, és mindössze pár percet kapott, hogy felöltözzön – ami megfelel a valóságnak, gondolta Benedict. Az ő ötlete volt, hogy küldjenek el Garraway-ért, de Logan és Cornelius is szívesen fogadta a tervet. Minden véleményre szükségük volt, amit csak kaphattak. – Mi történt? – kérdezte Declan. A kalapját a kezében szorongatta, és a dolgozószobában összegyűlt kis csoportosulásra meredt. – A rendőr mondta, hogy Mrs. Marsdent és Miss Doncastert elrabolta a Vőlegénynek nevezett szörnyeteg. – A gazembert Virgil Warwicknak hívják, és csakugyan mindkettejüket megkaparintotta – felelte Benedict. – Reg-

384

AMANDA QUICK

gelig meg kell találnunk őket. Az az egyetlen reményünk, ha megleljük a stúdiót, ahol az áldozatait fényképezi. – Természetesen segítek, amiben csak tudok – válaszolta Declan. – De nem tudom, hogyan lehetek a szolgálatukra. – Ma már sokkal többet tudunk a gazfickóról, mint legutóbb, amikor elmondta a véleményét. – Logan egyik kezével az íróasztalra helyezett kis jegyzetfüzetekre mutatott. – Stanbridge és én mindent előkészítettünk, hogy átnézze velünk. Ha van bármilyen használhatónak ígérkező nyom abban, amit találtunk, akkor fel kell fedeznünk, mégpedig gyorsan. Declan nagy levegőt vett, és közelebb lépett az íróasztalhoz. Lenézett a jegyzetekre. – Mondják el, hogy mit tudtak meg az elmúlt pár napban – kérte.

Nem sokkal később Declan lerakta a jegyzeteket, amiket annak alapján készített, hogy Benedict és Logan beavatta az új felfedezésekbe. – Azt hiszem – kezdte –, Hogy Virgil Warwicknak az számít mindenekfelett, hogy az ő kezében legyen az irányítás. A fényképeit illetően maximalista. Egy jó portré elkészítéséhez idő kell. Szüksége van hozzá egy biztonságos

ALIBI JEGYESSÉG

385

stúdióra, olyanra, ahol nem zavarják. Olyan helyre viszi az áldozatait, ahol biztos lehet benne, hogy nem fedezik fel. Cornelius megmoccant a fotel mélyén. – Ez logikus. Így azután nem fogja megkockáztatni, hogy a saját házába vigye őket, ahogy az anyjáéba sem. Tisztában kell lennie vele, hogy mi mindkét helyről tudunk. Benedict az íróasztalra kiterített jegyzetekre pillantott. Nagy bizonyosság fogta el. – Csak egy módja van annak, hogy Virgil Warwick relatíve biztos lehessen benne: nem bukkannak a nyomára – mondta.

Harminckilenc

Charlotte

Warwick mereven ült a széken az íróasztala

mögött. Ágyban volt, amikor Benedict és Logan a házához érkezett. Az asszony üzent nekik, hogy majd reggel fogadja őket. Amikor azonban Benedict megüzente a komornyikkal, hogy a látogatás a fiát érinti, a nő köntöst és papucsot vett föl, és lement, hogy találkozzon velük. Most mind a hárman a könyvtárba voltak bezárkózva. – Azt mondták, hogy Virgilről van szó. – Charlotte úgy szorította a szék fából készült, polírozott karját, mint aki azt reméli, hogy az a víz színén tartja őt a viharban. Benedictre és Loganre meredt. – Mindent elmondtam maguknak, amit tudok. Mit akarnak tőlem? – A fia ma éjjel elrabolt két nőt – szólalt meg Logan. – Ó, egek, ne! – Charlotte arca eltorzult gyötrelmében. – Mindkettejüket meg fogja gyilkolni ma éjjel, ha nem állítjuk meg – tette hozzá Benedict. Charlotte felhagyott a szék kétségbeesett szorongatásával, és az arcát a kezébe temette. – Ez nem lehet igaz.

ALIBI JEGYESSÉG

387

Benedict mindkét kezét az asztalra helyezte, és felé hajolt. – Nézzen rám, Mrs. Warwick. Tudja, mi a fia. Mindig is tudta, és ezzel egész életében együtt kell élnie. Ma éjjel mindössze egy címet akarunk öntől. Charlotte felemelte a fejét, szemében könnyek csillogtak. – Virgil címét? De hát azt már tudják! – Nem a házáét – magyarázta Logan –, hanem a stúdiójáét: azét a helyét, ahová az áldozatait viszi lefényképezni, mielőtt meggyilkolja őket. Charlotte kábán nézett. – Nem tudom, mit mondhatnék önöknek. Ha nincs a házában, akkor nem tudom, hova mehetett. – Okunk van azt hinni, hogy olyan helyen rendezte be a gyilkossági terepét, amelyet biztonságosnak hisz – mondta Benedict. Látta a Charlotte-on átfutó remegést, amikor a gyilkossági terep kifejezést használta, de nem törődött vele. – Tudjuk, hogy megadja a módját az áldozatokkal. Tökéletességre törekszik a fényképeit illetően. Ami azt jelenti, hogy egyedüllétre van szüksége. – Arra a következtetésre jutottunk, nyilván az a leglogikusabb, ha egy olyan épületben állította fel a stúdióját, amely az ő tulajdonában van vagy az ő ellenőrzése alatt áll, hogy biztos lehessen benne: nem fedezik fel vagy zavarják meg – mondta Logan.

388

AMANDA QUICK

Benedict látta, hogy Charlotte arckifejezésébe kezd megértés költözni. – Amikor Miss Doncasterrel idejöttünk, hogy a fia után érdeklődjünk, említette, hogy ön intézi az élete köznapi részleteit, beleértve a pénzügyeit. Logan felügyelő és én megálltunk Virgil házánál, mielőtt idejöttünk. Ott nincsenek pénzügyi nyilvántartások. Maga vezeti számára a könyvelést, igaz? – Igen – suttogta a nő. – De nem értem, hogy ez az információ miként segíthet maguknak megtalálni őt. – Van bármilyen ingatlana itt Londonban? – kérdezte Logan. Mrs. Warwick többször pislogott. – Ami azt illeti, igen. A férjem számos ingatlant hagyott rá, azzal a céllal, hogy bevételt termeljenek neki. Az ingatlanok többsége bérbe van adva boltosoknak és hasonlóknak, akik a létesítményük fölötti szobákban laknak. – Esetleg van olyan, ami nincs kiadva? – nógatta Benedict. Charlotte habozott. – Az egyik ingatlan, egy régi ház a kikötőtől nem meszsze, már közel két éve üresen áll. Az ügyintézőm már többször említette, hogy valamit kezdenünk kellene vele. Charlotte becsukta a szemét. Amikor újra kinyitotta, tekintetében csak lemondás és egy anya bánata tükröződött.

ALIBI JEGYESSÉG

389

– Virgil azt mondta, hogy tervei vannak azzal az ingatlannal – felelte. – Ragaszkodott hozzá, hogy a régi házat hagyjuk lakatlanul, amíg készen nem áll az átalakítására. Azt mondta, hogy együtt dolgozik egy építésszel. Örültem, hogy végre valami érdeklődést mutat a pénzügyi dolgok iránt. De amikor megkérdeztem, hogyan halad a projekt, azt válaszolta, hogy meggondolta magát az eredeti tervet illetően, és kirúgta az építészt. Nem sokkal ezután volt az első idegösszeomlása, és kénytelen voltam őt a Creswell Udvarházba küldeni. – Járt valaha a házban, amelyre a fia azt mondta, hogy át kívánja alakítani? – kérdezte Benedict. – Nem. – Mrs. Warwick a fejét rázta. – Nem volt rá semmi ok, hogy meglátogassam az ingatlant. Az ügyintézőm szemmel tartotta, amíg Virgilt az Udvarházban kezelték. Biztos akart lenni benne, hogy senki sem tör be, vagy próbál beköltözni. – Mit mondott önnek az ügyintézője a házról? – kérdezte Logan. – Nagyon keveset – felelte Mrs. Warwick. – Csak annyit említett, hogy az ablakok be vannak deszkázva, és a zárak az első és hátsó ajtókon nagyon modernnek látszanak. Elégedett volt, hogy a ház biztonságban van.

Negyven

A fotóstúdió nagyon hasonlított azokra a stúdiókra, amelyeket Amity korábban látott, kivéve a nagy, díszes, kovácsoltvas ketrecet az egyik sarokban. Penny a ketrec padlóján kuporgott. Abban az egyszerű ruhában és puha cipőben volt, amit otthon viselt az este folyamán. Feltápászkodott, amikor Amity belépett a szobába Virgil Warwickkal. – Amity, drága nővérkém! – Penny tekintete megmerevedett rémületében és kétségbeesésében. – Pont ettől féltem! Megmondta, hogy önként vele jössz majd, ha megtudod, hogy engem elrabolt. Amity körbenézett. Középen egy drágának tűnő fényképezőgép állt egy fotóállványon. Lencséje egy elegáns, fehér, tükörsima székre irányult. Egy közeli asztalon fehér liliomokkal teli kis váza állt. Az egyik sarokban paraván, amit arra terveztek, hogy öltözködéshez visszavonulhasson az ember. A paraván oldalaira aprólékosan kidolgozott virágmintát festettek. – Mi mást tehettem volna? – kérdezte Amity élénken. – Ne aggódj, mindketten hamarosan elmegyünk innen. Warwick teljesen őrült. Definíció szerint ez azt jelenti,

ALIBI JEGYESSÉG

391

hogy nem tud logikusan gondolkodni. Benedict és Logan felügyelő azonban nagyon is képes a racionális gondolkodásra. Hamarosan megtalálnak minket. – Fogja be a száját, maga hazudós szuka! – sziszegte Virgil, – Vagy megölöm a húgát, miközben maga nézi. – A ketrec felé sétált, és a pisztolyt Pennyre fogta. Amity ránézett, és nem szólt semmit. Virgil hűvösen rámosolygott. Valamilyen oknál fogva az volt a legzavaróbb dolog Virgil Warwickban, hogy alapvetően normálisnak tűnt. Nem volt semmi figyelemre méltó a jól fésült világosbarna hajában, keskeny arcában, vékony testfelépítésében. Az ember könnyen elment volna mellette az utcán, anélkül hogy egyáltalán észrevette volna. De pont ez a lényeg a világ igazi szörnyetegeit illetően, gondolta Amity. Azért olyan veszélyesek, mert szem előtt is el tudnak rejtőzni. – Kiváló – mondta Virgil. – Úgy tűnik, felfogta azt a tényt, hogy ma este itt nem maga irányít. – A spanyolfal felé intett. – Eljött az ideje, hogy átöltözzön a menyasszonyi ruhájába a szeánszához. Amity lenézett az összekötözött csuklóira. – Hogy kellene összekötözött kézzel levennem az egyik ruhát, és felvennem a másikat? Virgil a homlokát ráncolta. Amity rájött, hogy a férfi nem készült fel erre az eshetőségre.

392

AMANDA QUICK

– Hogy oldotta meg a ruhacserét a többi menyasszonynyal? – kérdezte könnyed hangon. – A ketrecen belül öltöztek át – felelte Virgil. Bosszúsnak tűnt. Amity egy rémisztő pillanat alatt ráébredt, a férfi esetleg megöli Pennyt, hogy megoldja ezt a problémát. – Mindkettőnk számára van bent hely – mondta gyorsan. Virgil döntésre jutott. – Ám legyen. A ruha, amit a portréjához viselni fog, a paraván mögött van. Hozza ide. Amity megkerülte a paravánt, és a fehér szatén- és csipkeruhát levette a fogasról. Megborzongott, amikor megismerte a fűző dizájnját. Ugyanaz a ruha volt, amit az áldozatok viseltek a fényképeken. – Nagyon szép – mondta. – Csak a legjobbat egy tiszta és erényes menyasszonynak – felelte Virgil. – Persze ön nem éppen tiszta és erényes, igaz? Nem, maga romlott. Lehet, hogy Stanbridge nem jött még rá, de szívességet teszek neki. Amikor észhez tér, meg fogja nekem köszönni. Végül is aki egyszer szajha lesz, az mindig szajha marad. Vigye a ruhát a ketrecbe! Igyekezzen! A ruha nagyon nehéz volt. A ruhakészítő rengeteg anyagot használt a szoknyákhoz. A merevített fűzőn annyi volt a gyöngydíszítés, hogy Amity gyanította, az már önmagában több kilót nyomhat.

ALIBI JEGYESSÉG

393

Virgil intett Pennynek, hogy lépjen hátra, el az útból. Amikor szót fogadott, kivett a kabátzsebéből egy kulcsot, és kinyitotta a ketrecet. Amity bevitte a menyasszonyi ruhát. Virgil becsapta utána az ajtót, és kulcsra zárta. A munkapadhoz ment, felkapott egy kést, és visszasétált a ketrechez. – Nyújtsa ki a kezét a rácson – parancsolta. Amity úgy tett, ahogy mondta. Virgil átvágta a kötést a csuklóján. Amityn megkönnyebbülés futott át. Ő és Penny szabadnak ugyan nem mondhatók, de legalább pillanatnyilag egyikük sincs megkötözve. Virgil átment a szobán, felkapta a paravánt, és a ketrec elé helyezte. Amity megemelt szemöldökkel nézett Pennyre. – Mr. Warwick nyilván tiszteletben tartja a hölgyek szemérmességét – mondta Penny hűvösen. A paraván másik oldalán Virgil torokhangon felnevetett. – Tudja, mit tart a mondás: balszerencsét hoz a menyasszonyt a menyasszonyi ruhában látni az esküvő előtt – mondta könnyedén. De ennél többről van szó, jött rá Amity. – Nem szereti meztelenül látni a nőket, nem igaz? – kérdezte. Virgil felmordult a spanyolfal másik oldalán.

394

AMANDA QUICK

– Az olyan nők, mint maga, tisztátalanok. Piszkosak. Romlottak. A menyasszonyi ruhájuk eltakarja róluk az igazságot, amíg a vőlegényt házasságba nem csalták. Penny segített Amitynek kibújni a dominójelmezből és az egyszerű ruhából, amit alatta viselt. Mindketten olyan lassan mozogtak, amennyire csak mertek. Próbálnak időt nyerni, gondolta Amity. Megérintette a Rózsaláncot, amit még mindig a nyakában viselt, mint valami talizmánt. Benedict es Logan most is épp őket keresik. – Ezért ölte meg a saját menyasszonyát? – kérdezte Penny, olyan hangon, mint aki épp udvarias társalgást folytat a szalonban. – Mert úgy érezte, hogy becsapta magát? Rövid, döbbent csend következett a paraván túloldaláról. – Erre meg hogy jött rá? – kérdezte Virgil. – Ez a felesége ruhája, igaz? – kérdezett vissza Amity. – Mennyi idő kellett, hogy felismerje, nem olyan ártatlan, mint amilyennek ön hitte? – A női nem mintaképének hittem őt – felelte Virgil. – De hozzám mert jönni egy másik férfi gyermekével terhesen. Megpróbált becsapni, és egy darabig elhittem a hazugságait. De amikor az esküvő után három héttel elvetélt, nem volt kétségem az igazság felől. Amity belelépett a súlyos fehér szaténszoknyákba, és felhúzta a fűzőt. Észrevette, hogy a ruhát csípőben meglehetősen szélesre szabták. Madame Dubois azonban nagyon jó munkát végzett, hogy ezt elfedje.

ALIBI JEGYESSÉG

395

– Hogy igazságosak legyünk, maga is hazudott neki, nem igaz? – mondta Amity. – Miről beszél? – csattant fel Virgil. – Gondolom, elfelejtette megemlíteni az elmebaj jelenlétét a családi vérvonalban – felelte Penny könnyedén. – A Warwick-vérvonal nincs beszennyezve! – ordította Virgil. Félrecsapta a paravánt, épp amikor Penny elkezdte behúzni a ruha fűzőjét. Arcát eltorzította a düh. – Hogy merészeli azt sugallni, hogy elmebaj van a családban? – Érdekes beszélgetést folytattam a húgával ma este, mielőtt ön meggyilkolta – felelte Amity. – Csak kíváncsiságból megkérdezhetem, hogy miért ölte meg egy bálterem kellős közepén? – Azt hiszi, én öltem meg? – kérdezte Virgil. Először meglepettnek tűnt, aztán vidámnak. – Maga ostoba nőszemély. Vegye föl a fátylat. Eljött a szeánsz ideje. Penny feltette a fátylat. Tekintetéből sütött a rettegés. Amity a húga felé fordult, részben elfedve Virgil elől a kilátást. Penny kezébe nyomta a kis retikült, amit a jelmezbálba vitt magával. Penny ujjai rákulcsolódtak. A szemében megértés csillant. Amity tudta, eszébe jutott a benne rejlő kis varrókészlet. – Ég veled, húgom! – szólalt meg Amity bánatosan, jajveszékeléssé emelve a hangját. – Meg fog ölni, amint a fényképemet elkészítette, aztán téged is meggyilkol. Hiszen tudod, teljesen őrült.

396

AMANDA QUICK

Penny sietve kinyitotta a csinos retikült, és kivette belőle a kis ollót. – Elég! – üvöltötte Virgil. – Egy szót se többet őrültségről. – Állj készenlétben! – Amity Virgilnek háttal úgy formálta ajkaival a szavakat, mint gyermekkorukban, amikor próbáltak egymásnak hangtalanul üzenni a vacsoraasztal túloldaláról, anélkül, hogy a szüleik észrevennék. Penny a szoknyája redői közé rejtette az ollót. Amity felkészült. Eddig a pillanatig figyelt, hogy óvatosan mozogjon, ne tegyen olyan gesztust, ami megriaszthatná Virgilt. Csak imádkozni tudott, hogy a férfi ne számítson tőle hirtelen energiakitörésre. – Tegye ki a kezét a rácson! – parancsolta Virgil. Amity megfordult, és odanyújtotta a csuklóját. A férfi kénytelen volt letenni a pisztolyt, amíg másodszor is megkötözte. – Mindketten álljanak hátrébb! – parancsolta Virgil. Sietve magához vette a pisztolyt. Amity és Penny engedelmeskedett. Virgil a zárba illesztette a kulcsot. Csak második próbálkozásra sikerült kinyitnia az ajtót. Most már valami lázas izgalom lett rajta úrrá. Amikor a zár végül megadta magát, Virgil küszködött, hogy kitárja a súlyos ajtót. Egy rövidke ideig kénytelen volt az ajtóval, a zárral és a pisztollyal zsonglőrködni.

ALIBI JEGYESSÉG

397

Amity fülsiketítő, éles kiáltást hallatott, és az ajtóra vetette magát. A vasrácsokba csapódó teljes súlyának ereje készületlenül érte Virgilt. Pár lépést hátratántorodott. – Hazudós szajha! – visította. – Hazudós, csaló kurva! Majd én megtanítom, hol a helyed! Ajtót markoló kezével be akarta csapni a súlyos vasat, de Penny karomszerűen forgatva a kis ollót, a kezébe szúrt. A penge éles hegye a húsába mart. Virgil fájdalmas kiáltást hallatott. A vére kiserkent. Ösztönösen abbahagyta a vasrács szorítását, és hátratántorgott kartávolságon kívülre. Amity kihasználta a lehetőséget, hogy másodszor is erősen meglökje az ajtót. Az szélesre tárult. Penny kirohant. Amity utána. Virgil újra hátraesett, figyelme Amityre összpontosult. Felemelte a fegyvert, őt véve célba. Amity megragadta az egyetlen kéznél levő fegyvert: a hosszú esküvői fátylat finoman kidolgozott fejdíszével, és a férfihoz vágta. Többméternyi átlátszó csipke hullott a férfi arcára és mellkasára. Dühöngve és most már egyértelműen pánikban, mindkét kezével teljes erőből félresöpörte a tornyosuló fátylat. A fegyver dörgése fülsiketítő volt. Amity nem tudta, Virgil vajon véletlenül húzta-e meg a ravaszt, vagy direkt. Az egyetlen dolog, ami ebben a pillanatban számított, hogy ők ketten Pennyvel talpon voltak. Egyikük sem sérült meg. Penny megragadta a legközelebbi súlyos tárgyat – az orvosi táskát –, és Virgilhez vágta. A válla felső részén találta

398

AMANDA QUICK

el. Sok kárt nem tett benne, de a férfi újra megtántorodott. Láthatólag korábban már kinyitotta a táskát, mert annak tartalma kiömlött. Orvossággal teli kis üvegfiolák, kötszerek, egy sztetoszkóp és számos csillogó orvosi eszköz szóródott szét a földön. Virgil felüvöltött, és a pisztolyt Penny felé fordította. Amity mindkét kezével megragadta a férfi fegyvert tartó kezét, és teljes erejével rántott rajta egyet. A második lövés a fapadlóba csapódott. A férfinak sikerült kiszabadítania magát a szorításából, de Penny szikével a kezében hátulról támadt rá. Vadul a tarkója felé szúrt, de elhibázta, és a vállát találta el. A férfi vonított fájdalmában, és megpördült. Még mindig nála volt a fegyver. Megpróbálta célba venni Pennyt. Amity megmarkolta a menyasszonyi ruha nehéz szoknyáját, és minden erejét bevetve megrúgta Virgilt a jobb térde hajlatában. A férfi újra felordított, elvesztette az egyensúlyát, és térdre esett. Ezúttal a fegyver kihullott a kezéből, és a földön landolt. Amity elrúgta a keze ügyéből. Penny lekapta a nagy fényképezőmasinát az állványról. Amity rájött, hogy Virgil fejéhez akarja vágni. Egy fegyver dörrent. Nem Virgilé, eszmélt rá Amity. A hang tompán érkezett. A stúdió ajtaja kicsapódott. Benedict és Logan viharzott be a szobába. Amity felfogta, hogy Benedict lőtte az ajtó

ALIBI JEGYESSÉG

399

zárjára. Úgy tűnt számára, hogy egy pillanatra Benedicten és Loganen kívül minden és mindenki megdermedt a színen. A két férfi nem állt meg. Őket csak a zsákmányuk elpusztítása kötötte le. És a zsákmány Virgil Warwick volt. Virgil kiszakította magát a rövid transzból. Feltápászkodott. Amity nem próbálta megállítani, ahogy Penny sem. Mindketten tudták, hogy sohasem úszná meg a két férfi dühét, akik őt az ajtótól elválasztották. Virgil minden bizonnyal látta Benedict és Logan jeges tekintetét. Hirtelen megállt, most már őrjöngve. – Nem! – visította. – Semmit sem csináltam! Ezek a kurvák azok. Ők próbálnak megölni. – Állj! – figyelmeztette Logan. – Gyilkosság vádjával letartóztatom. – Nem! – üvöltötte Virgil. – Virgil Warwick vagyok. Nem érhet hozzám. Megpördült, és kinyúlt, hogy megragadja Amityt. Amity rájött, hogy őt akarja pajzsként használni. Kitért az útjából. A lába beleakadt a ruha szoknyájának vastag, alattomos szaténredőibe. Elveszítette az egyensúlyát, de az esés következtében Virgil kétségbeesetten hadonászó kezei nem érhették el. A férfi irányt váltott, és a küzdelem során elejtett fegyver után ment. Benedict célba vette a pisztollyal, és meghúzta a ravaszt.

400

AMANDA QUICK

A fegyver dördülése visszhangzott a műteremben. Virgil megdermedt, mint akit áramütés ért. Lenézett, hitetlenkedve meredt az elegánsan redőzött fehér ingén egyre növekvő vérfoltra. Aztán felnézett, döbbenten bámult Benedictre. – Én Virgil Warwick vagyok – mondta. – Ezt nem tehetik velem. A földre roskadt. Nagy csönd ereszkedett a szobára. Amity megfogta Penny kezét. Penny ujjai az övére kulcsolódtak. Mindketten figyelték, ahogy Logan leguggol Virgil mellé. – Halott? – kérdezte Benedict. – Nem egészen – felelte Logan. Ujját elvette Virgil torkáról. – De hamarosan az lesz, ami az adott körülmények között nagyon jó dolog. Nem kell aggódnunk, hogy újra kiengedik az elmegyógyintézetből. Virgil szeme megrebbent. Elhaló tekintettel nézett fel Benedictre. – Hol van anya? – nyögte érdes hangon. – Ő majd mindent elintéz. – Ezúttal nem – felelte Benedict.

Negyvenegy

A hajnal első sugarai már megvilágították a borús eget, amikor a konflis megállt Benedict otthonánál. Kifizette a kocsist, leereszkedett a keskeny lépcsőkön a járdára, és visszafordult Logan felé. – Megkínálhatom egy konyakkal, felügyelő? Azt hiszem, mindketten kiérdemeltük. Hosszú éjszaka volt. Logan habozott, és egy pillanatig Benedict azt gondolta, lehet, hogy visszautasítja. Aztán a felügyelő is kiszállt a kocsiból. – Egy konyak kiváló ötletnek hangzik – felelte. – Köszönöm. Felmentek a lépcsőn. Benedict a zsebébe nyúlt a kulcsért. Az ujjai a Rózsalánchoz értek. A csüggedés újabb éles nyilallása futott át rajta, és még jobban elkedvetlenítette. Újraélte a pillanatot, amikor Warwick hátborzongató stúdiójában úgy tűnt, Amity mindjárt a karjaiban köt ki. Ehelyett összeszedte magát, és mondott valamit a mindig kitűnő időzítéséről. Mindnyájan egyetértettek, hogy jobb lesz, ha hazakíséri a hölgyeket, mielőtt a sajtó megérkezik. A történtek min-

402

AMANDA QUICK

denképpen szenzációt fognak kelteni, de még nagyobb lenne a vihar, ha a gyilkos utolsó két tervezett áldozatát a helyszínen találnák. Képtelen lévén akár még egy percet is elviselni a menyasszonyi ruhában, amit a gyilkos rákényszerített, Amity ragaszkodott hozzá, hogy átöltözzön a saját ruhájába, mielőtt elhagyná a stúdiót. A Rózsaláncot nem vette le, amíg vissza nem értek az Exton Streetre. Benedictnek az volt az érzése, hogy megfeledkezett róla. A bejáratnál azonban Amity megállt, hogy a lehető legudvariasabban még egyszer köszönetet mondjon neki, aztán felnyúlt, hogy kikapcsolja a nyakéket. A gázlámpa halvány lényénél úgy rémlett neki, mintha valamilyen érzelmet látott volna a nő szemében, de nem tudta megfejteni. Minden bizonnyal sokkot kapott, vonta le a következtetést. Mi más lenne? A nő borzasztó megpróbáltatáson ment keresztül. – Nehogy megfeledkezzen a nyakékről, Benedict! – szólt Amity, miközben átnyújtotta neki. – Tudom, milyen fontos önnek és a családjának. Nem akarok több kockázatot vállalni vele. Amityt és Pennyt Mrs. Houston hozzáértő kezére bízta, és visszatért a komor, bedeszkázott házhoz, amelyet Warwick fotóstúdiónak használt. Érezte a zsebében levő nyakék súlyát, miközben várta, hogy Logan befejezze a bizonyítékok begyűjtését.

ALIBI JEGYESSÉG

403

Amikor Logan végül megjelent, meglepődött, hogy Benedictet és a konflist az utcában találja. De habozás nélkül elfogadta az ajánlatot, hogy elviszik. – El kell mennem Mrs. Warwickhoz, mielőtt hazamennék – mondta. – Bemegyek önnel, ha szeretné – felelte Benedict. Logan mogorva arccal bólintott egyet. – Örülnék a társaságának. Nem tudom, mit mondjak egy anyának ilyen körülmények között. Végül azonban a találkozó a sztoikus Charlotte Warwickkal irgalmasan rövidre sikerült. Benedict a nő tekintetéből tudta, hogy fel volt készülve a hírre, amit hoztak neki. Magára hagyták a könyvtárban, szemében könnyek csillogtak. Benedictnek az a furcsa benyomása támadt, hogy akár a megkönnyebbülés könnyei is lehettek, nem csak a gyászé, de nem lehetett biztos benne. Kinyitotta a háza ajtaját, és bement a gyéren világított előtérbe. Hodges jelent meg hálósipkájában és köntösében. – Teát vagy konyakot kér, uram? – kérdezte. – Konyakot – felelte Benedict. – De majd én elintézem. – Igen, uram. Benedict mutatta az utat a dolgozószobába, felkapcsolta a lámpákat, és két pohárba emberes adag konyakot löttyintett. Az egyik poharat átnyújtotta Logannek, és intett neki, hogy foglaljon helyet. Figyelte, ahogy Logan otthonos könnyedséggel leült egy székre, ami arra utalt, hogy éppo-

404

AMANDA QUICK

lyan fesztelenül érzi magát egy úriember dolgozószobájában konyakos pohárral a kezében, mint egy hölgy társalgójában teát iszogatva. – Mikor támadt kedve rendőrnek menni, Logan? – érdeklődött Benedict. A kérdés nyilvánvalóan váratlanul érte a férfit, de elég gyorsan összeszedte magát. – Nem sokkal azután, hogy az apámat holtan találtam: saját maga eresztett golyót a fejébe. Felfedeztem, hogy egy sor katasztrofális pénzügyi befektetésből kifolyólag nyakig eladósodva halt meg. – Logan kortyolt egyet a konyakból, és leengedte a poharát. – Választhattam: vagy fizető alkalmazás után nézek itt Londonban, vagy emigrálok Kanadába, illetve Ausztráliába. Egyébként még nem zártam ki ez utóbbi lehetőséget. Ami azt illeti, mostanában komolyan megfontolás tárgyává tettem mint alternatívát. Benedict kivette a Rózsaláncot a zsebéből. Egy pillanatig a ragyogó ékszert tanulmányozta a lámpafényben, aztán lemondó sóhajjal letette az íróasztalra. A súlyos aranylánc koccant a polírozott fán. Átment a szobán, és leült a Logannel szemközti székre. – Nem ön az egyetlen, aki ma este a kanadai vagy ausztráliai kilátásait latolgatja – mondta. Ivott a konyakból. – És gyanítom, hasonló okok folytán. Logan a nyakékre pillantott. – Visszaadta önnek?

ALIBI JEGYESSÉG

405

– Igen. – De nem kérte vissza. – Nem. – És? Megmondta neki, hogy azt szeretné, ha megtartaná? Benedict a homlokát ráncolta. – Nem volt alkalom megvitatni a kérdést. Egyszerűen a kezembe ejtette, mielőtt becsukta volna az ajtót. Meglehetősen árulkodónak találtam a gesztust. – Mi férfiak vagyunk, Stanbridge. Nem mindig jeleskedünk a hölgyek megértésében. – Nincs abban a helyzetben, hogy maga prédikáljon ebben a témában – felelte Benedict. – Valóban? – A pokolba is, ember! Még én is látom, hogy maga és Penny, akarom mondani Mrs. Marsden meleg érzésekkel viseltetnek egymás iránt. Logan álla megfeszült. Ivott még egy kis konyakot. – Jelenleg nem vagyok megfelelő partner, hogy feleségül kérjem. Csináltam pár kisebb befektetést, de egyik sem bizonyult különösebben jövedelmezőnek. Talán idővel. – Kicsit megvonta az egyik vállát. – Többnyire kénytelen vagyok a felügyelői fizetésemből megélni, legalábbis egyelőre. – Nos, ő legalább nem vágott a maga arcába egy átkozott családi nyakéket. Logan összeráncolta a szemöldökét.

406

AMANDA QUICK

– Nem tudom elképzelni, hogy Miss Doncaster valóban önhöz vágta volna a nyakéket. – Lehet, hogy ebben enyhén túloztam, de nehéz félreérteni a tényt, hogy visszaadta. – Hm. – Logan a kezében ringatta a konyakját. Benedict ivott egy kortyot, és leengedte a poharát. – Tudatta már Mrs. Marsdennel a terveit? Hogy esetleg Kanadába vagy Ausztráliába emigrál? – A jövőm témája nem került szóba. Egy darabig csöndben iszogatták a konyakjukat. – A hölgyek szörnyű sokkot szenvedtek el ma éjjel – szólalt meg Benedict egy idő után. – Mindannyian – felelte Logan. – Én mindenesetre kétlem, hogy az idegeim valaha is a régiek lesznek. Amikor arra a jelenetre gondolok a gazfickó stúdiójában, kedvem lenne a repülősó után nyúlni. – Nekem is. Amit nem szabad elfelejtenünk, hogy mire mi megérkeztünk, Penny és Amity már uralták a helyzetet. Logan komoran elmosolyodott. – Kétségem sincs, hogy nélkülünk is végeztek volna azzal a szörnyeteggel. Benedictnek eszébe jutott az Amity és Penny arcán látott elszánt arckifejezés. – Semmi kétség. Mindketten igen leleményesek. Logan bólintott. – Valóban azok.

ALIBI JEGYESSÉG

407

– És bátrak. – A legteljesebb mértékben – felelte Logan. – Rendkívüliek – mondta Benedict. – Valóban. Csöndben ittak még egy kis konyakot. Benedict a fejét a szék háttámláján nyugtatta. – Az jutott eszembe, hogy tisztáznia kellene a jövője kérdését Mrs. Marsdennel. – Nem hiszem, hogy lenne bármi választásom. – Logan megitta a maradék konyakját, és letette a poharat. – Nem tudom elképzelni, hogy továbbra is itt éljek Londonban, tudván, hogy ő is ugyanabban a városban lakik, azon tűnődve, vajon látom-e az utcán vagy a színházban, hacsak nem lehetek vele. – Nem maga az egyetlen, akinek az ügye tisztázásra szorul – jegyezte meg Benedict. Felhajtotta az italát, felállt, felkapta az üveget, és újabb két pohár konyakot töltött. – Tervet kell készítenünk – mondta. – Két tervet.

Negyvenkettő

Délelőtt tíz óra volt. Penny meghívta Benedictet, Logant és Declant reggelire. Mindannyian idejében érkeztek, és azonnal nekiláttak, hogy a Mrs. Houston készítette tojás-, krumpli- és pirítóshalmoknak határtalanul jó étvággyal a nyakára hágjanak. – Csak szeretnék rámutatni, hogy mindent figyelembe véve a Channing-bál vendéglistája volt a kulcs – jelentette ki Logan. Pennyre mosolygott. – Csak mi nem jól használtuk. Lady Penhurst ugyanis valóban rajta volt ezen a listán, sőt a Gilmore-listán is. Penny elmosolyodott, és elpirult. – A szóban forgó ügy számos aspektusainak egyike, melyet nem értek, hogy miért ölte meg Virgil Warwick a saját testvérét? És nem is akárhol, hanem egy bálterem kellős közepén – szólalt meg Amity. – Végeredményben minden bizonnyal Leona volt, aki meggyőzte vagy megzsarolta Mrs. Dunningot, hogy eljátssza Virgil anyját, és másodjára is kiszabadítsa a férfit az elmegyógyintézetből. – Talán Warwick arra jutott, hogy már nincs szüksége Leonára – vetette fel Logan. – Ami a gyilkosság választott

ALIBI JEGYESSÉG

409

helyszínét illeti, mi lehet névtelenebb, mint egy jelmezbál? A céljainak tökéletesen megfelelt. És eszményi figyelemelterelés volt, ami lehetővé tette számára, hogy magát elrabolja, Miss Doncaster. Az egész nagyon tiszta, ha végiggondolja. Megszabadulhatott a húgától, és elrabolhatta az áldozatát ugyanott, miközben olyan álöltözetet viselt, amelyet senki sem von kérdőre. Benedict Pennyre nézett. – Mondott önnek Warwick bármit, ami megmagyarázhatja, miért ölte meg Leonát? – Nem – felelte Penny. Ivott egy kis kávét, és a csészét nagyon óvatosan mindkét kezébe fogta. – Amikor felébredtem abban a ketrecben, csak Amityről beszélt. Teljesen a rögeszméjévé vált. Amikor elment, hogy elrabolja, felvett egy dominójelmezt és egy maszkot. Izgatott volt. – Megborzongott. – A legegészségtelenebb módon. – Nyilvánvalóan tudta, hogy a jelmezbálban találja őt – mondta Declan. – Sőt tudott Leona tervéről, arról, hogy Miss Doncastertől ezen a bálon szerzi meg a nyakéket. Amity lebiggyesztette az ajkát. – Még a terve részleteit is ismerte. Nagy tömeg volt, mégis meglehetősen könnyen rám talált. Olyan volt, mintha várta volna, hogy arról az adott folyosóról előbukkanjak. – Leona beavatta a terveibe – mondta Benedict.

410

AMANDA QUICK

– Igen, de ez még mindig nem magyarázza meg, miért ölte őt meg – felelte Declan. – Leonának megvoltak a maga tervei – mutatott rá Benedict. – De az oroszoknak is dolgozott. Ez az egyetlen ok, amiért mindent megtett, hogy megszerezze a Foxcroftféle jegyzetfüzetet. Higgyék el nekem, ha azt mondom, hogy semmilyen személyes érdeklődése nem volt a műszaki és tudományos dolgok iránt. Amity ránézett. – A női budoárban való találkozásunk során egyértelműen értésemre adta, hogy őt csak a Rózsalánc érdekli. Azt is mondta, hogy nem hozta magával a jegyzetfüzetet, de ezen kívül nem úgy tűnt, mint akit érdekelne. Csak az foglalkoztatta, hogy Nyugat-Amerikába megy új életet kezdeni. – Mondott bármi mást is? – kérdezte Declan. Amity elfintorodott. – Hát, bevallotta, hogy ő szabadította rám Virgilt. Azt akarta, hogy ön szenvedjen, Benedict. Úgy tűnt, abban a hitben élt, hogy ha engem valami látványos módon meggyilkolnak az önhöz fűződő kapcsolatom miatt, akkor ön némi felelősséget érezne érte. Benedict épp vajat kent volna egy szelet pirítósra. Keze ökölbe szorult a kés körül. – És akkor enyhén fejezte ki magát. Penny lerakta a kávéját.

ALIBI JEGYESSÉG

411

– Az érthető, hogy Leonát egy kissé megőrjítette a düh, miután az eljegyzést bejelentették. De miért akarta, hogy Virgil meggyilkolja Amityt a bejelentés előtt? Végeredményben amennyire ő tudta, ti ketten csak egy fedélzeti viszonyt folytattatok. – Pennynek igaza van – mondta Logan a homlokát ráncolva. – Szó sem volt eljegyzésről, amíg ön vissza nem tért Amerikából. Leona mégis elindította a pletykát úgy három héttel azelőtt, hogy ön visszaért Londonba. Amity érezte, hogy kínos melegség önti el az arcát, de úgy tűnt, senki sem vette észre a zavarát. – Ez nem egyértelmű? – kérdezte Benedict, miközben harapott egyet a pirítósból. – Feltehetőleg nem Leona volt az, aki a kezdet kezdetén döntött Amity meggyilkolásáról. Sokkal valószínűbb, hogy az orosz kapcsolata volt az. Az illető egyszerűen csak felhasználta Leonát és az őrült bátyját, hogy véghezvigye a feladatot. Amint rájött, hogy Amity megmentette az életemet St. Clare-en, és meglehetősen közel voltunk egymáshoz az út során New Yorkig, levonta a nyilvánvaló következtetést. – Igen, persze – tette le a csészéjét Amity egy koccanással. – Az orosz kapcsolat feltételezte, hogy én is kém vagyok, és hogy magával dolgozom, Benedict. – Biztos vagyok benne, hogy tudta: én nem vagyok hivatásos ügynök – mondta Benedict. – Végül is mindenki tudja, hogy igen sok időt töltök a laboratóriumba zárkózva. De

412

AMANDA QUICK

a kémfőnök maga felől nem lehetett biztos, Amity. Valószínűleg úgy tekint önre, mint a riválisára, vagy akár mint a végzetére. Mi lenne jobb fedőszerep egy ügynök számára, mint egy világjáróé? Amity lassan, elégedetten elmosolyodott. – Kiváló meglátás, uram. Valóban, mi lenne jobb fedőszerep, mint a világutazóé? A férfi haragos tekintetet vetett rá. – Nem kell, hogy az ötlet annyira felvillanyozza. Declan közbelépett, mielőtt Amity válaszolhatott volna. – Tehát az ügy kezdetén nagy valószínűséggel Leona orosz kapcsolata volt az, aki eldöntötte, hogy meg kell szabadulni Miss Doncastertől. – Igen – felelte Benedict. – De attól tartok, miután én bejelentettem, hogy Amityvel el vagyunk jegyezve, Leona személyes sértésnek vette. Úgy képzelem, hogy az orosz kapcsolat ezen a ponton elkezdte elveszíteni fölötte és a helyzet fölött az irányítást. Declan bólintott. – Mert Leona éppolyan labilisnak és rögeszmésnek bizonyult, mint a bátyja. – Így van – helyeselt Benedict. – A kémfőnök lőtte le Leonát a bálban tegnap éjjel. Ugyancsak ő gyilkolta meg Mrs. Dunningot, és ő helyezte el a robbanószerkezetet Hawthorne Hallban. A színfalak mögül kezdettől ő irányította ezt az ügyet, vagy helyesebben szólva, próbálta irá-

ALIBI JEGYESSÉG

413

nyítani. De a dolgok folyton kudarcba fulladnak. Nagyon frusztráló lehet ez számára. Egy pillanatra mindannyian rábámultak. Loganra nézett. – Az jutott eszembe, felügyelő, hogy a karrierje szempontjából jót tenne, ha épp ön lenne az a detektív, aki letartóztatja azt a kémfőnököt, aki megpróbált ellopni egy bizonyos jegyzetfüzetet, amely olyan titkokat tartalmaz, amiket a Korona jobban szeretne az oroszoktól távol tartani. Logan szemöldöke fölszaladt. – Ha az ember szívességet tesz a Koronának, az sohasem árt a karrierkilátások szempontjából. Feltételezhetem, hogy ön tisztában van ennek a kémfőnöknek a kilétével? Benedict Amityre nézett. – Azt gondolom, igen. Olyan valakit keresünk, aki nem sokkal előttem érkezett St. Clare-re, meggyilkolta Alden Corkot, és ellopta a napágyú terveit. Ugyanez a személy még mindig a közelben volt, amikor az én hajóm kikötött. Látta, hogy Cork laboratóriumába megyek, és rájött, hogy nagy valószínűséggel a Koronának dolgozom. – Miért próbálta önt megölni? – kérdezte Amity. – Végül is a kémnek már úgyis a birtokában voltak a napágyú tervei. – Lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni. De valamilyen okból Cork nem mondta meg neki a feltaláló nevét és címét, akivel együttműködött – folytatta Benedict. – Lehet,

414

AMANDA QUICK

hogy Cork ezen a ponton rájött: egy orosz ügynökkel van dolga. Talán az utolsó pillanatban rátört az országa iránt érzett hűség. – Vonakodott beszélni Foxcroftról az ügynöknek – mondta Logan. – Az ügynök megölte, aztán meg maga bukkant fel a színen. – Nem tudhatta, hogy megtaláltam Foxcroft Corknak írott levelét, de úgy döntött, az a legjobb, ha megszabadul tőlem, hogy biztos lehessen benne, nem fogok gondot jelenteni számára – mondta Benedict. – Minden bizonnyal dühöngött, amikor rájött, hogy Amitynek sikerült biztonságban a Sarkcsillag fedélzetére juttatnia. Nem tehetett mást, mint hogy reménykedik, belehalok a sérülésembe. Helyet foglalt hát magának egy New Yorkba, majd Londonba tartó másik hajóra. – Ön túlélte a támadást, és nyugatra tartott, Kaliforniába – mondta Declan. – A kém meg csak annyit tehetett, hogy a háttérbe vonul, és kivárja, ön mire jut Kaliforniában. – Feltételezte, hogy valami hasznosra bukkantam, amikor egy jegyzetfüzettel tértem vissza, amelyet majdnem azonnal átadtam a nagybátyámnak. Cornelius elhintette bizonyos körökben, hogy nála van Foxcroft jegyzetfüzete, és abban van a napágyú igazi titka. Amennyire a kém tudja, jelenleg nála van Foxcroft tervének helyes változata. – Szóval mi most akkor az orosz kémet keressük – szólalt meg Penny. – A bábost, aki a madzagokat rángatta.

ALIBI JEGYESSÉG

415

– Azt gondolom, biztonsággal kijelenthetjük, hogy tudjuk, ki ő – felelte Benedict. Declan a homlokát ráncolta. – Ne tartson minket bizonytalanságban. Kit fog Logan felügyelő letartóztatni? Benedict mosolyában nem volt semmi melegség. – Egyetlen személy van ebben az ügyben, akinek Amityn kívül egy kém számára kiváló fedőszerepe van, olyan, ami lehetővé teszi számára, hogy bárhová utazzon a világon, anélkül hogy az kérdéseket vetne fel.

Negyvenhárom

Humphrey Nash a dolgozószobájában várakozott. Felállt, és udvariasan mosolygott, amikor Amityt a szobába bevezették, de nem titkolta a türelmetlenségét. – A házvezetőnőm azt mondta, hogy azonnal látni kíván, és az ügy halaszthatatlan – kezdte. – Kérem, foglaljon helyet. – Köszönöm, hogy fogad. – Amity egy székre telepedett. – Megmarkolta az ölében levő táskát, és körbenézett a szobában. – Milyen gyönyörű fényképek! Ön valóban nagy jártassággal bír a fényképezésben. – Köszönöm. – A férfi leült az íróasztalához. Amity a Felfedezők negyedévente megjelenő lapjának bőrkötéses köteteire pillantott, amelyek rendezetten sorakoztak egy közeli polcon. – Látom, érdeklődik a műszaki és tudományos dolgok iránt is – mondta. – Nem emlékszem, hogy ezt említette volna hat évvel ezelőtt. – Mindig érdekeltek a műszaki szerkezetek. – Arra emlékszem, hogy mindig rögeszmésen érdekelték a legfrissebb fényképészeti felszerelések.

ALIBI JEGYESSÉG

417

Humphrey összekulcsolta a kezét az íróasztala tetején. – Láttam a nevét a reggeli lapokban. Gratulálok önnek, hogy másodjára is sikerült megmenekülnie a Vőlegény karmai közül, noha megint csak hajszálon függött az élete. A Flying Intelligencer beszámolója szerint a rendőrség az utolsó pillanatban érkezett. – Hála istennek! – Amity megborzongott. – Nélkülük a húgom és én már holtak lennénk. – Természetesen nagy megkönnyebbülés tudni, hogy mindketten biztonságban vannak. – Humphrey megköszörülte a torkát. – Merhetem remélni, hogy azért van ma itt, mert meggondolta magát az útikönyvön való együttműködésünkkel kapcsolatban? – Nem egészen – felelte Amity. Humphrey letörölte arcáról a mosolyát. – Akkor mi az oka a látogatásának? Történetesen épp a csomagolás kellős közepén vagyok. Egy távol-keleti útra indulok, hogy újabb sorozatot készítsek emlékművekről és templomokról. – Igen, láttam az utazóládákat a bejáratnál. – Elmosolyodott. – Feltételezem, hogy az egyes műemlékeken vagy templomokon kívül különböző kikötőkről és erődítményekről is készít majd képeket, amíg külföldön... Humphrey hirtelen mozdulatlanná dermedt. De a következő pillanatban sikerült teljesen döbbentnek tűnnie. – Nem értettem, mit mondott?

418

AMANDA QUICK

– Ugyan! Semmi szükség a szemérmességre, uram! Tudatában vagyok, hogy az oroszok szolgálatában áll. Humphrey rámeredt. – Drága Amity, fogalmam sincs, hogy miről beszél! – Azt is tudom, hogy az ön tulajdonában van egy bizonyos jegyzetfüzet. Amiből egyébként hiányzik pár létfontosságú oldal. – Amity, véletlenül nem hajlamos ön a női hisztériás rohamokra? – Nem. Azonban szükségem van egy jó adag bosszúra. Úgy hiszem, hogy ön a segítségemre lehet ebben a tekintetben, uram. – Egyre kevésbé tudom követni – válaszolta Humphrey. – Talán nem hallotta a rólam szóló legfrissebb pletykát. A férfi a homlokát ráncolta. – Mire gondol? Amity összeszorította az ujjait a táskán. – Semmi értelme titkolózni. A város estére úgyis tele lesz a hírrel. Mr. Stanbridge felbontotta az eljegyzésünket. Humphrey, úgy tűnt, meghökkent. – Értem – mondta. – Mindazok után, amit érte tettem! – Amity hirtelen előrántott egy zsebkendőt, és a szemét törölgette. – Megmentettem az életét. Ha én nem vagyok, meghalt volna St. Clare egyik sikátorában. És mi a fizetség? Hogy kompro-

ALIBI JEGYESSÉG

419

mittál a Sarkcsillag fedélzetén. Londonba érkezésem után napokon belül a hírnevem romokban hevert. – Értem – ismételte meg Humphrey, most már óvatosan. Amity visszafojtotta a zokogást. – Annyira megkönnyebbültem, amikor bejelentette az eljegyzésünket! Azt hittem, úgy cselekedett, ahogy az egy úriembertől elvárható, és megment a katasztrófától. De kiderült, hogy csak felhasznált a saját céljaira. – Ühüm. És milyen célok is voltak ezek? – Ő és a nagybátyja, aki bizonyos kormányzati körökkel áll kapcsolatban, egy kémet kerestek, ha el tudja képzelni. Meg is találták, az én segítségemmel, tehetném hozzá. És mi a köszönet? Humphrey figyelmen kívül hagyta ezt az utolsó megjegyzést. – Mi a neve ennek á kémnek, Amity? – Lady Penhurst. – Amity suhintott egyet a zsebkendővel, félresöpörve a részleteket. – Biztos vagyok benne, hogy hallott róla, tegnap éjjel végzett magával. Ráadásul nem akárhol: egy bálterem kellős közepén. De ez mellékes. Ami számít, hogy múlt éjjel Mr. Stanbridge tájékoztatott: már nincs szüksége a segítségemre az ügyben. Véget vetett az eljegyzésünknek, és követelte, hogy adjam vissza a Stanbridge-ek családi nyakékét. Holnapra a hírnevem helyrehozhatatlanul és véglegesen oda lesz. Humphrey megköszörülte a torkát.

420

AMANDA QUICK

– Ami ezt a jegyzetfüzetet illeti, amit említett. – Igen, persze! Magammal hoztam a hiányzó lapokat. – Kinyitotta a táskát, és elővett két papírlapot tele rajzokkal, szimbólumokkal és egyenletekkel. – Mr. Stanbridge nem tudja, hogy elvettem. Még nem. De holnapra már biztos felfedezi, hogy eltűntek. Alig várom, hogy lássam az arcát, amikor rájön: nyomuk veszett. Humphrey a lapokat nézte. – Miből gondolja, hogy engem érdekelnek ezek az oldalak? – Lady Penhurst mindent elmondott múlt éjjel. Boldogan csevegett az orosz kapcsolatáról. De ő igazán csak a Rózsaláncot akarta. A jelmezbálba kellett magammal vinnem. Persze ő nem jött rá, hogy a jegyzetfüzetből, amit valamelyikük ellopott, a leglényegesebb oldalak hiányoznak, ahol Foxcroft napmotorjának és akkumulátorának bizonyos specifikációi vannak részletezve. – Amity elmosolyodott. – Látom az arckifejezéséből, hogy ön sem volt eddig ennek a ténynek a tudatában. De persze valószínűleg még nem volt ideje a jegyzetfüzetet közelebbről tanulmányozni. Humphrey kezdett riadtnak tűnni. – Biztos benne, hogy azok az oldalak a Foxcroft-féle jegyzetfüzetből származnak? – Igen, persze. – Amity újra meglengette a zsebkendőt. – Mr. Stanbridge elmagyarázta nekem a tervet, amikor megkért, hogy segítsek a kémet elkapni. Remélték, hogy a jel-

ALIBI JEGYESSÉG

421

mezbálban elkapják. De ez az erőfeszítés megbukott, mert Lady Penhurst inkább saját kezével vetett véget az életének, mint hogy felakasszák hazaárulóként. Személy szerint én azt gyanítom, hogy maga gyilkolta meg őt, de ez egy csöppet sem érdekel. Sohasem kedveltem azt a nőt. – Ön csak bosszút akar állni, ezt akarja mondani? – Nos, nyíltan megmondom, hogy a hála egy kisebb anyagiakban megnyilvánuló gesztusát is nagyra értékelném. Mindketten tudjuk, milyen drága a világjáró élet. – Valóban. – Humphrey le sem vette a szemét a kezében levő lapokról. – Meglehetősen rosszul állok anyagilag, és a húgom nem hajlandó megválni a volt férjétől örökölt pénz egy részétől sem – folytatta Amity. – Nem helyesli az én világjárásomat. Reméltem, hogy a hölgyek számára írott útikönyvem sikeres lesz, de a hírnevemet ért katasztrófát tekintve valószínűtlen, hogy valaha is nyomdát lát. – Megvizsgálhatom azokat az oldalakat, Amity? – Tessék? Ó, persze. Tényleg nem valami érdekes. Csak egy csomó rajz és számítás. Ó, és egy anyaglista olyasmihez, amit úgy hívnak, fotovoltaikus cella. Felkelt, és a lapokat az íróasztalra rakta. Humphrey pár percig feszülten tanulmányozta őket. A homlokráncolása egyre jobban mélyült az óra minden egyes ütésével. – Miből gondolja, hogy ezek az oldalak a Foxcroft-féle jegyzetfüzetből valók? – kérdezte.

422

AMANDA QUICK

– Úgy érti, azon kívül, hogy Mr. Stanbridge mondta? Nos, ott van az aláírás meglehetősen nyilvánvaló ténye. – Milyen aláírás? – Minden oldal alján – felelte Amity. – Láthatólag Elijah Foxcroft betegesen félt, hogy a rajzait ellopják. Így minden oldalt aláírt és keltezett a jegyzetében, csakúgy, ahogy egy művész aláírja a munkáját. Nézze meg a saját szemével! Jobb alsó sarok. Humphrey az egyik oldalra meredt. Arcán a hitetlenség küzdött a bizonytalansággal. Aztán a helyüket átvette a düh, szép arcát veszélyes maszkká merevítve; – Az a gazember! – mondta érdes hangon, nagyon halkan. – Kire gondol? – kérdezte Amity udvariasan. – Elijah Foxcroft? – Nem Foxcroft. Stanbridge. Az a rohadék becsapott. – Nagyon megbízhatatlan a mi Mr. Stanbridge-ünk. Ahogy a saját káromon én is megtanultam. – A pokolba! – Humphrey kinyitotta az íróasztal fiókját. – Átkozottul nem érdekel a maga hírnevének csorbulása, Amity! – Milyen széles látókörű és modern felfogású ez öntől. – Mondja, tudja Stanbridge vagy a nagybátyja, hogy Leona és én kapcsolatban álltunk? – Nem. Szándékomban állt elmondani neki, de mindaközben, ami tegnap éjjel történt, nem volt rá módom,

ALIBI JEGYESSÉG

423

amíg a rendőrség ki nem szabadított a Vőlegény karmai közül. Addigra annyira feldúlt voltam a megpróbáltatásaim miatt, hogy teljesen megfeledkeztem Leona azon kijelentéséről, hogy önnel állt kapcsolatban. Ma reggel első dolgom lett volna tájékoztatni Mr. Stanbridge-et, de ma kora reggel azzal a bejelentéssel érkezett a húgom otthonába, hogy véget vet az eljegyzésünknek. Annyira felzaklatott, hogy úgy döntöttem, nem adok neki több információt. – Zsebkendőjével a szemét törölgette. – Csak kihasznált. – Fogadja együttérzésem és bocsánatkérésem, Amity. Attól tartok, hogy én is kihasználom önt. Amity leengedte a zsebkendőt, és látta, hogy a férfi fegyvert tart a kezében. – Nem értem, uram – suttogta. – Azt látom. Tulajdonképpen azon csodálkozom, hogy volt képes túlélni azokat az utazásokat a különböző veszélyes vidékekre? Az ember azt gondolná, hogy legalább egy csöpp intelligenciát felszedett útközben. Amity lassan felállt. – Nem lőhet itt le. A házvezetőnője az emeleten járkál. Hallani fogja a lövést. – Nem áll szándékomban lelőni magát, kivéve, ha nem hagy más lehetőséget számomra. Hazudik, gondolta magában Amity. Világosan látta a férfi szemében.

424

AMANDA QUICK

– Pontosan mit akar velem tenni? – kérdezte a megfélemlített áldozat gyanakvásával. – Betömöm a száját, és bezárom önt a sötét szobába az alagsorban, ahol nem tud nekem több gondot okozni, amíg jó messzire nem járok Londontól. Talpra! Nyissa ki az ajtót, és forduljon balra! Igyekezzen! Amity felállt, és átment a szobán. Kinyitotta az ajtót, és szaporán kiment az előtérbe. Humphrey gyorsan követte. A figyelme a nőre irányult. Nem vette észre Benedictet, amíg túl késő nem lett. Benedict megragadta Humphrey fegyvert szorongató kezét, és kegyetlenül megcsavarta. Eldörrent a pisztoly. A golyó tompán a fába csapódott. A fejük fölött minden mozgás megszűnt. Fojtott kiáltás hallatszott. A házvezetőnő, gondolta Amity. Benedict kiütötte Humphrey kezéből a fegyvert. – Változás van a tervben – mondta Benedict. – De úgy tudom, a tapasztalt utazók szokva vannak az ilyesmihez. Pár ember várakozik kint a lépcsőn a Scotland Yardtól. Attól tartok, önre várnak. Humphrey átnézett az előtéren. Pánik és megadás villant át az arcán. Aztán megfordult, arra készülve, hogy Amity mellett elmenekülve megpróbáljon a konyhaajtón át távozni. Megtorpant, amikor látta, hogy a nő kinyitotta a legyezőjét, láthatóvá téve a hegyes acélleveleket és éles bordákat.

ALIBI JEGYESSÉG

425

Benedict volt az, aki megszólalt. – Hagyja elmenni, Amity! Ő már nem a mi problémánk! Amity félreállt, és összehajtotta a legyezőt. Humphrey elviharzott mellette. Feltépte az ajtót, és kimenekült a kertbe... egyenesen Logan felügyelő és egy rendőr karjaiba. – Elfelejtettem megemlíteni, hogy a hátsó ajtónál is vár pár ember a Yardtól – mondta Benedict. – Le van tartóztatva, Mr. Nash – szólalt meg Logan. Elővett egy bilincset. – Nem érti – hadarta Humphrey. – Amity Doncaster kém. Hazaáruló. Pár értékes dokumentumot hozott ma ide. Ellopta őket, és megpróbálta nekem eladni, ha el tudja ezt képzelni. Épp el akartam őt zárni, és hívni a rendőrséget. Cornelius Stanbridge bandukolt elő a kertből. – Egyetértek, hogy Miss Doncasterben minden megvan, ami egy kiváló kémnek kell, beleértve az ideális álcát is a külföldön való utazgatáshoz. Tényleg nagyon tehetséges. Acélidegek. Gondolkodom rajta, hogy ügynökként alkalmazom őt a Korona szolgálatában. Amity elpirult. – Nahát, köszönöm, Mr. Stanbridge! Ez nagyon hízelgő! Benedict szeme összeszűkült. – Felejtsen el minden olyan elképzelést, hogy felcsap kémnek, Amity! Az idegeim sohasem bírnák a feszültséget. A nő felsóhajtott.

426

AMANDA QUICK

– Igazán, uram, minden mókától meg kell fosztania a külföldi utakat?

Negyvennégy

Amity

odament a dolgozószoba ablakához, és megállt

Penny mellett. Együtt nézték a kertet. Újra esett. A nap szürke volt és barátságtalan. A kandallóban égett a tűz, hogy elűzze a nyirkos hideget. – Logan felügyelő nemsokára eltűnik az életemből – mondta Penny. – Az ügyet lezárták. Már nincs több oka, hogy meglátogasson. – Szükségünk van egy tervre, hogy Benedict szavajárásával éljek – szólalt meg Amity. Penny bágyadtan rámosolygott. – Milyen tervet javasolsz? – Lehet, hogy Logan felügyelőnek semmi oka meglátogatni bennünket, de te mindenképp adhatnál neki okot, hogy meglátogasson. Penny rápillantott. – És mit javasolsz, miként tegyem ezt anélkül, hogy nyilvánvaló lenne a mesterkedésem? – Mi a rossz abban, ha nyilvánvaló? Penny felsóhajtott.

428

AMANDA QUICK

– Nem annak a lehetősége aggaszt, hogy kínos helyzetbe hozom magam. Attól tartok, hogy ha túl nyílt vagyok, azzal nagyon nehéz helyzetbe hozom, amennyiben nem kívánja folytatni az ismeretségünket. – Bízz bennem, akarja folytatni az ismeretséget. Minden alkalommal látom a szemében, amikor rád néz. – Attól félek, túlzottan aggódik az anyagi helyzetünk és a társadalmi rangunk közti különbség miatt. – Akkor rajtad áll, hogy meggyőzd, te egy csöppet sem törődsz ezekkel a különbségekkel. Amity elhallgatott, azután, mintha csak most jutott volna eszébe, ugratásképpen hozzátette: – Kivéve persze, ha tévedek, és számítanak neked... – Nem. – Penny megfordult, szemében könnyek csillogtak. – Pokolira nem érdekel az ilyesmi. Amity elmosolyodott, és megpaskolta Penny karját. – Én is így gondoltam. – De hogy a csudába tudom ezt megértetni Johnnal? Amitynek felszaladt a szemöldöke. – Johnnal? Penny elpirult. – Ez a keresztneve. Magamban így gondolok rá. – Természetesen. – Amity rövid ideig gondolkodott. – Van egy tervem. Penny tekintetében a remény óvatossággal vegyült. Habozott, aztán a kíváncsiság felülkerekedett.

ALIBI JEGYESSÉG

429

– Nos, mi az? – Azt hiszem, nagyon jó ötlet lenne meghívni ma délután teára néhány embert, akik ebben az ügyben részt vettek. Nekem úgy tűnik, hogy mindnyájunknak sok megbeszélnivalónk van, és lenne pár kérdés, amit kimondottan a felügyelőnek szeretnék feltenni. Penny kétkedőn nézett. – Nem vagyok biztos benne, hogy Logan felügyelő ezután is ráér teázni jönni. Tudod, a munkája... – Valami azt súgja nekem, hogy a felügyelő képes mentséget találni, hogy még egyszer kikérdezze a tanúkat egy ilyen fontos ügyben. Jelenleg egy kisebb hős a Yardon. – De mit mondhatnék neki, ami tudatja vele, hogy én folytatni szeretném a kapcsolatunkat? – Miért nem mondod neki azt, hogy nagyon örültél, ha a Scotland Yard szolgálatára lehettél, és hogy készen állsz a jövőben is segíteni az olyan esetekben, melyeknek úri körökben mozgó gyanúsítottja van? Mrs. Houston lépett be, és megköszörülte a torkát. – Bocsásson meg, asszonyom, de azt is megmondhatja, hogy én is nagyon szívesen segítek jövőbeni esetekben. Nekem úgy tűnik, hogy mi ketten mindent le tudunk fedni az úri körökben, a konyhától a hálószobáig. Penny egy pillanatig azt sem tudta, mit szóljon. Aztán lassan elmosolyodott. – Micsoda kiváló gondolat, Mrs. Houston!

430

AMANDA QUICK

– De inkább reggelit javasolnék holnap, mint ma teát – folytatta Mrs. Houston. – Miért? – érdeklődött Amity. – Az olyan egészséges úriemberek, mint amilyeneket mi fogadtunk mostanában, jobban kedvelik a kiadós étkezéseket – felelte Mrs. Houston. – Valami a tojásban, a kolbászban és a pirítósban erős kávéval jó kedvre hangolja őket.

Negyvenöt

Másnap újra összegyűltek reggelire. Penny ült az asztalfőn, Amity a másik végén. Benedict, Logan és Declan köztük helyezkedtek el. Amity észrevette, hogy a három férfi majdnem teljesen kiürítette a tálalóasztalon a tálcákat. Az elmúlt napok erőszakos cselekményei semmiképp sem vették el az úriemberek étvágyát, gondolta. – Csodálatos hírt kaptunk – jelentette be Penny teátrálisan. – Mr. Galbraith, Amity kiadója sietteti a könyve kiadását. Azt mondja, hogy az őt körülvevő nagy hírverés kiváló eladási eredményekkel kecsegtet a Hölgyek Világjáró Kalauza esetében. Benedict elégedettnek tűnt. – Ez valóban nagyszerű hír. Declan elvigyorodott. – Gratulálok, Miss Doncaster! – Mindenképpen venni fogok egy példányt – ígérte Logan. – Remélem, dedikálja majd nekem, Miss Doncaster. – Szíves örömest – felelte Amity. – De mondja, mi vár most Humphrey Nashre?

432

AMANDA QUICK

– Egy ideális világban Nashnek bíróság elé kellene állnia különféle vádpontok alapján – felelte Logan. – Egyebek közt összeesküvés, hazaárulás és gyilkosság miatt. Amity lerakta a teáscsészéjét. – Egy ideális világban? – A felügyelő úgy érti, hogy a rendőrség nem tehet semmi többet – magyarázta Benedict. – Nash le van tartóztatva, de egyértelművé tette, hogy hajlandó alkut kötni. – Milyen alkut? – kérdezte Penny. – Azt állítja, hogy sok eladó információja van – magyarázta Benedict. – És láthatólag Cornelius bátyám vevő ezekre az információkra. Penny fel volt háborodva. – Azt akarja mondani, hogy Nash ezek után szabad emberként fog távozni? Ez elfogadhatatlan! Megölte Mrs. Dunningot és Lady Penhurstöt. Csapdát állított, hogy meggyilkolja Amityt és Mr. Stanbridge-et. Ki tudja, hány másik ember halála szárad még a lelkén? Logan letette a villáját, és felvette a kávéscsészéjét. – Cornelius Stanbridge biztosított afelől, hogy az oroszok nem néznek jó szemmel az olyan ügynökökre, akik eladják a titkaikat másoknak. Ha Nasht kiengedik, kénytelen lesz bujkálni. Az a legkevesebb, hogy mindenképpen muszáj lesz új személyazonosságot felvennie.

ALIBI JEGYESSÉG

433

– Huh. – Benedict elgondolkodva nézett. – Ha új személyazonosságot vesz fel, akkor már nem fogja tudni eladni a fényképeit a saját neve alatt. – Mely esetben kénytelen lesz újrakezdeni a pályafutását – tette hozzá Amity. – Nem lennék meglepve, ha valahol a Vadnyugaton bukkanna fel – merengett Declan. – Mi határozottan olyan emberek széles skáláját vonzzuk, akik új életet akarnak kezdeni. Amity rámosolygott. – És ha már Nyugat-Amerikáról beszélünk, mik az ön tervei, uram? Declan elmosolyodott. – Furcsa, hogy ezt kérdi. Sokat gondolkodtam a jövőmet illetően mostanában. Arra jutottam, hogy nem vagyok az olajüzletbe való. De nagy megelégedésemre szolgált, hogy segíthettem Logan felügyelőnek és önöknek a Vőlegény felkutatásában. Azon gondolkodom, hogy egy magánnyomozói irodát alapítok San Franciscó-i székhellyel. Talán idővel felajánlom a tanácsadói szolgáltatásaimat a rendőrségnek. – Kiváló ötlet – mondta Logan. – Az egyik dolog, amire rájöttem ennek az ügynek kapcsán: szólhatnak érvek a pszichológia tudományának felhasználása mellett a bűnügyek megfejtésében. Amity Declanre nézett.

434

AMANDA QUICK

– És mi lesz az édesapjával? Declan kihúzta magát, és elszánt arckifejezést öltött magára. – Meg fogom mondani neki, hogy nem áll szándékomban a családi vállalkozásban aktív szerepet vállalni, és inkább saját vállalkozást alapítok. Benedict ránézett az asztal másik oldaláról. – Ha ez bármi vigasz, nem üres kézzel megy haza. Declan összehúzta a szemöldökét. – Hogy érti ezt? – Igaz, hogy nem sikerült megszereznie a Foxcroft-féle jegyzetfüzetet, de biztosíthatja az édesapját, hogy ennek nincs jelentősége. Mindenki Benedictre nézett. – Miért nem számít, hogy nem jártam sikerrel? – kérdezte Declan. – Hosszú beszélgetést folytattam ma reggel Cornelius bátyámmal – mondta Benedict. – Kiderült, hogy az oroszokat már nem érdekli a napenergiában rejlő lehetőség. – Mi a csuda? – kiáltott fel Amity. – Van rosszabb hír is – folytatta Benedict. – Arról tájékoztattak, hogy a Koronát sem érdekli már a napenergia. Még a franciák is felhagynak ezzel a kutatási területtel. Logan a homlokát ráncolta. – Pénz hiányában lefújva?

ALIBI JEGYESSÉG

435

– Nem – felelte Benedict. – Érdeklődés hiányában. Láthatólag a brit kormány, az oroszok, Franciaország és az amerikaiak is arra a következtetésre jutottak, hogy a jövő az olajban van. – Benedict kényszeredetten mosolygott Declanre. – Lehet, hogy az apjának igaza van. Amity volt az első, aki magához tért a sokkból. – Ó, az isten szerelmére! – Összegyűrte a szalvétáját, és az asztalra hajította. – Mindazok után, amin keresztülmentünk? – Higgye el, én sem voltam boldogabb a hír hallatán, mint ön – felelte Benedict. – De attól tartok, ez így van a kormányokkal. Erősen hajlamosak a rövidlátásra, amikor a jövő tervezéséről van szó. Logan az asztal túloldaláról nézte. – Mi lesz a Foxcroft-jegyzetfüzettel? Benedict lassan elmosolyodott. – Érdekes kérdés. Cornelius és én jó darabig beszélgettünk róla. Foxcroft nekem adta a jegyzetfüzetet, hogy vigyázzak rá. Így, hogy a Korona már nem érdeklődik a munkája után, Cornelius és én úgy határoztunk, hogy a jegyzetfüzet kerüljön a Stanbridge család levéltárába. Declan vidáman nézett. – Az apám megkönnyebbül, hogy senki sem kíván itt több időt vesztegetni a napenergiában rejlő lehetőségek kutatására.

436

AMANDA QUICK

– Most nem – felelte Benedict. – De ki tudja, mit rejt a jövő? Ma aggódunk a miatt a kilátás miatt, hogy elfogy a szén. Lehet, hogy egy nap ugyanilyen aggodalmaink lesznek a kőolajjal kapcsolatban. Amity észrevette, hogy Logan magában mosolyog. – Van valami, amit hozzátenne a beszélgetéshez, felügyelő? – érdeklődött. Logan felvette a kávéscsészéjét. – Csak arra gondoltam, hogy végeredményben lehet, hogy mégis jó befektetést csináltam, amikor azt, ami az apám pénzéből maradt, amerikai olajrészvényekbe fektettem. – Declanre nézett. – Köztük Garraway Olajba. Döbbent csönd telepedett a társaságra, ahogy mindenki Loganre meredt. Penny szemében nevetés bujkált. – Gyanítom, hogy ez remek lépésnek bizonyul majd, felügyelő – szólalt meg. – Én magam is csináltam pár befektetést ezen a területen. Amity elmosolyodott. – Ha Penny azt mondja, hogy a kőolaj jó befektetés, ezzel a tanáccsal egyenesen a bankba mehet. A húgomnak van tehetsége a pénzkereséshez, felügyelő. Benedict felnevetett. Egy pillanat múlva mind nevettek, beleértve Mrs. Houstont is. Amity jelentőségteljesnek szánt pillantást vetett Benedictre és Declanre.

ALIBI JEGYESSÉG

437

– Ha önök ketten elkísérnének engem a társalgóba, uraim, van valami, amit mindkettejüknek mondani szeretnék. Benedict a homlokát ráncolta. – Mi? Declan meglepettnek tűnt. – Valami baj van, Miss Doncaster? – Majd megmagyarázom a társalgóban – felelte, nem túl kifinomult hangsúlyt helyezve minden szóra. Látta Benedict arckifejezéséből, hogy a férfi további kérdéseket készül feltenni. Felállt. – Most, ha nem bánják. Látva, hogy ő felállt a székből, mind a három férfi gyorsan felkelt. Amity jóindulatúan mosolygott Loganre. – Miért nem marad itt, és beszélget Pennyvel, amíg én Benedicttel és Declannel beszélek? Felkapta a ruhája szoknyáját, és megindult a nappali ajtaja felé. Benedict és Declan engedelmesen vonultak utána. Amikor a társalgóba értek, bezárta az ajtót, és megfordult, hogy szembenézzen kétfős közönségével. – Mi az ördögről van szó, Amity? – kérdezte Benedict. – A húgomnak és Logan felügyelőnek pár perc egyedüllétre van szüksége – felelte. Összedörzsölte a tenyerét. – Mi hárman épp ezt tettük számukra lehetővé. Declan arckifejezése felderült. Kuncogott, és Benedictre nézett. – Úgy hiszem, hogy valami románcról van itt szó – magyarázta.

438

AMANDA QUICK

Benedict rámeredt. – Milyen románcról? – Arról, ami Penny és Logan felügyelő között virágzik – felelte Amity, igyekezve megőrizni a türelmét. – Á, arról a románcról! – Benedict önelégülten mosolygott. – Ezen a területen nincs ok az aggodalomra. Mindenről gondoskodtam. Amity megrökönyödve bámult rá. – És mégis hogy tette ezt? – Nagyon egyszerű. Logan és én ittunk együtt pár konyakot, és kieszeltünk pár tervet. Miközben mi itt beszélünk, már minden bizonnyal épp sétára hívja Pennyt a parkba. – Le vagyok nyűgözve – mondta Amity. – Ez pompás, Benedict. – Én is úgy gondolom – felelte a férfi. – Most pedig, ha Declan megbocsát nekünk, szeretnék a saját, mai napra szánt tervemmel is előrehaladni. Declan elvigyorodott, és látványosan elővette a zsebóráját. – Nézzenek oda, mennyi az idő! Fel kell adnom egy táviratot az apámnak, hogy tudassam, nem kell aggódnia, hogy a közeljövőben a napenergia versenyezni fog az olajjal. Azután pedig össze kell pakolnom a hazaúthoz. Ne aggódjon, Miss Doncaster, kitalálok. – Isten önnel, Mr. Garraway! – mondta Amity.

ALIBI JEGYESSÉG

439

De nem nézett a férfira. Úgy tűnt, nem képes levenni a szemét Benedictről, aki olyan mélyrehatóan nézett rá, hogy azzal csapdába ejtette az érzékeit. Declan kinyitotta az ajtót, és kiment az előtérbe. – Amity – kezdte Benedict –, a tegnap estéről kívánok beszélni önnel. Mrs. Houston nehéz léptei hallatszottak az előtérből. – Ne feledkezzen meg a kalapjáról, asszonyom! – mondta Mrs. Houston rá nem jellemző vidámsággal. – És a napernyőről. A túl sok nap nem tesz jót az arcbőrnek. – Köszönöm, Mrs. Houston – felelte Penny. Amity megfordult, és egy erősen elpirult Pennyt meg egy mosolygó Logan felügyelőt látott. – Hová mentek? – kérdezte Amity. Penny arcpírja még élénkebbé vált. Tekintetét boldogság derítette fel. – John megkapta az egész délelőttöt, hogy a Vőlegény ügyben kikérdezzen minden szemtanút. Elmegyünk a parkba sétálni. – Mi lehet jobb a napsütésnél és a friss levegőnél, hogy felfrissítsük a szemtanú memóriáját? – szólalt meg Logan. Mrs. Houston kissé teátrálisan nyitotta ki a bejárati ajtót. Penny és Logan lement a lépcsőn, ki a napsütésbe. Mrs. Houston becsukta az ajtót, majd Amityre és Benedictre nézett.

440

AMANDA QUICK

– Csinos pár, nem gondolják? – kérdezte. Igen elégedettnek hangzott. – Igen – felelte Amity. Elmosolyodott. – Valóban csinos pár. Jó rájuk nézni. – Itt az ideje, hogy Mrs. Marsden egy kis boldogságra leljen – mondta Mrs. Houston. Abbahagyta a mosolygást, és Benedictet fixírozta. – És mi a helyzet önnel, uram? Csak úgy fog állni ott, mint egy nagyon nagy béka a fatönkön? Benedict pislogott, aztán a homlokát ráncolta. – Béka a fatönkön? – Azt hiszem, érti, mire gondolok, uram. Benedict arckifejezése felderült. – Hogyne. Történetesen épp most akartam Amityt elhívni kocsikázni. – Valóban? – kérdezte Amity. – Nagyon szép napunk van, és véletlenül épp vár rám egy kocsi az utcában – felelte. – Mind a terv része, tudja. Eljön velem? Amitynek elállt a lélegzete. – Igen. Igen, nagyon szívesen. Mrs. Houston levette Amity kalapját a fogasról. – Tessék, kisasszony. Most pedig menjenek mind a ketten. Kicsit lógatni akarom a lábamat. Mozgalmas délelőtt volt.

Negyvenhat

A férfi az

otthonába vitte Amityt, és bemutatta Mr. és

Mrs. Hodgesnak, akik olyan melegséggel köszöntötték, hogy az meghökkentette Benedictet. – Olvastam a csodával határos megmeneküléséről az újságokban – áradozott Mrs. Hodges. – Hál’ istennek, hogy önnek és a húgának nem esett bántódása! – Nagy rajongói vagyunk a Flying Intelligencerben megjelent utazási cikkeinek – mondta Mr. Hodges őszinte lelkesedéssel. – Olyan izgalmas életet él! – tette hozzá Mrs. Hodges. – Ön és Mr. Stanbridge sokat fogják a világot járni, miután összeházasodtak? – Nos – kezdte Amity. Bizonytalan tekintetet vetett Benedictre. – Mindenképpen fogunk utazni a jövőben – felelte a férfi. – Engedje meg nekünk, hogy gratuláljunk az eljegyzéséhez, Miss Doncaster – mondta Mr. Hodges udvarias főhajtással. – Azt hiszem, mind a saját, mind a feleségem nevé-

442

AMANDA QUICK

ben mondhatom, hogy rettentően örülünk Mr. Stanbridge közelgő nászának. Amity megköszörülte a torkát, és elmosolyodott. Benedict aggódni kezdett. A mosolya egy kicsit túl ragyogó, döntötte el. – Köszönöm, Mr. Hodges, de attól tartok, hogy van egy kis kavarodás a Mr. Stanbridge-dzsel való eljegyzésem ügyét illetően – mondta Amity. Mrs. Hodges szeme tágra nyílt aggodalmában. – Ó, jaj! Benedict megszorította Amity karját. – Miss Doncaster azt akarja mondani, hogy van némi kavarodás az esküvő dátumát illetően. Természetesen én jobban szeretnék olyan hamar megházasodni, amint csak lehet, de úgy hallottam, ha esküvőről van szó, az sok tervezést igényel. – Igen, valóban – felelte Mrs. Hodges. Újra ellazult, és derűs arccal nézett Amityre. – De mindig fennáll annak a lehetősége, hogy egy csöndes kis szertartást tartanak, amit később követ csak hivatalos fogadás. – Kiváló ötlet, Mrs. Hodges – mondta Benedict, mielőtt Amitynek ideje lett volna vitába szállni. – Most pedig bocsássanak meg. Körbevezetem Miss Doncastert a könyvtáramban és a laboratóriumomban. Mrs. Hodges szeme a Benedict által jól ismert, sokatmondó módon szűkült össze.

ALIBI JEGYESSÉG

443

– Biztos benne, hogy ez jó ötlet, uram? Talán alkalmasabb lenne az esküvő után megmutatni Miss Doncasternek a könyvtárt és a laboratóriumot. – Nem – felelte Benedict. – Ennek most meg kell lennie. Mrs. Hodges felsóhajtott. Mr. Hodges beletörődőnek tűnt. Vállon veregette a feleségét. – Jól van ez így, Mrs. Hodges – mondta halkan. Benedict végigterelte Amityt a folyosón, majd be a könyvtár nyitott ajtaján. Hallotta maga mögött, ahogy Mrs. Hodges Mr. Hodgesnak dünnyög. – Feltételezem, hogy ez így fair a hölggyel szemben – mondta Mrs. Hodges. – Miss Doncaster megérdemli, hogy lássa, mire adja a fejét. – Próbáljon ne aggódni, Mrs. Hodges – felelte Mr. Hodges. – Miss Doncaster vállalkozó szellemű. Benedict becsukta az ajtót, és elfordította a kulcsot a zárban. Amityre nézett, aki néhány könyv címét tanulmányozta a polcokon. – Igen – szólalt meg a férfi. – Miss Doncaster megérdemli, hogy tudja, mire adja a fejét. – Eltávolodott az ajtótól, és kezével a több falat betöltő, rengeteg poros kötet felé intett. – Ez vagyok igazából én, Amity, vagy inkább úgy kellene mondanom, hogy ez egy részem. A maradék pedig ott van a mögött az ajtó mögött, a lépcső tetején.

444

AMANDA QUICK

Amity a könyvtár távolabbi végében levő fa csigalépcsőre pillantott. Szemében vidámság csillogott. – Milyen izgalmas! Egy kulcsra zárt helyiség! – mondta. A férfi arca megvonaglott. – Attól tartok, hogy egyáltalán nem olyan felvillanyozó. – Megnézhetem? – kérdezte. – Igen. – A férfi felvértezte magát. – Ezért hoztam ma önt ide. Azt akarom, hogy ismerje az igazi énemet. Tudja, ez a terv része. Én nem vagyok a tüzes tettek embere, Amity. Olyan ember vagyok, aki amikor nem a családi vállalkozás számára dolgozik egy mérnöki projekten, teljesen elégedett, ha a laboratóriumában pepecsel. – És mit csinál a laboratóriumában, uram? – Többnyire kísérleteket végzek, valamint olyan eszközöket és gépeket tervezek, amelyeknek valószínűleg sohasem lesz semmilyen gyakorlati alkalmazásuk. Amity egy szó nélkül felkapta a szoknyáját, és felment a lépcsőn. A férfi követte. Sürgető érzés kerítette hatalmába. Tudta, hogy az egész jövője forog kockán. A lépcső tetején Amity a folyosóra lépett, és megállt az ajtó előtt. A férfi kivette a kulcsot a zsebéből, és a zárba helyezte. Amity szó nélkül nézte, ahogy a férfi kinyitja az ajtót, felkapcsolja a lámpákat, és félreáll, hogy ő beléphessen a helyiségbe.

ALIBI JEGYESSÉG

445

Egy pillanatig csak állt a küszöbön, a műszerek és eszközök sorát tanulmányozva a munkapadokon. – Szóval ez a laboratóriuma – mondta. – Igen. A férfi várt. Amity a teleszkóphoz sétált, mely az ablaktól nem meszsze állt, és elragadtatott tekintettel tanulmányozta. – Nagy adag kíváncsiság van önben sok dologgal kapcsolatban. – Attól tartok. – Mint tudja, a kíváncsiság egyike az én megrögzött hibáimnak is. A férfi elmosolyodott. – Ezzel tisztában vagyok. – Ettől van bennünk valami közös, nem gondolja? A férfi habozott. – Az érdeklődésünk nem mindig egyezik. – Talán nem, de ez nem számít. – Az egyik munkapadhoz ment, és a statikus elektromosság gépet tanulmányozta. – A kíváncsiság jellemvonása számít. Kutató szellemmel bír. Ez egyike azon dolgoknak, amelyek olyan érdekessé teszik, Benedict. Érdekessé. A férfi zavarba jött. Nem tudta biztosan, hogyan értelmezze a szót.

446

AMANDA QUICK

– Vannak, akik határozottan unalmasnak találnak – figyelmeztette, arra az esetre, ha a nő nem fogta volna föl, mire akar kilyukadni. – Az csak természetes, hogy azok, akikben nincs kíváncsiság a szélesebb világ iránt, érdektelennek találják azokat, akik ezzel a jellemvonással bírnak. – A jegyesem az után szökött meg a szeretőjével, hogy látta ezt a helyiséget. – Nézzen szembe a ténnyel Benedict, hogy az első eljegyzése hiba volt. Ha ön és Eleanor összeházasodtak volna, mindketten szerencsétlenek lennének. – Ezzel nagyon is tisztában vagyok. – Szünetet tartott. – Ezért akarok nagyon biztos lenni benne, hogy tudja, mit tesz, ha beleegyezik, hogy hozzám jön feleségül. Amity szembefordult a férfival a folyosó túlsó oldalán. – Megkéri a kezemet? – Szeretem magát, Amity. Semmit sem akarok jobban, mint feleségül venni. – Benedict – suttogta. – Tudnia kell, hogy érzek ön iránt. – Nem, nem tudom. Illetve nem tudom biztosan. Azt hiszem, tudom, hogy érez, de ezen a ponton ez csak egy elmélet: nincs bizonyítva, és csak a reményen alapszik. Amity pár lépést tett a férfi felé, aztán megállt. – Magába szerettem a Sarkcsillag fedélzetén. Éreztem, hogy ön sem közömbös irántam, de attól féltem, hogy az ön érzelmeit az a tudat fűti, hogy megmentettem az életét.

ALIBI JEGYESSÉG

447

– Ön valóban megmentette az életemet. De nem ezért szerettem magába. Amity szeme felragyogott. – Miért szeretett belém? – Halvány fogalmam sincs. – Ó. – A ragyogás elhalványult. – Felsorolhatnám mindazt, amit csodálok önben: a lelkierejét, a kedvességét, a hűségét, a bátorságát és az elszántságát. – Elhallgatott. – Azt is hozzátehetném, hogy ön erős szenvedéllyel megáldott nő. Az önnel való szeretkezés a legfelvillanyozóbb érzés, amit valaha éreztem. – Igazán? – Amity arca élénkpirossá vált. – Igazán. Ezek a dolgok mind csodálatra méltó vonások, ne feledje! De egyik sem magyarázza meg, miért szeretem. – Pár lépést tett felé, és megállt. – Tudja, ez teszi az egészet olyan magával ragadóvá. Az ön iránti szerelmem olyan, mint a gravitáció vagy a napfelkelte. Olyan rejtély, amit tudom, hogy örömmel fedezek fel az életem hátralévő részében. – Benedict! – A férfi felé sietett, és a karjaiba vetette magát. – Ez a legszebb, legromantikusabb dolog, amit valaha férfi mondott. – Ezt nagyon kétlem. – Szorosan magához ölelte, élvezve a szárnyaló boldogságot. – Mérnök vagyok, nem költő. De ha ezek a szavak önt boldoggá teszik, örömmel ismétlem meg olyan gyakran, ahogy csak hagyja.

448

AMANDA QUICK

Amity ránézett, szeméből sugárzott a szerelem. – Ez kiváló tervnek hangzik, uram. A férfi kivette a Rózsaláncot a zsebéből. A rubinok és gyémántok ragyogtak a kezében. – Nagy megtiszteltetésnek venném, ha ezt elfogadná szerelmünk szimbólumául – mondta. Újra várt. Amity hosszan nézte a nyakéket. Amikor felnézett, a férfi látta a könnyek csillogását. De Amity mosolygott. – Igen – szólalt meg. – Vigyázni fogok rá. Csak ennyit mondott, de ennyi elég is volt. Megfordult. A férfi a nyakába akasztotta a nyakéket, aztán a vállára tette a kezét, és maga felé fordította. – Egyszer, réges-régen, egy levelet adtam önnek, hogy tartsa biztonságban – mondta. – És én megígértettem önnel, hogy életben marad, és személyesen kézbesíti a levelét. – Megtartottuk az egymásnak tett fogadalmunkat – felelte a férfi. – Igen. – Amity a férfi nyakára fonta a karját. – És ez örökké így lesz közöttünk. Az egész életen át tartó szerelem ígérete fényében a jövő szebben ragyogott, mint a Rózsalánc drágakövei. – Örökké – erősítette meg a férfi.

ISBN 978 963 203 276 4 Maecenas Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: a Maecenas Könyvkiadó igazgatója A kiadásban közreműködött az I.P.C. Könyvek Kft. Szerkesztette: Horváth Ágnes Nyomdai előkészítés: Alinea Kft., Budapest Nyomta és kötötte a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen Felelős vezető: Bordás János ügyvezető igazgató Terjedelem: 17,20 (A/5) ív