STS Spirituális Transzcendencia Skála

Pszichológia (2011) 31, 2, 165–192 DOI: 10.1556/Pszicho.31. 10.1556/Pszicho.31.2011.2.5 2011.2.5

TOMCSÁNYI TEODÓRA*, MARTOS TAMÁS**, ITTZÉS ANDRÁS***, HORVÁTH-SZABÓ KATALIN+, SZABÓ TÜNDE++, NAGY JÁNOS+++

A SPIRITUÁLIS TRANSZCENDENCIA SKÁLA HAZAI ALKALMAZÁSA: ELMÉLET, PSZICHOMETRIAI JELLEMZÕK, KUTATÁSI EREDMÉNYEK ÉS RÖVIDÍTETT VÁLTOZAT1 Beérkezett: 2010. augusztus

Elfogadva: 2011. január

Tanulmán Tanu lmányunkb yunkban an bemu bemutatjuka tatjuka Spiri Spirituáli tuáliss Tran Transzcen szcendenci denciaa Skála (STS (STS,, Piedm Piedmont, ont, 1999 1999,, 2004 2004a) a) magyar változatának elméleti hátterét és pszichometriai jellemzõit. Két, összesen 803 fõs, segítõ foglalkozásúakbóll (hitéleti végzettségûek, pszichoterapeuták foglalkozásúakbó pszichoterapeuták és egyéb segítõ foglalkozásúak) és nem segítõfoglalkozású segítõfoglalko zású feln felnõttek õttekbõl bõl álló mint mintában ában a 23 tétele tételess STS háro három m alská alskálája, lája, az ima/ ima/medit meditáció áció által érzett beteljesülés, az univerzalitás és az összekötöttség elfogadható pszichometriai jellemzõket mutatott. Az adatoknak az elméletileg várható, illetve az amerikai mintán mért empirikus komponensstruktúrához való illeszkedése a közepestõl a kiválóig terjedt. A tanulmány javaslatot tesz a teszt röv rövidítet idített,t, kilen kilenctéte ctételes les válto változatá zatára ra is, mely alská alskálánk lánként ént háro három m tétel tételbõl bõl áll. A valid validitást itást tekin tekintve tve a spiritualitás változói viszonylag függetlenek voltak a személyiség NEO-PI-R kérdõívvel mért öt alapdimenziójától, és az elvárt módon álltak összefüggésben a Kritika Utáni Vallásosság Skála által mért alapvetõ vallási attitûdökkel. A tanulmány végül leíró adatokat közöl mind az eredeti, mind pedig a rövidített skálára. Az eredmények összességében arra utalnak, hogy a spiritualitás az emberi tapasztalat önállóan is érvényes területe. Egyúttal igazolják, hogy az STS magyar változata jól alkalmazható az egyéni különbségek tanulmányozásában. Kulcsszavak: spiritualitás, vallásosság, ötfaktoros személyiségmodell, személyiségmodell, segítõ foglalkozás

BEVEZETÉS A spiritualitás kutatása jelentõs múltra tekint vissza Kelet-Közép-Európától nyugatra a pszichológia területén (Bucher, 2007; Corveleyn és Hutsebaut, 1994; Palout Pal outzia ziann és Par Park, k, 200 2005; 5; Riz Rizutt utto, o, 199 1996; 6; Ver Vergote goteés és Tam Tamayo ayo,, 198 1981), 1), aho aholl sok kísé kísérlet rlet * Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, e-mail: [email protected] [email protected] ** Semm Semmelwe elweis is Egyet Egyetem,Mentálh em,Mentálhigién igiénéé Inté Intézet,e-mail: zet,e-mail: mart martos@m os@mental ental.usn .usn.hu(levelez .hu(levelezõõ szer szerzõ) zõ) *** Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, e-mail: [email protected] + Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, e-mail: horvath-szab horvath-szabo.katalin@sapien [email protected] tia.hu ++ Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, e-mail: [email protected] +++ ELTE PPK, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, [email protected] 1 Jelen kutatás a K 68019 számú számú OTKA pályázat támogatásával támogatásával készült. 0230-0508/$20.00 © 2011 Akadémiai Kiadó, Budapest

166

Tomcsányi Teodóra és mtsai

történt a különf különféle éle elméleti alapokon kidolgo kidolgozott zott pszic pszichológia hológiaii spiritu spiritualitásalitáskonstruktumok mérhetõvé tételére is. Magyarországon eddig mind elméleti, mind empirikus szempontból kevés haladás történt, bár az utóbbi években megélénkültt ezen a téren a tudomá élénkül tudományos nyos érdeklõdés. érdeklõdés. A téma tárgyalását, tárgyalását, annak nem tudományos tudomá nyos szempo szempontú ntú túlbu túlburjánzá rjánzása sa mellett mellett,, felteh feltehetõleg etõleg a spirit spiritualitá ualitásnak snak a valláso val lásosság ssággal gal mut mutatk atkozó ozó átf átfedé edései, sei, val valamin amintt a val valláso lásossá sságg – kor korább ábban an nyi nyilvá lvánva nva-lóan ideo ideológi lógiai, ai, a köz közelm elmúlt últban ban visz viszont ont egy egyelõr elõree nem kör körvon vonala alazot zottt oko okokk miat miatti ti – tabusítása nehezítik. Újabban azonban több olyan elméleti jellegû tanulmány jelent meg meg,, ame amely ly a nem nemzetk zetközi özi sza szakiro kirodal dalmat mat átt áttekin ekintve tve nem nemcsa csakk a val vallás lásossá osságga ggal,l, hanem kifejezetten a spiritualitás kérdéseivel foglalkozik (Horváth-Szabó, Harmatta mat ta és Tom Tomcsá csányi nyi,, 200 2009; 9; Tomc Tomcsán sányi yi és mtsa mtsai,i, 201 2010), 0), és haz hazai ai – bár a val vallás lásossá ossággtól nem teljesen elválasztott – empirikus eredmények is napvilágot láttak (Nagy B., 2009). Tanulmányunkban ezekhez a törekvésekhez csatlakozunk, amikor bemutat juk egy olyan ol yan kutatás elsõ eredményeit, amelynek célja a spiritualitásról spiri tualitásról alkotott pszich psz ichológ ológiai iai kon koncep cepció ciókk emp empirik irikus us viz vizsgá sgálat lata. a. A mun munkán kánkk fók fókusz uszát át kép képezõ ezõ kon kon-cepció cep ció kid kidolgo olgozój zója, a, Ralp Ralphh L. Pied Piedmon montt az öt ala alapve pvetõ tõ sze személy mélyiség iségfak faktor tor (Fi (Five ve Fac Fac-tor Model of Personality, FFM, Costa, McCrae) mellett a spiritualitást a személyiség hatodik alapdimenziójaként írja le. E témával kapcsolatos alapcikke (Piedmont, 1999), melyet Kulcsár Zsuzsanna mérföldkõnek nevezett a személyiségpszichológia történetében, már megjelent magyar fordításban (Kulcsár, 2007). 2007). Tanulmányunkban röviden ismertetjük és értékeljük Piedmont spiritualitással kapcsolatoss megköz csolato megközelítését elítését,, majd beszámolunk beszámolunk a mérõesz mérõeszköz, köz, a Spirit Spirituális uális Transzcendencia Skála (STS, Piedmont, 1999, 2004a) magyar változatának (STS-H) pszichometriai jellemzõirõl, javaslatot teszünk a teszt rövidített változatára, végül rámutatunk eredményeink korlátaira és munkánk további távlataira. Mivel a kutatásunk fókuszába emelt téma hazánkban még nem ismert széles körben, témánk részletes kifejtése elõtt szükségesnek tartjuk bemutatni a tanulmányban használt legfontosabb fogalmak tartalmát és egymáshoz fûzõdõ viszonyát. A SPIRITUALITÁS FOGALMA Annak ellenére, ellenére, hogy mára a spirit spiritualitá ualitáss a valláspszichológia valláspszichológia mellett több pszichológiai terület (személyiség-, egészség-, klinikai pszichológia) fontos témá jává vált, még nem sikerült pontos, a spiritualitás minden lényeges aspektusát kifejezõ definíciót alkotni. Gorsuch (2002) áttekintése szerint 1980-ban már 34, 2002-ben pedig 94 definíció volt ismert. A definíciók tartalmát elemezve azonban kiemelhe kiem elhetõk tõk azo azokk az asp aspekt ektuso usok, k, ame amelyek lyek a legt legtöbb öbbnél nél meg megjele jelennek nnek,, és ame amelyek lyeket et jogosan tekinthetünk a spiritualitás alapvetõ összetevõinek és aspektusainak. A definíciók többsége egyetért abban, hogy a spiritualitás komplex, sokarcú jelenség, amely biológiailag megalapozottan univerzális és kizárólag az emberhez köthetõ (Elkins, 2005, Emmons és Crumpler, 1999). Többen hangsúlyozzák a spiritualitás motivációs természetét, mely a transzcendens (a Szent, az Isten, a

A Spirituális Transzcendencia Skála

167

kozmikus erõk) keresésére és a vele létesített kapcsolatra mozgósítja az embert. Tekinthetõ titokzatos erõnek (élan vital), mely mozgásba hozza, vezérli és meghatározza a gondolkodást, az érzelmeket és a viselkedést (Piedmont, 2005; Emmons, 2003), valamint az ember szellemi forrásainak felfedezésére motivál (Piedmont, 1999). Széles körû egyetértés van a transzcendens világgal való összekötöttség tekintetében is. A spiritualitás összeköti az embert az istenivel, a másik emberrel és minden létezõvel (Piedmont, 1999). A transzcendens világhoz fûzõdõ kapcsolat azonban meghaladja a specifikus vallási hovatartozást: áhítatos tiszteletet, ámulatot, tudatosságot, ihletettséget tartalmaz. A spiritualitás összetevõi körében jelentõsnek mutatkozik az értelemkeresés, mely választ adhat a véges embernek a végtelenre vonatkozó kérdéseire, megmutatja az élet, a halál, a szenvedés értelmét (Richards, Bergin, 2002). A spiritualitás sokféle kifejezési képességet mûködtet, melyeket Emmons (2000) úttörõ módon a spirituális intelligenciában fog össze. A spiritualitás azonban nem képesség, hanem kapacitás, azaz lehetõségeket tartalmazó erõforrástár. A VALLÁSOSSÁG ÉS A SPIRITUALITÁS KAPCSOLATA A spiritualitás fogalma a keresztény hagyományban gyökerezik ugyan, de a spiritualitás pusztán pszichológiai jelenségként kezelése szükségessé tette a két fogalom, a spiritualitás és a vallásosság összefüggéseinek tisztázását. Nap jainkban a spiritualitással foglalkozó pszichológusok többsége olyan soktényezõs komplex jelenségnek tartja a spiritualitást és a vallást, amelyek kölcsönkapcsolatban vannak, elkülönülõ és tekintélyes átfedést mutató területekkel egyaránt rendelkeznek (Benkõ, 2006; Miller, Thoresen, 2003). A spiritualitás saját területeaz emberben rejlõ „elõhuzalozott” vágyakozás a transzcendensre, azaz az õt meghaladó világhoz fûzõdõ kapcsolat keresése. Ez a vágyakozás azonban Piedmont (1999) szerint a motivációk széles körét jelenti, és mind vallásos, mind világi motivációkat magában foglal. A vallásosság külön területe az ember közösségbe vonása, a transzcendensrõl, az Istenrõl szóló tudás biztosítása és ezek megértésének elõsegítése, valamint az istenkeresés útjainak kijelölése (Horváth-Szabó és mtsai, 2009). A közös bennük a transzcendenssel tartott kapcsolat, valamint az is, hogy mindkettõ a személyiséget integráló erõvel bír, a világot egységben látó életfilozófiát ad, értelmezési kerettel lát el és eszközöket kínál az élet nehézségeivel való szembenézéshez és megküzdéshez, magyarázatot kínál az élet jelentõs kérdéseire (Allport, 1950; Kneezel, Emmons, 2006). Tekintettel az elkülönülõ területekre és a közös összetevõk tartalmában megmutatkozó különbségekre, napjainkban elnevezés szintjén is kifejezésre jut az elkülönülés: teisztikus spiritualitásnak nevezzük a valláshoz/Istenhez kapcsolódó spiritualitást, míg a valláshoz nem kapcsolódó formákat tartalmuk szerint megfogalmazhatjuk például humanisztikus, munkahelyi vagy feminin spiritualitásként (Horváth-Szabó és mtsai, 2009).

168


SPIRITUALITÁS ÉS A MISZTIKUS ÉLMÉNYEK A misztikus élmények iránti érdeklõdés a valláspszichológia kezdeteitõl jelen van. James, Allport, Freud, Jung, Maslow foglalkozott vele. Emellett tárgya a filozófiának és a teológiának is. A korai kutatásokban a vallásos tapasztalatok körében vizsgálták a misztikus élményeket, és intenzív érzelmekkel telítettségük miatt erõsebb vallásos tapasztalatként tekintettek rá. Freud volt az elsõ, aki elkülönítette a vallástól a misztikus élményt, és az óceánérzéssel azonosította (Freud, 1927/1991). Freudot követõen egyre több kutató tárt fel valláshoz nem köthetõ misztikus élményeket, aminek következtében felerõsödött a kétféle élményforma elkülönítésének igénye. Ma már a spiritualitáshoz hasonlóan teisztikus misztikus élményekrõl és a miszticizmus más formáiról beszélnek. Ez utóbbiban Istent antropomorf lényekkel vagy személytelen erõkkel helyettesítik. Ám mindkét formájában a spiritualitáshoz kötik, és annak kifejezéseként tekintenek rá (Hood és mtsai, 1996). A misztikus élmények kutatására sok mérõeszközt kidolgoztak, a velük végzett kutatások eredményeibõl kirajzolódnak a misztikus élmények alapvetõ sajátosságai. A korábbi kutatások során a misztikus élmény két típusát különítették el: az érzelmekkel telített egység megélése (Istennel és/vagy a mindenséggel), illetve a kognitív jellegû interpretatív forma, melyben a mély belátás és az alapvetõ dolgok megértése volt hangsúlyosabb. A két forma akár együttesen, akár különkülön megjelenhet (Stace, 1960; Happold, 1990). A miszticizmus kutatásában mérföldkõnek számít Hood 1975-ben végzett kutatása (Hood, 1975), amely ugyancsak két élménytartalmat hangsúlyozott: az egység megélését, illetve a jelentõs másik (Isten) jelenlétének érzését. A frissebb kutatások a misztikus élmény három komponensét igazolják: – az idõ, a tér és az én elvesztésének érzése és ennek kimondhatatlanságának tudatosulása; – az egység érzése Istennel és/vagy a mindenséggel; – értelmezõ faktor, mely tudást és megértést hoz létre és hozzájárul az élmény vallásos vagy vallástól független jellegének elkülönítéséhez. Ezeken az alapvetõ komponenseken túl még a misztikus élmények fontos jellemzõje az átmenetiség és a személy passzivitása. A létezés és nem a cselekvés élménye hatja át (Hood és Williams, 2000). A fentiekbõl jól látható, hogy a misztikus élmények minden formájukban a spiritualitás tartományába tartoznak, és a spiritualitás megjelenési formáinak tekinthetõk. A spiritualitást mérõ kérdõívek azonban nem az élmény megélését, hanem annak lehetõségét, illetve az élmény múltbeli megélésének tényét vizsgálják.


169

PIEDMONT KONCEPCIÓJA A SPIRITUALITÁSRÓL ÉS A SPIRITUÁLIS TRANSZCENDENCIA SKÁLA (STS) A spiritualitás mint önálló személyiségdimenzió Piedmont megközelítésében nem csupán a vallásosság kontextusában jelenik meg, hanem olyan átfogó, globális személyiségjellemzõként, amely altruizmusban, világi humanizmusban, de akár hazaszeretetben vagy nacionalizmusban is megnyilvánulhat (Piedmont, 1999, 2004a). Az általa spirituális transzcendenciának nevezett fogalommal azt a pszichológiai erõt kívánja leírni, amelynek révén a személy képes megtalálni az élet jelentésének és céljának tágabb érzetét, mely túlmutat énjén, valamint az idõ és a tér azonnali megtapasztalhatóságán. Itt kell hangsúlyoznunk, hogy a spiritualitás Piedmont koncepciójában nem képesség, hanem alapvetõ személyiségdimenzió. A spiritualitás képességként való leírása a spirituális komplexitás nyelvi kifejezésének gyengeségébõl ered. Piedmont (1999) e témában írt elsõ tanulmányában, miként Emmons (2000) a spirituális intelligenciát elsõként megfogalmazó és elemzõ munkájában, a „capacity” kifejezést használja, melynek elsõ jelentése az erõbirtoklás vagy a valamire vonatkozó hatalom kiindulási helye. A „képesség” kifejezés használatával azonban nem járunk messze az igazságtól. Az alapvetõ személyiségdimenziók közé emelt spiritualitás a kognitív rendszer, többnyire a legmagasabb szintû kognitív képességek révén mutatkozik meg az ember irányulásaiban, döntéseiben és viselkedésében. Hozzá kell tennünk, hogy mindez összhangban áll az ötfaktoros személyiségmodell vonásainak mûködésével. McCrae és Costa (2003) szerint a biológiailag megalapozott vonások a külsõ követelményekkel való szembenézés és a hozzájuk történõ alkalmazkodás során válnak a személyiség karakterisztikus jellemzõivé, esetenként viselkedést megalapozó képességekké. A spirituális transzcendencia Piedmont értelmezésében három egymással részben összefüggõ összetevõvel írható le. Az elsõ az ima/meditáció által érzett beteljesülés (Prayer Fulfillment), mely a transzcendens valósággal való személyes találkozásból (imák és meditáció) származó örömés megelégedettségmegélése. A második az univerzalitás (Universality), vagyis az élet tágabb jelentésébe, céljába és az élet egységesítõ természetébe vetett hit. A harmadik az összekötöttség (Connectedess)2 érzése, vagyis az az érzés, hogy az egyén egy nemzedékeken és csoportokon átívelõ, tágabb emberi összekapcsolódás felelõs részét alkotja, melybe beletartozik például az is, ha valaki ápolja elhunyt rokonainak, szeretteinek emlékét. Piedmont a spiritualitás fenti hierarchikus koncepciójának mérésére fejlesztette ki az STS-t (Piedmont, 1999), amely a nem vallásos, felekezethez nem kötõdõ személyek vizsgálatára is alkalmas. Kialakítása során részben saját fogalomalkotásából indult ki, részben pedig egy különféle vallások (keresztény2

Megjegyezzük, hogyKulcsár (2007) korábbi fordításában a három dimenzióelnevezése részben ettõl eltérõ: Prayer Fulfillment – ima által érzett beteljesülés, Universality – egyetemesség, Connectedness – kapcsolat érzése. A dimenziók általunk javasolt elnevezését a fordítási folyamat és a szakirodalmi tanulmányok tapasztalatai nyomán alakítottuk ki.

170


ség – ezen belül katolicizmus és protestantizmus –, zsidóság, buddhizmus és hinduizmus) szakértõi alkotta fókuszcsoport meghatározásaiból, mely a spiritualitás közös minõségeit kereste. Az összeállított hosszú tétellistából különbözõ többváltozós statisztikai módszerek alkalmazásával válogatott és kapta meg azt a tételsort, amely az STS elsõ változatát képezte (Piedmont, 1999). Ennek három alskálája megfelelt a spiritualitás – elméleti meggondolásokon alapuló – három összetevõjének: ima/meditáció által érzett beteljesülés (továbbiakban rövidítve: IB), univerzalitás (rövidítve: UN) és az összekötöttség érzése (rövidítve: ÖK). Értelmezési nehézkességük miatt a tételek egy részét Piedmont késõbb lecserélte és az eredeti alskálák megtartása mellett egy 23 tételes új skálaverziót alkotott. Az így összeállított STS a vallásosságot és a vallásos krízist mérni kívánó tételekkel kiegészítve alkotja a Spiritualitási és Vallási Érzület Mérõskálát (Assessment of Spirituality and Religious Sentiments = ASPIRES, Piedmont, 2004a). A skálának van megfigyelõi változata3 is, melyet a vizsgálati személyeket jól ismerõ személyek töltenek ki. Ez a skála gyakorlati alkalmazásainál kaphat szerepet, például betegek gyógyításában. Piedmont a honlapján az STS 9 tételes, rövidített változatát is közli.4 A rövidítéssel jelen tanulmány is foglalkozik. PIEDMONT MEGKÖZELÍTÉSE TÁGABB ELMÉLETI KERETBEN Piedmont koncepciója sajátos kettõs kötõdést mutat: egyfelõl egyértelmû a kapcsolata a vallásosság és a spiritualitás pszichológiai megközelítéseivel, másrészt viszont erõteljes igényt formál arra, hogy egy általános személyiségelmélet keretei között is elismerjék a helyét. Piedmont ez utóbbi törekvésével azokhoz a pszichológusokhoz csatlakozik, akik James örökségére támaszkodva olyan személyiségfelfogást alakítottak ki, amelyben a spiritualitás is helyet kap. James volt az, aki a tudományos pszichológia kialakulásának korai szakaszában elsõként helyezte el a személyiségszerkezetben a spiritualitást (James, 1890). A személyiség központi magjának tartott én-ben, az empirikusnak nevezett, megismerhetõ én-részben a spirituális én-t a testi én és a szociális én mellé helyezte (James, 1890). Késõbbi követõi (pl. Csirszka, 1993; Helminiak, 1996; Wong, 1998) visszatértek a háromrészes (test – psziché – szellem) személyiségkoncepcióhoz és a szellemi dimenziót a spiritualitáshoz kapcsolódó tartalmakkal látták el (Tomcsányi és mtsai, 2010). Piedmont jelentõs érdeme és eredetisége abban mutatkozik meg, hogy felismerte a valláspszichológiában széleskörûen kutatott és elemzett spiritualitás és a részben biológiai alapokkal rendelkezõ, s részben velünk született öt szemé3 A „megfigyelõ” kifejezés abban az értelemben nem pontos, hogy a másik személy nem konkrét

viselkedéseket figyel meg. Mivel azonban az eredeti változat esetében is ezt a kifejezést alkalmazta a szerzõ („observer rating form”), megtartottuk a kifejezést. 4 A rövidített változat elérhetõsége: http://evergreen.loyola.edu/rpiedmont/www/stsr.htm. Letöltés: 2009. 03. 07.


171

lyiségdimenzió (Big five) közötti lényegi azonosságot. Az ötfaktoros modellt (FFM) kidolgozó McCrae és Costa szerint az alapdimenziók tendenciaszerûen meghatározzák a személyek gondolkodása, érzései és cselekvései alkotta konzisztens mintázat egyedi különbségeit (McCrae és Costa, 2003; lásd még Nagy J., 2007). A spirituális transzcendencia ugyanezt teszi a transzcendens világra vonatkozó gondolatok, érzések és cselekvések tekintetében. Mivel ez a megközelítés bizonyos értelemben egyedi más „alkalmazott” spiritualitáskoncepciókhoz képest, ennek tárgyalásával kezdjük. Piedmont az alapvetõ személyiségvonások szintjén definiálja a spiritualitást, mert úgy véli, hogy olyan egyéni különbségeket lehet leírni vele, amelyek egyrészt rendelkeznek azokkal a minõségekkel, amelyekkel a személyiség általánosan elfogadott dimenziói (pl. a személy stabil belsõ jellemzõi, melyek változatos helyzetek sokaságán keresztül megnyilvánulnak és konzisztens magatartásmódokkal járnak együtt, vö. Piedmont, 2005). Másrészt ezek az egyéni különbségek az emberi jellemzõk olyan területét képezik le, amely nem vezethetõ vissza a hagyományosan az ötfaktoros modellben leírt személyiségvonásokra, hanem mind a vonások rendszerében, mind egyéb jellemzõkhöz (például a mentális egészséghez) fûzõdõ viszonyában elkülöníthetõ tõlük. Piedmont koncepciója ebben a tekintetben közel áll például Cloninger, Svrakic és Pryzbeck (1993) pszichobiológiai személyiségmodelljéhez. Cloninger személyiségmodellje az elsõsorban örökletes és biológiailag meghatározott temperamentumvonások, valamint a tapasztalati tanulás és énfejlõdés számára nyitott karaktervonások megkülönböztetésén alapul. A három karaktervonás egyikének a transzcendenciát tekinti (ezen belül megkülönböztetve a megfeledkezést önmagunkról, a transzperszonális azonosulást és a spirituális elfogadást). Alapfeltevéseiben tehát nagyon hasonló Piedmont felfogásához, amennyiben a spiritualitást a személyiség független, másra nem visszavezethetõ építõkövének tekinti, még ha konkrét tartalmában némileg különbözik is a két modell. Ebbõl a szempontból különösen sajnálatos, hogy a két modell egybevetésére még nem került sor. Piedmont kifejezetten az ötfaktoros személyiségleíró modellhez illeszti a spiritualitáskoncepcióját, és nem ismerünk egyéb olyan vizsgálatot sem, amely a Piedmont- és a Cloninger-modell közötti viszony empirikus feltárására vállalkozott volna. Tanulmányunkban Piedmont eredeti kérdésfelvetését követjük, azaz a spiritualitás dimenziót a személyiség ötfaktoros leíró modelljével vetjük össze. A Cloninger-féle modellel való egybevetés késõbbi kutatás tárgya lehet. Piedmont tehát elsõsorban a személyiségmodellekhez viszonyítja saját spiritualitásmegközelítését, mely ezen a területen az önálló érvényesség igényével lép fel. Eközben azonban elméleti, de különösen empirikus szempontból lényegében figyelmen kívül hagyja a valláspszichológia tágabb területét. Miközben a valláspszichológia – melynek természetes terepéhez tartozik a spiritualitás kutatása – sok leíró modellt és mérési eljárást kidolgozott, alig találtunk olyan kutatásokat, amelyek információval szolgálhattak az STS és a többi rokon konstruktumot mérõ eszköz közötti kapcsolatról. Salsman, Brown és mtsai (2005) erõs pozitív korrelá-

172


ciót találtak az IB és az intrinzik vallásosság,5 míg valamivel gyengébb kapcsolatot az IB és az extrinzik vallásosság6 között. Hasonló mintázatú, de hatásméretében kisebb összefüggéseket találtak az UN, illetve az intrinzik és extrinzik vallásosság között. (Az ÖK alskálát nem vizsgálták.) Greenway, Phelan és mtsai (2007) pedig a vallási megküzdés különbözõ formáival összevetve azt találták, hogy az IB és az UN közepesen erõs, míg az ÖK gyenge pozitív kapcsolatban áll a pozitív vallási megküzdés alkalmazásával, a negatív vallási megküzdés alkalmazásával viszont nincs szignifikáns kapcsolatban.7 Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az STS dimenziói, elsõsorban az IB, valamivel kisebb mértékben pedig az UN, kapcsolatban állnak a vallási tapasztalatokkal, és ez a kapcsolat az érettebb, bensõvé tett vallásosságformák esetén kifejezettebb. Emellettazonban hiányoznak azok a vizsgálatok, amelyek feltérképeznék az STS konstruktumainak viszonyát más elméleti keretben megfogalmazott valláspszichológiai koncepciókhoz, például a miszticizmushoz mint személyiségvonáshoz (lásd Hood, 1975), vagy Hutsebaut magyar nyelven is dokumentált kétdimenziós vallási attitûdelméletéhez (Hutsebaut, 1996; Horváth-Szabó, 2003). Mindezzel együtt úgy véljük, hogy Piedmont megközelítése abból a szempontból mindenképpen érdekes, hogy hidat képezhet a személyiségpszichológia és a valláspszichológia területei között. Ebbõl a szempontból a vonáspszichológia szintjén egy általános metateoretikus kérdéshez is kapcsolódik. Ennek fókuszában az áll, hogy mennyire egyedi, alapvetõ emberi jelenség a spiritualitás és a vallásosság, mennyire bír önálló leíró és magyarázó erõvel, avagy mennyire visszavezethetõ (redukálható) egyéb pszichológiai jellemzõkre. Miként Paloutzian és Park (2005) kifejti, ha a vallás az emberi viselkedés és élményvilág elkülöníthetõ része, vagyis a benne mutatkozó jelenségek nem találhatók meg más viselkedés- és élményformákban, akkor a pszichológiának, amennyiben el akar jutni az emberi viselkedés átfogó elméletéhez, tudományos vizsgálat tárgyává kell tennie. Ha azonban nem különálló, egyedi jelenség, akkor ugyanazok az alapelvek érvényesek rá, mint minden más emberi viselkedésre, 5 Allport által meghatározott vallásos orientáció, illetve forma, melyben az intrinzik mélyen átélt

vallásosságot jelent, míg az extrinzik haszonelvû, éretlen, felszínes vallásosságnak tekinthetõ. Ezen formák mérésére Allport és Ross (1967) mérõeszközt dolgozott ki, mely máig a legismertebb vallásosságot mérõ skála. 6 Lásd 3. lábjegyzet. 7 Pargament (1997) negatív és pozitív vallásos és spirituális megküzdési módokat azonosított. Pozitív vallásos megküzdési mód lehet a spirituális támaszkeresés és a megbocsátás, míg negatív a bûntudat és az Istentõl való elhagyatottság élményének fenntartása (magyarul részletesen lásd Horváth-Szabó, 2007). A pozitív vallásos megküzdési módszerek hasznosak a stresszes életeseményeken átesettek számára, és egyes kutatásokban jobb fizikai egészségügyi mutatókkal jártak együtt. Ezek az Istennel fenntartott szilárd kapcsolat élményét és a másokhoz való lelki kapcsolódást tükrözik. A negatív megküzdési módszerek maladaptívak, pozitív kapcsolatot mutatnak olyan negatív lelki történésekkel, mint a depresszió, a szorongás, az érzéketlenség, a poszttraumás stressz szindróma és a spirituális sérülés. Klinikai mintákon végzett longitudinális vizsgálatok szerint káros hatással vannak a fizikai mûködésre. Ezek pedig az Istenhez fûzõdõ kapcsolat bizonytalanságát vagy a közösség/gyülekezet tagjai közötti feszültséget tükrözik (Pargament, Ano és Wachholtz, 2005).


173

ezért nincs kényszerítõ okunk megkülönböztetett figyelemben részesíteni – noha még mindig alkalmas lehet bizonyos összehasonlításokra. Az a körülmény, hogy a vallásosságról alkotott vélekedések sokszor csak általánosságban fogalmazódnak meg, könnyen elfedi azt, hogy nem egyetlen különálló, hanem többdimenziós változóról van szó, mely az elme legösszetettebb sajátosságai közé tartozik. Az egyedi–nem egyedi dilemma egyik megoldási javaslataként született többszintû interdiszciplináris paradigma abból indul ki, hogy egyazon vallásos jelenségre többféle magyarázat adható nemcsak egy tudományágon belül, hanem annak határait átlépve is. A vallásosság aspektusai között így a spiritualitást érintõ pszichológiai folyamatok is helyet kapnak, mégpedig mint egy-egy adott vallásos jelenség magyarázatai, melyek épp ezért összekapcsolhatók. Piedmont úgy gondolja – és ehhez meggyõzõ empirikus eredményekkel szolgál –, hogy a spiritualitás kihagyhatatlan és megkerülhetetlen, egyetemes emberi jelenség, univerzália (Piedmont, 2005). A pszichológia tudománya ezért soha nem lesz képes érvényes és átfogó, az ember pszichológiai mûködését leíró és magyarázó elméletet alkotni, ha nem foglalkozik ezzel a területtel. EREDMÉNYEK A SPIRITUÁLIS TRANSZCENDENCIA SKÁLÁVAL: AMERIKAI ÉS KULTÚRAKÖZI VIZSGÁLATOK Az STS egyesült államokbeli mintán történt kifejlesztése után több kultúraközi felmérés vizsgálta a skála pszichometriai jellemzõit. Összességében azt találták, hogy az IB és UN skálák pszichometriai jellemzõi mind Észak-Amerikában, mind más kultúrákban hasonlóan jók (Cronbach-alfa értékek 0,7–0,9 között). Ezzel szemben az ÖK esetében csak elfogadhatók voltak (a Cronbach-alfa jellemzõen a 0,5–0,6 közötti tartományba esett), illetve bizonyos esetekben nem voltak megfelelõek (lásd Piedmont és Leach (2002) indiai vallási csoportokban szerzett adatait). Egy Fülöp-szigeteken végzett felmérésben (Piedmont, 2007) szintén csak gyenge–elfogadható pszichometriai mutatókat találtak az egyes alskáláknál. Konfirmatív faktoranalízisekben megfelelõ strukturális illeszkedést találtak az elméleti modell és az empirikus adatok között (Piedmont, 1999; Piedmont, 2007), míg Piedmont és Leach (2002) csak az IB és UN dimenziókra tudta ezt kimutatni. Cseh egyetemisták mintáján viszonylag gyenge illeszkedést találtak Rícan és mtsai (2010). Az STS-t sok kutatásban alkalmazták a spiritualitással elméletileg kapcsolatba hozható pszichológiai jellemzõk mérésére kidolgozott skálák validálására. Érdemes viszont megjegyezni, hogy nehezíti az eredmények összevetését, hogy a vizsgálatokban hol az összpontszámot, hol az alskálákat alkalmazták. A kutatások összefüggést találtak az IB és a magasabb jóllét (Salsman és mtsai 2005), valamint az alacsonyabb pszichológiai distressz között (Muller, Creed és Francis, 2004). Olyan érzelmek és hangulati állapotok kapcsolódnak a spiritualitás magasabb szintjéhez, mint a hála (McCullough, Emmons és Tsang, 2002; McCullough, Tsang és Emmons, 2004; Diessner és Lewis, 2007) vagy a

174


szépségben való elmerülés (engagement with beauty, Diessner és mtsai, 2008). Kimutatták továbbá, hogy az ámulat és a csodálat (awe, wonder) átélése az univerzalitás magasabb szintjét eredményezi (Saroglou, Buxant és Tilquin, 2008). A spiritualitás magasabb szintje ezenkívül együtt jár olyan pszichológiai jellemzõkkel, mint a megbocsátás képessége (Leach és Lark, 2004), a pozitív vallási megküzdés (Greenway és mtsai, 2007) és az önbevalláson alapuló alázat (self-reported humility, Rowatt és mtsai, 2006). A spiritualitás komponensei viszonylag függetlenek az öt alapvetõ személyiségdimenziótól (Piedmont, 1999; Piedmont és Leach, 2002). Ezenkívül az amerikai és egyéb mintákon végzett felmérésekben az IB, és különösen az UN alskála, olyan pszichoszociális jóllétjellemzõk személyiségvonásoktól független elõrejelzõinek bizonyultak, mint a pozitív érzelmek, az élettel való elégedettség és az élet értelmességének tapasztalata. A spiritualitás egészségpszichológiai vonatkozásaival kapcsolatban igazolódott továbbá, hogy egyéb tényezõktõl függetlenül is szerepe lehet a nehéz élethelyzetekkel való megküzdésben (Piedmont, 2004b; Bartlett és mtsai, 2003; Golden és mtsai, 2004). A 2004-ben elkészült új skálaváltozat, melynek magyar változatát jelen tanulmányban elemezzük, a fentiekhez hasonló eredményeket mutatott (Piedmont, 2004a; Piedmont, Werdel és Fernando, 2009). A JELEN KUTATÁS Tanulmányunk alapvetõ célja, hogy magyar nyelven bemutassa a Spirituális Transzcendencia Skála magyar változatát, és annak pszichometriai jellemzõit. A tanulmány empirikus részében az alábbi kérdéseket vizsgáljuk. – Az STS magyar változatával szerzett adatok illeszkednek-e a Piedmont által leírt elméleti modellhez, melyben az IB, az UN és az ÖK három elméletileg elkülöníthetõ, de empirikusan összefüggõ dimenziót alkot? – Az STS alskálái megfelelõ – és az eredeti változattal összevethetõ – pszichometriai mutatókkal rendelkeznek-e? A korábbi vizsgálatokban az IB és az UN jellemzõen jó, míg az ÖK éppen elfogadható vagy gyenge belsõ megbízhatósággal rendelkezett. – Az STS alskálái mutatnak-e különbséget a mintában szereplõ speciális foglalkozási alcsoportok (pszichoterapeuták és hitéleti végzettséggel rendelkezõk (lelkészek, teológusok, lelkigondozók), valamint egyéb segítõ foglalkozású diplomások), és a kontrollként szereplõ más felsõfokú végzettségûek csoportja között? Feltevésünk szerint az IB skála a hitéleti végzettségûeknél, míg az UN és az ÖK skála a pszichoterapeutáknál mutat magasabb értéket, mint a referenciacsoportoknál. – Az STS által leírt dimenziók megfelelõ divergens és konvergens validitást mutatnak-e az ötfaktoros modell személyiségvonásaival, illetve a Kritika Utáni Vallásosság Skála (KVS, Martos és mtsai, 2009) dimenzióival (a


175

transzcendencia bevonása vs. kizárása, azaz a vallásos hit erõssége, valamint a vallási gondolkodás szimbolikus vs. szó szerinti módja). Megfelelõ divergens validitásnak tekinthetjük, ha az STS alskáláinak viszonylag gyenge a kapcsolata a személyiségdimenziókkal, viszont közepes, illetve erõs a vallási dimenziókkal, elsõsorban a hit erõsségét kifejezõ transzcendencia dimenzióval. Ez utóbbi összefüggés erõssége is különbözõ lehet az egyes alskálákra, hiszen a spiritualitás dimenziói a hagyományos vallásos hit szempontjából különbözõ mértékben érintett területek: az ima/meditáció jóval inkább, mint az univerzalitásban tükrözõdõ szemléletmód és a (transzgenerációs) összekötöttség. A tanulmányban továbbá javaslatot teszünk egy kutatási célokra alkalmas rövidített változatra, és normatív adatokat közlünk a rendelkezésünkre álló minta alapján. MÓDSZER Minta és eljárás Az elemzésben használt adatbázis két kérdõíves felmérésünk adatainak az egyesítésébõl származik. Az 1. minta esetében 583 magyar felnõtt válaszadó töltötte ki a kérdõívcsomagot, 259 férfi (19–76 év, átlag = 39,08, szórás = 13,51) és 321 nõ (18–71 év, átlag = 40,78, szórás = 12,70), 3 válaszadó neme nem ismert. A 2. minta esetében 220 magyar felnõtt válaszadó töltötte ki a kérdõívcsomagot, 64 férfi (20–77 év, átlag = 38,27, szórás = 14,77) és 154 nõ (18–77 év, átlag = 33,3, szórás = 14,58), 2 válaszadó neme nem ismert. A további jellemzõkettáblázatos formában adjuk meg (1. táblázat). Eszközök A két mintában két különbözõ kérdõívcsomagot töltöttek ki a válaszadók, mindkét kérdõívben szerepeltek olyan eszközök is, amelyeket itt nem elemzünk. Az alábbiakban azokat a kérdõíveket mutatjuk be, amelyeket jelen elemzésben felhasználtunk. Spirituális Transzcendencia Skála (STS). A spiritualitás összetevõinek mérésére az STS 23 tételes változatát használtuk (Piedmont, 2004b). A válaszadás 5-fokú Likert típusú skálán történt, melynek értékei szövegesen voltak meghatározva. A két végpont a következõ volt: határozottan nem értek egyet – határozottan egyetértek. A válaszadó által megjelölt választ 1-tõl 5-ig terjedõ skálaként pontoztuk (5 = határozottan egyetértek). A kérdõívnek – az elméleti modellnek megfelelõen – három alskálája van: 10 tétel vonatkozik az ima/meditáció által érzett beteljesülésre (IB, pl. „Imáim és/vagy meditációim csendjében egésznek

176

Tomcsányi Teodóra és mtsai 1. táblázat

A vizsgálatban elemzett minták jellemzõi 1. minta Teljes elemszám férfi nõ

583 259 321

2. minta 44,4% 55,1%

220 64 154

29,1% 70,0%

Foglalkozási csoportok hitéleti végzettségû 167 28,6% 2 0,9% pszichoterapeuta 104 17,8% 1 0,5% általános segítõ foglalkozású 158 27,1% 64 29,1% egyéb foglalkozású 154 26,4% 151 68,6% Végzettség felsõfokú 506 86,8 72 32,7% középfokú 77 13,2 115 52,3% alapfokú 0 15 6,8% Felekezeti hovatartozás római vagy görög katolikus 284 48,7% 78 35,5% protestáns 111 19,0% 13 5,9% egyéb keresztény felekezet 5 0,9% 6 2,7% nem keresztény felekezet 1 0,2% 0 vallásos, de nem tartozik felekezethez 30 5,3% 39 17,7% nem vallásos 122 20,9% 82 37,3% A hiányzó adatokat külön nem tüntettük fel. A középiskolai végzettségûek közül az 1. mintában valamennyi válaszadó, míg a 2. mintában 72 válaszadó felsõfokú tanulmányokat folytatott.

érzem magam”), 7 tétel az univerzalitásra (UN, pl. „Minden élet kapcsolatban áll egymással.”) és 6 tétel az összekötöttségre (ÖK, pl. „Nem köt erõs érzelmi szál senkihez, aki meghalt.”, fordított tételként). A skála pszichometriai jellemzõit az eredményeknek szentelt részben mutatjuk be. Kritika Utáni Vallásosság Skála (KVS) 8. A KVS (Martos és mtsai, 2009) a vallásosság két alapvetõ, egymástól független dimenzióját méri: a vallási kijelentések elfogadásának vagy elutasításának mértékét, azaz a vallásos hit erõsségét (transzcendencia elfogadása vs. kizárása), illetve a vallási kijelentések értelmezési módjának jellegét (szó szerinti, leszûkítõ vs. szimbolikus, kiterjesztõ értelmezésmód: szimbolikusság). Jelen kutatásban a Martos és munkatársai (2009) által közölt rövidített változatot vettük fel, mely 18 tételbõl áll. A válaszadás 7-fokú Likert típusú skálán történik (1 = egyáltalán nem értek egyet, 7 = teljesen egyetértek; mintatételek: „A vallás az egyetlen, amely minden szempontból értelmet ad az életnek” – transzcendencia szó szerinti értelmezésmóddal; és „A Biblia mély igazságot tartalmaz, amely csak személyes kereséssel tárul fel” – transzcendencia 8

A kérdõív elnevezése (angolul Post-Critical Belief Scale) arra az elméleti modellre utal, hogy a személy vallási fejlõdésesorán optimális esetben átmegy egykritikai szakaszon, ami utána vallásos hit elmélyült, szimbolikus formája alakulhat ki a korábbi szó szerinti, leszûkítõ értelmezésmód helyett. (Részletesen lásd Martos és mtsai, 2009.)


177

szimbolikus értelmezésmóddal). A kiértékelés során szintén a Martos és munkatársai (2009) által részletesen leírt kiértékelési eljárást követtük, mely nem alskálákkal, hanem a tételek faktoranalitikus elemzésével faktorszkórokként állítja elõ a két független dimenzió pontszámait (transzcendencia és szimbolikusság). Ezek megléte jelen mintában is kimutatható volt, továbbá mindkét dimenzió kiválóan illeszkedett a korábbi empirikus adatokból nyert tapasztalati struktúrához (Tucker-féle fí érték 0,994 és 0,991 a két dimenzióra, ami kiváló illeszkedést jelent).9 NEO-PI-R (csak az 1. mintában). A 240 tételes kérdõív az egyik leggyakrabban használt eszköz a személyiség öt alapdimenziójának (extraverzió, neuroticizmus, barátságosság, lelkiismeretesség, tapasztalati nyitottság) leírására (Costa és McCrae, 1992, magyar fordítás Szirmák és Nagy, 2002). A válaszadás 5-fokú Likert típusú skálán történik (1 = határozottan nem értek egyet, 5 = teljesen igaz). Az egyes dimenziókat reprezentáló skálák belsõ megbízhatósága megfelelõ volt (Cronbach-alfa > 0,86). Adatpótlás Az adatelemzéseket az SPSS programcsomag 13.0 változatával végeztük. A hiányzó adatok pótlását ROPstat programmal (Vargha, 2007), többszörös regressziós eljárással végeztük mindkét adatbázis esetében. EREDMÉNYEK 1. Strukturális elemzés A faktorstruktúra elemzéséhez kétféle elemzést készítettünk. Egyrészt fõkomponens-elemzéssel (PCA) és a komponensek ferde (Direct Oblimin) forgatásával exploratív elemzést végeztünk.10 Másrészt ellenõriztük adataink illeszkedését a korábbi felmérésekben empirikusan tapasztalt komponensstruktúrával. Ehhez az ún. Prokrusztész-forgatást alkalmaztuk, melynek lényege, hogy az aktuális komponensmátrixot egy elõre definiált referenciamátrix irányába forgat ja el, és meghatározza a két mátrix közötti összeillés mértékét. Az eljárás további részleteit alább adjuk meg. 9

A KVS esetében – a faktoranalitikus kiértékelési eljárás miatt – nem számítható hagyományos Cronbach-alfa. Ehelyett a Prokrusztész-forgatás során számítható Tucker-féle fí értékét lehet értelmezni a megbízhatóság mutatójaként, mely a referencia és az aktuális (elforgatott) mátrix közötti illeszkedés mértékét fejezi ki. A 0,9 és 1,0 közötti értékek esetén megfelelõ illeszkedésrõl beszélhetünk. Esetünkben a magas értékek azt jelentik, hogy a KVS mintánkban tapasztalt komponensstruktúrája nagyon közel áll a korábbi, nagy elemszámú mintákon tapasztalt struktúrához (Martos és mtsai, 2009). 10 A komponensek korrelációját megengedõ ferde forgatást azért választottuk, mert Piedmont koncepciója szerint a komponensek elméletileg sem tekintendõk tökéletesen függetlennek, továbbá maga az eredeti szerzõ is ilyen módon elemezte adatait (Piedmont, 2004b).

178


Exploratív fõkomponens-elemzés. Elsõ lépésként fõkomponens-elemzést végeztünk az STS 23 tételén. 11 Különbözõ faktorkiemelési kritériumok alapján eltérõ számú komponens határozható meg. A lejtõdiagramon (1. ábra) látható, hogy összesen öt fõkomponens sajátértéke nagyobb 1-nél (sorrendben 7,86; 2,12; 1,35; 1,24; 1,13). A lejtõdiagram könyökpontja viszont a harmadik komponensnél van, így az elsõ két komponens rendelkezik megkülönböztetõ erõvel. Az elsõ fõkomponens a variancia 34,2%-át, a második 9,2%-át, míg a harmadik 5,9%-át magyarázta. A fõkomponensek értelmezéséhez ferde (Direct Oblimin) forgatást alkalmaztunk (lásd 2. táblázat). A két-és a háromkomponenses megoldás is értelmezhe2. táblázat

Az STS-H skála tételeinek fõkomponens-elemzése két- és háromkomponenses megoldással, ferde forgatással (mintázatmátrix) kétkomponenses megoldás 1 2

háromkomponenses megoldás 1 2 3 –0,79 0,15 0,16 –0,76 0,05 –0,08 0,50 0,01 0,18 0,68 –0,01 0,11 –0,72 0,05 –0,15 0,82 0,04 0,03 0,64 0,11 0,02 –0,87 –0,02 0,01 0,81 0,13 0,00 0,72 0,03 0,12 –0,38 –0,31 –0,02 0,90 –0,20 –0,03 0,45 0,28 –0,01 –0,11 –0,01 –0,16 –0,48 –0,39 –0,06 0,68 0,06 0,04 0,68 0,25 0,02 –0,41 –0,26 –0,02 0,66 0,01 –0,01 0,75 –0,03 0,10 –0,70 0,01 –0,05 0,33 –0,21 0,05 –0,50 –0,07 0,15

STS-H tétel –0,66 0,31 IB 1 –0,80 IB 2 0,15 0,60 IB 3 –0,02 0,74 IB 4 (s) –0,09 –0,80 IB 5 0,12 0,82 IB 6 (s) –0,09 0,64 IB 7 0,01 –0,84 IB 8 0,12 0,79 IB 9 (s) –0,01 0,79 IB 10 –0,06 –0,55 UN 1 –0,07 0,40 UN 2 (s-H) 0,24 0,58 UN 3 0,06 UN 4 –0,21 –0,04 –0,70 UN 5 (s-A) –0,13 0,51 UN 6 (s) 0,21 0,70 UN 7 (s) 0,16 –0,35 ÖK1 –0,29 0,62 ÖK2 (s) 0,03 0,74 ÖK3 (s) 0,07 –0,68 ÖK4 (s) –0,06 0,36 ÖK5 –0,16 –0,42 ÖK6 0,01 |0,3|-nál nagyobb fõkomponenssúlyok kiemelve IB = ima/meditáció által érzett beteljesülés skála tételei, UN = univerzalitás skála tételei, ÖK = összekötöttség skála tételei (s) rövidített változatban szereplõ tétel; (s-A) csak az amerikai rövidítésben szereplõ tétel;

11

Megjegyezzük, hogy a skála tételeinek közléséhez az eredeti szerzõ nem járult hozzá. A rövidített változat elérhetõségével kapcsolatban lásd a Függeléket, illetve egyes tételeket önállóan közöltünk a tanulmány megfelelõ helyein.


k é t r é t á j a S

179

Parallel elemzés lejtõdiagramja

Komponens

1. ábra. Az STS-H tételeinek fõkomponens-elemzése, az eredeti és a parallel elemzés lejtõdiagramja az elsõ nyolc komponens sajátértékével

tõ volt. A kétkomponenses megoldás esetén a IB és az UN tételek elsõdlegesen az elsõ, míg az ÖK tételek a második komponensen szerepeltek nagy súllyal. A háromkomponenses megoldásban különvált az UN komponens, és így kisebb eltérésekkel lényegében reprodukálható volt a Piedmont által leírt három komponens. Mivel az elméleti modellnek ez az utóbbi megoldás felelt meg legjobban, valamint ez biztosította a legmagasabb magyarázott varianciát az értelmezhetõség egyidejû megõrzése mellett, az összes eddigi szempont12 mérlegelése után végül a háromkomponenses megoldással dolgoztunk tovább. Prokrusztész-forgatás. A Prokrusztész-forgatás esetében meg kell határozni azt a cél- (vagy referencia-) mátrixot, ami felé a forgatás történik. Célmátrixnak jelen elemzésben a Piedmont által saját adatai alapján leírt tapasztalati struktúrát választottuk (Piedmont, 2004b), hogy megállapítsuk, a mi adataink mennyire illeszkednek az amerikai mintán nyert struktúrához. A forgatás elvégzése után jó megfelelés volt kimutatható a Piedmont által megadott komponensstruktúrával (a Tucker-féle fí értékek mindhárom komponensre  0,87, illetve IB és ÖK esetén 12

A felsoroltakon kívül a következõ kritériumokat vizsgáltuk még meg. Egyrészt elvégeztünk egy ún. parallel elemzést 800 esetre, 1000 permutációval, véletlenszerû adatokkal (lásd Hayton, Allen és Scarpello, 2004). Eszerint a negyedik komponens még nem feltétlenül véletlenszerû eredmény lenne, bár a véletlenszerû adatok alapján várható sajátértéknél alig volt magasabb a valóságosnál (1,231 99%-os konfidencia intervallummal növelve, vs. 1,237). Másrészt fontos szempont volt az értelmezhetõség kritériuma. Mivel az elõzetes ellenõrzõ számítások során a négy- és ötkomponenses megoldás nem adott jól értelmezhetõ mintázatot a harmadik és afölötti komponenseken, csak a két- és háromkomponenses megoldást ellenõriztük részletesen.

180


0,91). Megjegyezzük, hogy ezek az illeszkedési mutatók nemcsak abszolút értelemben kedvezõek, hanem jóval magasabb illeszkedést mutatnak az északamerikai adatokkal, mint például a Srí Lanka-i mintán Piedmont által felvett adatok ugyanezekkel az adatokkal (ott az illeszkedés merõleges forgatás esetén 0,94, 0,64 és 0,31 volt az IB, UN és ÖK dimenziókra, Piedmont, Werdel és Fernando, 2009). Eredményeink arra utalnak, hogy a Piedmont által leírt három spiritualitáskomponens léte kimutatható az STS-H-val is, és adataink jó illeszkedést mutattak a Piedmont által tapasztalt mintázattal. Rövidített változat. A fõkomponens-elemzésnek egyúttal az is célja, hogy támpontot adjon a skála rövidített változatának ellenõrzéséhez. A komponenssúlyok vizsgálata alapján a Piedmont által javasolt 9 tétel közül 8 jól illeszkedett a neki elméletileg megfelelõ komponenshez. Az UN5-ös tétel („Nincs olyan felsõbb tudati vagy spirituális szint, amely minden embert összekötne” – fordított tételként) viszont jelentõs mértékben áttöltött az IB komponensre. Így helyette az UN2 tételt („Minden élet kapcsolatban áll egymással”) vontuk be a rövidített skálába és vettük figyelembe a további számításoknál. Emellett részben az szólt, hogy az eredmények szerint az utóbbi tétel egészen egyértelmûen és nagy súllyal tartozott az UN komponenshez, továbbá tartalmi szempontok is ezt támogatták. Az UN5 ugyanis implikálhat valamilyen személyes transzcendens létezõt (valószínûleg emiatt töltött az IB komponensen is), míg az UN2 egy személytelen egységre vonatkozik, ami jobbanmegfelel az univerzalitás skála eredetijelentésének. Az így kiválasztott 9 tételes változattal elõbb egy feltáró fõkomponens-elemzést végeztünk ferde forgatással. Három 1-nél nagyobb sajátértékû faktor emelkedett ki (teljes magyarázott variancia 66,7%). Valamennyi tétel a feltételezett komponensen töltött a legnagyobb mértékben (a mintázatmátrix komponenssúlyai abszolút értékben a saját komponensen legalább 0,71, a másodlagos súlyok legfeljebb 0,28). A továbbiakban ellenõriztük, hogy ez a struktúra stabilan replikálható-e a mintáktól és a foglalkozási csoportoktól függetlenül. Ennek érdekében egy sorozat Prokrusztész-forgatást végeztünk, valamennyi esetben a teljes mintán nyert komponensstruktúra volt a célmátrix. Külön-külön mindkét adatfelvételi mintára, valamint a mintán belüli foglalkozási alcsoportokra (vagyis az 1. mintában négy, míg a 2. mintában két alcsoporton belül) elvégeztük a fõkomponens-kiemelést, majd ennek Prokrusztész-forgatását, azaz összesen nyolc elemzést végeztünk. Valamennyi esetben azt kaptuk, hogy mindhárom komponens illeszkedése kiváló (Tucker-féle fí értékek  0,95). Ennek alapján kijelenthetõ, hogy az általunk javasolt 9 tétel struktúrája a teljes mintában jól illeszkedik az elméleti struktúrához, továbbá mindkét mintában és azok valamennyi foglakozási alcsoportjában stabilan replikálható. (A rövidített skála további pszichometriai ellenõrzését lásd alább, illetve a Függelékben lásd a rövidített skála elérhetõségét is.) 


181

2. Megbízhatóság Mindkét mintában Cronbach-alfa értékeket számítottunk az eredeti és a rövid alskálákra (IB, UN, ÖK) és a teljes STS skálára (az összes tétel értékének összegzésével). Az eredeti 23 tételes változat alskáláinak és teljes skálájának Cronbachalfa értékei összességében elfogadható konzisztenciát mutattak (lásd 3. táblázat). Az értékek hasonlóak voltak a nemzetközi adatokhoz. Eszerint az IB skála, az UN skála és a teljes STS skála megbízhatósága jó, illetve kiváló, az ÖK skála belsõ konzisztenciája pedig az elfogadható alsó határérték (0,6) körüli. A rövidített változat 3-3 tételével képzett alskálák, valamint a kilenc tételes összesített skála belsõ konzisztenciái szintén megfelelõek voltak (Cronbach-alfa IB 0,787, UN 0,738, ÖK 0,675, teljes STS 0,736), és külön figyelmet érdemel, hogy a rövid ÖK alskála belsõ konzisztenciája a tételek számának jelentõs csökkenése ellenére is magasabb volt, mint az eredeti változaté. Az eredeti és a rövidített skálák közötti korreláció magas volt (r  0,876, p < 0,001). 3. Érvényesség Az STS érvényességének megállapítására három eljárást alkalmaztunk. A konstruktum-validitás megállapításához a foglalkozási csoportokat hasonlítottuk össze. Mivel az egyes skálák mind a nemmel (t 2,30, df = 796, p < 0,05), mind az életkorral (az IB kivételével r = 0,082 és 0,141 között, p < 0,05) szignifikáns összefüggést mutattak az elõzetes kétváltozós elemzésekben, az elemzést nemre és korra kontrolláltuk. A foglalkozási csoportok különösen két speciális alminta, a pszichoterapeuták és a hitéleti végzettségûek jelenléte miatt lehetõséget biztosítottak az egyes spiritualitás-komponensek összevetésére. A3. táblázat tartalmazza az elemzés eredményeit. A nem segítõ foglalkozásúak és az egyéb segítõ foglalkozásúak között lényegében egyik mintában sem találtunk szignifikáns különbséget. Az IB és az UN skálán a hitéleti végzettségûek értek el legmagasabb értéket, míg a pszichoterapeuták ezeken a dimenziókon valamivel alacsonyabb, de a másik két csoportnál magasabb átlagértékeket produkáltak. Megjegyzendõ, hogy az UN skálán jóval kisebb volt a különbség a két csoport között, mint az IB skálán, ami messze nem indokolható csupán az eltérõ tételszámokkal. Az STS konvergens érvényességét a vallással kapcsolatos attitûdökkel (KVS), míg divergens érvényességét a személyiségvonásokkal (NEO-PI-R) való korrelációs összevetésben vizsgáltuk (lásd 4. és 5. táblázat). A KVS esetében azt vártuk, hogy elsõsorban a vallásos hit mértékét kifejezõ transzcendencia dimenzióval lesznek kapcsolatban a spiritualitás összetevõi, de pozitív összefüggést vártunk a vallási kijelentésekhez való kognitív hozzáállást, az értelmezés módját kifejezõ szimbolikusság dimenzióval is. A transzcendencia dimenzió elsõsorban az IB és UN skálákkal korrelált pozitívan, míg az ÖK skálával gyenge összefüggést találtunk. A vallásos hit tehát szorosan együtt jár a spiritualitás imák/meditációk révén megélt módjával és viszonylag szorosan egy magasabb egyetemes élet-

182


t a z á l b á t . 3

a s á t í l n o s a h e z s s ö k o t r o p o s c i s á z o k l a l g o f a s é a j á k i t z s i t a t s ó r í e l k a n i á l á k s H S T S z A

. l g o f 1 õ t í 2 g 2 e s = b N é y g e . z g 6 é 6 v 1 i t = e l é N t i h k á t u e 3 p 0 a r 1 e = t o N h c i z s p . l g o f 3 õ 0 t í 3 g = e s N m e n a t n i m s e j l e t

p

1 0 0 , 0 <

1 1 0 0 0 , 0 , 0 0 < <

1 0 0 , 0 <

F

6 9 , 0 1 1

1 9 3 2 , 1 , 7 , 2 6 7 5 7

s á r 3 8 3 ó 4 7 , 5 , 6 , 4 , z s 8 4 3 3 g a l t á

a

a

b

a

1 9 1 1 7 , 5 , 7 , 0 , 1 4 1 8 3 2 2 7

s á r 0 3 8 ó 3 7 , 8 , 0 , 8 , z s 4 3 4 8 g a l t á

c

c

a

c

6 7 4 7 6 , 5 , 2 , 4 , 2 8 0 1 4 2 2 9

s á 8 4 3 r 5 , 6 , 0 , 1 , ó 7 7 4 3 2 z s 1 g a l t á

b

b

b

b

3 5 5 3 0 , 7 , 7 , 5 , 7 7 2 7 3 2 2 8

s 9 9 1 á r 3 5 , 8 , 6 , 9 , ó 8 4 3 3 z 1 s g a l t á

a

a

b a

a

8 4 5 7 0 , 7 , 1 , 9 , 0 3 1 4 3 2 2 7

s á 5 0 r 9 8 ó 2 , , 9 , 7 , 3 z 9 4 3 4 s 1 g a l t á

6 1 3 1 0 , 5 , 3 , 9 , 4 5 1 0 3 2 2 8

m e l e d e j r e t a f l a

5 0 5 0 1 5 3 3 1 – – – – 0 7 7 7 2 1 0 6 2 1 2 7 0 9 9 . 7 , 6 , 8 , 0 0 0 0 S T S s e j l K N e B I U Ö T

k - e z t z a ö b m r n á ö z s l l ü ó k b n e k - t i A n V z s O 5 C 0 , N 0 A < s p ó n z e o t l b t á z v s e b t b ó t ö t u t l t t á l e l z o g r é t v n l o a k v a ó r r i c o k k e s r é r o e r k i m n e o n r r e a f k n é o t r B é - a F k z o a g a g t l í m á , z l õ a a b t h e , s k e i z s l e e j l j e k t e s l e e j z û s s t e ö b z õ a z l ö ó b b n á j ö t l n ü o k p i t m t e e l l z s e ó m z k o o t l á g a v l t t t á o z d A a . z ) 1 a 3 . 0 k 9 8 o 7 l ó – g = t s 3 a á 9 l N 7 t ( m = á k z a y g N A n e


183

szemlélettel. A szimbolikusság dimenziójával alacsonyabb mértékû összefüggéseket találtunk: az együttjárás itt is az ÖK alskálával volt a leggyengébb, míg az IB és UN alskálákkal gyenge pozitív kapcsolatot találtunk. 4. táblázat

Az STS-H skálái és a KVS dimenziói közötti korrelációk Transzcendencia bevonása Szimbolikus értelmezésmód STS teljes minta szûkített minta teljes minta szûkített minta alskálák N = 798–799 N = 525 N = 798–799 N = 525 IB 0,685*** 0,618*** 0,192*** 0,179*** (0,638***) (0,568***) (0,140***) (0,150**) UN 0,487*** 0,434*** 0,277*** 0,260*** (0,361***) (0,318***) (0,192***) (0,158***) ÖK 0,111** 0,270*** 0,138** 0,166*** (0,061) (0,217***) (0,073*) (0,067) Teljes STS 0,645*** 0,611*** 0,257*** 0,247*** (0,515***) (0,514***) (0,191***) (0,172***) A szûkített mintában nem szerepelnek a pszichoterapeuták és a hitéleti végzettségûek. Az alsó, zárójeles együttható a rövidített STS-változattal végzett számításból származik. IB = ima/meditáció által érzett beteljesülés, UN = univerzalitás, ÖK = összekötöttség *** p < 0,001, ** p < 0,01, * p < 0,05 5. táblázat

Az STS-H és a NEO-PI-R skáláinak korrelációs összefüggései Spirituális Transzcendencia Skála N = 575–576 NEO-PI-R IB UN ÖK Teljes STS neuroticizmus 0,045 –0,035 0,153*** 0,057 (0,011) (0,007) (0,113**) (0,060) extraverzió 0,035 0,083* 0,051 0,065 (0,033) (0,042) (–0,008) (0,033) nyitottság 0,154*** 0,277*** 0,183*** 0,245*** (0,111**) (0,236***) (0,134**) (0,228***) barátságosság 0,326*** 0,342*** 0,029 0,342*** (0,328***) (0,275***) (–0,027) (0,283***) lelkiismeretesség 0,000 0,029 0,032 0,017 (0,009) (0,035) (0,022) (0,028) Az alsó, zárójeles együttható a rövidített STS-változattal végzett számításból származik. IB = ima/meditáció által érzett beteljesülés, UN = univerzalitás, ÖK = összekötöttség *** p < 0,001, ** p < 0,01, * p < 0,05

Ellenõriztük, hogy a két speciális foglalkozási csoport (hitéleti végzettségûek és pszichoterapeuták) jelenléte a mintában nem gyakorol-e torzító hatást az összefüggésekre, és úgy is elvégeztük az elemzéseket, hogykizártuk ezt a két csoportot. Ez jellemzõen valamivel gyengébb összefüggéseket eredményezett, de az ered-

184


mények mintázata lényegében nem változott. Egy kivételt találtunk: míg a teljes mintában az ÖK skála és a transzcendencia dimenzió közötti kapcsolat gyenge volt, a szûkített mintában valamivel erõsebb volt ez az összefüggés (r = 0,11 vs. 0,28). Végül az összes elemzést elvégeztük a rövidített változatra is. Az eredmények mintázata lényegében itt sem változott a mindenkori teljes változathoz képest. A személyiségvonások esetében azt vártuk, hogy az összefüggések gyengék vagy nem szignifikánsak lesznek. Ez az elvárás nagyrészt beigazolódott. A legerõsebb összefüggés a barátságosság, valamint az IB és UN dimenziók között volt (r = 0,326 és 0,342, p < 0,001). A korrelációk jelentõs része alacsony vagy nem szignifikáns. 4. Az STS skáláinak alapstatisztikái Ellenõriztük a három alskála, valamint a teljes STS értékeinek egymáshoz való viszonyát. Az IB és az UN között viszonylag erõs összefüggést találtunk (r = 0,67, p < 0,001), ami a fõkomponens-elemzés alapján nem meglepõ. Ugyanez az összefüggés a rövidített skála esetében alacsonyabb, r = 0,44 (p < 0,001). A másik két alskála korrelációs együtthatói mind az eredeti, mind a rövidített változat esetében r = 0,22 alatt maradtak. A teljes STS pontszámmal az eredeti változatban az IB korrelált a legerõsebben (r = 0,92, p < 0,001) és az ÖK a legkevésbé (r = 0,43, p < 0,001), ez azonban nem meglepõ, mert a teljes pontszámban az egyes alskálák a tételszámuknak megfelelõen reprezentáltak. A rövidített változatnál, ahol ez a torzító hatás nem áll fenn, az alskálák és az összesített pontszám közötti korrelációk jóval kiegyenlítettebbek voltak (r = 0,60–0,77, p < 0,001). Tájékoztató jelleggel megadjuk továbbá az STS három alskálájának és a teljes skálának átlag- és szórásértékeit a speciális (pszichoterapeuta és hitéleti) alcsoportok kizárásával, nemi és életkori bontásban, mind az eredeti, mind a rövidített változat esetében (6–7. táblázat). Ez az alminta összesen 203 férfiból és 321 nõbõl állt. A számított értékek ugyan csak korlátozott mértékben tekinthetõk normatív adatoknak, késõbbi vizsgálatok értékelésénél mégis viszonyítási alapként hasznosíthatók. Figyelemre méltó, hogy a nõk átlagértékei minden alskálán és minden korcsoportban magasabbak voltak, mint a férfiaké. A korcsoportok között azonban nem mutatkozott szignifikáns különbség. MEGBESZÉLÉS Tanulmányunkban bemutattuk a Spirituális Transzcendencia Skála elméleti hátterét és felépítését, valamint empirikus vizsgálatunkban ellenõriztük a skála magyar változatának pszichometriai jellemzõit és érvényességét.


185

6. táblázat

Tájékoztató leíró adatok az STS-H 23 tételes teljes változatára Spirituális Transzcendencia Skála IB UN ÖK Teljes STS életkor (év) N átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás ffi 26 alatt 35 26,89 9,81 22,11 5,75 20,57 4,02 69,57 14,79 26–45 105 28,87 8,39 23,41 4,47 21,09 3,67 73,37 13,42 45 felett 63 28,44 8,46 23,20 5,08 21,18 3,73 72,82 13,90 összes ffi 203 28,39 8,66 23,12 4,90 21,03 3,74 72,54 13,81 nõ 26 alatt 97 32,83 8,22 24,79 4,37 21,66 3,86 79,28 12,43 26–45 145 32,14 7,93 24,54 4,57 21,49 3,44 78,17 12,91 45 felett 79 31,81 9,15 24,96 4,86 21,77 3,80 78,54 14,92 összes nõ 321 32,27 8,31 24,72 4,57 21,61 3,65 78,60 13,26 együtt 26 alatt 132 31,25 9,03 24,08 4,90 21,37 3,92 76,71 13,73 26–45 250 30,77 8,27 24,06 4,55 21,32 3,54 76,15 13,31 45 felett 142 30,32 8,98 24,18 5,02 21,50 3,77 76,00 14,71 teljes minta 524 30,77 8,65 24,10 4,76 21,38 3,69 76,25 13,78 nem fõhatás F 26,43*** 16,64*** 3,77* 26,82*** kor fõhatás F 0,24 0,60 0,28 0,38 nem × kor F 0,98 1,00 0,31 1,21 IB = ima/meditáció által érzett beteljesülés, UN = univerzalitás, ÖK = összekötöttség *** p < 0,001, ** p < 0,01, * p < 0,05 7. táblázat

Tájékoztató leíró adatok az STS-H 9 tételes rövidített változatára Spirituális Transzcendencia Skála (rövidített) IB UN ÖK Teljes STS életkor (év) N átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás ffi 26 alatt 35 8,49 3,26 9,11 3,12 9,06 3,13 26,66 6,47 26–45 105 8,95 2,65 9,57 2,51 9,77 2,89 28,30 5,87 45 felett 63 9,06 2,79 9,56 2,66 10,05 2,49 28,67 5,86 összes ffi 203 8,91 2,80 9,49 2,66 9,73 2,82 28,13 5,98 nõ 26 alatt 97 10,11 2,71 9,82 2,38 9,42 2,83 29,35 5,21 26–45 145 10,03 2,48 9,99 2,62 9,83 2,66 29,85 5,64 45 felett 79 10,19 2,70 10,29 2,55 10,25 2,54 30,74 5,81 összes nõ 321 10,09 2,60 10,01 2,53 9,81 2,69 29,92 5,56 együtt 26 alatt 132 9,68 2,94 9,63 2,60 9,33 2,90 28,63 5,67 26–45 250 9,58 2,60 9,81 2,58 9,81 2,75 29,20 5,78 45 felett 142 9,69 2,79 9,96 2,61 10,16 2,51 29,82 5,90 teljes minta 524 9,63 2,74 9,81 2,59 9,78 2,74 29,22 5,79 nem fõhatás F 24,23*** 6,15** 0,64 14,53*** kor fõhatás F 0,45 0,95 3,30* 2,64 nem × kor F 0,98 1,00 0,31 1,21 IB = ima/meditáció által érzett beteljesülés, UN = univerzalitás, ÖK = összekötöttség *** p < 0,001, ** p < 0,01, * p < 0,05

186


Az STS faktorstruktúrája A strukturális elemzés eredményei arra utalnak, hogy a skálával szerzett adatok illeszkedése az elméleti modellhez nem teljesen egyértelmû. Egyrészt mind a két-, mind a háromkomponenses megoldás értelmezhetõnek bizonyult, az UN alskála tételei csak a harmadik komponens kivonása során különültek el az IB skála tételeitõl. Mind a lejtõdiagram, mind a párhuzamos elemzés ettõl eltérõ komponensszámra utalt (2, illetve 4). A háromkomponenses megoldás mellett szól ugyanakkor az értelmezhetõség kritériuma, a minél magasabb magyarázott variancia szempontja és az, hogy a Prokrusztész-forgatás során a magyar és az eredeti szerzõ által közölt amerikai komponensstruktúra illeszkedése viszonylag jó volt (bár az UN alskála kongruencia értéke ebben az esetben is elmaradt valamelyest az ideálisnak tekintett legalább 0,9-es értéktõl). A fõkomponens-elemzések eredményei lehetõvé tették egy rövidített változat tételeinek kiválasztását. Azt találtuk, hogy a Piedmont által javasolt kilenc (alskálánként 3-3) tétel közül nyolc megfelelõ lehet a magyar rövidítés számára is. A fõkomponens-elemzés adatai alapján kiválasztott kilenc tétel struktúrája jól megfelelt az elméleti modellnek és nagyon stabilnak bizonyult valamennyi almintában. Eredményeink arra utalnak továbbá, hogy a rövidített változat tételeinek megválasztása részben kiküszöbölte az IB és az UN tételek közötti átfedõ jelentéstartományt, jobban elkülönítve egymástól a két jellemzõt. Összességében tehát azt mondhatjuk adataink elemzése alapján, hogy az STS magyar változatának struktúrája – különösen annak rövidített változata – megközelíti a Piedmont által leírt elméletimodellt.A magyar mintában ugyanakkor az IB és az UN nem különült el olyan élesen, mint az amerikai felmérésben. Az STS alskáláinak pszichometriai mutatói A fentiek alapján a továbbiakban az eredeti alskálákkal dolgoztunk tovább. A megbízhatósági mutatók mind az eredeti, mind a rövidített változat esetében általában megfelelõek voltak. Ez alól elsõsorban az ÖK alskála volt kivétel, melynek belsõ konzisztenciája éppen csak megfelelõ volt. Megjegyezzük, hogy az ÖK alskála volt az, amelyik néhány korábbi kutatásban kifejezetten gyengének mutatkozott, és általában véve is viszonylag – a mi eredményeinkhez hasonlóan – alacsony belsõ konzisztenciát mutatott (Piedmont és Leach, 2002; Piedmont, 2007; Piedmont és mtsai, 2009). A tételek tartalmát a fõkomponens-elemzés faktorsúlyaival összevetve az a véleményünk, hogy az ÖK alskála konstruktum-validitása nem megfelelõ. Keverednek benne a halott rokonokhoz, ismerõsökhöz fûzõdõ kapcsolatra, valamint valamiféle általános megfelelésigényre vonatkozó tételek (pl. „Nem érdekelnek a szeretteimben velem kapcsolatban élõ elvárások.”). Emiatt fordulhatott elõ az, hogy a rövidített ÖK alskála három tételének Cronbach-alfa értéke jobb, mint a hat tételes eredeti alskáláé. Így azonban a rövidített alskála tételei kizárólag a halottakkal való érzelmi kapcsolattartásra


187

korlátozódnak, és hiányoznak belõle a „nemzedékeken és csoportokon átívelõ összetartozás” általánosabb érzését képviselõ tételek. (Kérdés természetesen, hogy az eredeti tételek mennyiben feleltek meg ennek az elméleti definíciónak.) Az STS alskáláinak érvényessége Az STS alskáláinak konstruktum-validitását a mintánkban található csoportok összehasonlításával ellenõriztük. Elõzetes várakozásainknak részben megfelelõen azt találtuk, hogy a legmagasabb IB a hitéleti végzettséggel rendelkezõk csoportjára jellemzõ, míg az UN egyformán magas a pszichoterapeutáknál és a hitéleti végzettségûeknél. Az ÖK alskála esetében viszont a legmagasabb értéket a pszichoterapeuták, míg a legalacsonyabbat a hitéleti végzettségûek csoportjánál találtuk. Ez utóbbi alacsony érték arra utalhat, hogy a hagyományos keresztény teológiai megközelítésnek a legkevésbé elfogadható a halottakhoz fûzõdõ közvetlen kapcsolat érzésének átélése, ami, mint kimutattuk, az ÖK alskála leginkább kiemelkedõ tartalmi jellemzõje. Lényeges azonban figyelembe vennünk, hogy az ÖK alskála a legkevésbé differenciált az egyes csoportok között, míg az IB és UN alskálákon nagyobb különbséget tapasztaltunk. Ez arra utalhat, hogy a spiritualitás megélésének vannak speciálisabb, foglalkozáshoz, iskolázottsághoz vagy szubkulturális különbségekhez jobban kötõdõ formái (jellemzõen az ima/meditációs gyakorlat), míg az összekötöttség alskálában tükrözõdõ spiritualitásforma könnyebben elérhetõ elõzetes képzettségtõl függetlenül bárkinek. Végül kiemeljük, hogy az eredmények igazolták a speciális csoportok megkülönböztetését, nem találtunk viszont szignifikáns különbséget az egyéb segítõ foglakozásúak és a nem segítõ (jellemzõen mûszaki) végzettségûek csoportjai között. Az STS alskáláinak korrelációi a személyiségvonásokkal megfelelõ diszkriminációs érvényességre utalnak. A spiritualitás skálái és az alapvetõ személyiségdimenziók NEO-PI-R-rel mért mutatói között többségében nem szignifikáns vagy alacsony mértékû összefüggés volt. Elsõsorban az IB és UN, valamint a barátságosság között találtunk közepes erõsségû, 0,3-nál valamivel magasabb korrelációs kapcsolatokat. Jelen adataink alapján nem tudjuk egyértelmûen megerõsíteni Piedmont felvetését, hogy a spiritualitás teljes mértékben független a személyiség alapdimenzióitól. Az azonban valószínûsíthetõ, hogy a spiritualitás a személyiség legtöbb alapvetõ dimenziójától nagyrészt független, különálló jellemzõ. Végül, az STS alskáláit a KVS dimenzióival összevetve az elemzések megerõsítették elõzetes feltevéseinket. A vallásos hit erõsségét jelzõ transzcendencia dimenziójával valamennyi STS alskála pozitívan korrelált, elsõsorban az IB esetében volt erõs az összefüggés, míg az UN esetében közepes, az ÖK esetében pedig gyenge kapcsolatot találtunk. Ez a mintázat azt jelzi, hogy a hagyományos vallásos hithez (magyar viszonyok között a keresztény hithez, melyet a KVS feltérképez) érthetõ módon elsõsorban a spiritualitás imákban való megélése

188


kötõdik erõteljesen, de bizonyos mértékig a spiritualitás másik két formája is kapcsolatban áll vele. Az IB és a KVS Transzcendencia dimenziója azonban ugyanakkor több szempontból elválik egymástól: egyrészt a KVS kifejezetten kereszténységgel kapcsolatos attitûdökre fókuszál, míg az IB (illetve az STS) megfogalmazásaiban is jóval függetlenebb egy adott vallási kultúrától. Másrészt az IB élménymódot, míg a KVS attitûdöket mér fel. A szimbolikus értelmezésmód dimenziója esetében azt találtuk, hogy gyenge–közepes erõsségû kapcsolatban állt az STS alskáláival – érdemes kiemelni, hogy itt az UN alskálával volt a legerõsebb az összefüggés, ami arra utal, hogy az univerzális látásmód egyúttal a vallási tartalmak komplexebb értelmezésmódjával jár együtt. A kutatás korlátai Érdemes megfontolni a kutatás néhány olyan jellemzõjét, amelyek korlátozhatják az eredmények tágabb általánosíthatóságát. Egyrészt mintánk nem tekinthetõ reprezentatívnak sem az általános foglalkozási háttérrel rendelkezõk, sem a speciális foglalkozási csoportok esetében, ami csökkenti az összefüggések kiterjeszthetõségét. Másrészt jelen kutatásban nem volt módunk felmérni a személyek spiritualitásának egyéb, például nem kérdõíves vizsgálaton alapuló jellemzõit, és hiányzik egyelõre annak igazolása is, hogy a kérdõív idõbeli stabilitása megfelelõ. A késõbbi vizsgálatok során fontos lenne olyan mintákon ellenõrizni az STS megbízhatóságát és érvényességét, amelyekben nem csak túlnyomórészt magasan képzett válaszadók vannak, és különösen érdekes lenne annak vizsgálata, hogy magyar nyelvû, de nem keresztény vallási hagyományokhoz kötõdõ személyek és csoportok esetében valóban alkalmazható-e a mérõeszköz. Következtetések és kitekintés Kutatócsoportunk azzal a meggyõzõdéssel kívánja folytatni vizsgálódásait a pszichológia és a vallástudományok közötti tartományban, hogy egy adott mértékig minden emberi viselkedés vagy élmény hozzáférhetõ a pszichológiai elemzés számára. Kvalitatív irányban a gyógyítók (pszichoterapeuták), a gyógyítottak és a gyógyulás folyamata, valamint a spirituális attitûd és magatartás összefüggései terén mélyítjük tovább kutatásainkat. Ugyanakkor foglalkozni kívánunk a spiritualitás primer prevenciót erõsítõ mentálhigiénés vonatkozásaival. Nemcsak az egyének élettel és munkával való elégedettségével, pozitív önértékelésével, jó közérzetével, hanem csoportok és közösségek spiritualitásának a szociális beágyazottságot segítõ, illetve negatív hatásaival is. Szükségesnek tart juk, hogy az ezen a területen még hiányzó empirikus tanulmányok keressék a választ arra, hogy a spiritualitás, illetve a spirituális intelligencia hogyan függ össze olyan elérendõ pszichológiai állapotokkal, mint a megbocsátás, a remény és a kreativitás.


189

Tanulmányunkban bemutattuk, hogy a Spirituális Transzcendencia Skála magyar viszonyokra alkalmazható, megbízható és érvényes mérõeszköz, mely további kutatásokban is felhasználható. Érdemes azonban szem elõtt tartanunk, hogy a spirituális jelenségek sokfélesége miatt ezek tudományos megközelítésében a kvantitatív módszerek mellett módszertani pluralizmusra, így kvalitatív eljárások alkalmazására is szükség van. FÜGGELÉK A Spirituális Transzcendencia Skála rövidített magyar változata elérhetõ a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének honlapján: www.mental. usn.hu./sts.html A skálát az eredeti szerzõ, Ralph L. Piedmont, Ph.D. engedélyével közöljük elektronikus formában, de felhasználása minden egyes esetben a szerzõ további engedélyéhez kötött, a tudományos idézés szabályainak betartása mellett. Dr. Piedmont elérhetõsége: [email protected]. IRODALOM Allport, G. (1950): The Individual and His Religion: A Psychological Interpretation . New York, McMillan. Allport, G. W.,Ross,J. M. (1967): Personal religiousorientationand prejudice. Journal of Personality and Social Psychology, 5, 432–443. Bartlett, S. J.,Piedmont, R.,Bilderback, A.,Matsumoto,A. K.,Bathon, J. M. (2003): Spirituality, well-being,and quality of life in people withrheumatoid arthritis. Arthritis Care and Research, 49, 778–783. Benkõ A. (2006): Hit, vallás, spiritualitás. In: Tõzsér E. (szerk.), Istenhit mint erõforrás. Budapest, Új Ember Kiadó, 9–40. Bucher, A. (2007): Psychologie der Spiritualität . Handbuch. Weinheim, Basel, Beltz Verlag. Cloninger, C. R., Svrakic, D. M., Pryzbeck, T. R. (1993): A psychological model of temperament and character. Archives of General Psychiatr y, 50, 975–990. Corveleyn, J., Hutsebaut, D. (eds) (1994): Belief and Unbelief: Psychological Perspectives . International Series in the Psychology of Religion, 3. Costa,P. T.,McCrae,R. R. (1992): Revised NEO Personality Inventory (NEO-PI-R) and NEO Five-Factor Inventory (NEO-FFI) Professional Manual . Odessa, Psychological Assessment Resources. Csirszka J. (1993): Az emberi személyiség vázlata . Budapest, Árbóc. Diessner, R., Lewis, G. (2007): Further validation of the Gratitude, Resentment, and Appreciation Test (GRAT). The Journal of Social Psychology, 147, 445–447. Diessner, R.,Solom, R. C., Frost, N. K., Parsons, L., Davidson,J. (2008): Engagement with beauty: Appreciating natural, artistic, and moral beauty. The Journal of Psychology, 142, 303–329. Elkins, D. N. (2005): A humanistic approach to spirituality oriented psychotherapy. In: L. Sperry, E. P. Shafranske (eds), Spiritually Oriented Psychotherapy . Washington, APA, 131–151. Emmons, R. A. (2000): Is spirituality an intelligence? Motivation,cognition, andthe psychology of ultimate concern. The International Journal for the Psychology of Religion, 10, 3–26. Emmons,R. A. (2003): Thepsychologyof ultimate concerns:Motivation and spirituality in personality. New York, Guilford Press. Emmons, R.A., Crumpler, C. A. (1999): Religion andspirituality?The role ofsanctificationand theconcept of God. International Journal for the Psychology and Religion, 9, 17–24. Freud, S. (1927/1991): Egy illúzió jövõje. Budapest, Párbeszéd.

190


Golden, J., Piedmont, R. L., Ciarocchi, J. W., Rodgerson, T. (2004): Spirituality and burnout: An incremental validity study. Journal of Psychology and Theology, 32, 115–125. Gorsuch, R. L. (2002): Integrating Psychology and Spirituality? Praeger Publishers, Westport. Greenway, A. P., Phelan, M., Turnbull, S., Milne, L. C. (2007): Religious coping strategies and spiritual transcendence. Mental Health, Religion and Culture, 10, 325–333. Happold, F. C. (1990): Misticism. London, Penguin Books. Hayton, J. C., Allen, D. G.,Scarpello, V. (2004): Factor retentiondecisionsin exploratory factor analysis: A tutorial on parallel analysis. Organizational Research Methods, 7, 191–205. Helminiak, D. A. (1996): A scientific spirituality: The interface of psychology and theology. International Journal for the Psychology of Religion, 6, 1–19. Hood, R. W. (1975): Theconstruction and preliminary validation of a measure of reported mystical experience. Journal for the Scientific Study of Religion, 14, 29–41. Hood, R. W.,Spilka, B.,Hunsberger, B.,Gorsuch, R. (1996): ThePsychology of Religion. London,Guilford Press. Hood, R. W., Williams,W. P. (2000): An empirical test of theunitythesis: Thestructure of mistical descriptions in various faith samples. Journal of Christianity and Psychology, 19, 222–224. Horváth-Szabó K. (2003): Hazai vizsgálatok a Kritika utáni Vallásosság Skálával. Magyar Pszichológiai Szemle, 58, 127–152. Horváth-Szabó K. (2007): Vallás és emberi magatartás . Piliscsaba, PPKE BTK. Horváth-Szabó K., Harmatta J., Tomcsányi T. (2009): Teisztikus és humanisztikusspiritualitás. Pszichoterápia, 18, 173–179. Hutsebaut, D. (1996): Post-Critical Belief: A new approach to the religious attitude problem. Journal of Empirical Theology, 9, 48–66. James, W. (1890): The Principles of Psychology . Cambridge, Harvard University Press. Kneezel, T. K., Emmons, R. A. (2006): Personality and spiritual development. In: E. Roelkepartain, P. King, L. Wagner, P. Benson(eds), TheHandbookof SpiritualDevelopment in Childhoodand Adolescence. London, Sage, 266–278. Kulcsár Zsuzsanna (szerk.) (2007): A spiritualitás mint a személyiség hatodik dimenziója . Trefort Kiadó. Leach, M. M.,Lark,R. (2004): Does spirituality add to personality in thestudy of trait forgiveness? Personality and Individual Differences, 37, 147–156. MartosT., Kézdy A.,Robu M., Urbán Sz., Horváth-Szabó K. (2009): Újabb adatoka Kritika Utáni Vallásosság Skála alkalmazásához – elmélet és módszertan. Magyar Pszichológiai Szemle, 64, 643–669. McCrae, R. R., Costa, P. T. Jr. (2003): Personality in Adulthood . New York, London, Guilford Press. McCullough, M.E., Emmons, R. A.,Tsang, J. (2002): The grateful disposition:A conceptual andempirical topography. Journal of Personality and Social Psychology, 82, 112–127. McCullough, M. E.,Tsang, J., Emmons,R. A. (2004): Gratitudein intermediate affectiveterrain: Linksof grateful moods to individual differences and daily emotional experience. Journal of Personality and Social Psychology, 86, 295–309. Miller, W. R., Thoresen, C. E. (2003): Spirituality, religion, andhealth: An emerging researchfield. American Psychologist, 58, 24–35. Muller, J., Creed, P., Francis, L. (2004): Doesspirituality mediate the relationship between environmental stressors and psychological wellbeing in distressed unemployed people? Australian Journal of Career Development, 13, 44–54. Nagy B. (2009): A spiritualitás szerepe a krónikus betegségekkel való megküzdésben. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 10, 21–46. Nagy J. (2007): Faktoranalitikus személyiségtaxonómiák. In: Gyöngyössiné K. E., Oláh A. (szerk.), Vázlatok a személyiségrõl. A személyiséglélektan alapvetõ irányzatainak tükrében . Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 110–145. Paloutzian,R. F.,Park, C. L. (2005): Integrativethemes in thecurrentscience of thepsychologyof religion.In:R.F.Paloutzian,C.L.Park(eds), Handbook of the Psychology of Religionand Spirituality.New York, Guilford Press, 3–20. Pargament, K. I. (1997): The Psychology of Religion and Coping: Theory, Research, Practice. New York,Guilford Press.


191

Pargament, K. I., Ano, G. G., Wachholtz, A. B. (2005): The religious dimension of coping. In: R. F. Paloutzian, C. L. Park (eds), Handbook of the Psychology of Religion and Spirituali ty. NewYork, Guilford Press, 479–495. Piedmont, R. L. (1999): Does spirituality represent the sixth factor of personality? Spiritual transcendence and the Five-Factor Model. Journal of Personality, 67, 985–1013. Piedmont, R. L. (2004a): Assessment of Spirituality and Religious Sentiments (ASPIRES). Technical Manual. Columbia, Author. Piedmont,R. L. (2004b): Spiritual transcendenceas a predictor of psychosocial outcome froman outpatient substance abuse program. Psychology of Addictive Behaviors, 18, 213–222. Piedmont, R. L. (2005): The role of personality in understanding religious and spiritual constructs. In: R. F. Paloutzian, C. L. Park (eds), Handbook of the Psychology of Religion and Spirituality. New York, Guilford Press, 253–273. Piedmont, R. L. (2007): Cross-cultural generalizability of the Spiritual Transcendence Scale to the Philippines: Spirituality as a human universal. Mental Health, Religion and Culture, 10, 89–108. Piedmont, R. L., Leach, M. M. (2002): Cross-cultural generalizability of the Spiritual Transcendence Scale in India: Spirituality as a universal aspect of human experience. American Behavioral Scientist, 45, 1888–1901. Piedmont, R. L., Werdel, M., Fernando, M. M. (2009): The utility of the Assessment of Spirituality and Religious Sentiments (Aspires) Scale with Christians and Buddhists in Sri Lanka. Research in the Social Scientific Study of Religion, 20, 131–143. Rícan, P., Lukavský, J., Janosová, P., Stochl, J. (2010): Spirituality of American and Czech students – a cross-cultural comparison. Studia Psychologica, 52, 243–251. Richards, P. S., Bergin, A. E. (2002): A Spiritual Strategy for Counseling and Psychotherapy . Washington, APA. Rizutto, A.- M. (1996): Psychonanalytic treatment and the religious person. In: E. P. Schafranske (ed.), Religion and the Clinical Practice of Psychologie. Washington, DC, American Psychological Association, 409–431. Rowatt, W. C., Powers, C., Targhetta, V., Comer, J., Kennedy, S., Labouff, J. (2006): Development and initial validation of an implicit measure of humility relative to arrogance. Journal of Positive Psychology, 1, 198–211. Salsman, J. M., Brown,T. L.,Brechting, E. H.,Carlson, C. R. (2005): The link between religion andspirituality and psychological adjustment: The mediating role of optimism and social support. Personality and Social Psychology Bulletin, 31, 522–535. Saroglou, V., Buxant, C., Tilquin, J. (2008): Positive emotions as leading to religion and spirituality. Journal of Positive Psychology, 3, 165–173. Stace, W. T. (1960): Misticism and Philosophy. Philadelphia, Lippicot. Szirmák Zs., Nagy J. (2002): TheHungarian adaptation of theNEO Personality InventoryRevised Form S. On the reliability and validity of the first translation (NEOPIR-H1), and some item corrections for the final version (NEOPIR-H2). Progress report. PAR. Tomcsányi T., Ittzés A., Horváth-Szabó K., Martos T., Szabó T. (2010): A spiritualitás és a vallásosság kutatásának kulcskérdései és a Piedmont-féle Spiritualitási és Vallási Érzület Mérõskála. Psychiatria Hungarica, 25, 110–120. Vargha A. (2007): A ROPstat statisztikai menürendszere . Kézikönyv. www.ropstat.com. Letöltve: 2010. május 17. Vergote, A, Tamayo, A (1981): The Parental Figures and the Representation of God. A Psychological and Cross-cultural Study. The Hague, Paris, New York, Mouton Publishers. Wong, P. T. P. (1998): Spirituality, meaning and succesful aging. In: P. T. P. Wong, P. S. Fry (eds), The Human Quest for Meaning. A Handbook of Psychological Research and Clinical Applications . London, Erlbaum, 359–394.

192


Teodóra Tomcsányi, Tamás Martos, András Ittzés, Katalin Horváth-Szabó, Tünde Szabó, János Nagy APPLICATION OF THE SPIRITUAL TRANSCENDENCE SCALE IN HUNGARY: THEORY, PSYCHOMETRIC PROPERTIES, EMPIRICAL FINDINGS AND SHORTENED VERSION In this studywe examine the theoretical background andthe psychometric properties of the Hungarian version of the Spiritual Transcendence Scale (STS, Piedmont, 1999, 2004a). In two samples of helping professionals (e.g. religious professionals, psychotherapists) and non-helping professionals (N = 803 cases), the three subscales of the 23-item STS, Prayer Fulfillment, Universality and Connectedness showed acceptable psychometric properties and from moderate to excellent fit to the theoretical and empirical component structures. A short version of the original scale has been developed, consisting nine items, three items for each subscale. Concerning validity, components of spirituality were relatively independent of the five basic personality domains (NEO-PI-R), and meaningfully related to thebasicdimensions of religiosity measuredby thePost Critical BeliefScale. Descriptive statistics has been provided for the original and the short version of the scale. Results generally confirm the existenceof spirituality as a distinct domainof human experience and indicate that theHungarian version of STS might be a useful instrument to study individual differences in this domain. Keywords: spirituality, religiosity, Five Factor Model of personality, helping profession

STS Spirituális Transzcendencia Skála

Recommend Documents