I. Nyelvjárások A közép-délszláv diarendszer, az élettelen dologra vonatkozó kérdőszó alany- és tárgyesete („mi?” „mit?”) alapján megállapított három nyelvjárása közül, egy vonatkozik a szerb nyelvre is, a štokavski. Szerbül a kérdőszó šta, što pedig ennek vonatkozó névmásként használt változata. Ezt a nyelvjárást beszélik csaknem egész Szerbiában. Egyesek az ún. „torlak” (torlački) nyelvjárást is szerbnek tekintik. Ezt Délkelet-Szerbiában (Niš és Vranje környékén), Koszovó és Macedónia egyes részein, továbbá ÉszakkeletBulgáriában beszélik. A nyelvjárás jellemzője a nyelvtani esetek teljes hiánya (a bolgár és a macedón nyelvhez hasonlóan). Bolgár nyelvészek a torlakot általában bolgár nyelvjárásnak tartják. Az ószláv eredetű jat (ѣ) (fonetikai jele ĕ) továbbfejlődése szerinti nyelvjárások feletti felosztás három un. „kiejtése” (szerbül izgovori) közül (ekavski, (i)jekavski és ikavski), kettő vonatkozik a szerb nyelvre is.
A legelterjedtebb az ekavski. Az (i)jekavski kiejtés Užice környékére, a Szandzsákra, valamint a Bácska keskeny nyugati és északnyugati sávjára jellemző. Itt említendő meg Montenegró is, azok szempontjából, akik szerbnek tekintik az ott beszélt nyelvet.
A szerb irodalmi nyelv a štokavski nyelvjárásra és az ekavski kiejtésen alapszik, de normái az (i)jekavski kiejtést is elfogadják.
Az irodalmi nyelv története
Miroslav evangéliuma[3] (12. század)
A Dusán-törvénykönyv Még eddig nem bebizonyított feltételezés szerint, a szerbek először a latin ábécét használták nyelvük írására, miután az Adriai-tenger partján, egykor a Római Birodalomhoz tartozó területeken telepedtek le. Később a glagolita írást találták megfelelőbbnek, majd a cirill ábécét vették át, egy időben a bizánci kultúrkör felé fordulásukkal. Az első szerb nyelvűnek tekinthető dokumentumokat a 11.–12. századra datálják. Ekkortól két egyidejű folyamat indul el: egyrészt a beszélt nyelv a maga természetes módján fejlődik és nyelvjárások alakulnak ki, másrészt az írástudók a nyelv sztenderdizálására törekednek. Tulajdonképpen a szerb irodalmi nyelv több sztenderdizáláson ment keresztül a történelem során.
Az első sztenderdizálások Az első sztenderdizálás a 13. század elején, az első szerb király, Stefan Nemanja uralma alatt valósul meg. Ezt a király testvére, Rastko Nemanja (ismertebb nevén Szent Száva), a független szerb ortodox egyház megalapítója végzi el, 1220 körül. Ekkor a szerb nyelv írása kezd eltávolodni az addig használt óegyházi szláv nyelvtől, abban az értelemben, hogy jól felel meg az addig végbement fonetikai változásoknak. Az így keletkezett nyelvváltozatot szerb-szláv nyelvnek nevezik, írását pedig raškai[4] írásnak. Nyelvi szempontból, Szent Száva legjellegzetesebb műve a Karejski tipik. Ugyanezen a nyelven íródik a 14. század első felében keletkezett Dusán-törvénykönyv (1349–1354) [5]. A következő nyelvi reform már a Török Birodalomnak való behódolás után, Stefan Lazarević 1393 és 1427 közötti uralkodása alatt megy végbe, 1400 körül. Ezt egy bolgár írástudó, Filozófus Konsztantin vezette iskolában hajtják végre, a Manasija kolostorban, amely a Resava folyó partján fekszik. A resavai iskola reformja valójában visszalépés az előzőhöz képest, mivel archaizáló és a görög nyelv hatása érződik rajta. Tulajdonképpen az akkori bolgár normához közelíti a szerb normát. Ebben a nyelvváltozatban jelenik meg, például, Stefan Lazarević Slovo Ljubve (1409) című írása és Filozófus Konsztantin Žitija despota Stefana Lazarevića (Stefan Lazarević deszpota élete). A 16. és a 18. század között a szerb írásbeliség csaknem elhal. A középkori szerb kultúra egyetlen jelentős maradéka a dél-bácskai Beočin kolostorában él tovább. Ide a nyugat-szerbiai Rača kolostorból, a török hódítás elől idemenekült szerzetesek hozzák, akik kéziratok másolásával foglalkoznak. A račaiak legfontosabb képviselője Gavril Stefanović Venclović (1680–1749), akit különös kétnyelvűség jellemez: a szentkönyveket a resavai iskola normái szerint írja, de prédikációit a nép nyelvén. 1680 és 1690 között nagyszámú szerb népesség menekül el a török uralom alatt sínylődő Szerbiából a Habsburg Birodalom területére, főleg a mai Vajdaságba és a Bánságba, III. Arsenije Čarnojević (mai szerb nyelven Crnojević) pátriárka vezetése alatt. Az osztrákok megpróbálják a katolikus hitre téríteni a szerbeket, és ugyanakkor egy egységes délszláv nyelvet rájuk kényszeríteni, a Dalmáciában, Boszniában és Szlavóniában virágzó horvát nyelv alapján. Megpróbálják a szerbek iskoláiban használt cirill írást is helyettesíteni a latinnal. Ezt a kísérletet a szerbek vallási és nemzeti létük elleni támadásként értelmezik, és a szerb klérus segítséget kér I. Péter orosz cártól, aki könyveket és tanítókat küld. Abban a tévhitben, hogy az óegyházi szláv nyelv orosz változata régebbi ugyanazon nyelv szerb változatánál, a papság az előbbit veszi át. Ez a nyelvváltozat még ma is a szerb ortodox egyház liturgikus nyelve. Az egyházi nyelv hatására, az ekkori világi irodalmi nyelv a vajdasági nyelvjárások, az oroszos óegyházi szláv nyelv és az orosz világi irodalmi nyelv elemeinek keveréke.
Vuk Karadžić reformja A 19. század első felében, korabeli élenjáró bölcsészek, mint a Grimm fivérek, és az osztrák hatalom (Jernej Kopitar szlovén nyelvész) segítségével, Vuk Stefanović Karadžić alapvetően megreformálja a szerb nyelv normáját. Az 1818-ban először kiadott, de csak 1852-ben széleskörben elterjedt Szerb szótár-ával, az 1847-ben megjelent Újszövetség-fordításával és más munkákkal megalapozza a mai szerb sztenderd nyelvváltozatot. Ennek alapja Karadžić nyelvjárása, a Dél-Nyugat-Szerbiában is beszélt kelet-hercegovinai nyelvjárás, amely štokavski, ijekavski kiejtéssel. Az akkori nyugat-európai romantika hatására, az irodalmi nyelv modelljeként Karadžić a népköltészetet ajánlja és elveti az addigi oroszos normát, amely nem felel meg a szerb nyelv fonetikai és nyelvtani szerkezetének. Ugyanakkor a lehető legjobban leegyszerűsíti a helyesírást, a fonetikai elv alapján. Horvát irodalmi művek is befolyásolják Karadžić reformját. Egyébként, tevékenysége nagyjából egybeesik a horvát nyelv sztenderdizálásával, amelyet ugyancsak az ijekavski štokavski nyelvjárásra alapoznak. Sőt, közvetlen egyeztetések is történnek a két nyelvi norma kidolgozói között, például az úgynevezett „Bécsi megegyezés”-ben, amelyet hét horvát és szerb értelmiségi (köztük Vuk Karadžić is) aláír 1850-ben, Franc Miklošič szlovén nyelvész kezdeményezésére. Később a vajdasági és a szerbiai polgárság ekavski kiejtése is meghonosul a sztenderdben, sőt túlnyomó lesz, de nem iktatja ki az ijekavski kiejtést. A Karadžić-féle sztenderdet 1868-ban hivatalosan is bevezetik Szerbiában.
Vuk Karadžić: Szerb szótár, 1818
A sztenderdizálástól napjainkig Ettől az időszaktól fogva – egészen a mai napig – a nyelvészet és a politika tere egybefonódik. Időszakról időszakra, a szerb és a horvát nyelv közötti viszony a kettő egysége és különálló jellege között ingadozik, a beszélőik által átélt történelmi eseményektől függően. A 19. század közepétől kezdve, a szerbek is egyre inkább használják a latin írás horvát változatát. Đura Daničić ettől valamivel eltérő latin ábécével kezdi szerkeszteni a csak a 20. század 70-es éveiben befejezett Jugoszláv tudományos és művészeti akadémia szótár-át. A szerb és a horvát nyelv közötti közeledés folytatódik az I. világháború után, ezúttal a SzerbHorvát-Szlovén Királyság keretén belül, amelyből később Jugoszlávia lesz. Ez az állam a háborúban győztes Szerbia égisze alatt keletkezett, és a belgrádi hatóságok megpróbálják uralkodóvá tenni a szerbhorvát nyelv eszméjét. A háború utáni kommunista Jugoszláviában, a horvát és a szerb nyelv egymáshoz közelítése a párt- és állampolitika részévé válik, mint ahogy az 1954-ben elfogadott „Újvidéki megegyezés”-ből is kitűnik. Ezt 25 nyelvész és író írja alá, 18 szerb és hét horvát. Abban egyeznek meg, hogy a szerbek, horvátok, montenegróiak és bosnyákok közös nyelve a szerbhorvát, amit horvátszerbnek is lehet nevezni, és amelynek két irodalmi változata van, a szerb és a horvát. Ugyanakkor elhatározzák egy közös szótár kiadását is. Közben a szerb nyelv tovább fejlődik. Az urbanizáció velejárójaként elterjed egy ún. „belgrádi stílus”, amely eltávolodik Karadžić ma már falusiasnak ható nyelvezetétől. Jugoszlávia szétesése után, a szerb és a horvát nyelv újra eltávolodnak egymástól. A szerbben ez úgy nyilvánul meg, hogy az irodalmi nyelvbe visszakerülnek az egyházi nyelvezet egyes elemei. Ami az írást illeti, jelenleg a cirill ábécét kötelező használni a hivatalos dokumentumokban, de nem hivatalosakban a cirill és a latin írást egyaránt használják.
II. Hangtan Kiejtés és írás Bővebben: Szerb ábécé Cirill Cirill betű Latin írás neve átírás A, a a A, a Б, б бе B, b
В, в Г, г Д, д Ђ, ђ
ве ге де ђе
V, v G, g D, d Đ, đ
Magyar átírás á b v g d gy
E, e
e
E, e
e
[eː], [e]
Ж, ж З, з И, и J, j К, к Л, л Љ, љ М, м Н, н Њ, њ O, o П, п Р, p C, c T, т Ћ, ћ У, y Ф, ф X, x Ц, ц
же зе и је ка ле ље ме не ње o пе ре се те ће у фе ха це
Ž, ž Z, z I, i J, j K, k L, l Lj, lj M, m N, n Nj, nj O, o P, p R, r S, s T, t Ć, ć U, u F, f H, h C, c
zs z i j k l j, ly m n ny o p r sz t ty u f h c
[ʒ] [z] [iː], [i] [j] [k] [l] [ʎ] [m] [n] [ɲ] [oː], [o] [p] [r] [s] [t] [ʨ] [uː], [u] [f] [x] [ʦ]
Ч, ч
че
Č, č
cs
[ʧ]
csap
Џ, џ
џе
Dž, dž
dzs
[ʤ]
menedzser
Ш, ш
ша
Š, š
s
[ʃ]
sajt
Megjegyzések:
Fonetikai átírás [aː], [a] [b] [ʋ] [g] [d] [ʥ]
Kiejtés, megközelítően mint áru; palóc, palócosan ejtve bor vár gáz dóm dzs és gy között élet; rövid zárt e, nyelvjárásokban zsivaj zaj írás, ing jel kör liba lágy l mák nő nyer óra; ország piros rózsa szék talp cs és ty között úr; ugrik föld technika cég
1. Az r mássalhangzók között vagy szó elején, mássalhangzó előtt, magánhangzóként viselkedik, kiejtése erősebben pergetett magyar „r” [r]: prst ’ujj’, rvanje ’birkózás’. 2. Bár a szerb helyesírás elvben fonetikus, mégis van néhány kivétel ettől:
Zöngés mássalhangzók előtt a zöngétlen hangok zöngéssé válnak, de ezt szó végén nem tükrözi az írás: Šef bi [ˈʃeːv bi] voleo da radimo. „A főnök azt szeretné, ha dolgoznánk.” Zöngétlen mássalhangzók előtt a zöngés hangok zöngétlenné válnak, és ez írásban is megjelenik: arapski ’arab’ (melléknév). Azonban szó végén nem: rad [rat] ’munka’. Lágy mássalhangzók előtt az š és a ž meglágyul: ruž Đine [ˈruːʒʲ ˈʥine] „Đina rúzsa”. Ez sincs megjelölve az írásban.
Írásban is megjelenő hangváltozások Mozgó „a” Egyes főnevek és melléknevek egyes alakjaiban jelen van, a szóvégi mássalhangzó-torlódást feloldandó, de más alakjaiban eltűnik. Például, a ’kandúr’ jelentésű szó töve mačk-, alanyesete egyes számban mačak, de ragozás közben az a eltűnik: sa mačkom ’a kandúrral’. Két mássalhangzóra végződő nőnemű tövek esetében, többes szám birtokos esetben beékelődik a két mássalhangzó közé: szótő sestr-, egyes szám alanyeset sestra, többes szám birtokos eset sestara. „L – o” változás Az -o-ra végződő hímnemű szavak valamikor a nyelv történetében kemény -l-re végződtek. Ez az -l ragozás közben visszaalakul: egyes szám alanyesetben pepeo ’hamu’, egyes szám birtokos esetben pepela. Mássalhangzó-hasonulás Ha egy toldalék szóhoz való hozzátevésekor egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó találkozik, az első a másodikhoz hasonul. Ilyképpen, a zöngés
b, g, d, đ, z, ž, dž magánhangzókból
zöngétlen p, k, t, ć, s, š, č
lesz, és fordítva.
Például, a rob ’rab’ főnévből, a -stvo képzővel a ropstvo ’rabság’ főnév keletkezik, amelyben a zöngés b a zöngétlen p-re vált, a zöngétlen s-szel kezdődő képző hatása alatt.
Palatalizáció
Toldalékoláskor sokszor előfordul, hogy a toldalék előtti mássalhangzó palatalizálódik. Gyakoribb esetek:
e előtt: o o o
i előtt: o o o
k > č – radnik ’munkás’ > radniče! (megszólító eset) g > ž – vrag ’ördög’ > vraže! h > š – duh ’lélek’ > duše! k > c – vojnik ’katona’ > vojnici „katonák” g > z – predlog ’javaslat’ > predlozi h > s – orah ’dió’ > orasi
j előtt – lágyítás: o d>đ o t>ć o l > lj o n > nj o z>ž o s>š
Néhány példa: mlad ’fiatal’ > mlađi „fiatalabb”, lju't ’mérges’ > ljući ’mérgesebb’, brz ’gyors’ > brži ’gyorsabb’.
Hangsúly A szerb nyelvben a hangsúly nemcsak erősségi (mint a magyarban) de egyben zenei is (vö. tónus), azaz a hangsúlyozott magánhangzót a hanglejtés egy tónussal feljebb vagy lejjebb viszi a szó többi magánhangzójához képest. Az utolsó szótag kivételével bármelyik szótagra eshet. A hanglejtés ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága négyféleképpen társulhatnak, négyféle hangsúlyt határozva meg. Ezeket írásban csak a nyelvészeti munkákban, a szótárakban és a nyelvtankönyvekben jelölik. Az erre használt jelek a példákban láthatók:
hosszú ereszkedő: môj ’az enyém’ hosszú emelkedő: rúka ’kéz’ rövid ereszkedő: vȅtar ’szél’ rövid emelkedő: vòda ’víz’
Az ereszkedő hangsúly a többszótagú szavaknál csak az első szótagra eshet. Az egyszótagú szavaknak csak ereszkedő hangsúlyuk lehet. Hangsúlytalan magánhangzó is lehet rövid vagy hosszú. A hosszúkat ¯-vel jelölik (nem szokványos írásokban). (žèna ’nő’ / žénā – többes szám birtokos eset). Hangsúlytalan hosszú szótag csak hangsúlyos szótag után következhet. Amint ebből a példából látszik, a hangsúly jellege és a magánhangzók tartama jelentésmegkülönböztető, mint például itt, ahol két esetet különböztetnek meg. A hangsúly helye is jelentésmegkülönböztető, például a melléknevek határozatlan alakjának ragozásában (lásd A melléknevek ragozása).
III. Alaktan és mondattan Általános jellemzők Nyelvtani szerkezetére nézve a szerb az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan az ún. flektáló (hajlító-ragozó) típusú (közelebbről: szintetikus → flektáló → fuzionális) nyelvek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a ragozás (flexió) során egyetlen morféma több jellemzőt is hordozhat, s nemegyszer a szótő is megváltozik: pl. hteti ’hinni’ és hteo (sam) ’hittem’. A legtöbb indoeurópai nyelvhez hasonlóan a szerbben is megvan a nyelvtani nem (hím-, nőés semleges nem) és az elöljárószók használata. Általánosságban véve nyelvtanilag nem tér el a többi szláv nyelvtől.
A főnév A főnevek neme A szerb főnevek lehetnek:
hímneműek, amit általában arról lehet felismerni, hogy mássalhangzóra végződnek egyes szám alany esetben, pl. grad ’város’. Ezek ragozási osztályához tartoznak az -ao és -eo végződésű hímnemű szavak is (lásd feljebb „L – o” változás). Vannak -a-ra végződő hímnemű főnevek is: férfi keresztnevek (Nikola), foglalkozásnevek (sudija ’bíró’) stb. Ezeket az -a végződésű nőnemű főnevekhez hasonlóan ragozzák. nőneműek, amelyek végződése egyes szám alany esetben általában -a, de vannak mássalhangzóra végződő nőnemű főnevek is, pl. radost ’öröm’, stvar ’dolog’. Ezek külön ragozási osztályhoz tartoznak. semlegesneműek, amelyek egyes szám alanyesetben -o (kolo ’kör’) vagy -e (polje ’mező’) végződésűek. Ezeket a hímnemű mássalhangzó-végződésű főnevekhez hasonlóan ragozzák.
Főnévragozás
Négy ragozási osztály van és hét eset, számos rendhagyó alakkal. Íme négy szabályos ragozású főnév, két, a legtöbb főnevet tartalmazó ragozási osztályból: Hímnem Élő
Nyelvtani eset egyes szám
Semleges nem élettelen
többes szám
egyes szám
többes szám
Nőnem
egyes többes egyes szám szám szám
többes szám
Alanyeset
jelen jeleni ’szarvas’
izvor ’forrás’
izvori
selo sela ’falu’
žena ’nő’
žene
Birtokos eset
jelena
jelēnā
izvora
izvōrā
sela
ženē
žénā
Részeshatározó eset
jelenu
jelenima izvoru
izvorima selu
selima ženi
ženama
Tárgyeset
jelena
jelene
izvor
izvore
selo
sela
ženu
žene
Megszólító eset
jelene!
jeleni!
izvore!
izvori!
selo!
sela!
ženo!
žene!
selā
Eszközhatározó jelenom eset
jelenima izvorom izvorima selom selima ženom ženama
Határozói eset
o o o o izvoru o selu o ženi jelenima izvorima selima
o jelenu
o ženama
Megjegyzések: 1. A hímnemű élőlények neveinek egyes szám tárgyesete a birtokos esettel azonos, miközben a hímnemű életteleneké az alanyesettel azonos. 2. A többes szám birtokos esetének végződése hosszú -a. Főleg ez különbözteti meg az egyes szám birtokos esettől. 3. A tárgyeset nemcsak a tárgy esete, hanem egyes határozóké is, mint például a mozgást kifejező igéknek alárendelt helyhatározóé: On ide u grad. „A városba megy.”, szemben a mozgást nem kifejező igéknek alárendelt helyhatározóval, amelynek esete az határozói eset: On živi u gradu. „A városban él.” 4. Az eszközhatározó eset élettelen főnevekkel elöljárószó nélkül használatos: Rezam hleb ovim nožem. „Ezzel a késsel vágom a kenyeret.” Élőlényekkel a s(a) elöljárószót használják: On se šeta sa suprugom. „Feleségével sétál.”
A melléknév A melléknevek fajtái
minőségjelző melléknevek: dobar, dobra, dobro ’jó’, jutarnji, -a, -e ’reggeli’ anyagot kifejező melléknevek: drveni, -a, -o ’fából való’ birtokos melléknevek: čovekov, -a, -o ’az emberé’, babin, -a, -o ’a nagymamáé’.
Rövid alak és hosszú alak A mellékneveknek kétféle formája létezik, a rövid és a hosszú. A rövidre a hímnemben mássalhangzóra végződő egyes szám alanyeset jellemző, a hosszúra – az -i végződés ugyanebben az esetben:
bratov ’a fivéré’ – rövid alakú melléknév beogradski ’belgrádi’ – hosszú alakú melléknév
Majdnem minden minőségjelző melléknévnek van rövid és hosszú alakja is. A hosszú a rövid alakhoz hozzáadott -i-vel képződik: bogat > bogati ’gazdag’. Ezek esetében a rövid alakot határozatlannak is nevezik, a hosszút pedig határozottnak. Ennek a magyarban a határozott névelővel használt melléknév felel meg. Példa: Bila su dva čoveka; jedan je bio siromašan, a drugi – bogat; siromašni je ćutao, dok je bogati mnogo pričao. „Volt két ember; az egyik szegény volt, a másik gazdag; a szegény hallgatott, ellenben a gazdag sokat beszélt.” Határozatlanként és határozottként is használják azokat a mellékneveket, amelyeknek csak egy alakjuk van. Ilyenek a birtokos melléknevek (csak rövid formájuk van), és a -ski, -nji és -ji-re végződő melléknevek, amelyeknek csak hosszú alakjuk van. Ide tartoznak a melléknevek középfokú és hasonlító felsőfokú alakjai is (lásd lejjebb).
Fokozás A középfokot ragokkal fejezik ki:
-ji, -ja, -je, amely a melléknév végső mássalhangzóját palatalizálja: o egytagú, hosszú magánhangzós melléknevek: mlad ’fiatal’ > mlađi ’fiatalabb’ o kéttagú, -ak, -ek, -ok végű melléknevek: kratak ’rövid’ > kraći -iji, -ija, - ije: o egytagú, rövid magánhangzós melléknevek: star ’öreg’ > stariji o két- és többtagú melléknevek: hrabar ’bátor’ > hrabriji ’bátrabb’, jednostavan ’egyszerű’ > jednostavniji
Az összehasonlítás szerkezete: Marko je stariji od Ivana. „Marko öregebb Ivannál.” A hasonlító felsőfok alakját a középfokú alak elé tett naj- előtaggal képzik: hrabriji > najhrabriji ’a legbátrabb’.
A melléknevek ragozása Határozott alak
Hímnem Eset
egyes szám
Semleges nem többes szám
egyes szám
többes szám
Nőnem egyes szám
többes szám
A.
zèlenī ’a zöld’
zèlenī
zèlenō
zèlenā
zèlenā
zèlenē
B.
zèlenōg(a)
zèlenīh
zèlenōg(a)
zèlenīh
zèlenē
zèlenīh
R.
zèlenōm(e)
zèlenīm(a)
zèlenōm(e)
zèlenīm(a)
zèlenōj
zèlenīma
T.
zèlenōg(a) (élő), zèlenī (élettelen)
zèlene
zèlenō
zèlenā
zèlenū
zèlenē
M.
zèlenī
zèlenī
zèlenō
zèlenā
zèlenā
zèlenē
E.
zèlenīm
zèlenīm(a)
zèlenīm
zèlenīm(a)
zèlenōm
zèlenīm(a)
H.
o zèlenōm(e)
o zèlenīm(a)
o zèlenōm(e)
o zèlenīm(a)
o zèlenōj
o zèlenīm(a)
Határozatlan alak Hímnem Eset
egyes szám
Semleges nem többes szám
egyes szám
többes szám
Nőnem egyes szám
többes szám
A.
zèlen ’zöld’
zelènī
zelèno
zelèna
zelèna
zelène
B.
zelèna
zelènīh
zelèna
zelènīh
zelènē
zelènīh
R.
zelènu
zelènīm(a)
zelènu
zelènīm(a)
zelènōj
zelènīma
T.
zelèna (élő), zèlen (élettelen)
zelène
zelèno
zelènā
zelènu
zelène
M.
zèlenī
zelènī
zelèno
zelènā
zèlenā
zèlenē
E.
zelènīm
zelènīm(a)
zelènīm
zelènīm(a)
zelènōm
zelènīm(a)
H.
o zelènu
o zelènīm(a)
o zelènu
o zelènīm(a)
o zelènōj
o zelènīm(a)
Megjegyzés: A határozatlan alak többes számát gyakorlatilag csak a hangsúly helye különbözteti meg a határozott alak többes számától: az első szótagon a határozott alak esetében, a másodikon a határozatlan alak esetében.
Névmások Személyes névmások
A személyes névmások alanyesetben ja ’én’; ti ’te’; egyes szám harmadik személy on (hímnem), ono (semleges nem) ona (nőnem) ’ő’; mi ’mi’; vi ’ti’; többes szám harmadik személy oni (hímnem), ona (semleges nem), one (nőnem) ’ők’. A visszaható névmásnak nincs alanyesete. Ragozásuk a következő: Eset
Egyes szám
B.
mene, me
R.
tebe, te
Visszaható alak
Többes szám
njega, ga
nje, je
nâs, nas
vâs, vas
njih, ih
sebe
meni, mi tebi, ti
njemu, mu
njoj, joj
nama, nam
vama, vam
njima, im
sebi
T.
mene, me
njega, ga
nju, je
nâs, nas
vâs, vas
njih, ih
sebe, se
M.
–
–
–
–
tebe, te ti!
vi!
–
–
E.
mnom
tobom
njim
njom
nama
vama
njima
sobom
H.
o meni
o tebi
o njemu
o njoj
o nama
o vama
o njima
o sebi
Megjegyzések: 1. B., R. és T. esetekben, a személyes névmásoknak van egy hosszú (hangsúlyos) és egy rövid (hangsúlytalan) alakjuk. 2. A magázó/önöző forma a vi. 3. Birtokos eset csak vonzatként használatos, az ezt az esetet igénylő elöljárószók után: On je došao posle mene. „Ő énutánam jött.” 4. A sebe visszaható névmásnak csak egy alakja van minden személyre, és ez mindig a mondat alanyának a személye: Ona radi za sebe i ja radim za sebe. Zašto ti ne radiš za sebe? „Ő saját magának dolgozik, és én is magamnak dolgozom. Te miért nem dolgozol saját magadnak?” Csak tárgyesetben van rövid formája. Ezt használják a visszaható igék esetében.
Kérdő névmások Alanyeset Birtokos eset Részeshatározó eset Tárgyeset Eszközhatározó eset Határozói eset
ko ’ki’ šta ’mi’ koga čega kome čemu koga šta kim čime o kome o čemu
Kérdő-vonatkozó névmások/melléknevek
čiji, -a, -e, -i, -e, -a: Čije su ove naočare? „Kié ez a szemüveg?”, Bio je tamo sto, čije su noge bile zabijene u zemlju. „Volt ott egy asztal, amelynek lábai a földbe voltak verve.”
koji, -a, -e, -i, -e, -a: Koju košulju hoćeš? „Melyik inget akarod?”, Koju hoćeš? „Melyiket akarod?”, Imam muža koji me voli. „Olyan férjem van, aki szeret.” kakav, kakva, kakvo, kakvi, kakve, kakva: Kakvu košulju hoćeš? „Milyen inget akarsz?”, Kakvu hoćeš? „Milyet akarsz?”
Ezek ragozása: Eset Hímnem Nőnem A. čiji
čija
B. čijeg(a)
čije
R. čijem(u)
čijoj
čiji (élettelen), T. čiju čijeg(a) (élő) E. čijim
čijom
H. čijem(u)
čijoj
Semleges Semleges Semleges Hímnem Nőnem Hímnem Nőnem nem nem nem čije Koji koja koje kakav kakva kakvo kojeg(a) / kojeg(a) / kakva / kakva, čijeg(a) koje kakva kog(a) kog(a) kakvog(a) kakvog(a) kojem(u) / kojem(u) kakvu / kakvu / čijem(u) kojoj kakve kom(e) / kom(e) kakvom(e) kakvom(e) koji (élettelen), čije koga / koju koje kakav kakvu kakvo kojeg(a) (élő) čijim Kojim kojom kojim kakvim kakvom kakvim kojem(u) / kojem(u) kakvu / kakvu / čijem(u) kojoj kakvoj kom(e) / kom(e) kakvom(e) kakvom(e)
Birtokos névmások/melléknevek
moj, -a, -e ’az enyém’, moji, -e, -a ’az enyéim’ tvoj, -a, -e ’a tiéd’, tvoji, -e, -a ’a tieid’ njegov, -a, -o ’az övé’, njegovi, -e, -a ’az övéi’ (hímnemű birtokos) njen, -a, -o vagy njezin, -a, -o ’az övé’, njeni, -e, -a ’az övéi’ (nőnemű birtokos) naš, -a, -e ’a miénk’, naši, -e, -a ’a mieink’ vaš, -a, -e ’a tiétek”, naši, -e, -a ’a tieitek’ njihov, -a, -o ’az övék’, njihovi, -e, -a ’az övéik’ svoj, -a, -e, -i, -e, -a – az alany által birtokolt tárgyra vonatkozik: Ja jedem svoj hleb, a ti jedeš svoj. „Én az én kenyeremet eszem, és te a tiédet.” A többi birtokos névmás nem az alany által birtokolt tárgyra vonatkozik: Poznajem tvoju sestru. „Ismerem a nővéredet.”
Mutató névmások/melléknevek Három távolsági fokot fejeznek ki:
Ovaj, ova, ovo ’ez’, ovi, ove, ova ’ezek’, arra vonatkoznak, ami a beszélő mellett van.
Onaj, ona, ono ’azok’, oni, one, ona ’azok’, arra vonatkoznak, ami távol van a beszélőtől is, és a megszólítottól is. Taj, ta, to ’az’, ti, te, ta ’azok’, arra vonatkoznak, ami a megszólított mellett van.
A számnév A tőszámnév + főnév/melléknév szerkezet jellegzetességei
Jedan, jedna, jedno ’egy’ után a főnév/melléknév egyes szám alanyesetben van: jedan grad ’egy város’. Dva, dve ’kettő’, tri ’három’ és četiri ’négy’ után a főnév/melléknév egyes szám birtokos esetben van, függetlenül a szócsoport mondatbeli funkciójától: dva grada ’két város’. Pet ’öt’ és az ezen felüli tőszámnevek után a főnév/melléknév többes szám birtokos esetben van: pet gradova ’öt város’.
A számjegyek neve Minden számjegynek van egy nőnemű főnév adta neve: jedinica, dvojka, trojka, četvorka, petica stb.: Dobio sam dvojku iz matematike. „Kettest kaptam matematikából.”, Idem osmicom. „A nyolcassal megyek.” (a 8-as számú villamossal).
Gyűjtőszámnevek dvoje ’ketten’, troje ’hárman’, četvoro ’négyen’, petoro ’öten’. A többi a két utóbbival hasonlóan képződik, az -oro képzővel. Használják:
gyűjtő főnevekkel: troje prasadi ’három malac’ különböző nemű személyek csoportjára: nas dvoje ’mi ketten’ (pl. egy férfi és egy nő), osmoro učenika ’nyolc tanuló’ (lányok és fiúk) párosával használt tárgyakra (természetesen csak a dvoje): dvoje rukavice ’két kesztyű’ (páros) ≠ dve rukavice ’két kesztyű’ (nem páros)
A gyűjtőszámneveket egyes szám birtokos esetben követi a főnév. Brojne imenice (szám-főnevek) dvojica, trojica, četvorica, petorica stb. Ezek a nőnemű tőszámnevekből képzett főnevek csak hímnemű élőlények nevével használhatók: nas dvojica ’mi ketten’ (férfiak) ≠ nas dvoje ’mi ketten’ (egy férfi és egy nő).
Sorszámnevek
A sorszámneveket hosszú alakú melléknevekként ragozzák: prvi, -a, -o ’első’, drugi, -a, -o ’második’, treći, -a, -e ’harmadik’, četvrti, -a, -o ’negyedik’, peti, -a, -o ’ötödik’ stb.
Az ige Mint a szláv nyelvekben általában, a szerb igét is jellemzi a befejezett igeszemlélet és a folyamatos igeszemlélet.
Egy folyamatos szemléletű ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés folyamatban van, volt, vagy folyamatban levőnek kívánt, avagy hogy ismételten végzett. Példák: Vršim svoj posao. „Végzem a dolgomat.”, Pio sam kafu i gledao prema moru. „Kávét ittam és a tenger felé néztem.” Egy befejezett szemléletű ige azt fejezi ki, hogy a cselekvést egyszer és egyből hajtották végre, vagy kívánják végrehajtani: Ići ćeš da se šetaš samo ako završiš svoj posao. „Csak akkor mégy sétálni, ha elvégzed a dolgodat.”, Popio sam kafu. Možemo ići. „Megittam a kávémat. Mehetünk.”
A tulajdonképpeni jelen időt csak a folyamatos befejezett szemléletű igék fejezik ki, mégpedig csak független vagy alárendelő mondatban. A befejezett szemléletű igék jelen idejét csak alárendelt mondatokban használják. A magyar nyelvben is kifejezik a cselekvés ezen árnyalatait, mint a fenti példák fordításaiban, az el- és a meg- igekötőkkel. A legtöbb ige folyamatos – befejezett párokat alkot, és a szerb nyelvben több módja van az igeszemléletek formai megkülönböztetésének:
A befejezetlen szemléletű ige elé tett elöljárószóból származó prefixum az egyik ilyen mód. Ilyen prefixumok a fenti példákbeli za- és po-, amelyek csak a szemléletet változtatják meg. Más prefixumok többé vagy kevésbé az ige jelentését is megváltoztatják: ići ’megy’ > otići ’elmegy’, doći ’eljön’. Vannak olyan igék, amelyek prefixum nélkül befejezettek, mint például a prodati ’elad’, de a -va- szuffixummal folyamatosak: prodavati ’árul’. Ezt a főnévi igenévre jellemző -ti rag elé teszik. Vannak olyan igék is, amelyek egy bizonyos szuffixummal folyamatosak, más szuffixummal pedig befejezettek. Például az -a- szuffixum a folyamatos szemléletre jellemző, az -i- pedig a befejezettre: spremati ’készít’ – spremiti ’elkészít’.
A szerb igéket nyolc ragozási osztályba sorolják, az igető végződése és a jelen idő egyes szám harmadik személy alakja szerint. Szabályos, első osztálybeli ige ragozása (gyakrabban használt alakok): Mód
Idő
Főnévi igenév
Állító alak
Tagadó alak
tresti Jelen
tresem
Fordítás rázni
ne tresem
rázok, nem rázok
treseš trese tresemo tresete tresu tresao, tresla, treslo sam
nisam tresao, -la, -lo
ráztam, nem ráztam
neću tresti
rázni fogok, nem fogok rázni
tresao, -la, -lo si Kijelentő mód
I. összetett tresao, -la, -lo je múlt tresli, -le, -la smo tresli, -le, -la ste tresli, -le, -la su trešću trešćeš I. jövő
trešće trešćemo trešćete trešće tresao, -la, -lo bih
Feltételes mód
ne bih tresao, ráznék/ráztam volna, nem -la, -lo ráznék/nem ráztam volna
tresao, -la, -lo bi tresao, -la, -lo bi tresli, -le, -la bismo tresli, -le, -la biste tresli, -le, -la bi
Felszólító mód tresi! (neka) trese!
ne tresi! / nemoj da treseš! / nemoj tresti! (neka) ne trese!
rázz!, ne rázz!
Határozói igenév
tresimo!
ne tresimo! / nemojmo da tresemo! / nemojmo tresti!
tresite!
ne tresite! / nemojte da tresete! / nemojte tresti!
(neka) tresu!
(neka) ne tresu!
jelen idejű tresući
ne tresući
rázva, nem rázva
netresen, -a, -o, -i, -e, -a
rázott, nem rázott
múlt idejű tresavši vagy tresav
Cselekvő melléknévi igenév
tresao, -la, -lo, -li, -le, -la
Szenvedő melléknévi igenév
tresen, tresena, treseno, treseni, tresene, tresena
Megjegyzések: 1. A rendhagyó igék számosak, a képzők és végződések által okozott hangváltozások úgyszintén. 2. A magyar ’van’ igének két szerb megfelelője van: jesam és biti. 3. A jesam igének rövid alakjai is vannak: sam stb. Ezeket használják az I. összetett múlt képzéséhez. 4. Az összetett alakok esetében, a segédige a ragozott ige után jelenik meg, ha ezt személyes névmás nélkül használják. Ha a személyes névmás jelen van, vagy ha az ige tagadott, akkor a segédige a ragozott ige elé kerül: Govorio je. „Beszélt.”, de On je govorio. „Ő beszélt.” 5. A feltételes módnak volt valamikor múlt ideje, de ma már nem használják. Ehelyett is a jelen idő használatos. A szövegkörnyezet határozza meg, milyen időről van szó. 6. A ne tagadószó egybeolvad a jesam segédigével, és az ebből adódó alak nisam. 7. Az I. jövő idő általában a hteti ’akar’ ige rövid formáinak az ige tövéhez való hozzáadásával képződik, de névmással vagy tagadott alakban ez is elkülönül és a ragozott ige főnévi igeneve elé kerül: Ja ću raditi. „Dolgozni fogok.”, Neću raditi. „Nem fogok dolgozni.” 8. A magyar felszólító mód egyes szám I. személyének és a III. személynek, a szerb nyelvben a jelen idő ezen személyei felelnek meg, kötőszó után (On mi je rekao da dođem. „Ő mondta, hogy jöjjek el.”) vagy parancsolószó után (Reci mu neka dođe. „Mondd meg neki, hogy jöjjön ide.”). 9. A felszólító mód állító alakját nem, de a tagadó alakját egy segédigével (nemoj) képezik, amely után a da „hogy” kötőszó és a ragozott ige jelen ideje kerül. 10. A parancsoló mód tagadó alakjának a szerkezetével azonos a főmondat + da kötőszó + tárgyi mellékmondat szerkezet általában, akkor is, ha két alany van az összetett
mondatban (Hoću da pevaš. „Azt akarom, hogy énekelj.”), de akkor is, ha a két mondatnak egy alanya van (Hoću da pevam. „Énekelni akarok.”), ellentétben a horvát és a szláv nyelvek többségével, amelyek ez esetben a főnévi igenevet preferálják alárendeltként. Kevésbé használt idők:
A II. jövő a biti „van” ige jelen idejéből és a ragozott ige cselekvő melléknévi igenevéből tevődik össze: budem tresao. Az aorisztosz olyan múlt cselekvést fejez ki, amely a beszéd pillanata előtt fejeződőtt be: tresoh. Az imperfektum olyan cselekvést fejez ki, amely a múltban hosszan tartott, vagy ismétlődött: tresijah vagy tresah. Csak az irodalmi nyelvben használatos. Helyette a folyamatos aspektusú igék I. összetett múltját használják. A II. összetett múlt kétféleképpen képződik: a biti segédige imperfektuma + cselekvő melléknévi igenév (bejah/beh tresao), vagy a biti I. összetett multja + cselekvő melléknévi igenév (bio sam tresao).
Elöljárószók A legtöbb elöljárószót csak egy bizonyos esettel használják. A birtokos esettel: blizu ’közelében’, do ’-ig’, duž ’mentén’, ispod ’alatt, alól’, ispred ’előtt, elől’, iz ’-ból/-ből’, iza ’túl’, između ’között, közül’, iznad ’felett, felől’, kod ’-nál/-nél, mellett’, pored ’mellett’, posle ’után’ (időben), pre ’előtt’ (időben), protiv ’ellen’, radi ’céljából, érdekében, -ért’, umesto ’helyett’, usred ’közepén’, zbog ’miatt’. A részeshtározó esettel: k(a) ’felé’ A tárgyesettel: kroz ’keresztül’, niz(a) ’valami lefelé vezető irányában’, uz(a) ’mellett, közelében, valami felfelé vezető irányában, -val/-vel’. Az határozói esettel: pri ’mellett, -kor’. Más elöljárószók két esettel használhatók.
Elöljárószó
Eset
A használat egyéb feltételei
Példa
Među
tárgyeset
mozgást kifejező ige után
eszközhatározó eset
nem mozgást kifejező među ljudima ’az emberek között’ ige után
tárgyeset
mozgást kifejező ige után
határozói eset
nem mozgást kifejező na stolu ’az asztalon’ ige után
tárgyeset
mozgást kifejező ige után
eszközhatározó eset
nem mozgást kifejező nad morem ’a tenger fölött’ ige után
Na
nad(a)
O
pod(a)
pred(a)
nad more ’a tenger fölé’
obesiti o nešto ’valamire akaszt’
határozói eset
govoriti o nečemu ’valamiről beszél’
tárgyeset
mozgást kifejező ige után
eszközhatározó eset
nem mozgást kifejező pod stolicom ’a szék alatt’ ige után
tárgyeset
mozgást kifejező ige után
eszközhatározó eset
nem mozgást kifejező pred kraljem ’a király előtt (térben)’ ige után
pod stolicu ’a szék alá’
pred kralja ’a király elé’
sa stola ’az asztalról’ (helyhatározó)
eszközhatározó eset
élőlényekkel
s mužem ’a férjével’
tárgyeset
mozgást kifejező ige után
u selo ’a faluba’
határozói eset
nem mozgást kifejező u selu ’a faluban’ ige után
U
Za
na sto ’az asztalra’
tárgyeset
birtokos eset s(a)
među ljude ’az emberek közé’
tárgyeset
za profesora ’a tanárért’, ’a tanár részére’
eszközhatározó eset
za profesorom ’a tanár mögött/után/nyomában’
Megjegyzés: Egyes elöljárószóknak van egy mozgó -a-juk. Ezt a könnyebb kiejtés érdekében használják, amikor a következő szó ugyanazzal a mássalhangzóval, hasonló típusú mássalhangzóval, vagy mássalhangzó csoporttal kezdődik: s majkom ’az anyjával’, de sa sestrom ’a nővérével’; pred tobom ’előtted’, de preda mnom ’előttem’.
Módosítószók Általában egyetlen szóból állnak, de állhatnak mondatszerű változhatatlan szócsoportból is.
bizonyító szók: da ’igen’; Kako da ne!, Nego šta!, Nego kako! ’Dehogynem!’, ’Hogyne!’ felkiáltó szók: Ala smo se lepo proveli! ’De szépen múlattuk az időt!’ határozatlanságot kifejező szók: Možda nije došao. ’Talán nem jött el.’ kérdőszók: Dolaziš li sutra? ’Eljössz-e holnap?’, Zar ne možeš doći na vreme? ’Nem tudsz időben jönni?’ mutató szók: evo, eto, eno ’íme’. Három távolsági fokot fejeznek ki, akárcsak a mutató névmások. parancsoló szók: Prestani već s tim plakanjem! „Hagyd már abba a sírást!” pontosító szók: Baš meni se to moralo desiti! „Éppen velem kellett megtörténnie!” tagadószók: ne ’nem’; Ni ja tu ništa ne mogu učiniti. „Ebben az esetben én sem tudok semmit tenni.”
A szórend A szerb nyelvben a szórend eléggé szabad, de általában alany + állítmány (+ tárgy/határozó): Žene idu na pijacu. „Az asszonyok a piacra mennek.”, Beograd je lep grad. „Belgrád szép város.” A hangsúlytalan szavak mindig hangsúlyos szó után állnak, tehát mondat elején nem állhatnak:
a segédigék rövid alakjai: Bio sam umoran. „Fáradt voltam.”, Ja sam bio umoran. „Én fáradt voltam.” a személyes névmások hangsúlytalan alakjai: Dajem ti nešto. „Adok neked valamit.”, Ja ti dajem nešto. „Én adok neked valamit.” a li kérdőszó: Radiš li?, Da li radiš? „Dolgozol?”
A jelző általában a jelzett főnév előtt áll: On je bogat čovek. „Ő gazdag ember.”
IV. Szókincs Szóalkotás Szóképzés
Akárcsak a magyar nyelvben, a szerbben is számos képző van, amelyekkel egy alapszóból más, ugyanabba a szócsaládba tartozó szavakat lehet alkotni. Alapszó
Képző -ište
-as noć ’éjszaka’ -ti
Képzett szó
Jelentés
→ noćište
’éjszakázásra való hely’
→ noćas
’ma éjszaka’
→ noćiti
’éjszakázik’
-ni, -na, -no → noćni, -na, -no ’éjjeli’ A sok képző közül íme egy eléggé sajátos. Az -ad képző dolgok vagy lények csoportját megnevező gyűjtő főneveket alkot, például fiatal állatok esetében: pilad ’csirkék’, jagnjad ’bárányok’, telad ’borjak’. Ezeknek csak egyesszámú alakjuk van és ilyenekként ragozzák őket. Igekötők Elöljárószókból származó igekötőkkel egy alapigéből más igéket lehet alkotni, a magyar nyelvhez eléggé hasonló módon: ići ’megy’ > otići ’elmegy’, izaći ’kimegy’, doći ’eljön’, naići ’(váratlanul) eljön’. A jelentésváltozással egyidőben, az igekötők megváltoztatják az ige aspektusát is folyamatosról befejezettre. Szóösszetétel Nem annyira mint a magyar, de a szerb nyelv is hajlamos az összetett szavak képzésére. Ennek két módja van:
közvetlen összetevés: dan ’nap’ + gubiti ’veszít’ > dangubiti „lopja a napot” kötőhangzóval való összetevés: crn ’fekete’ + o + kos (< kosa ’haj’) > crnokos ’feketehajú’
Egyes szavakat félig összetetteknek tekintenek, ha az összetett szó alkotásának folyamata nem zárult le: radio + stanica > radio stanica ’rádióállomás’. Összetett szavak lehetnek egyidőben képzővel alkotott szavak is. A magyar ’rövidlátó’-hoz hasonló módon képződött a szerb kratkovidan (kratk- + o + vid- + -an).
Jövevényszavak A szerb a szláv nyelvek közül talán a leghajlamosabb a jövevényszavak befogadására. Ebben a horvát nyelvtől is különbözik. Számos nyelvből vett át szavakat, beleértve a magyart is: ašov < ’ásó’, fioka < ’fiók’, gazda, šargarepa, varoš stb. Legtöbb a jövevény főnév, de sok ige (pl. telefonirati, analizirati), melléknév (pl. flegmatičan, logičan), sőt, határozószó is van (pl. eventualno ’esetleg’, apsolutno ’abszolút módon’).