[LIVIU REBREANU: ION – A MODERN REALISTA REGÉNY] 2014. január 12.
A Ion egy modern, objektív realista regény. 1920-ban jelenik meg, 7 évnyi kidolgozás után. Objektív, mert a narrátor mindentudó és mindenütt jelenvaló, az elbeszélői nézőpont objektív, az elbeszélés E/3 személyű. Modern regény, mivel eleinte Ion a „föld hangjára”, majd miután földje lett, a „szerelem hangjára” hallgat, és amiatt is, hogy megragad minden átélést, minden érzést, minden ösztönt vagy a szereplők viselkedését a halállal szemben.
A regény keletkezése Liviu Rebreanu bevallja, hogy felhasznált egyes eseményeket, amelyeket átélt, a regény megírásakor: Egy, a falu közelében látott jelenet, amikor egy paraszt ünneplőbe öltözve lehajol, és megcsókolja a földet. Egy másik, az író húga által elmesélt történés, amely megragadta a figyelmét: egy gazdag lányt, akit teherbe ejtett egy szegény ifjú, kegyetlenül megvert az édesapja. Ami még hatással volt az íróra, az a falubeli fiatal paraszttal, Ion al Glanetaşului-jal való beszélgetés volt, akinek nem volt földje, viszont beszédéből érződött, hogy nagyon vágyik rá.
Téma A föld problémája az erdélyi faluban a XX. század elején, egy világban, ahol az ember szociális státuszát az határozza meg, mennyi földdel rendelkezik.
Szerkezet és jelentés A regénynek két része van: a „föld hangja” és a „szerelem hangja”. 13 fejezete van, kifejező címekkel, amelyek közül az első az „Începutul”(=kezdet), az utolsó pedig a „Sfârşitul”(=vég, befejezés). A regény körkörös felépítésű: a Pripast megközelítő és elhagyó út leírásával indul és fejeződik be. Az út megszemélyesített, és szimbolikus jelentéssel bír: a legelején bevezeti az olvasót a fikció világába és a falubeli emberek életébe. A faluba való belépéskor az olvasót egy ferde kereszt fogadja, egy megrozsdásodott, bádogból készült Krisztussal, amely előre vetíti a szereplők tragikus végzetét. Az út végső leírása szimmetrikusan zárja a regényt. Az út lassanként hagyja el a falut, elválasztja az olvasót a fikció világától, maga mögött hagyva a szereplők életét és problémáit. Regény lévén, számos szereplője van és egy összetett cselekménye, amely több szálon fut. Az egyik narratív szál a Ioné, a másik Herdelea tanító családjáé, a harmadik pedig egy olyan szál, amely az erdélyi lakosok életét, valamint szociális és politikai viszonyát mutatja be.
A tárgy felépítése A bevezetésből információkat tudunk meg az időről és a térről, amelyben a cselekmény később játszódni fog. A cselekmény egy vasárnapi napon veszi kezdetét, amikor Pripas lakói összegyűlnek a hórára(hóra=balkáni népi körtánc) Maxim Oprea özvegyénél. Ez alkalommal megismerkedünk a szereplőkkel: a falu elöljáróival, Herdelea tanítóval, Belciug lelkésszel, Vasile Baciuval, és Ion al Glanetaşului-jal, egy szegény fiúval a faluból. A hórán Ion Ana-val táncol, Vasile Baciu lányával, aki egyike a falu vagyonos embereinek. Bár Ion Floricát szereti, „a legszebb lányt Pripasról”, de a lány sokkal szegényebb, mint ő, ezért inkább Ana-nak udvarol, mert neki „sok földje, háza és marhája volt”. Vasile Baciu Ana-t George Bulbuchoz akarja hozzáadni, mert ő gazdag, viszont Ana-nak Ion tetszik. Itt születik meg az első konfliktus Ion és Vasile Baciu közt, aki részegen megsérti a fiút, „szegény”-nek, „tolvaj”-nak és „rabló”-nak nevezve őt. Ion alig állja meg, hogy meg ne üsse, bár „a vére lüktetett, és arra várt, hogy szántszándékkal ráüthessen, akár egy ujjal is, hogy darabokra szaggathassa”. -1-
[LIVIU REBREANU: ION – A MODERN REALISTA REGÉNY] 2014. január 12.
A konfliktus újra megnyílik Avrum kocsmájában, ahol egy verekedés tör ki közte és George közt. Ezután az incidens után Iont leszidja a lelkész a templomban. A narrátor bemutatja Ion lelkiállapotát: „az arca égett, és az egész lelke is a szégyentől és a bánattól”. A lelkész feddésétől feldühödve, Ion földművelés közben, belehajt egy barázdával Simion Lungu telkébe. Itt jelenik meg a második konfliktus, kettejük között. Ez verekedésbe torkollik, és Simion Lungu perrel fenyegeti Iont. Ez az incidens határozottabbá teszi, mint valaha: eldönti, hogy egybekel Ana-val, mert meg van győződve arról, hogy az ő földjével majd kivívhatja magának mások tiszteletét. Titu Herdelea-t meghatja az ifjú szenvedése, ami arra buzdítja, hogy kötelezze Vasile Baciut arra, hogy odaadja neki Ana-t. Ekkor jut eszébe a gondolat (Ionnak), hogy megbecstelenítse Ana-t. A hír, hogy Ana teherbe esett, gyorsan terjed, amikor pedig Vasile Baciu megtudja az igazságot, brutálisan megveri a lányt. Ezután elküldi Ana-t Ionhoz, de ez nem hajlandó fogadni, csak akkor, ha az apja nekiadja a hozományt. Eleinte Vasile Baciu visszautasítja, de sok fenyegetés és sértés után beleegyezik. Kettejük esküvőjére húsvét után kerül sor, és ezen pillanatban Ion Floricára gondol: „Vajon mi lenne akkor, ha fognám Floricát, és együtt elszöknénk innen, hogy végre megszabadulhassak ettől a csúfságtól?”. Ez a gondolat hamar elhagyja: ,,[…]és hogy ugyanilyen szegény maradjak… egy asszony miatt?”. Ion tulajdonképpen Ana földjével házasodik meg. Az első részben a „föld hangja” uralja, ezen föld megszerzése után pedig, a regény második felében, a másik szenvedély, a Florica iránti szerelem vezérli. A lakodalom után Ana a két férfi áldozatává válik: az apja és a férje is bántalmazza és kergeti őt egyik helyről a másikra. A mezőn megszületik a gyermek, Szent Péter napján, ezért el is keresztelik a fiúcskát Petrunak. George Bulbuc elveszi Floricát. Ana a lakodalom alatt megérti Ion Florica iránti érzelmeit, és azt mondja Ionnak: „Meg fogok halni, Ion!”, de ő érdektelenül válaszol: „Akkor végezz is magaddal, a fenébe, hátha akkor megszabadulok tőled!”. Ezen helyzettől megindítva, Ana az istállóban felakasztja magát. Iont érdekli a gyerek, de csakis amiatt, mert ő lesz Ana örököse. A gyermek megbetegszik, amikor Ion az egy hónapos büntetését tölti a börtönben, majd végül meghal. Vasile Baciu újra kéri a földjét, újfent veszekszik Ionnal, Belciug lelkésznek pedig sikerül meggyőznie őt, hogy hagyja az örökséget a szent templomra, abban az esetben, ha örökös nélkül kellene meghalnia. Megszabadulva Ana-tól, Ion követni kezdi Floricát mindenfelé, és ekkor rájön arra, hogy ő fontosabb neki, mint az összes föld együttvéve. Ion összebarátkozik George-val. Gyakran eljár hozzájuk, mígnem George rájön arra, mi motiválja Iont. Így egy éjjel bejelenti, hogy fát vágni megy az erdőbe, de félúton visszafordul. A kertből zajt hall, ezért veszi a kapát és lecsap vele. A harmadik ütésnél már biztos benne, hogy valakit megölt. Ily módon Rebreanu Iont egy szenvedélyből elkövetett gyilkosság áldozatává teszi, mindezt azért, mert Ion nemcsak hogy felelős Ana haláláért, de George-t is elárulja (mivel csak azért barátkozik vele, hogy Florica közelében lehessen). Tulajdonképpen nem Ion föld iránti vágya az elítélendő, hanem a mód, ahogy azt meg akarta szerezni. A másik cselekményszál Herdelea tanító családjára összpontosul. A tanító jelen van a vasárnapi hórán, ahová feleségével, Maria-val, lányával, Laura-val és fiával, Tituval érkezik. Az egész Herdelea család szimpatizál Ionnal, a szomszéddal, akit egy eszes és szorgos fiúnak tartanak. A tanító még az állását és a szabadságát is kockára teszi, amikor megírja a panaszlevelet (Ion nevében) az Igazságügyi Minisztériumnak. A Herdelea családnak is megvannak a saját problémái: a házukat a templom földterületére építették, iratok nélkül. Idővel a család és a pap közti viszony megromlik, és a tanító abban a hitben él, hogy a lelkész nem mulaszt el egy alkalmat sem, amivel árthat a családnak. -2-
[LIVIU REBREANU: ION – A MODERN REALISTA REGÉNY] 2014. január 12.
A falubeli emberek mentalitása az volt, hogy a tisztelet csak annak jár ki, akinek vagyona van, éppen ezért a családok érdekekre alapultak. (pl.: Laura Herdelea és George Pintea teológus házassága, annak ellenére, hogy a lány egy orvostanhallgatóba volt szerelmes) Titu Herdelea 23 éves ifjú, aki segédjegyzőként próbál dolgozni, de csak rövid ideig. Ezt követően otthon marad, rengeteget olvas, és elhatározza, hogy költő lesz. Titu úgy dönt, hogy Romániába utazik, átmegy Szebenen, és nagyon boldoggá teszi az új helyzete. A harmadik narratív sík az aktuális politikai életet követi, amikor Erdély az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt volt. A hivatalos nyelv a magyar volt, ebből kifolyólag Herdelea-t felfüggesztették a hivatalból, mivel sem ő, sem pedig a gyerekei nem beszéltek magyarul. Az iskolában egy fiatal tanár vette át a helyét, aki végül összeházasodik Ghighivel, a tanító második lányával. Végkifejlet: A falut egy ünnepnapon mutatja be, amikor a falu új templomát szentelik fel. 52 lelkész szolgál, a püspökkel az élen. A lányok és a fiúk ünneplőbe öltöznek, hórára mennek Maxim Oprea özvegyének udvarába, az értelmiség pedig egy iskolában szervezett banketten vesz részt.
A szereplők jellemzése Ion: címadó szereplő, főszereplő Benne összpontosul a XX. századi erdélyi ifjú tragédiája. A regény világát teljes egészében ő uralja. A többi szereplő körülötte forog, kihangsúlyozva a tulajdonságait. A regény két részre oszlik: a „föld hangjára” és a „szerelem hangjára”, amelyek a szereplő jellemfejlődését szimbolizálják. A két nő, Ana és Florica a szereplő két szenvedélyét képviselik: a vagyont és a szerelmet. Ion egy realista szereplő, azon parasztok kategóriájába tartozik, akik földet szeretnének maguknak. A regény elején a közvetlen írói közlésből megtudjuk Ion legfőbb jellemzőit: bár szegény, gyors és szorgalmas, mint az édesanyja, szereti a munkát és a földet: „a föld olyan drága volt neki, mint a saját szeme fénye”. Azt, hogy neki nem volt földje, igazságtalanságnak tartotta. Az okos és szorgos ifjú szimpatikus volt Herdelea tanítónak: „Herdelea tanító legkedveltebb tanítványa volt, fojton azt szajkózta Glanetaşu-nak, hogy adja a fiát az armandiai nagy iskolába, hogy úr lehessen belőle”.
-3-
