Dr Farkas Hendrik-Atlantisz Rejtélye-Fény Derül a Titokra

Dr. Farkas Henrik

ATLANTISZ REJTÉLYE FÉNY DERÜL A TITOKRA?

HUNGALIBRI Kiadó Budapest

TARTALOM

ELŐSZÓ

11

ATLANTISZ FŐVÁROSA 13 1. A gyűrű alakú sziget 14 2. Élet a vulkán tetején 16 3. A nagy katasztrófa 17 4. Mélybe merült világ 19 ATLANTISZ SZIGETE 21 5. Ilyen volt a téglalap alakú birodalom 21 6. Az aranycsészék 22 7. A bikafejű szörny 26 8. Álompaloták 27 ATLANTISZ PUSZTULÁSA 29 9. A görög uralom 29 10. Agyagtáblák üzenete 31 11. Az atlantidák népe 31 ATLANTISZ AZ ATLANTI-ÓCEÁNBAN 12. Zöld fű borítja a tengert 36 13. A Sargasso-tenger 38 ATLANTISZ - A TENGER MÉLYÉN 14. A víz alatti birodalom 40

35

39

AKIK NEM ADTÁK FEL A REMÉNYT 43 15. Lemuria - a mélybe merült kontinens 44 16. Mu szigete - az emberiség bölcsője? 45

5

ELSÜLLYEDHET-E EGY KONTINENS? 47 17. A Közép-Atlantl-hátság 48 18. Széthullik az egységes őskontinens 49 TÁMADNAK A TENGERI KIRÁLYOK 51 19. Roham a világ ellen 53 20. Üzenet a templom falán 53 21. Melkart oszlopain túl - az Atlanti-óceánon 55 ATLANTISZ HÁROM KÜLÖNÖS REJTÉLYE 57 22. Kókuszdió - az Atlantisz gyümölcse 58 ATLANTISZ BIZONYÍTÉKAI 61 23. Szet fáraó hajói keresik Atlantiszt 62 AZ ATLANTISZ-LEGENDA TÖRTÉNETE 65 24. Utópia vagy valóság? 66 25. Atlantisz - az Égei-tengerben? 66 26. Atlantisz határa Gadeira városa volt 67 27. Az atlantidák új hazát keresnek 68 28. Az atlantidák útja a Húsvét-szigetig 69 PLATÓN AMERIKÁRÓL 71 29. Amerikába... 72 30. Föníciai felfedezők Amerika földjén? 73

se

wAawAaod

I T W A J T A XA

KOLUMBUSZ ELŐTT AMERIKÁBA 77 31. Vikingek az Újvilágban 78 32. Papiruszhajóval az óceánon 80 33. A Kolumbusz-útvonal 81 PIRAMIS MEXIKÓBAN 85 34. Az olmék rejtély 87 35. Tollas korona - Amerikában 90

6

UFÓK ÉS A MAJA CIVILIZÁCIÓ 93 36. A maja csillagászok tudománya 96 37. Maja birodalom - ez volt Atlantisz? 98 KERESZT AZ ÚJVILÁGBAN - KOLUMBUSZ ELŐTT 99 38. A papkirály szobra 100 39. Tollas Kígyó és tanítványai 101 40. Évente ötvenezer embert áldoztak fel 102 SZAKÁLLAS, SZŐKE SZENTEK 103 41. Várták a jövevényeket 104 42. Isten, akit Tollas Kígyónak hívtak 104 43. Csatajelenet 107 A NAZCA-RAJZOK 109 44. Gigantikus térkép? 115 45. Újabb találgatások 116 46. Űrrepülőtér a fennsíkon? 117 47. Rejtélyes légi utazások 119 48. Hőléggömbjük volt a nazcai papoknak? 120 A HÚSVÉT-SZIGET TITKA 123 49. UFO-utasok készítették a szobrokat? 124 50. Kőbaltával követ faragnak 128 51. Megindulnak a szobrok 130 52. A vörös hajú hosszú fülűek végnapjai 132 53. A győztesek pusztulása 133 54. A fatáblákra írt szöveg titka 134 55. A madárember diadala 135 56. Magas, szőke emberek utódai - Peruból jöttek 135 A PORTOLANO-TÉRKÉPEK TITKA 139 57. Ma sem fejtettük meg a portolánok rejtélyét 141 58. Kolumbusz sem tudta, hol van a hajója 144 59. Egy ács órát csinál 145 60. A csillagos ég is mutatja az időt 149

7

61. 62. 63. 64.

Kétezer éves computer 152 Az asztrolábium 154 Az atlantidák pontos térképe - a portolán? 157 Hol éltek az őstengeri királyok? 159

A PIRI REIS TÉRKÉP 161 65. Térkép Amerikáról - Kolumbusz előtt? 162 66. A Piri Reis-térkép a jégmentes partokat ábrázolja! 67. Térkép az ismeretlen Antarktiszról? 166

165

L. i'iSIML-^BSH^fflMti inf^Tfpt 8AJJAXAS3 ISMERETLEN ISMERŐS - A DÉLI FÖLD 169 68. Az ismeretlen déli kontinens csábítása 172 69. Irány: Dél! 174 70. Cook kapitány csalódása 178 71. Amikor azt hitték, nincs Antarktisz 178 A JÉGMENTES ANTARKTISZ 181 72. Hatezer évvel ezelőtt - elolvadt a jégtakaró 182 A KÖKORSZAKI COMPUTER 185 73. Kőkorszaki csillagászok nyomában 186 74. Gödrök és kövek segítettek számolni 187 75. A rejtély jórészt megoldatlan maradt 190 76. Az atlantidák építették Stonehenge-et? 191 77. Stonehenge és az atlantidák legendája 192 78. Az atlantidák kora 193 SZENT BRANDANUS LEGENDÁJA 195 79. Brandanus bolyongásai 195 80. Két istent tiszteltek 197 81. Bran királyfi utazásai 198 82. Szent Brandanus - akit Quetzalkoatlnak hívtak 83. Thor Heyerdahl - nem vette észre 200 84. A bátor ír hajósok 203 85. A hittérítő írek 205 86. A szerencsés szigetek 206

8

199

BRANDANUSRÓL HITELESEN 209 87. A kőkemény bizonyíték 211 ÉS AZUTÁN KEZDŐDIK MINDEN ELÖLRŐL 88. A vízözön 216 89. Ősvilági atombomba 217 90. Civilizáció - 11 000 évvel ezelőtt? 218 VALÓSZÍNŰ MEGOLDÁSOK 221 91. Az egyiptomi pap titka 222 92. Görögök Szaisz városában 224 93. Egyiptomi hajók a tengereken 226 94. Föníciai tengerészek körülhajózzák Afrikát 95. A portolánok rejtélye 228 FANTASZTIKUS ELKÉPZELÉSEK 96. A Bermuda-háromszög 231 97. Ma is élő legenda 233 EPILÓGUS

239

231

215

227

ELŐSZÓ Tizenegyezer esztendővel ezelőtt szörnyű katasztrófa történt. Egyetlen szörnyű nap és éjszaka alatt játszódott le az egész: rengett a tenger és a föld, s Atlantisz, a földkerekség legműveltebb népe által lakott csodála­ tosan gazdag és boldog sziget a tenger mélyébe merült. Minderről Platón (i. e. 427-347), a nagy görög filozófus adott hírt. Igaz lett volna a történet? Az időközben eltelt közel két és fél ezer esztendő alatt tudósok, álmodozók próbálták megfejteni a titkot. Becslések szerint eddig kb. 25 000 művet írtak az Atlantiszról. E szám nem lehet pontos; hiszen szinte minden hónapban megjelenik néhány könyv vagy kisebbnagyobb közlemény az eltűnt birodalomról. A találgatások színvonalát jellemzi, hogy akadt amatőr „tudós", aki szerint a szigetet hatalmas gáz­ buborékok tartották a víz színén, s amikor a gáz elillant, a sziget elmerült. S napjainkban jelentkezett egy „parafenomén", aki „hipnotikus álomban" megvilágosodott, s megírta mindazt, ami Atlantisz szigetén történt. Persze olyan mű is akadt, melynek szerzője szerint az egész történet csak Platón utópiája; a legenda alapja csak néhány részeg tengerész fecsegése volt. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi tartja ébren két és fél ezer esztendeje az érdeklődést, miért foglalkoztatja az embereket egy - állítólag - 11 000 esztendeje történt katasztrófa, hiszen az újságok, a televízió napjainkban játszódó, időszerű szörnyűségekről számol be. A magyará­ zat az, hogy Atlantisz - nem akármilyen sziget volt. Sokan állítják, hogy e táj volt az egész emberi kultúra bölcsője. Meg azt is mondják, hogy egykoron ez a hatalmas föld kötötte össze Európát és Amerikát... Olvasóink talán meglepőnek tartjak majd, ha most azt ígérjük, hogy e könyvben megkíséreljük megtalálni a rejtély megoldását. Vagy - hogy pontosabban fogalmazzunk - megfejtjük a rejtély jelentős részének titkát.

11

ELŐSZÓ

Sikerült volna megfejteni azt a titkot, melyen évezredek óta gondol­ kodott a szerzők hada? Nyugodtan állíthatjuk, hogy - igen. A dolog nyitja az, hogy hinnünk kell Atlantisz krónikásának, Platónnak. Valahogy úgy, ahogy Heinrich Schliemann, Trója felfedező-ásatója hitt Homérosznak, s egy költemény - az Iliász - nyomán kereste az ősi vár romjait. Persze, Platón sorai nem egyértelműek. Műveiben keveredik a mese a valósággal, az álom a pontos leírással. Olykor pedig két különböző történet szálát szövi egybe. E könyv fejezeteiben a titkok nyomába eredünk, sorra vesszük a rejtélyeket. Elöljáróban annyit árulunk el, hogy Platón történetei megle­ pően valódi alapokon nyugodtak. Felismerjük majd a helyszíneket, meg­ tudjuk, hogy hol volt Atlantisz mesébe illő fővárosa, megismerjük a katasztrófa sújtotta szigetet. S megismerkedünk az atlantidák háborúi­ val, különös, távoli tájakra vezető kalandozásaival. E könyv - melyet Olvasónk a kezében tart - a legszigorúbb tudo­ mányos követelményeknek is eleget tesz. Amit állítunk, azt a tények igazolják. S ha a feltevések, elméletek ismertetésébe kezdünk, akkor a tisztelt Olvasó tudni fogja, hogy ezek a hipotézisek csupán valószínűek de nem feltétlenül helytállóak. S persze olyasmiről is szó esik majd, amiről senki sem tud semmi bizonyosat; ezek a rejtélyek persze - meg­ oldatlanok maradnak. Ez a könyv tehát nem abba a csoportba tartozik, melyet így jellemezhetünk: „Nem igaz ugyan, de nagyon érdekes." Nem szaporítjuk a divatba jött blöff-irodalmat. Be fogjuk bizonyítani, hogy nem csak az lehet érdekes, ami nem igaz. Arra kérjük Olvasónkat, hogy kísérje figyelemmel az egymás után következő fejezetek sorát; meglepve tapasztalja majd, hogy Atlantisz históriája sokkal nagyobb ívű történet, mint ahogy azt eddig gondolták. S megtudjuk azt is, hogy az atlantidák milyen emlékeket hagytak hátra kalandos történetük során.

12

ATLANTISZ FŐVÁROSA Platón Kritiász című művében elmondja a „főváros" keletkezésének legen­ dáját. Ezek szerint - sok ezer esztendővel ezelőtt - Atlantisz szigetének szélén, a tengertől mintegy tíz kilométerre állt egy alacsony hegy. Ezen a hegyen élt egy nagyon szép lány, Kleito. Poszeidón tengeristen szerelemre gyúlt iránta, egybekelt vele, s hogy senki se zavarhassa őket, a hegyet elzárta a világtól. „Váltakozva kisebbnagyobb víz- és földgyürüket vont köréje: kettőt földből, hármat vízből. [...] Ezt a dombot, amely ekként szigetté vált, szépen berendezte és felékesí­ tette." A város magvát tehát egy alacsony hegy - vagy inkább domb - alkot­ ta, amelyet föld- és vízgyűrűk vettek körül. A dombon épült fel a főváros, az Atlantisz-birodalom központja. Itt állt a tengeristen, Poszeidón temp­ loma, benne az isten hatalmas szobra, amint kocsijának hat szárnyas lovát hajtotta; körülötte száz néreisz - hímnemű vízisellő - delfinháton. A központi domb tetején állt az Akropolisz, a csúcsra épült vár, ahol a királyi család lakott. Az idilli környezetet kis ligetek tették barátságossá; s hogy semmi se hiányozzék, a bőven fakadó hideg és meleg vizű források fürdőmedencé­ ket tápláltak, az ezekből elfolyó vizet pedig Poszeidón ligeteibe vezették. Platón szemléletesen ír a szigetszerű fővárosról: „Az arzenálok tele voltak három evezősoros hajókkal, és az ezekhez szükséges felszerelésekkel; s minden kellő készenlétben állott [...] a csa­ torna és a legnagyobb kikötő pedig tele volt hajókkal és kereskedőkkel, kik mindenünnen érkeztek, és így a kikötő mindenféle nyelvű beszédtől s különféle lármától volt hangos éjjel-nappal."

13

A GYŰRŰ ALAKÜ SZIGET

1. A gyűrű alakú sziget Joggal gondolhatnánk, hogy a leírásnak megfelelő, kerek, víz- és földgyű­ rűkkel körülvett város - nincs. Ilyen legfeljebb a mesékben létezik. Ez azonban nem egészen igaz. Mert Atlantisz fővárosának, a Metropolisnak a leírása pontosan megfelel egy hosszabb idő óta nyugalomban levő vul­ kanikus szigetnek. A külső földgyűrű nem más, mint az egykori tűzhányó kráterének, kalderájának maradványa. A kaldera spanyol eredetű szó: üstöt, katlant jelent; a vulkanológiában a különösen nagy méretű krátereket nevezik így. A kaldera közepén levő dombot a feltörekvő és megszilárdult magma építette fel. Ilyen jellegű sziget több is van a tengerekben és az óceánokban; legszebb képviselőjük azonban talán éppen a görög partok előtt levő Théra szigete. Ez a sziget különös figyelmet érdemel, mert Platón - minden valószí­ nűség szerint - Théra szigete alapján rajzolta meg a legendás Atlantisz­ birodalom fővárosának, a Metropolisnak képét.

14

ATLANTISZ FŐVÁROSA

Egyébként ne lepődjünk meg azon, hogy e szigetet különböző neve­ ken emlegetik. A régészek „Théra" néven ismerik, míg a földrajzi atlaszok­ ban a hivatalos „Thira" szerepel. Az utazási irodák által hirdetett „Santorin" (vagy Szantorini) turistaparadicsom nem más, mint Théra szigete. Tulajdonképpen kis szigetcsoport; amint a térképen látjuk, a nagyobb Théra és a vele szemben levő Theraszia sziget körülfogja a középen levő kis szigeteket; ezek egyike, a Nea Kameni ma is működő vulkán; 1926-ban ki is tört. Az ókorban a sziget neve Stronghyli (vagy Sztrongülé) volt. Ez a név a sziget alakjára utal, és azt jelenti: kerek. A másik neve Kallisti volt. Jelentése: a „legjobb". Bizonyára a hajósok emlegették így, mert jobb kikötő aligha létezett az ókorban. Théra ugyanis olyan, mintha hatalmas földgépek töltéseket építettek volna a tengerben, és a „töltések" között szélesebb-keskenyebb csatornák, vízi folyosók, öblök vannak. A gyűrű alakú sziget részei valaha nyilván épebbek voltak, így jobban megfeleltek Platón leírásának. A sziget képe - a lezajlott geológiai történések miatt - manapság más, mint amilyen három és fél évezreddel ezelőtt, az itt kialakult kultúra virágkorában volt. Az azonban aligha kétséges, hogy a külső „gyűrűszi­ get" akkoriban sem volt egységes; rajta keresztül természetes bejárat nyílt a belső öbölbe, melynek közepén dombszerű sziget vagy kisebb szigetek voltak. Az amúgyis nagyon kedvező természeti viszonyokat Platón szerint tovább alakították a sziget lakói: „Ástak ugyanis a tengertől kezdve egy háromszáz láb (kb. 100 méter) széles, harminc méter mély, ötven stádium (kb. 10 000 méter) hosszú csatornát a legkülső gyűrűig, és ezáltal lehetővé tették a hajózást a ten­ gerből a legkülső gyűrűig, valamint a kikötőbe, kitágítva a torkolatát, hogy a legnagyobb hajók is behajózhassanak. Továbbá átvágták ajöldgyűrűket is a kör alakú csatornák között, a hidak közelében annyira, hogy egy három evezősoros hajónak is átjárója legyen egyikből a másikba."

15

2. Élet a vulkán tetején Platón leírása minden kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy Théra volt Atlantisz Metropolisa. „A szükséges követ a középen levő sziget pereméből és a töltések külső és belső oldalaiból fejtették, részben fehéret, részben feketét, rész­ ben vöröset Az épületek részben egyszerűek voltak, részben pedig kever­ ték a köveket, s így színessé tették őket a változatosság kedvéért, hogy természetes gyönyörűséget keltsenek." A „töltések" - amint arról már szó esett -, a kráter falainak felső, vízből kiálló része. A „látványos, sokszínű sziklákat" nemcsak az utazási prospektusok, de a régészek is emlegetik. A sziklafalak fehér, vörös és fekete rétegekből állnak; olyanok, mint a dobostorta kakaós és fehér tésztarétegei. Théra vulkánja ugyanis jellegzetes „rétegvulkán", ami azt jelenti, hogy amikor működésbe jön, szakaszonként más-más anyagot dob a felszínre. Váltakozva szórja a vulkáni hamut, a tufát és a lávát. A sziget lakói kőfejtés közben lefelé haladva hol fekete, hol meg vörös, majd fehér követ találtak, s így változatos színű kövekből építhették házaikat. Van egy másik jelenség is, amely Théra szigetére utal. Ugyanis Platón különösen hangsúlyozza az atlanüszi Metropolis hévforrásokban való gazdagságát. Melegforrás akad ott is, ahol nincs vulkáni tevékenység. Ahol azonban működő vagy átmeneti nyugalomban levő vulkán van, ott szinte mindig akadnak melegforrások. Platón így ír erről: „A hideg és meleg vizű forrásokat pedig, amelyek bősége kimeríthe­ tetlen volt, s vizük kellemessége és kiváló minősége folytán használatra csodálatosan alkalmasak voltak, úgy használták fel, hogy köréjük épüle­ teket állítottak. Medencéket helyeztek el körös-körül, részben pedig a szabad ég alatt, részben pedig a meleg fürdők számára fedett téli meden­ céket." Théra középső szigetén, Nea Kamenin ma is csobog a víz a hévforrá­ sokból. Az eddig elmondottaknál azonban sokszorta meggyőzőbb érvek is szólnak amellett, hogy Platón Théráról mintázta az Atlantisz Metropo­ lisának történetét. Timaiosz című művében elmondja a nagy katasztrófa történetét:

16

ATLANTISZ FŐVÁROSA

„Idővel azonban rendkívüli földrengések és özönvizek támadtak, eljött egy súlyos nap és éjjel [...] és Atlantisz szigete is a tengerbe merülve eltűnt." Platón szerint tehát így pusztult el Atlantisz szigete, illetve Atlantisz fővárosa, a Metropolis.

3. A nagy katasztrófa A geológusok, régészek kutatásai alapján tudjuk, hogy közel három és fél ezer esztendővel ezelőtt (i. e. 1450 táján) Théra szigete lényegében úgy pusztult el, ahogy azt Platón leírta. A katasztrófát a Théra szigetén mű­ ködő vulkán okozta. A kitörés heves lávaömléssel járt, hatalmas mennyiségű hamu és pernye került a levegőbe; a vulkáni hamu nagy magasságba jutott, és hatalmas területeken vastagon beborította a tájat. Théra szigetén minden település elpusztult - egyetlen élőlény sem maradhatott életben; a vulkáni kitörés során felszínre jutó mérges gázok egyaránt megöltek embert és állatot. Nem tudjuk, hány város semmisült meg; arról azonban van némi képünk, hogy milyenek voltak Théra palo­ tái, lakóházai. Ugyanis - a majdani régészek számára szerencsés módon - a lehulló vulkáni hamu és pernye valósággal konzerválta a települések egy részét. Théra egyik jelenkori városkájának, A/cro££rínak a térségében az ásatások során egy tengerparti település került a napvilágra. Utcasorok, emeletes házak maradványai váltak láthatóvá; a vulkáni hamu és pernye szinte teljes épségében őrizte meg a betemetett várost. A termeket, háza­ kat részben helyreállították, így szabaddá váltak a falakat borító csodá­ latos freskók. Minden jel szerint, a késői bronzkor idején itt különösen magas szintű festészet virágzott. A nagyszerű épületek belső falain élénk színek­ ben pompázó freskókon nőalakok, ökölvívó gyermekek, virágos réten futó majmok láthatók. A legérdekesebb azonban talán az a kép, amely felte­ hetően a hajóhad parancsnokának házát ékesítette. Az egyik helyiség falán hét méter hosszú, de csak negyven centiméter magas, festett fríz látható. A pompásan megkomponált kép part menti tájat ábrázol, ki-

17

A NAGY KATASZTRÓFA

kötővel és nyílt tengerrel. A vízen gyönyörű hajókból álló flottilla halad. A nagyobb hajók magas árboca és vitorlázata tanúsítja, hogy az egykori hajósok jó szélben vitorlákat feszítettek ki rajtuk, szélcsend idején pedig evezősök hajtották a hajókat. Mindez arra vall, hogy Théra hatalmas kereskedő- és hadiflottával rendelkezett, lakosai pedig ennek megfelelően gazdagok voltak. Az utazási irodák manapság „Égei-tengeri Pompei"-ként hirdetik Théra szigetét. Az összehasonlítás sok szempontból helytálló; hiszen az olaszországi, Nápoly térségében levő várost is vulkán (a Vezúv) pusztította el, s a lehulló hamu konzerválta. Pompei romvárosának borzongató nevezetessége, hogy a hamueső élve temette el az állatokat és az embe­ reket, akik furcsa kőszobrokként konzerválódtak. Thérán nincsenek ilyen „emberszobrok", ami arra vall, hogy itt a katasztrófa nem váratlanul következett be, következésképpen a lakosok idejében el tudtak mene­ külni. Amint azt már említettük, Platón a Timaiosz című művében ír arról is, hogy a tulajdonképpeni katasztrófát földrengések és özönvizek előzték meg. Théra lakosai nyilván hozzászoktak ahhoz, hogy talpuk alatt gyakran rengett a föld, s időnként alighanem a vulkán is működésbe jött. Szá­ moltak a veszéllyel, s vállalták azt. I. e. 1450 táján azonban olyan heves volt a vulkán működése, hogy távozásra kényszerültek. A vulkanológusok vizsgálatai szerint a középső sziget vulkánja éve­ ken, talán évtizedeken át működött; mindeközben elképzelhetetlenül sok „tefra" (eredetileg tephra) került a felszínre, a levegőbe. A mélyből feltörő láva a felszín közelében alakul át ún. te/róvá, ami a vulkáni hamu, horzsakő, vulkáni por és füst közös neve. A pokoli színjáték végén, annak záróakkordjaként következett be az igazi, nagy katasztrófa. A geológusok egy része szerint a vulkán jelentős hányada valósággal a levegőbe repült, azaz felrobbant. Újabban az a nézet terjedt el, hogy inkább a magmakamra beomlása okozta a nagy ka­ tasztrófát. A kilövellt tefra helyén egyre nagyobb üreg keletkezett: a magma idővel már nem tolult ide a mélyből, mire az így támadt, mintegy 30 köbkilométer térfogatú üreg hirtelen beszakadt. A bezúduló víz rop­ pant erővel áramlott az üreg központja felé, majd az egymásnak ütköző víztömegek mintegy szétpattantak egymáson, s így hegymagas vízfal tor­ nyosult a háborgó tengerből. A tengerfenéken keletkezett hatalmas gödör

18

ATLANTISZ FŐVÁROSA

közelében a vízfal - a hullámóriás - magassága meghaladta a 200 métert is, tehát elborított volna egy hetvenemeletes felhőkarcolót! A számítások szerint a minden irányba szerterohanó szökőár magassága Kréta partjai­ nál mintegy 25 méter volt, míg az Egyiptomot elérő hullám valószínűleg tíz méter magas lehetett. Théra vulkánjának kitörése minden idők egyik legnagyobb természeti katasztrófája volt. Összehasonlításul elmondjuk, hogy míg a Krakatau 1883. augusztus 27-i kitörése alkalmával a sziget kétharmad részén mintegy 200-300 méter mély kaldera alakult ki, addig Théra szigetének egésze, annak 83 négyzetkilométer terjedelmű területe egy gigantikus, 300-400 méter mély kalderává alakult át!

4. Mélybe merült világ Emlékeztetjük olvasóinkat arra, hogy Platón szerint Atlantisz szigete és annak fővárosa a „tengerbe süllyedt". Vagyis végérvényesen és örökre eltűnt. Théra szigetével nem így történt. Mert bár a „nagy katasztrófa" óráiban valóban összecsapott felette a víz, így teljes egészében víz alá került ugyan, de amikor elült a tengerfenék beszakadása által keltett tengerrengés, a sziget mai formájában mégis ott maradt a helyén, az Égei-térség közepén. Teljesen kihalt volt: egyetlen fűszál, egyetlen rovar vagy gyík sem élte túl a katasztrófát! Idővel persze a sziget benépesült, növények, állatok jelentek meg a sziklákon, majd emberi települések élénkítették a tájat... Feltehetjük persze a kérdést, hogy Platón miért ír végérvényesen elmerült szigetről? A válasz egyszerű. Azt szokták mondani, hogy aki megírta az Atlantisz történetét, az arról is gondoskodott, hogy elsüllyed­ jen. Platón így zárta, le egy hihetetlenül fejlett kultúra pusztulásának, megsemmisülésének történetét. Az „örökre eltűnt" - tenger mélyére ke­ rült - sziget története csodálatos írói fogás volt; közel két és fél ezer esztendőn át töprengtek az emberek azon, hogy volt-e valójában Atlan­ tisz, s ha volt, akkor hol volt? Végezetül talán nem árt, ha elmondjuk, hogy Théra szigete - illetve feltehetően a szigetcsoport középső szigete -, csak az Atlantisz-sziget-

19

MÉLYBE MERÜLT VILÁG

Théra vulkánjának kitörése - Le. 1450 táján - a környező tájakon is pusztulást okozott

birodalom „fővárosa" volt. Magát Atlantisz szigetét azonban másutt kell keresnünk. Ez így - ilyen tömören elmondva - nyilván furcsának, valószínűtlen­ nek tűnik: az egyik sziget a „főváros" - és egy másik sziget a fővároshoz tartozó „birodalom". Következő fejezetünk a „birodalom"-ról - azaz Kréta szigetéről szól. Ma már tudjuk, hogy Kréta szigete, az úgynevezett „minószi kultúra" ihlette Platónt az Atlantiszról szóló elbeszélés megírására. Olvasóink talán félreérthették az eddig elmondottakat. Théra szigete sohasem volt Kréta „fővárosa". Csak Platón képzelete kapcsolta össze Thérát és a tőle független Krétát, megalkotva a mesebeli .Atlantiszt". A két sziget sorsa sok szempontból közös volt. Azonos nép, az ismeretlen eredetű „ős-krétaiak" lakták Thérát is, miként Krétát. Ők lettek volna a legendás Atlantisz népe, az atlantidák? E kérdésre nem adhatunk határozott választ. De ha tovább olvassuk a két szép sziget történetéről szóló fejezeteket, aligha marad kétségünk, hogy a világtörténelem talán legkülönösebb kalandos vándorlásának hősei e tájról indultak el valaha. S majd azt is megtudjuk, miért kapták Atlanü-óceánra utaló nevüket. Egyelőre azonban ismerjük meg az atlantidák ősi birodalmát: a minószi Krétát.

20

ATLANTISZ SZIGETE Manapság sokan mondják, hogy tulajdonképpen az ősi, ún. minószi Kréta szigete volt a rejtélyes .Atlantisz". Ebből annyi az igazság, hogy Platón minden bizonnyal - az ősi Kréta viszonyai alapján ábrázolta Atlantisz szigetét. Ez azt jelentené, hogy a régészek megtalálták az elsüllyedt birodal­ mat? Ezzel megoldódott volna minden rejtély? Távolról sincs így! Előrebocsátjuk, hogy Platón sok szálból szőtte Atlantisz legendáját, s máris elárulhatjuk: ha nyomon akarjuk követni a történteket, meglepően távoli tájak, távoli népek világával is meg kell ismerkednünk! Most azonban maradjunk Kréta szigeténél, s vizsgáljuk meg, milyen bizonyítékok alapján állítják sokan - s mi is, velük együtt -, hogy Platón az ősi Kréta „modellje" alapján alkotta meg az Atlantisz-birodalom képét? Mondhatnánk, hogy „perdöntő" - a kérdésre egyértelmű választ szol­ gáltató bizonyíték - nincs. Erről maga Platón gondoskodott, aki szándé­ kosan homályban akarta tartani az Atlantisz-legenda eredetét. A gyakran jelentéktelennek tűnő részletek azonban szinte egységes képpé állnak össze: vizsgáljuk meg tehát ezeket!

5. Ilyen volt a téglalap alakú birodalom Kritiász című művében Platón egyértelműen „sziget"-ről ír - ez a sziget meglehetősen nagy lehetett, és meredeken emelkedett ki a tengerből, jelentős részét magas hegyekkel körülvett síkság tette ki. „A síkság egyenletesen sima felszínű volt, egészben véve téglány alakú; egyik oldala 3000 stádiumnyi, a tenger felől haladva a középen

21

AZ ARANYCSÉSZÉK

2000 stádiumnyi széles. A szigetnek ez a része a déli oldalon feküdt, s védve volt az északi széltől." Kréta déli partja szokatlanul meredeken szakad le a tengerbe, s a sziget déli részén levő ún. messzarai síkság nyújt igazán jó lehetőséget a földművelésre. Hogy e síkság milyen termékeny volt, azt az itt levő phaisztoszi palota feltárt raktárai bizonyítják: számtalan tárolóedény cserepei tanúsítják, hogy hatalmas mennyiségű olívaolajat és bort halmoztak fel itt egykor. Érthető tehát, hogy a kérdéssel foglalkozó kutatók mind gyak­ rabban állítják, hogy a Platón által emlegetett termékeny „síkság" azonos a messzarai síksággal. Erre utal az is, hogy Platón feltűnően hangsúlyozza az Atlantisz „síkságának" téglalap formáját. „Már természettől megvolt hosszúkás négyszög alakja, oldalai többnyire egyenesek voltak." Ha ránézünk Kréta szigetének térképére, azonnal szemünkbe ötlik, hogy a sziget középső része egy „téglalapból" áll, s e téglalap jobb és bal oldalán nyúlvány van. Ez a „téglalapforma" azonban csak jó és pontos térképen szembeötlő. Feltételezhetjük tehát, hogy Platón korában - mintegy 2500 évvel ezelőtt - volt ilyen térkép!

6. Az aranycsészék A közvetett bizonyítékok között említjük a „vafiói aranycsészéket". E két csésze ugyan nem Kréta földjéből, hanem a dél-peloponnészoszi Vafio egyik méhkas alakú sírjából került elő; ahhoz azonban nem fér kétség, hogy eme nevezetes tárgyak Kréta szigetén készültek, s talán hadizsák­ mánykéntjutottak a szárazföldi fejedelem tulajdonába, akinek halálakor annak sírjába kerültek. Figyeljük meg, mit ír Péter Warren a két színaranyból készült ivó­ csészéről: „Az ivócsészepár trébelt technikával készült, megkapóan élethű jeleneteik bika befogását ábrázolják. Az egyik bikát erővel bekerítik és hálóval befogják, előbb azonban legalább egyik üldözőjét felöklelte. A nőstény gyengéd unszolása a másik bikát valósággal elkábítja, és ebben az állapotban élfogója könnyen csomózza patájára a vastag kötelet. A művész mind a két csészénél az elbeszélő ábrázolás értőjének bizonyult,

22

ATLANTISZ SZIGETE

23

Az ARANYCSÉSZÉK

és ezt a módszert választva, lépésről lépésre mutatta be az állatok rabul ejtését" Ha most Platón sorait (Kritiász) olvassuk, minden világos lesz. „Bikák legelésztek szabadon Poszeidón ligetében, s ekkor a tízek (a tíz atlantiszi király) külön-külön könyörögve istenükhöz, hogy a néki kedves állatot foghassák meg, vaseszköz nélkül, fával és hálóval vadásztak rájuk, és amelyik bikát megfogták, az oszlophoz vezették, és a tetején levágták." A csészén ábrázolt bika az egyik üldözőjét eltaposta, a másikat pedig felöklelte; az ivócsésze füle mellett jól látni a két, magasban kalimpáló lábat. A bika befogója „repül" a levegőben, feldobta a bika. A csésze mintázata nyilvánvalóan a rituális bikabefogás közben történt balesetet eleveníti meg. A jelenet azonban feltűnően emlékeztet a nevezetes krétai bikaugrásra, melyet tévesen bikatáncoltatásnak is neveznek. Hogy ho­ gyan csinálták ezt a fantasztikus, életveszélyes produkciót, azt ábránkon is bemutatjuk. A mellékelt vázlatos rajz jól szemlélteti a cselekmény mozzanatait.

Kréta szigetén alakult ki a kultikus eredetű, cirkuszi „bikaugrás". A mutatványt férfiak és nők mutatták be, a bika feldobja az artistát. Ábránk a knosszoszi palota freskója nyomán készült, a jelenet fázisait ábrázolja.

24

ATLANTISZ SZIGETE

Az egyik „artista" - nevezzük így - a feldühített, támadó bika elé állt. A bika nekirohant, hogy felöklelje. Az artista vagy artistalány bevárta a bikát, hagyta, hogy az a szarvára vegye, ám azután egy fantasztikusan ügyes mozdulattal a hóna alá kapta a bika szarvait, s amikor a bika feldobta a levegőbe, egy szaltóval átlendült a bika feje fölött, talpával érkezett a bika hátára, majd tovább lendülve a bika mögött, az ott álló társa kezét elkapva ért földet! De térjünk vissza a vafiói aranycsészéhez. A csészén ábrázolt, leve­ gőbe dobott férfi pontosan olyan szaltót ír le a levegőben, mint amilyen a knosszoszi palota keleti szárnyából előkerült freskón látható. Aligha lehet kétséges, hogy az ős-krétai „bikaugrás" a kultikus bika­ fogás hagyományából eredt, mely ugyancsak veszélyes, életveszélyes ak­ tus volt, amint azt a vafiói aranycsésze tanúsítja. A befogandó bika a levegőbe öklelte támadóját; ám ezek között nyilván akadt, aki rendkívüli ügyességgel kivédte a bika szarvait. Ez a „szerencsés baleset" kezdetben persze véletlen volt; később aztán betanulták, s valósággal mutatvánnyá - mondhatnánk, cirkuszi mutatvánnyá - fejlesztették. A bámulatosan tökéletes technikai és művészi kivitelű vafiói arany­ csészék feltehetően a bikakultusz szertartásának kellékei voltak. Erre lehet következtetni Platón soraiból: „...egy korsót vérrel töltöttek meg [...] Ezután aranycsészékkel merítve a korsóból, és tűzbe öntve áldozatul, megesküdtek, hogy az oszlopon levő törvények szerintfognák ítélkezni [...] Miután mindegyikük megfogadta ezeket, maga és ivadékai nevében, ivott, és a csészét az istenek templomának ajándékozta." Megemlítjük, hogy a „bikakultusz" nemcsak Kréta szigetén dívott, de alig találunk olyan ókori népet Közel-Kelet tájain, amelynek körében ne lett volna honos valamely formája. Hiszen még a Biblia is arról tudósít, hogy Mózes korában a zsidók a bikaimádás, az aranyborjú imádásának bűnébe estek. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy a krétaiak isten­ ként imádták a bikát. Hogy miért és hogyan lett kultikus állatuk, annak tárgyalása túlságosan messzire vezetne. Azt viszont megemlítjük, hogy Poszeidónnak, a görögök tengeristenének is kedvelt állata volt a bika.

25

ÁLOMPALOTÁK

7. A bikafejű szörny A krétaiak bikakultusza sokban különbözött minden más nép bikakul­ tuszától; elsősorban jóval gazdagabb és színesebb volt amazokénál. A régi görög vázákon gyakran látható az a kép, amely egy fiatal férfit - Thészeuszt - ábrázolja, aki megöl egy bikafejű embert, a krétai Minótaurosz szörnyet. Péter Warren ezt írja: „A szörnyeteg figurájának ez a későbbi megfogalmazása alighanem a bronzkori vallási rítusok halvány emlékképe, amelyekben - tudomásunk szerint - fontos szerepet játszottak a bikák, a bikafej formájú értékes edények és talán a bikafejékek is." De mik is azok a „bikafej-fejékek"? Van egy - talán nem is teljesen alaptalan - elképzelés, mely szerint az ősi Kréta minószai, azaz királyai bikafejet viseltek. Valószínű, hogy valódi bikakoponyából és bőrből ké­ szült, olyasfajta maszk volt, amilyet napjainkban viselnek az álarcosbá­ lokon vagy a farsangi utcai felvonulásokon. így azután az ókori Krétára látogató idegenek „bikafejű királyról" vagy később bikafejű szörnyről be­ széltek, így érthető a „minótaurosz" szörny neve is, mely a „minósz" (uralkodó, minószi fejedelem) és a „taurosz" (bika) szavakból tevődött össze. A mitikus minótaurosz - a legenda szerint - a krétai Knosszosz város melletti labirintusban lakott. A labirintus valóban létezett, illetve

A knosszoszi palota híres freskója - a bikaugrás jelenetét ábrázolja. I. e. 1500 táján készülhetett.

26

ATLANTISZ SZIGETE

ma is létező útvesztő, amelyet a hagyomány szerint a görög Daidalosz mester és fia, Ikarosz épített. Valójában alighanem kőfejtő, kőbánya volt. A legenda állítása szerint az athéni Thészeusz azért jött Krétára, hogy megölje a Minótauroszt, s megszabadítsa azt a hét leányt és hét ifjút, akiket hazájuk adó fejében küldött a szörnynek. Ez a legenda azért is említést érdemel, mert világossá teszi, hogy a görögök körében élt egy olyan elképzelés, miszerint a minószi Kréta „zsarnokai" valaha elnyomták a görögöket, azaz ezúttal Athént. Az „elnyomó szigetbirodalom" meséje ily módon létezett.

8.

Álompaloták

Az utóbbi években a régészek, történészek egyre határozottabban vallják, hogy az .Atlantisz" civilizációjáról szóló elképzelések a krétai, minószi kultúra mesés emlékeként öröklődtek az utókorra. Ennek talán legfőbb oka az, hogy a krétai civilizáció ősibb, mint a görög. Kréta szigetén négyezer esztendővel ezelőtt már csodálatos paloták épültek, virágzott az ipar és a kereskedelem. Kréta az i. e. XVII. században még minden téren az élen volt. Kőszegi Frigyes így ír erről „A történelem küszöbén" című kitűnő könyvében (p. 40.): „Kréta és a szárazföldi Görögország kultúrái között még mindig óriási a különbség; Peloponnészosz, Attika és Boiotia hellén törzsei egyelőre félelemmel vegyes tisztelettel figyelhetik a sziget lakóinak életét. Náluk még nyomuk sincs a pompásan épített palotáknak, s a páratlanul gazdag, luxus használati tárgyak és művészi emlékek tömegének. Ha el is jutnak kereskedőik Thérára vagy éppen Krétára, visszatérve alig találnak sza­ vakat, hogy megfelelő módon ecseteljék az ott látottakat. Elegendő egy-két arany- vagy ezüstedény, elefántcsont faragvány s más, számukra egzo­ tikus dolog, amit utazásukból magukkal hoztak, hogy az egyszerű pa­ raszti települések - városkák - lakói tátott szájjal hallgassák a mesés s egyben hihetetlen történeteket reqélő hajós vagy kalmár szavait. A szá­ razföldi települések és a szigetek közöli még mindig óriási a kulturális-ci­ vilizációs szakadék, s ez aligha hidalható át egy-egy alkalmi kereskedelmi út s egyéb kapcsolatok útján."

27

ÁLOMPALOTÁK

E fejezetben amellett igyekeztünk érveket felsorakoztatni, hogy Pla­ tón a minószi Kréta alapján mintázta meg Atlantisz legendáját - vagy annak jelentős részét. A legdöntőbb bizonyítékról azonban majd külön fejezetben szólunk. Mert a minószi Kréta bukása és pusztulása a való­ ságban éppoly tragikus volt, mint a mesebeli Atlanüszé.

A „liliomos herceg" freskója a minószi Kréta szigetéről.

28

ATLANTISZ PUSZTULÁSA Atlantisz - a róla szóló legendák szerint - a béke és a boldogság - no meg nem utolsó sorban - a gazdagság szigete volt. Platón mégis arról ír, hogy az atlantidák háborút indítottak, el akarták foglalni a Gibraltári-szoroson belül fekvő világot. A háborúról semmit sem tudunk; Platón mindössze arról tudósít, hogy az athéniak vezették a hellén seregeket, majd Athén magára maradt a harcban. Az athéni csapatok legyőzték a támadó atlantidákat, felsza­ badították a hatalmuk alá került népeket. így jutottak el Atlantisz szige­ tére, ahol „diadalmi jelvényt" állítottak fel.

9. A görög uralom Platón tehát azt mondja, hogy a görögök elfoglalták, meghódították At­ lantisz szigetét. Nem tudjuk, hogy meddig, mennyi időn át uralták a gazdag szigetet. A Platón müvében szereplő „öreg pap" így folytatta a történetet: „Idővel azonban rendkívüli földrengések és özönvizek támad­ tak, eí/'ött egy súlyos nap és éjjel, amikor a ti egész haderőtöket is egy­ szerre elnyelte a föld, és Atlantisz szigete is a tengerbe merülve eltűnt" Amint azt az eddigiek során is tettük, megkísérlünk választ adni arra a kérdésre, hogy mennyi a tény Platón állításában. Kezdjük talán azzal, hogy az említett „háborúról" általában nem esik szó az Atlantiszról szóló könyvekben. A szerzők többsége nyilván mesé­ nek tartja az egészet. Hiszen az ókorban erről a gazdag és boldog szigetről aligha indult támadás a szárazföld ellen. A Krétáról szóló könyvek szerint „virágszerü, védtelen" civilizáció volt, mely jóformán saját biztonságát sem igen tudta szavatolni.

29

A GÖRÖG URALOM

Való igaz, hogy míg a görög szárazföldön a bronzkorban a települé­ seket - köztük is főként a tengerpartiakat - hatalmas kövekből emelt, komor várfalak védték, addig a krétai paloták teljesen nyíltak voltak, még csak kőkerítést sem emeltek köréjük. A minószi Kréta azonban nem volt védtelenül kiszolgáltatott, hiszen övé volt az ókori világ legnagyobb hajóhada, amely tökéletesen uralta a térség tengereit. S nem utolsó sorban - gazdagsága révén - egy kicsit a „zsebében volt" az akkori világ: ha kellett, zsoldosokat fogadott fel, akiket gazdagon megfizetett. A kérdés szakértői, az égei-tengeri kultúrákkal foglalkozó történészek is azt vallják, hogy a minószi Kréta népe kereskedni, gazdagodni akart: semmiféle jel nem utal arra, hogy erőszakos hódítási szándéka lett volna. Hiszen a Théra vagy Kithéra (az atlaszokban Kithira) szigetén lévő tele­ pülései sem voltak gyarmatok. Az ősi Kréta „hódító háborúja" tehát in­ kább csak legenda volt. Ezt a legendát azonban nem Platón találta ki ilyen legenda létezett, s ezeket Platón is ismerte! Platón korában ugyanis Hérodotosz és Thukidüdész feltűnően gyak­ ran emlegette az egykori, ősi Minósz király hódító szándékát; Péter Warren (p. 107.) így ír erről: semmi jel nem utal hódítási szándékra vagy tengeri hatalomra váló törekvésre, amelyet Thukidüdész alighanem nagyonis tudatosan keresett, az i. e. V. századi Athén politikájának ana­ lógiájaként. " A Platón által említett „háború" azonban történelmi tény, s azt is tudjuk, hogy a görög (illetve korai görög, akháj) seregek ottpusztultak. Mindez i. e. 1450-1400 között történhetett. Szinte biztos, hogy a konf­ liktust nem a krétaiak keresték, ehelyett nyilván agresszió áldozatai lettek - Krétát vagy annak jelentős részét elfoglalták az akhájok. Ezt többek között - a Kréta szigetén talált írásbeli emlékek, agyagtáblákra karcolt szövegek tanúsítják. Ezek megfejtése nem kis gondot okozott a kutatóknak.

30

ATLANTISZ PUSZTULÁSA

10. Agyagtáblák

üzenete

Az írásos agyagtáblákat már az 1900-as évek eleje táján ismerték; azt is tudták, hogy két csoportra különíthetők. A régebbi az i. e. 1400 előtti időkből származó írást „lineáris A" írásnak nevezték; az újabb, kb. 1400 utáni szövegeket „lineáris B" írás néven emlegették. A régészet nagy szenzációja volt a „lineáris B" írás megfejtése. Michael Ventris angol építészé az érdem; 1952-ben a következőket nyilatkozta a BBC rádiónak: „Az elmúlt hetekben arra a következtetésre jutottam, hogy a knosszoszi és püloszi táblák nyelve feltétlenül görög - nehézkes és archaikus görög; látszik rajta, hogy ötszáz évvel korábbi Homérosznál, sok rövidített formával él - mindazonáltal görög." A kutatók persze most már nagy lelkesedéssel olvasták a táblákat. Ezek jelentős része azonban gazdasági jellegú feljegyzésnek bizonyult; olyan is akad azonban közöttük, amelyik harci kocsikra és lovakra vo­ natkozik. Ez pedig az akhájokra utal, mert az ős-krétaiak idejében Krétán nem voltak harci kocsik. A kutatók a „lineáris A" táblák írását is megfejtették; ezeket azonban a mai napig sem tudják elolvasni, lévén, hogy elfelejtett, „kihalt" nyelven, az ős-krétaiak nyelvén írták ezeket a szövegeket. S az ős-krétaiak, a „minószi Kréta" lakói - a közhiedelemmel ellentétben - nem voltak görö­ gök! Mai napig sem tudjuk, hogy honnan származtak, honnan jöttek Kréta szigetére. Egy dolog azonban bizonyos: kimondottan szép emberek voltak. Magasak, karcsúak és kisportoltak - legalábbis a megtalált fres­ kók, szobrok, vázarajzok ezt tanúsítják...

11. Az atlantidák népe Akadnak merész szerzők, akik azt állítják, hogy az ősi Kréta és Théra lakói, a Homérosz által is emlegetett „ős-krétai" nép volt az „atlantidák népe". Ebből azonban alighanem csupán annyi az igazság, hogy Platónt az ősi, krétai kultúra emléke ihlette meg, amikor Atlantisz lakóiról, At­ lantisz szigetéről írt.

31

AZ ATLANTIDÁK NÉPE

Az ős-krétai nép mintegy másfél évezreden át békében élt Kréta szigetén. E táj akkoriban még csapadékosabb volt mint napjainkban; a legelők gazdagabbak voltak, a föld több termést hozott. I. e. 2200 táján már csodálatos paloták álltak Krétán. Igaz, hogy ezeket olykor romba döntötte a földrengés, de az emberek mindig újjáépítették a házakat, s az új paloták a régieknél is szebbek voltak. I. e. 1450 táján azonban rettenetes csapás, jobban mondva csapások sorozata érte a minószi Krétát. Szinte minden nagyobb település romba dőlt. A pusztulás, a hanyatlás nyilván évtizedeken át tartott; ahogy ma mondanánk, minden rossz összejött! A mintegy 120 kilométer távolságban levő Théra vulkánja hosszabb időn át működött; a mérges gázokat idehozta a szél; Kréta földjét időnként ellepte a vulkáni hamu. A térség a vulkáni tevékenységgel együtt járó földrengések által sújtott övezet lett, s ha a talaj mozgás a tengerfenéken következett be, akkor ott szökőárak, ún. cunámík keletkeztek. A Théra irányából érkező, nagy sebességgel rohanó hullámok ilyenkor nyilván jelentős károkat okoztak az északi partok öbleiben horgonyzó hajókban. S a természeti csapások okozta bajokat tetézte, hogy a szárazföldön, Görögország földjén éppen ez idő tájt erősödtek meg az akháj törzsek, s a mükénéi nép nagyot lépett előre a fejlődés útján. A történészek szerint alighanem megostromolták a krétai Knosszosz palotáját, hiszen az itteni ásatások során korai görögök, mükénéiek jelenlétére utaló tárgyak ke­ rültek elő. Az akhájok feltehetően éppen a nevezetes katasztrófa, a Théra vulkánjának kitörése előtti évtizedekben érkezhettek a szigetre... A sors különös játékot űzött a korai görögökkel. Évszázadokon át csodálták az övékénél jóval ősibb és fejlettebb civilizációt, s amikor végre meghódították a gazdag és boldog szigetet, amikor berendezkedtek a csodálatos palotákban, bekövetkezett a katasztrófa! A korai görögök, az akhájok tehát valóban elfoglalták Kréta szigetét - de nem sokáig örülhettek hódításuknak. Théra katasztrófája Krétát is elpusztítátta. Kréta persze nem úgy semmisült meg, mint a legendás Atlantisz szigete; hiszen nem merült el végleg a tengerben, nem hullámzik fölötte víz. A szökőár nyilván csak az északi, Théra felé eső partokat borította el, s onnan is gyorsan visszahúzódott. A katasztrófa azonban roppant súlyos lehetett: sokan életüket vesztették, s a hódító akhájokat nemkülönben komoly veszteségek érték. Kréta szigete egy időre jórészt

32

ATLANTISZ PUSZTULÁSA

elnéptelenedett; aki életben maradt, s aki tehette, elvándorolt a szi­ getről... Sokan Egyiptom földjén igyekeztek új hazára lelni; erre vall, hogy a 18. dinasztia uralkodásának elején (i. e. 1490-1405) az előkelő egyiptomi sírok falaira festett képeken minószi divat szerint öltözött, rövid ágyék­ kötőt viselő emberek láthatók. A feliratok szerint a minószi Kréta lakói, a „Keftiu" (Kréta egyiptomi neve) földjéről jött emberek ajándékokat hoz­ tak a fáraónak. Aligha tévedünk hát, ha azt állítjuk, hogy az egyiptomi feljegyzésekben nyoma maradt a Thérát és Krétát ért csapásoknak. Most, hogy már tudjuk, miszerint Kréta (és Théra) volt .Atlantisz" egy kis csalódottságot érzünk. Hogy ennek mi lehet az oka? Arisztotelész - Platón kortársa - azt mondta, hogy aki megálmodta Atlantisz szigetét, gondoskodott arról, hogy az - el is süllyedjen! Ebben alighanem az az üzenet is benne van, hogy az álom addig szép igazán, amíg álom marad. Sokan azt mondják, hogy Atlantiszt - nem szabad megtalálni, mert akkor szertefoszlik egy álom. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a Platón által leírt .Atlantisz" tör­ ténetében szinte semmiféle „csodás" vagy „fantasztikus" elem sincs. Leg­ feljebb az, hogy - legalábbis eleinte - rend, igazságosság, becsületesség honolt e birodalomban. Platón Atlantisza éppen olyan volt, mint korának kereskedő, hajós városállamai: mint Rhodos, Théra, Thirus vagy a krétai Knosszosz. Evezős-vitorlás hajók, tarka embertömegtől nyüzsgő kikötők, rakodó gályák, sok nyelven beszélő tengerészek világa ez.

Kréta szigetének középső része „téglalap alakú".

33

AZ ATLANTI DÁK NÉPE

Atlantisz azonban időközben, ahogyan múltak a századok, sokat változott. Az .Atlantisz"-ról szóló regényekben a sziget varázslók, csoda­ tevő pogány papok, szépséges királynők birodalma lett, hol a barlangban szörnyek lakoznak, és sárkány vigyázza az arannyal, drágakövekkel tömött kincsesládákat. Atlantisz az UFO űrjárművek leszállóhelye lett, civilizációját a „földönkívüliek" alapították meg... Itt minden másképpen van; másképp öltözködnek az emberek, varázsgömbbe nézve távoli tájakat pillantanak meg, csodálatos járműveiken idegen égitestekre utaz­ nak. Az elmúlt századok során Atlantisz a mesék, az álmok, a fantázia földjévé vált. Ezennel megígérjük olvasóinknak, hogy nem fosztjuk meg ezektől az álmoktól. Mert Théra és Kréta pusztulásával korántsem ért véget az atlantidák története; inkább azt mondhatnánk, hogy a katasztrófával kezdődött el kalandjaik sorozata. S az atlantidáknak talán volt valahol ma sem tudjuk, hol - egy hazájuk, ahol a krétainál is magasabb kultúra fejlődött ki. Tárgyi bizonyítékokat ismerünk, melyek arról tanúskodnak, hogy volt egy ősrégi, hihetetlenül fejlett civilizáció; ezekről majd további fejezeteinkben olvashatnak mindazok, akik figyelemmel kísérik törté­ netünket.

A Kréta szigetén talált ábrázolás feltehetően a kultikus bikafogás alkalmával bekövetkezett balesetet szemlélteti.

34

ATLANTISZ - AZ ATLANTI-ÓCEÁNBAN Sok vita folyt már arról, vajon hol volt Atlantisz, a tenger szintje alá süllyedt sziget. Van, aki arra esküszik, hogy a Földközi-tengerben levő Kréta szigete volt a sokat vitatott helyszín, míg mások azt vallják, hogy az atlantiszi romokat valahol az Atlanti-óceán mélyén kell keresni. Eláruljuk, hogy mindkét vélemény helytálló. Mert teljesen nyilvánva­ ló, hogy Platónt nem egy, hanem két különböző helyszín ihlette az Atlanüsz-történetek megírására. Kezdjük talán azzal, hogy Platón, amikor az Atlantisz méreteiről szól, két, merőben különböző nagyságú földet említ. Kritiasz című müvében az Atlantisz egyértelműen „sziget", amelynek átmérője 2000 stádiumnyi, azaz, mintegy 360 kilométer. Ezzel szemben Timaiosz című művében ezt írja: „...nagyobb volt, mint Líbia és Kisázsia együttvéve." Ha tudjuk azt, hogy az ókorban Afrikát nevezték Líbiának, akkor világossá válik, hogy itt kontinensről, vagy leg­ alábbis kontinens méretű tájról van szó. Platón meglehetősen pontosan elmondja, hogy hol volt ez a kontinens méretű föld: „...azzal a szorossal szemben, amelyet ti Héraklész oszlopa­ inak hívtok, volt egy sziget." A régi görögök a Gibraltári-szorost nevezték „Héraklész oszlopai"-nak - így a leírás egyértelmű; a titokzatos, kontinens méretű sziget Platón szerint az Atlanti-óceánban van. Az elmúlt századok során akadtak szer­ zők, akik még a térképre is odarajzolták a rejtelmes szigetet. De vajon honnan jutott eszébe valakinek - vagy valakiknek - mintegy két és fél ezer vagy még annál is több esztendővel ezelőtt, hogy az Atlan­ ti-óceánban elsüllyedt egy földrész? A rejtély kulcsa bizonyára az, hogy az Atlanti-óceán az amerikai partok előtt - becsapta a tengerészeket! így történt ez Kolumbusz első

35

ZÖLD FŰ BORÍTJA A TENGERT

Atlantisz szigete - ahogy azt a térkép rajzolója hitte

nagy felfedező útja alkalmával is. 1492. augusztus 3-án indultak Pálos kikötőjéből, s hamarosan elérték a Kanári-szigeteket. Innen azonban csak szeptember 6-án indultak tovább, s végre kedvező széllel vitorláztak nyugat felé. Sok matrózon erőt vett a csüggedés: úgy gondolták, hogy nyugati irányban a „semmi" vár rájuk. Kolumbusz joggal számított arra, hogy a szülőföldtől való távolság növekedésével embereinek nyugtalansága is fokozódni fog. Ezért rendszeresen meghamisította a hajónaplót: „hogy ne keltsen félelmet az emberekben", kevesebbet mondott a tengerészeknek a valóban megtett út hosszánál.

12.

Zöld fű borítja a tengert

Kolumbuszek szeptember 16-án a következőket jegyezték be a hajónap­ lóba: „zöld funyalábok sokaságát kezdték megfigyelni, és ahogy külső megjelenése alapján meg lehetett ítélni, ez a jü nemrég szakadt el a földtől."

36

ATLANTISZ - AZ ATLANTI-ÓCEÁNBAN

Ha a „fű nemrég szakadt el a földtől", akkor ez azt jelenti, hogy a föld nemrég került víz alá, nemrég süllyedt el! Nyilván erről akartak meggyő­ ződni Kolumbusz tengerészei, mert lebocsátották a függőónt, hogy meg­ mérjék a víz mélységét. A függőón azonban nem ért feneket. Ez érthető, hiszen itt a tenger közel 4000 méter mély! Kolumbusz hajói a Sargassotengeren jártak, ahol a víz felszínét az ún sargasso-moszat borítja. Nyilván az ókori tengerészek is hasonló tévedésbe estek, s az „el­ süllyedt földről" szóló híradásaik alapján írta Platón Timaiosz című mű­ vének következő sorait: „Akkor még be lehetett járni az ottani tengerbe [...] Idővel azonban eljött egy súlyos nap és éjjel [...] és Atlantisz szigete is a tengerbe merülve eltűnt Ezért nem hajózható és kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályoz a nagyon sekélyes iszap, amelyet a süllyedő sziget halmozott fel" A Sargasso-tenger földrajzilag nem különül el az Atlanti-óceán többi részétől; a Mexikói-öböl előtt található. Legfőbb nevezetessége, hogy szin­ te összefüggő, zöld növényzet borítja a felszínét. Ez azért olyan különös, mert a tengerek nyílt vízében - általában - nincs szabad szemmel meg­ figyelhető növényzet; a vízben lebegő algák, moszatok oly kicsinyek, hogy inkább csak mikroszkóppal láthatóak. A tengerekben élő „hínár" vagy más vízinövény - szinte mindig - az aljzathoz rögzül gyökérszerű részével vagy gyökereivel. A víz színén úszó hínár - vagy ahogy a tengerészek nevezték: „fű" - például a Földközi-tenger vizében nem fordul elő. Érthető tehát, hogy az ókor hajósait meglepte a vízen úszó „fú" látványa, s azt hitték, hogy ez a „fű" a „szárazföldről szakadt fel". Persze, a sargasso-moszat nem „szakadt fel" az aljzatról, illetve a tengerfenékről, hanem ez a faj jellegzetes úszó-lebegő telepes moszat. Formája egy leveles szőlőfürtre emlékeztet; bogyói azonban levegőt tar­ talmaznak, így azután nem süllyed le - ehelyett a víz színén lebeg... Az ilyen jellegű lebegő növényzet azonban sok tengerben nem marad meg; az áramlás, a szél partra vetné a sodródó növényeket. Az Atlanti-óce­ ánban azonban más a helyzet. Itt ugyanis a Mexikói-öbölből kiinduló Golf­ áramlás köröző mozgásban van, sőt a Sargasso-tenger táján a part menti vizekről befelé, a nyílt óceán felé sodorja a felszínen úszó növényeket.

37

13. A Sargasso-tenger Az ókori hajósok megrettentek a sajátos látványtól: hajójuk a nyílt víz után váratlanul zöld mező közepén állt! Mert bizony a vitorlás hajók itt igen gyakran álltak, sőt i nanapság is állnak. Ez ugyanis egyúttal a szél­ csend övezete. A vitorlás hajók - ha ide kerülnek - számolnak is a lehetőséggel, hogy akár több hét is eltelik, míg végre egy kis szél tova­ hajtja őket a furcsa és félelmetes övezetből. A tengerészek azonban eltúlozták a hínár okozta akadály jelentősé­ gét; ha van egy kis szél, a hajó meglehetősen könnyen áthalad az úszó növényekkel tarkított vízen. A hajósok azonban érdekes módon sokáig féltek a hínártól; a tengerészeti térképek lábjegyzetei még a gőzhajók korában is azt tanácsolták, hogy aki csak teheti, kerülje el a Sargassotengert... A Golf-áramlás azonban nemcsak köröző, „befelé sepregető" mozgást végez; szélső víztömegei - lényegében egyenes irányban haladva - elérik a nyugat-európai partokat. A víz magával ragadja a lebegő sargassomoszatok egy részét, így azok az Atlanti-óceán közepén is megjelennek. A modern hajók tengerészei persze fel sem figyelnek a zöld növényekre. Egészen más volt a helyzet pl. Kolumbusz első útja alkalmával. A víz színén lebegő vízinövények láttán azt hitték, hogy most már közel van a szárazföld. A hajónaplóba ezt írták: „A földjeiéi - az első vízi növények." Holott ekkor valójában még csak az Atlanti-óceán közepe táján hajóztak! Kisebb-nagyobb tömegben sodródó vízinövények a Kanári-szigetekig is eljutnak, így érthető a karthágói hajósok figyelmeztetése: szerintük a tenger itt már nem hajózható! Ami persze túlzás volt. Lehetséges, hogy azért terjesztették a hírt, hogy elijesszék a többi hajósnépet a nyugati vizektől. Platón Atlantiszának határai tehát bizonytalanok; ahol a víz színén moszat úszik, ott a mélyben talán a „Líbiánál és Kisázsiánál nagyobb földrész" rejtőzik. Legalábbis így hitték - és hiszik még ma is sokan -, akik valónak tartják Platón elbeszélését.

38

ATLANTISZ - A TENGER MÉLYÉN Sir Arthur Conan Doyle - a Sherlock Holmes-detektívregények alkotója több sikeres sci-fit is írt. Ezek közül az egyik - az Atlantisszal foglalkozik. A regénybeli történet 1926-ban kezdődik; legfőbb hőse Maracot professzor, aki a regény szerint olyan, mint egy „kiszáradt madárijesztő". Az író ugyanis William Beebe professzorról mintázta az alakját. Maracot professzor és társai olyasfajta kalandra indulnak, mint amilyenben Beebe vett részt; acélsodronyon függő búvárgömbben leereszkednek a tenger mélyére. Maracot és társai azonban nem voltak olyan szerencsé­ sek, mint Beebe, akit sértetlenül vontak fel a mélyből... Az történt, hogy Maracot professzorék „acélládikójának" sodronykö­ telét egy óriási rákféle elszakította, s a mélytengerkutató társaság meg­ állíthatatlanul süllyedt a 4000 méter mélységben levő tengerfenékre. Levegőjük fogyóban volt, már a fulladás fenyegette őket, amikor - egy arc jelent meg a vaskalitka üvegablaka előtt. Egy atlantida volt! Az atlantidák persze megmentették a professzort és társait, akik így megismerkedhettek rejtélyes megmentőik történetével. Az atlantidák el­ beszélése szerint minden úgy törént, ahogy azt Platón leírta. Az Atlantisz - elsüllyedt az Atlanü-óceánban. Azonban, mielőtt elsüllyedt volna, tör­ tént valami, amiről Platón nem tudott. Akadt az atlantidák között egy „reformátor" - aki transzszerü álla­ potban felsőbb szellemekkel érintkezett. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy Sir Arthur Conan Doyle lelkes spiritiszta volt.) A szellemek közölték a reformátorral, hogy a kontinensnyi sziget rövidesen elsüllyed. A vezér - mert így is nevezhetjük - felkészült, s népét is felkészítette a kataszt­ rófára.

39

14. A víz alatti birodalom Mire Atlantisz a tenger mélyére süllyedt, már elkészültek a vízálló laká­ sok, a sajátos búvárruhák, a légzőkészülékek. Az atlantidák berendez­ kedtek a tenger alatti, vízi életre, s azóta is - immár 8000 éve - ott élnek az Atlanti-óceán mélyén. Mindent a tengerből nyernek, akárcsak a szin­ tén halhatatlan regényhős, Nemo kapitány és társai. A tengerfenéken tovább élő Atlantisz története több szempontból is említést érdemel. A híres tengerkutató, Jacques íves Cousteau kapitány hasonló álmokat dédelgetett fiatalabb korában; valamiféle víz alatti biro­ dalomra gondolt, ahol az emberek majd úgy élnek, mint Conan Doyle elsüllyedt Atlantiszának lakói. Cousteau szerint az emberiség túlnépese­ dik, s nem jut mindenkinek elegendő hely a szárazföldön. így hát le kell költözni a tenger mélyére. Az itt lakók szervezete idővel átalakul majd, egyre alkalmasabbak lesznek a búváréletmódra, valósággal Homo aquaíicus-ok, azaz víziemberek lesznek. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy Cousteau kapitányt Conan Doyle regénye ihlette a víz alatti birodalom kigondolására. Az „elsüllyedt és a tengerfenéken fennmaradt Atlantisz" meséje, úgy látszik, örök életű. Alig múlik el hónap, hogy valamilyen feldolgozásban ne találkoznánk fantasztikusnál fantasztikusabb történetekkel, melyek közös vonása az, hogy a Bermuda-háromszögben elsüllyed egy hajó, az utasok pedig valamilyen módon a tenger mélyén levő Atlantisz birodal­ mába jutnak. Tekintve, hogy a Sargasso-tenger - Platón Atlantiszának színtere részben a Bermuda-háromszög területére esik, a két „rejtély" bizonyos mértékben kapcsolatban áll egymással - legalábbis a filmrendezők és a lelkes nézők tudatában. Az, hogy sokan éppen a Bermuda-háromszög területén sejtik az el­ süllyedt Atlanüszt - nem véletlen. Hiszen a Bermuda-háromszög közis­ merten a rejtélyes katasztrófák színhelye. S ezek legnagyobbika - a legenda szerint - az Atlantisz szigetének pusztulása volt. Az 1960-as években az újságok arról adtak hírt, hogy könnyűbúvá­ rok keresik a tengerfenéken az eltűnt birodalmat. Persze, nem az élő atlantidák városát remélték megtalálni, hanem romokat, romba dőlt épü­ leteket szerettek volna felfedezni.

40

ATLANTISZ - A TENGER MÉLYÉN

A könnyűbúvárok alaposan felkutatták a Bermuda-háromszög terü­ letén a tenger mélységeit, Cousteau kapitány és társai végigjárták az itt található rejtelmes barlangokat. A víz alatti táj ma már ezen a vidéken is jól ismert; elsüllyedt civilizáció nyomaira azonban itt sem bukkantak...

Kolumbusz partra száll az Újvilágban 1492. október 12-én. A Bahama szigeteken barátságos bennszülöttek fogadták a hajósokat.

41

A VÍZ ALATTI BIRODALOM

Kolumbusz első útja az Atlanti-óceánon keresztül. Ha megfigyeljük a szél irányát jelző nyilakat, világossá válik, hogy Kolumbuszt helyesen tájékoztatta Paolo Toscanelli firenzei csillagász; Kolumbusz tudta, hogy merre kell menni. A „sok vízi növény" jelzés a Sargassö-tengerre utal, ezt az övezetet 1492. október 4-én érték eU Amerika partjai közel vannak. Itt olvashatjuk, hogy „majdnem lázadás tört ki". Kolumbusz tudta, hogy napokon belül célhoz érnek.

A régi idők felfedezőinek útvonala többnyire megegyezett a tengeráramlások és a szelek irányával. A betűjelzések a felfedezők nevét jelzik. C = Kolumbusz útvonal; E = Vörös Erí/c; M = Mendana; S = Saavedra; U = Urdaneta útvonala. Ábránk alapján világosan látható, hogy Kolumbusz eredeti úticélja - India - elérhetetlen távolságban volt a szúkös ellátmánnyal induló flottilla számára.

42

AKIK NEM ADTÁK FEL A REMÉNYT A könyvkereskedések, antikváriumok polcain még manapság is feltűnik egy vaskos, több mint félezer oldalas mű. Romantikus, sokat sejtető címe van: Sziriat oszlopai. Ezek az oszlopok a legendás Sziriadu földjén állnak, és sok évezreddel ezelőtt felírták rájuk az égitestek titkait. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek az oszlopok csak a legendák világában léteztek. A szerző, Várkonyi Nándor az emberiség kultúrtörté­ netét akarta megírni, álmok, romantikus elképzelések, idejétmúlt elmé­ letek alapján. A könyv furcsa története fényt vet az olvasóközönség romantika iránti igényére is. A mű ugyanis 1940 és 1984 között több kiadást ért meg. Ez azért is érdekes, mert első megjelenése alkalmával kemény kritikát ka­ pott. És mégis - miért volt igény rá? Mert az olvasók elsüllyedt kontinen­ sekről, eltűnt kultúrák rejtélyeiről akartak olvasni. Várkonyi Nándor egyik utolsó képviselője volt azoknak, akik még hittek a legendás kontinensek mélybe merülésében. Mert olvasóink talán nem is tudják azt, hogy viszonylag nem is olyan régen, az 1800-as évek­ ben és az 1900-as évek eleje táján a tudósok meg voltak győződve arról, hogy a földtörténet során több hatalmas kontinens is a mélybe süllyedt! Akkoriban a „tudós" többnyire bogarász, lepkész vagy madárkutató volt, hiszen a fizika, kémia vagy az orvostudomány jórészt gyerekcipőben járt. Ezek a bogarász-fajta tudósok fogták a ceruzájukat, s a tengerekre, óceá­ nokra hatalmas „kontinenseket" vagy jó esetben „földhidakat" rajzoltak. Charles Darwin annak idején azt írta róluk, hogy olyan könnyű kézzel alkotnak „földrészeket", mint ahogy & cukrász süteményt készít...

43

15. Lemuria - a mélybe merült kontinens A lemurok félmajmok: a majmok és rovarevők közötti fejlődési szinten álló, az ősi jellegeket máig megőrző állatcsoport tagjai. A Lemuria konti­ nens úgy keletkezett, hogy a tudósoknak feltűnt, hogy a lemurok mind Madagaszkár szigetén, mind az indiai tájakon őshonosak. De hogyan juthattak el egykoron Madagaszkárról Indiába? A távolság túl nagy ah­ hoz, hogy úszva, vagy fatörzsön sodródva átkerülhettek volna az egyik partról a másikra! A lemurok elterjedését - akkoriban így gondolták -, csak az magya­ rázza, hogy egykor, évmilliókkal ezelőtt, Madagaszkár és India között volt egy szép, nagy kontinens, amelyen - többek között - félmajmok, lemurok is éltek. Ezt a feltételezett ősi földrészt nevezték el a tudósok Lemuriának. Lemuria a későbbiekben - Atlantisz módjára - a tenger fenekére süllyedt, a rajta élő lemurokkal együtt. Lemuria két szélén, Madagaszkáron és az indiai partok mentén azonban a lemurok fennmaradtak, tanúsítva az egykori nagy „Lemuria" létezését.

Atlantisz, Gondvana (Lemuria) és az óriási Mu sziget - régi elképzelések szerint

44

AKIK NEM ADTÁK FEL A REMÉNYT

Azután - az 1900-as évek eleje táján - nyilvánvalóvá vált, hogy a lemurok sajátos elterjedéséhez teljesen felesleges feltételeznünk egy haj­ dani, mélybe süllyedt szárazföld létezését. Néhány millió évvel ezelőtt ugyanis Ázsia területének jelentős részén is félmajmok éltek; itt azonban az evolúció során kihaltak, s így az Afrikában és Madagaszkáron, vala­ mint a tőlük távoli Indiában élő lemurok között megszakadt a kapcsolat. Ha egy állatcsoport vagy állatfaj két különböző konünensen, netán egymástól távoli szigeten is előfordult, akkor a tudósok sürgősen oda­ képzeltek egy „mélybe süllyedt földrészt". Ezek a rejtélyes szigetek és nagyobb szárazulatok némileg az Atlantiszhoz hasonló szerepet is betöl­ töttek, és furcsa módon, e romantikus elképzelések híveinek utolsó mo­ hikánjai talán még ma is élnek! A már említett, Sziriat oszlopai című műben ezt olvashatjuk: „N. F. Zstrov orosz Atlantisz-kutató úgy véli, hogy Lemuria lehetett a sumér hagyomány mitikus őshazája, s ebben egyetértünk vele; ez volt az egyip­ tomi regék Kígyó-szigete is, és kapcsolatba hozható Kelet-Afrika elporladt kultúráival. A mi végkövetkeztetésünk az, hogy Lemuria sorsa azonos volt Atlantiszéval, s elsüllyedésük szakaszai párhuzamosak." (389. old.) Az „elsüllyedt kontinensek" persze végtelen számú lehetőséget nyúj­ tottak mindenféle romantikus elképzelés számára. Várkonyi Haeckelt, az 1800-as évek nagy hírű állattankutatóját idézi: „De számos mozzanat (kiváltképp rétegtani tény) arra mutat, hogy az ember első hazája az a ma már az Indiai-óceán színe alá süllyedt kontinens volt, mely Ázsiától délre húzódott kelet felé Hátsó-Indiáig és a Szunda-szigetekig; nyugat felé pedig Madagaszkár és Afrika délkeleti partjaiig terjedt."

16. Mu szigete - az emberiség bölcsője Talán a legszebb álom a rejtélyes és csodálatos (sohasem létezett) Mu-sziget köré szövődött. Ez a sziget (megálmodói szerint) a Csendes-óceán déli medencéjében „volt" - amíg el nem süllyedt. Ma már csak az egykori hegyek csúcsai állnak ki a tengerből; ezek a csendes-óceáni szigetvilág szigetei. Lakói már nem őrzik a régi kultúra emlékeit; Mu-ország eredeti lakói nyilván a katasztrófa áldozatai lettek...

45

MU SZIGETE - AZ EMBERISÉG BÖLCSŐJE

Van egy hazai Mu-kutatónk is, aki nem valami hóbortos magánzó. Vagy húsz alkalommal - államköltségen - végigjárta azokat a csendes­ óceáni szigeteket, melyek azzal „gyanúsíthatok", hogy hajdanán az el­ süllyedt Mu-sziget hegycsúcsai voltak. Parányi állatkákat gyűjtött, s ezek alapján akarta bizonyítani Mu-sziget létezését. A rejtélyt azonban nem tudta megoldani. De ne sajnáljuk; mert a feltételezett Mu-kontinens helyén talán a világ legszebb lányai vigasztalják az odatévedt turistákat...

A nyílt tengeri utakat az is akadályozta hogy túlzott elképzelések uralkodtak a veszedelmes tengeri lényekről, Olaus Magnus könyvének illusztrátora - amint látjuk - a XVI. században még nem tudta pontosan, milyen is igazán a bálna

46

ELSÜLLYEDHET-E EGY KONTINENS? A fejezet címében feltett kérdésre alighanem sokan „igen"-nel felelnének. Arra gondolnak, hogy például a dalmát tengerpart sekély vizű szakaszá­ nak jelentős része - a tenger által elöntött valamikori szárazföld. Ahol napjainkban a tenger csodálatosan kék vize hullámzik, ott évmilliókkal ezelőtt erdők, mezők zöldelltek. S az egykori hegycsúcsokon manapság mint szigeteken kötnek ki a hajók. Cres, Losinj, Rab vagy Krk szigete egykor hegycsúcs, fennsík volt. Van ellenpélda is: hazánk területe húszmillió évvel ezelőtt olyasfajta tenger volt, mint manapság a Bahama-szigetek környéke; a hegyek szi­ getekként álltak ki a tengerből. Franciaország is egykor tengerfenék volt; a Párizsi-medence területén levő kőfejtőkből tengeri halak, tengeri állatok maradványai kerültek elő. Érthető hát, hogy a XVIII. század eleje táján a tudósok elfogadták a Cuuier-nek tulajdonított „katasztrófaelméletet". Úgy gondolták, hogy a Föld múltjában időnként nagy katasztrófák zajlottak le; harsogva-dübörögve tört be a tenger, s elborította a szárazföldeket. Nagy mesemondónk, Jókai Mór igen színesen írja le az utolsó nagy „vízözön" történetét a Fekete gyémántok című művében. A „vízözönt" a tudósok diíuuiumnak nevezték. Ha például egy állatfajra azt mondották, hogy „vízözön előtti", akkor azt komolyan is gondolták. Ma már tudjuk, hogy Földünkön az igazi nagy változások többsége a múltban is lassú folyamat volt; a kontinensek peremterületei lassan és fokozatosan süllyedtek meg, s kerültek tengervíz alá. S ahol emelkedett a térszín, onnan fokozatosan húzódott vissza a tenger. A hirtelen, gyors változások viszonylag ritkán, inkább csak a heveny vulkáni tevékenység kísérőjelenségeként következtek be.

47

KÖZÉP-ATLANTI -HÁTSÁG

Ha pedig mindez igaz, akkor felvetődik a gondolat, hogy miért ne merülhetett volna el a tengerben a kontinens méretű Atlantisz? Sokan szinte biztosra vették, hogy minden úgy történt, ahogy Platón leírta, s az Atlanti-óceánban süllyedt a mélybe Atlantisz hatalmas, kon­ tinensnyi szigete. Úgy gondolták, hogy azon a helyen a tenger nyilván nem lehet nagyon mély, s a tengerkutatás során majd rábukkannak a 4000 méteres mélységben levő óceánfenék szintjéről jelentősen kiemel­ kedő, de a vízfelszíne alatt rejtőző, egykori Atlantiszra. Remélték, hogy az óceánokon végzett mélységmérések megoldják a kérdést; találnak valahol egy víz alatti „fennsíkot" az óceánban, ahol a keresett víz alatti város, a nevezetes víz alatti ország rejtőzik, s rábuk­ kannak a tenger alatt nyugvó templomok, paloták romjaira. Régebben az óceánokon folytatott mélységmérés hihetetlenül nehéz és hosszadalmas munka volt; először is le kellett ereszteni az acél­ sodronyon függő nehezéket (ez többnyire gömbölyű ágyúgolyó volt), ezt követően pedig ismét fel kellett tekercselni a drótkötelet. Egy-egy mély­ ségmérés napokat vett igénybe. Az első világháború után azonban új módszert fejlesztettek ki. Az ultrahang visszaverődésének sebességére alapozó rendszer lényege, hogy a kutatóhajó menet közben automatikusan méri a tengerfenék mélységét, a műszer pedig feljegyzi a kapott adatokat.

17. Közép-Atlanti-hátság A visszhangos mélységmérések alapján pontos domborzati térképek ké­ szültek a tengerfenékről. Kiderült, hogy Európa és Amerika között mintegy félúton, az Atlanti-óceán mélyén egy hatalmas „krokodil" fekszik. Ez a „krokodil" egy óriási, hosszan elnyúló hegylánc. Északon az Észa­ ki-sark táján kezdődik: itt van a „krokodil" feje. Izland szigete pedig tulajdonképpen nem más, mint a tenger alatti hegyláncnak a vízszint fölé emelkedő fennsíkja. A „krokodil" teste kecses ívben meghajlik Dél-Ame­ rika és Afrika között, a „farka" pedig Afrika déli végén kelet felé irányul. Ez a hegység a „Közép-Atlanti-hátság". Persze, több se kellett az Atlantisz-legenda híveinek. Nézeteiket egyetlen idézet is tökéletesen jellemzi:

48

ELSÜLLYEDHET-E EGY KONTINENS?

„Ha a tenger szintje annyira lesüllyedt, mint a padok víz alatti völgyei mutatják, akkor ez a Közép-Atlanti-hátság valaha a vízszint fölé emelke­ dett egy hosszú és keskeny földrész alakjában, melyet Atlanti-kontinens­ nek vagy Atlantisznak nevezhetünk - írja René Malaise - ...Mert megkezdődött a Közép-Atlanti-hátság elmerülése." Malaise szerint nem egyszeri, hirtelen katasztrófa történt, hanem a folyamat apránként, de egyre gyorsuló ütemben ment végbe. A földség - Malaise kontinensnek nevezi - tördelődött, a szigetek és földnyelvek tünedezése nyomán a tengeráramlatok mind jobban fölvehettek mozgásuk akadálytalan, ter­ mészetes irányát... Végül, midőn Atlantisz utolsó maradványait is elnyel­ te a tenger, kialakultak az Atlanti-óceán mai föld- és vízrajzi, továbbá éghajlati viszonyai. A folyamat 10-12 évezreddel ezelőtt játszódott le; erre az időre utalnak többek között a tengerfenék vulkáni hamuüledékei, az orosz sarki expedíciók leleteinek, valamint az észak-amerikai radiokar­ bon-vizsgálatoknak datálásai (Várkonyi, 362. old.). A komoly tudományos vizsgálatok nyomán persze világossá vált, hogy a Közép-Atlanti-hátság sohasem volt tengerszint fölé emelkedő kon­ tinens, noha egyes részei szigetekként állnak az óceánban. Ilyen sziget például Izland.

18.

Széthullik az egységes őskontinens

A Közép-Atlanti-hátság szerkezetét a geológia új ága, a lemeztektonika tisztázta. E téren Alfréd Wegener szerzett elévülhetetlen érdemeket, aki eredetileg klimatológus, meteorológus volt. Feltűnt neki, hogy ha a kon­ tinenseket kivágjuk a térképből, majd megpróbáljuk összetolni őket, kör­ vonalaik egymásba illeszkednek. így pl. Afrika nyugati domborulata és beöblösödése olyan, mintha a dél-amerikai kontinens keleti részének „negatívja" lenne. Wegener ebből arra következtetett, hogy a kontinensek valaha - sok millió évvel ezelőtt - egységes őskontinenst alkottak; ez azonban idővel széttöredezett, majd darabjai eltávolodtak egymástól, s így alakultak ki a mai kontinensek. Földünk legfontosabb szerkezeti elemei tehát egyrészt a kontinensek, másrészt a közöttük terpeszkedő óceánfenék, vagy ahogy mondani szok­ ták: az igazi óceánfenék. Ma már tudjuk, hogy az „igazi óceánfenék" sok

49

SZÉTHULLIK AZ EGYSÉGES ŐSKONTINENS

millió éves, és sohasem volt - miként minden jel szerint sohasem lesz szárazföld. S a kontinensek is állandóak: legfeljebb megsüllyedt peremü­ ket, mélyedéseiket önti el a tenger - ez a sekély tenger azonban nem óceán. A modern geológiai, oceanográfiai kutatások végérvényesen tisz­ tázták, hogy az óceánokban sohasem voltak mélybe merült kontinensek. Az Atlantisz-kontinens, Lemuria vagy a Mu-sziget álomképétől el kell búcsúznunk! Rejtély - méghozzá megfejthetetlennek tünő, furcsa és misztikus rejtély - maradt azonban éppen elég. Sőt! Most, hogy tudjuk, hiába keressük az elsüllyedt kontinenseket, még kínzóbbak e rejtélyek. Hol éltek az „ős-tengeri királyok" - hol volt az országuk? Hogyan maradhattak fenn a rájuk utaló nyomok?

TÁMADNAK A TENGERI KIRÁLYOK Ha elolvassuk Platón műveit, világossá válik előttünk, hogy az atlanti­ dákkal kapcsolatban két különböző háborúról ír. Az „első számú" háború a minószi Kréta és az akhájok között folyt; erről a háborúról szóltunk az „Atlantisz pusztulása" című fejezetben. Tudjuk, hogy az akhájok i. e. 1450 táján elfoglalták, megszállták Kréta szigetét, majd bekövetkezett a katasztrófa, s a közeli Théra szigetén le­ játszódó vulkáni jelenségek következtében Kréta jórészt lakatlanná, hosszabb időre lakhatatlanná vált. A „második számú" háború nyilvánvalóan - más történet. Platón csak vázolja az eseményeket, ez a néhány sor azonban teljesen egyértelműen megvilágítja, hogy valójában miről is van szó. „Atlantisz [...] az erre befelé eső földek között Líbián is uralkodott egész Egyiptomig, s Európán is Tyrrhéniáig (Olaszországig). Nos, ez az egész egy kézbe tömörült hatalom egyetlen rohammal próbálta egykor leigázni a ti és a mi földünket, s mindent, ami a szoroson (a Gibraltáriszoroson) belül fekszik." A fenti sorok a történész számára teljesen világosak. Semmi kétség: a tengeri népek támadásáról van szó. Csak két dolgot kell kiigazítanunk Platón soraiban. Ugyanis nem egy, hanem két „roham" érte Egyiptomot. S a korai görögök, az akhájok nem védték Egyiptomot, hanem - éppen ellenkezőleg - a támadók oldalán, azokkal szövetségben harcoltak Egyip­ tom ellen. Olvasóinkban nyilván felvetődik a kérdés, hogy vajon a „tengeri népek" miféle kapcsolatban álltak az „atlantidákkal"? E kérdésre - e fejezet végén - még részletesebben kitérünk. Elöljáróban csak annyit mondunk, hogy a „tengeri népek" soraiban - minden valószínűség szerint - ott voltak Kréta (a Biblia szerint Keiftiu) elmenekült lakói is. De azt is előre kell bocsátanunk, hogy most már nem csupán Kréta és Théra

51

egykori lakóiról szól az atlantidák története, hanem több, rendkívül ma­ gas kultúrájú nép sorsa fonódik össze! Ezek után azonban térjünk rá tulajdonképpeni témánkra, az „atlantidák" nagy támadásának ismerte­ tésére. A Platón által említett hatalom (az öreg egyiptomi pap szerint) „Líbián is uralkodott egész Egyiptomig." A támadás valóban Líbia felől jött. Az első csata pontos időpontját is tudjuk: i. e. 1220. április 15-én az egyip­ tomiak a sivatagban állították meg a támadó líbiaiakat és fegyvertársai­ kat (egyben szomszédaikat), az ún. meshwesheket. A líbiaiak részéről ez a háború „honfoglalási kísérlet" volt. Ekkortájt ugyanis Afrika egész északi része (de még Kis-Ázsia is) évtizedeken át tartó aszálytól szenvedett, a táj egyre sivatagosabb lett. A líbiai pásztorok jószágai éheztek, nem volt legelő. Jól tudták, hogy a Nílus deltavidéke nedves, dús legelőt kínáló táj. Azzal a szándékkal jöttek, hogy majd letelepednek a deltavidéken. Ezt az is tanúsítja, hogy a líbiai király egész háznépével egyetemben, kincseivel és állataival a vesztes csata után érkezett ide; minden vagyona az egyiptomiak zsákmánya lett...

52

TÁMADNAK A TENGERI KIRÁLYOK

19. Roham a világ ellen A következő, hasonlójellegű támadás III. Ramszesz uralkodásának nyol­ cadik évében, i. e. 1180 körül érte Egyiptomot. Most már nem csupán Líbia, hanem a „tengeri népek" koalíciója intézett támadást ellene. Úgy történt, ahogy Platón írta: az egy kézbe tömörült hatalom egyetlen roham­ mal próbálta leigázni mindazt, ami a Gibraltári-öblön belül fekszik. A „tengeri népek" a legkülönbözőbb, egymással rokonságban nem álló, nem is egy nyelvet beszélő népek szövetsége volt. Olyan országok is szövetség­ re léptek egymással, mint például az Egyiptomtól nyugatra levő líbiaiak és az Anatólia déli partjait lakó lukkaiak, az ókor híres kalózai. A „tengeri népek" megnevezése számunkra szinte semmit sem mond; a sardanák, sékelesek, turusák, danunavák, tjakarok történetéről, sorsáról keveset tudunk. De a támadók között ott voltak a (feltehetően Krétáról menekült) peleszetek is, akik a harc után Kánaán területén telepedtek le, sfüiszteusok néven váltak a Biblia sokat emlegetett népévé. S - furcsa módon - a támadó tengeri népek között említik az ekwes, más néven az akhaiwasha népet is, amelyet a korai görögök, az akhájok alkottak. A „tengeri népek" elfoglaltak és feldúltak egy sor országot - közöttük a hettiták birodalmát is -, így jutottak Egyiptom határára. A csata pontos színtere nem ismert; a szárazföldi ütközet feltehetően Szaisz környékén, a deltavidéken zajlott le, a tengeri ütközetre pedig a partok előtt került sor. A nagy ütközetet az egyiptomi Medinet Habu templomának falait borító képek, feliratok örökítik meg.

20. Üzenet a templom falán A szöveg az egyiptomi csapatokat, illetve főként a fáraót dicsőítik: „Azokat, akik egyesülve, a tengeren vonultak felénk, a folyó torkolatában lángtenger fogadta, a parton pedig lándzsák sokasága irányult rájuk. A partra kény szeritettük [...] megöltük őket!" A templom falának domborművei a modern „képregények" módjára elevenítik meg a történteket. A tengeri ütközet jelenetei különösen moz­ galmasak; az egyiptomi hajók megütköznek a „tengeri népek" flottájával. A két fél hajói jól megkülönböztethetőek. Az egyiptomiak hajóit vitorlák

53

ÜZENET A TEMPLOM FALÁN

Az egyiptomi evezős hajók megállítják a támadókat. A „ tengeri népek" harcosai felfelé szélesedő, bordázott „tollas föveget" viselnek.

és evezősök hajtják, ezzel szemben a „tengeri népek" hajói csak vitorlák­ kal vannak felszerelve. Úgy látszik, szélcsend volt: a vitorlák ernyedten csüngenek, jórészt fel is vannak csavarva. Nincs kizárva, hogy a támadók vereségét is ez okozta; a „tengeri népek" hajói képtelen voltak a manőve­ rezésre. Ezzel szemben az evezőkkel is ellátott egyiptomi hajók fürgén nekimentek a „tengeri népek" hajóinak, s felborították őket. A csatajeleneteket tárgyaló könyvek szinte kivétel nélkül megemlíük azt a körülményt, hogy a „tengeri népek" hajóin nincsenek evezők; de ennek, úgy látszik, nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Pedig a dologban az a furcsa, hogy az ókorban egyetlen Földközi-tengeri nép sem használt kizárólag vitorlákkal hajtott hajót; a vitorlák mellett mindig ott voltak az evezők. Ennek oka jórészt az, hogy a Földközi-tengeren nincs megbízható széljárás. Az év jelentős részében jóformán teljes szélcsend van. Ha pedig fúj a szél, abban sincs köszönet, mert ilyenkor vihar van! Miként történhetett tehát, hogy a „tengeri népek" hajói nem voltak eve­ zőkkel felszerelve? Legjobb, ha őszintén bevalljuk, hogy erre nincs elfo­ gadható magyarázat. Ez - egyelőre - rejtély. (Azt viszont jól tudjuk: az Atlanti-óceánon állandó szelek fújnak.)

54

TÁMADNAK A TENGERI KIRÁLYOK

21.

Melkart oszlopain túl - az Atlanti-óceánon

A „tengeri népek" nagy támadása, majd hadjáratuk összeomlása után az egész Mediterrán medencében különös időszak következett be. Általános volt a gazdasági élet hanyatlása; ehhez járult még, hogy az aszályos évek miatt csökkent a termés. S ahogy az ilyen esetben lenni szokott, általános lett az új hazát keresés, s ez népvándorlás jellegű mozgást okozott. Kő­ szegi Frigyes A történelem küszöbén című könyvében a következőket írja: „A hanyatlás, a zavar és bizonytalanság időszaka hosszú évtizedekig tadott, ezalatt a menekülök kisebb-nagyobb csoportjai, biztonságos meg­ telepedést keresők és kalandorok kerekedtek fel a szigetekről és száraz­ földi otthonaikból Ezek azután a szélrózsa minden irányában hajóztak a Mediterrán medencében.''

A tengeri népek hajóin nincsenek evezősök. A kép mindkét szélén a tengeri népek jellegzetes „tollas föveget" viselő harcos látható.

55

MELKART OSZLOPAIN TÚL - AZ ATLANTI-ÓCEÁNON

AZ új hazát keresők között sok volt a föníciai. E hihetetlenül tehet­ séges hajós, kereskedő és iparos nép csoportjai a Gibraltári-szoroson (ahogyan ők nevezték: Melkart oszlopain) keresztül kihajóztak az Atlan­ ti-óceánra, s ott délnek fordulva, Marokkó Atlanti-óceáni partja mentén egy sor várost alapítottak. A föníciai településekben a „tengeri népek" leszármazottjai is otthonra leltek, de alighanem köztük voltak a Kréta szigetéről menekültek is. S ezzel elhagytuk a szelíd mediterrán partokat: hőseink immár más tájakra kerültek. A történet azonban ezzel nem ért véget, csak a színtér változott. Hiszen az .Atlantisz" név az Atlanti-óceánra utal, s ez - nem véletlen. A következő fejezetekben leírt események színhelyéül jórészt az Atlanti-óceán, az „igazi tenger" tájai szolgálnak.

A tengert népek Jogságba esett harcosai tollas föveget viselnek.

56

ATLANTISZ HÁROM KÜLÖNÖS REJTÉLYE Platón Kritiász című elbeszélésének három rejtélye alapos fejtörést okoz­ hat. Elsősorban azért figyelünk fel e különös sorokra, mert az az érzésünk támad, hogy ha megfejtjük rejtélyüket, megtudjuk, hogy a világ mely táján volt a legendás Atlantisz. Elsőként említjük, hogy Platón szerint a bányászat által feltárt ás­ ványkincsek között az Atlantiszon volt egy érc, „melynek ma csak a neve van meg, de akkor a puszta névnél több volt az oreikalchos, melyet a sziget sok helyén bányásztak, s az akkori fémek között - az aranyat kivéve - a legbecsesebb volt." Az oreikalchosról csak annyit tudunk, hogy az elbeszélés szerint ennek a fémnek „túzszerü fénye van". E legendás ércről Stegena Lajos ezt írja Atlantisz című könyvében: „Egy bizonyos fajtájú sárgaréz. Azok a kutatók, akik a Guadalquivir torkolatában, az ósi Tartesszoszban keresik Atlantiszt, a Sierra Moréna sárgarézkincsére gondolnak." (26. old.) Ez nyilván így van; az „oreikalchos" nem más, mint réz, esetleg valamilyen rézötvözet. Megjegyezzük, hogy Kréta szigetén nem volt érc­ bányászat; a helybeliek importálták a fémeket. A réz és a bronz az ókor­ ban rendkívüli értéket képviselt; Krétán mindkettőből sok volt, s ez a fém akkor a gazdaságot jelentette. Feltehetjük tehát a kérdést, hogy milyen következtetést vonhatunk le Platón „oreikalchos"-ra vonatkozó soraiból? Alighanem csak azt, hogy Platón több szálból szőtte az Atlantisz-legendát, s a történetben az ősi Tartesszosz is szerepet kapott. Ez persze semmiképp nem jelentheti azt, hogy Tartesszosz maga volt az elveszett Atlantisz. Említést érdemel, hogy Platón a Krítidszban azt írja, hogy Atlantisz szigetének széle Gadeiroszig

57

KÓKUSZDIÓ - AZ ATLANTISZ GYÜMÖLCSE

(a mai Cadizig) nyúlt: ez pedig a mai Spanyolország atlanti-óceáni part­ vidéke, az ősi, rézben gazdag Tartesszosz tája. Platón elbeszélésének másik rejtélyes, nehezen magyarázható sorai a következők: „.. .elefánt is nagy szárnmal volt a szigeten, volt legelő bőségesen [...] ennek a legnagyobb és legfalánkabb állatfajnak a számára is." Platón korában már csak Afrikában és Indiában éltek elefántok. Az időszámításunk előtti évszázadokban Líbia (Afrika) északi részén, közvet­ lenül a tengerparton is éltek elefántok; a karthágóiak közvetlenül városuk határában fogták el az idomításra szánt, harcra kiképzendő elefántokat. Platón a Timaioszban arról ír, hogy az atlantidák Líbiától egészen Egyip­ tomig uralmuk alatt tartották az elefántok által benépesített területet.

22.

Kókuszdió - az Atlantisz gyümölcse

A harmadik rejtély - melyről szólnunk kell - így hangzik: „...a sziget megadott [...] nemes gyümölcsöket [...] továbbá egy fa formájú növényt, amely egyszerre italt, ételt, kenőolajat ad; s egyáltalán mindazt a cseme­ gét, amit étkezés után a telt gyomor serkentésére a bágyadtság jóleső ellenszeréül adunk - mindezeket a napfényben fürdő föld [...] határtalan bőségben termelte." Nem kétséges, hogy Platón a kókuszpálmáról és terméséről, a kókusz­ dióról szólt. A dologban az a meglepő, hogy a kókuszpálma kizárólag csak trópusi tájakon terem, így tehát Kréta vagy Théra szigetén nem nőtt. De az egész mediterráneumban, a Földközi-tenger medencéjében sincs kó­ kusz. Annál gyakoribb növény az Atlanti-óceán nyugati tájain, az Antil­ lákon. Az egész ügy - valósággal szívdobogtatóan izgalmas! Lehetséges, hogy bizonyított tényként kellenne elfogadnunk az atlantidák amerikai jelenlétét? Sajnos, a dolog nem egyértelmű. Ez kitűnik Kolumbusz hajó­ naplójából, aki meglepve említi, hogy a szigeteken „indiai dió" - azaz kókusz található. Ez persze jól szemlélteti azt a tényt, hogy a kókusznövény az Óvilágban és az Újvilágban egyaránt honos. Különösen gyakori a csendes-óce­ áni szigeteken - és az Amerika előtti trópusi szigeteken, a Bahamákon. A kókuszpálma sajátos módon terjed. A termése lehull, s ha minden jól megy, begurul a vízbe. A dagály végén a visszahúzódó vízzel kisodródik

58

ATLANTISZ HÁROM KÜLÖNÖS REJTÉLYE

a nyílt óceánra. Ezután hajtja a szél, viszi a tengeráramlat. Szerencsés esetben partra vetődik valahol egy homokos parton, ahol gyökeret ereszt, s idővel sudár, fa formájú növény, kókuszpálma lesz belőle. A kókuszpálma - ez nem vitás - úgy is terjedhet, ahogy azt a fenti­ ekben vázoltuk. Újabban azonban mind többen állítják, hogy a távoli szigetekre nem véletlenül, sodródva került, hanem az ősi hajós (csóna­ kos) népek vitték magukkal. így például a polinézek mindig sok kókusz­ diót raknak vízi jármüveikre; a termésben levő folyadék a hosszú úton sem poshad meg. Ha partra szállnak, nyilván elültetik a magukkal hozott feleslegessé vált, megmaradt kókuszterméseket. Az újabb növénytani szakirodalom szerint a közkedvelt, nagytermésü kókusz Polinézián keresztüljutott el az Óvilág trópusi tájaira. A szakem­ berek azt állítják, hogy pl. Ceylon szigetén csak időszámításunk eleje táján honosodott meg. Ha ez igaz, akkor Platón korában (i. e. 500 körül) még nem volt kókuszpálma Indiában, s Platón sorai az Amerika partjai előtt levő szige­ tekre, vagyis az Antillákon termő kókuszpálmákra utalnak!

ATLANTISZ BIZONYÍTÉKAI Sokan talán még ma is hisznek abban, hogy az Atlanti-óceánban volt egy kontinensnyi sziget, amely nyomtalanul a mélybe süllyedt. S talán még ma is reménykednek, hogy előkerül majd egy tárgy, mely bizonyítja, hogy az Atlantisz-legenda igaz volt. Ilyen bizonyíték lenne például egy kancsó vagy egy váza a következő felirattal: „Készült Atlantisz szigetén, Krisztus születése előtt 7000-ben." Lényegében egy ilyen váza történetéről szólunk most. A váza „felfedezője" Paul Schliemann volt, a nagy autodidakta ásatórégész, Heinrich Schliemann unokája. Az unoka terhes örökséggel jött a világra; ő ugyanis már nem tudta felfedezni Trója romjait - ezt megtette a nagyapja. így hát Paul Schliemann - felfedezte Atlantiszt. A történet olyan, mint egy kalandregény; talán megérdemelné, hogy az egészet köz­ readjuk, de félő, hogy kissé terjedelmes, így hát inkább kivonatosan idézünk abból, amit Paul Schliemann papírra vetett: „Egy évvel halála előtt nagyapám (Heinrich Schliemann) egy darab papirost és ceruzát kért. Reszkető kezekkel ezeket írta a papírra: »Titkos toldalék a lepecsételt köteghez. Törd szét a bagolyfejű vázát. Figyelj a tadalmára, az Atlantiszra vonatkozik."" Közbevetőleg megjegyezzük, hogy Paul Schliemann - aki maga is régész volt - elhatározta, hogy folytatja híres nagyapja munkáját. 1909ben - miként azt a rejtélyes hagyaték parancsolta - letette az ünnepélyes esküt, hogy életét a nagy feladatnak szenteli. Most már kézhez vehette a nagyapja által hátrahagyott papírköteget, amelynek egyik lapján ez állt: „Arra a következtetésre jutottam, hogy Atlantisz nemcsak egy nagy földrész volt Amerika, Európa és Afrika partjai között, hanem összes kultúránk bölcsője is... Amikor 1837-ben Trója romjait ásattam Hisszarlikban, és a második rétegben a híres Priamosz-kincset megtaláltam, ezek

61

SZET FÁRAÓ HAJÓI KERESIK ATLANTISZT

között egy sajátságos külsejű bronzváza is volt Néhány tárgyon és a bronzvázán föníciai betűkkel rótt felirat betűzhető ki. Ez a felirat pediglen így szól: "Chronostól, Atlantisz királyától." Az 1883. évben a Louvre-ban egy olyan gyűjteményre bukkantam, amely a közép-amerikai Tiahuanacoban kiásott tárgyakból állott. Ezek között ugyanolyan formájú és ugyanolyan anyagból készült agyagcsere­ peket és tárgyakat fedeztem fel, mint amelyeket a Priamosz-kincsek bronzvázájában találtam. Ez a hasonlóság nem lehet véletlen. A fémtárgyakat análizáltattam. A vizsgálat szerint az anyaguk plati­ na, alumínium és réz volt; olyan ötvözet, aminőt sehol sem találtak az antik hagyományokban (oreikalchos?), és amely még ma is ismeretlen... Mi következik ebből? Az, hogy egy közös helyről kerültek ezekre a lelőhe­ lyekre. A tárgyaimon levő felirat megadta az eredet helyét: Atlantisz!"

23.

Szet fáraó hajói keresik Atlantiszt

Paul Schliemann feljegyzéseiben elmondja, hogy a szentpétervári múze­ umban talált ősrégi papirusztekercsen azt olvasta, hogy a II. dinasztiabeli Szet fáraó Kr. e. 4571-ben hajókat küldött nyugat felé, hogy hajósai megtalálják Atlantisz országának nyomait, ahonnan 3500 évvel azelőtt (azaz napjaink előtt 10 000 évvel) az egyiptomiak kivándoroltak, maguk­ kal hozván anyaországuk minden bölcsességét. Paul Schliemannt idézve: „...az egyiptomi és a maya kultúra közötti egyezés oly teljes, hogy ezt lehetetlen a véletlennek tulajdonítani. Az egyetlen lehetőség éppen az, amit a legenda mond: egyszer volt egy nagy kontinens, amelyik összekö­ tötte a mostani Új Világot a Régi Világgal. Ez volt az Atlantisz." Az .Atlantisz földjén készült váza" története - annak idején - valósá­ gos sajtószenzáció volt; még a tudósok is elhitték a mesét. Hiszen az „egyiptomi és a maya kultúra közötti egyezés" rejtélye már néhány évszá­ zada foglalkoztatja a világ tudósait: így hát sokan úgy vélték, hogy a szerencsés lelet - a titokzatos váza - révén megoldódott a tudósnemze­ dékek sorát vitára késztető probléma. Azután persze kiderült, hogy nincs váza, nincsenek tárgyak, nincse­ nek iratok - semmi sincs! Az egész csupán a képzelet szüleménye! A világ

62

ATLANTISZ BIZONYÍTÉKAI

hamar megfeledkezett a furcsa történetről: elvégre minden csoda három napig tart... Ma már csak a javíthatatlan ábrándozok hisznek abban, hogy az Atlanti-óceánban valaha volt egy kontinens, az elsüllyedt Atlantisz. Rej­ télyek mindazonáltal akadnak; az „egyiptomi és a maya kultúra közötti egyezés" kérdése ma is foglalkoztatja a kutatókat. A probléma megoldását azonban már nem az Afrika és Amerika közötti „szárazföldi út" egykori meglétében vagy hiányában - az elsüllyedt kontinensben látják. Egyre többen vallják azt a nézetet, hogy az ókorban - mintegy 2000 esztendővel Kolumbusz előtt - ismerték Amerikát, és számunkra névtelen hajósok kötöttek ki az Újvilág partjain!...

Paolo Toscanelli térképének rekonstrukciója. Ez a térkép adott útmutatást Kolumbusznak. Az óceán túlsó részén levő szárazföld partjai mintegy 5000 kilométer távolságra vannak Európától, s ez a távolság megfelel a valóságnak; Amerika ilyen messze van. A térkép azonban „Zipangu" szigetét (Japán) és Ázsia partjait mutatja. Tehát Toscanelli nem tudott Amerikáról, azt azonban tudta, hogy a „part" hol van. Ázsia keleti partja („India") a valóságban kb. ötször olyan távol van Európától (24 000 kilométer), mint ahogy azt Toscanelli - és Kolumbusz hitte. (Rekonstrukció)

63

AZ ATLANTISZ-LEGENDA TÖRTENETE Az Atlantiszról szóló legendát - a közhiedelemmel ellentétben - nem Platón találta ki. Minden bizonnyal már évszázadokkal Platón előtt is beszéltek az emberek rejtélyes, mélybe süllyedt szigetekről. Ahhoz azon­ ban persze nem fér kétség, hogy az Atlantisz-legendát Platón tette örök életűvé. Két rövid remekműben a Kriíiószban és a Timaioszban mondja el a történetet. Az Atlantiszról szóló történet már a kortársakat is foglalkoztatta. Arisztotelész legendának tartotta a platóni elbeszélést, más filozófusok azonban nem kételkedtek abban, hogy minden úgy történt, ahogyan azt Platón leírta. Hihetőnek tartották azt, hogy az Atlanti-óceánban volt egy nagy és gazdag sziget, amelynek lakói igen műveltek voltak. Nem tartot­ ták lehetetlennek, hogy egy sziget valamilyen katasztrófa során elsülylyedjen. S ez a vita - változatlan hevességgel - két és fél ezer éve tart. A kérdés az, hogy valóban létezett-e a platóni leírásnak megfelelő sziget, s ha volt ilyen sziget, akkor hol lehetett? Az egyik - széles körben elterjedt - nézet szerint, Platón elbeszélésé­ nek nincs komolyabb alapja. Ezt a véleményt jól tükrözi Stegena Lajos Atlantiszról szóló könyve: „A legenda tödénelmi magja, amely köré Platón társadalmi és etikai mondandóját építette, talán csak annyi lehetett, hogy volt egyszer valahol, valamelyik tengerben egy nagy sziget, amelyen gazdag és boldog emberek éltek. Ennek a szigetnek nem kellett szükségképpen az Atlanti-óceánban léteznie, talán még gazdag és boldog lakosainak sem kellett lennie. Elég­ séges volt, ha a kikötői kocsmákban néhány részeg matróz fecsegett valamit ilyesmiről. A képzelet azután szárnyra kapta a mondókát, színez­ te, alakította, toldozgatta, és egy-két évszázad múlva - hol volt még akkor

65

UTÓPIA VAGY VALÓSÁG?

egzakt Jöldrqjztudomány? - már tényként járt szájról szájra. A csodás elemek, a régmúlt virágzás s az elpusztulás drámája is a nép képzeletéből adódhatott hozzá."

24. Utópia vagy valóság? Sok szerző azon a véleményen van, hogy Platón Atlantisza nem más, mint csupán utópia. E görög szó jelentése így is értelmezhető: „sehol-hely". E felfogás szerint tehát Platón egy nem létező, képzeletbeli államot mutat be, így akarja szemléltetni, hogy milyenek a tökéletes társadalmi viszo­ nyok. Nem vitás, Platón Atlantisza egy kicsit valóban utópia; ezen a szigeten minden rendben megy, mindenki gazdag és boldog. Legalábbis egy ideig; mert amikor már gonoszak és kapzsik lettek, bekövetkezett a büntetés - a sziget katasztrófa következtében a mélybe merült. A fent említett nézettel szemben sokan voltak, akik szinte szó szerint igaznak tartották Platón nevezetes sorait. Hittek abban, hogy az Atlanti­ óceánban egykor - 12 000 évvel ezelőtt - valóban létezett a nagy és boldog sziget. E felfogásnak mind kevesebb híve van; ma már köztudott, hogy az Atlanti-óceánban sohasem létezett az oda álmodott földség. Az Atlan­ tisz-legenda hívei úgy gondolták, hogy ha nem ott, akkor másutt volt az ősi, magas kultúrájú táj, a katasztrófában megsemmisült sziget.

25. Atlantisz - az Égei-tengerben? Alexander von Humboldt, a nagy német természettudós volt talán az első, aki azt állította, hogy Atlantisz a Földközi- vagy az Égei-tengerben volt. Zseniális sejtését többen elfogadták, s elhatározták, hogy végére járnak az Atlantisz-legendának. Hédervári Péter így ír erről Egy eltűnt világ nyomában című cikkében: „1969. szeptember 15. és 23. között a Görög Régészeti Szolgálat nemzetközi tudományos kongresszust rendezett e kérdés tisztázása cél­ jából. A kongresszuson mintegy százhúsz geológus, vulkanológus, törté­ nész, régész és más szákember vett részt

66

Az ATLANTISZ-LEGENDA TÖRTÉNETE

A tudósok igyekeztek a problémát minden szempontból megvizsgálni, s közben a tízezer tonnás Knossos hajó fedélzetén olyan vidékek felé utaztak, amelyek minden valószínűség szerint az egykori Atlantisz föld­ jéhez tartoztak. Mert - mint kiderült - Atlantisz nem pusztult el teljes egészében. Egykori fővárosa a mai Szantorin szigetvulkánon épült fel, a birodalom más részei pedig Kréta szigetén voltak... Galanaeopülosz görög professzor, földrengéskutató, Atlantisz modern elméletének megalkotója úgy véli, Kréta őslakói valószínűleg azonosak lehettek Sztrongülé (Théra) szigetének lakóival - vagyis nem voltak mások, mint a legendás Atlantisz népe: az atlantidák. Marinátosz akadémikusnak, a görög régészeti szol­ gálat vezetőjének eddigi kutatásai alátámasztják ezt az érdekes feltevést, legalábbis annyiból, hogy az ma már kétségtelen: az ősi Kréta és Sztron­ gülé kultúrája teljesen azonos jellegű volt." A tudósok - elsősorban a történészek - osztják Galanaeopülosz pro­ fesszor véleményét. Ha műveikben szó esik Théráról, akkor megemlítik, hogy Platón e szigetről mintázta Atlantisz „fővárosának" képét, az .Atlan­ tisz-birodalom" leírása pedig Kréta, a minószi Kréta ihlette a nagy filozó­ fust. A történészek általában nem szólnak arról, hogy Théra és Kréta nem lehet igazán és maradéktalanul az az Atlantisz, melyről Platón írt.

26. Atlantisz határa Gadeira városa volt Platón világosan elmondja, hogy Atlantisz szigete a Gibraltáron (Hérak­ lész oszlopain) túl terült el! Ezek szerint tehát Atlantisz - az Atlanti-óce­ ánban volt. Tudják ezt az amatőr Atlantisz-kutatók, s ezért továbbra is az Atlanti-óceánban keresik az elsüllyedt „boldog sziget" maradványait... Galanaeopülosz professzor eredeti módon próbálta feloldani a nyil­ vánvaló ellentmondást. Ő azt mondja, hogy félreértelmeztük Platón sora­ it, mert Platón nem Gibraltár szikláit nevezte „Héraklész oszlopai"-nak, hanem egészen mást. Szerinte Platón a Peloponnészosz félsziget két ki­ nyúló fokát, a Malia- és a Matapan-fokot nevezte „Héraklész oszlopai"nak, s Théra és Kréta valóban e fokokon túl helyezkedik el. A kitűnő professzor szerint tehát Platón Atlantiszát teljes joggal kereshetjük az Égei-tengerben; abban a tengerben, amely Krétát és Thérát öleli körül!

67

AZ ATLANTI DÁK ÚJ HAZÁT KERESNEK

Le kell azonban szögeznünk, hogy az ókori görögök - tudomásunk szerint - csak Gibraltár szikláit nevezték „Héraklész oszlopai"-nak, így Galanaeopülosz professzor helymeghatározása nyilvánvalóan minden alapot nélkülöz. A görög professzor mesterkedése amúgy is könnyen cáfolható. Hiszen Platón egyértelműen leírja, hogy az ő Atlantisz-konti­ nense az Atlanti-óceánban volt; ez abból is kitűnik, hogy határa - Platón szerint - Gadeira (a mai Cadiz) volt! Az eddig elmondottak alapján egy érdekes probléma merül fel. Platón Kréta és Théra alapján mintázta meg Atlantisz szigetének törénetét. De miért tette át máshová a történet színhelyét? Miért írta azt, hogy a kon­ tinens-sziget az Atlanti-óceánban volt?... Igen elterjedt magyarázat szerint Platón térben távolra (az Atlanti­ óceánba), időben a régmúltba (11 000 esztendővel ezelőttre) helyezte a történetet. Hiszen a mesemondók is ezzel a fogással élnek, amikor a mesét imígyen vezetik be: „Hol volt, hol nem volt, valamikor réges-régen, az Óperenciás tengeren is túl..." E felfogás szerint Platón azért nevezte meg a történet színhelyéül az Atlanti-óceánt, mert így akarta elkerülni azt, hogy történetének valódi menete nyomon követhető legyen. A valóság azonban - minden valószínűség szerint - más. Az atlantidák története Thérán és Krétán kezdődött, azután - némileg megváltozott szereplőkkel - az Atlanti-óceán végtelennek tűnő térségei­ ben, majd azokon is túl folytatódott.

27. Az atlantidák új hazát keresnek Az „atlantidák" története nem zárult le az Égei-tengerben bekövetkezett vulkáni katasztrófa során. A szigetek lakói jórészt túlélték Théra i. e. 1450 táján bekövetkezett vulkáni kitörését és az azt követő, azzal járó özönár pusztítását, majd új hazát kerestek. Amint arról már részletesen beszámoltunk, az i. e. 1200-as évek táján az új haza meglelésére irányuló szándék vagy szükséglet valósággal népvándorlást váltott ki, amelyben szinte minden földközi-tengeri nép fiai részt vettek. Közöttük voltak Kréta (vagy ahogyan akkortájt a Biblia nevezi: Keftiu] lakói, valamint azok, akik Théra szigetéről időben elmenekültek. Sok volt közöttük az egyiptomi, de

68

Az ATLANTISZ-LEGENDA TÖRTÉNETE

talán még több a tiruszi, valamint a karthágói hajós, azaz a föníciai származású telepes. Persze fel kell tennünk a kérdést, hogy ezt a kevert, jórészt menekült föníciaiakból álló néptömeget jogosan nevezhetjük-e „atlanüdák"-nak? Őszintén be kell vallanunk, erre csupán az jogosít fel minket, hogy kö­ zöttük voltak a nagy, égei-tengeri katasztrófa túlélőinek utódai. S a to­ vábbiakban ők személyesítik meg Platón elbeszélésének hőseit. Időszámításunk előtt 1000 táján Marokkó atlanti-óceáni partjain föníciai városok virágoztak; biztosak lehetünk abban, hogy lakosaik kö­ zött szinte minden földközi-tengeri nép jelen volt. Hatalmas kövekből összeillesztett falakat építettek, csillagászati ismereteik voltak. Itt azonban meg kell szakítanunk elbeszélésünk fonalát, mert vala­ mit el kell mondanunk. Amit az eddigiek során e fejezetben kifejtettünk, azt komoly kutatók már nemigen vitatják. Olvasóink most persze talán arra gondolnak, hogy legjobb lenne, ha itt be is fejeznénk a történetet, ha nem bocsátkoznánk vitatható elméletek ismertetésébe. Csakhogy ha így tennénk, akkor elhallgatnánk századunk egyik legérdekesebb, legro­ mantikusabb elméletét!

28. Az atlantidák útja a Húsvét-szigetig Thor Heyerdahl ugyanis azt állítja, hogy i. e. 1000 táján Marokkó atlan­ ti-óceáni partjairól, talán Sq/i vagy Lixus városok kikötőiből hajósok kel­ tek útra, áthajóztak az Atlanti-óceánon, s valahol Közép-Amerika partjainál kötöttek ki. Áthatoltak az amerikai kontinensen, s a mai Peru partjairól a Húsvét-szigetre is eljutottak! Alighanem itt, a Csendes-óceán távoli kis szigetén ért véget az atlantidák története! Jól tudjuk, hogy a Mediterráneum keleti részéből elszármazott népek újvilági kalandjai nehezen hihetők. Elmélete miatt támadják is elegen Thor Heyerdahlt. Persze, meg kell mondjuk, hogy a neves norvég tudós csak ritkán írta le az .Atlantisz" szót, nem írt az atlantidákról. Sok jel azonban arra vall, hogy Heyerdahl elmélete valahogyan mégiscsak kapcsolódik az At­ lantisz-legendához. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy Platón pontos tudósítást nyújt az Antillákról és Amerikáról! A Timaioszban ezt írja:

69

AZ ATLANTIDÁK ŰTJA A HÚSVÉT-SZIGETIG

„Atlantisz szigetén tehát nagy és csodálatra méltó királyi hatalom kelet­ kezett, mely... ama külső szárazföld (Amerika!) egyes részein is uralko­ dott. " Talán itt az ideje annak, hogy emlékeztessük olvasóinkat; a dilettáns Atlantisz-kutatók jelentős része szerint Platón a közép- és dél-amerikai magaskultúrák népeit, így pl. a majákat nevezte „atlantidák"-nak. Az említett szerzők gyakran azt írják, hogy .Atlantisz" Közép- és Dél-Ameri­ kában volt! Amint azt olvasóink nyilván már sejtik, e könyv szerzője nem osztja teljes egészében ezt az elképzelést. De - teljes egészében - ne vessük el azt a gondolatot, hogy Platón az Atlanti-óceánon túli tájakról, népekről is szólt müveiben. Hiszen világosan utal a nagy szárazföld, Amerika előtt levő AnÉiííákra, s amikor az évente két termést hozó tájakról ír, a trópusi fűszereket, gyümölcsöket termő vidéket említi, alighanem ezekről az egyenlítői szigetekről ad hírt. Ha figyelmesen olvassuk Platón Atlantiszról szóló műveit, világossá válik előttünk, hogy a nagy görög filozófus mozai­ kokból rakta össze a történetét, s ha elemezzük a szöveget, utalást ka­ punk arra, hogy Héraklész oszlopain túl, az Atlanti-óceán tájain, a tengeren túli szigeteken, valamint „nagy szárazföldön" - népek élnek. Az .Atlantiszról" szóló történet tehát hatalmas területen játszódik; a színtér a Mediterráneum, a Földközi-tenger vidékének keleti sarkától az Atlanti-óceánon és Amerikán át - talán a Csendes-óceánban levő Hús­ vét-szigetig terjed. S ennek megfelelően az „atlantidák" elnevezés alatt Platón a nagy ívű történet szereplőit értette. Olvasóink most talán azt gondolják, hogy Atlantisz története nem egyéb foszladozó szálú mesénél. Ez azonban nem így van, legalábbis nincs egészen így! A következő fejezetekben arról olvashatunk majd, hogy Platón két évezreddel Kolumbusz előtt - tudott Amerikáról, hogy Amerika földjén alighanem Európából jött emberek jártak! S hogy évezredekkel ezelőtt élt egy fejlett kultúrájú hajósnép, amely csodálatos térképeket készített, s ezek titkát még napjainkig sem sikerült megnyugtató módon, maradéktalanul megoldani. Sok jel vall tehát arra, hogy valaha volt egy hihetetlenül müveit, bátor nép, melyet akár „atlantidáknak" is nevezhetünk.

70

PLATÓN AMERIKÁRÓL Úgy tűnik, Platón olvasóit csak a mesebeli Atlantisz-kontinens érdekelte; nyilván ez az oka annak, hogy nagyon kevesen figyeltek fel egy megdöb­ bentő tényre. Arra, hogy Platón két évezreddel Kolumbusz előtt pontos tudósítást nyújtott Amerikáról! Platón sorai olyan tömörek, hogy kisebb részleteiben idézzük az erre vonatkozó szöveget, s mindjárt az idézet után hozzáfűzzük az adott szö­ vegrész elemzését. Az idézetek Platón Timaiosz című művéből valók: Azzal a szorossal szemben, amelyet ti Héraklész oszlopainak hívtok... A „Héraklész oszlopai" a Gibraltári-szoros sziklái voltak: a görögök így nevezték a Földközi-tenger Atlanti-óceánra nyíló kapuját. ...volt egy sziget, amely nagyobb volt, mint Líbia és Kisázsia együtt­ véve. Ez a „sziget" volt a legendás Atlantisz. Amint azt az előző fejezetekben olvastuk, ez a terület az Atlanti-óceánnak úszónövényzetes része, ahol a hajósok lebegő moszatmezőket találtak. Innen az akkori utazók átkelhettek a többi szigetre... A „többi sziget" az Antillák csoportjai volt; elsősorban Kuba és Domi­ nika. Mivel az említett szigetek az .Atlantisz" - azaz a növényzetes tenger - után voltak, Platón ezen sorai semmiképp sem vonatkoznak a Kanári­ szigetekre. Az Antillák rejtélyéről e fejezet végén még szólunk. ...e szigetekről pedig az egész szembenlevő szárazföldre... Azaz az amerikai kontinensre. ...mely ama igazi tenger körül terül el Az „igazi tenger" az Atlanti-óceán! Mert mindaz, ami az említett szoroson belül van, keskeny bejáratú öbölnek tűnik fel...

71

AMERIKÁBA..

Lényegében az egész „ismert" ókori világ a Gibraltári-szoroson belüli táj volt; tehát az ókori világ egésze - a „nagy tenger"-nek nevezett Föld­ közi-tengerrel együtt - csupán keskeny bejáratú öbölnek tűnik. ...azt ellenben tényleg tengernek lehet nevezni.. Az Atlanti-óceán nagy méreteit jelzi, hogy „tényleg tengernek lehet nevezni". ...amint az őt körülvevő földet is teljes joggal igazi szárazföldnek. Az Atlanti-óceánt mintegy körülveszi az észak- és dél-amerikai kon­ tinens, valamint Közép-Amerika. Ezek a mediterrán tájhoz képest való­ ban nagy méretű földségek, amelyeket teljes joggal lehet „igazi szárazföldnek" - kontinensnek nevezni. Eddig a Timaioszból vett idézet. Most pedig engedjék meg olvasóink, hogy néhány körülményre fel­ hívjuk figyelmüket. A fenti idézetben olvashattuk, hogy Platón így ír Amerikáról: „az öt (az Atlanti-óceánt) körülvevő földet..." Ha arra gondo­ lunk, hogy az ókori hajósok számára Amerikát (feltehetően) a Keleti-part jelentette - vagyis a Labrador-félszigettől délre eső partok, a Mexikói-öböl, a Karib-tenger és az Atlanti-óceán partvidéke, egészen az Amazonas-deltáig -, akkor világossá válik, hogy a tengert itt valóban „körülveszi" a szárazföld. Ezek után arról győzzük meg olvasóinkat, hogy Platón tudatosan írt arról, hogy másutt nagy tengerek és nagy szárazföldek vannak. Egy másik művében (Platón: Phaidon) így ír: „...a Föld roppant nagy, s mi - akik Phasistól a Héraklész oszlopig mint hangyák vagy békák a mocsár körül, úgy lakunk a tenger (a Föld­ közi-tenger) szegélyein - csak kis részét lakjuk a földnek, és sok más ilyen hely is van még másfelé, ahol szintén sok ember lakik."

29.

Amerikába...

A Timaiosz című műből vett idézetek alapján kevés kétségünk marad: Platón két évezreddel Kolumbusz előtt - igenis hírt adott Amerikáról! A dologban az a különös, hogy erről hallgatnak a lexikonok és a földrajzi felfedezésekről szóló könyvek. Mindenhol azt olvashatjuk, hogy az Újvi­ lágot 1492. október 12-én, éjfél után két órakor fedezte fel Kolumbusz.

72

PLATÓN AMERIKÁRÓL

Platón Amerikáról szóló sorai persze jó néhány szerzőnek feltűritek; így például az általunk több ízben is említett Várkonyi Nándor bizonyított ténynek tartja azt, hogy Platón korában ismerték Amerikát. Komolyabb tudományos művekben azonban nem esik szó Platón általunk idézett sorairól. Nem is említik, nem is cáfolják. Mintha nem is létezne ilyen szöveg! A felmerülő kérdések között alighanem az a legérdekesebb, hogy honnan tudott Platón Amerikáról? Ezzel kapcsolatos, legelső gondolatunk alighanem az, hogy Platón talán minden reális alap nélkül, fantáziaszülte elbeszélést írt, s a mese sorai véletlenül megegyeznek a valósággal. Ezzel a lehetőséggel persze számolnunk kell. Platón azonban meglehetősen pontos képest ad a Sargasso-tengerről, az Antillák szigeteiről, az Atlanti-óceán és az amerikai konünens méreteiről; ha mindezt figyelembe vesszük, akkor inkább azt tartjuk valószínűnek, hogy Platón tudott Ame­ rikáról. Következő kérdésünk nyilván az, hogy a hajdani hajósok vajon vélet­ lenül vetődtek-e partra Amerika földjén, vagy pedig szándékosan, felfe­ dező útjuk során jutottak el az Újvilágba. Itt megemlítjük, hogy számos szerző (közöttük Thor Heyerdahl) szinte biztosra veszi, hogy az ókorban hajósok kötöttek ki Amerika partjain. E szerzők többsége szerint ez az út - egyirányú volt! Az Óvilágból jött hajósok sohasem tértek vissza az Újvilágból. A feltételezett hajósok - az elképzelések szerint - vagy hajótöröttek voltak, vagy pedig új hazát kereső telepesek.

30.

Föníciai felfedezők Amerika földjén?

Platón sorai arra vallanak, hogy kétezer esztendővel Kolumbusz előtt felfedezők jártak az Újvilág földjén, nagyobb utakat tettek meg a partok mentén, majd visszatértek az Óvilágba, s hírt hoztak Amerikáról. Ez nyilvánvaló; hiszen hajótörést szenvedett tengerészek vagy letelepedési szándékkal érkező telepesek sohasem jöttek volna rá arra, hogy nem „szigeten", hanem „igazi szárazföldön" értek partot. Persze legjobb, ha leszögezzük: nincs döntő bizonyíték, nincs olyan tárgy vagy írás, amely egyértelműen bizonyítaná, hogy ismeretlen hajó-

73

FÖNÍCIAI FELFEDEZŐK AMERIKA FÖLDJÉN?

sok már Kolumbusz előtt átkeltek az Atlanti-óceánon.* Több szöveg is utal Amerikára, ezek azonban meglehetősen homályosak. Az általunk több ízben is említett szerző, Várkonyi Nándor részletesen foglalkozik e kérdéssel, így hát tőle idézünk: „Diodórosz részletesen elbeszéli hogy a föníciaiak, az ókor e legkivá­ lóbb hajósai, hatalmas szigetet fedeztek föl »Afrikával szemben, mely már nagyságánál fogva is említésre méltó. ...Líbiával szemben, az óceán kö­ zepén jelentős nagyságú sziget fekszik. Líbiából (Afrikából) nyugat felé indulva, sok napon át kell hajózni odáig. ...Ezenkívül, miután a sziget éghajlata rendkívül enyhe, majdnem egész évben érik ott a gyümölcs és minden nyári vetemény. A sziget - mondja tovább Diodórosz -, régebben ismeretlen volt, mert messze esik az egész lakott világtól. A föníciaiak, kik a legrégibb idők óta tengeri kereskedelmet űztek, sok gyarmatot alapítottak Líbiában és többet Európa nyugati országaiban is. Minthogy vállalkozásaik jól folytak, nagy vagyonokat halmoztak fel, és akkor már arra merészkedtek, hogy a ten­ gert Héraklész oszlopain túl is bejárják, amely tenger Okeánosznak ne­ veztetik. Mikor a Héraklész oszlopain túli partokat kutatták, és Líbia (Afrika) mellett délfelé hajóztak, egy heves vihar messze kiverte őket az óceánra, és sok napon át hányódtak, mígnem az említett szigetre vetődtek. Földerítették az ország előnyeit és egész állapotát, és mindenüvé hírül vitték... A karthágóiak attól féltek, hogy sok karthágói polgár szeretne majd kivándorolni a boldog szigetre, másrészt azonban balszerencse ese­ tére menedékhelyet akartak fenntartani, ha például Karthágót a sors valamely megsemmisítő csapással sújtaná. Ugyanis azt remélték, hogy tengeri erejük segítségével az egész lakosságot a győztesek előtt ismeret­ len szigetre telepíthetik át.« De legérdekesebb Seneca verse, melyben kereken megjövendöli Ame­ rika fölfedezését:

Az újságok időnként arról adnak hírt, hogy valahol Dél-Amerika keleti partjai mentén, esetleg az Amazonas őserdeiben - föníciai írásokra buk­ kantak a régészek. Sajnos, e szenzációs hírek egyelőre nem tekinthetők hiteleseknek.

74

PlJVróN AMERIKÁRÓL

Normann-viking hajó útra készen. A bayewc-i szőnyeg részlete, XI. század

A normannok eljutottak Amerika földjére is. Új-Fundlandon (L'Anse aux Meadows) telepüket feltárták a régészek. Vasat használtak, háziállatokat tenyésztettek és óvilágí növényeket termesztettek; az indiánok körében ezek nem terjedtek el.

75

FÖNÍCIAI FELFEDEZŐK AMERIKA FÖLDJÉN?

Venient annis saecula seris quibus Oceanus vincula rerum laxet, et ingens pateat teüus Thetisque novos deteget orbes, nec sit terris ultima Thule. (Medea, 376-381) (Késő esztendők után eljönnek a századok, midőn az Óceán megoldja a világ bilincseit, és hatalmas földrész tárul fel; akkor Thétis (a tenger) új világövezeteket fog felfedni előttünk, s Thule (Izland) nem lesz legszélső az országok között." (113. old.) S végül nyomatékosan olvasóink figyelmébe ajánljuk, hogy az ókor­ ban - de a középkorban is! - tudtak az amerikai partok előtt levő sziget­ csoportról, az Antüíó/cról! A Kolumbusz előtti időkben a hajósok, geográfusok sokat írtak és beszéltek Antilia szigetéről. A név „szembenlévő"-t vagy „ellenoldalon levő"-t jelent; hiszen közismert, hogy az anti szócska más szóval kapcsolva ezt jelenti: „ellen" (pl. antialkoholista). Tehát Antilia nem más, mint „a tenger túloldalán levő sziget"! E sziget vagy szigetek - létezéséről (noha senki sem látta őfceít!?]) mindenki meg volt győződve. Kolumbusz és követői megbízható állomásoknak tekintet­ ték az Európa partjaitól az Indiák (Amerika) felé vezető úton. Amikor valóban megismerték az Antillákat (e szigetek neve már felfedezésük előtt ismert volt!) berajzolták a szigeteket a térképekre, s odaírták a már meglevő nevet: .Anüllák". Ez - 1502-ben történt: egy bizonyos Cantillo nevű térképész müvén szerepel először a már évezredek óta „sejtett" szigetsor. Előre bocsátjuk, hogy a következő fejezetekben több ízben szólunk majd olyan földrészekről, szigetekről vagy hegyláncokról, melyekről rejtélyes módon - tudtak a tudósok, hajósok - noha azokat akkor még nem is „fedezték fel"! Feltehetjük tehát a kérdést: vajon a rejtélyes atlan­ tidák voltak azok, akik az utókorra hagyományozták felfedezéseiket, is­ mereteiket, tudásukat?

76

KOLUMBUSZ ELŐTT AMERIKÁBAN 1492. október 12-én, éjfél után két órakor történt: a Kolumbusz flottillá­ jának élén haladó Pinta nevű hajó matróza, Rodrigo de Triana felkiáltott: föld! Mind a három hajón, a Santa Marián, a Pintón és a Niñón is bevonták a vitorlákat, így várták a hajnalt. Reggel elébük tárult az a föld, melyet Kolumbusz így írt le: „Ez a sziget igen nagy és sík, és itt nagyon sok zöld fa és víz van, a közepén pedig egy nagyon nagy tó helyezkedik el. Hegyek egyáltalán nincsenek. " Kolumbusz hajói kikötöttek az Újvilágban, Amerika földjén, amelyet még sohasem látott fehér ember. Legalábbis így írják a lexikonok. De vajon igazuk van a lexikonoknak? Ezzel el is jutottunk az emberiség kultúrtörténetének egyik legérdekesebb rejtélyéhez. Mert van olyan felfogás is, mely szerint Kolumbusz előtt járt fehér ember Amerika földjén. E nézet élharcosa a kiváló norvég néprajztudós, Thor Heyerdahl, akinek kitűnő útleírásai hazánkban is megjelentek. Heyerdahl - ezt tudnunk kell - tudományos körökben ép­ penséggel nem örvend túl nagy népszerűségnek, s az akadémikus tudó­ sok többsége úgy véli, tévesek az állításai. A „hivatalos tudomány" szerint ugyanis Amerika (Észak-, Közép- és Dél-Amerika) húsz- vagy harmincezer év óta szigetszerűen elkülönült az Óvilágtól. Két ízben volt földhíd a mai Bering-szoros helyén; huszonhat­ huszonnyolcezer évvel ezelőtt, majd tízezertől húszezer évvel ezelőttig állt fenn a szárazföldi közlekedés lehetősége. A tudósok azt is lehetségesnek tartják, hogy valamikor régen az északi tájakon jégen vagy csónakon keltek át az Amerikát benépesítő mongolid emberek, így jutottak el az Újvilágba. Az amerikai indiánok vércsoportja alapján azt is tudják, hogy csak néhány család, esetleg egyetlen, rokonságban álló csoport tagjai léptek az Újvilág földjére.

77

VIKINGEK AZ ÚJVILÁGBAN

Gyorsan szaporodtak és terjedtek; néhány évezred alatt eljutottak Dél-Amerika legdélibb csücskéig, benépesítették Amerikát. A tudósok túlnyomó többsége azt vallja, hogy a hódító spanyolok megjelenéséig Amerika népei teljes mértékben önállóan fejlődtek - ők nem tudtak az Óvilágról, s az Óvilág nem tudott róluk.

31.

Vikingek az Újvilágban

Ez a felfogás egy kis döccenést szenvedett, amikor - az 1900-as évek eleje táján - ismertté vált, hogy a vikingek jóval Kolumbusz előtt jártak ÉszakAmerikában, s ott településeik is voltak. E történetek egyik hőse Vörös Erik (Eirik Raude), akit hazájából, Norvégiából gyilkosság miatt száműztek, s így Izlandon élte életét. Ám később innen is száműzték, s így 982 körül nyugat felé hajózott. Az általa látott partvidéket Grőníandnak, „Zöld-Föld"-nek nevezte el. A normannok mintegy 400 esztendőn át éltek Grönlandon. Vörös Erik fia, Szerencsés Leif (Leif Eriksson), 1000 körül áthajózott Észak-Amerika észak-keleti

A normannok eljutottak Amerika földjére is. Normann hajó

78

79

PAPIRUSZHAJÓVAL AZ ÓCEÁNON

partvidékére. Három tájegységének nevet is adott: Helluland (Köves Föld), Markland (Erdős Föld) és Vinland (Szőlős Föld) viking telepesekkel népe­ sült be. Kereskedtek a bennszülöttekkel, idővel azonban megromlott a közöttük levő viszony, s a vikingek elhagyták Amerikát. Az Újvilág kultúrájának fejlődéséről szóló könyvek többségében egyetlen szó sem esik az amerikai viking településekről. Mintha nem is léteztek volna! Ez azonban érthető; az amerikai népek kultúrtörténetében a vikingek nem hagytak nyomot. Mi is rövidre fogjuk a vikingek amerikai kalandjának történetét. Még megemlítjük azonban, hogy meglehetősen könnyen jutottak el az Újvilágba. Hiszen két norvég unokatestvér, Ingolfr Arnarson és Leif már 871-ben felfedezte Izíandot. Történetesen őket is gyilkosság miatt száműzték hazájukból. A vikingek hamarosan benépe­ sítették Izland szigetét, s innen már nincs messze Grönland, ahonnan azután eljutottak Észak-Amerika észak-keleti partjaira. A „hivatalos tudomány" képviselői azt mondják, hogy a vikingek ame­ rikaijelenléte - kivételes ügy volt. Csak azért sikerült eljutniuk az Újvilágba, mert közel voltak hozzá; Grönlandról jószerint néhány nap alatt odaérhettek! Meg azután a vikingek rendkívül bátor hajósok voltak... Thor Heyerdahl azonban egészen más véleményen van. Ő azt állítja - s ebben kétségkívül igaza van -, hogy Afrika nyugati partjaitól igen könnyen el lehet jutni Amerikába, pontosabban Közép-Amerikába. Még az ókori egyiptomiak papiruszsásból készült tutajszerú hajói is átkelhet­ tek az Atlanti-óceánon.

32.

Papiruszhajóval az óceánon

Sajátos módon igazolta elméletét; épített egy papiruszhajót, s ezzel (a Rá-L-nek nevezett alkalmatossággal) az Atlanti-óceánon keresztül elju­ tott Barbados közelébe. Majd a következő évben megépítette a Rá-II. papirusztutajt, s ezzel már 57 nap alatt szépen eljutott Afrikából a trópusi Amerikába. Ősi minta alapján épített hajóját sodorta a tengeráramlat és a passzátszél... Heyerdahl norvég, s nem hazudtolta meg viking származását: remek kaland lehetett tutajon átkelni az Atlanti-óceánon. Ráadásul azt is bebi­ zonyította, hogy sástutajjal el lehet jutni az Újvilágba. Csak éppen azt

80

KOLUMBUSZ ELŐTT AMERIKÁBAN

nem lehet pontosan tudni, hogy tulajdonképpen mit is akart ezzel alátá­ masztani. Mert igaz ugyan, hogy az egyiptomiak - meg a mezopotámiai népek - használtak papiruszhajókat. De kitűnő, fából ácsolt hajóik is voltak. Arról nem is szólva, hogy a föníciaiak hajói - mintegy 4000 esz­ tendővel ezelőtt - valószínűleg jobbak voltak Kolumbusz vitorlásainál!

33. A Kolumbusz-útvonál Meg kell mondjuk, hogy Kolumbusz igen jól választotta ki az útirányt. Mintha csak tudta volna, hogy ez az Újvilágba vezető legkedvezőbb „ös­ vény", melyet manapság „Kolumbusz-útvonal" néven emlegetnek. Heyerdáhl így ír róla: „...enyhe éghajlati viszonyok, rendkívül kedvező óceáni áramlatok és állandó hátszél jellemzi Tulajdonképpen Afrika északnyu­ gati partjainál kezdődik, s a Kanári-áramlattal egyenesen az Antillák és a Mexikói-öböl felé tart. Madagaszkár és Dél-Afrika felől erős déli mellék-

A KOLUMBUSZ-ÚTVONAL

áram csatlakozik hozzá, amely ugyancsak az Antillák felé áramlik, de a brazíliai part mentén. Bár ez a két óceáni út Afrika két különböző pontjáról indul, mégis olyan közös útvonal részeinek tekinthető, amely a trópusi Amerikát Afrika számára elérhető távolságba hozza, de nem így Afrikái: az Újvilág számára. Hogy Kolumbusz előtt átszelték-e ezen az útvonalon az óceánt, ezt még nem tudjuk. De ezen az úton Afrikából bárki és bármi könnyen elsodródhat az Újvilágba. Ezzel szemben az amerikai padon a bennszülöttek számára nincsenek kedvező, ellenkező irányú útvonalak. Észak-Amerika mérsékelt zónájában a déli irányú, hideg Labrador-áram­ lat uralkodik, s az északnak tadó meleg Golf-áram olyan bennszülöttek lakóterületénél kezdődik, akik trópusi viszonyokhoz vannak szokva, s így nemigen volnának képesek arra, hogy az Atlanti-óceán hideg északi tér­ ségein a hosszú utat túléljék." Heyerdahlnak persze igaza van; Afrikából - vagy a Kanári-szigetekről -Amerika felé valóságos „szállítószalag" visz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenkező irányban haladó hajók szükségszerűen ellenáramlattal,

Thor Heyerdahl és útitársai a hqjószerü tutajon

82

A Rá II. oldal- és szembenézetben. Az ókorban -a jó acélszerszámok hiánya folytán - könnyebb volt tutajt építeni, mint hqjóbordát ácsolni vagy deszkapalánkot hasítani és faragni Tutajokat használtak azok a népek is, melyek ismerték a bordázott palánkos hajókat.

83

A KOLUMBUSZ-ÚTVONAL

szembe fújó széllel köszködnek. Hiszen Kolumbusz - Amerikából jövet január 16-án indult útnak, s 1493. március 15-én érkeztek meg a spa­ nyolországi Pálos kikötőjébe. A portugál partokat azonban már március 3-ára elérte. Az történt ugyanis, hogy Kolumbusz - a visszafelé vezető utat északabbra fekvő szélességi övben tette meg. Mindezt azért mondottuk el, hogy érzékeltessük; egy jól megépített föníciai hajó számára nem okozhatott nehézséget az Atlanti-óceánon való hajózás. De vajon jártak-e Amerikában föníciaiak, görögök vagy a krétai me­ nekültek? Elmondhatjuk: ez igazán rejtély - méghozzá a valódi, nagy rejtély! Legalább száz meggyőző érv szól amellett, hogy az ókorban - talán i. e. 1200-1000 táján - a Mediterráneumból elszármazott népek jártak Amerika földjén, s nyomot hagytak az Újvilág kultúrájában. S ugyanakkor hasonló­ képpen nyomós érvek cáfolják ezt az elképzelést. A tudósok - e kérdésben is - két táborra különülnek. Az izolacionisták Amerika „elszigeteltségét" vallják: azt, hogy az Újvilág magascivilizációi teljesen önállóan, külső (Óvilágból származó) befolyás nélkül fejlődtek és alakultak. A dtfluzionisták álláspontja szerint az Óvilág és az Újvilág kultúrájában mutatkozó hason­ lóságok nem az egyirányú fejlődés, a konvergencia eredményeként, hanem olyképpen jöttek létre, hogy a Mediterráneumból Amerikába került jövevé­ nyek hatással voltak környezetükre. Hogy melyik tábornak van igaza? Ezen vitatkoznak a kérdés szakértő tudósai. Mi nem foglalunk állást: a következő fejezetekben inkább el­ mondjuk a legérdekesebb „bizonyítékok" történetét. Mert ilyen azután van bőven. Mintha a tudomány ördöge incselkedne az amerikai kultúra kutatóival; legendák, népszokások, tárgyak és épületek százai hivalkodva hirdetik, hogy egykor a Földközi-tenger tájáról jött magas, szőke emberek jártak az Újvilág földjén, s a fejlett amerikai népek kultúrája hatásukra vált az óvilágihoz hasonlóvá. De amikor már biztosak vagyunk abban, hogy a legendák igazak, amikor a tárgyi emlékek már meggyőztek minket az Óvilággal való kap­ csolatról, akkor hirtelen elbizonytalanodunk; meginog hitünk az Óvilág és az Újvilág egykori kapcsolataiban. Ez azért van így, mert egyetlen megcáfolhatatlan bizonyíték sem akad a múzeumok gyűjteményeiben, mely a távoli kultúrák valódi kapcsolatát, hajdani érintkezését igazolná.

84

PIRAMIS MEXIKÓBAN Ha Amerika öslakóiról esik szó, képzeletünkben May Károly észak-ame­ rikai, skalpoló indiánjai vagy az Amazonas őserdeiben fúvócsővel vadá­ szó, meztelen bennszülöttek jelennek meg. Ritkán gondolunk arra, hogy a maja, az azték vagy az inka birodalom - fénykorában - éppoly fejlett volt, mint az Óvilág civilizált országai. így történhet, hogy a Mexikóban járó turisták olykor meglepődnek, amikor az autóbusz az ősi Teotihuacán városában egy piramis tövében áll meg. A tájékozottabbak azt is megjegyzik, hogy éppen olyan, mint Dzsószer fáraó hatlépcsős piramisa, mely az i. e. 2700-as években épült. Furcsa módon, itt az Újvilágban, Mexikó és Közép-Amerika, Dél-Amerika területén, mintha az ókori Egyiptom kissé torzított tükörképe jelent volna meg! Nemcsak az épületek, a piramisok emlékeztetnek Egyiptomra, ha­ nem sok minden más is. A királyi pár - éppúgy, mint Egyiptomban fivér-nővér házasságban élt. A király ünnepélyes alkalmakkor álszakállt kötött! Az egyiptomi fáraók borotválták az állukat, a maja fejedelmeknek pedig mint a dél-amerikai indiánoknak nem nőtt szakálluk. De hogyan jut eszébe valakinek álszakállt viselni, ha sohasem látott valódi szakállt? Azután meg a maja és az inka fejedelmeket haláluk után múmiaként „tartósították"... A múlt század dereka táján még meglehetősen általános elképzelés volt, hogy pl. a maja civilizáció nem véletlenül emlékeztet az ókori Egyip­ tom világára. Valaha - talán i. e. 1000 táján - egyiptomiak hajóztak át az Újvilágba, ahol valóságos kultúrateremtők lettek. Meghonosították az új környezetben az egyiptomi műveltséget, szokásokat. Megjegyzendő, hogy e felfogás hívei azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a föníciaiak, sőt a görögök is hatással lehettek az újvilági kultúrák fejlődésére.

85

A xochicalcoi piramis

Ez az elképzelés a múlt század vége táján szinte teljesen eltúnt a tudomány világában. Általánosan eluralkodott az „izolacionista" - ma­ gyarán az elszigetelt fejlődést valló felfogás. A tudósok szerint az Újvilág­ ban - anélkül, hogy tudtak volna Egyiptomról vagy Mezopotámiáról kitalálták a piramisépítést, az uralkodó fivér-nővér házasságát, az álszakállt, a Nap-kultuszt, a sásból készített tutajhajót, az elhunyt uralkodó testének bebalzsamozását és még sok más, Egyiptomra vagy Mezopotá­ miára valló „találmányt". A külön úton, függetlenül végbemenő fejlődés elméletét az a tény is valószínűvé tette, hogy Kolumbusz előtt az Újvilágban nem ismerték a gabonát; márpedig ha telepesek jöttek volna Egyiptomból, akkor azok vetőmagot is hoztak volna magukkal! Igaz azonban, hogy a szántási-aratást igénylő gabona azért sem honosodhatott meg, mert az ásóbotos-kert­ művelő indiánok számára a kukorica volt a termesztésre igazán alkalmas növény. De Amerika földjén a vasat, az ekét vagy a kerekeken gördülő kocsit sem ismerték. S Amerika földjén nem találtak egyetlen sor görög vagy föníciai feliratot, egyetlen pénzérmét sem! Az Újvilág lakói nem ismerték a palánkos, bordázott hajók építését, ehelyett jól kormányozha­ tó balsafa vitorlásaik és sáskötegből készült tutajhajóik voltak...

86

PIRAMIS MEXIKÓBAN

Elmondhatjuk, hogy a modern, komoly tudományos könyvek túlnyo­ mó többségében még utalás sincs arra vonatkozólag, hogy Közép- vagy Dél-Amerikában egyiptomi, netán mezopotámiai hatás érvényesülhetett volna. Az „izolacionisták" - a „külön úton, elszigetelten való fejlődés" híveinek győzelme teljes volt. Az utóbbi években azonban némi változás történt e téren. ThorHeyerdahl, a világhírú norvég néprajzkutató tudós ugyanis a kultúrák tenge­ reken át történő terjedésének lelkes híve és propagálója. Romantikus, megragadó elmélete szerint egykor - i. e. 1000 táján - az Óvilágból jött hajósok jelentek meg Amerika partjain. A magas, szőke, szakállas férfiak megismertették az óvilági kultúrával a Mexikói-öböl partvidékének lakóit. Elméletét néhány érdekes tényre alapozza. Ilyen például az, hogy mintegy háromezer esztendővel ezelőtt a Mexikói-öböl dzsungelnövény­ zettel borított, mocsaras, fojtóan párás, trópusi éghajlatú parti övezeté­ ben hirtelen - szinte előzmények nélkül - fejlett civilizáció bontakozott ki. Megjelent a hieroglif-írás, a fejlett naptárrendszer, a nagy monolit kövek faragása, a szobrászat, a domborműkészítés és a piramisépítészet. A kultúrtörténészek felfogása szerint ilyen klima és környezet nem alkalmas fejlett civilizáció kialakulására.

34. Az olmék rejtély E kultúra hordozóit kevéssé ismerik a tudósok; oíméfcoknak nevezték el őket. Különös alkotókedvükre jellemző, hogy mivel dzsungellel borított lakóterületükön nem találtak megfelelő követ, ezért a száz kilométerre levő kőfejtőben kitermelt hatalmas tömböket mocsarakon és ingoványokon át lakóterületükre cipelték! Gyönyörű szobraik közül különösen ne­ vezetesek az olykor harminc tonna súlyú tömbből kifaragott, hatalmas emberfejek. Heyerdahl szerint nem véletlen, hogy az Újvilágban éppen itt virág­ zott fel először a kultúra. Ugyanis itt ér partot az Atlanti-óceánt átszelő áramlat! Az Afrika északnyugati partjairól induló hajókat szinte „szállí­ tószalagon" hozza ide a nyugat felé fújó szél s a tenger áramlása... A kitűnő norvég tudós kalandos módon bizonyította állítása igazát: 1969-ben a marokkói Safi kikötőjéből társai kíséretében papirusztutajjal

87

. AZ OLMÉK REJTÉLY

La Venta területén találták ezt a 65 cm magas, európai vonásokat mutató, szakállas férfi szobrát.

útra kelt az Újvilág felé. 2662 tengeri mérföld megtételével bizonyította, hogy a papirusztutaj valóban tengerálló. 1970-ben új papirusztutajjal 57 napi hajózás és 3270 tengeri mérföld megtétele után - partot is ért a Kis-Antillákhoz tartozó Barbados szigetén. Heyerdahl bebizonyította, hogy ősi jellegű papirusztutajjal is át lehe­ tett kelni az Atlanti-óceánon. Az ókori egyiptomiaknak - ezt érdemes megjegyeznünk - nemcsak papirusztutajaik, hanem kitűnő palánkos hajóik is voltak! De vajon valóban eljutottak valaha az ókorban a Földközi-tenger táján élő hajósok az Újvilágba? E kérdésről erősen megoszlanak a vélemények. A tudósok jelentős része a „teljes tagadás" álláspontján van; szerintük Kolumbusz előtt soha nem lépett európai ember az Újvilág földjére.

88

PIRAMIS MEXIKÓBAN

Manapság egyre inkább terjed az a felfogás, hogy az ókorban néhány hajó elvetődött Amerika keleti partjaira. Ez azért is valószínű, mert ha egy vitorlás hajó hajótörést szenved az Atlanti-óceánon a marokkói par­ tok táján, akkor az szinte menthetetlenül sodródik nyugat felé, az ame­ rikai partokhoz. A tudósok többségének véleménye szerint- az ilyen „látogatások" nem voltak hatással az újvilági népek kulturális fejlődésére. Thor Heyerdahl - és akik osztják felfogását - azon a véleményen vannak, hogy az ókorban - i. e. 1000 táján - az afrikai kikötőkből tele­ pesek indultak Amerikába. Talán nem voltak sokan, de jelentős hatást gyakoroltak az Újvilág kultúrájára; mintegy „katalizálták" a tengerentúli civilizáció fejlődését. Persze jó lenne tudni, hogy az említett nézetek közül melyik a helyt­ álló! Tulajdonképpen Heyerdahkiák kellene bizonyítania állítása igazát, de amint azt említettük - „perdöntő" bizonyíték nincs a kezében. Furcsa módon azonban szinte minden azt sejteti, hogy a közép-és dél-amerikai magas­ kultúrák fejlődésére hatással volt az Óvilág fejlett civilizációja. A „sejtést"

Mintegy 270 cm magas, harminc tonnás bazalt-fej, az olmék művészek alkotóba. La Venta területén találtak.

89

TOLLAS KORONA - AMERIKÁBAN

alátámasztó „közvetett bizonyítékok" végtelen sorából csak találomra em­ lítünk néhány figyelemreméltó érvet. Kezdjük talán az olmék szobrokkal. Ezek az ősi alkotások két jelleg­ zetes etnikai típust jelenítenek meg. A hatalmas, harminc tonnás bazalt­ tömbből kifaragott emberfejek feltűnően negroid jellegűek. Tömpe orr, vastag ajak jelemzi őket. Ilyen jellegű arc teljesen idegen az Újvilágban. A másik típus jellegzetes szemita karakterű: ismertetőjegye a hajlott orr és a kecskeszakáll. A néger és az arab-szemita jelleg Marokkóban, Afrika nyugati partvidékén vegyesen oszlik meg - az olmék szobrok szinte su­ gallják, hogy valaha látogatók érkeztek az Óvilágból a Mexikói-öböl tró­ pusi övezetébe... A „bizonytalan bizonyítékok" még a kutatókat is könnyen tévútra vezethetik. Hogy ez így van, azt egy érdekes jelenség példázza. A történet egy kicsit bonyolult, de megérdemli, hogy kövessük a gondolatmenetet. Amint arról e könyv elején már szóltunk, i. e. 1200 táján vegyes összetételű népcsoport, a „tengeri népek" koalíciója támadt Egyiptomra. Vereséget szenvedtek, jelentős részük szétszóródott. Feltételezhetjük, hogy új hazát kereső csoportjaik elvetődtek az Újvilágba. Nos, a medinethabui templom falán a hatalmas méretű dombormű szinte a modern képregények módjára ábrázolja a csatát! Ezen könnyű felismerni a tengeri népek harcosait: az ábrák szerint más ruhát és más fejdíszt viseltek, mint az egyiptomiak. A tj akarok, peleszetek, danunák és sekelesek például szoknyát és tollas koronát hordtak. A szoknya logikus és kényelmes viselet volt: ez a hasznos ősi ruhadarab térdig ért, alul néhány rojt díszítette.

35.

Tollas korona - Amerikában

Most persze azt kellene elmondanunk, hogy tulajdonképpen mi is volt az a „tollas korona". Ez azonban nehéz eset, mert - töredelmesen be kell vallanunk - nem tudjuk. Ugyanis leírás nem maradt fenn róla, a rajzokon pedig csak azt lehet látni, hogy alul pánttal összefogott, felfelé enyhén szélesedő, bordázott valami fedte a harcosok fejét. így aztán lehetséges, hogy valóban tollakból készült: de sokan azt gyanítják, hogy bőrszíjak vagy éppen kelmecsíkok alkották a viseletet. Noha nem tudjuk, hogy

90

PIRAMIS MEXIKÓBAN

Tula nevezetességei a „harcos szobrok". Tollas fóveg díszíti a fejüket.

miből készítették, a „tollas korona" formája olyan jellegzetes, hogy igazán könnyen felismerjük, össze sem lehet téveszteni más föveggel. Amint azt már több ízben említettük, felvetődhet a gondolat, hogy a tengeri népek egyes csoportjai elvetődtek az Újvilágba. Talán erre utal az a tény, hogy a Palenque megalapítójának tartott, s Vötannak nevezett kultúrhérosz követőit „ce/cií"-ek, azaz „szoknyasok" néven emlegetik a hagyományok. A másik jellemző ruhadarab, a tollas korona is fellelhető az Újvilág­ ban. Tula tölték főváros nevezetességei a „harcos szobrok" - ezek fején is ott díszeleg a tengeri népek „tollas koroná"-ja! Ezzel máris bizonyítva lenne a „tengeri népek" képviselőinek jelenléte az Újvilágban? Sajnos, említett bizonyítékaink kétes értékűek. Ugyanis a „harcos szobrok" tulajdonképpen kőoszlopok voltak, melyek eredetileg egy templom faszerkezetét tartoü^1-' A fatHiő eltűnt, a harcosformára faragott kőoszlopok ottmaradtak. Ha ezt tudjuk, akkor a „tollas korona" felső ^sze már a görög oszlopokra emlékeztet! A legvalószínűbb azonban az, hogy a harcosformára faragott oszlopok fejdísze - csupán véletlenül hasonlít a tengeri népek tollas koronájára vagy a görög oszlopok kiképzésére...

91

TOLLAS KORONA - AMERIKÁBAN

S persze, talán az is véletlen, hogy Egyiptomban és Mezopotámiában, valamint a marokkói partokon levő városokban hatalmas, olykor húsz­ tonnás kövekből építettek falakat, s ilyen építkezés jött „divatba" az ame­ rikai magaskultúrák körében, sőt a Húsvét-szigeten is. Heyerdahl azonban azt mondja, hogy ilyen sok véletlen már nem lehet „véletlen". Igaza lenne a kitűnő norvég tudósnak? Erre a kérdésre - teljes biztonsággal - senki sem tud választ adni...

Olmék kerámia sírmelléklet Zsineggel húzható játékkutya, kerekek­ kel. Az olmék nép tehát ismerte a kereket, talán fából készült kerekek is voltak, ezek azonban (ha voltak) - elkorhadtak. Nehezen érthető, hogy az Újvilágban ott sem használták a kerekes jármüvet, ahol jó utak voltak.

Maja előkelőség utazás közben.

92

UFÓK ÉS A MAJA CIVILIZÁCIÓ Romantikus hajlamú szerzők állítják, hogy a maja civilizációt nem a helybeli bennszülöttek fejlesztették ki. Ehelyett az ismereteket készen kapták az idegen bolygóról jött lényektől! E szerzők szerint az „idegenek" két ízben is idelátogattak. Először i. e. 3113. augusztus 12-én érkeztek; második látogatásuk pedig i. sz. 987. évére esett. Amint azt majd olvas­ hatjuk, e két évszám valóban nevezetes dátum volt a régi maják körében. A teljesen szabadon szárnyaló fantáziájú szerző, Erich von Danikén azt is tudni véli, hogy az „idegenek" sajátos, kis méretű ürjármüvön érkeztek. Szerinte egy ilyen űrjármű képe is fennmaradt; e kétségkívül szép ábra díszíti az említett szerző Magyarországon is megjelent művé­ nek, A jövő emlékei című könyvnek címlapját. A rajz egy domborműről készült, melyet az ősi maja vallási központban, Paíenquében tártak fel 1952-ben. Danikén tehát azt állítja, hogy a nevezetes domborművön egy űrra­ kétában ülő űrhajóst látunk. Az űrjármű kicsi és kényelmetlen; ez azon­ ban nem jelent semmit, mert nem más, mint az anyaűrhajó és a Föld közötti összeköttetést biztosító űrkomp... De vajon valóban „rakétában" ülő alakot látunk? Danikén érve meg­ győző; azt mondja, hogy csak rá kell nézni: „...a látvány még a legkétkedöbb embert is elgondolkodtatja, ha teljesen elfogulatlanul szemléli ezt a rajzot A képen emberi lény ül, felsőtestével előrehajolva, versenyzői pózban egy olyan járműben, amit ma minden gyerek űrhajónak mondana. A gép elöl hegyes, különös, rovátkás kiöblösödésekkel, amelyek fúvókanyílásokhoz hasonlítanak, aztán szélesebb lesz, és a törzset nyaldosó tűzlángokban végződik. Maga a lény kezét egy meghatározhatatlan ellenőrzőkészülék-félén tartja, és bal lába sarkát valamiféle pedálra he-

93

Palenque piramistemploma alatt, 24 méter mélységben találták meg Pacal nevü uralkodó sírját borító kőlapot A domborművön látható kereszt előtt - mintegy „ég és Jold között" lebeg az elhunyt

94

UFÓK ÉS A MAJA CIVILIZÁCIÓ

lyezi. Ruházata a célnak megfelelő; rövid, kockás nadrág, széles övvel, egy japán szabású, modern dzsekiféle." Az emberi kultúra legfurcsább paradoxona, hogy az említett dombor­ mű palenque-i asztronauta néven vált igazán közismertté. S azt talán mondanunk sem kell, hogy az ábrán látható, feltűnően maja arckarak­ terű férfiú nem volt űrhajós, s nem rakétában ült. A dombormű azonban a világ egyik legjelentősebb művészettörténeti értéke. Meglepően későn, „szinte ma", pontosabban 1952-ben vált is­ mertté; ekkor tárták fel az ősi vallási központban, Palenqué-ben. Ott rejtőzött a Feliratok Templomának padozata alatt. A régészek meglepve tapasztalták, hogy boltíves lépcsőlejárat vezet a huszonnégy méter mé­ lyen fekvő kamrába. Ennek padlóját jórészt egy faragott fedelű, dombor­ művei ékesített, óriási kőkoporsó foglalta el. A koporsóban persze nem az „űrhajós" - hanem a Pacal nevű ural­ kodó maradványai voltak. I. sz. 603-ban született, s 683-ban temették el. A felfedezés nagy port vert fel a régészek körében; a temetés módja, valamint a kripta falait díszítő festmények sok szempontból egyiptomi jellegűek. A piramistemplom aljában mintegy tíz emeletnyi mélységben húzódó sírkamra is a fáraók temetkezési szokásait idézi. A nagyjelentő­ ségű lelet felfedezője, Alberto Ruz Lhuiüier azonban megjegyzi, hogy ez csak parallel jelenség, s nincs szó valódi egyiptomi hatásról. Ha most jól megnézzük Palenque „űrhajósának" képét, meglepő felfedezést teszünk. Az emberalak mögött a kép középső részét egy ke­ reszt foglalja el! Erről a „barokkos" cikornyák elterelték a figyelmünket. A „rakéta" eleje most már olyannak tűnik, mint az országutak mentén álló falusi feszületek fölött levő, hajlított, eső ellen védő bádogtető. Ennek tetején pedig ott van a szent quefczaí-madár! A „keresztről" a következő fejezetben esik majd még szó... Ahogy azt elmondottuk, a palenque-i dombormű ábráján nincs űrhajó és nincs űrhajós. Az UFO-hívők azonban másféle „bizo­ nyítékokkal" is rendelkeznek. Azt állítják, hogy a maja csillagászat és matematika csúcsteljesítményei nem származhattak a helybeli indiánok­ tól. A maják például a holdciklus tartamát úgyszólván tökéletesen meg­ határozták: 29 egész és 53 059/10 000 nap!

95

36. A maja csillagászat tudománya A maják különösen tisztelték a Vénusz bolygót. Az egyik naptáruk szerint az év 584 napig tartott; annyi ideig, ameddig a Vénusz megkerüli a Napot. Nagy ünnepségeket rendeztek az úgynevezett nagy Vénusz-ciklus befe­ jeztével, ami sajátos naptáruk szerint 65 évig tartott, a mi naptárunk szerint ez 104 esztendőnek felel meg. Egyébként az ún. Drezdai Kódex táblázatokat is tartalmaz; ezek a Vénuszra, a Marsra és a Holdra vonat­ kozó számítások. A napfogyatkozásokkal kapcsolatban is végeztek kuta­ tásokat, azonban a pontos időpontokat nem tudták biztonsággal előrejelezni. Megjegyezzük, hogy a ma élő csillagászok közül többen is azzal kí­ sérleteztek, hogy a maják feltételezett módszereit és műszereit utánozva megfigyeljék a Napot és a Holdat. A legnagyobb gondosság és igyekezet mellett legalább százszorta pontatlanabb eredményeket kaptak, mint a régi maják! Erre a rejtélyre egyelőre nincs magyarázat... Sok spekulációra adott lehetőséget a „hosszú számlálás"-nak elne­ vezett maja időszámítási rendszer. A hosszú számlálás, akárcsak a ke­ resztény naptár, egy meghatározott múltbéli időpont óta eltelt napokat számlálja. Ez az „első nap" - az időszámításuk kezdőnapja - i. e. 3113. augusztus 12. volt. De mi történt ezen a napon? A lelkes UFO-hívők persze azt mondják, ez volt az idegen bolygóról jött űrvendégek érkezé­ sének napja. A tudósok azonban azt állítják, hogy a kiinduló dátum napján semmi sem történt: ezt a napot pusztán matematikai-mitológiai absztrakció révén tűzték ki. Ez volt a 13 „baktunból" álló nagy ciklus vége, és egy új korszak kezdete...

Palenquébanfelfedezett maja hieroglifák

96

Rituális - cirkuszi - „Bikaugrás", freskó, Knosszosz Olajtároló amfora

Három ablak temploma, Machu Picchu (fent)

Ásóbotos földművelés

U F Ó K ÉS A MAJA CIVILIZÁCIÓ

A maja naptár egy szempontból egészen más, mint a keresztény naptár. Mi persze éveket számolunk a „kezdőnaptól". A maják ezzel szemben évek helyett a következő egységeket használják; 1 kin 1 nap 20 nap (20 kin) 1 uinal = 360 nap (18 uinal) 1 tun = 7 200 nap (20 tun) 1 katun = 144 000 nap (20 katun) 1 baktun = 2 880 000 nap (20 baktun) 1 pictun = 57 600 000 nap (20 pictun) 1 calabtun = 1 kinchiltun = 1 152 000 000 nap (20 calabtun) 1 alautun = 23 040 000 000 nap (20 kinchiltun) Ezek az elnevezések tulajdonképpen az időszámítást szolgálták. De éppen ez az, ami érthetetlen. Mert egy alautun több mint 23 milliárd nap! Egy-két aíautunnal napjaink előtt, az ember még majomember volt! Ilyes­ fajta időmértékkel csak a csillagászok dolgoznak!... Megjegyezzük, hogy a fenti elnevezéseket puszta számnevekként is használták. Azt azonban aligha képzelhetjük el, hogy az egyik maja így szólt volna a másikhoz: „Szükségem lenne nyolc alautun tojásra, mert vendégeket várok!" Ennyi tojás megtöltené a Tiücaca-tó medrét! Egyéb­ ként egyedül a majáknak van - illetve volt - szavuk ilyen óriási mennyiség kifejezésére! Ez azonban csak azt tanúsítja, hogy különös szenvedéllyel foglalkoztak csillagászattal, matematikával és főként - bonyolult naptá­ rak készítésével. E fejezet eleje táján azt olvashattuk, hogy egyes UFO-hívők szerint i. sz. 987-ben „idegenek" látogatták meg a majákat. Ebből annyi az igazság, hogy maja legendák szerint ebben az évben valóban „idegenek" érkeztek egy Cuculcan (Tollas kígyó) nevű vezér irányításával. Meghódí­ tották a Yucatán-félszigetet, és azon a helyen alapítottak fővárost, amely később Chichén Itzá néven lett nevezetes.

97

37.

Maja birodalom - ez volt Atlantisz?

Talán még érdemes megemlítenünk, hogy akadtak élénk képzelőerejű szerzők, akik szerint a gazdag és civilizált Atlantisz-birodalom nem volt más, mint a régi maják országa. Ez az elképzelés logikusnak tűnhet, hiszen a maja birodalom valóban az Atlanti-óceán irányában volt. Ha azonban az évszámokat vizsgáljuk, menten kiderül az elképzelés tartha­ tatlansága. Hiszen Platón i. e. 427-ben született, és 347-ben halt meg. Ez idő tájt azonban a maja kultúra még csak a „kialakulás korszakában" volt, amikor az első templomok épültek... Megemlítjük, hogy i. sz. 900 táján a maja civilizáció hanyatlásnak indult; a városok, települések kiürültek, lakatlanokká váltak. E furcsa jelenség magyarázatát ma sem ismerjük. Feltehetően több ok játszott közre: bekövetkezett az élelmiszer-termelés csődje, gazdasági válság és külső támadások rendítették meg az addig virágzó birodalmat, s ezek együttes hatása végül e civilizáció összeomlásához vezetett...

Kolumbusz előtti mocsika kerámia; szakállas, turbános, kaftános férfit ábrázol. Afrikai jövevények emlékének tekinti Heyerdahl.

98

KERESZT AZ ÚJVILÁGBAN - KOLUMBUSZ ELŐTT Hogyan került a kereszt Kolumbusz előtt az Újvilágba? E kérdésre - úgy tűnik - az egyetlen logikus válasz az volna, hogy - véletlenül. Hiszen, ha két egymásra merőleges vonalat húzunk, akkor azok „keresztezik" egy­ mást, s ha az egyik vonal rövidebb, mint a másik, akkor szabályos „keresztet" rajzoltunk! Joggal gondolhatnánk tehát, hogy a Palenque „űr­ hajósa" mögött látható kereszt nem más, mint egy véletlenül ilyenre sikerült díszítőelem! Hiszen i. sz. 700 táján - amikor a dombormű készült - a keresztény vallás az Újvilágban, következésképpen a (mexikói) maja birodalomban sem jelenhetett még meg. A dologban csak az a furcsa, hogy nem egy, hanem sok kereszt készült Kolumbusz előtt az Újvilágban! Hiszen például éppen Palenquében, az egyik legfontosabb maja szertartási központban a „kereszt templomá"-nak nevezik az egyik templomot: itt ugyanis több keresztábrázolás is látható. S hogy a dolog még különösebb legyen, a kereszt nyilván vallási szimbólum volt; erre következtethetünk, hiszen az egyik domborművön Pacal uralkodó és Chan Balum éppen áldozatot mutat be a kereszt előtt. De nem csupán Palenquében voltak keresztek. Vég nélkül sorolhat­ nánk a példákat, így csak megemlítjük, hogy Cortez a Yucatán-félszigeten egy ősi templom udvarán kőkeresztet talált; a bennszülöttek esőért imád­ koztak hozzá. Ezt a kőkeresztet a keresztény papok elkobozták, s Merida város főterén állíttatták fel, majd egy gipszből készült Krisztus-szoborral egészítették ki. Garcilaso de la Vega, a félvér inka herceg ezt írja: „Pedro Matiz, Chiapas püspöke és mások bizonnyal állítják, hogy a yucatáni szigetek indiánjai a kereszt jelét, mint istenüket imádják." A kereszt jele tehát meglehetősen elterjedt volt Közép- és Dél-Ameri­ kában, így például egy azték kódex ábrázolásán látható Quetzalkoatl

99

A PAP KIRÁLY SZOBRA

isten, amint egy lépcsős piramis tetején áll, kezében botot tart, testét keresztekkel díszített hosszú, fehér köpeny borítja. Az Újvilágot diadalmasan meghódító spanyol konkvisztádorok, különös módon, „kereszténységre" valló jelenségekkel találkoztak. Perui hadjárata alkalmával Francisco Pizarro - saját hadseregének szeme láttára - megfoj­ totta az uralkodót, majd a spanyolok beléptek Cuzco templomába, ahol az inkák által istenként tisztelt Kon-Tiki-Viracocha (Virakocsa, így is írják) szob­ ra állt. A krónikások szerint a szobor haja, arcszíne, vonásai és ruházata, valamint szandálja pontosan olyan volt, amilyennek a festők Szent Bertalant ábrázolják. Ez persze nem zavarta a spanyolokat: darabokra törték a már­ ványszobrot, s ami arany volt rajta, azt beolvasztották...

38. A papkirály szobra A spanyolok ezt követően tovább folytatták útjukat, s eljutottak a hatal­ mas cachai inka templomig. Itt egy hatalmas kőszoborra találtak, mely Kon-Tiki-Vtracochát, az isteni eredetű papkirályt ábrázolta. A szobor al­ kotói királyi tartású, hosszú szakállú, hosszú köpenybe burkolt férfiút jelenítettek meg. A remekmű mély hatást tett a spanyolokra; a kortárs Garcilaso inka herceg ezt jegyezte fel: „A spanyolok, miután megtekintet­ ték a templomot, és az imént leirt szobrot, úgy állították be a dolgot, hogy Szent Bertalan esetleg egészen Peruig vándorolt, hogy a pogányoknak prédikáljon, s az indiánok ennek az eseménynek az emlékére állították e szobrot" A spanyolok hosszú ideig meg is kímélték a szobrot, s Cuzco spa­ nyol-indián félvérei létrehoztak egy felekezetfélét, amelynek védnökévé ezt a „Szent Bertalan-szobrot" tették meg. A spanyolok később rájöttek tévedésükre, a hatalmas templomot lerombolták, a szobrot pedig elszál­ líttatták, majd darabokra törték. Furcsa módon, nem csupán a szobrok emlékeztettek a keresztény szentekre, hanem a legendák is. Egész Közép- és Dél-Amerikában élt az az elképzelés, hogy valamikor jóságos „szent" vándorolt a nép között, akit tanítványai kísértek. A történészek ezt a „szentet" - akit a bennszülöttek különböző neveken emlegettek - „kultúrhérosz"-nak nevezik, ami lénye­ gében kultúrateremtő félistent jelent.

100

KERESZT AZ ÚJVILÁGBAN - KOLUMBUSZ

ELőTr

Az Újvilágban nagy területeken elterjedt, részleteiben meglehetősen különböző legenda szerint a vándorló, prédikáló kultúrhérosz - vagy kultúrhéroszok - tanították meg a népet az írásra, a nagy kövekből való építkezésre és sok minden másra.

39.

Tollas Kígyó és tanítványai

A maják két „kultúrahéroszról" emlékeznek meg; először Itzamna érkezett messze földekről, az óceánon át, keletről. Ő volt az első pap, megszer­ kesztette a maják naptárát. Jóval később érkezett Cuculcan, mintegy húsz ember kíséretében. A legenda szerint valamennyien lengő köpenyt, lábukon szandált viseltek, hosszú szakálluk volt, fejük pedig fedetlen, s elrendelték, hogy a nép vallja meg bűneit és böjtöljön. Cuculcan fontos épületeket emeltetett, piramisokat építtetett. Intette a népet, hogy ne használjon fegyvert; uralma alatt a nép békében és bőségben élt. A „cuculcan" név maja nyelven ugyanazt jelenti, mint az aztékoknál a Quetzcdkoatl; a két félisten nevét tehát „Tollas Kígyó"-nak fordíthatjuk. A két nemzet papjai szerint a két név egyazon kultúrhérosz különböző megneve­ zése volt. Quetzalkoattt építőmeáterek, csillagászok kísérték; utakat építte­ tett, embereket tanított. Majd elbúcsúzott a néptől, de megígérte, hogy visszatér; ezt követően mágikus kígyótutajon tengerre szállt és távozott. A dologban az a legkülönösebb, hogy az aztékok és a maják különö­ sen kegyetlen, könyörületet nem ismerő nép voltak; a keresztény tanokra emlékeztető felfogás tehát - úgy tűnik - teljesen idegen volt számukra. Egy bizonyos Brinton nevű szerző, az amerikai bennszülöttek vallásáról 1882-ben megjelent tanulmányában, a következőket írja: „Quetzalkoatl megtiltotta az ember- és állatáldozatokat, s azt tanítot­ ta, hogy az istenek csak kenyeret, virágokat és tömjént kívánnak. Megtil­ totta a háborúskodásokat, a verekedést és a rablást és mindenfajta erőszakosságot, úgyhogy nemcsak saját népe szerette és tisztelte, hanem távoli nemzetek is, amelyek fővárosába el-elzarándokoltak. Az a tény, hogy az aztékok, akik piramisaikban és templomaikban emberáldozatőkat mutattak be, még mindig emlékeznek erre a jóakaratú és paci­ fista kultúrahordozóra, akinek tanításai mintegy a bibliai parancsolatokat idézik, olyan mély hatást tett a spanyol szerzetesekre, hogy Quetzalkoatlt

101

ÉVENTE ÖTVENEZER EMBERT ÁLDOZTAK FEL. ..

Tamás apostollal azonosították, pontosan úgy, ahogy Peruban Vtracochát Szent Bertalannal keverték össze."

40.

Évente ötvenezer embert áldozták fel...

Az aztékok fővárosában, a vízre épült Velencére emlékeztető Tenochtitlán szívében helyet kapott Tlaloc, az esőisten és Huitzilopochtli, az aztékok törzsi istenének temploma; hozzá közel állott a Quetzalkoatlnak szentelt kerek templom. A templomoktól nem messze volt az áldozatok, az emberáldozatok bemutatására szánt zárt terület, ahol évente mint­ egy 15 000-50 000 embert öltek meg, illetve áldoztak fel. Ezek szerint tehát az aztékok tisztelték Quetzalkoatlt, de szolgáltak Huitzilopochtli istennek is, aki harcos isten volt, s akit az életet adó Nappal azonosítot­ ták; így aztán a sötétség és az éjszaka erőivel folytatott mindennapi harcában emberi szívvel és vérrel kellett táplálni a harcias istenséget... A keresztény tanításokra emlékeztető hagyományok, valamint a szentekre hasonlító szobrok hatására, a hódító spanyolok jelentős része meg volt győződve arról, hogy az Újvilágban valaha keresztény apostolok, hittérítők jártak. Érthető tehát, hogy expedíciókat is szerveztek a „hét keresztény város" felkutatására. E városok persze csak a képzelet világában léteztek. A legenda ere­ dete az volt, hogy a muzulmán mórok a Jeres menti csatában legyőzték a keresztény seregeket, s a VIII. század elején elfoglalták az egész Pire­ neusi-félszigetet. Ekkor egy érsek hat püspökkel hajóra szállt; egy atlan­ ti-óceáni szigeten értek partot. Ott hittérítőmunkát folytattak, s hét keresztény várost alapítottak. Joggal gondolhatjuk, hogy Kolumbusz előtt sohasem jártak keresz­ tény hittérítők az Újvilágban. De akkor hogyan kerültek a keresztek Palenque templomába, honnan származott a gyónás, a böjt és a bűnök megbánásának kereszténységre valló hagyománya? A logikus válasz per­ sze az, hogy mindez - a véletlen műve! De talán inkább az az igazság, hogy az aztékok, maják és inkák népében is élt a jóság, az erkölcsi emelkedettség iránti vágy, s ez olyan formában nyilvánult meg, ahogyan az Óvilágban is történt. De más magyarázatot is találunk majd. Lehet, hogy mégis jártak keresztény hittérítők az Újvilágban Kolumbusz előtt.

102

SZAKÁLLAS, SZŐKE SZENTEK Amikor Kolumbusz első ízben megérkezett az Újvilágba, nem az amerikai kontinensen, hanem a Bahama-szigetek egyikén kötött ki. Itt találkozott először az Újvilág lakóival, akikről így írt: „Színes sapkákat és üveggyöngyöket adtam nekik, és sok más, cse­ kély értékű tárgyat, amelyeket nagy megelégedéssel vettek át. És oly jól viselkedtek velünk, hogy ez csodának tűnik. Úszvajöttek a csónakokhoz, ahol mi voltunk, és papagájokat hoztak nekünk, és gyapotfonalat gombo­ lyagban és hqjítódárdákat és sok más holmit, és elcserélték mindezeket más tárgyakra, amiket mi adtunk nekik. De nekem úgy tűnt, hogy ezek az emberek szegények, és szűkölködnek mindenben. Mind meztelenül járnak, ahogy az anyjuk megszülte őket." Kolumbusz arról számolt be, hogy a felfedezett föld lakói vademberek, akik kezdetleges kunyhókban laknak, és szinte semmijük sincs. Biztató jelnek tartották azonban, hogy egyes bennszülöttek aranykarikákat viseltek; ebből arra következtettek, hogy valahol azért majd akad arany is. Meg voltak azonban győződve arról, hogy ezen a földön „vademberek" élnek... A későbbi évtizedek során érkező hódító konkvisztádorok meglepve tapasztalták, hogy az Újvilágban elképesztően fejlett civilizációban élő népek is honosak. így pl. a Mexikó területén élő aztékok fővárosa, Tenochtitlán pompás palotákkal, templomokkal ékesített „világváros" volt. Sok szempontból Velencére emlékeztetett; a nagyszerűen megtervezett csatornahálózat négyszögletes tömbökre osztotta a várost. A központ a szentély körzete és a mellette emelkedő uralkodói palota volt, körülöttük egyszerűbb házak és a közigazgatási épületek álltak.

103

41.

Várták a jövevényeket

Az azték birodalom félelmetes katonai erővel rendelkező nagyhatalom volt, Hernando Cortez és kis csapata azonban szinte semmiféle ellenál­ lásba sem ütközött, amikor elfoglalta az országot. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az aztékok körében erősen élt a hagyomány, miszerint különös „szentjük", a fehér bőrű, szakállas Quetzalcoatl utódai egyszer majd megjelennek, s jogosan maguknak követelik a hatalmat... Cortez a Carta Segundójában beszámol arról a beszédről, amelyet Montezuma, az azték uralkodó intézett hozzájuk: „Régóta tudjuk - mondta Montezuma - azokból az írásokból, amelye­ ket ősapáink hagytak ránk, hogy sem én, sem más, aki e földön lakik, nem őslakója annak, hanem azok az idegenek az őslakói, akik messze földről érkeztek ide. És azt is tudjuk, hogy egy uralkodó vezetett ide minket, akinek mindannyian alattvalói vagyunk, s aki visszatéd hazcy'ába... Mindig tudtuk, hogy a leszármazottai egyszer eljönnek ide, és ma­ guknak igénylik a földet, minket pedig vazallusaiknak fognak tekinteni S mivel te abból az irányból jössz, ahol a Nap kel, s med arról a nagy fejedelemről beszélsz, aki küldött téged, ezéd mi biztosak vagyunk abban, hogy ő a mi természetes uralkodónk, kiváltképpen, med azt mondod, már régóta tud rólunk... Tetszésed szerint parancsokat adhatsz, amelyeknek mindenki engedelmeskedni tadozik, s minden, ami a miénk, a te rendel­ kezésedre áll."

42. Isten, akit Tollas Kígyónak hívtak Heyerdahl szerint a QuetzaUcoatí-hagyománynak az a lényege, hogy fehér bőrű, magas termetű, lengő szakállú férfi volt; szakálla - egyes króniká­ sok szerint - vöröses színben játszott... Különös ruhát viselt, amely egé­ szen más volt, mint azoké az indiánoké, akik fogadták őt. Építőmesterek, festők, csillagászok és mesteremberek kísérték; utakat épített, civilizáci­ ós tevékenységet fejtett ki. Egyes hagyományok szerint a Mexikói-öböl partvidékén halt meg. Más hagyományok viszont azt állítják, hogy Quetzalkoatl és kísérete egy mágikus kígyótutajra szállt, s miután ünnepélye­ sen megígérte, hogy visszatér és birtokba veszi a földet, elhajózott.

104

SZAKÁLLAS, SZŐKE SZENTEK

Teotihuacán - a Tollas Kígyó templompiramisa (rekonstrukció)

105

ISTEN, AKIT TOLLAS KÍGYÓNAK HÍVTAK

Egyébként a Quetzalkoatl összetett név, amelyet többnyire „Tollas Kígyó"-nak vagy „Szárnyas Kígyó"-nak fordítanak.* Valójában azonban a quetzal az aztékok kedvenc madara volt, a coatl szó jelentése pedig: kígyó. Quetzalkoatl az aztékok legfőbb istensége volt, akárcsak Viracocha az inkáké. A Viracocha szó jelentése: tenger gyapja. Vagyis a tenger habja, mert a tengerről jött. Hasonló jellegű istenség, mint Quetzalkoatl; fehér bőrű és szakállas, kultúrahirdető. Teljes neve tulajdonképpen „Kon-TikiViracocha". Az inka korszak előtt Peru partvidékén Kon, a felföldön Tiki néven ismerték, s az inkák pedig Viracocha néven tisztelték. Az inka uralom alatt a három nevet összerakták. A közép- és dél-amerikai magaskultúrák népei tehát fehér bőrű, szakállas, kelet felől érkező, a tengeren át „visszatérő" istenek vagy istenemberek megjelenését várták. Ez az oka annak, hogy amikor a spanyolok hajói első ízben elérték a mexikói partokat, a bennszülöttek a jövevények ruháinak szegélyét csókolgatták, s a fehér bőrű és sza­ kállas idegeneket keletről érkező istenekként, Quetzalkoatl fiaiként és testvéreiként üdvözölték. Egyes könyvek szerzői kétségbe vonják a fenti állításokat. Ellenérvük az, hogy a spanyolok - különösen pedig a napégette konkvisztádorok éppoly barna bőrűek és sötét hajúak voltak, mint a maják vagy az inkák. Ez kétségkívül igaz. Csakhogy a spanyolok talán kivétel nélkül szakál­ lasok voltak; többségük nyírott, hegyes kis szakállt viselt. S az amerikai hagyományokban a szakáll az istenek küldötteinek egyik legfőbb ismertető­ jele! Ugyanis Közép- és Dél-Amerika indiánjai szakálltalanok - egyszerűen nem nő szakálluk. A jövevények a három fontos sajátság (fehér bőrszín, szakáll, messziről jöttek) közül kettővel rendelkeztek, így hát elfogadták őket Quetzalkoatl utódainak. A szőke szászok vagy a vörös szakállú ír szerzetesek persze jobban megfeleltek volna ennek a szerepnek... Közbevetőleg elmondjuk, hogy az 1930-as években a napi sajtóban megjelent cikkek szerint Tiahuanaco város alapítói s az amerikai magas­ kultúrák szervezői - germánok voltak. A legendák ugyanis egyöntetűen vöröses szakállú, világos bőrű jövevényekről szólnak. Márpedig - Hitler hivatásos tollnokai szerint - ezek elsőosztályú árja-vikingek voltak! Ez az Több személy viselte a „Quetzalkoatl" nevet, ml a „vörösszakállú kultúrhérosz"-ról emlékezünk meg ezen a néven.

106

SZAKÁLLAS, SZŐKE SZENTEK

elképzelés nem tűnik teljes képtelenségnek, csak éppen - nem igaz. Ugyanis a vikingek sohasem jutottak el délre, a mexikói határ közelébe. Thor Heyerdahl szerint a „szakállas istenek" hagyománya azt tanú­ sítja, hogy egykor - i. e. 1200-1000 táján - az Óvilágból jött hajósok jelentek meg Mexikó partjain. Heyerdahl persze óvatos, nem bocsátkozik találgatásokba; csupán azt állítja, hogy a Mediterráneumból elszármazott hajósok, telepesek hatással voltak az Újvilág kultúrájának fejlődésére. De ez éppen elég. Hiszen sokan (főként sok álmodozó) állítják azt, hogy pl. a maja kultúra főként egyiptomi hatásra vált olyanná, amilyen lett! E kérdésre a következő fejezetben térünk ki. Egyelőre vizsgáljuk meg azt a kérdést, vajon valóban jártak-e a ma­ ják, aztékok, inkák földjén azok a bizonyos „szakállas istenek". Ez a rejtély azért is érdekes, mert jónéhány ismeretterjesztő könyv­ ben azt olvashatjuk, hogy ezt a legendát csak a hódító spanyol konkvisz­ tádorok találták ki, így akarván igazolni hódításaikat. Ez azonban persze nem így van; hiszen szinte minden amerikai magaskultúra kitermelte a maga „szakállas istenek"-elképzelését. Heyerdahl szerint tárgyi bizonyítékok is igazolják a „szakállas iste­ nek" egykori jelenlétét: „Peru partvidékétől északra, Ecuadorban és Ko­ lumbiában mindenütt találkozunk realista kerámiafejekkel és szobrocskákkal, amelyek ugyanazt a szakállas személyiséget ábrázolják, sőt, szórványosan megtalálhatók a panamai földszorostól egészen Mexi­ kóig húzódó területen is... Szakálla olykor hosszú, olykor rövid, nyírt vagy nyíratlan, hegyes, gömbölyű, vagy akár villás és göndör, ahogyan az a mezopotámiai művészetben is mindenütt látható. A maja papok és más fontos személyiségek, akik szákállt nem tudtak növeszteni, egyes esetek­ ben vallásuk isteni megalapítóinak mására hamis álszakállt viseltek."

43.

Csatajelenet

Heyerdahl bizonyítékok között említi a Chichén Itza-i Harcosok Templo­ mának egyik freskóját; ez a Yucatán-piramis egy belső kamrájának be­ járatát borította, s feltűnően emlékeztetett a kelet-mediterrán királysírok freskóira. A történet szinte a modern képregények stílusában elvenedik meg.

107

CSATAJELENET

A festmény „csata utáni" történetet ábrázol. Az összeütközés sötét bőrű és fehér bőrű harcosok között folyt, s a sötét bőrűek győzelmével végződött; ezután a sötét bőrűek elvezetik hátrakötözött kezű fehér fog­ lyaikat. A leginkább meglepő talán az, hogy a fehér bőrű foglyok - körül­ metéltek voltak; a festmény ezt hangsúlyozottan ábrázolja. Az ókorban az egyiptomiak és a zsidók voltak körülmetéltek, Dél-Amerikában e szo­ kás nemigen dívott. Olvasóink nyilván észrevették, hogy a feltételezett jövevények nem­ csak szakállasak, hanem világos bőrűek és szőkék, esetleg vörösesszőkék voltak. Ez azért olyan különös, mert ha manapság a Földközi-tengert övező országokban járunk, jórészt csak sötét hajú, barnás bőrű embe­ rekkel találkozunk. Őszintén bevalljuk, hogy ez nem könnyű kérdés. Az ókori szerzők szövegei alapján azonban arra a következtetésre jutunk, hogy két-három évezreddel ezelőtt a Mediterráneumban az Afrika északi övezetében élő föníciaiak között szép számban voltak szőke vagy vörösesszőke emberek, a líbiaiakat pedig éppenséggel vörös hajúaknak ábrázolták. Heyerdahl azt állítja, hogy a Titicaca-tó környékén fehérbőrű, szakállas, magas termetű, szőkés-vöröses hajú népesség élt. Őket a helybéli indiánok jórészt kiirtották. A megmaradt fehérbőrűek összeházasodtak az in­ diánokkal. A hagyományok szerint az inka uralkodó osztály tagjai között - származásuk bizonyítékaként - sok fehérbőrű, szőke férfi és nő volt. A „fehérbőrűek" egy része a Hústvét-szigetre tutajozott. Itt még ma is él néhány feltűnően vöröshajú férfi és nő; ezek az ősi „vöröshajúak" leszármazottainak vallják magukat. Legjobb, ha nem találgatunk; azt azonban megjegyezzük, hogy a világos haj- és szemszín meglepő környezetben jelenhet meg. Példaként említjük, hogy az olaszok és a zsidók eredetileg sötét színkomplexumúak voltak. S - meglepő módon - Észak-Olaszor­ szágban világosszeműek az olaszok (vandál és gót hatás?), az askenázi zsidók pedig vörös hajúak és zöld szeműek! A ma élő kelta eredetű népek között akadnak sötét színkomplexumúak (pl. baszkok), valamint zöld szemű és vörös hajú emberek (írek).

108

A NAZCA-RAJZOK A Nazca-sivataggal 1927-ig senki sem törődött. Ez Peru talán legelhagyatottabb vidéke, a Ttticaca-tó és a tenger között található. A tájról készült térkép régi és pontatlan volt, így hát a kormányzat légi felmérést készí­ tetett. A pilóta egykedvűen vezette gépét, rótta a kilométereket, amikor hirtelen meglepetés érte. Nem akart hinni a szemének: alatta, a kopár síkságon furcsa, szabályos, egyenes vonalak húzódtak! A párhuzamosan futó, máskor egymást keresztező vonalak - kétségkívül emberkéz alkotá­ sai. Erről hamarosan meg is győződött, mert a geometriai alakzatok mellett madarat, delfint, pókot, majmot ábrázoló rajzok is voltak! Amikor az újságok hírt adtak a felfedezésről, megindultak a találga­ tások. A környéken dolgozó farmereket senki sem gyanúsította; mert ugyan ki áll neki - a tréfa kedvéért - éveken át dolgozni a kősivatagban? Azután felvetődött a gondolat, hogy az egyenes vonalak talán az inkák híres hadiútjai voltak. Kiderült azonban, hogy az „utak" sehova sem vezetnek. Egy ideig egyenesen haladnak, felfelé futnak a hegyoldalban vagy lejtenek a völgybe, azután hirtelen véget érnek. De különben is; az egymást keresztező vonalak nem lehetnek utak!... Néhány évvel később az újságok arról adtak hírt, hogy megoldódott a Nazca-rajzok rejtélye. A vonalak az „inkák öntözőrendszerének" nyo­ mai. Azután kiderült, hogy ez sem igaz. A „rajzok" többsége csak felszíni, a vonalak sohasem voltak árokszerű csatornák. Most - közbevetőleg - elmondjuk, hogy milyen technikával készültek a nevezetes Nazca-rajzok. Ehhez tudnunk kell, hogy a táj jórészt kősivatag. A felszínt alma- vagy dinnyenagyságú kövek borítják, s ezek a kövek barnák. A „rajzok" készítői olykor csak ezeket a köveket rakták félre, így alakítottak ki 30-50 centiméter széles kőmentes ösvényt, mely akár négy-

109

A NAZCA-RAJZOK

111

A NAZCA-RAJZOK

112

A NAZCA-RAJZOK

113

A NAZCA-RAJZOK

öt kilométer hosszú is lehet. Másutt azonban fél méter mély árkot ástak, míg előtűnt a sárgás altalaj. A Nazca-rajzokról szóló közleményekben többnyire csak a „vonalak­ nak" nevezett keskeny sávokról esik szó, holott sok az egyenes vonalakkal határolt téglalap vagy trapéz alakú ábra is. Különös szépsége miatt is­ mertté vált egy furcsa, feltűnően szabályos rajz, amely stilizált nyílhegyre vagy megnyúlt deltaszárnyú repülőgépre hasonlít. Persze, felvetődik a kérdés, vajon mekkora munka lehetett a rajzok elkészítése? A válasz erre az, hogy itt, a Nazca-sivátagban könnyű „vo­ nalat" húzni. Ezt - sajnálatos módon - bizonyítja a tény, hogy napjaink­ ban sok, túlságosan sok „vonalat" húznak a turisták, akiket a látványosság vonz ide. Teherautóval, autóbusszal, terepjáró személy­ autóvaljönnek, s az autógumik nyomai ott maradnak a sivatagos tájban. A repülőgépek légi felvételein ott éktelenkednek e „modern műalkotások" - melyek a sajátos éghajlati körülmények mellett talán évszázadokon át megmaradnak. Századokkal ezelőtt azonban nem volt ilyen könnyű „rajzot" készíte­ ni, köveket emelgetni, cipelni, félredobálni, vagy éppen ásni. Ha jómagunk próbálkoznánk egy ilyen „rajz" elkészítésével, alighanem az első tíz-húsz méteres szakasz után fáradtan abbahagynánk a munkát. Itt pedig sok-sok kilométeres vonalakat készítettek!... Azután azt sem tudnánk, hogy miként fogjunk a vonalak elkészíté­ séhez. Ha kezünkbe veszünk egy kapát, s elkezdünk „vonalat húzni" a földön, rövidesen meglepve tapasztaljuk, hogy az így készített kis árok felettébb girbe-gurbán tekergőzik. Azt azonban már tudjuk, hogy ez nem jelentett problémát a rajzok készítői számára; facöveket szúrtak a földbe, s kötéllel mérték ki az arányokat. Jóval nehezebb választ találni arra a kérdésre, egyáltalán minek, mi célból készítették valaha ezeket a terepábrákat? A vonalakat 1947-ben Paul Kosok professzor tanulmányozta; megál­ lapította, hogy egyes vonalak a téli napforduló idején a horizonton egy­ beesnek a lenyugvó Nap irányával. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a rajzok egy gigantikus csillagászati naptár ábrái. A kérdés foglalkoztatta Gerald Hawkins professzort, a Bostoni Egyetem tanárát. A kitűnő csillagász nevét a Stonehenge-dzsel kapcsolatos vizs­ gálatai tették ismertté az olvasóközönség körében. A professzor 1973-ban

114

A NAZCA-RAJZOK

betáplálta a komputerbe a vonalak, rajzok főbb adatait, s arra keresett matematikai választ, hogy kimutatható-e kapcsolatuk a csillagászati adatokkal? Az eredmény negatívnak bizonyult. Illetve mindama látszóla­ gos kapcsolat amely a Nap, a Hold vagy a bolygók keringési és egyéb adataira utalt, az a véletlennek volt tulajdonítható. Az ilyen vizsgálatok esetében gyakorta előfordul, hogy a kutató úgy „érzi", vannak fontosabb és kevésbé lényeges vonalak, s így éppen azokat választja ki, amelyek igazolják az elméletét. Lehetséges, hogy ez történt William Hartmann-nal, az Arizonai Egyetem tanárával a „csillagászati naptár" elméletének kidolgozójával is. Maria Reiche a Nazca-vonalak sze­ relmese is ezen a nézeten van. Az idős hölgy hosszú évtizedeken át kutatta a sivatagos tájat. Vizsgálta, lerajzolta, megőrizte az ősi ábrákat; a titok lényegét azonban ő sem tudta megfejteni...

44.

Gigantikus térkép?

1979-ben - meglepő módon - magyar vonatkozásai támadtak a rejtély­ nek. Az IPM magazin nagy érdeklődést keltő cikkel lepte meg olvasóit: „Megoldódott a Nazca titka? Egy magyar térképész szenzációs elmé­ lete. " A cikkből kiderült, hogy dr. Zelkó Zoltán szerint a Nazca-vonalrendszer valójában - térkép. A rajzok egykori készítői erre a gigantikus, mintegy 27 kilométer hosszú és 12 kilométer széles területre szerkesz­ tették és rajzolták rá a Titicaca-tó környékének 1:16 arányú térképét! Dr. Zelkó Zoltán meggyőzően bizonyítja elméletét. A cikk két térképet mutat. A térképész az egyik térképen vonalakkal köti össze a Titicaca-tó környékének fontosabb pontjait. A másik térkép pedig a főbb Nazca-vonalakat mutatja. A két ábra valóban megegyezik! Dr. Zelkó Zoltán elmélete sikert aratott. A magyar szakember még Peruba is eljutott, s így személyesen is alkalma volt repülőgépről tanul­ mányozni a Nazca-sivatag látványát. Maria Reichével is találkozott, s erről így ír: „Amikor megtudta, hogy a nazcai vonalrendszer 1:16 arányú tér­ kép, és megmutattam neki a bizonyítékokat, valósággal összeroskadt, és magában kezdett beszélni. Döbbenetes volt. De azután összeszedte ma­ gát. Győzött benne a tudós önérzete. Kifejtette: nagy öröm számára, hogy annyi téves elképzelés, annyi misztikus magyarázat után - és itt volt

115

Ú J A B B TALÁLGATÁSOK

egy-két keresetlen szava a Dániken-féle sarlatánokról is - végre akadt egy szakember, aki reális magyarázatot keresett, és úgy látszik, meg is találta." A siker tehát teljes volt. Legalábbis egy ideig.

45.

Újabb találgatások

Sohasem hittük, hogy a Nazca-vonalak rejtélye ennyi embert - s főképp, hogy ennyi hazánkfiát - érdekel! S különösen azt nem gondoltuk volna, hogy az ugyancsak távoli, perui Nazca-sivatag ábráinak ennyi kiváló hazai szakértője van. Ugyanis az IPM magazin hasábjain több vitacikk jelent meg. Elsőként a Nazca-kultúra kitűnő ismerőjének, Mandics Györgynek a cikkéből (IPM 1981/4.) idézünk: „Mert legyen világos: nem harminc, de százharminc pont egyezése sem perdöntő, ha ezt a százharminc pontot önkényesen, és nem egyetlen eszme szigorú szabályai alapján választot­ tuk ki" Mandics György a továbbiakban mintha mégis elfogadná azt a felte­ vést, miszerint a Nazca-vonalak a Titicaca-tó környékét ábrázolják, ugyanis ezt írja: „Saját elméletünk, amelyet a Nazca-kultúra elemzéséből alakítottunk ki a más hasonló kultúrákkal való összehasonlítás alapján, azt feltételezi, hogy ez az ábrázolási megfelelés - ha szabatosan van igazolva - nem annak tulajdonítható, hogy térképpel van dolgunk, hanem a mágikus analógiának. ...A mi példánk esetében a Titicaca-tó környékének a Nazca-sivatagba vetítése arra utal, hogy ennek az ábrázolásnak fontos mágikus funk­ ciója volt, hiszen nem véletlen, hogy a két ábrázolás tengelye is párhuzamos, nyilván a mágikus erő „hatásfoka" érdekében! De mi volt az az ok, amiért oda kellett vésni a sivatag talajára ezt az ábrát? A Nazca-kultúrát bemutató könyvem egyértelműen megadja a választ: a víz hiánya. E kultúra története ugyanis az ökológiai egyensúly megbomlásának és az elsivatagosodásnak is a története, amelyben két tényező játszott szerepet: a dél-amerikai tábla emelkedése, s ezzel párhuzamosan az égetéses földművelés regenerációs ciklusainak be nem tartása miatt bekövetkező flóraváltás. A szélesedő parti homoksáv,

116

A NAZCA-RAJZOK

az i. e. néhány száz évvel viruló őserdők labilis egyensúlyának megbon­ tása bonyolult éghajlati-időjárási folyamathoz vezetett, amelynek végén időszámításunk első századaiban előbb bekövetkezett az esős évszakok késése, majd szinte teljesen csapadékmentes klíma alakult ki. ... A termékenységi kultuszrendszerhez tartozó, de asztronómiai információkat is tartalmazó, s asztrológiai funkciókat is teljesítő vonal­ rajzolás kialakulásának szellemi indítékait, az egymást követő stílusvál­ tozások okát lehetetlen itt néhány sorban vázolni. ... A Nazca-kultúra szétesésének korszakában, amikor a tiahuanacóiak bejöttek, a rajzha­ gyomány egyetlen feltámasztási célja a meglehetősen száraz klímájú te­ rületről érkezők szemében a Nagy Életadó Tó - a Titicaca ábrázolása lehetett. Ez beleillik abba a kultúrkörbe, amelyben az egész rajzrendszer fogant." Évek múltán (IPM 1984/8.) jelentek meg dr. Kéri András és Lerner János sorai a következő címmel: „Egy térképelmélet kritikája - hozzászó­ lások a Nazca-vitához". A kitűnő szerzőpáros ragyogó logikával írt közle­ ményét így összegezi: „A fentiek alapján bátran kijelenthetjük, hogy a Nazca-vonalhálózat pontjainak és a Titicaca-tó környékének esetleges egybeesései csupán a véletlennek köszönhetők, és így a Nazca-rejtély továbbra is megfejtésre vár." így tehát nem tudjuk, hogy minek, mi célból készítették ezeket a gigantikus rajzokat az i. sz. 500 táján élt emberek. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a saját gyönyörűségükre alkottak, hiszen az alkotók nem élvezhették a látványt!

46. Űrrepülőtér a fennsíkon? Talán sokan a elfogadják Erich von Danikén elméletét, aki azt állítja, hogy a Nazca-fennsík valaha - űrrepülőtér volt: azaz idegen bolygóról jött uta­ sok szálltak le ezen a tájon. Ideiglenes repülőteret építettek, kapcsolatuk volt az itt élő lakossággal; alighanem ajándékokat is adtak, majd vissza­ tértek saját égitestükre... Danikén nem állítja azt, hogy a Nazca-rajzokat az „idegenek" készí­ tették; szerinte az „idegenek" csak néhány terepigazítást végeztek a le­ szállópálya elkészítésekor.

117

ŰRREPÜLŐTÉR A FENNSÍKON?

Az elképzelés szerint, amikor a földönkívüliek elmentek, a helyi la­ kosság visszavárta őket. Az idegen „istenek" (ahogy Danikén célzatosan nevezi a távolból jött űrvendégeket) talán meg is ígérték, hopry visszajön­ nek. De - nem jöttek. A helybeli lakosság vissza akarta csalogatni őket. S ezért új „repülőteret" készített számukra. Olyasfajta tereprendezést végeztek és terepjelöléseket készítettek, mint amilyeneket az „idegenek" csináltak. Idővel azután kultikus szokássá lett körükben a „tereprajzo­ lás", noha sohasem gyönyörködhettek saját alkotásaikban. Az UFO-hívők körében valóságos legenda alakult ki Danikén elmélete körül. Eszerint a Nazca-fennsíkon betonozott repülőtér van, amelyet az „idegenek" mintegy ezer esztendővel ezelőtt építettek! Ilyet - tudomásunk szerint - Daniken sem állított. Az „űrrepülőtér" elképzeléssel meglehetősen sok szerző foglalkozott. A dolog bizonyos mértékig logikusnak tűnik. Hiszen ha itt valaki kezdet­ leges repülőteret akar készíteni, akkor annak először meg kell tisztítania a leszállópályát a dinnye vagy cipó méretű kövektől. Igaz viszont, hogy az így előkészített kifutó pálya talaja nagyon laza, süppedékes lenne. Ronald Stonj - a Danikén elméleteit cáfoló könyvében - rámutat arra, hogy a jövevények nyilvánvalóan függőlegesen leereszkedő űrjár­ művel értek talajt (ha egyáltalán Jártak itt), s így nincs szükségük olyasfajta repülőtérre, mint amilyenre az utasokat szállító gépek ér­ keznek. Való igaz, hogy az általunk indított Hold-expedíciók során alkalmazott űrkomp függőlegesen ereszkedett le az égitest felszínére. S a Danikén által oly sokszor emlegetett Ezékiel próféta látomásában szereplő űrjármű (?) is így ért földet a Kébár-folyó partján. Persze, ha érkeztek (?) idegenek, különböző megoldású Járművekkel szállhattak le a Nazca-fennsíkra... Bármilyen szellemes is az „űrrepülőtér" elmélete, vagy inkább hipo­ tézise, a kérdéssel foglalkozó más szerzők teljesen valószínűtlennek tart­ ják ezt az elképzelést.

De

akkor kik láthatták felülről, valóban

madártávlatból a Nazca-sivatagot? Mert ahhoz aligha férhet kétség, hogy a rajzokat olyan valakik számára csinálták, akik/elüírőí- méghozzá nagy magasságból - láthatták a tájat! A rejtély megoldásával többen is próbálkoztak, merész elképzelések­ ben nincs hiány. Az egyik elmélet szerint a helybeliek hallucinogén gom­ bát ettek. Ez - eddig - biztosan igaz; Dél-Amerikában elterjedt volt a

118

A NAZCA-RAJZOK

hallucinációkat okozó mescalin gomba evése. Az elmélet szerint, akik ettek a gombából, azok hallucinációik során „repültek". S ha már repül­ nek, akkor lássanak is valami érdekeset felülről...

47. Rejtélyes légi utazások Az ezután következő magyarázat még hajmeresztőbb. A nevezetes teóriát a hazánkban is megjelent, Amire nincs magyarázat című könyvben olvashat­ juk. A könyv szerint a Nazca-rajzokat lebegő emberek nézték felülről. Az említett könyv szerint ugyanis meglehetősen sokan képesek a leuííáctának nevezett parafenomén produkcióra. Ha mindez igaz, akkor ezek az emberek lebegni tudnak, valahogy úgy, mint Eric Knight regényének főhőse, Som SmalL A különös könyv szerzői azt állítják, hogy régebben, évszázadokkal ezelőtt talán többen és jobban tudtak lebegni, mint manapság... Olyan elképzelés is van, hogy a parafenoménok a „tisztánlátás" álla­ potában - felülről látják a tájat. Ülnek otthon a szobájukban, s ezalatt „asztráltestük" mintegy lebeg a táj fölött, s madártávlatból lát mindent. Sok szerző határozottan állítja, hogy a klinikai halál állapotában az em­ berek Jelentős része felülről és kívülről látja saját testét: látja az ágyát körülálló orvosokat. Nem tartják tehát kizártnak azt sem, hogy valaki ilyen módon a tájat (adott esetben a Nazca-fennsíkot) felülről láthassa! Egy másik meglepő, de a fentieknél azért hihetőbb elmélet szerint, mintegy 1500 évvel ezelőtt - léggömbök utasai gyönyörködtek az alattuk elterülő tájban, illetve a tájat díszítő rajzolatokban. Az ötlet alighanem Michael Debakey úrtól, a Miamiban székelő International Explorers Society igazgatójától származik. A történet Verne Gyula hangulatos elbeszéléseire emlékeztet, ame­ lyek szinte kivétel nélkül úgy kezdődnek, hogy a klub dohányzószobájá­ ban összeülnek a Jómódú urak, s nagy tettekre készülnek... Debakey úr is a Nazca-titok megoldásán törte a fejét; arra a meggyő­ ződésre Jutott, hogy annak idején - léggömbbel repültek a fennsík fölött. A hőlégballon egyszerű elven alapul; hiszen a tábortűz füstje is felszáll, csak fel kell fogni a füstöt, s azzal együtt fel lehet emelkedni. Ehhez szinte nem kell más, mint egy cserépfazék izzó faszénnel, finom textília a ballon készítéséhez, továbbá egy kosár az utasok számára...

119

H Ő L É G G Ö M B J Ü K VOLT A NAZCAI PAPOKNAK?

Talán nem is véletlen, hogy a Peru déli partjai közelében levő Nazca-völgy, mely i. e. 200 és i. sz. 900 között egy civilizáció központja volt, éppen fazekasságáról és fejlett textilművészetéről nevezetes! Ta­ láltak is valamilyen Nazca-cserépedényt, amelyen az ábra mintha lég­ gömbre emlékeztetett volna. Azután a régi sírokból olyan textília került elő, amely alkalmas volt a hőlégballon készítésére. Ha az ebből varrt léggömbtestet belülről bekenik korommal, akkor ez a légijármű máris működőképes.

48. Hőléggömbjük volt a nazcai papoknak? Debakey úr vezetésével hamarosan elkészült az ősihez hasonló hő­ légballon, méghozzá a lehetőség szerint eredeti anyagok felhasználásával! A 80 000 köbláb méretű, egy hétemeletes ház magasságát is elérő ballont a Nazca-fennsík felett időnként megjelenő keselyűről „Kondor" névre ke­ resztelték. Két utasa Jim Woodman és Julián Nott, beült a totora-nádból fonott kosárba, amelyet a szintén helyi anyagból készült kötélzet erősített az ősi textília mintájára készült anyagból varrt léggömbhöz. Az utasok szorgalmasan élesztették a cserépfazékban tárolt faszénparazsat, s a kissé esetlen formájú ballon mintegy 180 méteres magasságban lebegett a rajzokkal díszített Nazca-fennsík fölött - úgy, ahogy talán ezer eszten­ dővel ezelőtt a vallási ünnepségeken a nazcai papokat szállította a kulti­ kus jelentésű ábrák fölött... A kezdetleges eszközökkel előállítható légijárműről szólva meg kell említenünk a sárkányrepülőket is. Lehetséges lenne, hogy valaha, vala­ kik ilyesfajta, motor nélküli, textilből és nádból készült alkalmatossággal röpködtek a Nazca-sivatag fölött? Önkéntelenül is eszünkbe jut, hogy a legenda szerint éppen az ősi .Atlantisz" - azaz a minószi Kréta - szigete fölött lebegett az ezermester Daidalosz és fia, Ikarosz. A repülő alkalma­ tossággal hiba történt, így - az ősi elbeszélés szerint - Ikarosz lezuhant és szörnyethalt. Világossá vált tehát, hogy évszázadokkal ezelőtt is lehetséges volt felemelkedni a levegőbe, kezdetleges eszközökkel is lehetett valamiféle légi járművet készíteni. Megoldódott volna tehát a Nazca-rajzok rejtélye? Elképzelhető. A baj csak az, hogy a világon másutt is vannak „csak a

120

A NAZCA-RAJZOK

levegőből" - azaz madártávlatból - látható talajábrák. S azt azért mégsem tételezhetjük fel, hogy évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt általános volt a hőlégballon-sport, vagy a sárkányrepülővel való röpködés. E fejezetben említettük az Amire nincs magyarázat című köny­ vet. E mű 65. oldalán szép légi felvételt láthatunk az oxfordshire-i UJfingtonban látható ,Jehér tó"-ról. Ezt az ábrát bevésték a talajba: a szabaddá vált fehér alapkőzet éles kontraszttal válik el a füves talaj zöldjétől. A ló formájú ábra csak a levegőből látható jól... Különösen érdekes az egyiptomi Nílus-sziget, Elephantine törté­ nete. Danikén azt írja, hogy a szigetet azért nevezik így, mert elefánt alakot mintáz. Csakhogy a sziget alakja csupán nagy magasságból látható. Ebből persze - Danikén szerint - az következik, hogy egykor űrhajósok jártak itt, s a helybeli egyiptomiak légi járművükből ké­ szült fényképeik, netán szóbeli közlésük alapján tudták meg, hogy a sziget „elefánt formájú". A sziget nevével a már említett Ronald Story is foglalkozik. Ő azt hangoztatja, hogy Danikén állítása - tévedés, mert a sziget eredeti neve nem „Elephantine", hanem Veb vagy Vebu. Ennek jelentése pedig nem „elefánt", hanem „elefántcsont", pontosabban: elefántagyar. Az ókori egyiptomiaknak erre (akárcsak pl. az angoloknak), külön szavuk van. így tehát a sziget neve nem „elefántformára" utal... Ezt mondja Ronald Story is; megállapítja, hogy a nílusi sziget körvo­ nala nem is emlékeztet elefántformára, hanem sokkal inkább űrhajóra hasonlít. Mellékeli a térképet, amelyen jól látható az említett sziget. Csak azon lepődhetünk meg, hogy Ronald Story úrnak nem tűnt fel, hogy az ominózus földdarab alakja - elefántagyarra hasonlít. Azt azonban már nem tudjuk, hogy ezt honnan tudták az ókori egyiptomiak, akiknek sem repülőgépük, de még hőlégballonjuk sem volt!... Végezetül visszatérünk a Nazca-sivataggal kapcsolatos problé­ mákra. E táj nevezetessége nem csupán az, hogy itt találhatók a rej­ télyes talajábrák. Úgynevezett „magaskultúrák" alakultak ki e tájon. A közelben levő Titicaca-tó partjai mentén századokkal ezelőtt legen­ dás, különös, „kultúrateremtő" szakállas szentek tűntek fel! S ha igaza van a norvég tudósnak, Heyerdahlnak, akkor a közeli, perui partokról indultak hosszú tutajutazásra a vörösesszőke hajú, rejtélyes jövevé-

121

HŐLÉGGÖMBJÜK VOLT A NAZCAI PAPOKNAK?

nyek utódai, hogy azután a Húsvét-szigeten kössenek ki. A vöröses hajú, fehéres bőrű emberek - feltehetően - az atlantidák távoli, kései leszár­ mazottai voltak, akik több ezer kilométeres tengeri útjuk végeztével itt értek partot. Magukkal hozták a nagy kövek megmunkálásának techni­ káját és szenvedélyét, különös írásukat, Napkultuszukat, fantasztikus munkakedvüket! Kalandjaikról azonban már a következő fejezetünk szól...

A HÚSVÉT-SZIGET TITKA Jacob Roggeveen holland admirális jó széllel hajózott; megkerülte a Horn­ fokot, majd 1500 kilométerre a chilei partoktól, a Csendes-óceán végtelen térségében egy magányos kis szigetet fedezett fel. Mivel éppen húsvét volt, a szigetet Húsvét-szigetnek nevezte el. Ez az Úr 1722. esztendejében történt. Alkonyatkor értek látótávolságba, így hát megvárták a reggelt. Ami­ kor a Nap felkelt, s közelebb vitorláztak a szigethez - megdöbbentő lát­ ványban volt részük. A parton óriási kőszobrok, komor kőarcok hosszú sora állt; előttük bennszülöttek guggoltak, fejüket lehajtották, karjalkat hol felemelték, hol leeresztették. Amikor pedig a Nap felkelt, a fényes égitesttel szemben a földre vetették magukat! Roggeveen admirális és kísérői partra szálltak. Megtapogatták a kőszobrokat, megállapították, hogy alighanem igen régiek. A bennszü­ lötteknél semmiféle értéket nem találtak. A tengerészek és a helybeliek között nézeteltérés támadt; apróbb holmik „tűntek el", s a hajósok ezért a bennszülötteket okolták. Roggeveen admirális, hogy a sziget­ lakók emlékezetébe vésse a tűzfegyverek halálos hatását, parancsot adott, hogy lőjenek a parton összegyűlt fegyvertelen tömeg közé. Ezt követően a hajók távoztak. Mintegy 50 év múlva, 1770-ben spanyolok kötöttek ki a szigeten, ők is megcsodálták a szobrokat. Baltával rávágtak az egyikre; a kő szikrát vetett, igencsak kemény volt. A szobrok fején hatalmas, vörös kőből készült, henger alakú fejfedő volt. A spanyolok a tíz méternél is magasabb szobrok fejfedőjének tetején emberi csontokat találtak, így hát feltételez­ ték, hogy a szobrok a halotthamvasztás célját is szolgálták. Négy esztendő múltával Cook kapitány kötött ki a szigeten. Megálla­ pította, hogy sok szobor ledöntve hever hatalmas kövekből épült, oltár-

123

UFO-UTASOK KÉSZÍTETTÉK A SZOBROKAT?

Húsvét-szigeti szobrok. A szobrokat egykor ledöntötték; ezt a hét szobrot 1960-ban állították helyre a kutatók.

szerű alapjai mellett. A szigeten csak néhány száz szomorú, sovány benn­ szülött élt. Nyilvánvaló volt, hogy a gondosan összeillesztett, hatalmas kövekből épült oltárszerű emelvényeket, valamint az azokon álló különös, óriási szobrokat nem ezek a szegény ördögök alkották. A világ az útleírások nyomán megtudta, hogy a civilizálatlan vadem­ berek által lakott, kopár szigeten, sok ezer kilométerre a világ többi részétől - lenyűgöző műalkotások állnak. A Húsvét-sziget monolit szobrai mintegy díszhelyet kaptak az emberiség képzeletében: helyük ott van a „nagy rejtélyek" sorában. Rejtély tehát van bőven. A megválaszolatlan kérdések közül a „ho­ gyan?" és a „miért?", valamint a „kik?" talánya merül fel elsőként. Előre eláruljuk, hogy az első két kérdés az utóbbi évtizedekben jórészt megol­ dódott. Akadnak azonban szerzők, akik erről nem vesznek tudomást. Persze, már a „hogyan?" kérdése is sajátos problémákat vet fel. Mi­ ként vághatták ki valakik - valaha - ezeket a monumentális, sziklake­ mény kőszobrokat modern kőfejtőeszközök nélkül?...

49.

UFO-utasok készítették a szobrokat?

Erich von Danikén A jövő emlékei című, világsikert aratott könyvében még csak felveti a kérdést: „Maximálisan kétezer ember (ennyi volt a szigetla­ kók hozzávetőleges lélekszáma) semmilyen körülmények között sem tudta

124

A HÚSVÉT-SZIGET TITKA

volna - még ha éjjel-nappal egyfolytában dolgozott volna is - ezeket a kőkolosszusokat az acélkemény vulkáni kőzetből kifaragni Különösen nem a helyszínen talált primitív köszerszámokkal... Képtelenség, hogy a feltételezett kétezer ember alkotta volna meg ezeket az óriási szobrokat Ki végezte hát el ezt a hatalmas munkát? És mi célból? Miért körben, a sziget szélén állnak a hatalmas szobrok, és miért nincs egy sem a sziget belsejében? És milyen kultúrát szolgáltak?" Következő könyvében (Zurück zu den Sternen - Vissza a csillagokhoz) már részletesen kifejti, hogy szerinte mi a megoldás. Valamikor régen „idegenek" látogatták a Föld bolygónkat. Egyik cso­ portjuk légi járműve meghibásodott. E balszerencsés csoportjuk kényte­ len volt kényszerleszállást végrehajtani egy kicsiny szigeten, nevezetesen a Húsvét-szigeten, amely mintegy 4000 kilométer távolságra van a leg­ közelebbi szárazföldtől. A szigeten az élet unalmas és egyhangú volt. így hát unalmukban felállítottak egy hatalmas szobrot. Hogy felhívják ma­ gukra társaik figyelmét, még egy sereg kőszobrot faragtak. Ezeket hatal­ mas kövekből készült alapzatokon, a sziget peremén helyezték el.

UFO-UTASOK KÉSZÍTETTÉK A SZOBROKAT?

Könnyen végezték a munkát, hiszen a legtökéletesebb lézer vágószer­ számaik voltak. Munkájuk sikerrel járt, társaik észrevették a szobrokat, megmentették a hajótörött űrutasokat. A szigetlakók, a bennszülöttek ottmaradtak á kész és félig kész kőszobrokkal. Utánozni akarták az űrből jött idegeneket, ezért hát fogták kőbaltáikat, kőszerszámaikat, s elkezdtek kopácsolni a szobrokon, a kő­ falakon. Hamarosan belátták azonban, hogy semmire sem mennek; el­ hajigálták hát kezdetleges munkaeszközeiket, s mintha mi sem történt volna, folytatták vademberi életüket... Olvasóink persze feltehetik a kérdést, hogy miért ismertettük Erich von Danikén elméletét a kőszobrokról? A válasz az, hogy ennek több nyomós oka is van. Első helyen említjük, hogy vannak halhatatlan tévedések, s aligha­ nem Danikén fent említett elmélete is ezek közé tartozik. Műveit eddig mintegy százmillióan olvasták, s ezen olvasók jelentős része el is hitte mindazokat, amit olvasott, vagy legalábbis nagyon valószínűnek tartotta a vázolt elképzelést. A másik ok - ami miatt a képtelen ötletet ismertettük - az, hogy tagadhatatlanul olvasmányos módon szemlélteti azt a felfogást, miszerint ilyen szobrokat nem lehet kezdetleges eszközökkel elkészíteni és felállí­ tani! Ez a nézet egyébként néhány évtizeddel ezelőtt még a néprajztudó­ sok körében is általánosan elfogadott volt. Pedig az egykor élt művészek titka megfejthető volt, csak utánozni kellett őket - hiszen nyersanyag bőven volt! A kopár szigeten tűzhányók kúpjai meredeznek. E vulkánok rég kialudtak, így ma már biztonsággal járhatók. Az egyik vulkán különös nevezetességgé vált; a Rano Raraku hegy neve szinte valamennyi „rejté­ lyekről szóló" könyvben megtalálható. Mert ez a hegy volt a kőóriások szülőhelye. Az egész táj nem egyéb hatalmas kőfaragóműhelynél. Itt faragták ki a sziklákból azokat a komor, mélabús tekintetű szobrokat, amelyek a tengerparton álltak, vagy állnak még ma is a hatalmas kőtömbökből épített emelvényeken. Itt, a Rano Raraku hegy lejtőin mintha csak be akarták volna mutatni a kőkolosszusok faragásának munkafolyamatait - az első lépéstől az utolsóig. Van itt olyan kőszobor, amelynek még csak a körvonalait vésték a sziklába, s van olyan is, amely már jórészt elvált

126

A HÚSVÉT-SZIGET TITKA

127

KŐBALTÁVAL KÖVET FARAGNAK

a sziklafaltól, de olyan félbe hagyott alkotások is hevernek a földön, amelyek szinte már készen várnak elszállításukra. A szoboralkotás min­ den munkafázisa megtalálható itt, e meglehetősen szűk területen...

50.

Kőbaltával követ faragnak

Thor Heyerdahl bebizonyította, hogy a sziget egykori lakói kezdetleges eszközökkel is ki tudták faragni a hatalmas kőkolosszusokat. Felbérelt néhány helybelit, akik ismerték őseik munkamódszereit. Mindezt remek könyvében (Aku-Aku, Gondolat, 1960) ismerteti: „Másnap és a következő nap a munka tovább folytatódott, fáradhatat­ lanul csattogott a kőbalta, csurgott a verejték az emberekről A harmadik napon tisztán kivehetők voltak a kőszálon az óriásszobor körvonalat., párhuzamosan mélyedéseket vágtak a sziklafalba, azután átvágták és da­ rabokra törték a vájatok között hagyott részt. Hasítottak, vágtak, vízzel per­ meteztek. És állandóan cserélgették baltájukat, mert az éle hamar eltompult. Ha az él elkopott, a „polgármester" felkapta, hozzávagdosta egy másik kőbaltához a földöm éles pikkelyek módjára repkedtek szét a szilánkok, s a „polgármester" oly könnyen adott új élt a kőbaltának, mint amilyen könnyen egy írnok megfaragja a maga ceruzáját... A harmadik napon lelassult a munkatempójuk. Mutogatták feltört tenyerüket, görbére merevedett ujjaikat, és panaszkodtak; őkfqfaragók, késsel és vésővel bármennyit tudnak dolgoz­ ni, de nincs gyakorlatuk »moai emberek" (kőszobrok) faragásában, és így nem képesek heteken át tartani őseik rramkatempóját. A „polgármester" arra az eredményrejutott, hogy egy közepes méretű szobor teljes kifaragása tizenkét hónapot vesz igénybe." Bizonyossá vált tehát, hogy kőbaltával ki lehet faragni a szobrokat. Rejtély azonban persze maradt még elég. így például a kutatók el sem tudták képzelni, hogy miként, milyen módszerekkel szállították el a kő­ bányából a hatalmas, több tonnás szobrokat. S hogyan emelték azokat az oltárszerű kőalapzatokra, miként állították fel a szobrokat, s miféle módon helyezték fejükre a több mázsa, esetleg több tonna súlyú, vörös kőből faragott „fejfedőt"? Ez utóbbi kérdés különösen érdekes, hiszen a nagyobb szobrok feje tetején levő fejfedő súlya 12 tonnánál is több volt; ez két kifejlett elefánt súlyának felel meg! A problémával építészmérnökök

128

A HÚSVÉT-SZIGET TITKA

Húsvét-sziget komor kőarcai

A Húsvét-szigeti „madáremberfalu" romjai között „madárembereket" ábrázoló rajzokat tanulmányoznak a kutatók.

129

MEGINDULNAK A SZOBROK

is foglalkoztak; egybehangzóan állították, hogy el sem tudják képzelni, hogyan és miként oldották meg a feladatot kezdetleges eszközeikkel a sziget egykori lakói.

51.

Megindulnák a szobrok

Thor Heyerdahl igen egyszerűen találta meg a feleletet. A helybeli elöl­ járófélének, akit általában „polgármester"-nek nevezett, száz dollárt ígért, ha egy szobrot elszállít a kőbányából, majd a helyén felállítja. Az ígért pénz megtette a hatását. Persze, ne felejtsük el, hogy évtizedekkel ezelőtt - s főként a Húsvét-szigeten - a száz dollár nagyobb pénz volt, mint manapság. A polgármester (aki a vörös hajú „hosszúfülűek" leszárma­ zottja volt), azonnal munkához látott. Természetesen nem egyedül; a szállításban mintegy százan is részt vettek. Kötéllel vonszolták a hatal­ mas kőszobrot. Fizetségük egy jó ebéd volt, Heyerdahl ugyanis ökörsü­ tésre látta vendégül alkalmi munkásait. S a szobor talpraállítása is sikerült - mindössze néhány pózna, va­ lamint kötél kellett hozzá! A munka persze fáradságos volt; ideiglenes kőrakást is kellett emelni a szobor helyrebillentéséhez. A módszer leírá­ sával nem fárasztjuk olvasóinkat; inkább elmondjuk, hogy 1960-ban hasonló módon hét nagyobb szobrot szállítottak a helyükre és állítottak fel a szigeten. Ezzel a dolog technikai része lényegében tisztázódott. Azonban jóval nehezebb válaszolni arra a kérdésre, hogy mi hajtotta a sziget egykori lakóit erre a kemény munkára: miért izzadtak, verejtékeztek a lávafal előtt, miért vállalták azt, hogy éveken át kopácsoljanak, dolgozzanak? Heyerdahl - úgy tűnik - erre is meglelte a választ. „Az ősök szobrai, nemcsak az építészetben, hanem a mindennapi életben is uralkodó szerepet töltöttek be. Alig 600 év alatt a Rano Raraku vulkán jelenleg már kopár kráterfalából több mint 600 hatalmas szobrot faragtak ki., az elkövetkező nemzedékekben felülkerekedett a becsvágy, s a családok igyekeztek egymást mind hivalkodóbb méretű szobrok épí­ tésével túlszárnyalni Az ekkoriban már kopár szigetet falépítményekkel fogták körül, amelyekre háttal a tengernek, kőkolosszusokat helyeztek. Amikor nem sokkal a második korszak vége előtt az alkotó tevékenység

130

A HÚSVÉT-SZIGET TITKA

így mérték meg, hogy milyen magas egy átlagos szobor

131

A VÖRÖS HAJÚ HOSSZÚFÜLŰEK VÉGNAPJAI

a legnagyobb méreteket öltötte, a bennszülöttek 12 méter magas, tehát négyszintes ház magasságát elérő szobrokat is emeltek. Nehéz elképzelni, hogy hova vezethetett volna még ez a fejlődés. Egy 21 méter hosszú kőszobor - mérete megfelel egy nyolcszintes lakóház magasságának csaknem készen feküdt a kőbányában. A kőfejtőkben és az utakon, az ahuknála munkálatok hirtelen megszakadtak, és többé sohasem folyta­ tódták." A hajtóerő tehát a hiúság volt. A családok igyekeztek egymást túl­ szárnyalni, mindegyik nagyobb szobrot akart készíteni, mint amilyen a másik családnak van. Az okfejtés - végső soron - hihető; hiszen köztu­ dott, hogy a falusi települések mentén levő temetők síremlékei többnyire messze meghaladják az ott élők anyagi lehetőségeit. Gondolhatunk még arra is, hogy valamiféle alkotókedv, az idő haszontalan múlása elleni küzdelem is élesztette a szoborkészítési kedvet... A dologban azonban éppen az a különös, hogy a lázas munkakedv finoman fogalmazva - nem túlzottan jellemző a déltengeri szigetek lakó­ ira. Köztudott, hogy pl. a polinézek remekül el tudják tölteni az időt némi halászattal, kellemes beszélgetéssel, tánccal. E kérdés világosabbá válik előttünk, ha tovább olvassuk Heyerdahl sorait.

52. A vörös hajú hosszúfülúek végnapjai „Két nép lakta a szigetet, de nem külön-külön, hanem egymás mellett éltek. Az egyik nép különleges szokásnak hódolt: férfxai és asszonyai átfúrták a fülüket, nehéz súlyokat dugtak afülcimpájukba, s az így mes­ terségesen rrwgnyújtottfülcimpák egészen a vállukig értek. Ezért nevezték őket »hosszúfulűek«-nek, a másik népet pedig »rövidfülüek<<-nek. " A hosszúfülúek népe energikus emberekből állt, akik mindig dolgozni akartak, és a rövidfülüeket arra kényszerítették, hogy verejtékes munkát végezzenek, segítsenek nekik a falépítésben és a szobrok faragásában. A hosszúfülúek legutolsó ötlete az volt, hogy az egész szigetről takarítsák el a fölösleges köveket, hogy az egész talaj megművelhető legyen. A mun­ kát a Poi/ce-fennsíkon meg is kezdték; ez a sziget legkeletibb nyúlványa. „Ezzel aztán betelt a pohár. A rövidfülúek beleuntak, hogy állandóan köveket cipeljenek a hosszúfülúeknek, inkább háborúra szánták el magu-

132

A HŰSVÉT-SZIGET TITKA

kot. A hosszújülüek a sziget minden részéből elmenekültek annak legkeletibb nyúlványára, a kövektől megtisztított Poike-félszigetre. Iko nevű vezérük pa­ rancsnoksága alatt csaknem két mérföld hosszú árkot ástak, amely elválasz­ totta a félszigetet a sziget többi részétői Az árkot nagy mennyiségű faággal és fatörzzsel tömték tele, mígnem egy óriási, messze elnyúló máglyához lett liasonló, készen arra, hogy egyszerre fellobbanjon, ha a rövidfülűek meg akarják rohamozni a fennsíkra vezető emelkedőt. Poíke-félsziget olyanná vált, mint valami hatalmas erőd; hatszáz láb magas, meredek szakadék övezte körös-körül a tengerpadon A hosszújülüek biztonságban érezhették magukat... A rövidfülűek tovább settenkedtek a fennsík külső szélén, míg végül teljesen körülfogták Poikét. Eközben egy másik hadseregük az alanti síkságról nyíltan és egyenesen az árok felé tartott; a mit sem sejtő hosszú­ jülüek felsorakoztak, hogy szembeszáUjanak velük, és felgyújtották az egész máglyát. A fennsíkon rejtőzködő rövidfülűek ekkor előtödek rejtekhelyükről és az eseményeket követő véres harcban a hosszújülüek jóformán vala­ mennyien a saját árkukban égtek porrá..." Mindössze három hosszúfülűnek sikerült a tűzön átvergődve elme­ nekülnie, így hangzott a hosszúfülűek árkáról szóló hagyomány. Ezt a történetet a régészek mesének tartották. Heyerdahl az általa kezdeményezett ásatások során azonban az árok alján - amely eredetileg jórészt természetes keletkezésű volt - megtalálta a hajdani tűz nyomait: az árok tele volt megszenesedett fával. A radiokarbon-vizsgálat szerint a tüzet i. sz. 1676 táján gyújtották. Ez tökéletesen egybevágott a hagyomá­ nyok alapján kiszámított időponttal. A két kilométer hosszú, tizenhét méter széles és négy-öt méter mély, jórészt emberi munkával kialakított árok alján obszidián kőeszközök, fegyverek szilánkjait találták. így hát kiderült, hogy a legenda - igaz.

53. A győztesek pusztulása A sziget további történetéről a bennszülöttek elbeszéléseiből, valamint a megmaradt leletek révén tudunk. Ezek arról tanúskodnak, hogy a zsarnokság alól felszabadult „rövidfülűek" legfőbb tevékenysége az volt, hogy ledöntötték a hatalmas szobrokat. Úgy látszik, csak ebben volt egyetértés közöttük, mert különben egymás ellen is harcoltak. Egy-egy

133

A FATABLÁKRA lRT SZÖVEG TITKA

sikeres szobordöntést hatalmas kannibállakomával ünnepeltek meg. Volt rá eset, hogy egy ilyen alkalommal mintegy harminc honfitársukat fo­ gyasztották el jó étvággyal... A sziget lakossága - az előbbiek ismeretében ez nem is meglepő egyre fogyott, egyre szegényebbek és nyomorultabbak lettek. 1772 és 1774 között szörnyű háború dúlt közöttük, az 1800-as években pedig a lakosságot csellel elhurcolták a perui guanóbányákba munkásnak, való­ jában rabszolgának. A megmaradottakat pedig súlyos hímlőjárványok tizedelték. így hát az ősi, eredeti népesség elemei, a „hosszúfülűek" és a „rövidfülűek" csak genetikai nyomokban maradtak fenn; a lakosság je­ lentős része viszonylag újabb időkben telepedett le a szigeten. Az ősi nyelvet ma már nem beszélik, nem is értik - így azután nehéz választ kapni arra a kérdésre, hogy honnan jöttek, kik voltak a sziget egykori szorgalmas, alkotó kedvű, kőfaragó és szoborkészítő népei.

54. A fatáblákra írt szöveg titka A kutatók egy része még manapság is abban reménykedik, hogy a rejtély megoldódik, ha el tudják olvasni a titokzatos „rongo-rongo" írást. 1864ben így ír erről egy Eugene Eyraud nevű pap: „Minden házban találhatók fatáblácskák vagy botok, amelyeket különböző hieroglifák borítanak. Olyan állatok rajzáról van szó, amelyek a szigeteken egyáltalán nem léteznek. A bennszülöttek efigurákat éles kövekkel vésik be... Hajlok arra a feltevésre, hogy e jegyek - egy primitív írás maradványai - a maiak számára már csak valamilyen szokást képviselnek, amelyeket megőriztek anélkül, hogy értelmét kutatnák. A bennszülöttek sem írni, sem olvasni nem tudnak." A rongo-rongo írás félreérthetetlenül képírás, felületesen emlékeztet az egyiptomi hieroglif írásra, de azzal feltehetően nem rokon. Különös érdekessége, hogy az egész csendes-óceáni szigetvilágban nincs hozzá hasonló „írás" - az viszont aligha képzelhető el, hogy egy ilyen kicsiny szigeten kialakult volna egy külön írásrendszer! De akkor „honnan jött" a szigetre ez az írás? A tudósok sokat törték - és törik még ma is - ezen a fejüket. Van, aki a panamai kuna indiánok képírásához hasonlítja az ábrákat. Mások, így pl. a nyilván hazánkból

134

A HÚSVÉT-SZIGET TITKA

elszármazott G. de Hevesy szerint, a földgolyó másik felén levő Indus­ völgy ugyancsak máig megfejtetlen írásjeleihez hasonlítanak. Tény, hogy rongo-rongo írást ma sem fejtették meg.

55. A madárember diadala A Húsvét-sziget titkai között különösen nevezetes a „madárember kul­ tusz". Az Orongo hegyet körülvevő sziklákat sajátos rajzok díszítik; ma­ dárfejű, görbe csőrű figurák. A madárember-szertartások lényege az volt, hogy a bennszülöttek évente egyszer sajátos versenyt rendeztek. Össze­ gyűltek a parton, ahol a távolban egy kicsiny sziget volt látható. A versenyzőknek a szigetre kellett eljutniuk. Feladatuk az volt, hogy meg kellett találni az az évben elsőként lerakott madártojást, s azzal vissza kellett térni a partra. Azt, aki elsőként hozta meg a tojást, arra az évre kinevezték „madárembernek". Nem tudjuk, hogy milyen jogai és kötelességei voltak; nyilván kivételes tiszteletben részesült. Azt sem tud­ juk, mi lett vele, amikor lejárt az esztendő; csak sejtjük, hogy ilyenkor eltűnt. Az ilyesfajta verseny egyébként Polinéziában teljesen ismeretlen. A madárember-versenyek résztvevői igen sajátos „csónakon" jutottak el a szigetre. Ez a „csónak" tulajdonképpen nem csónak, de nem is tutaj. Ehhez túlságosan kicsiny: nádból készült, agyar formájú úszóalkalmatosság. A régi Peru területén, a tengerpartokon, a Titicaca-tavon használtak hasonlót. Heyerdahl felhívja a figyelmet arra, hogy a Húsvét-szigeten használt úszóalkalmatosság ugyanabból a nádfajból, a totóra nádból készült, mint amelyből Peru területén hasonlójellegű csónakokat készítettek. A totóra nád amerikai édesvízi növény, amely Peru területéről csakis emberi köz­ reműködés révén juthatott el a Húsvét-sziget édesvízi tavaiba.

56. Magas, szőke emberek utódai - Peruból jöttek Heyerdahl szerint a lankadatlan alkotókedvű nép Peru partjairól jött a Húsvét-szigetre; hajósai nádhajón vagy balsafa tutajon érkeztek. Nyilván az a népcsoport volt, amely később felvette a fülnyújtás különös szokását: ők voltak a „hosszúfülüek". Ismerték az inka falrakó technikát, s szen-

135

MAGAS, SZŐKE EMBEREK UTÓDAI - PERUBÓL JÖTTEK

vedélyük volt a kövekkel való foglalatosság. A sziget partjai mentén ha­ talmas, faragott kövekből rakott, oltárszerű építményeket emeltek; ezek a csillagászatilag pontosan tájolt építmények feltehetően a Nap-kultuszt szolgálták. Ez volt a Húsvét-sziget történetének „első korszaka", mely feltehetően i. sz. 380 táján kezdődött és i. sz. 1100 táján ért véget; ekkor hagytak fel a megalitikus kőfalak rakásával, az oltárszerű építmények emelésével. A Húsvét-sziget „második korszakát" a sajátos, jellegzetes szobrok készítése jellemezte. Az oltárszerű kőépítményeket némileg átalakították, s ezekre állították fel - háttal a tengernek - a szobrokat. Nem tisztázott, hogy miért hagytak fel az oltárszerű építmények készítésével, és miért tértek át a szoborkészítésre. A két tevékenység - úgy tűnik - távol áll egymástól, azonban közös vonás, hogy az ilyen jellegű munkához min­ denképpen fáradhatatlan alkotókedv kellett... Amint azt már említettük, a „hosszúfülűek" népe munkára kény­ szerítette a félig-meddig elnyomott „rövidfülűeket". Ez utóbbiak - egyes

Egy balsafa tutaj rajza 1748-ból. Ilyen járművön érkezhettek Peru partjairól a Húsvét-szigetre a „hosszúfülűek". Lehetséges azonban, hogy totóra nádból készült a tutaj.

136

A HÚSVÉT-SZIGET TITKA

feltevések szerint - valamely másik szigetről kerültek a Húsvét-szigetre; talán a hosszúfülüek hozták őket „munkásoknak". Heyerdahl legfontosabb állítása az, hogy a Húsvét-szigeten élt „fal­ rakó és szoborkészítő" nép Dél-Amerikából hajózott a szigetre. Ezt a felfogást sokan és sokáig cáfolták. Heyerdahl ellenfelei azt állították, hogy a Húsvét-szigeten sohasem kötöttek ki Dél-Amerikából érkező hajósok. A nézetek az 196l-es, Honoluluban tartott, II. Csendes-óceáni Tudo­ mányos Kongresszuson ütköztek meg. A 3000 résztvevő - hosszas vita után - egyhangú határozattal elfogadta azt a felfogást, amely szerint a csendes-óceáni népek és kultúrák egyik eredőhelye Dél-Amerika.

A balsafa tutaj szerkezeti rajza oldal- és felülnézetben.

137

MAGAS, SZŐKE EMBEREK UTÓDAI - PERUBÓL JÖTTEK

A kérdés másik, még érdekesebb oldala az, hogy Heyerdahl szerint a Peru területéről jött nép között ott voltak azok a rejtélyes „magas, szőke emberek", akikről Dél-Amerikában a Víracocha-Kon-Tiki követőiről szóló legendák emlékeznek meg. A norvég kutató Kon-Tiki című könyvében a következőket olvashatjuk: „A nyilvánvalóan kevert fajú húsvét-szigetiek kitartanak amellett, hogy legrégibb őseik közt egyesek fehér bőrűek és vörös hajúak, mások pedig sötét bőrűek és fekete hajúak voltak. Ezt megerősítették azok az európaiak is, akik először jutottak el a szigetre. Amikor a hollandok Roggeveen vezetése alatt 1722-ben felfedezték a szigetet, arról számolták be, hogy az első bennszülöttek közt, akik a hajójukra jöttek, volt egy »teljesenfehér ember* is. És a húsvét-szigetiekről általában azt írták, hogy "találni köztük egyeseket, akik sötétebb színűek, mások azonban teljesen fehérek, egynéhány pedig vöröses, mintha a nap erősen leégette volna őket*" Valamennyi régebbi látogató megfigyelte, hogy a húsvét-szigetiek közt nemcsak nagyon szőke és magas, hanem vöröses hajú emberek is akadnak. Vajon elképzelhető-e, hogy ezek az emberek valóban keletről, Dél-Amerikából jöttek, ahol a kecsua, aimara és uru indiánok legfőbb fizikai jellegzetességei megegyeznek Délkelet-Ázsia fekete hajú, sárgás­ barna bőrű, igen alacsony testalkatú népeiével? Elképzelhető-e, hogy Peru inka kor előtti kultúrájának hordozói fizikai vonásaik tekintetében különböztek a történelmi időkben itt élő, alacsony, kerek fejű, fekete hajú indiánoktól?" (219. oldal) Az előző fejezetekben sok szó esett arról, hogy a „magas, szőke em­ berek" - a feltevések szerint - valahonnan a Mediterráneum tájairól indultak el, s az afrikai partokról, az Atlanti-óceánon keresztül eljutottak Amerika keleti partjaira, a Mexikói-öböl tájára. Innen Peru területére vándoroltak, majd az itteni partokon balsafa tutajokat vagy pedig nád­ hajókat készítettek, s a távoli Húsvét-szigeten kötöttek ki. Persze, mindez feltehetően több nemzedéknyi idő alatt történt, az i. e. 1200-as évek után. Ha igaz az, amit a fentiekben elmondottunk, akkor az „atlantidák­ nak" nevezhető nép története eddig tartott. Eljutottak a távoli csendes­ óceáni szigetre, hatalmas köveket faragtak, és falakat raktak, szobrokat építettek, majd szinte hírmondó nélkül elpusztultak...

138

A PORTOLANO-TÉRKÉPEK TITKA Komoly tudósok állítják, hogy évezredekkel ezelőtt élt egy magas civilizá­ cióval rendelkező nép, amely később nyomtalanul eltűnt. Illetve nem egészen nyomtalanul, mert egy valamit mégis hátrahagyott: egy, azaz egyetlen térképet. Ezt a térképet valaki - hogy ki, azt sajnos nem tudjuk - i. sz. 1300 táján megtalálta! S ez a térkép azután egy térképkészítő mester kezébe került, aki élt a nem várt lehetőséggel, s másolatokat készített a páratlan, kincset érő műről. Európa nagy hajósnépei persze minden pénzt megadtak egy jó térképért; így hát egyre több ilyen másolat látott napvilágot. Ezek voltak az ún. „portolánok". Igaz lenne ez a hihetetlen, különös történet? Minden bizonnyal! De ezt ítélje meg kedves olvasónk. Tudnunk kell, hogy az ókorban és a középkorban - egészen a XIV. századig - a térképek elképesztően kezdetlegesek voltak. Ebben az eset­ ben az „elképesztő" szó korántsem túlzás; hiszen - hogy csak egy példát említsünk - egy térképfajtát „TO"-térképnek neveznek. A „T" betűjelet azért kapták e geográfiai remekek, mert e betű vízszintes részén van a Don folyó, az Azovi-tenger, a Fekete-tenger, továbbá a Nílus, valamint a Vörös-tenger, a függőleges szárán pedig a Földközi-tenger. Hogy egy ilyen térkép milyen mértékben tükrözi a világ valós képét, arról mellékelt ábránk alapján is lehet némi elképzelésük. Az „O" betű a térkép korong­ alakjára utal... Az 1200-as években készült térképek jelentős részén alig ismerjük ki magunkat; a kontinensek ábrázolásai nem is emlékeztetnek valódi formájukra. A térkép közepén többnyire ott találjuk Jeruzsálem városát, lévén ez a világ közepe. A térkép tetején gyakran Ádám és Éva meztelen­ kedik - éppen azt a bizonyos almát tépik le a tiltott gyümölcsöt termő fáról -, a kép alján pedig ott a felirat: Paradicsom...

139

A PORTOLANO -TÉRKÉPEK TITKA

1203-ban készült „Beatus-térkép" másolata. Felső részén megtaláljuk a „Paradisus"-t azaz a „Paradicsom"-ot jobb oldalt pedig az egylábú emberek országát.

140

A PORTOLANO -TÉRKÉPEK TITKA

57. Ma sem fejtettük, meg a portolánok rejtélyét 1311-ben érthetetlen dolog történt: a genovai Petrus Vesconte mester kezéből egy teljesen pontos térkép került ki! Ez volt az első datált „portolano-térkép". 1330-ban elkészült az előbb említetthez hasonló ábra ezt a katalán Angelo de Dalorto készítette -, majd 1339-ben Mallorca szigetén Angelino Dulcert rajzolt ilyen jellegű térképet. Sokan úgy vélik, hogy Angelo de Dalorto és Angelino Dulcert egyazon személy volt; ne feledjük, hogy akkoriban az emberek nem mindig ragaszkodtak a nevük pontos jelöléséhez. Az ő nyomukban - a XVI. századig - egy sereg szép portolano-térkép, vagyis portolán segítette a hajózást. A portalanokról először is azt kell elmondanunk, hogy merőben má­ sok, mint az előző korokban készült térképek. Szépen színezettek; a tenger kék, a síkságok zöldek, a hegyek barnák. De persze nem ez a lényeg; a portolánok tulajdonképpen teljesen pontosak! Olyanok, mintha egy iskolai földrajzi atlaszból másolták volna ki őket. Többnyire a Föld­ közi-tenger vidékét és a Fekete-tenger környékét ábrázolják. Az olasz csizma, az Ibériai-félsziget, a görög partok, a Peloponnészosz-félsziget valóban ott van, ahol lennie kell, s olyan a formája, amilyennek azt az iskolai atlaszokon látjuk!... Miként történhetett, hogy az 1300-as évek legelején még kuriózum­ számba menő térképek voltak forgalomban, s akkor egyik pillanatról a másikra, minden előzmény nélkül - pontos térképek jelentek meg Euró­ pában? Első gondolatunk nyilván az, hogy talán volt egy hajóskapitány vagy valaki más, aki zsenialitása révén jó térképet készített. Ezt a lehe­ tőséget azonban - amint azt a későbbiekben még látni fogjuk - alighanem kizártnak tekinthetjük. Ezek után nyilván el kell mondanunk egyet s mást a portolánokról. Kezdjük talán azzal, hogy mit is jelent a portőlano szó. Nos, a portó a latin nyelvekben „kikötő"-t jelent; a lano szó jelentése pedig „gyapjú" vagy „gyapjas bőr", azaz „irha"; de egyben „bőr"-t is jelent. A „portőlano" név igen jól rávilágít e térképek legfontosabb sajátos­ ságaira. A cél ugyanis a hajózás segítése volt; ezért azután a kikötők részletesen szerepelnek a portolánokon. A kontinensek, tengerpartok esetében a városok, települések nevei - a partvonalra merőlegesen - a szárazföldre vannak írva; ez azért lényeges, mert a szöveg nem zavarta a

141

MA SEM FEJTETTÜK MEG A PORTOLÁNOK REJTÉLYÉT

Afrika térképe S. Münster Cosmographia Universalis-ában. A térképen az 1540-es évszám látható; alsó részén az egyszemű emberek országa van, alatta a papagétjok országa található. Afrika szélesebb, mint amilyen hosszú!

142

partvonalak rajzát. E tér­ képek többségén a száraz­ földek belseje üres; a készítők csak a kikötőket jelölték - a többi nem volt fontos számukra. Amint azt a „lano" szó alapján sejthettük, e tér­ képeket nem papírra, ha­ nem állatbőrre rajzolták, festették. A jól kikészített bőrt össze lehetett tekerni; s ami a lényeg, a tengeri permet, a pára vagy a csa­ padék nem tette tönkre. Ez azért volt fontos, mert a portolánok korában a hajókon használt térképek - miként az emberek is ki voltak téve az időjárás viszontagságainak.

Erhard Etzlaub 1511-1513-ban készült térképe Európát és Észak-Afrikát ábrázolja. Nevezetessége, hogy elefántcsontba metszették. Nem árt, ha tudjuk, hogy felül van Dél, s fokhálózattal látták el. Kimondhatjuk, hogy tájékozódásra tökéletesen alkalmatlan.

Felettébb lényeges moz­ zanat: a portolano-térképek többségén - nincsenek koordinátatengelyek. Helyü­ ket - modern térképekhez szokott szemünk számára szokatlan - különös hálózat foglalja el. A portolano-térképek jellegzetessége a térkép több pontján elhelyezett irányrózsa. Ezekből egy térképen 8, 16 vagy akár 32 is lehet! Az irányrózsákból egyenlő foktávolságú sugarak indulnak ki, átszelve az egész térképet. Ha először látunk ilyen térképet, az az érzésünk támad, hogy ez az „irányrózsás" térkép primitív dolog; hogy azért rajzolták ilyenre, mert még nem ismerték a fejlettebb koordinátahálózatos térképet. Ez azonban nem így van. Hiszen a térképek koordinátahálózatos megoldása már i. e. 2000 táján ismert volt! S akad olyan portolano-térkép is, amelyen az irány­ rózsa-hálózat mellett ott vannak a koordinátavonalak is!

143

KOLUMBUSZ SEM TUDTA, HOGY HOL VAN A HAJÓJA

A portolano-térképek irányrózsáinak, illetve az azokból kiinduló su­ garaknak fontos szerepük volt a tengeren való tájékozódásban. Időszá­ mításunk 1300-as éveiben ugyanis már ismerték az iránytűt; a jeles műszer használata feltehetően Kínából terjedt el. Kínában már igen ré­ góta ismerték a magnetitből készült irányjelző eszközöket: segítségükkel tájolták a sírokat, de a szárazföldi tájékozódás során is alkalmazták őket. A portolánokat - éppen az irányrózsák miatt - „iránytű-térképek"nek is nevezik. A tájékozódás módja ugyanis az volt, hogy megkeresték a hajó tervezett útvonalának megfelelő, az adott irányrózsából kiinduló sugarat, s azon igyekeztek végighajózni, mindvégig tartva a hajó irányát. Hangsú­ lyoznunk kell azonban, hogy az iránytű segítségével csak az irányt lehe­ tett megállapítani; a műszer nem volt alkalmas arra, hogy meghatározzák a hajó tartózkodási helyét!

58. Kolumbusz sem tudta, hogy hol van a hajója Azt, hogy egy hajó hol van a tengeren, nem könnyű megállapítani. Hajónk tartózkodási helyét két adattal: a földrajzi hosszúság és szélesség ada­ taival lehet pontosan megadni. A „szélesség" az egyenlítőtől való távolsá­ got fejezi ki; a „hosszúság" pedig a kezdő délkörtől (modern térképeinken ez a greenwichi délkörtől) való távolságot jelenti - mindkét adatot fokok­ ban határozzák meg. Azt, hogy a hajó az adott időpontban milyen szélesség alatt van, már az ókorban - s persze a középkorban is - meg tudták állapítani. A helyi függőleges iránynak az Egyenlítővel bezárt szöge azonos a Sarkcsillag látóhatár feletti magasságával; e szög megméréséhez csak egy szögmérő szükséges. Ilyen szögmérő eszköz a szextáns; az ókorban, majd a közép­ korban azonban igen egyszerű eszközökkel is el tudták végezni a mérést. Jóval nehezebb feladat a földrajzi hosszúság meghatározása. Hogy ez így van, mi sem szemlélteti jobban, mint hogy pl. Kolumbusz szinte csak sejtette, hogy hajója milyen hosszúsági fokon szeli az óceán hullámait... A felfedezések korában tulajdonképpen nem tudták megmérni a föld­ rajzi hosszúságot! Ezért aztán sok földség és sziget adata bizonytalan volt; számos földrajzi helyszínt újra „fel kellett fedezni", másokat pedig az újabb utazók új névvel láttak el, mert azonosításuk nem sikerült.

144

A PORTOLANO-TÉRKÉPEK TITKA

így történt ez például 1567-ben, amikor Alvaro Mendana de Neyra a „Déli Földség" meghódítására indult. Az akkor már felfedezett Salamon­ szigeteket is útba akarta ejteni, de a szigeteket nem találta meg. Ennek oka az volt, hogy egy szerencsétlen számítási hiba folytán a hosszúság meghatározásakor kb. 5 fokot tévedett; ez a 10. szélességi körön több mint 500 kilométernyi eltérést eredményezett! Ilyen tévedés a XVI. szá­ zadban mindennapos jelenség volt. A földrajzi hosszúság meghatározásához két alapvető adatra van szükségünk. Az egyik adat a „helyi idő" - ezt akár egy földbe szúrt bot segítségével is megkaphatjuk: amikor a bot a legrövidebb árnyékot veti, a Nap akkor áll látszólagos égi útja legmagasabb pontján, vagyis a zeniten - ekkor van dél. A baj a másik adattal van; ugyanis azt is meg kell tudnunk, hogy ugyanabban az időpontban (pl. a helyi idő szerint pontosan délben) mennyi a helyi idő a választott kezdőpotban - ami manapság Greenwich-ben. Ezt úgy is mondjuk: mennyi a greenwich-i idő? Manapság könnyen megkapjuk a greenwich-i időt - elég, ha pontos ébresztőóránkat beállítjuk Greenwich idejére. Ez - ha nem merül ki az elem, vagy ha nem felejtjük el felhúzni - mindig a green­ wich-i időt fogja mutatni...

59. Egy ács órát csinál Ilyen óra azonban a portolano-térképek korában nem létezett. így azután - ezt ma már nehéz elhinni - az angol haditengerészet büszke hajóinak kapitányai egyszerűen nem tudták, hogy az adott pillanatban hol van a hajójuk. Illetve csupán azt tudták, hogy milyen szélességi fokon halad­ nak, de azt már képtelenek voltak megállapítani, hogy milyen távolság­ ban vannak pl. Amerika keleti partjaitól? Ehhez már a földrajzi hosszúság pontos adatára is szükség lett volna! Ez a helyzet persze tarthatatlan volt, ezért 1740-ben (jegyezzük meg ezt a dátumot) a brit kormány elhatározta, hogy megoldja a hajózás „hosszúságmeghatározási problémáját". Kerek 20 000 font jutalmat tűz­ tek ki, s ezt a pénzt annak szánták, aki megalkot egy - órát. Egy olyan órát, amelyet hajón is lehet használni (tehát nem lehet ingaóra), s amelyik egy év alatt legfeljebb 2 percet késik vagy siet!

145

A PORTOLANO-TÉRKÉPEK TITKA

Az 1339-ben megjelent „Dulcert portolano" gyakorlatilag tökéletesen pontos. Ábránkon Ch. Hapgood által vizsgált körvonalak láthatóak, a fokhálózatot a kutatók szerkesztették.

147

EGY ÁCS ÓRÁT CSINÁL

Az összeg nagy volt; ennyi pénzért akár kastélyt vagy birtokot is lehetett venni... S erre a pénzre egy egyszerű, írástudatlan ács, John Harrison tartott igényt; ő ugyanis készített egy pontos órát! A brit királyi kormány nyilván úgy gondolta, hogy egy ilyen fickónak túl sok lesz az ígért összeg, így azután nem is akarták kifizetni, csak egy részét. A yorkshire-i ács végül is kemény alkudozások árán - megkapta a pénzét, illetve annak mintegy a felét. A pontos órát - vagy miként hivatalosan nevezik: a kronométert - hajóúton próbálták ki; John Harrison órája a megkövetelt hibahatáron belül mutatta a greenwich-i időt, mikor befu­ tottak Nyugat-India kikötőjébe. A díjnyertes óra öthavi tengeri út után (ez 1761-1762-ben történt) 1 perccel és 53 másodperccel tért el a green­ wich-i időtől! Olvasóink talán nem figyeltek fel egy megdöbbentő ellentmondásra. Arra, hogy i. sz. 1300 és 1762 között több mint 400 esztendő telt el; ez idő alatt a hajóskapitányoknak pontos térképük volt (ha birtokukban volt egy jó portoláno), ők azonban nem tudták megállapítani, hogy pontosan hol vannak, azaz képtelenek voltak meghatározni, a térkép melyik pont­ jára kellene bejelölniük a hajó pontos helyét. A nyilvánvaló ellentmondás lényege az, hogy térképet csak az tud rajzolni, aki saját helyzetét (ebben az esetben a hajó helyzetét) pontosan meg tudja határozni. Ez pedig azt jelenti, hogy pontos térképet csak a hajókronométer alkalmazása után, tehát i. sz. 1762 után lehetett rajzol­ ni! Legalábbis elvben... De akkor hogyan készülhettek i. sz. 1330-tól az említett pontos térké­ pek, a portolánok? Valljuk be őszintén: e kérdésre manapság nem tudunk válaszolni - ehelyett jószerével csak találgathatunk. Persze, ha kissé meg­ vizsgáljuk a dolgokat, azért valamivel tisztábban látjuk a problémát. Első gondolatunk alighanem az lehet, hogy ezek a portolánok talán nem is olyan pontosak, mint ahogy azt gondolnánk. Ez azonban nincs így. Mert Charles Hapgood és munkatársai térképészeti módszerekkel elemeztek egy tucatnyi portolanót, s táblázatokba foglalták a városok, az azonosítható földrajzi pontok helyzetét. Kiderült, hogy a portolánok adatai pontosak, így a valós földrajzi helyzettől csak igen kis mértéken térnek el. Ezek után minden bizonnyal az a gyanú merülhet fel bennünk, hogy „valakiknek" már 1300 táján volt kronométerük vagy valamilyen más, hasonlóan pontos órájuk. Hiszen - amint azt említettük - lényegében

148

A PORTÓLANO-TÉRKÉPEK TITKA

csak ez az egyszerűnek tűnő eszköz hiányzott ahhoz, hogy a hajósok pontosabban meghatározzák hajójuk helyzetét. Egy kis latolgatás után rájövünk arra, hogy ez teljesen valószínűtlen. Az ókorban vagy a későbbi századokban ismert időmérő szerkezetek, a homokórák, vízórák vagy ingaórák alkalmatlanok voltak erre a célra. Aligha lehet kétséges, hogy az első hqjókronométert valóban J 762-ben alkalmazták először. Úgy látszik, ezen az úton nem jutunk el a rejtély megoldásáig.

60. A csillagos ég is mutatja az időt Most pedig szólnunk kell arról, hogy a „greenwich-i időt" - vagy más, választott kezdőmeridián idejét - kronométer nélkül is megkaphatjuk. Hiszen felettünk ott van egy örökmozgó óramű pontosságával működő természetadta „szerkezet": a csillagos égbolt! Az égitestek mozgásának persze különböző okai vannak; a bolygók, holdak az égi mechanika tör­ vényszerűségei által meghatározott pályán haladnak, a távoli csillagok látszólagos „mozgását" Földünk helyváltoztatása és forgása idézi elő. Az elmondottak nyomán óhatatlanul eszünkbejutnak régi, gyermek­ kori olvasmányaink, amelyekben a hajótörötteket egy „öreg kormányos" menti meg: egyedül ő ismeri a csillagok járását - csak felnéz az égre, s máris tudja az irányt!... A dolog valójában persze nem ilyen egyszerű. „Ránézéssel", magyarán szemmérték alapján, legfeljebb azt tudjuk megmondani, hogy merre van észak; ezzel azonban nem sokra megyünk. De most amúgy is másról van szó; hiszen mi most nem a „csillagok alapján való tájékozódás" kérdését vizsgáljuk, hanem azt, hogy meg lehet-e állapítani pl. a greenwich-i időt az égitestek megfigyelésének segítségével? Válaszunk egyértelmű „igen". Csak olyan égi jelenségeket kell talál­ nunk, amelyek nagyon nagy távolságban megfigyelhetők. Ha a tünemény bekövetkeztekor két egymástól távoleső ponton megmérjük a helyi időt, a két földrajzi pont helyi idejének különbsége 15° = 1 óra átszámítással megadja a két pont hosszúsági helyzetének különbségét. Ezt az eljárást már Hipparkhosz is alkalmazta, és a geográfus Ptolemaiosz is említi. A bolygók vagy a Hold mozgása alkalmas a „világóra"

149

A PORTÓLANO-TÉRKÉPEK TITKA

Az Ibn Ben Zara portóion Égei-tengeri lapja (1487)

fi rmetrf .ífibBÍai

ü x n n ö j í í í o v rasn s s a i s q

Jsjtts »ÍT9\a jíüsa T

<- Az /bn Ben Zara portolán 1487-ben készült; a Földközi-tenger térségét pontosan ábrázolja; a Brit szigetek partjai bizonytalanok. A fokhálózatot a kutatók utólagosan szerkesztették. A többi portolán-térképhez hasonlóan Ch, Hapgood nyomán mutatjuk be ábránkat.

151

KÉTEZER ÉVES COMPUTER

céljára. Ha ezeket a mozgásokat valamely ismert földi pont helyi idejének alapján táblázatokba foglaljuk, és a bolygók vagy a Hold pillanatnyi helyzetét egy más ponton, az ottani helyi időben meghatározzuk, akkor a táblázat segítségével ki tudjuk számítani a két pont földrajzi hosszúsá­ gának különbségét. Az elmondottak alapján nyilván úgy tűnik, hogy megfejtettük a portolano-térképek titkát: a földrajzi hosszúságot - valaki vagy valakik csillagászati úton számították ki! Tudnunk kell azt is, hogy már az ókor hajósai alkalmazták a csillagászati módszereket és eszközöket.

61. Kétezer éves computer Az egyik ilyen jellegű eszköz - az ókori „computer", a nevezetes antikithera-készülék - alaposan megdöbbentette a világot. Felfedezésének körülményei is különösek voltak. Az történt, hogy egy görög szivacshalászhajó 1931-ben az Antikithera-sziget egy öblében ke­ resett menedéket a vihar elől. Ott töltötte az éjszakát, s legénysége reggel már útnak akart indulni. A kapitány azonban úgy gondolta, hogy ha már elvetődtek ebbe az öbölbe, leküldi a búvárt, hátha akad a sziklák alján szivacs... Szivacs nem akadt a mélyben, de ott hevert egy ókori hajóroncs. A roncsot persze alaposan átkutatták, hátha kincs, aranypénz rejtőzik a korhadt deszkák között. Pénzérme nem csillant a fövenyben, de egy tengervízmarta szerkezetfélét felhozott a búvár. A szakértők később ala­ posan megvizsgálták a készüléket, és igyekeztek rendbehozni rézből ké­ szült szerkezetét. Ez persze nem volt könnyű feladat, hiszen a tengervíz rettenetesen szétmar minden fémet - az arany kivételével. Az esettel a napilapok is részletesen foglalkoztak, így megtudta a világ, hogy ókori „computert" találtak a tenger mélyén. Az „antikitherakészülék" persze mechanikus computer; a számításokat fogaskerekek sora végzi, a szerkezetben bolygókerék és úgynevezett gerendely is van. Ha elforgatjuk a tengelyt a mutatókon, le lehet olvasni a bolygók állását. Különös módon az ismeretterjesztő könyvek jelentős részében is azt olvashatjuk az ominózus szerkezetről, hogy lám, ha csináltak is valami­ lyen műszert az ókorban, az mindenkor a babona szolgálatában állott,

152

A PORTOLANO-TÉRKÉPEK TITKA

Az „Andrea Benincasa portolán" 1508-ban készült; megállapítható, hogy a portalanok egyazon őspéldány csekély mértékben módosított másolatai Ch. Hapgood nyomán, a fokhálózat utólag készült

153

AZ ASZTROLÁBIUM

hiszen ezzel is csak csillagjóslást végeztek. Úgy gondolták, hogy ez a szerkezet is az asztrológia, a csillagjóslás szolgálatában állott, hogy a masina segítségével a napjainkban is oly divatos „horoszkópokat" lehetett készíteni... Joggal gondolhatjuk azonban, hogy az „antikithera-készülék" nem véletlenül volt a hajón; egyszerűen egy a hajózás szolgálatában álló szer­ kezet volt.

62. Az asztrolábium Az ókorban volt másfajta, csillagászati célokat szolgáló eszköz is, az asztrolábium. A szó a görög asztro szóból ered: ezt a csillagokkal kapcso­ latban alkalmazták és alkalmazzák még ma is; ilyen szó például az aszt­ rofizika. . Egy ilyen asztrolábium gyönyörű műremek. Korong alakú, rézből készült műszer, egyes elemeit rézlemezek alkotják. Ezek elfordíthatók, így segítségükkel csillagászati számításokat lehet végezni. Az egész mű­ szert finoman vésett skálák, számok és feliratok teszik a múzeumi vitri­ nek féltett kincsévé. Mert bizony nem sok példány maradt fenn napjainkig. A görög vagy föníciai mesterek által készített asztrolábiumok az évezredek múlásával kivétel nélkül elkallódtak. Szerencsére a közép­ korban az arab csillagászok átvették a régi görögök találmányát. A világ legrégibb, épségben maradt asztrolábiumát egy Nausztulusz nevú mu­ zulmán készítette i. sz. 927-928-ban. De Európában is gyártottak ilyen műszert; Angliában pl. a XIII. században különösen szép darabokat al­ kottak a mesterek. Az asztrolábium valójában az égbolt térképe A felső lemez nagy része ki van vágva; azt úgy mondjuk: „áttört". Az áttört lemez neve: rete. Ennek mutatói a legfontosabb csillagok helyzetét jelölik. A rete közepén kis tengely van - ha elfordítjuk a rétét, lejátszhatjuk a csillagok látszólagos napi mozgását az égi pólus körül. Az asztrolábium a régi görögök találmánya, a műszert alighanem • Hipparkhosz konstruálta. Az asztrolábium segítségével egy égitest (pl. a Nap) magasságának megmérése révén mind az idő, mind a hosszúsági fok meghatározható. Lényeges elemei: egy forgatható átmérő nézővonal-

154

A PORTOLANO-TÉRKÉPEK TITKA

Az asztrolábium csillagaszati számításokra szolgált Az itt ábrázolt példány a XIII. században készült. Az ókorban használt példányok megsemmisültek.

155

AZ ASZTROLÁBIUM

lal, amellyel bemérhető az égitestek magassága. Továbbá egy fémlemez­ ből kivágott, forgó tárcsa (rete), amely a fényesebb csillagok helyét, vala­ mint az állatövet jelzi. Alatta egy cserélhető másik tárcsa található, amelyre a magassági körök vannak bevésve. Az időmérés a következő­ képpen történik: megmérjük a Nap magasságát, ezután az adott naptári nap alapján kikeressük a Nap helyét az állatövben, és elforgatjuk a reté-t mindaddig, míg ez a hely rá nem kerül egy, a megfigyelt magasságnak megfelelő körre. Az így kapott pontot a forgatható mutatóval kivetítjük a kerületre, és végül ott leolvassuk az időt (az Encyclopedia Britannica nyomán). A fentiek alapján joggal gondolhatjuk, hogy a portolano-térképek titka megoldódott. Feltehetjük, hogy kivételesen ügyes és okos hajósok az „antikithera-készülék"-hez hasonló szerkezettél vagy az asztrolábiummal meg tudták határozni a kikötőben veszteglő hajó pontos helyét, azaz - ami a lényeg - a hosszúságot. Ezután továbbhaladva, ugyanezt meg­ csinálták a szomszédos kikötőben, s így megalkothatták a pontos portolano-térképeket. Meg kell mondjuk, hogy a fentiekben vázolt megoldást nem tarthat­ juk kizártnak; csak éppen számos érv szól ellene. Ezek közül a legfonto­ sabb az, hogy noha a csillagászati módszer már vagy kétezer éve ismert volt, a pontos hosszúságot azonban csak 1760 táján tudták megállapítani ilyen módon. A tudománytörténet számon tartja ezt az eseményt. Sámuel Wallis kapitány volt az, aki elsőként határozta meg ilyen módszerrel a csendes-óceáni szigetek pontos helyzetét. A hosszúság meg­ határozására szolgáló számítások alapjául a Hold és a csillagok közötti szögtávolságot vette. Wallis azért alkalmazhatta ezt a módszert, mert erre az időre Euler pétervári akadémikus már kidolgozta a Hold mozgásának elméletét, az angol greenwich-i csillagvizsgáló csillagászai pedig megha­ tározták számos csillag pontos helyzetét. Talán nem árt, ha még egyszer elmondjuk, hogy a csillagászati mód­ szerrel történő hosszúságmeghatározást már igen régen ismerték, s meg­ lehetősen sokan alkalmazták is; a csillagászok és a térképszerkesztők számos formáját fejlesztették ki. A „csillagászati módszer" azonban ekkor még nem tette lehetővé a pontos hosszúságmeghatározást; ezt bizonyítja - többek között - az, hogy - amint azt már említettük - az angol királyi kormány magas jutalmat ígért a feladat megfejtőjének. A hosszúságmeg-

156

A PORTÓIANO-TÉRKÉPEK TITKA

határozást tehát két módszerrel lehetett elvégezni: az egyik a kronométer használatán alapult, a másik módszer az égitestek szögtávolságának mérése volt. Tobias Mayer (1723-1762) német csillagász ezen az úton haladt; pontosabb táblázatokat készített, s a csillagászati alapon történő hoszszúságmeghatározás alkalmazható lett a hajózásban. Ezért az e célra felállított bizottság ítélete szerint a kronométer készítője, John Harrison és Tobias Mayer (illetve az utóbbi elhalálozása miatt annak özvegye) megosztva kapta meg a 20 000 font díjat. Mindezt azért mondottuk el, mert így világosság válik, hogy i. sz. 1300 táján, portolano-térképek megjelenésekor, a térképkészítés gyerekcipő­ benjárt; ilyen pontosságú térképek csak az i. sz. 1762 után készülhettek. Felvetődik tehát a kérdés, hogy honnan került elő lSlO^ben az első portolán? Erland Nordenskiöld, a kiváló tudománytörténész (aki egyéb­ ként a sarkkutató Erik Nordenskiöld fia volt), már az 1930-as években foglalkozott ezzel a kérdéssel.

63. Az atlantidák pontos térképe - a portolán? Nordenskiöld alaposan megvizsgálta a portolano-térképeket, s azt tapasz­ talta, hogy azok az évszázadok múlásával semmit sem fejlődtek. Az első - 13lö táján megjelent - portolánok talán még jobbak és pontosabbak voltak, mint a később, 1500 után készültek! Ebből azt a következtetést vonta le, amelyről e fejezet bevezető soraiban már szóltunk: ti. volt egy nép, amely - évezredekkel ezelőtt - pontos térképeket tudott készíteni. Ez a nép eltűnt, s vele együtt eltűnt a térképrajzolás tudománya is... Nordenskiöld szerint egyetlen portolán maradt fenn, s ezt az egyetlen portolánt valaki megtalálta - az 1300-as évek portolánjai kivétel nélkül ennek alapján készültek. Ezt az egyeden - alighanem több ezer esztendős - példányt Nordenskiöld „normál portolano"-nak nevezte. Szerinte a tér­ képrajzolók valamennyien ezt vették alapul; a későbbiekben pedig a má­ solatokról készültek az újabb másolatok. A kiváló norvég tudománytörténész és néprajzkutató szerint aligha­ nem a föníciaiak alkották meg a „normál portolano"-t. Ez az elképzelés nagyon valószínúnek túnik: hiszen köztudott, hogy a föníciaiak voltak az

157

AZ ATLANTIDÁK PONTOS TÉRKÉPE - A PORTOLÁN?

ókor legjobb hajósai, s alighanem a legjobb iparosok, „mérnökök" is közülük kerültek ki. S a föníciaiak számoltak azzal, hogy náluk erősebb hatalmak majdan a megsemmisítésükre törnek, ezért jó előre igyekeztek településeket létrehozni a békésebb, félreesőbb tájakon. Logikus tehát, hogy szükségük volt jó térképekre. Charles H. Hapgood professzor más véleményen van. Szerinte nem a föníciaiak készítették a „normál portolanó"-t; Hapgood professzor sze­ rint a térképkészítő nép mintegy 6000 esztendővel ezelőtt élt és alkotott, ekkor pedig a föníciaiak még sehol sem voltak! A kitűnő professzor meggyőződése szerint a Piri Reis-térképen, vala­ mint Oronteus Finaeus 1531-ben megjelent térképén látható Antarktiszt ugyanaz a nép rajzolta be a térképre, amelyik a „normál portolano" készítését végezte. S mivel mindkét térképen ajégmentes Antarktisz kör­ vonalai láthatók, a térképezés akkor történt, amikor az Antarktisz kedvező, meleg éghajlat idején - jégmentes volt, vagyis 6000 esztendővel ezelőtt! Hapgood tehát nem kevesebbet állít, mint hogy egy 6000 esztendővel ezelőtt élt rejtélyes nép, az „őstengeri királyok" népe az Északi-sarktól a Déli-sarkig feltérképezte a világot! Ha elfogadjuk Hapgood állítását, akkor megoldást kapunk egy megoldhatatlannak tűnő rejtélyre: nevezetesen arra, hogy honnan tudott Platón i. e. 400 táján Amerikáról. Platón Amerikáról szóló sorait ugyancsak a már többszörösen emlí­ tett, Timaiosz című művében olvashatjuk; e mű az Atlantisz legendájáról, a l i 000 esztendővel ezelőtt elsüllyedt szigetről vagy kontinensről szól. Közbevetőleg megemlítjük, hogy a régészet tanúsága szerint sem 6000 esztendővel, sem pedig 11 000 esztendővel ezelőtt nem élt, nem élhetett olyan magas kultúrájú nép, mely ilyen teljesítményekre - világ­ járó hajózásra, pontos térképezésre - képes lett volna. Az „őstengeri királyok" népe csupán a legendákban létezett, éppúgy, mint a l i 000 esztendővel ezelőtt élt Atlantidák. Persze, ha sohasem léteztek e legendás népek, akkor felvetődik a kérdés, hogy honnan tudott Platón Amerika létezéséről, s honnan származik a jégmentes Antarktisz kontinenséről készült térkép? Amint látjuk, egy sereg rejtély még mindig megoldásra vár. Ezek között nyilván olyan is akad, amelyre sohasem derül fény; egyik-másik kérdésre azonban talán feleletet kaphatunk.

158

A PORTOLANO-TÉRKÉPEK TITKA

64. Hol éltek az őstengeri királyok? Ha végignézünk néhány tucat portolano-térképet, az a meggyőződés alakul ki bennünk, hogy e sajátos térképeket alkotó nép a Földközi-ten­ ger medencéjének lakója volt. Ez talán magától értetődőnek tűnik, hiszen e térképek többsége ezt a földrajzi egységet mutatja be; nevezetesen Afrika északi partvidékét, Dél-Európát, s a kettő között a Földközi-ten­ gert. E térképeken mindig megtaláljuk a Gibraltári-szorost, az Ibériai-fél­ szigetet, ennek Atlanti-óceáni partjait is. A portolano-térképek egyike-másika Észak-Európa tájait is ábrázol­ ja; a térképek e része azonban távolról sem olyan pontos, mint a Mediterráneumot bemutató rajz. Joggal feltételezhetjük, hogy az északi tájakat utólag szerkesztették a térképhez, e részt nem a „normál portolano"-ról vették át. A portolano-térképek olykor Afrika partjait is bemutatják; ezek a ábrák is kitűnnek pontosságukkal. Egyébként itt említjük meg, hogy a Piri Reis-térkép készítésekor is nyilvánvalóan szerephez jutottak a porto­ lano-térképek; a hosszúsági adatok és az arányok feltűnően pontosak. Végezetül talán arról kell szólnunk, hogy mi a „hivatalos tudomány" álláspontja a portolano-térképek rejtélyével kapcsolatban? Furcsa módon azt tapasztaljuk, hogy a tankönyvek, térképészeti szakkönyvek túlnyomó többségében csak ilyen jellegű utalást találunk: ,A portolanotérképek előzmények nélkül jelentek meg." Úgy tűnik, hogy szerzőik többsége óvakodott attól, hogy belebonyolódjék a homályos, nehezen magyarázható kérdések szövevényébe. Mert valljuk be, a portolano-tér­ képek rejtélye - nyugtalanító, máig megoldatlan probléma maradt!

Csillag horizont fölötti magasságának meghatározásajákobpálcával

159

HOL ÉLTEK AZ ÖSTENGERI KIRÁLYOK?

A PIRI REIS-TÉRKÉP A nevezetes térkép körül mai napig sem oszlott el a homály; sok szerző szerint a „nagy rejtélyek" között tarthatjuk számon. A térkép regényes története 1501-ben kezdődött - kilenc esztendővel azután, hogy Kolum­ busz felfedezte az Újvilágot! Akkoriban történt, hogy az oszmán-török hajóhad Kemál nevü híres admirálisa elfogott hét spanyol hajót. Amikor kihallgatták a foglyokat, az egyik tengerész elmondotta, hogy részt vett Kolumbusz felfedező útjain, s birtokában van az a térkép, melyet maga Kolumbusz rajzolt, vagy legalábbis használt. Kemál Reis admirális a tulajdonába került térképet végrendeletében unokaöccsére, Piri Reisre hagyta. Itt említjük meg, hogy a „reis" szó nem „családi név", hanem annyit jelent: admirális. Piri Reis admirálisnak jól jött a térképörökség, mert éppen akkor - 151 l-ben - fogott hozzá egy világtérkép megalkotásához. Visszavonult Gallipolíba., s három esztendőn át csak e munkának élt. Pontosan tudjuk, hogy mikorra készült el a nagy mű, mert szerzője a következő sorokat írta a térképlap aljára: „Készítette a szerény Piri Ibn Hadzsi Muhammad, a 919-es év (ami megfelel az i. sz. 1513. évének) Muharram szent havában." Az admirális sok mást is feljegyzett a térképre; így azt is feltüntette, hogy mintegy száz forrásmunkát használt fel; ezek közül nyolc világtér­ kép volt, amelyek Nagy Sándor idején, az i. e. IV. században készültek, tehát felhasználásuk idején közel kétezer évesek voltak! Az elkészült térképet felajánlotta az uralkodónak, Szelim szultánnak. A magas porta kegyesen fogadta a munkát, s Pirít igyekezete jutalmául tengernaggyá nevezte ki. A kiváló térképész szorgalmas ember volt; ismét munkához látott, s 1521-ben fejezte be élete egyik fő művét, amelynek címe: Kitab-i Bahdye (Tengerész kézikönyv). A mű főként a Földközi-ten-

161

TÉRKÉP AMERIKÁRÓL - KOLUMBUSZ ELŐTT?

ger partvonalát és szigeteit ismerteti, de más tengereket is bemutat. Piri tengernagy kifejtette azt a nézetét, hogy a Vörös-tengeren és az Arab-ten­ geren hajózó portugálok nagy veszélyt jelentenek az oszmán birodalom számára, így hát ezekből az övezetekből el kell űzni a hitetlenek hajóit. A szultán megfogadta Piri tengernagy tanácsát, s őt bízta meg a feladattal. A Piri admirális által vezetett török flotta az Arab-tengeren megütközött a portugálokkal. A tengernagy nyilván jobb térképész volt, mint stratéga: a csatát elvesztette, hajóinak többsége elsüllyedt, vagy a portugálok zsákmánya lett. A porta magához rendelte a csatát vesztett tengernagyot, s a bírák halálra ítélték. Piri tengernagy már túl volt nyolc­ vanadik életévén, az ítéletet mégis könyörtelenül végrehajtották... A szerencsétien véget ért tengernagyról - amint az már lenni szokott mindenki megfeledkezett; a nevezetes térkép a szultáni palota, a Topkapi levéltárába került. A palotát 1929-ben múzeummá nyilvánították, s ek­ kor a Topkapi Múzeum igazgatója, B. Halil Etem Eldem alaposan átnézte az irattárat, s véletlenül kezébe került Piri Reis világtérképe. Azonnal felismerte, hogy a térkép több szempontból is „rendkívüli". Hiszen ahhoz képest, hogy 1513-ban készült, feltűnően nagy területet ábrázol Ameri­ kából! Azután meg a térkép alján levő partvonalak az 1900-as évek eleje táján felfedezett Antarktisz körvonalait sejtetik! S nem utolsó sorban Piri Reis sorai szerint - a mű Kolumbusz térképe alapján készült...

65.

Térkép Amerikáról - Kolumbusz előtt? -

. •

'

•

' •

„Kolumbusz térképe" régóta foglalkoztatja a felfedezések történetével fog­ lalkozó kutatókat. Kolumbusz ugyanis nem teljesen vaktában indult fel­ fedező útjára; a híres firenzei csillagász és geográfus, Paőlo Toscanelli ugyanis levelet és térképet küldött Kolumbusznak. Ebből a levélből idé­ zünk néhány sort: „ Küldök főméltóságodnak egy térképet, amelyet sajátkezúleg szerkesztettem. Ezen a térképen ábrázolva vannak az Önök partjai és szigetei, ahonnan folytonosan nyugat felé kell hajózniuk; és azok a helyek, ahová megfognak érkezni; és az, milyen távolságban kell haladniuk a Sarktól vagy az Egyenlítőtől; továbbá az, hogy mekkora utat kell megtenniük, hogy elérjék azokat az országokat, ahol a legeslegkülönb fűszerek és drágakövek vannak." .

162

TÉRKÉP AMERIKÁRÓL - KOLUMBUSZ ELŐTT?

Toscanelli tehát levelében megadta a megfelelő szélességi fokot, ame­ lyen a hajót a nyugat felé fújó passzátszél és a tengeráramlás segíti útjában. Persze, felvetődik a kérdés, hogy honnan ismerte Toscanelli az Újvilágba vivő kedvező útvonalat? S honnan tudta, hogy mekkora utat kell megtenni? Hiszen a „Kolumbusz-útvonaT-on - legalábbis a tudo­ mánytörténészek szerint - Kolumbusz ment végig elsőként!... Amint az a levelezésből kiderül, Toscanelli térképet is küldött Kolumbusznak. Ez a térkép a Kolumbuszról és Amerika felfedezésének törté­ netéről szóló könyvek szinte mindegyikében szerepel! A baj csupán az, hogy ezek a „Toscanelli-térképek" csak rekonstrukciók. Az a térkép, ame­ lyet Toscanelli a levelében említ, elveszett. Lehetséges azonban, hogy Piri Reis térképének egyik forrása valóban a nevezetes Toscanelli-térkép. A Piri Reis-térkép - a tengernagy kézzel írt feljegyzése szerint - Ko­ lumbusz felfedezései nyomán készült; erre vall, hogy a forrásmunkák között megemlíti a „Colombo által a nyugati területeken rajzolt térkép" felhasználását. Csakhogy itt egy különös rejtély vár megoldásra! Ugyanis Kolumbusz mindössze egy rövidke amerikai partszakaszt járt be, s még ennél is rövidebb szakaszt térképezett fel! Piri Reis 151 l-ben kezdte el világtérké­ pének megrajzolását; ekkor azonban az amerikai partok jelentős részét még nem térképezték fel! Az elkészült térképen az akkor még „ ismeretlen" partvonalak is szerepelnek!... A Piri Reis-térkép igazi nevezetessége az, hogy szerepel rajta az An­ tarktisz kontinensnyi szárazulata! Az Antarktiszt - a délsarki kontinenst - csak i. sz. 1900 táján fedezték fel, így hát, ha valóban ott van a Piri Reis-féle térképen, akkor az joggal sorolható a nagy rejtélyek közé. A Piri Reis-térkép „karrierje" 1931-ben kezdődött; ekkor figyelt fel rá a tudományos világ. A felfedezésről elsőként Paul Kahle német tudós adott hírt; ő ismertette a térképet az Orientalisták 18. Világkongresszu­ sán. A tudósok azt remélték, hogy a régi török térkép nyomán majd fény derül a „Toscanelli-térkép" titkára; ebben azonban csalódtak, s így a Piri Reis-térképről egy ideig nem esett szó. A „szenzáció" felfedezése Arlington H. Mallery nevéhez fűződik; ő figyelt fel elsőként arra, hogy az 1513-ban elkészült térkép az Antarktiszt is ábrázolja! Mallery kapitány sokoldalú ember volt; mérnöki végzettség­ gel hajóstisztként szolgált, de régészettel is foglalkozott, s több könyvet

164

A PIRI REIS-TÉRKÉP

is írt. A Piri Reis-térképet tanulmányozva megállapította, hogy az alján ott vannak az Antarktisz partjai! A dologban talán a legérdekesebb az, hogy az ábrázolt partok manapság nem láthatók, mert vastag jégpáncél borítja őket!

66.

A Piri Reis-térkép a jégmentes partokat ábrázolja!

Mallery kapitány 1956. augusztus 26-án előadást tartott a rádióban, s ezt a műsort véletlenül végighallgatta Charles H. Hapgood professzor, az amerikai New Hampshire-i Keene Egyetem tanára. Hapgood elhatározta, hogy utánajár a dolognak; egyik szemináriumi csoportjának a Piri Reisféle térkép részletes elemzését adta feladatul. A munkába - amely mint­ egy hét évig tartott(!) - többen is bekapcsolódtak, kiváló matematikusok és térképészek végezték a számításokat. Arra az eredményre jutottak, hogy az 1513-ban készült térkép valóban az Antarktisz partvonalait áb­ rázolja. Sőt, olyan hegyvonulatok is szerepelnek rajta, amelyeket ma jég borít, s ezeket csak a XX. században - modern műszeres mérésekkel voltak képesek kimutatni! Hosszadalmas és alapos munkával - modern térképekkel összevetve - azonosították a Piri Reis-térkép részleteit. Az eredményeket Hapgood professzor könyvben foglalta össze; a mű címe: Maps of the Ancient Sea Kings (Az őstengeri királyok térképei - Philadelphia and New York: Chilton Books, 1966.). Az említett műről más fejezetben még szó esik; ott majd azt is elmondjuk, hogy sajátos címe - amit magyarra így fordíthat­ nánk: Az őstengeri királyok térképei -mit is fejez ki. Itt - mintegy mellé­ kesen - megjegyezzük, hogy Hapgood professzor nem valamiféle hóbortos vagy szenzációhajhász szerző. Ezt az is tanúsítja, hogy egyik nagy sikerű könyvének előszavát nem más, mint - Albert Einstein írta. Ezt azért kellett előrebocsátanunk, mert Hapgood professzor ugyancsak merész dolgot állít, amikor kimondja, hogy az Antarktiszt - valamikor - évezredekkel ezelőtt felderítették, s partvonalát térképen is rögzítették! (Figyeljünk: most már a délsarki kontinensről, az Antarktiszról, nem pedig Platón mesés Atlantiszáról szólunk.)

165

67.

Térkép az ismeretlen Antarktiszról?

Hapgood professzor könyve - nem lett „világszenzáció". Úg< látszik, va­ lóban merész állításai sem voltak elég merészek ahhoz, hogy a mű több kiadást érjen meg. A Piri Reis-térkép mégis közismert lett; az történt ugyanis, hogy Hapgood könyve Erich von Danikén kezébe került, aki azonnal besorolta elméletének „bizonyítékai" közé. A Jövő emlékei című művében ezt olvashatjuk: „Charles H. Hapgood professzor és Richárd M. Strachan matematikus legújabb munkái egyenesen sokkoló ismereteket közölnek. A további vizs­ gálatok és a mesterséges holdaknak a Földről készített legutóbbi felvételei megerősítették azt a feltételezést, hogy az eredeti Piri Reis-térképek igen nagy magasságból készített felvételeken alapulnak. Ki tudna erre magya­ rázatot találni? Ha egy űrhajó magasan Kairó felett lebeg, és kamerájának lencséjét pontosan lefelé irányítja, akkor minden, ami körülbelül nyolcezer kilomé­ teres körben az objektívon belül látható, a képen korrektül jelenik meg, mert a tá/ közvetlenül a lencse alatt terül el. ...Afelől sincs semmi kétsé­ günk, hogy ilyen felvétel csak a legmodernebb technikai eszközökkel - és csak a magasból - készíthető. Hogyan lehet erre magyarázatot találni? Elégedjünk meg azzal a legendával, hogy valamelyik főpap kapta egy istentől? Vagy bátran nyúl­ junk bele a darázsfészekbe, és Jelentsük ki: ezek a térképek csak a Föld felett nagy magasságban szálló repülőgépről vagy űrhajóról készülhettek? A török admirális térképei természetesen nem eredetiek; másolatok másolatának másolatai, és újra csak másolatok. De aki évszázadokkal, netán évezredekkel ezelőtt készítette ezeket, annak tudnia kellett nem­ csak repülni, hanem fényképezni is!" Ezek után pedig nyilván fel kell tennünk a kérdést: igaz lenne mind­ az, amit á különböző szerzők állítanak a nevezetes térképről? Először azt próbáljuk meg tisztázni, hogy valóban ott van-e az 1513-ban elkészült térképen az 1900-as évek eleje táján felfedezett Antarktisz, a délsarki kontinens? Olvasóink számára alighanem meglepetést és csalódást okoz a válasz, amely így hangzik: nem tudjukl Csupán abban lehetünk bizonyo­ sak, hogy Dél-Amerika legdélibb csücske után találunk egy partvonula-

166

A PIRI REIS-TÉRKÉP

tot, mely kétségkívül olyan, mintha az Antarktisz partja lenne. Kiváló tudósok - mint Hapgood és Richárd M. Strachan - állítják, hogy az a bizonyos partvonulat - valóban az Antarktisz partja. Más, nem kevésbé kiváló tudósok viszont azt mondják, hogy a Piri Reis-térkép „Antarktisza" nem más, mint a „megálmodott kontinens" - Terra australis tncognita, az „ismeretlen déli földrész" partja. Ezzel azonban már egy újabb rejtély küszöbére értünk, amelyet külön fejezetben próbálunk megfejteni. Ennyire pontos lenne hát az 1513-ban elkészült Piri Reis-térkép? Ha rápillantunk a térkép ábrájára, első benyomásunk az, hogy elég jól kiismer­ jük magunkat rajta. Jobb oldalán ott találjuk az Ibériai-félszigetet a portugál és spanyol partokkal; ott van a Gibraltári szoros, alatta pedig Afrika nyugati partvonala. Az Atlanti-óceán túlsó oldalán a térkép rajzolója folyamatos vonallal Jelölte Észak-, Közép- és Dél-Amerika, tovább az Antarktisz partjait. Ez a kép azonban bizony elég zavaros; Hapgood megállapította, hogy Piri Reis különböző forrásmunkák alapján rajzolta meg Amerika keleti partjait, s egyes lapok hiányoztak. Ez az oka annak, hogy Dél-Amerika partvonalából kimaradt egy kb. 1500 kilométeres szakasz. Más esetben ugyanarról a partszakaszról két térképe is volt a török admirálisnak, aki mind a kettőt felhasználta. így történt, hogy Dél-Amerikában két Amazonas-torkolatvidéket is ábrázolt! Persze, más pontatlanság is tapasztalható. így például a dél-amerikai kontinens végén levő Horn-fok, valamint az Antarktisz nyúlványát képező félsziget, a Graham-föld között nincs meg a Drake-átíáró! S talán monda­ nunk sem kell, hogy a térkép nem „Kairó felett lebegő" űrhajó fényképe alapján készült; az viszont igaz, hogy szerkesztési középpontja az Alexandrián áthaladó délkörön található. Ez azonban az 1300-as években megjelenő portolano-térképekkel közös jelleg. S említést érdemel még, hogy a Piri Reis-térkép - viszonylag csekély hibákkal - a valódi hosszúsági viszonyokat tükrözi, holott az 1500-as években még nem tudták megha­ tározni a földrajzi hosszúságot!... A Piri Reis-térkép vizsgalata során még sok más, rendkívül érdekes kérdés vetődött fel; ezekről e könyv további fejezeteiben esik majd szó. A következő fejezetben a délsarki földrészről, az Antarktlszról olvashatunk. Megemelítjük, hogy humán műveltségű emberek olykor összetévesztik a délsarki kontinenst, azaz az Antarktiszt Platón mesés Atlantiszával.

167

ISMERETLEN ISMERŐS - A DÉLI FÖLD Ha a Piri Reis-térképen és Oronteus Finaeus atlaszán a Déli-sarkon levő földség valóban az Antarktiszt ábrázolja, akkor ez a legérdekesebb rejté­ lyek egyike. A kérdés megértését segíti, ha elmondjuk, hogy a sci-fi atya­ mestere, Verne Gyula az Utazás a tenger alatt című regényében sajátos felfedező útról írt. Nemo kapitány a Nautilus nevű tengeralattjárójával áthaladt a déli sarkvidék jégpáncélja alatt! A vállalkozás során elfogyott a búvárhajóban a levegő, mindenki fuldoklott, mire végül is átjutottak a vastag jéggel borított övezeten, s a felszínre emelkedhettek. A Verne Gyula által megírt történet (részben!) megvalósult. Az 1960as években Amerikában megépült a Nauíiíusnak elnevezett tengeralatt­ járó, amely áthajózott az Északi-sark jégpáncélja alatt; minden majdnem pontosan úgy történt, ahogyan azt Verne Gyula megírta. Azért csak „majdnem", mert Verne hősei nem az Északi-, hanem a Déli-sark jege alatt haladtak át! Verne tehát azt hitte, hogy a Déli-sark jege alatt víz van - nem tudta, hogy a jég alatt ott van Antarktisz kontinensének szárazu­ lata! Ekkorát tévedett volna a tudományos-fantasztikus irodalom atya­ mestere? Verne meglehetősen gyakran tévedett, ezúttal azonban nem tájékozatlanságból írta meg a lehetetlen utazás történetét. Verne korában ugyanis, az 1800-as évek vége táján, minden művelt ember, s velük együtt szinte minden földrajztudós azt vallotta, hogy a Déli-sark jege alatt víz van, hogy a délsarki kontinens - egyszerűen nem létezik! Az Antark­ tiszt csak jóval később - mondhatnánk, az 1900-as évek eleje táján fedezték fel... Az Antarküsz felfedezésének pontos időpontja azért nem adható meg, mert nem „egyszerre" fedezték fel. Az 1700-as évek vége táján már tudták, hogy Földünk déli pólusa táján szigetek vannak, s hogy a jég alatt „szá-

169

ISMERETLEN ISMERŐS - A DÉLI FÖLD

170

ISMERETLEN ISMERŐS - A DÉLI FÖLD

Oronteus Ftnaeus térképén a délsarki kontinenst, az Antarktiszt találjuk. A mü 1532-ben készült, hitelességéhez nem fér kétség. A latinosított nevű. tudós, eredeti nevén Fine d'Oronce (91555) korának talán legjobb és legelismertebb térképalkotőja volt. Oronteus Ftnaeus ábrája (bal oldali) összehasonlítva a délsarki kontinens, az Antarktisz modem térképével. Ch. Hapgood azonos számokkal jelölte az azonos földrajzi pontokat. (A 170. oldalon O. Ftnaeus, a 171. oldalon modem térkép látható.)

171

AZ ISMERETLEN DÉLI KONTINENS CSÁBÍTÁSA

razföld" is található. Nagyon valószínűnek találták azonban, hogy ezek csak kisebb-nagyobb szigetek, s a déli pólus övezetében nincs összefüggő szárazföld. A kérdés eldöntését csak nehezítette, hogy az Antarktiszt kilométernyi vastagságú jégtakaró borítja. Érthető tehát, hogy még az 1930-as években sem tudták, hogy a Déli-sark táján egységes földrész van, vagy pedig csupán két nagy sziget található a térségben? Richárd Byrd kapitány, amerikai tiszt vezetésével számos repülést végeztek (1933-1936) az Antarktisz felett, s ekkor arra a következtetésre jutottak, hogy a Weddel- és a Ross-tenger között nincs tengerszoros; következés­ képpen az Antarktisz egységes kontinens. Bizonyítékokkal azonban még mindig nem rendelkeztek. Lényegében csak a Harmadik Geofizikai Év során - az 1957-1958. évben - végzett modern, műszeres vizsgálatok révén vált bizonyossá, hogy valóban egységes, nagy kontinens található Földünk déli sarkvidékén. A fentiek ismeretében nyilván különösen érdekes és izgalmas a tény, hogy a déli félteke nagy szárazföldjéről már jónéhány évezrede tudnak az emberek. A kétezer esztendővel ezelőtt élt Pomponius Mela római geográ­ fus szerint ezt a földet (az Antarktiszt) minden oldalról tenger veszi körül. Oronteus Finaeus i. sz. 1531-ben keltezett térképén pedig már ott találjuk a déli sarkvidék hitelesnek tartható rajzát!

68. Az ismeretlen déli kontinens csábítása Az ókorban és a középkorban aligha akadt olyan földrajztudós, aki ké­ telkedett volna a „déli föld" - a Terra australis létezésében. Rá is rajzolták a térképekre, s a nevét is ráírták: „Terra australis incognita", azaz „Isme­ retlen Déli Föld". Az igazság kedvéért meg kell mondjuk, hogy eme képzeletbeli föld alakja bizony változatos volt, s a mérete sem volt mindig egyforma. így pl. Luis Teixeira portugál kartográfus 1645 körül készült világtérképén óriási kontinensként ábrázolta a déli földrészt. Ezek után persze elgondolkodhatunk azon, vajon mi a rejtély magya­ rázata? Mi lehet az oka annak, hogy évezredeken át minden geográfus meggyőződéssel hitt abban, hogy a Déli-sark táján kontinens terül el? Több lehetséges válasz létezik; ezek közül felsoroljuk a jelentősebbeket.

172

ISMERETLEN ISMERŐS - A DÉLI FÖLD

1. Hapgood professzor szerint mintegy hatezer esztendővel ezelőtt egy fejlett civilizációval rendelkező nép, melyet ő az „őstengeri királyok" népének (vagy népeinek) nevez, feltérképezte az egész Föld tengereit és óceánjait. Elmélete furcsa módon egybecseng az Atlantisz-legendával, hiszen Platón szerint Atlantisz mintegy 11 000 esztendővel ezelőtt pusz­ tult el. . 2. Erich von Danikén szerint valaha egy idegen égitestről jött űrhajó járt Földünkön, s az „idegenek" nagy magasságból lefényképezték Föl­ dünket - ezen a felvételen pedig az Antarktisz is ott volt! 3. Igazolt tény, hogy az ókorban - főként a görög tudósok - úgy vélték, hogy mivel a gömb alakú Föld északi féltekéjén hatalmas konti­ nentális tömeg van, úgymond „az egyensúly kedvéért", ugyanilyen töme­ gű szárazföldnek kell lennie a déli féltekén! Ez az elmélet mintegy kétezer esztendővel ezelőtt keletkezett. Igen logikus magyarázat, amelyet a tudo­ mánytörténet terjes mértékben elfogad. Az „egyensúly elmélet" azonban nem ad magyarázatot néhány érdekes jelenségre: így pl. nem teszi érthe­ tővé az Oronteus Finaeus-térkép Antarktisz-rajzának nagyfokú azonos­ ságát a jégmentes Antarktisz alakjával. 4. Végül a véletlenek sajátos halmozódását ugyancsak bizonyos fajta „ok"-nak tekinthetjük... El kell mondanunk, hogy a tudósok túlnyomó többsége az 1. és 2. számú elképzelést teljesen valószínűtlennek vagy egyenesen lehetetlen­ nek tartja. Minden esetre, az emberiség történetének egyik legérdekesebb paradoxona az, hogy két évezreden át mindenki meg volt győződve arról, hogy létezik egy kontinens a Déli-sark térségében. A kutatások során idővel kiderült, hogy ez a kontinens - az ábrándok világához tartozik. Azután bizonyossá vált, hogy - mégis ott van a helyén. E történetről szól a következő fejezet.

173

69. Irány: Dél! A XVI. században a geográfusok szilárdan hittek a „Déli Földrész" létezé­ sében. Lényegében igazuk is volt; hiszen az Antarktisz valóban ott van a déli sarkvidéken. Amiben nagyot tévedtek, az a „Déli Földrész" mérete volt; úgy hitték, hogy a Föld déli féltekéjén hatalmas kontinens található, melynek egyes részei a trópusi övezetbe is felnyúlnak! így történhetett, hogy a „déli kontinensre" induló hajók meleg, kelle­ mes éghajlatú táj felé készültek. E furcsa kalandok közül az első Alvaro Mendana nevéhez fűződik. 1567 novemberében a perui Callao kikötőjé­ ből indultak. Nem tudományos, hanem nagyon is gyakorlati cél vezérelte őket: néger rabszolgákat akartak hozni a feltételezett déli kontinensről! Mendana persze nem jutott el az Antarktisz partjáig, csupán a Sala­ mon-szigetekről hozott hírt; elbeszélése szerint ez az ország nem más, mint az aranyban gazdag, legendás Ofir. Ami persze nem volt igaz. Majd­ nem harminc esztendő múlva új utat szervezett, de ez sem hozott sze­ rencsét számára. 1605-ben, Pedro Femandez Quiros portugál hajóskapitány vezetésé­ vel, három hajó futott ki Callao kikötőjéből. Úgy tervezték, hogy a Nagy Déli Szárazföldön kötnek majd ki. Nyugat felé hajózva több sziget mellett haladtak el, ám - mivel a bennszülöttek ellenségesen viselkedtek - nem kötöttek ki. Azután délnek fordultak, s Quiros kapitány boldogsága ha­ tártalan volt; a látóhatáron hamarosan feltűnt a „nagy föld" - a „Déli Földrész". Legalábbis Quiros úgy hitte. Az általa felfedezett szárazulatot „Austrália Espiritu Santo"-nak nevezte el. A hajósok megalapították itt az első keresztény várost, Új-Jeruzsálemet. Úgy gondolták, hogy innen ter­ jed majd el a keresztény hit a hatalmas déli kontinens pogány, fekete lakói között. Quiros meg volt győződve arról, hogy felfedezte a legendás, nagy déli kontinenst. A királyi udvarnak írt levelében a következők álltak: „...az összes szárazföldeknek legalább az ötödét teszi ki... Két, Európától, Ázsi­ ától és Afrikától elkülönült kontinens van: az elsőt Kolumbusz fedezte fel; a másik és az utolsó felfedezésre váró kontinens a Földön az, amelyiket én láttam, és amelyet őfelsége engedélyével én szeretnék felkutatni és betelepíteni"

174

ISMERETLEN ISMERŐS - A DÉLI FÖLD

Quiros tehát második Kolumbusznak tartotta magát, s második Cortez akart lenni. Csakhogy ö nem földrészt, nem a Déli Földet fedezte fel, hanem mindössze az Új-Hebrídák szigetcsoportjának egyik szigetén kö­ tött ki, s az Espiritu-Santo sziget 1600 méter magas csúcsa alapján hitte azt, hogy a távolban számottevő hegység húzódik. Quiros tévedése azt is tanúsítja, hogy egy ismeretlen parton kikötő hajó tengerészei nem képe­ sek rövid úton, felületes tapasztalatok révén megállapítani azt, hogy kontinensen kötöttek-e ki, vagy pedig - mint Quiros és társai - csak egy sziget partjai mentén vetettek horgonyt... Lényegében így járt a francia Jean Baptiste Bouvet du Lozier is. ő a Francia Kelet-indiai Társaság megbízásából indult útnak két hajójával. A brazíliai Santa Catarína szigettől délkelet felé egy ismeretlen föld magas hegyfokát fedezte fel: ezt Körülmetéltetés fokának nevezte el, mert a fel­ fedezés az „Úr körülmetéltetésének" ünnepére esett. A tömör jég miatt képtelen volt megközelíteni a partot, s dél felé sem mert tovább hajózni. Ma már tudjuk, hogy a Körülmetéltetés foka a vulkanikus, mindössze 58 négyzetkilométer területű Bouvet-sziget kiszögellése. Egyébként Bouvet az 1739. évben rosszul, több mint 400 kilométert tévedve határozta meg a földrajzi hosszúságot, így a hajósok később egészen másutt keresték a Bouvet-földet. A déli konünens - az Antarktisz - felfedezésében James Cook szerzett nagy érdemeket; 1773. január 17-én hajói - az emberiség történetében először - átszelték a Déli-sarkkört. Ez - a hajónapló szerint - a 39*35' keleti hosszúságnál történt. Hét órányi hajózás után azonban tömör jégfal állta útjukat, így hát vissza kellett fordulniuk. Cook ezt követően még több éven át vezette hajóit; felfedező útja három évet és tizennyolc hónapot vett igénybe. A Resolution 1775. július 29-én vetett horgonyt angliai kikötőjében. Cook kapitány rendkívül érdekes beszámolót írt antarktikus útjáról; sorainak ellentmondásossága érthetővé válik, ha nem feledkezünk meg arról, hogy Cook a legendás, nagy méretű Déli Földet kereste.

175

IRÁNY: DÉL!

176

ISMERETLEN ISMERŐS - A DÉLI FÖLD

Az Antarktisz négy térképe: a) a modern térkép; b) Orontes Finaeus térképe; c) Orontes Finaeus térképe a modern térkép tájolása szerint elfordítva; d) az 1523-1524-ben készült Schoner-globusz rajzán Ch. Hapgood nyomán

177

70.

Cook kapitány csalódása

„Magas szélességi fokokon bejártam a Déli-óceánt, és ennek eredménye­ képpen kétségbevonhatatlanul megcáfoltam a kontinens létezésének le­ hetőségét, amely, ha léteznék is, csak a sark közelében, hajóval elérhetetlen helyeken lenne... Véget vetettem a déli kontinens további keresésének, amely két évszázad alatt több tengeri hatalmat foglalkozta­ tott... Nem vonom kétségbe, hogy a sark közelében lehet kontinens, vagy jelentékeny földrész. Ellenkezőleg, biztos vagyok abban, hogy ilyen fold van, és lehetséges, hogy láttuk is egyik részét... Ez a természettől örök hidegre kárhoztatott, a napsugarak melegét nélkülöző föld... Milyennek kell hát lenniök a még messzebb, délfelé elhelyezkedő tájaknak... Ha valakiben lesz annyi elszántság és kitadás, hogy megoldja ezt a kérdést, messzebb hatol délfelé mint én, nem fogom irigyelni felfedezésének di­ csőségét. Meg kell azonban mondanom, hogy a világnak kevés haszna lesz ezekből a felfedezésekből." 1823-ban James Weddel angol bálnavadász rendkívül kedvező idő­ járási és jégviszonyok mellett a 74° 15' déli szélességig hatolt, tehát túlszárnyalta Cook rekordját, s szárazföldnek nyomát sem látta. Később kiderült, hogy Weddel éppen a róla elnevezett Weddel-tengerbe hatolt be, ahol az Antarktisz kontinensébe mélyen beöblösödő beltenger található, mely a 78° déli szélességig nyúlik. Weddel beszámolója után, a múlt század éveiben elterjedt az a felfogás, hogy a Déli-sark táján egyáltalán nincs szárazföld.

71. Amikor azt hitték, nincs Antarktisz James Clark Ross - akiről á Ross-tenged nevezték el - több kutatóutat vezetett a Déli-sark felderítésére. 1842-ben túljutott a 78° szélességi körön, ahol a jég feltartóztatta. Sehol sem látott szárazföldet, s így arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a legendás Déli Földrész - valójában nem létezik. Érthető tehát, hogy a legnevesebb német földrajztudós, Fridrich Ratzel a múlt század közepén ezt írta: „A legnagyobb médékben valószínű, hogy abból a szárazföldből, amelyet ma a sarkkör határai között a térképre rajzolnak, jelentékeny részben nincs joga arra, hogy

178

ISMERETLEN ISMERŐS - A DÉLI FÖLD

Antarktisz, a Dél-sarki kontinens ábrázolása Oronteus Finaeus 1523-ban mejelent atlaszából.

179

szárazfold formájában ábrázolják. Ez a szárazfold, melyet csak messziről láttak, kétséges." A földrajztudósok többsége biztosra vette, hogy a Déli-sark táján nincs kontinens, csak néhány kisebb-nagyobb sziget húzódik meg a jég alatt. Verne Gyula ezekben az évtizedekben írta Nemo kapitányról és a Nautilus tengeralattjáróról szóló regényét. Nemcsak ő, hanem a tudósok többsége is azt vallotta, hogy a Déli-sark táján a jégtakaró alatt - tenger van, s tengeralattjáróval át lehet hatolni a déli pólus jege alatt. Alighanem ez volt a tudománytörténet egyik legérdekesebb paradoxona. A modern, XIX. századbeli tudomány egzakt kutatások alapján megcáfolja az Antarktisz-kontinens létezését, legendának minősítve azt. Ennél talán csak az érdekesebb, hogy a XX. század közepe táján, a legmodernebb eszközökkel végzett kutatások során kiderült, hogy az Antarktisz körvonalai megegyeznek az Oronteus Finaeus által rajzolt „Is­ meretlen Déli Föld" képével. Véletlen lenne mindez? Vagy pedig valaha, valakik feltérképezték az Antarktiszt?

A JÉGMENTES ANTARKTISZ Kiváló tudósok állítják, hogy valamikor, több ezer esztendővel ezelőtt egy vagy több hajó járt az Antarktisz partjai mentén, s utasai feltérképezték a kontinenst. Ez a térkép fennmaradt valahol, s ennek nyomán rajzolta térképre Oronteus Finaeus - és mások - az Antarktisz meglepően hite­ lesnek tűnő körvonalait. A hajó olyasfajta gálya lehetett, mint amilyenek a föníciai vagy görög hajók voltak; evezősök hajtották, de jó szélben vitorlát feszítettek árbocaira. Manapság persze lehetetlen lenne egy ilyen vállalkozás; sokkal mo­ dernebb hajókkal sem lehetne feltérképezni a partvonalat, hiszen az Antarktiszt kilométer vastag jég borítja. S ami nagyon lényeges, azt a hatalmas öblöt - vagy inkább beltengert, melyet Ross-tengernek neve­ zünk - összefüggő jég fedi be. Ennek a jégnek neve is van - a térképeken ez olvasható: Ross-jég. Nos, ez a Ross-jég nincs rajta Oronteus Finaeus térképén. De a Weddel-tengemek nevezett beltengert borító jég sincs feltüntetve a Déli­ sarkot fedő kontinens ábráján. Ez pedig - Hapgood és mások szerint azt jelenti, hogy amikor az a bizonyos vitorláshajó ott járt, az Antarktisz jégmentes volt! Vagy legalábbis csak a belső részeit fedte jégtakaró; a parti sáv azonban széles jégmentes övezetet alkotott. Ezt az is tanúsítja, hogy Oronteus Finaeus térképén az Antarktisz kör­ vonalait hatalmas, hosszú öblök, jellegzetes fjordok tagolják. Általában pedig a mozgó jégárak, a gleccserek vájnak, alakítanak ilyen partvonalat. Ha elolvadna az Antarktisz jege, a jégpáncél alól felszabaduló kontinens olyan képet mutatna, amilyet Oronteus Finaeus térképén látunk! Most pedig figyeljünk, mert lényeges kérdés következik. Ha meg lehet állapítani, hogy mikor volt jégmentes az Antarküsz, akkor már azt is tudjuk, mikor járták az óceánokat az ős-tengeri királyok hajói!

181

72. Hatezer évvel ezelőtt - elolvadt a jégtakaró Hapgood professzor azt állítja, hogy az Antarktiszt mintegy hatezer esz­ tendővel ezelőtt járták körül és térképezték fel! Ugyancsak meglepő állí­ tását tudományos kutatások eredményeire alapozza. Egy amerikai kutatócsoport ugyanis felderítette, hogy az Antarktisz ekkortájt-jégmen­ tes volt. Mindez - valljuk be - hihetetlennek tűnik. Ugyanis joggal gondolhat­ nánk, hogy az Antarktisz jege mintegy hárommillió esztendős, ugyanis ek­ kortájt köszöntött be a nagy jégkorszak, a pleisztocén. A pleisztocén idején bekövetkezett nagy klímaváltozás, az általános lehűlés során alakult ki Földünk északi és déli pólusán a jégtakaró, amely a mai napig fennmaradt, noha a jégkorszak mintegy tízezer esztendővel ezelőtt véget ért. Amit a fentiekben elmondottunk, az lényegében igaz; a tan­ könyvekben is ezt olvashatjuk. Arról azonban ritkán esik szó, hogy Földünk klímatörténete sokkal bonyolultabb, mint ahogy arról a sommá­ san rövid szövegek szólnak. Az ún. jégkorszak idején sem volt egyönte­ tűen hideg az éghajlat; a hideg és a melegebb időszakok váltották egymást. A hideg vagy a meleg periódusok olykor csak néhány évszáza­ don át tartottak, más esetben azonban időtartamuk 30-40 000 év is lehetett! S ez a klímaingadozás manapság is tart - jelenleg éppen egy melegebb szakaszban vagyunk, de hogy mit hoz a jövő, azt nemigen tudjuk, mivel a klímaváltozások összetett folyamatok; az okok jelentős részét ma sem ismerjük! De - hogy visszatérjünk a múltra, azaz a minket most érdeklő kér­ désre - elmondhatjuk, hogy 6000 esztendővel ezelőtt éppen egy meleg időszak köszöntött be, amely mintegy 3000 esztendővel ezelőtt ért véget. Ezt az időtartamot így is jelölhetjük: i. e. 4000-től i. e. 1000-ig tartott. Az „atlantikum"-nak elnevezett meleg időszak szinte valamennyi kon­ tinensen éreztette hatását. Az Újvilág című műben (72. oldal) a követke­ zőket olvashatjuk: „í. e. 6000-re az őskori kultúrák az egész kontinensen megváltoztak. Ez a változás egybeesett az Észak-Amerika egész területén bekövetkezett lényeges hőmérséklet-emelkedéssel. A szárazföldi jégtaka­ ró eltűnt Kanada sarkvidéki területeiről, és ötezer év óta először húzódtak vissza a hegyi gleccserek. ..Le. 3800-ra ismét csökkenni kezdett a hő­ mérséklet, és növekedett a csapadékmennyiség."

182

A JÉGMENTES ANTARKTISZ

Hogy ez az atlantikumnak nevezett időszak milyen jelentős hatással volt Földünk klímájára, az is tanúsítja, hogy a manapság oly száraz Szahara - mocsárvilág volt, ahol az őslakók sziklarajzainak tanúsága szerint vízilovak és krokodilok éltek!... Mintegy 6000 esztendővel ezelőtt, az atlantikum-időszak legmele­ gebb szakaszában, az Antarktisz peremvidékének jege is elolvadt. Ezt egy vizsgálatsorozat tanúsítja. Egy amerikai kutatócsoport több helyen is fúrást végzett a Ross-tengerben. Átfúrták a jeget, s a fúró a viszonylag sekélyen fekvő víz alatti tengerfenékbe is behatolt. A kiemelt minták alapján világossá vált, hogy itt a tengerfenék szárazföldi eredetű üledék­ ből áll. Az üledék szemcsemérete alapján meg lehet állapítani, hogy mikor borította jég az Antarktisz peremét, és mikor volt jégmentes a kontinens szélső övezete. Az Antarktiszról leváló jég ugyanis nagyobb kőzetdarabo­ kat ragad magával, s a jégbe fagyott köveket a jég tovaszállítja. Amikor a jég elolvad, a kődarab a fenékre hull. Amikor pedig nincs jég a parti sávban, akkor a patakok, folyócskák által szállított hordalék, azaz fino­ mabb szemű homok kerül a tengerfenékre. így azután, ha a manapság jéggel borított övezet talajában finom szemcsés réteg van, akkor az azt jelenti, hogy a réteg lerakódásának ideje alatt az Antarktisz part menti övezete jégmentes volt. A kutatófúrás adatai szerint tehát nem volt akadálya annak, hogy egy gálya - mintegy 6000 esztendővel ezelőtt - feltérképezze a jégmentes Antarktiszt. Hapgood professzor szerint ez így is történt, hiszen ott a bizonyíték: Oronteus Finaeus térképén megtaláljuk az Antarktisz hiteles­ nek tűnő, meglehetősen pontos rajzát!... A nagy kérdés tehát az, hogy igaza van-e Hapgood professzornak? E problémára - egy kis kitérő után - még visszatérünk.

183

A KŐKORSZAKI COMPUTER Stonehenge monumentális kőépítménye - ez köztudott - nem más, mint kőkorszak! computer, mely egyúttal csillagvizsgáló is! Ez persze ugyan­ csak furcsa dolog; mert joggal gondolhatnánk, hogy a hatalmas kőtöm­ bök nem működhetnek számítógép vagy csillagászati műszer módjára... A kérdéssel többnyire csak érintőlegesen foglalkoznak a szerzők; mélyen hallgatnak arról, hogy hogyan, miként működött, működhetett ez a „kőkorszaki tudományos intézet". így azután nyilván sokan azt hi­ szik, hogy az egész valamiféle lódítás, ami az ismeretterjesztő iroda­ lomban manapság - sajnos - általános jelenség. A Stonehenge-dzsel kapcsolatban említett két kérdés közül elsőként a kevésbé meglepőt említjük; nevezetesen azt, hogy csillagvizsgálóként, helyesebben mondva cáülagvártaként működött. Ilyesfajta létesítmény sok volt az ókorban; már ebből is sejthetjük, hogy a „műszer" nem csiszolt üvegű távcső volt! Távoli őseink sokkal egyszerűbb eszközökkel is beér­ ték, hiszen őket elsősorban az égitestek mozgása érdekelte. Ezek hely­ változtatása az égbolton persze több okra vezethető vissza; ilyen ok pl. a bolygók vagy a Hold saját mozgása, a távoli csillagok esetében pedig a Föld tengely körüli forgása vagy Nap körüli keringése. Az égitestek - pl. egy jól megfigyelhető bolygó látványa - mintha egyenesen arra csábítanák az embert, hogy csillagászati megfigyelést végezzen. Képzeljük el a következő helyzetet: ülünk egy széken, s az ablakon át (természetesen éjszaka), nézzük a csillagos eget. Ha szeren­ csénk van, akkor esetleg az ablak egyik sarkában megpillantjuk a külö­ nösen fényes Vénusz bolygót. Azután három vagy négy nap múlva megint ott ülünk, és eszünkbe jut a Vénusz bolygó. Most azonban nem a „régi helyén" látható, hanem másutt. Napok múlva pedig egyáltalán nem jele­ nik meg kiszemelt bolygónk az ablak keretén belül...

185

KŐKORSZAK! CSILLAGÁSZOK NYOMÁBAN

Ekkor elhatározzuk, hogy számolni fogjuk a napokat; így megtudjuk, mennyi idő múlva jelenik meg ismét a Vénusz bolygó az ablak sarkában. Ehhez hasonló megfigyeléseket évezredek óta folytatnak az emberek, s ilyesfajta észleléseket végeztek Stonehenge „csillagászai" is. Stonehenge - mint oly sok, évezredekkel ezelőtti csillagvárta - nap­ tárként is múködött. Az itt élő „csillagászok" a kövek segítségével meg tudták mondani, hogy melyik a nyári napforduló napja - (június 21.). Két nyári napforduló között pedig eltelt egy esztendő. A „múszer" persze durva kövekből áll; múködését megértjük, ha az egyik, középtájon álló hatalmas kőszál falmélyedésébe helyezzük a vál­ lunkat. Ha most a kőkörön kívülre nézünk, meglátjuk a nevezetes követ, melyet Heeísíone-nak neveztek el. Ez a kő, Stonehenge középpontjából nézve, a nyári napforduló idején megközelíti a Nap irányát.

73.

Kőkorszaki csillagászok nyomában

Nyári napforduló idején autóbuszok hozzák ide a turistákat: mindenki látni akarja a Heelstone felett megjelenő Napot. Persze, azért a nyári napforduló napjának megállapítása nem volt ilyen egyszerű; több megfi­ gyelést is kellett végezni, míg megbízható eredményt kaptak. Ezek után pedig rátérhetünk a „kőkorszaki computer" kérdésére. Ezzel kapcsolatban sürgősen elmondjuk, hogy ez a „computer" persze nem volt alkalmas akármilyen számítások végzésére; kizárólag csillagá­ szati problémák megoldására volt jó. Ez is nagy dolog! Most pedig kedves olvasónk elvárná - és joggal -, hogy röviden és szabatosan ismertessük a furcsa „computer" múködését. Ez azonban szinte lehetetlen. Ugyanis pillanatokon belül a matematikai csillagászat ösvényeire jutunk, s eze­ ken csupán a jól képzett csillagász képes végighaladni. Aki azonban vállalkozik arra, hogy végére jár a dolognak, annak jó szívvel ajánlhatjuk Fred Hoyle kitűnő könyvét. Címe: Stonehenge-től a modern kozmológiáig (Gyorsuló idő, 1978.). Kedves olvasónk alighanem találkozott már Fred Hoyle nevével, hi­ szen a szerző több tudományos-fantasztikus regénye világsikert aratott. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy Fred Hoyle magasan képzett csillagász; a világ legkiválóbb asztrofizikusai között tartják számon, a

186

A KŐKORSZAKI COMPUTER

Cambridge-i Egyetem professzora! Ezt azért is említjük, mert a továb­ biakban többször is hivatkozunk rá, sőt idézünk is tőle. Most pedig egy kompromisszumos megoldással próbálkozunk - egy kis bepillanatást igyekszünk nyújtani a „kőkorszaki computer" szerkeze­ tébe és működésébe, vállalva azt, hogy lemondunk a leglényegesebb elemek ismertetéséről. Elöljáróban elmondjuk, hogy Stonehenge - a régészek megállapítása szerint - három részre különíthető. A legősibb a Stonehenge I. Ez i. e. 2600 táján épült, tehát több mint négy és fél ezer esztendős.

74.

Gödrök és kövek segítettek számolni

Építői kör alakban árkot ástak; a kör átmérője mintegy 90 méter. Néhány nagy, helyben talált követ csillagászatilag fontos pontokon helyeztek el, a kör alakú árkon belül pedig 56 gödörből álló gyürút készítettek. Ezeket a gödröket John Aubrey fedezte fel a XVII. században; így aztán .Aubreygödrök" néven váltak ismertté. Fontos tudnunk, hogy csak a Stonehenge I.-nek vannak csillagászati vonatkozásai; a többi, igen látványos rész csupán építészeti alkotás. A Stonehenge Il.-ről ezt írja Fred Hoyle: „A Stonehenge II. nem más, mint egy csoport kö és kitűzött pont Stonehenge III. fő építményén kívül, de a Stonehenge I. földhányásán belül. A Stonehenge Il.-nek az az érde­ kessége, hogy hozzáfogtak, több kör alakban húzódó köcsoport felállításá­ hoz, de nem fejezték be." A látványos, hatalmas kőtömbökből épült belső rész a Stonehenge III. Különböző részei az i. e. 2000 és az i. e. 1500 közötti évszázadokból származnak. Stonehenge I. tehát csillagászati megfigyelések végzésére alkalmas ob­ szervatórium, valamint bonyolult csillagászati számításokat lehetővé tevő „computer". Erre tulajdonképpen 1963-ban figyelt fel a világ, ugyanis ebben az évben jelent meg a kiváló angol csillagász közleménye a tekintélyes Nature című folyóiratban. A cikk címe: Stonehenge: a megfejtés. Gerald Hawkins kimutatta, hogy az építmény különböző pontjainak összekötése révén számos, csillagászati jelentőséggel bíró egyeneshez juthatunk. Arra is felfigyelt, hogy az ún. Aubrey-gödrök száma 56. Ez

187

GÖDRÖK ÉS KÖVEK SEGÍTETTEK SZÁMOLNI

A KŐKORSZAK! COMPUTER

189

A REJTÉLY JÓRÉSZT MEGOLDATLAN MARADT

azért érdekes, mert ha az 56-ot 3-mal osztjuk, az eredmény 18,67. Ez pedig közel van a holdpálya metszéspontjának 18,61 éves ciklusához! Ha tehát veszünk egy követ, és azt évente három gödörrel arrébb visszük, akkor ez a kő 18,67 év alatt járja körül a kört. Hawktns szerint az Aubrey-gödrök számlálóeszközök voltak. A közlemény felkeltette Fred Hoyle professzor figyelmét; elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Ellenőrizte Hawktns számításait és következ­ tetéseit, s arra a meggyőződésre jutott, hogy a négyezer esztendővel ez­ előtt élt kőbaltás, kőkorszaki őseink - elképesztően magas színvonalú csillagászati ismeretekkel rendelkeztek! Fred Hoyle kimutatta, hogy Stonehenge építői - és alkalmazói - előre ki tudtak számítani szinte minden nap- és holdfogyatkozást, bár ezeknek mintegy a fele a megfigyelő helyéről nem is volt látható! Amint azt elmondottuk, az Aubrey-gödrök valamelyest hasolítanak a primitív golyós „számológéphez" - azzal a különbséggel, hogy az átfúrt fago­ lyó helyett itt jókora követ raktak arrébb. Ez azonban ne tévesszen meg minket! Mert az ugyancsak kezdetieges eszközök segítségével elképesztően magas színvonalú csillagászati számításokat végeztek. S ami talán még megdöbbentőbb, bonyolult matematikai problémákat is megoldottak velük! A mintegy négy és fél ezer esztendővel ezelőtt élt „kőbaltás csillagá­ szok" teljesítménye mélységesen megdöbbentette Fred Hoyle professzort: „Ha mindez igaz, márpedig a bizonyítékokhoz nem fér kétség, akkor Babilon tudományos teljesítményeit hozzá képest jelentéktelennek kell minősítenünk! Az antik világban először Hipparkhosznál és Ptolemaiosznál találunk ilyen formátumú elgondolásokat, a modern világban pedig először Kopernikusznál Brahmsnak Beethovenről mondott szavait alkalmazva a helyzetre: egy óriás lépteinek dübörgését halljuk a hátunk mögött."

75. A rejtély jórészt megoldatlan maradt Stonehenge I. építői - ahogy azt Fred Hoyle professzor írja - értettek a csillagászathoz. Ismereteiket sok évszázados megfigyelésekből merítet­ ték. Ez így - első pillanatban - nem túnik különösnek, hiszen azt gondolhatjuk, hogy volt idejük arra, hogy megfigyeljék a csillagos eget. Az azonban már valódi rejtély, hogy mire, milyen anyagra rögzítették a

190

A KŐKORSZAK! COMPUTER

megfigyelések során szerzett ismereteiket? Papírjuk, papiruszuk nem volt, agyagtáblákat nem használtak... Hoyle professzor arra gondolt, hogy az Angliában sok helyütt megta­ lálható kisebb, Stonehenge-ra emlékeztető kőépítmények tekinthetők azoknak a „noteszlapoknak" - vagy helyesebben: „naplófeljegyzéseknek" -, melyekben a Stonehenge-t építők elődei rögzítették megfigyeléseiket. Ez az elképzelés logikusnak tűnt, de nem bizonyult helytállónak. Az angliai, kör alakú kőépítmények esetében semmiféle „Stonehenge-előzménynek tekinthető" jelleg nincs. Sőt - csillagászati vonatkozásuk sincs! Persze elképzelhető, hogy Stonehenge „előzményei" faépítmények vol­ tak, amelyek az idők folyamán elkorhadva eltűntek. Ez a lehetőség nem tekinthető kizártnak, csak éppen - valószínűtlen. Mert az ember a legré­ gibb időkben is kőből készítette tartósnak szánt jelzéseit, hiszen a fa - a szabad természetben - néhány esztendő alatt elkorhad. Egy másik rejtélyről így ír Hoyle professzor: „.. .fogalmam sincs, ho­ gyan végezték el a csillagászati számításaikat. Úgy gondolom, az a leg­ valószínűbb, hogy golyós számológéphez hasonló eszközöket használtak, de hogy miként képzelték el a számokat, és hogyan végezték el a számtani alapműveleteket, azt nem tudjuk." A dolog érdekességéhez tartozik, hogy a Stonehenge I. - mint napés holdfogyatkozás-előrejelző - térben és időben teljesen magában áll. Nem volt felderíthető előzménye, s minden jel szerint nem volt folytatása. Ugyanis Stonehenge II., és az építészeti remekműnek tekinthető Stone­ henge III. nincs kapcsolatban a csillagászattal.

76. Az atlantidák építették Stonehenge-t? Persze felvetődhet a gondolat, hogy a Stonehenge I. építői egy rejtélyes, igen fejlett „ősi kultúra" képviselői voltak. Olyasfajta feltételezett „eltűnt civilizá­ cióra" gondolunk ezúttal, amilyet Hapgood professzor „őstengeri királyok" birodalmának nevez. E nép fedezte volna fel (?) évezredekkel ezelőtt az Antarktisz kontinensét, s ők készítették el (?) azokat a rejtélyesen pontos térképeket, melyek sok évszázaddal előzték meg koruk ismereteit? E romantikus elképzeléstől azonban el kell búcsúznunk. A dolog érdekessége, hogy a Stonehenge III. mintegy ezer esztendővel a Stone-

191

STONEHENGE - ÉS AZ ATLANTIDÁK LEGENDÁJA

henge I. után épült; időközben az itt élő nép felfedezte a fémöntést, és elfelejtette a csillagászatot! Illetve talán így mondhatnánk: már nem érdekelte a csillagászat. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Stone­ henge I. jóval a zöld szemű, vörös hajú kelták megjelenése előtt épült! Úgy tűnik, meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy távoli, kőkorszaki őseink szellemi képességeit többnyire alábecsüljük. Lehetséges, hogy a „csillagászat" iránt különös érdeklődést mutattak. Erre vall egy csontlapocska, melyről Alexander Marschack amerikai kutató 1965-ben kimutatta, hogy egykori tulajdonosa a Hold fázisait rajzolta rá, illetve véste felületébe. A csontlap 30 000 esztendős; ezek szerint tehát ezt a csillagászati megfigyelést a jégkor vége táján végezte a crö-magnoni ember!...

77.

Stonehenge - és az atlantidák legendája

Nem csoda hát, ha Stonehenge sokezer esztendős kőépítményéhez külö­ nös legendák fűződnek. Úgy hitték, hogy varázslók parancsára óriások hordták a köveket. Az építők teljesítménye csodálatot érdemel - hiszen a középső rész 45 tonnás kövei nem is helyi eredetűek, vagyis nem Salisbury környékéről valók, hanem a távoli Walesből, a Presceíiy-hegyekből szállították ide őket. A köveket tengeren, folyón és száraföldön hozták a hajdani építőmesterek. Ilyen teljesítményre csakis magas szellemi szinten álló nép képes; érthető hát, hogy sokan hitték vagy hiszik még ma is, hogy Stonehenge építői - az atlantidák voltak. Mi - az alábbiakban - ezt a kérdést vizsgáljuk meg részletesebben. Azt persze már tudjuk, hogy az Atlanti-óceánban sohasem volt kon­ tinens méretű sziget; nem is ezt keressük. Ehelyett azt próbáljuk kiderí­ teni, hogy élt-e olyan magas kultúrájú nép - pl. az Atlanti-óceán peremén levő Brit-szigeteken -, mely képes volt a „normál portolano" megalkotá­ sára vagy arra, hogy Kolumbusz előtt kapcsolatba kerüljön Közép-Ame­ rika népeivel? Mivel hatalmas időt - mintegy tízezer esztendőt - kell áttekintenünk, a kérdést - időrend szerint - három nagy csoportra osztjuk. Vizsgáljuk meg e szempontból elsőként azt az időszakot, amely napjaink előtt mintegy 11 000 esztendővel ezelőtt kezdődött, s 5000 esztendővel ezelőtt ért véget!

192

A KŐKORSZAKI COMPUTER

78. Az „atlantidák" kora Amint azt az előző fejezetből is tudjuk, Stonehenge I. csillagvártaként mű­ ködött; építői hihetetlenül magas szintű csillagászati és matematikai isme­ retekkel rendelkeztek. Elmondhatjuk, mindmáig a megfejthetetlen rejtélyek közé tartozik, hogy miként szerezték tudásukat - papír, ceruza és számító­ gép nélkül! Stonehenge I. mintegy 5000 esztendővel ezelőtt készült, s bizto­ sak lehetünk abban, hogy építését több ezer esztendőn át tartó megfigyelések és számítások előzték meg; kimondhatjuk tehát, hogy a Stonehenge I. építői abban a korban éltek, melyet Platón az „atlantidák" korának tart, s Hapgood professzor szerint az ős-portolanót készítő „őstengeri királyok" népei ezekben az évezredekben hajóztak a világtengereken... A Brit-szigeteken éltek volna a portolánkészítő, Amerikába hajózó népek? Biztosak lehetünk abban, hogy - nem! Stonehenge I. építői kitűnő csillagászok voltak, azonban nem ismerték a fémek megmunkálását! Kőeszközeikkel pedig - hogy egyebet ne mondjunk - nem lehet felfedező utakra alkalmas hajókat építeni... A következő időszak - amelyet előbbi szempontunk szerint vizs­ gálunk - időszámításunk előtt 5000-től időszámításunk kezdetéig tart. Krisztus születése előtti évszázadokban már kelták, mégpedig vörös hajú „szigeti kelták" éltek a Brit-szigetek jelentős részén. Sokan mondják, hogy kapcsolatban álltak az amerikai magaskultúrákkal. Ezt az elképzelést jórészt arra a tényre alapozzák, hogy minden idők legkegyetlenebb vallási gyakorlatát az amerikai aztékok és az európai kelták körében találjuk. Mindkét vallást az elfogott ellenség tömeges, rituális „feláldozása" - azaz legyilkolása - jellemezte. Várkonyi Nándor művéből idézzük az alábbi sorokat: „Juhász Vilmos, a jeles vallástörténész szerint, a kelták vallásos élete nagyon sok rokonságot mutat az amerikai indiánus kultúrák világképével Rokonság van a kelta és a tölték (amerikai) „eliziumi követek" között. Ákalában a kelták és egyes közép- és észak-amerikai vallások világképe között meglepő rokonság fedez­ hető fel ami közös forrásokra vagy egykori kapcsolatokra mutat." Talán nem is kell bizonygatnunk, hogy a kelta és az azték vallás körében tapasztalható (az ókorban oly gyakori) „emberáldozati szertar­ tás" korántsem bizonyítja a két kultúra kapcsolatát. S azt is biztosra vehetjük, hogy az általunk vizsgált időszakban a kelták nem hajóztak át

193

AZ „ATLANTI DÁK" KORA

az Újvilágba. Ha megnézzük az Atlanti-óceánon uralkodó szélirányokat és a tengeráramlatok irányát feltüntető térképet, akkor azt tapasztaljuk, hogy az Írországtól Amerika felé - tehát nyugati irányba - induló hajók ellenszéllel és szembe jövő tengerárramlással találkoznak. Meg azután a Brit-szigetek hajósai főként halászattal foglalkoztak, mit is kerestek volna a távoli vizeken?

Szent Brandanus és társai - misét tartanak a „szigetnek vélt cethal" hátán. A kép felső részén találjuk „Szent Brandanus szigetét", a bal oldali alsó sarokban vannak a „szerencsés szigetek" „Insulae Fortunato" felirattal.

194

SZENT BRANDANUS LEGENDÁJA Igen érdekesen alakulnak azonban a dolgok, ha a Krisztus születése utáni évezredet vizsgáljuk! Előrebocsátjuk, hogy érdeklődésünk középpontjá­ ban egy sajátos történet, Szent Brandanus legendája áll. Brandarais különös módon - némiképp mulatságos alak lett, pedig így hamis elkép­ zelés alakulhat ki vele kapcsolatban. A hagyomány szerint Brandanus tanítványaival együtt hajóra szállt, s hosszú ideig bolyongott az óceánon. Mindeközben többször is ismeret­ len szigeteken kötött ki. A hajósok egy ízben egy szigeten szerettek volna megpihenni, s megragadták az alkalmat, hogy misét tartsanak. Ájtatosságukat azonban megzavarta, hogy a sziget - süllyedni kezdett, majd a víz alá merült! A „sziget" ugyanis egy hatalmas „cethal" volt. A jelenetet gyönyörű metszet örökíti meg, s e képet megtaláljuk a tudománytörténeti könyvekben, a következő képaláírással: „Szent Brandanus szigete". Ezzel kapcsolatban elmondjuk, hogy az írek szeretik a költői kifejezése­ ket, így a „mise a cethal hátán" vélhetően csupán csak azt jelenti, hogy láttak egy óriási cetet. S persze nem ez a cet volt Brandanus szigete. Brandanus szigete - a legenda szerint is - valódi sziget volt, amelyet pl. a rekonstruált Toscanelli-térképen is megtalálhatunk. Hogy Brandanus milyen szigeteken és hol kötött ki, arról a következő fejezetben szólunk majd.

79.

Brandanus bolyongásai

A kérdés - amelyen érdemes elgondolkodnunk - az, hogy vajon Brandanus valóságos személy volt-e, s ha igen, csakugyan bolyongott-e az Atlanti-óceánon. Sok jel arra vall, hogy a Brandanus-legenda mögött igaz történet magva rejtőzik. Magidovics (Gondolat, 1961., 63-64. oldal) ezt írja:

195

BRANDANUS BOLYONGÁSAI

„A Faroer-szigeteken és az Izlandon élő írországi remeték jellemző törek­ vése volt, hogy igyekeztek szabadulni az aránylag sűrűn lakott szigetek­ től, s elhagyva a „ világ hiúságát", a távoli az óceánon szétszórt szigetekre vonultak, ahol zavartalanul munkálkodhattak a lelkük üdvén. Mint az írországi Dicuil művéből látható, országának kolostoraiban újra meg újra elolvasták az ókori szerzők müveit, útbaigazításokat vagy utalásokat ke­ resve a távoli Boldog-szigetek létezéséről. Az írországi remetéknek az Atlanti-óceán északi részén levő szigetekre tett valóságos hajóútjairól szó­ ló elbeszéléseket összekeverték az ókori tekintélyeknek a Nyugati-óceán középső részén levő paradicsomi szigetekről szóló híreivel... A IV. század végén Brandanus tanítványainak egy csoportjával állí­ tólag Írország partjaitól nyugati irányba elhajózott. Az óceánon bolyong­ va, valami csodálatos távoli szigetet talált; letelepedett, és sok éves távollét után tért vissza hazájába." Tegyünk fel most egy kissé meglepő kérdést: lehetséges lenne, hogy Brandanus - bolyongásai közben - eljutott volna az Újvilágba, Amerika földjére? Nos, ha Brandanus - hosszú hajóútja során - déli irányban kalan­ dozva eljutott egészen a 30. szélességi fokig, akkor a „Kolumbusz-útvonalon" szinte átsodródott Amerikába. Visszafelé pedig az északabbi szélességen a Golf-áramlat és a szél csaknem Írországig vitte a hajót... Most pedig játsszunk el az elképzeléssel: gondoljuk végig, miként fest­ hetett Szent Brandanus, milyenek voltak a tanítványai, s mit csináltak? Biztosak lehetünk abban, hogy Brandanus (akit az írek csak Brendan néven emlegetnek) vörös hajú volt. S a tanítványai is vörös hajúak voltak. Ugyanis az írországi „szigeti kelták" akkor is, meg ma is jórészt vörös hajúak és zöld szemúek. S persze, a szerzetesek - szakállasok voltak. A ruhájuk hosszú, fehér, piszkosfehér köntös lehetett, amit esetleg vörös keresztecskék díszítettek. Durva cipő és hosszú vándorbot egészíthette ki a felszerelést. És mit csinálhatott egy szerzetes meg a tanítványai? Természetesen térítettek. Keresztényi szeretetet és szelídséget hirdettek. Elítélték a háborút és a verekedést. Megtiltották az emberáldozatot... Tovább nem is folytatjuk, olvasóink biztosan ráismertek: hiszen ez nem más, mint Quetzalkoatl, a szakállas kultúrhérosz, akit istennek is tartottak!...

196

SZENT BRANDANUS LEGENDÁJA

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az amerikai magaskultúrák köré­ ben mindig megtaláljuk (a különböző neveken szereplő) szelíd „istent", aki keletről jött a tengeren át, majd - mintha hazatérne - tanítványaival együtt kelet felé távozott (Írország felé?) a tengeren. A vöröses szakállú isten, mielőtt hazatért volna, ígéretet tett, hogy országából majd eljönnek az ő követői. Mintha megjósolta volna az európaiak megjelenését Ameri­ kában! Montezwna és népe várta is Quetzalkoatl utódainak megjelenését, a jóslat beteljesedését; így azután Cortez nem ütközött ellenállásba...

80. Két istent tiszteltek Az azték legendákból világosan kitűnik, hogy két nagy, eltérő vallási világnézet állt szemben egymással történelmük során. A két vallást két „öregember" személyesítette meg. Kezdetben Huitzüopochtll a kegyetlen, véres isten volt az úr. Majd jött a szelídséget hirdető Quetzalkoatl akinek tanítását, felfogását széles körben elfogadták. Huitzilopochtli azonban újra megjelent, s visszaszerezte uralmát. Ez persze azt jelenti, hogy papjai befolyásra tettek szert. A nép ezután tisztelte Quetzalkoatlt, és egyúttal hódolt az emberáldozatot követelő ősi vallásnak is. A „szakállas, szőke (vörösesszőke?) szentek" persze a kitűnő norvég kutató, Thor Heyerdahl figyelmét is felkeltették. Elmélete szerint a sza­ kállas szentek legendája azt tanúsítja, hogy egykor a Mediterráneumból elszakadt embercsoport jelent meg az Újvilágban. Szerinte mindez idő­ számításunk előtt 1000 táján történt. A vegyes eredetű és összetételű népcsoport Afrika marokkói partjairól indulhatott útnak. Thor Heyerdahlnák abban minden bizonnyal igaza van, hogy a jórészt föníciaiakból álló hajósok eljutottak az Újvilágba. Ezt tanúsítja az is, hogy Platón (i. e. 400 táján) pontosan leírja az Amerika partjai előtt levő szige­ teket, egyszóval hírt ad az amerikai kontinensről. Heyerdahl - ha néha burkoltan is - azt sejteti vagy írja, hogy az i. e. 1000 táján Amerikában megjelent hajósok külleme alapján kelet­ kezett az Újvilágban a „szakállas, szőke szentek" legendája. Ezen elkép­ zelésének több gyenge pontja van. Elsőként említjük, hogy a Marokkó tájáról jött hajósok és Cortez megjelenése között két és fél ezer esztendő

197

BRAN KIRÁLYFI UTAZÁSAI

telt el. A Quetzalkoatl-legenda pedig meglepően frissnek tűnt Cortez ide­ jében; ez persze csak azt jelenti, hogy korát néhány évszázadra tehetjük. S ami még feltűnőbb, a föníciaiak - annak idején - éppenséggel nem vallottak keresztényinek tűnő tanokat; hogy mást ne mondjunk, náluk is dívott az emberáldozat hagyománya! Tegyük fel tehát a kérdést: Szent Brandanus nyomán keletkezett volna Közép-Amerikában a „szakállas, szőke szentek" legendája? E könyv szerzőjét csábítja a lehetőség, hogy határozott „igen"-nel feleljen a kérdésre! Hiszen (különösen manapság) senkinek sem vágják le a fejét, ha megkockáztat egy különösen merész állítást. E dologban az a különös, hogy „Brandanus amerikai útjának elképzelését" nem lehet valamirevaló érvvel cáfolni!... E megállapítással akár be is fejezhetjük választott témánkról szóló elmélkedésünket. Inkább csak a kuriózum kedvéért említjük, hogy Íror­ szágban ma is tisztelik - legalábbis emlegeük - Szent Brandanust. Ők ugyan nem a latinosított néven tisztelik hősüket; egyszerűen Brendan néven említik. Szállodát, motelt és kocsmát is elkereszteltek emlékére...

81.

Bran királyfi utazásai

Megemlítjük továbbá, hogy nemcsak Brendan, hanem Bran is eljutott a távoli szigetekre. Bran királyfi volt, aki „háromszor kilenc" kísérőjével szállt hajóra. Eljutott a különös szigetekre - olyanra is, ahol csak asszo­ nyok (amazonok?) éltek. Bran sohasem tért haza, legalábbis visszatérve nem lépett partra. Búcsút intett a parton álló íreknek, és tovahajózott a tengeren... Érdekes - és említésre méltó -, hogy Bran a legenda szerint vászon­ hajóval közlekedett. Feltehetjük, hogy a palánkok nem illeszkedtek pon­ tosan az ősi ír hajókon, ezért durva vászonnal borították a hajótestet, s ezt kátrányozták be. Talán érdemes olvasónk emlékezetébe idéznünk, hogy Krisztus után 1000 táján egy másik „vörös szakállú" társaság is járt Amerika földjén. Vörös Erik (Eirik Raude) fia, Szerencsés Leif és társai. Amerika keleti partjain telepeket alapítottak. Ők azonban több okból sem lehettek vö­ rösesszőke szakállú szentek. Már csak azért sem, mert cseppet sem voltak szentek! Vörös Eriket például gyilkosságért száműzték Norvégia-

198

SZENT BRANDANUS LEGENDÁJA

ból. Meg azután a viking telepek északon, a Labrador-félszigeten voltak, távol Közép-Amerikától. Hamarosan meg is szűnt a viking kolónia az Újvilágban... Talán mondanunk is fölösleges, hogy Brandanus és társai semmi­ képp nem voltak „atlantidák". Az .Atlantisz-legendához" azonban közük van; mert a történet a Kolumbusz előtti Újvilággal való kapcsolatról szól. És e kapcsolat a kontinensek között hídként szolgáló Atlantisz-sziget létezése nélkül is létrejöhetett.

82. Szent Brandanus akit Quetzalkoatlnak hívtak Az előző fejezetünkben azt állítottuk, hogy az írországi Brendan nevű szerzetes - Kolumbusz előtt 900 évvel - áthajózott Amerikába, s ott hit­ térítő, misszionárius munkát végzett. Az indiánok megőrizték emlékét, szentként tisztelték. Ha igaz (márpedig igaz!) amit a fentiekben mondottunk, akkor ez az emberi kultúra történetének talán egyik legmegdöbbentőbb „sztorija". Hogy mást ne mondjunk - át kell írni a lexikonokat. Ha Amerika felfede­ zéséről esik szó, akkor azt olvashatjuk majd, hogy i. sz. 550 táján Bren­ dan nevú ír szerzetes - mintegy 20 követőjével - hajóra ült, s ugyanazon az útvonalon, mint 1492-ben Kolumbusz, eljutott az Újvilágba. Mindez persze nem kisebbíti Kolumbusz érdemeit. Hiszen Brandanus történetét mindmáig jórészt - mesének tartotta, tartja a világ. Brendan - vagyis Szent Brandanus - története kiválóan alkalmas arra, hogy a televízió képernyőjére kerüljön. Képzeljük csak el: a csuhás szerzetesek primitív hajójukon megérkeznek az ezer színben tündöklő Bahamákra, csodálkozva látják, hogy a tenger itt átlátszó, a mélyben hófehér „kristályoszlopokat", azaz korallokat látnak, megküzdenek a Sargasso-tenger hínármezőjével. Hőseink ezután eljutnak az amerikai ma­ gaskultúrák tájaira. A kegyetlen, harcias maják fel akarják áldozni őket az isteneiknek, a szerzetesek „karizmatikus egyénisége" azonban olyan hatást tesz rájuk, hogy megtérnek, megbánják bűneiket, áhítattal hall­ gatják a vörös szakállú, csuhás idegeneket. Templomaikban keresztet helyeznek el, illat- és virágáldozatot mutatnak be a kereszt előtt.

199

THOR HEYERDAHL - NEM VETTE ÉSZRE

Az ötletet ajánljuk az illetékeseknek (Ali rights reserved), azaz minden jog fenntartva. Díszleteket nem kell építeni, hiszen Palenque-ben ott van a keresztek temploma, állnak a gigantikus falak, várak, templomok. Szent Brandanusszal kapcsolatos állításunk mélységesen megdöb­ benti (és felháborítja) majd az amerikanologus szakembereket. Először legyintenek majd, és azt mondják, hogy ez az elképzelés - egyszerűen őrültség. Idővel azonban azt halljuk majd, hogy az egész dolog - nem új. Hiszen a spanyol szerzetesek (akik a hódítókkal jöttek) meg voltak győ­ ződve arról, hogy Szent Bernát már járt erre, prédikált a helybéli indiá­ noknak. Nagy kár, hogy Brandanus látogatásáról nem maradt fenn írásos feljegyzés. Ennek oka nyilván az, hogy az indiánok kódexeit (néhány kivételtől eltekintve) éppen a hódító spanyolokkal érkezett keresztény hittérítők égették el, mint az „ördög alkotásai"-t.

83. Thor Heyerdahl - nem vette észre! Az amerikai ősi magaskultúrák történetének két nagy rejtélye van. Az „egyes számú" rejtély az, hogy rengeteg sajátosság „óvilági hatásra" vall. Ezekről írtunk már pl. a „Piramis Mexikóban" című fejezetünkben. Nos, Heyerdahl szerint a rejtély nyitja az, hogy egykor - i. e. 1000 táján (azaz 3000 évvel ezelőtt) jórészt föníciaiakból, valamint talán egyiptomi­ akból és mezopotámiaiakból álló népesség áthajózott az Újvilágba. Ott letelepedtek, és sok mindennel megismertették a helybélieket. Heyerdahlnak ebben - úgy gondoljuk - igaza van. A „második számú rejtély" az, hogy az amerikai magaskultúrák terüle­ tén misszionáriusok tevékenykedtek a Kolumbusz előtti időkben! S ezek a hittérítők jellegzetesen európaiak voltak. Magas termetük, fehér bőrük és vöröses szakálluk révén merőben különböztek a szakáll nélküli indiánoktól! Volt egy főnökük, akit az indiánok mindenütt más néven tiszteltek. A mai Peru területén Virachocha (Virakocsa) másutt Kon-Tiki vagy Quetzalkoatl volt az indiánok által adott neve. A misszionáriusok - főnökük irányítása mellett - bejárták az ősi magaskultúrák tájait, prédikáltak, térítettek. Majd évek múltával ismét tengerre szálltak s kelet felé távozva - hazatértek. Az indiánok azonban - visszavárták őket vagy az utódaikat.

200

SZENT BRANDANUS LEGENDÁJA

Nos, Heyerdahl azt írja műveiben, hogy ezek a vörösszakállú miszszionáriusok - a 3000 évvel ezelőtt Amerikába jutott föníciaiak közül kerültek ki! Talán mondanunk sem kell, hogy ez a magyarázat rettene­ tesen sántít! Hiszen - hogy mást ne mondjunk - Quetzcdkootl {azaz Virakocsa, Kon-Tiki stb.) jellegzetesen keresztény misszionárius pap volt, keresztényi tanokat hirdetett társaival együtt. Persze a fennmaradt hagyományok között akadnak idealizáltak is, melyekben homályossá válik az évszázadokkal ezelőtt ott járt hittérítő emléke. Az egykori - a hódító spanyolokkal együtt érkezett - krónikások feljegyzéseiből azonban kitűnik, hogy Quetzalkootl egyértelműen keresz­ tény szerzetes volt. Heyerdahl művében [Kon-Tikitöl a Rá-ig - Gondolat Kiadó, 1974.) gyakran - és talán célzatosan - idézi a régi szerzőket. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Heyerdahlnak is szeget ütött a fejében a „szakállas szőke szentek" ügye, hiszen a leírások nem sok kétséget hagynak. De olvassuk az idézeteket! Betanzos krónikás, aki részt vett Peru felfedezésében, a követke­ zőket írja: .Amikor megkérdeztem az indiánokat, milyen külsejű volt ez a Vira­ kocsa, amikor látták őt, azt válaszolták, hogy tudomásuk szerint magas férfi volt, bokáig érő fehér ruhát viselt, s ruháját egy öv fogta össze; rövidre vágott haja volt, fején tonzurával, mint a papoknak; ünnepélyesen lépkedett, s egy bizonyos dolgot vitt a kezében, ami a maiakat arra a breviáriumra emlékezteti, amelyet a papok visznek a kezükben." Heyerdahl egyetlen szó vagy sor megjegyzést sem fűz Betanzos kró­ nikás leírásához. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Krisztus születése előtt 1000 esztendővel élt föníciai hajós breviáriummal a kezében prédikál! Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Heyerdahl tudta vagy sejtette, hogy Quetzalkootl - keresztény pap volt. Talán nem merte kimondani az igazat, hiszen merész elméleteiért amúgyis sokat támadták. De - remél­ jük - erről a kitűnő norvég tudós nyilatkozik majd. Egyelőre azonban említett könyvének néhány sorát szeretnénk csak idézni: „Cieza de Leonazt mondja: ... Sok helyütt elmondták nekem, mikép­ pen hozott törvényeket, hogy az emberek hogyan éljenek; szeretetteljesen jóságosan beszélt hozzájuk, intette őket, hogy legyenek jók egymáshoz,

201

THOR HEYERDAHL - NEM VETTE ÉSZRE

Palenque nevezetessége a „Kereszt temploma". Pacal maja uralkodó (jobbról) és Chan Bahlum áldozatot mutatnak be a kereszt előtt. Pacal L sz. 683-ban halt meg, egy évszázaddal Brandanus feltételezhető látogatása után

Palenque vallási központban volt a „Leveles kereszt temploma". Pacal uralkodó és Chan Bahlum áldozatot mutat be a kereszt előtt. A kereszt félreérthetetlenül kukorica jelleget is mutat. A kukorica termése az életet jelentette a maja nép számára, így rendkívüli jelentősége volt

202

SZENT BRANDANUS LEGENDÁJA

ne ártsanak senkinek, ne bántsanak senkit, hanem inkább szeressék egymást és mutassanak könyörületet. Sok helyen templomokat emeltek neki, s ezekben hozzá hasonlító kőszobrokat állítottak fel," Heyerdahl könyvében szó esik a misszionárius tevékenység gyakor­ latáról is. ,A spanyolok érkezésekor az egész hatalmas inka birodalomban az indiánok még mindig emlékeztek arra az útvonalra, amelyen Virakocsa és két legfőbb tanítványa távozott. Virakocsa utasítása szerint az egyik tanítvány a Titicaca tótól elindulva észak felé húzódó hegyvonulatot kö­ vette, s útközben prédikált, a másik pedig ugyanilyen módon a sík ten­ gerparton haladt végig. Maga Kon-Tiki-Virakocsa a középső utat követte észak felé, Chachán keresztül, ahol tiszteletére a Szent Bertalanhoz ha­ sonlító szobrot emelték." Ezek után elgondolkodhatunk azon, hogy miért nem ismerte fel senki a félreérthetetlen tényt? A „gátlás" oka nyilvánvalóan az, hogy teljességgel hihetetlennek tartották, hogy egy keresztény pap hajóra szálljon, s úti­ célul tűzze ki Amerikát, melyet Kolumbusz még fel sem fedezett! Pedig a dolog így történt. Hogy mindez miként volt lehetséges, azt a következők­ ben mondjuk majd el.

84. A bátor ír hajósok Kevesen tudják, hogy a kora középkor idején az írek igen aktív felfedező tevékenységet folytattak. A történelemkönyvekben azt olvashatjuk, hogy az írek voltak a „föníciaiak utódai". Útvonaluk azonban merőben más volt. A föníciaiak mindig a meleg égövi tájak iránt érdeklődtek, az írek pedig az Atlanti-óceán északi partjait keresték fel. Eljutottak a Faroerszigetekre, Izlandra és Grönlandra. Az újabb kutatások szerint Izland lakossága jórészt ír-kelta eredetű, akiket leigáztak a harciasabb normann-vikingek. Heyerdahl (Early Ships and the Sea) művében azt írja, hogy a nor­ mannok az elhagyatott szigeteken - ír remetéket találtak! Megemlíti, hogy az ír szerzetes, Szent. Brandanus meglátogatta a Faroer-szigeteket, Izlan­ dot. Sokak szerint - írja Heyerdahl -, Szent Brandanus eljutott Amerika földjére is! A hajója egy ír coracle (curragh) volt. Egy T. Severin nevű bátor

203

A BÁTOR ÍR HAJÓSOK

Korallzátony az Antillák szigeteinél

férfiú - társaival együtt - be akarta bizonyítani, hogy ilyen - bőrrel bevont -vízijárművel el lehet jutni Amerikába. Brandanus feltételezett útvonalán Írországból Újfundlandra hajózott. Lényegében a Leif Erikson-útvonalat járta be 1977-ben. Elöljáróban megemelítjük, hogy az „északi útvonalon" esetleg Ame­ rikábajutott írek nyilván úgy jártak, mint később a vikingek; a barátság­ talan őslakók, a hideg éghajlat és a nyomorúságos megélhetési viszonyok miatt - hazamentek. Persze, csak azok, akik túlélték a kalandot, s nem fulladtak a viharos tengerbe. Teljesen kizártnak teleinthetjük azt a lehe­ tőséget, hogy Szent Brandanus - vagy valaki a telepesek közül - lejutott volna Mexikóig. Az északi útvonalon Amerikába jutott Brandanus tehát nem szolgálhatott a Quetzalkoatl-történetek alapjául! Le kell szögeznünk, hogy Szent Brandanus hajózásainak története sok szempontból valóban az „északi útvonalra" utal. Hogy mást ne mondjunk, a szigetnek nézett bálnáról szóló történet is erre vall; az óriásbálnák a sarkvidéki, hideg tengerek gyakori lakói!

204

SZENT BRANDANUS LEGENDÁJA

Nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy Szent Brandanus valóban részt vett egy „észak-atlanti" hajóűton; abban azonban biztosak lehe­ tünk, hogy a jóval délebbre haladó ún. Kolombusz-útvonalon jutott el Amerika meleg égövi tájaira! A Quetzalkoatl-legenda hőse az Egyenlítő táján ért partot az Újvilágban! Persze feltehetjük a kérdést, hogy milyen okok motiválták az írek „felfedező útjait"? A legfőbb ok nyilván nyomorúság volt. A pásztorok új legelőket kerestek állataik számára, a halászok halrajokban gazdag „pa­ dokat", azaz sekély vizű partmenti régiókat kerestek. De talán a kíván­ csiság is hajtotta a hajósokat. Mindenesetre bátorság kellett ahhoz, hogy a törékeny vízijármüveikkel útra keljenek az úszó jéghegyek világában, s kopár, lakatlan szigeteket kutassanak fel.

85. A hittérítő írek Ha meg akarjuk érteni a Quetzalkoatl-legenda titkát, egy kis kitérőt kell tennünk, s meg kell ismerkednünk a kora középkori keresztények vilá­ gával. Krisztus után 500 táján az írországi kelta egyház volt a legaktívabb. Történt ugyanis, hogy Szent Patrick igen korán keresztény hitre térítette az íreket. Írországban ekkor valóságos vallási láz terjedt el. Az erdőkben, kis szigeteken, barlangokban rengeteg remete élt. Sokan földbe vájt kunyhóban húzták meg magukat s imádkozással töltötték napjaikat. Az egyház vezetői látták, hogy ez így nem lesz jó. Helyesebb, ha azok, akik Istennek szentelték életüket, kolostorba vonulnak. Ekkortájt sok kolos­ tort alapítottak Írországban. S e kolostorok szerzetesei valóságos miszszionáriusi lázban égtek. Hajóra szálltak, s átmentek a kontinensre. Szent Kolumbán és Szent Kolumba hatalmas szárazföldi utakat tettek meg, Európa-szerte térítettek. E munkában részt vettek a Brit-szigeteken élő, szőke hajú és szőke szakállú szász szerzetesek is. Céljuk elsősorban a kontinensen élő pogány szászok lelki üdvének megmentése volt. Olvasóink bizonyára észrevették, hogy az eddig elmondottaknak kö­ zük van a Brandanus-legenda titkának megfejtéséhez. Hiszen kiderült, hogy az írek bátor felfedező hajósok voltak, s a kora középkorban lelkes térítő misszionáriusok is akadtak közöttük. Most már csak azt kell meg­ tudnunk, hogy egy ír szerzetes miért vágott neki - társaival együtt -

205

A SZERENCSÉS SZIGETEK

Amerika irányában az Atlanti-óceánnak? Kolumbusz sem .Amerikát" ke­ reste, hiszen haláláig abban a hitben volt, hogy Ázsia legkeletibb részét ismerte meg. S persze Brendan-Brandartus sem tudta, hogy ott van az „Újvilág". Azt azonban - furcsa módon - tudta, hogy ha a meleg égöv alatt nyugati irányban hajózik, akkor - Isten segítségével - eljut valahová.

86. A szerencsés szigetek A régi feljegyzések alapján tudjuk, hogy Írország kolostoraiban szorgal­ matosan tanulmányozták az ókori klasszikusokat. Figyelmüket főként a „boldog szigetek" leírásai ragadták meg. Ezeket tulajdonképpen „szeren­ csés szigetek"-nek nevezték, ami latinul így hangzik: „insulae fortunatae". A „szerencsés" ebben az esetben azt jelenti, hogy szerencsésen paradicsomi állapotok vannak a szigeteken. Kellemes az éghajlat, jó me­ leg van, a gyümölcsöket csak le kell szakítani, az emberek szépek és boldogok - szerencsések. A „boldog szigetek"-ről már Arisztotelész is írt - időszámításunk előtt. Az i. e. I. században Plirdus, valamivel később Plutarchos írt az Atlantióceánban levő boldog szigetekről. Sokan azt mondják, hogy a mesésen kellemes szigetekre vonatkozó utalások talán a Kanári-szigetekre, esetleg az Azori-szigetekre vonatkoznak. De azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy a Platón által említett, az Atlanti-óceán túlsó felén levő „szemben levő szigetekről" az Antillákról szóltak a legendák. Ezek a szigetek pl. Kuba és Dominika az amerikai partok előtt vannak. Egyébként a „boldog szigetek"-ről nemcsak a kolostorok lakói álmo­ doztak. Biztosra vehetjük, hogy a szerzetesek sokat beszéltek a paradi­ csomi állapotokat nyújtó tájakról, mert a nép körében is terjedtek - és alakultak - az ilyen legendák. Az ír mitológiában többször is szó esik a boldog szigetekről. Az egyik elképzelés szerint pl. vannak olyan szigetek, ahol az emberek olyan boldogok, hogy a beszédük - nevetés. Ha valakit kérdeznek, akkor az - nevetéssel válaszol. S olyan legenda is van, mely elmondja, hogy a boldog szigeteken - fiatalok maradnak az emberek, lassabban telik az idő, mint Írországban. Az északi, rideg szépségű tájak lakói szívesen álmodoznak a „napfényországokról".

206

SZENT BRANDANUS LEGENDÁJA

A tengeráramlások térképén Amerika partjai előtt találjuk a Sargaso-tengert s a Golf-áramlás „befelé sepregetö" sodrását

Most már itt az ideje, hogy kimondjuk: Szent Brandanus tanítványa­ ival együtt hajóra ült, s elindult déli, majd nyugati irányban, hogy meg­ térítse a „boldog szigetek" pogány lakóit. Csak úgy, térkép és iránytű nélkül hajózott, Isten kegyelmében bízott. Azért azt biztosra vehetjük, hogy az Egyenlítőtől való távolságot, tehát a földrajzi szélességet meg tudta határozni. Brandanus először az Antillák vidékére érkezett, majd Mexikó tájára is eljutott.

207

BRANDANUSROL - HITELESEN Olvasóink nyilván azt hiszik, hogy e könyv szerzője elfogultan kezeli Brandanus kalandjait, s valamiféle szenzáció kedvéért elrugaszkodik a valóságtól. Ezért alighanem az lesz a legjobb, ha egy nyilvánvalóan pár­ tatlan szerzőtől idézünk most. Olvassuk hát mit találhatunk minderről az „ír mitológia szótára" című tekintélyes műben [Dictionary of Irish Mythology, 1987. Péter Berresford Ellis, Constable): Brendan. A történelmi keresztény szent azért kap helyet itt, mivel a „Navigatio Sancti Brendani" (Szent Brendan utazásai) című mű a középkor egyik legnépszerűbb olvasmánya volt, s jelentős szerepet játszott azon utazások lelkesítésében, melyek később Amerika fel­ fedezésére vezettek. A történet alapjául szolgált a korábban, a késői kilencedik században vagy a korai tizedik században megjelent, ír szerzőtől latin nyelven közreadott mű, melynek címe: „Mael Duin utazásai". Az elbeszélést több európai nyelvre lefordították. Bren­ dan „az utazó" (vagy a hajózó) nevet azért kapta, hogy így külön­ böztessük meg kortársától, a Birr-i Szent Brendantól. Brendan Kény megyében, körülbelül 486-ban született és 578-ban halt meg. Kileedy-beli Szent Ita tanítványa lett, s ő alapította a Cluain-ferta (Clonfert) kolostort Galway megyében. A Brendanról szóló történet elmondja, miszerint egy Barínthus nevű egyénnek az ígéret Földjéről szóló elbeszélései lelkesítették. Brendan elő­ ször nádfonatos kosárhajóba ült, azonban visszasodortatott, ezért fahajóba ült. Akárcsak Mael Duin, eljutott egy szigetre, ahol szellemek laktak - madarak formájában. A tengerben kristály oszlopot figyelt meg. Átlátszó vizű tengeren hajózott, s az óriás kovácsok szigetére került. Brendan története kissé különbözik Mael Duinétól, ugyanis kikötött egy szigeten, amely óriáscetté, Jasconiusszá lett, s Sargasso-tengeren találta magát.

209

BRANDANUSRÓL -

HITELESEN

Brendan

called. In spite of English attempts to destroy this law system it persisted, with many English colonists turning to it for judgements. Even through the seventeenth century the laws were in use in parts of Ireland. However, they were finally suppressed during the Penal Law period. Brendan. The historical Christian saint appears as an entry here because of his fabulous voyage 'Navigatio Sancti Brendan? (the Voyage of St. Brendan) which became one of the most popular stories of the Middle Ages and played an important part in inspiring the voyages which later resulted in the discovery of America. The tale seems to have been based on the earlier 'Voyage of Mael Duin' by a late ninth- or early tenth-century Irish Latinist. The tale was trans­ lated into many European languages. Brendan the Voyager (or Navigator) - to differentiate him from his contemporary, St. Bren­ dan of Birr - was born in Co. Kerry circa AD486 and died in 578. He became a disciple of St. Ita of Kileedy and founded the monastery of Cluain-ferta (Clonfert), Co. Galway. According to the story of his voyage he was inspired by one Bar in thus who told tales of the Land of Promise. Brendan first set out in a curragh but this was driven back so he then set out in a wooden vessel. Like Mael Duin he came to an island populated by spirits in bird form, found a crystal column in the sea, sailed a translucent sea and came to an island of giant smiths. Differing slightly from Mael Diiin's voyage, he landed on an island which turned out to be a giant whale, Jasconius, and also found himself in the Sargasso Sea. Breoga. A follower of Partholon who introduced single combat (monomachy) into Ireland as a means of settling conflicts without recourse to full-scale war. Bretnas. The name of Celtic Britain before the coming of the English. Bres. 1. A D6 Danaan warrior who was sent to negotiate with the Firbolg ambassador, Sreng, when the De Danaan landed in Ireland. Bres proposed that the two peoples divide Ireland into two halves but the Firbolg refused and the first battle of Magh Tuireadh took place in which Bres was killed. 2. A son of the Fomorii Balor mentioned in the tale of the 'Children of Tuireann'. Lugh was approaching the land of the Fomorii from the west and Bres arose saying: 'I wonder that the sun is rising in the west today.' The Fomorii druids informed him that it was not the sun but the countenance of Lugh. 3. Son of Elatha, king of the Fomorii, and of Eri, a D6 Danaan

Az eredeti szöveg Brandanus történetéről

210

BRANDANUSRÓL

-

HITELESEN

Most persze érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen következtetése­ ket vonhatunk le a Brendanról szóló idézetből? Kezdjük talán azzal, hogy Brandanus - vagy ahogy honfitársai neve­ zik - Brendan - létező „történelmi" személy volt. Ezt azért kell hangsú­ lyoznunk, mert Brandanus alakja köré annyi mesés elem szövődött, hogy sokan már azt hiszik, hogy az is mese, hogy létezett Szent Brandanus. Az idézetből kitűnik, hogy kb. 486-ban született, s 578-ban hunyt el. Születésének időpontja feltehetően azért bizonytalan, mert egy ír paraszt­ gyerek (?) születésére kevesen figyelnek. 578-ban azonban Brandanus már tekintélyes személyiség volt, hiszen ő alapította a Cluain-ferta ko­ lostort Galway megyében. Azután azt is megtudtuk, hogy egy Barinthus nevű férfiú sokat me­ sélhetett neki a távoli tájakról, ettől pedig Brendan kedvet kapott az utazáshoz. A legenda szerint először kosárcsónakba (coracle, curragh) ült, ez azonban nem vált be; a szél és az áramlat visszasodorta a partra. Brendan ezután már jobb fahajóra szállt. Ezek szerint tehát a Szent Brandanus útvonalán 1977-ben haladó modern Brandanus-expedíció fölöslegesen kínlódott a bőrborítású (?) hajóval, hiszen valójában Brendan fahajóval indult útnak, legalábbis ez volt az igazi vízijárműve. Említést érdemel még, hogy a „Szent Brandanus hajózásai" című tör­ ténet közel fél évezreden keresztül csak mint elbeszélés maradt fenn, nyilván a Cluain-ferta kolostor tagjai megőrizték az utazás emlékét. Végül is i. sz. 1000 körül latin nyelvű műben írásba foglalták a történetet. A szerző az akkor már ismert műből, a „Mael Duin utazásai" című útleírásból is sok elemet vett át. Egyébként nincs kizárva, hogy más szerzetesek is követték Szent Brandanus példáját, s eljutottak az Újvilágba. Reméljük, hogy tisztelt Olvasónk figyelme nem lankadt, mert most jön a lényeg.

87. A kőkemény bizonyíték Egy merész állítást - illik igazolni. Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy amennyiben hitelesnek fogadjuk el a tekintélyes „ír rnithologia szótára" című művet, akkor az eddig elmondottak valóságához nem fér kétség.

211

A KŐKEMÉNY BIZONYÍTÉK

Elöljáróban néhány oceanográfiai, tengerbiológiai ismerettel kell meg­ barátkoznunk. Ezeket sorszámmal látjuk el, így áttekinthetőbb a dolog. 1. A „translucent Sea" azt jelenti, hogy a víz - átlátszó. Ha mély a víz, akkor az csak sötétkék lehet, de nem érzékeljük az átlátszóságát. Átlátszó sekély víz Írországtól délnyugati irányban - csak az Antillák táján van. .au 2. Brandanus a „Sargasso-tenger"-en járt. Sargasso-tenger csak egy van a világon, Amerika partjai előtt terül el a lebegő hínárral borított víz. 3. Brandanus „kristályoszlopot" látott a tenger vízében. Ez egyértel­ műen azt bizonyítja, hogy korallzátonyos víz fölött haladtak. A kőkorallok telepei az Egyenlítőtől 30°-ra északra, ill. délre pompáznak. Korallzáto­ nyok csak ebben az övezetben találhatók. Külső mészvázuk kőkemény anyaga 98-99,7%-ban kalcium-karbonátból álló „kő". A felső, napsütötte vízrétegben élő fajok nappal visszahúzódnak vázkelyheikbe, így csak a kristályszerű lemezekből álló „kristályoszlop" látható. Korallzátony Íror­ szágtól nyugatra csak az Antillák táján található. A fent vázoltak azt bizonyítják, hogy Brendan és társai Amerikában jártak. Mert ne felejtsük el: Kolumbusz előtt a világ nem tudott a Sargassotengerről - hisz Platón kissé homályos utalásáról nem vett tudomást a világ. A Brandanus legenda oceanográfiai, tengerbiológiai elemei, valamint az amerikai „Quetzalkoatl" legendakör együttesen tökéletes bizonyítékot szolgátatnak. Biztosan állíthatjuk, hogy Szent Brendan járt Amerika föld­ jén, s hogy ő volt Quetzalkoatl Talán nem veszik rossz néven kedves Olvasóink, ha még egyszer áttekintjük azok névsorát, akik az Óvilágból jöttek, s Amerika földjén kötöttek ki - Kolumbusz előtt. 1. Thor Heyerdahl szerint i. e. 1000 táján vegyes népességű, főként föníciaiakból álló népesség kötött ki az Újvilág trópusi övezetében. A világos bőrű, szakállas, vöröses hajú emberek utódai Peru tengerpart­ jára is eljutottak, ahonnan a Húsvét-szigetre tutajoztak. 2. Platón i. e. 400 táján tudott az amerikai kontinens létezéséről és a Sargasso-tengerről; ez idő tájt feltehetően felfedező flottilla járt az Új­ világ partjain;)niíÍ3í B b ü> â^nsabîid n» 3. Szent Brandanus i. sz. 550 táján - követőivel együtt - Amerikában járt.

212

BRANDANUSRÓL - HITELESEN

4. Szerencsés Leif normann társaival telepet alapított Észak-Ameri­ ka északkeleti partjain, a Labrador-félszigeten. A telepek hamarosan megszűntek. Ez i. sz. 1000-ben történt. Feltehető, hogy ír hajósok Leif előtt jártak itt, az is valószínű, hogy baszk halászok rendszeresen láto­ gatták a halban gazdag Labrador partjait. 5. Az angliai Bristol kikötőjéből 1480-tól kezdődően több ízben in­ dultak hajók (Kolumbusz útja előtt!) a Brazil- és az Antilla-szigetek fel­ fedezésére. Ezek a hajók azonban idő előtt visszafordultak, így semmit sem fedeztek fel. 6. Kolumbusz Kristóf 1492. október 12-én kötött ki az Antillákon. Megemelítjük, hogy Thor Heyerdahl mintegy „összemossa" a hittérí­ tők és az i. e. 1000 táján érkezett föníciaiak történeteit. Egy érdekes véletlen nagymértékben fokozza a félreértés lehetőségét, ugyanis a föní­ ciaiak éppúgy, mint a később érkezett ír hittérítők, vöröses hajúak és vöröses szakállúak. világos bőrűek voltak. Heyerdahl többször is említi műveiben, hogy a maja legendák a vörös szakállúak két „érkezéséről" szólnak. Az „első érkezéskor" több vörös szakállú jött. A „második érkezéskor" csak húsz vörös szakállú, magas termetű, csuhás férfiú jelent meg, ezek főnöke volt a szelíd szavú Tollas Kígyó.

213

...ÉS AZUTÁN KEZDŐDIK MINDEN ELÖLRŐL Van egy legenda, mely talán egyidős az emberiséggel. Lényegét egyetlen jól ismert mondat jellemzi; nincs új a Nap alatt! Azaz egyszer, régen tízezer vagy százezer esztendővel ezelőtt - már minden létezett! Volt gőz­ hajó és repülőgép, televízió és agyműtét. Az emberi társadalom olyan volt, mint manapság... Azután jött a katasztrófa. De ezt már mondja el Platón, vagyis az öreg egyiptomi pap, aki a Timaiosz című műben az Atlantisz történetéről tudósít. „Sok és sokféle pusztulása volt az embereknek, és még lesz is; tűztől és víztől a legsúlyosabbak, de ezer más okból enyhébbek is. ...igaz a Föld körül keringő égitesteknek pályájukról való letérése, amely nagy időkö­ zönként következik be, s tűzzel pusztítja el a földi dolgokat. Ilyenkor azok, akik hegyekben, magas, száraz helyeken laknak, in­ kább elpusztulnak, mint a folyam- és tengermellék lakói Ha viszont az istenek a Jöldet vízzel elárasztva tisztítják meg, a hegylakó pásztorok megmenekülnék, de városaitok lakóit a folyamok a tengerbe sodorják." Tehát a tűz vagy a víz megsemmisíti az emberiséget. A régi legendák többsége a víz által történt pusztulásról szól, nevezetesen a vízözönről. A világot elönti a víz, a gigászi hullám a legmagasabb hegyek csúcsán is átcsap, s csak a sumér Utnapistim, valamint a bibliai Noé és bárkájának lakói maradnak életben, hogy újra benépesítsék a Földet! Megemelítjük, hogy a „vízözönlegenda" valamilyen formáját szinte világszerte megtalál­ juk; a majáknak is volt vízözönlegendájuk... A mítoszok többsége szerint a pusztulás előtti emberiség magas szín­ vonalú ismeretekkel rendelkezett. Technikai civilizációjuk (a régi míto­ szok szerint) fejletlen volt, de a csillagászat terén különösen magas színvonalú ismeretekkel rendelkeztek.

215

A VÍZÖZÖN

A „katasztrófa előtti" ismeretek nem vesztek el nyomtalanul. A szaiszi öreg pap - a Timaiosz című műben - ezeket mondja: „Ami szép, nagy vagy bánni tekintetben érdekes csak történt akár nálatok, akár itt, akár más vidéken, amiről csak hallottunk - mindez régtől fogva, felírva és megőrizve, itt van a templomainkban." Itt jegyezzük meg, hogy Platón korában a görögök szinte misztikus tisztelettel adóztak az egyiptomi papoknak, akiket - nem terjesen ok nélkül - a régi titkok tudóinak tartottak. A „katasztrófa előtti titkos ismeretek" fennmaradásáról ír Josephus Flavius zsidó történetíró (az i. sz. I. században). Az Archaiologia Iudaika című művében elmondja, hogy az első ember, Ádám harmadik fiának, Séth-nek gyermekei igen emelkedett szelleműek voltak. „A csillagok is­ meretére támaszkodtak, és meghatározták az égitestek pálycyutását. De hogy felfedezéseik rejtve ne maradjanak, és hogy elterjedésük előtt ve­ szendőbe ne menjenek - minthogy Ádám meghirdette minden dolog pusz­ tulását egyszer tűz, másodszor pedig özönvíz által -, azért két oszlopot emeltek: az egyiket égetett agyagból, a másikat azonban köböl, s mind­ egyikre felrótták tudományukat, hogy ha a téglaoszlop a víz hatalma folytán megsemmisülne, a fennmaradó kőoszlop megőrizze feliratait az emberiség számára, és jelezze, hogy agyagra is felrótták őket. Ezek az oszlopok ma is láthatóak Sziriaduföldjén."

88. A vízözön A „katasztrófa előtti világ" gondolata tehát évezredeken át foglalkoztatta az emberiség képzeletét. Ez a legendakör valóban hatalmas; így hát idő­ ben nagyot ugrunk - Verne Gyulának (1828-1905), a sci-fi atyamesteré­ nek egy kevéssé ismert művét említjük: az Ádám előtt című könyvében leírt világkatasztrófa gondolatát érdemes közelebbről is megvizsgálnunk. Maga az alapötiet - éppenséggel nem új. Rejtélyes, hirtelen jött vízözön pusztítja el a világot; csak néhányan menekülnek autóval(!) egy hegycsúcs­ ra. Ők az egyedüli túlélők; leszármazottaik alkotják a katasztrófa utáni emberiséget. Csakhogy utódaik visszafejlődnek - idővel majomszerűek lesz­ nek! Azután újból kezdődik az ember kialakulása. Minden kezdődik elölről. Ismét feltalálják a kereket, a rézolvasztást, a gépeket...

216

.ÉS AZUTÁN KEZDŐDIK MINDEN ELÖLRŐL

Számos sci-fi-ben olvashatunk a fenti történethez hasonló elképze­ léseket. A baj csak az, hogy félművelt „vasárnapi tudósok" - mint például a népszerű Erich von Danikén - arról igyekeznek meggyőzni milliós lét­ számú olvasótáborukat, hogy egyszer már minden létezett. így például, valamikor - évezredekkel vagy évmilliókkal ezelőtt - atombombája is volt az embernek. A jövő emlékei című mű (59. oldal) a Mahábháratára hivat­ kozik, amelyben a szerző „Iszonyodva ismertet egy fegyvert, amely az összes fémpáncélt viselő harcost képes megölni. A szanszkrit eposz leírá­ sa szerint amikor a harcosok tudomást szereztek e fegyver bevetéséről, azonnal leszaggattak magukról minden fémdarabot, és beleugrották a folyóba, hogy minden testrészüket alaposan lemossák. Nem ok nélkül, mert a szerző szerint a fegyver hatására kihullott az emberek haja, kez­ es lábkörmeik pedig leestek. Utána mindenki, aki életben maradt, sápadt­ tá és gyengévé vált."

89.

Ősvilági atombomba

Daniken szerint Amerikában sok ezer évvel ezelőtt atomháború volt. De másutt is akadnak erre utaló nyomok. „És arra ki tudna szakszerű magya­ rázatot adni, hogy ezek az üvegesedések miért hasorűitanak azokhoz, ame­ lyek a nevadai sivatagban történt atomrobbantáskor keletkeztek?" A tudósok persze derültek mindezen. Atomreaktor vagy atombomba évezredekkel ezelőtt? Teljes lehetetlenség! Azután az 1960-as években megjelent az újságokban a hír, hogy Dél-Afrikában, mintegy 10 millió évvel ezelőtt lerakódott kőzetben - mű­ ködő atommáglya nyomára bukkantak! Igaza lenne Döntfcennek? Tízmillió évvel ezelőtt értelmes lények voltak bolygónkon, akik talán atomháborúval pusztították el egymást és önmagukat? Azután kiderült, hogy a rejtélyesnek tűnő jelenségnek más a magyaráza­ ta. A kutatások eredménye megdöbbentő volt; a kőzetekben levő hasadóanya­ gok olyan mennyiségben halmozódtak fel, s hatoltak egymásba, hogy belobbant egy spontán atommáglya, s ez évezredeken át működésben maradt! De most már itt az ideje, hogy visszakanyarodjunk Platónhoz s az öreg szaiszi paphoz, aki a nagy katasztrófákról beszélt, s aki Atlantisz történetét is elmondta.

217

90.

Civilizáció -11 000 évvel ezelőtt?

Az Atlantisz-legenda is e témakörbe tartozik. Hiszen a krónikás szerint a néhai kontinens - 11 000 esztendővel ezelőtt pusztult el. Tehát 11 000 esztendővel ezelőtt volt egy birodalom, ahol fejlett volt a civilizáció. Legjobb, ha rögtön kereken kimondjuk: a fenti állítás, a 11 000 esztendővel ezelőtt virágzó civilizáció elképzelése a tudomány állás­ pontja szerint teljes képtelenség! A Platón által leírt Atlantisz fejlett­ sége az i. e. 400-as éveknek felelt meg. Ismerték a fémek olvasztását és megmunkálását, három evezősoros vitorlás hajóik voltak. 11 000 esztendővel ezelőtt - az Atlantisz állítólagos fénykorában - éppen hogy megkezdődött az állattenyésztés és a legkezdetlegesebb földművelés. A fémek használatára pedig csak sok évezred múlva, az i. e. 4. évez­ redben került sor; addig csak fából, csontból és kőből készült eszkö­ zöket használtak. Joggal gondoljuk tehát, hogy Platón - akinek oly sok állítása igaznak bizonyult - ez egyszer tévedett. A magas civilizációval rendelkező Atlantisz - nem létezhetett 11 000 esztendővel ezelőtt! Egyes tények azonban mintha Platónt igazolnák. A legdöntőbb bizo­ nyíték az Oronteus Finaeus térképén látható Antarktisz-ábrázolás! Charles Hapgood azon a véleményen van, hogy volt egy rejtélyes, magas kultúrájú hajósnép - s ez a nép készítette a jégmentes Antark­ tiszt ábrázoló térképeket! Hapgood az „őstengeri királyok népét" említi, de akár az „atlantidáknak" is tulajdoníthatta volna e térképek szüle­ tését! Ez a nép készítette - Hapgood szerint - az Amerikát és a jég­ mentes Antarktiszt ábrázoló térképet is, amely a Piri Reis-féle térkép alapja volt. Hapgood azt állítja, hogy a történelem során számos civilizáció pusz­ tult el szinte nyomtalanul, így tehát nincs kizárva, hogy az őstengeri királyok népe is hasonló sorsra jutott. E magas kultúrájú nép - Hapgood szerint - nem hagyott maga után kézzelfogható emlékeket. Hiszen erre is volt példa. Hapgood elmélete talán sokak számára elfogadhatónak tűnik; ha azonban jobban végiggondoljuk a dolgot, kitűnik tarthatatlansága. Mert abban igaza van Happoodnak, hogy sok civilizáció - mint pl. az eblai eltűnt, majd sokáig ismeretien maradt. De - hogy a példánál maradjunk

218

.ÉS AZUTÁN KEZDŐDIK MINDEN ELÖLRŐL

- az eblai civilizáció megfelelt korának és környezetének. A régészek meglehetősen jól ismerik a Mediterráneum térségének 6000-8000 esz­ tendővel ezelőtti településeit, így tehát eleve kizárhatjuk azt a lehetőséget, hogy ebben az időben létezett volna az Atlantisznak vagy az őstengerí királyok birodalmának megfelelő civilizáció. Egy ilyen fejlett kultúra nyo­ mot hagyott volna maga után, és minden bizonnyal hatással lett volna a környező népekre...

VALÓSZÍNŰ MEGOLDÁSOK A detektívregények többsége esetében szinte minden az utolsó fejezetben derül ki. A nyomozást vezető felügyelő összehívja az érdekelteket a kas­ tély könyvtárszobájában - s ott a megfelelő izgalmak közepette - feltárja előttük a rejtélyek megoldását... Nem rossz módszer ez! Hiszen így ébren tartható az olvasó érdeklő­ dése, aki csak a könyv végén tudja meg a teljes igazságot. Meg azután az sem utolsó szempont, hogy a szerző a könyv eleje és közepe táján nem terheli az olvasót a dolgok magyarázgatásával. A könyv vége felé már jobban el lehet viselni az ilyesmit... Egy kicsit mi is ezt a módszert alkalmazzuk. E fejezetben kísérletet teszünk néhány valóban titokzatos rejtély megoldására. Hajói végiggon­ doljuk a dolgokat, világosabban látjuk majd az atlantidák és az Atlantisz történetét, a legenda eredetét, továbbá a portolano-térképekkel való összefüggését. Kezdjük hát most azzal, amit talán a könyv elején is elmondhattunk volna: nevezetesen az Atlantisz-legenda eredetével! Az Atlantiszról szóló valamennyi írás szerzője Platónt nevezi meg „for­ rásként" - meg sem említi azt, hogy az Atiantisz-legendát feltehetően egy öreg egyiptomi, szaiszi pap mondta el Szoíónnak (kb. i. e. 640-560), a nagy athéni törvényhozónak. Szolón azután Kriíiósznak mondta el a történetet, aki azután unokájának (akit szintén Kritiásznak hívtak) adta tovább. Nos, az ifjabbik Kritiász egy beszélgetés során Szó/cratésznek (i. e. 469-399), a nagy görög filozófusnak beszélte el a nagyapjától hallottakat. Az Atlantisz-legenda fent vázolt eredetét Píatóntól tudjuk; mindezt világosan megírta Timaiosz című művében. Ezt azonban talán senki sem hitte el; nyilvánvalónak látszott, hogy Platón- írói fogással élve - így akart „hiteles jelleget" adni a legendának...

221

AZ EGYIPTOMI PAP TITKA

Ha a legenda eredetét akarjuk tisztázni, talán elsősorban azt kellene tudnunk, hogy az athéni Szolón valóban járt-e Egyiptomban, Szaisz vá­ rosában. S ha igen, akkor milyen nyelven beszélgetett az öreg szalszi pappal? Értette-e Szolón az egyiptomiak nyelvét, vagy pedig a pap tudott görögül?... Ha alaposabban utánanézünk a dolgoknak, kiderül, hogy Szolón valóban sok időt töltött Egyiptomban. Tanulmányút)ának különös előtör­ ténete van. Athénban ugyanis abban az időben gazdasági és politikai válság uralkodott. Ezért a nagy tekintélyű Szolónt i. e. 594-ben „arkhorí'-ná. amolyan államfőfélévé - választották. Működését az adósságok eltörlésé­ vel kezdte, mértékegységreformot hajtott végre, s a polgárokat vagyoni helyzetük alapján különböző osztályokba sorolta. Hogy ezután mi történt, azt Arisztotelész (Ath. pol. XI. 1., Ritoók Zsigmond fordítása) így írja le: „Miután pedig az alkotmányt az említett módon szabályozta, egyre-másra mentek hozzá és zaklatták törvényeivél kapcsolatban, egyesek kifogásaikkal, mások kérdéseikkel, ó pedig sem azokat megváltoztatni nem akarta, sem pedig azt, hogy ottlétében meg­ gyűlöljék, s így kereskedés és egyben világlátás céljából utazást tett Egyiptomban, azt mondván, hogy tíz évig nem tér vissza, mert úgy gon­ dolja, hogy nem volna helyénvaló, ha ittmaradna és törvényeit magyaráz­ gatná, hanem tegye mindenki azt, ami meg van írva."

91. Az egyiptomi pap titka Szolón tehát i. e. 590 táján mintegy tíz esztendőt töltött Egyiptomban, s abban is biztosak lehetünk, hogy főként a Platón által említett Szaisz városában tartózkodott. Ugyanis i. e. 664 és 525 között Szaisz volt Egyip­ tom hatalmi központja. Az ókori Egyiptommal foglalkozó kutatók ezt az időszakot „szaiszi fcor"-nak nevezik. Ha egy kicsit megismerjük ezt a kort, közelebb jutunk az Atlantisz-legenda titkához. Az Atlantisz-legenda egyik igen nevezetes, sokat emlegetett rejtélye az, hogy a Platón által elbeszélt történet igen régen - joggal mondhatjuk: hihetetlenül régen -, mintegy tizenegyezer esztendővel ezelőtt játszódott. Ezt Platón a Kritiász című művében világosan megírja: „Mindenekelőtt

222

VALÓSZÍNŰ MEGOLDÁSOK

emlékezzünk arra, hogy hozzávetőlegesen kilencezer éve tört ki a háború azok között, akik Héraklész oszlopain kívül és belül laktak." Néhány oldalt lapozva ezt olvassuk: „Mármost sok és nagy vízözön támadt e kilencezer év alatt - mert ennyi év telt el attól a kortól mostanáig." Platón - és a legendát elbeszélő „öreg egyiptomi pap" - szerint tizen­ egyezer esztendővel ezelőtt Athén államszervezete rendkívül tökéletes volt; így például a papok és a harcosok osztálya el volt különítve minden más osztálytól. Amint azt az előző fejezetekben már említettük, tizenegyezer eszten­ dővel ezelőtt az egyiptomi birodalom nem létezett, miként a görögök sem jelentek meg a történelem színpadán. Pásztornépek legeltették nyájaikat, kezdetleges földművelést folytattak abban az időben. A legrégibb írás Mezopotámia és Irán területén tűnik fel valamivel i. e. 3000 előtt, s ezzel majdnem egyidőben Egyiptomban is megjelennek az írott emlékek. Az egységes egyiptomi állam is ez idő tájt alakult ki. Honnan származik hát ez a hatalmas időrendi tévedés? Sokan úgy gondolják, hogy Platón helyezte a távoli múltba a történetet. Pedig ez nem így történt: a múltbeli, utópisztikus athéni állam s a békés és boldog régmúlt világ elképzelése Platón korában kulturális irányzat volt. Minden világossá válik, ha elolvassuk Kákossy Lászlónak (Ré fiai, 209. oldal) az illető kérdésre vonatkozó sorait: „A XXVI. dinasztia Egyiptoma a váltakozó idegen uralmak után a múltban kereste eszményeit. Ez a múlt felé fordulás a kor történelemszemléletére is rányomta bélyegét... .a legtöbb pap, írnok és főként az átlagember előtt irreális dimenziókba tágult az egyiptomi történelem Hérodotosz már úgy hallotta (II. 142.), hogy az első királyt 11 340 év választotta el az akkorijelentől A közéletben és a kultúrában egyaránt szembetűnő az archaizáló irányzat... A múlt visszavarázslására való törekvés a szaiszi korban a legszembetűnőbb, de kezdete valamivél korábbra esik. Ez az érdékes kulturális jelenség a VZZ-V7. században nem egyedül Egyiptomra korláto­ zódik; ugyanezt látjuk az Új-Asszír Birodalom utolsó évtizedeiben, amikor Assurbanapli, a régi kultúra tudós szakédője ült a trónon, és a ninivei könyvtárba összegyűjtötték a mezopotámiai irodalmi múlt csodálatos em­ lékeit. Még szenvedélyesebben folyt a múlt kutatása az Új-Babiloni Biro­ dalom korában, elsősorban Nabunáid király alatt. Az aggastyánok rezignált visszatekintése ez gyermekkorukra.

223

GÖRÖGÖK SZAISZ VÁROSÁBAN

...Ha a szaiszi kor élénk kulturális életét, virágzó tudományát figye­ lembe vesszük híres görög filozófusok, politikusok, tudósok életrajzának megítélésekor, akkor nem látszanak annyira megbízhatatlannak, közhely­ szerűnek ezek az adatok, amelyek szerint Püthagorasz, Szolón, Thalész, Démokritosz, Platón, Eudoxosz is felkereste a szaiszi korban és az azt követő évszázadokban a Nílus völgyét, hogy megismerkedjenek az ősi egyiptomi bölcsességgel. Az ő szemükben Egyiptom ekkor már az örök változatlanság, az állandóság szimbóluma volt, ezért kapcsolódhatott Pla­ tón ideakoncepciójához az egyiptomi konzervativizmus eszményítése." Amint az idézett sorokból is kitűnik, nem csupán Platón kereste a múltban, a régmúltban az eszményeit. De azoknak is igazuk van, akik azt állítják, hogy kitűnő írói fogás volt Platón részéről, hogy Atlantisz szigetét nemcsak térben, hanem az időben is ellenőrizhetetlen messze­ ségbe helyezte.

92.

Görögök Szaisz városában

Szaisz városa a Nílus deltájában, a nyugati ág mentén volt. Ezt azért is említjük, mert annak idején - i. e. 1200 körül - nyugati irányból, Líbia felől jött a „tengeri népek" támadásának első hulláma, amelyet feltehe­ tően Szaisz környékén tartóztattak fel az egyiptomi seregek. S a „tengeri népek" nagy támadásában részt vevő flottát a deltavidéken semmisítették meg III. Ramszesz csapatai. A szaiszi papok feljegyzései nyilván megőriz­ ték az egykori nagy támadások, csaták emlékét. S ugyanezek a szaiszi papok feljegyezték az i. e. 1450 körül bekövet­ kezett katasztrófa történetét is! Hiszen a Nílus deltájában több centiméter vastagságban ülepedett le a Théra vulkánjából kiszóródott hamu. Telje­ sen valószínűnek tűnik tehát, hogy az ottani papok elmondták a Szaisz városába látogató görögöknek az egykori katasztrófák történetét. S hogy milyen nyelven társalogtak az egyiptomi papok a látogatók­ kal? Szolón hosszas egyiptomi tartózkodása során nyilván megtanulta az egyiptomi nyelvet. Píatónnal pedig talán görögül tárgyaltak az egyipto­ miak; ebben a korban ugyanis igen sok görög élt Egyiptomban; a váro­ sokban sok volt a görög kereskedő, a katonaság pedig főként görög zsoldosokból állt. Az eszmecserének tehát nem volt akadálya.

224

VALÓSZÍNŰ MEGOLDÁSOK

Hatsepszutfáraónő tengerjáró hajója

Platón- amint azt az Amerikáról című fejezetben olvashattuk, a görög bölcs tudott a Sargasso-tengerről és az Antillákról; tudta, hogy az ame­ rikai kontinens félkör alakban veszi körül az Atlanti-óceán egy részét; miként tudta azt is, hogy Amerika nem más, mint nagy kiterjedésű „igazi szárazföld". Szolón - vagy esetleg maga Platón - mindezt alighanem a szaiszi papoktól tudta meg. S hogy még meglepőbbet mondjunk, aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a Platón kora után közel kétezer esztendő múltával előkerült ősi portolano-térkép, a „normál-portolano" is a szaiszi korban készült - talán éppen a szaiszi papok őrizték! Utóbbi állításaink nyilván teljesen valószínűtlennek tűnnek. Hiszen az ókori egyiptomiakról köztudott, hogy nem voltak hajósnépek! Ebből azonban csak annyi az igazság, hogy Egyiptom az ókorban a „Nílus ajándéka" volt: a világ talán leggazdagabb földműves állama, az ókor legnagyobb gabonatermelője. Ha „importcikkre" volt szüksége, ak­ kor azt helybe hozták a tiruszi vagy görög hajóskereskedők. Az egyipto­ miak nílusi hajózásra épített bárkái alkalmatlanok voltak arra, hogy megbirkózzanak a tenger hullámaival...

225

93.

Egyiptomi hajók a tengereken

Időnként azonban tengerálló hajókat is építettek, s hosszú tengeri utakra vállalkoztak. így pl. Hatsepszut fáraónő (i. e. 1483-1468) öt hatalmas hajóból álló flottát küldött Punt országába, mely valószínűleg a mai szo­ máliai partvidék egy részével azonosítható. Ebben a korban már létezett a szuezi-csatorna ókori változata: a delta keleti részében a Wadi Tumilát vidékén az egyik Nílus-ágat csatorna kötötte össze a Vörös-tengerrel. Ez pedig azt jelentette, hogy a hajók Egyiptomon keresztül eljutottak a Földközi-tengerből a Vörös-tengerbe, majd akár az Indiai-óceánra is kifuthattak! Ezt a csatornát azonban később betemette a homok, s az egyiptomiak évszázadokon át nem fejlesztették tengeri hajózásukat. De éppen a „szaiszi korban" hatalmas változás, döntő fordulat követ­ kezett be ezen a téren. Az történt, hogy a babiloni Nabukudurrvuszur csapást mért az egyiptomi seregre, katonái egészen az egyiptomi határig hatoltak. Ebben az időben II. Néko fáraó (610-595) volt Egyiptom ura. Be kellett látnia, hogy szárazföldi hadserege alulmaradt a csatákban. De az is világossá vált előtte, hogy ez idő tájt nincs igazi tengeri nagyhatalom! A föníciaiak és a görögök csak a kereskedelemmel voltak elfoglalva, s nem voltak nagyhatalmi törekvéseik. Az uralkodó parancsa nyomán a munkások hada sürgősen hozzá­ kezdett a Vörös-tenger és a Nílus közötti csatorna kiásásához, illetve helyrehozatalához. A fáraó fát hozatott Felső-Egyiptomból és Núbiából, s tengerjáró hajókból álló flottát építtetett. Most azonban szakítsuk meg gondolatmenetünket, s hadd emlékez­ tessük kedves olvasóinkat arra, hogy a legkiválóbb térképtörténésznek elismert E. Nordenskiöld szerint a „normál-portolano"-t a föníciaiak, eset­ leg az ugyancsak föníciai Karthágó hajósai készítették. Nordenskiöld fel­ tevése azonban teljesen valószínűtlennek tűnik; ugyanis a föníciai jellegzetes kereskedőnép volt. Ma úgy mondanánk, hogy náluk teljes volt a „profitorientáltság". Ami nem hozott azonnali hasznot, azzal egyszerűen nem foglalkoztak...

226

VALÓSZÍNŰ MEGOLDÁSOK

94. Föníciai tengerészek körülhajózzák Afrikát II. Néko (610-595) föníciai hajósokat fogadott szolgálatába. A „szolgálat" talán nem megfelelő kifejezés; ma azt mondanánk, hogy „szponzorálta" őket. így azután olyan vállalkozásokba kezdtek, amelyek haszna inkább elméleti jellegű volt, s nem hoztak azonnali, kézzelfogható hasznot. Néko föníciai hajósai Afrika megkerülésére vállalkoztak. A közel har­ mincezer kilométeres utat három esztendő alatt tették meg. Időnként partra szálltak: állítólag szántottak, vetettek, megvárták a termés beérését, ezután arattak. Valószínűbb azonban, hogy inkább szép szóval vagy erőszakkal élelmiszert gyűjtöttek. A partokon hatalmas, szőrös embereket, óriásokat (azaz gorillákat) láttak. Ezt a híradást az i. sz. 1800-as évekig mesének tartották, ugyanis a gorillát igen későn fedezték fel a kutatók. Hérodotosz ezt írta: „Líbiát (Afrikát) nyilvánvalóan víz veszi körül, kivéve azt a részt, ahol Ázsiával érintkezik... Azt mondják, amit én nem hiszek, másvalaki azonban elhiheti hogy a körülhajózás alatt ajőníciaiak jobb kéz felől látták a Napot. így ismerték meg Líbiát. (IV. 42.)"* Az történt, hogy a föníciaiak, amikor Afrika szárazulatának déli csücske táján, kelet felől nyugati irányba haladtak, jobb kéz felől, vagyis északi irányban látták a Napot. Ez természetes, hiszen az Egyenlítőtől délre voltak! A történet igazát bizonyítja az is, hogy Hérodotosz szerint Líbia (azaz Afrika) déli része nem napégette élettelen pusztaság (mint ahogy az ókor­ ban sokan gondolták), hanem alkalmas a földművelésre. A szaiszi korban több felfedező expedíciót szerveztek. Görög szerzők Athénaiosz és egyiptomi adatok nyomán tudjuk, hogy a Líbiai-sivatag kutatására is sort kerítettek ebben az időben, s megpróbálták felderíteni a Nílus forrásvidékét is. Ha tudjuk azt, hogy II. Néko „tengeri programja" lényegében i. e. 600 után indult be, s Szolón feltehetően éppen ekkor Szaiszban tartózkodott, joggal gondolhatjuk, hogy az élénk szellemű Szolón - értesült az expedí­ ciókról, azok eredményeiről! *

A karthágói Hanno az V. század első negyedében 60 ötvenevezős hajóval, 30 000 emberrel Indult Afrikába, ahol hat új várost alapított. Feltehetően elérte a trópusi Afrika partjait; a Zöld-fokig hatolt déli irányban.

227

A PORTOLÁNOK REJTÉLYE

Kézenfekvő a feltevés, hogy Néko hajósai Héraklész (illetve Melkart) oszlopaitól nyugatra is kimerészkedtek az óceánra, felderítették az ottani tengerrészeket, s Szolón (vagy esetleg közvetlenül Platón) így kapott hírt a Sargasso-tengerről, az Antillákról és az amerikai kontinensről. II. Néko fáraó ugyan 595-ben meghalt, de az általa indított tengeri program egy ideig még folytatódott: így például a perzsák csak jóval később, I. Dareiosz korában fejezték be a Nílus és a Vörös-tenger közötti csatornát.

95.

A portolánok rejtélye

Akadnak adatok, melyek alátámasztják azt az elképzelést, hogy a „normál portolano" is Néko korában készült. Kákosy László professzor könyvéből (210. oldal) idézzük a következő sorokat: „A későbbi asztrológiai irodalomban legendássá vált Nakhepszo ki­ rály - egy szaiszi uralkodó - az asszir hódítás idején élt, s bár munkái nem maradtak fenn, az őt övező nagy tiszteletből arra kell következtet­ nünk, hogy intenzíven művelte az asztrológiát és az attól akkor még el nem választható asztronómiát. A késő-egyiptomi csillagászat eredménye­ ire lehet következtetni Arisztotelésznek abból a megjegyzéséből is, mely szerint az egyiptomiak és a babiloniak tudták, hogy a bolygók messzebb vannak a Földtől, mint a Hold." (De Caelo 292a.) Gondoljunk most arra, amit a „Portolano-térképek titka" című fejeze­ tünkben olvastunk; hogy a tengeren való tájékozódás, a térképkészítés leg­ főbb akadálya a „világóra" hiánya volt. Hogy a kép világos legyen, most ismét Stegena Lajos professzor könyvéből (Korok és térképek, 94. oldal) idézünk: „...a bolygók vagy a Hold mozgása folyamatosan alkalmas világóra céljára. Ha ezeket a mozgásokat valamely földi pont helyi idejében táblá­ zatokba foglaljuk, és a bolygók vagy a Hóid pillanatnyi helyzetét egy másik ponton, az ottani helyi időben meghatározzuk, akkor a földrajzi hosszúságkülönbséget a táblázat segítségével ki tudjuk számítani. " Arisztotelésznek a professzor által idézett sorai alapján feltételezhet­ jük, hogy a szaiszi korban az egyiptomi csillagászat rendkívül fejlett volt, s a kor tudósai igen pontos csillagászati táblázatokat készítettek. Ezek segítségével olyan pontossággal határozták meg a földrajzi hosszúságot,

228

VALÓSZÍNŰ MEGOLDÁSOK

amilyenre később csak az 1700-as évek közepe táján voltak képesek a csillagászok, illetve a térképkészítők! Úgy tűnik, hogy a szaiszi kor idején Egyiptomban minden együtt volt, ami a hatalmas, sikeres expedíciók kivitelezéséhez nélkülözhetetlen. Az akkori világ talán leggazdagabb országának uralkodója, II. Néko adta a vállalkozáshoz a pénzt, az anyagot és a munkaerőt. S az expedíció hajóin nyilván ott voltak az akkori világ legjobb csillagászai. A föníciai tervezésű, kitűnő hajókat föníciai kapitányok irányították. De még így is teljesen érthetetlen, hogy miként voltak képesek felde­ ríteni Amerika partjait, hogy hogyan tudták megalkotni a „normál porto­ lano"-t. Ch. Hapgood és munkatársai sajnos nem számították ki, hogy az ókori térképkészítőknek hány esetben kellett bemérniük a hajó pontos tartózkodási helyét ahhoz, hogy megrajzolhassák a portolano-térkép megdöbbentően pontos körvonalait.

A Golf-áramlás térképe a XVII. századból

229

A PORTOLÁNOK REJTÉLYE

Végezetül emlékeztetni kívánjuk olvasóinkat e fejezet címére: „Való­ színű megoldások". Mert amit elmondottunk, így az adatok, a történelmi tények kivétel nélkül pontosak, valóságosak. A következtetések azonban csak valószínűek - igaz ugyan, hogy a legvalószínűbbek az összes, eddig napvilágot látott következtetések közül. E könyv szerzője szerint pedig nemcsak valószínűek, hanem igazak is. Sajnos, néhány rejtélyt nem sikerült megoldanunk. így pl. nem tudjuk, hogy Oronteus Finaeus az 1500-as évek táján miként rajzolhatta be térképére a „jégmentes Antarktisz" körvonalait. Néko fáraó idejében (i. e. 600 táján) az Antarktisz pereme már régóta nem volt jégmentes. 6000-8000 évvel ezelőtt pedig sem a föníciaiak, sem az egyiptomiak nem járhattak arra felé. Manapság talán sokan azt mondanák, hogy egy „parafenomén" ötlötte ki valaha, talán 1500 táján, hogy milyen lehetett a jégmentes Antarktisz. E könyv szerzője azonban nem hisz ebben az el­ képzelésben.

FANTASZTIKUS ELKÉPZELÉSEK 96.

A Bermuda-háromszög

1492. októberében Kolumbusz - szokása szerint - ellenőrizte a hajó mű­ szereit. Aggodalmasan pillantott az iránytűre; a kicsiny mágnestű már napok óta furcsán viselkedett, mintha nem pontosan észak felé mutatott volna. A kapitány összehasonlította a mágnestű irányát a Sarkcsillag helyzetével, s most már tudta, hogy nem bízhat meg teljes mértékben az iránytűben. Kolumbusz senkinek sem említette a dolgot, csak titkos ha­ jónaplójába jegyezte fel a különös jelenséget. A kicsiny flottilla - a Santa Maria, a Pinta és a Niña - már hetek óta úton volt, s a legénység nyugtalankodott. Ha tudomást szereznek az iránytű kitéréséről, lázadás törhet ki - vélte a felfedező. A tengerészlegen­ da szerint ugyanis mágneshegyek vannak a tenger mélyén, amelyek magukhoz rántják a hajókat; így azok mindenestől elsüllyednek, nyom­ talanul eltűnnek! Az iránytű kitérését - a tengerészek szerint - nyilván a mágneshegyek, esetleg a mágnesszigetek okozzák. Azt persze nem tud­ juk, hogy a mágnes miként ránthatja a mélybe a fából készült hajókat. A középkorban - s talán később is - a tengerészek mégis hittek e legen­ dában... Kolumbusz persze nem tévedett; iránytűje valóban nem a helyes északi irányt mutatta: attól jó néhány fokkal eltért! S azt is meg kell említenünk, hogy mindez a manapság Bermuda-háromszögnek nevezett övezet közelében történt. Ezt az esetet azóta is sokan emlegetik, így hát érdemes megvilágítanunk a dolgokat. A becses műszer mágnestűje - a széles körben elterjedt hiedelemmel ellentétben - nem mindig és nem mindenütt mutat valóban észak, azaz a csillagászati észak felé. A mágneses iránytű Földgömbünk mágneses

231

A BERMUDA-HÁROMSZÖG

pólusának, azaz ennek mágneses északi irányába áll be! A „mágneses északi irány" és a „csillagászati északi irány" megegyezhet egymással, de eltérő is lehet; ez a helytől és az időtől függ. A „mágneses északi irány" az évszázadok múlásával eltolódik. így azután Földünkön valahol mindig található olyan hely vagy inkább sáv, vonal, ahol az iránytű a csillagászati észak felé mutat, ahol a csillagászati és a mágneses északi irány egybe­ esik. Kolumbusz korában egy ilyen észak-déli irányú vonal Nyugat-Euró­ pán és Afrikán húzódott keresztül; így a térképkészítők (akik jórészt e vonal mentén éltek) azt hitték, hogy a mágnestű mindig a csillagászati észak irányába áll be. Megjegyezzük, hogy a csillagászok a XV. században már észlelték az eltérést - erről azonban Kolumbusz nem tudott!... A dolog tehát úgy történt, hogy Kolumbusz - nyugati irányba hajózva - fokozatosan távolodott attól a képzeletbeli észak-déli vonaltól, amely­ nek mentén a csillagászati és a mágneses északi irány azonos. Kolumbusz tehát azt észlelte, hogy a mágnestű az Atlanti-óceán nyugati övezetében - úgymond „megbolondult". Az már a véletlen furcsa játéka, hogy mindez éppen a Bermuda-há­ romszög közelében történt. A Bermuda-háromszög területén rejlő „mágneshegyek" legendáján azonban érdemes elgondolkodnunk. Ez az elképzelés - minden jel szerint - Kolumbusz korában már ismert volt; alapjául feltehetően a mágneses iránytű „megbolondulása" szolgált. Ha azonban valóban így állt a dolog, akkor „valakik" már Kolumbusz előtt az amerikai partok közelébe jutot­ tak, s e titokzatos hajósok iránytűvel tájékozódtak! És már ők észlelték a jeles műszer mutatójának rejtélyes kitérését, melyet - hitük szerint a mágneshegyek okoztak! Azt persze nem tudjuk, hogy kik voltak ezek a rejtélyes, már akkoriban mágneses iránytűvel tájékozódó hajósok. A hajózás történetével foglalkozó könyvek szerint az iránytű a X. század idején terjedt el Európában. A kínaiak találták fel, ők pedig főként a sírok „tájolására" használták. A vikingeknek szintén volt iránytűjük, s akadnak tudománytörténészek, akik azt állítják, hogy a föníciaiak is ismerték az iránytűt! Furcsa módon, a földrajz tudományától olyannyira távol eső nyelvé­ szet tanúsítja azt, hogy már az ókorban ismerték e fontos műszert. A régi görögök és a zsidók a természetes mágnesvasércet kalamitah néven is­ merték, mely a görög kalamosz, azaz „nádszál" szóból származik. Az ókori

232

FANTASZTIKUS ELKÉPZELÉSEK

iránytűket olyképpen készítették, hogy egy tű formájú mágnest helyeztek a nádszálról lehántott hártyára, ezt pedig egy tányérban levő vízbe tették. A hártyán úszó mágnestű könnyen foroghatott, s végül a mágneses északi irányba állt be. A fentiekből kitűnik, hogy fogalmunk sincs arról, kik és mikor jártak először a Bermuda-háromszög területén; azt sem tudjuk, kik voltak azok, akik először észlelték az iránytű eltérését, s kigondolták a mélybe rántott, nyomtalanul eltűnt hajók legendáját. Az egészben azonban az a legfur­ csább, hogy az eltűnt hajók - és immár repülőgépek - legendája ma is kísért a Florida előtti tengerszakasz térségében, amelyet közismert nevén Bermuda-háromszögként emlegetnek... E kísérteties történetekre még visszatérünk; most azonban kis kitérőt teszünk, és egy viszonylag kevéssé ismert legendát idézünk. A helyszín persze azonos: az álomszép, paradicsomi szigetvilág.

97. Ma is élő legenda Manapság sokan mondják, hogy Atlantisz - ott rejtőzik a Bermuda-há­ romszög területén. Helyét pontosabban is meghatározhatjuk: a kicsiny Bimini sziget mellett, a tengerfenéken kell keresnünk romjait. A táj amint azt sejthetjük - gyönyörű, igazi trópusi paradicsom. Apró szigetek, védett öblök és lagúnák, mélykék tenger és fehér homok, hajladozó pál­ mák! Eme álomvilágban - a híradások szerint - titkot rejt a vizek mélye... A dologban az a különös, hogy az óceán e szeglete évszázadokon, évezredeken át különféle legendák szülőhelye volt, s ezek változatai idő­ közben összeszövődtek egymással! Talán azzal kellene kezdenünk e tör­ ténetet, hogy valamikor az 1500-as évek elején, Puerto Rico szigetének kormányzója, Jüan Poncé de Leon meglepő hírt hallott. A helybeli lakosok szerint Puerto Ricótól nincs messze Bimini szigete, ahol az „örök ifjúság forrása" található. Aki ebben megfürdik, fiatal és egészséges lesz, sőt mi több, meg is szépül! Úgy látszik, az emberi hiszékenységnek - miként a hiúságnak is nincs határa; ugyanis Poncé de Leon kormányzó úr komolyan vette a dolgot, s azzal a kéréssel fordult a királyhoz, hogy adjon engedélyt Bimini sziget gyarmatosítására. A király - Katolikus Ferdinánd - meg sem lepő-

233

MA IS ÉLŐ LEGENDA

dött a szokatlan kívánság hallatán, hanem megadta az engedélyt. Az örök ifjúság forrását rejtő Bimini sziget elfoglalására induló flottilla főkormányosává Pálos városának szülöttét, Antónia Alaminost tették meg. Hétpróbás hajós volt, hiszen részt vett Kolumbusz negyedik nagy útján! A felkészülés színhelye Santo Domingo volt; három hajót szereltek fel az útra, s megkezdték a matrózok toborzását. Rengetegen jelentkeztek az útra, volt aki zacskónyi aranyat ígért a fedélzetmesternek, ha felfogadja matróznak. A kikötőből kifutó hajók felettébb fura látványt nyújtottak: a krónikák szerint a legénység minden idők legöregebb tengerészeiből verbuválódott! Csaknem valamennyiük ábrázatát lengő, fehér szakáll díszítette, s mankóval a hónuk alatt ka­ paszkodtak a fedélzetre. Többségük sohasem volt tengerész; kereskedők, iparosok jelentkeztek szolgálatra - a megfiatalodás reményében... 1513. március 3-án a flottilla kihajózott Puerto Rico kikötőjéből; északnyugatnak vették az irányt, a Bahama-szigetek felé haladtak. Tör­ ténetük olyan, mintha egy hollywoodi filmrendező álmodta volna meg. Amint kikötöttek valamelyik szigeten, partrabicegett az élelmedett korú legénység; szakállas, ősz urak keresték az örök ifjúság forrását. A szige­ tek többségén azonban nem akadt édesvíz; s így gyorsan odébbálltak. Ha a sziget közepe táján forrást, kisebb tavacskát találtak, kiáltozva rohantak a vízbe, egymást félrelökve igyekeztek megmártózni a hús ha­ bokban. Reményeik persze nem váltak valóra, szomorúan tapasztalták, hogy - a forrás „nem működik": egyikük sem ifjodott meg a fürdéstől. így hát újabb szigetecske felé hajóztak, ahol - ismét újabb fürdés követke­ zett... Olvasóink talán most azt hiszik, hogy - mesét olvasnak. Pedig nem így van. Erről meggyőződhetnek, ha a földrajzi felfedezésekről szóló köny­ vek egyikében megkeresik Jüan Poncé de Leon nevét. Mert a kormányzó - miközben az örök ifjúság forrásvizét kereste - felfedezte az amerikai kontinens páratlanul szép nyúlványát, amelyet gyönyörű trópusi növény­ zete alapján „virágos"-nak, azaz Floridának nevezett el. Partra is szállt itt, s a kasztíliai korona nevében birtokba vette a „szigetet". A kormányzó ugyanis nem tudta, hogy Florida valójában összefügg a szárazfölddel, így azután nem „sziget", hanem félsziget. A flottilla dolgavégezetlenül visszafordult. Feljegyezték, hogy Florida és a Bahama-szigetek között sajátos élményben volt részük. Olyan erős

234

FANTASZTIKUS ELKÉPZELÉSEK

volt a víz áramlása, hogy az örvénylő tenger letépett a horgonyáról egy hajót, s az kisodródott a nyílt óceánra. Az expedíció főkormányosa Antonio Alaminos - volt az, aki elsőként adott hírt az Atlanti-óceán e sajátos, csodálatos jelenségéről. Felfedezői „öbölből jövő áramlat"-nak nevezték el, s ezen a néven - Gulf Stream - ismerjük ma is a Golf-áram­ latot. Poncé de Leon - hazatérőben - felfedezett néhány kisebb szigetet, de ezek egyike sem rendelkezett a várt, csodálatos tulajdonságokkal. A flot­ tilla tehát dolgavégezetlenül érkezett vissza Puerto Ricóba. A kormányzó azonban nem adta fel a reményt, ezért a főkormányost, Antonio Alaminost még egyszer útra küldte azzal az utasítással, hogy okvetlenül találja meg a csodálatos Bimini szigetét. Antonio Alaminos azzal a hírrel tért vissza, hogy sikerült meglelnie a rejtélyes, legendás Bimini szigetét. Ez az elnevezés ma is fennmaradt; a térképen megtaláljuk Észak- és Dél-Bimini szigetét a 25 fok és 40 perc északi szélességénél, a Nagy-Bahamáktól délnyugatra. Az „örök ifjúság forrása" persze itt sem csörgedez. De vajon miért éppen ebben a szigetben vélte felismerni „Bimini"-t Antonio Alaminos? Máig sem derült ki... Bimini szigetéről lassan mindenki megfeledkezett; négy és fél évszá­ zadon át szinte szó sem esett róla. Azután az 1960-as évek második felében, egyik napról a másikra az újságok címoldalára került. E könyv szerzője azt a megoldást választotta, hogy egy más műből, egy ugyancsak Atlantisz című könyvből idézi a szenzációs híreket: „Nem kellene tehát csodálkozni az olyan állításokon, hogy valaha Európa és Amerika között volt még egy földrész, amely azután a tektoni­ kus mozgások következtében elsüllyedt. Arról a földrészről lehet szó, ame­ lyet Platón említ? Különböző expedíciók kutatták át ezt a vidéket, s a legjelentősebb expedíció 1968-ban 25 tonnás, szabályos kőtömbökre buk­ kant. Ezek a tenger mélyén talált kőtömbök később a „Biminifálai" néven kerültek be a köztudatba. Állítólag valamilyen cementszerű kötőanyaggal állították össze a tömböket A L'Autre Mond (Második Világ) című folyóiratban Dmitry Rubikoff ezt írja Bimini falairól: ,A homlokzat gondosan megmunkált, a tömbök erő­ sen kötődnek egymáshoz, jelentős építmény falai lehettek." Vannak olyan kételkedő tudósok, akik szerint a Bimini falai nevű képződmény tulajonképpen a természet műve, Jacques Cousteau neves

235

MA IS ÉLŐ LEGENDA

óceánkutató viszont azt a nézetet vallotta, hogy emberi kéz munkájáról van szó. Nagy feltűnést keltett a francia AFP hírügynökség 1977-ben azzal a hírrel, hogy a Bermuda-háromszögben a tenger mélyén piramisokat ta­ láltak. Állítólag 140 méter magasságúak ezek a piramisok. A fentieket Jean Prachan azon állításával összefüggésben említjük, hogy bolygónknak ezen a részén valaha egy óriási sziget, talán egy világ­ rész süllyedt el. De még ha ezt nem is tartjuk fontosnak, tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a Bermuda-háromszögben nagyon titokzatos dolgok történtek, és ezek közé kell sorolni a hajók meg a repülőgépek eltűnése mellett az ufók feltűnését is. Prachan számos állítással bizonyítja azt az elméletét, hogy a repülő csészealjak az Atlantisz lakóinak biztonsága fölött őrködnek a Bermuda­ háromszögben. Ezt a képtelen elméletét összefüggésbe hozta annak az öt repülőgépnek a titokzatos eltűnésével, amelyekről még ma is hitetlenked­ ve beszélnek szakmai körökben is. Az öt amerikai katonai repülőgép 1945. december 5-én tűnt el, és ez az eset valóban a képtelenséggel határos. ...Prachan szerint nem szerencsétlenség áldozata lett az öt gép, hanem a Bermuda-háromszög alatt levő, elsüllyedt Atlantisz lakói ejtet­ ték foglyul őket. Erre azonban semmi bizonyítékot nem képes felhozni, és az ilyen állításra szokás azt mondani, hogy nem igaz ugyan, de érde­ kes. Az a magyarázat ugyanis nagyon gyenge lábakon áll, hogy a Bermu­ da-háromszögben az óceán mélyén van az »ufonauták«, az Atlantisz katasztrófáját túlélők utódainak számos támaszpontja. Hogy a rejtély még homályosabb legyen, Charles Berlitz azt írta „Spurlos" című könyvében, hogy az öt gép eltűnésekor a Fort Lauderdale támaszpont felett repülő csészealjakat láttak. „Olyan volt az alakjuk, mint egy szivaré." [Atlantisz - a Bermuda-háromszög rejtélye?, Kolibri Könyvkiadó, 1990., 161-162. oldal) Az .Atlantisz" című mű 103. oldalán egy kis cikket olvashatunk, amelyet szintén idézünk. A cím: Nem emberkéz műve. „18 hónappal ezelőtt mélytengeri kutatók az Atlanti-óceánban, a Ba­ hama-szigetek térségében érdekes, gigantikus méretű kőlapokból állófal-

236

FANTASZTIKUS ELKÉPZELÉSEK

ra bukkantak. Tekintettel arra, hogy a helyszínen márvány és cement hengereket is találtak, több régész ügy vélte, hogy régi atlanti-óceáni kultúrára bukkantak. W. Harrison neves geológus néhány érdekes körülményre hívta fel az archeológusok figyelmét: véleménye szerint a kérdéses fal a természet alkotása. Úgy látszik, hogy ezek a kőtömbök valamikor mészből és megkövese­ dett kagylóhéjakból álló, egyetlen tömböt alkottak, amelyeket a hullámok játéka tördelt több darabra. Az egyenes vonalú törések egyáltalán nem számítanak kivételes jelenségnek a geológiában. Ami a helyszínen talált márvány és cementhengereket illeti egy elmé­ lyültebb vizsgálat kimutatta, hogy valószínűleg a XIX. század elején ké­ szültek, és hajótörés alkalmával kerültek a tenger fenekére." (Science et Vie, 1971. - ford. Draskovits Emma). Hogy mit fűz a fentiekhez e könyv szerzője? Semmit. Illetve annyit azért elmondhatunk, hogy a Bermuda-háromszög jórészt annak köszön­ heti „hírhedt voltát", hogy itt egyszerre tűnt el öt amerikai vadászbom­ bázó repülőgép. Mindez 1945-ben történt; a gépek korszerűek, megbízhatóak voltak, s vihar sem tombolt. A dologban a legkülönösebb, hogy öt repülőgép tűnt el - egy egész kötelék!. Mert egy repülőgép motorja felmondhatja a szolgálatot. Öt gép közül - különösen balszerencsés eset­ ben - esetleg kettő is lezuhanhat! Az azonban, hogy öt modern repülő­ gépet egyazon időben érjen baleset (motorhiba vagy más hasonló baj) kizártnak tekinthető! Adva volt tehát a rejtély. A Bermuda-háromszög „elátkozott hírét" az a tény is fokozza, hogy rengeteg kisebb-nagyobb hajó tűnt el itt néhány évtized alatt. Hogy mi ebben az igazság? Kezdjük talán a következő megállapítással: szinte biztosra vehetjük, hogy az öt amerikai vadászbombázó - egyszerűen eltévedt a szigetvilág fölött, és elfogyott a gépek üzemanyaga. Igaz, tapasztalt pilóta vezette az egységet; ám ő is hibázhatott, s így a tragédia óhatatlanul bekövetkezett... S azon sem csodálkozhatunk, hogy errefelé szinte minden héten eltűnik egy-két vitorlás. A tengeri vitorlázás nem veszélytelen sport, és itt - a napsütötte floridai partok térségében - sok milliomos és milliomos­ csemete vág neki a Bahama-szigetek felé vezető útnak. Magabiztosságu-

237

MA IS ÉLŐ LEGENDA

kat többnyire a jó minőségű jamaicai rum is fokozza. S ha a nyílt tengeren éri őket a tájfun, akkor sokkal inkább az számít csodának, ha egyáltalán megmenekülnek. A tenger itt nagyon csalogató; a víz átlátszó, a hullámok szelíden fodrozódnak... Azután szinte átmenet nélkül tör ki a vihar. És hogy a mélyben ott rejtőznék AÜantisz? Ezzel kapcsolatban csak azt áruljuk el, hogy a könnyűbúvárok már alaposan átkutatták itt a tengert. Jelentős részük nem is AÜantiszt kereste. Ma is főként spanyol vitorláshajók roncsai után kutatnak: azt remélik, hogy megtalálják Kid kapitány kalózládáját; hogy aranyat rejt itt a tenger mélye! És talán azt is érdemes megemlítenünk, hogy legendák nemcsak az ókorban és a középkorban keletkeztek. Manapság sok író ismerte fel, hogy egy kis mesével körítve érdekesebb az igazság, s az sem baj, ha az igazság teljes egészében elmarad, és helyette megmarad az igaznak feltüntetett mese...

Epilógus Most pedig úgy illik, hogy végezetül feltegyük a kérdést: valóság vagy álom, igaz história vagy mese volt csupán az atlantidák története? Léte­ zett-e Atlantisz földje? Válaszunk az, hogy igen is, meg nem is! Mert Kréta vagy Théra valójában nem volt .Atlantisz" - hiszen a titokzatos föld Platón szerint az Atlanü-óceában terült el. Ott pedig sohasem létezett az a gazdag és boldog, kontinensnyi sziget, melyet a legendák .Atlantisz" néven tartanak számon. S ha nem volt Atlantisz - akkor az atlantidák sem élhettek. De most nézzük a kérdés másik oldalát. A Platón által ismertetett Atlantisz leírása pontosan illik Kréta szigetére és Théra vulkanikus tája­ ira. De az Atlanti-óceánban levő legendás, sohasem létezett kontinensre is ráismerhetünk, mely Közép-Amerika földjétől egészen Gadeiráig, Cadizig terült el, s így az atlantidák birodalma Egyiptom határáig és Tirrhéniáig húzódott... S az „egy kézbe tömörült hatalom" - mely le akarta igázni a Héraklész oszlopain belüli világot - a „tengeri népek" koalíciója sem volt teljes mértékben azonos az atlantidák népével. Platón leírása azonban ponto­ san ráillik erre a véres, gigantikus, háborús forgatagra, az „atlantidák támadására". Azt is joggal gondolhatjuk, hogy a Sargasso-tenger, az Antillák és az „igazi kontinens" - azaz Amerika - felfedezői jórészt föníciaiak és kevert népek voltak: tehát nem „atlantidák". Mindez azt jelentené, hogy Atlantisz, s egyáltalán az Atiantidák tör­ ténete nem egyéb ókori mesénél? Olvasóink nyilván tudják, hogy ez nem egészen így van. A Platón által leírt történet jelentős része valóságos tényeken alapul, miként színhelye és szereplői is valóságosak. Platón azonban.több különböző, de egymáshoz sokban hasonlító történetet öt-

239

EPILÓGUS

vözött egybe egy csodálatosan szép elbeszélésben, amely több mint két és fél ezer esztendeje foglalkoztatja az emberiség képzeletét. E könyv - amelynek immár végére jutottunk - érzésünk szerint sok mindent tisztázott. Számos rejtély azonban rejtély maradt! Hiszen az „atlantidák" Újvilágbeli kalandjainak valóságos avagy mesebeli volta - perdöntő bizo­ nyíték híján - ma is vitatott kérdés, amelynek igazságát a tudósok többsége tagadja. S ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy az Antarktisz 1500 táján készült térképe vagy a portolano-térképek hi­ hetetlenül magas színvonala - többé-kevésbé megfejtetlen titok maradt. Ha pedig az immár sok évtizedes kutatások, ásatások nem hoztak ered­ ményt, akkor valószínű, hogy az illető kérdések a jövőben is a megoldat­ lan rejtélyek, a titokzatos jelenségek sorába tartoznak. Lehetséges azonban, hogy minden másképp történik majd, s vala­ mely múzeum poros raktárának mélyéből előkerül egy eddig soha nem látott térképlap. S akkor talán oszlik majd a homály.