dr.
Cselőtei
László - dr. Csider László -
Csáky Antal
,.
KERTESZET Harmadik,
telje~cn
Mezőgazdasági
átdolgozolI kiadás
Kiadó. Budapest, 1978
A Környezetrendezés -
kertépítés c. fejezetet írta
K. Szabó Ildikó Kecskés Tibor
Lektorálta dr. Csepregi Pál dr. Filius István dr. Herpay Baláz~ dr. Ormos Imre dr. Radnóczy Ferenc
© dr.
Cselötei László, 1978
ETü 635 (075.8) ISBN 963 230 422 5
Tartalomjegyzék
15
A kertészeti termesztés
jelentősége,
helyzete és fejlesztésének kérdései
A kertészeti termeSlIes népélelmezcsi jelentősége A zöldséglermesztés népélelmezési jelentősége A gy(imö]cstermeszlés népélelmezési jelentősége A szőlőművelés és a borászat népé!cJmezési jelentősége A kertészeti termelJZlés jellemzése és fcjlesztésének kérdései A zöldséglermcsztés jellemzése és fejlesztésének kérdései A 8)'ümölcslcrmesztés jellemzése és fejle.ttlésének kérdései A szólólerfJ1eS'Ztés jellemzése és fejlcs7.lésének kérdései. Az üzemen kivüli kertw-eti termesttés fejlesztésének kérdései Eg)éb kertészeti ágazatok helye az üzemekben
(Cselőtci
L.) 21 22
24 II 33
" 39
"
44
45
Zöldségfermesztés (Cselötei L.) A zöldséglermcntes története A zöldségnövén)ck rendszerezése . A lÖldségnövények szarmazása A hó szerepe a zöldseglcnneszlésben A zöldségnö",én)ek rendszerlani csoporlosítasa A zöldségnö,én)"ek éleltartam szerinti csoporlOsitása A zöldségnö"'ények csoponosiulsa felhasználásra szánt rClize.k alapjan Szaporít6- és lermentóberendelések a zöldsegterrncsztésbcn A palántanevelő és termesztőberendezések fejlodése A berendezések telepítése A hajtató- és palántanevelo berendezések kczelése A palántaneveló és hajtat6bcrendc7.ésck hasznosítása A zöldségnövények szaporítása A szaporítóanyag különleges kezelése A 'l.öldségnövények szaporításának idcje és fehéle!ei Velési m6dok A palántanevelés célja, lehet6ségei . A palántane\elés munkái " A palántane,clés különleges módjai A palánta kiültetése állandó hel)"érc Nő\"ényváltás, Irágyánis, nö,"ényápolás Nö\"énp"áltas a zöldséglermesuésben " Kcn&termesztés, többes termesztés
49
54 54 56
59 61
""
66
67
69 11 11 72
74 74 75 75 17 78 78 79
5
A zöJdségnövények tápanyagellátásának egyes kérdései . Az egyes trágyafélék szerepe a zöldségtermesztésben . Növényápolás . . . . . . . . . . . TaJajápolás, gyomirtás . . . . . Különleges növényápolási munkák Növényvédelem . A zöldségn0vények öntözése . . . . . . A növények vízigényének jellemzése . A vizfelhasználás dinamikája. . . . A víz hozzáférhetősége a növény számára A vizigény kielégítésének lehetőségeí A zöJdségnövények öntözésének vízforrása i Öntözési célok a zöldségtermesztésben . . . Öntözési módok, öntözési technika . . . . Az öntözővíz mennyiségét meghatározó tényezők Az öntözés idejének megállapítása Az öntözés hatása a termésre Zöldségnövények betakarítása, előkészítése értékesítésre és tárolásra A szedés ídeje . . . . . . . . . . . A szedés módja és eszközei . . . . Előkészítés értékesítésre, előfeldolgozás Csomagolás, szállítás . . . . . . . A zöldségnövények tárolása, eltartása Zöldségmagtermesztés . Története és jelentősége . . . . . . Termesztőtájai, termőhelyi ígényei Vetésforgó, trágyázás, növényápolás . Vetés és kiültetés Megtermékenyülés, izolálás . : . . . A szelekció . . . . . . . . . . . . A dugványok és maghozók átteleltetése . Aratás, cséplés, magfejtés Tisztítás, tárolás . Káposztafélék . . Fejes káposzta Kelkáposzta Karalábé. Karfiol . . . Bimbóskel Gyökérzöldségfélék Sárgarépa Petrezselyem Zeller Retek Cékla Hagymafélék . Vöröshagyma Fokhagyma. Póréhagyma Téli sarjadékhagyma Metélőhagyma
Csucsorfélék . Paradicsom
6
81
84 84 85 85 86
87 88 90
91 93 95 96 97 97 105 106 108 108
109 110 III
113 115 115 117
119 121 122 122 124 124 125 127 127 139
143 148 153 154 154 161 163 165 172
175 175 185 188 188
189 191 191
Paprika Tojásgyilmölcs
l
2
Kobakosok Sárgadinnye
221 221
Görögdinnye Uborka
221 23B 24B 242
Spárgatök Sütőtök
Hüvelyesek Borsó B,b
244 244
254
263 263
levé1l.,ÖJdségfélék
Fejes saláta Spenót
274
Évelő zöldségfélék
279 279
Spárga Torma Sóska Rebarbara
283 281 292
Gyümölcstermesztés (Csider L.) A gyümölcstermesz:les történele
295
A ha7.ánkban termelt gyümölcsfajok gyakorl
298 299 299
Gyümölcsterm~ztésünkhelyzete
és fejlesztése
AlrnagyümöJcsűek
Csonthéjas
gyümölcsűek
Héjasgyümö]csűck
Bogyósgyümölcsűek
A gyümölcstermu növények termesztési szempontból fontosabb morfológiai és élettani sajátosságai A gyökérrendner A hajtásrendszer A törzs . A korona A
gyümölcstermő
növények fenológiája
A rügyfakadás A virágzás
A hajtásnövekedes és a virágrügyképzüdés A gyümölcs fejlődése. A gyümölcs!crmesztés ökológiai és közgazdasági fehetelei Az éghajlati tényezők Fény és hőmérséklet Csapadék-, vízellátás A szél Talajlényezők
A talaj vimáztarlási tulajdonságai A fontosabb gyümölcsfajok ökológiai igényei Gyümölcstermesztési tájak Közgazdasági tényezők Munkaerőhelyzet
Közlckedési és szállitási viszonyok
300 302 303
305 305 306 306
301 310 310 310
313 314 316 316 316 318 320 320
321 322
324 326 326 328
7
A
gyümölcstermő
növények szaporítása . A gyümölcsfák ivartalan szaporítása . Gyökérnemes növények szaporítása Az oltványok . . . . . . . . . A gyümölcsfák ivaros szaporítása Az oltványok nevelése A gyümölcsfák alanyai Az alma alanyai A körte alanyai A cseresznye alanyai A meggy alanyai A kajszi alanyai A szilva alanyai Az őszibarack alanyai A köszméte és a pirosribiszke alanya
A nagyüzemi gyümölcsösök létesítése . . . A fajta megválasztása . . . . . . . . . Üzemi telepítésre engedélyezett almafajták Üzemi telepítésre engedélyezett körtefajták . O:zemi telepítésre engedélyezett cseresznyefajták Üzemi telepítésre engedélyezett meggyfajták Üzemi telepítésre engedélyezett szilvafajták Üzemi telepítésre engedélyezett kajszi faj ták Üzemi telepítésre engedélyezett őszibarackfajták. Üzemi telepítésre engedélyezett diófajták Üzemi telepítésre engedélyezett mandulafajták Üzemi telepítésre engedélyezett ribiszkefajták . Üzemi telepítésre engedélyezett málnafajták Üzemi telepítésre engedélyezett köszmétefajták Üzemi telepítésre engedélyezett szamócafajták Az üzemi gyümölcsösök telepítésének tervezése Művelésmódok a gyümölcstermesztésben Hagyományos művelésmód Intenzív művelésmódok . . A gyümölcsös talaj-előkészítése Tereprendezés . . . . . . Előnövények megválasztása A talaj forgatása (rigolírozása) A telepítési anyag beszerzése, minősége és gondozása A gyümölcsfák ültetése. . . A gyümölcsfák gondozása . . . A gyümölcsfák éietszakaszai Ráfordításos időszak . A termőszakasz A termés- és hajtásnövekedés csökkenésének szakasza A gyümölcsfák kezelése termőrefordulásig A gyümölcsös első évi kezelése . . A gyümölcsfák alakításának módjai. . A gyümölcsfák metszése. . . . . . . A fontosabb koronaformák és kialakításuk a gyümölcstermesztésben Hagyományos koronaformák Jntenzív gyümölcsösök koronaformái A termő gyümölcsfák ápolása
8
329 329 330 331 335 335 337 338 339 339 339 339 340 ' 340 340 341 341 342 346 349 351 357 359 361 366 366 366 371 371 371 375 376 376 376 379 379 380 380 383 385 388 388 388 388 389 389 389 390 391 393 393 398 402
Ritkító, koronafenntartó mets7'cs Részleges ifjitáS Ifjltás Gyümőlcskőtödés - s:wbályozás T
402 403 404 404 405 407 410 411 412 412
414 414 415
418 419 419 425 425 425 427 430
Szölötermesztés (Csáky A.) A
szőlőtermcsztés
története A világ szőlőtcrmesztésének jelenlegi helyzete A magyar szőlőtermesztés története. Szólőtermesztésünka filoxéravészig Szölöterlllc<;ztésünk a filoxéravésztőI a nagyüzemi termelés kialakulásáig
Szőlötermesztésünk területi
elhclyezkedése BorvidCkck Az Alföldi borvidék A Badacsonyi borvidék A Balatonfüred-Csopaki borvidék A Ba!alOnmelléki borvidék A Bükkaljai borvidék Az Egri borvidék A Mátraaljai borvidék A Mecseki borvidék A Mór-Császári borvidék A Somfói borvidék A Soproni borvidék . A Szekszilrdi borvidék A Tokaj~Hegyaljai borvidék A Villány -Siklósi borvidék A borvidékckbc nem sorolt jó bortcrmő helyek Szőlőtermesztés a be ncm sorolt területeken
A
szőlő
A
A
növényrendszertani besorolása leirása A győkérrendszer Aszárrendszcr
szőló
szőlőtermesztés
Az éghajlati
környezeti fcltételei
tén)'czők
437 438
440 441 442 444 444 444 445 445 445 445 445 446 446 446 446 446
446 446 447 447 447 448 450 451 451 456 456
9
A fény A hőmérséklet A csapadék A fény, a hő és a csapadék együttes értékelése A levegő . Az éghajlatot módosító környezeti tényezők. . . A szőlő talaj igénye . . . . . . . . . . . . . . A
szőlőnövény
életszakaszai, évi biológiai ciklusa és vegetációs fázisai életszakaszai . A tőkekialakítás szakasza A fokozódó termőképesség &zakasza A teljes vagy kieg;enlített termések szakasza Az öregkori szakasz . A szőlő évi biológiai ciklusa . A tenyészeti idő vagy vegetációs periódus A nyugalmi idő A
szőlőtőke
A
szőlő
A
szőlőültetvények
szaporitása . . . . . . Ivaros (generativ) szaporítás Az ültetési anyag előállítása . A szaporító alapanyag megtermelése A gyökeres (európai) vessző előállítása Gyökeres oltvány előállítása Szaporítás tőkepótlás céljából A bujtás A döntés Helybenoltások létesítésének legfontosabb szempontjai A telepítés előkészítésének munkái . . . . . . A terület megválasztása . . . . . . . . . Terület-előkészítés, tereprendezés, telkesítés Talaj-előkészítés, tápanyagfeltöltés A táblák és utak méretezése . . . A sor- és tőtávolság meghatározása A szőlőfajták megválasztása A fajtamegválasztás általános szempontjai A szőlőfajták rendszerezése . . . . . . A szőlőfajták leírása . . . . . . A telepitési anyag megválasztása és előkészitése ültetésre Az ültetés előkészítése és végrehajtása Az ültetvények gondozása a termőrefordulásig A szőlő támaszrendszere . . . . . . .
A
tőkeművelésmódok
A
szőlőültetvények
megválasztása A művelésmódot meghatározó tényezők Az intenzív termesztésben alkalmazott művelésmódok A Moser-féle magasművelés . . . . A magasművelés egyéb formái . . . Fejművelés széles sorköz ű szőlőkben Hagyományos tőkeművelésmódok A fejművelés . . . . . . . . . . . Abakművelés . . . . . . . . . . A házikertekben alkalmazott lugasművelések A metszés
10
termesztéstechnológiája .
456 457 459 460 461 461 462 464 464 464 464 464 465 465 465 470 472 472 472 473 476 479 481 481 482 482 484 485 485 486 487 488 489 489 489 494 495 512 513
514 516 518 518 519 519 521 522 523 524 524 525 526 526
A metszCS célja és biológiai alapjai A rügy terhelés meghatár07lisa A metsresmód A mctszést kiegészitő munkák AmetszCs gépesitése A zöldmunkák A lombfclület térbeli elhelyezése és szabályozása A hajtások kötÖ7.ese, ve7.ctése A hajtások válogatása, különbözó mértékei viss7-
A bor érlelése és kezelése A bor tisztítása. A bor harmóníájának kíalakitása A bor érésének szabályozása A bor stabiJizálása A bor palackozása Borbetegségek . Virágosodás Ecetesedés Tejsavas erjedés Egéríz. .
526 529 529 531 532 533 533 533 534 535 536 536 536 538 544 544 544 546 547 547 548 549 549 549 550 550 551
552 552
554 554 556
556 558 559 561
562 567 567 569 570 571
571 572 572 575 577 579 580 582 582 582
583 583
II
Nyúlósodás . . . . . Barnatörés . . . . . . Biológiai savcsökkenés Borhibák Feketetörés Fehértörés . A bor ellenőrző vizsgálata Az alkohol meghatározása A cukortartalom meghatározása A bor savtartalmának meghatározása A bor érzékszervi vizsgálata
583 583 584 584 584 584 584 585 585 586 586
Környezetrendezés - kertépítés (K. Szabó I. - Kecskés T. ) 591 A zöldfelületek jelentősége. . . . . . . . . A környezetalakítás műszaki létesítményei 592 Geodéziai felmérés, állapotrögzítés 592 Tereprendezési terv 593 Kertrendezési terv 594 A kertek berendezése 595 595 A kerti műtárgyak 595 Kerti utak és burkolatok Belső gazdasági utak 595 597 Kerti lépcsők Kerti támfalak . . . 600 Vízelvezető folyókák 602 602 Kerti öntözőhálózat Kertberendezési tárgyak 602 603 Kerti padok, székek, ülőfalak 604 Medencék, kutak, madáritatók Pergolák, térrácsok . . . . . 605 Sport- és játszótéri felszerelések 606 Sportterület . . . . . 608 Térplasztikák, szobrok 608 A kerítések . . . . . 608 Egy állami gazdaság központi irodaépülete, konyha és étterem környezetrendezése (1. sz. mintaterv) . . . . . . . 609 A növények szerepe a kertépítésben 613 A téralakítás . . . . . . . . . 613 Előfásítás . . . . . . . . . . 614 Előnevelt idős és túlkoros fák és konténeres cserjék 614 Védőfásítás 615 Fasorok . . . . . . . . . 6 I7 A növényanyag . . . . . . . 617 Fenyők, lombos örökzöldek 617 Cserjék . . . 618 Virágfelüjetek 618 A gyepfelület 618 Termőföld-gazdálkodás 618 Egy állami gazdaság faiskoJájának rendezési terve (2. sz. minta terv) 620 A szolgálati lakás környéke . . . . . . . . . . 623 627 A kertészeti munkák kivitelezése. . . . . . . . . . 628 Parképítési munkák kivitelezése saját munkaerővel
12
Kertfenntartasi munkák. A S)'epfeliiletek fenntanása Cserjék. talajtakar6k gondozása Virágfeliiletek fenntartasa . A park fainak ápolási munkái . A fenyók és örökzöld nö\én)'ek gondozási munkái Utak, térburkolatok, lépcsők fenntartása Irodalomjegyxtk .
628 629 629 629 629 630 630
631
Bevezetés
Ez a könyv az Agrártudományi Egyetemek Mczőgazdas..1gtudomállyi Karai SZ..'Imára készült egyetemi tankönyv. A munka előzményei azok az egyetemi jegyzetek, majd az 1%2-bcn és az 1967·ben megjelent hasonló címü egyetemi tankönyvek, amelyek nek ismeretanyaga a Gödöllöi Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének oktatómunkájában 1954 óta alakult ki. A könyvben foglalt tananyagot II Kertészet círnü tantárgy programja határozza meg. Ezt már annak idején az általános rnezőgazdaságimérnök-képzéscélkitüzéseiből kiindulva készítettük cl és a továbbiakban annak megfelelően módosítottuk, finomítottuk. A célunk az volt, hogy megismertessük a hallgatókkal a kertészet alapvető kérdéseit, igényeit és kapcsolatát a mezőgazdasúg többi ágához. Ezzel azt kívfmtuk elérni, hogya mezőgazdaságimérnök-jelölteket (elkészítsük a kertészmérnökökkel való egyűttműködésre és arra, hogy adott esetben az irányításuk alá kerülő kertészeti üzemek ellenőrzését is elláthassák. A könyv célkitűzése meghatározza az egész munka jellegét, tartaimát és az egyes részek arányait. A mezőgazdasági mérnök-képzésben a kertészet oktatása inkább a megfelelő szemlélet kialakítására, mint részletes, enciklopédikus jellegű ismeretek nyújtására törekszik. Ezért az írott tananyagban is a teljességre való törekvés helyeit az ágazat termelésének sajátosságait igyekszűnk kiemelni. Emellett természetesen adnunk kell mindazokat az ismereteket is, amelyek egy-egy kérdéskör összefüggő bemutalásához szükségesek. A rendelkezésre álló keretek kÖZÖH az egyetemi színvonal biztosítását segíti az is, hogy - megőrizve munkánk tankönyv jellegét ~ messzemenően támaszkodunk a hallgatók már meglevő ismereteire és fáKént az előadásokon utalunk a későbbi tanulmányokra. A megelőző és p.:írhuzamos tantárgyak közül különösen figyelembe. vesszük a r6ldmúveléstan és a növénytermesztéstan anyagát. A földmúveléstannak kizárólag a kertészeti, elsősorban zöldségtermesztési vonatkozásait érintjük. Részben vagy egészben elhagyjuk azokat a növényeket (pl. burgonya, kukorica stb.), amelyekkel a hallgatók a növénytermesztéstanban is találkoznak. A biológiailag hasonló igényií növények tárgyalása során (káposzta - takarmánykáposzta, céklacukorrépa) utalunk a növényterll1csztéstanban hallottakra. Ugyanakkor behatÓbban foglalkozunk azokkal a kérdésekkel, amelyek a növénytermesztés keretében is elő fordulnak, de jellegük miatt inkább a zöldségtermesztéshez kapcsolódnak. így részletesebben ismertetjük a szaporító- és termesztőberendC".tésck építését, használatát stb. Ezek helyes hasznosítása során lehetséges és szükséges ugyanis, a szántófóldi termeléshez képest, az egyes ökológiai tényezők jobb, hatékonyabb szabályozása. A gyümölcs- és a szőlőtermesztésben szintén a növények termeléstechnológiáját leginkább befolyásoló ismeretek - főként a biológiai tulajdonságok - tárgyalására törekszünk. Ezzel kivánjuk e1őscgíteni, hogy az egész mezőgazdasági termelésben, igyakertészetben is végbemenö gyors fejlődés várható hatásait és lehetőségeit
15
hallgatóink megértsék, a mindenkori korszerű technológiákat alkalmazhassák, és az adottságok és lehetőségek figyelembevételével továbbfejleszthessék. A könyv tehát, éppen jellege miatt, nem kész eljárásokat ismertet, hanem tervezésüknek, szerkesztésüknek az alapjait tárgyalja. Mégis, ahol példaszerűen egy-egy technológia néhány elemét is bemutatjuk, ott a már bevált vagy legalább közvetlen bevezetés előtt levő nagyüzemi eljárásokat említjük. A kertészeti termelésben ma még igen jelentős és különösen egyes növényeknél a jövőben is nagyon fontos kisüzemi (háztáji), kiskerti termelés sajátosságairól és igényeiről kiegészítésként szólunk. A kertészeti termelésben - azon belül különösen a zöldségtermelésben - igen nagy az öntözés jelentősége. Ezért ezzel a témakörrel részletesebben foglalkozunk; ehhez felhasználjuk a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékén folyó több mint két évtizedes kutatómunkánk elméleti és gyakorlati eredményeit is. A könyv témakörei a képzés célját figyelembe véve változó mértékben ölelik fel a kertészet egyes ágazatait. Magyarországon a kertészethez soroljuk a zöldség-, a gyümölcs-, a szőlő- és a dísznövénytermesztést, valamint a gyógy-, a fűszer- és illóolaj-növények termesztését. A termelést vertikálisan szemlélve és a növényt véve alapul ugyanahhoz a tudományterülethez tartozik a termelés minden vonatkozása, a szaporítóanyag-előáIIítástól a termesztésen keresztül a feldolgozásig, illetve a felhasználókig. Így része a kertészetnek a zöldségmag- és szaporítóanyag-termesztés, a faiskolai termesztés, a szőlővessző- és oltványgyökereztetés, a virágmagtermesztés és dísznövényszaporítóanyag-termesztés, a gyógy-, fűszer- és illóolaj-növények mag- és egyéb szaporítóanyag-termesztése. Kapcsolódik hozzá a borászat, a konzerv- és hű tőipar, a kertépítés stb. A mezőgazdasági mérnökök a termelőüzemekben változó mértékben találkoznak az egyes kertészeti ágazatokkal, s ezt a tananyag kialakításában is figyelembe vesszük. A dísznövénytermesztés és kertépítés üzemi keretek között már régebben elkülönült a mezőgazdaságtól. Tananyagként ennek ismeretei ezért nem szerepelnek. A környezetalakítás humánbiológiai (környezetvédelmi) és esztétikai jelentősége miatt azonban a könyv függelékében röviden bepillantást adunk a táj- és kertépítés problémáiba, s ennek megalapozásaként a dísznövénytermesztésbe is. A zöldség- és gyümölcstartósítás a történeti fejlődés eredményeként, mint kertészeti tartósító-, illetve konzervipar önálló nagyüzemi keretekbe szerveződött. Az utóbbi időben a kertészeti nagyüzemek kialakítása után, a termelés sajátosságából is adódó különböző okok miatt, egyes célokra, a kertészeti termelőüzemekben közepes méretű feldolgozók is létesültek. Bárhol történik is azonban a termés előkésZÍ tése értékesítésre, felhasználásra vagy feld!)lgozásra, a kertészeti termények és felhasználásuk sajátosságai megkívánják a termelők és a felhasználók szoros együttmű ködését. Ezek növényi és termesztési sajátosságaira ezért külön is utalunk könyvünkben. A mezőgazdasági üzemekben a kertészeti ágazatok közül jelentősebb mértékben elsősorban a zöldség- és zöldségmagtermesztést, a gyümölcstermesztést és a faiskolai termesztést, valamint a szőlőtermesztést és borászatot találhatjuk meg. A hasonlóan ott levő gyógy-, fűszer- és illóolaj növények termesztését a mezőgazdaságimér nök-képző intézményekben - régebbi gyakorlat alapján - a szántóföldi növénytermesztés keretében tárgyalják. Ezért a kertészet tananyaga a zöldségtermesztés, a gyümölcstermesztés és a szőlőművelés előbb említett, tágabb értelemben vett területét öleli fel. E könyv több szerző munkája; nagyobb részét azonban - az egész tanszék oktató-kutató munkájára támaszkodva - a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara Kertészeti Tanszékének oktatói írták. A függelék megírására - a dísznövénytermesztés, kertépítés, tájrendezés néhány fő kérdésének kiemelésére - Kecskés Tibor és Kecskés Tiborné, e témakör kiváló ismerői, vállalkoztak.
16
Amint az előzőekből kitűnik, könyvünk hosszabb fejlődés eredménye. Ezért a mai munkatársak mellett a régebbi munkatársakat is köszönet illeti, mert ők is hozzájárultak munkánk megvalósulásához. A maiak közül az anyag előkészítésében és a szerkesztésben főkén l Szili JSfl'ólIlIé és Kovács Káro/yné adtak sok és érlékes segítségeI. A könyvben közölt, nagyréSZI eredeti fényképek, valamint az ábrák zömél Cstíky AI/ta/né munkatársunk készílette. Rajtuk kívül a lan szék más dolgozói is áldozatkész segítséget nyújtottak, Könyvünk leklorai dr. Csepregi Pal egyelemi tanár, dr. Radllóczi Ferelle egyetemi tanár és dr. Filius Istl'all főiskolai tanár értékes tanácsokkal és a kézirat alapos átnézésével segítették munkánkat. Ezúton fejezem ki őszinte köszönetemet valamennyiüknek. Gödöllő,
1977. szeptember Dr. Cse/őte; úísz/ó
17
A kertészeti termesztés jelentősége, helyzete és fejlesztésének kérdései Dr.
r
Cselőtei
László
A kertészeti termesztés népélelmezési jelentősége Szervezetünk egészséges működéséhez különböző táplálékokra, élelmiszerekre van szükségünk. Ezek között jelentős helyet foglalnak el a növényi termények és tennékek. A kertészeti növényeket elsősorban vitamin- és ásványianyag-tartalmuk, íz- és zamatanyaguk, továbbá kedvező étrendi hatásuk miatt fogyasztjuk. Vitaminszükségletünket körülbelül 60~ 70%-ban, ásványianyag-szükség!etünket pedig 20-25%ban, kertészeti növényekkel elégítjük ki, Emellett ezek az élelmiszerek több-kevesebb szénhidrátot, zsírt és fehérjét is tartalmaznak. Különösen fontos szerepük van a zöldség- és gyümölcsféléknek a vitamin-, első sorban az A-és a C-vitamio-eliátásunkban. A vitaminhiányos táplálkozás káros következményei közismertek. A szervezet vitaminszükséglete az év folyamán sokkal egyenletesebb, mint a zöldség- és gyümölcstermelés. Kertészeti növényeink nagyobb része tavasztól őszig, zömmel nyáron terem. Ennek alapján egyes időszakokban kg/rá vitaminel1átásunk csak friss termékek révén nincs kel150 ~ 193'f- J8 évek aífaga lően biztosítva, A szélesebb' értelemben vett kertészet 197* - az ún. kertészeti vertikum: a termelés, a feldolgozás, a tárolás, a kereskedelem - fontos feladata 100 ezért, hogy a különböző termesztési e1járások, tartósítási és e1tartási lehetőségek felhasználásával, a várható kereslet alapján fedezze a vitaminellátást az egész év folyamán, figyelembe 50 véve az élettani igényeket. Élettani szempontból jelentős az a tény is, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék - a hús, a tojás, a kenyér és több más élelmiszer hatásával elientélben ~ a szerf 2 5 6 7 3 vezet sav-bázis egyensúlyát a lúgosság felé tolják el. I. áhra. Egy fó élefl/lI:rzer-[ogyaszlása Ez kedvezően befolyásolja I. hinfélE'k. 2. toió" 3. "
0
,
21
nyét és csökkenti a fehérjeszükségletet. Az egyes zöldség- és gyümölcsfélék mint terimés- és ballasztanyagok fokozzák az·emésztőszervek működését, ajóllakottság érzését, kedvező közérzetet keltenek. Ez egészségügyi okokból különösen fontos ma, amikor a nehéz testi munka köre egyre szűkül a termelésben és emiatt csökken a nagy kalóriatartalmú tápanyagok fogyasztása. A gyümölcsökben és egyes zöldségfélékben levő cukornak, szerves savaknak, illatés zamatanyagoknak élvezeti hatása is van. Kedvező étrendi hatása mellett a bor mértékletes fogyasztása is hasonló hatású. A zöldségtermesztés népélelmezési jelentősége
A zöldségfogyasztás számos tényező - elsősorban a termesztési feltételek, az ökológiai körülmények és a kialakult szokások - miatt országonként tág határok között változik. A legtöbb zöldséget Európa déli államaiban fogyasztják. Kevesebb a felhasználás Közép-Európában és észak felé haladva, különböző mértékben tovább csökken, ahogy ez az l. táblázatbóllátható. A zöldségféléken országonként sokszor mást-mást értenek. Nálunk pl. ide számít a dinnye, ami néhol gyümölcsként szerepel, de hiányzik belőle a burgonya, ami másutt a zöldséghez tartozik. Az adatok tehát tájékoztató jellegűek. Magyarországon az egy főre jutó zöldségfelhasználás meghaladja az évi 80 kg-ot. A legtöbbet paradicsomból, zöldpaprikából, fejes káposztából és vöröshagymából fogyasztunk. Jelentős még az uborka-, a görögdinnye-, a zöldborsó-, a zöldbab- és a sárgarépa-fogyasztás. A zöldségfélék nagyobb részét, mintegy 90%-át, ma még "frissen" fogyasztjuk. Ezen a nyers felhasználást vagy a nyers termékből közvetlen főzéssel, párolással való elkészítést értjük. A konyhatechnikában különböző okok miatt a jövőben mind nagyobb tért hódít az előkészített, úgynevezett konyhakész áru. Így a jövőben pl. a zöldborsó kifejtett állapotban, az úgynevezett leveszöldségek (sárgarépa, pertrezselyem, zeller, karalábé) tisztítva, megfelelő arányban egységcsomagokba előkészítve jut el a fogyasztóhoz. Még jelentősebb a konzerv- és a hűtőipar termékei nek várható térhódítása. A zöldségnövényekben található legfontosabb tápanyagokat a 2. táblázat tartalmazza. A táblázat szerint a karotin - az A-vitamin provitaminja - a sárgarépában, a spenótban és a sóskában, a Bz-vitamin a káposztafélékben, a spenótban és a babban, a C-vitamin a paprikában, a paradicsomban és egyes káposztafélékben található
l. táblázat. Az egy főre jutó zöldségfogyasztás az egyes országokban (Leölkes, 1976)
75-100
100<
50-75 kg/fő
Portugália Olaszország Spanyolország Franciaország Görögország USA
22
195 163 148 141 138 122
Bulgária Csehszlovákia Magyarország Belgium Svájc NDK Szovjetunió
96 93 87 83 82 80 76
50>
évi fogyasztás
Auszlria Hollandia Románia Anglia NSZK
.
I
74 72
66 63 54
Dánia Norvégia Svédország Albánia Finnország Izland
45 40 39 35 J7 10
2. tibNI. f..gy fv friss=öfdségfogyaszTása J97 J-bell
hdnap
l. INlradic$om. 2. f~jeo káposzta. J. >'Ór6tNi)'ma• .f. wIdpaprika, !I. uborka, 6. allrÖl:dinnl". 7. zOId_ borsó,'........ ripo.. 9. pe.~_l}'<'m. 10. zoldbal>. ll. fOzól.óI<. 12......._ d,nn}'<'. Il. CSl"'b
)(//.
, "",
•
,
7'910111713
a legnagyobb mennyiségben. lu említjük meg, hogy jelentős egyes növények fehérje(aminosav-) tartalma is (pl. hűvelyesek). A termelés időszakossága miatt a zöldségnövények fogyasztásának kiegyenlítellenségét mutatja a 3. ábra. Eszerint a tél folyamán zömében csak feldolgozott és tárolt zöldséget fogyasztunk. Az összes zöldségfogyasztás még így is lényegesen kevesebb, mint nyamn. Ezért főként októbertől májusig kell a jobb zöldségeJlátásra törekedni. Ezt tartósítással, a zöldségfélék téli tárolás{iVal, valamint a jelenleginél nagyobb mértékű hajtalással és korai szabadföldi termesztéssel segíthetjük elő. A tar· tósítás és a tárolás során arra kell törekednünk, hogyazöldségnövények biológiailag értékes alkotóelemei minél kisebb mértékben károsodjanak.
23
30
össz. zó/dsegfogyasztds f;/ss zöldsegf'ogyasztds _._ termelés
20
10
I.
II.
III.
IV.
v.
VI.
VII.
VIII. IX.
X.
XI.
XII.
honap 3. ábra. Az összes, illetve a frísszöldség-fogyasztás és zöldségtermelés százalékos alakulása az utóbbi évtizedben
A gyümölcstermesztés népélelmezési
jelentősége
Magyarország adottságai sok gyümölcsfaj termesztésére kedvezőek. Ökológiai körülményeink miatt legtöbb gyümölcsünk minősége is kiváló. Gyümölcsfogyasztásunk az elmúl t évek során jelentősen emelkedett és - különösen a télialma-fogyasztás növekedésével - időbeni kiegyenlítettsége is javult. Az élettani igények alapján azonban még mindkét vonatkozásban van tennivalónk. A gyümölcsök nagyobb részét nyersen fogyasztjuk, s ez különösen kiemeli élettani fontosságukat. A téli vitaminellátásban a gyümölcsöknek a zöldségfélékhez hasonló szerepük van. Gyümölcsfogyasztásunk több mint 30%-át jelenleg és várhatóan a jövőben is a téli alma teszi ki. Ez indokolt, hiszen az alma a legjobban tárolható gyümölcsünk. A fogyasztásnak kb. IO-IO%-át adja a szőlő és az őszibarack, majd a szilva, a kajszi, a cseresznye és a meggy következnek. . Az egyéb gyümölcsök közül koraiságuk miatt is mind jelentősebb a bogyósok, elsősorban a szamóca fogyasztása. Gyümölcseink be1tartalmát és táplálkozási értékét a 3. táblázat mutatja. A gyümölcsfogyasztás növelésének a termelés mellett jelentős fogyasztási, kereskedelmi és feldolgozási fe1tételei is vannak. A nyers gyümölcsnél könnyebben forgalmazhatók és az év minden szakaszában felhasználhatók a természetes gyümölcslevek. Ezek a friss gyümölcs valamennyi értékes tápanyagát szinte teljes mértékben tartalmazzák. Mellettük a gyümölcsbefőttek és gyümölcsízek, valamint a gyümölcslevekhez hasonló jó tulajdonságokkal rendelkező mélyhűtött gyümölcsök fogyasztása is terjed. Bár kisebb jelentőségű, mégis meg kell említenünk a gyümölcsnek ún. égetett szesszé, gyümölcspálinkává való feldolgozását. Különösen a kevésbé értékes, gyengébb minőségű, közvetlen kereskedelmi forgalomba nem hozható, de nagy cukortartalmú gyümölcsök hasznosulnak ezen a módon. 24
::::
Sp:lrgalök
Uborka
Zöldpaprika
Pa !"lld iCSOOl
Birnbóskel
Kitrf'iol
Knrahl.bé
0,1
1,1
30
(126)
0,1
O.J
0,2
0,5
0,4
0.2
6, I
1,7
3.0
4.0
5.1
3,9
6,9
91,2
%,0
93,5
93,7
8<1.3
91,6
88,9
90,4
4,3
O,J
1,0
1.2
1.0
5.3
2,4
2,1
J,6
82,8
91.1
91.0
Km11""
VI(
5.7
14,7
5,7
hi~r',
S"'n-
I
0,7
0.5
1,1
0.6
i,5
O.,
',1
0,8
0.8
0.6
0.7
I~~mu
Lind""., 1972)
0,2
0,2
0,2
"
11 (46)
(84)
20
(92)
(192) 22
(t 21)
" " "
(159)
(142)
]4
1.7
FejC$ káposzta (vörös)
Kelkáposzta
1.1
65
1.6
(272) 31 (130)
I
Fejes káposzta (nyári)
<"h
31 (130)
,
reje$ káposzta «(éli)
["Imilur
F~htrJe
lT~.;'n
I
0.8
0,6
0,9
0.5
I.J
0.9
0.8
0.6
0,6
0.6
0,7
RM'
I
I
O
O
0,1
0,5
1,0
O
O
"'
O
O
-
O
O
O
O
O
O
O
O O
O
I
A
O
m.
Karmin
1. IÚbfú:af. A :lHdréRfi,Wk /Jclulr/a/"'(J ls lIípldlko:úsi értéke
"
50
60
100
200
60
50
120
40
40
40
,n;kroKrl",n,
,
Itn ...
100
50
JO
'"
11<1
100
50
ISO
80
80
60
I I
1,0
0.1
0,2
0.5
0,3
0,5
0,3
2,0
1.0
1.0
'.0
mK
" N". ),,
Vi.amlnok
D
mÓ>m Kramm
8
5
170
"
90
60
140
45
O
O
O
O
O
O
O
O
O
O
"
50
O
I
,
48
mK
c
N 0\
.
Zellergyökér
Retek (hónapos)
Petrezselyemzöld
Petrezselyemgyökér
Sárgarépa
Zöldborsó
Zöldbab
Görögdinnye
Sárgadinnye (z. húsú)
Sárgadinnye (s. húsú)
Sütőtök
Élelmiszer megnevezése
(322) 39 (163) 45 (188) 29 ( 121) 40 (167) 88 (368) 35 (146) 29 (121) 60 (251) 15 (63) 29 (121 )
77
Kalória kI
0,3
1,4
1,0
°
°
0,9
91,4 5,0
O
O
0,8
0,7 95,0
2,2
0,1
1,2
O
82,3
9,8
0,4
4,4
7,25
90,4
5,9
0,1
1,2
1,4
O
1,7
1,0
88,S
8,1
0,2
1,2
°
0,3
2,7
°
7,0
0,2 1,3
ny
1,2
0,9
75,0
14,0
0,4
2,6
0,8
° ° ° ° ° ° 1,2
0,9
88,1
6,8
0,3
0,5
ny
0,7
I I
A
7,0
0,5
91,5
6,5
0,2
0,3
3,0
3,8
mg
Karo-I tm
0,7
0,7
Rost
1,0
0,8
87,0
11,0
0,1
0,3
1,4 0,8
80,0
Hamu
88,4
16,5
gramm
Víz
9,5
0,6
Zsír
0,1
1,5
Fehérje
Szénhidrát
2. táblázat folytatása
B,
166 20 8
-
1,5 -
1,3 0,1 0,3
50 60 300 30 90
50 50 19O 100 50
2
25 1,0 150 200
20 200
1,0
20
40
200
20
45
7
20
0,2
30
mg
25
I
0,2
1,0
mg
C
35
I
I,
NikO-1 tinsav
0,2
40
B,
45
50
mikrogramm
I
Vitaminok
D
O
°
O
°
O
O
° ° ° ° °
mikrogramm
I
I
~
'"
Lencse
(Sl!Ha~)
Borsó (s:ci.nlz)
Suira: hü\'f,/Yt'st'k Bab (slára~)
Csipcrkegombll
Kukorica (lc:jes)
Spárga
S6ska
Spenót
Fejes 5aláta
VörÖ5hag)'ma
Cékla
tlelmiOlcr
m<1l ....VClt..
22,7 26,0
21.9
S,9
4.1
2,0
2,4
1,9
1,5
1,0
0,2
1,6
0,1
0,5
O,]
0,3
1,4 2,]
8,]
0.1
l.2
5J,0
55,9
54,[
J,]
23,6
1,8
2,3
1,8
2,0
5,9
Il·mm
hidrál
S.ón·
0,1
bir
1.3
]27
,
( 1368) 333 (1393)
(1310)
313
(l6J)
39
(5J[)
127
" (67)
(96)
23
(75)
18
(67)
16
]0 (126) ]9 ( 163)
U
K.lóri~
'·ch";'
0.9
94,8
12, I
17,[
16,6
89,0
67,7
94,9
92,4
],0
2,8
],4
0,8
0,9
0,6
1,9
1,9
0.6
89.1
93.2
0,9
Hamu
90.9
Vi,
1. IlÍbltital !alyIMús(J
4,0
],1
],0
0,8
1,5
0,6
O,S
0,5
0,6
O
-
O
O
O
],5
],S
1,0
O
0,7
mtl
I
K.m"·1
O
I
,
0,9
Ro>!
O
O
O
O
-
O
O
O
O
O
°
A
350
200
400
SO
ISO
80
60
SO
]0
K.
]00
]00
200
100
150
-
200
100
m,bOCllmm
.
I'"
V;'.m'no~
l'
-
-
-
,
1,0
1,0
5,0
1,0
O
O
O
2
25
"
40
20
J.5 1,0
10
I]
mil
1,0
mil
(ln . . '
m'~ro-
O
O
O
S
-
O
O
O
O
O
°
Il"'n'm
I ,;,~ C~ '
~
30 (126) 50 (209) 41 (172) 53 (222) 61 (255) 51 (213) 46 (192) 40 (167) 57 (238) 46 , (192) 59 (247)
Alma (Jonathán)
Zöldringló
Vörösszilva
Szilva (Besztercei)
Őszibarack
Kajszibarack
Meggy
Cseresznye
Naspolya
Birsalma
Körte
Kalória kI
Élelmiszer megnevezése
0,8
0,8
0,7
0,7
0,9
0,8
0,8
0,6
0,6
0,4
0,4
Fehérje
I
0,8
0,9
0,5
0,3
0,6
13,5
10,2
13, I
9,0
10,2
11,0
14,0
0,7 1,4
12,0
9,1
12,0
7,0
gramm
I Szénhidrát
l, l
0,9
0,3
0,4
Zsír
83,8
87,0
84,7
88,4
86,8
85,9
83,6
82,7
86,9
83,8
90,5
Viz
0,5
0,5
0,5
0,6
0,7
0,6
0,5
0,8
0,6
0,4
0,4
Hamu
(Tarján - Lindner, 1972)
I
0,6
0,6
0,5
1,0
0,8
0,3
0,4
2,8
1,9
2,6
1,3
Rost
O
O
O
0,5
2,0
O
0,3
ny
O
O
O
mg
I
K~ro-I tm
3. táblázat. A gyümölcsfélék be/tartalma és tdplálkozási értéke
O
O
O
O
O
O
O
O
O
O
O
A
B,
I
50
50
50
20
20
50
50
50
50
20
20
30
20
20
-
-
6 5 6
-
7 0,5
0,9
10
0,7
8
12
10
5
5
mg
C
10
I
j
-
0,1
-
-
-
0,5
mg
-
I
tJnsav
I Niko-
0,3
50
B,
30 30
50
mikrogramm
I
Vitaminok
D
O
O
O
O
O
O
O
O
O
O
O
gramm
mikro-
I
I
:;;:
Mandarin
Narancs
Citrom
Csipkebogyó (friss)
Szőlő
Köszméte
Ribiszke (fekete)
Ribiszke (vörös)
(318) 50 (209) 25 (105) 40 (J 67) 44 (184)
76
"
( 117) 32 (J 34) 34 ( 142) 33 (138) 47 (197) 38 (J 59)
"
S;z.amóca
Szeder
Málna
Kalória
tlelmi,zer
Il'Iell:t>"vezése
0,7
0,6
0,4
3,6
0,6
0,6
0,9
0,6
0,9
O,S
1,2
Fehérje
0,8
1,5
5,5
1,3
0,5
1,4
2,0
1,2
0,6
1,8
0,8
Zsir
9,8
8,5
2,3
8,0
18,0
8,0
9.5
7,0
7,2
6,0
5,4
ll:ramm
S,énhldnll
I
91,l
88,4
88,7
74,0
79,1
86,7
83,2
86,2
89,0
86,9
86,0
Viz
0,6
0,5
0,6
3,3
0,5
0,6
0,6
0,7
0,7
0.5
0,6
Hamu
3, túblúzat jolylalúsa
0,5
0,5
2,2
9,8
1,3
2,7
3,8
4,3
0,8
4,0
5,6
R~'
"Y
oy
oy
2,0
O
° °
O
ny
oy
-
m,
Karotin
I
°
O
O
O
°
O
O
O
O
O
°
A
I
50
70
60
100
50
20
60
40
30
40
20
10
30
70
40
30
R.
30
40
20
-
50
100
mikro~tamm
I
R,
I
0,2
0,2
0,1
-
42
50
45
200
5
30
0,4
150
30
-
40
20
25
I mo
C
0,3
0,3
-
." m,
NikOlin-1
I
Vitaminok D
O
°
°
O
°
O
°
O
°
°
O
ImikTOgramm
I
I
c....,
a
Őszibarackié
Meggyvér
Csipkebogyóíz
Aszalt szilva
GyülIlölcskészítllléllyek Aszalt alma
Banán
Ananász
246 (1030) 271 (1140) 242 (1018) 60 (251 ) 71 (297)
35 (146) 51 (213) 103 (431)
kI
Grape-fruit
Kalória
Élelmiszer
megnevezése
0,6
0,6
0,8 1,0
0,6
2,0
3,5
0,5
2,3
1,4
0,1
0,7
0,4 1,3
1,6
Zslr
0,5
Fehérje
I
82,4
85, I
13,3 15,8
39,7
31,8
38, I
74,1
86,0
89,9
Viz
58,0
61,6
55,4
24,5
12,0
7,2
gramm
Szénhidrát
0,2
0,2
1,2
2,1
1,6
0,9
0,5
0,4
Hamu
3. táblázat folytatása
-
-
-
-
O
-
1,7
-
-
0,3
0,4
-
O
ny
mg
Karotin
0,4
0,4
Rost
I
O
O
O
O
O
O
O
O
A
I
-
-
50
50
50
-
-
50
-
80
20
20
B2
-
160
80
40
mikrogramm
I
Bl
0,9
0,5
-
-
-
0,5
0,2
0,2
mg
sav
Nikotin-
I
Vitaminok
I
-
-
3
3
2
10
20
40
mg
C
D
O
O
O
O
O
O
O
O
gramm
mikro·
I
I
4. úbra. ERY fr; Iw:ai- ~s d~fJ~ llyümölcs-jogyus::IQsa !97I-iNn L Ilma. 2. 6W1>arad<. J....616.
an.ck, 9. ex,=Ilye. 10. esYéb
..... "
"• ,"
"
.. ",
ll'
m
,
"
A
szőlölllű\'(~lés
~;;,
és a borászat népélelmezési
jelentősége
szőlő
az egyik legértékesebb gyümötcsünk. Cukortartalma 15-20% és a benne íz-, aroma- és ásványi anyagok, szerves savak és vitaminok gyümölcsként fogyasztását is jelentőssé, fontossá tcszik. A szőlőt igen változatos módon használjuk fel. Ki nem erjesztctt leve az egyik legkedveltebb gyümölcslé. Készül belőle konzervszőlőíz. s a melegebb éghajlatú országokban természetes aszalvány (mazsola). A szőlő legnagyobb részét azonban hazánkban borrá erjesztve fogyaszIjuk. A
levő
31
l/fo" r-r--
100
-
-
50-
r--
-
r--
1960-65 66
67
58
69
70
a
7/
72
73
n
v
74
b
c
1974
d
e
f
g
5. ábra. Egy fő borfogyasztása Magyarországon és néhány európai országban a) Magyarország, b) Franciaország, e) Olaszország, d) Spanyolország, e) Ausztria,!) NSZK, g) Csehszlovákia
A szőlő gyümölcsként fogyasztásának elsősorban élelmezési jelentősége van, a belőle készült bort viszont az élvezeti cikkek közé sorolják. Ez a szemlélet azonban nem teljesen helytálló, mert a bor mértékletes fogyasztása kiváló étrendi hatású és a szervezet számára más vonatkozásban is előnyös. A megfelelő mértékű borfogyasztás élénkíti a szervezet funkcióit, sőt meghatározott esetekben gyógyászati jelentősége is van. Az egyes országok borfogyasztása - más szeszes italok eltérő mértéke miatt nehezen hasonlítható össze. Magyarország borfogyasztása átlagos, az utóbbi években lassan növekszik. Az étkezési kultúra fejlődését jelzi a palackos borok terjedése. Ez várhatóan tovább növeli az otthoni étkezésekhez fogyasztott bor mennyiségét, s ezzel együtt az összes fogyasztást.
32
A kertészeti termesztés jellemzése és fejlesztésének kérdései
A termelés fcladatainak és lehetőségeinek megítéléséhez mindig figyelemmel kell lennünk az ágazata! jellemző sajátosságokra és a vertikális kapcsolalOkra. Különösen így van ez a kertészctben, ahol a felhasználók rendkívül eltérő igényei miatt a termelés a növényfajok, azon belül a fajták és a termelési változatok tekintetében is igen sokféle. Ezért a termelési fcladatok jellcmzéséül utalunk a kertészet népgazdasági jelentőségére, helyzetére és sajátosságaira. Ennek egyik mutalója az ágazat bruttó termelési értéke, amelyet a 4. táblázatban mutatunk be. Az adatok szerint a kertészet - beleértve a kert címszó ban szereplő, aházikenek termelését magába foglaló tételeket is - a mezőgazdasági bruttó termelési értékből mintegy 14-16'X,-kal részesedik. Ez a mutató főként halmozott jellege és a felhasznált, nem mezőgazdasági eredetű anyagok és eszközök eltérő aránya rniall az ágazat jelentőségének, lehetőségeinek és feladatainak megitélésére csak bizonyos vonat koz{lsokban alkalmas. Nehezebben és kisebb pontossággal határozható meg, de több tekintetben egyéb, jobb összehasonlításra ad leheWséget a nettó termelés értéke. A kertészeti termelés cgy [971-re vonatkozó számítás szerint a mezőgazdasági nettó termelésnek kb. 23/{,-át adja (Varga, 1974). Korábban ez a mutató egyben a kertészet nagyobb
4. láb/á::al. A k{'l"li'ueli lermeszlés brulló leY/nelói érli'kének alak,,/tha 1968. évi önze!wsonlitó áron (KSH Mi"; adatok, 1973, 1974. )975. 1976) Kertéru:ti termelé. a
t%6~70.
é"ek állalla millió Ft
J\'lezögazdaság összesen Növénylermelés Ősszc!;cn
t971~75.
é"ek állaga millió Fl
.
mc,őgazdasági
tcrmelé.s r,"ában
Ktrles.. t; lermelés a mezőpzda~i
.
termelés y'_ában
97 225
100,0
I 15 364
100,0
55445
57,0
64 529
55,9
14441
14,9
16408
14,2
3820
3,9 5.2
4206 6289 5914
3.6 5.5 5, I
Ebből
KertészeI; tern,elés iisszesen
Zöldségtermelés G yii möJcstefmc1és Szőlőtermelés
3 Kerlé,,,,,
5015 5606
I
5.'
l
33
5. tcíblázat. A földterület megoszlása 1938-ball és 1976-ball (KSH Mg-.i Adattár 1965, Mg.-i adatok 1976)
Terület 1938-ban 1000 ha
Szántó ebből
zöldség
Kert Gyümölcsös Szőlő
Rét Legelő
%
5618 58 75 45 208 646 965
60,4 0,6 0,8 0,5 2,2 6,9
7557 1106 30
81,2 11,9 0,3
10,4
Terület 1976-ban 1000 ha
Eltérés 1938 és 1976 között
%
1000 ha
4954 115 154 163 199 377 910
53,3 1,2 1,6 1,7 2, I 4,1 9,8
-664 +57 +79 + 118 -9 -269 ~55
-7,1 +0,6 +0,8 +1,2 -0,1 -2,8 -0,6
6757 1556 34 25 931 9303
72,6 16,7 0,4 0,3 10,0 100,0
-800 +450 +4 +25 +322
-8,6 +4,8 +0,1 +0,3 +3,4
[
I
%
Mezőgazdasági művelésű
terület Erdő
Nádas Halastó Művelés
alól kivont terület Összes földterület
609 9302
.-
6,6 100,0
"foglalkoztatóképességét" is jelentette, s így kedvezőnek ítéltük. Ma a kertészet aránylag nagyobb élőmunka-igénye miatt inkább az ágazat műszaki fejlesztésének igényére és lehetőségeire utal. Más tekintetben jellemzi a kertészeti termelést részesedése a mezőgazdasági célra használt területekből. Ezt az 5. táblázat mutatja. Amint látható, a kertészet területi részesedése az összes és a mezőgazdaságilag művelt területből igen szerény. Ezek az adatok az előzőekkel összevetve azt jelzik, hogya mezőgazdaság egyéb ágaihoz viszonyítva a kertészeti termelésben a növények zöménél nagyobb a területegységre jutó termelési érték. Ehhez természetesen több ráfordítás is szükséges. A termelési érték alakításában jelentős szerepe van a termőhelyi adottságoknak. Minél kedvezőbbek ezek, annál kevesebb ráfordítással lehet jó eredményt elérni. A termőhely hiányosságai részben kiküszöbölhetők, ez azonban többnyire jelentős többletráfordítást kíván. A nagy termelési értékű növényeknél - s ezek közé tartozik a legtöbb kertészeti növény - ezért különösen fontos, hogy közgazdasági és termőhelyi szempontból az optimális feltételeket megkeressük számukra. Igen jelentős a kertészet szerepe külkereskedelmünkben is, mint ez a 6. tábJázatból látható. A kertészeti ágazat terményeinek és termékeinek exportja a IT. világháború előtt a mezőgazdasági export mintegy 10%-át tette ki. Az l 950-es évek végén és a 60-as évek elején ez az arány már 30% körül volt, az utóbbi években pedig megközelítette a 40%-ot, miközben az összes mezőgazdasági export is többszörösére emelkedett. Fontos körülmény, hogy az ehhez szükséges árut a kertészet nagyobb területi termeJékenysége miatt viszonylag kis területről állítja elő. A kertészeti exportnak kb. 1/4-ét a bor teszi ki, a zöldségtermelés kb. 30-35, a gyümölcstermelés pedig 40-45%-ot képvisel. Ezen belül zöldségből lényegesen több a feldolgozott, gyümölcsből pedig a nyers áru. Figyelembe véve termelési adottságainkat és a népgazdaság igényeit, úgy ítélhetjük meg, hogy a kertészeti ágazatok szerepe külgazdaságunkban továbbra is jelentős 34
6. tab/azat. A" egyes mez(jgatJ(lsagi cikkcsoportok rbuwJése
(IZ
ö.UUJ
mezágazdaJ(igi exportból
(KSH St.ti"t;k.l É\'köny>ek alapján) 1934-193~.
1958-1962.
1970-1974.
Cikk me&nevez<:IC é>ck átl.ga, %
ÁllattenyésZlés összesen
44,2
47,0
NövénylerrneSZ:lés összescn
29,2
11,0
18,7
9,7
29,9
33,4
KenéslCt összesen ebbül: bo, friss zöldség friss gyümölcs larlósílOIl zöldség } larlósílott gyümölcs egyéb Egyéb
Mindösszesen
38,0
3,S
7,0
1.7
4,9
3,2
7,2
1,0
10,8
8,1 1,7 8,7 9,0 4,0
1,9 16,9
ILI
9,9
100.0
100,0
100,0
marad, sőt növekszik. Várhatóan a zöldségnövényeknél a feldolgozott, a gyümölcsnél a nyerstermékexport további növckedésévc\ számolhatunk. Az els6dleges hazai szükségletek kielégítéséhez és export terveink rnegvalósításához a jövőben fokozottan figyelemmel kell lennünk a kertészeti termelés néhány sajátosságára. Ezek közül elsőként említjük a termelés során - azon belül klilönösel1 a szedési és áru-előkészítési munkafolyamatokban - szükséges, aránylag sok élő emberí munkaerőt. A kertészet í munkák java részét régen "könnyűnek" tekintenék, melyet nagyrészt "nem teljes értékű munkaerők", az idősebbek, a nők és a gyermekek végeztck. A nehéz fizikai munkákat azonban a mezőgazdasúgban ma már nagyrészt gépesített ük. Újra kell értékelnünk ezért a fejlett technológiákban is többnyire nagy figyelmet kívánó, sokszor kénycimetlen testhelyzetben, mostoha viszonyok között végzett kertészeti munkákat. Ezekhez ma már átmenetíleg is csak akkor kapunk dolgozókat, ha a szakmai hozzáértést, a kényelmetlenséget, az állandó figyelmet stb. anyagilag kellően elismerjük. Ehhez pedig az egyik legfontosabb feltétel az emberi élő munka termelékenységének növelése, amit a kertészeti növények nél a területi termelékenység növelésével jelentősen segíthetünk. Társadalmi körülményeink között teljesebb megoldást a műszaki fejlesztéslől várhatunk. Ebben a mezőgazdaság más ágazataihoz viszonyítva még sok a tennivalónk, bár nemzetközi viszonylatban egyes területeken az élmczőnyben vagyunk. A fejlesztés során a kertészetben is a komplexitásra törekszünk, az cgyes munkafolyamatok gépesítése azonban, különböző okok miau, nem egyformán sürgős. Néhány területen, pl. a talaj-elökészítésben, a növényvédclemben igen gyors volt a fejlődés. A következőkben ágazatonként - azokon belül növényenként, sőt termelési célonként - kell megvizsgálnunk, hogy mely munkafolyamatok gépesítése a legsürgősebb és leggazdaságosabb. Úgy látszik. hogy ma és a közeljövőben különösen a szedés és az áru-előkészítés nagy munkaigényére kell figyelemmel lennünk. A legtöbb kertészeti növénynél a bctakarítás részleges vagy teljes gépcsítését csak a termés egyidejű, koncentrált érése teszi lehetővé. Ezt különböző agrotechnikai e!járásokkal és ilyen célra nemesítctt fajtákkal segíthetjük. A kOl1ccntráltabb érés a
35
kézi szedés termelékenységét is növeli, ezért a kétféle technológia igénye nem ellentétes egymással. A kertészeti termelésben, különböző okok miatt, ma még igen nagy a termésmennyiség és minőség évenkénti ingadozása. Ez egyes esztendőkben vagy azokon belül is rövidebb időszakokban, átmeneti túltermelést jelenthet, amikor a már megtermelt áru értékesítése nehézségekbe ütközik. A termésingadozás nemcsak a termelők és a fogyasztók, felhasználó k között, hanem a betakarítási munkacsúcsok miatt a termelésben is súlyos problémát jelent. Ezért a termelés egész folyamatában, de különösen a növényápolással - azon belül is a kedvező vízellátással és a hatékonyabb növényvédelemmel- mindent meg kell tennünk annak csökkentésére. A termésingadozás azonban ma még általunk nem vagy kevéssé befolyásolható tényezőktől is függ, s így nem küszöbölhető ki teljesen. A termelőknek és a felhasználóknak ezért úgy kell szervezni ük munkájukat és kialakítaniuk a technikai feltételeket, hogya már megtermelt árut lehetőleg teljes mértékben felhasZl1áljuk. Ezt átmeneti tárolókkal, tartalék előfeldolgozó vagy feldolgozólétesítményekkel stb. segíthetjük. A termésingadozás csökkentésével a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem munkaerő-fel használását is kiegyenlítettebbé tehetjük. A kertészeti vertikumban a termelés specializálásával és koncetrálásával olyan méretek alakulnak ki, amelyek indokolják a termelőüzemek egymás közötti és a felhasználókkal, a fogyasztókkal való eddigi kapcsolatának és együttműködésének új raértékelését. A meglevő feldolgozó üzemeink kapacitásának kihasználása és továbbfejlesztése mellett egyes esetekben a termelőüzemekben is indokolt a feldolgozás bővítése, vagy a feldolgozási folyamat egyes, a termeléshez jobban kapcsolódó részeinek kiépítése. A kertészeti növények nagyobb részénél az azonos területről származó termést, eltérő érési ideje és minősége miatt, eddig többnyire különböző célokra (exportra, hazai fogyasztásra, mélyhűtésre és konzervkészítésre stb.) használtuk fel. A gépi betakarítás, s ezzel együtt a koncentrált érés és más okok mindinkább az egycélú termelést hozzák előtérbe. Különösen a továbbra is kézzel szedett növényeknél azonban a termés több irányú felhasználása várhatóan még sokáig megmarad. Ez hozzájárulhat az igények jobb kielégítéséhez és növelheti a termelés gazdaságosságát. A zöldségtermesztés jellemzése és fejlesztésének kérdései
A zöldségtermesztést néhány évtizeddel ezelőtt még konyhakerti növénytermesztésnek is nevezték. Ez a név azonban már hosszú ideje - mintegy fél évszázada - nem állja meg a helyét, mert a szántóföldi zöldségtermelés területe lényegesen meghaladja a kertekét. A szántóföldi zöldségterületet megyénként és fontosabb növényenként a 6. ábra mutatja. Ugyanitt tüntettük fel az egyes növények országos termőterületét és termelési értékét is. Amint látható, a termelési érték tekintetében a zöldpaprika, a termőterület alapján a zöldborsó a legjelentősebb növényünk. Mindkét vonatkozásban fontosak a paradicsom, a hagymafélék, a káposztafélék és az uborka. Jelentős még a sárgarépa, a petrezselyem, a sárga- és a görögdinnye, a füszerpaprika, valamint a zöldbab. Az egyéb zöldségfélék mennyisége az összes zöldségnek 15-20%-a között mozog. Az összes zöldség mintegy 40-43%-át használja fel közvetlenül a lakosság (ennek mintegy 213 része nem kerül kereskedelmi forgalomba), mintegy SO%-át a konzervipar dolgozza fel, s kb. 7-8%-át nyersen exportáljuk. Konzervipari termékeinknek kb. 3/4-4/5-e exportra is kerül. Az arányok azonban növényenként igen eltérők. A frisszöldség-exportban legnagyobb jelentőségű a paprika, a görögdinnye, a hagyma, a paradicsom és az uborka, a konzervben a paradicsom, a zöldborsó és a paprika.
36
~
'"
Ili
\
~
?
,,-
)
<3
.
.
"
)
-, _._,._.~
,, ,
6, dbm. Zö/(hégft'rl!l
f~~'
--' -'
() ,.:':"
~--.""
.
-'\2
(I
~j ~Jf) ~J L
~,~~
\.
'\
\,_ J 1<
"
(\.''''-:
.
' - - { '-T_
_.~,
\. ~ "
"~rf )~SleSln
CJ
DMJnfri
"
'" 1000
21'
~
....L- .:J
~91l
1526
fflO,O
JO,6
'\'.
694
,7+61
ftmne';', ,
",,/1 fl
!!-
l , 1<>1<1110,106. 2. pan&
5 G
3
,
2
I
€'l ~?'\ .~ J.
~ ~
/:-'~I Ir _
.
II _ - _
"~.~ ~! ~
<,1>&'-- .•
.~
,
,,
~.-
7. láblázal. Üveggel és müanyaggal lakarI lerülel az á.g.-okban és mglsz-ekben (ha-ban) (A MÉM 1976-os évi adatai alapján)
Megnevezés
övényházak alapterülete ebből zöldséggel hasznosított Fóliával takart terület *
1971
78,4 41,5 222,6
ebből fűtött
-
1972
I 101,9 52,9 275,7
-
Melegágyi ablakok
379,7
342,3
Összesen
680,7
719,9
1973
1974
1975
1976
102,5
102,8
109,1
113, I
49,0 335,9 124,1 296,9
47,5 344,6 160,6 296,9
53,0 365,2 170,5 217,8
53,0 369,2 180,3 188,4
744,3
692,1
670,7
1735,3
• Az összes fóliával takart terület kb. 2200 ha.
Tennesztett növényeink között leginkább a zöldségtermesztést jellemzi a hajtatás és a pa/ántanevelés. Az ehhez szükséges termesztő- és szaporítóberendezések -különösen a fólia - területe az utóbbi években rendkívül megnőtt. Nehéz kezelése és anyagigényessége miatt visszafejlődőben van amelegágyi ablakfelület. A zöldségtermesztésben más ágazatokhoz képest mindig igen jelentős volt az öntözés. Ez a 60-as évek közepe óta - egyes csapadékos és hűvös évek kivételével az összes zöldség 30-35%-a körül ingadozik. Az öntözés műszaki fejlesztésével a zöldségtermesztésen belül az öntözött terület aránya várhatóan tovább növekszik. A jövőben mennyiségileg és minőségileg, itthon és export vonatkozásban egyaránt, a zöldségfélék iránti igények növekedésével számolhatunk. A feldolgozott termékek exportjában a korábbi mennyiségi növekedés mellett mindinkább előtérbe kerülnek a minőségi követelmények. A mennyiségében kevesebb, mégis fontos nyerszöldségexportunk elsősorban a tőlünk nyugatra és északra fekvő államokba irányul. Mindig akkor kell az árut vinnünk, amikor az már versenyképes a tőlünk délebbre fekvő országokéval, de az importáló országokban még nem kezdődött meg a tömeges érés. Ezt elsősorban egyszerűbb, olcsóbb, de technikailag viszonylag fejlett berendezésekben való hajtatással, valamint a korai és késői szabadföldi termesztés fejlesztésével érhetjük el. A hazai fogyasztás javítása szintén megkívánja a termelés, illetve az érés, betakarítás idejének széthúzását. A tárolt és a tartósított zöldségfélék mellett ennek is nagy szerepe van a jobb téli zöldségellátásban. A termelőerők - az emberi élő munka és a technika - folyamatos és jobb hasznosítása érdekében is mindinkább előtérbe kerül a termelés és betakarítás helyes időzítése. A termelés elhelyezésekor a termő helyi adottságok közül különösen az öntözés lehetőségét, a talaj gyorsabb felmelegedését, valamint a késő tavaszi és kora ő zi fagyok kisebb valószínűségét kell figyelembe vennünk. A tájban, illetve az üzemben igen jelentős a terület kedvező fekvése, védettsége, amely egyes időszakokban aránylag kis távolságon belül 3-4 oC-os hőmérséklet-különbséget jelenthet. Kedvezőbb termőhelyi adottságok a magasabb hőmérséklet miatt általában az ország délkeleti felén találhatók. Az általuk nyújtott előny az ottani hátrányokat (kevesebb csapadék, nagyobb szállítási távolság stb.) általában túlhaladja. Említettük már, hogy hazai körülményeink között a termés biztonságának, a termésingadozás csökkentésének és a termésmennyiség növelésének a legtöbb zöldségnövénynél alapvető feltétele az öntözés. A termésingadozás és alacsony termés miatt - néhány zöldségfaj, pl. görögdinnye, zöldborsó stb. kivételével, ahol a kiegészítő 38
vízellátást esetlegesen alkalmazzuk - zöldségnövényeink ma már öntözés nélkül nem is termelhetők gazdaságosarl. A termelés intenzításának növekedése. a korúbhinál johb tápanyag- és vízellátás elősegítik a növények egyenletes. gyors fejlődését. A fajtamegválasztás során ezért a rövidebb tenyészidej ű. gyorsabh fej lődésíí. koncentrál tabb éréstí. igényesebb növények kerülnek előtérbe. Természetesen a tcrmelés célja is hat a rajta megválasztására. Így pl. konzervipari fel használásra, piiré készítésre nagyobb szárazanyag-ta rtalmú paradiesomfajtát választunk, s e tulajdonság érvényesiilését az alkalmazott agrotechnikával is igyekszünk segíteni. Els6sorban a koraiság és a biztonságos termelés érdekében alkalmazzuk a 7öldségféléknél a palántanevelést. Jclenleg a zöldségnövényeknek mintegy felét palántáról terrnesztjük. s annak aránya a továbbiakban is jelentős marad. A jövőben a munka termelékenységének növelCse és a növények igényeihez való pontosabb alkalmazkodás végett a termeszt6berendezésckhen is több munkafolyamatot kell gépesítenünk. A korábbi biofütéses melegágyakat korszerű technikai fütéssel cseréljük fel. Ezek nagyenergiaigénye miatt azonban törekednünk kell a természetes hőforrások vizének felhasználására is. A herendezések ke7clésének automatizálása, a nagy hőingadozásokhoz való gazdaságos alkalmazkodás és energiatakarékosság az energiahordozók közül a gáz és az olaj használatát indokolja. A mezőgazdaság sokszor kedvezőtlen szállítási körülményei szintén ebbe az irányba hatnak. A szántóföldi zöldségtcrmesztés talaj-előkészítése és növényápolási munkáinak egy része a mezőgazdasági növénytermeszlésben használt gépekkel. illetve az azokal kiegészítő speciális gépsorokkal jórészt megoldott. illetve megoldható. További jelentős előrehaladás a szelektív gyomirtó szerek elterjedését61 várható. Ezek klilönösen jelentősek a kis tenyészteriilctíí, úgynevezett sürűsoros zöldségnövényeknél (borsó. hagyma, sárgarépa. petrezselyem stb.), ahol nehczen végezhető technikai gyomirtás. A széles soros zöldségnövényeknél a technikai és a vegyszeres gyomirtúst kombinúhan alkalmazzuk. A nagy területigényű iparszcríí zöldségtermesztésben használt különleges gépsorok a termesztett növények számának csökkentését indokolják. Ez azonban belátható időn belül nem vezet egyetlen zöldségnövényt termelő zöldségágazat kialakulásához. Az utóbbi években az így indult üzemek is - különböző okok miatt - több zöldségnővény termelésére álltak át. Mai ismereteink szerint a közeljövőben 2-3 f6növény és - ki.ilönösen. ha hajtatást is végez az iizem - néhúny. ezt kiegészitő növény alkotja majd a zöldségágazatot.
•
A gyümölcslermeszlés jellemzése és fejlesztésének kérdései Gyümölcstermésiink zömét régebben szinte kizárólag a szőlő közötti. a szórványban és a házi kertekben található gyiímölcsfák adták. Az 1935-ös általános gyümölcsstatisztika szerint az üzemi gyiimölcsösök teriilctc 11515 ha, s ebbcn darabszám alapján az összes fának csak 3,6%-a volt. Az lizemen kívüli fák kevés termést adtak. A kezelés hiúnyosságai. a gyenge nővény védelem miatt a gyümölcs minősége sok kívánnivalót hagyott maga után. Az 1950-es évek től kezdve a kialakuló nagyüzemekbcn gyors fejliídésnek indult az üzemi gyiimölcstermesztés. Mennyiségileg és miniíségileg különösen nagyot léptünk előre a második és a harmadik ötéves terv idején, a 60-as években. A nagy táblúkkal a gyiimö!csös bekerítéséhez viszonylag kevesebb anyagra volt szükség. s igyanyúlkár ellen, ue növényvédclmi és más okokból általánossá v,llt annak használata. Ehhez hozzájárult az is, hogy régebben alkalmazott közepes törzsmagasságú fák mellett, majd azok helyeit, törpealanyra oltott, alacsony törzslí, gyorsabban ternlőre forduló gyümölcsfákat telepítettünk. Ezekben az intenzív gyümölcsösökbcn könnyebb a
39
-t..
c)
'-"(.'1 \ ~"._.
8
.L:J
egyéb
~ tsz
5
'\".~"
"á.g.
l.
....,
,".
2
\
9
,
...........
5
'-\
.7
~
:~ .-.'
}
...... _.'
.A
.-'';
r'-'
,:"
belső
kör:
őszibarack,
~.7
4. kajszi, 5. körte, 6. meggy, 7. cseresznye, 8. bogyósok, 9. egyéb termőterület; külső kör: termésmennyiség
g
"
,.i
, ..j
,.J
;
,._.'\............r..;
2
1
@ -
" _J
f''''
.
l
/
,.;
'\-"
-" _.\..,._."'., . ...,. _.r·,
....... \..,.-.._,1.....\.."..1
7. ábra. Gyümölcstermelés megoszlcísa 1974-bell J. alma, 2. szilva, 3.
'9
2@
"\._.-
5
J2G1
\. .....'<:;;2)~~
'-'-.')
J
(
· l.,
"
"'i
f-· ....·
l
I. .J
~-(r ~
,..'I
",.
"I
(,.-.
t'
.;
,.
r'-'
-
,i ,.1
.;
,
/.,;
."
.' I
..
. .
befohoN/utf ,u."'t!$ tur taNID
260
:00
• ...........-.-.
M3%
f60
''lJ
-.----'T-". '
~~
1111) I
I,
!i--ik
1-
D
o""
~
j
2(
1:+7.:,_ :S~-;il
Du""'
c:::::::l QUibQracIt
EiiJI
1111111111
c:JJ
'77ZL24
~mtW!/
C
gCUHtzlljp
:J
([[J mo·ffI(J
r..Z:Il szo~o CgJ tillll> bttollor/foft f~l'm"'s áS$ulUf1: 1 ~72 1,17 r ftrmtM81 irtik,' Se95 millió Ft
R. áhra. A fontosabb
~)'li"'ö/('siik
l;wtokarifof!
ferm~n'
h
(t',"/IIe/ési
jl"f~ki'
1974-bell
nö..-ényápolás. a növényvédelem. s lényegesen eg)'szeríibb a még mindig nagy munka· csúcsokat jelenlő szürel. Előnyük még. hogy gyorsabban lermőre fordulnak. s íg) a Iclepiléssel kapcsolalos kiadások hamarabb megtérülnek. Az ország gyümölcstermelése - különösen az üzemi gyümölcsösökjelentős része a Duna·Tisza közén és Szabolcs megyében van. Emellett a termelésre kedvező területeken. az ország más tájai n is vannak jelentős nagyságú üzemi gyümőlcsösök. A mind intenzívebbé váló gyümőlcstennelés feltételei között ujabban egyre inkább terjed az öntözés. Az árugyümölcsösökben a területnek és a termelési értéknek is kb. felét az alma a téli alma - jelenti. Fontosságában ezt követi az őszibarack. a szilva és a kajszi. Jelentős még a meggy. a körte és a cseresznye is. Az egyéb gyümölcsfajok közül ti bogyósokat és azon belül a szamócát kell kiemelnünk. GyümÖlcstermelésünkben különösen minőségi és árutermelési vonatkozásban ma már a nagyüzemi termelés mennyisége a döntő. Főként a télialma-termeszlésünk nőtt jelentős mértékben, s a hazlii gyümölcsfogyasztás és export gyors növekedését is elsősorban ez lelte lehetövé. Az összes gyümölcsexport mennyisége az elmult években megközelitette a 400 OOO lonnál, s ennek több minI 90'1,',-a téli alma. Az export további fejlesztéséhez azonban más gyümölcsfajokra is szlikség van. Különöscn jclentős az igény a nyári csonthéjasokból és bogyósok ból. Ezek tc1cpílésél a nagyüzemi gyürnölcsösökben dolgozó munkaerő kiegyenlitettcbb fogJalkozlatása érdekében a téli almára szakosodott üzemekben is végezhetjük. Az utóbbi években jc1entösen növekedeu a külőnbőző gyümölcskészítmények termelése. A külföldi tapasztalatok alapján kü1őnősen II gyül1lőlcslé-fogyaszlás további gyors növekedésével számolhatunk. Elsősorban ipari felhasználásra indult meg a gyümölcs gépi betakarítása rázással. Egyes gyümölcsfajoknál a lerázolt termés nyers fogyasztásra is használhuló. Más fajok esetében a lermés minöségi megoszlása lehetségessé és szükségessé is teszi, hogy egy részét feldolgozva értékesitsék. Termé· szetesen a feldolgozás céljának megfelelő minőséget mindig biztosítani kell. 4/
A mind nagyobb mennyiségi igények kielégítését elsősorban a termésátlagok növelésével érhetjük el. A mai gyümölcstermesztésünket még erősen jellemző termésingadozás csökkentése is fontos feladatunk. Telepítéseinket az ültetvények elöregedése és erkölcsi elavulása miatt folyamatosan váltanunk kell. Minthogy gyümölcsöseink nagyobb része nagy ráfordítást kíván, s ennek megfelelően nagy termelési értéket ad, a gazdaságos termelés végett számunkra különösen fontos a kedvező termőhelyi feltételek biztosítása. A termés mennyiségét és ingadozását jelentős mértékben befolyásolják a késő tavaszi fagyok, a termőhely megválasztásakor épp ezért különösen figyelnünk kell erre a tényezőre. Ha mégis fagyveszéllyel kell számolnunk, fel kell készülnünk elhárítására. Ma a fagyveszélyt megbízhatóan fagyvédelmi öntözéssel tudjuk csökkenteni. Az intenzív termelésben a kiegyenlített, nagy terméshez - sokszor a sekélyebben gyökerező, érzékenyebb alanyok miatt is - az öntözés egyre szükségesebb és gazdaságosabb. Jelenleg az összes gyümölcsterületnek kb. 3-4%-a öntözött. Az új telepítésű gyümölcsösökben az ültetvények mintegy felét tervezzük öntözéssel. A legtöbb élő munkát a gyümölcstermesztésben ma még a szedés kívánja. Amilyen mértékben sikerül a kézi szedési munkacsúcsot részleges vagy teljes gépesítéssel csökkenteni, illetve széthúzni, úgy lép előtérbe a metszés problémája. E munka teljes gépesítése mai ismereteink szerint nem oldható még meg, ezért e munka széthúzására, könnyítésére és ahol lehet, gépi segítésére kell törekedni. A gyümölcsöt raktározásra, szállításra vagy fogyasztásra érett állapotban szedjük. Elsősorban időjárási és kereskedelmi okokból - főként a gyorsan romló nyári gyümölcsökben - rövid idő alatt is jelentős veszteség keletkezhet. A téli gyümölcsök - melyek közül legfontosabb az alma - csak akkor tárolhatók hosszabb ideig, ha tárolásra érett állapotban szedjük és azonnal raktározzuk. Mindezek az üzemekben is zükségessé teszik a termelt gyümölcs egy részének átmeneti vagy tartós tárolását. A
szőlőtermesztés
jellemzése és fejlesztésének kérdései
A XIX. század végén - 1875 óta - a szőlőgyökértetlí - a filoxéra - a kötött talajokon levő szőlőink nagyobb részét elpusztította. Az újratelepítés ezeken a helyeken oltványszőlővel csak részben történt meg, az ültetvények jelentős része a flloxérával szemben immunis homokra helyeződött át. így ma a Duna-Tisza közén, a Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyei homokon találhatjuk szőlőink nagyobb ré zét, s egyben legnagyobb területű és hozamú borvidékünket is. A szőlőművelés régen szinte kizárólag kisüzemi jellegű volt. ]nkább csak az úgynevezett történelmi (minőségi) borvidékeken alakultak ki viszonylag nagyobb gazdaságok, amelyek szintén kisüzemi módszerekkel dolgoztak és csak nagyobb pincészetük révén voltak akisüzemeknél előnyösebb helyzetben. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulását követően az I960-as években jelentős telepítések történtek. Ma nagyrészt ezek képezik az állami gazdaságok és termelő szövetkezetek nagyüzemi ültetvényeit. A szövetkezeti tagok családi művelésben és a lakosság kisegítő gazdaságaiban levő háztáji és kisüzemi szőlők jelenleg még területileg túlsúlyban vannak, de a termésben való részesedésük már nem éri el az 50%0t. A szőlő termésátlaga Magyarországon aránylag kicsi. Különösen alacsony a kisüzemi jellegű termelésben, a termőterület ezért is fokozatosan csökken. Ennek ellensúlyozására és a termés növelésére új üzemi telepítések szükségesek. A fejlesztés lehetőségeit elsősorban az állami gazdaságok nagyüzemi ültetvényei mutatják. Ezek országos átlagtermése a 70-es évek első felében ha-onként 70-80 q körül volt, néhány üzem egyes tábláin pedig a 100 q-t is jelentősen túlhaladták. A termésbiztonság és a nagy termés legfontosabb tényezői a szőlőtermesztésben a fajta helyes megválasztásán kívül a talajok jó tápanyag-ellátottsága és a rendszeres 42
9. ábra. A
szőlőferülef
megoszlása megyék és borvidékek szeriIIf 1965-bell
I. Alföldi, 2. Badacsonyi, 3. Balatonfüred-Csopaki, 4. Balatonmelléki, S. Bársonyos-Császári, 6. Egri, 7. Mátraaljai, 8. Mecseki, 9. Móri, 10. Somlói, II. Soproni, 12. Szekszárdi, 13. Tokaj-Hegyaljai, 14. Villány-Siklósi borvidék
növényvédelem. Egyes termőhelyeken és meghatározott termelési célra (pl. a csemegevagy az aszúsítás elősegítésére stb.) az öntözés szerepe is növekszik. agy a jelentősége még a nagyobb termőfelület kialakítására alkalmas művelés módoknak is. Egyben ezek tették lehetővé a talajápolás és növényvédelem széles körű gépesítését. A szőlőtermesztésben a legnagyobb munkacsúcsot ma még a betakarítás jelenti. agyüzemeinkben ez, a még különböző érési idejű fajtákkal széthúzott betakarítási idő mellett is, sok problémát jelent. A szedés gépesítése így nemcsak az emberi élő munka hatékonyságát növeli, hanem az optimális időben való gyors lebonyolítással közvetve is kedvezően hat a termelés gazdaságosságára. A drága szedőkombájnok használata csak nagy termésátlag esetén gazdaságos. Alkalmazásukhoz emellett a fajtákat, a metszés- és művelésmódokat és ezzel együtt a meglevő támberendezéseket is újra kell értékelnünk. A szedés részbeni vagy teljes gépesítésével a későbbiekben - a gyümölcstermesztéshez hasonlóan - a metszés jelenti majd a legnagyobb munkacsúcsot. Mai ismereteink szerint itt gépi előmetszéssel, illetve az erőkifejtést csökkentő és ezzel a hatékonyságot növelő gépi eszközökkel érhetünk el eredményt. A magyar szőlészet és borászat hazai és nemzetközi hírnevét elsősorban "történelmi borvidékeink" (Tokaj, Badacsony, Villány, Eger, Sopron stb.) borai alapozták meg. Az említett filoxéravész óta azonban a helyzet jelentősen megváltozott, az immunis területek javára. Ma már a termés nagyobb részét a homok adja: itt nemcsak a termő terület, hanem a termesztett fajták és a termőhely miatt a termésátlag is nagyobb. A szüreti munkák és a borkezelés fejlődésének eredményeként ma már boraink minősége is jelentősen javult. A borok minőségében egyébként a felhasznált alapanyag mellett mindenütt döntő szerepe van a borászat fejlettségének. Ezért a szőlőtermelést és a borászatot egymással összhangban kell fejlesztenünk. szőlő-termelésben
43
Az üzemen kívüli kertészeti termelés fejlesztésének kérdései
A kertészeti termelésben, különböző okokból, ma igen fontos szerepe van a nagyüzemen kívüli termelésnek. Egyes munkafolyamatok jellege még a nagyüzemen belül is kisüzemi, mert az adott fajtól és a termelés céljától függően igen változó mértékben valósítható meg a termelés gépesítése. A kistermelők saját fogyasztásukra, de hazai értékesítésre és exportcélra is igen jelentős termésmennyiséget állítanak elő. Az adatok szerint ma még a nagyüzemi termelés az összes termelésnek csak a kisebb részét adja. A termés nagyobb felét részben a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságai, részben egyéb szövetkezetek (szakszövetkezetek, társulások stb.) és a lakosság kisegítő gazdaságai állítják elő. Az utóbbiak különösen a saját célra, fogyasztásra való termeléssel járulnak hozzá a lakosság jobb ellátásához. Az egyéb kisüzemi jellegű termelésnek is hasonló a szerepe, ezeknek azonban gyakran jelentős az árutermelésük is. A termelés céljától és módjától függően a kisüzemi termelés igényei sok tekintetben eltérnek a nagyüzemekétől. A kertészeti ágazatok ból itt elsősorban azok a fajok, illetve azok a termelési célok és eljárások találhatók, amelyeknél az élő munkát ez ideig nem sikerült géppel felváltani. A nagy munkaigény miatt azonban mennyiségi csökkentés vagy a munka könnyebbé tétele itt is igen fontos feladat. Ez kisgépekkel és jó munkaeszközökkel jelentősen segíthető. Különösen a több árut adó, már többé-kevésbé szakosodott kisüzemekben a növényvédelem hasonló jelentőségű, mint a nagyüzemekben. Egyéb célra azonban nálunk és külföldön is törekednek a kemikáliák használatának csökkentésére. Ezt kevésbé igényes fajtákkal is elő lehet segíteni. A korábbiakban láttuk, hogyanagyüzeni termelésben a szedés gépesítése (az egyidejű betakarítás), illetve a kézi szedés termelékenységének növelése végett a fajta és az agrotechnika vonatkozásában is az érés koncentrálására kell törekednünk. Ez a kisáru-termelésben már nem mindig fontos, a saját célra való termelésben pedig megtartják a jelentőségüket a hosszabb ideig, folyamatosan érő fajták is. 8. tób/ózat. A kertészeti terme/és szektorollkéllfi a/akl/hísa (/975) (1968. évi változatlan áron) (KSH Mg. adatok, 1976)
Megnevezés
Állami gazdaságok Mezőgazdasági tsz-ek közös gazdasága i Mezőgazdasági tsz-ek háztáji gazdasága i gyéb gazdaságok Összesen Állami gazdaságok és tsz-ek közös gazdaságai együtt Kisüzemek együtt
44
Ebből
Kertészeti ágazatok együtt
szőlő·
és bortermelés
zöldségtermelés
gyümölcstermelés
milliárd Ft
%
milliárd Ft
%
I
milliárd Ft
%
milliárd Ft
2,552
15,8
0,179
4,5
1,270
20,9
1,103
17,9
5,004
30,91
1,850
46,7
1,560
25,7
1,594
25,9
%
3,325 5,317 16,198
20,5 32,8 100,0
0,933 1,001 3,963
23,5 25,3 100,0
1,231 2,017 6,078
20,3 33,1 100,0
1,161 2,299 6,157
18,9 37,3 100,0
7,556 8,642
46,6 53,4
2,029 1,934
51,2 48,8
2,830 3,248
45,6 53,4
2,697 3,460
43,8 56,2
Más okok mellett, a kertek többnyire védettebb fekvésének kihasználása is indokolttá teheti a nagyobb arányú hajtatást, vagy a koraiságra való törekvést. A gyümölcsfajok közül a folyamatosan érő bogyósgyümölcsűek és csonthéjasok termelése illik elsősorban a kertekbe. A termelő lakosság saját ellátása és a jelentős árutermelés indokolja, hogya rendelkezésünkre álló eszközökkel a kisüzemi termelést is segítsük. Ennek egyik legfontosabb lehetősége a felvásárIás megszervezése. A felhasználók megfelelően időzítve többnyire nagy mennyiségű és egységes minőségű árut igényelnek. Ezt valamennyi növénynél a szaporítóanyag biztosításával, s ezzel együtt megfelelő fajtapolitikával lehet elérni. Ugyancsak segíti ezt a termelők jól fejlett és egészséges palántákkal való ellátása. Egyéb kertészeti ágazatok helye az üzemekben
A kertészeti termelés más ágazatai a mezőgazdasági üzemekben csak kisebb mértékben fordulnak elő. Viszonylag legjelentősebb ezek közül a szaporítóanyag-termelés. A zöldségmagtermesztés, többnyire más igényei, valamint a vetőmag-keveredés elkerülése végett vállalatilag vagy üzemen belül legalább területileg elkülönül az áruzöldség termelésétől. Egyes esetekben azOnban - elsősorban az ipari célú zöldségtermelés esetén - a vetőmag-előállítás összehangolható az áruzöldség-termeléssel (pl. paradicsom, paprika stb.). A gyümölcs-szaporítóanyagot előállító faiskolai termelés, illetve a szőlővessző- és oltványgyökereztetés eltérő igényei miatt szintén elkülönül az árugyümölcs- és szőlőtermeléstől.
f
A termesztőberendezések - üvegházak és fólia sátrak - felületének gyors növekedése elsősorban a zöldséghajtatást és a palántanevelést segíti. Gazdaságossági okokból az úgynevezett holt idényben ezek dísznövénytermesztésre is használhatók, vagy az üzem a jól felmért szükségletek kielégítésére dísznövénytermesztésre is felkészülhet. Ilyen vonatkozásban a lakossági és az exportigény gyors növekedését tapasztaljuk. A zöldségtermesztés jellegzetes ágazata a gombatermesztés, amelyet korábban azonosnak tekintettünk a csiperkegomba termesztésével. Ennek zömét elsősorban Buda déli részén, kőpincékben termeljük meg. Külföldi és hazai tapasztalatok is azt mutatják azonban, hogyacsiperkegomba megfelelően átalakított termesztőberendezések ben is előállítható. Emellett kísérletek folynak a termesztőberendezések más gombafajokkal történő hasznosítására.
45
~ldsé~ernnesztés Dr.
Cselőtei
László
A zöldségtermesztés története
Az ember által kultúrába vett növények között már a legrégibb időben ott találjuk a zöldségnövényeket. Kezdetben valószínűleg inkább a gyűjtögetés volt az uralkodó, hisz még ma is előfordul, hogy egyes zöldségnövényeket - sóskát, tormát - vadon termő, illetve elvadult növényekből gyűjtenek. Különböző forrásokból következtethetünk arra, hogy egyes zöldségféléket 5-6 ezer évvel ezelőtt már termesztettek. Az európai kultúrkörben a zöldségtermesztés Kisázsiából a Mediterraneum keleti felében indult meg. Az ókori Egyiptomban már tudunk a vöröshagyma, fokhagyma, zeller, retek öntözéses termesztéséről. Kínában körülbelül ugyanebben az időben alakult ki a zöldségtermelés, melyhez a kertszerű, ágyas művelést szinte ma is meglevő formájában alkalmazták. Ott egy-két kivétellel ugyanazok a növények fordultak elő, mint Egyiptomban. Az írott emlékek szerint, időszámításunk kezdetén, a római birodalomban magas fokot ért el a kertészet. Ekkor már ismert a legtöbb zöldségféle, sőt egyes növények (pl. a spárga) hajtatásával is találkozunk. A középkorban Európában a kolostorkertek voltak a kertészeti termelés központjai. A magyar történelemből ismert szentgalleni kolostorban találták meg az eszményi kolostor tervrajzát a IX. századból. Ezen a zöldségeskert alaprajza is szerepel. A kertben szabályos mértani elrendezésben megtaláljuk a vöröshagymát, fokhagymát, póréhagymát, zellert, retket, salátát stb., tehát az új világból származók kivételével csaknem valamennyi ma ismert zőldségnövényt (Rapaics, 1940). Nyelvkincsünk elemzése alapján a honfoglaló magyarok valószínűleg már a vándorlásuk alatt ismerték a tormát és a hagymát. Letelepedésük után többnyire az itt talált népektől vették át a tököt (Lagenaria) és a babot (Vigna sinensis), de lehetséges a már korábbi, bizánci ismeretség is. A középkorban a kertészeti növények - köztük a zöldségfélék - termesztése nagyobbrészt a kertekben történt. Nyelvünkben a kert szó a finnugor eredetű kerítésből származik. A XIII. századi oklevelekben azonban már elválik a kerítés (sepes) a kerttől (hortus). Az utóbbin a lakóhely mellett, a belső telekhez vagy portához kapcsolódó, vagy a határ valamely részén a szántóföldtől elkülönült területeket értették. A lakóházak, gazdasági udvarok mellett voltak a tulajdonképpeni konyhakertek, ahol elsősorban a kis mennyiségben, de folyamatosan használt zöldség- és fűszernövényeket termelték meg. A falun kívül levő kertek inkább szőlők, gyümöl. csösök, de sokszor a zöldséget is itt termelték. Ezek sokszor a "káposztáskert" - hortus coulinum -, "vizeskert" stb. nevet viselték (Varga, 1974). Nevük helyenként századokon át helynévként (dűlőnévként) fennmaradt. Jellemzőjük, hogy akár a falu mellett, akár attól távolabb voltak, nedves, vizes, patakmenti területeken feküdtek, s részben elhelyezkedésük, részben a növények igényei miatt a leghamarabb jutottak trágyához. A XV. századtól földesúri iratokban már gyakran találkozhatunk a káposztásföld felszántására, palántázására, gyomlálására és kapálására alkalmazott bérmunkások díjazásával, sőt állandó (saláriumos) alkalmazottként megtaláljuk a kertészt (hortulanus) is (Szabó, 1965). Más zöldségnövények alá azok igényeinek meg4 Kertészet
49
felelően jelöltek ki területet (Boross, 1957). A XVI. században termesztett zöldségnövényekről Méliusz Juhász Péter (1578) debreceni szuperintendens könyvéből is olvashatunk, amely az abban a korban ismert növények nevét és tulajdonságait részletesen felsorolja. Ugyanebben az időben a cepas dinnyetermesztés annyira isalius mert, hogy olykor az idő ~~ pont meghatározására haszporros asea/an/as nálták a "dinnyevetéskor" kifejezést (Boross, 1957). A kertészeti, így a zöldapium pe/rase//num ségtermelés történetében is ~~ határkövet jelent Lippay cererol/um cO/londrum János "Posoni kert" című I 1664 -1666 között megjelent munkája. Lippay bátyone/um lao/uea jának, az esztergomi érseknek pozsonyi kertjében tanulmányozta a kertészeti papaver satafleg/a . növényeket. Könyvében összegezte ezek termesztépast/nachus rad/ees sére vonatkozó hagyományokat, . véleményeket, s azokat saját megfigyeléseimagones oau/as I vel egészítette ki. Egyes növények rövid termesztési leírása mellett szól az akkor be/as g/flo előforduló fajtákról, egyes - termelési eljárásokról (pl. trágyafűtésű melegágy, a "ganéjos ágy" készítéséről, 10. ábra. Középkori kolostori veteményeskert amely palánták nevelésére vagy hajtatására használható). Megemlíti a vetőgépet "ki által úgy vethetik a magokat, hogyegymástul mind egy-aránt essenek", de hozzáteszi, hogy ő még ilyet nem látott. A háromkötetes könyv - amelyból az egyik a zöldségnövényekkel foglalkozik - igen sok, még ma is helytálló megállapítást tartalmaz. A munka értékében messze meghaladja az addig kiadott zöldségtermesztési könyveket. E több mint 100 évig alapvető magyar kertészeti kézikönyvként szereplő, több kiadásban megjelent munka jelentősége nemcsak gazdasági, hanem kultúrtörténeti szempontból is nagy. A XVIT. században Lippay korában már megtaláljuk azoknak a termesztőtájaknak a nyomait, amelyek sok tekintetben ma is zöldségtermesztésünk alapját képezik. Így a Gyula környéki zöldségtermelésről Evlia Cselebi híres török világutazó megemlékezéseiből (Karácsony, 1904) és a XVI. századbeli iratokból tudunk (Szabó, 1965). Ezek a káposztatermelésről szólnak, de kiemelik az e tájon termelt dinnye igen jó minőségét is. A Szentes környéki zöldségtermesztés főként a török háború idején, az 1600-as évek végén, az 1700-as évek elején erősödött meg, amikor Szentes
D
l
I
J I
]
~=====I
==========I
50
volt a császári hadak élelmezési központja (Szalva, 1959). A hevesi dinnyetermesztés a XVI. század végén, a XVII. század elején már szintén híres volt. A dinnyeszüret ebben az időben a szőlőszürethez hasonló nyári mulatságot jelentett, ahol a túlzott dinnyeélvezet káros hatását borral igyekeztek ellensúlyozni. Gyöngyös lakói egy 1605-ből származó adat szerint szolgálatuk váltsága fejében évenként 120 cseber bort és külön dinnyebort fizettek a földesúrnak (Boross, 1957). Bél Mátyás (1724) Magyarországról írt több kötetes gazdaságföldrajzi munkájában megemlékezik egyes Szabolcs megyei . községek káposztatermeléséről. A falvak és városok körüli, nagyrészt saját fogyasztásra történő zöldségtermelés a XVI-XVII. században részben árutermeléssé alakult át. Ennek két jellemző formája ismert: egyes vidékek, helységek egy-egy - többnyire télire eltartható - zöldségféle termelésére specializálták magukat (derecskei hagyma, makói hagyma), s azzal "szekereztek" kisebb-nagyobb körzetben vagy vásárra vitték áruikat (az őszi vásárok egyik napja pl. káposztavásár volt). Előfordult azonban, hogy más zöldségfélével, így dinnyével is szekereztek. Ezt az árut részben kertekben, részben a szántóföldön termelték. Az utóbbi esetben a föld sokszor a rendes vetésváltásba - fordulóba - tartozott, de gyakran egy helyen, a falu közelében szakították ki, s a többi terü1ettől eltérően intenzívebben művelték és jobban trágyázták (Varga, 1974). A városok zöldségellátását a "mesterek és kereskedők" saját kerti termelése mellett részben a céhekbe tömörült kertészek, részben a városok körüli falvak termelése elégítette ki. Ismerjük a pozsonyi kertészcéh működését, amelynek a filiáléjaként működ ő pesti kertészcéh 1764-ben alakult közös szervezetté. Az 1730-as évekből maradtak fenn adatok arról, hogy Pest környékéről, Palotáról, Fótról stb. káposzta-, uborka-, dinnye-, répa és retekszállítmányok érkeztek Pestre (Wel/mann, 1965-66). Ez anyagilag is kedvező volt a termelőknek (Pest városával határosak lévén - vallották InO-ben a palotaiak - ,,, ... amicskénk vagyon pesti piacon, maga folyó árán eladván magunkat kiváltképpen segéllyük") (Felhő, 1966). 100 évvel késóöb az egyik Pest megyei gazdasági író szerint "a fóti asszonyok jó paprikát hordanak Pestre és zöldséget, valamint a palotaiak és dunakesziek is" (Ferenczy, 1844). Új fellendülést jelent a zöldségtermelésben a nagy tömegű árut gyorsan szállító vasút megjelenése a XIX. század közepétől. A hagyma exportja a Torontál-aradi vasút megépítésével indult fejlődésnek (Erdei, 1935). Ugyancsak a vasút hatására lendült fel a Duna-Tisza közén a "három város" (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) régi zöldségtermelése. Nagykőrösön ekkor az évi gyümölcs-, saláta- és uborkakivitel 2500-3000 vagont is kitett és a legnagyobb szállítás idején napi 40-50 vagon uborka hagyta el a várost (Borovszky, 1910). Sajátos színt jelentettek a magyar zöldségtermesztésben a bolgárkertészek, akik a XIX. század második felétől, nagyobb tömegben az l880-as évektől költöztek hozzánk. A városok körüli jó piaclehetőséget figyelembe véve telepedtek meg és elsősorban a korai és nyári zöldségféléket termelték. Jellemzőjük volt az úgynevezett bolgár ágyas és körösbarázdás öntözés, s a kettős-, többes- és köztes termelés. Ugyanazon a területen évenként 3-4 növényt is termesztettek. Termelési módjukat sok helyen (Gyula, Szentes, Pest környék) magyar kertészek is átvették és - hasonlóan a német eredetű lapátos öntözéshez - továbbfejlesztették (Erdei, 1937). A Xx. század elejére esik a nagyobb városi savanyitóüzemek és zöldségfeldolgozók megjelenése, amelyek jelentős mennyiségű nyersanyagot igényeltek. Az I. világháború erősen fellendítette a zöldségtermesztést. Ekkor a hiányzó élelmiszereket főként a városokban a gyorsan és nagy tömegben termelhető zöldségfélékkel igyekeztek helyettesíteni. A háborús években és azt követően lendült föl a tartósítóipar, főleg a konzervipar (Hatvan, Budapest, Nagykőrös stb.), amely az úgynevezett konzervipari zöldségnövények termelését fejlesztette és a kerti zöldségtermeléssel szemben meghozta a szántóföldi zöldségtermelés mennyiségi túlsúlyát. A két világháború között, az agrárválság idején a nagy munkaigényű zöldség- és zöldségmagtermesztés egyik lehetőségként kinálkozott a kisföldű vagy bérelt terüle4·
51
( 1. kép. Palotai paradicsom
ten dolgozó parasztok munkaerejének lekötésére. Különösen Dél-Tiszántúlon erre az időre esik zöldségmagtermesztésünk gyors fejlődése. A II. világháború idején újra nőtt a zöldségtermesztés jelentősége, és termelőterü1ete is lényegesen növekedett. A háborús pusztítás erre a termesztési ágra is hatott, de a már 1945-ben meginduló kormányintézkedések hatására 1947 -48-ban elértük, sőt meghaladtuk a zöldség-
9. táblázat. A zöldségfélék vetésszerkezete (KSH Mg.-i Adattár, 1965) 1921-30.
1931-40.
1941-50.
1951-60.
Megnevezés terület ezer ha
Összes zöldség Zöldborsó Zöldpaprika
34,2
ebből:
-
Fűszerpaprika
Paradicsom Vöröshagyma Sárgadinnye Görögdinnye Fejes káposzta Egyéb zöldség
52
I
I
2,4 2,8 2,1 4,4 3,6 10,4 5,0 3,5
%
100,0 -
7,0 8'21 6,2 12,9 10,5 30,4 14,6 10,2
terület ezer ha
54,5 3,6 1,8 5,0 4,5 5,0 5,5 12,6 5,8 10,7
%
100,0 6,6 3,3 9,2 8,3 9,2 10,1 23,1 10,6 19,6
terület
ezer ha
71,5 5,7 3,4 6,0 8,0 5,0 5,9 13,1 8,9 15,5
%
terület ezer ha
100,0 114, l 8,0 11,4 4,8 4,5 8,4 7,5 11,2 13,5 7,0 6,3 8,3 5,6 18,3 12,0 12,4 7,0 21,6 46,3
I
%
100,0 10,0 4,0 6,6 11,8 5,5 4,9 10,5 6,1 40,6
termelés háború előtti és alatti szintjét. Ezt követően a gyors iparosítás igényelte az úgynevezett "városellátó" övezetekben a zöldségtermelés fejlesztését, az 1953-ban megjelent zöldségtermeléssel foglalkozó első kormányhatározat pedig a tájtermelés fontosságát emelte ki. Ebben az időben alakultak ki a nagyüzemi zöldségtermelés keretei, indult meg az öntözés nagyarányú fejlesztése és kezdődött meg a zöldségtermesztés egyes munkafolyamatainak gépesítése. Ez az időszak már ahhoz a közelmúlthoz tartozik, amely jelenlegi helyzetünket kialakította, s amelyről már szóltunk. A zöldségtermelés történetén piros fonálként vonul végig a felhasználók igényének hatása a termelésre, módjára, a termelőkre, szervezetükre, a termelés helyére. A növények igényei és árutulajdonságai a termőhely megválasztásában, az értékesítés idejében, helyében, módjában mutatkoznak meg. Jelentős a szállítási technika és az úthálózat fejlettségének hatása, amely a termőhelyi adottságokkal együtt a század első felében sajátos ellátási övezetet alakított ki Budapest körül (ll. ábra). Mindezek a tényezők a termelési erők más szintjén, más termelési viszonyok között ma is megvan nak, s hatásukat tudatosan érvényesítjük.
- --'--------
~
ll. ábra. Az élelllliszernagyvásártelep kocsiszállít· I/uínyainak megoszlása fontosabb útvonalak szerint /938-ban I.Soroksári ut, 2. Üllői ut, 3. Külső Jászberényi úl, 4. Kerepesi út, 5. Er.. zsébet királyné útja, 6. Váci út, 7. Szentendrei ut, 8. Bécsi út, 9. Hideg-
kuti ut, 10. Budakeszi ut, 11. Budaőrsi ut, 12. Fehérvári ul
c>
lr.l
<::>
;'?
<::>
~
c> c> c>
'"'
8c>
<'l
c> c>
<::>
'l-
c> c> c>
k O C SI
53
A zöldségnövények rendszerezése
A növény igényeinek ismerete alapvető feltétele eredményes termesztésének. Az alkalmazott termelési eljárásokkal, adott körülmények között a termelés céljának megfelelően elégítjük ki a növény igényeit. Ilyen alapon adta Molisch (1926) Növényélettan c. tankönyvének A kertészet elmélete alcímet és könyve mottójául a következőket írta: "A fiziológus a kertésznek, a kertész a fiziológusnak iskolájába járjon. Mindegyikük sokat tanulhat a másiktól." A zöldségnövényekhez sok eltérő igényű növényfaj tartozik. Ezeken belül az egyes fajták a tenyészidő, de más tulajdonságok tekintetében is jelentős eltérést mutatnak. A növények igénye sokszor a termelés célja szerint is változik, vagyis a kielégítés szempontjából a növény más-más tulajdonságai kerülnek előtérbe. A zöldségnövények megismeréséhez tehát különböző jellemzőiket sokrétűen, s egymással is összehasonlítva kell vizsgálnunk. Ebben a fejezetben a növények származását, ezzel kapcsolatban ökológiai igényeit tárgyalj uk elsőként. A rendszerezés szempontjából a környezeti tényezők közül legjelentősebb a hőigény, ezért ezzel behatóbban foglalkozunk. A fény, a víz és a tápanyag termesztési vonatkozásait a termelés gyakorlatához kapcsolódva más fejezetekben, a legjellemzőbb alkalmazásukkal összefüggésben tárgyaljuk. Hangsúlyozni kell, hogy bár az egyes tényezőket egyenként ismertetjük, azok egymással összefüggésben, harmonikusan hatnak. A termesztő feladata, hogya sok tényező közül mindig a legfontosabbakat válassza ki és azok figyelembevételével alakítsa a termelést. Termesztési szempontból jelentős még a zöldségfélék csoportosítása rendszertani, élettartam szerinti és az emberi fogyasztásra használt növényi részek alapján. A zöldségnövények származása
A növények igényeinek megismerésével elsősorban származásukat vehetjük figyelembe. Ez megmutatja, hogy az egyes fajok a törzsfejlődés során milyen környezeti hatásokra alakultak ki, s így milyenek igényeik környezetük iránt. A géncentrumokból továbbterjedve az egyes növényeknek mindig új körülményekhez kellett alkalmazkodniuk. lly módon egyre változatosabbá lettek és megnövekedett alkalmazkodóképességük is. Származásuk szerint a zöldségnövényeket két nagy csoportba osztjuk: 1. melegigényes és 2. hidegtűrő zöldségnövényekre. Az első csoportba tartozók a föld trópusi területeiről származnak. Jellemző rájuk, hogy kedvező növekedésükhöz és fejlődésükhöz magas hőmérsékletet kívánnak, és általában rövid megvilágítást igényelnek. A második csoport nagyrészt szubtrópusi eredetű, jelentős részben a Földközi-tenger környékéről, kisebb mértékben Elő- és 54
v, v,
d
/P
A fekete csillagok a központot, a pontozott teriiletek az areát mutatják. I. Kinai központ: Közép- és Nyugat-Kínai hegyvidék. valamint az ezekkel határos sikságok. 2. Hindosztánl központ: Indokfna és a Maláj-félsziget, 3. Közép-ázsiai központ: Északnyugat-India, Afganisztán, Üzbegisztán. Tadzsikisztán és a Nyugat-Tien-San teriilete, 4. Előázsiai (közel-keleti) központ: Közép. Anatólia, Transzkaukázia, Irán. Turkmenisztán hegyvidéke. 5. Földközi-tenger partvidéke (mecliterrán), központ: Dél-Európa, Pontusi-partvidék. Észak-Afrika, földközi-tengeri szigetvilág, 6. Abesszíniai központ: Abesszlnia, 7. Közép-amerikai központ: Mexikó és Közép-Ameríka középső vidéke, 8. Perui központ: Peru, Ecuador, Bolívia, 8. a) Chilei központ: Chile, 8. b) Brazíliai központ: Brazília, Paraguay
12. ábra. A termesztett növények géncentrumai Vavilov nyomán (Mándy, 1972)
~
~1
.
Közép-Ázsiából származnak. Hőigényük az előző csoporténál alacsonyabb, fényigény tekintetében pedig általában hosszú nappalosak (Mándy, 1972). A zöldségnövények növekedésének és fejlődésének szakaszosságát is az őshaza környezeti viszonyai teszik érthetővé. Szakaszosságon a növények életében megnyilvánuló ritmust értjük, amikor a gyors növekedést lassulás vagy szinte élettelennek látszó nyugalmi állapot váltja fel vagy fordítva. A növények nyugalmi állapota lehet mély- vagy kényszernyugalom. A mélynyugalmat a növény természete követeli meg, a kényszernyugalom a külső hatásokra áll elő. Mélynyugalmat igényel pl. beérése után a vöröshagyma. A "behúzódást" követően a hagyma a fajtára jellemző meghatározott ideig nem indul hajtásnak, illetve nem nevel magszárat. Ha a nyugalmi szakasz véget ért, növekedése még kedvezőtlen körülmények között is megindul. A kényszernyugalomra példaként említhetjük, hogya már csírázásra érett mag bizonyos külső tényezők - pl. víz - híján nem tud kicsírázni. A fejlődés meghatározott szakaszában nemcsak a teljes növény, hanem egyes részei is nyugalomban lehetnek. Például a sárgadinnye csúcshajtásának eltávolításával a levelek hónaljában levő oldalrügyek gyorsabban kihajtanak. Más növényeknél bizonyos külső tényezők - pl. sok tápanyag, bő nedvességellátás - hasonló hatást idézhetnek elő. Ezeket a tulajdonságokat a termesztés során szükség szeriI1t figyelembe vesszük. A
hő
szerepe a zöldségtermesztésben
A hőmérséklet erősen befolyásolja a növény életfolyamatait. Adott területen első sorban a hő szabja meg a növények termeszthetőségét, a vetés és ültetés idejét, a vegetáció hosszát és sok tekintetben a termelés módját. A növények hőigényét különböző módon fejezhetjük ki. Így megadhatjuk a növény növekedése és fejlődése szempontjából legkedvezőbb átlaghőmérsékletet. Ez közelítő tájékoztatásként a növények rendszerezése szempontjából sokat mond számunkra. Ilyen csoportosítást készített a zöldségnövényekre Markov (Markov-Haev, 1953). Markov 25 OC-tól 3 OC-onként 13 OC_ig csökkenően 5 csoportba osztotta a zöldség~
5
1~
, ,
)5
I 20
,
,,
D
'I' 25
,
I
, I , , , 30
,I J5
I
I
, ,
I I 4Oco
t
sargadinnye, gárl/gdinng.,
I. uborka. spárgalók. paprika"
1/.
t
paradicsom, lojÓ$gyumolcs, süfó~ók, bab
-
t
viiráshagyma, fokhagyma, III. páre'hagyma, zeller, c'kla, spdrga
---
t
-
zóldborso sdrgarep~ petrezselyem,
IV fejessaláta, spenot, soska
t
káposztaféték
V relek, torma
13. ábra. A zöldségnövények
hőigénye
Markov-Haev csoportosításában
• Somos módosítása. Markova paprikát a U. csoportba sorolta.
56
napok
számu
napok
vetés -
70
70
60
60-
50
50-
JO
JO-
'lU
20
/0
10
14. ábra. A
-r-r----
JV'\.r--
-""-r-
12
kc/és-
szdmu
llf
15
18
20
22 CO
16
növéllyjejlődési időszakok középhőmérsékletének
Fajta: Delicatess,
Gödöllő,
18
hatása az
20
22 Co
időszak
tartamára
1961-1967
féléket. E rendszerezést vizsgálva megállapíthatjuk, hogya magyar viszonyok között is jól kifejezi a növények hőigényét. Kivétel ez alól a paprika, melynek különösen a nagyobb testű, a magas hőmérsékletre érzékenyebb fajtái inkább a t = 25 oC-os csoportba sorolhatók. Termesztési szempontból a növények hőigényét természetesen nem lehet egyetlen értékkel kielégítően jellemezni. Markov is úgy találta, hogy a hőmérsékleti optimumot jelző t-értéktől való kb. ± 7 oC-os eltérés még nem befolyásolja lényegesen a növény élettevékenységét. Ez a megállapítás azonban inkább a napszakváltás okozta különbségekre vonatkozik, mert a napi átlagban 14 oC-os hőmérséklet különbség a legtöbb növénynél már jelentős problémát okoz. Ugyancsak Markov szerint a ± 2 X 7 = 14 oC-os eltérés közelítőleg a növény élettevékenységének alsó és felső határát is jelzi. Termesztési szempontból különösen fontos a hőigény alsó határának ismerete. Ez egyúttal kb. a csírázási hőminimumnak felel meg, amely általában meghatározza a növény legkorábbi vetésidejét. A növény növekedését lehetővé tevő hőmérsékleti minimum többnyire a csírázási minimumhoz hasonló érték. Ezt a termesztési gyakorlatban a növény egyes fejlődési szakaszainak lefolyásához szükséges hőmennyiség, illetve hőmérsékleti összeg kiszámításához használjuk. Ha magasabb a hőmérséklet, a növény gyorsabban kapja meg az egyes fejlődési fázisaihoz szükséges hőmennyi séget. így például az uborkával folytatott tartamkísérletünkben a kelés ideje 6-tól 20 napig változott a hőmérséklet függvényében (Varga, 1970). Markov csoportosítása - a biológiai törvényszerűségek minden más számszerű kifejezéséhez hasonlóan - csak az igények közelítésére elegendő és nem alkalmazható gépiesen. Feltételezi ugyanis, hogy pl. a hőmérsékleti minimum és maximum minden esetben hasonló távolságban van az optimumtól, pedig a valóságban a hő igényt jelző haranggörbe sokszor aszimmetrikus. Markov rendszerének más irányú továbbfejlesztését jelenti, amikor fejlődési szakaszonként, illetve az egyéb környezeti tényezők alakulásától függően alkalm
57
oc
oF
40
Ja
20-1
J
70
60
50
40
o
Ie
Ja
'"
~
eu o ,..
o
rnin.
-ti -":;:
-~
_'"
.g>
.:~
-'<;
4
6
~
8
J5. ábra. A paradicsom
~
eu
~
12
10
-'<;
:ti
.t..
~
tJ
-~ ;~
-~
~
-!!! 2
cil i s
11f
16
18
"" 20 heí
hőigénye
(Jen Yu Wang, 1963)
ítéli a t = +7, a kiültetés utáni alkalmazkodás szakaszában pedig a t = -7 °C_ ot. Az utóbbi esetben jobb, ha a növény gyökérzete magasabb hőmérsékleten van (úgynevezett talpmeleget kap). A vetőmag tárolásához a t = -14 oC vagy az alatti
zőnek
hőmérséklet kedvező.
A növények hőigényét Jen Yu Wang (1963) más úton közelítette meg. Ő a szakirodalomból gyűjtötte össze a növények fejlődési szakaszonkénti hőigényét jellemző adatokat, s ezek alapján szerkesztette meg ábráit. Ezekből példaként a paradicsom hőigényét mutatjuk be a 15. ábrán. Amint látható, a szerző nem egyetlen értékkel, hanem a növény fejlődése szerint változó görbével jellemzi a növény hőigényét. Összehasonlítva az ábrát Markov képletével, Wang ábráján szűkebb az optimumsáv és az alsó és felső küszöb is közelebb van az optimumhoz. Emellett új jellemzőként említi a letális minimumot, illetve maximumot. A környezeti körülmények, elsősorban a hőmérséklet befolyásolása főként a különböző termesztőberendezésekben lehetséges. Szántóföldön csak alkalmazkodni tudunk a körülményekhez, a termesztő berendezések adottságait azonban magunk irányítj uk vagy jelentősen alakítjuk. Így például napsütéses időben, erős fényesetén magasabb hőmérsékletet biztosítunk, borus időben pedig csökkentjük a hőt. Éjszaka fény híján az asszimiláció szünetel, ezért a növényeket ilyenkor alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk. A növény igényét a termelési céltól függően fejlődésének különböző szakaszaiban eltérő mértékben elégítjük ki. Magállapotban és nyugalmi időben többnyire az alacsony hő a kedvező. Csírázáskor viszont kívánatos. hogy az minél gyorsabban történjék. Ha ugyanis a csírázás e1húzódik - a mag hosszú ideig van kitéve a talajban levő mikroszervezetek károsításának, sok tápanyagot veszít stb. -, különösen a
58
J
gyengébb életképességű magvak közül sok elpusztul. Ezért, bár a csírázás már alacsony hőfokon megindul, mégis a magas hőmérsékleten történő, minél gyorsabb lefolyása a kívánatos. A kelés utáni alkalmazkodás időszakában viszonylag alacsonyabb hőmérséklet a kedvező. Ilyenkor ugyanis még alig van asszimiláció, s magasabb hőmérsékleten a növények felnyurgul nak, szövetük laza szerkezetű lesz, könnyen megbetegednek és elpusztulnak. A vegetatív növekedés időszakában a l-értéknél alacsonyabb hőmér séklet, a termés kötődése idején a l-érték a kívánatos. Egyes agrotechnikai beavatkozások hatására szintén változhat a növény igénye. Átültetéskor például a gyökerek egy része leszakad, a növény a szántóföldön kedvezőtlenebb körülmények közé kerül. Jobban éri a fény, az erősebb légmozgás fokozott párologtatásra készteti, a vízfelvétel lehetősége viszont a csökkent gyökérzet miatt kisebb a korábbinál stb. Ilyenkor a léghőmérséklet csökkentésével - és ha lehet a fényelvonásával is - csökkentjük a lombfelület párologtatását. Régebben ugyanezért egyes növényeknél a levélfelületet is bekurtították. Más oldalról apalánták beöntözésével könnyen felvehető vizet adunk a növénynek, és ha lehet, a gyors kallusz- és gyökérképződéshez meleg talajt biztosítunk. A hőmérséklet változása eltérő módon befolyásolja a növény életfolyamatait és ezzel megváltoztathatja a növekedés és fejlődés arányát. A borsó például magas hőmérsékleten igen gyorsan fejlődik, de ilyenkor gyengébb a növekedése. A növényen ezért törpeszártagúság lép fel, kisebb leveleket és csökött hüvelyeket képez, kisebb lesz a fajtára jellemző átlagnál és így a termése is csökken. Igen meleg időben a saláta, a spenót és a retek egyes fajtái használható termés képzése nélkül magszárba mennek, ezért e növényeket ilyen körülmények között nem termesztjük. Az egyes növényi részek aránytalan fejlődése más vonatkozásban is káros lehet. Azonos fejlődési szakaszban, alacsonyabb hőmérsékleten a gyökérzet többnyire jobban növekszik, mint a szár és a levélzet. Ezt például a kétéves növények magtermesztésekor a kiültetési idő megválasztásánál kell figyelembe venni. Ha ugyanis e növények dugványait késve ültetjük ki, a magas hőmérsékleten kevés járulékos gyökér képződik, ugyanakkor gyorsabb a föld feletti vegetatív részek növekedése és később a gyenge gyökérzet a nagy lombtömeget nehezebben tudja ellátni vízzel és tápanyaggal. Más körülmények között - más növénynél, más termelési cél esetén - ez a jelenség nem feltétlenül káros. Így, ha a termesztőberendezésekben a talaj és a levegő nedvességtartaimát optimális szinten tartjuk, és folyamatosan adjuk a tápanyagot, a növény igényét aránylag kisebb gyökérzet is kielégítheti. Termesztőberendezésekben ezért általában magasabb a hőoptimum, mint a szántóföldön. A zöldségnövények rendszertani csoportosítása
Hazánkban termesztett fontosabb zöldségfélék rendszertani csoportosításának megismerése termesztési szempontból is jelentős. Az azonos családba tartozó növények igényei a rokonsági foktól függően sok tekintetben hasonlók egymáshoz. A növényváltás során emiatt kerülni kell, hogy azok egymást kövessék. Az egymással rokon fajok sok betegségnek és kártevőnek közös gazdanövényei, s ez szintén hat a növényváltásra, valamint a növényvédelem megszervezésére. A zöldségnövények rendszertani csoportosítását a 10. táblázatban mutatjuk be. A zöldségnövények élettartam szerinti csoportosítása
A zöldségnövényeket élettartam szerint a termesztés szempontjai szerint csoportosítjuk. Ez nem minden esetben azonos a növények biológiai élettartamával és a 59
_
fO. táblázat. A zö/dségllövéllyek relldszertalli csoportosítása
Csucsorfélék
paradicsom, paprika, tojásgyümölcs
Kobakosok
uborka, sárgadinnye, görögdinnye, spárgatök,
Keresztesvirágúak
fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, karfiol, bimbóskel, retek, torma
Hüvelyesek
borsó, bab
Ernyősvirágúak
sárgarépa, petrezselyem, zeller
Fészkesvirágúak
fejes saláta
Libatopfélék
spenót, cékla
Keserüfüfélék
sóska
Liliomfélék
vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma
sütőtök
termelés célja szerint is változik. így pl. külön kelJ beszélnünk a fogyasztási célra és külön a vetőmagnak termesztett növények tenyészidejéről. Az élettartam meghatározása napokban csak közelítőleg lehetséges, mert az a termesztés idejétől és az évjárattól függően azonos fajtánál is jelentős mértékben változhat. A termesztés módja - például a különböző hőmérsékleten való hajtatás hasonló hatású. Ha számszerűen határozzuk meg a hosszú, a közepes és a rövid tenyészidejű zöldségnövények élettartamát, az egyes fajok különböző fajtái más-más csoportba kerülhetnek. így pl. a fejes káposzta hosszú tenyészidejű fajtái a palántázástól számítva több mint 120 napot kívánnak, esetenként 150-160 napig vannak a szántóföldön. A közepes tenyészidejű faj ták kedvező körülmények között 80-120 nap alatt kifejlődnek, a rövid tenyészidejűek csak 65-70 napot igényelnek. Más zöldségfaj, például a retek, egészében rövid tenyészidejű növény. Ezen belül a leghosszabb tenyészidejű faj ták sem kívánnak fejlődésükhöz 60-70 napnál többet. A rövid tenyészidejűek viszont - pl. a hónapos retek - kedvező körülmények között a magvetéstől számítva 30-35 nap alatt elérik a gazdasági érettséget. A termesztési mód aszerint is befolyásolja a tenyészidő hosszát, hogy gyakorlati szempontból a palántanevelés idejét hozzászárnítjuk-e a tenyészidőhöz. A palánta minősége (fejlettsége) szintén hatással van a szántóföldön szükséges tenyészidőre. A zöldségnövényeket élettartamuk szerint más vonatkozásban is csoportosíthatjuk. így megkülönböztetünk egynyári, áttelelő, kétéves és évelő zöldségféléket. Az egynyári zöldségfélék egy tenyészidőszak alatt elérik a gazdasági érettségi fokot és nagyrészt biológiailag is beérnek, tehát magot hoznak. Az áttelelő zöldségfélék (az egyévesek közül a saláta, a spenót, a kétévesekből a kelkáposzta, a fejes káposzta stb.) termelési szempontból tövid tenyészidejűnek számítanak. Ezek ősszel vetve vagy ültetve és szabadföldön átteleltetve, tavasszal korábban indulnak fejlődésnek és korábban érnek be. Ilyen vonatkozásban átmenetet képeznek a kétéves zöldségnövények felé. Kétévesként zöldségnövényeink egy részét vetőmag céljára termesztjük. Ezek dugványait vagyanyanövényeit az első évben termeljük. Át-, illetve kiültetésük ősszel vagy raktározás után tavasszal történik. E növények a második évben mennek magszárba, s hoznak magot. Az évelő zöldségnövények csoportja azonos területre telepítve több évig hoz termést. Közülük a tormát egyéves növényként termesztjük.
60
A zöldségnövények csoportosítása felhasználásra szánt részeik alapján Emberi táplákozásra a zöldségnövényeknek különböző részeit használjuk fel. A kultúrtípusok kialakulása során az ember igényeinek megfelelően fejlesztette, nemesítette tovább növényeit. Jól jellemzi ezt a káposztafélék változatossága (Markov-Haev, 1953). Az egyes káposztafajoknál pl. a gyökér kivételével csaknem minden növényi rész emberi táplákozásra alkalmassá fejlődött. A fejes és a kelkáposztából a növény csúcsrügyét borító leveleket, az ún. fejet használjuk étkezésre. A bimbóskel felhasználható részét a levelek hónaljában levő rügyekből képződött kis káposztafejek adják. A karalábénak a megvastagodott szárát használják étkezésre. A külföldön ma is elterjedt brokkoJiból fejlődött tovább a karfiol. Mindkettőnek fejletlen virágzatát fogyasztjuk. A zöldségnövények étkezésre használt részeik szerinti csoportosítása termesztési szempontból több vonatkozásban segítséget nyújt számunkra. A föld feletti vegetatív részeikért termesztett zöldségfélék többnyire nagy nedvesség- és nitrogénigényükkel tűnnek ki. A gyökerükért, hagymájukért termesztett zöldségféléknél - különösen, ha téli eltartásra kerülnek - kedvezőtlen a laza, "felfújt" növényt eredményező gyors növekedés stb. A zöldségnövényeket elkészítési - fogyasztási - módjuk szerint is szokták rendszerezni. Így pl. főként a levelükért termesztett zöJdségnövényekből - káposzta, spenót, sóska stb. - sokszor készítenek "főzeléket". (Innen van, hogy a kereskedelemben néha még ma is "zöldség- és főzelékfélékrő]" beszélnek.) Más zöldségféléket "salátaként" (pl. uborka, fejes saláta, paprika, paradicsom stb.) vagy "leveszöldségként" (pl. sárgarépa, petrezselyem, zeller stb.) fogyasztanak. Ugyanazon zöldségfélék több célra is felhasználhatók. Nagy gyakorlati jelentősége van a zöldségnövények konzervcélra, ill. közvetlen fogyasztásra való csoportosításának. Amint már láttuk, ez különösen az egyes fajok között - sőt több célú felhasználhatóság esetén a ·fajon, illetve fajtán belül is a termelés módjában jelentős eltérést okozhat. em foglalkozunk egyes zöldségnövények hulladékának állati takarmányként hasznosításával, bár ez is jelentős gazdasági értéket jelenthet. Ennek tárgyalása a takarmánynövények, illetve a takarmányozástan körébe tartozik.
61
16. ábra. A vadkáposzta változékonysága a mesterséges kiválasztás és nemesítés hatására (Markov-Haev. 1953 nyomán) J. egyéves vadkáposzta. 2. takarmánykáposzta. 2. aj egyszárú. 2. bJ elágazó, 2. ej pocakos káposzta. 2. dJ hosszúszárú. 3. aj brokkoli, 3. bJ karfiol, 4. fejes káposzta, 5. kelkáposzta. 6. karalábé. 7. bimbóskel
62
Szaporító- és termesztó'berendezések a zöldségtermesztésben
Magyarország természeti adottságai mellett a különböző zöldségnövények csak az év meghatározott időszakában termeszthetők szabadföldön. A fogyasztás ugyanakkor a folyamatos zöldségellátást igényli. A termesztés időszakát megnyújthatjuk oly módon, hogya növényeket fejlődésük első szakaszában vagy a teljes tenyészidő alatt különleges termesztőberendezésekben neveljük. Az első esetben palántanevelésről, a másodikban zöldséghajtatásról beszélünk. Mindkettőnél az a cél, hogy a növényt adott időszakban a környezet kedvezőtlen hatásaitól - elsősorban az alacsony hő mérséklettől - megvédjük. A palántanevelés és a hajtatás sokszor ugyanazon a telepen, sőt ugyanazon termesztőberendezésben egymást követően történik. Ennek az az oka, hogya szabadföldi termesztéshez szükséges palánta felnevelése mellett elő-, de inkább utóhasznosításként lehetőség van hajtatásra. Így a különböző célú termelést külön-külön kisebb beruházási, amortizációs stb. költség terheli. Különleges termesztőberendezéseknek számítanak a gombatermesztő berendezések. Erre a célra nagyobbrészt mesterséges vagy természetes pincéket használunk. Emellett, különösen külföldön, föld fölé épített gombatermesztő házakat és más építményeket is alkalmaznak. Nálunk és máshol is kisérletek folynak arra, hogy a palántanevelésre és hajtatásra használt berendezéseket egyes időszakokban kiegészítésül különböző gombafajok termesztésével hasznosítsák. A palántanevelő és termesztóöerendezések
fejlődése
A zöldségnövények palántanevelése és hajtatása igen régi keletű. A hajtatásról már a római mezőgazdasági írók is megemlékeztek. Palántaneveléskor kezdetben úgy jártak el, hogya kis edényekbe vetett növényeket éjjelre zárt, védett helyre vitték, majd nappal újra kihelyezték a napfényre (Boros, 1953). Később helyben maradó palántanevelő ágyakat készítettek, melyeket éjjelre nád-, gyékény- stb. takaróval védtek a hidegtől. A növény számára szükséges meleget biofűtéssel (a trágya bomlása során nyert hővel) egészítették ki. A "ganéjoságyról" és annak felhasználásáról már Lippay (1664) is részletesen megemlékezik a "Posoni kert"-ben. A későbbiek során az üveg felhasználása a termesztőberendezés,~k takarására nagyobb lendületet adott a palántanevelés és hajtatás fejlődésének. Ezt követően a technikai haladás - az automatizálás, majd a műanyagok megjelenése - teremtette meg a fejlődés további feltételeit. A különböző berendezéstípusok ma is egymás mellett találhatók. A társadalmi és a technikai fejlődés hatására közülük egyesek tovább fejlődnek, mások fokozatosan kiszorulnak. A ma használt termesztőberendezéseket részben építési és fűtési módjuk, részben a felhasznált anyagok, illetve termesztési lehetőségük alapján a következő képpen csoportosítjuk:
63
I. palántanevelő és hajtatóágyak, 2. szaporító- és hajtatóházak, 3. műanyag borítású berendezések. Eltérő mértékben, mindhárom csoportban lehetséges fűtés nélküli és különböző mértékben fűtött változat. Régebben általánosan, de ma már egyre csökkenő mértékben használják az istállótrágyát a palántanevelő és hajtatóágyak fűtésére (biofűtés).
A palántanevelő, illetve hajtatóágyak főbb típusait a 17. ábra mutatja. A trágyatalp vastagságától függően megkülönböztetünk meleg-, ilietve langyoságyat. Az előbbinél a trágyatalp vastagsága 30 cm-nél vastagabb, s ez ameleget hosszú ideig, a trágya minőségétől és a körülményektől függően 5-8 hétig tartja. Általában március első feléig készíthető és elsősorban a hidegtűrő zöldségnövények palántaneveléséhez, valamint a melegigényes zöldségnövények korai palántáihoz alkalmas. A langyos ágyhoz csak annyi (kb. 25-30 cm vastag) trágyát használnak, hogy az begyulladjon. Rövidebb ideig, 3 -4 hétig szolgáltat meleget, ezért március második felében, legkésőbb melegagyi ablak burka/al április elejéig készü\. A (/rdgi/a lomb) I palánták áttűzdeléséhez, a melegigényes zöldségnövények későbbi kiülmr/eg talp tetésű palántáinak elő /angyas til melegágy áIlításához használják. Ha nem alkalmazunk trágyatalpat, hidegágyról beszélünk. A szükséges hőt itt a naptól nyerjük. Ezt az ágytípust általában április elejétől használjuk. Az ágyak nappali erő sebb felmelegedését melegágyi ablakokkal biztosítják. Éjszakára emellett nád-, gyékény- stb. újabban műanyag fólia - takarót alkalmaznak. me/egagyi /fóld A palánta nevelő, ilIetve hajtatóágyak mind a termesztett növény, mind az azt kezelő ember szempontjából sok problémát jelentenek. 19y a biofűtés hőterme belsó kezelésű ikeragy lése nem alkalmazkodik a külső környezet gyors 17. ábra. Palál/tal/evelő, illetve hajtatóógyak tipusai és jelentős hőmérsékletI
64
változásai hoz. Emiatt előbb a talaj, majd a légtér fütésére több helyen ~ technikai fütést használ"'" bJ nak. A kis légtér a talajli5 0.,' felszín és az üveg között egyrészt a növénynél 3,0 J,O gyors hőmérsékletinga dozássaI jár együtt, másrészt az ágyak kezelését csak kívülről teszi lehetővé. Emiatt kialakították a belső kezeléslí ikerágyakat, ahol mind az ember, mind a növény ,0.00 ej kedvezőbb körülmények között volt. Ez az építmény már átmenet a következő berendezéscsoport, az üvegházak felé. 5,0 Az üvegházakat eleinte az épületek déli oldalához, úgynevezett félnyeregtetővel építették. Később ezek to9,0 9,0 9,0 vábbfejlődését jelentette a nyeregtetős üvegház. 18, ábra. ÜI'eglráztípusok Ennek oldala előbb fal- a) félnyeregtetös szapotÍtóház, b) uborkahajtató ház, e) nyeregtetös szaporitóház, d) blokkrendszerű termesztöház ból, később részben vagy egészben üvegből készült. B/okkházról beszélünk, ha több nyeregtetős üvegház csatlakozik egymáshoz. Ezekben az egyes "hajók" között általában nincsenek elválasztófalak, s ez sok egyéb előnye mellett megkönnyíti a talaj-elő készítési és ápolási munkákat. Különleges célokra szélesebb fesztávolságú, nagyobb légterű, ezért kiegyenHtettebb hőmérsékletű üvegházakat, úgynevezett hangárokat is használnak. Az üvegházakat nemcsak alakjuk, hanem kihasználásuk - fő termelési céljukszerint is csoportosíthatjuk. Hajtatáshoz a termeszteni kívánt növény igényeit leginkább kielégítő típust alakítjuk ki. Több célú berendezésnél elsősorban azt vesszük figyelembe, hogy szaporítóanyag-termesztés vagy hajtatás-e a fő cél. A kihasználás céljától függően az üvegház mérete és berendezése is eltérő lehet. Ma már hatalmas, esetenként többször 10 ha nagyságú hajtató- és palántanevelő telepek szolgálják a zöldségtermelést. Ezek létesítésükkor nagy beruhá2;ást igényelnek. Élettartamuk hosszú, messze meghaladja a mai gyors fejlődés mellett a várható erkölcsi elavulás idejét. A műanyagok használatának gyors elterjedése mellett elsősorban ez okozta, hogy ma mind a palántanevelésben, mind a hajtatásban inkább a különböző fólia borítású termesztő- és szaporítóberendezések az uralkodók. A könnyű és hajlékony műanyag fólia alkalmazása alig 10-15 év alatt sokat fejlődött. Előbb keskeny alagútat készítettek belőle és csak l-2 növénysort takartak vele. Később melegágyakhoz hasonló, 2-3 m széles fólia hajtatóágyak alakultak ki. Ezek a kezelés szempontjából ugyanolyan hátrányosak voltak, mint amelegágyi ablakkal fedett ágyak. Alapvető változást jelentett a 4,5, a 6, majd a 7,5 illetve 9 m-es fólia sátrak kialakítása. Ezek már belülről járhatók, szélesebbek, sokszor 100-200 m I
5 Kertészet
65
0'4::"O~6m . .....
~
_ 0,5-T,5m
1m
uJ fo/ia a/agu/
0'7-~ ,
2,O-J,Um
-
ln?
b) fo//a hajlaloaYfJ
'l,5m
6;0 m
e) fo/ia sa/or
d)
falta sa/or
(J, Om
7,5m e) folia sd/or 19. ábra.
Különböző jólia
borítástí
terlllesztő-
és szaporítóberendezések
a) fólia alagút. b) fólia hajtatóágy. e) - d) - e) fólia sátor
hosszúak, így jelentős területet fednek le és hasonló előnyeik vannak, mint az üveg, házaknak. A fóliasátrak fűtése, levegőzése hasonló problémákat vet fel, mint az üvegházaké. A berendezések telepítése
A szaporító- és termesztőberendezések jelentős beruházást igényelnek és nehezen telepíthetők át más területre. A tervezés során ezért gondosan kell megválasztani a telepítés helyét. A termesztési tényezők közül a palántanevelés és hajtatás időszakában elsősorban a hő van minimumban, illetve annak pótlása jelenti a legnagyobb költséget. A létesítmények elhe1yezésekor ezért arra kell törekednünk, hogyatermesztőberendezéseket minél kevesebb hőenergia felhasználásával tarthassuk megfelelő hőfokon. Ezért kedvező fekvésű, védett terület kell számukra. Elsősorban olyan sík vagy enyhe déli lejtésű területek jöhetnek számításba, amelyeket árnyékhatás nem zavar. Kerülni kell a mélyfekvésű részeket, mert a nedves talaj zavarja a munkát és fiziológiailag hidegebb. A hőmérsékleti viszonyokat erősen befolyásolja a terület szélvédettsége. Kívánatosak a természetes szélvédett terepadottságok vagy más szélvédő épületcsoportok, fasorok, élősövények. A terület szélvédettségét mesterséges telep.ítéssel, illetve a kapcsolódó építmények jó elhelyezésével is javíthatjuk. Vigyázni kell azonban arra, hogy ezek ne okozzanak kedvezőtlen árnyékhatást. A palántanevelő és hajtatóberendezések munkái nagy figyelmet és sok munkaerőt igényelnek. Jelentős a telepek áru- és
66
anyagforgalma is. Ezért különösen fontos hogya dolgozók és a járművek által könnyen megközelíthető helyen legyenek. A berendezések táji és üzemi elhelyezését jelentősen befolyásolja a fűtési energia költsége, illetve szállítása. Nagy beruházási igénye ellenére legolcsóbb a termálvíz felhasználása. Ezért - ahol lehet - a berendezéseket erre telepítsük. A küebbnagyobb hőközpontoknál a lakossági és az ipari igény napszak szerint részben eltér a növények igényétől. Ez és az úgynevezett hulladékenergia felhasználása gazdaságosabbá teheti a palántanevelő és hajtatótelepek fűtését. Az egyéb energiaforrások közül legkedvezőbb a gáz és az olaj, mert velük jól tudunk alkalmazkodni a gyorsan - esetenként szinte óránként vagy még rövidebb idő alatt - változó időjá ráshoz. Az eredményes termesztés egyik legfontosabb feltétele a jó minőségű termőtalaj. Ennek tápanyagtartaImát aránylag könnyebb növelni, mint a szerkezetét javítani. Egyéb kedvező feltételek mellett, rossz talaj esetén a kényszerű talajcsere rendkívül megnöveli a beruházási költségeket, illetve nagy telepen gazdaságosan alig hajható végre. A hajtató- és palántanevelö berendezések kezelése
A zárt termesztőberendezésekbena növények ökológiai igényeit - hő-, víz-, tápanyag-, újabban a fény-, szén-dioxid-ellátását - magunk alakítjuk, illetve befolyásoljuk. Az igen nagy termelési költségek miatt a legkedvezőbb feltételek kialakítására törekszünk. Ennek - a berendezések fejlettségétől függően - csaknem minden lehetősége a kezünkben van. A növény által megkíván t többlet hőigényből a legolcsóbb az, amit a természetes napenergia felhasználásával és megtartásával nyerünk. Hideg időben arra törekszünk tehát, hogy a berendezések minél több hőt kapjanak nappal és őrizzenek meg éjszakára. E tekintetben a különböző anyagok eltérően viselkednek. Az üveg hatása kedvezőbb, mert a nappal gyűjtött meleget az üvegház éjjel jobban visszatartja. A nap hősugarainak ugyanis rövidebb a hullámhosszuk és az üvegen áthatolva felmelegítik az üvegház talaját. Éjszaka viszont a hosszú hullámú kisugárzó talajhőt az üveg jobban visszaveri. A nálunk általában használt fólián a hosszú hullámú sugarak könnyebben áthatolnak, így a nappal gyűjtött meleg éjszaka elszökik. Ezt a kedvezőt len hatást a zártabb fólia belső részén lecsapodó pára jelentősen ellensúlyozza. Hátrányos viszont, hogy az így kialakuló magasabb páratartalom kedvez egyes növényi betegségeknek. A zárt termesztőtér napsütésben rendkívül gyorsan felmelegszik. Ilyenkor szellőz tetni kell. Ezzel együtt a növény számára szükséges légcserét is biztosítjuk. A légmozgással az esetenként nedves növényfelületek is gyorsabban száradnak. A levegőzés elsősorban a hőmérséklet szabályozására szolgál. A környezeti körülményektől függő gyors végrehajtása nagyobb telepeken kézi erővel egyre kevésbé oldható meg, ezért törekszenek az automatizálásra. E tekintetben kedvezőbb a helyzet az üvegházaknál, de a nagy fólia sátrak szellőztetésének automatizálására is eredményes kezdeményezések vannak. Minthogy a hőmérséklet optimális szinten való tartása a célunk, ezért a szellőztetőautomatikát elsősorban a hőmérséklet változása irányítja. A termesztőberendezések környezeti körülményei nek szabályozásakor a legnagyobb költséget a kiegészítő hőellátás jelenti. Attól függően, hogy milyen időszak ban hasznosítjuk a berendezéseket, a növény számára szükséges hőmérséklet és a nagy valószínűséggel előforduló legalacsonyabb külső hőmérséklet között változó hőkülönbséget kell áthidalni. Ezt az értéket a termesztőberendezés hő/épcsőjének nevezzük. A tél folyamán is használt berendezésekben a melegigényes növények éjszaka kb. 20 oC hőmérsékletet kívánnak. álunk ebben az időszakban -20, -22 oC hőmérsékleti minimum is előfordul. Ilyen alacsony hőmérséklet azonban ritka, ezért S·
I
67
inkább 35 oC-os hőlépcsővel terveznek, ennél alacsonyabb hőmérsékleten a növényeket a berendezésen belüli vagy f. SZEKTOR kivüli takarással, illetve kiegészítő fű 2M - 320 kcal ó/m 2 téssel vagy ezek nélkül vészeltetik át. A nagy értékű termés miatt a fűtőbe rendezések esetleges meghibásodására is számitva tartalékkapacitás is kivánatos. 2. SZEKTOR Az idő előrehaladtával a berendezé120 -160 kea/ó/m 2 seknek ezt a nagy hőkapacitását egyre kevésbé tudjuk kihasználni. Elsősorban a fóliás berendezéseknél ezért kialakították a több szektoros fűtést. Ennél 3. SZEKTOR - figyelembe véve az évszak hőmér 80 -110 kcal ó/m 2 sékleti körülményeit és a termesztett növény igényét - ugyanazon fűtőbe rendezésre újabb és újabb fólisátrakat kapcsol nak. Új "fűtési" eljárás, amikor 4- SZEKTOR kettős borítást alkalmaznak és a két 60-80 kcal ó/m 2 fólia közé vizet permeteznek be. A 14 oC körüli hőmérsékletű talajvíz lehűlés 20. ábra. A többszektoros fütés vázlata közben nagy hőmennyiséget ad át a (Kertészet és Szőlészet Tanácsadója, 1974 nyomán) fóliasátornak, s ez még a tél folyamán is lehetővé teszi a hidegtűrő zöldségnövények hajtatását. Még eredményesebb, ha 20-30 oC-os vizet - lehűlt termálvizet stb. - használhatunk. A viz permetezéséhez szükséges energia csak töredéke annak, mint amit hasonló hőhatáshoz fűtésre kellene felhasználnunk. Hasznosan gazdálkodhatunk a rendelkezésünkre álló fűtési energiával, ha nappal inkább a talaj melegítésére használjuk fel, éjszaka pedig a teljes kapacitást légfűtésre kapcsolva, kiegészítjük a talajból kisugárzó meleget. A termesztőberendezésekben a növény vizeIlátása teljes egészében tőlünk függ. A nagy termelési érték miatt itt a szántóföldinél nagyobb pontossággal lehetséges és szükséges alkalmazkodni a növény vizigényéhez. A termesztett növény igényétől függően itt rendszeresen használjuk a kombinált öntözést és az automatizált vagy központi kezelésű öntözőberendezéseket. A vizpótló öntözésben gyorsan terjed a különböző technikai megoldású csepegtető öntözés, mellyel a talaj kedvező nedvességszintjét és víz-levegő arányát folyamatosan, nagy pontossággal tudjuk biztositani. A növény és a teljes talajfelület szükség szerinti nedvesítését a beépített permetező öntözőberendezés segíti. A termesztőberendezésekben megvan a lehetősége a kiegészítő fényellátásnak, vagy túl sok fényesetén az árnyékolás nak. A fény pótlását a szükséges energia és berendezések költségessége miatt nálunk még a hajtatásban is kivételesen, csak egyes növényeknél, többnyire meghatározott fejlődési szakaszokban és egyes termelési célokhoz alkalmazzuk. A termesztőberendezésekben a tápanyagellátás gazdaságossági optimuma a nagy, egyéb termelési költségek miatt gyakorlatilag egybeesik a biológiai optimummal. A tápanyagdózisok ezért lényegesen nagyobbak, mint szántóföldön. Emellett első sorban az öntözéshez és a növényvédelemhez kapcsolva sokkal inkább megvan a lehetősége a tenyészidőszak alatti kiegészítő tápanyagellátásnak. A növények asszimilációs tevékenysége kedvező hő-, fény-, víz- és tápanyagviszonyok mellett nagymértékben függ a levegő szén-dioxid-tartalmától. A biofűtéses melegágyak kedvező hatásának egyik tényezője a magasabb szén-dioxid-tartalmuk.
68
A technikai fűtésű berendezésekben az optimális szintet kiegészítő szén-dioxid-ellátással lehet biztosítani. Magyarország elég gazdag természetes előfordulású széndioxidban, így ennek az agrotechnikai eljárásnak további fejlődése várható. A zárt termesztőberendezésekben,intenzív termelés mellett a különböző kórokozók és kártevők gyorsan elszaporodnak a talajban. Ez szabadföldön a jobb növényváltási lehetőség és a talajok téli felújulása miatt kevésbé érezhető. A termesztőberendezések ben szükség van tehát a talaj rendszeres fertőtlenítésére. Ezt vagy vegyszerrel, vagy gőzöléssel végezzük. Újabban, különösen külföldön nem fertőzött, mesterséges táptalajt visznek be az üvegházba, s azt zsákba helyezve vagy más módon fóliával választják el a fertőzött talaj tóI. Így a rendkívül költséges és esetenként bizonytalan talajfertőtlenítés elkerülhető.
A palántanevelö és hajtatóberendezések hasznosítása A termesztőberendezések létesítése drága, sok anyagot és munkát igényel, ezért jó kihasználásukra és ezzel minél nagyobb eredmény elérésére kell törekedni. A berendezéseket hajtatással, palántaneveléssel vagy a kettő kombinációjával hasznosítjuk. Esetenként a dísznövény-, illetve gombatermeléssel való társítást alkalmazzuk. Kizárólag hajtatás céljára elsősorban ott létesítünk termesztőberendezéseket, ahol hőellátásuk, védettségük, kedvezőbb táji adottságok révén olcsóbb (termálvíz, ipari hulladékenergia stb. van). Ezekre a palántanevelés során is figyelemmel kell lennünk, ott azonban a szántóföldi termelés igénye a meghatározó. Hajtatásra olyan zöldségnövények jöhetnek számításba, melyeket a szabadföldi termesztés idején kívül a fo11. táblázat. Átlagos jűtési igény gyasztók - elsősorban beltartalmuk a különböző időpolllokban ültetell növények miatt - igényelnek és a költséges körülesetében mények között termelt drága árut meg (MÉM és a Kertészet és Szőlészet Tanácsadója, 1974) is tudják fizetni. Ilyenek a melegigényes zöldségnövények közül pl. a paradiMelegigényesek csom, a paprika és az uborka, a hidegfűtési szint tűrők közül pedig a fejes saláta, a az (illetés idöpontja (höfoklépcső) hónapos retek, a karalábé. Ezek a hő igényük szempontjából különböző zöldXl. 15- II. 15. 30-35 ségnövények aránylag hosszú időn át ll. 15- lll. I. 22-25 lehetővé teszik a temesztőberendezések lll. I- lll. 15. 15-20 hasznosítását. lli. 15IV. I. 12-15 A termesztőberendezésekben különöIV. 16- 8 sen fontos minden nap, sőt minden óra vn. 1VU. 15. 6- 8 kihasználása, ezért a piac kívánalmai, a VII. IS-VIII. I. /2-15 növény igényei és a várható időjárás 15-20 alapján lehetővé kell tenni a folyamatos VilI. I-VJII.15. Vlll. 1522-25 termelést, a termelés időzítését. A különböző hőlépcsőjű termesztőberende-
zések hajtatásra való hasznosításának idejét a I l. táblázatban mutatjuk be. Amennyiben szántóföldi zöldségtermeléshez szükséges palántanevelést végzünk, akkor a berendezések elő- és utóhasznosításával elsősorban ahhoz kell igazodnunk. A szántóföldre kiültetett gyengébb palánta mindenképpen nagyobb kárt okoz, mintha a hajtatás-
Hidegtürők
Xl. IS- l. 15. I. 15- II. I. II. I - II. 15. lI. 15IX. l-IX. 15.
22-25 15-20 /2-15 5- 6 5- 6
69
hoz alkalmazkodunk. Ezért palántanevelés előtt előhajtatást csak kivételesen végzünk. Utóhajtatás viszont egyes melegigényes zöldségnövényeknél (pl. paprikánál, uborkánál) még a május második felében felszabaduló termesztőberendezésben is gazdaságos.
70
A zöldségnövények szaporítása
., A zöldségnövények szaporítása természetüktől, a termelés céljától, idejétől és módjától függően generatív vagy vegetatív úton történik. A generatív szaporítási mód, a magvetés többnyire egyszerűbb, ezért lehetőleg ezt alkalmazzuk. A termés mennyisége és minősége érdekében azonban egyes esetekben akkor is vegetatív úton szaporítunk, ha egyébként a generatív szaporítási eljárás is alkalmazható. A vetőmagot végleges helyére vagy palántanevelő ágyba vethetjük. Palántanevelés esetén a növény fejlődésének egy szakaszát - a fajtól és a termelés céljától függően a vetéstől számítva 5-10 hetet - palántanevelő ágyban tölti és csak utána ültetjük a termőhelyre. Vegetatív szaporításra a zöldségnövények különböző részeit használhatj uk, így pl. a fokhagymánál a hagymát alkotó gerezdeket, a tormánál a talpgyökereket stb. A zöldségnövények vetőmagját, a mezőgazdasági növényekéhez hasonlóan, laboratóriumban vizsgáljuk. Az így kapott növényfajra jellemző, a vetőmag minőségét is kifejező használati érték a szántóföldön elérhető kelési százalék felső határát jelenti. Elsősorban a vetés idején és azt követően meglevő termő helyi adottságoktól függően a szántóföldön többnyire kevesebb mag csirázik ki és fejlődik növénnyé. Ha egyelést tervezünk, emellett még megfelelő vetőmagtöbblettel is kell dolgoznunk. Egyelés híján csak nagy használati értékű, egyöntetű minőségű vetőmaggal és optimális kelési feltételekkel érhetünk el jó eredményt. A szaporítóanyag különleges kezelése
A jó vetőmagágy és a kelés más feltételeinek optimális biztosítása mellett a CSlfazás gyorsítására, egyenletességére és a csíranövény védelmére a szaporítóanyagot felhasználás előtt esetenként különlegesen kezeljük. A kezelésnek több módja ismeretes. A csávázás célja, hogyavetőmaggal terjedő kórokozókat megsemmisítsük. Ezt a kezelést sokszor a vetőmag-kereskedelem központilag végzi el, s így az üzem már csávázott magot kap. Ennek híján a csávázást a növényfajra és a vegyszerre előírt módon, az üzemben kell végrehajtani. A szaporítóanyag hőkezelése a zöldségtermesztésben csak a dughagyma esetében általános. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy a jobb termőképességű, nagyobb dughagymánál csökkentsük a magszárat fejlesztő egyedek számát. Ismert, de kevésbé elterjedt eljárás a kobakos növények magjának hőkezelése. Megfigyelések szerint, ha ezeknél a növényeknél nem I, hanem 2-3 éves vetőmagot használunk, kedvezőbb lesz a levélzet: termés arány, és korábban kapunk termést. Egyes kísérletek szerint ezt a hatást a mag hőkezelésével is elérhetjük. Más külföldi adatok szerint meghatározott zöldségmagvak hidegkezelésének hatása a csírázó mag és a belőle fejlődött növény nagyobb hideg- és szárazságtűrésében nyilvánul meg. 71
1
_
Az e/őcsíráztatás a kelés meggyorsítására általánosan használt eljárás. Ennek során a magvakat a csíra megjelenéséig, a növényfaj, illetve -fajta csírázásához legkedvezőbb hőmérsékleti és nedvességi körülmények között tartjuk. Régebben egyebek között szokásos volt a magvak trágyában csíráztatása. Ez termelői tapasztalatok szerint - feltehetően a trágyában levő tápanyagok és hormonok hatására - kedvező a növény növekedésére. Előcsíráztatáskor vigyáznunk kell arra, hogya mag még jól vethető legyen. A vetőmagvak keverése azonos fajsúlyú és hasonló minőségű más anyaggal, a vetés megkönnyítése és a vetőmag egyenletes elosztása végett főként az apró magvú növényeknél szokásos. A drazsírozást na~ értékű apró magvaknál a szemenkénti vetés könnyítése és a kelés feltételeinek javItása érdekében végzik. A magvak koptatása egyes zöldségnövényeknél (paradicsom, sárgarépa) szintén az egyenletesebb vetést segíti. A magvak szalagra ragasztása az értékes, nagy használati értékű vetőmagvak jó kelését és eredését, kiegyenlített növényeIoszlását szolgálja. A szegmentálás a több csírájú céklagomolynál alkalmazható. A kémiai stimulátorokkal és a besugárzással való fejlődésserkentés most van kialakulóban. A zöldségnövények szaporításának ídeje és feItételeí
A zöldségnövények vetése, kiültetése az időjárás figyelembevételével a növény igényei, valamint a termelési célkitűzések szerint történik. A vetés vagy kiültetés lehetséges időszaka elsősorban a növény hőigényétől függ. A hidegtűrő zöldségnövények csírázási hőminimuma 2-5 oc. Ezek mag-, vagy fiatal csírakorukban akkor sem károsodnak nagyobb mértékben, ha a talaj hosszabbrövidebb időre lehűl. A talaj ezt a hőmérsékletet körülbelül tavaszi felszikkadása idejére éri el. így e növények (saláta, borsó stb.) azonnal vethetők, mihelyt a talajra a talajszerkezet rongálása nélkül rámehetünk. Az apró magvú, lassan csírázó petrezselymet a mag megduzzadása és minél korábbi kelése érdekében fagymentes téli napokon is vethetjük. A sekélyen vetett apró magvú zöldségnövényeknél a legfelső talajszint csírázáshoz szükséges nedvességtartalma kora tavasszal jobb. Számolni kell azonban azzal, hogy alacsony hőmérsékleten a lassan csírázó, a talajban hosszan elfekvő vetőmagvak közül különösen a gyengébbek jobban ki vannak téve a betegségeknek és kártevőknek, így kisebb a szántóföldi kelés százaléka. Március második felében, április elején, körülbelül 6-S oC-os talajhőmérsékletnél ültetjük ki a korai káposztaféléket, a fejes salátát és vetjük a céklát. Április közepétől vagy második felétől vethetők a melegigényes zöldségnövények (kobakosok, bab stb.), melyek csírázási hőminimuma + 10-12 oC felett van. Április végétől május második feléig kerülnek állandó helyükre a melegigényes zöldségnövények palántái. Egyes zöldségnövényeket (például rövid tenyészidejű káposztaféléket) palántanevelés, másokat (pl. őszi és téli retek, sárgarépa, cékla) helyrevetés útján, nyár folyamán is szaporíthatjuk. Itt a vetés, illetve az ültetés idejét a termesztés célja (a kívánt szedési idő), illetve a termelés idején várható időjárás mellett a növények tenyészidejének hossza határozza meg. Különböző okokból - az ipar hosszabb ideig tartó folyamatosabb ellátása, az értékes termelő és feldolgozó géprendszerek jobb kihasználása stb. érdekében - egyes növényeknél (borsó, bab, uborka, paradicsom stb.), különösen egyszerre történő betakarítás esetén, terjed a szakaszos vetés, illetve ültetés. Az áttelelő növényeket október derekán vetjük (spenót), illetve ültetjük ki (saláta, kelkáposzta). 72
Növény neve
I
Uonopok es dekvdok IV V VI VII. VIII
/1/.
/1
123 123 123
fejeskáposzfa Kelkoposzfa
/23123/23123
--I---
rOllld/'s/(üzCp" e1oterllle'rJ(/
I
sza
•
. -~
adfo/dl
•
•
•
1szi foq!/!!§Z1asl'a ~
Karfiol 8lmboske/ Karotta
Petrezselyem Ze/lel' Feke!eauo er Retek
.....
-
·.... .... ......
................ ·...
tavaszi ve/es
fe/;~~~;~ ~e:~~sszú ~~~1z:j;%Ye":;f1f/ú
;~:1ir~;~~s:a~g,,;,,"~:",rc-a
.. +---
u.
u.
:~:t-
• • • • • • • ••••••••
1---+----1r---r-~+----:__-~·T·~·~·I-·~·-·f·'---t-:.;:--;;.t.--t--1
.......
honapo~
nyo"rl Jszi-filt
---r---j----j-
eltifermeml
Cekla
utótermej"l
-
determinált
Paradicsom
feldelermlflu/!
1-
-..:::.
fvlf/omatos nóvekede'sú
Fi szerpa r/Ka
Saraa mn e Gorondtnn e
korOl veté,
Uborka
.....:....
tovaSZl veres
Spárgatilk BorSa Bokorbab
e e •••
masodveres tavoSZl vetcs
nl/órt' veres
...
zo/d esfóza
Hagyma
·. ·.... ·..... ·... ·......... . ....... ·...... . ........ ... ...... -t-C.
-
inösoaveli/s
~
varas
I
t:-:::-::-.
moqf'ol
I
••--!l- ....
~r-----I-~
T
tavaSZI aszI átí'L'lerö
tavasZI
Spendt
•••••• • e •••••
•.•• • t ••
.... .... ....... -....
OSZt· u/re/es
Fejessa/áta
••• ••• ~r--
-j--,
tavaszi u/tetes
fokhagyma
OSZI
of/e/eM
S
XII
'-e---
el, el/atasra (hosszú tI.)
ze andI
lxI.
_
••••
nyarl
Sa'rgarepa
X.
~~~i~~~~n::!}ir~?--==-~~ •••• re. ~~:::V//:d::;;;~:%enij --+--'=t'=-~:":'_-c..-f~-----t'7c;;·t·~ ·~·T~-·-j--:::T'.~.~.'j-'._·-·-t·--t---~I olte/elo - ~ - - r/
Kara/abe
lX.
123 123 /2~23 123
e-- _
enof Magtermesztes
Sargarepa (maghazD ev.J . Petrezselyem (maghozo ev)
Retek
(hdnopos. nyán)
Re!ek (/e'10 (maqhazó eV) Cékla (maqhozó'i!v/ Uborka . Fejessa/d!a faNele/ó) Fejessald!a Borsó EJokorbab Korósbab (maghozó eJ! ~ Hagyma (állefelO) Spenót ( tavaszi: nyárTj S enót
l--.L ..~ t
II
++t
-ti
magve!es helybe
_ _ palánla Hiulte!es
-.-.- dugvdny kiúltefe's
magvetes agyba
•••• gazdasagi erettség
+++++
bfo/óg/ai c'f'e1/seg
21. ábra. Zöldségnövények vetési, palán/aül/dési és szedési (ara/ási) ideje
73
A vetési mélység a zöldségféléknél a mag tulajdonságaitól, elsősorban nagyságától, valamint a környezeti tényezőktől (a talaj kötöttsége) függ. Az apró magvak vetési mélysége I-3 cm, a nagyobb magvaké 4-8 cm lehet. Nyáron és laza talajban általában mélyebbre vetünk. A zöldségnövények vetési, palántaültetési és szedési idejének alakulását a 21. ábra mutatja. Vetési módok
Az alkalmazott vetési módokat a zöldségtermesztésben a vetéshez használt eszközök vagy gépek, illetve a növények, magvak elhelyezése szerint csoportosíthatjuk. Kézzel ma már csak ritkán, elsősorban a szaporítóberendezésekben, valamint a fészkes műveléssel termesztett növényeket vetjük. A kézi vetés esetén a magvak különböző mélyre és egymástól eltérő távolságra kerülnek, ezért a kelés elhúzódik, a beállottság egyenlőtlen. Csak ott alkalmazzuk, ahol gépet nem lehet használni. Gépi vetésnél a vetőmag eloszlása általában egyenletesebb, a vetési munka teljesítménye nagyobb. A magvak elhelyezése szerint szórt, soros és fészkes vetést különböztetünk meg. A szórt vetést ma már alig használják, mert rendszertelen a növényeioszlás, s emiatt a növényápolás csak gyomlálással történhet. Vető rács használatával a magvak szórt vetés esetén is sorba rendezhetők. A soros vetés egyenletesebb növényeloszlást és sorművelést tesz lehetővé. Egyik formája a szemenkénti vetés. Előnyei miatt nemcsak a szabadföldön, hanem a szaporítóberendezésekben is törekszünk elterjedésére. A fészkes vetést többnyire a nagy tenyészterületű növényeknél (dinnye, tök) alkalmazzuk. E növények kezdeti fejlődését fészkek készítésével is gyorsíthatjuk. A soros és fészkes vetés kombinációja, ha vetőgéppel több (pl. paradicsom esetében 2-4) magot tartalmazó drazsét sorba vetünk. Egyes növényeknél előfordul a szalagra raga ztott vető magvak vetése. Sorje/ző vefésrő/ akkor beszélünk, ha lassan csírázó és kezdetben gyenge növekedés ű növényeket (sárgarépa, petrezselyem stb.) alacsony hőmérsékleten is gyorsan kelő és fejlődő, a talaj színétől elütő világos lombú növények (pl. saláta) magjával együtt vetünk. A ritkán kelő sorjelző növény ilyenkor még a fő növény kelése előtt lehetővé teszi a sorközkapálást (az úgynevezett vakkapálást). A különleges vetési módok közül a mezőgazdasági növényeknél is alkalmazott ku/isszás, kevert és rávetést kell megemlíteni. A palántanevelés célja, lehetöségei
A zöldségtermesztés jellegzetes munkája a palántanevelés. A termesztőberendezések ben a növény környezeti körülményeit csaknem teljesen magunk alakítjuk ki, ezért a palánta minősége és tenyészideje a növény igényeinek ismeretében jól tervezhető. Egyes zöldségnövények gazdaságos termelésének feltétele a palántanevelés. Más növényeknél a termelés céljától és adottságaitól függően választhatunk a helyrevetés és a palántanevelés között. A zöldségnövények palántázásának számos előnye van. A palántázott növény a termőterületet rövidebb ideig tartja lekötve, s így az öntözésre berendezett, nagy termőképességű, kedvező fekvésű, értékes talajok egy év alatt többször is hasznosíthatók. A palántázott növény többnyire korábbi és biztosabb termést ad. A növények fejlődésük kezdetén a termesztőberendezésekben viszonylag kis helyen a kedvezőtlen környezeti hatásoktól, betegségektől és kártevőktől jobban megvédhetők. Apalántás termelés hátránya, hogy költséges beruházást, sok munkaerőt, felszerelést, anyagot
74
kíván, s ezek a termelés költségét emelik. Gépesítését ma még nem oldották meg. Az ültetés, bár jól gépesített, de nehéz és kényelmetlen munka. A vetés technikájának fejlődése - a gépi szemenkénti és fészkes vetés - s ezzel az egyelés kiküszöbölése, rövidebb tenyészidejű faj ták előállítása és különösen a növénysorok gyomirtó vegyszerezése több növénynél meghatározott termelési célokra a helyrevetést a palántanevelés mellett újra versenyképes eljárássá tette.
A palántanevelés munkái A palántanevelés ideje a különböző zöldségfajoknál4-1O hétre terjed. A különleges palántanevelési módoktól eltekintve azonban általában 5-6 hétre tehető. A gyors és egyenletes keléshez szükséges csírázási hőoptimumot a szaporítóberendezésekben a szántóföldi hez képest jobban tudjuk biztosítani. Egyenletes vetőmageloszlásra törekedjünk, hogy kiegyenlített palántaállományt kapjunk. A csírázási hőoptimum jobb biztosítási lehetősége miatt a szaporító berendezésekben eredményesebben alkalmazhatjuk az előcsíráztatottvetőmagot. A vetést követően a területet beöntözzük, a magot sekély, 0,5-1 cm földdel takarjuk. A kelés megindulása után a kis növényeknek minél több fényre van szükségük. Az első lomblevelek kialakulásáig az asszimilációs tevékenység még gyenge, s így az esetleges magasabb hőmérséklet felnyurgulást okozhat. Az első lomblevelek megjelenését követően újra magasabb hőmérsékletet adhatunk. A palántanevelés ideje alatt a termesztőberendezések kezelése A hajtató- és palántanevelő berendezések kezelése c. fejezetben ismertetett módon történik.
A palántanevelés különleges módjai
A növény átültetésekor a szántóföldön a termesztőberendezéshez képest többnyire kedvezőtlenebb körülmények közé kerül. Ugyanakkor gyökérzetének nagy részét is elveszíti. A palánta fejlődése ezért a kiültetést követően hosszabb.-rövidebb időre megáll, lomblevelei egy részét ledobja, növekedésében visszaesik, sőt el is pusztulhat. Az átültetés kedvezőtlen hatását ezért már a palántaneveléskor igyekszünk megel őzn i. Az átültetést nem tűrő zöldségnövények (dinnye, uborka, tök) felneveléséhez tápkockát használunk. Régebben erre a célra gyepkockát alkalmaztak, ma már azonban a tápkockakészítő gépek elterjedésével a gyepkocka használata visszaszorulóban van. Tápkockát használunk a szaporítóberendezésekben és esetenként a korai szabadföldi termesztésben használt palánták előállításához is. így a növény átültetéskori visszaesése jelentősen csökkenthető. A tápkockába géppel vagy kézzel magot vetünk vagy kis, többnyire csak szikleveles növényeket tűzdelünk. A tápkocka készítéséhez a változatos talajadottságok miatt minden üzemben helyileg kell kialakítani a megfelelő összetétel ű és nedvességű földkeveréket. A növények számára kellően levegős, nem tömött, de mégis állóképes, s így könnyen kezelhető tápkockát kell készíteni. Bármilyen módon állítjuk elő a palántát, vigyázni kell arra, hogy aki ültetés az állomány teljes záródása előtt megtörténjen. Ezt követően ugyanis a növény alsó része kevesebb fényt kap, s így felnyúlik, laza szövetű, érzékenyebb lesz. A palántanevelésnél a növények tenyészterületét a nevelés körül ményeivel és a tervezett ki ültetési idővel, illetve a termelés céljával összhangban kell meghatározni. A különböző minőségű palántákból átlagos körülmények között l m 2 felületen felneveJhető palánta mennyiségét, illetve a palántaneveléshez szükséges időt a 12. táblázat mutatja.
75
12. táblázat. A palálltallevelés terület- és
ovény
I I
Fejes káposzta Kelkáposzta Karalábé Karfiol Zeller Paprika Füszerpaprika Paradicsom Sárgadinnye Görögdinnye Uborka Spárgatök Fejes saláta
l m:l-en
l ha-ra szükséges
felnevelhctő
palánta db
500-1000 500-1000 500-/000 500-1000 500- i OOO 600- 900 8oo-J5oo 400- 800 100- 150 100- 120 200- 300 /00 1000-1500
palánta 1000 db
30- 60 30- 60 50-150 40- 50 50- 80 70- 150 250-300 30- 50 7- 12 3- 4 30- 60 10 80-100
2. kép. Tápkockagyártó gép
76
időigénye
palántanevclö felü)et
Palánta neveléshez szükséges idő hét
m'
50- 80 50- 80 100-200 50-100 65-100 100-200 200-300 40-100 70- 80 30- 40 100-150 /00-120 60- 80
5- 6 5- 6 5- 6 6- 8 8-10 6- 8 5- 6 5- 6 4- 5 4- 5 4- 5 4- 5 4- 5
A palánta kiültetése állandó helyére Az ültetést megelőzően a növényeket fokozatosan hozzá kell szoktatni a szántóföldi körülményekhez, edzeni kell. Ezért, ahol lehet, a takarást nappal ra eltávolítjuk és éjszakára is csak fagyveszély esetén tesszük fel. Ez az eljárás fólia sátorban való palántaneveléskor nem alkalmazható. Itt fokozott szellőztetést végzünk, s ezzel segítjük az üveg alatti termesztéshez képest kedvezőbb fényellátottságú növény alkalmazkodását. Ültetés előtt a palántát erősen beöntözzük, hogya gyökérzeten minél több föld maradjon. Az átültetéshez kedvező a csepergős, borongós idő, hogyagyökérzetnek jelentős részét elvesztett palánta minél kevésbé lankadjon. Üzemi körülmények között ilyen időjárási helyzet csak ritkán várható ki, ezért terjedőben van a növény párolgását gátló vegyszerek (antitranspiránsok) alkalmazása (Hódossi, 1976). Az ezzel1epermetezett vagy ilyen vegyszerbe mártott palánta párologtatása az első napokban a kontrollhoz képest felére, harmadára csökken, s így jobb az eredés, gyorsabb a növény kezdeti fejlődése. A palánta kiszedésekor arra törekedjünk, hogy a növény minél nagyobb sértetlen gyökérzettel, esetleg földlabdával kerüljön "földből földbe", tehát a palántanevelés helyéről végleges helyére. A kiszedett palántát ládában szállítj uk és az ültetésig árnyékolással védjük a napfény től. A növényeredésének feltétele, hogy a gyökérzet nyirkos talajba kerüljön, és jól érintkezzen a talajjal. Kézi ültetéskor ezt az elültetett palánta kannázó beöntözésével (beiszapolásával) biztosítjuk. Géppel ültetve a beiszapolást az ültetőelemeknél a palánta tövéhez adott vízzel helyettesítjük. A palántázásnál általános elv, hogy a növény olyan mélyre - asziklevélig kerüljön a talajba, ahogy a palántanevelő helyen volt. Különösen a káposztaféléknél, elsősorban a karalábénál, valamint a salátánál és a zellernél vigyázni kell arra, hogy a növény tenyészőcsúcsa - amelyet az első lomblevelek lényegesen túlnőnek - ne kerüljön a föld alá. Más növényeknek (pl. a paradicsomnak) a földbe süllyesztett szára is gyökeret ver. Így kevésbé érzékeny a mélyültetésre, sőt a megnyúlt palántát mélyebbre vagy részben fektetve barázdába ültethetjük. A tápkockás palánták gépi ültetését már szintén megoldották. Egyes, különösen a hosszú tenyészidejű és folyamatosan szedett zöldségnövényeknél érdemes a meg nem eredt palánták pótlása. A rövid tenyészidejLí, aránylag egyszelTe érő növényeknél, valamint egyszerre történő gépi betakarítás esetén a pótlás nem eredményes. A később kiültetett, többnyire kedvezőtlenebb körülmények közé kerülő növény gyengébben fejlődik, később érik. Érését így már nem tudjuk megvárni, ugyanis már nem érik be, a többszöri szedés pedig akadályozhatja az utána következő zöldségnövény yetését, illetve ültetését.
77
Növényváltás, trágyázás, növényápolás
A növények igényeinek kielégítésére, s ezen keresztül a termés mennyiségére, minő ségére és érésére jelentősen hat az elővetemény, a növény tápanyagellátása és ápolása. A következőkben e kérdések nek a zöldségágazatot érintő néhány sajátos problémáját tá rgyaljuk. Növényváltás a zöldségtermesztésben
A régebbi szakirodalom - elsősorban a zöldségnövények tápanyagigénye alapján igen sokszor említi a 3 szakaszos zöldséges vetésforgót. Ebben az első szakaszba a közvetlen trágyázást igénylő, a másodikba az előző évi trágyázást is jól hasznosító, a harmadikba pedig a pillangós zöldségnövények kerültek. A hosszabb időtartamú zöldséges vetésforgókat ismertető régi szerzők szintén az előzőekből indultak ki. Emellett figyelemmel kellett lenniük a zöldségnövényeknek adott tájban, illetve üzemben kialakult termelési arányaira. E klasszikus háromszakaszos vetésforgó alapjait mutatja az úgynevezett bolgár forgó is. Ennek fő jellegzetessége a néhány m2 méretű ágyásokra osztott termőterület, amelyen igen nagy mennyiségű - évenként és ha-onként 800-1000 q - szerves trágyát használtak fel és árasztó módon öntöztek. Benne különböző igényű és tenyészidejLí növényeket egymás mellett és egymás után termesztettek. Fő növényei a paprika és a káposztafélék voltak, s ezt egészítették ki elő-, utó- és köztesnövényként más zöldségfélék (sárgarépa, petrezselyem, zeller, retek, fejes saláta, zöld- és főzőhagyma stb.). A merev vetésforgórendszer a zöldségtermesztésben régebben sem érvényesült. A növények vetési és ültetési sorrendjét a szükséglettől és az adottságoktól függően a már említett tápanyagigény mellett az esetleg fellép ő talajuntság, a betegségek és kártevők előfordulása stb. figyelembevételével állapították meg. A vetésforgó helyett tehát régebben és ma is helyesebb inkább növényváltásról, növénysorrendről és az elővetemény-hatásfigyelem bevételéről beszélni. Ma az ágazaton belül a növényszerkezet kialakítását sokkal inkább befolyásolják az üzemre ható külső tényezők, valamint a termelésben szükséges speciális gépsorok, egyéb termelőberendezések és az általuk meghatározott üzem i méretek. Termesztési vonatkozásban lényegesen egyszerűsíti a helyzetet az is, hogy jelentősen megnőtt és még ma is fejlődik az öntözött terület. Ezáltal lehetségessé vált számos olyan zöldségnövény bekapcsolása a növényváltásba, melyet korábban inkább öntözés nélkül termesztettünk, így a növényváltás csupán zöldségnövényekkel is megszervezhető úgy, hogy kedvezőtlen utóhatás és talajuntság ne következzék be. A zöldségnövényeket az üzemekben szántóföldön termesztik. Különböző okokból a zöldséges vetésforgóba szántóföldi - többnyire rövid tenyészidejű - növényt illeszthetünk (pl. őszi takarmánykeveréket, amely a kora ősszel lekerült zöldségnövény 78
120 100 .
paradIcsom
papr/ka
%
...... \
O/O
1956-1965
1958- 1965
100
I;'~\
80
80
60 60
40
40
I
1956 1958
1960
1962
igM
1958
1960
1962
1964
vete'sforgobon
monokultúraban, IStallo e~ mufragfjoual monokultúrdban műtrágljaval . J
22. ábra. A mOl1okultlÍrában termesztett növények fermésmeJ1l1yiséffe a vetés!orgóbnn elért termés százalékában (Somos, 1967)
s a következő évi melegigényes zöldségfélék közé tehető). A takarmánynövények a tápanyagban gazdag zöldségestalajon - szükség szerint öntözéssel - nagy termést adnak, s az őket követő zöldségnövények számára jelentős gyökér- és tarlótömeget hagynak hátra. Másutt a zöldségnövények kerülhetnek a szántóföldi növények közé. Ez ma - de később még inkább - a nem vagy részben öntözött zöldségnövényekkel (pl. sárgadinnye, sütőtök, hagyma, zöldborsó) fordul elő. Ilyen esetben - főként igényessége és nagyobb termelési értéke miatt - többnyire a zöldség a legfontosabb növény, s így annak igényei szabják meg a vetésforgó szerkezetét, s benne a növények sorrendjét. Természetesen öntözött területen is előfordulhat, hogy a termelés szerkezetében a zöldségnövény csak kisebb területet képvisel. A korán lekerülő zöldborsó például nagyon jó előveteménye lehet olyan takarmánynövényeknek, amelyek nyár elején vetve öntözéssel csaknem teljes termést adnak (Cse/őtei, 1975). A növényváltás elmaradása, tehát a monokultúra a legtöbb zöldségnövénynél jelentős terméscsökkenéssel jár. Korábban a folyók és patakok meJletti "káposztás", "vizes" stb. kertekben - ahol egyes zöldségfajok sokszor önmagukat követték időnkénti elöntés gyérítette a kártevőket, felújította a talajt. Emellett a termesztett tájfajták is ellenállóbbak voltak a ma használt nagyobb termőképességű, érzékenyebb, nemesített fajtáknál. A monokultúrák kedvezőtlen hatása ezért megnőtt és ma már mind kisebb mértékben alkalmazzuk. Kettőstermesztés, többes
termesztés
A nagy ráfordítást kívánó, értékes zöldségtermő területek időbeni kihasználása jelentősen befolyásolja a termelés gazdaságosságát. Ezért a zöldségtermesztésben mindig nagy szerepe volt a kettős- és a többes, illetve a köztestermesztésnek. Az első kettőnél zömmel eltérő tenyészidejük és környezeti igényeik - elsősorban hőigényük - alap-
79
Elsó' termés
-k'-111'---;i"X ,X XIX II II [x III [XX II1I IX [lII X lXIX II III IX III1 II IX X I lX IXX lX--3t< lXmn:= f--Bo-kor-/Job--t--,2 +rrr II1I IIII I1III lz:: llll tInI lXIIIII lill tttt f--1(,_arós_bOb_-t--'3 -j-LU-I I Uilllllllllllllll illllttttnntttttttt-HtH11lffit Il 111I tttttttHllllltttttI'----m[ll] llJllXlilll Zöldhagyma llf ~-.-.-.-l-lX III U1J ilii lX Fózóhagyma 15 lXIII mmn - IX III I: ~ X Fejessoláta, tavaszI 16 II1II111 X III II mttHtt<1~~ 17 Fc;cssalata, dt/eleló' lXIX IX. lX lX 18 Spenót, tavaszi lXIX II lX
po_sz_ta--+_' j e_sk_á I-F._e
Kelkáposzta 2 i--1(,-ar-'-alá-bé----+-3r
f{
1
Spenót, állelcló'
II
19
D
lehetséges
f)
k,vételesen Ichctseges
OIIIJ nem lehetseges
23, ábra, Kelll)sterlllesztés le!Jetiísége öntözött teriileten Lehetséges (gyakori, termelési és gazdaságossági szempontból helyes) kivételesen lehetséges (nem gyakori. nem gazdaságos; a fogyasztás a szedés időszakában nem igényli; nagy különbség van az első növény szedése és a második növény vetése között; agrotechnikailag nehezen megoldható vetésforgó miatt helytelen stb,) nem lehetséges (az első növény szedése és a másod növény vetése közötti időben a taTaj hosszú ideig üresen áll. a növény önmaga után nem következhet stb.)
ján sorolj uk a növényeket, a harmad ik nál pedig a növények növekedési és fejlődési ritmusát vesszük figyelembe, A kettős- és többes termesztésen azt értjük, hogy ugyanazon a területen egy tenyészidőszakban egymás után két vagy több növényt termelünk, A növények fontossága, tenyészideje, illetve a termesztés sorrendje szerint főterményt, előferményt és ufóterményt különböztetünk meg, Ez a termelési eljárás biztonságosan csak öntözött területen lehetséges, Elsősorban a növények tenyészideje alapján, de a termelési, gazdaságossági és fogyasztói igényeket is figyelembe véve a kettőstermesztés lehető ségeit a 23, ábrán foglaltuk össze.
80
[
A köztestermesztésben ugyanazon a területen egyszerre két vagy több növény van. Alkalmazhatunk kevert vetést, amikor két növény vetőmagját (pl. mák és petrezselyem) egyszerre vetjük el. Ebben az esetben a két növény csak néhány napos eltéréssel kel ki, de a petrezselyem csak a mák lekerülése után indul erőteljesebben fejlődésnek. Rávetésről (felülvetésről)
akkor beszélünk, amikor egy már elvetett növény (pl. sörárpa) soraira többnyire ferdén, 20-300-os szögben más növény (pl. sárgarépa, petrezselyem) magját vetjük el. A rávetett növény ilyenkor is a fő növény letakarítása után indul erőteljesen fejlődésnek. Kulisszás vetésrő/ van szó, ha egy növény közé ritkásan más növényt (pl. uborka közé kukoricát) vetünk. Így akulisszanövény többkevesebb termést ad, s emellett a fő növény számára kedvező hatást (szélvédelmet, árnyékhatást) biztosít. Különösen igen intenzív területen vagy hajtatásban eltérő növekedési és fejlődési idejű növények egymás mellé ültetése is előfordul. Például a régi bolgár forgó ban az ágyakat körülvevő bakhátak tetejére - esetleg a retek magjával együtt - sárgarépát vagy petrezselymet vetettek, a bakhát oldalába hagymát duggattak vagy salátát palántáztak, az ágyba pedig valamilyen káposztaféle került. A kettős- és a köztestermesztésnek régebben a jelenleginél jóval nagyobb volt a szerepe. A köztestermesztés az ápolási és betakarítási munkák egyszerűsítése és a jobb gépesíthetőség miatt gyakorlatilag kiszorult az üzemi termesztésből. Az indokoltnál nagyobb mértékben visszafejlődött a kettőstermesztés is. Várható, hogy az utóbbi a föld értékének növekedésével a jövőben újra előtérbe kerül. A zöldség növények tápanyagellátásának egyes kérdései
Szántóföldön a növények növekedését és fejlődését a kiegészítő vízellátás mellett elsősorban a megfelelő tápanyagellátással tudjuk a számunkra szükséges módon irányítani. Ehhez ismernünk kell egyrészt a növény igényét, az általa felvett tápanyag mennyiségét és időbeni megoszlását, másrészt a talajban rendelkezésre álló tápanyagot, annak felvehetőségét, a tenyészidő előtti vagy alatti kiegészítésének lehetőségei t. A zöldségnövények tápanyagigényét s annak kielégítését csak több módszer együttes alkalmazásával határozhatjuk meg kielégítő pontossággal. A szükséglet közelítésének egyik lehetősége az úgynevezett mér/egmódszer alkalmazása. Ennek során a tervezett terméshez szükséges, s ezzel a szántóföldről elvitt tápanyagot állapítják meg. Ennek alapján a szükséges mennyiséget a talaj tápanyagtartalma és az adagolt tápanyagból hasznosuló rész figyelembevételével számítják. Kísérleti eredmények és gyakorlati tapasztalatok szerint ez az eljárás a szükséges és még gazdaságilag hatékony tápanyagmennyiségnél általában kevesebb. További ismereteket nyújt számunkra a tápanyagigény meghatározásához a növény egyes részeiben levő tápanyagok mennyisége, illetve a növényi részek mennyiségének és arányának ismerete. Különösen figyelemmel kell lennünk arra, hogy az egyes zöldségfajok, sőt azon belül az egyes fajták is eltérő mértékben hasznosítják a talajban levő tápanyagokat. Vannak rossz tápanyagfelvevő képességű, úgynevezett "élhetetlen" zöldségnövények (pl. az uborka), melyek csak magas tápanyagszint esetén tudják igényüket kielégíteni. Ebből következik, hogya zöldségnövényeknek egyes tápanyagokbóllényegesen többet adunk, mint amennyit azok a termés képzéséhez felhasználnak. Ez a biztonsági trágyázás főként olyan, a zöldségtermesztésbe újonnan bevont talajokon fontos, amelyek tulajdonságait a termesztési gyakorlatból még kevésbé ismerjük. A növény igénye fejlődésének különböző szakaszaiban is változik, s azt a környezeti körülmények is befolyásolják. A folyamatos, könnyű tápanyagfelvételt a növény jó 6 Kertészet
81
13. táblázat. A
bőséges,
valamilIt I q terméssel a talajból kivollt ásvállyi tápallyagmellllyiségek (Terts, 1966)
Termés
Kivont tápanyag, kg
I q terméssel kivont, kg
Zöldségfélék
I P,o,
q/ha
Fejes káposzIa Vöröskáposzta Kelkáposzta Karalábé Karfiol Sárgarépa és petrezselyem Gumós zeller Cékla Retek Hónapos retek Hagyma Paradicsom Paprika Uborka Zöldborsó Zöldbdb, bokor Zöldbab, karós Spárga Torma Rebarbara S penót ta vaszi Spenót őszi Fejes sa lá ta
K,O
N
I
P,O,
K,O
300 300 250 150 600
115 180 125 75 200
45 50 40 30 80
210 285 215 105 250
0,38 0,63 0,50 0,50 0,33
0,15 0,17 0,16 0,13 0,13
0,70 1,70 0,86 0,70 0,42
300 200 300 200 100 200 400 200 300 100 100 120 40 250 800 100 200 250
115 130 130 120 50 60 96 46 50 80 65 110 120 110 260 55 95 55
45 50 45 60 20 25 20 18 40 25 20 25 35 50 100 16 40 25
165 190 260 100 50 80 130 72 110 80 55 85 105 255 500 70 110 110
0,38 0,65 0,43 0,60 0,50 0,30 0,24 0,23 0,17 0,80 0,65 0,91 3,00 0,44 0,33 0,55 0,43 0,22
0,15 0,25 0,15 0,30 0,20 0,13 0,05 0,09 0,13 0,15 0,20 0,21 0,88 0,20 0,13 0,16 0,20 0,10
0,55 0,95 0,87 0,50 0,50 0,40 0,32 0,36 0,37 0,80 0,50 0,70 2,62 1,02 0,63 0,70 0,55 0,44
I
vízellátásával, szükség szerinti öntözésével is segíthetjük. Az öntözés emellett a tápanyaghatás időzítésére is lehetőséget ad. A növények nemcsak gyökerükön, hanem föld feletti részeiken - elsősorban leveleiken - keresztül is képesek a tápanyag felvételére. Ez módot ad arra, hogy más agrotechnikai eljáráshoz -pl. esőszerű öntözéshez, növényvédelemhez - kapcsolva, a tenyészidő folyamán gyorsan beavatkozhassunk a növény tápanyagellátásába. A zöldségfélék trágyázási rendszerének kialakítása során a termés mennyiségén kívül a minőségét is figyelembe vesszük. A gyökérzöldségféléknél például a túlzott nitrogénellátás kedvező vízellátással együtt nagy termést ad, de a termés lazább szöveW lesz és nehezebben tartható el. Ugyanez a hatás a paradicsom nál csökkenti a termés szárazanyag-tartalmát. A zöldségnövények tápanyagszükségletének zömét alaptrágyázással biztosítjuk. Ehhez ma már főként mütrágyát használunk. A szerves trágyának inkább a közvetett hatását vesszük figyelembe, de emellett a tápanyagtartalmával is számolunk. A szerves trágyát, a K- és P-műtrágyát, valamint a N-műtrágya egy részét alaptrágyaként adjuk, és az általános szabályok figyelembevételével a tápanyag-feltáródás biztosítása, a tápanyagveszteség kiküszöbölése érdekében többnyire ősszel szántjuk alá. A N nagyobb részét, valamint esetenként más tápanyagokat és a mikroelemeket a tenyészidő során adagoljuk.
82
.
w
00
cl'>
583
726
642
698
6E6
667
ES7
702
2. TVK
3. Vax App. Akva
4. Volldünger "Linz"
5. Foli fertíl
6. Wuxal
7. Tom. 71
8. Plan tan
q/ha
I. Kontroll
Kezelés
120
118
114
I
I
I
5,2
2
5,5
5,3
5,8
5,3
l
I
6,3
5,5
5,4
4
5
6
3
119 114
7
I
8
110
124
100
"o
I
I
96
98
101
98
107
116
101
100
kontroll %-ában
8
7
4
6
2
I
3
5
sorrend
~
a
a kontroll %-ában sorrend
Szárazanyag-tartalom
Termés
(Kecskemét, 1971, 1972, 1973) Fajta: Kecskeméti Jubileum (Hodossi, 1974)
37
37
37
37
40
40
41
32
q/ha
116
116
] 16
]16
125
125
128
100
%.ában
kontroll
Szárazanyag-hozam
14. táb/ázat. Perlllellrtígyák hatása a paradicsom terlIlésére
7
6
5
4
3
2
I
8
sorrend
osztrák szer
magyar kísérlet í szer
nyugatnémet szer
angol szer
osztrák szer
svéd szer
magya r kísérleti szer
-
Megjegyzés
Öntözött körülmények között a fejtrágyát a növény fejlődésének különböző szakaszaiban az öntözővízzel feloldva juttatjuk a növénynek. Ez az eljárás vagy a növényvédelemmel összekapcsolható permetező műtrágyázás már viszonylag alacsony hatásfok esetén is gazdaságos, mert a tápanyag kijuttatása nem jelent külön munkafolyamatot. A palántázott zöldségnövényeknél igen jó hatású az indító öntözéssel együtt adott mű trágya. A nagy tenyészterületű zöldségnövényeknél még ma is alkalmazzák afészektrágyázást. Ezzel a módszerrel a növény fejlődésének kezdetén, az átültetés után közvetlenül a gyökérzet mellett biztosítják a szükséges tápanyag-koncentrációt és a jó talajszerkezetet. A növény a későbbiek során is részben ebből a gócszerűen elhelyezett tápanyagból fedezi szükségletét. A fészektrágyázás egyik változatának tekinthető a technikailag egyszerűbben megoldható sortrágyázás. Ezt főként a kisebb tő- és nagy sortávolságra ültetett növényeinknél (pl. uborka, paradicsom stb.) alkalmazzuk. A spárga mint évelő növény a telepítéskor ma is megkívánja a sor- vagy a fészektrágyázásl. Fészektrágyázás céljára elsősorban érett, nem szalonnás istállótrágyát vagy műtrágyával dúsított komposztot használunk.
Az egyes trágyafélék szerepe a zöldségtermesztésben
A szerves trágyák közül a zöldségféléknél a szalmával készült istállótrágya használata az általános. Korábban főként az öntözéses zöldségtermesztésben igen nagy mennyiségű, sokszor 800-1000 qJha szerves trágyát is felhasználtak. Ezzel nemcsak a növények tápanyagelIátását, hanem a talaj termőképességének növelését is biztosították. Ma a zöldségnövények tápanyagigényét elsősorban míítrágyával elégítjük ki. A szerves trágyától inkább egyéb eredrr.ényt - a talajszerkezet javítását, mikroelemhatást stb. - várunk. A szerves trágya ilyen hatására aránylag kevés kísérleti eredménnyel rendelkezünk. Ezek és a gyakorlati tapasztalatok azonban - elsősorban öntözött körülmények között - az évenkénti 300-350 q hektáronkénti istállótrágya felhasználását, különösen egyes növényeknél (paprika, káposztafélék, uborka stb.) hasznosnak mutatják. Nem alakult még ki a híg szerves trágya felhasználásának gyakorlata. Ehhez a korábban ajánlott tőzegelt fekálIal szerzett tapasztalatokat vehetjük figyelembe. Különösen fontos, hogya higiéniai kívánalmakat érvényesítsük. Emellett tekintettel kell lenni a változó mennyiségű és arányú tápanyagtartalomra. Ha tőzegelt hígtrágyát használunk, főként öntözött területen, a tőzegben levő sok gyommag okozhat pro blémá t. A zöldségnövényeknél, elsősorban indító- és permettrágyaként terjedőben vannak a többféle hatóanyagot helyes arányban tartalmazó komplex míítrágyák.
Növényápolás
Növényápoláson a vetéstől, illetve az ültetéstől a betakarításig terjedő időben szükséges termesztési munkákat, műveleteket értjük. Ide tartoznak tehát a különböző talajés növényápolási munkák, a gyomirtás, a növényvédelem, a szélsőséges időjárás elleni védekezés, a fejtrágyázás, valamint az öntözés. Közülük a tápanyagelIátásról már szóltunk; az öntözést - kiemelkedő jelentősége miatt - önálló fejezetben tárgyaljuk. A következőkben ezért a többi növényápolási munka néhány sajátos zöldségtermelési vonatkozását tárgyaljuk. Ezek jelentős mértékben abból adódnak, hogy a zöldségfélék közvetlen emberi fogyasztásra használt, vagy olyan élelmiszerek, amelyeknél a feldolgozás során eredeti "formájukat" igyekszünk megtartani.
84
Talajápolás, gyomirtás
A zöldségnövények növekedéséhez és fejlődéséhez más növényekhez hasonlóan kedvező talajállapot szükséges. Ezt a talaj előkészítése során a vetés és az ültetés előtt biztosítjuk. A tenyészidő alatt a zöldségfélék jelentős részénél a rendszeres öntözésnek, valamint az egyéb agrotechnikai munkáknak kedvezőtlen talajtömörítő hatása lehet. Különösen egyes talajokon ezért válhat szükségessé a felső talajszint lazítása. A talajápolás és a gyomirtás a korábbiakban csaknem minden esetben egymáshoz kapcsolódott. E tekintetben nagy változást hozott a gyomirtó vegyszerek használata. Ezek hosszabb-rövidebb ideig visszaszorítják a gyomokat vagy egy részüket, a hatás tartama alatt azonban sok esetben kizárják a talaj mozgatását. A vegyszeres gyomirtásnak jelentős közvetett hatásai is vannak. Vele egyes sűrű soros zöldségnövényeknél teljesen kiküszöbölhető a technikai gyomirtás, s emellett a talaj ápolása is elhagyható. Ilyen esetben a tenyészterület újraértékelésével a növény számára kedvezőbb térállást biztosíthatunk és növelhetjük az állománysűrűséget. Más növények nél ez nemcsak a termés mennyiségét, hanem minőségét és az érés koncentráltságát is kedvezően befolyásolja (pl. a konzervipari zöldborsónál). Gazdaságossági és más okok miatt sok esetben kívánatos a gyomirtó vegyszerek alkalmazásának leszűkítése minél kisebb területre. Ezért a hosszú tenyészidejű és nagy térigényű zöldségnövényeknél a kézi sorkapálás elkerülésére csak a növény sorát vegyszerezzük. A sorközt a tenyészidő egy részében vagy egészében technikai eszközökkel tartjuk gyommentesen.
Különleges növényápolási munkák
A zöldségnövényeknél a termés mennyisége, minősége vagy koraisága érdekében esetenként különleges növényápolási munkát végezhetünk. Ezek a növények egyedi kezelését kívánják és általában nem vagy csak nagyon kis mértékben gépesíthetők. Nagy élőmunka-igényük miatt ezért a növények nemesítésével kiküszöbölésükre vagy más úton helyettesítésükre, illetve elhagyásukra törekszünk. Kisebb területeken, főként kertekben és a legintenzívebb termelésben, a hajtatásban még hosszú ideig lesz jelentőségük. A halványítást több zöldségnövénynél alkalmazzuk. Ezen azt értjük, hogya fogyasztott növényi részt valamilyen módon elzárjuk a napfény től, hogy ne zöldüljön meg, kevésbé fásodjék, és a klorofilltól származó kesernyés íz is elmaradjon. Halványított állapotban fogyasztjuk például a spárga hajtását, a sípját. Itt a halványítást a spárgasorra húzott, kb. 30 cm vastag, laza földtakaróval végezzük. A nagyon munkaigényes kézi szedés elkerülésére zölden is fogyasztható spárgát nemesítettek. Ez kézzel gyorsabban szedhető, sőt a szedés jobban gépesíthető. Az egyelés - a sorban a tőtávolság beállítása - közismert munka a növénytermesztésben. Nagy kézimunka-igénye miatt, ahol csak lehet, szemenkénti vagy fészkes vetéssel igyekszünk kiküszöbölni. Néhány zöldségnövény azonban növekedésével párhuzamosan folyamatosan ritkítható, és meghatározott nagyság után a kiszedett termés - pl. a sárgarépa, a petrezselyem - értékesíthető. Ma már ezt az eljárást is inkább a kerti termelésben alkalmazzák. Egyes növényi részek, (hónaljhajtások, hajtásvégek) eltávolításával különböző eredményt érhetünk el. Igya paradicsomot - a kezdődő oldalhajtásokat eltávolitva - egy vagy két szárra nevelhetjük (hónaljazás). Más esetben a folyamatosan növekvő fajtánál a hajtás csúcsát egy meghatározott fürtszám után visszacsípjük (tetejezés). Ennek eredményeként a gyümölcsök nagyobbak lesznek és gyorsabban érnek. Az egy növényre jutó termés mennyisége ugyan csökken, de ezt nagyobb állománysűrűséggel részben ellensúlyozhatjuk. A sárgadinnye a másodrendű hajtásokon
85
hozza a termővirágait. Ezek korábbi előtörését, s vele a gyorsabb terméskötődést segíthetjük, ha a főszárat és az elsőrendű oldal hajtásokat visszacsípjük. A torma és a zeller termesztésében régebben általános volt az oldalgyökerek eltávolítása, hogy síma, a felhasználásra megfelelő árut kapjunk. A zellernél az oldalgyökér nélk üli fajták nemesítésével ez a probléma megoldódott. A torma azonban még ma is legalább egy, de inkább két esetben egyedenkénti gyökerezést kíván a tenyészidőben. A hagyma, ha a termesztéséhez l. és II. osztályú dughagymát használunk, még jól kezelt szaporítóanyag esetén is kismértékben magszárba megy ("felbördősödik"). Ezeket a magszárakat kitördelve a felmagzott hagyma még zöld- vagy főzőhagyma ként értékesíthető. Növényvédelem
A nagyüzemi zöldségtermesztésben az elmúlt évek során lényegesen megváltozott a növényvédelem szerepe. Főként az iparszerű termelési rendszerek terjedése kapcsán egy-egy zöldségnövény termelésének optimális üzemi nagysága a korábbinak sokszorosa lett, esetenként a több száz ha-t is eléri. Ezzel együtt nagyobb teljesítőképes ségű, de többnyire érzékenyebb faj ták kerültek a termelésbe. A gazdaságos termelés és a felhasználók ugyanakkor nagyobb termésbiztonságot követelnek. Mindez a növényvédelem általánossá válását és abban a nagy biztonságra való törekvést vonta maga után. Így - hasonlóan a szőlőtermesztéshez, illetve a gyümölcstermelés több ágazatához - sokszor "menetrend szerint" védekeznek, s ezzel túlméretezve használják fel a növényvédő vegyszereket. Az ilyen vegyszertúlfedés egyrészt szük.ségtelen többletráfordítást jelent, másrészt a környezet indokolatlan szennyeződését okozza. Ez a frissen fogyasztott zöldségféléknél különösen kedvezőtlen, sőt káros lehet. Ezért a növény, illetve a kórokozók és kártevők biológiájának jobb megismerésével a védekezésre legalkalmasabb időben végzett minél kevesebb, de hatékonyabb beavatkozásra kell törekednünk. Ezt a hosszabb és rövidebb időre szóló növényvédelmi előre jelzés, valamint a szignalizáció (a védekezés szükségességének jelzése) fejlesztésével tudjuk segíteni. Különösen a folyamatos szedésű zöldségnövényeknél nagy körültekintést kíván az úgynevezett várakozási idő. Ez a szedést megelőzően az alkalmazott vegyszertől, illetve a feldolgozási céltól függően különböző ideig (7-21 napig) részben vagy egészben kizárja a vegyszeres védekezést. Az egymenetes gépi betakarítás e tekintetben a többszöri szedéshez képest kedvezőbb helyzetet teremt. A zöldségnövényeknél ezért különösen fontos a rövidebb várakozási idejű vegyszerek bevezetése. A termelés üzemi koncentrálódásával a termőtábla nagysága is megnövekedett, illetve több táblán egymáshoz közel ugyanaz a zöldségnövény található. Ezeken, különösen a talaj nedvesség-tartalom vonatkozásában nehezebb megteremteni a tábla egyöntetűségét. Ily módon könnyebben keletkezhetnek fertőzési gócok. Ezek megelő zésére vagy megszüntetésére különös gondot kell fordítani.
86
A zöldségnövények öntözése
A zöldségfélék mint vízigényes növények ismertek, ezért hazánkban az öntözésnek mindig kimagasló szerepe volt a zöldségtermelésben, a zöldséglermelésnek pedig az öntözésben. Régen a kisüzemek időszakában az összes öntözött területnek mintegy 20%-án termett zöldség. A kevés öntözés miatt azonban ez a zöldségnövényeknek csak mintegy 5%-át tette ki. Ma az öntözött terület mintegy 14-15%-án termel ünk zöldséget, s ez az összes zöldségterületünknek kb. l/3-át jelenti, értékben azonban az összes zöldség mintegy 213-át adja. A termelés várható intenzív fejlődésével az öntözés szerepe tovább növekszik. Néhány, részben öntözött vagy nem öntözött zöldségnövény (pl. a zöldborsó, a görögdinnye, a sárgadinnye, a sütőtök stb.) kivé-
/5. lúb/úzal. Az összes és az ölllözöll zö/dséglerü/el a/aku/úsa 1939 és /976 között (KSH mg.-i adatok alapján)
Összes
Öntözött
Öntözött
az összes %-ában
Év zöldségterület. ha
1939 1949 1950-59 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 197/ 1972 1973 1974 1975 1976
I
56012 60112 90879 95507 99015 116955 128225 116440 117989 122 021 117537 119308 125880 116893 116540 117767 115511 117354 108675 114727
2300 2916 10907 15706 19954 30045 38883 31 178 23600 33350 35995 44850 38065 24840 30468 32263 34728 29769 20800 32912
I
4,1 4,9 11,3 16,4 20,2 25,7 30,3 26,8 20,0 27,3 30,6 37,6 30,2 21,3 26,1 27,4 30,1 25,4 19,1 28,7
87
telével gyakorlatilag minden zöldségnövény öntözötté válik, és Így egyre inkább a zöldségtermelés és az öntözés közé. Régebben az öntözés lehetőségének hiányában a vízigényes zöldségnövények termesztésére olyan magas taJajvÍzszintű területeke t választottak ki, ahol a talaj felső, művelt rétegének vízellátása a nyár folyamán is kedvező volt. Ilyen, többnyire a faluhoz közellevő zöldségtermesztő területek vÍzfolyások melletti öntéstalajokon, illetve főként a Duna-Tisza közén és Szabolcs megyében mélyebb fekvésű, magasabb vÍzállású, "lapos, forrásos" helyeken alakultak ki. Különösen a Duna-Tisza közén sok helyen már több mint egy évszázada folyik ezeknek atalajoknak a javítása és növelése. A mélyebb fekvés ű nyirkos, üde területeket a közelben levő homokdombokból fokozatosan feltöltötték, s a ráhordott földet az eredeti, többnyire kötöttebb, humuszban gazdagabb, fiatal öntés- és réti talajokkal, szántással összekeverték. A népi szóhasználat és a szakirodalom is "töltött földek" néven tartja számon az ilyen könnyű műve letű, nyáron is üde, nyirkos területeket. A nagyüzemi termelés kialakulásával ezek a többnyire nem nagy, szabálytalan alakú földek nehezen voltak táblásíthatók. Jelentőségüket ma már az is csökkenti, hogy hidegek, tavasszal későn művelhetők, s így a zöJdségnövényeknél sok esetben annyira fontos korai termesztésre nem jöhetnek számításba. A háztáji és ház körüli termesztésben azonban néhány növény (egyes káposztafélék, paprika, nyári gyökérzöldség, futóbab, nyári vetésű uborka, torma, zeller stb.) termelésére eredményesen használhatók. Az üzemi termelésben a magasabb fekvésű, melegebb területeken öntözéssel biztosítjuk a növények kedvező vízellátását. egyenlőségjelet tehetünk
A növények vízigényének jellemzése
A vízigénynek a szakirodalomban található általános megfogalmazása ("vÍzigényes növény", "a talaj nedvességtartalmára igényes", "sok vizet kíván", "jó vízgazdálkodású talajt kíván" stb.) kevés jellemzést ad számunkra a növény igényéről az öntözési rend kidolgozásához. Ezért a növény és a víz viszonyának kifejezésére már régóta pontosabb, az összefüggéseket számszerűen is jellemző mutatókat keresnek. Ezeknél arra is figyelemmel kell lenni, hogy a feltételek optimuma a környezeti körülményektől és a növény növekedésétől és fejlődésétől függően is változik. A legrégibb és legegyszerűbb megoldás, amikor gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva a kedvező csapadékmennyiségű és eloszlású évek ből indulnak ki és "szárazabb években" az elmaradt csapadékot "pótolják" öntözéssel. A tenyészidőszak folyamán érvényesülő, a csapadék mennyiségével és eloszlásával is összefüggő meteorológiai tényezők (hőmérséklet, páratartalom, sugárzás) a növény vízigényét és a víz hasznosulását erősen befolyásolják (Cse/őtei, 1969). A szükséges vízmennyiség ilyen egyszerű meghatározása ezért kevéssé jellemzi a növény kiegészítő vízigényét. A felhasznált víz és a növényi produktum kapcsolatának pontosabb mutatójaként említik a növényélettani és termesztési könyvek a transzspirációs együtthatót. Ez a növény tenyészideje alatt felhalmozódott szárazanyag, illetve az ehhez felhasznált vízmennyiség közötti arányt fejezi ki. A szárazanyag mennyiségénél a teljes növényt (gyökér + szár + levél + termés) vesszük figyelembe. A 24. ábra különböző években, különböző időjárási viszonyok között, azonos módon végzett kísérletekből három növénynél e mutatót tartalmazza. A transzspirációs együtthatók szóródását vizsgálva és összevetve a termesztés körülményeivel azt találjuk, hogy azok meghatározott körülmények között fajra és fajtára jellemzők. Értékük azonban nem állandó: elsősorban a környezeti tényezők től, főként az időjárástól függően változnak. E mutató emellett a növény által felhasznált víz és a felhalmozódott szárazanyag kapcsolatát az egész tenyészidőszakra végeredményében és nem a két jellemző alakulásának folyamatában mutatja meg. Így a növény időszakonkénti vízigényének jellemzésére nem ad képet.
88
'ce' 1 1
- - uborka ____ paradicsom ............. bab
500 '
I
I
l -j
'+00
1 /-
,"
.........
,/
.........
300 ....
"
/----~\,...........
",,
" " I I/
....
középh.
\./
.•........
........
.... ....
.......
......
6*
65
.'
.
\
.....,,:'"----//
\
/
\ /
v
,
i
66
\
..~\
\
'------,----r,- - , , -
1963
//\
I ... ' ,' / '. ... / \\ /
"
~
j
,
67
68
69
70
71
72
---,-73 csapadek
mm
300
231
200
100
64
1963
,
65
67
66
- - julius havi
atloghőmerseklet - - - V.-VIII
haVI
60
69
csap. összeg
ill JulIUs haVI .D. V - VIII haVI
24. ábra. Tral/szspirációs egy(illlzalók ével/kél/Ii változása (Gőd\llő,1163-1973)
A másik mutató az úgynevezett vi?fog)'asztási együttható, amely a felhasznált összes vízmennyiség (a növény által elpárologtatott és a talajról elpárolgott víz), valamint a termés közötti arányt jellemzi. Vizsgálataink szerint az időjárás és más tényezők hatására ez is a transzspirációs együtthatóhoz hasonlóan, sőt azt meghaladó mértékben változik. Ennek az az oka, hogy - különösen a gyümölcstermő zöldségnövényeknél - a termés kialakulását egyes rövidebb-hosszabb időszakok életfeltételei döntően befolyásolják. Egy másik ok, hogyavízfogyasztási együtthatónál a terméssel összevetett víz jelentős részét az f:raporáció teszi ki, amely csak igen kis
89
mértékben függ a növény által felhasznált (a transzspirált) víztől, még kevésbé a terméstől. Mennyisége mégis fontos összetevője a vízfogyasztási (evapotranszspirá-
ció ) együttható nagyságának. A transzspirációs és a vízfogyasztási együttható értékének a növény élettevékenyégétől függő változása a környezeti viszonyok vízfelhasználást módosító hatására utal. A növény vízigényét tehát kialakulásának folyamatában kell vizsgálni, hogy jobban megismerhessük és a vízfelvétel és vízleadás termelési célnak megfelelő egyensúlyát biztosíthassuk.
A vízfelhasználás dínamíkája
A növény az általa felvett vizet 1-2% kivételével eIpárologtatja és ezzel tartja kedvező szinten életfolyamatait. A vízfelhasználás dinam ikájának tan ulnlányozása során tehát a növény párologtatását befolyásoló tényezőkre kell fordítani a figyelmünket. Az uborka környezeti körülményeit, vízfelvételét, növekedését és termésalakulását jellemző ábra mindenekelőtt a hőmérséklet növényi párologtatást módosító hatását mutatja (Cse/ő/ei, 1965). Jól látható, hogy a hőmérséklet változásával - amely hazai körül ményeink között a tenyészidőben többnyire összefügg a csapadék alakulásával _ a növény vízfelhasználása egyik napról a másikra két-háromszorosával megváltozhat. A növény azonos fejlődési szakaszában, hosszabb időszak átlagában, számítások szerint a hőmérséklet 75-80%-os pontossággal meghatározza a vízfelhasználást. A levegő páratartalmának módosító hatását is figyelembe véve ez a pontosság 85 90%-ra változik. Az egész tenyészidőszak halmozott vízfelhasználását vizsgálva úgy találtuk, hogy az a növényre és termesztési körülményeire jellemző ,,8" alakú görbét nmtat. Az esetek többségében tehát egy kezdeti növekvő vízfelhasználási szakaszt egy "kiegyenlített" nagy, majd a végén egy csökkenő vízfelhasználás követ. Ez csak akkor alakul másként, ha a növény a betakarításig nem éri el biológiai fejlettségét (pl. a zöldbab, a fejes saláta, a fejes káposzta stb. termelésében). A vízfelhasználás mértékét naponként ábrázolva, s az így kapott görbét kisimítva szintén a növényre és termesztési feltételeire jellemző harang alakú görbét kapunk. Összevetve ezt a növény növekedését és fejlődését jól jellemző 10mbfe1ület mennyiségéveI (nagyságával és súlyával), a görbék lényegesen eltérnek egymástól. A lombfelület mennyisége mellett tehát annak minősége (kora) is lényegesen befolyásolja a felhasznált (elpárologtatott) víz mennyiségét. Az eltérő hőigényű növények vízfelhasználását azonos körülmények között vizsgálva megállapítható, hogy közöttük lényeges különbség van. Így például a melegigényes paprika ]6 -18 OC-on már alig párologtat, viszont a hidegtűrő káposztának ilyen hőmérséklet mellett napfényes időben még intenzív a vízfelhasználása. Adott faj, illetve fajta esetében a hőmérséklet tehát jobban felhasználható a növény vízfelhasználásának jellemzésére, mint a levegő telítési hiánya, melyet mint a párologtatás fontos fizikai összetevőjét e folyamat jellemzésére javasolnak.
90
25, ábra, Az IIborka vízfel-
q/ha
I'é/elf!, lIö"ekedése és /erl/lés-
15
1
alakIIIása rajta: Delicatess,
Gödöllő,
ID
1963
~ '
,;
I szedesinapok -
i\
ón/özótt .... ántázellen
,j \,\
5
I I I , I LL.ti··LÍ»~:.i:J·-.1;L-
L-
dm'l.egy noreny _
t,7)
nl.
10
20
VIV.
10
20
VII
10
20
VIII
lU
JO
lU
2U
1'111.
lU
20
/ombrelulel
201 l
"--;---,-~
VI/O
20
g 'egy floren!ll
140
lombrelu/e/ nedves (I)
-
és szoraz (2) sú/uu
100
60 20 '-l'
VI
I"
lU
2U
VII
1!I~/uV!J/II)'e"lfJ
t
-
lóOU,bVOoa
I.I/apl v/zfoYfJ· (paraloylofrÚI 2. halmozolf
f
2
mm
71
6i <:50
v/zfayyosz/ás
51 20u 4 j 150
l000rOOOo
T~ --_.;C-~-=;20 10
... maximum
A víz
hozzáférhetősége
_
napikózephóme'rse'xlef
_._._minimum
I~:~ik
a növény számára
A noveny párologtatása, a vízleadás, a vízmérleg egyik oldalát mutatja, A másik oldal a vízfelvétel, illetve annak lehetősége. Kísérletekben megállapították, hogy a talaj nedvességtartalmának csökkenésével a szántóföldi vízkapacitás értékétől közel a holtvíztartalomig a víz kötöttsége - különösen a jó vízgazdálkodás ú talajokon - keveset változik. Mivel a növénynek a víz felvételére az említett határok között nagyjából egyforma szívóerőt kell kifejtenie, ebből sokan a vízigény hasonló kielégítési lehetőségére következtettek, Más vélemény szerint a talaj nedvességtartalmának fokozatos csökkenésével a növény mind nehezebben jut hozzá a vízhez, mert azonos vízmennyiséget csak nagyobb taIaj-
91
cot [('/0 I I
I I
I
I
26. ábra. A növény vízfelvételének és párologtatásának egyensúlya a különböző környezeti tényezők függvényében
I I ,
I
tömegből tud felvenni. A tapasztalatok az utóbbi helyességét bizonyítják. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a vízfelvétel és a vízleadás egyensúlya a növény meghatározott fejlődési szakaszában az adott környezeti körülményektől, elsősorban a hőmérsék lettől és a levegő páratartalmától függően a talaj más-más nedvességi szintjén következhet be. Ezt az összefüggést sematikusan a 26. ábra mutatja (Cse/ő/ei, 1961). A növény egész tenyészidejére vonatkozóan az említett kapcsolatokat a 27. ábrával jellemezhetjük (Cse/őtei, 1974). Ezen a paradicsom vízfelvétele látható II év kísérletei alapján. A görbék az egyes napokra a vízfelhasználás (a transzspiráció) pentád értékeinek maximumát, a 20, az 50, a 80%-os valószínűségű értékeit, valamint a minimumát jelzik. A fejlődés szakaszai és a vízfelhasználás értékei alapján a növény vízfelvételének lehetőségét jellemző mezőket képezhetünk. Ha az előzőek szerint a vízfelvétel- vízleadás egyensúlya adott fejlődési szakaszban egyrészt az időjárástól, másrészt a talaj nedvességtartalmától függ, akkor alacsony hőmérsékleten és nagy páratartalom mellett a növény a számára szükséges kevesebb vizet viszonylag száraz talajból is fel tudja venni (II. mező). Magas hőmérséklet és csekély páratartalom (intenzív transzspiráció) esetén a vízmérleg egyensúlyához nagyobb talajnedvességtartalom szükséges, sőt ilyen körülmények között még a déli vízdeficit is előfordulhat
ljnöv V/ZFELHASZNALAS
. maximuma ---- 20
-
50
%} %
valósz/nüsége
-'-'80 % _ 0 _ minimuma
3
2
27. dbra. A paradicsoIII Öl/tözési igél/yél/ek alapjai V 10
20
VI
10
It'/,T5% I
20
25%
f - ----------- t md/ta onl
92
VII. 10 20
I
2U%
t
I
tn
VI!I. 10 20
24 % 1/3% _..
IX.
1"'/ 1,dó'szakonkrintl 0
v{zfe/haszna/ás"'lo
---- friss/tó' (esetenként)
Fajta: K. 42., Gödöllő, 1963 -1973 Vastag, fekete vonal nyíllal: ví.l· pótló öntözés (rendszeresen); szaggatott, vastag fekete vonal: vízpótló öntözés (esetenként)
(III. mező). Vízpótló öntözéssel, hosszabb, 10-15 napos öntözési forduló és viszonylag nagy, 40-60 mm-es öntözési norma esetén a talaj nedvességtartalma aránylag széles határok között ingadozik. Ilyen öntözéssel a növény nem tudja követni a lJ. mező alacsony, és a III. mező kimagasló vízfelhasználási értékeit, a szükségesnél több, illetve kevesebb talajnedvesség csökkentheti az öntözés eredményét. Így a növény kedvező vízellátottsága csak az I. mezővel jelölt időszakban és helyzetekben várható. A növény vízellátása szempontjából sajátos szakasznak tekinthető a vetés, a csírázás, a kelés, a kezdeti fejlődés ideje (IV. mező). Ebben a mag kelése vagy a palánta megeredése, illetve a növények kezdeti fejlődése miatt különösen fontos a jó vízellátás. Itt a legfelső néhány cm-es talajréteg, illetve a vetőmag vagy palánta gyökérzete körüli talaj nedvességtartalma döntő jelentőségű. Az esetenként csak néhány mm-es kelesztő, illetve az indító öntözés hatása ezért sokszor meghaladja a vízpótló öntözésekét. Az V. mező időszakában, a gyors vegetatív növekedés idején a nagy vízfelhasználású napokon lehet szükség a növény segítésére. A VI. mezőben hasonló a helyzet, itt ugyanis az elöregedő és csökkenő lombfelület már kevesebb vizet igényel. Öntözéskor figyelemmel kell lenni arra, hogya növények nem egyformán tűrik az időtartamában és erősségében változó vízhiányt. Több zöldségnövényünk kevésbé tudja felhasználni a hasznos víz nehezebben hozzáférhető részét. Ezek a növények sokszor nem vagy alig fogyasztanak több vizet, mint a szárazságot jobban tÍÍrők, de nagyobb nedvességigényük miatt jobban igénylik az öntözést. A növények úgynevezett vízigényének meghatározásakor tehát külön kell figyelembe vennünk a vízfelhasználást és a talaj nedvesség-tartalom iránti, úgynevezett nedvességigényt. A vízigény kielégítésének
lehetőségei
A termesztett növényeink igényeit, így vízigényét is a termelési célnak megfelelően, adott körülmények között a gazdaságosság határáig elégítjük ki. A területegységenként többnyire nagy szár-, levél- és terméstömeget képező zöldségnövények testének kialakításához nagy mennyiségű víz szükséges és ezek a talaj nedvességtartalma iránt is igényesek. Ezért a talajban tárolt víz és a természetes csapadék sok esetben nem elégséges kedvező élettevékenységükhöz. Még rosszabb a helyzet, ha főbb növényeink intenzív vízfelhasználásának időszakában, a június, július, augusztus hónapokban lehullott csapadékot vesszük figyelembe. Az évi és a tenyészidőszak alatti csapadék az ország különböző részein igen eltérő (Bacsó, 1959). A délnyugati és az északkeleti területeken a nyári hónapok csapadéka sokéves átlagban eléri, sőt meghaladja a 200- 240 mm-t, ugyanakkor az ország középső és délkeleti részén csak 140-170 mm hull le. Fokozza ennek a hatását, hogy ez utóbbi, zöldségtermesztési szempontból legjelentősebb területeink átlaghőmérséklete 1-1,5 OC-kal magasabb, mint a csapadékosabb tájaké. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a csapadék megoszlása évenként, illetve a különböző évek azonos hónapjait összehasonlítva is jelentős eltérést mutat. Mindezek miatt a növények az egyes években, illetve azon belül is fejlődésük egyes időszakaiban igen eltérő természetes vízellátottsági körülmények közé kerülhetnek. Jelentősen befolyásolja a növény vízellátását a talaj víztartó képessége. E tekintetben lényeges eltérés van a különböző talajok között. Ha azonban eltekintünk a zöldségtermesztésre csak kivételesen használt szélsőségesen laza és erősen kötött talajoktól, a különbség már jelentősen csökken. Befolyásolja a rendelkezésre álló víz mennyiségét az is, hogy a növények fejlődésük különböző szakaszaiban a számukra szükséges víz nagyobb részét a talaj mely szintjéből veszik fel. Öntözött területeken a növény vízellátása szempontjából az egyébként jelentős talajvízszint mélysége kevésbé játszik szerepet.
93
~
44
39 29 30 I 32
39
26
29
Budapest
Kecskemét
Nyíregyháza
I
I
45
32
36
38 43
40 69
52
61
56
74
68
Y.
55
53
Keszthely
38
36
34
lY.
Szombathely
III.
II.
J.
Helység
I
I
I
70
55
67
74
80
YI.
64
48
50
71
89
YII.
1950)
68
45
48
77
79
YIII.
Csapadék. mm
(Bacsó, 1959)
so evi át lag (190 I
46
46
45
64
69
IX.
51
48
54
63
56
X.
/6. láb/ázal. A cmpadék !lari és hi összegei
50
50
61
38
37
583
517
617
49 50
700
44
54 59
700
XII.
évi
XI.
I
356
295
331
415
438
lY-IX. havI
osszesen
I
ÉVI
61,1
57,1
53,6
59,3
62.5
csapadék o'o-ában
1
28. ábra. A hőmérséklet és a csapadék alakulása Budapestell 10-25-50-75 és 90':/,,-os valószíllűség esetélI
25
70 ,
~
-
bO
... ., ....... --- .............. .. _-.. -- ........"'....
70
110
""--------------
_:~~ ..90
...... 11' ....... " ' - '
o/Q
U%
,,--+--+--+--
------- -----".,-------- ....'" • _. _.-......
~
:-:.~~ ....~-..: __ ...........
o
---- .........- ---;/' 50 :.'0 ........... _ . , 25 % ll ....... " " .
-~".:-..:: ..~.~.~..~.~~•.~~.~.,.~~.~~:~; .."..<-:-- -- - -~\~~~::.~:.?.!~~ - -- ------ - - - --- -- ~- - - - ~... :-.-
~
10 %
/ "'~.~.~.~.~ ~.~~.-:-~ :,..:' --
.
130
csap mm
A zöldségnövények öntözésének vízforrásai
Amint a korábbiakban láttuk, zöldségtermelésünk nagyobb része az ország középső, valamint déli és délkeleti részén található (lásd 6. ábra). Összevetve ezt öntözhető területeink megoszlásával, szembetűnő hasonlóság mutatkozik. Ez érthető, hiszen hazai körülményeink között a zöldségtermelést a vizen kívül elsősorban a hő korlátozza, illetve a legtöbb zöldségnövénynél a magasabb hőmérséklet kedvezőbb termelési feltételeket teremt. Öntözhető területeink is az ország melegebb és szárazabb vidékein alakultak ki és fejlődnek tovább. Említettük már, hogy az öntözött zöldség az összes öntözött területnek mintegy 15%-át teszi ki, ami várhatóan a jövőben sem változik lényegesen. Ezen becslések szerint az öntözött terület termelési értékének, illetve az öntözéssel előállított többlet termelési értéknek mintegy 35-40%-át állítjuk elő (Gergely, 1969). A zöldségnövények tehát az öntözést legjobban hasznosító növényekhez tartoznak. A lényegesen nagyobb öntözött területből tehát a zöldségnövények számára a legalkalmasabbat választhatjuk ki. Ennek tulajdonítható, hogy az öntözésre berendezett új területeken, ahol a zöldségfélék termesztéséhez szükséges egyéb természeti és gazdasági feltételek megvannak, új zöldségtermelő üzemek alakulnak. Régebben a kisebb üzemi méretek mellett aránylag nagyobb jelentőséglí volt a kútból való öntözés és a kisebb folyó- és állóvizek adta lehetőségek kihasználása. Különösen a városok környékén és az ország egyes tájain használták és használják még ma is a kutak vizét öntözésre. Az 1940-es évek óta előbb Heves megye déli, később Pest megye északi területén és a Jászságban, illetve a Málra és a Bükk lábánál találtak lehetőséget víznyerésre. Ezeken a helyeken a talajfelszínhez aránylag közel 5-15 m mélységben elhelyezkedő vízhordó réteg nyomás alatt levő vize könnyen és gyorsan fúrható kutakból jól felhasználható öntözésre. Főként Bács-Kiskun megyé-
95
_
ben és a Szigetközben, de sok más helyen is az úgynevezett csőkutas öntözés teremtette meg a zöldségnövények kiegészítő vízellátásának feltételeit. Ezek az adottságak más helyi vizekkel együtt azért is jelentősek, mert sokszor a könnyebben melegedő, korán beültethető talajokon nyújtanak lehetőséget az öntözésre. Öntözési célok a zöldségtermesztésben
A növény vízigényére és annak kielégítési lehetőségeire vonatkozó ismereteink felhasználásánál öntözési vonatkozásban azt kell vizsgálnunk, hogy a termést - menynyiségét, minőségét, érési idejét, biztonságát stb. - adott körülmények között hogyan tudjuk vízzel befolyásolni. Ennek során arra is figyelemmel kell lenni, hogya csapadékkal együtt többé-kevésbé a környezet más tényezői is megváJtoznak. E hatások az adott körülményektől függően részben kedvezők, részben kedvezőtlenek lehetnek. Az öntözés idejének, mértékének, módjának stb. meghatározásakor arra törekszünk, hogy a kívánt főhatás legyen az uralkodó és a mellékhatások is segítsék vagy lehetőleg ne, illetve ne nagymértékben rontsák a főhatás eredményességét. Az ön .özéssel a növény életét a következő módon befolyásolhatjuk. J. A talaj nedvességtartalmának változtatásával - pótlásával - kedvezőbb lehetőséget teremtünk a növény vízfelvételéhez (vízpó/ló öntözés). Mint láttuk, a fő vízfelvételi időszakban ez elég nagy (napi 2-8, átlag 3-5 mm) vízigényt jelenthet. 2. A csírázáshoz, az eredéshez és a kezdeti fejlődéshez adott kelesztő-indítóöntözés szintén vízpótló öntözésnek tekinthető. A mag, a palánta vagy a kis növény fejlődé sére ható talajtömeg ilyenkor még kevés, annak nedvességgel való feltöltése kis vízmennyiséget kíván. 3. Az öntözéssel a növényállományban nagyobb páratartaimat teremtünk, csökkentjük a párologtatást és a víz közvetlen elpárologtatásával hűtjük a talajt és a növényt. Ha ez az öntözés célja, akkor frissítő-kondícionáló öntözésről beszélünk. Ilyenkor a növény kis részben közvetlenül a levélzeten keresztül is vesz fel vizet és átmenetileg ily módon is tehermentesíti a gyökérzetet. Éjszakai öntözéssel - külö nösen száraz időjárásban - a növény életében jelentős harmatot is pótoljuk. A fr:ssítő öntözéshez felhasznált víz többnyire csak néhány mm. 4. Szerepelhet a víz mint különböző tápanyagok, növényvédő szerek, gyomirtó vegyszerek hordozója (vivője), illetve ezek hatásának elősegítője, időzítője. Ilyenkor tápanyagpótló, növényvédő stb. öntözésről beszélünk. 5. Az öntözéssel egy bizonyos hőmérsékleti határig a fagy ellen is megvédhetjük a növényt (fagyvédő öntözés). Hangsúlyozni kell, hogy - az egészen kis vízmennyiséggel végzett öntözések kivételével - a frissítő öntözésnek is van nedvességpótló és a nedvességpótló öntözésnek is van frissítő hatása. A kiegészítő vízellátással együtt jár a talaj átmeneti levegőtlen sége, amely sokszor kedvezőtlenül hat a növény életére. A részhatások aránya az öntözés módjától és a kiadott víz mennyiségétől, valamint az adott és az öntözést követő időjárási helyzettől függ. A zöldség öntözésének várható alakulását vizsgálva úgy látszik, hogy a korábban szinte kizárólagos főidénybeni vízpótló öntözés mellett megnő az egyéb célú - az egyöntetű kelést, gyors és egyenletes fejlődést biztosító kelesztő és indító, a növény növekedését vagy a termés kötődését segítő frissítő-kondicionáló stb. - öntözések szerepe. Ezek közös jellemzője, hogy esetenként nem nagy vízmennyiséggel, de sokszor l-2 naponként vagy még sűrűbben ismétlődő öntözést kívánnak. Végrehajtásukhoz olyan öntözőberendezés kívánatos, amellyel 1 mm öntözővíz kiadásának költsége kis öntözőnorma esetén is nem vagy nem sokkal kerül többe, mint a nagyobb időközönként ismétlődő, nagy öntözővíznormájú vízpótló öntözéseké (Cselő/ei, 1974).
96
Öntözési módok, öntözési technika
A zöldségtermesztésben az l 950-es évek végén, a 60-es évek elején uralkodóvá, később szinte kizárólagossá vált az esőszerű öntözés. Ennek az volt a fő oka, hogy a növényápoló, növényvédő és a szállítógépek alkalmazása kizárta az ágyásos művelést és a barázdás öntözést. Emellett, kiilönösen nyugtalan terepen és nagy vízáteresztő képességű taJajokon az esőszerű öntözés egyenletesebb vízszétosztást és kisebb öntözési normát tett lehetővé. Az esőszerű öntözésben a hordozható öntözőberendezések és a félstabil típusok terjedtek el. Aszárnyvezetékek áttelepítését mindkettőnél nagyrészt kézzel végzik. Emiatt az áttelepítések számának csökkentésére törekszenek, amely az öntözési norma növelése irányába hat. A gyorsabb és olcsóbb áttelepítés érdekében ezért a szárnyvezetékek gépi mozgatását kell megoldani. A hordozható és félstabil berendezések - esetleges kisebb-nagyobb átalakítással, szórófejcserével stb. - elvileg valamennyi öntözési cél kielégítését lehetővé teszik. Így pl. a kelesztő vagy a frissítő öntözés hordozható berendezésekkel is végrehajtható. Gyakorlatilag azonban igen ritkán fordul elő, hogy 3-5 mm víz kiadása után a berendezést naponta többször újabb és újabb területre telepítsék át, hogy azok I-2 nap múlva ugyanarra a területre kerülhessenek vissza. Kivételes esetektől eltekintve pedig ezek a berendezések túl drágák ahhoz, hogy hosszabb ideig helyben hagyva stabil vagy időszakosan stabil módon üzemeljenek. Ehhez a célnak megFelelő, új technika kifejlesztésére van szükség. Több külföldről behozott, s ezzel egy időben néhány hazánkban kialakult termelési technológiában ágyásos művelést alkalmaznak, ami másként barázdás művelést jelent. Ez és az egyéb okokból is szükséges tereprendezés lehetővé teszi, hogy technikailag is továbbfejlesztve a barázdás öntözést, meghatározott célokra - elsősorban vízpótló öntözésre - visszatérjünk ehhez az öntözési módhoz. Ez azért is előnyös, mert a melegigényes zöldségnövények (paprika, paradicsom, uborka stb.) vízpótló öntözésénél a barázdás megoldás az esőszerűvel szemben biológiailag többnyire jobb hatású. Természetesen bizonyos öntözési célok (pl. a kelesztő, a frissítő-kondicio náló öntözés) csak esőszerűen oldhatók meg. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az eddigieknél tágabb lehetőséget kell nyitni a különböző öntözési módok és öntözőberende zések kombinált alkalmazásának (Cse/őtei, 1971). A műanyag felhasználásával - különösen a legintenzívebb termesztésben, az üvegházakban és fóliasátrakban - terjed az alta/aj- és csepegtető öntözés. Ennél a nedvességtartalom a talajtömeg egy részében folyamatosan optimális szinten van a növény számára. A barázdásan vagyesőszerűen végzett vízpótló öntözéssel szemben tehát a talaj nedvességtartalma nem időben, hanem térben változik. Emellett, mivel a talajfelszint csak részben vagy egyáltalán nem nedvesítik, az öntözés közvetett hűtőhatása csökken, a talaj levegőzöttsége is kedvezőbb stb. (Cse/őtei, 1974).
Az
öntőzőviz
mennyiségét meghatározó
tényezők
Az egy-egy alkalommal adott öntözővíz mennyiségét az öntözés célja határozza meg, de a környezeti adottságok és az öntözési mód adta lehetőségek is nagymértékben befolyásolják. Az öntözési norma, s ezzel együtt az öntözési forduló és az öntözési idénynorma nagyságát ezért a fő vízfelhasználási időben alkalmazott vízpótló öntözéseknél vizsgálhatjuk. A zöldségnövények gyökérzetének nagyobb része, kb. 75-80%-a, a Felső 25-30 cm-es művelt rétegben helyezkedik el és csak kisebb része hatol mélyebbre a talaj ba. Ennek a talajszintnek magasabb a hőmérséklete és jobb a levegőzöttsége is, s emiatt erőteljesebb a talajélet, jobb a tápanyag-feltáródás, mint a mélyebb rétegekben. A talajműveléssel együtt vagy a tenyészidő alatt az öntözővízzel a tápanyagot is 7 Kertészet
97
cm
V. 20 VI.
10 20 VII 10 20 VIJI 10 20 lX.
10
100mm
O
cm 10 20 30
20 30 40 faJajnedvessér; VKsz Ofo-ban !JjjjJ85-JOO %
50 60
~70-85%
70 80
B5§-70 % .040-55% . 04(7%>.
90 100
Fajta: K. 42.,
50 E = evaporócio
70 80
gO 100
100'
cm
V 20 30
40 50
40 50
6{)
60
70
70 80
90 100
t 967
50
20 30
80
Gödöllő,
40
O
~
29. ábra. A talaj nedvességtartaImának alakulása paradicsomnál
fönfőzési
idö
90 100
VKsz óO%-naJ RENDSZERESEN óNTói!irr
ebben a rétegben helyezzük el. Mindezekért a növény vízfelvételének lehetőségét elsősorban ebből a talajszintből kell megteremtenünk, tehát az öntözéssel főként innen kell könnyen felvehető vízről gondoskodnunk. Természetesen egyes növények, főként a legnagyobb vízfelvétel időszakában, a mélyebb szintekből is jelentős vízmennyiséget vesznek fel (Cse/őtei, 1974). Ez arra késztethet bennünket, hogy nagyobb öntözővíz normával a mélyebb szinteketis telítsük nedvességgel. Gyakorlati megfigyelések és kísérletei nk is azt mutatják, hogy a nagyobb öntözőnorma nem mindig hatékony, sőt egyes esetekben kifejezetten kedvezőtlen. Az öntözés kedvezőtlen mellékhatásai ilyenkor elérik vagy túlhaladják a nagyobb vízmennyiség kedvező hatását. A korábbiakban megállapítottuk, hogy a környezeti körülményektől függően eltérő talajnedvesség-tartalom elégíti ki a növények igényét. A felvehető nedvességet (a szántóföldi vízkapacitás és a holtvíz között levő diszponibilis vizet) a termesztési gyakorlat a növény számára könnyen felvehető, illetve nehezebben hozzáférhető részre osztja. Az intenzív zöldségtermesztésben többnyire az úgynevezett könnyen felvehető víz felhasználása után kerül sor vízpótló öntözésre. Adott talajon a vízgazdálkodási jellemzők nagyjából állandóak, ezért az átnedvesíteni kívánt talajszint vastagságának ismeretében meghatározható az öntözővíz mennyisége. Az erre vonatkozó számított adatokat a 17. táblázat mutatja. Az ismertetett közelítő értékek jó alapot nyújtanak az öntözővíz mennyiségének megállapításához. Figyelembe kell azonban venni, hogy a víz egy része még az öntözés alatt, a gyökérszintbe való behatolás előtt elpárolog. A legfelső talajszint pedig többnyire holtvízig kiszárad, s ennek átnedvesítéséhez több vízre van szükség. A tény-
98
q/ha 700 600 500 400 300 200 100 6
l;
1962 63 ......... öntözetlen
3
l;
4
5
5
"
J
5
2
5
"
:3
önti:izések száma
61f
65
66
61
68
69
70
71
72
7J
74
75
a't/ag
- ' - ' - egyszeróntözólt Mmm-e/
-+- +-
egyszer önt. 80mm-(!/
- - rendszeresen óntóZott (VKsz 60 %-nal) 30. ábra.
Eltérő
vízellátástí paradicso III terllléslllellllyiség!'
Fajta: K. 42.,
Gödöllő,
1962-1975
legesen kiöntözött víz mennyiségét ezért az előzőek figyelembevételével növeIni kell. Az esőszerű öntözésnél a főidénybeni nedvességpótló öntözés esetére a gyakorlatban így alakult ki és terjedt el a 35-45, átlagosan 40 mm-es öntözési norma. Barázdás öntözéskor szintén arra kell törekedni, hogy ne nagyon lépjük túl ezt a vízmennyiséget. A két öntözés között eltelt időt öntözési fordulónak nevezzük. Az üzem öntöző berendezését úgy kellméreteznünk, hogya biológiailag indokolt és ökonómiailag helyes öntözési fordulót betarthassuk. A 40 mm-es öntözési normát figyelembe véve a zöldségtermesztésben jelenleg 10 napos öntözési fordulóval számolunk. Egyes növényeknél, egyes időszakokban ez 6-7 napra csökkenhet. Nagyobb eső után évenként 1-2-szer előfordul, hogy a talaj egyszerre valamennyi zöldségnövénynél kellően telítődik nedvességgel. Ilyenkor nem várjuk meg, hogy a könnyen felvehető víz minden növénynél teljesen elfogyjon, mert így az öntözési forduló utolsó növényeire, illetve utolsó szakaszaira csak megkésve kerülhetne sor. Ez esetben az öntözést a nagyobb talajnedvességet kívánó, illetve azt leginkább megháláló növényeknél- esetenként kisebb vízmennyiséggel- korábban megkezdjük. Az öntözések száma, illetve az öntözési forduló az egy-egy öntözésnél adott vízmennyiséggel együtt meghatározza a növény tenyészidőszak alatti összes kiegészítő vízigényét, az úgynevezett öntözési idénynormát. Láttuk, hogy ez az időjárástól függően nagymértékben változik. A tervezések során az öntözőkapacitás meghatározásakor az öntözővíz mennyiségét - főként gazdaságossági okokból-75-80%-os csapadékvalószínűségre adjuk meg (lásd 18. táblázat) (Cselőtei, 1967). A tervezett vízmennyiség tehát 10 év közül kb. 8-ban fedezi a növény vízigényét. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az ennél szárazabb években a vízellátás korlátozódott, nedvesebb években viszont nem használjuk ki teljesen az öntözőberendezést.
7*
99
.......
2
• Fekete
z.:
Talajtan c. könyvenek adatai
Agyagos vályog
Vályog
19,2
30,4
11,0 12,0
22,0 23,8
40,6
10,5
21,0
33,6
35,0
9,5
19,5
31,5
9,5
8,5
17,0
27,2
I víz
felvehető
Könnyen
8,0
Homokos vályog
víz·
a talaj térfogat- %-ában
I
Összes felvehető
15,7
21,0
Homok
Talajllpus
Yízkapacitás *
(Cselőtei, 19~~)
I
I
I
18,00
16,50
15,75
14,25
14,25
12,75
12,00
15 cm
17. táblázat. Az öl1tözövíz lIIellllyisége a talajtíplIstól !üggőell
30,00
27,50
26,25
23,75
23,75
21,25
20,00
mélységü beázáshoz
25 cm
Öntözövíz-mennyiség egy alkalommal mm
42,00
38,50
36,75
33,25
33,25
29,75
28,00
35 cm
.... ....
~
VII. 10- VII. 20. Vlll. 25-IX. 20.
VI. 1 - VI. 15. X. ID-X. 30.
Rövid tenyészidejű káposztafélék, másodnövényként (fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol)
Fejes káposzta, hosszú tenyészidejű
szedés végéig
(veléstől)
kiültetéstől
IV. 5-IV. 15. VI. 1- VI. 20.
I
I
Rövid tenyészidejű káposztafélék, tavaszi ültetéssel (fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol)
Megnevezés
Tenyészidő·
(7)
6-S
5-7 (6)
3-5 (4)
száma· *
I
meghatározása
l. kiültetéskor 2. 6-8 nap múlva 3. és továbbiak: időjárástól függöen 7 -14 naponként
l. kiültetéskor 2. kiültetés után 6-8 napra 3. és továbbiak: időjárástól függően 7-14 naponként
időjárástól függően
idej~nek
Öntözések
I
Vl. VI. VII. VII. VII. V1JI. IX.
Vl. Vl. VII. VII. VIII. Vili.
l-IS. 20-30. 5-10. 15-20. 25-VllI.5. IS-20. 5-10.
15-20. 25-30. 5-10. IS-20. 1- 5. 15-20.
IV. 20-30. V. 15-25. VI. 1- 5. VI. IS-20.
időpont ja
kb. naptári
18. táblázat. Tájékoztató a JOlItosabb zöldségfélék ölltözéséhez
240-320 (280)
200-280 (240)
120-200 (160)
mm··
I
m3!ha *.
2400-3200 (2800)
2000-2800 (2400)
1200-2000 (1600)
egy idény alatt
Önlözőviz-szükséglet
"-
i8
(vetéstől)
V. 10- V. 20. X. I-X. IS.
IV. I -IV. 10. X. l-X. IS.
IV. 20- V. 5. VJJI. S-VIII. 20.
IV. 20- V. 5. VIII. lS-Vm. 30.
Füszerpaprika, vetett
Paradicsom, determinált
Paradicsom, féldeterminált
szedés végéig
Paprika
Megnevezé~
kiültetéstől
Tenyészidő·
I
3-4 (3)
2-3 (2)
2-4 (3)
S-7 (6)
száma· •
I
I. június derekán 2. július elején 3. július derekán
l. június derekán 2. július elején
I. június végén 2. és továbbiak: 10-1 S naponként az időjárástól függően augusztus derekáig
I. ha az átlaghőmérséklet több napig 20 oC körül van (kb. Vr. 20-a után) 2. és továbbiak: időjárástól függően 7-14 naponként
idejének meghatározása
Öntözések
18. táblázat folytatás8
VI. IS-25. VII. 1-10. VII. IS-25.
Vr. 15-20. Vll. l-ID.
Vr. 25-VII. S. VI!. 10-20. VIlI. 1-10.
VI. 20-25. VII. 5-10. VIT. IS-20. VII. 25- 30. VlH.10-15. VJJI.20-25. IX. S-IS.
kb. naptári időpontja
I
120-160 (120)
SO-120 (SO)
80-160 (120)
2C0-280 (240)
mm··
I
1200-1600 (1200)
800-1200 (SOO)
800-1600 ( 1200)
2000-2800 (2400)
m 3/ha ••
Öntözövíz-szükséglet egy idény alatt
~
'-
Bokorbab, tavaszi
vetésű
másodvetésű
2-3 (3)
4-6 (S)
VI. 15- VII. 5. VIII. 10-IX. 30.
Uborka,
IV. 20- V. 5. VI. 25-VII. 30.
3-S (4)
IV. 15-IV. 30. VITT. s-vm. IS.
ültetésű
növekedésű
Uborka, tavaszi vetés ű v.
3-S (4)
száma * *
IV. 20- V. 5. [X. 10- IX. 30.
I
szedés végéig
(vetéstől)
kiültetéstől
Tenyészidő·
Paradicsom, folyamatos
Megnevezés
I I június derekán július elején július derekán augusztus elején
függően
I. virágzás kezdetén 2. és továbbiak: időjárástól
I. vetéskor 2. kelés után 7-10 nap múlva 3. és továbbiak: júliusaugusztusban 10-1 S naponként
I. ha az átlag hőmérséklet több napig 20 oC körül van (kb. VI. 20-a után) 2. és továbbiak: időjárástól függően 7 - 14 naponként
I. 2. 3. 4.
idejének meghatározása
Öntözések
18. táblázat folytatása
I
I I
IS-20. 5-10. 20-25. 5-10. IS-20.
VI. IS-20. VI. 25-30. VII. 10- IS.
VI. VlI. VII. VIII. VIII.
VI. 20-25. VII. 1- s. VII. 10-15. VII. 25-30.
VI. IS-25. VII. 1-10. VII. IS-25. VIII. 5-10.
kb. naptári időpont ja
I
I
SO-120 (120)
160-240 (200)
120-200 (160)
120-200 (160)
mm··
I
!
I
I
I
SOO-1200 ( 1200)
1600-2400 (2000)
1200-2000 (1600)
1200-2000 (1600)
m 3 /ha ••
Öntözövíz-szükséglet egy idény alatt
...... ~
111. 20-IV. 10. V. IS-VI. 10.
IV. la-Iv. 30. VII. 10-VIl. 30.
Fejes saláta, nyári
Tök (3)
3-4
2-4 (3)
(7)
6-8
3-5 (4)
száma * ...
I
időjárástól
függően
I. gyümölcskötődés után 2. első szedés után 3. és továbbiak: időjárástól
időjárástól függően
függően
J. kiültetéskor 2. és továbbiak:
I. vetés kor 2. kb. kelés után 2 héttel 3. virágzáskor 4. hüvelyfejlődés idején
ide. ének meghatározása
Öntözések
VI. 5-10. VI. IS-25 VII. 1- 5.
IV. 20-25. V. 15-20. VI. 1- 5.
V. 25-VI. 10. VI. 20-30. VlI. 5-10. VJI. JS-20. VU.30-Vm.5. VIII. 15-20. IX. 1-10.
VI. 15-20. VIT. 10-15. VlI.25-30. vm. 10-15.
idöpontja
kb. naptári
I
120-160 (120)
80-160 (120)
r
240-320 (280)
120-200 (160)
mm··
m 3/ha ••
1200-1600 ( 1200)
800-1600 (1200)
2400-3200 (2800)
1200-2000 ( 1600)
egy idény ala II
Öntözővi z-szD kség lel
• A dőlt betü a kiülletés (vetés), az álló betü a szedés befejezésének várható ideje. .... Az adatok esőszerű öntözés esetére vonatkoznak, ezért - és a talaj víztartó képességét is figyelembe véve - minden esetben 40 mm öntözési normával számoltunk. Különösen tavasszal az első egy~két öntözést általában ennél kisebb vízmennyiséggel végezzük, nyáron viszont főként a kifejlett káposztánúl és a paprikánál valamivel nagyobb lehet az öntözési norma. A 40 mm-es vÍzmennyiség a sz6r6fejböl kilépő vízre vonatkozik.
V. 25 - VI. 10. X. IS-X. 30.
Zeller
Megjegyzés:
VI. 15- VII. 10. VIII. IS-IX. 30.
szedés végéig
(vetéstől)
Bokorba b, l1lásodvetésü
Megnevezés
kiü!tetéstől
Tenyészidő·
18. táblázat folytatása
Az öntözés idejének megállapítása
Az öntözés idejét csak több tényező együttes figyelembevételével állapíthatjuk meg helyesen. A termesztési gyakorlat ma is jelentős mértékben épít a növény vízellátottságát jelző tünetekre. llyen pl. a paprika haragos zöld színe, az uborka déli lankadása, a káposzta élénkzöld színének halványodása stb., ezek mind a növény kedvezőtlen vízellátottságát jelzik. A tartósabb lankadás a növény erős vízhiányára utal, de többnyire már a szemmel alig látható tünetek is kedvezőtlenek. A növény vízfelvételének ütemét a talajnedvesség-tartaJom változásával kísérhetjük nyomon (Cse/őlei, 1965). A különböző talajok szemmellátható, illetve kézzel
g/Inoven!!
l71n7
2000-
1500
8
_
- 6"
napl v/~rog!Joszlds
- 5 1000
J
500
2
V.
20
VI.
10
20
VII
10
20
VIII
10
mm
szamirolI iintözéslldJpont _.
-.~rl
'l-'~-'-----'-'I
a tenyleges ontozési Idopont (VKtr 70 % %pjan)
T'!'
CO
J /. cíbra. A z uborka vízfe/halZ/lá/ása a/apjáll számÍ/ott öllfözési idiípOIII Fajta: Delicatess,
Gödöllő,
1961
mm
Ja
30
20
20
fa
10
V 20 ....... maxImum
_._.- mmimum
VI.
10
20
VII
10
20
VIII
10
napi közepho"mcrséklel
_
I
.
c>upudek
105
érzékelhető fizikai tulajdonságai többé-kevésbé pontosan utalnak a talaj nedvességtartalmára. A növények termesztési idejétől, fejlődésétől és termelési céljától függően megállapították a növény számára legkedvezőbb optimális nedvességtartalom határait. Ez azonos lehet az egész tenyészidőre, vagy változhat fejlődési szakaszonként is. Néhány zöldségfélére ezek az értékek a hazai gyakorlatban a következők:
káposztafélék paprika, zeller paradicsom, bab
100-75"/0, 100-70"/0, 100-60-65"/0.
A talaj nedvességtartalmának gyors és pontos meghatározásához egyelőre nem rendelkezünk megfelelő és olcsó műszerekkel. Ezért a vízfelhasználás mennyiségét sokan közvetett úton, számítással közelítik. Ezek a módszerek a mi igen változékony idő járásunk mellett csak több-kevesebb pontossággal - az egész tenyészidőre vagy annak egy hosszabb szakaszára - adnak képet a növény vízfelhasználásáról. A zöldségtermesztésben annyira fontos naponkénti értékek becslésére egyes növényeknél, illetve azok egyes fejlődési szakaszaiban Varga módszere ad lehetőséget (Varga, 1977). Ez a növény napi vízfelhasználását a keléstől az adott napig felhalmozódott középhőmérsékleti összeg és a napi középhőmérséklet szorzatával jellemzi. A különböző zöldségnövényekre vonatkozóan széles körű irodalom foglalkozik a növény fejlődésének vízellátási szempontjából kritikus időpontjaival. Ezt azonban mindig a termelési cél és az adott körülmények figyelembevételével kell megítélni. Különösen figyelni kell a kritikus időpontokra az egy időben történő gépi betakarításkor. Itt ugyanis egyes növényeknél elkerülhetetlen az eltérő tenyészidejű fajták használata és a szakaszos termelés. Ennek során pedig a növények ökológiai körülményei egy éven belül nagyobb mértékben változhatnak, mint amikor a termelés különböző években, de azonos időszakban történik.
Az öntözés hatása a termésre
Az öntözés hatásának elemzésekor főként a termés mennyiségét, minőségét, az érés idejét és ütemét vesszük figyelembe. Ezek kedvező alakulását a növény élete során sokféle módon segíthetjük. Az öntözés elsősorban a termés mennyiségére hat kedvezően. Helyes öntözéssel az öntözetlenhez képest egyes években többszörös termésmennyiséget érhetünk el. Emellett a termelés biztonsága is növekszik: a termésátlagok a nagy termések szintjén egyenlítődnek ki (lásd 31. ábra). Ettől csak abban az esetben van eltérés, ha más termésalakító tényező, pl. a szükséges hő hiánya korlátozza a nagy termés ki alakulását. Az öntözésnek a termésmennyiségre gyakorolt hatása különböző formában érvényesülhet. Így a jó vízellátás növelheti a beállottságot, nagy és kiegyenlített állománysűrüséget tesz lehetővé, növelheti az állományon belül a termést hozó növények számát, a gyümölcsök darabszámát, a gyümölcs nagyságát stb. A zöldségnövények minősége a termés értékének alakulásában sokszor azonos jelentőségű vagy fontosabb, mint a termésmennyiség. Öntözés nélkül egyes zöldségnövények gyorsan fásodnak, pudvásodnak, s így nem vagy csak alig értékesíthető árut adnak. A túlzott vízellátás hatására azonban a termés beltartalma, s ezzel minő sége kedvezőtlen irányban is változhat (Cse/őtei, 1974). A termésszedés idejét, illetve a koncentrált termésérést a növények kiegyenlített kelésével, indításával, egyenletes fejlődésével, kötődésével segíthetjük. Szántóföldi körülmények között ennek legfontosabb lehetőségeit a különböző célú öntözések
106
terme's q/ha
szarazanyag q/ha
800
40
500
30
400
20
200
10
/963- /973
.......
..... ........
368,2 (100%)
22,9 (100%)
464,6 (126%)
27, , (!f9%)
54-7, 2 (149%)
28,0 (723%)
óntóietlen
800
Ifa
600
30
LtoO
20
200
10
65
57
58
69
63
71
73
70
64
66
..........................
.....
egyszer ánfóiáll 65
1972 67
68
59
63
800 40
70
71
73
..........
..... '
..
61f-
66
.
'
30 .......
"00
.. .'
20
.. .. .....
.'
'
200
szarazanyag hazam
q/ha
1972
600
at/aga
terme's mennyis/g
10
......
1912 65
VK sz 6D%-nál ...... rendszeresen ontozotf 71
67
__ termésmennyiség 32. ábra.
E/térő
70
68
73
63
69
66
6iJ.
......... szározanyoghozam
vízel/átású paradicso 111 terllléslllellllyisége (f. és JI. oszlá/yú összesell) Fajta: K. 42.,
Gödöllő,
1963-1973
időben és mennyiségben adott öntözővíz - hasonlóan a és idejű csapadékhoz - a vegetatív növekedés elnyújtásával csökkentheti az érés koncentrálódását (Cse/őtei, 1975). Más esetben (pl. bab, borsó) a frissítő öntözés hűtőhatása l-2 nappal megnyújthatja a betakarítás idejét.
biztosítják. A helytelen
kedvezőtlen mennyiségű
107
Zöldségnövények betakarítása, eló'készítése értékesítésre és tárolásra
A termelés célja a fogyasztók, felhasználók igényeinek mennyiségi, minőségi és időbeni kielégítése különböző zöldségfélék ből. A zöldségtermelés, -értékesítés, -felhasználás tehát egy folyamatnak tekinthető, amelyben a betakarítás és az értékesítésre való előkészítés fejezi be a termelési folyamatot é5 készíti elő a termés további útját. A zöldségfélék egyes tulajdonságai (sérülékenység, gyors romlandóság, nagy tömeg és a fogyasztás folyamatos igénye) miatt e növények értékesítésekor mindig szoros volt a termelők és a felhasználók kapcsolata. Sok tekintetben együttműködésük szervezettségétőlés gyorsaságától függött a termelés, a kereskedelem, a feldolgozóipar gazdaságossága. A termelőtől a fogyasztói g terjedő út fontosabb fázisait, annak a termeléssel való kapcsolatát ezért különös figyelemmel kell kísérnünk. A betakarítás, áru-előkészítés, szállítás, felhasználás folyamatában ugyanis az áru viselkedését már a termelés során kell megalapozni a fajtamegválasztással, az agrotechnikával és különösen a betakarítás jó végrehajtásával. E tekintetben lényeges különbség van az egyes zöldségfajok között és azon belül a felhasználási célok szerint. Így megkülön böztetünk a tél folyamán nyersen is eltartható, kevésbé érzékeny (kemény áru) és nagyobbrészt nyáron fogyasztható vagy azonnali feldolgozásra szánt zöldségféléket (puha áru). A gyorsan romló zöldségféléket a szedés után néhány napon, sokszor órákon belül el kell fogyasztani vagy fel kell dolgozni, mert minőségük és értékük gyorsan csökken, sőt teljesen használhatatlanná is válhat. A fel használók igénye zöldségfajonként mennyiségében és minőségében viszonylag erősen időhöz kötődik. Az áruszállítási szerződés ezért nemcsak mennyiségi és minő ségi, de időbeni - száJlításütemezési - kikötéseket is tartalmaz. Az érés, ill. a szedés időzítése ezért a fajtával, a termesztés idejével, különböző termelési eljárásokkal a termelőüzem fontos feladata. A szedés ideje
A zöldségféléket akkor szedjük, amikor a termés elérte a felhasználás céljának megfelelő érettségi fokot, tehát szedésre érett. Ebben az állapotban már többnyire eléri teljes nagyságát, de még zsenge. Egyes esetekben a termés teljes kjfejlődése előtt van a szedés ideje. A szedési érettség sokszor nem esik egybe a biológiai érettséggel, amikor már a magvak is teljesen kifejlődtek, beértek. Többször előfordul, hogy ugyanazon növény termését más-más felhasználási célra eltérő érettségi fokon szedjük (pl. paprika, uborka). A szedés idejét úgy kell megválasztani, hogy a termés a felhasználás helyére érve a fogyasztási vagy feldolgozási érettség állapotában legyen. Figyelemmel kell lenni arra, hogya betakarítást követően az áruvá váló növényi részek életfolyamatai felgyorsulnak. Ennek során a körülményektől - főként a hőmérséklettől - függően gyors utóérés, tü1érés, majd romlás következik be. A legkedvezőbb időpontnál
108
korábbi szedés többnyire csökkenti a termés mennyiségét és rontja minőségét. A megkésett szedéssel növekedhet a termés mennyisége, de általában romlik a minősége és csökken az értéke. A folyamatos érésű zöldségnövényeknél a rendszeres szedéssel mindig újabb termések kötődését segítjük. Különösen jelentős a szedés idejének megválasztása az egyszerre történő gépi betakarításkor. A részben túlérett vagy éretlen termés rontja az áru minőségét, csökkentheti a termés mennyiségét (pl. bab, borsó), sőt a gépi betakarítást is meggátolhatja (pl. paradicsom). A gépi betakarításhoz ezért különösen fontos a termés minél koncentráltabb érésének segítése és az, hogy a gépek munkáját az időjárás lehetőleg ne nagyon akadályozza. Ennél a betakarítási módnál ezért a gyorsabban száradó vagy nedvesen is jobban járható, lazább homoktalajok alkalmasabbak a termelésre. Szedésre általában a nem túl meleg, száraz időjárás a kedvező. Az esős időben vagy harmaton szedett termés, csomagolva vagy raktározva, könnyen bemelegszik, befülled. Ezért, ha lehet ehhez a munkához a délelőtti vagy a késő délutáni napszakot válasszuk. Nedves vagy túlságosan felmelegedett termést a befülledés veszélye miatt nem szabad csomagoIni és szállítani.
A szedés módja és eszközei
A zödségnövényeket kézzel vagy géppel szedjük. A szedési munkafolyamat teljes gépesítése ma még csak egy-két zöldségnövénynél, s ott is inkább az ipari feldolgozásra kerülő árunál oldódott meg. Más esetben a szedés, áru-előkészítés, előfeldolgozás egyes munkaigényes fázisainak gépesítésére történtek eredményes lépések. Szedéskor - különösen a folyamatosan érő zöldségnövények esetében - a leszedett termés munka közbeni továbbításának és a tábláról való kiszállításának gépesítése 50100%-kal növelheti a teljesítményt. Ehhez úgy kell a növények teny~szterületét kialakítanunk, hogy a terület a szedési időben géppel járható legyen. Ahol ez gazdaságosan
3. kép. Gépi betakarítás
109
4. kép. SplÍrga/ök/lÍbla szediJiÍllal
•
nem oldható me~, a termés kihordására szedőutat kell hagynunk. Más esetben az utókezelés vagy a válogatás, osztályozás gépesítése szabadíthat fel a szedés számára jelentős munkaerőt(fűszerpaprika, uborka). A kézi szedés termelékenységétjelentősen növeli a területegységenkénti nagyobb termésmennyiség. Folyamatos szedéskor vigyáznunk kell arra, hogy a munka során minél kevésbé sértsük meg a növények gyökérzetét és szárát. A különböző - egy vagy több növényhez használt - speciális, nagy teljesítményű betakarítógépek mellett a szedéshez kisebb eszközöket, szedőkést (spárga), szedőedényt stb. használunk. Az utóbbiak olyan kis alapterületű, könnyen kezelhető és mozgatható edények legyenek, amelyek a termés súlyától nem vagy csak kevéssé deformálódnak (pl. műanyag vagy bádogvödör) és a sorok között a növények károsítása nélkül elférnek. Területegységenkénti nagy termés esetén (pl. a kézi szedésű konzervparadicsomnál) a ládák használata a leggazdaságosabb. A nagyobb termésű zöldségnövényeket (dinnye, tök, káposzta stb.) kupacokba szedjük és onnan rakjuk aszállítóeszközre. Ezeknél, de más növényeknél is terjed a tartályláda használata, amely jelentősen könnyíti a rakodást és a szállítást. Akár géppel, akár kézzel szedünk, nagyon fontos, hogy a munka ne menjen a termés vagy folyamatos szedés esetén a termő növény rovására. Előkészítés
értékesítésre,
előfeldolgozás
A b~takarított termést az értékesítés előtt többnyire tisztítani, válogatni, osztályozni kell. A nagy árutömeget előállító üzemek kialakulásával esetenként további munkafolyamatok (előfeldolgozás, egységcsomagolás stb.) a termelés helyén végezhetők el gazdaságosan. Ehhez természetesen az üzemekben is megfelelő felszerelésre, berende110
zésekre van szükség. így a zöldborsó cséplése ma már zömében a termelőüzemekben történik. A pürékészítésre vagy lényerésre használt paradicsomnak is mind nagyobb része kerül előfeldolgozásra a termelőüzemekbe kihelyezett lényerő állomásokon. A tisztítás során eltávolítjuk a felesleges leveleket, gyökérrészeket, földet (pl. káposzta, cékla stb.). Egyes esetekben szükséges a zöldségnövények mosása is (pl. sárgarépa, petrezselyem). A mosás után hagyni kell, hogy a víz lecsurogjon és az áru megszikkadjon. Egyes, főként tavasszal és nyáron fogyasztott zöldségnövényeket (pl. retek, karalábé) levelüknél fogva összekötve, csomózva értékesítjük. Az egy-egy csomóba kerülő termés mennyiségét és minőségét szabvány írja elő. Esetenként különböző zöldségféléket (sárgarépa, petrezselyem, karalábé, zeller stb.) egybe csomózva értékesítik. Újabban ezeket az egységeket fóliába csomagolják, ami különösen az önkiszolgáló üzletekben megkönnyíti értékesítésüket. A válogatás, osztályozás során mindenekelőtt eltávolítjuk az értékesítést kizáró romlóhibás, beteg, rothadt, éretlen vagy túlérett termést. Ezt követi az osztályozás, amely a termés alakja, nagysága, színe stb. alapján végezhető. Az áru minőségében lényeges különbség van aszerint, hogy korai (úgynevezett felfutó), tömeg vagy kései (úgynevezett lefutó) termésről van szó. A válogatás, osztályozás, csomagolás, szállításra való előkészítés stb. esetenként több munkát kíván, mint maga a szedés. Ezért e munkafolyamatok gépesítése is jelentős. Az üzemekben ezért mind több váJogatószalag és osztályozógép jelenik meg. A zöldségnövények osztályozását, csomagolását, mintavételét, mintavizsgálatát és minősítését növényfajonként, esetenként-fajtánként és felhasználási cél szerint szabvány írja elő. Ezek a szabványok a termelés, áruvá válás és felhasználás fejlődésével folyamatosan változnak. Mivel terményeink jelentős részét exportáljuk, az áru minő ségénél az importáló országok igényeit kell figyelembe venni. Ezek legtöbbször azonosak a nemzetközi szabványokkal, az úgynevezett genfi 17ormával. Csomagolás, szállítás A zöldségnövényeket a felhasználó igényei szerint az áru természetének megfelelően kell csomagoIni és szállítani. Ajól előkészített áru megkönnyíti és gyorsítja a szállítást, egyszerűsíti a kezelést, s az átvételkor mértékegységül is szolgálhat. Például egyegy ládába azonos súlyú, illetve azonos számú termést teszünk. Egy-egy csomagolóedénybe csak azonos minőségű áru kerülhet. Ha egy rekesz vagy karton 5%-nál több gyengébb minőségű árut tartalmaz, az egész mennyiség alacsonyabb osztályba kerül. Az áru szinelése - gyengébb minőségű takarása jobb minőségűvel rontja a termelő és a kereskedelem megbízhatóságát. Csomagoláskor figyelemmel kell lennünk arra a tapasztalatra, hogy a fogyasz5. kép. Szállításra előkészített saláta
111
, A GEPPEl BETAKARITOTT ZiiLOSÉG-Fáik SZOKVANYOS SZA'u1 TÓEG YSÉGEI
Tortalyloao (0,1f-0,8t)
Betakar/tóro szerelt tartóly ({JB-Wt!
+ +
/+/
Spdrga SeÍrgarepa Hagyma
+
/ +/
13- 20 ()
-
-
-
/+/
+
/+/
+ +
-
-
-
-
- - --
-
~_.-
/+/
+
-
-
-
-
+
Kopaszt'!.-
-
--
+
-
Csemege kukoNca Paprika Dinnye. tak Ti/irdek
Teheraulo vagy nyitotl vogon
(2-50
/+/
Paradicsom Uborka
Zdldborso ZiJ/dbab
Btllenórarta'li/as pótkocsi
-
+
-
-
-
+
+
+
+
+
33. ábra. A betakarítógépekhez jelenleg alkalmazott szállítási módok (B.kos, 1972)
tó "szemmel vásárol", ezért törekednünk kell az áru és a csomagolás tetszetősségére. A vásárló megtartása azonban csak jó minőségií áruval lehetséges. Az egyik legáltalánosabb csomagolóeszköz a fából, kartonból vagy müanyagból készült láda. Előnye, hogy merevsége miatt benne nem nyomódik a termény, szabályos, szögletes alakja következtében a szállítótér jól kihasználható vagy rakodólapokon nagyobb szállítási egységek képezhetők belőle. Hátránya, hogy aránylag drága, esetenként nagy a tárasúlya, és visszáruként nagy terjedelme és kis súlya miatt nem lehet vele a szállítóteret kihasználni. E tekintetben előnyösebbek a papírból készült kartondobozok, amelyek összehajthatók vagyeldobó csomagolóanyagként használhatók. A zsák előnye, hogy üresen és tele is könnyen szállítható. Hátránya, hogy nem védi a termést a nyomástól, törődéstől. Főként a hagyma és hüvelyesek szállításához használjuk. Ömlesztve - a szállítóeszközökbe kézzel megfelelő vastagságban berakva - szállítjuk a kevésbé törődő, nagy tömegií zöldségnövényeket (fejes káposzta, dinnye stb.). Különösen az iparnak való szállításban terjed a tartályládák használata. Ezek szállítás közben géppel könnyen mozgathatók, és szükség esetén a termés rövid ideig történő tárolását is lehetővé teszik. Az ömlesztve szállított termésnél erre gyakorlatilag nincs lehetőség, pedig a szedés, előfeldolgozás, szállítás, feldolgozás folyamatában könnyen előfordulhat zavar, ami kívánatossá teszi a kiegyenlítő készletek és kapacitások beiktatását. Az üzemi előfeldolgozást azonnali szállítás és felhasználás követi. lIyenkor átmeneti tárolásra már csak kivételesen és jelentős ráfordítással (hütéssel, vegyszeres kezeléssel stb.) van lehetőség. A gépi betakarítás a szállitás módja és feltételei vonatkozásában meghatározott igényeket és lehetőségeket feltételez. A különböző zöldségfajok elő feldolgozását, csomagolását, szállítását szabványok írják elő.
112
A zöldségnövények tárolása, eltartása
A zöldségnövények átmeneti vagy tartós tárolása a folyamatos zöldségellátás és a kiegyenlített zöldségfeldolgozás fontos feltétele. Nyáron egyrészt az "összeérés" esetén az átmeneti terméstöbblet felhasználását, vagy időjárási okokból adódó szedési nehézségek esetén a folyamatosabb zöldségellátást segíti. Télen a folyamatos zöldségellátás egyik legolcsóbb lehetőségét adja. A tárolt zöldségnövényeknél több-kevesebb természetes apadással és romlási veszteséggel kell számolnunk. A növények párologtatása, légzése következtében az áru súlya csökken, többnyire kisebb lesz a vitamin-, a cukor- és a nedvességtartalma. Ezek a veszteségek megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú környezetben kisebbek. A tárolási hőmérséklet a növények szerint jelentősen változik.
19. táblázat. A zöldségfélék tárolási igénye és (Tomcsányi, t973)
Termék
Fejes káposzta Kelkáposzta Karalábé Karfiol Bimbóskel Sárgarépa csomós téli Petrezselyem Zeller Retek csomós téli Cékla Paradicsom zöldérett rózsaszín Paprika Sárgadinnye Görögdinnye Uborka Spárgatök Borsó Bokorbab Vöröshagyma Fokhagyma Zöldhagyma Fejes saláta Spenót Spárga Torma Csiperkegomba Csemegeku korica
8 Kertészet
Hőmérséklet
oC
O O O O O
0-+\
Retatfv páratartalom %
90-95 90-95 90-95 90-95 90-95 95
O O O
95 95 90-95
O
90-95 85-90 85-90 85-90 85-90 85-90 95 70-75 95 85-90 50-70 70-75 70-75 95 90-95 95 90-95 85-90 90-95
13-15 10 7-\0 O és 7 2- 4 7-10 7-10 O
17-10 O O O O O O
-1-0 O O
lehetősége
Tárolási időtartam
3- 4 hó 3- 4 hét 2- 4 hét 2 hét 3- 4 hét 2 hét 4- 5 hó 2- 4 hó 3 hó 2 hét 2- 4 hó 1- 3 hó 2- 6 hét 3- 5 nap 8-10 nap 2 hét 2- 3 hét \0-14 nap 2- 3 hó \- 2 hét 8-10 nap 5- 9 hó 6- 8 hó 5- 7 hó 2- 3 hét 10-14 nap 3 hét 10-12 hó 5 nap 8 nap
Fagyási hőmérséklet
oC
-0,9(-1,0) -1,0 -0,8 (-1,1) -0,9 -1,5 (-1,3) -0,9 -0,2 -0,3 -0,7 -0,9 -0,9 -0,5 -0,8 -0,8 -0,4 -0,5 -0,8 -1,1 -0,7 -0,9 -0,9
(-0,8) (-0,8) (-1,0) (-1,5) (-0,8)
(-1,0) (-2,2)
-0,1 (-0,5) -0,2 (-0,8) -0,6 (-1,2) -1,9 -0,9 -0,6
113
A tárolási veszteségeket befolyásolják a termesztés ökológiai körülményei, a fajta és az érettségi állapot. Általában a hosszabb tenyészidejű, nem túl nedves és buja körülmények között termesztett és nem túl érett zöldség jobban tárolható. A tárolás körülményei a tárolt árut károsító mikroorganizmusok élettevékenységét is befolyásolják. Magasabb tárolási hőmérséklet többnyire kedvezőbb ezek élettevékenységére. Nagyobb páratartalom esetén kisebb az áru súlyvesztesége, de nagyobb a valószínűsége a káros mikroorganizmusok által okozott romlási veszteségnek. A hőmérséklet és a páratartalom hatása egymással is összefügg, ezért a lehetséges optimumot az adott körülmények között kell meghatározni. A tárolóhelyiségek hőmérsékletét és páratartalmát szellőztetéssel befolyásolhatjuk. Ez egyúttal segíti a légzés során keletkező szén-dioxid eltávozását. Hűtőtárolókban a hőmérsékletet, a páratartaImat és a légcserét megfelelő berendezésekkel mesterségesen szabályozzuk. A zöldségfélék téli eltartása többféle módon lehetséges. Ezek között a technikailag egyszerű megoldások olcsók, de munkaigényesebbek és nehezebben gépesíthetők. A legegyszerübb eljárás a szántóföldi lejölde/és. Ehhez magasabb fekvésű, laza talajon ekével barázdát húzunk, a barázdába pl. a káposztát fejjel lefelé berakjuk, majd a következő barázda földjével takarjuk. Kemény télen a leföldelt árut szalmatakarássaI védhetjük meg a fagytól. A prizmázás és vermelés a gyökérzöldségfélék és káposztafélék leginkább alkalmazott eltartási módja, Ezek hátránya, hogy az áruhoz a tél folyamán, fagyban nem lehet hozzáférni, s így az állag ellenőrzése, a hőmérséklet és a páratartalom szabályozása nem vagy alig hajtható végre. Már hasznosabbak a tetővel ellátott vermek, ahol a szellőzés és a hőmérséklet aránylag jól biztosítható, az árut szemmel lehet tartani és keményebb téli napokon is lehetséges a kitárolás, áruszállítás. Újabban áruval telt ládákból készült rakatokat (prizmákat) szalmával és műanyag fóliával fedve tárolnak. Nagy mennyiségű árut raktározhatunk arra alkalmas sziklapincékben és házak pincéjében. Ezeknek a kívánatosnál magasabb hőmérséklete télen megfelelő szellőz tetéssei csökkenthető. Használhatóságuk nagyrészt hőingadozásuktól és a szellőz tetéstől függ. Legjobban kezelhetők a különleges célra épített tárolók (hagymatároló, káposztatároló). Ezek jól fertőt1eníthetők, bennük a szellőzés, a hőszabályozás, a növények folyamatos ellenőrzése biztosított és az áru bármikor hozzáférhető és értékesíthető. A gépesített, koncentrált zöldségtermelés egyes növényeknél egyre kevésbé nélkülözheti ezeket az átmeneti tárolást és téli eltartást biztosító tárolókat.
114
1)öldsé~a~ernnesztés
A zöldségmagtermesztésben ugyanazok a növényfajok és - az exportra történő vetőmagszaporítás kivételével - ugyanazok a -fajták is szerepelnek, mint zöldségtermesztésünkben. Az eltérő termelési cél miatt egyes munkákat részben vagy egészben mégis másként kell elvégezni és sokszor a termő helyi igények és a termelési tájak is eltérők. Különösen jelentősek az eltérések ott, ahol nem azonos a növények gazdasági és biológiai érettsége. A kétéves zöldségfélék tenyészideje a következő évre is átnyúlik, s ennek kapcsán újabb kiültetést és további növényápolást kívánnak. Mindezek miatt a zöldségnövények magtermesztésével, annak a zöldségtermesztéstől eltérő sajátosságaival külön kell foglalkoznunk. Története és jelentősége
A zöldségmagtermesztés egyidős a zöldségtermesztéssel, de attól árutermelésként való elválásáról csak aránylag nemrégről vannak adataink. Lippay "Posoni kert"-jében (1664) felsorolt faj ták elnevezéséből több esetben következtethetünk a külföldi származásra. Jóval később, az 1800-as évek derekán már történtek kísérletek a zöldségvetőmag-termesztés szervezésére, de csak 1874-ben alakult meg az első bejegyzett magkereskedelmi cég hazánkban. Ugyancsak a múlt század 70-es éveinek végén indult meg állami szervezetben a hiteles fajta- és vetőmagminőség-megállapítás. A XX. század elején újabb magtermeltető és kereskedelmi vállalkozások alakultak, amelyek a hazai ellátás mellett exportra is termeltek vetőmagot. Többnyire külföldről származó faj ták vetőmag-elszaporítását végezték, s ez egyben lehetőséget nyújtott a magyar zöldségtermelés fajtaválasztékának bővítésére. A 30-as évek második felében az exportált kerti mag az összes mezőgazdasági exportnak mintegy 2,5%-át tette ki és a zöldségmagtermő terület egyes években meghaladta a 30 ezer ha-t. A második világháború és a vele összefüggő háborús események miatt a zöldségmagtermesztés visszaesett. Céltudatos fejlesztés eredményeként az 1960-as évek elején területileg újra elértük a háború előtti szintet, a termelt vetőmag mennyiségét és értékét tekintve pedig meg is haladtuk. Jelenleg a zöldségmagtermesztés 314 részét a fajtaborsó és a -bab adja, a termés értéke tekintetében azonban az egyéb, úgynevezett apró magvak a kertimagtermelésnek több mint felét teszik ki. Az értékes fajta és annak jó vetőmagja a termesztés egyik legfontosabb tényezője. A vetőmagtermesztés mindig a későbbi zöldségtermesztés érdekében történik, a vető maggal szemben támasztott követelményeket tehát a zöldségtermesztés igénye szabja meg. Többször előfordul, hogy azonos növényfajon belül egyes faj ták magtermő képessége kicsi, a későbbi zöldségtermesztés érdekében azonban ezeket is termelnünk kell. A növények nemesítésében, pl. új borsófajta előállításában, nem a magtermés mennyisége, ezerszemsúlya stb. a döntő, hanem a gazdaságilag érett zöld mag szemnagysága, cukor- és fehérjetartalma, konzisztenciája, a mag- és a hüveJyarány, a S·
115
termés koraisága, a fajta érésmenete, ellenállóképessége stb. Ezért azonos növényfaj esetében a kisebb magtermő képességű és a különleges (heterózis) fajták vetőmag jának nagyobb az ára. Magyarország természeti adottságai, különösen egyes zöldségfajokból, kiváló minő ségű vetőmag termesztését teszik lehetővé. Száraz, kontinentális jellegű kIímánk, a magvak beérése idején a sok napfény és a viszonylag kevés csapadék jó csírázóképességet és csírázási erélyt ad vetőmagjainknak.A legtöbb évben különösen értékes vetőmagot kapunk a fészkesekből (salátafélék), az ernyősökből (sárgarépa, petrezselyem), a hagymafélékből (vöröshagyma, póréhagyma, metélőhagyma), valamint a hüvelyesek közül a borsóbóI. Kedvező termőhelyi adottságainkat fejezi ki az is, hogy a vetőmag minősége iránt a külföldi előírásoknál nagyobb követelményeket támaszthatunk. Ezért egyes zöldségmagvakból a hazai igényt meghaladó, exportcélú termelésünk van és az összes zöldségmag több mint felét exportáljuk. A zöldségmagtermesztés fejlődésében az 1950-es években jelentős szerepet játszottak a Kertészeti Magtermeltető Vállalat és célgazdaságai. Főként ezekben indult meg a régebben csaknem kizárólag kisüzemi módszerek átalakítása nagyüzemivé, mellyel példát mutattak a körzetükbe tartozó állami gazdaságoknak és termelőszö vetkezeteknek. E célgazdaságok a 60-as évek elején beolvadtak az áIJami gazdaságokba.
20. táblázat. Zöldség vetőmag-árak Fl/kg (Vetőmagárjegyzék t975-76)
Növényfaj
Paradicsom
Paprika
Uborka
Sárgadinnye
Fajta
Heterózis
Keszthelyi üvegházi F, K. 3 F, K.700 K. Jubileum
21 500 3 600
Tétényi hajtatási Fl Csokros csüngő Újmajori Javított Cecei
24700
Elit
It.
Budai félhosszú F, K. bőtermő Delicatess
1500
Hibrid 7 Magyar kincs
2220
I
Egyéb
800 950
I
I
szap. fokú
1350 920 920
500
I I 1160 550
380
310
1000
350
248
160 160
120 140 100
I Fejes sa lá ta
Május királya Allrakció ansen
I
I 116
240 240
I I
21. táblázat. Néhány
zöldségvetőmag csírázóképességének szabványelőírásai egyes
országokban
(Zöldség- és virágrnagtermesztés, 1972) Az I. osztályú övény
Magyarország
Ausztria
Bulgária
vetőmag
Csehszlovákia
csirázási %-a
Jugoszlávia
DK
I
Románia
Borsó
90
85
95
-
90
90
88
Uborka
97
78
95
90
95
90
85
Paradicsom
9J
85
90
85
85
90
85
Paprika
86
70
85
80
80
90
70
Vöröshagyma
80
80
80
80
80
80
80
Saláta
90
75
85
80
90
85
82
Sárgarépa
80
60
70
75
75
80
75
Az adatok az 1. osztátyú vetömagvakra vonatkoznak
Ma már a termelés nagyobb része nagyüzemekben és nagyüzemi módon folyik. borsóvetőmag-termelés néhány üzemben több száz ha-os méretű és más növényekből sem ritkaság a 40-50 ha-os terület. A legtöbb zöldségféle vetőmagjából azonban 10-30 ha körül van az átlagos üzemi méret. Ez sok esetben nem is növelhető tovább az egy-egy fajtából szükséges vetőmagmennyiség vagy a külföldi termeltető cég igénye miatt. Az igen intenzív hibrid vetőmag termelésénél sokszor 2-3 ha is nagyüzemi területnek számít. Különösen a kétéves zöldségnövények dugványkiültetésének, a kobakos növények magfejtésének, a fészkes- és ernyősvirágzatúak betakarításának gépesítése hozott lényeges változást a zöldségmagtermesztésben. Sok zöldségnövényünknél azonban még keresnünk kell a magtermesztés hatékonyabb módszereit. Egyes speciális igények miatt viszont - különleges minőségű vetőmag előállítására - átmenetileg a kézi munka növekvő alkalmazásával kell számolnunk. Így a szemenkénti vetéshez vagy drazsírozott vetőmag céljára asalátából, sárgarépából stb. a szükséges 90%-ot meghaladó csirázóképességű vetőmagot csak kézi betakarítással lehet megbizhatóan előállítani. Ezeket és a kis virágmag tételeket esetenként kertekben, háztáji gazdaságokban, szakcsoportokkal termeltetik meg.
A
Termesztőtájai, termőhelyi
igényei
A zöldségmagtermesztésben eltérő igényű fajok és faj ták szerepelnek, a borsó és a bab kivételével néhány száz ha-os vagy annál kisebb területen. A számukra szükséges optimális területet ezért az ország változatos termőhelyi adottságai mellett meg tudjuk találni. A zöldségvetőmag-termesztés termelési körzetenkénti alakulását az 1966-70es időszakra a 34. ábra mutatja. Amint az ábrán látható, a zöldségvetőmag-termesztés nagyobb része az ország délkeleti részén található. A legnagyobb zöldségmagtermő területek Szolnok és Békés megyében vannak. A területek ilyen megoszlását elsősorban a zöldségnövények hő és vizigénye befolyásolja. A melegigényes zöldségnövényeknek az ország délkeleti 117
...... ......
00
,.
c:
I
•
,'\.
,
"
\
;
,
<
J
I I
,
r..:
':;- ..... -
-
r----
t . .r
['
I
'- ....
r "i..._
.--".,
-
,....... r./
,-;--'
r ....... J ()
0 l'
_.. ~......
I
,
t)
~
, ',.. . . . '\") . .
r
{ .... \
J
i
,
L,,,..
\
... ~ ...- . (
.........,
,,-,I
I
I'
J'zekésfehef'l/or \
'v_,~ 'f
(~,
ej '\
_
) ~."
v
" ..... \ ... ,
r
(
\
"
r
....~ ':""'.
,
':--/..... -' ,
;,.-v/
I
(
\
,r ('
~--
' . -,
o.-o.
I_~
Kecskemel
,
(~-'?,_ "/~~-\
1
'1 1'\. ... '
,._\./
~.,,)
,
.r'),
/
,
.......
-' ~.;
... (.
')
r ,J
,..
J
',.....
;
i
J
.i !
-
)
I ..
~I ~
.. t
•
l ....r)
\
•
4
egyeb
~bob
Orosháza = Békés és Csongrád megye
I
) .~
\ .-.-.,. ,.,... J ......'
~ faJfoborsó
l"· r) .)
~/"
'--,__
)
,)
'~1
!
1".'"'.....
J
\
7\
I
,: /.(...
I
....
·,.r·-
~Yhdza (
"vv_'__
~-."._.J.'"
,
~
I
~
\ - ...-\
,'/
•'\..". _." " ......J
,'l........
, .......... -) (~)
}_ .,r..,_...
"
1,-.
&.·~'::}~~t/ "E r (ge
\, ................/
",-1
II,.
"',.,,-r'~
fe;
"
--
"..........- ... --....
,.l_.~·_· :".
....
..
\.
f'"
I
_._.,._. /
•.-(-,
r'-'
('
\
_o.'."'.4;.....,. ,... .,..'''''''''.'._ ,
34, ábra. Kertészeti növények magtermő területe termelési körzetenként (1966 -1970. évek átlaga) Győr = Győr·Sopron és Komárom megye. Szombathely = Vas, Zala és Veszprém megye, Dombóvár = Somogy, Tolna és Baranya megye, Eger = Heves, Borsod.Abauj.Zemplén megye,
.~
;?
"...
c: ~""
) :-'
r-- '-
1
\,}::~/
\
(C . " , ':
,.-.:t:
o._o.-o.
,.
.,..,-"""'~
• J'zombathe/q 1 ~~ ';> ~ :
.. . . . _-\- . . . ? ... ,."w.,'.<~
!
I
'~ áyor:
',,~.-.
.;_....
-"oo.."..
r
i
r'
.J
,!
."~\."
,i"
i
részén való elhelyezkedése az ottani hőtöbblet miatt érthető. Kétéves hidegtűrő növényeink a maghozó évben a magérés időszakában igénylik a napfényes, csapadékmentes, meleg időt. Ezt szintén az ország délkeleti részén találják meg elsősorban. Ugyanitt a jó vizgazdálkodású mezőségi talajok az évek többségében elegendő nedvességet biztosítanak a mélyebben gyökerező zöldségnövények számára. Az érés időszakában a száraz, meleg idő segíti a levegő páratártalma iránt egyébként igényesebb bokorbab vetőmagjánakjó beérését és egészségesebb vetőmag előállítását. A levegő páratartalmára ugyancsak igényes uborka elsősorban a folyók menti, párásabb, jó vízgazdálkodású területeken találta meg a helyét. A hűvösebb, párásabb dombvidék a karós bab igényeit elégíti ki, emellett ilyen helyen a növény karózásához szükséges támrendszer anyaga is könnyebben megtalálható. A termelés fejlődésével, elsősorban az öntözés megnövekedett lehetőségeivel a már kialakult termőtájak változhatnak. Ma már termelési tapasztalatok is mutatják, hogy pl. az uborka és a bokorbab termelési biztonsága és termésátlaga öntözéssel jelentősen növelhető.
A nagyüzemi zöldségmagtermesztésben fontos az üzemi társítás. Korábban akeveredés elkerülése és az izolációs távolság betartása végett a zöldség- és a zöldségmagtermesztés határozott területi elválasztását tartottuk helyesnek. A nagyüzemben ezt a véleményt egyes esetekben felül kell vizsgálnunk. A komplexen gépesített zöldségtermesztés géprendszere ugyanis a betakarítási gépek kivételével sokszor a zöldségmagtermesztésben is felhasználható. Természetesen a kölcsönös megporzású növényeknél az izolációs távolságra továbbra is ügyelni kell, tehát pl. az előírt távolságon belül más fajta uborkát nem szabad termeszteni. A társítás másik fontos tényezője a még kevésbé gépesített zöldségmagtermesztésnél a szükséges munkaerő, egyes - különösen az aratási - munkák szigorú időhöz kötöttsége. Vetésforgó, trágyázás, növényápolás
A zöldségmagtermesztés során - mint igényes szaporítóanyag termesztésénél - az általános agrotechnikai szabályokat fokozott gonddal kell betartani. A különleges termesztési cél megvalósítása érdekében emellett néhány, az általánostól eltérő, illetve azt meghaladó követelményt is figyelembe kell venni. A vetésforgóba való beillesztéskor ügyelni kell arra, hogy azonos vagy rokon faj ú növények a vetésforgóban ne legyenek közel egymáshoz és főként ne kerüljenek egymás után. Még kevésbé követhetik egymást azonos fajú zöldségnövények eltérő fajtái, mert a fajtakeveredés ilyenkor csaknem elkerülhetetlen. A vetőmag pergése ugyanis nem küszöbölhető ki teljesen, a talajban elfekvő magvak így a következő évben vagy még évek múlva is kikelhetnek és idegen fajtával fertőzhetik a növényállományt. A magtermő zöldségnövények fokozottan idénylik a P- és K-műtrágyákat. A Ntrágyázással, különösen a kétéves növények első évében a dugvány és anyanövény termesztésénél, óvatosnak kell lenni. Ezeknél az erős N-hatás buja növekedést és laza szövetállományt okozhat, s így azok a tél folyamán nehezebben tarthatók el. Ugyanezért - főként a tenyészidő második szakaszában - e növények öntözését is nagyobb figyelemmel kell végezni. A kétéves zöldségfélék a maghozó évben - különösen megkésett kiültetés vagy egy elnyúló telet követő gyors kitavaszodá s esetén - az általuk képzett asszimilálófelülethez képest viszonylag gyenge járulékos gyökérzetet fejlesztenek. Ilyen esetben a víz- és tápanyagellátás folyamatossága a gyökér- és a lombfelület kedvezőtlen aránya miatt csak jó körülmények között biztosítható. A kétéves zöldségnövényekn.él a 2. évben ezért különös gondot kell fordítani a talaj-előkészítésre, a növényápolásra, a növény kielégítő víz- és tápanyagellátására. Elsősorban ilyenkor hasznos lehet a növények kiegészítő vízellátása, öntözése. 119
22. táblázat. A gyakran
előforduló
nehezen tisztítható magvú idegen növények
tűrése
100
111 2
-en
(MSZ 6353/7 -74 alapján)
szuper-I elit Zöldségnövény
Elit
I.
I
Gyomnövény fokú
I
II.
vetőmagvakban
előfordulhat db
Vöröshagyma
I Vadmuharfajok (Setaria spp.) Kakaslábfű (Echinochloa
crus-galli)
O
3
6
10
Vadmuharfajok (Setaria spp.) Libatopfélék (Chenopodium spp.) Keserűfűfélék (poligonum lapathyfolium) Sóska (Rumex spp.) Kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) Acat (Cirsium arvense)
O
3
6
12
Vadmuharfajok (Setaria spp.) Libatopfélék (Chenopodium spp.) Tarlótisztesfű (Stachys Annua) Keserűfűfélék (poligonum lapathyfoliu m)
O
2
4
10
I Vadrepce (Sinapis arvensis)
I Sárgarépa
Petrezselyem
I Retek
Vadrepce (Sinapis arvensis) Aprószulák (Convolvulus arvensis) Borsmustár (Eruca sativa) Fogasgomborka (Camelina denta ta)
Zeller
Disznpparéjfélék (Amarantus spp.) Zöld muhar (Setaria viridis) Pirók ujjasmuhar (Digitaria sangvinalis) LibatopféJék (Chenopodium spp.)
10 db-ot meghaladó együttes előfordulásuk esetén feltételesen alkalmas
O
3
6
12
A magtermő zöldségnövények tenyészideje többnyire hosszabb, mint a gazdasági célra termesztett növényeké. Az érés előrehaladtával a növények lombfelülete elöregszik, csökken, a borítottság kisebb lesz, az "állomány megnyílik". Emiatt a korábban fejlődésükben visszamaradt gyomok megerősödhetnek, újabb gyomok kelése is lehetővé válik, nő az e1gyomosodás veszélye. Erre az időre az alkalmazott gyomirtó vegyszerek hatása is többnyire megszűnik. Ezért fontos, hogy magtermesztés céljára gyommentes területet válasszunk és a növényápolási munkákat a talaj borítása, illetve a magszárba indulás idejére tökéletesen elvégezzük. Ezt követően ugyanis a növényállományba 120
• már nem lehet bemenni, gépi növényápolást nem végezhetünk, a gyomlálás pedig nagyon drága vagy nincs hozzá megfelelő munkaerő. Egyes gyomok magjai a vetőmagból nem vagy csak nagyon nehezen távoIíthatók el. Az ilyen gyommaggal fertőzött tételek sokat veszítenek értékükből vagy fel sem használhatók ;vetőmag céljára. Ezekre a gyomnövényekre ezért különös figyelmet kell fordítani. Vetés és kiültetés
A zöldségmagtermesztésben a szokvány vetőmagnál értékesebb elit, első- vagy másodfokú elszaporítású vetőmagot használunk. Ezért fontos, hogy minél több egészséges csírából maghozó növény fejlődjön. Túl korai vetés esetén a mag a talajban sokáig elfekszik, jobban ki van téve a betegségeknek, a kedvezőtlen környezeti hatásoknak, így sok elpusztulhat belőle. Másrészről zöldségnövényeink jelentős részénél kedvező növekedésükhöz és korai megerősödésükhöz tavasszal jobbak a feltételek, mert a későbbiek során a nyári, sokszor aszályos időjárás veszélyes lehet. A zöldségtermesztésben szokásos és sokszor gazdaságos koraiságra azért nem törekszünk, hogya vető magvak pusztulását, az esetleges késői fagyok hatását stb. csökkentsük. A vetési idő helyes megválasztásával nemcsak a kelés, kezdeti fejlődés, hanem a növény egész tenyészidőszak alatti optimális fejlődésének biztosítása a célunk. A kétéves zöldségnövények magtermesztésében fontos feladat, hogy az első évben jól eltartható, átteleltethető dugvány- és anyanövényeket nyerjünk. Ilyen célra a még nem teljesen kifejlődött, de a fajta jellegét már mutató anyag a megfelelő. A kétéves növényeket tehát az első évben nem hagyjuk teljesen kifejlődni, illetve beérni. Emiatt a dugványtermesztésnél a növényállomány is sűrűbb lehet. Mivel a tenyészidő rövidebb, a növényeket a nyár folyamán a szokásosnál későbben vethetjük, illetve palántázhatjuk. A nyári vetésnek vagy ültetésnek természetesen alapvető feltétele, hogya magvak csírázásához, illetve a kikelt vagy kipalántázott növények fejlődéséhez a megfelelő vízellátást biztosítsuk. Ez hazai körülményeink között csak öntözéssel valósítható meg. A vetést vagy kiültetést megelőző öntözésre azért is sor kerülhet, mert az előnövény kiszárítja a talajt. Az áttelelő zöldségnövényeknek egyik legfontosabb tulajdonsága a té/állóság. A hideg szelektáló hatásának érvényesítésére ezért ezeket a zöldségféléket magtermesztés céljára is mindig ősszel vetjük. A kétéves növények maghozóit ősszel vagy tavasszal ü]tetjük ki. A téli fagyot tűrő zöldségnövényeket (hagyma, petrezselyem) helyesebb ősszel ültetni, mert így a begyökeresedés már akkor megindul, korán tavasszal folytatódik, a növény nagyobb gyökérzetet fejleszt. Emiatt a tavaszi kiültetést is lehetőleg korán kell végezni. A dugványok ősszel, de főként tavasszal lehetőleg "földből földbe" kerüljenek. A felszedést, illetve tavasszal a prizma megbontását követően tehát minél előbb ültetnünk kell. Különösen helytelen a napfénynek és a szél szárító hatásának kitenni a dugványokat. A tapasztalatok szerint ilyenkor lényegesen csökken az elültetett dugványok kihajtási százaléka. A dugványokat úgy ültetjük, hogy szilárdan álljanak a talajban és fölöttük 2-3 cm vastag földréteg legyen. Ez valamelyest véd a nyúlrágás ellen, és akadályozza a dugvány "fejének" kiszáradását. Kiültetéskor vigyázni kell arra is, hogy az esetleg már megindult hajtások le ne törjenek. A dugványok kiültetéséhez az ilyen célra átalakított palántaültető gépet használjuk. A gép elvégzi a barázda nyitását és takarását, a dugványt a gépen ülő dolgozók helyezik a barázdába. Az ősszel kiültethető hidegtűrő kétéves zöldségnövényeknél - pl. petrezselyem nél - előfordul, hogy a dugvány a termőhelyén marad, s a következő évben ott hoz magot. Ez csak fajtaazonos, egyöntetű vetőmag használata esetén lehetséges. A dugványszelekció ilyenkor kivételesen elmarad. Az ígyelőállított vetőmag magtermesz-
121
tésre már nem alkalmas, kizárólag közvetlen fogyasztási célú zöldségnövény termelésére használható fel. A dugványok kiültetéséhez a tenyészterületet a talaj termőereje és a fajta igényei mellett, a dugvány nagysága alapján ál1apítjuk meg. A növények a második évben az első évinél jóval nagyobb tenyészterületre kerülnek. A kiültetési hányados jelenleg a káposztánál 0,75-1,5-, a gyökérzöldségféléknél 3-4-szeres. A dugványtermelésben egészséges, zárt állományesetén, főként a növények jó vízellátásával, a gyökérzöldségés hagymaféléknél 8-W-szeres ki ültetési arányt is elérhetünk._ MegtermékenyüIés, izolálás
A magtermés mennyiségét és minőségét erősen befolyásolja a megtemékenyülés, amely a megporzással következik be. A zöldségnövények között ön- és idegenbeporzó fajok vannak. Az idegenbeporzók között szél- és rovarporozta növényeket különböztetünk meg. Azonos fajon belül az ökológiai körülményektől és a fajtáktól is függően az önbeporzókon is lehetséges idegen beporzás. A növények számára az idegen megporzás biológiailag előnyösebb, ezért szaporítószerveik alakulása általában a megporzásnak ezt a módját segíti. Termesztési szempontból az idegen megporzás akkor kedvező, ha az fajtán belül, vagy heterózis vetőmag előállítása esetén, két kiválasztott fajta között történik. Az idegen fajtákkal történő megporzást vagy keveredést meg kell akadályozni. Ezért a kölcsönös megporzású zöldségnövények fajtáit a kereszteződés, az önbeporzóakat pedig a fajtakeveredés elkerülése érdekében el kell szigeteInünk egymástól. Ez az elválasztás legtöbbször térben történik, de lehetséges időbeni elválasztás is. A térbeli izoláció az idegen beporzó növényeknél sik területen általában 1000 m, természetes akadály - fasor, erdő, dombvonulat, település stb. - esetén legalább 500 m. Az önbeporzó növényeknél a kismértékű idegen megporzás további csökkentésére 100-200 m-es szigetelőtávolság betartása kívánatos. Aszigorúan önbeporzó növények nél - pl. babnál, borsó nál - szegélynövény vetésével választjuk el a fajtákat egymástól. Az izolációs távolságokat összefoglalóan a 23. táblázat mutatja. Az idegen megporzó növényeknél eredményesen segíthetjük a megporzást méhcsaládok telepítésével. Egyes zöldségnövényeknél - különösen akobakosoknál a méhekjelentős kötődést segítő hatását mutatták ki (Benedek-Manninger-Virányi, 1974). A heterózis vetőmag előáJJítása a legtöbb esetben különleges technikával történik, ennek módját a termeltetők esetenkenként adják meg. . A szelekció
A maghozó növények között kereszteződés,vetőmagkeveredés,ősökre való visszaütés stb. miatt a termesztett fajtáktól eltérő növények is előfordulnak. Emel1ett mindig találunk korcs és beteg egyedeket is. Mindezek eltávolítását idegenezésnek, szelekciónak nevezzük. A magtermelés során a növények növekedését és fejlődését fokozott figyelemmel kísérjük, hogya szelekciót időben végrehajthassuk. E munka idejét az eltérő egyedek feli merhetősége határozza meg. A fajtára jel1emző morfológiai bélyegek kialakulása és időtartama szerint a szelekciót a szükségnek megfelelően több esetben és megfelelő ütemben hajtjuk végre. Megkülönböztetünk a lomb, a virág és a termés szine, alakja, nagysága vagy más különleges tulajdonsága (pl. egyes növényeknél a levél szőrözött sége, a kacsaIakulás, a termés tüskézettsége stb.) alapján végzett szelekciót. Különösen a kölcsönös beporzású zöldségnövényeknél törekednünk kell arra, hogy az idegen megporzás elkerülésére a szelekciót még a virágok nyílása előtt végrehajtsuk. Ez a
122
23. táblázat lzolációs távolságok egyes zöldségfajokl1ál (MSZ 6353/5, 7, -74 alapján)
• Zöldségfaj
Szuperelit
I
Elit
I
I.
I
u.
I
lll.
fokozatú vetömagvaknál m-ben
Borsó Bokorbab Karósbab P aradicsom T ojásgyümö!cs Étkezési paprika Füszerpaprika Uborka T ök Dinnye S aláta Spenót S óska Retek dugványnál magtermőnél
S árgarépa dugványnál magtermőnél
Petrezselyem dugványnál magtermő nél Zeller dugványnál magtermő nél Cékla, mángald dugványnál magtermőnél
Fejes káposzta dugványnál magtermőnél más fajtától egyéb Br. fajaktól Karalábé dugványnál magtermőnél más fajtától egyéb Br. fajoktól Karfiol dugványnál magtermőnél más fajtától egyéb Br. fajaktól Hagyma dugványnál magtermőnél más fajtától
2 2 400 4 4 400 500 1000 1000 1000 100 1000 800 2 800 2 1000 2 1500 2 1000 2 3000 2 1000 200 2 1000 200 2 1000 200 2 1000
2 2 400 4 4 400 500 800 800 800 100 1000 800 2 800 2 1000 2 1500 2 1000 2 3000 2 .1000 200 2 1000 200 2 1000 200 2 1000
2 2 300 4 4 400 400 800 800 800 100 1000 800 2 800 2 1000 2 10JO 2 1000 2 3000 2 1000 200. 2 1000 200 2 1000 200 2 1000
2 2 300 4 4 400 500 800 500 800 100 1000 800 2 800 2 1000 2 1000 2 1000 2 3000 2 1000 200 2 1000 200 2 1000 200 2 1000
2 2
-
-
-
-
-
-
kívánalom nem mindig valósítható meg, mert egyes növényeknél, pl. az uborkánál a legfontosabb fajtabélyeg a termés alakja, színe, szőrözöttsége vagy tüskézettsége stb. A kétéves zöldségnövényeket elsősorban ősszel, a dugvány-, ill. az anyanövény felszedését követően szelektáljuk. Hibrid vetőmag termesztése esetén a követendő eljárást a termellető a kidolgozott technológia szerint kívánja meg.
123
A dugványok és maghozók átteleltetése A kétéves zöldségnövények dugványait, illetve maghozó növényeit át kell teleltetni. Az átteleltetés vagy szántóföldön kiültetve, vagy raktározva történik. Ennek megfelelően a növények felszedését követően a kiültetést még vagy az ősz folyamán elvégezzük, vagy tavaszra marad. A felszedés idejét részben a növény fejlődési ritmusa, részben az időjárás határozza meg. A hagymát már augusztus végén felszedjük és kiültetjük. A fagyra érzékenyebb zöldségfélék, pl. sárgarépa, cékla felszedését még az erősebb őszi fagyok előtt el kell végezni. A kevésbé érzékeny növényeknél (petrezselyem, retek) a késés nem annyira veszélyes. A túl korai felszedés is káros lehet, mert egy esetleg későn beköszöntő meleg idő hatására a dugványok élettevékenysége továbbra is intenzív marad és ez veszélyezteti a téli eltartást. Ha a petrezselymet még ősszel kiültetjük, akkor a dugvány felszedést jóval az őszi fagyok előtt kell elvégezni. A dugványok felszedésekor különösen ügyelnünk kell arra, hogy ne sérüljenek meg, mert a seben keresztül könnyen fertőződhetnek. A dugványokra tapadó földet nem kellletisztítani, mert így kisebb a sérülés veszélye és a következő évben jobb az eredés. A dugványokról a lombot 2-3 cm-es levélcsonk meghagyásával eltávolítjuk. A levélcsonkok az úgynevezett szívleveleket, valamint a rügyeket védik. A káposztát a szedés után néhány napig lankadni hagyjuk, hogy ültetéskor a levélzete kevésbé törjön. A felszedett növényeket szelektáljuk és nagyság szerint is osztályozzuk. Egyszerre lehetőleg csak annyi dugványt szedjünk fel, amennyit még ugyanazon a napon átválogathatunk és elraktározhatunk. Az ősszel ki nem ültetett maghozó növényeket és dugványokat a téli fogyasztásra szánt zöldségnövényekhez hasonlóan télen prizmában tároljuk. A különösen értékes elit növények átteleltetése tárolókban történik. Aratás, cséplés, magfejtés A zöldségmagvak betakarítása során igen fontos az aratási idő jó megválasztása. Ez különösen így van a pergésre hajlamos ernyős és fészkes virágú növények esetében, melyeknél a termésérés a virágzáshoz hasonlóan a főszáron és a különböző rendű elágazásokon folyamatosan megy végbe. Régen a pergési veszteség elkerülésére - a korábban érő, többnyire értékesebb mag megmentésére - az aratást szakaszosan végezték. Ma ezt a munkát géppel, egyszerre hajtjuk végre úgy, hogy az még megelőzze a nagyobb pergést, de tegye lehetővé a növényeken levő, még nem teljesen érett magvak beérését. Az egyszerre történő aratás mellett kisérletek folynak szakaszos betakarítást lehetővé tevő gépek kialakítására. Erre azért van szükség, mert egyes termelési célokra különleges minőségű vetőmagot kell használnunk. PI. tápkockában szemenkénti vetéshez, drazsírozáshoz vagy szalagozott vetőmag céljára az apró magvakból is csak 90%-ot meghaladó használati értékű vetőmagot szabad felhasználni. Ilyen minőséget jelenleg csak folyamatos kézi betakarítással tudunk előállítani. A pergő magvú növényeket lehetőség szerint a reggeli órákban, "vonódott állapotban" arassuk. A learatott növényeket renden hagyjuk vagy esetenként villahegyekben (bab), illetve kévébe kötve és bábokra rakva (sárgarépa, petrezselyem stb.) utóérleljük, illetve száradni hagyjuk. Nedves szárú növényt nem csépelhetünk és nem asztagolhatunk. A cséplés ma már többnyire rendfelszedővel dolgozó kombájnnal történik. A szárés levél maradvány-törmelék csökkentése végett a kombájnt kézzel etetik, a szárat sokszor nem eresztik át a dobon, csak a fejet veretik le a géRpel. A kombájnt a növényfaj, illetve -fajta igényének megfelelően kell beállítani. Így szükség lehet a kosár állítására, a rostasorok cserélésére, a szelelő, a pelyvafogó és a toklászoló beállítására, a verőlécek cseréjére, a dob fordulatszámának csökkentésére stb. Egyes zöldségfajok,
124
6. kép. A hagymamag utóérlelése mesterséges
levegőztetéssel
illetve -fajták csépléséhez különleges gépeket használunk. (Pl. a szálkátlan baboknál speciális szöges hüvelyfejtő dobokat, a reteknél magfejtő gépet stb.) A vörös- és a póréhagyma magját 5-10 cm-es szárcsonkkal, kézzel aratjuk. A könnyen pergő magvú rózsákat zsákba gyűjtjük, majd behordva fedett helyen utóérleljük. A szín kihasználását lényegesen megnövelhetjük 50-60 cm-enként kifeszített dróthálóval, amelyen a magrózsákat a levegő minden oldalról éri. Az utóérés gyorsítását mesterséges levegőzéssel is elősegíthetjük. Tárolás közben a magvak egy része kipereg és a szín aljáról összegyűjthető. A rózsában maradó magvakat géppel csépeljük ki. A dinnye, az uborka, a tök, a paradicsom és a paprika magját a terméshúsból kifejtjük. Ezt a munkát ma 'már nagyrészt speciális gépekkel végezzük. A kifejtett magot többnyire vízzel, többszöri átmosással megtisztítjuk a benne levő kocsonyás résztől és húsmaradványoktól, majd megszárítjuk. A szárítást a csírázóképesség megtartása érdekében gyorsan kell elvégezni. Mesterséges szárítás esetén a hőmérséklet ne menjen 35-40 oC fölé.
Tisztítás, tárolás
A kicsépelt, illetve kifejtett vetőmag tisztítása részben az üzemben, részben központi telepeken történik. Az üzemben az első tisztítási folyamatot még a kombájnszérűn, a mag cséplése után kívánatos elvégezni. Később az utóérés befejezésekor még egy üzemi - egyszerű gépekkel történő - tisztítás kívánatos. így a központi tisztítótelepek értékesebb gépparkját finomabb tisztításra lehet igénybe venni. 125
A vetőmag közvetlenül a cséplés vagy magfejtés után még viszonylag sok nedvességet tartalmazhat, így könnyen bemelegszik, megdohosodik. Ezért a ma-gvakat vékonyabb rétegben tároljuk és rendszeresen forgatjuk. A már megfelelően száraz magot vastagabb rétegben gyűjthetjük össze. Az olajat tartalmazó zöldségmagvakra (hagyma-, sárgarépa-, petrezselyemmag stb.) nagyobb figyelmet kell fordítani, mert ezek könnyebben befüJledhetnek. Az utóérlelés és tárolás száraz, szellős, jól fertőtlenített raktárakban történik. Egy hl mag tárolásához általában 0,3 m2 területet terveznek. A tárolás során nagy figyelmet kell fordítanunk a mag keveredésének elkerülésére.
126
J
Káposztafélék
Fejes káposzta (Brassica oleracea convar. capitata - Cruciferae) Története,
jelentősége
A legrégebben termesztett zöldségnövények egyike. Már igen régi írott emlékekben is előfordul. A római írók közül Columella és Plinius is említi. Az utóbbi a káposztafélék több típusát írta le. Ezekből egyes, ma ismert káposztafélék régi formáira következtethetünk (Becker-Dillingen, 1924). Európában nagyobb elterjedéséről a IX. századból vannak adataink. Hazai adatok szerint a XV. században már a szántóföldre is kikerült, és Lippay idejében az egyik legfontosabb zöldségnövény volt (Lippay, 1664). Termesztése mély fekvésű, üde, nyirkos talajokon, folyók menti területeken alakult ki ("káposztáskertek"). Jelentősebb termelőtájai is hasonló talajon vannak. A hajdúsági-szabolcsi termesztőtájakon pl. régóta magas talajvízszintű területeken, "hajlatokban" részben tőzeg- és kotutalajokon termesztik. A szigetközi termesztő táj dunai öntéstalajon alakult ki. Kora nyári, illetve nyári ellátásra rövid tenyészidejű fajtáit a könnyebben melegedő, magasabb fekvésű, öntözhető területeken termesztik. A kertekben szintén a rövid és középhosszú tenyészidejű fajták szerepelnek inkább. Szántóföldi termelőterülete 7-8 ezer ha körül van. Ennek mintegy 2j3-a téli eltartásra és feldolgozásra szánt hosszú tenyészidejű fajta, kb. lj3-a pedig rövid tenyészidejű, a nyári ellátást szolgálja. Ezenkívül a kerti termelés mintegy 3 ezer ha-ra tehető. A káposztát sokféleképpen fogyasztjuk. Étrendileg elsősorban mint terimés, az emésztést segítő táplálék szerepel. B I -, B2- és C-vitamin-tartalma miatt is jelentős. Egyszerűen tartósítható (savanyítható), C-vitamin-tartalmát savanyítás esetén is megtartja. Nyersen, feldolgozás nélkül is aránylag könnyen eltartható. Származása, környezeti igényei
Mediterrán származású. Kétéves fejlődésű, keresztes virágú növény. 6salakja a tengerparti vidékeken honos vadkáposzta (Brassica oleracea L. var. silvestris L.j. A növény fejlődésének első évében tőlevelekkel burkolt óriás rügyet, ún. káposztafejet nevel. Ez vaskos, rövid szártagú tengelyrészből ("torzsa") és rajta tömötten álló tőlevelekből áll. Az alsó levelek (a "lomb") nem borulnak rá a káposztafejre. A káposzta a tél folyamán áttelel és a második évben magtermő hajtásrendszert fejleszt. Termése 5-8 cm hosszú, éretten könnyen feJ nyíló becő, benne l-2 mm átmérőjű, gömbölyű magvak vannak. Színük beéretten kékes sötétbarna, kényszeréretten vi tágosbarna. A káposzta a hidegtűrő zöldségnövények csoportjába tartozik. Hőigénye alacsony, 13 ± 7 oC-kal jellemezhetjük (Markov-Haev, 1953). Vegetatív növekedése + 10 oC alatt sem akad meg (Karmacsi, 1955), a-3, -4 oC-os fagyot is jól tűri; egyes fejlő dési szakaszaiban ennél jóval alacsonyabb hőmérsékletet is elbír. Életfolyamataiban +25 oC körül zavarok állnak be: fejlődése meggyorsul, kisebb fejeket fejleszt, maghozó 127
J
~
.......
\
:J
(
L
'-'A"(
'_o, r (
'"
"
'""\.
r.
j
l,I
l~
"
"
•
"
/'
I
,------/
r,
t'
.
........
1
.
"
_ l' '
'
')
.",.
I
1
(",
."' •." I
.I
\. --
. ,.
.... _
l
(t'
1'-' l
" (
J""
J'-'.S
"
c,
•
Kecskemet,
,._1 '
-
'
,l
(
.-....." ......" .J .J'
\
f
f
\
'
1
"
\'
::.
(
•
•
'o'}
\
~
._._.'
-"\
•
•
~
I
I---i
\
konzervgyof'
500 vagon
50q/ho
1000 ha
J
~I
.,.~
.., , .
\.,
..."., .
termésátlaga és termésmennyisége
" /'.
'
"r'\
')
-',
1-'
I
""II t
'>--,
"'~/',I-
,
\~:: I
,---'
v·
--'
.'
~-_I/'i
.-= r-"I
v-"
I
- )
"
termőterülete, (1969-1973. 6vek átlaga)
,.J
l
.",-,,/'Paks
-"l,
"
35. ábra. A fejes káposzta (korai és kései)
".
.......... .
...... _ . " , '
',,~•_
/'
I
(Sz/'geMír (
. , '
\
\ /-,1
'
•
' "/
( "\ I
I'
,j('
/,-j/'-
- '
, \
,;' ,J
'"
.~~~
~
'
),',, Sr,' \
"
"'/:! ..': ~
\.
'''''j ._J/
•..1:-. ,,)
)
, __,
,F-V-'-,~/
./,
'
.~~,' ! \,-~
.(
\
,_
.
\
".
\.,,'\..,..'
)
.
\
,..."._.
( ..... •
•
~ ."._.
.......",,,.~','_o,
.,......
,..
,. .1
korában pedig a virágok ivarszervei elcsökevényesednek és termékenyülés nélkül lehullanak vagy apró fellevelekké alakulnak át. Csírázási hőminimuma +3- +5 oC, hőoptimuma 20 oC körül van. Ilyen körülmények között a vetést ől számítva 5-7 nap alatt kikel. Fényigénye . szerint hosszúnappalos növény. A szabolcsi termelők megfigyelése szerint az enyhe mozgó ("sétáló") árnyék kedvező számára (Haraszti, 1958). Vízigénye nagy. Csak nagy nedvességtartalmú talajban növekszik megfelelően. A pangó nedvességet nem tűri. Ilyenkor növekedésében megáll, a tőleveleken antociános elszíneződés lép fel, majd lehullanak. Szárazságban, kedvezőtlen vízellátás esetén növekedése szintén csökken és ledobja alsó leveleit. Tápanyagigénye - különösen kálium- és nitrogénigénye - nagy. A szélsőséges talajokat kivéve minden jó táperőben levő talajon megterem. Termesztett fajták
A fejes káposztát a fajta tenyészideje, a fej alakja és nagysága szerint csoportosítjuk. Korai termesztésre a rövid tenyészidejű, csúcsos vagy gömbölyű, aránylag kisebb fejű faj ták jönnek számításba. Az őszi és téli fogyasztásra és savanyításra szánt faj ták feje nagy, alakjuk gömbölyű vagy lapított. Ahol még öntözés nélkül termesztik, a táji adottságokhoz jobban alkalmazkodó fajtákat használják. Ezek alsó levelei többnyire vízszintesen szétterülnek, a talajt jobban takarják, lombjuk színe szürkészöld, erős viaszbevonattal. A fejes káposzta egyik változata a Jlöröskáposzta. Ez termesztési módjában hasonló a fejes káposztáéhoz. Szentesi korai. Alacsony növésű, külső lombja kicsi, közepesen elterülő. A fej kicsi, gömbölyű, tömör. Átlagsúlya 1-1,2 kg. A legrövidebb tenyészidejű, gyorsan beérő fajta. Termőképessége jó. A hideget jól tűri, korán kiültethető, ezért főként korai szabadföldi termesztésre használható. Igényes fajta.
36. ábra. Káposztafej-típusok bJ
aj csúcsos,
gömbölyű,
ej -
lapított, ej ovális 9 Kertészet
dJ kissé
7. kép. Szentesi korai
8. kép. Arany/öldi
Aranyföldi. Alacsony növésű, kis lombú fajta. A fej gömbölyü, a fejképző levelek finom erezetűek. Jól boruló, kemény fejet képez. A fej átlagsúlya 0,9-1, I kg. Tenyészideje rövid, korai termesztésre és másodnövényként használjuk. Braunschweigi. Rövid szárú, alacsony növésű fajta. Ovális, az erős főérnél jellegzetesen csónak alakú, külső leveleinek mennyisége közepes. Nagy lapított, kissé laza fejeket képez. Átlagsúlya 1,5-3 kg. Középkései, elterjedt régi fajta. Friss fogyasztásra, késő őszi beéréssel savanyításra használható. Téli eltarthatósága gyenge.
130
Hajdúsági. Tájfajtából szelektált, alacsony növésű, levélzete szétterülő, a talajt jól borítja. Nagy, lapos, közepesen kemény fejet képez. Átlagsúlya 2-3 kg. Középhosszú tenyészidejű, edzett, egészséges fajta. Mélyfekvésű, nyirkos talajokon öntözés nélkül is megterem. Savanyításra és rövidebb idejű tárolásra alkalmas. /'
Paliagi gömbölyű. Alacsony növésű, közepesen nagy lombú fajta. A fej középriagy, gömb alakú, a fejképző levelek finomak. A fej átlagsúlya l ,5-2,0 kg. Friss felhasználásra, de inkább savanyításra és eltartásra alkalmas. Amager. Alacsony, középmagas és hosszú szárú típusa van. Lomblevele közepes A fej alul kissé megnyúlt, felül enyhén lapított gömb. A fejképző levelek vékonyak, finom erezetűek. A fej átlagsúlya 1,5 - 2 kg. Hosszú tenyészidejű, közepes termőképességű, igényes fajta. Késői eltartásra termesztjük. mennyiségű.
Vöröskáposzta-fajták
Szentesi vörös. Középnagy növésű, finom jellegű fajta. A fej kissé lapított gömb alakú. A fejképző levelek finomak, erezetük kissé kiemelkedő. Átlagsúlya 1-),5 kg. Középhosszú tenyészidejű, friss fogyasztásra és tárolásra alkalmas. Holland kiviteli. Középnagy lombú, gömbölyű fejet képző fajta. Átlagsúlya
1,5-2 kg. Tenyészideje hosszú. Jgényes, jól eltartható fajta.
I i'
~_
i ~~t I
j
jW---_l-_-L-+
-t-+.-
9. kép. Holland kiviteli 9·
131
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A káposzta igen tápanyagigényes növény. A közvetlen szervestrágyázást meghálálja, ezt növényváltáskor is figyelembe kell venni. A tájfajtákat régebben - különösen az időnként vízzel elöntött, iszaplerakódásos, felújuló taJajokon sokszor évekig ugyanazon a területen, monokultúrában termesztették. Ilyen helyeken jól tűri önmagát, de a kártevők időszakonkénti nagyobb elszaporodása miatt itt is kívánatos a növényváltás. A tájfajták és nemesített változataik származási helyükön külföldi és hazai megfigyelések szerint is ellenállóbbak a betegségekkel és kártevőkkel szemben. A káposzta alá lehetőség szerint ha-onként 300-400 q szerves trágyát adunk, s a talaj tápanyagtartaImát figyelembe véve ezt egészítjük ki műtrágyával. Jól meghálálja az egy-két alkalommal - a lomb kifejlődéséhez, majd a fejképződéshez adott N-fejtrágyát. A káposzta talaj-előkészítése a termesztés ideje és módja szerint változik. Megkívánja az őszi mély talajmunkát. A mély fekvésű, nedves, tavasszal sokszor vízjárta talajokon a gyorsabb szikkasztás és levegőztetés miatt a tavaszi szántás is elengedhetetlen. Szaporítás
Magról palántaneveléssel szaporítjuk. A palántaneveléshez a rövid tenyészidejű faj ták magjából 40-45, a középhosszú tenyészidejűekéből 35-40, a hosszú tenyészidejűekéből25-30 dkg magot használunk fel hektáronként. A mag csírázóképességét 4-5 évig is megtartja, de legjobb az egyéves mag. A káposzta palántájának fejlődési ideje a vetést ől akiültetésig 5-6 hét. A rövid tenyészidejű fajták palántáját kora nyári termesztésre táji adottságoktól és az időjárástól függően március második felétől április közepéig ültetjük. Későbbi vetéssel kiültetésük július elejéig elhúzódhat, s így e fajtákból is kaphatunk nyáron és kora ősszel értékesíthető termést. Az őszi felhasználású és téli eltartásra szánt
10. kép. A káposztafé/ék pa/álltái fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, karfiol, bimbóskel
132
24. táblázat. A ff'jes káposzta termesztési idf'jé/lek fO/ltosabb vál/ozatai
Fajtacsoport
Rövid
Vetés
Kiultetés
Szedés
IT. 10-III. S.
ITT. 2S-IV. IS.
V. IS-VI. S.
VI. 20-VII. 10.
lll. I-ITT. IS.
IV. 1O-IV. 20.
VIT. l-VIT. 30.
V. S-V. IS.
vr. IS-VI. 2S.
IX. I-lX. 30.
Vr. ID-VI. 2S.
tenyészidejű
l
VITT. IS-IX. IS.
Középhosszú tenyészidejü
Hosszú tenyészidejü
~
lll. IS-IV. 20.
IV. lS- VI. I.
IX. 30-X. 30.
hosszú tenyészidejű fajták palántáját többnyire csak május végén, június elején ültetjük el. Ezek magját április második felében szabadföldi palántaágyba vetjük. Tenyészterület, ápolás
A káposzta tenyészterülete fajtától függően 0,15-0,50 m2 között változik. A sortávolságot a rövid tenyészidejű faj táknál 40, a hosszú tenyészidejűeknél 60- 70 cm-ig szűkíthetj ük. A tőtávolság 35-40, illetve 50-60 cm-re sűríthető. A tenyészterület alakját - főként a sortávolságot - a növényápolási és a betakarítási munkák figyelembevételével változtatjuk. Sűrűbb ültetésben a termésmennyiség növekszik, de csökken a fej nagysága, és nő a legfeljebb csak takarmányozásra alkalmas lombtömeg. Az állománysűrűség növelésének gazdaságossági szempontból a palántaszükséglet is határt szab. Ba a kiültetés után a hiányzó növények száma meghaladja a 4-6%-ot, a hiányt pótoljuk. Rövid tenyészidejű fajtáknál a pótlás elmarad, mert a későbben kiültetett növények érése elhúzódik és zavarja a következő növény kiültetését vagy vetését. Kedvező időjárás esetén a növény lombja a kiültetéstől számított 4-6 hét alatt beborítja a talajt. Ettől kezdve gyomosodástól nem kell tartanunk. A káposztafélék vegyszeres gyomirtása még nem alakult ki. Technikai gyomirtással l sor- és 2-3 sorközművelést kíván. A csökkenő területű mély fekvésű, nyirkos, üde talajokon folytatott tájtermesztés kivételével a káposzta csak öntözve ad kielégítő termést. Kis hőigénye miatt viszonylag alacsony hőmérsékleten is erőteljesen párologtat, ezért vízpótló öntözésére már májusban szükség lehet. A korai termesztésben április elejétől június végéig 3-4 öntözésre is szükség lehet. Nyár folyamán a természetes csapadék eloszlásától függően öntözésére 10-12 naponként kerül sor. Így nyári termesztésben 6-8 öntözéssel is számolhatunk (25. táblázat). A káposzta nedvességigénye a tenyészidő folyamán egyenletes, fejlődésében kritikus szakaszokat nem tudunk megállapítani. A káposzta üzemi termesztésben rendszeres növényvédelmet igényel. Főként állati kártevői veszélyesek. Ellenük a védekezést a kártétel módja szerint csoporto·
133
II. kép. Fejeskcíposzta-tcíbla
síthatjuk. A káposzta gyökértörzsében levő kártevők (káposztalégy, káposztabarkó stb.) ellen a védekezést már a palántanevelés alatt megkezdjük. A palántákat a kiültetést megelőzően idegméreg oldattal beöntözzük. Hasznos a palánta gyökérzetét védőszeres pépbe mártani. A szívó és rágó kártevők ellen (földibolha, káposztapoloska, káposztalepke hernyója stb.) szintén idegmérget használunk. A káposztafélék betegségei nem lépnek fel rendszeresen, ezért ellenük esetenként védekezünk. A palántanevelő ágyban főként a peronoszpóra kártételével számolhatunk. Ellene elsősorban a rendszeres szellőztetés, a kellő fényellátottság - a ritkább vetés - hatékony. Kémiai védőszerként a rézgálictartalmú vagy azt helyettesítő készítmények jönnek számításba. A palántanevelő ágyakban károsító palántadőlés ellen szintén a berendezések helyes kezelésével és vegyszerrel védekezhetünk.
25. tcíblcízat. Az ölltözés hatcísa afejes kcíposzta termésmellllyiségére Fajta: Braunschweigi (1952-53) (Zatykó, 1953)
Kezelések
Terméskülönbség, %
I
Öntözések száma
I
Öntözőviz
mm
123,94
100
-
-
251,6S
203
5
200
3.60%
193,50
156
2
SO
4.70%
244,55
197
5
200
5. SO%
262,S7
212
9,5
3S0
l.
0
2. "Szokott"
134
....
Termés q/kh
időben
50 ),
!VID /
\
\
\
I I
I
I \
I
/ I
,
\
\
I
\
).
I I
,I I
\
\ \ \
,
\
,,t
I
\
I
I
20
I I
I I
O' iC
)\
I
\
I I
\ \
I
\
I
I
I
I
) O ,( I
I I
I I \
I I I
\
I
\
I
I
V.
\I
I
I
10
20
VI.
10
37. ábra. A talaj borítottságállak alakulása korai fejes káposzlálláf Fajta: Aranyföldi,
Gödöllő,
1960
135
g/lnöve'ny
1MoJ
.......
1200~ 1000
j
veles ke/es kili/leles fejesede's
800
:j
gu,""."'""
7~r'
................................
Vl20_----j/~
~==;,'==;====j,~,~,=';==:;:j~~-'-----'---'--"'----~~
L,..., /Iv. 10
.....······"jejsúly
/I 22 II. 28 IV. g V. 28
i --
20
V
10
20
V,
10
20
mm napi vl~ra!J!!aszlos (por%glolas)
7
l
fl
~
......... maximum - - napi közephőmersek/el _._.- minimum I csopadek
30
mm
JO
20
20
10
10
,...; IV. 10
20
v.
10
20
VI.
38. ábra. A jejes káposzta vízjorgall/la Fajta: Aranyföldi,
136
Gödöllő,
1960
10
20
Szedés
A káposzta szedését a fajtára jellemző fejnagyság elérése és a befejesedés után végezzük. A szedés június derekától az őszi erősebb fagyokig tart. A korán kiültetett rövid tenyészidejű faj ták júniusban, a középhosszú tenyészidejűek július-augusztusban szedhetők. Szeptemberben a másodnövényként termesztett káposzta érik. A hosszú tenyészidejű fajták szedése kedvező időjárás esetén szeptemberben indul, a termés zömét azonban téli eltartásra és savanyításra október második felétől szedjük. A káposzta szedésével ősszel sem kell sietnünk, mert a növény jól bírja a hideget és az őszi hűvös, párás, borult időben kisebb fagyok után is tovább fejlődik. A -S, -6 oC-os fagy vagy rövidebb ideig tartó még ennél alacsonyabb hőmérséklet sem árt a káposztának, így szedése november elejéig elhúzódhat. A káposzta szedése a fej levágásából és - a szállítástól, feldolgozástól függően - a lomb részbeni vagy teljes eltávolításából áll. Különösen nyáron egy-két bo rítólevél rajta marad a fejen, mert így szállítás alatt a termés kevésbé törődik. A kézi szedést, a gyűjtést és a szállítást segítőkocsikkal könnyíthetjük. Újabban a káposzta betakarításához valamennyi munkamű veletet elvégző gépeket terveznek. Helyes, ha ősszel a téli eltartásra vagy feldolgozásra szánt káposztát a szállítás előtt néhány napig prizmában szikkasztjuk, mert így a szállításnál kevésbé érzékeny. A káposztafej minő ségét - egyéb követelmények mellett - annak súlya és a fej tömöttsége, keménysége határozza meg. A korai, rövid tenyészidejű fajták 0,50-0,75 kg, a késeiek 1-1,5 kg-os súlytól értékesíthetők. A káposzta termésmennyisége haonként rövid tenyészidejűfajtákbóI120-150,
a hosszú tenyészidejűek ből 200-250 q, de ennél lényegesen több is lehet.
12-13. kép. Tömött és laza káposztafej
137
Betakarítás után a szántóföldön visszamaradó szár- és levélhulladék takarmányként értékesíthető. Ennek mennyisége kb. ugyanannyi, mint a fejtermés. A korai fajtákat ládákba rakva, a későbbieket általában ömlesztve szállítjuk. Eltartás
Eltartásra a teljesen kifejlett, de még nem kőkemény fejek alkalmasak. A túlfejlődött, repedt fejek nem tárolhatók. Nagyobb mennyiségű áru veszteségmentes eltartásához tárolók építése szükséges. Ezekben az árut tél folyamán is figyelemmel kísérhetjük, szükség szerint átválogathatjuk. A vékonyabb levelű, zárt, gömbölyű fejű fajták jobban eltarthatók. A káposztát egyszerű módon szántóföldön vermeléssel, illetve prizmázással is eltarthatjuk. A kisebb fagyot - ha lassan enged ki - az áru nem sínyli meg. Kedvező esetben a tárolási veszteség nem haladja meg a 10-15%-ot.
A káposztafélék magtermesztése
A káposztafélék magtermesztéséhez a virágzás alatt hűvös, párás idő a kedvező. A tájtermesztésben a fejes és a kelkáposzta magjának nagyobb részét régebben itthon termeltük, de a külföldről beszerzett mennyiség is jelentős. A fejes és kelkáposzta, de a karalábé magja is megtermeszthető hazánkban. A karfiol magtermesztése már nehéz, mert a virágzás nagyrészt júniusra esik, amikor a meleg gátolja a mag kötő dését. Magtermesztés céljára magasabb fekvésű, lazább talajokat választunk, ahol a káposztafélék ősszel kiültetve, megfelelően takarva jól áttelelnek. A talajt az ültetést megelőzően főként foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákkal trágyázzuk. A káposztafélék egymással és más káposztafélékkel könnyen kereszteződnek, ezért a terület megválasztásakor 800-1000 m izolációs távolságot kell tartani. Magtermesztés céljára nem kívánatos, hogy az anyanövény teljesen beérett legyen, mert így átültetés után, az utóérés során könnyen reped és rosszul telel. A palántaneveléshez ezért úgy vetjük a magot, hogy a káposzta késő őszre, a felszedés, illetve a kiültetés idejére 80-90%-os fejlettséget érjen el. Ennek megfelelően a hosszú tenyészidejű fajták palántáit július elejéig, a rövid tenyészidejűekét július végéig ültethetjük.
26. táblázat. Kölcsöl/ös
l/1egporzá~
Ferlőd,
alakulása káposzta/ajak között
1956-1957 (Kiss, 1957) Keresztezés eredményes volt
Megnevezés
Karalábé X karfiol Káposzta X karfiol KaralábéX káposzta Káposzta X karalábé Káposzta X takarmánykel Karalábé X káposztarepce Karfiol X káposzta
1956
1957
Átlag
%
%
%
II
16 4 76 54 46 52 14
13,5 3 65
2 54
36
44
I 138
A fejes káposzta legfontosabb szelektálási ideje a felszedés után az átültetés előtt van. Felszedéskor vigyázni kell arra, hogy a szár (torzsa) folytatását képző gyökér meg ne sérü1jön. A felszedett káposztát egy-két napig fonnyasztjuk, hogy szállításkor és ültetéskor a levelek kevésbé törődjenek. A maghozók kiültetése ősszel történik. Kivételesen, nemesítési célra a nagyobb biztonságot ádó tárolóban teleltet ik át és tavasszal ültetik ki. Az ősszel ki ültetett növények 100-120 cm-es sor- és - a fej nagyságától függően - 40-60 cm tőtávolságra kerülnek olyan mély barázdába, hogy a növényt legalább 15-20 cm-es földdel fedhessük. Száraz, tartós fagyesetén indokolt lehet a terület szalmázása. A kiültetett káposztát tavasszal, március végén, április elején kitakarjuk. A növény április második felében, május elején indul magszárba és május második felében virágzik. Célszerű a magszárat kitörés ellen karóhoz vagy huzalhoz kötni. A káposzta virágzása elhúzódik. Rovarporozta növény. A terméskötést a virágzáskori rovarjárásra kedvező idő segíti. Magja június végén, július elején érik. Könnyen pereg, ezért az aratást a mag barnulásakor végezzük. A magszárat ollóval vagy sarlóval levágva kis kévékbe kötjük és utóérleljük. A káposztamag géppel csépelhető. Termésmennyisége ha-onként 2-2,5 q.
Kelkáposzta [Brassica oleracea convar. bullata (sabauda) - Cruciferae] Története,
jelentősége
A káposztafélék kultúrváltozatai között már régen kialakult. Feltehetően azonos a Plinius által leírt fodros káposztáva/. Lippay (1664) O/asz káposzta néven mint közismert növényt említi. A kelkáposzta a termesztésben általában igénytelenebb a fejes káposztánál. Tápértéke, vitamin- és ásványianyag-tartalma viszont nagyobb. Mégis lényegesen kisebb területen, kb. 3-4 ezer ha-on termeljük, s ennek mintegy fele kertekben van. Kisebb jelentőségének az az oka, hogy felhasználása nem olyan sokoldalú, mint a fejes káposztáé. Nem savanyítható és téli eltartása is nehezebb. A kelkáposztát üzemekben gyakorlatilag csak öntözve termesztik. Jellemző termő tájai Szentes és Mohács környékén alakultak ki. A Szentes környékieket koraiként, amohácsiakat - a Mohácsi fajtát - áttelel ő növényként nevelik.
Származása, környezeti igényei
A fejes káposztával azonos származású, biológiai igényei tekintetében is ahhoz hasonló növény. A termesztési tapasztalatok szerint azonban a szélsőséges környezethatásokatjobban tűri. Bár a kelkáposzta nedvességigénye is nagy, az átmeneti szárazságot kevésbé érzi meg. A hideget is jobban elviseli, ezért a különböző káposztafélék tavaszi kiültetési rendjében a kelkáposzta az elsők között van. A kelkáposzta morfológiailag is hasonló a fejes káposztához, azonban annál általában kisebb, lazább fejeket képez. Mind a fejképző, mind a lomblevelei hólyagosak, fodrosak. Termesztett fajták
Mohácsi átteleló. Alacsony külső torzsájú, középmagas növésű fajta. Kevés, durván hólyagos, sötétzöld színű külső levele van. A fej kissé ovális, laza, színe sötétzöld. A terméssúly-hulladék arány 40-60%. Mohács környékén áttelelőként termesztett, korai érésű fajta. 139
14 -15. kép. Mofuícsi
ál/e/e/ő
Szentesi korai. Alacsony, tömött növésű fajta. Kissé kékeszöld színű, erősen fodrozott külső levelei hólyagos felületűek. Kicsi, gömbölyű, kemény, tömött fejeket képez. A terméssúly-hulladék arány 45-55%. A termesztett fajták között a legkorábbi, jó termőképességű fajta. 140
16-17. kép. Vertus
növésű fajta. Sötétzöld, finoman hólyagozott, elterülevelei vannak. A fej középnagy, enyhén lapított gömb alakú. A terméssúlyhulladék arány 45-55%. Középhosszú tenyészidejű fajta, leginkább nyári és őszi termesztésre használják.
Vasfej. Alacsony, középnagy
lő külső
Vertus. Középmagas növésű és külső torzsájú fajta. Külső levelei közepesen nagyok, finoman fodrozottak, kékeszöld színűek. Középnagy vagy nagy, lapított gömb alakú, tömör, belül sárgásfehér színű fejeket képez. A terméssúly-hulladék arány 45-55%. Hosszú tenyészidejű fajta. Őszi fogyasztásra és téli eltartásra elsősorban ezt termesztjük.
141
27. táblázat. A kelkáposzta termesztési idejéllek/olltosabb változatai Vetés
Fajtacsoport
YITI. 25-IX. S.
Áttelelö
Kiültetés
Szedés
X. 10-X. 20.
lY. 25- Y. 10.
ll. 10-IlI. I.
lll. 20-lY. 10.
Y. 15-YI. 10.
VI. 20- YII. IS.
III. I-Ill. IS.
lY. 10-Iv. 25.
YII. l-YII. 30.
Y. 25-YI. 10.
YII. I-YII. IS.
IX. 10-IX. 30.
Y. 20-Yr. I.
YI. 25-YII. S.
X. I-X. 30.
Y. 20- VI. 15.
Rövid tenyészidejü
YlTl. IQ-IX. 10.
Középhosszú tenyészidej li
Hosszú tenyészidejü
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás, szaporítás
A kelkáposzta termesztési igényei általában azonosak a fejes káposztáéval. Szaporítási idejében csak az átteJeJőként termesztett Mohácsi fajtánál van különbség. Ennek a magját augusztus második felében vetjük el, és a kifejlett, erős palántákat október közepétől ültetjük ki a szántóföldre (27. táblázat). Tenyészterület, ápolás
A kelkáposzta térigénye valamivel kisebb a fejes káposztáénál. Az őszi ültetésű, Mohácsi fajtát a gépi művelést lehetővé tevő kb. 50 cm sor- és 25-30 cm tő távolságra ültetjük. A kisebb lombú, rövid tenyészidejű faj ták tőtávolsága 30-40 cm. A hosszú tenyészidejű Vertus fajtánál a tőtávolságot 50 cm-ig növeljük. A sortávolság azonos a fejes káposztánál közöltekkel. Ápolási munkái és növényvédelme a fejes káposztáéval azonos. Szedés
A kelkáposztát a fejes káposztához hasonlóan szedjük. Az áttelelő és az egészen korai faj ták nem jól borulnak és lazább fejet képeznek. Ezeknél az alsó, durvább levelek kivételével a nem teljesen ráboruló lomblevelek a fejen maradnak és el is fogyaszthatók. A nyári és a téli eltartásra szánt faj ták lombleveleit szedéskor teljesen eltávolítjuk. Az áttelelő faj ták szedése kedvező időjárás esetén már április végén megkezdődik. A kora tavasszal kipalántázott kelkáposzta az ország déli részén május második felében kezd érni. Ettől kezdve a különböző faj ták felhasználásával a piac ellátását folyamatossá tehetjük. 142
Súlykövetelmény : az J. osztályú áru az áttelelő és korai fajtáknál a rajtahagyott levéllel együtt 25 dkg, anyáriaknál 40 dkg, az őszi és a tárolt kelkáposztánál 60 dkg. A JI. osztályú áru súlya ennél 35-40%-kal kevesebb. A termés mennyisége elsősorban a fajtától és a termesztés idejétől függően 100-200 q/ha között változik. külső
Karalábé (Brassica oleracea L. var. gongyloides L. - Cruciferae) Története,
jelentősége
Lippay a karalábét mint közönségesen ismert növényt említi, amely szerinte akkoriban került hozzánk és terjedt el hazánkban (Lippay, 1664). • Akaralábét megvastagodott szárrészéért, ún. gumójáért termesztjük. Rövid tenyészideje, alacsony hőigénye és egyes fajtáinak viszonylag kis tenyészterület-igénye miatt fontos hajtatott zöldségnövényünk. Jól tárolható. C-vitamin-tartalma a káposztafélék közül a legtöbb, 100-120 mg/lOO g. E tulajdonsága a hajtatásban és a korai termesztésben növeli jelentőségét. Tenyészideje aránylag rövid, ezért szántóföldön is mint elő- vagy utónövényt termeljük. Korai termelése főként Szentes környékén fejlődött ki. Termőterülete mintegy 3000 ha, s annak kb. fele kertekben van.
Származása, környezeti igényei
Származása a káposztáéval azonos, környezeti igényei is ahhoz hasonlóak. Az alacsony hőmérsékletre a többi káposztaféléknél érzékenyebb, mert ha palántakorban vagy kiültetés után tartósan fagypont körüli hőmérséklet éri, gumóképzés nélkül magszárba megy. Ezt a palánták ültetési idejének megválasztásakor figyelembe kell venni. A talaj nedvességtartalma iránt igényes, mert különösen rövid tenyészidejű fajtái aránylag gyenge és sekély gyökérzetet fejlesztenek. Száraz talajban gyorsan elfásodik, szárazság utáni hirtelen csapadék hatására könnyen felreped.
Termesztett faj ták
Soroksári fehér. Zömök, hajtatási típusú fajta. Lombja kevés, a levelek rövid nyevilágoszöld színűek. A gumó lapított gömb alakú, sárgászöld színű. Igen rövid tenyészidejű fajta, főként hajtatásra és korai termesztésre alkalmas. A késő tavaszi fagyokat jól tűri, gumói felmagzásra, felrepedésre és fásodásra nem hajlamosak. lűek,
Szentesi fehér. Kevés, világoszöld színű, kis lombú fajta. Gumója enyhén lapított gömb, a csúcsnál gyengén bemélyedő. Rövid tenyészidejű, edzett, egészséges fajta. Palántái jól tűrik a késő tavaszi fagyokat. Hajtatásra és korai szabadföldi termesztésre alkalmas. Szentesi kék. Közepesen nagy lombú, lilászöld színű fajta. Gumója nagy, lapított gömb, színe sötét liláskék. Rövid tenyészidejű, jó termőképességű,jó minőségű fajta. Elsősorban korai és nyári szabadföldi termesztésre alkalmas. Csemege fehér, Csemege kék. Középerős növésű és lombú fajta. Gumója középnagy, lapított gömb alakú. A csúcsán kissé bemélyedő. Fehéreszöld és kék színű változata van. Középkorai, elsősorban nyári és őszi felhasználásra termesztjük. 143
•
/8-/9. kép. Szel/lesifehér
Kék szalonna. Nagy lombú, erős növésű, kékeslila színű fajta. Gumója nagy, enyhén lapított. Hosszú tenyészidejű, elsősorban őszi fogyasztásra és téli e!tartásra termesztett fajta. Fásodásra és repedésre nem hajlamos. 144
20-2/. kép. Szel/tesi kék 10 Kertészet
j
145
28. tábhízat. A karalábé termesztési idejének fontosabb változatai Fajtacsoport
Rövid
tenyészidejű
Hosszú
Vetés
*
tenyészidejű
.
1. végeJI. eleje
Kiültetés
If. vége
V.20-VI. 10.
• Rövid tenyészidejúek június közepéig
Tűzdelés
lll. végeIV. eleje
-
Szedés
V. elejeV. közepe
VI. 20- VII. 10. X-Xl. hó
vethetők
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Főként elő- és utónövényként termesztjük, így nagyrészt ez szabja meg a vetésforgóba való beillesztését is. Talaj-előkészítésével a főnövényhez igazodunk. Különösen a kártevők elszaporodása miatt nem célszerű, hogy közvetlen más káposztaféJe után vagy hozzájuk közel kerüljön. A talaj tápanyagtartalma iránt a káposztánál is igényesebb. Afejtrágyázást meghálálja. Viszonylag rövid tenyészideje miatt l -3 alkalommal, elsősorban nitrogénnel segítjük fejlődését.
Szaporítás
A káposztához hasonlóan magvetéssel, palántázással szaporítjuk. Vetőmagszükség letét nagyrészt a fajtától függő tenyészterü1ete szabja meg (40-70 dkg/ha). A palántanevelés időtartama 5-6 hét. Jó évjáratban az ország déli részén már március második felében szabadföldbe ültetik. A korai kiültetésből kedvező időjárás esetén május első felére értékesíthető termést kapunk. Másodnövényként elsősorban középhosszú és hosszú tenyészidejű fajtáit használjuk, amelyek július közepéig palántázhatók és késő ősszel érnek be. Tenyészterület, ápolás
Tenyészterü1ete a fajtától és a termesztési' módtól függően 500-2000 cm 2 • A sorba való besűrítést elég jól tűri. A tőtávolságot elsősorban a teljesen kifejlett gumó nagysága határozza meg. A sortávolsága 40-60, tőtávolsága 15-30 cm. Minthogy gyökérzete a többi káposztaféléknél gyengébb, ezért főként hajtatásban és a rövid tenyészidejű fajták korai termesztésében, kisebb vízmennyiséggel, rendszeres öntözést kíván. Már rövid átmeneti szárazság hatására is gyorsan elfásodik, húsa szivacsos, pudvás lesz, vagy a bekövetkező eső hatására újra növekedésnek indulva könnyen felreped, s így nem értékesíthető. Egyéb ápolási munkái a káposztaféJékével azonosak.
146
Szedés
A korai faj ták szedése szabadföldön május közepén kezdődik. Hajtatásban és a korai termesztésben nem várjuk meg a gumó teljes kifejlődését, hanem már 5 -6 cm-es átmérő elérésekor szedjük. Ilyenkor a termést a leveleknél csomóba összekötve értékesítjük. A nyári tömegtermesztés esetén, valamint őszi és téli forgalomban a karalábé lelevelezve kerül eladásra. Termésmennyisége ha-onként 100-200 q.
Hajtatás Jelentős hidegtűrő hajtatott zöldségnövényünk. Fejlő dése gyors. Tartós hideg kivételével alacsony hőmér sékleten is fejlődik, ezért gyenge fűtéssel korai hajtatásra vagy később a fűtetlen hajtatóberendezések hasznosítására is alkalmas. Hajtatási célra megfelelő palánta mintegy 6 hét alatt nevelhető. Tápkockákban nevelve az átü1tetést nem sínyli meg. Hajtatásban tenyészterülete 20 X IS - 25 cm, ami m2-enként 20-30 növényt jelent. A növény fejlődéséhez szükséges 12-15 oC-os hő mérsékletet aránylag könynyen elérhetjük. Ügyelni kell arra, hogy a hőmér séklet ne essen tartósan 6 oC alá,' mert akkor fejlő dése leáll. A karalábé nedvességigénye nagy, a növény rendszeres öntözést kíván. Az időjárástól és az öntözési módtól függően 4-5 naponként öntözhetünk. Öntözéskor ügyelni kell arra, 10·
22-23. kép. Értékesítésre e/őkészítell csomózOlI és /e/eve/ezett karalábé
147
hogy a föld a tömeges gyökerezés teljes mélységében, IS-20 cm-re átnedvesedjék. A karalábénak nagy a könnyen felvehető tápanyagigénye, ezért az öntözéssel együtt a fejtrágyázása is indokolt. Esetenként és m 2-enként l-2 dkg 4-1-5 arányú N-, P-, K-műtrágya hatóanyagot adhatunk. Ha öntözés nem szükséges, az oldat töménysége ne haladja meg az 1,5-2%-ot. A karalábé a hajtatás idejétől és körülményeitől függően a palántázástól kezdve 40-50 nap alatt fejlődik ki. Melegágyi hajtatásnál szedése általában április első felében indul meg. Amint a gumók a tyúktojás nagyságot (5-7 cm) elérik, szedhetjük. A hajtatott karalábé zsenge levelei is felhasználhatók étkezésre, ezért teljes lombjával együtt, csomózva értékesítjük.
Karfiol (Brassica cretica convar. cauliflora - Cruciferae) Története,
jelentősége
A karfiol t mai formájában nálunk kb. a XVI. század óta ismerik. Hazánkban termesztése az utóbbi évtizedekben lendült fel. Jelenleg mintegy 1-1,5 ezer ha-on termesztjük. Kertekben ritkábban fordul elő. Az étkezésben igen változatosan használható, különösen diétás ételek készítésére alkalmas. Növekszik a mélyhűtött és konzerv formában való tartósítása. Termésmennyisége valamivel kevesebb a többi káposztafélékénél. Vitamin-, különösen C-vitamin- és ásványianyag-tartalma eléri azokét. Termőtájai nem alakultak ki. Öntözött területen mindenütt megtalálható.
Származása, környezeti igényei
A káposztafélék közül származó, egyéves növény. A karfiol hajtásain levő húsosan megvastagodott virágzata félgömb alakú, ún. rózsát képez: ez a növény gazdaságilag értékes, fogyasztható része. A karfiol környezeti igényei nagyjából megegyeznek a többi káposztafélével. A talaj nedvességtartalma iránt igényes, folyamatos vízellátást kíván, ezért öntözés nélkül nem termeszthető. Termesztett fajták
Master Osena. Középerős növésű fajta. Belső levelei csavarodottak, a rózsát elég jól takarják. Nehéz, tömör, nagy, fehér színű rózsát fejleszt. Tenyészideje rövid, fejlődése gyors, erőteljes. Elsősorban korai szabadföldi termesztésre és fólia alatti hajtatásra használják. Idol Osena. Erőteljes növekedésű, sötétzöld, hullámos szélű levelei vannak. Csavarodva fejlődő belső levelei a rózsát jól takarják. Tömött, közepes vagy nagy, fehér színű rózsát fejleszt. Igényes, jó termőképességű, korai vagy késői szabadföldi termesztésre alkalmas.
Szentesi. Erősebb növésű, széles, felálló, hosszú levelű fajta. Enyhén csavarodott belső levelei a rózsát jól védik. Rózsája középnagy, közepesen szilárd, halványkék színű. Közepes tenyészidejű, aránylag egyszerre érő fajta, kora nyári termesztésre alkalmas. 148
Suprimax. Erős növésű, hosszú, széles levelű, dús lombú fajta. Rózsája nagy, tömött, jól takart, színe fehér. Jó minőségét sokáig megtartja. Középhosszú tenyészidejű fajta, gyorsan és egyöntetűen fejlődik. Tavaszi és őszi termesztésre egyaránt alkalmas. Középerős növésű, kékeszöld lombú fajta. Rózsája nagy, tömör, fehér a belső levelek jól takarják. Hosszú tenyészidejű, kései termesztésre alkalmas, a tápanyag- és vízellátásra különösen igényes fajta.
Iglo Osena.
színű,
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A karfiol tenyészideje rövid, ezért csaknem kizárólag elő- vagy utónövényként termesztjük. Tavasszal szabadföld be április elejétől palántázzuk. A vetésforgóban helye azonos a káposztafélékével. A tenyészidő hosszától függően másodnövényként június elejétől július közepéig ültethetjük. Ennek megfelelően válasszuk meg az előnövényt. Betegségei és kártevői a többi káposztaféléével azonosak, ezért azok után nem termeszthető.
Talaj-előkészítését az elővetemény és termesztésének ideje határozza meg. Tápanyagigényes növény, a közvetlen istálIótrágyázást nagyon meghálálja.
Szaporítás Magvetésről,
palántaneveléssel szaporítjuk (29. táblázat). Korai termesztéséhez a magot már január végén elvetjük. Korai szabadföldi termesztésre nagyobb mértékben használunk tűzdelt palántát. Vetőmagszükséglete a fajtától és tenyészterülettől függően 25 - 50 dkg/ha. Tenyészteriilet, ápolás
A rövid tenyészidejű, kisebb lombú fajtából 5-6, a későbbi, nagyobb lombú ból 2,5-3,5 kerülhet l m2-re. A sortávolság alsó határa 40-50, a tőtávolságé 35-40 cm. Növényápolása megegyezik a többi káposztaféléével. Öntözési igénye szintén hasonló ahhoz, a nyár folyamán 8-10 naponként öntözzünk. Ha a karfiol rózsáját fény éri, elveszti fehér színét, megkeseredik, élvezhetetlen lesz. Régebben általánosan alkalmazták a halványítást: a belső leveleket összekötötték, rátörték a rózsára vagy a letört külső levéllel borították azt. Az újabb fajtáknál megfelelő sűrű ültetés esetén a levelek megvédik a rózsát a fénytől. 29. táblázat. A karfiol termesztési idejének fontosabb változalai Fajtacsoport
Vetés
Rövid tenyészidejü
I. közepeV. vége
Hosszú tenyészidejü
IV. végeV. eleje
Tűzdelés
". vége
-
Kiültetés
Szedés
Ill. vége-IV. eleje VU. eleje
V. vége- VI. eleje IX. eleje- IX. vége
V. vége- VI. eleje
IX. vége-X.
149
24 -25. kép. A karfivl lIalvállyílása rálört és összekötött levelekkel
150
al/mérő
I
cm lő
-
15 fil
IS 12 11 -
10
9
8 7
6
5
paldntazas Ideje..
IV.
2
If 3
2
T
--. -
30
V 26
, --,--,----.--,----,--,.--r---,--,-
,'--,---,----,'
q
W.
7J
9
mm
.. maXlmUf71
30
- - IIGpikdzephóínerseklel
Ja
_.-.- minimum
csapade/, 20 ..
20 /
............
----r
V 26
r-r
......... .... _.- ........ ,
~----, 30
,,
-I-I
~.
"
"
VI.
I 4
-'-'- _._._ .....
,
",'-'-
"j r
--
~
.-'-'10
r---r
9
lJ
39. ábra. A kalfio/ terl1lésnövekedése Fajta: Idol Osena,
Gödöllő.
1975
151
26. kép. Szállításra
előkészített
kmfiol
Szedés
Szedését akkor kezdjük meg, amikor a rózsák elérték a fajtára jellemző nagyságot. Úgy vágjuk, hogy a rózsát a borítólevelek egysorosan körös-körül takarják. A termesztés idejétől és a szállítás módjától függően vagy meghagyj uk az egész levelet, vagy közvetlenül a rózsa fölött levágjuk. A szállítás során ügyelni kell arra, hogy a rózsa ne törődjön, és ne kapjon fényt. Ömlesztve csak teljes levélzettel szállíthatjuk. Az I. osztályú áru csak egyenletesen tömött, fehér, folt- és sérülésmentes lehet, a rózsa átmérője legalább 12 cm legyen. Várható termése a fajtától és a termesztési időtől függően 80-120 q ha-onként. Hajtatás
A karfiol hidegtlírő növény, ezért alacsony hőmérsékleten hajtatható. Hajtatása mégis kevéssé terjedt el, mert a többi, rövid tenyészidejű, hidegtűrő zöldségnövényhez képest tenyészideje valamivel hosszabb, így a hajtatott növények közé nehezebben illeszthető be. Aránylag nagy tenyészterület-igénye miatt m 2-enként kevés helyezhető el belőle. Fényszegény hónapokban fejlődése lassú, ezért többnyire csak február végén, március elején ültetjük. Magját már január elején elvetjük. Nagyobb tenyészterület-igénye miatt kevesebb palántára van szükség, mint a többi hidegtűrő hajtatott növényné!. Lehetőleg fejlett, tápkockás palántát használjunk. A palántanevelés ideje 6-8 hét. Tenyészterülete 40 X 30-40 cm, így m2 -enként 6-7 növényt termelhetünk. Optimális fejlődési hőmérséklete 12-15 oC körül van, így az áprilisi hasonló középhő mérséklet mellett már takarás nélkül is jól fejlődik. Erős, nagy tömegű lombja viszonylag alacsony hőmérsékleten is intenzíven párologtat, ezért rendszeresen öntözzük, általában hetenként egyszer. Szedése május első felétől kezdődik. A hajtatott karfiolnak a még kevésbé kifejlett rózsái is értékesíthetők.
152
Bimbóskel (Brassica oleracea L. convar. gemmifera D. - Cruciferae) Újabban elterjedő, kisebb jelentőségű, főként exportra és mélyhűtésre termesztett növényünk. Yáltozóan magas, az újabb fajtáknál 50-60 cm-es száron a levelek hónaljában kis, dió nagyságú káposztafejeket képez, s ezt használjuk fel étkezésre. Főként másodnövényként termesztjük. Palántáját július első felében ültetjük ki a szántóföldre. Újabban szemenként vetve helyrevetéssel is szaporítják. Vetési ideje így június derekára esik. Tenyészterülete fajtától függően 70 X 40-50 cm. Környezeti igényei a káposztáéhoz hasonlóak, azonban a szélsőségeket mégjobban tűri. Fagy tűrő növény, így a tél folyamán is szedhető. A fagyott növényekről a bimbókat csak felengedés után szabad letörni, mert fagyfoltosak lesznek. Az elmúlt évek során az igen sok kézi munkát igénylő szedését gépesítették. A gép a lombját levágja, s a szárat a bimbókkal együtt összegyűjti. A bimbó leválasztása a szárról már fedett helyen, szintén géppel történik. Termésmennyisége ha-onként 30-50 q. A visszamaradó 120-150 qJha szár és lomb takarmányozásra használható. A termesztett fajtáknál kívánatos az egyenletes bimbónagyság. Ezt a szedést megelőzően kb. 6 héttel végzett tetejezéssel segíthetjük elő. A fajták gyorsan változnak, közülük különösen jók a hibridek.
27. kép. Bil/lbóskel
153
Gyökérzöldségfélék
Sárgarépa (Daucus carota L. -
Története,
U mbelliferae)
jelentősége
Egyik legrégebben termelt növény ünk. Magját Európában már a berni cölöpépítmények mellett megtalálták. A görögök és a rómaiak kiterjedten termelték. Nálunk Lippay (1664) mint általánosan ismert növényt írta le. Régebben a városok körül öntözéses kertészetekben, illetve egyes tájakon (Komárom megyében Kocs, Kisigmánd, Pest megyében Üllő környékén) öntözés nélkül lermelték. Ma üzemi termelése egyre inkább önlözött körülmények közé kerül. Kertekben az ország egész területén megtalálható. Magtermesztése is jelentős. Néptáplálkozási szempontból fontos növény. Nagy mennyiségű karotint tartalmaz, s emellett sok mész, foszfor, vas és egyéb ásványi só található benne. A termés mintegy SO%-át konzerválásssal, szárítással vagy mélyhűtéssel feldolgozzák. Más növényekkel együtt levet is készítenek belőle. Jól tárolható. Mindezek miatt sokféle módon, egész évben fogyasztj uk.
cm
28. kép. A sárgarépa, a pelrezselyem és a zeller levele
154
Származása, környezeti igényei
Az Európában őshonos vadmurokból származik. Kétéves noveny. Az első évben meghúsosodott, a fajtára jellemző alakú raktározó karógyökeret és rövid tőszáron levélrozettát képez. Akarógyökér átteleltetve és kiültetve a következő évben 60-100 cm magas dudvásszárú hajtásrendszert fejleszt az előző évihez hasonló, de rövid nyelű szárievelekke1. Virágzata összetett ernyő, termése 2-3 111m hosszú ikerkaszat. Hidegtűrő növény. Fejlődési hőoptimuma Markov szerint l6°Ckörül van (Marko vHaev, 1953). Növekedése lO oC alatt erősen lelassul, de -2, -5 OC-ot minden fajtája károsodás nélkül kibír. Csírázási hőminimuma 4-5 oC, hőoptimuma 20 oC körül van. Vízfelhasználása közepes, a talaj víztartaImát jól hasznosítja. A talaj nedvességtartaima iránt különösen fejlődése elején érzékeny, mert apró magja lassan csírázik és kezdeti növekedése is lassú. A pangó nedvességet nem tűri. A laza, meszes, üde talajokat kedveli. A jó minőségű homok- és középkötött vályogtalajok növénye. A fajtára jel1emző alakja, sima gyökérfelülete és megfelelő színe inkább homoktalajban alakul ki.
Termesztett faj ták
A sárgarépafajtákat a gyökér alakja, nagysága, a növény tenyészideje és a termés felhasználhatósága szerint csoportosíthatjuk. A hosszabb és nagyobb fajták általában hosszabb tenyészidejűek. levélnyelű, kis lombú fajta. A répa széles vállú, majdnem A levélrozetta kissé bemélyedő. Húsa narancsszínű, a szívrész kissé világosabb. Igen rövid tenyészidejű, hajtatásra vagy korai termesztésre alkalmas fajta.
Párizsi vásár. Rövid
gömbölyű.
Duwicki. Közepesen nagy, sűrű lombú fajta. A répa ék alakú, tompa végű. Válla széles, a levélrozetta bemélyedő. Színe világos, narancssárga, a szívrész nagy, sárgászöld árnyalatú. Rövid tenyészidejű, korai szabadföldi termesztésre alkalmas fajta.
cm
o
(
aj
10-
)-~
, "''';''
-,
bJ
e)
20 -
d) ej
f)
301 40. ábra. SÚl'garépagyökér-típusok aj Párizsi vásár, b) Duwicki, c) Arany, d) Nantcsi, ej Vörös óriás,f) Fertödi vörös
155
Nantesi. Levélzete közepesen erős. A répa középhosszú, szabályos henger alakú. Színe vöröses narancssárga, a szívrész kicsi, a húsnál kissé világosabb. Középhosszú tenyészidejű, igényes, elterjedt fajta. Sokoldalúan használható fel, elsősorban nyári és téli friss fogyasztásra. Arany (Chantenay). Középerős levél nyelű, nagy lombú fajta. A répa elkeskenyedő henger alakú. Válla széles, alsó vége tompa. Színe narancsvörös, a szívrész középnagy, a húshoz hasonló színű. Jó termőképességű, korai termesztésre és konzervipari célra is igen alkalmas fajta. Vörös óriás (FIaeker). Erős, nagy levélzetű, durva lombú fajta. A répa nagy, fokozatosan keskenyedő henger alakú. Válla széles, alsó vége tompa. Színe narancsvörös, a szívrész középnagy, a hús színénél kissé világosabb. Nagy termőképességű, első sorban ipari felhasználásra és téli tárolásra alkalmas fajta. Fertődi vörös (Bauers Kieler rote). Erős, nagy lombú fajta. A répa hosszú, hengeres, egyenletesen vékonyodó. Színe élénkvörös, a szívrész középnagy, a húséhoz hasonló színű. Hosszú tenyészidejű,jó termőképességű, nagy karotin- és szárazanyag-tartalmú, jól tárolható, elsősorban konzervipari feldolgozásra alkalmas fajta.
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A gyökgumósok kivételével minden növényt követhet, amely után tisztán, beéretten és jó táperőben marad a talaj. Önmaga után 3-4 éven belül lehetőleg ne kerüljön. Rövid tenyészidejű fajtáit a kettőstermesztésbe is beilleszthetjük, iIletve másodnövényként termeszthetjük, ha a - főként a keléshez és a kezdeti fejlődéshez - szükséges nedvességet öntözéssel biztosítjuk. Mélyen gyökerező növény. Rossz szerkezetű, kötött rögös vagyeketalp betegségű talajban különösen a hosszú testű faj ták elágaznak, úgynevezett "lábas" répát fejlesztenek. Az őszi mélyszántást feltétlenül igényli. Apró, lassan csírázó magja az egyenletes és biztos keléshez kertszerűen elmunkált talajt kíván. 30. túblúzat. A sárgarépa termesztési idejéIlek falltosabb ,'últozatai Fajtacsoporl
Szedés
Vetés
III. I -III. 20.
YI.5~YI.
Megjegyzés
-
15.
--
Rövid tenyésLidcjCJ YII. 10-YII. 25.
III. l-III. 20. KözéphosszlJ tenyészidejCJ
X. 10-X.30.
-
YI. l5-YIII.30. Kertekben jLlJlius
-
YII. 1- YII. 15.
X. 20-X. 30.
közepétől
ritkítható HosszlJ tenyészidejCJ
III. l-III. 20.
X. 20-X. 30. I
156
A sárgarépa káliumigényes növény. Erős nitrogénhatás főként a tárolhatóságára hat kedvezőtlenül. Ezért szervestrágyázást csak ősszel és érett istállótrágyával végezzünk. Tápanyagigényét elsősorban műtrágyával elégítjük ki. Szaporítás
Magvetéssel szaporítjuk. Illóolaj-tartalmú magja nehezen duzzad, így a csírázás hoz egyenletesen nedves talajt kíván. Apró magját sekélyen, l-2 cm mélyre vetjük. Alacsony csírázási hőminimuma miatt kora tavasszal, amint a talajra rá lehet menni, elvethető. Ilyenkor a kelésig 20-25 nap telik el. Kezdeti növekedése is rendklvül vontatott, ezért kertekben jelzőnövényt használhatunk. Rövid tenyészidejű fajtáit másodnövényként július elejéig vethetjük. Nyáron magasabb hőmérsékleten, kellően nedves talajban a mag 7-10 nap alatt kikel és a növény kezdeti fejlődése is jóval gyorsabb. Vetőmagszükségletét a termelés célja, illetve ehhez kapcsolódóan a fajta és a tenyészterület határozza meg. Fontos a vetőmag minősége és az, hogy az elvetett csíra hány százalékából lesz a szántóföldön növény. Jelenleg ez az arány 20-50%, s így dörzsölt magból kb. 2, dörzsöletlenből 3-4 kg-ot használunk fel ha-onként. Tenyészterület, lípolás
A tenyészterület nagyságát és alakját a felhasználás célja (a répatest kívánt nagysága) és az alkalmazott géprendszer igényei befolyásolják. A tőtávolságot a kifejlett növény koronaátmérője korlátozza. Ha 5-8 cm széles sávban vetünk, több növényt sűrít hetünk a sorba. A sortávolság a növényápoló és betakarítógép kívánalmaitól függ. Száraz, szeles tavaszo n a kelést, majd a kezdeti fejlődést öntözéssel kiegyenlítetté és biztosabbá tehetjük. A gyomosodást preemergens gyomirtó szerekkel, majd később állománykezeléssel csökkenthetjük. A vegyszeres gyomirtás a sárgarépa-termesztésben eredményes és általánosan elterjedt. Kedvezőtlen esetben a nyár folyamán szükség lehet l-2 sorközművelésre. Régebben a sor gyomlálását az állomány ritkításával kötötték össze és a már nagyobb, ujjnyi vastag kiegyelt répát csomóba kötve értékesítették. Ma ez az eljárás csak kertekben használatos. Szárazabb években nagy termés biztosításához szükséges az öntözés. Még átlagosan csapadékos években is vannak olyan időszakok, amikor öntözéssel a sárgarépa terméseredménye növelhető. Tartós szárazság esetén nemcsak a termés mennyisége csökken, hanem minősége is romlik. A répatest elfásodik, úgynevezett "erős íz"-t kap, hirtelen eső hatására pedig könnyen felreped. Gombabetegségei és állati kártevői nem jelentősek. Sűrűbb állományban a lisztharmat károsítja. Ilyenkor a betakarítás idejére lombjának nagyobb részét elveszítheti. Ez különösen olyan betakarítógép használata esetén veszélyes, amelyik a növényt lombjánál fogva emeli ki a talajból.
Szedés
A korán vetett, rövid tenyészidejű faj ták június második felétől szedhetők. A hosszú tenyészidejűeket téli eltartásra és ipari feldolgozásra a nagyobb fagyok beállta előtt, október-november hónapban szedjük. Két betakarítógép-típus ismert. Az egyiknél előbb eltávolítjuk a lombot, majd külön menetben kiemeljük és összegyűjtjük a répát. A másik a meglazitott gyökeret lombjánál fogva emeli ki, majd a gépen a répát a lombtól elválasztva, a lombot a földre szórja, a répát pedig gyüjtőtartályba dobja. A hosszú faj ták betakarítása mindkét 157
-
79. kép. Sárgarépatábla
esetben nehezebb, mert a gyökér vége könnyen megsérül. Erre különösen a tárolásra szánt répánál kell vigyázni, mert a betakarítás és tárolás alatt a seben keresztül a répa fertőződhet és könnyebben romlik. A termés mennyisége fajtától és a termelés céljától függően igen változó, 150-250 qJha körül van. Konzervipari feldolgozásra való termesztésnél, ahol kívánatos a nagyobb répatest, öntözéssel ha-onként 400-500 q-t is elérhetünk.
Eltartás
A termés zömét ma még földprizmában tároljuk. Nagyobb fagyok idejére a feldolgozás és közvetlen fogyasztás céljára szükséges mennyiséget különböző típusú tárolókban helyezzük el. Kedvező tárolási hőmérséklete O-1°C. Magtermesztés Jelentős magtermő zöldségnövényünk. Kétéves növény, amelynél az első évben a dugvány t termeljük meg, s azt átteleltetve és kiültetve a második évben kapunk vetőmagot. . Dugvány termő év. A dugvány termesztési feltételei megegyeznek a fogyasztásra termelt sárgarépáéval. A dugvány nevelésekor az a cél, hogy a késő őszi felszedés idejére a fajtajellegét már mutató dugványnagyságot érjünk el. A nagy dugvány nem ad súlyával arányosan nagyobb termést. A dugványtermesztéshez ezért sűrűbb növényállományt kell kialakítani. Ily módon a ki ültetési arány (a dugványtermés : maghozó terület aránya), amely ma l: 2-l : 4, kedvező esetben l: 8-l : 10 is lehet. A dugványok túlnövésének és elöregedésének elkerülésére fontos az egyes fajtacsoportok legkedvezőbb vetési idejének megválasztása. A rövid fajtákból : július első felében, a félhosszú faj tákból : június első felében, a hosszú fajtákból : május első felében, a takarmánymurok-fajtából: áprilisban
158
J
végzett'vetésből várhatunk kellően kifejlett dugványokat. Júniustól kezdve nagy valószínűséggel szükséges, de sok esetben a korábbi vetéseknél is hasznos a keléshez és a kezdeti fejlődéshez az öntözés. A dugványneveléshez kívánatos nagyobb állománysűrűséget a sortávolság csökkentésével érhetjük el. Ezt a vegyszeres gyomirtás általánossá válása lehetővé teszi. A nagyobb állománysűrűség viszont növeli a vízpótIó öntözés indokoltságát. A dugványok felszedése előtt elvégezzük az első szelekció t: az első évben felmagzott, valamint a levél alakjában és nagyságában eltérő töveket eltávolítjuk. A felszedés a késő őszi fagyok beálIta előtt történjék. Kívánatos, hogya dugványok
sérülésmentesen, ) - 2 cm-es levélcsonkkal kerüljenek a tárolóba. A kiszedés folyamata a gyökér meglazításából, kiemeléséből és a levélzet eltávolításából áll. A munkát jelenleg még jelentős részben kézzel végzik, a gépesítés megoldása az étkezési célra termelt sárgarépához hasonló módon várható. A felszedés után a dugványokat a tárolóhelyen szelektáljuk. Eltávolítjuk a beteg, elágazó, repedt és a fajta jellegétől eltérő egyedeket. Helyes, ha a szelekcióval egyidőben a dugványokat nagyság szerint is osztályozzuk. Fontos, hogy a szedés, válogatás gyorsan történjen és a dugványokat károsodás nélkül prizmázhassuk. Magtermő év. A kiültetett dugvány járulékos gyökérzetet fejleszt, s ez nem olyan erőteljes, mint az első évben kialakult gyökérrendszer. Ezért jó termőképességü, könnyen felvehető tápanyagot tartalmazó talajt kíván. A foszfor- és káliumműtrágyát ősszel adjuk alá. Tavasszal a szárbaindulás előtt az első kapáláskor N-fejtrágyát adunk. A mélyen művelt, jól előkészített és beérett talaj a kiültetést is megkönnyíti. A sárgarépa idegen megporzású növény, nemcsak más sárgarépafajtákkal, hanem a gyomként általános vadmurokkal is kereszteződik. Ezért attól függően, hogya vetőmag-szaporítás milyen fokú, 800-1000 m-es izolációs távolságot be kell tartanunk. Amint a talaj megszikkadt (hőmérséklete eléri a +3-5 OC-ot), a dugványokat kiültetjük. Erre általában márciusban kerül sor. Tenyészterületét elsősorban a dugvány nagysága és a fajta befolyásolja. A sortávolságot 50-60 cm-re vesszük, a tőtávolság 30-50 cm között alakul. A kiültetést erre a célra átalakított palántázógéppel végezzük. Ügyelni kell arra, hogy a földet a dugványhoz szorítsuk és a dugvány feje legalább 3-4 cm-rel a föld
31. táblázat. A sárgarépa dugványsziikséglete a
tellyészterülel/ől
és a dugvány nagyságától fiigglJel/
(Fajta: Nantesi)
Átlagsúly, dkg
TenyészterLilet Dugvány, db/ha Dugvány, q/ha
TenyészterLilet , Dugvány, db/ha Dugvány, q/ha
7-10
5-7
Hosszúság, cm
10-13
3,5
,I 50X30 66667 20,00
60X25 66667 20,00
I
I
50X30 66667 23,33
14-15
4
I
16-17
15
5,0 X 40 50 OOO 20,00
50X40 50 OOO 40,00
50X45 44444 66,67
60X30 55556 22,22
60X30 55556 44,44
60X40 41667 62,50
·1
60X25 66667 23,33
I
I 159
30-3/. kép. A sárgarépa virága és különböző érellségijoklÍ lIlagernyők
alatt legyen. Ezzel védjük a dugványt a kiszáradástól és az esetleges tavaszi fagyoktól, illetve a nyúlrágás ellen. A kihajtás előtt a gyomosodás ellen totális gyomirtó szert használunk. Később állománypermetezést végezhetünk. Gyommentes növényállomány az idegen gyommagvakkal való keveredés elkerülése végett is feltétlenül szükséges, mert az apró gyom magvak csépléskor a sárgarépamag közé kerülnek és nehezen vagy egyáltalán nem távolíthatók el. Kedvező minőségű vetőmagot akkor kapunk, ha az érés idő~zakában az átlagosnál szárazabb az időjárás. Ezt megelőzően a növény fejlődéséhez jó vízellátottság szükséges. Jó vízgazdálkodású talajon átlagos vagy annál csapadékosabb években a maghozó sárgarépa elegendő vízhez jut. Szárazabb időjárás esetén azonban, különösen a magszárképződés alatt és a kötődés után meghálálja az öntözővizet. A sárgarépa magja augusztusban érik. Az érés különösen nagyobb dugványok és nagyobb tenyészterület esetén 3-4 hétig is elhúzódik. Akkor aratjuk, amikor a másodrendű ernyők már beértek és a mag a harmadrendű ernyőkben is barnulni kezd. Az ernyőben a magvak tüskékkel egybekapaszkodva tartják egymást, ezért óvatosan aratva alig pereg. 160
Kívánatos, hogy a levágott növény néhány napig utóérjen. Ezért a levágott szárat kis kévékbe kötik, kúpokba rakják és utóérlelik. A cséplés a szántóföldön kombájnnal történik. A kombájnra etetőasztalt szerel nek s a kúpokat erre dobva a gépet onnan etetik. A kicsépelt magból a szár-, a levél- és a virágtörmelékek zömét utólag kell kitisztítani. Az átrostált magot vékonyan kiterítve utószárítjuk. A szárítás, majd később a tárolás folyamán a mag nagy illóolaj-tartalma miatt könnyen befülled, ezért óvatosan járjunk el. Magtermése fajtától függően is változik. A rövid fajtákból kevesebb, a hosszú és a takarmánymurok-fajtákból nagyobb termésre számíthatunk. TermésátJaga ha-onként 5-15 q.
Petrezselyem [Petroselinum crispum (hortense) - Umbelliferae] Története,
jelentősége
A sárgarépához hasonlóan régóta termesztett növény. A sárgarépával ellentétben nemcsak gyökerét, hanem kisebb részben levelét is fogyasztjuk, sőt külföldön egyes fajtáit kizárólag leveléért termesztik. Ipari felhasználása lényegesen kisebb méretű. Termesztőtájai részben azonosak a sárgarépáéval. A jövőben az alkalmazott géprendszer hasonlósága miatt még inkább várható a két növény társítása. Szántóföldi és kerti tennőterülete kb. kétharmada a sárgarépáénak.
Származása, környezeti igényei
A sárgarépához hasonlóan kétéves fejlődésű, Európában őshonos növény. Fejlődési 0 hőoptimuma Markov-Haev (1953) szerint 16±7 C között van. Az alacsony hőmér sékletet a sárgarépánál jobban tűri. Egyes fejlődési szakaszokban -8, -10 OC-ot is elbír. Csírázási hőminimuma 2-3 oC, hőoptimuma 20 oC körül van. A talaj nedvességtartalma iránt igényes. Átmeneti szárazság idején elfásodik, megráncosodik, minősége romlik. A hosszabb szárazság .után bekövetkező hirtelen nedvesség hatására a répatest ritkán reped fel. Termőtájai áradmányos, meszes öntéstalajokon alakultak ki. A sárgarépához képest inkább a kötöttebb talajokat kedveli.
Termesztett fajták
A gyökérpetrezselyemnek három típusát termelik. A gépi betakarítás előretörésével a hosszú típus visszaszorulóban van a középhosszú javára. A rövid típust korai termesztésre, kivételesen másodnövényként vetik. Korai cukor. Lombja közepesen hosszú, ritka állású. Gyökere rövid, széles vállú, hirtelen elvékonyodó. Színe fehér. Igényes, e1ágazásra hajlamos, rövid tenyészidejű fajta. Elsősorban kertekben termeszthető. Félhosszú. Hosszú levélnyeW, felálló, ritka lombú fajta. Gyökere fél hosszú, hegyes, egyenletesen vékonyodik. Színe sárgásfehér. Középhosszú tenyészidejű, jó termőképességű fajta. Jól előkészített talajon elágazásra nem hajlamos. Levelét petrezselyem-zöldként is használják. A termelésben a legelterjedtebb. 11 Kertészet
p
161
Hosszú. Vékony, hoszszú levélnyeHí, nagy levélzetű fajta. A gyökér aránylag vékony, hosszú, váll nélküli, fokozatosan keskenyedő. Hosszú tenyészidejű, a talaj mélyművelésére igényes, jól eltartható fajta. Gépi betakarítása igen nehéz, termesztése ezért visszaszoruJóban van.
cm
10
Mohafodrozatú.
Sűrű
levélálIású, dús levélzetű fajta. A levél erősen fodrozott, csipkézett szélű. Étkezésre használható gyökere nincs, levelét használják fel ételízesítésre és -díszítésre.
bJ 20
ej
Vetésforgó,
JO
talaj-előkészítés, trágyázás
41. ábra. Petrezselyell/gyökér-típlIsok
A vetésforgó ba a sárgarépához hasonlóan illesztjük be. Önmaga után 4-5 évig ne következzék. Gyakorlatilag csak főnövényként, tavasszal vetjük. A répatest hajlamosabb az elágazásra, lábasodásra, mint a sárgarépa, ezért a mély talaj-előkészítés és ajól beérett talaj elengedhetetlen. A hosszú fajtánál az altalajlazítás is kívánatos. Talajerő szempontjából a sárgarépánál igényesebb, annál tápanyagban gazdagabb talajt kíván. a) korai cukor, b) rélhosszú, e) hosszú
Szaporítás
Magvetéssel szaporítjuk. lIlóolaj-tartalmú magja - mely a sárgarépáénál is kisebb-, igen lassan csírázik és a csírázáshoz kiegyenlítetten nedves talajt kíván. Tavasszal, amint rá lehet menni a talajra - sőt fagymentes téli napokon is - elvethető. Vető magszükséglete ha-onként 3,5-4,0 kg. Tenyé~zterület,
ápolás
A tenyészterület nagyságát és alakját a sárgarépához hasonlóan a fajta és az alkalmazott termelési technika befolyásolja. Növényápolása - vegyszeres gyom irtása, öntözése, növényvédelme - hasonló a sárgarépáéhoz. Szedés
Gépi betakarítását a sárgarépához hasonló technikával oldhatjuk meg. A hosszú típus könnyen megsérül, visszaszorulása a termelésben ezért is várható.
162
Hajtatás
Levélzöldjéért hajtatjuk. Erre a célra valamilyen hajtatóberendezésben sűrűn egymás mellé homokba verme1ik úgy, hogyagyökérfejet fény érje. A szükséges hőmérséklet 10-12 oc. Így levele folyamatosan, egész télen szedhető. Magtermesztés
Fontos magtermő növény ünk. Termesztéstechnikája hasonló a sárgarépáéhoz. A hideggel szemben ellenálló, ezért dugványait néha télre is a termőhelyen hagyják. Ilyenkor a szelektálás elmarad, ezért feltétlenül fajtaazonos magot kell vetni és az így nyert mag csak árutermeléshez használható. A dugványokat többnyire kora ősszel felszedik és szelektálás után kimtetik. Ha télen prizmában tárolják, könnyebben tartható el, mint a sárgarépa. Magja néhány nappal a sárgarépa után érik. Termése ha-onként 8-12 q.
Zeller (Apium graveolens L. - Umbelliferae) Története,
jelentősége
Igen régen, már az ókor népei - egyiptomiak, görögök, rómaiak - által termesztett növény. Három típusa fordul elő. A gumós, a metélő és a halványító zeller. Nálunk csak a gumós típust termesztjük. Ennek részben a levelét is felhasználjuk. A halványító típusból a feltöltéssel halványított levélnyelét fogyasztják. Az öntözött zöldségfélék között az ország egész területén előfordul. Régebbi termesztőtájai mély fekvésű, nyirkos talajokon alakultak ki Hajdú-Bihar megyében Monostorpályi és Győr-Sopron megyében Hegykő vidékén. Élelmezési jelentősége nem nagy, főleg salátaként és illóolaj-tartalma miatt különböző ételek ízesítésére használják. Származása, környezeti igényei
A Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékének nyirkos területein őshonos. Ernyős virágzatú, kétéves, dudvaszárú növény. Főgyökérrendszere van. A növény a szik alatti szárrészből gumót fejleszt és ezen az első évben levélrózsát képez. A második évben 60-80 cm magas, dúsan elágazó dudvaszár fejlődik. Termése ikerkaszat, amely aratáskor kettéválik. Ezt nevezzük a zeller vetőmagjának. A hideget minden fejlődési szakaszában jól tűri, de kijlönösen kezdeti, gyors növekedéséhez magasabb hőmérsékletet kíván. Fejlődési hőoptimuma MarkovHaev (1953) szerint 19±7 oC, csírázási hőoptimuma 20 oC körül van. A mészhiányra érzékenyen reagál. A lazább, tápanyagban gazdag, üde talajok növénye. A talaj nedvességtartalma iránt igényes. Az átmeneti szárazságot látszólag jól tűri, azonban ilyenkor gumója elfásodik, üreges lesz. Termesztett fajták
Valamennyi fajtája hosszú tenyészidejű. A termelésben gömbölyű, oldalgyökérmentes, betegségeknek (Septoria, gumóvarasodás) ellenálló, nem üregesedő, nagy termő képességű fajta a kívánatos.
163
---.-.
::•
..: =--:
.. ••
~
'~ J. ~ ~
32. kép.
Hegykői
Hegykői.
Rövid levél nyesötétzöld, feláJló lombú fajta. A gumó szabályos gömb alakú, felülete sima, csak talpgyökereket fejleszt. Húsa fehér, jó minő ségű, üregesedésre nem hajlamos. Termőképessége közepes, jól tárolható. Felálló lombja miatt gépi szedésre alkalmas. Jű,
Monostorpályi. Aránylag kevés lombú. Változóan elterülő vagy felálló levelű fajta. Gumója megnyúlt gömb, felülete sima. Húsa fehér, tömött, üregesedésre nem hajlamos. OJdalgyökerei nincsenek. Jól tárolható, közepes termőképes ségű fajta. Nyűvő rendszerű gépi szedésre kevésbé alkalmas.
Vetésforgó, trágyázás
talaj-előkészítés,
A zeller jó táperőben levő talajt kíván. Az ősszel adott érett istáJlótrágyát meghálálja. Hosszú tenyészideje miatt kiültetése öntözött területen április derekától történik. Tájtermesztésben a mély fekvésű, nyirkos talajokon tavaszi szántásba kerül. Legkésőbb június elejéig itt is ki kell ültetni. A zeJlert önmaga vagy más gyökérzöldség után 4-5 éven belül nem ajánlatos termelni.
Szaporítás
33. kép. Monostorpá/yi
164
Magról vetve, kizárólag palántaneveléssel szaporítjuk. A növény a palántakori fejlettséget a vetéstől számítva 8-9 hét alatt éri el. A palántákat ezért gyomlál-
ják (vegyszeresen gyomirtják) és ritkítják vagy áttüzdelik. Vetőmagszükséglete ha-onként 8-10 dkg. A kipalántázáskor vigyázni kell, mert mind a mély, mind a magas ültetés káros. Tenyészterület, ápolás
A tenyészterület nagysága fajtától függően 1000-1500 cm 2 körül van. A tőtávolság alsó határa 25-30 cm. A tenyészterület alakját a növényápolásnál és betakarításnál használt gépek határozzák meg. A tenyészidő folyamán 2-3 kapalásra és főként öntözés után 2-3 kultivátorozásra van szükség. Vegyszeres gyomirtást a növény palántázás utáni megeredését követően alkalmazhatunk. Öntözést a palánta beiszapolásához, majd később, főként július-augusztusban kíván. Szereti a nyirkos talajt. Kivételesen száraz évek től eltekintve 3-4-szer öntözünk. Betegségei között a Septoriás levélfoltosság fordul elő nagyobb mértékben. Fellépése esetén rézgálictartalmú vagy azt helyettesítő szert használunk. Szedés
A hideget jól tűri, ezért szedésével nem kell sietni. Betakarítása a sárgarépához hasonló gépekkel és elvek szerint történik. A lombtalanított zeller kézi tisztítást kíván. Ma részben ezt a munkát is gép segíti. Tárolása a sárgarépához hasonlóan történik. A tömör, kemény húsú áru alkalmasabb erre a célra. Érzékenysége miatt optimális feltételek csak hűtött tárolóban biztosíthatók számára. Magtermesztése jelentéktelen, mert 20-30 növényből 1 ha-ra elegendő magot termelhetünk. Retek (Raphanus sativus L. - Cruciferae) Története,
jelentősége
Már az ókorban ismert növény volt (Mezopot-ámia). Herodotosz szerint a Cheopsz piramis építői nagy mennyiségben fogyasztották. Plinius szintén megemlékezik felhasználásáról. Európában és hazánkban már a középkorban termesztett növény. Lippay (1664) termesztése mellett hajtatását is ismerteti és több típusát különbözteti meg: "Nyári Bécsi retek, Fejér, Fekete közönséges, Téli Fejér, Vörös". Mustárolajtartalma miatt régebben a növényt és magját mint gyógyszert is használták. Szántóföldön csak néhány száz ha-on termesztik. Mint kerti és mint hajtatott zöldségnövény már jóval nagyobb jelentőségű. Igen fontos szerepe van a tavaszi vitaminellátásban. Jelentőségét növeli, hogy nyersen fogyasztj uk. Jó étrendi hatása van. A nyári hónapok kivételével csaknem egész évben fogyasztható. Származása, környezeti igényei
A repcsényretekkel rokon, valószínüleg abból származó növény. Őshazája Elő-Ázsia. A szik alatti szárrészből (szárgumó) vagy a főgyökérből (répatest) fejlődött tápanyagraktározó, megvastagodott föld alatti növényrészt fogyasztjuk. Fejlődése során előbb tőrózsát, majd I m-t is meghaladó hajtásrendszert fejleszt. Egyéves növény. Különösen a nemesítés során a gumókat átteleltetve egyes fajtáit kétévesként termesztjük.
165
Hidegtűrő növény. Hőigénye Markov-Haev (1953) szerint l3±7 oC-kal jellemezhető. Viszonylag alacsony, 10 oC körüli hőmérsékleten is jól fejlődik. Kelés után -3, később -6 oC hideget is elbír. Csírázási hőminimuma 2-4, hőoptimuma 20 oC körül van. Hosszúnappalos növény, a nyár folyamán ezért nem termeszthető. Hosszú megvilágítás és magas hő hatására fejlődése meggyorsul, s a növény gumóképzés nélkül
magszárba megy. Fényigénye jelentős. Erősebb fényben a gyökér és a lomb aránya a gyökér javára változik. A talaj nedvességtartalmával szemben igényes. Főként sekélyen gyökerező, rövid tenyészidejű fajtái néhány napos szárazság hatására is pudvásodnak és erős, csípős ízt kapnak. Tápanyagban gazdag, laza, jó szerkezetű talajt kíván. Kötött talajon íze csípősebb lesz és alakja könnyen deformálódik. Termesztett faj ták
A tenyészidő és termelési cél szerint hónapos, nyári és őszi-téli retekfajtákat különböztetünk meg. Kedvező feltételek között a hónapos retkek hajtatva 30-35 nap alatt, szabadföldön kb. 40-45 nap alatt fejlődnek ki. A nyári retek tenyészideje kb. 2 hónap. A télieké július végén, augusztus elején vetve, 2,5-3 hónap. Hónaposretek-fajták
Szentesi hajtató. Lombja középnagy vagy nagy, középzöld színű. Gumója középnagy, lapított gömb. Héja vékony, skarlátpiros színű, húsa fehér. A legkorábbi fajta, együttérése jó. Jól megválasztott szedési idővel a pudvásodás kevés. Fólia és üveg alatti hajtatásra alkalmas. Korai piros. Levele kicsi vagy középnagy, sötétzöld színű. Gumója középnagy, szabályos gömb alakú. Héja vékony, színe kárminpiros, húsa fehér, gyengén csípős ízű. Rövid tenyészidejű fajta, nehezen pudvásodik. Üveg vagy fólia alatti hajtatásra, de korai szabadföldi termesztésre is alkalmas. Piaci piros. Erőteljes fejlődésű, sötétzöld lombú fajta. Gumója gömb alakú, néha megnyúlt. Héja vékony, skarlátvörös, húsa fehér. Középhosszú tenyészidejű, korai szabadföldi termesztésre, de hajtatásra is használt fajta. Nehezen pudvásodik, aránylag sokáig eltartható.
166
34. kép. Szel/tesi ilajtató
35. kép. Korai piros
36. kép. Piaci piros
167
Nyáriretek-fajták
Jégcsap. Középzöld SZInU, a gumó nagyságához képest nagy lombú retekfajta. Gumója hosszú, alakja jégcsapra emlékeztető, húsa fehér. A földből kiálló nyakrésze zöldes árnyalatú. Korai szabadföldi fajta. Aránylag hosszú ideig szedhető, későn pudvásodik. Kerek fehér. Középmagas, a gumóhoz képest kis lombú fajta. Gumója középnagy, lapított gömb vagy vállasan gömbölyű alakú. A héj és a hús színe fehér. Elsősorban szabadföldi termesztésre alkalmas fajta, későn pudvásodik. Húsvéti rózsa. Nagy, világoszöld lombú fajta. Gumója ék vagy henger alakú, a gyökér felőli végén hegyes. A héj színe kárminpiros, alsó végén halványabb színű. Húsa fehér. Középhosszú tenyészidejű nyári retek. Fehér színű típusa is van. Jánosnapi. Középzöld színű, erős, nagy lombú fajta. Gumója henger vagy ék alakú, alsó végén egyenletesen vékonyodik. Héja barnássárga, húsa fehér. A leghosszabb tenyészidejű, május végi-júniusi fogyasztásra alkalmas retek. Nehezen pudvásodik. Őszi- és téliretek-fajták
Müncheni sör. Erős, nagy, sötétzöld lombú fajta. Gumója tompa vállú, orsó alakú vagy ovális, tompa hegyben végződik. A héj színe fehér, a gumófej halványzöld színű. Húsa fehér. Hosszú tenyészidejű (90- 100 nap), őszi és kora téli fogyasztásra alkalmas fajta. Nehezen pudvásodik. . Erfurti kerek fekete. Sötétzöld színű, erős, elterülő lombú fajta. A gumója nagy gömb vagy lapított gömb. Héja fekete, sima, vagy kissé redőzött. Húsa fehér. Hosszú tenyészidejű (90-1 10 nap), hosszú ideig eltartható, téli fogyasztásra alkalmas fajta.
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Hidegtűrő, rövid tenyészidejű növény, ezért főnövényként nem termesztik. A hónapos és még inkább a nyári retkek tavaszi vetésben június elejéig előnövényként, a hosszabb tenyészidejű őszi és téli fajták másodnövényként kerülnek a vetésforgóba. Sekély gyökerezése, gyors fejlődése és a szabályos termésalak miatt rögmentes, jól beérett talajt kíván. Tápanyagigénye rövid tenyészidejéhez képest nagy. Szervestrágyázást ritkán végzünk alája, mert nyersen fogyasztjuk és trágyázva erősebben férgesedik.
Szaporítás
Magvetéssel szaporítj uk. Kora tavasszal, amint a talajra rá lehet menni, elvethető. Sorba vetjük. Értékes kisebb területen vagy hajtatásnál szemenkénti vetését géppel vagy a magot papírcsíkra ragasztva végzik. Vetőmagszükséglete ha-onként kb. 5-10 kg. A mag csírázóképességét 4-5 évig tartja meg.
168
37. kép. Kerekfehér
38. kép. Jánosnapi
169
32. /áb/áza/. A re/ek /emlesz/ési idejének jon/osabb vá//oza/ai Fajtacsoport
Vetés
Szedés
III. lO-III. 20.
IV. 30- V. 15.
yári retek I. (Húsvéti üdvözlet)
lll. 1O-1I1. 20.
V. ID-Y. 25.
yári relek II. (Jánosnapi)
JII. 10-111. 30.
Y. 25-VI. 25.
YII. IS-VJIl. 5.
X. IS-X. 30.
Hónapos
Téli retek
Tenyészterület, ápolás
Tenyészterülete termelőhelyenként és fajtacsoportonként változik. Szabadföldön a nyári és téli retek sortávolsága 25-40, tőtávolsága 8-IS cm között van. Gyors fejlődésű növény. 20-22 oC talaj hőmérsékleten (termesztőberendezésben) 4-5, lOCO-on (szabadföldön) 10-12 nap alatt kikel. Kelés után a lombja a talajt hamar borítja. Nagy nedvességigénye miatt állandó, rendszeres öntözést kíván. Ugyanezért és sekély gyökerezése következtében az alkalmazott öntözési norma 10-20 mm. Különösen a hónapos retek már 2-4 cm-es száraz talajfelszín esetén is pudvásodik. Megkésett öntözés után a gumók jelentős része felreped het. Betegségei nem jelentősek. Kártevői közül a gyökérlegyek és káposztalegyek sokszor károsítják (nyűvesedést okoznak), ami a termést értéktelen né teszi. Ellenük eredményesen ma még alig tudunk védekezni. Az esetleg fellépő földi bolha ellen a növény fiatalabb korában idegméreg-porozást végzünk.
Szedés
Akkor szedhető, ha gumója a fajtajel!egnek megfelelő nagyságot eléri. Szedés előtt a hosszú fajtákat ásóval vagy géppel meglazítjuk, s ezután a növényt lombjánál fogva húzzuk ki a talajból. A hónapos és a nyári retket csomózva értékesítjük. Ha a termést megmossuk, vigyázni kell, hogy a levelet ne érje víz és a gumó a göngyölegbe való berakás előtt megszikkadjon. A retek levele ugyanis nedvesen könnyen befülled. A téli retket késő ősszel a fagyok beállta előtt szedjük fel. Szedés után a lombot lecsavarjuk vagy levágjuk és a gumót megtisztítjuk. Rövid szikkadás után a többi gyökérzöldségféléhez hasonlóan tárolható.
Hajtatás
Egyik legfontosabb korai hajtatott növényünk. Kis tenyészterülete és gyors fejlődése miatt egységnyi hajtatóterületről viszonylag nagy termést ad. Főként fólia alatt hajtatjuk. Tenyészideje és koraisága a hőmérséklet től függ. Az a kívánatos, hogyavetéstől a kelésig 18-20 oC, kelés után szikleveles korban 10-12 oC, a gumóképződés megindulása után 16-18 oC legyen a hőmérséklet. Az egyenletes és magas talaj nedvesség a gyors fejlődés fontos tényezője. Ezért az időjárástól függően általában hetenként kétszer öntözünk. 170
Hajtatásra kizárólag a hónaposretek-fajták alkalmasak. Ezeket 10-12 cm-es sorés 4-5 cm tő távolságra vetjük. Tenyészidejük január végi, február eleji vetésnél 35-40, március második felében való vetésnél 30-35 nap. Termésmennyisége 120-200 db m2 -enként. Magtermesztés jelentős magtermő növényünk. A hónapos és a nyári retek dugványai nem teleltethetők át, ezért a dugvány termő és a maghozó év ugyanaz. A dugványként átteleltethető őszi és téli faj ták magját két év alatt termesztjük. A dugványok kifejlődéséig termesztése azonos a fogyasztásra termelt növényével.
A retek
A hónapos és a nyári retket magtermesztésre kora tavasszal vetjük. A növényápolás érdekében a sortávolság 36-40 cm. Egyenletesen ritka vetésnél az egyelés elmarad. A kívánatos tő távolság a hónapos reteknél 8-10 cm, a nyári reteknél 15 cm. Idegenbeporzó növény, ezért a fajtákat az elszaporítás fokától függően 5001000 m távolságra kell vetni egymástól. A repcsényretekkel is kereszteződik, ezért azt ilyen távolságon belül más táblákon is irtani kell. A vadrepcével való keresztező dését - amely régebbi vélemény szerint előfordul - a kísérletek nem igazolták (lásd 26. táblázat). Az őszi és téli faj tákat július végén, augusztus elején vetjük. Ezeknél dugvány termő évben 40 cm-es sortáv mellett, fajtától függően 10-15 cm-es tő távolságra törekszünk. A maghozó évben a dugványokat 40-50 cm-es sortávra és 20-30 cm-es tő távra ültetjük. A magtermő retek legfontosabb munkája a szelekció. A hónapos és nyári fajtáknál csak nemesítés esetén, az őszi és téli reteknél az őszi felszedés után végzünk dugványszelekciót. Valamennyi fajtacsoportnál fontos a lomb alakja, nagysága, a levélnyél és a virág színe alapján végzett szántóföldi idegenezés. EI kell távolítani az állománytól erősen elütő sötétlila virágú és lilás szineződésű egyedeket. A retek mag akkor érett, amikor a becő és a szár világosbarnára színeződik. Virágzása és érése hosszan elhúzódik. Magja nem pereg, ezért aratásával bevárhatjuk a teljes érést. Egy menetben kombájn nal lehet aratni és csépelni. A borsó cséplésére beállított és gumi verőléccel felszerelt kombájn a retket is jól aratja és csépeli, így a retekmagfejtő gépet ki is iktathatjuk. A mag nagy olajtartalm Ú, ezért tisztítva és kellő elő vigyázatossággal kell tárolni. Várható magtermése haonként 5-10 q. 39. kép. Maghozó releklő
171
Cékla [Beta vulgaris L. ssp. esculenta (Salisb). Gurke var. rubra L. - Chenopodiaceae] Története,
jelentősége
Régen ismert, az ókori kultúrnépek által is termesztett növény. Lippay (1664) már részletesen ismerteti termesztését. Kisebb területen és a kertekben az egész ország területén megtalálható. Kb. 1200-1500 ha-on, főként mint másod növényt termesztjük. Nálunk elsősorban télen salátanövényként fogyasztj uk. Táplálkozási értékét aránylag nagy, 6-9% cukor- és jelentős pektintartalma adja.
Származása, környezeti igényei
A Földközi-tenger környékéről származó, Európában őshonos, kétéves, dudvaszárú zöldségnövény. Az első évben répatestet és tőrózsát fejleszt. A répa átteleJve és a következő év tavaszán kiültetve 60-100 cm magas hajtásrendszert képez. Virágzata tömör, gomolyos füzér. A gomolyokban több mag fejlődik. Hőigénye közepes. Fejlődési hőoptimuma Markov-Haev (1953) szerint 19±7 oC, de még 15°C körüli hőmérsékleten is jól fejlődik. Csírázási hőminimuma 7 -8 oc. Vízigénye hasonló a sárgarépáéhoz. Apró magja különösen csírázáskor és fejlődésé nek kezdetén nagyobb talajnedvességet kíván. A jó táperőben levő, középkötött talajok növénye. A gyökérzöldségfélék között a legtápanyagigényesebb.
Termesztett faj ták
Detroit. Zöldespiros lekis lombú fajta. A répa alakja gömbölyű vagy kissé szögletes. A hús színe lilásvörös. Jó minőségű, közepes termőképességű fajta. Húsa fehér, gyűrűsségre kissé hajlamos. velű,
10 aj ej
20
42. ábra. CéklagyökérlíplIsok (I) Detroit, b) Egyiptomi lapos, ej Biborhenger
172
Bíbor henger. Levélzete pirosas szineződésű, középzöld, közepesen erős. A répa henger alakú, feje kiemelkedő. Színe skarlátvörös, a gyűrűk alig láthatók. Jó termőképességű fajta. Feldolgozása könnyű, jól szeletelhető.
43. ábra. A cékla fejl/fdésdinamikája
g/Inövéog q/ho
Fajta: Bíborgömb, Gödölló, 1962 vetés: VI[. 19., kelés: VII. 25., gazdaságilag érett: X. 18., tenyésztenilet: 30 x 15 cm, 80%-os beállottság
80
1M
60
100
40
óO
lombsuly
20 20 =:;=;-;:q.:;;:;;;:;:;;;:;:;;~r----,--,---,--,---,-vúo·vliT···ió·····iö......i 10 20 X. 10 20
20 40
20
60
60
100
80
14-0
100
180
Vetésforgó, talaj-elökészítéli, trágyázás
A cékla rövid tenyészideje lehetővé teszi, hogy főként mint másod növényt termesszük. Előveteménye lehet a borsó, a bab, a korai káposzta stb. Minden olyan növényt követhet, amely után a talajt július közepéig vetésre elő tudjuk készíteni. A céklának a többi répafélékhez hasonlóan nagy a K-igénye. Erőteljes N-hatásra több termést ad, de romlik a minősége. A répatest nagy, laza szövetű, nehezen eItartható lesz és színeződése sem megfelelő. Szaporítás
•
Magvetéssel szaporítjuk. Március második felétől július közepéig vethető. Magja nehezen duzzad, ezért keléséhez nyirkos talajt kíván. Csírázása elég gyors. Tavasszal 10-12 oC-os hőmérsékleten 15-17, nyáron 22-23 oC-on 6-8 nap alatt kel ki. Vetőmagszükséglete 15 kg ha-onként. Tenyészterület, ápolás
A céklát 30-40 cm-es sortávolságra vetjük. Kelés után 2-3 lombleveles korban fajtától függően 8-15 cm-re ritkítjuk. Egyenletes vetésnél ez a munka elmaradhat. Két-három kapálást kíván. Nyári vetésnél egyenletes kelést megbízhatóan csak öntözéssel érhetünk el. Ezt követően az időjárástól függően szeptemberig 2-3 öntözésre van szükség. Tavasszal veszedelmes kártevője a földi bolha, amely ellen idegméreg-porozással védekezhetünk.
173
Szedés, eltartás
A kisebb testű, gömb alakú, a földben sekélyen ülő faj ták levelüknél fogva könnyen kihúzhatók a talajból. A hosszú fajtákat meglazítjuk és a termést ezután a levelénél fogva kiszedjük. Szedés után a céklát megtisztítjuk, a levelét levágjuk és így tároljuk. Várható termésmennyisége 120-150 q/ha.
Magtermesztés
Igen jelentős, kétéves magtermő növényünk. Dugványtermesztése azonos a fogyasztásra termelt céklával. A dugványnevelésben az a cél, hogy október végére a fajta jellegét mutató szaporítóanyagot kapjunk. Nitrogénben gazdag, túlzottan nedves talajon nagy, laza szövetű és nehezen eltartható dugványok fejlődnek. A cékla a hidegre érzékeny, ezért felszedését még a nagyobb fagyok beállta előtt be kell fejezni. Az első évben a szántóföldi szelekció során a magszárba szökő és a levélformában eltérő töveket, a dugványok felszedését követően a fajtaidegen, a tulságosan fejlett és a beteg egyedeket távolítjuk el. A céklát a tél folyamán tároljuk és tavasszal, március második felében ültetjük ki, a sárgarépánál ismertetett ültetőgéppel, kb. 60 cm-es sor- és 30-50 cm-es tőtávolságra. Idegenbeporzó növény, amely a takarmány- és a cukorrépával, valamint a mángolddal is kereszteződik. Ezért ezek vagy más fajta maghozó cékla nem lehet 3000 m izolációs távolságon belül az elit és L fokú vetőmag szaporításakor. A cékladugványok májusban mennek magszárba. Különösen fontos, hogy a talaj erre az időre gyommentes legyen. A mag érését a levelek száradása és a gomolyok sárgulása jelzi. Ha kettévágva a mag belseje már lisztes, az aratást megkezdhetjük. Könnyen pereg, ezért óvatosan arassuk. Termése 12-15 q/ha körül van, de ennél lényegesen több is lehet.
•
174
Hagymafélék
Vöröshagyma (Allium cepa L. - Liliaceae) Története, jelentősége
Fogyasztása nagyon régi keletű. A Földközi-tenger melléki ókori népek, azegyiptomiak, a görögök és a rómaiak már ismerték termesztését. Plinius több típusát is leírja. Hazánkban Lippay l664-ben már ismerteti a ma is általános magvetéssel és dughagymával történő száporítását és többféle felhasználását írja le. Az ország egész területén termesztik. Legfontosabb termesztőtája mégis Makó környéke. Vöröshagymatermésünk mintegy 60%-a ma még innen származik, és ma is általános a történelmileg kialakult dughagymáról való szaporítás. Szabolcs megyében és a Fertő tó környékén már régebben magról termesztették. Ma ez az eljárás öntözött körülmények között az ország más területei re is átterjedt. A magról vetett hagyma részaránya jelenleg mintegy 20-25%, s ez a jövőben várhatóan növekszik. Igen fontos, salátaként és fűszerként egész évben fogyasztható zöldségnövény. Az árutermés jelentős részét, kb. 50-60%-át nyersen, illetve feldolgozva exportáljuk. Könnyen hajtatható, ezért különösen C- és B-vitamin-tartalma miatt a korai zöldségellátás egyik fontos növénye. Származása, környezeti igényei
Közép-Ázsiából származik, ahol vadon ma is előfordul. Termesztésének első évében csak leveleket és hagymát képez. Szára nyár végén megtörik, elszárad, a hagyma "behúzódik", gyökérzete elhal. Ha helyben marad, csak később, a hűvösebb, csapadékosabb idő beálltával fejleszt újból gyökeret. A szár földbeli része rövid tönk, amelyen sok húsos levélből és száraz buroklevélből álló hagymát képez. A tönk alsó részén helyezkedik el a bojtos gyökérzete. Ha a hagyma az első évben kicsi marad, a második évben is folytatja növekedését. Ennek megfelelően a második vagy harmadik évben fejleszt 50-100 cm magas szárat (tőkocsányt). Ezen helyezkedik el gömb alakú ernyősvirágzata. A hagyma növekedése során a meleg iránt nem igényes, jól tűri a hideget. Markov (1953) szerint optimális hőigénye 19±7 oc. Csírázási hőminimuma alacsony, 2-4 oC, 10-15 oC körüli hőmérsékleten inkább a gyökérzete és a lombja, 18-20 oC átlaghőmérsékleten pedig hagymája fejlődik jobban. A hagyma beéréséhez, illetve a magkötéshez ennél is magasabb, 21-22 oC körüli középhőmérséklet a kedvező. Fényigénye a tenyészidő során változik: fejlődése kezdetén rövid megvilágítást igényel, a hagymaképzésre pedig a hosszú nappalok kedvezőek (Szalay, 1969). Fejlődésének első felében a csírázáshoz, majd a gyökér és a lomb fejlődéséhez nyirkos talajt kíván, mert nagy tömegű és aránylag vastag gyökérzete a talajban sekélyen helyezkedik el. Viszonylag nem nagy viaszbevonatú levélzete keveset párologtat. Később a hagyma behúzódása idején ~ííri, sőt megkívánja a szárazabb időjárást. Minden talajon megtermelhető, de jó minőségű, jól eltartható hagymát inkább középkötött és kötöttebb talajokon kapunk. Ilyenek pl. a Makó környéki öntés- és mezőségi talajok. 175
~
......
I
..:
"..,
r-' 1.."
\.,"\
"('
, ...
~
I J'z/ge/var
J I
I
<~
S")
I
......
, l
\
.",'
v" ".,
',/
: j
fl
I
l J
•
•
~,
,
....
o
~
t -
-,;
,,,,1
('
Be
/'.....
(1969-1973. évek átlaga)
I
I
:
•
\
.\
r/ I o'-o'o,.·_·.".,·"o\."tt'''
"'-J~
'I
o
i
,..' _ . '• . , .
I
)
.i
.......)
•
I D
I----l
, f escsaba .,1'
l"
J
)
" ~ ...... . • .J
konzervgyár
500 vagon
50 q/ho
1000 ha
.;
.J
,-\ ,-j \.0'; J'
,
;
{ •
."
r.....
~ 'o.....
.......' \ fl l Debrecen ".V· i
\_--
/
' .......... _;
';~_o_\ ~
, -r")[j . (,
......... ;),
<\\
I
J ")
('" ..........)--, . . .
~
'\
"'\"''-'_'~'fJ
0"-'.,.."...... _0, ..,.,. t ..,
lerl1lésál/aga és lermésmennyisége
.;
(, ~ ,.._0,. ".,..
...
(.. ~ . .,
\
I ..,,,,I
Kecskemef
-
..:
.-: Na(Jljkoros\ ".,. ,-o í·_l "'_...
("
.,-\
'o,
D
. ..1
_,...
D
:
..,
...,
..... ,"-
I
,
" . t..
Hafvan DlJnakeszi\\ • . . ,,_."\
p.~.S .....r ,r'
~J... -
.I·~·~ r'"
. ~\" - . ,. .._(
.,....
. . .J',)
\J<
fermőlerii/ele,
I'J ,'-
U
'_"
44. ábra. A vöröshagyma
.,........... ..... _............. ""'../"
\~
f,)
'
').....,'" ~ ..."-.\
\)
\
íj .....,_).;
: .
~
:
~
"J
\: ," .., or' ' C·
y'
I
J
\
I
(
...
J
(
I
/·...·l
f l ' .........'
;. - )
c.....
I
'-'t.)'
:
..
~~;.
.,~..... r ~ '. ....._._.~ . ."
)
' .\ .
1
J .. ...f I '.,. Nagya{ad
~I\
) ''-.., / r.r..
.....
'(
\./i
l,
l'
,/ r ' :l t
c __,' ~) ...
'-'~',\
".. . . J...:
ro (" r'- ,) - :
\
,.. f!
l
I
."
l
Ir:'
L.
". -''';
.'
U I:
)
: i
l ............, ..-........., ..""" )'" ....."./•.-,./(J,-•../ "
.~ " i
•
•
"
~
•
._.•-·-\...r._....i "'\""\
"
.~.~:-'''''
• ,,'
" '\,'-. v-.,
I
I
"'" •
f
,.i ,I
r"
'l .",.
,)
1')
.... \
Termesztett faj ták
A termesztési mód alapján a hagymafajták elég határozottan elkülönültek egymástól. A Makói fajtát szinte kizárólag dughagymáról termeljük, a többit viszont inkább magvetéssel szaporítj uk. Dughagymáról termelve nagyobb szárazanyag-tartalmú, könnyebben szállítható és jobban eltartható termést kapunk. A nagyobb szárazanyagtartalom különösen a szárítmány készítésénél fontos. A fehérhús ú fajtákban kedvezőtlen a lilás színeződés. Megkívánjuk még a hagymától a csípős, fűszeres ízt, illetve a csemegehagymától az édességet. Makói. A makói termesztőtájon kialakult tájfajtákból nemesített, ma is legfontosabb fajtánk. Több típusa is van. Legelterjedtebb a gömbölyű, nyak felőli részén enyhén vállas, a gyökér felé kissé hegyesedő változat. Héja vastag, jól záródó, színe bronzvörös. Húsa fehér, tömött, erősen csípős, fűszeres ízű. Termése jól szállítható, eltartható. Középhosszú tenyészidejű fajta, kizárólag dughagymáról termesztjük. Termőké pessége közepes. Téli eltartásra és konzervipari felhasználásra a legjobb minőségű. Zittaui sárga. Felül lapított gömb alakú, a gyökér felé hegyesedő, kiugró gyökérkoszorúval. Héja vékony, színe sárga, sötétebb erezettel. Húsa a Makóinál lazább állományú, fehér színű. Íze gyengén csípős. Hosszú tenyészidejű fajta, részben magvetéssel szaporítjuk. Közepesen tárolható, elsősorban közvetlen fogyasztásra alkalmas. Alsógödi. Széles vállú, nagy, a gyökérrész felé megnyúlt és keskenyedő hagyma. Héja világosbarna, sötétebb erezettel. Húsa fehér, enyhén csípős. Szárazanyag-tartalma az átlagosnál alacsonyabb. Hosszú tenyészidejű fajta, magról szaporítjuk. Termő képessége kiváló, elsősorban közvetlen fogyasztásra használjuk, eltarthatósága rövidebb, apadási vesztesége nagyobb, mint a Makói hagymáé. Tétényi primus Fl" Nagy, gömbölyű, felül kissé lapított hagyma. Héja világosbarna, közepesen vastag. Húsa fehér, íze enyhén csípős. Az Alsógödihez képest néhány nappal rövidebb tenyészidejű, jó termőképességű fajta. Magról szaporítjuk. Szárazanyag-tartalma a nagy testű faj ták között jó. Nagy termése miatt szárazanyaghozama kiváló. Közepesen jól tárolható.
40. kép. Makói 12 Kertészet
177
41. kép. Alsógödi
42. kép. Valszka
Volszka. Közepesen nagy, megnyúlt gömb alakú hagyma. Héja vékony, szalmasárga színű. Húsa fehér, enyhén csípős. Hosszú tenyészidejű Termőképessége jó, a talaj vízellátása iránt igényes.
fajta, magvetéssel szaporítjuk.
Braunschweigi. Lapított gömb alakú, enyhén vállas hagyma. Nyaka többnyire nem jól záródik, héja vastag, sötétvörös. Húsa lilás, laza állományú, gyengén csípős, kissé édeskés. Hosszú tenyészidejű, nehezen beérő, rosszul tárolható fajta. Elsősorban nyersen fogyasztjuk. Fertődi ezüstfehér. Lapított gömb vagy gömb alakú. Héja vékony, ezüstfehér. Húsa lehér, zöldes árnyalattal, enyhén csípős. Rövid tenyészidejű fajta, magról szaporítjuk. Tárolhatósága közepes, elsősorban közvetlen fogyasztásra alkalmas.
178
cm
43. kép. Braullschweigi (Hudetz JózsefIelvétele)
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A hagyma a tápanyagban gazdag talajok növénye, de a sok N kedvezőtlen számára. Ilyenkor erős a vegetatív növekedése, s ehhez képest gyengébb a hagymaképződés, termése nehezen érik be, laza szövetű, rosszul tárolható lesz. Kívánatos ezért, hogy nitrogénigényes növényt kövessen. Jó előveteménye pl. az őszi búza, amely után az igényes hagyma számára a talaj jól elkészíthető. A szervestrágyázás után második vagy harmadik évben következzen. Törekednünk kell arra, hogy a vetés, illetve ültetés idejére a talaj jó kultúrállapotban legyen. Ha zöld/. vagy főzőhagymának termesztjük, s így májusban III. vagy júniusban felszedjük, utána másod növényt terf.e'v v. meszthetünk, 3-4 éven dughagyma belül önmagát nem követVI/. hagyma fe/szedés fe/szedés heti. i lX. A hagyma főként magról I , , l loco/as , vetve fejlődésének kezdetén I hokeze/es XI. különösen élhetetlen nöI t vény. Egyenletes keléséhez I I. I jól művelt, kertileg elmunkál t talajt kíván. A tavaszi II! talaj-előkészítő munkák célV ja a gyom mentes, kellően 2ev nedves, beérett talaj. A gépi VII. betekarítás miatt különöszedes sen fontos a jól elmunkált, IX sík terület. XI Ha a talaj az ültetés idejére megtömődne, a duggatás mélységéig kultivátorral lazítjuk. 45. ábra. Az étkezési hagyma termesztési változatai
Imoq,,,,,
I
mag'"''
I
doqgolo,
12*
179
33. táblázat. Osztályozott dughagyma nagysága és súlya
Szaporítás
Az étkezési hagymát egy- vagy kétéves növényként termeszthetjük. Szaporítása Osztály g mm történhet magról, illetve dughagymával vagy palántával. Bár a magról való termesztés gyorsan fejlődik, nálunk ma még Piklesz 23-26 5-8 a dughagymás termelési mód a jelentő 20-22 T. oszt. 4-5 sebb. lJ. oszt. 17-19 3-4 Dughagymás termesztés esetén az első 14-16 2-3 lll. oszl. évben a szaporÍtóanyagot kell megtermelni. 11-13 I-2 IV. oszl. Ehhez a hagymamagot sűrű n, 12 -15 5-10 0,5-1 Zsika cm-es sortávolságra vetjük. Ha-onként kb. 80-100 kg vetőmagot használunk fel. A hagyma így kicsi marad, s a következő évben ezt használjuk fel továbbszaporításra. Növényápolása gyomirtásból, növényvédelembői, talajlazításból, esetenként öntözésből áll. A vegyszeres gyomirtás a dughagymatermesztésben is eredménnyel biztat, ami a nagy állománysűrűségű növénynél a termés mennyiségét is kedvezően befolyásolja. A dughagyma beérése július második felében várható. Felszedése és tisztítása géppel történik. A kellően utóérett dughagymát osztályozzuk. A súly- és méretcsoportokat a 33. táblázat és a 44. kép mutatja. A felhasznált szaporítóanyag mennyisége függ a tenyészterülettől és a dughagyma nagyságától. Az J. osztályú dughagymából ha-onként kb. kétszer annyi szükséges, mint a zsikából. A makói termesztőtájakon elsősorban a közepes nagyságú, 2-4 g-os dughagymát használják. Az ennél nagyobb hagymákban, sőt néha ezekben is átmeneti rügyek vannak. Ha ezek fejlődésnek indulnak, a második évben sok fel magzik. Ennek meggátlására hőkezelést alkalmazunk. Az apróbb zsikát és a IV. osztályú hagymát inkább a kerti termelésben használják. Ezek hőkezelés nélkül sem mennek magszárba, de többnyire a termésük is kevesebb. A dughagymát március második felében duggatják. A kiültetéssel nem szabad sietni, mert ha azt tartósan hűvös idő követi, nagy a felmagzás aránya. Késői kiültetés esetén viszont a növény a hagymaképződés idejére nem tud megfelelő nagyságú gyökérzetet és lombfelületet fejleszteni, s emiatt csökken cm a termés mennyisége. A dughagymát régebben megvonalazott területen, 3-4cm mélyre kézzel duggatták. Ma dughagymaszóró géppel ültetik. A dughagymaszükséglet kézi ülte1/. oszt. tés esetén a dughagyma piklQSZ nagyságától függően 6-I Oq. Gépi kiszórásnál kezdeti fejlődése gyengébb, több szárad ki és pusztul el belőle, ezért 15-20%-kal több dughagymát ültetünk. A vöröshagymát magról zsiko IV.oszl l/l. OSZ/o termesztve kora tavasszal vetjük. Amint a talaj anynyira megszikkadt, hogy rá 44. kép. A dughagyma méretcsoportjai lehet menni, elvethetjük. (Hudetz József felvétele) Átmérő
Súly
laszt.
180
Sekélyen vetett, apró magja lassan csírázik. A kelés így a talajfelszín kiszáradása, cserepesedése, összetömődése miatt foltossá válhat. Ha-onként S-6 kg vetőmagot használunk. Tenyészterület, ápolás
A hagyma tenyészterüJete 200-300 cm 2 . Gépi növényápoláshoz legalább 25-30 cm-es sortávolság szükséges. A dughagyma nagyságától függően a tőtávolság 8-12 cm. Szórógéppel való ültetés esetén különösen fontos a száraz, tiszta, jól behúzódott, rövid szárú dughagyma. A gépi termesztéstechnikánál általában ágyasművelést alkalmaznak. Egy sávon 4-S sor hagyma van. A sávok között kettős sortávolságú művelőutat hagyunk. A vonótraktorra szerelt eszközhordozó gerendelyre szereljük fel a vetőelemeket, illetve később a kultivátorokat. Ha a hagymát zöldfogyasztásra termeljük, a sortávolságot 20-25, a tőtávolságot S-8 cm-re csökkenthetjük. A hagyma kiüJtetés után 1,5-2 hét múlva hajt ki. A mag kelése időjárástól függően I S -20 nap múlva várható. A hagyma kibújása előtt preemergens gyomirtó vegyszerrel biztosíthatunk gyommentes talajt. Később az alkalmazott gyomirtó vegyszertől függően a hagyma 10-1 S cm-es nagyságánál ismételhetjük meg a gyomirtást. Számolni kell azzal, hogya használt szerek hatásspektruma ma még nem teljes, ezért kellő eredményt csak gyommal kevésbé fertőzött talajon várhatunk. Száraz időjárás esetén a kielégítő vegyszerhatás biztosításához szükség lehet öntözésre. A talaj lazítását és a vegyszerek nek ellenálló gyomok irtását sorközművelő kultivátorral végezzük. Tiszta, gyommentes talajhoz ma még vegyszeres gyomirtás esetén is kiegészítő kultivátorozás szükséges. Fejlődésének első szakaszában a hagyma különösen megkívánja a nedves talajt. Később az átlagosnál magasabb májusi hőmérséklet megrövidíti a hagyma vegetatív növekedésének idejét. Ilyenkor a növény lombja kisebb lesz, a hagyma kisebb fejet képez. Meleg időben az öntözésnek ezért a talajnedvesség-tartalom növelése mellett a hűtésével is kedvező a hatása. Az esetleges kelesztést követően a hagyma öntözését ezért kisebb, 25 -30 mm-es normával, részben frissítő-kondícionáló, részben vízpótló jelleggel végezzük. Ily módon június elejéig száraz tavaszo n 2-3, átlagos időjárás mellett 1-2 öntözéssel a hagyma termésmennyiségét és termésbiztonságát lényegesen növelhetjük. Június végét, július elejét követően a dughagymáról termesztett növénynél a hagymaképzés befejező szakaszában már óvatosan kell bánnunk az öntözéssel. Az utóérés idején csak igen száraz időben öntözzünk, mert a hagyma meghízik, eltarthatósága csökken. Magról való termesztés esetén a hagymaképződés később következik be, ezért az öntözést augusztus elejéig foly tatjuk. A d ughagymás termesztés sajátos növényápolási munkája a felmagzó",bőrdősödő" hagyma kiszedése. Az ilyen növényeket a magszár eltávolítása után zöldhagymaként értékesíthetjük. A hagymatermesztés üzemi koncentrálásával megnőtt a növényvédelem jelentősége. A betegségek elleni védekezést már a termőterület megválasztásával kezdjük. A hagyma legveszélyesebb betegsége a peronoszpóra, amely különösen mély fekvésű területeken vagy párás, meleg időjárásban rendkívül gyorsan terjed. Ellene különböző gombaölő szerekkel gyors, megelőző védekezés szükséges. A hagyma viaszos levélzetén a permetlé tapadását tapadószel' hozzáadásával segítjük. A gyors védekezéshez nagy teljesítményű földi gépek vagy növényvédő repülőgépek, illetve helikopterek egyaránt haszoálhatók. A hagyma levelein fellépő korompenész a peronoszpóra által megtámadott növényeken mint másodlagos élősködő jelentkezik.
181
A büdös és fehérpenészes rothadás főleg nedves és nitrogéndús talajokon lép fel. Ezért az ilyen talajokat a hagyma termesztésénél kerüljük. A raktározott hagymából a fertőzött egyedek nehezen távolíthatók el, ezért igen nagy kár keletkezhet. A fuzáriumos rothadás ellen a vetőmag csávázásával védekezünk. A hagymabogár, a hagymalégy és a hagymaaknázó légy ellen idegmérget használunk. Különösen veszélyes a hagymalégy második, júliusi nemzedéke.
Szedés, eltartás
A vöröshagymát akkor szedjük, ha a szára nyakban megfonnyad, megdől, a földre fekszik, sárgul, majd száradásnak indul. Esős, hűvös nyáron a hagymaszár tovább marad zölden. Hasonló a helyzet a magról vetett hagymánál is. Ilyenkor a gyorsabb beérés elősegítésére a hagymaszár megtörését ajánljuk, könnyű hengerrel. A hagyma betakarítása nálunk géppel, két menetben történik. Az első menetben, amikor a hagyma szára már nagyrészt megdőlt, a gép a hagymát kiemeli és - a földet lerázva róla - rendre rakja. Néhány napos szikkadás után rendfelszedő géppel a termést felszedjük. A betakarítás során ügyelni kell arra, hogya hagyma ne törődjön. A betakarított hagymát válogatják, tisztítják, szártalanítják és osztályozzák. Kézi felszedéskor a válogatás, tisztítás, szártalanítás még a szántóföldön megtörténik, s ily módon egyszerű tárolókban is jól eltartható anyagot kapunk. Gépi felszedéskor ezek a munkák is későbbre maradnak. Elvégzésükig a termést mesterséges levegőztetés sei tárolókban kell szikkasztani, különben jelentős romlás következik be. A szikkasztott hagyma a későbbi áru-előké szítésig már alig károsodik. Az áru-előkészítést és osztályozást követően a hagymát, minőségétől és a felhasználás céljától függően, különböző módon tárolják. A hagyma termésmennyisége országos átlagban 130 q ha-onként. A fejlett üzemek dughagymás termeléssel ennek másfél-kétszeresét, vetőmagról termesztve, nagyobb termőké pességű fajtákkal esetenként két-háromszorosát is elérik.
Hajtatás
Kis
45. kép. A vöröshagyma beérés elült
182
hőigényű,
könnyen, egyberendezésekkel is hajtatható zöldségnövény. Hajtásnövekedése már 8 - 10°C-on megindul, kellően gyors fejlő déstazonbancsak 18-22°C-os
szerű
46. kép. A vöröshagyma behúzódósa
47. kép. Rendre rakolI vöröshagyma
183
I.
II/.
1. ev
V
-
VII. IX·
magvete's
I
dug.Jnypogy= felszedes dugványhagyma kiiilfete:s
XI.
dughogy= {dsz
T tárolás I
l I
....I hókezele's
l/l
duggatOs
V VI/
l I
I.
2. ev
magvete's
46. úbra. A IwgYlllamaglerIllesztés vúllozalai
..
mageres
IX.
felszedes anyahagyma kililtetes
Xl I.
l/l
3. ev V VI/.
magérés
lX. XI
----
--
talaj hőmérséklet mellett várhatunk.l1yen körülmények között3-4 hétalattértékesíthető árut ad. A haj tatáshoz nagyobb, J. osztályú vagy piklesz mi nőségű d ughagymá t has~ náljunk. Az apróbb dughagymából hosszabb idő alatt válik értékesíthető termés. Szabadföldbe, könnyen melegedő, védett talajba ősszel vagy kora tavasszal duggatva szintén gyorsan kifejlődik, ezért termesztőberendezésekbencsak korai hajtatása indokolt. Magtermesztés
Igen jelentős, évenként 500-600 ha-on termelt maghozó zöldségnövényünk. A hazai igények kielégítése mellett a termés jelentős részét exportáljuk. Magtermelése kétvagy hároméves módon történhet. Az utóbbit inkább csak a dughagymáról termelt Makói hagyma magasabb fokú szaporitóanyagának előállitásánál használjuk. Kétéves módszer esetén az első évben hagymamagról dugványhagymát termelünk. Ennek mérete legalább 4-5 dkg. Feltétlenül szükséges, hogya termés jól mutassa a fajtajelleget. A dugványhagyma ősszel kiültetve a második évben hoz magot. A hároméves módszernél a dughagymáról történő árutermesztéshez hasonlóan az első évben dughagymát terme1ünk, a második évben ebből anyahagymát állitunk elő és ezt ültetjük ki a harmadik évre maghozónak. A magtermesztésben a szaporitóanyag - a dughagyma, dugványhagyma, anyahagyma - megtermelése során és a maghozó évben a hagyma igénye a talaj termő ereje és kultúrállapota szempontjából hasonló, mint a gazdasági célra termesztett hagymánál.
184
Hároméves módszernél a dughagyma és az anyahagyma termelése hasonló az étkezési hagymáéhoz. A maghozó hagymát a kiültetés előtt szelektáljuk. A fajtától elütő, valamint a sérült és beteg egyedek mellett a Makói fajtánál a lilás színeződésű, megnyúlt és rosszul behúzódott hagymákat is eltávolítjuk. A Makói hagyma egyik kívánatos tulajdonsága ajó tárolhatóság, ezért ha tavasszal ültetünk, a rosszul tárolható, kicsírázott (kihajtott) egyedeket is szelektáljuk. A kétéves termesztési módnál az első évben a magról vetett étkezési hagy mához hasonlóan termeljük meg a dugványokat. Ehhez valamivel nagyobb vetőmagmennyi séget használunk. Hektáronként kb. 500-600 ezer növény megtermelése kívánatos. Ily módon a szelektálás után kiültetéskor 3-4-szeres területi arányt tudunk elérni. Dugványanyag-előállításkor különösen fontos az egészséges növényállomány. A dugványhagymát augusztusban szedjük fel. A betakarítás után tisztítjuk, eltávolítjuk a beteg, hi-bás, be nem érett termést, majd száraz, szellős, fedett helyen 2-3 hétig pihentetjük. Az utóérés folyamán a hagyma pikkelylevele kellően száraz lesz és felveszi a fajtára jellemző színt. Ezután következik a szelekció. A dugványt ősszel ültetj ük ki. Szükséges, hogy az ültetést a talaj jó kultúrállapotban, beéretten várja. A dugvány még az ősz folyamán meggyökeresedik és tavasszal korán fejlődésnek indul. A vöröshagyma idegenbeporzó növény, ezért a maghozó évben elit és elsőfokú termesztése vetőmag esetén 1000 l11-es, szokvány vetőmag termesztésekor 600 m-es izolációs távolságot kell tartani. A magtermő vöröshagymát 40-50 cm-es sor- és 20-30 cm-es tőtávolságra ültetjük. Ilyen tenyészterület mellett 5-8 dkg-os dugvány esetén 30-100 q szaporítóanyag szükséges. A dugványokat olyan mélyen tesszük a talajba, hogya csúcsuk 4-5 cm-rel legyen a föld felszíne alatt. A hagymamag július végén, augusztus elején érik be. Az érés jele, hogyamagrózsa élénk fehér színe szürkére változik és a tokok 1O-15%-a felreped, bennük a fekete mag látszik. Könnyen pereg, ezért lehetőleg kétszerre arassuk. Az ernyőket - az ún. fejeket 5-10 cm-es szárrésszel levágjuk, zsákba gyűjtjük, majd beszállítva száraz, szellős helyen 10-15 cm vastagon elterítve utóérleljük. Ha a szárrészek és a magtokok jól kiszáradtak, a magot e célra átalakított géppel csépelj ük. A kicsépelt magot tisztítjuk, majd zsákolásig száraz, szellős helyen tároljuk. Terméseredmánye ha-onként 6- 7 q. Fokhagyma (Allium sativum L. - Liliaceae) Története,
jelentősége
Régóta termesztett és fogyasztott, ma is általánosan használt fűszernövényünk. Táplálkozás-élettani szempontból jelentős. A vizsgálatok szerint baktericid hatása is van. Az érelmeszesedés és a magas vérnyomás ellen is hatásosnak tartják. A kertekben az ország egész területén előfordul, üzemileg főként Makó környékén, a vöröshagyma mellett termesztik. Származása, környezeti igényei
Őshazája Közép- és yugat-Ázsia. Lapos, lándzsa alakú levelei vannak. A hagymafej fiókhagymákból (gerezdekből) áll. Igen sok típusa van. A kertekben a száron sarjhagymát (bulbillit) fejlesztő típus is előfordul. Az üzemi termesztésben levő formái nem hoznak magszárat. Környezeti igényei a vöröshagymáéhoz hasonlóak.
185
3
V.7.
V.14.
V.26.
-18. kép. A I/Iaghozó
hagYl/lajejlődése
•r ~
49. kép. Virágzó hagYl/latábla
186
VI. 2.
VI. 7.
VII. 7.
VI. 23.
VII. 23.
Termeszt-ett faj ták
Kialakult faj ták nincsenek, őszi és tavaszi típusait különböztetjük meg. Tapasztalatok szerint az őszi többet terem, a tavaszi viszont jobban eltartható. Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
E tekintetben hasonlóak az igényei a vöröshagymáéhoz. Szaporítás
A hagymafej szétbontásával nyert gerezdek ből szaporítjuk. Ültetési ideje a termesztett típustól függően ősszel vagy kora tavasszal van. Felmagzásától nem kell tartanunk, ezért a tavaszi típus is korán ki ültethető. Kívánatos, hogyahagymagerezd erősen ágyazva, 3-4 cm mélyre kerüljön a talajba. Szaporítóanyag-szükséglete kb. 8-10 q/ha. Tenyészterület, ápolás
Tenyészterülete 25-30x 10-12 cm. Ápolása a vöröshagymáéhoz hasonló. Szedés
A fokhagyma érését a levél sárgulása és a szár megdőlése jelzi. Érése július második felében várható. Betakarítása, tárolása a vöröshagymáéhoz hasonló. Termésmennyisége ha-onként 60-80 q. 187
50. kép. Fokhagymafej, -gerezd és széIvágolI fej
Póréhagyma (Allium porrum L. - Liliaceae)
Külföldön általánosan fogyasztott növény, nálunk inkább maghozás céljából, exportra termeljük, bár fogyasztása elterjedőben van. Levelei a fokhagymához hasonlóan laposak, lándzsa alakúak, de annál jóval szélesebbek. Az első évben hosszúkás vagy gömbölyű hagymát fejleszt. A második évben megy magszárba és hoz magot. Magról vetve a nyár végére ujjnyi vastagra fejlődik. A hagymát ilyenkor felszedik és maghozás céljára október elejéig végleges helyére ültetik ki. Magja a következő évben, júliusban érik. Betakarítása, cséplése és vetőmagkezelése a vöröshagymáéhoz hasonló. Téli sarjadékhagyma (Allium fistulosul11 L. - Liliaceae)
Házikertekben fordul elő, őshazája Kína. Levele a vöröshagymához hasonló. A földbeni részén mellékhagymákat képez. A magszáron magot vagy fiókhagymát (bulbilliket) nevelő típusa van. Évelő növény, elsősorban maghozó típusát kétévesként is termeszthetjük. A magot korán tavasszal vetik, nyáron a növények megerősödnek, télire helyben maradnak, s a következő év tavaszán felszedik. Tavasszal korán kihajt, s így előbb ad zöldhagymát, mint a vöröshagyma. A tavaszi vitaminellátás egyik fontos növénye lehet. Ha betakarításkor nem szedjük ki az egész növényt, tönkjéről új hajtásokat hoz, s így évelőként használhatjuk.
188
51. kép. Maghozó póréhaf:Yllla
Metélőhagyma
52. kép. Téli sOJjarlékhagYllla
(Allium schoenoprasum L. - Liliaceae)
A Földközi-tenger mellékéről származik. Vékony, csaknem füszerü leveleit kora tavasszal fogyasztják. Nálunk kertekben vagy cserepek ben hajtatva termelik. Magtermesztése exportra jelentős. Márciusban 24-36 cm-es sortávolsággal szabadföldbe vethető. Ősszel a megerősö dött növényeket felszedik és 1O-15-ösével becserepezik. Fagymentes helyen így átteleltetik és tavasszal hajtatják. Többnyire cserepestü1 értékesítik. A második évben hoz magszárat. Magja júniusban érik. Érése elhúzódik, ezért rózsáit folyamatosan szedjük és a vöröshagymához hasonlóan utóérleljük, majd csépeljük. 150-200 kg/ha magtermés várható.
189
53. kép. Virágzó
54. kép. Metélőhagyma különböző nyitollságiÍ virúKai
190
metélőhagyma
Csucsorfélék
Paradicsom (Lycopersicon escll1entum L. - Solanaceae) Története,
jelentősége
A paradicsom a XVI. század végén került Amerikából Európába. Hosszú ideig nem ajánlották fogyasztását, később mint ételkülönlegességet említik (Csapó, 1775). Hazánkban a XIX. század végén Dunakeszin, majd Fóton és Rákospalotán kerül ki a kertekből a szántóföldre (Boross, 1957). Az 1. világháború után a pesti konzervgyárak mellett a hatvani, illetve a kecskeméti, nagykőrösi üzemek körül alakult ki nagyobb termelés. A termőterület zöme ma is a konzervgyárak vonzásában van. A paradicsomot gyümölcsként nyersen vagy különböző formában feldolgozva (püré, lé, adalék) fogyasztják. A termés nagyobb részét hazai fogyasztásra és exportra ma már nálunk is a konzervipar dolgozza fel, ahogya 34. táblázatban látható. A paradicsom termőterületeaz elmúlt évtizedben 14-18 ezer ha között ingadozott. TermésátIagajelentős mértékben nőtt, ajó üzemekben egyes táblákon elért ha-onkénti 400-500 q vagy azt meghaladó termés azonban további lehetőségekre utal. Származása, környezeti igényei
Őshazája a trópusi Dél-Amerika. Egyéves, lágy szárú noveny. Kezdetben néhány
mélyre hatoló gyökere növekszik erőteljesen. Később ezek elágazva főként a művelt, majd a mélyebb talajrétegeket hálózzák be. Palántázva a helyben nőtt növénynél gyengébb járulékos gyökérzete lesz. Mélyebbre ültetve szárából is fejleszt gyökereket. Virágzata álfürt, különböző fürttípusokkal, amelyeken fajtára jellemzően, eltérő ütemben, változó számú virág képződik. Termése bogyó, amely fajtára jellemző nagyságú és alakú. A magház két vagy több rekeszre oszlik, a rekeszekben levő kocsonyás állományban helyezkednek el a magvak.
34. táblúzat. Az árLlfJaradicsomfeliIaszllálás szerillti megoszlása 1971-bell Felhasználás
Lakosságnak *** 1000 t
yers Feldolgozott Összesen
29,2 39,4 68,6
Exportra *
Összesen· *
o
1000 t
o
10,2 13,8 24,0
11,8 204,9 216,7
4,2 71,8 76,0
I
1000 t
41,0 244,3 285,3
o
14,4 85,6 100,0
* Pintér szerk.: OMFB elemző tanulmány, 1974 ** KSH Mg.-j adatok, 1972/1. ••• Számított
191
...... ~
•
:
.,... -"\)
•
....
...
.>
""'~
.. ~
~
,
"
[\'("
\
.
I
:
'''-..,''
\"
"
'"
"
/
"
-
'.
"\
,,::J~
\.
\
\
~ \
"
',,~
I C.
,....... /1
C·
t_.. /
. . _.. , \
l I
I
•
(
(
(
L
...... _..... d ... ,
(..) .~.
(
("'.I
(
,,)1
Ji/al,an
.I',>
_J
;,,(;~,:>
j"l......,)
, (
"
::.~-_.,
,_.r
"
'-,
Js . . . . , \""1
I
.. ---{
.,
l"
........ " '; ,". .
"" ,,/
I
•.1 ,-
-·.·. ·\'" ·. t
." ..... /._."J
• .1
,.l
(1969 -1973. évek átlaga)
o....
-
(
' \ ",-"
I
.r oj tI
,-
.
I
~
.
....-~
•
~
I
\.
(
.J
I-----<
",
.i .
I
I
"
konzervgyár
500 vagon
SO q/ha
. I "
" . , , ' {'i
l . . . ·\ . •
1000 ha
\J{' l'
,..
-'
.,,-
.
, ...... ,
W'· ,oOo,
Debrec~n )'
\
Békescsaba .-
' ..
-, r' ....... ....
! : ,./ r'-''''',' \--""~l
,
")
I
I
,!
(',S-'
L,_.,,
f" I
,
J
"
('
.
, J // ,/"- ,
/
// I
.
\
//
~/
'
lI
\,
~
l..... _.-j,
_,
."''''''""'.
:
', __,
,
47. ábra. A paradicsom termöterülete, termésátlaga és terméslllel/I/yisége
- -._.-
....... ........
jJ'z.,igefvár
I
,"'" l
..... -.... ... _
\
"J
('
(.., ~
l
'
.'(>
,_ .....
('
,_
t_-'
,
(~' ) ,-'-' ~ ", , ;í', I ',.'o:...... ' .. "40
'-', ' \
•
'\"ji_ f d' • /V{)(lryG,G
'
i
'. .;1
!
I
;
I
I
,..........1
)
r'
I
." \ 1:1 ,"- . . ,__ l
i II
\
.
:
.,
,'-----~.,__--..
~
~.-
.;)
\
..
\
(
..
(~....r,,·.......: _/'~JI
,
(
•
.. -
....~
1'.",(, ,"--'" ....... ~. '--r ...._...
I
)
~.~
('."
.......... ...' ".
~
.i
;
._._0 .,,'-.
i1"
,,-
•", ......... ,._ .. -.1'"
35. táblázat. A paradicsomjajták károsodása és kiújulásajagy utáll* Gödöllő,
1955 Beállottság
Elfagyott növények %-a Fajta neve
Turul Fóti Korai csemege Alaszka Bébi Jzobilie Kecskeméti törpe Bodakajtori Immun
részlegesen
teljesen
összesen
31,00 38,00 44,00 47,00 40,00 40,00 48,00 73,00
6,00 8,00 8,00 8,50 20,25 21,75 29,75 18,50
37,00 46,00 52,00 55,50 60,25 61,75 77,75 91,50
% IX. l-én
86,4 71,9 93,0 76,9 60,5 39,8 62,2 43,1
• Vetés: lll. 31. Kiültetés: V. 16-18. Fagy: V. 24-én -2,2 ·C, V. 31-én -3,2 ·C.
Melegigényes növény. Hőoptimuma 20-25 oC között van. Csírázási ideje a hőmér 5-25 nap között alakul. A csírázási hőminimuma 11- 12 oC, a hő optimuma 25-26 oC. Más melegigényes növényekhez képest hidegtűrése aránylag jó. -l, -2 OC-on kisebb, -2, -3 OC-on erősebb fagykárt szenved. Enyhébb fagykár késést okoz a termésben, de a növény regenerálódhat és még jelentős termést hozhat. A kiültetés utáni átmeneti 10-15 oC-os hűvös időt aránylag jól tűri. A gyümölcskötődéshez legalább 12-13 oC-os éjszakai és 21-23 oC-os nappali hőmérséklet szükséges. Ezt május közepétől június derekáig kb. a napok egyharmada-fele éri el. Egyes faj ták (pl. K. 3 Fl hibrid, KT. 278) kedvező tulajdonsága, hogy hűvösebb időben is jól kötődnek. A növény növekedése 30 oC felett lelassul. Származása szerint hosszúnappalos növény. A kultúrfajták a fényintenzitásra különösen a kötődéskor érzékenyek. A termesztőberendezésekben hazánkban kb. február végétől számithatunk kielégítő terméskötődésre. Vízfelhasználása a lomb korától, tömegétől és az időjárástól függően erősen változik. Különösen a tömeges gyümölcskötődés és a kezdeti gyümölcsnövekedés korában igényel sok vizet. A talaj nedvességtartalmához erősen elágazó, finom gyökérzetével jól hozzáfér, s a felső talajszint mellett a mélyebb rétegek nedvességtartaImát is hasznosítja. . A paradicsom a szélsőséges talajok kivételével mindenütt termeszthető. A lazább, kisebb víztartó képességű talajokon különösen fontos az öntözés. A kötöttebb talajok a nagyobb termőképesség, a könnyen melegedők a koraiság, a lazább talajok a könnyebb gépi betakarítás miatt jelentenek előnyt. A talaj tápanyagtartalmáhozjól hozzáfér, a fejlődés kezdetén azonban a tápanyagra érzékeny. Főként a talaj P- és K-tartalma iránt igényes. séklettől függően
13 Kerlészel
193
dkgjfnövény JOO
~ eret! termes
lZZ2I ereI/en lermes
200
c;:] lomb + szar 100-
V.l0
20
VI.
10
Z/ln~j
IZ/Jnöv 2
1 nopi v/zfe/hoszna/as 2 halmozott v/zfe/hoszna/os
14-0
2
100
60
i
20
VID 20 .......... maximum
VI.
fO
20
10
20
10
_._._.- minimum
20
lX.
10
I csapadek
48. ábra. A paradic$oll1 vízfelvétele, növekedése és termésa!aku!ása Fajta: K. 42.,
Gödöllő,
1967.
Termesztett fajták
A faj ták csoportosítása különböző szempontok szerint történhet. A gyakorlatban az egyes fajták eltérő tulajdonságait a termesztési cél szerint értékeljük. Tenyészidő alapján megkűlönböztetűnk rövid, középhosszú és hosszú tenyészidejű fajtákat. (Fejlett, nem tűzdelt palánta május eleji kiültetése esetén fajtacsoportonként a vetéstől az első termés éréséig 120, 120-130, illetve BO-nál több nap telik el. 194
55. kép. Paradicsom bogyótípllsok bJ K. Jubileum, ej Harrow Canada, dJ KT. 278, ej K. Determinált San Marsano
aj K. konzerv,
a
b
c
d
e
Növekedés szerint determinált, féldeterminált és állandó növekedésű fajtákat ismerünk. Az elsőnél a hetedik-nyolcadik levél után minden levelet virágfürt követ és a hajtás virágfürttel zárul. Az utóbbinál a hetedik-nyolcadik levelet követő minden harmadik levél után van virágfürt és a hajtás növekedése folyamatos. A féldeterminált faj ták átmenetet képeznek a két típus között. A levélzet alapján a paradicsomfajtákon belül külön csoportot képeznek az ún. burgonyalevelűek. Ezek szára általában merevebb, belőlük könnyebb jó minőségű palántát nevelni. Bogyónagyság szerint kis (4 dkg-nál kisebb), közepes (4-10 dkg) és nagy (10 dkg-nál nagyobb) bogyójú fajtákat különböztetünk meg. Alakja szerint a bogyó lehet lapított (ez esetben sokszor gerezdes), megnyúlt vagy hosszúkás, illetve körte alakú. A bogyó mérete, alakja, kiegyenlítettsége fajtára jellemző, és a termelési céltól függően nagyon fontos gazdasági tulajdonság (pl. gépi szedésnél a 3 cm átmérőnél kisebb bogyó a felhordó láncon áthull, kézi szedésnél az apró gyümölcs több munkát kíván stb.). Az éretlen bogyó színe szerint lehet a gyümölcs egyszínű világoszöld vagy kétszínű, amikor a kocsány körüli részén az alapszín től elütő, sötétzöld árnyalatú. Az utóbbiak éréskor általában szebben színeződnek. Hátrányuk azonban, hogy kedvezőtlen érési körülmények között a sötétzöld rész nem érik be, a gyümölcs "zöldtalpas" lesz. Ez minőségrontó, konzervipari hasznosításkor pedig nehezíti a feldolgozást. Felhasználás tekintetében bajtatási, közvetlen fogyasztásra alkalmas és konzervipari fajtákat különböztetünk meg. Az első kettőnél főként a termesztés módja (üvegházi, fűtött vagy fűtetlen fólia alatti hajtatás, korai termesztés) határozza meg a faj ták iránti igényeket. A konzervipari fajtáknál a gyümölcs végterméket is befolyásoló tulajdonságai (pl. a szárazanyag-tartalom, a szín stb.) és egyes esetekben, egyes célokhoz a hámozhatóság jelentős. 13*
195
A fajta együttérésre való hajlamossága. A szedések számának csökkentése, illetve az egyszerre történő gépi betakarítás miatt igen fontos. Ezt különösen a virágfürtök megjelenésének gyors egymásutánisága és a fürtön belül a rövid idő alatt lezajló virágzás befolyásolja. E tulajdonságok inkább a determinált és féldeterminált fajtákban vannak meg. A következőkben a fajtákat növekedés, típus és azon belül tenyészidő szerint csoportosítjuk. Kecskeméti merevszárú. 30-35 cm magas, erős merevszárú, burgonyalevelű fajta. Bogyója 50-60 g, lapított gömb. Tenyészideje rövid, gyümö1cskötődése jó, főként fólia al~tti termesztésre ajánlható.
KT. 278. Törpe növekedésű. Bogyója 50-60 g, hosszúkás alakú, 2 vagy 3 rekeszű. Speciális konzervipari készítmények gyártására alkalmas. Szélsőséges tavaszi időjárás mellett is jól termékenyül.
56. kép. KT. 278.
Kecskeméti Determinált San Marsano. 30-40 cm-es növésű, sűrű levélzetű, elfekvő szárú fajta. Bogyója kicsi, 25-30 g, szilva alakú, kissé üreges. Színe éretten világospiros. Középhosszú tenyészidejű, kissé lassú érésmenetű fajta, kedvező tulajdonsága, hogy éretten sokáig a szárán hagyható. Pürének, hámozott vagy hámozatlan készítményekhez, valamint kisebb mértékben friss fogyasztásra használják. Bőtermő, egészséges fajta, a betegségekre nem érzékeny. Soroksári korai. 50-60 cm magas, laza lombú, hibrid fajta. Bogyója középnagy, 60-SO g, kissé megnyúlt gömb. Rövid tenyészidejű, korai szabadföldi termesztésre és fólia alatti hajtatásra alkalmas, igényes fajta.
57. kép. K. Determinált San Marsano
196
Kecskeméti 700. 50-60 cm-es növésű, laza lombú fajta. Bogyója középnagy, SO-90 g, lapított gömb, bordázott. Zöldtalpasságra és repedésre kissé hajlamos. Jó termőképességű,közepes konzervipari minőségű, a termőhely iránt igényes fajta.
Rövid tenyészideje, gyors érésüteme miatt a konzervipar és a közvetlen fogyasztók számára is értékes. Ventura. 40-50 cm magas, dús lombú fajta. Bogyója 50-60 g súlyú, hosszúkás körte alakú, sötétpiros, kissé zöld talpas. Tenyészideje rövid, a túlérést jól bírja. Termőképessége igen jó, gépi betakarításra alkalmas fajta. Chico Grande. 40-50 cm magas, erős szárú fajta. A bogyókat jól takarja. Bogyója közepes, 60-80 g, ovális alakú, egy színből érő. Közepes tenyészidejű, nagy rosttartalmú fajta. Túlérésre nem hajlamos, az érést összevárja, ezért gépi betakarításra alkalmas. Konzervipari feldolgozásakor más fajtákkal kell keverni. Kecskeméti Konzerv. 70-80 cm magas, erős szárú fajta. Bogyója nagy, 100-120 g, megnyúlt gömb alakú, éretten sötétpiros. Középbosszú tenyészidejű, kiváló termő képességű, jelenleg a legelterjedtebb konzervipari fajta. Jó tápanyagellátást kíván, a betegségekkel szembeni ellenállása jó. Kecskeméti Jubileum. 60-SO cm-es növésű, erős szárú fajta. Bogyója nagy, J 10-130 g, kissé lapított gömb. Színe sötétpiros. Középhosszú tenyészidejű, kiváló termőképességű, konzervipari fajta. A termőhely iránt igényes, betegségeknek közepesen ellenálló. Kecskeméti 3 Fl (hibrid). 40-50 cm magas, hibrid fajta. Bogyósúlya 60-70 g, alakja kissé megnyúlt, ovális gömb. Zöldtalpasságra, repedésre nem hajlamos. Rövid tenyészidejű, gyorsan leérő, minden célra alkalmas fajta. Termőképessége kiváló, a termőhely iránt igényes fajta. Harrow Canada. 50-60 cm magas növésű fajta, bogyója középnagy, SO- 100 g súlyú, lapított gömb. Vékony héja ellenére nem reped. Rövid tenyészidejű, konzervipari, de közvetlen fogyasztásra is alkalmas fajta. Termőképessége jó, a betegségekkel szemben elég ellenálló.
58. kép. Kecskeméti Jubileum
197
59. kép. Kecskeméti 3 FI hibrid
Keszthelyi üvegházi. 150-250 cm-re megnövő, hajtatófajta. Bogyója kicsi, 40-50 g, szabályos gömb alakú, zöldtalpasságra nem hajlamos. Középhosszú tenyészidejű fajta. Gyümölcskötődése kedvező. A vírusnak ellenáll, gombás betegségekre érzékeny.
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A paradicsom a tápanyagigényes zöldségnövények közé tartozik, e csoporton belül azonban a kevésbé érzékenyekhez soroljuk. Önmaga után termesztve termésejelentősen csökken. Ugyanarra a területre 3 éven belül lehetőleg ne kerüljön. Előveteménye bármely, a talajt tisztán, jó táperőben visszahagyó növény lehet. Betegségei és kártevő i miatt a csucsorfélékhez tartozó más növény, főként a burgonya nem szerepelhet a vetésforgóban. A paradicsomot a szántóföldön április elejétől vetjük, április végétől május elejétől ültetjük ki. A fejlett palántáról termesztett, rövid tenyészidejű faj ták kivételével augusztus vége előtt nem kerül le a területről. A faj ták zömének élettevékenységét az őszi fagy vagy az egymenetes betakarítás szakítja meg. Elő- vagy utónövényt ezért általában nem termel ünk vele. A talaj előkészítésénél - főként helyrevetés esetén az apró vetőmag miatt - fontos ajó magágy. Ha palántázzuk, a kiültetés idejére a talaj gyommentes és beérett állapotban legyen. Szerves trágyát ritkán használunk alá. A kezdeti fejlődés elősegítésére a korábban alkalmazott fészek trágyázás helyett a beöntözéssel együtt indító tápanyagot adunk, majd később a tömeges lombnövekedés és virágzás elősegítésére permettrágyázunk (lásd 14. táblázat). P- és K-igényének zömét alaptrágyaként adjuk. A tenyészidő alatti kiegészítő tápanyag-utánpótlás a növényvédelemhez vagy az öntözéshez kapcsolódhat. Szaporítás
Helyrevetéssel vagy palántaneveléssel szaporítjuk. A helyrevetést főként konzervipari termelés esetén használjuk. Alkalmazását korlátozza, hogy ily módon termelve a ma ismert legrövidebb tenyészidejű faj ták is csak augusztus végén, szeptember elején válnak géppel betakaríthatóvá. A korábbi érés - a konzervipari idény meg-
198
hosszabbítása és a drága betakarítógépek jobb kihasználása - végett ezért a termő terület egy részét palántázzuk. A palántanevelés, a vetés ideje a termesztési cél szerint változik. Április végi kiültetéshez a magot február végén, március elején vetjük. Későbbi vetésből átlag 6 hét alatt nevelhetünk jól fejlett palántát. A vetés idejét a tervezett kiültetési idő alapján határozzuk meg. A paradicsom az ültetés mélységére nem érzékeny. A föld alá került szárrész is gyökeret fejleszt, ezért az esetleg megnyúlt palánták süllyesztve vagy alsó részüket fektetve ültethetők. Vetőmagszükséglete palántanevelés esetén a fajta habitusától, illetve a tenyészterülettől függően 150-250 g/ha, helyre vetve ezermagsúlytól függően 0,7 -0,9 kg/ha. Tenyészterület, ápolás
A paradicsom tenyészterülete a termelési cél, a termőhelyi adottságok, a fajta habitusa és az alkalmazott agrotechnika - elsősorban a géprendszer - szerint változik. A paradicsom kísérleti megfigyelések és gyakorlati tapasztalatok szerint is jól tűri a sorba, illetve ikersorba való sűrítést. Ezért szántóföldön a növényápolási és a szedési munkák megkönnyítése és jobb gépesíthetősége végett általánossá vált az ikersoros elrendezés. Palántázáskor a paradicsomot egyesével ültetjük, helyrevetéskor fészkenként 2 növényre törekszünk. Az így kialakuló nagyobb állománysűrűség segíti a gépi szedésnél fontos termésérés koncentrálódását. Különösen gépi szedés esetén kell törekedni a kelés, illetve a palántaeredés egyöntetűségére. Kézi szedésre tervezett területen az ültetést követően 8-10 nap múlva sor kerülhet a meg nem eredt vagy kipusztult palánták pótlására. Helyrevetéskor, a növényápolás megkönnyítésére, a vetéssel egy időben gyomirtó vegyszert dolgozunk be a talajba. A sorközökben inkább technikai gyomirtást végzünk. A paradicsom erőteljes növekedése és szárának megdőlése a palánta minő ségétől, kiültetési idejétől és az évjárattól függően június első felére-derekára, helyrevetés esetén június második felére esik. Erre az időre gyommentessé kell tenni a területet, mert növényápolás később, főként a lazább bokrú, féldeterminált és folyamatos növekedésű fajtáknál már alig lehetséges. A lágy szárú, földön elfekvő paradicsom termesztésekor támrendszert csak a magasabb növésű fajtáknál, a hajtatásban és kivételesen szabadföldön, az igen intenzív korai termesztésben alkalmazunk. Gépi szedés esetében az egyszeri betakarítás, kézi szedéskor a szedésenkénti nagyobb termésmennyiség miatt a munka terme1ékenysége végett az érés koncentrálására törekszünk. Ezt megfelelő fajtával és különböző agrotechnikai eljárásokkal segíthetjük elő (pl. az állománysűrűség növelése, az érést megelőzően az időjárástól függően a vízellátottság csökkentése, vegyszeres kezelés stb.). A korai termesztésben a nyár eleji hűvösebb, terméskötődésre kevésbé alkalmas időben is jól kötödő, hidegre kevésbé érzékeny fajtákat kell termeszteni. Az érést gyorsító tetejezésre vagy a hónaljhajtások eltávolítására ma már esetenként csak a hajtatásban kerül sor. A korábbi években kezdeményezett kötődést segítő hormonpermetezés az alkalmazás technikai megoldatlansága és az akkor felvetődött egészségügyi problémák miatt nem teljedt el. A paradicsomot egyre inkább öntözéssel termesztjük. Ezt a különböző okok miatt mind intenzívebbé váló termelés teszi indokolttá. A kiegészítő vízellátás növeli a termés mennyiségét és csökkenti a termésingadozást (lásd 30. ábra). Kivételesen száraz évtől eltekintve, június második feléig a növény fejlődésére ható tényezők közül a hőmérséklet van minimumban. Ez ideig a talajban tárolt téli csapadék többnyire fedezi a növény vízszükségletét, így az első vízpótló öntözésre általában június máso199
]6. táblázat. A
különböző
módun kezelt paradicsom termésmennyiség ének alakIIIása
(A kontroll termése = 100) Fajta: Korai csemege. Gödöllő, 1955-57
Szedés napja
VlI. 16.
I
Termés
q/ha
% VII. 30.
q/ha
% V1II. 14.
q/ha
% IX. I.
q/ha
%
I
Kontroll
I
· . A Vlrag permetezve •
I
Az... egész noveny • permetezve
Egy szárra
Két szárra nevelve
0,35 0,10
12,68 3,80
5,38 1,62
4,00 1,20
2,26 0,68
15,98 4,80
42,56 12,79
20,32 6,11
33,87 10,18
31,96 9,60
142,26 42,75
150,60 45,25
133,05 39,98
115,5 I 34,71
155,98 46,87
332,81 100,00
323,77 97,28
317,18 95,30
180,65 31,25
256,73 77,14
• "Tomafix" ncvű hormonnal
dik felében, július elején kerül sor. Ezt megelőzően a kelés egyöntetűségét vagy a palánta eredését biztosítj uk öntözéssel és csak kivételesen nagy szárazságban alkalmazunk inkább frissítő-kondícionálójellegű öntözést. A tömeges érés időszakában a növény természetes csapadékból vagy öntözővízből eredő túlzott vízellátása növeli a gyümölcs átlagsúlyát, de csökkenti a szárazanyagtartaimát. A paradicsom öntözési időszaka ezért az éréstől függően június második felétől augusztus elejéig-közepéig tehető. Ezt követően csak az átlagosnál szárazabb őszön öntözünk. A paradicsom termésmennyiségét, minő ségét és biztonságát különböző betegségek cm és kártevők erősen veszélyeztetik. Főként a tenyészidő második felében a levélbetegségek okozhatnak jelentős kárt. A növény védelme már a vetőmag fertőtlenítésével, csávázásával megkezdődik. Jelentős kárt okozhat a különböző talajlakó gombák által előidézett palántadőlés. A gombák a növényt a gyökérnyaknál támadják meg, ahol a szár megpuhul, elvékonyodik és megbarnul. A kártételt a talaj vegysze res kezelésével csökken thetj ük. Törekedjünk arra, hogy az ágyak felszíne· száraz ("pirkadt") legyen, mert a betegség csak nedves talajon lép fel. Szántóföldön szükség szerint talajfertőtlenítésre is sor kerülhet. A növényvédőszerek miatti várakozási idő különösen folyamatos szedéskor okoz nehézséget. Gépi betakaritáskor a szedést megelőzően a várakozási időnek megfelelően szüntetjük meg a növényvédelmet. Szántóföldön az állati kártevők közül 60. kép. Repedt paradicsombogyók kb. június második feléig a burgonyabogár 200
ellen kell védekeznünk. Ezzel egy időben a különböző baktériumos és gombabetegségek ellen is megindul a védekezés. A vírusvektorokként is szereplő szívó kártevők fellépése esetén nyáron a védekezést ellenük is kiterjesztjük. Az élettani betegségek közül elsősorban a növény vízforgalmi zavarainak hatására fellépő gyümölcsrepedést kell megemlíteni. Ennek alakja fajtára jellemző, mértéke fajtától és az időjárástól függően alakul. A repedt gyümölcs már a száron vagy szállitás közben gyorsabban romlik, ezért a repedésre hajlamos faj ták a termesztésből kimarad nak. Szedés
A paradicsom gyümölcse a fajtától és az időjárástól függően a termés kötődésétől számítva 40-50 nap alatt fejlődik ki és érik be. A paradicsom betakarítható kézi szedésse1, szedőkocsi használatával vagy géppel. Konzervipari feldolgozásra a termést egyre inkább géppel takarítjuk be. Különösen ebben az esetben fontos a gyors termésérés, amely messzemenően befolyásolja a betakarítható termés mennyiségét. Folyamatos szedéskor a fogyasztásig eltelő idő figyelembevételével már a gyümölcs színeződésének kezdetétől szedhetünk. Az ilyen ún. "zsendülő" paradicsom átlagos nyári időjárás esetén a szedéstől számítva 24-72 óra alatt SZÍneződik be teljesen. Gépi szedés esetén a fejlett gyümölcsök beérettségi százalékában (általában 70-S0%-ban) határozzuk meg a betakarítás idejét. A géppel betakarított termést tartályládában vagy szállítókocsin, ömlesztve visszük a feldolgozóhelyre. Az így leszedett termés nehezen tárolható, ezért gyors, néhány óra alatt bekövetkező feldolgozást kíván. A kézzel szedett termést nagyság szerint válogatjuk és a felhasználási célnak megfelelően csomagoljuk. A termés szedés és szállítás közben nyomásra érzékeny, könynyen törődik, ezért óvatosan keze1j ük. Szállítás és tárolás közben különösen magas,
61. kép. Paradicsom/eldolgozó vOilaI
201
-/9. ábra. Az üveg/iúzi /iajtatott paradicsom dekádol/kél/ti szúza/ékos termés/elutása 1968-bal/
- - Ff"l'o
--25
/i'--
f-
.......-
10
5
o
(Molnár, 1969
re-
20
15
db of,o
li
1/" ,...""
I/ \ --,, / il
/
8- 1
30
IV
2
7
3
v
2
\.
I
I
,
r-... I'--. 1
3 VI
2
3
l
VII
"
,...-
2
3
-- - - ' l
VIII
....
1-
2
31
IX
X
25-30 oC-os hőmérsékleten és párás körülmények között a Botrytis nagymértékben károsíthatja. A paradicsom termésátlaga az utóbbi években ha-onként 200 q körül volt, de rendkívül nagy mértékben ingadozott. A jól felkészült, fejlett üzemek termésátlaga elérte a 350-400 q-t, egyes táblákon pedig ennek másfélszerese is előfordult. Hajtatás
A paradicsom az egyik legfontosabb hajtatott növényünk. A melegigényes zöldségnövények közül csak a paprika és az uborka vetekszik vele. Hajtatása zömmel fólia alatt történik, fűtéssel vagy fűtés nélkül. A fajtamegválasztás és ehhez kapcsolva a termesztéstechnika kialakítása a termesztőberendezésben a hőe\látás idejének hosszától függ. A hajtatott paradicsom értékének zömét a szabadföldi termés megjelenésének idejéig, június végére, július elejére le kell adnia. A termés kötődését a téli időszakban a fényerősség befolyásolja. Átlagos években február második felétől várható a kötődéshez szükséges fényerősség. Üvegházban erre az időre már jól begyökeresedett virágzó növények legyenek. Fólia alá a paradicsomot többnyire második növényként. ültetjük. Mérsékelt fűtés mellett március második felében, fűtés nélkül április elején ültethetjük ki. Az ültetéshez tápkockás, jól fejlett, de termést még nem kötött palántát használunk. Üvegházban és fűtött fólia alatt folyamatos növekedésű fajtákat termelünk. Ezekből 4-5 növényt ültethetünk l m2 -en. A fűtés nélküli fólia alá kisebb térigényű, koncentráltan érő, determinált fajtákat teszünk. A paradicsom szereti a nagy légteret, az oxigénben gazdag friss levegőt, ezért ha az időjárás engedi, minél többet szellőztessünk. A hajtatóberendezés hőmérséklete az időjárástól függően alakul. Napfényes időben 25-30, borult időben 20-25 oC körüli hőmérsékletre törekedjünk. Az éjszakai hőmérséklet ennél 7 -10 OC-kal legyen alacsonyabb. A paradicsom terméskötődésére 22-24 oC körüli nappali, 13-15 oC körüli éj zakai, érésére a 26-28 oC körüli nappali hőmérséklet az optimális. Különösen kedvezőtlen hő- és fényviszonyok esetén a paradicsom beporzását, a termés kötődését a növény különböző módon történő rázogatásával és szeIlőztetésse1 segítjük. Zárt termesztőberendezésben a többnyire nagyobb páratartalom és hőmérséklet mellett a gombabetegségek gyakrabban fellépnek. Főként a tenyészidő második felében a takácsatka károsításával is számolhatunk. A nagy értékű növény és termés 202
5,0-
3,0
",,1'//"1'.
l"'" I I
I
I
I
_ _ hosszúsdg
I
_____ citme'rO'
I
I
I
I
I
! I
I
I
/
I I I
I
I
I
I
I
I
I
I
, JO
~- '--'--'-'g~' ~~~2~5 Co
I
30r
...········maximum
_ _ napi kÖzéphőmérséklet
_._._._ minimum
I
~
csapadék
•.••.•.• ....r ...\
.
.
\
.
JO .
20
20
_........ ' ....
....
..... "
.. -
- ..... _._./ la
ID.
l-r
25
I
, 1-1
1,...- ,T ,-VII.
3
10
1-,~,
I, 17
30
50. ábra. A paradicso III lerlllésl/üvekedése Fajta: Kecskeméti 3 F, (hibrid), Gödöllő, 1975
ITuatt ezért rendszeres megelőző védekezést végzünk. A szedés megindulásától kezdve a várakozási idő miatt a védekezési munkákat lehetőleg közvetlenül a szedés után végezzük. Az üveg alatti termesztés körülményei között különösen veszélyes a paradicsom Cladosporiumos foltossága. A gomba 20 oC körüli hőmérsékleten, magas 2~
J
párateltségnél fertőz. Ellene a kémiai védekezés nem elég hatékony. Megelőzésére emiatt a védekezés mellett különös figyelmet kell fordítani a termesztőberendezések hőmérsékletére és páratartalmára. A hajtatott paradicsom termésmennyisége a termesztőberendezéstől és ezzel a tenyészidőtől függ. Fólia alatt 3-6, üvegházban 5-8 kg terméssel számolhatunk m2-enkén t. Magtermesztés
A paradicsom-magtermesztés technológiája hasonló a fogyasztási célra termelt paradicsoméhoz. Önbeporzó növény, de előfordulhat kölcsönös megtermékenyülés is. Ezért a vetőmag szaporítási fokától függően 300-800 m izolációs távolság kell. Kiegészítő munkája a növény fejlődése folyamán a szelekció. Ezt az érés kezdetén a növény fejlődése, valamint a lomb és a gyümölcs színe és alakja szerint végezzük. A következő szelekció - nemesítés esetén - a gyümölcs húsának vastagsága, színe, a rekeszek száma stb. alapján végezhető. Hibrid vetőmag termesztésekor az anyanövényeket kézzel kell kasztrál ni és beporozni. A paradicsom aránylag kis vetőmagszükséglete miatt a drága hibrid mag használata is megtérül a termelés során. A leszedett és begyüjtött érett bogyókból a magot géppel nyerjük ki. Az összezúzott bogyókból külön választjuk a hús- és a héj részektől a magot és a mag héján levő kocsonyás anyagot, amit erjesztés után vagy anélkül, mosással távolítunk el. Ezt követően a csírázó képesség megőrzése érdekében gyors szárításra van szükség. Ehhez legkedvezőbb a 25-30 oC-os hőmérsékletű levegő. A paradicsom magtermése fajtától és a termés mennyiségétől fü!;gően ha-onként 50-200 kg. A magnyerésre termelt paradicsom húsa konzervipari célra jól felhasználható.
Paprika (Capsicum annum L. - Solanaceae) Története,
jelentősége
Őshazája Amerika, ahol mint füszernövényt régóta fogyasztják. Hazánkba a török
hódoltság idején a Balkánról került. Elsőnek I604-ben Szenczi-Mo/nár A/bert említi, mint "török borsot". Nagyobb arányú termesztéséről a XIX. századtól kezdve a Duna és a Tisza déli folyása mentéről van tudomásunk. Termesztése ma is az ország melegebb részein található. A paprika felhasználásának megfelelően különböző faj ták és termesztési módok alakultak ki. Füszerként első sorban Szeged és Kalocsa környékén termelik. Zöld- (csemege-) paprikaként hajtatásra, nyersfogyasztásra, konzervipari célokra és exportra elsősorban szintén az ország délkeleti felén található. Termelési értéke tekintetében a legfontosabb zöldségnövény, termőterülete is a legnagyobbak közé tartozik. A zöldpaprikát szántóföldön 10-12 ezer, a füszerpaprikát 7-8 ezer ha-on termelj ük. Emellett különösen a zöldpaprika a kertekben is jelentős területet foglal el. Táplálkozási jelentősége is kimagasló. A zöldpaprikát gazdaságilag éretten szedve nyersen vagy feldolgozva fogyasztják, illetve konzerválják. A paradicsomalakú zöld fajta - nagyobbrészt biológiailag éretten - nyersen vagy feldoJgozva kerül felhasználásra. Mindkettő értékét elsősorban nagy vitamin- (főleg C-vitamin-) tartalma adja. A füszerpaprikát biológiai érésben szedik, szárítják, megőrlik és füszerként használják. Mind a csemege-, mind a füszerpaprikából jelentős az exportunk is.
204
ezer t
ezer ha
- - vetesferüle!
711
---- fermésmennyiseg ........... termesátlag 12
10 750
it
8
160
~
150
. .j....-;::.-,
..•...
/1
JI \ ••••••
/ I
:I \
740 130 120
\
il
\
fI fl f \ fl \ :I
I
\; I
.I 110
...•.
fl
, ••••
:/ I I ".: I
\ •....•.•.•••
\ I
\
/
I '.
/ / ....
.,' I \ \./' I
I'·
, .
'
, /
"
\
110
,
""
/
\ /
I "" I I " I I "
720
""
.....;
'\
I
I
I'
\..............., \
I I I
\
130
, \ ,\
J I
\
740
..•. ~
/
,.... J
,
,
II
\.. ......
-100
......
80
100 //,)
90
- 90
~ I
l
196/ 62 63 61f
65
,
66
67
68
69 70
71
72
7J
71f
75
51. ábra. A zöldpaprika vetésteriiletének, terll1éslIlenllyisé{[éllek és terll1ésátla{[állak alakulása ( 1961-1975)
Származása, környezeti igényei
A trópusi Dél-Amerikából származik. Dudvaszáru, nálunk egyéves növény. Hajtásrendszere bogasan elágazó, a szántóföldön 30-60 cm-re nő, egyes hajtatott fajták azonban az l m-t is meghaladják. Főgyökérrendszere van, amely a palánta kiültetésekor megsérül. A fejlődő meJJékgyökérzet főként a talaj felső 20-30 cm-es rétegét hálózza be. Egyszerű, ép szélű, nyeles levele a fajtára jellemzően változatos nagyságú, színárnyalatú. Virágai a bogas oldalágak ágvil1áiban egyesével, kettesével vagy a hajtáscsúcson csokorban helyezkednek el. Önbeporzó növény, de a fajtától és az időjárástól függően idegen megporzás előfordulhat. Termése változatos alakú, felfújt bogyó, amely a terméskocsány alakja szerint lehet felálló, félig felálló vagy csüngő. Az egyik legmelegigényesebb növényünk. Hőigénye 25± 7 oc. A hőmérsékleti szélsőségekre - különösen az alacsony hőmérsékletre - érzékeny. Fejlődésére már a 15-20 oC körüli hűvös idő is kedvezőtlen hatású. OoC alatt fagykárt szenved. Magas hőmérsékleten a rossz vízeJJátottságú növény virágját és a kötődött kis termését elrugja, a nagyobb bogyókon pedig égési sebek keletkezhetnek. Csírázási hő optimurna 25-30 oC körül van. Ilyen hőmérsékleten 8-12 nap alatt kikel. A csírázási hőminimum 25-30 napos elhúzódó keléssel 12-15 oC-ra tehető. 205
Fényigényes növény. Vízigénye is nagy. A száraz talajt nem tűri, csak könnyen nedvesség esetén fejlődik kielégítően. A tápanyagban gazdag, kötöttebb talajok növénye. Nagy és vastag húsú gyümölcsöt ilyen területen kapunk. Lazább talajon csak igen kedvező tápanyag-ellátottsággal, főként szervestrágyázással érhető el jó eredmény. felvehető
A zöldpaprika termesztett fajtái
A paprika fajtáit a gazdaságilag érett termés színe, alakja és a termesztés célja szerint csoportosítbatjuk. Korai hajtatásra a rövid tenyészidejű, kisebb hő- és fényigényű, sötétzöld színű, hegyes fajtákat használjuk. Később a fehér vagy sárga színű faj ták közül a kevésbé érzékenyek és gyorsabb fejlődésűek jöhetnek számításba. Hideg hajtatásra és korai szabadföldi termesztési körülmények közé ugyanebből a csoportból a nagyobb gyümölcsűek kerülnek előtérbe. A nyári tömeges fogyasztásban a nagy gyümölcsű, csípősségmentes ízií, világos színű faj ták szerepelnek. A konzervipar a szabályos kúp alakú, géppel könnyen feldolgozható, csontfehér, sima felületű, csípős ségmentes gyümölcsöt igényli. Ezeknél különösen jelentős követelmény.a nagy termésátlag. A paradicsom alakú zöld fajtákat biológiailag éretten, bepirosodva szedjük és első sorban különböző formában feldolgozva fogyasztjuk. Hatvani. 50-60 cm magas, vékony növésű fajta. Keskeny, hosszú, egyenes, hegyben végződő bogyója csüngő. Húsa vékony, béja kemény, íze csípős. Rövid tenyészidejű, kizáróhig hajtatásra használt fajta. Edzett, lendületesen érik, kedvezőtlenebb körülmények között is jól köt gyümölcsöt. Soroksári féldeterminált. 30-35 cm magas, féldeterminált fajta. Bogyója hosszúkás, kúp alakú, csúcsa enyhén görbül, színe sárgásfehér, felálló. Húsa közepesen vastag, édes, csipősségmentes. Tenyészideje rövid, hajtatásra és korai termesztésre alkalmas, edzett fajta, ellenállósága jó. Csokros felálló. 25-30 cm magas, determinált fajta. Bogyója megnyúlt kúp alakú, felálló, csokrosan helyezkedik el. Húsa vékony, csípősségmentes. Színe febér. Rövid tenyéhidejű, lendületesen érő fajta. Nagy állománysűrűsége és kis bogyója miatt elsősorban hajtatásra használják. Igényes, a betegségekre kevésbé fogékony.
a
b
c
d
e
f
h
g
i
c:!Jó ;
,
~
.'
,I
-.
I
,.
"
-
....-:.,-
52. ábra. Paprikabogyó-lípusok a) cseresznye, b) Hatvani, c) Elefántormány, d) Újmajori, e) Keszthelyi, f) Cecei, g) Soroksári, lz) paradicsomalakú, i) almaalakú
206
/'
62-63. kép. Csokrosfelálló
207
64-65. kép. Újmajori
co
Újmajori. 35-40 cm magas, közepesen szilárd száru fajta. A Bogyiszlói fajtából nemesítették. Bogyója felálló, széles kúp alakú, szabályos. Színe sárgásfehér. Húsa vastag, enyhén csípős. Korai, friss fogyasztásra és savanyításra alkalmas, edzett fajta. Gépi konzerv. Alacsony, elvirágzásra alig hajlamos, csokros típusú fajta. Bogyója szabályos kúp alakú, csípősségmentes, héja fehér. Igen rövid tenyészidejű, kis térigényű, a termőhe1yi adottságokra nagyon igényes fajtajelölt. A zöldpaprika helyrevetését és az egyszerre történő gépi betakarítás lehetőségét ez a fajta mutatja.
208
66. kép. Gépi konzerv
Javított Cecei. 40-50 cm magas fajta. Bogyója középnagy, széles kúp alakú, szabályos, csüngő állású. Színe fehér. Húsa vastag, csípősségmentes. Középkorai, valamennyi fogyasztási célra alkalmas, jelenleg szántóföldön a legelterjedtebb fajta. Betegségekre kevésbé fogékony, közepesen igényes. Keszthelyi fehér. Középnagy, sűrű lombú, középzöld levelű fajta. Bogyója szabályos kúp alakú, felálló. Húsa vastag, gazdasági éretten csontfehér. Csípősségmentes. Középkései, termőhelyre igényes, betegségekre kevésbé érzékeny fajta. Tartósításra kiváló minőségű, nyers fogyasztásra is alkalmas. Szentesi fehér. 35-40 cm magas, középmagas, erőteljes növésű fajta. Bogyója nagy, 3-4 bordás, tompa végződésű, felálló. Színe csontfehér. Húsa vastag, nem csípős. Kései, főként exportra termelt fajta. Igényes, betegségeknek közepesen ellenálló. erőteljes növésű fajta. Bogyói nagyok, 3-4 bordásak, tompa betűrt végűek. Csontszínű, húsa közepesen vastag, csípősségmentes. Hosszú tenyészidejű, főként exportra termelt fajta. Betegségekre fogékony, antociános elszíneződésre hajlamos, hő-, víz-, tápanyagigényes.
Soroksári. Magas,
vagy
Paradicsomalakú zöld. Középnagy, laza bokrú, sötétzöld, nagy levelű fajta. Bogyója lapított, a kocsány felőli részén többnyire mélyen barázdált, bordás gömb. Húsa vastag, színe gazdaságilag érett állapotban sötétzöld, éretten sötétpiros. Nagyrészt biológialag éretten, elsősorban konzervipari felhasználásra (pritamin, olajos paprika stb.) használt, hosszú tenyészidejű fajta, amely csemegepaprika-exportunknak is jelentős részét adja. Termőképessége aránylag kicsi, a Szentesi és a Pallagi típusát termeljük. Az utóbbinál kialakulóban van egy termesztési szempontból fontos korábbi változat. 14 Kertészet
209
67 -68. kép. Javíloll cecei
Szarvasi 11. Magas, vastag szárú, sötétzöld, középnagy levelű fajta. Bogyója rövid kúp alakú, sima felületű, oldalt álló vagy csüngő. Színe éretlenül sötétzöld, éretten sötétpiros. A Paradicsomalakú zöldhöz hasonlóan elsősorban konzervipari célra használjuk, de zöld bogyója az előbbi fajtánál sokrétűbben hasznosítható. Életerős, ellenálló fajta. Hátránya, hogy bogyója kisebb, mint a Paradicsomalakú zöld fajtáé.
210
69-70. kép. Soroksári
t
14'
2ll
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A paprika termőhelyi igényét tekintve a legérzékenyebb zöldségnövényeink közé tartozik. Csak öntözéssel termeljük. Öntözés nélkül ma már tápanyagban gazdag mély fekvésű, üde talajokon is csak kivételesen fordul elő. MonokuItúrában termesztve talajúntság lép fel, ezért 3-4 éven belül paprika - vagy a vele rokon, a csucsorfélékhez tartozó más növény, amelyekkel közös betegségei és kártevői vannak ne kerüljön ugyanarra a területre. A paprika palántázása május derekától kezdődik, ezért előtte korán lekerülő zöldségnövény már nem termeszthető. A talaj-előkészítésre, a talaj beérésére érzékeny, ezért az őszi mélyszántást megkívánja. Tavasszal az ültetésig sekélyen műveljük, majd a kiültetés előtt az ültetés mélységéig kultivátorozzuk és simítózzuk a talajt. Tápanyagigényes növény, a közvetlen szervestrágyázást jól hasznosítja. Régebben ha-onként 800-1000 q szerves trágyát is basználtak alá. Ma ha-onként 250-350 q-t adunk, és ezt a talaj tápanyagtartalmától függően 12-15 q vegyes műtrágyával egészítjük ki. A szerve trágyát, a K-műtrágya egészét, valamint a P-műtrágya felétkétharmadát ősszel, alaptrágyaként adjuk. N-t ősszel az elővetemény szár- és gyökérmaradványainak lebontásához adunk. A P további részét az ültetést megelőző talajműveléskor adjuk, a N-t pedig 2 vagy 3 alkalommal fejtrágyázásra használjuk fel. Gyengébb talajon a paprika nyomelemeket is tartalmazó permettrágyázása is hatásos. Szaporítás
A paprikát magról szaporítjuk és ma még kizárólag palántaneveléssel termesztjük. A gépi betakarítbatóság céljából új, rövid tenyészidejű fajtáival eredményes helyrevetési kísérletek folynak. A jó mínőségű paprikapalánta nevelése 6-8 hétig tart. A késői fagyokat követően, május derekától ültethető ki. így a magvetést tíízdelés nélküli palánta előállításáboz március második felében kezdjük. Az ország déli részén szabadföldi korai termesztésre a palánta egy részét már április végén kiültetik. Erre a célra március elején vetett magból jól fejlett palántát használnak. Hajtatásban és kivételesen a korai szabadföldi termesztésben táp kockás palántát alkalmaznak. Ilyenkor egy-egy tápkockában két növényt nevelnek. Az értékes szaporítóanyag miatt szabadföldön a tápkockás palántát is a késői fagyok után ültessük ki. A paprikamag csírázásához magas hőmérsék letet igényel. Palántanevelésnél a kelési időt előcsíráztatott vetőmag felhasználásával gyorsíthatjuk meg. J1yenkor azonban csak kellően felmelegedett talajba vethetünk. Vetőmagszükséglete 1,5-2,5 kg/ha.
Tenyészterület, ápolás
A paprika tenyészterületét a fajtától és a talaj termőképességétől függően állapítj uk meg. A tenyészterület alakját a növényápolás és a szedés gépesíthetősége befolyásolja. Az utóbbi miatt kiterjedten alkalmazzák az ikersoros elrendezést. Az ültetés gyorsítására szokásos a kétszálas palántázás, ilyenkor azonban az egyik növény sokszor lemarad, s ez a korai és az összes termést is csökkenti. A tőtávolság 15-30 cm, a sortávolság pedig - ikersoros ültetés esetén a szélesebb sortáv - a növényápolási és szedési munkák miatt 50-60 cm. A kiültetés után 8-10 nap múlva pótoljuk a meg nem eredt palántákat. Ezt követi az első kapálás, melyet az első szedésig még 2-3 alkalommal ismétlünk. Ezután, kLilönösen a tömődésre hajlamos talajokon mindegyik vagy minden második öntözést talajlazítás követ. Kialakulóban van a gyomirtó vegyszerek használata. Ezek a növény 212
400
300
<::
VI{ 70%-ncÍI rendszeresen öntiizőtf
".<..,.,.
"./".
'....
200
e!Jyszer dntázo/! (VI/20) ",/' m.a'sodlk kriTikus idóponl .'/ .. ontdzetlen
"
.....
.......................
.....
._._._
../~./
.
..........................................
tOO
6 1955 53. ábra.
EI/érő
'966
8
8
3
1968
'969
öntdze'sek szcÍma
dt/ag
vízellá/ástí zöldpaprika /erllléslllel/I/yisége (hé/I/apol/kél// szede/l kísérle/bel/) Fajta: Keszthelyi fehér, Kalocsa, 1965-1969
fejlődésének első időszakában kielégítő gyommentességet biztosítanak, emellett a gyomok kezdeti gyérítésével a későbbi technikai gyomirtást is könnyítik. A paprika nagy állománysűrűsége miatt is érzékeny a növényápolási munkákra, ezért lehetőleg gyommaggal kevésbé fertőzött talajra kerüljön és a gyomok gyérítését már az előző évi talaj munkák során kezdjük meg. Kivételesen kedvező, jó vízellátottságú termőhelytől eltekintve csak öntözéssel termeszthető. Nagy hőigénye miatt erőteljes növekedése csak június derekán, a nagyobb felmelegedéssel indul meg. Eddig a szükséges vizet a talajban tárolt téli csapadékból biztosítani tudja, ezért az öntözés hűtőhatásának elkerülése végett az első öntözésére általában június második felében kerül sor. Ettől kezdve a hőmérséklet és a csapadék alakulásától függően átlag 10-12 napos fordulóval öntözünk. Így augusztus második feléig az átlagosnál szárazabb években 5- 7 öntözés is szükséges. A biológiai érettségben szedett paprikát, az érés gyorsítása érdekében, abepirosodás kezdetétől csak kivételesen száraz időben öntözzük. Így az öntözések száma június végétől augusztus elejéig 3-4-re csökken. A paprika növényvédelménél főként a vírusokra kell tekintettel lennünk. Ellenük a védekezés megfelelő vetőmaggal, illetve csávázásával kezdődik. Termesztése során a vírusvektorok - főként a levéltetvek - ellen kell védekeznünk. A palántadőlést a talaj fertőtlenítésével, gyors kelést és növényfejlődést biztosító feltételekkel előzhetjük meg. Rendszeresen védekezni kell a különböző gombás és baktériumos megbetegedések ellen is. Ez a munka közvetlenül a kiültetés után, a levéltetvek elleni védekezéssel együtt megkezdhető. Száraz évjáratban a takácsatka károsításának megelőzésére kell felkészülni. A mocskos pajor vagy a bagolylepkék hernyói ellen talajfertőtlenítést végezhetünk és a fiatal lárvák ellen védekezünk.
213
q/hj
Szedés
7naponkenf/ szedés
A paprikánál3 érettségi fokot különböztetünk meg. Gazdaságilag érett a gyümölcs, ha húsa kemény, JOO bőre sima, felülete fényes, elérte teljes nagyságát és ..• 1966 250 ....•.... ezen az érettségi fokon a fajtára jellemző, a csontfehértől a sötétzöldig ter200 jedő színárnyalatot. Az átmeneti érettség a biológiai éré~re jellemző vörös vagy 150 ....................·····,968 sárga szín kialakulásával ............ kezdődik. Biológiailag érett 100 a termés, ha a gyümölcs VKsz 70 % -nal rendsz önt egész felülete erre az érett....... iJntdzef/en ségre jellemző vörös vagy 50 néhány fajtánál sárga színű. A zöldpaprika nagyobb részét gazdasági érettségi VIII. 10 20 IX iD 20 X VII. 20 fokon szedjük. A korai fajták szántóföldön július első 54. ábra. Az élkezési paprika érésülellle egy csapadékos felében kezdenek érni. Az (/966) és egy száraz évben (1968) érés folyamatos és az őszi Fajta: Keszthelyi fehér, Kalocsa fagyokig tart. A termés zömét a legtöbb fajtánál augusztusban takarítjuk be. A szedésre kb. 7-14 naponként kerül sor. Melegebb időben és az érés kezdetén sűrűbben, tömeges érésnél gazdaságossági okokból és a növényvédelemmel kapcsolatos várakozási idő miatt ritkábban szedünk. A biológiai érettségben betakarított fajtákat augusztus második felében kezdjük szedni. Ezeknél különösen vigyázni kell arra, hogy az értékesíthető termést még az őszi fagyok beállta előtt betakarítsuk. Fagyveszély esetén a félig érett vagy a zöld gyümölcsöt is le kell szedni. A leszedett termés hűvös helyen néhány napig viszonylag kis súlyveszteséggel tárolható. A paprika termésátlaga az elmúlt években 120 q/ha körül alakult, a jó gazdaságok azonban ennek a 2-2,5-szeresét érik el. 1068
350
f
,
Hajtatás
A paprika az egyik legfontosabb hajtatott melegigényes zöldségnövényünk. Nagy hőigénye miatt a hajtatás idejétől függően különböző intenzitással fűtött vagy fűtetlen termesztőberendezésekbe - elsősorban fólia alá - kerül, hidegtűrő zöldségnövények után. Kiültetése így nagyrészt március végén, április elején kezdődik. A termesztő berendezéseket május derekától, a még melegigényes zöldségnövény palántái után is jól hasznosíthatjuk vele. A hajtatásban fejlett, már virágzó 10-12 hetes, tápk-ockás, kétszálas palántát használunk. Ezekből m2 -enként 8-10 db-ot ültetünk. A paprika a hidegre nagyon érzékeny, ezért a hajtatóberendezés hőmérsékletét az időjárástól függően éjszaka 18-20, nappal 24-26 oC körül kell tartani. Figyelemmel kell lenni arra, hogy nemcsak a fagyot, hanem a tartósan hűvös időjárást és az erősebb éjszakai lehüléseket is megsínyli.
214
71. kép. Paprikahajtatás jó/ia a/att (Tompai Kossuth Mgtsz, 1974)
Magtermesztés
A szükséges szelekció kivételével a magtermő paprika munkái azonosak a fogyasztásra termelt paprikáéval. Önbeporzó növény, azonban az időjárástól függően többkevesebb idegen megporzás is előf~rdul, ezért elit vetőmagtermesztésnél 800, T. fokú szaporításnál 500, szokvány vetőmagnál 300 m-es térbeli izoláció szükséges. A magtermő paprika gyümölcsét biológiai éréskor szedjük. A gyümölcs húsa konzerv célra használható. A magvakat tartó, úgynevezett csumáról vizes vagy száraz dörzsöléssel választj uk le a magot. A vizes eljárás egyúttal válogatást is jelent, mert a léha magvak a víz felszínén úsznak, s így eltávolíthatók. A magot a fejtés után szárítanunk kell. Erre legfeljebb 35-40 oC-os, élénk levegő mozgást biztosító szárítóberendezés alkalmas. Termésmennyisége fajtától függően 1,5-2 q/ha. A
fűszerpaprika
termesztett fajtái
Az ugyancsak biológiailag éretten szedett és feldolgozott fűszerpaprika-fajtáknál a termésmennyiség mellett azonos jelentőségű a minőség, főként a nagy festék tartalom és a jó fűszerezőképesség. Helyrevetésnél és gépi betakarítás esetén különösen fontos fajtatulajdonság a rövid tenyészidő és a koncentrált érés. A termesztett fűszerpaprika-fajták külső megjelenés és termőhelyigény szempontjából a Magyar hegyes fajtacsoporthoz tartoznak. Közöttük csípős és csípősségmentes fajtákat különböztetünk meg.
215
Csípősségmentes
fajták
Kalocsai E-15. Folytonos növekedésű, magas fajta. Bogyója nagy, csüngő. Középkései, jó tűrőképességű, intenzív körülmények között jó termőképességű. Termelése palántázással ajánlott. Kalocsai 57-231. Magas, folytonos növekedésű, ritka lombú fajta. Bogyója felálló. Középkorai érésű, intenzív körülmények között jó termőképességű. Felálló bogyója miatt kézi szedése nehézkes. Helyrevetéssel vagy palántázással termelhető. Szegedi 16. Magas, ritka levélzetű, folytonos növekedésű fajta. Bogyója csüngő. Korai, intenzív körülmények között jó termőképességű. Palántázásra ajánlott. Kalocsai determinált 601. Alacsony, kevés lombú, determinált növekedésű fajta. Bogyói csokrosan helyezkednek el, felállók. Rövid tenyészidejű, kedvező termőhelyi adottságok mellett jó termőképességű. Helyrevetésre és gépi betakarításra ajánlott. Kalocsai merevszárú 622. Középmagas, ritka levélzetű, féldeterminált fajta. Bogyója felálló, így kézzel nehezen szedhető. Rövid tenyészidejű, a betegségekkel szemben jó tűrőképességű, intenzív körülményeket kíván. Palántázással és helyrevetéssel is termelhető. Csípős
fajták
Szegedi FO-3. Igen korai, folytonos növekedés ű, középmagas fajta. Termise csüngő. Gyengébb termőképességű, a termőhelyi adottságokhoz jól alkalmazkodik. Palántázásra javasolt. Kalocsai V-l. Középmagas, folytonos növekedésű fajta. Termése csüngő. Jó termő gépi betakarításra alkalmas, betegség-ellenálló fajta. Termesztése helyrevetéssei és palántázással is ajánlott. képességű,
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A fűszerpaprika termesztése nagyobbrészt Kalocsa és Szeged környékén koncentrálódott az arra szakosodott, sokszor több száz ha-os méretű üzemekben. Emiatt növényváltása szántóföldi növényekkel is történik. Kedvező előveteménye a gabona, mert annak betakarítását követően a szervestrágyázás és a talaj-előkészítés jól elvégezhető. Jó előveteményei a hüvelyesek is. A zöldpaprikához hasonlóan monokultúrában termése csökken, és nemkívánatos előveteményei a vele rokon más csucsorfélék. Tápanyagigényes növény, az istállótrágyátjól hasznosítja. A ha-onként alkalmazott 250-300 q istállótrágyát műtrágyával egészítjük ki. A talaj tápanyag-ellátottságától függően ha-onként 100-150 kg NPK-hatóanyagú műtrágyát javasolnak. A P-és a K-műtrágya nagyobb részét ősszel, mintegy 20%-át és a N 213-át a vetést, illetve ültetést előkészítő talajműveléssel adjuk. A N-műtrágya fennmaradó 1/3 részét a tenyészidő folyamán használjuk fel. Kiegészítő trágyaként főként a mikroelemek miatt a tenyészidő során permettrágyázást is alkalmaznak.
216
72. kép.
Fűszerpaprika pa/álllalleve/ése jő/ia
a/ali
Szaporítás
A fűszerpaprikát magról, helyrevetéssel vagy palántázással szaporítjuk. Régen a magvetés volt az általános, később a palántázás terjedt el, ma a termelési feltételek változásával újra előtérbe került a helyrevetés. A fűszerpaprika szaporításához 2-3-szor annyi palántát használunk, mint a zöldpaprikához. A palántát 5-6 leveles korban ültetjük ki, m2-enként 20 g vetőmagból kb. kétezer palántát nevelhetünk. Így egy ha termőterülethez 100-150 m 2 palántanevelő felület szükséges. A drága és nehéz palántanevelés szükségessé, a vetés technikai fejlődése, a vegyszeres gyomirtás és a rövidebb tenyészidejű faj ták terjedése mindinkább lehetővé teszik a helyrevetést. Ma már egyes gazdaságok szinte kizárólag ezt a szaporítási módot használják. A füszerpaprika helyrevetésének ideje: március vége, április eleje. Helyrevetésnél a különböző szempontoknak megfelelő állománysűrűség most van kialakulóban. A palántázáshoz képest ilyenkor nagyobb, legalább 1,5-2-szeres tőszám szükséges, egyes helyeken azonban még ennél is több növényt nevelnek. Tenyészterület, ápolás
A fűszerpaprika tenyészterületét a szaporítás módja és az ehhez alkalmazkodó fajta befolyásolja. A palántázott füszerpaprika sortávolsága a növényápolás érdekében legtöbbször nem csökken 60 cm alá. A tőtávolság a fajtától - a növény nagyságától, növekedési típusától - függően 20-30 cm körül alakul. Egy fészekbe 3-5 növény kerül. Ily módon ha-onként 250-300 ezer palántát ültetnek. 217
q/no 250
200
150
.....
.~..... ......."..
100
J 2
if
7
7
1
6
5
őn/özesek sza'ma VI( 70 % - na'/ öntözesek sz,jmo VI( 50 % - ndl
I
1965
I
1966
55. ábra.
7967 Ef/érő
1968
1969
állag
vízeffá/ástÍ fűszerpoprika /ermésmellllyisége
Fajta: E. 15., Kalocsa, 1965-1969
Helyrevetés esetén a sortávolságot a technikai gyomirtás lehetősége befolyásolja. Ha sikerül azt vegyszeres gyomirtással kiküszöböl ni, a sortávolság 15-20- cm-ig is csökkenhet. A tőtávolságot elsősorban a fajta igénye és az egyszerre érés követelményei határozzák meg. A zöldpaprikához hasonlóan a fűszerpaprikánál is a vegyszeres gyomirtás csak a fejlődés első időszakában ad kielégítő eredményt. Ezt követően technikai eszközökkel kell a gyom mentességet biztosítani. Kalocsa környékén a fűszerpaprika nagyobb részét és Szeged környékén is egyre nagyobb hányadát öntözéssel termelik. A fűszerpaprika öntözése a biológiai érettségben szedett csemegepaprikáéhoz hasonló. Az első vízpótIó öntözés itt is június végén történik. Ezt megelőzően száraz április esetén az egyöntetű kelés vagy eredés érdekében kelesztő-indító öntözésre lehet szükség. Az érés elősegítésére a gyümölcsök bepirosodása kezdetén, augusztus elején - kivételesen száraz nyártól eltekintve - megszüntetjük a kiegészítő vízellátást. Ily módon június végétől augusztus első feléig 2-4 öntözésre lehet szükség. Az öntözés hatása az időjárástól függően eltérő mértékű. A túlzott öntözés vagy a sok természetes csapadék hatására a fűszerpaprika szárazanyag-tartalma és festéktartalma csökken. Ezért az érés időszakában csak kivételesen öntözünk. A füszerpaprika betegségei és kártevői hasonlóak a zöldpaprikáéhoz, s az ellenük való védekezés is azonos szempontok szerint alakul. Szedés
A füszerpaprikát teljesen érett állapotban szedjük. A munka a palántázott növényeknél augusztus második felében, a helyrevetett állományban szeptember elején kezdődik. A csak részben érett, barnáspiros, "kormos" vagy részben zöldfoltos termést nem szabad leszedni. A termést kézi szedés esetén kettő, de legfeljebb három alkalommal betakarítjuk. Az első érett gyümölcsök eltávolításával a száron maradó többi gyümölcs érését is gyorsítjuk.
218
J
73. kép.
Fűszerpaprika zsáklzálós
74. kép.
szárítása Bátyáll
Fűszerpaprika szárítása
zsáklzálóball
(dr. Kovács Zoltánné felvétele)
219
__________
Újabban eredményes kísérletek folynak a gépi szedésre. A termést a gép alombbal együtt letépi a növényről, majd elválasztja a lombtól és tartálykocsiba gyűjti. Gépi betakarítás esetén a fajta megválasztásával és az agrotechnikával a koncentrált és teljes beérésre törekszünk. Az egyik legfontosabb, megoldásra váró feladat, hogya gép minél kevésbé törje a termést. A gépi betakarítás feltételeinek jobban megfelel a vetett, sűrű, egyenletes növényállomány. A leszedés után a fűszerpaprikát utóérleljük. Ennek során a gyümölcs víztartalmának nagy részét elveszíti, a festéktartalom jelentősen nő, a cukor- és a C-vitamintartalom viszont csökken. Régebben a fűszerpaprikát füzérbe fűzve szárították, ma az utóérlelés számos formája közül a zsákhálós, a ládás és a hőkezeléses eljárást használják. A gépi betakarítás kívánalmai miatt a jövőben várhatóan egyre inkább az utóbbi (a szikkasztás, majd az azt követő szárítás) válik általánossá. Tojásgyümölcs (Solanum melongena L. - Solanaceae)
Kelet-J ndiából származó növény. Padlizsán, törökparadicsom néven IS Ismeretes. Termesztése Európában főleg a déli országokban terjedt el. Újabban azonban az elkészítési módok megismerésével nálunk is terjed fogyasztása. Egyéves, hőigényes növény, környezeti igényei a paprikáéhoz hasonlóak, nálunk többnyire azzal együtt fordul elő. Termesztése szintén a paprikáéhoz hasonló. Magról vetve palántaneveléssel szaporítj uk. Fajtáira jellemző a különböző, de általában sötétlila szín és eltérő nagyság. Tojás alakú gyümölcseit gazdaságilag érett állapotban a teljes kifejlődése után szedik. Egy-egy tő általában 4-S gyümölcsöt ad. Nálunkjelenleg inkább csak különlegesség.
75. kép. Tojásgyümölcs
220
l
Kobakosok
Sárgadinnye (Cucumis melo L. - Cucurbitaceae) Története,
jelentősége
Régóta termesztett noveny, amely az ókori Mezopotámiából, Egyiptomból és Szíriából terjedt el. Hazánkban már a XI-XII. században több oklevél említi. Lippay (1664) régen ismert és termesztett növényként írja le. Részletesen ismerteti melegágyi hajtatását, palántanevelését, fészektrágyázását és visszametszését. Később is kedvelt és általánosan elterjedt nyári gyümölcs, amelyről több önálló könyv is megjelent (Szabó, 1790, Szontagh, 1853-54, Girókuti, 1886). Az ország egész teriHetén termesztik. Egyes termesztőtájai - a bihari, a csongrádi és különösen a hevesi - kiemelkedő jelentőségre tettek szert. Az utóbbiról a dinnye talajuntság miatt ma már nagyrészt kiszorult és helyét más zöldségnövények, főként a paradicsom és az uborka foglal ták el. A hevesiek azonban továbbra is dinnyetermelők maradtak. A század eleje, de különösen az 1930-as évek óta a termesztés idejére az ország különböző részeire vándorolnak és más gazdaságokban mint dinynyések szerződnek. A nagyüzemi termelési technológia kialakulásának hiánya mellett többek között ez a nehéz életmód az oka annak, hogya dinnye - különösen a sárgadinnye - termőterülete fokozatosan csökken a szántóföldön, s azt a kertek termelése csak részben helyettesíti.
ezer t
ezer ha - - vetésterü/e!
q/ha
- - - termésmennyiseg . .__.. termesat/ag
100
90
J 50 Ifa
80
_---
2
70
..../ ...... _. ... '-
JO
60
\ ...'
20
70 I
l
196"f 62
I
I
I
63
54-
6'5
,---.
6'6
67
I
I
68
6'9
-r 70
71
72
73
74-
75
56. ábra. A sárgadinnye vetésterületének, terll1ésll1ennyiségének és ter/llésátlagának alakulása (196/-/975)
221
Jelentős vas-, mészsó-, vitamin- és cukortartalmú, kedvelt nyári gyümölcs. Nyersen fogyasztják, de a konzervipar is készít belóle cukrozott gyümölcsöt, befőttet, éretlen termése pedig savanyításra használható.
Származása, környezeti igényei
a Keletről, valószínűleg Indiából származó, heverő, dudvaszárú, egynyári növény. Indái a talajon elágazva l-3 méterre is elkúsznak. Főgyökérrend szere van, dús oldalgyökérzete nagyrészt a talaj felső rétegében helyezkedik el és vízszintesen több méterre is behálózza a talajt. Idegen megporzású növény, virágai egy- és kétivarúak. A megporzást nálunk főként a méhek, kisebb mértékben más rovarok (hangyák stb.) segítik. Az önbeporzás az első (kétivarú) virágoknál fordul elő. Termése kobak, a magvak a gyümölcs közepén a hústól elválasztva helyezkednek el.
b
c
d
e
76. kép. A kobakosok magvai aj sárgadinnye,
bJ görögdinnye, ej uborka, dJ spárgatök,
ej sütőtök
"A" BeJlegardi kantalup
"B" Muskotály Co
%
A'
df ...-.. J5
/00
% IOO
CO
.. B" __
so
25
.~.:-:::::::~~
20
.._ _
·
'10
~_ _- -
........... 15 15
50 ............ 40
/0
102
3
"
5
fi
7
8
9
70napak
szamo
2
57. ábra. Sárgadinnyemag csírázási ideje és százaléka (Molnár,~1960)
222
J
I
r
"
5
I
fi
7
8
i
g
különböző hőmérsékleten
10napak szdmo
Melegigényes noveny, fejlődési hőoptimuma Markov (1953) szerint 25±7 oC. A hidegre nagyon érzékeny. O oC alatt fagykárt szenved. Csírázási hőoptimuma 12-14 oC felett van. Ilyen körülmények között azonban 20-25 napig is elfekszik a talajban és eközben sok mag elpusztul. Optimális, 25 oC hőmérsékleten 6-8 nap alatt kikel. Fényigényes növény. Sok és jó termést csak meleg, napsütéses nyáron ad. Hűvös, borús időben a már kötődött kis termését is elrúgja. Vízfogyasztása nagy. Finom, nagy területet behálózó gyökérzetével azonban jól hasznosítja a talaj nedvességét, ezért jól tűri a szárazságot is. A lazább szerkezetű, könnyen melegedő, levegős talajok növénye. A hideg, kötött talajt nem szereti. Tápanyag-, elsősorban N- és K-igénye különösen fejlődése kezdetén nagy. Termesztett fajták
A sárgadinnyét a termésérés ideje, a termés alakja, héjalakulása (színe, gerezdessége, parázottsága) és a terméshús színe szerint csoportosíthatjuk. A termés gerezdessége szerinti legelterjedtebb rendszerezés alapján 3 csoportot különböztetünk meg: turkesztán típus (sima felületű, parázott héjú), ananász típus (enyhén gerezdes, esetenként parázott felületű) és kanta/up típus (erősen gerezdes, többé-kevésbé rücskös felületű). A konstans faj ták mellett az utóbbi években a hibridek is megjelentek.
Ezüst ananász. Közepes fejlődési erélyű, középnagy, hamvaszöld levelű fajta. Gyümölcse lapított gömb alakú, bordás, sima felületű. Héja éretlenül zöld, ezüstösen márványozott, éretten ezüstössárga. Húsa sárga, közepesen kemény, gyümölcse 1-1,5 kg. Igen korai érésű, termőképessége közepes. Minősége gyenge, de koraisága és jó szállíthatósága miatt mind a termesztők, mind a fogyasztók kedvelik. Legnagyobb területen termesztett tájfajtánk. Hibrid 7. Közepes növekedésű, szürkészöld, finom lombú fajta. Termése tojásdad alakú, enyhén lapos, héja erősen recés, színe világossárga. Héja közepesen vastag, kemény, ezért jól szállítható. Átlagsúlya 1-1,2 kg. Jó termőképességű,betegségeknek ellenálló fajta. Magyar kincs. Közepes fejlődési erélyű, aránylag kis levélzetű fajta. Gyümölcse gömb alakú, átlagosan l kg súlyú, erősen paraléces héjú. Éretlenül sötétzöld, éretten szalmasárga. Héja vékony, a hús színe zöldesfehér, puha. A gyümölcs értével megpuhul, nehezen szállítható. Közepes termőképességű, rövid tenyészidejű fajta. A koraiak között a legjobb minőségű. A szárazságot jól tűri, az ország egész területén termeszthető. Homok kincse. Erőteljes növekedésű, rövid ízközű hibrid fajta. Termése kissé megnyúlt, gömb alakú, átlagsúlya l kg, paralécekkel sűrűn hálózott. Húsa vastag, halványsárga. Jó termőképességű és jó minőségű, rövid tenyészidejű fajta. Kevésbé jól szállítható. Bellegardi kantajup. Középerős növésű, sötétzöld levelű, dúslombú fajta. Gyümölcse gömbölyű, erősen gerezdes, a virág felőli részén kissé benyomott. Éréskor száráról leválik. Héja vastag, sima, éretlenül sötétzöld, ezüstös színnel márványozott, éretten világossárga, sötétebb sárga foltokkal. Húsa narancssárga, kemény. Átlagsúlya 1-1,2 kg. t.\ Középhosszú tenyészidejű, a vízellátásra érzékenyebb, gyengébb minőséget adó fajta. Vastag héjú, jól szállítható.
223
77. kép. Hibrid 7
78. kép. Magyar kincs
224
79. kép. Bellegardi kan/a/up
Muskotály. Hosszú, erős indájú, nagy levelű fajta. Termése kissé megnyúlt gömb, enyhén gerezdes. Színe éretlenül világoszöld, sötétzöld foltokkal, éréskor szalmasárga, sötétzöld foltokkal. Húsa világoszöld, puha, lédús. Átlagsúlya 0,8- 1,2 kg. Középkései érésű, kiváló minőségű fajta. Vékony héjú és puha húsú, nehezen szállítható. Nagyobb távolságra szállításkor gondosan kell csomagolni.
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Trágyaigényes noveny. A mezőgazdasági forgóban legtöbbször kalászos után, trágyázott talajba kerül. Nagy tenyészterülete miatt esetenként még ma is alkalmazzák a fészektrágyázást. Ezt a kiültetés előtt 2-3 héttel végzik. A fészekbe 1-2 kg érett trágyát tesznek, majd földdel takarják úgy, hogy a fészek az ülepedés után is a talaj felszíne fölött legyen. Ha a dinnye tövénél tányér keletkezik, az összefutó víz miatti tartós nedvesség a dinnye gyökérnyak-rothadását okozhatja. Középkötött vagy kötött talajon termelve fontos az őszi mé!yszántás, könnyű homokon tavasszal szántunk alája.
Szaporítás
Magvetéssel szaporítjuk, nagy tenyészterülete miatt többnyire fészkesen. A regl termesztői gyakorlat a vetést az év századik napjára javasolja. Ilyenkor vetve hűvös tavaszon a mag csírázása lassú és sok elpusztul belőle. Ezért a vetést április végén ugyanabba a fészekbe előcsíráztatott maggal megismételhetjük. IS Kertészet
225
Korai szabadföldi termesztéshez a dinnyét palántázzuk. A szaporítóberendezésben előcsíráztatott mag optimális hőmérsékleten 4-6 nap alatt kikel. A dinnye nem tűri az átültetést, ezért palántáját nagyobb méretű, kb. 8 X 8 cm-es gyep- vagy tápkockában neveljük. A palántanevelés ideje 4-5 hét. A növényeket a késő tavaszi fagyok elmúltával május közepén ü!tetjük ki a szabadba. Vetőmagszükséglete ha-onként palántanevelésre 0,5-0,75, helyre vetve 1,52,S kg. A tapasztalatok szerint a 2-3 éves mag életképesebb és jobb termőképességű. az
Tenyészterület, ápolás
A sárgadinnye tenyészterülete a talaj termőerejétől és a fajtától függően 100-120 X 80-120 cm. Nagy tenyészterülete miatt a hajtás megdőléséig (a 25-30 cm-es hossz eléréséig) a növényápolás géppel jól végezhető. A fészek első kapálására az első lomblevelek megjelenése után kerül sor, ugyanakkor egyeljük is. Egy-egy fészekben általában két növény marad. Szükség esetén a dinnye egyik fészekből a másikba földlabdával áthelyezhető. A növényápolást sekélyen végezzük, mert a gazdagon elágazó gyökérzet aránylag közel van a föld felszínéhez. Utolsó kapáláskor június végén, július elején az indákra a szél kártétele ellen egy-egy kapavágás földet teszünk és így a növényt "lekampózzuk". A dinnye növényvédelme a vetőmag csávázásával kezdődik. Ezzel főként a fenésedés, az uborka- és dinnyevész, a szögletes levélfoltosság és a mézgásodás kártételét csökkentj ük. A kiültetésre csak egészséges palántát használjunk! A peronoszpóra ellen 2-310mbleveles kortól szükség szerint 4-5 alkalommal védekezzünk. Ez a permetezés más levélbetegségek ellen is védelmet nyújt. Többnyire csak a tenyészidő végén jelenik meg a lisztharmat. Ellene ettől kezdve szükség szerinti ismétléssel védekezzünk. A nagy károkat okozó uborka-mozaikvírus kártételét a csávázás is csökkenti. A levéltetvek, tripszek és egyéb szívó rovarok irtása is fontos. Más állati kártevők (pajorok, drótférgek stb.) ellen csak ritkán kell rendszeresen védekezni.
Szedés
A gyümölcs éréskezdete a virág kötődésétől számítva fajtától és időjárástól függően 30-40 nap múlva várható. Borús, hűvös időben az érés elhúzódik, a cukortartalom, valamint az íz- és zamatanyagok nem fejlődnek ki, a növény a virágait, esetleg a már kötődött kisebb gyümölcseit is elrúgja. A dinnyét az érés üteméhez alkalmazkodva 2-5 naponként, lehetőleg a hajnali órákban szedjük, még mielőtt a gyümölcs felmelegszik. Az érettség megállapítása nagy gyakorlatot kíván. Éréskor a gyümölcs zöld színe fajtára jellemzően megsárgul, a kocsánynak a terméshez illeszkedő része körülreped, esetleg a kocsány is bereped, s a gyümölcs a száráról könnyen leválik. Érezhetővé válik a fajtára jellemző illat, a gyümölcs a kehely felőli oldalon rugalmas lesz. A sárgadinnye a teljes érés előtt szedve hűvös helyen utóérik. A korán szedett gyümölcs azonban ha később meg is puhul, élvezhetetlen. A leszedett gyümölcsöt szállitás előtt és közben takarással védjük a nap melegétől. Korai termesztés esetén ládában, később ömlesztve szállítjuk. Termése ha-onként 100-150 q. Hajtatás
Hajtatása nálunk nem jelentős, a fólia alatti termesztése hazánkban most kezd kialakulni. Többnyire másodnövényként, áprilistól kezdve hajtatjuk. A kertekben
226
korai szabadföldi termesztésben az éjjeli fagyoktól fóJia alagúttal védhetjük és ezzel kezdeti fejlődését is segítjük. Esetleg a régen alkalmazott kis melegágyi keretekben hajtatjuk. Magtermesztés Vetőmagnak
helyrevetve szaporítjuk. Kölcsönös beporzó növény, ezért a vetőmag szaporítás fokától függően 500-1000 m-es izolációs távolságot alkalmazunk. Ápolási munkái megegyeznek a fogyasztásra termelt dinnyéével. A szelekciót a lomb alakja, színe, a növekedés erélye, valamint a gyümölcs alakja és színe, az érés után pedig a hús vastagsága, egyenletessége és beltartalmi értékei alapján végezzük. A magfogásra szánt dinnyét egyszerre szedjük és az uborkához hasonlóan a magot kézzel vagy géppel nyerjük ki a gyümölcsből. Termésmennyisége ha-onként ISO-200 kg mag.
Görögdinnye (Citrullus lanatus L. - Cucurbitaceae) Története,
jelentősége
A sárgadinnyéhez hasonlóan régóta termesztett, már az ókorban, Mezopotámiában, Egyiptomban és Indiában ismert növény. Nagyobb mérvű elterjedése hazánkban a XVII-XVIII. századra tehető. Termesztőtájai megegyeznek a sárgadinnyéével. Termőterülete és népgazdasági jelentősége nagyobb, mint a sárgadinnyéé. Szántóföldön kb. 8000 ha-on termeljük. Az utóbbi években mint exportnövény is jelentős. Jelenleg évenként kb. 3000 vagonnal kerül külföldre. Kellemes íze, cukor- és nagy nedvességtartalma miatt nyáron kedvelt üdítő gyümölcs. Főként a csemegeszőlő tömeges megjelenéséig van nagyobb jelentősége.
Származása, környezeti igényei
Őshazája a trópusi Afrika, ahol az Egyenlítő környékén vadon ma is előfordul. Egynyári, dudvaszárú, kúszó növény. Hajtásai erőteljesebbek, mint a sárgadinnyéé. Gyökérzete jól behálózza a talajt. 1,00-1,20 m mélyre és 5-6 m távolságra is elhatol. Termése kobak, benne a magvak a középső, ún. siívrész kivételével szórtan, de szabályosan helyezkednek el. Hőigénye nagy. Hőoptimumát Markov-Haev (1953) szerint 25± 7 oC-kal jellemezhetjük. Csírázáskor legalább 14-16 OC-ot kíván. O oC alatt elfagy, a hűvös, borult időt is megsínyli. Vízfelhasználása nagy, de a talaj nedvességtartaImát jól hasznosítja. Szárazságtűrését szeldelt, szürkészöld színű levelének és nagy felületet behálózó gyökérzetének köszönheti. TaJajigénye a sárgadinnyééhez hasonló.
Termesztett faj ták
A görögdinnye húsának színe piros és sárga lehet. Hazánkban a piroshúsúak a kedveltebbek. Régóta termelt tájfajtáink jó minőségűek, de gyümölcsük nagy, darabonként eléri a 10-12 kg súlyt is. Ma exportra, de a hazai fogyasztásban is inkább a jól szállítható, viszonylag kis, 3-5 kg-os gyümölcsű, jó beltartalmú faj ták lS*
227
a kedveltek. Ezek az úgynevezett "frigidaire-dinnyék" az átlagos hűtőszekrénybe is beférnek, és egy gyümölcsöt egy átlagos család egyszerre elfogyaszthat. Sugar Baby. Gyenge fejlődésű, rövid indájú, hamvaszöld, kis levelű fajta. Gyümölcse kicsi, gömbölyű, sötétzöld, árnyalatban eltérő csíkozású. Húsa téglavörös, kemény. Magja nagy, sötétbarna, fekete foltokkal. Átlagsúlya 3-4 kg. Korai, jól szállítható fajta. Gyengébb termőképességét és gyümölcsminőségét kis gyümölcse és koraisága ellensúlyozza. Elsősorban exportra termeljük. Szigetcsépi 51. Középerős növekedés ű, hamvaszöld színű, középnagy levelű fajta. Gyümölcse sötétzöld, a bibepont felé elmosódó csíkokkal. Húsa sötétpiros, omlós, magja apró, sötétbarna. Átlagsúlya 4-6 kg. éhány nappal a Sugar Baby után érő, jó termőképességűfajta. A termés nagysága és minősége alapján hazai és export célra egyaránt használják. Kecskeméti heterózis. Középerős fejlődésű fajta. Levele hamvaszöld, középnagy. Gyümölcse kissé megnyúlt, gömb alakú, sötétzöld héjú. Húsa középvörös, kissé kásás, jó minőségű. Magja középnagy, vörösbarna. ÁtJagsúlya 3-5 kg. Korai, a Sugar Baby után néhány nappal érő, gyors érésütemű fajta. Termőképessége jó, jól szállítható. Sárgahúsú (Szentesi). Középerős növekedésű, középzöld színű fajta. A gyümölcs alakja megnyúlt gömb, színe világoszöld, sötétzöld csíkozással. Húsa halványsárga, magja nagy, tarkásan barna. ÁtJagsúlya 4-5 kg. Korai érésű, igen édes dinnye, termőképessége gyenge, az ország délkeleti részén, elsősorban helyi értékesítésre termesztik. Triploid. Erős növekedésű, durva levélzetű fajta. Gyümölcse gömbölyű, színe sötétzöld, héja vastag. A hús színe világos rózsaszín, igen ízletes, benne csak fehér magkezdemények vannak. Átlagsúlya 2-5 kg. Közepes termőképességű, középhosszú tenyészidejű, az első magyar mag néküli görögdinnye. Vetőmagja drága, ezért csak kisebb mértékben termesztik. Marsowsky. Közepes fejlődési erélyű, hosszú indájú, nagylombú tájfajta. Gyümölcse nagy, 10-12 kg, kissé megnyúlt, gömb alakú. Héja sötétzöld, alig észrevehetően bordázott. Húsa élénkpiros, magja kicsi, színe vörösbarna. Középkései érés ű, a betegségekre érzékeny fajta. Jól szállítható. Nagy átJagsúlya miatt hazai piacokon keresik.
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Igényei hasonlóak a sárgadinnyééhez. Ha a két növényt egymás mellett termesztjük, nagyobb tűrőképessége miatt a lazább, tápanyagban kevésbé gazdag talajra kerül.
228
80. kép. Sugar baby
81. kép. Szigetcsépi 51 FI
229
Szaporítás
Magvetéssel vagy palántanevelés útján szaporítjuk. A sárgadinnyéhez hasonlóan nevelése csak gyep- vagy tápkockában történhet.
elő
Tenyészterület, ápolás
Tenyészterülete J ,5-2 X 1,5 m. Termővirágait a főszáron és az kon hozza, ezért nem metszik. Ápolása és növényvédelme megegyezik a sárgadinnyéével.
elsőrendű
elágazáso-
Szedés
A görögdinnye érése a szaporítás módjától és az időjárástól függően július második felétől kezdődik. Az érettség megállapítása a sárgadinnyéhez hasonlóan nagy gyakorlat~ kíván. Az érettség jele, hogy a dinnye elveszti hamvas színét, viaszos bevonatát, a kocsány melletti kacs megbarnul, elszárad, a gyümölcs földdel érintkező része megsárgul, megemelve könnyebbnek érezzük, mint a hasonló nagyságú éretlen dinnyét. Az érettség megállapításának legfontosabb módja a kopogtatás. A még éretlen dinnye vízzel telt edényhez hasonló tompa, a túlérett, üreges "szakadt bélű" gyümölcs kongó hangot ad. A kettő közötti átmenet jelzi az érettséget. Piaci árusításnál a minőséget "lékeléssel" állapítják meg. A görögdinnyét is lehetőleg korán reggel szedjük, még mielőtt a gyümölcs felmelegszik. Szedés után is óvni kell a felmelegedéstől. Ládába rakva vagy ömlesztve szállítj uk. Termése ha-onként ISO-200 q. Hajtatása jelentéktelen. Magtermesztés
A magtermesztésre szánt dinnyét helyre vetjük. Idegenmegporzó noveny, izolációs távolsága 500-1000 m. Ápolási munkái megegyeznek a fogyasztásra szánt dinynyéével. A szelekció során a beteg, fajtától elütő egyedeket eltávolítjuk. Szedés után a gyümölcsöt felvágjuk és a hús színe, íze, gyümölcse és a magmentes szív nagysága alapján válogatjuk. A mag kinyerése az uborkához hasonlóan géppel vagy kézzel történik. Várható magtermés ha-onként 100-150 kg. Uborka (Cucumis sativus L. - Cucurbitaceae) Története,
jelentősége
A legrégebben termesztett zöldségnövényeink egyike. De Candolle szerint Indiában már időszámításunk előtt ezer évvel termesztették. Termesztéséről római írók is szólnak, sőt Plinius a hajtatását is említi. Lippay (J 664) idejében a köztermesztésben elterjedt növény. A múlt században fontos termesztőtájai Nagykőrös és Észak-Pest környékén voltak. A konzerv- és a hűtőipar jelentős növénye, emellett közvetlen fogyasztásra és exportra is nagy területen termeljük. A borsó és a bab után a legfontosabb maghozó növényünk (kb. 2000 ha-os területi részesedéssel). Szántóföldi termőterülete 70008000 ha körül mozog, és a kerti termelése is közel ennyire becsülhető. 230
Nagyrészt nyersen fogyasztjuk, így élettani hatása mellett a benne levő tápanyagok jól értékes üI nek. Az étrendben főként salátanövényként szerepel. Egyszerű módon, jól tartósítható. A fólia alatti hajtatás termőhelyi adottságai jól kielégítik az uborka biológiai igényeit. Nagy terméstömege és aránylag rövid tenyészideje miatt ezért az egyik legfontosabb melegigényes hajtatott zöldségnövényünk.
Származása, környezeti igényei
A tökfélék családjába tartozó egynyári, Kelet-Indiából származó noveny. Dúsan elágazó gyökérzete nagyrészt a talaj 10-25 cm-es szintjében helyezkedik el. Dudvaszárú, a talajon el heverő növény, hajtásai 50-200 cm-re is megnőoek. Virágzását tekintve az uborkának több típusa van, amelyeket később ismertetünk. ldegenmegporzó növény, de a közhiedelemtől eltérően sem a tökkel, sem a dinnyével nem kereszteződik. Termése változatos alakú kobak, amelyen eltérő nagyságú és sűrűségű fehér vagy fekete tüskéket vagy szemölcsöket találunk. A fehér tüskéjűek zölden, a fekete tüskéjűek sárgán érnek. Melegigényes növény. Fejlődési hőó:I?timuma Markov-Haev (1953) szerint 25± 7 oc. A hidegre nagyon érzékeny, O oC alatt elfagy. 10-12 oC körüli hőmérsék leten a növény sárgul, fejlődése leáll és a már kötődött termését is ledobja. A hajtatófajták igényesebbek a szántóföldieknél. Csírázási hőminimuma 12-15, hőopti muma 20-25 oC körül van. Alacsony hőmérsékleten a mag sokáig elfekszik. Kelési ideje a hőmérséklettől függően szántóföldön 5-15 nap között változik. Kedveli a szórt fényt, téli megvilágítás mellett is virágzik és köt termést. Téli hajtatását inkább hő-, mint fényigénye teszi nehézzé. Vízfelhasználása közepes, a talaj nedvességtartalma iránt nagyon igényes növény. A levegős, tápanyagban gazdag, humuszos talajokat kedveli. Tápanyagigénye nagy, főként a talaj nitrogéntartalmával szemben igényes.
Termesztett faj ták
Az uborkafajtákat a termelés célja és módja, a virág típusa, a gyümölcs nagysága, az érett gyümölcs színe alapján csoportosíthatjuk. A termesztési mód szerint szabadföldi és hajtatófajtákat különböztetünk meg. A gyümölcs biológiai érési színe szerint zölden és sárgán érő csoportokra oszthatjuk. A gyümölcs mérete - hossza és átmérője - alapján fürtös, félhosszú, hosszú és kígyó fajtákat különböztetünk meg. Virágtípus szerint monoikus (egy növényen hím- és nővirágú), gynoikus (kizárólag nővirágú), andromonoikus (hím) és hermafrodita (hím és hímnős) virágú növények vannak. A monoikus fajtákon a virágarányt és a virágképződést a környezeti körülmények befolyásolják, emellett az növekedésszabályozókkal is módosítható (Kőrösné, 1969). A fürtös faj ták általában kisebb lombúak, rövidebb ízközűek. Virágzásuk intenzívebb, sűrűn szedve gyorsan kötnek új termést (jó a rernontálóképességük). Ezek és a félhosszú faj ták elsősorban csemege-, ecetes és vizes (kovászos) uborka termesztésére alkalmasak. A hosszú és a kígyó faj ták termését salátaként fogyasztjuk. imbus. Erős növésű, jól elágazó, középnagy levelű és középzöld színű fajta. A gyümölcs alakja hengeres, karcsú, magháza kicsi, színe középzöld, csúcsán keskeny világos csíkokkal. Felülete sima, fehéren érik. A régebbi Hokusból keseredésmentességre szelektált, monoikus típusú, kedvező nővirágarányú fajta. Jó termőhelyi adottságok mellett lendületesen érik, termő képessége kiváló.
231
K. lB. Középerős növekedésű, középnagy levelű és középzöld színű fajta. A gyümölcs megnyúlt csepp alakú, keresztmetszete háromszög, színe fűzöld, kissé csíkozott. Ritkán álló szemölcsei középnagyok, tüskéje fehér. Túlnyomóan nővirágú, heterózis fajta. Tenyészideje rövid, elsősorban csemege méretben szedjük, 10 -12 cm-től hosszához képest már kissé vastag. Termőképessége kiváló.
K. bőtermő. Erőteljes növekedésű, középnagy levelű, középzöld színű fajta. A termés alakja egyenes, hengeres, színe középzöld, felülete apró szemö!csös, tüskéje fehér. Túlnyomóan nővirágú, igen jó termőképességlí fajta, lendületesen érik, gyakori szedéssel elsősorban csemegeuborkának ad jó minőséget. Delicatess. Erőteljes növésű, közép nagy levelű, sötétzöld lombú fajta. Gyümölcse középnagy, enyhén háromszög alakú. Középzöld színű, csíkozott, fehér tüskéjű. Középhosszú tenyészidejű, kevésbé igényes régi fajta. Előnye, hogy berakónak és salátának egyaránt használható. Budai korai. Erős növekedésű, nagy, sötétzöld levelű fajta. Termése hosszú, hengeres, két végén keskenyedő. Terméshéja sötétzöld, a bibepont felé világoszöld csíkozású. Tüskéje fehér. Félhosszú, túlnyomóan nővirágú, salátának való fajta. Elsősorban kései hajtatásra és korai szabadföldi termesztésre salátának alkalmas. Szenzáció. Erős növekedésű, sötétzöld lombú fajta. Termése hosszú, kifejlett állapotban 25-30 cm. A gyümölcs alakja hengeres, a kocsány felé fokozatosan keskenyedő, héja sötétzöld, tüskéi fehérek. Régi, jó termőképességű, kései hajtatásra és korai szabadföldi termesztésre használt salátauborka-fajta. ordischer Priisident. Erőteljes növekedésű, középzöld színű fajta. Gyümölcse hengeres, hosszú nyakú, színe sötétzöld. Felülete sima, tüskéi fehérek. Közepes tenyészidejű, jó termőképességű, üvegházi hajtatásra alkalmas fajta. Virágzása monoikus, gyümölcse partenokarpikusan kötődik.
b 82. kép. K.
232
Bőtermő
83. kép. Delicatess
84. kép. Nordischer Priisidellt
Kecskeméti hajtató. Középerős növekedésű, középzöld levelű fajta. Gyümölcse sötétzöld, hengeres alakú, nyak nélküli. Hossza 30-40 cm. Gynoikus típusba tartozó, keseredés mentes, hajtató fajta. Termőképessége jobb, mint a Nordischer Prasident fajtáé. Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Az uborkát főnövényként vagy másodnövényként termesztj ük. A gépi betakarítás
miatt előtérbe kerül a május elejétől július elejéig végezhető szakaszos vetése. Ez befolyásolja a vetésforgóba való beillesztését. Korán lekerülő zöldségnövények, valamint őszi vagy tavaszi takarmánykeverék után kerülhet. Az utóbbiak könnyen
233
korhadó, nagy tömegű gyök érzeti.i kkel és tarlójukkal az uborka biológiai igényeinek is kedveznek. Ugyanezért az uborkát lehetőleg közvetlenül trágyázott talajba tegyük. A talaj-előkészítés során szintén jól beérett, levegős talajra törekszünk. Trágyaigénye nagy, a kívánatos N: P : K tápanyagarány 4 : l : 5 (J. E. Knott, 1973).
Szaporítás
Szántóföldön korai szabadföldi termesztés céljára palántázzuk, egyébként helyre vetjük. A hajtatásban szinte kizárólag a dinnyeféléknél említett tápkockás nevelést alkalmazzuk. Szántóföldre palántáit május derekán, a késő tavaszi fagyok után ültetjük ki. Helyrevetésére április második felétől 12-14 oC-os nappali talajhőmérséklet mellett kerül sor. Június végéig, kivételesen július elejéig vethető. Vetésre a dinnyéhez hasonlóan jobbnak tartják az idősebb, 2-3 éves magot. Vetőmagszükséglete az állománysűrűségtől és a kelési aránytól függően 3-10 kg/ha. Tenyészterület, ápolás
Az uborkát egysorosan vagy ikersorban termeljük. Főként a gépi betakarításnál szükséges nagyobb állománysűrűség mellett, a jobb elosztás miatt az ikersoros elrendezést alkalmazzák. A tenyészterület az előbbi esetben 80-120 x 10-20 cm, az utóbbiban 120+40 x 5-15 cm körül alakul. Az uborka a kelést követően lassan fejlődik. Erőteljes hajtásképződése tavasszal kelés után 3-5, nyáron 2-3 hét múlva indul meg. A növényápolási munkák addig géppel jól elvégezhetők. Később a szétfutott indák gátolják a növényápolást, de tiszta területen a gyomosodást is. Az uborkának, a tenyészidőtől függően, általában 2-4 kapálás ra van szüksége. Vegyszeres gyomirtása most van kialakulóban. A vetést úgy végezzük, hogya megfelelő állománysűrűséghezegyelésre ne legyen szükség. Az uborka a jó vízgazdálkodású, mély fekvésű, üde talajoktól eltekintve csak öntözéssel ad kiegyenlített, nagy termést. Az öntözést legjobban megháláló zöldségnövényeink egyike. Az öntözési idő megválasztásakor a növény nagy hőigényére is tekintettel kell lennünk. Június utolsó dekádja előtt ezért - száraz időjárástól eltekintve és a szükség szerinti kelesztő öntözés kivételével - ne öntözzü nk. Vízpótló öntözéssel sekély gyökerezése miatt a felső 25-30 cm-es réteget nedvesítjük át. Ez és nagy nedvességigénye egy-egy alkalommal 30-40 mm-es öntözőnormát tesz indokolttá. Ilyen vízmennyiséggel tavaszi vetés és folyamatos szedés esetén augusztus elejéig- közepéig 3-4 alkalommal öntözzük. Másodnövényként termesztve egy-két öntözéssel többet kíván. A kedvezőbb vízellátásra az intenzív fajták jobban reagálnak. Az öntözéssel együtt fejtrágyázást is alkalmazhatunk nitrogéntartalmú műtrágyá val. Jó eredményt érnek el jl különböző hatóanyagú, elsősorban nitrogéntartalmú permettrágyákkal is. Az uborka növényvédelmét már a vetőmag csávázásával kezdjük, elsősorban az uborka baktériumos szögletes foltossága ellen. A gombás megbetegedések közül Colletotrichumos fenésedés és a peronoszpóra ellen réztartalmú vagy azt helyettesítő, a lisztharmat ellen kéntartalmú vagy szerves hatóanyagú védekezőszereket használunk. A lisztharmat főként az elöregedő vagy valamilyen ok miatt sínylődő növényeken lép fel. Az állati kártevők közül a takácsatka és a levéltetvek okozzák a legnagyobb kárt.
234
100
),
20f
I I
r I
!~
I
; I I I b I
~
I
l" '
I
,d ' ,d ,
, t,
,
10
,(
1\
I
,
I
,
,
I
,
I
,~ VI.
, I
,,Ol\ ,o \ o
C
1
\
10
I I
I I
\
\
:c I
\ \
I I
I
20
I
I'
1\
I
10
I
II 'I II
,,
v.
I
I I
2D
I
/':-"-::::::="_-==:::'-':' /
/.
VII.
10
2D
58. ábra. A talaj borílottságának alaklllása korai velésű lIbOl"kánál Fajta: Delicatess,
Gödöllő,
1963
235
q/ha 24
1969
1\
20-
16 12
I
I \ A I \/ \ \\ /""\ II •../
/
8
\
v"\
\
if
q/ha 28
':'---'~ .•..e.:-.. I
I
fl
V//. 5
17
I
23
I
29 VI/! /.;
197D
"-
"
~
I
10
76
22
28
1\
24-
I\ ."-, I'. I ".
20-
1/\'\\
~~ 1/ lj \ If
16 -
'/~"
\ l'
I: \ If \( V
12
8
•
.-,
\ I: \ \//\\ ..' ...\ \"i
....
'.
..-
.e
'.:
~
••••
.,
\ .. ~
..
lj.
11
V/JS
17
23
t
I
29 VI/Ilf
De/icatess- rendszeresen ó"ntözóft ...... óntözef/en
10
I
18
22
I
f
Csapadék mm Csapadékos napok száma
VI. l5.-VIII. 15.
Hokus - - rendszeresen ó'nfózöf! _ ..- öntözetlen
1969
1970
21,2 94.7 21
21,1 202,2 27
59. óbra. Eltérő I'Ízel/ótás hatása az uborka érésdillalllikcíjára Gödöllő,
l
28 lX. 3 8
óhfóiés idóponl/a
Középhőmérséklet oC
236
~
.......e....',\.''.'
1969 -1970
Szedés
37. táblázat. Az uborka minőségi követelményei
(MSZ II 936-65.) Az uborka gyümölcse gyorsan no es a (Zöldség·Gyümölcs Szabványgyüjtemény. 1972) kifejlődő gyümölcs gátolja a továbbiak kötődését és növekedését. Emiatt az időjá Hosszúság Vastagság Minőség rástól függően 2-3 naponként kell szedni. cm A kézi szedés terme1ékenysége a termés minősége (a gyümölcs nagysága) mellett Csemege A 3- 6 2-ig függ az egyszerre leszedhető gyümölcs Berakó B 3-ig 69 mennyiségétől (darabszámától). Ezért a 9-12 3,5-ig C kézi szedéshez is a termésüket lendületesen 12-15 D 4,5-ig adó faj ták kívánatosak. Kézi betakarítás Saláta 15-22 6-ig E esetén sűrűbb szedésnél több az értékesebb, kisebb gyümölcs. A termés leszakításakor (Iecsípésekor, levágásakor) vigyáznunk kell, hogy a hajtásokat és a gyökérzetet ne szaggassuk meg, a növény szárát ne tapossuk, mert ezzel csökken a további termés mennyisége. Folyamatos szedésse1 a szedés gyakoriságától s ezzel a gyümölcs fejlettségétől függően ha-onként 50-200 q termést érhetünk el. Az utóbbi évek országos termésátlaga 100 q/ha körül van. Egymenetes gépi betakarításnál különösen fontos, hogy az egyöntetűen fejlett növényállományon egyszerre nagy tömegű termés kötődjön. Ezt frissítő-kondicionáló öntözésekkel, optimális tápanyagellátással és a virágzáskor méhekkel segítjük elő. Gépi betakarításra csak bőtermő, gynoikus vagy fejlődésük elején egyszerre sok nő virágot hozó faj ták alkalmasak.
85. kép. Az uborka gépi betakarítása
237
,-í
~ 18
t
í
16 i
/
i
i
./ .I
./
./
/
cm r
12
~
f2
i ./
_.._..- su/y - - hpssz,u~dg ----- atmero
t-
101 fa
,-i
8+ 8
.I
./
/
6-
/
.I
.I
(j
i i
i
./
./
-
--------
__-----c::.:>.-""c-:-::-------------
----
V)2Ö
'j
..
'j
..
;1
I 25
3
.._...
mOXlmum
-
napi közephó'me'rseklet
/
,
,
27
30
V//.
-._.- minimum
Imm
I csopode"k
_.-.-
_.-.-
-'-.- -. -._._.- -
2*
-
26
_.-.-.- -'-
28
...... _.-'- -
(Ja
_.- .....
V//.
2
60. ábra. Az uborka termésnövekedése Fajta: K.
238
bőtermő, Gödöllő,
1975
-.-.-
4
-_.-._.-
{)
Hajtatás
Az uborka egyik legfontosabb melegigényes, hajtatott zöldségnövényünk. Termesztő berendezésekben az év különböző szakaszain hajtathatjuk. A fényre kevésbé érzékeny, így üveg aliltti termesztését elsősorban magas hőigénye korlátozza. Korai hajtatás esetén a nappali optimális 24-28 oC hőmérséklet egyenletes fenntartása okoz gondot, s ez éjszaka sem lehet 18 oC-nál kevesebb. Ily módon korai hajtatását elsősorban természetes hőforrások melegvizére lehet építeni. Korai hajtatásra főként üvegházban a hosszú tenyészidejű, hosszú indát növesztő, kígyó típusú fajtákat használjuk. Későbbi hajtatásra a gyorsabb fejlődésű, ún. hosszú és félhosszú faj ták alkalmasak. Üvegházi termesztéshez az uborkát december végétől februárig vethetjük. A palántákat tápkockában vagy cserépben neveljük és 4-6 leveles korban ültetjük ki az üvegházba 50 cm tőtávolságra. A kiültetés előtt szerves trágyával dúsított talajból 40-50 cm széles bakhátat készítünk. Újabban elterjedt az uborka szalmabálán történő hajtatása. A szalma feltáródását tápoldatos öntözéssel segítjük. A későbbi hajtatásnál - hidegtűrő zöldségnövényeket vagy azok palántáit követően - a kisebb testű faj ták palántáit már sűrűbbre, 30-40 cm-re ültethetjük. Kései hajtatásnál, a melegigényes zöldségnövények palántái után az uborkát helyre is vethetjük. Nagy hőigénye miatt a növény még így is korábban és biztonságosabban terem, mint szabadföldön. Az uborka szereti a szórt fényt és a nagy páratartaImat. Főként üvegházban ezért árnyékoIni szokták. A fólia a szórt fényt jobban biztosítja számára. A magas páratartalom érdekében termesztőberendezésekben a talaj öntözése mellett kedvező az esőszerű öntözés vagy vízzel való permetezés. Az ápolási munkák során is a magas hőmérséklet és a páratartalom biztosítása a fő feladat. A szellőztetéssel vigyázni kell, mert a "huzatot" erősen megsínyli. Az uborka részben az első-, részben a másodrendű hajtásain hozza a termését. Különösen üvegházban vagy korai termesztésben a kígyó típusú hajtatófajtáit rendszeresen metsszük. Ezzel egyrészt a termések egyenletes eloszlását, másrészt a megfelelő termés és lomb arányt biztosítj uk. Hazai célra történő hajtatásnál arra kell törekedni, hogya termés zömét a szabadföldi uborka megjelenéséig értékesítsük. Különösen a kígyó típusú, hosszú gyümölcsű hajtatófajtákat a rövidebb uborkák megjelenése után már nem szívesen vásárolják. Rendszeresen szedjük, üvegházi hajtatásban márciustóljúniusig 10-12 kgjm2 , fólia alól 4-8 kgjm 2 a várható termés.
Magtermesztés
Az egyik legfontosabb magtermő zöldségnövényünk. A belföldi vetőmagellátás mellett különösen export céljára az ország egyes részein (Szamoshát, Szabolcs, HajdúBihar megye) nagy területen termesztjük. Magtermesztésre az uborkát április végén, május elején kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk. Növényápolási munkái azonosak a fogyasztási célra termelt uborkáéval. A termés biztonsága érdekében fontos az öntözés, de vegyük figyelembe, hogy az első kötődött termések kifejlődése és érésének megindulása után a növény vízfelhasználása jelentősen csökken (lásd 25. ábra). Az uborka idegenmegporzású növény. Szokvány vetőmagtermesztéskor500, I. fokú elszaporításkor 800 m-es izolációs távolságot kell tartani. A szelektálást a lomb és a termés alapján végezzük. A magjáért termelt uborkát biológiailag éretten szedjük. A betakarítás egyszerre, a lomb csaknem teljes elszáradása után történik. 239
A gyümölcsből a magvakat géppel fejtik ki. A gép a termést fel aprítja, a magvas és kocsonyás részt a hústól és héj tól rosta segítségével elválasztja. Ezután a magot bő vízzel átmosva tisztítják meg a léha megvaktól és a még rajta maradt kocsonyás hústól. A mosás után gyors szárítás következik. Mesterséges szárítás esetén az alkalmazható legmagasabb hőmérséklet 35-40 oc. A jól kezelt mag vi~ágos csontszínű. Újabban terjed a hibrid mag-termesztés. Ennek termelési feltételei megegyeznek a konstans fajtákéval. Különbséget a termesztés során a vetésnél és a szelektálásnál kell tennünk. A hibrid fajtákból3 sor bímsteril anyafajta után egy sor apafajtát vetünk. Az apanövényekről a termést folyamatosan szedbetjük és értékesíthetjük. A betakarításkor a keveredés elkerülésére az apasorokról a termést még leszedjük s utána a növényeket összehúzzuk. A mag betakarítása a konstans fajtákhoz hasonlóan történik.
Spárgatök (Cucurbita pepo L. var. oblonga Willd. - Cucurbitaceae) Története,
jelentősége
Régen termesztett noveny, de fogyasztásáról aránylag későn emlékeznek meg. Termelése az országban mindenütt megtalálható. Nagyobb mértékben Heves megyc déli részén termesztik. Termőterülete kb. 2000 ha. Kis tápértékű, főként a nyár elején fogyasztott zöldségféle. Téli felhasználásra mélyhűtött állapotban kerül. Tenyészideje rövid. A kobakos növények között a legkevésbé igényes, nagy tömeget adó zöldségnövény. Főként elő- és kisebb mértékben utónövényként termesztjük. Származása, környezeti igényei
Egynyári, kúszó, el heverő, dudvaszárú növény. Őshazája Közép-Amerika, más vélemény szerint Afrika. Dúsan elágazó gyökérzete a talajt sűrűn behálózza. Fő gyökérrendszere van. Levelei nagyok, szórt állásúak. A levélnyél hosszú, csőszerű. Virágai egylakiak, általában váltivarúak. Rovarporozta növény. Hőigénye nagy, Markov-Haev (1953) szerint 25±7 oc. Bár az alacsony hőmérsékletet nem tűri (-0,5- J ,O OC-on elfagy), a dinnyéhez és az uborkához képest viszonylag hűvösebb időben, IS-20 OC-on is elég jól fejlődik. Vízfelhasználása nagy. Erősen fejlett, nagy tömegű, finom gyökérzetével a talaj nedvességtartaimát jól hasznosítja. A környezet szélsőségei iránt a többi kobakos növényné! kevésbé érzékeny. Tápanyagigénye nagy. Korai növényként a könnyen melegedő, lazább talajokon termelik. Termesztett faj ták
Számos típusa ismert. Üzemeinkben az úgynevezett spárgatök índátlan ("guggonülő") változatát termesztjük. Ennek indás változata és az úgynevezett laskatök (Cucurbitaficifo/iaBouché) csak a kertekben található. Indátlan fehér. Lombja nagy, levele többnyire márványozott, szára rövid, 4060 cm. Termése zöldesfehér, éretten világos csontszínű, a kocsány felé kissé keskenyedő, néha enyhén bordás, henger alakú. Húsa vastag, fehér, a termés súlya J -2 kg. Rövid tenyészidejű, jó tápanyag- és vízellátottság mellett nagy termőképességű fajta. 240
Indás fehér. Heverő szárú, több méterre is megnövő indájú fajta. Gyümölcse de nagyobb és többnyire erősebben bordázott, mint a guggonülő változaté.
későbbi,
Laskatök. Hosszú indájú fajta, termése gömb vagy tojásdad alakú. Súlya 4-6 kg. Héja kemény, zöldesfehér, húsa azonban főzés után vékony szeletekre esik szét. (Népies neve: "istengyalulta tök".) Éretten télire jól tárolható. Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Talaj-előkészítése őszi mélyszántásból, lazább talajon tavaszi szántásból áll. A talaj tápanyagtartalma iránt - különösen fejlődésének első szakaszában - igényes. Később erőteljes gyökérzetével a talaj tápanyagait jól hasznosítja. Ezért és nagy tenyészterü1et-igénye miatt sokszor teljes trágyázás helyett fészektrágyázunk.
Szaporítás
Állandó helyre (fészekbe) vetve vagy palántáról szaporítjuk. Az átültetést csak gyepvagy tápkockában nevelve tűri. Szántóföldön április elejétől vethetjük. A palántanevelés ideje 4-5 hét. Fagytól védett helyre április végétől, egyébként május első felében palántázzuk. Tenyészterület, ápolás
Tenyészterülete a talaj termőerejétől és attól függően, hogy fészkenként egy vagy két növényt hagyunk, 120-150 cm sor- és 100-120 cm tőtávolság. Nagy tenyészterülete miatt a növényápolási munkákat május végéig, június elejéig géppel lehet végezni. Általában három kapálást kíván. Nagy vízfelhasználása miatt az öntözést meghálálja. Tenyészidejétől függően 2-3 alkalommal 50-60 mm-es vízmennyiséggel öntözzük. Esetenként már egy-két - megfelelő időben adott - öntözés is megduplázhatja a termést. Betegségei közül a peronoszpóra és - főként fejlődésének második szakaszában a lisztharmat károsítja. Az utóbbi azonban inkább csak az idősebb, legyengült növényt támadja meg. Szedés
A tök gyümölcse a virágzástól számítva 10-14 nap alatt eléri az 1-2 kg-os súlyt. Kedvező időjárás esetén gyepkockáról termesztve június elején, a helyrevetett növényről június derekától várhatunk termést. A gyümölcsöt kis kocsányrésszel együtt késsel vágjuk le a szárról. Termése 200-250 q/ha, de öntözve - ha nemcsak korai termését értékesítjük - ennek több mint kétszerese is lehet. Hajtatása nem jelentős. Magtermesztési munkái azonosak a fogyasztási célra termelt növényével. Idegenmegporzó (rovarporozta) növény. Szokvány magtermesztéskor az 500 m-es izolációs távolságot be kell tartani. Az érett tökből a kifejtett magvakat azonnal napon szárítják.
16 Kertészet
241
Vf.15
V/.l7
V/27
V/.2J
V/:/9,
VI. 26
61. ábra, A spárgatök termésnövekedése a virágzástól a gazdasági érésig Az idószak átlaghómérséklete: 21,4 oC, Gödölló, 1961
Süt9tök (Cucurbita maxima Duch. - Cucurbitaceae)
A sütőtök árutermelése főként Szabolcs megyében Nagydobos környékén folyik, de kisebb területen - elsősorban kertekben - az ország egész területén megtalálhatjuk. Értékét nagy szárazanyag-, cukor- és karotintartalma adja. Gyümölcsét késő ősztől kezdve sütve fogyasztjuk. Jó az étrendi hatása is. Környezeti igényei megegyeznek a többi kobakos növényével. Hosszú indájú, "futó" jellegű. Tenyészterülete ennek következtében 2-3 x 1,5-2 m. Több típusa ismert, nemesített fajtája: a Nagydobosi. Hosszú tenyészidejű. Áprilisi vetésből ősszel szedhetjük. Fagymentes helyen az új év elejéig eláll. Termésmennyisége 200-300 q/ha.
242
86. kép. Siitőtök'
16"
243
IIüvelyesek
Borsó (Pisum sativum L. - Leguminosae) Története,
jelentősége
Régen ismert és termesztett, 6si növény. Magját már abarlanglakások hulladékában is megtalálták. Előbb valószínűleg mint szárazborsót fogyasztották, zölden érett szemét csak a XIII-XIV. századtól használják étkezésre. Lippay (1664) már mint ismert növényt említi. Az ország egész területén termesztik. Az áruzöldborsót ma már csaknem teljes egészében a konzervipar használja fel. Termőterü1etei ezért a gyárak környékén, betakarítás-szervezési okokból lehetőleg nem nagy távolságban helyezkednek el. Vetőmagtermesztése az ország síkvidéki, mezőség i talajain folyik. Népgazdasági jelentősége nagy, termelése az utóbbi években gyorsan fejlődött és termésátlaga is megnőtt. Zöldborsónak szántóföldön mintegy 30 ezer ha-on termeljük (62. ábra). Emellett jelentős - becslések szeeze!' t eze!' ho huvely rint kb. 5 ezer ha - a kerq/ha tekben, főként a saját fo270~ gyasztásra termelt mennyi200 ség. Vetőmagnak 15-20 1 190 29 I ezer ha-on termeljük. A borI vetesterülef 180 28 I 80 sóvetőmag nagyobb részét I --- term~s,,?enny;ség I 770 27 külföldön értékesítjük. I ..... te!'mesonog I I ,160 26 Néptáplálkozási jelentő I l I sége nagy. A legtöbb fehérjét 150 25 ! tartalmazó zöldségnövény, 740 24 60 I I amelyben emellett sok vita130 23 l . /···· . . 1/ és ásványi só is van. min !20 22
J
~70
r--I
\, 1
.1
T
:" l' ; l'
10020 .'\
90 19 80 18
70 17
I
60 16
,, __ -
50 15 40 Ilf
JO ~
50
....../
110 21
---
,/
--_/
/
/
r-40
i,!í \\ lj 'I
l::
/\\\/! \
1
\ ,J/
I
/
10
,
~-.--,-~-,.-
,
I
74 75
62. óbra. A zöldborsó vetésterületéllek, termésmellllyiségéllek. és termésótlagóllak alaklllósa (I961-1~7S)
244
Származása, környezeti igényei
Őshazája egyes szerzők szerint a Mediterraneum és Nyugat-Ázsia. Dudvaszárú, egynyári növény. Főgyökér rendszerének tengelye orsógyökér, amely a kelés után gyengén elágazva mélyre hatol és csak később ágazik el erőteljesen. A gyökérzetén levő gyökérgümőkben a levegő szabad nitrogénjét megkötő Rhizobiumok él-
a
b
c
d
e
f
87. kép. A borsófajták magvai a) Gloria di Quimper, b) Express, c) Rajnai lörpe, d) Kelvedon csodája, e) Creslenzens Cornell,J) Onward
nek. Hatásukra tenyészideje alatt a borsó ha-onként 100-120 kg tiszta ni trogén t is fel tud halmozni a talajban. Hajtásrendszere 25-200 cm-re nő meg. A főhajtás a környezeti körülményektől függően kisebb-nagyobb mértékben elágazódhat. A szármagasságot elsősorban az internódiumok hossza befolyásolja. Levelei párosan, szárnyasan összetettek és kisebb-nagyobb erősségű levélkacsban végződnek. Különösen a velő- és átmeneti (a sima magvú és a velőborsó közötti) fajtákon esetenként elkeskenyedő, csúcsi részén kihegyesedő, sötétebb színárnyalatú, ún. rókafülű levélkék képződnek. Virágai többnyire párosával, néha egyesével vagy nagyobb fürtben állnak. Önbeporzó növény, idegenmegporzás csak kis mértékben fordul elő. Termése 5-10 cm hosszú hüvely, benne 5-S, különböző zöld vagy sárga színárnyalatú maggal. Ezek héja éretten sima vagy ráncos. A hüvelyfal belső részén vékony hártya (membrán) van. A cukorborsókon ez hiányzik, így a hüvely is fogyasztható. Hidegtűrő növény, hőigénye Markov-Haev (1953) szerint 16±7 oC-kal jellemezhető. Fagy tűrése jó, egyes fajtái -3, -5 oC-ot, sőt ennél nagyobb hideget is elbírnak. Az ország déli részén kedvező fekvésben hidegtűrő fajtái késő ősszel vagy téli fagymentes napokon is vethetők. Csírázási hőminimuma 3-4 oC, fejlődésének optimuma IS-20 oC körül van. A borsó a hűvösebb, nedvesebb tájak növénye. Nálunk nyáron vetve vagy száraz meleg tavaszon a magas hőmérséklet hatására fejlődése meggyorsul, növekedése csökken, a növényen rövidszártagúság lép fel. így a lomb- és a szártömeg is kisebb lesz, a hüvelyek aprók maradnak és a termés is kevesebb. Ilyen körülmények között a lisztharmat is jobban károsítja. Vízigénye közepes. A mélyebb talajszintekből is jól hasznosítja a vizet. Különösen a virágzás időszakában és a hüvelyfejlődés kezdetén igényes a talaj és a levegő nedvességtartalmára. A szélsőségesen kötött vagy laza talajok kivételével minden jó termőerőben levő talajon megtermeszthető. Középkötött, humuszban gazdag, jó búzatalajon adja a legnagyobb termést. Tápanyagigénye közepes. Fejlődése kezdetén a talajélet, illetve a nitrogéngyűjtő baktériumok tevékenységének intenzívebb megindulása előtt a könnyen felvehető N-t meghálálja. P- és K-igényének kielégítésére különösen a magtermesztésben kell vigyázni.
245
Termesztett fajták
A borsófajták csoportosítása a mag alakja, felülete, valamint a hüvely membránossága alapján történik. így megkülönböztetünk kifejtő- (sima magvú), velő- (ráncos maghéjú) és cukorborsót (a hüvely nem membrános). Termesztési jelentősége nálunk a kifejtő- és a velőborsóknak van. A fajta megválasztásában termesztési szempontból főként a tenyészidőt, a növény magasságát, az érés koncentráltságát és a fajta termő képességét vesszük figyelembe. A felhasználó számára fontos a szem nagysága, alakja és színe is. Az egyszerre történő betakarítás miatt különösen jelentős az egyszerre eres. A borsó természeténél fogva folyamatosan virágzó és érő növény, ezért nemesítésében a koncentrált érés az egyik legfontosabb cél.
Kifejtőborsó-fajták
Gloria di Quimper. Alacsony, világoszöld lombú, merev szárú fajta. Egyes- vagy páros virágú. Hüvelye kicsi, egyenes, tompa. A szem kicsi, világoszöld. Az egyik legkorábbi fajta, hőösszegigénye 660 oc. Kedvezőtlen körülmények között alacsonyan marad, így géppel nehezen aratható. Debreceni világoszöld. Alacsony, merev szárú fajta. Levelei középzöldek. Virágja többnyire páros, hüvelye középnagy. A szem színe világoszöld, kicsi. Rövid tenyészidej Ü, hőösszegigénye 710 oC. Biztonságosan termeszthető, gépi betakaritásra alkalmas, aránylag gyorsan túlérő fajta. Debreceni sötétzöld. Középmagas növésü, középerős szárú, rövid ízközű fajta. Levélzete sötétzöldbe hajló, a fejlődés kezdetén sárgászöld árnyalatú. Hüvelye sötétzöld, kissé hajlott. Virágai egyesével vagy párosával állnak. A szem színe sötétzöld, nagysága közepes.
88. kép. Gloria di Quimper
246
89. kép. Debreceni világoszöld
Korai-középkorai érésü fajta, sége jó, géppel jól aratható.
hőösszegigénye 7S0°C.
A szem nagysága és egyöntetű
Erika (Debreceni 85/2). Középmagas növésü, erős szárú és kacsképződésü fajta. Levele sötétzöld be hajló, a pálhalevelek szürkészöld foltosak. Zömmel páros virágú. Hüvelye hosszú, hajlott, hegyes végű, sötétzöld színű. A szem nagysága kicsi, közepes, színe intenzív sötétzöld. A kései éréscsoportba tartozik. Hőösszegigénye 870 oc. A legtöbb egyöntetű szemtermést adó fajták egyike. Ellenállósága jó, géppel jól aratható.
Velőborsó!ajták
Budai csemege. Középmagas növekedésű, merev szárú fajta. Levélzete sötétzöld, kékesszürke árnyalatú. Virágai párosan állnak, hüvelye sötétzöld, kissé hajlott, hegyes végű. A szem sötétzöld, közepes nagyságú. Középérésű, hőösszegigénye 770 oc. Koncentráltan érő, szárazságot jól tűrő, bőtermő fajta. Grüne PerJe. Középmagas, tömött növésű, világoszöld lombú fajta. Virága többnyire párosan áll. Hüvelye kissé hajlott, hegyes végű. A szem közepes nagyságú, sötétzöld. Kései érésű, hőösszegigénye 860 oC. Jó termőképességű, egyszerre érik, gépi betakarításra alkalmas. 247
90. kép. Budai csemege
Greeo Arrow (Br 52). Középmagas, közepes szárszilárdságú, sötétzöld levelű fajta. Virágai párosan állnak, hüvelye hosszú. A szem színe sötétzöld, középnagy. Kései érésű, hőösszegigénye 900 oC. Termőképessége jó, zsengeségét jól tartja.
cm
-.-. ••
-•
91. kép. Crülle Per/e
248
JuweI. Középmagas, tömött növésű, erős szárú fajta. Lombja közép- vagy sötétzöld. Virágai párosan állnak. Hüvelye középhosszú, hajlott, hegyes. A szem kicsi, világoszöld. Igen kései érésű, hőösszegigénye 920 oc. Termőképessége jó, konzervipari célra alkalmas fajta. Nike. Középmagas-magas növésű fajta. Levélzete középzöld. Erős szárú és kacsHüvelyei a szár felső harmadában párosával állnak. A szem színe sötétzöld, nagysága közepes. A legkésőbbi éréscsoportba tartozik. Hőösszegigénye 960 oc. Állóktpessége jó, géppel jól aratható. képződésű.
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A borsó a szántóföldön többnyire két kalászos közé kerül. A legjobb előveteményei a talajt jó táperőben és tisztán visszahagyó növények. A zöldborsó június végéigjúlius elejéig, a vetőmagnak termelt július elejéig-derekáig lekerül a területről. A talajt jó kultúrállapotban hagyja vissza, ezért utána másodnövényként bármely rövid tenyészidejű zöldségfélét termeszthetünk. Kiváló előveteménye a búzának is. Önmagával nem fér meg, ezért három-négy éven belül ne kerüljön ugyanarra a területre. A talaj tápanyagtartalma iránt az intenzív fajtái igényesebbek. Csak tápanyaggal kellően ellátott talajon érhetünk el nagy termést. Az előnövénynek adott szerves trágya utóhatását is meghálálja. A P-t, a K-ot és a N harmadát-felét - az utóbbit a tarlómaradványok elbomlásának segítésére - dolgozzuk be a talajba. Tavasszal a talaj-előkészítés során, illetve fejtrágyaként a keléshez és a kezdeti fejlődéshez adjuk a N többi részét. 35-40 q/ha zöld szemet tervezve 85-90 kg N, 50-60 kg P és 50 kg K szükséges ha-onként. A borsó jól előkészített és elmunkált talajt kíván. Feltétlenül igényli az őszi mélyszántást. Az esetleges talajegyengetés ezt megelőzően történik. A jól elmunkált, biológiailag érett talaj tavasszal megkönnyíti a magágy-előkészítést. Későbbi vetések előtt a kelő gyomok irtása és a talaj lazítása miatt a vetés mélységéig szükséges a kultivátorozás. A betakarítógépek jó munkájához fontos a sima talaj. Ezért a vető gépet henger kövesse.
Szaporítás
A borsót magvetéssel szaporítjuk. Vetőmagszükséglete az ezermagsúlytól függően ha-onként 250-300 kg körül van. Csírázási hőminimuma alacsony, ezért amint a talajra rá lehet menni, elvethető. A lassan csírázó, elfekvő magvak közül azonban sok elpusztul, így a vetéssel ajánlatos bevárni az 5-6 oC-os talajhőmérsékletet. Ez többnyire március első dekádjában következik be. A betakarítógépek kihasználása és a feldolgozási idény meghosszabbítása végett törekedni kell a betakarítási idő megnyújtására. Ezt különböző tenyészidejű faj ták szakaszos vetésével érhetjük el. Az április dereka utáni vetések terméseredménye azonban - kivételesen kedvező évtől eltekintve - már erősen csökken, így csak addig vessük. A vetés szakaszolását hőegységszámítással segítjük. Egy-egy szakasz betakarítása az időjárástól függően 2-4 napig tarthat. Ekkora különbség eléréséhez tavasszal kezdetben 12-14, később 8-10 nap szükséges két vetés között. A borsó vetési mélysége a talajtól függően 4-7 cm. Cserepesedésre és tömődésre hajlamos talajon a kelést segítenünk kell.
249
Tenyészterület, ápolás
Konzervipari termelés céljára gépi betakarításhoz a borsót 12-13 cm sortávolságra vetjük. Ilyen körülmények között annyi mag szükséges, hogy az állomány l//. 7 20 IVTO 20 v. ID 2D VI ha-onként elérje az 1-1,2 milliót. Figyelembe kell venni, hogy a laboratóri500 umban kicsírázott magvak 15-30%-a a szántóföldön MO Debreceni Vllcígoszö/d nem kel ki. Kézi szedés 200 Debreceni söterzö/d esetén 24-36 cm-es egyBudai csemege soros vagy 24+ 12, iIletve , IV. 1117 20 10 TO 20 V 20 VI. TO 36+ 12 cm-es ikersoros vetést alkalmazunk. Az eredményes betakarí800 tás feltétele a gyommentes növényállomány. A borsó 600 vegyszeres gyomirtását jól 400 Erika megoldották, mégis a talaj Grűne per/e gyommentességének bizto200 sítása már a termőterület I 11/.7 20 IV 10 20 If. 10 20 megválasztásakor és az V/. 10 20 elővetemény gyomirtásával kezdődik. A gyomirtó vegy800 szer alkalmazására a vetést megelőzően, a vetés és kelés 500 közötti időszakban állo400 mánykezeléssel, illetve ezek Green ArrolY kombinációjával kerül sor. .JulYe/ 200 A borsó kivételesen száNike raz tavasztól eltekintve máI • 1117 IV 10 20 20 If 10 20 VI. 10 20 jus második feléig a talajban tárolt vízből és a le63. ábra. A zöldborsó vetése és a vórható érés ideje hulló csapadékból elegendő Budilpcst sokévi átlaghömérséklete alapján hőmérsékleti összeg számításával nedvességet kap. J1yenkor az ökológiai tényezők közül még inkább a hőmérséklet van minimumban. Május második felétől - különösen a vi rágzás kezdetén és a b üvelyfejlődés idején - igényli a talaj és a levegő nagyobb nedvesség tartaImát. Megfelelő öntözőberendezéssel egy-két alkalommal adott 25 -30 mm-es öntözővÍzzel átlagosnál melegebb és szárazabb időben a termés mennyiségét jelentősen növelhetjük. A borsó betegségei elleni védekezés a mag csávázásával kezdődik. Ez különösen a kelési százalékot és a kezdeti fejlődést befolyásolja kedvezően. A tenyészidőben a betegségek közül főként a levél-, szár- és hüvelyfoltosság, a baktériumos zsírfoltosság, a peronoszpóra és a lisztharmat lép fel. A baktériumos betegségek elleni védekezés alapja elsősorban a megelőzés, az egészséges vetőmag használata. A tenyészidő alatt, különösen csapadékos időben fellépő baktériumos és gombabetegségek ellen réztartalmú vagy azt helyettesítő szerekkel védekezünk. A lisztharmat főként a hosszú tenyészidejű fajtáknál a tenyészidő második felében, illetve a kisebb jelentőségű nyári vetéseknél lép fel. Az állati kártevők közül főként a borsó ormányos és
~vim~'
~---r---"l~
250
az akácmoly kártételével számolhatunk. Ezek a kifejlődő zsenge szemeket pusztítják. Az előző ellen a virágzást közvetlenül megelőzően, az utóbbinál közvetlenül a virágzást követően kell lindántartalmú növényvédő szerekkel védekezni. Esetenként más kártevők - levéltetvek, a bagolylepkék lárvái, a borsótripsz - is károsíthatnak. A borsó egyik legveszélyesebb állati kártevője a zsizsik. A mag még a szántóföldön fertőződik. A virágzást követően más állati kártevők ellen végzett védekezéssel a zsizsiket is gyérítjük. A vetőmag betakarítása után a magból a már kifejlett kártevő kifúrja magát, a mag "ablakos" lesz. Ezért a betakarítást követően minél előbb, de legkésőbb 2 héten belül el kell végezni a zsizsiktelenítést. Ezzel megakadáJyozzuk, hogya magban levő lárva kifejlődjön és a borsó ból a bogár kibújjon.
Szedés
A zöldborsót a szem teljes kifejlődése után, de még a "lisztesedés" megindulása előtt szedjük. A borsó gyorsan túlérik. Az egy-egy napon vetett fajta, az időjárástól függően, 2 -4 napig van betakarítható állapotban. A betakarítás idejét, illetve a betakarított borsó minőségét a borsószem összenyomhatóságán alapuló műszerrel állapítják meg. A betakarítás során a borsót előbb rendre vágjuk és az időjárástól függően l-2 napig fonnyadni hagyjuk. Ezután vagy rendfelszedő, mobil géppel csépelj ük, vagy stabil cséplőgépbez szállítva nyerjük ki a szemet. A borsó a levágást követően a feldolgozásig tovább érik - öregszik -, ezért a konzervipari termés jó minősége céljából fontos, hogya kicsépelt szem órákon belül (3-5 óra alatt) a gyárba, a feldolgozó gépsorra kerüljön. Az ipari termék minőségét a szem nagysága és színe is befolyásolja. A termesztett fajta megválasztásakor ezért a tenyészidő mellett erre is figyelemmel kell lenni.
92. kép. Zöldborsó rendre vágó
251
93. kép. Zöldborsó kombájn
A visszamaradó zöldborsószár értékes takarmány, amely zölden vagy silózva egyaránt etethető. A mobil betakarítógépeknél ezért a szem mellett az egyéb növényi részek összegyűjtéséről is gondoskodni kell. A hüvelyesen szedett és értékesített zöldborsót ritka szövésű jutazsákokban zállítjuk. A szállítás és a tárolás során vigyáznunk kell, mert az áru könnyen befülled. A zöldborsó szemtermése ha-onként kb. 20-25 q, egyes üzemek azonban ennek már kétszeresét is elérik. A szem súlya a hüvelyben kb. 40/';;, így a hüvelyes termésátlag a szemtermésnek kb. 2,5-szerese.
Magtermesztés
A zöld égnövények közül vetőmag céljára a borsó t termesztjük a legnagyobb területen. A termés nagyobb részét tőlünk nyugatra és északra levő országokba exportáljuk. A magnak termesztett borsó termőhelyi igényei megegyeznek a fogyasztási célra termelt borsóéval. Tennesztési munkái az eltérő betakarítás és az esetleges szelekció kivételével ugyanazok. . A borsó önbeporzó növény, így a kereszteződés egymás mellé vetett fajták esetén is elenyésző mértékű. Egy táblába került különböző faj ták esetén elválasztó növényt alkalmazunk. A betakarítás érdekében a borsó magtermesztésénél különösen fontos a jól elmunkált, asztal simaságú talaj. Vetőmag céljára a borsót március végéig vetjük. [>
64. cíbra. A zöldborsóliüvely-növekedés ü/eme Fajta: Rajnai törpe, Gödöllö, 1975
252
mm 100
90
80
70
g 8
vetes: IV 8 keles: IV 21 viragzas' V26
/ ..0/"
./ 0 /0/ '
7
/
./
../0'
60
,,- ./
6
/
,0/,0/"
/
/ 40
.",,,,,, ./
./
hosszúsag súly ____ szeíesség vastagsag
4
,,-./ .. /
/
/'./
./
l! ~---------------------------------
...
/~/",
10
....
;
",/...
.I
._._-_._.----_.-
.-'-'- .-'-
.-.-'-'
.-.-
--_._.----I
V28 30
20
10
30
VI.
I
g
6
2
........ maximum - - napiközéphó'músekle/ _._.- minimum csapade'k ..........~.. . ............,........
11
VI.
2
0.
•••••••
.........
.....
./.-.-......
30
mm 30
........
.............•......... .,r-------1--/ "..,_----' ............ ...,."'./ ............ -.-.,.,. ...... -.-.-.- ....
V.28
19
0 •••••••••••••
-
'-'0//
16
73
_._._
20
-.,., -_0_',_,_
10
/'/---
' ../
6
g
11
13
78
7g
253
Avetésidő
elnyújtása és a különböző fajták vetése itt is megnyújtja a betakarítás idejét. Ha az állományt szelektálni kell, a vetés kettős gabona-sortávolságra történik. Egyébként a borsót gabona-sortávolságra vetjük. Jövényápolási munkái nagyrészt megegyeznek a zöld fogyasztásra termelt borsóéval. Ha öntözésre van lehetőség, a hosszabb tenyészidő miatt a mag teljes kifejlődé sének időszakában még egyszer öntözhetünk. Az állomány gyommentességére különös gondot kell fordítani, mert a borsó a gyomot nem nyomja el, így érés idején, amikor a szára megrogyik és a lombja száradni kezd, az állomány elgyomosod hat. Szelekció esetén az első idegenelés négy lombleveles korban szükséges. Ekkor a magasságra és a színre elütő egyedeket távolítjuk el. A második szelekció virágzáskor történik. Ezt követően a hüvely kifejlődésekor, annak színe és alakja alapján szelektálhatunk. A 10mb szerinti szelektáláskor az igényesebb velő- és az ún. átmeneti borsófajtákból a "rókafülű" egyedeket is eltávolítjuk. A borsómag érése fajtától és a vetés idejétől függően június végétől július derekáig tart. Éréskor a hüvely megfakul, a mag sárgásbarnává válik és megkeményedik. A borsó túlérve különösen száraz, meleg napokon erősen pereg, korai aratás esetén pedig a mag megszorul és csírázóképessége csökken. A túlérett, csontkeménységű borsómag a fajtára jellemző színéhez képest fakó. Mindezek miatt különösen fontos a kedvező időben történő aratás. Ez akkor következik be, amikor a mag nedvességtartalma 18 -20/;', körül van (körömmel még benyomható). A vetőmagborsót géppel két menetben aratjuk. A rendre vágott növény az idő járástól függően I -3 napig utóérik. Ezt követően gumi verőléccel felszerelt, csökkentett fordulatszámmal működő kombájnnal csépelj ük. Csépléskor különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a gép a magot ne törje és a héját se repessze meg. Ezzel ugyanis sokszor a csíra is kárt szenved. A csépléssel párhuzamosan el kell végezni az első tisztítást. Ennek során eltávolítjuk a szárrészeket, a gyommagvakat, a törött magvakat, s így a borsót tárolásra alkalmassá tesszük. Ha a mag nedvességtartalma 16% felett van, szárítani kell. A borsómag termésmennyisége fajtától és időjárástól függően erősen változik. Az országos termésátlag ma 13-14 q ha-onként, a jó üzemek azonban 20-30 q-t is elérnek.
Bab [Phaseolus vulgaris L. var. nanus (L.) Mart. - Leguminosae] Története,
jelentősége
Amerikából származik, ahol valószínűleg már igen régen termelt növény. A XVI. században került Európába és hazánkba is. Előbb inkább beérett magjáért termesztették; zöldbabként fogyasztása csak a múlt században terjedt el. Termesztése jelentős, főként kertekben az ország egész területén előfordul. Üzemi termelése az ország délkeleti felén koncentrálódik. Szántóföldi termőterülete 60007000 ha körül van és kb. ugyanennyire tehető a kerti termelése is. A gépi betakarítás elterjedésével s ehhez kapcsolódva a nagyüzemi technológia kialakulásával szántóföldi termelése az 1960-as évek végétől újra fejlődésnek indult. Vetőmagtermő területe kb. 3000 ha. A zölden szedett bab több mint felét ma már konzerválással vagy mélyhűtéssel tartósítják. Az ígyelőállított áru nagyobb ré ze exportra kerül. Az utóbbi években a hazai fogyasztásban is egyre nagyobb tért hódít a tartósított zöldbab. Népélelmezési jelentősége nagy. Ásványi anyagban, főként vasban és foszforban gazdag, jelentős mennyiségű fehérjét is tartalmazó növény. 254
l
38. táblázat. Az áruzöldbab felhasználás szerinti megoszlása 1971-ben Exportra *
Lakosságnak'" '" '"
Összesen'" '"
Felhasználás
%
%
%
Nyers
3442
22, I
700
4,5
4 142
26.6
Feldolgozott
5830
37,4
5600
36,0
11430
73,4
Összesen
9272
59,5
6300
40,5
15572
100,0
• Pintér szerk.: OMFB elemző tanulmány, 1974 •• KSH Mg.-i adatok 1972/1. '" '" '" Számított
• Származása, környezeti igényei
Őshazája Közép- és Dél-Amerika. Pillangós virágú, a hüvelyesek családjába tartozó, egynyári, dudvaszárú növény. Bár főgyökérrendszerevan, oldalgyökérzetének nagyobb része a talaj felsőbb szintjében helyezkedik el. Gyökerén a borsóhoz hasonlóan nitrogéngyűjtő baktériumok gümői találhatók. Növekedése szerint több típusát ismerjük. Nálunk zöldfogyasztásra az alacsony szárú, virágzatban záródó növekedésű, ún. bokorbab (var. nanus) terjedt el. A kúszó, folytonos növekedésű, ún. karósbabok (var. communis Aschers.) ma már üzemek ben alig, sőt kertekben is ritkábban fordulnak elő. Az előbbiek magassága 30-60 cm, az utóbbiak 3-4 méterre is megnőnek. A bab levelei hármasa n összetettek, alapjukon tojás alakú pálhák találhatók. Virágai fürtvirágzatban csoportosulnak. Termése hüvely, melynek alakja és színe változatos. Az ugyancsak változó alakú, nagyságú és színeződésű magja a fajtára jellemző.
Melegigényes, a hőmérsékleti szélsőségekre érzékeny növény. Fejlődési hőopti muma 22± 7 oC (Markov-Haev, 1953). Környezeti igényei egyébként megegyeznek a kukoricáéval, amelynek közteseként már az amerikai őslakók is termesztették. Csírázási hőminimuma 12-14 oc. Virágzása 15 oC, növekedése 10 oC körül lényegében megáll. A fagypont alatt, -0,5 - -1,0 OC-nál elpusztul. Fényigénye nagy. Kedveli a szórt fényt és az enyhe mozgó árnyékot. Korábban köztestermelését ez tette lehetővé. A vízre érzékeny növény. Sem a tartósan nedves, sem a túlságosan száraz talajt nem tűri. A talaj és a levegő nedvességtartalmára főként a bimbózáskor és a tömeges virágzás idején igényes. A laza szerkezetű, levegős, meszes talajok növénye. A szélsőséges talajok kivételével jó talaj munka esetén mindenütt termeszthető. Tápanyag-felhasználása közepes, a talaj tápanyagtartalmával szemben igényes növény.
Termesztett faj ták
A babfajtákat többnyire a növény növekedése, valamint a hüvely színe alapján csoportosítjuk. így megkülönböztetünk bokor- és karósbab-fajtákat, s mindkét csoportban sárga- és zöldhüvelyűeket. Hazai fogyasztásban a sárga-, külföldön inkább a zöldhüvelyűek kedveltek. Újabban különösen konzervként a hazai fogyasztás is megszokta a zöldhüvelyű babot és a külföld is nagyobb mértékben igényli a sárgahüvelyűeket.
255
94. kép. Harvester
95. kép. Budai piaci
256
Harvester. Erős, magas növésű, sötétzöld lombú fajta. Hüvelye hosszú, egyenes, keresztmetszete kerek, színe világoszöld, magja fehér. Középkései, jó termőképességű, gépi betakarításra alkalmas fajta. Valja. Középmagas növésű, merev bokrú, sötétzöld, kis lombú fajta. Hüvelye sötétzöld, középhosszú, keresztmetszete kerek. Középkései érésű, jó termőképességű fajta. Szárszilárdsága jó, érése koncentrált, hüvelyei magasan helyezkednek el, gépi betakarításra alkalmas. Amboy. Középmagas, merev bokrú, középzöld színű fajta. Hüvelye középzöld, hosszú, kerek keresztmetszeW. Középkései érésű fajta. Betegségnek ellenálló, géppel jól aratható. Budai piaci. Középmagas, világoszöld lombú, merev bokrú fajta. Hüvelye hosszú, lapos, színe viaszsárga. Magja fehér, a köldöknél szabálytalan világosbarna folttal. Korai, jó termőképességű fajta, elsősorban házikerti termesztésre alkalmas. Maxidor. Középmagas, merev bokrú, sötétzöld lombú fajta. Hüvelye világossárga, hosszú, kerek keresztmetszeW. Magja fehér. Közepes tenyészidejű, jó termőképességű fajta. Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A bab tápanyagigényes növény. Bár nitrogéngyűjtő, különösen tavasszal, kezdeti fejlődéséhez a N-műtrágyát megkívánja. A talaj gyomosodására elsősorban gépi betakarítás esetén nagyon érzékeny, ezért szántóföldön többnyire két kalászos közé kerül. Ilyen körülmények között azonban csak tápanyagban gazdag talajban ad megfelelő termést. Kísérletek szerint még a jó táperőben levő talajon is meghálálja a közvetlen trágyázást. Elsősorban növényvédelmi okokból legalább három, de inkább négy éven belül ugyanarra a területre nem kerülhet. A vetésforgóban főnövényként szerepel. Előtte vagy utána abban az évben csak rövid tenyészidejű növények termeszthetők. Talaj-előkészítése az előveteménytől függ. Mélyen előkészített, tiszta, különösen a vetéshez kertileg elmunkált talajt kíván. Szaporítás
Helyrevetéssel termesztjük. Magas csírázási hőigénye miatt április végétől, május elejétől vethető. Egyszerre történő gépi betakarításkor a felhasználók minél hosszabb, folyamatos ellátását szakaszos vetéssel segítjük. A bab - ha a növény vízellátását öntözéssel szükség szerint biztosítjuk - június végéig, július elejéig vetve teljes termést ad. Júliusi vetéskor a növény fejlődésére esetenként már kedvezőtlenek az augusztus végi, szeptemberi lehűlések és hideg éjszakák, melyek a növény növekedését és a virágok kötődését akadályozzák. A bab vetőmagszükséglete az ezermagsúlyától és használati értékétől függően széles határok között változik. A bokorbabból ha-onként szükséges 400 OOO-450 OOO csírát 120-150 kg körüli vetőmagmennyiséggel érhetünk el.
17 Kertészet
257
cítlaghomérseklet C o
transzspl"dcios együtthato 22
4-00
21 20
JOO
19
~ 2
J
I;
5
i50
60
100
20 I
1
2 J 4
I
5
J
It
5
Ei szakasz
fermes súly g/Indvény
összes súly g/Inál/eny
~
I
2
Ei szakasz
I
2
Ei szakasz
3
It
5
ó szakasz
65. ábra. Szakaszosan vetett bab néhány mlltatójának alakulása Fajta: Fullcrop, Gödölló, 1963 -1969
(Cse/ő/ei,
1971)
Tenyészterület, ápolás
A bokorbab tenyészterületének alakját elsősorban a szedőgép igényeihez alkalmazkodva állapítjuk meg. Többnyire 30-40 cm sor- és 6-8 cm tőtávolságot használunk. A bab nem igényel 40 cm-nél nagyobb sortávolságot, ezért a növényápolási és a növényvédelmi munkák elvégzéséhez művelőutat kell kialakítani. Akarósbabot kb. 80 x 80 cm-re vetjük. A bab gyommentességét üzemi körülmények között gyomirtó vegyszerekkel biztosítj uk. Technikai gyomirtást kiegészítésül csak akkor végzünk, ha a vegyszerezés sikere nem volt teljes. Így esetenként gépi sorközművelés, illetve a sorokban elmaradt nagyobb gyomok gyomlálása szükséges. A babot kikelés után fogasolni nem szabad, mert szára könnyen elpattan és a fogas a leveleket megszaggatja. A bab a keléstől számítva 4-5 hét alatt teljesen beborítja a talajt. Kertekben addig 2-3-szor kell kapálni. A bab nagyüzemben biztonságosan csak öntözéssel termeszthető. A kiegészítő vízellátást a koncentrált érésű, nagy termőképességű faj ták előtérbe kerülése és a szakaszos vetés még indokoltabbá tette. A májusi vetésű szakaszok vízellátása a virágzásig, a talajban tárolt nedvességből csaknem mindig biztosított. Ilyenkor az átlagosnál szárazabb években a növény fejlődésének megindítására esetenként kelesztő öntözés szükséges. Az első vízpótló öntözésre többnyire tömeges bimbózás idején - a virágzás kezdetén -, június derekán a kötődés elősegítésére kerül sor. Ezt követően a hüvely fejlődéséhez átlagosan még egy öntözés elégséges. A későbbi vetéseknél - különösen előnövény esetén - az előöntözés, illetve kelesztő öntözés mellett már a növény növekedéséhez is szükség lehet kiegészítő vízellátásra. Az öntözés kritikus ideje ebben az esetben is a virágzás kezdetére és a hüvelyfejlődés idejére esik. Szakaszos vetés esetén a bab egyes életszakaszaiban más-más körülmények közé kerül, így vízfelhasználása és természetesen öntözése is változik. 258
mll
lnl-v•
ny
7000
-
5()()O
t
a ke/es a'flagos napja
, ~
10
20
20
lX.
10
20
66. ábra. A zöldbab átlagos vízfelvétele szakaszonként Fajta: Fullcrop,
Gödöllő,
1963-1970
A bab növényvédelmét csávázással kezdjük. Ezzel a vetőmaggal terjedő betegségek (baktériumos paszulyvész, babfenésedés, tőhervadás stb.) kártételét csökkentjük. A csávázás a maghéj alatti szövetekben levő baktériumok eHen nem hatásos, a felületen elhelyezkedő kórokozók csökkentésével azonban főként a kelést és a kezdeti fejlődést segíti. A kelés utáni növényvédelem ugyancsak a már emlitett betegségek ellen már az első lomblevelek megjelenésekor kezdődik. Az eddigi tapasztalatok szerint a bordói lé vagy más réztartalmú kombinált szerek hatékonyan alkalmazhatók. A következő veszélyes időszak a terméskötődéstől az érésig tart. Zöldbabtermesztés esetén ekkor különösen figyelemmel kell lenni a várakozási időre. Az állati kártevők közül az esetenként fellépő paszulylégy ellen csávázással, majd a kelés után permetezéssel védekezhetünk. Alkalmanként még levéltetű vagy atka elleni védekezéssel is kell számolnunk. Főként raktárban fertőz, de újabban szántóföldön is megjelent a babzsizsik. Tojásait a babszemre rakja, s a kikelő lárvák a babba fúrva magukat, fejlődésük során növekvő járatot készitenek. A zsizsik kibújása után a babszemek "ablakosak" lesznek. A zsizsikes babot a borsóhoz hasonlóan fertőt96. kép. Zsizsikes bab 17·
259
mm
14-0
120
hossz
vetes: V5 ke/es: V 17 vira'rJzds: /1127 gazde're's kezd: /l/l 18
100
átméró' sJ/y
g 80
8
60
ó
I
;'
;'
;' I
;' ;' ;'
,.
;'
I
.I
i
I
20
.I
./ I
2 i
I
.I ----
.
;;~..,..,..~:./-----Vl 25 VII. .......... maximum
Co.
10
5
15
25
20
30
- - napi kiizéphomérse'klet
mm
-. _. - mlrl/mum
I
JO
csapodek ......
............
30 ...•.
20 "o"
./......... /
-'-'-
20
,..",- -._._ ..... -._ ...... _.....\ . . . . . . - . - . - .... ,
I
\.
10
VI 25
W
5
m
-
~
...-t
L
W
67. cíbra. A zöldbabhüvely-növekedés üteme Fajta: Harvester,
260
~
.'--".
---_.,'
Gödöllő,
1975
I
[Jf
25
JO
leníteni kell, ezenkívül a babzsizsik hőigényessége miatt célszerű a babot alacsony hőmérsékleten tárolni.
t/ha
VII. 20
21f
28
VU l
16 -j---t---+---+--+--+--t-_+_
14 -j---+--+--j--+-t----+--__ Szedés
12 +---+----+-+---+-+--+-R~
A bab zöldfogyasztásra 10 +---+--+----+--+--+-7-~":~. akkor érett, ha a hüvely elérte teljes hosszúságát, túlérett 8 +---+--+--+-+---:~0-'~ de még zsenge, pattanva törik, nem rostos vagy 6+----+---+----t-..ttt:::: szálkás, benne a magkezdemény még legfeljebb rizsszem nagyságú, ko2 erett csonyás. A fej tett babnak termesztett fajtákat a O "nag teljes kifejlődése idópont kor, de még a hüvely v/rag száradásának meginduo, 1kezdemeny lása előtt szedjük. Téli fogyasztásra a mag teljes erett beérésekor a hüvely meg0.2 száradása után aratjuk. tú/erett A bab fajtától és az időjárástól függően többé-kevésbé folyamato0.3 san virágzik, s így folyamatosan érik. Kertekben kézi szedéssel a ter0,4 més zöme 4-5 naponkénti, egy-egy elő-, tömeg- és utószedéssel betakarítható. 0,5 Üzemi körülmények között a szedés egyszeri 1000 db/m 2 gépi betakarítással történik. Ilyenkor különösen 68. ábra. A zöldbab lerllléJfejlüdése fontos a szedési idő megFajta: Harvesler, Telekgerendás, 1972 (Nádas-Kovács', (973) választása. A bab hüvelye a zölden érett állapotát fajtától és időjárástól függően a kötődéstől 15-20 nap alatt éri el. A szedés egy szakaszon belül legfeljebb 4-6 napig tart. A kézi előszedés a bokrokat összekuszálja, s ezzel nehezíti a gépi betakarítást. Így, bár a korábban kötődött termés leszedésével növelhetnénk a termés mennyiségét és javíthatnánk a minőséget, ezért és nagy munkaerőigénye miatt egyre kevésbé alkalmazzuk. A gépi betakarítás csak akkor eredményes, ha a növényállomány gyomtalan, a talaj sima és rögmentes. A szedőgépek a termést a lomblevéllel együtt lefésülik a szárról, majd a lombot elválasztják a hüvelytől. A learatott babot tartályládában vagy gyűjtőkocsin ömlesztve szállítják a feldolgozóhelyre. Nyersfogyasztásra ritka szövésű zsákban jut el az üzletekbe. A zöldbab könnyen befülled, ezért mosni, illetve nedvesen szállítani, vastag rétegben tárolni nem szabad.
4E!1~ •
J
261
Termésátlagában a szóródás nagy, egyes üzemek termése az országos 40 q-ás szintet kétszeresen is felülmúlja. Hajtatása jelentéktelen. Magtermesztés Jelentős magtermő
zöldségnövényünk, nagyüzemi termeléstechnológiája most van kialakulóban. Ennek során a zöldfogyasztásra való termelésnél említett, jó táperő benlevő talaj és az öntözés magtermesztés esetén is feltétlenül kívánatos. Nagyüzemi körülmények között fokozott jelentőségűvé vált a növényvédelem. A termésátlag és a termésbiztonság növelése mellett a betakarítási technika javításától várhatunk jobb eredményt. A babot vetőmag céljára április végén, május elején vetjük. A kezdeti gyors fejlő dés érdekében a vetést nem szabad elsietni, hogya mag kellően felmelegedett talajba kerüljön. A csírázó bab igen érzékeny, ezért különösen fontos a jó magágy, a kerti talaj. Tenyészterülete azonos a fogyasztási célra termesztett babéval. A mag alátakarási mélysége a talaj kötöttségétől függően 3-5 cm. Ápolási munkái a gazdasági érettség eléréséig megegyeznek a zöldfogyasztásra termelt babéval. Ezt követően fokozott figyelemmel kell lennünk a növényvédelemre, amelyet itt nem gátol a várakozási idő. A már említett betegségek ellen további 3-4 permetezés szükséges. Főként meleg, csapadékos időben ebben a fejlődési szakaszban egyben a fellépő rozsda ellen is védekezünk. A mag fejlődéséhez a gazdasági érettség után további l-2 öntözés válhat szükségessé. A bab öntermékenyülő növény, ezért a faj ták között térbeli szigetelésre nincs szükség. A keveredés elkerülésére több fajta termelése esetén elválasztóvetést alkalmazhatunk. A bab szelekciójára első ízben a virágzás kezdetén kerül sor. Ekkor az indásodásra hajlamos és az eltérő virágszÍnű növényeket távolítjuk el. Kivételesen az aratás előtt végezzük a hüvely tulajdonságai alapján a szelektálást. Ilyenkor a rostmentes hüvelyű faj ták pergamenszerű héja rátapad a babra és a hüvely ráncos lesz, a rostos hüvelyű faj ták viszont simák maradnak: ez a megkülönböztetés alapja. A bab egyik legfontosabb fajtabélyege a mag színe és alakja. Ennek alapján még a cséplés után is szelektálhatjuk. A bab magja akkor érett, ha elérte végleges nagyságát, alakját, színét és már kemény. Mel~g, száraz időben a hüvelyek könnyen letörnek, a szálkás faj ták pedig peregnek. Ezért lehetőleg a reggeli órákban, vonódottan arassuk. A bab a levágást követően 2-4 napig renden marad, ezt követően többnyire rendfelszedővel felszerel t kombájnnal cséplik. Csépléskor a pergés mellett ütődésére is vigyázni kell, mert a csíra a maghéj látható sérülése nélkül is károsodhat. A bab termésátlaga ma ha-onként 4-5 q körül van. A jó üzemek ennek 2-3szorosát érik el.
262
Le~élzöldségfélék
Fejes saláta (Lactuca sativa L. - Compositae) Története,
jelentősége
Igen régen termesztett, már az ókori kultúrnépek által ismert noveny. A középkorban Európában és Magyarországon általánosan termesztették. Lippay (1664) könyvében a kötöző- vagy római salátával szemben a fejes salátát magyarsalátának nevezI. Főként kertekben az egész országban termesztik. Szántóföldön tavasszal vetve vagy palántázva főleg az ország délkeleti felén, könnyen melegedő talajokon találhatjuk meg. Áttelelő növényként a Duna mentén és a Duna-Tisza közén fordul elő. Az egyik legjelentősebb hidegtűrő hajtatott zöldségnövényünk, novembertől áprilisig hajtatjuk. Kisebb mértékben nyár végén, ősszel is termeljük. Ily módon a meleg nyári hónapok kivételével egész évben fogyasztható. A szántóföldön rövid tenyészideje miatt a főként előnövényként termelt saláta a statisztikában csak részben szerepel. Ezért és kiterjedt hajtatása miatt azonban termelési értéke területi részesedéséhez képest aránylag nagy. Magnyerésre - főként exportra - szintén jelentős területen termesztjük. Táplálkozási szempontból igen fontos növény. Különösen a kora tavaszi és nyár eleji vitaminellátás jelentős forrása. C-vitamin-tartalma 20-30 mg/lOO g. Zömmel nyersen fogyasztj uk. így a benne levő tápanyagot szervezetünk teljes egészében hasznosítja. Származása, környezeti igényei
Dél-Európából származó növény. Őse, a "keszegsaláta" (Lactuca serriola Tom.) nálunk is őshonos. Egyéves, dudvaszárú növény. Gyorsan fejlődő főgyökérrendszere van, amely palántanevelés esetén megsérülve gyengébb, főleg a talaj felső 20-30 cm-es rétegében elágazó gyökérzetet fejleszt. Hajtásrendszerének fejlődése során a rozettaképzés, a fejesedés, a magszárképző dés, a virágzás és magérés szakaszát különböztetjük meg. Fejlődésének első felében rövid szártagú tengelyen elhelyezkedő, szórt állású levelei a szár felső részén összeborulnak és fejet alkotnak. A magtermő hajtásrendszer asalátafej felrepedése után 60-100 cm magasra nő meg. Rajta szórt állásban, vállukkal szárölelő levelek helyezkednek el. Fészkes virágzatú, egy-egy fészekben több virágot találunk. Magja ezüstszürke, barna vagy fekete kaszattermés, rajta vékony terméscsőr és azon szőrökből alakult bóbita van. Hidegtűrő növény. Fejlődési hőoptimumát Markov 16±7 oC-kal jellemezte (Markov-Haev, 1953). Csírázási hőminimuma 2-4 oc. Hidegtűrése nagy, -3 -4 OC-ot minden fajtája elbír. A tartós hidegre fajtánként eltérően reagál. Főként az áttelelő tipusai fejlődésük kezdetén, a rozettaképzés előtt a téli alacsony hőmér sékietet is elviselik.
263
Az átte1elő fajtákat elsősorban a felfagyást okozó tavaszi hidegek károsítják. Magasabb, 20 oC körüli hőmérséklet hatására gyorsan magszárba megy. Ezért Magyarországon nyáron nem vagy csak a magas hőmérsékletet jobban tűrő fajtákat termesztik különlegesen kedvező, hűvös talajon. Fényigényes növény. A megvilágítás hosszúságára a különböző faj ták eltérően reagálnak. Főként a hajtató- és rövid tenyészidejű fajták hosszú megvilágítás hatására gyorsan magszárba mennek. A téli hajtatás során gyenge megvilágítás esetén a fejképződés elmarad vagy nagy, laza fejeket FapUnk. Vízfelhasználása közepes. A talaj nedvességtartalma iránt különösen a fejképződés megindulásáig igényes. Túlzott vízellát~i hatására laza fejek képződnek. A szélső séges talajok kivételével, minden jó--kiíltúrállapotban levő területen megtermelhető. Tápanyagigénye nagy, de a túltrágyázásra és a talaj sótartalmára érzékeny. Laza talajon, gyengébb tápanyag-ellátottság mellett kisebb fejek képződnek és abefejesedés százaléka csökken. Termesztett faj ták
A salátafajtákat különböző szempontok szerint rendszerezhetjük. A gyakorlatban leginkább a termesztési cél, illetve a termelés ideje és módja szerinti csoportosítást használjuk. így érési sorrend szerint megkülönböztethetünk hajtató, áttelelő és tavaszi-nyári salátafajtákat. A hajtató fajtáktól alacsonyabb hőmérsékleten és gyengébb fényben is gyors fejlődést és a fej jó borulását kívánjuk meg. Az áttelelő fajtáknál a fagy tűrés a legfontosabb. A tavaszi és nyári faj ták tól a jól borult, nagy fejek mellett azt is elvárjuk, hogy a fej képzés befejeztével viszonylag magas hőmérsékleten is minél később induljanak magszárba. Fontos értékmérő tulajdonság a lomb és a fej színe és minősége. Nálunk a sárgászöld színű, finom levelű faj ták a keresettek. A barnás és az intenzív vörös színeződést nem kedvelik. Hajtató [ajták
Soroksári. Levele szürkészöld, kicsi. A fej közepesen zárt, kemény. Magja fekete. Gyors fejlődésű, ellenálló, tömött feje miatt a tényleges súlyánál kevesebbet mutató fajta. Korai hajtatásra vagy őszi utóhasznosításra használjuk. Ventura. Világos sárgászöld - fiatal korban hidegben jellegzetes antociános el-, széles, enyhén hólyagos levele van. A fej középnagy, tömör, jól zárt. A mag színe fekete. Érésben a Soroksárit követi, enyhe fűtésű vagy fűtés nélküli termesztőberendezések ben tavasszal és ősszel hajtatható. Fejlődése gyors, érése koncentrált. színeződésű
Nyári [ajtók
Május királya. Levele világoszöld, barnás színeződéssel futtatott. A fej közepesen nagy, jól záródó, kemény, finomleveIü. Magja fehér. Korai szabadföldi termesztésben elterjedt fajta. Hajtatási típusa is van. Hátránya, hogy a fej képzés után gyorsan felmagzik. Dickkopf (keményfejű). Levelei középnagyok, világos sárgászöld színűek. A fej kemény, gömbölyű, jól zárt. Magja fehér. Gyors fejlődésű, korán szedhető, nehezen felmagzó fajta. Korai és nyári termesztésre is alkalmas.
264
97 -98. kép. Vel/fura
Attrakció. Nagy lombú, erősen hullámos, tompazöld levelű fajta. Zárt, lapított, nagy, kemény fejeket képez. Magja fehér. Hosszú tenyészidejű, egészséges, nehezen felmagzó, elterjedt nyári fajta. Laibachi jeges. Levelei nagyok, hullámos felületűek, erősen fogazottak, erezetük vastag, a sárgászöld alapszín barnáspirossal futtatott. Magja fehér. Tenyészideje hosszú, nehezen magzik fel. Nagy, lapított, kemény fejet képez. Vastag, durva, roppanó levele miatt nálunk kevésbé terjedt el.
265
99-fOO. kép. Május királya
Attelelő fajták
ansen. Levele világoszöld színű, kissé hullámos és hólyagos. A fej középnagy, kemény, jól borul, magja fehér. Zsenge levélzetű, jó hidegtűrő fajta. Áttelelőként termesztjük még a Téli vajfej és a Május csodája fajtákat.
266
101-102. kép. Dickkopf
•
267
IUJ -/04. Attrakció
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A legrövidebb tenyészidejű zöldségnövények egyike, ezért kizárólag mint elő- vagy utónövényt termeljük. Az áttelelő faj ták április végéig, a tavasszal vetett vagy ültetett faj ták május elejétől június második feléig kerülnek le a területről. Talaj-előkészítési munkái a termesztés ideje és az elővetemény szerint változnak. A saláta tarlóját a szántóföldön visszamaradó és többnyire szárbainduló nagy zöldtömeg miatt csak szántással tudjuk a következő növénynek előkészíteni.
268
Jó kultúrállapotú, tápanyagban gazdag talajt kíván, ilyen esetben nem igényli a közvetlen trágyázást. Ha a talaj tápanyagban szegény, tavaszi vetése, illetve ültetése esetén lehetőleg még az előző év őszén végezzük el a szervestrágyázást. Műtrágyák közül főként a N- és K-tartalmúakat igényli.
Szaporítás
Szaporítása helyrevetéssel vagy palántaneveléssel történik. Szántóföldön kora tavasszal vetjük, amikor a talajra már rá lehet menni. Palántája tavasszal március végétől április elejéig ültethető ki. Palántanevelése a környezeti körülményektől függően 4-7 hétig tarthat. A fejlett palánta - különösen, ha nem tápkockás - . gyorsan elvénül, megnyúlik, ezért a kiültetést jól kell időzíteni. Helyrevetés esetén ha-onként 2-3 kg vetőmagot használunk. Ez azonban szemenkénti vetéssel főként drazsírozott maggal harmadára-negyedére csökkenthető. Palántaneveléshez ha-onként 30-40 dkg vetőmag szükséges.
39. táblázat. A fejes saláta termesztési idejének fontosabb változatai Vetés
Kiültetés
Szedés
Fajtacsoport hónap/dekád
Őszi hajtatás
8/3
9/3
2/1
Téli hajtatás
10/1
II/2
2/1
Koratavaszi hajtatás
12/1
2/1
Középkorai, tavaszi hajtatás
12/3
2/2
4/2
3/1
4/3
10/1-10/3
4/2-4/3
3/2-4/1
5/1-5/2 5/2-5/3
Késótavaszi hajtatás
1/2
I
4/1
I Átteleló saláta
8/3-9/1
I Tavaszi saláta
2/1-3/1 3/1-3/3
Nyári saláta
3/1-3/3
Őszi saláta
7/1-7/2
I I
-
5/2-6/2
8/1-8/2
9/1-9/3
269
Tenyészterület, ápolás
A salátát szántóföldön legalább 40 cm sortávolságra vetjük vagy ültetjük. A tőtávol ság fajtától függően 25-30 cm körül van. A helyrevetett salátánál az egyeléssel nem várjuk meg a palántakort, hanem 2-3 lombleveles korában ritkítjuk. Késői egyelés esetén ugyanis a növény felnyurgul és fejlődésében visszaesik. A munkát előzetes csokrosítással segíthetjük. Ha egyeléskor a növény a szik feletti részén szakad el, újra kihajt, ezért mélyen kell egyeIni. Különösen a palántázott salátánál a felső talajszint kiszáradása igen kedvezőtlen hatású. A saláta a talaj nedvességtartalmára igényes, ezért jó termést a legtöbb évben csak öntözéssel érhetünk el. Késői vagy nyári kiültetés esetén az indító öntözés is fontos. A tavaszi saláta 2-3, az őszi 3-5 öntözést igényel. Száraz április elején egy-két öntözést az áttelel ő saláta is meghált l. Tartós esőzés vagy többszöri öntözés hatására az alsó levelek a talaj fölött a szár körül baktériumos megbetegedés miatt könnyen rothad ni kezdenek. Főként nyáron törekedjünk a délelőtti öntözésre, hogy a talaj estére felszikkadjon. Gombabetegségei közül különösen hajtatásban a peronoszpóra fordul elő. Ellene rézgálictartalmú vagy azt helyettesítő szerekkel védekezhetünk. Az állati kártevők közül kisebb mértékben a levéltetű károsítja. Szedés
A saláta szedését a fej teljes kifejlődése után kezdjük meg. Ha a fej tetejét megnyomva már érezzük a magszár kemény hegyét, a saláta túlérett, értéktelen. A szedés a fejesedés ütemének megfelelően folyamatosan történik. A külső borítóleveleket a salátafej levágásakor a törődött és sáros levelek kivételével a fejen hagyjuk. A megtisztított fejeket torzsájukkal felfelé, szorosan egymás mellé ládába vagy kartondobozba rakjuk, s így szállítjuk. Termése jó esetben, ha a termés zömét be tudjuk takarítani, ha-onként 50-80 ezer fej, ami 70-100 q-nak felel meg. Hajtatás
Különösen a fólia borítású termesztőberendezésekben az egyik legfontosabb hidegtűrő hajtatott zöldségnövényünk. Ennek oka rövid tenyészideje, kishőigénye, valamint az, hogy termesztése - főként betakarítása - más zöldségnövényekéhez képest aránylag kevésbé munkaigényes. A hajtatás eredményességét a fényviszonyok erősen befolyásolják. Borús, hűvös időben, főként elégtelen levegőztetés esetén gyengén fejesedik, laza fejeket képez. Túl magas hőmérsékleten a lomb erőteljesen növekedik, de szintén nehezen borul be. A hajtatáshoz korábban tűzdelt palántát használtunk, ma a tápkockás palánta terjedt el. Megfelelő minőségű pil1írozott vetőmagból, szemenkénti vetéssel 95-96% kiültethető palántát kapunk. A tápkockát kiültetéskor sekélyen helyezzük a talajba, majd beöntözzük. Ily módon a baktériumos tőrothadás ellen védekezhetünk. Tenyészterülete 20 X 18-20 cm, így egy m2-re kb. 25 növény kerül. A hajtató fajták növekedési hőoptimuma a fejesedés előtt 10-15 oC, fejesedéskor 15-18 oc. övényegészségügyi okokból az öntözést mindig úgy végezzük, hogy estére a növény száraz legyen és a talaj megszikkadjon. A hajtatott saláta tenyészideje fajtától és a termesztés körülményeitől függően 5-7 hét, télen azonban ennél jóval több is lehet.
270
105. kép. /fajtatott saláta jejlődése hidegágyban (Gödöllő,
1961)
271
105. kép. (folytatás)
Magtermesztés
A saláta magtermesztése jelentős. Nálunk július végén, augusztusban, a magérés idején többnyire száraz, meleg időjárás uralkodik, ami jó csírázóképességű és jó csírázási erejű magot biztosít és segíti a magvak utóérését. Az ország délkeleti részén, Békés, Csongrád megyében a korai, Szolnok és Bács-Kiskun megyében inkább a középérésű és késői fajtákat termeljük. A vetésforgóba az istállótrágyázást követő évben kerüljön. Kipergett magja 2-3 évig is elfekhet a talajban, ezért ugyanarra a területre csak 3-4 év múlva térjünk vissza. Ezzel asalátamoly fertőzését is csökkentjük. Korai vetése miatt jól elmunkált őszi szántást kíván. Ekkor szórjuk ki a P- és a K-műtrágyát is. A N-hatóanyagú műtrágyát két részben, először a fej képződés, utána a magszárképződés segítéséhez adjuk. Önbeporzó növény, de az időjárástólfüggően kisebb-nagyobb idegenmegporzás is előfordulhat. A magyar szabvány az Elit és J. fokú szaporításkor 100 m, szokvány
272
magtermesztéskor 5 m izolációs távolságot ír elő. Az utóbbi esetben a keveredés elkerülésére magas növésű választónövényt vessünk. Magtermesztésnél helyrevetéssel szaporítjuk. A vetés ideje március dereka. Az áttelelő fajtákat mindig ősszel vetjük, hogya tél szelektáló hatása érvényesülhessen. Vetőmagszükséglete 2-3 kg/ha. Egyelése, a gazdasági célra termesztett salátához hasonlóan, a kelés után 2-3 hét múlva történik. A saláta vegyszeres gyomirtása még megoldatlan. A növényápolási munkákat a szárbaindulásig feltétlenül be kell fejezni, mert azt követően nem lehet bemenni a növényállomány közé. A maghozó saláta szelektálását első esetben az egyeléskor végezzük. Akkor a levél színében vagy alakjában eltérő növényeket távolítjuk el. A fő szelekció a fej teljes kifejlődésekor történik, amikor az eltérő színű, fej alakú, nem fejesedett vagy túl korán magszárba induló növényeket szedjük ki. A virágzás kezdetén a szár színe és magassága alapján szelektálhatunk. A fejlődésben visszamaradt beteg növényeket minden szelekció során eltávolítjuk. A magtermő salátát a salátamoly és a salátalégy károsítja. Hernyói, illetve nyüvei a bimbókat és a magkezdeményeket rágják. Ellenük rajzáskor május-júniusban vagy az első virágok kinyílása előtt idegméreggel védekezünk. Esetenként levéltetű kártétellel is számolhatunk. Magja július végétől folyamatosan érik. Az érés 3-4 hétig is elhúzódik. Erősen pereg, ezért igen fontos az aratás idejének megválasztása. Egyszerre akkor aratjuk,
% 2
100 90
BO
1 e'refl mag halmazat! menny/sége 2 utóe'retf mag halmozoli menn{/isege
70
vetes' II/. 20 ke/es 11125 klü//eles· IV 13
60
fejesedeS kezde/e' V JO gazd ére/t' V/ IIj mogszárba ind' VI. 26 első virag megj' VI/. Ig mageris kezdete' VI/I..15
50
JO 20
10 ,-"
....
napi k.'·~e'p-
hói77Cf'S C0 ,
l
'
szaraz~nedJ/es hom. kiJlijnbs.
- - napl kozephőmerseklef I
- - - száraz-nedves hóm /aJ!onbse'g
45,Omm
69. ábra. Folyamalosal/ szedell (I), illelve egyszerre aralolI (2) scl!álamag érése és I/éhál/Y jellemzőjél/ek alakulása Fajta: Attrakció, Gödöllö, 1959
18 Kertészet
I csapadék
csapade'k mm
25
25
20
20
15· 6
15
10
L,
10
5
2
5 VI/I 15
20
25
30
IX 2
273
amikor a bóbiták 50-70%-a már bolyhos. A még ki nem nyílott fészkek ben a termés utóérik. Jelenleg kétmenetes gépi aratása terjedt el. A salátamagszárat magas tarlóra, rendre vágják, s néhány napig utóérlelve átalakított kombájnnal rendről csépelik. A vetőmag jobb minősége és il sokszor elő forduló pergési veszteség (viharkár) elkerülése érdekében eredményes kísérletek folynak a salátamag szakaszos betakarítására. Termésmennyisége fajtacsoportonként változó. Nagy termőképességű fajtákból 5-7 q/ha, kis termőképességűekből 2-3 q/ha várható.
Spenót (Spinacia oleracea L. Története,
Chenopodiaceae)
jelentősége
A Közel-Keleten az arabok már régóta fogyasztják. Európában csak a XIV -XV. században terjedt el. Lippay (J 664) könyvében már említi termesztését. Rossz szállíthatósága miatt régebben a felhasználás helye közelében termesztették. Ma az egész ország területén megtalálható, mind szántóföldön, mind kertekben. Az utóbbi időben a hűtőipar egyik fontos növénye lett. Vetőmagtermő területe is jelentős.
Táplálkozási jelentősége nagy. Enyhe időben késő ősszel és kora tavasszal - fagymentes időben még télen is - szedhető. Termésének zömét április végén, májusban adja. agy A-, B-, C-vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt egyik legjelentősebb tél végi és tavaszi zöldségnövényünk. Származása, környezeti igényei
Elő-Ázsiából származó egyéves, dudvaszárú növény. Vadon termő ősét, aSpinacia
tetrandrát ma is gyűjtik és fogyasztják. Főgyökérrendszere van, erőteljes oldalgyökérzetét a talaj felső szintjében találjuk. Fejlődésének első időszakában nagy, vastag, puha állományú levejekbői tőrózsát képez. 50-100 cm magas hajtásrendszerét fejlődésének második időszakában fejleszti ki. Virágzata gomolyos fűzér, a virágok általában eg~:ivarúak. Hidegtűrő növény, -6, -8 oC-nál sem fagy ki. Száraz, hideg telek kivételével takarás nélkül áttelel. Fejlődési hőoptimuma Markov-Haev (1953) szerint l6±7 oc. Csírázási hőminimuma +4, bőoptimuma 20 oC körül van. Magas hőmérsékleten hosszúnappalos körülmények között, gazdaságilag értékes levélzetének kifejlesztése előtt, magszárba megy, ezért nyáron nem termeszthető. Rövid tenyészideje alatt vízfelhasználása nagy. A talaj nedvességtartalmával szemben igényes. Egyébként a szélsőséges talajok kivételével mindenütt megterem. 40. táblázat. A spenót termesztési idejének fontosabb változatai Vetés
Szedés Megjegyzés
Fajtacsoport
hónap/dekád
Áttelelő
9/1-9/2
4/1-4/3
Tavaszi (korai) Tavaszi (kései)
3/1-3/2 3/1-3/3
4/2-5/1 5/1-5/3
274
"ff
Enyhe időben télen is szedhető
/06. kép. A spenót levéltípusai Viroflay, Matador, Eszkimó, Vital
Áttelelő növényként inkább a könnyen melegedő talajokra kerül. Tápanyagigénye
nagy,
főleg
a talaj nitrogéntartalma iránt igényes. Termesztett fajták
A faj ták értékét a hidegtűrés, a betegség-ellenállóság mellett a gyors növekedés, a nagy termés, a kései felmagzás adja. Fontos, hogya levelek felállók, géppel jól arathatók legyenek. Eszkimó. Levele hullámos, a levéllemez kanál alakúan behajlik. Színe középvagy sötétzöld, a levélnyél rövid, a levelek szétterülők. Jó áttelelő, tavasszal gyorsan fejlődő fajta. Géppel nehezen takarítható be. Viroflay. Hegyben végződő, középnagy levelei hosszúnyelűek, zárt állományban felállók és világoszöld színűek. Fejlődése gyors, korán szedhető, de hamar felmagzik. Matador. Nagy, félig felálló levelű, rövid levélnyelű fajta. Színe középzöld. Jól de tavaszi vetésre is használják. Termőképessége jó, de viszonylag korán felmagzik. áttelelő,
Vital. Levelei középzöldek, erősek, vastagok. A levélnyél középhosszú, zárt állományban a növény felálló. Későn felmagzó, betegségeknek ellenálló, jó termőképes ségű, géppel jól aratható fajta. Fagyérzékeny, ezért tavasszal vetjük. Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Rövid tenyészidejű, kizárólag elő- és utónövényként termesztjük. Az egyenletes keléshez vetéskor ülepedett talajt, tömődött magágyat kell biztosítani. Gyommentes talajt kíván. Rövid tenyészideje alatt a gyors növekedés elősegítésére főként N-fejtrágyát adunk.
:s*
275
'( g/tnovény 20
15
vetés: tV 6 keles IV 22
10
5
fO
5
C"
{'O
30
ma:omum napl kozephvmdrseAleI
-
_._.- If/lmmu/n
1
csapudek
20
lD
10
10
--IV 28
v
5
15
10
70. ábra. A spenól növekedésdinalllikája Fajta: Matador,
Gödöllő,
1975
Szaporítás
Magvetéssel szaporítjuk. Tavasszal - amint a talajra rá lehet menni - vethetünk. A vetés legkésőbb április derekáig húzódhat el, a később vetett növény hűvös május kivételével gyorsan felmagzik. Áttelelésre ősszel, szeptember elején vetjük. Vetőmagszükséglete gépi betakarításra 50-60 kg/ha, kézi szedésre ennek harmadafele. Tenyészterület, ápolás
A spenótot gépi betakarításra gabona-sortávolságra vetjük. A talajt gyorsan borítja, ezért ilyenkor különösen fontos a gyommentes terület. Kézi szedés esetén a sortávolság 25-30 cm. Gyors növekedése miatt ilyen esetben is elég egy-két kapálás. Vegyszeres gyomirtása most van kialakul~ban. Gyors növekedéséhez sok vizet kíván, ezért már rövidebb, néhány napos száraz idő esetén is öntözzük. Jelentős betegségei vagy kártevői nincsenek. Sűrű vetésben a lisztharmat szokott fellépni. Szedés
Tavaszi vetésből a vetéstől számítva 45-50 nap múlva szedhető. Áttelelő fajtáit esetén egész télen folyamatosan szedhetjük. Ilyenkor vagy csak a nagyobb leveleket távolítjuk el, vagy a teljes növényt kivágjuk. Gépi betakarításkor
kedvező időjárás
276
J07 -/08. kép. Hílll- és l/ő\'il'ágIÍ spel/ó t
\
-'-1~ l ~--
I
-t-
J
277
fontos a felálló levélzet. Ez részben fajtatulajdonság, részben az állomány sűrítésével segíthetjük elő. A géppel betakarított árut szállítás vagy ipari feldolgozás előtt átválogatj uk. A spenót szállitás közben könnyen befülled. Ezért nagyobb távolságra csak jéggel rétegezve szállíthatjuk. Termésmennyisége a növény fejlettségétől és aszedéstől függően 20-100 q/ha. Haj tatása jelentéktelen . Magtermesztés Jelentős magtermő
növényünk. Erre a célra a fajta igénye szerint ősszel vagy tavaszszal vetjük 25-30 cm sortávolságra. Vetőmagszükséglete 14-15 kg/ha. Idegenmegporzó növény. Szokvány vetőmagtermesztéskor 400, az I. fokú elszaporításkor 800 m izolációs távolság szükséges. A szelektálást a tőrózsa teljes kifejlődésekor a levél színe, alakja, fodrossága és a levélnyél hossza alapján végezzük. Figyelemmel kell lenni arra, hogya porzós növényeknek többnyire lazább, merev állású, kisebb a levélzete. Az esetleg előforduló szúrós magvú növényeket a magkötés után szelektáljuk. Június második felében érik. Az érést a szár barnulása, a mag keményedése, sárgásbarna színeződése jelzi. A hím egyedek előbb érnek be, azok sárgulását nem szabad az éréssel összetéveszteni. Géppel aratjuk, majd 3-4 napig utóérleljük. Cséplésekor különösen a pergésre és a terméshéj sérülésére kell figyelemmel lenni. A magtermés mennyisége 8-12 q/ha.
278
Évelő zöldségfélék
Spárga (Asparagus officinalis L. - Liliaceae) Története,
jelentősége
Az ókori kultúrnépek által is ismert és fogyasztott évelő zöldségnövény. A római mezőgazdasági írók részletesen ismertetik termesztését. Hazánkban nagyobb mértékben a múlt században terjedt el a Pest környéki homokokon és a Kisalföld kedvező talajú részein. A zöldborsót előző koratavaszi zöldségféle. Nálunk aránylag kicsi a fogyasztása, elsősorban hiánya és magas ára miatt. Táplálkozási szempontból főleg vitalllin- és ásványianyag-tartalma miatt jelentős. Termésének nagyobb részét nyersen vagy konzervként exportáljuk. Igen munkaigényes növény, ezért termelése nem fejlődik kellőképp. Termő területe 700-S00 ha körül van.
Származása, környezeti igényei
Európában is őshonos, dudvaszárú növény. Földbeli hajtása ferde helyzetű gyökértörzs. Ebből fejlődnek szívó és vastag raktározó gyökerei, valamint felhasználásra kerülő hajtásai, az ún. spárgasípok. A föld feletti hajtás 100-150 cm magasra is megnő. A levélzet szerepét a mintegy 0,5 mm vastag, 2 cm hosszú, tűszerű szárképletek töltik be. Virágai túlnyomóan egyivarúak. Termése barnásvörös bogyó, ebben helyezkednek el a fekete színű magvak. Melegkedvelő növény, a földből előtört hajtásai már OoC alatt elfagynak. A hajtásnövekedés tavasszal 9-10 oC-os talajhőmérsékletnél indul meg. A talaj nedvességtartalma iránt különösen a szedés idején igényes. Nyáron az átmeneti szárazságot jól tűri. A spárga a mély rétegű, meszes homok növénye. Könnyen melegedő, laza talajon· korábbi termést ad és könnyebb a szedése.
Termesztett faj ták
Braunschweigi. Fehér, hegyes inkább ezt termesztik.
fejű
fajta.
Termőképessége
jó, hazánkban ma leg-
Mary Washington. Zöldspárga-termesztésre alkalmas fajta, takarás nélkül is zsenge sípokat nevel. A sípok kisebbek és valamivel vékonyabbak, mint a halványított fajtáké.
279
J09. kép. A spárga föld feletti /zajtása
I
"
( J fO. kép. A spárga hílll- és nőivarú egyedéről
/zajtás
2S0
szárlllazó
J I I. kép. A spárga gyökérrelldszere
lJ2. kép. A spárga elágazó gyökérförzse
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Évelő növény. Kedvező körülmények között 12- l 5 évig marad ugyanazon a terü-
leten. Telepítéséhez a talajt forgatással készítjük elő, s egyúttal tápanyaggal is feltöltjük. A termő években a spárgát a szedés befejezése után általában 2 évenként trágyázzuk. Minthogy évelő, a lassan ható műtrágyákat is jól hasznosítja.
281
Szaporítás
Magvetéssel szaporítjuk, a magoncokat szántóföldön előneveljük. Tápanyagban gazdag, jó kultúrállapotú talajon, öntözve egy év alatt telepítésre alkalmas spárgatöveket nevelhetünk. A spárgamagoncokat ősszel felszedjük és vagy azonnal eltelepítjük, vagy kötegelve, fagymentes helyen tárolva, tavasszal ültetjük el.
Tenyészterület, ápolás
A telepítéshez 120-140 cm sortávolságra, 40-60 cm széles és 30 cm mély árkot húzunk. Az árok aljára érett trágyát vagy komposztot teszünk. Erre helyezzük egymástól 40-SO cm távolságra a spárgatöveket úgy, hogy azok a föld felszínétől számítva kb. 12-1 S cm-re legyenek. Ezután a növényt néhány cm földdel betakarjuk, majd a kihajtás ütemének megfelelően a takaró földet vastagítjuk, amíg csak vízszintes nem lesz a terület. A spárgát a telepítéstől számított harmadik évtől kezdve szedhetjük. Addig rendszeresen ápoljuk, hogy kellően megerősödjön. Szárát ősszel tövig levágjuk, összeszedjük és elégetj ük. Ezzel a spárgalégy és spárgabogár lárváját irtjuk és a spárgarozsda átteJeJő spóráit is megsemmisítjük. A spárgát halványítva értékesítj ük. Ehhez tavasszal a kihajtás előtt a sorokat a gyökértörzsek felett 25-35 cm vastagon földdel feltöltjük, hogy legalább 20-22 cm hosszú halványított hajtásokat (sípokat) kapjunk. Megfigyelések szerint a hímivarú növények tavasszal 4-S nappal korábban hajtanak és termésük lS-20%-kal több, mint a nőivarú egyedeké. Ezért az ültetvényben lehetőség szerint növeljük a hímivarú tövek arányát. A spárga szedésekor a bakhátakat rendszeresen lebontjuk, így talajuk gyorsan kiszárad. Ez a sípok mennyiségét és minőségét is kedvezőtlenül befolyásolja. Ilyenkor ezért fontos az öntözés. Nyár folyamán viszont a többnyire gyenge víztartó képességű talajokon a növények kedvező víze1Játása miatt szükséges. Újabban külföldön a spárga hajtásait halványítás nélkül, zölden fogyasztják. ]ly módon a szedési munka lényegesen csökkenthető, sőt a gépi szedésre is eredményes kezdeményezések vannak.
•
aj
~---:l--- -------------
bJ
71. ábra. A spárga
~
, I ..
282
l,2a-l*O ln
telepítése (a), szedés előtti feltöltése (b)
Szedés
A spárga a talaj felmelegedésétől függően április derekától szedhető. A föld alól előtörő hajtást a talaj kis repedéséről vagy a bakhát földjének felemelkedéséről vehetjük észre. Jlyenkor a hajtást tövig kibontjuk és tőben levágjuk vagy kitörjük, majd abakhátat visszaigazítjuk. . Az időjárástól függően naponként egyszer vagy kétszer kell szedni. A szedési idény a zöldborsó tömeges megjelenéséig, május végéig tart. A leszedett hajtásokat vastagság, hosszúság és más minőségi jellemzők szerint osztályozzuk, majd kötegeljük. Termésátlaga 12-15 q/ha, de jó ültetvényben, főként pontos szedéssel, ennek kétszeresét is elérhetjük. Hajtatásának nincs nagyobb jelentősége. Magtermesztés
Magtermesztése azonos a fogyasztási célra termesztett növényével. A magtermő növényekről nem szedünk sípokat. Magja augusztusban érik. A leszedett piros bogyókat szétdörzsöljük és az érett magvakat mosással távolítjuk el.
Torma (Armoracia lapathifolia GJLJB. - Cruciferae) Története,
jelentősége
Régen ismert és használt növény, amelyet külföldön a magyar konyha jellegzetességeként tartanak számon. Csípős illóolaj-tartalma miatt elsősorban étrendi és fűszerező hatású. Évelő növény: a kertekben házi használatra néhány tövet ezért hagynak meg. Árutermelés céljára egyéves növényként termelik. Összefüggő termőtája régebben Hajdú-Bihar megyében Álmosd, Bagamér környékén, valamint kisebb mértékben más mély fekvésű, nyirkos homokokon alakult ki. Termőterülete 600-800 ha-ra tehető, amely a nagy munkafelhasználás miatt az igények ellenére sem fejlődik. Származása, környezeti igényei
Őshazája Délkelet-Európa. Évelő, dudvaszárú növény. Levelei nagyok, oválisak, gyökértörzse hosszú, erős. Ha több évig ugyanazon a helyen marad, magszárat fejleszt és magot hoz. Üzemben azonban nem magról, hanem gyökérdugványról szaporítj uk. Hidegtűrő, levelei -4 OC-ot is elbírnak. Gyökérzete és fogyasztásra alkalmas gyökértörzse áttelel, a talajban hagyva sem fagy meg. Vízfelhasználása nagy, a talaj nedvességtartalma iránt is igényes. Száraz, kötött talajban gyökértörzse elfásodik, ráncos és erősen csípős ízű lesz. Tápanyagigénye nagy.
Termesztett fajtái nincsenek.
j
283
Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
A torma jó táperőben levő talajt kíván. Előveteménye iránt nem igényes. Termesztését követően a talajban maradó gyökerei erősen gyomosítanak. Mélyen gyökerező növény. A talajt méJyszántássaJ vagy inkább forgatással kell előkészíteni számára. A közvetlen istállótrágyázással vigyázni kell, mert az el nem bomlott szerves anyagok hatására az értékesítésre kerülő rhizoma könnyen megbarnul, ráncos, érdes lesz. A talaj tápanyagtartaImát inkább műtrágyázással biztosítsuk. Szaporítás
A torma szaporításához az előző évi növények talpgyökereit használjuk feJ. Szedéskor ezért a szaporítóanyag miatt és a további gyomosodás csökkentésére is. talpgyökereivel együtt igyekszünk felszedni. Egy-egy tornlatő 4-5 erőteljes, 6-10 mm átmérőjű, többnyire egyenletesen vastag talpgyökereket fejleszt. Ezekből 25-30 cm-es dugványokat készítünk. A dugvány alsó részét ferdén vágjuk, nehogy az ültetéskor fordítva kerüljön a talajba. Az előkészített dugványokat kötegeljük és télire vermelj ük. Tenyészterület, ápolás
A tormát általában tavasszal telepítjük. Az előkészített területen 100-120 cm távolságra 15 -20 cm magas bakhátakat húzunk, s ezekbe dugványozzuk 25-30 cm tő távolságra. Sűrűbben telepítve valamelyest nő a termésmennyiség, de a termés minősége átJagsúlya - csökken. Ezért, valamint a szaporítóanyag-többlet és főként a lényegesen több ápolási munka miatt a kisebb tenyészterület nem gazdaságos. A dugvány felső vége legalább 3-4 cm-rel a föld alatt legyen, nehogy a talaj ülepedése vagy lemosódása miatt később földtakaró nélkül maradjon. Ilyenkor ugyanis a hajtás a dugványból mélyebbről tör elő, s ez a termés simaságát és egyenletességét befolyásolja. A rendszeres gyom irtás mellett - a mély fekvésű, üde talajoktól eltekintve - a tormát rendszeresen öntözzük. Az öntözés nemcsak a termés mennyiségét növeli, hanem minőségére is kedvezően hat.
n
72. ábra. A fonna telepítése _---1,0001
284
->-
aj eldugványozott torma,
bJ kifejlett növény
J 13. kép. Kifej/ell
tonnotő
A torma különleges ápolási munkája a felesleges hajtások eltávolítása és a gyökerezés. Egy dugványból több hajtás is előtörhet. Ezek közül csak a legfelsőt hagyjuk , meg, hogyagyökértörzs ne legyen elágazó. A sima, egyenes termés érdekében a tormát gyökerezni kell. Ennek során eltátávolítjuk a dugvány oldalgyökereit és csak a talpgyökeret bagyjuk meg. Erre a munkára júliusban kerül sor. Ehhez a bakbátakat a talpgyökerekig kibontjuk, a 2. 3 mm-nél vastagabb gyökereket éles késsel levágjuk, a vékonyabbakat pedig durva zsákdarabbal ledörzsöljük. Gyökerezés után újra felhúzzuk abakhátakat. Száraz időjárás esetén a tormát a földibolha és a káposztapoloska károsíthatja. Ellenük idegméreg-porozással védekezünk. Gombabetegségei közül esetenként a sömör (A/bugo candida) támadja meg. Ha erős a fertőzés, gombaölő szerrel védekezünk ellene.
Szedés
Szedése általában október második felében kezdődik. Hidegre nem érzékeny, ezért fagymentes talajból bármikor szedhető. J. osztályú a torma, ha sima, oldalgyökerektől és elágazásoktól mentes, legalább 22 cm hosszú és a felső végén 2,5 cm-nél vastagabb. . Termésmennyisége ha-onként 50-70 q-ra tehető.
285
~ o.
25 OOO
20 OOO
= 4000
=
)00 X 40
)00 X 50
Megjegyzés:
33333
3000
=
)OOX30
56,28
64,70
77,02
82,83
~
I
1955-1956
67,9
78,1
93,0
100,0
%
I
0,29
0,27
I %
161,1
150,0
133,3
100,0
átlagsúly
0,24
0,18
kg/db
patak menti öntéstalaj • termésmennyiség
q/ha
• a talajvízszínt80-100 cm, .. •• a talajvízszint a növény vízellátását neifl befolyásolta.
5000
50 OOO
= 2000
Dugványszükséglet db/ha
)00 X 20
Tenyészterület cm'
(2 év átlaga)
I
4,23
3,98
3,76
3,41
cm
átmérő
I
27,59
31,27
38,21
40,87
q/ha
I
67,S
76,5
93,S
100,0
%
termésmennyiség
4/. táblázat. A tel1yészterület és a vízellátás hatása a torma termésmel1l1yiségére
1956-1957
I
átlagsúly
0,17
0,16
0,12
0,10
kg/db
vályogos homok"
170
160
120
100
%
I
3,60
3,29
3,14
2,64
cm
átmérő
Sóska (Rumex acetosa var. hortensis L. - Polygonaceae) Története,
jelentősége
Régóta fogyasztott, főként a tavaszi vitamin- és ásványianyag-ellátásban fontos növény. Szabadban április derekától szedhető, emellett hajtatása is egyszerű. Termesztőtájai nem alakultak ki, kertekben az ország egész területén megtalálható. Termőterülete mintegy 600 ha. Származása, környezeti igényei őshonos, nedves területeken vad alakja nálunk is megtalálható. Főgyökérrendszere van, erőteljes gyökértörzset fejleszt, amelyből járulékos gyökerek fejlődnek. Levelei tőrózsát képeznek. Szára 100-150 cm-re is megnő. Kétlaki, fürtvirágzatú növény. Termése fekete, háromélű makkocska.
Egész Európában
Évelő, a hidegtűrő zöldségnövények csoportjába tartozik. Fejlődési hőoptimuma Markov-Haev (1953) szerint 16±7 oC. Hidegtűrése jó, edzettebb típusai a-6, -8 oC-ot is elbírják. Hosszú megvilágítás és meleg hatására gyorsan magszárba megy. Vízfelhasználása nagy, a talaj nedvességtartalma iránt igényes. A mélyebb fekvésű, üde, tápanyagban gazdag talajok növénye.
Termesztett fajták
Több típusát ismerjük. Nálunk elsősorban a Rumex acetosa, a kerti sóska terjedt el. Ennek nemesített változata a Pal/agi nagylevelű. A hosszú levélnyelű, kislevelű Francia sóska kizárólag kertekben fordul elő. Vetésforgó,
talaj-előkészítés,
trágyázás
Mint évelő növényt vetésforgón kívül termesztjük. Általában három, legfeljebb négy évig marad ugyanazon a területen. Mélyrehatoló, erős gyökérzete mély talaj-előké szítést, apró magja miatt kerti leg elmunkált talajt kíván. A talaj tápanyagtartalma iránt igényes, ezért vetés előtt nagy adagú szerves- és műtrágyázást végzünk. Fejtrágyaként elsősorban N-t használunk. Szaporítás
Magvetéssel szaporítjuk. Általában kora tavasszal vetjük. Vetőmagszükséglete 2,5-3 kg/ha. Csírázási ideje hosszú, ezért a kelés előtt Gramoxont vagy más hasonló perzselő hatású gyomirtó vegyszert használunk. Tenyészterület, ápolás
A sortávolsága 25-40 cm. Növényápolása rendszeres gyomirtásból és öntözésből áll. A második évtől kezdve erőteljes a magszárképződés. A magszárat el kell távolítani, hogyatöveket ne gyengítse. Jelentős kártevője és betegsége nincs.
287
J 14. kép. Maghozó sóska tő
JJ5. kép. A sóska levele
és magszára
288
116. kép.
Rebarbaralő
117. kép. Rebarbara-Ievélllyelek 19 Kertészet
289
Szedés
A vetéstől számítva mintegy 3 hónap múlva szedhető. Az első évben azonban többnyire hagyjuk megerősődni és csak a második évtől kezdve szedjük rendszeresen. Kora tavasztól a piac igénye szerint szedhetjük. Korai szedéskor az apróbb levelek is leszakíthatók, később a fajtára jellemző levélnagyságnál szedjük. Folyamatos szedés érdekében az ún. szívleveleit érintetlenül kell hagyni. Géppel vagy kaszával mélyebben vágjuk. Ilyenkor a szívleveleket is leszedjük, ezért a növény kiújulása, tehát a következő szedés is csak hosszabb idő múlva következik. Hajtatás
Könnyen hajtatható. Többnyire szabadföldi ágyásokba, sűrűn, 15-20 cm sortávolságra vetett és jól megerősődött növényeket tavasszal takarjuk és hajtatjuk. Másik lehetőség, hogy ősszel erős töveket gyökerestül szedünk fel, hajtatóberendezésben sűrűn egymás mellé ültetjük és így hajtatjuk. Magtermesztése nem jelentős.
Rebarbara (Rheum undulatum L. - Polygonaceae) Magvetéssel vagy tő osztással szaporított évelő növény. 30-40 cm hosszú, 3-4 cm vastagságot is elérő levélnyelet és azon nagy leveleket fejleszt. Étkezési célra elsősor ban a levélnyelet használják fel, kivételesen spenótként a levéllemezt is fogyasztják. Értékét nagy almasavtartalma adja meg. Főként diétikus hatása miatt fogyaszják. Gyógynövényként is használják.
290
~
*
'o
I.
80,0 92,0 95,0 80,0 85,0
97,0 98,0 98,0 99,0 98,5
99,0 99,0
99,5 99,5
Retek
92,0
.
99,S
Paprika
99,0
94,0
98,0
99,0
Paradicsom
Fokhagyma
Vöröshagyma
Cékla
Zeller
Sárgarépa
88,0
98,0
94,0
94,0
Petrezselyem
99,0 99,0 97,0
99,S
94,0
94,0
94,0
99,S 98,0
2.
I
kiváló
I
86,0
90,0
75,0 80,0
85,0 85,0
75,0
S7,0 80,0
87,0
87,0
87,0
87,0
I. oszt.
I
I
91,5
93,1
79,6 84,6
94,0
78,4 91,1
93,S 86,2
93,S
93,S
93,S
93,S
kiváló
l
85,1
88,2
78,8
83,3 74,3
83,3
72,8
86,1 77,6
86,1
86,1
86,1
86,1
L oszt.
használati érték
határértékei %·ban
csírázóképesség
Bimbóskel
Karfiol
99,0
99,S
I.
Karalábé
2.
99,0
99,S
99,0
I. oszt.
Kelkáposzta
I.
99,S
kiváló
I.
I
tisztaság
2. 1. 2.
csoport
Fajta-
Fejes káposzta
Faj
Vetömagminőség
5-
7
2,5-3,5
3-4
0,35-0,50 6,5-10,0 15-24
1,2-1,8
3,0 2-2,4 1,-1,4+
3,5
3,5
3-4
3-4
Ezermagsulya g
Zöldségnövények fontosabb termesztési adatai
3-4
4-6
3-4 2-3
3-4
2-3 4-6
3-4
4-S
3-4
4-S
4-S
4-S
meg
tartja
évig
Csírá· zóképességét hány
30- 40 400-800
5-6++
13-15
8-10
14-16 10-12 8-10
18-20 4-12
20-25
20-25
300-600 300-600 30-50* 50-80* * 60-120* 200-300**
200-400
400-600 60- 80
80 120
5-6++
S-6
70-100 100-200
70 35 SO SO 5-6++
I 50257040-
nap
1 ha-on növényszám ezer db
levő
5-6++
I idő,
Csirázási
Termés-
120-200
200-400
150-250 60- 80
120-150
100-200
80-140
ISO-300
150-200 200-250 100-200 150-200 100-120 100-200 70-100 100-120 30- SO
q/ha
mennyiség
~
Fajta-
99,5 99,5 98,0 98,0 99,0 98,0
99,5
99,8
99,8
99,0
99,0
99,8
99,0
Spárgatök
Sütőtök
Borsó
Bab (bokor)
Fejes saláta
Spenót
Spárga
Sóska
• palántázott
99,0
99,5
•• helyre vetet l
99,0
99,8
Uborka
I. rövid tenyészidcjű
99,0
99,5
2. hosszú tenyészidejú
99,0 99,0
99,5
Görögdinnye
I. oszt.
Sárgadinnye
I 99,0
kiváló
tisztaság
99,5
csoport
Füszerpaprika
Faj
I
I
I
88,0
74,0
80,0
90,0
90,0
90,0
93,0
93,0
92,0
93,0
93,0
86,0
i. oszt.
94,1
79,8
84,1
94,0
94,8
94,8
95,5
95,5
86,2
73,2
78,4
88,2
89,6
89,6
92,1
92,1
72-
4- 6++ 5- 7 5- 7
6-8 3-4 4-5 4-5
0,7-1,2
18
8,5-10,0
1,3
100-600
100-400
450-500
150-200
600-800 16- 18 200-300
8-10 8-14
3-4 3-4 3-4
80-120
4- 5
400-600
3 800-1200
8
10-12
6-8
50-200
14-15 4- 6++
6-8
20- 30
91,1
6-8
6-8
20-150
200-300* 300-600* * 5- 8++ 7- 10 5-12++ 3- 5
szám ezer db
növény-
I ha-on levő
3-4
20- 30
95,8
nap
13-15
idő,
Csírázás i
7
92,1
5-
meg
évig tartja
92,1
I
Ezermagsulya g
Csirá· z6képességét hány
95,5
85, I
i. oszt.
I
I
95,5
91,5
kiváló
használati érték
++ palántanevelésnéj kedvező esetben
. +koptatott
95,0
80,0
85,0
95,0
95,0
95,0
96,0
96,0
96,0
96,0
96,0
92,0
kiváló
csiráz6képesség
határértékci %·ban
Zöldségllöréllyek fontosabb termesztési adatai Vetőmagminőség
e
50- 80
20- 30
50-100
70-100
25 -:- 35 40- 80
150-200
200-250
50-200
150-200
100-120
60- 80
Termésmennyiség q/ha
(;~ölcsterEnesztés dr. Csider László
A gyümölcstermesztés története
A gyümölcstermeszt{s kezdetére vona tkozó adataink nagyon hiányosak, de a feltevések alapján következtethetünk arra, hogy egyike a legrégibb növénytermelési ágaknak. Bizonyosra vehető, hogy már az ősközösségi társadalom emberei tápláJékuk egy részét a vadgyümölcsfák és gyümölcsbokrok termésének gyűjtögetésével szerezték meg. fsmerték, és gyümölcséréskor rendszeresen felkeresték a környékükön levő erdőségek vad gyümölcsfáit. A letelepedés időszakában, az erdőirtások korában a vad gyümölcsfákat nem vágták ki, hanem meghagyták (hagyásfák), hogy gyümölcstermésüket a maguk részére biztosítsák. Később gondozni kezdték az elszórt gyümölcsmagvakból kikelő facsemetéket és ezzel fokozatosan megindult a céltudatos gyümölcstermelés. A legrégibb írásbeli feljegyzések szerint a gyümölcstermelés központja egykor Kína, India, Egyiptom, Peru és Mexikó. A régi időkből származó feljegyzések bizonyítják, hogy Kínában időszámításunk előtt már 3 évezreddel nemes őszibarack- és kajszibarackfajtákat ismertek és termeltek. Hazánkban a rómaiak, de valószínűleg a kelták is már telepítettek gyümölcsöst. Ennek maradványait a Szerémségben találták meg. A gyümölcsöt azonban ismerték már az őshazában is, erre utal egyebek közt a finnugor eredetű meggy szó. Vándorlásaik alatt török és bolgár gyümölcsnevek kerültek szavaik közé, alma, körte, som, mogyoró és maga a gyümölcs szó is. Vannak szláv eredetű gyümölcsnevek és -szavak, amelyekből szláv kapcsolatra következtethetünk. Mohácsi Mátyás szerint gyümölcstermesztésünk öt termesztéstörténeti korszakra különül el (Mohácsi, 1946). I. A gyümölcsgyüjtögetés a IL századig tartott, erről írásos emlékeink nincsenek. 2. A gyümölcstermesztés kezdete, If-V. század. E korról a római írók, főként Plinius munkáiból tájékozódhatunk. 3. A természetes gyümölcsösök kihasználása, V -Xl. század. Ekkor már a földművelők meghagyták az erdőirtások fáit (hagyásfa). Erről a korról krónikásaink emlékeztek meg. 4. A kezdetleges gyümölcstermesztés kora. Tartott a XI-XV. századig. A gyümölcsösöket rendszertelenül művelték. Ebből a korból 16 gyümölcsfajta neve maradt ránk. (Árpával érő körte, Telelő alma, Hideglelő szilva stb.) 5. A rendszeres magyar gyümölcstermesztés a XV. századtól IUlpjainkig. A XV -XVl. században már meghatározott ültetési rendszerben (4-es-5-ös kötés) telepíti k a fákat. A kezdetleges fajtákat ivarosan és ivartalallUl szaporítják. Ebben az időszakban lendül fel gyümölcskivitelünk; főként korai gyümölcsei nket szállítottuk Németországba és Svájcba. Ebben az időben lett ismertté a Besztercei szilva és a Kálmán körte. A XVJI-XVITI. században a főurak kertjeiben fajtagyűjtemények létesültek, amelyekben sok kisázsiai és nyugati gyümölcsfajtát honosítottak meg. A népi gyümölcstermelés is kialakul; a helyi tájfajtákat szeJektálják. Lippay János a Posoni kert295
bell számol be ennek az időszaknak a gyümölcstermesztéséről, és már több mint 100 gyümölcsfajtát említ (Lippa)', 1664). A XVI". században átmenetileg hanyatlott a gyümölcstermesztés. Az a kevés uradalmi gyLimölcsös és népi telepítés azonban, amelyeket a háborúk pusztításai megkíméltek, tovább fejlődött. A század végén a városi élet kialakulása, valamint az elvesztett külföldi piacok visszaszerzésére való törekvés újabb lendületet adott a gyümölcstermesztésnek. Tessedik Sámuf,1 (1804) egyike azoknak, akik a gyümölcstermesztés fontosságát hangsúlyozták. O volt az első, aki megállapította, hogy gyümölcstermesztésünk csak a hazai faiskolai termesztés fellendítésével indulhat jelentős fejlődésnek. Bogsch János l 793-ban megírja első gyümölcstermesztési szak.könyvünket a falu számára, utána egymás után jelennek meg az újabb szakmunkák. A XIX. század elején létesültek az első nagyobb faiskolák. Entz Ferenc (Entz, 1857 -59) már felemeli a szavát a sok gyümölcsfajta ellen és felhívja a figyelmet arra, hogy elsősorban olyan fajtákat telepítsünk, amelyek viszonyainknak megfelelnek. Kertészetifüzetek c. munkájában pedig lerakja a magyar kertészeti - és ezen belül a gyümölcstermesztési - szaknyelv alapjait. A század közepe után, 1877 -1878-ban Bereczki Máté Gyümölcsészeti vázlatok CÍmen (Bereczki, 1877-1884) 4 kötetes munkát ad ki, amelyben a hazai és külföldi gyümölcsfajtákat írja le. Mathiász János és mások munkássága során ebben az időben emelkedik magas színvonalra a DunaTisza közének gyümölcstermesztése. Ezt a századot a gyLimölcstermesztés másodvirágzásának lehet tekinteni. Oktatási szempontból nagyon fontos az a tény, hogya század közepén az elemi (általános) iskolákban bevezetik a gyümölcsfanevelés oktatását és a kormányzat az iskolák irányítása mellett községi faiskolák létesítését rendeli el. A XX. században alakul ki modern gyümölcstermesztésLink.Rudinai Molnár Jstváll, Angyal Dezső, Horn János, Mohácsy Mátyás és tanítványaik a külföldi gyümölcstermesztés tanulmányozása és hazai adottságaink megismerése után elért tudományos és gyakorlati eredményei szolgáltak alapul modern gyLimölcstermesztésünk kialakulásához, és így vált hazánk Európa egyik fontos üzemi gyLimölcstermesztő bázisává. Munkásságuknak köszönhető, hogy országunkban kijelölték a gyümölcstermesztési körzeteket, feltárták hagyományos gyLimölcstermesztőtájainkat, értékes külföldi üzemi gyümölcsfajtákat honosítottak meg, és kialakították a speciális szakemberképzést. Ezzel készítették elő a talajt arra, hogya két világháború között, az I930-as évek elejei mezőgazdasági válság idején korszerű üzemi gyümölcsösök létesüljenek hazánkban. A Cyümölcstermesztők Országos Egyesülete segítségével pedig az egész ország gyümölcstermesztését egységes irányítás alá vonták. Az 1930-as években alakult a yírség télialma-termesztő tájjá, vált nevezetessé a Duna-Tisza közi kajszibarack és meggy. A bogyós gyümölcsök iránt is ekkor kezdett a külföld jobban érdeklődni. A harmincas évek második felére az addigi import téli almával szemben termésLinkbői kivitelre is jutott. Az alapok tehát adva voltak ahhoz, hogy szocialista tervgazdálkodásunk során kialakítsuk a nagyLizemi gyümölcstermesztést. A hároméves terv során, a második világháború által okozott károk felszámolása után létesLiItek az első szocialista gyLimölcstermesztő nagyüzemek. Az első ötéves tervben pedig a gyümölcsfa-telepítés nőtt, üzemek ben és a házi-, háztáji kertekben egyaránt. A második ötéves terv során - 19óO-ó5-ig - végzett Lizemi telepítések (kereken kb. 70 OOO ha) termőrefordulásával az árutermelés vált uralkodová a háztáji és szórványgyLimölcsösök helyett. Ezek a gyümölcsösök a korszerű üzemi termelési követelmények figyelembevételével létesLiItek. Telepítési rendszerLik - az egyes gyümölcsfajok koronaformája, alanya stb. - a gépek alkalmazását, a munkák hatékonyságának növelését segítik elő a terméshozamok és minőség növelése, illetve megtartása mellett. A következő tervidőszakok gyLimölcstermesztésére a termelési színvonal erőteljes fejlődése a jellemző. Legfontosabb gyümölcsünk a téli alma áruminősége megőrzésé-
296
ben, értékének növelésében döntő fordulatot hozott a termőhelye n létesített hűtő tároló berendezések kiépülése. A kialakult speciális gyümölcstermesztési gépek és munkaeszközök lehetővé tették a szokványos munkák elvégzését kellő időben és minőségben. Jelentős ezeknél a sok kézi munkát igénylő szüreti szállítások, rakodások, gyümölcsosztályozás gépesítése, melyek a kézi munka csökkentésén kívül a gyümölcs kereskedelmi értékének megőr zését is elősegítik. Már ajövő fejlődés új irányát jelzi az ipari célra termelt gyümölcsök gépi szedésének (rázásának) megindulása. A technológia színvonala, a termesztés anyagi, technikai, szellemi feltételei megértek a gyümölcstermesztésben is a "termelési rendszerek" kialakulásához. Ajövő fontos feladata a második ötéves terv során telepített, részi nt koruk nál fogva, részint az erkölcsi kopás miatt egyes gyümölcsösök leváltása. A terméshozamok növelését és a gazdaságosságot szem előtt tartva az új gyümölcsösök igényeiknek legmegfelelőbb ökológiai körülmények közé kerülnek, ahol mód van - főleg almánál, körténél - az intenzív művelésmódok alkalmazására.
297
A hazánkban termesztett gyümölcsfajok gyakorlati csoportosítása
A hazánkban termesztett gyümö1csfajokat a gyakorlatban egyes esetekben a gyümölcsök hasonlósága, más esetekben a termesztési mód hasonlósága alapján csoportosítjuk. 1. Föld feletti részü k alakulása szerint a következőképpen csoportosítjuk a termesztett gyümölcsfajainkat. Fák. Jellemzőjük a fejlett főtengely, a fatörzs. A törzsön bizonyos magasságban elhelyezkedő ágak a koronát alkotják. A törzs erőssége és magassága, a korona terjedelme és alakja jellemző lehet az egyes gyümölcstermő növényekre. Ebbe a csoportba tartozik az alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, kajszi, mandula, dió, gesztenye. Cserjék. Főtengelyük nem fejlődik ki. Elágazásaik alacsonyan, a talaj közelében helyezkednek el. Testalakulásuk tehát bokorszerű. Ilyen fejlődésűek a birs, naspolya, mogyoró, ribiszke és köszméte. Fé/cse/jék. Főtengelyük, törzsük ezeknek sem fejlődik. Alacsony termetűek, és már a földben elágazó hajtásokat nevelnek, ezeknek csak az alsó részük fásodik meg, a felső lágyszárú marad. A növény föld feletti része két évig él. Az első évben kihajt a föld alatti szárból, a második évben termést hoz és a letermés után elpusztul. Ide tartozik a málna. Dudvaszárúak. Olyan évelők, melyek föld feletti része csak levélzetből áll. Ezek elöregedve elhalnak, és az áttelelő föld alatti gyökértörzsből minden tavasszal újak hajtanak. Ide tartozó gyümölcstermő növény a szamóca. Ennek a csoportosításnak legnagyobb hibája, hogy a fák és cserjék közötti határ nem elég határozott, és művelési móddal, metszéssel vagy egyéb beavatkozással alakjuk meg is változtatható. Így pl. a cserjék csoportjába tartozó köszméte és ribiszke törzses fácskává, a fák viszont bokornak is nevelhetők. 2. Termésük alapján a gyümölcstermő növények a következők lehetnek. Almagyümölcsűek: Alma (Ma/us domestica) , körte (Pyrus domestica) , birs (Cydonia oblonga) , naspolya (Mespilus germanica). Csonthéjas gyümölcsűek: Ezeknél a csonthéjon kívül fejlődött húsos részt használjuk fel. Cseresznye (Cerasus avium), meggy (Cerasus vulgaris), kajszibarack (Armeniaca vulgaris), szilva (Prunus domestica) , őszibarack (Persica vulgaris). Héjasgyiimölcsűek: Gyümö1csfelépítésük egyezik a csonthéjasokéval, de fogyasztható részük a mag belseje, a "bél". Dió (luglans regia), mandula (Amigdalus communis), mogyoró (Corillus avellana), gesztenye (Castanea sativa) tartoznak ide. Bogyósgyümölcsűek: feketeribiszke (Ribes nigrum), pirosribiszke (Ribes rubrum) , köszméte (Ribes grossularia) , málna (Rubus idaeus), szeder (Rubus fruticosus), szamóca (Fragm'ia vesca) .
298
(;)iiunölcsternnesztésü[Uk helyzete és fejlesztéSe
Almagyümölcsííek Az alma
Mind termésmennyiségét, mind területi arányát tekintve a legjelentősebb gyümölcsfajunk, összes gyümölcsterületünknek mintegy 50%-át teszi ki. A különböző időben érő faj ták közül a téli ek a legfontosabbak. Nyárialma-termesztésünk alig említésre méltó, üzemi őszialma-termesztésről pedig nem is beszélhetünk. A nyári és őszi alma érési ideje egyéb gyümölcsökkel jól ellátott időszakra esik, ezért irántuk kicsiny a kereslet. A téli alma viszont igen fontos táplálkozásunkban. A vitaminforrásokban - de még inkább gyümölcsben szegény téli időszakban - a legfontosabb nyers gyümölcsünk. Viszonylag egyszerű raktározással 4-6 hónapon át ellátja a piacot gyümölccsel. Elsősorban nyersen fogyasztják, de fontos konzervipari alapanyag is. A kiváló minőségű Jonathán fajtánk külföldön is becsült áru, elsőrendű valutaforrás, almaterületünknek több mint 60%-át teszi ki. Az intenzív irányú termesztés feltételeinek azonban - amelyben a terméshozamok növelése fontos szempont - más faj ták inkább megfelelnek. A lisztharmat iránti nagy fogékonysága még a leggondosabb védekezés esetén is súlyos károkat okozhat. A tárolás alatt fellép ő barnafoltosságot a költségesebb, szabályozott légösszetételű tárolássallehet nagyobb mértékig csökkenteni. Az említett hátrányos tulajdonságai miatt, kiváló áruértéke ellenére, a jövőben a Starking és Go/den De/icious tipusok némileg visszaszorítják. A jövőben is az intenzív művelődésmódok - sövény, karcsúorsó, termőkaros orsó - felelnek meg legjobban az üzemi követelményeknek. Ezekkel, valamint korszerű technológiával érhető el a területegységre jutó legnagyobb hozam, emellett a gyümölcs betakarítása, mely egyelőre még kézi munkaerőt igénylő művelet, a kisebb fákon jóval nagyobb hatékonyságú, mint a hagyományos magas törzsű ültetvényekben. Ezeken a fákon a másik kézimunka-igényes művelet, a metszés is könnyen elvégezhető. A betakarítási idő - bár a gyümölcs érettségi állapota behatárolja -, megfelelő fajtákkal, biotipusokkal mintegy 25-30 napra széthúzható. A metszésre a nyugalmi időszak rendelkezésre áll, de a téli időjárási viszonyok - hideg, talajfelázás -, valamint az, hogy nagyobb szakmai felkészültséget igényel, mint a szedés, egyre nagyobb feladatot jelent az üzemek számára. Az intenzív művelési módokhoz a növekedés, élettartam, ökológiai viszonyokkal szembeni igény és tűrőképesség tekjntetében az alanyok egész sora áll a termelés rendelkezésére. A körte
Az utóbbi évtizedekben világszerte jelentősen fejlődött a körtetermesztés. Nálunk azonban alig mutat némi növekedést, pedig a jó minőségű körte mindenkor keresett. Gyümölcse íz-, zamat- és aromaanyagokban igen gazdag. A kereskedelmi követelményeket kielégítő, megfelelő nagyságú, húsállományú és ízű minőséget az augusztustól érő fajták adják. Az előbb érők kis gyümölcsük, gyorsan puhuló, "szotyósodó"
II ~l
2~
_
húsuk miatt inkább csak a helyi piacra valók. Fejhasználásban a friss fogyasztás, export és konzervipari feldolgozás a legjelentősebb, de szesz-, aszalványkészítésre is alkalmas. A kevésbé tárolható nyári érésű fajták azonnali fogyasztásra valók. Az őszi és téli idény ellátását a rövidebb tárolást is bíró őszi, és a tárolás folyamán beérő télifajták biztosítják. Üzemeinkben nagyobb részben az őszi érésű Bosc kobakja és a téli fajtákat termesztik. Körtetermesztésünk lassú fejlődése a fajták ökológiai igényességének és az árugyümölcs nagyfokú érzékenységének tulajdonítható. Nagyobb, összefüggő körtetermesztési táj nem alakult ki. Legnagyobb feliileten az ország délnyugati részében Vas, Zala megyében termelik iizemi gyümölcsösökben. Termeszthetőségét elsősorban az éghajlati viszonyok határozzák meg. A körte melegigényes, de ezen túlmenően a kiegyenlítettebb hőmérsékleti körülményeket igényli. Fagytól némely fajták gyakran károsodnak. Vízigénye az almáénál nagyobb. Az almánál említett okok miatt a körténél is az intenzív művelésmódok kerülnek előtérbe, a gyenge növekedésű fajtáknál a vadkörte, másoknál a birsalany felhasználásával. Csonthéjas
gyümölcsűek
A cseresznye
A cseresznye mint korai gyümölcs keresett és jó áron értékesíthető. Nagyobb részét nyersen fogyasztják, de konzervipari alapanyagként is jelentős. Üzemi telepítését a szedéskor jelentkező nagy kézimunkaerő-igénye korlátozza. A cseresznyeállomány nagyobb része még mindig üzemen kívüli termesztésben található. Elsősorban északeurópai államok felé a megfelelő méretű - 22 mm feletti - és cseresznyelégy-fertő zéstől mentes gyümölcsből bizonyos exportlehetőségeink is vannak. Termesztésével azonban főként a belső fogyasztást kell ellátnunk. A cseresznyetermesztés feltétele mindenekelőtt az, hogyaszedéshez szükséges munkaerő rendelkezésre álljon, mert a rázás legfeljebb a konzervipari felhasználásra kerülő gyümölcsnél jöhet szóba. A-meggy
Az egyik legértékesebb, sokoldalúan felhasználható koranyári gyümölcsünk. Mint üdítő gyümölcs nyers fogyasztása is kedvelt, de ennél lényegesebb konzervipari jelentősége. Kompót-,jamkészítésre, mélyhűtésreegyaránt kiválóan alkalmas. Az édesipar is felhasználja nyers vagy feldolgozott állapotban. Értékes, biztosan elhelyezhető exportcikkünk. A frissgyümölcs-exportnál - hasonlóan a cseresznyéhez - a nagyság az egyik fő követelmény. Legfontosabb fajtánknak, a Pándy üvegmeggynek a fő értékét kiváló íze adja. Virágainak önmeddősége miatt azonban a termésátlagok alacsonyak és évenként nagyon ingadoznak. Meggytermesztésünkben a Pándy mellett egyre inkább helyet kapnak az áruértékben megközelítően azonos értékű, de bővebben és biztosabban termő újabb hazai fajták is. Ezekkel az érési időben is különböző fajtákkal mind a kézi szedésnél, mind a gépi rázásnál fontos szedési időszak megnyújtható. Az újabb faj ták részben öntermékenyek, másrészt egymással kölcsönösen termékenyülők. így a gyengébb áruértékű beporzó fajták vagy teljesen elhagyhatók, vagy kisebb helyet foglalnak el az ültetvényben (Pándynál pl. a Cigány meggy a beporzó típus). A jövőben a meggynél számolnunk kell a felhasználás célja szerint di fferenciálódó termesztéssel. Friss fogyasztásra a kézi szedés elengedhetetlen feltételnek látszik. Ennek hatékonyságára a minden részén könnyen elérhető alacsony fa 300
- bokor vagy sövény - kialakítása szükséges. Jpari célra viszont - a rázógépes betakarításhoz - az egyedenként sokat termő nagy fák kinevelésével segítjük elő a rázási költség csökkentését. A kajszi
Területileg az őszibarackhoz hasonló nagysággal az alma után a második helyet foglalja el az üzemi termesztésben. Az utóbbi időben területe kissé visszaesett. Bár a termésátlagok némileg emelkedtek, az évi termésmennyiség és gyümölcsminőség azonban továbbra is igen változó. Egyik legértékesebb gyümölcsfajunk, mind a belföldi igény, mind az exportlehető ség gyorsan növekszik. Belföldön is, de főként az exportnál a minőség legfontosabb kritériuma a méret. A kivitelünk nagyobb részét kitevő nyugati export által kívánt 40 mm feletti gyümölcsméretet gyakran még az átlagtermésű években sem érik el a jelenleg termelt fajták. Bőtermő években pedig a belföldi 36 mm-es szabványméret alatt marad a termés nagy része, és így alacsony áron, szeszipari felhasználásra kerül. A méretnövelés gyümölcsök ritkításával megoldható ugyan, de a nagy kézimunkaigénye és költsége miatt üzemi méretekben szinte szóba sem jöhet. Az erre a célra alkalmas különböző kémiai szerek használatának technológiáját még nem sikerült kidolgozni, kockázattal jár. Több új, nagy gyümö1csű hazai fajta mind a kereskedelmi, mind termesztési tulajdonságok tekintetében biztató. A jövőben a friss fogyasztásban és ipari feldolgozásban gyengébb áruértékü "késői rózsa" típusok helyett az értékesebb Magyar kajszi típusai kerülnek előtérbe. Ezek között az egyes fajták érési időben megközelítik a késői rózsát, melynek fő értéke éppen kései érése. Az egyöntetííen érő, ipari feldolgozásra alkalmas faj ták nál a rázógépes betakarítás is számításba jöhet. Az erősen ingadozó termésmennyiségen és minőségen kívül a gutaütés is akadálya annak, hogy ez az értékes gyümölcsfajunk nem foglalja el megérdemelt helyét gyümölcstermesztésünkben. A vegetációs idő alatt bekövetkező elhalást a szállítószövetekben mézga felhalmozódása előzi meg. A tápanyag- és vízellátási zavarok szemmel látható tünetei mutatkoznak egyes ágakon vagy az egész fán, míg végül a beteg rész elhal. A satnya növekedés és levélzet rendszerint előre jelzi a rendellenességet. A kipusztulás többnyire már a negyedik, ötödik évtől megkezdődik és 15 éves korban az ültetvény 30%-a körül mozog, 20 éves korban pedig az állomány több mint felét elérheti, így még rendszeres, folyamatos pótlások esetén is tetemes terméskiesést okoz. A kipusztulást különböző okokkal hozzák összefüggésbe. Többen a nem megfelelő alanyanyagcserezavarával, mások kedvezőtlen ökológiai viszonyokkal magyarázzák. A legutóbbi években (Rozsnyai-Klement, 1967) baktérium- (Pseudomonas syringae) , illetve gombabetegség (Citospora cincta) következményének tulajdonítják. A téli fagyok vagy más tényezők okozta sebzésen keresztül fertőző kórokozók elleni hatékony védekezésre a rügyfakadás ésjúlius közötti metszést, valamint a metszőeszközök fertőtlenítését javasolják. A kajszi számára a kedvező termőhelyi adottságok és a gondos, felesleges sebzéseket kerülő technológia, a fák jó tápanyag- és vízellátása hozzájárul az egészségi állapotuk erősítéséhez, a gutaütés okozta károk mérsékléséhez. A gu taü tés megszü ntetése vagy érdem leges csökkentése nagyban elősegí tené a kajszitermesztés gazdaságosságát és termesztésének fellendülését. Az
őszibarack
Az áru mennyiségét, értékét tekintve hazánkban az alma után következik. Területileg a csonthéjas gyümölcsűek között az első helyen áll. Világszerte tapasztalható gyors ütemű fejlődését főként a gyümölcs mutatós küllemének, kellemes ízének,
301
széles körű fajtaválasztékának köszönheti, mely az érési idő széthúzását biztosítja. A nálunk nagyobb részben frissfogyasztásra kerülő termés zöme belföldön értékesül. Az exportban jelenleg a friss gyümölcsnek van jelentősége a konzervvel szemben, de a feldolgozás növekedésével valószínűleg az utóbbi kerül előtérbe. A konzerviparban befőttnek - egészben vagy daraboltan - és pulpnak dolgozzák fel. Egyre jelentő sebb lesz mélyhűtőipari felhasználása is. A konzervipari feldolgozás emelkedésével az ipari és frissfogyasztásra kerülő gyümölcs minőségével szembeni igények erős eltérése miatt a felhasználás célja szerint differenciált fajták termesztése lesz indokolt. A felhasználás célja szerint elkülönült termesztésnek technológiai hatása is van. A konzervipari faj ták betakarítása rázógéppel megoldható, de a frissfogysztásra termelt fajták szedése továbbra is kézi munkát igényel. A különböző időben, júliustól szeptemberig érő fajták termesztésével alkalmazkodni lehet a fogyasztás, valamint a feldolgozóipar igényéhez, nem utolsósorban a termelőüzem munkaerő-lehetőségei hez. A termelőüzem részéről elsősorban a metszés és a betakarítás munkaerőigényeaz, amely behatárolja az őszibarack üzemi területének nagyságát. A munkaerőigényét figyelembe véve jól társítható más gyümölcsfajokkal. Ökológiai igényei közül mindenekelőtt a magas hőigénye és fagyérzékenysége a mérvadó a terület megválasztásában. Részben a nagyobb hőigényéből kiindulva a déli fekvésű domboldalakra telepítették. Ígyalakult ki a Buda vidéki, Balaton-felvidéki, Pécs környéki termesztési tája. Az ilyen fekvésben kisebb az elfagyás veszélye, de szárazabb jellegű, és a megfelelő termés eléréséhez öntözésre szorul. Az Alföld déli részén, a Duna-Tisza közén, a Tiszántúlon Csongrád megyében alakult ki az előzőek től jellegében különböző termesztési táj, melynek Szeged környéke a legjellegzetesebb képviselője. Itt a viszonylag magasan elhelyezkedő talajvíz kedvező hatása folytán erőteljesebb növekedést és magas terméshozamok elérését tették lehetővé. A szilva
Üzemi területben és konzervipari feldolgozásban a negyedik helyen, az alma, őszi barack és kajszi után következik. Gyümölcse táplálóanyagban, főként cukorban gazdag, sokoldalúan felhasználható. A frissfogyasztáson kívül jelentős az ipari feldolgozása is, lekvárt, kompótot, aszalványt, pálinkát készítenek belőle. Az utóbbi időben a mélyhűtőipar egyik keresett nyersanyaga. A frissgyümölcs-export elsősorban a külföldi szilvatermés függvénye ugyan, de változó mennyiségben évenként megvan a lehetőség a megfelelő minőségű áru elhelyezésére. Szilvatermesztésünk fő fajtája a Besztercei szilva. Ezenkívül jelentéktelen a hasonló típusú faj ták termesztése. A Besztercei szilva kiváló értéke ellenére, főként bő termésű években kisméretűnek maradó gyümölcse miatt azonban nem felel meg az exportkövetelményeknek. A jövőben várható a Besztercei szil vával tulajdonságaiban közel megegyező, de nagyobb gyümölcstí faj ták termesztésbe vonása. Héjasgyiimölcsűek
A dió
Kalóriaértékben leggazdagabb, sok zsírt, fehérjét tartalmazó gyümölcs, értékes B-vitamin-forrás. A legfontosabb felhasználója a cukrászipar és édesipar, de háztartási felhasználása is jelentős. Zöld gyümölc!?éből befőttet, ízesítőt, zöld héjából pedig festéket, pácoló- és cserzőanyagokat készítenek. Fája értékes bútorfa. Az országban mindenütt előforduló gyümölcsfaj, üzemi termesztésére extenzív igényeinek minimális kielégítése ajellemző. Nagyobbrészt a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek hasznosítására telepítették, ez a hozamokban is tükröződik. Igy bár területileg elegendő lenne, rendszerint behozataIra szorulunk. 302
Diótermesztésünk színvonalában fontos szerepe van annak is, hogy az üzemek magról szaporított csemetéket ültettek, melyek áruértéke gyeryge, hozama alacsony, az intenzív termelésük nem volt gazdaságos. E téren a kereskedelmi követelményeket kielégítő, jó áruértékű gyümölcsöt termő ésjó termesztési tulajdonságokkal rendelkező fajták oltványainak telepítése hozhat lényeges változást. Az alany megválasztásával lehetséges a termőrefordulás idejének lerövidítése, az egyedszám növelése, amelyek hozzájárulnak a terméshozamok emeléséhez, a termelés gazdaságosságához. A termelés teljesen gépesíthető, a mandulához hasonlóan a gépi rázás a gyümölcs minőségének károsodási veszélye nélkül elvégezhető. A gép kihasználása indokolja a különböző időben érő fajták termesztését és rázással betakarítható nyári gyümölcsfajokkal való társítását. A mandula
Hazai mandulatermesztésről alig beszélhetünk. Területi részesedése még a 0,5%-ot sem éri el. Ennek és az alacsony terméshozamoknak tulajdonítható, hogy termelésünk még a hazai igény kielégítésére ~em elegendő. Nagyobb részben az édesipar, kisebb részben az illatszeripar (szappan, parfüm stb.) használja fel. Bogyósgyümölcsűek
A málna
A nem kis jelentőségű frissfogyasztáson kívül egyre nagyobb igény jelentkezik a feldolgozóipar részéről. Az értékesítési lehetőségek szinte korlátlanok mind a nyers, mind a szörp vagy mélyhűtött málna formájában. Az exportban különösen az utóbbi igen keresett. Hűtőipari feldolgozásra a nagygyümölcsű fajták termelése kerül előtérbe.
A fejlesztési tervekben a málna kiemelten szerepel, melyet mind beltartalmi értéke - 5-9% cukor, 1,2-1,5% szerves sav és 20-40 mg C-vitamin, valamint más fontos vitaminok -, mind belföldi és export piaci jelentősége indokol. A fejlesztésben a nagyobb termőképességű faj ták bevezetésének és a fejlettebb technológiánakjut döntő szerep. Az üzemen belüli terület nagyságának a kézi munkaerőhöz kell igazodnia. Az igényes frissfogyasztásra és mélyhűtésre csak a kézzel szedett gyümölcs felel meg, ezért ezeknél az üzemen belüli munkacsúcs széthúzása az eltérő időben érő fajtáknál fontos követelmény. Lékészítésre a gépi betakarítás is szóba jöhet, de ennél a gyümölcsök egyidejű érése lenne kívánatos. Régebbi termesztési tájai, a gyümölcs érzékenysége folytán a legnagyobb felvevő hely, a főváros környékén alakultak ki, ahol az ökológiai adottságok is kielégítőek voltak számára. Így a Dunakanyar, Nagymaros környéke volt az első nagyobb termesztési táj, melya közlekedés ~~ a helyi feldolgozás fejlődésével az Ipoly völgyével bővült. Az utóbbi években az Orségben, Győr környékén, a Bakony nyúlványain Veszprém megyében létesültek jelentős új ültetvények. A közgazdasági - munkaerő-, feldolgozási lehetőség - és ökológiai adottságok nyomán az ország keleti részén, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében van kialakulóban új termőtáj. A ribiszke
Az utóbbi évtizedekben területileg legdinamikusabban fejlődött gyümölcsfajunk. A házi kerti termesztésből üzemi méretűvé fejlődött a pi rosribiszke termesztése. A feketeribiszke termesztése pedig gyakorlatilag a legutóbbi időben alakult ki, méretében megelőzte a pirosribiszkét.
303
Az üzemi termesztésben két típusnak, a pirosribiszkének és a feketeribiszkének van A pirosribiszke inkább frissen és mélyhűtöu állapotban kerül piacra, a feketeribiszke általában feldolgozva. Újabban a mélyhűtőipar is egyre nagyobb mennyiséget használ fel és a nyers export is növekszik. A feketeribiszke a legnagyobb biológiai értékű termesztett gyümölcsfajunk. Az emberi szervezet által igényelt arányban sokféle vitamint, egyéb biotikus anyagot és ásványi sót tartalmaz. Ezért gyümölcséből és a belőle készült készítményekből kis mennyiség is kielégíti az emberi szervezet szükségletét. Beltartalmi értéke a feldolgozás után alig változik, így egész év folyamán kiváló vitamin-, főként C-vitamin- (100-300 mg%) forrás. A feldolgozóipar igénye és kiváló exportlehetősége fokozott fejlesztését indokolja. Leggyakrabban a szamócával, málnával társítva, a nyár eleji munkaerő-foglalkoz tatást oldja meg a gyümölcstermelő iizemekben. Jyersfogyasztásra, mélyhűtésre a kézi szedés alacsony teljesítménye miatt nagy a szüreti munkacsúcs. A szüreti idő széthúzása különböző időben érő fajták telepítésével mind a kézi szedés, mind a gépi betakarítás szempontjából előnyös. A gépi betakarításnál a rövid, 20-30 cm-es törzs, a merev vesszejű fajta, valamint a sorban egymást támasztó sűrűségre telepített állomány elősegíti a rázási veszteség csökkenését. Gépi betakarításra csakis nem "pergő" faj ták jöhetnek számításba, melyeknél a rázás előtti kémiai szeres permetezéssel elősegítjük a leválást könnyítő paraszövet kialakulását a bogyó és kocsány között.
jelentősége.
A szamóca
Legkorábban érő, beltartalmi és élvezeti érték tekintetében legértékesebb gyümölc fajunk. A nyers fogyasztáson kívül sokoldalú az ipari feldolgozása is. Jam, íz, üdítő lé, pulp, velő készítésére kiválóan alkalmas. Az utóbbi időben természetes állapotát - húsminőségét, ízét, biológiai értékét - leginkább megőrző tartósítási mód, a mélyhűtés egyre növekvő jelentőségű a feldolgozásban. A belőle készült készítményekből, valamint nyers gyümölcstől exportlehetősé geink a külföldön fokozódó termelés ellenére is szinte korlátlanok mind a szocialista, mind a tőkésországok felé. Nagy előnye a gyümölcsfajnak a gyors termőrefordulás, a rövid élettartam, ezáltal a termesztés folyamatosan követni tudja a kereskedelmi igény változásait, egyszersmind a gazdasági követelményeknek legmegfelelőbb fajták gyors termesztésbe vonására van lehetőség. Puha húsállományú, érzékeny, viszonylag kicsiny gyümölcse gondos betakarítást, kezelést, sok kézi munkát igényel. Gépi betakarítása jelenleg megoldatlan és a közeljövőben sem várható. így gyümölcstermelő üze.meink szerkezetében a folyamatos kézi munkaerő foglalkoztatása szempontjából jelentős gyümölcsfaj . Az üzemen belüli termelőterület nagyságá nál a betakarításához szükséges munkaerő-szükséglet a meghatározó tényező.
304
A gyümölcstermő növények termesztési szempontból fontosabb morfológiai és élettani sajátosságai
A gyümölcstermő növény két fő részből áll: a föld alatti gyökérrendszerből és a föld feletti hajtásrendszerből. A fás növények egy része a föld felszínénél elágazva bokrot képez (málna, ribiszke stb.), a fává növőknél koronát alaldtunk ki, amelyet a törzs köt össze agyökérrendszerrel. A gyökérrendszer A gyökérzet a talajhoz rögzíti a növényt, tápanyagokat és vizet vesz fel. A tápanyagokat a hajszálgyökerek a rajtuk fejlődött gyökérszőrökkel veszik fel. A vastagabb gyökere~ a rögzítést és a felvett tápanyagok továbbszállítását szolgálják, de tápanyag-raktározó szerepük is van. A mag gyököcskéjéből kialakuló gyökérzetet főgyökérrendszernek, a vegetatív szaporítás - dugványozás, bujtás stb. - folyamán fejlődöttet pedig járulékos gyökérrendszernek nevezzük. A gyökérzet függőleges és oldalirányú kiterjedése főként a gyümölcstermő növény egyedi gyökérképiő tulajdonságától, illetve oltványoknál az alany tulajdonságától függ (pl. a t"'r~ alanyok gyökérzete sekélyebben és oldalirányban is mérsékeltebben fejlődik, mint a vadalanyoké). A gyökérzet a gyümölcstermő növény talajigényében, ilIetve tűrőképességében fontos. Faji tulajdonság a gyökérzet levegő, hőmérséklet, nedvesség iránti igénye. Ismerünk levegőigényes gyümölcsfajokat, mint a kajszi, mandula, cseresznye, meggy, viszont a vadkörte és myrobalánra oltott fák gyökérzete a talaj levegőtlen ségét jobban bírja. A kajszi, mandula, cseresznye, meggy gyökérzete a talaj hő mérsékletére is igényesebb. A gyökérzet mélységi elhelyezkedése a talaj termőrétegével szembeni igényét határozza meg. Legsekélyebben gyökerezik a szamóca, ezt követik a bogyósgyümölcsűek, majd a törpe alanyok (M. IX., birs) és végül a legmélyebbre hatol a vadalanyra oltott fák gyökérzete. A várható gyökéralakulást mind a termőhely megválasztásakor, mind a telepítés előtti talaj-előkészítéskor figyelembe kell venni. A gyökérzet elhelyezkedését a talajviszonyok, elsősorban a talaj fizikai tulajdonságai bizonyos mértékig módosítják. Így a levegőtIenebb, nehezebben felmelegedő, kötött talajokon a gyökérzet a felszínhez közelebb helyezkedik el, mint laza talajon. Minden olyan hatás, agrotechnikai beavatkozás, amely korlátozza a talaj felmelegedését, levegőzöttségét, a gyökérzet felszínhez közeli kialakulását segíti elő (pl. talajtakarás). A mélyebb talajműveléssel viszont javítjuk a talaj szellőzöttségét, előse gítjük könnyebb felmelegedését, és így lehetővé tesszük a gyökérzet fejlődését a mélyebb rétegekben is. Ez azonban nem vonhatja maga után a növényre károsan ható, nagymértékű gyökérrombolást és talajkiszárítást. Befolyásolhatjuk a gyökérzet elhelyezkedését továbbá a tápanyag- és vízellátással is. Azok kedvező szintje esetén a gyökérzet kiterjedése mérsékeltebb és kisebb tenyésztér is elegendő a növények megfelelő ellátásához. 20 Kertészet
30J
A hajtásrendszer A gyökér- és hajtásrendszer találkozási helye a gyökérnyak, ez tulajdonképpen a szik alatti szár, amely a föld felszíne és az első gyökérelágazás között van. A gyökérnyak a törzsben folytatódik. A törzs bizonyos magasságban elágazódik. Az első elágazódás feletti rész a korona. A gyümölcsfa hajtásrendszere tehát törzsből és koronából áll. A törzs a gyökér által felvett vizet és tápanyagokat a koronába, az asszimilált tápanyagokat a gyökérzet felé szállítja, illetve raktározza.
A törzs
A gyökér által felvett tápanyagokat a törzs fiatal fás részei (szijács) szállítják a koronába; az asszimilált tápanyagok szállítása pedig a gyökér és a fa egyéb részeibe a háncson keresztül megy végbe. E szöveteknek a raktározásban is van szerepük. A háncsrész és a farész között van az osztódószövet vagy kambium, mely évről évre kifelé háncsot, befelé faszövetet hoz létre. A kambiumnak nagy jelentősége van a regenerációban, sebzések behegedésében és a vegetatív szaporításban. Oltásnál csak az oltási partnerek kambiumainak összeérintkezése révén lehetséges az összeforradás. A fa (geszt) és háncs holt része (kéreg) szilárdító- és védőszerepet töltenek be. A törzs magassága a termesztés igényének megfelelően alakítható. Üzemi gyümölcsösökben többféle törzsmagasságú fákat ültethetünk, melyeket a szabványelőírás nak megfelelően a faiskolában alakítanak ki. Suháng. Korona nélküli 80 cm-nél magasabb törzs. Egyéves, rendszerint. elágazás nélküli oltvány, amelyből bármilyen tetszőleges koronaalak nevelhető. Sövénygyümölcsösök telepítésénél jobbára ezt használják. Fiatalabb kora miatt egy évvel később fordul termőre, mint az elágazásokkal rendelkező oltványok. Általában a következő törzs magasságú fákat ültetjük: bokorfa alacsony törzsű fa közepes törzsű fa
(jele: b) (jele: at) (jele: kt)
törzsmagasság 30- 50 cm, törzsmagasság 60- 80 cm, törzsmagasság 90-120 cm.
A bokor- és alacsony törzsű fák a kézi szedésre létesített ültetvényekben előnyösek. A legfontosabb üzemi előnyük, hogy az alacsony fákon a gyümölcsök nagyobb része a földről elérhető és emiatt nagyobb a szedési teljesítmény. Ezenkívül minden más, a fával kapcsolatos munka - metszés, hajtásirányítás, védekezési munka - könnyebben és eredményesebben végezhető el. Hátrányuk, hogyakoronaágakat a nyulak is könnyen elérhetik, ezért nem elég a törzs védelme, hanem az alacsony törzsű gyümölcsöst be kell keríteni, s ez a beruházási költséget nagymértékben növeli. A korona alatti terület gépekkel alig hozzáférhető, kézi munkával is csak nehezen művelhető. A bokor- és alacsony törzsű gyümölcsfák telepítése több - elsősorban kézi munkával kapcsolatos - előnye miatt egyre nő, az intenzív gyümölcstermesztésben termőkaros orsónál, szabad orsónál, különböző gyümölcssövényeknél és a karcsú orsónál ezt alkalmazzuk. A magas törzsű fák élettani, de főként üzemi hátrányait, a jelenlegi termesztési követelmények mellett, előnyei nem ellensúlyozzák. Üzemi telepítésben nem használják. Főleg utak és üzemi központok fásítására alkalmasak. A közepes törzsű fa törzsmagasságban és tulajdonságaiban az említett két törzsmagasság között áll. Gépi betakarításnál ez biztosítja a rázógép befogásához és a gyümölcsfelfogó ernyő korona alá jutásához szükséges magasságot. Ültetvényeinkben még jelenleg is a közepes törzs az uralkodó jellegű, az alma, körte és őszibarack kivételével. Az ilyen fáról a szedés nagyobb részben szedőállványok használatával végezhető, ez a munkát nehézkessé teszi, a teljesítményt csökkenti.
306
A korona
A fa ágrendszere a korona. A korona magában foglalja a vegetatív és reproduktív részeket. A természetes korona alakja, nagysága a fajra jellemző, de külső tényezők, éghajlat, talaj, alany stb. is befolyásolják. A termesztésben a koronát céljainknak megfelelően alakítjuk. A termesztésben használt fontosabb koronaformákat később ismertetjük, kialakításával, fenntartásával kapcsolatos teendők áttekintésének megkönnyítése céljából. A vegetatív és reproduktív szervek arányának fontos szerepe van a termőképes ségben. A termesztés folyamán a termelő egyik fő tevékenysége e kettő összhangjának megteremtése és fenntartása. Ehhez a korona részeinek és azok funkcióinak ismerete elengedhetetlen. A korona részei a következők. A rügy. Rövid szártagú vegetatív vagy reproduktív hajtás. Gyakorlati szempontból a rügyeket a következők szerint csoportosíthatjuk. Hajtásrügyek azok a rügyek, amelyekből a következő évben hajtás fejlődik. Kisebbek, karcsúbbak, hegyesebbek a termőrügyeknél és rendszerint egyesével állnak. Ha a rügy valamilyen ok miatt nem hajthat ki, alvórügy lesz belőle. Alvók maradnak rendszerint a vessző alsó részén levő rügyek az almatermésűeknél (alma, körte, birs). A csonthéjasoknál, ha a rügyek nem hajtanak ki, elpusztulnak, azaz nem lesz belőlük alvórügy, amit metszésüknél mindig figyelembe kell venni. A több éven át nyugalomban maradó rügyeket a vastagodó kéreg benövi - elrejti -, ezért rejtett rügyeknek nevezzük. Erős visszametszés vagy a koronát ért erős károsodás esetén az idősebb részeken a rejtett rügyekből törnek elő: a "vízhajtások". Az elágazások tövén az "ággyűrűkön" van a legtöbb rejtett rügy. Termőrügyek a hajtásrügyeknél nagyobbak, alakjuk rendszerint gömbölyűbb; virág vagy virágzat fejlődik belőlük. Egyes gyümö!csfajokon (pl. alma, körte) egyesével, másokon (pl. cseresznye, meggy) többesével, csoportosan találhatók. Az átmeneti rügy az almatermésűekre jellemző rügyalakulás. Rendszerint hajtás fejlődik belőle. Formában és nagyságban átmenetet képeznek a hajtás- és termő rügyek között, innen ered elnevezésük is. A rügyben már megindult a tápanyagfelhalmozódás, de benne a virágkezdemények még nem alakultak ki. A következő évben a kihajtó átmeneti rügyből rendszerint rövid "levélkoszorús" hajtás fejlődik, melynek csúcsán virágrügy fejlődhet. Erős visszametszés következtében azonban erős hajtást fejleszt, és nem alakul ki termőrügy. A csonthéjasoknak átmeneti rügye nincs. A hajtás. A rügyekből a tenyészidőszak alatt fejlődő leveles szárrészt lombhullásig elsőrendű hajtásnak nevezzük. A levelek hónaljában levő fiatal rügyek a szemek. A szemekből fejlődött hajtás a másodrendű, másodrendű hajtás szemeiből kihajtott pedig a harmadrendű hajtás. Víz- vagy fattyúhajtásnak nevezzük a fa idősebb részeiből (rejtett rügyekből) előtörő, erőteljes, többnyire függőleges növekedésű hajtásokat.
73. ábra. A rügyek aj hajtásrügy.
20'
bJ virágrügy.
minősége ej átmeneti rügy
307
i l' 74. ábra. Síllla
terlllőllyárs
75. ábra. Dárda
haj/as-
nIHl~'i-'t--rűgy
76. ábra. Bokrétás
terlllőllyórs
77. ábra. Őszibarack terlIlővessző
A vízhajtások laza szövetűek, ezért könnyen elfagynak, betegségekre fogékonyabbak, egyes rovarkártevők (levéltetű stb.) is elsősorban ezeket támadják meg. Ifjítás során a korona részeinek pótlására használhatók fel. A lombfelület az asszimilációs tevékenységen kívül a párologtatásban játszik döntő szerepet. A lombfelület nagyságával szorosan összefügg a gyümölcstermő növény termőképessége is. A nagyobb lombfelületű növények azonos körülmények között nagyobb terméshozamokra képesek. A lombozatot a kártevőktől, a kórokozóktóI és a szélsőséges környezeti behatásoktól védenünk kell, rn.ert a gyümölcsfák leveleinek károsodása nemcsak egy, hanem sokszor még a következő évben is terméscsökkenést vonhat maga után. A vessző. A hajtás őszig megfásodik, beérik, alakja és színe a fajtám jellemző lesz. A beérett hajtást lombhullástól vesszőnek nevezzük, rajta rügyeket találunk. A termőrészek. A termőrügyek az egyes gyümölcsfajokra jellegzetes termőrészeken alakulnak ki. Termőrésznek nevezzük a fának azt a képződményét, amelyen virág, illetve átmeneti rügy található. Az alma és a körte termőrészeí. A 8-10 cm hosszú, gyenge fejlődésű vessző a síma termőnyárs, mely virágrügyben végződik. A dárda 2-5 cm hosszú, virágrügyben végződő vessző. A gyűrűs termőnyárs több éves termőrész, me1y dárdából keletkezik azáltal, hogy az átmeneti rügy évenként tovább növekedve fejlődött virágrüggyé. evét onnan kapta, hogya levelek lehullása után rajta évenként gyűrű308
szerűen helyezkednek el a levélripacsok. A gyűrűk számából kora is megállapítható. Termőbog vagy termőkalács a dárda vagy a gyűrűs termőnyárs végén képződik úgy, hogya rajtuk nevelődő gyümölcs bőséges tápanyagellátása következtében a gyümölcs kocsányának alapjánál a termőhajtás megvastagszik és újabb termőrészeket hoz létre. A csonthéjasok termőrészei. Rövid szártagú vessző a bokrétás termőnyárs, amelyen
csoportosan 3-7 virágrügy, csúcsán pedig hajtásrügy található. A csúcsrügy továbbnövekedése során szinte évről évre új bokrétás termőnyárs jön létre, az előző évi felett, ez a cseresznye, meggy, mandu1a jellegzetes termőrésze, kisebb mértékben egyes őszibarackfajtáké is. A tövises termőnyárs a sima termőnyárshoz hasonló, de tövisben végződik, oldalán virágrügy van (szilva, kajszi). Őszibaracknál teljes termővesszőnek nevezzük azt a vesszőt, amelyen sok olyan rügycsoportot találunk, melyben virág- és hajtásrügy is van. A fogyatékos vagy hiányos termővesszőn váltakozva külön vannak a hajtás- és virágrügyek. A gally. Gallynak nevezzük azt a 2-5 éves farészt, amelyen vesszők vannak. Ezek évenkénti növekedése a héj gyűrődésszerű alakulása alapján jól felismerhető. Az ágak képezik a korona vázát.
309
A gyümölcstermő növények fenológiája
\ A fenológiai fázisok kezdetének ideje, lefutásának időtartama a fajta örökletes tulajdonságai és az ökológiai körülmények - főként a hőmérséklet - együttes hatásának következménye. Az ökológiai hatást a fajra, fajtára jellemző hőmérsékleti küszöbértékek feletti napi középhőmérsékletek összegével - az aktiv hőösszeggel - szokták kifejezni. Így pl. a télialma-fajták virágzástól számított aktív hőmérsékleti összege alapján meghatározott napok száma elég pontos határértékek között jelzi a gyümölcs érését. Az egyes fenológiai fázisok kezdeti ideje és időtartama naptári időben lényegesen eltérhet egymástól az egyes években. A rügyfakadás
Az évi vegetáció a rügyfakadással kezdődik. A rügyfakadás a rügyek duzzadásával indul meg, majd szétnyíInak a rügyek pikkelylevelei. A rügyfakadás látható jeleit jóval megelőzi a gyökértevékenység megindulása. A legtöbb gyümölcsfajnál napi 8 oC átlaghőmérséklet esetén 15-25 nap alatt következik be a rügyfakadás. A rügyfakadással kezdetét veszi a hajtásnövekedés is, de a gyümölcsfák többségénél - kivéve a birset, diót, gesztenyét, málnát, amelyek a hajtáson hozzák a virágaikat - a virágzás előbb következik be akilombosodásnál. A virágzás
Adott körülmények között az egyes fajok és ezen belül a faj ták meghatározott sorrendben követik egymást. A fajon belül a korábban érők rendszerint előbb virágoznak. Legkorábban, általában februárban-márciusban virágzik a mogyoró, április első felében a mandula, kajszibarack, őszibarack. Április közepén a cseresznye, meggy, ribiszke, köszméte, majd április végén-május elején az alma, körte, szamóca, legkésőbb pedig a dió, málna, birs, gesztenye fejezi be a virágzást. A gyümölcsfajok termékenyülési viszonyai. A gyümölcstermő növények termékenységének egyik feltétele a kellő mennyiségű virág. A virágok számán kívül a termékenyülési viszonyoktól függ, hogy hány virágból lesz termés. A virágzás ideje alatti hűvös, méhjárásra kedvezőtlen időjárás, a gyors elvirágzást előidéző nagy meleg, erős szél, eső kedvezőtlen a termékenyülésre. A virágzással együtt induló, lombozatot ért bármilyen kártevőtől származó vagy növényvédő anyagokkal okozott károsodás is hátrányos a kötődésre. A termőkort elért gyümölcsfák terméketlenségének okait két jelenség alapján vizsgálhatjuk. Egyik, amikor a gyümölcsfák nem hoznak virágot. Ennek oka a fajta sajátosságaira - későn termőreforduló fajta - vagy az agrotechnikára - helytelen tápanyagellátás, túlzott metszés - vezethető vissza. A másik, amikor a gyümölcs310
fák virágoznak, ennek ellenére nem teremnek, illetve a termésmennyiség nem kielégítő. Ebben az esetben a terméketlenséget a virágzás körülményeiben, a fajta termékenyülési tulajdonságaiban és az ökológiai, főként az időjárási viszonyokban kell keresnünk. A termékenyülés elmaradása leggyakrabban fajtaönmeddőség, ritkábban a kölcsönös meddőség következménye. Fajtaönmeddőségről akkor beszélünk, ha a fajta saját pollenjével - annak éjetképessége ellenére - nem képes termékenyülni. Egyes gyümölcsfajoknál, pl. körténél, előfordul, hogy megtermékenyülés nélkül, azaz parthenocarpiával is létrejön gyümölcs, ezek tehát magnélküliek. Az így fejlődött gyümölcs nagysága azonban rendszerint elmarad a normálistól. A hiányosan termékenyült oldalon deformálódott, horpadt lesz. Az öntermékeny fajták saját virágporral vagy a fajtán belüli beporzással kielégítő terméseket hoznak. A fajtaönmeddő faj ták viszont csak beporzófajták segítségével termékenyülnek és hoznak termést. Előfordul, hogy az idegen beporzás hatására a gyümölcsön szemmel látható morfológiai - alak, szín -, esetleg szemmel nem érzékelhető valamilyen belső tulajdonságban - sav, cukortartalom, illat, tárolhatóság - következik be elváltozás. A gyümölcs külsején idegen beporzás hatására létrejött morfológiai elváltozásokat metaxéniának nevezzük. A Jonatnah gyümölcsén pl. Starking pollen hatására erősebb bordázottság, néha jól elkülöníthető szektoros színeződés szokott előfordulni. Ez azonban rendszerint nem csökkenti az áru minő ségét. A szemmel nem érzékelhető fontos belső tulajdonságokban bekövetkező változás már nagyobb jelentőségű lehet. Ezért az utóbbi időben az idegen beporzás hatását ilyen szempontból is behatóbban vizsgálják. Az egyes gyü mölcsfaj okra jellemző termékenyülési viszonyokat a 42. táblázatban foglaltuk össze. Az alma termékenyülési viszonyai. A termesztésben levő almafajták mindegyike gyakorlatilag önmeddő, kölcsönös meddőség ritkán fordul elő. A hazai termesztésben levő 3 fő fajtánk a Jonathán, Starking, Golden Delicious kölcsönösen jól termékenyítik egymást. A 3 fajta tömbökben történő arányos elhelyezésével a faj ták beporzása megoldottnak tekinthető. A körtefajták az almához hasonlóan szintén önmeddőknek tekinthetők. A kölcsönös meddőség ritkán fordul elő. A parthenocarpia útján is termő faj ták idegen beporzással biztosabban teremnek. A cseresznye termékenyülési viszonyai. A cseresznyefajták genetikus sajátosságaik miatt hajlamosak az inkompatibilitásra. Ezért a gyümölcsfajok közül a cseresznyénél a leggyakoribb a kölcsönös meddőség. A gyenge és közepes termőképességű faj ták-
42. táblázat. Falltosabb gyümölcsfajok termékeIlyülése
Alma Körte Cseresznye Meggy Szilva Kajszi zöme Őszibarack zöme Dió Mandula
• ön termékeny. de
Fajta-
Öntermékenyek
Faj
előnyös
önmeddők
I O O
I
•
O O
O O O O O
Faj
Málna Ribiszke piros fekete Köszméte Szamóca
Öntermékenyek
• •• • •
Fajtaönmeddők
O O
O O
az idegen beporzás
311
nál több beporzó partner megválasztásával és azok egymáshoz közeli elhelyezésével - soronként, esetleg soron belül is váltakozva ültetett fajtákkal - lehet jelentősen fokozni a termőképességüket. A meggy termékenyülési viszonyai. A meggyfajták között vannak önmeddők és öntermékenyítők. Legértékesebb fajtánk, a Pándy, valamennyi szelektált klónjával együtt önmeddő. Több ígéretes fajtajelölt és néhány cigánymeggyklón szintén önmeddő. Az új faj ták zöme - Meteor, Érdi bőtermő, Újfehértói fürtös, 9gánymeggy 7, 59 számú klónjai stb. - öntermékenyek. A Pándy különböző idóben virágzó klónjainak megtermékenyítéséhez a pollen termékenyítőképességén kívül alapvető feltétel, hogyabeporzó fajta egy időben virágozzék abeporzandó fajtával. Ezt a körülményt a partnerek megválasztásakor nagyon fontos figyelembe venni. A Pándy meggy különböző időben virágzó klónjainak pl. meghatározott cigánymeggyklónok a megfelelő porzópartnerei. Biztonsági okokból virágzási időben a Pándyhoz közelálló több beporzófajta kevert telepítése indokolt. A szilva termékenyülési viszonyai. Vannak önmeddő és öntermékenyülő faj ták. Az egyes faj ták között kölcsönös meddőség is lehetséges. Legfontosabb fajtánk a Besztercei szilva öntermékenyülőnek mondható. Az új, jövőben feltehetően jelentős faj ták között azonban önmeddő fajták is előfordulhatnak. A faj ták virágzási ideje jórészt egybeesik, így a kölcsönös beporzásra megvan a lehetőség. Többfajtás gyümölcsösben az önmeddőség gyakorlatilag elhanyagolható. A kajszi termékenyülési viszonyai. A kajszifajták túlnyomó többsége öntermékenyülő. A kölcsönös meddőség ritkán fordul elő. Meglehetősen egyszerre virágoznak, ezért a kölcsönös beporzás akadálytalan. A tapasztalatok szerint idegen beporzás az ön termékenyülő fajtáknál is növeli a kötődést. Az őszibarack termékenyülési viszonyai. Fajtái általában öntermékenyülők, ez alól alig kivétel néhány fajta, mint pl. a J. R. Rale, amely nem termel életképes pollent. A munkaszervezési okok miatt hátrányos táblán belül több fajtából álló telepítés a termékenyülés elősegítésére nem indokolt. A mandula termékenyülési viszonyai. Az édesmandula-fajták az eddigi vizsgálatok szerint teljesen önmeddők. Ezért több fajta kevert ültetése indokolt. A dió termékenyülési viszonyai. Virágai egyivarúak, egylakiak, szél által porozódnak. Élettanilag lehet öntermékenyülő, ez azonban ritkán fordul elő, mivel ivarszervei különböző időben fejlődnek. A diófajták kölcsönösen jól termékenyítik egymást, összeférhetetlenség nem ismeretes. Egyéb gyümölcsfajok termékenyülési viszonyai. A szamócafajták nagyobb része öntermékenyülő. Kétlaki, egylaki és hímnős egyedek is előfordulnak a faj ták között. A pirosribiszke termesztett fajtái öntermékenyülők. A feketeribiszke több fajtája viszont önmeddő. Az öntermékenyülő faj ták termőképessége is növelhető több fajta telepítésével, az idegen beporzás biztosításával. A köszméte általában öntermékenyülő, az idegen beporzás gyakori és előnyös. A virágok termékenyülésének elősegítése. A gyümölcstermő növényeket a szél és a rovarok porozzák be. A telepítéskor az uralkodó szél irányát, a szélporozta diónál, mogyorónál célszerű figyelembe venni. Az önmeddő fajtákat a beporzás érdekében beporzófajtákkal együtt telepítsük. A már meglevő kölcsönösen meddő fajtákból álló ültetvényekben a termékenyülést az állomány megfelelő arányban és fajtával történő átoltásával is elősegíthetjük. A beporzásra - az adott körülmények között - gazdaságossági okokból, a kereskedelmi és termesztési szempontból legkedvezőbb fajtákat válasszuk. Áruértékük és technológiai igényük megközeIítően egyezzen abeporzandó fajtáéval, hogy az az agrotechnikában eltérést ne okozzon. Rovarporozta fajtákból álló gyümölcsösökben a beporzást kedvezően elősegítik a méhek. Egy-egy kihelyezett méhcsaládra mintegy 2-4 ha termőgyümölcsöst számítunk. Virágzás alatt a méhekre, illetve beporzó rovarokra káros védekezőszerekkel permetezni tilos. 312
A hajtásnövekedés és a virágrügyképzödés
A hajtásnövekedés a rügyfakadással indul, a virágzás után a hőmérséklet emelkedéséveI fokozódik és a csúcsrügy kialakulásával fejeződik be. Nyár folyamán a víz hiánya miatt csökkenhet vagy le is állhat a növekedése. Az őszibarack és kajszi hajtásai folyamatosan növekednek július-augusztus végéig, a többi gyümölcsfajnál pedig gyakran két szakaszt különböztethetünk meg. Az első június elejéig-közepéig tart, ezt követheti - rendszerint esők hatására - egy második szakasz június végén, ez az úgynevezett "János napi" hajtásnövekedés. A hajtás erőssége - hossza, vastagsága - a fa kondíciójának kifejezője. A hajtás szövetei őszig megfásodnak, a lombhullás idejére a sejtek keményítőtartalma a legnagyobbra emelkedik. A raktározott keményítő mennyiségének a téli fagyállóságban van fontos szerepe, mivel a hideg hatására cukorrá alakul át. A hazánk éghajlatára jellemző napfényes, meleg ősz (ha a korai fagyok nem károsítják a lombozatot), kedvező a hajtások beérésére és a rügydifferel~-:::iálódás befejeződésére. Túl száraz őszön a vízhiány, valamint az egyoldalú N-trágyázás kedvezőt lenül befolyásolja a téli fagyállóságot. Virágrügyképződés (rügydifJerenciálódás) . A hajtásnövekedés idején megy végbe a termés szempontjából fontos virágrügyek képződése. A virágrügyek a virágzást megelőző évben fejlődnek ki. A nyár folyamán a levelek hónaljában elhelyezkedő hajtásrügyek egy részében megindul a termőrüggyé átalakulás folyamata. Ez a kezdeti állapot külsőleg nem ismerhető fel, csak jóval később, a rügyek fejlődésével, amikor azokban a virágkezdemények kezdetben mikroszkóppal, később nagyítóval és szabad szemmel is láthatók a rügymetszetben. A rügydifferenciálódás a gyümölcsfák többségénél akkor kezdődik, amikor a lombfelület kialakult vagy nagyobb részben kialakult, és elérte a legnagyobb teljesítőképességet. Almánál, körténél június végén, július elején mutatható ki megindulása és általában augusztus elejéigvégéig tart. Kajszinál július végén, őszibaracknál mintegy 10-15 nappal később kezdődik a rügydifferenciálódás. Mandulánál augusztus végén indul meg képződé sük. Diónál a hímvirágkezdemények fejlődése május végén kezdődik, a nővirágoké viszont nyár végén, ősz elején indul meg. Azt, hogy a virágrügy képződését indukáló anyag a fának milyen idős korában jelenik meg, több tényező befolyásolja. A terrnőre fordulás függ a faj, fajta tulajdonságaitól. Vannak korán, 3-4 éves korban és későn, 6-S. évben termőre forduló fajták. A dió termőrefordulási ideje 12-16 éves korban következik be. A fa alanya szintén nagy hatással van a virágképződés idejére. A gyenge növekedésű M. IX-re oltott Jonathán pl. rendszerint már a második évben hoz virágot. A közepesen erős M. IV. alanyon ez általában a 3. évben, vadalanyon pedig általában az 5-6. évben következik be. Ezeken kívül az ökológiai viszonyok, az agrotechnika is nagy hatással van a virágrügyképződés megjndulására. A virágok megjelenése után l -3 év múlva rendszerint elegendő a virág annyi terméshez, amely az évi termelési költséget fedezi, ekkor "termőrefordult" a gyümölcsös. Kialakulásukhoz a kedvező körülményeket, a szénhidráttermelést különböző beavatkozásokkal - tápanyag-, vízellátottság, lombozat egészségének védelme, korona megvilágítottsága - elősegíthetjük. A virágrügyek képződésének elősegítésére, a gyorsabb termőrefordulás érdekében végzik fiatal korban a vessző lekötözését a vízszintes helyzethez közelítően. Ezt célozza az utóbbi években olyan növekedést gátló vegyszerek használata is a fiatal fákon, amelyek a hajtásnövekedés visszatartása révén a virágrügyek képződését segítik elő. Régebben a termőkorú, de még nem termő fáknál az asszimiláták fokozott felhamozódását úgy érték el, hogya fák törzsét körbe bevágták vagy elszorították. Ezáltal megakadályozták a háncsban szállított tápanyagok gyökérbe való jutását. A nyár elején elvégzett beavatkozás hatására a rügydifferenciálódás idejére felhalmozódott szénhidrát a termőrügyek képzéséhez vezetett. 313
A termesztésben az agrotechnika fő célja a fa hajtásnövekedésének - asszimilálófelületének - és a termés mennyiségének összehangolása. A termőegyensúlyban tartásnál a közepes erősségű vesszők fejlesztésére kell törekedni, mert a fa termő erejéhez képest ez a kondíció biztosítja a rendszeres, kiegyenlített terméshozamokat. Ha sok a gyümölcs a fán, akkor virágrügyképzésre nem vagy csak a kondíció rovására képes a kellő számú virághoz szükséges tápanyagot fordítani a fa. Hazai vizsgálatok számszerűen is igazolták azt a régebbi tapasztalatot, hogy pl. a téli alma leszüretelése után a sok tápanyagot felhasználó gyümölcstől mentesüIt fákon, ha az időjárás tartósan kedvező, fokozódik a virágrügyek száma. Ha tehát megfelelő biológiai érettségben szüreteljük a téli almát, ez nemcsak a gyümölcs tárolására, hanem a virágrügyek képződésére is előnyös (Bubán, 1976). A gyümölcs fejlodése
A virágzást követő két hét alatt a hiányosan termékenyült gyümölcsök lehullanak a fáról. Ezt a "tisztuló hullást" 2-3 hét múlva még egy természetes gyümölcshullás követi. Kevés gyümölcs kötődése esetén a második gyümölcshulJást megelőző időszakban vegyszeres beavatkozással lehet növeIni a fán maradó gyümölcsök számát. A második természetes gyümölcshullás után már csak kedvezőtlen külső behatás okozza a gyümölcsök érés előtti lehulJását. Leggyakoribb az időjárásból eredő - szárazság, szél, jég -, esetleg kártevő, kórokozó által előidézett gyümölcshullás. A kezdetben egyenletes gyümölcsnövekedést az érés előtti 2-4 héttel erőteljes növekedés váltja fel. Ebben az időszakban a növekedésre kedvező körülmények - tápanyag- és vízellátás - a gyümölcs darabosságát, kereskedelmi értékének emelkedését segíti elő. Ennek főleg a nyári gyümölcsöknél van nagy jelentősége. Példaként az őszibarack és a kajszi gyümölcsnövekedését mutatjuk be. su/y g 14-0
J H Ha/e
Ford 120
_ _ szetesseq súly
/'
,/"
--- szélesség -"-" súly
i
i
!
100
sze/esse'g mm 70
./
80
/
./
60
i
í
i
./
.'
// ..
.............
.I
"",,.--.:.
....
..
'
.
/ " .::;::.---- ---
50
.'
'ID
--,-
20 78. óbra. Az
.---,....---,- - - r
VII.
10
---,
"--r-,, VIII
10
őszibarack gyümölcs//övekedési
üteme
(Gödöllő,
314
r
20
1971)
,
I
20
IX
, 10
79. ábra. Magyar kajszi gyiimölcsnövekedési üteme Gödöllő,
1973)
szl/esség súly mm g __ szélesség ......... súly
.................
70
60
50 :
50
40
40
JO
30
20
-------
.... ........
.........
20
f
i
V25
VI.
I
10
I
20
I
V/I.
I
10
I
20
A színes alma- és őszibarackfajtáknál ezzel az erőteljes növekedéssel egy időben van az intenzív fedőszínképződés. A színeződést a gyakori erős lehűlések elősegítik. Az éjszakai lehűlések vagy meleg nyári napokon végzett ún. "színező öntözés" az intenzívebb fedőszín, íz- és zamatanyagok képződését segítik elő. Csonthéjas gyümölcsfajoknál a gyümölcs nagyságára még a csonthéjbarnulás kezdetének idő szakát tartják víz- és tápanyagellátás szempontjából kritikus szakasznak.
315
A gyümölcstermesztés ökológiai és közgazdasági feltételei
A termelés annál hatékonyabb és gazdaságosabb, minél jobban és kevesebb beavatkozással elégíti ki a környezet a növény mindenkori termesztési szempontból optimális igényét. A termesztési technológia lényegében a termesztési szempontból kedvező ökológiai feltételek megteremtésére irányul, egyrészt a környezet, másrészt a növény igényeinek és tűrőképességének befolyásolásával. Az már gazdaságossági kérdése a termesztésnek, hogy a megváltoztatásukra irányuló tevékenység milyen anyagi áldozattal és milyen hatékonysággal valósítható meg. A termőhely megválasztásakor - amikor az ültetvény egész életére kihatóan meghatározzuk a gyümölcstermő növények természeti feltételeit -, valamint az agrotechnika i beavatkozásoknál is mindenkor ismerni kell a növény és környezet kölcsönhatásait, azok befolyásolásának lehetőségét. Az éghajlati Fény és
tényezők
hőmérséklet
Hazánkban mind a fény-, mind a hőmérsékleti viszonyok kedvezőek a kiváló minő ségű gyümölcs megtermelésére. Egyes melegigényes gyümölcsfajok mint pl. őszibarack, kajszi - termeszthetőségének nálunk van az északi határa. Éghajlatunkra jellemző a gyakran szélsősé,ges hő- és fényviszonyok előfordulása. Egyaránt nagy kárt okozhat mind a szélsőségesen magas, mind a szélsőségesen alacsony hőmérsék let. A hosszabb ideig tartó nyári forróság (35-40 oc) a közvetlen sugárzásnak kitett gyümölcsön perzselési, égési foltokat okozhat. A magas hőmérsékleten végzett permetezés perzse1ést idézhet elő a gyümölcsön kívül a fiatal hajtásokon. A lombozat rendszerint akkor károsodik az erős fénytől és magas hőmérséklettől, ha az addig árnyékolt részek valamilyen ok miatt - pl. túlzott ritkítás - közvetlen napsugárzásba kerülnek. Olyan területeken, ahol ilyen kárral számolhatunk, előnyösebb, ha kissé sűrűbb, "önmagát árnyékoló" koronát alakítunk ki. A magas hőmérsékletnél lényegesen nagyobb károkat okoz a szélsőségesen alacsony téli vagy a vegetációs időben bekövetkező fagypont alatti hőmérséklet. Gyümölcsfáink a rendkívüli hidegek kivételével a téli fagyokat általában jól bírják. A-20 - -250 C-nál nagyobb tartós hidegek hatására azonban az őszibarack, mandula és kajszibarack virágrügyei, esetleg a hajtásrügyek, vesszők, sőt idősebb részek is elfagyhatnak. A dió is érzékeny a téli fagyokra. A gyümölcsfák fagyérzékenységét a termesztőhelyi viszonyok nagymértékben fokozhatják. így a mély fekvésű, nedves talaj, túlzott N-trágyázás vagy a vegetáció kitolódása, amikor nem tud a fa kellő mennyiségű asszimilációs terméket tárolni, mindezek fokozzák a fagykár veszélyét. Ugyancsak nő a fagyveszély akkor, ha a tél első fele viszonylag enyhe,
316
118. kép. Napperzselés a Golden Deh"cious alma gyümölcsén
és a természetes nyugalmi állapoton túljutott gyümölcsfák nedvkeringése már megindult, majd ezután hosszabb ideig nagyobb hidegek következnek. Az ilyen idő gyakran okozza az őszibarack és kajszi virágrügyeinek elhalását, "lepergését". A téli fagyoknál jóval tetemesebb károkat okoznak a késő tavaszi, utófagyok. Gyümölcstermesztésünk biztonságának olyan gátló tényezője ez, amely ellen hatásosan és teljes biztonsággal ez ideig védekezni nem tudunk. A késő tavaszi fagyok legtöbbször a korán virágzó csonthéjasok - mandula, kajszi, őszibarack - virágaiban vagy kis zöld gyümölcseiben tesznek kárt. A fagykár mértékét a bekövetkező lehűlés foka, időtartama és a növények fen 0lógiai állapota befolyásolja. Az egyes gyümölcsfajokon belül a faj ták érzékenysége nagyon különböző lehet. Erre utalnak a fontosabb gyümölcsfajok fagy tűrését bemutató táblázat meglehetősen tág határértékei is. A fagy a legnagyobb kárt a kinyílt virágú, védőtakaró nélküli ivarszervekben okozza. A termékenyülés utáni időszak ban a gyümölcs nagyságával már csökken a fagyveszély, mivel a magkezdeményig csak a nagyobb, tartósabb lehűlések képesek eljutni. 43. tcíblcízat. Egyes gyümölcsfajokra kritikus Faj
Alma Körte Cseresznye Szilva Kajszi Őszibarack
Mandula Dió Szamóca
Bimbó
-2,8 - -3,9 -1,7 - -3,9 -1,7 - -5,6 -J,I - -5,6 -1,1- -5,6 -1,7 - -6,7 -3,3 -
-
hőmérsékleti értékek
Teljes virágzás
-1,7 -1,7 -0,6 -0,6 -0,6 -1,1 -2,7 -0,6 -2,2
-
-2,5 -2,5 -2,8 -3,0 -2,2 -3,9
a
különböző fenofcízisokban
Termés· kezdemény
-1,1 -
-1,1 -1,1 -0,6 0,0 -1,1 -1,1 -0,6 -2,2
-2,7
- -2,2 -
-2,2 -2,2 -2,2 -2,8
Egyéb vegetációs időben
-3,3 -2,2
-1,6 -1,1
-1,7 -
-2,2 -1,1
317
Az utófagykárok jelentik országosan, de kü1önösen az Alföldön és sík vidéken a gyümölcstermesztés legnagyobb kockázatát. Utóbbiakon 10 évből 3-4 esetben is előfordul teljes vagy igen nagyfokú fagykár. A fagykárnak kevésbé kitett magas fekvésű, védett helyek választásának fontos szerepe van a termésbiztonságban, a termelés gazdaságosságában. Az utófagyok ellen többféle módon védekeznek. A kisugárzásból származó káros lehűlés ellen használják a füstölést, ködgyertyát. A talajfelszín felett képződött füstréteg gátolja a talajban tárolódott hő kisugárzását, ennek káros mértékű lehűlését. Hatása azonban a lehűlés mértékétől és a légmozgástól nagymértékben függ. A kisugárzásos fagy megelőzésében a kétes eredménnyel járó füstölés mellett a légmozgással védő széIgépes eljárás is szóba jöhet. Hatásos, de igen költséges módja a fagyvédelemnek a fűtés - rendszerint olajjal - és a felmelegített levegő áramol tatása , nagy teljesítményű ventillátorok segítségével. Legelterjedtebb a fagyvédelmi öntözés. Erre a célra a kis intenzitású szórófejjel végzett esőszerű öntözés alkalmas. Fagyvédelmi öntözés estén a léghőmérsékletnél magasabb hőmérsékletű víz közvetlen melegítő hatása, valamint a lehűlése és megfagyása folyamán felszabaduló hőből származik a védőhatás. Hatékonyságában a kiadagolt víz mennyiségének és folyamatosságának van fontos szerepe. A 3-4 oC-kal fagypont fölött megindított védekezést a léghőmérséklet tartós fagypont fölé emelkedése után hagyják abba. Az ősszel bekövetkező korai fagyok téli fajtáknál gyümölcshullást okozhatnak, a lomb károsodása meggátolja a tápanyagok raktározását, a fa felkészülését a téli nyugalmi időszakra, emiatt fokozódik a rügyek és vesszők elfagyási veszélye. Ezenkívül a korai lombhullás kedvezőtlen a rügydifferenciálódás befejezésére is. Csapadék-, vízellátás
Kontinentális éghajlatunk változékonyságát talán egyik klimatikus tényező sem jellemzi jobban, mint a csapadék mennyisége és eloszlása. 40 év átlagában az évi csapadékösszeg tájanként változóan 500-1000 mm. A havi és évi átlagtól azonban az egyes években igen nagy eltérések lehetnek. Az azonos csapadékösszegű évek sem azonos értékűek a növények vízellátása szempontjából. A gyümölcsfák optimális vagy megközelitően optimális vízellátásához szükséges vízmennyiséget az évi csapadék mennyiségével kifejezni irreális, ugyanis a mennyiségen belül az eloszlásának is a gyümölcsfa élettani szakaszainak igényeihez kellene igazodnia. Az évi csapadékösszeg gyakran elégségesnek látszik a növények számára, de az eloszlásából adódóan időszakosan vízhiány, illetve túlzott vízellátás fordulhat elő. A csapadék gyümölcstermesztési jelentőségének megítélésénél mindenekelőtt a gyökérzeten keresztül vízforgalomba jutó részének van a legfontosabb szerepe. Ez az aktív gyökérzóna elhelyezkedésétől és az esetenként lehullott mennyiségtől függően igen eltérő lehet. A gyökérzet felszíntől való elhelyezkedésében a talajművelés az egyik meghatározó. A rendszeres művelésben részesülő felső talajréteg ugyanis agyökérrombolásból következően nem vagy alig tartalmaz felszívó gyökérzetet. A műveléssel fokozott evaporációs veszteség miatt ez a réteg viszont jelentős mennyiséget von el feltöltődésével az alsóbb rétegekbe kerüléstől, lényegében a gyökérzeten keresztüli vízforgalomba jutástól. A talajkiszáradás mértékének, a csapadék mennyiségének és eloszlásának, valamint a gyökérzeten keresztül felvehető "hasznos" részének érzékeltetésére a 80. ábrát közöljük. Mindebből következik, hogy a nagyobb időközökkel lehulló 8 -IS mm-es csapadékokból nem vagy alig jut az aktív gyökérzónába, ezért ezek közvetett jelentőségűek. A lombon keresztül a növényekbe jutó kevés víz, inkább a növény lehűtése, pártartalom-növelése révén fejt ki kedvező hatást a vízellátásra. Mint az ábrán megállapítható, a rövid időközök kel lehulló nagyobb mennyiségű csapadék vízellátási szempontból értékesebb. 318
lalajnedvesseq
m_m_ larlgjg,mj-h_'_on-=Yc-VK 2* 2 22 Ir• 20 6 I \ i\ 18 8 I \~ i \
!
1670 1lf 12
I
i
ji i
j
I
j.
j
\
~ I \! j"
l.
\
I
r,
i
" . '.,.,
,.
\-\
-·-0- 70 cm-es relen "
f '' ,
i
\
\!\ I " : '_j \ i \f \ . I \I \~, /\ 'J
I
\,.-,i\
\j\1
t,
li i \
I \.
J
\! \ ; iI \ j
i
c~='6===;:=.-!!.H.;-'V-=:::;====v:::;==\:::,:\::;:/.=J =:::;==;:=:='::;:1=:::;=::;::=::;:==.,--=::;:/=:::;\d/=·'=·':;::/=·"::::!=::;:=::;= v. 25
Co
i i\
i
i i
I
72 74
70
il j
VI
70
20
VII
70
20
VIII
10
mm
20 !f2
- középhÖme'rsék/et Co ········relativ para/ar/a/am % I csapadek mm
30 30
%
20 20
70
100 80
10
60 X.
70
20
XI
70
80. ábra. A kiszáradás alakulása középkölölt lalajú gyümölcsös rendszeresen lIIüvell, felső 10 cm-es rélegében (Balatonújhely, 1966)
Csapadékos évjáratban a nagyobb mennyiségből a hasznosulás magasabb arányával is javul a vízellátás. Az esetenként lehullott csapadékok és a felső művelt réteg vízhiányának mérési eredményeiből készült 8J. ábrán mutatjuk be a száraz és csapadékos évjáratok csapadékhasznosulásra gyakorolt hatását.
dl/agas újdratok
100
90
80 // /
70 /
/
60 ---- 7963
50
--1964 .._-_.._.- 1965
40
-··-1966 ---·-1967
30
20 81. ábra. Az évjárat halása a rendszeresen művelt réleg aIaiii aktív gyökérzónába juló csapadék arányára
5
10
15
20
25
30
35
45 mm
319
Nálunk leggyakoribbak a csapadékhiányból és a csapadék egyenlőtlen eloszlásából káros következmények. A vegetációs idő folyamán bármikor bekövetkező súlyos vízhiány - fölléptétől függően - közvetlenül vagy közvetve hat a termés mennyiségére, minőségére, a növény termőképességére. A)1em kielégítő terméshozamoknak leggyakoribb oka az előző évi kedvezőtlen vízellátásból származó virágrügyképződés elmaradása. A víz hiánya akadályozza a gyümölcs növekedését, ez különösen hátrányos a csonthéjas gyümölcsűeknél, amelyek méreténél néhány mm-nek is kereskedelmi értéket eldöntő jelentősége van. A súlyos szárazság előidézheti a gyümölcsök lehullását is, erre leghajlamosabb a Besztercei szilva, de gyakran előfordul a kajszinál és az őszibaracknál is. Időszakosan csapadékbőség is előfordulhat. Ez magas talajvízszint esetén, annak megemelésével, kötött talajokon pedig levegőtlenség előidézésével közvetlenül is káros lehet. Ezenkívül az érett vagy már zsendülő nyári gyümölcsök,főkéntcseresznye, meggy, kajszi, őszibarack felrepedését okozhatja. Erre tartós szárazság után a növekedésben visszamaradt gyümölcsök különösen hajlamosak. Sérülésük a kereskedelmi érték csökkenésén kívül utat nyit a kórokozók behatolásának. Ilyenkor a gyors védekezésnek - gombaölő szerekkel monília ellen - értékmentő jelentősége van. Így járunk el más elemi károkból, pl. jégverésből származó gyümölcssebzések esetén is. A kevés és bőséges csapadéknak egyaránt lehetnek káros következményei. A kevés csapadék a vízellátásban okozott zavar révén csökkenti a fagyállóságot, a melegigényes őszibaracknál, kajszinál a fagykárosodás fokozott veszéllyel jár. A csapadékbőségnek is lehetnek közvetve káros kihatásai. Virágzás idején a méhek és más beporzó rovarok járását akadályozza. A csapadékokkal többnyire együtt járó lehűlések a gyümölcstermő növények növekedését, fejlődését, a nyugalmi állapotra való felkészülését hátráltatják. Csapadékos nyarakon laza szövetű vesszők fejlődnek, ezek a tél folyamán a fagyra érzékenyebbek. A gombás betegségek fellépésének veszélye nagyobb a nedves, párás környezetben - kivéve a lisztbarmatot -, ugyanakkor az ellenük való védekezés a nedves talaj miatt nehezebb. A harmat a csapadék egyik formája. A lehűlés következtében a levegőből kicsapódó harmatnak a gyökéren keresztüli vízfelvétel mérséklésén vagy kiegészítésén kívül hűtő hatása is van, ugyanakkor a fedőszín, íz- és zamatanyagok fokozott kialakulásában van fontos szerepe. Régi tapasztalat szerint szépen színesedett alma, nagy gyümölcsű, kiváló ízű szilva ott terem, ahol a fák késő délelőtti órákig harmatban fürdenek. A bőséges harmat egyben növeli a gombás megbetegedések veszélyét. eredő
A szél
Az erős, állandó szelek a fa lombját törik, a koronát deformálják és a gyümölcsöt leverik. Főleg a körte és a kajszi érzékeny a szélre. Viszonylag jól tűri a szelet a cseresznye, a meggy, a kisebb gyümölcsü szilva, a dió és a mandula. Huzatos, szeles helyekre, ún. széltorokba ne ültessünk szélérzékeny gyümölcsfajokat. Télen a szél az elfagyás veszélyét növeli. Talajtényezők
A talaj a gyümölcstermő növény táplálóközege, melyből a környezeti tényezők nek és élettani ritmusának megfelelő mennyiségben és arányban az ásványi sókat és a vizet felveszi. A talaj természetes termőképessége fokozza a technológia hatékonyságát, a termesztés gazdaságosságát. Ezért a talajadottságoknak különösen fontos szerep jut a nagy ráfordítással termelő, de nagy termelési értéket előállító intenzív gyümölcsösök biológiai optimumot megközelítő termőhelyének kiválasztásában. 320
A gyümölcsfajok és -faj ták más-más követelményeket támasztanak az egyes talajEzért vagy egy adott területre választjuk meg azt a fajt, illetve fajtát, mely adott viszonyok között a legmegfelelőbb, vagy a növény számára választunk kedvező talajfeltételeket. Az egyes tényezők (pl. tápanyag, víz stb.) - ha ez gazdaságos - megváltoztathatók vagy pótolhatók. Mivel a gyümölcsfaalanyok talajigénye és tűrőképessége is változó, a talajviszonyoknak megfelelő alany megválasztásával \ szélesebb skálája nyílik egyes gyümölcsök termeszthetőségének. A talaj kiválasztásakor elsősorban kémiai és fizikai tulajdonságaira legyünk figyelemmel, mert ezek sok esetben nem vagy csak költségesen változtathatók meg. A talaj fizikai tulajdoságai közül főként vízgazdálkodási tulajdonságai fontosak, azonkívül levegőzöttségét,ialamint hőgazdálkodását kell figyelembe vennünk. Az egyes gyümölcsfajok gyökérzetének levegőigénye különböző. Igényes a kajszibarack, a mandula, kevésbé levegőigényes a körte. Ezt figyelembe kell venni az ültetés előtti talaj-előkészítési és a talajápolási munkák során. Nyirkosabb, kötött talajú gyümölcsösökben a felszíl hez közelebb helyezkednek el a gyökerek. Itt a talajt aránylag sekélyebben műve jük, mert a gyökerek elszaggatása a fák fejlődésére hátrányos. A gyümölcsfák mélyen gyökereznek, ezért mély termőréteget igényelnek. A gyökérzet mélyre hatolását korlátozó akadály - kőpad, talajvíz stb. - kihat a növény fejlődésére, részleges vagy teljes pusztulást okozhat. Ilyen okoA gyakran idéznek elő "csúcsszáradást", amikor a sudárág, il1etve a legfelsőbb elágazás ágai elpusztulnak. ' Az erős növésű, főleg vadra oltott gyümölcsfák telepítésére a mély rétegű talajok alkalmasak, a gyenge növekedésű, törpe alanyon áIJó gyümölcsfák sekélyebb "táplálóréteggel" is beérik, de ez a réteg tápanyagban gazdag és jó víztartó legyen. A mélyen gyökerező cseresznye és körte mélyebb termőréteget kiván, az alma és a szilva vékonyabbal is megelégszik. A bogyósgyümöIcsűeknek sekély termőréteg ____ is megfelel. ___ Gyümölcsösök telepítésére alkalmatlanok a sekély termőrétegű, a köves, kavicsos vagy túl kötött, rosszul szellőző, rossz vízgazdálkodású, hideg, szikes, lápos, vizenyős, túl savanyú, túl meszes talajok. A talaj kémhatásával szemben gyümölcsfáink alkalmazJ:odóképessége elég nagy. A csonthéjasok mészkedvelők vagy mészigényesek, az alma inkább a közömbös és a gyengén savanyú talajokat kedveli.
tényezők iránt.
A talaj vízháztartási tulajdonságai
A gyümölcsfák gyökerei ott fejlődnek a legelőnyösebben, ahol a talaj nedvességtartalma számukra a legkedvezőbb. Szárazabb talajon a gyökérzet nagyobb tömegű talajt hálóz be, mélységben és oldalirányban nagyobb kiterjedésű, hogy a szükséges vizmennyiséghez hozzájusson. Nedvesebb talajon viszont rövidebb és sűrűbb gyökérzet képződik. Ezért gyümölcstermesztésre legkedvezőbbek a magas víztartó képességű, de emellett levegős szerkezetű talaj ok. A gyümölcsfák vízeIJátásához nagy segítséget nyújthat a gyökérzetük által elérhető, de nem káros magasságban elhelyezkedő talajvíz. A talajvíznek a talaj vízkapacitásáig történt feltöltődése után még fennmaradó "szabad pórusait" tölti meg, ezért az ott tárolódó vizmennyiség eltérő. Futóhomok talaj okon a legtöbb. Ezeknél 10 cm-es talajrétegenként 20 mm körüli mennyiséget tesz ki. Agyag- és nehézagyag talajokon a talajvíz számára nem marad tárolótér. Az így rendelkezésre álló vízmennyiség különösen jelentős a növények számára a csekély víztartó képességű homoktalajokon. A Duna-Tisza közének egyes gyenge minőségű sivár homoktalajain virágzó gyümölcskultúra alakult ki a megfelelő mélységben elhelyezkedő talajvizet tartalmazó területeken. Főként itt, kisebb részben a Nyírség egyes részein mindmáig jelentős 21 Kertészet
321
ilyen területek vonhatók be kisebb-nagyobb teteprendezéssel a gyümölcstermesztésbe. A talajvíznek az évi hullámzáson kívül n~gyobb időközökkel - 15-20 évenként - erőteljes emelkedésével lehet számolni, amikor népiesen szólva feljön a "föld árja". Ezt a vízbőséget a korábban jól fejlődött gyümölcsösök erősen megsínylik, még a kipusztulásukat is okozhatja. A megfelelő talajvízszint meghatározása az egyes gyümölcsfajok számára a csapadék mennyiségének kitett szinthullámzás miatt igen nehéz. A talajvíz mozgása évi ritmust mutat, rendszerint tavaszra éri el a legmagasabb szintet a téli félév csapadékából, mely emiatt évenként igen eltérő lehet. A gyümölcstermő növények a vegetációs időben megemelkedő talajvízre a legérzékenyebbek. Ilyenkor a talaj levegőtlensége, a talajvízzel esetleg felkerülő káros sók, valamint a magas nedvesség hatására a növények által fel nem vehető állapotba kerülő tápelemek hatására rendszerint a klorózis jelentkezik a növényeken. A rövid ideig, l-2 hétig tartó talajvízszint-emelkedés megszűnése után a növények ezt rendszerint gyorsan kiheverik és később a jó vízellátás az előbbi káros hatásokat ellensúlyozza. Nyugalmi időszakban az egy hónapnál tovább tartó magas talajvízszintet, esetleg vízborítást is, károsodás nélkül elviselik a gyümölcsfák. A,? egyes gyümölcsfajok különbözőképpen bírják a változó talajvízszintből adódó alacsonyabb talajhőmérsékletet és levegőtlenséget. A meleg- és levegőigényes csonthéjasok - pl. cseresznye, meggy, kajszi, őszibarack és mandula - a gyökérzónába érő állandó talajvizet nem tíírik. A vadalanyra oltott alma, körte, szilva kedveli az üde talajokat és az időszakosan megemelkedő magasabb talajvizet isjól bírja. Ezeknél az 1,5-2 m mélyen elhelyezkedő talajvízszint kedvező a vízellátásukra. Az M. IV., de még inkább az M. IX. alany.r·a ojtott alma és a birsre oltott körtefák, valamint a bogyósgyümölcsűek a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetüknél fogva még az ennél is magasabb, mintegy 1-1,2 m mélyen levő talajvíztől sem károsodnak a vegetációs időben. A legmagasabb, a felszíntől számítva mintegy 60-80 cm mélységben elhelyezkedő talajvízszint a szamóca szinte optimális vízellátását biztosítja. Ilyen területek azonban korai termesztésre alkalmatlanok.
A fontosabb gyümölcsfajok ökológiai igényei Az alma igényeit elsősorban a hűvösebb, párásabb, csapadékosabb éghajlat elégíti ki. Ma már vannak olyan, kereskedelmileg igen értékes fajtáink is, melyek amelegebb környezetet is jól bírják, illetve igénylik is. A vízigényes gyümölcsfajok közé tartozik, ezért a terület megválasztásakor lényeges szempont a jó vízellátottság biztosítása. A gyengén savanyú és lúgos talajokon egyaránt jól fejlődik. Megfelelő alanyok felhasználásával is alkalmazkodhatuhk a helyi talajviszonyokhoz. A körte termeszthetőségét elsősorban az éghajlati viszonyok határozzák meg. Melegigényes, a nagy hőmérséklet-ingadozásokat sem bírja. A téli fagytól is gyakran károsodik. Vízigénye az almáénál is nagyobb. A téli körte nagy víz- és tápanyagigényére való tekintettel a jó vízgazdálkodású, üde talajokra, iJletve fekvésbe való. A nyári és őszi faj ták valamivel igénytelenebbek, de jó tápanyag- és vízellátottságról ezeknél is gondoskodnunk kell. A cseresznye sok napfényt, meleget, inkább kissé száraz, mint párás levegőt igényel. Az ország egész terü1etén sikerrel termeszthető. Sok táj faj tája alakult ki egyes vidékeken. A cseresznye legjobban a vízáteresztő, levegős, meleg, agyagos vályogtalajokon termeszthető sikeresen. Fontos, hogy az altalaj is mély rétegű és levegős legyen. Mésztelen, sovány homokon vagy túlságosan kötött agyagtalajon kavicsos, sekély termőrétegű helyen hamar csúcsszáradást kap. 322
A meggy igénytelenebb a cseresznyénél. Jól bírja a száraz, meleg éghajlatot, és is jó. Hűvös, csapadékos, ködös helyeken a monília erősen károsítja és gyümölcse könnyen rothad. Gyökérzete a meleg és a levegő iránt igényes. Ha a talajvíz hosszabb időre felemelkedik a gyökérzónába, ez a gyökérzet pusztulását okozza. A kajszibarack aránylag sok hőt és fényt igényel. A szárazságot eléggé tűri, de nagy termések esetén a gyümölcsszüret utáni huzamos szárazság a fa részleges vagy teljes pusztulását okozhatja. A gyümölcs érését megelőző időszakban a tartós szárazságnak gyümölcseIaprózódás, súlyos hullás lehet a következménye. A nedvkeringés már aránylag alacsony hőmérsékleten megindul. Ezért olyan teleken, melyeken enyhe januárt hideg február követ, gyakori a virágrügyek e1fagyása. A téli nagy hőmérséklet-ingadozás a vesszők visszafagyását, sőt esetleg az ágakon és a törzsön fagysebeket okozhat. Mély fekvésű, túl nedves talajon a rossz vesszőbeérés folytán fagyellenálló képessége feltűnően csökken. A kajszi barack tápanyagigénye mérsékelt. Sokkal fontosabb a talaj szerkezetével szemben támasztott igénye. Gyökérzete sok levegőt kíván. Bár egyébként a talaj kötöttsége szempontjából nem túl igényes, optimális tenyészfeltéteJeit a jól felmelegedő, jó vízvezető képességű, meszes, középkötött vályogtalajok biztosítják. A szilva jól fejlődik a televényes, meszes homokon, meszes öntéstalajokon, homokos és agyagos vályogtalajokon egyaránt. Legszebben díszlik folyók öntéstalajain, harmatos völgyekben és a hűvös domboldalakon. Itt fejlődnek ki a legjobban íz- és zamatanyagai. Forró, száraz levegőjű fekvésben, száraz talajon gyümölcse apró marad, és jórészt még érés előtt lehull. A Besztercei szilva ott fejlődik jól, ott hoz kielégítő mennyiségű és minőségií termést, ahol a talaj nyirkos és a levegő relatív páratartalma magas. A ringlófélék és a nagy gyümölcsű csemegeszilva-fajták melegebb és aránylag védettebb fekvést igényelnek. Az őszibarack sikeres termesztésének egyik fontos feltétele a vessző beéTésébez szükséges elegendő hőmennyiség, a kedvező nyár vége, illetve egyenletes bőcsökke nésű ősz. Kemény teleken a fagyra jól fel nem készült (nem beérett) virágrügyek és vesszők a fagytól könnyen károsodbatnak. Korai virágzása folytán az utófagyok károsításának is ki van téve. A termőbely hőmérsékleti viszonyain kívül a tápanyagés vízellátottság is nagymértékben befolyásolja a termelés eredményességét. A dió az ország területén mindenütt megtalálható, annak ellenére, hogy eléggé igényes. Az iszapos öntéstalajokat kedveli, emellett gyökérzete levegőigényes. Ezért a mély termőrétegű, levegős altalajú belyen díszlik szépen. Elég jól fejlődik a középkötött vályog- és homoktalajokon is. A gyengén savanyú vagy gyengén lúgos talajokat kedveli, nem mészigényes. A magas, stagnáló talajvizet nem bírja. A téli fagyokra érzékeny, zord teleken vesszői, sőt néha gallyai is visszafagynak. Domboldalak hideg széltől védett, nyirkos oldalain, nyílt, nem fagyzugos völgyekben jó tenyészfeltételeket talál. A mandula igénye hasonló az őszibarackéboz, de valamivel igénytelenebb annál. Fája edzettebb, a vesszők és rügyek a téli fagyokat könnyebben bírják. A legkorábban virágzó gyümölcsfánk, ezért a késői fagyok igen veszélyesek számára. Magasabb fekvésű domboldalakra való, ahol a késői fagyok ritkán károsítják. Talaj iránt nem igényes. A száraz, levegős, aránylag sekélyebb rétegií, középkötött, könnyen melegedő, meszes vagy mésztörmelékes talaj megfelelő számára. Túl kötött, rosszul szellőző talajokon vesszője sokszor nem érik be. A gesztenye a mérsékelten meleg, kiegyenIítettebb hőmérsékletű helyeket kedveli, ahol egyenletes a nyári csapadékeloszlás és a levegő páratartalma is elég magas. A talaj szempontjából elsősorban magas K-igényének kielégítése a mérvadó. Ezért inkább a savanyú vagy közömbös kémhatású talajok felelnek meg számára, amelyeken a magas mésztartalom a K felvételét nem gátolja. Ezenkívül a mély hidegtűrése
21*
323
rétegű, levegős talajokat kedveli. Gesztenyeállományunk szinte kizárólag a Dunántúlon - több mint fele Zala megyében, majd Somogy és Vas megyében, kis mennyiségben Pécs környékén - található. Előfordul még Nagymaros környékén is. A ribiszke egyik legigénytelenebb gyümölcsfajunk. Hő- és fényigénye minden hazai tájon kielégíthető. Árnyékban gyümölcsének minősége csökken, túl meleg, száraz helyen pedig gyengén növekszik, ellenállóképessége csökken, lombját eldobja. Korai virágzása folytán a fagyzugos helyeket kerülni kell. A pirosribiszke a talajjal szemben igénytelenebb, de jó termést a jó vízgazdálkodású, középkötött talajokon hoz. A magas talajvízállású területeken lombja megsárgul. A feketeribiszke vízigénye nagyobb, az üde talajokat kedveli. A magas talajvízál1ású talajok hasznosítására is alkalmas. Száraz körülmények között szükséges az öntözés. A köszméte a levegő páratartalmával szemben igényes. Száraz, túl meleg helyen a bokrok csenevészek lesznek, a levelek lehullanak és gyümölcsei napégést kapnak. Száraz környezetben a lisztharmat is erősen károsítja. A lisztharmat veszélye a meleg talajközelben a legnagyobb. Ezért, és termesztéstechnikai okok miatt is, általában 60-100 cm törzsű fának nevelik. Fagy tűrő képessége virágzás idején is nagy. Hazai megfigyelések szerint -2, -2,5 OC-ot is kibír károsodás nélkül. Termését évente rendszeresen hozza. Talajban nem válogat, de nem kedveli a szélsőséges, kötött, levegőtlen agyagés száraz futóhomok talajokat. Termesztésére legmegfelelőbb a középkötött, nyirkos vályogtalaj. A málna termesztése ott gazdaságos, ahol elegendő fényt kap a gyümölcs és a vessző beéréséhez. Származásánál fogva inkább a hűvösebb, párásabb körülmények felelnek meg termesztésének. Talajigényét az üde talajok elégítik ki. Ebben az esetben jó tápanyag-ellátottság mellett középkötött és homoktalajokon egyaránt jól terem. Az erősen lúgos talajokon lombsárgulást kap. Jól tűri a magas, de mozgó talajvizet. A szállítás és a feldolgozóipar fejlődésével párhuzamosan a málnatelepítésre közgazdasági szempontból egyre több terület termesztésbe vonásával lehet számolni. A szamócának nincs különleges éghajlati igénye. A termesztési cél szerint azonban - gazdasági okokból - különbséget teszünk korai és későbbi érésű faj ták termesztési körülményei között. A korai fajtákat gyorsabb érésük érdekében védett, gyorsan felmelegedő helyekre ültetjük. . A szamóca sekélyen gyökerező, tápanyag- és vízigényes növény. Tápanyagban gazdag, üde talajokon nagy mennyiséget képes teremni. A melegebb, szárazabb fekvés be telepített korai fajták kielégítő termést csak rendszeres öntözéssel adnak.
Gyümölcstermesztési tájak Ökológiai sajátosságaikat figyelembe véve hazánkban 7 gyümölcstermesztési körzet alakult ki. I. Észak-dunántúli termesztőtáj. Magába foglalja: Fejér, Komárom, Veszprém megyét, Győr-Sopron megye csornai, győri és mosonmagyaróvárijárását, Pest megye budai járásának déli részét és a főváros XI., XII. és XXII. kerületét. A tájra jellemző a kissé meszes domboldalakon, a budai hegyvidéken az őszi barack és a mandula, a Duna jobb partján a bogyósok, a Rába mentén és a Szigetközben a téli alma, a téli körte, a málna és a szamóca termesztése. A kajszi termesztése pedig Fejér és Komárom megye egyes részein folyik. Veszprém, Komárom megyében van a gesztenyeállomány 21 %-a. II. Nyugat-dunántúli termesztőtáj. Ide tartozik: Vas, Zala megye és Győr-Sopron megye kapuvári és soproni járása. Jellegzetes télialma-, szilva-, dió- és gesztenyetermő vidék.
324
t' .....-· .... ~._.J".oJ·,·-.~
.
~ . . .,.. I
.....,j!
\
(,>>0..".".
VII.
.... 1. .....
.~
r'-'_O-'-'_O _
;;/
....
• Eger (J(
.-0_'
L_'-,,-~----~
.'"'J ';, í • \--"---lo Debrecen ~
.-'-,_/~-~\:/ ,-_ •.
" .~
; i.
/v~\••\
I
"
I
.J
I
sZOí'~Ok
; .;
v.
\\
< .,;
r'
Be'kescsaba
,.5
(-'
III.
<:
r!
.I(oposvor {.,._.J
.i
........ _.r· .....J·
• re'cs ...... -
..... ,.- ....... _.,."'.82. ábra.
G'yülIlö!cs/erlllesz/ő /{íjak
I. Észak-dunántúli táj, ll. Nyugat-dunántúli táj, III. Dél-dunántúli táj, IV. Duna-Tisza közi táj, V. Tiszántúli táj, . Vr. Nyirségi táj, VII. Fe:,idéki táj
Jól terem Sopron és Vas megyében a ribiszke. Ki.lIönösen kiemelkedő termelési eredményt mutatnak a Zala megyei új télialma-telepítések. Az ország gesztenyefaállományának több mint fele (51 %-a) ebben a termesztőtájban van. III. Dél-dunántúli termesztőtáj. Magába foglalja: Baranya, Somogy és Tolna megyét. Jellegzetes a Mecsek déli oldalán az őszibarack, belső Tolnában a dió, Somogy déli részén a körte termesztése. A gesztenyeállomány 27%-a Baranya megyében található. IV. Duna-Tisza közi termesztőtáj. Ide soroljuk: Bács-Kiskun megyét, Csongrád megyének a Tisza jobb parti részét, Pest megye ceglédi, dabasi, monori, nagykátai és ráckevei járását, Budapest XVII., XVIII. és XX. kerületét. Jellegzetes a kajszi, a nyári alma, a szilva, a meggy és a terület déli részén a cseresznye termesztése. V. Tiszántúli termesztőtáj. Ide soroljuk: Békés, Szolnok megyét, Borsod-AbaújZemplén megye mezőcsáti járását, a mezőkövesdi járás déli részét, Csongrád megyének a Tisza bal parti részét, Hajdú-Bihar megye debreceni járását (Debrecen től északra levő rész kivételével), Szabolcs-Szatmár megye tiszalöki járását, Heves megye füzesabonyi és hevesi járását. Elsősorban alma, kajszi, meggy és körte telepítésére javasolt területek. A tiszai ártereken alma és szilva termesztése indokolt. Debrecen környékén a köszméte termesztése elterjedt. VI. Nyírségi termesztőtáj. Ide tartozik: Szabolcs-Szatmár megye a tiszalöki járás kivételével, Borsod-Abaúj-Zemplén megye sátoraljaújhelyi járásának a Bodrogközben levő része, Hajdú-Bihar megye debreceni járásának Debrecen városától északra eső része. A tájra jellemző a téli alma, az őszi körte, a szilva és a Tisza mentén a dió termesztése. 325
VU. Felvidéki termesztötáj. Magába foglalja Borsod-Abaúj-Zemplén megye területét (kivéve a sátoraljaújhelyi járásnak a Bodrog-közbe levő részét), továbbá a mezőkövesdi járásnak a vasútvonaltól délre levő részét, Nógrád megyét, Pest megye aszódi, gödöllői, szentendrei, szobi és váci járását, Budapest II., III., IV., XV. és XVL kerületét. Az északi tájnak a téli alma, a szilva, a cseresznye, Pest megyének a kajszi, a cseresznye a jellegzetes gyümölcse.
](özgazdasági
tényezők
Munkaerőhelyzet
munkaerőviszonyok üzemi és üzemen kívüli felmérése. elsősorban a legtöbb kézi erőt igénylő munka, a szüret lebonyolítása érdekében szükséges. A kézi szedés teljesítményét a gyümölcs nagysága, érzékenysége, a fán levő gyümölcs mennyisége, valamint az befolyásolja, hogy földről, valamilyen állványról vagy létráról érhető-e el a gyümölcs. A munkateljesítmény a kisgyümölcsű, érzékeny, puha húsú bogyósgyümölcsűek - málna, ribiszke, szamóca - szedésénél a legkisebb, ezért aszedésnél
A
sok kézi munka szükséges. Kicsi a teljesítmény még a meggy és cseresznye szedésénél. A fák magasságával a teljesítmény egyre csökken, ha kényelmetlen és bizonytalan testhelyzetben (pl. létráról) végzik a szedést. Ezeken kívül a területegységre jutó terméshozam, a fajta szedési idényének hosszúsága határozza meg a szedésimunkaszükségletet. A gyümölcsök egy részénél a szedést követő árukikészítés - válogatás, osztályozás, csomagolás - további jelentős kézi munkával jár. Gépi osztályozásnál csökken az élőmunkaigény. Az ipari feldolgozásra kerülő, gépi szedést - rázást - bíró gyümölcsök betakarításánál a kézi szedéshez képest csekély kézi munkára van szükség. Ehhez viszont nagy gépköltség járul. A szedési szempontból sajátságos néhány gyümölcsfaj legtöbb kézi munkát igénylő műveletének átlagos kézimunka-szükségletét a 44. táblázaton szemléltetjük. A legnagyobb a betakarítási munkacsúcs a gyorsan túlérő, nyári gyümölcsfajoknál, amelyeknél a szedési időtartam rövid - egyeseknél 8-10 nap -, és néha néhány napos késés a kereskedelmi érték nagyarányú csökkenéséhez vezet. A téli alma, téli körte, őszibarack érésének elhúzódása a málna, szamóca folyamatos érése mérsékli a szüreti munkacsúcsot. A metszés a másik munka, amely egyre inkább határt szab az üzemi ültetvény nagyságának. Bár nem annyira szűk időhöz kötött, mint a gyümölcsszedés, mert lombhullástól rügyfakadásig lehet végezni, viszont nagy szakértelmet, gyakorlottságot igényel, és emiatt alkalmi dolgozók bevonására alig van lehetőség. A munkát a téli időjárás is erősen befolyásolja. Legnagyobb a metszési kézimunka-szükséglet az őszibaracknál az intenzív koronáj ú fáknál, melynél évenként részletes metszésre van szükség. Továbbá a koronaformától függetlenül a Jonathán télialma-fajtát lisztharmat elleni védekezés érdekében rendszeresen metszik. A munkaerőhelyzethez a különböző időben érő fajok és faj ták telepítésével alkalmazkodhatunk. A fontosabb gyümölcsfajok érési idejét a 45. táblázatban szemléltetjük. A nyári gyümölcsök szüretelését több üzem a tanuló fiatalok segítségéve! oldja meg. Az őszi időszakban a téli alma és téli körte betakarítására azonban már zömmel csak felnőtt alkalmi kézimunka-kiegészítéssel van lehetőség.
326
t...,
~
l'->
törzsű
I
kézi szedés és osztályozás 6 X 4 m kézi szedés gépi oszlályozás 6 X 4 m
Őszibarack
Víg P. adatai nyomán
I 0,7XO,3
Szamóca
151 151 104 104
2,5 X l m 2,5 X 1 nl 3 X 1,5 nl 3X 1,5 nl
nl
szedés szedés szedés szedés
kézi gépi kézi gépi
90
I kézi szedés 4 X0,4 m
Ribiszke, piros Ribiszke, fekete
Málna
143 143
100
60 60 50 50
50
110 110
70 70
6 7 5
65 65
92
kézi szedés és oszt. közepes törzsű 8 X 5 m kézi szedés, gépi osztályozás 8 X 5 III
Meggy
6
4 240 4 200
3
24 25
20 40
80
40 60 70
I
1865
1500 20 1236 20
1553
458 440
350 175
1167 1143 1200 75
350 350 400
szükséglet óra
-
66
32
115 90
290 290 290
I
,
I
-
344 167
61 78
96
72
48
szükséglet óra
Árukikészítés-
l ha-on
teljes[tmény kg/óra
élőmunka-szükséglete
Szedésteljesítmény kg/óra
140 210 280
Termés q/ha
Kajszi
136
92
53
Metszés óra
70 80 60 60
módja
130 64 64
termőkaros
közepes
II X 6 m 7X4 m sövény 5x3 m
Művelésmód, betakarítás
kézi szedés termő ka ros 7 X 4 III kézi szedés, sövény 4,5 X3,5 III kézi szedés közepes törzsű 9 X 6 III gépi szedés közepes törzsű 9 X6 III
Alma kézi szedés
Gyümölcsfaj
44. táblázat. Az egyes gyümölcs/ajak metszési és szüreti átlagos
1667
1500 20 1250 20
1563
802 607
411 253
1167 1143 1200 75
398 422 496
Szedés és árukikészítés összesen óra
45. túblázat. Alantasabb gyümölcslajok üzemilajtúinal< betakarítási ideje
Gyümölcsfaj dekád
Alma nyári őszi
téli Körte nyári őszi
téli Cseresznye Meggy Szilva Kajszi Őszibarack
Dió Mandula Málna Ribiszke, piros fekete Köszméte Szamóca A fajták érési idejét részletesen lásd ..Az üzemi telepítésre engedélyezett fajták" c. részben
Közlekedési és szállítási viszonyok
A közlekedési viszonyok elbírálásakor a gyümölcs szállításával kapcsolatos követelményekre kell elsősorban tekintettel lennünk. A gyümölcsök általában - a dió és mandula kivételével - nyomódásra érzékenyek. A rázkódás főként a puha húsú nyári gyümölcsök minőségében okozhat súlyos romlást. A törődött gyümölcs jó esetben konzervipari célra vagy pálinka készítésére alkalmas, s lényegesen alacsonyabb áron értékesül. A gyümölcsöst tehát olyan helyre szabad csak telepíteni, ahol a gyümölcs szállítása a feldolgozóhelytől az átadóhelyig, illetve rakodóállomásig minőségi rO,mlás nélkül lebonyolítható. Olyan területeken létesített ültetvényeknél, ahol még út nincs, a termőrefordulásig szükséges megfelelő utakról gondoskodni. A bekötőutak állapota is olyan legyen, hogya szállítást esőzések vagy egyéb okok ne korlátozzák.
328
A gyümölcstermő növények szaporítása
Szaporítóanyagnak nevezzük a gyümölcsös telepítésére felhasznált növényeket. Telepítésre már bizonyos fejlettséget elért fákat, cserjéket használunk fel. Ezeket üzemi méretben az erre specializálódott üzem, a faiskola állítja elő. A faiskola feladata egészséges, betegségtől, kártevőktől, vírustól mentes, fajtaazonos, a telepítési igénynek és a szabvány előírásainak megfelelő minőségű szaporítóanyag előállítása. A faiskola a köztermesztésre engedélyezett fajtákat szaporítja. Ezek lehetnek üzemi telepítésre, valamint házikerti telepítésre engedélyezett faj ták. A szaporításra felhasznált alapanyag - dugvány, bujtás, szemzőhajtás, oltóvessző - anyanövényeit és ezekről származó szaporítórészeket az illetékes állami szervek rendszeresen ellenőr zik mind fajtaazonosság, mind egészségi szempontból. A gyümölcstermő növényeket ivaros és ivartalan úton szaporíthatjuk. Ivaros (generatív) szaporítás a magról történő szaporítás, a hibrid utódok azonban mind morfológiájukban, mind biológiai tulajdonságban heterogének. Ezért gyümölcstermesztésben a fogyasztók által igényelt fajták egyöntetűségét ivaros szaporítással nem lehet elérni. Az ivartalan (vegetatív) szaporítás esetén viszont a növény valamely tenyészőrészét - szárrészt, vesszőt, hajtást - gyökereztetjük le, gyökérrészt késztetünk kihajtásra vagy oltunk, s így a szaporításra használt anyanövénnyel megegyező tulajdonságokkal rendelk,ező utódokat kapunk. Emiatt gyümölcstermesztésben a fajtákat szinte kizárólag vegetatív úton szaporítjuk. Az így szaporított fajták egy ivarosan létrejött vagy rügymutációval keletkezett egyednek a vegetatív utódai, azaz klónok. A magról rendszerint alanyokat állítunk elő az egyes gyümölcsfajok oltásához. A gyümölcsfajok többségénél ugyanis az egyszerűbb és olcsóbb magról származó alanyok heterogenitása nem jelent érdemleges termesztési hátrányt, mert azok a fa gyökérzetét képezik csupán, a rá oltott rész hozza a gyümölcsöt, mely biztosítja a fajta iránti követelményeket. Olyan esetekben azonban, amikor fontos, hogy az alanyok azonos tulajdonságúak legyenek, azokat is vegetatív úton szaporítják. Ez főleg az alma és körte szelektált alanyai nál fontos, amelyeknél termesztési tulajdonságukban igen különböző típusok jöttek létre.
A gyümölcsfák ivartalan szaporítása
Ivartalan (vegetatív) szaporítás esetén az új egyedet a növény valamely föld feletti vagy föld alatti részéből állítjuk elő. A gyümölcstermő növények zömét többféle módon szaporíthatjuk ivartalanul. A szaporítás módját az dönti el, hogy az adott körülmények között melyik a célravezetőbb és gazdaságosabb. 329
Gyökérnemes növények szaporítása
"Gyökérnemes" gyümölcstermő növényről beszélünk akkor, ha a növény valamely részét gyökér-, illetve gyökerét hajtásképzésre késztetve, életképes új növény keletkezik. Gyökérnemes növények előállítására használt fontosabb szaporításmódok a tőosztás, ostorindáról való szaporítás, a bujtás és dugványozás különböző módjai.
Tőosztás
A föld alatt elágazó növények legegyszerűbb szaporítási módja. A szaporításra kerülő növényt nyugalmi időben ki szedj ük és annyi részre daraboljuk szét, ahány gyökeres szárrésze van. Leggyakrabban aribiszkét, málnát, mogyorót, köszmétét, szedret szaporítjuk így. Szaporítás saljakról
A tősarj a gyökérnyak rügyei ből, a gyökérsarj pedig a föld felszínéhez közel levő gyökerek járulékos rügyeiből fejlődött hajtás. A sarjakat gyökeres résszel együtt levágva, szaporításra használhatjuk. Gyökérsarjképzésre hajlamos a málna, a sze Jer, a mogyoró, a ribiszke, a köszméte, a szilva, a meggy, az alma, a birs. Szaporítás indáról
lndáról szaporítjuk a szamócát. A gyümölcs beérése után erőteljes indaképződés indul meg, melyen az anyanövényhez hasonló növénykék keletkeznek. Az indák földre érve legyökereznek. A szaporításra kerülő anyanövényeket még abban az időben jelöljük ki, mikor a termés mennyisége és minősége alapján termesztési értékük elbírálható. A keveset termő tövek hajlamosabbak ugyanis indaképzésre, így az anyatövek kijelölésének elmulasztásával zömmel a rosszul termő növényeket szaporítjuk tovább. Az indáról levágott növényeket félárnyékos helyre vagy Ieárnyékolva - pl. szalmával -, 5-8 cm sor- és tőtávolságra tűzdeljük. Kezdetben a párologtatás csökkentésére naponként 2-3-szor kis mennyiségű vízzel permetezzük. Mintegy 2 hét múlva erőteljesen megindul a gyökérképződésük. Közeli telepítésnél jöhet szóba a képződés helyén jóllegyökerezett indák kiültetése földdel együtt. így az átültetést alig érzik meg, a további erőteljes fejlődésük a k5vetkező évi terméshozam-növekedésben is megnyilvánul. Bujtás
A bujtásnál a szaporításra kerülő rész az anyanovenyen marad meggyökerezésig. A bujtásra használt növényi részek fejlettségétől és a készítés módjától függően különböző bujtási módokat különböztetünk meg. Közönséges bujtás. Főleg a mogyoró, füge, ritkán a ribiszke, köszméte (kivételes esetben az alma és körte törpealanyainak) szaporítási módja. Készítésekor az anyanövényről egy érett vesszőt hajlítunk le a nyugalmi időszakban 20-25 cm mélységű árokba úgy, bogy annak l -2 rügye a föld felszíne fölött maradjon. A földbe húzott vesszőt kampóval rögzítjük. A gyökérképzés elősegítésére a földbe kerülő részt bevágjuk, gyűrűzzük vagy megcsavarjuk, majd az árkot behúzzuk. Sugaras vagy kínai bujtás. Főleg aribiszkét, köszmétét és mogyorót szaporítjuk így. Tavasszal a szaporításra kerülő vesszőt teljes hosszúságában lehajtjuk és le330
kampózzuk mintegy 10 cm mély árokba. Mikor a vesszőn a rügyek kihajtottak és a hajtások 20 cm körüli hosszúságot értek el, a vesszőt és a hajtásokat földdel feltöltögetjük kétharmad részükig. A hajtások továbbnövekedésével a feltöltést mintegy 30-40 cm-ig magasítjuk, mindig ügyelve arra, hogyahajtások egyharmada a föld felszíne fölött maradjon, mert különben megsárgulnak. Így a vesszőn fejlődött hajtások számának megfelelő mennyiségű, új gyökeres egyedet kaphatunk. A feltöltést tanácsos eső vagy öntözés után végezni, hogyahajtásokhoz nedves föld kerüljön. Feltöltéses bujtás. Az alma és körte törpealanyainak, valamint a ribiszke, a köszméte és a mogyoró leggyakrabban használt szaporítási módja. A szaporításra kerülő töveken a vesszőket 2-3 rügyre vágjuk vissza. Az ezekből fejlődő hajtásokat, amikor azok a 25-30 cm nagyságot elérték, feltöltögetjük a sugaras bujtásnál leírtak szerint. A feltöltött hajtások őszre rendszerint meggyökeresednek és lombhullás után az anyanövényről eltávolítva az oltványiskolába ültethetők. A gyökértelen vagy kevés gyökerű vesszőket még egy évig az anyanövényen hagyhatjuk. Mogyorónál a feltöltés előtt előnyös gyűrűzni a hajtásokat, mert egyébként nehezen gyökeresedik. Dugványozás
Ha az anyanövényről levágunk egy szár- vagy gyökérrészt és ezt a gyökér-, illetve hajtásképzésre kedvező körülmények közé juttatjuk, dugványozást végzünk. A gyümölcstermesztésben általában már megfásodott, egyéves részt dugványozunk (fás dugvány). De lehet hajtást vagy gyökeret is dugványozni (hajtásdugvány, gyökérdugvány). Fás dugványozással főleg aribiszkét, köszmétét, fügét, az alma és körte szelektált klón alanytípusait szaporítjuk, amikor fontos az alanyok tulajdonságainak egyöntetűsége. A fás dugványozás ideje a nyugalmi időszakban ősszel és tavasszal van. A dugványanyagot a növényről lehetőleg még az ősz folyamán, a nagy hidegek beállta előtt szedjük meg, tavaszi dugványozás esetén is, hogy azt a téli fagykártól megvédjük. A jól beérett dugványanyag ceruza vastagságú vesszőit 18-20 cm hosszúságban vágjuk le úgy, hogy legalább 2 rügy legyen rajtuk. Akiültetett dugványok őszig meggyökeresednek. Az oltványok
A gyümölcsfákat, a törzses ribiszkét és köszmétét oltással szaporítj uk. Az így elő állított szaporítóanyag az oltvány. Az oltvány két részből tevődik össze, az alanyból és a ráoltott termesztett fajtából, a nemesből. Az alany képezi a gyökérzetet, ha "gyökérnyakba oltunk". "Koronába oltás" esetén viszont a gyökérzeten kívül a törzs is alanyból nevelődik. Az oltás összeforradásának, a tartós együttélésnek elsőd leges feltétele az olyan szöveti és anyagcsere-kapcsolat kialakulása, mely nem gátolja a két részben a harmonikus anyagcsere-forgalmat. Sokféle oltásmódot ismerünk. Az oltás idejétől, az alany, nemes erősségétől, az oltó jártasságától függően az oltás többféle lehet. Bármelyiket használjuk is, alapvető feltétele az összeforradásnak, hogy az alany és az oltóvessző oltási felületének osztódó szövetei - kambiumai - teljes terjedelmükben szorosan érintkezzenek egymással. Tiszta, éles késseloltunk, hogy roncsolásmentes, jól illeszkedő metszési fe1ületeket kapjunk. Oltás után összeillesztett helyzetben kötözéssel rögzítjük az oltóvesszőt, majd valamennyi keletkezett sebfelületet oltóviasszal bekenjük, ezáltal elzárjuk a káros külső behatásoktól.
331
119. kép. KoraI/ába o/toll törzses köszméte
Az oltás gyakorlatilag az egész vegetációs időben végezhető, amikor az összeforradás és a télire felkészülés feltételei megvannak. Ez az időszak az élettevékenység tavaszi megindulásától - március végétől rendszerint szeptember elejéig tart. Az oltásmódok közül néhány jellegzetes és leggyakrabban használt módot ismertetünk. 1. Az élettevékenység kezdetén, a nedvkeringés megindulása előtt végezhető oltás módok a következők. Párosítás. Abban az esetben készíthető, ha az alany és az oltóvessző egyenlő vastag. Ennél az alanyon és az oltóvesszőn ferde metszlapot készítünk. Ametszlap
Hi l
II
If
'r~
I j'
I
} I
l
~
1\\)
,
,
,d
I,'
l'
III I./II~ , 'I
b a
b
c
c
I
83. ábra. Párosítás
84. ábra. AI/go/I/ye/ves párosítás
aj megvágott oltóvesszó és alany, hj kész oltás, ej hosszmetszete
aj megvágott oltóvesszó és alany, hj kész oltás,
332
c} hosszmetszete
hosszúsága kb. háromszorosa legyen az oltóvessző vastagságának. Angolnyelves párosítás. A párosítástól abban különbözik, I hogyametszlap rövidebb - a vessző vastagságának mintegy másfélszerese -,ezenkívül az alany és az oltóvessző metszIapjának felső harmadától kezdődően a 84. ábrán látható módon a vessző közepe a felé tartó bevágást készítünk. b c d Az így megvágott részeket 85. ábra. Kecskelábékezés összetoljuk, hogy a két meta} megvágott o]tóvesszö, hj alany, ej kész oltás, dJ hosszmetszete szési felület jól záródjon. A nyelvek olyan feszesen tartják az oltóvesszőt, hogy az nem mozdul el. c Kecskelábékezés. Akkor használható, ha az alany vastagabb, mint az oltóvessző. A pontosan illeszkedő metszési a felületek elkészítése nehéz, nagy gyakorlatot kíván. 2. A nedvkeringés megindulása után végezhető oltásmódok. Héj alá oltás. Egyik legkönnyebben elvégezhető és biztosan eredő oltásmód. Az e oltás ideje akkor van, amikor a nedvkeringés megindult és az alany héja a fás résztől jól i/ elválik, azaz "jól adja a héját" . b Az eredés másik feltétele, hogy az oltóvesszőt akihajtástól 86. ábra. Héj alá oltás visszatartsuk. Ezért az ősszel l) megvágott oltóvessző, hj megvágott alany, c) - d) kész oltás, megszedett oltó vesszőt fagy' e ) hosszmetszete mentes, hűvös helyen tároljuk. A visszavágott alany héját, felső végétől kezdődően hosszanti irányba bevágjuk. A párosításhoz hasonló metszlappal elkészített oltóvesszőt az alany felső végén előzetesen felemelt héja alá toljuk. A kambiumok megfelelő érintkezése akkor jön létre, ha az alany lényegesen vasta, gabb az oltóvesszőnél. Lényegében a héj alá oltással egyező a nyúl vagy egér által a fás részig részben vagy teljesen körberágott fák "áthidalása". A háncs fogyatékosságából származó anyagcserezavar megszüntetésével az épen maradt alsó és felső háncsrész közé iktatott oltóvesszővel a fákat megmenthetjük a pusztulástól. Ideje a héj alá oltással megegyezően akkor van, amikor a nedvkeringés megindulása után a károsodott fa "jól adja a héját" . A sérült héjrészt alul és felül, az ép részig simára levágjuk. Az oltóvesszőkön - melyeket rendszerint a károsodott fákról szedünk - a párosításhoz hasonló metszlapot készítünk, majd héj alá oltást végzünk. Az áthidaló oltóvessző két végének metszlapjai egy irányban legyenek, hosszúságuk a törzshöz simulásukat segíti elő. A fa vastagságától függően több (3-6) oltóvesszőt
i
333
r
helyezzünk el, hogya zavartalan tápanyagforgalom minél előbb helyreálljon. Szemzés. A szemzés ideje a vegetációs idő alatt, nyár folyamán van. Elnevezése a szaporításra használt, levélhónaljban elhelyezkedő "szemből" ered. Ez a legtökéletesebb oltásmód, mert készítésekor kis sebet ejtünk, az alany és nemes rész kambiuma nagy felületen érintkezik egymással, könynyen és gyorsan elsajátítható, készítése egyszerű és a legkevesebb szaporítóanyagot igényli. Előnyei miatt a faiskolában a gyümölcsfákat szinte kizárólag szemzéssel szaporítják. Kétféle szemzést különböztetünk meg: a hajtószemzés! és az alvószemzést. A hajtószemzés akkor végezhető, amikor a hajtáson már beérett szemek találhatók (általában május végén és júniusban). A szemek erre megfelelő fejlettI20. kép. Négy éve áthidalt almafa ségét a másodrendű hajtások megjelenése jelzi. A hajtószemzések a készítés évében kihajtanak, de hajtásaik nem mindig érnek be tökéletesen, így könnyen elfagyhatnak. Az alvószemzés biztonságosabb az előzőnél. Ideje július második felétől szeptember elejéig tart. Ennél a szem a szemzés évében összeforr az alannyal, de csak a következő év tavaszán hajt ki, így a szemből fejlődő vessző jól beérik. A szemzés eredésének egyik fontos feltétele az alany erőteljes anyagcsere-forgalma, amikor az "jól adja a héját". Az egyes gyümölcsfajokat tehát akkor szemezzük, amikor alanyuk anyagcsere-intenzitása a legoptimálisabb. A szaporítóanyagot erre a célra kiválasztott és levágott egészséges, megfelelően fejlett "szemzőhajtáson" levő szemek biztosítják. A szemzőhajtások vízveszteségének csökkentése végett a leveleket a levélnyél meghagyásával eltávolítjuk. A levélnyél szemzéskor a szem behelyezését könnyíti meg. Szaporításra csak a jól fejlett és kellő érettségű - a vessző középső harmadán elhelyezkedő - szemeket használjuk fel. A szemzőhajtásokat hűvös, nyirkos helyen tartsuk felhasználásig, szemzés közben is óvjuk a vízveszteségtől. Rendszerint gyökérnyakba, ritkábban koronamagasságban szemzünk. Az alany héján kb. 2 cm-nyi, T alakú bevágást készítünk. A szemzőhajtásról kb. 2 cm hosszúságú héjrésszel úgy vágjuk le a szemet (az ún. "szempajzsot"), hogya szem a "szempajzs" felső harmadában legyen. A levágásnál minél kevesebb fás részt vágjunk a héj hoz, mert így a megeredés biztosabb. A levágott szempajzsot a T felső vágásába illesztve betoljuk a héj alá, majd az abból kimaradó felső héjrészt levágjuk. Oltó334
J
viaszt a szemzésnél nem használunk. A szemzést rafiával szorosan bekötjük úgy, hogy a szemet a kötésből kihagyjuk. A megeredt szemzést (kb. 2 hét után) könnyen felismerhetjük arról, hogyaszempajzs héja kisimult, a hajtásra jellemző színű, és a levélnyél maradvány kis érintésre lehull. Ha a szem nem eredt meg, a barna összezsugorodott, elhalt szempajzshoz a levélnyél hozzászárad, így érintésre sem válik el.
a
~
I;
I
I
II~,:! b
A gyümölcsfák ivaros szaporítása
,,'
dl::
\$
II~í /\11
I,
' "
, i
r
~I
\
I)
d
e
c 87. ábra. Szemzés
aj megvágott szem, hj bemetszett alany, ej .. d) kész szemzés, e) hosszmetszete
Az alanyok előállításához' faiskolában a magokat kellő mélységben előkészített és tápanyaggal jól ellátott talajba vetik olyan sortávolságra - 40-50 cm -, hogy a gépi művelés feltételei biztosítottak legyenek. A soron belül a sűrűséget pedig az egyes fajok fejlődési erélye szabja meg. A gyenge fejlődésű körtét, almát, vadcseresznyét ritkábbra vetik (8-12 cm), hogy a faiskolai telepítéshez szükséges vastagságot elérjék. A sajmeggy-, Myrobalán-, kajszi magot viszont sű rűre (3-4 cm), nehogy túlzottan megerősödjenek, mert az a szemzés eredésére nem kedvező.
Állandó helyükre vetésen kívül a csírázás megindulásához szükséges feltételeket "rétegezéssel" biztosíthatjuk. Vizet áteresztő fenékkel ellátott edényben kellően levegős és víztartó közegben, amelytől a végleges helyrevetés előtt könnyen elkülöníthető - pl. homokban - rétegenként helyezzük el a magokat olyan sűrűn, hogy azért azok egymáshoz ne érjenek. A rétegek között a homok a mag vastagságának legalább két-háromszorosa legyen. Az edényt szabadföldbe süllyesztjük úgy, hogya felső magok felett lS-20 cm-es földréteg legyen, nedvesen tartjuk, és onnan rendszerint kora tavasszal vetjük a magokat végleges helyükre. A magoncokat, valamint a vegetatív úton szaporított alma-, körtealanyokat ősszel vagy tavasszal ültetik nagyobb tenyészterületre véglegesen a faiskolai helyükre, ahol beszemzik és a szabványelőírásnak megfelelő szaporítóanyagot nevelnek. Az oItványok nevelése (A telepítés szaporítóanyagának nevelése) A gyümölcsfákat üzemi méretben a faiskolában állítják elő. A magvetéssel és vegetatív úton szaporított, kellően megerősödött alanyokat rendszerint az első, esetleg második év után ősszel vagy tavasszal az oltványiskolába ültetik ki. Az alanyok ápolása és szemzése. Az ültetés utáni első évben gondos ápolással mind a talaj, mind az egyéb - főként növényvédelmi - munkákkal biztosítjuk az alanyok erőteljes fejlődését, hogy szemzés idejére kellőképpen megerősödjenek. A jó vízellátás a szemzést megelőző időszakban elősegíti, hogy az alany szemzéskor jól "adja a héjáC. A szemzés főleg attól függ, hogy az alanyok mikor érik el a szemzéshez szükséges erősséget, másrészt attól, hogy könnyen elválik-e a héj a fás résztől. Ennek megfele-
335
lően a tapasztalatok nyomán bizonyos szemzési sorrend alakult ki. Nálunk július közepén a vadkörtével és kajszival kezdődik a szemzés, mert ezek héja hamar "leragad". Augusztus elején az alma törpealanyait és birsalanyokat, augusztus közepétől a vadmeggyet, sajmeggyet, vadalmát, a vadcseresznyét, vadőszibarackot és a mandulát szemezzük. A szemzés után 2 hét múlva átvizsgáljuk a szemzéseket. Ha a kötés túl szoros, "bevág", újrakötözzük vagy lebontjuk a kötést. Ekkor végezzük el a szükséges pótszemzéseket is. A csemetéket ősszel felkupacoljuk, hogyagyökérnyakba elhelyezett szemeket az elfagyástól, kártételtől megóvjuk. Az egyéves suháng és koronás oltványok nevelése. Abeszemzett csemetéken a nemes szemek kihajtásának elősegítésére a felettük elhelyezkedő rügyeket eltávolítjuk. Ennek egyik módja, amikor közvetlenül a nemes rügy felett az alanyt tavasszal rügyfakadás előtt visszavágjuk. Gyakoribb azonban a gyenge, nemeshajtás szél elleni védelme és egyenes növekedésének biztosítása céljából a "csaprametszés". Tél folyamán vagy kora tavasszal a szemzés fölött 15-20 cm-es részt meghagyva távolítjuk el az alanyt, majd a kihajtó nemes hajtást a meghagyott csaphoz kötözzük. A csapból és a szemzés alatti részből előtörő (vad) hajtásokat - hogya nemes rész növekedését ne gyengítsék - mindig tőbő I eltávolítjuk. Ezt a munkát nevezzük vadalásnak. A nemes hajtás júliusban, augusztusban megfásodik, így rögzítésre már nincs szüksége, ezért a csapot éles kacorkéssel eltávolítjuk. Az ejtett seb viszont lombhullásig még jórészt beforrad. A nemes hajtáson a levelek hónaljából esetleg előtörő másodrendű hajtásokat, mivel azokra szükség nincs,. zsenge korban kitördeljük. Az így nevelt "suháng"-on a következő évben bármely koronaforma kinevelhető. A bokor- vagy alacsony törzsű, természetes orsó, termőkaros orsó, karcsú orsó és sövénykorona céljára meghagyják az oltványon az 50-60 cm törzsmagasság feletti 4-6 oldalelágazást. Ezek a telepítés utáni koronanevelés alapjai. Az őszibarackfa nevelése. Az őszibarackoltvány nevelése eltér az eddig ismertetett nevelési módoktól. A kétéves oltványok túl erősek, emiatt telepítés után nagyobb százalékban pusztulnak. A csapra metszést, hajtáskötözést, majd a csapvágást az említett szempontoknak megfelelően ugyanúgy végezzük el, mint a többi oltványokon. Az oltványon kihajtó másodrendíí hajtásokat 40-50 cm törzsmagasságig eltávolítjuk, majd amikor az oltványa 70-80 cm magasságot elérte, 6-7 oldalelágazás felett a függőleges sudárhajtást visszavágjuk (katlanozás). Így, bár másodrendűhajtások képezik a koronát, az oldalelágazások megerősödnek, őszre jól beérnek és telepítésre alkalmasak lesznek. A szabvány megengedi az őszibarack "katlanozás" nélküli nevelését is. Ennek következtében az oltványon lényegesen több, de gyengébb oldalelágazás feljődik. Egysíkú, illetve zárt korona kialakítására az ilyen oltványok alkalmasabbak, a nálunk leggyakrabban használt katlankorona nevelésére viszont hátrányosabbak a gyenge és fagyra is érzékenyebb koronavesszőik. Emiatt az első évben gyakran csak azok teljes eltávolitásával kezdődik a koronaalakító metszés. A kétéves koronás o/tványok nevelése. Az oltványok az első év végére elérik az alacsony és közepes törzsű fák előírt törzsmagasságát, ekkor kezdjük meg a korona kialakítását, amely akoronába metszéssel kezdődik. Nyugalmi állapotban rügyfakadás előtt, a kívánt törzs magasság felett 6-7 rügyet meghagyunk - amelyből a korona vázágait neveljük -, majd efölött visszavágjuk az oltványt. yáron a korona kialakítására meghagyott rügyeken kívül a törzsön más rügyek is kihajtanak, ezeket a hajtásokat még mielőtt megfásodnának, eltávolítjuk. Kétéves koronás oltvánnyal telepítjük rendszerint a cseresznye-, a meggy-, a kajszi-, a szilva- és a mandulaültetvényeket. Az o/tványok kiterme/ése. A kész oltványokat lombhullás után a földből kiszedik (kitermelik) vigyázva arra, hogy gyökérzetük minél hosszabb, roncsolástól mentes legyen.
336
Az oltványokat vasúti szállításhoz, kitermelés után a kiszáradástól óvni kell, ezért csomagoljuk. Ha olyan időben szállítunk, amikor még nincs fagyveszély, a gyökereket nedves anyaggal (pelyva, szalma) burkolják. Ha fagy várható, száraz burkolatot használnak. Ilyen esetben a telepítési anyag egészségi állapotáért a megrendelőhöz érkezésig a faiskola a felelős. A nagyüzemi telepítéshez rendszerint a helyszínen átvett szaporítóanyagot a felhasználó szállítja el. A közuti járműveken szállított szaporítóanyagot az erős légmozgás szárító hatásától ponyvával, a menetirány oldalán elhelyezett szigetelőanyag gal védeni kell. Szállítani csak fagymentes időben szabad. Szállítás után az oltványokat azonnal földbe helyezzük a további kiszáradás megelőzése, valamint a szállítás közben bekövetkezett vízveszteség pótlása céljából. A gyümölcsfák alanyai
Az oltvány oltás alatti része az alany. Ahhoz, hogy az alany és nemes összeforrjon és tartósan együtt élhessen, a két egyed biológiai összhangja szükséges. Ha a két rész biológiai tulajdonságai nagyon eltérőek, az oltás nem ered meg, vagy ha meg is ered, a későbbi anyagcserezavarok következtében fejlődése nem kielégítő, és idő előtt elpusztul. Az alany és nemes rész közötti anyagcsere-különbség gyakran külsőleg is észlelhető, amikor az erős növekedésű rész az oltás helyén "rávastagszik" a másikra. A kétféle növényrészből összetevődő oltvány tulajdonságai a két rész kölcsönös egymásra hatásának eredményéből jönnek létre. Az alanyagyökértevékenység révén afának a tápanyag- és vízfelvétellel kapcsolatos igényét és tűrőképességét határozza meg. Ezért az alanyok megválasztásával mód van a talajviszonyokhoz való alkalmazkodásra. A tápanyagfelvétel egyben a fa számos termesztési szempontból fontos tulajdonságát is módosítja. Ezek közül a nemes növekedésére gyakorolt hatása az, amely maga után vonja több fontos termesztési tulajdonság megváltozását is. Eszerint vannak erős, közepesen erős (féltörpe) és gyenge növekedésű (törpe) alanyok. Az erős növekedésű alanyok általában vadon termő, igénytelen, jó ellenálló- és alkalmazkodóképességű fákról, ritkábban valamely termelt fajtáról származó "magoncalanyok". Az almának erős növekedésű, szelektált "klónalanyai" is vannak. Ezeket akkor használják, amikor fontos az alanyok tulajdonságainak azonossága. A vad vagy erős növekedésű alanyra oltott fák növekednek a legerőteljesebben, ko- . ronájuk a legkiterjedtebb, élettartamuk a leghosszabb. Nagy tenyészterület-igényük miatt telepítéskor kevés a szaporítóanyag-szükséglet, így kisebb a beruházási költség, amely hosszú időre oszlik el. Hosszú élettartamuk folytán mind a fogyasztók igényének változásával, mind a technika fejlődésével járó elavulás veszélyénekjobban ki vannak téve. Későn, 5-8 éves korban fordulnak termőre, a telepítési és ápolási költségek visszatérülése későn indul meg. A fák csak későn használják ki a teljes kiterjedésüknek megfelelően biztosított tenyészterületet, ami a terméshozamokra is kihat. A nagy kiterjedésű koronáról a gyümölcs kézi szedése körülményes, kicsi a teljesítmény. Gépi rázásnál viszont a nagy fa előnyös, mert az egy fára jutó rázási költség - amely szinte független a fa nagyságától -, nagyobb mennyiségű gyümölcsre oszlik meg. Gyümölcstermesztésünkben az almát és körtét kivéve, az erős növekedésű "magoncalanyokat" használjuk. A középerős és gyenge növekedésű alanyokat egyre kiterjedtebben használják az alma- és körtetermesztésben. Ezeknél a fajoknál az intenzív termesztés egyik alapvető feltétele az ilyen alanyok használata. A szelekcióval létrejött különböző típusokat a tulajdonságaik megtartása érdekében vegetatív úton szaporítják, ezért ezeket "klónalanyoknak" is nevezik. A gyenge növekedésű alanyra oltott fák kisebb koronát nevelnek, emiatt kisebb a tenyészterület·igényük. Mindezek - nagyobb állománysűrűség, koronaforma - maguk után vonják a területegységre jutó termőfelület nagyságának, ezáltal a gyümöl22 Kertészet
337
csös termőképességének növekedését. A gyengébb növekedés lehetővé teszi a korszerLí termelési feltételeknek megfelelő intenzív "koronaformák" kinevelését. A telepítés nagyobb oltványszükségletének többletköltségét a gyorsabb termőre fordulással és rövidebb életük alatt nagyobb terméshozamokkal kárpótolják. Nem utolsósorban fontos még, hogyatermesztésben egyre döntőbb jelentőségű kézi - fő ként a szedési - munka termelékenységére előnyösek a minden részében jól elérhető, kisméretű fák. Közbeoltás. Az alany-nemes tulajdonságai módosításának egyik módja a közbeoltás. Korábban az alany és nemes összeférhetetlenségének áthidalására használták. jgy pl. a Bosc kobakja kiváló őszi körte a gyenge növekedésű alanyra, a birsre oltva nem életképes. Ha azonban a birsre először olyan körtefajtát - általában Hardy fajtát - oltunk, amelyik azon jól érzi magát, akkor az arra oltott Bosc kobakja fejlődése is kifogástalan lesz. Az alany és nemes fajta közé iktatott részt nevezzük közbeoltásnak. Az utóbbi időben a közbeoItást növekedésszabályozásra is felhasználják. Az erős növekedésű alany és nemes közé oJtott gyenge növekedésű alany vagy nemes korlátozóan hat a felső rész növekedésére, így gyengébb lesz, mint anélkül. Ez maga után vonja a növekedéssel járó - élettartam, termőrefordulás, termő képesség stb. - egyéb tulajdonságok megváltozását is.
Az alma alanyai Erős
növekedésíí alany. A vadalma (MaIus silvestris) erdeinkben vadon is előfordul. Rajta a nemes fajták jól fejlődnek, hosszú életLíek. A ráoltott fákat S-J2 m távolságra telepítik, de ezt a nagy tenyészterületet hosszú idő múlva hasznosítják. Termő képességük a féltörpe és törpe gyümölcsösöké alatt marad, az ökológiai viszonyokhoz jól alkalmazkodnak, igénytelenek. Magról szaporítjuk, emiatt - tekintve, hogy populációból származnak - heterogének, környezetükkel szemben eltérően viselkednek. Az intenzív termesztés térhódításával alkalmazásuk fokozatosan háttérbe szorul. Gyenge növekedésíí vagy törpealanyok. A törpealma-alanyokat egy angliai kutatóintézetben - East-Malling-ben - szelektálták ki. Különböző típusait előállítási helyének kezdőbetLíivel (E.M. vagy csak M.) és római vagy arab számmal jelölik. M. ,x. (paradicsomi alma). Hazai üzemi termesztésben ez a legjelentősebb törpealma-alany. A biológiailag optimális tenyészterülete 2-3 m 2 . A ráoltott fák a telepítést követő 3. évben már rendszerint teremnek, de a belőlük létesült gyümölcsös gazdaságos üzemi élettartama rövid, mintegy 16 évre tehető. Gyenge növekedésük miatt termőegyensúlyban tartásukhoz rendszeres metszés szükséges. Az így termelt gYlimölcs egyöntetű, szépen fejlett. A gyümölcsök pár héttel korábban érnek, mint más alanyon, ezért kevésbé tárolhatók. Sekélyen és oldalirányban is mérsékelten fejlődő gyökérzete nem ad elég szilárdságot a fának, ezért támaszra - huzal, karó - szorul. Különben a felázott talajon a termés súlya alatt kidőlnek a fák. Telepítési anyagköltsége a nagy egyedszám és támaszrendszer-igénye következtében igen nagy. A ráoltott fákat leggyakrabban karcsú orsó nak, kisebb részben sövénynek nevelik. Talajjal szemben igényes, a sekély gyökérzóna miatt jó tápanyag- és rendszeres vízellátás szükséges számára. Az M. 27. az eddig ismert legtörpébb almaalany. Erre az alanyra oltott, sűrűn (40-SO cm) - és a gépek járását biztosító művelőutak kihagyásával - telepített gyümölcsösben a munkák - beleértve a betakarítást is -, teljes gépi elvégzésével folynak az üzemi termesztési kísérletek. Közepesen erős növekedésíí, féltörpe alanyok: M. IV. (doucin). Növekedésben a vadalany és az M. IX. között van. Üzemi termesztésünkben legelterjedtebb alanya az almának. Termőkaros orsó, szabad orsó és sövénykorona egyaránt kinevelhető a ráoltott fán. 338
Az erősebb növekedéséből adódóan a fák tenyésztérigénye nagyobb, mint a törpe fáké, 5-6 m sor- ésJ-4 m tőtávolság a művelésmódtól és a fajta növekedési erélyétől függően. Az M. IV. alanyon álló ültetvény a 4-5. évben termőre fordul és az intenzív termesztésnek megfelelő technológiával rendszeresen terem. A fa szilárdítását szolgáló támaszrendszerre csak kötött talajon szorul. Itt a talaj fizikai tulajdonságaiból eredően sekélyebben elhelyezkedő gyökérzetének a felázott talajban nincs elég tartása. Ettől eltekintve az M. IV. alanyra oltott sövénygyümölcsösök támaszrendszere inkább a korona kinevelésének megkönnyítését szolgálja. M. 26., M. VJJ. alanyokon valamelyest gyengébb, az M. II. alanyon pedig erősebb növekedésűek a fák, mint az M. TV. alanyon. Hazai értékelésük jelenleg folyik. A körte alanyai Erős növekedésű
alany. A vadkörte (Pyrus piraster) hazánkban vadon előforduló körtealany. Rajta a nemes hosszabb életű, erősebb növekedésű, mint birsen. Gyenge növekedésíí alany. Birs (Cydonia oblonga) . Tulajdonságaira vonatkozóan általában a törpealanyoknál elmondottak érvényesek. A birsre oltott körte sekélyebb termőréteggel is beéri, azonban tápdús, meleg talajt igényel, gyökérzete és a ráoltott faj ták fagyérzékenyek, gyakori a klorotikus sárgulás a fákon. A látszólagos jó összeforradás és fiatalkori jó fejlődés ellenére gyakori idős korban az oltások helyén a fák kidőlése. Egyes körtefajták - köztük a legértékesebb őszi fajta, a Bosc kobakja is - közvetlenül birsennem, csak más fajta közbeiktatásával, közbeoltással életképesek. Az East Malling-ben begyűjtött 7 alanytípus közül, melyet a latin ábécé nagybetííivel jelöltek meg (A-G), az A típusú terjedt el; ez mondható legjobbnak. Ezeket vegetatív úton szaporítják, az alma törpealanyaihoz hasonlóan. A cseresznye alanyai
A vadcseresznye (Cerasus avium) a cseresznye legjobb alanya. A rá oltott fa hosszú életíí,jó minőségű gyümölcsöt terem, valamivel később fordul termőre, mint sajmeggyalanyon. Mély rétegű, homokos vályogtalajra való. Nem megfelelő helyen a ráoltott fa mézgásodik. A magas talajvizet nem tűri. A sajmeggy (Cerasus mahaleb) a cseresznyének és a meggynek is legáltalánosabban használt alanya. A vadcseresznyénél rövidebb életű és kisebb fát nevel. Sekélyebben gyökerezik, de alkalmazkodóképessége nagyobb, mint a vadcseresznyéé. A szélsőséges talajviszonyokat, a laza szerkezetű, száraz talajokat is jól bírja. Meszes homok- és agyagtalajokon egyaránt jól fejlődik, a magas talajvizet nem, de a nedves talajt jobban bírja, mint a vadcseresznye. A meggy alanyai
A vadmeggy (Cerasus fruticosa) növekedése gyengébb, mint a sajmeggyé, sekélyebben is gyökerezik. Gyökérzete elágazó, így vékonyabb termőrétegen is megél. Nyirkos, kötött, kevésbé szellős talajokra való; tíírőképessége nagyobb, mint a sajmeggyé. A sajmeggy a cseresznyéhez hasonlóan a meggynek is a legelterjedtebb alanya. A kajszi alanyai
A tengeribarack vagy vadkajszi (Armeniaca vulgm-is) a legjobb kajszialanynak mondható. Az ország egész területén elterjedt, de főleg a meleg, száraz, laza alföldi homokok alanya. 22*
339
A myrobalán (Prunus myrobalana) inkább nyirkos, mély rétegű talajokon érzi jól magát, de jól bírja a szárazságot is. Nyirkos talajon azonban vegetációs ideje hosszú, így rajta a hajtások rosszul érnek be. Ez azért hátrányos, mert nálunk az erősebb teleken gyakran még a jól beérett kajszi vesszői is károsodnak a fagytól. A különböző helyi szilvafajtákat, alószemű szilvát, a vörösszilvát stb. is használják a helyi termesztésben kajszialanyként. A szilva alanyai
A myrobalánszilva az általánosan használt szilvaalany. A ráoltott nemes erőteljes, jó rejlődésű, a vesszők késői beérése a szilva esetében kevésbé veszélyes, mint a kajszi nál. Mély rétegű, közömbös vagy kissé savanyú kémhatású talajokra való. Jól tűri a kötöttebb, hűvös, meszes, rosszul szellőző talajokat is. Az
őszibarack
alanyai
A vadőszibarack (Persica vulgaris) a meszes, márgás agyagos talajoktól eltérő jellegű és szerkezetű homoktalajokon bevált, az őszibarack legtermészetesebb alanya. Gyökérzete a mandulánál sekélyebben helyezkedik el, ezért az alföldi magas talajvízállású talajokat jobban bírja. A ráoltott nemes növekedése erőteljesebb és fagyállóbb, mint mandulaalanyon. Használhatók alanyként az erősen fejlődő nemesfajták magoncai is. Ezek közül jól bevált az Elberta. A mandula (Amygdalus communis) a hegyvidéki termesztési tájakon (Budavidék, a Balaton északi része, Mecsek) a leggyakrabban használt alanya az őszibaracknak. Levegős, meleg, meszes talajokra való. Savanyú, mészben szegény homok- vagy vályogtalaj okon a ráoltott nemes elmézgásodik, alig hoz termést és hamarosan elpusztul. agyfokú heterogenitása a fák eltérő növekedésében, termőképességében mutatkozik meg. Hátránya még, hogya rá oltott nemes fokozottan fagyérzékeny. Kedvezőtlen tulajdonságai miatt az őszibarackmagonc-alanyok egyre inkább elő térbe kerülnek. A köszméte és a pirosribiszke alanya
Aranyribiszke (Ribes aureum) a fának nevelt törzses köszméte és pirosribiszke alanya. Az alaptípusnál kiegyenlítettebb és megfelelőbb alapanyagot nevelő gyengébb növekedésű Pallagi l és az erősebb növekedésű, de tápanyagra igényesebb Pallagi 2 klónokat érdemes előnyben részesíteni a heterogén alaptípussal szemben.
340
n
A nagyüzemi gyümölcsösök létesítése
A gyümölcsösöket a gyümölcstermő fák - cserjék stb. - elültetésével, azaz telepítésével létesítjük. A termesztés gazdaságosságának megalapozása a telepítéssel kezdő dik. A megfelelő hely, fajta, művelésmód megválasztása, az előkészítő munkák minő sége a gyümölcsös egész élettartamára hatással vannak. A gyümölcsös létesítése nagy beruházási költséggel jár. Ebben a telepítéssel közvetlen kapcsolatos anyagköltség - oltvány, műtrágya, kerítés -, a terület előkészítése telepítésre és az ültetvény termőrefordulásáig szükséges ápolási munkák költségén kívül ahhoz hasonló nagyságrendű vagy több, az üzemeltetéshez szükséges gépek, munkaeszközök beszerzési költsége, esetleg egyéb (járulékos) feltételek - gyümölcstároló, öniözési lehetőség - megteremtése. Ezeknek az évi amortizációs hányada magában véve is jelentős, mely az évi közvetlen termelési ráfordításokkal is tetemesen növekszik. A beruházási költség egy részének térítésével - a társadalmi érdeknek megfelelő fejlesztési összhangot figyelembe véve - állami támogatásban részesülnek a telepítést vállaló üzemek. Ennek nagyságát az adott időszakban érvényes szabályok határozzák meg. A telepítést megelőzően körültekintő, gondos ökológiai, közgazdasági, piaci, termesztéstechnikai felmérést kell végezni ahhoz, hogy az általában 10-25 évre - diónál, gesztenyénél ennél is hosszabb időre - létesülő gyümölcsös élettartama alatt mind a gyümölcsöt felhasználó fogyasztói - friss, export, valamint ipari mind a korszerií termesztési követelményeknek megfeleljen. A fajta megválasztása
A gazdaságos termelés előfeltétele a biztonságos, rendszeres magas hozamok mellett a jelhasználás céljának megfelelő jó minőségű gyümölcs előállítása. Mindezekben a fajta mint termelőeszköz a termesztési tulajdonságaival, egyszersmind termék az áruértékével fontos szerepet tölt be. A termék értéke és az előállítás folyamán szüksé': ges beavatkozások költsége, végső soron a termelés eredményessége sok tekintetben faj takérdés. A faj ták tulajdonságainak ismeretében választj uk meg a számukra leginkább megfelelő, optimálist közelítő termőhelyet vagy adott területi adottságokhoz a legeredményesebben termeszthető fajtákat. A gyümölcs közvetlenül nyersen vagy tartósított formában kerülhet forgalomba. A felhasználás módja különböző minőségi követelményeket támaszt. Ezért - bár a gyümölcsfajták többsége többféle felhasználásra is alkalmas - a felhasználás célja számos olyan követelményt von maga után, mely mind a fajta, mind a technológia fontos elemének - törzsmagasság, koronaalak, térállás stb. - megváltoztatását teszik szükségessé. Ugyanakkor a technikai (gépesítés), a közgazdasági viszonyok (kézimunkaerő-csökkenés, szállítás stb.) megváltozása a termelés oldaláról is újabb követelményeket támasztanak.
341
A gyümölcs áruértéke összetett. Mindenekelőtt a tápláló-, íz- és zamatanyagok adják a beltartalmi értéket, de nemritkán azonos súlyúak ezekkel küllemi tulajdonságai, mint a nagyság, alak, színeződés stb. A korai érés az egyes gyümölcsfajoknál a gyengébb beltartalom ellenére magasabb árat jelent. A jelenleg termelt faj ták többsége frissfogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmas. A felhasználás célja, a frissfogyasztás és a világszerte fokozódó feldolgozás - konzervipari lényerés, mélyhűtés -, azonban egyre differenciáltabb igénnyel lép fel mind a küllemi, mind abeltartalmi tulajdonságokkal szemben. A termesztési tulajdonságok közül a termőképességet, a termésbiztonságot és az áruminőséget leginkább befolyásoló sajátos fajtatulajdonságok azok, amelyek az ökológiai és technikai igényt megszabják és a termelés eredményességére is legjobban hatnak. Üzemi telepítésre engedélyezett almafajták
Érési idő szerint megkülönböztetünk nyári-, őszi- és télialma-fajtákat. A nyári almák július-augusztusban, az ősziek szeptemberben érnek. A téli almákat szeptembertől szedik, érési idejük a tárolá~ végéig tart. A nagyság meghatározásánál a fajtára általában jellemző kategóriát használjuk.
Nyárialma-fajták
Asztraháni piros. J úli us második felében, augusztus elején érik, közepes nagyságú, lapított gömb alakú, majdnem egész felületén kárminpiros színű és kékes hamvassággal borított. Húsa fehér, kellemes savanykás Ízű. Egyik legjobb korai piacos nyárialma-fajtánk. Fája elég erős növekedésű, aránylag későn fordul termőre, de ezután tőven terem. Alkalmazkodóképessége jó, a termesztőhely iránt nem igényes. Korán virágzik, ezért virágai az Alföldön gyakran elfagynak. Ceglédi piros (Piros belftőr). Érési ideje július közepe, augusztus eleje. Gyümölcse közepes nagyságú, hengeres alakú, a csésze felé kissé kúpos. A gyümölcs egész felületén kárminpirossal mosott színű, héja erősen viaszos. Húsa fehér, félkemény, éretten ritka állományú, kásásodó, lédús. Íze enyhén savanykás. Fája erős növekedésíí, igénytelen, szárazságtűrő. Vadalanyon, M . lV-en és M. IX-en egyaránt jól fejlődik. Termőképessége kiváló, igen korán ternlőre fordul, rendszeresen és bőven terem (mintegy kétszer annyit, mint az Asztraháni). Jól virágzik és termékenyül. Kiváló termőképessége ellenére gazdasági jelentőségét lerontja a gyümölcs húsának laza konzisztenciája miatti rossz szállíthatósága. Fajtaválaszték-bővítésre és az Asztraháni piros helyettesítésére alkalmas. Egri piros. Augusztus közepétől érik és 2-3 hónapig eltartható. Gyümölcse közepes nagyságú, kissé megnyúlt-gömbölyű, a csésze körül gyakran bordás. Alapszíne sárgászöld, fedőszíne sötétpiros, felülete kissé viaszos. A gyümölcs érése és színeződése egyenlőtlen. Húsa közepesen kemény, nyomódásra kevésbé érzékeny, ezért jól szállítható. Íze kellemesen savanykás. Előnyös tulajdonsága, hogy gyümölcse nem hullik. Fája erős növekedésű, gombabetegségeknek ellenálló. Növényvédő szerek től nem perzselődik. Éva (Jonathan X Batul hazai hibridje). Érési ideje július második fele-augusztus eleje (6- 10 nappal az Asztraháni után). Jonathánhoz hasonló gyümölcse szabályos 342
gömb alakú, középnagy, kiegyenlitett nagyságú. Színe az egész gyümölcs felületén sötétpirosan mosott vagy enyhén csíkos. Húsa sárgásfehér, tömött, a manipulálástjól bírja és átmenetileg is jól tárolható. Igen ízletes, Jonathánra emlékeztető. Fája középerős növekedésű, intenzív koronaformák kialakítására alkalmas. Termőképessége kiváló - az Asztraháni pirosénak kétszerese körüli -, korán termőre fordul. Bőséges termés mellett is rendszeresen virágzik, termékenyülési viszonyai még kellően nem tisztázottak. Télialma-fajták
Az üzemi télialma-üJtetvényeink zömét a Jonathán fajta teszi ki. Utána nagyságrendben az ún. amerikai faj ták : Starking, Golden Delicious, Staymared következnek. A közeljövőben mindinkább várható a spur típusok hazai elterjedése is, melyek az intenzív termesztés követelményeinek jelenleg a legjobban megfelelnek. A spur típusokra a rövid hajtásfejlődés (spur = termőrész) a jellemző, mely egyúttal gyorsabb ternlőrefordulást és nagyobb termőképességet is jelent. A Starkingnak, a Golden Deliciousnak számos spur és nem spur változata van. Ezek többféle tulajdonságukban jobbak az eredeti fajtánál. Jonathán. Szedési ideje szeptember közepétől kezdődik és ettől mintegy 20-25 napig alkalmas az érettségi állapota tárolásra. Hűtőtárolókban május végéig eltartható. Ha a szedés és a szedés utáni tárolás késik, nagyfokú héjfoltosság lép fel a gyümölcsön, amely a kereskedelmi értékét erősen csökkenti. Gyümölcse közepes nagyságú, szabályos, kissé kúpos gömb alakú. Alapszíne zöldessárga, nagyobb részén sötétpirossal mosott. A gyümölcs piros színű fedettsége a fajta kereskedelmi értékét befolyásolja. Húsa lédús, ízes. kellemes aromájú. Fája mérsékelt növekedésű, vesszői vékonyak, gallyai felkopaszodásra hajlamosak. Korán termőre fordul és viszonylag rendszeresen terem. Valamennyi alanyon jól fejlődik. az intenzív koronaformák kialakítását jól tűri. Önmeddő, ezért beporzófajtáról gondoskodni kell. Erre a jövőben a két fontos nagyüzemi fajtánk - a Golden Deliciaus és a Starking - alkalmas. A beporzófajták elhelyezése - az egységes kezelés érdekében - tömbösen célszerű úgy, hogya mintegy két sor Jonathánt 5-10 sor porzófajta kövesse. Tápanyag, víz, növényvédelem szempontjából igényes fajta. Rendkívül fogékonya lisztharmatra és nem kismértékben a varasadásra is. A felkopaszodás elkerülése, a lisztharmatfertőzés csökkentése és a termőegyensúly érdekében célszerű rendszeresen metszeni. Jelenleg ez a fajta foglalja el télialma-területLink mintegy 70%-át. Hátrányos tulajdonságai - kedvezőtlen tárolhatósága, lisztharmat iránti fogékonysága, igényessége - miatt területe csökken ugyan, de gyümölcsének kiváló tulajdonságai és exportértéke folytán uralkodó jellegét megtartja. Helyét más piros, főként Starking típusú fajtáknak adja át, amelyeknek kereskedelmi értéke nem kisebb, de az intenzív termelési körülményeke t jobban meghálálják. A Jonathánnak több, hazánkban szelektált klónja van, melyek a termesztési követelményeknek jobban megfelelnek. Az alapfajta helyett ezek telepítése indokolt. Közülük ez ideig az M. 40. és az M. 41. került fajtaelismerésre. Jonathán M. 40. a nagyobb gyümölcsméretével emelkedik ki. A gyümölcsök csaknem felének nagysága meghaladja a 75 mm-t. Szeptember végén érik. A gyümölcs tulajdonságai egyebekben megegyeznek az alapfajtáéval. Fája korán ternlőre fordul, egyenletesen és - mintegy 10%-kal - többet terem az alapfajtánál. Gyenge és erős növekedésű alanyokon egyaránt jól fejlődik, de intenzív termesztési körülményeket, jó víz- és tápanyagellátást igényel. Ágai gyorsan elöregszenek, ezért rendszeresen kell metszeni, illetve ifjítani.
343
Jonathán M. 41. Az alapfajtától főként gyengébb r.övekedésével, kisebb fájával különbözik. Koronájának nagysága az alapfajtáénak mintegy 314-e. Termőképessége nagyon jó, a kisebb fa ellenére azonos az alapfajtával, így sűrűbb ültetéssel a területi hozam lényegesen emelhető. Gyümölcse 8-10 nappal előbb szedhető, mint a közönséges Jonatháné. Mennyiségének 3/4 része a tárolásra legkedvezőbb 60-75 mm közötti méretben foglal helyet. A gyümölcs felületének nagyobb hányada szép pirosra színeződik. Késői betakarítás esetén viszont a barnafoltosság fokozottan jelentkezik. Golden Delicious. Szedése legkésőbb a Jonathán után következik. Gyümölcse érik és késő tavaszig tárolható. Középnagy, szabályos tojás vagy megnyúlt gömb alakú. Héja száraz tapintású, nem viaszos. emiatt ha a tárolás alatt kicsi a légnedvesség, sok vizet veszít és elveszti kemény húskonzisztenciáját, "rágós" lesz, héja megráncosodik. A héj színe viaszsárga, a napos oldalon néha halványpirosas, s az egész felületén apró (zöldes színű) pettyekkel beszórt. Hosszú, vékony kocsányairól a hozzá hasonló fajtáktól könnyen megkülönböztetehető. Gyümölcse nyomódásra nem érzékeny, mint a legtöbb fehérhéjú alma. Húsa halványsárga, bőlevű, savanykás, kellemesen fűszeres, illatos. Jagy hátránya viszont, hogya növényvédelem során könnyen "perzselődik", illetve parásodik; ami tetszetős ségét, esetleg még a kereskedelmi értékét is csökkenti. Perzselésre - a tapasztalatok szerint - kevé~bé érzékenyek egyes változatai, mint pl. Smoothee, a Prime Gold, a Sungold és a Mutsu. Ez utóbbi Japán egyik fő fajtája, az alapfajtánál későbbi érésű, jól tárolható. Fája erőteljes növekedésű, edzett, korán fordul termő re, nagy hozamokra képes. Intenzív koronaformák kialakítását jól tűri. M. IV-en és M. IX-en egyaránt jól fejlődik. Lisztharmatra nem fogékony, a varasodás viszont fertőzi. Mind kereskedelmi tulajdonságai, mind termőképessége és több más jó tulajdonságai folytán egyik legértékesebb télialma-fajta. A jelenlegi mintegy 30%-os területi arányát a nyugati országok almatermesztésében elfoglalt uralkodó helyzete miatt nem célszerű exportra növelni. A fajtának eddig is sok - közel 40 - típusa alakült ki, a jövőben ezek jutnak nagyobb szerephez a telepítéseinkben. decembertől
Golden Spur. Az eredeti Golden Deliciousnak csupán a fa növekedésében eltérő típusa. Gyümölcse valamivel ragyobb (S kiegyenlítettebb, egyéb tulajdonságokban - hús, konzisztencia, sav-, cukorarány - nem különbözik. Fája jóval gyengébb növekedésű, a korona űrtartalma 40-50%-kal kisebb, a termőrész-berakódás viszont 20-25%-kal nagyobb az alapfajtánál. Termőképessége kiváló. Az éves vesszőkön is képes teremni, a termőrügyei egy év alatt kialakulhatnak. Ugyanez a Deliciousra is érvényes. A Starking viszont csak a termőrészeken hoz virágot, ezeknek legalább 2 év kell a kiaJakulásukhoz. A korona alapterületre jutó termésmennyisége két-két és félszerese a Golden Deliciousénak. Intenzív körülményeket igényel, tenyészterület-igénye gyengébb növekedése következtében kisebb. A fajta spur típusaiból egyre növekszik a választék.
•
Starking. Szedése nagyfokú hulIási hajlama miatt a Jonathán előtt, általában szeptember elején van. Hűtőházban március végéig isjól tárolható. A héja nem foltosodik, de gyakori a magház rothadása és penészedése. Tárolás alatt húsa hajlamos a kásásodásra. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, széles kúp alakú, a csésze felőli részen erősen bordázott. A gyakran az egész gyümölcsön végigfutó bordázottság miatt szögletes gyümölcse nagyság' szerint nehezen osztályozható. A borda miatt jobban nyomódik. Alapszíne zöldessárga, melyet kedvező é\járatban és a napsütésnek jól kitett helyen a gyümölcs nagy részén sötétpiros fedőszÍtl borít, mely árnyékos helyen inkább csíkozott. Húsa kásásodó, savszegény, édes, kevésbé üdítő, erős ananász aromával. 344
Fája erős növekedésű, általában 2 évvel később fordul termőre, mint a Jonathán. Utána rendszeresen és bőven terem. Minden alanyon jól fejlődik, M. IX. alanyon a gyökérzet a nagy koronát nem képes tartani, támaszról gondoskodni kell. Fája edzett, nem igényes, az alföldi magas hőmérsékletet jól bírja, szárazsággal, fagygyal, gombabetegségekkel szemben ellenálló. Az intenzív termesztési körülményeket nagyobb terméshozamokkai hálálja meg. Erős, merev vesszői miatt egyes koronaformák kialakítása ennél a fajtánál körülményes. A Starking és változatai a nyugat-európai gyümölcstermelő országok egyik fő télialma-fajtája. Kiváló termesztési tulajdonságai folytán a téli alma jelenlegi - mintegy 10% - területi arányáról 30-40%-ra várható növekedése. Starkrimson Delicious. A Starking egyik "spur" jel121. kép. A Golden Spur nagy termőképességére mulal legű rügymutációja. Szedési bőséges virágzása ideje szeptember, 8-10 nappal a Starking után és novembertől márciusig fogyasztható. Gyümölcse kiegyenlített nagyságú, nagy, hasonló a Starkingéhoz, de annál valamivel hengeresebb, csésze felőli része szabálytalan alakú és kissé féloldalas. Színező dése az alapfajtánál sötétebb piros, gyakran annyira, hogy már nem is tetszetős. íze megegyezik a Starkingéval, tárolhatósága a hazai tapasztalatok szerint nem kielégítő, amely valószínű az éretlen gyümölcs tárolásából ered. Fája gyenge növekedésű, koronamérete az alapfajtáénak mintegy fele. A "spur" típusra jellemzően sok termőnyársat, rövid termőrészt nevel, ágrendszere merev, a termést jól tartja, sövénynek támaszrendszer nélkül is nevelhető. Korán termőre fordul, kiegyenlítetten, bőven terem. Az eddigi eredmények szerint a korona alapterületre jutó termése a Starkingénak közel kétszerese. Önmeddő, jó beporzó fajtája a Golden Delicious. Betegségeknek ellenálló, vara.sodásra kevésbé fogékony, mint az alapfajta. Az intenzív körülmények között elsősorban sövényként érdemes termelni. Ezenkívül még nagyszámú spur tipus ismeretes, ezek közül többnek várható hazai elterjedése a jövőben.
345
Staymared. Az eddig ismertetett télialma-fé'jtákhoz hasonlóan amerikai eredetű, de azok közül mind hazánkban, mind Európában a legkevésbé elterjedt fajta. Szedési ideje szeptember végén, október elejtn van, novembertől márciusig fogyasztható.' Gyümölcse közepes, kiegyenlített nagyságú, kissé lapított gömb alakú. Zöldessárga alapszínén liláspiros fedőszínnel mosott, illetve csíkozott. A gyümölcs héja vastag, ami a fogyasztásban már hátrányos, viszont nyomódásra nem érzékeny. Szokatlan zamatú, édes-savas ízű, gyümölcse a tárolás alatt kásásodik. Jól tárolható. Fája kezdetben erős növekedésű, korán terrnőre fordul és rendszeresen, bőven terem. Nem igényes, gombabetegségekkel és növényvédőszerekkel szemben nem érzékeny. A fajta előnyös termesztési tulajdonságai ellenére az áruértékben jobb, újabb fajták a telepítését háttérbe szorítják. Mivel a Jonathánt nem termékenyíti, beporzó fajtaként sem jöhet számításba. Az ismertetett fajtákon kívül a termesztésben több régebbi fajta is található, melyek közül a Batul, Cox narancs renet, Húsvéti rozmaring, Londoni pepin, Parker pepin, Téli arany parmen a legjelentősebbek. Ezek némelyike több mint 100 éves vagy több évszázados fajta, kereskedelmi és termesztési tulajdonságai miatt azonban a jelénlegi termesztési követelményeknek már nem felelnek meg. Mindegyiknél elsősorban az alacsonyabb áruérték a leváltásuk oka. Általában ét kisebb értékű "fehér áru" kategóriába tartoznak, azaz színeződésük nem éri el a piros árutól megkívánt mértéket, ezenkívül ízük is nagyon eltér a jelenlegi fogyasztói ízléstől. Bár a Batul, Húsvéti rozmaring könnyen, még egyszerű tárolóban is szinte veszteség nélkül tárolható, ez az értékes tulajdonság sem ellensúlyozza hátrányaikat. A Parker pepin vagy köznyelven "bőralma" egész felületének parás bevonata küllemben nem versenyképes az élénkpiros színű, pl. Starking típusú fajtákkal. A Londoni pepin a Téli fehér kaivii fajtával együtt évszázadunk első felének ízlését tükrözi, amikor a gyümölcs világos színe megkülönböztetett értéket képviselt. Azéretten szalmasárga héjú Londoni pepin kiváló ízű ugyan, de az áruértékre hátrányos, a nyomódásra igen érzékeny, rosszul tárolható (gyorsan beérik, magház körül penészedésre hajlamos). A Téli arany parnlen és a Cox narancs renet a korábban fogaIomszámba menő "renet" almatípust képviselték. A jellegzetes világospirossal csíkolt két fajta kellemes íze még ma sem ellentétes a kÖzízlésseI. Hátrányuk viszont, hogy korai érésük miatt rövid ideig - mintegy januárig - tárolhatók, így inkább késő őszi almafajták. Abban, hogya régebbi faj ták kiszorultak az üzemi termelésből, a gyümölcs kereskedel mi tulajdonságain kívül azok termőképessége, hajlamosságuk a szakaszos termésre, sajátos termőhelyi igényük is közrejátszott. Gyümölcsexportunk biztonsága mindenekelőtt a világpiaci igények rugalmas követését teszi szükségessé az üzemi faj ták megválasztásában. A jövőben télialmatermesztésünkben is újabb faj ták bevonására kerül sor.
Üzemi telepítésre engedélyezett körtefajták
Nyárikörle-jajlák Arabitka G. A legkorábban, június végén, július elején érő körtefajta. Szedésre világoszöld, gyengén sárga állapotban alkalmas. Gyümölcse kicsi, 35-45 mm átmérőjű. Húsa kezdetben kemény, roppanó, de lédús, később az érés előrehaladásával gyorsan megpuhul. Enyhén édeskés-savas, de jellegtelen ízű. Fája erőteljes növekedésű, bőtermő, parthenocarpiára hajlamos, azaz megtermékenyülés nélkül is fejleszt gyümölcsöt. Egy-egy termőrészén rendszerint több, 2-4 gyümölcs is fejlődik. Termőhely iránt nem igényes, a szárazságot isjól tűri. Gyümölcse kizárólag belföldi fogyasztásra alkalmas, legfőbb értéke igénytelensége és gyümölcsének korai érése. 346
CIapp kedveltje. A legkorábbi, nagy gyümölcslí, tetszetős, kiváló ízlí körtefajta. Szedési ideje augusztus elején-közepén van, de 2-3 heti tárolás után éri el a fogyasztási érettséget. Éretten szedve húsa gyorsan puhul és barnul. Gyümölcse közepes nagyságú vagy nagyobb, szabályos kör ajakú. Héjszíne éretten szalmasárga, napos oldalán pirossal csíkozott. Húsa fehér, bőlevlí, savanykás, kellemes, füszeres ízű. Fája nem igényes, vadalanyon jól fejlődik, de gyümölcse a kedvezőtlen vízellátás hatására a magház körül "kövecsesedik", ezenkívül gyümölcse a szelet sem bírja. A termőképesség fenntartása és a fel kopaszodás elkerülése érdekében rendszeres metszést kíván. Rendszeresen, bőven terem. Fajtaönmeddő, de a nagyüzemi termesztésre alkalmas fajták java részével - Bosc kobakja, Hardenpont téli vajkörte, Vilmos körte, Esperen bergamottja - jól termékenyítik egymást. Érési ideje, tetszetőssége, ízletessége folytán keresett gyümölcs, termesztt:si tulajdonságai is jók, gyün:~ölcse azonban gyorsan túlérik, ezért az üzemi telepítésekben inkább helyi ellátásra és beporzó fajtaként célszerű telepíteni.
Vilmos körte. Az egész világon elterjedt, a hazai termesztésben legfontosabb nyár végi, őszi körtefajta. Augusztus közepén szedhető, de hűtőházban késő őszig eltartható. Gyümölcse középnagy, szabályos vagy megnyúlt körte alak, citromsárga színlí. Húsa fehér, bőlevlí, olvadékony, igen kellemes zamatú. Befőttnek is kedvelt, mert húsa nem oxidálódik, nem barnul a feldolgozás folyamán. Fája rendszeresen, bőven terem. Gyenge növekedése és nagy tennőképessége miatt vadalanyra oltva indokolt a telepítése. Edzett, ellenálló, alkalmazkodóképessége kiemelkedő a talaj- és éghajlati viszonyok kal szemben. Mind kereskedelmi, mind kiváló termesztési tulajdonságai alapján egyik legértékesebb körtefajtánk, melynek telepítése a fajon belül helyenként 25 -35% arányban indokolt. Utóbbi időben a Piros Vilmos, az alapfajta rügymutációja is szerepel kisebb mértékben a termesztésünkben. Tulajdonságai lényegében megegyeznek a Vilmossal, azzal a különbséggel, hogya gyümölcs íze kissé édesebb és intenzívebb a színeződése. Hibája, hogy a színeződés nem állandósult tulajdonsága, a gyengén vagy alig színeződött gyümölcs piaci értéke az alapfajtánál rosszabb. A kezdetben borvörös, majd teljes éréskor .sötétnarancs-piros szín a húsára is átüt, emiatt konzervipari célra alkalmatlan. Érésben kb. l héttel követi a Vilmos körtét. ŐJ'zikörte-!ajták
Bosc kobakja (vagy Alexander körte). Legelterjedtebb és egyik legfontosabb körtefajtánk. Körteültetvényeink 30-40%-át ez a fajta teszi ki. Szedési ideje szeptember második felében van és hűtőházban januárig tárolható. Gyümölcse nagy vagy középnagy, a kocsány felé hosszasan elkeskenyedő "kobak" alakú. A gyümölcs nagy része parás bevonatú. Héja éretten aranysárga színű. Húsa sárgásfehér, bőlevű, olvadó, édes-savas, jellegzetes kellemes füszeres ízlí, egyike a legízletesebb és legjobb konzervipari körtefajtáknak. Fája kezdetben erőteljes, majd gyenge növekedésű, korán termőre fordul, majd közepesen, de rendszeresen terem. Igénytelen, jól alkalmazkodó, .edzett, ellenálló fajta. Még az Alföld szélsőséges éghajlati viszonyait is jól bírja. Birsalanyra oltani közvetlenül nem lehet, az alany és nemes közé iktatott más - rendszerint Hardy vaj körte - fajtával, azaz közbeoltással sem kielégítő a fejlődése. Ezért vadalanyra ol tva célszerlí telepíteni. Kiváló kereskedelmi - belföldi és export- - értéke és termesztési tulajdonsága folytán az ország minden táján alkalmas üzemi telepítésre. Aránya a telepítésben a jövőben sem csökken.
347
Diel vajkörte. Gyümölcse októberben-novemberben érik, általában közepes nagyságú, de gyakran nagy. Száraz talajon gyümölcse apró marad, fanyar és kősejtes lesz. Széles tojás alakú, egyik oldalán hízottabb. Színe élénksárga, napos oldalán piros árnyalattal, feltűnő sűrű barna pontozottsággal. Húsa sárgásfehér, bőlevií. Fája erőteljes növésű, edzett, ágai ívesen hajlók. Korán és bőven terem. Vadalanyon és birsen is jól fejlődik. Igényes fajta, csak jó vízellátottságú talajon, párás légköri viszonyok között termeszthető eredményesen. Hardy vajkörte. Gyümölcse szeptemberben-októberben érik. Közepes nagy, gyakran nagyobb. Tompa kúp' vagy kobak alakú, egyik oldala hízottabb. Héja bronzossárga, napos oldalán elmosódott piros színű, rozsdabarna foltokkal tarkított. Húsa fehér, igen jó minőségű körte. Fája erős növésű, szép sudaras, felfelé törő koronát nevel, edzett, bőtermő. Éretten húsa hamar megpuhul, "szotyosodik", így a hosszabb tárolást nem bírja. Tápanyaggal és vízzel jól ellátott talajokra való. Télikörte-!ajták
Esperen bergamottja. Gyümölcse novembertől februárig érik, megfelelő raktározással tavaszi g is eltartható. Közepes nagyságú, szabálytalan gömb alakú. Héja vastag, zöldessárga, napos oldalán vörhenyes foltokkal. Húsa sárgásfehér, néha rózsaszínbe hajló, kellemes zamatú, fonnyadásra hajlamos és gyakran kősejtes is. Fája mérsékel t növésű, korán fordul termőre. Igényes, csak üde, jó minőségű talajokra, ezenkívül meleg fekvésbe való, mert hűvös helyen gyümölcse nem érik be. Száraz talajokon gyümölcsei repedeznek. Üzemi körteállományunk 8%-át adja; a jövőben hasonló arányban szaporítják. Hardenpont téli vajkörte. A téliek között egyik legjobb minőségű fajtánk. Szeptember végén, október elején szedik, a tárolt gyümölcs novembertől márciusig fogyasztható. Jól tárolható. Gyümölcse középnagy, esetleg nagy, kissé hasas körte alakú. Éretten szalmasárga színű, napos oldalán pirossal enyhén mosott. Húsa sárgásfehér, bőlevű, olvadó, harmonikusan édes-savas, enyhén fűszeres. Kitűnő ízű. Fája korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Ehhez jó tápanyag- és vízellátást kíván, igényes fajta. A hűvös, párás, szélvédett fekvést meghálálja. Száraz helyen gyümölcsei aprók, íztelenek, a magház körül kősejtesek lesznek. Varasodásra lombja és a gyümölcse fogékony. Kiváló áruértékét a szállítás alatti érzékenysége csökkenti. Intenzív művelésre nagyon alkalmas. A jövőben is 1O-20%-os arányban szerepel az üzemi körtetermesztésbell. emes Krasszán . 1. Az olasz- és franciaországi intenzív körtetermesztés fő fajtáillak egyike. Szeptember végén, október elején szedik, hűtőházban (O OC-on) áprilisig tárolható és a tárolási hőmérséklettől függően decembertől áprilisig kerül fogyasztásra. Gyümölcse középnagy vagy nagy, kúpos gömb alakú. A héj színe sárgásbarna, parás. Húsa olvadékony, bőlevű, kellemesen savas, alig kövecsesedik. Jól szállítható és a manipuIálást is jól bírja. Vilmos körtével, Téli esperessel, Esperen bergamottjával kölcsönösen jól termékenyítik egymást. Fája gyenge növekedésű, ezért elsősorban vadalanyon érdemes telepíteni. Intenzív koronaformák kialakítására nagyon alkalmas. Viszonylag későn fordul termőre, utána rendszeresen, jól terem. A kis koronája miatt kisebb a tenyészterület-igénye. Varasodásra és a tavaszi fagyokra kevésbé érzékeny. Igényes fajta, csak intenzív körülmények között érdemes termeszteni.
348
t
Serres Olivér. Későn, október végén szedik és novembertől márciusig fogyasztható. Gyümölcse középnagy, nagyon lapított, alma alakú, a "bergamott" típusba tartozik. A héj színe zöldesbarna, gyümölcse kiváló ízű, de száraz viszonyok között kövecsesedésre hajlamos. A tárolás folyamán nagy páratartaImat igényel, mert különben ráncosodik. Egyik legkiválóbb áruértékű fajta. Termesztési értékét a rossz termékenyülésbőI eredő gyenge termőképessége lerontja. Javasolt porzófajtái a Téli esperes és emes Krasszán. Betegségekkel szemben eléggé ellenálló. Vadon és birsen egyaránt jól fejlődik, azonban inkább törpefának való. Termőhelyre nagyon igényes, hideg fekvésben késői érése miatt nem termeszthető. Nem kielégítő termőképessége miatt telepítése az utóbbi időben csökkent, de ebben szerepe volt a régebbi ültetvényekben beporzóként ültetett Clapp kedveltje és Vilmos körtefajták Serres Olivérrel nem egyező virágzási idejének is. A termékenyülés megoldásával intenzív termesztési körülmények között a fajta jelentősége növekedett. Üzemi körtetelepítésben 1O-20%-os részaránya várható. Téli esperes. Szedési ideje október második felében van és márciusig eltartható. Jól tárolható ugyan, de a korán szedett gyümölcsei ráncosodnak. Gyümölcse nagy vagy középnagy, szabálytalan henger alakú. Száraz termőhelyi körülmények között kövecsesedésre hajlamos. Húsa olvadékony, kellemesen savas, fűszeres ízű. Fája bőtermő, vadalanyon és birsen egyaránt jól fejlődik. Varasodásra fogékony és szélverésre is érzékeny. Termőhely iránt igényes, meleg, párás helyeken jó vízellátással termeszthető sikerrel. Igényessége és érzékenysége miatt jó áruértéke ellenére egyre inkább kiszorul az üzemi termesztésből. Üzemi telepítésre engedélyezett cseresznyefajták
Bigarreau Burlat. Franciaországból származó és ott legelterjedtebb, de az NSZKban, Olaszországban és Spanyolországban is termesztett fajta. Érési ideje: június első fele (Jaboulay fajtával kb. egy időben). Gyümölcse nagy vagy igen nagy, 2,2-2,6 cm átmérőjű. Alakja széles kúp alakú, világos, majd sötétpiros sZÍnű. Húsa elég kemény, kissé ropogós. Kellemes édes-savas ízű. Jól szállítható. Ipari feldolgozásra nem való. Fája erős növekedésű. Korai érése folytán a cseresznyelégy nem károsítja. Sok csapadék hatására könnyen reped, de a romlóhibás gyümölcs aránya alacsony, moníliára nem fogékony. Önmeddő, de a fontosabb üzemi fajtáink - Germersdorfi, Szomolyai fekete, Jaboulay stb. - jól termékenyítik. Termőképessége és termesztési értéke felülmúlja a vele egy időben érő Jaboulay fajtáét, ezért annak helyettesítésére mindenüvé alkalmas, korai érésű fajta. Fertődi borostyán. Június 2-3. hetében érik, elsősorban ipari feldolgozásra alkalmas gyümölcsű fajta. Gyümölcse nagy, héja világossárga, élénkpiros márványozottsággal a napos oldalán. Héja szine miatt a szállítás során könnyen foltosodik. Húsa középkemény, kissé ropogós, repedésre nem hajlamos. Szine miatt hazánkban friss fogyasztásra nem alkalmas. Fája középerős növekedésű, gyakorlatilag önmeddő, ezért beporzó fajtával telepítve biztonságos a termesztése.
Germersdorfi óriás. Üzemi ültetvényeinknek mintegy 70%-át adja. Az utóbbi időben a fajta aránya csökkent a telepítésekben. Érési ideje június második felében
van. Előnye, hogy gyümölcse már az érés kezdetén jó ízű. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, tompa sziv vagy nyomott gömb alakú, karminpiros, majd sötét bordópiros. 349
Húsa halványpiros, kemény, roppanó, bőlevű, magvaváló. Íze harmonikus édessavas. Jól szállítható. Legértékesebb árufajtánk, friss fogyasztásra, exportra és feldolgozásra a legjobban keresett. Önmeddő fajta, azono~ időben virágzó fontosabb üzemi fajtákkal - Hedelfingeni óriás, Solymári gömbölyű, Szomolyai fekete kölcsönösen, jól termékenyíti k egymást. Jól termékenyíti a Pándy üvegmeggyet is, de virágzása gyakran megelőzi a Pándyét. Nem mindenütt terem kielégítően, gyümölcsének kimagasló áruértéke ezt rendszerint ellensúlyozza és továbbra is fő üzemi fajta marad. Szelektált klónjainak értékelése folyamatban van. Fája erős növekedésű, jól alkalmazkodó. Virágai a késő tavaszi fagyok tól gyakran károsodnak, ezért a fagyveszélyes helyeket a telepítésnél kerülni kell. Csapadékos időben gyümölcse könnyen reped és a moníliára fogékony. Késői érése folytán a cseresznyelégy ellen fokozott védekezésre van szükség. Vadcseresznye- és sajmeggyalanyon egyaránt erősen fejlődik, intenzív koronaformára ezeken nehezen nevelhető. A terméshozam érdekében ajánlatos több porzófajtával együtt telepíteni. Hedelfingeni óriás. Országosan elterjedt fajta. Érési ideje a termesztett fajták között a legkésőbb, június végén, július első felében van. Gyümölcse középnagy, kissé megnyúlt. Színe fényes, sötétvörös, apró, világospiros pontokkal. Teljesen beérve feketéspiros. Húsa sötét karminpiros, félkemény, bőlevű, magvaváló. Íze éretten kellemes édes-savanykás, fűszeres zamatú. Korán szed ve íze kesernyés. Csapadékos időben repedésre hajlamos. Jól termékenyül, rendszeresen, bőven terem. Porzófajtái a Germersdorfi óriás, Solymári gömbölyű. Késői érése folytán a cseresznyelégy kártétele ellen fokozott védelem szükséges. Fája erős növekedésű, edzett, ellenálló. Minden termesztési tájban termeszthető. Gyümölcsei azonban csak jó tápanyag- és vízellátással érik el a megfelelő nagyságot. Jó termesztési és kereskedelmi tulajdonságokkal rendelkező fajta, de gyümölcsének áruértéke a Germersdorfié alatt marad. Jaboulay. Üzemekben és házikertekben egyaránt termelt korai érésű fajta. Érési ideje május második felétől június elejéig tart. Gyümölcse középnagy vagy nagy, lapított tompa gúla alakú. Kezdetben kemény, ropogós, de gyorsan puhul, éretten rosszul szállítható. Íze világospiros állapotban jellegtelen, éretten édeskés-savanykás. Fája erős növekedésű, fagyra eléggé érzékeny. Rendszeresen és bőven terem, egyes üzemi és más fajtákkal - Bigarreau Burlat, Szomolyai fekete, Márki korai, Pomázi hosszúszárú - jól termékenyül. Korai érése miatt a cseresznyelégy nem károsítja. Esős időben gyümölcse könnyen reped, moníliafertőzés léphet fel. Bár fája jól alkalmazkodó, száraz, szegény talajon gyümölcsei elaprósodnak és ízetlenek. Gyümölcsének fő értéke a koraisága. Az újabb, áruértékben jobb korai fajták a termelésből kiszorítják. Münchebergi korai. A legkorábban, május végén érő cseresznyefajta. Gyümölcse kicsi vagy középnagy (átmérője 18 mm), fényes, bordópiros színű. Az eddig termelt, vele egy időben érő Márki korai fajtánál jobban szállítható, mert húsa kevésbé puhul. Fája k.özéperős vagy erős növekedésű, termőképessége kiváló. Márki korainál mintegy SO%-kal többet terem. Öl1Ipeddő, ezért telepítése esetén beporzófajtáról kell gondoskodni. Mérsékelt telepítését korai érése indokolja. Korai gyümölcsökre jellemzően kevésbé ízletes, apró; legnagyobb értéke koraiságában van. Solymári gömbölyű. Érési ideje: június közepe (Germersdorfi óriás előtt kb. I héttel). Gyümölcse nagy vagy igen nagy, szabályos széles tompa szív alakú, bordópiros színű. Íze közepesen édes-savas, nem kellően éretten savas. Keményhúsú, jól szállítható. Gyümölcsének áruértéke megközelíti a GermersdorFI óriásét. Hibája, hogy befőttkészítésre színe miatt nem alkalmas.
350
Bőven terem, de kissé fagyérzékeny, fontosabb fajtáinkkal - Germersdorflval, Hedelfingenivel - kölcsönösen jól termékenyíti k egymást. Jó poJlenadója a Pándy üvegmeggy egyes klónjainak. A fajta legfőbb gazdasági értéke kiváló termékenyítő képessége és áruértéke.
Szomolyai fekete. Eger környékén elterjedt, az Egri feketéből szelektált fajta. Érési ideje június első fele. Gyümölcse középnagy vagy kicsi, széles csonkakúp alakú, sötétfeketés, bordópiros szinű. Gyümölcskocsánya feltűnően rövid. Egyik legizletesebb cseresznyefajtánk, de a teljes érés előtt szedett gyümölcsök kesernyés izűek. Húsa félkemény, szivós héja miatt azonban jól szállitható. Gyümölcsének kiemelkedően nagy a szárazanyag-tartalma. Légyártásra és dzsemkészítésre kiválóan alkalmas. Befőttkészítésre is megfelelő, de nem a legjobb. Párlatkészítésre is elsőrendű alapanyag. Frissfogyasztásra is alkalmas, de exportra a gyümölcs mérete rendszerint kicsiny. Megfelelő időben szedve gyümölcsét a cseresznyelégy még nem károsítja. Elsősorban ipari célra jöhet számításba, mélyhűtésre az egyetlen alkalmas fajta .. Éretten is sokáig a fán hagyható a romlás veszélye nélkül. A beérett gyümölcs a kocsánytól szárasan válik el, jól lerázható. Nagyon jól termékenyül, rendszeresen, bőven terem, jó virágport adó fajta.
Van. Kanadai eredetű, az Egvesült Államokban jelentős, több európai államban az utóbbi években terjedő fajta, hazánkban kipróbálás alatt áll. Érése a Germersdorn óriáséval egy időre esik, vagy azt néhány nappal előzi. Gyümölcse középnagy, fénylő fekete, kemény húsú, magvaváló, repedésre kevésbé hajlamos. Szállíthatósága kiváló. Rövid kocsánya jellegzetes. Gyümölcse megfelelő érettségben géppel lerázható. Növekedése spur jellegű, rendkivül bőtermő. Üzemi faj ták közül kölcsönösen jól termékenyítik egymást a Bigarreau Burlat, Solymári gömbölyű fajtákkal. Jól porozzák a Germersdorfi J, 3 és 57 jelű klónok. A korán virágzó Pándy klónokat megfelelően termékenyíti. Hibája, hogy az aprógyümölcsűség nevű veszélyes virusra rendkivül fogékony.
Üzemi telepítésre engedélyezett meggyfajták
Meggytermesztésünkben uralkodó fajta a Pándy, gyümölcsének Ize, nagysága, szállíthatósága folytán mind nyersfogyasztásra, mind exportra, valamint ipari' feldolgozásra kiváló. Önmeddősége miatt azonban bizonytalanul és keveset terem. Ezért társítása jó beporzó, de valamely felhasználási igényt is kielégítő fajtával termésbiztonsági okokból elengedhetetlen. Emellett a szedés nagy kézimunka-igényessége vagy rázógépek alkalmazása esetén azok jobb kihasználása is indokolja a szüreti idő megnyújtását, amit eltérő időben és a felhasználás céljában is különböző fajták helyes arányának a megválasztásával érhetünk el. Így, bár továbbra is a Pándy üvegmeggy marad legfontosabb fajtánk, több új fajta nagyobb arányú elterjedésével számolhatLink. Érdi bőtermő. Érési ideje középkorai, általában június közepén érik. Gyümölcse középnagy, 20-22 mm átmérőjű, sötét kárminpiros. Húsa középkemény, lédús, festőlevű. Magja kicsiny. íze kellemes édes-savas, egyes években kissé túl savas. A gyümölcs a kocsányától "szárazon" - azaz sérülés nélkül - válik, éretten lerázható. A kocsány fele részben apró pálhaleveles. Gyümölcsének minősége, különösen ipari célra való alkalmassága megközelíti a Pándy üvegmeggyét. Befőttként a Pándyval szinte egyenértékű, kiváló minőséget ad. Mélyhiítésre a legjobb faj-
351
~
5.
borostyán
Fertődi
4. Szomolyai fekete
3. Bigarreau burlat
2. Jaboulay
I. Münchebergi korai
Fajta
I
I
2
3
---
május
-
dekád
I2
--- --
--- - -
--
--
I
június
3
Érési idő
feketés bordópiros
világossárga
18-20
I 22-25
I
sötétbordó
világospiros
20-25
szín
bordópiros
I
18-20
mm
átmérő
nagyság,
Gyümölcs
22-26
I
I
-I-I2-!
július
középkemény, ropog6s
félkemény
kemény, kissé ropogós
kemény , ropogós puhul
puha
keménység
nem jellegzetes
iz
éretten kiváló
ízletes
korán jellegtelen, majd édeskés
Hús
nem
igen jó
nem
ne:l1
Rázásra alkalmasság
jó
j:'J
jó
gyenge
gyenge
Száliithatóság t
kevésbé
nem
alkal· masság
gozásra
Ipari feldol-
nem
nem
nek kiváló
befőtt-
lé- és dzsemkészítésre kiváló
hűtésre
mély-
nálunk nem, még nem kevésbé ismert
nem
nem
Exportra alkalrnasság
46. táblázat. Üzemi telepítésre engedélyezell cseresznyefajták fontosabb tulajdonságai
jó
bő
rendszeres, bő
rendszeres, bő
képesség
Termő·
jó
I
I
I
Porzófajták
7,8,9.
Korán virágzó cseresznyefajták
2,4,8.
3,4.
2,4.
(a faj ták előtti sorszámmal jelölve)
~
~
~.
~
tl ;.;
• I, 3, 57 klónjai
9. Hedelfingeni
8. Van
7. G ermersdorfi óriás
gömbölyű
6. Solymári
Fajta
I
I
;T: II
--
--
-
~
---
--
dekád
--
I
jIÚ:iU!3!-ff
Érési idő
feketés, sötétvörös
fekete
20-25
20-25
sötétbordó, piros
bordópiros
szín
24-26
22-26
mm
átmérő
nagyság,
Gyümőlcs
félkemény
kellemes, nem fűszeres
jó
igen jó
igen jó
ízletes
kemény
jó
jó
nem
Szállíthatóság
nem
közepes
íz
Rázásra alkalmasság
roppanó, harmokemény nikus
kemény
keménység
Hús
46. táblázat folytatása
nagyság miatt kevésbé
nálunk még nem ismert
I kiváló
I jó
alkalmasság
Exportra
megfelel
megfelel
kiváló
nek nem
befőll-
Ipari feldolgozásra alkalmasság
bő
rendszeres,
bő
kiválóan
gyenge, közepes
bő
képesség
Termő-
4,7.
3, 5, 7. *
4,5,9.
7,9.
Porzófajták (a faj ták előtti sorszámmal jelölve)
~
I..u
Pándy
bőtermő
Érdi
csű
Érdi nagy gyümöl-
Meteor korai
Fajta
--
. --
I
II
- - --
- .-
mm
átmérő
23-26
20-22
22-24
I3
Gyümölcsnagyság,
---
1
2
július
18-19
dekád
I3
Érési idő
--
1
2
június
-
vérpiros
sötétpiros
sötétpiros
világospiros
szín
Hús
I
közepes
közepes
közepes
savas
erősen
kiválóan jó zamatos,
kelIemes édessavas, néha savas
savszegény
kelIemes édessavas
íz
Szállíthatóság
igen
igen
igen
nem
kiváló
kevésbé jó
kevésbé
nem
Razásra Exportra alkalmasság alkalmasság
közepes, jó
képesség
Termő·
kiváló minden célra
Iének jó
hűtésre,
nek, mély-
befőtt-
kiváló:
gyenge, közepes
rendszeres, bő
íze miatt jó kevésbé
adaléknak dzsem, lé
feldolgozásra alkalmasság
lpari
47. táblázat. Üzemi telepitésre engedélyezett meggyjajtákjontosabb tulajdonságai
önmeddő
önterm.
önmeddő
önterm.
fajták
nyülés, porzó-
Terméke-
Magvaváló
Magja kicsiny, felerészben apró pálhaleveles
Íze a Pándyétól elmarad, nincs pálhalevele
Ritkán pálhaleveles
Megjegyzés
.
v, v,
~
:::
Pándy
Késői
Újfehértói fürtös
Fajta
l
1
2
--
---
--
dekád
11
Érési idő
I3
június
1
2
1
július
3
22
mm
átmérő
Gyümölcs. nagyság,
vérpiros
szín
Hús
harmo· nikus édessavas
íz
jó
Szállíthatóság I
igen
jó
,
Rázásra Exportra alkalmasság alkalmasság
47. táblázat folytatása
kiváló minden célra
\
Ipari feldolgozás· ra alkal· masság
t
rendszeres, bő
képesség
Termő-
önterm.
Termékenyülés, porzófaj ták
.
Érési idejét kivéve (mintegy 7 nappal később érik) tulajdonságai megegyeznek a Pándyéval
Sava kevesebb, mint a Pándyé, pálhaleveJes
Megjegyzés
ták egyike, Iékészítésre is alkalmas. Gyengébb szállíthatósága miatt exportja korlátozott. Fája középerős növekedésü, sövénykorona kialakítására is alkalmas. Sajmeggyés vadmeggyalanyon egyaránt jól fejlődik. Korán termőre fordul, jól terem. Nagy előnye, hogy ön termékeny fajta, így tiszta állományban is telepíthető, de a termés növelése és más fajták termékenyítése céljából vegyesen indokolt telepíteni. A termőhellyel szemben a többi meggyfajtánál nem igényesebb. Mivel a Pándy meggy előtt érik 8-10 nappal, szüreti munkacsúcs széthúzására is alkalmas. Az új meggyfajtáink közül termőképességét, valamint a Pándy üvegmeggyel közel azonos áruértékét tekintve a legértékesebbek egyike. Érdi nagygyümöIcsű. Középkorai, általában 10-15 nappal a Pándy előtt érik, június 2. hetében, pár nappal a Meteor korai után. Gyümölcse nagy vagy nagyon nagy, 22-25 mm. Színe sötét kárminpiros, húsa középkemény. Íze kevésbé savas, a megszokott íztől eltérő édes-savanykás. Emiatt, bár gyümölcse nagy, exportra és ipari feldolgozásra korlátozottan jöhet számításba. Gyakorlatilag pálhalevél mentes. Meteor korai. Korai, általában június első harmadában, a Pándy előtt mintegy három héttel érik. Gyümölcse középnagy vagy kicsi, színe világos, majd sötétebb bordópiros, gyümölcse ritkán pálhaleveles. Húsa laza vagy középkemény, íze kellemesen édes-savanykás, jellegzetes meggyzamatú. Áruértéke jó, friss fogyasztásra való, nagysága miatt exportra nem jöhet szóba. Puha húsa miatt a rázást nem bírja. Ipari feldolgozásra kevésbé alkalmas. Fája középerős növekedésű, öntermékenyítő, közepes termőképességű. Korai virágzása miatt a tavaszi fagytól gyakrabban károsodik. A fajta fő értéke koraisága, ez a szüreti munka széthúzása szempontjából előnyös, de a korai érés a meggynél nem jelent árnövekedést.
..
Pándy üvegmeggy . Jelenleg és jövőben is legfontosabb hazai fajtánk. Friss fogyasztásra, exportra, ipari feldolgozásra egyaránt kiváló fajta. Fő hibája az önmeddőségből eredő viszonylag csekély termőképessége, mely a fajtacsoport klónszelekciójával a megfelelő termékenyítőpartnerek együttes telepítésével javítható. Érési ideje június végén, július elején van. Éretten hullásra és rothadásra nem hajlamos. Gyümölcse nagy vagy nagyon nagy, bordó, majd sötétbordó színű, kocsányától szárazon elváló. émely típusa pálhaleveles. A gyümölcs húsa vérpiros, magvaváló, íze erősen savas, jellegzetes zamatú. Fája erős vagy közepes növekedésű, nem igényes, jól alkalmazkodó, ellenálló, leginkább a moníliára fogékony. Sajmeggy- és vadmeggyalanyokon egyaránt szaporítható, a sövénykorona-forma kialakítását is jól bírja. Rendszeres metszéssel a fa elsűrűsödését és felkopaszodását el lehet kerülni. Minden célú felhasználásra legkiválóbb áruértéket képviselő fajta, termékenyebb klónjainak megfigyelése és értékelése folyamatban van, az eddigi eredmények alapján is indokolt telepítésük az alapfajta helyett. Késői Pándy. A Pándy minősége az alapfajtáéval
meggyfajta köréből kiemelt önálló változat. A gyümölcs megegyezik, de annál átlagosan mintegy 7 nappal később érik, ezenkívül még növekedésében is különbözik az alapfajtától. Későbbi érése a szüreti munkacsúcs szempontjából jelentős. Újfehértói fürtös. Érési ideje középkései, június vége, július eleje, a Pándy üvegmeggy után 2-3 nappal. Gyümölcse a Pándyéhoz nagyon hasonlít, de annál valamivel kisebb, 20-23 mm átmérőjű. A gyümölcs a kocsánytól szárazon leválik, így rázásra is alkalmas. Jellemző rá a pálhalevél. íze jellegzetes, harmonikusan édessavas, kevésbé savas, mint a Pándy. Konzervipari értéke azonos a Pándy üveg-
356
meggye!. Fája erős növekedésű, de a Pándynál kisebb koronát nevel. Nem igényes, alkalmazkodó fajta. Gyakorlatilag öntermékeny, rendszeresen, bőven terem. Áruértékben, friss fogyasztásra, ipari és exportcélra a Pándy üvegmeggyhez hasonló értékű, emellett termesztési tulajdonságai - termőképesség, ellenállóság stb. - folytán a jelenlegi faj ták legjobbjai között áll. Cigánymeggy. A fajtakör morfológiai és biológiai tulajdonságokban igen változatos típusokat foglal magába. Általában cigánymeggynek hívják a kisgyümölcsű, erősen savas, gyakran vadon előforduló, maguktól nőtt meggyet. Szelektált típusait a Pándy meggy virágainak beporzása végett azzal vegyesen telepítik. Az érési idő június közepétől július végéig eltarthat a különböző típusoknál. Gyümölcse a fán sem érik egy időben, de éretten sokáig rajta marad, így végül egy időben szedhető, de inkább lerázható. A gyümölcs és a húsa éretten sötétpiros festőlevű, savban, aromában igen gazdag, ízesítőképessége révén ipari felhasználásra kiváló.
Üzemi telepítésre engedélyezett szilvafajták
A szilva áruértékében leginkább a gyümölcs nagysága, színe és a hús maghoz kötöttsége a mérvadóak. Hazánkban a termesztés nagyobb részben - mintegy 90% a hosszúkás, kék színű, magvaváló, inkább közepes nagyságú, de beltartalmilag kiváló Besztercei szilvára szorítkozik. Kisebb - főként házi kerti - jelentőségüek a gömbölyű ringlószilvák. Ezek többnyire nyári érésűek és kereskedelmi értékük nem versenyezhet a Besztercei vagy ahhoz hasonló típusú fajtákka!. Altbann ringló. Érési ideje augusztus közepe, második fele. Gyümölcse nagy vagy középnagy, végén kissé nyomott gömb alakú. Sárga alapszínét, piroslilás fedőszín és erős hamvasság borítja. Húsa narancssárga, íze édes-savas, kellemes zamatú. Magvaváló. A hazánkban ismert ringlófajták közül a legértékesebb. Tetszetős színe és kellemes üdítő édes sava miatt keresett, elsősorban friss fogyasztásra és inkább helyi ellátásra való fajta. Igényes, meleg, védett fekvést, jó tápanyagellátást igényel. Ilyen helyen termő képessége jó. Önmeddő, de a Besztercei szilva jól termékenyíti. Besztercei szilva. A feltevések szerint magyar eredetű fajta, tőlünk terjedt el, fő ként Közép- és Délkelet-Európában, de szinte az egész világon ismerik. Érési ideje: általában szeptember közepére esik, de a felhasználási céltól függően - befőtt, mélyhűtés - l-2 héttel korábban vagy - aszalvány, cefre céljára - később szüretelik. Gyümölcse közepesen nagy, ha sok a termés, inkább kicsi és nem éri el a 28 mm exportnagyságot, megnyúlt szilva alakú, éretten, sötétkék, erősen "hamvas". Húsa sárgászöld, félkemény, eléggé lédús, magvaváló. Ize kissé savasan édes, jellegzetesen kellemes zamatú. Széleskörűen felhasználható exportril, frissfogyasztás mellett konzervipari célra, mélyhűtésre, aszalványnak is kiváló. Muskotályos ízű változata a Besztercei muskotály. Éretten könnyen rázható. Fája középerős növekedésű, gyenge vesszejű, főként fiatal korban hajlamos az elsűrűsödésre. Sövény forma kialakítására kevésbé alkalmas. Termőképessége jó. Rendszeresen, bőven terem. Kedvezőtlen termőhelyen szakaszos termésre hajlamos. Öntermékenyülő fajta. Egyes években fagyállósága nem kielégítő, a vörösfoltosságra (Polystigma rubrum) fogékony. A kedvező ökológiai adottságokat é& technológiát, a jó vízellátást a termés menyiségével és minőségével meghálálja. A fajta értékesebb, szelektált típusainak értékelési eredményei a közeljövőben várhatók. A fajta kiváló termesztési és kereskedelmi értéke folytán továbbra is legfontosabb szilvafajtánk marad (annak ellenére, hogy egyes években a kis gyümölcs nagy hátránya a fajtának).
357
Besztercei BT. LA Besztercei szilvának szelektált klónja. A gyümölcs lényegesen nem különbözik az alapfajtától, de annál valamivel nagyobb. Termésének közel 2/3-a eléri a 30 mm feletti nagyságot, az alapfajtának viszont csak alig valamivel több mint 1/3-ával szemben. Mintegy 3-5 nappal előbb érik, mint a közönséges Besztercei szilva. Gyümölcse friss fogyasztásra, feldolgozásra és exportra egyaránt alkalmas. Besztercei BT. 2. Az alapfajtánál mintegy 3-5 nappal kéGőbb érik. Ezenkívül a héj színében különbözik a Besztercei szilvától, ugyanis annál egy árnyalattal világosabb. Íze nagyon kellemes, aromában gazdag, kellemesen édes-savas. Gyümölcse - akárcsak az alapfajtáé -, egyaránt alkalmas frissfogyasztásra, feldolgozásra és exportra. Termőképessége jobb az alapfajtáénál, azét mintegy 20%-kal felülmúlja. Korai Besztercei (vérbélű szilva, vérbélű Besztercei). A Besztercei szilvánál 10-12 nappal korábban érő, de annak gyümölcsével és fájával közel azonos és értékben is egyező fajta. Nevét korábbi éréséről, társneveit onnan kapta, hogy húsának maggal érintkező részén l-3 mm nagyságú piros folt van. Rendszeresen, bőven terem, kevésbé hajlamos a spontán termésre, mint a Besztercei szilva. Debreceni muskotály. Egyik legértékesebb hazai eredetű szilvafajtánk. Érési ideje a Besztercei szilva után szeptember közepétől, október elejéig van, hullásra hajlamos, leszedve jól utóérik. Gyümölcse nagy, oldalt kissé nyomott, gömb alakú. Alapszíne barnáspiros, illetve kékeslila fedőszínnel, erősen hamvas. Húsa sárgászöld, félkemény, bőlevű, magvaváló. Íze erősen édes, közepesen savas, finoman muskotályos. A nyersfogyasztáson kívül befőzésre kiválóan alkalmas és aszalásra is jó. Fája közepes növekedésű, téli fagyra nem érzékeny, de a vörös levélfoitosságra fogékony. Termőképessége jó, a Besztercei szilváét valamelyest felülmúlja. Önmeddő fajta, Paczelt szilvája, Ageni és az Olasz kék fajták jól terinékenyítik. Két beporzófajta telepítése növeli a termésbiztonságot. Az eddigi tapasztalatok szerint inkább középkötött, kötött, mélyrétegű talajokra való. Száraz, szeles helyeken gyümölcse érés kezdetén lehull. Termesztési tulajdonságai miatt kisebb mértékű telepítése indokolt. Olasz kék. Szeptember első hetétől szeptember végéig szedhető. Gyümölcse nagy, ritkán középnagy, középtáján duzzadt, hasas szilva alakú. Sötétkék színű, erősen hamvas. Húsa zöldessárga, kemény, bőlevű, magvaváló. Gyümölcse esős időben repedésre hajlamos. Nyersfogyasztásra, exportra, konzervipari célra egyaránt kiváló. Termőképessége inkább gyenge, mint közepes, szakaszosságra hajlamos, annak ellenére, hogy ön termékenyülő fajta, termékenyülése nem mindig kielégítő. Fő hibája, hogy vírusbetegségekre nagyon fogékony. Nagyon igényes. Meleg fekvést, jó vízellátást és tápanyagban gazdag talajt kedveli. Az alacsony terméshozamok és vírus iránti fogékonysága háttérbe szorítják a fajtát. Paczelt sziJvája. Gyümölcse nagy, hosszúkás, kocsánya felől nyújtottabb tojásdad alakú. Héja hamvaskék. Húsa sárga, savanykás ízű. A szállítást jól bírja. Aszalásra kiválóan alkalmas. Fája edzett, erős növésű, bőtermő. A nyirkos talajokon fejlődik jól. . Stanley. New York államból származó, 1926 óta forgalomban levő fajta. Az USAban legelterjedtebb, Európában is ismert fajta. Érési ideje augusztus vége, szeptember lO-e között van, az Olasz kékkel együtt vagy 4-5 nappal előbb. Gyümölcse igen nagy, megnyúlt tojás alakú, enyhén nyakas. Héja sötétkék színű, középvastag, 358
repedésre hajlamos. Húsa zöldessárga, kissé maghoz kötött, leveses. Íze édes, kevés sava miatt jellegtelen. Hússzilárdsága jó, jól szállítható. yersfogyasztásra, konzervipari, hűtőipari célra, aszalásra kiválóan alkalmas. Fája közepes növekedésű, igen jó termőképességű. Öntermékeny és jó pollenadó, kiválóak kereskedelmi és termesztési tulajdonságai.
Üzemi telepítésre engedélyezett kajszifajták
A hazánkban termesztett fajtákat érési idejük és gyümölcsük tulajdonságai alapján három fajtatípusba sorolhatjuk. A Korai piros fajta a legkorábban érő típus. A június második felében érő fajtának apró gyümölcse és egyéb tulajdonságaiból eredő gyenge áruértéke miatt gyakorlatilag nincs jelentősége. A Magyar kajszi csoportba tartozó fajták középérésűek. Éretten narancssárga alapszínűek és lédús, aromás gyümölcsük friss fogyasztásra, export- és konzervipari célnak leginkább megfelelnek, bár a szállítást kevésbé bírják. A Kései rózsa típus az előbbitől későbbi érésén kívül a gyümölcs tulajdonságaiban is különbözik. Héj- és hússzíne inkább citromsárga, kevésbé leves, a hús konzisztenciája gyakran "Iisztes", ízben, illatban szegényebb. Későbbi érése miatt a szárazságnakjobban ki van téve, emiatt gyakoribb a kisebb gyümölcs. Gyümölcsének gyengébb áruértéke miatt mind a frissfogyasztásban, mind a konzerviparban egyre hátrányosabb helyzetbe kerül. Hazai termesztésünkben még nem vált szét határozottan a felhasználás célja szerinti termelés. Ezért a fajták áruértékében a gyümölcs nagysága, beltartalmi értéke friss fogyasztásnál is, de főként konzervipari szempontból is fontos. A termesztési tulajdonságok közül a termőképesség, szakaszosság, fagyállóság a fontosabbak, de jelentős az érési idő is a szüreti munkacsúcs kedvezőtlen hatásának csökkentésére. A Magyar kajszi típusba tartozó [ajták
Magyar kajszi. Magyar származása nem igazolt, de külföldön többnyire magyar fajtaként ismeretes. Kajsziültetvényeink fele ez a fajta. Érési ideje általában július közepén van, szedése exportra rendszerint a hónap első hetében kezdődik. Egyes típusainak érése egy héttel későbbre is elhúzódhat. Gyümölcse nagy vagy középnagy (40 mm körüli). Héja narancssárga színű, kisebb-nagyobb mértékben rendszerint élénkpirossal mosott. Húsa narancssárga, bőlevű, alig rostos, magvaváló, a magbél édes. Íze édes-savas, kiváló zamatú. Tetszetős, kiváló ízű gyümölcse révén friss fogyasztásra, exportra, konzervipari feldolgozásra egyaránt nagyrabecsült fajta. Hátránya, hogy gyümölcse gyakran - ha sok gyümölcs van a fán, nem megfelelő a tápanyag- és vízellátás - kicsiny marad. így nem éri el a 36 vagy 41 mm-t, vagyis a belföldi, illetve az export méretet. Fája erős növekedésű, szakaszos termésre hajlamos, bokorfának és sövénynek nevelhető. A fajta fő hátránya a rendszertelen termés, a gyümölcs méretének bizonytalansága. Bőtermő években a gyümölcs ritkítása elősegíti a megfelelő minőség elérését. Magyar kajszi C. 235. A Magyar kajszi szelektált klónja attól nagyobb termő képességében különbözik. Terméshozama több mjnt lO%-kal felülmúlja az alaptípusét. A gyümölcs mérete is valamivel kedvezőbb. Jobb tulajdonságai folytán az alaptípus felváltására alkalmas. 359
Gönci Magyar kajszi. Gönc környékén kizárólagosan termelt fajta. A Magyar kajszival főbb tulajdonságokban megegyező típus. Gyümölcse tetszetősebb, zamata kiválóbb. Ceglédi bíborkajszi. A Magyar kajszinál nagyobb és pirosabb gyümölcsű. Húsa aranysárga, rostosabb. Az eddigi vizsgálatok szerint befőzésre kiválóan alkalmas. agy előnye, hogy spontán termésre nem hajlamos, termőképessége jobb a Magyar kajszi nál, de téli fagyérzékenysége előnyeit nagyon lerontja. Ceglédi hajnalpír. A Borsi rózsa előtt 3-6 nappal érik. Gyümölcse nagy, kissé megnyúlt narancssárga, nagy részén élénkpiros fedőszínű. Húsa is narancssárga, finoman rostos, éretten leves, nem lisztesedik, mint a Borsi rózsa. Íze kellemes aromás. Befőttnek megfelel, de nagyon elmarad a Magyar kajsziétól és annak egyes típusaitól. A gyümölcs áruértéke minden tekintetben megelőzi a Borsi rózsáét. Fája gyenge növekedésű, kisebb tenyészterületet igényel. Termőképessége, termésbiztonsága jó, szakaszos termésre nem hajlamos. Fagyállósága jobb, mint a Magyar kajszié, de a Borsi rózsáét nem éri el. Ceglédi óriás. Pár nappal a Magyar kajszi előtt érik. Gyümölcsének nagyobb hányada 45 mm-nél nagyobb, így az exportméret követelményeinek nagyon jól megfelel. A gyümölcs beltartalmi minősége elmarad a Magyar kajszi mögött. Húsa rostos, ízben szegényebb, ezért frissfogyasztásra, konzervipari felhasználásra kevésbé alkalmas. Fája gyenge növekedésű, termőképessége jó. Ligeti óriás. Közepes érésű, július második felében, általában a Magyar kajszi után 3-4 nappal érik. Gyümölcse nagy vagy középnagy, mérete a Magyar kajsziét nagy termés esetén is rendszeresen felülmúlja. Alakja a Magyar kajszinál kissé megnyúltabb. A gyümölcs alapszíne világos narancssárga, ritkán pirossal enyhén mosott. Húsa kevésbé bőlevű, mint a Magyar kajszié, attól ízben is elmarad. Fája középerős, a Magyar kajszinál gyengébb növekedésű. Termőképessége közepes, termésbiztonsága kielégítő. A Magyar kajszinál később fordul termőre. Betegségekre nem fogékony. Koronája hajlamos az eIsűrűsödésre, ezért fokozott metszést igényel, mert különben gyorsan felkopaszodik. Szegedi mammut. Az "igen nagy gyümölcsű" típusba tartozik. Tetszetős narancssárga héjú és húsú gyümölcse korán puhul. Íze elég kellemes, de rostos, friss fogyasztásra jó, de minősége a Magyar kajsziét nem éri ei, befőttje az átlagtól elmarad. agyméretű gyümölcse exportra a Ceglédi óriáséhoz hasonlóan nagyon jó. Öntermékenyülése még nem tisztázott. Fája közepesnél erősebb növekedésű, spontán termésre kevésbé hajlamos, termőképessége jó. Kései rózsa típusba tartozó fajták
Borsi-féle kései rózsa (Borsi rózsa). A század elején kiválasztott magyar fajta. Érési ideje július harmadik harmadában, ritkán augusztus elején van. Gyümölcse középnagy, sok termés esetén kicsi, oldalról lapított alakú. Színe citromsárga, napos oldalán vérpiros fedőszínnel. Húsa kemény, rostos, alig leves. Ízben nagyon elmarad a Magyar kajszitól, a szállítást elég jól bírja. Magvaváló, a magbél keserű. Fája korán termőre fordul, jól alkalmazkodó, edzett, bőtermő, de szakaszos termésre hajlamos. A téli és késői fagyokat a Magyar kajszinál jobban bírja. A Magyar kajszi mellett legjobb árufajtánk volt, főként exportra. Konzervipari célra nem való. Gyümölcsének gyenge áruértéke miatt az újabb faj ták egyre jobban háttérbe szorítják az üzemi termesztésben. 360
Budapest. Magyar eredetű, mesterséges kajszihibrid. Késői érésű, a késői rózsa típussal egy időben érik. Gyümölcse nagy vagy középnagy (átlagos átmérője 47 mm), nagy termés esetén is lényegesen meghaladja a kései rózsa kajszi méretét. Gyümölcse erősen megnyúlt és oldalról lapított. Húsa aranysárga, középkemény, nem lisztesedik, mint a rózsakajszié. Gyümölcse elsősorban feldolgozásra és exportra, de frissfogyasztásra is alkalmas. Fája gyenge növekedésű, termőképessége jó, virágrügyeinek fagyállósága az átlagosnál jobb. Telepítése az elaprósodásra hajlamos kései rózsa típus helyett indokolt. Kécskei rózsa. Érési ideje néhány nappal a Borsi rózsa előtt van. Gyümölcse középnagy, bő termés esetén aprósodik. Alapszíne és húsa narancssárga, kissé rostos, de konzisztenciájában, ízében nagyon hasonlít a Magyar kajsziéhoz. Magbele keserű. Gyümölcse inkább frissfogyasztásra, exportra alkalmas, befőzésre kevésbé megfelelő.
Fája középerős növekedésű, bőtermő. Spontán termésre is hajlamos - de nem annyira mint a Borsi rózsa -, ilyenkor a gyümölcse elaprósodik. Fagyállósága a Borsi rózsával egyező. Fő értéke a késői érése ellenére is elég jó áruértéke és fagytűréséből eredően jó termésbiztonsága. Üzemi telepítésre engedélyezett öszibarackfajták
Az őszibarackfajtákat gyümölcsük alapján két nagy csoportba sorolhatjuk. A molyhos héjú és a csupaszhéjú, ún. nektarinfajták csoportjába. A továbbiakban a hús színe és a magnak a húshoz kötöttsége az, amely jól érzékelhető elkülönítésre ad lehetőséget. Ezek a bélyegek hatással vannak a felhasználásra és az áruértékre is. Az ábrán a termesztésben legnagyobb jelentőségű molyhos típuson mutatjuk be az említett tulajdonságok előfordulását és hatásukat a felhasználásra. A nektarin fajtákat ugyanúgy, mint a molyhos héjúakat tovább csoportosíthatjuk a hús színe és maghoz kötöttségük alapján. E fajtákat ez ideig friss fogyasztásra használják, termesztési jelentőségük jóval kisebb a molyhos fajtákénál. A felhasználási igény miatt ma már szükséges a friss fogyasztásra és a konzervipari célra való termelés határozott szétválasztása. Friss fogyasztásra termesztéskor döntő a gyümölcs külleme. A kereskedelem a nagyméretű, gömbölyű, nagyobb részén élénk fedőszínnel borított olyan gyümölcsöt részesíti előnyben, amelyen a nyomódás nem mutatkozik feltűnően. Ezért a sárga húsú faj ták piacosabbak az érzékeny, fehér húsú fajtákhoz képest, amelyeken nyomódásból eredő barna foltok a küllemet, így áruértékét is lerontják. Ezt a hátrányt leggyakrabban még a kiváló beltartalom sem képes ellensúlyozni. Exportra jelenleg csak sárga húsú faj ták jöhetnek szóba. A gyümölcs beltartalmában a hús konzisztenciája, íz- és zamatanyagai - élvezeti érték - a mérvadók. A fogyasztók a harmonikusan édes-savas, jellegzetes, kellemes zamatú, lédús, olvadékony, nem rostos húsáflományú, magvaváló őszibarackot kedvelik. A konzervipar a végtermék minősége szerint ítéli meg a gyümölcsöt mint nyersanyagot. Feldolgozásra az a jó fajta, amely tetszetős, nyálka- és héjmaradványoktól mentes, nem zavaros, tisztalevű. A gyümölcs legyen csillogó felületű, egyöntetűen kemény, de nem rostos, kellemes ízű és illatú. Ezt a friss fogyasztástól merőben eltérő igényt csak erre a célra előállított fajtákkal lehet kielégíteni. Legalkalmasabbak a közepes nagyságú, szabályos gömb alakú, narancssárga húsú duránci faj ták. Ezeknél a gépi magvazás után a maggal érintkező hús feJületén nem marad piros színeződés. Hasonló ok miatt hátrányos a héj alatti színeződés is, amely a Iében kioldódva zavarosítaná azt. Megjegyezzük, hogy a konzervipari célra termelt fajták kemény húsállománya lehetővé teszi a gépi rázást,
361
Molyhos gyümólcshBju gyúmölcsfak
fehÚhÚS/
ma:::::
maghoz kötóff
~ahÚ$Ú ~ótóll magvo/
(durdnci)
(duranct)
I
konzervipar friss fo.ql/psztás
me/llhUles
te"
mell/hűfésre
e/őnyösebb min!
afehérhúsú
szesz 88. ábra. Molyhos gyümölcshéjtí
őszibarack/ajták csoportosítása
a szüreti munkák szinte teljes gépesítését. A rázógép folyamatos üzemeltetéséhez és a feldolgozás ütemezéséhez a különböző időben érő megfelelő fajtaválaszték is kialakult. TermeszíŐi szempontból az általános tulajdonságokon kívül - mint amilyen a termőrefordulás ideje, a termőképesség, a kiegyenlített terméshozam - a vesszők, rü~)'ek fagyálIóságának van döntő jelentősége. üszibarackból a fajtaválaszték egyre bővül, a faj ták különféle tulajdonságai a kereskedelem és termesztés változó igénye folytán a fajtaváltozásnak egyik legjobban kitett gyümölcsfaj. Egyrészt ezért, másrészt nagy számuk miatt az üzemi telepítésre engedélyezett faj ták és az eddigi hazai megfigyelések szerint a közeljövő ben termesztésbe kerülő néhány fajta fontosabb tulajdonságait táblázatba foglaltuk össze. Nektarin (sima, csupasz, kopasz őszibarack). Gyümölcse szőrzet nélküli, a ringló szilvához hasonló. Fehér és sárga húsú, valamint duránci és magvaváló fajtái egyaránt előfordulnak. Bár régóta ismert, de csak az utóbbi időben ért el érdemleges méretet termesztésük, főleg az USA-ban és Nyugat-Európában. Hazánkban ez ideig házikerti jelentősége sincs. Elterjedésüket a molyhos fajtáknál gyengébb áruértékük és kedvezőtlenebb termesztési tulajdonságaik gátolják. A gyümölcs nagysága, a fa termőképessége, termésbiztonsága ugyanis elmarad azokétól, ezeken kívül melegigényesek, a vesszői k, rügyeik fagyérzékenyek, gyümölcsük gombabetegségekre - moníliára, lisztharmatra - fogékonyak és perzselésre érzékenyek.
362
v.,
~
sárga
fehér
sárga
VIL közepe
VII. közepe
VIT. közepe
I VII. közepe
Blazing Gold
Aranycsillag
Mariska
VU. közepe
VII. közepe
Dixired
Piroska
Bársonypír
sárga
VL vége
Springtime
fehér
sárga
sárga
fehér
VL második fele
Madeleine Pouyet
hússzin
Érési idő
Fajta
közepes
középnagy
duránci majdnem
középnagy vagy kicsi
középnagy
félig félig
középnagy
középnagy
kicsi
kicsi
-
Gyümőlcs
nagyság
duránci
duránci
duránci
magvaváló
I magvaválóság I
vagy csíkolt
kellemes fűszeres
nagy részén
közepes
kellemes
kellemes
koraiak között kiváló
jó, savas
ízletes
gyenge
iz
rózsaszínű
szinte teljesen
nagy részén mosott
kis részén csíkolt
nagy részén csíkolt
nagy részén mosott
nagy részén mosott vagy csíkolt
nagy részén kárminpiros
Ifedőszin borítás I
Nem konzervipari faiták
közepes
közepes
közepes
erős
közepes,
erős
közepes,
erős
közepes
közepes
növekedés
Ellenálló, jól alkalmazkodó
bő
kiváló
közepes
Termésbiztonsága, télállósága jó. Termőhely iránt igényes
Jól szállítható
Télí fagyoknak, betegségeknek ellenálló
Jkergyümölcsre hajlamos virágrügy, jó télálló
jó
jó
Egyes években sok a nyitott mag. Közepesen fagyálló
Virussal erősen fertőzött. Gyakori a nyitott mag bő
jó
A fajta értékét koraisága adja. Termőhelyre, tápanyagellátásra igényes. Korai érése miatt áruértéke magas
Megjegyzés
gyenge, közepes
I termőképesség
Fa
48. táblázat. Üzemi telepítésre engedélyezett és jelentősebb régebbi üzemi őszibarackfajtákfontosabb tulajdonságai
~
v",
Nektár H
csupasz)
(szőrtelen,
VIJJ. eleje
VIII. eleje
Nectared 4
sárga
első
VIII. fele
Julian
sárga
VJIl. eleje
Regina
fehér
sárga
sárga
VII. \ége
Redhaven
sárga
sárga
I hússzin I sárga
VII. vége
I
3. ha rmada
I VII.
3. harmada
I VII.
Érési idő
S U mbe.J m
Jerseyiand
Starking Delicious
Fajta
majdnem
duráncí vagy félig
magvaváló
félig
éretlen magvaváló
éretlen magvaváló
---
félig
éretten magvaváló
magvaválóság
nagy részén mosott
nagyobb részén lilás sötétpíros
kicsi vagy középnagy
nagy, középnagy
enyhén mosott, csíkolt
nagyobb részén piros
nagy részén mosott
kis részén csíkolt, mosott
nagy részén csíkolt, mosott
nagy részén mosott vagy csíkolt
fedőszin borítás
nagy
középnagy vagy nagy
közepes, nagy
közepes, kicsi
--
középnagy, nagy
középnagy, nagy
nagyság
Gyümölcs
I
48. /áblázat foly/a/ása
kiváló
-- -
--
kellemes
bő
bő
--
bő,
rendszeres
közepes,
jó
kiváló
közepes
igen
igen
bő
jó
I termőképesség
Fa
erős
közepes
erős
erős
igen kellemes kellemes
erős
alig közepes
közepes
erős,
erős
közepes,
növekedés
közepes
I
kellemes
alig közepes
alig közepes
lz
Betegségeknek, fagynak ellenálló
Lisztharmatra, moniliára fogékony
Betegségeknek, kárellenálló. Szárazságtűrése jó, kissé fagyérzékeny tevőknek
Kiváló piacos
Kis gyümölcs, fagyérzékenysége miatt kiszorul a termesztésből
szállitható. Közepesen fagyálló
Tetszetős, jól
Sumbeam helyetlesítésére. Közepesen fagyálló
Megjegyzés
v"
e
I
magvaváló
sárga
sárga
IX. eleje
IX. eleje
IX. eleje
Elberta
J. H. Hale
Szegedi arany
magvaváló
Gyümölcs
nagy, nagyon nagy
nagy, nagyon nagy
közepes vagy nagy
nagy, nagyon nagy
középnagy, nagy
kellemes kiváló
kesernyés
közepes
kellemes
nagy részén sötétpiros alig mosott
kisebb részén piros kis részén mosott kis részén csíkolt, mosott
fele felületén kellemes pirosan fűszeres mosott vagy csíkolt
nagy vagy közepes
kellemes
íz
kis részén mosott
I fedőszin boritás I
közepes vagy nagy
nagyság
Gyümölcsnagyság: 55 mm.ig kicsi, 56-69 mm között közepes, 70 mm felett nagy.
sárga
magva váló
VIII. fehér második fele
Champion
magvaváló
félig
VIII. közepe fehér
magvaváló
félig
I magvavát6ság I
Incrocio Pieri
VIIl. közepe sárga
fehér
Elvira
I
hússzin
VIII. l. harmada
Érési idő
Ford
Fajta
48. táblázat folytatása
I
később
erős
közepes
közepes, gyenge
közepes
nagyon
közepes
erős
-
jó
-
közepes
bó
bó, rendszeres
---
bó, rendszeres
jó
-
rendszeres
fiatalon közepes,
bő,
közepes,
I tel möképesség
Fa
erős
növekedés
\ Átmenetileg jól tárolható. Idénymegbosszabításra jó
Fagyérzékeny
Önmeddő.
Jól alkalmazkodó, igénytelen, ellenálló, de lisztharmatra nagyon, levéltetűre közepesen fogékony
Fagyérzékeny
Jól alkalmazkodó, igénytelen, ellenálló a levéltetűt kivéve
Megjegyzés
Üzemi telepítésre engedélyezett diófajták
A diótermesztéssel szemben támasztott jövőbeni kereskedelmi és termesztési követelményeket a küllemi és biológiai egyöntetűséget biztosító vegetatív úton szaporított fajtákkal lehet kielégíteni. A kereskedelemben a gyümölcs nagysága, bélaránya, bélize, bélhéj színe, továbbá a gépi feldolgozás szempontjából a törhetősége, a bél nek a héj tól és bélrekesztől való könnyű elválaszthatósága a legfontosabbak. Termesztési szempontból a termőképességen és biztonságon kívül az ezekre nagymértékben kiható fagyérzékenységre, termékenyülési viszonyokra is tekintettel kell lenni. A faj ták jelentős része ugyanis önmeddő, másoknál a hím- és nővirágok nem egy időben érik el az ivarérettséget, így idegen megtermékenyítésre szorulnak. A több fajta telepítése általában fokozza a termés mennyiségét és biztonságát, ezenkívül a betakarítási idő meghosszabbítása is (több fajta telepítése) emellett szól. Hazai szelekciós eredményekből születtek jelenlegi üzemi fajtáink, melyeknek köre a jövőben várhatóan tovább bővül. Ezzel együtt folyik a SZU-ból és USA-ból származó faj ták hazai értékelése is. Az üzemi telepítésre engedélyezett faj ták fontosabb tulajdonságait a 49. táblázatban közöljük.
Üzemi telepítésre engedélyezett mandulafajták
A mandulafajtákat a gyümölcshéj keménysége alapján keményhéjú, félpapírhéjú, papírhéjú csoportba sorolhatjuk. A vékony, zárt - nem ablakos - héj a törhetőség szempontjából előnyös és rendszerint kedvezőbb héj-bél arányt is jelent. A termelésben eddig a magyar eredetű Akali 60 és az USA-ból származó Burbank faj ták voltak az uralkodók. Az újabb, jobb tuJajdonságokkal rendelkező fajták főként a fagyérzékeny és emiatt bizonytalanul termő Akali 60 fajtát háttérbe szorítják. A mandula betakarítása a gyümölcs minőségi romlása nélkül teljesen gépesíthető. A különböző időben érő faj ták termelésével megvan a lehetőség a betakarítási költségben jelentős szerepet játszó rázógép jobb kihasználására, a szüreti idő meghosszabbításával. Ezt szem előtt tartva foglaltuk össze az 50. táblázatban a mandulafajták fontosabb tulajdonságait. Üzemi telepítésre engedélyezett ribiszkefajták
A pirosribiszke-fajtáknak elsősorban a nyersfogyasztás és a mélyhűtés követelményeinek kell megfelelni. Erre a célra a bogyónagyság, fürthosszúság, íz - cukor-sav arány - a legfontosabb áruérték-tulajdonságok. A feketeribiszkénél - miután azt jelenleg kizárólag lékészítésre használjuk -, a termésmennyiségre és biztonságra ható tulajdonságoknak van döntő jelentősége. Az öntermékeny vagy nagyobb részben öntermékeny fajták beporzófajta nélkül is telepíthetők, bár az idegen beporzás még ezeknél is termésmennyiség-növekedéssel jár. Mind a kézi, mind a gépi betakarítás esetén előnyösebb, ha a fajta bogyója beérve nem hullik le, azaz "nem pereg". A pergő fajtáknál ugyanis a megkésett betakarítás jelentős veszéllyel jár. A gépi betakarítás megkönnyítése érdekében a bogyó leválását a kocsánytól a betakarítás előtt végzett vegyszeres permetezéssel (pl. Ethrel-Iel) elősegíthetjük. Ezáltal nemcsak a növényeken maradó gyümölcs mennyisége csökken, hanem a bogyó elválasztásához elegendő kisebb erő a növények kímélésével is jár. A piros- és a feketeribiszkénél is a kézimunka-csúcs vagy a rázógép jobb kj használása érdekében, a különböző időben érő fajtákkal célszerű az érési idő meghosszabbítása. Az üzemi telepítésre engedélyezett fajták fontosabb tulajdonságait az 51-52. táblázatokban foglaltuk össze.
366
t...,
'l
0\
hosszúkás
megnyúlt
X. közepe
X. vége
Tiszacsécsi 10
Tiszacsécsi 83
Alsószent- lX. eleje iváni 117
lapított gömb
gömbölyded
tojás
X. közepe
E. I
Milotai 10
I
alak
X. közepe
érési idő hónap
I
11-14
11,5
11,3-16
13-17
14,5
átlagsúly g/db
I
jó
közepes
nehéz
kiváló
jó
törhetőség
Gyümölcs tulajdonságai
Fertődi
Fajta
I
%
47-51
48
42
43
55
bél,
jó
kiváló
igen jó
kiváló
kiváló
Termőképesség
megfelelő
jó
jó
jó
jó
lehetősége
Önbeporzás
kissé
alig
kissé
-
közepes
Fogékonyság, levéIragyára (Marsonina)
nem
jól eltartható. vízellátásra
ízű,
Kiváló nem
A bél ízletes. Igénytelen, gyengébb, száraz talajokon is jól fejlődik és terem
igényes
Termőhelyre,
jól eltartható
ízű,
Kiváló
Kiváló ízű, jól eltartható. Vízellátásra igényes
Átlagos ízű, héjszine megsötétűL Igényes, intenzív viszonyokat kíván
Megjegyzés
nem
kevésbé
kevésbé
Érzékenység fagyra
49. táblázat. Üzemi telepítésre ellgedélyezett diófajtákfolltosabb tulajdonságai
~
\..v
érési
I2 I3
II
idő
I2 I3
október
---
9. Szigetcsépi SS
I
8. Budatétényi 13
7. Szigetcsépi 58
--II kemény
kemény I
I
--
-papír
I I I I --I -I I kemény I
I
I
I
- - . -- -
6. Szigetcsépi 92
I
-
S. Burbank
papír
papír
---
--
4. Tétényi kedvenc
papír
kemény
papír
I
'I héj jellege
-. ---
I
-I--I I I I I .t
t
szeptember
3. Buda tétényi 70
2. Buda tétényi I
I. Budatétényi I I
Fajta
Gyümölcs tulajdonságai
SO-56
24-26
25-30
20-25
SO
45-SO
65-72
47-SO
25-29
bél, ~o
nagyon jó
I jó
nagyon jó
I nagyon jó
I
I közepes
kiváló
kiváló
jó
kiváló
Termöképesség
Termésbiztonság Megjegyzés
bőtermő
Fagyállósága kiváló
I A száraz és hűvös talajokat jól tűri. Pollenadói: 5,6.
Hideg- és szárazságtűrése kiváló. Pollenadói: 2, 3, 4. Jól rázható
Kíváló Ízű. Fagyérzékenysége közepes. Pollenadói: 2, 4, 7.
Fagynak, betegségnek ellenálló. Pollenadói: 2, S. Jól rázható
Termőképessége a papírhéjúak között a legjobb. Pollenadói: I, 7. Fagyállósága közepesnél jobb
Igen jó ízű, porzófajta nélkül ís jól terem. Pollenadói: 5,7. Télállósága jó
Igen
Télállósága és szárazságtűrése nagyon jó, igénytelen. Pollenadói: I, S, 7.
I rendszeres I Télállósága jó. Pollenadói: I., részben öntermékenyülő
rendszeres
I nagyon jó,
rendszeres
közepes
rendszeres
rendszeres
rendszeres
I rendszeres I Önmeddő. Pollenadói 3, S, 7.
I
I
50. táblázat. Üzemi telepítésre el/gedélyezett mal/dulofajták fOl/tosabb tulajdol/ságoi
%
vv
~
~ ~.
7'
!i1
középkései
Fertődi hosszúfürtű
"
középkorai
Red Lake
Érés ideje
igen korai
,
Jonkheer van Tets
Fajta
,
igen hosszú
hosszú
igen hosszú
Furt
,
középnagy
igen nagy
nagy
Bogyó
erős
még nem értékelt
bőtermő
közepes
t
Termőképesség
bőtermő
, erős
Növekedés
,
mélyhűtés
frissfogyasztás
mélyhűtés
frissfogyasztás
mélyhűtés
frissfogyasztás
Felhasználás
51. táblázat. Üzemi telepítésre engedélyezett pirosribiszke-fajták fontosabb tulajdonságai
,
Levélbetegségeknek ellenálló
Levél betegségek re (Drepano peziza) fogékony
Levélbetegségeknek ellenálló
Megjegyzés
w
2s
j Lill ius 2. harmada
június vége
Wellington XXX.
• jó beporz6faj la
június vége
F 59
* Silvergieter
I
Fertődi
-
június közepe
június közepe
Érés ideje
Brödtorp
Altajszkaja deszertnaja
Fajta
jó
jó
közepes
jó
jó
Ön termékenység
I I nagyság
rövid
hosszú
hosszú
hosszú
kicsi
közepes
igen nagy
közepes vagy nagy
közép hosszú nagy
Fürtnagyság hullás
kissé
nem
nem
nem
túlérelten
Bogyó
közepes
erős
közepes
közepes
közepes
erős
Növekedés
jó
közepes
jó
idegen beporzással kiváló
ITermőképesség I Megjegyzés
Faggyal szemben ellenálló, levélbetegségekre kissé fogékony
Lisztharmatra fogékony
52. táblázat. Üzemi telepítésre engedélyezett feketeribiszke-fajták fontosabb tulajdonságai
Üzemi telepitésre engedélyezett málnafaj ták
A málnafajtákat érési idejüket tekintve egyszer és kétszer termő vagy folyamatosan termő, a gyümölcs színe szerint piros, illetve fekete és sárga csoportokba soroljuk. Üzemben az egyszer termő piros gyümö!csű fajták jöhetnek szóba. Frissfogyasztásra, mélyhűtésre a nagyméretű, nem széteső gyümö!csű, "gurulós" árunak alkalmas faj ták valók, amelyeket kizárólag kézzel szednek. Lékészítésre viszont a sav~ukor arány és a zamatanyagok kerülnek előtérbe a fajtáknál. Mindkét felhasználásnál fontos a fajta termőképessége, a jelenlegi alacsony termésátlagok növelése. A málnafajták öntermékenyek, azonban több fajta telepítését indokolja a felhasználás célja, a szedési idő széthúzása. A gyümölcs érésének elhúzódása miatt a betakarítás több, rendszerint 3 menetben végezhető el, ami több fajtás ültetvényekben i& megnehezíti a munkaerő-szükséglet kiegyenlítettségét (53. táblázat).
Üzemi telepítésre engedélyezett köszmétefajták
Az üzemi telepítésre engedélyezett köszmétefajták fontosabb tulajdonságait az 54. táblázatban foglaltuk össze. Üzemi telepítésre engedélyezett szamócafajták
Gyakorlati szempontból megkülönböztetünk egyszer termő, többször termő és folyton termő szamócafajtákat. Az üzemi termesztésben jelenleg kizárólag az egyszer termő szamócafajtáknak van jelentőségük. A folyton termő, úgynevezett "hónapos szamócák" folyamatosan teremnek, de a gyümölcsük apró. A többször termő (remontáns) faj ták nyár végén még egyszer jelentős mennyiségű termést hoznak. Gyümölcsük nagysága megközeIiti az egyszer termőkét. Közülük egyesek értékes házikerti fajták. Az üzemi fajtáknak a kereskedelmi és termelési követelményeknek kell megfelelniük. A kereskedelemben a szabályos alakú, harmonikus ízű és jellegzetes zamatú, olyan sötétpiros és keményhúsú faj ták a keresettek, amelyek nem üregesek. Hazai friss fogyasztásra a korai, középkorai és késői érésű faj ták egyaránt alkalmasak a folyamatos ellátás érdekében. Exportra főként a korai és középkorai, nagygyümölcsű fajták jöhetnek számitásba. Ipari célra inkább középnagy vagy kicsi, szabályos alakú, piros színüket a feldolgozás során nem változtató gyümölcsű, tömör húsú faj ták valók. A kereskedelmi igényeket leginkább kielégítő újabb faj ták a termőhelyi viszonyokkal - tápanyag- és vízellátással - szemben igényesebbek, kényesebbek a régebbieknél. A közeljövőben feltehetően a szamócánál is a felhasználás célja szerint differenciálódott fajták termesztése kerül előtérbe. A jelenleg üzemi telepítésre engedélyezett faj ták fontosabb tulajdonságait az 55. táblázatban foglaltuk össze.
24"
371
vv
;:j
világospiros
közép-
Nagymarosi
késői
világospiros
korai
Malling promise
kicsi vagy közepes
igen nagy
igen nagy
középpiros
korai
Malling Exploit
nagyság
igen nagy
I
Gyümö!cs-
világospiros
szín
korai
I
Érés ideje
F. Hungaria
Fajta
erős
közepes
erős
erős
igen
Növekedés
jó
erőteljes
közepes, gyenge
biztonságos, igen jó
erőteljes
közepes
jó
I Termőképesség I
kevés
Sarjadzás
egyaránt jó
mélyhűtésre
kiváló ízü, ipari feldolgozásra,
ipari feldolgozásra
elsősorban
ipari feldolgozásra egyaránt jó
Klorózisra hajlamos, vízre, tápanyagra igényes
Talajra kevésbé igényes
Megjegyzés
mélyhűtésre,
, Téli fagykárra hajlamos
Felhasználás
főleg nyersfogyasztásra
53. táblázat. Üzemi telepítésre ellgedélyezett lIIálllafajták fOlltosabb tulajdoIlságai
v.., ~
,
jún. közepe
jún. eleje
Érés ideje
sárgászöld
zöldesfehér
színe
tojásdad
gömbölyű
alakja
Gyümölcs-
• Önmeddő: beporzófajtával ültethető, jóltermékenyiti a Pallagi óriás
Pallagi óriás
fehér
* Szentendrei
Fajta
nagy, igen nagy
közepes
nagysága
lehajlók
vesszői
erős, mereven feláIló
Növekedés
bőtermő
bőtermő
I Termőképesség I
ipari
friss és ipari
Felhasználás
54. tcíblázat. Ozemi telepítésre engedélyezett köszmétefajtákfontosabb tulajdonságai
.
Amerikai köszmételisztharmatnak eIlenáIló
Megjegyzés
~
......,
Souvenir de Charles
Senga Sengana
késői
érésű
közép-
I korai
közép-
Gorella
I
I
I nagy szívalakú
I nagy, igen
nagy, tompa kúp
nagy, tompa kúp
nagy, tompa kúp
középnagy, tompa kúp
I korai
középkorai
korai
középnagy, nagy tompa kúp
nagyság, alak
korai
Érés ideje
Pocahontas
Fertődi
Surprise des Halles
Fajta
I
inkább édes
kellemes édes-savas
édes-sa vas, aromás
gyenge zamatú savanykás
íz
ritkán üreges, kemény
kellemes aromás
néha üreges, kellemes nagyon kemény jellegzetes aromás
ritkán üreges, középkemény
kemény
I nem üreges,
kemény, nem üreges
nem üreges, középkemény
Gyümölcsegyéb tulajdonság
I
bőtermő
bőtermő
nagyon
bőtermő
bőtermő
jó
bőtermő
nagyon
Termőképesség I
Betegségeknek ellenálló, szárazságot türi, fagyra érzékeny
Megjegyzés
főleg frissfogyasztásra
frissfogyasztás, ipari feldolgozás
frissfogyasztás, export
frissfogyasztás, főleg ipari feldolgozás, mélyhütés
Vízre igényes, jól szállítható
Víz- és tápanyagigényes, Botrytisre érzékeny
Jól szállítható, Botrytisre érzékeny
JóI szállítha tó
frissfogyasztás, Jól szállítható ipari feldolgozás
frissfogyasztás, ipari feldolgozás
Felhasználás
55. táblázat. Vzemi telepítésre engedélyezell egyszer termő szamócafajták fontosabb tulajdonságai
Az üzemi gyümölcsösök telepítésének tervezése
A telepítést megelőzően az ökológiai adottságok és közgazdasági viszonyok gondos felmérése alapján tervet kell készíteni. Az illetékes felettes szervek az így elkészített tervpályázatokat (telepítési alapokmányt) a termelés gazdaságossága alapján elbírálják, majd ennek jóváhagyása után jogosult az üzem a telepítéshez rendeletben meghatározott beruházási támogatásra. A különböző nagyságú hazai üzemi gyümölcsösök értékelése azt mutatja, hogy a gazdaságos termelés meghatározott üzemi méretet kíván. A termelés gazdaságossága a termőterület emelkedésével növekszik. A speciális gépek, eszközök, építmények (tároló) jó kihasználása ugyanis csak bizonyos üzemméret esetén lehetséges. Ezen túlmenően a gyümölcsös, illetve ezen belül az egyes gyümölcsfajok területi nagyságában fontos - főként a gyümölcsszedés idején - a szükséges kézi munka mennyisége. Ajelenlegi termesztési viszonyokat figyelembe véve általában a 100 ha körüli gyümölcsösnagyságot tekinthetjük üzemi körülmények között az elfogadható legkisebb méretnek. Ezen belül az almánál mintegy 50 ha, cseresznyénél, meggynél, mandulánál, bogyósgyümölcsüeknél 10 ha, a többi gyümölcsfajoknál pedig a 20 ha-t vehetjük a legkisebb üzemi nagyságnak. A gyümölcsös mérete az üzem termelési értékében betöltött jelentősége miatt sem elhanyagolható szempont, mert ahol ez alacsony, ott rendszerint háttérbe szorul a gondozása, és a technológia színvonala is alacsony. A termelés gazdaságosságában elsődleges szerepe van a hozamok nagyságának. A telepítési engedély kiadásánál ezért alapvető a rendeletben meghatározott hozamok biztosítása. Ennek legfőbb biztosítéka a kérdéses gyümölcsfaj számára kedvező ökológiai feltételek megteremtése. A termőhely kiválasztásánál mindenképpen kerülni kell a fagyzúgos helyeket. A talajadottságokat az üMMI vizsgálatait tartalmazó szakvélemény igazolja. A termőhely edafikus, klimatikus adottságain kívül a termesztés gazdaságosságára kiható egyéb fontosabb tényezők felmérése is szükséges. Ilyenek a már előzőekben emlitett munkaerőhelyzet, & gyümölcsátvevő hely távolsága, megközelíthetősége, az utak minősége stb. Telepítésre a felhasználás igényének és a termesztési követelményeknek egyaránt jól megfelelő fajtát válasszunk. Ehhez igazodik az alany, a faalak, valamint a tenyészterület is. A fajokat, fajtákat lehetőség szerint külön táblába helyezzük el. Kivéve azokat a fajtákat, amelyeknél a beporzás érdekében indokolt egymáshoz közel, tömbökben, esetleg (pl. Pándynál) egymás melletti sorokban vagy még a soron belül is különböző faj ták keverése a termékenyülés érdekében. A fajok, faj ták elkülönített telepítése a munkák egységes elvégzése miatt szükséges. Az egységes kezelhetőség különösen fontos a növényvédelmi munkák elvégzésekor. Nemcsak a fajták eltérő érzékenysége és fogékonysága miatt, hanem az érést megelőző időszak fokozott egészségügyi követelményei miatt is. A táblák méretének meghatározásakor elsősorban a gépi munkák hatékonyságát kell szem előtt tartani. Ebből a szempontból előnyös a hosszú tábla, mert a munkák 375
elvégzése kevesebb fordulóval jár. Tervezéskor arra is gondoljunk, hogy lehetőség szerint permetezéskor ne vagy csak egész minimális legyen az üresjárat. A gyümölcsösökben általában a 10-15 ha-os táblák kialakítása célszerű, bogyósgyümölcsűeknél a tábláról kiszállitás lehetősége miatt rendszerint kisebb, de mindenképpen rövidebb táblák kialakítása szükséges a szállítóút gyorsabb elérése végett. A járművek kerülésére alkalmas főút lehetőség szerint a gyümölcsös minden pontjáról könnyen megközelíthető legyen. Ehhez csatlakoznak az egyirányú közlekedést szolgáló 4-5 m széles bekötőutak. Az utak kialakításán ál ügyeljünk arra, hogy lehetőleg mindig, főleg a szállítások idején, teherrel is könnyen járhatók legyenek.
Míívelésmódok a gyfunölcstermesztésben Művelésmódon értjük a gyümölcstermesztésben a fa nagyságából, koronaformájából és ültetési rendszeréből adódó termesztési tulajdonságait, melyek alapvetően befolyásolják a technológiát, a kézi és gépi munka igényét és hatékonyságát. A fa nagysága számos, technológiai szempontból fontos sajátosságot foglal mabába. A nagyságot az egyes gyümölcsfajoknál az alany megválasztásával és törzsneveléssel a termelési igénynek megfelelően nagymértékben befolyásolhatjuk. Az almánál pl. módunkban áll a vadalanyra oltott, hosszú életű - 40-50 évig élő -, nagy, 6 -10 m koronaátmérőt elérő fával szemben törpealanyon olyanokat nevelni, amelyek gyenge növekedésük folytán l-2 m 2 tenyészterülettel is beérik. A tenyészterület meghatározásában a korona formájának is fontos szerepe van. A sor irányában nevelt és a sorköz felé növekedésében korlátozott sövénykorona esetén a sorok közelebb kerülnek egymáshoz, de a korona a termesztési beavatkozásokat, támrendszer, metszés stb. maga után vonja. A koronaformáknak a fa biológiai tulajdonságait figyelembe véve többféle termesztési követelménynek kell megfelelnie. A gyümölcstermő növények biológiai tenyésztérigényén kívül a szokványos gépi - talaj, növényvédelmi, szállítási stb. - munkák miatt a gépek közlekedését minden művelésmódnál biztosítani kell. Ezért a termesztésben a biológiai tenyésztérigény és a mindenkori termesztéstechnológia szempontjainak összehangolásával keressük az optimális tenyészterületet. Megállapítható tehát, hogy a fa számos tulajdonsága a termesztési igénynek megfelelően változtatható. Ez magában véve is maga után vonja a fa biológiai tenyészterének megváltozását, melyhez még az agrotechnikai követelmények is hozzájárulnak. A művelésmódok történeti fejlődésében az elfogadott szóhasználat szerint megkülönböztetünk hagyományos és intenzív művelésmódokat.
Hagyományos mfivelésmód
A hagyományos művelésmódon olyan erős növekedésű - vad - alanyra oltott fákat értünk, amelyek alacsony vagy középmagas törzsűek, valamint sudaras, ágcsoportos, kombinált, azaz a nagy fákra jellemző koronaformákkal rendelkeznek. Jellemző még a hagyományos művelésmódra, hogy viszonylag kevés egyedi beavatkozással történik mind a kialakításuk, mind a fenntartásuk. A fák térigénye nagy, tehát a területegységre elhelyezhető fák száma kicsi. Az említett tulajdonságaik folytán termőfelületük is kicsi, termőképességük is alacsony. Intenzív
művelésmódok
előbbinél nagyobb termőképességű, de művelésmód. Egyik fő jellemzője, hogy a
Az
376
t
egyben több egyedi beavatkozást igénylő gyenge növekedésű alanyokra oltott fák
kisebb tenyészterületet igényelnek, emiatt nagy a területegységre jutó növények száma. Ez egyben nagyobb termőfelület kialakítására és nagyobb terméshozamok elérésére ad lehetőséget. A fák koronájának kialakítása - termőkaros orsó, különböző sövények, karcsú orsó - több beavatkozást, a vesszők, vázágak helyzetének irányítását teszi szükségessé és termőkorban is gyakoribb, rendszeres metszés szükséges a termőegyensúly fenntartására. Jelenleg két gyümölcsfajnál, főképp az almánál, ezenkívül a körténél alkalmazzák kiterjedten ezt a művelésmódot. Ültetési rendszerek. Ültetési rendszeren a fák tenyészterületének mértani elhelyezését értjük. Célja, hogy ugyanazon a területen a lehető legtöbb fát helyezzük el oly módon, hogy a legnagyobb koronakiterjedésük idején is megkapják a termés minő ségéhez, a rendszeres terméshozáshoz szükséges megvilágítást, de ezenkívül feleljenek meg a termesztési, technológiai vagy technikai követelményeknek is. A tenyészterület megállapításakor a növény igénye oldaláról a föld feletti részük - fa, bokor - nagyságából indulunk ki. A gyümölcstermő növények fény- és zömükben hőigényesek, olyan távolságra ültessük, hogy később se árnyékolják egymást, különben a fa egyes részei felkopaszodnak. Az árnyékban fejlődött gyümölcs minősége, színeződése csökken, a gombabetegségek, rovarkártevők jobban károsítanak. A gyümölcstermő növények biológiai igényén kívül a gépek zavartalan munkáját is biztosítani kell. Minden esetben figyelembe kell venni a szokványos erő gépek és szállítóeszközök méretét, mozgásukhoz mintegy 2-2,5 m művelőutat biztosítunk. Rázógépes betakarítás a sortávolság további növelését vonhatja maga után. A széles soros telepítés felel meg legjobban az előzőekben vázoltaknak. Üzemi ültetvényeinkben szinte kizárólag ezt az ültetési rendszert használjuk. A széles soros telepítésben a növények a biológiailag optimálist megközelítő tőtávolságon vannak, a sorok viszont a gépek használatához szükséges távolságban növekednek. Az ikersoros telepítést olyan gyümölcstermő növényeknél használjuk, amelyeknek tenyészterület-igénye kicsiny és a gépi művelés miatt megkövetelt sortávolság olyan lényeges növényszámcsökkenést jelentene, mely már érdemleges termőfelület- és termőképesség-csökkenést vonna maga után. Az ikersoros telepítésnél a művelőút nagyobb sortávolságát két szűkebb sortávolság követi és ezen belül helyezkednek el a biológiai optimumot megközelítő távolságra a növények. Leggyakrabban a szamócát telepítik így, ezenkívül a gyenge növekedésű M. IX-re oltott almaültetvényekben a karcsú orsónak nevelt fákat. A sávos telepítésnél az ikersoroshoz hasonlóan, de kettőnél több keskeny sor következik a szélesebb sortávolság után (pl. köszméte). A sorok száma egyes ültetvényekben a négyet is elérheti. Mivel azonban ezek belső soraiban elhelyezkedő fák egyedi kezelése, metszése, gyümölcsszedése a sűrű térállás miatt nehézkes, gyakran minden két fa után keresztirányban nagyobb távolságot hagynak a fák jobb megközelítése és a gyümölcs kiszállítása végett. A hazai gyümölcstermesztésünkben alkalmazott művelésmódok, alanyok és tenyészterület nagyságának összefüggését a legfontosabb gyümölcsfajokra az 56. táblázaton mutatjuk be.
377
56. táblázat. A fontosabb gyümölcsfajok üzemi terlllesztésbell használt müvelésmódjai Gyümölcs- Sor- és tőtávolság faj m
Alma
7X4 } 6X4 5X3 4X 1,4 4+ 1,4X 1,6
,
Alany
I fél törpe: M. IV.
!
Törzsmagasság
at at b
}
I
Koronaforma
termő-
karos sövény karcsú orsó
I
Ten:éSZ-1 Szaporítóterulet anyag m' db/ha
Gyümölcsbetakarítás módja
28 24 15 5,6 4,32
358 417 667 1786 2315
kézi kézi kézi kézi kézi
40 28 17,5
250 358 572
kézi kézi kézi
54 40 35
185 250 286
gépi gépi kézi
40 28 17,5
250 358 572
gépi gépi kézi
törpe: M. IX.
~l
növ: vadkörte törpe: birs
at at b
l
9X6 ) 8X5 \ 7X5 J
erős növ: sajmeggy vadcseresznye
kt kt at
(
8X5 \ \ 7X4 5X3,5
erős
növ: sajmeggy vadcseresznye
kt kt b
l
Szilva
8X5
erős
növ: Myrobalán
kt, at
tölcsér, kombinált
40
250
gépi, kézi
Kajszi
8X5 6X4 5X3,5
)
I
növ: vadkajszi, Myrobalán
kt at b
tölcsér, kombinált sövény
40 24 17,5
250 417 572
gépi kézi kézi
6X4
)
erős
at, kt
24
417
kézi, gépi
\
őszib.
17,5
572
kézi
!
Körte
erős
8X5 7X4 5X3,5
Cseresznye
Meggy
(
Őszi-
barack
erős
, (
5X3,5 12XI0
Dió
IOX8
I Mandula
6X4
növ:
termőkaros
szabad orsó sövény tölcsér kombinál t tölcsér sövény
mandula
b
katlan, tölcsér sövény
erős növ: Juglans regia gyenge növ: Juglans nigra
kt
gömb
120
83
gépi
kt
gömb
80
125
gépi
24
417
gépi
kt
tölcsér
Fekete3X 1,5 ribiszke 3XO,7
b b
természetes természetes
4,5 2,1
2222 4762
kézi, gépi gépi
2,5X I Pirosribiszke 3XO,6
b b
természetes természetes
2,5 1,8
4000 5556
kézi, gépi gépi
Köszméte 6/1,4XO,6/ ) Ribes aureum +3
b, at
természetes
1
2XO,6 Málna Szamóca
mandula
I
kézi kézi
1,2
8333
2XO,4 1,6XO,6
0,8 I
12500 10417
kézi, gépi kézi, gépi
0,7XO,3
0,2
47619
kézi
természeles
I Törzsmagass.1gok: b = bokorfa at = alacsonytörzsú fa kt ,.-:: közepestörzsú fa
378
10000
30- 50 cm 60- 80 cm 90-120 cm
{
.....
","'I ,-J
6m j
\,.
~./
'-"
1,--
"m
_../
(:"') (":)
{ .............. \ . ) '--
'"
,~ )
té'" 1,4m - ,
( , (':"j
4m
...... ................. .../
0<"";
('"
\.:) ~,) {
,..",
'")
( ,j
,
t_
I,.......,
szelessoros
r":''' C')
i"i
l, .
r;
\')
( .....1,I"m .....=' \..J
\ ....
O O O CJ R c"O (\(J 0~) .... -'
3m
n >i0,5m .,J
f~\
f":"\
O
>-< r,) (.~ \;.! () r. ) ?-'\ 1,: (.) h f:J
J
[)
sJvos szelessoros
t: "I 'x
~
O lj "
sa'vos kel'eszfsoros
89. ábra. Üzemi telepítésben használt ültetési rendszerek
A gyümölcsös talaj-eló'készítése Tereprendezés
A gyümölcsös telepítését megelőző talaj-előkészítő munkák előtt végezzük el, ha indokolt. A táblák felszíni elegyengetése nemcsak a talaj- és egyéb gépi munkák elvégzését könnyíti meg, hanem az ültetvény számára is kiegyenlítettebb életkörülményeket teremt. A deflációs homokterületek gyakran csak hepehupás felszínük megszüntetésével válnak gyümölcstermesztésre alkalmassá. Magas talajvízállású területek tereprendezésével a feltöltött és lehordott részen egyaránt kedvezőbb vízellátási feltételeket teremthetünk. Ilyen területek tereprendezésével a Duna-Tisza közén és a Nyírségben gyümölcstermesztési szempontból értékes területek kialakítására nyílik lehetőség. A tereprendezéskor ügyeljünk arra, hogyatermőrétegben lényeges minőségi romlás ne következzék be. Ezt úgy kerüljük el, hogy az összegyűjtött feltalajt a rónázás után szükség szerint szétterítjük. Lepelhomokkal borított területeken a lehordott rész alatt is gyakran jó minőségű talajt találhatunk. A helyi körülmények döntik el, hogy milyen mértékű tereprendezés gazdaságos. Teljesen sima területek kialakítása a magas költségek miatt rendszerint nem indokolt. A gyümölcsösök rekonstrukciója során gyakran előfordul, hogy kiöregedett gyümölcsös helyébe telepítünk, azaz "újratelepítést" végzünk. Újratelepítéskor, a gyümölcsös előkészítésekor különleges beavatkozásra van szükség. A fákat rendszerint erőgépekkel húzatják ki. Ekkor, valamint a forgatás során előkerülő, talajmunkákat zavaró vastagabb gyökereket összegyűjtik és a területről eltávolítják. A fák helyén, főként nagyobb fák kihúzatása után olyan mélyedések keletkeznek, hogy a területet talajegyengetéssel lehet csak újratelepítésre alkalmassá tenni. Az ilyen területek elő készítését később a talaj fertőtlenítés egészíti ki.
379
Előnövények
megválasztása
A gyümölcsös talajelőkészítésénél nem elégedhetünk meg csupán a mechanikai munkákkal. Arra kell törekednünk, hogy a telepítést megelőzően olyan növényeket termeljünk, amelyek a talajt kedvező állapotban hagyják vissza. Legmegfelelőbbek erre a célra a többéves pillangósok, lucerna, somkóró, baltacim. Ezek nagy előnye, hogy leszántva mélyrehatoló karógyökérzetük révén humuszban és N-ben gazdag, vastag talajszelvényt hagynak maguk után. Ez a talajállapot több éven át érezteti kedvező hatását. Ha a fenti módon nincs lehetőség a telepítést megelőző talajelőkészítésre, akkor egyéves zöldtrágyanövényt vessünk. A növény kiválasztásakor a fő szempont az, hogy minél nagyobb zöld- és gyökértömeget adjon. Az eddigiekben bevált a napraforgó, csalamádé, esetleg valamilyen egynyári pillangós kombinációjával. Rendszerint a zöldtrágyanövények alá juttatjuk a talajba a szervestrágyát, amelynek talajélet és szerkezetjavítás a végső fő célja. Ekkor adva elősegítjük a forgatáskori egyenletesebb elkeveredését és a zöldtrágyanövények szervesanyaghozamának növelését. Mennyisége az üzemi lehetőségektől függően 300-500 q/ha.
A talaj forgatása (rigolírozása)
A nagyüzemi gyümölcsösök talaját - kivételes esetektől eltekintve, amikor gödörásásra van szükség - gépi forgatással készítjük elő. A talajforgatást nyár végén vagy ősz elején, de legkésőbb a telepítés megkezdése előtt egy hónappal el kell végezni, hogy ültetés idejére a talaj megülepedjen és beérjen, valamint az esetleges talajfertőtlenítés elvégezhető legyen. A forgatás mélységét a telepítésre kerülő gyümölcsfaj gyökérzetének elhelyezkedése és a terület talajviszonyai szabják meg. A bogyósgyümölcsűek - málna, ribiszke, köszméte - részére 40-50 cm, a gyümölcsfák alá pedig 60-80 cm mélyen forgatunk. Laza homoktalajon a gyökérzet mélyebben helyezkedik el, emiatt az előkészítés mélyebb legyen, kötött talajon viszont a felszínhez közelebb fejlődnek a gyökerek, ezért sekélyebb forgatás is elegendő. A forgatás során ügyeljünk arra, hogy lehetőleg ne hozzunk a forgatással felszínre a művelésre és termőképességre kedvezőtlen, rossz szerkezetű talajt. Ilyen helyeken a sekélyebb forgatást altalajlazítással kapcsoljuk össze. A forgatást követően az indokolt talaj munkákat a simítózást, tömörítést, szükség szerint végezzük. A feltö/tő trágyázás. Ennek célja, hogy forgatással egyenletesen elkeverve az aktív gyökérzónábajuttassuk a P- és K-hatóanyagú műtrágyákat. Ezek ugyanis nem, vagy csak nagyon lassan mozognak a talajban, ezért a N-től eltérően nem elég a felső rétegbe juttatnunk. A feltöltő trágyázással a forgatott talajszelvényben bizonyos tápanyagszint elérésére törekszünk, melyet mg/lOO g talajra vonatkoztatva határozunk meg. A tápanyagmennyiség (tápanyagszint) kérdésében nincs egységesen kialakult álláspont. Mint az agrokémiából és talajtanból ismeretes, a kötöttség növekedésével emelkedik a talajok P és K megkötőképessége, ezért azokból nagyobb hatóanyagmennyiség szükséges. A tápanyagtartalomra Fded/er (1965) adatai alapján mutatjuk be a talaj tipus és tápanyag-ellátottság összefüggését. A hatóanyag mennyiségének kiszámításánál egyik alapszám a talaj térfogatsúlya (Ts). Annak tízszeresével egyezik meg kg-ban az a hatóanyag-mennyiség, amely 1 ha, 10 cm vastag talajrétegében 1 mg/lOO g növekedést eredményez. Eszerint középkötött vályogtalajon, melynek Ts=1,4-14 kg/ha hatóanyag-mennyiség adja az 1 mg/lOO g növekedést. Az eredeti talaj megbolygatott dm-mélysége és a telítési érték a növekedés irányába emeli a hatóanyag-szükségletet. A feltöltéshez szükséges műtrágya mennyiségére a telepítést megelőzően kötelező talajvizsgálatot hivatalosan végző laboratórium tesz javaslatot. Hazánkban az utóbbi 380
57. táblázat. A talaj tápanyagtartalmának osztályozása az NDK-ban gyümölcsösök számára (Egnér-Riehlll módszere szerinti mg/ lao g talajértékek) (Fiedier, 1965)
K,O Tápanyagtarta!om
Réteg cm
P,O,
könnyű
közepes
nehéz
talajok
Alacsony Közepes Magas
l:
O-20 20-40 O-20 20-40 O-20 20-40
<14 <7 15-24 8-15 25< 16<
<9 <4 IQ-IS
5-8 16< 9<
<14 < 7 15-25 8-12 26< 13<
<19 < 9 20-30 10-15 31< 16<
években indult meg a telepítés előtti feltöltő trágyázás, ezért eredményeiről még általánosítható, megbízható adatok nincsenek. A feltöltő trágyázás lényegében olyan termékenységet biztosít az ültetvény számára, mely az alapelgondolás szerint mindvégig fennmarad a gyümölcsösben, mert a későb biek során az évenként felhasznált tápanyagmennyiséget rendszeresen pótoljuk. Amennyiben a bejuttatásra kerülő K műtrágya mennyisége meghaladja a 25 q/ha mennyiséget, a Cl káros hatásának elkerülése végett célszerű két részben adni. A N feltöltő jellegű alkalmazása nem indokolt, miután vízben könnyen oldódik, így közvetlenül a felhasználás előtt a talaj ba juttatva felvehetik a növények. A talajfertőtlenítés elsődleges célja az újratelepített gyümö1csösökben az "újratelepítési betegség" fellépésének a megelőzése. A betegséget specifikus mikroorganizmusok, gyökérlakó gombák, fonálférgek károsításának tulajdonítják. Leggyakoribb akkor, ha alma, cseresznye, valamint őszibarack után ugyanaz a faj kerül. Már kisebb veszéllyel jár az alma utáni körtetelepítés. A betegség a telepítés utáni években a fák gyenge növekedésében és ehhez kapcsolódóan termőképességük lemaradásában nyilvánul meg. A betegség megelőzésére jelenleg ditiokarbonát- és rokonvegyülettartalmú, valamint diklórpropén-diklórpropán-tartalmú szereket használhatunk. A szerek hatékonyságának rendszerint a gázosodásukhoz kedvező hőmérséklet a feltétele. Használatukat követően fontos a várakozási idő betartása, mert ennek elteltével kerülhet csak sor a gyümölcsfák ültetésére. Mindezek a forgatott talaj elmunkálását gyorsan követő fertőtlenítést indokolják. A szer dózisától függően a mikroorganizmusok, gombák, fonálférgek elpusztításán kívül hatása a rovarokra és gyomokra is kiterjedhet. Hazai tapasztalatok szerint a fertőtlenítésnek jó hatása a nem újratelepített ültetvényekben is szembetűnően megmutatkozik. Ültetögödör. Üzemben pótlásoknál és a házikertekben általában gödörásással készítjük elő a fák helyét. Ennek a forgatással szemben hátránya, hogya talaj-előké szítés csak kis területre terjed ki. A gödröket ültetés előtt mintegy 3 -4 héttel ássuk ki, hogya talaj az ültetésig megülepedjék. A gödör nagysága a talaj szerkezetétől és a termőréteg vastagságától függően változik. Homokos talajokon, ahol a gyökér mélyebbre hatol, a gödör 60-70 cm mély és 120-150 cm szélességű, kötöttebb talajokon a mélység 50-60 cm-re csökkenhet. Minél szélesebb a gödör, annál jobb. A gödrök készítésekor a feltalaj sötét, szerves anyagban gazdagabb rétegét elkülönítve a világosabb, alsóbb rétegétől, a gödör egyik-egyik oldalára dobjuk ki. Általában 3-4 napi - túl nedves talaj nál hosszabb ideig tartó - átszellőzés után, de még a
381
122. kép. Ültetőgödör készítése géppel
kidobott föld túlzott kiszáradása előtt, a gödröt teljesen betemetjük. Betemetéskor a legjobb földet a várható gyökérfejlődés zónájába tegyük. Ha az altalaj rossz minőségű, akkor azt a felszínen szétszórjuk, helyette a talaj feszíni rétegével töltjük meg a gödröt. Betemetéskor tanácsos a gödör oldalát bedöntögetni, így növelhetjük nagyságát. Abban az esetben, ha a talaj-előkészítés során a
90. ábra. Gyümölcsös
382
kitűzése
talaj lakó gyökérkártevők ellen az egész területre kiterjedően nem védekeztünk és a területen a növények a cserebogárpajor nagyfokú kártételének vannak kitéve, Basudint keverünk el a talajban 30-40 gfm 2 mennyiségben. A gyümölcsfák helyének kitűzése. Az előzetesen elkészített terv alapján kimérjük a táblákat, utakat és a szükséges berendezések, épületek helyét. A forgatás után pedig a telepítési rendszernek megfelelően a táblán belül kitűzzük minden egyes fa helyét és 40-50 cm hqsszú karó leverésével jelöljük meg. Ha a területet gödörásással készítjük elő, a kitűzést előtte kell elvégezni. Ültetéskor, illetve gödörásáskor a fák helyét jelző karót el kell távolítani, ezért két segédkaró és az ültetőléc segítségével állapítjuk meg helyét. A pontos helymeghatározás érdekében az ültetőléc középső bevágása mindig azonos irányban legyen. A telepítési anyag beszerzése,
minősége
és gondozása
A telepítéshez szükséges oltványokat, cserjéket faiskolából szerezzük be. A faiskolák a szállítást a megrendelés beérkezésének sorrendjében teljesítik. Ezért akkor jár el helyesen a gazdaság, ha telepítési tervét időben készíti el, és még a nyár folyamán, de legkésőbb kora ősszel megrendeli a szükséges gyümölcsfákat, mert csak így remélheti, hogy az igényelt fajtákat kellő mennyiségben és időben leszállítják. A megrendelésnek tartalmaznia kell az oltvány fajtáját, törzsmagasságát és alanyát, ezenkívül közöljük a szállítás kívánt időpontját is. A telepítési anyag minőségét szabvány írja elő, m~lynek ismeretében állapíthatjuk meg, hogya telepítési anyagnak milyen minőségi, egészségügyi követelményeknek kell megfelelnie. Általános követelmény, hogy a növénynek kellő számú, 4-5 db és legalább 20-25 cm hosszú, sérüléstől mentes gyökere legyen. Előnyös az eredés szempontjából a minél több, vékony gyökérzet. Szamócából csak a világossárga (nem fekete) gyökérzetű, az azévben, illetve frigó palántánál az előző évben képződött palánták használhatók fel telepítésre. A törzsnek egyenesnek, simának, kártevőtől, jégveréstől és fagyoktól származó foltoktól mentesnek kell lennie. A törzserősítő és a csap eltávolításából származó sebek legalább fél terjedelemben beforrottak legyenek. A törzserősség olyan legyen, hogy bármely törzsmagasságban előállított oltvány és magról nevelt facsemete az ültetés után karó nélkül megálljon. A korona a fajta jellegének megfelelő legyen, sérülésektől, kártevőktől mentes, egészséges, beérett, erőteljes növekedésű vesszőkből álljon. A vesszők kifejlett, ép, egészséges rügyekkel rendelkezzenek. A vezérvessző egyenesen a törzs folytatásaképpen, a többi - legalább három - koronavessző pedig arányosan elosztva helyezkedjék el a vezérvessző körül a törzsön. Az oltványok, facsemeték kora az oltás (szemzés) kihajtásának évé től számítva általában 1-2 év lehet. A magról nevelt dió és gesztenye 5 éves korig is forgalomba hozható. Az őszibarack viszont csak egyéves lehet. Üzemi telepítésekhez az oltványokat rendszerint a telepítőüzem szállítja el, miután azok minőségét ellenőrizte. Külön figyelmet kell fordítani a telepítési anyag növényegészségügyi vizsgálatára, főként a pajzstetűmentességre. Szállítás közben az oltványokat a kiszáradástól, sérüléstől óvni kell. Sok gondot okozhat az alakító metszés idején, ha a rügyek szállítás közben lehorzsolódtak. A vasúton szállított telepítési anyag vizsgálatának ki kell terjednie arra is, hogya szállítás ideje alatt nem károsodtak-e kiszáradástól vagy fagy tól olyan mértékben, hogya megeredésük már kockázattal jár. A nagyfokú kiszáradást a vesszők, illetve a gyökérzet ráncosodása szemmelláthatóan is jelzi. Ilyenkor olyan körülmények közé kell helyezni a növényeket, ahol vízhiányukat rövid időn belül pótolhatják. Ezt vízbe ál!ítással vagy valamilyen nedvességtartó anyaggal (pl. szalma) történő beburkolással érhetjük el. 383
123. kép. A szabvány
előírásának megfelelő
gyökérzetű
oltvány
124. kép. A szabvány előírásának nem megfelelő gyökérzetű oltvány
A fagyottan érkezett oJtványokat fagymentes helyen tároljuk mindaddig, amíg a gyökerek ki nem engednek. Az említett óvintézkedéseket követően a kiszáradásból és fagyból eredő károk megállapítását a fa legérzékenyebb részének, a gyökérzetének a vizsgálatával végezhetjük el. A károsodás mértékét a kambium alapján állapíthatjuk meg a legbiztosabban. Ez ugyanis a héj és a fás rész között az az élő szövet, amelynek egészségi állapota mind az eredésnek, mind pedig a továbbfejlődésnek feltétele. A fagy szemmel láthatóan is megmutatkozik a gyökérzeten egy idő után, barna foJtok formájában. A károsodott oltványokat nagyon alaposan és körüJtekintően meg kell vizsgálni, és dönteni telepítésükről. A gyökérzet a hideggel szemben a növény más részénél sokkal érzékenyebb. -3 - -5 oC hőmérsékleten fagykárt szenvedhet. Ezért fagyos időben vagy olyankor, amikor várható a fagy beköszöntése, kockázatos a szaporítóanyag szállítása. A növények eredése annál biztosabb, minél kevesebb ideig van gyökérzetük a szabad levegő szárítóhatásának kitéve. Akár az üzem szállítja a faiskolából a szaporítóanyagot, akár vasúton érkezik, általános elv az, hogy azok minél rövidebb idő alatt földbe kerüljenek. A szaporítóanyagot üJtetésig földben tároljuk, ezt nevezzük verme/ésnek. Ennek többféle módja van. Minden esetben törekedjünk arra, hogy a gyökérzet körül hézagmentesen, minél nagyobb felületen érintkezzék a talajjal, hogy így a kiszáradástól megóvjuk. Ha a növényeket rövidesen eltelepítjük, akkor egy előre elkészített árokba, 384
kissé döntve helyezzük a növényeket, majd a gyökérzetet földdel befedjük és a betakarásra használt föld helyén képződött újabb árokba helyezzük a következő sort mindaddig, amíg valamennyi a földbe kerül. Ilyenkor elegendő, ha a gyökérzet felett mintegy 10 cm-es-földréteg helyezkedik el. Abban az esetben azonban, ha a telepítésre csak tavasszal kerül sor, a növényeket nemcsak a kiszáradástól, hanem a téli elfagyástól is óvni kell. Ezért legcélszerűbb az oltványokat eredeti helyzetüknek megfelelően "állítva" vermelni, ezáltal a hónyomás kártételét kiküszöböljük. Ezenkívül a gyökérzetet az ott mindenképpen előforduló levegősségből származó nagyobb fokú lehűlés ellensúlyozására az előbbinél vastagabb, mintegy 20-30 cm-es földréteggel takarjuk. Vermelés közben is ügyelnünk kell arra, hogyagyökérzetnél minél kevesebb üreg maradjon, melyet a föld időnkénti taposásával érhetünk el, ügyelve arra, hogya gyökérzet ne sérüljön. Ezt szolgálja a vermelés utáni beöntözés, a földnek a gyökerekhez iszapolása is.
A gyümölcsfák ültetése Az ültetés ideje
A gyümölcsfákat lombhullástól rügyfakadásig ültetjük. Minél korábban ültetünk, a megered és és fejlődés feltételei annál kedvezőbbek. Az őszi ültetés biológiai és munkaráfordítás szempontjából egyaránt előnyösebb.Az ősszel ültetettfák gyökérzete a tél folyamán jól beiszapolódik, a talaj megülepszik, ezért vfztárolása is kedvezőbb. A korán e1ültetett fákon a csapadék és a kellően meleg időjárás hatására még ősz folyamán megindulhat a gyökérképződés. A jól regenerálódott gyökérzet erőteljesebb lombfe1ület kialakítására képes. Minél később ültetünk, ez az előny annál inkább csökken, ezért törekedjünk a kora őszi ültetésre. A tavaszi ültetés hátrányai az őszi ültetésnél elmondottakból következnek. Ezeken k.ívül a tavaszi ültetés ideje a csapadékos időjárás és a gyors rügyfakadás következtében erősen leszűkü1bet. A gyökérzet regenerálódása nélkül kihajtott fák az átültetést jobban megsínylik, több a kipusztulás. A tavasszal ültetett gyümölcsfák rendszerint többszöri öntözést igényelnek a jó eredéshez és fejlődéshez. A tavaszi ültetés a hideg, nedves, levegőtlen, kötött talajokon indokolt. Itt ugyanis a gyökérzet regenerálódásának feltételei kedvezőt1enek, ugyanakkor a sebzésen keresztül könnyen fertőződhet, a fa gyakran el is halhat. Megfontolandó azonban, hogy azok a területek, ahol az ültetés csak ilyen meggondolások alapján lehet eredményes, alkalmasak-e nagyüzemi telepítésekre. Ha az előnövényekkel és az előzetes talajmunkákkal nem tudtuk a talajt az ültetvény számára megfelelően előkészíteni, nem valószínű, bogy üzemeltetés során - amikor az ültetvény már a talaj további javításának korlátot szab - lényeges javítást végezhetünk benne. Fagyos talajba vagy fagypont alatti hőmérsékleten a gyökerek fagyérzékenysége miatt ültetni nem szabad! Előkészítés az
ültetéshez
A vermelőben elhelyezett gyümölcsfákat ültetésre elő kell készíteni. A vermelőből kiszedve először a gyökereket visszavágjuk. A gyökerek visszametszésének célja a sérült részek gyorsabb behegedésének elősegítése. Ezáltal a seben keresztüli fertőzések lehetőségét is csökkentjük. A visszametszésre éles kést vagy ollót használunk, egyben törekedjünk arra is, hogy minél kisebb sebet ejtsünk. Minél több és hosszabb gyökérzettel ültetjük ki a fákat, megeredésük és későbbi fejlődésük annál jobb. Ezért a gyökérvisszavágás során csupán a sérült gyökereket metsszük le az ép részig, az ép és egészséges gyökereken pedig csak a roncsolt sebzést váltjuk fel sima metszlappal. 25 Kertészet
385
Őszi és tavaszi ültetés esetén egyaránt kedvező hatás ú a gyökerek pépezése. A nedves földbevonat óvja a gyökérzetet a kiszáradástól, azonkívül elősegíti az ültetett fa gyökérzetéhez a talajszemcsék tapadását. Ha lehetőség van rá, a pépet sok víz befogadására képes kötöttebb talajból készítsük. A péphez fertőtlenítő - pl. a gyökérgolyva ellen körténél higanytartalmú - vagy gyökérfejlődést serkentő hornlonos szereket keverhetünk. Az oltványok előkészítését - kiszedését, gyökérvisszametszést, pépezést és az ültetés ütemét - úgy hangoljuk össze, hogy az ültetés folyamatossága zavartalan legyen. Ugyanakkor mindvégig gondosan óvjuk a fákat a kiszáradástól is.
Ültetés
A gyümölcstermő növényeket ültetéskor az eredeti helyzetükkel' azonos mélységben helyezzük el. Az előkészített talajban már csak akkora gödröt készítünk - a gyökérzet nagyságától függően kb. 30-40 X 30-40 cm -, melyben a gyökerek természetes elhelyezkedése lehetséges. A mély ültetés főként a kötött talajon gyökérműködési zavarokat, pl. késői kihajtást, kezdeti gyenge fejlődést, esetleg pusztulást is okozhat. Azonkívül a nemes rész is legyökerezhet, s az ott képződött gyökerek átvehetik az alany szerepét és a fa elveszti az alanytól kapott tulajdonságait. Különösen a törpealanyra oltott fák hajlamosak legyökerezésre. Homoktalajon azonban 5-10 cm-rel mélyebb ültetés kedvező lehet. Hátrányos az indokolatlanul magas ültetés. A könnyen kiszáradó felső talajrétegben elhelyezkedő gyökérzet a regenerálódásig jobban szenved a szárazságtól. Ültetéskor az ültetőléc mellett a gödörbe állított oltvány gyökereit laza, porhanyó földdel takarjuk, miközben az oltvány rázogatásával elősegítjük a talajszemcséknek a hézagmentes gyökérhez jutását. A talaj természetes fizikai állapotának helyreállítását taposással elősegítjük. Ezt a gyökerek sérülésének elkerülése végett, óvatosan akkor végezzük, amikor a teljes gyökérzetet már föld borítja. A talaj tömörítése tél folyamán a talaj áthűlését, nyáron pedig a kiszáradását csökkenti. Az elültetett fákat a nyúl, az őz, a szarvas kártételétől óvni kell. Erre a célra általában drótkerítést használnak, mely minden vad ellen teljes védelmet nyújt. A földközelben elhelyezkedő koronájú bokor, sövény alakú fák védelmének jelenleg ez az egyetlen lehetséges megoldása. A kerítést a telepítést megelőzően kell elkészíteni. Olyan gyümölcsfajoknál, amelyeket csak fiatal korban károsítanak a nyulak, és törzsmagassága miatt a korona fiatal részeit nem tudják elérni, átmenetileg a törzs védelme is elegendő. Ilyenek pl. a középmagas törzsű cseresznye-, meggy-, kajsziültetsegedkaro' vények. Ilyen esetben a szükséges védelem teljes időszakára a drótháló alkalmas. Ezek a veszélyes korban a törzsön maradnak, és évenként, a tél beállta előtt, megfelelő helyreállításukról 91. ábra. Gyümölcsfa ültetése gondoskodni kell. Pótlá-
386
soknál, házikerti gyümölcsösökben ezenkívül papír, nád vagy bármely tartósan vízálló anyag is felhasználható, amely az egerek befészkelését nem teszi lehetővé. Ez utóbbiakat azonban tavasszal eltávolitva, ősszel évről évre el kell készíteni. Őszi ültetés esetén a fák törzsének bekötése után a növények tövéhez mintegy 30-40 cm magas földréteget húzunk, "felkupacoljuk", hogyameglazított, levegős talajban a gyökereket az elfagyástól megóvjuk. Ha korán ültetünk, felkupacolással a talaj melegét is jobban megőrizzük, ezáltal elősegitjük a fa gyökerezését. Télen a gyümölcsösben a kerítést, a nyúlrágás elleni védőkötéseket többször, de havazások és hófúvások után feltétlen vizsgáljuk át és ha szükséges, javítsuk, igazítsuk meg. Az átültetett legyengült növények megeredését öntözéssel nagymértékben elősegít hetjük. Az őszi ültetés után öntözésre nincs szükség, mert a gyökérzet beiszapolása a csapadékból biztosított. Tavaszi ültetés esetén azonban - ha csapadékban szegény, száraz időszak követi - célszerű rövid időn belül 30-40 mm vízadaggal beiszapoló öntözést végezni. Az öntözést később mind az ősszel, mind a tavasszal ültetett gyümölcsfáknál szükség szerint 2-5 alkalommal megismételjük. Olyan helyen, ahol öntözőberendezés nincs, tömlővel felszerelt tartálykocsikkal öntöznek. Az ültetéssel együtt adott szervestrágyázással elősegíthetjük a kiszedéssel visszavetett növény regenerálódását és növekedését. A mélyebb rétegbe - a várható gyökérzónába - egyenletesen elkevert komposztföldet, illetve földdé érett istállótrágyát a növények igen jól hasznosítják. Az üzemi gyakorlatban rendszerint a fö)ddelletakart gyökérzet fölé több cm vastagon érett istállótrágyát helyeznek el. Ez részben védelmet nyújt a felszíni kiszáradás ellen, másrészről a csapadékkal gyökérzónába mosódó tápanyagok elősegítik a növényekjó fejlődését. Az egyedi trágyázás különösen előnyös a pótlásoknál, mert ezáltal a későbbi ültetésből származó eredeti ültetvénnyel szembeni hátrányukat előbb behozzák. Az ültetéssel egy időben feltétlen el kell távolítani a fáról a fajtát, alanyt jelző jeltáblákat, mert azok a gyümölcsfák vastagodása idején fejlődési zavarokat, "bevágásokat" okozhatnak. A gyümölcsös nyilvántartása
A telepítés befejezése után a gyümöJcsösről térképet és fajtanyilvántartó könyvet (törzskönyvet) készítünk. A törzskönyvbe feljegyezzük a fajtákat és a rájuk vonatkozó adatokat (alany, telepítés ideje stb.).
25"
387
A gyümölcsfák gondozása
A gyümölcsfák gondozásán azokat a munkákat értjük, amelyeket közvetlenül a fákon egyedenként végzünk el. Ide soroljuk a koronanevelési és -ápolási, valamint törzsápolási munkákat. E munkák célja és jelentősége a gyümölcsfák kora és állapota szerint különböző. A gyümölcsfák életszakaszai
A gyümölcsfák életében is az élőlényekre jellemző három életszakaszt különböztethetünk meg. Ezek mind élettani megnyilvánulásaik, mind a termesztési beavatkozások tekintetében eltérnek egymástól. Az egyes szakaszok időtartama a gyümölcsfajok és -faj ták, valamint a gyümölcsfák alanyaitól függően különbözők. Az egyes életszakaszok sajátosságai a termesztésre kiható két legfontosabb tulajdonságban, a növekedésben és a terméshozásban nyilvánulnak meg. E két megnyilvánulás befolyásolja ugyanis elsődlegesen a fákkal kapcsolatos beavatkozásokat és mértéküket. Főként vonatkozik ez a termőegyensúly fenntartásához szükséges beavatkozásokra, mindazokra, amelyekkel a hajtásnövekedést és a termőképességet módunkban áll befolyásol ni. Ráfordításos
időszak
A telepítéstől a termőrefordulásig tart. Erre a szakaszra az erőteljesebb vegetatív növekedés a jellemző. Kezdetén a fa virágrügyeket, termést nem fejleszt. Később kevés, majd fokozódó mennyiségű termés- és hajtásnövekedés csökkenése jelzi a következő szakaszba való átmenetet. Ebben az időszakban a fa vázágrendszerének kinevelése, a korona kialakítása a legjellegzetesebb feladat. A fontosabb gyümölcsfajok üzemi élettartamát és a várható termésátlagok alakulását az 58. táblázat szemlélteti.
A
termőszakasz
Akkor fordul termőre az ültetvény, amikor az évi termelési érték a költségeket fedezi. Az előző szakaszhoz képest gyengébb hajtásnövekedés, tömeges termőrügyképződés és termésképzés jellemzi. Ebben a szakaszban a legfontosabb teendő a termésmennyiség és a vegetatív részek növekedésének megfelelő aránya, azaz a fiziológiai egyensúly fenntartása.
388
•
58. táblázat. A fOlltosabb gyümölcsfajak üzemi élettartama és várható terl/7éshazamuk
Termőidőszak
Tennörefordulás
Gyümölcsfaj
éve
év
I
Termésátlag, q/ha beruházási országos támogatáshoz 1971-1975 indokolt 'üzemi
I
Alma: M. IV. alanyan termőkaros
5
M. IV. alanyan sövény M. IX. alanyan karcsú arsó Körte: vadalanyan birsalanyan Cseresznye Meggy Szilva Kajszi Öszibarack Mandula Dió Ribiszke: piros fekete Köszméte Málna Szamóca
200-250
20 )
4-5
20
145
I
l
4 8 6 8 6-7 7 5-6 5 6
12 34 17-20 25 25 25 13 13-17 20
4 4 4 3 2
10 10 10 8 3-4
300-350 -
f
129 43 26 92 35 64 2 2 45 7 40 14 30
300-400 120-150 150-200 30- 40 30- 40 70-120 40- 60 70-120 15- 20 4035502550-
60 50 80 30 70
A termés- és hajtásnövekedés csökkenésének szakasza
Az elöregedés időszakára jellemző, hogyahajtásnövekedés egészen legyengül. Az asszimilálófelület hiányában - bár rendszerint sok virágrügy képződik - kevés a termés, minősége gyengébb. A jó erőben levő fák ilyenkor a hajtásnövekedés elő segítésével, erőteljes metszéssel, kémiai beavatkozással még huzamosabb ideig gazdaságosan termőben tarthatók. Célszerű lehet azonban erkölcsi elavultságuk miatt a gyümölcsös leváltása. A gyümölcsfák kezelése A gyümölcsös
első
termőrefordulásig
évi kezelése
A gyümölcsös telepítése után addig is, amig ternlőre nem fordul, gondos kezelésben keH részesíteni, mert ennek elmulasztása a későbbi termőkorra is súlyosa n kihatbat. Tavasszal a rügyfakadás megindulása előtt évről évre végezzük az alakító metszést. A gyökérzetüktől nagyobb részben megfosztott fák érzékenyek a szárazságra, ezért jó vízellátásukról, ezenkívül tápanyageHátásukról gondoskodni kell. Természetesen fontos a talajmunkák, de főként a növényvédelmi munkák elvégzése is. Különösen nagy gondot kell fordítani a legtöbb gyümölcsfajt károsító levéltetvek elleni védekezésre.
389
125. kép. A vízszintes
vesszőkönfokozottall képződnek
virágrügyek
A gyümölcsfák alakításának módjai
A gyümölcstermő növényeken több olyan eljárást alkalmazhatunk, amelyekkel közvetlenül befolyásoljuk növekedésüket és termőképességüket. Ezek közül üzemi termesztésben jelenleg kettő jelentős, a metszés és a hajtások, vesszők helyzetének megváltoztatása. Mindegyikkel a hajtásnövekedést szabályozzuk, de a hajtásnövekedéssel összefügg a termőrügyek kialakítása is. A hajtások, vesszők helyzetének szabályozása. Ezzel általában a termőrefordulást kívánjuk meggyorsítani. Célja a hajtásnövekedés mérséklése, az erős hajtások ugyanis termőrészt nem hoznak, a rövidek viszont hajlamosak termőrészek képzésére. A hajtás növekedését a függőlegeshez viszonyított helyzete befolyásolja. A függő leges vessző felső r ügyei ből erős hajtások törnek elő, az alatta levő rügyekből rövid hajtás általában alig vagy egyáltalán nem fejlődik. Minél inkább közelítjük a vesszőt a vízszinteshez, annál gyengébb, egyszersmind több hajtásra számíthatunk. A rügyek, valamint vesszők helyzetének a és hajtásnövekedés erősségének összefüggését a 92. ábrán láthatjuk. Mindezek termesztési jelentősége abban van, hogyatermőrészek kialakulására előnyös gyenge növekedést, valamint a felkopaszodás elkerülése érdekében a vessző alján elhelyezkedő rügyek kihajtását a vesszők vízszinteshez közelítő lekötözésével elősegíthetjük. . Az üzemekben egyre kiterjedtebben alkalmazott intenzív koronaformák - termő karos orsó, különböző sövények - kialakításának alapja a vázágak helyzetének szabályozása lekötözéssel. Ezenkívül a vesszők hajlásszögének szabályozását főként a gyümölcsfák gyorsított termőrefordulásánál alkalmazzuk, amikor a vázágakon a vesszőket tavasszal vagy a növekedésben már leállt hajtásokat a nyár végén, az elő zőekben többször említett helyzetben rögzítjük, lekötözzük vagy ritkábban "Ieíveljük" . 390
I
I
I \
I I I
\
\
\
= 2 éves rész
II
I
O
/
/ \ I '-I\
1
/
/
/
\. \
éves resz
/
termó'rész
/
/
./
//
/,/ '-
J
J
I
I I
/
J
l
/ / / ./
/ //1 ~~~~~~~:==?
'-
92. ábra. A
vessző
./ le/ve/és
elágazási szöge és a kihajtás összefüggésének sematikus ábrázolása l. hosszanti növekedés, 1- 2. vegetatív zóna, 3. generatív 26na
Kísérletek folynak a növekedésnek kémiai szerekkel, ún. retardáns anyagokkal való szabályozásával. A növekedési életszakaszban e szerek közül legelterjedtebb B-9 (Alar) N-dimetilamino-borostyánkősav-amidot tartalmaz, mely gyenge hajtásnövekedést és virágrügyképződést, azaz a gyorsabb termőrefordulást idézi elő. Ilyenkor a fa termőállapotban tartásához rendszeres, évenkénti kezelés szükséges. A kezelés kihagyását ugyanis fokozottabb vegetatív jellegű növekedés követi. A gyümölcsfák metszése
A metszés a legsajátosabb, kihatásaiban legbonyolultabb gyümölcstermesztési beavatkozás. Hatása a lekötözéssel ellentétes, a metszésnek erőteljesebb hajtásnövekedés lesz a következménye. Hatása helyi, mert csak a metszlap alatti rész néhány rügyére terjed ki. A hajtás erősségét a visszametszés mértéke nagymértékben befolyásolja. A vissza~ metszés mértékét a megmaradt rész arányával fejezzük ki. Így beszélünk hosszú metszésről, amikor mintegy kétharmada, közepes metszésről, amikor fele és rövid metszésről, amikor mintegy egyharmada marad meg visszametszés után. Minél rövidebbre metszünk, a megmaradó rügyekből annál erőteljesebb hajtások fejlődnek. A metszés mértékét és a kihajtás összefüggését, sematikusan a 93. ábrán szemléltetjük. A metszéssel a hajtások helyének, erősségének szabályozásán kívül irá391
I
nyát is meghatározhatjllkazáltal,hogyakívánt / 2 / / '/ /' "" irányban álló rügyre 3 / / metszünk. / / l / /' Fiatal korban, a korol I / /' nakialakítás idején cél I leheta vázágakkialaldtásához szükséges erőteljes ,,' /' 2/3 - ra metszell haj tások elérése metszés/ /' / sel. Azzal azonban szá/ " /' /' /' /' mol ni ke1l, hogy az erős / / / " /' /' metszés késlelteti a terI / " " mőrefordulást. Általá/ / / /' I / " / ban úgy metszünk, hogy I __ _ a megfelelő helyzetű és ,., erősségű hajtások fejlő/' /' felere melszetl désén kívül lehetővé / /' " "" /' tegye a termőrész kiala/' "" kítását is anélkül, hogy / / I // /' /' fel kopaszodás jönne létII / / ",,/' I re. A 93. ábrán a küIönI/ / / / /' ,/ böző mértékű metszé/ - - -- -I sek termőrészképződésre /~~/' 1/3-ramelszeff gyakorolthatásátkörök" kel fejezzük ki. j / , / ' A metszés célja, terI / /' /' = 2 eves resz mesztési kihatása, a fák /' __ - - leves re'sz életkora és fiziológiai ál/ / /',/ lapota szerint változik. I O fermó' resz _/__ " _ __ Az ültetés utáni időszakban metszéssel a gyü_ mölcsfa koronáját a mű velésmódnak megfelelő 93. ábra. A metszés mértéke és a kihajtás összefüggésének sél1lcíja formára alaldtjuk. Ezt 1. hosszanti növekedés, l -2. vegetatív zóna, 3. generatív zóna alakító metszésnek nevezzük. Termőkorban a fák megfelelő koronaszerkezetét pedigfenntartó metszéssel, koronaritkítással tartjuk meg. Egyes fajoknál, pl. az őszibaracknál a termés mennyiségét évről évre rendszeres metszéssel szabályozzuk. Ez a termőre metszés. A legtöbb gyü mölcsfaj nál termőkorban a rendszeres ritkító vagy fenntartó metszésen kívül esetenként erőteljesebb, idősebb részekre is kiterjedő metszés válhat szükségessé. Ezt részleges ifjításnak, termőrész ifjításnak nevezzük. I
l /
/'; metszetlen
/
~/
-= /' /'
/'/'
/ /' "" /'
~__
A metszés ideje
A vegetációs idő alatti nyári metszésnél keletkező sebek könnyen beforrnak, ezért a metszés ebben az időben káros hatással nem jár. Ilyenkor végzik őszibarackfákon - ha erre lehetőség van - a zöldmetszést. Kézi munkaerő hiánya miatt erre a metszésre alig van mód. Üzemekben munkaszervezési okok miatt kizárólag a fák nyugalmi állapotában van lehetőség a metszés elvégzésére. Ennek előnye az is, hogy a lombtalan fák koronája könnyebben áttekinthető, ezenkívül a lombozat és a gyümölcs nem károsodhat. 392
A metszés technikája
A metszések során a hajtásokat, a vesszőket közvetlenül a szemek, rügyek felett vágjuk le. A rügy felett hagyott, tápanyagforgalomból kimaradt csonk elszárad, és különböző fertőzéseknek nyit kaput. Gallyakat, ágakat minden esetben - kivéve az ifjítást - elágazásokra vagy áglapra metsszük vissza. Áglapnak nevezzük az elágazások tövében található gyűrűszerűen megvastagodott részt. A metszéshez üzemeink zömében mindmáig kézi szerszámokat, ollót és fűrészt használnak. Egyre inkább terjed azonban a gépi metszés. A munka könnyítését szolgálja a géppel működtetett pneumatikus metszőolló. Ezek kisebb erőkifejtéssel és fizikai igénybevétellel működnek, mint a kéziollók. Kipróbálás alatt vannak olyan "síkfalmetsző" géptípusok, amelyeknél a fűrészkorongok sora a beállítás szögének megfelelően végzi a fák falszerű metszését. Ezek a gépek arra is alkalmasak, hogy a vízszintes szögbe állított fűrészeivel bizonyos magasságban a gyümölcsfák tetejezését is elvégezzék. Minőségét és alkalmazhatóságát a későbbi tapasztalatok döntik el. A fontosabb koronaformák és kialakításuk a gyümölcstermesztésben A természetes korona legtöbb esetben nem felel meg a termelés követelményeinek. Ezért a fa fiatal korában - növekedési életszakaszában - a tulajdonságainak és a termelés céljának egyaránt megfelelő koronaformát alakítunk ki. A termesztés körülményeinek megváltozása - főleg a technika fejlődése - folytán a korona iránt is mások a követelmények. Gazdasági szempontból fő követelmény a megfelelő minőségű és mennyiségű gyümölcs termesztési feltételeinek biztosítása. Ezt a célt olyan koronaszerkezettel érhetjük el, mely az egyes fajok, faj ták igényétől függően kellően megvilágított, légjárható. Az ilyen koronában a gyümölcs külleme és beltartalma kedvezően alakul. Árnyékolt körülmények között az asszimiláció gátolt, értéktelenebb gyümölcs terem, termőrészek nem fejlődnek, "felkopaszodás" következik be. A sűrű, beárnyékolt korona belsejének idősebb részein bekövetkező felkopaszodás a tenyészterület kedvezőtlen kihasználásához vezet. Emiatt csökken a területegységre jutó termőfelület nagysága, azaz a gyümölcsös teljesítőképessége. Ugyanakkor a termés rovására sok tápanyag használódik fel a termesztési szempontból improduktív szállítópályák fenntartására. A kellően ritka korona növényvédelmi szempontból is fontos, mert a sűrű korona mikroklímája a kártevők és gombabetegségek életfeltételeire általában kedvezőbb, a védekezés viszont körülményesebb. Technológiai szempontból fő követelmény, hogya munkák minél egyszerűbben, kis ráfordítással legyenek elvégezhetők. Ma már a gyümölcsös talaj- és védekezési munkái kielégítő módon gépesítettek. A faápolási, metszési munkák azonban a jövőben is csak részben lesznek gépesíthetők. Ezek, valamint a szintén sok kézi munkával járó gyümölcsszedés hatékonyságát az alacsony, minden részében könnyen elérhető korona segíti elő. A gépi szedéskor pedig az arra alkalmasabb, magas törzsíí, gyümölcsminőséget rázáskor kímélő koronaforma megválasztása indokolt. A gyümöIcsfajok többségénél a koronát meghatározott formában alakítjuk metszésseI vagy a hajtások, vesszők elágazási szögének szabályozásával, azaz lekötözéssel. Hagyományos koronaformák
Természetes koronát (gömbkoronát) engedünk nevelni általában a gesztenyénél és a diónál, mert ez megfelel a termesztési célnak. Ezeknél az alakítás a nem megfelelő
393
helyen
nőtt sűrÍtőrészek
eltávolitásából áll, így biztosítjuk a vázágak egyenletes, ritka elhelyezkedését. A későbbi metszések is rendszerint erre és a beteg, elhalt részek eltávolítására szorítkoznak. Sudaras ágcsoportos korona. Üzemi ültetvényekben az erős növekedésű alanyokra oltott fáknál, a gyümö1csfajok többségénél a sudaras, ezen belül is a sudaras ágcsoportos korona a legelterjedtebb. A fa természetes növekedését alapul véve, a törzs folytatását képező "sudáron" vagy "fővezéren" csoportosan 3-5 elágazás helyezkedik el. A korona kialakítását a következőkben azzal a meggondolással ismertetjük részletesen, hogy ezzel más koronaformák alakító metszésénél is felhasználható biológiai, technikai összefüggésekre rámutassunk. A sudaras ágcsoportos korona és kialakítása. A koronának jellemzője, hogy a törzsön a faj, fajta tulajdonságai, az alany és termőhelyi viszonyok figyelembevételével bizonyos távolságra ágcsoportokban, ún. emeletekben helyezkednek el a vázágak. A felfelé törekvő koronát fejlesztő fajtáknál, kisebb, mintegy 50-70 cm, a szétterülő koronát nevelőknél pedig nagyobb, 80-100 cm a térköz az ágcsoportok között. Az alsó csoportban 4-5 az ágak száma, majd a következőknél az árnyékolás elkerülése végett egy-egyelágazással csökken a számuk. Ugyanakkor az ágcsoportközök is növekednek a korona belsejének jobb megvilágítása végett. A korona kinevelése rendszeres, az oldalvezérekre is kiterjedő metszéssel jár, ami a termőrefordulás késleltetését vonja maga után. A magas korona a szedési, ápolási munkákat megnehezíti. A korona kialakítása általában 5- 8évet vesz igénybe. 2-3 évig részesülnek alakító metszésben azok a csonthéjas fák, amelyek hajlamosak egyenletesen elhelyezkedő ágrendszer nevelésére (pl. cseresznye). Az elsőévi alakító metszés. Az alakító metszést az ültetés utáni első év tavaszán kezdjük meg. Az ültetésre előnevelt oltványon a törzs folytatását képező sudáron kívü13-5db, körben egyenletesen elhelyezkedő és megközeIítően egyforma fejlettségű oldalvessző szükséges. Ha ennél több vessző van az oltványon, az átlagos fejlő déstől eltérőeket - rendszerint közvetlenül a sudár alatti erős és a legalsó gyenge növekedésűeket - tőből eltávolítjuk. Az egyenletes fejlődést segíthetjük elő a meredeken fölfelé növő vesszők kitámasztásával, és a vízszintes felé haj lók felkötözésével, hogy a többi vessző helyzetének megfele0 lően a sudárral kb. 45 -os 126. kép. Sudaras ágcsoporlos korona szöget képezzenek. kellően
394
visszametszésének mértéke erősségüktől függ, de általában a sudármintegy felére, egyharmadára, az oldalvesszőket pedig olyan hosszúra vágjuk vissza, hogy a felső rügy a megmetszett sudár alsó negyedének magasságában legyen. A sudár mindig magasabb legyen, mint avisszametszett oldalelágazások, azokkal gyengén lejtő kúp alakot képezzen, így biztosítjuk kiemelkedő helyzetét. A rügyek a helyzetüknek megfelelő irányban hajtanak ki, ezért ügyeljünk arra is, hogy mindig abban az irányban legyenek, amerre a hajtást fejleszteni kívánjuk. A második évi alakító metszés. Az ültetés utáni első év nyarán a gyümölcsfa energiáját elsősorban az ültetés során eltávolított részei regenerálására fordítja, ezért csak kivételesen, tápanyaggal és vízzel igen jól ellátott talajon kerül sor a második év tavaszán a következő ágcsoport nevelésére. A fa metszésének célja ebben az évben a vázágak erősítése. A sudár- és vezérvesszőket az előző évi metszés eredményének figyelembevételével metsszük vissza. Ha az előző évben megmetszett vessző visszamaradt részének minden rügyéből erős hajtás fejlődött (rövid volt a metszés), az előző évihez viszonyítva hosszabbra kell metszeni. Ha hosszú volt az előző évi metszés, akkor gyenge a hajtásfejlődés, és most rövidebbre kell metszeni. Helyes metszés esetén a felső rügyekből erős ves&zőket nyerünk, melyek a vázágak kialakításához szükségesek; lefelé pedig mindinkább gyengébb vesszőket, anélkül, hogya metszésnél visszamaradt rész felkopaszodna. Ezeken a gyengébb vesszőkön alakulnak ki az első termőrészek akkor, amikor pár év múlva az erős növekedés (csúcsdominancia) következtében mindinkább a vázágak vége felé tolódik el. A harmadik évi alakító metszés. A második ágcsoport kialakítására akkor kerül sor, amikor a sudár olyan hosszú, hogy évi fejlődésének megfelelő visszametszés után visszamaradó része a két emelet közti távolságot adja. Ezt a fejlettségi fokot rendszerint a második év őszére éri el. A harmadik évi visszametszéskor tehát az első ágc&oport legfelső elágazásától 50-100 cm távolságra neveljük ki a második ágcsoportot. A távolság fölött 4-5 fejlett rügyet meghagyva vágjuk vissza a sudárvesszőt. A sudárvessző 4-5 felső rügyéből neveljük majd a második ágcsoportot. A kialakításra kerülő második és a meglevő első ágcsoport közti növekedés akkor lesz harmonikus, ha visszametszés után az oldalvezérek avisszametszett sudárvessző harmadáig érnek. A negyedik évi alakító metszés. A felső ágcsoport ugyanolyan, mint az alakító metszés megkezdésekor a faiskolai oltvány koronája volt; metszését is ugyanígy végezzük. Az alsó ágcsoport vezérvesszőit az elágazások növekedésének egyensúlya érdekében olyan hosszúra metsszük vissza, hogy magasságuk elérje a második emelet elágazásainak szintjét. Az idősebb részeken szükség szerint ritkítjuk a koronát sűrítő hajtásokat, vesszőket, gallyakat. Ha a fa az alakítást jól tűri, még egy emeletet képezhetünk ki. A sudaras korona kialakítása során - mind az ágcsoportosnál, mind pedig a szórt állásúnál - régebben a vázágak erősítése céljából a vezérágakon kívüli oldalelágazásokat is rendszerint rövidre metszették vissza. Ezzel egyúttal a termőrefor dulást is késleltették. Célszerűbb azonban ehelyett a vázágakon feljődött hosszú 01dalelágazásoknak a vízszinteshez közelítő lekötözése, mert ezzel elősegítjük azokon a termőrészek korábbi kialakulását, ezáltal a gyümölcsös gyorsabb termőrefor dulását. Az ágcsoportos koronát az évenként ágcsoport-elágazásra hajlamos cseresznyénél, meggynél, egyes szilvafajtáknál könnyen kialakíthatjuk. Ezeknél az alakító metszés gyakorlatilag a nem megfelelő magasságban nőtt ágcsoportok és az ágcsoportot sűrítő részek eltávolítására szorítkozik. Kombinált korona. A gyümölcs leszedését és a fával kapcsolatos - főként ápolási és növényvédelmi - munkák könnyebb elvégzését szolgálja· a magassági növekedésA
vesszők
vesszőt
395
ben korlátozott kombinált korona. A sudárnak vagy fővezérnek rendszerint a 3. ágcsoport felett, azaz 3-3,5 m magasságban való eltávolításával a legfelső ágcsoport katlan formát vesz fel. A kikatlanozott korona a sudaras és katlankoronát egyesíti, innen származik neve. Különösen előnyös a sudár eltávolítása a magasra törő fajtáknál, mert ezáltal elterebélyesedésüket segítjük elő és az alacsonyabb fáról a gyümölcsöt létra nélkül, földről és alacsony állványról lehet leszedni. Szórt állású korona. A szórt állású koroná n nincsenek ágcsoportok, hanem a vázágak egymástól távolabb, szórtan oiyan távolságban és irányban helyezkednek el a sudáron, ahogy a szükséges koronaszerkezet indokolja. Kialakításakor a metszés egyszerű, a sudár visszametszésére, a nem megfelelő helyzetű részek eltávolítására szorítkozik. A metszés termőrefordulást késleltető hatása kevésbé érvényesül, mint az ágcsoportos koronánál. Katlankorona. Lényegében egyszintes korona, mert a folytatást képző sudárrész eltávolítása folytán a 3-4 vázág egy szintben alakul ki. Nálunk a katlan alakú korona az őszibarack-termesztésben terjedt el. Az oltványok sudarát már a faiskolában vagy a telepítés utáni metszésnél a gyümölcsösben eltávolítják. Ez a faalak lehetövé teszi a talaj ról visszaverődő hő és fény jobb felhasználását, ami az őszibarackfa részére előnyös. Az őszibarackfa termőfeIülete lényegében a közalapos elágazásból nevelt 3-4 vázág, a termőrészek közvetlenül ezeken helyezkednek el. A vázágakat később oldalirányban elágaztatjuk, hogy a rendelkezésre álló teret a törzstől távolabb is egyenletesen kitöltse, de a középen nyitott koronaalak fennmaradjon. A vezérágakon elhelyezkedő, napsutésnek kitett termővessző-állományt úgy kell biztosítan i, hogya fa ne kopaszodjék fel, a hajtások jól beérjenek, és a termőré szek egyenletesen helyezkedjenek el rajta. Mindezt rendszeres alakító és termőre metszéssel érjük el. A korona alakítása. Az őszibarack alakító, ritkító és a termést szabályozó termőre metszésének szempontjai együttesen érvényesülnek. A megfelelő koronaszerkezetfenntartásán kívül a metszéssel szabályozzuk a gyümölcsök számát, de ugyanakkor befolyásoljuk a következő évben a termővesszők kialakulását, számukat, helyüket, erősségüket. Tavasszal, a virágzás előtt a vázágak csúcs127. kép. A katlallkorolla első évi alakító metszése vesszőit első évben mintegy 396
J28. kép. KatIalI alakú
terlIlő őszibarackfa a
lJIets::és IIttÍlI
egyharmadára metszik vissza, a koronába növő vesszőket pedig tőben távolítják el. A következő években a vázágak csúcsvesszőit olyan rövidre kell metszeni, hogya visszamaradó rügyekből minél több teljes termővessző fejlődjék. A letermett és a hiányos termővesszőket és azokat, amelyeken virágrügyek nincsenek, rövidre, 2-4 rügyre, a teljes termővesszőket pedig olyan hosszúra metsszük, hogy a visszamaradt virágrügyekből kiváló minőségű termés fejlődjék. Általános elv, hogy a hosszabbra metszett termővesszők és a 2-3 rügyes ugarvesszők váltsák egymást, mert a következő évi termővesszők az utóbbiakból alakulnak ki. Azoknál a fajtáknál, amelyek a vesszők alján is fejlesztenek virágrügyeket, a termővesszőt 4-6 rügyre visszametszve, elég erős hajtásokat hoznak ahhoz, hogy ugarvessző hagyása nélkül is elkerülhetjük a felkopaszodást. A sűrűn fejlődő hajtásokat, a vezérhajtás konkturenseit és azokat a termővesszőket, amelyeken gyümölcs nem fejlődött, a nyár elején kiritkítják (zöldválogatás). Újabban az olyan őszibarackfákat, amelyek erősen nőnek, enyhébben metszik és ritkítják. A gazdaságos termesztésre való törekvés már eddig is elvetette a klaszszikus őszibarackmetszési rendszert. A jövőben arra törekszenek, hogy ezt a sok munkaráfordítást igénylő beavatkozást a minimálisra csökkentsék anélkül, hogya gazdaságosság rovására menne. A klasszikus katlan koronán kívül a kötetlen, ún. "javított" katlan, illetve zárt felületű koronát is használják; a klasszikus váltó metszés helyett pedig a szabadabb metszést alkalmazzák, amelynél a termővessző hosszú, 8-14 termőrügyes, az "ugar" pedig 4-7 termőrügyes, rövid termővessző. Tölcsérkorona. Szerkezetében azonos a katlankoronával, de ennek a vázágai meredekebben, a vízszinteshez viszonyított 65-700-os szögben állnak. A gépi rázásra 397
telepített csonthéjas gyümölcsfajoknál használják. A lerázott gyümölcs ugyanis lehullás közben nem ütközik az ágakba - ami a legtöbb minőségi romlást okozza -, mert azok csak egy szintben helyezkednek el. A törzsmagasságnak a kézi szedésre előnyö sebb bokor vagy alacsony törzzsel szemben a gép "befogására" alkalmas 90-110 cm a megfelelőbb. Hazai gyümölcsöseinkben az ipari feldolgozásra létesülő ültetvényekben kerül sor alkalmazására a jövőben. Intenzív gYÜInö!csösök koronaformái
Az utóbbi évtizedekben az alma- és körtetermesztésben a régebbi "hagyományos" művelésmóddal szemben az intenzív termesztés került előtérbe. Ezt elsősorban az a felismerés és termesztési igény indokolja, hogya gyümölcsös erkölcsi elöregedése, a változó kereskedelmi és termesztési követelmények folytán meggyorsul, ezért célravezetőbb a rövid életkor, másrészt a kisebb fák egyedszámának növelése bizonyos határok között a termőfelület, azaz a termőképesség növekedését vonja maga után. A két gyümölcsfajnál rendelkezésre álló féltörpe és törpe alanyok a tenyészterületnagyság széles skálájának lehetőségét kínálja. A gyenge növekedésű fák biológiai és termesztési tulajdonságai miatt a tenyészterület-csökkentésén kívül a fák alakja is célszerűen módosul. Az intenzív termesztésben több, a hagyományostól eltérő koronaformát vezettek be. A régebben díszként használt "alakfák" formai elemeinek és biológiai megnyilváIlUlásainak termesztési értelmezésével többféle koronaformát használnak az üzemi termesztésben. A formák merev megtartása helyett a fokozott termőképesség és a gyümölcs minőség a cél a koronaalak nevelésénél és fenntartásánál. A többféle koronaforma lehetőséget ad arra, hogya növény tulajdonságait figyelembe véve, a legmegfelelőbbet válasszuk. Az intenzív gyümölcsösben a fák kisebb tenyészterület-igénye következtében több a területegységre jutó oltványszükséglet, esetleg támaszrendszer alkalmazása szükséges, ezek nagymértékben megnövelik a beruházási költséget. Az intenzív korona és telepítési rendszer egyik feltétele - de csak formai feltétele a termőképesség növelésének, mely csak akkor valósul meg, ha a szükséges ökológiai feltételek, és a megfelelő technológia is biztosítva van. Az intenzív gyümölcsösöket olyan helyre célszerű telepíteni, ahol a termőhelyi adottságok és a technológia a fajta számára optimális feltételeket biztosítanak, ahol a termésbiztonság és az intenzív módból eredő termőképesség megvalósulhat. Az intenzív korona jellemzője, hogy metszéssel és a hajtások, vesszők helyzetének megváltoztatásával igyekszünk a megfelelő koronaformát és termékenységet elérni. A vízszintest közelítő lekötözés kezdetben gyorsabb termőreforduláshozvezet. Termő korban azonban, amikor a fák termőegyensúlyban tartása a gyümölcsmennyiség, virágszám és hajtásnövekedés összehangolását teszik szükségessé, a vízszintes helyzetű részek megfelelő növekedésének fenntartása jelenti a nagyobb gondot, a több beavatkozást. Ezeknél a termőrefordulás utáni erősebb hajtásnövekedést a vázágak meredekebb szögállásávallehetne elérni. Ez viszont körülményes, alig megoldható. Ehelyett előbb kerül sor náluk a termőegyensúlyban tartás érdekében rendszeres "termőrész ifjító" metszésre. Ezenkívül a vízszintes helyzetű részek felső oldalának rügyei ből kitörő erős növekedésű, vízhajtásszerű hajtások is hátrányosak termesztési szempontból. Ez főként az erős növekedésű, későn termőre forduló fajtáknál - pl. Starkingnál - jellemző, amelyeknél a gyors termőrefordítás a leginkább indokolt, a fiatalkori növekedés fékezése révén. Mindezekből következik, hogya fa - fajta, alany - tulajdonságait és a termőhelyi adottságokat, technológiát szem előtt tartva kell megválasztani a legalkalmasabb koronaformát. . 398
Termőkaros mőkaros orsó
orsó. A terkoronavázágai a szórt állású koronához hasonlóan körkörösen, de vízszintesen vagy azt megközelítően helyezkednek el. Rendszerint gyenge növekedésű, főként M. IV. alanyra oltott alma- és birsalanyra oltott körtegyümölcsöseinkben került hazánkban széles körű alkalmazásra. Kialakításakor az eltelepített 1-2 éves koronás oltványon 3-5 oldalelágazássaI kezdjük az alakítást. A meredek szögállású, nehezen lehajtható konkurrens vezért és ikerhajtásokat tőbőllemetsszük,a megmaradókat pedig vízszintes helyzetbe lekötözzük. A sudárvesszőt olyan hosszúra metsszük vissza, hogy az elágazások folyamatosságát biztosítsuk anélkül, hogy sűrű lenne a korona vagy indokolatlanul nagy távolság maradna az oldalelágazások között. A visszametszés után 3 -4 erőteljes haj129. kép. Termőkaros orsó almafa tásra számíthatunk. A későbbi években a sudárvesszőt oldalelágazások nyerése végett évről évre visszametsszük. A felfelé törő erős hajtásokat, vesszőket tőből lemetsszük. A sudáron fejlődött új vesszőket pedig az elmondottaknak megfelelően lekötözzük. A vékony, gyenge vesszőj ű fajtáknál számolva a termés lehúzó hatásával, a kötözést csak a vízszintest megközelítő helyzetig végezzük. Ezeknél ugyanis vízszintesre kötözés esetén (pl. Jonathánnál) a termőrefordulás után az alsó vázágak ívszerűen a földig hajolnának. A vesszőket lekötözhetjük földbe vert karókhoz, de ez a tal aj művelést akadályozza. Jobb ennél, ha az első évben a törzshöz, később pedig a már megerősödött oldalelágazásokhoz kötözzük őket. Ez esetben viszont ügyelnünk kell arra, hogya kötöző anyag a bekötözött részek vastagodása következtében ne okozzon bevágást. A lekötözés ideje általában tavasszal van, erősen fejlődő fajtáknál (pl. Starking) célszerű még a nyár végén, a hajtásnövekedés megszűnése után elvégezni. Sövénygyümölcsösök. A sövény egy síkban kiterített gyümölcstermő növények sora. A fa koronavázágait a sorral megegyezően alakítjuk ki, szélessége mintegy 150-160 cm. Az egyed termőfelülete kisebb, mint az előző koronaformák esetében, de ezek kisebb termőfelületét a terület állománysűrűsége pótolja. Almánál és körténél alkalmazzák elsősorban középerős és gyenge növekedésű alanyokra oltva, de külföldön csonthéjas gyümölcsűeknél is használják. Hazánkban csonthéjasoknál a megfelelő
399
sövényforma a kézi szedésre létesített ültetvényeknél jöhet szóba (meggy, cseresznye, kajszi). A fák vázágait a sor irányának megfelelően úgy képezik ki, hogy azok általában vízszintesek, illetve a vízszintes és ahhoz számított 45° közötti szögben helyezkednek el. Az 50-80 cm törzs magasság felett 70-120 cm távolságra nevelik ki egymástól. Ezeken a vázágakon fölfelé törő hajtásokat kezdetben nem hagynak. Később a növekedés csökkenése idején előtörő felfelé álló hajtásokat a korona felújítására lehet felhasználni. A vázágak oldalelágazásait vízszintesen, ívszerűen vagy meghatározott szögállással a támaszrendszerhez vagy a vázágakhoz kikötözik. A sövények vázágainak vízszinteshez viszonyított szögét tekintve két fő típust használnak: a vízszintes és a ferde karúakat. Vizszintes karú sövények
Hungária-sövény. A Kertészeti Egyetem munkatársai alakították ki, mely lényegében támrendszer mellett a sorok irányában kiterített termőkaros orsók sora. Ágemeleteket nem alakítanak, csak termőkarokat. Az ágrendszer nevelése és metszése, a hajtás lekötözése a termőkaros orsóévallényegében megegyezik. A korona szélessége mintegy 150-160 cm. Sor- és tőtávolság M. IV. alanyra oltott almánál 5 X 3, illetve 6 X 4 m, M. IX. alanyon 4 X] ,4-1,6 m. Birsre oltott körténél 5 X 3,5 m. Belga (Haag-) sövény. A Belga sövényelágazásait a fajtától függően különböző - 40-60 cm - távolságra, ágemeletekben nevelik ki a sor irányában. A vezérvesszőket minden évben a növekedés mértéke szerint metszik. Az oldalelágazásokat pedig vízszintes helyzetbe lekötözik, majd később a növekedésnek megfelelő en az ágak szögét felkötözéssel szabályozzák. Ezzel a hajtásnövekedés fokozását érik el. A sövény sűrűsödésekor gyenge ritkító metszést végeznek. Belga sövényhez az almát M. n., M. vn., illetve M. IX. alanyra oltják. A sor- és tőtávolsága azonos a Hungária-sövénnyel. Ferde karú vagy Palmettasövény. A sövény vázágait a sor irányában mintegy 3-4 ágemeletben a vízszinteshez viszonyítva 30-400-os szögben nevelik. Az egyes emeletek közötti távolság 90-120 cm. Törzsmagassága 50-60 cm. A vázágrendszert rend130. kép. Ferde karIÍ sövény almafa szeres visszametszéssel ne-
"l
400
131. kép. Ferde karú sövény nevelése ideiglenes támberendezéssel
velik. A nevelés során támaszrendszer nem szükséges a vázágak irányításához. A vázágak oldalelágazásait nyár végén, mintegy június végén, a hajtásfásodás kezdetén vízszintesen, esetleg ívesen lekötözik. A sor- és tőtávolság gyümölcsfajonként, -fajtánként és -alanyonként változóan 4-5 m, illetve 3-5 m. Bousché-Thomas-sövény. Az oltványokat mintegy 30 -os szögben megdöntve telepítjük úgy, hogy az oltás helye kb. 10-15 cm mélyen a föld alá kerüljön. Az ültetést követően előtört hajtásokat kb. 30 cm távolságra ritkítjuk ki egymástól. Ha a visszamaradt hajtások elérték a 80-120 cm hosszúságot, a törzs dőlésétől ellenkező irányba mintegy 30 -os szögben lekötözzük. Az első évben a hajtásokat 70-80 cm-es segédkaróhoz kötözve irányítjuk. Később a 300 -os szögben lekötözött elágazások rácsozatszerűen keresztezik egymást, ezek összekötve egymást támasztják és külön támaszrendszer nélkül is képesek a legnagyobb terméseket károsodás nélkül tartani. A mélyebb ültetés eredményeként a nemes legyökeresedik, s fokozatosan átveszi az alany szerepét. Ennek következménye, hogy mikor a növekedés gyengül, illetve a terméshozás erősödik, a megújult gyökérzettel újra erőteljes lesz a hajtás-, termőrész és termésképzés. Almánál a sor- és tőtávolság 3,5-5 X 2,5-4 m, körténél 2,5-3 X X 2-3 m, kajszinál 5 X 5 m. A sövények vázágainak neveléséhez rendszerint "támberendezést" használnak. Favagy vasbeton oszlopokon 60-120 -180 cm-es magasságban kifeszített, rozsdamentes huzalokhoz rögzítve a vázágakat alakítjuk a koronát. Feltétlen támrendszert kívánnak a vízszintes karú sövénytípusok. Az előbbi támberendezés mellett nevelhető a palmetta is, de ennél az egyszerűbb és olcsóbb irányítólécek használata is megfelel a célnak. Karcsú orsó. A jelenlegi üzemi termesztés legintenzívebb módja. A hazai a'lmatermesztésben a közeljövőben vezetik be nagyobb méretekben. A törpe - M. IX., M. 26. - alanyra oltott fák kis tenyésztérigénye - 1-2 m2 - folytán sok növény helyezhető el egységnyi területen. Ez a termőfelület, egyszersmind a termőképesség növekedésével jár. A legnagyobb terméshozamokat ezzel lehet elérni. A gépi munkák 0
0
26 Kertészet
401
132. kép. Ikersoros karcslÍ orsó a/maii/tet vél/Y
elvégzéséhez szükséges nagy sortávolságból származó teri.iletveszteséget ikersoros sávos telepítéssel ellensúlyozzák. Az alacsony törzsű, mintegy 2-2,5 m magas fákon szórtan nevelik ki a termő karokat. Ezeket termőkorban a termőrészek folyamatos képződése végett rendszeresen ifjítják. Az egy-két éves részen virágrügyképzésre hajlamos fajtáknál (pl. Jonathánnál, Golden Delicious-nál) 3 évenként kerül sor az oldalelágazások teljes felújítására. Azoknál a fajtáknál viszont, amelyek az előzőeknél később hozzák a termőrészeiket - mint pl. Starking -, az oldalelágazások leváltásának fordulója 4 év. Eszerint évenként az oldalelágazások egyharmadát, egynegyedét, mintegy 5-8 oldalelágazást rendszeresen megifjítanak. Az említett alanyokra oltott gyenge gyökérzetű fák támaszra szorulnak, anélkül saját súlyuk tól kidőlnek. Ezt általában minden egyes fához levert erős karóval gátolják meg, amelyhez a fákat hozzákötözik. Ritkábban huzalrendszer a fák támasza.
A
termő
gyümölcsfák ápolása
Ritkító, koronafenntartó metszés
A kialakított koronát termőkorban is rendszeresen gondozzuk. A jó minőségű gyümölcs, valamint a termőrészek képződéséhez szükséges megvilágítottságot ritkító, "fenntartó" metszéssel tartjuk meg. A fák korosodásával a növekedés egyre inkább a vázágak vége - a korona külső részei - felé tolódik. Amint ott elsűrűsödik, meggátolja a fény bejutását a korona belsejébe és ez a belső részek felkopaszodásához vezet. A ritkító metszésnél elsődlegesen a beteg, sérült részeket távolítjuk el, ezt követően a sűrítőágakat, -gallyakat vágjuk ki. A korona belseje felé vagy meredeken fölfelé törő erős növekedés ű, úgynevezett vízhajtásokat rendszerint eltávolítjuk, azokat 402
viszont, amelyek a korona ágrendszerének pótlására megfelelnek, meghagyjuk. Olyan ritka ágszerkezetre törekedjünk, hogya korona kilombosodott állapotban is kellően megvilágított legyen. Részleges ifjítás Termőkorban
a metszésnek a megfelelő koronaszerkezet fenntartásán kívül fontos szerepe van még a rendszeres évi termések szabályozásában, azaz a "termőegyensúly" fenntartásában. A fa kondíciójának megfelelően rendszeresen bő terméséhez a vegetatív és generatív szervek összhangja szükséges. A gyümölcs neveléséhez, a következő évi termést biztosító virágrügyek kialakulásához meghatározott táplálófelület, azaz lombfelület kell. Enélkül a terméshozam szakaszossá válik. Ai. egyik évben a lombfelülethez képest többet, erején felül terem a fa, majd azt követően regenerálódik, pihen, nem vagy keveset terem. A kiegyenlített, rendszeres terméshozam egyaránt népgazdasági és üzemi érdek. A termőegyensúlyban tartást szolgálja lényegében minden beavatkozás a termesztés folyamán. Elsődlegesen a jó tápanyag- és vízellátással és ehhez kapcsolódó agrotechnikával - növényvédelem stb. - biztosítjuk feltételeit. Mindezek ellenére az ökológiai hatások, főként az évjárat időjárása, nem minden évben kedvező a termesztési szempontból megfelelő termőegyensúly kialakulásához. Leggyakrabban a szélsőséges időjárás, elemi kár - mint a késői fagy, jégeső stb. következtében kizökken nek a fák a harmonikus növekedésből. A termőegyensúlytól való eltérés ezenkívül eredhet a fa életkori sajátosságaiból is, amikor korosodásukkal gyengül a hajtásnövekedésük és fokozódik a termőrügyképződés. Leggyakrabban az alma- és körtetermesztésben, főként a középerős M. IV. alanyra oltott termőkaros orsÓ és sövény, de még inkább a gyenge növekedésű M. IX. alanyra oltott karcsúorsó üJtetvényben válik szükségessé termőkorban a rendszeres metszés. Az őszibarackot is rendszeresen metsszük. A termőegyensúlytól való eltérést korrigálhatjuk bizonyos határok között metszésseI. Leghatásosabban a túlzottan sok termést mutató, úgynevezett "spontán" termő évben avatkozhatunk be. Nyugalmi állapotban a metszés idején a termőrészek száma és a hajtásnövekedés erőssége - hosszúsága, vastagsága - támpontul szolgál a metszés mértékéhez. A spontán termőévet megelőző nyugalmi időszakban aránytalanul sok virágrügy van a fán, s ebből következően a következő évben nagy termést várhatunk. Ilyenkor erősebben mets~ünk, részleges ifjítást végzünk. A részleges ifjítás abból áll, hogya szokványos koronaritkításon túlmenően a gallyakat szükséges számban és mértékben alsóbb elágazásokra vágjuk vissza. A visszametszés mértékét a berakódottság, a termőrészek mennyisége, a fa várható növekedésének figyelembevételével állapítjuk meg; ezért az ökológiai adottságok, a tápanyag- és vízellátottság is fontos, mert jó termőhelyen nagyobb terméshozamra képesek a fák károsodás nélkül is. Metszés után, figyelembe véve a fajta termékenyüJési sajátosságait, az időjárást és a kötődést befolyásoló egyéb tényezőket, elegendő virágrügy maradjon a fán a kondíciójának megfelelő terméshozam és gyümölcsnagyság e1éréséhez. A részleges ifjítással kétféle hatást érünk el. l. A lemetszett gallyakon levő termőrészekkel csökkentjük a megmaradó termő részek számát. 2. Az erős visszametszés után erőteljes hajtásnövekedés, nagyobb lombfelület alakul ki, így jobb a fán maradó gyümölcsök tápanyagellátása. A metszéseknél ezenkívül tekintettel kell lenni arra is, hogy a fejlődő hajtások a korona formai követelményeinek is megfeleljenek. A fák termőegyensúlyban tartásán kívül az ültetési rendszer és a koronaalak is befolyásolja a metszés mértékét. Emiatt aszigorúan megszabott alakú és tenyész26'
403
területű sövény, valamint karcsú orsó fák egy idő után, tenyészterületen belüli megtartásuk érdekében is, rendszeres metszést kívánnak. Amikor kevés termés mutatkozik a fán, azaz kihagyó évben, célszerűtlen a metszés. Legfeljebb a nagyon indokolt koronaritkításra korlátozzuk, mert a gyümölccsel nem terhelt fán az erőteljes hajtásnövekedés és termőrügyképződés a fiziológiai állapotából következően nemcsak adottak, hanem túlzott mértékű virágrügy képződésének veszélye is fennáll.
Ifjítás
Üzemi gyümölcsösökben leggyakrabban az őszibarack-ültetvény "felkopaszodott" egyedei n a korona felújítása végett, ezenkívül a nagyobb részben sérült - vihartól származó törések stb. - korona helyrehozása céljából ifjítanak. Mind az almatermésűeknél, mind a csonthéjasoknál eredményes beavatkozás. Az ifjítás általában idősebb korban indokolt, amikor gyenge a növekedés és az is csak a korona külső peremén, a fa viszont még egészséges és jó erőben van. A vázágakat mintegy egynegyedére-felére visszavágva, a visszamaradó részen erős vízhajtás képzésére kényszerítjük a fát. A fejlődött hajtások közül a későbbi korona kialakítására alkalmasakat kiválasztva meghagyjuk, a többit pedig fokozatosan eltávolítva, 2-4 év múlva, új koronát alakítunk ki. Az új koronán még egy ideig erőteljes hajtásnövekedés lesz, de fokozatosan megindul a termőrefordulás is. Ifjítás után a fák még jó ideig termő állapotban tarthatók. Gyümölcskötődés-szabályozás
A metszéssel csökkentett virágokból átlagos kötődés esetén rendszerint még mindig fölös számú gyümölcs maradhat a fán. A sok gyümölcs azonkívül, hogy nagyon igénybe veszi a fát, és a szakaszos termések alapvető okozója, a gyümölcs kereskedelmi minőségére sem előnyös, mert kicsiny marad, így értéke is kisebb. A kevesebb, de darabosabb gyümölcs nagyobb értékű. A gyümölcs nagysága azonban csak bizonyos terméshozamhatárig növelhető. A termesztés egyik fő törekvése a fajonként, fajtánként igen változó optimális gyümölcsmennyiség és -nagyság elérése. Így érhető el a legnagyobb termelési érték. A gyümölcsméret növelésére is célszerű ritkítani az almát, körtét, őszibarackot, kajszit. A termés szabályozásának többféle módszere van. Minőségileg legmegfelelőbb lenne a kézi gyümölcsritkítás. A természetes gyümölcshullás után, a kötődéstől számítva kb. 4-6 hét múlva, amikor már a fán maradó gyümölcs a fagyveszélynek alig van kitéve, így mennyisége véglegesnek tekinthető, szükséges mértékben ritkítanak. Ekkor a fa kondíciója alapján jól elbírálható a megmaradó gyümölcs mennyisége, egymástól való távolságuk, a jó fejlődésükhöz szükséges levélfelület, valamint a növényvédelem érdekében. A munka nagy kézimunkaigénye miatt - mely megközelítheti a szüreti munkaigényt - üzemi gyakorlatban kivihetetlen. Emiatt üzemben a gyümölcsritkítás kizárólag kémiai szerekkel jöhet számításba. A gyakorlatban többnyire a szintetikus hormonhatású gyümölcsritkító anyagokat, a naftil-ecetsavat (NES) és a naftil-acetamidot (NAD) tartalmazó vegyületeket használják. A hazai termesztésben a ES-sel főként az almára, az l-naftil-N-metilkarbonáttal (Sevin) a kajszira szereztek kedvező tapasztalatokat. A hormonhatású vegyületek eredményét számos tényező befolyásolja. Mindenekelőtt a permetezőszer töménysége, mely növeli és a kötődéstől eltelt időtartam hossza, mely csökkenti a gyümölcshullás mértékét. Almánál, kajszi nál a sziromhullást követő 4-6 nap bizonyult beavatkozásra legmegfelelőbbnek. Az időjárás több okból hat az eredményre. Egyrészről a virágzás ideje alatt - rovaJjárás stb. - a kötődést
~
l
befolyásolja, igy rossz termékenyülés után a szükségesnél több gyümölcs hullik le a fáról. Másrészt a ki permetezés és az azt követő időszak alatti hőmérséklet-, valamint nedvességviszonyok az auxin- és hormonszintézis révén hatnak a szer érvényesülésére. A fajok, faj ták eltérően reagálnak a hatóanyag-koncentrációra. Ezeken kívül a fa kondiciója, növekedési erélye, a metszés mértéke, a tápanyagellátás mindaz, amely a fa erőteljes növekedését segíti, negativ irányban hat a gyümölcshullás mértékére. A virágperzselő dinitro-vegyületek, melyekkel akkor permeteznek, amikor a virágok 70-80%-a funkcióképes, azaz kinyilt, rossz kötődés után a túlzott ritkítás veszélyével jár. Emiatt használatuk háttérbe szorul. A kémiai termésszabályozás előbbivel ellentétes lehetősége a gyümölcskötődés fokozása. Ez akkor indokolt, amikor kevés virág van a fákon és ha virágzás idején az időjárás vagy más ok folytán gyér kötődésre van kilátás. Az eló'bbiekben ismertetett hormonhatású szerek, főként a NES, kis koncentrációban virágzás idején kipermetezve, eredményesen felhasználhatók. Talajművelés a
gyümölcsösben
A gyümölcsösök talajművelésénél is a talajművelés általános szabályai a mérvadóak. A gyümölcsösök talajművelésének alapvető célja a talaj viz- és levegőgazdálkodásának szabályozása. Szárazságra hajló éghajlatunk alatt elsősorban a talajmunkákkal szabályozhatjuk a talajra hulló csapadék megőrzését. Ez két ellentétes feladatot jelent: egyrészt elő kell segitenie a felszínre hullott vagy juttatott víz maradéktalan helyben tartását és beszivárgását, másrészt a talajba jutott vizből minél többet meg kell őriznie az ültetvény számára. A talajra jutott viz helyben tartása a kisebb vízáteresztő képességű, kötött talajokon és a lejtős területeken nagyobb feladat. Az ilyen termőhelyeken a talajműveléssel a felszínt mindig a vizbefogadásra és időleges tározásra kész pórusállapotban kell tartanunk, mert különben a csapadékvíz könnyen összefolyást, lefolyást és eróziót idézhet elő. Ezek a jelenségek az egyenlőtlen vízeloszláson, a talajpusztuláson kivül viszont a munkák egyöntetű elvégzését és minőségét közvetlenül is zavarják. A talaj vízgazdálkodásának szabályozására irányuló szakszerű talajmunkák egyben rendszerint megoldják a szükséges gyomirtást is, miközben kialakítják az ültetvény gyökérműködése számára megfelelő fizikai talajállapotot (a bárornfázisú rendszert). Az őszi talajművelés az előzőekben megfogalmazott célt, a talaj téli vízbefogadó képességének növelésével szolgálja. El kell érni, bogy a terület képes legyen a téli félév folyamatosan halmozódó vízmennyiségének maradéktalan tárolására. A talaj lehűlése és megfagyása következtében csökkent vízáteresztő képességét növeljük meg a természetes pórusteret többszörösen meghaladó üregek előállításával. Ugyanakkor az e1munkálatlan talajfelszín "mikromélyedései" lehetővé teszik a víz időleges helyben tartását. JJyen álJapotot leginkább forgatással érhetünk el. Eszközei az eke és a diszktiller. A hazai nagyüzemi gyakorlatban még nem használt ásógépek a gyökérzethez jobban igazodnak, és így inkább kielégítik mind a biológiai, mind a talajművelési követelményeket. Az őszi talaj munkák során juttatjuk a talajba az alaptrágyákat: a szerves trágyát, valamint - ha nem kívánjuk a mélyebb rétegeknek adni - a P- és K-műtrágyákat. A forgatásnak növényegészségügyi előnye is van, mivel a talajra került fertőzött nöyényi részeket - főként leveleket - a talaj ba juttatja. Osszel a mély talaj munka felel meg az említett követelményeknek. Ennek azonban határt szab az ültetvény gyökérzetének elhelyezkedése. Ezért csak olyan mélységű lehet ez, ami a növényre hátrányos gyökérsérülést nem okoz. Laza talajon a talaj 405
fizikai tulajdonságaiból adódóan a növények mélyebben gyökereznek, így itt a talajmunka is mélyebb lehet. Kötött talajon viszont a gyökerek a felszínhez közelebb fejlődnek, s emiatt a művelést is sekélyebben kell végezni. A talaj fizikai különbségeiből adódóan ugyanazon alanyra oltott gyümö1csfajnál a művelési mélységben 8-10 cm különbség is adódhat. Homoktalajon - ha a szervestrágyázás nem indokolja - a defláció veszélye miatt ősszel nem végzünk talajmunkát. Ezeken a jó vÍzbefogadó talajokon a vÍzbeszivárgás és -tárolás mesterséges beavatkozás nélkül is kielégítő. A talajművelésnek igazodnia kell a termesztett faj sajátosságaihoz, valamint az alany gyökérképző tulajdonságaihoz is. Az őszi talajmunka mélysége ]o-25 cm között ingadozik. A vadalanyra oltott gyümö1csösben elérheti a IS-25 cm-t is a nem káros mértékű talajművelés, a sekélyen gyökerező M. IX.-re oltott almagyümö1csösben és a bogyósgyümölcsűeknél nem célszerű ]O-IS cm mélység alá menni. Ügyelni kell még arra is, hogy főként a törzs közelében, a vastagabb gyökérzet sekélyebben van, esetleges károsodása az általa behálózott terület kiesését okozhatja a tápanyag- és vízellátásból. A rendszerestől eltérő, lényegesen mélyebb talajművelés legtöbbször súlyos gyökérsérülésekkel jár. A késői, télbe nyúló, erősen rögös mély talajmunka a talaj túlzott levegőtartalma következtében növeli a gyökérzet elfagyási veszélyét. A nyári talajmunkák célja és feladata a jó vízáteresztő homoktalajokon inkább a gyomirtás, a felszíni tömörödésre hajlamos meszes homok és a kötött talajok esetében inkább a talajfelszín lazítása. Ez utóbbiakat a nyári műveléssel a záporok vizének maradéktalan befogadására kész állapotban kell tartani. A lazítás és gyomirtás évi 5-7 talaj munkát igényel. Az első talaj munka a téli faápolási munkákból eredő taposások megszüntetésére irányul és rendszerint mélyebb, majd a későbbiek sekélyebbek. A nyári talajművelés eszközei a kultivátor és a tárcsa. Kötöttebb és nedvesebb talajokon a jó talajállapot fenntartására a kultivátor a megfelelőbb. Költség- és gépkihasználás szempontjából fontos, hogya gépek mérete illeszkedjék a sortávolsághoz, a felesleges munkaátfedések kiküszöbölése végett. A munkagépek helyes megválasztásával elkerülhetjük a talaj - főként szedéskor - hátrányos kiteknősödését. A szokványos talaj művelő gépekkel el nem érhető törzsközeli területek művelésére az oldalazó munkagépek - tárcsák, talajmarók - alkalmasak. A gépi művelésből kimaradó fasávok, facsíkok gyomtalanítására ma már csak a kémiai szerek jöhetnek számításba. Fiatal - 3-4 éves - korig a legtöbb gyümölcsfaj érzékeny a tartósan ható gyomirtó szerekre. Különösen érvényes ez a csonthéjasokra. Ezeknél l-2 évvel később kerülhet sor a gyomirtó szerek használatára és akkor is csak gondos mérlegelés után. Hasonló az eljárás a bogyósgyümölcsűek vegyszeres gyomirtásánál is. Az alma- és körtegyümölcsösök gyomirtására a triazin származékú Aktinit PK, Hungazin PK, Nikezin PK, Aktikon, az Aktinit PK+Klorinolt tartalmazó Buvinol, valamint az Aktinit DT tartalmú Hungazin DT, Nikezin DT jól beváltak a gyakorlatban. Ezeken kívül használatban vannak még a linuron hatóanyag-tartalmú Afalon, a klórbromuron tartalmú Maioran 50 WP stb. Az utóbbi az őszibarack-gyümölcsös gyomirtására is engedélyezett szer. Ezek a szerek meghatározott koncentrációkban tavasszal - a gyomok kikelése előtt - a talajra permetezve tartós védelmet nyújtanak a gyomosodás ellen. Legtöbbször a várható gyomflóra összetételének figyelembevételével kiválasztott szerek kombinációjával vagy időnkénti változtatásával érhetünk el jobb eredményt. A kikelt gyomok irtására általában a paraquatszármazék-tartalmú Gramoxont vagy Gomexet használjuk. E totális hatású perzselőszereket az ültetvény lombozatának károsodása elkerülésére szélmentes időben és védőlemezzel ellátott szórófejekkel permetezzük a talaj ra. Gyümölcstermelő üzemeinkben a gép keréknyomásából származó talajtömörödés megszüntetésére évenként mélylazítást végeznek. A 20-40 cm-es mélységig használ-
406
_ _ _ _ _ _ _ _11
ható talajlazító szára függőlegesen rést nyit, miközben az alján elhelyezkedő talp vizszintesen elvágja és egyben megemeli a talajréteget. Így annak szelvényében üregek jönnek létre. Ez a munka egy időre biztosítja a talaj mélyebb rétegeinek levegőzését és a víz befogadására megfelelő talajszerkezetet. A talaj fizikai állapotának javitása növényállománnyal
A technológia fejlődése a talajápolás sajátos módját alakította ki a gyümölcstermesztésben. Célja, hogya talajt mind az ültetvény gyökértevékenysége, mind a technológia számára kedvező fizikai állapotban tartsa. Ez az eljárás a gépek keréknyomásából származó káros mértékű talajtömörödést is kiküszöböli. Az intenzív gyümölcstermesztésben a talaj tömörödés fő okozója a gyakori növényvédelem. Télialma-termesztésben évi 14-18 permetezésre kerül sor, amikor elmarad a gép utáni talajlazítás. A szűk sortávolságra telepített sövény-, karcsúorsó-ültetvényekben még súlyosabb a helyzet, mert a gépek gyakorlatilag ugyanazon a nyomon járnak. A szokványos talaj művelő gépek viszont rendszerint nem képesek - legfeljebb közvetlenül csapadék után - a megnyomott részek érdemleges lazítására. Ennek folytán a kötött talajokon a gyökérműködést gátló talajtömörödés a felszínhez közeli rétegekben is létrejöhet. Az előbtinél azonban lényegesen károsabb következménnyel jár, hogy a keréknyom a vízbefogadó képesség nagymérvű romlását idézi elő, ami miatt a vízelfolyás rendszerint azokon kezdődik. A táblázaton tanszék ünk oktató-bemutató gyümö1csösében végzett mérések adatsorát közöljük. Ebből kitűnik, hogyaközépkötött talaj - amelynek jellemző térfogatsúlya 1,4 - a felszíni rétegekben 1,8-1,9 térfogatsúlyig is tömörödik a nyári munkák folyamán. Határozott a különbség a felső 15 cm-es rétegben. Bár ez jelentős tömörödés, középkötött talajon érdemlegesen nem zavarhatja a gyökérzet tevékenységét, viszont a talaj vízvezető képességének nagyfokú csökkenését okozza. Emiatt a kötöttebb talajokon még a közepes csapadék is elfolyást hoz létre. Az már a vízmennyiség, a talaj típus és a lejtés, valamint - nem utolsósorban - a keréknyom irányának függvénye, hogya nyomról eredő vízzel túlterhelt talajon mikor indul el a vízfolyás. Ezen kívül a termelés intenzitásának emelkedésével egyre inkább előtérbe kerülő technológiai követelmény: az egyes gépi munkák elvégzése megfelelő időben és minő-
59. láblázal. A z
erőgép
kerékJlyolllásáJlak hatása középkötötl talajoJl a 4 telepítell sövény télialma-gyiimölcsösbeJl (Gödöllő,
0- 5 6-II
12-17 18-23 24-29
kontroll
1,41 1,43 1,36 1,41 1,42
I
keréknyom
sorlá\'olságra
1977. VIII. 2.)
A talaj térfogatsúlya (Ts) Mérési mélység cm
111
Szabad pórustér a VK \OO%-ánál
elt~rés a 'kontrolltól, %
kontroll
keréknyom
I 1,91 1,83 1,55 1,36 1,12
35,5 28,0 14,0
36,5 35,7 38,8
14,0 17,7 30,2
VK s = 17% Kontroll = keréknyom mellett
407
ségben. A legfontosabb, hogyagépjárásra alkalmas talajállapotot a földi gépes növényvédelem és a betakarítás idejére biztosítsuk, mert késedelmes elvégzésük &úlyos gazdasági következményekkel jár. Az elkésett betakarítás - a késés időtartamától függően - valamennyi gyümölcsfajnál több-kevesebb minőségi értékcsökkenéssel és többnyire mennyiségi veszteséggel jár. Nem tűr halasztást pl. az egyre jobban terjedő gyümölcsrázás akkor, ha a gyümölcs kocsánytól való elválását a rázás érdekében jóval a szüretelése előtt vegyszeres permetezéssel beütemeztük. A lehullott gyümölcs gyakorlatilag terméscsökkenést jelent. Kézi szedés esetén viszont - pl. a téli almánál - a szállítás miatti késedelmes betárolás gyors túlérést, a tárolási veszteség emelkedését okozza. Gyepesítés
Az előzőekben vázolt követelmények egyik legtermészetesebb megoldását a gyepesítésben találták meg. A sorközökben sekélyen gyökerező fűfajokból gyepsávokat hoznak létre. A gyepet - párologtatásának csökkentése végett - rendszeres kaszálássaI vagy vegyszeres kezeléssel alacsonyan tartják. Az időnkénti - mintegy 3-5 évenkénti - felújítás az előző állomány talaj ba forgatásával mind talajfizikai, mind tápanyag-szolgáltatási szempontból ideális körfolyamat. Ennek a sokoldalúan hasznos talajápolási módszernek a vízellátás az alapvető feltétele, ami az ültetvény és gyep vízszükségletének együttes kielégitésével valósítható meg. Ez a módszer főként a hazánknál jóval csapadékosabb északnyugati országokban terjedt el, ahol sokszor a túlzott talaj nedvesség elpárologtatásának a gyep fontos tényezője. Nálunk viszont kizárólag öntözéses körülmények között jöhet számításba. Ilyenkor a kiegészítő vízellátáshoz az ültetvény igényén túlmenően - a gyep felhasz-
133. kép. Gyepesített sövéllY a{magyümö{csös
408
nálására - 40-50%-al több öntözővíz kell. A hiányos vízellátás mindenképpen az ültetvényt sújtja, mert a felszínről lefelé szivárgó csapadék- és öntözővízből a gyep gyökérzete előbb részesül, mint az alatta elhelyezkedő ültetvényé. A mintegy 20-25 cm mélységig terjedő gyökérzet vízelvonása a nyári csapadékok nagyobb részéből így kizárja az ültetvényt. Köztes növények termesztése
A gyepesítéshez hasonló meggondolással - de megoldásában a szárazságra hajló éghajlatunk sajátosságait figyelembe véve - termelnek köztes, ún. "zöldtrágya"-növényeket is a gyümölcsösökben. E növények termesztése a gyümölcsös termőkorában elsősorban a talaj - defláció, erózió elleni - védelmét szolgálják, és szerves anyagukkal, közvetlenül és közvetve, a talajfizikai állapot kedvező fenntartásáhozjárulnak hozzá. Termesztésük idejét az ültetvény vízigénye szabja meg, de még így sem hanyagolható el a gyökér és a föld feletti szervesanyag-hozam mennyisége. A szerves anyagnak pedig homoktalajokon a tápanyag-szolgáltató képességben fokozott jelentősége van. Fiatal korban a fák még nem hasznosítják egész tenyészterüleWket, ezért a kimaradó sávokon termelt köztesnövény tápanyag- és vízfelhasználása nem vagy kevésbé zavarja az ültetvény életműködését. Itt és ilyenkor a vegetáció bármely időszakában folyhat köztestermesztés, ha az a munkák elvégzését (növényvédelem stb.) nem zavarja. Ezt a lehetőséget a gyümölcsös termőkori talajállapotának feljavítására lehet felhasználni. Nagy szár- és gyökértömeget fejlesztő növényeket célszerű termesztenünk. Aszárral - egészben vagy felaprózva - a gyökérzónát takarjuk (mulch), és így a talajpárolgás csökkentésével a terület kedvező vízgazdálkodását segítjük elő. A gyökérzet a tápanyag- és vízfelhasználással, a föld feletti részek pedig főként az árnyékolással szabnak határt a köztestermesztésnek. Minél inkább vesszük igénybe a köztestermesztés céljára a gyümölcsfa gyökérzete által behálózott területet, annál inkább kell számolnunk az ültetvény kedvezőtlen vízellátásával. Ennek elkerülése végett termesztésükre legmegfelelőbb a nyár vége, augusztus közepétől tavaszig, április közepéig, április végéig. yár végén már csökken a gyümölcsfák vízfelhasználása, s akikelt köztesnövény gyökérzete is a talaj felszínéhez közeli rétegekből veszi fel a szükséges vizet. Talajvédelmi célra általában áttelelő növényt, rendszerint rozsot vetnek. Ahol viszont a szervesanyag-nyerés a cél, ott a gyorsan növő káposztarepcével, mustárral, facéliával stb. érhetünk el jó eredményt, de a növényeket április végén talajba kell munkálni. Termőkorú gyümölcsösben egy idő múltán a köztes növények termesztési lehetősége - ezzel együtt hatékonysága is - egyre inkább korlátozódik. Ehhez járul még ősszel betakarítás esetén a szüreti taposásból eredő nagymérvií állományritkujás.
409
A gyümölcsös trágyázása A gazdaságilag indokolt legnagyobb tcrméshozélmok rendszeres elérése és ajó minő ségű gyümölcstermelés alapvető feltétele a megfelelő mennyiségű tápanyagellátás. Ennek meghatározása azonban igen bonyolult és számos kísérleti és mérési eredmény ellenére mindmáig sok bizonytalanságot rejt magában. Nagy véleménykülönbség tapasztalható atalajok termőképességénekmegítélésében, azaz abban, hogya különböző típusú talajok (homok-, középkötött, kötött) milyen P-, K-tartalomnál érik el azt a tápanyag-szolgáltató szintet, amely nem korlátozza azok felvételét. A talaj termő képesség feltételezett szintjének megteremtése ma már a telepítést megelőző talajelő készítés feladata. A tápanyag-utánpótlás során az évenként felhasznált tápanyagok visszapótlásával tarthatjuk fenn az előzőekben biztosított talaj termékenységet. Az évi tápanyag-felhasználás meghatározása magában véve is igen nehéz a gyümölcstermesztésben. Ültetvény jellegéből adódóan magába foglalja a mérhető gyümölcsökön és leveleken kívül a nehezen meghatározható és a következő évekre is kiható fás - gyökérzet, föld feletti - részek be beépített tápanyagok mennyiségét. Továbbá a növények tápanyagigénye sem egyenletes az év folyamán és az ökológiai viszonyok, főleg a talaj nedvességtartalma, erősen befolyásolja felvehetőségüket. A gyümölcsösök tápanyagellátása a műtrágyázásra épül. A műtrágyázás általában az N, P, K pótlásából áll. Az istállótrágyázás, valamint a gyümölcsösben megtermelt köztesnövényekből eredő szerves anyag mennyisége ugyanis csupán a feltétlen szükséges talajélet és megfelelő talajfizikai állapot fenntartásához elegendő. A szerves anyagnak nagy jelentősége van a kevés humuszt és agyagásványt nem tartalmazó homoktalajokon. Ezeknek emiatt igen alacsony a tápanyagmegkötő, ebből adódóan a tápanyag-szolgáltató képességük is. A lehetőségekhez mérten mintegy 100-150 q/ha évi istállótrágya-mennyiséget számításba véve, talajviszonyoktól függően, 2-3 évenként trágyáznak. Ennek tápanyagtartaImát a gyakorlatban számításon kívül hagyják a tápanyag-utánpótlásnál. Az említett tápelemek élettani és termesztési hatását, valamint azok visszapótlására vonatkozó tapasztalatokat Terts alapján a következőkben foglaljuk össze (Terts, 1970). A nitrogén közismerten a hajtásnövekedésre van hatással. Emiatt a lombfelület kialakulásában, a fiziológiai egyensúly fenntartásában fontos. Felhasználása a hajtásnövekedés idején intenzív, ezután már a növények anyagtermelése nem indokolja a N-adagolást. Az elhúzódó hajtásnövekedés pedig kifejezetten hátrányos lehet a téli fagyállóságra. A fiatal korban jellemző hajtásnövekedés fokozása késlelteti a termőre fordulást. A foszfor a generatív tevékenységet (termőrügy-, termésképzés és érés) elősegítő elem. Fontos a növényi szervezet energiagazdálkodásában és a gyökérrendszer fejlő désében. Hiányos P-ellátás esetén csökken a víz hatékonysága, növekszik a transzspi rációs együttható. A növényre káros, túlzott P-ellátás alig fordulhat elő, mert a talajban kötött P a növények felvételének ütemében alakul át felvehetővé. Foszforhiány tünet a gyümölcstermesztésben nem ismeretes. A káliumnak fontos funkciója van a szénhidrát keletkezésében és szállításában. Emiatt a sok szénhidrátot termelő gyümölcstermő növények életében is nagy jelenségű. A kedvező K-ellátás növeli az ellenállóképességet és bizonyos fokig ellensúlyozza a kedvezőtlen fényviszonyok asszimilációt csökkentő hatását. Ezenkívül elősegíti a vízfelvételt főként azáltal, hogy az esetleg bőséges Ca vízfeIvételt gátló hatását ellensúlyozza. Viszont a talajnedvesség csökkenésével progresszíve nehezebbé válik felvétele. A K - sejtalakító vegyületekbe beépült hányadától eltekintve - oldható állapotban van a növényekben. Ebben eltér a nitrogéntől és a foszfortól. Ezért az idősebb levelekből a gyümölcsökbe az igényeknek megfelelően vándorol. A növényre káros K-bőség - pl. túlzott K-műtrágyázás következtében - legfeljebb homoktalajokban 410
60. táblázat. A
kedvező
tápanyagtartaloll/ a különböző gyülI/ölcsjajok leveleiben a szárazanyag "/o-ában, Kemvortlly és Beyers szeri/It (cit.: Terls, (970)
Minimum-maximum hatóanyag Gyümölcsfaj
P,O,
N
Alma
Körte Őszibarack
Kajszi Szilva
2,0-3,0 2,0-2,8 2,2-3,8 1,8-2,8 2,2-3,0
0,27-0,50 0,23-1,41 0,27-0,46 0,25-0,46 0,25-0,46
K,O
1,0-2,6 0,85-2,4 1,0-3,9 2,4-4,3 2,4-3,9
fordulhat elő, szemben a középkötött és kötött talajokkal, mely utóbbiak humusz- és agyagkolloidjai a K jelentős mennyiségét képesek megkötni. A túlzott káliummenynyiség azonban a vele antagonista Ca- és Mg-felvétel csökkenését vonja maga után. A K jellegzetes hiánytünete a levelek szélének elbarnult elhalása, ritkán fordul elő. A homoktalajok kevesebb káliumot képesek megkötni, de az a növények számára könnyebben felvehető. A kötött talajokon viszont nehezebb a felvétele, de azok többet is tartalmaznak. A rendszeres pótlás ra kerülő előbbi elemeken kivül leginkább a Ca-mal kapcsolatos negativ jelenségekkel találkozhatunk a gyüinölcstermesztésben. A sok mész a talajban a víz, vas, magnézium felvételét nehezíti. Az utóbbiak jellegzetes levélsárgulásban jelentkeznek. Ezeken kívül még a bór - mint a kalcium antagonistája - annak jelvételét gátolja. Az utóbbi megállapítások szerint a kalciumnak fontos szerepe van a téli alma tárolhatóságában. Üzemi gyümölcsösökben a korszerű tápanyag-utánpótlásnak a talajtápanyagvizsgálat, valamint a levélelemzés az alapja. A kettő együttes ismerete ad helyes tájékoztatást a tápanyag-ellátottságra és a visszapótlás indokolt mennyiségére. A legfontosabb tápanyagok optimális határértékeit bemutató táblázat értékei között szembetűnő különbség a kajszi K-tartalmában mutatkozik. Ezt a hazai vizsgálatok is alátámasztották (Báló, 1969). A 4% feletti K-tartalom, illetve a levelekben a N-K arányának tágulására megnövekedett a terméshozam és termésbiztonság. A talajvizsgálatok és levélelemzés elvégzésére a területi talajtani laboratóriumok hivatottak. Ezek a vizsgálati eredmények alapján a trágyázási szaktanácsadást is ellátják. Még az igy végzett tápanyag-utánpótlás sem nélkülözheti a gyakorlat ellenőrzését. A növények állapotának, növekedésének, terméshozamának, a gyümölcs minőségének ismerete együttesen azok a legfontosabb mutatók, amelyek végső soron a legbiztosabb támpontul szolgálnak a tápanyag-utánpótlás szakszerű, leggazdaságosabb megoldásához.
A trágyázás ideje és módja
A telepítés előtt feltöltött talajokon termőrefordulásigrendszerint csakN-tadunk, mert az előzőleg kijuttatott P és K a kis fák számára elegendő. A N-t gyors mozgása és a kimosódás veszélye miatt évről évre rendszeresen adjuk. A fiatal ültetvényben a gyökérzóna fejlődését követve a fasorok közelébe, termőkorban azt is, valamint a Pés K-trágyákat az egész területre juttatjuk ki. Az üzemi gyakorlatban a N~t általában megosztva lombhullás után és tavasszal a virágzás előtt adják. A vegetációs idő 411
második felében adagolt N miatti vegetációelhúzódás csökkenti a hajtás beérését és a fagyállóságát. Amennyiben a telepítés előtti tápanyagfeltöltés elmaradt a gyümölcsösben, annak részbeni feltöltésére, valamint az évi felhasználás kielégítésére a káliumot és a foszfort mélyműtrágyá zással oldják meg. A mélyműtrágyázó gép 40 cm mélységig, ] ,2-2 m munkaszélességben képes a mű trágyát talaj ba juttatni. Üzemekben a gyökérsérülés csökkentésecéJjából a mélységet és a fáktól való távolságot időközönként változtatják. Az év bármely idő szakában végezhető, de rendszerint a nyár második fejében kerül rá sor.
134. kép.
Mélyműlrágyázá gép
Lombtrágyázás
A lombra kipermetezett tápanyagok felszívódva gyorsan bekerülnek a növények anyagcsere-forgalmába. Ezért olyan esetekben, amikor a tápanyagfelvétel a talajból valamilyen ok miatt akadályozott - pl. aszály, tartósan túlzott talajnedvesség -, a tápanyagforgalmi zavarok áthidalására alkalmas módszer a lombtrágyázás. Hatásosan alkalmazható a kritikus fenofázisokban tápanyag-kiegészítésként is. Gyümölcstermesztésben a makroelemek közül főként a karbamidot használják 0,6-1,O%-os töménységben a N pótlására. Ritkábban kerül sor P- és K-Iombtrágyázásra. Hiánybetegségek fellépésekor rendszerint szintén lombon keresztül juttatjuk a növénybe a megfelelő elemet. Utóbbi években forgalomba került fontosabb mikroelemeket tartalmazó gyári készítményeket (Wuxal, Plantán, valamint a N+nyomelem aMikramid) jó eredménnyel használják a termelésben. A Jonathán-foltosság megelőzésére a kalcium-nitrát és kalcium-klorid 0,7-1,O%-os oldatát használják. Elterjedt a rövidszártagúság elleni 1-2%-os cinkszulfátos permetezés. Avasklorózis megszüntetésére 0,1-0,2%-os vaskelát használata célravezető. Ez permetezve vagy talaj ba juttatva egyaránt megfelelő. A szintén levélsárgulásban - főként a szélén - jelentkező magnéziumhiány megszüntetésére 1,5-2%-os magnézium-szulfáttal lehet permetezni. A károsodások elkerülése végett ügyelnünk kell a megfelelő koncentrációra. A lombtrágyázást rendszerint a növényvédelmi permetezésekkel együtt végezzük. A gYÜD1ölcsösök öntözése
Gyümölcstermesztésben az öntözésnek több célja lehet. Szárazságra hajló éghajlatunk alatt legnagyobb jelentősége a vízpótló öntözésnek van. A csapadék gyümölcstermő növények igényétől eltérő mennyisége és eloszlása az évek többségében nem bi7tosítja a gazdaságilag szükséges vízellátottságot. 412
co A különleges célú öntözéseknél a növény vízforJO galmába jutásával szemben a környezet hőmérsékletére és páratartal mára gyakorolt hatás kerül előtérbe. Az utómtj,fI, fagyoknak kitett területe20 ken afagy el/en védő "fagy- 7000 védelmi" öntözés a termés megmentésében, az évi ter- 6000 mésingadozások csökkentésében fontos. A fagyvédelmi 5000 öntözéshez szükséges műszaki feltételek lehetővé 4000 teszik a növények biológiai igényét közelítő vízháztar- 3000 tási egyensúly fenntartását a kondícionáló, frissítő ön- 2000 tözés révén. Ezzel a növény és környezeténekhőmérsék1000 letét, valamint légnedvességét az optimális körüli cm 'to szinten tartjuk vagy leg30 alábbis a szélsőségesen a/ma hajtasnövekedése 20 magas hőmérséklet és ala10 csony páratartalom kedvezőtlen hatását mérsékeljük. V. 10 20 VI. 10 20 VII. 10' 20' VII; io' 20' /x.' la 'io' ;. ' 10 % A gyümölcs kereskedelmi 6"0~ értékének növelését szol801 gálja a színező öntözés, 100 ] amikor a színes gyümölcsök CO nagyobb arányú és sötétebb 30 színeződését segítjük elő. 20 Amikor a gyümölcstermő /0 növények vízellátását öntözési szempontból megítéljük, a növény - faj, fajta94. ábra. Téli alllla vízfel/iaszllálásállak iitellle vízforgalmi sajátosságait és Jonathán, M. IV. alanyon, Gödöllő, 1961 az ökológiai viszonyokat szükséges figyelembe venni. A növény tulajdonságai közül a lombfelület nagysága, a hajtásnövekedés üteme befolyásolja legnagyobb mértékben a vízfelhasználást. A vegetációs idő folyamán végbemenő fenológiai fázisokban viszont - bár azok érzékelhetően nem hatnak a fogyasztott víz mennyiségére -, a fellép ő vízhiány akkor vagy később súlyos következményekkel járhat (pl. gyümölcshullás stb.). A növényi tulajdonságokon kívül mind a vízfelhasználásban, mind a vízigény kielégítésében fontos szerep jut az ökológiai adottságoknak, az időjárásnak és a talajnak. Az időjárás pl. a hőmérséklet hatására az azonos párologtatófelületű növény napi vízfelhasználásában többszörös különbségek adódnak. A csapadék az az idő járási elem, amely a növény tulajdonságai és az időjárás együttes hatására fellépő vízszükséglet kielégítésének forrása.
413
A
gyümölcstermő
növények
fejlődési
ritmusa és a vízfelhasználás alakulása
gyümölcstermő növények vegetációs idő alatti vízfelhasználását általában három különböző szakaszra oszthatjuk (I. a 94. ábrát). l. A vízfelhasználás növekvő időszaka. Ezt az időszakot rügyfakadástól általában az első hajtásnövekedés befejeződéséig - június elejéig-közepéig - vehetjük. Ez alól az őszibarack és a kajszi kivétel, mert ezeknél a hajtásnövekedés folyamatos és július végén-augusztus elején fejeződik be. Az időszak elején vízfelhasználás alig van, majd a növekvő lombfelület és a napi hőmérséklet emelkedésével a transzspiráció is fokozatosan növekszik. Ebben az időszakban a gyümölcsfajok zöménél két fontos fenofázis megy végbe, a virágzás (terméskötődés, gyümölcsnövekedés) és a hajtás-
A
növekedés. A virágzás idején még alig van lombfeli.ilet, ezért a párologtatás kevés. Ha mégis valamilyen okból ez időben vízellátási zavar lép fel, a kötődés elmaradása terméskiesést okoz. A gátolt lombnövekedés pedig a fák teljesítőképességét befolyásolja hátrányosan. A téli félév idején a talajban tározódott vízkészlet a virágzás zavartalanságához általában elégséges. Átlagos időjárási körülmények között és a talaj vízbáztartási tulajdonságaitóI függően homokon esetleg május végén, más talajon inkább június elején kerül sor általában öntözésre. A bogyósgyümölcsűek, főként a szamóca öntözése viszont már jóval előbb szükséges lehet. 2. A vízfelhasználás fő időszaka az első hajtásnövekedés befejeződésétőJ, a lombfelület kialakulásától, június közepétől augusztus végéig-szeptember közepéig tart. Ebben az időszakban mind a nagy Jombfelület, mind a jellemző meleg időjárás a fokozott vízfelhasználást segíti elő. A gyümölcsös napi vízfogyasztása általában 3-S mm, de meleg napokon a 7 mm-t is elérheti, ha kellő mennyiségű víz van a talajban. A nyári gyümölcsök többsége ebben az időben érik vagy intenzíven fejlődik. A vízforgalmi zavar súlyos esetben aszilvánál, őszibaracknál, kajszinál gyümölcshullást is okozhat, leggyakrabban azonban a gyümölcs mennyiségének és kereskedelmi értékének csökkenését vonja maga után. A gyümölcsfejlődésen kívül ekkor van - általában június elejétől kezdődően a termőrügyek kialakulása is. Ismeretes a rügydifferenciálódásnak következő évi terméshozamban játszott szerepe és a tápanyag-ellátottság hatása a virágrügyek képződésére. Ekkor a következő évi terméshozam érdekében különösen indokolt a kedvező vízellátás azoknál a gyümö1csfajoknál és -fajtáknál, melyeknél a két folyamat - gyümölcsnövekedés, rügydifferenciálódás - részben vagy egészben egybeesik. 3. A vízfelhasználás csökkenő időszaka. A vízfelhasználás fő időszakát követi és lombh ullásig tart. A levelek elöregedésével párologtatásuk is csökken; de főként a nappalok rövidülése, a mindinkább csökkenő bőmérséklet hat mérséklően a párologtatásra. Óvatosságra int a késői öntözés esetleges kedvezőtlen hatása a hajtásbeérésre. Ilyenkor fokozottan kell ügyelni az időjárás és öntözés összhangjára. Tartósan meleg időben is csak kisebb vízadaggal célszerű öntözni. Áttekintve az évi vízfelhasználásnak és a vízhiánynak a gazdaságilag fontos fenológiai fázisokban való kihatását kitűnik, hogy az egész vegetációs időben a kritikus fenológiai fázisok sora követi ugyan egymást, de az időjárástól függ leginkább a vízpótlás.
Az öntözés
időpontja
és az
öntőzővíz
men.nyisége
A vízpótló öntözés idejét a faj, fajta sajátosságai, a vízellátás iránti érzékenysége, az időjárás és a talaj nedvesség-tartalom együttes figyelembevételével állapítjuk meg. A vízpótló öntözés hatása attól függ, hogy az adott időszakban milyen vízellátott414
95. ábra. Különböző nedvesség- mm tartalmú aktív gyökérzóna napi vÍzveszteségének alakulása a hő!; mérséklet függvényében tvl. IV. alanyra oltott
talajnedvesseg OV 50-100%
termő Jonathán~
gyümö!csösben
J
2· ~
_ _---"_ OV 0- 25 % OV 25-50% t
t
14
16
t8
20
22
26 CO
ságot biztosít a növény számára. Amikor a magas hőmérsékletű fő vízfelhasználási időszakban magas a gyümölcs vízfogysztása, a káros vizforgalmi zavarok elkerüléséhez a talajban több vízre van szükség, hűvös időjárás esetén viszont a talaj alacsonyabb vizkészlete is elegendő. A 95. ábrán jóllátható, hogy alacsony hőmérsékleten, amikor a vízfogyasztás is kevés, a nehezen felvehető DV 50% alatti talaj nedvesség is elegendő lehet a kielégítő vízellátáshoz. A gyümölcsös VÍzfogyasztása kevesebb ugyan, mint a könnyen felvehető vízzel rendelkezőé, de tendenciája kezdetben egyezik. Magasabb hőmérsékleten viszont már a súlyos zavar szembetűnő. Nyári időszakban azonban, amikor bármikor bekövetkezhet még szélsőségesen magas hőmérséklet is, a csekély talaj nedvesség kockázatos. A talaj nedvesség iránt a bogyósgyümölcsűeken kívül az alma és a körte a legigényesebb. Ezeknél a nyári meleg időszakban folyamatosan indokolt a könnyen felvehető vizet biztosítani, azaz a talajnedvességet DV 50% felett tartani. Az ehhez közeli vízellátás az őszibarack és kajszi terméshozamait is jelentősen megnöveli. Mérsékeltebb a talajnedvesség iránti igénye a cseresznyének és a meggynek. Ezeket inkább egyes kritikus időszakokban öntözzük. Az öntözővíz mennyiségének megállapításakor az átáztatásra kerülő talaj szelvény vízhiánya a mérvadó. A talajszelvény mélységének meghatározásakor viszont az aktív gyökérzóna elhelyezkedéséből indulunk ki. A mélyen gyökerező, vadalanyra oltott ültetvényekben a gyökérzóna mintegy felének, az 50-60 cm körüli mélységének az átáztatása indokolt. A sekélyebben gyökerező M. IV. alanyra oltott almaültetvényekben homok talajon az előbbivel azonos, a sekélyebben gyökerező M. IX. alanyra oltott almagyümölcsösben, valamint bogyósgyümölcsösökben 30-50 cm talajszelvény beáztatása is elegendő. A talajba juttatott vízmennyiség és a következő öntözés időpontja szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ezért a sekélyebb talajréteg átáztatása, azaz a kisebb vízadaggal öntözés a gyakoribb öntözést vonja maga után.
Az öntözés hatása a gyümölcs mennyiségére és
minőségére
Az öntözés hatékonyságának elbírálásakor mindenekelőtt az elérhető terméstöbblet a mérvadó. Az öntözés terméshozam-, termésbiztonság-növelő hatása különösen az intenzív gyümölcstermesztésben jelentős. Az intenzív alma-, körtegyümölcsösökben is a nagyegyedszámból és rövid termőidőszakból adódóan megnövekszik az állandó költség. Ez, valamint az ültetvény sajátosságából eredő nagy teljesítőképesség magas szintű technológiát indokol. A sekélyebben elhelyezkedő gyökérzetük miatt a vizellátásuk korlátozottabb, mint a mélyen gyökerező hagyományos gyümölcsösöké.
415
öntözővíz
61. táblázat. Az
és csapadék mennyiségének alakulása (IV -lX. hónapokban)
termőkaros télialma-gyümölcsösben az Izsáki Á. G.-ball
Évek
Öntözések száma
Öntözövíz mm
Csapadék mm
3 4
79 176
189 377 315 308 222 329
1963 1964 1965 1966 1967 50 évi átlag Izsák
-
-
2 3
JOl 148
62. túblózat. A termés mennyiségének alakl/lósa az öntözött téliall1la-gyümölcsösben az l zsóki Á.G. -ball
Öntözövíz+ csapadék mm
268 553 315 409 370
tenIlőkaros
(Fajta: Jonathán M. IV. alanyon) Évenként, q/ha Kezelés 1963
1964
Évi, q/ha
Összesen
I
1965
1966
1967
q/ha
kontroll %-ában
átlag
ItöbbJet
Öntözött
151,0
62,7
270,0
31,4
290,7
805,8
125,3
161,2
32,5
Ön1özetlen
144,7
32,9
242,6
26,5
196,6
643,3
100,0
128,7
0,0
I I
Utóhatás
1968
q/ha
1969
I
I
I
I I
Öntözött
t52,6
364,6
517,2
110,1
258,6
23,6
Öntözetlen
146,4
323,5
469,9
100,0
235,0
0,0
I 63. tábfózat. Az
I
ölltözővíz és csapadék mellnyiségének alakulása (l V -lX. hónapokban) sövénytélialma-gyümölcsösben a Hossztíhegyi Á. G.-ban
(Gergely, 1976) Öntözés DV 50 %-ánál Évek
1970 1971 1972 1973 1974
416
öntözések száma
3 7 O 7 5
öntözővíz
mm
195 455 O 455 325
csapadék mm
345 206 577 292 428
öntözővíz+
csapadék mm
540 661 577 747 753
64. lúblázal. A terl11és I11cll/lyiségéllek alakulása az ölltözöfl sÖI'éllytéliall11a-gyül11ölcsösbcll a Hossz/Íltegyi Á. G.-ball (Fajta: Golden Delicious M. IV. alanyon) (Gergely, 1976) Évenként, q/ha Kezelés
1970
1971
I
1972
I
Összesen
1973
1974
q/ha
I
Évi, q/ha
kontroll :y'-ában
állag
többlet
Önlözés DV 50%-nál
501,8
288, I
780,7
648,0
865, I
3083,7
131,8
616,7
148,8
ÖnlÖ7és DV 30%-nál
477,6
275,6
711,4
541,1
838,3
2844,0
121,6
568,8
100,9
Önlözetlen
387,4
212,9
675,5
428,4
635,4
2339,6
100,0
467,9
0,0
Az intenzív alma- és körtetermesztésben a jó vízellátás - mely általában az öntözéssel valósítható meg -, az intenzív művelésmódban rejlő termőképesség megvalósulásának feltétele. Az öntözéssel elérhető hozamtöbblet értéke azt mutatja, hogy a vízellátás gazdasági optimuma közel áll a biológiai optimumhoz. Termőkaros és sövény téljalma-gyümölcsösben végzett hazai kísérletek adatai százalékosan is, de főként termésmennyiségben igen jelentős eredményt mutatnak. A táblázatok a kétféle vízeliátás terméskülönbségét, valamint a vízellátottság és terméshozamok összefüggését mutatják, s egyben utalnak az öntözés gazdaságosságára is. A terméshozamok mellett nem hanyagolható el a gyümölcsméret növekedéséből származó kereskedelmiérték-növekedés sem. Itt említjük meg, hogya téli almánál nemkívánatos a gyümölcsök nagyságának túlzott növelése, mert a nagy gyümölcs tárolhatósága csökken. Bizonyos határig azonban a nagyobb gyümölcs az almánál is értékesebb és mintegy 75 mm nagyságig a tárolhatósága sem csökken. Öntözés esetén a megfelelő gyümölcsnagyság végett fokozott szerepe van a termésszabályozásnak és a technológia más elemeinek, főként a tápanyagellátás, metszés és vízellátás összehangolásának. A telepítést követő rendszeres öntözés elősegíti a fák erőteljes növekedését, valamint gyorsabb termőrefordulásukat. A nyári gyümölcsfajoknál az öntözés egyik fő célja a gyümölcs méretének növelése. Erre az érést megelőző 2-3 hétben a gyümölcsnövekedés legintenzívebb időszaka' alkalmas. Ilyenkor a megfelelő vízellátás a gyümölcs nagyságának néhány mm-es növelése jelentős értékemelkedéshez vezethet (pl. exportnagyság). Különösen meghálálják az ún. "hízlaló" öntözést az őszibarack és a kajszi. Anagyságnövekedés természetesen önmagában is együtt jár a hozam emelkedésével. Fiatal őszibarack ültetvényben tanszéki kísérleteink során rendszeres öntözéssel 5 év átlagában 28%-os, évi 23 qjha terméshozam-növekedést értünk el. Java termőkorban levő kajszigyümölcsösben 4 év alatt átlagosan 20%, évi 26 q/ha többlet mutatkozott az öntözésben nem részesült gyümölcsössel szemben. A kajszi öntözésével szárazabb időben a gyümölcs elaprósodását akadályozhatjuk meg. A bogyósgyümölcsűek rövid idő alatt kifejlődnek. A nyár eleji időjárás és az akkori vízellátás döntő a gyümölcs mennyiségére és minőségére. A málna, szamóca ekkor még rövid ideig tartó súlyos vízforgalmj zavarra is apró marad, "rásül" a növényre, amely káros minőségcsökkenést és terméskiesést von maga után.
27 Kertészet
417
200
1959-72
96. ábra. Az öntözés hatása a Magyar kajszi terllléslIIel1llyiség alakulására
1959-73
Gödöllő,1969-1973
~ ~ ~
1969-71
15O
V
r-t/::
1969-70
~
100
~ ~ [;:;
-
r-
5O
,
'-
kg!'fa
r-~ t/::
[;:; [;:; [;:;
%
50
00
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
t/::
L-
[;:; ~ ~ ~ ~
r;;; ~
D
OntOzet/en
~öntÓ zÓft
v::
~ ~ 150
Különleges célú öntözések
Hazánkban ez ideig szinte kizárólag vízpótlás céljából öntöznek. Az esőszerű öntözés felhasználható a virágzás körüli időszakban gyakran előforduló utófagyok kártételének elhárítására, illetve csökkentésére. A fagypont felett megkezdett öntözést 3-5 mm/óra intenzitással folyamatosan végzik és a hőmérséklet fagypont fölé emelkedése 10-14 oC-os . után hagyják abba. A léghőmérsékletnéllényegesen me1egebb víz és a fagyásakor felszabaduló hő együttes hatásából származó védőhatás -5, -6 OC-ig nyújt védelmet a növény számára. A folyamatos öntözéshez szükséges nagy vízigény, valamint a "stabil esőszerű" berendezés költségessége miatt akkor gazdaságos ez a berendezés, ha a gyakori fagykárból eredő termelésiérték-csökkenés ellensúlyozza költségeit. Ezzel a berendezéssel viszont mind a vízpótló, mind az egyéb különleges célú öntözéseket legkönnyebb elvégezni. Ezeknél oldható meg az automatizálás is a legkönnyebben. Így a korszerű intenzív gyümölcstermesztésnek fontos berendezése lesz. Az esőszerű stabil berendezés lehetővé teszi a színező öntözést is. Főként az almaés őszibarack-termesztésben a színes fajtáknál jöhet számításba. A gyümölcs érését megelőzően 2-3 héttel meleg nyári napokon a déli órákban naponként több alkalommal adagolt l-3 mm-es öntözés a gyümö1csfelLilet hőmérsékletének gyors változtatása révén elősegíti a fedőszín kialakulását.
+
418
Bogyósgyümölcsííek ápolási munkái A ribiszke, málna és köszméte a termőegyensúlyának fenntartására és a jó megvilágításra rendszeres ritkítást igényelnek. A feketeribiszke a 2-3 éves részeken hozza a legtöbb és legszebb gyümölcsöt. Ezért a termőbokor mintegy ljS-ét kitevő 5 évesnél idősebb ágakat évről évre ritkításszerűen eltávolítjuk, és helyettük a bokor kondíciójától függő számban új, tőből fejlődött vesszőket hagyunk meg. Akkor van termőegyensúlyban a bokor, amikor a kimetszett ágak számával közel azonos számú, erőteljes új vessző nevelődik. A piro~ribiszke ágai hosszabb ideig termőképesek, ezért a bokrok jó megvilágított~ága végett szükséges ritkítás általában elegendő. Ritkításkor mindig az idősebb, 5-6 éves ágak kimetszése kerüljön előtérbe. A málna az egyéves vesszőkön terem. Letermés után nyár folyamán ezek elhalnak. Növényegészségügyi okokból - főként a didimellás vesszőfoltosságfertőzési veszélyének csökkentése végett - szüret után indokolt eltávolitásuk és elégetésük. A rendszeres termőképesség fenntartása érdekében évenként bokronként mintegy 5-6, illetve folyóméterenként 6-10 erőteljesen növő, új sarjat hagyunk meg. A sarjakat akkor választjuk ki, amikor azok elérik a 30-40 cm hosszúságot; amelyekre nincs szükség az év folyamán, folyamatosan eltávolítjuk. A málna - ha erre mód van - meghálálja a metszést. A vessző felső harmadán ugyanis gyenge termőképességű rügyek fejlődnek és a vesszők felső részének eltávolításával elősegítjük a megmaradó részen a jobb minőségű, kereskedelmileg értékesebb gyümölcs kifejlődését. A köszmétebokor ápolása a rendszeres ritkító metszésre szorítkozik. A fajták többsége leivelő ágrendszer fejlesztésére hajlamos és ezek később a termés súlya alatt a földre terülnek. Ennek hátrányai miatt bokorültetvényekben a metszéskor a fölfelé hajló ágak meghagyására törekszünk. A törzses fának nevelt ültetvényekben viszont nem jelent hátrányt a csüngő ágrendszer, ezért ezeknél a rítkító metszésnél az ágak egyenletes elhelyezkedése a fő. A szamóca sajátos ápolási munkája az indák eltávolítása. A gyümölcsök beérésével kezdődik az ostorindák fejlődése, mellyel a szamóca szaporodik. Legyökerezésükig az anyanövény tápanyagait fogyasztják, ezáltal csökken a virágrügyek száma, egyben az ültetvény elsűrűsödését okozzák. Ezért, ha azokat szaporításra nem használjuk fel, erre átalakított talajművelő géppel rendszeresen eltávolítjuk. Kisebb területeken, inkább házikertekben jöhet szóba a gyümölcs-alátakarás. Virágzás után a gyümölcs szennyeződése, nem utolsósorban a csapadékos időben nagy kárt okozó szürkepenész kártételének megakadályozása céljából végzik. A tövek hez helyezett felaprózott szalma, pelyva, fagyapot vagy bármely olyan anyag, amely megakadályozza a gyümölcs érintkezését a talajjal és nedvesen is biztosítja a levegőzöttséget, alkalmas erre. A bogyósgyümölcsűek talajművelésénél a már ismertetett szempontok a mérvadóak. A gyomirtószerek közül málnaültetvényben kötöttebb talajon a Hungazin PK és Buvinol, laza talajon a Hungazin DT javasolható. Szamócaültetvényekben Tenorán gyomirtó szerrel értek el kedvező eredményeket. A gyümölcsösök növényvédelme Gyümölcstermesztésben a növényvédelem a termesztési technológia szerves része. Elhanyagolása a termés mennyiségének és a gyümölcs értékének csökkenése révén súlyos veszteséggel járhat. A munka hatékonyságát elősegítik a korszerij - légi-földi - permetezőgépek, a növényvédő szerek nagy választéka. A hatékonyság egyik fő követelménye a gyors védekezés. A földi gépes permetezésekhez a gépállományt az üzemekben úgy méretezik, hogyapermetezéseket 3 nap alatt elvégezhessék. Időpont27'
419
jának meghatározásához nyújt segítséget a növényvédeImi előrejelzés, amelyet a helyi ökológiai sajátosságokat figyelembe véve alkalmaznak. A védekezés mindenkor elsősorban a legsúlyosabb gazdasági kihatással járó kárt okozók ellen irányul, emiatt az egyes gyümö!csfajok növényvédelmének rendszerint néhány fő kártevő, ill. kórokozó elleni védekezés az alapja, mely rendszerint védelmet nyújt a kisebb jelentőségű kártevők és kórokozók ellen is. Gyümö!csöseink legveszedelmesebb kártevője a kaliforniai pajzstetű. Még kismérvű _ jelenléte is veszélyes, mert karantén kártevő, így a fertőzött gyümölcsöt az exportból kizárják, ezért ellene kötelező a védekezés. A különböző kártevők elleni folyamatos védekezések a június közepe körül induló első rajzás és azzal összefolyó, szeptemberig elhúzódó második rajzás idején megfelelő védelmet nyújtanak (pl. téli almánál, téli körténél). Ebben az időszakban viszont szükséges a védekezés ellenük azoknál a nyári gyümölcsfajoknál is, amelyek nél a rendszeres növényvédelem korábban leáll. A nyári gyümö!csöknél a mozgó lárvák elleni védekezés a gyümölcséréssel kapcsolatos élelmezés-egészségügyi előírások miatt, akadályozott. Ezeknél a nyugalmi időszakban végzett növényvédelem kerül előtérbe. A növényvédelmi techriológiák megállapításában fontos szerepe van a te(l11e1t faj, fajta betegségekkel, kártevőkkel szembeni fogékonyságának, illetve ellenállásának. Fő télialma-fajtánk pl. a Jonathán a lisztharmatra igen fogékony, de fogékonya varasodásra is. Az időjárástól függően meleg időszakban a lisztharmat elleni, csapadékos időben viszont főként a varasodás elleni védekezés kerül előtérbe. A két betegség iránti, de főleg a lisztharmat iránti fogékonysága évi mintegy 12 -15 permetezést tesz szükségessé. A lisztharmatra, varasodásra nem fogékony Starking fajták védelme ennél jóval kevesebb permetezéssel megoldható. Gyümö!cstermesztésben a védekezést két fontos időszakra oszthatjuk: a gyümölcstermő növények nyugalmi állapotában végzett, és a vegetációs időszak megindulása utáni védekezésekre. Nyugalmi állapotban - lombhullástóJ rügyfakadásig -- a növények kevésbé érzékenyek a növényvédő szerekre, ezért magasabb koncentrációval radikálisabb eredményt érhetünk el. Ilyenkor a fa minden részét bevonó, úgynevezett "lemosó", "áztató" permetezést végzünk. Ez a védekezés a növények különböző részein áttelelő állati kártevők, valamint kórokozók pusztításával igen hatásosan segíti elő a vegetációs idő alatti fertőzések csökkentését. Egyes betegségek, mint a varasodás, a kajszi gnomóniás levélfoltossága, valamint a kártevők, például a takácsatka elleni védekezésben fontos szerepe van az ősszel lehullott lomb fertőtlenítésének. Ezt az őszi talaj munkák előtt indokolt elvégezni. Mindkét esetben a radikális hatású di ni tro-orto-krezollal permetezünk. A vegetációs időszak növényvédeIme rendszerint közvetlenül a kártevők és betegségek fellépésének megelőzésére, a tűrési határ alatt tartásukra irányul. Ezeknél különösen előtérbe kerül a kórokozók szaporodás-biológiájának ismerete, a termő helyi sajátosságok, az időjárási viszonyok növényvédelmi értelmezése. Fontos a növényvédelmi munkákra vonatkozó óvó rendszabályok, az előírt munkaegészségügyi, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási idő szigorú betartása. Nem utolsósorban a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. A következőkben, amikor az egyes gyümö!csfajok évi növényvédelmét Jenzer (1969) és Balázs-Vajna (1970) alapján ismertetjük, a technológia egészének érzékeltetése a célunk, és a gyümölcsfajok növényvédelmi sajátosságainak kiemelésére törekszünk.
Az alma növényvédelme
Az alma növényvédeImében a gombás betegségek közül főként a lombot károsító lisztharmat és a lombot, gyümölcsöt egyaránt fertőző varasodás, a rovarkártevők közül a gyümö!cskárosító almamoly és a lombkárosító takácsatka elleni védekezés áll első helyen. 420
Nyugalmi állapotban, rügypattanás előtti időszakban a védekezés a kaliforniai pajzskívül a vértetű, levéltetű, sodrómolyok, bimbólikasztó bogár ellen irányul. Ezek úttelelő alakjainak gyéritése a vegetációs idő alatti védekezés hatékonyságát növeli. A rügyfakadás és virágzás közötti időszak növényvédelme. Több kórokozó és kártevő megjelenése, első fertőzése erre az időszakra esik. Az ellenük való védekezés az egész évi növényvédelmet és annak eredményességét alapvetően befolyásolja. Ilyenkor olyan szerek használata célszerű, amelyek alacsony hőmérsékleten is jó hatásúak. A fiatal lombozat egyes szerekre és a szer koncentrációjára érzékeny, ekkori károsodásuk viszont a kötődést erősen befolyásolja. A szerek megválasztásakor erre külön tekintettel kell lenni. Rügypattanás és virágzás közötti időben az első két permetezéssel - rügypattanáskor és "egérfül" állapotban - kezdődik a lisztharmat és a varasodás elleni védekezés. Ezek első, "primer" fertőzése a beteg rügyekből ebben az időben következik be. Ettől kezdődően egész év folyamán ez a védekezés gerince. Később a zöldbimbós, majd pirosbimbós állapotban már a lombkárosító kártevők, főként sodrómolyok, araszolóhernyók, levéltetvek, takácsatka ellen is megkezdjük a védekezést. Virágzáskor és sziromhullás utáni permetezésnek a lisztharmat és varasodás elleni védelem a fő feladata. Ezeken kívül a levéltetvek elleni védekezésre is szükség lehet. Virágzáskor méhekre káros szert használni tilos! Május közepétől a gombabetegségek közül továbbra is a lisztharmat és varasodás ellen védekezünk rendszeresen. Az időjárás alakulásától függően száraz, meleg időben a lisztharmat, csapadékos körülmények között a varasodás veszélye a nagyobb. A kártevők közül az almamoly, kaliforniai pajzstetű mozgó lárvái és a takácsatka elleni védekezés a fő feladat. A júniusi első almamolyrajzást a júliustól szeptemberig elhúzódó második nemzedék követi, ami miatt ellene rendszeres védekezés szükséges. A permetezésekre az időjárástól, a használt szerek től függően 10-14 naponként kerül sor. Szüret előtt, amennyiben a fertőzés indokolja, az alma moly, ilonca, kaliforniai pajzstetű, amerikai szövőlepke ellen lehet szükség a védekezésre. A szüret időpontját figyelembe véve ügyelni kell a felhasználásra kerülő szer élelmezés-egészségügyi várakozási idejére is. Lombhullás utáni talajra került lomb dinitro-orto-krezolos permetezéseknek az újabb megállapítások szerint a varasodás áttelelő alakjának pusztításában van nagy tetűn
jelentősége.
A körte növényvédelme
Lényegében megegyezik az almáéval, azzal a különbséggel, hogy a betegségek közül a varasodás elleni védekezésnek van a legnagyobb jelentősége. Ezenkívül megjegyezzük azt is - ez a nyárialma-fajtákra is vonatkozik -, hogy miután nyári fajtáknál a rovarirtó szerek használatát az érési idő korlátozza, nyár végén külön permetezést igényelhet a kaliforniai pajzstetű mozgó lárvái elleni védekezés.
A cseresznye növényvédelme
A cseresznye növényvédelme zömében a két fő kártevőre, a kaliforniai pajzstetű és a gyümölcs "kukacosságát" okozó cseresznyelégy elleni védekezésre irányul. A rügypattanás előtti permetezéskor főként a kaliforniai pajzstetű elleni védekezés fontos, ugyanis rajzási ideje megközeIítően egybeesik a gyümö!cséréssel, ami miatt hatékony szerekkel nem vagy csak igen korlátozottan védekezhetünk. Később a gyümö!csérést követően a második rajzás időszaka idején sem folyik olyan rendszeres
421
-
növényvédelem, amely az elhúzódó rajzási idő alatt ellenük megfelelő védelmet nyújtana. Ez a permetezés kiegészül a klaszterospóriumos levéllyukacsosodás elleni védekezésse1. A kaliforniai pajzstetű elleni védekezés egyben a levéltetvek ellen is hatékony. A rügyfakadás és virágzás közötti időszakban a permetezés a különböző lombkárosítók, araszolóhernyók, sodrómolyok, levéltetű elleni védekezést szolgálja. Sziromhullás után a már rendszerint megjelenő levéltetvek ellen és különösen csapadékos időjárás esetén a blumeriel1ás levélfoltosság elleni védekezés válik szükségessé. A sziromhullás és gyümölcsérés közötti időszakban a cseresznyelégy, kaliforniai pajzstetű elleni védekezés kerül előtérbe. A cseresznyelégy ellen az évek többségében a gyümölcs fejlettségétől függetlenül rendszerint május második felében esedékes először permetezni. Ekkor a gyümölcs még zöld, ezért tartós hatású szerek használata indokolt. A következő permetezést a fajta érési idejétől függően kell megválasztani. Hatóidejük, valamint élelmezés-egészségügyi várakozási idejük összhangban legyen a gyümölcs érési idejével. A permetezések során helyi viszonyok, valamint a fák egészségügyi állapotának figyelembevételével szükség szerint védekezünk a blumeriellás betegség ellen is. A szüret utáni időszak növényvédelme. Csapadékos időjárás esetén a blumeriella káros mérvíí fellépésének megakadályozására a szükséges mértékben védekezünk. Rovarkártevők közül a levéltetvek, valamint a füstös szárnyú darázs lárvái ellen szükséges védekezni. A kéregmoly által fertőzött gyümölcsösökben szüret után kétszer indokolt a törzs és vázágak permetezése. A lombhullás után a talajra lehullott levelek dinitro-orto-krezolos permetezése a bl umeriellás megbetegedés áttelelő alakja ellen irányu1. A meggy növényvédelme
A meggy növényvédeIme lényegében megegyezik a cseresznyéével. A kórokozók közül ennél a monília elleni védekezés kerül előtérbe. Ez már a rügypattanás előtti védekezésseI megkezdődik és a virágzással fejeződik be. A szilva növényvédelme Főként akártevők,
pajzstetvek, szilva moly, levéltetvek és atkák ellen irányul. A kórokozók közül a vörös levélfoltosság és a monília a veszélyesebbek. A rügypattanás előtti permetezés a kaliforniai pajzstetűn kívül a szilván előforduló egyéb - szilva-akácpajzstetű - kórokozók közül főleg a monília, vörös levélfoltosság és a klaszterospóriumos levél1yukacsosodás ellen hatékony. Rügypattanáskor és fehérbimbós állapotban az előbbiekben említett kórokozók elleni védekezést foly tatjuk. Sziromhullás után az előbbi kórokozókon kívül a kártevők ellen is védekeznünk kell. Ezek közül főként a levéltetű, a takácsatka a legfontosabbak, de szükség lehet a lombot károsító ormányosok, sodrómolyok, lombrágó hernyók elleni védekezésre is. Május közepétől a fertőzéstől függően kb. ötször kerül sor a kórokozók és kártevők elleni kombinált védekezésre. Ekkor a vörös levélfoltosság, levéllyukacsosodás, valamint a kártevők közül a szilvamoly, takácsatka, és a kaliforniai pajzstetíí mozgó lárvái ellen permetezünk.
422
A kajszi Ilövényvédelme
A kajszi növényvédelmében a gombás betegségek közül a lombot és gyümölcsöt fertőző klaszterospóriumos levéllyukacsosságnak, a moní!iának, valamint a lombfertőző gnomóniás levélfoltosságnak, a kártevők közül a lomb- és gyümölcskárosító barackmolynak van legnagyobb jelentősége. Rügypattanás előtti permetezésnél a kaliforniai pajzstetűn, valamint a kora tavaszszal fellépő lombkárosÍtókon kívül a klaszterospóriumos levéllyukacsosság és a monília elleni védekezés kerül előtérbe. Mindegyiknél fontos ez az időszak, mert a későbbi fertőzés mértékére nagy hatással van. Rügypattanás és virágzás közötti időszak. A rügypattanásés fehérbimbós állapot közötti időben barackmoly, sodrómolyok, valamint a monília elleni védekezés a legfontosabbak. Barackmoly ellen ebben az időben lehet első alkalommal hatékonyan védekezni, így ennek nagy hatása van a későbbi fellépésére. Csapadékos időjárás esetén szükség lehet virágzás idején a moníliás fertőzések elleni védekezésre. Sziromhullástól szüretig a permetezések főként a moníliás fertőzés, valamint a gnomóniás levélfoltosság ellen irányulnak. A rovarkártevők közül a barackmoly és sodrómoly ellen védekezünk. A keleti gyümölcsmoly és barackmoly elleni védekezést május elejétől kell megkezdeni. Az ellenük való védekezés összekapcsolható a június első felében kezdődő első kaliforniai pajzstetű-rajzás elleni véc1elemmel. Azokban a gyümölcsösökben, ahol nagyobb kéregmolyfertőzés forc1ul elő, az első permetezések május első felétől esec1ékesek. mintegy három alkalommal. Ez, valamint a barackmoly és kaliforniai pajzstetű elleni védekezés a permetezések ic1ejének és a felhasznált szereknek az összehangolásával együttesen is megoldható. A szüret előtti barackmoly elleni védekezést az éleI mezés-egészségügyi várakozási idő figyelembevételével végezzük. Szüret utáni időszak növény védelme. Ha a kéregmoly-fertőzöttség mértéke a védekezést megkívánja, a szüret után mintegy két permetezéssel tovább foly tatjuk. A lombhullás utáni növényvédelem. A lombhullás utáni talajpermetezés főként a gnomónia elleni véc1ekezésben fontos. Ezt a permetezést a levelek alapos átáztatásával végezzük.
Az
őszibarack növéllyvédelme
A gombás betegségek közül a liszth"rmat, levélfoc1rosodás és a klaszterospóriumos levéllyukacsosoc1ás a legjelentősebb. A faj ták fogékonyságától és az időjárás alakulásától függően egyik vagy másik elleni véc1ekezés kerül előtérbe. Rovarkártevők közül a gyümölcsöt károsító barackmoly és a lombkárosító levéltetvek elleni védekezés a legfontosabb. A rügyfakadás előtti lemosópermetezés célja lényegében megegyezik az edc1ig tárgyait csonthéjasokéval. Ezeken kívül ennek fokozott jelentősége van a levélfodrosodás elleni, valamint a takácsatka elleni védelemben. Rügyfakadás után a levélfodrosodás, a lisztharmat, valamint a barackmoly elleni védekezés kerül előtérbe. Ezeken kívül az ekkori védekezés a korán megjelenő első levéltetű-nemzedék ellen is igen hatásos. Csapadékos ic1őjárás esetén a levélfodrosoc1ás fertőzési veszélye miatt szükségessé válhat a virágzás alatti permetezés. Sziromhullás és gyümölcsérés közötti időszak növényvédelme. Ebben az ic1őszakban továbbra is a levélfoc1rosodás, lisztharmat, klaszterospóriumos levélfoltosság elleni védelem, ezenkívül a kaliforniai pajzstetű, a barackmoly és levéltetvek elleni permetezés a legfontosabb. A szüret előtti időszakban a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly elleni védekezésnél az érési idő, valamint a szer élelmezés-egészségügyi várakozási idejének egyeztetése szükséges. 423
A dió növényvédelme
A dió kémiai növényvédeImének a dió baktériumos betegsége, a dió gnomonlas levélfoltossága és az almamoly elleni védekezés az alapja. Rügyfakadás előtt és rügyfakadáskor a baktériumos betegség ellen védekezünk. Rügyfakadás után, majd virágzás előtt és virágzás után a gnomóniás levélfoltosság, lombrágók és levéltetvek ellen szükséges a permetezés. Mogyoró nagyságú kortól érésig mintegy 7-8 alkalommal permetezünk a gnomóniás levélfoltosság elleni védekezéshez kapcsolódóan lombkárosítók, levéltetvek, almamoly, esetleg amerikai szövőlepke ellen. Szüret után lombhulláskor a baktériumos betegség ellen ismét réztartalmú szerrel, majd lombhullás után a gnomóniás levélfoltosság ellen a lehullott lomb dinitro-ortokrezol os permetezésével zárul az évi védekezés. A mandula növényvédelme
Rügyfakadás előtt a dinitro-orto-krezolos permetezésnek célja azonos az őszi barackéval. Sziromhullás után a klaszterospóriumos levéllyukacsosodás, valamint a kártevők közül abarackmoly, sodrómolyok, levéltetvek, lombrágó ormányosok ellen védekezünk. A vegetáció későbbi időszakában, ha a kéregmoly elszaporodása indokolja, mintegy 3-szor a törzset és vázágakat permetezzük.
A ribiszke növényvédelme
Rügypattanáskor lisztharmat és kaliforniai pajzstetű ellen védekezünk. Rügyfakadás után szükség szerint l-3 alkalommallevélbetegségek, levéldarazsak, levéltetvek, sodrómolyok ellen szükséges permetezni. Virágzás után l-2 alkalommallevélbetegségek és lisztharmat, valamint a kaliforniai pajzstetű lárvái ellen védekezünk. Szüret után l-2 esetben az előző permetezést megismételjük. Lombhullás után a kaliforniai pajzstetű ellen védekezünk dinitro-orto-krezolos szerrel.
A málna növényvédelme
Kórokozói közül a különböző vesszőfoltosságok - ezek közül is főként a legveszélyesebb didimellás vesszőfoltosság - és a szürkerothadás a legjelentősebbek. A kártevők közül a levéltetű, a kis málnabogár, a málnavesszőbogár a legáltalánosabbak. Rügypattanáskor a vesszőfoltosságok és a sodrómolyok ellen kell védekezni. Rügypattanás után 5-7 leveles korban folytatódik a vesszőfoltosságok elleni permetezés, melyhez a levéltetű elleni védekezés kapcsolódik. Virágzás előtt közvetlenül a szürkerothadás, málnabogár, bimbólikasztó ellen szükséges védekezni. A fő virágzásban ezt megismételjük. A virágzás végén szürkerothadás ellen permetezünk. Virágzás után a vesszőfoltosságok és málnavesszőszúnyog ellen védekezünk. Szüret után az előző permetezést megismételjük, és ha szükséges, a takácsatka elleni védekezéssel egészítjük ki. A köszméte növényvédelme Főként az amerikai köszmételisztharmat, a levéldarázs, levéltetvek, pajzstetvek és atkák elleni rendszeres permetezésből áll. Az esetenként ezenkívül fellépő kártevő k ellen külön védekezés általában nem szükséges.
424
j
A szamóca növényvédelme
Virágzás előtti időszakban levélrollosságok, lisztharmat, valamint sodrómolyok és bagolylepkehernyók ellen permetezünk. Közvetlenül virágzás előtt a szürkerothadás, szamócaeszelény és ormányosbogarak, majd virágzás alatt a szürkerothadás ellen védekezünk. Szüret után a levélfoltosságok, lisztharmat és a kártevők közül főként a levéldarazsak és sodrómolyok ellen kell védekezni. Ha a szamócaatka ellen szükség van védekezésre, akkor 3-5 naponként permetezünk 2-3 alkalommal.
A gyümölcs betakarítása A gyümölcsbetakarítás az egyik legnagyobb gondosságot kívánó munka, mert a megtermelt gyümölcs későbbi sorsa, értéke nagymértékben függ attól, hogy milyen érettségi fokon, milyen szakértelemmel végezték a szedést, válogatást, osztályozást, tárolást, szállítást. A gyümölcs szedése és további kezelése a termelés jelentős munkaerő-ráfordítási hányadát alkotják. Az évi ápolás folyamán kevés kézi munkát igénylő gyümölcsfajok mint a cseresznye, kajszi, meggy szedése igen nagy munkacsúcsokat okoz. A szedést gyakran rövid idő alatt kell elvégezni, ezért zavartalan lebonyolításához alaposan föl kell készülni és a munkát jól meg kell szervezni.
A szedés idejének megállapitása
Az egyes gyümölcsfajok és -fajták szedési idejét, biológiai tulajdonságaik és a gyümölcs felhasználása szabja meg. Frissfogyasztásra a gyümölcsötfogyasztásra éretten szedjük; ilyenkor a gyümölcs színe, a fajtára jellemző íz- és illatanyagai teljes mértékben kifejlődtek. Szedésre érett állapotban szedjük ősszel a téli almát, téli körtét, melyek csak utóérés után fogyaszthatók. A szállításra kerülő nyári gyümölcsöt valamivel a fogyasztásra érettség előtt szedjük, mert a szállítás alatt túlérve romlik. Ilyen állapotban szedjük konzervipar és frissfogyasztás céljára a kajszit, szilvát, cseresznyét, meggyet, őszibarackot. Az éretlen vagy félérett gyümölcs szedése esetén - azonkívül, hogy a gyümölcs ízetlen -, jelentős súlyveszteséggel is számolnunk kell. Túlérett állapotban viszont a gyümölcs megpuhul, íze megváltozik, zamatanyagaiból veszít, igen rövid ideig tárolható, könnyen romlik. A túlérett gyümölcs már csak pálinkafőzésre alkalmas.
A gyümölcsfajok szedése
A nyári és őszi almákat akkor szedik, amikor ízük a fajtára jellemző. Túlérett állapotban húsuk kásásodik, nő érzékenységük a nyomódással szemben. A téli alma a fán nem egyenletesen érik. Legelőbb színeződik és érik a korona külső fény által jól megvilágított részén. Ezért 2-3 menetben szedünk, és mindig csak a tárolásra megfelelő érettségű gyümölcsöt. Az első, ún. "színelő" szedést 10-12 nap múlva követi a második, esetleg még egy harmadik is. A többszöri szedésseI elérjük, hogya fán maradt alma, a még hátralevő időben súlyban is gyarapszik és jobban színesedik. A korán leszedett téli alma a tárolás alatt már rendszerint nem színesedik meg, de könnyen fonnyad és ráncosodik. A szedés idejét a gyakorlatban általában a gyümölcs alapszínéről állapítják meg. Ezenkívül többek között a penetrométerrel végzett nyomáspróba és a jódpróba is támpontul szolgálhat. Előbbinél a hús szilárdságából, utóbbinál a keményítőtartalom425
I
Anim
STAIlJ(ING
135. kép. A szedési érettség megállapítása jódoldattal Jonathán túlérett, Starking szedésre érett, Golden Delicious éretlen
ból következtetnek az érettségre. A keresztbe vágott, majd jódoldatba mártott éretlen gyümölcs húsa teljesen megkékül. Az éréssel egyre csökken az elszíneződés. Üzemben a szedést rendszerint a fehér fajtákkal kezdik, mert ezek kereskedelmi értéke a piros áru megjelenésével csökken. A Starking éretten hajlamos a hullásra, emiatt szedésével nem szabad késlekedni. Korábban érik a gyümölcs az M. IX-es alanyra oltott fákon, ezért ugyanolyan fajta szedését annál kezdjük el. A Golden Delicious ízanyagai később alakulnak ki, korai szedése esetén a gyümölcs fanyar, ízetlen lesz. A gyümölcs tárolásra alkalmas érettségi állapotban való leszedése télialma-termesztésünk legfőbb gondja, mert ideje az időjárástól függően 20-25 napra szorítkozik. A túl éretten tárolóba kerülő gyümölcs rövidebb ideig tárolható, ezenkívül a Jonathán fajtán ilyenkor rendszerint fellép a barnafoltosság, amely súlyos minő ségi károsodást okoz. A szedést a fagyok beálltáig be kell fejezni, mert a gyümölcs a fagy tól károsodik. A körte szedése az almához hasonló. A téli körtét késő ősszel szedik és a fagyok beállta előtt be kell fejezni. A kajszi! olyan érettségi fokon szedjük, hogya szállítást jól bírja, és akkor érjen be, amikor a fogyasztóhoz kerül. A távoli piacokra a zömében már besárgult, de a barázdája mentén még kissé zöldes gyümölcsöt szedjük. A közeli fogyasztó k részére viszont alkalmas, ha az árnyékolt oldalon is sárga, de még kemény a gyümölcs. A megfelelő állapotban leszedett gyümölcs a szállítás alatt utóérik. Az őszibarack szedési idejét gondosan kell megválasztani, mert a korán leszedett őszibarack megfonnyad és ízetlen lesz, későn szedve viszont a szállítást nem bírja. A gyümölcs érési ütemének megfelelően több menetben szedjük. Piacra érett a gyümölcs, amikor megszínesedett és a kocsány felőli részén enyhén megnyomva már rugalmas. A puha, tehát az ujj nyomása helyén behorpadó gyümölcs csak azonnali fogyasztásra és pálinkának alkalmas, a szállítást és tárolást még rövid ideig sem bírja. Egyes faj ták, különösen a világos színűek, a nyomás helyén megbarnulnak,
426
foltosodnak, ezért igen gondosan kell szedni. A gyümölcsöt csavarással választjuk le a fáról, és rekeszekbe helyezzük. A szí/vát frissfogyasztásra közvetlenül a teljes érés előtt szedjük, amikor a gyümölcs már teljesen kifejlődött és beszíneződött, de még rugalmas és nem puha. Nyersfogyasztásra a szilvát kocsánnyal szedjük, és ügyeljünk, hogy hamvas maradjon. Export- és konzervipari értékesítésnél a kívánalmaknak megfelelő érettségi állapot a mérvadó. Háztartási célra, gyümölcsíznek és általában aszalásra a szilva akkor a legalkalmasabb, ha a kocsány felőli részén már ráncosodik. Szeszfőzésre a szilvát a fáról ponyvára rázva szedhetjük. A cseresznye és a meggy korán szedve ízetlen, ha későn szedjük, puha és könnyen romlik. Ezért a szedés idejét körültekintően kell megválasztani. Exportra és konzervipari célra a már teljesen kifejlődött, a felületén jórészt SZÍneződött, de még kemény gyümölcsök alkalmasak. Belföldi fogyasztásra közvetlenül a teljes beérés előtt, kemény állapotban szedjük. A diót, mandulát akkor szedjük, amikor a gyümölcs zöld burka felreped. A leghelyesebb az érett, lehullott gyümölcsöt a fa alól naponta felszedni vagy a burok felrepedése után póznával az ágakat ütögetve leverni. A dió és mandula gyümölcsének a burok megrepedése előtti erőszakos leverése a fáról helytelen, mert egyrészt kárt teszünk a fában, másrészt az éretlen gyümölcsöket is leverjük. Az éretlen gyümölcs nehezen tisztítható, raktározás alatt a magja megtöpped, összeráncosodik. A fáról lekerült diót és mandulát, ha az burkából nehezen fejthető ki, 2-3 napi füllesztés után könnyen megtisztíthatjuk. Utána jól ki kell szárítani, mert a kellően ki nem száradt gyümölcs a raktározás alatt megpenészedik. A szamócát teljesen kifejlődötten és színezetten, mikor húsa még kemény, rövid kocsánnyal együtt lecsípve szedjük közvetlenül a szállitóedénybe. A szennyezett gyümölcsöt mosni nem szabad, mert sérülésre nagyon érzékeny. A gyümölcs szedéskor száraz legyen. A pirosribiszkét frissfogyasztásra fürtöstül szedjük, amint az teljesen beérett. A piros fajták túlérve sem hullanak le. Afeketeribiszkét a jövőben géppel takarítják be. Ehhez a "nem pergő" faj ták alkalmasak, így a túlérésből sem származik jelentős hullási veszteség. A köszmétét a felhasználás célja szerint szedhetjük félérett és érett állapotban. Konzervcélra félérett állapotban szedjük, amikor teljes nagyságú ra kifejlődött, héja üvegesen áttetsző, húsa roppanó. Ha érett állapotban értékesítünk, megvárjuk, míg húsa megpuhul, és édeskés lesz. A má/nát több részletben szedik közvetlenül a szállitóedénybe. Éretten a termésesoport könnyen elválik a vacokról és könnyen sérül. Nyersfogyasztásra a teljes érést nem szabad megvárni; ha a gyümölcs színe fénylő piros, édes és a vacokról jól leválik, már szedhető. A szedés eszközei
A gyümölcsszedéshez megfelelő szedőeszközökre van szükségünk. Legfontosabbak a szedőemelvények, állványok, létrák, szedőedények és a gyümölcs szállításához, illetve tárolásához szükséges ládák, rekeszek. Szedőedények. A gyümölcsöt az esetek többségében szedőedényekbe szedik. Kivéve azokat a kényes nyári gyümölcsöket (pl. szamóca, málna, ribiszke), amelyeket közvetlenül szállítóedénybe szedünk, mert még az egyszeri átrakást sem bhják. Az üzemben többféle szedőedényt használnak. Megválasztásuknál a munkateljesítmény és a gyümölcs minőségének megóvása a fő szempont. A magasabb fákról a gyümölcsöt rendszerint 8-10 l űrtartalmú vedrekbe, műanyag zsákokba szedik, amelyek állványra helyezve vagy fára függesztve egyaránt használhatók. A testre függeszthető szedőedényekkel érhető el a legnagyobb munkateljesítmény. Ezek a 427
136. kép. Testre jüggesztell szedőedény ürítése tartályládába
137. kép. Teljesen gépesített rázógépes gyümölcsbetakarítás
428
138. kép. A jekeleribis=ke belakarJ/ása géppel
fenék lekapcsolásával gyorsan és könnyen üríthetők. Hátránya, hogy fizikailag erősen igénybe veszi a dolgozókat. Szedőállványok. Ha földről szedünk, a szedőedépy elhelyezésére is alkalmasak, de főként arra használjuk őket, hogy a dolgozó rajtuk állva, a magasabb helyzetű gyümölcsöket is elérje. Általában 1-2 m magas szedőállványokat használnak, melyek mintegy 4 m magasságig alkalmasak szedésre. A szedőállványok csúsztatással vagy kerekeken mozgathatók. A 4 m-nél magasabban levő gyümölcsöket szedő/étráró/ szedjük le. Elsőrendű követelmény, hogy biztonságos legyen, ezenkívül fontos az, hogy fokának szélessége a dolgozók lábának biztonságos és kényelmes elhelyezését biztosítsa. A szedéskor sok kézi munkát igénylő ipari feldolgozásra szánt gyümölcsöknél egyre jobban terjed a rázógépes betakarítás. Az üzemi gyakorlatban kipróbált gyümölcsöt, növényt egyaránt kímélő gépeknél az egy személy teljesítménye a kézi szedés 150-200-szorosát is eléri. Az ipari célra termelt meggynél, szilvánál, majd erre alkalmas faj ták termesztésbe vonása után az őszibaracknál, esetleg kajszinál a jövőben nagyobb részben a gépi betakarítás kerül előtérbe. A bogyósgyümölcsűek közül a ribiszke gépi betakarítása már megoldott. Biztató eredmények arra mutatnak, hogya köszméte, málna gépi rázása is részben vagy egészben megvalósul a közeljövőben. Ezeken kívül a szedéskor nem érzékeny dió, mandula, mogyoró betakarítása géppel teljesen megoldható. A gépi betakarítás gazdaságosságában a terméshozamok nagyságának van döntő szerepe. A rázógép teljesítménye ugyanis szinte független a termés mennyiségétől. A farázó gépeknél a gép átállásából és a rázási időből tevődik össze az egy fára jutó költség. Teljesítményük 50-60 fa/óra. Ebből következően a rázási költség az egy fán termett gyümölcs mennyiségét terheli. A több gyümölcsöt termő nagy fák rázása emiatt gazdaságosabb.
429
A gyümölcs
előkészítése
értékesítésre
A kereskedelembe kerülő gyümölcs minőségét szabványok írják elő, ezért szedés után osztályozzák. Az exportszállitmányoktól az átvevő ország a szabványtól eltérő minőséget is igényelhet. A gyümölcsosztályozást úgy szervezzük, hogy összhangban legyen a szedés ütemével. Különösen fontos ez a nyomódásra érzékeny nyári gyümölcsöknél. Egyes gyümölcsfajok e munka folyamán többszöri mozgatást és kézbevételt igényelnek, ezt a legkíméletesebben kell végezni, mert az ütődött, nyomódott gyümölcs sokat veszít értékéből. A szabványok előírják a gyümölcs minőségi jellemzőit (méret, fejlettség, frisseség, épség és egészségi állapot, tisztaság, egyöntetűség). Az egyes osztályokban bizonyos tűréshatár van. Ez azt jelenti, hogy az alatta levő osztályba tartozó minőségből hány százalékot tartalmazhat. Az egyes osztályok szerint változóan általában ez 3-5% lehet. Ha a minőség a tűrés határát túllépi, alacsonyabb osztályúnak minő sül az egész gyümölcstétel. Az előírás kiterjed a fajtajellegre - mely elsősorban nagyságra, színeződésre, alakra és érettségi jellemzőkre vonatkozik -, ezenkívül a minőségi hibákra is. A különböző hibák megkülönböztetése a formai szempontokon túl a gyümölcs állóképessége céljából is fontos. Jóformán minden gyümölcs esetében megkülönböztetjük a szépség-, száraz- és romlóhibás gyűjtőfogalmat. Szépséghibák és szárazhibák a gyümölcsön a régebbi sérüléseknek behegedt, elparásodott nyomai. Az ilyen gyümölcs a sérülés eredetétől, idejétől, hegedés mértékétől függően hosszabb vagy rövidebb ideig tárolható. A szépséghiba csupán a tetszetősséget csökkenti, de a gyümölcsnek mint élelmiszernek értékét nem érinti. A szárazhiba viszont már a felhasználásra, a tárolásra is hat. A romlóhibás gyümölcsön nyílt seb van. Az ilyen alma, körte azonnali felhasználásra még alkalmas. A megjelölés arra utal, hogy romlásra hajlamos, de nem lehet rothadt. Romlóhibás nyári gyümölcs nem kerülhet friss fogyasztásra, csak ipari feldolgozásra. A gyümölcsök válogatása és osztályozása. A gyümölcsöt véglegesen a szabvány elő írásainak megfelelően a szedést követően rendszerint erre a célra létesített színekben vagy épületekben válogatják és osztályozzák. Egyes gyümölcsfajokat - általában pl. a bogyósgyümölcsűeket és a cseresznyét, meggyet - a szedéskor osztályozzák. Ilyenkor a minőségen aluli gyümölcsöket külön edénybe rakják. Más gyümölcsfajokat viszont - amelyek minősége egy-két kategóriából áll, pl. belföldi szilva - a szedés után a helyszínen osztályozzák, amikor a szedőedényekből a göngyölegbe rakják, átömlesztik vagy átrakják. Az almát, körtét, őszibarackot minden esetben külön munkamenetben válogatják, és osztályozzák. Minőség szerinti válogatás. A minőség szerinti válogatás célja, hogya vegyes minőségű gyümölcsből összetevődő "nyers árut" a szabvány előírásainak megfelelő minőségű osztályokra válogassuk szét. A munka során csak a minőségi előírásokra vagyunk tekintettel, a nagyság szerint osztályozás ezt követő munkafolyamatban következik. A minőségi követelmények jelenleg még a kézi válogatást teszik szükségessé. Minőségi válogatás módjai. Üzemi felszereléstől függően a válogatásnak többféle módja lehetséges. Legegyszerűbb a kézi válogatás. Ez esetben a dolgozó minden gyümölcsöt kézbe véve és elbírálva, a megfelelő minőségű gyümölcsöt tartalmazó göngyölegbe helyezi el. A munka teljesítménye és minősége végett egy-egy dolgozó annyi osztályt válogasson, amennyit még áttekinthet. Egyes, főként nyári gyümölcsöknél az export áru előkészítésénél válogatnak kézzel. A gépi osztályozásra felkészült üzemekben a minőségi válogatást az osztályozógépen áthaladó gyümölcsön végzik el. Méret (nagyság) szerinti osztályozás. A méret szerinti osztályozáskor a minőségileg már szétválogatott gyümölcsöt nagyságuk vagy súlyuk szeriJlt csoportosítjuk, a 430
szabvány előírásainak megfelelően. A méret szerint szétválasztott, egyöntetű gyümölcs könnyebben csomagolható, tetszetősebb, a fogyasztói igényeket jobban kielégíti. A szabvány a gyümölcs nagyságát általában a gyümölcs szélességével - hosszúsági tengelyére merőleges egyenes - fejezik ki mm-ben. A gyümölcs súlyát - például kajszinál - a szabványok db/kg-ban vagy kg/db-ban állapítják meg. Utóbbinál a faj ták, termőhelyi viszonyok és évjárat szerint, változó fajsúlybeli eltérések következtében nagyságuk és súlyuk közötti összefüggésben lényeges különbségek adódhatnak. Ezeket az eltéréseket osztályozás során figyelembe kell vennünk, az azonos kategóriák kialakítására. A méret szerint üzemekben szinte kizárólag gépekkeI osztályoznak. Jálunk általában a méret szerinti osztályozógépeket használják. Az osztályozógépekről az áru rendszerint már a szükséges csomagolással kerül a göngyölegbe. A csomagolás. A különféle gyümölcsöket ládákba, rekeszekbe, faforgácsból vagy kartonból készített dobozokba csomagolják. A nagyobb gyümölcsöket szabályos sorokban úgy helyezzük el, hogy szállítás közben ne mozdulhassanak meg. Az alma és körte csomagolására rendszerint 17-25 kg gyümölcs befogadására alkalmas gyümölcsládákat használunk. Megkülönböztetünk egyszeres és kétszeres csomagolást. Az egyszeres csomagolásnál csak a láda belső oldalait béleljük e célra rendszeresített papírral, ezen belül esetleg még hullámpapírral vagy fagyapottal is úgy, hogy az oldalfalakon a külső bélelőpapírból annyi felesleg maradjon ki, hogy azzal a berakott gyümölcsöt felül is lehessen takarni. Kétszeres csomagolásnál a bélelt ládába a gyümölcsöt külön-külön csomagolópapírba burkolva rakjuk be. Szokták úgy is, hogy csak minden második sort csomagolják. A puha húsú gyümölcsöket: a kajszi- és őszibarackot 8-10 kg befogadóképességű gyümölcs- (hollandi) rekeszbe egysorosan csomagoljuk. Hasonló göngyölegbe, de ömlesztve csomagoljuk a meggyet, cseresznyét és a szilvát is. A szamócát, málnát alacsony gyümölcsrekeszbe vagy e célra készült fél, egy kg gyümölcsöt befogadó
/39. kép. Az a/Illa csolI/ago/ása
431
'.
140. kép. A körte csomagolása
141. kép. Az
432
őszibarack
csomagolása
műanyag vagy kartondobozokba csomagoljuk. A lékészítésre szedett ribiszkét, szamócát és málnát hordókban szállítják. A diót, mandulát, mogyorót zsákokba csomagoljuk. A tárolás. A nagyüzemi gyümölcsösökben a nyári és téli gyümölcsfajtákat a szüret után átmenetileg tárolni kell. A téli gyümölcsök szedés után 4-5 oC_ra való lehű tésével az érési folyamatot mérsékeljük, ezáltal növeljük a tárolhatóságot és különböző tárolás alatti károsodást csökkentjük. Az apadási veszteséget a tárolt fajtától függően a levegő 80-95%-os relatív páratartalmával mérsékeljük. A nyári gyümölcsök, de a téliek számára is a gépi hűtőberendezéssel ellátott, megfelelően szigetelt tárolók felelnek meg. A gyümölcstárolás legkorszerűbb módja a "szabályozott légterű" tárolás magas költsége miatt nálunk még nem terjedt el. Ennél a hűtésen kívül a levegő összetételét 3-4% 02-re és 3% CO2-ra változtatják, ezáltal a gyümölcs tárolási veszteségét a hűtéshez képest mintegy felére csökkenthetjük. Ez a tárolási mód a Jonathánon gyakori héjfoltosság fellépését tetemesen mérsékli. Szállítás. A leszüreteIt gyümölcsöt rendszerint a rakodások és szállítások közben éri a legtöbb sérülés. Ezért kerüljük a gyümölcs felesleges mozgatását. Átrakásokra, rövidebb helyi szállitásokra jól beváltak a rakodólapok, a tartályládák és emelő villás targoncák. A téli alma szedésekor és tárolásakor egyre általánosabbá válik a tartályládák használata. Így a feldolgozás során egyszerűbb a gyümölcs mozgatása, jobb a tárolótér kihasználása. A tartályládák szállítására az egy-két láda szállitására alkalmas targoncák és traktorra szerelt emelővillák helyett a 4-6 ládát szállító ládafelszedő gépek kerülnek előtérbe a nagyobb üzemekben. A sorok végére kiszállított "tömbösített" gyümölcsöt alacsony építésű, jó rugózású, speciális gyümölcsszállító kocsikkal továbbítják a feldolgozóba vagy tárolóba.
142. kép. Tartályláda szállítása 28 Kerteszet
emelővillával
433
143. kép.
Tartályláda-felszedő és
-lerakó kocsi
A gyümölcsöt távoli szállítás előtt, egyes esetekben lehűtik - és főként a nyári gyümölcsöt - hűtőkocsi kban szállítják. Szállításkor is a zúzódás megakadályozása a fő cél, ezért kell jól csomagolni. A gyümölcsök nagyobb részét vasúton, a kényes nyári gyümölcsöket ezenkívül repülőgépen és kamionokban is szállítják. Szállitáskor nagy melegben egyenletes, hűvösebb klima kell. Fagyveszély esetén fagymentesen csomagoljuk a kocsikat úgy, hogy -2 OC_ig vékonyabban (könnyű téli csomagolás), -5 OC-ig lehűlő levegőnél pedig vastagabban (nehéz téli csomagolás) kell kibélelni oldalukat. -5 OC-nál alacsonyabb hőmérsékleten (a hűtőkocsikat kivéve) gyümölcsöt vasúti kocsiban szállítani nem szabad.
434
Szólőterunesztés Csáky Antal
28"
A szőlőtermesztés története
A szőlő és a terméséből készített bor egyidős a történelemmel. A növény eredetéről legendák tanúskodnak, de mindeddig nincsenek véglegesen hitelesnek tekinthető régészeti adataink róla. A szőlő termesztésbe vétele - a szőlőkultúra kialakulása - valószínűleg az eurázsiai géncentrumokban, a mai Kisázsia, Irán és Örményország területén kezdőd hetett el mintegy SOOO évvel ezelőtt. Az újabb föltárások azonban még régebbi kultúrákról is tudósítanak e helyekről (szumír agyagtáblák stb.). Az itt élő ókori földművelő népek biztosan foglalkoztak a már ismert szőlő termesztésével A ligeti szőlő (Vitis silvestris Gmel) értékesebb gyümölcsöt termő változatait kiválogatták és azokat a lakóhelyük közelében ültették el. A növény ápolásával, igényeinek megismerésével alakult ki a szőlő termesztésének technikája és vele együtt több ezer éves munka eredményeként a ligeti szőlőből a kerti szőlő (Vitis vinifera L.). Az örmény birodalomban már időszámításunkelőtt 2000 évvel bizonyosan nagyon fejlett volt a szőlőtermesztés és valószínűleg itt alakult ki a kerti szőlő is. Fejlett volt a szőlőtermesztés más ókori civilizációkban is. hásos emlékek bizonyítják, hogy ekkor már a települések közelében nagyobb, összefüggő szőlőskertekben termesztették. Transzkaukázia területéről terjedt át a szőlőtermesztés Nyugat-Ázsia ókori civilizált államaiba, ahol Mezopotámia népei, majd Perzsia földművelői honosították meg a kerti szőlőt és fejlesztették tovább kultúráját (Kozma, 1966). A szőlőtermesztés továbbterjedése Nyugat-Ázsiából Európába valószínűleg két úton történt. Az egyik Észak-Mrika földközi-tengeri partvidékén Gibraltárig, a másik Kisázsián át az égei-tengeri szigeteken és Görögországon át a Balkán északi részén Itália és Nyugat-Európa felé terjeszkedett (Kozma, 1966). Egyiptomban időszámításunk előtt már több ezer évvel fejlett szőlőkultúra volt. A termesztés magas színvonalára jellemző, hogy már az időszámítás előtt 2S00-ból 8· különböző szőlőfajtáról maradtak írásos emlékek. Görögország területére i. e. mintegy 3000 évvel került a szőlő, és termesztése magas szintre emelkedett. A termesztés technikáját több írásos emlék is őrzi. Nagy szerepük volt a szőlő elterjesztésében a hajósnépeknek, elsősorban a föníciaiaknak . A görögök honosították meg a kerti szőlőt Itáliában és Gallia földjén is. Ez időben már metszették a szőlőt. Elkezdődött a bor- és étkezési jajták különválása és ebben az időben jelennek meg az első magvatlan szőlőfajták is. A szőlő feldolgozására különböző kezdetleges préseket használtak. A bor- és aszalt szőlő nagyon fontos kereskedelmi cikk volt. Itália területén a szőlőtermesztés további fejlődésnek indult. A szőlőt dugványozássaI, oltással és magvetéssel szaporították, szabályosan telepítették, karózták, metszették és zöldmunkákat is végeztek. A szőlő további terjedésében a római hódítóknak volt nagy szerepük. Ők terjesztették el a Rajna völgyében, az Ibériai-félszigeten és Franciaország, valamint Hollandia és Anglia területén is. 437
Hazánk területére szintén a rómaiak hozhatták be a szőlőkultúrát, bár a régészeti leletek sok kelta eredetű nyomot is föltártak. A keltáknak jelentős részük lehetett Nyugat-Európa szőlőkultúrájának megteremtésében is. Pannónia szőlőtermeszté sének fellenditésében különösen Probus császár szerzett elévülhetetlen érdemeket. A szőlőtermesztés harmadik útja Nyugat-Ázsiából kelet felé vezetett, ahol szintén fejlett szőlőtermesztés alakult ki. Közép-Ázsiából tovább terjedt Kínába és Indiába is. Lehetséges azonban, hogy e területeken szintén honosítottak meg, ill. vontak termesztésbe szőlőt. A szőlőtermesztés fejlődésében az ókori államok hanyatlása, majd a népvándorlás okoztak törést, de fejlődését nem tudták feltartóztatni. A feudális társadalom kialakulásával a szőlőtermesztés nagy lendületet vett, mert a földbirtok tulajdonosának egyik legfontosabb jövedelmi forrása volt a szőlő és a bor. Ebben az időben virágzik fel Európa szőlőtermesztése, és mind területileg, mind a termesztés színvonalát tekintve megelőzi Ázsiát. E vezető pOZÍcióját Európa napjainkig megőrizte. Az újkorban a kerti szőlő tovább terjedt Dél-, majd Észak-Amerikába is. Különösen Peruban és Chilében indult fejlődésnek a szőlőtermesztés. A ~VI. században Közép-Amerikában, a XVII. században Észak-Amerikában is meghonosodott az eurázsiai sző/ő. Itt azonban a Vitis vinifera az éghajlat, valamint a különböző kórokozók miatt nem tudott nagyobb mértékben elterjedni. Ezért Kalifornia kivételével, ahol a magyar Haraszthy Ágoston indította meg az üzemi méretű szőlőtermesztést, zömében ma is az amerikai fajokat termesztik. . A szőlőkultúra világméretű terjedésének napjainkban is tanúi lehetünk. A különböző rövid tenyészidejű faj ták, illetve fajhibridek a Szovjetunió egyre hidegebb területeit hódítják meg és termesztési területe megközelíti a 60. szélességi fokot. Az újkori szőlőtermesztés történetében három veszélyes kórokozó, illetve kártevő okozott jelentős változást. Az Észak-Amerikával kialakult kereskedelmi forgalom révén 1845 körül került Európába a lisztharmat (Uncinula necator). A lisztharmatnak ellenálló amerikai fajták behozatalával hurcolták be Franciaországba a filoxérát (Phylloxera vitifolii) az 1860-as évek elején, ami 20 év alatt elpusztította a francia szólőültetvények 2/3 részét. Innen terjedt át egész Európára, hasonlóan nagy pusztítást okozva annak szől őtermesztésében. A filoxéra elleni védekezés céljából importált amerikai ellenálló fajokkal került Európába 1878-ban a peronoszpóra (Plasmopara viticola) is, melyet először DélFranciaországban fedeztek fel. Ez tovább fokozta a filoxéra addig is nagy kártételét és jelenleg is a szőlő egyik legsúlyosabb betegsége. A lisztharmat, a peronoszpóra és főleg a filoxéra - az előidézett nagy pusztításon kívül - jelentősen hatott a szőlőtermesztés fejlődésére is. Kötött talajon általánossá vált az oltványok telepítése, amelyhez szükségessé vált az e/őhajtatásos o/tványtermesztés. Az új telepítéseket szabályos sor- és tőtávolságra ültették. Ez megteremtette a gépesítés alapját, és lehetővé tette a korszerűbb termesztéstechnikai eljárások alkalmazását. Széles körben terjedt a szőlőtermesztés a homokterületeken is. A fellendült szőlőnemesítés új, jobb és ellenállóbb faj ták terjedését tette lehetővé. Napjainkig is érezzük viszont azt a hátrányt, amit az ebben az időben elterjedt amerikai direkttermő faj ták okoztak. Ez több nagy szőlőtermesztő országnak ma is nagy gondot jelent, így egyes hazai borvidékeken is. A világ
szőlőtermesztésének
jelenlegi helyzete
A századfordulótól kezdve a világ szőlőtermesztése mind a terület, mind a termés mennyiségét tekintve, folyamatosan emelkedett. A 60-as évek közepére elérte a ]Omillió ha-t (l964-ben ]0008 880 ha). A területi növekedés az ezt megelőző 30 évben volt a legnagyobb, amikor az összes szőlőterület 3,7 millió ha-ral nőtt (50%). Az utób-
438
bi 10 évben a területi növekedés erősen lelassult, sőt egyes nagy szőlőtermesztő országokban több százezer ha-ral csökkent (Franciaország, Olaszország). Legjelentősebb területi növekedés a Szovjetunióban tapasztalható, ahol az utolsó 20 év alatt megduplázódott a szőlőültetvények területe és jelenleg a 4. helyen áll a világon. A világ szőlőterületének földrészenkénti megoszlását - kerekített adatokkal a 65. táblázat szemlélteti. A szőlőtermesztő országok között a terület nagyságát tekintve első helyen áll Spanyolország (1,65 millió ha), második Olaszország (1,35 millió ha), harmadik Franciaország (1,30 millió ha) és negyedik a Szovjetunió (1,11 millió ha). E négy országban van a világ összes szőlőterületének több mint 50%-a. Az utóbbi években jelentősen nőtt a termés mennyisége. A bortermelés az 1953. évi 216 millió hl-ről 1973-ra 355 millió hl-re emelkedett. Ugyancsak.jelentősen nőtt az étkezési szőlő mennyisége is. Igaz ugyan, hogy az 1973-as év kedvező termésalakulását az időjárás is befolyásolta, de mindenképpen látható a termesztéstechnika fejlődésének kedvező hatása is. Elsősorban kedvezően hatott a jobb szaporítóanyag, a talajművelés és tápanyagellátás javulása, valamint a hatékonyabb növényvédelem. A világ összes szőlőtermése 1973-ban 610 millió q volt. Ennek 84%-ából készítettek bort, 1O%-ot étkezési szőlőként, és 6%-ot mazsolaszőlőkénthasználtak fel. A termésfelhasználást illetően jelentős eltérés van az egyes kontinensek között a fogyasztási szokások miatt is. Európában a borkészítés, Ázsiában az étkezési szőlő-termesztés és mazsolakészítés a jelentősebb. A világ összes bortermelésének 80-82%-át Európa, 13-14%-át Amerika, 4-5%-át Afrika adja. Ázsia és Óceánia termelése, több év átlagában, 1% alatt marad. A legnagyobb bortermelő állam Franciaország (60-80 millió hl), Olaszország (60- 75 millió hl) és Spanyolország (27 -50 millió hl). A két előbbi ország 1973-ban a világ összes termelésének 45%-át adta. A KGST-országok 1973. évi termelése 47 millió hl volt, ami a világtermelés l2%-a. A megtermelt borból mintegy 40-44 millió hl kerül nemzetközi kereskedelmi forgalomba. A legnagyobb exportáló Algéria és Franciaország; az importáló országok között Franciaország áll az első helyen, és az NSZK a második. Az évi egy főre jutó borfogyasztás elég hulIámzó, amit nagymértékben befolyásol a termésmennyiség, vele az árak alakulása is. l 974-ben Olaszországban lll, Franciaországban 104, Portugáliában 79, Spanyolországban 77 és Argentínában 77 ljfő volt a fogyasztás. A korábbi években mindig Franciaország vezetett 110-130 I/fő fogyasztással. A csemegeszőlő-termesztésről kevesebb az adat; Közel-Kelet és Ázsia több országában - ahol igen jelentős a csemegeszőlő 65. táblázat. A világ szőlőtel'ületél1ek termesztés - a statisztikai adatok megjöldrészel1kél1ti megoszlása 1973-bal/ bízhatatlanok vagy hiányosak. 1973-ban Terület mintegy 60 millió q csemegeszőlő termett. Földrész Ennek felét Európa, egynegyedét Ázsia, a ha-ban %-ban többi részét pedig Amerika és Afrika adta. A csemegeszőlőt termelő államok között Európa 7210 OOO 72 első helyen áll Olaszország 12 millió q-val, Ázsia I 300 OOO 13 majd a Szovjetunió 8 millió q, Törökország Amerika 880 OOO 9 7,8 millió q, Spanyolország és az Egyesült Afrika 520 OOO 5 Államok 5-5 millió q-val következnek. Óceánia 70 OOO l Jelentős még Franciaország, Görögország, Bulgária, Románia és Jugoszlávia csemegeszőlő-termesztése is. Összesen 9980 OOO 100 A nemzetközi kereskedelemben forgalomba kerülő csemegeszőlő mennyisége 439
1973-ban elérte a 9 millió q-t. Az exportáló államok száma nem nagy. A csemegeszőlő kivitelének 7S%-a Olaszországból, Bulgáriából, Spanyolországból és az Egyesii/t Á//amokból származik. A legtöbbet importáló államok közé tartozik Kanada, Nagy-Britannia, NSZK, Ausztria, Svájc. A csemegeszőlő-fogyasztásban, élen járnak Törökország, Ciprus, Bulgária. Itt az egy főre jutó évi fogyasztás meghaladja a 20 kg-ot. A mazsolaszőlő-termesztésben mérsékelt emelkedés tapasztalható. Több év átlagában mintegy 6 millió q. A legnagyobb termést adó országok sorrendben Törökország, Egyesült Államok, Görögország, Irán, Ausztrália. Ez utóbbi három ország termésének több mint SO%-át exportálja. A legtöbb mazsolaszőlőt Nagy-Britannia, NSZK, Japán, Hollandia és Franciaország importálja. A világ szőlőtermesztését bemutató adatok tanulmányozása után megállapítható, hogy jelentős területi fejlődés a közeljövőben sem várható. A telepítések valószínűleg nem haladják meg lényegesen a korszerűtlen és biológiailag is elöregedett ültetvények kivágásának mértékét. Az új telepítésekkel kisebb változások keletkezhetnek az egyes szőlőtermesztő országok között, de az alapvető arányok lényeges megváltozására sem az országok, sem a földrészek között nem számíthatlJnk. A kézi munkaerő csökkenése miatt világszerte nő a termesztés gépesítése, fejlődik a termesztéstechnika és ezzel együtt nő a termelés intenzitása is. A fogyasztás szerkezetében is várható némi változás. Világviszonylatban nő a csemegeszőlő iránti kereslet. Ez valÓSZÍnűleg visszahat a csemegeszőlő-termesztésre is, ami bizonyos területnövekedést von maga után a borszőlőterület rovására. Másik jelentős változás, hogy a borfogyasztás mellett, illetve annak rovására, jelentős emelkedés várható az alkoholmentes üdítő italok fogyasztásában ; ezekhez jelentős mennyiségű szőlőt is felhasználnak. Erre megfelel a nyers fogyasztásra már alkalmatlan csemegeszőlő is. A szőlőből készült üdítőitalok fogyasztásával együtt jeJentősen emelkedhet a szőlőfogyasztás is. Megemlítendő még, hogy a borászati technológiában élenjáró Franciaország, Olaszország, Argentína, NSZK mellé egyre jobban felzárkóznak egyes szocialista országok, amit az utóbbi évek nemzetközi borversenyei is bizonyítanak. A magyar
szőlőtermesztés
története
A Kárpát-medencében, így hazánk területén is már a honfoglalás előtt folyt a szőlő termesztés. Ez időben a Bodrog mentén, a Dunántúl több részén és a Szerémségben már virágzó szőlőültetvények voltak. A dunántúli szőlőtermesztés, a római birodalom előtti időkből, a kelták nevéhez fűződik. A szőlőtermesztés fellendülése Probus római császár uralkodása idején (i. sz. 276-282) következett be, amikor a római telepesek sok szőlőt telepítettek a mai Sopron, Veszprém, Zala, Baranya, Tolna, Fejér megye területén, egészen Aquincumig. Az e helyeken talált leletek virágzó szőlőtermesztésről tanúskodnak. A római birodalom bukása után hazánk területén a hunok és avarok is folytatták a szőlő termesztését. A magyarok feltehetően már a honfoglalás előtt ismerték a szőlőt és a bort. Termesztéséve1 azonban csak a honfoglalás, a letelepedés után kezdtek rendszeresen foglalkozni. A magyar szőlőtermesztés története három szakaszra osztható. Az első a honfoglalástól a jiloxéravészig, a második a jiloxéravésztől a nagyüzemi termesztés kialakulásáig tart. A harmadik szakasz elsősorban a termesztés intenzitásában lényegesen eltér az előzőektől. A továbbiakban ezért - a múlt rövid áttekintése után az egyes termesztéstechnikai munkák tárgyalásakor mindig alapvetően a nagyüzemi intenzív termesztés kérdéseiről szólunk, csak kisebb mértékben érintve a hagyományos kisüzemi technikát.
440
Szőlőlcrmcsztésünk
a filoxéravészig
A letelepült magyarság a szőlő termesztését a korábban is itt élő népek nyomán folytatta, majd a nyugati hittérítő papok segítségével fejlesztette. A termesztés már az Árpád-házi királyok idején nagy fejlődésnek indult. A bor csakhamar jelentős áru lett. Ebben az időben indult fejlődésnek a pannonhalmi, somlóhegyi, szentgyörgyhegyi, szerémségi, pozsonyi, székesfehérvári, dörgicsei, egri, soproni, budai stb. szőlő termesztés. A tatárjárás után IV. Béla a szőlőtermesztést is különböző kiváltságokkal igyekezett fellendíteni. Ezt szolgálta az olasz és vallon telepesek behívása is, pl. TokajHegyaljára. Az Anjouk további kedvezményekkel ösztönözték a szőlő telepítését és a nemzetközi borkereskedelem fejlődését. A XIV. században a lengyelek, németek és csehek már rendszeresen és nagy mennyiségben vásárolták a magyar borokat. Zsigmond királya magyar szőlő- és bortermelés fellendítésére borbehozatali tilalmat rendelt el. Mátyás király uralkodása idején hazánk Európa vezető szőlő termesztő országai közé került. A Buda környéki területek telepítését nagy adókedvezménnyel segítette. Ugyanakkor új fajták és termesztési eljárások behozásával is a szőlőtermesztés fellendítésén fáradozott. E korban a Szerémségi borvidék volt a leghíresebb, de jó neve volt az Erdélyi, Pozsonyi, Soproni, Pilisi, Balatoni, Zalai, Somogyi, Budai stb. borvidékek borainak is. A bor fogyasztását nagymértékben segítette, hogya rossz ivóvíz miatt gyógyszerként és rendszeresen fogyasztották a bort. Szépen fejlődő szőlőtermesztésünknek sok kárt okoztak a ISO évig tartó török háborúk. Töretlenül csak a tokaj-hegyaljai szőlőtermesztés fejlődött, mely világhírnevét ebben az időszakban érte el. A szamorodni, majd a XVII. században az aszúbor készítésével vált Tokaj-Hegyalja országos, sőt világhírűvé, megelőzve az addig vezető Szerémségi borvidéket. Viszont jelentősen nőtt az Alföldön is a szőlő terület. Ebben az időben kezdett a vörösbor-szőlőfajták, elsősorban a Kadarka termesztése terjedni a Balkán felől. A tokaj-hegyaljai borvidék az erdélyi fejedelmek uralkodása alatt érte el fénykorát. Később II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának költségeit is jelentős mértékben a tokaji birtokain termelt borainak értékesítéséből fedezte. Nagy hanyatlást okozott szőlőtermesztésünkben Mária Terézia és lJ. József uralkodása, az ismert korlátozó intézkedés miatt. Borainkat csak Bécsen keresztül, magas vámmal - harmincad - lehetett exportálni és ez borkivitelünket és ezzel együtt szőlőtermesztésünket is súlyosan gátolta. A reformkorban különösen Széchenyi István és Schams Ferenc tettek sokat a magyar szőlőtermesztés és borászat fellendítése érdekében. Az utóbbi készítette a magyar borvidékek első átfogó monográfiáját 1831- és l 832-ben. Úttörő munkát végzett fajtagyűjteménye létesítésével és a fajtakutatás megindításával is. Becslési adatai szerint az 1830-as években az akkori ország bortermelése elérte a 12-13 millió hl-t. Jelentős volt a kiegyezést megelőző és követő korszakban a fejlődés. 1860-ban jött létre a "Vincellér- és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet", amely az Entz Ferenc által alapított "Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet" -tel egyesülve a jelenlegi Kertészeti Egyetem elődjének tekinthető. Szőlőtermő területünk az 1877. évi statisztikai adatok szerint 425684,7 ha volt. A termesztést a szabálytalan telepítés, a kis tenyészterület - 10 000-17 OOO tőke/ha -, az alacsony tőkeforma, a rövidre metszés jellemezte. Támaszként kizárólag karót használtak, de nagy területen folyt gyalogművelés is. Az ültetvények sok fajtából álltak, főleg az úgynevezett pontusi fajtákból. A termelt bor 58,4%-a fehér, 41,6%-a vörös és rozébor volt. Csemegeszőlő-termesztésünk ebben az időben csekély volt, étkezésre inkább egyes borszőJőfajták termését használták fel.
441
Szőlőtermesztésünk
a filoxéravésztm a nagyüzemi termelés kialakulásáig
Szőlőtermesztésünkben jelentős
változást okozott a filoxéra megjelenése; először l 875-ben Pancsován észlelték. A szakemberek hamar felismerték a filoxéra veszélyességét, de a hatásos védekezést csak később találták meg. Nehezítette a védekezést az akkori államaparátus nehézkessége is. Így a filoxéravész megállításának idejéig (1897) mintegy 225 200 ha kötött talajon levő szőlő pusztult ki, vagyis a szőlők több mint 50%-a. A szőlőterület pusztulását volt hivatott megakadályozni az 1880. évi f. és ll. tc. Ez többek között az Országos Filoxéra Bizottság létrehozásáról is intézkedett. A szőlő termesztés tényleges rekonstrukciója a szőlőjelújítási törvény (1896. évi V. törvénycikk) megjelenésével kezdődött. Ez teremtette meg az újratelepítéshez szükséges anyagi (25 millió Ft hosszú lejáratú kölcsön) és szakmai feltételeket is. A kölcsön odaítélése több, akkor korszerű szőlőtermesztésieljárás bevezetéséhez volt kötve. Ilyenek voltak pl. a talajforgatás, a szabályos telepítési rendszer, a borvidékekre engedélyezett faj ták telepítése stb. Ez a törvény intézkedett a Központi Szőlészeti Kisérleti Állomás felállításáról is, amely 1898-ban kezdte meg munkáját. A századfordulón megindult rekonstrukció eredményeként 1914-ig az ország szőlő területe a filoxéravész előtti terület 90%-át érte el és csupán a teIepítésre kevésbé alkalmas meredekebb domboldalak maradtak parlagon. A filoxéravész és az azt követő telepítésekjelentősen megváltoztatták szőlőtermesz tésünket, elsősorban a szőlő ültetvények táji elhelyezkedését. A filoxéravész kezdetén meglevő 50600 ha homoki szőlőültetvény 1915-re mintegy 130 OOO ha-ra növekedett, ugyanakkor - az alanynemesítés és oltványtermesztés fellendülése eIIenére - a kötött talajú hegyvidéki szőlőink területe mintegy 60%-al csökkent. Jelentősen változott a termesztett jajták aránya is. Számos régi fajta (Juhfark, Purcsin, Fehérgohér, Leányszőlő, Királyfekete, Kübeli, Polyhos, Barátcsuha stb.) majdnem teljesen kiszorult a termesztésből. Tokaj-Hegyalján például a felújítást Furmint, Hárslevelű és kisebb mértékben a Sárga muskotály fajtákkal végezték. Más borvidékeinken a régiek meIIett gyorsan terjedtek a nyugat-európai faj ták is, pl. az Olasz rizling, amely jelenleg is a legelterjedtebb fehér bort adó szőlőfajtánk. A fajtaösszetételben bekövetkezett változást jelzi a vörös bort adó szőlőfajták arányának jelentős csökkenése is. A korábban kizárólag vörös borukról híres vidékeinken (Egri, Soproni borvidék) is tért hódítottak a fehér bort adó fajták. Ugyancsak a fajtaváltással kapcsolatos a csemegeszőlő-fajták megjelenése, a csemegesz ől ő-termesztés kialakulása. A Chasselas fajta elterjedése is erre az időre tehető. E munkában kiemelkedik Mathiász János és Kocsis Pál tevékenysége, akik több kiváló csemegeszőlő-fajtával bővítették a fajtaválasztékot. Kedvezőtlen változást okozott viszont az amerikai-európai hibrid szőlőjajták (Jaquez, Othello, Noah, Delaware stb.) gyors terjedése. E fajtákat "direkttermő"-nek nevezték, mert saját gyökéren termeszthetők kötött talajon is. Gyors elszaporodásukat segítette nagyobb eIIenálIóképességük a filoxérával és peronoszpórával szemben. Ez kevesebb védekezési munkát is igényelt, s így jelentősen csökkentette a termelés költségeit. A termés minősége és értéke viszont lényegesen kisebb, és mind a bogyóban, mind a borban találhatók káros anyagok, melyek miatt fogyasztásuk egészségtelen. Ugyancsak a filoxéravész után alakult ki az alanynemesítés és termesztés, valamint a szőlőtermesztés új ágát jelentő előhajtatásos oltványtermesztés is. Szőlőtermesztésünk fejlődését azf. világháború és következményei teljesen lefékezték. A háború okozta károkat növelte az utána következő gazdasági világválság. Csökkent a szőlő és a bor értékesítési lehetősége is Az új országhatárok következtében a fogyasztók száma felénél kevesebbre csökkent, ugyanakkor a szőlőterület több mint kétharmada megmaradt az országhatáron belül. Súlyosbította a helyzetet az exportlehetőségek csökkenése is. Az 1920-as 1 miIIió hl-nyi borexportunk 1925-re 25 OOO hl-re csökkent. 442
Az ültetvények állaga erősen leromlott. A telepítés jelentéktelen volt csupán a területe nőtt, annak ellenére, hogy ezt több rendelet is tiltotta. A korábbi nehézségeket tovább fokozta a JI. világháború. Szőlőtermesztésünk a háború után mélypontra került. A helyzetet súlyosbította, hogya századfordulón telepített ültetvények - a rossz ápolás miatt is - erősen elöregedtek. A háború utáni gazdaságpolitika némely helytelen intézkedése is erősen sújtotta szőlőtermesztésünket. Mindezek miatt szőlőterületünk és -termesztésünk színvonala is erősen csökkent, és szükségessé vált egy új rekonstrukció. Szőlőtermesztésünk harmadik, felszabadulás utáni szakaszáról és fejlődéséről részletesebben könyvünk első fejezetében szóltunk. direkttermők
443
Szólőtermesztésünk
területi elhelyezkedése
Szőlőtermesztésünk földrajzi elhelyezkedése eléggé változatos. Az ország északi részén, a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon találunk nagyobb, összefüggő szőlő területeket. A Tiszántúlon - Szabolcs megye kivételével - jelentős szőlőterületek nincsenek. Szőlőtermesztésünk az éghajlati és talajviszonyoknak megfelelően kisebb egységekre osztható: Ezeket az egységeket borvidékeknek nevezzük. Ezeken kívül jelentős szőlőtermesztés folyik a borvidékbe nem sorolt, úgynevezett jó bortermő helyeken is. A szőlők borvidéki besorolásával számos rendelet foglalkozott. Ez az idők során többször változott. A jelenleg érvényes besorolást az 1970. évi 36. sz. tvr., valamint az ennek végrehajtására kiadott 25/1970. (XI. 26.) MÉM számú rendelet tartalmazza. A hivatkozott rendelet 14 borvidéket és 13 borvidékbe nem sorolt, jó bortermő helyet különböztet meg, s előírja az oda telepíthető szőlőfajtákat is. E rendelet szerinti besorolásban és sorrendben ismertetjük szőlőtermesztésünk táji elhelyezkedését. Egy-egy területen belül a megegyező éghajlati, talaj- és közgazdasági viszonyok következtében azonos fajtákat termesztenek és hasonló feldolgozásrnód és borkezelési eljárások alakultak ki. Ugyanez vonatkozik a termesztés technikájára is. így az ilyen területekről származó borok egymáshoz hasonlóak, mindegyik magán viseli a táj és kezelés jellegét, karakterét. Ennek következtében egy hosszabb történelmi fejlődés eredményeként alakulnak ki az ún. borvidékek.
Borvidékek Az Alföldi borvidék
Zömmel a Duna-Tisza közén terül el. Ez a legnagyobb borvidékünk. Területe kb. 115 OOO ha. . Éghajlata kontinentális, eléggé szélsőséges. A szőlő sokat szenved a téli és késő tavaszi fagyoktól is. Nyáron a túlzott felmelegedés okozhat károsodást. A fejmű velésű ültetvényekben gyakran jelentkező részleges vagy teljes tőkefejpusztulás is részben a szélsőséges időjárás rovására írható. Csapadékban ez az ország legszegényebb része. Talaja többnyire dunai eredetű, meszes homok, mely alatt különböző mélységben és vastagságban lösz található. E borvidéken korábban főleg a szélsőséges viszonyokat tűrő tömegbort adó fajtákat termelték (Kövidinka, Piros szlanka, Pozsonyi, Ezerjó, Kadarka stb.). A borvidék déli részén az Olasz rizling is eléggé elterjedt volt. A szükségessé váló művelésrnódváltás miatt a jövőben elsősorban a téli fagyot jól tűrő faj ták terjedésére lehet számítani. Borainak közös jellemzője, hogy eléggé lágyak. Ezért a fajtaösszetétel megválasztásakor ezt figyelembe kell venni.
444
A Badacsonyi borvidék
A Balaton északnyugati oldalán levő vulkánikus hegyvonulaton terül el, kisebbnagyobb megszakításokkal. Egyik leghíresebb történelmi borvidékünk. Területe kb. 1700 ha. Éghajlata a Balaton közelsége miatt kiegyenlített. Talaja változatos. A többnyire bazaltkőzetből alakult hegyvonulatok lejtőit pannonagyag, pannonhomok és helyenként lösz borítja. Leghíresebb fajtái az Olaszrizling, Szürkebarát és Kéknyelű. A ·borvidék borai nagyon jellegzetesek és kitűnőek. Jó évjáratban természetes édes csemegeborok is lehetnek. A Balatonfüred-Csopaki borvidék
E borvidékhez tartoznak Balatonfüred és a környező községek kedvező fekvésű területei. Ezek általában a Balatonra néznek, déli-délnyugati-délkeleti fekvés űek. Területe kb. 1400 ha. Éghajlata nagyjából megegyezik a Badacsonyi borvidékével. Talaja még változatosabb, főleg a permi vörös homokkő alapkőzeten alakult ki. A borvidék borai testes, .kissé lágy pecsenye-, jó évjáratban csemegeborok. Leghíresebb fajtája az Olaszrizling.
A Balatonmelléki borvidék
E borvidékhez a Balaton északi partján elterülő, kedvező fekvésű szőlőterületek tartoznak, melyek nincsenek sem a Badacsonyi, sem a Balatonfüred-Csopaki borvidékbe sorolva. Területe mintegy 1400 ha. A borvidék éghajlatát és talajadottságait tekintve az előbbi kettőhöz hasonló, de a Balatontól való nagyobb távolság miatt a vízfelület kedvező hatása kevésbe érezhető. Így az itt termelt borok minősége általában nem éri el az előbbi borvidékeken termett borok minőségét. Fontosabb fajtái az Olaszrizling, Mézes, Ezerjó.
A Bükkaljai borvidék
A borvidék magába foglalja Miskolc város, továbbá Borsod-Abaúj-Zemplén megye mezőcsáti, mezőkövesdi és miskolci járásának egyes községeit, illetve szőlőtermesz tésre alkalmas területeit. Önálló borvidék rangjára 1970-ben emelkedett. Jellegét tekintve sok vonatkozásban hasonlít a Tokaji borvidékhez, de azt minőségben nem éri el. Területe kb. 3200 ha. Jellemzőbb fajtái a Furmint, Hárslevelű, Ottonel muskotály.
Az Egri borvidék
Eger város és a környező községek határaiban terül el. Területe kb. 3400 ha. Éghajlata melegebb, szárazabb, késő tavaszi fagyok aránylag ritkán fordulnak elő. Talaja riolit-tufa alapkőzeten alakult ki, legnagyobb mértékben barna agyag. A borvidék hírnevét korábban vörösborai alapozták meg. Ma már nagyobb részben fehér bort adó fajtákat termelnek. Ezek közül legelterjedtebb a Leányka és az Olaszrizling. A világhírnévnek örvendő Egri bikavér főleg a Kadarka, Kékfrankos, Medoc noir és Cabernet fajtákból készül.
445
A Mátraaljai borvidék
A borvidék 1959-ben a Gyöngyösvisontai és Debrői borvidék összevonásával jött létre. A Mátra hegység déli lejtőin helyezkedik el, helyenként lehúzódva a sík területekre is. Területe mintegy II 700 ha, központja Gyöngyös. Legismertebb és legjobb minőséget adó fajtái a Hárslevelű, Olaszrizling, Leányka. E borvidéken nagyon sok direkttermő fajta is található, melyek közül az Othellót a vörös borok színjavítására használják. A borvidék csemegeszőlő-termeléséről (Chasselas) és oltványkészítéséről is híres (Nagyréde, Abasár). A Mecseki borvidék
A Mecsek hegység alján terül el, mintegy 1500 ha területen Pécs város, valamint a pécsi járás egyes községeinek szőlőtermesztésre alkalmas területeit foglalja magába. Éghajlatát tekintve az ország legmelegebb borvidéke. Talaja vörös homokkő máladékon képződött erdőtalaj. Elterjedt fajtái az Olaszrizling, Furmint, Fehér burgundi, Piros cirfandli. Az itt termett borok általában kellemes, lágy, kissé testes pecsenyeborok. A Mór-Császári borvidék
A Vértes alján terül el. A borvidékhez tartoznak Fejér megye mórijárásának, valamint Komárom megye komáromi járásának szőlőtermesztésre alkalmas területei, illetve községei. Területe kb. 2600 ha. Talaja zömében lösz. Éghajlata eléggé kiegyenlített, amit a Vértes kedvező hatásának köszönhet. Különösen híres volt az itt termett Ezerjó. Újabban egyéb fehérborszőlőfajták is terjednek. Borai kissé kemény pecsenye-, kivételes esetekben csemegeborok. A Somlói borvidék
Az ország legkisebb borvidéke, területe mintegy 400 ha. A Somló-hegyen, illetve a hegy aljában terül el, Somlóvásárhely központtal. Legfontosabb fajtái a Furmint és az Olaszrizling. Kitűnő kemény pecsenyeborai a jó évjáratokban elérik a csemege minőséget is. A Soproni borvidék
Sopron és a környékén levő 5 község határában terül el. Területe mintegy 1100 ha. vörös borairól híres. Legismertebb fajtája a Kékfrankos, a fehér bort adó faj ták közül a Piros tramini, Zöld veltelini és az Olaszrizling terjedt el. Főleg
A Szekszárdi borvidék
A borvidék Szekszárd és a környező községek szőlőtermesztésre alkalmas terü1eteit foglalja magába. Területe kb. 900 ha. Talaja zömében lösz. Éghajlatára az enyhébb telek jellemzők. Legismertebb szőlőfaj tája a Kadarka, mely igen kitűnő, tüzes pecsenyebort ad. Találhatók fehér bort adó faj ták is, elsősorban az Olaszrizling. A Tokaj-Hegyaljai borvidék
Leghíresebb borvidékünk. Az Eperjes-Tokaji hegylánc lejtőin terül el. Területe mintegy 5000 ha. Ennél lényegesen nagyobb az a terület, ami szőlőtermesztéssel gazda-
446
ságosan hasznosítható lenne. A gépi művelés érdekében az utóbbi időben a szőlő ültetvények az alacsonyabb fekvésű és enyhébb lejtésű területekre kerültek, ami nem minden esetben kedvez aminőségnek. A borvidék talaja nyirok- és lösztalaj, amely andezit és riolit-tufa alapkőzeten alakult ki. A borvidék kedvező éghajlata különleges minőségű csemegeborok készítésére alkalmas szőlő termesztését teszi lehetővé. A szeptember eleji esőzéseket hosszú száraz ősz követi, ami nagyon kedvez a szőlő nemesrothadásának. Ebből készítik a szamorodni és az aszúborokat. Telepítésre engedélyezett faj ták : Furmint, Jemes furmint, Királyfurmint, Hárslevelű és a Sárga muskotály. A házi kertekben is csak ezek a fajták telepíthetők.
A Villány-Siklósi borvidék
Baranya megye déli részén terül el. A borvidék központja Villány és Siklós. Területe mintegy 2000 ha. Elsősorban vörös borairól híres, de nagy mennyiségben találhatók fehér bort adó szőlőfajták is. Legismertebb fajtái a Kadarka, Kékfrankos, Oportó és az Olaszrizling. A talajok zöme lösz. Éghajlata enyhe, meleg és eléggé száraz. A borvidékenjellegzetes finom pecsenyeborok teremnek.
A borvidékekbe nem sorolt jó
bortermő
helyek
Ide tartoznak az országnak azok a községei, ahol az éghajlati és talajadottságok a szőlőtermesztésre ugyan alkalmasak, de a szőlőtermesztés kultúrája még nem érte el azt a szintet, hogy önálló borvidékké nyilvánítsák vagy másik borvidékhez csatolják. E területeken az ország szőlőterületének mintegy 5-6'1;;-a található és további fejlesztésük minden szempontból indokolt. Megyénkénti elkülönítésben 13 jó bortermő helyet tartunk nyilván: l. Baranya megye, 2. Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 3. Fejér megye, 4. Győr-Sopron megye, 5. Hajdú-Bihar megye, 6. Komárom megye, 7. Nógrád megye, 8. Somogy megye, 9. Szabolcs-Szatmár megye, 10. Tolna megye, ll. Vas megye, 12. Veszprém megye, 13. Zala megye. Az e területeken telepíthető faj ták általában azonosak a közelükben levő borvidékekre engedélyezett fajtákkal.
Szőlőtermesztés a
be nem sorolt területeken
A 2/1959. (XI. 27) FM. Élm. M. sz. rendelet a szőlőtermesztés területi besorolásakor foglalkozott még a bortermő helyekkel, csemegeszőlő-termesztő körzetekkel és a besorolatlan területekkel. A legújabb rendelkezés az e területeken folyó szőlőtermesz tést külön nem szabályozza. A besorolatlan területeken folyó szőlőtermesztés mintegy 60 OOO-65 OOO ha-ra tehető. Itt a termesztési adottságok nem mindenben felelnek meg a szőlő igényének, a termesztés színvonala alacsony és az ültetvényekben nagy százalékban találhatók direkttermő szőlőfajták is. A csemegeszőlő-termesztő körzetekről azért nem intézkedik külön a rendelet, mert annak fellenditésére a csemegeszőlő-fajták telepitését az ország egész területén engedélyezi. Meg kell még említenünk, hogy bár az 1970-es rendelet előírta a telepíthető fajtákat, ez azonban szinte évente változik. A fajtaválaszték alapja mégis az idézett rendelet.
447
A szőlő növényrendszertani besorolása
Valamennyi termesztett szőlőfaj és -fajta rendszertanilag a sző/őjé/ék (Vilaceae) családjába tartozik. A szőlőfélék családja két alcsaládra tagolódik: l. alcsalád: Leoideae, 2. alcsalád: Vitoideae. Ez utóbbiba 10 nemzetség tartozik, közülük legfontosabb a Vitis nemzetség. E nemzetségbe a kacsokkal kapaszkodó fás növények, vagyis a liánok tartoznak. Jellemzőjük a tenyeresen tagolt levél, öttagú, egyivarú vagy kétivar~, felemás, dús összetett fürtben álló virágzat és a bogyótermés. A Vitis nemzetség további két a/nemzetségre oszlik. I. Muscadinia alnemzetség. Két Észak-Amerikában honos fajt sorolunk ide, melyek közül a V. rotundifoUát a melegebb délkeleti tájakon csemegeszőlőként termesztik. Legfontosabb jellemzőjük, hogy a virágzat kicsi, a bogyók nem egyszerre érnek és könnyen peregnek. Vesszője vékony belü, kemény, diafragma nélküli, a kacsok nem ágaznak el. 2. Euvitis alnemzetség: mintegy 70 fajta a természetes földrajzi előford ulásuk szerint három csoportba sorolható: l. észak-amerikai jajok, 2. kelet-ázsiai jajok, 3. eurázsiai jajok. Az észak-amerikai fajok száma mintegy harmincra tehető. Ezek termése sokkal gyengébb minőségű, mint az eurázsiai szőlőké. Filoxéra, peronoszpóra, valamint lisztharmattal szemben ellenállók, ezt a termesztésben is hasznosítjuk. Európai elterjedésük a filoxéravész utáni időszakra tehető. Ekkor válogatták ki azokat a fajokat és fajtákat, amelyek részben közvetlenül, részben keresztezéssel a ma ismert alanyfajtákat adják. Ugyancsak amerikai eredetűek az ún. direkt termő j(ljták, melyek a Vitis labruscatól, a Vitis riparia-tól és más amerikai fajoktól származnak. Ezeket gyakran keresztezték egymással, valamint a Vitis vinifera fajtákkal is, melynek eredményeként jöttek létre a kötött (filoxérának kedvező) talajon saját gyökerén is termeszthető fajták. Innen ered a direkt termő elnevezés is. A fontosabb amerikai fajok a következők: Vi/is riparia, Vitis rupestris, Vitis Berlandieri, Vitis Labrusca, Vi/is cordifolia, Vitis candicans, Vi/is Linceumii és a Vitis aestivalis. Vi/is labrusca eredetű a nálunk is ismert Izabella és a Concord, /abrusca X riparia hibrid az Elvira és aNoah. A kelet-ázsiai fajok száma meghaladja a negyvenet. Az eJőzőekkel szemben ezek a filoxérával, peronoszpórával szemben többnyire érzékenyek. Közülük - az európai szőlőtermesztésben - legjelentősebb a Vitis amurensis faj, amelynek gyümölcse is ehető. Jó fagytürő képessége miatt gyakran használják az európai fajok és fajták hideg1űrésének javítására.
448
A Vitis amurensis elsősorban Mar:dzsúriában, Koreában és Észak-Kínában fordul Rendszertanilag közel áll a Vitis labruscához, a Vitis ripariához, a Vitis cordifoliához és a Vitis viniferához, és ezért velük könnyen keresztezhető. Eurázsia őshonos, vadon termő faja a Vitis si/vestris vagy ligeti szőlő. Több ezer éves termesztés hatására ebből alakult ki a Vitis vinifera, vagyis a kerti szőlő. Ez utóbbit ma már önálló fajnak tekintjük. A ligeti szőlő lényegesen különbözik a kerti szőlőtől a virágok szerkezetében, a bogyók és fürtök nagyságában, színében és ízében. A Vitis si/vestris virágai kétlakiak, bogyói kicsik, gömbölyűek, általában fekete színűek, erősen festő levűek. Fürtjei kicsik és lazák. Vesszői rosszul gyökeresednek. A Vitis vinifera virágai hímnősek, bogyói nagyobbak, édesebbek, színben és ízben is nagyon változatosak. Vesszői jól gyökereztethetők. Gyökereik a tiloxérára, lombozatuk és termésük pedig a peronoszpórára és egyéb gombabetegségekre érzékeny. A Vitis vinifera fajtáinak száma rendkívül nagy. Csepregi és Zi/ai (1973) szerint a termesztett faj ták száma eléri az ötezret. A keresztezéssel előállított új fajták száma ennél is több. A Vitis viniferán belüli nagy fajtaváltozatosság szükségessé tette a fajon belüli további rendszerezést. Az első tudományos természetes rendszert a magyar Andrasovszky (1923) dolgozta ki. A jelenleg elfogadott rendszert - részben Andrasovszky munkájára támaszkodva - Negrul' készítette el (1946). Véleménye szerint a fajon belül az eltérő környezeti viszonyok, valamint a több évezredes céltudatos termesztő munka hatására egymástól jól megkülönböztethető földrajzi csoportok alakultak ki. Ezek a csoportok jól megfelelnek a Vitis si/vestris földrajzilag elkülönült három csoportjának és abból levezethetők. E csoportokat a jelenleg elfogadott botanikai elnevezés szerint convarietasoknak vagy változatcsoportoknak nevezzük. A Vitis vinifera L. változatcsoportjai Negrul' szerint a következők. l. Convarietas occidentalis Negr. nyugati csoport. E csoportba zömmel aminőségi bort adó szőlőfajták sorolhatók, mint pl. a Szürkebarát, Rajnai rizling, Cabernet franc. Eredeti előfordulási helyük: Franciaország, Németország, Spanyolország és Portugália. 2. Convarietas orientalis Negr. keleti csoport. Ide elsősorban a csemegeszőlő-, kisebb részben a borszőlőfajták sorolhatók. Pl. az Afuz Ali, Szultán, Ottonel muskotály. Eredeti előfordulási helyük: Közép-Ázsia, Afganisztán, Irán, Örményország, Azerbajdzsán. 3. Convarietas pontica Negr. pontusi vagy Fekete-tenger melléki csoport. Legnagyobbrészt tömegborszőlő- - kisebb részben minőségi borszőlő- - és csemegeszőlő-fajták tartoznak ide, pl. Ezerjó, Furmint, Rkacitelli. Eredeti előfordulási helyük: Grúzia, Kisázsia, Görögország, Bulgária, Magyarország, Besszarábia. A termesztésben sok hibrid fajta található. Az egyes convarietások fajtáit ma már a fajta kialakulási területén kívül is általánosan termesztik. A változatc!loportok és -faj ták morf01ógiai és biológiai jellemzésére a könyvünk fajtaismereti részében még visszatérünk. elő.
29 Kertészet
449
A
szőlő
leírása .
A magról kelt és a vegetatív úton szaporított szőlő felépítésében - oldalszervei elhelyezkedésében és egyéb alkati bélyegeiben - lényeges eltérések találhatók. A termesztésben kizárólag vegetatív úton szaporított növényekkel találkozunk, ezért a továbbiakban csak ezek leírásával foglalkozunk. Ezen belül is elsősorban a Vitis vinifera L., illetve ennek változatcsoportjaira és kisebb részben egyes - alanyfajtaként használatos - amerikai szőlőfajok ismertetésére szorítkozunk. Az állandó helyére kiültetett és mesterségesen - metszéssel - alakított szőlőnek szőlőtőke a neve. A szőlő szervei a talaj felszíne alatt és felett helyezkednek el. A tataljban levő rész a gyökérzet, a talaj felszíne felett pedig aszárrendszert találjuk.
//,'f------(
?------g
h
>---m
97. ábra. A n
szőlőtőke
részei
aj levél, bJ kacs, ej hajtás, dJ ugarhajtás, ej fürt, fJ vessző, gJ rügy,
hj cser, iJ tőkealap, jJ tőkenyak, kj harmat.ilyökér, lj gyökértörzs, m) oldalgyökerek, nj talpgyökerek
450
A gyökérrendszer
A szőlőtőkének járulékos gyökérzete van, amely a talajba helyezett vesszőn képződik. A szőlőtőke bármely része - levél, virágzat" kacs, hajtás, vessző, több éves szár képes járulékos gyökérzetet fejleszteni, járulékos rügyet viszont nem. Ezért életképes, terméshozásra is alkalmas növényt csak rügyes szárrészből nevelhetünk. A tőke gyökérzetének alapja a talajba került szárrész, melynek gyökértörzs a neve. Az ebből fejlődő gyökereket elhelyezkedésük szerint talpgyökereknek, oldalgyökereknek, illetve harmatgyökereknek nevezzük. Ezek főgyökér jellegűek. Ebből alakulnak ki az első-, másod-, harmad- stb. rendű elágazások. Egy-egy gyökér a botanikából ismert 3 övre tagolódik: növekedési övre, felszívóövre és a szállítóvagy vezetőövre. A gyökértörzs legfelső részén - esetenként a tőkenyakon - képződnek a harmatgyökerek, középső szárcsomóin - nóduszain - jelennek meg az oldalgyökerek, a polárisan·alsó szárcsomó táján pedig a talpgyökerek. A szőlőtőke gyökérzetének kialakulását, elhelyezkedését, méretét és egyéb tulajdonságait számos tényező befolyásolja. Így elsősorban a faj- és fajtasajátosságok, talajadottságok, a talajművelés, a trágyázás, az öntözés, a tőke föld feletti részeinek nagysága stb. A termesztési eljárások szakszerű végrehajtásához ezek ismerete és figyelembevétele nélkülözhetetlen. Már a fiatal tőkék nek is nagy mennyiségű és nagy kiterjedésű gyökérzetük van. Később ezek többszörösen továbbágazódnak és nő a hajszálgyökerek mennyisége is. A szőlő gyökérzetének kiterjedése mind vízszintes, mind függőleges irányban jelentős. A vizsgálatok szerint a tőke tenyészterületének lO-12-szeresét is behálózhatja. A gyökerek mélységszintenkénti elhelyezkedésére jellemző, hogy a talaj felső 20 cm-es rétegében aránylag kevesebb gyökeret találunk; lefelé haladva mennyiségük nő, tömegének legnagyobb része a 40-60 cm-es szintben helyezkedik el. Fontos tudnunk, hogyaszőlőgyökér regenerálódóképessége igen nagy. A különböző művelőeszközökkel ejtett sérülések helyén gyorsan regenerálódik. E helyeken nagyszámú új gyökér képződik. Ez nagyon lényeges a talajművelés szempontjából.
Aszárrendszer
Szárrendszernek nevezzük a szőlőtőke föld feletti részét, amely dugvány vagy oltvány felső rügyéből több év során alakul ki. Fás és zöld részekből áll. Fás részei a következők. A szőlőtőke
földbeli és föld feletti részeit a tőkenyak köti össze. Ennek közvetlenül a talajfelszín alatti része a gyökérnyak. Oltványszőlőben az oltásforradás rendszerint e két rész között helyezkedik el. A tőkenyak felfelé a tőketörzsben folytatódik. Ez egyes esetekben egészen rövid, más esetekben elérheti az 1,5-2 m-es hosszúságot is. Az előbbire a fejművelés a jellemző, ahol az alig észrevehető tőketörzsön - a több éves metszés eredményeként - egy szélesen elterülő bunkószerű képződmény, a tőkefej alakul ki. E tőkeformára jellemző, hogy rajta idősebb elágazások nincsenek. Az ugyancsak rövid tőketörzsön több évi metszés eredményeként kialakuló egyetlen idős fás részt combnak nevezzük. Ez esetben mindig a talajtól legtávolabb levő rész a legfiatalabb és így a legvékonyabb is. A tőketörzs különböző magasságban való e1ágaztatásával és az elágazások fokozatos nevelésével bakművelésű tőkét nyerünk. E tőkék törzse hazánkban általában rövid. A rajta levő elágazásoknak bak, illetve szarva neve, melyek száma 3-5 között változik. A bakok egy síkban való nevelésével alakítjuk ki a legyező művelésű tőkét.
A tőketörzs legjobban a különböző lugasműveléseknél különböztethető meg. Ezek lehetnek egy-, két- és több törzsesek, melyeken egy, két, esetleg több kart 29·
451
nevelhetünk. A lugasformákat a törzsek és a karok hossza, iránya és száma szerint különböztetjük meg egymástól. A lugasokhoz tartozik a kordonművelés is, mely a törzs magassága szerint magas, középmagas és alacsony kordon lehet. A magas kordonra a legjobb példa a Moser-féle magasművelés. Az eddig tárgyalt elágazásokon kívüli idősebb fás részek alkotják a termőalapokat. Ezek a lugastörzsön vagy lugaskarokon találhatók. A háromévesnél idősebb részeken levő kétéves fás rész a cser. Az ezen levő vesszőt termővesszőnek nevezzük. Ezek visszavágása után kapjuk a termőcsapokat. A tőkén ezenkívül találunk még ugarcsapot és biztosítócsapot. Ezeket részletesen a metszésnél ismertetjük. Az egyéves, beérett és megfásodott hajtás a vessző, mely ízközökből (internódium) és szárcsomókból (nóduszok) áll. Az alsó ízközök általában rövidebbek, a középsők és a felsők hosszabbak. Méretüket a faj- és fajtatulajdonságok, tőkekondíció, mű velésmód, megterhelés, tápanyag- és vízel1átás, valamint a hajtáskezelés is erősen befolyásolja. Általában 80 mm alatt rövid, 80-120 mm között középhosszú és 120 mm felett hosszú ízközökről beszélünk. Ezenkívül jellemző a vesszők színe és vastagsága is, amelyek fajtameghatározáshoz is támpontot adnak. A vessző keresztmetszetében kívül találjuk a rostosan leváló elhalt kérget, ezt követi a háncsrész vagy az élő kéreg, majd a farész és középen a bélszövet található. A bélszövetet a nóduszoknál keményebb fás képződmények, az ún. bélrekeszek tagolják ízközökre. Az érett vessző bélszövete barna. A vessző nem szabályos henger alakú, hanem részaránytalan dorziventrális felépítésű, melyen 4 oldalt különböztetünk meg. Legkeskenyebb a háti oldal, vele szemben a kissé szélesebb hasi oldal. A szélesebb oldalak egyike a lapos, a másik a barázdás oldal. A háti és hasi oldal a vessző egész hosszában ugyanazon az oldalon helyezkedik el, a lapos és barázdás oldal viszont ízközönként változik, amely az oldalszervek - kacs+virágzat, valamint levél+rügy - változó kialakulásával magyarázható. Az oldalak megkülönböztetése a következőképpen történik: a nódusz feletti internódium ra vonatkoztatva a rügy felőli oldalon van a barázdás, vele átellenben a lapos oldal. A következő nóduszon a rügy a másik oldalon van és ennek megfelelően változik a barázdás és lapos oldal elhelyezkedése is. A háti oldal a nyári rügyhöz, a hasi oldal pedig a téli rügyhöz esik közelebb. A levágott vessző neve venyige. A szőlővessző n rügyeket és kacsokat találunk. A rügyek a levelek hónaljában, a nóduszokon képződnek. Minden csomón két rügyet találunk. Ezek közül egyik - a nagyobb - rendszerint csak a következő évben hajt ki, ez a téli rügy. A másik még a keletkezés évében a vegetációs időben kihajt. Ez a nyári rügy. Az ebből fejlődő hajtást - mivel az a levél hónaljában hajtott ki - hónaljhajtásnak nevezzük. A szőlő rügye összetett rügy. A barna rügypikkelyek alatt több rügyet találunk. A központi helyet a főrügy foglalja el, körülötte 3-5 mellékrügy található. A szőlő rügy másik jellemzője, hogy vegyes rügy, mert a virágzat a hajtáson jelenik meg. A szőlőnek nincsenek külön termő- és hajtásrügyei. A mellékrügyek tavasszal rendszerint alva maradnak és csak a főrügy fakad ki. Ha ezt valami sérülés éri, akkor a mellékrügyek közül fakad ki valamelyik. A többi mellékrügy rejtett rüggyé alakulhat azáltal, hogy a felületi szövetek körülveszik, betakarják őket. Kihajtásukra bizonyos élettani hatások - sérülések - következtében kerülhet sor. Ezekből a rügyekből - a tőke idősebb részein - keletkeznek a fattyú- vagy vízhajtások. Elhelyezkedésük és fejlettségük szerint megkülönböztetünk alapi rügyeket, melyek fejletlenek és a vessző alsó részén találhatók. Közülük a legfejlettebb az ún. sárszem. Felette helyezkednek el a kifejlett vagy más néven világos rügyek (98. ábra). A szőlő járulékos rügyeket nem képez, ezért csak olyan növényi résszel szaporítható, amelyen rügyek találhatók.
452
98. ábra. Az éves vessző rügyei és a rügy hosszanti metszete balra: aj alapi rügyek, b) sárszem, ej világos rügy; jobbra: aj f5rügy, bJ másodrendű rügy, ej fürtkezdemény
Az ízközökön - a rügyekkel ellentétes oldalon - helyezkednek el a kacsok. Azokat a nóduszokat, ahol kacsok vannak, népiesen csumás bütyköknek is nevezik. Ezeken a helyeken a bélrekesz mindig erősebb. A kacs a hajtás, illetve vessző rögzítésére szolgál. A vessző legalsó három szárcsomóján - a Vitis labrusca kivételével kacsok nincsenek. E felett az európai és a legtöbb amerikai fajnál két kacsos szárcsomót egy kacs nélküli követ. A két-három alsó kacs helyett kedvező körülmények között fürtöket kaphatunk. A kacs, illetve a fürt tehát morfológiailag azonos értékű képződmény.
A fejlődő kacs lassú forgó mozgást végez. Ha támasztékot talál - mechanikai inger hatása következtében - rácsavarodik és ezáltal a hajtást rögzíti. A kacs a tenyészidő végére - a vesszőbeéréssel párhuzamosan - elfásodik. Ha támasztékot nem talál, a levelekkel együtt a tenyészidő végére lehullik. A szőlőtőke zöld részei a következők: a rügyből fejlődő zöldleveles szárrész a hajtás. Rajta ugyancsak nóduszokat és internódiumokat különböztetünk meg. A nóduszokon helyezkednek el a levelek, ezekkel átellenben - az előbbiekben ismertetett sorrendben - a kacsok, illetve a fürtök. A levelek hónaljában találjuk a hónaljhajtásokat, illetve a téli rügyeket. Rendeltetését tekintve megkülönböztetünk termő-, ugar- és biztosítóhajtást. A szőlőhajtás vége a vitorla. Ennek alakja, színeződése, szőrözöttsége nagyon fontos faj-, illetve fajtabélyeg. A levél levéllemezből és levélnyélből áll. A levélnyél alsó megvastagodott része csatlakozik a nóduszhoz. A levéllemez közepén - a levélnyél folytatásaként - a főér található, mely az alsó részén többfelé elágazódik. A levéllemez lehet ép vagy többé-kevésbé osztott. Ez utóbbin karéjokat, köztük öblöket találunk. A levéllemez széle szintén tagolt, melyeket fogaknak nevezünk. A levél színe lehet sima vagy ráncos, esetleg hólyagos felületű. Itt szőrképletek alig találhatók. Ezzel szemben fontos fajtabélyeg a levél fonákának szőrözöttsége. A levéllemez szövete különböző vastagságú lehet, amely a nagysággal együtt szintén nagyon fontos ampelográfiai bélyeg. A levelek őszi színeződése is jellemző a fajtákra, amennyiben a fehér bogyójú faj ták levelei általában sárgára, a kékszőlőfajták levelei pedig pirosra színeződnek. A szőlő virágzata összetett fürt, vagyis buga. A virágzatkezdemények az áttelelő rügyekben már az előző évben (június elejétől) kialakulnak. A fürtök nagyságát és a rajtuk levő virágok számát számos tényező határozza meg. A rügyben levő embrionális hajtás már rügyfakadás előtt tovább nő, és megjelennek a fürtkezdemények 453
másod-, illetve harmadlagos elágazásai is. Fakadás után 15-20 cm-es hajtáson láthatóvá válnak a virágzatok és a rajta levő virágkezdemények. A virágfürt a teljes kifejlődését május végére, júni us elejére éri el. Nálunk ekkor van a virágzás ideje. A virág a kocsány megvastagodott részén, az ún. vánkoson található. Négykörű, öt csészelevél, öt sziromlevélbőI alakult párta, öt porzó, két termőlevélből alakult felső állású magház és annak alapi részén öt nektárium alkotja. Képlete: KS, CS, AS, G/2. A csészelevelek aprók, merevek, kevésbé fejlettek. A sziromlevelek, illetve lepellevelek a csúcsokon összeforrottak és alul a vánkoshoz illeszkednek. Virágzáskor - a porzószálak nyomására - a sziromlevelek alul elválnak, felkunkorodnak, majd együttesen lehullanak. Az együttesen leeső sziromleveleket sapkának nevezzük. A termesztett szőlő virága általában hímnős. A legtöbb fajtánál mind a termőtáj, mind a porzótáj megfelelően fejlett és funkcióképes. Akadnak azonban egyes fajták, illetve 99. ábra. A szó/óhajtás és részei változatok, melyeknél a termő-, illeta) vitorla, b) kacs, c) levél, d) fürt, e) termócsapJ) csercsap ve porzótáj csökevényes vagy funkcionálisan csökkent értékű. A szőlőnél három virágtípust különböztetünk meg. I. Hímnős virágok (hermafroditák). Ezeknél mind a porzótáj, mind a termőtáj kellően fejlett és funkcióképes. Ezek jól termékenyülhetnek . 2. Fiziológiai/ag nővirágok. Itt a termő erősebben fejlett, a porzószálak rövidek és a sapka lehullása után lefelé fordulnak. Virágporuk steril. Korábban több ilyen fajtát termesztettünk, közülük a Kéknyelű a legismertebb. 3. Fiziológiai/ag hímvirágok. Ezeknél a porzószál hosszú, a termő erősen csökevényes. Ilyen virágot találunk több alanyfajtán is. Az egyes szőlőfajták virágtípusaival és termékenyüJési viszonyaival foglalkozott behatóan Kozma (1967). Megállapította, hogy egy-egy fajta tőkéin több virágtípus is előfordulhat. A termesztett fajtáink között ilyennel találkozhatunk pl. a Kadarkánál és a Furmintnál. Ezeket a jobb termés érdekében szelektálni kell. A fajtatulajdonságokon kívül a külső körülmények - pl. túlzott megterhelés - is okozhatnak eltolódást a virágszerkezetben, a hímvirágúság felé (Kozma, 1957). A fürt fejlettsége, tömöttsége nagymértékben függ a megtermékerlyüléstől. Ha a virágok 30-60%-a termékenyül meg, akkor a fürt normális fejlettségű, ha ennél kevesebb bogyó képződik, akkor káros elrúgásról beszélhetünk, melynek hiányos, ablakos, laza fürt a következménye. Ugyancsak csökkenti a termés mennyiségét a hiányos megtermékenyülés következtében képződő apró, mag nélküli, ún. madárkás bogyók megjelenése is. Ennek elsősorban a virágok hiányos alkati felépítése az oka. A fürt alakja, nagysága fajtatulajdonság is. Csemegeszőlőnél a nagy fürt mutatósabb, így piacosabb és értékesebb, borszőlőnél viszont a szedési teljesítményt befolyáa
454
solja. Méreteit tekintve 5-30 cm között változik, de nagyobb is lehet. A kicsi - csak néhány bogyóból álló - fürtöt billingnek nevezzük. A fürt a kocsányzatbó/ és bogyókbó/ áll. A fürt a fürtnyé//e/ csatlakozik a hajtáshoz. A fürtnyél folytatása afürttenge/y, mely tovább ágazódik és a végén található a bogyókocsány, melynek kiszélesedő végén az ún. kocsánykoronán helyezkedik el a bogyó. A kocsányzat meghatározza a fürt alakját, így hengeres, vállas, ágas, vese, kúp stb. alakról beszélünk, mely nagyon fontos fajtabélyeg. A fürtágak és a bogyókocsányok hossza határozza meg a fürt tömöttségét. Ennek gyakorlati jelentősége igen nagy, mivel a tömött fürtök hajlamosabbak a rothadásra. Csemegeszőlőnél a lazább fürt tetszetősebb. A kocsányzat szilárdsága nagymérték ben befolyásolja a szállíthatóságot. Ez klilönösen a csemegeszőlő-fajtáknál fontos. Szilárd kocsányzata van pl. az Afuz Alinak, a Hamburgi muskotály kocsányzata viszont könnyen törik. A kocsánykoronából erek nőnek a bogyókba. Leszakítás után egy kis húsrész is marad vissza, amit alakja miatt ecsetnek nevezünk. Az ecset nagysága határozza meg a szakítási szilárdságot. Nagyobb ecsetnél jobban tapadnak a bogyók, kevésbé peregnek. Ez különösen a csemegeszőlő-fajtáknál jelentős a szállíthatóság miatt. Borszőlőfajtáknál ez kevésbé lényeges, sőt rázó rendszerű szüretelőgépek használatát a kisebb szakítószilárdság megkönnyítheti. A szőlő termése a bogyó. Ez színben, alakban, nagyságban rendkívül sokféle lehet, mely szintén nagyon fontos fajtabélyeg. A szín lehet kék, piros, fehér, köztük több átmeneti árnyalattal. A nagyságot mérettel és súllyal is kifejezhetjük. Lehet apró - 8 mm-nél kisebb -, kicsi - 8-12,5 mm -, középnagy - 12,5- 17,5 mm -, nagy - 17,5-22,5 mm - és igen nagy - 22,5 mm felett. Alakja gömbölyűtől a hosszúkásig szintén nagyon sokféle lehet. A bogyó a héjból, húsból és a magból áll. A héj lehet vékonyabb és vastagabb. A vékonyabb héjú faj ták a rothadásra hajlamosabbak. A csemegeszőlő fajtáknál a vastagabb héj a szállíthatóságot is fokozza, a rágósság viszont az élvezhetőséget csökkenti. A borszőlőfajták bogyói általában lédúsabbak, a csemegeszőlő-fajtáké ropogósabb. A bogyóban levő magok száma általában 2-4 között változik. A nagyobb bogyókban több, a kisebb bogyókban kevesebb mag található. Csemegeszőlőnél a nagy mag hátrányos tulajdonság. Vannak mag nélküli szőlőfajták is. Ezekből készítik a mazsolaszőlőt.
A szólőtermesztés környezeti feltételei
A szőlő - mint az egyéb növények - élete során szoros kapcsolatban áll körr.yezetével. Itt találja meg a szervezetének felépítéséhez szükséges anyagokat és energiát. A környezet egyes elemei nem egyformán hatnak a szőlőre. A fiziológiailag hatékony környezeti tényezőket ökológiai tényezőknek is nevezzük. Ezen belül is vannak olyanok - fény, hő, víz, oxigén, szén-dioxid és ásványi elemek -, amelyek nélkül a szőlő nem tud fejlődni. Ezek a szőlő létfeltételeit alkotják. Az ökológiai tényezők másik csoportja - szél, füstgázok, légnyomés stb. - nélkülözhetők, sőt túlzott jelenlétük károsan befolyásolja a szőlő normális élettevékenységét. A szőlő vegetációs lehetőségeit az ökológiai tényezők mennyiségi és minőségi viszonyai, valamint ezek egymáshoz viszonyított arányai határozzák meg. Ezek céltudatos megismerésével és befolyásolásával alakíthatja az ember a termesztési - termőhelyi - viszonyokat. Az ökológiai tényezőket három csoportba soroljuk : J. éghajlati (klimatikus) tényezck; 2. talaj- (edaftkus) tényezők; 3. biotikus tényezők: az élőlények hatása, ideértve az emberi beavatkozást is.
Az éghajlati
tényezők
Az éghajlati tényezők együttes hordozója a légkör. Ennek főbb elemeit kell különkülön, majd együttesen vizsgálnunk, mert hatásukat is így fejtik ki. A fény
A szőlő a fénykedvelő növények közé tartozik. Föld feletti szervei is a fény fölfogására és maximális kihasználására alkalmazkodtak a törzsfejlődés során. Ezért a szőlő - ha a többi feltételek adottak - a szórt fényt is jól tudja hasznosítani. A termesztésben nagy jelentősége van a fiziológiai/ag aktív fényből elnyelt és a fotoszintézisben hasznosított fény mennyiségének. Vizsgálatok szerint a szőlőnél ez 1-3%-ra, maximálisan 5%-ra tehető. Ezt az értéket a napfényenergia kihasználási vagy technikai együtthatójának nevezzük, mivel ezt a termesztéstechnikával is befolyásolhatjuk (levélfelület, sor- és tőtávolság). Minél nagyobb a lombfelület, annál nagyobb elvileg a fény hasznosulása. Egy átlagos kondíciójú ültetvény levélfelülete magasművelésű ültetvényekben ha-onként 15-25 ezer m 2 is lehet. A térállás és a hajtások hosszának fokozásával ez némileg növelhető. A művelési módtól függően, a területre jutó fénynek mintegy 50%-a kerül a levelekre, a többi a talajra. Széles sorközű szőlőkben ez az arány kisebb, a sátorművelésű szőlőkben nagyobb lehet.
456
A szőlőlevél általában intenzíven asszimilál. Az egészséges, jó fényellátottságú lombfelület m2-enként 5-8, sőt 12 g keményítőt is termelhet naponta. A beteg vagy zsúfolt - erősen árnyékolt - levelek keményítőtermelése felére vagy harmadára is csökkenhet. Ezért jelentős a helyes tenyészterület és művelésmód megválasztása, a zöld munkák kellő mértékű végrehajtása, a támaszrendszer helyes kialakítása stb. A legintenzívebb asszimilációt a 20 OOO-30 OOO lux fényerősség esetén tapasztalták. A fényre nemcsak a levélnek van szüksége, lényeges a közvetlenül a fürtre jutó fény mennyisége is. A napon fejlődő fürtök szebben színeződnek, íz- és zamatanyagokban, valamint cukorban gazdag~bbak lesznek, savtartalmuk csökken. A termesztőtáj fényviszonyait általában a napfényes órák számával fejezik ki. Magyarország szőlőtermesztő tájain több éves átlagban 1800-2070 a napfényes órák száma. A vegetációs időben ez az érték 1250-1500 között változik. Napfényben leggazdagabb a Nagyalföld déli része ~ az Alföldi borvidék -, legszegényebb a Dunántúl nyugati fele - a Soproni borvidék -, valamint az ország északi részén elterülő Tokaj-Hegyaljai borvidék. A napsütéses órák számát a földrajzi szélesség és a felhős napok száma határozza meg. Az ország egyes tájai közötti 200-270 órás különbséget nálunk elsősorban a felhős napok száma okozza. Természetesen a fényviszonyok alakulását befolyásolják még a fekvési viszonyok, a tengerszint feletti magasság és egyéb természeti adottságok is. Ezek kedvező hatásaként nagyon előnyös mezo- és mikroklíma alakulhat ki. A fénnyel kapcsolatos még a fotoperiodizmus, a nappali megvilágítás tartama és hatása. Az egyes fajoknak származási helyüknek megfelelő fotoperiodikus reakciójuk van. A Vitis vinifera fajtái hosszú- és normálnappalosak, az amerikai fajták részben rövidnappalosak.
A
hőmérséklet
A szőlő életfolyamatainak zavartalan biztosításához meghatározott hőmennyiség és hőhatás-időtartam szükséges. Ezek nagysága az évi biológiai cik/uson belüli vegetációs fázisonként eltérő. Hőigényét tekintve a szőlő - Vitis vinifera L. - a De Cando//e-fé/e csoportosítás szerint mezoterm, azaz a mérséke1t égöv növénye. A hidegebb viszonyokhoz a Vitis amurensis és a Vitis labrusca fajok alkalmazkodtak, a melegebb, szubtrópusi tájakon a Muscadinia nemzetséghez tartozó fajok terjedtek el. Szabadföldi viszonyok között a szőlő ott termeszthető eredménnyel, ahol az évi 0 középhőmérséklet 9 és 21 C között van. A 9 oC-os izotermától északabbra a hő hiánya gátolja a hajtás és a termés beérését, a 21 C-tól délebbre a nagy forróság akadályozhatja az eredményes termesztést. Irodalmi adatok szerint, megfelelő egyéb éghajlati viszonyok között, ennél me1egebb tájakon is találkozunk szőlőtermesztéssel (Palesztína 22 oC, Kairótól délre 25 oC). Trópusi körülmények között is jól tenyészik a szőlő, de évi biológiai ciklusa megbomlik, nyugalmi ideje megszűnik és ezért folyamatosan terem. A különböző fenológiai fázisban levő részek egy időben megtalálhatók a növényen, a párás, meleg időben a betegségek is jól tenyésznek és a fürtök gyorsan rothadnak.. Az említett határokon belül a szőlő csak ott tud kielégítően teremni, ahol a júliusi átlaghőmérséklet eléri a18-19 OC-ot. Ellenkező esetben nem kapja meg a vegetációs időben szükséges hőmennyiséget. Ilyen okok miatt pl. Belgiumban, Hollandiában csak üveg alatt tudnak szőlőt termelni, annak ellenére, hogy az átlaghőmérséklet a 9 OC-ot eléri. A termesztés szempontjából a 9-21 C évi középhőmérsékletű területet további két zónára oszthatjuk: 9 és 16 oC között a szőlő viszonylag jól tenyészik, és kiváló minőséget terem. A 16-21 oC-ös övezetben a termés illat- és zamatanyagokban szegényebb, de színanyagban gazdagabb. 0
0
457
66. táblázat. Az egyes fajtacsoportok effektív höösszegigénye (Davitája, 1948)
A szőlő hőigényét - az átlaghőmérsékleten kívül további jellemző értékekkel is
kifejezhetjük. Így az irodalomban találkozunk az úgynevezett Fajtacsoport a rügYfak~~ástól biológiai null fok értékével, a teljes eresIg amely a szőlő életfolyamatainak megindulásához szükséges hőmérsékletet jelenti. A nem2200-2400 J 10-120 1gen korai érésű faj ták zetközileg általánosan elfoga120-130 2400-2600 Korai érés ű faj ták dott biológiai null fok értéke 130-145 2600-2800 Közepes érésű faj ták 10 oC. Természetesen ez függ a Kései és igen kései érésű termesztés helyétől és a fajok, 2800 feleli 145 felett faj ták illetve fajták öröklött igényétől is. A szőlő vegetációja szempontjából jelentős a hőmér séklet tartama vagy felhalmozódás ideje és összege is. A hőösszeget kifejezhetjük az effektív és a hatásos vagy aktív hőösszeg fogalmával. Az effektív hőösszeg a vegetációs időszak napi középhőmérsékletének összegét jelenti. A vegetációs időt attól számítjuk, amikor a napi középhőmérséklet tartósan eléri a 10 OC-ot. Több szerző véleménye szerint jobban kifejezhető a szőlő hőigénye a hatásos vagy aktív hőösszeggel, mert a szőlő életfolyamataira ennek van nagyobb hatása. Kiszámítása úgy történik, hogy a vegetációs időben nem a napi átlaghőmérsékletet halmozzák, hanem annak csak a + 10°C feletti részét. Az egyes érési csoportba tartozó fajták effektív hőigényét a 66. táblázatban közöljük Davitája (1948) adatai alapján. A szőlőfajták aktív hőigénye hazai adatok szerint 900-1600 oC között változik rügyfakadástól a termésérésig. Hazánk hőviszonyai kedvezőek a szőlőtermesztésre. Az évi középhőmérséklet 10 oC körül van. Legmagasabb az évi középhőmérséklet az ország déli részén (Pécs, Szeged), ahol meghaladja a 11°C-ot, legalacsonyabb Miskolc és Sopron környékén (9,5 -9,9 oc). A három nyári hónap középhőmérséklete több évi átlagban szintén kielégíti a szőlő hőigényét (18-22,7 oc). A hőösszeget tekintve Magyarországon sokévi átlagban az effektív hőösszeg 2600-3300 oC, az aktív vagy hatásos hőösszeg pedig 1400-1600 oC között ingadozik. Ezek szerint hazánk nagyobb részén eredményesen termeszthetők a rövid és középhosszú tenyészidejű fajták. A késői érésű bor- és csemegeszőlő-fajták hőigényét viszont több év átlagában, csak az ország déli részein - vagy nagyon kedvező fekvésekben - lehet biztosítani. A hőmérséklet káros hatású is lehet. A túl magas és a túl alacsony hőmérséklet egyaránt kárt okozhat a szőlőben. A túlságosan nagy nyári meleg (40 oc) perzselést, esetleg a tőkék teljes kipusztulását okozhatja. A magas hőmérséklettel járó szárazság, a helytelen zöldmunka a kárt még súlyosbíthatja. Az alacsony hőmérséklet a szőlő egyes részeit különböző mértékben károsítja. A kora őszi fagyot a szőlő levele -1°C-ig, a fürt -3-tól -4 OC-ig viseli el. Sajnos hazánkban a korai fagyok elég gyakoriak, melyek a lombozat károsításával megakadályozzák a vesszők jó beérését és így növelik a téli fagy kártételét is. Késő tavaszi fagy esetén a zsenge hajtások már kevéssel O oC alatt fagykárt szenvednek, a duzzadó rügyek -3, -4 OC-ot is elviselnek. A szőlő téli hideggel szembeni ellenállósága nagymértékben függ a télre való felkészüléstől, az alacsony hőmérséklet beálltától, a művelésmódtól, a fajtától stb. A tőke föld feletti részei általában -15 OC-ot károsodás nélkül elviselnek, a gyökerek -5 OC-on fagykárt szenvednek. Az egyes fajták hidegtűrése eltérő. Ezt a fagyveszélyes Alföldi borvidéken - a magasművelésű ültetvények létesítésekor - figyelembe kell vennJ. Effektív höösszegigény rügyfakadáslól a teljes érésig
458
I
Napok száma
A csapadék
A szőlőt általában szárazságtűrőnövénynek tartják. Ezt sem a szőlő vízfelhasználása, sem a föld feletti szerveinek morfológiai felépítése nem támasztja alá. A helytelen nézet oka elsősorban az, hogyavízigény fogalma sem teljesen egyértelmű. Megítélésünk szerint helyesebb, ha a fogalom tartaimát figyelembe véve, külön beszélünk a növény vízfelhasználásáról, illetve nedveségigényéről. Ez utóbbit részben a talaj, részben a levegő nedvességtartalma szempontjából kell elemeznünk (Cselőtei, 1968). A vízfelhasználást általában a transzspirációs együtthatóval fejezik ki, ami az egységnyi szárazanyag előállításához szükséges vízmennyiséget jelenti. Az irodalmi adatok eléggé eltérőek, de általában nagy vízfelhasználást mutatnak. Kozma (1967) 250-300, Kriszten (1968) 350-400-as értékeket közöl. A szőlő e nagy vízfelhasználását mérsékeltebb talaj nedvesség-tartalom mellett is ki tudja elégíteni. Ezt elsősorban nagy kiterjedésű, dúsan elágazódó gyökérzetének tulajdonítják. Az előzőek szerint tehát a szőlő a nagy vízfelhasználású és közepes nedvességigényű növények csoportjába sorolható. Természetesen magasabb talajnedvességtartalom mellett (a VK 80-90%-a) a szőlő iskedvezőbben tudja kielégíten i vízszükségletét, amit bizonyít az, hogy ilyen esetben a napi vízfelhasználás nagyon szoros összefüggést mutat a hőmérséklet alakulásával (Csáky, 1965). A vízfelhasználás üteme - egyéb tényezóktől függetlenül - nagymértékben változik az egyes fenológiai fázisogban. Ennek bemutatására közöljük Füri és munkatársai (1974) ide vonatkozó vizsgálati eredményeit. A 67. táblázatbóllátható, hogy a legtöbb vizet a bogyónövekedés és termésérés fázisában igényli a szőlő. A vízfelhasználás jellemzésére használják még az egységnyi talajfelületre (I m2) vonatkoztatott napi vízfelhasználást is. Hazai vizsgálatok szerint a nyári időszakban ez 3-4 mm, de forró nyári napokon, jó vízellátottság esetén, elérheti a 6-8 mm-t is (Csáky, 1965). A szőlő vízfelhasználásának áttekintése után megállapítható, hogy szőlőt ott lehet sikeresen termeszteni, ahol az évi csapadék összege eléri az 500-600 mm-t. Ahol a csapadék ez alatt van - az egyéb feltételek viszont kedvezőek -, ott eredményes
67. láblázat. Vízfelhasz/lálási Jlllllalók vállozása fe/lológiaifáziso/lké/ll (Füri és munkatársai, 1974)
Fcnológiai fázis
Evapotransz.spiráció %-ban
Transzspiráció %-ban
I
ITI
210mbfelüJet
pároioglatása mm/nap
Rügyfakadástól virágzásig
18
7
0,9
Virágzástól zsendülésig
39
42
1,5
Zsendüléstől
25
32
1,4
18
19
0,7
100
100
Szürellől
Teljes
szüretig
lOlllbhullásig
tenyészidő
ala II
átlag 1,1
459
szőlőtermesztést
általában csak öntözéssel lehet folytatni. A 800 mm feletti csapadékmennyiségnél növekszik a gombabetegségek veszélye és az ilyen területeken rendszerint a hőmérséklet és a napfénytartalom sem kedvező a szőlőtermesztésre. A csapadék mennyisége iránti igényt természetesen erősen befolyásolják az egyéb adottágok - hőmérséklet, napfény, páratartalom stb. - is. Kevesebb csapadék is elegendő pl. olyan területen, ahol a relatív páratartalom optimális vagy magas (7080%), mint ott, ahol ez csak 40-50% körüli. Hazánk csapadékviszonyai általában megfelelnek a szőlő igényeinek. Az évi csapadék több éves átlagban 500-800 mm között változik. Csapadékban legszegényebb a Nagyalföld közepe (500-550 mm), leggazdagabb a Nyugat-Dunántúl, ahol az évi csapadék helyenként a 800 mm-t is meghaladja. Nálunk általában nem a csapadék mennyiségével, hanem az egyenlőtlen eloszlásával van baj. Ez több esetben vezet vízforgalmi zavarokhoz, vagy nagy peronoszpóra-veszélyt, illetve rothadást okoz. A csapadék, illetve különböző formái, egyéb kárt is okozhatnak a szőlőben. Így a záporok nagymértékű talajlemosást, a fürtök beszennyezését, a jég a hajtások, a levelek és fürtök károsodását, az ónos eső a rügyek bevakulását okozhatja. A harmat - ha későn szárad fel - erősen növelheti a peronoszpóra veszélyét. Meleg, párás környezetben viszont a lisztharmat okozhat jelentős károkat a szőlőben. A szőlő vízforgalmát, illetve vízellátását kedvezően befolyásolhatjuk a különböző agrotechnikai munkák kellő időben és mértékben történő elvégzésével, ezen belül is elsősorban az öntözéssel, valamint a helyes rügyterheléssel. A fény, a
hő
és a csapadék együttes értékelése
A fény, hő és csapadék együttesen hatnak a növényre. Fontos az egymáshoz viszonyított arányuk is. Ezt felismerve több szerző próbált matematikai összefüggést keresni az egyes tényezők komplex hatásának kifejezésére, amellyel jellemezni lehet egy táj szőlőtermesztésre való alkalmasságát. Ilyen célból dolgozták ki BransBernon-LeJladoux (1946) a hő-jény és a csapadék-hőindexeket. A hő-jény indexet úgy számították ki, hogy a tenyészidő aktív hőösszegét szorozták a lehetséges napfényes órák számával és ennek az egymilIiomod részét (10- 6) alkalmazták mutatóként. Véleményük szerint, ahol ez a mutató 2,6 alatt van, a szabadföldi termesztés nem lehetséges. A mutató emelkedésével (7-ig) a feltételek kedvezőbbek. Az egyes fajtacsoportok beéréséhez szükséges mutatók a következők: rövid tenyészidejű fajtáknál 2,8, középérésű fajtáknál 3,5, a késői érésű fajtáknál 4,5. Magyarországon ezek a mutatók északról délre haladva több év átlagában 3,5-4,2 között változnak (Kozma, 1967). Ez megerősíti azt a korábbi állításunkat, hogy a hosszú tenyészidejű faj ták nem mindenhol és nem minden évben kapják meg nálunk a beérésükhöz szükséges hő- és fénymennyiséget. A csapadék-hő index a tenyészidő aktív hőmérsékletének és a csapadék szorzatának a százezred része. Az évjárat peronoszpóra-fertőzési jellemzőjét a tenyészidő öt hónapjának (áprilistól augusztusig) adataiból számíthatjuk ki. A 4 feletti érték a peronoszpóra-vészes éveket jellemzi. Nálunk a csapadékosabb dunántúli részeken ez az érték egyes években elérheti az 5,2-5,5-et is. A peronoszpóra-mentes évekre a 2,3-3,5 mutató jellemző. A lehullott csapadék és az elpárologtatáshoz rendelkezésre álló hőmennyiség közötti kapcsolatot fejezi ki a hidrotermikus koefficiens (SzeljaninoJl, 1928-29). Számítása úgy történik, hogyatenyészidőben lehullott csapadék összegét osztják a hőösszeg tizedrészével. Vizsgálatok szerint ott lehet szőlőt termeszteni, ahol ez az érték 0,5 és 2,5 között van. Optimáljsnak - a hőmérséklettől függően - az 1-1 ,5-es érték tekinthető. Nálunk ezek az értékek több éves átlagban 0,9-1,6 között ingadoznak. Sokéves átlagban tehát hazánk csapadék- és hőviszonyai a minőségibor-
460
termelésre kedvezőek (Kozma, 1967). Az átlagostól való szélsőséges elttr{s kedvezőtlenül befolyásolhatja szőlőtermésünk mennyiségét és minőségét is. A
viszont
levegő
A levegő mint ökológiai tényező elsősorban összetételével, szén-dioxid-, oxigén- és nedvességtartalmával, valamint a mozgásával (szél) fejti ki hatását. A szén-dioxidot és az oxigént illetően a s;::őlő igényei általában megegyeznek a többi növényével. Ettől eltérő CO 2-mennyiségre csak a szőlő üvegházi termesztésében van szükség. Az elhanyagolt talaj munka következtében kialakuló nagyobb CO 2-tartalom a gyökérzetet károsíthatja. Az oxigénhiány káros hatása mutatkozhat ónos esők után, amikor a képződött jégpáncél több napra elzárhatja a rügyeket a levegőtől. Ez a rügyek pusztulását okozhatja. A levegő mozgása, a szél, bizonyos szempontból előnyös lehet. Szellős fekvésben a tőkék kevésbé szenvednek a gombás betegségektől. Ez különleges esetben - pl. Tokaj-Hegyalján - káros is lehet, mivel az erős széljárás gátolja az aszúsodást. Az erős szél a transzspiráció fokozásával kedvezőtlenül befolyásolja a szőlő vízforgalmát, esetenként légköri aszályt is okozhat. Ugyancsak nagy kárt okozhat - k ülönösen homoktalajokon - a talaj felületének megmozgatásával. A kártétel a tőkék ki- és befúvásában, valamint a homokverésben nyilvánul meg. Ez ellen korábban sűrű telepítéssel, illetve gyümö1csköztessel védekeztek. A nagyüzemi széles sorközÍÍ ültetvényekben legbiztosabb védekezésnek - jelenlegi ismereteink szerint - a védőnövények vetése, valamint a szalmatakarás látszik. További kártételként meg kell említeni a zöldrészek letörését, valamint késő tavaszi fagyok esetén az úgynevezett szállított fagyok előidézését. Kisugárzásos fagyesetén viszont a légmozgás csökkenti a fagyveszélyt. Az éghajlatot módosító környezeti
tényezők
Az éghajlatot módosító környezeti adottságok elsősorban a terület fekvésétől függnek. Függ ez a domborzati viszonyoktól, égtáj szerinti lejtéstől, vízfelület, erdő közelségétől stb. A fekvés lehet pl. déli, északi, szellős, védett, tóparti, sík, meredek, magas, mély stb. Nálunk elsősorban a déli, a délnyugati és délkeleti lejtők alkalmasak szőlőtermesz tésre. Kevésbé kedvező a nyugati, még kevésbé a keleti fekvés, mert itt a hőingadozás nagyobb, mint a nyugati lejtőn. Északi fekvésbe nálunk nem célszerű szőlőt telepíteni. Melegebb országokban, pl. Algériában a szőlő az északi fekvésekben érzi jól magát. A terület klímáját befolyásolja a tengerszint feletti magasság is. Magyarországon kb. 300 m tengerszint feletti magasságon felül figyelhető meg a minőség határozott romlása. A fekvés szempontjából a vö/gykat/anok ugyancsak kedvezőtlenek. Itt kevesebb a fény és a kései, valamint a korai fagyok is nagy károkat okozhatnak. Az ilyen területen általában magasabb a levegő páratartalma, amely elősegíti a gombás megbetegedéseket. Nagyobb vízfelü/etek és erdők közelsége mérséklően hat az éghajlatra. Hazánkban nagyobb szőlőültetvények találhatók a Duna, a Tisza, a Balaton és a Velencei-tó környékén. Ilyen területeken viszont nagyobb a gombabetegségek fertőzési veszélye, ezért több növényvédelmi munkára van szükség. A Balaton VÍztükre viszont, a napfény visszaverése révén, növeli a fényellátást. A Badacsonyi, a BalatonfüredCsopaki borvidék borai valószínűleg ennek a hatásnak is köszönhetik jó minő ségüket.
461
A környezet hatását erősen befolyásolhatják a különféle létesítmények, építmények, melyek kisebb területeken kedvezően alakíthatják a szőlő hő- és fényellátottságát, valamint szélvédelmet is biztosítanak. A
szólő
talajigénye
Az általános felfogás szerint a szőlő a talajban nem válogat. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy a szőlő - ha az egyéb ökológiai feltételek kedvezőek - jól tenyészik a különböző származású és összetételű talajokon. Megtaláljuk a szőlőt a laza homokés a kötött agyagtalajokon, a savanyú, meszes és szikes tal!ljokon, a vulkanikus, üledékes és szélhordta anyakőzetű talajokon egyaránt. Nagy türőképessége ellenére sem szabad azonban a túlságosan szélsőséges talajokra szőlőt telepítenj, mert termesztése ilyen helyeken nem gazdaságos. A nagy tűrőképességet a fajták és alanyfajták nagy száma teszi lehetővé. Igényeiket kell jól ismerni az eredményes szőlőtermesztéshez. Ez annál is inkább szűkséges, mert a talaj is hat a szőlő vegetációjára, a termés mennyiségére, minőségére és a borok jellegére. A talaj szőlőtermesztésre való alkalmasságának elbírálásakor figyelembe kell venni valamennyi tulajdonságát. Közülük csupán a szőlőtermesztés szempontjából különösen fontosakat, elsősorban a talaj kötöttségét és mésztartaImát emeljük ki. A talaj kötöttsége nagymértékben meghatározza a filoxéra fertőzési lehetőségét és ezzel egyúttal a szőlő saját gyökéren, illetve oltványkénti - alanyon való termeszthetőségét. A laza homoktalajok a filoxérával szemben immunisak, illetve ilyen körülmények között a filoxéra életfeltételei kedvezőtlenek. Ezért rajtuk gyökeres európai dugvánnyal is lehet szőlőültetvényt létesíteni. Az immunitás fogalma nem teljesen tisztázott még. Általában immunisnak tartják azokat a talajokat, ahol a kvarctartalom meghaladja a 85%-0t. Ezenkívül befolyásolja még az immunitást a talaj humusz-, agyag- és mésztartalma, valamint a terület lejtése és hőmérsékleti viszonyai is. Ezek növekedésével az immunitás mértéke csökken. A talajok másik csoportja - középkötött és kötött - a filoxéra fellépését lehetővé teszi. Ezért az erre 68. táblázat. Az alany/ajták érzékeny európai fajtákat csak a mész tűrő képessége magyar mész/okban filoxérának ellenálló alanyfajtákon (Szőlészeti és Borászati Zsebkönyv, 1960) lehet termeszteni . Itt a telepítési anyag a gyökeres oltvány. Ebben az Mésztúrés. Fajta esetben a talajjal már az alany kerül magyar fok kapcsolatba, ezért a terület megválasztásakor ennek az igényeit és alRiparia Portalis lS kalmazkodóképességét kell figyelem15-20 RipariaXRupestris 101-14 be venni. 15-20 Riparia X Rupestris 3309 Az alanyfajták igényesebbek a Rllpestris dll Lot (Monticola) 25-30 talaj iránt, mint az európai fajták. AramonXRllpestris G. 1 28-32 Elsősorban a talaj mésztartalma BerlandierixRiparia T. 8 B 35-40 iránti érzékenységüket említjük. BerlandierixRiparia T. 5 C 40-45 Ugyanis az európai faj ták a talaj Berlandieri X Riparia mésztartalma iránt közömbösek, az 40 T. 5 BB Kober alanyfajták viszont bizonyos mészMourvedre X Rllpestris tartaImon felül nem termeszthetők 42-45 1202 C eredményesen (68. táblázat). Az ChasselasXBerlandieri 41 B 50-60 érzékenység meghatározásakor nem a talaj összes, hanem csak a könnyen
462
oldódó, úgynevezett aktívmész-tartalmát kel! figyelembe venni. Ennek első - a gyakorlatban is jól használható - módját Szilágyi János és munkatársai dolgozták ki. A módszerükkel meghatározott értékeket a gyakorlatban "magyar mészfok"-nak hívják. Az alanyfajták ezenkívül a talaj nedvességtartalmával és hőgazdálkodásával szemben is érzékenyebbek. Hidegebb, nedvesebb talajokra csak gyengébb fejlődésű, korán érlelőfajták valók, a szárazabb talajokon az erősfej/ődésíí alanyfajták adhatnak megfelelő eredményt.
A szólőnövény életszakaszai, évi biológiai ciklusa és· vegetációs fázisai
A
szőlőtőke
életszakaszai
A szőlőtőke élettartama különböző hosszúságú. Ezt a faj- és fajtasajátosságok, a környezeti adottságok és az alkalmazott termesztési technika is erősen befolyásolják. Nálunk a szőlő élettartama mintegy 60-80 évre tehető. Kedvező környezeti viszonyok között a szőlő több száz évig is élhet anélk ül, hogy életfolyamatai jelentősen csökkennének. Bármilyen kedvező termesztési körülmények között is tartjuk azonban a szőlőt, bizonyos idő után elöregszik és fenntartása nem gazdaságos. Az elöregedés oka lehet biológiai, ami az életfolyamatok nagymértékű csökkenésében nyilvánul meg, és lehet üzemi elöregedés, amely akkor következik be, amikor a fenntartási - művelési - költségek meghaladják az ültetvény hozamát. Ennek - a biológiai tényezőkön túl - számos termesztési és közgazdasági oka is lehet. Az üzemi ültetvények élettartama - az erkölcsi kopás miatt is - egyre rövidebb. Jelenleg 40 évvel számolunk. A vegetatív szaporítású szőlőtőke élettartama a telepítés és kivágás között négy jól elkülöníthető szakaszra bontható.
A
tőkekialakítás
szakasza
Ez az ültetéstől a termőrefordulás kezdetéig tart. Ezalatt alakítjuk ki a kívánt tőke formát, a termőalapokat. Kialakul a tőke gyökérrendszere, mely a későbbi szakaszok terméséhez szükséges nagy mennyiségű víz- és tápanyagfelvéteIre lesz képes. A fokozódó
termőképesség
szakasza
termőrefordulás kezdetétől a teljes termőrefordulásig tart. Ebben tőke továbbfejleszti mind a föld alatti, mind a föld feletti szerveit.
az időszakban a A teljes termőre fordulást akkor éri el, amikor a rendelkezésre álló feltételeket maximálisan ki tudja használni. Ezt a fejlettségi fokot a tenyészterülettől, fajtától, művelésmódtól, táplálkozási viszonyok tól függően a telepítés utáni 6-10. évben éri el. A szakasz. folyamán a területegységenkénti termésmennyiség - normális körülmények között fokozatosan emelkedik.
A
A teljes vagy kiegyenlített termések szakasza
A teljes termőrefordulás és az elöregedés kezdete közötti időszak. Ebben a szakaszban a tőke rendszeres és kiegyenlített termésre képes. A termés ingadozása csak az időjárástól és az alkalmazott ápolási munkáktól függ. Ebben a korban legnagyobb a tőke egyedi biológiai teljesítőképessége, vagyis a termőkapacitása.
464
Az öregkori szakasz
Az öregedés kezdete és a teljes - üzemi, illetve biológiai - elöregedés közötti idő. Jellemző rá a hajtásnövekedés csökkenése, a tőke idősebb részein szövetelhalások jelentkeznek és a termés mennyisége folyamatosan csökken. A szőlőtőke - az életfunkcióiban bekövetkezett csökkenés miatt - már nem tudja kihasználni a rendel- . kezésére álló természeti és termesztéstechnikai feltételeket. Ez után az ültetvény fenntartása már nem gazdaságos.
A
szőlő
évi biológiai ciklusa
A szőlőtőke előzőekben tárgyalt élettartama - különösen mérsékelt éghajlat alatt jól elkülöníthető biológiai ciklusokból áll, mely a nedvkeringés megindulásától a téli nyugalom befejezéséig tart. így nem esik egybe a naptári évvel. Az évi biológiai cikluson belül évről évre hasonló életjelenségek ismétlődnek meg, szigorúan egymás utáni sorrendben. Az évi biológiai ciklus két szakaszra osztható: tenyészeti idő vagy vegetációs periódusra és a nyugalmi időszakra. A tenyészeti
idő
vagy vegetációs periódus
Ez a nedvkeringéstartós megindulásától a lombhullásig tart. A vegetációs periódust az ún.fenológiaifázisokkal további részekre osztjuk. Ezek a könnyezés, rügyfakadás, hajtásnövekedés, virágzás, bogyónövekedés, termésérés és a hajtások beérése. Ezek a fázisok a szőlőtőke belső életfolyamataiban bekövetkező változásokat a növény alkati változásaiban juttatják kifejezésre (Kozma, 1967). Egyes fázisok folyamatosan követik egymást (pl. könnyezés, rügyfakadás, virágzás s'h.), mások (pl. a hajtásnövekedés) több fázison keresztül folynak.
A könnyezés
A szőlőtőke tavaszi élettevékenysége a nedvkeringés megindulásával kezdődik, melyet a talaj felmelegedésével meginduló gyökértevékenység eredményez. E folyamat szemmellátható része a könnyezés, amely a tőke különböző részein ejtett sebfelületeken kiváló folyadékcseppekben nyilvánul meg. A nedvkeringés megindulása függ a talajtól - szerkezetétől és hőmérsékletétől -, valamint a faj- és fajtatulajdonságoktól. A lazább, könnyebben melegedő talajokon korábban indul a gyökértevékenység, mint a kötöttebb vagy egyéb okból hidegebb talajokon. A nedvkeringés megindulását nagymértékben befolyásolja a fajok és fajták örökletes tulajdonsága is. Az amerikai fajok és a Vitis amurensis alacsonyabb, a Vitis vinifera fajtái magasabb talaj hőmérséklet esetén kezdik el élettevékenységüket. Ugyanez áll a korai, illetve késői érésű fajtákra is. Általában 7 -10 oC-os talajhőmér séklet szükséges az egyes faj ták gyökérműködésénekmegindulásához. A nedvkeringés megindulását befolyásolják még a tőke egészségi állapota, kondíciója, telelése, gyökerezési mélysége, valamint a tavaszi időjárási viszonyok. Az említett tényezők közül döntő jelentősége a talaj hőmérsékletének van, amit az is bizonyít, hogy a megindult folyamatot még az sem állítja meg, ha a levegő hőmér séklete egy-két napra OoC-ra vagy az alá süllyed. A talaj lehűlésével - a biológiai OoC alá - a könnyezés is megszűnik. A könnyezés időtartama függ a tőke egészségi állapotától és az időjárási viszonyoktól. Ez utóbbi a fakadás ütemét határozza meg. Az említett tényezőktől függően 29-66, átlagosan 36 nap körül ingadozik (Kozma, 1967). A könnyezési folyadékot 30 Kertészet
465
a
szőlő
gyökérnyomása préseli ki. A
szőlő
átlagos gyökérnyomása 1,5-2 atm-ra
tehető.
A könnyezési folyadék mennyisége is több tényezőtől függ (tőkeforma, egészségi állapot, a metszés ideje, az időjárás stb.). Alacsony tőkeforma esetén 2-3 I, kordonművelésű tőkék nél 6-10 I/tőkefolyadék elkönnyezésével.lehet átlagosan számolni. A könnyezés által okozott tápanyag- és energiaveszteséget régebben jelentősnek tartották. A részletes vizsgálatok ezt megcáfolták. Kiderült, hogy sem a tápanyag-, sem a folyadékveszteség nem olyan jelentős, amely károsan befolyásolhatná a tőke életműködését, a termés mennyiségét és minőségét. Megemlítendő azonban a könnyezés közvetett hatása, mely adott esetben jelentős kárt okozhat. Helytelen metszés esetén a könnyezési folyadék a rügyekre folyhat, melyben különböző nyálkagombák telepedhetnek meg. Ez a rügyek levegőtől való elzárását, végső soron pusztulásukat okozhatja. Homoktalajon a kárt még növelheti a szélhordta finom por, ami kemény páncélt alakíthat ki a rügy körül. Az előbbiek ellen a metszés idejének, valamint ametszlap síkjának helyes megválasztásával védekezhetünk. Ametszlap síkjának helyes alakításával elterelhetjük a folyadékot a rügyektől. A nagyüzemekben az őszi és téli metszéssel a könnyezés jelentősége és következményei csökkentek. A riigy/akadás
A nedvkeringés hatására a növény szövetei megtelnek vízzel, a rügy duzzadni kezd, megindul a sejtek osztódása és ezzel együtt a hajtáskezdemény növekedése. A rügy pikkelylevelei szétnyíInak és megjelenik a védőszőrzettel borított hajtáskezdemény. A rügyfakadás idejét akkor jegyezzük fel, ha a rügyek SO%-a kipattant. A rügyfakadás idejét befolyásolják a faji és fajtasajátosságok, a tőke terhelése és kondíciója, a rügyek fejlettsége és elhelyezkedése és nem utolsósorban az időjárási viszonyok. A fakadás idejét alapvetően a levegő hőmérséklete határozza meg. A fakadáshoz szükséges minimális érték 10 oC, amely azonos a biológiai OOC-kal. Intenzívebben akkor indul meg, ha a levegő középhőmérséklete tartósan 10 oC fölé emelkedik. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál gyorsabb a fakadás és minél alacsonyabb, annál vontatottabb. Megfigyelések szerint 30 OC-on 8 -10 nap, 10 OC-on viszont ennek két-, sőt háromszorosa is szükséges a fakadáshoz. Tapasztalatok szerint hatással van a fakadás idejére a téli időszak hőmérséklete is. Hidegebb telek után korábban és intenzívebben fakadnak a rügyek, mint enyhe telek után. A vessző középső és felső részén levő fejlettebb rügyek előbb fakadnak, mint az alsó részen levő fejletlenebbek. A főrügy szintén korábban fakad, mint a fejletlenebb mellékrügy vagy a rejtett rügy. Ajobb kondícióban levő - jó tápanyag- és vízellátású - tőkék rügyei gyorsabban és nagyobb százalékban fakadnak, mint a rosszul táplált, túlterhelt tőkék rügyei. A vessző polaritása is befolyásolja a fakadást. Bármilyen csap esetén - ha azok függőlegesen helyezkednek el -, a felsőbb állású rügyek több nappal előbb fakadnak, mint az alsóbb helyzetűek. A fakadás megindulásával a rügyeknek levegőre van szükségük. Ezért a télire takart szőlőkben erre az időre a nyitást be kell fejezni, mert levegő hiányában a duzzadó rügyek elpusztulnak. A hajtásnövekedés
A rügyek fakadása után a hajtáskezdemények gyorsan növekednek. Folyamatosan megjelennek és kialakulnak oldalképleteik, a levelek, virágzatok, kacsok és a hónaljhajtások. Ideje a rügyfakadástól - több vegetációs fázison keresztül - általában
466
augusztus második feléig tart. Száraz nyár esetén korábban, nedves csapadékos idő járásban pedig későbben fejeződik be. A növekedés ütemét elsősorban a hőmérséklet határozza meg. A növekedés minimáljs értéke azonos a fakadáséval, tehát 10 oc. Ezen a hőmérsékleten a növekedés minimális. Leggyorsabb 28-30 oC-on, viszont 40-42 oC-on szinte teljesen megáll. A fény intenzitása és a megvilágítás tartama is nagyon hat a hajtásnövekedésre. Jelentős a növény vízellátása is. Optimális levegő- és talajnedvesség-tartalom esetén a hajtásnövekedés sokkal intenzívebb, mint szárazabb viszonyok között. A tápanyagok közül különösen a N, P 205 és K fokozza a hajtásnövekedést. A tőke állapota - a felhalmozott tartalék anyagok mennyisége - különösen a növekedés kezdeti ütemét határozza meg. A hajtásnövekedés ütemét jelentősen meghatározzák még a fajtatulajdonságok is. Egyes faj ták erősebb (Hárslevelű), mások (Mathiász Jánosné muskotály) gyengébb növekedésűek. Ezenkívül megfigyelhető még a terhelés, a metszés és művelésmód, valamint a hajtások elhelyezkedésének növekedésre gyakorolt hatása. A hajtásnövekedés legintenzívebb szakasza a mi viszonyaink között május-június és július első dekádja. Ebben az időben a napi növekedés elérheti a 6-8, sőt a 10-15 cm-t is. Ezután a növekedés folyamatosan csökken, a termésérés kezdetévelleáJl és megkezdődik a hajtások beérése. A hajtáson levő oldalképletek növekedése is párhuzamosan halad a hajtással. A levél 2-3 héttel később fejezi be a növekedését, mint a szár azonos magasságban levő része. A virágzat-kezdemény fejlődése' már az előző évi rügydifferenciálódás során megindul és teljes nagyságát a virágzás idejére - május vége, június eleje éri el. A nyári rügyből fejlődő hónaljhajtások növekedését elhelyezkedésük, a tőkék terhelése, táplálkozási viszonyai, a zöldmunkák, valamint az időjárás alakulása határozza meg. A virágzás
A fázis a virágnyílás kezdetétől a bogyók kötődéséig tart. Hazai fajtáinknál a virágzás akkor kezdődik, mikor a hajtások 16-18 ízköz hosszúságban kifejlődtek. Nálunk ez, évjáratonként változóan, május végén, június elején van. A különböző fajták, a tőke egyes fürtjei és a fürtön belül az egyes virágok különböző időben nyílnak. Legkorábban az amerikai és a különböző hibrid fajták, majd az európai faj ták nyílnak. A korai faj ták megelőzik a késői érésű fajtákat. Legkésőbb nyílnak a nagybogyójú, hosszú tenyészidejű fajták. A hajtáson az alsó fürtök, az alsó fürtön a virágfürtök fürtnyélhez közellevő virágai nyílnak korábban. A faj tákra jellemző virágzási sorrend csak kedvező tavaszi időjárás esetén érvényesül. A virágzást befolyásolja ezenkívül a tőke tavaszi indulása, a tőke formája, az ültetvény fekvése stb. Kedvező időjárás esetén egy-egy fürt 4-8, egy-egy fajta 8-14 és az ültetvény 12-20 nap alatt virágzik el (Kozma, 1967). A virág~ás fázisában megkülönböztetünk kezdeti, tömeges és befejező szakaszt. A megtermékenyülés a rendesen fejlett hímnős virágoknál szabályszerű. A virágpor rendszerint a szél közvetítésével jut a bibére, mivel a szőlő széllel porozódó növény. A bibére hullott virágpor tömlőfejlesztését az ott megjelenő szekrétumcsepp segíti elő. Ez a cukortartalmú folyadék a pártasapka lehulIása után - fajtától és időjárási viszonyoktól függően - különböző idő múlva jeleruk meg. Ha megtermékenyülés nem történt, a szekrétumcsepp megjelenése ismétlődhet mindaddig, míg a bibe el nem öregszik. Ez általában a virágnyílástól számítva a 10-12. napon következik be. A virágzás és termékenyülés szempontjából rendkívül nagy jelentősége van az idő járásnak. Megfigyelések szerint 17-19 oC alatt jó termékenyülés általában nem lehet30·
467
Legkedvezőbb a 25-28 oC-os hőmérséklet. A túl magas - 35-40 oC-os hőmérséklet tömeges virágelszáradástés terméketlenséget okozhat, különösen alacsony - 45% - levegőnedvesség-tartalom esetén. A 40%-os relatív páratartalom mellett még optimális hőmérsékleten is kedvezőtlen lesz a megtermékenyülés. Virágzáskor nagyon előnyös a derült idő. Borús, csapadékos időjárás mellett a
séges.
termékenyülés rossz, mert gátolja a virágok nyílását és jó feltételeket biztosít a peronoszpóra-fertőzésnek. llyenkor a fürtperonoszpóra tehet nagy kárt. A bogyónövekedés
A fázis a megtermékenyüléstől az érés kezdetéig - a zsendülésig - tart. A megtermékenyült magkezdemény és magház növekedésnek indul. A bogyók ebben a fázisban élénkzöldek, légzőnyílásokat és klorofilIt tartalmaznak és jelentős az asszimiJációjuk. Ez a fázis végére megszűnik, a légzőnyHások folyamatosan visszafejlődnek, csak a kocsánykoronán maradnak meg, ami a peronoszpóra további fertőzését teszi lehetővé.
Nagyszámú bogyó kötődése után - vagy egyéb okok miatt - kerül sor a természetes hul/ásra, mikor a bogyók 3-4 mm nagyságúak. Ennek mértéke jelentősen befolyásolja a fürt tömöttségét és a termés mennyiségét is. A megmaradó bogyók tovább növekednek. A termés mennyisége szempontjából nagyon lényeges a tőke jó tápanyag- és vízellátása. A kedvező hőmérsékleti és fényviszonyok szintén előnyösen hatnak a bogyók fejlődésére. A rosszul táplált és a túlterhelt tőkék bogyói aprók maradnak. Ebben a fázisban alakul ki a faj tára jellemző összetételben és mennyiségben a savtartalom, mely a fázis végére éri el a maximumot (30-40 g/kg). A cukorfe/halmozás viszont minimális, 5-6 g/kg, mely a fázis végére 10-15 g/kg-ig növekedhet (Kozma, 1967). A bogyók víztartalma folyamatosan növekedik. A fázis végén a bogyó héján megjelenik a védő viaszbevonat. A fázis végére a hajtásnövekedés üteme csökken, megkezdődik vastagodásuk, majd érésük, a hajtás középső részén levő levelek elérik teljes nagyságukat és intenzíven asszimilálnak. Ennek feltételeit minden agrotechnikai eszközzel, illetve eljárással biztositani kell, mivel a fejlődő fürtök, hajtások és rügyek képződéséhez nagy menynyiségű szénhidrátra van szükség. A fázis tartama nagymértékben függ a faj táktól. Az igen korai és a korai érésű fajtáknál július közepéig, végéig, a hosszú tenyészidejű fajtáknál szeptember elejéig, illetve közepéig is elnyúlik. Így időtartama 1,5-3,5 hónap lehet. . A termésérés
A fázis a zsendüléssel kezdődik és a teljes érésig - túlérésig - tart. Tartama fajtáktól függően 20-70 nap között változik. Az érés kezdetének látható jelei: a héj elveszti üde zöld színét, áttetszővé, rugalmassá válik, kialakul a viaszréteg és a fajtára jellemző színárnyalat. A bogyó újra növekedésnek indul, mely a fázis közepén a legintenzívebb. A héj rugalmassága lehetövé teszi a térfogat-növekedés követését. A rugalmasság a fázis második felében csökken, majd megszűnik. Ilyenkor az eső, vagy az öntözés következtében beálló hirtelen térfogat-növekedés a héj felrepedését és a bogyók rothadását okozhatja. A bogyóhéj vastagsága szintén befolyásolhatja a rothadásra való érzékenységet. Az érés során egyik legfontosabb folyamat a cukor- és savtartalom alakulása. A cukor a fázis kezdetétől a teljes érési g folyamatosan nő, a savtartalom viszont részben a lekötődés, részben a felhasználás miatt - állandóan csökken. Ebben az időben alakulnak ki a fajtára jellemző szín-, illat-, íz- és zamatanyagok is. A vörös
468
cukor
saf/%"
(ok
17
/7
~6
/6
15
15
Ili
1*
lJ-
13
---------_....--
12
II
12 11
10
10
9
g
8
8
7
7
6
6
5
- - sav
*
5
0/00
cukortorta/am magyar mus/Fokban kiFejezve
l.-,,,,,,,,,,,,,, '" VIII.
16
28
IX.
"~I
6
\ 4 i' i
11
I
i
,
i
i
I
i
19
i
i
1
25
I
i
j
,
I
X.2
j
l
9
100. ábra. A cukolfelhalmozódás és a savcsökkellés menete az érés folyamán Fajta: Chasselas, Balatonboglár, 1975
színanyag a legtöbb kék szőlőfajtánknál a héj három-négy sejtrétegében alakul ki, az ún. festőlevű fajtákban viszont a húsállomány is tartalmaz színanyagokat. Az érésnek több fokozatát különböztetjük meg. Fiziológiai értelemben beszélünk zsendülésről, teljes érésről és túlérésről. A felhasználás szerint megkülönböztetünk fogyasztási és technológiai érettséget. A teljes érettség akkor következik be, amikor a bogyó ba további cukor nem áramlik már. Ekkor a legnagyobb a bogyó abszolút cukortartalma. Ezután a cukortartalom csak relatív értelemben nő - párologtatás - és az érés átmegy a túlérés szakaszába, melynek végső szakasza az aszúsodás. A csemegeszőlő fogyasztási érettsége akkor következik be, amikor a cukor és sav olyan arányban van a bogyóban, hogy az édesnek érződik. A sok cukrot és kevés savat termelő fajtánál ez a teljes érés előtt bekövetkezhet, a sok savat és kevés cukrot termelő fajtánál ez az állapot csak teljes érés során alakul ki. A technológiai érettségfogalmát a borszőlőfajtáknál használjuk. Ez azt jelenti, hogy a termés egy bizonyos termék - asztali-, pecsenye-, csemegebor, aszú - készítésére alkalmas érési fokot ért el. A készítendő termék és a faj ták eltérő tulajdonságaitól függően ez az állapot a fiziológiai érettség különböző fokán következhet be. Az érés ütemét és a minőséget nagymértékben meghatározzák a tőke táplálkozási viszonyai, vízellátása, a hő- és fényviszonyok alakulása, valamint a lombfelület elhelyezkedése és egészségi állapota. Az érés gyorsaságát - a cukor felhalmozását alapvetően az asszimiláció intenzitása határozza meg. A jó beéréshez egészséges, jól kezelt lombfelület, kedvező hő- és fényviszonyok, valamint elegendő tápanyag- és vízellátás szükséges.
469
A hajtásbeérés
A hajtások beérése a bogyóéréssel párhuzamosan indul és a legtöbb fajtánál utána fejeződik be. A késői érésű fajtáknál a két fázis párhuzamosan és gyakorlatilag egy időben fejeződik be. A hajtások elfásodása alulról felfelé halad. A hajtás a fajtára jellemző színt veszi fel. Megindul a keményítő- és cukorfelhalmozódás a fás részekben és a gyökerekben. A vesszők víztartalma csökken - 50-65%-ra ~, a héjban kialakul aparaszövet (epiderma). A rostacsövek, szállítóedények elzáródnak. Ajól beérett vessző szénhidráttartalma elérheti a szárazsúly 10-25%-át is. A tőke telelése, illetve a jövő évi termés szempontjából egyaránt a magasabb szénhidráttartalom a kedvező. Ugyancsak jelentős ez a szaporítóanyag-termelésnél is, mert a kezdeti fejlődést a vesszőben raktározott tápanyagok biztosítják. A vesszők beéréséhez legkedvezőbb a napi l-S oC-os középhőmérséklet. Alacsonyabb hőmérsékleten a levelek fagykárt szenvednek, magasabb hőmérsékletenpedig folytatódhat a hosszanti növekedés, ami szintén az érés rovására mehet. A hajtások beérésének fázisa fajtától függően 40-90 nap lehet (Kozma, 1967). A korai érésűeknél hosszabb, a kései fajtáknál rövidebb. A vessző beérése után a levelek lehullanak. A lomb a teljes vesszőbeérés előtt is lehullhat a kora őszi fagyok hatására vagy erős peronoszpóra-fertőzés esetén. Ez mindenképpen kedvezőtlenül befolyásolja a vesszők beérését és télre való felkészülését. A lombhullás után történik a vesszők szaporítási célra való begyűjtése, valamint a fagytól veszélyeztetett alacsony tőkeformájú ültetvények téli takarása. A nyugalmi idő
A téli nyugalom ideje a lombhullástól a tavaszi nedvkeringés megindulásáig tart. A szőlő egyes szerveinek fiziológiai nyugalmi ideje nem teljesen azonos. Külön kell vizsgálni a gyökérzet, a merisztémaszövetek, a kalluszképződés és a rügyek nyugalmi idejének alakulását. Vizsgálatokkal bebizonyították, hogy a szőlő gyökérzetének nincs fiziológiai vagy mélynyugalmi ideje. Kedvező körülmények között folyamatos növekedésre képes. Életműködését csak a talaj hőmérsékletének 6-9 oC alá való süllyedése állítja meg. Így a gyökérzet nyugalmi állapota kényszernyugalom és nem belső tulajdonságokon alapul. A kambiumnak - a gyökérhez hasonlóan - szintén nincs mélynyugalmi állapota. Kedvező feltételek között egész éven át tud gyökereket fejleszteni. A kalluszképződés ütemében már megfigyeltek egy sajátos ritmikusságot. Ennek ismeretére elsősorban a szaporítóanyag-termesztésben van szükség. Lényege, hogya kalluszképződés a nyár végén csökken és októbertől februárig szünetel. Ezután aktivitása fokozódik. Maximumát március-áprilisban éri el. A rügyekre jellemző legjobban a fiziológiai nyugalom, melyet a szőlő hosszú törzsfejlődése során szerzett meg. Ez teszi lehetővé, hogyarügyek ősszel vagy télen még akkor se fakadjanak ki, ha azt egyébként a külső feltételek lehetővé tennék. Fiziológiai mélynyugalomban vannak a rügyek - fajtától, egyéb körülményektől függően októbertől január végéig, február elejéig. Ekkor még kedvező körülmények között is csak hosszabb idő (70-75 nap) alatt hajtathatók ki. A mélynyugalom a hajtáson alulról az elfásodással együtt halad a csúcs felé. Ütemét nagymértékben befolyásolja az időjárás és a növény tápanyag- és vízellátottsága. A mélynyugalom tartama fajtáktól függően erősen változik, általában 4 és 5,5 hónap között ingadozik. Ezenkívül a hőmérséklet is befolyásolja, alacsony (+3 +5 oc) hőmérsékleten korábban befejeződik, mint 10-15 OC-on. 470
A kényszernyugalom állapotába kerülnek a rügyek a mélynyugalom befejeződése után. Ez nálunk általában január-februárban következik be. Ebben a stádiumban kedvező körülmények között a rügyek 20 napnál rövidebb idő alatt kihajtathatók. Fakadásukat csak a kedvezőtlen tél végi és a kora tavaszi hideg idő akadályozza meg. A nyugalmi időszakban az életfolyamatok nem szűnnek meg, csak nagymértékben csökkennek. A kényszernyugalom állapotában fokozódik a keményítő cukorrá alakulása, amely a sejtnedv-koncentráció fokozásával növeli a rügyek fagy tűrő képességét és csökkenti az erős lehűlések káros hatását.
A szólő szaporítása
A szőlő - mint sok más termesztett növény - ivarosan és vegetatív úton szaporítható. A gyakorlatban kizárólag a vegetatív szaporítási módokat alkalmazzuk, mert a termesztett szőlőfajták túlnyomórészt heterozigóták és így magról szaporítva nem tartják meg a faj tára jellemző tulajdonságukat, továbbá a magról nevelt szőlő jóval később fordul termőre, mint a vegetatív úton szaporított tőke.
Ivaros (generatív) szaporítás
Az ivaros - azaz magról - szaporítás a szőlőtermesztés őskorában általánosan alkalmazott eljárás volt. Napjainkban kizárólag a nemesítésben használják. A magról kelt növények heterogenitása itt nem jelent hátrányt, sőt ez teszi lehetővé, hogy kitartó munkával új - az eredeti fajtánál jobb tulajdonságú - fajtákat állítsunk elő. E célból a nemesítők az egyszerű szelekciós munka mellett, tudatos - faj- és fajta- - keresztezések et is végezn ek. A magról kelt növényeket magoncoknak nevezzük. A magvetést többnyire növényházban vagy szabadföldi ágyban végezzük ősztől tavaszig, esetleg nyár elejéig. A szaporítóházban nevelt növényeket - l-2 tüzdelés után - általában ősszel ültetjük ki a szabadföldbe. A magvetés helyétől függetlenül, a tűzdelést végezhetjük szabadföldbe is. Ilyen körülmények között a magoncok felnevelése hosszabb időt vesz igénybe, mint a védettebb növényházi viszonyok között. A magoncok felnevelése - különösen az első időszakban - nagyon gondos ápolást igényel. Különösen a tápanyag- és vízellátásra, valamint a zöldmunkákra kell ügyelni. E munkák alapjában véve megegyeznek a fiatal ültetvény ápolási munkáival. Speciális munka a különböző célú szelekciós tevékenység.
Az ültetési anyag
előállítása
Új ültetvény létesítéséhez vagy pótlásához szükséges szaporítóanyagot ivartalan (vegetatív) úton állítjuk elő. Így tudjuk biztosítani, hogy a termesztés szempontjából fontos fajtatulajdonságok az utódban maradéktalanul öröklődjenek. Az így nyert anyag kiegyenlítettebb és hamarabb termőre fordul, mint a magoncok. A vegetatív szaporításkor a szőlő valamelyik tenyészőszervéből neveljük fel az új növényt. A szőlő minden része alkalmas járulékos gyökerek képzésére, de járulékos rügyeket nem tud fejleszteni. Ezért szaporításra csak olyan növényi részeket használhatunk, amelyen világos vagy rejtett rügyek találhatók. Szaporításra tehát a hajtások, vesszők, esetleg a több éves - rejtett rügyet tartalmazó - tőkerészek alkalmasak. 472
A szó/ó' .szopori/asának módjai
I
ivaros (generaliv)
I
magv~/és I
ivartalan (vegelaliv)
vllelési anyag előollilasa
szaporifóanyag IŐkepoflashoz
fas ollas helyben
101. ábra. A
szőlő
szaporílásál/ak módjai
A vegetatív szaporításnak a felhasznált növényi részek fejlettségétől, nagyságától, a készítés idejétől és módjától függően sok változata van. Alapvetően azonban minden eljárás a különböző növényi részek meggyökereztetésén vagy az oltáson alapul. A szaporításmódok vázlatos áttekintését a 101. ábrán mutatjuk be. Ezek közül a telepítési anyag előállítására elsősorban a vessződugványozást és a fás kézbenoltást alkalmazzuk. Az előbbi módon állítjuk elő az immunis homoktalajon történő telepítéshez szükséges gyökeres európai vesszőt; a kötött - nem immunis - talajokon gyökeres oltványt használunk, melyet oltással és dugványozással állítunk elő. A vegetatív szaporítás egyéb módjait - bujtás, döntés, egyéb oltási módok - inkább a tennőszőlők tőkehiányának pótlására, illetve bizonyos körülmények között a telepítési rendszer átalakítására használhatj uk fel.
A szaporító alapanyag megtermelése
Az üzemi szőlőültetvények telepítéséhez évről évre nagy mennyiségű szaporítóanyagot használunk fel. Ez a munka nagy szakértelmet, bizonyos értelemben speciális felkészültséget és nagy mennyiségű szaporító alapanyagot igényel. Ezért ez a munka a gyakorlatban mint külön termesztési ág, részben vagy egészben, elkülönül a szőlőtermesztéstől. A nagy szakértelmet indokolja többek között az is, hogy a telepítés sikere, illetve az ültetvény gazdaságos üzemeltetése nagymértékben függ a felhasznált szaporítóanyag minőségétől. Az ültetési anyag minőségét viszont alapvetően meghatározza a felhasznált alapanyag biológiai értéke, fajtaazonossága, egészségi állapota stb. Ez indokolttá teszi, hogy az európai vesszőt és alanyvesszőt külön erre a célra létesített ültetvényekben termeljük meg. Az európai vessző biztosítására szolgál az ún. törzsszőlő, az alanyvesszőt pedig az ún. anyatelepen állítjuk elő.
473
A
törzsszőlő
A törzsszőlőben a termelés célja a nagy tömegű, jó minőségű, megbízhatóan fajtaazonos és betegségektől, vírustól mentes vessző előállítása. Itt a fürttermés csak melIéktermék. A termelés célja alapvetően meghatározza az ültetvény létesítését és ápolását, a terület kiválasztásától a vessző szedéséig. Itt elsősorban a termőszőlőtől való eltéréséket emeljük ki. A jó vesszőhozam érdekében a törzsszőlőt tápanyagban, humuszban gazdagabb talajra telepítsük. A tökéletes vesszőbeérés egyik fontos feltétele, hogy a fiatal hajtásokat ne pusztítsa el a kései fagy és ne legyenek gyakoriak a kora őszi fagyok sem, melyek a lombozat károsításával megakadályozzák a vesszők tökéletes beérését. Ezért telepítésre a jó fekvésű,jagytólvédett területeket válasszuk ki. agyon lényeges a telepítésre használt anyag jajtatisztasága. Az itt elkövetett hiba - fajtakeveredés stb. - az előállított szaporítóanyagon keresztül meghatványozódik és az új ültetvényekben beláthatatlan következményekkel járhat. Ezért az egyik legfontosabb munka a fajtaidegen és biológiailag csökkent termőképességű egyedek kiszelektálása és megfelelő pótlása. A telepítés utáni években a hajtás és levél bélyegei alapján az idegen fajtákat szelektáljuk ki, a termőrefordulás után pedig a termés alapján távolítjuk el a csökkent értékű - rossz termőképességű - tőkék et. Ezt a munkát folyamatosan végezzük a ternlőrefordulás utáni harmadik-negyedik évig. Ekkorra az ültetvény gyakorlatilag fajtatisztának mondható. Utána csak 3-4 évenként végzünk ellenőrző szelekciót. E munka nagy gyakorlatot kíván. A sikeres vesszőneveléshez megfelelő támaszrendszer kell. Legmegfelelőbb a ferdehuzalos támasz. Ennél a hajtások kevésbé sérülnek meg és kisebb mértékű a hónaljhajtások fejlődése is. A jó beérésű és sérülés mentes vesszők előállítása érdekében a zöldmunkákat fokozott mértékben és gondossággal kell végezni, mint a termőszőlőkben. agyon fontos munka a vessző szedése. Erre legalkalmasabb a lombhullástól a fagyok beálltáig tartó időszak. A téli, illetve tavaszi szedés - a téli fagykárok miatt nagy kockázattal jár. A munkát a metszéshez jól értő dolgozók végezzék, mindig 2-3 rüggyel magasabban, mint amilyen nagyságú csapot kívánnak hagyni majd a tőkén. Ez a rügyek esetleges elfagyása vagy egyéb károsodása miatt szükséges. A leszedett vesszőt fedett helyre szállítják, ahol tisztítják, méretre vágják, osztályozzák és kötegelik. A méreteket és egyéb minőségi jellemzőket szabvány határozza meg, melyet a munkát végzőnek jól kell ismernie. Legfontosabb követelmény, hogy a vessző jól beérett és egészséges legyen. Tárolás előtt a vesszőket Chinosollal (801vochinnal) kezelni kell. Legmegfelelőbb a hűtőházi tárolás, de történhet pincében vagy szabadföldi vermelőben is. Ez esetben a vesszőt nedves homok között tárolják, gondosan védve a kiszáradástól és egyéb károsodástól. A gyakorlatban nemcsak törzsültetvényekről szedik az európai vesszőt. Jelentős mennyiséget gyűjtenek be a termőültetvényekből is. Itt a vegetációs időben még gondosabban kell ügyelni a megfelelő tőkék kijelölésére és a szakszerű szelekcióra. A vesszőszedést csak a fajtákat jól ismerők végezhetik. A törzsültetvények létesítéséhez kormányzatunk jelentős anyagi támogatást ad a mindenkori rendeletek szerint. Az anyatelep
Az anyate1ep alanyfajtákból álló ültetvény. Ezen a termelés fő célja az oltványkészítéshez szükséges alanyvessző megtermelése. Az anyatelep létesítéséhez a terület kiválasztása a törzsszőlőnél közölt szempontok alapján történik. Különösen kerülni kell a fagyzúgos és jégeső járta területeket, mivel itt a vessző beérése nem biztosított.
474
144. kép. Ferdehuzalos /áll/aszú anya/elep
Ugyancsak hátrányos lehet a túl buja talaj, ahol vastag, nehezen oltható és rosszul beérett vesszőket kaphatunk. A telepítés gyökeres alanyvesszővel történik. Itt is követelmény a fajtaazonosság, melyet az ültetés utáni években végzett szelekciós munkával is biztosítunk. Az anyatelepen várható vesszőtermés mennyiségét és minőségét nagymértékben befolyásolja a hajtásvezetés módja - mely az alkalmazott támrendszerrel függ öszsze -, valamint a zöldmunkák minősége. A minél hosszabb hajtás elérése érdekében korábban az ún. póznás támberendezést alkalmazták. Ennél a' hajtások növekedése jó, de a talaj- és egyéb munkák nem gépesíthetők, továbbá a zöldmunkák végzése is nehézkes. Ezért ezt a módszert a nagyüzemekben már nem alkalmazzák. Az új telepítésű anyatelepeken ferdehuzalos támaszt alkalmaznak. Itt a tenyészterület általában 250-300 X 150 cm. A támaszrendszer a talajból 2 m magasan kiálló, 10 m-enként elhelyezett vasbeton oszlopra kifeszített huzal ból áll. Az oszlop tetején 6 mm-es, közepén 3 mm-es huzal van vízszintesen kifeszítve. A hajtásokat a tőkétől300-os szögben induló és a feszítőhuzalhoz rögzített 3 mm-es ferdén vezetett huzalokon nevelik. EZek hossza kb. 4 m. A vessző mennyiségét, de még inkább minőségét nagymértékben meghatározza a zöldmunkák végrehajtása. Jelentős tehát a hajtásválogatás, kötözés, hónaljazás és csonkázás. A tőke kondíciójának megfelelően 8-10 hajtást hagyunk tőkénként. A kötözést lO-l2-szer, a hónaljazással egy időben kell elvégezni. Nagyon lényeges, hogy a kacsokat, valamint a hónaljhajtásokat fiatal korban eltávolítsuk, mert megerősödés ük esetén nagy sebfelület marad a vesszőn. Kísérletképpen foglalkoztak az elmúlt időszakban magas kordonműveléssel, ahol a termőszőlőkhöz hasonlóan a zöldmunkákat csak minimális mértékben végezték. Ez ugyan a kézimunkaigényt nagymértékben csökkenti, de jeJentösen csökken a megtermelhető vessző mennyisége és minősége is. A vessző szedésére lombhullástól a tavaszi felhasználási g kerülhet sor. A tél végi - tavaszi vesszőszedést lehetövé teszi az alanyfajták nagyo bb fagy tűrő képessége,
475
ezért általában a felhasználással párhuzamosan szedik. Ezzel megtakaritható a költséges és több problémát jelentő téli raktározás költsége és munkája. A vesszőt 10-15 cm-es csap meghagyásával szedjük. Ezt a tavaszi metszés során tőből eltávolítjuk. A szedés és a metszés egy műveletben is elvégezhető. Ez esetben csapokat nem hagyunk. A leszedett vesszőt fedett helyen méretre vágják, tisztítják, szabvány szerint osztályozzák, kötegelik, cimkézik és felhasználásig raktározzák. Az alanyvessző vermelésekor, a kiszáradáson kívül, elsősorban a Botrytis-fertőzés elkerülésére kell ügyelni.
A gyökeres (európai)
vessző előállítása
Az immunis talajok telepítési anyaga a gyökeres vessző. Előállítása a gyökereztető iskolában történik. Az iskolának olyan területet válasszunk, ahol a fagyveszélytől - tavaszi és kora őszi fagyoktól - nem kell tartani. Fagyzúgos helyen a vesszők beérése nem biztosítható. Legalkalmasabbak a középkötött, tápanyagban gazdag, könnyen felmelegedő talajok. Szőlőiskola céljára nem megfelelőek a mély fekvésű, erősen kötött vagy a túl száraz, sülevényes homoktalajok. Ilyen talajokon nem tudjuk biztosítani a gyökérképződéshez szükséges optimális feltételeket és ez nagymértékben rontja az eredési százalékot és a gyökeres anyag minőségét is. Feltétlenül indokolt, hogy a terület öntözhető legyen, mert a megfelelő gyökérképződésnek a folyamatos és kielégítő vízellátottság egyik fontos feltétele. Indokolja az öntözést az is, hogy a szőlőiskola területegységre vonatkoztatva nagy termelési értéket produkál, így az öntözés beruházási költségei gyorsan megtérülnek. A terület kiválasztása után legcélszerűbb 3-4 éves forgót kialakítani, ügyelve arra, hogy talajzsaroló vagy a szőlő kártevőinek kedvező növények ne kerüljenek a forgó ba. A talaj-előkészítés augusztusban végzett 60- 70 cm-es forgatásból és annak megfelelő őszi e1munkálásból áll. Célszerű a forgatással - vagy az előtt külön menetben - 700-1000 qJha istállótrágyát bedolgozni. A szerves trágyát 15-20 q/ha vegyes műtrágyával egészíthetjük ki N 3 : P 2 : K 1,5 arányban. Az iskolázás előtt a szükséglettől függő talajlazítást végezzünk. A tábla nagyságát, a sorok irányát és hosszát a terepadottságok, az öntözés módja, valamint a talaj- és növényápolási munkák gépesíthetőségének szempontjai határozzák meg. A sorokat 100-200 m-enként 3-4 m-es utakkal szakítjuk meg. A tábla másik oldala 200-300 m lehet. Így a táblák 2-6 ha nagyságúak. Két-három tábla után egy szélesebb utat hagyunk. A sortávolság 100-150 cm, amely a gépesíthető ségen kívül az iskolázás módjától is függ.
A
vessző
iskolázása
Iskolázáson a dugványok talajba lerakását értjük. Ennek minősége nagymértékben befolyásolja az eredés sikerét. Az iskolázáshoz a vesszőt elő kell készíteni. Ez a vermelőből kikerült anyag mosásából, talpalásából, áztatásából áll. Ha a vesszőt hűtőházban tároljuk, akkor a mosás elmarad. A vermelőben rátapadt homokot erős vízsugárral eltávolítjuk. Ezután a vessző mindkét végén éles ollóval friss metszéslapot ejtünk úgy, hogy az alsó szárcsomó alatt 3-5 mm, a legfelső rügy felett pedig 2 cm-es vesszőrész maradjon. Ezután következik a vesszők l -2 napos áztatása. Célja: a tárolás alatt bekövetkezett vízveszteség pótlása. Legalkalmasabb a folyó víz. Ha ez nem áll rendelkezésre, a vizet gyakran kell cserélni. Az áztatás lehetőleg az iskolához közel történjék, hogy a vesszők a kiszedés után I -2 óra múlva a talajba kerüljenek.
476
A megeredés ezenkívül nagymértékben függ a talaj nedvességtartalmától, a hézagmentes tömörítéstől, a kellő levegőzöttségtől és hőmérséklettől.
Az iskolázás történhet kézzel vagy különböző gépek használatával. Üzemileg a résnyitást, beiszapolást és tömörítést általában géppel végzik. A szabványméretű vessző kb. 25-30 cm mélyen kerül a talajba 5- 7 cm tő távolságra úgy, hogy a felső rügyek kb. egymagasságban legyenek. Ez elsősorban abakhátas módszernél fontos. A talaj felszíne felett maradó vesszőrészt a kiszáradástól védeni kell. Ennek egyik módja a földdel való takarás. Ez esetben géppel olyan magas bakhátakat képezünk, hogy a vessző felett 4-5 cm vastag föld legyen. A másik módja a talajból kiálló 102. ábra. A szőlővessző előkészítése iskolázásra mintegy 15-20 cm hosszú és a gyökeres dugvány vesszőrész bevonása parajfinemulzióval. Erre a Vitemol 2 nevű paraffinl<észítményt használják, amelybe a vesszőt az iskolázás előtt bemártva, vékony filmszerű réteg képződik, mely meggátolja a vessző felesleges párologtatását. Az iskolázást általában tavasszal végezzük, lehetőleg minél korábban, hogy mire a talaj és levegő hőmérséklete eléri a szőlő vegetációjához szükséges 10 OC-ot, a munka befejeződjék. Védett körülmények között végezhetjük az iskolázást ősszel is, de ebben az esetben mindenképpen szükséges a vesszők takarása a téli fagy elleni védelem végett. A gyökereztetőiskola nyári ápolása a gyomirtást és talajlazítást célzó talajmunkákból, a rovarkártevők és gombabetegségek elleni védekezésből, harmatgyökerezésből (csak bakhatás iskolában), szükség szerinti öntözésből és a fajtaidegen tövek kije1öléséből áll. E munkákkal a továbbiakban részletesen foglalkozunk, ezért itt .csak a speciális szőlőiskolai munkákat ismertetjük röviden. Ilyen a bakhátak állandó porhanyítása és gyommentesen tartása. Ez sajnos csak kézi munkával oldható meg. A hajtások növekedésével párhuzamosan - mikor azok már jól árnyékolják az alsó részt folyamatosan lebontjuk abakhátakat. A növényvédelemben, a fiatal zsenge hajtásokra való tekintettel, kisebb koncentrációjú permetlevet használunk, mint a termő szőlőben, egészen augusztusig. Ettől kezdve már azonos töménységű permetlével permetezünk. Törekedni kell az új növedék állandó lefedésére, ezért 14-15 naponként rendszeresen védekezzünk.
+
477
A gyomirtó szerek 'közül csak azok használhatók, amelyek a fiatal növényeket nem károsítják. A jelenlegi ismereteink szerint ilyen szer az Arezin. Arra is ügyelni kell, hogy az előveteményhez se használjunk olyan szereket, aminek az utóhatása a dugványokat károsíthatja. Harmatgyökerezésre csak abakhátas iskolánál van szükség. Célja, hogy a vessző középső részén fejlődő gyökerek eltávolításával elősegítsük a talpgyökerek megerő södését. A harmatgyökerek eltávolításához a bakhátat ki kell bontani, majd újra vissza kell takarni. Az öntözést csak a talaj és levegő kellő felmelegedése után lehet megkezdeni és átlagos évben augusztusban be kell fejezni, hogyahajtások beérését a késői öntözés ne hátráltassa. Az időjárástól függően 2-5 öntözésre lehet szükség, 120-300 mm évi vízfelhasználással. A fajtaidegen tövek kijelölését a nyár végén el kell végezni, mert a kora őszi fagyok a lombozatot károsítják, és a fajtabélyegek felismerését lehetetlenné teszik. A gyökeres dugványok felszedésére a lombhullás után kerül sor. A munka a talaj fellazításából, a gyökerek elvágásából és a dugványok kihúzásából áll. A talaj fellazítása üzemi méretekben kiemelőekével történik, kisüzemben ásóval is elvégezhető. Mindkét esetben lényeges, hogyatalpgyökerek le ne szakadjanak és legalább 15 cm hosszúságúak legyenek, továbbá az eldugványozott vessző ne sérüljön meg. A lazítás után a dugványok felszedése kézzel történik. Nagyon fontos, hogy a felszedés után a szaporítóanyag minél előbb védett, fedett helyiségbe kerüljön, ahol osztályozásuk és kötegelésük a szabványok szerint történik. A kész anyag vagy őszi telepítésre, vagy téli vermelőbe kerül. Nagyobb gondot kell fordítani a vermelésre, mint a sima vessző esetén, mert a helytelen munka sok értékes termék pusztulásával járhat (kiszáradás, elfagyás, penészedés stb.). A minőségi követelményeknek nem megfelelő dugványokat újból iskolázzuk, ahol feltehetőleg a 2. évben telepítésre alkalmas anyaggá nevelhetők. A különböző minő ségű gyökeres vesszőket a 145. képen mutatjuk be.
145. kép. Egyéves gyökeres
vesszők
aj telepitésre alkalmas gyökeres vessző. hj továbbiskolázásra
a
478
b
c
d
alkalmas gyökeres vessző, ej - dJ rosszul eredt, hiányos] ~
~";Ulgyökérzetú vesszők
Gyökeres oltvány
előállítása
A gyökeres oltvány a kötött - nem immunis - talajok telepítési anyaga. Elő állítása úgy történik, hogy sima alanyvesszőre angolnyelves párosítással egyrügyes európai csapot oltunk, s az oltást előhajtatás után szőlőiskolában meggyökereztetjük. Készítése még nagyobb szakértelmet és speciális előhajtató üzemet igényel, ezért előállításuk néhány állami gazdaságra és tsz-re koncentrálódott. Ezek az üzemek termelik meg a gyökeresoltvány-szükséglet 60-70%-át. Az oltványtermelés technológiája az alany és nemes vessző előkészítéséből, az oltásból, az előhajtatásbólés az iskolázásból áll. Az oltvány termelő üzemben szükség van vermelőre (vagy hűtőházra), az áztatás, oltás és előhajtatás célját szolgáló épületekre, valamint megfelelő forgót biztosító szőlőiskolai területre. Az alanyvessző előkészítése a következő: a rügyeket éles késsel eltávolítjuk (vakítás), majd a:iJ alsó szárcsomó alatt 5 mm-re éles o11óval friss metszlapot készítünk (talpalás). Ezután erős vízsugárban megtisztítjuk a rátapadt szennyeződéstől és utána lehetőleg folyó vízben 2-3 napig áztatjuk. Ezután kerülhet sor az alanyvessző szárpólusának kezelésére serkentőanyagokkal. Hűtőházi tárolás esetén a vesszők mosására nincs szükség. Az európai vesszőt szintén erős vízsugárban tisztítjuk, majd egyrügyes csapokra metsszük. Itt az áztatásra és serkentőanyagokkal való kezelésre nincs szükség, mert az európai vessző ka11uszképződése mindig intenzívebb, mint az alanyvesszőé. Az alanyvessző kezelésével és áztatásával éppen ezt a különbséget kívánjuk kiegyenlíteni . Az előkészített anyag az oltást végző szak munkásokhoz kerül, akik világos és megfelelő hőmérsékletű helyiségben angolnyelves párosítással elvégzik az oltást. Nagyon ke11 figyelni az alany- és nemesvessző azonos vastagságára, valamint a metszlap megfelelő elkészítésére, mert a ka11uszképződésben meglevő különbségek miatt ezek nagymértékben befolyásolják az eredést. A legjobb eredményt úgy érhetjük el, ha az alanyvesszőn a metszlapot a lapos oldalon kezdjük és a barázdás oldalon fejezzük be, a csapon pedig a rügy felőli oldalon, attól mintegy l cm-re kezdjük a metszlap vágását (Zi/ai, 1965). Az oltás sok kézi munkaerőt igényel, ezért régóta foglalkoznak gépesítésével. Több megoldást is kidolgoztak, de csak ott alkalmazzák, ahol nem áll rendelkezésre elegendő kézi munkaerő. A szakemberek többsége a kézi oltást jobb minőségűnek tartja. A gépesítés jelentősége elsősorban abban lenne, hogy a munkafolyamat meggyorsításával az oltást jobban lehetne koncentrálni a legmegfelelőbb időszak ra. Ez csökkentené az elkészült oltványok tárolási költségeit. Az oltás optimális ideje akkor van, amikor a ka11uszképződés intenzitása a legnagyobb. Ez a növény endogén életritmusától függ, és így lényeges faj- és fajtabélyeg is. A nálunk használt fajtáknál általában márciusban ke11ene az oltást és az elő hajtatást elvégezni (Eifert, 1959). Munkaszervezési okokból az oltási időszakot mégis növeini kell és az nálunk I. IS-től IV. l-ig tart, viszont az előhajtatás idejét egyeztetni kell a kalluszképződés intenzív időszakával. Az elkészített oltványok a minőségi ellenőrzés után 120 X 60 X 50 cm-es ládába kerülnek, nedves fűrészpor és fagyapot közé. Ügyeljünk arra, hogy a fűrészpor kellően nedves legyen és biztosítani kell, hogy az oltványok vége azonos magasságba kerüljön. Ezt a berakósín segítségével érhetjük el. Nedves körülmények között könnyen felléphetnek a különböző gombabetegségek - ezek közül legveszélyesebb a Botrytis -, melyek ellen a nedvesítésre használt folyadékba gombaölő szereket is adagolunk. Abeládázott oltványok az előhajtatóba kerülnek, ahol - a készítés idejétől függően - a korábbi oltások esetén O-4 oC-os hőmérsékleten tároljuk, vagy azonnal megkezdődik a hajtatás. A tárolás alatti alacsony hőmérséklet megakadályozza a rügyek idő előtti fakadását és a felesleges tápanyag-felhasználást, ami a későbbi kalluszképződést hátrányosan befolyásolná.
479
Az eh5hajtatás során jól megvilágított teremben 25-26 oC-os hőmérsékleten tartjuk az oltványokat. Az oltásforradáshoz mintegy 3 hétre van szükség. Ezalatt az oltási hely körül körkörösen kallusz képződik és a rügyek 80-90%-a kifakad. Egyúttal az alany talpi részén is kallusz fejlődik, illetve megindul a gyökerek képző dése is. Az egyenletes hőmérséklet mellett magas (80-85%-os) levegőnedvesség tartalmat kell biztosítani, szükség szerinti permetezéssel. A túlöntözés a fakadó hajtások rothadását okozhatja. Az előhajtatás után következik az oltványok edzése, melynek során fokozatosan hozzászoktatjuk őket a külső körülményekhez. Az edzés általában 3-4 napot vesz igénybe. Ezalatt a hőmérsékletet folyamatosan csökkentjük 8-10 oC-ra. A folyamat történhet a hajtatóban vagy más világos helyiségben. Ezután az oltvány alkalmas az iskolázásra. Ha a külső körülmények ezt nem teszik lehetővé, akkor fűtetlen világos helyiségben tároljuk tovább, hogyahajtások megnyúlását megakadályozzuk. Kiültetésre legalkalmasabb az 5 cm-nél nem hosszabb, zömök hajtású oltvány. Az oltványiskola területmegválasztása és a talaj előkészítése a gyökereztető iskolához hasonlóan történik, de még gondosabban járunk el, mert a területegységre jutó termelési érték nagyobb, mint az európai vessző gyökereztetésénél. Az iskolázás is hasonlóan és nagy gondossággal történik: Itt általánosabb a bakhát nélküli iskolázás. A paraffinozás történhet az iskolázás vagy az előhajtatás előtt. Az oltványiskolaévi ápolása a gyökereztetőiskolához hasonló. Bakhátas iskolában különös gondot kell fordítani a nemesrészből és az alanyból előtörő harmatgyökerek eltávolítására. Bakhát nélküli iskolában igen fontos munka az alanyból előtörő hajtások eltávolítása, az úgynevezett vada/ás. Még gondos vakítás mellett is fejlődhetnek az alanyból
/46. kép. Kétéves o/tvcíllyisko/a
480
hajtások, melyek megerősödve lehetetlenné tennék az oltócsapból fakadó hajtás fejlődését. Ezért május és augusztus folyamán ezeket tőből eltávolítjuk. Az egyéb munkáknál az európai vessző gyökereztetésénélleírtak az irányadók. Az oltványok l, illetve 2 évig gyökereztethetők. Újabban több üzemben 2 évig hagyják az oltványokat az iskolában. Így a megeredés és a jó minőségű gyökérzet kialakulása biztosabb, nagyobb az J. osztályú oltványok aránya. Hátránya, hogy a területet tovább lefoglalja és a 2. évi ápolási munkákkal nő a termelés költsége. A kész oltványok felszedése és vermelése a gyökeres vesszőhöz hasonlóan történik. Fokozott gondot igényel viszont az osztályozás. Az ide vonatkozó minőségi követelményeket szabvány írja elő. Legfontosabb a 35 cm hosszú, egészséges gyökértörzs, körkörös - de legalább 3 db - talpgyökérképződés, jó oltásforradás és minimálisan 20 cm hosszan beérett vessző. A szaporítóanyagot termelő üzemekben nagyon lényeges a fajtakeveredés elkerülése. Ezért gondos nyilvántartást kell vezetni. Ez vonatkozik a vermelőre, a hajtatásra, valamint az iskolázásra is. Az utóbbi időben több új módszert dolgoztak ki az oltványkészítésre, melyek a nagyüzemekben is kezdenek elterjedni. Megemlíthető a tenyészedényes oltványkészítés, ez esetben az előhajtatott oltvány azonnal telepítésre kerül.
Szaporítás
tőkepótlás
céljából
Ide soroljuk azokat a vegetatív szaporítási módokat, melyek kisebb termelékenységük miatt elsősorban tőkepótlásra, illetve házikerti telepítésekhez szükséges szaporítóanyag előállítására alkalmasak. Ilyenek a bujtás, a döntés és a különböző helybenoltások. A bujtás
Régóta ismert és alkalmazott eljárás. Hátránya, hogy kevés szaporítóanyag nyerhető, és az anyatőkét eléggé igénybe veszi. A bujtás lényege, hogy a vesszőt vagy hajtást (zöldbujtás) úgy gyökereztetjük meg, hogy az anyanövényről nem vágjuk le, csak a meggyökeresedés után. Célját tekintve lehet szaporítóanyag-termelés - porbujtás vagy hiánypótlás. Ez utóbbit tőkepótló bujtásnak nevezzük. A porbujtáskor az anyatőkén kiválasztott vesszőt 20-30 cm mély árokba fektetjük úgy, hogy a végén levő rügyek a talaj felszíne fölé kerüljenek. A vessző talajban levő. része őszig erőteljes gyökérzetet fejleszt, s a rügyekből l-2 hajtás fejlődik. Ősszel az anyanövényről levágható és szaporításra vagy pótlásra használható. A porbujtás minden talajon végezhető, de az előállított szaporítóanyag csak immunis talajon használható. A bujtásra a tőkét fel kell készíteni, ami a jó tápanyagellátásból és kiszemelt hajtások csonkázásának elhagyásából áll. A tőkepótló bujtásnál a meggyökeresedés után nem szedjük fel a bujtványt. Elő ször az anyatőkétől folyamatosan mélyülő árkot ásunk úgy, hogy a pótolni kívánt helyen 50 cm mély legyen. Az alkalmas vesszőt az árok fenekén végigfektetve a tőke helyén derékszögben felfelé hajIítva helyezzük el, majd földdel betakarjuk. A talajfelszín felett legalább egy jól beérett rügynek kell lennie. A meggyökeresedés után az új növényt az anyatőkérőlleválasztjuk. A bujtás ideje lombhullástól rügyfakadásig tart. Zöldbujtást június első felében végzünk. Erre akkor kerülhet sor, ha a tőkehiány mellett levő tőkén nem volt kellő erősségű vessző. Ezzel az eljárással egy évet nyerhetünk a pótlásban. Végrehajtása azonban körülményesebb, mivel a hajtás könnyebben letörik az anyatőkéről. Tőkepótló bujtást csak immunis talajon vagyanyatelepen végezhetünk. 31 Kertészet
481
- ---- --------------------------------------------r------.------SO cm
103. ábra.
Tőkepótló
döntés
A döntés művelet llövényről,
során a vesszőket a meggyökereztetés után sem választjuk Je az anyaígy a gyökértörzsben és a tőkealapban felhalmozott tartalék tápanyagok nemcsak a gyökérképződést segítik, hanem kedvezően hatnak az új, fiatal tőkék fejlődésére is. Döntést ifjítás vagy tőkepótlás céljából végezhetünk. Az előbbit csak immunis homoktalajon, idősebb űltetvényben alkalmazhatjuk. Ez lehetőséget ad a gépi művelés szempontjából nem kielégítő sortávolság megváltoztatására is, Tőkepótlás céljából a döntés végezhető immunis talajon és anyatelepen, valamint kötött talajon is. Ez esetben ledöntésre a zölden beoltott alany tőke kerül. Ezt az eljárást kötött talajon levő termőkorú ültetvényekben alkalmazzuk. A döntés végrehajtása a következő: a kiszemelt tőkét a talpgyökerekig kibontjuk. A gödröt úgy készítjük el, hogy az a pótlandó tőkéig vagy tőkékig terjedjen. A tőkét a gödör fenekére fektetjük és az alkalmas vesszőket a pótlandó tőkék ésa ledöntött . tőke helyére vezetjük. A vesszőt a talaj felszíne felett két rügyre vágjuk vissza, amit a gödör betemetése után felcsirkézünk. Egy-egy tőkével l-2 hiány pótolható. Ifjításkor a tőkét általában önmaga alá döntjük. Ha a sortávolságot változtatni kívánjuk, akkor a gödröt úgy készítjük el, hogy azaz új sor helyéig érjen. Kötött talajon való döntéshez előbb gyökeres alanyvesszőt telepítünk. Ezt a következő év júniusában beoltjuk és a vegetációs idő után az előbbi módon ledöntjük úgy, hogya talaj ba csak az alanyvessző kerüljön. A saját gyökerű szőlőkben döntésre a tőkéket szintén elő kell készíteni. Ez első sorban a magasabb csonkázásból, illetve annak teljes elhagyásából áll. E
Helybenoltások
Az oltás nagyon régóta alkalmazott eljárás. Nagyobb jelentősége a filoxéravész óta van. A felhasznált növényi részek fejlettsége, a végzés ideje és módja szerint számos változata van (lásd JOL ábra). A szaporítóanyag-termelésben - mint az előbbiekben láttuk - nagyobb jelentősége az angolnyelves párosításnak van. Az egyéb oltás-
482
104. ábra. Czeiner-féle zöldolfás a)
oltóvessző szemben
és oldalról, b) behasított alanyhajtás, e) elkészült oltvány pvc gyűrűvel
I
If
b)
ej
módokat a tőkepótIásoknál vagy a nem kívánt faj ták átoltására használhatjuk fel. Termesztési szempontból jelentős még a zöldoltás és a szemzés. Zöldoltáskor az alany hajtására az európai fajta hajtásából vágott csapot oltjuk olyan magasságban, hogy az alany utána ledönthető legyen. Leggyakrabban június elején végezzük, amikor az alany hajtása a megfelelő magasságot elérte, megfelelően rugalmas és még nem fásodott el. Erre a legalkalmasabb oltásrnód a Czeiner-féle zöldoltás. Ez készítési módját tekintve hasítékoltás. Az alanyt a kívánt magasságban a szárcsomó felett 3 cm-re visszavágjuk, és középen függőlegesen a diafragmáig behasítjuk. Ebbe tesszük az ék alakúra megvágott egyrügyes oltócsapot, amit az összeforradásig polietilén hüvellyel védünk. Az alanyról az oldalhajtásokat tőből, a csapról a levelet szintén eltávolítjuk. Helyes oltás esetén a nyári rügy néhány nap után növekedésnek indul és a tenyészidő végére megfelelő hosszúságú hajtást ad. A fejlődő hajtást a kitöréstől védeni kell. Ha az oltás nem ered meg, akkor 6-8 nap múlva a csap megfeketedik és a hasítékból könnyen kihúzható. Ilyenkor pótIóoltást végzünk. A szemzés nagyon régen ismert, de a szőlőtermesztés ben ritkábban alkalmazott eljárás. Általában a hajtószemzést alkalmazzuk, melynek ideje május-június eleje. Készítése a gyümölcstermesztési részben ismertetett módon történik. Kötözésre l cm széles műanyag fólia csíkokat használunk. Megfelelő szemzés esetén a nyári rügyből a tenyészidő végére erős és jól beérett hajtást nyerhetünk. Az értékes, új fajták gyors elszaporítására az egyik legalkalmasabb módszer, mivel kevés szaporítóanyagot igényel és így termelékeny (Kriszten, 1963). 31·
483
A szólőültetvények létesítésének legfontosabb szempontjai
A szőlő telepítésével több évtizeden át üzemelő, nagy beruházási költséget igénylő ültetvényt hozunk létre. A költségek megtérülése nagymértékben függ a telepítés sikerétől, az itt végzett munka körültekintő és gondos elvégzésétől. Vonatkozik ez a terület és a faj ták helyes megválasztására, a jó talaj-előkészítésre, a gondos telepítésre, a fiatal ültetvény szakszerű gondozására és az üzemeléshez szükséges járulékos beruházások időbeni és maradéktalan megvalósítására. Helyes elvégzéséhez feltétlenül tisztázni kell a létesítendő ültetvény célját. Ugyanis a termesztés céljától függően változik a telepítés módja, amely alapvetően meghatározza - a felsorolt szempontokon belül - a lehetséges változatok közötti döntést. Létesíthetünk szőlőültetvényt családi szükséglet kielégítésére, árutermelés céljára és különböző speciális igények kielégítésére. A családi szükséglet kielégítését szolgálják az úgynevezett háztáji és házikerti ültetvények, ahol a régi, hagyományosan telepített és gondozott szőlőterületek mellett egyre nagyobb jelentősége lesz a hétvégi telkeken folytatott termelésnek is. Számuk az elmúlt időszakban a városok körül és a különböző nyaralókörzetekben jelentősen gyarapodott. A házikerti és háztáji szőlőtermesztés fontosságát mutatja, hogyamegtermelt szőlő és bor mennyiségének több mint 60%-át teszi ki. Így a saját szükségleten felül jelentős árualapot is biztosítanak a népgazdaság számára. Nagyon lényeges továbbá, hogy e helyeken saját élőmunkaerő-felhasználásukkal olyan szőlőterületeket is megművelnek, amelyek a gépi művelésre való alkalmatlanság miatt nagyüzemileg nem hasznosíthatók. Ennek fejlesztésére és szakszerű összefogására különösen a történelmi borvidékeink erősen lejtős, de épp ezért kedvező kitettségű és kiváló minőséget adó területein lenne nagy szükség. A gazdasági előny mellett nem lebecsülendő az sem, hogy egészséges időtöltést jelent a friss levegőn végzett munka. Az árutermelő nagyüzemi ültetvények feladata a hazai és részben a külföldi piaci igények kielégítése csemegeszőlővel és borszőlővel. Létesítésüknél messzemenően a gazdaságosságot kell figyelembe venni. Lényeges tehát a területegységenkénti nagy termés elérése, minél kisebb költségekkel. Ennek alapvető feltétele a maximális gépesíthetőség.
A gazdaságos gépesíthetőség alsó határa a 200-250 ha. Ekkora területen a ma ismert nagy teljesítményű erő- és munkagépek jól kihasználhatók. Az optimális üzem méretét nagymértékben meghatározza a végtermék jellege is. Ha a megtermelt szőlőt értékesítjük - borszőlő esetén további feldolgozásra vagy étkez~re -, akkor az üzem méretét a termesztés gépesíthetősége, a megfelelő szakvezetés biztosítása, valamint az üzem egyéb termelési ágazataihoz való kedvező arányosítása határozza meg. Ebben az esetben az optimális üzemméret mintegy 400-500 ha-ra tehető. Ha végtermékként bort kívánunk értékesíteni, a korszerűen gépesíthető feldolgozóberendezés kapacitásából kell kiindulni. Különösen fontos ez, ha a kulturált bor-
484
fogyasztás követelményeinek legmegfelelőbb végtermék et, a palackozott bort kívánjuk forgalomba hozni. Ilyenkor már az 1000-1500 ha-os üzemnagyság tekinthető optimálisnak. Természetesen emellett az üzem egyéb adottságait és a különböző társulásokban rejlő közgazdasági lehetőségeket is figyelembe kell venni. Speciális célú szőlőültetvényeket létesíthetünk oktatási vagy kutatási, kísérleti célból. Az eltérő célok miatt ezek az ültetvények területnagyságukban, fajtaösszetételükben, miívelési módjukban lényegesen különbözhetnek az árutermelő ültetvényektől. Ugyancsak ide sorolhatók a szaporító alapanyag megtermelésére létesített ültetvények - az anyatelepek és a törzsszőlők - is. A szőlő termesztésével, valamint az ültetvények létesítésével a múltban és jelenleg is több kormányhatározat és törvényerejií rendelet foglalkozott, illetve foglalkozik. Ezek közül az 1970. évi 36. számú törvényerejií rendelet a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról,és az ennek végrehajtására kiadott 25/1970. (XI. 26.) MÉM sz. rendelet felöleli a szőlő- és borgazdálkodással kapcsolatos legfontosabb feladatokat a területek borvidékbe való besorolásától a borok értékesítéséig. A szőlőültetvények létesítése nemcsak nagy szaktudást, hanem jelentős beruházási összegeket is igényel. Jelenlegi ismereteink szerint ez ha-onként 200-250 ezer Ft-ra tehető, az ültetvény termőrefordulásáig szükséges ápolási költségekkel együtt. A szőlőtermesztés népgazdasági jelentőségét, valamint az említett magas beruházási költségeket figyelembe véve a szőlőtelepítés állami támogatásban részesül, melynek feltételeit jogszabályok tartal mazzák.
A telepítés
előkészítésének
munkái
szőlőtelepítés munkája a telepítési kezdődik. Ennek a telepítőgazdaság
A
tervdokumentáció (alapokmány) elkészítésével nevén és általános adatai n kívül tartalmaznia kell az ültetvény helyét, helyrajzi számát, nagyságát, a részletes talajvizsgálat eredményét, a tervezett te1kesítési munkák leírását, a telepíteni kívánt fajták és alanyfajták jegyzékét. A telepítési alapokmány mellékletét képezi a terület helyszínrajza, illetve tervrajza, melyen fel kell tüntetni a táblák elhelyezését, a sor- és tőtávolságot, valamint azok irányát. Ezek elkészülte után lehet kérni a telepítés engedélyezését, melynek további részletes feltételeit a 25/1970. (XI. 26.) MÉM sz. rendelet tartalmazza. Az állami támogatást külön kell kérni. A telepítési engedélyt, valamint a támogatás elnyerésére irányuló kéreImeket a tsz-ek az illetékes Megyei Tanácsok szakigazgatási szervéhez, az állami gazdaságok pedig az Állami Gazdaságok Országos Központjához küldik meg. Az engedély megadása előtt - a benyújtott kérelmek alapján - a Szaporítóanyag Felügyelőség szakvéleményt nyilvánít, továbbá ellenőrzi a telepítés előkészí tését, végrehajtását, valamint az ültetvény évenkénti fejlődését. Ennek elősegítésére az üzemek ültetvényleltárt kötelesek készíteni az új telepítésekről. Az általuk kiadott igazolás alapján kaphatják meg az üzemek a beruházási támogatást. A terület megválasztása
A nagyüzemi telepítésre szánt terület kiválasztásakor jelenleg az a legfontosabb kívánalom, hogy a szőlő termesztése gazdaságos legyen. Ehhez alaposan tanulmányozni kell a tervezett terület valamennyi adottságát. Gondos mérlegelésük és vizsgálatuk után döntünk a terület kiválasztásáról. Kerüljük azokat a területeket, melyek a telkesítéssel sem vagy csak nagy költséggel teszik lehetővé a nagyüzemi gépi munka alkalmazását. 485
A hegy- és dombvidéki ültetvények létesítésekor nagyobb tereprendezési költségekkel kell számolni. Az itt megtermelhető kiváló minőségű és karakterű borok termeléséről még ilyen körülmények között sem mondhatunk le. Figyelembe véve azonban a kézi munkaerő további várható csökkenését, az ilyen területeken teraszok kiépítésével kell megteremteni a gazdaságos művelhetőség feltételeit. A teraszok minimum 8-10 m szélesek legyenek, melyeken legalább 3-4 sor elhelyezhető. Szem előtt kell tartani továbbá azt is, hogy nálunk 300-400 m-rel a tengerszint felett már kedvezőtlenek a feltételek a szőlő számára. Kerüljük a sovány, száraz, szél által összefújt homokbuckás területeket. Feltétlenül mell őzni kell a hideg, fagyzúgos, nedves, magas vízállású területeket, ha ezt megfelelő tereprendezéssel nem lehet megszüntetni. A terület megválasztásakor messzemenően figyelembe kell venni a termesztés célját és az ehhez szükséges szőlőfajták igényeit is. Az egyes faj ták és fajtacsoportok eltérő igényeit jól lehet egyeztetni a különböző fekvésű és adottságú területekkel. Számolnunk kell a természeti és közgazdasági adottságokkal is, mint pl. erdők, gyárak közelsége, csapadék mennyisége, munkaerő-ellátottság, piaci és értékesítési lehetőségek, feldolgozókapacitás távolsága stb. Ezek együttes és előzetes mérlegelése után lehetséges csak a helyes döntés. Terület-előkészítés,
tereprendezés, telkesítés
A kiválasztott terület telepítésre való előkészítésével egyrészt biztosítani kell a gépi munka feltételeit, valamint a szőlő számára kedvező ökológiai adottságok kialakítását, másrészt a tala}előkészítést. Az előbbit a tereprendezéssel, az utóbbit a talaj forgatásával összekapcsolt tápanyagfeltöltéssel végezzük el. Az előkészítés munkája a terület részletes felmérésével és térképezésével kezdődik. Ennek alapján lehet megtervezni a szükséges földmunkákat, út- és csatornahálózatot, a táblák elhelyezését, valamint az üzemeléshez szükséges építmények és egyéb berendezések helyét. A tereprendezést megelőzi a területen található fák, cserjék kivágása vagy a korábban is szőlővel hasznosított területen az elöregedett tőkék kiszedése. A tereprendezés mértéke és módja a terepviszonyoktól függ. Egyenletes talajfelszín esetén vagy enyhe szabályos lejtésű dombvidéken el is hagyható, 15-20%-nál nagyobb lejtés és erősen tagolt felszín esetén viszont már nagy munkát és szakértelmet igénylő teraszozással alakítható ki a szőlőtermesztés számára kedvező talajfelszín. A felület alakítása - pl. homokbuckák elegyengetése - nemcsak a gépi művel hetőség miatt lényeges, hanem a táblán belül a szőlő egységes és jó vízellátása szempontjából is fontos. A buckák tetején a szőlő a vízhiánytól szenvedne, a mélyebb részeken viszont a túlzott vízbőség okozhat helyrehozhatatlan károkat. Ezeket feltöltéssel, illetve alagcsövezéssel szüntethetjük meg. Kríszten (1970) szerint a terület lejtésétől és tagoltságától függően a következő mértékű tereprendezés kívánatos. A 0-10% közötti lejtőkön sima talajfelszín esetén különösebb tereprendezésre nincs szükség. A lejtés ellensúlyozására itt elengendő a sorok lejtőre merőleges elhelyezése, valamint a vízelfolyás és ebből adódó erózió megakadályozása vízfelfogókkal és -elvezetőkkel. 10-20% közötti lejtők esetén rétegvonalas telepítést végzünk. A sorok hosszát itt a lejtés szöge és a terület tagoltsága határozza meg. Tapasztalatok szerint ez 80-100 m lehet. A tagoltságnak megfelelően a sorokat megtörhetjük, melynek szöge a gépi művelhetőség végett 120°-os legyen. 20-45%-os lejtők esetén legcélszerűbb a terület teraszolása. Enélkül a területen gépi munkát végezni - a csörlő kivételével - nem lehet. A csörlő kisüzemi jellege mellett még az erózióveszélyt is fokozza.
486
A 45%-nál meredekebb lejtőkön csak igen kivételes borminőség indokolhatja a szőlő termesztését. Ebben az esetben viszont elengedhetetlen a terület teraszolása. ' A teraszok készíthetők a forgatással egy időben vagy azt megelőzően, az erre alkalmas forgatóekével, dózerekkel vagyexkavátorokkal. A munkafolyamat költségességén kívül figyelembe kell venni a talajadottságokat, a lehordás és feltöltés mértékét, a kialakítható terasz szélességét stb. Általános szabály, hogy a terasz lejtése a 3-5%-ot ne haladja meg és minimálisan 3 sor elhelyezésére alkalmas legyen. Minél meredekebb a lejtő, annál keskenyebb teraszok alakíthatók ki. A teraszok közötti szintkülönbséget a rézsűk hidalják át. Legalkalmasabbak a kőből szárazon rakott támfalak. Kő hiányában gyepes rézsűket alkalmaznak. Hátrányuk, hogy állandó gondozást igényelnek, továbbá jó búvóhelyet biztosítanak a különböző kártevőknek és szárítják a talajt. Lejtős területeken - még teraszolás esetén is - gondoskodni kell a felesleges víz elvezetéséről az erózió megakadályozására. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a szőlő felett levő területekről a lefolyó víz az ültetvényre jusson. Ennek módja az ilyen területek erdősítése. Jó talajmunkával biztosítani kell a lehulló csapadék talajba jutását. A nagyobb záporok vizének levezetésére állandó vízlevezető árkokat kell létesíteni a lejtő irányában, melyre merőlegesen ideiglenes vízgyűjtő árkokat - övárok - alakítunk ki. Elhelyezésüket a terepadottságok határozzák meg. Lejtésük 1-2%-os legyen és megfelelő távolságban iszapfogó gödröket kell beiktatni. Az iszapfogók után elhelyezett ciszternák lehetővé teszik az esővíz összegyűjtését, amely permetezéshez felhasználható. Talaj-előkészítés,
tápanyagfeltöltés
E munkák elvégzésének minősége nemcsak a kezdeti fejlődésre, hanem az ültetvény egész életére is nagy hatással van. A szőlő eltelepítése előtt aránylag egyszerű módon lazíthatjuk, forgathatjuk a talajt megfelelő teljesítményű erő- és munkagépekkel. Ezzel egy időben lehetőségünk van a szükséges tápanyagok legmegfelelőbb mélységbe való bedolgozására is, amit ültetés után csak a legnagyobb nehézségek árán vagy sehogy sem tudnánk megoldani. A korszerű szőlőtermesztéshez az aktív gyökérzóna mélységében optimális tápanyagszintet kell kialakítani. Ezt az egyes tápanyagok - foszfor és kálium - talajban való lassú mozgása miatt legcélszerűbben a forgatással egy menetben tudjuk megoldani. A tápanyagokat szerves és műtrágyák formájában adagolhatjuk. A szerves trágya optimális mennyiségét nehéz meghatározni. A kiadandó mennyiséget nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete és humusztartalma, és nem utolsósorban a rendelkezésre álló szerves trágya mennyisége. Soványabb homoktalajokon feltételenül javasolható 600-800 qjha szerves trágya bedolgozása. Humuszban gazdagabb talajokon ez kevesebb is lehet, esetleg el is maradhat. A foszfor és kálium esetében optimálisnak tekinthető, ha a talaj 100 g-onként 40 mg felvehető Kp-ot és 30 mg P 205-ot tartalmaz. A közölt értékek eléréséhez a talaj tényleges foszfor- és káliumtartalmától függően eléggé változó, de általában nagy mennyiségű - 60-80 qjha - vegyes műtrágyára lehet szükség. A bedolgozás legcélszerűbb módja a kiszórás utáni sekélyalászántás, majd a forgatással a mélyebb talajrétegekbe való juttatás. A gyökérzet megfelelő mélységű kialakulásához forgatással teremtjük meg a kedvező feltételeket. Ennek minimális mélysége 70 cm. Ettől csak akkor leheteItekinteni, ha a talaj mélyebb régetei olyan káros anyagokat tartalmaznak, melyeknek felszínre hozása károsan befolyásolná a szőlő vegetációját.
487
A forgatás idejét úgy kell meghatározni, hogy az ültetés idejéig kellően beérett és ülepedett talaj áHjon rendelkezésre. Ezt őszi telepítés esetén augusztusig, tavaszi telepítéskor október végéig fejezzük be. A talaj további előkészítése a szükséges mértékű simítózásból és esetleg gyomirtás céljából végzett tárcsázásból áll. Lazább talajokon ajánlható a telepítés előtti évben nagy zöldtömeget adó növény termesztése. Ezzel a talaj szervesanyag-tartalma növelhető. Ez történhet a forgatás előtt vagy után is. A zöldtrágyanövényt kenő mennyiségű műtrágya hozzáadásával úgy kell bedolgozni, hogy a telepítés idejére a talaj keHően be tudjon érni. Egyes esetekben szükség lehet az előkészítés során a talajfertőtlenítésre is. Ez elsősorban akkor kívánatos, ha az új telepítés közvetlenül szőlő után történik. Célja a vírushordozó fonálférgek és egyéb talajban élő rágó kártevők elpusztítása. Foulonneau Ch. (1973) erre a célra legalkalmasabbnak tartja a különböző gázosítóanyagokat, mint pl. Diklorpropón-Diklorpropén (DD) és a Telon vagy Dibrometán (DB) használatát 1000, illetve 600 l/ha mennyiségben, 20-25 és 40-45 cm mélyen való bedolgozással. Erősen kötött és mély rétegű talajokon az előbbi adagokat 50%-kal célszerű megemelni. A fertőtlenítést ősszel jobb elvégezni, mert tavaszi kijuttatás esetén abban az évben már nem lehet telepíteni. A védekezés sikere nagymértékben függ a talaj hőmérsék letétől. Leghatásosabbnak bizonyult a fertőtlenítés 15 oC-os talajhőmérsékleten. Az elpárolgás megakadályozására a védekezőanyag kijuttatása után a talajfelslint el keH egyengetni. Őszi fertőtlenítés után, tavasszal 20-25 cm mély levegőztetőszántást kell végezni a telepítés előtt. A táblák és utak méretezése következőkben az úthálózat végleges kitűzését, tőkék helyének kijelölését keH elvégezni. A táblák
A
majd a táblák kialakítása után a és az ehhez kapcsolódó úthálózat méretezésekor figyelembe keH venni a területadottságokat, a gépek gazdaságos üzemeltethetőségét, valamint azt, hogy biztosítsák a nagy mennyiségű szállítási munka hatékony szervezését. Törekedni kell arra, hogy a szükségesnél nagyobb területet ne vonjunk ki a termesztésből. . Legcélszerűbb a téglalap alakú táblák kialakítása, melyeknek a sorokkal párhuzamos oldala 100-200 m, az arra merőleges oldala pedig 200-400 m lehet. így a táblák mérete 2-8 ha között változhat. Huzalos támaszrendszer mellett 200 m-nél hosszabb sorokat nem szabad kialakítani, mert ilyenkor főleg a szállítójárművek esetében sok üresjárattai kell számolni. A gépek gazdaságos kihasználását biztosítja, ha folyamatosan, több táblán keresztül haladhatnak, fordulás nélkül. Ezért célszerű legalább 6-8 tábla egymás utáni elhelyezése, a sorok törése nélkül. Az ültetvényben kialakított utakkallehetővékell tenni a táblák körbejárását. Ezek egy részén - a főutakon - biztosítani kell a megterhelt járművek kerülését, így szélesebbre kell készíteni. Ezek az úgynevezettfőutak. A mellékutaknak egy-egy jármű biztonságos haladását keH lehetővé tenni. A gazdaságos területkihasználás végett a főutak a sorokkal párhuzamosak, a mellékutak pedig a sorokra merőlegesek legyenek. A különböző táblákban levő sarok megfelelő csatlakoztatása végett az utak szélessége a sor-, illetve tőtávolság egész számú többszöröse legyen. Természetesen az utak szélességét és elhelyezését nagymértékben befolyásolják a terepviszonyok is. Meredek hegyoldalakon pl. az utakat szerpentin alakban kell vezetni. Az utak lejtésszöge 8-1O%-nál nagyobb ne legyen. Természetesen ezek az adottságok nemcsak az utak elhelyezését, hanem a táblák méretét és alakját is befolyásolják. Ilyen körülmények között a fejezet elején ismertetett szempontokat nagyon gondos mérlegeléssel keH egyeztetni a terület adta lehetőségekkel. Az utak kialakításakor számításba kell venni azt is, hogy a szállítási munkák zöme akkor történik, amikor esős az idő, emiatt rosszul járhatók. Ehhez az út profijjának
488
kialakításával, gyepesítésével vagy alkalmazkodhatunk. A sor- és
a
főutak
tőtávolság
esetén -
egyszerűbb
burkolásával
meghatározása
A sor- és tőtávolság szorzata adja a szőlő tenyészterületét. Ennek mérete a tőke művelés módjától, a talaj- és éghajlati adottságoktól függően elég változó lehet. A kisebb termőfelületű fej-, bak-, legyező művelésmódokkalcsak l-2 m 2 -es tenyészterületet lehet gazdaságosan kihasználni a területegységre jutó termésmennyiség csökkenése nélkül. Nagyobb terjedelmű magaskordon tőkék tenyészterület-igénye 3-501 2re tehető. Ennél nagyobb terület kihasználása már csak az üzemi kezelésre alkalmatlan tőkeformák - emeletes kordon - alkalmazásával lenne biztosítható. A sor- és tő távolság meghatározását elsősorban a maximális gépesíthetőség határozza meg. Biológiailag a szőlő számára - a legtöbb művelésmód esetén - a négyzetes kialakítás lenne kedvezőbb. Ez azonban a gépesítés szempontjából nem megfelelő. Ezért olyan körülmények között, ahol a gépesítésnek egyéb akadálya nincs - erősen lejtős terület stb. -, a sortávolságot a tőtávolság rovására addig kell növelni, hogy az 80-120 lóerős traktorok zavartalan üzemelését biztosítsa. Ez a talaj termőképességétől - a lombfelület nagyságától - függően 3-3,5 01 sortávolságot és 1,2-1,5 01 tőtávolságot jelent. Ahol a gépesítés egyéb okok miatt korlátozott (pl. lejtés) vagy más okok miatt az alacsonyabb tőkeforma indokolt, ott 2,4 X 0,8 m-es tenyészterületet alakíthatunk ki. Régebbi ültetvényeinkben még ma is megtalálhatók az ennél kisebb sortávolságok is. Ezek gazdaságos gépesítése szinte megoldhatatlan. A gépesítés kérdését nem véletlenül hangoztatjuk a tenyészterület meghatározásánál, ugyanis a gazdaságossági szempontokon túl az üzemeket erre kényszeríti a mező gazdaságban foglalkoztatható munkaerő további rohamos csökkenése is. A takarékosabb kézimunkaerő-felhasználásbizonyítására közöljük Mánfai (1969) 39 üzemi szőlő ültetvényben végzett vizsgálatainak eredményét (69. táblázat). A táblázat adataiból látható jelentős megtakarításban még nem szerepel az egyik legjelentősebb kézimunkaerő-felhasználással járó szüreti munka. Ennek gépesítése napjaink problémája. A szüret gépesítésével elérhető megtakarításra megemlítjük Guba-Papp (1974) hazai körülmények között mért adatait, mely szerint három gazdaság átlagában egy ledolgozott munkaóra alatt a kombájn 70 szedő munkáját végezte el. Természetesen a kezdeti nehézségek miatt a szüreti napok átlagában ez az érték ennél rosszabb volt 1973-ban. A tenyészterület meghatározása után meg kell választani a sarok irányát is. Ezt már a tábla kialakításakor is figyelembe kell venni. Sík területen az uralkodó szélirányra merőlegesen vezetjük a sorokat. Így kisebb a szélkártétel. Lejtős területen lehetőleg a lejtő irányára merőlegesen helyezzük'el a sorokat az erózió elleni védelem céljából. Ez alól csak a csörlős művelésű szőlő lehet kivétel. Ha egyéb tényező nem akadályozza, akkor a sorokat É-D irányban alakítsuk ki ajobb fényellátás érdekében.
A
szőlőfajták
megválasztása
A fajtamegválasztás általános szempontjai
A sikeres szőlőtelepítés egyik legfontosabb előfeltétele a helyes fajtamegválasztás, a rendelkezésre álló faj ták nagy száma miatt gondos tanulmányozást és nagy szakértelmet kíván. Ugyanakkor a nagy választék lehetőséget ad a termesztési célnak és a kijelölt terület természeti adottságainak legjobban megfelelő faj ták kiválasztására, igényeiknek és a terület adottságainak helyes egyeztetésére.
489
~
<:::>
414
869
Összesen
I
I
174
362
Zöldmunkák
I
26
122
Növényvédelem
I I
/
52,3
51,9
78,7
44,3
214
,
I
1065
454
214
397
hagyományos ültetvény
I
368
117
47
204
ültetvény
korszerű
Dombvidéki
I
I
I
I
szőlő
65,S
74,3
78,7
48,7
%-a
megtakarltás
I
I
I
J
1079
216
207
656
~
hagyományos ültetvény
I
I
I
szőlő
654
113
57
484
korszerü ültetvény
Hegyvidéki
szólók/óbb munka/olyamatainak kézil/lll/lka-szükséglete, óra/ha
(Mánfai, 1969)
rendszerű
megtakaritás
%.a
szőlő
telepítési
korszerü ültetvény
Homoki
385
hagyományos ültetvény
korszerű
Talajművelés
Munka megnevezése
69. táblázat. Hagyományos és
I
,
39,4
47,6
72,4
26.:2
%~a
megtakarítás
A termelés célja a fogyasztói igények kielégítése, amely anagy változatosságot mutató borminőséggel, valamint a különböző időben és minőségben jelentkező csemegeszőlővel szembeni keresletben nyilvánul meg. A jövedelmező termesztés érdekében a termesztett fajtákkal ezekhez az igényekhez kell alkalmazkodni. Ehhez azonban párosulni kell a fajta adott körülmények közötti gazdaságos termeszthetőségének is, amely meghatározza, hogy milyen költség- és munkafelhasználással tudjuk a kívánt mennyiségű és minőségű terméket előállítani. Ezért jelentős a fajták ismerete, kereskedelmi, feldolgozási és termesztési szempontból való értékelése. A fajta megválasztását némileg megkönnyíti az a tény, hogy az egyes borvidékeken telepíthető fajtákat rendeletekkel is meghatározzák. Ilyen szempontból mérvadó az 1970. évi 36. számú törvényerejű rendelet, valamint az ennek végrehajtására kiadott 25/1970. (XI. 26.) MÉM sz. rendelet. E fajták száma azonban egyes borvidékeken több tucat is lehet, amelyekből a telepítőnek kell - több szempontot figyelembe véve - kiválogatni az üzemi viszonyoknak legmegfelelőbb számú és összetétel ű fajtakört. A faj ták kiválasztásakor mindenekelőtt a termesztési célt kell szem előtt tartani. Ennek megfelelően választhatunk a fajtacsoportok közül rninőségi vagy tömegbort, illetve vörös bort adó vagy csemegeszőlő-fajtákat. Különbséget kell tenni akisüzemi - házi telepítések - és a nagyüzemi ültetvények létesítésekor is, mivel a faj ták egyes tulajdonságai eltérően érvényesülnek az egyik vagy a másik esetben. A faj ták megválasztásakor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy közülük melyek teszik lehetővé a jelenlegi ismereteink szerinti leggazdaságosabb művelésmódot: a magasművelést. Ennek alkalmazása viszont több borvidékünkön alapvetően az egyes fajták fagy tűrő képességén múlik. Ezért magasművelésre csak fagyálló és nálunk biztosan beérő - rövid és középhosszú tenyészidejű - fajták alkalmasak (Piros tramini, Ottonel muskotály stb.). E művelésmód esetében a rothadással szembeni ellenállóságnak is nagyobb jelentősége van, mint a hagyományos művelésmódoknál, mivel a későbbi érés és nagyobb lombtömeg miatt a rothadási veszély nagyobb és az ellene való védekezés sem kielégítő. Rothadásérzékeny fajtákból csak annyit telepítsünk, amit csapadékos ősz esetén is egy héten belül le tudunk szüretelni. Az ilyen fajták legbiztonságosabban kellően szellős fekvésekben termeszthetők. A művelésmód, a termesztéstechnika és a fajták közötti szoros kapcsolatraCsepregi és Zifai (1965) hívták fel a figyelmet. Véleményük szerint a fajtamegválasztásban döntő szerepe az előbbinek van és ehhez kell alkalmazkodni a fajtákkal. Ilyen szempontból nagyon lényeges az egyes faj ták igényeinek és tulajdonságainak megismerése a korszerű művelésmódok esetén. A hivatkozott szerzők e téren úttörő munkát végeztek, amikor 55 bor- és csemegeszőlő-fajtát értékeltek 3-5 művelés- és metszésmód alkalmazásával a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdaságban (Csepregi-Zifai, 1973). Kísérleti adataikból közöljük a 70. és 71. táblázatokat. Tapasztalataik és a gyakorlati eredmények szerint a korábban kis termőképességűnek tartott minőségi fajták a korszerű tőkeformák alkalmazásával lényegesen nagyobb termésekre képesek, jelentős minőségi romlás nélkül. így termesztésükkel nagyobb arányban érdemes foglalkozni. A táblázatok adataiból látható, hogy egyes fajták elfogadható termésmennyiség mellett kiváló minőséget produkáltak és fagy tűrő képességük, valamint rothadásellenállóságuk is kielégítőnek bizonyult. Ilyen fajták pl. az Ottonel muskotály, Olaszrizling, Sauvignon, Pinot bIanc, Szürkebarát, Piros tramini, Zöld veltelini. Jó fagytűrő, de rothadásra hajlamos pl. a Rajnai rizling és a Chardonnay. Viszonylag jól ellenáll a rothadásnak, de kevésbé fagy tűrő pl. a Kéknyelű és a Bouvier. A jó termő képessége mellett közepesen fagy tűrő, de rothadásra érzékenyebb a Rizlingszilváni, a Hárslevelű viszont közepes rothadásra való érzékenysége mellett a fagyot legkevésbé tűrő faj ták közé sorolható. A terület fekvésénél vegyük figyelembe, hogy védett, meleg fekvésbe gombabetegségre különösen érzékeny faj ták nem valók. Ilyen körülményeketjól hasznosíthatunk
491
későn érő fajtákkal vagy csemegeszőlővel. Az előbbiek itt jól beérnek, illetve csemegeszőlő esetén a koraiságot tudjuk biztosítani. Nagyobb ültetvények esetében több fajtát célszerű telepíteni. Ezt indokolja a szüreti munkacsúcs csökkentése és a minőség javítása is. Ennek érdekében a különböző időben érő fajtákból megfelelő arányokat tudunk kialakítani. Több fajta választását borászati szempontok is indokolják. Vannak ugyanis szőlőfajták, melyeknek borait házasítva különböző jó tulajdonságaikkal szerencsésen egészítik ki egymást. PI. az
Alföldön - ahol a borok általában lágyabbak - bizonyos százalékban kifejezetten kemény bort adó fajtákat is kell telepíteni (Ezerjó, Izsáki). Figyelembe kell venni a talaj- és egyéb adottságokat is. Gyengébb minőségű homoktalajokon továbbra is a pontusi faj ták adnak termésbiztonságot (Kriszten, 1970). Jobb minőségű homoktalajokon viszont eredménnyel termelhetők a kiváló minőséget adó nyugati faj ták is. Kimondottan jó talajt és esetleg öntözési lehetőséget is célszerLi biztositani a csemegeszőlő-fajták számára. Ellenkező esetben nem tudunk gazdaságosan kellő mennyiségű és piacos csemegeszőlőt termelni. Kötött talajon oltványszőlő létesítése szükséges. Ilyen esetben figyelmet kell szentelni az alany/ajta megválasztására is. Ezeknél elsősorban a mésztűrő képességet, a filoxéra-ellenállóságot, a forradóképességet, az affinitást és az érleIési időt vizsgáljuk.
70. táblázat.
Millőségibor-sz(Jlőfajták űltell'éllybell
terllléslllellllyisége és cukortartallIla 1968-1971 átlagáball
lIIagaslllűvelésfi
(Csepregi-Zi/ai,1973) Termésmennyiség
sorrend
I
ll.
12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.
fajta
Olaszrizling Rizlingszilváni Hárslevelü Piros vellelini Furmint Zöld veltelini Melon Zöld szilváni Korai piros veltelini Piros tramini Leányka Sárga muskotály Piros cirfandli Ottonel muskotály Sauvignon Pinotblanc Bouvier Rajnai rizling Szürkebarát Chardonnay
l.
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
I
Cukortartalom
I
Kéknyelű
I
q/ha
122,60 120,08 112,27 105,56 100.01 I 97,22 94,79 92,84 90,62 87,61 83,67 82,63 81,87 79,98 78,89 78,11 77,99 75,19 74,22 72,82 48,89
I
I
sorrend
I
fajta
I l.
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. II.
12. 13. 14. J5. 16. J7. 18. 19. 20. 21.
Szürkebarát Chardonnay Piros tramini Leányka Pinot bianc Sauvignon Korai piros veltelini Bouvier Ottonel muskotály Piros cirfandli Rizlingszilváni Kéknyelű
Zöld szilváni Rajnai rizling Melon Piros veltelini Sárga muskotály Olaszrizling Hárslevelű
Zöld veltelini Furmint
súly %
24,7 23,6 22,6 22,4 21,7 21,5 20,8 19,7 19,7 19,7 19,6 19,4 19,4 19,2 19,0 18,6 18,6 17,5 17,2 16,7 16,0
Megjegyzés: a tömegbort adó fajták közül lényegesen csak a Piros szlanka (168,92 q/ha), a Kövidinka (157,52 q/ha) és
az Izsáki sárfehér (140,47 q/ha) haladta meg a legjobb minöségi faj ták termésmennyiségél.
492
71. táblázat. Az egyes szölöfajták viszonylagos fagytürésének és rothadás-ellenállóságának indexértékei (Csepregi-Zi/ai, 1973) l
I
Fagytúrés sorrend
sorrend
1. 2. 3. 4.
Zöld veltelini Ottonel muskotály Bouvier
S.
Piros tramini Szürkebarát Zöld szilváni Pinot bianc Sauvignon Furmint Olaszrizling Piros veltelini
Kéknyelű
8,4 8,S 7,9 7,7 7,7 7,7 7,6 7,6 7,6 7,0 6,9 6,6 S,7 S,6 S,6 5,1 S,O 4,9 4,8 4,8 4,0
16. 17. 18. 19. 20. 21.
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Kecskemét virága Kövidinka Pozsonyi Piros szlanka Izsáki Ezerjó Budai Mézes Bánáti rizling
6,2 6,0 5,7 5,5 4,6 4,0 4,0 2,5 2,5
I. 2. 3. 4. 5. 6.
Cabernet sauvignon Cabernet franc Oportó Kékfrankos Medoc noir Kadarka
7,4 7,3 6,0 6,0 S,2 4,7
I. 2. 3. 4. S. -"
.~
.~
~
'o
;c) N
':'
o'-'
-e .'" ..c:
.2 'ÖiJ
.''o'""
6. 7. 8. 9. 10. ll. 12. 13. 14.
c
IS.
~
16. 17. 18. 19. 20. 21.
-" .~ .~
2
'o
;c) N
':'
o'-'
.ro
ÖlJ
c~
:g '-'
.'" ..c:
'"
w.,
l.
fajta
I
Rajnai rizling Ottonel muskotály Olaszrizling Sauvignon Pinot bIanc Chardonnay Szürkebarát Piros tramini Zöld veltelini Melon Rizlingszilváni Bouvier Korai piros veltelini Zöld szilváni Leányka Piros veltelini Piros cirfandli Sárga muskotály Hárslevelű
Furmint
-"
.~
.~
~
'o
;c) N
':'
o'-' .ro '" :0 '-'
:0
Rothadás index O-IO-ig
fajta
I
index O-IO-ig
Rajnai rizling Korai piros veltelini Melon Leányka Rizlingszilváni Chardonnay Sárga muskotály Piros cirfandli
1,9 2,1 2,9 2,9 2,9 3,3 3,S 4,1 4,1 4,9 S,O S,6 S,7 6,7 6,8 7,4 7,7 7,8 8,2 8,2 9,2
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Kövidinka Izsáki Kecskemét virága Pozsonyi Bánáti rizling Piros szlanka Budai Mézes Ezerjó
1,2 1,5 1,6 3,5 3,7 4,0 6,1 6,2 8,4
I. 2. 3. 4. 5. 6.
Cabernet franc Cabernet sauvignon Kékfrankos Oportó Kadarka Medoc noir
0,6 0,9 1,1 5,7 8,8 9,0
6. 7. 8. 9. 10. ll. 12. J 3. 14. IS.
l.
Kéknyelű
Hárslevelű
;>
493
7J. táblázat folytatása Fagytúrés
sor· rend
l.
2. 3. 4. 5. 6.
~
.~ ...,
~
7. 8. 9. 10.
.6
ll.
N
12. 13. 14. 15. 16.
;O
'"cll Q) Q)
E Q) U'"
17. 18. 19. 20. 21.
Rothadás
I O-IO-ig index
fajta
I
Cegléd szépe Chasselas Passatutti Csiri-csuri Mathiász Jánosné muskotály Szauter Gusztávné muskotály Darányi Csaba gyöngye Hamburgi muskotály [rsay Olivér Kossuth szőlő Gloria Hungariae Italia Munkátsy József Kocsis Irma Ezeréves Magyarország emléke Afuz Ali Pannónia kincse Attila
8,7 7,8 7,7 7,7 7,2 6,9 6,8 6,4 6,0 5,9 5,5 5,5 5,4 5,3 5,2 5,0 3,8 3,6 3,6
Szőlőskertek királynője
muskotály Cardinál
3,5 3,0
sor.. rend
fajta
I
l.
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. ll.
12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.
I Irsay Olivér Cegléd szépe Pannónia kincse Italia Csiri-csuri Afuz Ali Chasselas Passatutti Ezeréves Magyarország emléke Hamburgi muskotály Darányi Mathiász Jánosné muskotály Gloria Hungariae Attila Kossuth szőlő Munkátsy József Szauter Gusztávné muskotály Kocsis Irma Csaba gyöngye Cardinál
index O-IO-ig
2,2 2,3 2,3 2,5 2,7 2,8 3,4 3,5 3,8 4,0 4,1 4,5 4,7 4,8 4,9 5,1 5,7 6,8 7,2 7,9
Szőlőskertek királynője
muskotály
8,1
A követelményeknek hazai viszonyaink között leginkább a Berlandiert'« Riparia Teleki 5 C és a Berlandieri X Riparia Teleki-Kober 5 BB felelnek meg. Így napjainkban csak ezeket a fajtákat használjuk. A
szőtőfajták
rendszerezése
A fajtaválasztáshoz szükséges ismerni az egyes fajták biológiai, morfológiai és termesztési tulajdonságait és igényeit is. Ezeket részletesen az ampelográfia vagy szőlő fajta-ismerettan tárgyalja. E tudományterület a szőlőfajták rendszerezésével és leírásával foglalkozik. A faj ták morfológiai leírása mellett az utóbbi időben egyre nagyobb helyet kap az egyes faj ták termesztési tulajdonságainak értékelése is. A több ezer szőlőfajta közötti eligazodás megkönnyítésére többféle rendszert dolgoztak ki. Ezek alapvetően 4 csoportba sorolhatók: I. származás szerint; 2. külső morfológiai bélyegek alapján; 3. a termés felhasználása és színe szerint; 4. érési idő alapján. A kii/ső mOlfo/ógiai bé/yegek alapján való csoportosítás mesterséges rendszernek tekinthető. Alapjait Goethe H. dolgozta ki. A bogyók alakja szerint három osztá/yt
494
alakított ki, melyeket a levél fonákának szőrözöttsége szerint további 3-3 rendre és ezeket a levelek vállöble alapján további 3-3 alrendre osztotta. Ez a rendszer viszonylag egyszerű, de a faj ták közötti eligazodást gyakorlatilag nem oldja meg. Szintén morfológiai bélyegek alapján rendszerezi a fajtákat az ampelometria. Itt a rendszerezés alapja az erek hossza, az általuk bezárt szögek nagysága és egymáshoz viszonyított arányuk, valamint az oldalöblök mélysége, a levéllemez hossza és szélessége és ezek aránya stb. A fajták rendszerezését és azonosítását ez a módszer sem oldja meg, inkább az egyéb módszerek kiegészítésére alkalmas. Gyakorlati szempontból legjobbnak bizonyul a termésfelhasználása és színe szerinti csoportosítás. A gyakorlati célú ampelográfiai munkák zömében ezt a csoportosítást használják. Ezek szerint megkülönböztetünk : alanyfajtákat, fehér minőségi borszőlő fajtákat, fehér tömegbor-szőlőfajtákat, vörösbor-szőlőfajtákat, csemegeszőlő-fajtákat és direkttermőket. Mind a borszőlő- mind a csemegeszőlő-fajták között lehetnek úgynevezett kettős hasznosításúak is, amelyek mind borkészítésre, mind étkezési célokra egyaránt alkalmasak. Ilyenek pl. az Oporto, Chasselas, Kocsis Irma, Kecskemét virága stb. Az előző rendszer további finomításához használják általánosan az érési idő szerinti csoportosítást. Ehhez a francia Pulliat rendszerét veszik alapul, aki az egyes faj ták érési idejét a Chasselas fajtáéhoz hasonlította. Ennek alapján hazánkban a következő csoportokat lehet elkülöníteni : igen korai érésűek korai érésűek közepes érésűek -
késői érésűek nagyon késői
érés űek
IX. IX. IX. X. X.
1 előtt, 1-15 között (Chasselas), 16-30 között, 1-15 között, 16 után érők.
E gyakorlati célú csoportosítás további - elsősorban a fajta termesztési tulajdonságait jellemző - tényezőkkel bővíthető (pl. magasművelésre való alkalmasság, rothadásérzékenység, fagy tűrő képesség stb.). A
szőlőfajták
leírása
A fajták leírásához a szőlőtőke különböző szervei n nagyszámú morfológiai bélyeg áll rendelkezésre mind a vegetációs időben, mind a nyugalmi időszakban. Minél több morfológiai bélyeget veszünk figyelembe, annál pontosabb a faj ták meghatározása. A gyakorlati célú ampelográfiában azonban egy bizonyos határon túl nem célszerű növelni ezek számát, mert az áttekintést és tanulmányozást is nehezíti. Közülük elő térbe kerülnek a fajtákat jellemző belső tulajdonságok, igényeik a termesztési feltételek és körülmények iránt. Ez utóbbiakat szintén jól kell ismerni a fajta megválasztásához. A legfontosabb morfológiai bélyegeket a következőkben foglaljuk össze. A tőke erőssége és habitusa. A tőke erőssége függ a környezettől és termesztéstechnikától, de azonos körülmények között a fajták vegetatív és generatív jellegétől, tehát fajtatulajdonság is. A tőke erőssége összefügg a vesszők vastagságával. Ugyancsak vizsgálni kell a hajtásnövekedés gyorsaságát, a hajtások számát, elhelyezkedését és állását. Ezek összefüggnek az ízközök hosszúságával is. A termesztéstechnika hatásán túl, az egyes faj ták között is lényeges különbségek adódnak, melyek az egyes munkákra szintén hatással vannak (zöldmunkák). A vesszők vastagsága a fajták növekedési erélyével, a terheléssel és tápanyagellátottsággal mutat szoros kapcsolatot. Az ízközök hossza nagyon fontos bélyeg, melyet a 9-12. nóduszok között mérhetünk. 8 cm alatt rövid, 8-12cm közöttközéphosszú és 12 cm felett hosszú ízközű fajtákról beszélünk. Ezenkívül a vesszőnél vizsgáljuk még
495
a keresztmetszetet, a nóduszok fejlettségét, a vessző színét, felü1etét, szőrözöttségét, valamint a rügyek nagyságát, elhelyezkedését, színét, szőrözöttségét stb. A szőrképletek - elsősorban a vitorlán, a levél fonákán és esetleg a levél színén levők - jelentős segítséget adnak a faj ták felismeréséhez. A szőrképletek lehetnek merev serteszőrök és finom hosszú gyapjasszőrök. Az előbbi nek 3 fokozata van: kevéssé, közepesen és erősen serteszőrös. Az utóbbinál pókhálós, gyapjas és nemezes fokozatokat különböztetünk meg. A gyapjas- és serteszőrök egy levélen is előfordulhatnak. A szőrképletek elsősorban a tenyészidő elején az intenzív növekedés időszakában megbízható fajtabélyegek. A fajtaleírás másik nagyon fontos_ része a termesztési tulajdonságok értékelése. Zömében ezek a tulajdonságok határozzák meg egy-egy fajta adott körülmények közötti termeszthetőségét. Ezek közül legfontosabbak az érési idő, a termőképesség és a cukortermelés, a környezeti tényezőkkel, a művelés- és metszésmóddal szembeni igény, valamint a fajták ellenállóképessége a különböző kórokozók és kártevők, valamint az időjárás szélsőségeivel szemben. A termőképesség egytészt fajtatulajdonság, másrészt a termesztési feltételek függvénye. Ilyen szempontból jelentős a rügyek termékenysége és a fürtök átlagsúlya. Kisfürtű fajták (pl. Piros tramini) még nagyobb rügytermékenység mellett is kisebb termőképességűek, mint a nagyfürtűek (pl. Afuz Ali). Viszonyaink között Csepregi-Zilai (1976) szerint átlagos időjárás mellett kisebb termőképességűeknek tekinthetők a ha-onkénti 80-100 q-t termő fajták, nagy termő képességű fajtáknál ez 150-200 qJha lehet, a minőség jelentős romlása nélkül. A termőképességet a termékenységi együtthatóval is szokták jellemezni, ami a fürtök és hajtások viszonyát fejezi ki. Általánosan elfogadott az abszolút termékenységi együttható, mely azt fejezi ki, hogy egy termőhajtásra hány fürt jut. Ez l vagy ennél nagyobb szám. A termőképességet befolyásolja még a hónaljhajtásokon megjelenő másodtermés mennyisége is. Ez csak a korábban érő fajtáknál kedvező, ahol van lehetőség beérésükre. A termés minőségét borszőlőnél a cukortartalom, az illat- zamat- és színanyagok, valamint a savtartalom határozza meg. E tényezők alakulását is jelentősen befolyásolja az évjárat, de jelentős az egyes faj ták közötti különbség is. Az úgynevezett tömegbort adó szőlőfajták cukorfoka ritkán haladja meg a 16-17°-ot, aminőségi fajtáknál viszont 20 0 -nál is nagyobb lehet. Csemegeszőlőnél a cukor és sav aránya, valamint a fürt tetszetőssége hat leginkább a minőségre. Kedveltebbek a lazább, nagy fürtű, nagyobb bogyójú fajták, valamint kívánatos a bogyók egyenletes és tetszetős szÍneződése. Ezenkívü1 a szállítás szempontjából fontos a héj vastagsága is. Vastagabb héjú faj ták jobban szállíthatók. A cukor-sav arányát a glükóacidimetrikus mutatóval fejezik ki, amely a cufor és sav g-ban kifejezett hányadosa. Ez 20-25-nél már kedvező, ami 150 g cukor- és 6-7 g savtartalom nál alakul ki. A faj ták művelés- és metszésmód iránti igénye, illetve a különböző tőkeművelési módokra való alkalmassága nagyrészt fajtatulajdonság, amit nagymértékben befolyásolnak a környezeti és termesztési feltételek is. Kísérleti eredmények és üzemi tapasztalatok bizonyítják, hogy számos kis fürtű minőségi borszőlőfajtánk termőképességét jobban ki lehet használni magas művelésmóddal, mint a hagyományos művelésmódok kaI. Nagyobb tápanyag-visszapótIás mellett ugyanez vonatkozik a gyengébb növekedésű fajtákra is (pl. Ottonel muskotály), melyeket régebben csak alacsony műve lésre tartottunk alkalmasnak. Az egyes fajták magasművelésre való alkalmasságát elsősorban az érési idejük és viszonylagos fagy tűrő képességük határozza meg (Csepregi-Zilai, 1967). A korai érésű fajtáknál kisebb jelentőségű az a cukortartalom-csökkenés és savtartalomemelkedés, ami a nagyobb tőkeformával és az ezzel együtt járó nagyobb termésmennyiséggel együtt jelentkezik. Ez részben a szüret helyes időpontjának megválasz-
496
tásával ellensúlyozható. Késői érésű fajtáknál ez már nem mindenhol, és nem minden évben lehetséges a mi viszonyaink között. A fagy tűrő képességnek elsősorban az Alföldi borvidékünkön van nagyobb jelentősége.
Az egyes fajták metszéssel szembeni igénye - a nagyobb tőkeforma és jobb tápanyag-ellátottság miatt - szintén átértékelésre szorul. A hosszú metszés különböző változatai kerülnek előtérbe, mellyel a legtöbb fajta nagy termésre képes. A rügyterhelés meghatározásában - a tőkekondíció mellett - jelentős szerepe a rügyek termékenységének és a fürtök átJagsúlyának van. Ezek együttes figyelembevételével határozzuk meg a termőcsapok hosszúságát. Az egyes fajták ellenálló képességének vizsgálatánál megem1íthető a fagy tűrő képesség és a rothadásra való érzékenység (lásd 71. táblázat). A meglevő faj ták vizsgálatán túl nagyon jelentősek a fagy tűrés fokozásában a Vi/is vinifera és Vitis amurensis keresztezések, melyekkel hazánkban Tamássy és Koleda értek el szép eredményeket (pl. Kunbarát, Kunleány stb.). A rothadásra való érzékenységet mint fajtatulajdonságot befolyásolja a fürt tömöttsége, a héj vastagsága és a sejtsorok száma. A tömöttebb fürtű, vékony héjú faj ták sokkal érzékenyebbek. Másrészről befolyásolják, illetve fokozzák a rothadás veszélyét a termesztés körülményei, a nagyobb tápanyagellátás, erősebb növekedés, nagyobb lombtömeg, a réztartalmú szerek elhagyása, a szüret elnyújtása stb. Ez utóbbi tényezők gyakorlatilag elmossák az egyes fajták között korábban észlelt és számon tartott különbségeket. A peronoszpórára és a lisztharmatra a Vi/is viniferák érzékenyek. Kisebb külön bségeket azonban itt is találunk. így pl. a vékony, csupasz levelű fajták érzékenyebbek, mint a vastag, durva levelű, gyapjas fonákú fajták. A rovarkártevőkkel szembeni ellenállóságban is találunk eltéréseket. így pl. a szőlőmoly nagyobb kárt okoz a tömött fürtű fajtákban, mint a laza fürtűekben. Az előbbieken kívül nagyon jelentősek még a faj ták technológiai sajátosságai, melyek a szüretelhetőséget, a szüret időtartamát, a feldolgozással, lényeréssel, borkezeléssel kapcsolatos tulajdonságokat foglalják magukba. Csemegeszőlőnél ez a szállíthatóságban és eltarthatóságban jut kifejezésre. Ezt jelentősen befolyásolja a fürt felépítése, a bogyók nagysága, a héjvastagság, a bogyóecset stb. Ez utóbbi tényezők a szakítási szilárdsággal és a nyomásellenállósággal vannak szoros kapcsolatban, melyek műszeresen mérhetők. Alallyfajták
A számos alanyfajta közül napjainkban legnagyobb jelentősége a Berlandieri X X Riparia Teleki - Kober 5 BB és a Berlandieri X Riparia Teleki 5 C fajtáknak van. Az oltványtermesztéshez felhasznált alanyvessző zömét ez a két fajta adja. Az egyéb faj ták rosszabb gyökeresedőképességük, gyengébb filoxéra-ellenállóságuk vagy mésztűrő képességük miatt kerültek háttérbe.
32 Kertészet
497
72. táblázat. Legfontosabb alallyfajták jellemzése (Szőlészeti és
Borászati Zsebkönyv. 1960) Mésztúrő
Filoxératúrése
Az alanyfajta megnevezése
Szárazságtúrése
képessége
Talajigénye
~
I. Berlandieri X Riparia
17-18
Teleki Kober 5 BB
35-40
jól
tűri
I jól tűri
kevésbé igényei
2. Berlandieri XRiparia Teleki 5 C
17-18
3. Berlandieri X Riparia Teleki 8 B
/7-18
35-40
18
15
érzékeny
igényes
25
közepes
nem igényes. jól diszlik
50-60
közepes
kevésbé igényes
4. Riparia portalis
I
40-50
I
I
5. Rupestris du Lot
18
6. Chasselas X Berlandieri 41 B
15
,
jól
tűri
kevésbé igényes
I kevésbé igényes
l. A filoxératúrés a 20 fokos magyar skála szerint van feltüntetve. Eszerint a fajták 13 fokig érzékenyek, 14-16 fok közölt feltételesen ellenállók és 17 fok felett mindenütt ellenállók. 2. A mésztúrő képesség a "magyar mészfok"-ban van feltüntetve.
Borszőlőfajták
A szőlőfajtákat az előzőekben ismertetett gyakorlati csoportosítás szerint tárgyalj uk az érési sorrendnek megfelelően. A hangsúlyt nem a morfológiai bélyegek bemutatására, hanem inkább az egyes fajták termesztési tulajdonságainak leírására helyeztük. A fejezet megírásánál alapul vettük a Csepregi-Zi/ai (1975) Szőlőfajtáink c. munkáját. Minőségi fehérbor-szőlőfajták
Bouvier. Valószínűleg a Fehér burgundi és a Zöldszilváni keresztezéséből jött létre. Magyarországra Jugoszláviából került be. Csak kisebb mértékben teJepítik nálunk. Területe kb. 10-20 ha. Tőkéje középerős, hajtásai kissé elterülők, vesszői vörösesbarnák, egyenesek, az ízközök rövidek. Vitorlája gyapjas, halvány bronzoszöld. Levele középnagy, erősen tagolt, felülete erősen hólyagos, fonáka pókhálós. Virága hímnős, fürlje kicsi, vállas, közepesen tömött vagy laza. Fürtátlagsúlya 6 dkg. Bogyói középnagyok, gömbölyűek és sárgászöldek. Termesztési értékét nagymértékben növeli rövid tenyészideje, korai beérése. Szeptember második felére meghaladja a 20 cukorfokot. Fagy tűrő képessége közepes, rothadásra érzékeny, másodfürtök képzésére hajlamos. Hosszú metszést kíván. Bora alkoholban gazdag, gyakran lágy, kiváló zamatú és minőségű. Nagyüzemi és házikerti telepítésre egyaránt alkalmas fajta.
498
Ottonel muskotály. Eredete pontosan nem ismert. Az egész országban elterjedt, ismert muskotályos ízű fajta. Területe mintegy 1400 ha. Tőkéje a Chasselas-nál gyengébb, hajtásai elterülők, vesszői vékonyak, csokoládébarnák, egyenesek, rövid ízközűek, vitorlája csupasz, élénk bronzpiros színű, levele kicsi, közepesen tagolt, három- vagy ötkaréjú, sima felületű, fonák án közepesen és a színén is serteszőrös, virága hímnős. Fürtje kicsi (8 dkg), vállas vagy hengeres, közepesen tömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek , fehéressárgák, napos oldalon rozsdásodók, kellemesen fűszeres, muskotályos ízűek. Termesztési értéke: rövid tenyészidejű, augusztus végétől fogyasztásra, szeptember közepétől borkészítésre alkalmas. Termőképessége magasművelésben jobb, mint a hagyományos tőkeformák mellett. Tápanyagigénye nagy, virágzásra kényes, fagy tűrése és rothadás-ellenállósága átlagon felüli. Bora illatos, kellemes zamatú, tüzes, gyakran lágy, házasításra nagyon alkalmas. Az említett jó tulajdonságai miatt a korszerű szőlőtermesztés egyik értékes fajtája, ezért telepítését szorgalmazni kell. Rizlingszilváni. Müller-Thurgau állította elő 189 l -ben a Rajnai rizling és a Zöldszilváni keresztezéséből. Az utóbbi évtizedek ben kezdett elterjedni Európában és hazánkban is. Területe 1000 ha-ra tehető. Tőkéje általában erős, közepes számú elterülő hajtással. Vesszői középvastagok, világosbarnák, sötétebb csíkozással, középhosszú ízközökkel. Vitorlája pókhálós, sárgászöld, a vége pirossal futtatott. Levele középnagy, ötszögletű, közepesen vagy mélyen tagolt, ötkaréjú, felülete erősen hólyagos, ráncQ§ vagy fodros, fonáka csupasz vagy gyapjas-szőrös, szövete vékony, puha. Virága hímnős,für(je középnagy (lOdkg), hengeres vagy kissé vállas, közepesen tömött. Bogyói középnagyok, kissé megnyúlt-gömbölyűek, színű k sárgásfehér, lédúsak, jellegzetesen fűszeres ízűek. Termesztési értékét korai érése, jó minősége és kiváló termőképessége adja. Szeptember közepén eléri a 18-20 cukorfokot. Fagy tűrő képessége közepes, a peronoszpórára érzékeny és hajlamos a rothadásra is. E hátrányát csökkenti korai szüretelhetősége. Nagy termőképessége miatt jó tápanyagellátást vagy mérsékeltebb terhelést kíván. Bora kiváló zamatú és minőségű, fajtajelleges. Mind üzemi, mind házikerti telepítésre alkalmas fajta. A magasművelés terjedésével jelentősége tovább fokozódik. Szürkebarát. Franciaországból származik, a Fehér burgundi és a Kék burgundi testvére. Az egész világon ismert és kedvelt fajta. A hagyományos termesztésben gyengén termett, ezért kevésbé terjedt el. Badacsonyban vált híressé, területe mintegy 130 ha. Tők~je középerős vagy gyenge, hajtásai sűrűn állók és elterülők. Vesszői vékonyak, lilásszürkék, hamvasak. Vitorlája pókhálós, kissé bronzoszöld, fényes. Levele kicsi vagy középnagy, ötszögű, változatosan tagolt, sötétzöld, hólyagos felületű, fonáka majdnem csupasz. Virága hímnős. Fürtje kicsi (5 dkg), hengeres, tömött. Bogyói kicsik, megnyúlt gömbölydedek, színük lilásszürke, bamvasak, vékony héjúak. Íze jellegzetesen édes, fűszeres zamatú. Termesztési értéke: rövid tenyészidejű fajta. Cukortermelése jó. Kedvező évjáratban eléri a 25-26 cukorfokot is. Korai érése és jó fagy tűrő képessége miatt magasművelésre kiválóan alkalmas. Rothadásra viszont kissé érzékeny. Bora jellegzetes, harmonikus íz- és zamatanyagokban, alkohol ban gazdag. Jó évjáratban természetes csemegebort ad. Termesztésével kisebb termőképessége ellenére is érdemes foglalkozni, mertkiváló minősége ezt ellensúlyozza. Piros tramini. Származása ismeretlen, valószínűleg francia eredetű. Az egész világon ismerik és főleg Közép- és Nyugat-Európában termesztik. Nálunk a legtöbb borvidéken megtalálható. Területe mintegy 700 ha. Tőkéje megfelelő körülmények között erőteljes, sok hajtást és hónaljhajtást nevel, ezért sűrű a lombozata. Vesszői vékonyak, világos szürkésbarnák. Vitorlája gyapjas, kissé bronzoszöld, pirossal futtatott. Levele kicsi, kerekded, részaránytalan, változatosan tagolt, színe sötétzöld, felülete hólyagos, vastag, erős szövetű, fonáka pókhálós. Virága hímnős. Fürtje
499
kicsi (6 dkg), szabálytalan alakú, tömött vagy közepesen tömött. Bogyói kicsik vagy középnagyok, kissé megnyúlt-gömbölyűek, világos vagy sötét húspiros színűek, vastag héjúak, különleges fűszeres zamatúak. Termesztési értéke: korai érésű, jó cukortermelő fajta. Termőképessége magasműveléssel kielégítő, hosszú metszést igényel. Kiváló a fagy tűrő képessége, rothadásra is kevésbé hajlamos, ezért magasművelésre az egyik legalkalmasabb fajta. Zöldmunkaigényes. Bora erősen fajtajelleges, fűszeres illatú és zamatú, többnyire lágy. Kiváló házasítási alapanyag. Leányka. Valószínűleg Erdélyből származik. Főleg Közép- és Kelet-Európában termesztik. Nálunk a legtöbb borvidéken megtalálható. Területe 2600 ha. Tőkéje erőteljes fejlődésű, sok hajtást nevel. Vesszői vastagok, világosbarna színűek, csíkozottak . Vitorlája kissé bronzoszöld, fényes, majdnem teljesen csupasz. Levele középnagy, elég széles, mélyen tagolt. Vállöble kapcsolójel alakú, mely alapján a legkönnyebben felismerhető fajta. Színe világoszöld, csupasz. Fürtje kicsi (6-8 dkg), kúp alakú, tömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, vékony héjúak, sárgászöldek. Termesztési értéke: korán érik, szeptember végén 20-22 cukorfokkal szüretelhető. Nagy termőképességű fajta. Erős vegetatív növekedése miatt ügyelni kell a helyes terhelésre, ez hosszú metszéssel biztosítható. Fagy tűrése közepes, rothadásra viszont nagyon hajlamos. Bora jellegzetes illatú és zamatú, tüzes, esetenként lágy, kiváló minőségű. Termesztési értéké t korai érése mellett a magasművelésre való alkalmassága, jó termőképessége és borának kiváló minősége adja. Rajnai rizling. A Rajna mellékéről származik, a világ egyik legismertebb fajtája. Hazánkban is régóta ismerik, de területe nem volt jelentős (20 ha). Elsősorban a történelmi borvidékeken található. Nagyüzemeink az utóbbi időben kezdik telepíteni. Erős növekedésű és sok felálló hajtást nevelő fajta. Levele középnagy, kerekded, erősen hólyagos, szinte ráncos, sötét haragoszöld. Fürtje kicsi (6 dkg), hengeres vagy kúpos, tömött, középnagy, gömbölyű bogyókkal. A héj vastag, sárgászöld, kissé rozsdásodó. Az NSZK-ban kiterjedten foglalkoznak szelektálásával. Több jó termő képességű és minőségű klónja nálunk is ismert. Termesztési értéke: szeptember végén, október elején érik, 18-20 cukorfokkal. A hazai állomány eléggé leromlott, termése nem kielégítő. Virágját gyakran elrúgja. A liszt1J.armatra érzékeny. Sűrű lombozatot nevel, ezért megfelelő terhelést, szálvesszőzést és ismételt zöld munkát igényel. Az occidentalis faj ták közül a téli fagyot a legjobban tűri, rothadásra viszont érzékeny. Bora kellemes illatú és zamatú, általában kemény, de savai finomak. Gyengébb évjáratban elmarad a legjobb minőséget adó fajtáktól. Olaszrizling. Származása nem tisztázott. A neve ellenére valószínűbb, hogy francia Magyarországon terjedt el a filoxéravész után. Tokaj-Hegyalját kivéve minden borvidékünkön megtalálható. Aránya az összes szőlőterületből mintegy 8-9%, mely 20500 ha-nak felel meg. Leghíresebb borokat a Balaton körüli borvidékeken adja. Tőkéje középerős, gyakran gyenge, hajlamos a bokrosodásra, sok vékony hajtás nevelésére. Vesszői vékonyak, szalmasárgák, világosbarna csíkozással. Vitorlája fehéren gyapjas, hegye halványpiros. Levele kicsi vagy középnagy, három- vagy ötkaréjú, jellegzetesen csipkés, felülete alig hólyagos, fonáka gyapjas. Fürtje kicsi (6-8 dkg), többnyire hengeres, tömött, gyakori amellékfürt. Bogyói kicsik, gömbölyűek, sárgászöldek, lédúsak, jellegtelen ízűek és sokmagvúak. Az Olaszrizling klónszelektálásával Németh és Bakonyi foglalkoztak és több értékes klónt választottak ki. Termesztési értékét nagy termőképessége, megbízhatósága és jó minősége adja. A késői érésű fajtákhoz tartozik. Jó fekvésben október elejére eléri a 18-20 cukorfokot. Fagy tűrése kiemelkedő, rothadásra közepesen érzékeny. Sovány, száraz talajra nem való. Az alföldi jobb homoktalajokon magasműveléssel kiválóan termelhető, de késői érését figyelembe kell venni, mert nagy termés esetén a minőség csökkenése számottevő lehet. Sok másodfürtöt nevel. Bora tüzes, általában eredetű. Elsősorban
500
mandulára emlékeztető ízű és zamatú, a legtöbb évben megbízható Számos borvidékünk világhírnevét ez a fajta alapozta meg. Kedvező termesztési tulajdonságai, valamint kiváló borminősége révén nagyüzemeink egyik legfontosabb fajtája lesz a jövőben is. lágy, a
keserű
minőségű.
Furmint. Származása ismeretlen, sokan tokaj-hegyaljai nak tartják, valószínűbb azonban balkáni eredete. Több országban ismerik, de elsősorban Magyarországon termesztik. Tokaj-Hegyalja világhírű fajtája. Régebben nagyobb területen termesztették. Jelenleg mintegy 5500 ha-on található. Tőkéje erős növekedésű, kevés hajtást nevel. Vesszői vastagok, aranysárga színűek. Vitorlája nemezes, világos sárgászöld színű. Levele középnagy, alig tagolt, felülete kissé hólyagos, fonáka gyapjas, a levél szövete vastag. Fürtje középnagy (10 dkg), hengeres, laza, gyakran madárkás. Bogyói középnagyok, megnyúlt gömbölyűek, éretten aranysárgák, vastag héjúak, lédúsak. Termesztési értéke: több változata van, melyek között vannak rosszul termékenyülő és kevés termést adók is. SzeJektálásával Kozma és Németh foglalkozott. Kozma 3 klóntípust különböztet meg: 1. nagy bogyójú, 2. kis bogyójú és 3. madárkás bogyójú. Közülük legértékesebb a nagy bogyójú klóntípus, mely TokajHegyalja ültetvényeiben 45%-ban található. Ennek a legjobb a termőképes sége és minősége, valamint az aszúsodásra való hajlama is. Október első felében érik, de leggyakrabban október végén szüretelik. Termőképessége általában jó, ha az ültetvényben sok a rosszul termékenyülő egyedek aránya, akkor gyengébb. Vesszői fagyérzékenyek. Magasművelésnél hosszú metszésben részesítik. Nagy tőkeformán érése kitolódik, savtartalma nő és ez ron tja a minőségét. Ezért az utóbbi időben Tokaj-Hegyalja kivételével kevésbé telepítették. Bora illatos, tüzes, kissé fanyar ízű, kemény pecsenye- vagy csemegebor. Értékes tulajdonságai ellenére, késői érése és az ezzel összefüggő minőségromlása miatt veszíteni fog jelentőségéből. Hárslevelü. Természetes úton keletkezett magonc. Főleg Magyarországon termesztik, minden borvidéken megtalálható. Leghíresebb borokat Tokaj-Hegyalján és a Mátraaljai borvidéken adja. Területe 2700 ha. Tőkéje nagyon erős növekedésű, ritka, merev hajtásokkal. Vesszői vastagok, világosbarna színűek. Vitorlája fehéren nemezes, világos sárgászöld. Levele középnagy, kerekded vagy vese alakú, legtöbbször ép, fonák a ezüstösen gyapjas. Fürtje nagy vagy igen nagy (18 dkg), hosszú, hengeres vagy vállas, hossza néha a 40-50 cm-t is eléri. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, vékony héjúak, zöldessárgák. Termesztési értéke: a Furminthoz hasonlóan több változata van. Szelektálásával Németh és Lengyel foglalkozott. Előze tesen elismert az Sz 41, a Hárslevelű 311-es és lO07-es klón. A Furminttal együtt érik, cukorfoka a legtöbb évben magasabb. Jól aszúsodik. Megfelelő termőegyensúly esetén termőképessége kiváló. Hátránya, hogy a lisztharmatra érzékeny, fagy tűrő képessége kicsi, rothadásra viszont közepesen érzékeny. Bora fajtajelleges, finom, a hársmézre emlékeztető illatú és zamatú, testes, megfelelő érlelés után kiváló minő ségű. A fajta nagyüzemi jövője és jelentősége a Furminthoz hasonló, bár biológiai értéke a szelektálatlan Furmintnálnagyobb.
Telepítésre engedélyezett fehér
tömegbor-szőlő!ajták
Mézes. Feltehetően magyar eredetű fajta. Elsősorban az Alföldi és a Mátraaljai borvidéken termesztik. Régebben az összes terület 5%-át foglalta el. Jelenleg mintegy 3400 ha-on termesztik. Tők~je erős növekedésű, kevés felálló hajtást nevel. Vesszői vastagok, világos szürkéssárgák. Vitorlája nemezes. Levele nagy, jól tagolt, sötétzöld, felülete hólyagos, fonáka gyapjas, levélszövete vastag, durva. Virága hímnős. Fürtje középnagy vagy nagy (15 dkg), vállas, közepesen tömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek,vékony héjúak, lédúsak, kevés magvúak. Termesztési értéke: szeptember 501
/47. kép.
Hárs/eve/ű
első
felében érik. Régebben étkezési szőlőként is használták. A pontuszi faj ták között a legjobb minőséget adja. Jó termőképességű, de erősen rothad. A fagyra eléggé érzékeny, de jól regenerálódik és így a fagykár után is kielégítő termést ad. Kevésbé kedvező termesztési feltételek között és rövid metszéssel is jól terem. Bora harmonikus, de gyakran lágy, jó asztali minőségű. Az említett hibái miatt telepítése az utóbbi időben háttérbe szorult. Ezerjó. Magyarországi eredetű fajta. Legnagyobb területen az Alföldi borvidéken található. A Móri borvidéken korábban csak ezt a fajtát termesztették. Területe 15 OOO ha. Tőkéje erős fejlődésű, kevés, mereven felálló hajtása van. Vesszői közepesen vastagok, vörösbarna színűek. Vitorlája nemezes, ezüstfehér. Levele középnagy, szív alakú, sötét, tompazöld színű, felülete erősen hólyagos, fonáka gyapjas, vastag, kiterült. Virága hímnős. Fürtje középnagy (15 dkg), vállas, tömött. Bogyói középnagyok, megnyúlt-gömbölyűek, sárgászöldek, lédúsak, kissé fanyarkás ízűek. Termesztési értéke: nem kiegyenlített fajta, több alfajtája ismert. A Teltfürtű ezerjó klón 1970-től telepíthető. Korábban aminőségi borszőlők közé soroltuk. Cukortermelése átlagos évek ben nem haladja meg a 17 -18°-ot, ezért és egyéb termesztési tulajdonságai miatt került ebbe a csoportba. Kiegyenlítetten és bőven terem, bár rügyei fagyérzékenyek, de fagykárok után jól regenerálódik. Kevés zöld munkát igényel. Legnagyobb hi bája erős rothadásérzékenysége, emiatt sokszor nagyon korán, alacsony cukorfokkal kell szüretelni. A legtöbb művelésmódra alkalmas, rövid metszéssel is jól terem. Nagyüzemben hosszúra metszik. Bora legtöbbször
502
148. kép. Ezerjó
kemény, kissé fanyar. Jó évjáratban, kedvező fekvésben bora tüzes és testes. Ellenkező esetben nagy terhelés mellett savai durvák és így bora kevésbé tetszetős. Rothadásés fagyérzékenysége miatt a magasművelés terjedésével telepítése a jövőben kissé háttérbe szorul. Bánáti rizling. A Bánátból származik. Elsősorban Jugoszláviában és Romániában termesztik. Nálunk leginkább a Mátraaljai borvidéken található. Területe meghaladja az 1100 ha-t. Tőkéje legtöbbször gyenge fejlődésű, közepes számú hajtással. Vesszői középvastagok, színük világos szürkésbarnás. Vitorlája gyapjas, sárgászöld színű. Levele középnagy, szögletes, sötétzöld színű, felülete kissé hólyagos, fonáka gyapjas. Virága hímnős. Fürtje középnagy (14 dkg), vállas vagy hengeres, inkább tömött. Bogyói középnagyok, kissé megnyúltak, vastag, de puha héjúak. Termesztési értéke: szeptember végén érik. Beérési cukorfokát a termesztés körülményei erősen befolyásolják. Egyik legbővebben termő fajtánk. Sok fürtöt nevel, ezért mérsékelten lehet terhelni. Rejtett rügyei is termékenyek. Nagy hátránya vesszőinek erős fagyérzékenysége. Bora zamatos, kellemes, átmenet a tömeg- és minőségi borok között. Jó tulajdonságai ellenére, főleg a tőkék gyakori legyengülése miatt, nem tartozik a nagyban szaporított fajták közé.
Piros szlanka. Valószínűleg bolgár eredetű fajta. E fajtacsoportban a Kövidinka és a Mézes után a legelterjedtebb. Területe 7500 ha. Az ország majdnem minden borvidékén megtalálható. A házikerteknek is egyik legismertebb fajtája. Tőkéje erős fejlődésű, kevés mereven felálló hajtást nevel. Vesszői vastagok sötét sárgásbarna színűek. Vitorlája gyapjas, bronzoszöld. Levele nagy vagy igen nagy, közepesen tagolt, felülete sima, fonáka pókhálós, szövete vékony, puha. Virága hímnős. Fürtje nagy (18 dkg), vállas vagy ágas, közepesen tömött. Bogyói középnagyok, megnyúltgömbölyűek, héjuk vékony és kékespiros színezetű. Termesztési értéke: szeptember második felében érik. Cukorfoka elég alacsony, jó évjáratban sem haladja meg a 16-17 fokot. Savtartalma is kicsi. Étkezési szőlőként is hasznosítják. Termő képessége nagy. Igénytelen, edzett fajta. Fagy tűrése közepes, de jól regenerálódik, így az Alföldön magasművelésre is alkalmas. Peronoszpórára és a rothadásra kissé érzékeny. Rövidmetszéssel is jól terem. Magasművelésben is elég a félszálvesszős metszés. Bora lágy, jellegtelen, de kellemes asztali minőségíí. Telepítése az Alföldi borvidéken engedélyezett. 503
Pozsonyi. Származása ismeretlen. Elsősorban az Alföldi borvidéken termesztik. Területe mintegy 2800 ha. Tőkéje középerős növekedésű vagy gyenge, kevés elfekvő hajtást nevel. Vesszői vékonyak, világos dohánybarna színűek. Vitorlája pókhálós, sárgászöld színnel. Levele középnagy, közepesen tagolt. Virága hímnős, fürtje középnagy (15 dkg) vagy nagy, vállas vagy ágas, tömött. Bogyói kicsik, héjuk könnyen reped, lédúsak, jellegtelen ízűek. Termesztési értéke: október első felében érik, a Piros szlankánál több cukrot termel. Kiegyenlítetten és bőven termő fajta. Vesszői fagyérzékenyek, amely nagy termőképességével is összefügg. Tőkéi azonban jól regenerálódnak a fagyok után és kiegyenlítetten terem. Rövid metszéssel is jó termést ad. Magasművelés esetén nem szabad hosszú metszéssel túlterhelni. Bora kellemes, könnyű, harmonikus asztali bor. Termesztési értékét nagy termőképessége és borának elfogadható minősége adja. Telepítésével az Alföldi borvidéken nagyobb mértékben lehetne foglalkozni. Kövidinka. Minden bizonnyal magyarországi eredetű fajta. Az Alföldi borvidék legelterjedtebb tömegbort adó szőlőfajtája. Területe eléri a 25 OOO ha-t. Tőkéje erős fejlődésű, kisszámú, felálló vesszővel. Vesszői középvastagok, világosszürkés vagy lilásvörösek. Vitorlája fehéren nemezes, levele kicsi vagy középnagy, kerekded, majdnem teljesen ép. A levéllemez kiterített, erősen hólyagos, fonák a gyapjas. Fürtje középnagy vagy kicsi (10 dkg), vállas, ritkábban ágas, általában tömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek. Színük halványpiros vagy zöldespiros, hamvas, vastag héjú, kellemes ízű. Termesztési értéke: egyik legkésőbben érő fajtánk. Általában október közepén szüretelik. Cukorterme1ő képessége közepes. Termése étkezési célra is felhasználható, jól szállítható és könnyen tárolható. Mustját sűrítmény készítésére is felhasználják. Termőképessége jó, termésmennyiségben csak a Piros szlanka és az Izsáki előzi meg. Eléggé ellenálló, edzett, jó alkalmazkodóképességü fajta. A homokot is jól tűri. További értékes tulajdonsága, hogy fürtjei nem rothadnak és a peronoszpórának és sok más gombabetegségnek is ellenáll. Fagy tűrő képessége is elfogadható, illetve a fagykárok után gyorsan regenerálódik. Rövidmetszéssel is kielégítő termést ad. Magasművelés esetén szálvesszőzik. Bora általában vékony, eléggé lágy, asztali minőségű. Jobb évjáratokban bora is jobb minőségű. Termesztési értékét növeli nagy edzettsége, kiváló homoktűrése, jó termőképessége és nagy termésbiztonsága. Hátránya a késői érés; emiatt több évjáratban beérése nem kielégítő. Telepítése csak az Alföldi borvidéken engedélyezett.
Izsáki. Magyar eredetű fajta, Szélesi József vincellér szelektálta egy Kadarka ültetvényben. Csak Magyarországon - itt is elsősorban Kecskemét és Izsák környékén - termesztik. Területe mintegy 10 500 ha. Tőkéje középerős fejlődésű, hajtásai eléggé szétterülők, vesszői vastagok, lilás árnyalattal sárgásbarna színűek. Vitorlája fehéren nemezes. Levele nagy, megnyúlt, közepesen tagolt, szövete vastag, durva. Színe sötétzöld, felülete erősen hólyagos, fonák a gyapjas. Fürtje nagy, vállas, tömött vagy közepesen tömött. Átlagsúlya 18 dkg. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, vastag héjúak, éretten sárgászöld színűek, savanykás ízűek. Termesztési értéke: általában október első felében érik, gyümölcsét étkezésre is felhasználják. Termése alacsony cukor- és magas savtartalmú. Megfelelő körülmények között a legnagyobb termőképességű fajtánk. Vesszői fagyérzékenyek, de erős növekedése, jó regenerálódóképessége következtében mind a téli, mind a tavaszi fagyok at gyorsan kiheveri. Rejtett és mellékrügyei is termékenyek. Hagyományos tőkeformán rövidmetszésseI, magasművelés esetén szálvesszős metszéssel termelik. Bora változó alkoholtartalmú, vékony, gyakran nagyon kemény, asztali minőségű. Sok jó tulajdonsága ellenére csak korlátozott mértékben, az Alföldi borvidéken lehet szaporítani, elsősorban késői érése és borának nem kellő minősége miatt.
504
t
Villifera érlékií, ellgedélyezell reziszIeIls fajlák
Kunbarát (Á 611). Tamássy J. és Koleda I. I960-ban állították elő a Vitis amurensis és a Vitis vinifera keresztezésével. 1974-ben Kunbarát néven előzetes elismerésben részesült. Elterjesztése az Alföldön most van folyamatban. Jók a termesztési tulajdonságai. Közülük is kiemelkedik a jó fagy tűrő képesség, a kisebb rothadásérzékenység, valamint a termékenység. Szigetcsépen a viniferák lOO%-os fagykára mellett e fajta rügyei csak 30-40%-ban károsodtak. E tulajdonsága következtében alkalmas az Alföldi borvidéken a magasművelésre. További előnye, hogy a koraiság, a kedvező minőség nagy termőképességgel párosul. Kunleány (A 5/18). Tamássy J. és Koleda l. fajtája. Származása a Kunbarát fajtával azonos. E néven 1975-ben nyert előzetes elismerést. Szaporítása az Alföldi borvidéken megkezdődött. Szeptember végén érik, 18-20 cukorfokkal. Nagy termő képességű, sok fürtöt nevelő fajta. Peronoszpóra-tűrése a Kunbaráténál gyengébb, de a viniferáknál lényegesen jobb. Rothadással szembeni ellenállóképessége kiemelkedő. Fagy tűrése a Kunbaráthoz hasonlóan jó, így az Alföldön magasműveléssel biztonságosan termeszthető. Zala gyöngye. Csizmazia J. és Bereznai L. állította elő 1957-ben. Elsősorban Zala megyében terjed, 1970 óta telepíthető. Szeptember elején érő, kettős hasznosítású fajta. Jó termőképességű, sok cukrot termel. Fagy tűrése a viniferáknál jobb, rothadásra kevésbé érzékeny. Kedvezőtlen évjáratban sem igényel 2-4-nél több permetezést. Bora harmonikus, enyhén muskotályos ízű. Alkalmas nemcsak a háztáji és a házikertekben elszaporított direkttermők leváltására, hanem a nagyüzemeknek is egyik értékes fajtája lehet.
Telepílésre ellgedélyezell
vörösbor-sző/őfajlák
Medoc noir. Feltehetően francia eredetű fajta. Elsősorban az Egri és a VillánySiklósi borvidéken termesztik. Területe mintegy lOO ha. Tőkéje középerős fejlődésü, kisszámú felálló hajtással. Vesszői vékonyak, vörösbarnák. Vitorlája a Chasselasnál fényesebb és csupaszabb. Levele középnagy, fényes, levélfonáka csupasz. Fürtje kicsi (8 dkg), hengeres vagy szabálytalan alakú, eléggé tömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, kékesfeketék, hamvasak, vékony héjúak, kissé muskotályos ízűek. Termesztési értéke: egyik legkorábban érő borszőlőfajtánk. Étkezési célokra is felhasználják, már augusztus végén fogyasztható. Általában korán kell szüretelni, mert könnyen rothad és a darazsak is kedvelik. Termőképessége közepes, magasműveléssei és hosszabb metszéssel viszont kielégítő. Vesszői közepesen fagytűrők. Bora sötétvörös színű, illatos, kissé muskotályra emlékeztető ízű. Önálló borként ritkábban használják, alkalmas viszont más borok minőségének javítására. Az Egri bikavér nevű világhírű vörös bor egyik alkotórésze. Termesztése kisebb termésbiztonsága miatt háttérbe szorult. Csak az Egri, Szekszárdi és a Villány-Siklósi borvidéken engedélyezett. Oporto. Származását pontosan nem ismerjük. Valószínűleg osztrák eredetű. Számos országban ismert és termesztett fajta. Nálunk elsősorban a Villány-Siklósi és az Alföldi borvidéken gyakori. A Kadarka után a legelterjedtebb vörösborszőlőfajta. Területe mintegy 2500 ha. Tőkéje középerős fejlődésű, vesszői középvastagok, vörösbarna színűek. Vitorlája majdnem teljesen csupasz, fényes, világoszöld. Levele középnagy, kerekded, változatosan tagolt. Felülete sima, fonáka fényes,
505
csupasz. Szövete vékony, puha, ezért könnyen törik. Ősszel korán pirosodik. Virága hímnős, fürtje középnagy (15 dkg), vállas, inkább tömött. Bogyói középnagyok, göm.bölyűek, vékony héjúak, sötétkékek, alacsony savtartalmúak. Termesztési értéke: korán érik, étkezési szőlőként is felhasználják, s augusztus végén már fogyasztható. Cukorképzése kielégítő, 18-20 fok között van. Kiegyenlített ál1ományú, megbízható termőképességű fajta. Sok fürtöt nevel. Közepesen fagy tűrő, rothadásra kissé érzékeny. Magasművelésre csak védettebb fekvésben ajánlható. Alacsony tőkeforma esetén rövidmetszéssel is jól terem. Bora mélyvörös színű, csersavban gazdag, lágy, fajtajelleges. Legjobb minőséget a Villány-Siklósi borvidéken adja. Értékes tulajdonságai miatt jelenleg is nagymértékben szaporítják. Telepítése minden vörös bort termő vidéken engedélyezett. Kékfrankos. Magyarországon tévesen Nagyburgundi néven is ismerik. Származása bizonytalan. Elsősorban a Soproni, Villány-Siklósi, Szekszárdi, Egri és az Alföldi borvidéken termesztik. Területe mintegy 2700 ha. Tőkéje erős fejlődésű, kevés, inkább felálló hajtást nevel. Vesszői vastagok, barnásszürkék. Vitorlája majdnem teljesen csupasz, barnásbronzos. Levele nagy, majdnem teljesen ép. Színe sötétzöld, tompafényű. Felülete kissé hólyagos, fonáka jól érzékelhetően serteszőrös, szövete vastag, bőrszerű, virága hímnős, fürtje középnagy (10 dkg), vállas, olykor ágas. Közepesen tömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek. H~juk vastag, sötétkék, kissé hamvas, ízük kellemes. Kiegyenlítettsége ellenére több változata van. A Teltfürtű kékfrankos klóntípust I970-ben vették fel a telepíthető fajták közé. Termesztési értéke: szeptember végén érik, évről évre egyenletesen és jól terem. Rothadásra kevésbé érzékeny, általában hosszúmetszéssel termesztik. Viszonylagos fagy tűrő képessége magasművelésre is alkalmassá teszi és ezért az Alföldi borvidéken bizton-
149. kép. Kékfrankos
506
ságosan termeszthető. Bora kellemes zamatú, sötétvörös színű, kissé savas. Csersav ban gazdag. Az egyik legmegbízhatóbb vörös bort adó szőlőfajtánk . Jó termő képességével, biztonságos beérésével, edzettségével, rothadás-ellenállóságával továbbra is egyik legértékesebb fajtánk marad. Telepítése az Oportóval azonos borvidékeken engedélyezett. Cabernet franc. Franciaországból származik. A legtöbb szőlőtermesztő országban ismerik és termesztik. Magyarországon régóta ismert és a hozzá hasonló Cabernet sauvignonnal együtt kisebb mértékben telepített fajta. Telepítését az utóbbi időben karolták fel. Területe ISO ha. Tőkéje középerős fejlődésű, közepes számú, enyhén felálló hajtásokkal. Vesszői középvastagok, barnásvörösek, szürke színűek. Vitorlája pókhálós, bronzoszöld. Levele középnagy, kevésbé tagolt. Színe sötétzöld, fonáka pókhálós. LevéJszövete erős. A levéllemez kissé hólyagos. Virága hímnős. Fürtje középnagy (9 dkg), bogyói kicsik, gömbölyűek, vastag héjúak, sötétkékek, hamvasak . Termesztési értéke: szeptember végén, október elején érik. Legtöbb évjáratban eléri a 20 cukorfokos mustot. Termőképessége jó, a fajta értékes tulajdonsága az átlagon felüli fagy tűrő képessége és rothadás-ellenállósága. Hosszú ideig szüretelhető. Valamennyi művelésmód mellett szálvesszős metszést igényel. Bora kiváló minő ségű, fajtajelleges, színanyagban, csersavban gazdag, lágy és bársonyos. Értékes tulajdonságai miatt a Cabernet sauvignon fajtával együtt az utóbbi években egyre nagyobb mennyiségben telepítjük. Minden vörösbor-termő vidékünkön telepíthető fajta. Kadarka. Valószínűleg Kisázsiából származik. Hazánkba feltehetően a török hódoltság idején került. A XIX. század elején a vörös bort adó szőlőültetvények kétharmadát a Kadarka foglalta el. Jelenleg is a legnagyobb területen termesztett szőlőfajtánk, az összes szőlőültetvénynek kb. lS%-át ez a fajta adja. Leginkább az Alföldi, Egri, Szekszárdi és Villány-Siklósi borvidékeken fordul elő. Területe mintegy 41600 ha-ra tehető. Nagy területi részesedése ellenére a Kadarka az egyik legkiegyenlítetlenebb szőlőfajtánk. A különböző virágtípusok alapján számtalan változata van. Szelektálásával Kozma P. és Németh M. foglalkozott. Kozma P. a Nemes kadarka klóntípust választotta ki, Németh M. pedig a Fűszeres kadarka nevű klónt, melyet 1969-ben előzetesen elismertek. A morfológiai bélyegek ismertetéséhez a Nemes kadarka bélyegeit vettük alapul. Tőkéje erős fejlődésű, kisszámú, mereven felálló hajtást nevel. Vesszői vastagok, recézettek, barnásszürke színűek. Vitorlája gyapjas, bronzos sárgászöld. Levele középnagy vagy nagy, három-, gyakran ötkaréjos. Színe fényes, sötétzöld, felülete hólyagos. Fonáka gyapjas, levélszövete vastag, durva, levéllemeze hullámos. Virágai hímnősek (az egyes klóntípusok esetében azonban nagyon változatosak). Fürtje középnagy, hengeres, tömött, átlagban 14 dkg. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, kékesfekete színűek, vékony héjúak, lédúsak, kellemes ízűek. Termesztési értéke: hosszú tenyészidejű, október első felébenközepén érik. Jó beérés esetén cukorfoka eléri a IS-20 fokot. Gyengébb évjáratban vagy kevésbé védett helyen, illetve erős terhelés esetén beérése tökéletlen és színanyagtermelése sem kielégítő. Termőképessége jó, de ez attól függ, hogy mennyi az ültetvényben a terméketlen vagy kisebb biológiai értékű egyedek aránya. Hátránya, hogy a téli fagy ra érzékeny, bogyói erősen rothadnak. A talajjal szemben nem igényes, életrevaló, edzett fajta. Futóhomokon is tartós tőkéket nevel. Kis tőkeformákon, rövidmetszéssel is jól terem, magasművelésben szálvesszőzést alkalmaznak. Bora a legtöbb talaj típuson jellegzetes fűszeres zamatú, jó minőségű siller- vagy jobb évjáratban kitűnő vörös bor. A Kadarka jó tulajdonságai elsősorban akisüzemi területhasznosító termesztésben érvényesültek. Nagyüzemi termesztés esetén egyre inkább kiütköznek rossz tulajdonságai, melyek miatt termesztése a jövőben nagymértékben visszaszorul. Helyette a biztonságosabban termeszthető Kékfrankos, Cabernet, Oporto faj ták kerülnek előtérbe.
507
Telepítésre engedélyezett
csemegeszőlő-!ajták
Csaba gyöngye. Magyar eredetű fajta. Elterjedtségére jellemző, hogy a világ valamennyi szőlőtermesztő országában ismert és kisebb mértékben termesztett fajta. Ezt a minden fajtát megelőző érési idejének köszönheti. Magyarországon is minden borvidéken és bortermő helyen, valamint a házikertekben is megtalálható. Területe mintegy 950 ha. Tőkéje közép erős fejlődésű, fél mereven álló hajtásokkal. Vesszői közepesen vastagok, barnássárgák, levele középnagy vagy gyakran kicsi, kerekded, többnyire ép. Színe sötétzöld, fényes, felülete erősen hólyagos, fonáka serteszőrös, szövete inkább vékony, de erős. Virága hímnős, gyakran hiányosan termékenyül. Fürtje középnagy, átlag 10 dkg, többnyire vállas, közepesen tömött vagy laza. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, színük halványsárga, vékony héjúak, lédúsak, ropogósak, kellemes muskotályos ízűek. Termesztési értéke: július végén kerülhet a piacra. Kedvező évjáratban bogyói sok cukrot tartalmaznak. Termőképessége alacsony tőkeformán gyenge, magasműveléssel közepes vagy jó. Jó kondíciójú ültetvények ben másodtermése is jelentős lehet. Az átlagosnál nagyobb fagy tűrő képessége miatt magasművelésre is kiválóan alkalmas. Hátránya, hogy a bogyó héja esős időben könnyen felreped és ilyenkor gyorsan rothad. Beérett termése rövid ideig marad a tőkén, a darazsak is nagyon károsítják. Terméséből bort is készítenek. A fajta legnagyobb értéke koraisága és kellemes, finom íze. Favorit. Szegedi S. és munkatársai állították elő 1950-ben. 1968-ban előzetes elismerésben részesült, azóta üzemi és házikerti szaporítása elkezdődött. Tőkéje erőteljes fejlődésű, vesszői középvastagok, rövid ízközűek, kissé fakó barna színűek. Levele középnagy, szögletes, közepesen tagolt, felülete sima, fonáka csupasz, szövete vékony, bőrszerű. Virága hímnős, fürfje középnagy vagy nagy, hengeres, közepesen tömött. Fürtátlagsúlya 16 dkg. Bogyói nagyok, sárgásfehér színűek, héjuk vékony, ropogós, húsuk olvadékony, finom ízű. Termesztési értéke: augusztus első felében érik. Fürtfelépítése kitűnő. Bogyóinak nagysága, valamint finom íze adják kiváló tulajdonságait. Termőképessége jó. További előnyös tulajdonsága, hogy rothadásra kevésbé érzékeny. Mindezek miatt jelenleg az egyik legértékesebb csemegeszőlő fajtánknak tekinthetjük. Szőlőskertek királynője muskotály. Mathiász J. áIIította elő 1916-ban az Erzsébet királyné emléke és a Csabagyöngye keresztezéséből. Mathiász Jánosnak hazánkban és külföldön is egyik legismertebb fajtája. Magyarországon a legtöbb borvidéken és házikertben megtalálható. Területe 860 ha. Tőkéje változatos erősségű, kisszámú elterülő hajtást nevel. Vesszői vastagok, világos szürkéssárgák. Vitorlája halvány barnászöld, fényes, csupasz. Levele kicsi vagy középnagy, kissé szögletes, alig tagolt, színe világoszöld, fényes, felülete sima,fonáka csupasz, szövete vékony, erős. Virága hímnős, általában jól termékenyül. Fürtje nagy vagy igen nagy, vállas, közepesen tömött, fürtátJagsúlya 26 dkg. Bogyói nagyok, oválisak, beérve savszegények és muskotályos ízűek, sárgásfehér színűek, napos oldalon rozsdásodók. Termesztési értéke: egyik legbővebben termő csemegeszőlő-fajtánk. Általában augusztus 20-a körül szedhető. Kevés cukrot és savat termel. Korai érése, valamint tetszetős fürtalakulása miatt nagy népszerűségnek örvend. Számos hibája, így elsősorban fagyérzékenysége, bogyóinak repedése és rothadása, rövid szedési ideje, peronoszpórára, valamint réztartalmú szerekre való érzékenysége miatt azonban az utóbbi időben már nem tartozik a legelismertebb csemegeszőlő-fajták közé. Előnye, hogy fagykárok után jól regenerálódik. Kevésbé fagyveszélyes, védettebb helyeken magasműveléssel is termeszthető. Hagyományos művelésmódon,rövidmetszéssel is kielégítő termést ad.
508
150. kép.
Szőlőskertek
királynője
II/uskotály
CardinaI. Kaliforniából származik, világszerte terjedő fajta. Hozzánk J 963-ban Franciaországból került. Területe jelenleg mintegy 50 ha. Termesztési értéke: a Chasselas-val majdnem azonos időben érik. Kevés cukrot és savat termel. Egyik legbővebben termő csemegeszőlő-fajta. Gyors terjedését tetszetős bogyó- és fürtalakulásának köszönheti. Kedvezőtlen termesztési tulajdonságai - elsősorban fagyérzékenysége, valamint rothadásra való hajlama - a telepítését megfontolandóvá teszik. Fagyérzékenységét ellensúlyozza, hogy fagykárok után is kielégítő termést ad. Az érés időszakában lehulló csapadékra nagyon érzékeny, bogyói könnyen felrepednek. Termesztése inkább az enyhébb telű és az érés időszakában kevésbé csapadék os területen indokolt. Magyarországi viszonyok között az említett rossz tulajdonságai miatt termelésbiztonsága nem megfelelő. Chasselas. E név egy fajtacsoportot foglal magába, melynek fajtái a Chasselas dorétól származnak. Keleti eredetű. Világviszonylatban az egyik legismertebb kettős hasznosítású fajta. Magyarországon a csemegeszőlők között a legelterjedtebb. Kedvező termesztési tulajdonságai miatt a nála tetszetősebb, piacosabb, újabb faj ták sem tudták kiszorítani. Területe több mint 10 OOO ha. Tők~je középerős fejlődésű, inkább elterülő, közepes számú hajtást nevel. Vesszői vékonyak vagy középvastagok, pirosbarna színűek, vitorlája bronzospiros, csupasz, fényes. Levele középnagy, 3-5 karéjú. Színe sötétzöld, fényes, felülete sima vagy gyengén hólyagos, fonáka serteszőrös, szövete vékony. Virága hímnős. Fürtje középnagy (l2 dkg), többnyire vállas vagy hengeres, közepesen tömött. Bogyói középnagyok, gömbölyűek, vékony, erős, de nem rágós héjúak, lédúsak, ropogósak, kellemes ízűek és finom savtartalmúak. A bogyók színe a fajtáktól függően zöldesfehértől a feketéig változik. Termesztési értéke: nálunk szeptember elején érik és a csemegeszőlő-fajták között a legtöbb cukrot termeli. Termőképessége közepes, termésbiztonsága a csemegeszőlő fajták között a legjobb. Főleg étkezési célokra termesztik, de jó minőségű bor is készíthető belőle. Bora vékony, de kellemes zamatú, finom savtartalmú. A fajta
509
előnye a jó fagy tűrő képessége és rothadás-ellenállósága, ezért magasművelésre is alkalmas. Hátránya a peronoszpórára való érzékenysége, valamint a fajta igényessége a talaj tápanyagtartalmával és vízellátottságával szemben. Fürtje kevésbé tetszetős, mint pl. az Afuz AJié, de kedvező termesztési tulajdonságai, valamint kellemes íze miatt nagyon kedvelik és a jövőben is termesztik. A házikerteknek is egyik kiváló fajtája. Előnyös tulajdonsága a fürtök biztonságos beérése, a szedés idejének hosszúsága, a gyümölcs jó eltarthatósága. Nálunk legnagyobb mértékben a Chasselas bIanc vagyis a Fehér chasselas és a Chasselas ruge (Piros chasselas) fajtákat termesztik. Telepítésére a jövőben is nagyobb mértékben számíthatunk.
Kocsis Irma. Kocsis P. hibridje, melyet az Ezeréves Magyarország emléke és Thallóczy Lajos muskotály faj ták keresztezésével állított elő. Főleg az Alföldi borvidéken, valamint aházikertekben fordul elő. Területe mintegy 520 ha. Erős fejlődésű és gyors növekedésű fajta. Fürtje nagy, vállas vagy hengeres, közepesen, néha erősen tömött. Fürtátlagsúlya 16 dkg. Bogyói gömbölyűek, középnagyok, sárgásfehérek, napos oldalukon túlérett állapotban pirkadó színűek. Héjuk vastag és rágós. Íze jellegtelen, de beérett állapotban kellemesen édes. Termesztési értéke: kettős hasznosítású szőlőfajta, mely szeptember közepétől szedhető. A fajta jó tulajdonságai közé tartozik nagy termőképessége, valamint jó cukortermelő képessége. Vesszői a téli fagy ra közepesen érzékenyek, fürtjei a rothadásra viszont erősen hajlamosak. Csemegeszőlőnek tömött fürtje, valamint rágós héja miatt csak másodrendü, borkészítésre sokkal inkább megfelel. Bora alkoholban gazdag, extraktdús, a tömegbor-szőlőfajtákat megelőzi. Nagyobb fagy tűrés és kisebb rothadásérzékenység esetén az alföldi tömegbor-előállítás egyik nagyon fontos fajtája lehetne. Rekord. l 952-ben Szegedi S., Erős J. és Darnai E. állították elő. 1966-ban minő sítették. Terjedése most van folyamatban. Tőkéje erőteljes fejlődésű, vastag, szürkésbarna vesszőkkel. Levele nagy, az Afuz Alira emlékeztet, de annál tagoltabb. Fürtje nagy, vállas, sokszor ágas, elég laza. Fürtátlagsúlya 22 dkg. Kocsánya könnyen törik, bogyói nagyok, gömbölyüek, zöldesfehérek. Héja vastag, de nem rágós. Termesztési értéke: szeptember végétől fogyasztható, értékét növeli fürtjeinek tetszetőssége, valamint nagy bogyói. Termőképessége kiváló, hátránya viszont, hogya rothadásra érzékeny, ezért szellősebb fekvést igényel. Hamburgi muskotály. Származása ismeretlen. Az egész világon ismert és több országban nagyban termesztett fajta. Magyarországon régóta az engedélyezett faj ták között szerepel. A házikertek ismert és kedvelt fajtája. Területe mintegy 80 ha. Tőkéje erőteljes fejlődésű, fél mereven álló hajtásokkal. Vesszői vastagok, világos szürkésbarna színűek. Vitorlája bronzoszöld, gyapjas. Levele nagy, közepesen tagolt. A levél színe sötétzöld, felülete hólyagos, fonáka pókhálós és sűrűn serteszőrös. Fürtje nagy, ágas, többnyire laza vagy közepesen tömött. Átlagsúlya 18 dkg. Bogyói nagyok, egyenlőtlenek, oválisak, sötétkékek, erősen hamvasak, vékony, olvadóhéjúak. Húsa lédús, ropogós, nagyon finom muskotályos ízű. Termesztési értéke: nálunk szeptember végén, október elején érik. Termőképessége és termésbiztonsága jó. Fagy tűrése és rothadásérzékenysége közepes. Magasművelésre és lugasok nevelésére is alkalmas. Inkább hosszúmetszést igényel. Hátrányos tulajdonsága kocsányának törékenysége, egyenlőtlen bogyónagysága és színeződése. Nálunk nagyobb arányú terjedését késői érése is akadályozza. Kedvező termesztési és piaci tulajdonságai miatt védett, melegebb fekvésben érdemes lenne termesztésével nagyobb arányban foglalkozni. Afuz Ali. Kisázsiából származik. Törökországból került Bulgáriába és onnan hazánk ba. A világ legismertebb és legnagyobb területen termesztett csemegeszőlő fajtája. Legnagyobb mértékben Bulgária és Olaszország termeli. Magyarországon
510
151. kép. Hamburgi muskotály
elsősorban a késői érése miatt nem tudott nagyobb mértékben elterjedni. A bázikertekben általánosan termesztett fajta. Területe több mint 500 ha. Nálunk gyakran Erzsébet királyné emléke néven termesztik. Csepregi és Zi/ai (1955) tisztázták, hogy az utóbbi nem önálló fajta. Valószínűleg fajtakeveredés következtében vált önállóvá. Tőkéje erős növekedésű, vastag, fél mereven álló hajtásokkal. Vesszői vastagok, barnássárga színűek. Vitorlája halvány bronzoszöld, fényes, csupasz. Levele középnagy, három- vagy ötkaréjú, színe világoszöld, felülete si ma, fonáka csupasz, szövete finom, vékony. A levél középső ere az első elágazásnál megtörik, ez az egyik legfontosabb fajtabélyege. Virága hímnős, fürtje nagy (22 dkg), legtöbbször vállas és ágas, laza. Bogyói nagyok, oválisak, sárgászöld színűek, erősen hamvasak, vastag, de nem rágós héjúak, ropogós, kellemes ízűek. Termesztési értéke: Magyarországon szeptember végétől, rosszabb évjáratban október közepétől fogyasztható. Hidegebb fekvésekben a legtöbb évben be sem érik. Viszonylag kevés cukrot termel, de csekély savtartalma miatt íze kellemes. Termőképessége - kevés fürtje ellenére - nagy. Termesztési értékét nagymérték ben növeli fürtjeinek mutatóssága, jó száll í thatósága és rothadás-ellenállósága, hosszú szedési ideje ésjó tárolhatósága. Hátránya a vesszők téli fagy ra, valamint a peronoszpórára és a réztartaJmú szerekre való érzékenysége. Védett, meleg fekvésben lugasműveJésre az egyik legalkalmasabb fajta. Valamennyi tőkeformán hosszúmetszést igényel. Több típusa van. Csepregi és Zi/ai a bogyók alapján oszlopos, ovális és csepp ajakú típusokat különböztet meg. Számunkra az oszlopos bogyójú a legértékesebb, mivel a legkorábban érő változat.
Italia. Olasz eredetű fajta, a Chasselas Napoleon és a Hamburgi muskotály keresztezéséből
származik. Világszerte ismert és számon tartott fajta. Magyarországi területe mintegy 100 ha. Erőteljes tőkéjű, vastag, lilás vesszőjű fajta. Fürtje nagy, 511
vállas, gúla alakú, laza vagy közepesen tömött. Fürtátlagsúlya 28 dkg. Bogyói nagyok, oválisak, sárgásfehér színűek, vastag héjúak, húsosak, ropogósak. Ízük kellemesen finom, muskotályos. Termesztési értéke: még az Afuz Ali nál is valamivel későbben, nálunk október közepén érik. Csak meleg és védett fekvésben tud beérni. Ilyenkor szépen SZÍneződik, cukor- és savtartalma nagyon harmonikus. Megfelelő fekvésben termőképessége kiváló. A téli fagyra közepesen érzékeny, bogyói kevésbé rothadnak, lisztharmatra viszont az átlagosnál érzékenyebbek. Lugasművelésre is alkalmas, hosszú metszést igényel. A csemegeszőlők között az egyik legjobban szállítható és eltartható fajta. Magyarországi terjedését elsősorban késői érési ideje akadályozza. Inkább a meleg, védettebb fekvésű házikertekben érdemes telepíteni. Elsősorban házikerti termesztésre alkalmasak még az Irsai Olivér, a Pannónia kincse, a Gloria Hungariae, a Mathiász Jánosné muskotály és az Attila. Direkttermő jajták
A szőlőfajták egyik nagy csoportját a direkttermők képezik. Termesztésüket Magyarországon rendeletek tiltják. Ennek ellenére egyes borvidékeken és jó bortermő helyeken a felszabadulás előtti időszakban nagymértékben elszaporodtak. A legismertebbek a Piros Delavare, a Fehér Delavare, a Noah, az Othello és az Izabella. Közülük az Othello érdemel említést, melynek vékony, gyenge minőségű, de szép sötétvörös színű borát régebben a közönséges vörös borok színének javítására használ ták fel. Termését étkezési célokra is szokták értékesíteni. Az újabb festőlevű és színező szőlőfajták belépésével jelentősége teljes mértékben csökkent, telepítése szintén nincs engedélyezve. A régi rezisztens hibridek közül a Feri szőlő érdemel említést. A felszabadulás után Szabolcs megyében, valamint a Dunántúlon eléggé elterjedt. A Chasselas előtt érik, étkezési szőlőként és borkészítésre is felhasználható. Nagy előnye az ellenállósága, \-2 permetezéssel megvédhető a gombabetegségektől. Telepítése a házikertekben engedélyezett, de ott sem indokolt. A telepítési anyag megválasztása és
előkészítése
ültetésre
A telepítésre kerülő szaporítóanyag többféle lehet, melyet elsősorban a talaj minő sége határoz meg. Immunis homokon - ahol a filoxérafertőzéstől nem kell tartanunka telepítést leginkább európai gyökeres vesszővel végezzük. Kötött talajon a filoxéra elleni védelem érdekében oltványszőlőt kell létesíteni. Ez két módszerrel történhet: egyik eset az, amikor gyökeres alanyvesszőt telepítünk, melyet később állandó helyén fásan vagy zölden beoltunk. E módszer elsősorban Franciaországban terjedt el. A másik esetben kész gyökeres oltványt használunk a telepítéshez, melyet gyökereztető oltványiskolában állítunk elő. Ezeken kívül mind a homokon, mind a kötött talajon lehet szőlőt létesíteni tenyészedényes anyaggal is. E módszer az utóbbi időben hazánkban is kezd elterjedni. A szaporítóanyagot az ültetésre elő kell készíteni. Az előkészítés, a gyökerek visszavágásának mértéke nagymértékben függ a telepítés végrehajtásának módjától. Ez ugyanis történhet fúróval, de telepíthetünk gödörbe is. Fúróval telepítés esetén a talpgyökereket ]-2 cm-re vágjuk vissza. Gödörbe telepítéshez a talpgyökereket olyan hosszúra hagyjuk, ameddig azok épek és egészségesek. Csak a metszfelületeket újítjuk meg. Az éves vesszők közül a legerősebb vesszőt választjuk ki, a többit tőből eltávolítjuk. A meghagyott vesszőt l-2 világos rügyre vágjuk vissza, az oltvány, illetve gyökeres dugvány erősségétől függően. A gyökérvisszavágás mértékével kapcsolatban Hasselbach (1973) megállapította, hogy a rövid (3 cm) visszavágással szemben előnyösebb a gyökereket 10 cm hosszú512
ságban meghagyni. Vizsgálatai szerint ez mind a megeredést, mind a tőkék további nagyon előnyösen befolyásolta. Természetesen így a szaporítóanyag a hagyományos fúrókkal nem telepíthető el, ezért a 15 cm átmérőjű gödröt készítő motoros fúrót ajánlja az ültetéshez. Magyarországon a KRK 60. típusú gödörfúró használható erre a célra, mely 20 és 40 cm-es lyukat tud fúrni, óránkénti teljesítménye 50-60 gödör. A szaporítóanyag földből kiálló részét - a meghagyott egy- vagy kétrügyes csapot - a kiszáradástól meg kell védeni. Ennek két módja lehetséges: az egyik esetben az ültetés után földdel takarjuk be, a másik esetben paraffin emulzióba mártjuk és ezzel védjük meg a földből kiálló részeket. Az utóbbi esetben e munka szintén a szaporítóanyag előkészítéséhez tartozik.
fejlődését
Az ültetés
előkészítése
és végrehajtása
Az eddigieken kívül itt kell szólni a tőkék helyének kitűzéséről is. Erre a talajelőkészítés - forgatás, simítózás stb. - befejezése után kerül sor, a táblák és sorok végleges kitűzése után, illetve azzal egy időben. Ezután kerülhet sor az ültetésre. Üzemi viszonylatban elsősorban a fúrós telepítést, pótlások esetén, illetve házikertekben pedig a gödörbe teIepítést alkalmazzák. Üzemi ültetvények telepítéséhez hidrofúrót használnak. Ezzel gyorsan végezhető a lyukfúrás és egyúttal biztosítja az oltvány, illetve a gyökeres dugvány megfelelő beiszapolását is. . Gödörbe ültetéskor a gödör alakja felülnézetben háromszög alakú. A gödör fenekén, közepén helyezkedik el a szaporítóanyag talpgyökere, felső végén pedig, a háromszög egyik csúcsában van az oltvány. A gödörbe helyezett szaporítóanyagra a talajt többszöri taposás közben dobjuk vissza. Ilyen telepítési mód esetén fészektrágyázást is alkalmazhatunk. E célra a teljesen érett istállótrágya felel meg, de vigyázni kell arra, hogy a gyökér nem érintkezhet az istállótrágyával. Bármilyen módon történik az ültetés, nagy gondot kell fordítanunk a mélységére, a megfelelő tömörítésre, valamint az ültetés idejére. Az ültetés mélységének meghatározásánál mértékadó, hogy a gyökeres vesszőnél az éves vessző töve a talajfelszín magasságában legyen, a gyökeres oltvány esetében pedig úgy ültessünk, hogy az oltás helye a talaj felszínéhez kerüljön. Lejtős területen számítanunk kell - bármennyire tökéletesen védekezünk ellene - bizonyos erózióra, talajlemosódásra. Ennek következtében a lejtő felső részén levő tőkék idővel felmagasodnak, a lejtő alján levő tőkék pedig betemetődnek. Ezt a telepítéskor, az ültetési mélység meghatározásakor figyelembe kell venni, ezért a felső részen valamivel mélyebbre, az alsó részeken pedig valamivel magasabbra ültetünk. Nagyon fontos a talaj gondos tömörítése. Elégtelen, rossz tömörítés légzsákokat, száradást, penészedést okoz, melynek következtében gyengébb lesz a fejlődés vagy a növény elpusztul. Az ültetés történhet ősszel (október végén, novemberben) vagy tavasszal (márci us, április). Több szempontból az őszi ültetés az előnyösebb, ezért, ha egy mód van rá, ekkor végezzük el. Őszi ültetés esetén a tél folyamán a talaj jól összetömörődik, tavasszal a kihajtás időben megtörténhet és elkerüljük a téli tárolás költségeit és kockázatát is. Szélsőséges időjárás esetén, elsősorban a homoktalajokon az őszi ültetés kockázatos is lehet. A kifúvást követően a vessző vagy az egész tőke elfagyhat. Ez ellen gondos fedéssel és a homok különböző módon való megkötésével (rozsvetéssel) védekezhetünk. Ha bármilyen ok miatt tavaszra halasztottuk az ültetést, igyekeznünk kell azt a lehető legkorábban végrehajtani. Késői telepítés esetén a már megindult, és ezért tartalék tápanyagaiból veszített vagy a fejlődésben mesterségesen gátolt szaporítóanyag sokkal gyengébben ered és a későbbiekben is kedvezőtlenebbül fejlődik. 33 Kerteszel
513
Az ültetvények gondozása a
termőrefordulásig
Őszi telepítés után az elültetett gyökeres vesszőket vagy oltványokat földdel felkupacoljuk, "felcsirkézzük". Ezzel egyrészt az elültetett anyag kiszáradását, másrészt a téli elfagyását előzhetjük meg. Tavaszi telepítés esetében ez csak akkor szükséges, ha a szaporítóanyag földből kiálló részét kívánjuk ezzel a kiszáradás ellen védeni. A felhúzott földet a tenyészidő folyamán fokozatosan távolítjuk el. Az új telepítésű ültetvényt gondosan kell ápolni. Óvni kel1 a rovar- és gombakártevőktől, főleg a peronoszpórától. Fontos érdekünk az ültetvény minél előbbi megeredése, megerősődése, a vesszők jó beérése. Bármilyen növényegészségügyi probléma az asszimilációs felületet és ezzel együtt az első évi növekedést csökkenti, a beérést hátráltatja. Ezért a fiatal ültetvényt a tenyészidő alatt gyakrabban kell permetezni, mint az idősebb, beállott termőkorú szőlőt. A másik fontos munka a gyomok rendszeres irtása. Ennek elhanyagolása fokozza a különböző kórokozók és kártevők fertőzési veszélyét, másrészt nagy konkurrenciát jelent a fiatal növényeknek a tápanyag- és a vízellátásban. Száraz, aszályos években - amennyiben a feltételeket biztosítani tudjuk - nagyon jó hatású lehet az öntözés. A szükség szerint adott - évi 1-2 öntözéssel - nagy mértékben fokozható a szaporítóanyag megeredése és kezdeti fejlődése. E kedvező hatás a későbbiekben is megmutatkozik. Fiatal ültetvényben fontos munka a szükség szerinti pótlás. Bármilyen gondosan hajtottuk is végre az ültetést, mindig lehet számolni kisebb-nagyobb tőkehiánnyal. E hiányokat még az év őszén, illetve a következő év tavaszán gyökeres vesszővel, illetve gyökeres oltvánnyal kell pótolni. Ezt a módszert alkalmazhatjuk az ültetvény termőrefordulásáig. Ezután a még meglevő vagy az újabban keletkező hiányok pótlására a már megeredt tőkék nagy konkurrenciája miatt inkább a döntést alkalmazzuk. Homokon ez a termőtőkék közvetlen ledöntésével, kötött talajon pedig a zöldoltott alany tőkék döntésével biztosítható. A tőkehiányok pótlására külföldön nagyon jól bevált és sok helyen alkalmazott módszer a cserepes, esetleg kartonos szaporítóanyaggal való pótlás. Ennek előnye, hogy az ültetés nincs időhöz kötve, szinte az egész tenyészidő alatt végezhető, és a hiányok pótlásával az ültetvényt 1 év alatt lOO'X,-ban beállottá lehet tenni. Ilyen szaporítóanyagot néhány üzemben már Magyarországon is készítenek. Előállítása viszont költségesebb, de a jó eredés, valamint a jól beállott ültetvény elérése végett kifizetődő lehet. Fiatal ültevényben fontos munka a harmatgyökerezés elvégzése is. Szükségességét ebben az időszakban még a homoki ültetvényekben, tehát a saját gyökerükön álló szőlőkben sem lehet vitatni. Ugyanis a kedvezőbb feltételek között fejlődő harmatgyökerek megerősődésével a talpgyökerek fejlődése háttérbe szorul és ez a későbbi időszakban nagy hátrányt jelenthet. A harmatgyökerek megerősödésével csökken a tőke víz- és tápanyagellátási zónája, amelynek káros hatását az ültetvény későbbi, termőkorában érezheti meg, különösen aszályok esetében. Az oltványszőlőkben a harmatgyökerek eltávolításának szükségessége kevésbé vitatott. Aharmatgyökerezés a talajfelszín alatt közvetlenül képződött gyökerek eltávolításából áll, melyet általában a metszéssel egy időben - tavasszal - szoktunk elvégezni. A telepítés után a termőrefordulásig történik a tőke kialakítása, amelyet megfelelő módon és mértékben végzett metszéssel hajtunk végre. Erről részletesebben a műve lési módoknál szólunk. Célszerű a fajtaidegen tövek eltávolítása és fajtaazonos tőkékkel való pótlása. Ebben az időszakban a szelektálás elsősorban a levelek és a hajtások morfológiai bélyegei alapján történhet. Törzsszőlő esetében ez a munka feltétlenül szükséges. Termőültet vényekben ezt sokszor elhanyagolják, pedig a kiegyenlített fajtaazonos állomány nagymértékben javítja az ültetvény ál1agát, termőképességét és megkönnyiti a szüreti és egyéb munkák szervezését is.
514
Ugyancsak ebben az időszakban kerül sor a támaszrendszer kialakítására is. Célezt a munkát már a telepítés évében elvégezni. Magasművelés esetében, ha a huzalos támrendszer kialakítására a 2. évben kerül sor, a karózást mindenképpen az első évben el kell végezni. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a későn karózott szőlő ültetvényekkel sokszor nagyon rosszak a tapasztalatok. Ugyanis a támasz nélküli hajtások a talajon elfekszenek, s ez igen sok hátránnyal jár. E hajtások növekedése lelassul, rajtuk nagyon sok hónaljhajtás képződik, kevésbé tarthatók rendben, akadályozzák a közlekedést, talajápolást és az egyéb növényvédelmi munkákat, valamint a gombabetegségek fertőzésére is kedvezőbbek a feltételek. Fiatal szőlőültetvények talajának gyommentesen tartására elterjedten használják Franciaországban a fekete fóliával való talajtakarást. E módszer 4-5 évig feleslegessé teszi a sorokban a talajmunkákat. A fekete fóliával való takarás meggátolja a gyommagvak csírázását és az élő gyomok fejlődését is leá1lítja. Ez összekapcsolható a sorközök vegyszeres gyomirtásával is. Ebben az esetben a talajmunkák teljesen feleslegessé válhatnak. A fóliatakarás egyéb előnyei közé sorolható a jobb megeredés, valamint a hajtásfejlődés gyorsabb üteme, ami lehetővé teszi a gyorsabb termőrefordítást. Lejtős területeken megfelelő védelmet biztosít az erózió ellen is. A rosszul elhelyezett fólia hátránya, hogy a nemes rész legyökeresedhet, valamint levegőtlen talajokon tőkepusztulást is okozhat. A fólia csík szélessége még keskeny sortávolságnál se legyen l m-nél kevesebb, illetve széles sortávolság esetén 1,5 m-néJ szélesebb. A fóliatakarás nagymértékben csökkenti a kézimunkaerő-felhasználást is. Ebben az időszakban - az ültetvény termőrefordulásáig - szükséges biztosítani az ültetvény üzemeléséhez szükséges járulékos beruházásokat is. Ilyenek az üzemeléshez szükséges épületek és építmények. Csemegeszőlő esetében a csomagoló-, feldolgozó- és a manipulálás célját szolgáló, borszőlő esetén a feldolgozáshoz és tároláshoz szükséges épületek. Nagyon lényeges a növényápoláshoz szükséges, különböző típusú és mennyiségű növényvédelmi, növényápoló, valamint talajművelő gépek megfelelő mennyiségben és időben történő beszerzése. Az ültetvény üzemeléséhez szükséges épületek számát és minőségét az üzem szükségletei, a termelési cél határozzák meg. Az épületeket lehetőség szerint a terület központja közelében helyezzük el, nem messze a közlekedési útvonalaktól. Mindig gondoljunk arra, hogy a szőlőben sok anyagot kell mozgatni (trágya, karó, növényvédő szerek, permetlé, venyige, termés stb.). Amennyiben a szőlőterület igen nagy, vagy erősen tagolt és az egyes területek között nagyobb távolság van, helyes, ha a távoleső szőlőkben is kisebb épületet emelünk. Ezek a szerszámok és anyagok ideiglenes raktározására alkalmasak, és pihenőhelyül is szolgálhatnak. A korábban általánosan szükségesnek tartott permetlétorony létesítése napjainkban háttérbe szorult. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a növényvédelem és gépesítése sokat fejlődött, korszerűsödött és így ilyen létesítményekre már nincs szükség. A légi növényvédelem terjedésével viszont feltétlenül biztosítani kell a repülő gépek, illetve helikopterek leszállására és ott a permetlékeverés és -töltés céljára alkalmas területet, és azt megfelelő burkolattal, vízzel és egyéb szükséges felszerelésekkel kell ellátni. A csemegeszőlő-termesztésben egyre inkább a szedőállványos szedés terjed, ami azt jelenti, hogy a szedéssel egy időben kerül sor a termés elő készítésére és csomagolására is. E módszer bizonyos mértékig feleslegessé teszi a csomagoló-, osztályozó-, manipulálóhelyiségeket. Borszőlőtermesztés esetén a feldolgozó létesítésénél messzemenően a gazdaságossági szempontokat kell figyelembe venni. Ez elsősorban az üzem méretének, feldolgozókapacitásának meghatározásában kell, hogy kifejezésre jusson. Ugyanis a jelenleg ismert és forgalomban levő korszerű feldolgozó- és borászati gépek csak 40-80 ezer qjév feldolgozási kapacitás esetén használhatók ki, illetve üzemeltethetők gazdaságosan. Ezért a kisebb szőlőterületű üzemek ilyen teljesítményű feldolgozót és tároló t sok esetben csak társulás útján tudnak létrehozni. szerű
33'
515
A
szőlő
támaszrendszere
A támaszrendszer célja--a tők~ k ülönböző részeinek - törzs, kordonkar, szálvessző, hajtás - tartása, a kialakított tőkeforma alakjának térbeli elhelyezése, a gépi művel hetőség, valamint a lombfelület kedvező asszimilációs tevékenységének biztosítása érdekében. Ebből következik, hogy a támrendszer megválasztását nagymértékben befolyásolja akialakítandó tőkeforma. Magyarországon a karós és a különböző formában kialakított huzalos támasz terjedt el, de találkozhatunk támasz nélküli, úgynevezett gyalogművelésű szőlőkkel is. Ez utóbbinál a "művelés" csupán a támaszrendszerre vonatkozik és nem a tőkeformát jelentő tőkeművelésmódra, ami ezekben a szőlőkben a legtöbbször fejművelés. A gyalogművelés lényege, hogy a növény különböző részeinek megtartásához semmilyen támaszt nem használunk. A hajtások saját magukat tartják. Ilyen célra csak a kimondottan merev, vastag szárú, kevés hajtást nevelő faj ták - Kadarka, Kövidinka - alkalmasak. A támasz hiánya miatt még ezeknél a fajtáknál is a csonkázást korán és alacsonyan - 60-70 cm - kell elvégezni, hogyahajtások ne dőljenek le a talajra. Ennek következménye a gyengébb növekedés, rosszabb vesszőbeérés és kisebb termés. Látszólagos előnye a támrendszer kialakítási költségeinek megtakarítása. Magyarországon az Alföldi borvidék gyengébb talajadottságú területein korábban általános. n alkalmazott módszer volt. Üzemi körülmények között ma már nem fordul elő. A karós támasz fej- és bakművelésű ültetvényeinkben - különösen a hegy- és dombvidéki szőlőkben - legelterjedtebb támberendezés volt. A tőke támasztásán kívül vendégkarót is szoktak használni a szálvessző kikötéséhez, illetve az abból fejlődött hajtások tartására. Ilyennel találkozhattunk pl. a Soproni borvidéken. A karó anyaga többféle lehet, de általában legjobbak a fakarók. Ezekból is hasított tölgy- és akáckarók a legtartósabbak. Újabban inkább fűrészelt karók kerülnek forgalomba, melyek kevésbé tartósak, de készítésük egyszerűbb. A karók hossza 160-220 cm, vastagságuk 4-5 cm. Ebből mintegy 30-50 cm kerül a földbe. Akarók - különösen a talaj felszínéhez közel, illetve közvetlenül az alatt - ki vannak téve a korhadás veszélyének, ezért különböző szerekkel - dinitro-ortokrezol, fluórtartalmú vegyületek - tartósítani, impregnálni kell. Élettartamuk így 15-20 év. Az idők folyamán a karók pusztulnak, korhadnak, ezért rendszeres pótlásuk ról gondoskodni kell. Ez jelentős költségtöbbletet jelent, amit rendszerint csak aminőségi borokat adó hegyvidéki szőlők viselnek el. A huzalos támasz (huzalos támberendezés) oszlopokból, huzalok ból és a horgonyzó(feszítő-) elemek ből áll. Az oszlopok különböző méretben és anyagból készülhetnek. Lehetnek vasbetonból, fémből, fából esetleg műanyagból. Kívánalom, hogy erősek, rugalmasak, vékonyak, sima felületűek és tartósak legyenek. E követelményeknek a jelenleg alkalmazott oszlopok egyike sem felel meg teljesen. Rendeltetés szerint végálló- és tartóoszlopot különböztetünk meg. Nagyobb igénybevételnek a végállóoszlopok vannak kitéve, ezért ezek erősebbek, vastagabbak. A bedőlés ellen biztosítani kell azokat. Ez történhet könyöktámasz vagy horgonyzóhuzal segítségével. Mindkét megoldás célravezető, de a horgonyzóhuzal alkalmazása nagyobb területet igényel, ami némi helypazarlással jár. A végoszlopokra háruló terhelés kiegyenlítése céljából - a horgonyozás mellett - szokás az oszlopokat dönteni is. Ezáltal a befelé húzó erő egy részét a kihorgonyozás, más részét az oszlop talpán keresztül a talaj veszi át. Mérések és gyakorlati tapasztalatok szerint legmegfelelőbb a teherelosztás, ha a huzalok és végoszlopok, valamint a végoszlopok és a kihorgonyozás közötti szögek egyaránt kb. 600 -osak. Az oszlopokat egymástól 5-10 m távolságra helyezik el, és rájuk vizszintesen több emelet magasságban - a művelési módtól függően - huzalokat, illetve huzalpárokat feszítenek ki. Magasművelésű ültetvényben leggyakrabban 120-130 cm magasan egy vastagabb - 4-5 mm-es - huzal van, felette 30-40 cm-enként 2 vékonyabb
516
- 2,5-3 mm-es - huzalpár található. Az alsó akordonkarok rögzítését, a felsök a hajtások tartását biztosítják. A huzalokat a korróziótól védeni kell. Ennek egyik módja a horganyzás, a másik a műanyag burkolat. Ez utóbbi huzalok alkalmazása elkezdődött és az eddigi tapasztalatok biztatóak. A huzalos támberendezés - megfelelően elhelyezett huzalokkal - szinte valamennyi tőkeművelésmódhoz alkalmazható, de legáltalánosabban a különböző típusú kordonoknál és a legyezőművelésnél található meg. A huzalos támberendezés napjainkban használatos változata - betonoszlop, 3 huzalpár - mind biológiai, mind gépesítési szempontból több problémát vet fel. Bakos (1976) a jelenlegi támaszrendszer hibáit - a korszerű termesztés és gépesítés szempontjából - a következőkben látja: Az oszlopok vastagok (nagy a szüreti veszteség), merevek (géprongálódás), ritkák (huzal-, illetve növénybelógás), költségesek. A karók nem támasztják eléggé a törzset, nem merevíÍik eléggé a támberendezést, elégtelen a földbe süllyesztésük, nem vesznek részt a függőleges teherviselésben, az esetleges huzalhoz kötözés sem a karó, sem a huzal tartására nem elegendő, valamint . . élettartamuk sem kielégítő. Ezek figyelembevételével csak 3 huzal kifeszítését, továbbá - az oszlopok és a karók hátrányainak kiküszöbölésére, előnyeik egyesítésére - szerkezeti és funkcionális egyesítését javasolja. Ez gyakorlatilag aztjelenti, hogyahuzaltartás és a tőketá masztás funkciója nem k ülönül el mereven. A megoldások egyik változataként a 105. ábrán bemutatott rendszert javasolja. A szüretelőgépek kímélése végett nagyüzemeink újabban csak faoszlopos támaszt alkalmaznak a merev betonoszlopok helyett.
105. cibra. Cépesítési szell/pontból javasolt egyszerfísített tcill/berendezés főbb geoll/etriai jellell/zői (Bak os, 1976)
517
A tó'keművelésmódok megválasztása
A
művelésmódot
meghatározó
tényezők
Az állandó helyére ültetett szőlőt a telepítés utáni években különböző szempontok - termőhelyi adottságok; termesztési célok, gépesíthetőség, fajtatulajdonságok stb. - figyelembevételével meghatározott alaha, formára neveljük, és ezt az alakot a növény egész életében a tőke művelésével fenntartjuk. A tőkeművelésmód tehát a a tőke idősebb részeinek - a tőkealapnak - a kialakítását és fenntartását jelenti (Csepregi, 1968). A szőlőtermesztésben ehhez szorosan kapcsolódó másik fogalom a metszésmód, mely az adott tőkeformán fejlődött vesszők rendszeres évenkénti visszametszésének módját, mértékét fejezi ki. A tőkeművelésmódok az idősebb fás részek nagyságától, terjedelmétől, valamint az elágazások térbeli elhelyezkedésétől függően sokfélék lehetnek. Egy-egy tőke forma megválasztását több tényező is befolyásolja. így mindenekelőtt a termesztési hely környezeti viszonyai; a hőmérséklet, a napfény, csapadék, szél, talajviszonyok stb. E tényezők közül kiemeljük az alacsony hőmérsékleteket, fagyokat (mérték ük, tartamuk, gyakoriságuk). Bizonyos határon túli (-15 - -20 oc) tartósan alacsony hőmérséklet meghatározza a tőke formáját. Ilyen körülmények között a fagyérzékeny fajtákat csak takarással lehet termeszteni, vagyis a földközelben kialakított tőke formával. Többek között ilyen okból terjedt el az Alföldi borvidékünkön a fejművelés.
Az alacsony tőkeforma kialakítását régebben a minőségjavítás szempontjából is szükségesnek tartották (visszasugárzott melegtöbblet hatása). A nagyüzemi szőlő termesztés korszerűsítésével a fagyveszélyes területeken is egyre inkább a takarás nélküli, magasabb tőkeformák kerülnek előtérbe, a jobb fagy tűrő képességű fajták terjedése révén. Azokon a területeken, ahol az alacsony hőmérséklet nem akadályozta a szőlő termesztést, már korábban is nagyobb termőfelületű tőkeformák terjedtek el. Ezek közül azok az előnyösebbek, amelyek biztosítják a talaj- és növényápolás, valamint a szüret maximális gépesíthetőségét. Ilyen szempontból kedvezőnek mutatkozik a Moser-féle magasművelés. A tőke nagyságát szintén nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete, tápanyagés vízgazdá1kodási viszonyai. Tápanyagban szegény, rossz vízgazdálkodású, sü1evényes talajok nem teszik lehetővé nagyobb termőfelületű tőkeformák kialakítását. A termelés színvonala, a munkaerő-ellátottság, valamint a gépesítés mértéke szintén hatással van az alkalmazandó tőkeforma megválasztására. Szocialista nagyüzemeinkben a gépesítés alapvető feltétele a gazdaságos szőlőtermesztésnek. Ebből következik, hogy azok a tőkeformák kerülnek előtérbe, amelyek nagyobb termő felületükkel gazdaságosan tudják hasznosítani azt a nagyobb tenyészterületet, amit a korszerű gépek üzemeltetése megkíván. A tőkeművelésmód megválasztásakor fontos a fajta is. A hagyományos kis termő felületű tőkeformúkra szinte valamennyi ismert fajta alkalmas, a korszerűbb tőke518
formáknál viszont - a minőségi és mennyiségi követelmények miatt - előtérbe kerülnek az ellenálló bb, nagyobb fagy tűrő képességű és rothadásellenálló fajták. A nagyobb tőkeformák - az idős fás részek arányának növekedése miatt - kedvezően hatnak az egyes faj ták termőképességére, növelik a termőhajtások és fürtök számát. Ez lehetőséget ad számos, korábban kis termőképességűnek tartott fajta gazdaságos termesztésére (Szürkebarát, Piros tramini, Csaba gyöngye stb.). A fontosabb tőkeművelésmódokat a termesztés célja, módja és helye szerinti csoportosításban tárgyaljuk. Így külön foglalkozunk az intenzív és a hagyományos termesztésben alkalmazott, valamint a házikerli termeszfésben elterjedt főkeművelés módokkal. Az intenzív termesztésben alkalmazott A Moser-féle
művelésmódok
magasművelés
A magas kordon művelés nagyüzemi alkalmazásra legjobban kidolgozott módja, a Moser-féle magasművelés, amely nevét a módszert elterjesztő L. Moser osztrák szőlésztől kapta. E művelésmód - a tőkeformán kívül - magába foglalja a nagyüzemi termesztéstechnikát is és leginkább alkalmas a korszerű nagyüzemi szőlő termesztésre, ezért napjaink ban legjobban terjedő művelésmód. Alkalmazására megfelelő fajta megválasztásával - a szélsőséges helyek kivételével - Magyarországon is megvan a lehetőség. A faj ták magasművelésre való alkalmasságánál alapvető jelentősége van az érési időnek, a fagyellenállóságnak, valamint a rothadásellenállóságnak. A sortávolság 3-3,5 m, a tőtávolság 1,0-1,5 m között változhat. Meghatározásuknál a talaj termőképességét és a fajta növekedési eréJyét vesszük figyelembe. A gépi szüretnél jelentkező - a felfogásból adódó - veszteségek csökkentése végett Bakos (1976) az 1,5 m tőtávolságot minimálisnak tartja és inkább a 2 m vagy efölötti értéket tartja optimálisnak. Ezért az elmúlt években számos olyan ültetvény létesült, ahol ikertőkék telepítésével a tőtávolságot 3 m-re növelték. A tőkék kialakításához különlegesen erős támrendszerre van szükség, mely képes a 120-130 cm felett elhelyezkedő, tőkénkénti 3-6 kg termés, valamint a nagy tömegű lombfelü1et megtartására. A törzs egyenes kialakítását a tőke mellé vert karó, a kordonkarok nevelését pedig a 130 cm magasan kifeszített vastagabb (4-5 mm) huzal biztosítja. Az e felett kereszttartókkal kifeszített huzalpár viszont lehetőséget ad a hajtástömeg kedvezőbb elhelyezésének, a tökéletesebb asszimilációnak és a hatékonyabb növényvédelemnek. Kozma (1966) szerint akkor szellős a lombozat és tökéletes az asszimiláció, ha a hajtások lj3-a kerül a huzalpárok közé, 1j3-a jobbra, lj3-a pedig balra lóg le. A tőkék kialakítása a törzsneveléssel kezdődik. Az elültetett gyökeres vesszőt vagy oltványt az első évben egy vagy két rügyre metsszük vissza. A második évben két rügyet hagyunk és ennek megfelelően két erős hajtást nevelünk, lehetőleg csonkázás nélkül. A törzs kialakítását tulajdonképpen a harmadik évben - gyengébb fejlődés esetén a negyedik évben - kezdjük el. Kívánatos, hogy a törzsnek szánt vessző a visszavágás magasságában legalább ceruzavastagságú (8 mm) legyen. A tőkét lehető leg egy törzzsel neveljük. Régebben a törzsalakítással párhuzamosan alul egy biztosító- - fagy- - csapot is hagytak, újabban enélkül neveljük a tőkéket. A harmadik évben a vesszők visszametszését erősségük határozza meg. A vessző vastagságától függően kialakíthatjuk a törzs egy részét vagy teljes hosszát, esetleg elkezdhetjük akordonkar - vagy -karok - kialakítását is. Nevelhetjük egy, illetve két karral is a tőkét. Az előbbinél a kordonkar végleges hossza a tőketávolsággal egyenlő, két kar esetében pedig ez a fél tőtávo1ságnak felel meg. Jelenleg az egytörzses, egykarú tőkék nevelése a leggyakoribb. 519
152. kép. Két törz:selllevelt lIIagaskordoll iiltetvéllY
A törzsnevelés időszakában gondosan eltávolítjuk a függőleges részen fakadó hajtásokat. Ha egy törzsről két kart nevelünk, akkor a második kar kialakításához az alsó huzal alatt 10-15 cm-re fejlődő hajtást hagyjuk meg erre a célra. Az erős, teherbíró törzs kialakításának feltétele az egyenes állás, amit már a hajtásnevelés időszakában biztosítani kell a karóhoz való gondos kötözéssel. Lényeges az egyenes törzs a gépi szüretnél jelentkező veszteségek csökkentése végett is. A megroggyant, oldalra belógó törzsek akadályozzák a termést felfogó tányérok záródását, s így a termés jelentős része a földre hullik. A kordonkar teljes kialakítása a tőke növekedési erélyétől, valamint a kar hosszúságától függ. Általában 2-3 évet vesz igénybe. Mindig csak annyit hosszabbítunk, hogya meghagyott vesszőn minden rügy kihajtson. Ezek a hajtások teszik lehetővé a kordonkaron a termőalapok kialakítását. Ezért a megfelelő - 10-15 cm - távolságra fejlődött hajtásokat az első évi metszés során mindig két rügyre metsszük vissza, és az így nyert két hajtás, illetve vessző felhasználásával a következő évben elkezdhetjük a fajta igényének és a tőke kondíciójának megfelelő metszésmód alkalmazását. MagasműveJésű ültetvényeinkben, minőségi szőlőfajták esetében ez általában a hosszú metszés valamelyik változata. Napjainkban a korszerű ültetvényekben nem nevelnek termőalapokat, hanem a törzs végén vagy a kordonkarokon az ún. cseralapos váltómetszést alkalmazzák. Akordonkarok kialakításánál szintén nagyon lényeges a hajtásválogatás és a kötözés szakszerű és gondos elvégzése. A magasművelésű tőkék teljes kialakítása és tennőrefordulása az 5., 6. évben következik be, de kisebb terméssel már a 3. évtől számolhatunk. A régebben javasolt biztosítócsap célja egyrészt a nevelés során elkövetett hibák korrigálá ához szükséges vessző kinevelése, másrészt fagyveszélyes helyeken a fagy520
kártétellel járó terméskiesés és kockázat csökkentése volt. Mivel ennek nevelése sok kézi munkát igényel, továbbá nagymértékben nehezíti a növényvédelmi, vegyszeres gyomü-tási és egyéb munkák végzését, ezért ezt az eljárást ma már nem alkalmazzuk. A magas művelés az elmúlt időszakban a szőlész és borász szakemberek között is sokáig vi tatott kérdés vol t. A dön tés megk önnyítésére a következők ben összefoglaljuk előnyeit és hátrányait. Előnyei. A szaporítóanyag-szükséglet egyharmadára csökken. Az évi munkaráfordítás és termelési költség - a zöldmunkák részbeni elmaradása, valamint a korszerű, nagy teljesítményű gépek használhatósága miatt - mintegy 60%-kal csökken. Kedvezőbben alakul a munkák megoszlása. A fedés elhagyásával - kedvező időjárás esetén - a metszés egész télen át folytatható. Könnyebb a munka, és elmarad a tavaszi munkacsúcs. - Az esetleges kései fagyok a hajtásokat kevésbé károsítják, valamint az erős, nagy fás részekkel rendelkező tőkék a fagyok után jobban regenerálódnak. - A magasan nevelt fürtök általában kevésbé rothadnak - megfelelő termő egyensúly esetén - szebben színeződnek, nem szennyeződnek, ami főleg csemegeszőlőnél nagyon előnyös. - Megteremti a gépi szüretelés feltételeit a jelenleg ismert gépekkel, illetve könynyíti és gyorsítja a kézi szüretet. A gépi szüret alkalmazásával az említett 60%-os munkaráfordítás-csökkenés még elérheti a 70-S0%-ot is. Hátrányai. Későbben érlel, ezért bizonyos mértékű minőségi csökkenéssel kell számolni. Ez jó terület- és fajtamegválasztással, a borászat i technológia fejlesztésével többé-kevésbé ellensúlyozható. - A nagyobb tőketerhelés miatt a fürtök fejlődése kevésbé egyenletes, rosszul kezelt, elsűrűsödött lombozat esetén a fürtök gyengébben színeződnek és a rothadás veszélye is nagyobb. Az előnyöket és a hátrányokat összevetve egyértelműen megállapíthatjuk, hogya magasművelés nagyüzemeink ben - a szélsőséges területeket kivéve - előnyösen alkalmazható.
A
magasművelés
egyéb formái
Sylvoz-művelés
A Sylvoz-művelésnél tulajdonképpen a szőlő erős polaritását használjuk fel a metszés során. A tőkék alakítása az első 3-4. évben megegyezik a Moser-féle magasművelés seI. A támrendszer is csak annyiban tér el,hogy a ISO cm-en elhelyezkedő tartóhuzal alatt 50-60 cm-rel egy vékonyabb huzalt feszítünk ki a szálvesszők lekötözéséhez. A nevelésnél lényeges az erős és egyenes törzs gyors kialakítása. A növekedés erő södésével kordonkarokat alakítunk ki és a szálvesszőket ezekről hajlítjuk és rögzítjük le az alsó huzalhoz. A klasszikus Sylvoz-művelés lényege, hogy az erősen Jeívelt szálvesszők alsó rügyei kerülnek legmagasabbra, és így belőlük kapjuk a legerőteljesebb hajtást, -illetve vesszőt, amit a következő évben újra szálvesszőnek hagyunk meg. Így gyakorlatilag ugarcsapra sincs szükség. Ennek ellenére ugarcsapok meghagyásával is szokták kombinálni. Ebben az esetben a következő évi szálvesszőt az ugarcsapon képződött vesszőből alakítják ki. A Sylvoz-művelésben a metszés mind szakmailag, mind technikailag a legegyszerűbb és leggyorsabb eljárás, mivel a letennett vesszők eltávoJításából és a tőke kondíciójának megfelelő számú és hosszúságú szálvesszők meghagyásából áll. Ezek hossza elérheti a IS-20 rügyet is. A tőke kondíciójának megfelelő terhelést így 2-4 szál vesszővel lehet biztosítani.
521
E módszer elsősorban erős fejlődésű tőkék kedvező leterhelésére alkalmas, és Guyot-műveléssel szemben előnye, hogyaleívelés következtében mindig azok
a a hajtások fejlődnek legerősebben, amelyekre a következő évi metszésnél van szükség. A Sylvoz-metszés mind technikai, mind biológiai előnyei t tekintve, felveszi a versenyt a Moser-féle magasműveléssel (Csepregi, I96S). így ott alkalmazható, ahol a Moser-féle magas művelés. Magas, ille/ve ké/szin/es GI/yo/-mííl'elés Guyot-művelés abban különbözik a kordonműveléstől, hogy a tőkék termőfelületét nem a több éves kordonkarok, hanem kizárólag a szálvesszők képezik. Lehet egy-, illetőleg kétszintes. Ez utóbbi felépítését tekintve a kétszintes Thomery-
A magas
kordonhoz hasonlít. Előnye, hogy kedvezően lehet kihasználni a hosszú szálvesszők felsőbb rügyeinek jobb termőképességét, nagyobb fürtök nevelésével. Alkalmazása nagy szakértelmet kíván, mert klasszikus formájában csak optimális vegetációjú - termőegyensúlyban levő ültetvényben lehet fenntartani. Gyengébb kondíció esetén a túlterhelés veszélye állhat fenn, erősebb növekedés esetén pedig a klasszikus metszéssel nem lehet kellő terhelést biztosítani. Fontos követelmény, hogyaszálvesszőket évről évre leváltsuk ; ennek feltétele a meghagyott ugarcsapon fejlődött erős hajtás. Ké/szin/es
kordonművelés
Aszélessoros telepítési rendszer terjedésével a nagyobb tenyészterület jobb kihasználására kisebb tőtávolságot (50-SO cm) alkalmaztak és a jobb térkihasználás érdekében a kordonkarokat két szintben alakították ki. Különösen a Mátraalján találhatunk ilyen ültetvényeket. A gyakorlati tapasztalatok nem igazolták a nagy tenyészterülettől való félelmet, ezért e tőkeformák - egyéb hátrányos tulajdonságuk miatt is - nem terjedtek el nagyobb mértékben. Közülük említést érdemel a kétemeletes Thomery-lugas, a kétemeletes váltott karú kordon, vagy a nagyobb tőtávolságú, szélesebb sorú szőlőkben alkalmazható kétemeletes négykarú kordon. Ezek kialakítása, terület- és fajtaigénye, valamint támrendszer-szükséglete sok vonatkozásban megegyezik a Moser-féle magasműveléssel. Részletesen azért nem ismertetjük, mert megítélésünk szerint, bizonyos előnyeik ellenére sem fognak üzemi körülmények között nagyobb mértékben elterjedni. Fejművelés
széles
sorközű szőlőkben
Hazánkban a fej művelés korábban a legelterjedtebb tőkeművelésmód volt, főleg az Alföldi, de egyéb borvidékeinken is. Lényege az, hogy a takarás szükségessége miatt a tőke alapját, a tőkefejet közvetlenül a talaj színe felett alakítják ki. Ezen kétévesnél (csernél) idősebb részek nincsenek. A tőkefej később bunkószerűen megvastagszik. Általánosan jellemző, hogy e kis tőkeformával csak kis tenyészterület - 1,01,2 m2 - használható ki gazdaságosan. A nagyüzemi szőlőtermesztés terjedésével ez a hátrány egyre inkább megmutatkozott. A sok kézi munkaerőt igénylő, kis termőképességű, területegységenként nagy tőkeszámot igénylő művelési mód üzemi méretekben alkalmatlan. Ez már az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején tisztázódott. A takarás lehetőségének fenntartásával olyan rendszert kellett kialakítani, amely megteremtette a gépesítés feltételeit, a területegységre jutó termés csökke-
522
nése nélkül. így alakultak ki az úgynevezett széles sorközű (240 cm-es) ültetvények. A termésmennyiség csökkenését egyrészt a tőtávolság csökkentésével - 50-60 cm -, másrészt a tőkék szálvesszőzésével kívánták megakadályozni. Ez a művelési rendszer a 60-as évek elején fejlődést jelentett és meg is felelt az akkori követelményeknek és a gazdaságok technikai felkészültségének. A technika fejlődése, a szüret gépesítése az I970-es évek elején szükségessé tették az Alföldön kialakult művelési rendszer újraértékelését. Csepregi (1973) szerint a fej művelés több okból ellentétes a fejlődéssel, illetve gátolja azt. Ilyenek pl. a szálvesszők téli takarásának szükségessége, a nyitás megoldatlansága, metszési munkacsúcs kialakulása, valamint az alacsonyan elhelyezkedő termés gépi 153. kep. Fiataljejl1lűvelésű tőkék l1Iagasl1lfívelésre szüretelhetőségének megátalakítás utáll oldatlansága. Jelentkeznek bizonyos biológiai ellentmondások is. így elsősorban a nagy termésekhez szükséges megemelt tápanyag-visszapótlás hatására az 5060 cm-es tő távolság mellett nem lehetett elhelyezni a megnövekedett lombfelületet, illetve a megfelelő termés eléréshez szükséges számú és hosszúságú szálvesszőt sem. Mindezeket figyelembe véve a széles sorközű fejművelésű ültetvények et magasműveléssei váltj uk fel, illetve a meglevőket erre alakítjuk át. Hagyományos
tőkeművelésmódok
A nagyüzemi szőlőtermesztés kialakulásáig hazánkban a keskeny sorú ültetvények voltak általánosak. A sortávolság nem haladta meg a 120 cm-t, a tőtávolság pedig 40-120 cm között változott. így akis tenyészterületen a fej- és a bak művelés terjedt el általánosan. Az előbbi a takarást igénylő Alföldi, illetve Móri és Soproni borvidéken, az utóbbi az egyéb domb- és hegyvidéki szőlőink ben vált általánossá. Ezenkívül voltak a két művelésrnód között átmeneti formák is. A két művelésrnód közös jellemzői Csepregi (1968) szerint a következők: a tőkék termőfelületét a talaj közelében alakítjuk ki; a tőkék idős fás részei aránylag kis terjedelműek ; kis termőfelü1etüknél fogva csak kis - l m2 körüli - tenyészterí.iletet tudnak hasznosítani ; 523
lámaszrendszerük leggyak rabban karó; fenntartásuk sok kézi munkaerőt igényel; e két müvelésre minden fajta kivétel nélkül alkalmas.
A fej művelés
A fejműveJésnek több változata van. A kopaszmetszéses fejműveJésnél az ültetett szaporítóanyagot a telepítés évétől a kivágásig "kopaszra", helyesebben sárszernre metsszük. Így a tőkén sem elágazások, sem csapok nem találhatók. Az állaf!dó erős visszametszés hatására alakul ki és folyamatosan növekedik az alaktalan bunkószerűfej. Ugyancsak az erős visszametszés eredményeként évenként nagyon sok hajtás képződik. Ezekből a tőke kondíciójának megfelelő számban csak az erősebbeket (6-8 db) hagyjuk meg, a többit zöldválogatásnál eltávolítjuk. E müvelésmódnak - takarhatóságán kívül - egyetlen előnye, hogy nem lehet a tőkét túlterhelni. Egyébként sem termesztési, sem biológiai szempontból nem felel meg a mai követelményeknek, még a háztáji termesztésben sem. A csapos, illetve szálvesszősfejrnűvelésű tőkéket az első évben egy rügyre, a második évben két rügyre, harmadik a évben 2 X 2 rügyre, a negyedik évben pedig 4 X 2 rügyre l11etsszük. A továbbiakban afejrernetszés szabályait alkalmazzuk. Ez a következő: első évben a rejtett rügy ből fattyúhajtás fakad. Második évben a fattyúvesszőt csapra metsszük. Ez a rajta fejlődő hajtásokkal csercsappá alakul. Harmadik évben a csercsapon l-2 terl11őcsapot hagyunk. A negyedik évben az egészet - a csercsappal együtt - tőkefejig lemetsszük. Természetesen a tőkén egyidőben megtalálhatók a fattyúhajtások és a különböző nlinőségű csapok is. A korábban említett hátrányos tulajdonságai miatt a fejl11űvelésnek ezek a változatai sem tekinthetők üzemi tőkeforl11ának. Abakművelés
A domb- és hegyvidéki oltványszőlőink legelterjedtebb tőkeformája volt a bakművelés. A kehely alakú bakművelésnél egy rövid tőketörzsön 3-5, leggyakrabban 4 elágazás az úgynevezett bak vagy szarv található. Ezek végein helyezkednek el a különböző terl11ő- és ugarcsapok. Kialakítása a következő: az ültetés évében egy vesszőt neveJünk ; a második évben ezt 2 rügyre vágjuk vissza; a harmadik évben a két vesszőt ismét 2 rügyre metsszük, így a 4. évben 4 db vesszőt kapunk. Ezeket szintén 2-2 rügyes csapok ra vágjuk. Így az 5. évben 8 vesszőnk van, amelyen elkezdhetjük a fajta igényének megfelelő metszésmód folytatását. A tőke alakítását, a szabályos kehelyforma fenntartását a további metszésekkel igyekszünk biztosítani. Bármilyen szabályosan is végezzük a metszést, a tőke szarvai évről évre folyamatosan emeLkednek. Ezért egy bizonyos idő után ezeket le kell váltani. Erre lehetőséget ad a bak a>sóbb részén meghagyott biztosítócsap, illetve a belőle fejlődött vessző. A felugrott, felkopaszodott szarvakat így folyamatosan leváltjuk, meJlyel a tőkét is bizonyos értelemben ifjítjuk. A bakművelésű tőkéknél általában karótámaszt alkalmazunk. E művelésmóddal kiegyenlített termésmennyiséget és jó minőséget kaphatunk. Hibái a nagyüzemben jelentkeznek, ahol kevésbé biztosítható a nagyszámú tőke által igényelt kézi munka. A keskeny sortávolság és a sorközbe benyúló szarvak miatt a gépi munka szinte megoldhatatlan. Hátránya még a közepes termőképesség, amellyel a jobb talajokat és kedvezőbb tápanyagellátást nem lehet kihasználni. A bakművelés bizonyos hátrányait a szarvak egy síkban való kialakításával, az úgynevezett legyezőforrnával csökkenteni lehet. Ezzel együtt sem tekinthető a jövő
524
154 -155. kép.
Bakl1lűvelésű tőke
rövid- és hossz/Ícsapos me/széssel
tőkeformájának. Csak olyan meredek lejtésű területeken indokolt korszerű termesztésnek, a gépesítésnek nincs lehetősége. Ilyen
fenntartani, ahol a területeken is célszerűbb az egy síkban kineveIt tőkeformák - pl. alacsony kordon - alkalmazása, melyek termőképességben mindig megelőzik a bakművelésű tőkéket. A bázikertekben alkalmazott
lugasművelések
Házikertekben a kordonműveJés elvén alapuló egy- vagy több szintes tőkeformákat alakíthatunk ki. Elsődleges szempont a rendelkezésre álló terület vagy védett fekvés jó kihasználása, esztétikai (pihenési) igények stb. kielégítése úgy, hogy egyúttal a család csemegeszőlő-szükségletét is biztosítsuk. Mindig az adottságoknak legmegfelelőbb tőkeformát válasszuk meg. Erre lehetőséget ad a formák nagy gazdagsága. A már korábban ismertetett különböző egyszintes kordonokon kívül alkalmazhatók a több szintes, több karú emeletes kordonok, váltott karú redélylugas, háromszintes Thomery-lugas, egy- és kétszintes legyező, függőleges kordon rövidcsapos és szálvesszős metszéssel, S alakú falifűzér-lugas stb. A terület adottságaitól, valamint a céltól függően kiképezhetünk különböző típusú lugasokat. Ilyenek pl. a sátorlugas, sétalugas, kapulugas, tetőlugas, ereszlugas, tornác melletti lugas, fali lugas stb.. Ezek megismerésére bőséges a szakirodalom. KiaJakításukhoz iránymutatókén t szolgálhatnak a magasművelésnél leírtak.
525
A szólőültetvények termesztéstechnológiája
Ide tartoznak mindazok a munkafolyamatok és eljárások, amelyeket a termőültet vényekben végzünk a metszéstől a szüretig. A tárgyalás sorrendje nem minden esetben jelent időrendi sorrendet, hiszen egyes munkák többször megismétlődve átfogják az egész tenyészidőt. Ezek a következők: a metszés és a hozzá kapcsolódó kiegészítő munkák; a zöldmunkák; a tápanyag gazdálkodás, trágyázási eljárások ; a talajművelés; az öntözés; a szőlő növényvédelme; a termés betakarítása. A metszés Az évelő fejlődött szőlőnél.
kultúrnövények között nincs még egy olyan növény, ahol az előző évben hajtásrendszert olyan nagy mértékben távolítjuk el metszéskor mint a Ez azt mutatja, hogyametszésnek rendkívül nagy szerepe van a szőlőter mesztés folyamatában. A metszés nemcsak napjaink ban jelentős, hanem a szőlő törzsfejlődésében is meghatározó szerepe volt. A több 10 m-re elkúszó, jelentéktelen termést hozó erdei növényből, nagyrészt a rendszeres metszés és kezelés hatására alakult ki az ember számára élvezhető gyümölcsöt termő szőlőtőke. A metszés erős beavatkozás a szőlő életébe. Helyes elvégzése tehát egyik alapvető feltétele a gazdaságos és eredményes szőlőtermesztésnek.
A metszés célja és biológiai alapjai
A szőlő metszésének egyik legfontosabb célja a polaritás elleni küzdelem. A polaritás a szőlő alapvető biológiai tulajdonsága, s kúszónövény jellegéből adódóan ma is szembetűnő. Ez elsősorban az erős csúcsdominanciában - a gyökértől legtávolabb levő rügyek fakadásában - , valamint a felkopaszodásra való hajlamban nyilvánul meg. A szőlőnek e tulajdonsága ellentétes az ember céltudatos munkájával, mely a termesztés érdekében megkívánt tőkeforma kialakítására és fenntartására irányul. A metszési eljárások több évszázados gyakorlati és elméleti tapasztalatok alapján kristályosodtak ki. A metszés további célja a termőegyensúly fenntartása, a rendszeres, kiegyenlített mennyiségű és jó minőségű termés évről évre való biztosítása. A metszés elhagyása - amint azt Csepregi (1968) vizsgálatai is mutatták - nem elsősorban a termés lényeges csökkenésében, hanem annak nagymértékű hullámzásában, a minőség romlásában - laza, kisebb fürt és bogyó, kevesebb cukor, több sav -, valamint a hajtásnövekedés és ezzel együtt az asszimilációs felület erős csökkenésében nyilvánul meg. Ehbez kapcsolódik a zsúfolt és kezelhetetlen sűrű vegetációs felület, mely erősen akadályozza a növényápolási és növényvédelmi munkákat is.
526
A metszés élettani alapjainak megértéséhez ismerni kell a rügyek termékenységét. Ezt elsősorban a rügyek helyzete és fejlettsége határozza meg. Helyzetüket tekintve különbség van a cseren levő vesszők alsóbb helyzetű világos rügyeinek, és a fattyúvesszők hasonló helyzetű rügyeinek termékenysége között. Szinte minden fajtánknál az előb biek a termékenyebbek. Azonos helyzetű vessző esetében a fürtkezdemények száma az alsó rügy től felfelé haladva nő. Egyes faj ták alsó rügyei nemis tartalmaznak fürtkezdeményt (pl. Afuz Ali). Az alsóbb rügyek kisebb termékenysége a kedvezőtlenebb feltételek melletti - korábbi - kialakulásukkal magyarázható. A magasabb részen levő, kedvező körülmények között fejlődött rügyeknek a méIlékrügyei is sok esetben termékenyek. Egyes fajtáknak - pl. 156. kép. A hosszúcsapra metszett töke felső rügyeil/ek Ezerjó, Kövidinka - az intel/ziv fakadása alapi rügyei, illetve sárszemei is termékenyek, ezért kopaszmetszéssel is jól teremhetnek. A Vitis vinifera fajtákon a rejtett rügyek legtöbbször terméketlenek. A nyári rügyek termékenységét elsősorban a fajtatulajdonság és a környezeti feltételek határozzák meg. Egyes faj ták kimondottan hajlamosak arra, hogy a nyári rügyből fejlődött hónaljhajtásokon másodfürtöket hozzanak (pl. Csaba gyöngye, Rizlingszilváni stb.). Más faj ták (pl. Leányka) a legritkább esetben nevelnek másodtermést. Tapasztalatok szerint a korábban figyelmen kívül hagyott hónaljvesszők rügyei - megfelelő körülmények között fejlődve - szintén termékenyek lehetnek és szükség esetén termőcsapként kezelhetők. A rügyek termékenységét befolyásolja továbbá a már említett fajtasajátosság, a terhelés, a tőke művelés- és metszésmódja, az alkalmazott agrotechnika, valamint az időjárás. A fajtasajátosságból eredő különbségek az egyes fajtacsoportok közötti eltérésben jól kifejezésre jutnak. Legtermékenyebbek a convarietas pontica csoportba tartozó faj ták (pl. Ezerjó, Kövidinka stb.). Ezeket követik a convGf·ietas occidentalis csoportba tartozó faj ták (pl. Szürkebarát, Rajnai rizling stb.). A keleti csoport - convarietas orientalis fajtái a legkevésbé termékenyek (pl. Muz Ali). A terhelés is visszahat a rügydifferenciálódásra. Erős terhelés esetén csökken a hajtásnövekedés, melynek egyenes következménye a rügyek kisebb termékenysége. Viszont bizonyos határig, ennek az ellenkezője igaz.
527
73. táb/úzat. Termékenységi egyiilfható értékének alaklllúsa Leállyka fajtállál kiilöllbö:zú tök"IJl(íI,,,lés- és lIlelszéslJlódok esetélI 1962-bell és 1965-bell Szigetcsépen (Csepregi, 1968) Relatív
Abszolút Tőkemúvelés-
és metszésmódok megnevezése
termékenységi együttható
1962
1965
1,10
1,28
0,21
0,59
1,1 I
1,31
0,27
0,58
1,40
0,44
0,69
1,40
1,56
0,55
0,91
Alacsony kordon művelés
1,36
1,80
1,04
1,51
Magasművclés
1,44
1,76
1,24
1,38
Fejlllű\
l
elés, kopaszmetszéssel
cjlllűvelés,
rö\ idcsapos mctsLéssel
Fej mel\ elés hosszúcsapos Illetszéssel
1,28
1962
1965
I Fejművelés szálvesszős
I1lctszéssel
A metszés- és művelésmód termékenységre gyakorolt egyéb hatására már a Moserféle magasművelésnél utaltunk. A nagy termőfelületű tőkeformák megvastagodott karjain - a fás részekben felhalmozódott nagy mennyiségű tartalék tápanyag hatására - még az olyan fajták alsó rügyei is termékenyek, amelyek alacsony tőkeformán rövidmetszéssel egyáltalán nem hoznak termést. A termesztéstechnikai munkák közül legnagyobb hatása a jó és megfelelő összetételű tápanyagellátásnak, a lombfeWlet gondos ápolásának van. Az időjárási elemek közül elsősorban a rügydifferenciálódás idején ható hő- és fényviszonyok, valamint a csapadékellátottság van nagy hatással a rügyek termékenységére. A rügyek termékenységének kifejezésére használják az úgynevezett termékenységi együttható fogalmát. Az abszolút termékenységi együttható az egy termőhajtásra jutó fürtszámot jelenti. Úgy kapjuk meg, hogya tőkén levő összes fürtöt osztjuk a termőhajtások számával. Értéke minimálisan 1 vagy ennél nagyobb. A relatív termékenységi együttható a tőkén levő összes hajtásra jutó fürtszámot mutatja. Ennek értéke általában 1 alatt marad. Ez jó tájékoztatást ad arról, hogya tőkén milyen a termő- és meddőhajtások aránya. E mutatók alakulására erősen hat az alkalmazott művelés- és metszésmód is. Ennek szemléltetésére a 73. táblázatban közöljük Csepreginek (1968) a Leányka fajtán végzett megfigyeléseit. A táblázatban látható mutatók ismerete lehetőséget ad az egyes faj ták helyes terhelésének meghatározásához, valamint a metszés hatásának, következményeinek elemzéséhez is. A metszés egyik célja a termőegyensúly megteremtése, amely a tőke generatív és vegetatív tevékenységének összhangját jelenti, vagyis hogy a tőke évről évre kiegyenlített melmyiségű termést tud hozni, s ugyanakkor a következő évi terméshez szükséges hajtásokat is kellő mértékben tudja kinevelni. 528
A szőlő termőegyensúlyát alapvetően a metszéssel alakítjuk ki és tartjuk fenn. A metszéssel tudatosan eltávolítjuk a termés egy reszét a rügyekben levő fürtkezdemények formájában. Ezzel lehetőséget adunk a tőkének, hogy az adottságainak megfelelő termés kinevelése mellett elegendő hajtást is hozhasson. A termés és a hajtások közötti helyes aránynak - a termőegyensúlynak - köszönhető továbbá, hogy a megmaradt fürtöket az erőteljes hajtásrendszer - kedvező asszimilációs feltételek között - tökéletesen ki tudja fejleszteni. Merzsanian (cit. Csepregi, 1968) a termés- és a hajtásnövekedés közötti összhangot az y/n hányadossal fejezi ki. Az y a termés mennyiségét, az n a vesszősúlyt jelenti. Véleménye szerint a két tényező között akkor kedvező az összhang, ha az y/n értéke 6 körül van, de egyes fajtáknál megközelítheti a 8-at is. Hazai vizsgálatok szerint (Csepregi, 1968) az y/n érték emelkedésével (5-ig) egyes fajtáknál már jelentős minő ségromlással lehet számolni. A rügyterhelés meghatározása
A metszés megkezdése előtt nagyon fontos feladat a rügyterhelés meghatározása, melyet a metszés után a tökén maradó világos rügyek száma fejez ki. Ennek meghatározása során több tényezőt kell figyelembe venni. Lényeges szempont a tőke számára biztosított terület gazdaságos kihasználása, más szóval: a tőkénkénti terhelés nagymértékben függ a rendelkezésre álló tenyészterület nagyságától. Azonos feltételek mellett egy kis tenyészterületű fej- vagy bakművelésű tőkén 10-16 rüggyel, egy magasművelésű, nagy tenyészterületű tőkén 40-60 rüggyel biztosíthatjuk az optimális terhelést. Általában azt mondhatjuk, hogy viszonyaink mellett a m2enkénti optimális rügyszámot 10-18 között lehet meghatározni. A terhelés meghatározásánál másik fontos tényező a tőke erőbeni állapota, más szóval a tőke kondíciója. Ez kifejezésre jut a vesszők számában és erősségében, a kihajtott és alva maradt rügyek arányában, a fattyúhajtások számában stb. A kondíció kialakulásában szerepe van az előző évi terhelésnek, a környezeti tényezőknek, az egész évi ápolásnak, a fajta és alanyfajta tulajdonságainak. Ezek együttesen határozzák meg adott helyen és időben a tőke kondícióját. Ezt figyelembe véve az erős tőkén több, a gyengébb tőkén kevesebb rügyet kell hagyni ahhoz, hogy a termés és hajtások közötti kedvező arány kialakuljon. A terhelés meghatározásánál figyelembe kell venni a fürtátlagsúlyt, amely alapvetően fajtatulajdonság. Ugyancsak számolni kell a fajtákra jellemző termékenységgel is (termékenységi együttható). Ezenkívül egyéb szempontokat is figyelembe vehetünk. Így az átlagosnál kisebb terhelést alkalmazhatunk a kivételesen jó minőségű bor előállítása végett, illetve fordítva, kisebb minőségi igények esetén a terhelést növelhetjük is. Ugyancsak az átlagosnál nagyobb számú rügyet hagyunk olyan esetben is, amikor a rügyek kárasodtak vagy más okból nem teljes értékűek. A helyes terhelés, illetve metszés másik lényeges kérdése, hogy a tervezett rügyszámot hogyan helyezzük el a tőkén, milyen elrendezésben és milyen hosszúságban hagyjuk meg a termőcsapokat. Ez szintén nagymértékben meghatározza a termés mennyiségét, egyrészt a rügyek különböző kihajtása, másrészt azok eltérő termékenysége miatt. A rügyek elosztását az adott tőkeformán alkalmazott metszésmóddal változtatj uk. A metszésmód
Metszéskor a tőkén különböző hosszúságú és rendeltetésű csapokat hagyunk. Ezek a következők: termőcsap, ugarcsap, biztosítócsap. A termőcsap feladata az adott évi termés biztosítása. Az ugarcsap a következő évi termőcsaphoz nevel hajtást. 34 Kertészet
529
A felkopaszodás elkerülése végett mindig a termőcsap alatt foglal helyet. Általában kétrügyes, de lehet egyrügyes is. A biztosítócsap feladata a megsérült, felkopaszodott idős részek leváltásához szükséges hajtás, illetve vessző nevelése. Mindig az előző két csap alatt helyezkedik el, általában egyrügyes. A vesszők visszavágásának mértéke, hosszúsága alapján kopasz, rövidcsapos, hosszúcsapos, félszálvesszős és szálvesszős metszés módot különböztetünk meg. A gyakorlatban a két első a rövidmetszések, a három utóbbi pedig a hosszúmetszések csoportjába tartozik. A rövidmetszések
Kopaszmetszés. Csak a fejművelésű tőkéken alkalmazható. Az Alföldi, valamint a Móri borvidéken alkalmazták. Jelenleg az alanyvessző-termelő anyatelepeken alkalmazzák. Lényege, hogy az éves vesszőket sárszemre metszik vagy tőből eltávolítják. Ez a metszésrnód egyszerű, nem terheli erősen a tőkét, viszont pazarlóan bánik a tőke erejével, teljesítőképességét erősen csökkenti és csak bizonyos fajtáknál alkalmazható. E sajátosságai miatt a nagyüzemekben nem is kerülhet szóba. Anyatelepen lehetővé teszi az egyformán erős hajtások nevelését, ezért itt előnyösen végezhető. Feltétlenül hajtásválogatást igényel. Rövidcsapos metszés. Általában két, ritkábban egy rügyre történik. Hagyományos ültetvényeinkben nagyon elterjedt metszés volt. Olyan fajtáknál alkalmazható, amelyek az alsó rügyeikből is termékeny hajtást nevelnek és legalább közepes fürtátlagsúlyúak. Végzése nagyon egyszerű és könnyen elsajátítható. A bakművelésű tőke bakjain vagy a kordonművelésű tőkék termőalapjain az előző évben meghagyott kétrügyes csap felső vesszőjét a cser egy részével együtt eltávolítjuk és az alsó vesszőt ismét két rügyre vágjuk. Mivel az alsó rügyek között a távolság kicsi, az évenkénti felmagasodás is csekély, ezért e metszésnél külön ugarcsapra nincs szükség. Ritkább esetben hagyhatunk azonban ugarcsapot is, ha az alsó helyzetű vessző gyenge és nem alkalmas termőcsapnak. Ebben az esetben a felső vesszőből hagyjuk a kétrügyes termőcsapot, az alsóból pedig az egyrügyes ugarcsapot. A következő évben az ugarcsapon fejlődött vesszőt metsszük kétrügyre. A rövidcsapos metszés egyszerűsége és számtalan előnye ellenére egyre inkább háttérbe szorul, mert a nagyüzemekben terjedő nagy tenyészterületű tőkék megnövekedett termőerejét rövidcsapokkal nem lehet megfelelőképpen hasznosítani, illetve az ehhez szükséges rügyterhelés rövidcsapokkal megoldhatatlan lenne. Ezért egyre inkább a hosszúmetszés valamelyik változata terjed.
A hosszúmetszések
Az ide tartozó három metszésmód csak a csapok, illetve vesszők hosszúságában tér el egymástól. Mindhárom mód esetében - a felkopaszodás ellen - ugarcsapot kell hagyni (kivéve a Sylvoz-metszést) és így a váltómetszés szabályai szerint kell végezni. Ugyancsak egyformán alkalmasak a nagyobb termőképességű tőkék megfelelő terhelésére, valamint a felsőbb elhelyezkedésű rügyek nagyobb termékenységének kedvező kihasználására. További előnyük, hogy a szükséges terhelést kevesebb termőcsappal lehet elérni, elkerülve a tőke e!sűrűsödését. Jóval nagyobb szakértelmet kíván, mint az előzőek, mert könnyebben túlterhelhetjük a tőkét, ami a termés minőségében és a következő év termésében is kedvezőtlen lehet. Hosszúcsapos metszés. E metszésmódnál a termőcsapot 3-5 rügyhosszúságban hagyjuk meg. Elsősorban azokon a nagy fürtű fajtákon alkalmazzuk, melyek alsó rügyei kevésbé termékenyek.
Megértéséhez a kétrügyes rövidcsapból indulhatunk ki. Az ebből fejlődött két közül a felsőt metsszük hosszúra (3-5 rügyre), az alsóból pedig kétrügyes ugarcsapot hagyunk (lásd: 156. kép). A hosszúcsapon rendszerint a felső két, esetleg három jól fejlett rügy hajt ki, az aIsók pedig alva maradnak. Ennek megfelelően, ha a következő évi termőcsapot itt hagynánk meg, a tőkének ez a része jelentős mértékben felmagasodna. Ennek elkerülésére szolgál a kétrügyes ugarcsap. A következő évi metszéskor a hosszúcsapot teljes egészében - a cser egy részével együtt - levágjuk és a kétrügyes ugarcsap felső vesszőjét hosszúcsapra, az alsót pedig kétrügyes ugarcsapra metsszük. Szakszerűen végezve, a felkopaszodás ilyenkor sem nagyobb, mint a rövidcsapos metszésnél. A tőkén mindig legfelül helyezkedik el a termőcsap, alatta az ugarcsap és legalul hagyjuk a bak vagy termőalap leváltását szolgáló biztosítócsapot. A hosszúcsapos metszés a legtöbb tőkeformán sikeresen alkalmazható. Fejművelésű tőkén azonban az ugarcsap nem minden esetben közvetlenül a termőcsap alatt található, hanem a fattyúvesszőből a tőke más részén is meghagyható. Félszálvesszős metszés. E metszésmódnál a termőcsapok hosszúsága 6-8 rügy. Alkalmazása teljes egészében megegyezik a hosszúcsapos metszésnél elmondottakkal. Szálvesszős metszés. Egy-két gyengén növő tömegbor-szőlőfajta kivételével minden fajta szálvesszőzhető. Feltétele a tőke megfelelő kondíciója. Bizonyos művelésmódok nál a szálvesszős metszés a tőkeformához szorosan kapcsolódik (pl. Guyot-művelés). Leggyakrabban szálvesszőzzük a kis fürtű, minőségi bort adó szőlőfajtákat, ahol a kis fürtátlagsúly miatt megfelelő termésmennyiséget csak így tudunk elérni. Szálvesszős metszésnél a termőcsap 8 rügyesnél hosszabb, általában 9-12 rügy, de egyes fajtáknál - a megfelelően erős tőkéken - 14-16 rügyes is lehet. Szálvesszőt mindig cseren hagyunk. Végrehajtása a csercsapos váltómetszés szabályai szerint történik. Lényeges eltérést csupán a szálvessző további kezelése jelent. Ahhoz, hogya szálvesszőn minél több rügyből hajtást és termést kapjunk, a szálvessző függőleges helyzetét meg kell változtatnunk. Ez történhet vízszintesre vagy karikába való kötéssel vagy függőleges leíveléssel (Sylvoz-rendszer). Nagyon lényeges, hogy ezt a munkát a fakadás megindulása előtt elvégezzük. Karós támrendszer esetén a szálvesszőt általában vendégkaróhoz, huzalos támrendszernél az alsó vagy a második huzal hoz kötik. vessző
A metszést
kiegészítő
munkák
A metszéssel egy időben vagy közvetlen utána kerül sor a szálvesszők lekötözésére, a vadalásra, a harmatgyökerezésre, a nyakhajtások, valamint a venyige eltávolítására. Vadalás: a gyökérnyakból előtört vad vesszők eltávolítása. Elsősorban a helybenoltott tőkék esetében lehet szükséges. A gyökeres oltvánnyal telepített ültetvényekben ez ritkábban fordul elő, mivel az oltás előtt az alanyvesszőket bevakítják. Egyes faj ták - pl. Olaszrizling, Chasselas - különösen homokon hajlamosak nyakhajtások nevelésére, népiesen a "csicskurásodásra". Ezek elsíírűsítik - seprű sítik - a tőkét és termőerejét meglehetősen legyengítik. Gondos hajtásválogatással, illetve tő ben való eltávolításukkal védekezhetünk a tőkék elsűrűsödése ellen. A harmatgyökerezés célja a gyökérnyakból - közvetlenül a talaj felszíne alatt képződött gyökerek eltávolítása. Fiatal szőlőben ezek megerősödése akadályozza a talpgyökerek fejlődését, ezért jelenlétük mindenképpen káros, akár oltványról, akár saját gyökerű ültetvényről van szó. EltávoIításuk tehát feltétlenül indokolt. Oltvál'yszőlőben később is szükség lehet rá, mert nemcsak az alanyból, hanem a nemes I észből is képződhetnek harmatgyökerek, melyeket később a filoxéra károsíthat. A hal matgyökerek eltávolításához a tőkét úgy kell kibontani, hogyagyökerekhez jól hozzá lehessen férni. A munkát a metszéssel egy időben végezzük. A fiatal tőkék34'
531
157. kép. NAF-1,2 lIyesedékapríló gép
hez a földet gyorsan vissza kell húzni. Oltványszőlőkben ezzel védjük az oltásforradást a kiszáradástól. Metszés után gondoskodni kell a venyige eltávolításáról, illetve felhasználásáról is. Ez történhet úgy, hogy a levágott vesszőt összegyűjtik, kévébe kötik és elszállítják az ültetvényből. Sokkal célszerűbb azonban a venyigét trágyaként felhasználni., Ehhez a talajba dolgozás előtt zúzni, aprítani kell a venyigét. Széles sorközű - 240 emnél nagyobb sortávolságú - ültetvényekben ez a munka az RZ-I,5, illetve a NAF-I,2 típusú venyigezúzó gépekkel jól elvégezhető. A felaprított venyigét - megfelelő műtrágya hozzáadása után - a következő talajmunkával dolgozzuk a talajba. Keskeny sorközű szőlőkben a venyige felaprítására csak a táblák szélén lenne lehetőség. Ez a venyige kihordását, majd a felaprított nyesedék visszaszállítását igényelné, így nem gazdaságos.
A metszés gépesítése
A metszési munkák gépesítése elég nehéz feladat. Nagy szakértelmet és minden vessző levágásánál egyedi mérlegelést igényel, s a huzalokra kapaszkodó vesszőket továbbra is kézzel kell leszed ni a támaszról. Ezért az erre a célra szerkesztett gépek csak a munkavégzést tudják megkönnyíteni (pl. a PRA-8-66 jelű metszőgép). Göb/ös-Kovács (1974) ismertetése szerint a metszőberendezéssel egyidejűleg 8 db metszőolló üzemeltethető. Az ollók működtetése sűrített levegővel, billentyű vezérlésével történik. A tulajdonképpeni könnyítést az jelenti, hogy a dolgozónak nem kell a vágáshoz erőt kifejtenie. 532
A zöldmunkák Ide tartoznak mindazok a munkák, amelyeket a metszés kiegészítésére a hajtáson és oldalképletein végzünk a tenyészidő folyamán. Céljuk a lombfelület elhelyezkedésének és nagyságának és vele a termés mennyiségének és minőségének szabályozása. A lombfelület szabályozásával a maximális fénykihasználáshoz segítjük a növényt. A zöldmunkák mint a metszés kiegészítő munkái szorosan kapcsolódnak az alkalmazott tőkeformához, a tőkeművelési módhoz is. Az utóbbi alapvetően meghatározza a hatékonyan hasznosítható lombfelület mértékét és elhelyezését is. Ezért az általános alapelveken túl az egyes zöldmunkák szükségessége és mértéke elsősorban az alkalmazott tőkeformához igazodik. A klasszikus zöldmunkákat - hajtásválogatás, kötözés, hónaljazás és csonkázás - művelésmódonként kellene tárgyalni. Erre a tőkeművelésmódok tárgyalásakor már utaltunk. Ezért csak a zöldmunkák fontosabb elvi kérdéseit foglaljuk össze.
A lombfelület térbeli elhelyezése és szabályozása
Elméletileg minélnágyobb hajtás- és lombfelület a kedvező. Ez azonban csak addig igaz, amíg a teljes lombfelület megfelelő mennyiségű fényhez jut. Bizonyos határon túl már a hajtások saját magukat árnyékolják és csökkentik az asszimilációs lehetőséget.
A hajtások térbeli elhelyezésevel a levélfelület hatékonyasszimilációját kell biztosítaní. A karós támasz mellett nevelt hajtások szoros összekötözése vagy a huzalos támasznál a hajtások keskeny huzalpárok közé való beigazítása bizonyos árnyékolást okozhat. A hagyományos tőkeformákon főleg az alacsony csonkázással korlátoztuk a lombfelület teljesítőképességét. Magasművelésű ültetvényben ilyen korlátozásra nincs szükség. Itt a visszahajló lombtömeg okozhat kedvezőtlen - 20-40%-os - önárnyékolást. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogyaszellősebb tőke kedvezően befolyásolja az érést és a növényvédelmet. Ezt a zöldhajtások széthúzásával biztosíthatjuk. Bakos (1975) szerint a térbeli elhelyezkedés nem lineárisan, hanem négyzetesen növeli a lombfelület keresztmetszetét, mert hatványozottan csökkenti a lombsűrű séget és a nagyobb térbeli tagolódással a napsugarak elnyelését megsokszorozza. A hajtásfelület elhelyezését módosítani fogja a gépi szürethez való alkalmazkodás is. A szüreti veszteségek csökkentése, valamint a következő évi termővesszők sérülésének elkerülésére szükségessé válik a termőrészek alsó, és az ugarhajtások felső elrendezése, illetve a kettő különválasztása (Kozma, 1975). Ez nemcsak a kombájn jobb működését, hanem a lombfelület szellősebb elhelyezését is szolgálná. A lombfelület szabályozásának leggazdaságosabb módja intenzív tőkeformák esetén a megfelelő mértékű terhelés, a termőegyensúly kialakítása és fenntartása. A hagyományos zöldmunkákon kívül az utóbbi időben foglalkoznak a hajtásnövekedés kémiai befolyásolásával, különböző növekedést szabályozó anyagok használatával is. A hajtások kötözése, vezetése
Karós támaszrendszerűszőlőkben a karó és a csonkázás magasságától függően évente 3-4 alkalommal, 6-8 kötözésre van szükség ahhoz, hogyahajtások talajra dőlését megakadályozhassuk . Az első kötözést a hajtásválogatással egy időben lazán végezzük, mert a hajtások könnyen lepattannak. A következők már szorosabbak. Kötöző anyagként rafia vagy műanyag zsineg használható. Gyalogművelésű szőlőkben általában 2-3 kötözés kell.
533
Huzalos támrendszerű szőlőkben a kötözést a hajtások huzalpárok közé való igazítása pótolja. Erre kü1önösen a széles sorközű fejművelésű szőlőkben van szükség. Itt sem a sortávolság, sem a hajtások elhelyezkedése nem teszi lehetővé a hajtások szabad elhelyezkedését. A magasművelésű szőlőkben - megfelelően kialakított támrendszer esetében a hajtások különösebb igazítására általában nincs is szükség. A kereszttartóval kifeszített huzalpárok közé a hajtások egy része magától is benő, a többi meg szabadon helyezkedhet el. Az önárnyékolást az erősen visszahajló hajtások csonkázásával kell megakadályozni . A hajtások válogatása,
különböző mértékű
visszavágása, bekurtítása, csonkázása
A hajtásválogatás célja a felesleges - a tőkét sűrűsítő - hajtások eltávolítása. Erre elsősorban a keskeny sorközű szőlőkben, különösen fej művelés és bizonyos fajták esetében van szükség. A széles sorközű intenzív tőkeformák esetén a hajtásválogatás csak a tőkealakítás időszakára korlátozódik. Termőkorban csak rendkívüli esetben (pl. fagykár) szükséges. Feltétlenül el kell végezni ezt a munkát a kopaszmetszéses fejművelésű tőkék en, amelyeken mindig több a hajtás, mint ami a tőke erejének és a rendelkezésre álló tenyészterületnek megfelelne. Egyes faj ták - pl. Olaszrizling - hajlamosak sok hajtás nevelésére. Ezért ilyen faj táknál alacsony tőkeformák esetén szintén szükség lehet a hajtásválogatásra. A felesleges hajtások eltávolításával megakadályozzuk a tőke elsűrűsödését, a megmaradó hajtások több fényhez jutnak, jobb lesz a vesszők és a termés beérése is. Akkor végezzük, amikor a hajtásokon már jól láthatók a fürtök. Elsősorban a meddő-, valamint a tőke középső részén található hajtásokat távolítjuk el. Ugyancsak leszedjük a csapon fejlődött ikerhajtások közül a gyengébbet. Meghagyjuk viszont azokat a hajtásokat, amelyekre a következő évi metszésnél van szükség, függetlenül attól, hogy van-e rajtuk fürt vagy sem. A termőhajtások bekw"titásának célja, hogy a hajtás több energiát tudjon a fürt képzésére fordítani. Kísérletek szerint a virágzás előtt elvégzett visszacsípés jobb kötődést és 20-30%-os termésnövekedést eredményez. Biológiailag teljesen érthető és magyarázható ez a hatás, de nagy kézi munkaerőt igényel és mivel csak 2-3 nap áll rendelkezésre, üzemi körülmények között nem végezhető el. A csonkázás a hajtások bizonyos mértékű visszavágását jelenti. Akkor időszerű, amikor a hajtások olyan magasságot érnek el, hogy lombfelületükkel beárnyékolják a másik sor növényeit, különösen a fürtök elhelyezkedésének magasságában. Ebből következik, hogy minél kisebb a sortávolság, annál alacsonyabban kell csonkázru. Keskeny sorközű ültetvényekben ezzel gyengítjük a tőkéket, de mégis el kell végezni, mert ellenkező esetben az árnyékolással okozhatunk nagy kárt. Régebben különböző előnyöket tulajdonítottak a csonkázásnak, így a jobb vessző beérést és a bogyók nagyobb cukortartalmát. A legutóbbi vizsgálatok ezt egyértelműen nem bizonyították, ugyanis az asszimilációs felület eltávolítása mindenképpen gyengíti a tőkét, így a vesszők és termés éréséhez sem biztosít kedvezőbb feltételeket. Huzalos támaszú szőlőkben a csonkázás az ültetvény termőerejétől függ. A közepes sortávolságú, jó termőerőbenlevő ültetvényt általában a felső huzal felett 20-30 cmrel csonkázzuk. Korábban az volt a vélemény, hogy aszélessoros magasművelésű ültetvény ben nincs szükség csonkázásra. Akkor nem is okozott különösebb problémát a csonfázás elhagyása, mert a tőkék termőereje nem minden esetben tudta kihasználni a nagyobb tenyészterület nyújtotta nagyobb vegetációs lehetőséget. Az ültetvények termő erejének javulásával viszont nagyobb lombfelület keletkezett. Ez függönyszerű visszahajlásával teljesen leárnyékolhatja a fürtzónát és kedvező feltételeket teremthet a különböző gombabetegségek terjedésének. Ezért napjainkban ezekben az ültet-
534
vényekben is szükség lehet a csonkázásra, amit teljes egészében géppel végezhetünk. így munkaigénye lényegesen kisebb, mint a keskeny sorközű szőlőkben. Inkább biológiai okokból mégis szükség lenne a csonkázás kiiktatására. Ehhez azonban a magasművelésű ültetvényeknél a helyes termőegyensúly kialakítására lenne szükség. Tovább kellene javítani a talajerő-visszapótlást, a metszést és a támaszrendszer is bizonyos fejlesztésre szorulna. A hónaljhajtások kezelése. A hajtás nyári rügyéből a levelek hónaljában képződnek a hónaljhajtások. Kezdetben fogyasztják a tápanyagot, később - az alsó levelek kifejlődése után - maguk is termelnek szénhidrátot. Eltávolításuk a keskeny sorközű szőlőkben indokolt, mivel zsúfolttá teszik a tőkét. Csak a gyengébb tőkék en távolítjuk el tőből, mert az erősebb tőkéken ez a téli rügyek kihajtását okozná. Ezért itt 2-3 levél felett visszacsípjük. Ezt a munkát általában a kötözéssel egy időben végezzük úgy, hogy a tőkéről kiálló hajtásokat késsellevágjuk. Széles sorközű ültetvényekben külön hónaljazást nem végzünk. Egyéb zöldmunkák
Az eddigieken kívül ismeretesek még a levelezés, a gyűrűzés, afürtök megválogatása és ritkítása, valamint a másodtermés nyerése érdekében végzett zöldmetszés. A levelek leszedésének célja a fürtök jobb fényellátásának biztosítása és a rothadás megakadályozása. Elsősorban Mór környékén alkalmazták. Jól kezelt szőlőben nincs jelentősége. Elsősorban külföldön alkalmazott eljárás a gyűrűzés. Célja a hajtások és a csapok alján készített bevágással a tápanyagok torlódásának előidézése, amely a fürtök jobb tápanyagellátását eredményezi. A furt-, illetve bogyóritkítás elsősorban a csemegeszőlő-termesztésben terjedt el. Célja kevésbé tömött, tetszetősebb fürtök nyerése. Nagy kézi munkaerőt igényel, nálunk nem alkalmazzák. ' Tulajdonképpen fürtritkítást végzünk a magasművelésű szőlők kordonkarjainak kialakítása során is, amikor a termőalapok képzése szempontjából felesleges hajtásokat a válogatáskor eltávolítjuk. Ezek rendszerint termőhajtások. Eltávolításuk mindenképpen indokolt az erős, nagy termőfelület kialakítása érdekében. A hónaljhajtásokon képződő fürtök számát a főhajtások korai csonkázásával, illetve a hónaljhajtások visszavágásával növelhetjük. Ennek jelentősége csak akkor van, ha a főhajtáson levő fürtök elpusztulnak, és így másodterméssel lehet a terméskiesést mérsékelni. Átlagos években és a legtöbb fajtánál nálunk nincs jelentősége, mert a másodfürtök beéréséhez csak igen korai érésű fajták esetében van lehetőség. A felsorolt zöldmunkák jelentősége üzemi ültetvények ben - nagy kézimunkaerő igényük miatt - kicsi, és inkább házikerti szőlőkben kerülhet sor alkalmazásukra.
158. kép. Cs VL hajtásvágó gép
A zöldmunkák gépesítése
Üzemi körülmények között elsősorban a csonkázás munkafolyamata gépesíthető. A 158. képen látható két függőlegesen és egy vízszintesen elhelyezkedő fűkaszából álló gép, a traktor jobb oldalán levő soron levágja a támaszrendszerből erősen kilógó hajtásvégeket. Üzemeléséhez MTZ-50-es traktor szükséges, óránkénti teljesítménye 0,5-0,7 ha. A többi zöld munkát napjainkban is kézzel végezzük.
Tápanyag-gazdálkodás
A tápanyag-visszapótlás helyes végrehajtásával fenntartjuk, illetve fokozzuk a tőkék termőerejét. Ez utóbbit az optimális terhelést adó metszéssel kihasználva, akorszerű és hatékony növényvédelem segítségével megteremthetjük a gazdaságos szőlőtermesz tés alapvető feltételeit. A tápanyag-utánpótlás helyes elvégzéséhez mindenekelőtt ismerni kell a szőlő tápanyagigényét, a felhasználható trágyaféleségeket, valamint kijuttatásuk legkedvezőbb módjait, a trágyázás rendszerét. A
szőlő
tápanyagigényének meghatározása
Ennek meghatározása bonyolult és komplex kérdés. Nem elég ugyanis azt ismerni, hogy a szőlő egységnyi termés előállításához mennyi és milyen tápelemeket igényel, illetve használ fel, mert az adott körülmények között kialakult termés mennyiségét sok más tényező is befolyásolja. Ezenkívül az egyes tápelemek mennyiségi jelenléte
536
mellett döntő egymáshoz viszonyított arányuk, megfelelő időben és módon való hozzáférhetőségük is. Ezt sok tényező mellett, a talaj tulajdonságai is befolyásolják. Szőlőtermesztésünk korábbi gyakorlatában a tápanyag-visszapótlás majdnem kizárólag szerves trágyával történt, amely többé-kevésbé megfelelő arányban tartalmazta a különböző tápelemeket, beleértve a nyomelemeket is. Ugyanakkor a zömében kis termőfelületü tőkék en alkalmazott metszésmód nem vette túlzottan igénybe azok termőképességét. A tőkeforma, valamint a metszés változásával a makroelemek műtrágya formájában való adagolásával egyre inkább előtérbe kerül a helyes arányok meghatározásának
szükségessége. Ugyancsak felvetődik a kisebb mértékben igényelt tápelemek fontossága is. A tápelemek helyes arányának szükségességét hangsúlyozza Báló (1974) is, miszerint az állami gazdasági ültetvények csekély terméshozamáért elsősorban a növények kedvezőtlen N-, po, K-ellátottsága a felelős. A növények tápanyagigényének meghatározása több módszerrel lehetséges. Ezek a következők: I. a k ülső diagnosztikai bélyegek alapján;
2. 3. 4. 5.
a termés által kivont tápanyagok mennyiségének meghatározásával; talajvizsgálatok alapján; a növény egyes részeinek kémiai elemzésével ; trágyázási kísérletekkel.
Az első esetben a növény egyes szerveinek színe, alakja, nagysága stb. alapján következtethetünk a tápanyag-ellátottság mértékére. Az egyes tápelemek hiánya vagy túlzott jelenléte, nagyon szembetűnő elváltozásokat okozhat a leveleken, illetve a tőke egyéb részein. Hátrányos, ha az egyes tápelemek hiánya vagy aránytalansága szemmellátható elváltozásokat okoz (hiánybetegségek). Ezért ezt a módszert az egyéb eljárások kiegészítéseképpen használhatjuk. A tápanyagellátás mai korszerű felfogása szerint rendszeresen nagy terméseket csak úgy lehet elérni, ha a talajban olyan tápanyagszintet biztosítunk, amely nagy termések esetén is lehetővé teszi a növény zavartalan fejlődését, vagyis a tápanyaghiány nem gátolja egyéb kedvező feltételek érvényesü1ését. Ezt a szintet az úgynevezett készletező trágyázással lehet elérni (l. Telepítés). Az erre vonatkozó irodalmi adatok eléggé eltérőek. Mi a már korábban is közölt 30 mg/lOO g pps- és 40 mg/lOO g K 20-szintet fogadjuk el. A szükséges mennyiség meghatározása természetesen csak talajvizsgálattal történhet. Amennyiben a telepítés előtt nem sikerült biztosítani a kellő adagokat, az ültetvény termőkorában réteglazítós műtrágyászóróval kell pótolni, a 40-50 cm szintbe való bedolgozással. Ha a biztonsági küszöböt kialakítottuk, akkor az évi tápanyag-adagolással csak a termés által kivett mennyiségeket kell pótolnunk, figyelembe véve az egyes tápelemek hasznosulási fokát és a ki mosódás okozta veszteségeket. Ehhez ad segítséget a másodikként említett módszer. Irodalmi adatok szerint 100 kg terméshez a szőlő 0,9 kg N-t, 0,5 kg pps-ot és 1,6 kg Kp-ot von ki a talajból. Az ennek pótlásához szükséges tápanyag meghatározásánál figyelembe kell venni a már említett hasznosulási értékeket. Ez Eifert (1967) szerint N-nél 80%, pps-nál 30% és K 20-nál 60%. Ezek figyelembevételével • lehet meghatározni az adottságoktól függő tápanyagszükségletet. A talaj és a növény vizsgálata közül Báló (1974) célravezetőbbnek tartja az utóbbit, itt is a levélelemzés módszerét, mert ez összetettebben mutatja a növény tápanyagellátottságát. Ugyanis, ha a talajvizsgálat optimális ellátottságot mutat, még nem biztos, hogy azt a növény is optimálisan tudja hasznosítani. Ehhez a növény, az agrotechnika és környezet kedvező kölcsönhatása kell. A levélelemzés adatai már ezt a kölcsönhatást mutatják meg. Több éves vi zsgálatokk al megállapították, hogy a csekély termésátlagok oka a N és K közötti kedvezőtlen arány volt. A N :P zŰs : KzŰ 537
közötti korábban alkalmazott l :0,7 :0,7 arányt 1: l,l :2,1-re változtatva, kismértétöbblet műtrágya felhasználásával a termésátlagok at 6-7 év alatt llO%-kal sikerült emelni a Balatonboglári Állami Gazdaságban. A helyes és okszerű tápanyag-gazdálkodás érdekében évenként szükséges elvégezni a tápanyag-ellátottságot legjobban kifejező levélanalíziseket. Kedvező a szőlő tápanyag-el1átottsága, ha az N-ból 2,5%-ot, P 20s-ból 0,5%-ot, K 20-ból 1,75%-ot és MgO-ból 0,60%-ot tartalmaz, a szárazanyag százalékában kifejezve. Ha az adatok ettől lényegesen eltérnek, a tápanyagarányokat és -mennyiségeket tovább kell javítani. kű
A
szőlőtermesztésben
használt trágyák és trágyázási eljárások
A szőlőtermesztésben általában szerves és műtrágyák ról beszélünk. A szerves trágyák között megkülönböztetjük az istállótrágyát, a trágyapótló szerves anyagokat és azöldtrágyát. Ezek többsége - elsősorban a különböző istállótrágyák - a növények számára kedvező arányban tartalmazzák a fő növényi tápelemeket és az ugyancsak szükséges mikroelemeket is. A trágyapótló szerves anyagok (komposzt, tőzegkorpa, lignit, venyige, nádtörmelék, utcai szemét, szőlőtörköly stb.), valamint a különböző zöldtrágyák műtrágya-kiegészítésreszorulnak, mert tápanyagtartalmuk a származástól, a készítés módjától, zöldtrágyánál a termesztett növény től függően erősen változhatnak. Ezért célszerű a felhasználás előtt fontosabb jellemzőiket meghatározni és tápanyagtartalmukat a szükséges mérték ben műtrágyával kiegészíteni. Szervestrágyázás
A szervestrágya-felhasználás mértékét elsősorban a rendelkezésre álló trágya mennyisége és a szőlő talajadottságai, módját az ültetvény sortávolsága határozza meg. Mivel a rendelkezésre álló istállótrágya mennyisége egyre kevesebb, ezért elsősorban a lazább talajú, a szerves anyagot jobban igénylő talajokra kerül. Laza homoktalajokon kétévenként 300-400 qjha, kötöttebb talajokon három-négy évenk;ént 400- 500 qjha mennyiségben adagolhatjuk. A kiszórás általában a nyugalmi időszakban történik. A kijuttatás és bedolgozás módját a szőlő sortávolsága határozza meg. Keskeny sorközü ültetvényekben ez a munka sem gépesíthető, így zömében kézi munkát igényel. Emiatt eléggé költséges. Széles sorközű szőlőkben trágyaszóró pótkocsikkal vagy a trágyát közvetlenül a talaj ba juttató ST-L sortrágyázó géppel történhet a kijuttatás. Az utóbbinak előnye, hogy a trágyát közvetlenül a gyökérszintbe - 30-40 cm mélyen - helyezi el az általa nyitott résbe. Hátránya, hogy csak kisebb mennyiség bedolgozására alkalmas. A felületre kiszórás esetén a trágya a következő talajmunkával kerül bedolgozásra. Erre nagyon alkaI masak az újabban terjedő ásógépek . Műtrágyázás
Műtrágyából az előző fejezetben megismert arányok figyelembevételével a talaj tápanyagtartalmától, valamint a termés mennyiségétől függően 8-15 qjha hatóanyagú vegyes műtrágya adagolása szokásos. A N-tartalmú műtrágya kiszórása általában a felületre történik az RCW-2, illetve RCW-3 típusú gépekkel. Kötött talajon 1/3-a ősszel, 2/3-a tavasszal, laza homoktalajon pedig 2/3-a a tél végén, 1/3-a a védőnövény tavaszi bemunkálásakor adagolható. A pps és a K 20 kijuttatása elvileg egész évben lehetséges, de általában júniustól kezdve folyamatosan végzik, 30-40 cm mélyre bedolgozva. Szélessoros ültetvények-
538
j
....
J59. kép. D 132/ J szervestrágya-szóró pótkocsi
160. kép. ST-L sortrágyázó gép
539
161. kép. Vicon ásógép
162. kép. RCW-3
540
l1Iűlrágyaszóró gép
163. kép. USM-2jüggesztett mélylazító-míitrágyaszóró
164. kép. MM-1 mélymíitrágyázó gép
541
ben erre a célra megfelelő gépek állnak rendelkezésre. A P- és a K-műtrágyák kiszórása történhet a felületre is. Ebben az esetben az őszi talajmunkával juttatják a talajba. A talaj tápanyag-elIátottsága szerint MgO felhasználására is szükség lehet. Ezt a p- és a K-műtrágyákkal együtt lehet adagolni. Venyigetrágyázás
A venyige trágyaként való felhasználását már a metszést kiegészítő munkáknál említettük. A bemunkálását célszerű összekapcsolni a tavaszi N-műtrágyázással, és kultivátorral vagy talajmaróval lehet a talaj ba juttatni. Az összezúzott venyigét újabban mulchként a talaj felszínén hagyják. A venyigezúzalék később az őszi mély talajmunkával kerül a talaj alsóbb rétegeibe. Jelen tőségét teki ntve Bognár (196 J) 50'/;;-os istállótrágyázással tartja egyenértékűnek. Zöldtrágyázás
A zöldtrágyanövény alkalmazásának elsődleges célja homok talajon a defláció, kötött talajokon az erózió elleni védelem. Tápanyag-visszapótJó szerepe ennél kisebb. Első sorban nagy szervesanyag-tömegével javítja a talaj tápanyag- és vízgazdálkodási tulajdonságait. Hatását műtrágya-kiegészítésselfokozhatjuk. Zöldtrágyázásra homokon általában rozsot, kötöttebb talajon mustárt és káposztarepcét alkalmazhatunk. Az utóbbiak bedolgozása ősszel, a rozsé tavasszal, a szárbaszökkenéskor esedékes. A késői bedolgozás vízforgalmi zavarokat idézhet elő a szőlőben, mert a szárbaszökkenés és kalászolás idején a napi vízfelhasználás meghaladhatja az 5 mm-t is (Csider,1967). Zöldtrágyanövény vetésére csak széles sorközű üzemi ültetvényekben van lehetőség. Egyes hely ~ken csak minden második sorba vetnek és évenként váltogatják a takarónövényt. A zöldtrágyanövény vetésére és bedolgozására alkalmas gépek vannak. ZöldtrágY:lnövény vetésére használható még az RCW-2 műtrágyaszóró gép is, illetve abedolgozása talajmaróval is történhet. LOlllbfrágyázás
Az utóbbi időben egyre jobban terjed. Előnye, hogy kijuttatása külön munkát nem igényel, mert a permetezéssel együtt elvégezhető, továbbá az, hogy a növény számára szükséges tápanyag a Iombon keresztül közvetlenül érvényesül. Ilyen módon lehetséges a kisebb mennyiségben igényelt nyomelemeket is hatékonyan kijuttatni. Erre a célra alkalmas a Wuxal nevű kombinált szer, mely kedvező arányban tartalmazza a szőlő számára szükséges tápelemeket. Ezenkívül felhasználhatók különböző N, K, Mg és B hatóanyag-tartalmú anyagok is. Leghatásosabb, ha a VI-VII. hónapban 2-3 esetben végzünk lombtrágyázást. Oldatfrágyázás
Történhet különböző műtrágyák folyékony változatával vagy a szokványos műtrá gyák vizes oldatával. Az utóbbi esetben az öntözéssel összekapcsolva kerül a növényre, illetve a talajba. Előnye, hogy a tápanyag vízben oldott, a növény számára könynyen felvehető formá ban jut ki, és egyúttal a szükséges víz is a növény rendelkezésére áll. agyobb mértékű alkalmazását az öntözési lehetőségek korlátozott volta akadályozza.
542
165. kép. Köcherlillg
magágy-előkészítő vetőgép
166. kép. U5T-2 tllliverzális
sorközl/lűvelő
tárcsa
543
Az utóbbi időben egyre nagyobb gondot jelent a modern istállók hígtrágyájának felhasználása, különösen a sertéstelepeken. Megfelelő hígítás és berendezés alkalmazásával megoldható e trágyának a szőlőben való felhasználása, elsősorban felületi öntözés formájában. Természetesen a trágya eltávolításának, illetve felhasználásának teljes beruházási költsége nem terhelhető egészében a szőlőre, mert így alkalmazása már nem kifizetődő. A
szőlő talajműyelése
Ide soroljuk mindazokat a különböző céllal és időben rendszeresen vagy esetenként alkalmazott talajmunkákat, melyeket a termőszőlőben végzünk. E munkák idejét, módját és mértékét nagymértékben befolyásolja az elérendő cél, a talaj szerkezete és lejtése, valamint a szőlő sortávolsáoga. Ez utóbbi alapvetően meghatározza az alkalmazható gépek és eszközök megválasztását is. Ezért a talajművelés általános kérdései után külön tárgyaljuk a homoki és kötött talajú ültetvények talajművelését. A
talajművelés
általános szempontjai
A talajmunkák célja eléggé összetett és több irányú. Fontos feladat olyan talajállapot kialakítása, mely lehetővé teszi a csapadék egész évi maximális befogadását, s ezáltal csökkenti, illetve megakadályozza az eróziót is. Célja továbbá a megtömődött, levegőtlen talajállapot megszüntetése, a talaj levegőztetése és megfelelő beérésének biztosítása. A talaj lazítása k ülönösen lényeges a széles sorközű ültetvényekben, mert az itt használt nehéz gépek a talajt erősen tömörítik . Ugyancsak fontos cél a tápanyag- és vízelszívás lehetővé tétele, a növényvédelmi szempontból is káros gyomnövények irtása, a terület tisztán tartása. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogyagyomirtás egy részét - különösen a szőlősorokban - a különböző típusú herbicidek veszik át, így a mechanikai gyomirtás a sorközökre korlátozódik. A különböző trágyaféleségeket szintén a talajműveléskor juttatjuk a talajba, ugyanígy az egyes talajjavító és esetenként a fertőtlenítő és rovarölő szereket is. A műtrágyák mélylazítással történő bedolgozásával egyúttal szabályozzuk a gyökérzet növekedését és fejlődését is. Egyes helyeken - elsősorban az Alföldi borvidéken - célja lehet még a talajművelésnek a tőkék téli fagyvédelme is takarással. A talajművelésben világszerte terjed az úgynevezett "minimum tiIlage" elve, mely a talajmunkák csökkentésére, illetve a forgatással járó műveletek kiküszöbölésére irányul. Ezt elsősorban domb- és hegyvidéki szőlőkben szorgalmazzák az erózióveszély csökkentése végett. Ehhez kapcsolódik a sorközök különböző anyagokkal való fedése, illetve füves keverékkel való borítása. Ez nálunk csak öntözött körülmények között lehetséges, az említett növények nagy vízfelhasználása miatt. Egyébként a sorközök növénnyel való borítása csak az ősztől tavaszi g terjedő időszakra korlátozódhat. A homoki
szőlők talajművelése
Homoki ültetvényeink jelentős részében napjainkban is alacsony tőkefomájú fejművelésű tőkék találhatók. Ttt a téli fagyvédelem érdekében a tőkéket télre befedjiik és tavasszal kinyi{juk. E két művelet képezi a homokon végzendő mély talajmunkák gerincét. Szélessoros szőlők ben a fedés géppel végezhető. A munkát az őszi esők, illetve a talaj átfagyása előtt el kell végezni. Kedvezőtlen talajállapot esetén a munka minősége nem kielégítő, illetve a rügyek is könnyebben károsodnak.
544
A nyitás! kora tavasszal végezzük el. Ez lényeges a munkatorlódás elkerülése, valamint a rügyek kipállásának megakadályozása miatt is. Végrehajtása két menetben történik. Először abakhátat eketestekkel vékonyítjuk, majd a tőkén megmaradt földet ventillátoros nyitóval lefúvatj uk . A bakhát vékonyításával a nyitás teljesítménye erősen növelhető.
A keskeny sortávolságú homoki, illetve hegyvidéki ültetvényekben-ahol fedésre elsősorban az őszi mély talajmunka miatt van szükség - a fedés és nyitás munkáját zömében kézzel, illetve fogattal lehet elvégezni. Ez nehéz fizikai 167. kép. PSz-1 pneumatikus szőlőnyitó gép munkát és sok időt igényel, továbbá a nyitás elvégzése a tőkére is veszélyes. Széles sorközű szőlőkben nyitás után, a felaprított venyige talaj ba keverése és a metszés során tömörödött talaj fellazítása következik. Védőnövény alkalmazásánál akkor történik bemunkálása is. Erre legjobb a szőlőművelő tárcsa. Nagyobb zöldtömeg esetén talajmaróra is szükség lehet. A továbbiakban a talaj szükséges lazítását, az egyenletes talajfelszín kialakítását, valamint a sorközök gyomirtását tárcsázással biztosítjuk. Kerüljük a forgatással járó tal aj munkákat. Magasművelésű ültetvényekben a mély talajmunkát a talaj alsóbb rétegeinek forgatás nélküli lazítása jelenti, a nyár végén. Ez szárnyas rétegJazítóval vagy a műtrágya bedolgozásával összekapcsolva, a mély mű trágyaszórókkal végezhető el. A teljes felület őszi talajmunkájához tartozik a védőnövény vetéséhez szükséges magágy-előkészítés és vetés is. A talaj-előkészítés történhet szántással vagy forgatás nélküli talajlazítássaI. Keskeny sortávolságú ültetvények ben a szükséges gyomirtást és talajlazítást 168. kép. RL-2,1 jelű szárnyas rétegiazító 35 Kertészet
545
zömében kézi kapálással és horolással oldjuk meg. Ezek közül egyik legfontosabb művelet az úgynevezett érés alá kapálás. Ezt zsendülés táján végezzük úgy, hogya kapálással a tőkék alatt kimélyítjük a ~alajt, ezzel megakadályozzuk a fürtök talajig érését, vele szennyeződésüket és rothadásukat. A kötött talajú
szőlők talajművelése
Kötött talajú ültetvényeinkben, különösen lejtős területeken, még jobban kell törekedni a forgatás nélküli talajművelésre. Ezért többen az eddig általánosan végzett őszi mélyszántás elhagyását javasolják (Kováts-Baranyi, 1974). Helyette a műtrágyák bejuttatásával összekapcsolt altalajlazítást kell előnyben részesíteni. A talajfelület művelését a tenyészidő alatt tárcsázással kell megoldani. Az elkerülhetetlen talajtömörödés, az időközönként (2-3 évenként) végzett mélyebb talajmozgatással megszüntethető. Erre nagyon alkalmas az egykéses altalajlazító. Ezzel forgatás nélkül biztosíthatjuk a talaj szellőzését, a talajlakóknak kedvező feltételeket és a tápanyag-feltáródást. Megakadályozhatjuk vele az úgynevezett eketatp kialakulását is. Védőnövény alkalmazása esetén a talaj-előkészítés és vetés az előző fejezetben ismertetettek szerint történhet. A tárgyalt talajművelési rendszerek csak széles sortávolságú - minimum 240 cm üzemi ültetvények ben alkalmazhatók. Az ennél valamivel kisebb sortávolság esetén használható a TL-45 jelű bolgár szőlőművelő lánctalpas traktor. Keskenysorú szőlők ben a talajmunkák zöme csak fogattal és főleg kézzel oldható meg.
169. kép. TL-45
546
szőlőművelő lállctalpas
traktor
170. kép. Cramospray függesztett
gyomirtó-permetezőgép
A vegyszeres gyomirtás
A vegyszeres gyomirtást elsősorban a szőlősorokban használjuk, mely lehetőséget ad a nagy munkaigényű kézi kapálások csökkentésére, illetve teljes elhagyására is. A teljes sorköz vegyszerezése ritkább. Ez a vegyszer költségességével, valamint a talaj tömöttsége miatti nagyobb erózióveszéllyel magyarázható. A forgalomban levő gyomirtó szerek között találhatunk kontakt hatású levélherbicideket és szelektív hatású gyökérherbicideket. Az előbbiek a Iombon keresztül fejtik ki hatásukat, és így a szőlő levelére jutva azt is károsítják. Ezért csak magasművelésű ültetvényben, illetve speciális szórószerkezettel alkalmazhatók. Hátrányuk még, hogy csak a föld feletti részeket pusztítják el, és így hatásuk - különösen évelő gyomok esetében - nem tartós. A szelektív hatású gyomirtók viszont nem minden gyomnövényt semmisítenek meg, így a megmaradók sokkal jobban fejlődnek. Legcélszerűbb a különböző hatásmechanizmusú szereket keverten alkalmazni, illetve a szőlő károsodásának elkerülésére vegyszerforgót kialakítani. A
szőlő
öntözése
Magyarországon a szőlő öntözése jelentősen elmaradt az egyéb - elsősorban a zöldség- és a szántóföldi - növények mögött és nincsenek olyan hagyományai, mint pl. Bulgáriában vagy a Szovjetunióban. A szőlő öntözése a hatvanas évek elején - az intenzívebb ültetvények, valamint az öntözés feltételeit biztosító csőkutak terjedésével - indult fejlődésnek. Napjainkban az öntözésre berendezett terület nagysága mintegy 3000-4000 ha-ra tehető. Ez 35'
547
nem éri el az ország összes öntözött területének l %-át, és hosszabb távon sem számolhatunk 20 OOO-30 OOO ha-nál nagyobb szőlőterület öntözésével. A szőlőöntözés elmaradottságának több oka is van. Mindenekelőtt a szőlő vízigényének helytelen megítélése, vízforgalmi kérdéseinek tisztázatlansága (l. "A szőlő termesztés környezeti feltételei" c. fejezetben). További ok, hogy az elmaradott, extenzív jellegű szőlőtermesztésünkben még a száraz gazdálkodás adta lehetőségeketsem tudtuk kihasználni, így felesleges lett volna a nagy pótlólagos beruházást igénylő öntözési lehetőség megteremtése. Számolni kell azzal is, hogy a magyar éghajlati viszonyok között - tekintettel a zőlő kifejezett hő- és fényigényére - a csapadék hiány nem minden évben és nem mindenhol korlátozza lényegesen a termés mennyiségének és minőségének kialakulását. A szőlőtermesztés tehát hazánkban nem tartozik a feltétlenül öntözést igénylő zónába. Magyarországon a szőlő öntözése a szaporítóanyag-termesztésben, csemegeszőlő-termesztésben, továbbá meghatározott helyen a borszőlőtermesztésben lehet nagyon hatásos eszköze a termésátlagok emelésének, atermelésbiztonság fokozásának.
Az öntözés célja a
szőlőtermesztésben
A szőlő öntözése lehet vízpótló öntözés, ahol az öntözéssel a tőkekondíciót kívánjuk növeIni a több és jobb minőségű termés elérésére. Trágyázó öntözés esetén az öntözés a tápanyagok kijuttatásának eszköze. llyen formában lehetséges külön böző oldott és folyékony műtrágyák, valamint állattenyésztési telepek hígtrágyájának kiöntözése. Az elszikesedés elleni talajkimosásra is felhasználhatjuk az öntözést. Egyes országokban ezt nagy mennyiségű, 20 OOO-40 OOO m3 /ha vízzel való elárasztással oldják meg. Franciaországban a filoxéra elleni védekezés céljából öntöznek. Ehhez a nyugalmi időszakban ugyancsak nagy mennyiségű vízzel való elárasztásra van szükség, mely a talaj levegőtlenségéhez vezet, és így megszűnnek a filoxéra életfeltételei. A késői - tavaszi - és korai - őszi - fagyok elleni védekezésre szintén jól felhasználható az esőszerű öntözés. A kiöntözött víz megfagyásakor felszabaduló hőmennyiség védi meg a szőlőt az elfagyástól. Az aszúsító öntözéssel a szőlő nemesrothadásának megindulását segíthetjük elő az augusztus végén, szeptember elején hiányzó természetes csapadék pótlásával. Ehhez mintegy 20-30 mm esőszerűen kiöntözött vízre van szükség. A légkondicionáló öntözés célja a levegő páratartalmának növelése. Ezt leginkább külföldön használják, zömében stabilan berendezett területeken, 2-3 mm víz kipermetezésével. Növényvédeimi öntözésnél a víz a növényvédő szer kijuttatását szolgálja, szintén eső szerű öntözéssel. Alkalmazása egyre szélesebb körben terjed egyes nyugati országokban. A tározó öntözéssel az elégtelen téli csapadék pótlása, a talaj tenyészidő előtti feltöltése a célunk. Ez több módon, de rendszerint nagy vízadagokkal történik. A mi viszonyaink között elsősorban a vízpótló és a trágyázó öntözésnek, kisebb területen a fagyvédelmi, valamint Tokaj-Hegyalján az aszúsító öntözésnek lehet nagyobb jelentősége.
548
A öntözés idejének, gyakoriságának és vízmennyiségének meghatározása
Az öntözés időpontját több tényező figyelembevételével lehet meghatározni (pl. a talaj nedvességtartalma, a különböző növényi mutatók, a kritikus növényfejlődési szakaszok, a csapadék, a hőmérséklet stb.). Legáltalánosabb a talaj nedvességtartalmának folyamatos megfigyelése. Hazai tapasztalatok szerint az öntözést akkor kell elkezdeni, amikor a talaj nedvességtartalma homoktalajon a VK 60%-ára, kötött talajon pedig 70-75%-ára csökken. Az öntözés gyakoriságát az öntözési fordulóval fejezzük ki. Ez függ a növény vízfelhasználásától, a talaj víztartó képességétől, a növény gyökeresedési mélységétől, a növény nedvességigényétől, az öntözési norma nagyságától, valamint az adott idő szak időjárási viszonyaitól. Szőlő esetében az átlagos körülményeinket figyelembe véve, ez 12-18 nap lehet. Az esetenként adagolt víz mennyiségét - az öntözési normát - úgy célszerű meghatározni, hogy az az aktív gyökérzónát (szőlő esetében: 60-80 cm) teljes egészében feltöltse. A talaj szerkezetétől, az öntözés időpontjától és módjától függően ez 60-80 mm lehet.
Öntözési módok a szőlőtermesztésben
Az öntözés módja függ a talaj szerkezetétől és lejtésviszonyaitól, az öntözés céljától, az adagolandó víz mennyiségétől és a beruházási lehetőségektől. Egyik legkedvezőbb mód az altalajöntözés. Ez ugyan a különleges célok kielégítésére nem alkalmas, de vízpótlásra a legmegfelelőbb, mert kicsi a munkaerőigénye, nem kedvez a gombabetegségek fellépésének és gazdaságossá teszi a vízfelhasználást. Egyetlen hátránya, hogy a terület berendezése nagyon költséges. Hasonlóan kedvező az utóbbi időben terjedő csepegtető öntözési mód is. Nagy előnye a takarékos vízfelhasználás és kis munkaerőigénye. Hátránya ennek is a berendezés költségessége. A felületi öntözések közül a barázdás öntözés szintén kedvező lenne, elsősorban vízpótlás céljára. Hátránya, hogy nem minden talajon és lejtés esetén alkalmazható, valamint nagy a kézimunkaerő-igénye. Napjainkban a szőlőtermesztésben is egyik legelterjedtebb az esőszerű öntözési mód. Előnye, hogy minden talajon különösebb tereprendezés nélkül alkalmazható. Kisebb vízadagok kiadására, valamint speciális öntözési célok kielégítésére is alkalmas. A felületi öntözésekhez viszonyítva kevesebb kézi munkaerőt igényel. Hátránya a viszonylag egyenlőtlen vízelosztás, a nagy párolgási veszteség, valamint a peronoszpóra- és erózióveszély fokozása. Munkaszervezési szempontból a stabil berendezések az előnyösebbek, kis munkaerőigényük miatt. Ezek viszont lényegesen költségesebbek .
Az öntözés hatása
Az öntözés hatása a szőlőre mindenekelőtt a termés mennyiségében a fürt- és bogyóátlagsúly növelésében, a jobb kondícióból adódó nagyobb rügyterhelésben mutatkozik. Hazai tapasztalataink szerint ezek a hatások együttesen egyes években mintegy 20-30%-os termésnövekedést eredményezhetnek. A fürt- és bogyóátlagsúly-növekedés, különösen csemegeszőlő esetében a tetszetős ség fokozásával minőségjavító tényezőként is szerepelhet. A tömöttebb és rothadásra hajlamos fajtáknál viszont ellenkező hatást is okozhat. A minőségalakító tényezők közül jelentős még a termés cukor- és savtartalmának alakulása is. Ilyen irányú kísérleteink azt mutatják, hogy helyesen végzett öntözés esetén nem kell lényegesebb 549
cukortartalom-csökkenéssel számolni. Ezt mutatják a hozzánk hasonló éghajlati adottságokkal rendelkező országok tapasztalatai is. A nagyobb terméshez szükséges több cukor megtermeléséhez viszont több idő kell, így az érésben l-2 hetes késés lehetséges. Ezt a hosszabb tenyészidejű fajtáknál feltétlenül figyelembe kell venni. Ezenkívül jelentős lehet az öntözésnek az állományklímára, gyökérzetre, fenofázisokra, valamint az agrotechnikára gyakorolt hatása is. Ezeket az adott körülmények között megfelelően kell értékelni és az öntözés céljának elérése érdekében a növény igényeinek megfelelően kell alkalmazni. A
szőlő
növényvédelme
A növényvédelem célja a növény kedvező egészségi állapotának, életfolyamatai zavartalanságának biztosítása az ültetvény maximális terinőkapacitásának kihasználása, a kiegyenlített nagy termések elérése érdekében. A növényvédelem célja általában háromirányú: l. a különböző károk, kórokozók, kártevők, betegségek fellépésének megelőzése; 2. a fellép ő kártevők, kórokozók, betegségek továbbterjedésének megakadályozása; 3. a megbetegedett vagy károsodott növények gyógyítása, a kár csökkentése, a növény regenerálódásának elősegítése. A kórokozó vagy kártevő, illetve az egyéb károk jellegétől függően az egyik vagy másik hatás érvényesülhet erősebben vagy együttesen. A korszerű növényvédelemben a megelőzés és a kártevők, betegségek továbbterjedésének megakadályozása a fő cél. Ehhez a korszerű gépi technika és nagy hatású növényvédőszer-választék megfelelő lehetőséget nyújt. A gyógyítás csak elkerülhetetlen esetekben szükséges, amikor a növény károsodása nem akadályozható meg. lIyenek elsősorban az időjárás által okozott károk. A növényvédelem szerepe az intenzív termesztésben
A növényvédelemnek a hagyományos szőlőtermesztésben is nagy szerepe volt. A termesztés intezívebbé válásával ez még fokozódott és a tápanyagellátás és metszés mellett napjainkban egyik legfontosabb tényezője az eredményes és gazdaságos szőlő termesztésnek. Jelentősége elsősorban azért nagy, mert a megnövekedett termésátlagok mellett nagy termelési értéket (60000-100 OOO Ft/ha) védelmezünk. A termelés intenzitásának növekedésével újabb növényvédel mi problémák adódtak. Ilyen pl. a területi koncentráció, a több száz hektáros ültetvények kialakulása, mely önmagában is kedvez bizonyos kártevőknek és kórokozóknak. A megnagyobbodott területeken az időszerű növényvédelmi munkákat gyorsan kell elvégezni. Ez jobb munkaszervezést és nagy beruházási értékű gépi technikát igényel. Ugyancsak a nagy területből adódik a szüret időszakának elhúzódása, ami növényvédeImi szempontból a védekezés idejének meghosszabbodását is jelenti. Nem lényegtelen továbbá az sem, hogy a művelés- és metszésmódváltozás, valamint a jobb tápanyagellátás következtében jelentősen megnőtt a tőkék termőereje és ezzel együtt a védelmet igénylő zöldtömeg nagysága is. A zöldmunkák végrehajtásának újabb irányzatai szintén a nagyobb zöldtömeg irányába hatnak. Ezek együttesen kedvezőbb fertőzési lehetőséget teremtenek a különböző kártevőknek és kórokozók nak (pl. szürkerothadás stb.). 550
A változások együttesen megnyújtják a védekezési időszakot és a korábbi 8-10 permetezéssel szemben egyes üzemeinkben már 16-18 alkalommal védekeznek egy tenyészidő alatt. A nagyobb lombtömegbe zárt vagy árnyékolt termés megvédése olyan gépi technikát igényel, amely képes a védekezőanyagot hatásosan bejuttatni a "növényfalba" és ott egyenletes fedést biztosítani. Mindez olyan nagy teljesítményű és mindinkább speciális célgépek alkalmazását igényli, melyek a hagyományos szőlőtermesztésben fel sem merülhettek.
A növényvédelem megtervezése
A növényvédelem tervezése, szervezése és végrehajtása egyre inkább kikerül a termelést közvetlenül irányító szakember - brigádvezető, kerületvezető stb. - kezéből és a speciális képzettségű növényvédelmi szakmérnökök feladatává válik. A növényvédelmi munka hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a szükséges védekezést mennyi idő alatt lehet a területen elvégezni. Ezt más szóval permetezésifordu/ónak is hívjuk. Ez akkor kedvező, ha 2-3 napnál nem hosszabb. A 2-3 napos permetezési fordulóhoz megfelelő teljesítményű és nagyszámú gépre van szükség. Ezek kihasználása nem folyamatos, hanem esetenkénti. E gépek kedvező teljesítményének eléréséhez megfelelő keverő- és szállítóberendezésekre van szükség, melyek helyes szervezéssel lényegesen meggyorsíthatják a permetezés végrehajtását. Az eddigiekből is látható, hogy a korszerű növényvédelem egyik döntő tényezője a gépesítés. Az elmúlt években e területen is jelentős volt a fejlődés. A korábbi hagyományos földi gépek mellett egyre több üzem tervezi növényvédelmének egy részét légi eszközökkel. A légi növényvédelem terjedésének okai Göb/ös-Kovács (1974) szerint a következők. A jelenlegi földi növényvédő gépek teljesítménye kicsi, 1-2 ha/óra. A kívánt 3 napos permetezési forduló hoz nagyszámú erőgépre van szükség. Nagy a területegységenként felhasznált permetlé mennyisége (600-1200 l/ha). Ennek előkészítése - keverése, töltése, szállítása - nagy mennyiségű kézi és gépi munkaerőt igényel. A légi növényvédelem léfelhasználása csak 50- 70 l/ha, mely lényegesen kevesebb szállítókapacitást kíván. A kisebb léfelhasználás mellett is megfelelő a szereloszlás és fedettség. Nagy területteljesítménye következtében lehetővé teszi a védekezés gyors elvégzését akkor is, amikor a földi gépek nem tudnak a talajra rámenni (eső után). Bizonyos növényvédeImi munkák azonban légi úton nem végezhetők el. Ilyenek a nagy lémennyiséget igénylő lemosó permetezések vagy egyes porozások, melyek miatt az üzemeknek a földi növényvédelemre is fel kell készülniük. A jelenlegi ismereteink szerint légi úton végezhető a növényvérlelmi munkák 60-80%-a. A növényvédő szerek, valamint a technika további fejlődésével remélhetően ez az arány még javul, de a földi gépek alkalmazására továbbra is szükség lesz. A technika gazdaságos kihasználásának feltétele a gyors és pontos kiszolgálás. Jó munkaszervezéssel jelentősen fokozható mind a földi, mind a légi növényvédelem teljesítménye. Ez a régebbi hagyományos permetlékeverő tornyok helyett, a vontatható vagy önjáró permetlékeverő és -töltő berendezések alkalmazását igényli. A korszerű nagyüzemi termesztésben a növényvédelemnek a megelőző, illetve a fertőzés továbbterjedését megakadályozó funkciója a legfontosabb. Ezért a maximális biztonság érdekében, a vegetációs időszak túlnyomó részében, a növényállomány teljes fedettségére törekszünk az állandó és rendszeres permetezéssel, porozással. Ez aztjelenti, hogy a hajtás l-2 leveles korától folyamatosan - 10-14 naponként juttatjuk ki a védekezőanyagot. A rendszeresség célja az újabb növényi részek
551
lefedése, a régi hajtásrészeken a hatás felújítása, illetve tartósítása. A védekezés menetrendjét, az alkalmazott növényvédő szerek fajtáját és mennyiségét, az adott területen jelentkező legveszélyesebb kórokozók és kártevők figyelembevételével, az országos és üzemi előrejelzések alapján állítjuk össze.
A kórokozók és
kártevők
elleni védekezés
A szőlő gombabetegségei közül a növényvédelem tervezésekor elsősorban a peronoszpórát (Plasmopara viticola), alisztharmatot (Uncinula necator) és a szürkepenész! (Botrytis cinerea) kell figyelembe venni. Ezek közül is, a mi viszonyaink között, a peronoszpóra fertőzési veszélye a legnagyobb. Ezért az üzemeink a vegyszeres növényvédelmet e kórokozó elleni védekezésre építik, melyet a szükségnek megfelelően kiegészítenek az egyéb kórokozók, illetve kártevők ellen hatásos szerekkel. A szőlő állati kártevői közül rendszeresen csak a szőlőmolyok és atkák, valamint a szőlőilonca ellen szoktunk védekezni. A fontosabb kórokozók és kártevők elleni védekezés menetét és a felhasználható növényvédő szereket a 74. táblázatban foglaltuk össze. A vírusok a
szőlőtermesztésben
egyre jobban teljednek a szőlőt károsító vírusok. Hatásuk a tőkén formában jelenik meg. Ezek közül legismertebbek a fertőző leromlás, amely a rövidszártagúságban nyilvánul meg, a sárga mozaikvírus, a krómmozaik, az érmenti szalagosodás, levélsodródás, aranyszín ű sárgaság és a pierce betegség (Kriszten, 1970). A legelterjedtebb a fertőző leromlás. Jellemző tünetei: a levelek nyíltvállúak és aszimmetrikusak lesznek, fogazatuk kihegyesedik és sűrűbb állású. A levél felülete gyakran hullámos és a dikonirt okozta elváltozáshoz hasonlít. A hajtásokon a fertőzés az ízközök megrövidülésében, cikcakkos növekedésben és nemegyszer villás elágazódásokban mutatkozik. A fürtök rosszul termékenyülnek. A tőkék legyengülnek, elseprűsödnek és elvesztik termékenységüket. A vírusbetegségek elleni védekezés nagyon nehéz és elsősorban közvetett úton lehetséges. A védekezésben döntő jelentősége a megelőzésnek van. Ez egészséges, vírusmentes szaporítóanyag előállításával, és a vírusokat terjesztő fonálférgek pusztításával érhető el. Ez utóbbiak ellen a telepítés előtti talajpihentetéssel és fertőtlenítéssel védekezhetünk (I.: "A telepítés előkészítése" c. fejezetet).
Az utóbbi
időben
különböző
Az élettani zavarok (hiánybetegségek)
Az élettani zavarok, k ülönböző növekedési és fejlődési rendellenességek elsősorban a növény táplálkozási zavaraival függnek össze. Ezeket egyes fontos makro- és mikroelemek abszolút hiánya okozza. Gyakori az olyan eset, amikor a talajban jelenlevő tápelemet a növény valamilyen okból nem tudja felvenni. Ilyen ok lehet a levegőtlen, hideg, nedves talaj vagy bizonyos antagonista elemek túlzott jelenléte. Az egyes tápelemek szerepének és hiánytüneteinek csak egy-két fontosabb kérdésével foglalkozunk. Sárgaság (klorózis). A betegség a szőlő különböző zöld részeinek sárgulása. Hatására a klorofill nagy része elpusztul, az asszimiláció erősen csökken, a növények szénhidrátéhségben szenvednek. Leáll a növekedés, a fürtök rosszul termékenyülnek és cukortartalmuk is kicsi les~. Előidézője lehet a rossz, hideg, levegőtlen talaj, melyben 552
74. tábláza/. AloIItosabb kórokozók és A kórokozó, illetve megnevezése
kártevő
I A védekezés ideje és módja
Peronoszpóra
kár/evők
elIelIi védekezés
A felhasználható
növényvédőszer
hatóanyaga
neve
10 cm-es hajtáshosszúságtói 8- 12 naponként az előre jelzés figyelem bevételével
Folpet Ditiokarbamát Rézoxiklorid Tiokarbamát
Fürtperonoszpóra elleni porozás
Rézhidroxid + kén Rézhidroxid Mankoceb
Badacsonyi rézkénpor Badacsonyi réznlészpor Dithane D-S
Nedvesithető
Thiovit, Kumulus SO Karathane FN-57
Buvicid T, Folpan SO WP Zineb, Maneb Vitigran Dithane M-45
-
Lisztharmat
I Előző évi erős fertőzés I I
Szürkepenész
Szőlőmoly Szőlőilonca
esetén kisleveles állapotban. Egyéb esetben virágzás után, szükség szerint
Közvetlenül a virágzás után fürtzáródásig, szükség szerint ismételni a későbbi időben is
I Nyugalmi időben
Szőlőlevéla tkák
Rügypattanás után, majd szükség szerint a rajzásmegfigyelés alapján a rajzás csúcsidején 10- 14 naponként
I
kén
Dinocap
I Benomyl Folpet Kaptán
I Fundazol SO WP Ortho-Phaltan permetező
Ortho-Phaltan porozó Orthocid Orthocid porozó
Báriumpoliszulfid
Nedvesíthető kén Metilparation Metilazinfosz Dimetoát Demeton-o-metil Triklórfon Formotion Diklórfosz Mevinfosz Tiometon Fenkapton
I
eopol Téli hígítású mészkénlé
Thiovit Wofatox Sp 30 Metilparathion WP Gusathion 25 WP Bi SS EC Tinox, Metasystox i Ditrifon SO WP Anthio 40 EC, Nogos EC Vapona 4S EC Phosdrin Intration Phenkapton WP
Megjegyzés: A védekezésnél mindig a helyileg legjelentősebb betegséget, illetve kártevőt vesszük figyelembe és erre építjük a növényvédelmet, kiegészítve az egyéb k6rokozqk és kártevők ellen szükséges védekezőanyagokkaL A permetezés i menetrend összeállításánál mindig figyelembe kell venni a MEM tárgyévre vonatkozó "Engedélyezett növényvédő szerek" című kiadványát. valamint az élelmc7és-egészségügyi és munkavédelmi elő. írásokat.
553
a redukciós folyamatok kerülnek előtérbe. Ez esetben mélylazítással, alagcsövezéssel, valamint okszerű talajműveléssel védekezhetünk. Az egyes létfontosságú tápelemek hiánya különböző elszíneződésseljáró tüneteket okozhat. Ezek az úgynevezett hiánybetegségek. Ez bekövetkezhet a N, P, K, Ca, Mg, B, Fe, Mn, Cu, Mo, Zn stb. hiányában vagy az antagonista elemek túlzott jelenlétében. így például Mg-hiányt idéz elő, illetve annak felvételét gátolja a N ammónium (NH 4 ) formában való jelenléte vagy a túlzott K-ellátás. Ezzel szemben pl. a nitrátalakban jelenlevő N segíti a Mg felvételét. Hasonló kölcsönhatások más elemek között is találhatók. E betegségek megszüntetésére tüneti kezelésként alkalmazható a hiányzó vagy minimumban levő tápelemek permettrágyázás formájában való adagolása. Tartós hatást azonban csak az okok megszüntetésével, az okszerű arányos tápanyag-visszapótJássallehet elérni. A sárgaság vagy klorózis egyik különleges esete a mészklorázis, amikor a talaj nagy CaC03-tartalma miatt a növény nem tudja a két vegyérték ű vasat felvenni, ami viszont a klorofiJlképzéshez elengedhetetlen. Ez ellen nagyobb mésztűrő képességű alanyok alkalmazásával, savanyú kémhatású műtrágyák adagolásával (kénsavas káli) vagy vaskelátok permetezésével védekezhetünk. Gutaütés. Egyes tőkék vagy a terméssel jobban megrakott hajtások forró nyári napokon egyik napról a másikra hirtelen elkezdenek szürkülni, barna foltok keletkeznek a levélen és elhervadnak. Oka nem teljesen tisztázott. Valószínűleg afiziolágiai szárazság, a hirtelen bekövetkező erős felmelegedés, esetleg a sebeken keresztül fertőző Stereum hirsutum gomba fertőzése következtében léphet fel ilyen gutaütésszerű hajtáspusztulás. Az ellene való védekezésnek az ok szerű tápanyag-gazdálkodás és ezzel arányos terhelés, valamint a jó talajművelés és kedvező vízgazdálkodási feltételek megteremtése a legjobb módja. Az
időjárási
károk elleni védekezés
Az időjárási elemek közül kárt tehetnek a szőlőben az alacsony és magas hőmérséklet, a csapadék (jég), a szél és a villámcsapás. Ezek hatásával és az ellenük való védekezés módjaival már a "Szőlőtermesztés környezeti feltételei" c. fejezetben foglalkoztunk. Egyes éghajlati elemek káros hatása elleni védekezésben nagy szerepe van a helyes terület- és fajtamegválasztásnak. Ezenkívül a táblák és sorok megfelelő elrendezésével védekezhetünk a csapadék és szél okozta károk ellen. Ezeket részletesebben a "Szőlő ültetvények létesítése" című fejezetben tárgyaltuk.
A növenyvédelem géprendszere
A gyors és hatékony növényvédelem nagy mérték ben függ a korszerű gépi technikától. Ezek között első helyen kell említeni a K-26 jelű helikoptert. A 2,4 m-nél nagyobb sortávolságú ültetvényekben sikeresen használható a Kertitox NA-lO-es permetezőgép. Vontatott kivitelben készül, tartálya 1000 liter. 3 m-nél nagyobb sortávolságú ültetvényben sikerrel alkalmazható a Kertitox NA-20-as gép is, a Kertitox KR-lO porozógép különböző porozóanyagok kijuttatására alkalmas. A permetezőgépek kiszolgálására alkalmas a Pemix-100 l permetlékeverő és -töltő berendezés. A gép 5 tonnás pótkocsi ra szerelhető, különböző minőségű és koncentrációjú permetlé keverésére és töltésére alkalmas.
554
171. kép. Kertitox NA 10/3 permetezőgép
172. kép. Pemix-IOOljolyamatos permetlékészítö
555
1
_
A termés betakarítása A termésbetakarítás a szőlőtermesztés befejező munkaművelete. Az egyik legmunkaigényesebb folyamat. Több részfeladatból áll. Ezek közül kiemelkedik az érettség megállapítása, amely a szüreti időpont meghatározásához nyújt támpontot. Ezt figyelembe véve készítjük el az egyes faj ták, illetve táblák szüretelési sorrendjét. Nagyon lényeges a szürethez szükséges eszközök és gépek előkészítése, a szükséges munkaerő számbavétele és biztosítása. Ehhez tartozik a leszedett termés szállítása, valamint csemegeszőlő esetén annak piaci előkészítése is. A borszőlő-ültetvények ben a termelés folyamata a termésnek a feldolgozó hoz való szállításával fejeződik be. Ezért a szüret szervezése során ismerni kell a feldolgozó napi kapacitását, fogadóképességét is. Mindezeket figyelembe véve a termésbetakarítás három fő részre osztható: 1. a szüret előkészítésének munkái; 2. a szedés végrehajtása; 3. a szállítás, illetve csemegeszőlőnél az áru piaci előkészítése. E részfolyamatok mennyiségében és arányaiban különbségek vannak a csemegeés borszőlőtermesztés esetén, ezért az előkészítő munkák tárgyalása után külön foglalkozunk a csemegeszőlő és borszőlő szüretelésével.
A termésbetakarítás megtervezésének szempontjai
Az érettség megállapításának rendkívül nagy a szerepe a betakarított termés mennyisége és minősége szempontjából. Koráöbi betakarítás jelentős minőségromlást, kitolódása komoly mennyiségi veszteséget okozhat. Az érés menetével, annak fokozataival a "Termésérés" című fenológiai fázis ismertetésénél foglalkoztunk. E részből ismeretes, hogyacsemegeszőlő szedéséhez a fogyasztásra való érettséget, borszőlő esetében pedig a technológiai érettséget vesszük figyelembe, illetve határozzuk meg. Ezeket a fokozatokat az egyes fajták az érés különböző szakaszaiban érhetik el. Étkezési szőlő esetében a küllem i és beltartalmi értékek egyaránt fontosak. A fürt legyen a fajtára jellemzően érett, a bogyók duzzadtak és megfelelően színeződöttek . .Beltartalmi szempontból nem a cukor abszolút mennyisége a döntő, hanem a cukor és a sav aránya, az íz-, zamatanyagok megfelelő kialakulása. Az érettség meghatározása érzékszervi bírálattal vagy különböző műszerek és kémiai eljárások segítségével történhet. Az első minden esetben szubjektív, a második eljárás pontosabb, de nagyobb műszaki felkészültséget és több időt igényel. Az érettség meghatározása próbaszürettel történik, melyet a szüret előtti 20-30 napon át, több esetben is elvégzünk. Ehhez fajtánként az egyes táblák ból átlagmintákat veszünk és kisajtolás után meghatározzuk a must cukortartalmát. Amikor az eléri a fajtára jellemző értéket és megfelel a készítendő borhoz, a szüret megkezdhető. Az időjárástól függően a tömegbort adó fajtákat 16, aminőségi fajtákat j 8 cukorfok körüli állapotban szüretelhetjük. A szüreti időpont meghatározásához egyéb tényezőket is figyelembe kell venni. Csapadékos, esős idő esetén nem várhatjuk meg az optimális érettséget, ,mert a fellép ő erős rothadás a termés nagy részének pusztulásához vezethet. A másik a rendelkezésre álló munkaerő és a terület nagysága. Az az optimális, ha a szükséges munkaerőt a fajták érési idejének megfelelően tudjuk biztositani. Különösen kézi szüret esetén erre nem mindenhol van lehetőség. Ezért sok esetben az optimális érési idő előtt el kell kezdeni a szüretet, hogy a befejezés ne húzódjon nagyon későre. Ez utóbbi esetben a természetes veszteség és esetleges rothadás következtében nagy lehet a terméskiesés. Számolni kell a feldolgozókapacitás napi teljesítményével. Lényeges kívánalom, hogy a naponta leszüretelt termést azonnal feldolgozzák. Csemegeszőlőnél a piaci előkészítést, illetve a napi értékesítési lehetőséget szintén figyelembe kell venni. Nem jó, ha a kész terméket több napon át kell tárolni, értékesítési lehetőség hiányában. 556
173. kép. TVE
gyűj/ő/ar/ú/y és lIIagaseme/ő
174. kép. Chishollll Ryder O. W.
szüre/e/őkolllbájll
557
A szüreti ütemtervben meghatározzuk az egyes táblák szüretelésének idejét és sorrendjét, a szükséges kézi és gépi munkaerő mennyiségét, valamint az ehhez szükséges eszközök és gépek számát. Ugyancsak foglalkozik a terv a termés felhasználásának módjával, értékesítési és feldolgozási kérdéseivel is. A szürethez szükséges eszközöket a szüret módja határozza meg. Kézi szedés esetén szükség van a fürtök levágására szolgáló éles késre vagy ollóra. A csemegeszőlő szedéséhez inkább szüretelőollót használjunk. Ez a levágáson kívül a beteg, sérült bogyók eltávolítására is alkalmas. A termés összegyűjtéséhez könnyű, merev falú vödrök, rekeszek vagy műanyag ládák alkalmasak. A sorközi szállításhoz használhatunk háti puttonyt, traktoros villás emelőre szerelt gyűjtőládát vagy a műanyag ládás szürethez pótkocsikat. A csemegeszőlő szedéséhez a rekeszek elhelyezésére alkalmas szedőszánok a legjobbak. A szüreti munkák gyorsítását, illetve könnyítését napjainkig a termés sorközi és távolsági szállításának gépesítése szolgálta. Ehhez a különböző speciálisan kiképzett pótkocsik és vontatók, valamint teherautók álltak rendelkezésre. A borszőlő termesztésében egyre inkább terjednek a szüretelőkombájnok, melyek közül Magyarországon a Chisholm Ryder O.W. és KG-l jelű kombájnok váltak ismertekké. Ezekből1976-ban már több mint 30 db üzemelt az ország különböző gazdaságaiban. Az étkezési
szőlő
szedése és
előkészítése
értékesítésre
Általában kétféle lehet. Az első e;etben a szedéssel egy időben megtörténik a fürtök piaci előkészítése is (kibogyózás, válogatás, csomagolás). A második módszernél a két folyamatot külön végzik. Korábban általánosan ez a módszer volt elterjedve. Hátránya, hogy a fürtöt többször kell kézbe venni, ezért nő a fürtök és bogyók sérülési veszélye és a viaszréteg ledörzsölésével a termés sokat veszít piacosságából. Napjainkban ezért egyre inkább az első módszert alkalmazzák. Ehhez olyan szedőszánra van szükség, amelyen minimálisan három, de inkább négy-öt rekesz helyezhető el. Elsősorban a színelőszedéshez használható, ahol a válogatás már a fürt leválasztásával megkezdődik. Utána eltávolítják a sérült, beteg bogyókat, felesleges kocsányrészeket és az így megtisztított fürtöket az előre elkészített rekeszbe helyezik. Az étkezésre alkalmatlan fürtök, illetve a sérült, beteg bogyók a szánon elhelyezett másik rekeszbe kerülnek, amelyet borkészítésre használnak. A megtelt rekeszeket a sorok között helyezik el, melyek összegyűjtése - a sortávolságtól függően - rögtön a távolsági szállításra alkalmas járművel vagy kisebb teljesítményű pótkocsikkal, esetleg csúszólapok segítségével történhet. A szedési teljesítmény a termés mennyiségétől és minőségétől, a fajtától, valamint a dolgozó gyakorlatától függően 1,5-2,5 qJlO óra lehet. Természetesen ennél lényegesen nagyobb - 4-5 q/lO óra - teljesítmény érhető el, ha a manipulálás külön munkafolyamatban történik. Ebben az esetben az előkészítésnél, osztályozásnál és csomagolásnál mintegy 1,8-2,0 qJlO órás teljesítménnyel lehet számolni. Így a két folyamat munkaigénye kiegyenlíti egymást. A tőkén maradt termést - mennyiségtől, minőségtől, valamint a csemegeszőlő iránti kereslettől függően - még egyszer vagy kétszer is megszedhetjük vagy az első színelőszedés után a többit borkészítés céljára egyszerre leszüreteljük. Aszedések számát nagymértékben befolyásolja a rendelkezésre álló munkaerő nagysága és az értékesítési lehetőség is. A csemegeszőlő szedésekor ügyelni kell arra, hogy a fürtök szárazak legyenek. A nedves, homokos fürtök a szállítás során könnyebben törődnek és romlanak. A bogyók megnyomása vagy a viaszbevonat ledörzsölése a gyorsabb vízleadás következtében korábbi fonnyadást és rothadást okoz. Ugyancsak hasonló hatású a fürtök laza csomagolása is. 558
és
A csemegeszőlő osztályozásához az ide vonatkozó szabványokat, illetve a fogyasztó megrendelő minőségi előírásai t, követelményeit kell alapul venni. A
borszőlő
szüretelése
A borszőlő szedése a szüreti ütemtervnek megfelelően kézzel, illetve bizonyos körülmények között kombájnnal történhet. A készítendő bor minősége éi-dekében igyekezzünk az egyes fajtákat külön szüretelni, valamint az egészséges és rothadt termést is külön feidolgozDi. Bárhogyan történik is a szüretelés, nagyon lényeges, hogy a leszedett termés minél rövidebb idő a/att a feldolgozóba kerüljön. A szüret igényli a legtöbb munkaerőt, egyúttal a legnagyobb munkacsúcsot eredményezi. A szedés időtartama lényegesen nem hosszabbítható meg a minőség romlása korábbi kezdés - vagy a mennyiség csökkenése - későbbi befejezés - nélkül. Ezért a gépi szüret általánossá válásáig nagyon fontos feladat a szedési teljesítmény fokozása, a kézimunkaerő-igény csökkentése. Ez elsősorban a szedést kiegészítő munkafolyamatok teljes gépesítésével, a szedő munkás maximális kiszolgálásával oldható meg. Ilyen szempontból legjobb megoldás az úgynevezett műanyag ládás - gyűjtő /ádás - szüretelés. E módszerrel a szedő teljesítménye jelentősen növelhető, mert mentesül a sorközi szállítástól és az esetleges várakozástól. A szállítás a ládák kirakásától az összegyűjtésig, teljes egészében gépesíthető. A ládákat a termés mennyiségének megfelelően előre kihelyezik a sorokba. A szedő a fürtöt levágja és ládába rakja. A telt ládák a sorközben maradnak, melyek összeszedése és ürítése külön menetben történik. Munkaszervezési szempontból legjobbnak bizonyult a 35-40 fős brigádok kialakítása (Göb/ös-Kovács, 1974). Egy-egy ilyen brigád kiszolgálásához egy gyűjtőtartályos magasemelővel ellátott traktor és két rakodómunkás, valamint a távolsági szállításhoz - a távolságtól függően - egy vagy két pótkocsis vontató kell. A 35-40 dolgozó munkájához szükséges mintegy 1000 db láda. Ezek kirakását, valamint ürítését a 2 fős rakodóbrigád végzi. A ládából a termést a gyűjtőládába ürítik, ahonnan az önműködően a távolsági szállítást végző járműbe továbbítja a termést. Három m-es vagy annál szélesebb sortávolság esetén a távolsági szállítást végző jármű a sorok között is haladhat és közvetlenül oda üríthető a ládából a termés, de ez nehezebb fizikai munkát és több rakodómunkást igényel. A szállító- és rakodó brigád jobb kihasználása végett célszerű a szedést úgy szervezni, hogy az a sorok teljes hosszában történjen és egy-egy dolgozóra a sorban 1-2 órai szedés jusson. Így a sor teljes hosszában l-2 óra alatt befejeződik a szedés és folyamatosan történhet a termés összegyűjtése. Ez a műanyag ládák jobb kihasználását is eredményezi. E módszerrel a szedés termelékenysége jelentősen növelhető és az egy főre jutó 10 órás szedési teljesítmény - a fajtától és a termés mennyiségétől függően - 4-8 q-t is elérhet. A szüreti teljesítmény lényeges növelésére és a kézi munkaerő jelentős csökkentésére távlatilag csak a magajáró szüretelőgépek alkalmazásával van lehetőség. Ezek a gépek a termést a tőkéről leválasztják és a másik sorban párhuzamosan haladó szállítójárműbe továbbítják. Üzemelés ükhöz Kőszeghy-Mészárosné (1974) szerint maximálisan 1,8 m magas támaszrendszer, 2,5-3,5 m széles sortávolság, 5%-nál nem nagyobb lejtés, megfelelő úthálózat és a táblák végén 9 m széles fordulási lehetőség szükséges. A termés a talajfelszín től a KG-I kombájnhoz 65 cm felett, a Chisholm Ryder O.W. jelű kombájnhoz pedig 45 cm-nél magasabban helyezkedjen el. A gép munkája, a termés leválasztása és a veszteségek nagysága sok tényezőtől függ. Így a termés állapotától, a termőfelület és támrendszer kialakításától, a szőlő fajtájától és érettségi fokától, a gép haladási sebességének és a leválasztóberendezések 559
mozgásának az összhangjátóI. Mindezeket figyelembe véve a veszteség 6-17% között ingadozhat. Ennek egy része a tőkén marad - ami megfelelő munkaerő ellátottság esetén leszedhető -, másik része pedig a talajra hullik, illetve a bogyó zúzódás következtében a lombozatra kenődik. A kombájnok teljesítménye 3-4 hallO óra. Egy kombájnra a szüreti idényben helyes munkaszervezéssel 140-180 ha szőlőt lehet számítani. Természetesen ez nagymértékben függ az időjárástól, a talaj állapotától és nem utolsósorban a szállítás megszervezésétől. Egyedül üzemelő kombájnnál a távolságtól függően 2-3 szállítójárműre van szükség. Csoportos üzemelés esetén a szállítóeszközöket jobban ki lehet használni. 3 m-es vagy ennél nagyobb sortávolságú ültetvényben jól használható a pótkocsira szerelt 4-S m 3 -es tartály. Ennél kisebb sortávolság esetén a ViconTender-4 pótkocsi alkalmazható, mely a termést a távolsági szállítójárműbe tudja üríteni. A géppel szedett szőlő - mive! törődöttebb -, könnyebben oxidálódik, ezért a feldolgozás technológiáját ennek megfelelően kell módosítani.
560
A szólő feldolgozása
A szőlőtermesztés folyamata a szürettel és a szőlő átvevőhelyre vagy feldolgozó üzem hez való szállításával zárul. Ahhoz, hogyaszőlőtermesztésünk zömét jelentő borszőlőből végtermék váljék, további feldolgozásra van szükség. E munkát a borászati üzemek végzik. A szőlőfeldolgozás és borkezelés - mint önálló ágazat - közvetlenül kapcsolódhat a termclőüzemhez, vagy attól teljesen eIk ülönülve, önálló vállalat keretében történhet. Az előző esetben a termelés és feldolgozás teljes vertikuma alakul ki, melynek mind a termelőüzem, mind a fogyasztó közönség szempontjából megvan az előnye. Ennek megvalósításához azonban bizonyos feltételek is szükségesek. Ennek a mai korszerű borászati technológia mellett alapvető feltétele a megfelelő üzemnagyság, mely hordósbor-értékesítés esetén minimum 25-30 ezer q, palackozott bor értékesítéséhez 60-80 ezer q szőlő feldolgozását és bor kezelését igényli. Tehát a szőlőágazatnak ezt a termék mennyiséget kell megtermelni vagy üzemközi társu/ássaI kooperációval biztosítani. A legkorszerűbb borászati technológia és az ehhez szükséges nagy teljesítményű gépek alkalmazása még inkább arra mutat, hogy a gazdaságos üzemméretnek a JOO-150 ezer hl évi bort kibocsátó üzem tekinthető. A termelőüzem méretén túl jelentősen befolyásolja a gazdaságosságot a szállítási távolság és színvonala. Az ökonómiai szempontokon kívül fontos tényezők a borkészítéssel és -forgalmazással kapcsolatos minőségi követelmények is. Ez azt jelenti, hogy adott esetben a kiváló minőség - a táj- és fajtajelleg - biztosítása érdekében kisebb mennyiségek feldolgozásához is szükség lehet borászati üzem létesítésére. A kisebb területekkel rendelkező üzemek szőlőtermésének feldolgozása várhatóan a korszerű nagyüzemi pincegazdaságok feladata lesz. A termelés és feldolgozás összhangba hozása más okból is szükséges. Ugyanis az előállított bor minőségét egyrészről befolyásolja a szőlő minősége, fajtája, érettségi foka, egészségi állapota stb., másrészről az ehhez helyesen megválasztott és alkalmazott borkészítési és -kezelési technológia. Ezek kellő összehangolásával lehet az adott termésből a legjobb minőségű bort előállítani. Ehhez nemcsak megfelelő technikára, hanem a szüret és feldolgozás összehangolt szervezésére is szükség van. A szőlőtermesztés ugyan a szürettel fejeződik be, de ezzel együtt már a feldolgozás is elkezdődik, elsősorban a szüret helyes időpontjának meghatározásával. A borászati üzem viszont az alapanyag minőségének megfelelően határozza meg a borkészítés technológiáját.
36 Kertészet
561
A borászati üzem és berendezése
A borászati üzem feladata a szőlő feldolgozása, a must kierjesztése, a bor érlelése és készrekezelése, valamint forgalmazása. A felsorolt feladatok nem minden üzemben egyformán jelentkeznek. Van, ahol a feldolgozás után csak az újbor kezelésére rendezkednek be és az előállított bort hordósan értékesítik. Más esetben a borkezelés a kereskedelmi forgalmazásra való előkészítéssel - a palackozással fejeződik be. Ehhez kapcsolódhat a melléktermékek feldolgozása is, ami már típusát tekintve borkombinátnak tekinthető. A borászati üzem nagysága és kapacitása függ az üzem természeti és közgazdasági adottságaitól is. Az eltérő rendeltetésű üzemtípusoknak azonban mindenképpen biztosítani kell a korszerű borkészítés és -kezelés technikai feltételeit, melyek lehetővé teszik a szőlő gyors feldolgozását, a must ülepítését és erjesztését, valamint az új borok fejtését, derítését és szűrését. Ezekkel az eljárásokkal a kor ízlésének megfelelő üde, reduktív típusú borok at áJlíthatunk elő. A borászati üzemnek elhelyezésében, méretében biztosítani kell a korábban említett feladatok megoldásáhóz szükséges gépek és berendezések célszerű elhelyezését, a korszerű és gazdaságos üzem- és munkaszervezést, valamint a borászati technológia betartásához szükséges higiéniai és egészségügyi feltételeket. Ennek megfelelően a korszerű borászati üzem a következő fő részek ből áll: szőlőfeldolgozó helyiségek, erjesztőhelyiségek, borkezelő és -tároló helyiségek, palack ozóhelyiség, készáruraktár. A szőlőfeldolgozó több részből áJI, melyeket úgy kell méretezni és elhelyezni, hogy biztosítsák a szőlő lemérését, gyors átvételét, a száJlítás zavartalanságát, a szőlő
175. kép. FogadógaraI
562
176. kép. Zúzó-bogyózó
feltárását és szikkasztását, sajtolását, a must ülepítését és a törköly feldolgozását vagy erjesztését. A szőlő mérlegelésére alkalmasak a földbe süllyesztett 10-20 tonnás hidmérlegek. Ezek ből a nagyobb üzemben célszerű kettőt beállítani. A mérés és minősítés után a szőlő a fogadógaratba kerül. Különböző szőlőfajták egymástól elkülönített egyidejű fogadása érdekében minimájisan két, de ennél több garat kiépítésére lehet szükség. A szőlő feltárása a zúzó-bogyózó helyiségben történik. A szőlő ide gravitációs úton vagy különböző szállítóeszközök - csiga, elevátor - segítségével jut. A gyors feltárás végett lényeges a zúzó-bogyózó gép nagy teljesítménye. Egyes gépek a két munkaművelet egymástól független elvégzését is lehetővé teszik. Innen a cefre beépített szállítócsiga segítségével a cefreszivattyúhoz jut, amely azt fehérbor-készítésénél a szikkasztótartályokba, vörösbor-készítés esetén pedig az erjesztőtartályokba továbbítja. A kocsány villás elevátor segítségével akocsánysajtóba kerül, ahol a hozzátapadt mustot kipréselik. A feldolgozás következő folyamata a sajtolás. Ez a sajtóházban történik. Ez lehet egy- vagy kétszintes. Fehérborszőlő feldolgozása esetén a felső szinten helyezkednek el a fémből vagy vasbetonból készült szikkasztókamrák. Vörösbor-készítéssel foglalkozó üzemben viszont ezen a szinten helyezzük el az erjesztőtartályokat. A szín must elválasztására szolgáló kamrák létesítése nagy beruházási többletköltséget igényel, viszont jelentős segítséget nyújt az átmeneti tároláshoz, amellyel biztosítani lehet a szőlő fogadása és sajtolása közötti esetleges aránytalanságokat. Ezenkívül nagyon előnyös a sző\őilIatban gazdag, értékes minőségi faj ták feldolgozásához, mivel az átmeneti tárolás alatt a must illat- és zamatanyagokban gazdagodik. . 36·
563
177. kép. Folyamatos lllfiködés(í sajtók
178.. kép. Cemelll!lordós pillcecíg
564
Kisebb - 10 OOO q/évi kapacitású - üzemekben nagyobb teljesítményű horizontálsajtók esetében e szikkasztókra nincs szükség. Aszikkasztóból - vagyerjesztőkádakból - a cefre az alsó szinten elhelyezett különböző elven működő sajtókba jut. A sajtók számát az üzem kapacitása és a feldolgozás módja határozza meg. Közvetlen sajtótöltés esetén kb. kétszer annyi sajtóra van szükség, mint az előzetes szikkasztáskor. A sajtók elhelyezése során gondoskodni kell a szükséges kezelőtérről is. A sajtók alatt lehet elhelyezni a mustgyííjtő tartályokat, melyek a szikkasztó ból kifolyó színmust és a sajtóból kifolyó présmust összegyűjtésére szolgálnak. A különböző minőségű mustok elkülönítése és további kezelése érdekében helyes, ha ez több részből áll. A színmust közvetlenül a mustülepítő tartályba is vezethető, ez esetben lényegesen kisebb mustgyűjtő tartályokra van szükség. Ezután a must 12-24 órás ülepítésére kerül sor, melyet a sajtóházban vagy azon kívül elhelyezett mustülepítőkben végzünk. Innen a must az erjesztőtartályokba kerül. A törköly feldolgozható a speciális törkölykilúgozó sajtóval vagy törkölysilóban való erjesztéssel és pálinkafőzéssel. Az erjesztő üzemrészt a föld alatt és a föld felett lehet elhelyezni. Nagy mennyiségű erjesztésnél a keletkezett hő és CO 2 elvezetésére célszerűbb a föld feletti megoldás. Jgy a szükséges levegőcsere és hőmérséklet könnyebben biztosítható. További előnye, hogy a ki erjedt borok at gravitációs úton lehet a pincébe vezetni. A vörösborerjesztő tartályokat mindenképpen a sajtóház felett kell elhelyezni, ahonnan a cefre csúzda segítségével a sajtókosárba kerülhet. Az eJjesztőrészben a tartályok on kívül gondoskodni kell a hűtést szolgáló hűtő aggregát és a must tisztítását szolgáló szeparátorok elhelyezéséről is. Az erjesztő tartályok készülhetnek vasbetonból, alumíniumból vagy speciális műanyagokból. Természetesen a megfelelő bélelésükről gondoskodni kell. Űrtartalmuk általában 300-400 hl. Vörösbor-készíté~kor a must tisztítására nem kerül sor, így szeparátor beépítésére nincs szükség. Az erjesztés során itt a hűtés mellett esetenként melegíteni is kell, ezért vízmelegítő kazánról is gondoskodni kell. Az erjesztés után a bor borkezelő és -tároló pincébe kerül. Ezek épülhetnek a föld alá, félig földbe süllyesztve vagy a föld fölé is. Nagyon lényeges a jó hőszigetelés és vízelvezetés. Az építés módját mindig a helyi adottságok és beruházási lehetőségek határozzák meg. Nagyon fontos az egyenletes alacsony hőmérséklet, amely fehér boroknál 11°C, vörös boroknál 13-14 oC és az évi ingadozás ne haladja meg a ±1-2 OC-ot. Fahordós pincében legkedvezőbb ll; 83-88%-os relatív páratartalom, míg a cementhordók esetén az 50-60%-os páratartalom kedvező. Nagyon fontos a tiszta, egészséges levegő, amit megfelelő szellőzőberendezéssel lehet elérni. Ezenkívül gondoskodni kell a pince vízellátásáról és a szennyvíz elvezetéséről, a világításhoz, valamint a gépek üzemeléséhez szükséges villamos energiáról. Bármilyen típusú pincét építünk, mindig nagyon lényegesek a higiéniai követelmények. A tároló tartályok lehetnek pórusos fahordók és pórusmentes cementhordók. Ezek aránya függ a készítendő borok fajtájától és minőségétől, valamint az üzem nagyságától. A jelenlegi borászati technológia mellett kisebb pincékben 20 : 80, nagyobb pincékben 10 : 90-es arány tekinthető optimálisnak. Mind a fahordók, mind a cementhordók esetében szükséges különböző méretek kialakítása az egyes pinceműveletek elvégzésére. A fahordók általában 20-80, a cementhordók 250-1000 hl űrtartalmúak. Ez utóbbiak kocka vagy hasáb alakúak és nagyon jó a térkihasználásuk (50-70%). A cementhordókba keverőszerkezet beépítése, valamint az ajtónyílás elé 3-5 hl-es fejtőakna szükséges. E tartályok belül 24 X 24 cm méretű, 0,5 cm vastag üveglapokkal,
565
179. kép.
Borkeze/ű
helyiség
kívül fehér csempékkel vannak burkolva. A cementhordós pincét a bor be- és kitárolására alkalmas állandó csővezetékkel szerelik fel. A bor kezeléséhez különböző gépekre is szükség van a pincékben. A technikai minimumot a különböző fejtő- és szűrőgépek beállítása jelenti. Ezenkívül szükséges még kénessav-adagoló, keverőberendezés, szeparátor is. Nagy kapacitású, modern borászat i üzemek ben a bor készre kezelése az úgynevezett borkezelő helyiségben történik, ahol az előbbieken kívül elvégezhető a bor hideg- és melegkezelése is. ~. A készre kezelt bor a palackozóüzembe kerül. Ennek méretét az évi, illetve napi palackozandó mennyiség, valamint az ehhez szükséges gépek, berendezések, raktárak térigénye határozza meg. Itt is érvényes azonban az, hogy minél nagyobb a kapacitás, annál kevesebb a fajlagos beruházás. Természetesen a palackozónak a tárgyalt üzem részekkel arányban kell lennie. A palackozó több részből áJI: borelőkés2Ítő, töltő- és csomagolórész, készáruraktár, esetleg palackborpince, energiatelepek, raktárak, laboratórium, adminisztratív és szociális helyiségek, valamint karbantartó és szerelőműhelyek. A töltőrészben található a teljes palackozó gépsor. A művelet a palack ok mosásából, ellenőrzéséből, töltéséből, zárásából, cimkézéséből és csomagolásából áll. Innen a palackok a készáruraktárba kerülnek. A töltés steril körülményeinek megteremtése végett a palackok sterilizálása, töltése és zárása a többi folyamattól elzárt részben történik. Az egyes gépeketgörgős szállítóberendezés köti össze, mely a palack ok továbbítására szolgál. A palackozott borok at ideiglenesen a készáruraktárban vagy tartósabban a palackborpincében tároljuk.
566
A
szőlő
feldolgozása és a borkészítés Fehér borok készítése
A feltárás és szikkasztás után a cefre a sajtóba kerül, ahol két-három préselésre kerül sor. A szikkasztás során elváló színmust és a különboző préselésekből származó présmust minőségileg különbözik egymástól. A színmust színanyagban, savban és cukorban szegényebb, a présmust savakban, különösen csersavban gazdagabb, mert a préseléskor a héjból és magból zúzódásuk miatt csersav kerül a mustba. A csersav nagyobb mennyiségben kellemetlen, fanyar ízt ad a bornak. Különösen érezhető ez, ha a zúzással együtt nem végezzük el a bogyózást is. Ebben az esetben a kocsányrészek durva csersavtartalma nagyon kellemetlen, úgynevezett kocsányízt ad a bornak. Ezért minőségi fehér borok készítésekor a feltárás során mindenképpen végezzük el a bogyózást is. A különböző préselésből származó mustok a továbbiakban is eltérő kezelést igényeInek, ezért a mustokat osztályozzuk. A színmust és az első, második présmut jól kiegészíti egymást és ezeket a továbbiakban együtt kezeljük. Különválasztjuk a harmadik, negyedik présmustot. Ha további sajtolást is végzünk, akkor az így nyert mustból készült bort általában ipari célokra használjuk fel. Az osztályozott must az erjesztőtartályokba kerül, ahol a benne levő !ruktózból és glükózból az alkoholos erjedés hatására etilalkohol és szén-dioxid képződik. Az alkoholos erjedés természetes úton, különleges beavatkozás nélkül is megtörtétúk. Ez az ún. spontán erjedés. Nagyüzemeinkben a nagy tételben történő erjesztésnél nem mondhatunk le az erjedés írányításáról, amely előfeltétele a gyors erjedésnek, az illat- és zamatanyagok megőrzésének, a különböző borhibák megelőzésének. Természetes körülmények között a szeszes erjedést többféle mikroorganizmus indítja el. Ilyenek a különböző vadélesztők (Kloeckera, Torulopsis, Mydocerma stb.), de az erjedés folyamán, normális körülmények között a valódi borélesztő (Saccharomyces) jut túlsúlyba. Ebben az esetben az a feladatunk, hogy a valódi borélesztő számára a legmegfelelőbb körülményeket biztosítsuk . Ez elsősorban a megfelelő hőmérséklet és az anaerob feltételek megteremtése. A Saccharomyces hőoptimuma 25 oC körül van. Mivel az alkoholos erjedés exoterm folyamat - cukor-gramm molekulánként 24 kg/cal hő szabadul fel -, ezért az erjesztést jóval az optimum alatt kell kezdeni (17-18 oC), hogya felmelegedés hatására se haladja meg lényegesen az optimumot. Ezenkívül gondoskodni kell az állandó szellőztetésről is. Az anaerob körülmények biztosítása a káros mikroorganizmusok - ecetbaktériumok - elszaporodásának megakadályozása miatt lényeges. A levegő kizárására kotyogót használhatunk, mely a CO 2 eltávozása mellett megakadályozza a levegő bejutását. A természetes erjedést két szakaszra oszthatjuk. Az első az ún. zajos erjedés. Ekkor ai élesztősejtek elszaporodása után a must hevesen erjed ni kezd és sebessége olyan nagy, hogy a keletkező szén-dioxid pezsgését hallani lehet. Innen kapta ez a szakasz a nevét. Később a mustban felhalmozódó alkohol az erjedés ütemét fékezi és így az lassuIni kezd. Az erjedés ütemének csökkenésével a must az utóerjedés szakaszába lép. Ezzel párhuzamosan megindul a borban levő tisztátalanságok és élesztősejtek leülepedése is. Ekkor az erjesztés előtt hagyott erjedési űrt feltöltjük, majd az utóerjedés végén a hordókat bedugaszoljuk és az apadási veszteséget állandóan pótoljuk. Az erjedés irányítása. A sikeres borkészítés és kezelés alapja a helyesen vezetett erjedés. Ezért a borász elsőrendű feladata céltudatosan befolyásolni az erjedés menetét valamennyi rendelkezésére álló biológiai, kémiai és fizikai eszközzel és módszerrel. Az irányított erjesztéshez a mustot elő kell készíteni, majd az erjedés során képződő CO 2 elvezetéséről, a túlmelegedés és oxidáció megakadályozásáról kell gondoskodni.
567
A must erjesztés előtti előkészítése a kénessav-tartalmának kiegészítéséből, tisztításából, összetételének javításából, valamint fajélesztővel történő beoltásából áll. A kénezés célja a káros mikroorganizmusok elszaporodásának, valamint a nem kívánatos oxidáció mértékének megakadályozása. A korszerű borászatban az első kénezés a feitárással egy időben megtörténik, ahol a szőlő egészségi állapotától és fajtájától függően 50-100 mg/I (5-10 g/hl) kénessavat adagolunk. A további kiegészítésre elsősorban a présmustnál van nagy szükség. Ekkor a must kénessav-tartalmát - hőmérséklettől és savtartalom tól függően - 50-100 mg/l összes S02-tartalomra egészítjük ki. Alacsonyabb hőmérséklet és nagyobb savtartalom mellett kisebb, fordítva nagyobb szintre állítjuk a kénessav-tartalmat. Rothadt, penészes szőlőből készült must esetén mindenképpen 100 mg/I, esetenként még ISO mg/l szintet is alkalmazhatunk a barnatörést okozó oxidázenzim káros hatásának megakadályozására. A musttisztítás célja a benne levő lebegő anyagok, szilárd részecskék eltávolítása. Ezek károsan hatnak Pa must, illetve a bor színére, illatára, ízére, zamatára. Az erjedés gyorsításával nagyobb mértékű alkohol-, illat- és aromaveszteséget okoznak, valamint nagymértékben fokozzák a felmelegedést is. A tisztítás általános módja az ülepítés vagy nyálkázás. Ritkábban használják a szeparálást és a kovaföldes szűrést is. Az előbbi eljárás lényege, hogy a viszonylag nagyobb mennyiségű kénessavval (100- l 50 mg/l) erjedésmentesen tartott must nehezebb fajsúlyú zavarosítóanyagai bizonyos idő után (12-24 óra) leülepednek, így a megtisztuit must az üledék ről leválasztható. Ez a nyálkázás. Az eljárást össze lehet kapcsoIni a bentonitos mustderítéssel is (100-300 g/hl), amely a fehérjeanyagok csökkentésével fokozza a bor stabilitását. A musttisztítás mechanikus módja a szeparálás, melynél elkerülhető a túlzott kénezés, biztosítható a feldolgozás folyamatossága és nincs szükség ülepítőtartá lyokra sem. Kedvezőtlen évjáratban szükség lehet a must összetételének javítására. Ez lehetséges a cukortartalom növelésével, a savtartalom csökkentésével és színjavítással. Ezeket az eljárásokat célszerűbb a mustnál elvégezni, mert így kevesebb az illat-, íz- és zamatanyag-veszteség, és harmonikusabb borokat kapunk. A cukortartalom növelésére bortörvényünk a sűrített mustot engedélyezi. Ez szőlőből származó cukorpótló anyag, amellyel nemcsak a cukor, hanem a cukormentes extrakttartalmat is növeljük, így a borban az alkohol a többi alkotórésszel arányos lesz. Mértékét a bortörvény pontosan meghatározza. Egyes késői érésű, sok savat termelő fajtánál kerülhet sor - rossz évjáratban - a savtompításra. Erre a célra tiszta szénsavas mész (CaC0 3) használható. A színjavításra technológiai hibák (fehér- és kékszőlők vegyes szüretelése, berendezések kimosásának elmulasztása stb.) vagy egyéb okok miatt lehet szükség. Ez elsősorban a pirkadt színű mustok színtelenítéséből áll, melyet színtelenítő hatású aktív szénnel végezhetünk. Az így kezelt mustból színtelen bort kapunk, melyet később növényi eredetű festékkel ( szaflór) kell megfesteni. Az ismertetett kezelések után - az erjedési folyamat megindításához tiszta tenyészetben előállított - különböző jó tulajdonságú élesztőfajtákat, ún. fajélesztőket adunk a musthoz. Az élesztőt előzőleg steril mustban kell elszaporítani, majd ezután az erjesztendő musthoz önteni. A fajélesztőket a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet áJlítja elő és közli a felhasználás módját is. A fajélesztők tulajdonságai meglehetősen eltérőek, ezért az erjesztés körülményeihez és az erjesztendő must minőségéhez (kénezés mértéke, cukorfok, faj tajelleg stb.) igazodva kell a megfelelő fajtát kiválasztani. Ez különösen aminőségi borvidékeken lényeges, mert a használt élesztő a bor illatát és zamatát is befolyásolja. Az élesztővel való beoltás után az erjedés I-2 nap múlva megindul. A továbbiakban az erjedés normális lefolyását kell biztosítani. Ez a keletkezettC0 2 elvezetéséből,
568
az oxidáció elleni védekezésből, valamint a túlmelegedés megakadályozásából áll. Nagyobb üzemekben, a nagy tételben történő erjesztéseknél e feladatok megoldásához speciális berendezésekre van szükség (pl. hűtőaggregát, ventillátor stb.). Vörös borok készítése
A vörös borok színét az antociánok csoportjába tartozó színanyagok adják, melyek az európai szőlőfajtáknál kis tasak ok ban a héjban találhatók. Ezek fala erős és rugalmas, ezért a színanyagok kiszabadulásához alkohol, hőhatás vagy nyomás szükséges. A szőlő zúzása és sajtolása kevés színanyagot tartalmazó sejtet roncsol szét. A jó színkinyerést a héjonerjesztés során képződő alkohol, a cefre felmelegedése, valamint a feldolgozás során adagolt kénessav segíti elő. Szép, mély színű vörös bor csak jól beérett és egészséges szőlőből készíthető, mivel a színanyagok az érés utolsó szakaszában alakulnak ki. A rothadt szőlőben a penészgombák elbontják a színanyagokat, ezért azokból csak gyengébb minőségű, sillervagy fehér bor készíthető. A szőlő feltárása megegyezik a fehérbor készítésnél elmondottakkal. A továbbiakban a törkölyös mustot nem a szikkasztóba, hanem az erjesztőberendezésekbevezetjük. A vörös bor készítésénél is fontos művelet a kénezés. Az előbbiekkel ellentétben azonban itt csak egyszer, de nagyobb adaggal kénezzük a cefrét. Ez a szőlő egészségi állapotától függően 150-200 mg/I, vagyis hl-enként IS-20 g SO z-ot adunk. A nagyobb kénessav-adagolás egyrészt védelmet nyújt a vörös bor eljesztésénél jelentkező erősebb oxidációs veszély ellen, másrészt a színanyagot tartalmazó tasak ok burkának szétroncsolásával a színanyag jobb feltárását segíti elő. A vörös borok készítésekor az erjedés gyors indítására és rövidebb idő (3-5 nap) alatti levezetésére van szükség. Ezért az anyaélesztővel (fajélesztő) való beoltást nagyobb töménységben végezzük (2%). A rövidebb erjedési időt indokolja az erjesztőberendezések jobb kihasználása, másrészt az oxidációs lehetőség - a törkölyös must levegővel való érintkezésének - csökkentése. A gyorsabb erjedéssel együtt járó nagyobb hőmérséklet-emelkedés itt nem hátrányos, sőt elősegíti a színanyag jobb kioldását. Nagyüzemben az erjesztést lehetőleg zártan, a hőmérséklet szabályozásával kell végezni. Az optimális hőmérséklet 28-30 oc. Ennél magasabb hőmérséklet már gátolja az élesztők működését, növeli az alkohol- és illatveszteséget is. Az alacsonyabb hőmérséklet (20-25 oc) viszont a szín- és cserzőanyagok kioldását gátolja. Ennek megfelelően a vörös borok készítésénél nemcsak a hűtésre, hanem a melegítésre is fel kell készülni, mert adott esetben erre is szükség lehet. Az erjesztés során fontos feladat a törkölykalap mustba keverése is. A szín- és zamatanyagok kioldásán túl szükséges ez az ecetesedés és oxidáció megakadályozása végett is. A hagyományos fakádas erjesztés sok kézi munkát igényel. Korszerű vörösbor-erjesztő berendezésekben erre nincs szükség. A nagyüzemi vörösbor-erjesztő berendezések szakaszos vagy folyamatos műkö désűek lehetnek. Magyarországon ez ideig a szakaszos működésű erjesztőberende zések terjedtek el, melyek közül legismertebbek az egyszerű körfejtéses és az autómata vörösbor-erjesztő berendezések. A körfejtéssel működő zárt vörösbor-erjesztés lényege, hogy az erjedés megindulása után kialakuló törkölykalapot cefreszivattyú segítségével naponta háromszornégyszer musttal elárasztjuk. Az automata vörösbor-erjesztő berendezés egy 300400 l-es alsó, zárt, valamint 80-100 l-es felső, fedhető tartáJyból áll. A két rész megfelelő szelepekkel van összekötve. A törkölyös must az alsó tartályba kerül. Az erjedés során keletkező szénsav a mustot a felső tartályba nyomja, majd annak megteltével a szelep kinyílik, a nyomás megszűnik és a must visszafolyik az alsó kádba. Eközben a must jól átmossa a felső részen elhelyezkedő törkölykalapot. 569
Ezután a szelep zár és a felső medence újra feltöltődik. Erőteljes erjedésnél a szakaszok egészen rövidek (8-10 perc) lehetnek, és íl!y a must folyamatosan mossa át a törkölyt. Egyes esetek ben szükség lehet a színanyag kiolJására melegítéses eljárással. Ebben az esetben a cefrét 1-1,5 órára 65-75 oC-ra melegítik. Ez az eljárás hazánkban is terjed. Az erjedés után az új bort azonnal lefejtjük. Miután még bizonyos utóerjedésre itt is számítani lehet, ezért a hordók ban 0,2-0,3% űrt hagyunk és az akona dugót fordítva tesszük a nyílásra. A visszamaradó kierjedt törkölyt ezután gyorsan ki kell sajtolni. A színbor és a sajtolt bor minőségileg lényegesen eltér egymástól, ezért teljesen külön kezeljük és csak utána házasítjuk őket.
Különleges
minőségű
borok készítése
Különleges mll10segen a tőkén túlérett -- tokaji bork ülönlegességek esetén aszúsodott - szőlőből készült bort értjük, melyek legalább - az aszú és esszencia kivételével - J3 if-% alkoholt és 25 g cukormentes vonadékanyagot (extraktanyagot) , valamint a tájra, fajtára, készítési módra jellemző illat- és zamatanyagokat tartalmaznak. E borok leghíresebb típusát a tokaji borkülönlegességek képviselik. lde tartozik a Tokaji szamorodni (száraz és édes),fordítás, másIás, aszú (3-6 puttonyos), aszúesszencia és az esszencia. Ezek csak a Tokaj-Hegyaljai borvidéken, kedvező évjáratban az ott engedélyezett Furmint, Hárslevelű és Sárga muskotály fajtákból készíthetők. Előállításuk speciális feldolgozással és kezelési technológiával történik. Tokaji szamorodni. Válogatás nélkül szedett - aszúsodott bogyókat is tartalmazó - szőlőből készült bor. Legalább 13 tf-% alkoholt és 25 g/I cukormentes extraktanyagot kell tartalmaznia. Ezenkívül az édes szamorodninál 10 g/l természetes cukortartalom is szükséges. A száraz szamorodni kierjedten cukrot nem tartalmaz. Ezenkívül kívánalom az intenzív ászkolási illat és zamat is. Tokaji aszú. A tökén aszúsodott és külön szedett szőlőbogyók tésztaszerűvé feldolgozott anyagára öntött must vagy bor szeszes erjedésével készült, jellegzetes aszúillatú és -zamatú tokaj-hegyaljai származású bor, amely puttonyszám szerint meghatározott mennyiségű természetes cukrot és cukormentes vonadékanyagot tartal maz. Napjainkban 3-4-5-6 puttonyos aszút készítenek. A 3 puttonyos aszú literenként legalább 60 g természetes cukrot és 30 g cukormentes extraktot tartalmaz. Ez az érték puttonyonként 30 g/l cukorral és 5 g/I cukormentes extrakttartaloJ11mal emelkedik. Az aszú minimális alkoholtartalmát a bortörvény nem szabályozza. A jelenleg forgalomba kerülő aszúknál ez az érték 13-15 tf-%. A muskotályos aszúnál a készítési eljárás azonos az előbbivel, csak az alapbor bizonyos arányban Sárga muskotály fajtából készült bort is tartalmaz. Tokaji aszúesszencia. Olyan kiemelkedő minőségű, kiválóan alkalmas területről és évjáratból származó aszúbor, amelynek minőségi értékét a puttonyszám feltüntüntetésével már nem lehet kifejezésre juttatni. Tokaji esszencia. A tőkén aszúsodott és külön szedett szőlőbogyók színmustjából, szeszes erjedéssel készült olyan bor, amely literenként legalább 250 g cukrot és 50 g cukormentes extraktot tartalmaz. Régebben ez kereskedelmi (gyógyszertári) forgalomba is került. Napjainkban az aszúk cukor- és extrakttartalmának beállítására használják. Ugyancsak nem kerül kereskedelmi forgalomba a korábban említett fordítás és máslás sem. Ez az elnevezés a készítés módjára utal és az így nyert bort az előbbiekben ismertetett borok készítéséhez használják fel. 570
Afordításon azt értjük, hogy aki préselt és még sok cukrot tartalmazó aszú törkölyhöz mustot öntünk és félnapi áztatás után kisajtoljuk. Ezalatt a must kioldja a törkölyben levő értékes anyagokat. A más/ás aszúseprő felhasználásával készül. Az aszúseprőhöz l : l arányban bort öntünk és ez kioldja az ott visszamaradt cukrot és szesztartaimat. Az ismertetett tokaji borkülönlegességek csak félliteres (vagy 0,25 I) fehér, hosszúnyakú, ún. tokaji palackokban, márkázva kerülhetnek kereskedelmi forgalpmba.
Csemegeborok készítése
E csoportba tartoznak a készített (mesterséges) csemegeborok, valamint az aromatizált és ürmös borok. Ezeket állandó jellegű csemegeboroknak is nevezzük, mivel az évjárat hatásától függetlenül kiegyenlített minőségben kerülnek forgalomba. Ezt az alapborhoz adott - elsősorban szőlőből származó - különböző anyagok hozzáadásával biztosítjuk. llyenek pl. a sűrített must, magas fokú borpárlat, fonnyasztott szőlő, finomszesz, növényi eredetű festőanyagok stb. Minőségük biztosításában nagy szerepe van a jó minőségű alapbornak, melynek legalább J2 tf-% alkoholt kell tartalmaznia. Ehhez legalább 19 cukorfokos mustra van szükség. Az alapbor tiszta ízű, egészséges és viszonylag kis savtartalmú legyen. Az aromatizá!t és ürmös borok készítéséhez az előbb felsorolt anyagok on kívül, különböző aromás növényi anyagokat, drogokat és fűszereket is használnak. E borokat vermutnak is nevezik. A sűrített musttal, valamint cukorsziruppal végzett édesítés, valamint a különböző drogokból származó aromaanyagok következtében ezek jellegzetesen fűszeres, kesernyés ízű, intenzív illatú aperitif (étvágygerjesztő) italok. Pezsgőkészítés
pezsgőkészítéshez az alapbort gondosan kell megválasztani, mert minősége jelentősen meghatározza a kész pezsgő értékét is. Könnyen tisztuló, jellegtelen, de egészséges, tiszta ízű, vékony, kemény borok alkalmasak. A klasszikus pezsgőkészítés esetében az alapbort nyomásbíró palackba fejtik, cukrot, fajé/esztőt és derítőanyagot adnak hozzá. A fajélesztő segítségével a cukor a
A
palackban kierjed és bent marad az erjedés során keletkezett szénsav is. Az erjedés hónapokig tart. Ennek befejeződésével a seprőt megfelelő eljárással a dugóra ülepítik. Ezután a palack nyakát megfagyasztják és az összefagyott üledéket (seprő) eltávolítják (degorzsálás). Ezt követően különböző anyagokkal (déligyümölcs, meggykivonat stb.) ízesített borpárlatos cukorszirupot (likőr) adnak a pezsgőhöz, a készíteni kívánt minőségnek megfelelő mennyiségben. Az adagolt cukor mennyiségétől függően a pezsgő száraz, félszáraz és édes lehet. Ezután a palackokat véglegesen lezárják és 1,5-4 évig ászokpincében érlelik. Külföldön - elsősorban a Szovjetunióban -, de hazánkban is elterjedt a tankpezsgőgyártás. Ez az előzőtől abban különbözik, hogy az erjesztést nem palackban, hanem nyomásbíró acéltankban végzik és a ki erjedt pezsgőt innen fejtik a palackokba. Ez valamivel olcsóbb eljárás, mint a palackos erjesztés. A pezsgőhöz hasonló ital a habzóbor, amely azonban alapvetően különbözik attól abban, hogy a szénsavtartalma nem a borban történt erjedésből származik. Itt az alapborba kívülről juttatják be a szénsavat és a kívánt mértékben likőrözik.
571
A bor érlelése és kezelése
A bor fejlődése, érése során állandóan változik, bonyolult fizikai, kémiai és biológiai folyamatokon megy át. Ez idő alatt alakulnak ki a fajtára jellemző ÍZ-, illat- és zamatanyagok is. A korszerű borkezelés egyik alapvető feladata e folyamatok irányítása, másrészt a bor megtisztÍtása, üledék- és zavarosságmentességének biztosítása. A bor fejlődésében nagy jelentősége van az oxidációs-redukciós viszonyoknak, melyeket az érés során a borkezeléssel szabályozunk. Eszerint megkülönböztetünk oxidatív, mérsékelten oxidatív, mérsékelten reduktív és reduktív borkezelést (Kádár, J973). Az utó bbi időben egyre kedveltebbek és keresettebbek a reduktív borkezeléssel előállított üde, sok szőJőillattal és zam attaI rendelkező borok. A bor készrekezeléséig végzett műveleteket hatásmechanizmusuk alapján a következőképpen csoportosíthatj uk : a bor tisztítása, harmonikus összetételének kialaIdtása, érésének szabályozása és stabi/izálása.
A bor tisztítása
E műveletnek célja a borban levő különböző szennyeződések eltávolítása. Az erjedés után - a CO 2 -nyomás megszűnésével - a nehezebb fajsúlyú anyagok leülepednek, melyek magukkal rántanak kisebb lebegő szennyeződéseket is. Ez a természetes tisztulás vagy más szóval önderülés. Mértéke függ a szőlő egészségi állapotától, a feldolgozás módjától, az erjedés lefolyásától és a bor összetételétől. Minél gyorsabb a tisztulás, annál tökéletesebb a bor fejlődése, illat- és zamatanyagának kialakulása, és könnyebb a bor későbbi kezelése is. Az így leülepedett anyagot seprőnek nevezzük, melyről a bort a további kezelés érdekében lefejtjük. A borban maradó kisebb részecskék alkotják a " lebegő seprő"-t, amely zömében szerves anyagok ból áll. Ezek gyorsan bomlanak, és bomlástermékeik kedvezőtlenül befolyásolják a bor illatát, ízét, harmónikus fejlődését. Ezért a lebegő seprőtől is minél előbb meg kell tisztítani a bort. A tisztítás módjai a már említett fejtés, szeparálás, derítés és szűrés. Az első kettő a durvább, a két utóbbi pedig a finomabb szennyeződések eltávolítására szolgál. Fejtés
A fejtés a bornak egyik tárolóedényből a másikba való átáramoltatása. Korábban mint önálló pinceműveletet a bor seprőtől való leválasztására használták. A korszerű borászati üzemben szerepe erősen megváltozott. Önállóságát részben elvesztette, viszont alkalmazási területe kiszélesedett, mivel a kénezést kivéve, valamennyi borkezelési eljárás kapcsolt műveleteként jelentkezik. A fejtés leggyakoribb célja és alkalmazása (Kádár, 1973): a kierjedt új bor áttárolása az erjesztőtartályból a pincébe vagy tároló ba ; a pincében végzendő első fejtés; a bor elválasztása a fejlődése során kivált üledék től ; különböző pinceműveletekkel való kapcsolás; oxidációs folyamatok elősegítése a bor fejlődése és stabilizálása érdekében; a bor rendellenes elváltozásainak (kén-hidrogén-szag stb.) megszüntetése; a bor mozgatása palackozás és hordós bor szállítása (ki- és bepincézés) alkalmával. . A fejtés lehet nyílt, félig zárt és zárt. Az első esetben a bort csapon keresztül a kármentőbe engedjük és innen fejtjük az új hordóba. Félig zárt fejtésnél a bort csapról vezetjük és az akonanyíláson engedjük az új hordóba. Zárt fejtéskor a bort a két hordó csapja közé iktatott tömlővel továbbítjuk.
572
Az első fejtés általában nyílt, az erjedés lezajlása és a seprő leülepedése után. Általános szabály, hogyaborokat - egyes eseteket kivéve - minél előbb le kell fejteni a seprőről. Ez különösen a reduktív borok ra, a savszegény vagy rothadt sző lőből készült borokra vonatkozik. A fejtésre - az erjesztőből való átfejtéstől számítva - általában 2-6 hét múlva kerül sor. Az első fejtést végezhetjük szeparálással egybekapcsolva is. Ez a bor korai megtisztításának leghatékonyabb módja. E művelettel a nehezebb fajsúlyú lebegő seprőt kicsapatjuk a borból. Ennek hatására a bor fejlődése meggyorsul anélkül, hogy üdeségéből jelentősen veszítene. Alkalmazása főleg gyengébb, vékonyabb és édesebb boroknál célszerű, amelyek fiatalon kerülnek forgalomba. Kisüzemben az első fejtést 3-4 hónap múlva követi a második, majd S-6 hónap múlva a harmadik fejtés. Nagyüzemekben az első fejtés után hatékonyabb tisztítóés stabilizálókezelések következnek, melyhez rendszerint feÜés is kapcsolódik. Önálló fejtést csak a hosszabb érlelési időt igénylő bork ülönlegességeknél alkalmaznak. A fejtés elvégzéséhez különböző eszközökre és gépekre van szükség. Ilyenek a hordónyitó és -záró eszközök, lopók, fejtőcsapok, fejtőedények, tömlők, illetve állandó csől'ezetékek és a fejtőgépek. Ez utóbbiak a borászati üzem legáltalánosabban használt gépei, melyek működésük alapján dugattyús és kÖlfogó sZÍ1'attYúk lehetnek. Ez utóbbiak között találunk folyadékgyíírűs, centrifugális, műanyag lapátos és spirálcsal'aros szivattyúkat. Szeparálás
A heterogén folyadékelegy fajsúly szerinti szétválasztására szolgál. Ez esetben a borban szuszpendált anyagokat gravitációs ülepítés helyett centrifugális erő segítségével távoIítjuk el. Ez a must és bor megtisztításának leggyorsabb módja, melyet a borászati nagyüzemek egyre szélesebb körben alkalmaznak. A művelettel kettéválasztják a mustot vagy bort a benne levő lebegő szilárd szennyeződésektől. A mű velet helyes elvégzéséhez, a szeparátor megválasztásához ismerni kell a borban levő zavarosítóanyagok mennyiségét. Ezt szedimentvizsgálati módszerrel határozzák meg. Értéke általában 0,1-8% között változhat. Szeparálást különböző időben és céllal végezhetünk. Így a must erjedés előtti szeparálása a zavarosságok eltávoIításával csökkenti a belső felületet és ezáltal egyenletesebbé válik az erjedés. Hasonló hatást érhetünk el az erjesztés közben végzett szeparálással is. Az élesztősejtek számának csökkentésével mérsékel hetjük az erjedés ütemét, amely különösen édes borok készítésénél lehet kedvező hatású. Általánosan alkalmazott a seprős új borok szeparálása, melyet az áttárolással kapcsol nak össze (fejtés). Ez azért is fontos, mert az erjedés során keletkezett hő hatására a seprő gyorsan bomlásnak indul és így nemkívánatos mellékízek alakulnak ki, melyek rontják a bor minőségét. A derített új borok szeparálásával az a célunk, hogy a derítőanyag hatására keletkezett csapadék leülepedéséhez szükséges 8- 12 napos időt megtakarítsuk. Ezután a bort azonnal szűrhetjük. A nagy szén-dioxid-tartalmú borok (pezsgő, habzó- és gyöngyözőborok) veszteség nélküli tisztítására is nagyon alkalmas a szeparálás. A műveletet különböző működési elven dolgozó szeparátorokkal végzik. Ezek szerkezeti felépítésük szerint lehetnek tányéros (automatikus ürítés nélkül és automatikus ürítéssel), körkamrás és különleges (hermetikus, csigásfúvókás) szeparátorok. Lényeges, hogy mindig a must vagy bor minőségének (szedi ment-tartalmának) megfelelő berendezést alkalmazzunk.
573
Derítés
A borban levő tisztátalanságok, zavarosságok megszüntetésének egyik leghatékonyabb módja. Lényege, hogy a borhoz finom eloszlásban olyan nagy felületü anyagokat adagolunk, amelyek a borban lebegő szennyeződéseket bonyolult fizikai, kolloid-kémiai és elektromos jelenségek hatására magukhoz ragadják és leülepedésükkel megtisztítják a bort. A tisztításon kívül előnyösen hat a derítés a bor érzékszervi értékére, elősegíti fejlődését és stabilizálódását is. A derítés hatása függ a derítőszer megválasztásától, a derítés időpontjától, a bor összetételétől és állapotától. A derítőanyagok általában 15-180 perc alatt hatnak, de a leülepedésükhöz hosszabb - 6-14 nap - időre van szükség. Ezután a bort le kell választani a derítési üledékről. A borászatban használt derítőanyagokat ásványi, fehéljetartalmú, kálium-vas (ll) cianid és egyéb derítőszerek csoportjába soroljuk. Az ásványi derítőszerek szilárd, porszerű szervetlen anyagok, melyek a borral nem vegyülnek, oldhatatlan alumíniumszilikátok. Derítő hatásuk a felületvonzáson alapul. Közülük napjainkban legjelentősebb a bentonit. Ez vulkanikus agyagásvány, mely Ca-ot és Mg-ot is tartalmazó alumínium-hidroszilikát. Felülete igen nagy (I g = 50 OOO cm 2), elsősorban a fehérjeanyagokat adszorbeálja. A gyakorlatban több változata terjedt el. Leggyakrabban a természetes vagy szódával aktivált Na-bentonitokat használják. Ezeknél a tisztító hatáson kívül jelentős afehérjestabilizáló hatás is. A palackozás gyors terjedésével felhasználása nő. A szükséges mennyiséget próbaderítésseI és hőpróbával állapítják meg. Ez a készítmény től és bortól függően 50200 g/hl lehet. A fehérjetarta/mú derítőszerek közül megemlítjük a zselatint, vizahólyagot, tojásfehérjét, fölözött tehéntejet és a kazeint. Ezek pozitív elektromos töltésűek és a bor természetes vagy hozzáadott negatív töltésű tannintartalmával képeznek csapadékot. Ez a csapadék nagy pelyhekben válik ki, magával ragadja a borban levő tisztátalanságokat és gyorsan leülepedik. A felsoroltak közül nálunk a zselatint használják. Ez lényegében tisztított enyv, mely vízben erősen duzzadó fehérjeszármazékokból áll. Általában csersavval együtt használják. A szükséges mennyiség meghatározása próbaderítéssel történik. Ez általában 2-20 g/hl zselatin és 2-16 g/hl csersav. Napjainkban egyre gyakrabban nem önállóan, hanem sárgavérlúgsóva/kombináltan használják a csersav-zselatinos derítést. Itt a helyes sorrend csersav, sárgavérlúgsó, zselatin és utána a bort szűrni kell. A kékderítéshez sárgavérJúgsót használunk: K 4 [Fe(CN)6]· 3H 20. Ez a borban levő nehézfémekkel (vas, réz, cink, mangán stb.) oldhatatlan csapadékot képez és így alkalmas eltávolításukra. Ezzel megelőzhetjük vagy megszüntethetjük a fémes töréseket, de segíti a borok fejlődését és stabilitását is. Ezenkívül a labilis fehérjék eltávolítását is elősegíti a kékderítés. A borhoz adható sárgavérJúgsó mennyisége a bor vastartalmától függ. A feleslegben adagolt kálium-ferrocianid a borban felbomlik és cián-hidrogén képződik, amely erősen mérgező és a borból már nem távolítható el. Ezért a sárgavérlúgsóval túlderített borokat nem szabad felhasználni, meg kell semmisíteni. Kékderítést csak a MÉM engedélyével vizsgázott személyek és kijelölt laboratóriumok végezhetnek. E derítés jelentőségét fokozza, hogy a szüret és feldolgozás gépesítésével a borok vastartalma egyre nagyobb lesz. Általában a csersav-zselatinos vagy bentonitos derítéssel kombinálva használják. Az egyéb derítőszerek még az aferrin, az a/ginát, a műanyag porok, a mézgaanyagok és az enzimatikus derítőszerek. Jelentőségük azonban kicsi a hazai borászatban.
574
Szíirés A szűrés a borban lebegő tisztátalanságok eltávolítására szolgál. Régóta használatos eljárás, de jelentősége a modern borászati nagyüzemek ben erősen megnőtt. Rendszerint a derítést követi, de attól függetlenül is alkalmazzák. A bort finom pórusú szűrőanyagon vezetjük át, amely a szilárd részecskéket részint adszorpció, részint szűrő (szita) hatás útján visszatartja. A gyakorlatban ez utóbbi hatásnak van nagyobb jelentősége. A szűrőanyag iránti követelmények: a mechanikai és kémiai tisztaság, megfelelő szerkezet, a borban ne oldódjon és ne okozzon hátrányos kémiai és ízbeli változást. Nálunk a szálas szerkezetű azbeszt és cellulóz, valamint a szemcsés szerkezetű kOl'aföld kerül felhasználásra. Az azbeszt laza szálas azbesztpehely formában vagy préselt szűrőlapok alakjában kerül forgalomba. A nagyüzemi szűrőgépek zárt rendszerű mechanikai nyomással működő berendezések, melyek a felhasznált szűrőanyag alapján azbesztszűrők, kovaföld szűrők és seprőszűrők lehetnek. Az azbesztszűrőknek két változata terjedt el: a keretes, fémszitás és alapszűrő. A keretes szűrők azbesztpehellyel működnek. A gépben keretekre erősített finom drótháló van, amelyre azbesztpelyhet ülepítünk és ez végzi a szűrést. A szűrés kezdetén az azbesztpelyhet borban elkeverjük, majd a szűrőn keresztül addig áramoltatjuk, amíg az azbeszt a drótszitára rakódik. Ezután kezdődik a szűrés. Az ún. Iapszűrőkhöz préselt azbesztlapokat használunk. Ezek kerülnek a szűrő gépbe és a bor rajtuk áramlik keresztül. A lapszűrők a bort tökéletesebben, tisztábbra szLírik, mint a keretes szűrők. A lapok minőségétől függően ezek csírátlanításra is alkalmasak. A palackozás előtt általában lapszűrést végeznek. A kovaföld szűrőket zavaros, nyálkás új borok esetén vagy derítés utáni szűrésre használhatjuk. A szűrés minőségét az adagolt kovaföld mennyisége és szemcsenagysága határozza meg, melyet a szűrni kívánt anyag alapján határozunk meg. A kovaföld szűrők szerkezetük alapján kamrásak és tartályosak lehetnek. Az előbbi nél a szűrő, az adagoló és a szivattyú egymás mellé helyezve alkot egy technológiai sort, a tartályos szűrő egy szűrőaggregát, amelyben az előbbi elemek tartozékaikkal együtt egy közös alvázon helyezkednek el. A seprőszűrők feladata a seprőben levő bor kiválasztása. Ezek keretes és kamrás szűrők lehetnek. A bor harmóniájának kialakítása
A bor élvezeti értékét nagymértékben meghatározza a harmóniája, amely a fő alkotórészek (alkohol, sav, extraktanyagok) összhangjától, valamint a szőlőből származó és a borérlelés során kialakuló iIIat-, íz- és zamatanyagok mennyiségétől, összetételétől függ. A harmónia kialakulásában jelentős szerepe van a szőlőfajtának, az évjáratnak, termesztéstechnikának, borvidéknek, valamint a borok fejlődését befolyásoló borkezelési, -tárolási körülményeknek. A termesztési feltételek a borok minőségét jelentősen változtatják. A fogyasztók viszont állandóan a már megkedvelt harmonikus borfajtákat igénylik. A borászati üzemek feladata, hogy a különböző hatásokat kompenzálják és évről évre kiegyenlített minőségű borfajtákat állítsanak elő. E célból legfontosabb feladat az összetételbeli hiányosságok megszüntetése. Erre legalkalmasabb eljárás a borok házasítása. Ezenkívül sor kerülhet még az egyes alkotórészek - sav, alkohol, cukor - szabályozására, esetleg szín- és ízjavításra is. Általános alapelv, hogy e műveletek korai elvégzése mindig előnyösebb, mert a kierjedés után a borok még kialakulatlanok és az erősebb beavatkozást is könnyebben elviselik (Kádár, 1973). Ezért ezt a munkát az első fejtéssel egy időben vagy ezt
575
követően végezzük el. Így a harmónia kialakításával helyreáll a bor egyensúlya, fejlődési
és érési körülményei
kedvezőbbé válnak.
Házasítás
A házasítás a borok harmonizá/ásának legtermészetesebb módja. Lényegében két vagy több bor célszerű összekeveréséből áll, hogy azok kiegészítsék egymást (sav, alkohol, cukor, szín stb.). Ebből következik, hogy házasítani csak úgy érdemes, ha a keverék értéke nagyobb lesz, mint az egyes boroké külön-külön volt. A házasítás célja lehet nagyobb mennyiségű egységes minőségű bor nyerése, ismert bortípusok (-fajták) előállítása (pl. Egri bikavér), meghatározott összetéteJű típus borok készítése, valamint összetételi hiányosságok megszüntetése vagy a bor valamely fogyatékosságának palástolása. E két utóbbi célból házasítjuk a lágy borokat a keményekkel, az alkoholban szegényeket a tüzesebbekkel, a vékonyabb borok at a testesekkel, a gyengébb színű vörös borok at a mélyvörös színűekkel, illat- és zamatban gazdag fajtákat (Ottonel muskotály) a jellegtelen, de hozzáillő fajtákkal. A házasítás előtt a borok at kémiai/ag és érzékszervi/eg is megvizsgáljuk, kiszámítjuk a szükséges arányokat és próbaházasítást is végzünk. Ezek értékelése után kerül sor a mLívelet elvégzésére. A házasítás arányait és a kapott borok elnevezését a bortörvény is szabályozza (36/1970. tvr.). A
SGI' tartalom
szabályozása
A kellő mennyiségű és minőségű savak finommá teszik a bort, a túl sok vagy túl kevés sav diszharmóniát okoz. A bor savtartalma függ a fajtától, ökológiai viszonyoktól, az évjárattól, a borkészítés és -kezelés technológiájától. Kisebb hiányosságokat legegyszerűbben házasítással lehet megszüntetni. Kritikusabb esetekben (pl. szélsőséges évjárat) szükségessé válhat a kémiai beavatkozás, amely a savcsökkentésben (savtompítás) vagy savnöve/ésben nyilvánulhat meg. Mindkét eljárás mértékét a bortörvény határozza meg. Eszerint savtompításra nálunk a tiszta, precipitá/t szénsavas mész (CaC0 3) használható. Ennek hatására az oldható borkősav oldhatatlan borkősavas mész formájában kicsapódik és így csökken a savtartalom. l g (I %0) sav közömbösítéséhez 0,67 g CaC0 3 szükséges. Ez hl-enként 67 g szénsavas mésznek felel meg. A savtartalom növelését a magyar bortörvény csak fémes törésre hajlamos boroknál engedélyezi, hl-enként max. IDO g citromsav felhasználásával.
Az alkoholtartalom növelése
Az alkohol a bor egyik fontos alkotórésze, bizonyos mértékig értékmérője és természetes tartósítószere. A különböző borminőségek minimális alkoholértékeit törvényes előírások szabályozzák. Ugyancsak a bortörvény szabályozza az alkohol növelés lehetőségeit és mértékét is. A szesztartalom növelését aviná/ásnak nevezzük. E célra hibátlan, idegen íz- és szagmentes, magas fokú borpárlat és J. osztályú finomszesz használható. Az alkohoItartalom közvetett növelésére használják az erjedés előtt adott sűrített mustot, mellyel maximum 3 tf-%-kal növelhető az alkoholtartalom. Ez harmonikusabb bort eredményez, mint az előbbi eljárás.
576
A cukorlarlalom szabályozása
Az utóbbi időben egyre nő azoknak a borfogyasztóknak a tábora, akik az édeskés vagy édes borokat kedvelik. A borban levő cukor származhat a must eredeti cukortartalmából úgy, hogy annak egy része nem erjed ki és visszamarad a borban. Ez egyes esetekben (különleges minőség) minden nehézség nélkül biztosítható, más esetek ben jelentős borászati felkészültséget igénylő eljárásokkal valósítható meg. Az édeskés vagy édes borokat gyakran utólagos édesítéssel állítják elő. Erre a bortörvényünk a sűrített must, csemegebor és szeszezett must felhasználását engedélyezi. E célra répacukor nem használható. Az édesítés mértéke nem haladhatja meg a 3 súly%-ot. SzÍJl- és Í zja\'Ílás
Egyes esetekben előfordulhat, hogy a bort színezni kell. Fehér bor színezéséhez zöldes színt adó szaflór és sárgás színt eredményező karamell használható. Vörös boroknál nem minden évben biztosítható a kedvező szín. Javításra festő szőlők, illetve szőlőből származó önocianin készítmények használhatók. Helytelen szüret vagy borkezelés hatására bekövetkező szín-, iIIat-, íz és zamathibák javítására aktívszenes kezelést alkalmazunk. Ezek növényi eredetű, nagy felületű (I g = 15-20 OOO cm 2 ) szivacsos állományú anyagok, melyek a felületükön adszorbeá/ják a gázok at, gőzöket, illat- (szag-), zamat- és színanyagokat. Hatásukat tekintve színtelenítő (dekolor) és szagtalanító (anti odor) csoportba oszthatók. Adagolás előtt laboratóriumi próbát kell végezni. Általában SO-300 g/hl mennyiségben használjuk. Legtöbbször derítéssel is összekapcsoljuk és utána szűrjük a bort. Az aktívszenes kezelés nagymértékben rontja a bor minőségét, ezért csak végső esetben használjuk. A bor érésének szabályozása
A bor tárolása alatt lejátszódó kémiai és fizikai változások összességét a bor fejlődé sének, érésének nevezzük. E folyamatnak két szakasza van. Az első a fejlődési szakasz, amikor a bor értéke nő, finomodik élvezet i értéke. A tetőpont elérése után következik a hanyatló szakasz. A bor túlfejlődik, élvezeti értéke csökken. Az egyes szakaszok hossza függ a bor minőségétől - a nehéz, testes borok lassabban érnek -, valamint az alkalmazott borkezelési eljárásoktól. Az érés során meghatározó szerepe van az oxidációs-redukciós viszonyoknak. A szőlőillatú és -zamatú üde boroknál az oxigén távol tartása, tehát reduktív körülmények biztosítása a cél. Túlérett szőlőből készült nehéz, testes borok kezelésénél a másodlagos ászkolási illat- és zamatanyagok kialakulásához viszont oxigénre van szükség. A borász feladata meghatározni, hogy mikor milyen mértékben biztosítson reduktív, illetve oxidatív körülményeket a borok fejlődéséhez. Az eddig tárgyalt kezelések is szinte kivétel nél k ül hatással vannak a bor érésére. Rajtuk kívül a folyamat szabályozásában nagy szerepe van a kénezésnek, töltögetésnek, valamint a tárolóedények minőségének is.
Kénezés
A borászok a kénezést a borkezelésben, valamint a borászati üzem tisztaságának fenntartásához régóta alkalmazzák. A kén e célokra való felhasználását lehetővé teszi antiszeptikus, redukáló, valamint íz- és zamatanyagképző hatása. E tulajdonságainál 37 Kertészet
577
fogva alkalmas az erjedés szabályozására, különböző eszközök és helyiségek fertőt lenítésére, valamint a bor érése során nemkívánatos jelenségek megszüntetésére. Kénezést végezhetünk a légtér fertőtlenítésére, hordók kezelésére, szőlő vagy törkölyös must oxidatív folyamatainak meggátlására, az erjedés szabályozására és az új borok kezelésére. Ez utóbbit az első fejtéskor végezzük, amikor 50-100 mg/I kénessavat adunk a borhoz. Ez az alapkénezés, melynek célja az erjedéskor keletkező oxidáló anyagok és acetaldehidek lekötése. Ezután rendszeres vizsgálat alapján - kezdetben sűrűbben, később ritkábban - kiegészítő kénezést végzünk az oxidáció megakadályozására. A darabban levő hordók ban kénezéssel a levegőt igénylő mikroorganizmusok káros tevékenységét mérsékeljük vagy kizárjuk. Ez légtér-hl-enként l-2 g csepegésmentes azbeszt kénszelet elégetésével biztosítható. Beteg vagy betegségre hajlamos boroknál kénezéssel meggátolhatjuk azok fellépését vagy terjedését. Ez vonatkozik a barnatörött vagy arra hajlamos borokra is. Édeskés vagy édes borok nál a kénezés célja lehet a további erjedés meggátlása, a maradék cukor tartósítása . A kénezés végezhető kénszelet elégetésével (hordók, légtér), cseppfolyós kéndioxiddal, kénessav tör.zsoldattal vagy kénessavas só adagolásával. A borba vagy mustba adagolt kén-dioxid egy része lekötődik. E folyamat mértékét a borban levő aldehidek és cukrok mennyisége pozitív irányban befolyásolja. A borban levő szabad kénessav élettani hatása nagy jelentőségű. A lekötődés egy bizonyos egyensúlyi állapot eléréséig tart. Ha a borból szellőztetés vagy más ok miatt szabad kénessav távozik el, a már lekötött kénessav egy része válhat szabaddá. A kénezés mértékének felső határát az egyes országok törvényei szabályozzák. Hazánkban a must vagy a bor összes kénessav-tartalma maximum 300 mg/l lehet. Ebből szabad állapotban a must 80 mg/l-t, a bor pedig 60 mg/I-t tartalmazhat. Megjegyzendő, hogy e maximális értékek- esetén a kénessav már kellemetlenül érzékelhető. Kemény, testes, száraz borok mindig alacsonyabb kénessavszintet igényelnek, mint a lágy, édes borok. Alacsonyabb kénessavszintet kell biztosítan i a vörös boroknál is a színanyag megőrzésére. Töltögetés
A hagyományos borászat egyik alapvető pinceművelete volt a töltögetés. A korszerű borászati üzemekben a tárolóedények aránya a pórusos fahordóktól mindinkább a pórusmentes vasbeton, fém- és műanyag tartályok felé tolódik el, ahol tárolási, apadási veszteség nincs, így a töltögetés jelentősége is csökkent. Itt is szabály azonban, hogy bort mindig színültig töltött tartályok ban tárolják, így a töltögetés itt sem nélk ülözhető. A bor felett kialakuló légpárna ugyanis erőteljes oxidációs forrás, amely kedvez a káros mikroorganizmusok e1szaporodásának és ezzel együtt különböző borbetegségek és borhibák kialakulásának. Az első töltögetés célja az erjedéskor hagyott, 1O-20%-os erjedési űr megszüntetése. Ha az erjesztés külön tartályban történik, akkor a töltögetés helyett a bort átfejtjük a tárolóedényekbe. Rendszeres töltögetést fahordós tárolás esetében kell végezni, mert a hordók pórusain keresztül az állandó párolgás következtében hiány (apadás) keletkezik. Az apadás mértéke függ a hordó anyagától és felületétől. Kisebb hordókban mindig nagyobb a veszteség. A töltögetést megfelelő eszközökkel (lopó, kanna, szivattyú) és mindig azonos minőségű borral végezzük, betartva a higiéniai követelményeket.
578
»
A bor stabilizálása
A borok hosszabb-rövidebb ideig tartó ászkolás után természetes úton is elérik a palackérett állapotot. Ez azt jelenti, hogy a tűkrösre derített, ilIetve szűrt borok, a környezeti körűlmények megváltozására sem zavarosodnak meg újból, tehát stabi/akká válnak. A hosszú ászkolás során azonban a borok ó-jelleget kapnak, sőt elvénülnek és ez a legtöbb bornál már hátrányos. Kifejezetten ó-jelleget csak nehéz, testes, erős boroktól, illetve csemegeboroktól kívánunk. A nagyközönség igénye az utóbbi időben inkább az űde, fiatalos jellegű borok felé fordul. A cél tehát az, hogy a borok akkor érjék el a stabil állapotot, amikor még üdeségük, fiatalos jellegük megvan. Ezért olyan kezeléseket kell alkalmazni, melyekkel nemcsak a pillanatnyi tisztaságot lehet előidézni, hanem meg lehet akadályozni a borok későbbi zavarosodását is. A borok stabilitása másrészről fontos azért is, mert az utóbbi időben a bor forgalmazása a hordóstól a palackozás irányába tolódik el, ahol alapvető követelmény a stabilitás. A borok zavarosodásatöbb okra vezethetővissza. Ilyenek az oxidációs zavarosodások, melyek a szőlőtermés rothadásakor keletkező oxidáló enzimek tevékenységének következményei, de bőséges levegőztetés esetén egészséges szőlőből készült borban is felléphetnek. A fehérjezavarosodás a borban levő fehérjeanyagok kicsapódásakor következik be. Oka az alacsony vagy magas hőmérséklet, rázkódás, az alkoholtartalom növelése vagy a pH változása lehet. - Kristályos zavarosodást főként a borkő és borkősavas mész kiválása okoz. Oka lehet az alacsony hőmérséklet vagy avinálás, illetve bizonyos derítőanyagok hatása. Afémes zavarosodást a különféle nehézfém ionok kicsapódása okozza. Leggyakoribb a három vegyérték ű vas által okozott fehér- és feketetörés. A biológiai zavarosodás okozói az élesztőgombák és baktériumok, amelyek utóerjedést, tejsavas erjedést, biológiai savcsökkenést, nyúlósodást stb. okozhatnak. A stabilizálás egyik módja, amikor mesterségesen teremtünk olyan körülményeket, amelyek az említett anyagok kiválását előidézik még a palackozás előtt. A másik megoldás a bor egyes alkotórészeinek védelme. Természetesen a speciálisan stabilitást célzó műveletek mellett a korszerű borászati technológia valamennyi művelete egyúttal a borstabilizációt is szolgálja, a szürettől a palackozásig. A stabilizációrajizikai és kémiai módszerek vannak. Az előbbiek költséges berendezéseket igényelnek, de a bor természetes álIapotát nem változtatják meg. A kémiai módszerek olcsóbbak, de esetenként nemkívánatos hatásuk is van a bor jellegére.
Hőkezelés
Kétféle lehet: meleg- és hidegkezelés. Az előbbinél a bort 40-110 oC közötti hőmér sékletre hevítjük, majd újra lehűtjük. A hő hatására kiválnak a termolabilis fehérjék, amelyeket utána szűréssel eltávolítunk. Ezenkívül biológiai stabilizációt és azoxidációs hibásodások kiküszöbölését is elősegíti, a különböző élő szervezetek elpusztulásával (pasztőrözés).
Hidegkezelés esetében a bort fagyáspontját megközelítő hőmérsékletre hűtjűk, ahol 6-10 napi tárolás után kicsapódnak a borkősavas sók (borkő, borkősavas mész). Ezenkívül kisebb mértékűfehérjekiválás is bekövetkezhet. Tiszta borban gyorsabb a borkőkiválás. A kezelés időpontja az első fejtés, derítés, szűrés után van.
37·
579
Kombinatív kezelés
Ez lényegében a meleg- és hidegkezelés egy munkafolyamatba való összekapcsolását jelenti. A hirtelen hőmérséklet-változások hatására a stabilizáció sokkal tökéletesebb. A művelet lemezes hőcserélővel történik, melyhez természetesen meleg- és hidegtermelő egységek és izotermikus tartályok is szükségesek. Előbb a bor melegítése, majd hűtése történik és a szükséges (6-10 nap) tárolás után hidegen szűrik a bort.
Metaborkősavas
kezelés
Kémiai eljárás; lényege, hogyametaborkősav a bor káliumtartalmával könnyen oldodó borkövet képez, amely a borban oldatlan állapotban marad. Vizsgálatok szerint a borhoz adagolt 5-20 g/hl metaborkősav 3-6 hónapos időszakra megakadályozza a borkő kiválását (Kádár, 1973). Szorbinsavas kezelés
Szintén kémiai módszer, mellyel a borok biológiai stabilizációját lehet biztosítani. Hatására az élesztőgombák megbénulnak és így az édeskés és édes borok újraerjedése elmarad. Adagolandó mennyiség 50-200 mg/l, a bor alkohol- és cukortartalmától függően. A szorbinsav nehezen oldható, ezért nálunk a sóját (káliumszorbát) használják. Alkalmazása nem általános, sőt felhasználását a legtöbb országban tiltják. Hasonló céllal alkalmazható a piroszénsavas dietilészter is, amely fungicid hatású, az élesztők enzimjének működését gátolja. Az L-aszkorbinsav (C-vitamin) mint erős redukálószer a borban lejátszódó oxidációs folyamatok ellensúlyozására használható fel. A bor palackozása
A palackozott bor aránya az elmúlt években külföldön és hazánkban is nagymértékben megnövekedett. Ez összefügg a már említett fogyasztóiízlés-változással, a kulturált borfogyasztás fejlődésével, a szállítás és általában a kereskedelmi tevékenység fejlődésével és igényeivel, és nem utolsósorban azzal, hogy az üzemek borászati tevékenységének színvonala nagyot fejlődött az elmúlt időszakban. Végeredményben ez utóbbi teszi lehetővé a palackozott bor arányának növelését, amely megkönnyíti és kulturáltabbá teszi az egész borkereskedelmet és -fogyasztást. A borpalackozás terén két alapvető feladatot kell nwgoldani (Kádár, 1973). l. Kifogástalan stabilitás, vagyis a zavarosság és üledékmentesség, valamint egyéb hátrányos változások nélküli állapot biztosítása a fogyasztásig. 2. A szőlőből származó, illetve a tárolás folyamán kialakuló illat-, íz- és zamatanyagok - a finom borjeJleg - veszteségmentes átvitele a palackokba. A készrekezelt borokat palackozás előtt külön böző vizsgálatoknak vetik alá. Érzékszervi vizsgálattal állapítják meg, hogy a bor a tőle várható legkedvezőbb élvezeti értéket nyújtja-e. A különböző kémiai, mikrobiológiai vizsgálatok, valamint az ál1óés szá11ítóképesség meghatározása azt a célt szolgálják, hogy a palackozott bor - a szélsőséges körülményeket kivéve - minden esetben jó minőségben kerüljön a fogyasztó asztalára. Szükség esetén a kémiai stabilizálószereket is palackozás előtt keverik a borhoz. A palackozás előtti utolsó művelet általában az EK-szűrés. A palackozás zömében automatizált ipari üzemek ben folyik, melyeknek a bonyolult szakmai feladatokon túl üzemszervezési és egyéb feladatokat is meg kell oldani. 580
180. kép. A palackok szerelése
181. kép. A készáru csomagolása
581
Ilyenek a bor minőségének megfelelő technológia, iIIetve módszer megválasztása, meIIyel biztosítható a mikrobiológiai stabilitás - sterilitás -, az oxidáció eIIeni védelem és bizonyos esetekben a bor CO 2-tartalmának növelése. A kívánalmakat figyelembe véve beszélhetünk hidegsteril, melegsteril és szénsavazásos palackozási módróJ. További kérdés a palackozás technikájának megválasztása, a palackozó gépsorok összeállítása és üzemeltetése, valamint a palackozott borok szerelése (kupakolás, címkézés), csomagolása, üzemen belüli szállítása és tárolása. E munkák speciális jeIIege és szakismeretigénye iránt érdeklődők részletes ismereteket nyerhetnek a szakirodalombóJ.
Borbetegségek
A helytelen borkezelés vagy egyéb okok - rothadt szőlő feldolgozása - következtében a borban kellemetlen elváltozások léphetnek feJ. Ezek alapvetően kétfélék lehetnek. Egyrészt betegségek, melyek rendszerint fertőzés jeIIegűek és a különböző mikroorganizmusok tevékenységével kapcsolatosak, másrészt hibák, melyeket a borba került idegen anyagok okoznak. A betegségek, iIIetve hibák, valamint az általuk előidézett szín-, iIIat-, íz- és zamatanyag-elváltozások legtöbb esetben több-kevesebb sikerrel kikezelhetők. Természetesen ez többletmunkát jelent és sok esetben a betegség vagy hiba sem szüntethető meg teljesen, esetleg a bor további fejlődésére hátrányos. Ezért nagyon lényeges a betegségek és hibák feIIépésének megakadályozása. Virágosodás
A betegséget a Candida mycoderma nevű gomba okozza, mely levegő jelenlétében szaporodik a darabban levő borok ban. Kezdetben vékony, fehér hártya képződik a bor felületén, mely a betegség előrehaladtával egyre vastagszik, ráncosodik, majd darabokra szakadozva a borba süIIyed és zavarossá teszi. A gomba a bor alkoholtartalmát szén-dioxidra és vízre bontja, továbbá megtámadja az alma- és borkősavat is. Ennek következtében csökken a bor alkohol- és savtartalma. Különösen a gyengébb, lágyabb borok hajlamosak a virágosodásra. A megbetegedett bor még lágyabb és üresebb ízű lesz. Kezdeti stádiumban óvatos feltöltéssel és túlcsordítással a felületen képződött hártya eltávoIítható. Előrehaladottabb áIIapotban csak zárt szűréssel védekezhetünk. Szűrés után a bort tiszta, kénezett hordóba fejtjük és áIIandóan feltöltve tartjuk. A beteg bor után a hordót mosással és gőzöléssel alaposan ki keII tisztítani. A megbetegedett és átfejtett bort, valamint a betegségre hajlamos lágy borok at célszerű kemény borral házasítani. Ezenkívül ügyelni kell arra, hogy a hordók mindig teljesen fel legyenek töltve. Ecetesedés
A betegséget az ecetbaktériumok okozzák azáltal, hogy a must vagy bor alkoholtartalmából ecetsavat termelnek. A betegség feIIépésének az aerob körülmények és a magas hőmérséklet (28-30 oc) kedvez. A beteg bor szúrós, ecetes szagáról, iIIetve ízéről ismerhető feJ. A felszaporodott ecetsav a borból nem távolítható eI. Kezdeti szakaszban az ecetbaktériumokat pasztőrőzéssel elpusztíthatjuk, a bort erőteljesen kénezzük, a gyenge
582
ecetes ízt pedig házasítással e/fedheljük. Előrehaladottabb állapotban a bor teljes savta1anítás után csak párlásra használható fel. Megelőzésképpen legfontosabb a tisztaság és az anaerob körülmények biztosítása, ugyanis a levegővel bőségesen érintkező törkölyön az ecetbaktériumok nagymértékben elszaporodhatnak. Ennek elkerülésére az erjesztésnél a levegőt kizárjuk, ezért kotyogóval erjesztünk. Gondoskodni kell a bor jellegének megfelelő állandó kénessavszint fenntartásáról is. Nagy (15 tf-%) alkoholtartalom mellett az ecetbaktériumok nem tudnak szaporodni, ezért a nehéz, erős borok darabban tarthatók, illetve érlelhetők az ecetesedés veszélye nélkül. Tejsavas erjedés
A betegséget a mannitbaktériumok okozzák, melyek hőmérsékleti optimuma 30-32 oC Ez magasabb, mint a valódi borélesztőké (22-25 oC), ezért az erjedés során fellépő túlmelegedés a valódi élesztők szaporodását meggátolja, az alkoholos erjedés megakad, ugyanakkor a mannitbaktériumok elszaporodnak és a borban levő cukrot és almasavat tejsavvá, ecetsavvá és szén-dioxiddá bontják el. Az ilyen bor kellemetlen, savanyú káposztára emlékeztető ízéről ismerhető fel. A betegség megelőzése érdekében célszerű a túl lágy mustokat savasabb musttal házasítani, megfelelő mennyiségű kénessavval (minimum 50 mg/l) kénezni és biztosítani kell az erjedés alatti optimális hőmérsékletet. A betegség kezdeti szakaszában a bor áterjesztéssel megjavítható. A magas hőmér séklet miatt megakadt erjedést újból megindíthatjuk, ha a mustot átfejtjük és alkoholt tűrő fajélesztővel beoltjuk. A betegség teljes kifejlődése után a bor már nem javítható meg. Ez esetben teljes savtalanítás után lepárlásra használható. Egéríz
Ez a betegség rendszerint azokban a lágy, gyenge, vékony borokban fordul elő, melyeket sokáig tartottak a seprőn. Ilyenkor a bor sajátságos ízt és szagot kap. Ez megelőzhető, ha az első fejtést megfelelő időben elvégezzük. A kisebb íz-, szaghiba kénezéssel és hideg pincében való tárolással megszüntethető. Nyúlósodás Főleg fiatal borokban fordul elő. A bor olajszerűen folyik, nyúlós lesz és kellemetlen, jelleg nélküli ízt kap. Levegőztetéses átfejtéssel és kénezéssel általában könnyen kikezelhető. Átfejtéskor a nyúlósodást okozó anyag kovaföld szűrőn átszűréssel eltávolítható.
Barnatörés Főleg a rothadt szőlőből készült borok hajlamosak a barnatörésre. A szürkepenész ugyanis bőven termel oxidázenzimet, melynek hatására a borban sötétbarna csapadék keletkezik. A folyamat fény és levegő hatására meggyorsul. A barnatörésre való hajlam úgy állapítható meg, hogy színtelen üveget félig töltünk meg a borral, majd bedugaszolatianul világos helyen tartjuk. Amennyiben a bor törésre hajlamos, 1-2 napon belül a felszínen megjelenik a barna csapadék, mely folyamatosan halad lefelé. A betegség megelőzésére legjobb módszer a lenyálkázás. Ha ezt elmulasztottuk vagy ennek ellenére barnatörést tapasztalunk, a bort megfelelően kénezzük, a barna csapadékot csersav-zse/atinos derítéssel eltávolítjuk, majd a bort átfejtjük.
583
•
Biológiai savesökkenés
Különböző baktériumok az almasavat tejsavra és szén-dioxidra bontják. Így a savtartalom csökken és mivel a tejsav a borban nem disszociál, a bor lágyabb lesz. Túl magas savtartalmú borokban ez a folyamat kívánatos is lehet és ígyegyértelműen nem is tekinthető betegségnek (pl. Németországban külön módszert dolgoztak ki a biológiai savcsökkenés elősegítésére). Nálunk az olyan borokban, amelyekben a biológiai almasavcsökkenés kívánatos lenne, ritkán fordul elő. Boraink jelentős része inkább túl lágy (Alföldi borvidék), melyeket célszerű megvédeni a savcsökkenéstől. Gondos kénezéssel, derítéssel és hideg pincében való érleléssel ez sikeresen megoldható.
Borhibák
•
A bor kellemetlen elváltozásait a belekerült idegen anyagok is okozhatják. Ezeket borhibáknak nevezzük. A penészes hordótól a bor dohos ízű és szagú lehet. A sokáig seprőn tartott borok élesztő- és seprőízt, illetve szagot kaphatnak. Idegen bűzölgő anyagok pincében tárolása szintén hi bát okozhat. Az íz- és szaghibák aktívszenes kezeléssel szüntethetők meg. Feketetörés
Különösen a lágy borok hajlamosak a feketetörésre. A bor mindig tartalmaz bizonyos mennyiségű vasat, mely ferrovasból ferrivassá oxidálódhat. Ez a vegyület a cserzőanyagokkal ferritannátot képez, mely - ha a bor lágy - fekete színű csapadék formájában kicsapódik. A hiba sárgavérlúgsós derítéssel megakadályozható, mellyel eltávolítjuk a borból a vasat. Fehértörés
Szintén a lágy borok ban fordul elő. Hasonló a feketetöréshez, azzal a különbséggel, hogy itt a vas nem csersavval, hanem a foszforsavval ferri/oszfátot képez, amely savszegény borok ban piszkosfehér csapadék alakjában kicsapódik. Ez ellen is sárga vérlúgsós derítéssel védekezünk . A higiénia és a borkezelés szabályainak pontos betartásával a borbetegségek és -hibák fellépését megelőzhetjük. Ha azonban valamilyen ok folytán mégis bek övetkeztek, sürgősen kezelni kell őket, nehogy a hiba vagy a betegség elhatalmasodjon. E célból először laboratóriumban mintákon végezzük el a kezelést és csak ennek eredménye alapján hajtjuk végre a teljes bormennyiségen.
A bor
ellenőrző
vizsgálata
A helyes borkezelés alapvető feltétele, hogy állandóan ismerjük összetételét és a fejlődése során bekövetkezett változásokat. Ezért a kezelés és érlelés során - meghatározott időnként - ellenőrző vizsgálatokat végzünk. E vizsgálatok tájékoztatnak a bor fejlődéséről és támpontot adnak a további kezelésekhez. A bor némely alkotórészei - alkohol, cukor, sav, extrakttartalom, hamutartalom, kénessav, fémek, illó sav stb. - fizikai, illetve kémiai módszerek segítségével egzakt módon mérhetők. A bor egyéb tulajdonságait - illat, zamat, íz, szín, tisztaság, egészségi állapot, harmónia, fejlettségi fok stb. - kémiai analízissel nem tudjuk meg-
584
határozni. Ezekre csak érzékszervi bírálat alapján tudunk következtetni. A két vizsgálati módszer kiegészíti egymást, és együttesen alkalmasak a bor élvezeti értékének és a további borkezelési eljárások megállapításához. Az alkotórész-meghatározás kémiai és egyéb módszerei közül az alkohol-, cukor- és savtartalom meghatározását, valamint az érzékszervi bírálat szabályait ismertetjük.
Az alkohol meghatározása
A meghatározás több módja közül az üzemek ben és a kereskedelmi forgalomban az ebullioszkópos, azaz a forráspontcsökkenésen alapuló módszer terjedt el. Minél nagyobb a bor alkoholtartalma, annál alacsonyabb hőmérsékleten forr. A vizsgálat elvégzésére az ún. Malligand-készülék szolgál, amely forralótartályból, hőmérővel ellátott tartályfedőből és hűtőből áll. Az alkohol meghatározás előtt a készüléket vízzel be kell állítani, mivel a forráspontot a légnyomás is befolyásolja. Hosszabb vizsgálatsorozat közben a beállítást kétóránként meg kell ismételni. A beállítás menete: a tartályban vizet forralunk, majd a forráskor a hőmérő mellett mozgatható skála jelzését a higanyszál végénél rögzítjük. A skála a hőmérsékletnek megfelelő alkoholt mutatja tf-/':,-ban. A beállítás után a készülék tartályában bort forralunk. A bor forrásakor a higanyszál vége a skálán az alkoholfokot (tf-/':,) fogja mutatni. A pontos meghatározás érdekében a részletesen meghatározott előírásokat szigorúan be kell tartani (öblítés, gőz hűtése stb.). Hosszadalmasabb módszer, de pontosabb erdményt ad a piknométeres - fajsúly alapján történő - meghatározás. Mivel a borban levő extrakt is erősen befolyásolja a bor fajsúlyát, ezért az alkoholt az extrakttól el kell különíteni. Ezért a bort átpáro(juk, és a párlatot desztillált vízzel az eredeti térfogatra töltjük fel. Ezután meghatározzuk a fajsúlyt, mely átszámítható alkoholtartalomra.
°
A cukortartalom meghatározása
Itt külön kell szólni a must és a bor cukortartalmának meghatározásáról. A friss - még nem erjedt - mustban a cukortartalmat a magyar mustfokmérővel határozhatjuk meg. Ez egyszerűsége miatt a gyakorlatban jól bevált és általánosan alkalmazzák. Tulajdonképpen fajsúlymérő és a cukortartalmat súly-%-ban adja meg. Az így meghatározott cukortartalmat "magyar mustfok"-nak nevezzük. Ennek alapján megállapíthatjuk azt is, hogy a teljes kierjedés után milyen alkoholtartalmú borra számíthatunk. Édeskés vagy édes borban a cukortartalmat gyorsan és gyakorlatilag kielégítő pontossággal Reischauer módszerével határozhatjuk meg. A meghatározás azon alapul, hogya borban levő cukor lúgos oldatban a kétvegyértékű réz oxidját reduká(ja. Ha a bort Fehling-oldattal - Fehling L Fehling II. - forraljuk és a borban levő cukor a teljes redukáláshoz kevés, akkor az oldat kék marad, túl sok cukor esetén viszont narancsvörös lesz. Így kikereshető az a mennyiség, amely az oldatot éppen elszínteleníti. Ismeretes, hogy 2 ml Fehling-oldat elszíntelenítéséhez 0,01 g invertcukor szükséges, így a felhasznált és ismert töménységű Fehling-oldat alapján kiszámítható a bor cukortartalma.
+
585
75. táblázat. A II/l/st/ok átszáll/ítása szesz/okra (Púlinkús Gy.: Szőlészeti és borászati zsebkönyv, 1955)
Magyar mustfok 17,5 oC-on
10
12,5 15 17,5 20 22,S 25 27,S 30
100 1 17,5 °C_Ú mustban levő cukor, kg
9,41 12,39 15,43 18,55 21,73 24,97 28,24 31,59 35,03
A ki erjedés után várható szeszfok tf- %-ban vagy Malligand-fokban
A mustfok szorzószáma szeszfokra
5,57 7,31 9,10 10,94 12,82 14,73 16,66 18,63
0,553 0,583 0,606 0,624 0,640 0,654 0,665 0,676
A bor savtartalmának meghatározása
A borban levő különböző savakat borkősavban szoktuk kifejezni. Erre számítjuk át a bor titrálható savtartalmát, melyet nátronlúggal - 0,2 normál oldattal - való titrálással határozunk meg. A fogyott lúg alapján számíthatjuk ki a bor titrálható savtartalmát, amit borkősav g/l-ben fejezünk ki (Kádár, 1973). A nemzetközi gyakorlatban általánosan használják a titrálható savtartalom kifejezésére a milliekvivalens értéket. Ezt úgy kapjuk meg, ha az előbbi értéket l3,3-del megszorozzuk. A bor érzékszervi vizsgálata
A bor elsősorban élvezeti cikk és így minőségének elbírálásában is az érzékszervi vizsgálatok a legfontosabbak. Az előbbi vizsgálatok eredményeit figyelembe véve gyakorlatilag így állapítható meg a borok kereskedelmi és fogyasztási értéke is. Az érzékszervi vizsgálat célja a már említetteken kívül a bor kereskedelmi minősí tése, szakvéleményezés (többek között borverseny), valamint a különböző szőlőfajták és borvidékek borainak tanulmányozása. A helyes borbírálathoz a bíráló rátermettségén és szakmai ismeretein túl nagyon lényegesek a szakszerű ízlelési sorrend, optimális borhőmérséklet, megfelelő kóstolópohár és a kedvező környezet. A borokat tiszta, világos helyiségben kell kóstolni. A jó kóstolópohár talpas, színtelen, sima felületií, kehely alakú, felfelé szűkülő. A kóstolónak nem szabad éhesnek vagy túlzottan jóllakottnak lennie. Tilos bírálat előtt vagy alatt fűszeres ételeket, más szeszes italt, feketekávét fogyasztani vagy dohányozni. A pohárba töltött bornak először a tisztaságát vizsgáljuk. A tisztaságot a következő kifejezésekkel jellemezzük : tükrös, tiszta, opálos, homályos és zavaros. Ha a tisztátalanság különálló részecskék formájában jelentkezik, akkor a bor poros. A szín szerint a borok lehetnek fehérek vagy vörösek. Nem tekinthető fehér bornak az a bor, amelyben a vörös színnek akár csak halvány árnyalata is felfedezhető. A fehér borok lehetnek zöldfehérek, sárgásfehérek, világossárgák, aranysárgák és barnasárgák. A vörös borok esetében pirkadt,fukszos, világos és sötét siller, valamint mélyvörös színről beszélünk. A bor megszagolásával is több tulajdonságra következtethetünk. Így pl. a bor korára, fejlettségi állapotára, egészségi állapotára stb. Sok bornak a fajtára jellemző
586
illata van. Az illat az óborokban mindig kifejezettebb. Feltűnő illatuk van a muskotályos boroknak. A kellemetlen illat mindig hiba vagy betegség jelenlétéről tanúskodik. így pl. az ecetes bor a jellegzetes kellemetlen szúró, ecetsavas illatról ismerhető fel. A borral szánkat körülöblítve ismerhetjük fel a legfontosabb értékmérő tulajdonságokat. Következtethetünk mindenekelőtt a bor esetleges cukortartalmára. Ha a borban kierjedetlen cukor nincs, akkor száraz, ellenkező esetben édeskés vagy édes. A borban levő cukor vagy szén-dioxid az egyéb alkotórészeket többé-kevésbé elfedi. így pl. az alkoholt és a savat is. A savtartalomtól függően lágy, harmonikus, kissé savas és kemény borról beszélhetünk. Itt elsősorban a borkősavtartalmat vesszük figyelembe. A csersav adja a borok fanyarságát. A jó vörös borok fanyarak és lágyak. A fehér boroknál a fanyarság hátrányos. • Az alkoholt ínyünkkel érezhetjük. Ha a szánkban levő borhoz levegőt szívunk, az alkoholt a csípős hatás következtében jobban érzékelhetjük. Alkohol szempontjából a borok gyengék vagy erősek lehetnek. Az alkohol egyéb alkotórészekhez viszonyított arányát a sima, harmonikus és tüzes jelzőkkel fejezzük ki. Ha a többi alkotórészhez viszonyítva túl sok az alkohol, akkor azt mondjuk, hogy "kiugrik belőle a szesz". Ízleléssel állapíthatjuk meg a bor extrakttartalmát is. Amennyiben az extrakttartalom a többi alkotórészhez képest kevés, a bor vékony, ellenkező esetben testes. A vékony, édeskés vagy édes, lágy borok rendszerint üres ízűek. Ezenkívül ízleléssel következtethetünk még a bor egyéb tulajdonságaira, mint pl. a fajtajelleg, erjedési, valamint az ászkolási illat- és zamatanyagok. Idegen, kellemetlen íz hibára vagy ,- betegségre utal. Ugyancsak kellemetlen ízűek a túl sokáig ászkolt, elvénült borok is. Az ó-jelleg csak a nehéz, testes borok ban előny. Az üde, esetleg szénsavas íz, a szőlő fajtajellege - melyet nem nyom el az ászkolási illat és zamat - gyakran előnyös lehet. A vörös borokban a kifejezetten érzékelhető szénsav egyértelműen kedvezőtlen.
Ízleléskor a bor zamatanyagainak tartósságát is vizsgáljuk. Ha kellemes utóíze a szájban sokáig megmarad, akkor a bor hosszú, ha viszont az illat és zamat maradéktalanul gyorsan eltűnik, akkor a bor rövid. A borok ízlelését nagyon befolyásolja hőmérséklete. Az alacsonyabb hőmérséklet az illatot, zamatot kissé elfedi. Magasabb hőmérsékleten az illat és zamat érzékelése - de az esetleges hibás íz vagy illat észrevétele is - könnyebb. Kedvező hőmérsék letnek mondható fehér boroknál a 11-13 oC, ,örös boroknál a 14-16 oc. A borok összehasonlításánál ügyeljünk az azonos hőmérsékletre. Ha a bírálat borversenyen történik, akkor az egyes tulajdonságokat különböző rendszer szerint pontozzák is.
587
J
_
Környezetrendezés - kertépítés Kecskésné Szabó Ildikó -
J~
J(ecskés Tiber
_
A zöldfelületek jelentősége
A korszerű települések és telepek (üzemek) fontos részei az ún. zöldfelületek. Szerves részei ezek az infrastruktúrának, hiszen ma már egy-egy mezőgazdasági termelő telep egyúttal település is, ahol gondoskodnunk kell az ott élő dolgozók megfelelően egészséges környezeti igényeinek kielégítéséről is. Ezért a települések fejlesztése rendezése során, a korszerű irányelvek szerint, megfelelő szakértelemmel kell gondoskodni a közhasználatú, illetve korlátolt használatú zöldfelületekről. Város, falu, üzemi lakótelep, munkahely és lakóhely együttesének, ezek kulturált környezetének kialakítása, a szükséges zöldterület biztosítása a településrendezés feladata. A zöldfeIületek településrendezését az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ) rendezi, szabályozza. Ennek alapján készülnek az egyes területrendezési tervek. Az OÉSZ kitér az üzemi létesítmények környezetére is: "az üzemi létesítmény arra alkalmas részeit növénnyel kell ellátni, parkosítani kell". Zöldfelület esetünkben minden olyanfelület, amelyet biológiailag aktív zöld növényzet fed. A zöldfelület a települések, község-, illetve városrendezési összképét tekintve is jelentős, mert alk~lmas az építészeti együttesek, térkompozíciók kiegészítésére, hangsúlyozására, az építészeti terek látszólagos növelésére, térelhatárolásokra. A zöld növényzet fontos a természetes és épített elemek közötti harmónia megteremtésében, szobrok, műalkotások méltó környezetének kialakításában is. Nincs olyan városrendezési feladat, amelynek ne lenne zöldterület-tervezési vonzata. Ipari terület esetén ilyenek a védősávok, közlekedési területeken útfásítás, autópályákat elválasztó zöldsávok. A mezőgazdasági területen belül, a mezőgazdasági nagyüzemek, kulturális központok zöldfelületei nagy jelentőségűek. A zöldfelületek jelentősége több irányú : esztétikai, biológiai, egészségügyi stb. Hatékonyságuk jelentkezik a levegő por-, baktérium-, páratartalmában, a hőmérséklet és besugárzás mértékében. Nem elhanyagolható tényező a zöldfelületeknél az a hatás sem, melyet a levegő kémiai összetételére, a levegőmozgásra, -tisztaságra, a zaj, általában a rezgések csökkentésére képes a zöldnövény állomány kifejteni. A zöldfelület biológiailag kondícionáló értékének legfontosabb tényezője a növényzet. A növény telepítésekor ügyelni kell arra, hogy összefüggés van: a növény és a hely között, ahova kerül (szárazság-, fagy tűrés, levegőszennyezett ség, várostűrés, díszítőhatás stb.), a növényfajok között (növénytársulások figyelembevétele, allelopatikus növények), a növény és az ember között (oxigéntermelés, porszűrés, zajcsökkentés, páratartalom, szélvédelem, szigetelőképesség, üdülés, egyéb szociális tényezők stb.). Különösen ki kell emelni a növényzet szerepét a zajvédelemben. A leghatásosabban a zárt növényállomány képes erre. A por kiszűrésére, a levegő tisztítására csak a legalább félhektáros, de inkább az egy hektár fölötti zöldfelületek hatásosak. 591
A rendezendő terület növényanyagának kiválogatásakor a különösen figyelemmel lenni : növekedési gyorsaság, növénytársulás, fagy tűrés, szárazságtűrés, díszítőérték (habitus, hangszűrés,
következőkre
kell
szín, termés, lombozat),
fenntartási költség. Használatuk szerint a zöldfelületeket a következők szerint csoportosítjuk. Korlátlan közhasználatú zöldjeiületek : erdők, parkok (városi nagyparkok, városi kertek, kisebb parkok), - a lakóterület zöldfelületei, - a közlekedési terület zöldfelületei (fasorok, védősávok). Egyéb zöldjeiületek (ipari, honvédelmi védőfelületek, botanikus kertek, állatkertek, kórházak, iskolák, lakóházak kertjei). A fölsorolt zöldfelülettípusok hatásukban és rendeltetésük ben sok vonatkozásban megegyeznek (biológiai, esztétikai hatás), de mindegyik más-más célt szolgál. A legfőbb különbség használatuk jellegében nyilvánul meg. A zöldterületek nagysága sokszor kész adottság, növelésére nincs mindig lehetőség. A használati érték növelése viszont bizonyos tervezői, fenntartói tevékenységgel elősegíthető.
A cél: minél kevesebb költséggel magas használati érték elérése. A tervezési folyamat, különösen zöldfelületek esetében, nem zárul le egy-egy park megépítésével. A gyakorlatban jolyamatosan kell ellenőrizni, felül bírálni az adott helyzetet, a zöldfelület állapotát, menet közben kiegészíteni, módosítani az eredeti tervet a jobb parkhasználat érdekében.
A környezetalakítás
műszaki
létesítményei
Geodéziai felmérés, állapotrögzítés
A geodéziai felmérés a tervezés elengedhetetlen alapfeltétele. Ennek alapján készül a rendezendő terület részletes alap térképe, amelyen a meglevő adottságokat, mint pl. a telekhatárokat, aknákat, vízcsapokat és egyéb műtárgyakat, a meglevő értékes jákat és cserjéket, a jellemző terepalakulatokat, vízszintes és magassági értelemben feltüntetik. A vízszintes és magassági felmérést többféleképp végezhetjük (I. Ormos J. Kerttechnika). Döntő, hogy olyan módszert válasszunk, amivel a terep adottságait figyelembe véve a mérést pontosan el tudjuk készíteni. A magassági felmérést végezhetjük abszolút és relatív magassági rendszerben. Az abszolút magassági rendszer az Adriai-, illetve a Balti-tenger szintjéhez viszonyul. A magassági pontok stabilan jellemző helyeken vannak. Az Adriai- és Balti-tengerhez viszonyított magasságok között 67,5 cm differencia van. Az abszolút rendszerben akkor szükséges a mérést elvégezni, amikor azt nemcsak a kert-, illetve a tereprendezés alaptérképeként használjuk, hanem a víz, csatorna, útépítés vagy egyéb műszaki tervezés kiinduló alapadata is (pl. szennyvíz-, illetve csapadékvíz-csatorna, valamint nagyobb, művelés alá vont területek víztelenítő árok rendszere vagy öntöző csatorna-hálózat részére készülő geodéziai felvétel). A felmérésen mindig fel kell tüntetni, hogy az adriai- vagy a balti-tengeri rendszerben készült-e, mert a 67,5 cm-es tévedés súlyos következményekkel járhat. Helyi, illetve relatív magassági rendszerről akkor beszélünk, amikor a kiinduló alapmagasságként a teri.iletünkön belül vagy annak közvetlen közelében egy fix pontot választunk, ehhez viszonyítva mérünk, számolunk, és a kivitelezés során a 592
kitűzést
is erről a pontról kiindulva végezzük. Ilyen alkalmas alappont lehet pl. a bejárati lépcső szintje, a meglevő akna fedlapja és minden olyan műtárgy, melynek szintje várhatóan nem változik, nem kerül feltöltés alá és az építkezés befejezéséig változatlanul megtartható. Magassági mérést mindkét rendszerben szintezőműszerrel, a magassági és a vízszintes mérésre is alkalmas tahiméterekkel végezzük. A magassági mérés eszközeit és módját részletesen Ormos: Kerttechnika c. könyve tartalmazza. A felmérési alaptérkép méretarányát, ha azt magunk készítjük, úgy válasszuk meg, hogy azt a tervezéskor már se nagyítani, se kicsinyíteni ne kelljen. Ez részben többletmunkát is jelent, s emellett a grafikus módszerekkel történő méretarányváltozás pontatlanságot is okozhat. Az alaptérkép méretarányát a tervek fajtája, a terület nagysága határozza meg. M = 1 : 1000 léptékű térképek re programtervek, vázlattervek, esetleg durva tereprendezési tervek készíthetők. Részletesebb és nagyobb áttekintést biztosít az M = l : 500 léptékű felmérés alapján készült terv. Kertészeti kiviteli terv készítésére az M = 1 : 250; M = I : 200; M = I : 100 léptékű alaptérképek a legalkalmasabbak. Bármilyen rendszerben is készül a felmérés, mindig a feladat jellegének megfelelő gondossággal kell végezni, mert a papíron elkövetett pontatlanság a valóságban hatványozottan jelentkezhet. 5-10 cm-es pontatlanság pl. negatív értelemben vett feltöltés esetén, 1 ha területen 500-1000 m3 földhiány figyelmen kívül hagyását okozhatja. Tereprendezési terv
A felmérés után készített állapotot rögzítő alaptérkép figyelembevételével készítjük el a tereprendezési tervet, amely a későbbi kialakítandó kert vázrendszerét képezi. A tereprendezés olyan földmunkavégzéssel (bevágás, töltésépítés) járó műszaki tevékenység, amelynek eredményeként a terepet a kívánt szintre alakítjuk ki. A terepalakítást a következő főbb szempontok szerint kell tervezni és végezni: a kialakított új terep biztosítsa a létesítendő kert alapvető funkcióit (pl. ne darabolják föl rézsűk); a terep felszíne műszaki szempontból feleljen meg a vízelvezetés, valamint a talajmechanika követelményeinek (pl. a rézsíík hajlásszöge, töltés esetén megfelelő tömörségi fok); a tereprendezés gazdaságosság figyelembevételével történjen, lehetőleg a területen belülföldegyenleggel dolgozzunk, azaz se elszáIIítani, se hozni ne kelljen földet; a kialakított új terepalakulatok, rézsűk, műtárgyak ne zavarják a kert esztétikai és formarendszerét. Eme alapvető szempontok alapján látható, hogyatereprendezési terv készítése nem szakítható el az ennek alapján létesítendő kerttől. A földmunkavégzés technológiai folyamatából adódóan meg kell különböztetni a durva és finom tereprendezést. A durva tereprendezés során a nagy volumenű földmunkát gépi technológiával kell kivitelezni, 10-20 cm-es pontossággal. A finom tereprendezés, a durva tereprendezés után, általában kézzel, illetve kisgépekkel történik a kert építésével egy időben, 1-2 cm-es pontossággal. Ma már azonban vannak erre a célra megfelelő gépek is. A tereprendezéshez szükséges földmunkavégzés mennyiségét a tereprendezési metszetek, illetve kottáIt projekció alapján lehet meghatározni (I. Ormos Imre: Kerttechnika, 180-183. oldal). A tereprendezési tervet készíthetjük kottált projekcióval és rétegvonalas ábrázolási móddal. Az előbbivel akialakítandó magasságokat a jellemző helyeken magasságpontokkai jelöljük. llyen jellemző pontok lépcsők, illetve rézsűk alsó és felső szintje, mély- és magaspontok magassága. Szemléletesebb a rétegvonalakkal történő ábrá38 Kertészet
593
A.
8
/06. ábra. Rézsűk méreIezése, lago/ása
Ih
A rtizsu" hGJlo$sziigck
h'
re:": s:~: je/ölÉse
c. horizont
,.
.•__/ . . - ------
l. horizont mogassog n/affi I'ézsú kedvezo" 2. horizont magassog fe/elti rezsú kedvező/len
D.
a horizont re/elti rézsút célszerűpadka'val megosz/coi
zolás, ahol a terep minden pontján leolvasható a magasság és a felszín plasztikusan ábrázolható. A később szereplő 1. sz. mintafeladat tereprendezése rétegvonalas. A terep domborzati viszonyait 20 cm-es szintvonalakkal jelöli a terv. A területen a durva tereprendezés már az építés korábbi szakaszában elkészült. A szintvonalak a 20 cm-es finom tereprendezés szintjeit ábrázolják. A terepfelszínt úgyalakították ki, hogy a felszíni csapadékvíz elvezetése biztosítható legyen. Az irodaépület előtti kertrész É - D irányban 1,5 - 2%-os lejtésű, az épülettől a rézsű irányában 2%-os. Az épületet körülvevő terepmagasságot és az alsó terepsík közötti SO-I 20 cm-es szintkülönbséget rézsű hidalja át. A rézsűk kialakítása, mérete, hajlásszöge és nyomvonalvezetése döntően befolyásolja az új terep jellegét. Általános és fontos szabály, hogy a rézsű koronája horizontmagasság alatt maradjon (ha nagyobb a rézsű, kellemetlen metsződések ts takarások keletkeznek a háttérben, nagyobb szintkülönbség esetén ajánlatos a rézsűt megosztani, hogy konkáv terepátmenet alakuljon ki) (106. ábra). Kertrendezési terv
A kertrendezési terv vázlatterve alapján elkészített tereprendezési terv képezi a végleges kertrendezési terv alapját is. A kertrendezési terv keretében készítünk a szabadon maradó felületekre a használatnak és az igények nek megfelelően területfelhasználási tervet. Ekkor határozzuk meg az utak nyomvonalát, pihenők, medencék helyét, a burkolt és zöldfelületek arányát és nem utolsósorban a cserjék és fák, facsoportok helyét, a kerti terek et és azok kapcsolatait. A kert alkotóelemei tehát részben holt anyagok, műszaki létesítmények architektorikus (építészeti) elemei, másrészt a kert lényegét adó élő anyag: a növény. Arra
594
kell törekednünk, hogy a növény hangsúlyos szerepet kapjon, hiszen ez biztosítja I a felüdüléshez és pihenéshez legkedvezőbb biológiai feltételeket és esztétikai élményt.
A kertek berendezése A kert használati értékét növelő mlíszaki létesítmények két l. kerti műtárgyak, 2. kertberendezési tárgyak. A kerti
fő
csoportba oszthatók:
műtárgyak
A kert alapvető nélk ülözhetetlen műszak i létesítményei, amelyek nélkül a létesítendő kert nem elégítheti ki az iránta támasztott funkcionális igényeket. Ezek a mlítárgyak a következők: aj kerti utak és burkolatok; hj kerti lépcsők; ej kerti támfalak; dj felszíni vízelvezető folyókák; ej öntözőhálózat.
Kerti utak és burkolatok
Az utak biztosítják a kert feltárását, a kert különböző részein elhelyezett objektumok megközelíthetőségét és egymás közötti kapcsolatukat. A kerti utak holt felületek, csökkentik az aktív zöldfelület nagyságát és erősen költségigényes létesítmények. Tehát az utak méretét és nyomvonalát ennek figyelembevételével keH meghatározni. A kerti utakat az igénybevételtől függően 120-180-240 cm-es szélességben tervezzük és építsük. Az utak nyomvonalát a terep lejtése, illetve a megközelítendő cél szerint jelöljük ki. A felszíni víz elvezetése érdekében az utakkal hosszirányú, illetve keresztirányú lejtést kell biztosítani. A hosszirányú lejtés 5-1O/;;-nál ne legyen több. Ezért az út nyomvonalát lehetőleg a rétegvonalakkal párhuzamosan vezessük. Amennyiben ez nem lehetséges, lépcsőket iktassunk be. Az út keresztirányú esése egyirányú lejtésnél 2--3/;;, bogárhátú kiképzés mellett 1,5-2/;; lehet. Az utak burkolata lehetőség szerint szilárd kivitelben készüljön (beton, aszfalt, betonlap és természetes kő), de kevésbé igénybe vett területeken a kerti murva vagy rostált kavics terítése is alkalmazható.
Belső
gazdasági utak
A telep belső gépjárműforgalmának zavartalan biztosítására a legcélszerlíbb nyomvonalon szilárd burkolatú utat kell építeni. Az utak szélességét, a fordulási ívek méretét a legszélesebb jármű határozza meg: 6 ol (két forgalmi sáv) vagy 3 ol széles (egyirányú forgalom), a fordulási sugár pedig 16 Ol-es legyen. Az útburkolat a helyi lehetőségek figyelembevételével készülhet. A beton burkolat mindenütt megfelel. A burkolat vastagsága az igénybevételtől függ. Nagy tengelynyomású, termékkel megrakott járművekhez min. 20 cm vastag egyrétegű kavics- vagy zúzottkőbeton útszerkezetet célszerű tervezni és építeni. A betonburkolatú utakat dilatálni kell (tágulási hézag), mert különben a burkolat megrepedezik, eltörik. A hézagokat 6 m 2-enként kell készíteni és bitumennel kiönteni. A betonburkolat alá 15 cm vastag homokos kavicságyazat beépítése szükséges, amely a biztos felfekvést és a víz elvezetését teszi lehetővé. A belső út készülhet aszfaltból is (15 cm vastag útbeton alapon 5 cm-nyi öntött aszfalt zúzalék behen gerléssel) (109. ábra). Ennek kivitelezése a felszerelés, valamint az anyagbeszerzés 3S·
595
-----
107. ábra. Útterv (fordulási sugár, IÍtszélesség)
.
útpcÍlya padka
E'
<::>
Q' lJ
cl:
R- to,Om l6___---
t. 5
Ó.OO-k20
I
----l
1,5
I
-tI. forgalm/sav min. 2,75-3,50
m-ig
miatt nem mindenütt biztosítható. Az aszfaltos út szegélyezésére keramit vagy előre gyártott betonszegélyt kell alkalmazni. A mély fekvésű területen áthaladó utak mindig kierrielve készüljenek, így a talajvíz nem károsíthatja azokat. A feltöltésen vezetett utak földjét igen gondosan kell tömöríteni (Trg 90°), hogy az útszerkezet meg ne süllyedjen, ne törhessen, repedhessen meg a burkolat. A zavartalan használhatóság végett a lehullott csapadékvizet el kell vezetni (gravitációs úton). Ezért az út hossz- és keresztirányú lejtésű legyen. A keresztirányú lejtés 2-3%-os, egy- vagy kétirányú lehet. A csapadékvizet zárt rendszerű csatornahálózatba vezethetjük, vagy az út mellett megépített árokba, hogy a töltés mindig száraz legyen. A szilárd burkolat létesítési többletköltsége a használhatóság, valamint az olcsóbb fenntarthatóság révén megtérül. Az utakat szilárd burkolat esetén 10 cm vastag B 100 aljzatbetonra és 10 cm kavicságyazatra építjük, murva- vagy kavicsburkolatú utak alá 15 cm vastag salakalap építendő be. Az utakat a csatlakozó zöldfelülettől kerti útszegéllyel kelllehatárolni. A szegélyelőregyártott 40 X 20 X 6 cm-es betonból vagy réteges terméskőből készített kis- és nagyméretű szegélykőből készül, betonba ágyazva.
8,00
20 cm vI. e réle'; belon butk%l 20 cm VI; homokos kaVICS
v/ze/vezető arok gyepes/íve vagy burKolva
596
ti
'Uzai
108. ábra. Útmintametszet (árokkal, 20 cm-es betonaljazattaI)
109. ábra. Útlllilltallletszet (aszfaltos, 15 cm beton, 5 cm aszfalt)
o ev o
oev o
kiemeIt betonszegély 5 cm vIg hengerell aszfalt 15 cm vig 8140 úfbefon alap
b 1.5
,~
15 cm homokos kavics ágyazat sjj/yeszteff befonszegély 8100 befon (szegéJysavalapJ
'r ,r
5.00
1.5
2%
.....
i",:' ,'
út páIJ 'o szerkezEt (efA
reíe
.
ú belon
felföltés
110. ábra. Útlllilltallletszet mély fekvésű területen
eredeti vizenyos terep
Az utakhoz hasonló rendeltetésű felületek a kert egyéb burkolatai, pihenőterek, medencék körüli és pergolák alatti burkolatok. Anyaguk és szerkezetük megegyezhet az utak szerkezetével. A pihenőterek burkolata esztétikai szempontból igényesebb kialakítást kíván, ezért ezek anyagát, felületi kialakítását gondosan kell megválasztani. Kerti
lépcsők
Lejtős terepen az épület vagy kerti létesítmény megközelítése csak az út nyomvonalába iktatott lépcsők segítségével oldható meg. A lépcső csak szigorú szabályokhoz kötött elvek alapján tervezhető és építhető. A lépcső méretezése az emberi átlag lépéshossz alapján történik a következő képlet szerint: 2 m+l = 60-65 cm, amelyben az m = a fellép ő magassága, l = a fellépő mélysége és ez egyenlő az átlag lépés hosszával. Ez a méretezési mód mindig betartandó, mert különösen hosszú lépcsőkarok esetén a járás rosszul méretezett lépcsőkön fárasztó és esztétikailag is kedvezőtlen. A kerti térben kedvezőek a nyújtott arányú, alacsony fellépő magasságú lépcsők (12/36 cm-es), de átlagosan használatos lépcsőméret 15 cm fellépőmagasság, 30-35 cm-es lépcsőmélység. Amennyiben nagy a szintkülönbség, több lépcsőkart kell kialakítanunk, közöttük pihenővel. Egészen enyhe emelkedésnél úgynevezett olasz lépcsőt építhetünk. Ezeken a járás kényelmes és kedvező a látványa is. A lépcső mellé építhetünk pofafalat vagy lépcs őkísérő szegély t. A pofafal azonban esztétikai szempontból nem mindig kedvező, nehézkessé és túlságosan hangsúlyozottá teszi a lépcsőt, ezért ha műszaki okok nem igénylik, tekintsünk el tőle. Sokkal elegánsabb, könnyedebb a szegély és pofafal nélküli lépcső és olcsóbb is.
597
aj
~
-~
,r
25
25
to-. .... -,~
/
Z
~
J°r;===I/==~I---
lépcsó' meretezesének képlete: 2 m +- l = 60- 65 cm III. ábra.
Lépcsők
aj túl meredek lépcső (kertben nem ajánlott),
lIléretezése (képlet + ábra)
bJ általánosan
alkalmazottlépesőméret,ej
kertben
kedveLő arányú lépcső
A lépcső k ülönböző anyagból készülhet. Egyaránt alkalmas a természetes tömb vagy réteges kő, előregyártott beton, műkő, monolit vasbeton vagy .fa. Nagyon fonto, hogy a helyi adottságoknak megfelelő anyagot válasszunk, és az út burkolatával, az épület lábazatával az anyag összhangban legyen. A sokféle anyag alkalmazása zavarossá teszi az összképet. A lépcső nagy igénybevételnek kitett kerti műtárgy, ezért gondosan kell terveZJ1i és kivitelezni. A túl nagy lépcsőt vasbeton szerkezetre tervezzük, vagy tömbkő lépcső esetében pl. feltöltött talajon gyámpilléreket alkalmazunk. A vasbeton lemezt a talajmechanikai szakvélemény alapján statikailag is méretezni kell.
59
J
o
('f)
f3
?
.......
lI) ('f)
(1)
SJ 5l~
~ ~-
t::
"
'<)
E
..,'"
o
'-
I
o
" '<
c')
'"
c;)
~
§-
-(3 -<-
.~
'",
,~
§
~
-..
'-
~ -":
'",
.~
~
~
" ~ '<
N
.~
....... tJ
t> ~ ;:r, ~'" ~t:: ti§- t:: -~ 1; -t:: -<:: '" ~~ cot:: .t>;;:'"
,~
t::
.'" I
t::t>
~
~
'" '* _32 <:> '" ::=~ -'"
~
<:>
..... N'*
~
I
c;)
s
§-
N
t:
>.;
'G
~
~
~
-":
-.:;
-t::
-ti
'<)
~<:>
fB
vl .......
-~
("t')
-":
t::
'",
ti ~ '",
,~
~
'u 'G
""e-
-Q:;
t::l
~
~
;ot
€l
'" t;,
-":
'<:>"
-":
c)
t:: t:: cl::l ~ ~'" " " LO <.D I:"'-- 00 t>
c'<
~ 'u
~ .g '"
'-
"-
.",
'-.J
~
.c .",
""--
599
Kerti támfalak
A támfal a terepen adódó szintkülönbség áthidalására szolgáló műtárgy. Olyan esetben van a kertben helye, amikor rézsűvel a rendelkezésre álló szűk hely miatt nem dolgozhatunk . [PI. épület és telek határ mellett adódó 2 m-es szintdifferencia esetén csak 3 m-es vízszintes távolság van (113. ábra).] Építhetünk kizárólag esztétikai célokat szolgáló, szárazon rakott falakat kertünkben, ha van kő a közelben vagy a kertben; rézsű helyett a sziklakerttel egybeépítve is készíthetünk terméskő támfalat. A falakra is vonatkoz-ik, amit a rézsű nél elmondtunk. Túl magas, horizontmagasság feletti falat ne építsünk. Kedvezőek a SO-120 cm-es falak, amelyeket különösebb statikai számítás nélkül alapozhatunk és építhetünk. ISO-200 cm-es fal építésekor már ajánlatos statikust megbízni a tervezéssel. Fontos alapszabály, hogy tömörítetlen, töltött talajon ne alapozzunk támfalat, mert megsüllyedhet. Az alapozási sík mindig eredeti, ún. termett talajra kerüljön, a fagymentes zónába (min. SO cm). A támfalak szerkezetük et tekintve kétfélék: 1. súlytámfalak és 2. vasbeton szögtámfalak. A súlytámfalak tömegükkel támasztják, tartják a rájuk nehezedő földnyomást. Ezek a falak viszonylag vaskosak, alapozásuk is széles, erősen anyagigényesek. A kertben mégis ez ideig ez terjedt el. Anyaguk leginkább természetes réteges vagy faragott kő vagy beton.
ta 00 ~
+ ,+ -120
--.J!.O -J 00
A tomfol oz epület elólt. elóft!rben oz alacsonyabb fol, hatferben amagossabb Igy a konkol' hatás ervc'_ I nyesúl
ta'",folok oz epület magaN o terpszak hqszpn novenyek szamara hasznosdhotdk
1/3. ábra. Túmjal helye a ker/bell
600
114. ábra. SúlytállIfai és vasbeton szögtálllfal metszete
A. beton súly/omfol
B. réteges termeskóf'a/
~t-
C.
-F-f-
vasbeton szágtamra/
-4
T
a fal vasalasa s/atlkus terv szerint!
o o oCD ci) o
B
t40- 280 beton
(]) réteges terméskő B
100 bé/ésbe/on
kav/cs sz/varga agyag lemez
iP 5 cm azbeszt cementcsó' 8 70 kőbe/ono/ap
• 150
A támfal készülhet kötőanyag nélkül szárazon rakott kivitelben, a hézagok közötti xerophyta növény beültetésével. A falak anyaga és felületi megdolgozása legyen összhangban a környezetben levő egyéb anyagokkal. Mindinkább tért hódít a kerti környezetben is a betonból készített támfal. A betonból készülő fal, ha a felületi megdolgozása természetes vagy szépen zsaluzott kivitelben készül, nem idegen a kertben. A betonfal maradhat nyersbeton felülettel függő leges szálirányú zsaluzással, mely zsaluzat gyalult deszkából készül. Nagyon dekoratív és a kerti környezettel harmonikus felületkialakítású kivitel a kikefélt kavicsbetonból készülő fal. A falak felületi kialakítása történhet műkőfelhordással. A betonra 3 cm vastag fehér mészkőzúzalékos műkő réteget kell felhordani, amelyet a teljes megkötés előtt rovátkoló kalapáccsal kell megmunkálni. A nagyobb szintkülönbségek áthidalása gazdaságosan oldható meg vasbetontalpas szögtámfa//al. A talpas vasbeton falak alaplemezére nehezedő földnyomás akadályozza meg a fal kifordulását, így viszonylag vékony szerkezettel magas falak is építhetők. Méretezésük és tervezésük statikai számítást igényel (vasalási terv, beton minőség, fal vastagsága, fal dőlésszöge meghatározandó). A felületi megdol-
601
gozás megegyezhet a beton súlytámfalaknál leírtakkal. A támfalakon kívül a kertben létesített falak nak egyéb funkciójuk is lehet (ülőfal, térhatároló fal és térrács), amelyeket a kertberendezési tárgyaknál ismertetünk .
Vizelvezető
folyókák
A kert, az utak és burkolatok felesleges csapadékvizét el kell vezetni. A kert használhatóságát döntően befolyásolja, hogy a leesett nagy mennyiségű csapadék után mennyi idő múlva lehet használni. A felszíni csapadékvíz elvezetésére szolgálnak a vízelvezető folyókák. Folyókát akkor építünk, amikor a területen csapadék vízcsatornahálózat nincs. A folyókarendszert a terep- és kertrendezési terv alapján tervezzük, lehetőleg úgy, hogy ne zavarja a kert összképét. A terep lejtésének figyelembevételével kell megtervezni a nyomvonalat, a folyókák szélességét és mélységét. Célszerű a folyókákat az utakkal párhuzamosan építeni, így nem külön műtárgyként jelenik meg a kertben. Ahol a folyóka utat keresztez, a balesetek elkerülése végett fedett szakaszt kell közbeiktatni. A kerti folyókákat réteges terméskőből vagy betonból készítjük. Fontos, hogya fagyálló köveket erős cementhabarcsba rakjuk, illetve a betonfolyóka jó minőségű, jól tömörített betonból készüljön. Ellenkező esetben a folyó víz, valamint a téli időszak ban a víz és a fagy rövid idő alatt tönkreteszi az egész rendszert. Az Országos Építési Szabályzat előírja, hogy a csapadék vizet mindig a területen belül kell elvezetni, a szomszéd telekre vagy közterületre folyatni nem szabad. Amennyiben területen belül elvezetni nem lehet, a vízelvezető rendszerünk et közcsatornába, illetve utak melletti vízelvezető árokba kell kötni, a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság vagy Csatornázási Művek előzetes engedélye alapján.
Kerti
őntőzőhálózat
Nem tartozik szorosan a kerttervező feladatkörébe, azonban öntözőhálózat nélkül a kert többnyire nem tartható fenn. A kertöntözési terv a kertterv alapján készül. Ezt a gépésztervező készíti. Az öntözőcsapok helyét a zöldfelületen nagysága és aránya szerint kell kijelölni. A csapokat az alkalmazott öntözési mód, illetve a tömlő hossza, valamint a víznyomás figyelembevételével kell elosztani. Úttérburkolatba kerti csap nem helyezhető. Az öntözőhálózat gerincvezetékét 3/4" vagy l"-os horganyzott acéIcsőből kell megépíteni. A csövek et a fagyhatár alá 80-100 cm-es mélységbe kell helyezni. Ha a talajfelszín közelében fektetjük a vezeték rendszert, gondoskodni kell víztelenítéséről. Az öntözés munkaerőigényes, ezért ha mód van rá, a hagyományos tömlős öntözés helyett automata vagy félautomata rendszert tervezzünk. Az automata rendszerek korszerűbbek, a növények számára kedvezőbb vízutánpótIást lehet velük biztosítani, valamint lehetőség van az éjszakai öntözésre is.
Kertberendezési tárgyak A kertberendezési tárgyak azok a létesítmények, berendezési tárgyak, amelyek a kert használati értékét növelik, s emellett dekoratív díszítőelemek. Tartalmi, funkcionális, formai kialakításuk gondos tervezést igényel. A kert többi részével, anyagával összhangban kell lenniük. 602
J
A kertberendezési tárgyak sokfélék, közülük a legfontosabbak a kerti padok, ülőfalak, - medencék, kutak, madáritatók, - pergolák, térrácsok, szobrok, térplasztikák, - sport- és játszótéri felszerelések. Kerti padok, székek,
következők:
ülőfalak
A kert alapvető funkciója a pihenés, pihentetés. A pihenőtereken elhelyezett padok, székek kaphatók a kereskedelmi forgalomban. Legalkalmasabbak a kényelmes, támlával ellátott, fából készült padok, mint pl. az úgynevezett szentendrei, városligeti, Tóth és pad 69 típusú kerti padok. Megfelelő helyekre beton lábas, támla nélküli padokat is lehet tenni. A kerti székek inkább a zárt kertekbe valók. A padokat mindig a kedvező kilátás irányába tájoljuk. Játszóterek, sportpályák köré lehatárolásra és egyben az ülőhelyeknek ülőfalak is tervezhetők. Az ülőmagasságig (40-45 cm) falazott, betonozott falra tömör deszka vagy lécezés szerelhető, párnafák közbeiktatásával. A falak 25-30 cm szélességben készülnek.
a
:l
I
t:)
t1-:1'
L
~
>···:·~ .:/)'" m , ,,, l
115. ábra. Padok
1
,
I
I '
a) vasvázas kerti pad,
b)
múkőlábas támlás
pad,
c) múkőlúbas támla nélkúli pad
c
603
I II
I
I
I
I
I II !I ,
I I
I
!
III
I
III I
I
I
I
I
II
l,
-, 1l.J~,"",",.-.,,!...J. ~
I
·t·I ...k'Y-\·' V'
~~I ~1< ,,;:,
..
~~
:.~
II IIII
II . ..
'
I~
r"'."
~
1 múkófedkő 2 'I/zkifo/yó-fa'nyér 3 lefo(l/ocsÓ 4 8200 vb szerkezel 5 YIZklfolyo- cso·
6 7
betonoce~ tP 8 mm 2 x 201(20 cm háMóan he/onoedl (J 8mm 20cm-kénf
8 betonace! tP 8 mm 9 be!onoc~1 ;8mm 1O belonocel "8 mm 11 12
06 =& metszet
20 cm - k~'nt
20cm-kén! 20cm - ként
ür/tó és y/ze/zaro akna v/zzáró felbefonozos
4,00 1)l)
L
1
3,SO
',Ol
41·!
'PO
r-
t1 :1
\':::::..-=======---====- ---_-::....-======-~-~=::.=:=====- - -------
116. ábra. Medel/cealaprajz és -metszel
Medencék, kutak, madáritatók
Az álló vagy mozgó víz látványa önmagában is üdítő hatású. Ha ehhez hozzávesszük a víz párolgásából adódó, a mikrokIímát javító hatást, akkor fontos kertberendezési műtárgy nak kell tekintenünk a medencéket, kutakat, csobogókat. A kerti medence helyét a kertben lehetőleg a víz természetes elhelyezkedésének megfelelően, a terep mélypontján kell kijelölni. A vízmedence hangsúlyos elem, elhelyezésekor azt is figyelembe kell venni, hogy a kellő rálátás biztosítható legyen. Általában pihenő-, ülőhely vagy aház közelébe helyezhető el. A medence használatát tekintve lehet díszmedence vagy gyermekek részére készített lubickolómedence. Bármely céllal is épül a medence, vasbeton szerkezettel kell kialakítani. A beton vízzáró B 200 betonból Tricosalos adalékkal készüljön. A vasalást víznyomás és felfagyás ellen egyaránt méretezni kell. Ezért ajánlatos alsó-felső háló-
604
117. ábra. a) ivókút, b) madáritató
vasalást alkalmazni, jó minőségű betonacélból. A kerti medencéknél 30-60 cm-es vízmélység elegendő. A víz cserélése így is problémát jelent. A medence pereme minimum 5-10 cm-rel emelkedjen a környező burkolat szintje fölé, hogy a külső csapadékvíz ne szennyezze a medence vizét. A medence fedköve 5-10 cm-rel nyúljon a függőleges falsík elé, az ezáltal keletkezett árnyékvetés növeli az esztétikai hatást. A lubickolóba egy-két lépcsőt lehet építeni. A belső felület érdes burkolólappal vagy cementsimítással készüljön. Díszmedence esetében a vízinövények részére külön leválasztott részt kell kialakítani. Ebbe kerül a növények részére összeállított speciális talajkeverék, amelynek felső rétegét rostált kaviccsal kell lezárni. Mindkét típusú kerti medencét vízteleníteni kell. A medence lefolyója csapadékvíz-csatornába vagy vízelvezető árokba beköthető legyen. A medence mellé aknába tolózárat kell beépíteni, amelynek nyitásával az ürítés biztosítható. A kertben meglevő öreg kutak, pl. a kerekes kút szép motívum lehet, ha megfelelően rendbehozzuk és kialakítjuk környezetét. Egy-egy csendes pihenőhelyre kőből vagy műkőből csobogó, ivókút tervezhető. A nyugodt gyepfelületre nagy fehér mészkő sziklába vájt mélyedés mint madáritató, szintén dekoratív elem.
Pergolák, térrácsok
A kertben vagy az épülettel szerves kapcsolatban megépített rács vagy tömör fal a növényzet mellett, illetve azzal kombinálva a téralakítás fontos eszköze. A térfalak és -rácsok létesítését mindig valami konkrét ok, funkció indokolja. Ilyenek lehetnek: a szomszédból való belátás megakadályozása, a nemkívánatos látvány takarása (pl. rendezetlen terület a kert mellett), a saját területen belüli térosztás, izoláció, a szél vagy a nap elleni védelem, kúszónövényeink számára megfelelő támasz (rózsa, Clematis, vadszőlő stb.), a ház lakóterének meghosszabbítása a kertben és ennek az intim térnek megfelelő védelme. A térfal, térrács anyaga, stílusa, formai megjelenése mindig alkalmazkodjon az épülethez és környezetéhez. A térrács készülhet fából, előregyártott műkő, téglavagy kerámia elemekből. 605
118. ábra. Pergola
Az épített térrács magassága általában a tér méretétől függ. Mindenképpen emelkedjék szem magasság fölé. Kedvező a 180-200 cm-es fal. Efölé ne menjünk, mert a fallabilissá válhat. A térrács térhatárolása mellételepített növények nélk ül nem teljes. A növényzet fellazítja és szervesen a kerthez kapcsolja térfalunkat. A fal mellé általában kúszónövényeket telepítsünk. A vaskosabb szerkezetek mellé erőteljes növekedésű, nagy levelű kúszónövényt (Aristolochia durior pipavirág vagy Partenocissus tricuspidata - vadszőlő, Lonicera telmanniana - lonc), könnyedebb lécszerkezetekre rózsát vagy - ha nem túl tűző napon van - Clematist telepítsünk .
Sport- és játszótéri felszerelések
A tervben kialakított sportterülethez szükséges felszereléseket nem kell külön megtervezni, mert a kereskedelmi forgalomban készen kaphatók. Ilyen felszerelések pl. a labdarúgókapu, kézilabdakapu, kosárlabdaállvány és -háló, röplabdaháló, tenisz~ó~. . A játszótéri elszerelések szintén készen megvásárolhatók, bár játszótéri felszerelés készülhet egyedi terv szerint is, a meglevő vagy könnyen beszerezhető kész- vagy félkész termékekből, anyagok ból. A játszóterek kialakítását és felszerelését a különböző korosztályok igényeinek megfelelően kell tervezni. A játszóterek közül előnyben kell részesíteni az ügyességfejlesztő kúszó-mászó játszószereket. Az újabb igények nek megfelelően az aktív játékot, a gyerekek fantáziáját foglalkoztató építőelemes játszószerek tervezését és kihelyezését kell előtérbe helyezni. 606
~-
40
t-------j-
LJL--119. ábra. Térrács
A játszószereket a
következő
korcsoportonkénti kategóriák ba sorolj uk :
a) bö1csődés korúak játszószerei és felszerelései, O-3 éves korig, b) óvodás korúak játszószerei, 3-6 éves korig,
e) általános iskolás korúak, 6-10 éves korig, d) általános iskolás korúak, 10-14 éves korig, e) középiskolás korúak, 14-18 éves korig, I) felnőttek rekreációs játszókertjei és felszerelései. A játszószer-katalógusok ezen csoportosítás szerint tartalmazzák a felszereléseket. 607
SporUerület
A sportterület nagysága, a pályák száma és felszereltsége az igénytől és a rendelkezésre álló területtől függ. Sportterület létesítését szigorú előírások szabályozzák különböző osztályok szerint (nemzetközi L, II., III. oszt.). A pályák száma, tájolása, mérete, szerkezete, az öltözők, egészségügyi létesítmények, lelátók befogadóképessége előírásos legyen (lásd Ormos I. Kerttechnika). Üzemek, gazdaságok területén létesített pályákra természetesen csak annyiban vonatkoznak az előzőek, hogya pályákon a játék rendeltetésszerűen az év nagy részében biztosítható legyen. A pályák meghatározásakor előnyben kell részesíteni a csoportos játékokat szolgáló labdapályákat (labdarúgó-, kézilabda-, kosárlabda~, röplabdapályák) és az atlétikai pályákat (futó-, ugró-, dobópályák). A pályák tájolását a gyakorlat és a lehetőségek határozzák meg, Jehetőleg észak-déli irányú legyen (max. 5-W/{,-os eltéréssel). Így a napsütés egyik csapatot sem zavarja a játékban. A pályák burkolata szintén az igények nek és lehetőségeknek megfelelően k ülönböző anyagok ból készülhet. Legjobbak a gyepes pályák és a vörössalakos labdapályák. Igen jó pályaburkolat az ún. fűrészporos keverékes pálya, amely összetételénél fogva rugalmas, a vizet hamar elvezeti. Összetétele (20 cm-es szerkezetvastagság esetén) termőföld 40/{" homok 30/{" fűrészpor 20/{" agyag W/{,. A sporttér használhatóságát növelik a lelátók, padok,labdafogó kerítések és hálók. Térplasztikák, szobrok
A képzőművészeti alkotások alkalmazása a külső kerti térben hozzájárul a kert összképének gazdagításához. A szobornak tartalmilag, formailag mindig kapcsolatban kell lennie környezetével. A térplasztikáknak hangulatteremtő, pihenőterekben térszervező szerepük van. A képzőművészeti alkotások kerten belüli elhelyezésekor alapvetően figyelembe kel1 venni a szobor méretét, anyagát, pl. a fehér kőből készült plasztikát nyugodt hátteret adó zöld lombtömeg elé helyezzük. A színkontraszt jól érvényesíti a plasztika tömegét és kontúrját. Bronzból készült szobor viszont világos felületre kirajzolódó sziluettjével érvényesül. A kerítések
A területet vagyonbiztonsági, valamint a zavartalan pihenés érdekében határolják le. A kerítést mindig a hivatalos helyszínrajz alapján végzett hatósági telekhatárkitűzés szerint szabad megépíteni. Ez a későbbi vitákat, sőt peres eljárásokat is kiküszöböli. A kerítés nagyon erőteljesen megjelen ő vertikális elem, így tervezése gondos munkát igényel. A kerítés mindig legyen összhangban az épülettel, ne legyen túldimenzionált, hivalkodó. Az egyszerű szerkezetű, méreteiben arányos, kedvező színű kerítés az igazán jó. A kerítés anyaga lehet: fém, fa, tégla vagy beton (áttört vagy tömör). Az építész és kerttervező közösen határozza meg a kerítés anyagát. Egyedi terv alapján is lehet kerítést tervezni, de kapható sok előregyártott kerítéselem és kapu is mint típusszerkezet. Célszerű ezek felhasználásával készíteni a tervet, mert ez olcsóbb és könnyen, gyorsan megépíthető. Legelterjedtebb az idomacélból készülő 2000 X 1300 X 1500 mm-es kerítésmezőkből építhető idomacél kerítés. Konkrét példánk esetében is ezt alkalmazzuk. A kerítés nyers betonból épített lábazatra épül. A lábazat a terep lejtésének megfelelően lépcsőzik. Lejtős terepen ez másként nem oldható meg, rendkívül kedvezőtlen a ferdén futó lábazat, és így a rácsozat csak egyedi termékként készíthető el. A lábazatba ne iktassunk nagy lépcsőket (20-30 cm a kedvező). 608
A kerítés lábazatát a fagyhatárig (80-100 cm) kell alapozni. A kerítés összmagassága 180 cm. A kerítés építhető lábazat nélkül is, ez igen takarékos megoldás és a kerítést könnyeddé teszi. Ebben az esetben csak közoszlopokat (a kitámasztóival együtt) kell betonalappal ellátni. Utcafrontra csak igényes kivitelű idomacél vagy más épített jellegű kerítést szabad építeni. Szomszéd telek felé tervezhetünk és építhetünk feszített drótfonatos kerítést. Az ehhez szükséges oszlopok és fonatok, valamint tüskés huzal különböző méretben és anyagminőségben szintén kapható a kereskedelmi forgalomban. A kerítés korrózióvédelme és színezése sokat emelhet vagy ronthat a kerítés összképén. Kerülni kell a rikító, hivalkodó, tarka színezést. A finom, visszafogott színek, mint a törtfehér, a szürke vagy a fekete a legalkalmasabbak. A fakerítéseket természetes erezetük hangsúlyozására színtelen lakkal, illetve Tetollasur vagy Xyladecor fakonzerváló szerekkel kell bevonni.
Egy állami gazdaság központi irodaépülete, konyha és étterem környezetrendezése
(I. sz. mintaterv)
A tervezés tárgya egy épületkomplexum, egy konkrét mezőgazdasági nagyüzem központja. Az építészeti megoldás biztosítja a gazdaság irányításához és üzemeltetéséhez szükséges feltételeket. Az épületben helyezkednek el a gazdaságirányítás szakembereinek, valamint az adminisztráció irodahelyiségei. Az irodákon kívül tanácskozó szoba, illetve nagyterem szolgál nagyobb értekezletek és rendezvények megtartására. Az együtteshez még konyha és étterem tartozik, amely a körzethez tartozó dolgozók és a központban foglalkoztatottak étkeztetését biztosítja: Az épületkomplexum korszerű szempontok szerint készült, formailag és esztétikailag tetszetős kivitelben. Az építészeti kivitelezést is megelőzte a tervezés-beruházási program, majd kiviteli terv készült. Az építészeti dokumentáció része volt a beépítési terv, valamint az épület közvetlen környékére készített állapotrögzítés, a geodéziai felmérés és talajmechanikai szakvélemény. A beépítési terv tartalmazza az épület telken belüli helyzetét, az épület bejáratait, a kerítés nyomvonalát, illetve javaslatot a belső utakra és az épület járdavonal abszolút magasságát A. F. szinten. A kertet tervező szakember feladata, hogy a leírt adatok alapján az épülethez tartozó kert rendezését megoldja. A konkrét példa esetében a beépítési terv rendelkezésre állt, illetve az épületet már átadták. A tervezést megelőzően az épülethez készült geodéziai felmérést ki kellett egészíteni. A mintafeladatként ismertetett irodaközpont esetében az alapgeodézia mint adatszolgáltatás, rendelkezésre áll. (Az épület-járdavonal magassága, a kerítés nyomvonalának jellemző pontja és pár tereppont magassága.) Nem tartalmazta viszont a felmérés a meglevő értékes fákat, a kerti csapok at, az emésztő fedlapját, a már elkészült gyalogjárdát. Ezeket először vízszintesen mérőszalaggal és szögprizmával, derékszögű koordináta-módszerben kellett fel mérni, s az így rögzített pontokat szintezőműszerrel az épület járdavonalához viszonyítva meghatározni magassági értelemben is. Az Állami Gazdaság irodaközpontjának kertrendezési terve is az előbbiekben ismertetett általános szempontok szerint készült. A bevezetőjárda folytatása a kerti út, amely biztosítja, hogy a kert minden részébe el lehessen jutni. Az épület bejáratával szemben kialakított széles lépcsőn lehet a pihenőtérre lejutni. A lépcső monolit vasbeton, mészkőzúzalékos miíkő felhordású felülettel. A pihenőtér kialakítását a meglevő idős tölgy- és platánfa helye determinálta. A térburkolat helyszínen zsaluzott betonlap burkolat, amely fehér cement adagolásával készül. 39 Kertészet
609
b
60
40
l
124,'0
123.60
124,30
~
Ol
KONYHA
I~ I HI24,30
124.00
124,30
ÉlI"EREM
II
12';35
.12366
125,65
125,60
12S,40
12~60
125io
125,20
llS;oo
UTCA
"124,60
InoOA
n-
124,So
JV,'24,60
124;10
123,60
tm
L
120. ábra. Rétegvonalas tereprendezés! terv
124,Bo
12"\35
124,35
123.60
:::I~II,
124,60
121.,1.0
~O
124,50
l
I
~4,2~
'1""124)30
124 120
""
123,80
123,60
123.40
PAVLON
123~5
.
124,40 .
~124e..,o0~Il
Ml5iTO
RETEGVONAL
5 ~'II ~'9S 124?o
'-...::::
~1111~-
II
=
~80
L--J
;
123.40
~
~
.
w
'"
~
,t
o o
•
CSERJE
M EGLEVÖ FENYÓ
UJFA
GYEP
....
I" :.:·····1:
....
EVELÓ
W~
@
121. ábra. Állami gazdaság irodaközpon/jállak ker/rendezési terve
29/A
I
l
r-
I
A burkolat merevségét gyepcsíkok bontják meg. Az itt elhelyezett kör alakú díszmedence a pihenőről és az épületből egyaránt jól látható. Az idős fák körül, valamint a pihenő szélén kialakított ülőfalon ülődeszka van. A deszkázatot Xyladecor fakonzerváló páccal kezelték. Az étterem- és az irodaépületet összekötő fedett folyosó oldalán virágrács biztosítja a futónövények részére a megfelelő támaszt. A pihenő és a bejárat körüli részeken évelő virág és talajtakaró örökzöld cserje ültetése hangúlyozza és díszíti a környezetet. A meglevő idős fák mellett újonnan telepített cserje- és faállomány határolja a kertet. A pihenőtér és a kerítés közötti szakasz tagolatlan gyepfelület, amely könnyen fenntartható. A konyhától és étterem től északra levő gépkocsiparkoló burkolata gyephézagos betonlap. Belső, zárt kertterületen ez a burkolattípus igen kedvező. Az elemek előre gyártott termékek, több típusuk kapható.
A központi tér és környékének növényanyaga
Díszfák
l 2 3 4 5 6
Acer platanoides Populus simonii 'Fastigiata' Quercus rubra Rhus glabra 'Laciniata' Sophora japonica Tilia tomentosa
Diszcserjék II Amorpha fruticosa 12 Berberis thun bergii 'Atropurpurea' 13 Berberis juliannae 14 Buddleia alternifolia 15 Cornus alba var. sibirica 16 Cotoneaster horizontalis 17 Cbaenomeles japonica 18 Deutzia scabra 19 Forsythia intermedia 20 Kolkwitzia amabilis 21 Lonicera pileata 22 Paeonia suffruticosa 23 Physocarpus opulifolius 24 Rosa sp. 'Circus' 25 Spiraea bumalda 'A. Waterer' 26 Symphoricarpus albus 27 Tamarix tetrandra 28 Vitex agnus-castus 29 Hypericum calycinum 29/A Ligustrum vulgare
Kúszócserjék
30 Campsis radicans 31 Clematis jackmanii 32 Rosa sp. Paul Scarlet Climber 612
Fenyők
40 41 42 43
Juniperus chinensis pfitzeriana Juniperus horizontalis Juniperus communis stricta Thuja occidentalis 'Malonyana'
Éve/ők
50 Bergenia cordifolia 51 Hemerocallis flava 52 Hosta japonica
A növények szerepe a kertépítésben A kert legfontosabb élő építőanyaga a növény. Az épületek, utak, térburkolatok ridegségét, merevségét ellensúlyozza a jól megtervezett és kiültetett növényanyag. A növényzet egyrészt esztétikai, de nagyobbrészt biológiai értékű is. A növényanyag tudatos alakításával, művészi elrendezésével a kert értékét még fokozni lehet. A fák, cserjék lombja, termése, koronaalakja, habitusa mind színben, mind formában igen változatos lehet. A kifejlett növényzet biológiai sajátosságainál fogva mikrokHma-alakító hatású, így az ember számára optimális körülményeket adhat. Csökkenti a hőmérsékletet, véd az erős sugárzástól, növeli a páratartaimat, felfogja a szelet, a port. A növényökológiai tényezőket a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni az adott terület növényanyagának kiválasztásakor, mert az említett kedvező hatásait csak optimális viszonyok között nyújtja. A rendezésre kerülő területeken általában kevés a meglevő idős növényzet. Ezeket a legmesszebbmenőkig óvni kell, s általában nagyonjól beleilleszthetők az új tervekbe. A fák védelmét ma már rendeletek írják elő. A tervezést megelőzően növényvizsgá/ati tervet, majd ennek alapján favéde/mi tervet kell készíteni, mely biztosítékot ad arra, hogy a fák kalodázása (deszka- és szalmabevonat a törzs körül) megtörténjen az építkezés ideje alatt. Az ebből adódó viszonylag kis költség pótolhatatlan (vagy hosszú évek alatt felnövő) értékes fákat menthet meg.
A téralakítás
A jól megtervezett és megépített kert a kisebb-nagyobb terek láncolatából áll. A kerti téralakítás alapeleme a növény. A fák és cserjék jól elrendezett csoportban veszik körül a gyepfelületet. Nagyobb zöldfelületeknél az egyik térből a másikba átlátást kell biztosítani. A növényzet szakszerű csoportosításával (növekedési erély, habitus, lombszín, lombszerkezet) adott esetben az építészeti térhez kapcsolódva hatásos kerti tér komponálható. Ügyelni kell a lágy átmenetek re, gyepszint, évelők, alacsonymagas cserjék, fák a kívánatos sorrend. A színek tudatos megválasztására a növényzet gazdag alapanyaga a tervező rendelkezésére áll. A világos- vagy sötétzöld lombú, sárga, vörös vagy tarka levelű fák és cserjék, a fenyőfélék és lomblevelű örökzöldek a szép kerti kompozíció alapelemei.
613
gyepszinI
I
e'veló;
esefJe
alacsony esefJe
lombos fa vagy fenyó'
122. ábra. Gyep-cselje-fa lIelyes elrendezése (konkáv térala'dtás)
Előfásítás
Minden nagyobb település (város, község) fejlődését évekre előre meghatározzák a részletes rendezési tervek. Ezek alapján a zöldfelületek céljára fenntartott területek előfásíthatók. Viszonylag kis költséggel (rendszerint erdészeti módszerekkel telepítve) biztosíthatjuk és előrehozhatjuk a kert végleges képét. A szabályos rendszerben telepített fásítást átültetéssel lehet ritkítani, illetve a merev sorokat újabb ültetéssel fel1azítani. A kiemelt fák - mint idős vagy túlkoros növényanyag - további tervezett zöldfelületek tartalékát képezik. Előnevelt ídős
és túlkoros fák és konténeres cserjék
A kert megépítésétől számítva 10-15 év telik el, míg a fák is elérik azt a méretet, hogy az elképzelt kert képe kialakuljon. A folyamat lerövidíthető előnevelt fák, cserjék telepítésével, már az építéskor. Bár költségesebb e növények beszerzése, de 5- 10 év előnyt jelent a teljes értékű használat szempontjából. Az idős fák áttelepíthetők téli időszak ban, átfagyott gyökérlabdával és abroncsozással. 614
Bizonyos előkészítési munkák elvégzése szükséges: gyökerek átvágása fokozatosan, több ütemben, ezáltal a gyökérzet a földlabdába koncentrálódik. Természetesen a száIIításhoz, ültetéshez gépkocsi és daru kell. Faiskolák foglalkoznak túlkoros fák előállításával is. A konténeres (műanyag cserépben vagy fóliában) előnevelt díszcserjék és örökzöldek biztosabban erednek, valamint az év bármely szakában ültethetők. Védőfásítás
Az ipari, mezőgazdasági létesítmények üzemelésükkel zavarhatják a közelük ben levő településeket, lakótelepeket, még akkor is, ha az előírásos védőtávolságokkal épültek. A védőtávolság az üzem jellegétől függően 100- 1200 m. Különösen veszélyes és a levegőt is szennyező létesítményt csak településen kívül szabad elhelyezni (I. Országos Építésügyi Szabályzat). A védőtávolság hatékonyságának fokozására legalkalmasabb módszer a védő fásítás, mely hatásos védelmet nyújt a szélerózió, por, füst és gáz, bűz- és zajártalmak ellen. A védőerdőt mindig a konkrét ártalom figyelembevételével kell tervezni, növényanyagát összeválogatni és telepíteni. Természetesen a növény lombtömege egyszerre több célt is szolgálhat. A növényzet lehatárol, elválaszt, szigetel, olyan tömör, de mégis élő falat alkot, amely megszünteti az átlátásokat, felfogja a hangot, a kellemetlen szagot, a port és kedvező esztétikai megjelenést nyújt az eltakarandó objektumoknak. A védőfásítások tehát a konkrét védelmi funkción kívül a táj és a környezetalakítás olyan eszközei, amelyek a táj tudatos, esztétikus kialakítását és rendezését segítik elő. A védőfásítás mindig az adott cél szerint telepítendő, de a széleken olyan ligetes elrendezést kell tervezni, hogy a tájba illeszkedjék, átmenetet képezve a védőerdő és a környező táj között. A védősávok növényanyagában valamelyik fafaj mint vezérnövény szerepel. Ezek a fák az adott termőhelyi viszonyok közt legjobban díszlők legyenek. Ezek a főfák és kimagasló fák, amelyek a legmagasabbra nőnek viszonylag rövid idő alatt (pl. a nyárfa). Az ún. középszintbe kerülhetnek azok a "töltelék" fafajok, amelyek árnyéktűrők (juharfélék, gyertyán, hárs), korán lombosodók (gyertyán, juhar), késői lombhullatók (tölgy). A védősávban a fenyők szerepe is fontos. Téli időszakban a borókák, feketefenyők zárt csoportjai a szél, hófúvás ellen védenek. A telepítésbe tervezett cserjék külön szintet képeznek, a tökéletes zárást biztosítják. Korán kihajtó, gyors növekedésű cserjéket kell betervezni, mint a bodza, aranyribiszke. A levelét tél végéig megtartó fagyal (Ligustrum ovalifolium) kiváló takaróés zárócserje. Előnyben lehet még részesíteni a mézelőnövényeket (mogyoró, som, rózsa, galagonya), s a madaraknak táplálékul szolgáló termésűeket (pl. bodza, som, galagonya, fagyal stb.). A szél ellen létesített védősávok értékelésére az áttörtségi tényezőt kell meghatározni. Ez a mérőszám az erdősáv mögötti és a védett oldalon mért szélsebesség hányadosa. Az áttörtségi tényező függvényében a szélvédő erdősávokat a következők szerint csoportosíthatjuk. l. Zárt erdősáv a talajszinttől a lombkorona felső szintjéig teljesen zárt. A telepítésben hézagok nincsenek, illetve a hézagok és az alsó szint cserjével van betelepítve. Az áttörtségi tényező 0,35-nál kisebb. 2. Hézagos sáv. A cserjeszint hiányos, a hézagok a felület 1O-30%-át teszik ki. Áttörtségi tényező 0,35-0,70. 3. Nyitott erdősáv. A fák hézagosan, aljnövényzet és cserjeszint nélkül állnak. A hézagok a felület 30%-ánál nagyobbak. Az áttörtségi tényező 0,70 felett van. A szélvédő sávokhoz olyan növényeket kell választani, amelyek az intenzív légáramlásokat jól tűrik, ilyenek pl. a kocsányos tölgy, kislevelű hárs, mezeiszil, akác,
615
zor! (tómó'r) erdó'sdv
123. ábra.
Erdősáv
telepítési sélllája
hézagos (áttád) erdősáv
nyilait (széláteresztó'; erdó'sáv
madárberkenye, mézgás éger, hegyijuhar, nyárfa. Közepesen szélá//ók: magas kőris, vörösfenyő, bükk, korai juhar, nagylevelű juhar, hárs. Szélérzékeny fajok: gyertyán, rezgő nyár, erdeifenyő, lucfenyő, nyír. A por, füst, gáz és bűz elleni védekezésre az erőteljes növekedésű, nagy lombtömegű fafajak alkalmasak, mint pl. a mezeijuhar, bálványf~, ostorménfa, ezüstfa, virágos kőris, kínai nyár, tölgyek, japán akác, ezüsthárs. Cserjeszintben a kecskerágó, galagonya, cserszömörce, veresgyűrűsom, fagyal, aranyribiszke, tamariska. A fenyőfélik közül a boróka, feketefenyő, erdeifenyő, tiszafa, életfa a legmegfelelőbb. A zaj elleni védelemre alkalmas védőerdő akkor a leghatásosabb, ha a telepítés több sávban történik (gyepes térközökkel megszakítva). Alkalmazható fafajok: hegyi juhar, nyír, bükk, gyertyán, nyár, kislevelű hárs, kocsányos tölgy. Cserjék : mogyoró, som, aranyvessző. Örökzöldek: tiszafa, kányabangita.
616
Fasorok
A fasorok létesítése zárt településen belül a folytonosságot biztosítja az egyes zöldfelületek között. Az utcahálózatnak megfelelő fasorok rendszerének az esztétikai szerepe mellett jelentős biológiai funkciója is van. Az utca fásítására azonos törzsmagasságú, az előírt szabványoknak megfelelően előállított anyag alkalmas. A zárt lombkoronájú, korlátolt növekedésű, a város levegőjét, klímáját jól tűrő fajtákat kell telepíteni ilyen célra. Utcafásításra alkalmas fafajok: Acer campestre; A. platanoides; A. platanoides globosum, A. saccharinum; A. tataricum ; Aesculus carnea; A. hippocastanum 'Umbraculifera'; Catalpa bignonioides; C. b. 'Nana'; C. b. speciosa; Celtis australis ; C. occidentalis; Cerasus fruticosa 'Globosa'; Crataegus crus-galli; C. lavallei; Crataegus pedicellata; Fraxinus excelsior 'Nana'; F. e. ornus; Koelreuteria paniculata; Platanus hybrida; Robinia pseudoacacia 'Bessoniana'; R. p. 'Umbraculifera'; Sophora japonica; Sorbus aria; S. aucuparia; S. torminalis ; Tilia argentea. A fák telepítésekor figyelemmel kell lenni a talajfelszín alatt levő közműháló zatra, az elektromos légvezeték re, valamint a forgalombiztonsági előírásokra. Útkereszteződésben a szabad belátást biztosítani kell. A közművezetékektől (víz, gáz, csatorna stb.) való ültetési távolságot szabványok írják elő, melyek betartása azért is célszerű, mivel a fa fejlődése során a gyökérzet által okozható kár és balesetveszély nő. A forgalmi utak mellett a fásítás lehetőleg ligetes elrendezésű legyen, mert a szabályos sorokban telepített fák egyhangúsága, a fák árnyékvetése balesetveszéiyes lehet. Az M 7-es autópálya, valamint az 5. sz. és 8. sz. főközlekedési utak környezete jó példa a ligetes növénytelepítésre.
Aoövéoyanyag Fenyők,
lombos örökzöldek
Az egész éven át díszlő örökzöld növények hangsúlyos elemei a kertnek. A hazai klimatikus viszonyok között is szépen díszlő fajok közül kell kiválasztani a telepítendő növényanyagot. Fontos a színárnyalatok, a habitus és méret szerinti gondos válogatás. Alföldi kertekben ajánlható fenyők: közönséges boróka (Juniperus communis), Virginia boróka (Juniperus virginia), kolorádó fenyő (Abies concolor), keleti luc (Picea orientalis), ezüstfenyő (Picea pungens ,Glanca Koster'), feketefenyő (Pinus nigra), törpefenyő (Pinus mugo), erdeifenyő (Pinus silvestris). Hegyvidéki, nyugat-magyarországi vagy az észak-keleti középhegység parkjaiba telepíthető fenyők: szerbluc (Picea omorica) , ezüstfenyő (Picea pungens Glauca Koster) , jegenyefenyő (Abies nordmanniana) , hemlock fenyő (Tsuga canadensis) , erdeifenyő (Pinus silvestris), sima fenyő (Pinus strobus), nyugati életfa (Thuja orienlalis), álciprus (Chamaecyparis lawsoniana) . A kert, park hangsúlyos helyeire igényes örökzöld telepítése való. Lombjukkal, termésükkel díszítők közül példaként megemlítünk egypárat: mahonia (Mahonia 617
aquifolium) , magyal (Ilex aquifolium), fehérlő borbolya (Berberis candidula), Júlia borbolya (Berberis julianae), kúszó madárbirs (Cotoneaster dammeri) , aprólevelű madárbírs (Cotoneaster microphyllus), tűztövis (Pyracantha coccinea), babérmeggy (Laurocerasus officinalis) , japán kecsk erágó (Euonymus japonicus). E növények csoportosan telepítve zárt felületet adnak, a talajt beborítják, kevés ápolási, fenntartási nmnkát igényelnek. Cserjék
A fák mellett a cserjék a legfontosabb térhatároló elemek. Virágaik, lombszínük, termésük alak változatossága igen gazdag. A cserjéket általában zárt felületre kell telepíteni, kivéve az ún. szoliter cserjéket, melyek egyedi formájukkal magányos telepítésben érvényesülnek szépen. Mint minden növényanyagnál, a cserjefajok és -fajták kiválasztásánál is, a termőhelyi adottságokat kell alapul venni. Virágfelületek
Az egynyan es évelő virágok fajtaszínválasztékából a kerttervező harmonikus kompozíciókat hozhat létre. Az egynyári virágok mindig a legfontosabb helyekre kerüljenek, bejáratok, díszmedencék, szobrok, emlékművek ünnepélyességét hangsúlyozva, zárt mértani formában kiültetve. Az évelő virágok természetes, laza elrendezésű virágágyak ba kerüljenek, a kert intimebb részeibe. A gyepfelület
A kert legnagyobb része, a szabad tér általában gyepesítendő. A selymes zöld pázsit a kert legszebb látványa. A fák, cserjék lombtömege változó sziluettjének, színeinek, mozgásának ellentéte a szép gyep, a nyugalom szimbóluma e pihentető látvány. A gyepesítés, valamint a későbbi fenntartási munkák, de az esztétikai törvényszerűségek is azt követelik, hogy a pázsit összefüggő, felaprózatlan terület legyen. Rendkívül megnehezíti a fűnyírást a felszabdalt felület! A rendszeresen öntözött, kaszált gyepfelület jobban bírja a taposást, a sportolás általi igénybevétel t is. Termőföld-gazdálkodás
Minden nagyobb méretű tereprendezés vagy építkezés esetén, kötelező a meglevő humuszréteg letermelése és szakszerű tárolása még akkor is, ha annak felhasználása nem a helyszínen történik. Az erre vonatkozó törvényerejű rendelet a Földtörvényben található. A termőföldkészletek mindinkább kimerülőben vannak, ugyanakkor a parkosítandó felületek sok humuszt igényelnek. A föld állami tulajdon, tehát a termőföld is az, az államigazgatási szervek rendelkeznek felette. A termőföldért mint anyagért ellenszolgáltatás nem kérhető, csak a letermelés és szállítás számolható fel. A letermelés 30-40 cm vastagságban történik dózerrel, amelyet exkavátorral célszerű járműre rakni. Amennyiben a termőföldet nem szállítják el, a föld tárolása csak úgy történhet, hogy a talaj biológiai értéke megőrizhető legyen a felhasználásig. A termőföld max. 1,5 m magas, 3-5 m széles prizmákban tárolható. A prizmák felületét gyepesíteni vagy gyeptéglázni kell, hogy ne száradhassanak ki, illetve eső és szél ne okozhasson bennük kárt. A termőföldprizmákat rendszeresen öntözni kell, a felületükön levő gyepet pedig nyírni és gyommentesen tartani. 618
J
~k 100 1,. 100,k 100, ,, 80 ,vI 10~v tOO ,,100 k 80 I, 100J/ 100" 100-,/ BO I, ~1 I I ' 'I 'r 'r '1 1 1 i 1 _ -,f,k'---_..::-30::..:0'-------,_JL-}: 300 J, ~ 300 I, I 1 '1 " 'I 1
124. ábra. TertluJjöld-depóllia Illetszete
A termőföldet töltésépítésre felhasználni nem szabad, nemcsak azért, mert költséges, hanem mert a magas szervesanyag-tartalmú földből készített töltés megroskad, a rajta levő építmény (út, épület stb.) is tönkremegy. A humusz rendeltetésszerű felhasználási területe a kertépítésben a zöldfelületek (gyep, cserje, fa és virág) részére történő termőföldterítés, általában 20-30 cmvastagságban. A humuszterítés vastagsága nagymértékben függ az altalaj minő ségétől. Építkezési törmelékkel feltöltött altalaj esetén 40-50 cm-es termőföld terítés szükséges; ilyen helyeken a fák, cserjék és fenyők ültetéséhez ajánlatos teljes talajcserét végezni. A virágágyak (évelő, egynyári virágok, rózsa) helyére 5-10 cm vastag kerti komposztföld terítése is ajánlatos.
619
_
A termőföldterítéssel egy időben - mint a talaj-előkészítő munka fontos részét kel1 elvégezni a trágyázást. A kert évek ig tartó díszítőértékét úgy kel1 megtartani, hogy talajmunka vagy tápanyag-utánpótlás címén ne kel1jen a kész zöldfelületet megbontani. Ezért fontos az építéskor bedolgozott szerves tápanyag. A kertépítéshez igen alkalmas a be is szerezhető tőzegfekáltrágya. A területre 2-3 cm vastagságban terítjük, 2-2-2 dkg (N-, po, K-) műtrágya hozzáadásával. Természetesen, amennyiben istál1ótrágya áll rendelkezésre, azt a fák és cserjék részére felhasználhatjuk. Gyepes játszóterek, sportpályák létesítésekor ne alkalmazzunk istál1ótrágyát, mert sérülés esetén fertőzés veszélye állhat elő.
Egy állami gazdaság faiskolájának rendezési terve
(2. sz. mintaterv) A gazdaság faiskolai üzemága horizontális értelemben a következő területrészekre osztható: J. termeléssel közvetlenül foglalkozó, operatív faiskolai terület; 2. faiskolai árusítólerakat ; 3. igazgatási központ területe, ezen belül: irodaépület és étterem környéke, - központ és mérlegház közötti terület, - szolgálati lakás kertje; 4. főútvonaltól a központig bevezető út környezete (ábra: I : 10 OOO átnézeti rajz). I. A termelőüzem a központtól ÉNy-i irányban helyezkedik el. Ezt a területet a szaporítóanyag-e1őállítás biológiai és gazdaságossági szempontjai szerint, a nagyüzemi termelés irányelvei nek megfelelően alakították ki. Tervezésekor ezt a részt már mint a gazdaság központjával való közlekedési kapcsolatteremtést irányozták elő. . 2. A faiskolai árusítólerakat részére a központtól Ny-i irányban, a gazdasághoz bevezető bekötőút mentén kínálkozott a legkedvezőbb elhelyezés. A kerítéssel határolt I ha-os terület állandóan cserélődő növényanyagával szintén nem lehetett tervezési téma, csupán a kerítés mellett kellett örökzöld sövényt tervezni. Az elárusítóépület (faház) környéke szilárd burkolatú, 40 X 40 x 6 cm-es betonlap. A belső utak kavicsterítéssel (15 cm-es salak alapra), bogárhátú kialakítással épültek. Faiskolában különösen fontosak a jól megépített utak, mivel a csúcsidő sokszor igen csapadékos időszak ban van. Helyes, ha a gyalogutak szintje a tárolótér (vermelés) szintjétől 5-10 cm-rel magasabb, így biztosítható a sármentes útfelület. 3. Igazgatási központ területe a központi irodaépület, konyha, étterem, raktárépület és fedett gépszín épületeit foglalja magába. Itt található még néhány lakóház, valamint a faiskola vezetőjének szolgálati lakása és az ahhoz tartozó kert. A faiskola központjának kertészeti rendezések or két fontos szempontra kellett figyelemmel lenni : a) a központba látogatók és az ott dolgozók számára esztétikus )<örnyezetet teremtsünk, b) a faiskola anyagának közvetett propagálása a szépen elrendezett kertrészleteken keresztül. A bemutatott terv is e szempontok figyelembevételével készült. A kiépített beton kocsiforduló közepén levő szabad területet nyugodt gyepfelülettel, facsoportokkal, örökzöldekkel, cserjékkel és egynyári virág kiültetésével alakítottuk ki. Az étterem környékét betonlapos (40x40x6 cm-es) úton lehet megközelíteni. Abetonlapokat 10 cm vastag homokos kavicságyazatra kell helyezni. Az itt meglevő értékes növényanyagot újonnan telepített talajtakaró cserjék és évelők egészítik ki.
620
-<
CJ
El ,
.
125. ábra. Faiskola álllézeli helyszíllrajza
.··FAj sko~AI T:~RMtLQ : ·IIT~~~P ••:
ÜZEM I TERÜLET
A terület körbejárhatóságát 3,S m széles betonburkolatú út biztosítja. A meglevő lakóházak ezáltal gépkocsival is megközelíthetők. A burkolat IS cm vastag kavicságyazatra épül. Az étterem környékén levő pihenőkre padokat és virágtartókat javasol a terv. A szabadon maradó felületek et gyepesíteni kell. A központi tér és környékének növényanyaga Lombos fák I. 2. 3. 4. S. 6. 7.
Aesculus pavia Acer platanoides ,Crimson King' Betula alba Cercis siliquastrum Juglans nigra Sorbus aria Tilia argentea
Fenyők
8. Juniperus virginiana 9. Pinus mugo Cserjék, örökzöldek 10. Berberis thunbergii ll. Cornus alba 12. Cotoneaster horizontalis 13. Forsythia suspensa 14. Hibiscus syriacus IS. I1ex aquifolium 16. Magnolia soulangeana 17. Pyracantha coccinea 18. Viburnum rhytidophyllum 19. Mahonia repens A központ és mérlegház közötti területen ligetes elrendezésű park részletek kerültek kialakításra. A központba vezető út így kellő hangsúlyt kap a parksávba telepített dekoratív megjelenésű fa- és cserjeültetés által. A cserjékkel el nem foglalt felületeket gyepesíteni kell. A kiültetés a következő növényjegyzék szerint történik. Ligetes parksáv növényanyaga Lombos fák I. 2. 3. 4. S. 6. 7. 8. 9.
622
Acer platanoides ,Crimson king' Acer platanoides ,Faasens black' Acer saccharinum Betula pendula Corylus colurna Platanus occidentalis Populus alba ,Pyramidalis' Sophora japonica Tilia argentea
Fenyők
10. I I. 12. 13.
Abies cephalonica Picea omorica Pinus nigra Pseudotsuga glauca
Cserjék
14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
Berberis vulgaris ,Atropurpurea' Cornus alba Forsythia suspensa Lonicera morrowii Philadelphus pubescens Spiraea cantoniensis Symphoricarpus al bus Tamarix tetrandra purpurea Weigela amabilis
A mázsáló oldalán levő elektromos vezeték alatt a kívánalmaknak megfelelően alacsony növekedésű, zárt lombkoronájú fajtákból terveztünk fasort. (Az elektromos vezeték alá telepíthető fajták ismertetése és propagálása céljából a fasor több fajtából áll.) A
bevezetőút,
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
elektromos vezeték alatti fasor anyaga
Acer platanoides ,Globosum' Crataegus oxiacantha ,PauI's Scarlet' Fraxinus excelsior ,Nana' Gleditsia triacanthos MaIus purpurea ,Eleyi' Prunus cerasifera ,Atropurpurea' Sorbus aucuparia
A szolgálati lakás környéke
A kerítések mellett a növényjegyzékben megadott sövénycserje az úttól való izolációt biztosítja. A D-i oldalon az árnyas Corylus alatt betonlapos pihenőteret javasol a terv. Abetonlapokat (40 X 40 X 6 cm-es) gyephézagosan célszerű lerakni. A pihenő mellett a lehetőség szerint a gyepfe1ü1etbe fehér mészköveket lehet beépíteni (esetleg nagyobb kőből madáritatót), és a kövek mellé évelőket telepíteni. A gyerekek számára nyújtó és tornakorlát felállítása a gyepes felületbe aktív játszási és sportolási lehetőséget biztosít. A szolgálati lakás környékének növényjegyzéke Lombos fák
1. 2. 3. 4.
I ~l
Betula pendula Corylus colurna Juglans nigra Tma argentea
ón
_
ol>.
0'1 N
"1-~
-
~,-o-;,-,_-,
'I!
-:> ..
'"
'\:
-
~
"'\.'\
;,. •••• " . - . ,~
r--
HIDMERLEG
III
ru
__
___ ".
GlEDETS!A
'
COATEGUS
SOOBUS
127. ábra. Elektroll/os vezeték alattijásítás terve
"AlUS
"
-.
o
1
B"
[,''Ó"'' I
~"'""C:"
tr-=-'"'~-"i
~
'_.13J.~.~~
y-
• ~Q''';
_
'OAXINUS
-~L-~#n~~j1'?':'~~~~' "'i}?~~~
"
-'" -LJ
\
é
Fenyők
5. Chamaecyparis lawsoniana 6. Pseudotsuga glauca Cse/jék
7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.
Berberis julianae Berberis vulgaris ,Atropurpurea' Chaenomeles lagenaria Cornus alba Cotoneaster integerrima Euonymus japonica Forsythia suspensa Hibiscus syriacus Ilex aquifolium Kerria japonica Lonicera morrowii Magnolia stellata Mahonia aquifolium Philadelphus pubescens Spiraea bumalda atrorosea
Futónövények (garázshoz)
22. Campsis radicans vagy 23. Wistoria floribunda A jőútvonaltól
•
bevezető
útszakasz
Az út mindkét oldalán 10-10 m-es sávot szintén ligetes elrendezésű fa- és cserjekialakítani. Az A-B-C-D kiültetési típusok váltakozva történő alkalmazása megbontja a bekötőút egyhangúságát. A felhasználásra kerülő növényfajtákat kizárólag a telepen előállított egyedekből választottuk ki, így az itt eltelepített növénycsoportok teljes képet adnak a faiskolában termelt anyagról. Ezen szakasz talajfelszíne külterjes igényeket bíró gyepfelülettel alakítható ki. telepítésbőllehet
A jőútvonaltól
bevezető
útszakasz növényanyaga
"A" típusú ültetési terv
"B" típusú ültetési terv
Fák
Fák
l. 2. 3. 4. 5.
Acer platanoides Acer pseudoplatanus Koelreuteria paniculata Populus alba Sophora japonica
1. 2. 3. 4. 5.
Acer platanoides ,Crimson King' Acer saccharinum Corylus colurna Platanus occidentalis Populus alba ,Pyramidalis'
Cserjék
Cserjék
6. 7. 8. 9. la.
6. 7. 8. 9. 10.
Berberis vulgaris Buddleia variabilis Ligustrum vulgare Tamarix tetrandra Philadelphus pubescens
40 Kertészet
Berberis vulgaris ,Atropurpurea' Cornus alba Forsythia suspensa Lonicera korolkowii Lonicera tatarica
625
}I
(
~{
A
B
--~---
~
KIÜLTETÉSI
,c' RÉSZLET
RÉSZLET
D
7
129. ábra.
10
A
melletti parksáv terve
----
Bekötőút
9
~~
KIŰLTETÉSI
li..
c
~--:--'-~-~--' ..
~
.
D
c
c
~IÜLTETÉSI
o'
~
B
--,
RÉSZLET
--
--
~~
-~~
RÉSZLET
D
A
)
-3"":
l 5 --~ -, 10 --_.... ~----6 9
KIÜLTETÉSI
,B'
B
D
"C" típusú ültetési terv
"D" típusú ül1etési terv
Fák
Fák
l. 2. 3. 4. 5.
Acer platanoides ,Faasens Black' Acer pseudoplatanus ,Leopoldii' Betula pendula Populus robusta Sophora japonica
l. Acer pseudoplatanus ,Worleei'
2. 3. 4. 5.
Betula pendula Platanus occidentalis Juglans nigra Sorbus aria
Cserjék
Cserjék
6. 7. 8. 9. 10.
6. 7. 8. 9. 10.
Comus stolonifera ,Flaviramae' Ligustrum ovalifolium Lonicera morrowii Physocarpus opulifolius Spiraea van Houttei
Comus alba Spiraea bumalda ,Atrorosea' Symphoricarpus ,Chenaultii' Symphoricarpus albus Tamarix odessana
A kertészeti munkák kivitelezése
A jó elgondolás és terv csak gondos és szakszerű kivitelezéssel válhat a valóságban is magas használati értékű kertté. A kertépítési munkákat irányító építésvezetők és művezetők legyenek egyetemi, főiskolai vagy technikusi végzettségűek. A gyakorlott kubikosmunka mellett a kő faragó, a kőműves, az ácsszakmunka is megfelelően képzett munkaerőt igényel. Jól felkészült szakembergárdával rendelkeznek a különböző parképítő vállalatok és szövetkezetek. Minden nagyobb városban működik a Városi Tanácshoz tartozó Kertészeti Vállalat vagy Szolgáltató Vállalat (vagy költségvetési üzem) keretén belül tevékenykedő kertépítő és kertfenntartó részleg. E szakvállalatok megbízás esetén terv és költségvetés alapján végzik a kivitelezési munkákat. A megbízó feladata a terv és költségvetés elkészítése. A tervezés az ÉVM-ÁH közös rendelete alapján készített díjszámítás szerint történik. A dUszámítás alapja a létesítmény várható kivitelezési költsége. Ezt a programterv előirányzati költségvetése határozza meg. A várható kivitelezési összköltség alapján táblázatból határozható meg a tervezési díj, amely a költség 1-3%-a. A kivitelező a megbízás alapján szerződést köt, amelyben a munkával kapcsolatos feltételeit írásban rögzíti. A szerződés tartalmazza: a munka kivitelezési költségét, határidejét, a fizetés módját stb. Csak a szerződés megkötése után kezdhető meg mind a tervezői, mind a kivitelezői tevékenység. Nagyobb létesítmények építésekor a megrendelő és a kivitelező közötti kapcsolatot beruházási vállalatok látják el. A beruházó mint lebonyolító szervaszerződéskötéstől a kivitelezés befejezéséig koordinálja a munkát. Megbízást ad a tervezőnek, kivitelezőnek, ellenőrzi a munkák folyamatát mennyiségileg és minőségileg. Ezt a tevékenységet a beruházóvállalaton belül a műszaki ellenőr látja el. Igazolja a kivitelező által elvégzett munkákat, ellenőrzi és igazolja a számlákat, melyek alapján a bank fizet akivitelezőnek. A kivitelező a park építési munkák megkezdésétől a műszaki átadásig Építési naplót köteles vezetni. A naplóba a létszámot, az időjárással kapcsolatos adatokat, a munka kezdésének, valamint befejezésének idejét, továbbá minden olyan eseményt naprakészen be kell jegyezni, amely a munkával kapcsolatos (akadályoztatás, anyaghiány stb.). A tervező és beruházó az Építési naplóban adhat utasítást a kivitelezőnek az esetleges módosításra, beépített anyagok minőségének megváltoz40'
627
tatására. Az Építési napló okmány, számozott oldalakkal, tehát utólag megváltoztatni, megsemmisíteni semmit sem szabad. A kertépítési munkák befejezését a.kivitelező jelenti a megbízónak. A készrejelentés alapján műszaki átadási és átvételi eljárás törtérlik. A műszaki átadáson a kivitelező a létesítményt átadja a megbízónak. Az eljárásra a tervezőt is meg kell hívni. Az átvevő bizottság a helyszíni bejárás során ellenőrzi, hogya munka a terveknek megfelelő-e mind mennyiségileg, mind minőségileg. Amennyiben kifogások, észrevételek vetődnek fel, azt a felvett jegyzőkönyvben rögzíterli kell. Ha a hiányosság olyan mértékű, hogy a kert rendeltetésszerűhasználatát nem teszi lehetővé, a műszaki átadást meg kell hiúsítani, s kötelezni a kivitelezőt, hogy a hibákat kijavítsa. A mű szaki átadás során a felvetődő kisebb hiányosságokat és minőségi kifogásokat a kivitelező az ún. hiánypótlás során hozhatja helyre. A hiánypótlás forintértékét is rögzíteni kell a jegyzőkönyvben. Ezt az összeget a megrendelő a számlából visszatarthatja és csak a teljesítés után fizeti ki. A kertépítési gyakorlatban a növénytelepítés' általában hiánypótlás során törtérlik.
Parképítési munkák kivitelezése saját
munkaerővel
A parképítés munkaigényes, jelenleg még csak részben gépesített, költséges tevékenység. A szakvállalatok ezt a tevékenységet jogszabályok által meghatározott haszonnal végzik. Azonban saját erőforrásokból, saját munkaerővel és anyagból, önköltséges alapon is megépíthető parkunk, vagy a költségek lényegesen csökkenhetnek. Állami gazdaság, termelőszövetkezet vonatkozásában a saját erőből történő kivitelezés feltételei általában megvannak. A gazdaságon belüli önálló építőrészleg karbantartó műhely megoldhatja a különböző kertépítési munkák kivitelezését kellő szakmai irányítás mellett. A kertrendezési terveket szakvállalatoknál (Országos Tervező· Irodák, Tervező Szövetkezetek, Kertészeti Vállalatok) célszerű elkészíttetni. Megbízás és érvényes szerződésben rögzítettek alapján a tervezővállalat komplett program- és kiviteli terveket szállít. A gazdaságos és szakszerű kivitelezés érdekében a tervezési munka költsége mindenképpen megtérül, nem beszélve arról, hogy a tervezés költsége a kivitelezés összegéhez képest elenyésző. A tervezői művezetés - azaz a tervező és kivitelező állandó kapcsolata - nélkül ritkán valósulhat meg a terv teljes értékben. A legkörültekintőbb tervezés sem tud minden apró részletet előre tisztázni. Felvetődhetnek olyan előre nem látható problémák, amelyek a tervet alapvetően befolyásolhatják. A tervezői művezetés során e kérdéses témákat oldja meg a tervező, a megrendelővel egyetértésben. A művezetést rendszeresen kell végezrli, előre meghatározott napokon, de váratlan, tisztázatlan kérdés felvetődése esetén külön értesítésre is köteles a tervező megjelenni. Az észrevételeit, utasításait a tervező az Építési naplóba köteles bejegyezni. . A költségtöbbletet igénylő megoldások jóváhagyását a megrende1ővel is alá kell iratni.
Kertfenntartási munkák
A rendszerint nagyobb költséggel megépített kertekhez, parkokhoz hatékony parkfenntartást is kell biztosítani. A kert használati értéke akkor biztosítható maradéktalanul, ha rendszeres ápolásban részesülnek a növények. Már a tervezéskor gondolrli kell arra, hogya majdani parkfenntartás könnyen, szakszerűen, minél kevesebb élőmunka-ráfordítással, lehetőleg gépekkel legyen elvégezhető. Az összefüggő nagy felületeket (gyepfelületeket) könnyebb géppel kaszálni, s lehetőség van automata vagy félautomata öntözőberendezés beépítésére is.
628
A
legalapvetőbb
park fenntartási munkák: gyepfelületek fenntartása, cserjék és talajtakaró növények fenntartása, virágfelületek fenntartása, díszfák fenntartása, fenyők, örökzöldek fenntartása, utak és térburkolatok fenntartása. A gyepfelületek fenntartása
A kertterület nagy részét (általában 60%-át) betöltő pázsit gondozottságából meg lehet ítélni az egész kert fenntartási színvonalát. Ehhez a következő munkák rendszeres, ill. folyamatos elvégzése szükséges: kaszálás, gereqlyézés, fűgyűjtés, öntözés, felülvetés, fűmagvetés, hengerezés, szerves- és műtrágyázás, gyepszélvágás. . Közülük ki kell emelni a kaszálást és öntözést mint alapvető, gépesíthető munkafolyamatokat. A kaszálás gépei: TORO 31"; TORO 7"; TORO 76"; ZENGŐ-125. A gépek megválasztását mindig a beszerzési lehetőségek befolyásolják. Az öntözést automata, ill. félautomata öntözőrendszerekkellehet a leghatékonyabban elvégezni. A legjobban bevált a gyakorlatban a Perrot gyártmányú földbe sülylyesztett (körkörösen vagy szektorosan mozgó szórófejekkel) öntözőrendszer, melynek az eredeti szabadalma alapján hazai gyártása is megindult. Cserjék, talajtakarók gondozása
A cserjék díszítő funkciójukon kívül a térhatárolás szerepét is betöltik. Ápolásuk a munkafolyamatokból áll: szerves- és műtrágyázás, gyomlálás, kapálás, metszés (sövénynyírás), növényvédő permetezés, elvirágzott, ill. száraz részek levágása, hiányzó tövek pótlása. A talajmunkák és a sövénynyírás gépesíthető.
következő
Virágfelületek fenntartása
A kertnek csak a leghangsúlyosabb részein célszerű a sok ápolási munkát igénylő egynyári vagy évelő virágdísz alkalmazása. Az egynyári virágágyak gondozási munkái a következők: szerves- és műtrágyázás, ültetés, gyepszélvágás, gyomlálás, kapálás, a virágágy kiürítése, őszi hantos ásás. Az évelő virágok gondozási munkái: szervestrágyázás, gyomlálás, kapálás, visszavágás, tisztogatás, átrendezés. A rózsák ápolási munkái: szervestrágyázás, kapálás, permetezés, vadalás, metszés, elvirágzott részek levágása, ki- és betakarása. A park fáinak ápolási munkái
A legfontosabb téralkotó elemei a kertnek a díszfák. Hogy biológiai funkciójukat is hatékonyan tudják betölteni, ha-onként legalább 100-120 db fa telepítése célszerű. Különösen áll ez a lakótelepekre. A fák a következő ápolási munkákat igénylik: a törzs körüli rész felásása (tányérozás), metszés, száraz fák kivágása, tuskókiszedés, gallyazás, ifjítás, sarjak eltávolítása, permetezések. Speciális munka az idős fák átültetése. Gépesíthető munkák: a fakivágás (Homolit láncfűrész), faátültetés (autódaru), permetezés (motoros háti permetezők, tartályos permetezőkocsi).
629
A
fenyők
és örökzöld növények gondozási munkái
A kerteket egész éven át díszítik, így ennek megfelelően folyamatos gondozást igényelnek. Érzékenyek a nagy melegre, hidegre, páratartalomra. Gondozásuk munkafolyamatai : trágyázás, tányérozás, kapálás, a fiatal növények árnyékolása, permetező-frissítő öntözés. A fagyérzékeny növények takarása (tavaszi kitakarása), télen a hó leverése az ágakról.
Utak, térburkolatok,
lépcsők fenntartása
A murva vagy kavicsburkolatú utak fenntartási munkái: kavicsterítés, gereblyézés, gödrök, kátyúk betöltése, gyomtalanítás (vegyszeres gyomirtás), hengerlés, takarítás. Síkosság megszüntetése. Ez finom kőzúzalék szórásával történjék és ne sózással ! A szilárd burkolatú felületek nél : a fagy által okozott károk kijavítása (felfagyások), mozgó kövek és betonlapok rögzítése, törött felületek kijavítása, takarítás, hóeltakarítás.
5
J
Tárgymutató
abszolút termékenységi együttható 496, 528 Afuz Ali 510 ág 309 áglapra metszés 393 ágyásos művelés 97 aktiv hőmérsékleti összeg 310 alacsony törzsű fa 306 alakító metszés 392 alany 337 - fajták 492, 495, 497 - vessző 474 alaptérkép 592 - méretaránya 593 Alexander 347 aljzatbeton 596 alkohol 576 - -meghatározás 585 - -tartalom növelés 576 Allium cepa L. 175 - fistolosum L. 188 - porrum L. 188 - sativum L. 185 - chenoprasum L. 189 állománysűrűség 84 alma 299 - alany 338 - -gyümölcsűek 298 - termékenyülési viszonyai 311 Alsógödi 177 altalajlazítás 546 Althann ringló 357 alvórügy 307 Amager 131 Amboy 257 aminosav 23 ampelográfia 494 ampelometria 495 angolnyelves párositás 479, 482 antitranspiráns 77 anyagcserezavar 301
anya telep 473 anya tőke 481 apadási veszteség 578 Apium graveolens L. 163 Arabitka 346 Arany (Chantenay) 156 - -földi 130 - -ribiszke 340 Armoracia lapathifolia Gilib 283 árnyékhatás 66, 81 árnyéktűrő fa faj ok 615 áru-előkészítés 35, 108 áruzöldség-termelés 45 Asparagus officina lis L. 279 ásványianyag-szükséglet 21 - -tartalom 21, 274, 279 Asztraháni piros 342 aszú 570 - -bor 447 - -esszencia 570 áthidalás 333 átmeneti rügy 207 - tároló 36 Attrakció 265 Attila 512 áttörtségi tényező 6 15 avinálás 576 azbeszt 575 bab, sárgahüvelyű bokor 255 -, sárgahüvelyű karós 255 -, zöldhüvelyű bokor 255 -, zöldhüvelyű karós 255 - -zsizsík 259 bak 524 Bánáti rizling 503 barázdás művelés 97 barnatörés 583 beiszapolás 77 Belga (Haag) sövény 400
637
Bellegardi kantalup 223 bentonitos mustderítés 568 Berlandieri x Riparia Teleki 8 B 498 Berlandieri x Riparia Teleki 5 C 494, 498 Berlandieri x Riparia Teleki-Kober 5 BB 494, 498 Besztercei szilva 302, 357 Besztercei BT. l 358 Besztercei BT. 2 358 betakarítás. gépi 35, 41, 108 Beta vulgaris L. ssp. esculenta (Salisb) 172 Bigarreau Burlat 349 Bibor henger 172 billing 455 bimbóskel 153 biofűtéses melegágy 63 biológiai ciklus 465 birs 339 biztonsági küszöb 533 blokkház 65 bogyóalak 175, 455 bogyóhéjvastagság 455 bogyónagyság 195, 455 bogyónövekedés 468 bogyószín 455 bogyóvíztartalom 468 bogyósgyümölcsűek 298 bokorfa 306 bokrétás termőnyárs 309 bolgár forgó 78, 81 borbetegség 582 bor, csemege 571 - -ecetesedés 582 -, édes 577, 587 -, édeskés 577, 587 - -élesztő 567 - -érlelés 562 -, erős 587 - extrakttartalma 587 -, fanyar 587 -, fehér 567 - -fogyasztás 32 -, harmonikus 587 - -házasítás 575, 576, 583 - -hibák 584 -, kemény 587 - -kezelés 561 -, lágy 587 - -palackozás 580 - -párlat 576 - savtartalma 587 -, száraz 587 - szine 586 - -színjavítás 577
638
bor, testes 577, 587 - tisztasága 586 -, tüzes 587 -, üde 577 -, vékony 587 - -virágosodás 582 -, vörös 569 Borsi-féle kései rózsa 360 borsó 244 - -zsizsik 251 borvidék 42, 444 -, Alföldi 444 -, Badacsonyí 43, 445 -, Balatonfüred-Csopaki 445 -, Balatonmelléki 445 -, Bükkaljai 445 -, Egri 43, 445 -, Mátraaljai 446 -, Mecseki 446 -, Mór-Császári 446 -, Somlói 446 -, Soproni 446 -, Szekszárdi 446 -, Tokaj-Hegyaljai 446 -, történelmi 445 -, Villány-Siklósi 43,447 Bosc kobakja 347 Bousche- Thomas sövény 401 Bouvier 498 bördősödő hagyma 181 Brassica oleracea convar. capitata 127 Brassica cretica convar. cauJiflora 148 Brassica oleracea L. convar. gemmifera D. 153 Brassica oleracea L. var. gongyloides L. 143 Brassica oleracea convar. bullata (sabauda) 139 Brassica oleracea L. var. silvestris L. 127 Braunschweigi (fejes káposzta) 130 Braunschweigi (spárga) 279 Braunschweigi (vöröshagyma) 178 bruttó termelési érték 33 Budai csemege 247 Budai korai 232 Budai piaci 257 Budapest (kajszi) 361 bujtás 330, 473, 481 -, feltöltéses 331 -, közönséges 330 -, sugaras v. kínai 330 bulbilli 188 Cabernet franc 507 Capsicum annum L. 204
Cardinal 509 cefre 563 Ceglédi bíborkajszi 360 - hajnalpír 360 - óriás 360 - piros 583 Chantenay (Arany) 156 Chasselas 509 - X Berlandieri 41 B. 498 Chico Grande 197 Cigánymeggy 357 Citrullus lanatus L. 227 Clapp kedveltje 347 convarietas occidentalis 527 - orientalis 527 - pontica 527 Cllcumis melo L. 221 - sativus L. 230 Cucllrbita maxima DllCh 242 - pepo L. var. oblonga Willd. 240 cukorfelhalmozás 468 cukor-sav arány 496 Czeiner-féle zöldoltás 483 Csabagyöngye 508 csap, biztosító 452, 529 -, cser 531 -, hosszú 530 -, rövid 530 -, termő 452, 529 -, ugar 452, 529, 530 csapadék 318 - -bőség 320 - eloszlása 93 - -hasznosulás 319 - -hiány 320 - -víz elvezetése 594 csávázás 71 Csemege fehér 143 - kék 143 cseresznye 300 - alanya 339 - termékenyülési viszonyai 311 cserje 298 cserjék 622, 623, 625, 627 csicskurásodás 531 csírázásí erély 116 - hőminimllm 57, 129 -, bab 253 -, borsó 245, 249 -, cékla 172 -, fejes káposzta 129 -, fejes saláta 263 -, görögdinnye 227
csirázási hőminimum, paprika 205 -, paradicsom 193 -, petrezselyem 161 -, retek 166 -, sárgarépa 155 -, spenót 274 -, uborka 231 -, vöröshagyma 175 - hőoptimum -, borsó 245 -, fejes káposzta 129 -, paprika 205 -, paradicsom 193 -, petrezselyem 161 -, retek 166 -, sárgadinnye 223 -, sárgarépa 155 -, spenót 274 -, uborka 231 -, zeller 163 csírázóképesség 116 Csokros felálló 206 csomagolás 111, 431 csomózva értékesítés lll, 170 csonkázás 475, 533, 534 csonthéjas gyümölcsűek 298, 300 csökött hüvely 59 csupasz héjú őszibarack 361 csúcsrügy 309 csúcsszáradás 321 Daucus carota L. 154 dárda 308 Debreceni muskotály 358 - sötétzöld 246 - vílágoszöld 246 degorzsálás 571 Delicatess (uborka) 232 derítés 562, 574 -, csersav-zsela tinos 574 -, kék 574 -, próba 574 -, sárgavérlúgsós 584 determinált növekedés ű paradicsomfajták 195 Detroit 172 déli lankadás 105 - vizdeficit 92 Dickkopf 264 Díel vajkörte 348 dió 302 díszcserjék 612 díszfák 612 dohos szag. íz 584
639
dön tés 473, 481, 482 dra zsírozás 72 dudvaszárúak 298 dughagyma hőkezelése 180 - -szóró gép 180 dugvány 117 -, fás 331 -, gyökér 331 -, hajtás 331 - -nagyság 122 - -szelekció 121 - -termő év 158 dugványozás 330, 437 Duwicki 155 ecetbaktérium 567, 583 ecetesedés 582 ecset 455 egéríz 583 Egrí piros 342 egyelés 85 egy főre eső borfogyasztás 32, 439 - - - gyümölcsfogyasztás 31: - - - zöldségfogyasztás 22 egységcsomagolás I 10 eketalp 546 előcsíráztatás 72 előcsíráztatott vetőmag 75 előfeldolgozás 110 előfeldolgozó 36 előhajtatás 70 előhajtatásos oltványtermesztés 438 élőmunkaigény 34 elöregedés szakasza 389 elóveteményhatás 78 eltartás, cékla 174 -, fejes káposzta 137, 138 -, retek 170 -, sárga répa 158 -, vöröshagyma 182 Érdi bőtermő 351 Érdi nagygyümölcsű 356 erdősáv 615 érés alá kapálás 546 érés koncentráltsága 85 érési idő szerinti csoportosítás 495 érési sorrend 264 Erfurti kerek fekete 168 Eríka (Debreceni 85/2) 247 erjedés, alkoholos 567 - irányitása 567 -, spontán 567 -, szeszes 567 -, utó 567
640
erjedés, zajos 567 erjesztő helyiség hőmérséklete 565 erjesztő tartály 563 erózió 487 esőszerú öntözés 94, 99, 549 Esperen bergamottja 348 Eszkimó 275 Ethrel366 európai gyökeres vessző 512 Éva (alma) 342 evaporáció 89 evaporációs veszteség 318 evapotranszspirációs együttható 90 évi biológiai ciklus 452 export 35 -, friss zöldség 36, 38 -, gyümölcs 41,300 -, kertészeti 34 Ezerjó 502 Ezüst ananász 223 fagyellenállóság 5I9 fagyérzékenység 316 fagyveszély 42, 316 fagyvédő öntözés 42 faiskola 620 faiskolai termesztés 45 fajélesztő 568 fajta, fagytúrő 496 - -keveredés 122 falak kialakítása 601 fasor 617 favédelmi terv 613 Favorit 508 fedés 544 fehérbor-készítés 567 fejes káposzta 127 - saláta 263 fejtés 562, 572 fejtőgép 566 feldolgozó 36 felkopaszodás 393 fenntartó metszés 392 felszívógyökérzet 318 feltöltő trágyázás 380 fenológiai fázis 465 fenyők 613, 617, 622, 623, 625 ferdekarú sövény 400 Feri szőlő 512 Fertődí borostyán 349 - ezüstfehér 175 - vörös (Bauers Kieler rote) 156 festéktartalom 218 félcserje 298
féldeterminált paradicsomfajták 195 Félhosszú (petrezselyem) 161 fényigény 223 -, bab 253 -, fejes ká poszta 129 -, fejes saláta 264 -, paprika 206 -, paradicsom 193 -, retek 166 --, sárgadinnye 223 -, sóska 287 -, spenót 274 - , uborka 231 -, vöröshagyma 175 fészektrágyázás 513 fiziológia nyugalom 470 fiziológiailag aktív fény 456 fogyasztási érettség 469 fogyasztásra érett állapot 425 fokhagyma 185 fólia alagút 65 - hajtatóágy 65 - sátor 65 folyamatos növekedésű paradicsomfajták 195 folyóka 602 fordítás 571 fordulási sugár 595 forgatás 380, 486 - ideje 488 - nélküli talajművelés 546 főgyökér 451 fő vízfelvétel i időszak 96 főzőhagyma 179 Furmint 501 futó növények 625 fürt 453 - alak 455 - átlagsúly 496, 529 - nyél 455 fürttengely 455 fűtés, gáz 67 -, lég 68 -, olaj 67 -, termálvíz 69 -, többszektoros 68 gally 309 generatív szaporítási mód 71 genfi norma 111 Germersdorfi óriás 349 gépi betakarítás 35, 36,41 Gépi konzerv 208 Gloria di Quimper 246
Gloria Hungariae 512 Golden Delicious 344 - Spur 344 gomba termesztés 45 - -termesztő berendezés 63 Gönci Magyar kajszi 360 görögdinnye 227 Green Arrow (Br. 52) 248 Grüne Perle 247 guggonlilő tök 240 gumófásodás 143 gumófelrepedés 170 gumóvarasodás 163 gyalogművelésű szőlő 516,533 gyám pillér 598 gyepesítés 618 gyepkocka 75, 226, 230, 241 gyomírtás 84 gyomirtó szerek 547 gyökeres oltvány 473, 512 - vessző 473, 476 - - felszedése 478 gyökérelágazás 306 gyökérnyak 306, 45 I gyökérnyomás 466 gyökérrendszer 305 gyökértörzs 45 I gyökérzetelhelyezkedés 305 gyűjtőládás szüretelés 559 gyümölcs-alátakarás 419 gyümölcsfajok kritikus hőmérsékleti értékei 317 - ökológiai igényei 322 - termékenylilési viszonyai 311, 312 gyümölcsfajták alma 342, 343, 344, 345, 346 cseresznye 349, 350, 35 I dió 366, 367 kajszi 359, 360, 361 körte 346, 347, 348, 349 köszméte 371, 373 mandula 366, 368 málna 371, 372 meggy 35 I, 354, 355, 356, 357 őszibarack 361, 362, 363, 364, 365 ribiszke 366 -, fekete 370 -, piros 369 szamóca 371, 374 szilva 357, 358 gyümölcsfák alakítása 390 - életszakaszai 388 - helyének kitűzése 383
641
-
gyümölcsfák kezelése 389 - metszése 391 - ültetése 385 gyümölcshullás 314 gyümölcslevelek 24 gyümölcsnövekedés 314 gyümölcspálinka 24 gyümölcsritkítás kémiai szerekkel 404 - kézzel 404 gyümölcssövény 306 gyümölcsös létesítése 341 - növényvédelme 419 - nyilvántartása 387 habzóbor 571 hagyásfa 295 hagyma 86 -, főző 86 -, zöld 86 - behúzódása 175 -, bördősödő 86 hagyományos művelésmód 376 Hajdúsági 131 hajtatás 23, 38 -, fejes saláta 270 -, karalábé 147 -, karfiol 152 -, paprika 214 -, paradicsom 202 -, petrezselyem 163 -, retek 170 -, sárgadinnye 226 -, sóska 290 -, uborka 239 -, vöröshagyma 182 hajtatóágy 64 hajtatóház 64 hajtatótelep 67 hajtás 306, 453 -. fattyú 307. 452 - fásodása 470 -, hónalj 466, 535 - hónaljazás 533 - -kezdemény 466 - -kötözés 533 - szabályozása kémiai szerekkel 533 - -válogatás 475, 520, 533, 534 -, víz 307, 352 - -növekedés 313, 390, 465 - -rendszer 305 - -rügy 307, 309 - -vezetési mód 475 halványítás 85 -, karfiol 149
642
halványítás, spárga 282 Hamburgi muskotály SIO harang alakú görbe 90 Hardenpont téli vajkörk 348 Hardy vaj körte 348 harmat 320, 460 - -gyökér 451, 480 - -gyökerezés 478, 514, 531 Harvester 257 Harrow Canada 197 hasítékoltás 483 használati érték 71, 124, 602 Hatvani 206 háncs 452 Hárslevelű 501 házasítás 575, 583 -, próba 576 Hedelfingeni óriás 350 Hegykői 164 héj alá oltás 332 héjasgyümölcsűek 298 hiánybetegségek 537, 552, 554 Hibrid 7 223, hidegágy 64 hidegkezelés 71, 579 hidegtűrés 71 hidegtűrő zöldségnövények 54, 119, 127, 152, 166, 226, 270, 274, 283, 287 Holland kiviteli 131 holtvíz 99 - -tartalom 91 Homok kincse 223 hónaljazás 85, 475 hónaljhajtás 452, 466, 535 - eltávolítása 475 Hosszú (petrezselyem) 162 hosszúnappalos zöldségnövény 166 hő-fény index 460 hőegységszámítás 249 hőigény 56, 57 -, bab 253 -, borsó 245 -, cékla 172 -, fejes káposzta 127 -, fejes saláta 263 -, görögdinnye 227 -, paprika 57, 205 -, paradicsom 193 -, petrezselyem 161 -, retek 166 -, sárgadinnye 223 -, sárgarépa 1SS -, sóska 287 -, spárgatök 240
hő igény,
uborka 231, 239 -, vöröshagyma 175 -, zeller 163 hőkezelés 71, 180 hőküszöb 58 hőlépcső 67 hőmennyiség 457 hőmérséklet káros hatása 458 hőmérsékleti maximum 57 - minimum 57 - optimum 57 - összeg 57 Hungária sövény 400 Húsvéti rózsa 168 huzalos támasz 516 hűtőipari feldolgozás 303 idegen megporzás 122 idegenezés 122, 171 Idol Osena 148 Iglo Osena 149 ifjítás 392, 403, 404, 482 ikersoros telepítés 377 immunis homok 42, 473 indák eltávolítása 419 Indás fehér 241 Indátlan fehér 240 inkompatibilitás 311 intenziv gyümölcsös - korona formák kialakítása 390, 398 - művelésmódok 299, 376 interriódium 452 ipari célú zöldségtermelés 45 Irsay Olivér 512 Itália 51 J ivaros szaporítás 472 ivartalan szaporítás 472 izköz 452 izoláció 122, 215 izolációs távolság 119, 138, 159, 174, 185, 204, 227, 230, 239, 241, 273 Izsáki 504 Jaboulay 350 Javított cecei 209 javított katlan korona 397 Jánosnapi 168 járulékos beruházás 515 - gyökér 59 - rügy 472 játszótér kialakitása 606 Jégcsap 168 jódpróba 425 Jonathán 543 - M. 40 343
Jonathán M. 41 344 Juwel249 kacs 466, 475 Kadarka 507 kajszi 301 - alanya 339 kajszifajták gutaütése 301 kaliforniai pajzstetű 420 Kalocsai determinált 601 216 - merevszárú 622 216 - 57-231 216 - E-15 216 - V-I 216 kalluszképződés 470, 479 kambium 470 karalábé 22, 143 karcsú orsó 306, 40 I karfiol 148 - halványítása 149 - -rózsa 149 karotin 22 katlan alakú korona 396 kavicságyazat 596 káposztafélék 127 Kecskeméti Determinált San Mars~nó 196 - hajtató 233 - heterózis 228 - 3 Fl (hibrid) 197 - Jubileum 197 - konzerv 197 - merevszárú 196 - 700 196 K. 113. 232 K. bőtermő 232 kelkáposzta 139 kemény áru 108 Kerek fehér 168 keréknyomás hatása 407 keretes szűrő 575 kerítés anyaga 608 kertberendezési tárgyak 595 kerti lépcső 597 kerti műtárgyak 596 kertöntözési terv 602 kertrendezési terv 594 kertszerűen elmunkált talaj 156 Keszthelyi fehér 209 - üvegházi 198 KT. 278196 kettős termesztés 51, 79, 80 keverő berendezés 566 Kécskei rózsa 361 Kékfrankos 506
643
Kékszalonna 144 kénessavadagoló 566 kénessavtartalom 568, 578 kénezés 578 kényszernyugalom 56,470 Kései rózsakajszi 359 Késói Pándy 356 készrekezelés 562, 580 kihasználási együttható 456 klorózis 322, 552 kobakosok 221 kocsány 454, 563 Kocsis Trma 510 kombinált korona 395 kombinatív kezelés 580 komplex műtrágyák 84 kopaszrametszés 524 Korai Besztercei 358 - cukor 161 - piros (kajszi) 349 - - (retek) 166 korai szabadföldi termesztés 23 korona 305, 316, 383 - -forma 393 - -ritkítás 392 koronás oltvány nevelése 336 kottált projekció 593 kotyogó 567 kovaföld szűró 568, 575 kölcsönös meddóség 31 I könnyezés 465 körte 299 - alanya 339 köszméte 339 -- alanya 340 kötözés 475, 520, 533 Kövidinka 504 közepes törzsmagasságú gyümölcsfák 306 köztes növény 409 - termesztés 51, 79, 81, 408 Kunbarát (Á 6/ I) 505 Kunleány (Á 5/18) 505 kúszónövény 606 kúszócserje 612 Lactuca sativa L. 263 Laibachí jeges 265 langyoságy 65 lankadás 105 lapszűró 575 Laskatök 241 lassa n ha tó m ű trágya 282 lábas répa 156 Leányka 500
lebegó sepró 572 lekötözés 390 lemosó permetezés 420 letális maximum 58 - minimum 58 levegóigényes gyökérzetű gyümölcsfajok 305 levegó pára tartalma 90 levél 466 - -lemez 453 - -nyél 453 - szine 453 levélzöldségfélék 263 légi növényvédelem 55! Ligeti óriás 360 lisztharmat 552, 553 lombos fák 622, 623, 625, 627 lom btrágyázás 412 lugaskar 452 - -törzs 452 Lycopersicon esculentum L. 191 M. IV. (doucin) 338 M. IX. (paradicsomi alma) 338 madárkás bogyó 454 mag, dörzsöletlen 157 -, dörzsölt 157 magas törzsű fa 306 magasművelés elónyei 521 - hátrányai 521 magassági rendszer 59 I magonc 472 magtermesztés, bab 262 -, borsó 252 -, cékla 174 -, fejes káposzta 138 -, fejes saláta 272 -, görögdinnye 230 -, karalábé 138 -, karfiol 138 -, kelkáposzta 138 -, paprika 215 -, paradicsom 204 -, petrezselyem 163 -, retek 171 -, sárgadinnye 227 -, sárgarépa 154, 158 -, spárga 283 -, spárgatök 241 -, spenót 278 -, uborka 239 -, vöröshagyma 184 magtermés mennyisége -, bab 262 - -, borsó 254
644
..
magtermés mennyisége, cékla 174 -, fejes káposzta 138 -, fejes saláta 274 -, görögdinnye 230 -, paprika 215 -, paradicsom 204 -, petrezselyem 163 -, retek 171 -, sárgadinnye 227 -, sárgarépa 161 -, spenót 278 -, vöröshagyma 183 magtermő év I 59 - terület alakulása 118 Magyar kajszi 359 - - C. 235 359 - kincs 223 magyar mészfok 463 - mustfok 585 Makói 177 Malligand készülék 585 mandula 302 Marsowszky 228 Mary Washington 279 Master Osena 148 Matador 275 Mathiász Jánosné muskotály 512 Maxidor 257 mazsolaszőlő 455 Május királya 264 málna 302 máslás 570, 57 J másodtermés 496 medence 604 meddőség 31 I Medoc noir 505 megtermékenyülés 122 meggy 312 - alanya 339 melegágy 64 l1lelegágyi ablak 38 l1lelegigényes zöldségnövények 54, 90, l 17 melegkezelés 579 metaborkősavas kezelés 580 metaxénia 311 Meteor korai 356 metélőhagyma 189 metszés 467 -, alakitó 392, 394 -, csapos 524 -, cseralapos váltó 520 -, csercsapos váltó 531 - élőmunka-szükséglete 327 -, fejre 524
)
metszés, félszálvesszős 530, 53 J -, hosszúcsapos 530 - ideje 392 -, kopasz 524, 530 -, ritkító 502 -, rövid 530 -, szálvesszős 524,530,531 -, ternlőre 392 metszésmódok 43, 518 mélyb ű tés 24 l1lélylazítás 406 mélynyugalom 56 mélyültetés 386 mérlegmódszer 81 Mézes 501 l1lézgafelhalmozódás 30 I mikroelem 84 minium tilIage 544 Mohácsi 139 molyhos héjú őszibarack 361 Monostorpályi 164 mulch 409 munkaerő-felhasználás 36 Moser-féle magasművelés 518 Muskotály 225 mustfokmérő 585 mustjavitás 568 mustkierjesztés 562 must, prés 567 -, sűrített 568, 576 -, szeszezett 577 - -színjavitás 568 - -tisztítás 567 műanyag-borítású berendezés 64 műanyag fólia 65 Münchebergi korai 350 Müncheni sör 168 művelési módok 43, 376, 467 -, bak 451,516,523,524 -, fej 451, 518, 522, 524 -, Guyot-féle 522 -, hagyományos 496, 523 -, kordon 452, 522 -, legyező 451 -, lugas 451,525 -, magas 496 Myrobalán 340 Nagydobosi 242 nagyüzemen kívüli termelés 44 Nansen 266 Nantesi 156 nedvességigény 93, 133, 459 nedvességtartalom, optimális 106
645
ektarinok 361 Nemes Krasszán N. I 348 Nike 249 Nimbus 231 nódusz 45J, 452 Nordischer Priisident 232 növekedésszabályozás 391 növényápolás 36, 41, 119 növénysorrend 78 növényváltás 78 növényvédelem 36, 41, 43, 84, 550 - gépesltése 55 I növényvizsgálati terv 613 nyakhajtás 531 nyá1kázás 568, 583 nyári alma 299, 342 - körte 346 nyitás 544 nyomáspróba 425 nyugalmi áJlapot 56 - időszak 465 nyúlósodás 583 oldalgyökér 451 oldalgyökerek eltávolítása 84 oldalképlet 466 ó-jellegű bor 597, 587 Olasz kék 358 Olaszrizling 500 oltás 479 -, hasíték 483 -, helyben 48J, 482 - optimális ideje 479 -, zöJd 483 oltásmódok angolnyelves párosítás 333 héj alá oltás 333 kecskelábékezés 333 közbeoltás 338 párosítás 332 oltócsap 481 oltóvessző 331 oltóviasz 331 oltvány 305, 331 - felszedése 481 - -hajtatás 479 - -iskola 480 - -szőlő 512 - -telepités 438 - -vermelés 481 oltványok edzése 480 - gyökereztetése 476 - ki termelése 336
646
oltványok osztályozása 481 Oportó 505 optimális nedvességtartalom 106 optimumsáv 58 osztályozás IlO, 430, 559 OtheJló 512 Ottonel muskotály 499 oxidatív borkezelés 572 önderülés 572 öntözés 412, 547 -, altalaj 97, 549 -, aszúsító 548 -, bab 258 -, barázdás 97, 549 -, bolgár-ágyas 51 -, borsó 250 -, cékla 173 -, csepegtető 68, 97, 549 -, esőszerű 94, 99, 549 -, fagyvédő 42, 96, 318, 413, 548 -, fejes káposzta 133 -, fejes saláta 270 -, frissítő 96, 97 -, fűszerpaprika 218 -, hizlaló 417 -, indító 84, 96, 270 -, kannázó 77 -, karalábé 148 -, karfiol 149 -, kelesztő 96, 234 -, kondicionáló 96, 493, 548 -, körös barázdás 51 -, kútból 96, 99 -, különleges célú 418 -,Iapátos 51 -, nedvességpótló 96, 99 -, növényvédő 96,548 -, paprika 213 -, paradicsom 199 -, petrezselyem 162 --, retek 170 -, sárgarépa 157 -, sparga 282 -, spárgatök 24J -, színező 315, 413 -, tápanyagpotló 96 -, tározó 548 -, torma 284 -, trágyázó 548 -, uborka 234 -, vízpótló 93, 96,97,99, 234,412, 548 -, vöröshagy ma 181 -, zeller 165
öntözések száma 99 öntözési forduló 97, 99, 549 - idénynorma 97 - idő 234, 414 - mód 549 - norma 97, 99, 170, 234, 549 - rend 88 öntözésre berendezett terület 95 öntözőberendezés 97 öntözött zöldségnövények területe 87 öntözővíz hatása 415 - mennyiség 414 - norma 96, 99 örökzöld növények 617,622 őszi alma 299 őszibarack 301 - alanya 340 - ~oltvány nevelése 336 őszi körte 347 övárok 488
Phaseolus vulgaris L. var. nanus (L.) Mart. 254 Piaci piros 166 piklesz dughagyma 180 piknométeres meghatáro7ás 585 pirkadt talaj 200 pirosribiszke 369 Piros szlankamenka 503 - tramini 499 Pisum sativum 244 porbujtás 481 póréhagyma 188 porzótáj 454 Pozsonyi fehér 504 preemergens gyomirtó szer 157, 181 préselt szűrőlap 575 prizmázás 114 próbaszüret 558 puha áru 108 3, 4, 5, 6 puttonyos aszú 570
Paczelt szilvája 358 palackérett állapot 579 palackos borok 32 palackozás 562 palackozóüzem 566 Pallagi 1., 2. klón 340 - gömbölyű 131 - nagylevelű 287 palántadőlés 134, 200 palántanevelés 38, 39, 63, 198, 269 palántanevelő ágy 63, 64 - telep 67 palántázás 74 palántaültetési idő 74 Palmetta sövény 400 Pannónia kincse 512 paprika 204 paradicsom 191 Paradicsom alakú zöld 209 paraszövet 470 parkfenntartási munkák 629 panhenocarpia 311 Pándy üvegmeggy 300, 356 Párizsi vásár 155 párolgást gátló vegyszerek 77 párositás 332 pergési veszteség 124 permetezési forduló 551 permetlékeverő, -töltő berendezés 551 peronoszpóra 181, 551, 553 petrezselyem 22, 161 Petroselinum crispum (hortense) 161 pezsgő 571
Rajnai rizling 500 Raphanus sativus L. J 65 ráforditásos időszak 388 rázógép 429 Rebarbara 290 reduktív borkezelés 572 rejtett rügy 307 Rekord 510 relatív termékenységi együttható 528 rendezési terv 614 retek 165 rétegvonalas ábrázolás 593 - telepítés 486 rézsű 487 - kialakitása 594 Rheum undulatum L. 290 ribiszke 303, 366, 369, 370 rigolírozás 380 Riparia portalis 498 Rizling szilváni 499 rókafülü levél 254 rothadás-ellenállóság 519 Rumex acetosa var. hortensis L. 287 Rupestris du Lot 498 rügy, alapi 452, 527 -, alvó 307 -, átmeneti 307 - -differenciálódás 313, 318, 527 - -fakadás 30 I, 465 - -hajtás 307 -,'járulékos 472 - -mutáció 347 -, nyári 452, 483, 522
647
rügy, összetett 452 -, rejtett 422, 527 - -szám 529 - -terhelés 499, 527 - -termékenység 496, 527 -, termő 307 -, téli 452 -, vegyes 452 _o, világos 452, 472 sajmeggy 339 saj tóház 563 salakalap 596 sapka 454 sa vbázis egyensú ly 21 savcsökkenés 584 savcsökkentés 576 savnövelés 576 sá vos telepi lés 377 savtompítás 568 savtartalom 468, 587 sárgadinnye 221 Sárgahlisú (Szentesi) 228 sárszem 452, 524, 527 sejtnedv-koncentráció 470 Serres Olivér 349 serteszőr 495 S görbe 90 sikfalmetsző gép 392 Solanum melongena L. 220 Solymári gömbölyű 350 sorközkapálás 74 sorok iránya 489 Soroksári (fejes saláta) 264 Soroksári (paprika) 209 - fehér 143 - féldeterminált 206 - korai 196 sövénygyümölcsös 399 - korona 338 spárga 279 - halványítása 282 - síp 279 spárgatök 240 spenót 274 Spinacia oleracea L. 274 spontán erjedés 567 sporterület kialakítása 606, 608 spur tipus 345 stabilizálás 579 Stanley 358 Starking 296 Starkrímson Delicious 345 sugaras ágcsoportos korona 394
648
suháng 306 - nevelése 336 sudár 394 Sugar Baby 228 súlytámfal 600 Suprimax 149 sütőtök 242 Sylvóz művelés 521 szabad orsó 306, 338 szakítási szilárdság 455 szamorodni 447, 570 szaporítás gyökérsarjról 330 -, bab 257 -, borsó 249 -, cékla-173 -, fejes káposzta 132 -. fejes saláta 269 -, fokhagyma 187 -, fúszerpa prika 217 -, görögdinnye 230 -, ivaros 329 -, ivartalan 329 -, karalábé 146 -, karfiol 149 -, kelkáposzta 142 - ostorindáról 330 -, paprika 212 -, paradicsom 198 -, petrezselyem 162 -, retek 168 -, sárgadinnye 225 -, sárgarépa 157 -, sóska 287 -, spárga 282 -, spárga tök 241 -, spenót 276 -, torma 284 - lősarjról 330 -, uborka 234 -, vöröshagyma 180 -, zeller 164 szaporítóanyag kötegelése 478 - osztályozása 478 - termelése 45 szaporító berendezés 38 szaporítóház 64 szarv 524 Szarvasi 11 210 szállítás 433 szálvessző-Iekötözés 531 szálvesszős metszésmód 530, 531 szántóföldi leföldelés 114 - vízkapacítás 99
szárazanyag-mennyiség 88 - -tartalom 39,218 szárcsomó (nódusz) 452 szárazságtürés 71 szedés 109, 425 -, bab 261 -, borsó 251 -, cékla 174 -, fejes káposzta 137 -, fejes saláta 270 --, fokhagyma 187 -, fűszerpaprika 218 -, gépi 44,109,261,275,290,300 -, görögdinnye 230 -, karalábé 147 -, karfiol 152 -, kelkáposzta 142 -, kézi 36, 44, 109, 250, 261, 276, 300 -, megkésett 109 -, paprika 214 -, paradicsom 201 -, petrezselyem 162 -, rendszeres 109 -, retek 170 -, sárgadinnye 226 --, sárgarépa 157 -, spárga 283 -, spárgatök 241 -, sóska 290 -, spenót 276 -, torma 285 --, uborka 237 -, vöröshagyma 182 -, zeller 165 szedési idő 425 - munkacsúcs 42 szedésre érett álla pot 425 szediment vizsgálati módszer 573 szedőállvány 428 szedőedény 427 szedőeszközök 427 szedőkombájn 43 szedőút 108 Szegedi FO-3 216 - mammut 360 - 16_ 216 szekrétum csepp 467 szelekció 122, 474, 514 -, bab 264 -, borsó 254 -,cékla 174 -, fejes káposzta 139 --, fejes saláta 273 -, görögdinnye 230
szelekció, paprika 215 -, retek 171 --, sárgadinnye 227 -, sárgarépa 159 -, spenót 278 -, uborka 239 -, vöröshagyma 185 szem pajzs 334 szemzés 335 -, alvó 334 --, hajtó 334, 483 szemzőhajtás 334 Szentesi (karfiol) 148 - fehér (karalábé) 143 - - fehér (paprika) 209 -- hajtató 166 - kék 143 - korai (fejes káposzta) 129 - - korai (kelkáposzta) 140 - vörös 131 Szenzáció 231 szeparálás 568, 573 szervestrágyázás 387 szél 320 - -védelem 81 - -védő sáv 615 szélessoros telepítés 377 szén-dioxid 68 szénhídrát 21 Szigetcsépi 51 228 szikkasztótartály 563 szilva 301 - alany 340 szinelő szedés 425 szoliter cserjék 618 Szomolyai fekete 351 szorbínsavas kezelés 580 szórt állású korona 396 szőlófajták, minőségi fehér bor 493, 498 -, fehér tömegbor 493,501 -, vörös bor 493,505 -, csemege 494, 508 -, direkt termő 512 szőlő levélatka 553 -gutaütés 554 -feldolgozás 561, 562 -hőigénye 458 -ilonca 553 -moly 553 -oltás 437 öntözése 547 talaj igénye 462 -tőke 450 -vessző gyökereztetése 45
649
Szőlőskertek királynője muskotály 508 szüret 41 - élőmunka-szükséglete 327 - ideje 558 szüretelési sorrend 556 szüretelőgépek 559 szűrés 562, 575 Szürkebarát 499 szürkepenész 452, 553 szűrt bor 579
talaj humusztartalma 487 -, kotu 127 - nedvességtartalma 91, 92, 93, 270, 279 -, öntés 88 - tápanyagtartalma 287 -, tőzeg 127 - víztartó képessége 93 talajápolás 43, 85 talajban tárolt víz 93 talaj-előkészítés 39, 119 -, bab 257 -, borsó 249 -, cékla 173 -, fejes káposzta 132 -, fejes saláta 268 -, görögdinnye 228 -, karalábé 146 -, karfiol 149 -, kelkáposzta 142 -, paprika 212, 216 -, paradicsom 198 -, petrezselyem 162 -, retek 168 -, sárgadinnye 225 -, sárgarépa 156 -, sóska 287 -, spárga 281 -, spárgatök 241 -, spenót 275 -, torma 284 -, uborka 233 -, vöröshagyma 179 -, zeller 164 talajfertőtlenítés 69, 488 talajművelés 405 talajtakaritás 515 talajvízszin t 93, 322 talpalás 479 talpgyökér 451 tartósítóipar 51 tartósított zöldség 38 táblák méretezése 488 tágulási hézag 595
650
támaszrendszer 515 támberendezés 43 támfal 600 tápanyagarány 81 tápanyagellátás 39, 68, 82, 119 tápanyag-ellátási za var 30 tápanyag-ellátottság 538 tápanyagfeltöltés 486 tápanyag-feltáródás 82 tápanyagfelvétel 81 tápanyag-hasznosulás 537 tápanyaghatás 82 tápanyagigény 81, 84, 537 -, bab 253 -, borsó 245 -, cékla 172 -, fejes káposzta 129 -, fejes saláta 264 -, karalábé 146 -, karfiol 149 -, paprika 206, 212 -, paradicsom 198 -, spárga tök 240 -, spenót 275 -, torma 283 -, uborka 230 -, vöröshagyma 179 tápanyagmennyiség 81 tápanyagszint 81 tápanyagtartalom 81 tápanyagveszteség 82 tápanyag-visszapótlás 537 tápkocka 75, 226, 230, 241 tápkockás palánta 270 tárolás 23, 42, 433 -, átmeneti 113 --, szabályozott légösszetételű 299,433 -, tartós 113 tárolási igény 113 - hőmérséklet 114 - veszteség 114, 408 tároló 36, l 14 tárolt zöldség 38 tejsavas erjedés 583 telepStés 377 - módja 484 telepítési alapokrnány 375, 485 - anyag 383 településrendezés 591 teljes érés 468, 469 tenyészet i idő 465 tenyészidő 60, 170, 270 tenyészőrész 329 tenyészterület, ba b 258
tenyészterület, bimbóskel 153 -, borsó 250 -, cékla 173 - , fejes káposzta 133 -, fejes saláta 270 -, fokhagyma 187 -, fűszerpaprika 217 -, karalábé 146 -, karfiol 149, 152 -, kelkáposzta 142 -, paprika 212 -, paradicsom 199 -, petrezselyem 162 -, retek 170 -, sárgadinnye 226 ,sárgarépa 157, 159 - , sóska 287 -, spárga 282 , spárgatök 241 -, spenót 276 -, torma 284 -, uborka 234 -, vöröshagyma 181 -, zeller 165 teraszolás 486 tereprendezés 486, 593 termelési cél 35, 264 - érték 36, 41,95,404 - rensdzer 297 termesztési tájak 324 termesztőberendezés 38, 63 termékenységi együttható 496 termékenyülés elősegltése 312 termékenyülési viszony 311, 312 termés minősége 106 termésmennyiség 106, 291,292 -, bab 262 -, bimbóskel 153 -, borsó 252 -, cékla 174 -, fejes káposzta 137 -, fejes saláta 270 -, fokhagyma 187 -, görögdinnye 230 , karalábé 147 -,karfiol 152 -, kelkáposzta 143 -, paprika 214 -, paradicsom 202 -, retek 171 -, sárgadinnye 226 -, sárgarépa 158 -, spárga 283 -, spárgatök 241
termésmennyiség, spenót 278 -, torma 285 -, sütőtök 242 -, uborka 237 -, vöröshagyma 182, 185 termésszabályozás 405 természetes gyümölcshullás 404 - hőforrás 39 - hullás 468 termelőalap 452 termőbog 309 termőegyensúly 528 termőegyensúlyban tartás 314,403,419,526 termőföld-gazdálkodás618 termőföldterítés 619 termőhajtás-bekurtítás 534 termőhelyi adottságok 34 termőkalács 309 termőkapacitás 464 termőkaros orsó 306, 338, 399 termőképessség 84 termőnyárs
-, bokrétás 309 -, gyűrűs 308 -, sima 308, 309 -, tövises 309 termőremetszés 392 termőrész 308, 390 - -berakódás 344 termőszakasz 388 termőterület, bab 254 _, borsó 244 -, fejes káposzta 128 -, karalábé 143 -, karfiol 152 -, kelkáposzta 143 -, retek 171 -, sárgarépa 158 -, spenót 278 -, torma 285 -, vöröshagyma 182, 185 termővessző 308 területegységre eső termelési érték 34 területrendezésí terv 591 testes bor 577, 587 tetejezés 85 téli alma 299 Téli esperes 349 téli sarjadékhagyma 188 téralakítás 605 térplasztika 608 Tétényi primus Fl 177 Thomery lugas 522
651
tisztítás 110 tojásgyümölcs 220 tokaji bor készítése 570 torma 283 többestermelés 51, 79, 80 többlet termelési érték 95 tölcsérkorona 397 töltögetés 578 töltött földek 88 törköly 565 - -kalap 569 törpea lany 305 törpeszártagúság 59 történelmi borvidék 445 törzs 383 törzskönyv 387 törzsmagasság 39, 386 törzsszőlő 473 törzsvédelem 386 tőke 450 - -alap 518 - erőssége 495 - -fej 451, 522 - -kondíció 452, 529 - -nyak 451 - -pótlás 482 - -pótló bujtás 481 - -törzs 461 transzspiráció 92 transzspirációs együttható 88, 459 trágyapótló szerves anyagok 538 trágyázás 140 -, alap 82 -, bab 257 -, biztonsági 81 -, borsó 249 -, cékla 173 -, fej 84 -, fejes káposzta 132 -, fejes saláta 268 -, fekál 84 -, fészek 84, 513 -, foszfor 82,119,410 -, fűszerpaprika 216 -, görögdinnye 228 -, híg 84 - ideje 411 -, istálló 84 -, karalábé 146 -, karfiol 149 -, kálium 82, 119,410 -, kelkáposzta 142 -, készletező 537 -, komposzt 84
652
trágyázás, lomb 412, 542 --, mikroelem 82 - módja 41 I -, mű 538 -, nitrogén 82, 119,410 -, oldat 542 -, paprika 212 -, paradicsom 198 -, petrezselyem 162 -, retek 168 -, sárgadinnye 225 -, sárgarépa 156 -, sor 542 -, sóska 287 -, spárga 281 -, spárgatök 241 -, spenót 275, 284 -, szerves 538 -, torma 284 -, uborka 233 -, venyige 542 -, vöröshagyma 179 -, zeller 164 -, zöld 542 tríploid 228 túlérés 468, 649 tUkrösre deritett bor 579 tűzdelés 75 tű zdelt pa lán ta 250 uborka 230 ugarcsap 452, 529 Újfehértói fürtös 356 Újmajori 208 újra telepítés 379 út 595 - lejtésszöge 488 utcafásításra alkalmas fafajok 617 utóhajtatás 70 üde bor 577 ülepítés 568 ültetés 513 ültetési rendszerek 377 ültetőgödör 381 ültetőléc 386 ültetvény 484 -, árutermelő nagyüzemi 485 -, speciálís célu 485 -, háztáji, házikerti 484 üvegház 65 vadalanyok 305 vadalanyra oltott fák 305
vadalás 336, 480, 531 vadalma 338 - cseresznye 339 - élesztő 567 - kajszi 339 - körte 339 - meggy 338 - őszibarack 340 vakítás 479 Valja 257 Van 351 vasbeton szögtámfal 600, 60 I Vasfej 141 válogatás 110, 430 váltómetszés 530 vánkos 453 városrendezési feladat 591 védöfásitás 615 vegetatív szaporítás 71, 472 vegetációs fázis 457 - periódus 465 vegyszeres gyomírtás 39, 84, 276, 547 Ventura (fejes saláta) 264 - (paradicsom) 197 venyige 452, 531 vermelés 114, 384 Vertus 141 vessző 308, 452 - -áztatás 476 - -iskolázás 476 - -polaritás 466 - szine 452 - -talpalás 476 - -vastagság 452, 495 - víztartalma 470 vetés 75 - drazsírozott maggal 269 -, fészkes 74, 85 -, helyre 74, 153, 200, 217, 234, 269, 273 --, kevert 74, 81 -, kézi 74 -, kulisszás 74, 81 -, papírcsíkra 168 -, rá (felül) 74, 81 -, sorjelző 74 -, soros 74 -, szemenkénti 74, 85, 124, 168,269,270 -, szórt 74 vetésforgó 78, 119 -, bab 257 -, bolgár 78 -, borsó 249 -,cékla 173 -, fejes káposzta 132
vetésforgó, fejes saláta 268, 272 -, fűszerpaprika 216 -, görögdinnye 228 -, karfiol 149 -, kelkáposzta 142 -, paprika 212 -, paradicsom 198 -, petrezselyem 162 -, retek 168 -, sárgadinnye 225 -, sárgarépa 156 -, sóska 287 -, spárga 281 -, spárgatök 241 -, spenót 275, 284 -, uborka 233 -, vöröshagyma 179 -, zeller 164 vetési mélység 74, 249 vetőmag 72, 291, 292 - -ár 116 - -betakarítás 124 - -drazsirozás 72 - -elosztás 75 - -előcsíráztatás 72 - -elszaporítás 115 - -export 115 -, heterózis 122 -, hibrid 204 - -keverés 72 - -koptatás 72 - -mennyiség 117 - -minőség 71, 115, 116 - -pergés 119 -, pillirozott 270 - szalagra ragasztása 72 - -szegmentálás 72 - -szükséglet 168, 173, 257, 273, 276 - -tárolás 126 - -termesztés 123 - -utóérlelés 126 vetőrács 74 viaszbevonat 468 világos rügy 452, 472 Vilmos körte 347 virág, egynyári 618 -, évelő 618 - -rügy 309 - -rügyképződés 313 - -típus 23J virágzás 139, 310. 465, 467 virágzási sorrend 467 virágzat 453, 466 Viroflay 275
653
vírus 552 Vital 275 vitamin, A 21, 274 -, B 175,274,302 , B, 127 , B 2 22, 127 , C 21, 22,127,175,220,263.274.303. 304 ,D 27 - -tartalom 279 -ellátás 287 - -szükséglet 21 Vítís nemzetség 448 - vinifera 448 vitorla 449, 450, 453 víz, díszponibilis 99 -, könnyen felvehető 99 -, nehezen felvehető 99 vízellátás 106, 119, 138 vízellátási zavar 301 vízellátottság 105 vízdeficit 92 vizfelhasználás 90, 92, 93, 155, 193, 230, 240.264,283,287,414,415 vízfelvétel 91, 92 vízfogyasztási együttható 89 vízhajtás 402 vízhiány 105, 320 víz hozzáférhetősége 91 vízigény 88 -, bab 253 , borsó 245 , cékla 172 , fejes káposzta 129 , fejes saláta 264 , görögdinnye 227 , karalábé 143 , karfiol 148 , paprika 206 , paradicsom 193 , petrezselyem 161 -, retek 166 -, sárgadinnye 223 , sárgarépa 155 -, sóska 287 -, spárga 279 -, spárgatök 240 -, spenót 274 , torma 283 -, uborka 231 -, vöröshagyma 175 , zeller 163 vízkapacitás 99 vízleadás 91
654
vízvezető árok 487 vízmennyiség 321 vízmérleg 91 vízszintes karú sövény 400 Volska 178 vörösbor-készítés 569 Vörös óriás (Flacker) 156
y/n hányados 529 zajvédelem 591 Zalagyöngye 505 zavarosodás 579 zárt felületű korona 397 zeller 22. 163 -. gumós 163 -. halványító 163 -. metél ő 163 zöldfelület 592 - hatékonysága 591 zöldhagyma 179 zöldmetszés 392. 535 zöldmunka 474, 535 zöldségértékesítés 108 zöldségfajták, bab 257 -. borsó 246 , cékla 172 , fejes káposzta 129 , fejes saláta 264 , fokhagyma 187 , fűszerpaprika 215 '-, görögdinnye 227 -, karalábé 143 -, karfiol 148 -, papríka 206 -, paradícsom 194, 204 -, petrezselyem 161 -, retek 166 -, sárgadínnye 223 -, sárgarépa 155 -, sóska 287 -, spárga 279 -, spárgatök 240 -, spenót 275 -, sütőtök 242 -, torma. 287 -, uborka 230 -, vöröshagyma 177 -, vöröskáposzta 129 -, zeller 163 zöldségfélék felhasználása 61, 108 - hajtatása 63 zöldségtermesztés J08
zöldségtermesztő területek 37 zöldtrágyanövény 409 zúzó-bogyózó 563
zsendülés 468 zsika dughagyma 180 zsírtartalom 21
Mezőgazdasági Felelős
Könyvkiadó Vállalat
kiadó dr. Sárkány Pál
Felelős szerkesztő
Lelkes Lajos
Szerkesztette Muraközy Tamás
* Műszaki vezető
Müszaki A A
védőborító
védőborító
Korom Ferenc
szerkesztő Csákvári
Attila
és kötésterv Killer Marcella munkája
színes fényképeit Váradi Ibolya készítette
* A rajzokat (1- 105) Csáky Antalné, illetve (106-129) K. Szabó T1dikó készítette
* Nyomásra engedélyezve 1978. Megjelent 12 OOO példányban, 57.75 (A/5) ív terjedelemben, 1 lap mellékietteI, 310 ábrával Készült az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabványok szerint MG 2323-k-7880