Søren Aabye Kierkegaard, Vagy-vagy Eksztatikus előadás
Házasodj Házasodj meg, meg meg fogod bánni; bánni; ne házasodj házasodj meg, meg, ezt is meg meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz, vagy nem, mindkettőt megbánod. Nevess a világ bolondságán, meg fog ogod od bá bánn nnii; siras rasd meg eg,, azt azt is meg fog ogod od bá bánn nni; i; ne neve vesss a vilá világg bolondságán vagy sirasd meg, meg, mindkettőt meg fogod bánni; vagy nevetsz a világ ostoba ostobaság ságán, án, vag vagyy sirat siratod, od, mindk mindkett ettőt őt megbá megbánod. nod. Bízzál Bízzál egy lányba lányban, n, meg meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; bízzál egy lányban vagy ne bízzál benne, mindkettőt meg fogod bánni; vagy bízol egy lányban vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Akaszd fel magad, meg fogod bánni; ne akaszd fel magad, azt is meg fogod bánni; akaszd fel magad vagy ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. z, !raim, minden "letb#l$sess"g foglalata. Nem$sak egyes %illanatokban szeml"lek mindent a e t e r n o m o d o &az #r#kk"val'ság m'dján(, mint )%inoza mondja, hanem szakadatlan!l a e t e r n o m o d o vagyok. )okan azt hiszik, hogy ők is a e t e r n o m o d o vannak, ha ezt vagy azt megt"ve, egyesítik vagy k#zvetítik ezeket az ellent"teket. z azonban f"lre"rt"s; mert az igazi #r#kk"val'ság nem a vagy*vagy m#g#tt, hanem előtte van. z"rt ezeknek az embereknek embereknek az #r#kk"val'sága fájdalmas folyamat is lesz az időben, mert kettős bánatot kell megem"szteni#k. B#l$sess"gem tehát k#nnyen megragadhat'; mivel $sak egyetlen ala%elvem van, amelyből soha nem ind!lok ki. +l#nbs"get kell tenni a vagy * vagy * ban levő k#vetkezm"nyszer"s az itt bem!tatott #r#k dialektika k#z#tt. Ha %"ldá!l azt mondom, hogy nem ind!lok ki ala%elvemből, akkor ennek ellent"te nem egy abb'l val' kiind!lásban van, hanem $sak negatív kifejez"se ennek az elvnek, %!sztán $sak az, amelyben #nmagát ragadja meg egy belőle val' kiind!lással vagy ennek tagadásával elle ellent nt"t "tbe ben. n. Ne Nem m ind! ind!lo lokk ki ala% ala%el elve vem mbő ből; l; mert ert ha eb ebbő bőll ind! ind!ln ln"k "k ki, ki, megbánnám, de azt is megbánnám, ha ezt nem tenn"m. z"rt ha egyik vagy másik tisztelt hallgat'mnak gy t-nne, mintha abban, amit mondtam, m"gis van valami igazság, akkor evvel $sak azt bizonyítja, hogy feje nem alkalmas a filoz'fiára; "s ha gy t-nne neki, hogy az elmondottakban valamif"le mozgás t#rt"nik, akkor ez ism"t !gyanazt bizonyítja. Azon hallgat'im számára azonban, akik k"%esek k#vetni engem, bár semmif"le mozgást nem v"gzek, r#gt#n ki fogom fejteni azt az #r#k igazságot, amely által ez a filoz'fia #nmagában marad "s nem enged meg egy magasabb filoz'fiát. Ha !gyanis ala%elvemből ind!ln"k ki, ki, ak akko korr ne nem m t!dn t!dn"k "k ism" ism"tt meg egál álln lni; i; mert ert ha ne nem m álln álln"k "k meg eg,, ak akko kor r megbánnám, de azt is megbánnám, ha megálln"k stb. /ost ellenben, hogy soha nem kezdek, bármikor abbahagyhatom; mert #r#k kiind!lásom egyben #r#k abbahagyásom is. A ta%asztalat azt bizonyította, hogy a filoz'fiának egyáltalán nem jelent kl#n#sebb neh"zs"get a kezd"s. )őt, mi t#bb; a semmivel kezdi, enn"lfogva mindig k"%es kezdeni. Az abba hagyás az, ami a filoz'fiának "s a filoz'f!soknak nehez"re esik. 0n kikerltem ezt a neh"zs"get is; mert ha valaki
azt hiszi, hogy, mik#zben most abbahagyom, t"nyleg abbahagyom, evvel $sak azt bizonyítja, hogy a s%ek!latív k"szs"g hiányzik belőle. 0n most !gyanis nem állok meg, hiszen mar akkor megálltam, amikor elkezdtem. z"rt filoz'fiámnak megvan az a kit-nő t!lajdonsága, hogy r#vid "s ellentmondásmentes; mert ha valaki arra szánná el magát, hogy ellentmondjon, máris jogom lenne őt őrltnek nyilvánítani. A filoz'f!s tehát mindig aeterno modo van, "s a megboldog!lt )intenissel ellent"tben nem $sak %ár ,,'rája1 van, amit az ,,#r#kk"val'ságnak "lt meg1. /i"rt nem szlettem Nyboderben, mi"rt nem haltam meg kisgyermekkoromban2 A%ám egy kis ko%ors'ba tett volna, s h'na alá fogva egy vasárna% d"lelőtt kivitt volna a temetőbe, maga f#ldelt volna el, $sak saját maga számára "rthető szavakat mormolva f"lhalkan. 3sak a boldog 'kor gondolt arra, hogy a kisgyermekek az"rt sírtak az lízi!mban, mert nagyon korán haltak meg. )ohasem voltam vidám; bár mindig gy t-nt, mintha az #r#m kís"rne, mintha k#nny- g"ni!szai tán$olnának k#rl#ttem mások számára láthatatlan!l, "n azonban, kinek szeme a gy#ny#rtől s!gárzott, mintha láttam volna őket. 4gy ha elmegyek az emberek mellett, boldogan "s vidáman, mint egy 5sten, "s boldogságomat irigylik tőlem, $sak nevetek; mert megvetem az embereket "s bosszt állok. )ohasem kívántam, hogy bárkivel is igazságtalanságot k#vessek el; de m"gis mindig gy látszott, mintha bárkinek, aki k#zelembe j#tt, bán t'dásban es igazságtalanságban lett volna r"sze. 4gy ha azt hallom, hogy egyeseket h-segk"rt "s be$sletess"gk"rt magasztalnak, $sak nevetek; mert megvetem az embereket "s bosszt állok. )ohasem kem"nyedett meg a szívem az emberekkel szemben; de mindig "s kl#n#sen "%%en akkor, amikor a legmeghat'dottabb voltam, mindig így t-nt, mintha szívem minden "rz"stől idegen "s elzárk'zott lenne. Ha tehát azt hallom, hogy egyeseket j' szívk"rt di$s"rnek, ha azt látom, hogy szeretik őket m"ly "s gazdag "rzelmeik"rt, $sak nevetek; mert megvetem az embereket "s bosszt állok. Ha átkoznak "s !ndorodnak tőlem, ha gy-l#lnek hidegs"gem"rt "s szívtelens"gem"rt... * nos, akkor nevetek, akkor lesz teljes a haragom. Ha !gyanis a j' emberek rá t!dnának venni, hogy val'ban ne legyen igazam, hogy val'ban igazságtalanságot k#vessek el igen, akkor máris elvesztem. z az "n balsorsom; álland'an a halál angyala kís"r, "s nem jel#l#m meg v"rrel a kiválasztottak ajtaját, hogy elmenjen előtte, nem, "%%en hozzáj!k fog bet"rni *mert $sak az eml"kez"s szeretete boldog. )zívemet nem díti fel t#bb" a bor; a kev"s bánatossá tesz, a sok * bskomorrá. 6elkem bágyadt "s erőtlen, hiába sarkantyzom a vággyal, erőtlen már, nem t#r már t#bb" királyi m'don a magasba. /inden illzi'mat elvesztettem. Hiába %r'bálom odaadni magam a v"gtelens"g #r#m"nek, nem t!d felemelni, helyesebben, "n nem t!dok felemelkedni. Hajdan $sak intenie kellett, máris k#nnyen, frissen "s szabadon emelkedtem fel. 6assan lovagoltam az erdőn át, s gy t-nt, mintha re%ln"k; most, ha lovam tajt"kozva szág!ld, gy "rzem, nem j!tok tovább. /agányos vagyok, mindig is az voltam * elhagyatott; de nem
az emberek hagytak el, mert ez nem fájna, hanem azoknak a vidám g"ni!szoknak az #r#me is, melyek mindig nagy $sa%atban fogtak k#rl, mindentt találtak ismerős#ket, mindig megm!tatták a lehetős"geket. Ahogy az ittas ember gy-jti maga k#r" az ifjak d"vaj $sa%atát, gy sereglettek k#rl#ttem ők, az r#m tnd"rei, "s nevet"sem $sakis nekik sz'lt. 6elkem elvesztette a lehetős"get. Ha valamit kívánn"k, az nem gazdagság lenne vagy hatalom, hanem a lehetős"g szenved"lye, az a szem, mely #r#k fiatalsággal %illantja meg mindentt a lehetős"get. Az "lvezet meg$sal, de a lehetős"g nem. 0s vajon melyik bor ily habz', ily illatoz', ily r"szegítő7 Ahová már nem j!tnak el a na% s!garai, elj!tnak a hangok. )zobám homályos "s komor, egy magas fát szinte teljesen elzárja a f"nyt. A szomsz"d !dvarb'l kell j#nnie... talán egy k'bor m!zsik!s. 8ajon milyen hangszer2 9alán egy $s#vesf!vola2:./it hallok2 *a menettet a on , k#sz#net legyen neked, bárki is vagy, k#sz#net7 ?ly gazdag most lelkem, oly eg"szs"ges, oly #r#mittas. A laza$ t!lajdonk"%%en nagyon ízletes eledel; de ha sokat esznk belőle, megárt eg"szs"gnknek, mivel nehezen em"szthető. gyszer Hamb!rgban nagy t#meg laza$ot fogtak. A rendőrs"g elrendelte, hogy minden $saláda%a hetente $sak egyszer adhat laza$ot háza n"%"nek. +ívánatos lenne hasonl' rendőri int"zked"s a szentimentalizm!st illetően is. Az "n fájdalmam az "n lovagváram, mely sasf"szekhez hasonl'an a hegy$s$son van a felhők k#z#tt; senki sem ostromolhatja meg. 5nnen $sa%ok le a val'ságba "s ragadom meg zsákmányomat; de nem maradok ott lenn, zsákmányomat felviszem; s ez a zsákmány egy k"%, melyet belesz#v#k kast"lyom ta%"táiba. Halotthoz hasonl'an "lek itt. /inden át"lt dolgot a feled"s keresztviz"be merítek, hogy elnyerhess"k az eml"kez"s #r#k "let"t. /inden v"ges "s v"letlen dolgot elfelejtettem "s felszámoltam. ?tt l#k, mint egy gondolataiba merlt #reg, őszhaj f"rfi "s halkan magyarázom a k"%eket, szinte s!ttogva, oldalamon egy kisgyermek l "s engem hallgat, j'llehet már mindenre eml"kezik, mielőtt elmes"ln"m. A na% sz"%en "s der-sen st be a szobámba; a másik szobában nyitva van az ablak. Az !t$án minden $sendes, vasárna% d"l!tán van. 9isztán hallom, amint egy %a$sirta dalol egy ablak előtt valamelyik szomsz"d !dvarában, az előtt az ablak előtt, ahol a sz"% lány lakik. gy távoli !t$áb'l idehallatszik, amint egy ember @ákot7 kiált. ?ly langyos a levegő7 )zinte kihalt az eg"sz város. * 5fjságomra gondolok "s az első szerelemre *amikor meg "lt bennem a vágy. /a már $sak első vágyam !tán vágyakozom. /i az ifjság2 gy álom. /i a szerelem2 nnek az álomnak a tartalma. 8alami $sodálatos dolog t#rt"nt velem. A hetedik mennyországban "reztem magam. ?tt ltek az #sszes istenek "s taná$skoztak. +l#n#s kegy
folytán j'ind!lat!kba fogadtak, "s elmondhattam egy kívánságomat. ,,)zeretn"l * mondta /erk!r *, szeretn"l fiatal lenni vagy sz"%, hatalmas vagy hossz "let-; akarod*e a legszebb lányt vagy valami mást abb'l a sok $sodáb'l, melyet a kin$seskamrában őrznk; válassz, de $sak egyet.1 gy %illanatra zavarba j#ttem, majd a k#vetkező szavakkal ford!ltam az istenekhez 9isztelt kortársak, azt választom, hogy mindig velem legyen a nevet"s. gyetlen isten sem sz'lt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek. bből már t!dtam, hogy k"r"sem teljesl, "s gy találtam, hogy az istenek "rtenek ahhoz, hogy megfelelő m'don fejezz"k ki mag!kat; inert semmik"%% sem lett volna illő, ha komolyan így válaszoltak volna 6egyen akaratod szerint.
+ierkegaard, Félelem és rettegés e mit tett brahám2 Nem "rkezett se korán, se k"sőn. Cellt szamarára, "s lassan ment az ton $"lja fel". g"sz idő alatt hitt; hitte, hogy 5sten nem fogja 5zsákot k"rni tőle, s k#zben m"gis k"sz volt feláldozni őt, akkor, amikor ezt 5sten kívánja tőle. Az absz!rd erej"n"l fogva hitt; mert emberi számításr'l itt sző sem lehetett, "s "%%en az volt az absz!rd, hogy 5sten, aki ezt k#veteli tőle, a k#vetkező %illanatban el is állhat k#vetel"s"től. Celment a hegyre, "s amikor már villant a k"s, m"g abban a %illanatban is hitte, hogy 5sten nem fogja 5zsákot k#vetelni tőle. Bár megle%te őt a kimenetel, m"gis ism"t az első álla%otba j!tott vissza egy kettős mozgás r"v"n, "s ez"rt boldogabban fogta 5zsákot, mint első ízben. /enjnk tovább. 9ekintsk gy, hogy val'ban f#láldozta 5zsákot. brahám hitt. Nem hitte, hogy dv#zlni fog ott fenn, de azt igen, hogy itt a f#ld#n majd boldogabb lesz. 5sten egy j 5zsákot adhat neki, a feláldozottat is j "letre keltheti. Az absz!rd erej"n"l fogva hitt ebben, hiszen itt már minden emberi számítás "rtelmetlen volt. +#nnyen beláthat', hogy a bánat gyengeelm"j-v" teheti az embert, "s ez slyos dolog; az is k#nnyen beláthat', hogy l"tezik akaraterő, mely oly erősen feszl a sz"lnek, hogy megmentheti az "rtelmet, m"g ha ki$sit f!r$sává teszi az embert, ezt nem szánd"kozom lesz'lni; de hogy az ember esetleg elveszti "rtelm"t, s vele egytt a v"gess"get az absz!rd erej"n"l fogva visszanyeri, ez már elborzasztja lelkem, ez"rt azonban m"g nem mondom, hogy ez valami $sek"lys"g, hiszen "%% ellenkezőleg, ez %áratlan $soda. ltalános v"lem"ny, hogy amit a hit m-vel, az nem remekm-, hanem d!rva, otromba m!nka, $sak a ridegebb egy"nis"geknek val'; ez azonban eg"szen másk"nt van. A hit dialektikája a legfinomabb "s leg"rdekesebb dolog, olyan emelked"si sz#ge van, melyről fogalmat alkothatok !gyan, t#bbet azonban nem tehetek. /egtehetem azt a nagy !grást, mellyel a v"gtelens"gbe j!tok át; hátam olyan, mint a k#t"ltán$os", kifi$amodott gyermekkoromban s így nem esik nehezemre, hi%%*ho%%7 s máris fejemen járhatok az ittl"tben, de ami !tána j#n, arra már nem vagyok k"%es; mert $sak $sodálni t!dom a $sodálatosat,
megtenni azonban nem. 5gen , ha brahám abban a %illanatban, amikor szamara hátára tette a lábát, ezt mondta volna magában 5zsák már elveszett, itthon is "%%gy feláldozhatom, mint ahogy a /oijához vezető hossz !tat is meg t!dom tenni * nos, akkor nin$s szks"gem brahámra, j'llehet h"tszer meghajlok neve előtt, tette előtt %edig hetvenh"tszer. zt !gyanis nem tette meg, s evvel bizonyíthatom be, hogy boldog volt, amikor 5zsákot visszaka%ta. hogy nagyon boldog volt bensőj"ben * hogy nem volt szks"ge semmif"le elők"szletre, s időre sem, hogy felk"szlj#n a v"gess"gre "s annak boldogságára. Ha nem így lenne, brahám talán szerette volna 5stent, de nem hitt volna; mert aki hit n"lkl szereti 5stent, #nmagára irányítja a figyelmet, aki %edig hittel szereti, 5stenre figyel. zen a $s$son áll brahám. Az !tols' stádi!m, melyet maga m#g#tt hagy, a v"gtelen rezigná$i'. 8al'ban továbbmegy "s a hithez j!t el; mert a hit eme torzk"%ei, ez a nyomorságos lagymatag l!staság, mely így gondolkodik val'ban nem szks"ges, nin$s "rtelme előre szomorkodni; az a szánalmas rem"ny, mely így sz'l nem t!dhatj!k, hogy mi k#vetkezik, bár$sak t!dhatnánk * nos, ezek a torzk"%ek az "let nyomorságában lelnek otthonra, "s már a v"gtelen rezigná$i' is határtalan!l megvetette őket. Jegyzet
Absz!rd "sszel f#lfoghatatlan dialektika &itt( a dolgok "s fogalmak r!galmas átmeneteit f#lfog' m'dszer
