Alexandra David-Neel MÁGUSOK KÖZÖTT Tibetben
Geopen Könyvkiadó, 2004
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: With Mystics and Magicians in Tibet, 1931 Fordította: Vajay Erzsébet Szerkesztette: Benke Zsuzsa Harmadik, javított kiadás Kiadja a Geopen Könyvkiadó Kft. Felelõs kiadó a kiadó ügyvezetõ igazgatója Fedélterv: Geografika Elõkészítés: Lõrém Ipsum ISBN 963 9093 11 4 Nyomta és kötötte: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt. Felelõs vezetõ: Mádi Lajos vezérigazgató Készült 10,5 (A/5) ív terjedelemben, 2004-ben
Elõszó Napjainkra legrejtettebb zugáig megismert Földünk talán utolsó fehér foltja Tibet. Nincs még hely, amelyet találgatások és észtveszejtõ babonák, féligazságok, ijesztõ mágiák és hátborzongató híresztelések olyan sûrû szövedéke fonna körül, mint ezt az India és Nepál északnyugati határához kapcsolódó (ma Kínához tartozó), kegyetlen klímájú országot. Az európai tudat rejtelmessé miszticizált Tibetfogalma érthetõ: itt mintha olyan emberek élnének, akik mindennapi kapcsolatban állnak a testetlen, szellemi erõkkel; itt ezen a földön mintha nem lennének érvényesek a természettudományoknak, a rációnak vagy csak egyszerûen a józan észnek az éle
tet másutt oly hétköznapivá, realitássá rendezõ törvényei. Itt minden fantasztikum megtörténhet. Itt a misztika nem a normális életen kívül létezik, nemcsak éjfélkor vagy sötét szobákban, nemcsak feketemisén vagy asztaltáncoltatáskor a médiumok révületében, Tibetben az élet maga a misztika, akár fényes délben is színjózanon, bárkinek. Az európai két külön világban él párhuzamosan, a kettõ közötti érdemleges kontaktus nélkül: a reálisnak mondott életszférát nem érinti a vallás, a hit, az életbõl szakrálissá emelt (pontosabban onnan el
távolított!) dolgok világa; a csoda az európai ember számára csakis ebben a második dimenzióban létezik. Tibetben ez a magasabb dimenzió, a szent, a szellemi mintegy leszállt a Földre, és magához emelte, magába olvasztotta a mindennapi életet. A tibeti ember számára csak egyetlen világ létezik, s ez egyszerre szakrális és profán, reális és misztikus. Hamvas Béla Milarepáról, Tibet misztikus aszkétájáról írt tanulmányában e könyv szerzõjérõl is megemlékezik. „Alexandra David-Neel David-Neel különös hölgy. Mint olyan sokaknak, neki sem volt elég, amit Európa vallásban adni tudott.” Ez a különös hölgy - az elsõ európai nõ, aki Lhászába, a tibeti lámák szent városába bejutott - 1868-ban született a franciaországi Saint-Mande-ban. Elsõ közép-ázsiai útjára 1893-ban indult, s mikor elõször lépett Tibet földjére, talán még õ sem sejtette, hogy hosszú éveket, évtizedeket fog itt eltölteni. Tökéletesen megtanulta a nyelvet, minden nyelvjárást értett és beszélt. De ami a legfontosabb: maga is átitatódott a „hely szellemével”, buddhistává vált, elmélyülten tanulmányozta e vallás misztériumait. A lámaizmus szent iratainak intellektuális befogadásán túl elvégezte azokat a pszichikus gyakorlatokat is, melyek az európaiak szemében csodásnak tûnõ jelenségek alapját képezik.
Örökbe fogadott egy tibeti fiút, akit szerzetesnek, lámának nevelt. Gondolkodásában, mentalitásában is tibeti lett, s nemcsak híres, bölcs lámák fogadták bizalmukba és tárták föl elõtte az északi buddhizmus titkait, hanem az egyszerû tibetiek is maguk közül valónak érezték. Igen magas kort ért meg, 101 éves korában halt meg.
David-Neel asszony életpályája is bizonyság rá: végsõ soron minden utazás egy fontosabb, lényegibb, belül megtett útnak a külsõ megjelenése. Ez az út természetesen nem Saint-Mande-t és Lhászát köti össze, hanem a szellemi eszmélésnek fokozatai között vezet. Az utazó és a felfedezõ a múló évek alatt fokozatosan zarándokká vált, aki nem pusztán tudósítani akar, hanem élményeit önmaga építésére gyûjti. Alexandra David-Neel David-Neel „utazásának” igazi igazi jelentését akkor értjük meg, ha ráeszmélünk: minden vallás, minden kultúra tud errõl az igazi, belsõ útról, a buddhizmustól kezdve (ahol a két legnagyobb irányzat, a Hinajána és a Mahajána neve keskeny ösvényt, illetve széles urat jelent) a kínai taoizmuson át (a tao egyik jelentése: az út) az evangéliumokig: Ego sum via... A személyes érdeklõdésen és vonzalmon túl mi indíthatott egy 25 éves francia hölgyet arra, hogy polgári kényelmérõl lemondva Ázsia úttalan útjain, veszélyek és az idõjárás viszontagságai közepette jusson el lámák, szerzetesek és aszkéták országába, ahol félelmetes mágiák, irtózatos rítusok, holttesttáncoltató, démonidézõ ceremóniák világa fogadja? A múlt század utolsó harmadának Nyugat-Európájában „divatba jött” minden, minden, ami Keletrõl származott. Az átlagember felszínes érdeklõdése mögött melyet a külsõségek túlértékelése és a lényeg bizarrsággá lefokozott átélése jellemez - természetesen jelentõs folyamat húzódott meg: a kultúrák megtermékenyítõ egymásra hatása. Európa koronként Ázsiába jár ihletért. Az európai életrend természetesen lehetetlenné tette az egy az egyben átültetést, de a keleti, vallásos gondolkodás megismerése
és annak sajátos nyugati adaptációja új lendületet, új irányt adott az európai szellemiségnek. Ez az általános Keletre fordulás, ez a különös „Drang nach Osten” vitte Alexandra David-Neelt David-Neelt is Tibetbe. David-Neel asszony követõi, a késõbbi tibeti utazók kísérteties egyöntetûséggel számolnak be arról, hogy szinte tapinthatóan érezték a lámák országában a magasabb erõk közvetlen jelenlétét. Tibet földje - Peru mellett - a világ legmagasabban elterülõ felföldje. Az utazók közös impressziója érthetõ: az emberek a Földön itt élnek a legközelebb az éghez. Madarász Iván
I. FEJEZET Tibet és a lámák - Nos, akkor megértettük egymást. Itt hagyom önnek Davaszandupot tolmácsul. Õ majd elkíséri önt Gangtokba. Valóban ember az, aki hozzám beszél? Nem in-
kább valamilyen dzsinn ez a kicsiny, sárga bõrû, narancsszínû brokátba burkolt lény, gyémántcsillaggal a kalapján, aki most szökött le a közeli hegyekbõl? Azt mondják róla, hogy „inkarnálódott láma” s az egyik himalájai trón örököse, de nekem inkább látomásnak tûnt. Talán eloszlik majd, mint a délibáb, felszerszámozott pici lovával és a szivárvány minden színébe öltözött kíséretével együtt. Õ is része ennek a bûvöletnek, amelyben az utóbbi tizenöt napban élek. Ez az új kaland az álomra emlékeztet. Még néhány perc és valóságos ágyban ébredek - olyan országban, ahol nem kísértenek sem dzsinnek, sem tündöklõ selymekbe burkolt láma-inkarnációk. Ahol a férfiak csúf, sötét kabátot viselnek, s a lovak sem hordanak aranysárga takaróval borított ezüstnyerget. Az üstdob hangjára riadok; két oboa bánatos moll dallamba kezd. Az ifjú dzsinn ott ül apró paripáján, a lovagok és a kíséret nyeregbe száll. - Várom önt - mosolyog rám kegyesen a lámaherceg.
Mintha valaki más hangját hallanám, amint meg ígérem, hogy másnap elindulok fõvárosa felé - az tán a kis csapat, élén a zenészekkel eltûnik. Amint az édes-bús dallam a távolba vész, eloszlik az eddig megbûvölt varázslat is. Nem álmodtam tehát, minden igaz. A Himalájá ban, Kalimpongban vagyok, s a tolmács itt áll mel lettem. Elõzõ könyvemben (Utazásom Lhászába) már be széltem a körülményekrõl, amelyek a Himalájába hoztak. Ebben az idõben a dalai lámát bizonyos politikai okok arra kényszerítették, hogy angol terü leten menedéket kérjen. Nagyszerû alkalomnak lát szott, hogy mialatt az indiai határon tartózkodik, esetleg kihallgatást kaphatok tõle, és megtudhatok valamit a buddhizmus Tibetben uralkodó formá járól.
Nagyon kevés idegen közelíthette meg valaha is a Hó Országában, a szent városban rejtõzõ szerzetes királyt. Még számkivetésében sem fogadott senkit.
Látogatásom idõpontjáig makacsul visszautasított minden nõi látogatót - a tibeti asszonyok kivételé vel -, és azt hiszem, mindmáig én vagyok az egyet len kivétel.
Amikor egy hûvös hajnali pirkadatban elhagytam Dardzsilinget, aligha gondoltam, milyen messze ha tó következményei lesznek kívánságomnak. Mindössze rövid kirándulást terveztem, hogy ér dekes beszélgetést folytassak; ehelyett azonban el indultam egy olyan vándorútra, amely teljes tizen négy esztendeig Ázsiában marasztalt.
S az utazások e hosszú sorozatának kezdetén a dalai láma úgy jelent meg naplómban, mint elõzékeny házigazda, aki meglát egy kóborló idegent, és meghívja birodalmába. Szûkszavúan csupán ennyit mondott: - Tanulja meg a tibeti nyelvet. Lehet, hogy az alattvalói szerint „mindentúdó” dalai láma, amikor ezt a tanácsot adta, már pontosan látta elõre a következményeket, és tudatosan irányí tott engem nemcsak Lhásza, a tiltott fõváros felé, de azok felé az ismeretlen mágusok felé is, akik ott rej tõznek csodaországában.
A láma-király Kalimpongban, Bhután rádzsája miniszterének hatalmas házában lakott. A ház bejá rata elé kétoldalt egy-egy sor magas bambuszoszlo pot helyeztek el, hogy díszesebb legyen. Mindegyik oszlopról zászlók lengtek a „levegõ lova” felirattal, amelyet különbözõ mágikus szövegek öveztek.
A számûzött uralkodónak nagy kísérete volt, több mint száz szolgával, akik folytonosan pletykálkodtak, de a lakosztály környéke csendes volt. Ünnepe ken viszont, vagy ha magas rangú látogató érkezett, minden sarokban lázasan tevékenykedõ tisztviselõk és háziszolgák nyüzsögtek, ott leselkedtek minden ablakban, bámulták a látogatókat, ide-oda szaladgál tak a ház elõtti téren, izgatottan kiáltoztak, és mind annyian megkülönböztethetetlenül egyforma pisz kos, zsíros ruhát viseltek, hogy egy idegen nagyon könnyen tévedhetett rangjuk megítélésében. Itt, a számûzetés földjén nem érzõdött Potala (a láma pa lotája) nagyszerûsége, pompája és etikettje. Aki csak ezt az út menti tábort látta, ahol a papi uralko dó várta, hogy hívei visszaszerezzék neki a trónt, el sem tudta képzelni, milyen lehetett a Ihászai udvar.
Az angol expedíció behatolt a tiltott területre, s az
a tény, hogy a leghíresebb mágusok varázslatai elle-
nére ott parádézott a fõvárosban, valószínûleg megértette a dalai lámával, hogy ezek az idegen barbárok bizonyos értelemben - az erõsebb jogán ugyancsak mesterek. De arról továbbra is meg volt gyõzõdve, hogy a fehér faj lelkileg alacsonyabb rendû. így vélekednek az ázsiaiak Ceylontól Mongólia északi határáig; a dalai láma csak osztozott ebben. Egy nyugati nõ számára, aki ismeri Buddha tanait, egyszerûen elképzelhetetlen tünemény volt. Megdöbbenése nem lehetett volna nagyobb, ha beszélgetés közben egyszerre csak szétfoszlottam volna a levegõben. Amikor végre sikerült meggyõznöm, udvariasan érdeklõdött „Mesterem” után, mert feltételezte, hogy Buddháról csakis egy ázsiaitól hallhattam. Nem volt könnyû meggyõznöm, hogy az egyik legnagyobb becsben tartott buddhista könyv tibeti szövegét még jóval a születésem elõtt lefordították franciára. - Nos - mormolta végül -, ha néhány idegen valóban megtanulta a nyelvünket, és olvasta szent könyveinket, a jelentésüket akkor sem értheti meg. - Úgy gondolom, valóban félreértettek egyes tibeti vallási tanokat; éppen azért jöttem, hogy felvilágosítást kapjak - válaszoltam. Ez tetszett a dalai lámának. Készségesen felelt kérdéseimre, sõt késõbb hosszú, írott magyarázatot adott át nekem a szóba került témákról. Szikkim hercege és kísérete eltûnt, és nekem nem maradt más hátra, mint megtartani ígéretemet, és elindulni Gangtok felé. De indulás elõtt akadt még valami látnivaló. Elõzõ este jelen voltam, amikor a dalai láma megáldotta a zarándokokat. Ez a szertartás nagyon is
különbözött a római katolikus fõpapi áldástól. A pápa a sokaságot egyetlen gesztussal áldja meg, a tibeti sokkal többet követel; mindenki személyes áldást akar. A lámaisták között az áldás módja a megáldott személy társadalmi rangjának megfelelõen nagyon különbözõ. A láma mindkét kezét annak fejére helyezi, akit tisztel. Máskor csak egyik kezét vagy két ujját, vagy éppen csak egyik ujját. Végül jön az áldásnak az a formája, amikor csak kis pálcára kötözött színes szalagokkal érinti a fejet. A kapcsolat azonban - közvetlenül vagy közvetve - mindig megvan a láma és a hívõ között. Ez a kapcsolat nem nélkülözhetõ, mert itt az áldás - akár emberre, akár tárgyra vonatkozik - nem Isten áldásának kérése, hanem az, hogy a lámából áradó jótékony erõ beléjük szálljon. Némi képet adott a dalai láma széles körû tekintélyérõl az áldásra Kalimpongba érkezett hívõk óriási száma. Órákig vonult a menet a láma elõtt, és nemcsak lámahitûek, de nepáli és bengáli hinduk is voltak a tömegben. Láttam olyanokat is, akik csak bámészkodni jöttek, aztán hirtelen elragadta õket valami okkult buzgalom, és õk is belemerültek az ájtatos nyájba. Amint ezt a tarka képet szemléltem, hirtelen felfigyeltem egy emberre, aki oldalt ült a földön. Csapzott haja feje körül körbekötve, mint valami turbán, amint ez oly gyakori a hindu aszkéták között. Vonásai azonban nem látszottak indiainak, mocskos és viseltes ruhája pedig lámahitû szerzetesi öltözéknek tûnt. Kis csomag feküdt a csavargó mellett, és cinikus arckifejezéssel figyelte a tömeget.
Megkérdeztem Davaszanduptól, ki lehet ez a himalájai Diogenész. - Biztosan egy utazó naldzsorpa (aki elnyerte a tökéletes békességet, de általános jelentése aszkéta, akinek varázsereje van) - felelte, s látva érdeklõdésemet, elõzékeny tolmácsom odament az emberhez, és beszédbe elegyedett vele. Komoly arccal tért vissza, és így szólt: - Ez egy vándor aszkéta Bhutánból, barlangokban, üres házakban vagy fák alatt alszik. Néhány napja tartózkodik a közeli kolostorban. Mikor a herceg és kísérete eltûnt, gondolataim visszatértek a csavargóhoz. Délutánra nem volt semmi programom, miért ne mennék át a gonpához (kolostor), ahol lakik, és miért ne próbálnám meg kikérdezni? Valóban gúnyolódott volna a dalai lámán és a hívõkön, ahogy én láttam? És ha igen, miért? Kívánságomat közöltem Davaszanduppal, aki beleegyezett, hogy elkísér. Lóháton mentünk, hamarosan elérkeztünk a goupához, amely akkora volt csak, mint egy vidéki lakóház.
A LA KHANG-ban (szent képeket õrzõ szoba) találtuk a naldzsorpát, alacsony asztal mellett, párnán ült, és éppen befejezte étkezését. Mi is kaptunk párnákat, és a naldzsorpa teával kínált bennünket. Nem volt könnyû beszélgetést kezdeni az aszkétával, mivel tele volt a szája rizzsel; udvarias köszöntésemre csak valami morgásfélével válaszolt.
Mielõtt még szólhattam volna, a furcsa fickó hirtelen hatalmas nevetésben tört ki, s közben néhány szót mondott.
Davaszandup láthatóan zavarba jött. - Mit mondott? - kérdeztem. - Bocsánat - szabadkozott tolmácsom ezek a naldzsorpák néha nagyon gorombák. Nem tudom, lefordíthatom-e. - Csak fordítsa, kérem. Azért vagyok itt, hogy jegyzeteket készítsek mindenrõl, ami különös és eredeti. - Elnézést, de azt mondta: minek jött ide ez a hülye? Az ilyen gorombaságok egyáltalán nem leptek meg. Indiában is vannak olyan jógik, akik mindenkit sértegetnek, aki csak közeledik hozzájuk. - Mondja meg neki, azért jöttem, hogy megkérdezzem, miért nézte olyan gúnyosan a dalai láma áldására váró tömeget? - Pöffeszkednek saját fontosságuk tudatában. Férgek nyüzsgése a trágyában - morogta. - És ön - kérdeztem -, mentes minden ilyen szennytõl? Hangosan nevetett. - Aki ki akar mászni, csak még mélyebbre sülylyed. Hempergek benne, mint a disznó. Megemésztem és aranyporrá változtatom, tiszta vizû csermellyé. Kutyapiszokból csillagot formálni, az ám a nagy feladat. Barátunk láthatóan élvezte, amit mond. így látszhatott felsõbbrendû embernek. - És nincs igazuk a zarándokoknak, ha meg akarják kapni a dalai láma áldását és élvezni jelenléte jótéteményeit? Egyszerû emberek ezek, nem képesek magasabb rendû tanok felé törekedni.
De a naldzsorpa félbeszakított.
- Ahhoz, hogy az áldás hatásos legyen, annak, aki adja, bírnia kell az erõvel, amelyet át akar adni. Ha a Kegyes Védelmezõben (dalai láma) megvan az az erõ, akkor mi szüksége van katonákra, hogy harcoljanak a kínaiakkal vagy más ellenséggel? Nem tudná kivetni az országból, akit akar? És nem tudná Tibetet körülvenni egy láthatatlan fallal, amelyen senki sem tud áthatolni? A Lótuszban Született Gurunak (Padmaszambhava, aki a VII. században prédikált Tibetben) megvolt ez az ereje, s áldása még mindig elér azokhoz, akik imádják, bár a ráksaszák távoli földjén él. Én alázatos tanítványa vagyok csupán, mégis... Úgy tûnt, hogy ez az „alázatos tanítvány” valószínûleg egy kicsit bolond, és biztos, hogy nagyon öntelt, mert ezt a „mégis”-t olyan pillantás kísérte, amelybõl sok mindenre lehetett következtetni. Tolmácsom ezalatt láthatóan zavarban volt. Mélységesen tisztelte a dalai lámát, és nem kívánta végighallgatni a bírálatot. Másrészt viszont attól az embertõl, aki „csillagokat teremt kutyapiszokból” babonás félelem töltötte el. Menni akartam, s mivel úgy értesültem, hogy a láma másnap reggel továbbmegy, átadtam Davaszandupnak néhány rúpiát az utas részére. Az ajándék nem nyerte meg a naldzsorpa tetszését. Visszautasította azzal, hogy máris többet kapott, mint amennyit elbír. Davaszandup jónak látta erõltetni. Néhány lépést lett elõre, hogy a pénzt a láma melletti kis asztalra tegye. Láttam, hogy hirtelen visszahõköl, s hátrálva a falnak tántorodik, mintha valaki meglökte volna. Felkiáltott és a gyomrához kapott. A naldzsorpa felkelt, és megvetõ mosollyal elhagyta a szobát.
- Olyan volt, mintha valaki megütött volna mondta Davaszandup. - A láma haragszik. Hogyan békítsük ki? - Gyerünk - feleltem. - A lámának valószínûleg semmi köze az ütéshez. Lehet, hogy a szívével van valami baj. Menjen inkább orvoshoz. A sápadt és zavart tolmács hallgatott. Valóban, itt nem volt mit mondani... Visszamentünk, de nem tudtam megnyugtatni. Másnap Davaszandup és én elindultunk Gangtok felé. Az öszvérnyom, amelyet követtünk, mélyen behatol a Himalájába, a szent országba, amelyet az õsi indiai hagyomány mondákkal, komor varázslókkal, aszkétákkal és tündérekkel népesít be. Az idegenek létesítette nyaralóhelyek még nem változtatták meg a környezetet. Néhány mérföldnyire a hotelektõl, ahol a nyugati világ táncol és jazzbandet hallgat, az erdõ uralkodik. A lebegõ ködök között élénkzöld mohába öltözött fák õrködnek a keskeny ösvényeken, s rejtélyes mozgásukkal figyelmeztetik vagy fenyegetik az utast. Az egész ország okkult hatásokban fürdik a dzsungel borította völgyektõl föl egészen az örök hóval fedett csúcsokig. Ehhez a helyszínhez illik a varázslat hangulata. Szinte az egész úgynevezett buddhista népesség sámánhitû, és még a legkisebb kunyhókban is a médiumok egész serege közvetíti az istenek, démonok és halottak üzeneteit. Útközben megháltam Pakiongban, és a következõ napon elértem Gangtokot. Ahogy közeledtem a falu-fõvároshoz, hirtelen félelmetes jégzivatar kerekedett.
A tibetiek szerint ez a jelenség démonok vagy varázslók mûve. Legkedveltebb fegyverük a jégzivatar. A démonok így akarják visszatartani a zarándokokat a szent helyek felé vezetõ útjukon, a varázslók pedig a jégzivatarok segítségével védik meg remetelakjukat a betolakodóktól, és riasztják el a bátortalanabb tanítványjelölteket. Néhány héttel késõbb a babonás Davaszandup bevallotta, hogy érkezésünk után felkeresett egy MPA-t (jós), és kikérdezte a viharról, amely érkezésem egyébként tündöklõén derûs napján olyan hirtelen kitört. A jós kijelentette, hogy a helyi istenek és szent lámák nem ellenségesek velem szemben. Ha azonban itt akarok élni a „vallás országában” - ahogyan a tibetiek országukat nevezik -, nagyon sok nehézséggel kell megküzdenem. A jóslat bõségesen teljesült. Õmagassága Szidkeong Namgyal, Szikkim örökös hercege igazi láma volt; a Karma Khagyud szekta monostorának apátja, emellett tulku (magas rangú láma, akit az idegenek élõ buddhának neveznek), a közhit szerint nagybátyjának, egy szent életû lámának reinkarnációja. Szokás szerint még gyermekkorában felöltötte a szerzetesi ruhát, és ifjúsága egy részét abban a monostorban töltötte, amelynek most a feje volt. Az angol kormány választotta - bátyjával szemben - apja, a maharadzsa örököséül, s egy idõsebb, anglicizált indiai vezetõ gondjaira bízták, aki tanítója is volt. E heterogén nevelést rövid oxfordi tartózkodás követte, majd egy világ körüli út zárta. Szidkeong tulku jobban tudott angolul, mint anyanyelvén, a tibeti nyelven. Folyékonyan beszélte
a hindosztánit és egy kissé a kínait. A magánvilla, amelyet apja parkjában építtetett, legjobban egy tibeti templomra helyezett angol vidéki házra hasonlított. Ez az ellentét belül is megismétlõdött. A földszintet európai ízlés szerint rendezték be, de az emeleten kis házikápolna volt lámaista képekkel s egy tibeti berendezésû nappali szoba. Az ifjú herceg csöppet sem volt elfogult. Azonnal érdeklõdni kezdett kutatásaim iránt, és nagy buzgalommal igyekezett megkönnyíteni munkámat. Szikkimi tartózkodásom elején meg akartam látogatni a környezõ hegyekben megbúvó néhány kolostort. Ezek általában festõién helyezkedtek el egyegy hegy tetején, és lenyûgözõ látványt nyújtottak. Úgy hittem, ezeken a magányos hegyeken minden világi harctól és ambíciótól megszabadult gondolkodók laknak, akik napjaikat békességben és mély meditációban töltik. E kolostorokat azonban késõbb nem olyanoknak találtam, amilyennek képzeltem õket. Szikkim szerzetesei nagyrészt teljesen mûveletlenek, írástudatlanok, és egyáltalán nem vágyódnak szellemi világosságra, még a buddhizmus tekintetében sem, amelyet gyakorolnak. De nincs is meg hozzá a kellõ idejük. Szikkim gonpái szegények, jövedelmük csekély, és nincsenek gazdag pártfogóik. Alaposan meg kell dolgozniuk megélhetésükért. A külföldi szerzõk minden lámaista papot megkülönböztetés nélkül lámának neveznek, de Tibetben ez nem szokás. Csakis azoknak a szerzeteseknek van joguk a láma cím használatára (láma: felsõbb rendû, kiváló), akik egyházi méltóságot viselnek: a nagy kolostorok apátjainak, a szerzetesi kollégiumok vezetõinek, s azoknak, akiknek egyetemi
végzettségük van. A többi szerzetes címe, még akkor is, ha GELONG-gá (pappá) szentelték fel - trapa (tanuló). Általában udvariasan lámának szólítják az idõsebb, tanult szerzeteseket. Szikkimben volt néhány trapa, akiket társaik tudósnak tartottak, mert el tudtak végezni néhány vallási szertartást. Õk tanították a papjelölteket a szent szövegek licitálására, viszonzásul pedig ajándékot kaptak, ritkábban némi pénzt, gyakrabban a tanítvány házi szolgálatait. Fõ bevételi forrásuk papi funkcióik gyakorlásából eredt. Az ortodox buddhizmus szigorúan tiltja a vallási szertartásokat. A tanult lámák nem is ígérik, hogy ezek által szellemi felvilágosodáshoz lehet eljutni; a szellemi megvilágosodás csakis személyes, intellektuális erõfeszítések árán érhetõ el. Á többség azonban ennek ellenére hisz bizonyos szertartások hatásosságában, betegek gyógyításánál, anyagi elõmenetel elérésénél, gonosz lények legyõzésénél s a halottak szellemének túlvilági vezérlésében. A Himalája szerzeteseinek legfõbb kötelessége a temetési ceremóniák levezetése, s õk ezt nagy buzgalommal, sõt örömmel végzik; mert a szertartások között egy-két lakoma is szerepel, ezeket a halott családja adja azon kolostor szerzeteseinek, amelyhez a halott életében tartozott. A közremûködõ trapák pénzt és természetbeni ajándékokat is kapnak a halottas háznál. Ezeknek az erdõknek parasztpapsága általában szegény és rosszul táplált, így azután alig palástolják örömteli izgalmukat, amikor egy-egy gazdag falusi halála néhány napos ünnepi lakomát ígér.
A felnõttek általában szemérmesebbek, a papnövendékek azonban, akik az erdõben a marhákat õrzik, néha mulatságosan õszinték. Amikor egyszer az erdõben ilyen ifjú pásztorok közelében ültem, fúvósok hangja szólalt meg. A fiúk - akik éppen játszottak - azonnal megálltak, hallgatóztak. A hang ismét hallatszott. A gyerekek megértették. - A kagylók - mondta az egyik. - Valaki meghalt - felelte a másik. Aztán csendben egymásra néztek, szemük örömtõl csillogott. - Húst fogunk enni - suttogta az egyik. A falvakban sokszor versengett a lámaista pap és a varázsló, ez azonban rendszerint nem vezetett ellenségeskedésre. Többé-kevésbé mindegyik hisz riválisa módszereiben. És habár a láma tekintélye nagyobb, mint a BÖN-varázslóé (az õslakók vallásának követõje), vagy mint egy ngag-szpÁ-ó (olyan varázsló, aki beolvadt a hivatalos papságba), a varázsló ügyességében mégis jobban bíznak, ha az élõket zaklató démonokkal kell elbánni, vagy ha a halottak leikérõl van szó. Véletlenül fedeztem fel, hogyan húzza ki a láma a halott ember lelkét testébõl, és hogyan irányítja a helyes túlvilág! útra. Aznap éppen hazatérõben voltam erdei kirándulásomról, mikor hirtelen rövid, éles kiáltást hallottam, amely semmilyen általam ismert állat hangjához nem hasonlított. Néhány pillanattal késõbb a kiáltás még kétszer megismétlõdött. Lassan, nesztelenül követtem a hang irányát, és csakhamar megpillantottam egy kunyhót, amelyet eddig enyhe emelkedõ takart. A bokrok közt lehasalva megfigyelhet
tem a történteket anélkül, hogy engem megláttak volna. Két szerzetes ült egy fa alatt a meditáció pózában, pillantásuk a földre meredt. - Hik! - kiáltott az egyik valami furcsa, metszõ hangon. - Hik! - ismételte meg a másik néhány pillanat múlva. Aztán így folytatták tovább, hosszú szünetekkel, két kiáltás között teljesen mozdulatlanul maradva.
E hang láthatólag nagy erõfeszítést igényelt, szinte testük legbensejébõl tört fel. Egy ideig figyeltem õket. Láttam, hogy az egyik trapa a torkára teszi kezét. Szenvedõ arccal oldalt fordította fejét, és véreset köpött. Társa mondott valamit, amit nem hallottam. A szerzetes nem felelt, csak felemelkedett, és elindult a kunyhó felé. Akkor láttam, hogy egy hosszú szalmaszál áll egyenesen a feje tetején. Mit jelenthet ez a különös dísz? Mialatt a trapa belépett a kunyhóba, s társa felém fordult, csendesen elmenekültem. Amint legközelebb találkoztam Davaszanduppal, kikérdeztem. Mit csináltak ezek az emberek? Mi volt az a különös kiáltás? - Ez rituális kiáltás, amelyet a szertartást végzõ láma hallat az éppen meghalt ember mellett; célja, hogy a koponya tetején levõ nyíláson át, amelyet ez a mágikus szótag megnyit, a „lélek” elhagyja a testet. A hik-et csakis az a láma tudja a megfelelõ hangon és hangerõvel kiejteni, aki ezt a képességet egy megfelelõ mestertõl kapta. A hik után a phat kiáltás következik. Nagyon vigyáznia kell azonban, hogy
amikor gyakorol, ki ne mondja a phat-ot. E két szótag együttes hangzása a test és lélek elszakadásához vezet. Az a láma tehát, aki saját maga fölött, hibátlanul kiejtené ezeket, azonnal meghalna. Mikor a láma a szertartást végzi, nem fenyegeti ez a veszély, mert akkor a halott helyett cselekszik, neki kölcsönzi hangját, tehát a mágikus szavak is a halottra hatnak, nem a lámára. Ha egy mester a tanítványára ruházta a mágikus erõt, amellyel ki lehet hozni a lelket testi burkából, a tanítványnak gyakorolnia kell a hik helyes kiejtését. Általánosan ismert felfogás szerint ennek elérését az bizonyítja, hogy a fejtetõbe döfött szalmaszál egyenesen megáll. Mert a kiáltással egy kis nyílás keletkezik a koponyatetõn, s a szalmaszálat abba helyezik bele. A halott embernél ez a nyílás sokkal nagyobb. Néha akkora, hogy a kisujj belefér. Davaszandup nagyon érdeklõdött minden iránt,
ami a halálra és a szellemvilágra vonatkozott. Ot vagy hat évvel azután, hogy megismertem, lefordított egy klasszikus tibeti mûvet a halott túlvilági vándorlásairól (Bardó Töd Tol). Sok külföldi - orientalisták, tudósok és angol tisztviselõk - alkalmazta Davaszandup észrevételeit, és ismerte meg képességeit. Nekem azonban jó okom volt feltételezni, hogy jellemének igazi különlegességét egyikük sem ismerte olyan jól, mint én. Davaszandup okkultista volt, sõt bizonyos szempontból misztikus. Kereste a titkos kapcsolatokat a DAKi-NiK-kel (nõi istenségek, szanszkrit nevük Dakini, de fellelhetõk a tibeti irodalomban is. Tibeti nevük kan-doma. Gyakran „anyákénak is nevezik õket, és úgy mondják, hívõikkel mélységes ezoterikus tudást közölnek). Minden vonzotta, ami egyál-
talán a láthatatlan misztikum világára vonatkozott, meg kellett azonban keresnie kenyerét, ezért kevés idõt szentelhetett kedvelt tanulmányainak. Davaszandup Kalimpongban született, felmenõi bhutániak vagy szikkimiek voltak a betolakodók tibeti ágából. Ösztöndíjjal végezte el a tibeti ifjak számára létesített dardzsilingi középiskolát. Azután az angol kormány szolgálatába lépett Indiában, és Baxe Duarnál, Bhután déli határán tolmács lett. Itt találkozott egy lámával, akit lelki vezetõjéül választott. Davaszandup elbeszélése alapján, aki e lámát mélységesen tisztelte, volt némi fogalmam errõl a tanítóról. Valószínûleg olyan volt, mint sok láma, akikkel késõbb találkoztam, s akik elméjükben együtt ápolják a tudományt és a babonát, ugyanakkor jók és emberszeretõk. Ez a láma azonban abban különbözött társaitól, hogy az õ mestere igazi szent volt, akinek haláláról érdemes szót ejteni. Ez a szent láma remete volt, aki Bhutánban, rejtett helyen a misztikus elmélyülést gyakorolta. Amint ez szokásos volt, remeteségét megosztotta vele egyik tanítványa, aki kiszolgálta. Egy napon jámbor jótevõ látogatta meg az aszkétát, és nagyobb pénzösszeget hagyott nála téli ellátására. A tanítvány nem tudott ellenállni kapzsiságának, leszúrta a remetét, és elmenekült az ezüsttel. Az öreg lámát nem ölte meg a szúrás, nem sokkal a gyilkos tanítvány menekülése után magához tért. Sebe gyötrõ kínokat okozott neki, s hogy megmeneküljön a szenvedéstõl, meditációba merült. A tudati koncentráció gyakran azt eredményezi, hogy a test teljesen érzéketlenné válik.
Néhány nap múlva meglátogatta a lámát egy másik tanítványa; a remetét mozdulatlanul fekve találta. A gennyedõ sebek szaga és a vérfoltos takaró megdöbbentette. Kikérdezte a mestert. A remete elmondta neki, mi történt, de amikor a tanítvány a legközelebbi kolostorból orvost akart hívni, a remete megtiltotta. - Ha a falusiak és a lámák megtudják, mi történt velem, kutatni fognak a tettes után - mondta az aszkéta. - Még nem juthatott messzire. Megtalálják és biztosan halálra ítélik. Ezt nem akarom. Legyen ideje a menekülésre. Egyszer talán visszatalál a helyes útra; én semmi esetre sem akarok halálának okozója lenni. Ne szólj tehát senkinek arról, amit láttál. Most pedig hagyj egyedül. Míg meditálok, nem szenvedek, de ha tudatában vagyok testemnek, elviselhetetlen fájdalmaim vannak. Egy keleti tanítvány ilyen paranccsal nem ellenkezik. Leborult mestere lába elé, s eltávozott. Néhány nap múlva a remete, teljesen egyedül maradva a kunyhóban, kiszenvedett. Bár Davaszandup nagyon tisztelte a szent láma irányításait, bizonyos erkölcsi normákat nem volt képes betartani. Ezt alázatosan meg is vallotta. Az ivás - fajtájának gyakori hibája - volt élete átka; szította amúgy is haragra hajlamos természetét, s egyszer kis híján gyilkosságba vitte. Míg Gangtokban éltem, megígértettem vele, hogy teljesen megtartóztatja magát az erjesztett italoktól, amelyek élvezete olyan általános a buddhisták között, ígérete betartásához azonban jóval nagyobb önuralomra lett volna szüksége. Képtelen volt ellenállni környezetének, ahol az általános hiedelem szerint inni és eszüket a pohár fenekén hagyni az igazán
méltó Padmaszambhava hûséges tanítványához. (Padmaszambhava a tantrikus buddhizmus elkorcsosult szektájához tartozott. De nincs bizonyíték arra, hogy valóban részeges lett volna, amint ezt követõi - saját italozásukat igazolandó - el akarják hitetni.)
Mikor Davaszanduppal találkoztam, éppen otthagyta a kormányszolgálatot, és Gangtokban a tibeti iskola fõoktatója lett. Olvasási szenvedélye teljesen hatalmába kerítette. Bárhova ment, könyvet vitt magával, és mintegy eksztázisban teljesen belefeledkezett. Órákra elmerült, azt sem tudta, hol van. Tudományos fordításai, okkult szertartások bemutatása és a lámákkal folytatott hosszú beszélgetései teljesen elvonták az iskolától. Úgy látszott, gyakran még az iskola létezését is elfelejtette. Néha egész hónapig be sem tette lábát a tanterembe; tanítványait egy alárendelt tanítóra bízta, aki az õ példáját követve ugyancsak annyira elhanyagolta õket, amennyire csak állása kockáztatása nélkül merte. A magukra hagyott fiúk játszottak, az erdõben kóboroltak, s még azt a keveset is elfelejtették, amit azelõtt tanultak. Egy napon azonban Davaszandup megjelent tanítványai elõtt szigorúan, mint a Holtak Bírája; a gyermekek pedig minden porcikájukban remegtek, tudván, mi következik. Elõször is fel kellett sorakozniuk tanítójuk elõtt, aki feladott egy kérdést a sor egyik vagy másik végén álló fiúnak. Ha a gyermek nem tudott felelni, vagy rossz feleletet adott, szomszédja válaszolhatott helyette, s ha az õ felelete helyes volt, Davaszandup parancsára
arcul kellett ütnie tudatlan társát, és elfoglalni a sorban az õ helyét. Az áldozat ismét kapott egy kérdést. Ha most sem tudott felelni, Davaszandup felszólította a sorban a harmadikat, s ha az sikeresen válaszolt, neki is arcul kellett ütnie társát, és elfoglalnia a helyét. Mire a szerencsétlen kis kölyök, megdermedve az ismételt brutalitásoktól, elérte a sor végét, kapott vagy egy tucat pofont. Nemritkán megtörtént, hogy az egymás mellett álló fiúk közül egyik sem tudta felmondani a leckét. Ilyenkor a „legnagyobb tudású” fiú osztotta ki a pofonokat, ha pedig a gyermekek egyformán tudatlannak mutatkoztak, maga Davaszandup fenyítette meg mindet. Voltak olyan gyermekek, akik nem akarták barátjukat megütni, s csak mímelték az ütést. De Davaszandup résen volt. - Gyere ide - mondta kegyetlen nevetéssel. Nem tudod, hogy kell csinálni. Majd én megtanítalak, fiam. És puff, hatalmas tenyere odacsapott szegény kölyök arcába. A gyermeknek aztán meg kellett mutatnia barátja arcán, hogy rettenetes tanítójától megtanulta a leckét. Ebben a furcsa iskolában, minden fegyelemtõl távol, Davaszandup olyan szabályokat sértett meg, amilyeneket csak akart. Ilyenkor egy különösen hosszú, nehéz botot használt. Az áldozatnak nyitott tenyérrel felfelé ki kellett nyújtania karját, mestere pedig a tenyerébe ütött. E fegyver használata közben Davaszandup szilaj haditáncot járt, minden ütést egy ugrással és egy vad han kiáltással kísért.
Egyszer, váratlanul érkezvén az iskolába, tanúja voltam egy ilyen jelenetnek, s a gyermekek, akik addigra már bizalmukba fogadtak, nyíltan beszámoltak tanítójuk módszerérõl. Néhány napi ilyen aktív professzorkodás után Davaszandup ismét magára hagyta tanítványait. Mesélhetnék még sok hasonló esetet jó tolmácsomról, néhány mulatságosat is, Boccaccio stílusában. Ezekben egészen más szerepeket játszott, nem okkultistát, tanítót vagy írót. De nem akarom emlékét kisebbíteni, béke legyen vele. Miután kitartó erõfeszítéssel igazi tudásra tett szert, érdeklõdõ és együttérzõ volt. Szerencsésnek tartom magam, hogy találkoztam vele, és hálás vagyok neki. Hozzáteszem, hogy Davaszandup írt egy angoltibeti szótárt, és pályafutását a kalkuttai egyetem tibeti professzoraként fejezte be. Nagy volt az örömöm, amikor a tulku-herceg bejelentette, hogy a híres Tasi Lumpó-i egyetem tibeti filozófiai doktorát várja, aki a Gangtok közelében levõ Encse kolostorban fog élni, és hogy még egy másik lámát is vár, egy szikkimit, aki Tibetben tanult, és most nemsokára hazatér. Mindkettõjükkel hamarosan találkozhattam, és nagy tudású, kiváló tudósoknak ismertem meg õket. A filozófia doktorának neve kusog (egyenlõ az angol sirrel) Csödzse volt, s Tibet õsi királyainak családjából származott. Néhány évet valami politikai vétség miatt fogságban töltött, s gyenge egészségét annak tulajdonította, hogy a börtönben mérgezett ételt kapott. Szikkim hercege nagyra tartotta e tudós embereket. Örömmel fogadta be a menekültet, és kinevez
te az Encse gonpa apátjává azzal a feltétellel, hogy nyelvtant és szent irodalmat kell tanítania 20 papnövendéknek.
Kusog Csödzse gelugsz-pa volt (a Csöng Kapa által 1400-ban alapított szekta követõje). Ezt a reformált szektát a Sárga Sapkások szektájának nevezik. Külföldi szerzõk szerint a Sárga Sapkások vallásos gyakorlatai teljesen különböznek a Vörös Sapkásokétól. Rájöhettek volna tévedésükre, ha látták volna, hogy az Encse kolostorban a Vörös Sapkás szerzetesek fõnöke egy gelugsz-pa apát, aki együtt énekli velük a liturgiát. Nem tudom, hogy ez a láma az állandó meditációnak szentelte-e magát, vagy netán misztikusnak nevezhetnénk, annyi bizonyos, hogy rendkívül nagy tudású volt. Memóriája olyan volt, mint egy csodálatos könyvtár, amelyben minden könyv rendelkezésre áll és kinyílik a kívánt lapon. Tucatjával idézett szövegeket bármilyen tárgyból a legkisebb erõfeszítés nélkül; bármilyen témából, amely csak kapcsolatban állt a lámaizmussal, buddhista filozófiával, tibeti történelemmel vagy irodalommal. Tudása még tibeti viszonylatban is rendkívüli volt. A láma csak nagy ritkán látogatta meg a herceget villájában. Talán félt, nehogy tolakodónak tartsák, de az is lehet, hogy büszkeségbõl (nagyobb rangja lévén, mint protektorának), és csakis a kolostor ügyeit vitatta meg vele. Néha eljött hozzám is, de általában én látogattam meg gonpájában, amely a Gangtok fölötti hegycsúcson állt. A láma - aki mint a legtöbb keleti ember, gyanakvó volt - beszélgetéseink folyamán mulatságos stratégiát eszelt ki, hogy buddhista tudásomat felmérje.
Egy napon, amikor ott ültem szobájában, kérdésekkel teli hosszú listát vett elõ, és rendkívül udvariasan arra kért, feleljek azonnal a kérdésekre. A témák meglehetõsen bonyolultak voltak, s a láma nyilván szándékosan választotta õket, hogy zavarba hozzon. A vizsgán becsülettel átestem, vizsgáztatóm elégedettnek látszott. Késõbb bevallotta, hogy eleddig nem hitte el, hogy buddhista vagyok, és mivel nem értette, miért faggatom folyton a lámákat vallásuk felõl, félt, hogy gonosz céljaim vannak. A vizsga után teljesen megbízott bennem, mindig nagy bizalmat mutatott irántam. A másik láma, aki a Tolung Cserphug Gangtokba, fiatal is visszatért oda (A Karampa szekta Sapkás szekta.)
nem sokkal ezután Lhásza körzetébõl, kolostorból érkezett éveiben Lhászában tanult, és késõbb mint a karampák fejének titkára. az egyik legfontosabb Vörös
Ezt a lámát Kusog Bermiágnak hívták, mert Bermiág urának fia volt, tagja annak a nagyon ritka szikkimi nemességnek, amely eredetét az õsi lepcsa nevû fajból származtatja. Mint Kusog Csödzse, õ is megkapta a magas gelong címet, és cölibátusban élt. A maharadzsa káplánja volt és mint ilyennek, lakosztálya volt a palotában.
Heteken át majdnem minden délután elsétált a villába, ahol a koronaherceg lakott. Itt, az angol ízléssel berendezett szalonban hosszú beszélgetéseket folytattunk olyan témákról, amelyeket nyugaton nagyon különösnek találtak volna. Szívesen gondolok vissza ezekre a beszélgetésekre, amelyek során lassanként kirajzolódott az igazi
Tibet, és fellebbenthettem a Tibet vallásos világát lakaró fátylat. E beszélgetéseken mindig Szidkeong lulku elnökölt szokásos brokátruhájában, a pamlagon ülve. Kis asztal állt elõtte, vele szemben ültem én egy karosszékben. Elõttünk egy-egy finom kínai porceláncsésze állt ezüsttányéron, pagodaszerû tetõvel, amelyet korall- és türkizkövek ékesítettek. Nem messze a hercegtõl, karosszékben ült Kusog Mermiág, fenségesen beburkolózva gránátszínû ru
hájába, elõtte is csésze állt ezüsttányéron, de a csészének nem volt teteje. Ami Davaszandupot illeti, aki szintén gyakran jelen volt, õ szabóülésben - keleten lótuszülésnek hívják - kuporgott a lábunknál, mellette a szõnyegen állt csészéje, de sem tányérja, sem fedele nem volt. így hát minden a nagyon szigorú és nagyon komplikált tibeti etikett szerint zajlott. Mialatt Bermiag Kusogot, e tudós és színes szónokot hallgattuk, bõségesen el voltunk látva vajjal és sóval ízesített, hervadt rózsaszínû tibeti teával. A lómódú tibetiek keze ügyében mindig ott a tea. A népi szólás is úgy jellemzi a gazdagságot: a gazdag ember ajka mindig nedves a teától vagy a sörtõl. Ezeken az együttléteken a tea az ortodox buddhista elveim iránti tiszteletadást jelentette. Egy fiatal szolga hatalmas teásedényt hozott be. Vállmagasságban tartotta, és olyan ünnepélyes mozdulattal közelítette csészénkhez, mintha valamilyen vallási szertartást végezne. A szoba sarkában égõ néhány tömjénrudacska olyan átható illatot árasztott, amelyhez hasonlót sem Kínában, sem Indiában nem éreztem. A palota távoli templomából bánatosan és tompán hallatszott egy lassú, ünnepélyes dallam. És Bermiag láma folytatta elbeszélését
a bölcsek és mágusok életérõl, akik ott éltek vagy ott élnek ma is a tiltott földön, amelynek határa olyan közel van ide. Kusog Csödzsének és Bermiag Kusognak köszönhetem, hogy megismertették velem a lámaista felfogást a halálról és a halálon túlról; ez a felfogás a legtöbb külföldi elõtt ismeretlen. Minthogy az egyik láma Vörös Sapkás volt, a másik a Sárga Szektához tartozott, biztos lehettem abban, hogy a kapott információk nem valamelyik szekta álláspontját képviselik, hanem az általános felfogást. A késõbbi években alkalmam nyílott arra, hogy Tibet különbözõ részein más lámákat is kifaggassak ezekrõl a kérdésekrõl. A jobb megértés kedvéért az információk egy részét a következõkben összegzem: A halál és a túlvilág. A tájékozatlanok általában azt hiszik, hogy a buddhisták a lélek reinkarnációjában hisznek, sõt a lélekvándorlásban. Ez tévedés. A buddhizmus tanítása szerint miután a lények feloszlottak a halálban, a lelki és fizikai aktivitásuk által létrehozott energia új lelki és fizikai jelenséget produkál. E témáról nagyon sok és bonyolult elmélet létezik, és úgy tûnik, a tibeti misztikusok mélyebben látnak bele e kérdésbe, mint más buddhisták. Tibetben azonban, mint másutt is, a filozófusok felfogását csak az elit érti meg. A tömegek, bár ismétlik az ortodox hitvallást: „minden felhalmozás véges, ego nem létezik, sem személyben, sem semmiben”, mégis csak az egyszerû hitnél maradnak, amely szerint egy meghatározatlan lény különbözõ formákat öltve vándorol világból világba. Az ember halál utáni állapotáról vallott lámaista felfogás is
nagyon különbözik a déli buddhizmus felfogásától (Ceylon, Burma, Sziám). Ezek határozottan állítják, hogy az ember halála és az érzõ lények hat fajának valamelyikében történõ újraszületése között bizonyos idõ telik el. A néphit szerint az, hogy az ember a lények melyik osztályában születik újra, s jó vagy kevésbé jó körülmények közé kerül, teljesen elõzõ léte alatti jó vagy rossz cselekedeteitõl függ. Tibetben a felvilágosodottabb lámák azt tanítják, hogy az ember - vagy bármilyen más lény - gondolatai és cselekedetei által kapcsolatokat teremt, s e kapcsolatteremtés természetszerûen e vonzódásoknak megfelelõ létezéshez vezet. Mások azt mondják, hogy az ember cselekedetei által, de mindenekfölött lelki aktivitásával megváltoztatja még saját szubsztanciáját is, és így megkapja egy isten, egy állat vagy bármilyen más lény tulajdonságait.
Eddig a kép csak nagyon kevéssé különbözik a buddhista szemlélettõl. A következõ lámaista szemlélet már eredetibb. Elõször is még jobban hangsúlyozzák a mahajána buddhistáknál is nagy szerepet játszó okosságot, leleményességet. „Aki tudja, hogyan kell csinálni, az még a pokolban is jól él.” E mondás Tibetben nagyon népszerû. Ez minden magyarázatnál jobban rávilágít arra, amit a tibetiek THABSZ-nak (módszernek) neveznek. Tehát, míg a buddhisták általában úgy hiszik, hogy a halott végzete morális karakterének megfelelõen matematikailag meghatározott, a lámaisták kijelentik: aki ismeri a helyes módszert, az halál utáni végzetét is jobbra tudja fordítani. Azaz el tud-
ja érni, hogy a lehetõ legkedvezõbb körülmények között szülessék újra. így mondják: a lehetõ legkedvezõbb körülmények között - mert minden bölcsesség ellenére is, a múlt cselekedeteinek számottevõ erejük van. Sõt a múlt gyakran olyan erõs, hogy sem a halott, sem a halott jólétén fáradozó beavatott nem tudja megakadályozni, hogy a „szellem” belevesse magát egy nyomorúságos újraszületésbe. Erre késõbb lesz majd példánk. A módszer, a „savoir fairé” gondolatából kiindulva a lámaista úgy véli: ha az ember megtanulja, hogyan éljen jól, azt is meg kell tanulnia, hogyan haljon meg jól, és hogyan „járjon el” a másvilágon. A misztikus tudomány ismerõirõl, a beavatottakról feltételezik, hogy tudják, mi vár rájuk a halál után, az elmélkedõ lámák pedig már életükben látták, tapasztalták a halált kísérõ érzeteket. 0k hát nem lepõdnek meg és nem zavarja õket, ha jelenlegi személyiségük szétesik. Az pedig, ami belõlük folytatódik - tudatosan lépve be a következõ világba -, már ismerõsnek találja az utakat, ösvényeket s az elérendõ helyeket. Hogy mi az, ami folytatja útját, miután a testbõl „holttest” lesz? Ez a lámaisták által megkülönböztetett több „tudat” közül egy speciális tudat, az én tudata vagy egy másik definíció szerint „az élet akarása”. Az utazóra, akinek túlvilági vándorlását követni fogjuk, a „lélek” szót fogom használni. Ez a szó ugyan távolról sem fejezi ki azt a gondolatot, amelyet a tibeti tudós így jelöl meg: jid kiji rnampar sészpci, de megvan az az elõnye, hogy a szó ismerõs a nyugati fülnek, és különben is egyetlen nyugati nyelvben sincs rá pontosan megfelelõ szó.
Mint mondottam, a tibetiek szerint egy misztikus beavatott képes arra, hogy személyének szétesése alatt megõrizze elméje tisztaságát, és ezáltal úgy haladhat át ebbõl a világból a másvilágba, hogy mindennek, ami történik, teljesen tudatában legyen. Az ilyen embernek tehát nincs szüksége senki segítségére sem utolsó óráiban, sem halála után, és nincs szüksége semmiféle szertartásra. Ez azonban nem így van a közönséges halottaknál.
Közönséges halottaknak kell tekintenünk mindenkit - akár szerzetes, akár világi ember -, aki nem sajátította el a „halál tudományát”. Természetesen a nagy többség ilyen. A lámaista azonban nem hagyja magára ezeket a tudatlanokat. Haldoklásuk alatt és haláluk után megtanítja õket arra, amit nem tanultak meg földi életükben. Megmagyarázza nekik az utazásuk alatt elébük kerülõ lények és dolgok mibenlétét, bátorságot önt beléjük, és fõleg a helyes irányba tereli õket. A láma, aki a haldokló ember mellett van, nagyon vigyáz arra, hogy ne engedje a haldoklót elájulni vagy kómába esni. Rámutat a minden egyes érzékszervhez - a szemhez, az orrhoz, a nyelvhez, a testhez, a fülhöz - kapcsolódó különleges „tudatosság” fokozatos elmúlására. Tehát felhívja a figyelmet a látás, ízlelés, szaglás, érintés és hallás fokozatos elvesztésére.
A láma feladata ezután rábírni a „lelket”, hogy a fejtetõn keresztül ugoijék ki burkából, mert ha bármi más úton távozik, az nagyban veszélyeztetné jövõbeli állapotát. A „léleknek” ezt a kihúzását eredményezi a rituális hik! s az azt követõ phat! kiáltás. A lámának
összpontosítania kell gondolatait és azonosítania magát az éppen meghalt emberrel, mielõtt kiejti e hangokat. Neki kell véghezvinnie azt az erõfeszítést, amelyet a halottnak kellett volna megtennie, hogy azután a lélek kellõ erõvel rést üssön a fejtetõn, amelyen át kimenekülhet. Beavatottak, akik a „lelket” saját maguk fel tudják vinni, mikor közeledni érzik végüket, maguk ejtik ki a felszabadító hik és phat kiáltást, és így segítség nélkül megszabadulnak. A beavatottak így öngyilkosságot is tudnak elkövetni, és mint mondják, egyes misztikusok meg is tették. A test nélküli lélek ezután furcsa zarándokúira in/ dúl. A népszerû hiedelem szerint ez a zarándoklás valóságos országokon vezet keresztül, és lakóik valóságos lények. A tanultabb lámaisták azonban ezt az utazást szubjektív látomások sorozatának fogják fel, álomnak, amelyet maga a lélek szõ magának jelleme és volt cselekedetei anyagából. Egyes lámaisták szerint a lélek közvetlenül kiszabadulása után villámcsapásként ismeri fel a Legfõbb Valóságot. Ha ezt a fényt meg tudja ragadni, akkor megszabadul az egymás utáni születések és halálok körforgásából. Akkor elérte a nirvánát. Ez azonban ritkán történik meg. A lelket általában ez a hirtelen fény elvakítja. Visszariad tõle, visszahúzzák téves fogalmai, ragaszkodása az egyéni léthez és az érzékek örömeihez. Az is lehet, hogy nem fogja fel a látottak jelentõségét, mint ahogy egy munkájában elmerült ember nem vesz tudomást arról, ami körülötte történik. A közönséges ember, aki ájulásban halt meg, amikor magához tér, nem is érti meg mindjárt, hogy
mi történt. Néhány napig beszélni akar az emberekhez, akik körében élt, és megdöbbenve látja, hogy senki sem válaszol neki, senki sem vesz tudomást jelenlétérõl. Egy kelet-tibeti láma mesélte nekem a litangi kolostorban, aki médium közvetítésével halott emberektõl hallotta, hogy megpróbálták használni személyes tárgyaikat. Ásót akartak kézbe venni, hogy dolgozzanak, és a fogason függõ ruhájukért nyúltak, hogy felöltözzenek. Ingerelte õket, hogy nem tudták tovább folytatni megszokott életüket. Ilyen esetekben a halott lelke nem tud tájékozódni. Mi történhetett vele? Észrevesz egy mozdulatlan testet, és látja, hogy hozzá hasonlít, látja, hogy lámák énekelnek körülötte. Lehetséges, hogy meghalt?
Az egyszerû emberek szerint a test nélküli szellemnek el kell mennie egy homokos helyre, és megfigyelni lábnyomát a homokban. Ha a lábnyomok fordítottak, azaz a sarok nyoma van elöl és a lábujjaké hátrafelé mutat, akkor semmi kétség, az az ember halott. Persze, megkérdezhetjük, hogyan lehet a léleknek lába. Valójában nem is a szellemnek vannak végtagjai, hanem az örök hasonmásnak, amellyel még öszsze van kapcsolva. Mert a tibetiek, mint az egyiptomiak, hisznek a hasonmásban. Az élet folyamán ez a hasonmás szoros egységben van a materiális testtel. Bizonyos körülmények között azonban el tud válni tõle. A hasonmás ilyenkor el tudja hagyni az anyagi testet, és megjelenik különbözõ helyeken; vagy miután önmagában láthatatlan, különbözõ utazásokra indulhat. Vannak emberek, akiknél a hasonmásnak ez a testtel való
különválása akaratuktól függetlenül történik, a tibetiek szerint azonban ha valaki ilyen célú gyakorlatokat végez, akaratával is elõidézheti. Ez a különválás nem teljes, egy szál még összeköti a kettõt. Ez a kötelék egy darabig még a halál után is megmarad. A test elpusztulása során végül általában - de nem szükségképpen - a hasonmás is megsemmisül. Egyes esetekben a hasonmás túlélheti társát. Tibetben találkozhatunk olyan emberekkel, akik egy darabig letargikus állapotban voltak, s késõbb elbeszélik, milyen helyeken jártak ezalatt. Egyesek emberlakta országokat látogattak meg, mások utazásukról számolnak be a paradicsomokban, purgatóriumokban, esetleg a BARDÓ-ban (köztes lét, ahol a lelkek újraszületésre várakozva bolyonganak. Ortodox buddhisták tagadják e régió létezését). E különös utazók neve delog (az, aki visszatért a túlvilágról). Bár a meglátogatott helyeket és a körülményeket meglehetõsen különbözõen ecsetelik, abban általában egyetértenek, hogy a halál utáni állapot határozottan kellemes. Néhány évvel ezelõtt Csarongban találkoztam egy asszonnyal, aki egy egész hétig lélek nélküli állapotban volt. Elmondta, hogy nagyon meglepõdött új testének könnyûségén, mozgékonyságán. Csak kívánnia kellett, hogy egy bizonyos helyen legyen; át tudott kelni folyókon, járt a vízen, áthatolt a falakon. Egyetlen dolog látszott lehetetlennek: elszakítani azt a megfoghatatlan szálat, ami éteri lényét anyagi testéhez kötötte, s amelyet egészen tisztán látott feküdni és aludni fekhelyén. Ez a szál korlátlanul meghosszabbodott, néha azonban mégis gátolta mozgásában. Ahogy õ mondta: „megfogta”.
Egy férfi delog, akivel régebben fiam találkozott, hasonlóképpen írta le ezt az állapotot. Világos, hogy a delog nem halott, tehát semmi sem bizonyítja, hogy az általa tapasztaltak azonosak a halottéival. A tibetieket azonban ez a különbség láthatóan nem zavarja. Amikor a haldokló utolsót lélegzett, felöltöztetik, ruháit azonban fordítva adják rá, a ruha elejét a hátán kötik össze. Aztán összekötözik vagy keresztbe tett lábbal, vagy úgy, hogy felhúzott térdei mellét érintik. A falvakban az így összekötözött testet egy nagy üstbe teszik. Mikor a testet kiveszik, hogy a temetõbe vigyék, az üstöt sebtében kiöblítik, és gyakran levest vagy teát fõznek benne a gyászoló vendégeknek, akik úgy látszik, nem félnek a fertõzéstõl. A tibeti temetési szertartások több napig tartanak, és bár a középsõ és északi területeken a nagy szintmagasság hátráltatja a test feloszlását, a forró és párás völgyekben az egy hétig vagy még tovább tartott test iszonyú szagot áraszt. Ez azonban a legkevésbé sem befolyásolja a szertartást végzõ trapák étvágyát, akik rendületlenül végzik munkájukat, tanácsokat adnak a halottnak, kijelölik a követendõ utat, és rámutatnak azokra, amelyektõl a halottnak óvakodnia kell. Úgy mondhatnám, együtt esznek vele, hiszen a szerzetesek vezetõje nevén szólítja a halottat: „Lélek, azonnal gyere ide és egyél!” Tibet erdõs területein elégetik a halottakat. Az északi és középsõ régiókban azonban, ahol egyetlen fellelhetõ tüzelõanyag a tehénürülék, a holttesteket a vadállatoknak hagyják, mind a falvak közeli temetõkben, mind a hegyekben. Vallásos tiszteletben tartott magas személyek testét gyakran konzerválják sózással és vajban fõzés
sel. Ezeket a múmiákat MADONG-nak nevezik. Felöltöztetik õket, arcukat kifestik arannyal, és értékes, tömör ezüst, kövekkel kirakott mauzóleumban helyezik el. E tartókba néha a fej magasságában üveglapot helyeznek, hogy az aranyozott arc látható legyen. Néha a nagy lámák testét vajjal elégetik, és csontjaikat díszes tartókba helyezik. Tibetben minden síremlék csorten formájú (az indiai buddhisták szent halottai vagy azok ereklyéi fölé emelt sztúpákhoz hasonló). A buddhista hisz a jó cselekedetek értékében, a lámaisták a temetéseket jó alkalomnak tartják a jótékonyság gyakorlására. A halott kívánsága, illetve feltételezett kívánsága, hogy teste utolsó adományul az éhezõk tápláléka legyen. A halottak lelkének túlvilági vezérkönyve így tárgyalja ezt: (1) A testet felviszik egy hegy tetejére. Végtagjait éles késsel lemetszik. Belsõ részeit, a szívét, tüdejét a földre terítik. Madarak, farkasok és rókák csillapítják vele éhségüket. (2) A testet egy szentelt folyóba vetik. A vér és nedvek összekeverednek a kék vízzel. A vidrák és halak elfogyasztják a húst és a zsírt. (3) A testet elégetik. Húsból, csontokból, bõrbõl mindössze egy kis halom marad. (4) A testet elrejtik a földbe. A húst, a csontokat és a bõrt mind megeszik a férgek. Azoknál a családoknál, akik meg tudják fizetni a szerzeteseket, a vallásos szertartást a temetés után hat hétig mindennap megismétlik. Ezután képmást készítenek könnyû favázból, és ráadják a halott ruháját. Az arc helyén papírlap van. Néha rárajzolják a halott vonásait, inkább megveszik azonban a mo
nostorban készült nyomatot, és azt illesztik oda. Kétféle nyomat van, az egyik férfit ábrázol, a másik nõt. A halott nevét ráírják a rajzra vagy nyomatra. Ezután következik a végsõ ceremónia, és a szertartást végzõ láma elégeti a papírt, azaz a halott arcát. A ruhákat, amelyekbe a képmást öltöztették, tiszteletdíja részeként a láma kapja meg. Úgy vélik, hogy ezzel a szimbolikus elégetéssel minden kötelék elszakadt, amely az elhunytat e világhoz fûzte. A tibetiek igyekeznek minden kapcsolatot elkerülni a halottal. Különösen a parasztok, elõírt szavakat használnak, hogy távol tartsák. Mielõtt a testet kiviszik a házból, ételt adnak neki, s a család egy idõs tagja így szól hozzá: „Ez és Ez, ide figyelj. Hidd el, hogy halott vagy. Itt nincs semmi keresnivalód. Most utoljára egyél bátran. Hosszú út áll elõtted, sok hegyen kell átkelned. Szedd össze az erõdet, és ne jöjj többé vissza.” Hallottam még furcsább szónoklatot is. A szónok, miután közölte a halottal, hogy többé nem tartozik ebbe a világba, és megparancsolta neki, hogy ne térjen vissza többé, így folytatta: - Pagdzsin! Meg kell neked mondanom, hogy a házad leégett, mindened, amid csak volt, odaveszett. Elfeledkeztél egy adósságodról, és a hitelezõd most elvitte a két fiadat rabszolgának. A feleségednek új férje van, és elment innen. Nagyon elkeserítene, ha látnád ezt a sok nyomorúságot, így hát vigyázz, ne gyere vissza! Megdöbbenve hallgattam ezt a rendkívüli felsorolást.
- Hogyan történt ez a sok szerencsétlenség? kérdeztem a láma egyik segédjét.
- Egyáltalán nem történt semmi - mosolygott gúnyosan. - A tanya és a csorda megvan, s az özvegy otthon ül fiaival. Azért találtuk ki ezt a mesét, hogy Pagdzsinnak ne jusson eszébe visszajönni. Ez elég naivnak tûnik olyan népnél, amely hisz abban, hogy a lélek képes látni a világban történteket.
A láma - ha sokkal ünnepélyesebb liturgikus kifejezésekkel is - ugyancsak azt tanácsolja az elhunytnak, amit a falusiak, azaz menjen útjára, és ne nézzen vissza. Ezt azonban a halott érdekében mondja, míg a falusi nép csak arra gondol, hogy elkerülje egy kísértet jelenlétét, amit nagyon veszélyesnek tart. E különbözõ ceremóniák alatt a lélek utazik a Bardón keresztül. Idõnként gyönyörû, ragyogó lényeket pillant meg, majd félelmetes alakokat. Különbözõ színû ösvényeket lát, és furcsa látomások kavargását. Megriad, pánikba esik, és vaktában bolyong közöttük. Ha meg tudja hallani és követni tudja a szertartást végzõ láma tanácsait, olyan útra térhet, amely az istenek közötti újjászületéshez vezet, vagy hasonlóan kellemes körülmények közé. Ugyanúgy, mint a beavatott, aki miután alaposan tanulmányozta a „térképet”, tudatosan lép a Bardóba. Azok, akik soha semmit sem tanultak a Bardóról, s úgy lépnek be, hogy a materiális világ elvesztése miatt egészen elmerülnek bánatukban, nem nagyon veszik hasznát az utasításoknak. Ezzel pedig elmulasztják azt a lehetõséget, amellyel megmenekülhetnének cselekedeteik szigorú következményeitõl. A mennyei boldogsághoz vezetõ utat elszalasztották. Emberi és állati lények
méhe kínálkozik nekik, és õk hallucinációktól megcsalatva kellemes barlangnak vagy palotának látják õket. Úgy vélik, kellemes pihenõhelyre találtak, és belépnek valamelyikbe, ezzel meghatározzák újraszületésük körülményeit. Egyik kutyaként születik, a másik elõkelõ család fiaként. Egyéb vélekedések szerint az emberek sokasága, akik nem kaptak „post mortem” eligazítást - megrémülve a halál utáni látomásoktól megriadt nyájként együtt haladnak, míg el nem érik Sindzse, a Halottak Bírája udvarát. Sindzse egy tükörben megvizsgálja cselekedeteiket, vagy fehér és fekete kavicsok alakjában megméri õket. Sindzse a jó vagy rossz cselekedetek súlyának megfelelõen határozza meg, milyen lények között születik meg újra a lélek, s a születést kísérõ körülményeket is, így például a fizikai szépséget vagy rútságot, intellektuális tulajdonságokat, a szülõk társadalmi helyzetét stb. Itt nincs helye semmiféle ügyeskedésnek, mert a Bíró igazságos és hajthatatlan. Még amikor az ügyeskedés hasznos lehet, csak bizonyos határok közt lehet az, amennyire a volt cselekedetek ereje engedi. Ezeket a határokat már említettem. Hadd említsek egy mulatságos példát, mert nagyon jellemzõ a tibeti humorra. Egy nagy láma egész életét tétlenségben töltötte. Bár ifjú korában kitûnõ tanítói voltak, s õseitõl nagyszerû könyvtárat örökölt, maga is állandóan tudósok körében élt, jóllehet még olvasni is alig tudott. Ez a láma meghalt. Élt ebben az idõben egy furcsa ember, csodatevõ, nyers beszédû filozófus, akinek különcségei, sõt durvaságai, amelyeket életrajzírói még el is túloz
tak, különbözõ Rabelais-típusú történetekre adtak alkalmat. Ezeket egyébként Tibetben nagyon kedvelik.
Dugpa Kunlegsz, mert ez volt a csodatevõ neve, csavargó álruhában vándorolt. Egyszer, mikor egy patak partjára ért, meglátott egy lányt, aki a patakhoz jött vízért. Anélkül, hogy egy szót szólt volna, hirtelen megtámadta a lányt, és meg akarta erõszakolni. A lány erõs volt, és Dugpa Kunlegsz már öregecske. A lány olyan erõvel védekezett, hogy végül is elmenekült, hazaszaladt a faluba, és elmondta anyjának, mi történt. A jó asszony teljesen megzavarodott. A falu fórfiai nem tettek volna ilyet, senkit nem lehetett gyanúsítani. Ez az állat csak idegen lehetett. Részletesen leíratta lányával a gazember külsejét. Aztán eltûnõdött. A leírás minden részletében megegyezett Dugpa Kunlegsznek, annak a különös, szent lámának a külsejével, akivel egy zarándokúton találkozott. Nem lehetett kétsége. Maga Dugpa Kunlegsz akarta bemocskolni a lányt. Elkezdett töprengeni a szent ember furcsa magatartásán. A hétköznapi emberek viselkedését szabályozó normák nem vonatkozhatnak az emberfeletti bölcsességû emberre, gondolta. Egy DUBTOB-ot (bölcs csodatevõ) nem köthet semmiféle törvény. Cselekedeteit magasabb elvek diktálják, amelyeket a mindennapi ember nem is vesz észre. így szólt hát a lányához: - Akit te láttál, az az ember a nagy Dugpa Kunlegsz. Amit õ tesz, az helyes. Menj hát vissza a patakhoz, borulj le elõtte, és tégy meg mindent, amit kíván.
A lány visszament, és ott találta a dubtobot egy kövön ülve, gondolataiba merültem Mentegetõzött, amiért ellenállt neki, mivel nem ismerte, meghajolt és kijelentette, hogy szolgálatára áll. A szent vállat vont. - Gyermekem - mondta -, asszonyok nem ébresztenek vágyat bennem. Itt a szomszédos monostorban azonban meghalt a Nagy Láma, tudatlanságban, elmulasztott minden alkalmat a tanulásra. Láttam lelkét a Bardóban vándorolni, amint egy rossz újjászületés felé haladt, és merõ sajnálatból gondoskodni akartam neki egy emberi testrõl. Gonosz tetteinek ereje azonban ezt megakadályozta. Te elmenekültél, és mialatt a faluban voltál, itt a közeli mezõn szamarak közösültek. A Nagy Láma nemsokára újraszületik mint csacsi. A holtak többsége szót fogad rokonainak, és nem tér vissza. Úgy vélik tehát, hogy másvilági sorsuk valószínûleg megnyugtatóan elintéztetett. Vannak azonban olyan elhunytak, akik távolról sem ilyen tapintatosak. Gyakran megjelennek rokonaik és barátaik álmaiban, és furcsa dolgok történnek elhagyott lakóhelyükön. A tibeti hit szerint ilyenkor a lélek boldogtalan, segítségre van szüksége. Kikérik a lámajós tanácsát. O azután meghatározza a szükséges szertartásokat, a szent könyveket, melyeket fel kell olvasni a boldogtalan lélek vigasztalására, valamint a papoknak adandó adományokat.
Sok helyen azonban, fõleg az eldugott, kis, határ menti településeken az emberek gyakran visszatérnek az õsi bönök praktikáihoz. Ezek úgy vélik, hogy meg kell hallgatni magát a halottat. Médiumot
- PAVO-t vagy PAMO-t (férfit vagy nõt) - hívnak tehát, hogy hangját kölcsönözze a halottnak. A tibeti spiritiszta szeánszok egyáltalán nem hasonlítanak az európaiakéra. Gyakran a szabadban zajlanak, itt nem szükséges feltétel sem a sötétség, sem a csend. A pavo kis dobbal és csengõvel kíséri énekét. Azután táncba kezd, elõbb lassan, majd egyre gyorsabban, míg végül egész teste remeg és rángatózik. Egy másvilági lény, isten, démon vagy a halott ember lelke szállja meg. Rohamában szaggatott mondatokat rebeg, feltételezés szerint a láthatatlan lény üzenetét, amit a jelenlevõkkel közölni akar. Miután elsõrendûen fontos megtudni, ki az, aki a médium által beszél, és mit akar mondani, elhívják a falu legokosabb embereit, hogy meghallgassák. Néha megtörténik, hogy különbözõ istenek vagy lelkek szállják meg a médiumot, egyik a másik után. Olykor a médium e lelkek ösztönzésére hirtelen megtámad valakit a hallgatóságból, és durván megüti. Ezt a fenyítést elfogadják minden ellenállás nélkül. A tibetiek úgy vélik, hogy ez a fenyítés kihúzza belõlük a démont, aki akaratuk ellenére beléjük költözött. A lélek ezt a nem kívánt vendéget fedezte fel.
Általában azonban az elhunyt, aki a túlvilágon szenved, arra szorítkozik, hogy elbeszélje szerencsétlenségét.
Egy szeánszon, amelyen jelen voltam, ezt mondta a médium:
- Útközben találkoztam egy démonnal, aki magával ragadott lakóhelyére. Rabszolgájává tett. Megállás nélkül dolgoztat, és rosszul bánik velem.
Könyörüljetek rajtam! Szabadítsatok meg, hogy elérhessem a Nagy Üdvösség Paradicsomát! Az elhunyt apja, felesége és gyermekei keserves sírásra fakadtak. A család, aki ilyen vagy hasonló üzenetet kap, mindennél fontosabbnak tekinti, hogy megszabadítsa a szerencsétlen foglyot. Ez pedig nem egyszerû. Valakinek kapcsolatba kell lépni a démonnal, és kialkudni a fogoly váltságdíját. A választott közbenjáró gyakran a bön-varázsló. Õ közli a rokonsággal, hogy démoni gazdája csak egy disznó vagy tehén feláldozása árán engedi szabadon a szerencsétlen lelket. Miután felajánlották a kívánt áldozatot, a bönvarázsló transzba esik. „Hasonmása” felkeresi a démont lakóhelyén. A varázsló utazik; útja hosszú és nehéz, rengeteg akadály tornyosul elõtte. Ezt mutatja görcsösen eltorzult arca. De a pavóval ellentétben ülve marad, csak feje és törzse mozdul. Sietõs szavak áradatával mondja el útjának különbözõ eseményeit. De õt még kevésbé lehet megérteni, mint a pavót, még a legügyesebbek sem tudják szavainak értelmét kihámozni.
A bõn teljesíti feladatát, megragadja a lelket, és el akaija vinni. A démon azonban - hiába kapta meg a kívánt váltságdíjat - rendszerint megszegi ígéretét, és megpróbálja megtartani rabszolgáját. A varázsló harcol vele, a szemlélõ látja erõfeszítését, hallja lihegését és kiáltásait. A család és a halott barátai a legnagyobb aggodalommal követik a dráma fejleményeit. Magukon kí
vül vannak az örömtõl, amikor a varázsló kijelenti, hogy sikerült a lelket jó helyre vinnie. De az elsõ kísérlet nem mindig eredményes. Magam többször is tanúja voltam, hogy a varázsló miután rettentõ erõfeszítést mutatott - kijelentette, a démon elragadta tõle a lelket. Ilyenkor az egész ceremónia elölrõl kezdõdik. Ha lámát hívnak, hogy megszabadítsa a lelket a rabszolgaságból, a szertartás nem tartalmaz semmiféle áldozatot, sem váltságdíjat, sem alkudozást a démonnal. A láma, aki a mágikus szertartást ismeri, elég hatalmat érez magában ahhoz, hogy a démont rákényszerítse áldozata elengedésére. Tibet lakói a buddhizmus hatására általában felhagytak az állatok feláldozásának szokásával. Ez azonban a Himalájában lakó tibetiek esetében távolról sincs így, õk a vékony lámaista réteg alatt lényegében sámánhitûek maradtak. A lélek túlvilági sorsa tekintetében nagyon nagy különbség van a tudós lámák, elmélyedõ misztikusok és a tömeg hite között. Mindjárt az elsõ különbség, hogy a lámák a Bardóban tett utazás eseményeit pusztán szubjektív látomásoknak tekintik. Ezek a látomások attól függenek, milyen gondolatvilága volt az illetõ embernek. A különbözõ paradicsomok, poklok és a Holtak Bírája azoknak jelenik meg, akik hittek benne. Egy kelet-tibeti gomcsen (remete) errõl a következõ történetet mondta el nekem: Egy festõ - aki fõleg templomok festésével foglalkozott - gyakran festett fantasztikus lényeket emberi testtel és állati fejjel; ezek voltak Sindzse kísérõi. Fia, aki még gyermek volt, gyakran mellette
állt, míg festett, és figyelte a freskókon feltûnõ szörnyalakokat. Történt pedig, hogy a fiú meghalt, és belépve a Bardóba, rettenetes lények kerültek elébe, amelyek ismerõsnek tûntek neki. Egyáltalán nem ijedt meg, hanem nevetésre fakadt: „O, hiszen ismerlek benneteket, apám fest titeket a falra.” És játszani akart velük.
Egyszer megkérdeztem Encse lámáját, vajon milyenek lehetnek egy materialista post mortem látomásai, aki a halált mindig úgy tekintette, mint tökéletes megsemmisülést. - Talán - felelte a láma - az ilyen ember olyan jelenségeket lát, amelyek megfelelnek gyermekkori hitének vagy környezete vallásos hitének. Intelligenciájának és post mortem felfogóképességének megfelelõ fokon esetleg megvizsgálja, analizálja ezeket a látomásokat, és visszaemlékszik arra, hogy eleiében miért is tagadta az ilyen jelenségek realitását. így esetleg rájön arra, hogy amit lát, az merõ káprázat. Egy kevéssé értelmes lény, akinek hite a teljes megsemmisülésben nem a gondolkodás eredménye, hanem inkább a közöny és tompáéiméjûség következménye, talán egyáltalán nem is lát jelenségeket. Ez azonban nem akadályozza meg azt, hogy volt cselekedeteinek megfelelõen energiái a kellõ idõben új jelenségekben megnyilvánuljanak. Azaz nem akadályozza meg a materialista újraszületését. Jegyzetekkel telt füzeteim mutatták,^ hogy sokat dolgoztam Szikkimbe érkezésem óta. Úgy éreztem, adhatok magamnak egy kis vakációt. Közeledett a nyár, az enyhülõ hõmérséklet utazásra csábított az ország északi részébe.
Kitûnõ öszvércsapás vezetett Gangtokbói Kampadzsongba s onnan tovább Tibetbe Sigace felé. A dikcsui utasháztól folytonosan emelkedett az út a Tiszta partján, majd ennek a folyónak egy mellékágát követve, elbûvölõ tájakon keresztül vitt fel egészen a forrásig. Gangtoktól vagy ötven mérföldnyire az út 8000 láb magasságban áthaladt egy Lacsen nevû falun; ez a falu elõkelõ helyet foglal el a lámaista miszticizmusban szerzett tapasztalataimban. A kis csoport kunyhó az utolsó település, amellyel az utazó Szikkim legészakibb részén, a tibeti határ magas hágói felé haladtában találkozik. A falut erõteljes hegylakók lakják, akik részint földmûveléssel foglalkoznak a völgyben, részint jaktenyésztéssel a tibeti fennsíkon, ahol az év legnagyobb részét sátrakban töltik. A hegyoldal lejtõjérõl egyszerû monostor tekint le a falu kunyhóira. Az érkezésem utáni napon meglátogattam a monostort, és miután templomában nem találtam semmi érdekeset, elindultam kifelé. Ekkor a kitárt ajtó világos négyszögét árnyék sötétítette el, egy láma állt a küszöbön. Azt mondom, láma, holott nem viselt rendi ruhát, de öltözete világinak sem volt nevezhetõ. Hosszú, fehér szoknyája majdnem a földig ért, kínai szabású mellénye alól sárga ing bõ ujja buggyant elõ. Nyakában valamilyen szürke anyagból és korábból készült olvasó csüngött, átfúrt füleit hatalmas, türkizzel berakott aranykarikák díszítették, és vastag, dús hajfonatai a sarkáig értek. (Késõbb megtudtam, hogy ezt a ruházatot azok a remeték viselik, akik járatosak a TUMO-ban és más titkos tudományokban. A rózsafüzér 108 kis kerek csont-
ból készült, amelyek mindegyikét más-más emberi koponyából vették. [Tumóról lásd a VI. fejezetet.]) A furcsa ember szótlanul nézett rám, s én, aki akkor még elég keveset tudtam tibeti nyelven, nem mertem megszólítani. Csak köszöntöttem és kimentem.
Fiatal „mindenes” kísérõm a kolostor teraszán várt. Mikor megpillantotta az oszlopcsarnok lépcsõjén mögöttem lépdelõ lámát, háromszor leborult elõtte, és áldását kérte. Ez eléggé meglepett, mert a fickó általában senkire sem pazarolta a tiszteletadás hasonló jeleit, kivéve a tulku-herceget és Bermiag Kusogot. - Ki ez a láma? - kérdeztem tõle, mikor visszaindultunk az utazásba. - Ez egy nagy gomcsen - felelte. - Egyik szerzetes mondta nekem, mialatt ön a templomban volt. Éveket töltött fenn a hegyekben egy barlangban egészen egyedül. Csodákat tud tenni, és démonok engedelmeskednek neki. Azt mondják, távolról meg is tud ölni valakit, és repülni is tud a levegõben. - Rendkívüli ember lehet - gondoltam. Kíváncsiságomat felkeltették azok a könyvek, amelyeket Davaszanduppal együtt olvastam tibeti gomcsenekrõl. Azonkívül a tulku-hercegtõl és más lámáktól is sokat hallottam a tibeti remeték életmódjáról, a csodálatos tanokról, amelyekben hisznek, és csodatetteikrõl. Most pedig váratlanul találkoztam eggyel. Szerencsés alkalom. De hogyan beszélhetnék vele? A fiú filozófiai kérdések tekintetében teljesen tudatlan volt, képtelen arra, hogy kérdéseimet tolmácsolja. Izgatott és bosszús voltam. Rosszul aludtam, zavaros álmok gyötörtek. Elefántoktól körülvéve lát
tam magamat, rám mutattak, és zenélõ ormányukból mély hang ömlött, mint a kürtöké. A furcsa koncert felébresztett. Szobám teljes sötétségbe borult. Az elefántokat már nem láttam, a zenét azonban továbbra is hallottam. Erõsen figyeltem, és kivettem egy vallásos dallamot. A trapák játszottak a templom elõtti teraszon. Kinek adnak szerenádot az éjszaka közepén? Bármi történik is, mindenáron meg akartam kockáztatni egy beszélgetést a gomcsennel. Üzentem neki, hogy fogadjon, és másnap a fiú kíséretében ismét elmentem a monostorba. A láma lakosztálya a gyülekezõcsarnok fölött volt, primitív lépcsõ vezetett hozzá. A bejárati ajtó kis, freskókkal díszített lodzsából nyílt. Míg a hívásra vártam, ezekkel a képekkel szórakoztam. A mûvész - akinek fantáziája láthatóan nagyobb volt mûvészi képességeinél - a purgatórium kínzásait ábrázolta a falakon, rengeteg démonnal és áldozataikkal; ezek a legkomikusabb testtartásokban vicsorogtak és vonaglottak. Az egyik festmény közepén a kéj vágy nyerte el büntetését. Egy abnormálisán vékony meztelen férfialakkal szemben egy nõ állt. Ez a „szépség” aránytalanul nagy hasával leginkább egy két lábon járó húsvéti tojáshoz hasonlított, amelyre egy bábu fejét helyezték. A kéjvágyó bûnös - szenvedélyének gyógyíthatatlan rabja, feledve, hol van és hogyan került ide - átölelte a pokoli teremtést, akinek szájából és egy kis eldugott fülkébõl lángok csaptak ki és megégették a bûnöst. Ettõl a pártól nem messze bûnös asszony szenvedte el büntetését. Egy lefelé mutató háromszögre fejjel lefelé kötözve el kellett viselnie egy fûrészfo
gú, majomfarkú zöld ördög gyengédségeit. A háttérben más, különbözõ színû démonok közeledtek, várva, hogy rájuk kerüljön a sor. A gomcsen sötét, kápolnaforma helyiségben lakott, amelyet csak gyengén világított meg egy kis ablak, a mennyezetet vörösre festett faoszlopok tartották. Tibeti szokás szerint az oltár könyvespolcul is szolgált. Egy kis fülkében, könyvek között Padmaszambhava kis szobra állt, elõtte rituális ajándékok, tiszta vízzel töltött hét tálacska, gabonamag és egy lámpa. A kis asztalon izzó tömjénrudacska illata keveredett a tea és az olvasztott vaj szagával. A Mester ülõhelyéül szolgáló szõnyegek és párnák anyaga foszladozó és fakó volt, s az oltár lámpájának kicsiny aranycsillaga megvilágította a szoba hátulsó részének poros ürességét. A fiú segítségével megpróbáltam olyan kérdéseket intézni a lámához, amilyenekrõl Gangtokban beszélgettem a lámákkal. Reménytelen volt. Ha Davaszandup velem lett volna! De ez az ifjú ember teljesen megzavarodott, képtelen volt szavakat találni olyan gondolatok közvetítésére, amelyeket felfogni sem tudott. Kénytelen voltam feladni, s a láma és én sokáig ültünk szótlanul egymással szemben. Másnap elhagytam Lacsent, és folytattam utamat észak felé. A környezet, mely az ösvény alsóbb részén bájos volt, most egyszerûen csodálatossá vált. Az azáleaés rododendronbokrokat teljesen elborította ragyogó tavaszi ruhájuk. A virágok remegõ csillogó patakja elárasztotta a völgyet, és szinte kiömlött a szemközti lejtõre, mint bíbor, sárga, piros és hófe-
hér hullámok ellenállhatatlan árja. Kis távolságból nézve hordáraim, akiknek a bokrok közül csak a fejük emelkedett ki, úszni látszottak a virágok tengerében. Néhány mérfölddel arrébb a tündéri kertek fokozatosan megritkultak, elfogytak, végül csak egy-egy rózsaszínû folt maradt belõlük, ahol néhány törpe azáleabokor harcolt életéért a szédítõ magasságban. Az ösvény most a határ menti hágók fantasztikus világába ért. (A Korú la és Szepo la, mindkettõ 15 000 láb fölött van.) E vad, fenséges magány mélységes csöndjében kristálytisztajéghideg források csörgedeztek. Egy szomorkás tó partjáról aranykoronás madár ünnepélyesen figyelte elhaladó karavánomat. Felfelé, mindig felfelé mentünk. Gigantikus gleccsereket érintettünk, óriási, felhõkkel tele völgyeket láttunk. Hirtelen, minden átmenet nélkül kijutottunk a ködbõl, és megjelent elõttünk KözépÁzsia tündöklõ ege alatt az óriási, mélységesen ragyogó tibeti felföld. Azóta már átutaztam azon a vidéken is, amely az akkori láthatáromat szegélyezõ óriás hegyvonulatok mögött terül el. Láttam Lhászát, Sigacét, az északi füves síkságokat tengernyi nagyságú sós tavaikkal; Khamot, a rablólovagok és varázslók földjét; Po ember nem járta erdõségeit és Csarong elbûvölõ völgyeit, ahol a gránátalma érik, de Tibet elsõ megpillantásának emlékét soha semmi nem halványította el. Néhány héttel késõbb megváltozott az idõ, újra elkezdõdött a havazás. Készleteim kimerülõben voltak, szolgáim és teherhordóim nyugtalanok, veszekedõsek lettek. Egyszer a lovaglóostorommal
kellett szétválasztanom két embert, akik késsel támadtak egymásra a tábortûz melletti helyért. Nem volt hosszú útra megfelelõ felszerelésem és fõleg: az elõttem fekvõ ország tiltott föld volt. Ismét átkeltem hát Lacsenen, láttam a gomcsent, és beszéltem vele remetelakjáról, amely magasan a hegyekben, jó egynapi járásnyira volt. Tizenhét évig élt ott. Ezeket az egyszerû dolgokat a fiú jól tudta tolmácsolni, sõt a beszélgetés egy részét magam is követni tudtam. Azt azonban nem mertem megkockáztatni, hogy szóba hozzam a démonokat, akik általános hiedelem szerint szolgálnak neki. Tudtam, ifjú tolmácsom retteg attól, hogy ilyesmikrõl beszéljen, és valószínûleg a láma sem felelne ilyen kérdésekre. Visszatértem hát Gamgtokba, szomorúan az elszalasztott lehetõség miatt, mert most végre megtudhattam volna valami igazán érdekeset a tibeti remeték világáról, amelyhez véletlenül közel kerültem. Akkor még fogalmam sem volt utazásom különös következményeirõl. Nem sokkal ezután a dalai láma elhagyta Kalimpongot. Hadserege legyõzte a kínaiakat, és gyõzelmesen készülõdött vissza Lhászába. Elindultam a Dzselep-hágó alatti kunyhóhoz, hogy elbúcsúzzam tõle. Elõtte értem oda, ahova õt várták. Teljes zûrzavart találtam. A szikkimi udvar nemesei buzgón készülõdtek a lámakirály rövid tartózkodására, de mint keleten szokás, mindennel elkéstek. Bútorok, szõnyegek, függönyök, semmi sem volt a helyén, a vendég pedig minden pillanatban megérkezhetett. Nagy volt az összevisszaság, gazdák és szolgák vadul rohangáltak ide-oda. Kedvem támadt segíteni nekik, és elrendeztem a párnákat, amelyek a dalai
lámának majd fekvõhelyül szolgálnak. Többen biztosítottak arról, hogy ez most és eljövendõ életemben is szerencsét hoz nekem. Itt alkalmam volt ismét beszélgetni a tibeti uralkodóval. Úgy látszott, gondolatait teljesen a politikai ügyek foglalják el. Szokás szerint megáldotta híveit szalagokból készült porolójával, de érezhetõ volt, hogy gondolatban máris átkelt a határt jelzõ hágón, és gyõzelmével foglalkozik. Ezen az õszön elindultam Szikkimbõl Nepál felé, és ezután majd egy évet Benáreszben töltöttem. Fiatal koromban hosszú ideig tartózkodtam ott, és most örömmel tértem vissza. Hálásan fogadtam el a Teozófiai Társaság csodaszép parkjában levõ kis lakást, amelyet rendelkezésemre bocsátottak. E kis lakás aszketikus egyszerûsége nagyon kedvemre való volt. E kellemes körülmények között újra szorgalmasan hozzáláttam a Védanta filozófiai tanulmányozásához, némileg elhanyagolva a lámaizmust, amelyhez nem jutottam közelebb. Nem is gondoltam arra, hogy elhagyjam Benáreszt, amikor egyszer csak a körülmények váratlan egybeesése következtében egy reggel vonaton találtam magam, útban a Himalája felé.
II. FEJEZET A lámák vendége Gangtokban újra találkoztam Bermiag Kusoggal. Encse lámája eltávozott Tibetbe, Sigacéba, s visszatérése csak néhány hónap múlva volt várható. Davaszandupot meghívták tolmácsnak az Indiába összehívott Sino-Tibeti konferenciára. Miután a maharadzsa meghalt, fia, Szidkeong tulku követte a trónon, s következésképp kevesebb idõt szentelhetett vallásos tanulmányainak. Tervezett utam elé váratlan akadályok tornyosultak. Minden ellenem fordult. Úgy tûnt, lassanként valamilyen ellenséges erõk gyülekeznek körülöttem. Mintha láthatatlan lények szálltak volna meg, arra ösztönözve, hogy hagyjam el az országot, úgysem tudok továbbjutni sem a lámaizmus tanulmányozásában, sem Tibet földjén. Ugyanakkor homályosan éreztem, amint ezek az ismeretlen ellenségek diadalmasan örvendeznek azon, hogy sikerült eltávolítaniuk. Ezeket a jelenségeket a terveim felborulása miatt érzett bosszúságnak és ideges fáradtságnak tulajdonítottam. Valószínûleg vannak, akik okkult erõk mûködését látták volna mindebben. Akármi volt is, nem tudtam magam túltenni ezen a kínos állapoton, amely már a hallucináció határát súrolta. Nyugtató
szerek nem segítettek, azt gondoltam, talán a környezetváltozás eredményesebb lesz. Mialatt azon gyötrõdtem, hova mehetnék úgy, hogy ne kelljen elhagynom a Himaláját, megérkezett a tulku-lámának, az új maharadzsának a meghívása, aki nem is sejtve, hogy ezzel mennyire teljesíti vágyaimat, lakást ajánlott fel a podangi monostorban, amely Gangtoktól kb. tíz mérföldnyire, ködös erdõségek között fekszik. A lakás a templom elsõ emeletén egy óriási szobából és hatalmas konyhából állt, ahol tibeti szokás szerint szolgáim aludtak. Az ablakfülkében két nagy ablakon áradt az ég minden ragyogása, de az oldalsó hasadékokon át bezúdult az esõ, a szél s a jégesõ is, mert a keret olyan keskeny volt, hogy csak fölül érintkezett a fallal.
Ennek a teremnek egyik sarkában egy polcon elhelyeztem a könyveimet. Kinyitottam összehajtható asztalomat és székemet, ez lett a „dolgozószobám”. A másik sarokban egy gerendára felakasztottam sátramat, és felállítottam tábori ágyamat. Ez lett a hálószobám. A szoba közepe - amely a kereszthuzat miatt túlságosan szellõs volt - valamiféle fogadószobául szolgált látogatóim számára, amikor az idõ szép volt. Az egyházi zene, amelyet Podangban naponta kétszer hallottam, elbûvölt. A kis zenekar két GYALiNG-ból (oboa-féle), két RAGDONG-ból (óriási tibeti trombita) és két üstdobból állt. A nyitány a keleti templomokban játszott különleges ritmusú harangszó volt. Pár pillanatnyi csend után felzúgtak a mély hangú kürtök, azután elhallgattak, az oboák pedig lassú, melodikus, egyszerû
ségükben végtelenül megindító frázisba kezdtek. Ezt követték a trombiták mély hangjai, s végül csatlakoztak hozzájuk az üstdobok is, távoli mennydörgést utánozva. A dallam simán áramlott, mint egy mély vizû folyó, törés, nyomaték és szenvedély nélkül. Különös, eleven hatású zene volt ez, lehangoló, mintha a világ minden lényének világokból világokba vándorló szenvedését lehelné ki hosszadalmas, reménytelen panasszal. Ki lehetett a muzsikus, aki tudtán kívül rátalált az
egyetemes nyomorúság dallamára? Es hogyan lehet, hogy ez a minden mûvészi érzéket nélkülözõ emberekbõl álló heterogén zenekar ilyen szívszorítóan tudta elõadni ezt a zenét? A kérdésekre maguk a zenészek sem tudnának választ adni. Megelégedtem azzal, hogy hallgattam a zenét, mialatt a naplemente elhomályosuló egét és a hegyek mögül felszálló sötétséget figyeltem. Podangi tartózkodásom alatt azonkívül, hogy részt vettem a napi ceremóniákon, alkalmam nyílt arra is, hogy a Démonok Évi Szertartásán jelen legyek. A késõbbiekben többször láttam e szertartást, több papi kellékkel, nagyobb látványossággal, ez azonban az én szememben nem csökkentette a himalájai erdõk homályában bemutatott szertartás festõi tarkaságát. A varázslat hatásából sokat elvesz a napvilág és a tömeg. Elõször is a trapák kivették Mahakálát a szekrényébõl, amelyet amulettek és ajándékok közt egész évben zárva tartottak. Minden lámaista kolostorban van egy templom vagy egy szoba, amely az Indiából származó istenek lakóhelye. Az indiai istenek, amikor beléptek a
Hó Országába, sokat veszítettek rangjukból. A tibetiek anélkül, hogy tiszteletlenségük tudatában volnának, démonoknak tartják õket, és néha bizony nagyon gorombán bánnak velük. E számkivetett hindu istenek közül legnevezetesebb a Mahakála. Eredetileg Sívának mint a világ lerombolójának megtestesítõje. Miután azonban ártó szellem lett belõle, a lámák rabszolgaságban tartják, és különbözõ szolgálatokat követelnek tõle, s ha nem teljesíti elég buzgón a kívánságokat, megbüntetik.
A népi hagyomány szerint a Karmapa szekta egyik híres lámája szolgájává tette Mahakálát. Ez a láma egyszer, amikor a kínai udvarban tartózkodott, megsértette a császárt, aki a ló farkához köttette. A nagy Karmapa a halál küszöbén, a ló farkán vonszolódva Mahakálát hívta segítségül. Õ azonban nem jött azonnal. A láma bizonyos mágikus szavak segítségéve], amelyek leválasztották álláról a szakállt, kiszabadult szorongatott helyzetébõl; megpillantotta Mahakálát, aki azonban késõn jött a segítségére. A láma dühében úgy megütötte szegényt, hogy arca még ma is dagadt, holott századok múltak el azóta. Padang trapái természetesen nem voltak ilyen hatalmasak. Mahakálától valósággal rettegtek. Ebben a kolostorban is meséltek félelmetes csodákról. Néha vér szivárgott át az ereklyetartó deszkáján, amelybe Mahakálát bezárták; máskor meg, amikor kinyitották a tartót, emberi szív vagy agy maradékát találták benne. A trapák szerint ezek a jelek a rettenetes istenség okkult aktivitását bizonyították.
Miután kiemelik a tartóból a Mahakála-maszkot, amelyben a feltevés szerint tartózkodik, elhelyezik egy sötét kápolnában, amely más, hasonlóan rosszindulatú istenségeknek van szentelve. Két papnövendék õrködik mellette, s hogy szökését megakadályozzák, megszakítás nélkül ismételgetik a mágikus formulákat. Saját monoton éneküktõl elbágyadva a fiúk egész éjjel küszködnek az álmossággal, félve, hogyha abbahagyják a titkos igék ismételgetését, a rettenetes fogoly kiszabadul, és õk lesznek elsõ áldozatai. A szomszédos kunyhók parasztjait nagyon felzaklatta a Mahakálának adott szabadság. Este korán bezárták az ajtókat, s az anyák gyermekeik lelkére kötötték, hogy ne maradjanak kint naplemente után. A közhit szerint kisebbfajta démonok vándorol
nak szerte az országban, lesve, hogyan árthatnak valakinek. Ezeket azonban a lámák varázsszavai magukhoz vonzzák, és rákényszerítik õket, hogy lépjenek be egy fából és színes fonalakból fonott kalitkafélébe. Majd ezt a csinos kis házikót ünnepélyesen kiviszik a kolostorból, és foglyával együtt izzó szén serpenyõbe vetik. A démonok azonban halhatatlanok, a varázslók szerencséjére, akiknek a megélhetése erõsen függ tõlük. Minden évben újra és újra el kell végezniük ugyanazokat a szertartásokat. Nemrégiben egy gazdag szikkimi családból származó láma tért vissza Tibetbõl. A rhumteki kolostor feje lett fivére után, aki éppen akkor halt meg. A szokások értelmében el kellett végeznie bizonyos szertartásokat Podangban, a szikkimi szekta fõmonostorában, hogy fivére másvilági jólétét biztosítsa.
A néhai lámával már találkoztam Kalimpongban, a dalai láma látogatására érkezõ trónörökös herceg kíséretében.
Vidám fickó volt, igazi bonviván, nem gyötörte magát filozófiai problémákkal, házában két feleséget tartott, az óbrandyt pedig annyira szerette, hogy naponta több üveggel is eltüntetett belõle. Miután hatalmas jövedelme volt, mindent megvásárolhatott, amit csak megkívánt, még akkor is, ha nem tudta, mire való. így történhetett, hogy a nagy termetû, testes lámafõnök egyszer úgy látogatott meg, hogy fején egy hároméves kislánynak való rózsaszín szalagos kalapot viselt. Az új apát azonban, Pöd Kusog, a Tibeti Úr, ahogy általában nevezték, miután általában Tibetben élt, merõben más volt, mint fivére. Ifjúságát Tibetben, különbözõ kolostorokban tanulással töltötte, s még Lhászában is, a tudós lámák közt is nagy tekintélye volt, lévén kiváló nyelvész. Magas rangot viselt a rendben, és nõtlen volt, ami elég ritka a himalájai papság körében. A szertartások, amelyeken e láma elnökölt, egész hétig tartottak. Boldog napok a podangi tarpáknak, akik lakomákon vettek részt és ajándékokat kaptak. A szertartások befejeztével Pöd Kusog elvégezte a monostor újévi áldását (a tibeti újév februárban van). Bejárta az épületeket a jókívánságok litániáját éneklõ trapák kíséretében, minden folyosón és minden helyiségben szentelt magot hintett el. „Hálószoba”-sátram oldalán és „dolgozószobám” asztalán is szétpergett néhány marék árpa, kegyes mosoly és a liturgikus jókívánság „tasi sog!” (sikert!) kíséretében.
„Sikert! Sikert!” Ilyen megfelelõ ördögûzés és áldások után a monostornak a Nagy Üdvösség Paradicsomává (Nub Devacsen) kellett volna válnia. A szerzetesek azonban mégsem érezték magukat biztonságban. Titokban kételkedtek saját okkult hatalmukban - sõt a tudós nyelvész hatalmában is, s attól féltek, hogy néhány ördög mégis megmenekült és most elrejtõzve várják, mikor tehetnek megint valami rosszat. Segítséget kértek tehát olyan valakitõl, akiben jobban bíztak. Egyik este teljes varázslói díszbe öltözötten megjelent a lacseni gomcsen; fején ötágú korona, nyaka körül a 108 kerek szembõl álló olvasó, amelynek minden darabja más és más emberi koponyából való, kifúrt és vésett emberi csontokból készült kötényben s övében PHUR-BÁ-val (rituális tõrrel). Lobogó tûz mellett állt, varázsszavakat recitálva s mágikus jeleket rajzolt, majd a kezében levõ jogardordzséval a levegõbe szurkált. Nem tudom, milyen láthatatlan démonokkal harcolt, de a lobogó lángok fantasztikus fényében õ maga látszott démonnak. Az én orvosságom azonban hatott: akár úgy, hogy a környezet elpusztította a láz mikrobáit, akár úgy, hogy ez a légkör meggyógyította agyam fáradtságát, vagy talán makacs akaratom legyõzött bizonyos, az okkult világból való erõket, mindenesetre megszabadultam kínzó rögeszméimtõl. Podangi tartózkodásom alatt azonban mégis történt valami furcsa. Szidkeong tulku, miután maharadzsa lett, azt kívánta alattvalóitól, adják fel babonás hitüket az ortodox buddhizmus kedvéért. Ezért meghívott egy indiai szerzetest a Theravadin filozófiai iskolából,
hogy országában prédikáljon. A misszionárius feladata volt harcolni az olyan antibuddhista szokások ellen, mint a varázslás, a szellemek kultusza s az égetett italok szeretete. Ez a Káli Kumár nevû szerzetes már nagyban mûködött. A maharadzsa-lámának mint Podang apátjának lakosztálya volt a monostorban; itt lakott azokon az ünnepélyes alkalmakon, amikor mint a szerzet fõnöke végezte tisztét. Mialatt a gonpában tartózkodtam, két napot töltött itt. Egyik délután együtt teáztunk és Káli Kumár missziójáról beszélgettünk, meg arról, milyen módszerekkel akarja a hegylakókat megszabadítani megrögzött babonáiktól. Megjegyeztem: - Lehetetlen pontosan tudni, milyen volt Padmaszambhava, aki századokkal ezelõtt Tibetben prédikált. Az bizonyos, hogy követõi szemében legendás hõs volt, aki azonban iszákosságra és romboló praktikákra is buzdította híveit. Az õ neve alatt követõi rossz szellemet imádtak, éppen úgy, mint õ is - tettem hozzá mosolyogva, és rámutattam a nagy mágus képmására, amely a szoba túlsó végében állt, és lábánál oltárlámpa égett. Gondolatmenetemet hirtelen nem tudtam tovább folytatni, mert félbeszakította egy láthatatlan harmadik jelenléte. Senki nem szólt, a szobában tökéletes csend volt, én azonban erõsen éreztem egy okkult erõ befolyását. - Akármit teszel is, nem fog sikerülni - mondta egy belsõ hang. - Ennek az országnak népe az enyém. Erõsebb vagyok nálad. Megdöbbenve hallgattam ezeket a nem hallható szavakat, s már azt hittem, hogy csak a saját kéte-
lyem fejezõdik ki bennük a szándékolt reformokkal szemben, amikor a maharadzsa válaszolt. - Miért ne sikerülne - folytatta. - De valószínûleg még idõbe kerül, míg megváltoztathatjuk a parasztság és az alacsony papság gondolkodását. A démonok, amelyeket eddig tápláltak, nem akarnak majd éhen halni, nekem azonban mégis le kell õket gyõznöm. Tréfásan célzott az állatokra, amelyeket a varázslók a gonosz szellemeknek áldoznak. - Én nem mondtam - kezdtem el, de gyorsan abbahagytam, mert arra gondoltam, hogy a maharadzsa démonellenes, bátor kijelentései ellenére sem mentes a babonaságtól, ennélfogva okosabb nem említeni azt, ami történt. Szidkeong tulku horoszkópja szerint - amelyben a tibetiek feltétel nélkül hisznek - halálának éve veszedelmeket rejtett magában. Több láma - köztük a lacseni gomcsen - felajánlotta neki, hogy elvégzik azokat a szertartásokat, amelyek kiküszöbölik az ellenséges hatásokat. Megköszönte, de visszautasította a szolgálatot, mert mint mondta, ha meg kell halnia, képesnek érzi magát arra, hogy minden ceremónia nélkül is eltávozzék egy másik életbe. Úgy gondolom, halála után is istentelen híre támadt. Amint meghalt, minden újítását eltörölték, minden vallási reformját megszüntették. A prédikálások megszakadtak, s a templomban ismét sört ittak. Egy láma közölte az ország papságával, hogy vissza kell térniük régi szokásaikhoz. Gyõzött tehát a láthatatlan ellenfél, ahogy azt elõre megjósolta.
Bár a fõhadiszállásom Podangban volt, nem hagytam abba kirándulásaimat. így történt, hogy egyszer találkoztam két gomcsennel, akik Kelet-Tibetbõl jöttek, hogy a Himalájában éljenek. Egyikük Szakiongban lakott, ezért egyszerûen Szakiong gomcsennek hívták. Tibetben nem illendõ valakit a nevén szólítani. Mindenkit, aki nem valakinek az alattvalója, címmel kell illetni. Szakiong gomcsen a maga módján színes egyéniség volt, és teljesen elfogulatlan. Gyakran látogatta a temetõket, és hónapokra bezárkózott házába, ahol mágikus szertartásokat végzett. Mint lacseni kollégája, õ sem viselte a szerzetesi ruhát, haját pedig ahelyett, hogy rövidre vágta volna, felcsavarta a feje tetejére, mint az indiai jógik. Mindeddig a lámákkal folytatott beszélgetéseim fõleg a Mahajána-buddhizmus filozófiai tanaira vonatkoztak, amelyekbõl a lámaizmus eredt. Szakiong gomcsen azonban ezeket nem tartotta valami nagyra. Nagyon kedvelte a paradoxonokat. A tanulásnak az igazi tudás megszerzésében semmi haszna nincs - sõt inkább akadály. Amit így megtudunk, az mind hiábavaló. Tulajdonképpen az ember „tudja” saját eszméit és saját vízióit. Ami az eszméket létrehozó igazi okokat illeti, azok elérhetetlenek maradnak számunkra. Amikor megpróbáljuk megragadni az okokat, csak azokat a gondolatokat ragadjuk meg, amelyeket mi magunk dolgoztunk ki az okokról. Valóban értette is azt, amit mondott, vagy csupán azt ismételgette, amit másoktól hallott? A tulku herceg kívánságára Szakiong gomcsen pfédikációs körútra indult. Alkalmam volt egyszer megfigyelni, amikor szertartást végzett. Megfigyelni, és nem hallgatni, mert abban az idõben távolról
sem értettem azt, amit tibeti nyelven mondott. A gomcsen nagyszerû volt apostoli szerepében; gesztusainak fûtöttsége, arckifejezésének változásai bizonyították, hogy született szónok; beszédének hatásosságát lemérendõ pedig elég volt hallgatóinak könnyáztatta, megrendült arcát látni. Szakiong gomcsen az egyetlen buddhista, akit valaha is ilyen szenvedélyesen láttam prédikálni. Az ortodox buddhizmus ugyanis elvet minden hanghatást és minden gesztust, mint alkalmatlan eszközöket egy olyan tan kifejtésére, amely kizárólag a higgadó értelemhez szól. Egyszer megkérdeztem a gomcsent: mi a tarpa (végsõ felszabadulás). Azt felelte: a végsõ felszabadulás minden szemlélet és minden képzelet hiánya; minden illúzió, minden lelki tevékenység megszûnése. (A tibeti az érvelést TOGPÁ-nak nevezi, ennek ellentéte a togszpa, azaz megértés.) Máskor azt mondta nekem: menjen el Tibetbe, és tanuljon ott a „Rövid Ösvény” egy mesterétõl. Ön nagyon ragaszkodik a nientösz tanokhoz (a Theravadin-iskola buddhizmusa). Úgy gondolom, fel tudja fogni a titkos tanítást. (A titkos tanítások a szellemi tréning módszereire vonatkoznak és nem egy feltételezett titkos buddhizmusra, mint azok az idegenek képzelik, akik nem ismerik a buddhista irodalmat. Titkos buddhizmus nem létezik. Azok a teóriák, amelyekkel a misztikus körök foglalkoznak, mind fellelhetõk a könyvekben. Azokban a beavatottaknak valóban titkosan tanítanak bizonyos módszereket, amelyek az elmét alkalmassá teszik a megvilágosodásra vagy - alacsonyabb fokon - kifejlesztenek bizonyos természetfölötti erõket.
- Hogyan merészkedhetnék Tibetbe? - kérdeztem. - Hiszen oda idegeneket nem engednek be. - Hát - felelte könnyedén sok út vezet Tibetbe. Nem minden tudós láma él Uban vagy Csangban. (Központi provinciák, amelyeknek fõvárosa Lhásza, illetve Sigace). Vannak az én hazámban más, még tudósabb lámák is. (Mint mondottam, a gomcsen kelet-tibeti születésû volt.) Az még soha nem jutott eszembe, hogy Kínán keresztül jussak el Tibetbe. És a gomcsen ajánlata akkor nem is keltette fel az érdeklõdésemet. Nyilván nem jött még el az idõm. A másik gomcsen, akivel megismerkedtem, zárkózott természetû és meglehetõsen gõgös volt. Amikor kénytelen volt valamilyen udvariassági szólamot megereszteni, azt is némi jeges hûvösséggel tette. Õt is - mint Szakiong gomcsent - lakóhelye után nevezték Daling gomcsennek. Daling gomcsen mindig szabályos szerzetesi ruhában járt, viselte az elefántcsont fülbevalót, hajában pedig a türkizekkel kirakott dordzsét. A nyarakat rendszeresen egy erdõs hegytetõn épített kis kunyhóban töltötte. Néhány nappal érkezése elõtt tanítványai és a környezõ falvak lakói 3-4 hónapra elegendõ élelmiszert vittek fel a remetekunyhóba. Ezt követõen azonban szigorúan tilos volt megközelíteniük a remete lakóhelyét. A láma rábírta õket magánya tiszteletére. A falusi nép meg volt gyõzõdve arról, hogy a remete rettenetes szertartásokat végez, amelyekkel csapdábaejti a démonokat, és rákényszeríti õket, hogy hagyjanak fel az emberek elleni gonosz terveikkel, és hagyják el híveik megszállott testét. A gomcsen
védelme biztonságot adott a népnek, de attól féltek, hogyha a kunyhóhoz közel merészkednek, esetleg valamilyen rosszindulatú lénnyel találkoznak, aki a gomcsen kényszerítésére jött, és nincs jó kedvében. Azonkívül a titokzatosság is - amely mindig körüllengte a gomcsen viselkedését és személyét - óvatosságra intette õket. A láma semmi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy beszéljen velem. Kívánságomat azonban a herceg közvetítette, akinek a gomcsen dalingi kolostorfõnöke az állását köszönhette, ezért kénytelen volt tartózkodásából valamelyest engedni. Többek közt szóba hoztam a buddhistáknak engedélyezett élelmeket. - Hogyan értsük a „ne ölj” parancsot? Fogjuk fel szofisztikusan, és együnk továbbra is halat és húst? - kérdeztem. A gomcsen, mint a legtöbb tibeti, nem volt vegetáriánus. Kifejtette elméletét, amelyet Tibet más részeiben is hallottam, s amely nem nélkülözött bizonyos eredetiséget. - A legtöbb ember - mondotta - eszik, mint az állat, csak azért, hogy kielégítse étvágyát anélkül, hogy elgondolkozna cselekedetén vagy cselekedete következményein. Az ilyen tudatlan népnek tartózkodni kell hústól, haltól. Mások azonban, amikor az állat húsát eszik, végiggondolják, mi lesz az elfogyasztott anyagokból. Ezek tudják, hogy az elemek asszimilációja egyben a bennük rejlõ pszichikus elemek asszimilációját is jelenti. Aki erre a tudásra szert tett, saját kockázatára kivonhatja ezeket az elemeket, és arra törekszik, hogy a feláldozott lényekbõl hasznos eredményeket kapjon.
A kérdés az, vajon az elfogyasztott állati elemek erõsítik-e az emberben levõ állati hajlamokat, vagy pedig az ember képes arra, hogy ezeket az elemeket intellektuális vagy szellemi erõkké változtassa át, s ezáltal az emberbejutott állati szubsztancia végül is újjászülessék emberi aktivitás alakjában. Ezek után megkérdeztem, ez-e a magyarázata a tibetiek közt általános ezoterikus hitnek, miszerint a lámák a leölt állatok lelkét el tudják küldeni a Nagy Üdvösség Paradicsomába. - Ne gondolja, hogy kérdésére pár szóval válaszolhatok - felelte. - A kérdés kényes. Az állatoknak, éppen úgy, mint nekünk, többféle tudatuk van - és ahogy a mi esetünkben is történik, ezek a tudatok a halál után nem követik ugyanazt az utat. Az élõlény nem egység, hanem keverék. De ha valaki meg akarja érteni ezeket a tanokat, akkor elõbb egy Mestertõl beavatást kell nyernie. A láma nagyon gyakran vágta el magyarázatait ilyen kijelentéssel. Egy este, amikor a herceg, Daling láma és én együtt ültünk Kevzing bugalójában, a beszélgetés a misztikus aszkétákról folyt. A gomcsen alig titkolt rajongással - ami mély benyomást tett ránk - beszélt Mesterérõl, annak tudásáról és természetfölötti erejérõl. A tulkut megindította a láma szellemi alkotója iránti mélységes tisztelete. A herceget abban az idõben erõsen foglalkoztatta egy burmai hercegnõvel tervezett házassága. - Végtelenül sajnálom, hogy nem beszélhetek a naldzsorpával - mondta nekem angolul. - Õ biztosan tudna nekem tanácsot adni.
Es a gomcsenhez fordulva megismételte tibeti nyelven.
- Nagyon sajnálom, hogy nincs itt az ön nagy Mestere. Nagy szükségem volna egy bölcs látnokra. Arról azonban, hogy milyen ügyben lenne rá szüksége, nem beszélt. A láma megkérdezte szokott hûvös modorában. - Komoly dologról van szó? - Igen - felelte a herceg. - Rendkívül fontos ügy. - Talán megkaphatja a kívánt tanácsot - mondta Daling gomcsen. Gondoltam, talán levelet akar küldeni a Mesternek, s éppen azon voltam, hogy figyelmeztessem az óriási távolságra, amit az üzenetvivõnek meg kellene tennie, amikor hirtelen megértettem, hogyan gondolja. A gomcsen lehunyta szemét, arca pillanatok alatt elsápadt, teste megmerevedett, azt hittem, rosszul lett, szerettem volna odamenni hozzá, de a herceg, aki ugyancsak látta ezt a furcsa változást, visszatartott.
- Ne mozduljon - súgta. - A gomcsenek néha egyik pillanatról a másikra transzba merülnek. Ilyenkor nagyon veszélyes felébreszteni õket, még bele is halhatnak. így hát ülve maradtam, s figyeltük a mozdulatlan lámát. Vonásai átalakultak, arca ráncos lett, s olyan kifejezést öltött, amilyet még nem láttam rajta. Szemét kinyitotta. A herceg megdöbbent. Az az ember, akit itt láttunk, nem Daling gomcsen volt, hanem egy másik ember, akit nem ismertünk. Ajka nehezen mozdult, és idegen hangon szólalt meg: - Ne aggódj. Ezt a kérdést nem te fogod eldönteni. Lassan újra lehunyta szemét, vonásai megváltoztak, és újra Daling láma lett, aki lassan kezdett feleszmélni.
Kérdéseinket elhárítva, szédelegve, láthatólag tökéletesen kimerülve visszavonult. - Ennek a válasznak semmi értelme sincs mondta a herceg. De akár véletlen volt az egész, akár valami más, sajnos a válasz jelentése beigazolódott. A maharadzsát az aggasztotta, hogy volt egy régebbi kapcsolata egy lánnyal, aki már fiút is szült neki, s akivel házassága esetén sem akarta kapcsolatát megszakítani. De valóban nem kellett aggódnia, hogyan viselkedjék a két nõvel, még a házasság megkötése elõtt meghalt. Véletlenül találkoztam két nagyon különös remetével. Ilyeneket Tibetben, ahol a lakosság általában civilizáltabb, mint a Himalájában, nem lehet látni. Visszatérõben voltam a tulku herceggel a nepáli határ közelében tett kirándulásról. Szolgái, tudván, hogy a herceg nagyon szívesen mutat meg nekem mindenféle „vallási furcsaságot”, beszéltek két remetérõl, akik a hegyekben élnek, annak a falunak a közelében, ahol az éjszakát töltöttük. A parasztok szerint ez a két ember teljesen elrejtõzve élt eddig, évekig senki nem is látta õket. Egy szikla alá idõrõl idõre élelmet helyeztek el nekik, amit aztán a remeték éjjel elvittek. Hogy kunyhójukat hova építették, azt senki nem tudta, de nem is igyekezett senki felkutatni. Mert ha a remeték fontosnak tartották, hogy senki ne lássa õket, a babonás falusiak még fontosabbnak látták, hogy minél távolabb maradjanak tõlük, és elkerülték az erdõt is, amely ben. laktak. Szidkeong tulku azonban már nem félt a varázslóktól. Parancsára szolgái, a falusiakkal együtt felverték az erdõt, és felkutatták a remetéket. A parancs
úgy szólt, hogy jól kell velük bánni, ajándékot kell ígérni nekik, de semmi esetre sem szabad engedni, hogy megszökjenek, hanem a herceghez kell vinni õket. A vadászat eredményes volt. Amikor meglepték õket, a remeték megpróbáltak elmenekülni, de húsz ember eredt utánuk, s végül is elfogták õket. Csak kényszerítésre léptek be a kicsiny templomba, ahol néhány lámával, köztük Szakiong gomcsennel várakoztunk. Mikor végre benn voltak, egy szót sem lehetett kihúzni belõlük. Életemben nem láttam ilyen furcsa alakokat. Mindketten félelmetesen mocskosak voltak, testüket alig néhány rongy fedte, hosszú, sûrû hajuk, mint a bozót, eltakarta arcukat, csak a szemük villogott élesen, mint a borotvapenge. Úgy néztek körül, mint csapdába esett vadállatok. A herceg két nagy vesszõkosarat hozatott be, mindkettõ tele volt teával, hússal, árpaliszttel, rizzsel és egyebekkel. Megmondta a remetéknek, hogy ezt az ajándékot nekik szánta. De még erre a kellemes kilátásra sem szólaltak meg. Az egyik falusi úgy vélte, a remeték azért jöttek ide az erdõbe, mert hallgatási fogadalmat tettek. Õfelsége - akibõl idõnként kibújt a valódi keleti despota - kijelentette, hogy akkor is legalább hajoljanak meg elõtte, és viselkedjenek tiszteletteljesen. Láttam, hogy fellángol benne a harag, s hogy elejét vegyem a viharnak, kértem, engedje visszavonulni a két „vad szentet”. Nem akart rám hallgatni, de én ragaszkodtam kérésemhez.
Idõközben szolgámmal hozattam a poggyászomból két csomag kristálycukrot - ezt a tibetiek na-
gyon szeretik s mindegyik kosárba beletettem egyet-egyet. - Nyissátok ki az ajtót, és engedjétek ki ezeket az állatokat - parancsolta végül a herceg. Amint meglátták a menekülés lehetõségét, a két remete rávetette magát a kosarakra. Egyikük villámgyorsan kihúzott valamit a rongyai alól, s karomszerû ujjaival belenyúlt a hajamba, aztán mind a kettõ elfutott, mint a nyúl. A hajamban egy kicsiny amulettet találtam, amelyet megmutattam barátaimnak és olyan lámáknak, akik járatosak voltak a varázslás tudományában. Mind egyetértettek abban, hogy az amulett nem ártalmas, ellenkezõleg, egy démon társaságát biztosítja nekem, aki szolgál és minden veszélyt elhárít az utamból. Meg lehettem elégedve. Lehet, hogy a remete megértette, amikor a hercegtõl szabadságukat kértem, és ez a furcsa amulett volt a hálaajándéka. A láma-herceggel tett utolsó kirándulásom ismét északra vezetett. Újra ellátogattam Lacsenbe, és láttam a lacseni gomcsent. Most már beszélni is tudtam vele, hosszú beszélgetésekre azonban nem volt idõ, mert csak egy napra álltunk meg, útban a 28 150 láb magas Kincsindzsinga hegy felé. Lacsent elhagyva egy szép tó mellett táboroztunk le Lónak elhagyatott völgyében, nem messze a világ legmagasabb hágójától. A Dzsongszon-hágó 24000 láb magas, ahol Tibet, Nepál és Szikkim határa találkozik. Eltöltöttünk néhány napot a hatalmas morénák közelében, innen merednek fel a Kincsindzsinga hófödte csúcsai. Aztán-Szidkeong tulku kíséretével visszaindultunk Gangtokba. Vonzódásom a magasan fekvõ, elhagyatott helyekhez - emiatt a herceg gyakran tréfált velem -
arra késztetett, folytassam utamat az ifjú Jongdennel és néhány szolgámmal. Szinte most is látom magam elõtt a herceget. Most nem hasonlított az Ezeregyéjszaka dzsinnjéhez, hanem egy nyugati alpinista felszerelését viselte. Mielõtt eltûnt volna egy kiugró sziklasarkantyú mögött, visszafordult és meglengette kalapját. - Jöjjön vissza hamar! Ne maradjon el túl soká! - kiáltotta. Soha többé nem láttam. Néhány hónapra rá, mialatt én Lacsenben tartózkodtam - titokzatos módon meghalt. A Lonak-völgy túlságosan is közel feküdt Tibethez, hogy ellenállhassak valamelyik odavezetõ hágó megmászásának. Legelérhetõbb volt a Nago-hágó (18 000 láb fölött). Az idõ szép volt, bár kissé felhõs, és amikor elindultunk, egy kis hó is esett. A hágó tetejérõl nézve a vidék egyáltalán nem hasonlított arra a tájra, amelyet két évvel ezelõtt olyan csodálatosan tündöklõnek láttam. A hatalmas kiterjedésû, fenséges pusztaságra, amely a hegy lábától a távoli, határozatlanul kirajzolódó hegyláncok felé húzódott, bíborszürke fátylat borított az alkonyat. Ez az est elsõ árnyékaiba burkolózó tiltott magányos vidék még titokzatosabbnak, ellenállhatatlanabbnak látszott. Elégedett lettem volna akkor is, ha csak céltalanul kóborolhatok ezen a rendkívüli helyen, de nekem célom is volt. Mielõtt Gangtokból eljöttem, az egyik bennszülött tisztviselõ felhívta figyelmemet a Csörten Nyima kolostorra. - A tibeti monostorok egészen mások, mint amilyeneket ön Szikkimben látott. Ha nem is utazgathat szabadon Tibetben, legalább a Csörten Nyimát néz-
ze meg. Bár a gonpa elég kicsi, de legalább fogalmat alkothat egy igazi tibeti kolostorról. Tehát a Csörten Nyimához készültem. A szerzetesi lakások tökéletesen igazolták a gonpa nevet (lakóhely a magányban), ahogy a tibeti nyelv a monostorokat nevezi. Ennél magányosabb helyet el sem tudok képzelni. A szerzetesi házak környéke nemcsak lakatlan, de a nagy magasság az egész környéket pusztasággá változtatja. Homokos sziklák, amelyeket az erózió fantasztikus formákká alakított, a hegyi tó felé lejtõ mély völgy, magas, hófedte ormok, mályvaszínû, szürkés, zöld és rózsaszínû kavicságyon folydogáló tiszta kis patak képezett a gonpa körül áthatolhatatlan ásványi tájat, amelybõl hihetetlen nyugalom áradt. Ilyen környezet a legendák és csodák természetes otthona. Nem is hiányoztak a Csörten Ny imából. Már a neve is - amelynek jelentése A Nap Szentélye - egy csodából eredt. Valamikor régen a levegõn át idekerült Indiából egy értékes relikviákat tartalmazó Csörten. A hagyomány szerint Padmaszambhava, a tibeti apostol bizonyos misztikus írásokat rejtett el a Csörten közelében, amelyeket akkor még korai lett volna nyilvánosságra hozni. A VIII. században ugyanis, amikor Padmaszambhava Tibetben volt, Tibet nem rendelkezett semmiféle intellektuális kultúrával. A Mester elõre látta, hogy majd egyszer, ha õ már elhagyta a földi világot, lesznek lámák, akik elõzõ életeik eredményeképpen ezeket az iratokat újra napvilágra hozzák. Állítólag sok iratot találtak már ezen a környéken, és egyes lámák még mindig kutatnak a többi irat után. A tibetiek szerint a Csörten Ny ima körül 108 forrás van, és 108 Csörten. Ezek nem mind láthatók.
Nagy részüket csak a kivételesen tiszta szellemû emberek láthatják. Ha valaki ajándékot tesz a vízbe, pontosan oda, ahol a víz feltör a földbõl, majd kíván valamit - kívánságának feltétlenül teljesülnie kell. A vidéken mindenféle csöd-do (kõfelajánlás) van felállítva, vagy síremlék formában összehalmozva, és mivel kegyes zarándokok emelték Padmaszambhava tiszteletére, a hiedelem szerint ezek a primitív emlékek leronthatatlanok. A monostor, amely valaha jelentõs lehetett, most romokban áll. Itt is, mint másutt Tibetben, érzõdik az õsi szekták elszegényedése; ezek nem követték Csöng Kapa reformjait, kinek tanítványai ma az állami papságot alkotják. A Csörten Nyimában mindössze négy apácát találtam, akik a Nyingma szektához tartoztak (õsi szekta, a Vörös Sapkások legrégibbje), cölibátusban éltek, de nem voltak felszentelve, és nem viseltek szerzetesi ruhát. Számtalan különös ellentmondást tapasztaltam már Tibetben, de ami legjobban lenyûgözött, az ezeknek a nõknek a nyugodt bátorsága volt. Nagyon kevés nyugati asszony merne negyed-ötöd magával vagy egészen egyedül a pusztaságban élni. Igen kevesen merészelnek elindulni esetleg hónapokra vagy évekig tartó magányos helyekre vivõ utakra, ahol csak vadállatokkal és ûtonállókkal találkoznak. Ebben is megmutatkozik a tibeti nõk sajátos jelleme. A reális veszélyeknek teljesen tudatában vannak, ezekhez képzeletük még hozzáad egy légiónyi, különbözõ formát öltõ gonosz szellemet, meg azt a szakadék szélén növõ démoni növényt, amely tüskés ágaival feltartja az utast, és a mélységbe veti.
De mindezen veszélyek ellenére mégis mindenütt találkozunk Tibetben ilyen asszonyokkal, akik a néhány tagú apácaközösségben, a nagy magasságban fekvõ izolált zárdákban élnek. Vannak barlangokban egyedül élõ asszonyok, és sokan zarándokolnak Tibet óriási térségein, hátukon cipelve szegényes holmijukat. Meglátogattam a LHAKANG-okat (ház, ahol az istenek képmását elhelyezik), amelyek még megmaradtak a kolostor romos épületei között; egy szobában színes anyagból készült kis alakot találtam, azoknak a fantasztikus lényeknek a képmását, akik körülveszik a halott „lelkét”, amikor átmegy a bardón. Fölöttük pedig meditáló buddhapózban Dordzsee Csángót meztelenül, kék teste az ûr, az üresség misztikus szimbóluma. Az egyik apáca magyarázata meglepett. - Ezek itt mind nem létezõk - mondta, a bardofantomok szörnyalakjaira mutatva. - Ezeket az elme idézi fel az ûrbõl, de az elme el is tudja õket oszlatni az ûrbe. - Honnan tudja? - kérdeztem, mert kételkedtem abban, hogy ez a jóasszony egyedül találta ki ezt az elméletet. - A láma mondta - felelte. - Ki az a láma? - Egy gomcsen, a Mo-te-tong tó közelében él. - Nem jön ide sohasem? - Nem, soha. A Csörten Nyima lámája Tranglungban él. - O is gomcsen? - Nem, õ ngag-szpa, és családja van. Nagyon gazdag, és sok csodát tesz. - Például?
- Meg tudja gyógyítani az embereket és az állatokat, de beteggé is tudja tenni õket még távolról is. Esõt csinál, vagy megállítja az esõt és a jégvihart. Képzeld csak, mit csinált néhány évvel ezelõtt! Mikor itt volt az aratásidõ, megparancsolta a falusiaknak, hogy vágják le és gyûjtsék be a termést. Volt, aki azt válaszolta, majd learatják a láma árpáját is, de elõbb a sajátjukat takarítják be. Az idõjárás rossz volt, a parasztok féltek a jég vihartól, ami elég gyakori abban az évszakban. így tehát ahelyett, hogy megkérték volna a lámát, védje meg õket, amíg dolgoznak neki, sokan makacskodtak, és elõbb a saját árpájukat akarták learatni. S akkor a láma használta mágikus erejét. Bemutatta a dubtob-szertartást, védõ isteneit szólította és TORMÁ-kat (rituális sütemény) elevenített meg. Amint kiejtette a mágikus szavakat, a tormák elrepültek, mint a madarak, köröztek a levegõben, bementek azoknak a házába, akik nem engedelmeskedtek a lámának, és sok kárt tettek. De elhaladtak azoknak a háza mellett, akik elõször a láma termését takarították be, és nekik nem okoztak semmi bajt. Azóta senki nem meri megtagadni a láma parancsait.
Ó, ha beszélgetnék ezzel a varázslóval, aki tésztákat repít a levegõn keresztül... Majd meghaltam a vágytól, hogy találkozzam vele. Tranglung nincs messze a Csörten Nyimától, az apácák szerint éppen egynapi járás. Ez az egynapi járás azonban tiltott területen visz keresztül. Amikor elhatároztam, hogy meglátogatom a Csörten Nyimát, már úgyis meg kellett kockáztatnom, hogy átkeljek a határon. Menjek most még tovább és mu-
tatkozzam a faluban? Ha felismernek, valószínûleg kiutasítanak Szikkimbõl. Az szóba se jöhetett, hogy szabályosan utazhassam Tibeten keresztül. Erre fel sem voltam készülve, de különben is egy rövid látogatásért a varázslóval nem érdemes kockáztatni tanulmányaim folytatását a Himalájában. így hát sajnálattal, de elhatároztam, hogy visszafordulok. Ajándékot hagytam az apácáknak és Tranglung lámának is. Felesleges volt sajnálkoznom. Két évre rá találkoztam a varázslóval, és Tranglungban többször is a vendége voltam. Az õsz közeledett, az utakat elborította a hó, a sátorban töltött éjszakák kezdtek nagyon zordak lenni. Újra átkeltem a határon, és nagyon elégedett voltam, amikor újra házban lakhattam, ahol kellemesen égett a tûz. Az angol kormány India útjai mellett s az angol felügyelet alatt álló területeken kunyhókat építtetett a külföldi utasok részére. Egy ilyen kunyhóban volt a szállásom. Ezeknek hála, könnyen lehetett utazgatni olyan helyeken, ahol egyébként szervezett expedícióra lett volna szükség. A Thangu házacska erdõkkel övezett, szép, elhagyatott helyen állott, 12000 lábnyi magasságban, a tibeti határtól 14 mérföldnyire délre. Kényelmesen laktam itt, és nem nagy kedvem volt visszasietni Gangtokba vagy Podangba. Az ismerõs lámáktól már nem tanulhattam sokat. Normális idõkben talán elindultam volna Kínába vagy Japánba, de a háború, amely éppen akkor tört ki Európában, mikor én a Csörten Nyimában voltam, s a cirkáló tengeralattjárók veszélyessé tették a tengeri utazást. Azon tûnõdtem, hol is tölthetném el a telet, amikor néhány nappal Thanguba érkezésem után meghallottam, hogy a lacseni gom-
csen itt tartózkodik remetelakában, kunyhómtól félnapi járásnyira. Nyomban elhatároztam, hogy meglátogatom. A kirándulás nagyon érdekesnek ígérkezett. Milyen az a „tiszta fény barlangja”, ahogy remetelakát nevezték, és milyen életet él itt? Nagyon kíváncsi voltam. Mikor elindultam a Csörten Nyimához, nem vittem magammal lovamat, hanem jakon mentem. Úgy gondoltam, Lacsenben bérelek majd állatot a visszautazáshoz. Most a kunyhó gondnoka, látva, hogy nincs hátasállatom, felajánlotta lovát. Az állat biztos lábú, fel tud vinni a gomcsen barlangjához vezetõ meredek ösvényen. Elfogadtam, és másnap útra készültem a nem túl csúnya vörös lóval. A lovaknak kantárjuk és zablájuk van, ajakoknak nincs. Ezért hajakon lovagol az ember, a keze szabad marad. Felhúztam kesztyûmet, és egyéb dolgokra gondolva elfelejtettem megfogni a gyeplõt. Ez hiba volt, mivel egyáltalán nem ismertem a ló természetét. Mialatt én álmodoztam, a ló hirtelen hátrarúgott. Jókora repülés után a földre zuhantam, szerencsére az ösvény alatt egy kis füves részre. Az ütéstõl elvesztettem eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, olyan éles fájdalmat éreztem a hátamban, hogy képtelen voltam felkelni. Ami a vörös lovat illeti, rugdalózó rohama elmúlt. Szép szelíden álldogált, mint egy bárány, és fejét felém fordítva, érdeklõdéssel figyelte, amint az emberek körülöttem sürgölõdnek és visszavisznek a szobámba. A gondnokot bántották szemrehányó szavaim. - Biztosíthatom, hogy ez a ló még nem viselkedett így. Nem rosszindulatú - mondta. - Sok éve lo-
vagolok már rajta. Nem ajánlottam volna fel önnek, ha nem lettem volna biztos benne. Figyelje meg. Ügetek vele egy kicsit. Az ablakon át láttam, hogy a ló csendesen áll. Gazdája odalépett hozzá, beszélt neki, majd megfogta a kantárt, lábát a kengyelbe tette és fellendült - nem a nyeregbe, ahogy gondolta, hanem magasan a levegõbe, ahová egy rúgás röpítette. Nem volt olyan szerencsés, mint én, a kemény sziklára esett. Miközben a házba vitték, jajgatásai közt is egyre azt ismételgette: - Ez a ló soha nem viselkedett így. - Meglepõ - gondoltam, az ágyon fekve merev, horzsolásokkal borított testtel. Míg azon tûnõdtem, mi történhetett a szelíd állattal, belépett a szakácsom. - Tisztelendõ asszony - mondta -, ez nem természetes. Kikérdeztem a gondnok szolgáját, igazat mondott, ez a ló mindig nagyon szelíd volt. Emögött egész biztosan a gomcsen van. Démonai vannak. - Ne menjen a remetelakba. Meglátja, baj éri. Menjen vissza Gangtokba. Ha nem tud lovagolni, szerzek egy széket és hordozókat. Másik emberem tömjénpálcikákat égetett, és meggyújtott egy kis oltárlámpát. Jongden, aki akkor még csak tizenöt éves volt, a sarokban sírdogált. Mintha haldokolnék. Nevetni kezdtem. - Jól van, jól, még nem haltam meg! semmi közük a lóhoz'. A gomcsen nem Miért féltek tõle? Küldd be korán a és aztán menjünk mindnyájan aludni. elhatározzuk a továbbiakat.
A démonoknak gonosz. vacsorát, Majd holnap
Két napra rá a gomcsen, balesetemrõl hallván, egy fekete kancát küldött értem. Útközben semmi váratlan esemény nem történt. A fás magaslatokon kanyargó ösvényen eljutottam egy tisztásra, fölötte foghíjas, fekete sziklákkal koronázott meredek, kopár hegyoldal emelkedett. Kis távolságra lengõ zászlók jelezték a remetebarlang helyét. A láma félútig elém jött, hogy üdvözöljön. Aztán a kanyargós ösvényen elvezetett vagy fél mérföldnyire, nem a saját alvóhelyéhez, hanem egy másik, az övé alatt lévõ remetelakhoz. Nagy kanna vajas teát hozatott, és tüzet rakatott a szoba közepén. A szoba szó félrevezetõ lehet, mert ahol a gomcsen vendégül látott, az nem ház volt, hanem egy kisméretû barlang, amelyet egymásra rakott kövekbõl álló fal zárt be. A falban két tízujjnyi nyílás szolgált ablakul. Néhány szál nyers deszka, fahánccsal összekötözve, ez volt az ajtó. Késõn indultam el Thanguból, és mire a remeteségbe értem, már alkonyodon.
Szolgáim leterítették takarómat a puszta sziklára, aztán a gomcsen magával vitte õket aludni egy kunyhóba, amely mint mondotta, az övé mellett van. Magamra maradva kiléptem odúmból. Nem volt holdvilág. Csak homályosan vehettem ki a völgy végében a gleccser fehér tömegét, s a fejem fölött a csillagos ég felé meredõ sötét hegytetõt. Alattam, a sötétségbõl patak távoli mormolása hallatszott. A sötétben nem mertem messzebbre menni; az ösvény csak egy lábnyomnyi volt, és közvetlenül a mélység szélén haladt. A további felfedezéseket másnapra halasztottam.
Bementem és lefeküdtem. Abban a pillanatban, hogy a takarómat magamra húztam, a lámpa felvillant, aztán kialudt. A szolgák elfelejtették megtölteni petróleummal. Nem találtam gyufát, s miután nem ismertem történelem elõtti lakhelyem szikláit, nem mertem mozogni, nehogy beleütközzem valami hegyes kõbe. „Ablakomon” barátságtalan szél fújt be és nyikorgatta az ajtót. A hasadékon egy csillag kukucskált be aszkétai fekvõhelyemre. Mintha azt kérdezné: jól érzed magad? Mi a véleményed a remeteségrõl?
- Igenis, nagyon jól vagyok, még annál is ezerszer jobban - feleltem — , el vagyok bûvölve és érzem, hogy a remete élete, amelybõl hiányoznak a földi világ gyönyörei és javai, a legcsodálatosabb élet. A csillag abbahagyta a csúfolódást. Egyre nagyobb lett, egyre jobban fénylett, bevilágította az egész barlangot. Bár itt halhatnék meg e remeteségben! Bár teljesülne vágyam! (Ezeket a sorokat Milarepa írta egyik versében a XI. században, amikor egy barlangban élt. Tibetben nagyon népszerû ez a vers, és azt jelenti: ha halálomig ebben a remeteségben tudok élni anélkül, hogy a világ visszacsábítana, elértem szellemi célomat.) A csillag Milarepa versét idézte. És súlyos hangját kétség homályosította el. * Másnap felmentem a gomcsen barlangjába. Nagyobb volt, és berendezése is jobb az enyémnél. Az ívelt sziklamennyezet alatt egymásra rakott kövek
alkottak falat, s ebben tömör ajtó volt. Ez a bejárati szoba konyhául szolgált. Hátsó, természetes falán nyílás vezetett egy kicsiny barlangba. Ez volt a gomcsen lakószobája. A lakószoba bejáratához lépcsõ vezetett, magasabban feküdt, mint a konyha. A bejáratot sokszínû függöny takarta. E belsõ szobában nem volt semmi szellõzés, a hasadékot a sziklában, amelyen keresztül levegõ szûrõdhetett volna be, üveglappal zárták el. A bútorzatot néhány egymásra rakott láda alkotta, ezeket a remete fekvõhelye mögötti függöny takarta, a fekvõhely néhány kemény párna volt a padlóra rakva. Elõtte két alacsony asztal állott, azaz élénk színekre festett, lábakon álló egyszerû deszkalapok. A grotta mélyén kis oltár állt, rajta a szokásos felajánlások, vízzel és gabonával telt bronzcsészék és vajas lámpák. Az egyenetlen, sziklás falakat teljesen elfedték a vallásos képek tekercsei. Egyik tekercs alatt kis szekrényke rejtõzött, a tantrikus szekta lámái ilyenekben tartják fogságban a démonokat. A barlangon kívül egy kiálló szikla alatt két kis kamra volt az élelmiszerkészletnek. Amint látják, a gomcsen lakóhelye nem nélkülözött minden kényelmet. Ez a sasfészek romantikus és teljesen magányos tájon uralkodott. A bennszülöttek szerint rossz lelkek lakóhelye volt. Elmondták, hogy azoknak, akik egy-egy elkóborolt marha keresésében idemerészkedtek, vagy fát vágni jöttek erre, néha nagyon különös élményeik voltak, amelyeknek gyakran végzetes következményei lettek. A tibeti remeték gyakran választják lakóhelyül az ilyen helyeket. Elõször is úgy vélik, ez a megfelelõ
talaj szellemi gyakorlataiknak. Másodsorban úgy gondolják, itt alkalmuk lesz mágikus erejüket használni emberek és állatok javára, akár úgy, hogy megtérítik a rosszindulatú, gonosz szellemeket, akár úgy, hogy erõszakkal megakadályozzák kártékony tevékenységüket. Legalábbis az egyszerû nép ilyen jótékony szándékot tulajdonít a „szent embereknek”.
A láma, akit a hegyi lakók Jovo gomcsennek neveztek (úr, elmélkedõ remete), tizenhat évvel ezelõtt telepedett le ebben a barlangban. A Lacsen monostor lámái lassanként rendbe hozták a barlangot, míg olyan lett, amilyennek leírtam. A gomcsen kezdetben tökéletes elzártságban élt. A falusiak és pásztorok, akik élelmét hozták, letették ajándékukat az ajtó elé, és anélkül, hogy a remetét látták volna, távoztak. A hely minden évben háromnégy hónapig elérhetetlen volt, a hó eltorlaszolta a hozzá vezetõ völgyeket. Mikor a remete idõsebb lett, egy fiatal szolgafiút tartott maga mellett. Az idõ tájt, amikor odaköltöztem az övé alatti barlangba, magához hívta beavatott házastársát. Mivel a Vörös Sapkás szektához tartozott, nem volt köteles cölibátusban élni. Egy hetet töltöttem a barlangomban; a gomcsent mindennap meglátogattam. Bár nagyon érdekes volt a vele való beszélgetés, engem mindennél jobban érdekelt, hogy megfigyelhettem egy tibeti remete életét. Néhány nyugati, pl. Körösi Csorna Sándor vagy a francia Huc és Gabet atya tartózkodott már lámaista monostorban, de ilyen gomcsenek mellett - akikrõl annyi fantasztikus történetet mesélnek még nem élt senki. Ez magában is elegendõ volt ahhoz, hogy a gomcsen közelében maradjak. De hoz
zájárult az is, hogy magam is tapasztalni akartam a lámaista módszer szerint elmélkedõ életet. Az én kívánságom azonban nem volt elegendõ, a láma jóváhagyása is kellett. Ha õ nem egyezik bele, semmi értelme sincs, hogy a remetelak közelében éljek. Bezárkózna, és én csak bámulhatnám a falakat, amelyek mögött „valami történik”. Elõadtam hát a lámának kívánságomat olyan modorban, amely megfelelt a keleti szokásoknak. Kértem, avasson be tanaiba. Õ azzal érvelt, hogy a tudása ehhez nem elég, s hogy teljesen értelmetlen lenne ilyen barátságtalan helyen maradnom és egy tudatlan embert hallgatnom, amikor máshol hosszú beszélgetéseket folytathatnék tudós lámákkal. Én azonban kitartottam, s végül megengedte, hogy itt maradjak bizonyos ideig, de nem mint tanítvány, hanem csak próbaképpen mint novícia. Meg akartam köszönni neki, de félbeszakított. - Várjon - mondta. - Van egy feltételem. Meg kell ígérnie, hogy nem tér vissza Gangtokba, és nem tesz semmilyen utat délre az én engedélyem nélkül. (Délre, azaz Gangtokba vagy Kalimpongba utazni, ahol néhány külföldi élt, annyit jelent, hogy ha ezeket a helyeket el is kerüli az ember, az utakon gyakran lehet találkozni nyugati turistákkal, akik Indiából jönnek ide, a hegyek közé.) A kaland kezdett izgalmassá válni. Furcsasága fellelkesített. - ígérem - mondtam habozás nélkül. Barlangomhoz egy primitív kamrát építettek. Mint a gomcsené, ez is baltával vágott nyers fából készült. Az ország hegyi lakói abban az idõben nem ismerték a fûrész használatát, vagy nem akarták megtanulni.
Néhány yardnyival távolabb egy másik kunyhó épült, egy kis helyiséggel Jongdennek és egy másik a szolgáinknak. Remetelakom megnagyobbítása nem csupán szibarita törekvéseim miatt volt szükséges. Nehezemre esett volna vizet és tüzelõt felhordani a barlangomba. Jongden, aki most fejezte be az iskolát, ebben a munkában semmivel sem volt nálam tapasztaltabb. Szolgáink nélkül nem lehettünk meg, azonkívül bõséges készletekre is szükségünk volt, mert hosszú télnek néztünk elébe, amikor tökéletesen el leszünk zárva mindentõl. Ma ezeket a nehézségeket jelentéktelennek látom, de abban az idõben debütáltam mint remete, fiam pedig még meg sem kezdte tanulóéveit mint felfedezõ. Múltak a napok. Eljött a tél, a makulátlan fehér hó leplét terítve az egész vidékre, és mint elõre tudtuk, eltorlaszolva a völgyeket, amelyek a hegyünk lábához vezettek. A gomcsen hosszasan bezárkózott. Én ugyanezt tettem. Egyetlen napi étkezésemhez a kunyhó bejáratánál levõ függöny mögé terítettek. A fiú, aki az ételt idehozta, s késõbb visszajött az üres edényekért, csendesen távozott anélkül, hogy engem látott volna. Életem így hasonló volt a karthauziakéhoz annak a változatosságnak kivételével, amit nekik az egyházi szertartásokon való részvétel jelentett. Egyszer egy medve tûnt fel, élelmet keresve, s miután elmúlt elsõ riadalma, hozzászokott, hogy odajöjjön, várva a kenyeret és más élelmet, amelyet ödadobtam neki. Végül, április eleje felé az egyik fiú mozgó, fekete pontot vett észre az alattunk levõ egyik tisztáson,
és felkiáltott: Ember!, ahogy az egykori tengerészek azt kiáltották: Föld! Nem voltunk többé elzárva, leveleket kaptunk, amelyeket öt hónappal korábban Európában adtak postára. És akkor megérkezett a tavasz a felhõs Himalájába. Kilencszáz lábnyira a barlangom alatt virágzottak a rododendronok. Felmásztam a kopár hegycsúcsokra. Hosszú meneteléseim áttetszõ tóval díszített elhagyott völgyekbe vezettek. Magány... magány... Ebben az állandó megfigyelésekbõl és elmélkedésekbõl álló életben az elme és az érzékek végtelenül kifinomulnak. Az ember látó lesz... vagy inkább eddig volt vak? Néhány mérföldnyire északra, túl a Himalája utolsó láncolatán, ahova nem tudnak eljutni az indiai monszun felhõi - a tibeti felföld fölött a kék égben ragyogott a nap. Itt azonban rövid a nyár, hûvös és esõs. Szeptemberben a fenyegetõ hó már belepi a szomszédos magaslatokat, s fogságunk újrakezdõdik.
Mi volt a gyümölcse e hosszas elvonulásomnak? Ha megpróbálnám megmagyarázni - bár nem könynyû -, azt mondanám, sokat tanultam. A tibeti nyelvben folytatott tanulmányaimon kívül - a nyelvtanulásban szótárak és a gomcsennel való társalgás segített - híres tibeti misztikusok életérõl olvastam a gomcsennel. Gyakran félbeszakította olvasmányunkat, és olyan dolgokról beszélt, melyeknek õ maga tanúja volt, s amelyek hasonlítottak a könyv történeteire. Emberekrõl mesélt, akiket ismert, felidézte beszélgetéseiket, életüket. így, mialatt vagy az õ, vagy az én kunyhómban ültünk, bejártam gazdag lámák palotáit, aszkéták remetelakába léptem. Utaztam Tibet útjain, és különös em-
berekkel találkoztam. Ily módon megismertem Tibetet közelrõl - lakóit, a szokásokat, gondolataikat; értékes tudomány volt ez, amelynek késõbb nagy hasznát vettem. Soha nem ringattam magam abban az illúzióban, hogy ez a remetelakom végsõ kikötõm lehet. Túlságosan is sok érv szólt az ellen a vágyam ellen, hogy itt maradjak, s egyszer s mindenkorra letegyem az ostoba ideák, napi kötelességek terhét. Mint a legtöbb nyugati ember, én is kötõdtem. Tudtam, hogy a gomcsen-személyiség, amelyet most magamra öltöttem, csak epizódja utazói életemnek, legjobb esetben is csak felkészülés a jövendõ felszabadulásra. Gyakran néztem szomorúan, majdnem rettegve azt a keskeny ösvényt, amely egyre lejjebb kanyargóit a völgyeken át, s aztán eltûnt a hegyek között. Eljön majd a nap, amikor ez az ösvény visszavisz engem a szomorú világba, amely ott rejtõzik a dombok távoli láncolata mögött. Erre a gondolatra leírhatatlan fájdalom vett erõt rajtam. Fontosabb okok mellett még az is remeteségem feloszlatására ösztönzött, hogy szolgáimat nem tarthattam továbbra is magam mellett itt a pusztaságban. Mielõtt azonban búcsút mondtam Tibetnek, még meg akartam látogatni két nagy vallási központja közül az egyiket, Sigacét, amely aránylag közel van ide. A város közelében fekszik a híres Tasi Lumpo kolostor. Ez a Nagy Láma székhelye, akit a nyugatiak Tasi lámának neveznek. A tibetiek Csang Pencsen Rimpocsének hívják, azaz Csang nagybecsû tudós. Úgy vélik, hogy a végtelen világosság misztikus buddhájának, Ödpagmednek enamációja és egyben
Szubhutnak, a történeti buddha egyik legelsõ tanítványának reinkarnációja. Szellemi szempontból rangja egyenlõ a dalai lámáéval. Miután azonban gyakran kellett magát alárendelnie a földi hatalomnak, Tibet uralkodója, a dalai láma maradt az elsõ. Elõre felmérve utazásom lehetséges következményeit, indulásomat akkorra halasztottam, amikor már teljesen felkészültem arra, hogy elhagyjam a Himaláját. Remeteségembõl ismét a Csörten Nyimához mentem, ahol elõzõleg már voltam. Innen indultam Sigacéba, Jongden kísért el, és egy szerzetes, aki egyben szolgánk is volt. Mindhárman lovon mentünk. Poggyászunkat tibeti szokás szerint nagy bõr nyeregtáskákba csomagoltuk, két kis sátrunkat és készleteinket egy málhás öszvér vitte. Az út nem volt hosszú. Négy nap alatt könnyen odaérhettünk. Én azonban csak lassan akartam haladni, nehogy útközben elszalasszak valami érdekességet. De mindenekfölött testileg-lelkileg magamba akartam szívni Tibetbõl annyit, amennyit csak lehet, hiszen már-már behatoltam szívébe, s valószínûleg nem látom többé. Elsõ Csörten Nyima-i látogatásom óta találkoztam annak a varázslónak a fiával, aki rituális süteményeket repített a levegõbe engedetlen szomszédai megfenyítésére; a láma meghívást küldött, ha körülményeim engedik, látogassam meg. Tranglung, ahol a láma élt, nem esett közvetlenül utamba, de mint mondtam, elhatároztam, hogy megragadok minden alkalmat, amit a tiltott földön tett utazásom csak kínál. Késõ délután értük el Tranglungot. A falu erõsen különbözött azoktól a településektõl, amelyeket a ti-
betiek a Himalájában építettek; meglepõ volt ilyen kis távolságra ilyen éles ellentét. Nemcsak a nagy házak különböztek erõsen a zsúptetõs, kis faházaktól, amelyeket Szikkimben megszoktam, de a klíma, a talaj, a tájkép, a nép és vonásai is egészen mások voltak. Most igazán Tibetben voltam. A varázslót kápolnájában találtuk, egy óriási, ablaktalan helyiségben, amely alig kapott némi szórt fényt a tetõn keresztül. Néhány ember vette körül, akiknek éppen varázstárgyakat osztogatott: agyagból készült rózsaszínûre festett kis tárgyak voltak ezek, mintha játék disznófejek lettek volna tarka gyapjúfonálba göngyölve. A parasztok elmerülten figyelték a láma végeérhetetlen utasításait a tárgyak használatára. Mikor elmentek, a házigazda-láma kegyes mosollyal hívott meg, teázzam vele. Hosszú beszélgetés kezdõdött. Égtem a vágytól, hogy megkérdezzem a repülõ süteményekrõl, de egyenesen megkérdezni nagyon illetlen lett volna. Az alatt a néhány nap alatt, amit ott töltöttem, alkalmam nyílt bepillantani egy sajátságos családi drámába, sõt az a ritka megtiszteltetés ért, hogy egy igazi varázsló megkérdezte a véleményemet. Itt is, mint Közép-Ázsiában, sokfelé általános szokás a poliandria. A láma legidõsebb fiának házassági szerzõdésébe belevették fivéreit is, és a fiatal lány beleegyezett, hogy mindnyájukat férjül fogadja. Mint az esetek nagy részében, a „võlegények” némelyike még gyermek volt a házasság megkötésekor, és nem kérdezték meg õket. Ennek ellenére legálisan házasok voltak. Tranglung varázslójának négy fia volt. Nem tudom, a második fiú hogy vélekedett errõl az osztoz-
kodásról. Valahol úton volt, és valószínûleg semmi kifogása nem volt a dolog ellen. A harmadik fiú akit személyesen ismertem - szintén úton volt valamerre. Õ volt az, aki felkavarta a család békéjét. Sokkal fiatalabb volt két bátyjánál - még csak 25 éves -, és makacsul vonakodott teljesíteni házastársi kötelességét a közös feleséggel szemben. A hölgy balszerencséjére ez a névleges férj sokkal vonzóbb volt bátyjainál. És nemcsak hogy csinosabb, de társadalmi helyzet tekintetében, beszédben, tanultságban és egyéb, általam nem ismert tulajdonságaiban is felülmúlta õket. Míg a két idõsebb fiú egyszerû jómódú gazdálkodó volt, a harmadik megszerezte a papságnak kijáró tiszteletet. Láma volt és nem is közönséges láma. Naldzsorpa, az okkult tudományok beavatottja, viselhette a tantrikus misztikusok ötszögletû kalapját. Ez a kiváló férfiú nem volt hajlandó teljesíteni a kötelességét, a megvetett feleség pedig nem tudott belenyugodni a mellõzésbe. Nehezítette a problémát, hogy az ifjú láma egy fiatal lánynak udvarolt a szomszéd faluban, és feleségül akarta venni. Az ország törvényei szerint ezt megteheti, ha azonban így felborítja a család békéjét és egységét, akkor el kell hagynia az apai házat és új otthont kell alapítania menyasszonyának. Házigazdám fia nem is riadt vissza a felelõsségtõl, abban is bízott, hogy mint varázsló, megkeresi a kényelmes otthonra valót. De ha így tesz, nem lesz-e riválisa apjának? Az öreg láma errõl nem beszélt, de arcáról leolvashattam félelmét makacs fiának konkurenciájától, aki visszautasít egy egészséges, nem is túlságosan csúnya, jó negyvenes asszonyt.
Ebben a kérdésben nem tudtam véleményt alkotni, mert a feleség arcát vastag korom és vajréteg fedte, amitõl olyan volt, mint egy néger. - Mit lehet itt tenni? - sóhajtott a család éltes anyja. Ilyen ügyekben nem volt semmi tapasztalatom. Találkoztam ugyan poliandriával nyugaton is, azonban az ebbõl származó zûrzavarok elsimítására általában nem hívtak össze családi tanácsot. Utazásaim közben pedig inkább poligámiában élõ férfiak kértek tõlem tanácsot, olyanok, akiknek otthonában kitört a háború. Miután Tibetben a poligámia is legális, azt ajánlottam, vegyék rá az ifjú lámát, hogy hozza haza menyasszonyát. Szerencse, hogy a tiszteletet keltõ szerzetesi ruha volt rajtam, így megúsztam, hogy a féltékeny feleség rám vesse magát. - Tisztelendõ asszony - kiáltott sírva az öreg édesanya -, bizonyára nem tudja, hogy menyünk már oda akarta küldeni szolgáit a lányhoz, hogy megverjék és elcsúfítsák. Alig tudtuk megakadályozni. Csak gondolja el, egy rangunkbéli ilyet tegyen! Gyalázat lenne rajtunk örökre. Erre nem tudtam mit mondani, engedélyt kértem tehát, hogy mivel eljött az esti meditáció ideje, viszszavonulhassak a kápolnába, amelyet a láma udvariasan átengedett nekem egy éjszakára. Amint elhagytam a szobát, figyelmes lettem a legfiatalabb fiúra, õ volt a négyes számú férj, egy tizennyolc éves fickó. Egy sötét sarokban ült, és félmosollyal nézte a közös feleséget, mintha azt mondaná: várj csak, öreg hölgy, tartogatok én még rosszabb dolgokat is neked!
A következõ napokban faluról falura kóboroltam céltalanul; éjszakánként a parasztok kunyhójában aludtam. Nem igyekeztem elrejteni kilétemet, mint ahogy késõbb, Ihászai utamnál kénytelen voltam. Itt láthatólag senki se vette észre, hogy idegen vagyok, vagy ha észre is vették, senki sem törõdött vele. Utam Patur monostora mellett vezetett el, amely a szikkimivel összehasonlítva óriásinak tûnt. Egyik egyházi tisztviselõ nagyszerû ebédre hívott meg egy sötét hallba, ahol több szerzetes társaságát élvezhettük. Semmi sem volt itt egészen idegen számomra, kivéve a többemeletes, magas épületeket. Az a lámaizmus azonban, amelyet Szikkimben megismertem, csak halvány visszfénye volt a tibetinek. Eddig valahogy úgy képzeltem, hogy a Himaláján túl vad országot találok, kezdtem azonban észrevenni, hogy éppen ellenkezõleg, most kerülök csak érintkezésbe igazán civilizált néppel. Változatos utam során átkeltem a Csi folyón, amelyet az esõzés és az olvadó hó úgy megárasztott, hogy három falusi segítségével, akik lovainkat egyenként vitték át a gázlón, alig tudtunk átjutni rajta. Egy Kuma nevû falun túl hosszú, elhagyatott szakasz következett. Szolgánk leírása után azt reméltem, meleg források mellett fogunk letáborozni, ahol meleg fürdõt vehetek és meleg földön alhatom. Egy hirtelen támadt vihar azonban arra kényszerített, hogy még a vágyott paradicsom elérése elõtt sietve tábort üssünk. Elõbb jégvihart kaptunk, aztán esni kezdett a hó, de olyan erõsen, hogy hamarosan majdnem a térdünkig ért. Egy közeli forrás elöntötte a táborunkat. Az egész éjszakát úgy töltöttem, hogy a köteleket erõsítgettem, vagy ott álltam egy
kicsiny szigeten a sátram alatt. Ez volt az egyetlen hely, amelyet nem öntött el a sáros víz. Ennyit az annyira óhajtott kényelmes alvásról. Végül egy útkanyarulatnál, ahol megálltam egy sárban fetrengõ részeg mellett, hirtelen csodálatos látvány tárult elém. A kékes szürkületben Tasi Lumpo óriási kolostora tûnt fel a messzeségben; fehér épületek tömege, amelyeknek aranyos tetõzete visszaverte a lenyugvó nap utolsó sápadt sugarait. Célnál voltam. Különös ötletem támadt. Nem kerestem szállást valamelyik fogadóban. Szolgámat elküldtem ahhoz a lámához, aki a szerzetesek vendégeinek és a kami bennszülött tanítványoknak a fogadását intézte. Hogyan keltheti fel érdeklõdését egy idegen nõutas, akit nem is ismer, vagy milyen jogon fordul kéréssel ilyen utazó a kolostorhoz? Ez meg sem fordult a fejemben. A pillanat hatása alatt cselekedtem, de a hatás csodálatos volt. A kiváló tisztviselõ elküldött egy trapát az egyetlen házba, amely a monostor közelében volt, és ott két szobát rendelt nekem. A protokollnak megfelelõen már másnap kihallgatásért folyamodtam a tasi lámához. Hazámról kellett beszélnem, mire közöltem, hogy születésem helye Párizs. Melyik Párizs? Lhászától délre van egy Phagri nevû falu, amelyet Pari-nak kell ejteni. Megmagyaráztam, hogy az én Pari-m egy kicsit távolabbra esik a tibeti fõvárostól, nyugat felé, de kitartottam amellett, hogy Tibetbõl el lehet jutni hazámba anélkül, hogy át kellene kelni a tengeren, következésképpen nem vagyok philing (idegen). Ez szójáték volt, a philing szó ugyanis tengerentúli kontinenst jelent.
Olyan soká tartózkodtam már Tibetben, hogy lehetetlen lett volna ismeretlennek maradnom, azonkívül az a tény, hogy remeteéletet éltem, bizonyos hírt szerzett nekem. Az audienciát megkaptam, s a tasi láma édesanyja meghívott, legyek a vendége. Végigjártam a monostor minden zugát, aztán fogadásomért hálából teát adtam az itt élõ több ezer szerzetesnek. Hosszú idõ telt el azóta, s alkalmam nyílt meglátogatni más nagy lámakolostorokat, sõt laktam is bennük, így némileg elhomályosodtak elsõ benyomásaim Tasi Lumpóról, de akkor, amikor végigjártam, mélyen hatott rám, amit láttam. Templomokban, csarnokokban és a kiválóságok palotáiban barbár pompa uralkodott. Semmiféle leírás nem alkothat róla fogalmat. Arany, ezüst, türkiz, jade díszítette pazarul az oltárokat, a sírokat, a díszes ajtókat, a rituális eszközöket, de a gazdag lámáknak még a használati tárgyait is. Mondjam, hogy bámultam ezt a fitogtatott gazdagságot? Nem, mert kezdetlegesnek, gyerekesnek láttam, olyan óriások mûve volt ez, akiknek a szelleme gyermeteg maradt. Szerencsétlen lett volna elsõ benyomásom Tibetrõl, ha nem láttam volna mindig magam elõtt csendes, magányos helyeit, és nem tudtam volna, hogy aszkéta bölcseket rejtenek, akik megvetik a közönséges javakat, amelyekben a tömegek a nagyság jeleit látják. A tasi láma minden alkalommal nagyon kedves volt hozzám, figyelmességekkel halmozott el. Pontosan tudta, hol van az „én Pari”-m, és a Franciaország szót tökéletes francia hangsúllyal ejtette ki.
Nagyon tetszettek neki lámaista tanulmányaim. Kész volt mindenben segíteni kutatásaimat. - Miért nem marad Tibetben? - kérdezte. Valóban, miért nem maradok itt? A vágy megvolt bennem, de tudtam, hogy bármilyen tiszteletnek örvend is az országban a nagy láma, ahhoz nincs elég világi hatalma, hogy engedélyt szerezzen nekem a Tibetben maradásra. Ennek ellenére - ha akkor annyira kötetlen lettem volna, mint amikor Lhászába utaztam - igénybe vettem volna a felajánlott protekciót valamilyen magányos helyen. De hát elõre nem gondolhattam ilyen ajánlatra. Poggyászomat, jegyzeteimet, fénykép-negatívjaimat (miért gondolja az ember olyan fontosnak ezeket?) hátrahagytam, részben barátaimnál Kalkuttában, részben remetebarlangomban. Milyen sokat kellett még tanulnom, milyen óriási lelki átalakulásra volt szükségem, mire néhány év múlva vidám csavargó lehettem Tibet pusztaságain! Sigacében találkoztam azokkal a mesterekkel, akik a tasi láma vezetõi voltak. Azzal, aki a világi tudományokra oktatta és azzal is, aki beavatta a misztikus tanokba. Megismerkedtem azonkívül egy elmélyedõ misztikussal is, aki a tasi láma lelki vezetõje volt, akit a láma mélységesen tisztelt, s aki, ha hihetünk a róla szóló történeteknek, néhány év múlva csodálatos módon fejezte be életét. Sigacei tartózkodásom alatt már majdnem készen volt az a templom, amelyet a tasi láma az eljövendõ Maitreja, a Végtelen Könyörület Urának tiszteletére emelt. Láttam a csarnokban az óriási képmást, amelyet a hívõk galériákon járhattak körül a földszinten, a szobor lábával egy vonalban, aztán az egyre emel-
kedõ elsõ, második, harmadik galérián át fel a derekához, a vállához, végül a fejéhez. A hatalmas Maitreját övezõ óriási díszeket tizenkét ékszerész készítette. Új foglalatot csináltak azoknak az értékes köveknek, amelyeket Csang nemes hölgyei - élükön a tasi láma anyjával - felajánlottak.
Kellemes napokat töltöttem a tasi láma sigacei palotájában és a szomszédságban. A legkülönbözõbb emberekkel beszélgettem. Elbûvölt mindannak az újszerûsége, amit láttam, hallottam, és a hely különleges atmoszférája. Ritkán élveztem ilyen áldott órákat. Végül azonban elérkezett a nem kívánt pillanat. Elhagytam Sigacét és vele a könyveim, jegyzeteim, ajándékok s hivatalos lámaruhám. A tasi láma megajándékozott a Tasi Lumpó-i egyetem díszdoktori diplomájával. Szomorúan néztem, amint a hatalmas monostor eltûnik az útkanyarulat mögött, ahol elõször megpillantottam. Ezután Nartangba mentem, ahol meglátogattam Tibet legnagyobb nyomdáját. Óriási számban voltak itt a vésett falemezek, amelyeket vallásos könyvek nyomtatásához használtak. Polcokra sorba rakva egész épületet töltöttek meg. A nyomdászok a földön ülve dolgoztak, könyökig tintafoltosan. Más termekben szerzetesek vagdalták a könyvekhez való különféle papirosokat. Sietségrõl nem volt szó. Bõségesen folyt a csevegés, teázás. Micsoda ellentéte volt ez a mi lapnyomdáink lázas izgatottságának! Nartangból egy remete látogatására indultam, aki szívélyes meghívást küldött. A Mo-te-tong tó közelében lakott a domb elhagyott helyén. Lakása tágas
barlang volt, amelyhez késõbb egy-egy szobát hozzáépítettek, míg végül olyan lett, mint egy kis vár. A jelenlegi gomcsen erre a helyre mesterét követte, aki viszont az õ szellemi atyjának, egy híres csodatevõnek nyomdokaiba lépett. A három generáció óta itt élõ láma-varázslók a hívõktõl kapott s a hoszszú évek alatt összegyûlt sok ajándék következtében kényelmesen, kellemesen élhettek, legalábbis tibeti fogalmak szerint, hiszen a pusztaságban születtek, s ifjú koruktól aszkétaként éltek. Házigazdám nem volt sem Lhászában, sem Sigacében, barlangján kívül semmit nem ismert a világból. Mestere több mint harminc évig élt itt befalazva, s amikor meghalt, a jelenlegi remete lépett a helyébe.
A befalazás úgy értendõ, hogy a remeteség bejáratához egyetlen ajtó vezetett, s ezt a láma sohasem közelítette meg. Egy szikla alatt két helyiség - egyidejûleg konyha, éléskamra és a szolga lakóhelye zárt belsõ udvarra nyílt, amelyet a szakadék felõli oldalon magas fal kerített el. E helyiségek fölött volt a belsõ barlang, a remete lakóhelye, amelyet alulról egy létrán és a barlang padlóján levõ csapóajtón át lehetett megközelíteni. Ez a szoba kis teraszra nyílt, amelyet minden oldalon falak vettek körül. így a remete kimehetett a napra, nyugodtan végezhette gyakorlatait anélkül, hogy valaki meglátta volna, s õ sem látott mást, mint feje fölött az eget. Elzártságát némileg enyhítette, hogy vendégeket fogadott, akikkel elbeszélgetett; szigorította viszont, hogy éjszakáit GAMTi-ban (ládaülés) töltötte, sohasem feküdt le. Van Tibetben egy sajátságos ülõhely, egy bizonyos gamti. A négyszögletes láda mindegyik oldala
25-30 ujjnyi hosszú, az egyik oldala magasabb, ez az ülés háta. A láda aljára párnát tesznek, erre ül az aszkéta, keresztbe tett lábbal. Gyakran nem is támaszkodik az ülés hátához, hanem amíg alszik vagy hosszú meditációba merül, „meditációs kötelet” használ. Ez egy gyapjúszövetbõl készült öv, amelyet áthúz a térde alatt és hátul a tarkó mögött. Sok gomcsen éjszakákat és nappalokat tölt el így anélkül, hogy hátratámaszkodna, vagy kinyújtaná a lábát. Néha elszundítanak, de mélyen nem alszanak el, a meditációt csak a rövid szendergés idõszakai szakítják meg. Érdekes beszélgetések után elbúcsúztam a remetétõl, és visszafordultam a határ felé. A gangtoki angol ügyvivõ már levelet küldött szikkimi parasztokkal, amelyben elrendeli, hogy hagyjam el Tibet földjét. Nem engedelmeskedtem, mert utamat úgy akartam végigjárni, ahogy elõre elterveztem. Ez azonban már megtörtént, és miután elõre láttam, mi lenne a következménye annak, ha továbbra tiltott területen kóborolnék, hajlandó voltam búcsút venni a Himalájától. Egy újabb levél, amely arra utasított, hogy hagyjam el a tibeti határnak még a közeiét is, már úton talált a Távol-Kelet felé.
III. FEJEZET Egy nevezetes tibeti monostor Újra átkeltem a Himaláján India felé. Szomorú elhagyni ezt a varázslatos országot, ahol évekig fantasztikus, elvarázsolt életet éltem. De bármilyen csodálatos volt is Tibetnek ez az elõszobája, tudtam, hogy igazából alig vethettem pillantást a Hó Országában a profán halandó elõl rejtõzõ misztikus tanokra. Sigacei utamon megismertem a skolasztikus Tibet egyetemeit, hatalmas könyvtárait. Mi minden tanulnivaló volna még itt számomra! És most elmegyek. Burmába megyek, ahol visszavonult napokat töltök az egyik legtekintélyesebb burmai szekta, a katamangok elmélkedõ szerzetesei között a sagaini dombokon. Eljutok Japánba, ahol belemerülök a Töfoku-ji csendjébe; ez a Zen szekta egyik monostora, ahol századokkal ezelõtt összegyûlt az ország szellemi arisztokráciája.
Koreába utazom; az erdõbe rejtezett Panya-an, a „Bölcsesség Monostora” tárja ki elõttem kapuit. Mikor odamentem, hogy befogadási engedélyt kérjek, az utat éppen hatalmas esõzés mosta el. A Panya-an szerzetesei az út javításával voltak elfoglalva. A papnövendék, aki azért jött velem, hogy be-
mutasson, megállt az egyik csupa sáros ember elõtt, tisztelettel meghajolt, és mondott valamit. Az ember ásójára támaszkodott, figyelmesen rám nézett, aztán beleegyezõen bólintott, és tovább dolgozott, tudomást sem véve rólam.
- Õ a remeteség feje - mondta vezetõm -, és hajlandó szobát adni önnek. Másnap, amikor újra elmentem a Panya-anba, bevezettek egy tökéletesen üres cellába. Takarómat a földre terítettem fekvõhelynek, útitáskámat asztalnak használhattam. Jongden egy hasonló korú novíciussal egy szobában kapott helyet, ez a szoba a könyvespolc kivételével éppoly hiányosan volt bútorozva, mint az enyém. A napirend a következõ volt: 8 óra meditáció, négyszer 2 órás beosztásban, 8 óra tanulás és manuális munka, és 8 óra szabadidõ, alvás, étkezés, kikapcsolódás. Hajnalban, valamivel 3 óra elõtt egy szerzetes ment végig a házakon, és fa hangszert ütögetve ébresztette testvéreit. Ilyenkor mindenki a gyülekezési csarnokba ment, ahol a fallal szemben leültek, és meditációba merültek.
Az étrend valóban aszketikus volt: rizs és némi fõtt zöldség minden ízesítés nélkül. Gyakran még a zöldség is hiányzott, s az étkezés csak üres rizsbõl állt. A csend nem volt kötelezõ, mint a trappistáknál, de a szerzetesek nem sokat beszéltek. Nem érezték szükségét, de lehet, hogy energiájukat nem akarták ilyen külsõ megnyilvánulásokra pazarolni. Gondolataik befelé fordultak, szemükben a buddhaképmások átszellemült pillantásával.
Pekingbe megyek, Peling-ssében élek, amely régebben az uralkodó palotája volt, most buddhista monostor. A monostor a hatalmas lámaista templom mellett fekszik, nem messze Konfuciusz méltóságteljes templomától és sok mérföldnyire a követségektõl.
És itt újra érzem Tibet hívását. Évekig álmodtam a távoli Kum Búmról, de nem is reméltem, hogy valaha eljutok oda. Es most mégis útrakész vagyok. Egész Kínán átkelek, hogy északnyugati határán át eljussak Tibet földjére. Egy karavánhoz csatlakozom, amelyet két, Amadéba visszatérõ gazdag láma és kísérete vezet. Itt van még egy gazdag kínai kereskedõ Kanszu tartományból, szintén a szolgáival, ezenkívül néhány szerzetes és egyszerû ember, akik a bizonytalan utakon szívesen veszik igénybe a népes karaván nyújtotta védelmet. Az utazás igazán festõi. Azonkívül útitársaim bõségesen ellátnak bámulnivalóval. Egy napon karavánunk gigantikus termetû vezetõje néhány kínai kéjhölgyet fogad a fogadóban, ahol megszálltunk. A karcsú kis figurák, halványzöld nadrágban és rózsaszínû kabátban úgy vonulnak be a láma szobájába, mint Hüvelyk Matyi családja az emberevõ óriás barlangjába. A láma ngag-szpa, azaz a varázslók eretnek szektájához tartozik, nem a papsághoz, és nõs ember. A nyitott ajtó mögött hangos és visszataszító alkudozás kezdõdik. A koko-nori pusztaság cinikus és nyílt szakkifejezéseit a láma rendületlen tolmácstitkára fordítja le kínaira. Végül megegyeznek 5 kínai dollár honoráriumban, és az egyik hölgyike ott marad éjszakára.
Feslett erkölcsû útitársunk azonkívül nagyon hirtelen haragú is. Egyszer összevész egy kínai tisztviselõvel. Erre a szomszédos katonai õrség emberei fegyveresen megrohanják a fogadót. A láma kíséretét szólítja. Azok is fegyveresen jönnek. A fogadós a lábam elé borulva kér, hogy lépjek közbe. Karavánunkból egy kínai kereskedõ ismeri a tibeti nyelvet, õ a tolmácsom, az õ segítségével sikerül meggyõznöm a katonákat arról, hogy méltóságukon esik csorba, ha a legkisebb figyelemre is méltatják ennek a barbárnak az ostoba cselekedeteit. Aztán a lámát figyelmeztetem: rangja nem engedi, hogy közönséges katonákkal kompromittálja magát. A béke helyreáll. De megismerkedem a rablással, sõt a polgárháborúval is. Igyekszem segíteni az otthagyott sebesülteken. Egyik reggel egy csomó fejet látok fogadónk ajtaja fölé szögezve, a lefejezett rablókét. Ez a látvány filozofikus gondolatokat ébreszt szelíd fiamban a halálról. További utunkat harcoló csapatok zárják el. Úgy vélem, nem kerülünk a harcok közelébe, ha Tungcsóba megyünk, ez a város több mérföldnyire fekszik a szian-fui úttól. Tungcsóba érkezésünk másnapján megostromolják a várost. Végignézhetem, amint a rohamozó ellenség magas létrákon felkúszik a város falaira, miközben a védõk kövekkel próbálják távol tartani õket. Mintha egy õsrégi festmény kelt volna életre, amely a régi idõk háborúját ábrázolja. A kitörõ vihar keltette zûrzavarban, míg a katonaság a fal túlsó végén keres védelmet, elmenekülök az ostromlott városból. Kocsim õrülten robog az éj-
szakában, megérkezünk egy folyó partjára. Reméljük, hogy a túlsó parton már biztonságban leszünk. Szólítjuk a révészt. Feleletképpen odaátról ránk lõnek.
Egy mulatságos, teadélutánhoz hasonló meghíváson veszek részt Sanszi kormányzójánál. Az ellenség körülvette a várost. A teát katonák szolgálják fel, vállukon fegyver, övükben pisztoly, készen arra, hogy bármelyik percben harcoljanak, ha megtámadnak bennünket. És a vendégek nyugodtan beszélgetnek, azzal a kivételes derûs udvariassággal, amely az õsi kínai nevelés egyik jellemzõje. Politikáról beszélünk, az egyik tiszt tökéletesen beszél franciául, õ a tolmácsom. A kormányzó és vendégei - bármit éreznek is ebben a helyzetben arcán ott a mosoly. A teaasztal melletti társalgás mindig intellektuális öröm. Milyen nagyszerûen kifinomultak, civilizáltak ezek a kínaiak, és hibáik ellenére is milyen szeretetreméltóak! Végül szerencsésen kijutottam a zûrzavaros területrõl. Amadóban vagyok, a pegyai láma kerületében levõ Kum Bum kolostorban élek. Újra belemerülhetek a tibeti életbe.
„ Üdvözlet a Buddhának, az istenek és a Luszok* nyelvén üdvözlet! A démonok és az emberek nyelvén és minden létezõ nyelven hirdetem a Tant. ” * Luszok: kígyó-félistenek, akik a tavakban és az óceánban élnek, és mesés kincseik vannak.
A gyülekezõcsarnok tetején néhány fiatalember áll, sietõsen recitálják a liturgikus szövegeket, majd egyszerre ajkukhoz emelik a kagylókürtöket. Felváltva vesznek lélegzetet, mialatt társáik fújják a kürtöt. így végtelen búgás jön létre, amelynek ünnepélyes hullámai a crescendo és a diminuendo állandó váltogatásával elborítják a még alvó monostort.
A csarnok oszlopsora fölött ifjú papnövendékek papi tógába burkolt alakja rajzolódik fel a fénylõ csillagos égre, mintha másvilági lények jönnének a halottak felélesztésére. És valóban, a csendes éjszakában a gonpa sok alacsony, fehérre meszelt kis épületével olyan, mint egy nekropolisz. A kürtök hívó szava elhallgat. A hercegi garbák (a nagy lámák palotái) ablakai mögött mozgó fények jelennek meg, s a körülöttük guggoló taszÁ-kbóI (a közönséges szerzetesek házai) sietõs léptek zaja hallik. A lámák reggeli gyülekezésre készülnek.
Mire a halihoz érnek, az ég elsápad, megjelenik a nap. Leveszik filcbakancsukat, és az ajtón kívül halmokba rakják, úgy mennek a helyükre. A nagy monostorokban a szerzetesek néha több ezren vannak. Furcsa, rossz szagú, toprongyos tömeg, erõs a kontraszt a csogsz csen sal-ngonak, a gonpa választott vezetõjének ékköves köpenyéhez és hivatali botjához, illetve a különbözõ méltóságok aranybrokát mellényének pazar pompájához képest. A magas mennyezetrõl, galériákról, az oszlopokról Számtalan festménytekercs csüng alá, rajtuk megszámlálhatatlan buddha és más istenségek ké-
pe; a sötét épület falait pedig istenek, démonok, szentek és más kiválóságok ábrái díszítik. A hall végében, vajas lámpások mögött, egykori nagy lámák aranyozott képmásai vagy hamvaikat õrzõ tömör arany és ezüst ereklyetartók csillognak. Embert és tárgyat különös, misztikus légkör vesz körül, tompítja a hétköznapit, idealizálja az arcokat és viselkedést. Hiába ismeri az ember a sok szerzetes gyengeségeit, a gyülekezet látványa egészében nagyon hatásos. Mindenki ül, keresztbe rakott lábakkal, mozdulatlanul. A lámák és a tisztviselõk a trónjukon, amelyek magassága jelzi rangjukat, a közönséges szerzetesek pedig majdnem a padló szintjén levõ hosszú padokon ülnek. Lassú ritmusú, mély hangú ének kezdõdik. Idõnként csengõk, jajgató oboák, dörgõ hangú tibeti trombiták kísérik a zsoltárt, aztán kis- és nagydobok ütik ki a kadenciát. A kis novíciusok egészen az ajtó közelében ülnek, lélegezni is alig mernek. Jól tudják, hogy az ezerszemû csösztimpa (a tisztviselõ, aki a gonpa fegyelmére ügyel, különösen a szertartások alatt) minden játékos gesztust vagy beszélgetést azonnal észrevesz, keze ügyében pedig ott függ félelmetes botja és ostora. Egyszer magam is tanúja voltam ilyen fenyítésnek. Egy ünnepélyen történt a Szakja szekta egyik monostorában. A CSO KHANG-ban sok száz szerzetes gyûlt öszsze, amikor a szokásos szertartás és zene alatt három ember gesztusokkal közölni akart valamit egymással. Nem az elsõ padban ültek, és nyilván úgy vélték, eléggé elrejti õket az elõttük ülõ szerzetesek
sora. Azt hitték, a csösztimpa nem veszi észre kézmozdulatukat és az egymás felé küldött pillantásokat. Lehet, hogy a lámaságok védõszellemei emberfelettien éles látást kölcsönöztek a szigorú tisztviselõknek; a csösztimpa észrevette a bûnösöket, és elindult feléjük. A hatalmas termetû, atlétaerejû fekete Khampa (a kelet-tibeti Kham tartományból való) magas trónján mint piedesztálon állva olyan volt, mint egy bronzszobor. Méltóságteljesen nyúlt ostoráért, leszállt trónjáról, és mint a bosszúállás angyala vonult végig a csarnokon. Míg elhaladt elõttem, tógája ujját visszagyûrte a könyöke fölé. Hatalmas keze ostorát szorította, amely bõrszíjakból állt, a szíjak végén csomóval. A menekülés egyszerûen lehetetlen volt, a bûnösök a szerzetesek sorai közül kiléptek a szabad folyosóra, és homlokukat a padlóra szorítva arcra borultak.
Néhány ostorcsapás csattant a hátukon, azután a félelmetes személyiség visszavonult a helyére ugyanazzal a méltóságteljes, büszke tartással. A gyülekezõcsarnokban csak az olyan kis bûnöket torolják meg, mint a csend megszegése vagy a helytelen tartás. A súlyosabb bûnök elkövetõi másutt bûnhõdnek. A hosszú szertartást kellemes közjáték szakítja meg: behozzák a tibeti ízlés szerint ízesített sós-vajas, gõzölgõ teát. A tea nagy favödrökben áll, ezeket végigviszik a szerzetesek sorai között. A trapák elõveszik csészéjüket, amelyet ruhájuk alatt, közvetlenül a bõrükön viselnek. A csészék szekták szerint különböznek. A gyülekezõcsarnokban tilos díszes porcelán- vagy ezüstcsészét használni. A legmaga-
sabb méltóságok kötelesek egyszerû facsészét használni. Ez az egykori buddhatanítványok lemondására és szegénységére utal, a ravasz lámák azonban ügyesen megkerülik ezt a szabályt. A leggazdagabbak csészéje valóban fából van, csakhogy bizonyos fák törzsén sarjadó ritka anyagból készült, úgyhogy értékük kb. 6 fontnak felel meg. A gazdag gonpákban a teát bõségesen vajazzák; a szerzetesek pedig kis edénykét visznek magukkal a gyülekezõcsarnokba, ebbe belefújják a tea felszínén úszkáló vaj egy részét. Ezt aztán eladják vagy késõbb otthon újra a teájukba teszik, vagy lámpásukat töltik meg vele. Az oltár lámpásaihoz azonban ezt a vajat nem lehet felhasználni, oda mindig friss vaj szükséges. A trapák CSAMPÁ-t (pörkölt árpaliszt, a tibetiek fõ tápláléka) is hoznak otthonról, és ez a liszt a reggelijük korlátlan mennyiségû teával. Egyes alkalmakkor a teával együtt csámpát és egy darab vajat is osztanak, vagy levest adnak tea helyett, sõt esetleg levest is, teát is. A kolostorhoz tartozó gazdag lámák vagy a jómódú zarándokok gyakran adnak ilyen rendkívüli reggelit a híres lámaságok lakói részére. Ilyenkor a gonpa konyháját megtöltik a csampahegyek és a birkagyomorba varrt vaj óriási halmai. A látvány még „nagyszerûbb”, amikor levesrõl van szó, mert gyakran több száz birkából készül a gargantuai húsleves.
Míg a Kum Bum monostorban és más monostorokban éltem, nõ létemre nem vehettem ugyan részt a szerzetesi lakomákon, de ezekbõl a különleges csemegékbõl bármikor hoztak a házamba, amikor csak kívántam.
így ismertem meg egy bizonyos mongol ételt, amely együtt fõzött ürühúsból, rizsbõl, kínai datolyából, sajtból, túróból, kandiscukorból és különféle fûszerekbõl áll. A kulináris érdekességeknek nem ez volt az egyetlen példája, a lámaista séf más különlegességekkel is traktált. Az étkezés alatt néha pénzt is osztanak. A mongolok bõkezûség tekintetében még a tibetieken is túltesznek. Egyik látogatásom alkalmával magam láttam, amint egyikük több mint tízezer kínai dollárt hagyott Kum Bumban. Ezen az óriási területen (azaz egész Mongóliában, Szibéria egy részén, Mandzsúriában, sõt Oroszország európai részén is) napról napra fagyos reggeleken vagy meleg nyári hajnalokon megszámlálhatatlan gonpában kezdõdik el ez a furcsa istentisztelet. Félig még alvó kölykök és idõsebb társaik minden reggel megfürdenek ebben a különleges atmoszférában, amely a miszticizmus, a gasztronómiai elfoglaltság és az alamizsnavárás keveréke. A reggel egy gonpában fogalmat ad az egész lámaista . szerzetesi élet jellegérõl. Mindegyikben ott találjuk az össze nem illõ elemeket, a bonyolult filozófiát, a nyílt kommercializmust, az emelkedett szellemiséget és a durva örömök mohó hajszolását. Ezek úgy összefonódnak, hogy hiába is igyekeznénk különválasztani õket. A fiatalok ilyen ellentétes benyomások közt nõnek fel, és természetük, illetve mestereik irányítása szerint vonzódnak egyik vagy másik áramlathoz. A korai szerzetesi életnek ebbõl az összevisszaságából végül is kikerül egy kis réteg tudományos elit, sok lusta, álmos fickó, hetvenkedõ kéjenc és néhány
misztikus, aki visszavonul valamilyen eldugott remeteségbe, élethosszig tartó meditációra. A tibeti trapák és lámák többsége azonban egyik típushoz sem tartozik. Potenciálisan magukban hordozzák az összes jellemvonást, végül egyik vagy másik - a körülmények folytán - felülkerekedik bennük. Ez természetesen nemcsak a tibeti lámák sajátossága, egy személyiségben általában több személy jellemvonása sûrûsödik, de beszédükben, viselkedésükben oly magas fokon nyilvánul meg, hogy a figyelmes szemlélõt újra és újra bámulatba ejtik. A tibeti buddhizmus erõsen különbözik Ceylon vagy Burma buddhizmusától, de a kínai és a japán változatoktól is. Természetesen a lámaista monostoroknak is megvannak a sajátságaik. Mint említettem, a kolostor tibeti neve gonpa, azaz ház a magányban; ez a név nagyon is helyénvaló. Vad tájakon, széljárta csúcsokon, gõgös magányban agreszszíven, szinte kihívóan tekintenek a négy égtáj felõl érkezõ láthatatlan ellenfél felé. Ha pedig ott kuporognak a hatalmas hegyláncok között, okkult erõk mûködésének nyugtalanító légkörét árasztják. Bár manapság a szerzetesek fõleg anyagi és egyéb köznapi dolgokról elmélkednek, a tibeti gonpák eredetileg nem ilyen földhözragadt szellemû embereknek készültek. Az érzékekkel fel nem fogható világ fáradságos meghódítása, transzcendentális tudati állapot, misztikus felismerések, okkult erõk megszerzése - ezek az elérendõ célok, ezért épültek a toronymagas citadellák és a havas dombok útvesztõjében elrejtett titokzatos városok.
Manapság azonban a misztikusokat és varázslókat inkább a monostorokon kívül találjuk meg. A monostorok légkörét túlságosan áthatották már az anyagi gondok és célok, ezért inkább magányosabb, elérhetetlen helyekre vonulnak. Nagyon kevés kivétellel az aszkéták is novíciusként kezdik az életet az egyházi rendben. A fiút, akit papi pályára szántak, nyolc-kilenc éves korában elviszik a monostorba. Ott egy családjukból származó szerzetes, vagy ha ilyen nincs, szerzetes barátjuk gondjaira bízzák. A novíciusnak õ lesz a nevelõje, egyben elsõ s többnyire egyetlen tanítója is. Ha a szülõk gazdagok, tanult szerzetesre bízhatják gyermekük neveltetését. Esetleg valamelyik egyházi méltóságot kérik meg, hogy fiukat fogadja be házába. Ilyenkor az egyházi személy többé-kevésbé felügyel a fiú nevelésére. A papnövendékeket szüleik tartják el, õk küldik a nevelõ házába a szokásos vaj-, csampa-, tea- és húskészleteket.
De a gazdag tibetiek a fõbb élelmiszerek mellett sajtot, aszalt gyümölcsöt, cukrot, melaszt, süteményt stb. is küldenek. Ezeket a kincseket a szerencsés fiúk elcserélhetik, vagy például megvásárolhatják a szegény és nyalánk fiúk szolgálatait egy marék kõkemény barackért, néhány falat száraz birkahúsért.
így az ifjú tibetiek már vallási tanulmányaik elején foglalkozásuk trükkjeit is kezdik elsajátítani. Elképzelhetõ, hogy ebben a tudományban ugyancsak gyorsabban haladnak, mint a másikban. A teljesen nincstelen fiúk GEJOG-ok lesznek (erényes szolga vagy inkább az erény szolgája), azaz a
szerzetes házában szolgai tevékenységük fejében oktatást kapnak, néha ételt és ruhát is. Szükségtelen hozzátennünk, hogy ilyen esetekben a leckék általában ritkák és rövidek. A tanár - aki gyakran maga is analfabéta vagy majdnem az - másra nem tudja a gyereket tanítani, mint egyes liturgikus mondások recitálására, amit aztán a fiúk rettentõen eltorzítanak, jelentésüket pedig egyáltalán nem értik. A gejogok nagy része teljesen tanulatlan marad. Nem mintha szolgai munkájuk nagyon nehéz volna, de felületességükben, amely az õ korukban természetes, nem is igénylik a kötelezõ leckéket, szabad órájukat inkább hasonló korú pajtásaikkal töltik. A növendékek, ha már felvették õket a monostorba, részesülnek a gonpa jövedelmébõl és a hívõk ajándékaiból. Az Utazásom Lhászába címû könyvemben részletesen beszámoltam a lámaságok szervezetérõl, jövedelmi forrásaikról, lakóiról stb., ezért itt nem térek ki rá. Ha a növendék idõsebb korában tanulni akar, és a körülmények megengedik, kérheti felvételét valamelyik szerzetesi kollégiumba. Négy ilyen kollégium van, mindegyik hatalmas lámaságokban. Ami azokat az ifjakat illeti, akik kisebb gonpákban élnek, ahol nincsenek ilyen kollégiumok, bármikor kérhetnek és kapnak engedélyt, hogy máshová menjenek tanulni. A kollégiumok tantárgyai: a Csen Nyid kollégiumban filozófia és metafizika, a Gyudban rituálé és mágia, a Menben gyógyítás kínai és indiai módszerek szerint és a Dóban szent iratok. Nyelvtant, aritmetikát és egyéb tudományokat a kollégiumokon kívül magántanárok tanítanak.
A filozófia ifjabb és idõsebb tanulói meghatározott napokon vitákat tartanak. Ez gyakran a szabadban zajlik, a lámaságokban fallal körülzárt árnyas kert szolgál erre a célra. A viták eleven, állandó kísérõi a rituális gesztusok. A rózsafüzért egy bizonyos módon csavarják a karjuk köré, egy kérdés feltevésénél dobbantanak és tapsolnak; amikor egy feltett kérdésre válaszolnak, elõírt módon ugranak egyet. így, bár szavaik csupán idézetek - tisztelet az egykori vitatkozók emléke elõtt -, egész magatartásuk, bohóckodásuk a szenvedélyes vita illúzióját kelti. A filozófiai kollégiumnak természetesen nem minden tagja ilyen papagáj. Vannak köztük kiváló tudósok, elmés gondolkodók. Õk is óraszám tudnak idézni számtalan könyvbõl, de az õsi szövegek jelentését is kifejtik, és saját elmélkedéseik eredményét is feltárják. E nyilvános viták érdekessége, hogy a vita végén a gyülekezetben a vesztes körbeviszi vállán a gyõztest.
A rituális mágia kollégiuma a gonpa intézményei, között a legfényûzõbb, és tagjai, a Gyud Pák a legnagyobb tiszteletnek örvendenek. A hiedelem szerint õk ismerik a haragos istenségek megszelídítésének és a gonosz lelkek leigázásának módját; az õ feladatuk a monostorok védelme. A Gyud Pák a két nagy Ihászai kollégium, de egyben az állam nevében is cselekszenek. Kötelességük jólétet hozni Tibetre, az uralkodóra, s megvédeni minden káros hatástól. A Gyud Pák feladata az õseredeti istenek vagy démonok tisztelete és szolgálata is, akiknek jóindulatát, illetve semlegességét már biztosították állandó
imádásuk és szükségleteik kielégítésének ígéretével. Azonkívül az õ dolguk a meg nem szelídített rossz lelkeket varázserejükkel fogságba ejteni. A gonpákat kénytelenek vagyunk - jobb szó híján - monostoroknak nevezni, holott a legkevésbé sem hasonlítanak a keresztény monostorra. Csupán az a közös bennük, hogy a gonpa lakói is nõtlenségben élnek, s a monostornak is vannak birtokai. Ami a cölibátust illeti, mint tudjuk, a Gelugsz Pa szekta tagjai, akiket Sárga Sapkásoknak neveznek, nõtlenek. Ez a nõtlenség azonban a Vörös Sapkás szektában csakis a felszentelt papokra, a gelongokra vonatkozik. A nõs lámáknak vagy trapáknak van otthonuk a gonpán kívül, ott él a családjuk. De van lakásuk az illetõ monostorban is, ott laknak egyházi ünnepek alkalmával, vagy ha vallási gyakorlatokra, meditációra vissza akarnak vonulni. A feleségek a kolostor klauzúráján belül soha nem lakhatnak együtt férjükkel. A lámaságok - mint Ceylonban a vihárák vagy általában a buddhista országok monostorai - olyan embereket fogadnak be, akik valamilyen lelki célt követnek. Ez a cél nem pontosan meghatározott, és nem is egyezik a gonpa minden lakójáéval. A szerzetesek célja az õ titkuk marad, legyen bár szerény vagy fennkölt, elérésére minden eszközt felhasználhatnak, amit helyesnek tartanak. A lámaságok lakóira nézve nincs kötelezõ szertartás vagy vallási gyakorlat. Csakis a monostor rendjébe való beilleszkedés és a gonpa napi vagy alkalmi összejövetelein való részvétel a kötelezõ. Ezek az összejövetelek egyáltalán nem hasonlítanak olyan vallási ünnephez, amelyen a hívek önként vesznek részt és maguknak remélnek jó eredményt.
Amikor a lámaista szerzetesek összegyûlnek a csarnokban, meghallgatják a monostor életére vonatkozó közleményeket, az írások felolvasása pedig vagy a monostor, az állam, a gonpa pártfogói vagy jótevõinek javára történik. Közhit szerint a felolvasások használnak a gonpa általános fejlõdésének, segítenek elkerülni a betegségeket, kellemetlenségeket, és távol tartják a rosszindulatú lényeket. Ami a vallási ceremóniákat illeti, azok mágikus célúak, és a résztvevõknek semmi közük sincs hozzájuk. Sõt, a hiedelem szerint e szertartásokat saját célokra nem is szabad végezni. A legnagyobb Gyud Páknak is össze kell hívniuk egy kollégiumot, ha azt akarják, hogy az õ céljaikra végezzenek szertartást. A személyes célú varázslást, meditációt, lelkigyakorlatokat a szerzetesek mindig egyedül saját lakásukon végzik. Abba senki sem avatkozhat bele a szerzetes választott tanítóján kívül. S még ahhoz sincs joga senkinek, hogy a láma céljairól érdeklõdjék. A láma abban hihet, amiben akar, sõt akár hitetlen is lehet - ez senkire nem tartozik. A lámaista monostorban nincs is templom vagy kápolna, mert mint említettem, nincs semmiféle istentisztelet, amelyen a lámáknak jelen kellene lenniük vagy szertartást kellene végezniük. A gyülekezõcsarnok mellett számos la khang van, azaz „isten háza”. Ezek egy istennek vagy valamelyik buddhista kiválóságnak - történetinek vagy mitikusnak - vannak szentelve. Aki akarja, tisztelgõ látogatást tehet ezeknél a magas személyiségeknél. Lámpát gyújthat vagy tömjént égethet, majd háromszor leborul a képmás elõtt, és továbbmegy. Ilyen látogatások alkalmával lehet valamilyen kegyet kérni, de ez nem általános, a látogatá-
sok többnyire minden érdek nélküli tiszteletbõl fakadnak.
A buddhaképmások elõtt sem kérnek semmit, hiszen a buddhák már túljutottak a „vágyak világán”, sõt túlvannak minden világon. Itt azonban fogadalmakat tesznek, vagy lelkûk vágyait fejezik ki, pl. „Bár hozzájárulnék sokak jólétéhez!”, vagy „Bár oszthatnék sok alamizsnát ebben az életben és a következõben is!” De többen, mint gondolnánk, egyszerûen csak felemelik a lámpást a buddhaképmás elõtt a felajánlás mozdulatával, és semmi mást nem kérnek, mint szellemi világosságot. Még akkor is, ha ennek elérésére gyakorlatilag nagyon kevés erõfeszítést tesznek, a tibetieknél nagyon elevenen él a megvilágosodás által elért megváltás misztikus gondolata. A lámaista szerzetes lelki szabadságához hasonló anyagi szabadsága is. A monostor tagjai nem élnek közösségben, anyagi lehetõségei szerint mindegyik a saját lakásában vagy házában él. A szegénységet nem tartják olyan nagyra, mint a korai buddhista szerzetesek. Sõt meg kell mondanom, hogy ha egy láma a saját akaratából gyakorolja a szegénységet, ezért egyáltalán nem tisztelik különösebben, sõt! Csak a remeték élhetnek ilyen „különc” módon. És mégis, a tökéletes lemondás - úgy, ahogy Indiában, és lehet, hogy csakis Indiában, értelmezik mégsem teljesen idegen a tibetiek elõtt. Nem is mulasztják el, hogy tiszteletüket kifejezzék elõtte. (Pl. Milarepa, a XI. századi aszkéta költõ a legnépszerûbb tibeti szent.) A legnagyobb csodálattal és tisztelettel hallgatják a történeteket jó családból való if-
jakról, akik elhagyták otthonukat, és vallásos kolduló életet éltek (különösen Sziddhárta Gautama, a buddha történetét, aki hercegi rangját és birtokát hagyta el). Csakhogy ezek mind a régi idõkben történtek, és egészen más világhoz tartoztak, amelynek semmi köze sincs az õ tisztelt és gazdag lámáik életéhez. Lehetséges, hogy valaki magas rangot ér el az egyházi rendben anélkül, hogy tagja lenne valamelyik monostornak. Ez azonban ritkán esik meg, fõleg csak olyankor, ha az illetõ elég idõs ahhoz, hogy tudja, mit csinál, és elszánta magát a remeteéletre. A gonpába bebocsáttatás egyáltalán nem jelent jogot az ottlakásra. A szerzeteseknek fel kell építeniük lakhelyüket, vagy meg kell venniük elõzõ tulajdonosától, hacsak nem öröklik rokonuktól vagy tanítójuktól. A szegény szerzetesek egy-két szobát bérelnek módosabb társaik házában. Tanulók, öreg vagy tudós lámák gyakran kapnak szállást gazdag lámák házában. Ilyenkor képességeiktõl függ, mi lesz belõlük; lehetnek írnokok, szakácsok, esetleg istállófiúk. Akinek olyan szerencséje van, hogy egy. tulku intézõje lesz, az hamarosan gazdag és befolyásos személyiséggé válik. Szegény családból való tanult szerzetesek megélhetnek tanítóként, vagy ha tehetségük van vallásos képek festéséhez festõként, esetleg gazdag világiak házában lelkészként, vagy úgy, hogy alkalmanként egyházi szertartásokat végeznek gazdag házakban. Ezenkívül akadnak más elfogadott megélhetési források is, mint pl. jóslás, asztrológia, horoszkópkészítés stb. Az orvos-lámák nagyon kedvezõ körülményekre tehetnek szert, ha ügyességüket már bizonyították
elegendõ számú elõkelõség meggyógyításával. De az orvosi foglalkozás általában jövedelmezõ még kisebb sikerek esetén is. A legvonzóbb foglalkozás azonban mindenekelõtt a kereskedelem. A lámaista szerzetesek nagy része, hacsak nem különösen vallásosak, kereskedõ lesz. Ha nincs elég pénzük saját üzlet létesítésére, alkalmazást vállalnak egy kereskedõnél mint titkár, könyvelõ, sõt esetleg mint szolga. A monostorokban a kereskedelmi tevékenység megengedett, hacsak nem túlságosan feltûnõ. A monostorok igazán gazdag tagjai engedélyt kapnak arra, hogy karavánjukkal utazzanak, és ahol jónak látják, új üzletet nyissanak. Úgy vélnénk, hogy ez a szokás nem nagyon illik össze a vallási célokkal, ne feledjük azonban, hogy a szerzetes ritkán választja saját maga a foglalkozását. Legtöbbjüket még mint kisfiút viszik be a monostorba, így nem lenne igazságos elmarasztalni õket, amiért nem követnek olyan misztikus utat, amelyet nem maguk választottak. Maguk a lámaságok is nagyban ûzik a kereskedelmet, és ezzel jócskán megnövelik jövedelmüket. A föld termését vagy a bérlõktõl kapott nyájakat eladják vagy elcserélik. Ehhez jön a kartik (a nagy gyûjtés) eredménye. Ezek a gyûjtések évente, kétvagy háromévenként megismétlõdnek. De gyûjtenek akkor is, ha új monostort akarnak építeni, vagy a meglévõbe új templomot, illetve bármilyen más célra. A kis monostorok egyszerûen kiküldenek néhány szerzetest alamizsnát kérni, a nagy gonpákban azonban a kartik egész expedíció. A trapák egész csapata indul el az országon keresztül Mongólia felé, hónapokat töltenek az úton, s mint gyõztes had-
vezérek száz és száz lóval, nyájjal, arannyal, ezüsttel és minden elképzelhetõ ajándékkal térnek viszsza, a hívõk adományaival. Van egy érdekes szokás: a monostor egyik tisztviselõjére rábíznak bizonyos összeget, ezzel a pénzzel úgy kell gazdálkodnia, hogy elõre megállapított hasznot hozzon ki belõle. Pl. egy évig vagy tovább el kell látnia vajjal az egyik la khang lámpását, vagy megállapított mennyiségû húst kell beszolgáltatnia a közösségnek; fedeznie kell, mondjuk az épületek javítását, a lovak élelmét vagy a vendégek fogadását stb. A kijelölt idõben, legyen az egy év vagy három, a rábízott tõkét vissza kell adnia. Ha úgy tudott gazdálkodni a pénzzel, hogy a kívántnál nagyobb hasznot ért el, az neki jó, a fölösleg az övé. De ha többet költött, mint amennyi hasznot a tõke hözotfr a különbséget saját zsebébõl kell megfizetnie. A tõkének mindig érintetlennek kell maradnia. Egy nagy lámaság adminisztrációja olyan komplikált, mint egy városé. A falakon belül lakó több ezer emberen kívül a lámaságnak hatalmas birtokai vannak, ezeknek bérlõit a lámaság megvédeni tartozik, s fölöttük igazságszolgáltatási jogot gyakorol. A napi ügyeket választott tisztviselõk intézik hivatalnokok és egy rendõrséghez hasonló szervezet segítségével - valamennyien egyházi személyek. A gonpa feje magas méltóság. Õ rendeli el a büntetéseket a szerzetesi szabályok megszegéséért. Õ adja a különbözõ engedélyeket eltávozásra, befogadásra stb. Sok tisztviselõ áll a rendelkezésére. Ezek értékes kövekkel díszített ünnepi köpenyt viselnek, s tömör ezüst-, aranydíszes botjuk türkizzel és korallal van kirakva.
A DOBDOB-ok (rendõrök) külön említést érdemelnek. Hatalmas, atlétatermetû, hetvenkedõ analfabéta fickók, akiket apjuk még gyermekkorukban hozott el a monostorba, bár inkább kaszárnyában volna a helyük. Ezek az arcátlan csirkefogók, akikben megvan a középkori banditák minden festõi vonása, bátrak, mint a vadállatok, állandóan keresik a bajt, a verekedést.
Jellegzetességük a mocsok. Szerintük a piszok emeli a férfi harcias megjelenését. Egyáltalán nem mosakodnak, sõt arcukat bekenik azzal a zsíros szutyokkal, ami az üstök aljára tapad, míg végül olyan feketék lesznek, mint egy született néger. Van úgy, hogy a szegénység az oka a dobdob rongyosságának, gyakran azonban szándékosan szaggatják el szerzetesi ruhájukat, hogy még marconább külsejük legyen. Amikor új ruhát vesznek fel, elsõ dolguk bezsírozni. Ez hagyomány. Akármilyen drága legyen is a ruha, a dobdob vajat vesz fekete kezébe, és végigtörli ruháján. Ezek a furcsa fickók úgy vélik, semmi sem lehet elegánsabb, mint az olyan ruha és tóga, amely fénylik, mint a selyem, a piszoktól és a zsírtól merev, mint a páncél. Csöng Kapa Csodálatos Fája A Kum Bum monostor egy csodálatos fának köszönheti hírét. A következõ részleteket a Kum Bum krónikából vettem. Csöng Kapa, a reformer, a Gelugsz-Pa szekta alapítója (gelugsz-pa: akinek értékes szokásai vannak). 1555-ben született Amadóban, Északkelet-Tibet-
ben, ahol most a Kum Bum monostor áll. A gyermek születése után nem sokkal Karma Dordzse láma-dubcsen megjósolta, hogy a gyerek sorsa rendkívüli lesz, és azt tanácsolta, tartsák tisztán a helyet, ahol az anya szült. Valamivel késõbb ezen a helyen egy fa nõtt. Amadéban a legtöbb házban döngölt földpadló van még ma is, s a ház lakói a földre terített takarón vagy párnákon alszanak. Könnyû megérteni a hagyományt, amely szerint a fa abból a vérbõl nõtt ki, ami a szülésnél, a köldökzsinór elvágásakor a földre folyt. A kis fa híres lett csodálatos eredete miatt, a szomszédok tisztelték, bár eleinte semmi különös nem volt rajta. Egy szerzetes a közelébe építette kunyhóját, és itt élt. Ez volt a mai gazdag és hatalmas monostor eredete. Sok év múlva, mikor Csong Kapa elkezdte újító munkáját, anyja, akitõl távol élt, levelet küldött neki, amelyben hazahívja, mert látni szeretné. Csong Kapa akkor Közép-Tibetben élt. Misztikus meditációban megtudta, hogy Amadóba utazása nem használna senkinek, így hát csak írt anyjának. Levelével . együtt elküldte két arcképét is, anyjának és húgának, meg egy képet Gyalva Szengérõl (a Tudomány és Szónoklás Ura) és még néhány képet Demcsogról, a tantrikus Pantheon egyik istenérõl. Mikor levelét családja megkapta, a reformer mágikus hatalmával a fa levelein a távolból megjelentette az istenek képét. A legenda szerint a képek olyan tiszták és tökéletesek voltak, hogy a legügyesebb mûvész sem csinálhatta volna jobban. A képek mellett még többjei is megjelent a fa levelein és törzsén, mint pl. a „hat írás” (a hat szótag: Aum Mani Padme Hûm).
Ez a Kum Bum név eredete: százezer arckép így lett híres a monostor. Huc és Gabet, francia atyák tibeti utazásukról szóló beszámolójukban megerõsítik, hogy õk is olvasták a leveleken és a fa törzsén az Aum Mani Padme Hum szavakat. Milyen fát láthatott a két utazó? A monostor krónikái elmondják, hogy a képek csodálatos megjelenése után a fát selyembe burkolták (ruhát kapott), és templomot építettek köréje. Vajon volt teteje ennek a templomnak? A szövegben szereplõ csörten szó (tûszerû tetõvel ellátott) erre utal, következésképp zárt emlékmûvet jelent. A fának, levegõtõl és fénytõl elzárva kellett pusztulnia. És minthogy a krónikák szerint a csörten a XVI. században épült, Huc és Gabet atyák legjobb esetben is csak a fa kiszáradt vázát láthatták. Leírásuk viszont élõ fáról szól. A krónikák arról is beszámolnak, hogy a csodálatos fa télen-nyáron változatlan maradt, és leveleinek száma sem változott. Továbbá, hogy egyszer hangok hallatszottak a csörtenbõl, amelyben a fa állt. Kum Bum apátja belépett, megtisztította a fa körüli helyet és közvetlenül mellette valami folyadékot talált, amelyet megivott. Ezek a részletek arra utalnak, hogy a fa zárt szobában volt, ahová ritkán léptek be. Holott a csoda, amely szerint a fa télen is megtartotta leveleit, élõ fát feltételez. Nehéz kiigazodni ezeken az ellentmondásokon. Ma a csörten 40-50 láb magas (mint mondják, ebbe van „befalazva” az eredeti fa), és egy aranytetejû templom közepén áll.
A másik nagyobb fát, amely a hiedelem szerint ugyancsak a csodafától származik, a buddha temploma elõtti kis kertbe ültették. Mikor e két fa levelei lehullanak, összegyûjtik õket, és szétosztják a hívõk között. Lehet, hogy Huc és Gabet atya ezt a két fát látta. A Kum Búmba tartó idegen utazók általában nem ismerik a fa történetét, és a befalazott fának még a létezésérõl sem tudnak. Kanszuban (kínai tartomány, ennek a szélén fekszik Kum Bum) lakó európaiak mesélték, hogy õk is látták a fa levelein az Aum ManiPadme Humot. Mindenesetre a lámaista zarándokok és a monostor szerzetesei - vagy háromezren - nem látnak a leveleken semmi különöset, sõt, amikor az idegenek a fákon látottakról beszélnek, némi megvetõ szkepticizmussal hallgatják azt. A régi krónikák viszont megerõsítik, hogy Amado népe látta a fán a csodálatos képeket, amikor elõször, kb. 400 évvel ezelõtt megjelentek. Élõ buddha A gonpákban, a tisztviselõk mellett egy másik csoport tagjai általában nem vesznek részt a monostor ügyeiben, elzárkózva élnek fényûzõ házukban. Ezek a tulku-lámák. A tulkuk elõkelõ helyet foglalnak el a lámaizmusban. Mibenlétüket a nyugati szerzõk még soha nem definiálták helyesen, szinte úgy tûnik, meg sem sejtették. Mindenesetre a tulkuelmélet figyelemre méltó, távol áll az újramegtestesülésben vagy a lelkek vándorlásában való hittõl, és a pszichikus jelenségek határát súrolja.
Az a különös vallási arisztokrácia, amelyet tulkuk néven ismerünk, nem olyan régi. Ma ismert formájában csak Kr. e. 1650-ben jelent meg. Lobzang Gyatszo, a Gelugsz-Pa szekta ötödik nagy lámája akkor került Tibet trónjára; egy mongol herceg emelte trónra, s a kínai császár is elismerte. A becsvágyó lámát azonban ezek a földi kiváltságok nem nagyon elégítették ki, kijelentette; õ Csenrezigsz Bodhiszattva (olyan lény, aki elérte a lelki tökéletességet, közvetlenül a buddha fokozat alatt) emanációja. Egyidejûleg vallási tanítóját megtette Tasi Lumpo Nagy Lámájává, mondván, hogy az Ödpagmed misztikus buddha-tulkuja, akinek lelki gyermeke Csenrezigsz. (Csenrezigsz és Ödpagmed a szanszkrit Avalokitesvarának, illetve Amithábának tibeti megfelelõi.) A lámakirály példáját követve sokasodtak a tulkuk. Nemsokára minden valamirevaló monostor fontosnak tartotta, hogy vezetõje valamilyen érdemes személyiség inkarnációja legyen. Lobzang Gyatszo, amikor Csenrezigsz tulkujának jelentette ki magát, korántsem volt újító. Hasonló teóriákat már a mahajána buddhizmusban is találhatunk - a misztikus buddhákról és szellemi családjukról, a bodhiszattvákról meg a belõlük kiáradó emberi buddhákról szóló tanulmányokban. Sõt, az újító Csöng Kapa tanítványának, Gedundubnak halála után (Kr. e. 1470) utódait, a Sárga Sapkás szekta fejeit általában az õ reinkarnációjának tartották. Az ötödik dalai láma tehát már Gedundub tulkuja volt, amikor Csenrezigsz tulkuja lett. A tibetiek már korábban, a XI. században is hittek a tulkukban. Milarepa életrajzában olvassuk:
egy bizonyos Bhiradzsa nevû tanítványának meggyõzõdése volt, hogy mestere isteni lény reinkarnációja, és kérte, fedje fel nevét. Maga Milarepa pedig hitt abban, hogy az õ mestere Marpa láma, Dordzsee Csang tulkuja. Ezen a néven szólította õt, nemcsak verseiben, hanem élõszóban is. Az idegenek a tulku-lámákat általában élõ buddháknak nevezik. Annak ellenére, hogy Európában rengeteg könyv jelent meg a buddhizmusról, a nyugati emberek nagy része a buddha szót még mindig tulajdonnévnek, a buddhizmus alapítója nevének tekinti. Számukra az „élõ Buddha” a történeti Buddhának, Buddha Gautamának reinkarnációját jelenti. Nincs olyan tibeti, még a legtudatlanabb falusiak vagy pásztorok között sem, aki ilyen tévhitben élne. Ok mint minden buddhista, illetve tanult láma, azt vallják: Buddha Gautama (ahogy Tibetben nevezik: Szakia Thubpa) nem inkarnálódhat újra. Azért nem, mert Gautama belépett a nirvánába, abba az állapotba, amely kizárja a reinkarnálódás lehetõségét, hiszen a nirvána éppen annyit jelent, hogy megszabadult a születések és halálok körébõl.
Es más buddháknak lehet inkarnációjuk? Tulajdonképpen nem. Mégpedig ugyanazon okból, mert a buddhák beléptek a nirvánába, és felismerték, hogy õk buddhák. Amíg azonban a déli országokban a buddha cím kizárólag a történeti Buddhára vonatkozik, feltételezett elõdeire és várt utódjára, Maitrejára, az északi buddhisták képzelete nagyszámú misztikus és szimbolikus lényt szült, amelyek közül egyeseket buddhának neveznek. Ezek, mint mondják, megnyilvánulnak avatárokon keresztül, avatáruk pedig más formát is ölthet, nemcsak emberit.
A hiedelem szerint tehát a tulku vagy elhunyt szent, vagy különösen tanult személy, vagy nem emberi lény inkarnációja. Az elõbbiek száma meszsze meghaladja az utóbbiét. A nem emberi lények tulkui csupán a misztikus buddhák, boddhiszattvák vagy istenségek néhány avatárjára korlátozódnak; ilyen pl. a dalai láma, a Tasi Lumpo láma, Dordzsee Phagmo úrnõ és alacsonyabb rangú istenek, mint pl. Pékár isten tulkui. Az istenek, tündérek és démonok (khadomák) tulkui regék hõseiként jelennek meg, bár ilyen hírnévre élõ férfiak és nõk is szert tehetnek. A tulkunak ez a kategóriája nem tartozik a lámaista arisztokráciához, olyan, mintha nem is a lámaizmusban volna a gyökerük, hanem Tibet õsi vallásában. Bár a buddhizmus tagadja a lélekvándorlást, s a maradandó Én-ben való hitet szinte veszedelmesnek tartja, a tanulatlan buddhisták nagy része viszszaesett az õsi indiai tanba, amely szerint az Én (dzsiva) idõnként „elhasznált testét újra cseréli ki, mint ahogy kopott ruhánkat is eldobjuk, hogy újból öltözzünk” (Bhagavad Gita II. 22.). Erre a hitre alapozva sok kiválóság sorozatos inkarnációját ismerik fel. Ezeket a „születések rózsafüzérének” vagy „testek rózsafüzérének” nevezik, mert úgy kapcsolódnak össze, mint a rózsafüzér szemei. Ha a tulkut egy isten vagy szellemi lény emanációjának tartják, aki vele együttélésben van - „az Én felcseréli hús-ruháját” hús-ruháját” elv semmi esetre esetre sem magyarázza meg mibenlétét. De az átlagos tibeti nem gondolkodik ilyen mélyen, és elfogadja a mennyei személyiségek tulkuját, mint elõdei inkarnációját.
Az emberi tulkuk õsét ku kongmának nevezik, ez általában - de nem szükségképpen - láma. A kivételek közé tartozik a reformer Csöng Kapa anyja és apja. Mindketten fiúgyermekben inkarnálódtak, akik szerzetesek lettek, székhelyük a Kum Bum monostor volt. Aghia Csang láma, akit Csöng Kapa apja reinkarnációjának tartanak, a monostor ura. Kum Búmban tartózkodásomkor tízéves volt. Vannak szerzetesnõk is, akik elhunyt szent asszonyok vagy istennõk tulkui. Mindenesetre szórakoztató figyelni, hogy az intelligencia és a szentség úgy látszik, kimerül a születések sora alatt. Egyáltalán nem ritka eset, hogy tökéletesen ostoba fickót látunk, mint valamelyik nagyszerû gondolkodó feltételezett megtestesülését, vagy földhözragadt gondolkodású epikureust, mint egy mértékletességérõl híres remete inkarnációját. A tulkuk reinkarnációja nem ingatja meg hitében a népet, amely az Én vándorlásában hisz. Ebben a felfogásban valamennyien tulkuk vagyunk, mivel az önmagában való, amely jelenlegi alakunkban testesült meg, szükségképpen létezett már más formákban is. A tulkuk egyetlen sajátossága, hogy õk nevezetes személyiségek reinkarnációi, és néha emlékeznek is elõzõ életeikre, haláluk elõtt pedig kiválasztják és közük következõ születésük helyét és jövendõ szüleiket. Egyes lámák azonban teljesen különbözõnek látják a hétköznapi és a megvilágosult ember reinkar
nációját. Azt tartják, hogy az az ember, aki soha nem folytat mentális gyakorlatokat, úgy él, mint az állat, ösztöneit gondolkodás nélkül követi; olyan, mint az utas, aki mindenféle határozott cél nélkül kóborol a világban. Az ilyen ember megpillant egy
tavat keleten, és mivel szomjas, elindul a víz felé. A part közelében füstszagot érez. Ez ház vagy tábor közelségére utal, s õ úgy véli, jobb lesz víz helyett egy forró tea és éjjeli szállás. Tehát mielõtt elérné a tavat, északnak fordul, és elindul a füst irányába. Útközben, mielõtt még a házakat vagy a sátrat megpillantotta volna, fenyegetõ fantomok tûnnek fel elõtte. A félelmetes alakoktól megrémül, és amilyen gyorsan csak tud, menekül elõlük - délre. Mikor úgy ítéli, hogy most már biztonságban van, megáll pihenni. Vándorokkal találkozik, akik arról beszélnek, milyen gazdag és gyönyörûséges földre igyekeznek. Emberünk lelkesen csatlakozik hozzájuk, és megy - újra nyugat felé. De mielõtt még elérné a varázslatos országot, még sokszor esik kísértésbe, hogy irányt változtasson. így ez az ostoba egész életében ötletszerûen vándorol, és semmilyen célt nem ér el. Útközben éri a halál, és zûrzavaros aktivitásának ellentétes erõi szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Miután nem jött létre az az energiamennyiség, amely meghatározná az erõ áramának folytatódását, nem keletkezhet tulku. A megvilágosodott viszont ahhoz az utashoz hasonlítható, aki teljesen tudatában van az elérni kívánt célnak; jól tudja annak földrajzi helyét, és ismeri az oda vezetõ utat. Elméje szilárdan a célra irányul, és teljesen közömbös az útközben feltûnõ délibábokkal, csábításokkal szemben; az ember uralma alatt tartja a szellemi koncentrációval és testi aktivitással szerzett erõit. A halál útközben elpusztíthatja testét, de az a pszichikus energia, amelynek alkotója és egyben eszköze is a teste volt, együtt marad. Továbbnyomulva vagy célja felé új
anyagi eszközökkel látja el magát, új alakkal: tehát tulku lesz. Itt ismét különbözõ nézetekkel találkozunk. Egyes lámák szerint ez a finom fenntartó energia magához vonzza a rokon elemeket, és ezzel az új lény magjává válik. Mások szerint viszont a test nélküli erõ csatlakozik egy már meglévõ lényhez, akinek elõzõ életeiben megszerzett lelki és anyagi erõi harmonikus egységet kínálnak. Mondanom se kell, ezeket az elméleteket nagyon sok kritika és ellenvetés éri. Könyvemben azonban csak ismertetem a lámaista véleményeket, nem vitatom õket. Annyit azonban elmondhatok, hogy az itt említett szemlélet nagyon sok õsi tibeti történetben megtalálható, ezekben a hõs akarata erejével meghatározza jövendõ születését és leendõ avatárjának cselekedeteit. Ebbõl is látszik, hogy Tibetben már az õsidõk óta mennyire elterjedtek ezek az elméletek.
A tulkuk sorának folytatásában tehát nagy szerepet játszik a tudatos szándék, óvakodnunk kell azonban attól a gondolattól, hogy önkényesen produkálható egy új személyiség. A determinista gondolat még a legvadabb tibeti pásztor elméjében is túl mélyen gyökerezik ahhoz, hogy ilyesmit elfogadjon. Szerintük a természet törvényei nem befolyásolhatók.
Más tudós lámaisták ismét másképp látják a tulkuk mibenlétét. Igazi ortodox felfogás az övék, amely valóban megfelel a tulku kifejezés értelmének. A tulku szó mágikus úton létrehozott alakot jelent, tehát a tulkut mint fantomtestet, mint okkult emanációt kell felfognunk, bábot, amelyet mágus készített, hogy céljait szolgálja.
Legjobb, ha idézem itt a dalai lámának a tulkukról nekem adott magyarázatát. Amint arról könyvem elsõ fejezetében beszámoltam, 1912-ben találkoztam a dalai lámával, amikor a Himalájában élt; több kérdést intéztem hozzá a lámaista tanokról, kérdéseimre szóban válaszolt. Késõbb azt kívánta, hogy a félreértéseket elkerülendõ írjam le kérdéseimet a homályos pontokról. Ezekre írásban válaszolt. A mostani idézet abból az iratból származik, amellyel megtisztelt. „Egy bodhiszattva számtalan mágikus forma alapja. Elméjének tökéletes koncentrációjával erõt hoz létre, s ezzel megjelenítheti önmaga TULPÁ-ját (fantommását) egyidejûleg a világok millióiban. És nemcsak emberi alakok alkotására képes, hanem bármilyen formát létre tud hozni, akár lélektelen objektumokat is, mint például dombot, gátat, házat, erdõt, hidat, utat stb. De létrehozhat atmoszferikus jelenségeket is éppúgy, mint a halhatatlanság szomjoltó italát (ez utóbbi szó szerint és szimbolikusan is értendõ), tehát fantomalkotó ereje egyszerûen határtalan.” Ez az elmélet, amelyet a lámaizmus legmagasabb, hivatalos méltósága mondott ki, megegyezik a mahajána buddhizmus felfogásával, amely szerint egy tökéletes bodhiszattva tízféle mágikus teremtésre képes. Nemcsak ezek a misztikus, emelkedett lények képesek azonban mágikus alakok, tulkuk vagy kevésbé állandó, materializálódott tulpák teremtésére. Ezzel a képességgel bármilyen emberi, isteni vagy démoni lény rendelkezhet. A különbség csak az erõ fokozatában van, ami magának az elmének a minõségétõl és koncentrációja erejétõl függ.
A misztikus lények tulkui létezhetnek szellemi szülõjükkel egyidejûleg is. Pl. a dalai láma - aki Csenrezigsz tulkuja - Lhászában él, míg maga Csenrezigsz, a tibetiek szerint, a nankai Potalában él egy szigeten, közel a kínai partokhoz.
A dijani Odpagmed buddha - akinek tulkuja a tasi láma - Nub Devacsenben, a nyugati Paradicsomban székel. De emberek is létezhetnek mágikus sarjukkal együtt. Példa erre Szrong Bsztan Gampo király és a lingi Gezar törzsfõnök-vezér. Manapság is beszélik, hogy mikor a tasi láma Sigacébõl elmenekült, maga helyett otthagyott egy fantomot, amely tökéletesen hasonlított rá; olyan alaposan és természetesen játszotta szerepét, hogy mindenkit megtévesztett. Mikor a láma már biztonságban, túl volt a határon, a fantom eltûnt. (Lásd a tasi láma menekülésérõl szóló beszámolót elsõ könyvemben: Utazásom Ihászába). Az itt említett személyek maguk is tulkuk voltak, ez azonban nem akadályozza meg további emanációk alkotását. Ezek egymásból keletkeznek, s a második és harmadik fokozatnak megvan a pontos neve. (Jang tulku: egy tulku emanációja. Gszum tulku: a tulku tulkujának emanációja.) Megeshet, hogy egy elhunyt láma post mortem megsokszorozza magát, és így több ismert kortárs tulkuja van. Vannak viszont olyan lények, akik állítólag több lény tulkui. Mielõtt lezárnánk ezt a témát, érdekes emlékeztetni arra, hogy a korai kereszténységben a docetae szekta hívei Jézus Krisztust tulkunak tekintették. Azt tartották, hogy az a Jézus, akit keresztre feszítettek, nem természetes lény volt, hanem egy szellemi lény által e szerep eljátszására alkotott fantom.
Egyes buddhisták, ellentétben az ortodox hagyománnyal - amely szerint a történeti Buddha egy bodhiszattva inkarnációja - azt állítják, hogy az igazi Buddha sohasem inkarnálódott, hanem alkotott egy fantomot, és az tûnt fel Indiában, mint Gautama. A tulkukról alkotott bonyolult elméletek ellenére a tulkukat gyakorlatilag elõdeik valódi reinkarnációjának fogják fel, s felismerésük szertartásai is ennek megfelelõen alakultak ki. Nemritkán megtörténik, hogy egy láma - gyakran maga is egy a tulkuk sorában - halálos ágyán megjelöli azt az országot vagy kerületet, ahol újraszületik. Néha részleteket is közöl jövendõ szüleirõl, házuk elhelyezésérõl stb. A lámaisták szerint - a buddhizmus déli iskolájával ellentétben - a halál és az újraszületés között bizonyos idõnek kell eltelnie. Ez alatt az idõ alatt a tudat, amely az újraszületést elõidézi, a bardo labirintusában bolyongva keresi útját (bardo, I. fejezet). Egy tulku-láma halála után általában két évvel (az idõ nem meghatározott, csak a körülmények) a kincstárnok, az intézõ vagy valamelyik egyházi tisztviselõ elkezdi keresni a láma reinkarnációját. Ekkorra a gyermek, aki a láma feltételezett reinkarnációja, egy- vagy kétéves. A reinkarnáció néha kitolódik, de ez elég ritka eset. Ha a láma hagyott utasítást újraszületésérõl, akkor aszerint kezdik el a keresést, ha utasítások nincsenek, akkor egy csiPÁ-hoz (asztrológus láma) fordulnak. Õ készíti a horoszkópokat, felderít rejtett dolgokat stb. A csipa munkáját bármelyik közönséges szerzetes is elvégezheti, de egy tulku megtalálása mindig egy másik tulku feladata, aki aztán burkolt, homályos szavakban megjelöli a kutatandó he-
lyet és a jellemzõket, amelyekrõl fel lehet a gyermeket ismerni. Magas rangú tulku felismerésénél valamelyik állami orákulumot kell segítségül hívni; így van ez a dalai láma és a tasi láma esetében is. Néha elég hamar ráakadnak a gyermekre, akinek születési helye és egyéb jellemzõi megfelelnek a néhai láma vagy az asztrológus utasításainak. Néha azonban évek telnek el anélkül, hogy megtalálnák, sõt elõfordulhat, hogy egyes inkarnációk ismeretlenek maradnak. Ez nagy szomorúság a tulku hívõinek és még inkább a monostor szerzeteseinek, mert a monostor, ha a szent fõnök hiányzik, nem vonzza magához a kegyes jótevõket, lakomák és ajándékok forrását. Egy ravasz intézõnek, bármennyire panaszkodik is, ez a helyzet titkos örömére szolgál, mert a jogos tulajdonos távollétében a maga feje után intézi a tulku ügyeit, és így ügyesen szaporíthatja vagyonát. Amikor felfedeznek egy gyermeket, aki megközelítõleg megfelel az elõírtaknak, ismét kikérik egy látnok láma tanácsát; ha õ is a gyermek mellett nyilatkozik, a végsõ próba következik. Különbözõ tárgyakat hordanak össze egy csomóba, rózsafüzért, rituális eszközöket, teáscsészét. Minden tibetinek megvan a saját teáscsészéje, amelybõl csak õ iszik. Ez lehet fából, ha szegény az illetõ - de lehet drága jade-ból aranytányérral és fedéllel, vagy bármilyen más anyagból, de senki más nem ihat belõle. A gyermeknek ki kell választania azokat a tárgyakat, amelyek a néhai tulkuéi voltak, ezzel bizonyítva, hogy megismerte az elõzõ életében használt holmikat. Néha megtörténik, hogy az üres tulkutrónra több jelölt is akad, hogy egyformán meggyõzõ jeleket
mutatnak, helyesen választják ki a néhai láma tárgyait. A látnokok véleménye sem mindig egyezik arról, melyikük az igazi tulku. Eléggé gyakoriak az ilyen esetek, fõleg, ha valamelyik nagy tulku utódjáról van szó, nagy monostorok és nagy birtokok uráról. Olyankor a család mohón igyekszik fiát az elhunyt trónjára juttatni, mert az méltóságot és anyagi jólétet jelent. A tulku szüleinek általában megengedik, hogy a monostorban éljenek addig, amíg a gyermek nélkülözheti anyja ápolását és gondoskodását. Akkor kényelmes lakást kapnak a kolostor birtokán, a gonpa klauzuláján kívül, és bõven ellátják õket mindennel. Ha a monostornak nincs külön háza a nagy tulku szülei részére, akkor saját lakásukban látják el õket mindennel. A nagy tulku-lámán kívül, aki a monostor ura, gyakran több más tulku is él a monostorban. A legnagyobb kolostorvárosokban számuk a több százat is elérheti. Egyesek közülük magas rangot viselnek a lámaista egyházi arisztokráciában, és a monostorukban elfoglalt helyükön kívül más gonpákban is lehet saját házuk és birtokuk Tibetben vagy Mongóliában. Az ezekkel a lámákkal való közeli, de még a távoli rokonság is olyan hasznos összeköttetés, hogy felébresztheti bármelyik tibeti kapzsiságát. Egy tulku utódja köré tehát számtalan intrika szövõdik és az északi határon, Khamsz harcias népe közt gyakorta vér is folyik a szenvedélyes versengésben. Tibetben számtalan történet szól ifjú tulkukról, akik emlékezetüknek rendkívüli bizonyítékát adták, emlékeztek elõzõ életükre s arra, milyen csodákat tettek - ezzel igazolván kilétüket. E történetekben megtaláljuk a babona, ravaszság, komédi-
ázás és a bosszantó momentumok szokásos tibeti keverékét. Tucatjával tudnék ilyen történeteket mesélni, de jobbnak látom, ha csak olyan történetek elbeszélésére szorítkozom, amelyeknek szereplõit személyesen ismertem. A pegyai láma házától, amelyben Kum Búmban éltem, nem messze volt egy kisebb tulku lakása: Agnai Csangnak hívták (nem összetévesztendõ Aghia Csanggal, a már említett nagy tulkuval). A hely legutóbbi urának halála óta már hét év telt el, és még nem találták meg a gyermeket, akiben reinkarnálódott. A láma intézõjét, gondolom, nem aggasztotta túlságosan ez a körülmény, õ vezette a birtokot és láthatólag eredményesen. Történt egyszer, hogy az intézõ egyik kereskedelmi útján megszomjazott, és betért egy tanyára, hogy vizet kérjen és kissé megpihenjen. Míg a háziaszszony a teát készítette, a nyerpa (intézõ) elõvett a zsebébõl egy kis jade tubákos szelencét, és éppen ki akart venni egy csipet tubákot, amikor a szoba sarkában játszadozó kisgyermek odament, rátette kis kezét a dobozra, és szemrehányón mondta: - Miért használod az én tubákos szelencémet? Az intézõ megdöbbent. Való igaz, az értékes tubákos szelence nem az övé volt, hanem az elhunyt Agnai Csangé, és ha nem is akarta kifejezetten ellopni, mégis magához vette. Reszketve ült ott, a kisfiú pedig nézte õt, s arckifejezése komollyá vált, semmi gyermekes nem volt már benne. - Add vissza azonnal, ez az enyém - mondta. A babonás szerzetes lelkiismeret-furdalástó! gyötörve rémülten esett térdre reinkarnálódott gazdája elõtt.
Néhány nappal késõbb láttam, amint a fiút vitték. Sárga brokátruhát viselt; még nem egyházi ruhát, miután még nem lépett be a szép fekete pónin ült, a gyeplõt a nyerpa
házába viselhetett rendbe, tartotta.
Mikor a menet beért a házba, a fiú megkérdezte: - Miért nem balra megyünk, a második udvar felé? Az ajtó a jobb oldalon van. Valóban, valamilyen okból a láma halála után befalazták az ajtót, és másikat nyitottak helyette. A szerzetesek elámultak lámájuk valódiságának ez újabb bizonyítékán, és mind a lakosztályba mentek, ahol teát szolgáltak fel. A fiú néhány kemény párnán ülve nézte az ezüstdíszes, ékköves csészét, amelyet elébe tettek. - Adjátok ide a nagyobbik porceláncsészét - parancsolta. És pontosan leírta a csésze mintázatát is. Ilyen csészérõl senki sem tudott, és a szerzetesek tiszteletteljesen bizonygatták, hogy ilyen csésze nincs is a házban. Ekkor léptem be a szobába, hála a nyerpával való hosszú ismeretségemnek. Hallottam a tubákos szelence történetét, és látni akartam nevezetes új szomszédomat. Átadtam neki a szokásos tisztelgõ ajándékszalagot és még néhány ajándékot. Kegyes mosollyal fogadta, de láthatólag a csésze dolgán gondolkozott. Végül megszólalt: - Keressétek csak tovább, megtaláljátok! És hirtelen, mintha az agyába villant volna, megnevezett egy ládát, leírta színét, helyét a raktárban. A szerzetesek röviden elmondták nekem, mirõl van szó, s én érdeklõdéssel vártam a fejleményeket. Nem egészen fél óra múlva meglett a csésze, a hozzávaló tányérral és fedéllel együtt, egy kosárban volt a fiú által leírt láda alján.
— Nem tudtam errõl a csészérõl — mondta késõbb nekem az intézõ. - Maga a láma tehette abba a dobozba, vagy talán az elõdöm. A dobozban nem is volt semmi értékes, évek óta nem nyitotta ki senki. De tanúja voltam egy még megdöbbentõbb és fantasztikusabb tulkufelismerésnek is egy Anszitól néhány mérföldnyire fekvõ falucska szegényes fogadójában.
A Mongóliából Tibetbe vezetõ utak itt keresztezik a fõútvonalat, amely Pekingtõl Oroszországig átszeli az egész kontinenst. Csak bosszankodtam, de nem lepett meg, hogy amint alkonyaikor a fogadóhoz értem, zsúfolva találtam; Mongóliából érkezett egy karaván. Az emberek izgatottak voltak, mintha valami szokatlan dolog történt volna. Szokásos udvariasságuk azonban - és a szerzetesi ruhák, amelyeket Jongden és én viseltünk - mégis arra késztette õket, hogy átengedjenek nekünk egy szobát, s állatainknak is helyet adjanak az istállóban. Jongden és én az udvarban maradtunk, megnéztük a mongolok tevéit. Egyszer csak kinyílt az egyik szoba ajtaja, csinos ifjú jelent meg a küszöbön, szegényes tibeti ruhában, és megkérdezte, tibetiek vagyunke. Igenlõen válaszoltunk. Ekkor az ifjú mögött jól öltözött idõs láma tûnt fel, és ugyancsak tibeti nyelven szólított meg bennünket.
Feltettük egymásnak a szokásos kérdéseket, honnan jövünk, hova tartunk. A láma elmondta, hogy Lhászába készült a csucsói téli úton, most azonban már nem szükséges odamennie - tette hozzá. A mongol szolgák, akik az udvaron voltak, helyeslõén bólogattak.
Csodálkoztam: ugyan mi késztette ezeket az embereket, hogy útközben megváltoztassák szándékukat. De mivel a láma visszavonult szobájába, nem tartottam ildomosnak, hogy érdeklõdjem. Késõbb az est folyamán - miután szolgáinkat kikérdezték Jongdenrõl és rólam - meghívtak bennünket teára, és akkor alkalmam volt meghallgatni az egész történetet. A jóképû fiatalember a távoli Ngari provincia (Délnyugat-Tibet) szülötte volt. Valami látnokfélének látszott. Nyugaton talán képzelgõnek mondták volna, de Ázsiában voltunk. Migyur - ez volt az ifjú neve - gyermekkora óta nyugtalan volt, az a furcsa gondolat foglalkoztatta, hogy nem ott van, ahol lennie kellene. Idegennek érezte magát családjában, falujában. Álmában olyan tájakon járt, amilyeneket Ngariban sosem látott, magányos tájakat, kerek filcsátrakat látott, monostort egy dombtetõn. Sõt, ébren is ilyen és hasonló képek tûntek fel elõtte, elnyomva, elhomályosítva valóságos környezetét; szinte állandó káprázatok között élt. Még kisfiú volt, amikor megszökött otthonról, hogy megtalálja látomásai színhelyét. Migyur ettõl kezdve csavargó lett, dolgozott valamit itt-ott, de általában kéregetett, sehol sem tudott letelepedni, ûzte a nyugtalanság. Céltalan kóborlásaiból aznap érkezett a fogadóba. Látta a fogadót, a karaván táborát, a tevéket az udvarban. Anélkül, hogy tudta volna, miért teszi, bement a kapun, és szembetalálta magát a lámával és kíséretével. S ekkor hirtelen, mint a villám, elmúlt események suhantak át elméjén. Emlékezett erre a lámára, aki fiatal emberként az õ tanítványa
volt. Látta saját magát mint öreg lámát. Együtt haladtak ugyanezen az úton egy Tibet szent helyeit érintõ zarándokúiról visszatérõben, felfelé tartottak a dombon a monostorba. Emlékeztette minderre a lámát, részletesen leírta közös utazásukat, életüket a monostorban és még sok apró részletet. A mongóliaiak utazásának célja pedig éppen az volt, hogy kikérjék a dalai láma tanácsát, hogyan fedezhetnék fel a tulkut, aki monostoruk feje volt, s kinek helye most már több mint 20 éve üresen áll, mert hiába követtek el mindent, nem találták meg reinkarnációját. Ez a babonás nép hajlandó volt azt hinni, hogy a dalai láma természetfeletti erejével kifürkészte szándékukat, és jóságában úgy intézkedett, hogy találkozzanak reinkarnálódott urukkal. A ngari vándor - miután alávetették a szokásos próbáknak - habozás és hiba nélkül választotta ki egy csomó tárgy közül azokat, amelyek a néhai láma tulajdonában voltak. A mongolok agyában nyoma sem volt kétségnek. Másnap láttam, amint a karaván visszafordult. Elindultak a nagy tevék járásának tempójában, majd eltûntek a láthatáron a Góbi sivatag irányában. Az új tulku elindult, hogy találkozzék végzetével.
IV. FEJEZET Kísértetek és démonok A gyászos lakoma A tibeti okkultisták nagy része láthatóan örömét leli az olyan gyászos elmélkedésekben és gyakorlatokban, amelyekben nagy szerepük van a holttesteknek. A közönséges varázslók általuk akarnak szert tenni varázserõre, de még a felvilágosultak is azt állítják, hogy a szimbólumok és a hagyományos nyelvezet homálya ezoterikus tanításokat és lelki tréninget rejt. Mondanom sem kell, hogy ennek a visszataszító miszticizmusnak semmi köze a buddhizmushoz. Az igazi lámaizmustól is idegen, bár néhány láma titokban enged e bizarr vonzalomnak. Eredetét a tantrikus buddhizmusban és az õsi bönpo sámánizmusban kell keresni. A következõ történet bõségesen illusztrálja a tibeti okkultizmus e sötét oldalát. Cserkuban hallottam
pár évvel a szereplõk halála után. Aki elmesélte a történetet, személyesen ismerte az illetõket. A láma, aki a történetben fõszerepet játszik, Tacsienlu közelében, a Minjagpar lhakang apátja volt, név szerint Csogsz Cang. Tibetre, Kínára és általában a világra vonatkozó jóslatot õ dolgozta ki. Úgy
tisztelték, mint akinek természetfeletti hatalma van. pl. egyebek közt halált tud elõidézni. Csogsz Cang gyakran furcsán, néha értelmetlenül viselkedett, és szenvedélyes alkoholista volt. Egy ideig a tibeti Tacsienlu törzsfõnöke mellett élt, aki a gyalpo (király) címet viselte. Egyszer, mikor éppen együtt ivott és beszélgetett vendéglátójával, feleségül kérte a fõlovászmester húgát. A tisztviselõ azonban, aki történetesen jelen volt, visszautasította az ajánlatot. A láma erre dühbe jött, és értékes jade-csészéjét úgy a földhöz vág
ta, hogy az darabokra tört, megátkozta a lovászmestert, és kijelentette, hogy két napon belül meghal. A gyalpo nem helyeselte a láma kívánságát, és nem hitt az átok erejében. A lovászmester fiatal és egészséges - érvelt. A láma azonban fenntartotta állítását, és valóban, két nap múlva a fõlovászmester meghalt. A gyalpo és a fiatal lány szülei megijedtek, és sietve a lámához vitték a lányt. Õ azonban visszautasította.
- A lány segítségemre lehetett volna — mondta hogy megszerezzek valamit, ami sok lénynek hasznára lehetett volna: az alkalom azonban elmúlt, nekem pedig nem kell feleség. Egy este Csogsz Cang váratlanul egyik trapáját szólította. - Nyergelj fel két lovat, indulunk - parancsolta. A szerzetes tiltakozni próbált, mondván, késõ van, jobb lenne várni másnap reggelig. - Ne feleselj - szólt Csogsz Cang. - Indulunk. Elindultak, sokáig lovagoltak az éjszakában, míg a folyó közelébe értek. Itt leszálltak lovukról, és megindultak a folyó felé.
Bár az égbolt teljesen sötét volt, a vízen egy „napsugár” világította részen egy holttest úszott szemben az árral. Nemsokára odaért a két férfihoz. - Vedd a késedet, vágj ki egy darabot húsából, és edd meg - parancsolta társának Csogsz Cang. És hozzátette: - Van egy barátom Indiában, aki minden évben ezen a napon így küld nekem élelmet. Õ maga is szelt a holttestbõl, és enni kezdett. A másik a rémülettõl szinte megbénulva igyekezett utánozni mesterét, de egy falatot sem mert a szájába venni, hanem AMBAG-jába (a bõ tibeti ruhát összeszorító öv feletti zseb) rejtette. Visszaindultak a monostorhoz, ahová virradatra meg is érkeztek. A láma így szólt a szerzeteshez: - Azt akartam, hogy te is részesülj ennek a misztikus eledelnek nagyszerû gyümölcseiben, de te nem vagy rá méltó. Ezért nem merted megenni a levágott darabot, hanem a ruhád alá rejtetted. A szerzetes ennek hallatán bánni kezdte gyávaságát, és benyúlt ambagjába, hogy elõvegye részét, a húsdarab azonban már nem volt meg. Ez a fantasztikus történet egybevág azzal, amit a Dzogszcsen szekta remetéi nagy óvatosan közöltek velem. Szerintük léteznek emberi lények, akik a szellemi tökéletességnek olyan magas fokára jutottak, hogy testük anyaga finomabbá változott, és különleges tulajdonságokkal bír. Egyesek észreveszik e kivételes emberekben végbement változást. Ha ebbõl a mágikus húsból valaki eszik egy falatot, az eksztázis egy formáját hozza létre, és tudást, emberfeletti erõket ad annak, aki elfogyasztotta.
Egy remete beszélte el nekem, hogyha egy naldzsorpa látnoki képességével ilyen csodálatos lényt felfedez, gyakran azt a kegyet kéri tõle, hogy értesítse haláláról, mert egy kis részt szeretne kapni az értékes testbõl. Nem lehetséges-e, hogy e gyászos lakomára várakozók olykor elvesztik türelmüket, és nem akarják megvárni a szent ember természetes halálát? Lehet, hogy néha siettetik? Az, aki felfedte elõttem ezt a titkos rítust, majdnem nyíltan bevallotta, hogy ilyesmi elõfordul. De sietett hozzátenni, hogy az áldozat beleegyezett a feláldozásába. A táncoló holttest Ugyancsak misztikus rítus a rolang (a felálló holttest). A hagyományok és õsrégi krónikák szerint a buddhizmus Tibetbe kerülése elõtt ezt a rítust a bönpo sámánok gyakorolták temetések alkalmával. A holttestnek az a pillanatnyi megmozdulása semmiképpen sem hasonlítható össze azzal, ami a holttesttel való groteszk és rettenetes téte-á-téte alatt történik. Többféle rolang van. Ezeket nem szabad összetéveszteni a trong dzsug rítussal, amelynél a holttestbe egy másik lény „lelke” száll, és látszólag életre kelti, azaz ilyenkor a testet nem eredeti lakója birtokolja.
Egy ngag-szpa, aki, mint mondta, maga is végezte ezt a rítust, így írta le a rolangot. A szertartást végzõ személyt egy szobába zárják a hólttesttel. Hogy a testet felélessze, ráfekszik, száját a szájára tapasztja, és míg karjaiban tartja, állandóan ismételgetnie kell a mágikus formulát (ez ese-
tenként változik). Minden más gondolatot ki kell rekesztenie elméjébõl. Bizonyos idõ múlva a holttest megmozdul. A varázsló keményen tartja, nem engedi kiszabadulni. A test egyre erõsebben harcol. Rendkívül magasra ugrál, és magával viszi a szertartást végzõ embert, akinek nem szabad a holtat elengednie, száját a szörnyeteg száján kell tartania, és ismételgetnie kell a mágikus szavakat. Végül a holttest nyelve kimozdul szájából. Ez a kritikus pillanat. A varázsló fogaival megragadja a nyelvet, és leharapja. A test azonnal összecsuklik. Ha a mágus felélesztette a testet, és nem tud uralkodni rajta, az biztos halálát jelenti. A gondosan megszárított nyelv hatalmas mágikus fegyver, amelyet a gyõztes ngag-szpa megõriz. A tibeti, aki ezt a rítust leírta nekem, élénken ecsetelte a test fokozatos felébredését, az elsõ tudatos gondolat felcsillanását a homályos szemekben, elsõ gyenge mozdulatait s ereje fokozatos növekedését, míg végül már alig tudta visszatartani az ugráló szörnyet, és minden erejét össze kellett szednie, hogy el ne engedje. Leírta, mit érzett, amikor megérezte, hogy a halott nyelve kimozdul szájából, s az õ száját érinti, amikor rájött, hogy itt a szörnyû pillanat: ha nem gyõzi le, a rettenetes lény megöli õt. Nem lehetséges-e, hogy ez a harc csupán szubjektív? Nem lehetséges-e, hogy csupán transzban történik? A tibeti naldzsorpák gyakran tapasztalják, sõt tudatosan gyakorolják a transzállapotot. Kételkedtem és kértem, mutassa meg nekem a nyelvet. A varázsló egy feketés száraz valamit mutatott, ami lehetett éppen nyelv is, de önmagában nem bizonyította e rémes ereklye eredetét.
Akárhogy van is, sok tibeti hisz abban, hogy a rolang valóban végbemegy. A tibetiek azonban a rítussal felélesztett holttesteken kívül abban is hisznek, hogy akármelyik holttest egyszerre csak felkelhet és az élõk ártalmára lehet. Ezért valaki állandóan figyeli a holttesteket, állandóan ismételgetve a feltámadást megakadályozó liturgikus szavakat. A Szalven közelében levõ szepogönbeli trapa mesélte a következõ történetet. Még novícius volt, amikor monostorának három lámáját elkísérte egy halottas házhoz. A lámák a naponta végzendõ szertartásra készültek, amely addig tart, amíg a holttestet temetõbe viszik. Éjjel annak a nagy szobának sarkában aludtak, ahol a holttestet ülõ helyzetben tartották, kendõkkel összekötözve és betakarva. - A mágikus formulák ismételgetését rám bízták. Az éjszaka közepére, úgy látszik, a folyamatos ismételgetésektõl elfáradtam, és elbóbiskoltam néhány pillanatra. Valami zaj ébresztett fel. Egy fekete macska haladt el a test mellett, és kiment a szobából. Aztán olyan hangot hallottam, mint amikor vásznat repesztenek, és rémülten láttam, hogy a halott mozgolódik, ki akar szabadulni kötelékeibõl. A félelemtõl félõrülten kiszaladtam a házból, de még láttam, hogy a kísértet kinyújtja kezét, és az alvó emberek felé mászik. Reggelre a három lámát holtan találták, a test visszatért a helyére, de a kendõk elszakadtak, a takarók pedig körülötte a földön feküdtek. A rolang érintése halálos, és a rosszindulatú kísértet feltétlenül ráteszi kezét arra, akit elérhet. Azt mondják, kizárólag a lámák - akik a halotti szertartást végzik - tudják azokat a mágikus szavakat és
gesztusokat, amelyekkel a veszedelem elkerülhetõ, csakis úgy uralkodhatnak a testen és ültethetik viszsza a helyére, ha el akar mozdulni. Az elvarázsolt tõr Szükségtelen mondanom, hogy „az ugráló holttest nyelve” - ha ugyan ilyesmi egyáltalán létezik - a varázslás kivételes eszköze. A lámaista varázslók általánosan használt rituális fegyvere a phur-ba - tõrhöz hasonlít. Bronzból, fából vagy éppen elefántcsontból készült, és gyakran szépen vésett vagy cizellált. A tibeti titkos tudomány igazi beavatottja kineveti a varázslót és furcsa praktikáit. Azt tartja, hogy a mágikus fegyver erejét nem az anyaga adja, hanem maga a varázsló ruházza rá. Idõ múltával ennek az energiának egy része megmarad, a phur-bához tapadva. A mágikus használat során ereje egyre növekszik. Végül a tehetetlen tárgy olyan „megszállott” lesz, mint amilyenné egy lelkes lény válhat. A következõ fejezetben hallunk majd olyan ngagszpákról, akik a phur-ba megszállottságába vetett hittel cselekedtek. Azt is mondják, hogy a bizonyos kényszerítõ rítusoknál használt rituális eszközöket nem szabad hétköznapi ember vagy be nem avatott szerzetes házában tartani, mert félõ, hogy az eszközhöz kötõdött veszedelmes lények bosszút állhatnak vele tulajdonosukon, ha az nem tudja magát megvédeni. Ennek a hiedelemnek köszönhetek néhány nagyon értékes tárgyat, mert az örökösök nem merték megtartani, s engem kértek meg, vigyem magammal azokat.
Ebbõl kifolyólag egyszer olyan szerencse ért, és olyan különös módon, hogy érdemes elmondani. Egy Észak-Tibetben tett utazásom alkalmával lámákból álló kis karavánnal találkoztam, beszélgetésbe elegyedtem velük - mint szokásos az ilyen utakon, ahol ritka az utas -, és megtudtam tõlük, hogy olyan phur-bát szállítanak, amely már sok bajt okozott. A rituális eszköz az õ mesterüké volt, aki nemrégen meghalt. A tõr elkezdte ártalmas mûködését a kolostorban. Két vagy három szerzetes, aki megérintette, meghalt, egy másik leesett a lóról, és eltörte a lábát. Aztán eltört az az oszlop, amely a monostor udvarában állt és az áldáshozó szalagokat tartotta, ezt is rossz ómennek tekintették. A szerzetesek megijedtek, de még nagyobb bajtól tartva nem merték megsemmisíteni a phur-bát, dobozba zárták hát. Hamarosan a dobozból furcsa hangok hallatszottak. Végül elhatározták, hogy a bajt hozó tõrt elhelyezik az egyik istennek szentelt barlangban. A közelben lakó marhapásztorok azonban nem akartak beleegyezni, és fegyveres ellenállással fenyegetõztek. Emlékeztek egy phur-bára, amely a levegõbe repült, megölt és megsebesített néhány embert és állatot. Hogy ezek a csodák hol és mikor történtek, azt senki se tudta, de a babonás fejeknek ez nem is volt fontos. A marhapásztorok nem akarták a phur-bát a közelükben tudni. A szerencsétlen trapák nem tudták, hogyan szabaduljanak meg a phur-bától, amelyet lepecsételt ládikõban tartottak, varázsigékkel telenyomtatott papírokba csomagolva. Csak bánatos külsejük akadá-
lyozott meg abban, hogy jót nevessek hiszékenységükön. Kíváncsi lettem a csodálatos phur-bára. - Hadd nézzem meg - mondtam. - Hátha kitalálom, hogyan segíthetek rajtatok. Nem merték kivenni a dobozból, de sok vita után megengedték, hogy magam kivegyem. A phur-ba az õsi tibeti mûvészet nagyon szép darabja volt, elfogott a vágy, hogy megszerezzem, de tudtam, hogy a trapák semmi pénzért nem adnák el. - Táborozzatok velünk ma éjjel, és hagyjátok nálam a phur-bát - mondtam. - At akarom gondolni a dolgot. Szavaim semmit sem ígértek, de jó vacsorát és kellemes beszélgetést remélve elfogadták a meghívást.
Éjjel kissé messzebbre távolodtam a tábortól, a tõrt tüntetõén magammal vittem, mert ha dobozából kiszakítva otthagyom, az a tibetieket kétségbe ejtette volna. Mikor úgy gondoltam, elég messze vagyok, a bûvös tõrt beledöftem a földbe, és leültem takarómra, kigondolandó, mint vehetném rá a szerzeteseket, adják nekem. Órák óta ültem már ott, amikor mintha egy lámát láttam volna odasettenkedni, ahová a phur-bát szúrtam. Óvatosan hajolt elõre. Tógája alól kinyúlt egy kéz, s lassan közeledett a mágikus tõr markolata felé. Felugrottam, s még mielõtt megragadhatta volna, elkaptam a tõrt. Szóval nem csak én akartam megszerezni. Ez az ember úgy látszik, nem olyan babonás, mint társai, felismerte a phur-ba értékét, és el akarta lopni. Azt hitte, elaludtam és nem veszem észre. Holnap vala-
milyen új okkult beavatkozásnak tulajdonították volna a tõr eltûnését, s a hívõk között új történet kelt volna szárnyra. Nos, a ravasz terv sajnos nem sikerült, a varázstõr a kezemben maradt, oly erõsen szorítottam, hogy - talán idegeimre hatott a kaland izgalma, vagy a bronznyél vésete nyomta a kezemet az a benyomásom támadt, a tõr gyengén megmozdul a kezemben. S most nézzük a tolvajt! Körülöttem a kopár síkság üres volt. A láma valószínûleg akkor ment el, amikor lehajoltam, hogy a tõrt kirántsam a földbõl. Rohantam vissza a táborba. A tettesnek elõttem vagy nem sokkal utánam kellett visszaérkeznie. Mindenki ébren volt még, vallásos szövegeket mormoltak, védelmid a gonosz erõk ellen. Beszólítottam Jongdent a sátramba. - Melyik szerzetes volt távol? - kérdeztem. - Egyik sem - felelte. - Félholtak a rémülettõl. Még természetes szükségükre sem mertek eltávolodni a sátraktól. Már gúnyolódnom kellett rajtuk. Remek! Úgy látszik, már jelenéseim vannak. De talán ez éppen kapórajön. - Figyeljetek ide - szóltam a trapákhoz. Õszintén elmeséltem, mit láttam, és hogy õket gyanúsítom. - Biztosan a mi nagy lámánk volt az - kiáltották. - Vissza akarta venni a phur-báját, és ha sikerült volna neki, talán meg is ölt volna téged. Ó Jetszunma, te igazi gomcsenma vagy, bár akad, aki philingnek (idegennek) mondana. A mi cavai lámánk hatalmas varázsló volt, és mégsem tudta elvenni tõled a phur-bát, tartsd hát meg, így többé nem árthat senkinek.
Mind egyszerre beszéltek, izgatottan, rémülten, hiszen láma-varázslójuk most, hogy már a másik vi-
lághoz tartozott, még félelmetesebb volt. Ugyanakkor örültek is, hogy megszabadultak a tõrtõl. Örömükben én is osztoztam, csakhogy egészen más okból: a phur-ba az enyém lett. Ám nem lett volna becsületes hasznot húznom zavarukból. - Gondoljátok meg - mondtam. - Talán csak egy árnyék tévesztett meg. Az is lehet, hogy míg ott ültem, elaludtam egy kicsit, és az álom zavart meg. Hallani sem akartak róla. A láma eljött, én láttam, õ nem tudta elvenni tõlem a phur-báját, így hát nagyobb erõmmel én lettem a jogos tulajdonosa. Bevallom, elég könnyen hagytam magam meggyõzni.
Gyakorlatok a félelem nélküliség elérésére. Démoni lények kihívása Alig van ország, amely kísértetekben és démonokban versenyezhetne a tibeti folklór gazdagságával, változatosságával és színességével. Ha a népi hiedelmekre bíznánk magunkat, azt gondolhatnánk, a Hó Országának népessége lényegesen kisebb, mint gonosz szellemeinek száma. Ezek a rosszindulatú lények ezer és ezer különbözõ alakban élnek fákban, sziklákban, völgyben, tóban, forrásban és még sok helyen. Károkozásra mindig készen üldöznek embert és állatot, el akarják lopni lélegzetüket, hogy azzal táplálkozzanak. Kedvükre kóborolnak az erdõkben, a magas kopár dombokon, s az utas szembetalálkozhat velük minden útkanyarulatnál. Hivatásos lámaista mágusok vállalkoznak arra, hogy megtérítik vagy leigázzák a veszélyes szomszédokat és ezzel megakadályozzák nemkívánatos tevékenységüket, illetve engedelmes szolgáikká te-
szik õket. A varázslók ebben versenyeznek velük, õk azonban szinte mindig fel akarják használni e rosszindulatú lények erejét a saját, nemkülönben gonosz céljaikra. Ami a tibeti misztikusokat illeti, a démonokkal való kapcsolatot a lelki tréning részének tekintik. Ilyen esetekben a tanítvány kifejezetten keresi a találkozást, mintegy párbajra hívja ki a démonikus lényeket, vagy alamizsnát ad nekik. Ezek a rítusok teljesen különböznek az e fejezet elején leírtaktól. Bár ezek a rítusok is lehetnek néha nevetségesek, sõt esetleg a mi felfogásunk szerint visszataszítóak, céljuk viszont hasznos és emelkedett, mint pl. megszabadulás a félelemtõl, vagy a végtelen, határtalan részvét felkeltése, amely .tökéletes elkülönüléshez és végül szellemi megvilágosodáshoz vezet. Nemritkán elõfordul, hogy egy-egy hiszékeny ember, aki szilárdan hisz a démonok ezreinek valóságos létezésében, misztikus lámához fordul, és kéri, fogadja el tanítványul, mert vallásos életre vágyik.
Ezek közül az egyszerû emberek közül nem mindenkit utasítanak el, nem mindegyiket küldik haza a falujába azzal, hogy csak gyakorolja a jóindulatot mindenki felé, vagy látják el hasonló morális tanácsokkal. Ha valakit képesnek tartanak arra, hogy elinduljon a megvilágosodás felé, azt a lámák további tanításokkal tüntetik ki. Ha a láma a „Rövid Ösvény” igazi hívõje, elsõ dolga alkalmat adni a tanítványnak, hogy megszabadítsa önmagát a különbözõ démonoktól való félelemtõl. Az igazról és tévesrõl tartott hosszadalmas magyarázatok és demonstrációk nem tartoznak a tibeti misztikus oktatók módszereihez, õk egysze-
rûen olyan körülmények közé helyezik a tanítványt, hogy õ maga tapasztaljon különbözõ történéseket és érzeteket, amelyek majd gondolkodásra serkentik, és végül megszerzi a tudást. Az ilyen tapasztalatok eredményessége a tanítvány intelligenciájától függ. Ismerõsömet - egy fiatal férfit - mestere, az amadói láma egy magányos szakadékhoz küldte, ahol a közhit szerint gonosz nem emberi lények kísértettek. Ott éjszaka egy fához vagy sziklához kellett kötöznie magát és szólítania kellett a vad Tovo-kat. (Ezek a lények a tibeti festõk ábrázolásában felfalják az emberek agyát.) A parancs szerint - bármennyire rettegett is - nem volt szabad engednie a kísértésnek, hogy oldja el magát és meneküljön. Ott kellett maradnia napkeltéig. Ez a gyakorlat szinte klasszikusnak számít. Sok novícius kapja a misztikus ösvényen elsõnek ezt a parancsot. A tanítványnak néha ott kell maradnia odakötözve három nap és három éjjel, sõt esetleg még hosszabb ideig, álmatlanul, átélve a legteljesebb kimerültség és éhezés állapotát, amely olyan könnyen kelthet hallucinációkat. Az ilyen gyakorlatoknak természetesen néha tragikus következményei vannak. Egy öreg carogni láma ennek illusztrálására Jongdennek mesélt egy történetet, mikor inkognitóban Lhászába utaztam. Mint jelentéktelen „mama” - ezt a szerepet játszottam akkoriban -, a szoba sarkában ültem, és egy szót sem szalasztottam volna el a beszélgetésbõl. Ifjú korában ez a szerzetes és Lodö nevû öccse elhagyta monostorukat, és követtek egy másik tartományból való aszkétát, aki egy idõ óta a Phagri nevû hegyen telepedett le, ott élt remeteségben. A hely ismert zarándokhely volt Dajul közelében.
A remete megparancsolta a fiatalabb testvérnek, hogy kösse magát egy fához azon a helyen, ahol Thagsz Jang démon szokott kísérteni. Ez a démon általában tigris alakjában jelent meg, és a tigrishez hasonlóan vadnak tartották. Az ifjúnak áldozatként az oszlophoz kötözve el kellett képzelnie, hogy õ tehén, amelyet Thagsz Jangnak hoztak ide. Erre kellett összpontosítania gondolatait, és idõnkint bõgnie kellett, hogy tökéletesen azonosíthassa magát az állattal, s ha a koncentráció elég erõs, olyan állapotba kellett jutnia, amelyben saját személyisége teljesen elvész, és transzban tapasztalja a felfalatástól rettegõ tehén állapotát. A gyakorlatot három napra és három éjszakára szabták ki. De elmúlt négy nap, és a tanítvány még mindig nem tért vissza mesteréhez. Az ötödik nap reggelén így szólt a remete a fivérhez: - Ma éjjel különös álmom volt. Menj és hozd el testvéredet! A szerzetes engedelmeskedett. Rettenetes látvány fogadta, az erdõben Lödo teste szétszaggatva, félig felfalva, részben még mindig a fához volt kötözve, véres húscafatok elszórva a bokrok közt. A megdöbbent testvér ruhájába gyûjtötte a szörnyû maradványokat, és sietett vissza GURU-jához (remete). Mikor a laktak, magával eszközt
kunyhóhoz ért, ahol a guru és õk ketten üresen találta. A láma eltûnt, és minden holmiját vitte, két vallási könyvet, néhány rituális és a botját, háromágú szigonnyal a tetején.
-'Úgy éreztem, megõrülök - mondta az idõs tibeti. - Ez a hirtelen távozás még jobban megrémített, mint testvérem megcsonkított teste.
Mit álmodhatott tanítónk? Megtudta talán tanítványa rettenetes sorsát? Miért ment el? Anélkül, hogy a szerzetesnél jobban tudtam volna, mi késztette a lámát menekülésre, úgy gondoltam: látva, hogy tanítványa nem jött vissza, attól félt, baleset érte a fiatalembert a vadállatoktól látogatott erdõben. Lehet, hogy valóban kapott álmában valamiféle misztikus értesülést a tragikus eseményrõl, és jobbnak látta elmenekülni az áldozat családjának haragja vagy bosszúja elõl. Ami a novícius halálát illeti, a magyarázat egészen természetes. Néhány nappal azelõtt, hogy ezt a történetet hallottam, magam is találkoztam párduccal és leopárddal, kettõvel is (lásd: Utazásom Lhászába). Valószínû, hogy tehénbõgésével maga az áldozat keltette fel valamelyik állat figyelmét, és az - mielõtt a szerencsétlen kötelékeibõl kiszabadíthatta volna magát megölte. Aki ezt a történetet elbeszélte és a körülötte ülõk is, egészen másképp magyarázták a szomorú esetet. Szerintük a démon-tigris ragadta el a neki felajánlott áldozatot. Az ifjú tanítvány nyilvánvalóan nem alkalmazta azokat a mágikus szavakat és gesztusokat, amelyek megóvták volna — volna — mondták. Es itt a tanító nagyon mondták. nagy hibát követett el, tanítványát nem lett volna szabad kiküldenie a démon-tigris kihívására, mielõtt fel nem fegyverzi a szükséges rituális formulákkal és tanításokkal. Az öccse halálától felsebzett lelkû idõsebb testvérnek azonban rettenetes gondolata támadt. - Ki tudja - mondta -, hogy nem maga a különös láma volt-e a démon-tigris, aki így kívánt áldozathoz jutni? Szegény testvéremet nem ölhette meg
emberi formában, ezért míg aludtam, éjjel felöltötte tigrisalakját, és kirohant az erdõbe, hogy szörnyû étvágyát kielégítse. Az idõs ember utolsó szavait mély csönd követte. Valószínûleg már sokszor elmesélte ifjúságának e rettenetes epizódját. Hallgatóságára mély hatással volt. Nem történhet-e meg bármikor? Thagsz Jang és még sok más hasonló lény állandóan kóborol a falvak körül és az utazók nyomában, várva, hogy rájuk vethesse magát, hacsak nem óvja õket valamilyen hathatós védelem. Ebben minden jelenlevõ egyformán hitt. A nagy félhomályos konyhában, amelyet csak 2 fel-fellobbanó lángok világítottak meg, egy asszony ösztönösen felnézett a falon függõ védõ varázsszerekre, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy a helyükön vannak-e. A ngag-szpa átment a szomszéd szobába, ahol a családi oltáron égtek az esti felajánlási lámpák, meggyújtott néhány tömjénrudacskát, amelyek édes illata átlengett a szobán, megnyugtatva idegeinket. Azt hihetnénk, hogy e szertartások közben gyakoriak az okkult eredetû balesetek, ez azonban nagyon ritkán történik meg. Logikusnak látszik, hogy a tanítvány, miután kihívta a gonosz szellemeket, és bizonyos idõt töltött a kijelölt helyen, anélkül, hogy a kísértetek megjelentek volna, kételkedik az ilyen lények létezésében. Errõl több lámát is megkérdeztem. - Az eredmény néha hitetlenség - mondta egy De'rgébõl, a kelet-tibeti Kham tartományból való gese. A misztikus mesterek egyik végsõ célja valóban ez, ha azonban a tanítvány idõ elõtt jut el a hi-
tétlenséghez, elmulaszt valamit, amit ezek a gyakorlatok kifejlesztenek, és ez a félelemnélküliség. De a tanítók nem is helyeslik az egyszerû hitetlenséget, ezt az igazság ellentétének tartják. A tanítványnak meg kell értenie, hogy valóságosan léteznek istenek és démonok azok számára, akik hisznek bennük, és hatalmuk is van ahhoz, hogy hasznára legyenek, vagy ártsanak azoknak, akik imádják õket, illetve, akik félnek tõlük. A gyakorlatok korai szakaszában csak nagyon kevesen jutnak el a hitetlenséghez. A legtöbb novícius valóban lát bizonyos félelmes jelenségeket. Ezzel az utóbbi magyarázattal nem volt bátorságom ellenkezni, hiszen sok példa bizonyította megalapozottságát. A sötétség, a vad táj, amelyet a rettegett gonosz lényekkel való találkozásra kiválasztanak, s a keleti embernek az a képessége, hogy gondolatait vizualizálja - mindez éppen elég a hallucinációk létrehozására. De szabad-e mindazt a jelenséget, amelyet e furcsa rítusok végzõi tapasztalnak, hallucinációnak neveznünk? A tibetiek szerint nem. Alkalmam volt beszélni Kusog Vancsennel, Ga gomcsenével a démonok hívásakor történõ hirtelen halálesetekrõl. Ez a láma nem látszott babonára hajlamosnak, és úgy gondoltam, egy véleményen lesz velem ebben a kérdésben. - Akik meghalnak, azokat a félelem öli meg. Vízióik saját képzeletük teremtményei. Aki nem hisz a démonokban, azt a démonok nem fogják megölni.
Egészen megdöbbentett, mikor a láma különös hangon így válaszolt:
- Eszerint ha valaki nem hisz a tigrisek létezésében, biztos lehet abban, hogy nem fogják bántani, ha szembetalálkozik velük... Aztán így folytatta: - Mentális formák alkotása, akár akarattal történik, akár nem, mindig misztikus folyamat. Mi lesz ezekkel a misztikus teremtményekkel? Nem lehetségese, hogy mint a húsunkból született gyermekek, elménk gyermekei is elválnak az életünktõl és saját életüket élik? És nem kellene-e azt is meggondolnunk, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek, akik ilyen formák alkotására képesek vagyunk? Ha pedig léteznek a világban ilyen lények, nem vagyunk-e kitéve annak, hogy találkozunk velük? Akár alkotójuk akaratából, akár valamilyen más okból? Nem az okozza-e, hogy akár elménk, akár anyagi cselekedeteink révén olyan körülményeket teremtünk, amelyekben e lények aktívan megnyilvánulhatnak? - Mondok egy példát - folytatta. - Ha ön messze a folyóparttól száraz területen él, soha nem mennek oda halak. De ásson csatornát a folyótól a lakásáig, és ásson a száraz talajba tavat. Amint a víz beleömlik, halak úsznak oda a folyóból, és ön a saját szemével láthatja õket. Óvakodni kell attól, hogy valaki meggondolatlanul csatornát ásson. Csak kevesen gyanítják, mi minden van a világ hatalmas tárházában, amire esetleg öntudatlanul rábukkanhat. És könnyedebben hozzátette: - Az embernek tudnia kell, hogyan védje meg m'agát a tigrisektõl, amelyeket õ maga hozott a világra, éppen úgy, mint azoktól, amelyeket más teremtett.
A rettenetes misztikus lakoma A legfantasztikusabb rítus a CSÖDE (levágás). Olyan egyszemélyes misztériumjáték, amelyet a szertartás végzõje játszik el, s amely olyan eredményesen borzasztja el a novíciusokat, hogy van, aki hirtelen megõrül vagy meghal a rítus közben. A szertartásra megfelelõnek tartott hely lehet temetõ vagy valamilyen vad, félelmet keltõ táj. Még jobb, ha valamilyen borzasztó legenda fûzõdik hozzá, vagy ha ott nemrégiben valamilyen tragikus esemény történt. Ennek a választásnak az az értelme, hogy a csõdé és hasonló rítusok hatása nem csupán az az érzés, amelyet a félelmetes környezet és a liturgikus szavak keltenek az elmében. A csõdé fel is akarja ébreszteni az okkult erõket, illetve azokat a tudatos lényeket, amelyek a tibetiek szerint az ilyen helyeken tartózkodnak, akár saját valóságos tetteik hívják õket életre, akár valaki másnak a képzetei. Megtörténhet tehát a csõdé bemutatása alatt melyet egyszemélyes színjátékhoz hasonlítottam -, hogy az egyetlen színész egyszer csak okkult világi szereplõket lát maga körül, akik elõtte ismeretlen szerepeket játszanak. Akármilyen nagy része is van ebben a gyakorlatban az önszuggesztiónak vagy a képzeletnek, mégis kitûnõnek, eredményesnek tartják. Bár elõfordul, hogy kezdõ naldzsorpának ez a teszt túl erõsnek bizonyul, s ilyenkor történnek a már említett balesetek: õrület vagy halál. Aki a csõdét be akarja mutatni, annak mint minden színésznek, elõször is jól meg kell tanulnia a szerepét. Majd gyakorolnia kell a rituális táncot - a lépéseknek geometrikus formát kell képezniük -, meg kell tanulniuk egy lábon forogni, dobogni és
ugrálni a recitálás ütemére. Végül meg kell tanulniuk bánni a dordzséval, a mágikus csengõvel, a phur-bával, ritmikusan dobolni a DAMARU-n (kis dob), és megszólaltatni a KANGLiNG-ot (emberi csontból készült trombita). A feladat nem könnyû, tanulóidõm alatt sokszor fogytam ki a lélegzetbõl. A láma-tanító, aki a gyakorlatot irányítja, egyfajta balettmester. Csak éppen nem rózsaszín trikós, mosolygó lányok vannak körülötte. A táncosok fiatal aszkéták, a böjtöléstõl csont és bõr soványak, ruhájuk rongyos, szemük kemény, elszánt, mosdatlan arcukon az eksztázis fénye. Agyukban ott kísért a vállalkozás veszélyessége, amikor testüket fel kell ajánlaniuk a rettentõ lakomára az éhes démonoknak - s azok felfalják. Ilyen kõiülmények között a „próba”, amely egyébként nevetséges lenne, inkább borzasztó. A csõdé szövegét helyszûke miatt nem fordíthatom le teljes terjedelmében. Hosszú, misztikus bevezetéssel kezdõdik, ezalatt a szertartást végzõ naldzsorpa „letiporja” szenvedélyeit és megtagadja önzését. A rítus lényeges része a lakoma. Megkísérlem röviden ismertetni. A celebráns megfújja a trombitát, hívja az éhes démonokat a nekik készített lakomára. Elképzeli, hogy egy nõistenség, aki ezoterikusán az õ saját akaratát jelképezi, kiugrik a feje tetején, és elébe áll karddal a kezében. Egyetlen csapással levágja a naldzsorpa fejét. Aztán levágja végtagjait, lenyúzza bõrét, és felnyitja hasát, miközben kísértetek csoportjai gyûlnek össze körülöttük, a lakomára várva. A belek kiesnek, a vér patakokban folyik, az iszonyú vendégek oda-odaha-
rapnak, zajosan majszolnak, a celebráns pedig sürgeti, nógatja õket a teljes önátadás liturgikus szavaival:
- Idõtlen idõk óta új meg új születések folyamán, életük és jólétük árán számtalan élõlénytõl vettem kölcsön táplálékot, ruhát és mindenféle szolgálatot, hogy testemet kényelemben és örömben tartsam, és védjem a haláltól. Ma megfizetem adósságomat: felajánlom ezt a testet, amely olyan sokáig drága volt nekem. - Odaadom húsomat az éhezõnek, véremet a szomjazónak, bõrömet, hogy ruházza a mezteleneket, csontjaimat tûzrevalóul azoknak, akik szenvednek a hidegtõl. Odaadom boldogságomat a boldogtalanoknak. Odaadom lélegzetemet, hogy a haldoklót visszahozza az életbe. - Gyalázat rám, ha visszaborzadok attól, hogy valómat átadjam. Gyalázat rátok, nyomorult démoni lények, ha nem mertek zsákmányul ejteni. A misztériumnak ez a felvonása a „vörös lakoma”. Ezt követi a „fekete lakoma”, amelynek misztikus értelmét csak a magas fokon beavatott tanítványok elõtt fedik fel. A démoni vacsora víziója eltûnik, a kísértetek kiáltásai és kacaja elhal. A komor tájban a vad orgiát a legteljesebb magány követi, és a naldzsorpában is elcsendesedik lassan a drámai önfeláldozás eksztázisa.
Most azt kell elképzelnie, hogy õ kis halom elszenesedett emberi csont, amely fekete iszaptóból emelkedik fel: a nyomorúság, az erkölcsi süllyedés és a kárt okozó tettek sarából, amelyekhez õ is hozzájárult az idõ éjszakájában elmerült megszámlálhatatlan élete során. Fel kell ismernie, hogy az ön-
feláldozás gondolata maga is csak illúzió, vak, alaptalan gõg sarjadéka. Lényegében nincs semmije, amit odaadhatna, mert õ maga is semmi. Ezek az értéktelen csontok, amelyek fantoménjét szimbolizálják, elmerülhetnek a sáros tóba, semmit nem számít.
Az aszkéta, aki felismeri, hogy nincs semmije, amirõl lemondhatna, teljesen feladja az önfeláldozás gondolatából eredõ örömét, végül mindent felad, és ez záija a rítust. Vannak lámák, akik a csõdé végzésére körutat tesznek 108 tó és 108 temetõ körül. Éveket szánnak e vállalkozásra nemcsak Tibetben, de Indiában, Nepálban és Kínában is. Mások naponta hosszabb idõre elvonulnak a csõdé végzésére. A csödének van egy mozzanata, amit csak az érthet meg igazán, aki maga is járt ilyen szertartás színhelyén. Mint sokan mások, én is meghódoltam e kemény szimbolizmus elõtt, és erõsen hatott rám a# tibeti pusztaság fantasztikus természeti környezete.
Mikor legelõször indultam el egyedül ilyen furcsa zarándokúira, egy köves partok közé szorított tó mellett álltam meg. A környezõ táj olyan tökéletesen puszta és közömbös volt, hogy kizárt minden érzést, félelmet, biztonságot, örömöt, szomorúságot. Az ember úgy érezte, hogy elmerül a közöny feneketlen szakadékéban. Az est elhomályosította a tó tükrének fényét, és azon tûnõdtem, milyen elméjû nép az, amely kitalálta a csõdét és más kegyetlen gyakorlatokat. A hold átvilágította a felhõket, a fantasztikus precesszió végigvonult a csúcsokon, majd leszállt a
völgyekbe, és csakhamar ködös fantomalakokkal vett körül. Egyikük felém jött egy fényösvényen, aztán hirtelen ráterült a sötét vízre, mintha szõnyeget terítene az útra. Áttetszõ óriás, a szeme két csillag, lebegõ ruhájából kinyúló hosszú karjaival felém intett. Engem hívott? Elvisz valahová? Nem tudhatom. Olyan valóságosan, olyan életszerûen közeledett, le kellett hunynom a szememet, hogy eloszlassam a hallucinációt. Éreztem, lágy hûvös köpeny borít be, légies anyaga áthatolt rajtam és megborzongatott. Micsoda víziói lehetnek e kísérteties, vad pusztaságok fiainak, ezeknek a babonaságban felnõtt novíciusoknak, akiket szellemi atyjuk ideküld egyedül, miután képzeletüket õrjítõ rítusok korbácsolták fel. Hányszor hallják kihívásukra a feleletet, amikor a vihar végigsöpör a fennsíkon, s hogyan rettegnek kicsiny sátrukban, sok-sok mérföldre minden emberi lénytõl. Nagyon is jól megértettem a csõdé végzõinek félelmét. Mégis úgy gondolom, hogy sok a túlzás a rítus tragikus következményeirõl szóló történetekben. Az évek során azonban összegyûjtöttem néhány olyan adatot, amelyek nyomán e mesékben nagyobb lett a bizalmam. Hadd meséljek róla. Abban az idõben Észak-Tibetben táboroztam, a sivatagban, illetve a füves pusztában. Táborom közelében három fekete sátorban pásztorok laktak, akik a nyarat nyájukkal egy nagy legelõ THANG-on (magas hegyek között alacsonyabb fennsík vagy nagyon széles völgy) töltik. A véletlen vezetett ide, vajat kerestem, mert készletem fogyóban volt. Ezek a marhapásztorok törté-
netesen jó emberek voltak. Egy hölgy láma jelenléte a közelükben - úgyis mint vevõ, akitõl ezüstöt lehet szerezni - egyáltalán nem volt kedvük ellenére. Felajánlották, lovaimat és öszvéreimet az övéikkel együtt tartják. Ez szolgáimat sok munkától szabadította meg, elhatároztam hát, hogy embernek, állatnak engedélyezek egy kis pihenést. Érkezésem után két órával már mindent tudtam a környékrõl. Igazában nem is volt róla sok tudnivaló. Az elhagyatott füves síkság minden irányban messzire terjedt, folytonosságát csak egy-egy patak vagy magányos hegylánc szakította meg: fölötte a hatalmas, fényes és üres égbolt. A sivatag egyetlen érdekességet rejtett. Hallottam egy lámáról, aki valahol északon, mongol törzsek között élt, de a nyári hónapokra a táboromhoz közeli barlangot választotta meditációs gyakorlataira. Amint a marhapásztor elmesélte, két trapa is volt vele, tanítványai, õk kis sátorban laktak mesterük aszketikus lakóhelye alatt. A két tanítványnak nemigen akadt más dolga, mint a teafõzés, s idejüket általában vallási gyakorlatokkal töltötték. Éjszaka is gyakran kimentek a pusztaságba, a dombok felõl néha kétségtelenül hallottam is a damarukat, kanglingokat és csengõket, az éjszakai szertartás kísérõ hangjait. Ami a lámát illeti - Rabdzsomsz Gyatszo volt a neve -, érkezése óta, három hónapja, nem hagyta el barlangját. Ebbõl kitaláltam, hogy a láma dubtobbal vagy más mágikus gyakorlattal foglalkozik. Másnap hajnalban elindultam a barlang felé. Addig akartam odaérni, míg a trapák sátrukban reggeli ájtatosságukkal foglalatoskodnak. Reméltem,
nem veszik észre jöttömet, s így meglephetem mesterüket, megnézhetem, mit csinál... Ez ugyan nem volt valami „ildomos”, de ismerve a tibeti lámák szokásait, biztos voltam abban, ha engedélyt kérnék a látogatásra, Rabdzsomsz Gyatszo elutasítana. A marhapásztorok útmutatását követve gyorsan megtaláltam a barlangot. Egy szurdok fölötti lejtõn volt, a szurdokban patak csobogott. A történelem elõtti barlangnak némi kényelmet adott, és egyben a lámát is elrejtette a kõbõl és tõzegbõl emelt alacsony fal és a nyers jakszõr függöny. Stratégiám kudarcot vallott. Amint felfelé kapaszkodtam a barlang irányába, megállított egy beteges külsejû, kócos, rongyos aszkétaruhába öltözött fickó. Nagy nehezen rávettem, menjen mesteréhez, és kérje meg, hogy fogadjon. A kapott válasz udvarias volt, de elutasító. A láma azt üzente, most nem fogadhat, de ha két hét múlva újra eljövök, meglátogathatom. Mintha szándékomban állt volna annyi ideig maradni! Bár az is igaz, nem volt sietõs az utam, de semmi nem indokolta az esetleges halasztást. Viszont azt sem tudtam, érdemes-e a lámára várakoznom. A trapának annyit mondtam, lehet, hogy viszszajövök, de nem ígérhetem biztosra. A láma egyik vagy másik tanítványa naponta kétszer elhaladt a sátram elõtt, amikor tejért ment a pásztorokhoz. Figyelmemet felkeltette az a sovány fiatalember, aki megállított a láma barlangja elõtt. Nyomorúságos állapotban volt. Talán segíthetnék rajta valamilyen gyógyszerrel. Elhatároztam, beszélek vele. Mikor szóba hoztam gyógyítását, erõsen tagadta, hogy bármilyen betegsége lenne, és mikor tovább
faggattam csontvázsoványsága okáról, vad szemében rémület villant meg. Semmit sem sikerült megtudnom. Szolgáimat biztattam, próbáljanak megtudni valamit társáról, õ azonban szintén kitért a kérdések elõl. Ez a két ember, ellentétben a tibetiek többségével - akik általában beszédesek - feltûnõen hallgatag volt. Kérdezõsködésem után elkerülték táboromat. Világos volt, hogy nem kívánják beavatkozásomat, sõt segítségemet sem, így hát békén hagytam õket. Már hét napja voltam ott, mikor meghallottam, hogy kb. egy mérföldnyire, a thang közepén táborozó pásztorok közül meghalt valaki, erre úgy határoztam, meghosszabbítom ott-tartózkodásomat, hogy tanúja lehessek a temetésnek. Két lovas nagy sietve elindult a banag gonpához. Ez a fekete sátrakból álló monostor kb. kétnapi járásra volt innen. Két szerzetest akartak hozni, akik elvégzik a halotti szertartásokat. A halál utáni teendõket csakis ahhoz a monostorhoz tartozó egyházi személyek végezhetik el, amelyhez a világi ember mint lelki gyermek vagy mint támogató tartozik. Érkezésükig szomszédom, az idegen láma tanítványai mentek oda felváltva, hogy a halott fölött vallásos könyveket olvassanak. A halott barátai, akikhez eljutott a hír, mindenfelõl érkeztek, ajándékokat hoztak a család vigasztalására. A lovasok is visszatértek két szerzetessel és néhány világi rokonnal. Aztán a trapák elkezdték a csengõket rázni, dobokat ütni, cimbalmot zengetni, és kezdõdött a bõséges eszem-iszom, amely a szokás szerint a nagy üstbe ültetett beburkolt, oszló holttesttel szemben zajlott. Mikor mindennek vége volt, a holttestet felvitték a hegyekbe egy kis fenn-
síkra, darabokra vágták, és otthagyták kegyes adományul a hollóknak. Hogy eleget tegyek a naldzsorpák hagyományos szokásainak - akiknek ruháját viseltem -, napnyugta után vastag ZEN-be (a buddhista szerzetesek és apácák tógája) burkolóztam, és felkerestem a helyet, ahova a holttestet vitték, hogy az éjszakát ott töltsem meditációval. A telõ hold szépen bevilágította a hatalmas síkságot, amely a dombok lábától a távoli hegyláncokig terjedt. Sajátságos varázsa van az éjszakai kóborlásoknak ezen a tájon. Akár egész éjjel járkáltam volna merõ gyönyörûségbõl, de célom, a temetõ kevesebb mint egyórányira volt táborhelyemtõl. Amint közeledtem, hirtelen különös rekedt és mégis átható hang törte meg a pusztaság csendjét. Többször ismétlõdve szinte feltépte az alvó sivatag nyugalmát. Aztán a damaru ritmikus puffogása hallatszott.
Ez világos. Nyilván a láma valamelyik tanítványa ment oda a testhez a csödét bemutatni. A talaj kis domborulata lehetõvé tette, hogy észrevétlenül eljussak egy kis halomhoz, és ott szikla mögé rejtezzem a holdfény elõl. Innen jól láthattam a csöde celebrálóját. A sovány, beteg külsejû trapa volt az, akinek gyógyszert ajánlottam. Szokott rongyos naldzsorpa-ruháját viselte: gránátpiros, ráncolt szoknyát, bõ ujjú, sárga felsõ inget és kínai formájú, ujjatlan mellényt. Most azonban mindezek fölé szerzetesi tógát dobott, amely ugyan éppen olyan toprongyos volt, mint ruhájának többi része, redõi mégis méltóságteljes, hatásos megjelenést kölcsönöztek az ösztövér szerzetesnek.
Mikor odaértem, az ifjú aszkéta éppen a hálaadás mantráját recitálta a pradzsnyápáramitához. Ó, bölcsesség, mely eltûnt, eltûnt, eltûnt, túl, túl, túl a túlon, a szvahában! A mély hangú dob dong-dongja lassult és végûi megszûnt. Úgy látszott, az ifjú aszkéta meditációba merült. Egy idõ múlva szorosabbra húzta magár, zenjét. Bal kezében a kangling, magasra emelt jobb kezében a damaru agresszív staccatóba kezdett, kihívóan állt ott, mintha valamilyen láthatatlan ellenséget csúfolna. - Én vagyok a félelem nélküli naldzsorpa - kiáltotta. - Eltaposom az ént, az isteneket és a démonokat.
Hangja még élesebbé vált. - Ti lámák, szellemi tanítók, hõsök, kardromák ezerszámra! Gyertek és táncoljatok velem! Belekezdett a rituális táncba, sorban a négy égtáj felé fordulva: - Eltaposom a gõg démonát, a harag démonát, a kéj démonát, a butaság démonát! - Mindet „eltaposom”-ot toporzékolással, dobogással kísért, kiáltása mind hangosabb és hangosabb lett, az utolsó mármár szinte fülsiketítõén mennydörgött. Megigazította földre esett tógáját és félretéve damaruját s a csonttrombitát, felverte sátrát. Egyik ke zében a faéket tartotta, másik kezébe követ fogon azzal verte be az éket a helyére, miközben a liturgia énekelte. Állt a sátor: aprócska, vékony pamutszövetbõl készült jószág, amely valamikor fehér volt, most e hold fényében szürkésnek látszott.
Az „AUM A HUM” szavak díszítették, a betûket vörös és kék anyagból vágták ki, és rávarrták a három zárt oldalra. A kis tetõrõl fodrok lógtak le az öt misztikus színben: vörös, kék, zöld, sárga és fehér színûek. Az egész fakó és rongyos volt. A sovány aszkéta gyötrõ gondolataitól láthatólag felzaklatva a holttest szétszórt darabjait nézte, aztán körültekintett. Habozni látszott, kezét mély sóhajjal kétszer-háromszor végighúzta homlokán. Majd megrázkódott, mintegy összeszedte bátorságát, és megragadta a kanglinget, hangosan belefújt néhányat, elõször lassan, aztán felgyorsítva a ritmust, mint bõszült kihívást, végül bement a sátorba. Nem volt értelme tovább ott maradnom. Óvatosan elõbújtam rejtekhelyemrõl. S ahogy néhány lépést tettem elõre, halk morgást hallottam. Egy állat suhant el elõttem, farkas volt. A naldzsorpa lármája elhalt, és most, hogy minden elcsendesedett, a farkas a nekik kitett lakomához merészkedett. Ahogy megkerültem a kis emelkedõt, és kezdtem lefelé mászni, hirtelen kiáltás állított meg. - Megfizetem az adósságomat! - kiáltott a naldzsorpa. - Ahogy én éltem, belõletek táplálkozva, úgy most rajtatok a sor, táplálkozzatok belõlem. - Gyertek, ti éhesek és ti, akiket kielégítetlen vágyak kínoznak! Ezen a lakomán, melyet könyõrületem nektek kínál, húsom átváltozik azzá, amit kívántok!
- íme adok nektek termékeny földeket, zöld erdõket, virágos kerteket, fehér és vörös élelmet, ruházatot, gyógyító orvosságot! Egyetek! Egyetek! A felizgult aszkéta dühödten fújta kanglingjét, majd retteneteset kiáltott, és olyan hevesen ugrott fel, hogy fejét beleverte a sátor alacsony tetejébe,
mire a sátor ráomlott. Egy darabig küszködött a sátorlap alatt, s aztán eltorzult, félelmetes arccal elõbújt, olyan volt, mint egy õrült, vonaglott és üvöltött az erõs fizikai fájdalom jeleivel. Most hát megérthettem, mit jelent a csõdé azoknak, akik egészen belelovallják magukat, míg végül a rítus teljesen hipnotizálja õket. Kétségtelen, hogy ez az ember érezte a láthatatlan kísértetek fogait a testén. Körülnézett és megszólította láthatatlan, másvilági nézõit. Valószínûleg kísérteties víziói voltak. A látvány mélységesen érdekelt. Csakhogy nem tudtam közömbösen nézni. A szerencsétlen fickó elpusztítja magát ezzel a borzasztó szertartással. Ez volt hát beteges külsejének titka, ezért ítélte az õ esetére haszontalannak orvosságaimat. Szerettem volna felébreszteni lidércnyomásából. Mégis haboztam, mert a beavatkozás ellenkezett a szabályokkal. Aki ilyen gyakorlatot végez, annak segítség nélkül, egyedül kell végigharcolnia. Míg töprengtem, újra hallottam a farkas morgását. Ott állt egy kis halom tetején. Mintegy kõvé meredten, a teljes rémület tartásával nézett az összedõlt sátor felé, mintha õ is valami borzasztót látna. A naldzsorpa tovább hörgött gyötrelmében. Nem tudtam elviselni tovább. Odarohantam szegény õrülthöz. Amint megpillantott, heves mozdulattal felém intett és megszólított: - Jöjj, te éhezõ, egyél a húsomból, igyál a vérembõl! Ez már képtelenség volt. Engem is kísértetnek nézett. A szánalom ellenére, ami eltöltött, majdnem elnevettem magam.
- Nyugodj meg - szóltam. - Nincsenek itt démonok. Én vagyok a szerzetes-láma, akit ismersz. Úgy látszott, nem is hallja a hangomat, továbbra is a szertartás szavait ismételgette. Gondoltam, talán a tógától kísérteties a külsõm. Ledobtam hát a földre, és újra kezdtem: - Most már rám ismerhetsz! Hasztalan volt. A szegény novícius magánkívül volt. Kiterjesztett karral fordult ártatlan zenem felé, és megszólította, mintha ez is a fantomcsoport újonnan jött tagja volna. Miért is nem hagytam békén, és mentem el anélkül, hogy beavatkoztam volna. Csak rontottam a dolgon. Amint ezen tûnõdtem, a fiatalember, aki ott tántorgott a sátor körül, megbotlott az egyik karóban, és a földre zuhant. Mozdulatlanul feküdt, mintha elájult volna, vártam egy darabig, nem mertem közeledni, nem akartam még jobban megijeszteni. Kis idõ múlva megmozdult, és én jobbnak láttam visszahúzódni, mielõtt rám néz. Úgy határoztam, értesítem a lámát, hogy mi történik tanítványával. Feltételeztem, hogy a fiatalember gyakran került ilyen állapotba a csõdé bemutatása közben s errõl talán tanítójának is lehetett tudomása, most azonban úgy látszik, teljesen megõrült. Rabdzsomsz elküldheti érte a másik trapát, az hazaviszi, és a szerencsétlen ifjú megmenekül jó néhány órai szenvedéstõl. Minthogy közvetlenül nem segíthettem rajta, ez látszott a leghelyesebbnek. Lementem a thangra. Útközben még idõnkint hallottam a kangling hangját, s a farkas üvöltése volt rá a felelet. Aztán a hang fokozatosan elhalt, már nem hallottam semmit, és megkönnyebbülten merültem alá a sivatag békés csendjébe.
A láma lakhelye irányából kis oltárlámpa gyenge fénye világított, kicsiny csillag a domb lejtõjén. Kikerültem a sátrat, ahol a másik tanítvány valószínûleg aludt, és sietve felkapaszkodtam a barlanghoz. Rabdzsomsz Gyatszo keresztbe tett lábbal ült, meditációba merülve. Nem mozdult, csak a szemét emelte fel, amikor fellebbentettem a függönyt, és megszólítottam. Röviden beszámoltam neki, milyen állapotban láttam tanítványát. Halványan elmosolyodott. - Jetszunma (tisztelendõ asszony; a szerzetesnõ nagyon udvarias megszólítása) úgy látszik, ismeri a csõdét. így van? - kérdezte nyugodtan. - Igen - mondtam. - Magam is gyakoroltam. Nem válaszolt. Egy idõ múlva újra megpróbáltam könyörületességéhez folyamodni. - Rimpocse! (Legértékesebb; a láma nagyon udvarias megszólítása.) A legkomolyabban figyelmeztetlek, némileg ismerõs vagyok az orvostudományban. Tanítványod tönkreteszi egészségét, és elveszítheti eszét az iszonyattól, amit átél. Úgy érzi, elevenen felfalják. - Kétségtelepül így van - mondta a láma ugyanazzal a nyugatommal. - Csak még nem tudja, hogy az evõ õ maga. Talán késõbb megérti. Válaszolni akartam: mielõtt a szegény novícius ezt megérti, valószínûleg más tanítványoknak ad alkalmat a csõdé bemutatására saját holtteste fölött. Lehet, hogy a láma kitalálta, mit akarok mondani, mert mielõtt egy szót is szólhattam volna, kissé felemelve hangját hozzátette: - Úgy látszik, van némi gyakorlatod a Rövid Ösvényen. Nem közölte veled szellemi atyád a kocká-
zatot? És nem vállalkoztál-e arra, hogy megkockáztatod ezt a hármat: betegséget, õrültséget és halált? - Nagyon nehéz megszabadítani valakit az érzékcsalódásaitól - folytatta -, nehéz a képzelt világ káprázatát kitörölni, és az elmét megszabadítani hiedelmeitõl. A megvilágosodás értékes gyémánt, bármilyen árat meg kell érte fizetni. A tharpa (a legmagasabb felszabadulás) elérésének sok módszere van. Bármelyik utat követheted, esetleg kevésbé keményet, mint az az ember, akit megszántál, de biztos vagyok abban, hogy utad éppen olyan nehéz, mint tanítványomé. Mert ha könnyû az út, akkor nem helyes. Most kérlek, menj vissza táborodba. Holnap délután, ha akarod, eljöhetsz meglátogatni.
Minden további beszéd hasztalan lett volna. A láma felfogása általános a tibeti misztikusok közt. Meghajolva jó éjszakát kívántam, és visszatértem sátramba. Másnap délután éltem Rabdzsomsz Gyatszo engedélyével és meglátogattam. Az utolsó néhány ott töltött napom alatt többször is láttam. Nem volt tudós, de néhány kérdésbe nagyon mélyen belelátott, és én örültem, hogy megismerhettem. Sok borzasztó történetet hallottam tibetiektõl a csõdé gyakorlásáról, velem született óvatosságom és bizalmatlanságom azonban nem engedte, hogy teljesen hitelt adjak nekik. Kitartok amellett, hogy az a drámai színjáték, amelynek tanúja voltam - kivétel. A felfalatás érzése a rítus alatt és a novíciusok
fizikai leromlása azonban elõfordul. En magam tudok két-három, a fentihez hasonló esetrõl, de a mesterek, akárcsak Rabdzsomsz Gyatszo, nem voltak hajlandók felvilágosítani szerencsétlen tanítványai-
kat tapasztalataik szubjektív voltáról. Sõt, mint már említettem, vannak olyan misztikus mesterek, akik szerint ezek a szenzációk nem is egészen szubjektivek.
A csödé liturgikus szövegét és szcenikáját egy bizonyos Padma Rigdzin nevû láma dolgozta ki, aki a Dzokcsen szekta feje volt, és kb. 200 évvel ezelõtt élt. (A Dzokcsen szekta a „nagy beteljesedés” szektája. A Vörös Sapkás szekták közül idõben a legfiatalabb. Jelenleg két ágra oszlott. A déli az eredeti, ennek feje a Mindoling monostorban székel, közel a Brahmaputra partjához, az északinak Padma Rigdzin tulku volt a feje.) 1922-ben meglátogattam utódját, azaz a tibeti hit szerint õt magát, aki már néhányszor meghalt és újraszületett, de még mindig a Dzokcsen gonpa apátja volt. A monostor az óriási északi füves pusztaságok szélén, lejtõn állt, s a táj vadsága fantasztikus, szoT morú gondolatokat sugallt. Házigazdám, a jó Padma Ridzin azonban egyáltalán nem látszott melankolikus töprengésekbe merültnek. Kereskedelmi tervek és gyerekes hóbortok foglalkoztatták. Hoszszasan kérdezõsködött francia Indokína és Burma export-importja felõl. Különösen azt szerette volna tudni, szerezhetne-e onnan pávakakasokat, mert nagyon vágyott arra, hogy szaporíthassa velük eleven állatkertjét. A tulku-láma fényûzõ lakásától távol szerény kis lakhelyek szerzeteseket rejtettek, kiknek súlyos pillantása és titokzatos viselkedése jobban illett a környezethez.
A CSAM KHANG-ok (elvonulásra készült házak) lakói közül némelyik szigorúan elzárkózott a világ-
tói, senkivel sem érintkezett. Némelyikük emberfölötti pszichikai képességek vagy mágikus erõk megszerzésére törekedett, mások misztikus kontemplációba merültek - ez szektájuk hite szerint a megvilágosodáshoz vezet. Dzokcsen monostora hosszú idõk óta a pszichikus tréning titkos módszereit tanulók és gyakorlók központja volt. Akik tapasztalták a csõdé gyümölcsét, esetleg mellõzik a rítus színpadias oldalát. Ilyenkor a különbözõ fázisok csak az elmére vonatkoznak, de rövid idõ múlva még ez is feleslegessé válik. Mindenesetre egyes gomcsenek - akár azért, mert szívesen emlékeznek noviciátusuk gyakorlataira, akár más, csak általuk ismert okból - néha összejönnek a csõdé celebrálására. Ilyenkor azonban a komor szertartás jellege megváltozik és misztikus lakomává válik, amelyben az örvendezõ naldzsorpák élvezik teljes szabadságukat. Alkalmam volt egyszer megfigyelni néhány aszkétát, Kham tartományból való magas termetû embereket a remeték festõi ruhájában, befont hajuk a földig ért. A fenséges magaslaton, a csillagok alatt, a világ tetején táncoltak kézidobok és csonttrombiták furcsa zenéjére. Eksztatikus arcukat büszke öröm töltötte el, hogy eltiporták érzéseiket, amelyek reménykedéssel és félelmekkel, „égõ szomjúsággal” és „délibábok utáni kétségbeesett hajszával” lázba hozzák az emberi elmét. Aztán végtelen meditációba merültek és így maradtak hajnalig, keresztbe tett lábbal, a test egyenes, szemek lesütve, mintha kõszobrok lennének.
Felejthetetlen látvány.
V. FEJEZET Az õsi múlt követõi és mai versenytársaik Sokszor egész regény kerekedhetne abból, amit egy misztikus tanító növendéke, noviciátusa elsõ évétõl a próbákon át szellemi megvilágosodása hajnaláig átél. Szájhagyomány révén száz és száz õsrégi és jelenkori történet terjedt el Tibetben, vagy a nevezetes lámák életrajzában lejegyezve. E történetek varázsa, az „arany legenda” azonban
rendszerint szertefoszlik, ha fordításban olvassuk olyan országban, amelynek szokásai, körülményei és gondolkodása annyira különbözik Tibetétõl. Ha viszont a szerzetesi cella félhomályában vagy a remetebarlang sziklamennyezete alatt egy hívõ patetikus hangján halljuk mindezt, maga Tibet lelke nyilatkozik meg bennük titokzatos eredetiségében, okkult tudományok utáni szomjúságában. Elõször röviden elbeszélem Tilopa beavattatásának fantasztikus történetét. Tilopa bengáli volt, és soha nem lépte át Tibet határát, mégis a Khagyudpa szekta, a Vörös Sapkások legfontosabb szektája szellemi õsének tartják. Mellékesen megemlítem, hogy Jongden láma nyolcéves korában ennek a szektának egyik monostorában kezdte meg noviciátusát.
Tilopa éppen filozófiai tanulmányt olvas, mikor idõs koldusnõ jelenik meg mögötte, válla fölött beleolvas - vagy úgy tesz, mintha beleolvasna - a szövegbe, és hirtelen azt kérdi: - Érted, amit olvasol? Tilopa felháborodik. Mit akar ez a boszorkány, miért tesz fel neki ilyen szemtelen kérdést? Az aszszony azonban nem ad rá idõt, hogy kifejezze érzéseit. Leköpi a könyvet. Az olvasó felugrik. Hogy mer ez az alávaló nyomorult ráköpni a Szent Iratra? Heves szemrehányására az asszony még egyszer leköpi a könyvet, mormol valamit, amit Tilopa nem ért meg, és eltûnik. Furcsa, de a szó, amely teljesen értelmetlen hangzású volt, végleg lecsillapítja Tilopa haragját. Kényelmetlen érzés fogja el. Bizalmatlanság, kétely támad benne saját tudásával szemben. Végül is lehetséges, hogy nem érti az olvasott tanítást, semmit sem ért, teljesen tudatlan? Mit mondott ez a furcsa asszony? Mi volt a kiejtett szó, amit õ nem tudott elkapni? Meg akarja tud-. ni, érzi, meg kell tudnia. És Tilopa elindul az asszony felkutatására. Hoszszas vándorlás és fáradság után végre megtalálja egy magányos erdõben (némelyek szerint temetõben). Egyedül ül a sötétben, és vörös szeme fénylik, mint a parázs. Tudni kell, hogy az asszony dákini volt. (A tibetiek KHADOMÁ-nak hívják, de a misztikus terminológiában gyakran a szanszkrit szót - dákini - használják, röviden dáki. A dákinik tündérszerû lények, a misztikus lámaizmusban nagy szerepet játszanak, mint titkos tanok oktatói. Megszólításuk: anyák.
Gyakran jelennek meg öregasszony képében, különlegességük, hogy szemük vörös vagy zöld. Kétféle khadoma van: a szellemiek - ezek nem a mi világunkból valók, õk a „bölcsesség khadomái” -, a mi világunkhoz tartozó khadomák leginkább aszszonyként jelennek meg.) Az ezt követõ beszélgetés folyamán Tilopa utasítást kapott: el kell mennie a dákinik földjére, hogy ott királyukkal találkozzék. Számtalan veszély keresztezte útját, szakadékok, rohanó patakok, vérszomjas állatok, csalóka káprázatok, kísérteties látomások és éhes démonok kerültek elé. Ha engedte volna, hogy a félelem eluralkodjék rajta, vagy ha letért volna a rettenetes vidéken átvezetõ keskeny, kanyargós ösvényrõl, a szörnyetegek áldozatául esett volna. Ha éhségében, szomjúságában megízlelte volna az út menti fákról csüngõ gyümölcsöket, ivott volna a tiszta forrás vizébõl, ha engedett volna a hívogató szép lányoknak, megzavarodott volna, és soha nem találta volna meg az utat. Az asszony oltalmazó mágikus formulát adott neki. Ezt kellett ismételgetnie végig az úton, teljesen koncentrálva a formulára úgy, hogy egy szót se ejtsen ki hangosan, és ne hallgasson semmire. Vannak, akik úgy hiszik, Tilopa a valóságban megtette ezt a fantasztikus utazást. Mások, akik többet tudnak azokról az élményekrõl, amelyeket bizonyos különleges transzállapotokban tapasztalni lehet, pszichikus jelenségnek látják. Mindenesetre Tilopa látta a számtalan csábító és félelmetes képet, küszködött a meredek sziklás hegyoldalakon, és átkelt örvénylõ folyókon, perzselõdött a forró homokos sivatagban, úgy érezte, megfagy a hóban, és soha nem hagyta abba a
koncentrációt, ismételgette magában a mágikus szavakat. Végül eljutott a kastélyhoz, amelynek bronzfalai hõtõl izzottak. Óriási szörnynõalakok tátották rá szájukat, hogy felfalják. A fák ágai fegyvert fogtak, úgy állták útját. Õ mégis belépett a varázspalotába. A megszámlálhatatlan fényûzõ szoba labirintusán át eljutott a királynõ szobájába. Gyönyörû tündér ült a trónon, értékes ékszerekkel ékesítve, és amint a bátor zarándok belépett, rámosolygott. Rá azonban nem hatott szépsége, fel lépkedett a trónra, állandóan a mantrát ismételgetve elragadta tündöklõ ékszereit, virágfüzéreit összetaposta, értékes selyem-arany ruháját leszaggatta róla, s mikor ott feküdt az összerombolt trónon meztelenül megerõszakolta a királynõt. A tibeti misztikus irodalomnak nagyon gyakori vonása a dákinik meghódítása akár erõszakkal, akár mágikus fortélyokkal. Ez az igazság felismerésének, az én szellemi kibontakozása pszichikus folyamatának allegóriája. Tilopa tanait Naropának, egy tanult kasmírinek adta át, s késõbb Naropa egyik tibeti tanítványa, Marpa láma hozta el hazájába. Marpa legelsõ tanítványa, a nevezetes költõ-remete Milarepa a maga idején ugyancsak közölte tanítványával, Dagpo Lhadzséval. S a tant a Khagyudpa szektában máig továbbadják. Naropa életrajzában mulatságos leírásokat találunk - nem is olyan fantasztikusak, mint vélnénk próbákról, amelyeket a Rövid Ösvény mestere tanítványa irányítására és gyakorlására kieszelt.
Naropa kasmíri brahmin volt, Kr. e. a tizedik században élt. Tanult filozófus volt, de beavatottnak hitték a mágiában is. A rádzsa, akinek káplánja volt, mélyen megsértette, ezért elhatározta, hogy okkult módszerrel megöli a herceget. Ezért bezárkózott egy magányos házba, és elkezdte a dragpoi dubtob-oí (mágikus rítus, amely halált vagy halálos sebesülést eredményez).
Amint belekezdett a szertartásba, a mágikus diagram egyik sarkában megjelent egy tündér-anya és megkérdezte Naropát, képesnek érzi-e magát arra, hogy a rádzsa lelkét boldog helyre küldje, vagy arra, hogy itt hagyott testébe újra visszahozza és felélessze. A varázslónak be kellett vallania, hogy tudománya nem terjed eddig. A tündér-anya arca elkomorult, és megrótta Naropát förtelmes vállalkozásáért. Figyelmeztette, hogy senkinek nincs joga elpusztítani olyasmit, amit nem tud újból felépíteni vagy jobb körülmények közé helyezni. Ennek a bûnös gondolatnak - tette hozzá az lenne a következménye, hogy Naropának valamelyik purgatóriumban kellene újraszületnie. A megrettent Naropa megkérdezte, hogyan kerülhetné el ezt a rettenetes sorsot. A khadoma azt tanácsolta neki, keressen fel egy Tilopa nevû bölcset, és kérje tõle beavatását a Rövid Ösvény misztikus tanába, amely megszabadítja az embert cselekedetei következményeitõl - bármilyenek is legyenek ezek - oly módon, hogy felismeri tetteinek mibenlétét és „egyetlenegy” életben biztosítja a buddhaság elérését.
Tehát a buddhaság rövid idõ alatt is elérhetõ, még abban az életben, amelyben valaki elkezdte a gya-
korlatokat, a sok száz év alatt végbemenõ szokásos folyamat helyett, sok halál és újraszületés után. Ha e tanítás értelmét sikerül megragadnia és felfognia, többé nem születik újra, következésképp megmenekül a kínokkal teli purgatóriumi élettõl. Naropa azonnal abbahagyta a rítust, és sietve elindult Bengál felé, ahol akkoriban Tilopa élt. Tilopa, akinek beavatásáról az imént már beszámoltam, nagy tiszteletnek örvendett, amikor Naropa hozzá indult. Egy tantrikus szekta tagja volt, és AVADHUTA (olyan aszkéta, aki teljesen eltávolodott a világtól, elutasít minden szociális vagy morális szabályt és törvényt, miután hite szerint a megvilágosodásnak olyan állapotába jutott, amelyben a jó és rossz közötti megkülönböztetés nem létezik többé). Az avadhutáról azt mondják, „olyan, mint a semmi, nem gyûlöl semmit, nem szégyell semmit, nem imád semmit, teljesen elkülönült mindentõl, elszakított minden családi, társadalmi és vallási köteléket”.
Ami Naropát illeti, a történetben kifinomult embernek ismertük meg, mélyen meggyõzõdve saját felsõbbrendûségérõl, mint a brahman kaszt tagja és tudós orvos. E nagyon különbözõ két karakter találkozása számos olyan eseményhez vezetett, amelyet mi durva tréfának minõsítenénk, de Naropa drámaként élt meg. Tilopa és Naropa elõször egy buddhista monostor udvarában találkozott. A cinikus aszkéta meztelenül vagy majdnem meztelenül ült a földön, és halat evett. A hal gerincét letette maga mellé. Naropa, hogy kasztja tisztaságát ne veszélyeztesse, ki akarta kerülni az étkezõt, amikor egy szerzetes megrótta Tilopát, amiért éppen a buddhista monostor terüle-
tén kérkedik az állatokkal szembeni könyörtelenségével. (Miután az étel elkészítéséhez a halat meg kellett ölni.) Megparancsolta neki, azonnal távozzék.
Tilopa nem ereszkedett le odáig, hogy válaszoljon. Néhány varázsszót mondott, csettintett... és íme! A hal csontjait újra hús fedte, megmozdult, mintha feléledne, felemelkedett a levegõbe és eltûnt. A kegyetlen étkezésnek nyoma sem maradt a földön. Az ilyen motívumok nagyon jellemzõek a keleti történetekre. Naropa elképedt, és hirtelen rádöbbent, hogy a furcsa csodatevõ kétségtelenül maga Tilopa, akit keres. Kérdezõsködött, és a szerzetesektõl hallottak még inkább meggyõzték arról, hogy ösztöne helyes volt. De Tilopa eltûnt. Miután Naropa mohón meg akarja ismerni a tant, amely megóvja a purgatóriumtól, városról városra vándorol, eredménytelenül. Bármelyik városba érkezik, mindig azt kell hallania, hogy Tilopa épp az õ érkezése elõtt távozott. Ezt a zarándokutat Naropa életrajzírói valószínûleg nagyon elnyújtották és erõsen eltúlozták, de elbeszélésük kétségtelen tényeken alapszik. Naropa néha - így szól a történet - útközben, mintegy véletlenül furcsa lényekkel találkozik. Ezek fantomok és Tilopa teremtményei. Egyszer, amikor ennivalót kérni bezörget egy házba, kijön egy ember, és borral kínálja. Naropa mélységesen megsértõdik, és felháborodva utasítja vissza a tisztában italt. (Ortodox brahminnak tilos szeszes italt fogyasztania. Bort vagy pálinkát kínálni nekik anynyi, mint alacsonyabb kaszt tagjaként kezelni, tehát sértés.) Abban a pillanatban a ház és gazdája eltûnik. A gõgös brahmin ott áll egyedül az elhagyott
úton, és gúnyos nevetést hall: én voltam az az ember: Tilopa. Máskor egy falusi ember arra kéri Naropát, segítsen neki megnyúzni a leölt állatot. Ilyen munkát Indiában csak érinthetetlen kasztbeli végez, és már maga a kérés is tisztátalanná teszi a magasabb kasztbeli hindut. Naropa undorodva menekül, s a láthatatlan Tilopa ismét gúnyolja: az az ember én magam voltam. Az utas aztán egy brutális férjet lát, aki feleségét a hajánál fogva vonszolja, s mikor Naropa közbeveti magát, a kegyetlen fickó azt mondja: inkább nekem segítenél, meg akarom ölni. De ha már nem segítesz, eredj utadra, és hagyd megölnöm. Naropa nem bírja tovább, leüti az embert, az asszonyt kiszabadítja, és íme!... az egész fantazmagória eltûnik, s az ismert hang gúnyosan ismétli: Én voltam itt, Tilopa!
A kalandok ebben a szellemben folytatódnak. Naropa, bármilyen gyakorlott varázsló volt is, soha nem jött rá az emberfölötti erõk ilyen játékára: már az õrület határán állt, de vágya még erõsebb volt, hogy Tilopa tanítványa lehessen. Találomra barangolt mindenfelé az országban, hangosan szólította Tilopát, s miután tapasztalatból tudta, hogy a guru bármilyen formát ölthet, leborult minden arra haladó ember lába elõtt, sõt minden állat elõtt is, amelyet véletlenül megpillantott az úton. (Egyik megtévesztõ átváltozásában Tilopa nyúl alakját vette fel. Különbözõ formákban feltûnni, ez a naldzsorpák egyik képessége.) Egy este hosszas gyaloglás után temetõhöz ért. Egy sarokban összeroskadt halotti máglya pislákolt. Idõnként sötétvörös láng csapott ki belõle, megvilá-
gítva az összezsugorodott, elszenesedett maradványokat. A határozatlan fényben Naropa emberi alakot látott feküdni a máglya mellett. Vizsgálódására gúnyos nevetés volt a válasz. Most már értette, leborult a földre, és Tilopa lábát a fejére helyezte. És most elõször Tilopa nem tûnt el. Naropa évekig követte Tilopát, de Tilopa semmibe vette õt. Mestere semmire sem tanította, viszont benne való bizodalmát próbára tette tizenkét nagy és tizenkét kis próbával. Hely hiányában nem ismertetem mind a huszonnégy próbát, amelyeknek a részletei általában ismétlõdnek. Az indiai aszkéták szokása szerint Naropa koldulóútra ment. Mesteréhez visszatérve felajánlotta neki az alamizsnául kapott rizst és curryt. A szabály az, hogy a tanítvány csak akkor ehet, ha guruja már jóllakott. Tilopának azonban eszébe sem jutott, hogy hagyjon valamit tanítványának, megette a csésze egész tartalmát, s aztán még kijelentette, annyira ízlett neki, megenne belõle még egy csészével. Naropa nem várt kifejezett parancsra, azonnal vette a csészét, és elindult a házhoz, amelynek nagylelkû lakói olyan ízletes alamizsnát adtak. Mire odaért, az ajtót zárva találta. Az odaadó tanítvány, égve a buzgalomtól, nem engedte, hogy ilyen csekélység feltartsa. Berúgta az ajtót, a konyhában talált rizst és a tûzhelyen melegen tartva különbözõ sülteket, kiszolgálta magát abból, ami Tilopának annyira ízlett. Amikor éppen belemerítette kanalát az edénybe, megérkezett a ház gazdája, s alaposan elverte Naropát. Tetõtõl talpig összeverve tért vissza Naropa gurujához, aki a szánalomnak semmi jelét sem mutatta iránta.
- Micsoda kalandokon kellett keresztülmenned miattam - mondta gúnyos nyugalommal. - Nem bántad még meg, hogy a tanítványom lettél? Naropa, amennyire csak nyomorúságos állapota engedte, minden erejével tiltakozott, mondván, hogy nemcsak, hogy nem bánta meg a guru követését, de olyan kitüntetésnek érzi, amit soha meg sem tudna fizetni. Életét adná érte, hogy a tanítványa lehet. Máskor Tilopa, szennyvízcsatorna mellett haladva így szólt tanítványaihoz: melyiktek inna ebbõl a csatornából, ha megparancsolnám neki? Itt azt is tekintetbe kell venni, hogy a tanítványnak nemcsak természetes undorán kellett erõt vennie, de a szennyes folyadéktól a hindu törvény szerint maga is tisztátalanná vált. (Abban az idõben, Kr. u. a tizedik században a buddhizmus már erõsen degenerálódott, visszatért egyes hindu babonaságokhoz, amelyeket korábban a buddha súlyosan elítélt.) Társai haboztak, Naropa azonban odarohant, és ivott az undorító folyadékból. A másik próba még kegyetlenebb volt. A mester és tanítványa ebben az idõben egy erdei kunyhóban élt. Egyszer, visszatérve a faluból Tilopa ételével, Naropa látta, hogy távolléte alatt Tilopa egész csomó fatût készített, és a tûzben kiégette õket. Teljesen megdöbbenve kérdezte, mire akarja Tilopa ezeket felhasználni. A jógi furcsán mosolygott. - El tudnál viselni egy kis fájdalmat a kedvemért?
Naropa kijelentette, õ egészen tanítója tulajdona és azt tehet vele, amit csak akar. - Helyes - felelte Tilopa -, hát akkor nyújtsd ki a kezed!
Mikor Naropa beleegyezett, minden körme alá tût szúrt a kezén és a lábán is. Azután a megkínzott Naropát belökte a kunyhóba, becsukta az ajtót, és távozott.
Csak néhány nap múlva tért vissza. Naropát a földön ülve találta, a tûk még mindig a húsában voltak. - Min gondolkodtál magadban? - kérdezte Tilopa. - Nem jutottál arra a meggyõzõdésre, hogy kegyetlen mester vagyok, és el kellene hagynod? - Arra gondoltam, milyen rettentõ kínzás lenne az életem a purgatóriumokban, ha nem tudnám elérni, hogy kegyes légy beavatni a misztikus tanba, és ezáltal megmenekülhessek egy új születéstõl felelte Naropa. Ahogy az évek teltek-múltak, Naropa levetette magát egy ház tetejérõl, belerohant a lobogó tûzbe, és számtalan fantasztikus hõstettet vitt véghez, miközben gyakran életét kockáztatta. Befejezésül elmondok még egy történetet, lévén eléggé mulatságos. Mester és tanítványa az utcákon sétálgatott, amikor esküvõi menettel találkoztak. A menet épp a menyasszonyt kísérte a võlegény házába. - Kívánom azt a nõt - szólt Tilopa Naropához. Menj és hozd ide nekem! Alig fejezte be a mondatot, Naropa azonnal csatlakozott a menethez. A násznép - látván a brahmint - közel engedte a menyasszonyhoz, azt hívén, meg akarja áldani. Mikor azonban látták, hogy Naropa a karjába emeli a menyasszonyt és el akarja vinni, megragadták, ami a kezük ügyébe került: a gyaloghintó rúdjait, a fáklyákat és más fegyvereket. Nekiestek szegény Naropának. Olyan alaposan elpáholták, hogy elájult, holtnak hitték s otthagyták.
Tilopa nem várta meg az elõadás végét, nyugodtan továbbsétált. Naropa magához tért, kínosan továbbvonszolta, magát s utolérte mesterét, aki üdvözlés helyett feltette neki a szokásos kérdést: - Nem bántad meg? Naropa szokás szerint tiltakozott, kijelentette, ezer halál is semmiség, ha Tilopa tanítványa lehet. Végül Naropa elnyerte megpróbáltatásai jutalmát. De nem szabályos tanítás és beavatás formájában. Ha hihetünk a hagyománynak, Tilopa ez alkalommal nagyon különös módszert alkalmazott, kissé hasonlót a Csan szekta kínai tanítóinak metódusához.
Naropa a szabadban tûz mellett ült mesterével. A mester hirtelen lekapta egyik cipõjét, és arcul ütötte vele tanítványát. Naropa elõtt megjelent az ég minden csillaga, ugyanakkor a Rövid Ösvény tanának legbensõbb jelentése is elméjébe villant. A késõbbiekben Naropának sok tanítványa volt, a hagyomány szerint jóságos mester volt, tanítványait megkímélte azoktól a fájdalmas megpróbáltatásoktól, amelyeken neki keresztül kellett mennie. Már elõrehaladott korban járt, amikor elhagyta a monostort, amelynek nagyon tisztelt orvosa is volt, és visszavonult magányába, ahol 12 évet töltött szakadatlan elmélkedésben. Mint mondták, végül elérte a „legnagyobb sikert”, azaz a buddhaságot. Naropát Tibetben különösen úgy ismerik, mint Marpa láma szellemi tanítóját, aki viszont mestere volt a híres aszkéta-költõ Milarepának, kinek vallásos dalai Tibetben igen népszerûek. Ha Naropát szelíd lelki atyának látjuk, egészen más a helyzet Marpávai, aki évekig kínozta Milare-
pát. Megparancsolta neki, hogy egészen egyedül építsen házat, s aztán, mikor a ház már majdnem készen volt, le kellett bontania és újrakezdenie. Milarepának magának kellett kiásnia a köveket, majd a hátán odacipelnie. A nehéz teher felsebezte a hátát, és sebei a beléjük került földtõl és piszoktól elfertõzõdtek. Marpa tettette, hogy nem veszi észre Milarepa vértanúságát. Mikor felesége, Dagmadma könyörgésére végre leereszkedett odáig, hogy megnézze Milarepa vérzõ hátát (Marpa még Csöng Kapa reformja elõtt élt, és nõs volt), hidegen azt tanácsolta neki, tegyen hátára egy darab kilyuggatott filcet, így izolálva a sebeket. Tibetben ezt a módszert általában a teherhordó állatok felsebzett hátára használták. A Milarepa által épített ház még megvan Dél-Tibetben, Lhobragban. E történetek hitelességérõl a tibetiek meg voltak gyõzõdve. Ha hitükkel nem tudunk is versenyre kelni, mégis óvakodnunk kell attól, hogy a naldzsorpajelöltek gyakorlatairól szóló beszámolókat csupán fikciónak tekintsük. Ugyanilyen tévedés lenne azt hinni, hogy ezek csak a régmúlt idõkben fordultak elõ, és manapság nem történhetnek meg. A tibeti elme nem változott Marpa ideje óta. Sok láma házában találtam meg ugyanazt a típusú otthont és azokat a szokásokat, amelyeket a tibeti irodalomban olvastam, s úgy látszott, a ház gazdája megszemélyesíti magát Marpát. Ugyancsak elõdeiknek másai az ifjú szerzetesek, akik szellemi vezetõt keresnek. Ha nem is olyan buzgók, mint Naropa és Milarepa - akik minden idõk kivételes személyiségei -, õk is hajlandók elviselni rendkívüli nehézségeket, hajlandók önfelál-
dozó cselekedetekre, és sok csodálatos dolgot látnak. A régmúlt fantasztikus kalandjait tehát újra és újra, mindennap átélik a Hó Országának minden tá
ján. Bármilyen barbárnak látszanak is azok a fizikai megpróbáltatások, amelyeknek a remeték alávetik tanítványaikat, hogy jellemüket próbára tegyék, a gyakorlatoknak mégis ez a könnyebbik része. Az igazi rettenetes megpróbáltatás a lelki. Ez abban a pillanatban kezdõdik, amikor a jelöltben elõször feltámad a gondolat, hogy misztikus remete vezetését kérje beavatásához. E gomcsenekrõl annyi mindent mesélnek, életük olyan titokzatos, megjelenésük és ritkán kiejtett szavaik olyan különösek, hogy a tibetiek szemében - akik amúgy is hajlanak a babonás félelemre - ezerszer rettenetesebbnek látszanak, mint az istenek vagy démonok. Ez így is van, hiszen hisznek benne, hogy hatalmuk van istenek és démonok leigázására. Nemritkán hallható eltévedt utasoktól és vadászoktól, hogy miközben a magányos hegyek között vándoroltak, nem emberi lényeket pillantottak meg, akik a remetéket szolgálták. Ha valaki ilyen mesterre bízza magát, kezébe adja jelen életét és az utána következõt is - ez mindig kockázatos lépés. Könnyen elképzelhetjük, hogyan gyötrik a titkos tudomány jelöltjeinek elméjét az ellentétes érzések. A hosszú, magányos meditációkra magára hagyott tanítvány körül ég és föld reng, és úgy örvénylik, hogy sehol nem talál szilárd pontot. Istenek és démonok csalogatják látomásokkal, amelyek eleinte megdöbbentik, majd amikor legyõzte félelmét, gúnyolódnak vele és megzavarják. A képtelen ese-
mények õrjítõ sorozata eltarthat tíz vagy húsz évig is. Haláláig gyötörheti a tanítványt, amíg meg nem érti azt, amit meg kellett értenie, s akkor egyszerre felébred lidércálmából, mesterétõl nem kér újabb tanítást, meghajol lábai elõtt és elbúcsúzik. A számos történet közül, amelyeket a remetékrõl és naldzsorpákról hallottam, a következõ eset tipikusan tibeti. Jesesz Gyatszo, amikor egy gomcsen láma mellé szegõdött, már nem volt egészen kezdõ a misztikus gyakorlatokban. Több ízben is hosszú idõszakokra visszavonult szigorú magányába, hogy választ kapjon fájdalmasan nyugtalanító kérdéseire. - Mi az elme? - kérdezte önmagától. Es megpróbálta megragadni elméjét, hogy megvizsgálja és analizálja. De a tünékeny elme mindig elillant, „mint a víz, melyet a gyermek összeszorított markában akar tartani.” Guruja - a jesei kolostorból való láma -, látva, mennyire kínlódik a sikertelen erõfeszítésektõl egy ismerõs remetéhez irányította. Az út nem volt nagyon hosszú, mindössze három hétig tartott - ez Tibetben rövid idõnek számít -, de magányos tájakon vezetett 18 000 lábnyi magasságban levõ hágókon át. Jesesz elindult, hátán néhány könyv, takaró és a szokásos élelem: pirított rozsliszt, vaj és tea. A tibeti év második hónapja volt. (Azaz március. A tibeti év eleje február elejére esik.) A talajt mély hó borította, és az utas megpillanthatta a magas csúcsok félelmetes világát. Megérkezett a gomcsen remeteségéhez. Alkonyodott. A remeteség hatalmas barlang volt, elõtte kis természetes terasszal, amelyet fal zárt el.
Kis távolságra néhány kunyhó rejtette a tanítványokat, akiknek megengedte a láma, hogy rövid ideig a közelében maradjanak. Lakhelyük feketés sziklából álló hegy magaslatain állt, kilátással a smaragdzöld vizû, tükörsima tóra. Egyszer éppen alkonyaikor érkeztem oda én is, mint sok évvel azelõtt Jesesz, és mikor az alkony tompa fényében körülnéztem az elhagyatott tájon, megértettem, milyen mély benyomást tehetett rá a látvány. Jesesz megkérte a láma egyik tanítványát, kérjen engedélyt mesterétõl, hogy beléphessen hozzá. A gomcsen nem engedte meg, hogy felkapaszkodhasson barlangjához. Ez nem volt meglepõ, és Jesesz tulajdonképpen nem is várta, hogy azonnal fogadják. Egy novícius megosztotta vele celláját, és Jesesz várt. Egy hét múlva szerényen újra megkísérelte, hogy emlékeztesse kérésére a remetét. A láma ellentmondást nem tûrõen megparancsolta, hogy Jesesz azonnal távozzon és térjen vissza kolostorába. Jesesz kétségbeesetten felkiáltott a remete sasfészkéhez, és arcra borult a sziklás lejtõ alján. De a pusztaság csendjét nem törte meg együttérzõ válasz, Jesesznek mennie kellett. Azon az estén jégvihar söpört végig a puszta fennsíkon, amelyen át kellett kelnie. Jesesz óriási, fenyegetõ fantomalakokat látott maga körül, végül is eltévedt a sötétben, és egész éjjel vándorolt. A következõ nap is csak bajt hozott. Az idõ rettenetes maradt. Készletei elfogytak, hegyi patakon kellett átkelnie, majdnem megfulladt, de végül kétségbeesve és betegen mégis visszatért gonpájába.
A szigorú gomcsenbe fektetett bizalma azonban egyáltalán nem rendült meg. Három hónap múlva újra elindult. A magas hágókon rettenetes viharok állták útját, éppen, mint elõzõ utazásakor. A hiszékeny Jesesz nem habozott ezeknek emberfölötti eredetet tulajdonítani. Úgy gondolta, a láma bocsátja rá a szélvihart, hogy kipróbálja állhatatosságát, vagy pedig gonosz szellemek támasztották a vihart, hogy ne juthasson el a gomcsenhez, és ne nyerhessen tõle beavatást a misztikus tanba. A második utazás semmivel sem bizonyult eredményesebbnek az elõzõnél. Jesesznek még csak leborulnia sem volt szabad a remete lábánál, azonnal vissza kellett fordulnia. Még kétszer tette meg az utat, és a második alkalommal a remete végre maga elé bocsátotta. - Fiam, te õrült vagy - mondta a gomcsen. - Miért vagy olyan makacs? Nem fogadok be új tanítványokat. És vannak értesüléseim is rólad, filozófiai tanulmányokat folytattál, és hosszú idõt töltöttél meditációban. Mit remélsz hát egy tudatlan öregembertõl? Ha meg akarod ismerni a titkos misztikus tudományt, eredj Lhászába, N. lámához. Õ az ezoterikus tudományok beavatottja, és ismeri a legnagyobb tudósok minden mûvét. Pontosan õ az a mester, akire egy tudós fiatalembernek szüksége van. Jesesz tudta, hogy az ilyen beszéd szokásos a guruknál. Ez is próbája a bizalomnak és tiszteletnek, amelyet a jelölt irántuk érez. Jesesz tele volt bizalommal.
Állhatatos maradt, különféleképpen bizonyította õszinte komolyságát és odaadását, míg végül a láma befogadta.
De ismertem egy másik szerzetest, aki meg éppen azért keresett remetetanítót, mert az nem foglalkozik filozófiai vagy misztikus tanulmányokkal. Ha elmesélem Karma Dordzse esetét, éppen azért teszem, mert pontosan az ellentéte Jesesz történetének, és a tibeti elme más oldalát világítja meg. Karma Dordzse alacsony sorból származott. A monostorban gejok volt (szegény szülõk gyermeke, akit szülei nem tudnak eltartani noviciátusa alatt, s így egy láma házában házimunkával tartja fenn magát), állandó céltáblája a nála rangosabb családokból származó ifjú novíciusok megvetésének és gúnyának. Ezek a bosszantások egészen megkeserítették, és mint nekem megvallotta, nem sokkal múlt még tízéves, amikor megesküdött, felülkerekedik azokon, akik megalázták. Mikor felnõtt, társai már nem mutatták ki olyan nyíltan a megvetésüket, de zárkózottságuk és hallgatásuk épp eléggé utalt erre. Karma Dordzse büszke természetû volt, erõs akaratú, és arról álmodott, hogy megtartja ifjúkori fogadalmát. Alacsony származása és a monostorban elfoglalt helyzete folytán csak egy módon érhette el célját. Híres naldzsorpává, varázslóvá kell lennie, olyanná, aki leigázza a démonokat és szolgáivá teszi õket. így megbosszulhatná kínzóit, hogy reszketnének elõtte. Karma Dordzse ebben a nem túl kegyes állapotban kétévi távol létre kért engedélyt a monostor fejétõl. Azt mondta, vissza szeretne vonulni az erdõbe meditációra. Ilyen kérést, mint tudta, soha nem szoktak visszautasítani. Karma felkapaszkodott magasan a hegyek közé, megfelelõ helyet talált egy patak mellett, s ott ágakból és sárból kunyhót épített. Hogy utánozza a
RESZKIANGPÁ-kat (olyan naldzsorpák, akik megszerezték a TUMO tudományát, a belsõ meleget és csak egyetlen pamutruhát hordanak - reszkiang vagy még azt sem), azonnal levetette ruháit, és megnövesztette haját. Akik idõnként élelmet hoztak neki, mindig meztelenül, keresztbe tett lábbal ülve találták - még a tél közepén is -, mély transzba merülten.
Az emberek kezdtek beszélni róla, de ez még nagyon távol állt a kívánt céltól. Rájött, meztelensége és remetesége az erdõben nem elég a kellõ hírnévhez. Visszament hát a monostorba, és ezúttal arra kért engedélyt, hogy elhagyhassa az országot, és szellemi tanítót keressen. Senki nem akarta visszatartani.
Karma zarándokúba még eseménydúsabb volt, mint Jeseszé, mert az legalább tudta, hova megy és melyik láma mellett akaija gyakorolni a misztikus életet, Karmának azonban minderrõl sejtelme sem volt, csak ötletszerûen vándorolt. Egy idõ múlva - miután nem sikerült felfedeznie olyan mágust, aki õt a titkos tudomány legnagyobb magaslatára vezethetné - úgy határozott, okkult módszerrel keres tanítót. Karma rendületlenül hitt az istenekben és démonokban. Kívülrõl tudta Milarepa történetét, aki istenek és démonok segítségével egyszer egy házat ellenségeire rogyasztott, és sok történetet tudott rettenetes istenségekrõl, akik a varázsló által készített KHILKOR (mágikus rajz) közepébe odahozták a kívánt véres fejet. A kilkhorokról volt már némi ismerete. Egy keskeny szurdokban, kövekbõl készített hát egyet, és megkezdte a szellemidézést abban a reményben, hogy a hatalmas, bosszúálló TOVO urak
majd odairányítják ahhoz a mesterhez, akit õk is szolgálnak. A hetedik éjjel a szurdokban csordogáló kis hegyi patak vészes gyorsasággal áradni kezdett. Hatalmas mennyiségû víz - valószínûleg gátszakadás vagy fenn a hegyekben felhõszakadás okozta - söpört végig a szurdokban, s az ifjú szerzetest kilkhorjával és holmijával együtt elsodorta. Még szerencse, hogy nem fulladt a vízbe, a szurdok végén földet ért és a hatalmas völgybejutott. Mikor feljött a nap, kis távolságban RITÖD-öt (remeteséget) pillantott meg, amely a hegylánc nyúlványán sziklafal védelmében állt. A nap rózsaszínben felragyogott - mint KözépÁzsia fennsíkjain általában -, s a kis fehér ház rózsaszínûnek, tündöklõnek látszott az elsõ sugarak fényében. Karma világosan látta, hogy a fénysugarak a házból indulnak ki, és az õ fején pihennek meg. Biztosan itt él az õ régen keresett mestere. Kétségtelenül az istenek feleltek hívására. Eredetileg fel akart kapaszkodni a szurdok túlsó oldalán és átkelni a hegyláncon, de õk idehozták a ritödhöz. A dicsõ jövõ feletti örömében Karma nem törõdött azzal, hogy készleteit és ruháit elsodorta az ár. S mivel a kilkhor elõtt levette minden ruháját, hogy HARUKÁ-hoz (istenség, meztelen aszkétának ábrázolják) hasonlítson, most telve bizalommal, természetes állapotában közeledett a kunyhó felé. Amint közeledett, a remete egyik tanítványa jött le a lejtõn, hogy a vízbõl merítsen. Mikor a furcsa jelenséget megpillantotta, a trapa majdnem elejtette vödrét.
A tibeti klíma erõsen különbözik az indiaitól, és bár Indiában légiószámra élnek meztelen aszkéták és álaszkéták, a Hó Országára ez nem jellemzõ. Tibetben csak kevés aszkéta használja ezt az egyszerû viseletét, de õk is a vad hegyek zugaiban élnek, ritkán pillantja meg valaki õket. - Ki él ebben a ritödben? - kérdezte Karma. - Mesterem, Tobszgyaisz GESE (magasan képzett tudós szerzetes) - felelte a trapa. A mágusjelölt nem is kérdezett többet. Mi mást kellene még tudnia? Mindent tudott. Az istenségek odavezették magához a CSAVAN lámához (szellemi vezetõ). - Mondd meg a lámának, hogy a CSHOSZKJONG-ok (a lámaista hit szerint olyan istenségek, akik fogadalmat tettek a buddhista tan és követõinek védelmére) hoztak neki egy tanítványt - szólt a meztelen utas. A megdöbbent vízhordó átadta a remetének a különös üzenetet, és az megparancsolta, vezessék azonnal hozzá a furcsa látogatót. Tobszgyaisz láma olvasott ember volt, egy kínai tisztviselõ és tibeti hitvesének unokája. Karma elõadása alapján nekem úgy tûnik, ez a remete szabadgondolkodó volt, aki talán azért választotta a remeteéletet, hogy a tolakodóktól megkímélve folytathassa tanulmányait, vagy talán gõgös ízlésének felelt meg a magány. Ez Tibetben elég gyakori. Karma lényegében nagyon keveset tudott gurujáról. Mint elbeszélésébõl kiderül, nem sokat látott belõ
le, s azt a keveset, amit származásáról és jellemérõl mondhatott, a láma két tanítványától hallotta, akik szintén a ritöd lakói voltak.
Kusog Tobszgyaisz remetesége a buddhista írásokban megadott szabályok szerint helyezkedett el: nem túl közel a faluhoz, nem túl messze a falutól. Kis ablakából a remete széles, lakatlan völgyre látott, a hegy túlsó oldalán pedig, lakhelyétõl félnapi járásra kis falucska volt. A remeteséget aszketikus egyszerûséggel rendezték be: a nagy könyvtár és néhány falra akasztott festménytekercs azonban jelezte, hogy a remete nem szegény, és a mûvészetet sem veti meg. Furcsa látvány lehetett, amikor Karma Dordzse, hatalmas atlétaalak, akinek egyetlen ruhája befont hosszú haja volt, odaállt a vékony, elõkelõ külsejû tudós elé. Karma buzgón leborult a láma elõtt, és bemutatkozott mint tanítvány, akit az istenek hoztak a mester lába elé. A láma végighallgatta a kilkhor és a „csodálatos árvíz” egész árvíz” egész történetét anélkül, hogy félbeszakította volna. Végül, mikor Karma megismételte, hogy a „lábaihoz hozatott”, Kusog Tobszgyaisz egyszerûen megjegyezte: ritödjétõl meglehetõsen távol van az a hely, ahova az árvíz Karmát hozta. Aztán megkérdezte, miért nincs rajta semmi ruha. Karma, eltelve saját fontosságától, beszélt Harukáról és az erdõben meztelenül töltött két évrõl. A remete egy darabig szótlanul nézte, aztán behívta egyik szolgáját, és csendesen azt mondta: - Vidd ezt a szegény embert a konyhába, ültesd a tûz mellé, és adj neki nagyon forró teát. Aztán keress neki régi prémes ruhát. Két éve fagyoskodik. Karma örömmel bújt bele a PAGCSÁ-ba (báránybõr). A lobogó tûz és a bõségesen vajazott tea jólesett neki az éjszakai fürdõ után. Testi jóérzését
azonban erõsen csökkentette a büszkeségét ért sérelem.
Úgy vélte, a láma nem fogadta úgy, ahogy fogadnia kellett volna egy „csodás úton” hozzá jutott tanítványt. Mindenesetre elhatározta: amint lecsillapította éhségét, és kissé kipihente magát, megérteti a lámával, kicsoda õ és mit vár a tanítótól. Csakhogy Kusog Tobszgyaisz nem adott alkalmat a további magyarázatokra. Úgy látszott, egészen meg is feledkezett jelenlétérõl a ritödben, bár kétségtelenül adhatott utasításokat szolgáinak, mert a két tanítvány gondoskodott Karma jó ellátásáról, és a tûz melletti hely mindig a rendelkezésére állt. Múltak a napok, a hetek, és Karma türelmetlenkedni kezdett. Bármilyen kényelmes volt is a konyha, õ börtönnek érezte. Dolgozni akart, vízért menni vagy tüzelõt hozni, de a láma tanítványai nem engedték, hogy elhagyja a remeteséget. A láma parancsa határozott volt: enni és melegednie kellett, ez volt a kötelessége. Karma mindjobban szégyellte magát, amiért úgy tartják, mint egy kedvenc állatot, akitõl semmi viszonzást sem várnak a kapott táplálékért. Tartózkodása kezdetén újra és újra kérte társait, emlékeztessék a lámát, õ kihallgatásra vár: a tanítványok azonban azt mondták, nem merik a lámát zavarni, ha a rimpocse látni akarja, majd érte küld. Egy idõ múlva Karma feladta a hasztalan kérdezõsködést. Egyetlen vigasza az volt, hogy egyszeregyszer megpillanthatta a lámát, a kis balkonon üldögélve, vagy távolról hallotta hangját, amint tanítványainak vagy az esetleges látogatónak filozófiai elõadást tart. E ritka fénysugarak kivételével lassan
vonszolódtak az üres órák, s közben újra és újra végiggondolta az eseményeket, amelyek idevezették. így múlt el valamivel több mint egy év. Karmát elfogta a kétségbeesés. Szívesen viselte volna el a legkegyetlenebb próbát is, amit csak a láma kitalálhatott volna neki, de ez a tökéletes elfeledtetés megzavarta.
Elsõ és egyetlen beszélgetésük alkalmával semmit sem mondott ugyan a remetének alacsony származásáról, most gyanította, hogy az, emberfeletti hatalmával mégis rájött. Ezzel magyarázta a remete bánásmódját. Valószínûleg megveti õt, nem tartja méltónak arra, hogy tanítsa, és csupán szánalomból eteti. Ez a gondolat napról napra erõsödött benne, és kegyetlenül megtépázta a büszkeségét. De még mindig szilárdan hitte, hogy csoda hozta õt Tobszgyaisz lámához, és számára nem létezik a világon más guru. Arra nem is gondolt, hogy újabb útra induljon és újabb mestert találjon, de néha eszébe villant az öngyilkosság gondolata. A tibeti hit szerint az embernek a misztikus fejlõdés érdekében meg kell találnia igazi csávái lámáját, azaz szellemi vezetõjét, akinek már elõzõ életében is tanítványa volt, vagy ha ez nem keresztülvihetõ, olyan lámát, akinek szeretõ rokona, támogatója vagy szolgája volt. Az így létrejött köteléket a tibetiek a „múlt cselekedetei” útjának nevezik. Karma mélységesen elcsüggedt, amikor a ritödbe érkezett a remete unokaöccse. A látogató tulku-láma volt, kolostor feje és nagy kísérettel utazott. Tündöklõ sárga brokátruhát viselt, fején pagoda alakú, csillogó aranyozott kalapot: szolgáival letelepedett a remeteség alatti síkságon. Gyönyörû sátrat állítottak fel, s a tulku - miután felfrissítette magát a re-
mete által óriási ezüstkannában odaküldött teával felment nagybátyja lakóhelyére. A következõ napokban a tulku felfigyelt Karma furcsa figurájára, rongyos báránybõr ruhájára, hajára, amely már a földig ért. Megkérdezte, miért ül mindig a tûz mellett, miért nem csinál semmit. A mágusjelölt kapott az alkalmon. Végre kegyeikbe fogadták az istenek. Nem kétséges, õk keltettek iránta érdeklõdést a tulku elméjében. Bemutatkozott, felsorolván összes címét, beszélt hosszú visszavonulásáról, amit az erdõben meztelenül töltött, a szellemidézésrõl, a kilkhorról a szurdokban, az árvízrõl és a fénysugarakról, amelyek a remeteségbõl törtek elõ, s az õ fején pihentek meg. Végül elbeszélte Kusog Tobszgyaisz feledékenységét, és kérte a tulkut, járjon közbe érte. A láma, akinek Karma elbeszélte történetét, úgy látszik, nagybátyjához hasonló vágású ember lehetett. Láthatóan egyáltalán nem hatódott meg, csak annyit kérdezett, milyen tanítást vár Karma a remetétõl. A kérdés megörvendeztette Karmát. Végre talált valakit, akivel beszélhet arról, ami annyira a szívén fekszik. Merészen kijelentette, varázserõkre akar szert tenni, mint pl. repülni a levegõben vagy földrengést elõidézni, azt azonban óvatosan elhallgatta, hogy milyen célból akar csodákat tenni. A tulku - mint Karma késõbb rájött - csak mulatott a gyermekes becsvágyon, de megígérte, hogy közvetíti kívánságát Kusog Tobszgyaisznak. De kétheti ott-tartózkodása alatt felé sem nézett. Eljött a nap, amikor a tulku elbúcsúzott nagybátyjától. Karma szomorúan nézte a hegy lábánál sürgölõdõ trapákat, akik indulásra készen tartották a díszesen fel szerszámozott ló gyeplõjét. Akit õ az ég
küldöttének, pártfogójának tartott, most elmegy anélkül, hogy kérésére válaszolt volna. Kusog Tobszgyaisz biztosan nem egyezett bele. Újra elborította a kétségbeesés. A tulku kilépett a remeteség ajtaján, Karma éppen köszönteni akarta a szokásos háromszoros meghajlással, amikor ezt a lakonikus parancsot hallotta: Kövess! Karma megdöbbent. Soha semmiféle szolgálatot nem kívántak tõle. Mit akarhat most a láma? Mikor leértek a hegy lábához, a tulku hozzáfordult.
- Közöltem Kusog lámával a kívánságodat, hogy meg akarod szerezni a mágikus erõket. Rimpocse azt felelte, ritödjében nincsenek meg a szükséges könyvek. Az én monostorom könyvtárában azonban mind megvannak: így Rimpocse kívánsága az, vigyelek magammal, hogy elkezdhesd a munkát. Itt van egy ló, trapáimmal együtt utazol. Ezzel otthagyva Karmát, csatlakozott gonpája méltóságainak kis csoportjához. Búcsúzóul valamennyien a remeteség felé fordultak, és tisztelettel meghajoltak a láthatatlan remete felé, aztán nyeregbe szálltak és elügettek. Karma teljesen megzavarodva mozdulatlanul állva maradt. Az egyik trapa megbökte, és kezébe adta a ló kantárszárát... Mielõtt megértette volna, mi is történt, már a ló hátán volt, és ott ügetett a láma szolgáival. Egy nappal a gonpába érkezésük után egy trapa közölte Karmával, hogy a láma rendeletére a Kusog Tobszgyaisz által említett könyveket a csam khangba vitték részére. Azonnal megkezdheti tanulmá-
nyait. A monostorból állandóan küldik neki az élelmet.
Karma követte vezetõjét, aki felvezette õt a hegyen szép helyen álló kis, fehérre meszelt házba. Az ablakból leláthatott az aranyozott tetejû monostorra s azon túl az erdõs lejtõvel végzõdõ völgyre. A cellában, kis oltár mellett több polcon elhelyezve harminc hatalmas kötet állt, gondosan NAMZÁ-val takarva (a tibeti könyvek különálló papírlapokból állnak, ezeket pamut- vagy selyemszövetbe burkolják, ezt nevezik namzának és vésett falemezek közé kötik).
Karma elméjét elborította a boldog büszkeség. Végre kezdtek vele megfelelõ tisztelettel bánni. A trapa közölte vele a tulku kívánságát, ne maradjon szigorú elzártságban. Szabadságában áll úgy élni, ahogy akar, vizet a közeli patakból hozhat, és kimehet akkor és oda, ahova kedve tartja. Egyedül maradván, Karma azonnal beletemetkezett a könyvekbe. Rengeteg mágikus formulát tanult meg, kilkhortervezetet készített, és több csámpát és vajat használt el tormák készítésére, mint étkezéshez. Közben gyakorolta a könyvekben leírt különbözõ meditációkat. Buzgalma nem csökkent kb. 18 hónapig. Csak vízértjárt ki a napákkal, akik havonta kétszer élelmet és tüzelõpótlást hoztak neki, egyetlen szót sem beszélt, és soha még csak ki sem pillantott a külvilágra.
Aztán lassanként, meditációi alatt soha nem ismert gondolatok lopóztak elméjébe. A könyvek szavai, a misztikus diagram bizonyos figurái eddig nem sejtett jelentést kaptak. Hosszasan állt az ablaknál, és figyelte a kolostorba ki- és bemenõ szer-
zeteseket. Végül a hegyekben kóborolt, vizsgálgatta a növényeket, a kavicsokat, figyelte az égen úszó fellegeket, nézte a patak örökké csordogáló vizét, a fény és árnyék játékát. Órákig figyelte az alanti völgyben elszórt kis falvak népének életét, a parasztokat, hogyan dolgoznak a földeken, mennek az utakon a megterhelt állatok, kószálnak szabadon a legelõkön.
Minden este az oltárlámpa meggyújtása után Karma meditációba merült, de már nem igyekezett követni a könyvekben leírt gyakorlatokat. Késõ éjjelig, néha hajnalig transzba merülten maradt, minden gondolkodással és minden érzettel szemben érzéketlenül, önmagát mintegy parton látta, ámint figyeli a fehér, tündöklõ óceán emelkedõ árját, amely el akarja borítani. Több hónap telt el így, s aztán egyszer - Karma nem tudta megmondani, hogy nappal volt-e, vagy éjszaka - azt érezte, teste felemelkedik a párnáról, amelyen ült. Anélkül, hogy keresztbe tett lábú szokott meditációs tartása megváltozott volna, átment az ajtón, és hosszú ideig haladt a levegõben. Végül megérkezett haza, saját monostorába. Reggel volt, a szerzetesek éppen kijöttek a gyülekezõcsarnokból. Sokat megismert közülük, tisztviselõket, tulkukat, néhány régi társát. Fáradtnak látszottak, arcuk kínosan gondterhelt, tompa, örömtelen, járásuk nehézkes. Karma kíváncsian szemlélte õket. Milyen kicsinyek és jelentéktelenek voltak abból a magasságból, ahol most õ volt. Hogy megriadnának, megdöbbennének, ha megpillantanák õt a levegõben trónolva. Akik megvetették az alacsony származású szerzetest, hogy borulnának le most elõtte, hogy remegné-
nek a diadalmas dubtob, a varázsló elõtt, akit nem kötnek a természet törvényei! Aztán, amint eltelt a diadal gondolatával, elméjének legmélyén megvetés bukkant fel, és emelkedett hangulata eltûnt. Az alantas bosszú gondolata ilyen haszontalan bábokon gúnyosan megmosolyogtatta. Már nem érdekelték. Újra elmerült a különös, rezzenéstelen tündöklõ, fehér óceán apály-dagályának boldog figyelésébe. Most már nem akarta megmutatni magát a szerzeteseknek. Az a Karma Dordzse, aki a monostorban szenvedett, éppen olyan silány volt, mint azok, akik õt komiszul megalázták. Visszautasította õket. Ezt végiggondolva, el akarta hagyni a helyet. S akkor hirtelen megrázkódtak és leomlottak a monostor épületei. A közeli hegyek összevissza lökõdtek, dobálódtak, a csúcsok egymásba omlottak és újak emelkedtek. A nap átszaladt az égen mennydörögve, és a földre zuhant, az eget új nap szúrta át, s ez a képzelet szõtte látvány így folytatódott egyre sebesebben, míg végül Karma semmi mást nem észlelt, mint tomboló áradatot, amelynek habzó hullámait a világ minden élõ és élettelen része alkotta. Tibeti misztikusok közt nem ritka az ilyen vízió. Ezeket nem szabad álmoknak tekinteni. A vizionálás ébren történik, nem álomban. Gyakran elõfordul, hogy képzelt zarándokúba alatt az átélt szenzációk és látott képek mellett ugyanakkor valóságos körülményeinek és saját személyiségének is tudatában marad. Amikor olyan helyen esnek transzba, ahol esetleg megzavarhatják õket, remélik, hogy senki sem megy a közelükbe. Mert bár megmozdulni vagy beszélni nem tudnak, hallják és megértik mindazt, ami körülöttük történik, csak nem éreznek
összeköttetést az anyagi világgal. Ha a kívülálló hirtelenül megtöri a transzállapotot, vagy magának a transzállapotban levõnek kell súlyos erõfeszítés árán megtörnie, különösen fájdalmas sokkot idéz elõ. Ezek a kellemetlen hatások erõsen befolyásolhatják a meditáló egészségi állapotát, azért a szabályok szerint az eksztatikus meditációt, de a közönséges meditációt is bizonyos idõ után abba kell hagyni. Például ajánlatos a fejet lassan egyik, majd a másik oldalra fordítani, a homlokot vagy a fejtetõ: masszírozni, nyújtott karral, hátul összekulcsolt kézzel hátrahajolni. Számtalan ilyen gyakorlat van. mindenki kiválasztja a neki legjobban megfelelõt. Japánban a Zen szekta követõi, akik közös csarnokban együtt meditálnak, felügyelõfélét alkalmaznak, aki figyeli, ha egy szerzetes kimerültnek látszik. Az ájuldozót felfrissíti, és nehéz bottal a vállára ütve visszaadja erejét. Ez a tapasztalatok szerint nagyon kellemesen ellazítja az idegeket. Visszatérve különös utazásából, Karma Dordzse a cellájában találta magát. Kíváncsian nézegette a körülötte levõ tárgyakat. A szobácska, az oltár, a polcokon a könyvek, a tûzhely, minden ugyanaz volt, amit tegnap látott, a csam khangban töltött évek alatt semmi nem változott. Felkelt, kinézett az ablakon. A monostor, a völgy, az erdõ látványa megszokott volt, mégis minden egészen másnak tûnt. Nyugodtan tüzet gyújtott, levágta hosszú haját, és a tûzbe vetette. Aztán teát készített, sietség nélkül evett és ivott, majd összecsomagolt némi élelmiszert, és az ajtót gondosan becsukva maga után, elhagyta a csam khangot.
A monostorban egyenesen a tulku lakhelyéhez ment: az udvarban levõ szolgának csak annyit mondott, közölje mesterével, õ most elmegy, és tolmácsolja köszönetét. Azzal elhagyta a gonpát. Már jócskán úton volt, mikor valaki a nevén szólította. A tulku háztartásához tartozó egyik szerzetes szaladt utána. - Kusog Rimpocse látni akar - mondta. Karma Dordzse visszatért a szerzetessel. - Tehát elhagysz bennünket - szólt a láma udvariasan. - És most hova készülsz? - A gurumhoz megyek, hogy leboruljak elõtte, és köszönetét mondjak - felelte Karma. - Az én tiszteletre méltó bátyám már hat hónapja túl van minden szomorúságon (tiszteletteljes kifejezése annak, hogy a láma meghalt). Karma Dordzse egy szót sem szólt. - Ha a ritödjébe akarsz menni - folytatta a láma -, búcsúajándékul adok neked egy lovat. Kusog Tobszgyaisz egyik tanítványát ott találod a remeteségben.
Karma köszönetét mondott vendéglátójának, de nem fogadott el semmit. Néhány nap múlva újra megpillantotta a kis fehér házikót, ahonnan a fény sugárzott felé. Belépett a láma kis magánszobájába, ahová csak egyetlenegyszer volt szabad belépnie, az elhunyt remete széke elõtt hosszú ideig leborulva maradt, s az egész éjszakát meditációban töltötte. Másnap reggel elbúcsúzott mestere utódjától, aki átadta neki a remete szerzetesi tógáját. Kusog Tobszgyaisz halála elõtt kifejezetten így rendelkezett.
Attól az idõtõl fogva Karma Dordzse a vándorló aszkéta életét élte, hasonlót a nevezetes Milarepa életéhez, akit mélységesen tisztelt. Mikor találkoztam vele, öreg volt már, de úgy látszott, nem is gondol rá, hogy letelepedjék valahol. Kevés aszkétának vagy naldzsorpának olyan különös a noviciátusa, mint Karmáé. Ezért beszéltem róla ilyen hosszan. Bár általában sok furcsa esemény történik a tanítványok szellemi tréningje alatt. A sok különös történetet a Hó Országának magaslatain „tanítványként” tapasztalt élményeim alapján is hajlamos vagyok többségében hitelesnek tekinteni.
VI. FEJEZET Pszichikus sportok A ling gom pa futók LUNG GOM gyûjtõnéven a tibetiek olyan szellemi vagy fizikai gyakorlatokat értenek, amelyeknél a szellemi koncentrációt különbözõ légzési módokkal kombinálják. A lámaisták általános hiedelme szerint e különleges gyakorlatok a csodatételt szolgálják. A lung gom gyakorlatok hatása nagyon különbözõ, a kifejezést fõleg mégis azokra a gyakorlatokra használják, amelyeknek célja a rendkívüli gyorsaság kifejlesztése, amikor a beavatott meglepõen nagy sebességgel hosszú utat tesz meg. Tibetben régóta hisznek az ilyen gyakorlatok sikerében; a hagyomány jó néhány személyrõl rész említést, akik emberfölötti gyorsaságra voltak képesek.
Milarepa életrajzában olvassuk, hogy a láma házában - ahol õ fekete mágiát tanult - élt olyan trapa. aki gyorsabb volt, mint a ló. Milarepa hasonló képességet tulajdonított magának is. Elmesélte, hogy néhány nap alatt tett meg akkora utat, amely a gyakorlatok elkezdése elõtt egy hónapnál is tovább [ártott volna. Ezt a képességet a „légzés fölötti helyes uralom”-nak tulajdonítja.
Tisztáznunk kell azonban, hogy a lung gom pától várható eredmény nem annyira rendkívüli sebesség, mint inkább csodálatos állóképesség. A lényege nem az, hogy valaki rövid távon rendkívül gyorsan tud futni - mint nálunk a sportmérkõzéseken -, hanem hogy éjjel-nappal megállás nélkül gyors léptekkel halad. Gyûjtögettem értesüléseimet a lung gom gyakorlatairól, de olyan szerencsém volt, hogy három beavatottját is megpillanthattam. Ez valóban nagy szerencse, mert bár meglehetõsen sok szerzetes végez lung gom gyakorlatokat, a kívánt eredményt valószínûleg csak nagyon kevesen érik el. Mindenesetre tény, hogy az igazi lung gom pa nagyon ritka. Az elsõ lung gom pávai Észak-Tibetben találkoztam, a Csang Tangban. Magasan fekvõ hatalmas füves terület, ahol csak néhány, sátrakban lakó nomád pásztortörzs él. Csang Tang szó szerint északi síkságot jelent, de ezt a kifejezést használják más vad területekre is, amelyek hasonlítanak Észak-Tibet magányos vidékeihez. A délután vége felé Jongden, szolgáink és jómagam kényelmesen lovagoltunk a széles fennsíkon, amikor messze elõttünk mozgó fekete pontot vettem észre. Távcsõvel szemügyre véve kiderült, hogy ember. Meglepõdtem. Ezen a vidéken általában ritkán találkozunk valakivel; az elmúlt tíz nap alatt egy lelket sem láttunk. Azonkívül ezen a vidéken ritkán gyalogol egyedül valaki. Ki lehet ez a furcsa utas? Egyik szolgám szerint az illetõ valószínûleg egy kereskedõ karavánjához tartozott, a karavánt rablók támadták meg, de õ megmenekült. Talán éjjel kellett menekülnie és eltévedt a pusztaságban. Ez elég
valószínûnek látszott. Ha így van, határoztam el, magammal viszem, amíg nem találunk egy pásztortábort, vagy elkísérem úti céljáig, hacsak nem esik ki nagyon útirányunkból. Ahogy a távcsövemen át figyeltem, feltûnt, milyen szokatlan tartással halad ez az ember, és milyen rendkívüli gyorsasággal. Embereim szabad szemmel csak mozgó fekete pontot láttak a füvön, de nemsokára nekik is feltûnt a haladás gyorsasága. Egyiküknek odaadtam a távcsövet, s az ember, miután egy darabig figyelt, azt mormolta: Láma lung gom pa csig da. (Olyan, mint egy lung gom láma.) A lung gom láma szavak felkeltették érdeklõdésemet. Elég sokat hallottam már az ilyen emberek teljesítményeirõl, és a gyakorlat elvét is ismertem. Sõt, némi tapasztalatom gyakorlatból is volt, de még soha nem láttam lung gom pa beavatottat, amint éppen bámulatos gyaloglását végzi, pedig errõl sokat beszélnek Tibetben. Olyan szerencsém volna, hogy most épp ennek lehetek tanúja? Az ember felénk közeledett, és percrõl percre nyilvánvalóbb lett különös gyorsasága. Mi a teendõ, ha ez valóban lung gom pa? Szerettem volna megnézni közelrõl, beszélni vele, kikérdezni, lefényképezni. Sok mindent szerettem volna. De hirtelen felkiáltott az az ember, aki felismerte a lung gom pát: - Ne állítsa meg tisztelendõséged a lámát, ne szóljon hozzá! Ez a halála lenne. A lámáknak nem szabad a meditációt utazás közben megszakítaniuk. A bennük lakozó isten elmenekül, ha abbahagyják a ngagok ismételgetését, és ha a kellõ idõ elõtt elhagyják õket, az olyan erõs megrázkódtatás, hogy belehalnak.
Fenyegetése merõ babonának látszott. Mégsem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni. Amennyit tudtam errõl a technikáról, aszerint ez az ember transzállapotban van. Következésképp hirtelen felébresztése valószínûleg fájdalmasan megzavarná idegeit - bár hogy halálát okozhatná, abban erõsen kételkedtem. Nem tudhattam, mennyire árthat neki az ilyen sokk, de nem akartam a lámát kitenni egy többé-kevésbé kegyetlen élménynek. Más okom is volt, hogy kíváncsiságomat ne elégítsem ki. A tibetiek elfogadtak engem láma asszonynak, tudták, hogy buddhista vagyok, de sejtelmük sem volt buddhista felfogásom és a lámaista buddhizmus közötti különbségrõl. Az átlagos tibeti egyáltalán nem törõdik azzal, hogy a buddhista kifejezés számos szektát és szemléletet foglal magában. így hát a bizalom, tisztelet és közvetlenség megtartása érdekében - amelyet szerzetesi ruhám miatt élveztem kénytelen voltam a tibeti szokások, különösen a vallási szokások szerint viselkedni. Ez gyakran komoly hátrány volt, korlátozta megfigyeléseimet, de meg kellett fizetnem az árat, hogy beléphessek olyan területre, amelyet még Tibet földrajzi területeinél is jobban õriztek. Már majdnem odaért hozzánk a láma. Világosan láthattam tökéletesen nyugodt, kifejezéstelen arcát, tágra nyílt szemének révedezõ pillantásait. Nem szaladt. Ugrásokkal haladt elõre. Lépései az inga szabályos ütemében követték egymást. A szokásos szerzetesi ruhát és tógát viselte, mindkettõ meglehetõsen rongyos volt. Bal kezével tógája egyik ráncát fogta, s keze félig eltûnt a szövet alatt. Jobb kezében phur-bát (mágikus tõrt) tartott. Jobb karja minden lépésnél megmozdult kissé, mintha a phur-
ba, amelynek hegyes vége a földtõl távol volt, a földre érne, és õ arra támaszkodna. Szolgáim leszálltak lovukról, és földig hajoltak, amint a láma elhaladt elõttünk - õ azonban észre sem vett bennünket. Úgy rendelkeztem, hogy kövessük a lámát. Arcát nem láthattuk, de megfigyeltük ugráló lépteinek szabályosságát. Kb. két mérföldön át követtük. Akkor elhagyta az ösvényt, felment egy meredek lejtõn, és eltûnt a hegy gerincén. Lóval nem tudtunk utánamenni, megfigyelésünk véget ért. Nem tehettünk mást, visszafordultunk és folytattuk utunkat. Kíváncsi voltam, észrevett-e bennünket. Bár jóval mögötte jártunk, normális állapotban biztos érzékelte volna jelenlétünket, de mint említettem, transzban volt. E találkozás után a negyedik napon elértünk Thebgyai területére, ahol sátortáborokban elszórtan számos dokpa él. Siettem beszámolni a gulyásoknak a lung gom pa lámával való találkozásunkról. Néhányan közülük elõzõ nap szintén látták az utast alkonyaikor, amikor összegyûjtötték a marhákat. Összeadtam napi utazásunk óráit, állataink átlagos sebességét, leszámítva a sátorverés és táborozás idejét, s arra a következtetésre jutottam, hogy annak az embernek - miután elhaladt a dokpák közelében - egész éjjel és a következõ napon gyalogolnia kellett kb. ugyanolyan sebességgel,^ mint ahogy találkozásunkkor haladt. A tibeti hegyi lakók általában rendkívül jó gyaloglók. Huszonnégy órás gyaloglás náluk nemigen számít rekordnak. Kínából Lhászába utaztunkban Jongden láma és magam is megállás nélkül gyalogoltunk tizenkilenc órát. Egy ilyen alkalommal tér-
dig érõ hóban keltünk át a Deo-hágón. Lassú haladásunkat azonban semmiképpen sem lehet összehasonlítani az ugrálva haladó lung gom páéval, akit mintha szárnyak vittek volna elõre. A lung gom pa nem Thebgyaiból indult. Honnan jött hát, és merre haladt, miután szem elõl tévesztettük? Mindkettõ titok maradt. A dokpák szerint Csangból jöhetett, ahol egyes monostorokban lung gom gyorsaságfejlesztõ iskolák mûködnek. Ezekben az óriási pusztaságokban a módszeres vizsgálódás teljesen lehetetlen volt, vagy esetleg több hónapot vett volna igénybe kielégítõ eredmény nélkül. Eszembe sem jutott ilyesmire vállalkozni. Csupán megemlítem, hogy Csang körzetében egyes monostorokat felújítottak a sebességképzés céljaira. Egy legenda elbeszéli, hogyan kellett vállalnia a legfontosabb monostornak, a Salu gonpának, a lung gom pa gyaloglók tanítását és gyakorlását.
A legenda két fõszereplõje két nevezetes láma: Jungtön Dordzse Pál és a történelmi Busztön. Az elsõrõl úgy hírlett, hatalmas varázsló, különösen nagy a rettenetes istenségek leigázásában. Kb. Kr. u. 1284-ben született, és mint mondták, Szubhuti (a történeti Buddha tanítványa) hetedik, folytatólagos reinkarnációja; a reinkarnálódás késõbbi töretlen vonala a tasi lámákhoz vezet, a jelenlegi tasi láma a tizenhatodik reinkarnáció. Jungtön Dordzse Pál egy ideig a mongol dinasztiából való császár udvarában élt. Akkoriban a mongol dinasztia uralta Kínát. A történet szerint guruja Zurvang Szenge misztikus láma volt, akirõl a fantasztikus hagyományokon és legendán kívül semmit sem tudunk. Jungtön Dordzse Pal 92 éves korában halt meg.
Busztön Tho Phugban 1288-ban Sigace közelében született. Számos történelemkönyvet írt, buddhista írásokat fordított szanszkritból, és a jelenlegi Khagyur-gyûjteménybe rendezte õket. Jungtön varázsló egyszer elhatározta, hogy ünnepélyes dubtobot mutat be, leigázza Sindzsét, a halál urát. Ezt a szertartást tizenkét évenként be kell mutatni, különben az istenség étvágya kielégítésére mindennap megöl valakit. A dubtob a láma uralma alá kényszeríti Sindzsét, s a láma-varázsló esküvel ígérted meg, hogy tizenkét évig nem gyilkolja az embereket, cserében naponta imádatot és felajánlásokat kap. Busztön hallott Jungtön szándékáról, és meg akarván bizonyosodni arról, hogy barátja valóban képes a rettenetes istenség leigázására, három tudós láma kíséretében elment annak templomába. Mire odaértek, Sindzse már megjelent Jungtön idézésére. Félelmetes alakja „akkora volt, mint az ég” - mondja a történet. A varázsló azzal fogadta a lámákat, hogy éppen jókor érkeztek, most bebizonyíthatják szeretetüket és együttérzésüket. Mint mondotta, az emberiség kedvéért igázta le az istent, de most engesztelésül eledelt kell neki adni. Azt ajánlotta, az egyik láma áldozza föl magát. Busztön három társa nem engedett a felszólításnak, és különbözõ ürügyekkel sietve elbúcsúztak. Busztön egyedül maradt Jungtönnel, aki kijelentette, ha a tizenkét évi kíméletért valóban szükséges egy emberi élet feláldozása, õ kész belépni Sindzse nyitott szájába. A varázsló a nagylelkû ajánlatra azt válaszolta, a dubtob eredményét meg tudja szerezni barátja életének feláldozása nélkül is. De Busztönre és utódaira testálta a fele-
lõsséget azért, hogy az elõírt szertartást minden tizenkét évben elvégezzék. Busztön elfogadta az ajánlatot, Jungtön pedig varázserejével fantomgalambokat teremtett, és azokat dobálta be Sindzse szájába. Azóta Busztön láma inkarnációi - akik a salui gonpában uralkodtak - fenntartották az engesztelõ szertartás szokását. Úgy tûnik, az idõk folyamán Sindzse társakat is kapott, mert a salui lámák most démonokról beszélnek, akiket ilyen alkalmakkor megidéznek. A szertartáshoz futár szükséges, aki a különbözõ helyekrõl összegyûjti a démonokat. Ennek neve MAHEKETANG. (A mahe bivalyt jelent, amelyen Sindzse lovagol. Ez a bivaly nem ismer félelmet, következésképp meg meri szólítani a gonosz lelkeket. így magyarázzák ezt Saluban.) A választott futár felváltva egy Nyang töd kid phugba vagy egy Samdingba való szerzetes. Akik a jelölt maheketang szerepére vágynak, az említett monostorok egyikében elõzetesen gyakorolnak. Ez légzõgyakorlatokból áll, amelyeket három hónapig szigorú elzárkózásban, sötétben kell végezni. A tibeti aszkétáknál, akik nem kifejezetten intellektuálisak, a legnépszerûbb gyakorlat a következõ. A tanuló keresztbe tett lábbal nagy, vastag párnára ül. Lassan, sokáig belélegez, mintha egész testét meg akarná tölteni levegõvel. Majd visszatartott lélegzettel, keresztbe tett lábbal, kezeit nem használva, ültõ helyébõl felugrik, és ugyanabban a tartásban visszaesik a párnára. Ezt egy-egy gyakorlás alatt többször is megismétli. Egyes lámák nagyon
magasra tudnak felugrani. Néha asszonyok is végzik ezt a gyakorlatot. Könnyen elképzelhetõ, hogy e gyakorlat célja nem az akrobatikus ugráskészség. A tibetiek szerint akik ezzel a módszerrel edzenek, azoknak teste az évek során rendkívül könnyûvé, szinte súlytalanná válik. Mint mondják, ráülhetnek egy kölesszál hegyére anélkül, hogy meghajlítanák, vagy ráállhatnak egy kis halom homokra anélkül, hogy a homoknak csak egy szemcséje is elmozdulna. A cél tehát a lebegni tudás. Különös módszerrel ellenõrzik a gyakorlat eredményességét.
Lyukat ásnak a földbe, kb. olyan mélyet, mint a jelölt testmagassága. E verem fölé kupolát készítenek, amelynek magassága a föld színétõl legmagasabb pontjáig ugyancsak megegyezik a jelölt testmagasságával. Tehát a verem alján keresztbe tett lábbal ülõ ember és a kupola tetején levõ nyílás között két testhossznyi a távolság. Ha pl. az ember magassága 5 láb és 5 hüvelyk, akkor a tetõnyílás a verem aljától 10 láb és 10 hüvelyk. A jelöltnek keresztbe tett lábbal fel kell ugrania, és a kupola tetején, a kis nyíláson kell kijönnie. Khampától hallottam, hogy országukban végzik ezt a gyakorlatot, magam azonban sohasem láttam. A jelölt alkalmasságát szentesítõ próba értesüléseim szerint eltér az elõbb vázoltaktól. A szerzetesek, akik háromévi elzárkózás után vizsgázni kívánnak, Saluba mennek, ahol befalazzák õket az említett kunyhóba. A nyílás azonban Saluban a cella oldalán van. A jelöltnek nem kell a tetõn át kiugrania. Egy zsámolyt is hagynak ott ne-
ki, hogy hét nap után kijuthasson a gödörbõl. A cella oldalán levõ kis négyszögletes lyukon kell kimásznia. A lyuk mérete megfelel a jelölt hüvelykés mutatóujja közti fesztávolságnak. Akinek sikerül, az maheketanggá válik. Szinte érthetetlen, hogy az évekre mozdulatlanságra kényszerítõ gyakorlat során hogyan lehet ilyen rendkívüli gyorsaságot produkálni. Mindenesetre Saluban ezt a speciális tréninget ismerik; másutt azonban találkozunk racionálisabbnak tûnõ módszerekkel is, amelyekben szerepel már a gyaloglás gyakorlása is. Meg kell értenünk, a lung gom gyakorlatoknak nem az céljuk, hogy a tanítvány izmait erõsítsék, hanem az, hogy olyan pszichikus állapotot fejlesszenek ki benne, amely lehetõvé teszi a rendkívüli meneteléseket. A maheketang a tizedik hónap (novembernek felel meg) tizenegyedik napján indul el, és miután meglátogatja Lhászát, Számiét és más helyeket, ugyanennek a hónapnak 25. napján visszatér Saluba. Azonnal újra elindul, elmegy Sigacéba, hosszú utat tesz meg Csang fennsíkjain, és egy hónap múlva újra visszatér Saluba. Akkor Busztön soros követõje bemutatja az engesztelõ szertartásokat, minthogy a maheketang idézésének a démonok habozás nélkül engedelmeskednek. Véletlenül egy másik lung gom pát is megpillantottam Szecsuánban, ahol tibeti eredetû független törzsek laknak. Ez alkalommal azonban nem láthattam menetelés közben. Az erdõben Jongden és én szolgáinkat kissé magunk mögött hagytuk; az ösvény kanyarulatánál hirtelen egy meztelen ember bukkant fel, akinek teste vasláncokkal volt körülcsavarva.
Egy sziklán ült, és láthatólag olyan mélyen elmerült gondolataiban, hogy nem hallotta jöttünket. Döbbenten álltunk meg, ekkor úgy látszik, észrevett bennünket. Egy pillanatig ránk bámult, majd gyorsabban, mint a szarvas, belevetette magát a sûrûségbe. Egy darabig hallottuk láncainak egyre távolodó csörgését, végül csend lett. - Ez egy lung gom pa - mondta Jongden. - Egyszer már láttam ilyet. Azért visel láncokat, mert a lung gom gyakorlatoktól olyan könnyûvé válik, hogy különben ellebegne a levegõben. A lung gom pávai való harmadik találkozásom a kelet-tibeti Kham területén, Gában történt. Kis karavánommal akkor is úton voltam. Az az ember arDZSOLPÁ-nak (szegény zarándoknak) látszott, amint csomagját viszi a hátán. Tibet útjain ezerszámra vannak ilyenek, ezért nem is figyeltünk fel rá. Ezek a szegény, magányos gyalogosok, ha kereskedõ vagy gazdag utazó karavánjával találkoznak, csatlakoznak hozzá. Ott gyalogolnak a teherhordó állatok mellett, vagy ha az állatok terhe olyan könynyû, hogy együtt tudnak haladni a lovasokkal, követik a karavánt és táborozáskor utolérik. Ez általában nem túl nehéz, mert a hosszú utazások alatt a tibetiek általában napkeltekor indulnak el, és dél körül megállnak, hogy az állatok egész délután legelhessenek és pihenjenek. Az ardzsolpa igyekszik a lovasok után sietni, és mindenben segít a szolgáknak, ezért jutalma az esti étkezés a szolgákkal, esetleg maguk az utasok adnak neki vajas teát és csámpát. Az az ember, akivel találkoztunk, a szokásoknak megfelelõen csatlakozott hozzánk. Megtudtuk tõle,
hogy Khamban volt, a Tbong monostorban, és a Csang kerületbe megy. Jó hosszú út, amely háromnégy hónapig eltarthat. Tibeti zarándokok ezrei vállalkoznak ilyen hosszú utakra. Az ember már néhány napja velünk volt, amikor valami miatt már majdnem dél lett, mire elindultunk. Úgy véltem, késõ már teherhordó öszvéreinket áthajtanunk a hegygerincen, ezért fiammal és az egyik szolgával elõrelovagoltunk, hogy vizet és füves helyet keressünk, ahol alkonyat elõtt letáborozhatunk.
Amikor a karaván vezetõje elõremegy, kísérõje mindig visz magával edényt teának, és némi ennivalót, hogy míg a gazda vagy a láma várja a sátor és poggyásza megérkezését, étkezhessék. Szolgám is eszerint cselekedett, és ez az önmagában hétköznapi dolog leplezte le a lung gom pa képességeit. Az út a hágóig hosszabb volt, mint gondoltam, így hát, amint egy kis csermely mellett füves helyet találtunk, megálltunk. Megittuk teánkat, és éppen száraz tehéntrágyát gyûjtöttünk tûzrevalónak (az erdõs vidékek kivételével a tehéntrágya az egyetlen tüzelõanyag Tibetben), amikor észrevettem az ardzsolpát: kis távolságra alattunk rendkívüli gyorsasággal kapaszkodott fel a lejtõn. Amint közelebb ért, láttam, hogy ugyanazzal a különös tartással jön, mint a Thebgyaiban látott lung gom pa láma. Mikor hozzánk ért, egy darabig csendben állt, maga elé bámult. Egyáltalán nem lihegett, de úgy látszott, nincs egészen öntudatánál, és képtelen megmozdulni vagy beszélni. Aztán ez a transzállapotfokozatosan megszûnt, és az ardzsolpa visszanyerte normális külsejét. Kérdésemre elmondta, hogy lung gom gyakorlatokba kezdett egy pabongi
monostor közelében élõ gomcsennel, hogy elérje a rendkívüli sebességet. Mestere elhagyta lakóhelyét, a Salu gonpába indult a Csang körzetbe. Többet nem mondott, és egész este szomorúnak látszott. Másnap megvallotta Jongdennek, hogy a transz akaratán kívül következett be, és nagyon közönséges oka volt. Amint a szolgák között gyalogolt, hirtelen nagyon türelmetlen lett. Úgy vélte, nagyon lassan haladnak, mi már bizonyára sütjük azt a húst, amelyet szolgámnál látott. Mire utolérnek bennünket, a másik három szolgával együtt még fel kell verniük a sátrakat, ellátni az állatokat, és csak azután étkezhetnek.
Élénken elképzelte kis csoportunkat. Látta a tüzet, a vörösen izzó parázson a húst, teljesen beleélte magát, környezete eltûnt tudatából. Éhsége csillapításának vágyától ûzve meggyorsította lépteit, közben automatikusan felvette a tanult különleges tartást. A tartás asszociálódott a szokásos misztikus formulákkal. Ettõl lélegzete az elõírt ritmushoz igazodott, és beállt a transz. De gondolatait mindenekfölött a sülõ húsra összpontosította. A novícius szinte bûnösnek érezte magát. Szentségtörésnek tartotta, hogy falánksága váltotta ki a szent misztikus szavakat és a lung gom pa gyakorlatot. Láma fiam azonnal beszámolt nekem a bizalmas vallomásról. Kezdett érdekelni a dolog, és kérdéseket tettem fel a novíciusnak. Vonakodott válaszolni, végül mégis megadta a kívánt felvilágosítást, amely igazolta azt, amit már úgyis tudtam. Mint mondotta, a gyaloglásra a legmegfelelõbb idõpont a napnyugta vagy a világos éjszaka. És azt a tanácsot
kapta, hogy gyaloglás közben nézzen fel a csillagos égre. Gondolom, mint a legtöbb fiatal misztikus, õ is megesküdött arra, hogy nem fecsegi el a mesterétõl kapott tanítást, ezért kérdéseim zavarták. Gyorsasági mutatványa után harmadnapra, mikor napkeltekor felébredtünk, már nem találtuk. Elmenekült az éjjel, talán újra használta lung gom tudását, most talán értelmesebb céllal. A lung gomról különbözõ forrásokból szerzett értesüléseimet így foglalhatnám össze: A gyakorlatok elkezdése elõtt az angkur szertartás révén megfelelõ erõkre kell szert tenni. Aztán egy tapasztalt tanító mellett több évig különbözõ légzési gyakorlatokat kell végezni. Amikor a tanítvány mindebben már megfelelõ jártasságra tett szert, engedélyt kap, hogy elkezdje gyakorolni a futást.
Ekkor újabb angkur szertartás következik, amikor a mester mágikus formulát közöl növendékével. (Ez a formula aszerint, hogy a láma milyen misztikus iskolához tartozik, más és más). A novíciusnak gondolatait a ki- és belégzés ritmusában a formula mentális recitálására kell koncentrálnia, s lépéseinek is a lélegzés és a formula üteméhez kell igazodniuk. A gyaloglónak nem szabad beszélnie, sem oldalra nézegetnie. Tekintetének szilárdan egy távoli tárgyra kell irányulnia, és figyelme nem kalandozhat el. A transz beálltakor a normális tudat csupán anynyit érzékel a külvilágból, hogy az útjába kerülõ akadályokat kikerülje, és úti célját se felejtse el. Úgy mondják, a sikert elõsegíti az elhagyatott, sík terep és különösen az esti szürkület. Naplementekor
még akkor is beáll a transzállapot, ha valaki nappal sokat gyalogolt és már fáradtnak érzi magát. Ekkor a fáradtságérzet megszûnik, és az utas mérföldeken át folytatni tudja útját. A nap elsõ órái is hasznosak, ha nem is annyira. Kedvezõtlenek viszont a déli vagy kora délutáni órák, a szûk völgy, az erdõs vidék, az egyenetlen talaj, a belõlük áradó negatív hatásokon csak a lung gom beavatottjai tudnak uralkodni. Ezt úgy magyarázzák, hogy a táj egyhangúsága, a feltûnõ objektumok hiánya nagyon megkönnyíti a transz beálltát. Biztos, hogy a tágas, elhagyatott síkság kevéssé vonja el a figyelmet a formula ismételgetésétõl és a lélegzetvétel szabályosságától, mint egy sziklák és bokrok fedte szakadék vagy a dübörgõ hegyi folyók stb. Ami pedig a lépések szabályosságát illeti, azt vad, egyenetlen ösvényen nehezen lehet betartani. Tapasztalataim e téren meglehetõsen felszínesek, de meg vagyok gyõzõdve arról, hogy nemcsak az elhagyatott fennsíkok, hanem a magas, egyenes fákból álló, aljnövényzet nélküli erdõk, amelyeket tûrhetõen sima ösvények szelnek át, éppen úgy elõsegítik a transz beállását. Ez azonban csak az én véleményem, amely Pojal õserdejében végzett egyetlen tapasztalatomon alapszik. A kezdõknek minden tiszta éjszaka megfelel a gyakorláshoz, de különösen kedvezõ az erõs csillagfény. Gyakran azt tanácsolják nekik, tekintetüket szegezzék egy meghatározott csillagra. Ez mintha hipnotikus hatásra utalna. Valóban úgy hallottam, hogy az ilyen körülmények között gyakorló novíciusok, amikor „csillaguk” lemerül a láthatáron vagy magasan a fejük fölé emelkedik, megállnak. Mások
viszont észre sem veszik a csillag eltûnését, mert mire a csillag kikerül látóterükbõl, már megalkották maguknak a csillag szubjektív képmását, amely szilárdan ott marad elõttük. A titkos tudomány egyes beavatottjai azt állítják, hogy hosszú évek gyakorlása után a lung gom pa bizonyos távolság megtétele után már nem érinti többé a talajt, hanem a levegõben siklik rendkívüli sebességgel.
Minden túlzástól eltekintve saját csekély tapasztalatom és lámáktól szerzett hiteles értesüléseim alapján meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az ember olyan állapotba juthat, amikor nem érzi testének súlyát. Óraszámra menetel szokatlan sebességgel, könnyû, kellemes szédületben, amelyet a nagy sebességgel haladó motorosok jól ismernek, és bódult állapotában alig érzékeli, ha útközben kõnek vagy valamilyen akadálynak ütközik. A tibetiek különbséget tesznek a lung gom pák szabályos hosszú menetelései és a PAVÓ-k (megszállott médiumok) mozgása közt, akik akaratuktól függetlenül kerülnek transzba, és útjuknak nincs látható célja. Intellektuális lámák nem tagadják a lung gom pa jelenség létezését, de nemigen törõdnek vele. Magatartásuk egy régi buddhatörténetre emlékeztet.
A történet szerint buddha egyszer tanítványaival utazván egy erdei kunyhóban soványra aszott jógival találkozott. A mester megállt és megkérdezte, mióta él itt, gyakorolva az aszkétaságot. - Huszonöt éve - felelte a jógi.
- És milyen erõkre tettél szert ezzel a fáradságos, hosszú erõfeszítéssel? A remete büszkén felelte: - Át tudok kelni a folyón, a vízen járva. - Ó, szegény fejed - szólt a buddha részvéttel. Igazán ennyi évet vesztegettél ilyen semmiségre? Hiszen a révész egy pénzért átvisz a túlsó partra. A tûz nélkül melegedés tudománya Nem könnyû vállalkozás a telet 11 000-18000 láb körüli magasságban a hóban eltölteni mindössze egyetlen vékony ruhába öltözötten vagy éppen meztelenül, anélkül hogy megfagynánk. Mégis nagyon sok tibeti remete vállalkozik erre. A tumo fejlesztése teszi képessé rá õket. A tumo szó hõt, meleget jelent, de a tibeti nyelvben ezt nem használják a mindennapi meleg kifejezésére. A szó a misztikus terminológiába tartozik, és jelentése - misztikus hõ hatása - nem korlátozódik a hõt produkáló remete átmelegítésére. A titkos tudomány beavatottjai Tibetben különbözõ tumókat ismernek. Exoterikus tumót, amely spontán támad fel, és a misztikust fokozatosan „beburkolja az istenek meleg, puha köpenyébe”; ezoterikus tumót, amely kényelmes melegben tartja a remetéket a havas hegytetõkön; misztikus tumót, amelynek a „meleg” fogalmával csak nagyon távoli kapcsolata van, mert ez valójában a „mennyei üdvözülés” földi élménye. A titkos tanítás szerint tumo az a finom tûz is, amely melegíti a teremtõ fluidumot, és beleviszi az energiát, míg végül a CSA-k kicsiny csatornáin (csa: egyszerre jelent vénát, artériát és ideget) elárasztja az egész testet.
Néha furcsa históriákat szül a babonaság és a különös fiziológiai felfogások összeütközése. Röviden elmondok egyet. A híres aszkéta Resungpa tudós akart lenni, ezért elhagyta mesterét, Milarepát, annak tanácsa ellenére, hogy Lhászába menjen, és a filozófiai irodalmat tanulmányozza. Lelki atyja áldásának hiányában minden ellene fordult, legalábbis vallási szempontból. Egy gazdag ember valósággal rajongott az ifjú láma nagy tudásáért, okkult bölcsességéért, és hogy magához kösse, feleségül adta hozzá egyetlen lányát. Ez még Csöng Kapa reformja elõtt történt, amikor a lámák még házasodhattak. A leány azonban egyáltalán nem osztotta apjának Resungpa iránti rajongását. Bár kénytelen volt engedelmeskedni, de amennyire csak tudta, megnehezítette szegény férje életét, akinek már minden oka megvolt arra, hogy megbánja gyöngeségét, és engedett a gazdagság csábításának. Szelíden tûrte felesége rossz bánásmódját, de nõje szívét ez sem lágyította meg. Annyira, hogy egyszer késsel megszúrta. És íme! A sebbõl vér helyett nemzõfolyadék ömlött ki. A láma, aki ezt a történetet teljes meggyõzõdéssel beszélte el, úgy értelmezte, a tumo gyakorlásával Resungpa egész teste telítõdött az élet magjával. Megjegyzem, egy másik láma, kinevetve ezt a történetet, másként értelmezte. Szerinte igaz, hogy a tumo gyakorlatok telítik a testet generatív erõvel, ez azonban láthatatlan, szubtilis energia és nem durva, materiális szubsztancia. Misztikus körökben is nagyon kevesen ismerik a tumo különbözõ fajtáit, viszont minden tibeti elõtt ismert annak a tumónak csodálatos hatása, amely a
havas pusztaságok remetéit melegíti és életben tartja. Ebbõl nem következik, ho^y a titokzatos hõt elõidézõ folyamatot is ismerik. Éppen ellenkezõleg. Ez a lámák titka, akik tanítják, õk pedig mindig hangoztatják, hogy a hallomásból vagy könyvekbõl szerzett ismeretek nem elegendõek a kívánt eredményhez, ez csak akkor sikerülhet, ha erre beavatott mester tanít meg valakit. Gyakorlásuk eredményében csak azok reménykedhetnek, akiknek megvan hozzá az elõképzettségük. Legfontosabb elõfeltétel a lélegzõgyakorlatok elsajátítása, hogy az illetõ olyan tökéletes koncentrációt érhessen el, amikor transzállapotban vizualizálódnak a gondolatok, és olyan lámától kell kapnia a megfelelõ angkurt, aki képes tudása átruházására. A tumobeavatást a próbák hosszú sora elõzi meg. (A beavatás itt szó szerint „képessé tevést” jelent, az angkur pedig a szertartás, amelyben a mester különleges képességét megosztja tanítványával.) Úgy vélem, a próbák egyik célja egyebek mellett a jelölt fizikumának vizsgálata is. Bármilyen nagy legyen is bizodalmám a tumomódszerben, erõsen kétlem, hogy gyenge fizikumú ember veszélytelenül gyakorolhatná. Nagyon valószínû, hogy a tumo tanítói igyekeznek is bölcsen elkerülni a kudarcot, mely káros lehet a túlzottan magabiztos tanítványra, azonkívül az õ tekintélyüket is csökkentené. Máig sem tudom, hogy az a tiszteletre méltó láma, aki nyomatékos kérleléseimnek engedve felkészített a tumora - próbaidõmet megrövidítve -, vajon csak szabadulni akart-e tõlem. Egyszerûen anynyit mondott, menjek magányos helyre, fürödjek meg a jeges hegyi patakban, s aztán anélkül, hogy megtörölköznék vagy felöltöznék, töltsem az éjsza-
kát mozdulatlanul meditációban. A tél ugyan még nem állt be, de a hely 10000 láb feletti magassága meglehetõsen fagyossá tette az éjszakát, ezért nagyon büszke voltam arra, hogy nem fáztam meg. Késõbb Észak-Tibetben, Raksi közelében, amikor át akartam gázolni a Mekong folyón, és elvesztettem a lábam alól a talajt, hasonló fürdõt vettem, ezúttal akaratom ellenére. Mikor kijutottam a partra, néhány pillanat alatt megfagyott rajtam a ruha, és nem volt velem másik.
Érthetõ, ha a tibetiek, akik gyakran vannak kitéve a kemény éghajlat kellemetlenségeinek, nagy becsben tartják az olyan módszert, amely megvédi õket a hideg ellen. Aki egyszer beavatást nyert, annak le kell mondania gyapjúruháról, prémrõl, és soha nem szabad tûzhöz közeledve megmelegednie. A jelölt mestere felügyelete alatt röviden gyakorol, majd el kell vonulnia valamilyen nagyon magányos, elhagyatott helyre, magasan fönn a hegyekben. Tibetben a „magasan” alatt általában a 10000 láb fölötti magasságot értik. A tumo tanítói és beavatottjai szerint a gyakorlást soha nem szabad sem házban, sem lakott helyek közelében végezni. Úgy hiszik, hogy a különbözõ szagok és a füst elszenynyezi a levegõt, s ez egyéb okkult okokkal együtt akadályozza a tanítvány munkáját, sõt ártalmára is lehet. A tanítványnak, ha megtalálta a megfelelõ helyet, mesterét kivéve senkivel nem szabad találkoznia. A gyakorlatokat minden reggel napkelte elõtt kell elkezdenie és még a nap megjelenése elõtt be kell fejeznie, mert a szabály értelmében akkor már valamilyen meditációt kell végeznie. Gyakorolni a sza-
badban kell, s a jelöltnek meztelennek kell lennie, esetleg egyetlen pamutruha lehet rajta. A kezdõk gyékényszõnyegre ülhetnek - ha ugyan van nekik -, vagy egy darab zsákvászonra, fazsámolyra. Haladó tanítvány a puszta földre ül, az elõmenetel magasabb fokán pedig egyenesen a hóra vagy a befagyott patak, vagy tó jegére. Gyakorlás elõtt sem inni, se enni nem szabad semmit, legkevésbé meleg italt. Két póz megengedett: vagy a szokásos, keresztbe tett lábú meditációs ülés, vagy a nyugati ülésmód, a kezek a térden pihennek, a hüvelyk-, mutató- és kisujj kinyújtva, a középsõ és gyûrûsujj behajlítva tenyér alá. Elõször légzõgyakorlatokkal el kell érni, hogy a levegõ szabadon áramolhasson az orrlyukakban. Majd ritmikus kilégzéssel mentálisan meg kell szabadulni minden gõgtõl, haragtól, gyûlölettõl, kapzsiságtól, restségtõl, ostobaságtól. A belégzéssel pedig beszívni a szent lények áldását, a buddha szellemét, az öt bölcsességet és mindent, ami jó és magasrendû. Aztán egy idõre meg kell szüntetni minden gondolkodást. Tökéletes nyugalomban a jelöltnek el kell képzelnie, hogy testében, a köldöke táján arany lótusz van. Ebben a lótuszban napként tündököl a ram szótag. Fölötte a ma szótag helyezkedik el. A mából dordzse naldzsorma (nõi istenség) árad ki. E misztikus szótagokat, az ún. magokat nem szabad csupán leírt betûknek vagy szimbolikus képnek tekinteni, hanem egyenesen álló, eleven, mozgató erõvel rendelkezõ élõlénynek. A ram szótag pl. nemcsak a tûz misztikus neve, hanem a tûz magja. A hinduknál nagyon fontos e szótagok helyes kiej-
tése. Úgy vélik, erejük a kreatív hangzásban rejlik. Egyes tibeti misztikusok azt állítják, a helyesen kiejtett ram szótag tüzet hozhat létre, általában azonban e misztikus szótagokat Tibetben nem hangként használják, hanem mint elemek, istenségek stb. neveit. A tibetiek a ramot azonosítják a tûzzel, úgy vélik, hogy aki ismeri e szó szubjektív képének mentális használatát, felgyújthat bármit, sõt látható tüzelõanyag nélkül lángokat hozhat létre. Amikor a tanítvány elképzelte dordzse naldzsormát, amint a ma szótagból kipattan, azonosítania kell vele önmagát. Mikor már õ az istenség, elképzeli az a betût a köldökében, és a ha betûket a feje tetején. A lassú, mély belégzések fújtatóként mûködnek, és kicsiny, golyó formájú és méretû tüzet teremtenek. A tibeti hasonlat szerint kecskebogyó méretû és formájú. A tûz az A betûben van. Minden belégzés olyan érzés, mintha a hasba szél hatolna be a köldök magasságában és szítaná a lángok erejét. (Más tumogyakorlatoknál a HA-ból kiszivárgó olajcseppeket kell elképzelni, ezek táplálják az A-ban levõ tüzet.) Ezután minden mély belégzés után vissza kell tartani a lélegzetet, aminek az idõtartama egyre növekszik.
A tanítvány gondolatainak követniük kell a tûz feléledését, amint a test közepében az uma véna mentén felszáll. A tibetiek Indiából vették a három misztikus nádi-t (artériák, vénák), ezeknek fontos szerepük van a különbözõ jógagyakorlatokban. Tibetben a nádik neve csa, külön-külön: roma, kiangma, uma.
Az ún. artériák a feltevés szerint nem igazi, vért szállító artériák, hanem rendkívül finom idegszálak, amelyek pszichikus energiaáramlatot szállítanak. Legfontosabb a most említett három csa, de létezik még sok más is. Megvilágosodott misztikusok tagadják, hogy a csarendszernek lenne valamilyen fizikai realitása. Szerintük ez csupán látomás. A gyakorlat tíz stádiumon át folytatódik. Ezek fokozatokban követik egymást, nincs közöttük szünet. A különbözõ szubjektív víziók és az õket kísérõ szenzációk folyamatosak. Belégzés, légzés, a lélegzet visszatartása, kilégzés - ritmikusan követik egymást a misztikus formula állandó ismételgetése mellett. Az elmének tökéletesen „egyhegyûen” kell koncentrálódnia a tûz látomására és az azt kísérõ melegre. A tíz stádium röviden a következõ: 1. El kell képzelni és szubjektíve látni kell a központi artériát, az urnát: vékonyabbnak, mint a legvékonyabb cérnaszál vagy hajszál, mégis lángokkal telten, amint fogadja a lélegzet áramát. 2. Az artéria megnövekszik, már akkora, mint az ember kisujja. 3. Növekedése folytatódik, már akkora, mint az ember karja. 4. Az artéria az egész testet betölti, azaz inkább maga az egész test csa lett, egy csõ, amely eleven tûzzel és levegõvel van tele. 5. A testi formát már nem lehet megkülönböztetni. Minden túlzottan megnagyobbodott, az artéria elárasztja az egész világot, s a naldzsorpa önmagát lángnak érzi a viharban, a tûz óceánjában, tündöklõ hullámok között.
A kezdõknél, akik még nem szoktak hozzá a lassú meditációhoz, az elsõ öt állapot gyorsabban áll be, mint a haladó tanítványoknál, akik lassan haladnak egyik állapottól a másikig, mély kontemplációba merülve. De még a leggyorsabb esetben is legalább egy órát vesz igénybe az ötödik állapot elérése.
Most megismétlõdnek a szubjektív víziók, de fordított sorrendben. 6. A viharos szél lecsendesedik, a vad hullámok elcsitulnak, a lobogó óceán szûkül és felszívódik a testben. 7. Ismét látható lesz az artéria és benne az emberi kar méretû tûz. 8. Az artéria mérete kisujjnyi. 9. Már csak olyan vékony, mint egy hajszál. 10. Teljesen eltûnik: a tûz semmilyen formában nem látható többé. Minden tárgy és minden gondolat eltûnik. Az elme a nagy „ürességbe” merül, ahol nincs többé kettõsség a megfigyelt tárgy és észlelõje között. Ez a transzállapot a naldzsorpa szellemi és pszichikus fejlettsége szerint mély és tartós. A gyakorlat a második öt állapottal együtt vagy külön is bármikor elvégezhetõ a nap folyamán, vagy amikor valaki szenved a hidegtõl. De mindig reggel, napfelkelte elõtt kell történniük. Milarepa, amikor Lacsi Kang egyik barlangjában (a Mount Everest közelében) váratlanul a hó fogságába került, és kénytelen volt ott maradni a következõ tavaszig, ugyancsak ehhez folyamodott. Ez a kalandja megtalálható egyik versében. Szabad fordításban így hangzik:
Megundorodva a világi élettõl Lacsi Kang lejtõjén a magányt kerestem egek és földek tanácsot tartottak és hírhozóul a vihart küldték hozzám, légi és földi elemeket a déli sötét felhõkkel. Bebörtönözték a napot és a holdat a kis csillagokat lefújták az. égrõl, a nagyokat elrejtették a ködben, kilenc nap és éjjel aztán havazni kezdett a legnagyobb pelyhek akkorák voltak, mint egy marék gyapjú, repülve szálltak, mint a madarak, a kicsik, mint a borsó vagy mustármag pörögve, forogva keringtek, a hóesés leírhatatlan méretû volt, magasan befedte a gleccsernyergek csúcsát, az erdõk fáját végig elbontotta, a fekete sziklák fehérek lettek, a fagy laposra formálta a hullámzó tavakat és a jég alá rejtette a rohanó hegyipatakokat. Hegyek és völgyek olyan egyformák lettek, mint a síkság, az emberek fogságba kerültek falvaikban, a háziállatok éheztek, madarak és vadállatok koplaltak, az egerek és patkányok a föld alá voltak zárva, mint a kincsek a csapások idején. A fehér hegyen vékony ruhám és a téli szél harcolt egymással, a hó amint rám esett, patakká olvadt, a vékony pamutruhán, amely tüzes meleget takart, megtört az üvöltõ szél, a harcos élethalálharca volt ez s én, miután kivívtam a gyõzelmet, határkövet
hagytam a remetéknek, bizonyítván nagy érdemét a túrnának. Milarepa költõien festi le benyomásait, de élményeiben nincs semmi kivételes. Megfelelõ hajlék és élelem nélkül váratlanul került a hó fogságába. Sok tibeti remete tölti a telet az övéhez hasonló körülmé
nyek között. Nem vagyok annyira öntelt, hogy a tibeti hegyek között tett téli utazásaimat Milarepa és a hozzá hasonló remeték gyakorlataival hasonlítsam össze, de maga a színhely, amelyrõl beszél, ismerõs nekem. Én is éltem kunyhókban és barlangokban nagy magasságokban. Ha nem is szenvedtem hiányt élelmiszerben, és ha tüzet akartam gyújtani, elegendõ tüzelõm is volt, mégis jól ismertem az élet eme nehézségeit. De emlékszem a tökéletes csendre is, a gyönyörteljes magányra és a csodálatos nyugalomra, amelyben remeteségem fürdött, és nem hiszem, hogy sajnálni kellene azt, aki így él. Inkább azt mondanám: irigyelni kell. A fenti gyakorlatokon kívül egyéb gyakorlatok is vannak a tumo kifejlesztésére. Ezek azonban többékevésbé hasonlítanak egymáshoz: a folyamatban mindig összekapcsolódik a lélegzet visszatartása a tûz felidézésével. Ez aztán valóban önszuggesztióvá fejlõdik. A Narota által tanított hat okkult tétel között, mint mondják, ott van a tumo is. íme, egy rövid beszámoló Narota módszerérõl. Nem szabad elfelejtenünk - mint mondottuk -, ezek a gyakorlatok olyan tanítványoknak szóltak, akik elõzõleg már évekig gyakorolták a lélegzést és fizikumukat is felkészítették. A test helyzetét a következõképpen írja le.
Lekuporodni keresztbe tett lábbal, kezeket a combok alá csúsztatni és összekulcsolni. Ebben a pózban (1) a gyomrot háromszor jobbról balra kell fordítani, (2) a gyomrot ki-be járatni olyan keményen, amennyire csak tudja, (3) megrázni az egész testet, „ahogy egy pihenõ ló megrázza magát”, és röviden felugrani úgy, hogy közben a lábak keresztezve maradjanak. Ezt a három gyakorlatot egymás után kell ismételni, befejezésül még egy ugrás a lehetõ legmagasabbra. Nem tûnik nagyon csodálatosnak, hogy meleget érez az az ember, aki ilyen mutatványokat végez. A gyakorlat az indiai hatha jóga gyakorlataiból való, de a hatha jógában ezek a gyakorlatok nincsenek kapcsolatban a tibeti tumóval. A gyakorlat a lélegzet visszafojtásával folytatódik, míg a has olyan nem lesz, mint egy „fazék”. (Tibeti remetéktõl ugyanígy hallottam.) Ezután következik Dordzse naldzsorma vizualizálása úgy, ahogy az elõzõleg leírt gyakorlatban szerepel. Majd mind a két tenyérbe, a köldök alá és a láb sarkaiba egy napot kell elképzelni. A kezekben levõ napok összedörzsölésére láng csap fel, és odaütõdik a köldök alatti naphoz, amely fellobban, és az egész testet tûzzel tölti meg. A gyakorlat huszonnégy nagy ugrással fejezõdik be. Bár a két módszerben van bizonyos hasonlóság, pl. a vizualizált képekben, de a különbség is számottevõ, mert e második módszer gesztusokat és ugrásokat tartalmaz, míg az elsõ tökéletes mozdulatlanságot igényel. Nem lehetetlen, hogy - mint sok más esetben ebben is kölcsönöztek bizonyos elemeket a bönpo
okkultistáktól. Közülük valaki egyszer azt mondta nekem, nem annyira a légzés aktivitása hozza létre a meleget, mint inkább a transz alatt a tûz elképzelése. Én nem értettem vele egyet, mire így folytatta. - Egy embert akár meg is lehet ölni szuggesztióval, és önmagát is megölheti valaki önszuggesztióval. (Felesleges mondanom, hogy a szuggesztió és önszuggesztió kifejezések az enyémek. A tibeti így mondja: megöli az elme ereje, vagy megöli magát saját képzeletével. Ha halált lehet elõidézni ilyen módon, mennyivel könnyebben lehet meleget gerjeszteni.)
Akik már jártasak a tumo tudományában, gépiesen végzik az elõírt belégzést, visszatartást, kilégzést. Nem szakítják meg sem a formula ismételgetését, sem a tûzre koncentrálást, ezeknek kísérniük kell a kontemplációt. A gyakorlott tanítványnak már nem kerül erõfeszítésébe, hogy lássa a tûz növekvõ intenzitását. A folyamat szinte már magától megy végbe, és a kellemes meleg érzete, amely az egész gyakorlat célja, fokozatosan szétárad egész testében. Néha a tumotanítványok gyakorlatait bizonyos vizsgaféle zárja le. Akik képesnek vélik magukat a próba elviselésére, azokat egy fagyos téli éjszakán kivezetik egy tó vagy folyó partjára. Ha a környéken minden víz befagyott, léket vágnak a jégbe. Holdvilágos, erõsen szeles éjszakát választanak a próbához. Tibetben a téli hónapokban nem ritkák az ilyen éjszakák. A jelölt meztelenül, keresztbe tett lábakkal leül a földre. A jeges vízbe lepedõket merítenek, mindegyik jelöltre ráborítanak egyet; ezt a testükön kell megszárítaniuk. Amint a lepedõ megszáradt, újra
bemártják, és a novícius ismét beleburkolózik, mint elõbb. Ez így megy hajnalig. A verseny gyõztese az, aki a legtöbb lepedõt szárította meg magán. Mondják, elõfordul, hogy valaki negyven lepedõt is megszárít egy éjjel. Ez valószínûleg túlzás, talán a lepedõ mérete olyan kicsi, hogy szinte szimbolikus. Láttam azonban olyan RESZPÁ-kat (olyan valaki, aki az év minden szakában egyetlen pamutruhát visel), akik több, jó nagy sálméretû lepedõt szárítottak meg. Az õsi szabály értelmében a jelöltnek legalább három lepedõt kell megszárítania, hogy igazi reszpa lehessen. Akkor viselheti a fehér pamutszoknyát, ami annak a jele, hogy jártas a tumóban. Nem hiányoznak Tibetben azok a reszpák sem, akik fehér pamutruhájuk alá meleg ruhát húznak. Ezek vagy igazi csalók, vagy olyan szerzetesek, akik végigcsinálták ugyan a tumogyakorlatokat, de nem gyakorolták annyi ideig, hogy a tumo jótéteményeit élvezhessék. De ha akadnak is csalók vagy képzetlenek - olyanok is vannak, akik a reszpán túljutva még az egyetlen pamutruháról is lemondanak, és hosszú ideig teljesen meztelenül élnek a magas hegyláncok hasadékaiban. A tibetiek nagyon büszkék erre a tudományukra, és ha Indiában, zarándokújukon meztelen jógival találkoznak, gúnyolódnak rajta. Nem értik meg, hogy az indiainál a mezítelenség a lemondás szimbóluma, és nem a rendkívüli fizikai képesség fitogtatása. Egy reszpa, aki Kang Tisze közelében gyakorolta a tumót, egyszer egy másik reszpával és egy szolgával India síkságain utazott Nepálból Gajába. Törté-
netesen meglátott egy szádhut, amint az meztelenül, napégetten feküdt a szõnyegen. - Menj csak el öregem ilyen mezítelenül, és feküdj le a Csõ Mophang partján (szent tó a Kailásza hegység közelében, 15 000 láb magasan), akkor majd egész más arcot fogsz vágni - mondta a tibeti aszkéta csúfondárosan az indiainak, aki természetesen nem értette, mit beszélnek és miért nevetnek rajta. Ezt maga a remete mesélte el nekem, aki még most, öreg napjaiban is élvezte ifjabb kori tréfáját.
A növekvõ hõérzet vagy egyes esetekben a melegség érzete a kezdõknél csak a gyakorlat idejéig tart. Amikor befejezõdik a légzési gyakorlat és az elme koncentrációja, fokozatosan újra kezdi érezni a hideget. Azoknál a tanítványoknál azonban, akik a gyakorlatokat évekig következetesen folytatják, a meleg gerjesztése szervezetük természetes funkciójává válik, és magától mûködésbe lép, amint lehûl az idõ. A jelölt által gerjesztett hõ fokának bizonyítására számos próba létezik. Ilyen teszt a^ hóban ülés. Az ember körül elolvadt hó kiterjedése jelenti képességeinek mértékét. Nehéz pontos véleményt alkotnunk a tumogyakoiiatok által elért eredményekrõl, de egy részük feltehetõen igaz. Valóban élnek az említett magasságokban emberek, meztelenül vagy egyetlen vékony ruhában egész télen át. Nem én vagyok az egyetlen, aki ilyeneket látott. Mint mondják, a Mount Everest-expedíció tagjai is láttak ilyen meztelen aszkétákat.
És végül elmondhatom, hogy a turnéban szerzett csekély tapasztalataimmal magam is figyelemre méltó eredményt értem el. Széllel küldött üzenetek A tibeti misztikus általában nem beszédes természetû. Aki hajlandó tanítványt fogadni, az is olyan módszerrel tanítja õket, amelyben kevés szerepe van a szónak. A tanítvány ritkán látja remete mesterét, csakis olyankor, amikor a tanítvány szellemi haladása ezt szükségessé teszi. A találkozások közt néhány hónap, esetleg néhány év is eltelhet. Látható elzártságuk ellenére azonban, amikor szükségesnek látják, mégis megvan a kommunikáció lehetõsége a mester és tanítvány, különösen a haladó tanítvány között. A tibeti titkos tudományok egyik ága a telepátia, és úgy tûnik, azt a szerepet játssza a Hó Országában, amit nyugaton a drót nélküli távíró. Míg nyugaton a drót nélküli távíró mindenki rendelkezésére áll, Tibetben a „szél szárnyán küldött üzenetek” módszere kizárólag e tudomány beavatottjainak elõjoga.
A telepátia a nyugati ember számára sem újdonság, a pszichológia kutatói sokszor hívták fel már a figyelmet a telepatikus jelenségekre. Ezek azonban mintha véletlenül történnének. A jelenség elõidézõje maga sincs tisztában saját szerepével. Bizonyos különleges körülmények között elindította a titokzatos hullámokat, amelyek kisebb-nagyobb távolságra eljutottak a befogadóhoz, ez azonban nem szándékosan, nem tudatosan történt. A telepatikus üzenetek akaratlagos átvitelének kísérleteinél csak kétes
eredmények születtek, mert a kísérletet nem tudták bármikor sikerrel megismételni. Tibetben más a helyzet. Itt azt állítják, a telepátia tudomány, amelyet mint bármely más tudományt, megfelelõ tanítással el lehet sajátítani és megfelelõ eszközökkel a gyakorlatban is alkalmazni. A telepatikus képesség megszerzésének különbözõ módszerei vannak, de a titkos tudomány tibeti beavatottjai e jelenséget a gondolatok intenzív koncentrációjának tulajdonítják. Figyelemre méltó, hogy ez megegyezik a nyugati megfigyelések és tanulmányok eredményével. Misztikus tanítók állítják, hogy a telepátia megszerzéséhez szükséges az elmén való tökéletes uralom, ez az akarat segítségével létrehozza a gondolat „egyhegyûségének” azt az állapotát, amelytõl a jelenség függ. A küldõével azonos nehézségûnek tartják a „fogadó” feladatát, akinek mindig a telepatikus hullámok finom rezgésével együtt kell vibrálnia. A befogadónak elõbb „rá kell hangolódnia” arra, akitõl üzenetet vár. Mindenesetre a lámaista szellemi tréning alapja: az elme egyetlen tárgyra való tudatos, tökéletes koncentrációja, míg a tudatmezõbõl minden más eltûnik; ez a tréning olyan gyakorlatokat is tartalmaz, amelynek célja az egymást minden irányban keresztezõ „energiaáramlatok” megfigyelése. Ezért egyesek azt állítják, hogy a telepátia ugyanúgy, mint a tumo, a szellemi tréning természetes velejárója, következésképpen nem szabad attól elválasztva tanulmányozni. Ez magyarázza meg a nagy gomcseneknek és DUBCSEN-eknek tulajdonított erõt is, amellyel bármekkora távolságról érintkezni
tudnak tanítványaikkal. (Dubcsen = hatalmas, sikeres. Értelem szerint: az, akit természetfölötti erõk szálltak meg. Ez egyenlõ a varázsló kifejezéssel.) Mások azonban ezt a jelenséget más megvilágításban látják. Abban egyetértenek, hogy a szellemi tréningben való jártasság magával hozza az alacsonyabb teljesítményeket - ilyen pl. a telepátia gyakorlása -, de úgy vélik, hogy az is gyakorolhatja a telepátiát és a hasonló mellékeredményeket, aki nem tud feljutni a misztikus ösvény magasabb stádiumaihoz.
Egyes misztikus mesterek is így vélekednek, és van közöttük néhány, aki telepátiát tanít tanítványainak.
Tibetben sok remete van, aki fel tudja fogni guruja telepatikus üzenetét anélkül, hogy külön ilyen speciális gyakorlatokat végzett volna. Ezt általában mesterük iránti odaadásuk bizonyítékának tekintik. Néhányan spontán megszerezték az üzenetek kibocsátásának képességét. A telepátiával foglalkozók számára röviden ígv írhatnám le a tréninget. Elõször végig kell menni azokon a gyakorlatokon, amelyek létrehozzák az „egyhegyûség” állapotát, azaz a gondolatoknak egyetlen pontra való koncentrálását, míg minden más tökéletesen eltûnik az elmébõl.
Ezek után el kell sajátítani az elme „kiürítését megszüntetni minden gondolkodást, és létrehozni benne a tökéletes csendet és ürességet. Majd következik az analízis és a különbözõ váratlan, látszólag megmagyarázhatatlan pszichikai vagy fizikai érzetek és ingerek kiszûrése - ilyen pl. a hirtelen örömérzet, szomorúság vagy félelem, emléke-
zés személyre vagy tárgyra, eseményre, amelyeknek láthatólag nincs kapcsolatuk a külvilággal. Mikor a tanítvány egy ideig már egyedül gyakorolt, mesterével együtt csendes, elsötétített szobában meditál; mindketten ugyanarra a tárgyra koncentrálnak. Bizonyos idõ múlva a tanítvány elmondja mesterének meditációja különbözõ fázisait, s ezt összehasonlítják a mesterével, megállapítják az egyezéseket és különbözõségeket. A következõkben a tanítvány, amennyire csak tudja, megszünteti elméje mûködését, kiürít belõle minden gondolatot, benyomást, mentális képet, és csak azokra a gondolatokra figyel, amelyek váratlanul és akaratlanul felbukkannak benne anélkül, hogy jelenlegi elfoglaltságával vagy érzéseivel bármi kapcsolatuk lenne. Megfigyeli a felbukkanó szubjektív képeket. A meditáció végén ismét közli a lámával ezeket a képeket és gondolatokat, s a láma ellenõrzi, mennyiben egyeznek meg az általa mentálisan sugallt dolgokkal. A láma kis távolságról mentális utasítást küld tanítványának. Ha a tanítvány ezeket fogadni tudja és megfelelõ cselekvéssel válaszol, a gyakorlat úgy folytatódik, hogy a távolságot mester és tanítvány között állandóan növelik. Tibetben úgy hiszik, a dubcsen olvasni tud mások gondolataiban. Miután a mesternek ilyen képességet tulajdonítanak, képtelenség volna neki telepatikus üzenetet küldeni. Ennek már a szándékát észrevenné, még mielõtt maga az üzenet útnak indult volna. Akár igaz ez a képesség, akár nem, a mester kénytelen úgy viselkedni, mintha igaz volna. A tanítványok tehát a telepatikus üzenetek cseréjét egymás közt gyakorolják. Két vagy több tanítvány ös-
szejön a tanító felügyelete mellett, és a gyakorlat a fentiekhez hasonlóan megy végbe. A novíciusok elõmenetelének próbája, hogy váratlanul üzeneteket küldenek egymásnak olyan idõpontban, amikor az illetõ mással van elfoglalva, és nem is gondol üzenet fogadására. Megpróbálnak olyan emberekhez is üzeneteket közvetíteni, akikkel a tréning folyamán soha nem kerültek kapcsolatba, s akik semmit sem tudnak a telepátiáról. Vannak, akik állatokkal is kísérleteznek.
A tiszteletre méltó vallásos lámák nem foglalkoznak ilyen gyakorlatokkal, bármi legyen is a hasznuk. Az emberfölötti képességek megszerzésére tett erõfeszítéseket õk érdektelen, gyermekes próbálkozásoknak tartják. Bizonyítottnak látszik, hogy nagy remeték tanítványaikkal telepatikus úton kommunikálnak, sõt állítólag más élõlényekkel is. Ezt a képességet azonban, mint mondtam, a szellemi tökéletesedés és a pszichikus törvények mély átérzése velejárójának tekintik. Azt mondják, ha valaki kontemplativ meditációban eljutott a megvilágosodásban odáig, hogy saját és mások énjét már nem tartja különálló egyedeknek, akkor a telepátia már könnyen gyakorolható. Ezeket a pszichikus és misztikus élményeket nem lehet szavakkal leírni. Hogy mennyi bennük az igazság és mennyi a képzelet, azt inkább nem vitatom.
Egyet azonban mondhatok. A lámaista misztikus körökben ismeretlen a misztikus mestereknek materiális eszközökkel történõ kommunikációja. Ha egy remetét, tudós lámát vagy magas rangú lámaista ki-
válóságot errõl faggatnak, tiszteletlen tréfának véli, nem komoly érdeklõdésnek. Emlékszem egy Tasi Lumpó-i láma érdekes megjegyzésére, mikor azt mondtam neki, hogy egyes PHiLiNG-ek (idegenek) hisznek az elhunytakkal, sõt a misztikus tibeti tanítókkal való kommunikáció lehetõségében. - És ezek az emberek gyõzték le Indiát! - kiáltott fel a láma, õszintén elképedve a félelmetes angolok bárgyúságán. Sokéves megfigyeléseim alapján merem mondani: Tibet láthatólag különösen kedvezõ körülményeket nyújt a telepátiához, de általában a pszichikus jelenségekhez. Melyek ezek a körülmények? Önhittség lenne tõlem, ha megpróbálnám ezt pontosan meghatározni, hiszen a pszichikus jelenségek mibenléte is teljesen titokzatos még. Talán kedvezõ az ország magas fekvése. Talán ideszámíthatjuk a nagy csendet, amely elborítja az országot; ezt a rendkívüli csendet, amelyet - ha használhatom ezt a furcsa kifejezést - leghangosabban dübörgõ hegyi patakok hangja mellett is hallani lehet. Aztán a magány. Nincs tömeg, amelynek mentális aktivitása étert zavaró pszichikus energiaörvényeket hozhatna létre. És talán a tibetiek nyugalmát is hozzá vehetjük; az õ elméjük a miénkkel ellentétben nem állandóan gondterhes. Mindenesetre akármilyen okok játszanak is közre, a tudatos vagy nem tudatos telepatikus közlés nagyon gyakori Tibetben. Saját tapasztalataim alapján is bizonyossággal mondhatom, hogy több ízben kaptam telepatikus üzenetet lámáktól, akik mellett mentális vagy pszi-
chikus gyakorlatokat végeztem. Az is lehet, hogy több üzenetet kaptam, mint amennyirõl tudok. Viszont csak néhány esetben történt, hogy a láma késõbb megkérdezte, megértettem-e, amit közölt velem.
Ezzel kapcsolatban két, egészen másfajta történet jut eszembe. Az egyik, Lhászába utazásomkor, a Dainsin River völgyében történt. A láma, aki ezt a jellegzetesen telepatikusnak tûnõ közlést bemutatta, Csöszdzong monostorához tartozott. Jongden és én a szabadban éjszakáztunk. Egy veremben aludtunk, amelyet az egymást követõ esõzések mostak ki, most azonban száraz volt, és kemény a fagytól. Tüzelõnk nem volt, kénytelenek voltunk tehát napi utunkat a szokásos vajas tea nélkül megkezdeni. Éhesen és szomjasan haladtunk egészen délig, amikor az út közelében, nyeregszõnyegen ülve tiszteletre méltó lámát láttunk, aki épp befejezte déli étkezését. (A tibetiek párnázott nyergen lovagolnak, erre szõnyeget tesznek. Amikor az utas leszáll lováról, hogy megpihenjen, ezt a szõnyeget teríti a földre.) Kísérete három ifjú, elõkelõ tartású trapa volt, akik inkább tanítványoknak látszottak, mint szolgáknak. A csoport közelében négy megbéklyózott ló próbált legelészni a száraz füvön. Az utasok nagy csomó fát hoztak magukkal, nagy tüzet raktak, s a parázson még gõzölgött a teásfazék.
Tisztelettel üdvözöltük a lámát, mint koldus-zarándok külsõnkhöz illett. A vágy, amelyet a teásfazék látványa ébresztett bennünk, valószínûleg leolvasható volt arcunkról. A láma azt mormolta: ningye! (szokásos felkiáltás, együttérzést fejez ki: „mi-
lyen szomorú!” vagy „szegény szerencsétlenek!”), aztán hangosan hívott, üljünk le, hozzuk a csészénket, teát és csámpát kapunk. A trapa kiöntötte csészénkbe a maradék teát, letette mellénk a csampás zacskót, és elment, hogy segítsen társainak felnyergelni a lovakat. Az egyik ló hirtelen megbokrosodott és elrohant. Ebben nem volt semmi rendkívüli, az egyik ember utánaeredt egy kötéllel, hogy elfogja. A láma nem volt beszédes kedvében, csendben maradt, a ló után nézett, amely egy kunyhó felé vágtatott. Mi csendben tovább ettünk. Akkor üres edényt vettem észre, benne túró nyomaival, gondoltam, a láma arról a tanyáról szerezte be, amelyet az út közelében láttam. Az egyhangú csampás étkezés már eléggé megviselte gyomrunkat, ezért igyekeztem minden lehetõséget megragadni, hogy tejes ételhez jussunk. Jongden fülébe súgtam: ha a láma elindult, menj a tanyára, és kéij egy kis túrót. Bár nagyon halkan mondtam, és nem ültünk közel a lámához, úgy látszik, mégis meghallotta szavaimat. Kutatóan nézett rám, majd az elszökött lovat szemlélte. A ló láthatóan játékos kedvében volt, nem hagyta elfogni magát. Végül mégis engedte a kötelet a nyaka köré dobni, és nyugodtan követte a trapát. A láma mozdulatlanul ült, merev tekintetét a közeledõ emberre szegezte. Az ember hirtelen megállt, körülnézett, majd elhagyva az utat a farm felé indult. Kis idõ múlva láttam, amint egy csomaggal tér Vissza, amely közelebbrõl túróval telt faedénynek látszott. Nem adta oda a lámának, a kezében
tartotta és kérdõn nézett rá, mintha azt mondaná: Ezt akartad? Mit csináljak a túróval? A kimondatlan kérdésre a láma bólintott és utasította a trapát, hogy adja nekem a túrót. A másik eset nem Tibetben történt, hanem a Szecsuan és Kanszu kínai provinciákhoz csatolt határterületen. A Tagantól a Kunka-hágóig terjedõ hatalmas õserdõ szegélyén hat utas csatlakozott kis csoportunkhoz. Ezen a területen vakmerõ rablók garázdálkodtak - ez köztudott volt -, tehát akiknek át kellett kelniük, igyekeztek az utat a lehetõ legnagyobb és fõleg fegyveres társaságban megtenni. Új útitársaim közül öt kínai kereskedõ volt, a hatodik egy bönpo ngag-szpa - magas, hosszú hajú férfi, vörös kelmébe burkolva, amely hatalmas turbánban végzõdött. Miután igyekeztem minden lehetõt összegyûjteni a vidék vallási életérõl, meghívtam étkezésünkhöz, remélve, hogy alkalmam nyílik a beszélgetésre. Megtudtam, hogy mesteréhez, egy bönpo varázslóhoz készül, aki a szomszédos hegyen nagy dubtobszertartást mutat be. A rítus célja egy rosszindulatú démon megszelídítése, aki az egyik közeli kis törzset kínozza állandóan. Némi diplomáciai bevezetés után közöltem, hogy szeretném meglátogatni a varázslót. A tanítvány azonban kijelentette, hogy ez teljességgel lehetetlen. A rítushoz szükséges egész holdhónap alatt nem szabad mesterét zavarni. Megértettem, hiába is vitatkoznék vele, de elhatároztam, hogy mikor a hágón túl elválik tõlünk, követni fogom. Ha sikerül a varázslót váratlanul meglepnem, talán bepillanthatok mágikus köreibe. Szolgáimat tehát utasítottam, figyeljék a ngag-
szpát, nehogy észrevétlenül elhagyhasson bennünket.
Valószínûleg maguk közt hangosan tárgyalták meg a dolgot. A ngag-szpa átlátott guruja elleni cselszövésemen, és kijelentette, ennek semmi haszna nem lenne. Azt válaszoltam, hogy mesterével szemben nincs semmiféle rossz szándékom, csak felvilágosításokat akarok kapni tõle. Szolgáimat utasítottam, hogy még jobban vigyázzanak útitársunkra. A ngag-szpa kénytelen volt tudomásul venni, hogy fogoly. Miután megértette, hogy nem akarunk neki ártani, és élelmezése is nagyon jó volt - ez a tibetiek számára nagyon lényeges -, jó kedéllyel fogadta a kalandot. - Ne féljen, nem szaladok el - mondta. - Akár kötéllel is megköthet, ha akarja. Nem kell mesteremet elõre értesítenem jövetelérõl. Már mindent tud. Üzenetet küldtem neki a széllel. A ngag-szpák szokásuk szerint sok és változatos csodatevõ erõvel dicsekszenek, ezért nem figyeltem jobban rá, mint más, a fekete tudományban jártas kollégáira. De most tévedtem. Átkeltünk a hágón, és hatalmas mezõre értünk. Ezeken a széles fennsíkokon nem kellett rablóktól félni. A kínai kereskedõk, akik az erdõben éjjelnappal ragaszkodtak hozzánk, most visszanyerték biztonságukat és elköszöntek. Én még mindig követni akartam a ngag-szpát, amikor a föld egy mélyedésébõl hirtelen fél tucat lovas bukkant fel. Teljes vágtában közeledtek felém, aztán leszálltak, tisztelegtek, KATAK-okat (felajánlási szalagokat) és ajándék vajat adtak át. Az udvarias tisztelgés végeztével idõs ember szólalt meg, mondván, hogy a
nagy bönpo ngag-szpa küldi õket, és kéri, mondjak le látogatási szándékomról, mert a titkos, mágikus kilkhort csakis beavatott tanítványoknak szabad megközelíteniük. Le kellett mondanom szándékomról. Úgy látszik, a ngag-szpa valóban értesítette mesterét „széllel küldött üzenettel”. Tovább makacskodnom hasztalan lett volna. A tanítvány ugyan bizonyítékát adta különleges képességének, abban azonban még így is kételkedtem, hogy a mester okkult hatalma megakadályozhatná továbbhaladásomat. De nem hagyhattam figyelmen kívül a bennünket körülvevõ robusztus, felfegyverzett hegylakókat. Nagyon tiszteletteljesen viselkedtek, igyekeztek olyan kellemesek lenni, amennyire csak tudtak, ha azonban makacsságom a rítus sikerét kockáztatta volna, amitõl az egész torz? eredményt várt, viselkedésük egy pillanat alatt megváltozott volna. így hát én is átnyújtottam a ngag-szpának egy szalagot és némi ezüstöt, hogy adja át mesterének. Gratuláltam a tibetiek szerencséjéhez, hogy ilyen elsõrendû varázslójuk van. s ezzel barátságban elváltunk. Tibetben a vizuális telepátia is ismert. Ha hihetünk azoknak a történeteknek, amelyeket egyes híres lámákról mesélnek, ez a jelenség elég gyakran fordul elõ. De ezekben a mesékben igazság és fikció jócskán keveredik, s az ember inkább kételkedésre hajlamos, mintsem hitelt adjon ilyen szokatlan jelenségeknek. Néhányan még ma is azt állítják, hogy telepatikus látomásaik voltak. Ezek a látomások néha a meditáció alatt jelennek meg, máskor viszont olyankor.
amikor az illetõ hétköznapi dolgokkal foglalatoskodik.
Egy csipa (asztrológus) láma mesélte nekem, hogy egyszer éppen étkezése közben meglátott egy gyud lámát (a mágikus rituálé tagja); ezt a barátját évek óta nem látta. A gyud láma háza ajtajánál állt egy fiatal trapával, akinek hátán csomag volt, mintha útra készülne. Az utas búcsúzóul meghajolt a láma lába elõtt, s az mosolyogva néhány szót szólt hozzá, miközben kezével észak felé mutatott. A trapa a mutatott irányba fordult és háromszor meghajolt.
Mikor felegyenesedett, megigazította tógáját, s a csipa észrevette, hogy a ruha egyik oldalán nagy szakadás van. A látomás eltûnt. Néhány hét múlva megérkezett a látomásban feltûnt fiatalember. A gyud lámától jött azzal a kívánsággal, hogy megtanuljon bizonyos asztrológiai számításokat. A trapa elbeszélte, hogy mikor elõzõ mesterétõl elköszönt és meghajolt elõtte, mestere így szólt: - Mivel most új mesteredhez indulsz, jó lesz, ha elõtte is meghajolsz - és északra mutatott, miután a csipa lakóhelye ebben az irányban volt. A láma felfedezte tanítványa tógáján a nagy szakadást is, amelyet már a látomásban is észrevett.
Megkérdeztem, vajon a gyud láma azt akarta-e közölni barátjával, hogy egy ifjú trapát küld hozzá. Kérdésemre nem kaptam választ, mert ez a dolog mostanában történt, s a csipának azóta még nem volt alkalma üzenetet váltani a gyud lámával. Hozzá kell tennem, hogy az átlagos tibeti egyáltalán nem akarja olyan mohón megvizsgálni a pszichi-
kus jelenségeket, mint mi. Ezeket úgy fogják fel, mintha nem is általános, de nem is rendkívüli események lennének. A természet törvényeirõl nincs határozott elképzelésük, hogy mi lehetséges és mi lehetetlen - tehát a jelenségek nem zavarják õke: Mûvelt vagy tudatlan, mind úgy vélekedik: aki tudja a módját, annak minden lehetséges, ezért a természetfölötti jelenségek a csodálaton túl nem keltenek bennük különleges érzelmeket a csodatévõ iránt.
VII. FEJEZET Misztikus teóriák és szellemi gyakorlatok Tibet vallásos világában általában két irányzatot különböztethetünk meg. Az elsõhöz tartoznak azok, akik az erkölcsi törvények és szerzetesi szabályok szigorú megtartását hirdetik; a másodikhoz azok, akik szívesebben követnek olyan intellektuális módszert, amely követõit minden megkötöttség alól felszabadítja.
A két felfogás között nincs éles határvonal. Bár a különbözõ iskolák követõi szívesen vitatkoznak a két elmélet közötti ellentétrõl, ritka, hogy valaki durván, ellenségesen állna szembe a másik táborral. Még maguk a moralitáshoz ragaszkodó szerzetesek is kijelentik, hogy bár sokak számára nagyon hasznos és tanácsos az erkölcsös élet és a szerzetesi fegyelem, de végül is mindez csak elõkészület egy magasabb ösvény felé. Ami pedig a második módszer beavatottját illeti, valamennyien hisznek a morális törvényekhez és az egyházi rendszabályokhoz való ragaszkodás hasznosságában. De azt sem állítják, hogy az elsõ módszer a célravezetõbb. A tiszta élet, jó cselekedetek, igazságosság, könyörület, elfordulás a világ gondjaitól, önzetlenség és az elme nyugalma, azt mondják, tisztító folyamatként lemossa a tisztátlan port, amely elho
mályosítja a szemet... tehát megvilágosodáshoz vezet, ami maga a megváltás.
Ami a Rövid Ösvény módszerét illeti, amelyet a
misztikusok Közvetlen Ösvénynek is neveznek, ezt nagyon kockázatosnak tartják. (A misztikus szóhasználatban egy testben, egy életben elérni a buddhaságot. Tehát még abban az életben, amelyben valaki elkezdte a szellemi gyakorlatokat.) A mesterek
szerint a Rövid Ösvény tanulása olyan, mint mikor valaki nem a hegy körül futó, fokozatosan emelkedõ ösvényen akarna feljutni a csúcsra, hanem légvonalban egyenesen, miközben ingatag sziklákon kell felmásznia és egy szál kötélen szakadékokon átjutnia. Az ilyen feladat sikerében csak elsõrangú, sohasem szédülõ egyensúlyozok, kivételes atléták reménykedhetnek. És még a legalkalmasabbak is félhetnek a kimerültségtõl, szédüléstõl. Akkor pedig óhatatlanul bekövetkezik a rettentõ zuhanás, s a túlságosan magabiztos hegymászó csontjai összetörnek.
Ezzel illusztrálják a tibeti misztikusok azt a szellemi zuhanást, amely az eltévelyedések és a természetei lenesség legalacsonyabb fokára, démonállapotba süllyeszt. Egy tudós lámától azt hallottam egyszer, hogy a Rövid Ösvény beavatottjai által hirdetett teljes intellektuális szabadság és minden szabály alóli mentesség merész elmélete csak halvány visszhangja annak a tanításnak, amely idõtlen idõk óta létezett Középés Eszak-Azsiában. A láma meggyõzõdéssel állította, hogy ezek az elvek megfelelnek a buddha legmagasabb tanításának, mint ez világosan kimutatható beszédeibõl. Azonban - tette hozzá a láma - a buddha nagyon jól
tudta, hogy a többség számára sokkal helyesebb, ha aláveti magát a szabályoknak, így elkerülheti tudatlansága ártalmas hatásait, és olyan ösvényeken haladhat, ahol nem kell katasztrófától félnie. A mester épp ezért alkotott szabályokat a laikusoknak és az átlagos intelligenciájú szerzeteseknek. Ugyanez a láma komolyan kétségbe vonta a buddha árja származását. Õsei szerinte a sárga fajhoz tartoztak, és a láma biztos volt abban is, hogy a buddha eljövendõ utóda, a Buddha Maitreja ÉszakÁzsiában tûnik majd fel. Hogy honnan vette ezeket az eszméket, nem tudtam rájönni. A keleti misztikusokkal nem lehet vitatkozni. Ha egyszer azt mondják: „meditációban láttam” - akkor a kutatónak kevés reménye lehet további magyarázatokra. Nepáliaktól is hallottam hasonló elméletet. Szerintük a buddha bölcsõje az õ országukban volt. - India nagy bölcse - mondták - ugyanahhoz a fajhoz tartozott, mint mi. Mi pedig a kínaival egy faj vagyunk. Természetesen csak a tudós lámák vélekednek így a Szabályok Ösvényérõl és a Rövid Ösvényrõl. Tudós lámák és misztikusok azonban Tibetben is kevesen vannak, éppúgy, mint bárhol másutt. A szabályok fanatikusainak többsége általában a különbözõ monostorokban vegetál, a „teljes szabadság” elve viszont sok olyan embernek szolgáltat igazságot, akik bár eredetiségük tagadhatatlan, aligha képesek feljutni bármilyen csúcsra is. A legtöbb varázsló ez utóbbiak zászlaja alá húzódik. Nem mintha közülük valóban sokan keresnék a
szellemi fejlõdést. Ami a Rövid Ösvényhez vonzza õket, az inkább a teljes kötetlenség és az a lehetõ-
ség, hogy olyan kísérleteket folytathatnak, amilyeneket éppen jónak látnak fejlõdésük érdekében. Ez a formula elég homályos ahhoz, hogy mindenki kedve szerint magyarázza. A tibeti hivatásos mágusokat és a mágiatanulást általában két csoportba sorolják. Az elsõbe tartoznak azok, akiknek célja csak bizonyos démonok és istenek leigázása, segítségük biztosítása és nem általában a természet feletti uralom. Akik ezt a módszert gyakorolják, hisznek a túlvilág lényeinek valóságos és tõlünk teljesen elütõ létezésében. Úgy vélik, saját képességeik és hatalmuk jóval alatta marad e lényekének, akiket le akarnak igázni, és hogy e lények segítségével olyan eredményekre juthatnak, amelyeket egyedül nem tudnának elérni. Bármilyen más eszközöket használnak is a mágusok - varázsigéket, varázseszközöket -, magától értetõdõnek tartják, hogy az erõ nem a mágustól ered. A második kategóriába csak a beavatottak kis csoportja tartozik. Elõfordul, hogy ezek ugyanazokat az eszközöket alkalmazzák, mint kisebb tudású kollégáik, de egészen más okokból. Õk azt tartják, hogy azokat a jelenségeket, amelyeket a mindennapi ember csodának vél, magában a mágusban feltámadó energia hozza létre, ez pedig a dolgok lényegének felismerésétõl függ. Legtöbben visszavonultan élnek, vagy remeték, és sem megjelenésükben, sem viselkedésükben nincs semmi rendkívüli. Meg sem kísérlik, hogy erejüket fitogtassák, gyakran teljesen ismeretlenék maradnak. Az elsõ csoport varázslói éppen ellenkezõleg, nagyon kedvelik a különbözõ ijesztõ látványosságokat. Ezek varázslók, jövendõmondók,
szellemidézõk, okkultisták, a legszegényebb koldustól a magas társadalmi állásúakig mindenféle található közöttük. Aki kedvét leli a furcsa beszélgetésekben és cselekedetekben, az élvezettel hallgathatja a „teljes szabadságiról szóló elméleteket és gyakorlati megvalósításukat. E különlegességek mellett ismerik az õsi tradíciókat is. Ezekbe a körökbe is nagyon nehéz bekerülni. Nem szükséges valakinek szerzetesnek lennie ahhoz, hogy a felszabadulás Rövid Ösvényére lépjen. Tehát ha bármely laikust alkalmasnak látnak a szellemi felemelkedésre, egy misztikus mester befogadhatja és a megfelelõ idõben beavatja. Ennek ellenére a legtöbb mágus és misztikus valamikor ifjúságában az egyházi rendhez tartozott. A beavatásra vágyó tanítvány legfontosabb elhatározása mesterének megválasztása, aki õt majd végigvezeti a csalóka káprázatokkal teli, veszélyes misztikus ösvényen. Élete további alakulását nagyban meghatározza a választott láma jelleme. Mert ha olyan ajtón kér bebocsáttatást, amelytõl jobb lett volna elfordulnia, esetleg fantasztikus kalandokban lesz része. Bár, ha az ifjú szerzetes megelégszik olyan láma vezetésével, aki nem remete és
nem is a Rövid Ösvény szélsõséges követõje, noviciátusa valószínûleg nem vezet tragédiához. A próba meghatározatlan idõtartama alatt a mester megvizsgálja új tanítványa jellemét, majd filozófiai magyarázatokat tart és megvilágítja néhány szimbolikus diagram jelentését, azonkívül megtanítja a módszeres meditációra, amelyhez a jelölt többnyire már úgyis hozzászokott. Ha a láma tehetségesnek látja növendékét, kifejti elõtte a misztikus tréning programját.
Ez három stádiumból áll. TAVA - megnézni, megvizsgálni GONPA - gondolkodni, meditálni CSIÖD PA - gyakorolni, megérteni. Hogy a novícius teljes nyugalomban végezhesse a program által elõírt gyakorlatokat, a láma arra utasítja, zárkózzék be a CSAMSZ-ba. (A csamsz határt jelent. A vallásos kifejezés „csamszban lenni”, anynyi, mint elzárkózva élni, visszavonulni a határ mögé, amelyet tilos átlépni.) Ez a határ többféle lehet. Gyakorlott misztikusoknál pusztán pszichikus, mert nekik - mint mondják - nincs szükségük materiális akadályra, hogy izolálják magukat a meditáció idejére. A csamszoknak nagyon sok kategóriája létezik, s mindegyiknek van még számos variánsa is. A kevésbé szigorúaktól a keményebb formák felé haladva a következõket találjuk: A láma vagy laikus bezárkózik lakásába vagy szobájába. Vagy egyáltalán nem jár ki, vagy csakis meghatározott idõben, hogy vallási gyakorlatokat végezzen. Például valamilyen szent tárgyat vagy épületet ismételt lebomlásokkal körüljár. A CSAMPA (ez esetben, aki a csamszot gyakorolja; nem tévesztendõ össze a csampa szóval, ami pirított árpaliszt) az általa meghatározott szabály szerint vagy látható, vagy mindenki számára láthatatlan. Az elsõ esetben röviden beszélhet háztartása tagjaival, rokonaival, szolgáival, esetleg még néhány látogatót is fogadhat. A második esetben csak annak a számára látható, aki kiszolgálja. Ha látogatót bocsátanak hozzá, az csakis a csampa szobáján kívül tartózkodhat, hallótávolságra. A bejáratot függöny takarja, ezért a beszélgetõk nem láthatják egy
mást, éppen úgy, mint egyes római katolikus apácarendeknél.
Számos tibeti választja idõnként az elzártságnak ezt a könnyû formáját világi okokból is. Pusztán azért, hogy zavartalanul foglalkozhasson tudományos tanulmányokkal, nyelvtannal, filozófiával, orvostudománnyal, asztrológiával stb. A következõ fokozatban az elzárkózottat csak szolgája láthatja. Következik, aki nem beszél, kívánságait írásban közli. Aki részben eltakarja ablakát, hogy ne láthassa sem a környezõ tájat, sem semmiféle tárgyat, csak az eget. Aki még az ég látványát is kizárja, ablakát teljesen eltakarja, vagy ablaktalan szobában él, amely azonban közvetve kap egy kis világosságot. Aki egyáltalán senkit nem lát. Ilyen esetben, ha a csampa több szoba kényelmét élvezi, ételét akkor viszik be az egyik szobába, amikor õ visszavonult a másikba. Ha egyetlen szobája van, akkor ételét leteszik a bejárat közelében. Valaki bekopog az ajtón, így jelzi, hogy itt az étel. Ezután elhagyja a szomszéd szobát vagy folyosót, tehát a csampa kijöhet anélkül, hogy valaki meglátná. A csampa ugyanígy küldi vissza az edényeket, kopogtatással vagy csengõvel hívja fel a figyelmet.
A csamsznak e módjánál egyesek írásban közük szükségleteiket, mások viszont még errõl a kényelemrõl is lemondanak. Következésképp bármit kívánnak is, nem tudják közölni. Még ha elfeledkeznének étkezésükrõl, akkor is be kell tartaniuk a csendet.
A saját házban folytatott csamszok általában nem tartanak sokáig, fõleg a szigorúak. Egy év már kivételesen hosszú idõszak. Általában egy-három hónapos visszavonulásról beszélnek; esetleg csak néhány naposról. Laikusok ritkán zárkóznak be három hónapnál hosszabb idõre. Érthetõ, hogy az átlagos lakóhelyeken nem lehet szigorú csamszokat végezni. Az emberek jövés-menése, napi gondjaik és zajuk minden gondosság mellett is elkerülhetetlenül eljut a csámpához a zárt ajtó vékony válaszfalán át. Sokan még a monostorok csendjét és nyugalmát sem tartják elégségesnek, ezért sok gonpa építtet speciális kis házakat elzártságba vonuló tagjai részére.
Ezek a házak (csamsz khangok) a monostor falain belül, félreesõ helyen, gyakrabban a falakon kívül, magányos helyen, kis távolságra a monostortól épülnek. Nemritkán kis csoport meditációs házat látni a pusztaságban, a monostortól néhány napi járásra.
E házak beosztása megfelel a fent említett szabályoknak és igényeknek. Némelyiknek ablakából a visszavonult gyönyörködhet a szép tájban, másokat pedig fallal vettek körül, hogy a kilátást minden oldalról elzárják. Ilyenkor a fal gyakran kis udvart vagy teraszt alkot, ahol a csampa üldögélhet vagy kijárkálhat anélkül, hogy meglátná valaki, vagy õ látna meg valakit a külvilágból.
Legtöbbjük két szobából áll. Egyikben a visszavonultül és alszik, a másik a konyha, ott lakik a szolga is.
Ha a csámpának nem szabad senkit látnia és a csendet is tartja, akkor a szolga külön kunyhóban lakik. Az elzárt szoba ajtajába vagy falába kettõs kis ablakot építenek, ezen át adják be neki az ételt. Szilárd táplálékot általában egyszer szolgálnak fel naponta, de vajas teát többször is. Ha a láma a Vörös Sapkás szekta valamelyikéhez tartozik, a teát sör is helyettesítheti. A tibetiek szokása, hogy mindig van a kezük ügyében egy csomag árpaliszt. Ebbõl a csampa teával vagy sörrel bármikor ehet. (Bár a buddhizmus szigorúan tiltja az erjesztett italok fogyasztását, a tibeti Vörös Sapkások kijelentik, hogy alapítójuk, Padmaszambhava megengedte. Mások azonban nem így tudják. Szerintük Padmaszambhava csakis bizonyos szertartások bemutatásánál engedélyezte az alkohol fogyasztását, de az ital mennyisége csak annyi lehetett, amennyi elfér a tenyér közepén. Padmaszambhava, aki Nyugat-Indiából származott, és a tantrizmus beavatottja volt, megtanította követõit szektája szertartásaira, de a fogyasztható két csepp alkoholból, mint sok tantrikusnál, iszákosság lett. Mint az indiai szólás mondja: „Egyesek azért isznak, hogy bemutassák a szertartást, mások azért mutatják be a szertartást, hogy ihassanak.” A tibeti iszákosok sem keresnek több vallási mentséget az ivásra, mint európai iszákos testvéreik.) A kifejezetten meditációs háznak épült kunyhókat csak az egyházi rend tagjai használhatják elzárkózásra. A kánoni idõszak három év, három hónap, három hét és három nap. Van, aki ezt a hosszú viszszavonulást élete folyamán kétszer-háromszor megismétli, de néhányan egész életükre csamszba zárkóznak.
Van a csamsznak szigorúbb formája is: teljes sötétben élni. A sötétben való meditálásban nincs semmi különös. Ez ismeretes minden buddhista országban. Burmában láttam külön erre a célra épült szobákat, s magam is használtam ilyeneket. Amíg azonban a burmai és más buddhista szerzetesek egyszerre csak néhány órát töltenek bennük, egyes tibeti aszkéták évekre bezárkóznak e sírkamraszerû helyiségekbe, sõt néhányan halálukig ott maradnak. Igaz, hogy ezek ritka esetek. A teljes sötétségben való hosszú tartózkodásra gyakran barlangot vagy részben föld alatti épületet használnak, amely a kéményen át szellõzik, de a világosságot nem engedi be a cellába. A hasadékokon át azért némi fény beszûrõdik. Remeték, akik hosszú idõt töltöttek sötét elzárkózásban, elbeszélték, hogy idõnként csodálatos fényeket láttak. Cellájuk ragyogással telt meg, vagy fényesen kirajzolódtak a tárgyak körvonalai: virágok, tájképek és személyek fantáziaképei jelentek meg elõttük. Az ilyen optikai jelenségek valószínûleg nagyon általánosak, mert a BHiKKHU-k (akik sötétben gyakorolják a meditációt) hasonlóan írták le nekem, de feltételezem, hogy valami ilyesfélét mindenki látott már éjszaka. A tibetiek ebben az elme szilárdságának próbáját látják. A kaleidoszkopikus káprázatot teljesen szubjektívnek tartják. Szerintük ezt az elme spontán feszültsége okozza. Amikor az elmét lecsendesítik, a fantazmagória eltûnik. Csak egyetlen folt marad belõle, ez lehet sötét színû vagy kicsiny fénygömb. Ez a folt mozog. A gyakorlat célja, hogy ezt rögzítse.
Amikor a folt mozdulatlan, és nem változik sem mérete, sem színe, abban a pillanatban a misztikus bármely választott tárgyra tudja koncentrálni gondolatait, elméjének „egyhegyûségét” semmi más gondolat nem zavarhatja meg. A következõ stádium, amikor a folt teljes sötétségbe merül. Ez nem mindig sikerül, mert sokan gyönyörködnek a tündéri jelenségben, úgy vélik, bepillanthattak a paradicsomba.
Az ilyen felüdülés mellett bonyolultabb varázslatok is várnak a csámpára remeteségében. Ezek azonban a vallástanítók szerint csapdák, amelyek megfogják a misztikus ösvényre merészkedõ tudatlan tanítványt. Mikor a csampa sötétben töltött elzárkózása a végéhez közeledik, szemét fokozatosan újra hozzá kell szoktatnia a fényhez. Ezért a sárból készült falon kicsiny lyukat fúr, akkorát, mint a tû hegye, s ezt mindennap tágítja, míg akkora nem lesz, mint egy kis ablak. Ez a mûvelet eltarthat több hónapig is, és vagy maga az elzárkózott csinálja, vagy valaki más: guruja vagy barátja. Minél tovább tartott az elzárkózás, annál lassabban engedik a fényt a cellába. Novíciusok, akik elõször zárkóznak be akár világosba, akár sötétbe, elzártságuk alatt gurujuktól utasításokat kapnak. A láma kívülrõl beszél hozzá a kettõs kis ablakon át, amelyen élelmét kapja. Ha a csámpát senkinek sem szabad látnia, guruja gyakran saját pecsétjével zárja le a cella ajtaját. Ez vallási ceremóniával jár, és a guru ugyanolyan ceremónia kíséretében töri fel a pecsétet, mielõtt az elzárkózott kilép. Ha a csamsz nem szigorú, az ajtóhoz zászlócskát tehetnek, rajta azok neve, akik beléphetnek a cellá
ba: szolgák vagy a csampa tanítója által engedélyezett egyéb látogatók. Az olyan csampa remetesége mellé, aki egész életére zárkózott el, száraz ágat tûznek a földbe vagy cserépbe. A csamsz khang kifejezést általában a monostorok közelében épült meditációs kunyhókra használják. Az elhagyatottabb helyeken állók neve ritöd. Ritödök soha nem épülnek völgyek mélyén, mindig valamilyen kiemelkedõ helyen állanak; a helyet külön szabályok határozzák meg. Két közismert tibeti verssor megadja a kívánatos körülményeket: Sziklafal a háta mögött, Hegyi tó elõtte. A remeteséget tehát hegyoldalra kell építeni, háta mögött sziklafal legyen, de még jobb, ha közvetlenül a sziklához épül, s tóra vagy legalábbis patakra néz. A szellemi és pszichikus gyakorlatok követelményei szerint egyéb megszorítások is vannak. Egyes esetekben pl. a remeteségnek széles kilátást kell biztosítania, hogy a remete a napkeltét és napnyugtát láthassa. A rohanó víz vagy a szél zaját a lehetõséghez képest tompítani kell. Esetleg kívánatos az erdõ közelsége, de sokszor megfelelõbb a kopár táj. A ritödpák nem maradnak állandóan házukba zárva. A szigorú csamsz idõszakain túl a meditációnak vagy más szent gyakorlatoknak szentelt órák között nagy részük kijár. A saját maguk által vagy gurujuk által megszabott rend szerint szabad vagy tilos beszélniük szomszédaikkal vízhordás, tüzelõgyûjtés vagy a kunyhó körüli séta közben. Néha
szellemi vezetõjük tanácsára vagy kívánságukra szabadban végzik a meditációt. Bár a ritöd kifejezés szó szerint „remeteségek csoportjá”-t jelenti, általában minden egyedül élõ remete lakóhelyére, kunyhójára vagy barlangjára alkalmazzák.
Ilyen minden lakóterülettõl távol esõ, primitív helyekre vonulnak vissza azok a naldzsorpák, akiknek célja, hogy felkapaszkodjanak a szellemi magaslatokra.
A novíciusok idõnként elgyalogolnak gurujukhoz, hogy elbeszéljék pszichikus élményeiket, meditációik alatt született gondolataikat, és megkapják gurujuk tanácsait; részesüljenek tanítójuk szellemi erejében (angkur szertartás). Ezek között a látogatások között évek is eltelhetnek. A tanító remeték néhány ígéretes kezdõnek megengedik, hogy a közelükben élhessen. A „közel” azonban igen tágan értelmezhetõ. A tanítvány lakóhelyének alacsonyabban kell feküdnie mesteréénél, esetleg lakhat ugyanazon a helyen, de egy-két napi járásnyira. Mint gondolhatjuk, a csamsz khangok és ritödök lakói nem mind szentek és bölcsek. A tibeti remeték világába régen bekúszott a tettetés és hamis miszticizmus. Alszentekkel még a csillogó havas hegytetõkön is találkozhatunk. Titkos tudással és emberfölötti erõkkel tetszelegnek a gomcsen szerepében, becsapják az együgyû parasztokat és sátorlakó pásztorokat. Nyugati vélemény szerint nagyon is drágán fizetik meg hírnevüket és az anyagi elõnyöket azzal, hogy vállalják a remeteélet nehézségeit. Ezt az árat
azonban a tibeti ember szempontjából kell elbírálni és nem a nyugatiéból. A tibetiek erõs, kemény emberek, egy cseppet sem ijeszti meg õket a magány, hidegben a szabad földön alvás és még sok más, amitõl a nyugati ember visszariadna. Tibetben még a felsõbb osztályokból is sokan megtapasztalják ezeket a nehézségeket, utazás közben vagy más alkalommal. Olyan kalandos hajlamú egyházi sarlatánok, szegény családból valók, gyakran írástudatlanok, akik monostorukban semmiféle állást nem remélhetnek, sokkal jobb életet élhetnek egy ritödben, mint bárhol máshol. A becsvágyóbbak, hogy komoly tekintélyre tegyenek szert, néha valóban komoly nehézségeket vállalnak magukra, amikor azonban néhány év elteltével hírnevüket megalapozták, felhagynak a nehéz élettel. Letelepszenek valahol, ahol a laikusok ajándékai lehetõvé teszik, hogy napjaikat kényelemben töltsék. Mások meg sem kísérlik, hogy felhívják magukra a figyelmet. Egyszerûen letelepszenek valahol kunyhóban vagy barlangban néhány mérföldnyire egy módos falutól vagy a csordapásztorok törzsi földjeitõl. Eleinte valószínûleg nehéz a helyzetük, és az ennivaló sem mindig bõséges, mert a tibeti ember bizalmatlan és nem egykönnyen hisz a „nem hivatalos” lámának. Ha a láma ügyes és „tudja a módját”, lassanként sikerül közelükbe férkõznie. Természetesen el kell játszania a jóst, és ki kell ûznie a betegségokozó démonokat Ha szerencséje van, beválik néhány jóslata, vagy miután kiûzte a gonoszt, felgyógyul ember vagy állat. Enynyi eredmény már elég is a ragyogó lehetõségek biztosításához.
Nem hiszem, hogy sok nyugati embernek kedvére volna az álaszkéta élet a tibeti pusztaságokban, de a tibetiek élvezik. Végül azonban ezek a csalók rendszerint saját csapdájukba esnek. Természetesen õk nem nyerik el az igazi misztikusok boldogságál. de munka nélkül szabadon, tiszteletben élnek. Hozzájutnak napi szükségleteikhez: teát, vajat, csampa: kapnak. Ezen túlmenõen bármilyen, lakhatásra épphogy alkalmas kunyhó vagy barlang kielégíti e naiv, találékony, de egyszerû csavargóknak az igényeit. Sokan közülük együttérzõ, jóindulatú emberek. Mindig meglepett tréfás kedélyük, és élveztem naiv ravaszságukat, ezért hajlok arra, hogy pozitívan ítéljem meg õket. Nyugaton az az általános vélemény, hogy az ember nem tud hosszabb ideig elzártságban élni. Ûg\ hiszik, a magány és a bezártság feltétlenül agyi rendellenességet szül, és végül elhülyüléshez vagy õrülethez vezet. Ez igaz lehet azoknál, akiken tanulmányozták az izolálódás hatását: világítótorony-õröknél, elhagyatott vidékre került hajótörötteknél, lakatlan területre tévedt felfedezõknél, magánzárkába zárt foglyoknál stb. Ezt azonban nem lehet a tibeti remetékre alkal
mazni. Õk tíz-húsz évet, esetleg még többet töltenek el a pusztaságban csamsz khangban, de távolról sem õrültek. Hosszú meditációik alatt született elméleteik esetleg vitathatók, de normális voltukat nem lehet kétségbe vonni. Nincs ebben semmi különös. Ezek az emberek felkészültek a magányra. Mielõtt bezárkóztak csamsz khangjukba, elméjükbe a gondolatok valóságos tárházát gyûjtötték össze, s a ritödben ez a társaságuk. Azonkívül bármilyen hosszú is eh :-
nultságuk, mindig aktívak. Napjaikat a szellemi gyakorlás, az okkult tudományok kutatása vagy a filozófiai problémákon való meditálás tölti be. Es miután ez a sokféle kutatás és szemlélõdés szenvedélyesen érdekli õket, valóban nagyon elfoglaltak, alig veszik észre magányukat. Soha nem hallottam egy tibeti remetétõl sem, hogy akárcsak visszavonulása kezdetén is szenvedett volna az emberi kapcsolatok hiányától. Akik belekóstoltak a remeteéletbe, általában nagyon nehéznek, ha ugyan nem lehetetlennek találták, hogy életüket ismét az emberek között folytassák, vagy hogy örömet találjanak társadalmi kapcsolatokban. Bármit gondoljanak is azok, akik nem ismerik a teljes egyedüllétnek, magánynak megvan a maga varázsa. Amikor valaki becsukja maga mögött csamsz khangja ajtaját, vagy lenéz a völgybe hulló elsõ téli hóra, amely remeteségét hónapokra áthatolhatatlan, hideg, fehér gáttal övezi, érzelmeinek szinte kéjes édessége szavakkal nem fejezhetõ ki. Nagyon valószínû, hogy ennek a remeteéletnek a keletiekre gyakorolt ellenállhatatlan vonzerejét csak azok éltik meg, akik maguk is átélték. A tibeti csamsz khangba vagy ritödbe visszavonult csámpák gyakorlatai sokfélék. Lehetetlenség lenne teljes listát készíteni róluk, valószínûleg nincs a világon senki, aki valamennyit ismerné. A tibeti misztikus irodalomban megtalálhatjuk néhány gyakorlat többé-kevésbé részletes leírását, ezek azonban éppen arról hallgatnak, ami a legjobban érdekel bennünket: e gyakorlatok céljáról. Megbízható értesüléseket csakis olyanoktól szerezhetünk, akik szájhagyományból ismerik e gyakorlato
kát. Különösen óvakodnunk kell attól, hogy egyetlen beavatott magyarázataival megelégedjünk, mert a gyakorlatok nemcsak szekták szerint különböznek, hanem a tanítók egyénisége szerint is. Hiba lenne azt hinnünk, hogy minden csamsz khangba zárkózott vagy magányba vonult tibeti átlagon felül intelligens és transzcendentális kérdések foglalkoztatják. Beszéltem már az álgomcsenekrõl, akik a vallás gyakorlását foglalkozásszerûen ûzik. Ám rajtuk kívül van még sok jóindulatú együgyû vagy átlagos képességû ember is, aki magányába elviszi a népszerû lámaizmus babonáit. Közülük sokan visszavonultságuk egész idejét azzal töltik, hogy egyetlen formulát ismételnek ezerszer, milliószor: általában egy szankszkrit mantrát, amelyet egyáltalán nem értenek. Mások ugyan tibeti szöveget recitálnak, de jelentését nem értik jobban, mintha idegen nyelven lenne. Legismertebb formula a jól ismert: aum mani padme hum! Azt mondtam, jól ismert, mái' ami a szavakat illeti, hiszen az idegenek is ismerik már különbözõ könyvekbõl. Ebbõl azonban nem következik, hogy az értelme is világos elõttük. Laikus utazók, de még orientalisták is, amit nem tudnak azonnal felfogni, néha túl gyorsan jelentik ki, hogy értelmetlen. Még nagy tudású írók is a formula elsõ szavát az aum-ot ah!-nak, a mi szokásos felkiáltásunknak fordítják, az utolsó szót, a hum-ot pedig ámennek. Indiában a misztikus aum szó magyarázatának hatalmas irodalma van. Az aum-nak van ezoterikus, exoterikus és misztikus jelentése is. Jelentheti a hindu Szentháromságot: Brahmát, Visnut, Sívát.
Jelentheti az advaita filozófia „kettõsség nélküli Egyét”, a Brahmát. Lehet a kifejezetien abszolútum szimbóluma, a miszticizmusban az utolsó kiejtett szó, amely után már csak a csend következik. Sri Szamkarácsária szerint „a meditáció támasza”, vagy mint maga a Mundakopanisad szövege mondja: „ez az íj, amellyel az egyén eljut az egyetemes énhez.” De az aum a kreatív hang is, amelynek rezgése felépíti a világokat. Amikor a misztikus meghallja a világ minden létezõ és mozgó lényének és tárgyának együttes hangját, sírását, dalát, neszét, akkor az aum-ot hallja. De ugyanez az aum remeg belsõ énjének mélyén. Aki helyesen ejti ki, csodákat tehet, s aki tudja, hogyan kell csendben kimondani, az elnyeri a legmagasabb rendû felszabadulást. Az aum Indiából érkezett Tibetbe a vele összefüggõ mantrákkal együtt, de a tibetiek láthatólag nem ismerik a szónak déli szomszédaiknál jól ismertjelentéseit, és nem tudják azt sem, milyen különleges helyet foglal el azok vallásában és filozófiájában. A lámaisták az aum-ot más szankszkrit formulákkal együtt ismételgetik anélkül, hogy különleges fontosságot tulajdonítanának neki. Ugyanakkor más misztikus szavaknak, pl. a humnak és még inkább a phatnak nagy erõt tulajdonítanak, és sokszor alkalmazzák mágikus és misztikus szertartásokban.
Ennyit a formula elsõ szaváról. A mani padme szanszkrit kifejezés jelentése: drágakõ a lótuszban. A népi hiedelem szerint az aum mani padme hûm re'citálása boldog újraszületést biztosít a Nagy Üdvösség Nyugati Paradicsomában.
A „tudósabbak” úgy hiszik, hogy a formula hat szótagja megfelel a lények hat osztályának, és kapcsolatban van a hat misztikus színnel: aum = fehér, az istenekkel van kapcsolatban (lha) ma = kék, kapcsolatban van a nem istenekkel (lha-majin), ezek titánokhoz hasonló lények, akik háborúznak az istenekkel ni = sárga és az emberekkel van kapcsolatban (mi) pad = zöld és az állatokkal kapcsolatos (tudó) me = vörös, kapcsolatokban a nememberekkel (jidag vagy mi-ma-jin). (A jidag teste akkora, mint egy hegy, a nyaka cérnavékony. Szerencsétlenek állandóan éhesek és szomjasak. Ha vízhez közelednek, az lánggá változik. A lámák minden reggel szentelt vizet adnak a Jidagoknak, hogy enyhítsék szenvedésüket. A szentelt víz nem válik lánggá, ha közelednek hozzá. A mi-ma-jin osztályba tartoznak: félistenek, dzsinnek, különbözõ, barátságos vagy rosszindulatú szellemek.) hum = fekete, és a purgatórium lakóihoz kapcsolódik.
Sokféleképpen értelmezik a hat szótag recitálásának hatását. A népi hagyomány azt állítja, hogy a formula recitálói a Nagy Üdvösség Nyugati Paradicsomában születnek újra. Mások, akik magukat felvilágosultabbnak tartják, úgy vélik, az aum marii padme hûm recitálása mentesít a hat birodalom bármelyikében való újraszületéstõl. Az aum mani padme hum-ot hívják segítségül annál a különleges meditációnál, amelyet nagy vonalakban így lehet leírni:
A meditáló a lények hat fajtáját azonosítja a hat szótaggal, amelyek a fent felsorolt színeket viselik. A hat szótagból vég nélküli láncot alkotnak, mely átcirkulál a testen, az egyik orrlyukon belép a belégzéssel, a másikon kilép a kilégzéssel. Ahogy az elme koncentrációja tökéletesedik, a meditáló ezt a láncot hosszabbodni látja. Amikor a misztikus szótagok eltávoznak a kilégzéssel, egyre távolodnak, mielõtt a belégzés újra beszívná õket. A lánc azonban nem szakad meg, csak megnyúlik, mint a gumiszalag, de a meditálóval mindig érintkezésben marad. Aztán elmosódik a tibeti betûk alakja, s akik „elnyerik a gyakorlat gyümölcsét”, azok a hat szótagot hat birodalomnak fogják fel, amelyekben a hat fajtához tartozó számtalan lény keletkezik, mozog, örül, szenved és elmúlik. A meditálónak ezután rá kell jönnie, hogy a hat birodalom a jelenségek egész világa merõben szubjektív, csupán az elme szüleménye, amely képzeletével létrehozta õket, s amelyben végül elmerültek.
Felkészült misztikusok ezzel a gyakorlattal olyan állapotba juthatnak, amelyben a formula betûi, s maguk a lények belemerülnek abba, amit a mahajána buddhisták jobb híján „ürességének neveznek. Ekkor az Ûr felismerésével megszabadulnak a világ illúziójától, megszabadulnak az újraszületéstõl, amely csupán a kreatív tévedés gyümölcse. Az aum marii padme hûm egyik értelmezése figyelmen kívül hagyja a hat szótagot, és a formulát jelentése szerint értelmezi: drágakõ a lótuszban. A szavak szimbolikusan értendõk. A legegyszerûbb magyarázat a következõ:
A lótuszban, amely a világot jelenti, ott van buddha tanításának drágaköve. Másik értelmezés szerint a lótusz az elme. Ennek mélyén introspektiv meditációban megtalálható a drágakõ: a tudás, igazságosság, valóság, felismerés drágaköve: a nirvána. E különbözõ szavak lényegében ugyanazt jelentik. A mahajána buddhizmus tanai szerint a nirvána a végsõ megváltás, amely nem válik külön a SZAMVARÁ-tól (a jelenség világától); a misztikus az elsõt megtalálja a második szívében, mint ahogy a drágakõ megtalálható a lótuszban. A nirvána, azaz a drágakõ ott van, ahol szamszára (a megvilágosodás) van, szamvara, a lótusz ott van, ahol káprázat van, amely a nirvánát elfátyolozza, mint ahogy a lótusz szirmai eltakarják a rejtõzõ drágakövet. A formula végén a hûm a misztikus harag kifejezõje, amelyet istenek és démonok leigázására, megfékezésére használnak. Hogy ez a szó hogyan kerül a „drágakõ a lótuszban”-hoz és az indiai aum-hoz, erre ismét több magyarázat van. Hum! misztikus harci kiáltás, kihívja az ellenséget. Ki az ellenség? Mindenki a saját módján képzeli el, vagy mint hatalmas ellenfelet, vagy mint a rossz tulajdonságok hármasságát: kéjvágyat, gyûlöletet, ostobaságot. Ezek kényszerítenek bennünket az új raszületések körébe. Elmésebb gondolkodók úgy látják: ez az Én. De azt mondják, a hûm jelentheti az elmének minden objektív tartalomtól való mentességét. Az aum mami padme hum száznyolcszoros ismétlését a rózsafüzéren egy másik szótag fejezi be: a hri! Jelentése egyes értelmezések szerint a dolgok
alapvetõ lényege, a látszatok alatt rejtõzõ belsõ realitás.
Más formulákat is ismételgetnek, pl. aum vajra szattva!, azaz aum, a legtündöklõbb (gyémánt) lény! A tündöklõ a buddhát jelenti. A Vörös Sapka szekta követõi gyakran ezt ismételgetik: AUM VAJRA GURU PADMA SZIDDHI HUM! Ez alapítójuk, Padmaszambhava dicsérete. Jelentése: legkiválóbb, hatalmas, csodatevõ Padma Guru! Az egyik hosszabb formula a nagyon népszerû KIABDO (menedékbe vonulás). Tibeti eredetû, jelentése egyszerû, de nem durva. A szöveg a következõ:
„Menedéket lelek minden szent menedékben. Atyák és Anyák (õsök), akik az érzõ lények hat fajtájának alakjában vándoroltok az újraszületések körében. Irányítsátok gondolataitokat a megvilágosodás felé, hogy elkerüljétek a félelmet és szomorúságot, és elnyerjétek a buddhaságot.” Kezdõknek gyakran ajánlják ezt a formulát a csamsz elsõ szakaszára. A formula közismert és bárki ismételgetheti akkor is, ha nincs csamszba zárva. Azt tartják, hogy minden körülmények között érdemszerzõ és eredményes. Lhászai utamon, ha jónak láttam kegyes gyakorlatokba merülni, hogy elkerüljem a zavaró kérdéseket és bosszantó beszélgetéseket, amelyek kockáztathatták volna inkognitómat, magam is ezt a formulát választottam, hogy megtörjem az aum marni padme hum egyhangúságát. Az egyszerû kiabdo csamsz abból áll, hogy valaki egy- vagy kétszobás kunyhóba zárkózik, és százezerszer elismétli a fenti formulát, miközben száz
ezer lebomlást végez. Bármilyen más formula is alkalmazható így, százezer lebomlással. A leborulást a tibetiek kétféleképpen végzik. Az egyik nagyon hasonlít a kínai KOTO-hoz. Azzal a különbséggel, hogy letérdelés elõtt a karokat a fej fölé emelik, tenyerüket összeteszik, s aztán összetett kezüket homlokukhoz, ajkukhoz, szívükhöz viszik. Ilyen meghajlással háromszor üdvözlik a templomok képeit, a magas rangú lámákat, ki-ki saját guruját, a szent könyveket és épületeket. A leborulás másik módja a KIANG CSAG. Ez indiai módon történik, a test laposan fekszik a földön. Ezt azonban csak kivételesen ájtatos gyakorlatoknál végzik, mint pl. a kiabdogyakorlat. A csampák, akik a CSAGBUM elérésére vágynak, százezerszer ismétlik a kiabdoformulát, s közben ugyanannyiszor leborulnak, hogy homlokuk mindannyiszor a földet vagy a padlót éri. A kemény felülettel való ütközéstõl daganat, sõt néha seb keletkezik. E sebnek bizonyos sajátságai vannak, s a szakértõk ebbõl látják, hogy a szertartás eredményes volt-e, vagy sem. Azok a csampák, akik magukat a kiabdogyakorlat fölött valónak érzik, légzési gyakorlatokat végeznek. Ezek más és más - gyakran rendkívüli - testhelyzetekben történnek; a belégzés, a levegõ benntartása, kilégzés, kilégzés utáni szünet különbözõképpen megy végbe. (Amikor a kilégzés után nem történik meg rögtön a belégzés, azt „üresen maradásnak nevezik.) A csampák e gyakorlatokat gyakran meztelenül végzik, s hasuk formája mutatja elõmenetelük mértékét.
A tibetiek állítják, hogy a fizikai eredményeken túl, amelyekrõl egyik elõzõ fejezetben beszéltem, a légzés fölötti uralommal az ember legyõzheti szenvedélyeit, haragját, testi vágyait, nyugalomra tesz szert, elméjét felkészíti a meditációra és szellemi energiáit felébreszti. A tibeti misztikus szerint „a légzés a ló, az elme a lovas”. Fontos tehát, hogy a lovat megfelelõen idomítsák. A légzés befolyásolja a testi és szellemi aktivitást. Ennélfogva két módszert alkalmaznak: a könnyebbet, amely a lélegzéssel lecsendesíti az elmét, és a nehezebbet, amely az elme ellenõrzésével szabályozza a légzést. Az elzárkózásba vonuló a naponta többször ismétlõdõ légzési drillt gyakran megtoldja a kilkhorral gyakorolt kontemplativ meditációval. Ez is nagyon fontos, különösen a dubtob nevû mágikus szertartásnál. A kilkhor papírra vagy más anyagra rajzolt, kõbe, fémbe vagy fába vésett diagram. De készülhet kicsiny zászlókból, oltárlámpákból, tömjénrudacskákból és különbözõ anyagokat (magok, víz stb.) tartalmazó vázákból. A személyiségeket, akik feltételezés szerint a kilkhorban és kellékeiben laknak, a torma (piramis alakú sütemény) szimbolizálja. Lehet a kilkhorokat színes porokkal a templomok földjére vagy deszkára is rajzolni. Láttam néhányat, amelynek átlója hét láb hosszú volt. A kilkhor szó kört jelent, ennek ellenére azonban számtalan fajtája közt van téglalap alakú és négyzetes is. A fekete mágiánál a rosszindulatú lények leigázására vagy elpusztítására használt kilkhor háromszögletû.
A szerzetes, aki el akarja sajátítani a kilkhorkészítés tudományát, éveket tölt a rendszer tanulmá
nyozásával. A minden nagy monostorban mûködõ négy kollégium közül az egyik tanítja a kilkhorrajzolás tudományát, ez hozzátartozik a hivatalos lámaista rítushoz. Mint misztikával vagy fekete mágiával kapcsolatos szertartást viszont minden tanuló egyénileg tanulja saját mesterétõl. A kilkhor megrajzolásában vagy a tormák elhelyezésében elkövetett legcsekélyebb hiba a legszörnyûbb következményekkel járhat, mert a kilkhor mágikus eszköz, amely nagy bajt okoz annak, aki ügyetlenül bánik vele. De nem is tud kilkhort készíteni vagy rajzolni az, aki nem kapta meg az erre szolgáló különleges beavatást, sõt a kilkhorok mindegyik fajtája külön-külön beavatást igényel. A be nem avatott tanuló mûvét nem lehet megeleveníteni és így hatástalan marad. Csak nagyon kevesen vannak tudatában a kilkhorok szimbolikus értelmének és az elvnek, amely lehetõvé teszi alkalmazásukat a misztikus gyakorlatban. Nem kell mondanom, hogy bonyolult és nagyméretû kilkhorok készítésére nincs hely a csamsz khangokban. Itt a formák nagyon leegyszerûsödnek.
E szellemi nevelés kezdetén a tanító valószínûleg elõször a meditáció alatti figyelem fenntartására szolgáló, úgynevezett rten (segítõ) diagram készítésére tanítja meg a tanítványt. A tréningnek ezen a szintjén a legismertebb gyakorlat kilkhorral vagy anélkül a következõ: Egy istenséget kell elképzelni: elõször egy alakban, majd testébõl más formák keletkeznek, néha, de nem mindig hasonlók az elsõ alakhoz. Gyakran négy van belõlük, de lehet egyes meditációkban száz is, vagy megszámlálhatatlan.
Amikor ezek a lények a központi alak körül tisztán kirajzolódnak, egyenként eltûnnek benne. Most az eredeti istenség újra egyedül marad, és fokozatosan õ is elenyészik. Elõször a lábai tûnnek el. majd a teste és végül a feje. Csak egy pont marad belõle. Ez lehet fekete vagy színes, vagy csak kis fénypont. A misztikus mesterek magyarázata szerint ez mutatja a tanítvány szellemi haladásának mértékét. Aztán a pont megmozdul, elindul a tanítvány felé és eltûnik benne. Meg kell jegyezni, hogy a testnek mely részében tûnt el. E gyakorlat után meditációs periódus következik, s az egész újra és újra akárhányszor megismételhetõ. Vagy egy lótuszt kell elképzelni. A virág lassan kitárja szirmait, és mindegyik szirmon egy bodhiszattva áll, egy pedig a virág közepében, megkoronázva. Egy idõ múlva a lótusz szirmai újra becsukódnak, mindegyik szirom fénysugarat bocsát ki, amely a virág közepébe tart, mikor aztán a lótusz teljesen összecsukódott, szívébõl a fény behatol a meditálóba. Sok hasonló gyakorlat létezik. Némelyik novícius nem is halad ennél tovább. E látomások ilyen szárazon leírva abszurdnak látszhatnak, de a tréning bizonyos ideje után változatos, váratlan képeikkel elbûvölõ rejtéllyé válnak. Olyan látványt tárnak az elzárkózott elé, amely vetekszik a legszebb színpadi tündérjátékokkal. Azok is gyönyörködnek benne, akik tisztában vannak vele, hogy mindez illúzió, nem csoda hát, hogy valósággal elbûvölik azokat, akik hisznek az isteni alakok valóságosságában. Csakhogy ezeket a gyakorlatokat nem a remeték szórakoztatására találták ki. Céljuk a tanítványt rá
vezetni annak megértésére, hogy a világok és azok jelenségei csupán saját képzeletünk által teremtett káprázatok. Az elmébõl áradnak ki S az elmében merülnek el. Ez a tibeti misztikusok alapvetõ tanítása. Ha ezek után megnézzük egy olyan szerzetes helyzetét, aki (ahelyett, hogy egy monostorhoz tartozó láma szellemi vezetésére bízná magát) egy kontemplatív remete-naldzsorpa tanításáért folyamodik, egészen másnak látjuk ezt a szellemi tréninget. E módszerek nagyon különösek, néha kegyetlenek; mint ezt elõzõ fejezetünkben láttuk.
A Rövid Ösvény követõinél különleges fontossága van a megvizsgálás, meditáció, megértés hármasságának, és e cél felé rendkívüli módokon irányítják a tanítványt. A módszerek néha túlzottnak látszanak, de ha jobban megvizsgáljuk, kiderül, hogy a cél ésszerû. Sõt az is világos, hogy e furcsa módszerek kieszelõi tökéletesen ismerték hitsorsosaik elméjét, és a gyakorlatokat ahhoz alkalmazták.
Padmaszambhava állítólag így írta le a misztikus ösvény állomásait: 1. Sok vallásos és filozófiai könyvet kell elolvasni, és sok tudományos elõadást meghallgatni különbözõ tanokról. Több módszert kipróbálni. 2. A sok közül kiválasztani egy tant, s a többit elvetni, ahogy a sas is csak egy bárányt választ ki a nyájból. 3. Alacsony sorban élni, alázatosan viselkedni, nem keresni a feltûnést a világban, de a látszólagos jelentéktelenség mögött az elme szárnyaljon a magasba minden világi hatalom és dicsõség fölé. 4. Mindenkivel és mindennel szemben közönyösnek lenni. Mint a kutya vagy a disznó, amely azt eszi, amit az alkalom elébe hoz. A dolgok közt nem kell semmi különbséget tenni. Elkerülni minden erõfeszítést valaminek a megszerzésére vagy valami kikerülésére. Egyforma közönnyel fogadni mindent, ami jön: gazdagságot, szegénységet, dicséretet vagy szidást: felhagyni a megkülönböztetéssel erény és bûn, dicséretes és szégyenletes, jó és rossz között. Nem kínlódni, nem bánkódni semmiféle tett miatt, de soha nem szabad büszkélkedni bármely véghezvitt cselekedettel.
5. A lények minden aktivitását, megnyilvánulását, ellentmondó véleményeket tökéletes egykedvûséggel és kívülállással szemlélni. Megérteni, hogy a dolgoknak ez a természete, a lények cselekvésének elkerülhetetlen módja. Úgy nézni a világra, mint ahogy a hegytetõn álló ember nézi a völgyet és az alatta levõ kisebb hegycsúcsokat. (A Dhammapada hasonlata: Amikor a tudós komolyságával elsöpri a hiúságot, akkor õ, a bölcs feljut a bölcsesség magas lépcsõjére, és onnan tekint le az ostobákra. Szomorúságtól mentesen néz le a szenvedõ tömegie, ahogy a hegyrõl néz le az ember arra, aki a síkságon áll. A Dhammapada az egyik páli nyelven írt vallásos írás.) 6. Azt mondják, a hatodik stádiumot szavakkal nem lehet leírni. Ez megfelel az „ûr megismeiésének, ami a lámaista terminológiában a kifejezhetetlen realitást jelenti. (Leegyszerûsítve: itt az embeinek meg kell értenie, hogy tartós En nem létezik, az ismert tibeti formula szerint: a személy mentes az Éntõl, minden mentes az Éntõl). E programok ellenére sem lehet szabályos fokozatokat találni a tibeti misztikus remeték sokszínû gyakorlataiban. A gyakorlatokat általában kombinálják. Azonkívül minden láma külön-külön metódust alkalmaz, és alig fordul elõ, hogy ugyanannak a lámának két tanítványa pontosan egyazon úton halad.
El kell fogadnunk a látszólagos káoszt, ami az egyéni hajlamok és irányzatok természetes következménye: ezeket a Rövid Ösvény beavatottjai, a guruk nem törik meg. A Hó Országában a mottó: szabadság, de furcsa módon a tanítvány a teljes szabadság felé vezetõ utat a legszigorúbb engedelmességgel kezdi. Ez az alázatosság azonban csakis a mester által elõírt életmódra, a szellemi és lelki gyakorlatokra vonatkozik. Dogmákat soha nem írnak elõ. A tanítvány érzése szerint hihet vagy kételkedhet bármiben. Egy lámától egyszer azt hallottam, hogy a Rövid Ösvény beavatott mesterének szerepe a „megtisztítás” felügyelete. Bátorítani kell tanítványát, hogy szabaduljon meg hiedelmeitõl, eszméitõl, felvett szokásaitól és veleszületett hajlamaitól, mert ezek jelenlegi elméjének részei; sorozatos életek folyamán fejlõdtek ki, s eredetük elvész az idõ éjszakájában.
Viszont figyelmeztetnie is kell tanítványát, vigyázzon, nehogy olyan alaptalan és oktalan eszméket és szokásokat fogadjon el, mint amilyenektõl
megszabadult.
A Rövid Ösvény tanítványának el kell kerülnie a képzelgéseket. A kontemplativ meditációban ugyan
szükséges az imagináció; de ott az a szelepe, hogy benyomások és érzetek tudatos alkotásával bebizonyítsa a valóságosnak vélt benyomások és érzetek illuzórikus természetét. A különbség annyi, hogy a meditáción kívül az alkotás öntudatlanul megy végbe. Csöng Kapa, a tibeti reformer a meditációt eszköznek tartja, amellyel valaki megszabadulhat minden képzelgéstõl, e gondolatok magjával együtt. (A khungsz szót használja, amelynek jelentése „forrás” vagy „eredet”.) A misztikus ösvényen haladók részére két gyakorlatot írnak elõ: Az elsõ az elme mûködésének tüzetes megfigyelése anélkül, hogy e mûködést meg akarná állítani. A tanítvány csendes helyen ülve megakadályozza, hogy gondolatai egy irányban tartsanak. Megfigyeli az eszmék, emlékek, vágyak stb. spontán felbukkanását, szemléli, hogyan helyettesítõdnek újakkal, és hogyan merülnek el az elme sötét zugaiban.
Figyeli a lehunyt szeme elõtt feltûnõ szubjektív képeket, függetlenül a gondolatoktól és érzetektõl: emberek, állatok, tájak mozgó tömege stb. Ennél a gyakorlatnál igyekszik nem gondolni arra, amit lát, passzívan szemléli a gondolatok gyors, állandó áramlását, az elõtolakodó, összeütközõ és eltûnõ mentális képeket. Mint mondják, a tanítvány akkor nyeri el a gyakorlat gyümölcsét, amikor elveszti szilárd szemlélõ álláspontját. Meg kell értenie, hogy õ is csak színész ezen a zsúfolt színpadon. Hogy jelenlegi magába tekintése, gondolatai, cselekedetei és az egésznek összegezése, mindez nem más, mint múlékony
buborék egy mérhetetlenül sok buborékból álló örvényben; a buborékok összecsapódnak egy pillanatra, elválnak, szétszakadnak, és szédítõ ritmusban újjáalakulnak. A második gyakorlat célja, hogy megállítsa az elme kalandozását és egyetlen tárgyra koncentráljon. Az elme koncentrációjára irányuló gyakorlatokat megkülönböztetés nélkül minden tanítvány számára nélkülözhetetlennek tartják. Az elme aktivitásának megfigyelését csak a legintellektuálisabb tanítványoknak ajánlják. Mindegyik buddhista szekta alkalmazza az „egyhegyûség” gyakorlását. A déli buddhista országokban, Ceylonban, Sziámbán, Burmában a KASZINÁ-t használják ezekhez a gyakorlatokhoz. Ez különbözõ színû agyagkorongokból áll, vagy egy kerek vízfelületre vagy tûzbe néznek az ellenzõbe fúrt kis lyukon keresztül. Ezekre a kör alakokra bámulnak addig, amíg csukott szemmel éppen olyan tisztán látják, mint nyitott szemmel. A folyamat célja nem a hipnotikus állapot, mint egyes nyugati tudósok vélik, hanem az elme koncentrálásának megszokása. A módszer követõi szerint az a tény, hogy a szubjektív képzelet éppen olyan elevenné vált, mint az objektív, bizonyítja az „egyhegyûség” elérését. A tibetiek nem tartják fontosnak a gyakorlathoz választott tárgyat. Bármi megfelel, ami könnyen magához vonzza és megtartja a tanítvány gondolatait.
Tibet vallásos világában van egy közismert történet, amely e gyakorlat sikerét illusztrálja.
Egy fiatalember egy misztikus remete szellemi vezetését kéri. A remete az elme koncentrációjával akarja kezdeni a tanítást. - Mi a munkád, mivel foglalkozol? - kérdi a tanítványt.
- Jakokat legeltetek a hegyen - feleli az ember. - Rendben van - mondta a gomcsen. - Akkor meditálj egy jakon. A tanítvány elvonul egy barlangba, amely úgyahogy elviselhetõ lakásul szolgál - a pásztorok lakta területeken mindig található ilyen menedék -, és letelepszik. Egy idõ múlva a mester odamegy és hívja a tanítványt, jöjjön ki a barlangból. Az meghallja a gomcsen hangját, felkel és ki akar menni primitív lakóhelye bejáratán. De meditációja már elérte célját. Azonosult a tárggyal, amelyre gondolatait koncentrálta, elfelejtette saját személyiségét, és már jaknak érzi magát. Bár a nyílás elég nagy ahhoz, hogy egy ember kiférjen rajta, egy nagy bika számára mégis túl keskeny, a fiatalember tehát egy képzelt akadállyal küzdve így szól: - Nem tudok kimenni, a szarvaim nem férnek ki. A tibetieknek - bár mélyen tisztelnek mindent, ami a vallással összefügg - erõs humorérzékük van. Észreveszik a helyzet mulatságos voltát, ha egy együgyû novícius ilyen eredményre jutott. Gangtokból jövet egy naldzsorpától a következõ történetet hallottam. Egy buzgó tanítvány, miután egy ideig guruja mellett volt, hogy megkapja utasításait, hazafelé indult remeteségébe. Menet közben meditálni kezdett, és a jól ismert tisztelgõ szokás szerint elképzelte, hogy tiszteletre méltó tanítója a fején ül. Egy idõ
múlva transzba esett; tökéletesen biztos volt abban, hogy a fején viszi lámáját. Egy kõbe vagy valami akadályba belebotlott, elesett, de koncentrációja olyan erõs volt, hogy az esés sem törte meg. Felkelvén hangosan mentegetõzött:
- O, legkiválóbb, nagyon sajnálom, hogy engedtelek leesni, de remélem, nem ütötted meg magad. Hol vagy hát? És a jó tanítvány sietett megvizsgálni a közeli szakadékot, hátha a láma belegurult. Egy DUGPA-láma (bhutáni bennszülött) is mesélt egy hasonló esetrõl. A tréfa itt durvább az elõzõnél, és jellemzõ a robusztus hegyi emberek gondolkodására. Egy szellemi tanító tanítványát, egy apácát arra utasított: meditációja alatt képzelje el õt a fején ülve. Az apáca engedelmeskedett, méghozzá olyan sikeresen, hogy a tiszteletre méltó, magas, testes láma súlya fájdalmat okozott neki. Úgy látszik, minden ország asszonyai elég okosak ahhoz, hogy kiutat találjanak a bajból. Mikor újra meglátogatta guruját, az megkérdezte, engedelmeskedett-e utasításának, elképzelte-e, hogy õ ül a fején. - Igen, ó legkiválóbb - felelte az apáca -, de a súlyod olyan fájdalmat okozott, hogy helyet cseréltem veled, és én magam ültem a fejedre. A koncentrációs gyakorlatok egyik változatánál a meditáció tárgya a táj, pl. egy kert. A tanuló elõször megvizsgálja a kertet, megfigyel minden részletet. A virágok különbözõ fajtáit, ahogyan csoportokat alkotnak, a fákat, a fák magasságát, ágaik formáját, leveleiket és így tovább, megjegyez minden megfigyelhetõ részletet.
Amikor szubjektív képet alkotott a kertrõl, azaz csukott szemmel éppolyan élesen látta, mintha nyitott szemmel nézné, a tanítvány sorban elkezdi megsemmisíteni a kertet alkotó részleteket. A virágok fokozatosan elvesztik színüket és formájukat, szétmorzsolódnak kis darabkákra, porrá válnak, végül elenyésznek. A fák is elvesztik leveleiket, az ágak megrövidülnek, mintegy visszahúzódnak a törzsbe. A törzs is elvékonyodik, már csupán egy vonal marad belõle, az is egyre halványul, végül láthatatlanná válik. Most már csak a puszta talaj marad. A tanítványnak ebbõl is el kell vonnia a köveket és a földet. A talaj eltûnik. Azt mondják, az ilyen gyakorlatok segítik az elmébõl eltávolítani az anyag és a formák képzeletét, s ezáltal az elme eljut a tudatosság különbözõ fokozataira, mint pl. „tiszta, kötetlen ûr” és „kötetlen tudatosság”. Végül eljut az „ûr szférájába”, majd ahhoz a szférához, ahol „sem tudatosság, sem tudattalanság nincsen” (ez leírhatatlan állapot, amelyre nem alkalmazható sem a tudatosság, sem a tudattalanság általánosan ismert fogalma). A korai buddhista írások gyakran említik a négy kontemplativ meditációt, mint a szellemi tréning részét, amelyet minden szekta elfogadott. E meditációk neve: forma nélküli kontempláció. E különleges elmeállapot elérésére sok módszert dolgoztak ki. Létrehozhatja õket pl. a minden gondolkodástól mentes szemlélõdés, rövid önelemzések sorozata vagy a külvilág hosszas vizsgálata és szemlélése. Végül, azt mondják, vannak emberek, akik bármikor, bárhol, bármilyen foglalatosság közben minden elõkészület nélkül el tudnak jutni e négy állapot valamelyikéhez.
A következõ gyakorlatról már volt szó annak az embernek történetében, aki jaknak képzelte magát. A gyakorlatnak azonban vannak olyan részei is, amelyeket a történet hõse nem ismert. Például a tanítvány egy fát választ meditációja tárgyául és azonosítja magát vele. Azaz elveszti saját személyisége tudatát, és a fa érzeteit tapasztalja. Érzi, hogy merev törzsbõl és ágakból áll, érzi, amint a szél megmozdítja leveleit. Megfigyeli gyökereit, amint a föld alatt táplálkoznak, a nedvet, amely az egész fát átjárja és így tovább. S akkor, miután mentálisan fa lett (mely most már az alany), meg kell néznie a szemben ülõ embert (most már az lett a tárgy), és részletesen meg kell vizsgálnia. Aztán ismét az emberbe helyezi tudatát, és szemléli a fát, mint azelõtt. Majd még egyszer a fába helyezve tudatát, szemléli az embert. Az alanynak és tárgynak ezt az áthelyezését többször megismétli. Ezt a gyakorlatot sokszor végzik zárt helyen a GOM SING-gel. (Meditációs fa, helyesebben csupán egy pálca, amelyre valaki azért bámul, hogy elméjét rögzítse. Az égõ tömjénrudacska a gom sing változata. Az égõ tömjénrudacskát sötét vagy teljesen elsötétített szobában használják, célja az elmét alkalmassá tenni a meditációra.) De. újra hangsúlyoznom kell, hogy a cél nem a hipnotikus állapot elérése. A NYAMPAR DZSAGPA (meditációra való felkészítés) az elme tökéletes lecsendesítésébõl áll; a pálca tetején lévõ tûpontocska szemlélése elõsegíti ezt a nyugalmi állapotot. Akik megszokták a módszeres kontemplációt, gyakran tapasztalják, hogy amikor a szokott idõben
leülnek meditálni, úgy érzik, mintha nehéz tehertõl szabadultak volna meg, vagy levetnék súlyos ruhájukat, és belépnének egy csendes, nyugodt, boldog világba. Ez az önátadás és derû érzete, amelyet a tibeti misztikusok nyampar dzsagpának, „egyenlõvé tevés”-nek, „kiegyenlítésinek neveznek. Jelentése pedig: elcsitítani az izgalomnak minden okát, amely az elmén keresztül görgeti hullámait. Egy másik gyakorlat, amelyet úgy látszik, elég ritkán végeznek: valaki a tudatát saját testébe helyezi. A magyarázat a következõ: Tudatunkat a szívünkben érezzük. Karunk látszólag testünkhöz kapcsolódik, lábunk látszólag testünk távoli része. Úgy látjuk, mintha kezünk, lábunk és testünk egyéb részei objektumok volnának egy máshol levõ szubjektum számára. A tanítvány ebben az esetben igyekszik elérni, hogy a „tudatosság” hagyja el szokásos lakhelyét; áthelyezi mondjuk a kezébe, akkor azt kell éreznie, hogy alakja egy tenyér és öt ujj, amely egy hosszú függelék (a kar) legvégén helyezkedik el, az pedig nagy mozgó alkotmányhoz kapcsolódik: a testhez. Tehát át kell élnie azt az érzést, hogy szeme és agya ahelyett, hogy a fejében lenne, kezében van, s akkor a kéz meg tudja vizsgálni a fejet és a testet, megfordítva a normális folyamatot, vagyis felfelé kell nézni a kézre és a testre. Mi lehet a célja ezeknek a furcsa gyakorlatoknak? A kérdéseimre kapott leggyakoribb válasz feltehetõen nem elégíti ki az érdeklõdõket, pedig valószínûleg ez a helyes. Egyes lámák azt felelték, hogy e gyakorlatok célját nehéz megmagyarázni, mert csak azok értik meg, akik érezték hatását.
E furcsa drill gyakorlói a megszokottól gyökeresen eltérõ pszichikus állapotokat élnek át. Segítségével túljuthatnak azokon a képzelt határokon, amelyeket énnek nevezünk. Az eredmény pedig annak a felismerése, hogy az én összetett, instabil, és mint olyan, egyáltalán nem létezik. Ellenérvemmel az egyik láma igyekezett saját elméletét igazolni. Mikor arról beszélt, hogy a gondolat és elme székhelye a szív, én azt gondoltam, hogy a nyugatiak a gondolatokat és az elmét inkább az agyba helyezik. - Látja - felelte azonnal -, valaki különbözõ helyeken érezheti és ismerheti fel az elmét. Miután ezek az idegenek úgy tapasztalják, hogy a fejükben gondolkodnak, én pedig ezt a szívemben tapasztalom, lehetséges ezt akár a lábamban is érezni. Mindezek azonban csalóka érzetek, és semmi közük a valósághoz. Az elme nem a szívben van, és nem is a fejben, sem másvalahol a testen kívül. Ezeket a furcsának tûnõ gyakorlatokat éppen azért találták ki, hogy felfogják ennek értelmét. Itt találkozunk újra a „megtisztítás” fogalmával. Ezeknek a gyakorlatoknak az a céljuk, hogy megsemmisítsék a személyes vizsgálódás nélküli, rutinszerûen elfogadott nézeteket. Megértetni az illetõvel, hogy ezeket az eszméket másokkal is felválthatják. A tanítványnak arra a következtetésre kell jutnia, hogy az olyan érzetekbõl származó eszmékben, amelyeket könnyedén elvethetnek és másokkal - talán éppen ellentétesekkel - helyettesíthetnek, nem lehet abszolút igazság. A csan szekta követõi (Japánban zen) hasonló elméleteket vallanak. Ezeket rejtélyes mondatokban fejezik ki:
íme az. óceánból porfelhõ támad, s a hullámok robaja messze földön hallható. Gyalog megyek, s mégis ökör hátán utazom. Amikor áthaladok a hídon. íme! nem a víz folyik, hanem a híd. Üres kézzel megyek, s íme! kezemben van a kard markolata. A csan szekta tanítását egyik követõje így határozta meg: a Sarkcsillag felfedezésének tudománya az ausztráliai féltekén. Ez a paradoxon hasonló ahhoz, amit egy lámától hallottam: észre kell venni a fehéret a feketében és a fehérben a feketét. Idézem azt a kérdést, amely Tibetben nagyon ismert. Misztikusok és a monostorok filozófusai szokták feltenni növendékeiknek: - Lobog a zászló. Mi az, ami mozog? A zászló vagy a szél? A felelet, hogy sem a zászló nem mozog, sem a szél. Ami mozog, az az elme. A csan szekta követõi e kérdés eredetét szektájuk hatodik pátriárkájában látják. A pátriárka egyszer a monostor udvarában meglátott két szerzetest, akik egy lengõ zászlót néztek. Egyikük azt mondta: a zászló mozog. A másik azt állította: a szél mozog. Akkor a mester megmagyarázta nekik, hogy a mozgás elve nem tulajdonítható sem a szélnek, sem a zászlónak, hanem valaminek, ami bennük van. Nem tudjuk, hogy ez a gondolkodásmód Indiából vagy Kínából került-e Tibetbe. Idézem egy láma vé
leményét: - A bönpok, már jóval azelõtt, hogy Padmaszambhava Tibetbe jött, ilyeneket tanítottak (tehát még mielõtt a buddhizmus eljutott Tibetbe).
Nem vizsgálhatjuk tovább az elme egy-egy testrészbe helyezésének transzcendentális hatását, csak megjegyzem, hogy a gyakorlat alatt különös hõérzet keletkezik azon a helyen, „ahová az elme átkerült”. Hogy ez valóságos hõemelkedés-e, vagy csak szubjektív érzet, arról nagyon nehéz megbizonyosodni. Az ilyen vizsgálatnak már a gondolata is megtörné az elme koncentrációját, és ezzel megsemmisítené a hõt létrehozó okot. Ilyen megfigyelést pedig más személyen végezni szinte lehetetlen. A tibeti remeték és tanítványaik nagyon különböznek a nyugati professzionista médiumoktól, akik pénzért dolgoznak, és megengedik a létrehozott jelenség vizsgálatát. Egy gomcsennek még a legjelentéktelenebb tanítványa is megdöbbenne, ha ezt kívánná tõle. Szinte hallom a válaszát: - Nem érdekel, hogy ön hisz vagy nem hisz ezekben a jelenségekben, és nem is akarok senkit sem meggyõzni. Nem vagyok bûvész. Való igaz, hogy a keleti ember - hacsak nem közönséges sarlatán - nem csinál mutatványt misztikus, filozófiai vagy pszichikus tudásából. És ezekben a kérdésekben bizalmukat megnyerni nagyon nehéz. A kérdéseire választ keresõ utazó akár hónapokig is vendégeskedhet egy lámánál, naponta együtt teázhat vele, s elbúcsúzhat abban a meggyõzõdésben, hogy házigazdája teljesen tudatlan; holott a láma minden kérdésére válaszolhatott volna és többet mondhatott volna neki, mint amirõl álmodott. Akár valóságos a hõérzet, akár szubjektív, mindenesetre a gyakorlat nemegyszer melegítette át lábaimat és hozott rám pihentetõ álmot, mikor a hóban töltöttem az éjszakát, sátorban vagy sátor nélkül a szabad ég alatt. Ha azonban valaki nem gya
korolta hosszasan ezt a meditációt, nagy erõfeszítést igényel, tehát rendkívül fárasztó. És végül fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy azok a kifejezések, amelyeket „tudat”-nak vagy „elmé”-nek fordítottam, nem azonosak a mi fogalmainkkal.
A tibeti nem kevesebb mint tizenegyfajta tudatosságot különböztet meg, és nyelvükben három szó van arra, amit kénytelen vagyok egyaránt „elmé”nek fordítani, holott mindegyiknek megvan a maga külön filozófiai jelentése. Az elme koncentrációjának mértékérõl gyakorta úgy gyõzõdnek meg, hogy a magányos meditációba merült novícius fejére égõ lámpást tesznek. A tibeti lámpás egy csészeszerû tartályból áll. Ez fémbõl vagy agyagból van, alsó része kiszélesedik, és olyan, mintha egy másik csésze lenne lefelé fordítva. Ezek a lámpák olvasztott vajjal vannak megtöltve. A csésze alján levõ kicsiny, erre a célra készült mélyedésbe kanócot szúrnak. Amikor a lámpa lehûl, a vaj megdermed, és a lámpa újra meggyújtható. Ez a szerszám könnyen megmarad a fejtetõn, amíg valaki teljesen mozdulatlan, de a legkisebb mozdulatra lecsúszik. Miután a koncentráció tökéletes mozdulatlanságot hoz létre, a hibás koncentrációt azonnal jelzi a lámpás leesése. Beszélik, hogy egyszer egy láma, aki lámpát tett tanítványa fejére, következõ napon tanítványát ott találta meditációban ülve, de a lámpa mellette volt a földön, és vaj nem volt benne. Mestere kérdésére a tanítvány - aki nem értette meg a gyakorlat célját ezt válaszolta: - A lámpa nem esett le. Én magam vettem le, amikor a vaj elfogyott, és a lámpa elaludt.
- Honnan tudtad, hogy a lámpa kialudt, sõt egyáltalán, hogy lámpa van a fejeden, ha eljutottál az elme igazi koncentrációjához? - kérdezte a mester. Lámpa helyett néha vízzel töltött csészét használnak.
Van olyan mester, aki arra utasítja tanítványát, hogy meditációja elõtt vagy közvetlenül utána vigyen a kezében egy vízzel csordultig töltött csészét. Ez az elme nyugalmának vizsgálata. Az elme legcsekélyebb izgalma - bármi legyen is az oka, öröm vagy bánat, emlék, kívánság stb. - mozgást hoz létre a testben. Az ujjak legkisebb remegése is elég ahhoz, hogy a víz kicsorduljon. A kiömlõ víz mennyisége és a balesetek gyakorisága leleplezi a tanítvány elméjének többé vagy kevésbé indulatos mozgását. Legalábbis a gyakorlat ezen az elméleten alapszik. Ez az elmélet és e gyakorlatok egész keleten ismertek. Az indiaiak érdekes történeteket tudnak ró-
la. íme egy a sok közül. Egy risi (emberfeletti erejû bölcs) tanítványát, akirõl azt tartotta, hogy szellemileg nagyot fejlõdött, elküldte Dzsanakához, a nagy hírû bölcshöz, hogy tanulmányait ott fejezze be. De Dzsanaka az ifjút még a palotája udvarába sem engedte be, napokig a kapun kívül kellett maradnia. A jól nevelt tanítvány azonban - bár nemesi származású volt - a legcsekélyebb jelét sem mutatta annak, hogy bántja ez a megalázó bánásmód, vagy sérti, kellemetlen neki. Végül beengedték a király színe elé; a trónterem ajtajában vízzel csordultig telt csészét adtak át neki, hogy azzal menjen körbe a termen. Dzsanakát, jóllehet elméje minden világi dologgal szemben közömbös volt, igazi keleti pompa vette körül. A nagy csarnok falain arany és drágakövek csil-
logtak, az uralkodót körülvevõ udvari emberek drága ékszereket viseltek, a palota táncosnõi, akik szépek voltak, mint az istennõk, és alig volt rajtuk ruha, rámosolyogtak az idegenre, amint elhaladt elõttük. A tanítvány mindennek ellenére úgy ment át az elõírt próbán, hogy a csészébõl egyetlen cseppet sem öntött ki. A legkevésbé sem zavarta meg elméjét mindaz, amit látott. Dzsanaka visszaküldte az ifjút gurujához, mondván, hogy annak semmiféle leckére nincs már szüksége.
A tibetiek is ismerik a khorlo (kerék) teóriát, amely a hindu tantrizmus követõinek klasszikus elmélete. Valószínûleg Indiából vagy Nepálból került Tibetbe, de a lámák értelmezése számos ponton különbözik az általános hindu magyarázatoktól. A khorlok a test különbözõ részein levõ energiaközpontok. Gyakran „lótusz”-nak nevezik õket. A velük kapcsolatos gyakorlatok az ezoterikus tanítás részei. Céljuk az energiát a magasabb lótuszhoz, a DABTONG-hoz (ezerszirmú lótusz) irányítani, amely a fejtetõn helyezkedik el. Ennél a tréningnél a különbözõ gyakorlatok célja a szexualitáshoz kapcsolódó állati megnyilvánulások természetes energiáját az intelligencia kifejlesztésére felhasználni. Ennek a tanításnak mesterei a dzogcsen szekta lámái. Egyes tanítványoknak azt tanácsolják, végezzenek koncentrációt az égbolton, néha csak ennél kell maradniuk. Van, aki hanyatt fekszik a szabadban, hogy az eget nézze, és semmi más tárgyat ne láthasson. Azt mondják, ez a koncentráció és az általa sugallt gondolatok különleges transzhoz vezetnek, amelyben a személyiség eltûnik, s tapasztalható a világegyetemmel való leírhatatlan egyesülés.
Ezeket a különös, ügyes gyakorlatokat valamenynyi láma hasznosnak ítéli. Es mégis, amikor e témában tanulmányokat olvasunk, vagy szóbeli magyarázatot hallgatunk valamilyen misztikus mestertõl, gyakran bizonyos elfojtott türelmetlenséget veszünk észre. Mintha tanítónk azt mondaná: igen, mindez talán szükséges, sõt nélkülözhetetlen a novíciusok többségének, de mégiscsak egy elõkészítõ drill, a cél nem ez. Siessünk hát, fejezzük be gyorsan ezt az elõkészítõ folyamatot. A következõ józan módszer szorosabban tartja magát a célhoz; mindenesetre könnyebben érthetõ. A mester utasítja tanítványát, hogy zárkózzék csamszba, és elmélkedése tárgyául válassza jidamját (oltalmazó istenség). A novícius szigorú elzárkózásban jidamjára koncentrálja gondolatait, olyan alakban látva õt, amint azt a könyvek és képek ábrázolják. A gyakorlat misztikus formulák ismételgetésébõl és kilkhor készítésébõl áll, és célja, hogy a jidamot imádója elé idézze. A mester legalábbis ezt a célt tûzi a kezdõ elé. A növendék kontemplációját csakis az evéshez szükséges idõre és az alvása engedélyezett nagyon rövid idõre szakítja meg. Hónapok, sõt évek telhetnek el így. A mester idõnként megvizsgálja tanítványa haladását. S végül eljön a nap, amikor a tanítvány közli, hogy gyakorlatainak gyümölcse megérett: megjelent a jidam. A vízió szinte mindig hományos, és nem tart sokáig. A mester kijelenti, hogy ez biztató siker, de még nem megfelelõ eredmény. Kívánatos lenne, hogy az elzárkózott hosszabban élvezhesse oltalmazója szent jelenlétét.
A naldzsorpajelölt egyetért ezzel, és folytatja. Ismét hosszú idõ telik el. S akkor a jidam - ha használhatom ezt a kifejezést - rögzítõdik. A csamsz khangban lakik, és az' elzárkózott mindig ott láthatja a kilkhor közepén. - Ez nagyszerû - mondja a mester, mikor értesül az eseményrõl de még nagyobb kegyet kell szerezned. Folytatnod kell a meditációt, amíg fejeddel meg tudod érinteni a jidam lábát, amíg beszél hozzád, és megáld. Bár az elõzõ stádiumok elérése hosszú idõt vett igénybe, mégis azt tartják a folyamat könnyebbik részének. A következõ stádium elérése nagyon fáradságos, és csak kevés novíciusnak sikerül. A sikeres tanítvány látja a jidamot életre kelni. Határozottan érzi lába érintését, amikor elõtte leborulva lábát ráfekteti. Érzi kezeinek súlyát, amikor az megáldja õt. Látja szemei mozgását, ajkai nyílását a jidam beszél! Kilép a kilkhorból, és a csamsz khangban járkál. Ez veszélyes pillanat. Ha így felidézik a haragos félisteneket vagy démonokat - nem szabad õket kiengedni a kilkhorból, melynek mágikus falai fogva tartják õket. Ha nem megfelelõ idõben szabadulnak ki, megbosszulják magukat azon, aki rákényszerítette õket, hogy belépjenek a börtönszerû szentelt körbe. A jidam azonban, bár külseje és ereje rettenetes és félelmetes, mégsem veszélyes, hiszen megnyerte kegyét az elzárkózott. így hát kedve szerint mozoghat a remeteségben. Még jobb, ha átlépi a küszöböt, és a szabadban van. A novíciusnak tanítója utasítására meg kell tudnia, hajlandó-e elkísérni az istenség, amikor kimegy a csamsz khangból.
Ez a feladata minden elõzõnél nehezebb. A gondolatok hosszas koncentrációjából a tömjénillatú, sötét remeteségben megszületett a látható és érinthetõ jidam. De alakja vajon ellenáll-e a ragyogó napfényben a tökéletesen más körülményeknek, olyan befolyásoknak kitéve, amelyek inkább kedveznek eloszlásának, mint megmaradásának? A legtöbb jidam nem hajlandó hívét a szabadba követni. Makacsul a sötét sarokban marad, és elõfordul, hogy megharagszik, és bosszút áll a rákényszerített tiszteletlen gyakorlatokért. Néha furcsa balesetek történnek a remetékkel, de akadnak olyanok is, akiknek vállalkozása sikerrel jár, és akárhová mennek, mindig élvezik tiszteletre méltó oltalmazójuk jelenlétét. - Elérted célodat - mondja a guru ujjongó tanítványának. - Nincs már, mire tanítsalak. Megnyerted egy nálam sokkal hatalmasabb oltalmazó kegyét. A tanítványok nagy része köszönetét mond a lámának, és eredményére büszkén visszatér monostorába, vagy letelepszik remeteségben, és élete hátralevõ részében eljátszik fantomjával. Vannak azonban olyanok is, akik mentális agóniában, reszketve gurujuk lába elé vetik magukat, és bevallják rettenetes bûnüket. Kételyeik vannak és minden erõfeszítésük ellenére sem tudnak rajtuk erõt venni. Hiába szól hozzájuk a jidam, hiába érintik meg, feltámadt bennük a gondolat, hogy csupán egy saját maguk alkotta fantazmagória elõtt meditáltak. A mestert elszomorítja e vallomás. A hitetlennek vissza kell térnie csamsz khangjába, és újból kell kezdenie a gyakorlatokat, hogy legyõzze hálátlan hitetlenségét a jidammal szemben, aki kegyeibe fogadta õt.
Az egyszer megrendült bizalom ritkán erõsödik meg újra. Ha a hitetlenkedõ tanítványt nem tartaná vissza a tanítója iránti tisztelet, valószínûleg engedne a kísértésnek, felhagyna a vallásos élettel és a hosszas gyakorlatozás materializmusban végzõdnék. De mégis majdnem mindannyian kitartanak, mert ha kételkednek is a jidam létezésében, mestereik bölcsességében soha. A tanítvány egy idõ múlva megismétli vallomását. Még határozottabban, mint elõbb. Most már szó sincs kételkedésrõl: tökéletesen biztos abban, hogy a jidam saját elméjének szülöttje, és nincs más léte, mint amit tõle kapott. - Ez az, amit meg kellett értened - mondja a mester. - Istenek, démonok, az egész univerzum nem más, mint az elmében létezõ káprázat, az elmében ered és abban merül el.
VIII. FEJEZET Pszichikus jelenségek Tibetben - ahogy a tibetiek magyarázzák Az elõzõ fejezetben már említettem a pszichikus jelenségekhez sorolható eseteket. Hasznos ezt a témát újra felvetni, hiszen Tibet éppen annak a hiedelemnek köszönheti hírét külföldön, hogy itt olyan bõségesen terem a csoda, mint mezõkön a vadvirág. Bármit gondoljanak is errõl egyesek, Tibetben egyáltalán nem megszokottak a különös események, nem szabad elfelejteni, hogy azok a megfigyelések, amelyeket itt néhány lapra összesûrítettem, több mint tízévi kutatásom eredménye. Tibetnek - mint a bölcsek és misztikusok lakóhelyének - az igézete hosszú idõre nyúlik vissza. Az indiaiak már a buddha elõtt is rettegõ imádattal fordultak a Himalája felé, és a hatalmas csúcsok alatt elterülõ, felhõk árnyékolta titokzatos országról legendatörténet született. Láthatólag a kínaiakra is mélyen hatott a tibeti pusztaságok különös hangulata. Többek közt Lao Cenek, a nagy misztikus filozófusnak legendája mondja el, hogy hosszú élete végén a mester egy ökör hátán elindult a titokzatos ország felé, belépett határán, és soha nem tért vissza. Ugyanezt mondják Boddhidharmáról és néhány kínai tanítványáról, akik a meditációs buddhista szekta (a csan) követõi voltak.
Még manapság is gyakran találkozhatunk indiai zarándokokkal, akik a tibeti határ valamelyik hágója felé vezetõ ösvényen kapaszkodnak fel, és mintegy álomban vonszolják magukat elõre. Ha utazásuk célja felõl érdeklõdnek, többnyire csak annyit mondanak, hogy tibeti földön akarnak meghalni. És a hideg éghajlat, a nagy magasság, a fáradtság és éhezés következtében gyakran teljesül is kívánságuk. Mivel magyarázzák Tibet vonzerejét? A többségre gyakorolt hatás oka kétségtelenül hírneve, amely szerint a Hó Országa a varázslók és mágusok földje, s ott naponta csodák történnek. De akkor megkérdezhetjük, miért hiszik azt, hogy Tibet az okkult tudományok és a titokzatos jelenségek választott földje? A legkézenfekvõbb ok talán az ország rendkívüli, hatalmas hegyláncok és óriási hósivatagok közé zárt magányossága. Azok, akik prózai körülmények között kénytelenek voltak lemondani környezetükkel összeegyeztethetetlen, kedves eszméikrõl, mohón plántálják át õket egy alkalmasabb tündérországba. Álomképeikben mennyei kerteket és földöntúli paradicsomot építettek fel végsõ menedékül, de boldogan ragadják meg a lehetõséget, hogy álmaikat egy földi országba telepítsék. Ezt a lehetõséget nyújtja Tibet; egy igazi csodaország minden vonása megvan benne. Nem hiszem, hogy túlzás, ha azt mondom, tájai minden vonatkozásban túltesznek azokon, amelyeket az istenek és démonok világának építészei tervezhettek volna. Még megközelítõ képet sem adhat semmilyen leírás a nagyszerû tibeti tájak ünnepélyes fenségérõl, derûs szépségérõl, félelmetes varázsáról.
Az ember a magányos csúcsok között vándorolva szinte betörõnek érzi magát. Önkéntelenül meglassítja lépteit, hangját lehalkítja, ha megpillantja a föld törvényes gazdáját, akinek országába behatolt. A tibeti falusi embert és a pásztorokat is - bár itt születtek - erõsen befolyásolja ez a környezet. Ezek a benyomások primitív elméjük tolmácsolásában fantasztikus félistenek és százféle szellem alakját öltik. Velük népesítik be Tibet elhagyatott helyeit, szeszélyes viselkedésük a gazdag folklór kimeríthetetlen témája. Másrészt viszont a tibeti remeték és vándorló sámánok hosszasan elmélkedtek varázslatos országuk misztériumain, és feljegyezték a jelenségeket. Kontemplációjuk különös tudomány forrása lett; és Indiában már több száz évvel ezelõtt ismerték és nagy tiszteletben tartották az északi Transzhimalájából érkezett mágusokat. Tibet, elzártsága ellenére, egyáltalán nem megközelíthetetlen. Ezt igazán tanúsíthatom. Többször is eljutottam déli fennsíkjaira, évekig utaztam keleti tartományaiban és az északi Csang-Thangban. (Csang = észak, thang = ösvény. A Csang-Thang Tibet és a kínai Turkesztán között elterülõ óriási, füves pusztaság.) Legutóbbi utazásom során pedig az egész országot átszeltem a délkeleti határtól Lhászáig. Ezt megtehetné bármelyik erõs fizikumú férfi vagy nõ, aki nem ijed meg a nehézségektõl, ha a politika nem zárná el Tibetet. Bizonyos, hogy fõleg a buddhizmus elterjedése óta számos utazó - indiai, nepáli, kínai és más - felkereste már, látta félelmetes tájait, és hallott a dubtobok emberfölötti hatalmáról. Néhányan közülük bizonyára eljutottak a lámákhoz vagy a bönpo
varázslókhoz is, és hallgatták a remeték misztikus tanítását. Az utazók meséi szájról szájra terjedve egyre bõvültek és csodálatosabbak lettek. így alakult ki Tibetnek ez a varázslatos atmoszférája, amely máig is körüllengi. Ebbõl arra következtethetnénk, hogy Tibetnek, a csodák földjének ez a híre tévhiten alapszik? Ez éppoly súlyos hiba lenne, mintha kritikátlanul elfogadnánk a bennszülöttek meséit vagy azokat a történeteket, amelyek mostanság tréfás kedvû nyugatiak termékeny agyában születnek. Legjobb, ha a csodás eseményekrõl a tibetiek értelmezését fogadjuk el. Tibetben senki sem tagadja e jelenséget, de nem tekintik õket — õket — mint mint a nyugati ember - csodának, tehát természetfölötti eseménynek. Való igaz, a tibetiek nem ismernek természetfölötti történéseket. Az úgynevezett csodákat teljesen természetes, mindennapi eseményeknek tartják, amelyek kevésbé ismert törvények és erõk megfelelõ mûködésébõl születnek. Amit más országokban csodának tartanak, vagy másvilági lények beavatkozásának tulajdonítanak, azt a tibeti titkos tudomány beavatottja egyszerûen pszichikus jelenségnek látja. A tibetiek a pszichikus jelenségeknek általában két csoportját különböztetik meg. 1. Egy vagy két személy által öntudatlanul létrehozott jelenség. 2. A jelenséget tudatosan, meghatározott céllal hozzák létre. Ez általában, de nem mindig, egyetlen lény mûve. Ez a lény lehet ember, de lehet a lámaista tudomány szerint a világban létezõ hatféle élõlény bármelyike. De akárki legyen is a létrehozó, a jelensé
get ugyanaz a folyamat hozza létre, összhangban a természeti törvényekkel: csoda - nem létezik. Talán érdekes itt megjegyezni, hogy a tibeti ember rendíthetetlen determinista. Hite szerint minden tudatos cselekedetnek számtalan oka van. Ez okok közül legjobban az követhetõ, amely a cselekvést végzõ elméjében jött létre: a tudatos akarat. A tibetiek ideszámítják azokat az okokat is, amelyek akár a cselekvõ tudtán kívül is cselekvésre ösztönöztek. Mindkét fajtáját GYU-nak (közvetlen, elvi oknak) nevezik. Aztán következnek azok az okok, amelyek nem a cselekvõben eredtek, de segíthetik a cselekvés véghezvitelét. Ezek a KIÉN-ek. (Pl. a növény gyúja a mag. A talaj, a benne levõ különbözõ szubsztanciák, a víz, levegõ, nap, a kertész, aki elvetette a magot stb., ezek a kiének.) A távolabbi okokat gyakran a belõlük származók képviselik. (A neve RIGSZ. Pl. a tej jelen van a sajtban, a mag jelen van a belõle sarjadt fában.) Amikor tehát a gondolatok koncentrációjáról, mint egy jelenség közvetlen okáról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a tibeti misztikusok szerint ez a koncentráció nem spontán, hanem determinált; másodsorban, hogy a közvetlenül látható ok mellett a háttérben sok másodlagos ok is létezik, ezek ugyanúgy szükségesek a jelenség létrehozásához. A pszichikus tréning titka - a tibeti felfogás szerint - olyan koncentrációs erõ kifejlesztése, amely messze meghaladja a legtehetségesebb ember képességét. A misztikus mesterek állítják, hogy az elme ilyen koncentrációjának révén energiahullámok jönnek létre, amelyeket többféle módon lehet felhasználni. A „hullám” kifejezés az enyém. Az érthetõség miatt használom, de mint az olvasó látni
fogja, a tibeti misztikusok valójában hullámot, „áramlatot” vagy „erõt” értenek alatta. Az általában használt súgsz vagy csal azonban pusztán energiát jelent. Hitük szerint ez az energia létrejön minden fizikai vagy szellemi cselekvésnél; a buddhista meghatározás szerint az elme, a beszéd és a test akciója. A pszichikus jelenségek létrejötte ennek az energiának az erejétõl és irányától függ. Ezekkel a hullámokkal meg lehet tölteni egy tárgyat. így létrejön valami - hasonlóan a mi akkumulátorunkhoz -, ami így vagy úgy visszaadhatja a benne elraktározott energiát. Pl. annak, aki megérinti, fokozza vitalitását, bátorsággal tölti el stb. Tibetben általánosak az ezen alapuló jótékony szándékú gyakorlatok. Sok láma készít pirulákat, szentelt vizet, csomózott szalagot, papírra vagy szövetre nyomtatott varázslást, amely a feltételezés szerint erõt és egészséget ad, vagy távol tartja a baleseteket, a rossz szellemet, rablókat stb. A láma elõször különleges diétával megtisztítja magát, aztán gondolatait a tárgyra koncentrálja, amelyet meg akar tölteni erõvel, hogy egészséges befolyásra alkalmas legyen. Ez az elõkészület néha hetekig, sõt hónapokig is eltarthat. Ha csak varázsszalagokról van szó, megkötésük és megszentelésük csak néhány percig tart. A tárgyban továbbított energia a tárgyba bizonyos életet önt. Az élettelen tárgy megmozdul, és készítõje parancsára feladatot hajt végre. Azt mondják, a ngag-szpák ezekkel a praktikákkal ártani vagy ölni tudnak anélkül, hogy bárkinek a gyanúját is felkeltenék. íme a varázsló módszerének egy példája:
A ngag-szpa az animálandó tárgyat - mondjuk kést, amelynek meg kell ölnie valakit - magával viszi az elzárkózásba; hosszú idõre zárkózik be, akár több hónapra is. Leül, gondolatait a maga elé tett késre koncentrálja, és igyekszik akaratát a késbe továbbítani: meg kell ölni a kijelölt személyt. A ngag-szpa néha az elme koncentrációjával együtt különbözõ rítusokat is végez. Ezek célja, hogy megnövelje az energiát, amelyet aztán a késbe továbbít. Még hatásosabb, ha a varázsló könyörgéssel vagy kényszerítéssel rávesz bizonyos lényeket, hogy segítsenek neki, mûködjenek együtt vele, és energiájukat ömlesszék a fegyverbe. Ezek a „lények” gyakran démonszerûek, de ha a gyilkosság igazságos cselekedetnek látszik, mely sok embernek használ (mint pl. Ling Geszer király ártalmas lényeinek elpusztítása vagy Langdarma király megölése, aki vissza akarta állítani Tibetben a buddhizmust megelõzõ sámánizmust. A lámaizmus ezen a ponton különbözik az ortodox buddhizmustól, amely kifejezetten megtiltja a gyilkosságot), akkor kérheti jóindulatú, magasrendû lények segítségét is. A fekete tudomány más adeptusai kinevetik az ilyen gyermekes praktikákat, kijelentik, hogy ezek használatával csak leleplezik teljes tudatlanságukat azokról, amelyekkel elõ lehet idézni a véletlennek tûnõ sérüléseket vagy gyilkosságokat. Mikor a varázsló úgy ítéli, hogy a kés készen áll feladata végrehajtására, igyekszik az áldozat keze ügyébe helyezni úgy, hogy lehetõleg használja. Akkor aztán, amint megfogja, a kés megmozdul, hirtelen lökést ad a kéznek, és az illetõ megszúrja magát.
Azt mondják, az így életre keltett fegyver veszélyessé válik a ngag-szpára is, ha nincs hozzá kellõ tudása és ügyessége, hogy megvédje magát, õ is áldozatul eshet. Az elzárkózás alatti hosszas meditációk és bonyolult rítusok valószínûleg eredményezhetnek önszuggesztiót, és egyáltalán nem meglepõ, ha a ngagszpát baleset éri. Eltekintve azonban a démonok és szellemek történeteitõl, a jelenség alighanem hasonló ahhoz, amikor a varázsló által alkotott fantom kiszabadul készítõje uralma alól. Egyes lámák és néhány bönpo szerint tévedés azt feltételezni, hogy a kés megelevenedik és megöl valakit; az ember az, aki a varázsló gondolatkoncentrációjának eredményeképpen önszuggesztióban cselekszik. Bár a ngag-szpa csak a kés megelevenítésére gondol, elméjében a fegyver gondolatához szorosan kapcsolódik az ember is, aki ellen a rítust végzi. Ha az ember megfelelõ „befogadója” a varázsló által küldött okkult hullámoknak (míg a kés nem az), öntudatlanul hatásuk alá kerül. A kés érintése elméjében mozgásba hozza a tudatán kívül keletkezett szuggesztiót, és megszúrja magát. Erõsen hiszik, hogy a titkos tudomány beavatott szakértõje minden materiális segédeszköz nélkül is szuggerálni tudja embernek vagy más lénynek, hogy valamilyen módon legyen öngyilkos. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a módszer nem lehet eredményes a pszichikus tréning beavatottjával szemben, mert õ azonnal észreveszi a felé irányuló erõhullámokat, és ha ártalmasnak ítéli õket, vissza tudja utasítani õket.
3. A gondolat koncentrációjával gerjesztett energia bármilyen materiális tárgy igénybevétele nélkül továbbítható kisebb-nagyobb távolságra. Az energia ott különbözõképpen nyilvánulhat meg. Például: pszichikus jelenséget hoz létre. Behatol a kijelölt tárgyba, és a máshol gerjesztett erõt beletölti. Azt mondják, a misztikus mesterek ezt használják az angkur rítusnál. Ezekrõl a szertartásokról és az õket átható szellemrõl sokat lehetne beszélni. Példaként csak néhányat említek. A lámaista angkur szó szerint „erõvel töltést” jelent, ez nem „beavatás”, bár megfelelõbb szó híján ezt a kifejezést használtam könyvemben. A különbözõ angkurok nem fedeznek fel ezoterikus tanokat, mint a régi görögök és más népek beavatottjai. Az angkurok kifejezetten pszichikus vonatkozásúak. Elméletük szerint az „energia” átvihetõ a mestertõl vagy valamilyen okkult erõforrásból a tanítványhoz, aki a pszichikus hullámokat felfogja. A lámaista misztikusok azt tartják, hogy az angkur szertartás bemutatásakor erõt helyeznek a tanítvány elérhetõ közelségébe. Az erõ megragadása és asszimilálása a tanítvány képességeitõl függ. Misztikus beavatottak az e tárgyról folytatott beszélgetéseim alkalmával az angkurt úgy definiálják, mint „a tanítvány különleges lehetõségét arra, hogy önmagát erõvel megtöltse”. A misztikus mesterek - mint mondják - tudnak olyan energiahullámokat küldeni, amelyek távoli tanítványaikat szükség esetén felvidítják, frissítik, élénkítik fizikailag és mentálisan is. Ezt a processzust nem mindig jó értelemben irányítják a kitûzött célba. Néha éppen ellenkezõleg,
mikor a hullámok eljutnak a célba, magukba szívják energiája egy részét. Aztán visszatérnek a ravaszul ellopott energiával kiindulópontjukhoz, s az erõt beletöltik oda, ahonnan elküldték õket, s ahol most felszívódnak. Vannak varázslók, akik mint mondják, ilyen lopott energia hasznosításával jutottak nagy erõhöz, vagy hosszabbították meg életüket. 4. A tibeti misztikusok azt is állítják, hogy a koncentrációban gyakorlott adeptusok az általuk elképzelt formákat vizualizálják, és így mindenféle fantomalakot alkothatnak, embereket, istenségeket, állatokat, élettelen tárgyakat, tájakat és így tovább. Hadd idézzem az olvasó emlékezetébe, amit a tulkukra vonatkozólag mondottam (III. fejezet). A dalai láma szerint egy csangcsub szemszpa (a szanszkritban bodhiszattva: szellemileg magasan fejlett lény, közel a buddha tökéletességéhez) számtalan fantomot tud létrehozni. Ezek a fantomok nem mindig érinthetetlen káprázatok, néha nagyon is érinthetõk, és rendelkeznek azoknak a lényeknek és tárgyaknak a képességével és tulajdonságaival is, amelyeknek képét viselik. Pl. a fantomló nyerít és vágtat. A fantomlovas, aki rajta lovagol, leszáll az állatról, beszélget az úton egy járókelõvel, és egészen úgy viselkedik, mint egy valóságos személy. Egy fantomház védelmet nyújthat valóságos embereknek stb. A tibetiek számos ilyen jelenségrõl tudnak. Ilyen Ling Geszer király eposza. A hõs itt megsokszorozza önmagát. Fantomkaravánt hoz létre sátrakkal, lovak, lámák, kereskedõk, szolgák százaival, s mindegyikük megfelelõ szerepet játszik. Csatában fantomhadsereget alkot, amely ugyanúgy megöli az ellenséget, mintha igazi harcosokból állna.
Mindez látszólag a tündérmesék birodalmába tartozik, s az ember bölcsen kijelenti, hogy a történetek kilencvenkilenc százaléka merõ mítosz. És mégis, meglepõ véletlenek adódnak, s az ember tanúja lesz olyan jelenségeknek, amelyeket lehetetlen tagadni. Ha a megfigyelõ nem akarja elfogadni a tibetiek magyarázatát, kénytelen saját maga találni egyet. Csakhogy ezek a bizonytalanul tudományos magyarázatok gyakran túl egyszerûek. Nyugati utazók, akik megközelítették Tibet határát, és felületes véleményt alkothattak a köznép babonáiról, nagyon meglepõdnének, ha meghallanák ezeknek a látszólag hiszékeny, együgyû embereknek a csodákról alkotott racionális és szkeptikus véleményét.
Ezt két, Tibetben nagyon ismert és híres történet érzékeltetheti. Hogy a szóban forgó tények valódiak-e vagy sem, nekünk ez nem fontos. Ami bennünket érdekel, az a csodák magyarázata és az egész történetet átható szellem. Egyszer, egy viharos napon egy kereskedõ utazott karavánjával, kalapját elvitte a szél. A tibetiek szerint az ilyen, útközben leesett kalapot felvenni bajt hoz. A kereskedõ, beletörõdve a babonába, otthagyta a kalapot. Puha filckalap volt, prémfülekkel, amelyeket fel lehetett hajtani vagy lehúzni a fülre, ahogy az ide megkívánta. A kalap a tüskés bokrok között, ahova a viharos szél fújta, alig volt felismerhetõ. Néhány hét múlva alkonyaikor egy ember haladt arra, s egy kivehetetlen alakra lett figyelmes, amely úgy látszott, a sûrûségben kuporog. Az ember nem volt valami bátor, sietve továbbhaladt. Másnap elmondta a falusiaknak, hogy „valami furcsát” látott
az ösvény közelében. Ezt a különös tárgyat más utazók is észrevették, de mibenlétét nem tudták megállapítani, õk is beszéltek róla a falusiaknak. Aztán ismét mások pillantották meg az ártatlan kalapot, s felhívták rá a figyelmet. Közben a nap, esõ és por a titokzatos tárgyat még felismerhetetlenebbé tette. A filc piszkos sárgásbarna árnyalatot öltött, s a prém állati fülre hasonlított. A faluban megpihenõ kereskedõket és zarándokokat figyelmeztették, hogy az erdõ szélén elrejtõzve van „valami”, ami nem ember, nem is állat, de jó lesz vigyázni. Valaki úgy vélte, ez a valami bizonyára egy démon, így aztán a tárgy nemsokára, még mindig felismerhetetlenül az ördög rangjára emelkedett.
Ahogy múltak a hónapok, mind többen pillantottak félve az ócska kalapra, mind többen beszéltek róla, míg végül az egész vidéken elterjedt az erdõszélen elrejtõzött „démon” híre. Egyszer aztán néhány ember látta, hogy a tárgy megmozdul. Más alkalommal megpróbálta kiszabadítani magát a tüskék közül, s végül követni kezdett egy arra járó csoportot, amely menekült elõle. A kalapra koncentrált számtalan gondolattól a kalap megelevenedett. Ez a történet, amelyet a tibetiek hitelesnek tartanak, példája az elmekoncentráció erejének, amely még akkor is hatásos, amikor öntudatlanul mûködik, és nem kijelölt cél érdekében. A második történet olyan, mintha gonosz tréfacsináló mûve lenne, holott nem errõl van szó. A történetet senki sem találja nevetségesnek vagy tiszteletlennek Tibetben. Olyan ténynek tartják, amely minden kultuszról fellebbenti a szigorú igazságot.
A tiszteletben tartott tárgy - bármi legyen is - erõvel van töltve, s ezt az erõt a gondolatok koncentrációja és a hívõk hite adja. Egy kereskedõ minden évben Indiába utazott; idõs anyja arra kérte, hozzon neki a Szent Földrõl egy ereklyét. (India, a buddhizmus bölcsõje, a tibetieknek Szent Föld.) A kereskedõ meg is ígérte, de aztán, minthogy elméje tele volt üzleti gondjaival, megfeledkezett róla. Az idõs asszony el szomorodott, s a következõ évben, amikor fia karavánja útnak indult, ismét kérte az ereklyét. A kereskedõ újra megígérte, hogy hoz, de megint elfelejtette. Ugyanez megtörtént harmadszor is. Most azonban a kereskedõnek eszébe jutott a dolog, még mielõtt hazaért, és nagyon bosszantotta, hogy idõs édesanyja várakozásának most sem tett eleget. Amint ezen tûnõdött és megpróbált megoldást találni, megpillantotta az út mellett egy kutya állkapcsát.
Hirtelen ötlete támadt. Kitört egy fogat az öreg állkapocsból, letörölte róla a port és földet, és betakarta egy darab selyembe. Aztán, mikor hazaért, átadta édesanyjának a fogat azzal, hogy ez nagyon értékes ereklye; a nagy Szariputra (nevezetes személy, buddha tanítványa) egyik foga. A jó asszony boldog volt, szíve tele hódolattal, a fogat egy dobozban a családi szentély oltárára helyezte. Mindennap elõtte imádkozott, lámpást gyújtott, tömjént égetett. Imáihoz más hívõk is csatlakoztak; s egy idõ múlva a kutyafogból fénysugarak törtek elõ. Szent ereklye lett. Ebbõl a történetbõl született a tibeti mondás:
Ahol elég hódolat van, még a kutya foga is ragyog. Ismét láthatjuk, hogy a tibeti elméletek magja minden jelenség megítélésénél azonos. Mind az elme erején alapul, és ez egészen logikus olyan népnél, amely a világot csak szubjektív víziónak tekinti. A tibeti legendák anyagi eszközökrõl beszélnek, mint a láthatatlanság elõidézõjérõl. Sok történetben tûnik fel a DIP SING. Ez a mesebeli fadarab, amit egy furcsa holló rejt el fészkében. Ennek a legkisebb részecskéje is tökéletes láthatatlanságot biztosít embernek, állatnak, tárgynak, ha megfogja, illetve ha a közelébe helyezik. Nagy naldzsorpáknak és gomcseneknek azonban nincs szükségük semmiféle varázseszközre ahhoz, hogy láthatatlanná váljanak. Úgy vélem, a pszichikus tréning adeptusai egészen másképp látják ezt a csodát, mint a köznapi ember. Szerintük nem arról van szó, hogy valaki eltünteti magát, hanem óvakodik attól, hogy a környezetében levõ élõlényekben bármilyen benyomást is keltsen. Ezen azt értik, hogy ne legyen valakinek a jelenléte felfedezhetõ, illetve csak alig észrevehetõ legyen azok számára, akiknek szeme elõtt van; elméjükben ne keltsen semmilyen benyomást, emlékezetükben ne hagyjon semmi emléket. Nekem adott magyarázataik a következõkben összegezhetõk: Mikor valaki zajjal és gesztusokkal jár, összeütközik emberekkel és tárgyakkal. Sok emberben kelt érzeteket. Az emberek figyelmét felkelti, és a figyelem afelé irányul, aki felkeltette. Ha viszont valaki zajtalanul oson anélkül, hogy bármihez is hozzáérne, kevés érzetet kelt, és ezek az érzetek sem eleve
nek, csak elenyészõen csekély figyelmet keltenek, következésképpen csak kevéssé veszik õket észre. Bármilyen mozdulatlan és csendes azonban valaki, elméje energiát kelt, amely elterjed körülötte, és ezt érzékelik azok, akikkel érintkezésbe kerül. Amikor azonban valakinek sikerül elméje minden mûködését megállítania, nem kelt másokban semmiféle érzetet, és nem is látható. Minthogy ezt az elméletet túl fantasztikusnak találtam, azzal érveltem, hogy a materiális test mindenképpen látható marad. A felelet a következõ volt. Látóterünkben minden pillanatban nagyon sok tárgy van, közülük mégis csak néhányat veszünk észre. A többi semmi benyomást nem tesz ránk. A vizuális kapcsolatot nem követi az „ismerettudat'', nem emlékszünk arra, hogy a vizuális kapcsolat létrejött. Ezek a tárgyak gyakorlatilag láthatatlanok számunkra. Bármennyire felkeltik is érdeklõdésünket a titkos tudomány tibeti beavatottjainak tulajdonított különös teljesítmények, a legrejtélyesebb közülük a gondolatformák alkotása. Elõzõ fejezetünkben már láttuk, hogyan tanulta meg a novícius felépíteni védelmezõ istensége alakját; akkor azonban a filozófiai megvilágosodás volt a cél. Olykor ez a cél egészen más. Hogy elkerüljük a zavart, elõbb egy másik jelenségrõl ejtünk szót, amelyet sokat emlegetnek nemcsak Tibetben, de az európai országokban is. Egyesek bizonyos analógiát fedeznek fel ezek és a gondolatformák alkotása közt, az igazság azonban az. hogy a két folyamat nem azonos. Szinte minden országban egyesek hisznek a lélekben vagy szellemben, amely - míg a test álom-
ban fekszik - megjelenhet különbözõ helyeken. Bizonyos cselekedeteket hajt végre, és ebbõl a célból néha kapcsolatba lép egy másik materiális testtel is. A sötét századokban mindennapos volt a szombatra menõ boszorkányokról szóló mese, s a vizsgálatok azt bizonyították, hogy a boszorkány egész idõ alatt öntudatlanul feküdt. Ennek ellenére, mikor magához tért, részletesen leírta a pokoli orgia csodáit, s hitte, hogy õ is ott volt. Sok hisztérikus nõt égettek meg ilyen káprázatokért. Indiában számtalan legenda szól emberek, félistenek és démonok történetérõl, akik holttesteket szálltak meg, a halott álarcában cselekedtek, aztán újra felvették saját alakjukat, amely egész idõ alatt öntudatlanul feküdt. E történetek közül legnevezetesebb Sri Szankarácsária, a nevezetes Véda-filozófus története; neki köszönhetik az indiai bráhminok, hogy újra elfoglalhatták megkülönböztetett pozíciójukat, amelyet a racionális buddhista tanítás komolyan megrendített. Személyisége, ahogy ma látjuk a legendaszerû életrajzokban, rendkívüli lehetett. Sajnos úgy látszik, bizonyos kasztérdekek elhomályosították tündöklõ intelligenciáját. Ártalmas társadalmi elméletek bajnoka lett, amelyek az általa hirdetett magasrendû panteizmussal szöges ellentétben voltak. Szankara - így mondja a történet - vitára hívott ki egy Mandana nevû filozófust, aki a rituális KARMAMI-MANSZHA hit támogatója volt. (Az a tanítás, amely szerint a megváltás csakis az isteneknek bemutatott áldozatokkal, imádkozással, szentségekkel és szertartásokkal szerezhetõ meg. Szankara az ellenkezõ nézetet vallotta, azt ti., hogy a megváltás a tudás gyümölcse.) Megegyeztek abban, hogy bár
melyikük marad is alul a vitában, ellenfele tanítványa lesz, és elfogadja mestere életmódját. Miután Mandana házasember volt, Szankara pedig aszkéta, aki tökéletesen lemondott a világi életrõl, ha Mandana érvei gyõznek, Szankarának le kell vetnie egyházi ruháját, és megnõsülnie, ellenkezõ esetben viszont Mandanának kell lemondania feleségérõl, otthonáról és felölteni a narancsszínû ruhát - a végsõ lemondás jelképét. Úgy látszott, Mandana veszít a vitában, és Szankara tanítványa lesz, amikor közbelépett Bharat!. Mandana felesége, aki nagyon tanult hölgy volt. A szent írások azt mondják - szólt a feleség hogy férj és feleség egy. Ha tehát legyõzted férjemet, akkor lényünknek csak a felét gyõzted le. Nem fogadom el gyõzelmedet, amíg engem is le nem gyõzöl. Szankara nem tudott válaszolni, az érvelés orto-
dox hiten alapult. Újabb filozófiai fordulóba kezdett. A hölgy megértvén, hogy eme tudása és vitakészsége nem lesz elegendõ, ügyesen védte magát. Az indiai szent írások az ortodox tudományok közé sorolják az érzéki szerelmet is. Bharati ebbõl a tárgyból tett fel kérdéseket Szankarának, s azok az aszkétát erõsen megzavarták. Azzal mentegette magát tudatlansága miatt, hogy ifjú kora óta filozófiai meditációkba merült és szigorú cölibátusban élt, így az asszonyok és a velük kapcsolatos dolgok teljesen ismeretlenek elõre. Azonban úgy vélte, képes lesz megszerezni a nélkülözött tudást. Nem engedélyezne-e neki bájos ellenfele egy hónapot, hogy tapasztalatokat gyûjtsön. A megállapított idõ elteltével hajlandó lesz a vitát folytatni.
Úgy látszik, Bharati óvatlanul alábecsülte ellenfele képességeit, vagy úgy gondolta, ez az idõ nem lesz elég a tudás megszerzésére. Beleegyezett hát, és Szankara elindult tanítókat keresni. Történetesen ez idõ tájt halt meg egy Amaruka nevû rádzsa. Szankara nem akarta tanulmányait salát. általánosan ismert aszkétaszemélyében folytatni. kedvezõ alkalmat látott a rádzsa halálában. Tanítványait utasította, hogy egy elhagyott helyen õrizzék testét, õ pedig áthelyezte a rádzsa testébe énjét, mikor a testet épp a temetési máglyára vitték. Az újraéledt Amarukát visszavitték palotájába, nagy örömére számos ránijának, hivatalos hitvesének és csinos ágyasainak. Szankara buzgó tanítványnak bizonyult; feleségei, akiket a néhai éltes rádzsa elhanyagolt, kellemes meglepetésben részesültek. A tanácsosok és miniszterek észrevették, hogy feltámadása óta uruk intelligenciája meglepõen megnövekedett. Egyáltalán. az uralkodó egészen másnak látszott, mint az a tompa eszû maharadzsa, akit évek óta ismertek. A palota asszonyai és az államférfiak gyanakodni kezdtek, hogy egy hatalmas sziddha (emberfölötti hatalmú ember) vette birtokba a néhai Amaruka testét. Attól féltek, hogy elhagyja a testet, és visszatér sajátjába, elhagyatott helyeken kutattak az élettelen test után, és elrendelték, ha ilyent találnak, azt azonnal el kell égetni. Ami Szankarát illeti, úgy belemerült tanulmányaiba. hogy teljesen megfeledkezett saját személyiségérõl, és semmi kedve sem volt visszatérni az aszkéta-filo'zófus testbe, amelyet tanítványaira bízott. Mikor gurujuk a kijelölt idõben nem tért vissza, a tanítványok nyugtalankodni kezdtek, s hallván a ku
tatásokról, valósággal megrémültek. Azonnal a rádzsa székhelyére siettek, bebocsáttatást kértek, és elkezdtek egy filozofikus dalt énekelni, amelyet Szankara szerzett. Ez felébresztette Szankara emlékezetét. Szelleme azonnal kiugrott a rádzsa testébõl, és belépett sajátjába, amelyet éppen akkor fedeztek fel, és már a máglyára tették, hogy elégessék. Feladatát tökéletesen megtanulva Szankara újra szembeállt Bharatival, és elkápráztatta magasabb tudásával. A hölgynek be kellett látnia, hogy vesztett.
Ez a mese nagyon jól illene Boccaccio történeteibe. És mégis, Szankara évszázadok óta nagyon népszerû, és követõi nem találják sem ostobának, sem felháborítónak. Úgy látszik azonban, kezdik észrevenni, hogy a történet nem nagyon válik mesterük emlékének dicsõségére, és néhányan már azt terjesztik, hogy az egészet csak a hiszékeny fanatikusok találták ki. Számunkra a történet információ. Megtudjuk belõle, hogy Indiában általános volt a hit, amely szerint a finomabb én áthelyezhetõ egyik testbõl a másikba, sõt testetlenül is vándorolhat. Ez a hit Tibetben is igen gyakori, itt az én „átültetésének” a neve trong dzsug. Lehetséges, hogy a TRONG DZSUG elmélet Indiából származik. Milarepa elmondja életrajzában, hogy mesterét, Marpát az õ mestere, Naropa nem tanította meg a trong dzsug titkára, és Marpa öregkorában elment Indiába, hogy megtanulja.
Az indiai vagy tibeti történetekben szereplõ „átültetést” tekinthetjük mesének, a tulpák alkotását viszont érdemes közelebbrõl megvizsgálnunk.
A fantomok, ahogyan a tibetiek leírják, és ahogy magam is láttam, nagyon különböznek azoktól a jelenségektõl, amelyek spritiszta szeánszokon fordulnak elõ. Tibetben a jelenségek tanúi nem törekedtek arra, hogy fantomokat hozzanak létre, vagy médiummal találkozzanak, aki produkálni tudja õket. Elméjük tehát nem készült fel, nem szándékoznak kísérteteket látni. Nincs asztalka, amelyre rá kell tenni a kezüket, nincs transzban lévõ médium, nincs sötét szoba, ahova a médium elvonul. Nem szükséges a sötétség, a napfény és a szabad levegõ sem tartja távol a fantomokat. Mint mondottam, egyes jelenéseket szándékosan alkotnak vagy hosszadalmas folyamattal, mint az elõzõ fejezetben szerepelt jidam-vizualizálás, vagy esetlegesen jön létre, ha beavatott szakértõrõl van szó. Más esetekben a jelenség szerzõje öntudatlanul gerjeszti a fantomot, és sejtelme sincs arról, hogy azt mások is látják. A vizualizálásról vagy gondolati forma alkotásáról elmondhatok néhány esetet, amelyeknek magam is szemtanúja voltam. Egy szolgálatomban álló tibeti ifjú elment a családját meglátogatni. Három hét szabadságot adtam neki, hogy azután vásároljon élelmiszereket, béreljen teherhordókat, akik az élelmet áthozzák a hegyeken, s õ is térjen vissza a karavánnal. A fiú valószínûleg nagyon jól érezte magát családjánál. Már két hónap is eltelt, és még mindig nenrjött vissza. Azt hittem, elhatározta, otthagy engem.
Egyik éjjel aztán álmomban megláttam. Odajött hozzám, szokatlan öltözetben, a fején idegen jú kalappal. Soha nem volt ilyen kalapja. Másnap reggel sietve jött hozzám az egyik szol-
ga: - Vangdu hazajött - mondta. - Most láttam a hegyoldalon. Furcsa véletlen. Kimentem, hogy megnézzem az utast. A hely, ahol álltam, a völgy fölött volt. Tisztán láttam Vangdut. Pontosan úgy volt öltözve, ahogy álmomban láttam. Egyedül volt, lassan haladt felfelé a hegyoldalon kanyargó ösvényen. Láttam, hogy nincs nála csomag, s a mellettem álló szolga megszólalt: - Vangdu elõrejött. A teherhordók biztosan késõbb követik. Mindketten tovább figyeltük az embert. Odaér, egy kis csörtenhez, eltûnt mögötte, és nem jött elõl A kis csörten kõbõl készült, alapja kocka alakú volt, mindössze három láb magas, s tûformájú Tetejével együtt sem volt magasabb hét lábnál. Üreg nem volt benne. Sõt a közelben sem volt sem ház. sem fák, sem talajemelkedés, semmi, ami rejtekhelyét adhatott; tökéletesen szabadon állt. Szolgáim és én úgy gondoltuk, megpihent kissé a csörten árnyékában. De az idõ múlt, és õ nem tûnt fel újra, látcsövemmel megvizsgáltam a környéket, de nem láttam senkit. Nyugtalankodni kezdtem, elküldtem két szolgámat a fiú keresésére. Látcsõvel követtem útjukat, de sem Vangdunak, sem másnak nem bukkantak nyomára.
Ugyanaznap, kevéssel alkonyat elõtt feltûnt a völgyben a fiú a karavánnal együtt. Ugyanazt a ruhát és idegen kalapot viselte, amelyet álmomban és reggeli látomásomban láttam rajta. Nem adtam idõt sem neki, sem a teherhordóknak, hogy beszélhessenek szolgáimmal. Azonnal kikérdeztem õket. Megtudtam tõlük, hogy az éjszakát olyan távoli helyen töltötték, ahonnan nem lehetett reeselre elérni az én tartózkodási helyemre. Az is kiderült, hogy Vangdu végig együtt volt a többiekkel.
A következõ hetekben alkalmam volt meggyõzõdni arról, hogy az emberek igazat beszéltek; megkérdeztem a karaván indulásának idejét, s a legutóbbi állomásokat, ahol a teherhordókat kicserélték. Bebizonyosodott, hogy valamennyien igazat mondtak, és Vangdu velük együtt hagyta el az utolsó állomást. Egy tibeti festõ, a haragos istenek buzgó híve, ki különös örömét lelte a rettentõ alakok festésében, egy délután eljött hozzám. Ködös alakot vettem észre mögötte, olyat, mint a festményein szereplõ figurák. Riadt mozdulatot tettem, mire a csodálkozó mûvész néhány lépést tett felém, és megkérdezte, mi a baj. Megfigyeltem, hogy a fantom nem követi, gyorsan félretoltam látogatómat, és a jelenség felé indulom. egyik kezemet magam elé nyújtva. Kezem odaért a ködös alakhoz. Mintha puha tárgyat érintenék. amelynek anyaga a legkisebb nyomásnak is enned. aztán a látomás eloszlott. A festõ kérdésemre megvallotta, hogy az utóbbi hetekben dubtobszertartást végzett, megidézve azt
az istenséget, amelynek alakját halványan kivehettem, ma pedig egész reggel az istenséget ábrázoló képen dolgozott. A tibeti gondolatai tehát tökéletesen az istenségre koncentrálódtak, akinek segítségét meg akarta nyerni egy meglehetõsen kártékony dologban. Õ maga nem látta a fantomot. Ebben a két esetben a jelenség a létrehozó tudatos közremûködése nélkül jött létre. Illetve, ahogy egy misztikus láma megjegyezte, Vangdut és a festõt aligha nevezhetjük a jelenség „létrehozójának”. Õk csak egyik okozói voltak a jelenségnek, bár lehet, hogy a legfõbb okai. A harmadik furcsa tapasztalatom a jelenségek szándékosan létrehozott kategóriájába tartozik. A jelenség az okozó láma alakjában jelent meg, de ez nem azt jelenti, hogy dublõrt alkotott önmagából. A tibeti titkos tudomány mûvelõi szerint ezek a fantomok, tulpák a gondolatok erõteljes koncentrációjával gerjesztett mágikus alakok. Ezzel a folyamattal bármilyen forma vizualizálható. Abban az idõben a Punag ritöd közelében táboroztam. Egyik délután a szakácsommal voltam abban a kunyhóban, amelyet konyhának használtunk. A fiú valamilyen élelmiszert kért tõlem. - Gyere a sátramba, a ládákból kiveheted, amire szükséged van - hívtam. Sátram felé közeledvén, mindketten észrevettünk egy lámaremetét, aki egy összehajtható széken ült tábori asztalom mellett. Ez nem volt meglepõ, hiszen a láma gyakran jött hozzám beszélgetni. A szakács csak annyit mondott: - Itt van Rimpocse. Megyek, teát kell készítenem neki. Az élelmiszereket majd késõbb elviszem.
- Rendben van - feleltem. - Csináld meg a teát, és hozd be! Az ember visszafordult, én pedig továbbmentem a láma felé; egész idõ alatt figyeltem: mozdulatlanul ült. Mikor már csak néhány lépésnyire voltam a sátortól, mintha vékony ködfátyol nyílt volna szét elõtte, s egyszerre csak nem láttam többé a lámát. Eltûnt. Nemsokára jött a szakács, behozta a teát. Meglepõdött, hogy egyedül talál. Nem akartam megijeszteni, ezért azt mondtam: - Rimpocse csak üzenetet hozott nekem. Nem volt ideje itt maradni teára. Elbeszéltem látomásomat a lámának, de az csak nevetett és nem válaszolt kérdéseimre. De egy másik alkalommal megismételte a jelenséget. Egy széles ösvény közepén, mialatt beszéltem hozzá, hirtelen eltûnt; a közelében nem volt sem ház, sem másféle rejtekhely. A jidamalkotásnak - amelyrõl az elõzõ fejezetben szó volt - két célja van. A magasabb rendû megtanítja a tanítványt arra, hogy nincsenek istenek, démonok, csak azok, amelyeket saját elméje létrehoz. A másik cél kevésbé felvilágosult: a tanítvány erõs védelmi eszközre tesz szert. De hogyan oltalmazhatja alkotóját egy fantomistenség? Úgy, hogy megjelenik helyette. Tibeti szokás, hogy a lámák, akik ennek a speciális praktikának a beavatottjai, reggelente „felveszik” jidamjuk személyiségét. Ezek után, ha a láma véletlenül gonosz lélekkel találkozik, az nem embernek látja, hanem a rettentõ istenség félelmetes képében; ez a látvány természetesen visszatartja az ártó cselekedetektõl.
Ennek a tudománynak tapasztalt varázslói - mint mondják - bármilyen képzelt formába tudják rejteni személyiségüket. Azok közül, akik minden reggel magukra veszik jidamjuk alakját, valószínûleg nagyon kevés az. ak: valóban annak is tud mutatkozni. Nem tudom, a démonokat sikerül-e megtéveszteniük, de az embere*, szemében semmi illúziót nem keltenek. Pedig az: is hallottam, hogy egyes lámák a lámaista panteon istenségeinek alakjában voltak láthatók. Néhány ngag-szpa a tulpákat kreáló dubtobokrél szóló csodálatos történeteken felbuzdulva nasv titokban igyekszik eredményeket elérni az ezoterikus tudomány e különös ágában. De ezeket a praktikákat általában kockázatosnak, veszélyesnek tartják mindazokra nézve, akik nem jutottak még el a megvilágosodás mentális és spirituális szintjére, és nincsenek tudatában a mûködõ pszichikus erõ mibenlétének. Ha a tulpa elég vitalitással van felruházva, akkor egy valóságos lény szerepét tudja játszani, és igyekszik kiszabadulni alkotója felügyelete alól. A tibeti misztikusok szerint ez szinte mechanikusan történik éppen úgy, mint mikor a gyermek, kinek teste elérte a teljességet, és már képes a külön életre, elhagyja az anyaméhet. A fantom olykor lázadó gyermeknek mutatkozik. Hátborzongató harcokról hallunk néha a varázslók és teremtményeik között, s a varázsló a harcban néha komolyan megsebesül, vagy bele is hal. Tibeti mágusok mesélnek olyan eseteket, amikor a tulpát elküldik valamilyen feladat végrehajtására. A tulpa azonban nem megy vissza, hanem folytatja a kóborlást, mint félig tudatos, rosszindulatú báb.
Ugyanez történik akkor is, amikor a tulpa alkotója történetesen meghal, mielõtt eloszlathatta volna teremtményét. Általában azonban a mágus halálakor a fantom hirtelen eltûnik vagy fokozatosan elenyészik, mint az éhen pusztuló test. Vannak viszont olyan tulpák, amelyeket kifejezetten alkotójuk túlélésére hoztak létre. Ezeket valóságos tulkuknak tekintik; tulajdonképpen a tulkuk és tulpák közötti határ egyáltalán nem éles. Mindkettõ léte ugyanazon az elven alapszik. Hinnünk kell-e ezekben a materializálódott fantomokról szóló történetekben, vagy el kell vetnünk õket mint fantasztikus meséket, mint a képzelet szüleményeit? Talán bölcsebb, ha az utóbbinál maradunk. Én nem állítok semmit. Csak elmondom, amit olyan emberektõl hallottam, akiket más körülmények közt szavahihetõnek ismertem, bár lehet, hogy minden õszinteségük mellett öncsalás áldozatai voltak.
Mindennek ellenére, ha tekintetbe vesszük a túlzásokat és a szenzációkeltõ nagyításokat, akkor sem tagadhatom a tulpa láthatóvá tevésének és megelevenítésének lehetõségét. Amellett, hogy néhány alkalommal láthattam gondolatformákat, szokásos hitetlenségem rávett, hogy magam is végezzek ilyen kísérletet és erõfeszítéseimnek volt is bizonyos eredménye. Nem akartam, hogy a naponta látott lámaista istenségek formái befolyásoljanak, ezért kísérletem céljára jelentéktelen figurát választottam: egy alacsony, kövér szerzetest, ártatlan, vidám karaktert. Csamszba zárkóztam, és elkezdtem az elõírt gondolatkoncentrációt meg a többi rítust. Néhány hónap alatt kialakult a szerzetes. Alakja fokozatosan
rögzítõdött és eleven külsõt öltött. Lakásomban élt mint vendég. Aztán megszakítottam az elzárkózást és szolgáimmal és sátraimmal útnak indultam. A szerzetes a csoporttal tartott. Bár a szabadban éltem, naponta mérföldeket lovagoltam, az illúzió tartósnak bizonyult. Idõnként láttam a kövér trapát. nem is kellett gondolnom arra, hogy megpillantsam. A fantom különbözõ hétköznapi cselekedeteket végzett, amelyekre nem utasítottam. Például járkált, megállt, körülnézett. Az illúzió többnyire vizuális volt, de néha úgy éreztem, mintha ruhája könynyedén hozzám érne, és egyszer mintha kéz érintené a vállamat. A fantom vonásai, amelyeket alkotásakor elképzeltem, fokozatosan megváltoztak. A kövér, pirospozsgás fickó vékonyabb lett, arckifejezése gúnyos, alattomos, rosszindulatú. Egyre kellemetlenebbé, merészebbé vált. Röviden, kikerült a hatalmam alól. Egyszer az egyik pásztor, aki vajajándékot hozott, a tulpát ott találta a sátramban, s lámának vélte. Hagynom kellett volna a jelenséget, menjen a maga útján, de a nemkívánatos társ jelenléte kezdett az idegeimre menni; már-már nappali lidércálommá változott. Azonkívül Lhászába készülõdtem, és fontos volt, hogy agyam minden egyéb gondtól mentes legyen. Elhatároztam hát, hogy eloszlatom a fantomot. Sikerült, de csak hat hónapi kemény harc után. Elmekreatúrám szívósan ragaszkodott életéhez. Abban nincs semmi különös, hogy saját magam számára megteremthettem hallucinációmat. A materializációnak ezekben az eseteiben az a furcsa, hogy az általam teremtett gondolatformát más is látja.
Annak ellenére, hogy a tibetiek mindent elkövetnek a csodák ésszerû magyarázatára, sok csoda megmagyarázhatatlan marad, akár azért, mert puszta kitalációk, akár más okból. A tibetiek általában úgy vélik, hogy a magasrendû misztikusnak nem kell a szokásos módon meghalnia, testét szétoszlathatja ott és akkor, amikor akarja anélkül, hogy nyoma maradna. Azt mondják, hogy Resungpa így tûnt el, és hogy Marpa láma felesége, Dagmedma úgy fejezte be életét, hogy férjében testesült meg.
Õk azonban mind az elmúlt századok alakjai, sokkal érdekesebbek az utóbbi idõk eseményei. S az érdekességet csak növeli, ha a csoda nem valami magányos remeteségben megy végbe, hanem száz tanú jelenlétében történik. Azzal kell kezdenem, hogy én magam nem voltam a tanúk között, de értesüléseim azoktól az emberektõl származnak, akik állítják, hogy látták a csodát. A csodás eseménnyel egyetlen kapcsolatom, hogy személyes ismerõsöm volt az a láma, aki mint hiszik, misztikus módon eltûnt. A láma, Kiongbu Rimpocse a tasi láma egyik SZellemi tanítója, illetve egyházi tanácsadója volt. Mikor 1916-ban meglátogattam Sigacéban, õ már öreg volt. A várostól néhány mérföldnyire, a Brahmaputra partján élt mint remete. A tasi láma anyja nagy tiszteletben tartotta; ottlétemkor sok rendkívüli történetet hallottam a tiszteletre méltó lámáról. Elmondták, hogy az évek múlásával a tudós aszkéta méretei egyre kisebbek lettek. A tibetiek szerint ez-a nagy szellemi haladás jele: a legendák szerint egyes dubtobok, akik magas férfiak voltak, arányosan egyre kisebbedtek, végül eltûntek.
Abban az idõben már majdnem elkészült az eljövendõ Maitreja buddha hatalmas képmásának temploma, és már elkezdték tervezni a felszentelõ szertartást. A tasi láma azt akarta, hogy öreg szellemi tanácsadója végezze a szertartást, de az visszautasította a kérést azzal, hogy mire a templomot befejezik, addigra õ már nem él. Erre a tasi láma - mint mondják - arra kérte a remetét, halassza el halálát addig, amíg megáldja az új épületet. Az ilyen kérés megdöbbenti az olvasót, de a tibeti eszmével teljes összhangban van; eszerint a magasrendû misztikusok megválaszthatják haláluk idõpontját. A remete megígérte, hogy elvégzi a felszentelést. Aztán, kb. egy évvel sigacei látogatásom után elkészült a templom; kitûzték a rabnesz4 (az ünnepély napját), s a tasi láma gyaloghintót küldött Kiongbu Rimpocséhoz, hogy hozzák el a Tasi Lumpo gonpához. A kíséret tagjai látták a lámát a gyaloghintóbán, aztán a gyaloghintó ajtaját becsukták, és a hordozók elindultak. Tasi Lumpóban (a Sigace melletti nagy monostor) ezer és ezer ember gyûlt össze a felavatás ünnepére. Legnagyobb megdöbbenésükre azt látták, hogy a láma egyedül érkezik, és gyalog. Csendben átlépte a templom küszöbét, egyenesen a Maitreja hatalmas képmásához ment, és fokozatosan beleolvadt.
Valamivel késõbb megérkezett a gyaloghintó a kísérettel. A szolgák kinyitották az ajtót és... a gyaloghintó üres volt.
Sokan úgy hiszik, hogy a lámát többé senki sem látta. A történet elég különös volt ahhoz, hogy felkeltse figyelmemet, s érdeklõdésemet csak fokozta, hogy a történet elejét és hõsét ismertem, azaz tudtam a tasi láma kívánságát a templom felszentelésérõl. A helyet, ahol a csoda történt, szintén ismertem. Égtem a vágytól, hogy Sigacébe menjek, kérdezõsködjem a láma utolsó napjairól, és ha csakugyan meghalt, megkeressem a sírját. De mikor e bizarr csodáról hallottam, éppen álruhában voltam Lhászában, Sigacében pedig, ahol számos ismerõsünk volt. sem Jongden, sem én nem tarthattuk volna meg inkognitónkat. Leleplezésünk azt jelentette volna, hogy kikísérnek a határra, én pedig Ihászai tartózkodásom után még meg akartam látogatni a számié monostort és még néhányat Dél-Tibetben. Lz arra kényszerített, hogy lemondjak nyomozási kísérletemrõl. Mégis, mielõtt elhagytuk Tibetet, Jongdennek sikerült néhány bizalmas kérdést feltennie a sigacei csodáról olyan embereknek, akik kissé felvilágosodottabban nézték a dolgokat. Sajnos, addigra az esemény óta már néhány év telt el. Csangban (óriási terület, amelynek fõvárosa Sigace) hatalmas változások mentek végbe, és sok csodát meséltek a tasi láma Kínába menekülésérõl lásd: Utazásom Lhászába). A politikai atmoszféra ííiti volt kedvezõ Csangban. A magas rangú emberek túlságosan is tartózkodtak mindentõl, ami emelhette a tasi láma és környezete személyét. A Maitreja templom tekintélyét sem merték erõsíteni, mert a templom létesítése, az általános pletyka szerint, a Ihászai udvarban féltékenységet keltett.
A következõ információkat gyûjtöttük. - A láma önmagából fantomot készített, amely beülni látszott a gyaloghintóba, s aztán a Maitreja templomban úgy tett, ahogy leírtuk. Ez a fantom tunt el gazdája kívánsága szerint, mikor odaért a szoborhoz, míg a láma egész idõ alatt ott maradhatott a remeteségben. - Esetleg Kiongbu Rimpocse a távolból kollektív hallucinációt hozott létre. - Egyesek szerint a láma a csoda történtekor már halott volt, fantomot hagyott maga után, s azt küldte Tasi Lumpóba. - Visszaemlékeztem arra, amikor Kiongbu Rimpocse egyik tanítványa azt mondta nekem, hogy az elme bizonyos koncentrációjával a jelenséget fel lehet készíteni a jövõben megtörténõ különleges eseményre. Ha a koncentráció sikeres volt, a folyamat már mechanikusan megy tovább anélkül, hogy létrehozójától további energiát igényelne. Sõt azt mondta: a legtöbb esetben még maga az illetõ sem képes megakadályozni, hogy az általa eltervezett jelenség a megfelelõ idõben megtörténjen. A gerjesztett energia már ellenõrizhetetlen. A tibeti pszichikus jelenségekrõl sokkal többet is lehetne mondani, de egyetlen megfigyelõ beszámolója sem lehet teljes, mert az ország helyzete kevés lehetõséget kínál a vizsgálódásra. Komolyan kívánom, hogy beszámolóm keltse fel nálam felkészültebb tudósok kedvét azoknak a jelenségeknek komoly kutatására, amelyeket ebben a könyvben röviden érintettem. Ezek a kutatások segíthetnének megvilágítani az úgynevezett csodákat, s ha egyszer megvan a magyarázat, akkor a csoda már nem csoda többé.
Tartalom Elõszó 5 Tibet és a lámák 9 A lámák vendége 57 Egy nevezetes tibeti monostor 103 Kísértetek és démonok 143 Az õsi múlt követõi és mai versenytársaik 179 Pszichikus sportok 211 Misztikus teóriák és szellemi gyakorlatok 255 Pszichikus jelenségek Tibetben - ahogy a tibetiek magyarázzák 301
