Alexandra Ivy - Első Gyönyör

1

ALEXANDRA IVY

ELSŐ GYÖNYÖR Gyönyör-sorozat 1.

fordította: Alysia

2

1. fejezet Madison Philips tudta, hogy álmodik. Nem csak azért, mert hirtelen nyolc évvel fiatalabb lett, de különös érzése volt, mintha a testén kívül lebegne, miközben figyelte, hogyan hajt el a többi tinédzser lány a kényelmetlen lakókocsitól Las Vegas szélén. Ismerős álom. Túl átkozottul ismerős. Madison mogorván próbálta jól begyakorolt képességét segítségül hívni, kiragadni magát a rémálomból. Az évek során már vagy százszor megtette. De ma este nehezére esett. Ahelyett, hogy felébredt volna azon kapta magát, hogy még mélyebbre süllyedt az álomban. Míg már nem csupán figyelte, ahogy a múlt kibontakozik előtte, hanem valóban átélte az eseményt. Elveszve az álomban döbbenetesen valóságosnak tűnt, ahogy kitakarította az ócska nappalit, mielőtt a lakókocsi hátsó részébe ment volna. Egész szórakoztató születésnapi bulit töltött el a barátnőivel, gondolta, újra az a fiatal, meglepően ártatlan lány volt. Valójában a legjobb bulija volt, már ha nem veszteget túl sok időt arra a két jelentős személyre, akik nem bukkantak fel. Nem mintha arra számított volna, hogy az anyja emlékezni fog egyetlen gyermekének tizennyolcadik születésnapjára. Fenébe, Connie Philips két hete nem is járt a lakókocsi közelében. Madison feltételezte, még mindig valamelyik lepusztult hotelban dekkol aktuális szeretőjével. És, természetesen, egy idióta, amiért egy percig is úgy gondolta, hogy Luc Angeli, a Sötét Angyal, aki három évvel idősebb nála és 3

sóvár tinédzser fantáziáinak középpontjában áll, majd komolyan benéz. Nyilvánvalóan képzeletének szüleménye volt csupán, hogy azt hitte, érdeklődés csillant a sötét szemekben, mikor elment a házához és gyakorlatilag könyörgött neki, hogy jöjjön el... hát, ő azt mondta neki, szeretne megosztani vele egy szelet tortát, de mindketten tudták, valójában mit kínál neki. Legtöbb barátjával ellentétben elkerülte, hogy szexuális kapcsolatba kerüljön bármelyik fiúval, akivel randizott. Egy része nem volt hajlandó anyja elhibázott nyomdokaiba lépni, lefeküdni minden férfival, aki figyelmet szentel neki. De egy nagyobb része vágyott rá, hogy annak a férfinak adja, aki az elmúlt három évben kitöltötte az álmait. És nem titkolta a vágyait. Luc nagyon is tudatában volt annak, hogy szeretné, ha ő vetné meg bimbózó érzékiségének alapjait. Felsóhajtott, Maddy benyitott hálószobája ajtaján, felkapcsolta az asztali lámpát, mely tompa fényben fürdette a kis szobát. Jobb szerette a szoba nagy részét sötétben hagyni, nem akart lepusztult környezetén elmélkedni. A fejében ez nem az otthona volt. Csak egy hely, ahol maradhat, míg nagyobb, jobb dolgok felé nem indul. De ma este várt rá egy váratlan bónusz. Az egyetlen születésnapi ajándék, amire igazán vágyott. Automatikusan bezárta maga mögött az ajtót, Maddy neki támaszkodott, közben meglepett pillantásával magába szívta Luc Angeli elnyújtózott alakját az ágyában, kezét összekulcsolta a feje alatt. Nyilvánvalóan a hátsó ajtón át jött be a lakókocsiba, míg ő figyelte távolodó barátait. Szíve a bordáinak feszült. Isten az égben! Túl gyönyörű volt ahhoz, hogy valóságos legyen. Fekete haja olyan hosszúra volt hagyva, hogy éppen felkunkorodjon a tarkóján. Bőre sötét bronz árnyalatú. Bársonyos szeme épp olyan fekete, mint az éjféli égbolt, és hihetetlenül hosszú szempilláik keretezték. Vonásai olyan szépen voltak kifaragva, talán 4

szépek lehettek volna, ha nem lenne olyan határozottan férfias. Nyúlánk teste kőkemény a nyaraktól, amiket építkezéseken dolgozva töltött. – Luc? – lehelte döbbenten, egy rövid pillanatig eltöprengett vajon hallucinál-e, míg a férfi lassan talpra állt, izmai folyékony könnyedséggel mozogtak kopogatott farmerja és szűk, fekete pólója alatt. – Mit keresel itt? Tűnődő pillantással figyelte, ahogy a lány idegesen félresimítja dús, sima, fekete haját az arcából, mely sápadt maradt, nem számít, hány órát töltött a perzselő nevadai napon. – Rád várok. – De... – Meghívtál, nem igaz? – szakította félbe, pillantása ajkának buja vonalán időzött. Maddy ajka kiszáradt. A férfi jelenléte mintha teljesen betöltötte volna a kis szobát, betöltötte szantálfa illatú szappana és tiszta, férfias bőrének illata. – Igen. – Arra kényszerült, hogy eltüntesse a torkában lévő gombócot. – De miért nem csatlakoztál a bulihoz? – Tudod miért, Maddy. – Pillantását a lány zavart arcára emelte. – Egyedül akartam lenni veled. Izgalom sugárzott végig rajta, puncija várakozásteljesen megfeszült. – Nem hittem, hogy eljössz. A férfi mosolyában egy csepp jókedv sem volt. – Én sem, de úgy tűnik, nem vagyok kellően immunis a csábító... meghívásodra. A lány nem törődött a hangjából kicsengő öngúnyra, túlságosan felderítette a gondolat, hogy beteljesítheti a fantáziáit, semmint foglalkozott volna a finom figyelmeztetéssel. – Helyes – dünnyögte, hosszú haját tudattalanul is provokatív mozdulattal dobta át a vállán. Élesen szívta be a levegőt. – Biztos vagy benne? Maddy az ajtónak támaszkodott, alig kapott levegőt. A férfitól megborzongott, pedig még csak hozzá sem ért. Forró pillantása lehetett az oka. Mintha tűzzel jelölné meg, miközben lassan felméri őt a pillantásával, alaposan szemügyre véve karcsú alakját, melyet 5

alig fed el rövid, fekete, bőr miniszoknyája és a fűző, amit az egyik barátjától kapott kölcsön. – Biztos. – Akkor bizonyítsd – csikorogta. Maddy megnyalta kiszáradt ajkát. – Hogyan? – Vedd le a ruhád. A lány csak pislogott a nyílt utasításra, mielőtt lassú mosolyra húzta az ajkát. Ez egy kihívás. Akármilyen ártatlan, még ő is megértette, hogy a férfi teszteli a szüzességétől való megválás iránti elszántságának mélységét. Egy kis habozás, és kisétál azon az ajtón, aztán sosem tér vissza. – Mondjuk így? – kérdezte rekedten. Hüvelykujját bőr szoknyájának derekába akasztotta, letolta a csípőjéről, és hagyta, hogy leessen a lába köré. Három centis tűsarkú cipőjének orrát használva félrerúgta az útból, közben éberen tudatában volt annak, hogy Luc épp most eszmélt rá, szándékosan meztelen volt a szoknya alatt. Sem bugyi. Sem harisnya. Csak ő és a frissen gyantázott bikini vonala. Bátorsága majdnem megingott, mikor a férfi lassan, mélyen beszívta a levegőt, kezét ökölbe szorította maga mellett. Luc nem csak egy túlzottan lelkes tinédzser fiú, aki fogdosni akarja a sötétben. Ő egy teljesen érett férfi, évek hosszú tapasztalatával. Sötét... vad... követelőző. És ebben a pillanatban éhségét szinte tapintani lehetett a levegőben. Ha folytatja, fel fogja falni. Teljesen és tökéletesen. A gondolatnak meg kellett volna rémítenie egy tapasztalatlan szüzet. Ehelyett Maddyt borzongató izgalom járta át. Felnyúlt, megragadta a fűző oldalát és meghúzta, hogy tudattalan kecsességgel kioldja. Évekbe telt neki, hogy sikerüljön elnyerni az uralmat a teste felett, amely szinte egy éjszaka alatt nőtt százhetven centire. Most levetette a fűzőt, könnyed eleganciával félre dobta, és a

6

mozdulat mély morgást csikart ki a férfiból, aki egy ragadozó állhatatos pillantásával figyelte. – Hagyd fenn őket. – Luc hirtelen megtörte a csendet, mikor a lány felemelte a lábát, hogy levegye az egyik magassarkút. Megborzongott, és visszatette a lábát a földre. Furcsán sebezhetőnek érezte magát, nem viselt mást csak a bőr cipőket. Mintha megérezte volna váratlanul fellángoló zavarát, Luc feltartotta a kezét, közelebb intette magához. – Gyere ide, Maddy. Tett egy bizonytalan lépést előre. Aztán még egyet. Végül már csak centikre állt tőle. A férfi töprengő pillantással fürkészte, kopott farmerja cipzárjánál látható volt a dudor. Előre nyúlt, megfogta a lány kezét, addig húzta, míg szorosan hozzá nem simult kemény testéhez. Maddy gyomra görcsbe rándult, mikor Luc megragadta a tarkóját, lehelete előbb végigsimított a lány arcán, majd lecsapott az ajkára, a csóktól a lány szíve a mellkasához feszült. Már csókolták meg ezelőtt. Két száj esetlen találkozása, amitől undorodva megremegett. De ez... Ez csodálatos volt. Luc ujjaival a lány hajába túrt, finoman meghúzta a lány selymes fürtjeit, és felemelve a fejét a lány kipirult arcát tanulmányozta. – Van róla valami fogalmad, mi fog történni? – kérdezte. – Tudom, hogy akarlak – suttogta. – Mindig is akartalak. – Nincs visszaút. – A szavak sokkal inkább hangzottak ígéretnek, semmint fenyegetésnek, a Paradicsom gyönyörével fonódtak a lány köré. Megremegett. – Jó. Luc keze lecsúszott a hajából, finoman végigsimított a torkán, majd marokra fogta meztelen mellét. Maddy zihálva kapaszkodott a felkarjába, térde a megadással fenyegetett, mikor Luc lehajolt, és a szájába vette a mellbimbóját. Felnyögött, a gyönyör átcikázott rajta, miközben a férfi nyelvével kényeztette a megkeményedett gombot.

7

Alig adott neki időt, hogy hozzászokjon a tökéletes érzéseknek, figyelmét máris a másik mellének szentelte, kínozta az érzékeny bimbót, míg kemény lett és könyörgött a szája melegéért. Maddy körmei belemélyedtek a férfi szűk pólója által szabadon hagyott felkarjába, hátát ívbe feszítette, miközben ő tovább kényeztette a nyelvével és a fogával. Csak akkor simított végig ujjaival lapos hasán, mikor a lány felnyögött szakértő érintésétől, noszogatta, hogy nyissa szét a lábát. Maddy kapaszkodott belé, miközben engedelmeskedett néma parancsának, óvatosan, nehogy kifordítsa a bokáját, mert félő volt, hogy cipője sarka beleakad a szakadt szőnyegbe. Luc helyeslőn mormogott, ujjai széttárt combja közé siklottak. Érintése gyengéd volt, miközben simogatta puncijának nedves húsát. Maddy elfojtott, döbbent kiáltást hallatott, mikor rálelt érzékeny csiklójára, egész teste megfeszült a gyönyörtől. Luc hüvelykujjával tovább kínozta gyönyörpontját, mialatt egyik ujja utat talált a testébe. Maddy ösztönösen zihált. Soha nem engedte eddig, hogy valaki ilyen intim módon érintse meg. Olyan... döbbenetesen tökéletes volt. Vagy talán Luc Angeli volt döbbenetesen tökéletes. Mintha csak az igazát akarná bizonyítani, Luc szája visszatért a melléhez, kitartóan húzkodta a mellbimbót, amitől a lány úgy érezte menten lángra lobban. Ugyanakkor ujjával belé nyomult, amivel nyögés tört fel az ajkáról. Érezte, hogyan siklik át barlangjának szűk fala között, hüvelykujjával finoman körözött a csiklóján. Megragadta a karját, az érzés eluralkodott rajta, miközben a férfi ajka felfelé kalandozott a nyakának hajlatánál vadul lüktető érre. Maddy halkan felnyögött, mocorogni kezdett. Csodálatos gyönyör ébredezett a lába között. Feszültség, melytől az egész teste várakozón megfeszült. – Ne küzdj ellene, Maddy – mondta Luc. – Engedd, hogy érezzem az orgazmusod! Ujjával ki-be siklott, egyre mélyebbre nyomult, miközben felkészítette a lányt a végső behatolásra. Maddy az alsó ajkába 8

harapott, mialatt a férfi hüvelykujja tovább folytatta a varázslatos masszázst a csiklóján, ajka felfelé kúszott a torkán. Vagy ez, vagy felsikolt az élvezettől, gyönyör robbanása rázta meg, orgazmusának ereje egészében megremegtette. – Minden rendben, Maddy. Foglak. – Luc – lehelte. Nekidőlt a férfinak, térde rogyadozott. Luc szorosan átkarolta, ajkát a homlokára szorította, miközben a lány próbálta összeszedni magát a döbbenetes remegés után, mely még mindig rázta a testét. Luc ajkával tovább simogatta felfelé fordított arcát, miközben a karjába emelte, és a szűk ágyhoz vitte. Néhány lépéssel később leeresztette a lányt a matracra, majd felegyenesedett, hogy letépje a ruháit. Maddy kábán figyelte, ahogy áthúzza pólóját a fején, lerúgja a csizmáját, majd letolja a nadrágját. Megremegett, puncija megfeszült, ahogy pillantása végigsiklott kemény, művészi testén, és elidőzött büszkén ágaskodó erekcióján. Egek, gyönyörű! Csupa mesterien faragott izom és bronzbarna, könyörtelen férfi. Luc egy pillanatra megállt, hogy elővegyen farmerja elülső zsebéből egy óvszert, feltépte a csomagolást, és gyakorlott könnyedséggel felhúzta. Ez után lassan mozogva, mintha csak egy utolsó esélyt akarna adni a lánynak, hogy meggondolja magát, egyik térdét a matracra tette. – Semmilyen tapasztalatom nincs szüzekkel, de azt hiszem, ez fájni fog, Maddy – mondta, hangja feszült az önuralomtól. – Megpróbálok lassan haladni, de kívánlak. – Ajka megrándult egyfajta öngúnyként, pillantása lassan végigsiklott a lány elterülő, íves vonalain, egy másodpercig elidőzött a magassarkún, melyhez ragaszkodott. – Nem hinném, hogy bármi meggátolhatna abban, hogy magamévá tegyelek ma este. – Készen állok – lehelte. Luc foglyul ejtette a lány tágra nyílt pillantását, elnyúlt mellette a matracon, és adott neki időt, hogy hozzászokjon a csupasz bőréből 9

áradó forrósághoz. Ujjaival le-fel simogatta a testét. Torkától lefelé egészen remegő gyomráig, finom cirógatása nyomán apró, izgatott szikrák gyúltak a lányban. Meglepő módon Maddy úgy érezte, elolvad a várakozástól, lábát készségesen széttárta, mikor a férfi fölé gördült. Pillantásuk még mindig egybe fonódott, Luc elhelyezkedett a combjai közt, farkának hegye lassan utat tört magának a testébe. Egy kurta pillanatig habozott, majd egyetlen határozott döféssel mélyen a lányba temetkezett. Maddy zihálása visszhangzott a szobában. Nem igazi fájdalom volt ez, sokkal inkább olyan érzés, mintha teljesen kitágították volna. Luc durván felnyögött, tenyerébe fogta az arcát, és elsötétült pillantással fürkészte. – Bántottalak? – kérdezte. Maddy érezte, hogy küszködbe igyekszik megfékezni az éhségét, tudta, hogy minden akaraterejére szüksége van ahhoz, hogy ne kezdje durván döfködni. Vad vágyától épp úgy megborzongott, mint a hangjából kicsengő, nyilvánvaló aggodalomtól. Kívánta őt. Igazán, valóban kívánta őt. – Jól vagyok – biztosította, kezével végigsimított vállának kidudorodó izmain. – Ne hagyd abba! Luc fojtott hangon felnevetett, homlokán verejték gyöngyözött. – Ez már nem választás, Maddy. Szükségszerűvé váltál. Maddy megremegett hangjának vágytól rekedtes élétől, kezével kísérletezőn elkezdte felfedezni széles mellkasát. Sosem gondolta volna, hogy lehet ennyire élvezetes megérinteni valakit. A melegség, a szatén bőr. Az izmok. Szívének vad üteme, mely elárulta, mennyire nem ura az érzéseinek. Egyre vakmerőbbé vált, lejjebb kalandozott, rátalált hullámos hasizmára. Az egész estét képes lenne azzal eltölteni, hogy simogatja tökéletesen megformált testét. Lucnak azonban más tervei voltak. Elmormogott egy káromkodást, megragadta a lány kezét, és a feje fölött az ágyhoz szegezte. Maddy szeme elkerekedett, szíve kihagyott egy ütemet a vad vágytól, ami a férfi szemében lángolt. 10

– Ne mozdulj! – morogta, hangját alig lehetett felismerni. – Egyetlen hajszálon függ az önuralmam, édesem. Maddy ízlelgette a különleges pillanatot. Erre vágyott. Hogy érezze őt mélyen magában, a mámorító tudatra, hogy a józan ész peremére sodorta. Együtt mind robbanásig fokozták az izgalmát. Luc nyilvánvalóan óvatosan visszahúzódott, míg már csak a makk maradt a lányban, aztán, mikor a lány felemelte a csípőjét, hogy fenntartsa a kapcsolatot, újra előre nyomult. Maddy megremegett, ahogy farka erotikusan belé siklott, a férfi lehelete az arcát simogatta, miközben homlokát az övére szorította. – Luc... – nyögte, ösztönösen a dereka köré fonta a lábát. – Olyan jó érzés. – Picsába, Maddy! – nyögte, és még mélyebbre hatolt. – Megölsz. Maddy nem igazán tudta, hogy érti ezt, de abban a pillanatban nem is érdekelte. Az a finom, függőséget okozó gyönyör fokozódni kezdett benne minden egyes alkalommal, mikor a férfi könyörtelen ütemben beléhatolt. – Nem tudom, mit tegyek – csikorogta a lány, úgy érezte, meg kell adnia neki ugyanazt a gyönyört, ami benne cikázott keresztül. – Csak engedd, hogy kielégítselek. – Azt teszed – nyöszörögte, teste meghajlott az akarata előtt. Szíve mintha ki akart volna törni a mellkasából, körmét belemélyesztette a férfi ujjaiba, melyeket a csuklójára font. – Te vagy az egyetlen, aki valaha ki tud elégíteni. – Nem lenne szabad ezt mondanod egy férfinak – morogta, arcát a lány nyakának hajlatába temette, miközben keze lejjebb siklott, megmarkolta a mellét, és közben úgy igazította, hogy még mélyebbre hatolhasson. – Különös nem egy olyannak, akinek annyi egója van, mint nekem. A lány lábujjai begörbültek, ahogy a gyönyör hullámai elöntötték. – Tudod, hogyan érzek – nyögte vakmerőn. – Mindig is te voltál az. Sötét, birtokló elégedettség lángolt fel a szemében. – Az enyém vagy! A lány elmosolyodott. Az övé. Talán politikailag nem helyes. Talán még ostobaság is. 11

De megértette, hogy egy primitív szinten tartozik ehhez a férfihoz. – Mindig – lehelte, a szó ünnepélyes ígéret. Luc felnyögött, ujjait belemélyesztette puha fenekébe. – Egek, olyan tökéletes vagy, Maddy! Olyan szűk a farkam körül... – Lehajtotta a fejét, hogy nyelvével megpöccintse a mellbimbóját. – Élvezz el nekem. – Luc! – Ívbe feszítette a hátát, a lélegzete kiszakadt a tüdejéből, mikor a férfi kettejük közé nyúlt, és megcirógatta a csiklóját. – Élvezz el nekem, édes! – csikorogta. – Nem bírom tovább. A lány felsikoltott, mikor az orgazmus szinte fájdalmassá duzzadt benne, majd úgy robbant fel, akár egy nukleáris bomba. Jó ég! – Igen – sziszegte Luc, gyorsan siklott ki-be a testéből. Ajkával rátalált a lányéra, megragadta a csípőjét, lökött még egy utolsót, majd megfeszült felette, a kiteljesedés nyögése dübörögve tört fel a mellkasa mélyéről. Továbbra is a lányban maradt, Luc apró csókokkal borította az arcát, gyengédsége örömkönnyeket csalt Maddy szemébe. Attól a pillanattól fogva álmodozz erről, hogy először megpillantotta Lucot végigsétálni a helyi gimnázium folyosóján. Ő csak egy egyszerű gólya volt, a férfi pedig Mr. Népszerű. Ami ennél is rosszabb, Vigo Angeli, két méregdrága kaszinó tulajdonosának a fia. Azt pletykálták milliókat ér, míg Maddy egy pincérnő lánya, akinek ritkán jut eszébe, hogy van egy gyereke is, akivel ráadásul egy olcsó lakókocsin osztoznak a város szélén. Lehetetlen álomnak tűnt. De most... – Szeretlek, Luc – dünnyögte, szíve túlcsordult a boldogságtól. A férfi azonnal megfeszült, leheletét sziszegve szívta be összeszorított fogai között, mintha megütötte, nem pedig szerelmet vallott volna. Aztán, mielőtt még felfoghatta volna, mi történik kihúzódott belőle, ellökte magát az ágyról, arckifejezése zord, miközben felkapta a földről a farmerját. – Ne csinálj valami olyasmit ebből az egészből, ami amúgy sem, Maddy – figyelmeztette, hangja fájdalmasan durva.

12

A lány hirtelen egészen megdermedt, a takaróért nyúlt, elfedte meztelen testét. – Luc, mi a baj? – Minden. – Hatékony gyorsasággal öltözött fel. – Ennek sosem lett volna szabad megtörténnie. Maddy reszketett a zavart elárultságtól, figyelte, ahogy Luc az ajtó felé indul. – Elmész? A férfi megtorpant, visszafordult és megfejthetetlen pillantást vetett rá. – Tegyél magadnak egy szívességet, Maddy. Tartogasd a szerelmed egy olyan férfinak, aki valóban megérdemli. *** Az ébresztőóra hangja hála az égnek kiszakította Madisont a rémálomból. Picsába! Ledobta magáról a takarót, kimászott az ágyból, és a szobából nyíló fürdőbe ment. Nem rejtély, hogy miért kínozza ez a bizonyos álom. Katasztrofális tizennyolcadig születésnapjának másnapján elhagyta Vegast, és New Yorkba utazott, hogy kövesse az álmait és modell legyen. Életében először a jó szerencse rámosolygott, reflektorfénybe került, mikor ő lett egy új tequila márka reklámarca. Karrierje rekord sebességgel ívelt felfelé, és köszönhetően gyermekkorának kínzó nincstelenségének, volt elég esze, hogy fizetésének egy részét véges államkötvények formájában követelje. Mire huszonnégy éves lett kisebb vagyonra tett szert, amit arra használt, hogy megnyissa saját modell ügynökségét. Most nem csupán gazdag volt, de ő volt a tulajdonosa egy virágzó üzletnek, ami olyan hatalommal ruházta fel, melyről sosem álmodott fiatal kislányként, aki csak a túlélésért küzdött. Nyolc év óta most először pedig visszatért Vegasba. Igen, minden csodás. Leszámítva a Sötét Angyal által romba döntött álmait a szerelemről. Gyorsan lezuhanyozott, majd Madison felvett egy fehér rövidnadrágot és egy citromsárga, szűk pólót. Sötét, vállig érő haját 13

lófarokba kötötte a feje tetején, és csak annyi időre állt meg, hogy ráfintorogjon a tükörképére. Smink nélkül huszonhat évesnél fiatalabbnak tűnt, de a tágra nyílt, mogyorószínű szeme alatti sötét karikák és krémszínű bőrének sápadtságától undorodva húzta fel az orrát. Hamarosan, ígérte magának némán. Hamarosan véget vet múltja kísértő rémálmainak. És Luc Angeli nem lesz más, csak egy távoli emlék. Elhagyva a vendégszobát, Madison a Strip végén lévő luxuslakás konyhájába ment. A ház gimnáziumi legjobb barátnőjéhez, Kristen Rothhoz tartozott. Ők ketten elválaszthatatlanok voltak annak ellenére, hogy Kristennek nagyon eltérő háttere volt, mint Madisoné. És még azután is tartották a kapcsolatot, hogy a lány elhagyta Vegast, legalább kétszer egy évben találkoztak egy „csajos hétvége" erejéig különböző egzotikus helyeken. Mikor úgy döntött, ideje visszatérni Vegasba Madison tudta, hogy nem maradhat sehol máshol a lakáson kívül, hacsak nem akarja megbántani Kristen érzéseit. Egy szerencsétlen szükségesség, túl későn eszmélt már rá, mikor bemasírozott a konyhába és barátnőjét máris ott találta szürke jogi kosztümjében, mézszőke haját egyszerű kontyba fogta a tarkóján Kristen indigókék pillantása azonnal Madison sápadt arcára villant, és a kialvatlan éjszaka egyértelmű jeleire. Kristen borotvaéles elmével volt megáldva, ami Nevada legjobb ügyvédi irodájának tetejéig juttatta. Semmi nem kerülheti el éles szemét. – Mit csinálsz fenn ilyenkor? – kérdezte, azonnal töltött Madisonnak is egy nagy bögre kávét. Madison helyet foglalt a reggeliző pultnál, és készségesen a kávéért nyúlt, elmosolyodott a gazdag aroma illatán. Kristen, természetesen emlékezett rá, hogy erősen és feketén szereti. Könyörtelen szakértelme néha ijesztő volt. – Több éves utazgatás után rájöttem, hogy csak úgy lehet megbirkózni az időeltolódással, ha kényszerítem a szervezetem, hogy 14

a megérkezésemkor azonnal alkalmazkodjon a helyi időhöz – felelte, nem teljesen hazudott. Késő éjjel érkezett meg Vegasba egy Párizsi kiruccanásról, ahol új modelleket akart toborozni, és bár beállította az óráját úgy tervezte, hogy legalább néhány órán át lustálkodni fog az ágyban, mialatt alkalmazkodik a hirtelen időváltozáshoz. – Hmm. – Kristen sápadt arcát tanulmányozta. – Az időeltolódástól nem lesznek sötét karikák a szemed alatt. Madison felsóhajtott. – Belenéztem a tükörbe, köszönöm szépen. Nem kell, hogy te is rámutass, úgy festek, mint egy zombi. Kristen a fejét rázta, klasszikus szépsége láthatóan előnyére vált a fehér és ezüst lakásban üvegfalával, mely mögül lenyűgöző kilátás nyílt a városra. Olyan volt, mint ő. Fényes. Modern. Hatásos. – Ne légy idióta! – feddte meg Kristen. – Mindig kiválóan festesz. Ha nem lennél a legjobb barátnőm, morálisan kötelezőnek érezném, hogy gyűlöljelek. De nyilvánvalóan nem csak egy álmatlan éjszakád volt. Áruld el, mi folyik itt! Madison vállat vont. Nem mondta el senkinek sem az igazságot arról, miért is jött vissza Vegasba. Még a legjobb barátnőjének sem. – Rossz álmok. Kristen felvonta mézszínű szemöldökét. – Ennek a rossz álomnak netalán Luc Angeli a neve? – Luc? – Madison őszintén meglepetten pislogott. Honnan a fenéből találta ki? – Nem tudom, kiről beszélsz. Kristen egy legyintéssel elintézte nevetséges kísérletét a tudatlanság színlelésére. – Ne légy már szemérmes. Egy nő sem felejti el az elsőt. – Tényleg? – Madison kortyolt egyet a kávéjából remélve, hogy a koffein mozgásba lendíti tompa elméjét. – Szóval az éjszakáid azzal telnek, hogy Jack Robertsről álmodozol? – Ó, a fenébe, dehogy! – Kirsten elszörnyedve megborzongott. – De az én első alkalmam egy gyors menet volt a fiúk öltözőjében... A hangsúly pedig a gyorson van – mondta fanyarul. – A tiéd azonban egy eposzba illő esemény. 15

Madison megfeszült, azt kívánta, bár sose hívta volna fel Kristent, miután Luc ott hagyta. Akkoriban szüksége volt valaki, aki együtt érez brutális megszégyenítésével. Most már gyűlölte a tudatot, hogy megosztotta vele a szánalmas emléket, hogy összetörte a szívét egy férfi, akiért egy könnycseppet sem volt érdemes elhullajtani. – Nem mondanám epikusnak. – Ó, ugyan már, Maddy... – Madison – javította ki határozottan. Maddy egy vágyakozó gyerek volt, aki rossz helyeken kereste a szerelmet. Madison egy sikeres nő, aki saját ízlésére formálta a világot. Vagy legalábbis életének minden területén... egyet leszámítva. És azt az egyet is rendbe akarta tenni az elkövetkező pár nap során. – Jól van. Madison – mondta engedelmesen Kristen. – Éveken át sóvárogtál Luc után. A falad ki volt dekorálva a fényképeivel, vagy egy tucat alkalommal sétáltál el naponta a háza előtt, és soha nem hagytál ki egyetlen futballmeccset sem, ha ő is játszott. A pokolba, hiszen a fenekedre tetováltattad a nevét egy szívecskében. Madison összeszorította a száját. Annak a tetoválásnak is mennie kell az emlékekkel együtt. – Neked meg a Backstreet Boys posztere volt kitűzve a falra az ágyad felett – vágott vissza Madison, kortyolt egyet megint a kávéból és összerezzent, mert megégette a nyelvét. – Nagy dolog. Kristen nem hagyta, hogy eltérítse. – De a Backstreet Boys nem vette el a szüzességem a tizennyolcadik születésnapomon, hogy aztán elsétáljon egy olyan szöveggel, hogy keressek valaki mást, akinek a megszállottja lehetek – mutatott rá. – És nem hagytam el Vegast esküdözve, hogy egy nap visszatérek és megfizetnek azért, mert megaláztak. Madison fáradtan felsóhajtott, könyökével a bárpultra támaszkodott, állát a tenyerére fektette. – Mindig túlságosan nagy képzelőerőd volt. – Valamit elég intelligens vagyok, hogy tudjam, ez a kis kiruccanás Vegasba nem egy egyszerű hóbort. 16

– Miért nem? Évek óta nem jártam itthon. – Mert nincs okod rá, hogy itt legyél. Az anyád meghalt nem sokkal az után, hogy elmentél, és nincs más családod – mondta Kristen, mint általában, most sem fáradt azzal, hogy kerülgesse a tényt, Madison anyja lelépett az egyik szeretőjével, akivel aztán autóbalesetet szenvedett Denver szélén. – És ha látni akartál volna, tudod, hogy csak hívnod kell, és már repülök is, hogy csatlakozzam hozzád, akárhol is vagy. – Akkor is itt születtem. – Madison makacsul próbálta tartani magát könyörtelen kihallgatásával szemben. – Talán nosztalgiázni támadt kedvem. – Hülyeség! Csodálatos életed van New Yorkban. – Igaz. Kristen tenyérrel a pultra támaszkodott, arckifejezése figyelmeztette Madisont, hogy készen áll folytatni a vallatást egészen addig, míg Madison meg nem törik. – Mondd el az igazat! – parancsolta. – Miért vagy Vegasban? Madison megadón csóválta a fejét. Fenébe, Kristen kétségtelenül halálra rémisztette szegény esküdteket. – Hogy magam mögött tudjam a múltat – ismerte be vonakodva. – Lucot? – Igen. – Madison bosszús hangot hallatott. – Tudom, hogy hülyeség, de nem tudom kiverni a fejemből. – Nem igazán meglepő. Mindig halálosan jóképű volt – ismerte be Kristen. – Természetesen hallottam, hogy feltételezhetően most megváltozott. – Megváltozott? – Már nem jár ágyról ágyra. Madison hitetlenkedő hangot hallatott. – Aha, persze. Én meg szárnyakat növesztek és felrepülök a Holdra. – Ó, te jó ég! – Kristen szeme döbbenten kerekedett el Madison keserű hangja hallatán. – Még mindig szereted! – Nem! – csattant fel Madison. – Sosem szerettem a gazembert. De olyan, akár egy vírus, ami megfertőzte az életem. Azért vagyok itt, hogy egyszer és mindenkorra kiirtsam magamból. 17

*** A jótékonysági rendezvény, amit az elegáns hotelben tartottak épp olyan volt, mint minden más jótékonysági rendezvény. Egy középszerű vacsora, ami a társadalom elitjének ötszáz dollárjába került tányéronként. Egy aukció, ahol a várakozásnak megfelelően túl kell licitálniuk egymást nevetséges tárgyak felett, amikre senki nem vágyott. Ezt egy tánc követte, ahol az unatkozó férjek hiányos öltözékű pincérnőkkel flörtöltek, és szintén unatkozó feleségeik vadul pletykáltak. Sajnos nem kockáztathatta meg, hogy megsértse a háziasszonyt, aki egy új tudományos épületért szervezte a rendezvényt a helyi egyetem számára, vagy veszélyeztetett cickányokért, vagy akármi is volt éppen a hónap kedvence. Főleg azért, mert férje Luc ingatlanügynökségének egyik befektetője. Mindenki legnagyobb döbbenetére, önmagát is beleértve, Luc öt évvel ezelőtt ott hagyta apja kaszinó birodalmát. Elege lett abból, hogy megpróbálja kivívni a vénember tiszteletét, úgy döntött, inkább megpróbálja megállítani imádott városának hanyatlását. Közösségi épületeket vásárolt, új épületeket ingatlanárveréseken, világszerte szétágazó kapcsolatait arra használta, hogy feldobja az ingatlanokat és új üzleteket hozzon be. Bizonyos értelemben még mindig a hazárdjátékokból élt. Csakhogy ezúttal az ő pénzével és a befektetői pénzével. És igen sikeres lett. De éppen vállalkozása kiterjesztésének érzékeny szakaszában volt, ami azt jelentette, kénytelen jópofizni a gazdagokkal és hatalmasokkal, hogy boldoggá tegye a befektetőit. Ez azt is jelentette, hogy nem is távozhat, mikor aktuális zaklatója követte őt a Vegas lenyűgöző szépségére és tarkaságára nyíló teraszra. – Kérlek, Luc! – könyörgött az érzéki vörös, műszempillája merev tüskékként keretezte zöld szemét, ajka ragacsos a vörös szájfénytől. – Meghallgatnál?

18

Luc lenyelte koros whiskey-jének maradékát, és azt kívánta, bár sose engedett volna az elhamarkodott sugallatnak, hogy randira hívja kitartó nőszemélyt. Egyetlen mentsége csak az lehetett, hogy unatkozott és valami olyat keresett, amit láthatóan nem talált. Valamit, amit azóta sem tudott megtalálni. – Mondtam már, hogy ne kövess ide, Sherri – morogta, lerázva magáról csimpaszkodó szorítását. – Milyen más választásom maradt? – biggyesztette le a száját. – Nem válaszolsz a hívásaimra. – Mert nincs mit megbeszélnünk. – Figyelmeztető-dühös pillantást vetett a lányra, amit még ő sem érthetett félre. – Menj innen, vagy beszámolok az apádnak arról az üvegcse fehér porról, amit a táskádban hordasz. A lány arckifejezése azonnal elkomorult, zöld szeme úgy csillogott, akár a smaragddarabok. – Gazember! Csapott egyet, majd Sherri visszatért a zsúfolt partiba, maga mögött hagyva drága parfümjének átható bűzét. Luc elfintorodott, azt kívánta, bár lenne valami jó kifogása, hogy itt hagyja a rendezvényt. Különösen, mert egy újabb nő jelent meg a nyitott ajtóban, karcsú alakját körbevette a bálterem fénye. – A Sötét Angyal ismét lecsap – dorombolta egy mély, kellemes női hang. – Rovátkákkal számolod, hány szívet törtél már össze az évek alatt? – Nem egészen. Én... – Bosszús ellenkezése azonnal elhalt, mikor a nő kilépett az erkélyre, a holdfény megcsillant magas, ruganyos testén. Lélegzete a torkába szorult, nőies alakjának előnyére vált a hosszú, fekete Dior-ruha, amit oldalt felhasítottak, így felfedve karcsú, hihetetlenül hosszú lábait, szűk fűzője szépen körülölelte a mellét. Csillogó, sötét haja leengedve omlott csupasz vállára, a selymes tincsek kihangsúlyozták krémszínű bőrének tökéletességét. Egy meglepően intenzív izgalom kelt életre benne, melyet épp olyan döbbenetes felismerés követett. – Krisztusom! Maddy? Hűvös mosoly ült ki a lány ajkára. – Madison.

19

Luc unalmát egy csapásra elporlasztotta a gyönyörteljes borzongás, miközben végigmérte a nőt, aki már vagy százszor szállta meg az álmait az évek során. – Madison – dünnyögte, pillantása szomjasan itta magába lenyűgöző szépségét. Mindig csinos volt. Egy üde arcú ártatlan, aki jobban csábította, mint be merte volna ismerni. Egészen addig az éjszakáig... Luc felszisszent, mert azonnal kemény lett az emléktől, ahogy behatol testének szűk, különleges forróságába. Picsába! Még soha semmi nem volt olyan jó érzés. – Rég nem láttalak – mondta a lány, csípőjével nekitámaszkodott a vaskorlátnak, mozdulatai hipnotikusan kecsesek. Luc elmosolyodott, erotikus, izgatott bizsergés járta át a testét. – Ez nem teljesen igaz. Én mindenhol láttalak az évek alatt – ismerte be, túl későn eszmélt rá, miért is követte olyan megszállottan a lány rohamosan felfelé ívelő csillagát. Sosem sikerült kiűznie őt a szervezetéből. Madison Philips nem csak az, aki elhagyta, de ő az egyetlen, akit érdemes megtartani. – Magazinokban, reklámtáblákon, még a tévében is. A Tivago Tequila reklámarca. – Őszinte elismeréssel emelte köszöntőre üres poharát. Ennek a nőnek minden esélye megvolt a bukásra, ehelyett messze a múltja fölé emelkedett, és nemzetközi sztár lett. – Nagyszerű kampány volt. És nagyon okos húzás volt tőled, hogy kötvényekben kérted a fizetséged készpénz helyett. – A modellszakmának korlátozott időtartama van – rázta le magáról a bókot vállat vonva, sápadt vonásai leolvashatatlanok. Furcsa. Azelőtt, hogy elhagyta Vegast arca elárulta minden érzelmét. Sosem felejti el azt a rajongást, ami lenyűgöző, mogyorószínű szemében csillogott, mikor felé pillantott. Sem a kielégült gyönyört az arcán, mikor elélvezett a karjában. Most azonban fogalma sem volt róla, mire gondolhat. – Úgy véltem, bölcs lenne megalapozni a tőkémen a jövőre nézve. – Különösen, mikor képes vagy fogni azt a tőkét, és egy rohamosan terjeszkedő vállalkozássá változtatni. 20

– Ez hízelgő. – Mosolya azonban nem érte el a szemét. – Nem tudtam, hogy méltó a figyelmedre egy nő, hacsak nincs az ágyadban. Luc elfintorodott. Madison életének egy igen nehéz szakaszában keresztezte az útját. Mikor fiatal volt mindent megtett, hogy kivívja apja szeretetét. Kiváló sportoló volt. Mindig a legjobb legyeket hozta. Követte apja nyomdokait, lefeküdt minden készséges nővel, aki az útjába került. Éppen akkortájt fogadta el a fájdalmas igazságot, hogy a világon semmit nem tehet apja elismerésének kivívásáért, a szeretetéről nem is beszélve, mikor Madison meghívta őt a bulijára. Eltökélte, hogy nemet mond. A lány ártatlan volt, ő meg... igazán elcseszett. Jobbat érdemelt nála. De minden jószándéka sem volt elég erős, hogy legyőzze a vad sóvárgást, hogy megízlelje a lány tiltott vágyát. – Azt hiszem, ezt megérdemeltem – ismerte be komoran. – Mindig bántam, hogy... Madison felvonta az egyik szemöldökét. – Mit? – Hogy megbántottalak. – Letette az egyik alacsony asztalkára üres poharát és úgy helyezkedett, hogy elég közel legyen a lányhoz ahhoz, hogy megérezhesse a bőréből áradó finom vanília illatot. Erekciója fájdalmasan feszült a cipzárjának, és örült, hogy fekete zakója eltakarja izgalmát. Figyelembe véve jelenlegi beszélgetésüket nem hitte, hogy a lány értékelné, hogy máris azt tervezgeti, hogyan tudná gyorsan az ágyába csalni. – Tudom, nehéz elhinni, de soha nem állt szándékomban. – Ez most egy bocsánatkérés? Pillantása végigsiklott a lány megdöbbentően szép arcán, elidőzött szájának buja teltségén. Lehelete a torkában rekedt. Krisztus, hányszor is képzelte el azokat az ajkakat a makkja körül? Túl sokszor, semmint képes lenne számon tartani. – Elnézést kérek, amiért nem voltam az a férfi, akire szükséged volt, mikor elvettem a szüzességed, de az igazat megvallva nem

21

sajnálom, hogy szeretkeztem veled – ismerte be, hangja mély. – Az az éjszaka bevésődött az emlékezetembe. Meghatározhatatlan érzelem villant a mogyorószínű szemekben, mielőtt a lány leeresztette, hála az égnek, természetes szempilláit. Valójában, jött rá Luc egy csipetnyi férfi megelégedéssel, minden természetes volt ebben a nőben, hajának gazdag színétől egészen kicsi, tökéletes melléig. – Kétségtelenül sok éjszaka vésődött be az emlékezetedbe – jegyezte meg a lány szárazon. – Némelyik különlegesebb a másiknál. – Jó szöveg. Magad találtad ki, vagy valamelyik alkalmazottad fogalmazza meg ezeket a csöpögős szövegeket? Luc tétovázott, ajka bánatos mosolyra húzódott, mert kénytelen volt elfogadni, hogy ez a nő többé már nem az a hebehurgya iskoláslány, aki rajongásig imádta még azt a földet is, amin járt. A szokásos báj itt már nem lesz elég, hogy visszahízelegje magát az ágyába. A tudat csak még tovább fokozta az izgalom csodálatos érzését. Semmi mást nem szeretett jobban a kihívásnál. Tett még egy lépést közelebb, alig tudta megállni, hogy ujjával végigsimítson a szatén simaságú tincseken. – Mit keresel Las Vegasban? – kérdezte. A lány ajka mosolyra húzódott. – Elvarrok néhány szálat. Hmm. Érezte, hogy szavai mögött valami rejtély húzódik. – Egyedül? A lány felemelte szempilláit, mogyorószínű szeme nyíltan végigmérte tetőtől talpig. – Azt akarok kérdezni, van-e velem valaki fontos? A férfi izmai megrándultak a nyers vágytól, ahogy a lány tekintete újra viszonozta perzselő pillantását. – Pontosan ezt akarom kérdezni – vallotta be habozás nélkül. – Mi a helyzet az imádnivaló Sherrivel? Szavai gúnyosak voltak, de Luc figyelmét nem kerülte el a hangjából kicsengő él. Féltékeny? Pokolba, nagyon remélte. Isten a

22

tanúja, minden férfit helyben hagyna a partin, aki megpróbálná rátenni a kezét erre a nőre. Ma este csak az övé. – Majdnem egy hónappal ezelőtt elhívtam randizni – magyarázta. – Öt perccel később már tudtam, hogy súlyos hiba csúszott az ítélőképességembe, de az egyetlen lehetőségem az volt, hogy kibírom, vagy megalázom azzal, hogy egész egyszerűen elsétálok. Úgy döntöttem, úriember leszek. – De olyan jó vagy abban, hogy faképnél hagyd az embert. A sértést édes mosollyal vágta a fejéhez, amitől Luc elfintorodott. Nyilvánvalóan akart egy darabot belőle. – Mit tehetnék, hogy meggyőzzelek, megváltoztam? – Miért is vennéd a fáradtságot? – Egyik karcsú kezével a francia ajtók felé intett. Odabenn gyönyörű nők csillogó csapata szelte a táncparkettet. – Sok hal van a tengerben. Luc nem engedte, hogy pillantása akár csak egyszer elkalandozzon tökéletes arcáról. – Mert te vagy az a fogás, amit ostoba módon hagytam elúszni. Azt hitte hallotta a lány elakadó lélegzetét halk szavai hallatán, de zárkózott arcáról lehetetlen volt olvasni. – Elúszni? – kérdezte. – Ahogy én emlékszem, te menekültél el, nem én. Oké. Hagyta, hogy kipanaszkodja magát. Most itt az idő, hogy biztosítsa róla, nem teljesen gazember. Hát... legalábbis többé már nem. – Akár hiszed, akár nem, próbáltalak megóvni. A lány a szemét forgatta. – Igazán? – Rossz helyzetben voltam – mondta egyszerű őszinteséggel. – Jobbat érdemeltél. – Hogy lehet egy milliárdos fia, a futballsztár és Nevada minden nőnemű lakosának drágasága rossz helyzetben? Luc állán megfeszült az izom, ismerős düh rántotta görcsbe a zsigereit. Rosszul volt már attól, hogy az emberek azt hiszik, az apja pénze tündérmesévé változtatta az életét. Oké, jobb élete volt, mint a legtöbb embernek, de Vigo Angelivel élni nem épp piknik. 23

Szeme résnyire szűkült, a sápadt, tökéletes arcot fürkészte. – Komolyan érdekel? – Természetesen. Nem tűnt igazán őszintének, de akkor is válaszolt. – Épp akkor jutottam arra a következtetésre, hogy olyan férfivá váltam, akit nem igazán kedvelek, és még kevésbé tisztelek, miután évekig próbáltam versengeni az apámmal. – Felnyúlt, a füle mögé simította a lány egyik tincsét, képtelen volt ellenállni a kísértésnek, hogy megérintse. – Eltökéltem, hogy megváltozom, ami azt jelentette, hogy nem fogok kihasználni egy ártatlan tinédzsert, aki meggyőzte magát arról, hogy szerelmes belém. Madison megdermedt, ahogy ujjaival végigsimított a fülén, de nem húzódott el. – Akkor miért jöttél el a lakókocsihoz? – Mert nem tudtalak kiverni a fejemből. – Ujjai lesiklottak, követte tökéletes szemöldökének ívét. – Azok a nagy, mogyorószínű szemek könyörögtek az érintésemért. – Megcirógatta selymes arcát. – Az a karcsú test a halálos domborulataival. A félénk mosolyod. És azok az ajkak... – Mutatóujjának hegyével követte szájának ívét, mely oly sok álmatlan éjszakát okozott már neki. – A pokolba, nincs olyan férfi, aki képes lett volna ellenállni. – Á! Szóval az én hibám volt – mondta a lány veszélyes hangon, bár nem tudta leplezni fellángoló reakcióját, amitől elsötétül a szeme. Rohamosan kezd olyan izgatottá válni, mint a férfi. – A kísértés a te vétked. A gyöngeség az enyém – dünnyögte, kutató ujjaival követte nyakának kecses ívét. Farka elismerőn megrándult. Bőre akár a folyékony selyem. Muszáj az ágyára fektetnie, hogy krémes tökéletességének minden centiméterét felfedezhesse. – Egy gyöngeség, amit úgy tűnik, nem nőttem ki. Luc megragadta a lány tarkóját, de megfékezte a mohó késztetést, hogy követelőző csókkal csapjon le Madison ajkára. Ehelyett könnyedén, gyöngéd cirógatásként simította ajkát az övére. A legutóbb elvett. Most minden szándéka az volt, hogy adjon.

24

Madison lassan felemelte a kezét, a mellkasára tette, lélegzete felgyorsult, miközben hátra húzódott, hogy óvatosan végigmérje. – Várj! – lehelte. Várni? Talán Luc még nem jött rá, míg a lány ki nem lépett az erkélyre, de erre a találkozásra várt azóta, hogy rájött, a lány elmenekült Vegasból. – Miért? – Azt magyaráztad az imént, miért voltál olyan seggfej – emlékeztette. Luc elfojtott egy bús sóhajtást. Miért jár az agya folyton a múlton, mikor a jövő ígérete tele érzéki gyönyörrel? – Úgy néztél rám, mintha azt hinnéd, én vagyok a Szőke Herceg – vallotta meg vonakodva. – Kétségbeestem. A lány teste továbbra is simulékony volt, de Luc érzékelte az elegáns vonások mögött megbújó kusza érzéseket. – Nem akartál Szőke Herceg lenni? Luc ajka megrándult, visszaemlékezett a vad gyönyörre, mikor elvette a szüzességét. Nem éppen a Szőke Herceghez méltó viselkedés. – Sokkal inkább a nagy csúnya farkas voltam. – És most? A mellkasához húzta a lány, fejét lehajtotta, ajkával végigsimított torkának vonalán. – Most bármi lehetek, amit csak szeretnél. Madison megszorította a vállát, mikor rátalált nyakának hajlatánál arra az érzékeny pontra, de nem volt hajlandó elolvadni a karjában, ahogy a férfi akarta. Fenébe! Muszáj éreznie, ahogy szorosan nekifeszül sajgó erekciójának. – Igazából rájöttem, hogy már nem igazán akarok Hamupipőke lenni – tájékoztatta a férfit. – Nincs szükségem egy férfira. Luc az orrával cirógatta, felfedezve kulcscsontjának kiemelkedő vonalát. Túlságosan is kiemelkedik, döntötte el hirtelen. Karcsú teste gyönyörű, de túl törékenynek tűnt. Egyértelmű, hogy nem gondoskodott magáról megfelelően. Ezt pedig szándékában állt megváltoztatni. 25

– Az kár lenne – dünnyögte. A lány fojtott hangot hallatott, megborzongott, mikor elérte mellének domborulatát. – Tipikus férfi válasz. Luc kezével a lány hajába túrt, vágy öntötte el, amikor megérezte megkeményedő mellbimbóit a selyem ruhán keresztül. Egy része kétségbeesetten le szerette volna vetkőztetni, és a francia ajtónál a magáévá tenni. Másik része haza akarta vinni, a következő hónapot azzal tölteni, hogy lassan, finoman szeretkezzen a nővel, aki megtette azt, amire más nő nem volt képes. Jóval az után is a gondolataiban maradt, hogy ott hagyta az ágyát. – Sosem válik magányossá csillogó életed? – kérdezte, karját a lány dereka köré fonta, és szorosan sajgó testéhez vonta. – A tiéd igen? – Könnyedén hárította a kérdését. – Igen – ismerte be készségesen. – Néha elviselhetetlen. Érezte, hogy a lány kissé megrándul, mintha meglepte volna a válaszával. – Akkor menj, keresd meg Sherrit, és vidd ágyba. – Nem akarom Sherrit. – Felemelte a fejét, viszonozta a lány óvatos pillantását. – Téged akarlak.

26

2. fejezet Téged akarlak... Pontosan erre a két szóra várt Madison. Nem igaz? Ezért tért vissza Vegasba. Ezért volt ezen a nevetséges partin. Ezért volt ezen az erkélyen Luc karjaiban. De most először az óta, hogy lenyomozta Luc Angelit, azon kapta magát, hogy tétovázik. Nem volt semmi értelme. Vajon azért van, mert Luc kényszeríti annak a lehetőségnek az elfogadására, hogy talán nem is az a tökéletes seggfej, aminek mindig is hitte? Vagy azért van, mert ugyanazzal a hebehurgya, szívdobogtató izgalommal reagál rá, mint egy hormontúltengéses tinédzser? Akármi is a magyarázat, ráeszmélt, hogy azt a nagyon is értelmes lehetőséget fontolgatja, hogy sarkon fordul és elsétál. Rövid ideig tétovázott, a menekülés és a küzdelem között egyensúlyozott. Aztán visszaemlékezett rá, hogyan fertőzte az elmúlt nyolc évben ez a férfi, és ez végül megerősítette az elhatározását. Ennek ma este vége lesz. Ingerlő mosolyra húzta az ajkát, közben lassan kibontakozott a férfi karjából. Azt állította, hogy magányos, de mit is tudhatna ő erről? Valószínűleg több száz szeretője volt, mióta elment Vegasból, miközben ő... Gerince megmerevedett, pillantása szándékosan provokatív. Nem teheti túl könnyűvé. Még egy Luc egójával bíró férfi is gyanakodni kezdene, ha nem dolgoztatná meg a megbocsátásért. – Azt hiszed, hogy újra ágyba bújok veled?

27

Sötét szeme egyre növekvő bosszúsággal méregette. Vele ellentétben a férfi nem érzett rá késztetést, hogy leplezze mindent elemésztő vágyát. – Azt hiszem, a láng, ami nyolc éve lobogott köztünk, még mindig megvan, és csak a lehetőségre vár, hogy újra loboghasson – morogta, pillantása lesiklott a lány ruhájának selymes anyagához feszülő bimbókra. – Ne is tagadd, hogy te is érzed. Természetesen érezte. Meglehet, hogy az elmúlt öt éve azzal telt, hogy megbánta, hogy a szüzességét ennek a férfinak adta, de abban a pillanatban, hogy kilépett az erkélyre nem túl kitörő örömmel fogadott éberség rohamozta meg. Ez a tudat pedig csak tovább dörgölte amúgy is nyers idegeit. Számított rá, hogy vonzónak fogja találni Lucot. Mindig tisztességtelenül jóképű volt, az ördög vonzerejével. És az évek csak még jobban kihangsúlyozták erős jellemzőit. Keskeny, bronzbarna arca hosszúkásabb volt, vonásai még finomabban kidolgozottak. Sötét szeme tele újonnan lelt magabiztossággal. És a teste sokkal szálkásan izmosabb Armani öltönye alatt. Maga a megtestesült férficsábítás. Az a fajta férfi, akitől minden nő elolvadna. De a váratlan felismerés, hogy hatalmában áll egyetlen pillantással felizgatni őt, pokolian bosszantó volt. Fenébe! Ezúttal azonban ő uralta ezt a csábítást, és nem Luc Angeli. Oldalra billentette a fejét, szándékosan hagyta, hogy a haja leomoljon csupasz vállán. Madison nem azért állt évekig kamera előtt, hogy ne sajátítson el néhány trükköt. – Látom, az arroganciád mit sem változott. Luc lassú, mély lélegzetet vett, a sötét szemek kiszámítható módon mellének finom ívére siklott, majd vissza kissé gúnyos arcára. – Talán nem, de én igen – felelte, hangja mély, érzéki meghívás. – Ígérem, ezúttal minden más lesz.

28

– Milyen értelemben változtál? – Szándékosan lepillantott a férfi ujjaira. – Nyilvánvaló, hogy még mindig úgy kerülöd az elkötelezettséget, akár a pestist. Hacsak nincs egy kis asszonyka odahaza, akit eddig nem említettél? Luc felvonta a szemöldökét, a lány ujjai felé biccentett, melyek ugyanúgy csupaszok voltak. – Nincs valami mondás azokról, akik üvegkalickában élnek? Vállat vont. – Szándékozom megházasodni és családot alapítani, amint a vállalkozásom szilárdan megalapoztam. – Ahogy én is. Madison pislogott, gyors válasza felkészületlenül érte. A gondolat, hogy a férfi megházasodik, és egy csapat gyereke lesz... Gyötrelmes. – Te? – Próbálta nevetéssel lerázni magáról a váratlan fájdalmat. – Én miért ne tehetném? – dünnyögte, felnyúlt, hátrasöpörte a lány haját a válla mögé, érintése szívettépőn gyengéd. – Természetesen, először találkoznom kell a Hamupipőkémmel. Egy őrült pillanatig Madison engedte, hogy elvesszen a szeméből kicsengő sötét ígéretben. Hány évet töltött el arról álmodozva, hogy ő lehet az a nő, hogy elnyeri ennek a férfinak a szerelmét? Hogy egyedül ő tud a könyörtelen playboyból olyan férfit faragni, aki egyetlen nőnek kötelezi el magát. Még az után is, hogy a férfi ott hagyta a lakókocsit tökéletesen megalázva őt ezzel, táplált titokban egy csipetnyi reményt, hogy meggondolja magát és visszatér. Határozottan megrázta a fejét. Krisztus! Egy idióta. Ez nem tündérmese. Céllal jött ide, és egyértelmű, hogy minél hamarabb befejezi, annál jobb. Mielőtt valami igazán ostobaságot csinál. Kényszeredetten hívogató mosolyra húzta a száját, mogorván biztosította magát, hogy a testében cikázó, perzselő forróság, miközben a férfi ujjaival a testét simogatja semmi más, csak vágy. Valami, amit az előnyére fordíthat. – Hamupipőke? Igazán? 29

– Nem hiszel nekem? Felnyúlt, hogy leporoljon egy porszemet kabátjának hajtókájáról, hagyva, hogy ujjai elidőzzenek a férfi széles mellkasán. – Igazából azon gondolkodtam, hogy természet elleni vétek lenne, ha megszelídítenék a Sötét Angyalt mini-teherautókkal és koszos pelenkákkal. Szeme résnyire szűkült a lány keserű ex-szerető és női csábító közti gyors váltás miatt. – Éppen arról panaszkodtál, hogy én... Madison sietős mozdulattal az ajkára szorította az ujját. Basszus! Minden olyan könnyűnek tűnt, mikor eltervezte a stratégiáját New Yorki lakásának kényelmében. – Mint minden fiatal lány, én is álmodoztam arról, hogy megszelídítem a rossz fiút, és megsérültem, mikor elsétáltál – felelte, nem kellett tettetnie a hangjából kicsengő élt. Luc zavart pillantást vetett rá. – És most? Kezét a férfi szívére szorította, érezte, hogy egyenletes ritmusa felgyorsult, mikor elég közel lépett hozzá, hogy egyenesen a fülébe súgja. – Ma este csak azt szeretném, ha rossz lennél. Sziszegve szívta be a levegőt összeszorított fogai között, mikor kezével megragadta karcsú derekát. – Biztos vagy benne? – Igazad volt. – Beleharapott fülcimpájába. – Mindig volt köztünk valami vonzalom, és már nem az a lány vagyok, aki a Szőke Herceget keresi. Miért ne szórakozhatnánk? Érezte, hogy a férfi megfeszült csipkelődő szavaira. Talán sikerült megsértenie? Nem, az nevetséges volna. Mintha az igazát próbálná bizonyítani, Luc ajkával cirógatta állának vonalát. – Hozatom a kocsimat... – Nem szükséges – vágott közbe. – Van egy szobám. Luc elhúzódott, meglepetése nyíltan látszott. – A hotelben laksz? – Igen. – Abban a pillanatban bejelentkezett, hogy meggyőződött róla, Luc részt vesz a rendezvényen. Kizárt, hogy bosszújának utolsó tettét Kristen házában hajtsa végre. – Mehetünk?

30

Sötét pillantása lassú, perzselő ösvényt járt be a lány testén, mielőtt várakozó mosolyra húzódott a szája. – Mutasd az utat. *** Luc belépett a luxuslakosztályba, alig vetett egy kurta pillantást a halvány elefántcsont színű és barna bútorokra, vagy az üvegfal mögül nyíló, Pazar kilátásra. Tökéletesen felemésztette a sürgető vágy, hogy a legközelebbi ágyra fektesse ezt a nőt. Oké, ez nem teljesen igaz. Agyának egy kis része Madison hirtelen visszavonulásán töprengett. Nem túl csodálatra méltó múltja miatt értette a gyengébbik nem minden árnyalatát. Tudta, ha egy pillantás több mint egy pillantás. Mikor a nő fogékony az érintésére. Mikor nyomuljon, és mikor vonuljon vissza. Ismerős tánc, amit abban a pillanatban felismert, hogy Madison kilépett az erkélyre. Megértette, miért szeretné büntetni őt múltbeli vétkeiért. Ez csak tovább fokozta a flörtölésük. És szándékában állt, hogy elnyerje a bocsánatát. Még ha ez azt is jelenti, hogy követnie kell őt New Yorkba. Egyszer már elsétált tőle. Ez nem történik meg még egyszer. De mikor már éppen javasolni akarta, hogy térjenek vissza a jótékonysági rendezvényre, hogy legalább a karjában tarthassa és körbe perdíthesse a táncparketten, a lány olyan mosolyt villantott rá, ami nem igazán ért el döbbenetes, mogyorószínű szemébe, és gyakorlatilag felrángatta őt kényelmes közelségben lévő hotelszobájába. Nem panaszkodott, tudta, pillantása a lány csábítóan ringó csípőjére szegezte, miközben mutatta neki az utat a hálószobába. Egész teste vibrált a várakozástól, melyet évek óta nem érzett már.

31

Azóta az utolsó alkalom óta nem, hogy elindult Madison Philips ágya felé. Mégis, egy apró hang a feje hátsó sarkában azt súgta, hogy több van e mögött egy puszta véletlen találkozásnál. Madison belépett a hálószobába, megnyomott egy kapcsolót a falon, tompa, aranyszínű fénnyel árasztva el a helyiséget. Luc hirtelen visszaemlékezett arra az éjszakára nyolc évvel ezelőtt. Ó, nem a környezetükre. Pokolba, még mindig dühös lett, ha arra a lepusztult lakókocsira gondolt, ahová lerakta Madisont a semmirekellő anyja. Most szépségét megfelelően kihangsúlyozta az elegáns, elefántcsont- és fekete színű szoba, amit egy királyi méretű ágy uralt középen. De jelen volt ugyanaz a törékeny feszültség körülötte, ami első együtt töltött éjszakájukra emlékeztette, miközben a lány megfordult, táskáját ledobta a kicsi üvegasztalra. Felnyúlt, hogy lehúzza barna nyakkendőjét, lezárta magáról a kabátját, közben Madison kutató pillantást vetett rá. – Biztos, hogy ezt akarod, Madison? Madison gyakorlott mosollyal emelte fel a karját a ruha oldalán lévő, rejtett cipzár felé. – Miért ne lennék biztos? – kérdezte, lassan lefelé húzva a cipzárt. Luc lerúgta olasz bőrcipőjét, könnyedén megbirkózott mandzsettáival, hogy levehesse selyem ingjét. Aztán elfelejtett lélegezni, mikor a fekete selyemruha lecsúszott a testén, és a lába köré hullott. Jóságos ég! Olyan... fenséges. Elfelejtett levegőt venni, ahogy pillantása lesiklott karcsú vonalain, és rájött, hogy a lány semmit nem viselt a ruha alatt. Első együtt töltött éjszakájuk megismétlése. Krémszínű bőre ragyogott a lámpa tompa ragyogása miatt. A szoros, göndör fürtök a puncija felett. És a tűsarkú cipő, amitől a lába úgy tűnt, mintha arra teremtették volna, hogy egy férfi dereka köré fonja. 32

De volt valami újonnan jött érettség a sima izmokban, és büszke tartásában. Csinos volt fiatalon. Most halálosan, gyomorszorítón gyönyörű. Valami láthatatlan erő babonázta meg, előre lépett, a gyötrő gyanúra, hogy Madison viselkedésében volt valami furcsa, egyre nehezebb volt emlékezni. Pontosan előtte állt meg, elbűvölt pillantással tanulmányozta. – Megbánásokkal hagytalak el legutóbb. – Lassan előre hajolt, engedve, hogy ajka leheletfinoman megérintse nyakának hajlatát. A csók pihekönnyű volt, sokkal inkább egy ígéret, semmint valódi cirógatás. Akármennyire is kívánta ezt a nőt, nem fogja erőltetni, míg meg nem adja neki a jelet, hogy készen áll és készséges. – Ezúttal biztosra akarok menni, hogy teljesen... – Ajka a füle alatt lévő részhez simult. Madison halk nyögést hallatott, mintha akarata ellenére tört volna fel a torkából. – Tökéletesen... – Csókokkal borította állának vonalát, mielőtt nyelvének hegyével végigsimított ajkának buja vonalán. – És olyan nagyon elégedett, hogy minden emléket ki fog törölni az első együttlétünkről. Madison ajka apró zihálás formájában elnyílt, vágyának pírja elöntötte kiváló arcát, fe bosszantó módon elrejtette kifejező szemét leeresztett szempilláinak sűrűje alá. – Ez a terv – dünnyögte. Elfintorodott különös válaszától. – Nézz rám, Madison! – mondta, hangja félreérthetetlenül parancsoló. Szempillái lassan felemelkedtek, felfedve mogyorószínű szemét. Ujjaival beletúrt hajának selymes tincseibe, készségesen foglyul ejtve, miközben óvatos arcát tanulmányozta. – Lehet, hogy azon az éjjelen leléptem, de sosem felejtettelek el. – Hüvelykujjával felforrósodott arcát simogatta. – A bőröd olyan selymes puhaságú volt, akár a szatén, hajad kiterítve a párnán akár a legfinomabb coboly, és az ajkad... Krisztusom, minden férfit térdre kényszerítene. – Farka megrándulva könyörgött, hogy édes ajka közé vegye. – Szó szerint. – Nem szükséges színlelned – mondta a lány vállat vonva. – Ideje, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat. 33

Luc a lány sápat arcát fürkészte, azt kívánva, bár leolvashatná a higgadt felszín alatt tomboló érzelmeket. Nem kételkedett a vágyában. Karcsú teste ugyanúgy reszketett az izgatottságtól, mellbimbója kemény volt, könyörgött a figyelemért. És egy percig sem kételkedett abban, hogy fel tudná izgatni annyira, hogy a lány mindent elfelejtsen közös szenvedélyükön kívül. De nem tetszett neki a gyanú, hogy a lány énjének egy részét visszafogja előle. Elfintorodott. Talán eljött a teljes vallomás ideje. – Én benne vagyok, hogy az „itt és most”-ra koncentráljunk. – Hagyta, hogy pillantása elismerőn végigsimítson testének tökéletes vonalain, örömét lelte fekete, „dugj-meg” magassarkújának látványában. – De van valami, amit tudnod kellene... – Nem! – szakította félbe élesen a lány. – Már eleget beszéltünk. Luc teste egyet értett, mikor a lány megfordult, átszelte az elefántcsont szőnyeget, és érzéki kecsességgel rámászott az ágyra. Egy kurta pillanatig elterelte figyelmét a kissé sötétebb folt derekának alsó részén. Szinte olyan volt, mint a... smink? Furcsa. Hacsak nincs ott egy anyajegy, amit elfedett. Aztán elfeledkezett kíváncsiságáról, mikor Madison hátradőlt, haja szétterült az elefántcsont párnákon. Picsába! Lenyúlt, kigombolta a nadrágját, és kiszabadította fájdalmasan érzékeny erekcióját. Rövid mozdulattal letolta a lábán, selyem alsóneműjével együtt. Elrúgta őket, megszabadult a zoknijától, és az ágy felé indult. Madison figyelte a közeledését félig leeresztett pillái alól, provokatívan megnyalta az ajkát, mialatt Luc elnyúlt mellette a matracon. – Mire vársz még? – kérdezte rekedtes hangon. – Emlékezni próbálok – dünnyögte Luc kényszeredetten. Madison egyik ujjával végigsimított a karján. – Ne gondolkodj – sürgette. – Isten a tanúm, én már abbahagytam! A hangjából kicsengő árnyalatnyi öngúny volt az, ami végül arra kényszerítette, hogy félretegye a testében tomboló vágyat. Többet akart birtokba venni a testénél. 34

Ennek a tudatnak ijesztőnek kellett volna lennie. Ehelyett csak... helyesnek tűnt. – Addig nem, míg nem vallottam be az igazat. Madison szeme résnyire szűkült halk követelése hallatán. – Miféle igazat? – Visszamentem – mondta nyers egyszerűséggel. Madison megdermedt, mintha tagadás ült volna ki az arcára. – Nem tudom, miről beszélsz. – Másnap reggel – felelte, mélyen bánva, hogy a lány elhúzta az ujját. Szerette finom cirógatását. – Visszamentem a lakókocsihoz. Madison a fejét rázta. – Nem kell hazudnod. – Nem hazudok. – Lehajolt, hogy lassú, kutató csókot lopjon a lánytól, megízlelve a drága pezsgőt és a tiszta, női vágyat. Mámorító. – Tudtam, hogy mikor elmenekültem az ágyadból csak gyáva módjára viselkedtem. Sajnos, nem volt gerincem visszatérni és szembe nézni veled, mint egy férfi. Ehelyett visszamentem a lakásomra, és addig ittam, míg nem felejtettem. – Ajkuk összeért, miközben beszélt, fehéren izzó gyönyör-nyilakat lőve egyenesen sajgó farkába. – Míg órákkal később magamhoz nem tértem egy hasogató fejfájással és a szégyen keserű ízével a számban nem tudtam, hogy vissza kell mennem. – Egy újabb hosszú, lassú csók. Ki gondolta volna, hogy a csókolózás ilyen függőséget okozhat? – Mikor nem találtak azt feltételeztem, hogy az anyáddal vagy. Majdnem egy héttel később fogadtam csak el végül, hogy elhagytad a várost. – Nem számít – dünnyögte Madison, úgy hangzott, mintha sokkal inkább magának mondaná. De készségesen hátrahajtotta a fejét, miközben a férfi ajka csókokkal borította a torkát. – Semmi nem számít ma éjszaka. – Más lesz, Madison – ígérte, nyelvét rászorította a nyakán lüktető érre. A lány megborzongott, apró zihálások hagyták el az ajkát. – Kérlek... ne beszéljünk többet a múltról. – Szeretném, ha megbíznál bennem.

35

3. fejezet Madison igyekezett gondolkodni. Pokolba, még a légzés is nehezére esett, ahogy az erotikus érzések átdübörögtek rajta. Miért csinálja ezt? Nem akarta tudni, hogy Luc Angeli visszament a lakókocsihoz. Sem azt, hogy talán bűntudata volt, amiért összetörte a szívét. A ma este a bosszúról szól. A bosszúról, melyről nyolc hosszú éve álmodozik már. Természetesen, az álmai sose érhettek a közelébe ennek a pillanatnak. Elfelejtette, hogy a férfi ujjainak puszta érintésétől elönti a vágy. A csókjától olvadozik. Mikor első alkalommal osztotta meg a testét Luckal, még csak egy csillogó szemű ártatlan volt, annyira eluralkodott rajta a hebehurgya izgalom, hogy alig tudta értékelni a hozzáértő csábítást. Most már teljes egészében nő, és, bár megmaradt benne az a könnyelmű izgatottság, ezt éles éhség fűszerezte, ami követelte a kielégülést. Ez a felismerés egyszerre volt bosszús és elkerülhetetlen. A ma este egyáltalán nem úgy zajlott, ahogy tervezte, de határozottan elhessegette a figyelmeztető suttogást a feje hátsó zugában, kezét a férfi mellkasára tette, felfedezte bőrének szaténos melegét. – Ez nem a bizalomról szól – mondta neki, megkönnyebbült, mikor finom cirógatásától elsötétült a férfi pillantása. – Ez kizárólag a vágyról szól. Luc rövid habozás után mély hangon felmordult, hagyta felszabadulni az éhséget, amit Madison látott sötét szemében parázslani. – Igen. 36

Luc megfordult a matrac szélén, a lány elnyújtózott teste felé hajolt. Madison lélegzete a torkába szorult, mikor bronzbarna bőre megcsillant a tompa fényben. Lenyűgöző volt. Széles vállak. Lebarnult mellkas, melyet elszórtan, itt-ott fekete szőr borított. Kemény hasizmok, keskeny derék, és egy vastag erekció, melytől a lány puncija várakozón megfeszült. Szentséges mindenható! Olyan régen volt már, hogy ilyen már-már fájdalmas izgalmat érzett. Nyolc hosszú éve. El is felejtette, milyen elsöprő tud lenni. – Egy férfinak sem lenne szabad ilyen szépnek lennie – suttogta, nyíltan bámulta őt. – Nem vagyok szép. De te... – Lassan, mélyen beszívta a levegőt, szeme olyannyira elsötétedett, hogy már-már feketének tűntek az árnyékos fényben. – Szükségem van rád. Madison megnyalta az ajkát. Krisztusom! Tényleg meg fogja tenni? Habozás nélkül válaszolt. IGEN. És minden másodpercét ki fogja élvezni. Könnyedén érezve, hogy habozásának utolsó cseppjei is elpárologtak éhes pillantásának forróságától, Luc lecsapott, és egy megsemmisítő csókkal rabul ejtette az ajkát, teljes megadást követelt tőle. A lány fölé gördült, leszorította a matracra. Madison felnyögött a gyönyörtől. Bőrének melege szédítő gyönyörrel perzselte, ahogy ujjai lesiklottak a karján mintha tüzes nyomot hagytak volna maguk után. Mindenhol, ahol csak a férfi hozzáért bizsergett a kínzó vágytól, férfias kölnijének halovány illata csak tovább ingerelte az érzékeit. – Tökéletes vagy a karomban, Madison. – Egyik kezével marokra fogta a mellét, finoman a szájába vette a mellbimbóját.

37

Madison remegve felszisszent, mikor nyelvével csapkodta érzékeny bimbóját, az érzés egyenesen a puncijáig hatolt. Hogy tudta a férfi ilyen könnyedén megbűvölni? És miért nem tudott így érezni más férfiakkal? Talán azért, mert attól a pillanattól kezdve fantáziált Lucról, hogy tudatára ébredt saját szexualitásának? Vagy a puszta tény az oka, hogy ő a legjóképűbb férfi, akire valaha szemet vetett? Felemelte a kezét, végigsimított forró bőrén, le a hátán. Öntelt elégedettség járta át a férfi mély, elégedett nyögésére. Azt bizonyította, hogy épp olyan hevesen kívánta őt, mint Madison a férfit. Mintha a lány combjának belső feléhez feszülő vastag erekció nem volna elég bizonyíték. – Jó vagy ebben – dünnyögte. Luc felemelte a fejét, lemosolyogott rá. – Jók vagyunk együtt. – Igen. – Rég elfeledett érzések töltötték el a lányt az ismerős rosszfiús mosoly láttán, a szemében lobogó tűztől. Hevességük nyugtalanítón hatott. Mintha még mindig ott lappangott volna benne a gyermeteg csodálat a perzselő harag alatt. Hirtelen az ösztönös félelem kitépni látszott őt érzéki kábulatából. Nem! Nem lehetséges. Vagy mégis? – Luc... – Igazad volt, Madison, nincs szükség szavakra. – Megcsókolta, nyelvét használva elmélyítette a kapcsolatuk. Madison megremegett, kezének mohó követelésére ívbe feszült a háta, miközben meztelen testét simogatta. – Csak érezz! Izgalom söpört végig a lányon, akár a futótűz, követelésének puszta ereje elhallgattatta benne az idegesítő belső hangocskát. Érezz... Behunyta a szemét, arra az érzésre koncentrált, ahogy hüvelykujjával megkeményedett mellbimbóját ingerelte, szőrtől 38

durva combjára, mely a lány lába közé siklott, és nekifeszült a csiklójának. Minden egyes cirógatása árulkodott a lány iránt érzett vágyáról. Őszinte éhsége a legfinomabb afrodiziákum, nedves lett tőle, készen állt rá. Madison ujjaival a hajába túrt, nem engedte, hogy bármi tönkretegye ezt a tökéletes, csodálatos éjszakát. – Ez az, Madison – suttogta, ajka lefelé indult a lány torkán. Kezével mellét simogatta. – Engedd el magad. – Szédülök tőled – mondta rekedten. – Többet is szándékozom még tenni, mint a megszédítésed. – Finoman harapdálva áttért a lány kulcscsontjára, majd lejjebb ereszkedett, mellbimbóját a fogai közé vette. Gyengéden ráharapott, amitől a lány zihált, gyönyör/fájdalom rázta meg a testét. Puha csókot nyomott bizsergő mellbimbójára, majd még lejjebb siklott az ajka. – Sosem vágytam olyan nagyon nőre, mint rád. Madison szíve árulón megdobbant az örömtől az elmormogott szavak hallatán, mielőtt komoran megdorgálta magát ostobaságáért. Luc bármit hajlandó lenne kimondani az ágyban. Nem jelentett semmit. Ehelyett érintésének vad élvezetére koncentrált. Néma invitálásként megemelte a csípőjét. – Mire vársz még? – Hogy a tested azt mondja, készen áll – tájékoztatta, csókokkal borította lefelé a hasát. – A gyönyör a türelemről szól. Madison combjának kemény izmához dörgölőzött. – Higgy nekem, készen állok. Meghúzta Luc haját, próbálta felfelé terelni, hogy megcsókolhassa. De meg se moccant. Felemelte a fejét, Madison kipirult arcát figyelte töprengve. – Addig akarom nyalni a puncid, Madison, míg eszed nem veszted a vágytól, és nem tudsz másra gondolni, csak arra, milyen kétségbeesetten kívánsz. Vad izgalom öntötte el a lányt. Különös. Gyűlölte, mikor a férfiak ilyen nyersen beszéltek a szexről. Dehát, egyikük sem volt Luc. Fenébe vele! 39

Luc lassan, szándékosan lejjebb siklott, továbbra is gondosan figyelve a lányt. Madison megremegett a tomboló éhség alatt lappangó gyengédségtől. Úgy viselkedett, mintha törődne vele. Igazán, és valóban törődne. Elfojtotta a látszattól ébredő, veszélyes reakcióját, helyette arra összpontosított, ahogy a nyers várakozás zümmögött a testében. Luc a két a lába közé telepedett, kezével megragadta combjának belső felét, nyelvét végighúzta szeméremajkai között. Madison majdnem leugrott az ágyról attól a sokkoló gyönyörtől, ami robbant benne. Szentséges ég! Egész teste lángra gyúlt. – Kérlek, Luc! A férfi kuncogott, nyelvével megpöccintette a csiklóját. – Mindjárt. A lány lábujjai begörbültek, a finom nyomás fokozódott benne a nyelvének cirógatásától. – Gyötörsz engem. – Édes kín – dünnyögte, nyelvével mélyen belé hatolt. Madison vágyakozó hangot hallatott, pillantását odaszegezte a látvány, ahogy a férfi a lába között fekszik, nyelvével dugja, miközben arcának minden rezdülését figyeli. Sosem izgult még fel ennyire. – Élvezz el, Madison! – morogta, nyelvét megduzzadt csiklójára szorította. Abban a pillanatban vad orgazmus cikázott át a lányon, teste remegett a nyers, kirobbanó gyönyör erejétől. Felkiáltott, mintha teljesen megszűnt volna létezni a világ körülötte, miközben a férfi tovább cirógatta a nyelvével egy elégedett nyögés kíséretében. Az orgazmus csak tartott és tartott, nyelve munkálkodásával csak még jobban elnyújtotta. Elélvezett, igen. Fejét hátrahajtotta a párnára, egész teste remegett a csodálatos kielégüléstől. Luc azonban még nem végzett, nyelve ki-be járt testének nyílásában, sebesen ingerelte egy újabb orgazmus felé. Mindig túlságosan szorgalmas volt, gondolta Madison álmodozón, ízlelgetve a férfi szakértő mozdulatait.

40

Felszisszent, mikor Luc ismét rálelt duzzadt csiklójára, finoman megszívta, ugyanakkor egyik ujjával mélyen a testébe hatolt. Szinte túl sok volt ez. Az érzéki támadás legérzékenyebb érzéseire mért csapást. Megsemmisítette, nem volt benne biztos, hogy képes lesz majd újra összeszedni magát. Luc elfordította a fejét, combjának belső felét harapdálta, hangja mély morgás. – Védekezel? Bólintott. Nagyon, nagyon hosszú ideje tervezgeti már ezt az estét. – Igen. – Helyes. Nem akarom, hogy bármi köztünk legyen. – Visszatért csiklója kínzásához, ujjával cirógatta őt mélyen belül, amitől puncija gyönyörteljesen reszketett. – Esküszöm, tiszta vagyok. – Luc... Közel járok. Azt akarom, hogy bennem legyél! Még egyszer utoljára megszívta, mielőtt felemelkedett volna, mellkasának szőrzete csiklandozta a lány feszes mellbimbóját. Az érzéstől felnyögött, kezével megragadta Luc vállát, miközben a férfi lenyúlt, szétnyitotta a lábát, durva, sürgető mozdulatától izgatottság futott végig Madison gerincén. Egyetlen férfi sem mutatott irányában ilyen nyers szenvedélyt. Emiatt volt vajon ilyen izgató? Madison alig bírta elfogadni, hogy ez több egy újabb túlfűtött álomnál, arcának sötét szépségére szegezte a pillantását. Luc arca megfeszült a megzabolázott szenvedélytől, de vonásainak határozott tökéletességétől és szaténos, ébenfekete hajától megdobbant Madison szíve. Aztán tekintete találkozott éjfélszínű, tüzes pillantásával, és elveszett a férfi vágyának erejében. Luc. Életének veszedelme. – Készen állsz? Tudta, mit kérdez. Megadta neki szájának édes mámorát. Most pedig meg akarja dugni. – Istenem, igen! – lehelte, körmét belevájta a vállába, mikor csípőjének egyetlen kemény döfésével behatolt nedves puncijába. Meglepett hangot hallatott, mikor hatalmas farka szinte fájdalmasan kitágította. Olyan mélyen volt, érezte a fenekéhez 41

feszülő golyóit. Mintha megszállták volna. Birtokba vette. Egek! Olyan... riasztóan bensőséges. Mintha a részévé vált volna. Pillantásuk találkozott, rabul ejtette egymást, miközben egy Madison számára megnevezhetetlen érzés szövődött köztük, olyan szinten kapcsolódtak össze, aminek már semmi köze nem volt a megfeszülő, izzadtságban fürdő testekhez. – Picsába, olyan tökéletes vagy – csikorogta végül Luc, lassan kihúzódott, majd ismét előre lendült, olyan erővel, hogy Madison felcsúszott az ágyon. A lány kipirult arcát figyelte, teste remegett. – Jól vagy? Madison bólintott, tudta, hogy Luc kétségbeesetten szabadjára akarja engedni az éhségét, de fél, hogy megijeszti vele. – Kívánlak – csikorogta. – Ne fogd vissza magad! Sötét pír öntötte el Luc arcát, megragadta a csuklóját, és a feje fölött leszorította. – Kapaszkodj, Madison. Most elviszlek egy kis utazásra. Széttárta a lány lábát, előre döfött, könyörtelen, vad ritmusával felnyársalta Madisont. A lány reszketve felnyögött, felemelte a csípőjét, hogy viszonozza kemény döféseit. A gyönyör egyre fokozódott benne, teste könnyedén fogadta vad vágyát. Luc lehajolt, birtokló csókot nyomott az ajkára. Ilyennek kellene lennie a szexnek. Nem kényelmesnek vagy civilizáltnak, sem fárasztó elvárásnak az éjszaka végén. Forró volt, nyers, olyan heves, hogy Madison úgy érezte, érzékei lecsupaszodtak, olyan módon ki lettek téve ennek a férfinak, ez örökre összeköti majd őket. Újra és újra mélyen belé nyomult a farkával, nyelvével imitálta testük lázas iramát. Madison döfködő dereka köré fonta a lábát, ráeszmélt, egy újabb erőteljes orgazmus szorítja össze egyre gyorsabban alsó izmait. – Ez az, Madison! – dünnyögte az ajkába, teste sikamlós felette, miközben primitív erővel mozgott. – Engedd el. Foglak.

42

Hátradöntötte a fejét, Luc lehajolt, ajkát a lány lüktető pulzusára szorította a torkán, kezét maguk közé csúsztatta, nekifeszítette a lány csiklójának. Csupán ujjának egyetlen pöccintésére volt szükség hozzá, hogy Madison átlendüljön a peremen, az orgazmus átjárta, döbbenetes gyönyörrel kiáltotta a férfi nevét. *** Luc igyekezett lélegzethez jutni, orgazmusának földrengésszerű remegése átjárta a testét. Krisztusom, nem érzett ilyen ádáz gyönyört azóta... Azóta az utolsó alkalom óta, hogy lefeküdt Madisonnal, ismerte be vonakodva. Nem volt rá magyarázata. Volt más nőkkel is együtt az elmúlt nyolc év során, bár nem annyival, mint azt az emberek feltételezték. Amint véget vetett az apja elismeréséért folytatott versengésnek megtanulta, hogy többre van szüksége egy készséges nőnél libidója felébresztéséhez. De egyáltalán egyikük sem volt képes azt éreztetni vele, hogy olyan szinten kapcsolódnak, ami már túlmutat a fizikai együttléten. Csak Madison. Oldalra gördült, szorosan magához ölelte, próbált elég energiát összegyűjteni ahhoz, hogy felhívta a szobaszervizt. A ma este megér egy üveg pezsgőt. A legjobbat, amit a hotel fel tud kínálni. Madison mocorogni kezdett, Luc pedig ösztönösen szorosabban fonta köré a karját. – Egek. Ez... – Szex – szakította félbe Madison a heves szavakat. Luc a homlokát ráncolta. Komolyan beszél? – Nem – morogta. – A szex nem rengeti meg a földet. Madison megfeszült a leírástól, mintha zavarba hozta volna. – Milyen költői. – Vannak jó pillanataim. – Arcát a lány szatén puhaságú hajába temette, mélyen belélegezte édes vanília illatát. Azonnal kemény lett, 43

készen állt rá, hogy érezze forró testét vastagodó erekciója köré fonódni. Vagy talán ezúttal lesz elég önuralma, hogy valóban érezze ajkát a farka körül. – Igazából, úgy érzem, egy újabb pillanat közeledik. Kezét lejjebb csúsztatta, megmarkolta finoman kerek fenekét, közelebb húzta magához. Nem csak azért, mert szerette volna érezni forró testét sajgó farkához feszülni, hanem mert hirtelen úgy érzékelte, mintha a lány elhúzódna tőle. És ez... elfogadhatatlan. Mintha csak az igazát akarná bizonyítani, Madison a mellkasára tette a kezét. – Luc! Ajkát a lány halántékára szorította, mélyen beszívta a levegőt. Nem akart arról beszélni, ami az imént történt közöttük. Egyszerűen ki akarta élvezni a második fordulót. És a harmadikat. Holnap majd elemezgetik ezt a szenvedélyt, ami csak még kirobbanóbb lett az elmúlt nyolc év alatt. – Mmm. Vanília – dünnyögte. – Valahányszor megérzem, mindig rád gondolok. Tenyerét a mellkasára szorította. – Luc, várj! Vonakodva elhúzódott, a lány még mindig izgalomtól kipirult arcát fürkészte. – Mi a baj? – Fel kell kelnem. Minden ösztöne tiltakozott az ellen, hogy engedje a lánynak elhagyni ölelésének melegét. – Miért? Az egész éjszaka csak a miénk. – Lenézett a mogyorószínű szemekbe, kereste a... mit is? A biztonságot adó érzést, hogy épp annyira megrázta szeretkezésük hevessége, mint őt? – Pokolba, annyi időnk van, amennyit csak szeretnél! – Nekem... ki kell mennem a fürdőszobába. – Fenébe! – Elfintorodott, lazított a szorításon, hogy a lány lemászhasson az ágyról, és a fürdő felé vehesse az irányt. – Ne tartson sokáig! – kiáltott eltűnő alakja után, megint észrevette a sminket derekának alsó részén. Egyszer szándékában áll

44

megkérdezni, hogy anyajegye van-e. Nem akarta, hogy Madison úgy érezze, valaha is rejtegetnie kell előle bármit. A fejtámlához támaszkodott, rendelt telefonon egy üveg pezsgőt, egy tál friss gyümölcsöt és csokoládét. Remélte, hogy Madison nem tartozik azon nők közé, akik szükségesnek érzik éheztetni magukat. Volt egy erotikus látomása arról, hogy a testéről eszi le a vacsorát. Már a puszta gondolattól felnyögött, hogy nyelvével lefetyeli le csupasz bőréről a pezsgőt. Krisztusom! Sürgősen az ágyában kell tudnia Madisont. Dühös pillantást vetett a hotelszoba túlsó felébe, azon tűnődve, vajon mi tarthat ilyen sokáig. Bizonyára nem gondolja, hogy aggódnia kell a sminkje és a haja miatt? Igen, eléggé férfi ahhoz, hogy értékelje a szépségét, de nem ettől lett számára olyan lenyűgöző. És nem is emiatt akarta újra kétségbeesetten a karjában tudni őt. Száz gyönyörű nőt ismert, akikre még csak nem is nézett még egyszer. Mikor már azon volt, hogy bemasírozik a fürdőbe és visszacipeli a lányt az ágyba – vagy talán csak becsalogatja a zuhany alá – az ajtó kinyílt. – Végre... – Azonnal élesen félbeszakadt a mondandója, összevonta a szemöldökét, mikor meglátta Madison a hétköznapi sárga nyári ruhában négyzet alakú dekoltázzsal, spagetti pánttal. haját egyszerű lófarokba fogta. – Miért vagy felöltözve? Madison kinyitott egy nagy Gucci táskát, az egyik székre tette, és elkezdte összegyűjteni a szőnyegen szétszórt ruhákat. – Azt hiszem, ez nyilvánvaló. Luc egyre növekvő hitetlenséggel figyelte görcsös mozdulatait. Ez ugyanaz a nő, aki az imént még reszketett a karjában? Aki a nevét kiáltotta a gyönyör csúcsán? – Kinek nyilvánvaló? – kérdezte. – Mert nekem biztosan nem. Ruháját és cipőjét a táskába dobta, egyetlen pillantást se vetett felé. – Megtettem, amiért idejöttem, most pedig elmegyek.

45

– Elmész? – Lomha gondolatai próbálták értelmezni ezt a hirtelen váltást szeretőből idegenné. – Azt mondtad, ez a te szobád. – Kifizettem éjszakára. – Végül szembe fordult a férfival, arckifejezése olvashatatlan. – Nyugodtan maradj, amíg jólesik. Luc egy türelmetlen morgással kiugrott az ágyból, felé masírozott. – Mi a fene folyik itt? Madison oldalra billentette a fejét, teste feszült. – Ugyan már, Luc! Intelligens férfi vagy. Pontosan előtte állt meg. – Én azt hittem, de egyértelműen baj lehet az agyammal, mert egyetlen ok se jut eszembe, amiért nem az ágyban vagy velem. – Már megmondtam, megtettem, amiért Vegasba jöttem. Luc pillantása az összepakolt táska felé villant, majd vissza Madison zárkózott arcára. Hirtelen harag vette át a zavar helyét. Összecsomagolt, hogy távozzon. – Azért jöttél, hogy szórakozz velem? – vicsorogta. – Hogy elcsábítsalak – javította ki Madison. – Miért? – Dühös, hitetlenkedő pillantást vetett a lányra. – Egy gyors menetre vágytál a régi idők emlékére? Állát továbbra is dacosan oldalra billentette, de Luc figyelmét nem kerülte el, hogy burkoltan elhátrált egy lépést megfeszült testétől. – Azt akartam, hogy érezd milyen, amikor fekszel az ágyban, miközben a másik elsétál. – A rohadt életbe! – lehelte, hirtelen eszébe jutott a korábbi gyanakvása, hogy Madison rejteget előle valamit. Most már tudta. – Ez bosszú-szex volt. – Pontosan. – Édes mosolyra húzta buja ajkait, amiket a férfi az imént még a farka körül képzelt el, de ez sem tudta felmelegíteni rideg, mogyorószín szemét. Megragadta a táskáját. – Viszlát, Luc! Luc az ajtó előtt állt, mielőtt egyáltalán felfogta volna, hogy megmozdul. – Nem hinném. Madison szeme résnyire szűkült. – Tűnj az utamból! Karj át összefonta meztelen mellkasa előtt, pillantásával felmérte a lány torkán őrülten lüktető eret. 46

Szóval. Mégsem az a jégkirálynő, mint aminek mutatja magát. – Nem – mondta, megragadta a derekánál fogva, és a vállára kapta. Nem úgy sikerült felépítenie egy pénzügyi birodalmat, hogy ne tanulta volna megszerezni az irányítást egy-egy szituáció felett. Nem számít, milyen őrült helyzetről is van szó. – Elég! – csikorogta a lány, öklével a férfi hátát csapkodta. – Mit művelsz? Luc egy laza mozdulattal leemelte a válláról, és az ágyra dobta. Madisonnak dühödten elakadt a lélegzete, mikor landolt, sárga selyemruhája köré tekeredett. – Nem mész el, míg nem árulod el nekem, mi bajod! – figyelmeztette. – Nekem mi bajom? – Madison felkönyökölt, dühös pillantásában egyszerre látszott harag és talán félelem. Nem tőle. Biztosan tudta, hogy Luc sosem tenne olyat, amivel bántaná őt. Legalábbis fizikai értelemben. Attól félt, hogy elveszti az uralmat a dolgok felett. – Te vagy az őrült, aki nem akar elengedni! – El foglak, amint elmondtad az igazat. Madison leeresztette a szempilláit, elrejtette a szemét. – Már megmondtam az igazat. – Hogy az elmúlt nyolc évben a bosszút tervezgetted, mert megbántottam az érzéseidet? – kérdezte, a dühtől megint elködösült az agya. – Megaláztál – morogta, nem volt hajlandó viszonozni a férfi dühödt pillantását. – És nem töltöttem nyolc évet a tervezgetéssel. Mint már mondta, sikeres karriert futottam be. Ez nem azért történt, mert nem szenteltem minden figyelmem a munkámnak. – Pontosan – csattant fel. – Ami azt jelenti, hogy ki kellett volna már nőnöd ezt a kicsinyes bosszúvágyat réges-régen. Meggörnyedt a válla. – Tönkretetted, aminek különleges eseménynek kellett volna lennie. Valóban.

47

Nem tagadhatta, hogy elfuserálta az egész estét. Azzal kezdve, hogy felbukkant a lakókocsiban. Tudta, hogy a lány még ártatlan, többet vár majd, mint amit akkoriban ajánlani tudott neki. Mégis túlságosan extrémnek tűnt nyolc évet áldozni a visszavágásra. Valójában abszurd volt. Homlokát ráncolta, kizárta az agyára telepedő harag ködét. Madison nem egy fenyegetőző ex-szerető. Intelligens, űzött, és olyan szinten sikeres, amit csak az emberek kicsiny százaléka képes elérni. Szóval, miért lenne megszállottja egy múltbeli hülye seggfejnek? – Nem. – Határozottan megrázta a fejét. Rosszhírű nőfaló múltja miatt értette az emberi természetet. Különös, ha a gyengébbik nemről volt szó. Ez nem állt össze. – Több van a háttérben. A lány dühösen a távolabbi falra szegezte a tekintetét, rideg feszültség vibrált körülötte. – Ha ragaszkodsz ehhez az értelmetlen beszélgetéshez, legalább felvennél valamit? Luc felhorkant. – Miért? A testem talán zavar téged? – Belefáradtam már, hogy meztelenül látlak. – Különös – dorombolta a férfi, pillantása végigsiklott karcsú alakján. A nyári ruha a combjára tekeredett, felfedve lenyűgözően hosszú lábait. A lábakat, melyen nem is olyan régen még a dereka köré fonódtak, miközben ki-be járt benne. – Úgy fél órával ezelőtt nem úgy tűnt, mintha zavarna, hogy meztelenül látsz – emlékeztette, élvezettel figyelte, hogy összerezzen. – És egészen biztosan nem panaszkodtál a ruháim hiánya miatt akkor sem, mikor mélyen a testedben voltam és élvezettel nyögdécseltél. Madison felkapta a fejét, viszonozta gúnyos pillantását, arca kipirult zavarában. – Senki nem panaszkodhat, hogy nem tudod megfelelően használni az eszközeid. Elvégre, épp eleget gyakoroltál. Luc szeme résnyire szűkült a hangjából kicsengő, ellenséges él hallatán. – Hát ez az! Madison a homlokát ráncolta. – Micsoda?

48

– Ez a keserűség – felelte. – Nem csupán egy nőről van szó, aki csalódott, hogy egy éretlen gazember vette el a szüzességét. Madisonnak elakadt a lélegzete, pillantása óvatossá vált. – Nem. Csupán nem tudod elfogadni, hogy most az egyszer téged használtak ki és hajítanak félre. – Többször voltam kihasználva, semmint számon tudnám tartani – informálta szárazon. Nem csak a nőket válogatták a kinézetük alapján. – De ahhoz biztosan elégszer, hogy tudjam mi a különbség egy kielégülésre vágyó nő és egy olyan nő között, akit annyira felemészt az irántam érzett vágy, hogy elolvad az érintésemtől. – Arrogáns gazember! – morogta Madison, az ágy távolabbi végéhez kúszott, és az ajtó felé indult. A férfi ezúttal is elé lépett, elállva az útját, finoman megragadta a felkarját, megakadályozta a visszavonulását. – Miért, Maddy? A mogyorószín szemek megvillantak, de lehetetlen volt megmondani, milyen érzelem miatt. – A nevem Madison. – Nekem mindig Maddy maradsz. – Hangját lehalkította, pillantása végigsiklott az eltelt nyolc év ellenére is döbbenetesen ismerős vonásokon. Mintha értékes kincsként őrizte volna őket az elméje. – A fiatal szépség, aki olyan büszkeséggel és méltósággal hordta a turkálós ruháit, hogy minden más lányt túlragyogott az iskolában. A lány, aki ahhoz is túl félénk volt, hogy köszönjön, de mindig figyelt nagy, ártatlan szemeivel. A lány, akinek össze kellett volna törnie a silány bánásmódtól, ehelyett volt bátorsága maga mögött hagyni a múltját és új életet kezdeni. – Lassan megrázta a fejét. – Csakhogy te nem hagytad magad mögött a múltat. Igaz? Madison megpróbált elhúzódni tőle, szeme elködösült valamitől, ami akár pánik is lehetett. – Elmegyek! – Mondd el, mi folyik itt, Maddy! – parancsolta, hangja durva a bosszúságtól. – Biztosan kellett valami másnak is lennie a bosszún kívül, ami Vegasba hozott.

49

4. fejezet Madison elfordult kínzójától, és a hotelszoba közepére sétált. A fenébe! Semmi sem megy jól. A férfinak az ágyban kellene feküdnie, túl döbbenten a lány hirtelen távozásától ahhoz, hogy bármi mást tegyen, mint figyeli, hogy sétál el csendben. És aztán... Nos, a képzelete nem ment túl ezen a pillanaton, de feltételezte, hogy visszamenne New Yorkba; egy nő, aki végre megbékélt a múltjával. Helyette Luc nem engedte, hogy elhagyja a szobát, kérdésekkel traktálta, amiket nem volt joga feltenni. Megpördült, dühös pillantást vetett Lucra, igyekezett ügyet sem vetni a bronzbarna, döbbenetesen szép férfitestre. Könnyebb lenne, ha hirtelen nem kezdett volna arról fantáziálni, hogy végignyalja kockás hasát, majd addig játszadozik a farkával, míg újra fel nem ágaskodik a maga pompájában. Forróság támadt a lába között, bosszúsan ökölbe szorította a kezét. Nem, nem, nem. A ma este az új kezdetről szól... nem pedig arról, hogy érzékeit Luc Angeli töltse ki. Még akkor sem, ha a teste sajgott a férfi érintéséért. – Miért kell tönkretenned ezt? – morogta. A férfi a homlokát ráncolta, mintha nem tudná pontosan, mit is művel. – Mit teszek tönkre? Maddy az ajtóra mutatott. – A lelépésem. Luc felvonta a szemöldökét. – A micsodád? – A lelépésem.

50

– Krisztusom, Maddy! – Ujjaival beletúrt zilált hajába, sikerült teljesen ostobának tűnnie. – Most meg miről beszélsz? – Mikor ott hagytál engedtem, hogy megpattanj – mondta, a vágy, hogy orrba vágja és megcsókolja, kettészakította. – De muszáj volt seggfejnek lenned, és megfosztani engem ugyanettől. Luc arckifejezése megenyhült, mintha végre megértette volna, miért olyan dühös, de vajon odébb lépett, hogy a lány elsétálhasson mellette megmaradt büszkeségével? Nem. Makacsul elé állt, gyengéden tenyerébe fogta az arcát. – Mert ez nem te vagy – dünnyögte, hüvelykujjával végigsimított az alsó ajkán. – Te nem vagy kegyetlen. Nem próbálsz szándékosan megbántani másokat. – Ajka keserű mosolyra húzódott. – Még azokat sem, akik talán megérdemelnék. A testéből áradó forróság áthatolt ruhájának vékony selyemanyagán, a testén végigsuhanó nyers vágytól megborzongott. – Én... Luc összevonta a szemöldökét, ahogy elhallgatott. – Maddy, az ég szerelmére! – csikorogta. – Mondd el nekem az igazat. Összeszorította az állkapcsát. A fenébe! Nyilvánvalóan csak úgy fog kijutni a hotelszobából, ha megadja neki, amit akar. A seggfej csak púp a háton. – Ki akarlak űzni a fejemből – mondta, felkínálva neki a nyers igazságot, amire annyira vágyott. Luc pislogott. Aztán megint. – Úgy érted annak az éjszakának az emlékét? Maddy csípőre tette a kezét. – Nem, a te emléked. Luc összerezzent, mintha bántaná a lány vallomása. – Tényleg ennyire megbántottalak? – Megbántottál és megaláztál, mikor elsétáltál, de ez... – Mi? Maddy válla előre görnyedt, arca zavarában kipirult. – Nem tudom élvezni másik férfi társaságát. Döbbent csend következett, Luc gondosan összeszedett arcvonásait vizsgálta. – Nem szereted a férfiakat? 51

– Persze, hogy szeretem a férfiakat – csattant fel a lány, szeme szándékosan résnyire szűkült. – Amikor nem seggfejek. Luc a szemét forgatta. A lány képtelen volt ellenállni egy újabb döfésnek. – Akkor azt áruld el nekem, mi a fenéről beszéltél. Maddy képtelen volt felfedni legsötétebb titkát, miközben Luc átható, sötét szeme fürkészi őt, ezért elfordult és a Vegasra néző ablakhoz sétált. – Az évek során sok csodálatos férfival találkoztam – mondta, hangja olyan halk, hogy Lucnak közelebb kellett mennie, hogy halja. – Jóképű, sikeres, elbűvölő férfiakkal. A férfi lélegzete a lány csupasz vállát simogatta. – Nem kedvelted őket? Maddy elfintorodott. Egy része azt kívánta, bár azt felelhetné, hogy egy rakás vesztest szedett össze. Ez megmagyarázná, miért volt képtelen tartós kapcsolatot kialakítani. Sajnos nem egy olyan férfi volt, aki tökéletes lett volna számára. – Valójában sokukat kedveltem – ismerte be vonakodva. – Néhányukkal még randiztam is néhány hónapot. A férfi elég közel volt hozzá, hogy érezze megfeszülő testét, mintha nem tetszene neki, hogy más férfiakról beszél. Ami ostobaság tekintetbe véve, hogy ő kényszerítette ki ezt a kellemetlen beszélgetést. – Miért nem tartottak tovább a kapcsolatok? – kérdezte. – Mert én nem... – A szavak elakadtak a torkában. – Mit? – Nem tudtam elélvezni – köpte végül, képtelen volt nem nézni a reakcióját az ablakban. – Most boldog vagy? Döbbenet suhant át gyönyörű vonásain, amit gyorsan felváltott a hitetlenkedő homlokráncolás. – Miért lennék boldog? A lány válla meggörnyedt, nyersnek, túl nyitottnak érezte magát most, hogy kimondta az igazat. – Nyilvánvalóan tönkretettél a többi férfi számára.

52

Önelégült arckifejezésre számított. Hát nem arra vágyott minden férfi, hogy azt gondolja olyan fantasztikus csődör volt, hogy korábbi szeretőit egyetlen férfi sem tudja kielégíteni? Ehelyett Luc gondterheltnek tűnt. Megragadta a vállát, maga felé fordította, tekintetével az övét kutatta. – Azért, mert elsétáltam? – kérdezte, hangja tele megbánással. – Attól félsz, hogy a férfiak fájdalmat okoznak? Olyan könnyű lenne igent mondani. Hagyni, hogy azt higgye tönkretette az életét azzal, hogy aznap éjjel otthagyta. Érezte, hogy messze állt a büszkeségtől amiatt, hogy más férfi nem tudja kielégíteni, valószínűleg még jobban kínozná, ha azt hinné, ő okozta a kárt. De igaza van. Sosem volt szándékosan kegyetlen. – Nem tudom. – Tehetetlenül megrázta a fejét. – Képes vagyok randizgatni a férfiakkal, élvezem a társaságukat, még fel is izgatnak, mikor ágyba bújunk, de aztán... – Mély lélegzetet vett. – Aztán hirtelen a fejemet kitöltik a képek, ahogy megérintesz, megcsókolsz, és a pillanat elúszik. Luc egy másodpercig elemezte a szavait, majd erősebben fogta a karját, szeme résnyire szűkült. – És mivel felbukkantam a szexuális fantáziáidban visszatértél Vegasba, hogy megint lefeküdj velem? – csikorogta. – Ennek talán van értelme? Maddy megnyalta kiszáradt ajkát, lélegzete elakadt, mikor a férfi pillantását magára vonta a tudattalanul is provokatív mozdulat. – Úgy gondoltam... – Elfintorodott. Mindenképp ostobán fog hangzani, nem számít, mit mond. – Azt reméltem, ha lefekszem veled és elsétálok majd... hatalmasnak érzem magam. Luc felvonta a szemöldökét. – Hatalmasnak? Igen. Ostobán hangzott. Türelmetlenül csettintett a nyelvével. – Egy ördögűzés lett volna, hogy kiverjelek végre a fejemből egyszer és mindenkorra. A sötét szemek hirtelen haragosan megvillantak. – Az összes szamárság közül... – Elharapta dühös szavait, mély lélegzetet vett. – 53

Megfordult a fejedben valaha, hogy semmi köze nincs hozzám annak, hogy képtelen vagy élvezni egy férfi társaságát, hanem leginkább te vagy az oka? Maddy elhúzódott tőle, állát ellenkezve felszegte. – Mire akarsz célozni? – Semmire nem célzok. Azt mondom, hogy két nyilvánvaló magyarázat van. Maddy szemrebbenés nélkül állta a tekintetét. Lehet, hogy idióta volt, amiért visszatért Vegasba, de átkozott legyen, ha hagyja, hogy Luc megfélemlítse. – Jól van. – Átkarolta a derekát, átkozottul kívánta, bár felvenne a férfi valami ruhát. – Halljuk a briliáns pszichoanalízised. Mintha Luc haragjának egy része enyhült volna a kihívó hang hallatán, kezébe fogta a lány állát. Érezte talán védekező sebezhetőségét? – Lehetséges, hogy tudattalanul arra használtad az emlékem, hogy más férfiakat távol tarts – mondta, fogva tartva gúnyos pillantását. – Könnyebb volt megtenni engem a rosszfiúnak, mint beismerni, hogy képtelen vagy annyira megnyílni, hogy elélvezz. – Szóval, miért lennék képes... – Elélvezni velem? – fejezte be a mondatot Luc, ajka keserűen megrándult, mikor Maddy arcát elöntötte a pír. A lány a homlokát ráncolta. – Igen. – Mert megbíztál bennem. Felhorkant nevetséges magyarázata hallatán. – Akkor ostobább vagy, mint én. Luc elfintorodott, egy újabb emlékeztető seggfej viselkedésére. – Megbíztál benne, hogy nem foglak olyanra kényszeríteni, amit nem vagy hajlandó felkínálni – tisztázta. – A fejedben én voltam a srác, aki szeretett és lelépett. Nem jelentettem veszélyt a féltve őrzött szívedre. Madison alig bírta megállni, hogy ne forgassa a szemét. Nem fogja elismerni, hogy messze nem hitte, hogy szeret, aztán elmegy, helyette végtelen órákat szentelt annak az ábrándnak, hogy egy nap majd Luc Angeli, a Sötét Angyal rájön, ő a lelkitársa. 54

Komolyan azt hitte, ő lesz a nő, aki megszelídítheti a rossz fiút. Milyen idióta. – Szóval egyedül akarok lenni? – kérdezte inkább. – Olyan életet akarsz, amiben te uralhatsz mindent. – Közelebb lépett hozzá, figyelte, hogy feszül meg, ahogy a meztelen testéből áradó hő beburkolta. – Nem meglepő. Anyád elhagyott. Ettől féltél megnyílni mindenki előtt. Madison ajka keskeny vonallá préselődött. Logikus módon tudta, hogy a múltja miatt érzett késztetést a Vegasból való távozásra, ahogy sikeres karrierjének is ez volt a záloga. Megszállottan vágyott a biztonság kiépítésére. De még soha nem volt keserűbb. Az anyja volt, aki volt: egy gyenge, szánalmas nő, aki egész életét annak a boldogságnak a keresésével töltötte, amit nem érhetett el. Madison csak szánalmat érzett a nő iránt, aki a függő nyomorúságot választotta. Egészen biztosan nem befolyásolta a kapcsolatát bár emberekkel. – Szép elmélet, leszámítva egy égbekiáltóan nyilvánvaló hibát – jegyezte meg szárazon. – És mi lenne az? – Több száz olyan sráccal találkoztam, akiről kétségtelenül tudtam, hogy szeretni és elhagyni típusú seggfejek. – Önelégült arckifejezésével ösztökélte a férfit, merje tagadni a logikáját. – Miért nem bújtam be melléjük az ágyba? Luc elmosolyodott. Lassú, ravasz mosollyal. Madison megborzongott, érezte, ahogy férfi sármja bizsergeti tetőtől talpig. – Van egy másik magyarázat – felelte. – Félek megkérdezni – dünnyögte, és tett egy diszkrét lépést hátra. Egy érintés, és elolvadna. – Még mindig szerelmes vagy belém. A csipkelődő szavak hallatán a levegő kiszakadt Madison tüdejéből. Még mindig szerelmes belé...

55

A vádat Kristen alig néhány órával korábban vágta a fejéhez, és készéggel elutasította. Most rájött, hogy talán közel sem ilyen egyszerű ez. Nem. Egek, nem. Nem lehet annyira szánalmas, hogy nyolc éven keresztül őrizgetett egy viszonzatlan szerelmet ez iránt a férfi iránt. Vagy igen? Egy szörnyűséges gombóc keletkezett a gyomrában, ahogy felidézte, milyen gyakran hasonlította össze férfi partnereit Luc sötét, bűnös szépségével. Vagy hogyan tért vissza egy éjjel különös nyughatatlansággal, mintha valami különleges tulajdonságot keresne a partnereiben, ami hiányzik belőlük. A rosszullét még erősebbé vált. Krisztus! Talán több van benne az édesanyjából, mint azt eredetileg hitte? Állandóan egyetlen férfit keresett, akit nem kaphat meg? Madison automatikusan megrázta a fejét. Stresszes éjszaka volt ez, ami totál káosz lett. Egy jó kis alvás után nevetni fog a puszta felvetéstől, hogy még mindig szerelmes lehet Luc Angelibe. – A fenébe ezzel. Lelépek – morogta, ujjával Luc arcára mutatott, mikor a férfi felemelte a kezét, hogy megállítsa. – Ha hozzám érsz, tökön rúglak! Luc összevonta a szemöldökét a fenyegetés hallatán, de leejtette a kezét. – Jól van. Futhatsz, ameddig csak akarsz, Maddy. A végén a múlt úgyis utolér.

56

5. fejezet Ha Madisonnak lett volna pisztolya, egészen biztosan lelövi az ébresztőórát, mikor az felrázta nyughatatlan álmából. Nyögve felemelte a fejét, és csipás szemekkel a telefonjáért nyúlt, hogy megszüntesse a csörgést. Nyolc harminc. Basszus. Alig két órát aludt. Nem számított kiadós alvásra, miután visszaért Kristen lakására. Azután nem, ahogy elvált Luctól. De akkor is bosszantó, hogy hatig forgolódott. Ami ennél is rosszabb, időpontja volt kilenc harmincra, amit nem hagyhat ki. Átkozta a fejfájást, ami mintha lyukat égetett volna a fejébe, Madison kibotorkált a szobából a fürdőbe. Harminc perccel később tiszta volt, kopott farmert vett fel és egy átlagos feszülős pólót. Befonta a haját, de nem festette ki az arcát. A foglalását egy olyan boltnál intézte el, ami híres a diszkréciójáról, ezért semmi értelme nem kívánt figyelmet irányítani magára. Elég híres volt, hogy alkalomadtán felkeltse a lesifotósok érdeklődését. Ráadásul, nincs is elég smink a világon, amivel elfedhetné arcának sápadtságát vagy a lila karikákat a szeme alatt. Megragadta a táskáját, kibotorkált a szobájából, és a frissen főtt kávé illatára becsábul a konyhába. Nem törődött Kristen kíváncsi pillantásával, amikor helyet foglalt a reggelizőpultnál, mélyen megkönnyebbült, mikor egy csésze gőzölgő fekete kávé került elé a pultra. – Hála az égnek! – dünnyögte.

57

– Neked is jó reggelt, napfény – gúnyolódott Kristen, aki gyomorforgatóan tökéletesnek tűnt fekete ceruzaszoknyájában és ropogós, fehér ingében. Még egy mézszínű tincs sem állt rendetlenül. – Uh. – Madison belekortyolt a kávéba, és irigykedve ráncolta a homlokát. – Miért kiabálsz? Az indigókék szemek meglepetten elkerekedtek. – Szeretnéd, hogy adjak neked a híres másnaposság elleni szeremből? Madison elborzadva megremegett. Egyszer kóstolta meg a hírhedt gyógyszert, de az is elég volt hozzá, hogy a förtelmes íz beleégjen az emlékezetébe. – Még akkor sem, ha a halálos ágyamon feküdnék – dünnyögte. – Hé – tiltakozott Kristen. – Garantáltan működik. Madison elfintorodott. – Olyan az íze, mint a csiganyálkának. – Honnan tudhatnád? – Kristen szeme résnyire szűkült. – Már megkóstoltad talán? Madison feltartotta a kezét, feje még mindig lüktetett. – Nem számít. Nem vagyok másnapos. – Ajaj. – Kristen átszelte a csempés padlót, majd gyorsan visszatért, és egy apró pékcsomagot tett le Madison elé. – Tessék. Madison homlokráncolva nyúlt bele a zacskóba. – Mi ez? – Egy vörös bársony muffin vészhelyzet esetére – felelte Kristen. – Múlt éjjel megálltam a pékségnél arra az esetre, ha elbuknád a küldetésed. Madison elővette a muffint, szájában összefutott a nyál a tortadarával teleszórt krémsajtos máz látványától. – Nem buktam el – mondta, közben a muffin papírjának lehúzására koncentrált, hogy elkerülhesse barátnője kutató pillantását. Kristen hitetlenkedő hangot hallatott. – Így néz ki, mikor sikert érsz el? – Ez... bonyolult. – Valahogy egyáltalán nem vagyok meglepve – felelte sóhajtva Kristen. – Egyél.

58

Madison nem figyelt a kalóriákra, melyeket le kell majd dolgoznia az edzőteremben, rekordidő alatt tüntette el a muffint, és elégedetten vette észre, hogy fejfájása szinte elviselhető lett. Semmi nem enyhíti úgy a fájdalmat, mint egy édes, cukros nyalánkság. – Mmm. – Madison lenyalta az ujjait. – Sokkal jobb, mint az a förtelmes másnaposság elleni lötty. Kristen a szemét forgatta, és eltakarította a morzsákat Madison után. A nő igazi tisztaságmániás. – Most pedig meséld el, mi történt – utasította Kristen. Madison az orrát ráncolta, és kortyolt még egyet a kávéjából. – Luc Angeli történt. – Á. – Kristen a pultnak támaszkodott, arckifejezése figyelmeztette Madisont, hogy nem nyughat, míg nem hallja a teljes sztorit. – Szóval a hotelban volt. – Igen. – És jóképű, mint mindig, a bosszantó kis mocsok – tette hozzá a szőke hajú nő, nyilvánvalóan látta a városban Lucot. – És épp olyan arrogáns – dünnyögte Madison. – Mit vártál? Madison kurtán, keserűen felnevetett. – Jó kérdés. Kristen megdermedt, egyre növekvő aggodalommal figyelte Madisont. – Maddy... – Hirtelen elfintorodott. – Sajnálom, úgy értettem... – A Maddy is jó – biztosította barátnőjét. Nevetséges módon azt hitte, ha ragaszkodik a Madisonhoz akkor valahogy majd elválik attól a naiv lánytól, aki olyan lelkesen beinvitálta Lucot az ágyába. Az igazság az, hogy sosem fog megszabadulni Maddytől. A múltja egyszerűen a része. – Mi történt? – kérdezte Kristen. – Minden úgy ment, ahogy terveztem. – Madison elfintorodott, ahogy kényszeredetten újra átélte a legújabb megaláztatását. – Találkoztam Luckal a partin, aztán alig fél órával később már a hotelszobámban volt.

59

– Nem meglepő – dünnyögte Kristen, tekintetével Madison sápadt arcát fürkészte. – Egy férfi sem tudna ellenállni egy éjszakának Madison Philipsszel. Madison megrázta a fejét. Voltak férfiak, akik azért vonzódnának hozzá, mert híres modell, de Luc nem ezért volt olyan lelkes. – Luc egyetlen éjszakáról se tudna lemondani egy nővel, aki hajlandó széttenni a lábát – jegyezte meg keserűen. Kristen felvonta a szemöldökét. – Már mondtam korábban, hogy szerte Vegasban azt pletykálják, Luc igen válogatós lett a partnereit illetően. Egy barátjától azt hallottam, hogy szerzetes lett az elmúlt pár évben. Madison elengedte a füle mellett barátnője szavait. Ahogy Luc állítását is, miszerint már nem az a sekélyes flörtbajnok, akit a lány régen ismert. – Sokkal inkább diszkrétebb lett. – Azt hiszem, ez lehetséges – értett egyet lassan Kristen, a homlokát ráncolta, mintha aggasztaná Madison nyers elutasítása Luc változásával szemben. – Mi történt, mikor a hotelszobába értetek? Madison érezte, hogy elvörösödik. Azt mondta magának, hogy zavarában. Nem az a fajta nő, aki élvezi megosztani bárkivel a szexuális légyottjainak részleteit, még a legjobb barátjával sem. De mélyen legbelül tudta, hogy a felidézett gyönyör csalt pírt az arcára. Egek. Olyan helyeken sajgott, amikről nem is tudott. Egy szeretett nő finom sajgása. Még vörösebb lett, mikor Kristen kérdőn felvonta a szemöldökét. – Azt hiszem, ez elég nyilvánvaló – dünnyögte. Kristen felkuncogott. – Szóval elkövetted a gaztettet? Madison bólintott, bár soha nem nevezné gaztettnek azt, ami közte és Luc között történt. Az egy egyszerű légyottot jelentene. Ami tegnap éjjel történt... Minden volt csak nem egyszerű. Legalábbis neki. – Együtt voltunk... igen – vallotta be. Kristen előre hajolt. – És milyen volt? – Észvesztő. 60

Kristen pajkos mosolyt villantott rá. – Jó neked, barátnőm. – Nem – morogta Madison, és félrelökte a kávét, mikor a gyomra az elkerülhetetlen miatt bukfencezett. – Nem jó nekem. Kristen mosolya lelohadt. – Azt akartad, hogy kudarc legyen? – Azt akartam, hogy... – Undorodó hangot hallatott, mikor felidézte öntelt magabiztosságát a Vegasi út megtervezésekor. Olyan biztos volt benne, hogy nem akar mást csak bosszút. Sosem esett le neki, hogy csak kifogásokat keres, nem számít, milyen szánalmasak is azok, hogy ismét Luc Angelivel lehessen. – Picsába! – Megdörzsölte a halántékát, a fejfájás ugyan jobb volt, de még mindig érezte a tompa lüktetést a szeme mögött. – Elvesztem a fejem. – Sajnálom, Maddy. – Kristen bűntudatosan fintorgott. – Ha nem akarsz erről beszélni... – Azt állította, még mindig szerelmes vagyok belé – szakította félbe barátnője bocsánatkérését Madison, hirtelen felfedve az igazságot. Miért is ne? Kristen így vagy úgy úgyis kiszedné belőle. Kristen hirtelen a homlokát ráncolta, tekintetével Madison sápadt arcát fürkészte. – Azt mondtad... – Tudom, mit mondtam. – Madison megadón felsóhajtott. – De azt hiszem, talán csak tagadtam. Csend. Végül Kristen megköszörülte a torkát. – Tagadásban? – Azt akartam hinni, hogy gyűlölöm. – Madison tehetetlenül felemelte a kezét. – Bizonyosan jobb volt, mint elfogadni, hogy nem tudtam kinőni a gyerekes, iskolás szerelmem. – Mit fogsz csinálni? Ez volt az első kérdés, amire Madisonnak nem esett nehezére válaszolni. A hosszú, plafonbámulással töltött órák alatt döntésre jutott. – Elmegyek az időpontomra, aztán visszatérek New Yorkba, ahogy terveztem. Kristen úgy festett, mint akit épp most vágtak pofon. – Visszamész New Yorkba? 61

– Igen. – Nem mehetsz. Madison meglepetten pislogott. Együttérzést várt a barátnőjétől, nem pedig tervének hajtatatlan ellenzését. – Miért nem? – Mert beszélned kell Luckal – felelte Kristen. Madison lecsusszant a bárszékről, szemöldökét összevonta, és dühös pillantást vetett a barátnőjére. – Megőrültél? Ő az utolsó ember, akit látni akarok. – De... – Kristen úgy festett, mint aki jól fenéken akarja billenteni Madisont. – Ha még mindig szereted, akkor meg kell nézned, működhetne-e. Madison már azelőtt a fejét csóválta, hogy Kristen befejezhette volna a mondatot. Egy része kétségbeesetten maradni akart. Csak hogy Luc közelében lehessen. Aztán rájött, milyen szomorú és szánalmas lenne az. Azzal tölteni a napjait, hogy reméli, megpillanthatja Lucot, mialatt a férfi állandóan más nőket hajkurász. Megborzongott. – Nem tudok. – Honnan tudod? – erősködött Kristen. – Mert ő Luc Angeli. – És? Madison azon töprengett, vajon a barátnője szándékosan játssza-e az értetlent. Épp olyan jól tudta, mint Madison, hogy Vegas nem kínálhat neki mást, csak szívfájdalmat. – És nem az a míg meg nem halunk típus – dünnyögte kimerülten. Kristen vállat vont. – Ki mondja? – Én. Az indigókék szemek résnyire szűkültek. – Csak mert gyáva vagy. Madison összerezzent a vád hallatán. – Mégis mi a fenére akarsz ezzel kilyukadni? Kristen egyenesen Madison elé állt, arckifejezése cseppet sem votl bűnbánó. 62

– Szereted Lucot, de túlságosan félsz egy újabb visszautasítástól, semmint adnál neki egy esélyt. Madison a táskájáért nyúlt. Ennek semmi köze a bátorsághoz, biztosította magát csendben. Hát nem bizonyította be, hogy képes mindennel szembenézni, ami elé az élet állítja? Hogy képes felülkerekedni mindenen és győztesen kikerülni? Csak elég okos, hogy ne ismételje meg a hibáit. – El fogok késni – dünnyögte, és az ajtó felé indult. – Maddy – kiáltott utána Kristen. – A fenébe, nem hagyom, hogy elhajítsd a boldogság lehetőségét! *** Luc minden sebességkorlátozást megszegett, hogy elérje a Red Rock közeli parkolót. Volt egy bolt a parkoló túlsó oldalán, de szándékosan az egyik nagy szikla mögé állt be a kocsijával a hátsó részen. Nem tudta, mit keres itt. Nem, ez nem igaz. Már amúgy is Kristen lakása felé tartott, mikor a lány üzent neki, hogy Madison itt lesz ezen a helyen, és találkoznia kell vele. De fogalma sem volt, miért jönne Madison erre az elhagyatott részre. És ebben a pillanatban nem is igazán érdekelte. Semmi más nem számított, csak a lehetőség, hogy beszélhet vele, mielőtt elhagyja a várost. Kiszállt a kocsiból, és türelmetlen pillantást vetett drága órájára a csuklóján. Fenébe. Annyira ideges volt, mikor Madison elhagyta a hotelt múlt éjjel, hogy megitta az egész üveg pezsgőt, ami pillanatokkal drámai kivonulása után érkezett meg. A drága bor segített neki tompítani a lány állítása felett érzett haragját, miszerint valamiféle szexuális ördögűzéshez használta fel.

63

De miután haragja elpárolgott megbánta, hogy olyan sok alkoholt fogyasztott. Pokolian jól tudta, hogy Madison nem csak a bosszú miatt kereste fel. Egyszerűen ő nem ilyen. Biztosan érez még iránta szerelmet, akkor is, ha nem hajlandó beismerni. Sajnos a részegség rosszabbik felén volt tegnap a pezsgőtől, és kénytelen volt kijózanodni, mielőtt a nyomába eredhetett volna. Egy férfi nem próbálja meggyőzni részegen álmai nőjét, hogy adjon neki egy második esélyt. Ezért minden tőle telhetőt megtett, hogy kialudja a rá annyira nem jellemző túlzott fogyasztást, mielőtt hazamehetett volna, hogy megborotválkozzon, gyorsan átöltözzön egy kopott farmerba és egy pólóba, mielőtt Madisonhoz indult volna. Most egyre növekvő bosszúsággal várta, hogy megérkezzen. Lehetséges, hogy Kristen azért küldte őt a semmi közepére, hogy Madisonnak legyen ideje megszökni előle? Pontosan az a fajta húzás lenne, amire az ördögi ügyvéd képes lenne. Különösen, ha Kristen azt hitte, szándékosan bántotta meg a barátnőjét... Sötét gondolatait egy közeledő autó hangja szakította félbe, Luc a szikla árnyékába húzódott, és figyelte, ahogy az ezüstszínű szedán behajt a parkolóba. Ádáz vigyor terült szét az arcán, ahogy megpillantotta a sötét hajú szépséget a bérelt autó volánja mögött. Madison. Úgy helyezkedett, hogy ne lehessen látni a visszapillantó tükörben, Luc átkocogott a parkolón, és gyorsan elérte a kocsit. Aztán megrántotta a kilincset, kinyitotta az ajtót, és becsusszant az utasülésre. – ’Reggelt, Maddy. Madison egy nőies sikollyal oldalra kapta a fejét, figyelte, hogyan csapja be maga után az ajtót, kezét a mellkasára szorította. 64

– Te jó ég, majdnem szívrohamot kaptam! – csikorogta, szeme résnyire szűkült, ahogy a gyanakvás felváltotta a pillanatnyi félelmet. – Mi a fenét keresel itt? Luc elismerőn végigmérte karcsú testét, mielőtt ismét dühös arcára pillantott. Még farmerban és smink nélkül is ő a leggyönyörűbb nő, akit valaha látott, de képtelenség lett volna nem észrevenni a sötét karikákat csodálatos szemei alatt, sem bőrének sápadt színét. Egy része azonnal aggódni kezdett az álmatlan éjszakai jelei láttán, míg nagyobb része reménykedni kezdett. Egy nő, aki véghezvitte a küldetését bizonyára békésen aludna. – Különös – mondta vontatottan, fogva tartva a lány óvatos tekintetét. – Pontosan ugyanezt akartam kérdezni tőled. A lány még erősebben ráncolta a homlokát. – Követtél? – Igazából vártam rád. – Honnan tudhattad, hogy jövök... – Bosszúság lobbant hirtelen mogyorószínű szemében. – Kristen – morogta. – Küldött nekem egy üzenetet – ismerte be Luc. – Azt mondta idejössz, hogy befejezz valami lezáratlan ügyet. Azt is mondta, hogy meg kell állítsalak. Madison sziszegve szívta be a levegőt összeszorított fogai között. – Kotnyeles, idegesítő kis alak. Luc felé hajolt, alkarját a könyöktámaszra fektette, és kifejező arcát fürkészte. – Miért vagy itt, Maddy? A lány megrázta a fejét, hajfonata átsiklott a vállán. – Nem a te dolgod. – Mibe kerülne, hogy az legyen? – kérdezte, a fonat után nyúlt, és kihúzta a gumit belőle. – Én... – Megnyalta kiszáradt ajkát, hihetetlenül fiatalnak és sebezhetőnek tűnt, ahogy a reggeli nap fénye besütött a szélvédőn. – Nem értem. Luc szíve ugrott egyet, az ismerős vonzalom, amit mindig is érzett ez iránt a nő iránt most gazdagabb, sokkal tartósabb érzéssé változott. 65

Kerülte óvatos pillantását, Luc arra összpontosított, hogy kibontsa haját a fonatból. – Mikor múlt éjjel megpillantottalak minden világos lett. – Micsoda? – Hogy miért nem tudtam soha elkötelezni magam egy nő mellett. – Kibontotta a fonat utolsó tincseit is, ujjaival átfésülte a szaténpuha hajat. Elakadt a lélegzete, mikor vad vágy támadt benne. Ó... ember! Elég volt ennek a nőnek a közelében lennie, hogy megkeményedjen a vágytól. Minél hamarabb tarthatja a karjában, annál jobb. – És miért követtem olyan nagy figyelemmel a karriered – folytatta, még közelebb hajolt. – És hogy miért éreztem azt, feketében és fehérben élem az életem, míg meg nem jelentél az erkélyen és meg nem töltötted szépséggel az éjszakát. Elég közel volt, hogy lássa elsötétülni a lány szemét halk szavaitól. Természetesen, arckifejezése makacsul védekező maradt. Madison Philips esetében soha semmi nem lesz egyszerű. De rohadtul nem érdekelte. Bármit megadna, hogy boldoggá tegye. – Ezt gyakoroltad? – próbált gúnyolódni, elfintorodott, mikor szavai rekedtes suttogásként csendültek fel. – Egyszerűbb szavakkal szeretnéd? – kérdezte, arca kijózanodott. – Sosem bántam meg, hogy ott hagytalak. És most, hogy visszajöttél, sosem foglak elengedni. Madison ajka szétnyílt nyílt figyelmeztetésével, nyakán az ér vadul lüktetett. – Luc. Luc mélyen beszívta a levegőt. Most vagy soha. Hacsak nem kerekedik felül a sebezhetőséggel szembeni fenntartásain, a lány elsétál tőle. – Szeretlek, Maddy. A mogyorószín szemek elkerekedtek, döbbenete szinte kézzel fogható volt a kocsi bezártságában. – Nem lehet – lehelte. Luc felvonta a szemöldökét. – Nem? A lány nyughatatlanul megvonta a vállát. – Alig ismersz. Luc felnevetett nevetséges szavai hallatán. 66

– Egész életemben ismertelek – emlékeztette, felidézve azt a precíz pillanatot, mikor végignézett az iskola folyosóján, bele a hatalmas, gyönyörű, mogyorószínű szemekbe, melyek őt figyelték. Akkoriban nem értette, miért érezte úgy, mintha villám hasított volna belé. Vagy miért ellenőrizte folyton a lelátókat, mielőtt kikocogott a focipályára, hogy meggyőződjön róla, a lány a szokásos helyén ül. Mindig tudatában volt, hogy állandó része az életének. – Tudom, hogy nagylelkű szíved van minden nehézség ellenére, amit el kellett viselned, végtelenül bátor vagy, és egy független lélek, akit mélyen csodálok. – Ujjai kisiklottak a hajából, finoman végigsimított makacs állán. – Minden mást majd felfedezünk a közös jövőnk során. Madison megborzongott finom érintésétől, de nem tiltakozott vagy húzódott el. – Jövőnk? Luc előre hajolt, puha, ráérős csókot nyomott az ajkára. – Egy nagyon hosszú jövő. Madison a mellkasára fektette a kezét, apró zihálás formájában kapkodta a levegőt enyhén szétnyílt ajkai között. – Arra kérsz, hogy... – El kellett hallgatnia, hogy megköszörülje a torkát. – Hogy menjek hozzád? Luc keserűen elmosolyodott. Nem okolhatta lányt az arcára kiülő hitetlenség miatt. Pokolba, még a saját anyja is meg lesz döbbenve, mikor bevallja neki, hogy kész feladni agglegény éveit és megházasodni. És az apja... Nem. Megrázta a fejét. Ő nem olyan, mint az apja. Csak egy nőre van szüksége, hogy boldog legyen. – Végül – köntörfalazott, nem akarta megrémiszteni Madisont. – Előbb csak egy esélyt szeretnék, hogy bizonyíthassam, nem az az ostoba kölyök vagyok, aki fájdalmat okozott. – Megfogta az állát és kényszerítette, hogy viszonozza esdeklő pillantását. – Adsz nekem egy esélyt? – Én... – Luc szíve megállt, mikor a lány habozott, pánikba esett a gondolattól, hogy talán nemet mond. A fenébe. Be fogja zárni a hálószobájába, míg el nem fogadja, hogy nem akarta megbántani. 67

Aztán Madison mogyorószínű szeme figyelmeztetés nélkül felmelegedett, amitől remény áradt szét a testében. – Igen. Szédítő megkönnyebbülés öntötte el Lucot. – Hála az égnek! – Tenyerébe fogta a lány arcát, kétségbeesetten megcsókolta, telt alsó ajkát harapdálta, mintegy büntetésként, amiért így ráijesztett. Felnyögött, mikor a lány készségesen hozzásimult, erekciója megduzzadt, ahogy karját köré fonta. Nyelvét a lány meleg, nedves szájába csúsztatta, megízlelte, miközben a lány megragadta a pólóját és igyekezett közelebb vonni magához. Bosszúsan felmordult, mikor a könyöklő továbbra is elválasztotta őket, a nap melege elviselhetetlenül forróvá változtatta a levegőt. – Fenébe... – dörmögte, vonakodva felemelte a fejét, és a lány vágytól kipirult arcát fürkészte. – Ezt a kocsit nem úgy tervezték, hogy szeretkezhessek benne a nőmmel. Apró mosolyra húzódott a szája. – A nőddel? – Enyém – morogta tiszta férfi birtoklással a hangjában. Madison megcsókolta az állát. – Ez tetszik. Lucnak is. Nagyon. – Elárulod nekem, mit keresel itt? – kérdezte, közben apró csókokkal borította a nyakát. Madison oldalra billentette a fejét, hogy jobban hozzáférjen. – Amikor tizenhét éves voltam Kristen ellopott egy üveg tequilát, és elhozta a lakókocsiba – dünnyögte, egyértelműen máshol jártak a gondolatai, ahogy nyelvével a nyakán lüktető eret nyalogatta. Luc meglepődött. Madison sosem vett részt privát bulikon, ahol alkohol is volt. Kétségtelenül anyja példája megtanította az ürességre, amit az üvegben keresett gyönyör hagyott maga után. És az igazság az, csodálta őt, hogy ellen tudott állni a nyomásnak. A teste iránt érzett tisztelete sokkal szexisebb volt, mint bármilyen más, a férfi lenyűgözésére tett kísérlet. – Sosem ittál a gimnáziumban – mondta, és mélyen belélegezte vanília illatát. – Amitől az egész csak rosszabb lett – ismerte be Madison borzongva, ahogy a férfi felfelé haladt a nyakán. – Néhány pohár 68

után úgy döntöttem, hogy kézzel fogható bizonyítékot akarok az irántad érzett szerelmemre. Luc azonnal kiegyenesedett, komisz mosolyt villantott rá. – Hmm. Jól hangzik. Madison a szemét forgatta. – Naná. – Mi volt az a kézzel fogható bizonyíték? – Egy tetoválás, a neved egy szívben. Egy tetoválás? Luc egy pillanatra megdöbbent, aztán hirtelen eszébe jutott a különös sminkfolt, amit a múlt éjjel látott. – A derekadon – mondta. – Igen. Keze lesiklott arra a pontra feszes feneke felett. A tudat, hogy a neve örökre a bőrébe vésődött rohadtul izgató volt. Természetesen, amennyire őt érdekelte, ebben a nőben semmi sem volt, ami ne lett volna pokolian dögös. – Ez megmagyarázza a sminket. – Keze még lejjebb siklott, megragadta a csípőjét. – Azt hittem, egy anyajegyet próbálsz takargatni. Madison elfintorodott. – Mondanom se kell, akkor ittam utoljára tequilát. – Ez még mindig nem magyarázza meg, miért vagy itt. – Fejével az épület felé intett. – A Wicked Ink a legjobb tetoválószalon a világon, ami a hibákat kiváló művé varázsolja – magyarázta. Beletelt egy percbe, mire Luc rájött, hogy a lány el akarta tüntetni a tetoválást egy képpel, ami elfedni a nevét. Amint felfogta, meglepő módon harag öntötte el a gondolatra, hogy a lány ilyen alaposan száműzni akarta az életéből. Előbb a bosszú-szexszel, aztán valami varázskezű tetoválóművésszel. – Hibának tartasz – mondta, hangja közömbös. Madison lassan bólintott, felnyúlt, és finoman megérintette az arcát. – Úgy volt. – És most?

69

Madison ujjával végigsimított alsó ajkán, mogyorószín szemének aranyszíne ragyogott a reggeli napfényben. – Most úgy gondolom, talán megtartom. Luc lehajtotta a fejét, ajkát egy csók könnyed ígéretével súrolta a lányéhoz. Csak ennyit mert megengedni magának, mikor fényes nappal egy nyilvános parkoló közepén voltak. – És talán én is csináltatok egyet, ami illik a tiédhez – dünnyögte az ajkába. – Egy szívet a derekadra? – gúnyolódott a lány, keze felfedezőútra indult mellkasának feszes izmain. – Nem fognak megverni az edzőteremben? – Az sem érdekel, ha egy petúniát varrnak a seggemre addig, míg bizonyítja, mennyire szeretnék egy második esélyt – mondta. – Nem kell petúnia – biztosította a lány, apró mosoly játszott az ajkán. – Bár nem tiltakoznék az ellen, hogy a nevem örökre felkerüljön a testedre. Azt akarom, hogy a nők tudják, az enyém vagy. – A tiéd vagyok – felelte, hangja durva az őszinteségtől, miközben arcát a lány nyakába temette. – Mindig is a tiéd voltam. Átkarolta a vállát, ujjaival beletúrt a hajába. – Tudod, igazad van. Lucnak nehezére esett gondolkodni, ahogy elmerült a benne szétáradó örömben. – Miben? A lány egyenesen a fülébe súgta. – Egy nő sosem felejti el az elsőt.

70

Epilógus Egy évvel később Madison az újonnan renovált kőépület előtt állt Vegas külvárosában. Egykor elhagyatott üzletközpont volt, most iskola utáni programmá vált, ahol a rászoruló gyerekek részt vehettek magánórákon, kaptak meleg ételt, ruhát, orvosi ellátást... vagy egyszerűen egy biztonságos helyet. Madison elmosolyodott. Nem sokkal csendes esküvőjük után említette meg Lucnak az álmát, hogy olyan gyerekeken segítsen, akiknek a szülei nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelő ellátást biztosítani, ő pedig napokkal később megvette az épületet és elkészültek az első tervek. Először a hajtóerejétől megszédült, de gyorsan alkalmazkodott, most pedig igazán erős pár voltak, akik megosztották idejüket New York és Vegas között. Az utazást könnyítette Luc magángépe. Madison megérezte heves, fürkésző pillantását, megfordult, és tekintete találkozott a férfi sötét pillantásával, szíve ismerős bukfencet vetett örömében. Úgy tűnt, nem számít, hány napot töltenek együtt, vagy hány éjszakát áldoznak a szeretkezésre. Egyszerűen nem tudott betelni az örömmel, hogy egyszerűen együtt lehet ezzel a férfival. – Nos, Ms. Angeli, olyan, mint amilyennek álmodtad? – kérdezte. – És még több. – Megfordult, karját a nyaka köré fonta. – Sokkal több. Luc megragadta a derekát, szorosan magához húzta. Ma a Maddy Center zárva volt egy utolsó vizsgálat miatt. Holnap az ajtók megnyílnak a nyilvánosság számára. – Boldog vagy? – kérdezte lágyan. Maddy elmosolyodott. – Mr. Angeli, most bókokra vadászol? 71

Luc kuncogott, tisztességtelenül jóképűnek tűnt fekete nadrágjában és fehér selyemingében, amit nyitva hagyott, hogy mindenki megpillanthassa bronzbarna mellkasát. – Ha megosztanál párat, igazán nem tiltakoznék. Forróság áradt szét a lányban, aminek semmi köze nem volt a perzselő Nevadai naphoz. – Igazából, épp hangulatban vagyok hozzá... – Lábujjhegyre állt és a fülébe suttogta, pontosan mihez van hangulatban. Luc halkan felmordult, erősebben szorította a derekát. – Nocsak, Ms. Angeli, nagyon, nagyon komisz lány vagy. Madison megcsókolta őt szíve minden szerelmével. – Pont tökéletes a Sötét Angyal mellé – dünnyögte. – Tökéletes – értett egyet, a karjába kapta és a várakozó kocsi felé indult. VÉGE

72