A KET. ÉS AZ ÁKR. ÖSSZEHASONLÍTÁSA
akr07_1_1.mp4
1
T ARTALOM A törvény hatálya, alapvető rendelkezések, rendelkezések, záró rendelkezések rendelkezések.......................................................... ..........................................................3 A közigazgatási hatósági eljárás szabályrendszerében bekövetkezett változások .............................3 ...................................................................................................... ......................................... ....... 4 Alapelvek és a hatósági ügy ....................................................................
A hatóság és az ügyfél ............................................................... .................................................................................................... ...................................................... ................. 6 Az általános és a különös eljárási szabályok viszonya ............................................................... ....................................................................... ........ 8 A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség ..................................................................... .................................................................................... ............... 10 A hatáskör és az illetékesség egyéb kérdései, a kizárás .................................................................. ..................................................................12 Az elsőfokú eljárás .................................................................... ...................................................................................................... ........................................................ ......................14 A kérelem ............................................................... .................................................................................................... ...................................................................... .................................14 Az eljárás fajtái.............................................................. ................................................................................................... ................................................................ ........................... 16 Visszautasítás, Visszautasítás, megszüntetés, megszüntetés, felfüggesztés, felfüggesztés, szünetelés................................................................ ................................................................19 Az ügyintézési határidő és az igazolási ig azolási kérelem................................................................... ............................................................................. ..........22 A szakhatóság és az idézés ................................... ..................................................................... .................................................................... ....................................... .....24 A tényállás tisztázása általában és az ügyfél nyilatkozata ozata............................................................... ...............................................................26 Az irat, a szemle, a szakértő és a tolmács .............................................................. ...................................................................................... ........................28 Az elsőfokú eljárás egyéb kérdései ................................... ..................................................................... ............................................................. ...........................31 A hatóság döntései, a hatósági bizonyítvány, igazolvány, ig azolvány, nyilvántartás nyilvántartás ............................................. ............................................. 33 A döntés formái, tartalma, alakisága .................................................................. ............................................................................................. ...........................33 A döntés véglegessége, egyezség, hatósági szerződés, azonnali végrehajthatóság.........................35 A döntés közlése, kijavítása, kiegészítése, a hatósági hatósági regisztratív r egisztratív aktusok aktusok. .....................................37 ................................................................................................... .......................................................... ...................... 39 A hatóság ellenőrzés ...............................................................
A hatósági ellenőrzés – fő változások ............................................................... ............................................................................................ .............................39 A jogorvosl jogorvoslatok atok rendszere rendszere.................................. ..................................................................... ..................................................................... ............................................ .......... 41
A jogorvoslat általában, a közigazgatási per ................................................................... .................................................................................. ............... 41 A fellebbezés, a döntés módosítása, visszavonása ..................................................................... ......................................................................... .... 43 A felügyeleti eljárás, az ügyész közreműködése, a semmisség ....................................................... .......................................................45 A VÉGREHAJTÁS, A BIZTOSÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK, A ZÁR ALÁ VÉTEL , A LEFOGLALÁS SZABÁLYOZÁSÁNAK VÁLTOZÁSA ..... 48
2
A TÖRVÉNY HATÁLYA, ALAPVETŐ RENDELKE RENDELKEZÉS ZÉSEK , ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK A közigazgatási hatósági eljárás szabályrendszerében szabályrendszerében bekövetkezett változások Tisztelt Kollégák! Mai témánk a Ke t . és az Ákr. összehasonlítása. Csak a főbb jogintézményekre és változásokra fogunk összpontosítani, a részletekbe nem fogunk belemenni. Első körben általában fogjuk megnézni a két kódexnek az összehasonlítását a főbb jellemzőknek a figyelembevételével. ehát rövidebb Az első dolog, ami leginkább figyelemreméltó az az, hogy az Ákr. rövidebb, t ehát normaszövegről van szó, lényegesen rövidebb jogszabállyal állunk szemben, ez nem véletlen, ez kifejezetten célja volt a jogalkotónak. A jogalkotónak jogalkotónak az volt a célja, hogy egy egyszerűbb, rövidebb szabályozást alkosson, ami valóban csak azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek ténylegesen általánosak, amelyek minden közigazgatási, hatósági eljárási ügytípusban alkalmazandóak és kifejezett célja volt a jogalkotónak az, hogy kivegye kivegye az általános kódexből kódexből azokat a szabályokat, amelyek nem odavalók, amelyek csak bizonyos speciális eljárásokban, ügytípusokban jellemzőek, esetleg ügyviteli, szervezeti vagy szervezési jellegű normák. Ezért lényegében azzal állunk szemben, azzal a változással, hogy sokkal jobban kell támaszkodni azokra az egyéb forrásaira a hatósági eljárásjognak , amelyek például az ágazati szabályozást jelentik, tehát az ágazati jogszabályokat törvényi vagy éppen rendeleti szinten, vagy az uniós jogot, vagy a bírói gyakorlatot. Erre azért van, vagy lesz szükség , mert az általános eljárási kódex most már egész egyszerűen kevesebb kérdést szabályoz, és kevésbé részletesen szabályozza, viszont ettől még ezekre az eljárási kérdésekre választ kell majd adni a konkré t eljárások lefolytatása során, ezért jobban kell majd ezekre a forrásokra támaszkodni . Lesznek olyan eljárási kérdések, amelyeket amelyek et az eddigiek során a Ket. -ből meg lehetett oldani, de most már az Ákr.-ből nem lehet. Nagyobb munkára, több következtetésre , a bírói gyakorlatnak az intenzívebb értelmezésére, az ágazati joganyag és az EU jognak a gyakorlatorientáltabb és komolyabb tanulmányozására lesz szükség. Erre majd nagyon sok példát fogunk látni.
3
Alapelvek és a hatósági hatósági ügy A következő témánk, amit meg fogunk vizsgálni összehasonlítás szempontjából az a törvény hatálya, az alapvető és a záró rendelkezések. Már itt is nagyon komoly különbségeket fogunk találni. Ha az alapelveket és a hatósági ügy fogalmát nézzük, először is az alapelveket alapelveket , akkor azt lehet látni, hogy az alapelvek funkciói jellege tulajdonképpen nem változtak. Továbbra is olyan elvekről, értékekről van szó, amelyek segítik a jogalkalmazást pl.: az értelmezés során. Ami szembetűnő szembetűnő az az, hogy az Ákr. kevesebb alapelvet nevesít, mint a Ket. hiányzik pl.: a kiskorú érdekeinek fokozott figyelembevétele, vagy a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme, mint alapelvnek a meghatározása. Ez nem azt jelenti, hogy hogy ezek az alapelvek nem részei most már a közigazgatási hatósági eljárásjognak . Ez azt jelenti, hogy ezeket a kódex már nem nevesíti, de ezeknek a nagy része máshonnan levezethető , máshonnan lehet pl.: az Alaptörvény, lehetnek nemzetközi jogi normák, egyezmények ez a máshonnan pl.: a kiskorúak érdekeinek figyelembevétele tipikusan ilyen. Lehet akár a bírói gyakorlat, lehetnek más jogszabályok, valamilyen okból leginkább a párhuzamos szabályozást elkerülendő elkerülendő az általános általános eljárási kódex ezeket vagy ezek közül sokat már nem szabályoz , de ilyen pl.: a jogorvoslathoz való jog , amelynek tulajdo nképpen forrása maga az alaptörvény is. Bár egyébként az Ákr. külön nevesíti is, tehát vannak még továbbra is párhuzamosságok , de ebben a vonatkozásban az Ákr. megalkotója sokkal rövidebb és sokkal lényegre törőbb szabályozást célzott meg , de maguk az alapelvek tekintetében érdemi különbség tulajdonképpen nem figyelhető meg. A hatósági ügy fogalmát, hogy ha megnézzük tulajdonképpen , ha az egész hatósági eljárási szabályozás szerkezetét nézzük, szerkezetét nézzük, itt sincs igazából lényeges változás. Külön nevesíti az Ákr. a Ket.-től eltérően a jogvita eldöntését, mint a hatósági ügynek az egyik típusát. Korábban is voltak jogvitás eljárások, csak nem hívtuk őket így, ezt most már valószínűleg jelentőségére vagy megnövekedett jelentőségére tekintettel az Ákr. megalkotója külön nevesíti. Később a kódexnek a későbbi részében definiálja azt, hogy mit is jelent az, hogy jogvitás eljárás. Külön nevesíti a hatósági ügy fogalmán belül , mint alesetet a jogsértés nek a megállapítását. Eddig is voltak jogsértések és eddig is hatósági eljárásnak minősült az , hogy ha az ügyfél valamilyen közigazgatási jogi előírást megsértett, előírást megsértett, csak most már ezt a kódex külön nevesíti. Korábban ezt lényegében a kötelezettség megállapításának esetében lehet ett ett beérteni. A döntés érvényesítése , am i valószínűleg nagyrészt a végrehajtási eljárást jelenti, szintén egy külön nevesített alesete a hatósági ügynek.
4
Mi az, ami hiányzik? Egyrészt nem jelöli meg külön az általános eljárási kódex a hatósági ellenőrzést , mint a hatósági ügynek az egyik altípusát . Ez megint nem azt jelenti, hogy ez az eljárás típus megszűnt , van rá külön fejezet, külön rész az Ákr.-ben csak, mint a hatósági ügytípusát nem nevesíti a kódex. Valószínűleg azt próbálja ezzel a jogalkotó aláhúzni , hogy ez nem egy önálló hatósági ügy. Szintén nem találjuk meg a külön megjelölését a köztestületi hatósági ügyeknek, ettől még vannak a köztestületeknek továbbra is hatósági eljárási hatáskörei, csak ez nem lesz külön nevesítve része a hatósági ügynek, de ezek ettől még hatósági ügyek. Ami még változás, talán első látásra nem is annyira jelentős, az a nyilvántartásoknak a vezetése. Eddig a Ket. arról beszélt, hogy a hatósági nyilvántartások vezetése számít hatósági ügynek. Ez a hatósági jelző kikerült a nyilvántartás szó elől az Ákr. -ben. Valószínűleg ennek nagyon nagy jelentősége nincsen. Valószínűleg nem sokan fogják ezentúl azt gondolni, hogy mondjuk egy vagyonnyilvántartásnak a vezetése az hatósági ügy lenne, t ovábbra ovábbra is a hatósági nyilvántartások vezetése abba való bejegyzés, törlés számít hatósági ügynek. Ebből probléma akkor lehet, hogy ha erről vita van és akkor a bíróságnak vagy a hatóságnak külön értelmeznie kell azt, hogy vajon az adott nyilvántartás az az Ákr. hatálya alá tartozik-e, ha ott lenne a hatósági jelző, ez valószínűleg valószínűleg egy kicsit könnyebb lenne, most ez egy kicsit hosszabb absztrakciós láncolatot fog jelenteni.
5
A hatóság és az ügyfél A hatósági eljárási jogviszony két alanyáról beszélünk. Alapvető jellegű változások itt sincsenek , de azért látszik az, hogy megváltozott ebben a körben is az általános eljárási kódexnek a jellege és kicsit a funkciója is. Ha a hatóságot nézzük az egyik fő, szembetűnő változás az, hogy nem sorolja fel a kódex a hatóságok típusait, tehát nem veszi végig tulajdonképpen tulajdonképpen a szervezetnek a közigazgatási közigazgatási szervezetnek a fő szintjeit, nem mondja azt, hogy hatóság lehet államigazgatási szerv , lehet önkormányzati önkormányzati szerv, vagy lehet valaki más, akiket ugye kvázi hatóságoknak hatóságoknak szokott az elmélet hívni . Tulajdonképpen annyit mond, hogy vannak hatóságok és hogy ki a hatóság, ki az, aki a konkrét hatósági ügyben hatósági jogkör bir tokában eljár, ezt jogszabály jelöli meg. Eddig is ez volt a helyzet, eddig is a Ket. alapján jogszabály jogszabály bárkit felruházhatott hatósági hatáskörrel. Tulajdonképpen Tulajdonképpen a Ket. eddig valamennyire orientálta a jogalkotót abban, jogalkotót abban, hogy kit lehet, vagy kit szokás kijelölni kijelölni hatóságnak. A továbbiakban ez hatósági jogkörrel felruházhat. nincsen, annyi van, hogy a jogszabály bárkit hatósági A másik változás, ami ehhez kapcsolódik az az önkormányzati hatóságok körében figyelhető meg. Eddig a Ket. az általános eljárási kódex, bizonyos alapvető szabályokat meghatározott abban a tekintetben, hogy önkormányzati szervek közül ki az, aki felruházható önkormányzati hatósági hatáskörrel és mik a jogorvoslati fórumrendszernek a fő szabályai . Ez megszűnt, erre vonatkozóan a kódexben nincs már szabály. Vannak azért szabályok csak nem az Ákr. -ben, hanem a helyi önkormányzatokról szóló törvényben, az mondja meg azt, hogy mely önkormányzati önkormányzati szervek gyakorolhatnak gyakorolhatnak önkormányzati hatósági hatáskört, illetve hogy ebben a körben hogyan lehet ezt a hatáskört átruházni. hatáskört átruházni. Ez már nem az általános hatósági eljárási kódexnek a témaköre. A másik változás, hogy az Ákr. nem írja elő, hogy jogszabályban meg kell jelölni a másodfokú hatóságot , erről majd még, amikor a jogorvoslati eljárásokról beszélünk, még erre ki fogunk térni , ez egy jelentős változás . Eddig ugye a Ket. azt mondta, hogy jogszabályban kell megjelölni az első és a másodfokú hatóságot , ha nincs a másodfokú hatóság megjelölve, akkor belépnek a kódexnek a szabályai. Majd látni fogjuk, hogy erre nincsen nincsen szabály az Ákr. -ben, az Ákr. nem ad egy olyan általános szabályt, mint a Ket. , hogy az elsőfokú hatóság irányító vagy felügyelő szerve lenne a másodfokú hatóság . Teljes mértékben az ágazati joganyagra bízza a jogalkotó azt , hogy ki lesz a fellebbezés eket elbíráló, illetve a felügyeleti jogkört gyakorló másodfokú hatóság , erre – tehát még egyszer mondom, ez fontos változás –, általános szabály nincsen. Az ügyfél fogalma tekintetében, itt sincs tulajdonképpen tulajdonképpen jelentős változás. A jog és a jogos érdek közvetlen közvetlen érintettsége kell, ez az, ami talán változás a közvetlen érintettség. Eddig ugye az volt a szabály, hogy jog jogos érdek érintettsége kell ett ahhoz, hogy valaki a hatósági ügyben ügyfél legyen, most közvetlen érintettség kell. Ha vita van, akkor lesz ennek jelentősége, ilyenkor a hatóságnak vagy esetleg a közigazgatási bíróságnak kell 6
eldönteni e, hogy fennáll-e ez a közvetlen érintettség, ami valószínűleg több , szorosabb kapcsolat, mint az egyszerű érintettség. Vannak olyan rendelkezések és speciális ügyfélfogalmak, amelyek nem szerepelnek a kódexben, ilyen a hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa, akit a Ket. eddig kifejezetten ügyfélként jelölt ügyfélként jelölt meg, vagy az ingatlan nyilvántartásban bejegyzett jogosult, mondjuk az közigazgatási szerv s zerv mikor ingatlannak ingatlannak a tulajdonosa, tulajdonosa, v agy nincs már szabály arra, hogy közigazgatási lehet ügyfél, illetve nem utal az általános eljárási kód ex arra, hogy civil szervezetek, egyesületek, amelyek valamilyen közérdekű cél érdekében dolgoznak , ezek ügyféli jogosultsággal rende re ndelkeznek. lkeznek. t ípusok ne lennének ügyfelek, ne Ez nem azt jelenti, hogy ezek a személy vagy szervezet típusok lehetnének ügyfelek hatósági eljárásban eljárásban, de ebben a tekintetben megint csak az ágazati jogalkotónak van mérlegelési jog j ogköre, és vita esetén majd a hatóságnak, bíróságnak kell eldöntenie, hogy az adott személy vagy szervezet valóban ügyfél -e, és nem fog tudni majd visszanyúlni az Ákr. -hez, t ehát ehát többet kell indokolni, alaposabban alá kell támasztani az érvelést. Az eljárási képesség Itt sincs tulajdonképpen lényeges változás. Továbbra is a polgári jogból, a polgári törvénykönyvből megismert cselekvőképesség fogalmára épül az eljárási képesség , vagyis az, hogy valaki saját cselekvésével tud magának magának jogokat, jogokat, kötelezettségeket kötelezettségeket szerezni szerezni és gyakorolni a hatósági eljárásban. Egészen egyszerűen rövidebb a szabályozás , nincs utalás az ügygondnoknak a kirendelésére ezt, illetve más egyéb részletes kérdéseket a jogalkotó jogalkotó gyakorlatilag az ágazati szabályozásra hagyja. Ez érdemi változást valószínűleg nem jelent, megint csak, ha vita van, akkor hosszabb és alaposabb indokolás, illetve érvelés kell. Ami a képviseletet illeti , annak különböző fajtáit, mint a törvényes , a meghatalmazotti , valamint az ügygondnoki képviseletet, nincsenek lényeges változások , egyszerűsítés, a szabályok rövidítése történt.
7
Az általános és a különös különös eljárási szabályok viszonya Következő témánk az általános és különös eljárási szabályoknak a viszonya. Itt sincs tulajdonképpen alapvető változás, hiszen a probléma ugyanaz. A probléma megint csak, vagy még mindig az, hogy minden hatósági ügytípusban van különös ágazati eljárási szabályozás, de az Ákr., mint általános eljárási kódex, továbbra is minden hatósági ügyben alkalmazandó, és konkrét jogkérdések, eljárási kérdések esetében az ügyintézőnek, a hatóságnak vagy éppen a bíróságnak el kell tudnia dönteni, dönte ni, hogy mit alkalmazzon, az Ákr. t és vagy az ágazati jogszabályt. A főszabály változatlan, minden hatósági ügyben alkalmazni kell az Ákr. -t , ettől eltérés csak akkor lehetséges, hogy ha az Ákr. ezt kifejezetten megengedi. Ugyanazok, nagyjából ugyanazok a szókapcsolatok, kifejezések találhatóak itt, mint a Ket. -ben, ha törvény eltérően nem rendelkezik, jogszabály ettől eltérően nem rendelkezhet és így tovább, és így tovább. Tehát tulajdonképpen a főszabály ugyanaz marad, eltérést maga az Ákr. engedhet.
A kategóriák köre azonban változik és a tartalma is változott. Egyrészt vannak vannak a kivett eljárások továbbra is, ugye azok az ügytípusok, amelyek elméletileg hatósági hatósági eljárásnak minősülnek, de valamilyen specialitás miatt, mondjuk az eljárásnak, az ügynek az alkotmányos jelentősége vagy más specialitása folytán nem kell, nem le het esetükben az általános eljárási kódexet alkalmazni. Ez a kategória megmaradt , viszont az ide tartozó eljárások köre változott . Van, ami maradt pl.: a szabálysértési eljárás , de pl.: nem tartoznak ide már a területszervezési eljárások, községalakítás, várossá nyilvánítás és hasonlók. Ez nem azt jelenti valószínűleg, hogy ezek az eljárások a továbbiakban továbbiakban már az Ákr. alá tartoznának, hanem h anem egyszerűen a jogalkotó úgy gondolja, hogy ennél az eljárás típusnál nem állnak meg a hatósági ügynek a definíciós elemei, ezért külön ki sem kell mondani, hogy ezek az eljárások nem tartoznak az Ákr. -nek a hatálya alá. Vannak kategóriák, amelyek megszűnnek. Az egyik ilyen a privilegizált eljárások, ami egy hosszú múltra és hányattatott sorsra visszatekintő kategóriája az általános eljárási kódexnek még az Ákr.-ben is, és a Ket. -ben is. Ezek azok az eljárások voltak, amelyekben alkalmazni alkalmazni kellett az eljárási kódexet, az általános ál talános kódexet , de csak abban az esetben, hogy ha az ágazati törvény eltérő szabályokat nem állapított meg, és ezekben az ügyekben az ágazati törvény bármilyen kérdésben eltérhetett a kódextől, nemcsak azokban a kérdésekben, amelyeket a kódex külön megjelölt. Ez a kategória megszűnt és tulajdonképpen ezek nek nek az eljárásoknak eljárásoknak a köre, nagy része visszakerült a főszabály alá, tehát, hogy csak akkor térhetnek el ezek az ágazati jogszabályok, hogy ha az Ákr. kifejezetten megengedi, illetve van olyan korábban privilegizált eljárás , mint az adóigazgatási eljárás, amely bekerült a kivett k ivett eljárások eljárások körébe. Megszűnt továbbá annak a szabályozása, hogy az Ákr. -nek, a kódexnek és a nemzetközi jognak, valamint az EU jognak a viszonya hogyan alakul. Tehát, hogy ha pl.: magyar 8
jogszabály uniós irányelvet ültet irányelvet ültet át, akkor ebben a körben eltérhet -e egyáltalán az eljárási kódextől. Erre mostantól kezdve már nincsenek szabályok az Ákr. -ben, ezt a jogrendszer általános szabályai a jogforrási hierarchia és más alkotmányos jelentőségű szabályok alapján kell a továbbiakban megítélni. Ami változatlan még, azok a kiegészítő kiegészítő eljárások. Továbbra is lehetős le hetőséget éget ad a kódex arra , hogy ágazati jogszabály a kódexszel nem ellentétes kiegészítő szabályokat állapítson meg , tehát továbbra sincs például akadálya annak, hogy ágazati jogszabály pl.: a kisajátítási törvény a tárgyalásra, mint sajátos tényállás tisztázási eljárási mozzanatra kiegészítő részletesebb szabályokat állapítson meg.
9
A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség Tehát, a joghatóság, a hatáskör és az illetékesség a következő témánk. Ezek ugye olyan jogintézmények, amelyek az eljárási jogviszony egyik alanyának a hatóságnak az alapvető jellegzetességeit jelölik ki, t ulajdonképpen ulajdonképpen azt mondják meg, hogy ki lesz az, ak i a konkrét hatósági ügyben eljár. A joghatóság tekintetében van a legnagyobb változás, mert ezt nem szabályozza az Ákr. Tehát joghatósági szabályok nincsenek az Ákr. -ben, a Ket.-ben voltak, de az Ákr. -ben nincsenek . Azt mondja a jogalkotó , hogy annyira kevés eljárás típusban merül föl ez a kérdés, hogy gyakorlatilag nem tekinthető tekinthető általános szabálynak. Ettől függetlenül maga a jogintézmény létezik. Tehát az, hogy valamilyen hatósági ügyben van valamilyen nemzetközi elem, és emiatt nem biztos, hogy magyar hatóság fog eljárni, hanem külföldi, illetve, hogy egyáltalán ezt el kell dönteni, mondjuk egy nemzetközi személyállapottal, gyámhatósággal vagy beruházással kapcsolatos ügyben, hogy magyar vagy külföldi hatóság jár el, ez a kérdés azért még felmerülhet. A változás tulajdonképpen abban áll , hogy mivel nincsen Ákr. -es szabályozás, ezért megint csak a hatósági eljárásoknak eljárásoknak a többi szabályozási szintjéh ez kell nyúlnunk, tehát ágazati jogszabályokhoz, nemzetközi jogi forrásokhoz, egyezményekhez, szerződésekhez, az Európai Uniónak különböző aktusaihoz, rendeleteihez, irányelveihez , vagy polgári jogi ügyekben pl.: szülői felügyelettel, házasságkötéssel, személyállapottal kapcsolatos ügyekben a magyar nemzetközi magánjogról szóló törvényhez kell nyúlni, az szabályozza bizonyos kérdéseit a joghatóságnak. Hatáskörre vannak szabályok. Rövidebb és egyszerűbb szabályok , de vannak szabályok. Ugye a hatáskör, ez egy alapvető fontosságú fontosság ú kérdés, azt mondja meg, hogy melyik hatóság, milyen szintű hatóság, milyen ágazatba tartozó hatóság jár el. Itt a kódex jellemzően alapelveket rögzít , ezek az alapok tulajdonképpen tulajdonképpen változatlanok. ehát, hogy jogszabálynak kell telepítenie a Az egyik ilyen alap az a joghoz kötöttség t ehát, hatósági hatáskört, ez egy jogállami követ elmény, ez nem változott. A hatáskör -átruházás tilalma az, ami kikerült a kódexből, ezt az Ákr. már nem szabályozza, szabályozza, nem tiltja, nem is engedi meg, egyszerűen nem ejt róla szót. Ettől ez még létezik, hiszen ez egy jogállami követelmény, az Alaptörvénynek a jogbiztonsági és jogállamisági klauzulájából levezethető , hogy nem dönthet úgy a hatóság, hogy a továbbiakban ő nem gyakorolja a hatáskörét , hanem ezt a jogot átadja valaki másnak. Kivétel lehet ez alól természetesen pl.: az önkormányzati hatósági ügyekben a képviselő testületnek továbbra szabályozza. A is van erre joga, de ezt már nem az Ákr., hanem az önkormányzati törvény szabályozza. hatáskör elvonásának a tilalma például továbbra is benne b enne maradt ezzel maradt ezzel szemben az Ákr. ben.
A másik jelentős változás az a bíróság elsőségének elsőségének vagy primátusának primátusának az elve. Ezt eddig kimondták az eljárási kódexek, a Ket. is kimondta és az Ákr. is kimondta, ez a 10
továbbiakban már nincs így, nem mondja ki az Ákr. a bíróságnak az elsőségét, vagyis azt , hogy ha bíróság a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság közigazgatási közigazgatási hatósági hatósági ügyben ü gyben döntött , akkor ez a továbbiakban mindenkit köt, hatóság már , közigazgatási szerv már döntést nem hozhat. Ezt nem mondja ki az Ákr., viszont kimondja pl.: a közigazgatási perrendtartás . De, ha ott se lenne, nyilvánvalóan akkor is le lehetne vezetni az Alaptörvényből a hatalommegosztásnak az elvéből, csak kicsit hosszabban kéne ehhez indokolni és érvelni, ez a továbbiakban valószínűleg a Kp.-ra való hivatkozással megoldható lesz. Illetékesség , amely ugye azt mondja meg, hogy az azonos hatáskörű hatóságok közül ki jár el. Itt tulajdonképpen alapvető változás nincsen. A szabályozás továbbra is másodlagos , vagyis első körben, az ágazati jogszabályokban szereplő illetékességi okokat és szabályozást kell alkalmazni, és hogy ha ilyen nincsen, akkor kell az Ákr. -nek a szabályait alkalmazni. Itt az Ákr. megfordítja a sorrendet. Először szabályozza az úgynevezett különös illetékességű okokat pl.: az ingatlan fekvését vagy a jogsértés elkövetésének a helyét, vagy az engedélyeztetni kívánt tevékenység kívánt tevékenység gyakorlásának a helyét és helyét és azt mondja, hogy ha ezek nem alkalmazhatóak, akkor kell az általános illetékességi okhoz nyúlni , vagyis az ügyfélnek a lakóhelyéhez vagy székhelyéhez, de egyébként tartalmilag a szabályozás tulajdonképpen tulajdonképpen nem változott v áltozott lényegesen.
11
A hatáskör és az illetékesség illetékesség egyéb kérdései, kérdései, a kizárás ki zárás A most következő blokkban a hatáskör és az illetékesség egyéb kérdéseit tárgyaljuk , illetve a kizárásnak a kérdését. Itt tulajdonképpen első körben a hatáskör és az illetékesség illetékesség vizsgálatáról kell beszélnünk. Az alapelv változatlan ugyanúgy, mint eddig eddig ezt is folyamatosan vizsgálnia kell a hatóságnak, hiszen hogy ha azzal szembesül, hogy elveszítette hatáskörét vagy illetékességét, mondjuk jogszabályváltozás folytán, akkor már nem állnak fenn az eljárás folytatásának a feltételei, tehát valamilyen módon erre reagálni kell. Kevesebb szabály van, tehát rövidí tette a jogalkotó az erre vonatkozó szabályozást. Talán a leglényegesebb változás az az, hogy ha nincse n hatáskör és vagy illetékesség, de nem állapítható meg, hogy kinek van , mondjuk a jogszabályból , akkor a továbbiakban már nem a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van h elye, hanem a kérelem visszautasításának. Ennek az egyszerű oka az, hogy nincs már ilyen, hogy kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, hanem a helyébe a visszautasítás került, tehát tulajdonképpen a terminológiát változtatta meg a jogalkotó, a lényege a jogintézménynek nem változott. A vita tekintetében sincsen igazából érdemi változás. Az egyetlen változás, amit talán érdemes megjegyezni az egy hatásköri kérdés, egy bírósági hatásköri kérdés. Eddig a kódex a Ket. megjelölte azt, hogy a fővárosi közigazgatási és munkaügyi bíróság az, amelyik hatásköri kérdésekben dönt abban az esetben, hogy ha az érintett hatóságok egymás között egyeztetéssel nem tudták a problémát megoldani. Igazodva az újfajta szabályozáshoz az Ákr. nem jelöli meg konkrétan a bíróságot, hanem annyit mond, hogy a közigazgatási bíróság jár el, hogy éppen melyik azt majd a bíróságok szervezetére, igazgatására, illetve a közigazgatási perrendtartásra vonatkozó szabályok fogják meghatározni . Eljárás illetékességi területen kívül Ez továbbra is egy kivételes jogintézménye a hatósági eljárás jognak, ugyanis áttörjük azt az alapvető szabályt, hogy minden közigazgatási hatóság csak a saját illetékességi területén jogosult eljárni. Mégis leginkább a tényállás tisztázása a bizonyítás körében lehet arra szükség, hogy a hatóság kilépjen ezen keretek közül és az illetékességi illeté kességi területén kívül járjon el. A legfontosabb változás talán az, hogy eddig erre ágazati jogszabálynak kellett feljogosítania a hatóságot, ez megszűnt, egy általános felhatalmazást ad az Ákr. , nem köti ágazati jogszabálynak a felhatalmazásához. Általában az Ákr. alapján, hogy ha erre szükség van, akkor a hatóság eljárhat illetékességi területen kívül, sőt akár biztosítási intézkedést is tehet, hogy ha a kötelezettség teljesítése érdekében erre szükség van. Viszont Viszont előzetes értesítés kell, tehát előzetesen nem utólag, hanem előzetesen értesíteni kell az illetékes hatóságot arról, hogy a hatóság az ő illetékességi területén valamilyen eljárási cselekményt kíván végezni.
12
Ami még változás az az, hogy a fővárosi kerületi hatóság általános felhatalmazása eljárási cselekmény végzésére a főváros területén , ez kikerült. Nyilván onnantól kezdve, hogy az Ákr. alapján bármilyen hatóság, gyakorlatilag bárhol végezhet eljárási cselekményt cselekményt , erre a rendelkezésre praktikusan a továbbiakban nincsen szükség. A kizárás tekintetében, tulajdonképpen megint csak azt lehet mondani, mondani, hogy nincs érdemi változás. Az a szabályozás, ami a pártatlan befolyástól mentes ügyintézést szolgálja, ez lényegét tekintve változatlan. Ami egy eljárási változás az az, hogy csak akkor kell végzésben dönteni a kizárásról, hogy ha ügyfél jelentette be a kizárási okot. Nyilván úgy gondolja a jogalkotó, hogy ha valamilyen hatósági észlelés vagy az ügyintéző bejelentése alapján történik a kizárás, akkor erről nem kell külön döntést hozni, de ha már az ügyfél tette meg a bejelentés b ejelentést t , ott nyilván azért tette meg, mert úgy gondolja, hogy ez az ő jogát , jogos érdekét valamilyen módon érinti. Tehát az ügyfél érintettsége miatt lehet annak jelentősége, hogy erről egy külön eljárási döntés, egy végzés szülessen.
13
AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS A kérelem A következő nagyobb témánk az elsőfokú eljárás, vagy más néven az alapeljárás . Ez ugye
az eljárásnak a szükségképpeni szakasza, ilyen mindig van, a lényege az eljárást lezáró érdemi döntés, a határozatnak a meghozatala vagy valamilyen más módon történő lezárása lezárása az eljárásnak, eljárásnak, és a gerincét a tényállás tisztázása adja, vagyis va gyis azoknak a releváns információknak az összegyűjtése, amelyek a megalapozott döntéshez szükségesek. Ebben a körben először a kérelemről érdemes beszélni, mert ez már önmagában alapvető jelentőségű jogintézmény. Kijelöli azt, hogy az egyik fő típusa a hatósági eljárásnak a kérelemre induló eljárás, ez az a jogintézmény, ami ezt beindítja. A kérelem fogalmánál van egy fontos változás, de nem ellentmondástól mentes változás. A kérelem fogalmát az Ákr. úgy határozza meg, hogy ez egy ügyféltől származó nyilatkozat, tehát kérelmet az ügyfél tehet, ezzel a kérelemmel az ügyfélnek tulajdonképpen az a célja, hogy valamilyen hatósági eljárás induljon be és a hatóság az ő hatósági ügyében hozzon egy döntést és ennek keretében érvényesítse az ő jogát vagy jogos érdekét. Ez tulajdonképpen változatlan, ez nagyon régóta a hatósági eljárásoknak az egyszer egyéhez tartozik. Ugyanakkor viszont az Ákr. azt is mondja, hogy más is benyújthat kérelmet, tehát az eljárás egyéb szereplője mondjuk, mondjuk, aki a tényállás tisztázásában, tisztázásában, bizonyításban bizonyításban működik működik közre, mondjuk a szakértő, vagy a tanú, vagy bárki más, ő maga is benyújthat kérelmet az eljárással összefüggésben, nyilván valamilyen jogának vagy jogos érdekének az érvényesítése céljából. Tehát az az alapvető szabály, amit az Ákr. lényegében leszögez, hogy kérelmet az ügyfél nyújt be, ezt egy kicsit árnyalja és azt mondja, hogy más is benyújthat kérelmet, tehát ilyen szempontból a kérelem nem egy kizárólagos fogalom. Ez tulajdonképpen eddig is így volt a a Ket.-ben is, tehát olyan nagy változás nincsen ebben, csak az első fordulatban az Ákr., mint ha azt sugallná, hogy a kérelem fogalmát leszűkíti az ügyfél által benyújtható jognyilatkozatra, kérelemre. Az előterjesztés tekintetében alapvető szabályok nincsenek, itt tulajdonképpen egy olyan változás van, ami az ügyfélnek kíván valamiféle kedvezményt nyújtani, ez a kormányablaknak az általános kérelembefogadási funkciója. Ugye a kormányablakok az elmúlt években a területi szintű hatósági ügyintézésnek egy nagyon fontos terepévé váltak. Lényegében az Ákr. általában véve feljogosítja a kormányablakot arra, hogy kérelmeket kérelmeket fogadjon be, akár az illetékes hatóság mellett vagy a helyett . Nyilván ennek az lehet a jelentősége, hogy ha a kormányablak közelebb van az ügyfélnek a lakóhelyéhez , tartózkodási helyéhez, mint az illetékes hatóság , akkor az ügyfél ezzel egy kedvezőbb helyzetbe kerül, nem kell annyit utaznia, nem kell annyit fáradnia. Teremt ez alól kivételt az Ákr., törvény vagy kormányrendelet ezt kizárhatja, tehát kötelezővé teheti azt , hogy kizárólag az illetékes hatóságnál vagy valamelyik illetékes hatóságnál nyújtható be a kérelem. Itt igazából a fő változás a kormányablaknak a megjelölése. Korábban is volt ilyen kérelem benyújtási kedvezmény a kódexben, a Ket. az az ügyfélnek a lakcíme vagy 14
munkahelye szerint i azonos hatáskörű hatóságot vagy a jegyzőt jelölte meg ilyenként . Tehát praktikusan bármilyen kérelmet ennél a hatóságnál vagy az ügyfélnél, vagy a
jegyzőnél be lehetett nyújtani, ennek a helyébe teszi az Ákr. a kormányablakot. A hiánypótlás A hiánypótlás tekintetében érdemi változás megint csak nem történik, annyi a változás , hogy a hiánypótlásra nyitva álló határidőt nem az Ákr. határozza meg, nem az általános eljárási kódex, hanem ezt rábízza a hatóság mérlegelésére. Tehát a hatóság az ügy ismeretében, ismeretében, nyilván az ügyfél ismeretében, ismeretében, vagy a pótolni pótolni szándékozott cselekm szándékozott cselekmény ény vagy éppen nyilatkozat, vagy melléklet ismeretében dönti el, hogy mennyi időt hagy hiánypótlásra, erre az általános eljárási kódex már a továbbiakban általános határidőt nem határozhat meg és, ami még változás, ez viszont bizonyos szempontból szigorítás , séges, tehát hiánypótlás ugyanazon kérdésben csak egyszer hogy csak egyszer lehet séges, lehetséges.
15
Az eljárás fajtái Az eljárás fajtái tekintetében elsősorban elsősorban nem tartalmi t artalmi változás van, továbbra is azokkal a fajtákkal állunk szemben, mint eddig. Annak az egyértelműsítése történik meg itt tulajdonképpen az Ákr. -ben, hogy ezek az eljárás fajtái, ez külön ki van gyűjtve. Tehát továbbra is megkülönböztetünk kérelemre induló és hivatalból induló eljárásokat vagy hivatalbóli eljárásokat, illetve a kérelemre induló eljárásokon belül továbbra is van automatikus eljárás, sommás eljárás, vagy teljes eljárás, csak ezek így eddig a Ket. -ben külön nem voltak összegyűjtve és majd egyéb változásokat is fogunk látni, de tartalmát tekintve óriási újdonságokkal nem állunk szemben. A leginkább szembetűnő változás tulajdonképpen az lesz, majd ezt látni fogjuk a tárgyalás során, hogy a hivatalbóli eljárásoknak van egy külön fejezete. Ezekre alapvetően a kérelemre induló eljárásoknak eljárásoknak a szabályait kell kell alkalmazni bizonyos eltérésekkel, amelyeket ez a fejezet meghatároz. Tehát a sommás eljárás A sommás eljárásnak a lényege tulajdonképpen ugyanaz. Egyszerű megítélésű ügyekben, ahol tulajdonképpen minden az érdemi döntéshez szükséges adatinformáció rendelkezésre áll , viszonylag rövid idő alatt meghozható legyen a döntés. Tehát az alapvető szabályok nem változtak, egy feltétel került ki, ez az ügyintézési határidőnek a hosszára, a 60 napra vagy 2 hónapra vonatkozó vonatkozó szabály. A másik dolog, ami viszont újdonság az az, hogy hogyan tud átalakulni a sommás eljárás teljes eljárássá. Azt mondja az általános eljárási kódex, hogy ha az ügyfél erre irányuló, hatóság részéről érkező felhívás nélkül terjeszt elő valamilyen bizonyítási indítványt, vagy valamilyen új bizonyítékot, ezt úgy kezeli az Ákr., hogy az ügyfél tulajdonképpen egy teljes eljárás lefolytatására irányuló kérelmet nyújt be, tehát ennek az lesz a joghatása, hogy a sommás eljárás teljes eljárássá alakul át, mindennek a következményeivel, beleértve pl.: az ügyintézési határidőt. Függő hatályú döntés A függő hatályú döntésnek a lényege megint csak változatlan. változatlan. Itt ugye, ahogy tudjuk t udjuk,, arról van szó, hogy az eljárás megindításával egyidejűleg a hatóság meghozza ezt a függő hatályú döntést, amely még nem lép hatályba, tehát joghatásokat még nem vált ki, csak akkor fog joghatásokat kiváltani, hogy ha a hatóság elmulasztja elmulasztja az ügyintézési határidőt határidőt , tehát nem hozza meg az eljárást lezáró döntést az ügyintézési határidőn belül. Ilyenkor a kérelmezett kérelmezett jog gyakorlása meg fogja illetni az ügyfelet és ügyfelet és vissza fogja kapni az eljárásnak eljárásnak a díját vagy az illetékét. Itt egy új kivételi szabály van, a kérelmezett jog gyakorlása megilleti az ügyfelet kitétel alól. Azt mondja az Ákr., hogy ha jogszabály az ügyben a hatósági szerződés megkötését lehetővé teszi vagy akár kötelezővé teszi , akkor ebben az esetben ez a fordulat nem alkalmazható, alkalmazható, tehát nem illeti meg az ügyfelet a kérelmezett kérelmezett jog gyakorlása az ügyintézési 16
határidő lejárta esetén. Tehát tulajdonképpen a függő füg gő hatályú döntésnek a lényege elvész. Nyilván arra gondol a jogalkotó, hogy itt a hatósági eljárást lezáró aktus a szerződés tartalmát a felek, vagyis a hatóság és az ügyfél állapítja meg. Ebbe a kétoldali jogviszonyba ez a fajta egyoldalú feltételes jogalakító döntés nem igazán fér bele. Vannak további kivételek, vagyis olyan esetek , amelyekben a függő hatályú döntés szabálya nem alkalmazható, tehát nem lehet ilyet hozni pl.: a központi államigazgatási szerv jár el hatóságként, kivéve a központi hiva talt vagy, hogy ha a Magyar Nemzeti Bank jár el, ilyenkor sem hozható ilyen döntés vagy, hogy ha az ügy tárgya valamilyen honvédelmi , katonai, vagy nemzetbiztonsági nemzetbiztonsági célú építmény. Nyilván azért tette be ezeket a kivételeket, új kivételeket a jogalkotó , mert ezek a körülmények körülmények eleve bonyolulttá teszik ezeket az eljárásokat. Központi szervek ritkán járnak el hatósági ügyekben. Magyar re ndelkező lkező eljárás típusokban jár el , illetve ezek a Nemzeti Bank kifejezetten nagy téttel rende honvédelmi, katonai célú építmények meglehetősen komoly téttel járnak. Tehát nyilván úgy gondolja a jogalkotó, hogy ezekben a körben, ezekben az eljárásokban alaposan meg kell vizsgálni azt, hogy az ügyfelet valóban megilletheti -e a kérelmezett jog gyakorlása, ezt még függő hatályú döntés k eretében eretében sem szabad előre odaadni, – ha szabad ezt így mondani – az ügyfélnek. Kapcsolódó eljárás A kapcsolódó eljárás egy új jogintézménye a hatósági eljárás jognak. Egy teljesen új jogintézménnyel állunk tehát szemben. A kapcsolódó eljárásban tulajdonképpen , ahogy a jogintézmény neve is mutatja eljárások, hatósági ügyek kapcsolódnak egymáshoz . Ezeket az Ákr. megelőző eljárásnak és kapcsolódó eljárásnak hívja. Ebből nem csak kettő lehet, több is lehet, tehát egészen hosszú láncolat lehet ebből , ilyenkor megelőző és kapcsolódó eljárások kapcsolódnak tulajdonképpen egymásba. Itt a lényeg tulajdonképpen az, hogy ahhoz, hogy az ügyfél meg tudja indítani a kapcsolódó eljárást, ahhoz előtte le kell folytatnia a megelőző eljárást. Tehát az ügyfélnek tulajdonképpen itt több kérelmet kéne benyújtania, benyújtania, de hiába h iába nyújtja be a kapcsolódó kapcsolódó eljárást megindító kérelmet , ehhez az kell, hogy már a megelőző eljárás lefolytatódjon , és ott meghozzák a döntést. Itt tulajdonképpen a jogintézménynek a lényege az, hogy egyfajta kedvezményt biztosít az ügyfél számára. Azt a lehetőséget biztosítja számára, hogy az első eljárásban, az első megelőző eljárásban nyújtsa be a kérelmet, és a további eljárásokban már nem kell kérelmet benyújtania, hanem abban az esetben, hogy ha a megelőző eljárásban eljáró hatóság elbírálta a kérelmet és megadta az ügyfélnek ezt a bizo nyos jogot , tehát helyt adott a kérelemnek, akkor ez a hatóság, a megelőző eljárásban eljáró hatóság továbbítja a kérelmet és az ügy iratait a további, a kapcsolódó eljárásban, vagy eljárásban eljáró hatóságoknak , és azok innen fogják megtudni azt, hogy az eljárást le kell folytatniuk. Ennek olyan a joghatása, mint ha hozzájuk az ügyfél nyújtotta volna be a kérelmet. Ez egy lehetőség lehetőség az ügyfél számára, ami a mi számára tulajdonképpen egy elég komoly kedvezmény és energia, valamint idő megtakarítás.
17
Nagyon fontos, lényeges pontja ennek a jogintézménynek, hogy az ügyféllel a megelőző eljárásban eljáró hatóság tart kapcsolatot. Tehát nem kell az ügyfélnek kommunikálnia a kapcsolódó eljárásban eljáró hatóságokkal , neki csak egyetlen egy hatósággal, az első hatósággal kell kapcsolatot tartania, rajta keresztül jutnak el a kérelmek a további kapcsolódó hatóságokhoz és rajta keresztül jut el , jutnak el azoknak a hatóságoknak a
döntései, felhívásai, kommunikációs csatornái az ügyfélhez. Ez pl.: gyermekek születése, újszülöttek esetén lehet fontos , amikor egyszerre több hatósági eljárást kell lefolytatni a családtámogatások igénylése, személyi igazolvány gyermekkel kapcsolatban, különböző családtámogatások készítése, lakcímkártya készítése . Ilyenkor nagyon komoly kedvezmény lehet az ügyfél számára, hogy ha csak egyetlen hatósággal kell kapcsolatot tartania. Hivatalbóli eljárás A hivatalbóli eljárás kapcsán a fő újdonság az, hogy ahogy korábban említettem, ennek van egy új fejezete, egy önálló fejezetet kapott a hivatalbóli eljárás, ami önmagában hangsúlyozza azt, hogy ez egy sajátos eljárás típus. A kérelemre induló eljárások szabályait kell rá alkalmazni, bizonyos ebben a fejezetben szabályozott eltérésekkel. szabályozott eltérésekkel. Ilyen eltérés pl.: az, hogy hivatalból induló eljárásokban nincsen szünetelés. A szünetelés az egy új jogintézmény, tulajdonképpen kérelemre történő felfüggesztést jelent. Tehát a hatóság az ügyfél kérelmére függeszti fel az eljárást, ugyanaz a joghatása, mint a felfüggesztésnek , ilyen szünetelés hivatalbóli eljárásban nem lehetséges. lehetséges. Aztán ügyintézési határidőbe be nem számító időtartamok tekintetében csak a felfüggesztés időtartama nem számít bele az ügyintézési határidőbe. Ennek azért van jelentősége , mert a f elfüggesztési elfüggesztési időtartamával meghosszabbodik az ügyintézési határidő, tehát a felfüggesztés az mindig az eljárás elhúzódását vonja maga után. Hivatalbóli eljárásokban, ahol cél a közérdek érvényesítése, erre szűkebb körben van lehetőség. A másik jelentős változás, ami különbség a kérelemre induló eljárásokhoz képest, hogy kötelező az eljárás megindításáról szóló értesítés. Ez azt is jelenti, hogy kérelemre induló eljárásokban eljárásokban nem kötelező az eljárás megindításáról szóló szóló értesítés, értesítés, eddig a Ket. alapján el képzelhető hető, hogy ez főszabály szerint az volt, most már nem. Hivatalbóli eljárásokban elképzel fel sem tűnik az ügyfélnek az, hogy eljárás indul t, mert ezt a hatóság saját maga megtette valamilyen olyan cselekmény révén, mondjuk helyszíni ellenőrzés révén , ami nem is feltétlenül tűnik fel az ügyfélnek. Ilyenkor annak érdekében, hogy az ügyfél az eljárási jogait gyakorolni tudja, kell az értesítés az eljárásnak a megindításáról.
18
Visszautasítás, megszüntetés, felfüggesztés, szünetelés A kérelem visszautasítása, illetve az eljárás megszűntetése, felfüggesztése, illetve a szünetelés lesz a következő kisebb témánk. Ezek olyan eljárási kérdések, olyan eljárási döntések, amelyek elég komolyan befolyásol hat ják ják az eljárás menetét, akár az ügyintézési határidőnek a hosszát, illetve végső soron magának a döntésnek az eljárásnak a kimenetelének a tartalmát. A kérelem visszautasítása egy látszólag új jogintézmény. jogintézmény. Lényegében Lé nyegében ez a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának a helyébe került. Tartalmát, jellegét tekintve ugyanarról van szó, bizonyos módosításokkal, változásokkal . Az egyik ilyen az az, hogy nincsen határidő. Ugye korábban a Ket. -ben volt egy 8 napos határidő, a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül dönthetett úgy a hatóság, hogy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, valamilyen Teh át nem arról dönt itt a hatóság továbbra val amilyen tipikusan eljárási okból. Tehát sem, hogy az ügyfelet megilleti-e érdemben a kérelmezett jog , hanem van valamilyen olyan szituáció , olyan ok, ami miatt a hatóság egyszerűen nincsen olyan helyzetben, helyzetben, hogy érdemben megvizsgálja a kérelmet és döntsön róla. Ez a lényeg változatlan, de nincsen határidő, elvileg tehát, gyakorlatilag bármikor dönthet úgy a hatóság, hogy ha ennek az oka felmerül, hogy visszautasítja a kérelmet. Itt lényegében két esetkört szabályoz a törvény . Ez önmagában egyszerűsítés, ugye korábban a Ket. lényegesen több okot határozott meg, most ezeket kicsit koncentrálta, összefogta, illetve kigyomlálta a jogalkotó. megindításának a feltételei hiányoznak pl.: nincsen ügyfél Az egyik ilyen, hogy az eljárás megindításának jogosultsága annak a személynek, aki a kérelmet benyújtotta, vagy valamilyen más, többékevésbé objektív ok van, ami miatt már vissza kell utasítania a kérelmet. A másik ilyen ok a res iudicata, vagyis az ítélt dolog, vagyis az, hogy az ügy érdemében már korábban döntés született, ilyenkor nincs lehetőség arra, hogy új kérelmet benyújtsanak változatlan tényállás, változatlan jogi szabályozás mellett, ilyenkor ez megint csak megalapozza a kérelemnek a visszautasítását. Van egy fakultatív eset is, tehát, hogy a korábbiak kötelezőek kötelezőek voltak, van fakultatív fakultatív eset is, ez pedig az, hogy ha az ügyfél nem a jogszabályban előírt formában nyújtotta be a kérelmet. Ilyenkor a hatóság mérlegelhet, dönthet úgy, hogy noha a forma nem teljesen korrekt , de mégis csak szerepelnek mindazok a tartalmi és alaki kellékek a kérelemben, amelyek az eldöntést lehetővé teszik, ilyenkor dönthet úgy a hatóság, hogy elbírálja érdemben a kérelmet, foglalkozik foglalkozik vele és aztán döntést hoz. Az eljárásnak a megszűntetése Itt megint csak hasonló a változás, mint a visszautasítás versus érdemi vizsgálat nélküli elutasításnál , kevesebb ok van. Tehát nincs olyan hosszú felsorolás, kevesebb ok van. Egy példa az okafogyottságnak okafogyottságnak a különböz k ülönbözőő eseteit nem sorolja föl az eljárási kódex. Ettől még 19
az okafogyottság az, mint megszüntetési ok, létezik. Általában véve azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen a korábbi Ket. -es megszüntetési okok, azok továbbra is levezethetőek az Ákr. -ből, csak – mint ahogy korábban is láttuk – hosszabb, nagyobb munka, több érvelés, hosszasabb mérlegelés és indokolás kell ahhoz, hogy a hatóság mondjuk, levezesse azt, hogy miért szünteti éppen meg most az eljárást . Tehát az eljárás felfüggesztése Itt már lényeges változás van. Hogy ha megnézzük azt, hogy a Ket. hogyan szabályozta szabályozta ezt a kérdést, akkor azt látjuk, hogy külön törvény felhatalmazásához kötötte a felfüggesztést. Tehát csak az eljárási kódex alapján nem lehetett felfüggeszteni felfüggeszteni az eljárást, eljárást, külön ágazati törvénynek kellett kifejezetten megengednie azt, hogy az eljárást fel lehessen függeszteni. A jogutódlás kérdését emelte ki kifejezetten a Ket., amíg még hatályban volt. Ennek megkülönböztette kötelező és fakultatív esetét kérelmező esetét kérelmező ügyfél és nem kérelmező ügyfél esetén, ez most már nincsen így. Igazából nem is ez a fő változás az Ákr. esetében, esetében, hanem szerint nem kell külön törvénynek a felhatalmazása. felhatalmazása. Tehát az az, hogy itt már főszabály szerint nem Ákr. alapján vannak kötelező esetek. Az Ákr. két ilyen kötelező esetet nevesít . Az egyik az az, hogy ha valamilyen előkérdés bíróság hatáskörébe tartozik. Tehát ahhoz, hogy a hatóság döntést tudjon hozni, meg kell várnia azt, hogy egy bíróság döntsön valamilyen kérdésben, akár büntető, akár polgári, akár közigazgatási közigazgatási ügyben. Vagy pedig valamilyen külföldi szervet kell megkeresni ahhoz, hogy az valamilyen döntést hozzon, vagy eljárási cselekményt végezzen, és hogy ha ez megtörtént , akkor lehet folytatni az eljárást és döntést hozni. Ezek kötelező esetek, tehát az Ákr. alapján, tehát nem kell külön törvény felhatalmazása. Ugyanakkor Ugyanakkor viszont az Ákr. nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy külön ágazati törvény , fakultatív esetet állapítson meg. Ez lehet valamilyen előkérdés, ami akár valamilyen más állami szerv, akár bíróság, akár ügyészség, akár köztestület vagy más állami szerv, akár valamilyen más hatóságnak a hatáskörébe tartozik , t ehát ehát itt kell a külön törvénynek a szabálya és ez fakultatív eset. Tehát ilyenkor a hatóság mérlegelhet, vagy felfüggeszti az eljárást, vagy nem. Tehát vagy bevárja az előkérdés eldöntését, vagy nem. Szintén jelentős változás az, hogy az ügyfél kérheti azt, hogy a hatóság mégiscsak döntést hozzon. Ez egy nagyon érdekes új szabály , ugyanis ez tulajdonképpen tulajdonképpen zárójelbe teszi a teljes felfüggesztési szabályozást, mert bármilyen esetben az ügyfél kérheti azt , hogy a hatóság ne várja be, mondjuk a bíróságot, vagy a külföldi szervet, vagy a más állami szervet , hogy az eldöntse az előkérdést , hanem hozzon döntést. Ez jelentősen megváltoztathatja ezeknek az eljárásoknak a kimenetelét , mert gondoljunk bele, ilyenkor az ügyfél kérelme alapján elvileg a hatóság úgy is dönthet, hogy egy bíróság nem döntötte el, mondjuk egy büntető vagy polgári, vagy közigazgatási közigazgatási ügyet, ez érdemben más döntést eredményezhet eredményezhet,, mint az, hogy ha a hatóság bevárja ezeknek az eljárásoknak, eljárásoknak, ezeknek az előzetes eljárásoknak a lefolytatását. Ez elképzelhető, hogy akár olyan hatósági döntéseket eredményez , amelyeket a melyeket később esetleg egy jogorvoslati eljárásban a bíróság , 20
vagy az előkérdést eldönteni jogosult hatóság jogosult hatóság teljes mértékben megalapozatlannak, vagy akár jogsértőnek minősít. Szünetelés Ugye korábban ez már szóba került. A szünetelés nagyon szorosan kapcsolódik a felfüggesztéshez , lényegében egy kérelemre történő felfüggesztésről van szó. Tehát az ügyfél kérheti azt – nyilván valamilyen jogának vagy jogos érdekének az érvényesítése céljából –, hogy a hatóság szüneteltesse az eljárást. Ennek a joghatása ugyanaz, mint a felfüggesztésé, tehát ennek az időtartamával az ügyintézési határidő lényegében meghosszabbodik.
21
Az ügyintézési határidő és az igazolási kérelem Ezek eléggé fontos, az ügyfél jogait garanciális jelleggel védő jogintézmények. Azt szolgálják , hogy az eljárások ne tudjanak túlságosan elhúzódni, legyen egy előrelátható , jogszabályban kiszámítható időtartam, ami alatt a hatósági eljárás befejeződik, és az
igazolási kérelem pedig, részben ebből is fakadó konfliktus helyzeteknek a kezelésére szolgál. Az ügyintézési határidő tekintetében, tekintetében, tulajdonképpen tulajdonképpen nincs lényeges változás. Továbbra is az a helyzet , hogy az egyes eljárás típusok, tehát automatikus, sommás és teljes eljárás tekintetében , külön-külön ügyintézési határidőket állapít meg az Ákr. , t ehát, ehát, amely határidők alatt meg kell hozni a határozatot, vagy az eljárást megszüntető végzést, illetve gondoskodni kell a döntésnek a közléséről. Itt az automatikus eljárásnál nem napban, hanem órában határozza meg a kódex ezt a határidőt, nem 1 nap, hanem 24 óra, és ami még változás, az a teljes eljárásnak az ügyintézési határideje, nem 21, hanem lényegesen hosszabb 60 napos az általános ügyintézési határidő. A másik kör, ahol változást lehet tapasztalni, azok az ügyintézési határidőbe be nem számító időtartamok , kevesebb ilyen van pl.: a hiánypótlásnak az időtartama. Ez egy meglehetősen ellentmondásos szabályozás, eddig is az volt, most is az. Ugye itt különböző érdekeket kell mérlegelnie a jogalkotónak. Ugye, ha beleszámít, ha nem számít bele egy időtartam időtartam az ügyintézői határidőbe, ez tulajdonké t ulajdonképpen ppen praktikusan azt jelenti, hogy ezzel az időtartammal meghosszabbodik az ügyintézési határidő. Ez első körben az eljárásnak az elhúzódását eredményezheti . Ugyanakkor ezekre, nagyon sok esetben szükség van, hiszen ezek tudják biztosítani azt, hogy a hatóságnak elegendő idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy az ügyet el tudja dönteni és a határozatát meg tudja hozni. Az új szabályok alapján például eddig, az új szabályok alapján alapvetően megváltozik a hiánypótlásnak a jellege. Eddig ugye a hatóság hiánypótlási felhívást bocsátott ki, akkor idézőjelben hátradőlhetett , mert tudta azt , hogy amíg az ügyfél nem reagál a hiánypótlásra, addig nem ketyeg az ügyintézési határidő. Tehát , hogy ha a hatóság egy kicsit el van csúszva, mondjuk a munkájával vagy az ügyintéző időnek híján van, akkor ezzel némi lélegzetvételhez jut. Ez, ebből a szempontból megszűnik vagy átalakul, a hiánypótlás időtartama időtartama beleszámít az ügyintézési ügyintézési határidőbe. Tehát ugyanúgy ketyeg az ügyintézési ügyintézési határidő, tehát vigyázni kell a munkaszervezéssel. Ez most már, ilyen szempontból fellélegzést , könnyebbséget nem fog jelenteni a hatóságnak, illetve az ügyintézőnek. Az igazolási kérelem Az igazolási kérelem egy garanciális jelentőségű jogintézménye a hatósági eljárásnak már régóta. Arra szolgál, hogy ha az ügyfél valamilyen határidőt elmulaszt , de igazolni tudja azt, hogy ez önhibáján kívüli okból történt, akkor ne kerüljön hátrányba, olyan eljárásjogi helyzetbe kerüljön, mint hogy ha nem mulasztott volna határidőt. Ebben az alapvető 22
karakterében a jogintézménynek nincsen változás. Változás egyrészt abban van, hogy ki bírálja el az igazolási kérelmet , hogy ha jogorvoslati határidő elmulasztásáról van szó . Eddig ugye az volt a szabály, hogy ha fellebbezési fellebbezési határidőt mulasztott mulasztott a fellebbező, fellebbező, akkor az elsőfokú hatóság bírálta el az igazolási kérelmét, hiszen nála kellett benyújtani a jogorvoslati kérelmet, a fellebbezést. Ha keresetről van szó, eddig ugye a bíróság bírálta ehát szétválasztotta jogorvoslati eljárások mentén a Ket. ezt a szabályozást. Az Ákr. el, t ehát ezzel szakít, egységesíti a szabályozást és azt mondja, hogy mindig az bírálja el az ilyen igazolási kérelmet , aki a jogorvoslati kérelmet elbírálja. Tehát fellebbezés esetén ez a másodfokú hatóság lesz, kereset esetén pedig a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság. A határidőben is van változás, eddig ugye a Ket. megkülönböztetett szubjektív és objektív határidőt , 8 napot, illetve 6 hónapot. A megkülönböztetés megmarad, továbbra is van szubjektív és objektív határidő , csak a szubjektív határidő az az adott eljárási cselekményre nyitva álló határidő lesz, az objektív pedig a 45 nap. A különbség a kettő között nem változik, a szubjektív továbbra is az a határidő, ami a tudomásra jutástól számít, tehát amikor a mulasztás pl.: a hatóság tudomására jutott, vagy az akadálya az ügyfél tudomására jutott. Az objektív pedig egy ettől nem függő határidő, tehát a mulasztástól, annak tényleges megtörténtétől, mondjuk a határidő eredménytelen leteltétől számítandó határidő.
23
A szakhatóság és az idézés Ugye a szakhatóság az egy speciális eljárási pozíciót jelent jelent . A szakhatóság, aki nem azonos a hatósággal. A szakhatóság egy olyan jellemzően közigazgatási közigazgatási szerv, akinek magának is van hatósági hatásköre , és aki valamilyen módon közreműködik az eljárásban , egy állásfoglalást bocsát ki, amely kötelező a hatóságra nézve , k ötelező ötelező belefoglalni a döntésbe, és köti a hatóságot. Ami újdonság, hogy az Ákr. kifejezetten kiemeli, hogy valamilyen közérdeken alapuló kényszerítő indok lehet az, ami megalapozhatja azt, hogy ágazati törvény vagy kormányrendelet szakhatósági közreműködést írjon elő. Ez tulajdonképpen , ez az újdonság, ez nem az ügyintézőre a jogalkalmazóra nézve jelent újdonságot , hanem az
ágazati jogalkotóra nézve. Az Ákr. ezzel azt üzeni az ágazati jogalkotónak, hogy kizárólag valamilyen közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján tegye bele az ágazati joganyagba azt, hogy egy hatósági eljárásban szakhatóság közreműködése kötelező. A másik jelentős változás, hogy nincs fakultatív eset. Eddig a Ket. lehetővé tette azt , hogy a hatóság mérlegelje azt , hogy bevonja- e a szakhatóságot az eljárásba , ez megszűnik. A jogszabály törvény vagy kormányrendelet ágazati szinten , kötelezővé teheti a szakhatóságnak a közreműködését , de nem mondhatja azt , hogy a hatóság mérlegelheti ezt. Tehát, hogy ha a jogszabály ezt előírja, ágazati jogszabály, akkor a hatóságnak kötelessége bevonni a szakhatóságot. Ami még változás az az, hogy nincsenek speciális plusz előírások a szakhatósági állásfoglalásnak a tartamára, arra hogy mit kell beleírni. Lényegében a döntésnek a sémáját, a határozatnak a sémáját fogja a továbbiakban ez követni , mint eddig is, csak eddig voltak speciális előírások. És végül az utolsó változás az az előzetes szakhatósági állásfoglalással kapcsolatos. Itt rögzíti az Ákr., hogy ennek van egy általános maximális felhasználási ideje, ezt 1 évben állapítja meg az általános eljárási kódex, de nyilván az ügyeknek a sajátosságaira tekintettel ettől ágazati törvény vagy kormányrendelet eltérhet. Ami az idézést illeti, ennek a lényege tulajdonképpen változatlan. Ez a hatóságnak egy felhívása egy külön döntésbe, végzésbe foglalt felhívása, amely megjelenési kötelezettséget tartalmaz, t ehát ehát a címzett az köteles a megjelölt helyen, időben ügyfelet a tartózkodási helyén is meg lehet megjelenni. Itt jelentős változás az , hogy az ügyfelet a hallgatni abban az esetben, hogy ha kora, egészségi állapota vagy más méltányolható ok ezt indokolja. Itt tulajdonképpen a lehetőség az újdonság. Eddig ez kötelesség volt , eddig ez egy kötelezettsége volt a hatóságnak, hogy ha ezek a körülmények fent álltak, tehát mondjuk mondjuk az idős kor, vagy a rossz egészségi állapot, vagy valamilyen más méltányolható ok, mondjuk valamilyen családi szituáció, vagy munkaszituáció , eddig a Ket. kifejezetten kifejezetten előírta a hatóságnak azt, hogy ilyen kor a tartózkodá t artózkodási si helyén hallgassa meg a megidézett személyt. Ez mostantól kezdve egy lehetőség. Ez tágabb mérlegelési jogkört biztosít a 24
hatóságnak és bizonyos szempontból ezeknek a kivételezett pozíciókban lévő személyeknek, mondjuk idős embereknek, embereknek, ez egy nem kifejezetten kifejezetten pozitív változás, mert a hatóság dönthet úgy, hogy megidézi a saját székhelyére, akár a hatóságnak a helyiségébe és nincs tekintettel ezeknek az ügyfeleknek ü gyfeleknek a speciális helyzetére. Ami változás, hogy az idéző végzés ellen nincsen helye önálló jogorvoslatnak, jogorvoslatnak, ezt külön nem mondja ki az Ákr. Ez első látásra számít jelentős változásnak, ugyanis majd a jogorvoslatoknál látni fogjuk azt, hogy továbbra is fent tartja azt a gyakorlatot az eljárási kódex, hogy a végzések esetében külön meg kell engednie az önálló jogorvoslatot a fellebbezést. Itt majd látni fogjuk, külön szabály erre nincsen, tehát lényegében továbbra sincsen önálló jogorvoslat az idéző végzés ellen. Ami még változás az, hogy eddig szabály volt az, kifejezetten kógens szabály volt az a kódexben, hogy az ügyfelet nem lehetett idézni a kérelmére induló eljárásban. Ez most már nincs így, ilyen tilalom az Ákr.-ben nincsen. Nyilván a jogalkotó úgy gondolta, hogy az a korábbi megfontolás, ami arról szólt, hogy a kérelemre induló eljárásban tulajdonképpen az ügy ura valamilyen szempontból maga az ügyfél, akinek a kérelmére indult az eljárás, hiszen az ő jogának vagy jogos érdekének az érvényesítéséről van szó . A jogalkotó úgy tűnik, úgy gondolja, hogy ez már a továbbiakban, ezt az alapelvet áttöri és a kérelemre induló eljárásokban is lehetővé teszi a hatóság számára azt, hogy ha, mondjuk a tényállás tisztázása vagy a bizonyítás szempontjából fontos, akkor megidézze a kérelmező ügyfelet. Úgy szintén a praktikus szempontból fontos változás lehet az, hogy ugye korábban a Ket. alapján az volt a szabály , hogy a hatóság a székhelyén lakóhellyel lakóhellyel rendelkező ügyfelet idézhette saját magához. Most már itt más a szabály. A hatóság az Ákr. alapján az illetékességi területén lakóhellyel rendelkező személyt idézheti személyt idézheti főszabály szerint . Ez az ügyfelek szempontjából nem egy egyértelműen pozitív változás, fogalmazzunk így, mert eddig az ügyfél hivatkozhatott arra, hogy ő nem a hatóságnak hatóságnak a székhelyén lakik, hanem hanem egy másik településen. Most már az a helyzet, hogy a hatóság az egész illetékességi területéről idézhet , ami adott esetben az ügyfelet utazásra, további erőfeszítésekre kényszerítheti.
25
A tényállás tisztázása általában és az ügyfél ügyfél nyilatkozata Ugye, a tényállás tisztázása az egy klasszikus jogintézménye a hatósági eljárás jognak, ennek a lényege nem változott. Össze kell gyűjteni azokat az adatokat , információkat, amelyek a megalapozott döntéshez szükségesek, ez lényegében változatlan. Van viszont egy új tilalom, n em használható fel olyan bizonyíték a hatóság által, amelyet amelyet jogszabálysértés útján szerzett meg a hatóság. Ez abból a szempontból nem változás , hogy a bírói gyakorlat ezt több - kevesebb következetességgel eddig is így kezelte. Ez azért, tulajdonképpen általános jogelvekből a joghoz kötöttségből, a jogbiztonságból is levezethető. Most már az Ákr. nyilván jelentőségére tekintettel úgy gondolta, hogy ezt külön érdemes hangsúlyozni. A másik jelentős változás az az, hogy az Ákr. a Ket. -el ellentétben nem sorolja fel a bizonyítékokat még példálózó jelleggel sem. Tehát nincs egy összegyűjtött felsorolás, hogy szakvélemény, szakvélemény, tanúvallomás, tanúvallomás, tárgyi t árgyi bizonyíték bizonyíték, okirat ilyen összegyűjtött és így tovább, és így tovább. Ettől még ezeket a fő bizonyítási eszközöket az Ákr. szabályozza külön alcímek alatt, de talán ez a fajta szabályozási módszer még inkább hangsúlyozza a szabad bizonyításnak az elvét , vagyis azt , hogy a hatóság olyan bizonyítékot használhat fel, amilyet szükségesnek tart, ami szerinte az eljárás sikeres lefolytatása szempontjából szükséges. Sőt , továbbra sincs tulajdonképpen akadálya annak, annak, hogy ágazati jogszabály, olyan bizonyítási eszközöket eszközöket intézményesíts intézményesítsen, en, amelyek az Ákr.-ben nem is szerepelnek, ilyen pl.: a gyámhatósági eljárásokban a környezettanulmány. Jelentős, praktikus szempontból az eljárások lefolytatása során jelentősnek tűnhető változás az az, hogy kikerült a kódexből az a szabály, amely szerint törvény előírhatja, hogy a hatóság a döntését , a határozatát kizárólag határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza. Ez eddig egy olyan szabály volt a kódexben, ami jelentősen korlátozta a szabad bizonyításnak az elvét és kötötté tette egy fontos ponton a bizonyítási eljárást, ágazati törvény tehette ezt meg. A továbbiakban erre nincsen lehetőség , ilyen szempontból tovább tágítja a hatóságnak a mozgásterét mozgásterét a bizonyítás és a tényállás tisztázása tisztázása során az Ákr. Másik, ezzel valamilyen szempontból összefüggő változás az az, hogy ágazati törvény vagy kormányrendelet alapján a hatóság csak irat, vagy okirat bizonyítási eszközként való ötelező alkalmazására kötelezhető. Eddig a Ket. alapján az volt a szabály, hogy k ötelező gyakorlatilag ágazati jogszabály bármilyen bizonyítási eszköznek a kötelező igénybevételét előírhatta. Ez nem csak irat vagy okirat lehetett, hanem akár szakértő közreműködése közreműködése vagy tanúvallomás, egy pl.: a kisajátítási törvény a mai napig kötelezővé teszi azt , hogy a kisajátítási hatóság kisajátítási szakértőt vonjon be a hatósági eljárásba. A továbbiakban továbbiakban erre az Ákr. alapján nem lesz mód, az Ákr. a bizonyítási eszközök közül kizárólag kizárólag az irat, illetve az okirat esetében teszi lehetővé azt, hogy az ágazati törvény vagy 26
kormányrendelet ennek a kötelező alkalmazását előírhassa. Ez tulajdonképpen megint csak a szabad bizonyítás elvének egy e gy kiterjesztése. Az ügyfél nyilatkozata Ez egy jelentős bizonyítási eszköz , ugyanis lényegében ezen keresztül tud az ügyfél hozzájárulni az ügynek a sikeréhez és tulajdonképpen közreműködni a tényállásnak a tisztázásában. Eddig ugye a Ket. megkülönböztette ebből a szempontból a hivatalbóli és a kérelemre kérelemre induló eljárásokat. eljárásokat. Általános elvként rögzítette, rögzítette, hogy a hatósági eljárásban az ügyfél mindig tehet nyilatkozatot, ez az Ákr.-ben is így van egyébként, de a hivatalbóli eljárások tekintetében van egy fontos változás az Ákr.-ben, hivatalbóli eljárásban a hatóság adatszolgáltatásra kötelezheti az ügyfelet, minden további ágazati jogszabályi felhatalmazás nélkül. Eddig a Ket. szerint csak törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján lehetett hivatalbóli eljárásokban ezt megtenni. Most már erre nincsen szükség , az Ákr. általános felhatalmazása alapján erre lehetőség van. A másik jelentős változás az, hogy ha jogszabály nem zárja ki, az ügyfél a saját nyilatkozatával pótolhatja a hiányzó bizonyítékot abban az esetben, hogy ha annak beszerzése nem lehetséges. Ennyire tág ügyféli jogosultságot eddig a Ket. nem teremtett . Lényegében, ha belegondolunk bármilyen okirati, irati, tárgyi bizonyíték, bármilyen bizonyíték pótolható ügyféli nyilatkozattal, hogy ha az ügyfél gyakorlatilag arra hivatkozik , hogy annak beszerzése nem lehetséges . Hogy valóban fennáll-e ez az eset, hogy nem lehetséges a beszerzése, ezt a hatóságnak kell eldöntenie, de valószínűleg vannak olyan eljárások, ahol lényegében a hatóság az ügy ismerete, vagy a földrajzi távolság miatt gyakorlatilag gyakorlatilag az ügyfélnek a nyilatkozatára és elmondására van rászorulva.
27
Az irat, a szemle, a szakértő és a tolmács tolmács Itt megint csak a tényállás tisztázásáról és a bizonyításról beszélünk, de már kicsit részletesebben. Többször szóba került már az irat, mint sajátos bizonyítási eszköz, valamilyen olyan tárgy , ami abból a célból készült , hogy információkat rögzítsen. Ez lehet akár egy papírdarab , lehet akár egy pendrive, vagy valamilyen más adathordozó, ennek a lényege nem változott. A változások lényege tulajdonképpen az ügyféli jogosultságokkal kapcsolatos, az hogy mire köteles vagy mire nem köteles az ügyfél egy irat szolgáltatásával kapcsolatban. Az egyik ilyen változás az Ákr.-ben a Ket.-hez képest az, hogy irat bemutatására akkor lehet kötelezni lehet kötelezni az ügyfelet, hogy ha annak beszerzése az elektronikus ügyintézés szabályai szerint nem lehetséges. Ebből nyilván egyfajta eljárás gazdaságossági és az ügyfelet kímélő megfontolás érhető tetten, vagyis az, hogy ha van rá lehetőség, akkor elektronikus úton szerezze be a hatóság az iratot és, hogy ha ez az elektronikus ügyintézési szabályok szerint nem lehetséges , akkor lehessen kötelezni az ügyfelet arra, hogy az iratot a maga fizikai valójában benyújtsa a hatóságnak . Ennek a szabályai ugyanakkor már, mint az elektronikus ügyintézés szabályai nem az Ákr. -ben találhatóak meg. A másik ilyen, az ügyfél számára kedvezményt jelentő szabály az, hogy az ügyfél jogosult másolati példányban benyújtani az adott okiratot , hogy ha nyilatkozik arról , hogy az az eredetivel mindenben megegyezik, ugyanakkor ez alól törvény vagy kormányrendelet kivételt tehet. Nyilván azokra az esetekre próbál a jogalkotó reflektálni , amikor egyszerűen az ügy sajátosságaiból fakadóan pl.: földrajzi távolság vagy más okból kifolyólag egész egyszerűen nem lehetséges az eredeti iratnak a beszerzése , illetve benyújtása. A másik esetkör, amiben változás van az a külföldi származású, vagy külföldi jellegű okiratoknak a köre. Eddig ugye a Ket.- ben az volt az általános szabály , hogy ezeket felülhitelesítés esetében, felülhitelesítés alapján fogadta el a hatóság , pontosabban felülhitelesítés, fogadta fogadta el az abban fo glalt nyilatkozatok , adatoknak a valódiságát. Ugye felülhitelesítés, az a diplomáciai külképviseleti munkának az egyik jogintézménye. Főszabály szerint a magyar külképviselet , nagykövetség vagy konzuli szolgálat tud felülhitelesíteni egy okiratot, egy külföldön kiállított okiratot . Ennek a felülhitelesítésnek felülhitelesítésnek a lényege az, hogy a külföldön működő magyar külképviselet tanúsítja, igazolja azt , hogy ez az okirat valódi , valóban az, aminek látszik és a benne foglalt nyilatkozatok, nyilatkozatok, adatok , információk valósak és igazak, vagy legalább is hitelesek. Ezt a felülhitelesítést felülhiteles ítést a továbbiakban az Ákr. már nem követeli meg általános jelleggel, hanem azt a hatóság akkor kérheti, hogy ha a közokiratnak az eredetiségével vagy a tartalmával kapcsolatban kétely merül fel. Tehát, hatóság, hogy nincs szükség felülhitelesítésre, felülhitelesítésre, mert ő maga meg tudja hogy ha úgy látja a hatóság, állapítani állapítani azt, hogy eredeti, hiteles-e az adott okirat , akkor ezt ő maga is megteheti. 28
Úgy szintén változás van a nem magyar nyelven kiállított okiratokkal okiratokkal kapcsolatban kapcsolatban. A nem magyar nyelven kiállított okirathoz nem köteles az ügyfél pl.: hiteles magyar fordítást csatolni, viszont ha ezt megteszi és csatolja a hiteles magyar fordítást , akkor a hatóság az okiratot a fordítás szerinti tartalommal fogadja el, nyilván a legtöbb ügyben innentől kezdve kezdve az ügyfélnek ez még akkor is érdeke lesz, hogy ha ezt a ezt a kódex kifejezetten nem írja elő kötelező jelleggel. A szemle
A szemlével, mint sajátos bizonyítási eljárás típussal kapcsolatban, kevesebb részletszabályt tartalmaz az általános eljárási kódex. Ezekre a részletszabályokra leginkább az ügyféli jogoknak az érvényesítése, védelme szempontjából van szükség. Ebből a szempontból az Ákr. változást hoz és nagyobb mérlegelési jogkört biztosít a szemlét lefolytató hatóságnak pl.: az előzetes értesítés mellőzése kérdésében , t ágabb ágabb körben, körben, nagyobb mérlegelési mérlegelési jogkörrel van lehetősége lehetősége arra a hatóságnak, hogy mellőzze a szemléről történt előzetes értesítést, értesítést, ami ebből a szempontból szempontból nem pozitív változás az ügyfélre nézve, mert tágabb körben van lehetőség arra, hogy a hatóság előzetes értesítés nélkül, akár az ügyfél tudomása nélkül is lefolytasson szemlét . Ez adott esetben megfoszthatja megfoszthatja az ügyfelet attól, hogy a szemlével szemlével összefüggésben eljárási jogait gyakorolja vagy mondjuk, sérelmezze sérelmezze azt, hogy az ő ingatlanán, lakóhelyén helyszíni helyszíni szemle történik. A szakértő A szakértőnek a jellege nem változik. A szakértő egy olyan eljárási szereplő, aki egy sajátos bizonyítási eszközt, a szakértői véleményt, vagy röviden a szakvéleményt biztosítja és szolgáltatja. Ami változás, hogy eddig a Ket. alapján a hatóság állapította meg a saját szakértőt kirendelő végzésében a szakvélemény megadásának az időtartamát. Ezt a mérlegelési jogkört az Ákr. szűkíti, pontosabban elveszi , és azt mondja, hogy 15 napon belül kell megadnia a szakvéleményt, ettől eltérést sem enged. A másik változás, amire korábban már utaltam , hogy eddig a jogszabály előírhatta, ágazati jogszabály előírhatta azt, hogy a hatóságnak kötelezően ki kell rendelnie egy ügytípusban szakértőt. Erre lehetőség most már nincsen, hiszen láttuk, hogy kizárólag irat vagy okirat kötelező igénybevételét írhatja igénybevételét írhatja elő ágazati jogszabály. A harmadik változás pedig a szakértő kizárásával kapcsolatos . Az ügyintézőre, a hatóságra, illetve a jegyzőre vonatkozó szabályokat kell rá alkalmazni , a tanúra vonatkozó szabályokat már nem. Korábban a Ket. ezeket is alkalmazni rendelte, rendelte, most már az Ákr. ezt nem teszi meg.
A tolmács A tolmács ugye az idegen nyelv nem tudása esetén kerül be a képbe. Az Ákr. Á kr.-nek a szabálya alapján csak akkor kell tolmácsot alkalmazni a hatósági eljárásban, hogy ha az ügyintéző nem beszéli az ügyfél, vagy az egyéb eljárási résztvevő által használt idegen nyelvet. Ez abból a szempontból szűkítés, hogy eddig a Ket. azt mondta, hogy ha a többi ügyfél , vagy 29
egyéb résztvevő nem beszéli, akkor is. Most már a szabályozás kizárólag az ügyintézőre ülföldi ügyfél, van tekintettel, úgy veszi, hogy ha az ügyintéző érti azt, hogy mit mond a k ülföldi vagy egyéb eljárási résztvevő, akkor már rendben van minden, hiszen ő tudja tudja közvetíteni azokat az információkat a többi ügyfél vagy egyéb eljárási résztvevő számára, amik részükre fontosak. A másik változás, vagy ha úgy tetszik, új szabály , hogy a hatóság el nem járó tagj a is igénybe vehető tolmácsként, abban az esetben, hogy ha ismeri azt az idegen nyelvet, amit az ügyfél vagy egyéb eljárási résztvevő használ , akkor a hatóságnak valamilyen tisztviselője is alkalmazható tolmácsként.
30
Az elsőfokú eljárás egyéb kérdései Most az elsőfokú eljárás egyéb kérdései következnek Az első ezek közül a tárgyalás A tárgyalás egy kivételes jogintézménye a hatósági eljárásnak. Ugye ez a fajta kontradiktórius eljárás típus, az inkább a bírósági eljárásokra jellemző, de mégis csak lehet létjogosultsága hatósági eljárásban annak, hogy egyszerre több ügyfelet, több eljárási résztvevőt hallgassanak meg és akár ütköztessék az egymástól eltérő álláspontokat. Lényeges változás ebben a körben nem történik. Tulajdonképpen annyi látható, hogy az Ákr. a Ket. -hez képest részletesebben szabályozza, határozza meg a kötelező kötelező eseteket, de igazából ez nem jelent érdemi változást . A másik változás az az, hogy helyszíni szemle keretében is lehet tárgyalást tartani. Tulajdonképpen eddig sem volt ennek akadálya, eddig sem volt annak akadálya a bírósági eljárások mintájára, hogy a hatóság egy konkrét helyszínen, akár helyszíni szemléhez kapcsolódóan tartson tárgyalást, de most már erre az Ákr. kifejezetten lehetőséget lehetőséget ad, és felhatalmazást ad rá. A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel Ennek a lényege sem változik. Ez klasszikusan egy olyan jogintézménye volt a Ket. -nek, ami arra szolgált, hogy ha valamilyen okból az ügyfél nem volt abban abban a helyzetben, hogy megismerje a bizonyítékokat, akkor utólag a hatóság őt olyan helyzetbe hozza , hogy bizonyítékokat, hogy ha mondjuk az ügyfél később ké sőbb ezeket megismerhesse, tehát elé tárja a bizonyítékokat, kapcsolódott az eljárásba. Itt a fő változás az, hogy nem csak akkor van erre lehetőség, hogy ha nem történt meg történt meg az eljárás megindításáról szóló értesítés, értesítés, hanem általában véve mindig, hogy ha az ügyfél nem ismerhette meg a bizonyítékokat. Alapvetően azért van erre a változásra szükség e, mert ugye az Ákr. alapján már nem kell minden esetben értesíteni az ügyfelet az eljárásnak a megindításáról, ezért nem is érdemes ehhez a jogintézményhez kötni a bizonyítékoknak az ügyféllel történő megismertetését. Az eljárás akadályozásának a következményei Ugye, ezek a jogintézmények valamilyen szempontból azt szolgálják, hogy azt a személyt, aki lehet akár az ügyfél, akár más eljárási résztvevő, aki valamilyen szempontból, akár rosszhiszeműen akadályozza az eljárásnak a menetét, azt valamilyen szankcióval rá lehessen szorítani arra, hogy ezt a cselekményét hagyja abba, sőt segítse az eljárás lefolytatását. Itt, ha valaki önhibájából, tehát ha úgy tetszik, vétkesen szeg meg valamilyen eljárási kötelezettséget, nem jelenik meg az idézésen, nem tesz tanúvallomást vagy vagy valami más eljárási jogsértést követ el, akkor főszabály szerint eljárási szerint eljárási bírságot lehet rá kiszabni , vagy az okozott többlet költségeknek megfizetésére lehet kötelezni. Ezek mind-mind végzések, tehát eljárási döntések. 31
Ami változás az az, hogy nem csak a Ket.-ben, pontosabban az eljárási kódexben meghatározott esetekben van erre lehetőség. Ugye a Ket. -ben azt láttuk, hogy eljárási bírságot pl.: csak akkor lehetett kiszabni, hogy ha a Ket. ezt k ifejezetten ifejezetten megengedte megengedte pl.:, hogy ha a tanú nem jelenik meg az idézett helyen és nem tesz tanúvallomást , vagy megjelenik, de tanúvallomásra alkalmatlan állapotban jeleni k meg. Az Ákr. ennél sokkal tágabbra vonja a hatóságnak a mérlegelés m érlegelésii jogkörét, és azt mondja, hogy ha valaki egy eljárási kötelezettségét önhibájából megszegte, akkor bármilyen esetben lehetőség van arra, hogy a hatóság rá eljárási bírságot szabjon ki, nem kell rá a kódex külön felhatalmazása. A másik változás, ami szintén fájhat adott esetben az eljárási jogsértést elkövető személynek az az, hogy felemeli az eljárási bírság minimális összegét a összegét a kódex 5.000 Ft-ról 10.000 Ft-ra.
És végül ebben a körben az eljárási cselekmények rögzítéséről kell beszélni . Ez egy garanciális jelentőségű jogintézmény megint csak. Az eljárásnak, a hatósági eljárásnak a rögzítettsége egy nagyon fontos alapelve és a visszakereshetőség, akár egy későbbi jogorvoslati eljárásban, akár más eljárásban nagyon nagy jelentősége lehet annak , hogy nem száll el a szó, ha úgy tetszik, hanem minden rögzítve van és tudjuk azt később is rekonstruálni, hogy mi történt a hatósági eljárásban. Ennek a szabályozása alapjait tekintve nem változott, ha úgy tetszik, egyszerűsödött. Két fő formája van a rögzítésnek, az egyik a jegyzőkönyv, a másik a feljegyzés, m ost már nem hivatalos, hanem egyszerűen csak feljegyzés . Jegyzőkönyv főszabály szerint akkor készül, hogy ha ügyfél vagy más eljárási szereplő részt vett az eljárási eljárási cselekm c selekményen. ényen. Ha ilyen személy nem vett részt az eljárási cselekményen, mert pl.: helyszíni szemlét valamilyen külső szemrevételezéssel, más személy közreműködése nélkül folytatták le, készíteni és abban kell rögzíteni az eljárási cselekménynek a akkor csak feljegyzést kell készíteni legfontosabb adatait és jellemzőit. Továbbra is lehetőség van kép és hangfelvéte l készítésére a jegyzőkönyv mellett , ilyenkor, ha jegyzőkönyv jegyzőkönyv is van, és kép és hangfelvétel hangfelvétel is van, akkor utóbbinak a tartalma minimális, minimális, hiszen nem kell annyi mindent mindent rögzítenie, már, mint a jegyzőkönyvnek a tartalma minimális, hiszen a kép és hangfelvét el miatt nem kell annyi mindent rögzíteni benne, mint egy sztenderd jegyzőkönyvben. jegyzőkönyvben.
32
A HATÓSÁG DÖNTÉSEI, A HATÓSÁGI HATÓSÁGI BIZONYÍTVÁNY BIZONYÍTVÁNY , IGAZOLVÁNY , NYILVÁNTARTÁS A döntés formái, tartalma, alakisága Következő nagyobb egységünk a hatóság döntései, a hatósági bizonyítvány, a hatósági igazolvány igazolvány és a hatósági nyilvántartás. nyilvántartás. Ebben a körben először a döntésről beszéljünk, a döntés formáiról, a döntés tartalmáról és a döntésnek az alakiságairól. Ugye, korábban sem szabályozta szabályozta ezt a Ket. nagyon részletesen, főleg az alakiságokat, de most még további egyszerűsítés történt. Legalábbis, ami a formákat illeti, mindenképpen. Az alap maradt. Továbbra is kétfajta döntést különböztetünk különböztetünk meg a hatósági hatósági döntések körében, az egyik a határozat, ami az érdemi döntés, a másik a végzés, ami nem érdemi, valamilyen eljárási kérdés, például az eljárásnak a felfüggesztése. Ebben változás nincsen. Ami első körben változás és szembetűnő, szembetűnő, ez a jogszerű jogszerű hallgatással hallgatással kapcsolatos. kapcsolatos. Ugye, ez egy ügyfelet védő jogintézménye már eléggé régóta a hatósági eljárásoknak, arról szól, hogy ha a hatóság ügyintézési határidőn belül nem dönt, akkor lényegében az ügyintézési határidő leteltével az ügyfelet megilleti a kérelmezett jognak a gyakorlása, ha nincsen ellenérdekű ügyfél. Kicsit hasonló ez a szabályozás a függő hatályú döntésnek az alapgondolatához. Ami változás, az az, hogy itt szétválasztja az Ákr. a különböző eljárástípusokat, az automatikus, a sommás és a teljes eljárást, automatikus döntéshozatal esetén teszi főszabállyá a jogszerű hallgatást. Tehát ilyenkor ez egy főszabály, de ágazati törvény vagy kormányrendelet kormányrendelet ezt kizárhatja. kizárhatja. A hosszabb, bonyolultabb bonyolultabb eljárásokban viszont, tehát a sommás eljárásban és a teljes eljárásban, ágazati törvénynek vagy kormányrendeletnek kifejezetten elő kell írnia. Tehát itt nem főszabály, itt külön meg kell engedni. Itt abban az esetben van lehetőség erre a megengedésre, hogyha nincsen ellenérdekű ügyfél, vagy pedig nincsen helye függő hatályú döntés meghozatalának. Ami a döntés tartalmát és alakját illeti, tulajdonképpen nincsenek lényeges változások, bár első látásra azért egy kicsit más úton jut el az Ákr. többé -kevésbé ugyanahhoz ugyanahhoz az eredményhez, mint a Ket.. A teljes alakszerű döntés esetében ez valószínűleg igaz, amit most az előbb mondtam, más szerkezetet intézményesít az Ákr., mint a Ket., de tulajdonképpen ez a szerkezet valószínűleg gyakorlatilag ugyanazt a… ugyanazt a… ugyanazt az eredményt… eredményre fog kifutni. Azt mondja ugyanis az Ákr., hogy a teljes alakszerű döntés az három főrészből áll. Az első részben a hatósági és az ügyfél vagy ügyfelek azonosításához és az ügy azonosításához szükséges adatok szerepelnek, ezeket nem részletezi igazából az Ákr., de tulajdonképpen jól beazonosíthatóan azokról az adatokról van szó, amik a döntésnek a fejlécében jelennek meg, illetve részben a záró részben, tehát mondjuk a hatóság vezetőjének vagy a hatáskör gyakorlójának az aláírása. Ezután következik a rendelkező rész, amit megint csak nem részletez annyira az Ákr., mint a Ket., de tulajdonképpen ugyanarról van szó, ott van a döntésnek a lényege és a jogorvoslati kioktatás, illetve a költségekről szóló rendelkezés. És a következő rész, a harmadik rész pedig az indokolás, ahol, ezt megint csak nem nagyon részletezi az Ákr., de nyilván itt is 33
szerepelnek azok a jogsza bályhelyek, amelyek a döntést megalapozzák, ezt egyébként az
Ákr. kifejezetten ki is emeli, illetve az az érvelés, azok az okok, azok az indokok, amelyek oda vezettek, hogy a hatóság olyan döntést hozott, amilyet. Illetve nyilván itt kell leírni a tényállást is, tehát azt, hogy mi történt tulajdonképpen az eljárásban és melyek voltak azok a bizonyítási eszközök, amelyeken keresztül a hatóság tisztázta tisztázta a tényállást. tényállást. Tehát lényegében a döntésnek, a teljes alakszerű döntésnek az alakisága érdemben nem változott, ezeknek a tartalmát, még egyszer mondom, az Ákr. csak nagyon nagy vonalakban határozza meg, sokkal kevésbé részletesen, mint a Ket.. Az egyszerűsített döntésnek az Ákr. két fajtáját intézményesíti. Az egyik az, amelyben nincsen jogorvoslati tájékoztatás, és az indokolás csak azokat a jogszabályhelyeket tartalmazza, amelyekre a döntés alapul. Ilyen hozható, ilyenfajta egyszerűsített döntés például akkor, hogyha nincsen nincsen ellenérdekű ügyfél és a kérelemnek a hatóság teljes mértékben helyt ad. A másik fajta egyszerűsített döntés pedig tulajdonképpen csak annyiban más, mint a teljes alakszerű döntés, hogy az indokolása rövidebb, kizárólag azokat a jogszabályhelyeket tartalmazza, amelyekre a hatóság a döntését alapította. Ilyenfajta egyszerűsített döntés hozható például akkor, hogyha a döntés az egy olyan végzés, amely ellen nincsen helye önálló jogorvoslatnak, ilyenkor azért ezt ki kell mondani. Tehát kell jogorvoslati kioktatás, fel kell hívni az ügyfél figyelmét arra, hogy ez ellen a döntés ellen önálló jogorv oslat nincsen.
34
A döntés véglegessége, véglegessége, egyezség, hatósági hatósági szerződés, azonnali végrehajthatóság A következő blokk a döntés véglegességéről szól, az egyezségről, a hatósági szerződésről, valamint az azonnali végrehajthatóságról. A döntés véglegessége. A döntés véglegessége, véglegessége, ez egy új terminológia. Tartalmát tekintve nem új jogintézménnyel állunk szemben, hanem egy újfajta elnevezéssel. Amit a Ket. jogerőnek hívott és az elmélet alaki jogerőnek hív, vagyis a döntésnek a megtámadhatatlansága, vagyis az, hogy fellebbezéssel, közigazgatáson belüli jogorvoslattal nem támadható meg, azt az Ákr. véglegességnek hívja. Az újfajta terminológiában jogerő az csak a bírósági döntéshez kapcsolódik. Tehát a hatósági döntés akkor válik jogerőssé, jogerőssé, hogyha a hatósági eljárás eljut a bírósági szakba, egy kereset alapján a közigazgatási bíróság dönt a közigazgatási döntésnek a jogszerűségéről, és valóban érdemben dönt a bíróság a hatósági ügyben, ilyenkor válik a döntés jogerőssé. Ez az, amit az elmélet anyagi jogerőnek, vagyis megváltoztathatatlanságnak hív, ez csak a bírósági döntéshez kapcsolódik, éppen ezért, csakúgy, mint eddig, továbbra is fennáll annak a lehetősége, hogy nagyon sok hatósági ügyben, hatósági eljárásban a döntés soha nem emelkedik jogerőre, mert ha nem nyújtanak be keresetet, az ügy nem jut el a bírósági szakba, akkor csak véglegesség van, jogerő nincsen a bírósági döntés hiányában. Egyezség. Az egyezség egy sajátos kétoldali aktusa a hatósági eljárásnak. Egyezséget az ügyfelek tudnak egymással kötni, egyezségben tudják a vitájukat, a jogvitájukat rendezni, és ez tulajdonképpen alkalmassá válik majd a hatósági eljárásnak a lezárására, mert a hatóság ezt az egyezséget egy határozatba foglalja, és ez fogja pótolni tulajdonképpen a saját egyoldalú döntését. Ennek a lényege nem ne m változik. Ami változik, az az, hogy nem csak egyezségi kísérlet alapján van lehetőség egyezség megkötésére, hanem az ügyfelek kezdeményezésére is. Eddig a kódexnek, a Ket. - nek a nagyon szigorú értelmezése alapján egyezséget kizárólag a hatóság kezdeményezhetett, most már az Ákr. tulajdonképpen lehetővé teszi formailag is azt, hogy az ügyfelek kezdeményezzék az egyezségnek a megkötését. Ami még változás az az, hogy kikerül az a szabály a kódexből, hogy az egyezség nem sértheti a közérdeket és mások jogát vagy jogos érdekét. Ez eddig feltétele volt a kódex szerint annak, hogy a hatóság az egyezséget határozatával jóváhagyja, tulajdonképpen ez most is feltétel, mert ez a követelmény levezethető az alapelvekből, akár a jogbiztonságnak, akár az együttműködésnek vagy a jogszerűségnek az elvéből, most már az Ákr. ezt a követelményt kifejezetten nem mondja ki, tehát vita esetén ezt hosszabban, alaposabban meg kell indokolni vagy meg kell védeni. Úgyszintén kétoldalú aktus a hatósági szerződés, viszont itt mások az alanyok. A lényeg változatlan, a hatósági szerződés a hatóság és az ügyfél között jön létre, ez is tulajdonképpen egy egyoldalú aktust, határozatot pótló aktus, ami alkalmas az eljárásnak a lezárására. Ami változás, hogy jogszabály, tehát ágazati jogszabály kötelezővé is teheti. 35
Nemcsak lehetővé teheti, mint ez eddig a helyzet volt, hanem kifejezetten kötelezővé teheti azt, hogy ilyen módon zárja le a hatáság és az ügyfél a hatósági ügyet. Ami változás még, kikerült az a követelmény, hogy csak írásban köthető. Tehát elvileg most már – szigorú szószerinti értelmezés alapján – szóban is lehet hatósági szerződést kötni, ami ugyanakkor azért elég nehezen képzelhető el, tekintve azt, hogy ez mégiscsak lezárja a hatósági eljárást, tehát egy határozatot, egyoldalú határozatot pótló eljárási jogintézményről van szó, tehát az értelmezés, a rendszertani értelmezés és az alapelvek, a joghoz kötöttség, a rögzítettség elve alapján azért eléggé valószínű, hogy továbbra is csak írásban lehet hatósági szerződést kötni, még akkor is, hogyha ezt az ágazati jogszabály kifejezetten nem írja elő. Azonnali Azonnali végrehajthatóság. végrehajthatóság. Az azonnali végrehajthatóság végrehajthatóság egy kivételes jogintézménye jogintézménye a hatósági eljárásoknak, az volt eddig is és tulajdonképpen most is az. Itt lényegében arról van szó, hogy maga a hatóság mondja ki a saját döntéséről, hogy tekintet nélkül arra, hogy történik-e még a továbbiakban jogorvoslati kérelem, azonnal, a jogorvoslatra, mondjuk fellebbezésre tekintet nélkül végre kell hajtani azokat a kötelezettségeket, amelyeket ő a határozatában előírt. Eddig a Ket. alapján a főszabály az volt, hogy akkor volt erre lehetőség, hogyha a végrehajtás késedelme valamilyen jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna. Ez kikerült a kódexből, és azt mondja az Ákr., hogy a közérdek védelme érdekében van erre lehetőség, tehát azt kell mérlegelnie a hatóságnak, hogy a közérdek védelme megkívánja-e azt, hogy azonnal végre kelljen -e hajtani a határozatba foglalt kötelezettségeket kötelezettségeket.. Tulajdonképpen ez egy tágabb fogalom. Tehát a közérdek védelme az egy tágabb fogalom, mint a helyrehozhatatlan kár vagy késedelem, tehát tulajdonképpen ezzel az Ákr. tágítja a hatóságnak a szabadságát és mérlegelési jogkörét, tulajdonképpen tágabb körben van lehetősége arra, hogy elrendelje a saját határozatának az azonnali végrehajthatóság végrehajthatóságát. át. Ami még változás, hogy nem szerepelnek szerepelnek a kódexben kódexben olyan ágazatok, ágazatok, amelyeknek amelyeknek az esetében törvény kötelezővé teheti az azonnali végrehajthatóságot. végrehajthatóságot. Ugye eddig voltak ilyenek, a honvédelem, a nemzetbiztonság, a katasztrófavédelem, most már az Ákr. ezeket az ágazatokat nem nevesíti, nem teszi lehetővé azt, hogy ezekben az ágazatokban ágazati törvény kifejezetten előírja az azonnali végrehajthatóságot, tehát ilyen szempontból továbbra is a hatóságnak a mérlegelési jogköre ennek az eldöntése, csak, ahogy láttuk, a közérdek fogalmán keresztül jóval tágabb körben.
36
A döntés közlése, kijavítása, kijavítása, kiegészítése, kiegészítése, a hatósági regisztratív aktusok Következő Következő blokk a döntés közléséről szól, a döntés kijavításáról, k ijavításáról, kiegészítéséről, kiegészítéséről, valamint a hatósági regisztratív aktusokról. Az első, garanciális jelentősége jogintézmény a döntésnek a közlése. Azért garanciális, mert ahhoz, hogy a döntésnek a címzettje, tipikusan az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője tudja azt, hogy mihez kell igazítania a magatartását, mik a jogai, kötelezettségei, amik a döntésből fakadnak, tehát hogy a döntés joghatásokat tudjon kiváltani, ehhez mindenképpen közölni kell vele. Ezért ez garanciális jelentőségű szabályozás. A lényege változatlan. Az egyik kisebb jelentőségű változás, hogy az elektronikus közlésnek a szabályai kikerültek az általános eljárási kódexből, erre külön jogszabály van. A másik egy sajátos jogintézménnyel kapcsolatos, az a kézbesítési védelem megdöntése. megdöntése. Ez nagyon röviden megfogalmazva megfogalmazva a Ket. K et.-ben arra szolgált, hogy ha valamilyen szempontból, valamilyen okból meghiúsult a kézbesítés, mondjuk az ügyfél kétszer egymás után, kétszeri próbálkozás után sem vette át az ügyiratot, mondjuk a döntést, akkor ezt követően egy bizonyos idő elteltével egy vélelem állt be, amire azt mondta a jogszabály, hogy kézbesítettnek kell tekinteni a döntést, és ennek a jogkövetkezményei beállnak, például elkezd ketyegni a jogorvoslati határidő. Ezt a jogintézményt jogintézményt tulajdonképpen tulajdonképpen átnevezi az a z Ákr., azt mondja, hogy nem kézbesítési vélelem megdöntéséről megdöntéséről van szó, hanem a kézbesítettnek kézbesítettnek tekintettséggel szembeni kifogásról. Ugye azt mondja az Ákr. -nek az indokolása, hogy ez tulajdonképpen tulajdonképpen elméleti szempontból nem is vélelem, ezért itt ez egyfajta hibás terminológia, másrészt valahogy ki akarja fejezni a jogalkotó azt, hogy itt egy kifogás történik, egyfajta sajátos jogorvosletszerű cselekény történik az ügyfél vagy az egyéb eljárási résztvevő részéről. De a lényege ugyanaz, hogy megpróbálja az illető elérni azt, hogy ugyanolyan eljárásjogi helyzetbe kerüljön, mint hogyha szabályszerűen átvette volna a határozatot vagy a döntést. Ami változás itt még az az, hogy változik az objektív határidő, ami a mulasztástól mulasztástól számít, ez jóval rövidebb. Nem hat hónap, hanem negyvenöt nap. A másik változás a közlés tekintetében az az, hogy megszűnik megszűnik a közzétételnek közzétételnek az elnevezése, elnevezése, és ehelyett közhírré tételről beszél az Ákr., de ennek a lényege ugyanaz. Nem a döntést magát teszi a hatóság közhírré, hanem csak a lényegét, lényegét, egy olyan közleményt, amelyben szerepel szerepel a rendelkező re ndelkező rész, rész, tehát t ehát a döntésnek a lényege, az indokolásnak egy rövid kivonata és egy figyelemfelhívás, hogy hol, mikor tekinthető meg az egész hatósági döntés. Továbbra is fennmarad az, ami a Ket. -ben is volt már, hogy az egész döntést döntést bizonyos esetben kötelező jelleggel közhírré kell tenni, tehát nemcsak egy kivonatot, hanem az egész döntést, nyilván ehhez olyan közérdekű cél kell, ami indokolja azt, mondjuk ügyfelek széles körének az érintettsége, ami indo kolja azt, hogy a döntés egészét közhírré tegyék. Kijavítás és kiegészítés. A lényegi megkülönböztetés marad. A kijavítás továbbra sem érinti az ügynek az érdemét, valami olyan elírást javítunk ki, ami nem érinti mondjuk 37
magát az ügy lényegét jelentő jogosultságot vagy kötelezettséget, a kiegészítés viszont érinti az ügy érdemét, mert valami olyan kérdésben nem döntött a hatóság, amiben kellett volna, vagy nem vont be például ügyfelet a hatósági eljárásba. Ez a lényeg tehát változatlan. Ami változás, az a kijavítás elleni jogorvoslat tekintetében van. A döntés kijavítással érintett része ellen ugyanolyan jogorvoslat van, mint a döntés ellen. Ugye korábban azt mondta a Ket., hogy a kijavítás ellen nincsen jogorvoslat. Tulajdonképpen most sincs, hiszen a kija vítás továbbra sem érinti az ügy érdemét. Viszont a korábbi szabály értelmezhető volt úgy is, hogy a kijavítással érintett része ellen a döntésnek nincsen nincsen már jogorvoslat, de ez nem igaz, mert attól a ttól az még lehet érdemi rész, csak éppen érintette egy adatelírás és ezt a hatóság kijavította. A másik szabály, ami már nem része az Ákr.-nek, de része volt a Ket. -nek, az a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogoknak a védelme, kimondta a Ket. azt, hogy a kiegészítésnél, tehát az érdemi korrekciónál érvényesül ez a jóhiszemű jogvédelem, ezt a szabályt már az Ákr. nem tartalmazza. Hatósági regisztratív aktusok. Itt tulajdonképpen nincs komoly változás. Itt ugye a hatósági nyilvántartásról van szó, hatósági bizonyítványról van szó és a hatósági igazolványról igazolványról van szó, valamint a nyilvántartásba nyilvántartásba történő bejegyzésről, illetve az onnan való törlésről. Ezeknek a lényege ugyanaz, a bizonyítvány az egy egyszeri adat - vagy jogosultságigazolásról szól, az igazolvány pedig rendszeres igazolásra szolgáló hatósági regisztratív aktus. A fő változás abban van, hogy ágazati jogszabályban ezeknél a jogintézményeknél nem lehet eltérni az Ákr. -től. Korábban a Ket. ezt viszonylag széles körben megengedte, ezt az Ákr. szűkíti és nem enged eltérést ágazati jogszabálytól.
38
A HATÓSÁG ELLENŐRZÉS A hatósági ellenőrzés – fő változások A hatósági ellenőrzésről szól a következő blokkunk. Ez egy saját szakasza vagy sajátos típusa a hatósági eljárásoknak, nem önálló ügytípus, tehát nincs ilyen ügy, hatósági ügy, hogy hatósági ellenőrzés, minden ágazathoz kapcsolódhat hatósági ellenőrzés, aminek az a lényege, hogy a hatósági tulajdonképpen információt gyűjt arról, hogy a címzettek, az ügyfelek betartják-e azokat a szabályokat, amelyek rájuk részint a jogszabályokból, részint pedig a rájuk vonatkozó hatósági döntésekből fakadnak. Ebben tehát változás igazából nincsen. Jelentősen rövidebb, egyszerűbb a hatósági ellenőrzésre vonatkozó Ákr.-es szabálytömeg, mint a Ket. -es. Egyrészt kikerültek belőle olyan eljárási jellegű rendelkezések, amelyek tulajdonképpen szigorúan nézve nem is eljárási szabályok, hanem olyan belső ügyviteli, munkaszervezési és szervezési szabályok, amelyek nem is feltétlenül egy eljárási kódexbe valók. Tehát az, hogy a hatóságoknak ellenőrzési tervet kell készíteniük vagy jelentéseket kell tenniük. Ezek nem igazán érintik közvetlenül az ügyfelet, tehát ezeket belső szabályzatokban, szervezeti jogi jogszabályokban és egyéb normákban normákban nyugodtan lehet szabályozni. Illetve, ami már m ár nem ennyire e nnyire egyértelmű, egyértelmű, az az eszközöknek eszközöknek a szabál s zabályozása. yozása. Az Ákr.-ben nincsenek szabályok arra nézve, hogy melyek a főbb ellenőrzési eszközök és az ellenőrzéseket tulajdonképpen hogyan kell lefolytatni. Tehát, hogy hogyan kell lefolytatni egy helyszíni ellenőrzést, hogy felvilágosítást lehet kérni az ellenőrzött szervezettnek az alkalmazottaitól, hogy írásban kérdéseket lehet föltenni, föltenni, hogy iratokba iratokba lehet betekinteni. betekinteni. Ezeket továbbra is lehet csinálni, csak ezeknek a részletes szabályait a belső szabályzatokban, illetve ágazati szervezeti jogi jogszabályokban és egyéb normákban kell rendezni. A másik változás az a lezárásnak a szabályozása. Egyrészt nem teszi kötelezővé az Ákr. a jegyzőkönyvnek a megküldését, a hatósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyvnek a megküldését. Eddig ez egy eléggé általános lezárása volt sok esetben a hatósági ellenőrzéseknek, itt másfajta logikát követ az Ákr. Azt mondja, hogy ha jogsértést tárt fel a hatósági ellenőrzés, akkor a hatóság eldönti, hogy ő maga indít -e eljárást, hogyha van olyan eljárás, ami a hatáskörébe tartozik és megindítható, vagy más szerv eljárását kezdeményezi. Ez lehet akár a hatóság, lehet akár bíróság, nyomozóhatóság vagy bármilyen bármilyen más állami szerv. Nincsen felhívás és kötelezés. kötelezés. Tehát T ehát nem teszi kötelezővé az Ákr. azt, hogy még a megindítás vagy a kezdeményezés előtt a hatóság felhívja az ügyfelet arra, hogy szüntesse be a jogsértést, illetve kötelezze őt erre. Nyilván azt gondolja a jogalkotó, hogy ez része az eljárás megindításának, ez a felhívás, illetve a kötelezés, ez maga az eljárásnak a megindítása. Ha viszont nincsen jogsértés, tehát jogsértést nem tárt fel a hatósági ellenőrzés, akkor erről a hatóságnak egy hatósági bizonyítványt kell kiállítania, egy olyan hatósági regisztratív aktust, amelyben igazolja azt, hogy a hatósági ellenőrzés jogsértést nem tárt föl. Ha kérelemre indult a hatósági ellenőrzés, az egymás saját maga ellen kért hatósági hatósági ellenőrzést, akkor ezt hivatalból hivatalból kiállítja a hatóság, hiszen 39
nyilván, hogyha ezt saját maga kérte az ügyfél, saját maga ellen a hatósági ellenőrzést, akkor neki fontos az, hogy legyen egy papírja arról, hogy tiszta, hogy nem követett el jogsértést. Ha viszont hivatalból indult az eljárás, a hatósági ellenőrzés, akkor nyilván ugye az ügyfél nem kérte ezt, ő nem gondolja azt, hogy ez neki érdekében áll, lehet, hogy őt ez az egész e gész nem is érdekli, mert a lelkiismerete tiszta, tiszta, ilyenkor a hatóság kizárólag az ügyfél kérelmére állít ki hatósági bizonyítványt arról, hogy a hatósági ellenőrzés jogsértést nem tárt föl.
40
A JOGORVOSLATOK RENDSZERE A jogorvoslat általában, a közigazgatási közigaz gatási per per A következő nagy témánk a jogorvoslatok rendszere. Ugye egy alkotmányos, alkotmányjogi szempontból garanciális jelentőségű szabályozásról van szó, arról a szabályozásról, ami azt szolgálja, hogy ha olyan döntés született, amely hibás, akár jog i, akár szakmai hibában szenved, akkor legyen mód arra, hogy valahogy a közigazgatás ezt korrigálja, akár az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevőjének a kérelmére, akár hivatalból. Tehát lényegében a hibás döntések korrekciójáról beszélünk a jogorvoslato k kapcsán, és ez egy alkotmányos jog, ebben nincsen változás, az Alaptörvény továbbra is intézményesíti a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjogot, itt tulajdonképpen az Ákr. ben ennek a kibontásáról beszélünk. Nézzük először a jogorvoslatokat általában, majd pedig a közigazgatási pert. Ha a fő változásokat nézzük, az első és leginkább szembetűnő változás az terminológiai. Korábban ugyanis a Ket. -ben egy kettős elnevezés volt, egyrészt voltak a kérelemre induló jogorvoslati eljárások, másrészt a hivatalból induló döntésfelülvizsgálati eljárások, az Ákr. ezt a kettős elnevezést egységesíti, és mind a két fajtát jogorvoslatnak hívja, tehát innentől kezdve vannak kérelemre induló jogorvoslati eljárások és hivatalból induló jogorvoslati eljárások, a döntés -felülvizsgálati ülvizsgálati eljárás mint szókapcsolat eltűnik. Ez egy, tulajdonképpen, ha nem is annyira tartalmi, de azért mégiscsak rendszertanilag értékelhető, és sok szempontból nagyon is fontos változás. A másik nagyon jelentős változás az, hogy a fő kérelemre induló jogorvoslati eljárás már nem a fellebbezés, hanem a közigazgatási per. Tehát amit korábban a Ket. alapján a hatósági döntés bírói felülvizsgálatának hívtunk, az most már közigazgatási per. Ez a közigazgatási per a jogalkotó szándéka szerinti főszabály szerinti jogorvoslati eljárás, a fellebbezés sok szempontból kivételes. Nem feltétlenül mennyiségileg, de minőségileg egy kivételes jogorvoslati eljárás. És végül, ami még fontos és szembetűnő változás az az, hogy megszűnik két jogorvoslati eljárástípus, az egyik az újrafelvételi eljárás, a másik az Alkotmánybíróság határozata alapján induló eljárás. Az újrafelvételi eljárással kapcsolatban azt mondja a törvénynek az indokolása, hogy annyira kevés újrafelvételi eljárás indult, indult, hogy a jogalkotó szerint igazából igazából szükségtelen, szükségtelen, úgy tűnik, hogy nincsen rá igény, és nincsen komoly jelentősége. jelentősége. A másik az az Alkotmán Al kotmánybíróság ybíróság határozata határozata alapján induló eljárás, eljárás, itt lényegében l ényegében arról volt szó, hogy ez a fajta speciális jogorvoslati típus az egyezséget jóváhagyó határozat ellen volt igénybe vehető, ugyanis az egyezséget jóváhagyó határozat ellen a Ket. alapján nem volt lehetőség sem fellebbezésre, sem pedig bírói útra. Ez ma már megváltozott, most már lehet ez ellen jogorvoslatot igénybe venni, ebből a célből külön, ráadásul az Alkotmánybíróság előtt érvényesíthető eljárástípus fölösleges, annál is inkább, mivel az Alkotmánybíróság profiljába nem biztos, hogy maradéktalanul beleillik egy ilyen sajátos jogorvoslati típus.
41
A közigazgatási per A közigazgatási per, ahogy korábban említettem, a főszabály szerinti kérelemre induló jogorvoslati eljárás, ugyanakkor az Ákr. csak a legfontosabb szabályokat tartalmazza. A részletes szabályokat külön törvény, a Kp., a Közigazgatási perrendtartás tartalmazza, az Ákr. csak bizonyos minimális szabályokat rögzít. Az egyik ilyen, hogy az ügyfél a véglegessé vált döntés ellen indíthat közigazgatási pert, ez a végleges jogi az elméleti terminológia szerinti alaki jogerő, a korábbi Ket. -es terminológia szerinti jogerő, tehát például amikor lejár a fellebbezési határidő és nem történt fellebbezés. Kivételi szabályként rögzíti az ÁKR, hogy az önálló fellebbezéssel nem megtámadható végzések ellen nem vehető igénybe közigazgatási per, ez a kivételi szabály nem a Kp. -ből hanem az Ákr.-ből derül ki. Az Ákr. rögzíti szintén azt az alapvető jelentőségű szabályt, hogy ha fellebbezhető a döntés, akkor a fellebbezést ki kell meríteni. Tehát a közigazgatási pernek, vagyis a közigazgatási szervezetrendszerből kilépő jogorvoslati eljárásnak egy alapvető feltétele az, hogy először, ha erre egyáltalán van lehetőség, akkor a közigazgatási szervezetrendszeren belüli jogorvoslattot, a fellebbezést kell megpróbálni, és hogyha ez nem hozza el a kívánt eredményt, vagyis nem szolgál az ügyfél megelégedésére, akkor lehet kilépni a közigazgatásból mint hatalmi ágból, a végrehajtó hatalmi ágból, és lehet fordulni fordulni az önálló harmadik hatalmi ághoz, az igazságszolgáltatáshoz igazságszolgáltatáshoz.. Itt az Ákr. rögzíti az ügyésznek a keresetindítási jogát is. Ennek a részletes szabályait nem tartalma zza, mert ez az ügyészségi ügyészségi törvényben található meg, az ügyésznek a közérdekvédelmi közérdekvédelmi jogköre az, amelynek amelynek egy része ré sze az, hogy hatósági eljárásokban felléphet felléphet jogsértés esetén, de magát a lehetőséget, és azt, hogy itt a korrekciónak eltérő szabályai vannak, a módosításnak, a visszavonásnak, ezt már az Ákr. tartalmazza. És végül az Ákr. tér ki arra, hogy a keresetlevél alapján lehetőség van a döntés módosítására és visszavonására. Ez fontos változás, mert a korábbi szabályozásban erre a fellebbezés alapján volt lehetőség. A fellebbezés alapján az elsőfokú hatóságnak lehetősége volt arra, hogy módosítsa, visszavonja a döntését, erre az Ákr. már lehetőséget nem ad, erre a bírósághoz benyújtott keresetlevél alapján van lehetősége az elsőfokú hatóságnak.
42
A fellebbezés, a döntés módosítása, visszavonása A fellebbezés, valamint a döntés módosítása és visszavonása, ezek a közigazgatási szervezetrendszeren belüli jogorvoslati eszközök, ahogy korábban említettem már, a fellebbezés egyfajta, ha úgy tetszik, trónfosztást szenvedett el, mert már nem ez a főszabály szerinti kérelemre induló jogorvoslat, ezt az is kifejezi, hogy az Ákr. alapján fellebbezésre akkor van mód, hogyha törvény ezt kifejezetten megengedi. Korábban a fellebbezés főszabály szerinti rendes jogorvoslati jellegét éppen az támasztotta alá leginkább, hogy főszabály szerint a hatósági határozatok ellen volt fellebbezés. Ez már nincs így, csak akkor van fellebbezés, hogyha törvény ezt kifejezetten megengedi. Ez a törvény ez lehet az Ákr. is, tehát maga az Ákr. is megengedi bizonyos esetekben, hogy legyen fellebbezés a határozat ellen, ilyen eset például az, hogyha járási hivatal jár el elsőfokon, elsőfokon, vagy valamilyen helyi önkormányzati szerv, kivéve a képviselőtestü képviselőtestületet, letet, mert hogyha az jár el, akkor ott nincsen fellebbezés, fellebbezés, rögtön megnyílik a bírói út, illetve hogyha a végzéseket nézzük, nézzük, akkor hasonló hasonló a Ket. Ke t.-hez a szabál s zabályozás, yozás, kifejezetten felsorolja az Ákr. azokat a végzéseket, amelyek ellen van helye fellebbezésnek, felfüggesztő végzés, megszüntető végzés, iratbetekintéssel kapcsolatos végzés, és így tovább és így tovább, ezek nagyjából ugyanazok az esetek, mint a Ket. -es önállóan fellebbezhető végzésről szóló esetek. Vannak kizárt esetek is, tehát az Ákr. bizonyos esetekben kifejezetten kizárja azt, hogy fellebbezés történjen, itt jelentős változás a másodfokú hatóság által hozott fellebbezhető végzések, ha a másodfokú hatóság például megszünteti az eljárást, vagy felfüggeszti az eljárást, vagy eljárási költség kérdésében külön végzést hoz, akkor ez elle n fellebbezés nincsen. További nagyon fontos változás, az tulajdonképpen egy szervezeti jogi jellegű kérdés, a másodfokú hatóság kiléte. Ugye korábban a Ket. -ben azt láttuk, hogy volt általános szabály a másodfokú hatóságra, ez az a hatóság volt, amelyik az elsőfokú hatóság fölött szakmai, irányítási vagy felügyeleti jogkört látott el. Ilyen szabály az Ákr. ben nincsen. És semmilyen sincsen. Tehát az Ákr. teljes mértékben az ágazati jogalkotóra bízza azt, hogy ha intézményesíti intézményesíti a fellebbezést, fellebbezést, akkor kit jelöl ki másodfokú hatóságként. hatóságként. Ez lehet vagy hát valószínűsíthető hogy az esetek többségében ugyanaz a szerv lesz, mint eddig, mert az irányító szerv vagy a felügyeleti szerv, de erre általános szabály nincsen, ettől az ágazati törvényalkotó eltérhet, meglehetősen tágra nyitott tehát az ágazati jogalkotó mozgástere, nyilván a jogalkotó azért teszi ezt, hogy a kormányzatnak a szervezetalakítási szabadságát, jogkörét gyakorlatilag érvényesülni hagyja, mert a közigazgatási szervezetrendszerben eléggé gyakran tapasztalható átszervezések azok érintik érintik a fórumrendszert fórumrendszert is, tehát azzal hogy most az Ákr. nem köti meg már a jogalkotó kezét abban, hogy ki lehet a másodfokú hatóság, ezzel lényegében az Ákr. nagyobb szabadságot szabadságot ad a jogalkotónak jogalkotónak a közigazgatási közigazgatási szervezetrendszernek az átszervezésére, átszervezésére, szervek összevonására, megszüntetésére, szétválasztására, illetve átnevezésére. Ami még változás, az a másodfokú hatóságnak a jogköre. A megsemmisítés és új eljárásra utasítás így együtt már nem lehetséges. Tehát hogyha a másodfokú hatóság úgy látja, hogy megalapozott volt a fellebbezés, és valóban hibás a döntés, akkor megváltoztathatja azt, 43
tehát ő maga meghozhatja a jó döntést, vagy megsemmisítheti az elsőfokú hatóságnak a döntését. döntését. De megsemmisítés és új eljárásra utasítás így együtt már nem lehetséges, lehetséges, tehát ha úgy tetszik, konyhanyelven szólva, nem dobhatja vissza a labdát a másodfokú másodfokú hatóság az elsőfokú hatóságnak, hatóságnak, ha látja azt, hogy milyen döntést döntést kell hozni, akkor ezt a másodfokú hatóságnak kell megtennie, meghoznia. Módosítás vagy visszavonás A döntés módosítása vagy visszavonása – ebben a körben igazából nincs jelentős változás, ez a hatóság önkorrekciója, hogyha úgy tetszik, viszont felhatalmazás alapján erre már nincs lehetőség. Ahogy korábban láttuk közigazgatási per alapján, tehát keresetlevél benyújtása alapján van erre lehetősége az elsőfokú hatóságnak, vagy pedig hivatalból a saját észlelése alapján.
44
A felügyeleti eljárás, az ügyész közreműködése, közreműködése, a semmisség A következő blokk a felügyeleti eljárásról, az ügyész közreműködéséről, valamint a semmisségről szól. Az első két fordulat tehát két hivatalbóli jogorvoslati eszközre utal, ebben nincsen változás, mint ahogyan a jogintézmény lényegében sincsen változás, a felügyeleti felügyeleti eljárás a felügyele f elügyeleti ti szervnek a korrekciós mechanizmusa. mechanizmusa. A változás, változás, az egyik fő változás, ahogy korábban említettem, az az, hogy nem tudjuk az Ákr. alapján, hogy ki lehet egyáltalán felügyeleti szerv. Ugye korábban a Ket. -ben ugyanaz volt a szabály, mint a másodfokú hatóságnál, hatóságnál, az elsőfokú hatóság irányító, szakmai irányító vagy felügyeleti szerve, ilyen szabály nincsen, az ágazati joganyag praktikusan bárkit kijelölhet felügyeleti szervnek, ennek nyilvánvalóan megintcsak ugyanaz a megfontolás áll a hátterében, a kormányzati szervezetalakítási jogkörnek a tágabbra nyitása. A másik jelentős változás az az, hogy ugye korábban a Ket. az előírta azt, hogy köztestületi hatósági ügyekben nincs helye megváltoztatásnak. Ilyen korlátozás az Ákr. -ben nincsen, tehát nincs akadálya annak, hogy egy másodfokú köztestületi hatóság, egy köztestületi felügyeleti hatóság, mondjuk, egy országos szakmai kamara megváltoztassa az elsőfokon eljárt kamarai hatóságnak, mondjuk, egy kamarai, mondjuk, egy területi kamarának vagy területi köztestületnek az elsőfokú hatósági döntését. Ilyen szempontból azt a fajta önkormányzatiságot, amit a jogszabályok rendszerint a köztestületeknek biztosítanak, az Ákr. már nem veszi annyira figyelembe, nem tartja annyira tiszteletben, mint azt tette a Ket., hiszen ugye a megváltoztatás az egy elég jelentős beavatkozás, bizonyos szempontból hatáskörelvonásnak minősül. És a harmadik fontos megemlítendő változás az az, hogy az Ákr. kifejezetten kimondja azt, hogy a felügyeleti eljárásban hozott döntés közigazgatási közigazgatási bíróság előtt megtámadható. megtámadható. Ez érdemben, tartalmát tekintve nem változás, változás, mert eddig is ez volt a helyzet. Csak a Ket. eddig ezt kifejezetten nem mondta ki, a bírói gyakorlat intézményesítette ezt a szabályt, hogy ha másodfokon felügyeleti jogkörben születik egy döntés, akkor az ellen már ugye fellebbezés értelemszerűen nem volt, és most sincs, hanem hogy azért legyen valamilyen jogorvoslat még, bírósági úton ez megtámadható, most már ezt a felsőbb bírósági joggyakorlatban kikristályosult gyakorlatot az Ákr. saját magába belefoglalja és kifejezetten ki is mondja. Ügyészi felhívás és fellépés Itt tulajdonképpen annyi a változás lényege, hogy az Ákr. -ben vannak rá szabályok. Korábban a Ket. tulajdonképpen csak megemlítette ezt a lehetőséget, hogy van ilyen, és kiutalt az ügyészségi törvényre. A részletes érdemi szabályok továbbra is az ügyészségi törvényben vannak, a közérdekvédelmi jogkör keretében, az Ákr. bizonyos alapvető szabályokat mond, és innentől kezdve a részletszabályok továbbra is az ügyészségi törvényre vannak utalva, amit kifejezetten kimond az Ákr. az az, hogy a korrekciónak nincsen nincsen időkorlátja. Tehát az ügyészi felhívás vagy fellépés alapján be kell hogy induljon rendszerint egy felügyeleti eljárás, vagy történnie kell saját hatáskörben történő 45
visszavonásnak, módosításnak, főszabály szerint ezeknek mint hivatalbóli eszközöknek van időkorlátja, időkorlátja, három év, öt év, kombinálva kombinálva a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokkal, ügyészi fellépés alapján ilyenfajta időkorlát nincsen. Tehát sokkal tágabb körben lehet ügyészi fellépés alapján korrigálni ezeket a hibákat. Semmisség A semmisség jogintézménye megintcsak változatlan. Olyan súlyos eljárási hibákról van szó, amelyek maguk után vonják azt, hogy a döntés nem alkalmas arra, hogy joghatásokat kiváltson, és ezt valakinek kifejezetten ki kell mondania. A lényeg tehát változatlan. A változás az abban van, hogy minek kell ilyenkor történnie. Legalábbis formailag van változás. Ugye korábban a Ket. csak annyit mondott ki, hogy valamilyen jogorvoslati vagy döntés-felülvizsgálati felülvizsgálati eljárásban a döntést meg kell semmisíteni, semmisíteni, hogyha felláll valamilyen semmisségi ok. Az Ákr. ebben a körben annyiban hoz változást, hogy azt mondja, hogy nem csak megsemmisíteni megsemmisíteni lehet a döntést, döntést, hanem vissza is lehet vonni, vo nni, vagy új eljárásra utasítást is lehet alkalmazni. Igazából ezeket eddig is meg lehetett tenni, mert bár a Ket. kifejezetten nem nevesítette ezeket a lehetőségeket, de a bírói meg a hatósági gyakorlat azért ezeket alkalmazta vagy elismerte, de most már ezeket az Ákr. kifejezetten intézményesíti. intézményesíti. Továbbá ami még változás, hogy vannak olyan semmisségi semmisségi okok, amelyek e gyik ilyen a joghatóság hiánya, hiszen a Ket.-ben szerepeltek, de az Ákr. -ben már nem. Az egyik az Ákr. maga nem szabályozza a joghatóságot, ugyanakkor viszont, mivel a jogintézmény ettől még részint ágazati joganyagban, részint nemzetközi joganyagban szerepel, azért elég nehezen képzelhető el, hogy ha egy ügytípusra egy magyar hatóságnak nincsen hatásköre, hanem külföldi hatóságnak kell eljárnia, és magyar hatóság mégis eljár, akkor azt a döntést ne kéne megsemmisíteni vagy visszavonni, meg kell, nyilvánvalóan, csak ezt nem lehet ezekből a semmisségi szabályokból levezetni. Illetékesség hiánya, ez szintén klasszikus semmisségi ok volt nemcsak a Ket. -ben, de már az Áe. -ben is, az Ákr. -ben nem szerepel, az Ákr. nem nevesíti az illetékesség hiányát semmisségi okként, csak a hatáskör hiányát, ugyanazt gondolom, mint a joghatóságról, nem tartom valószínűnek, hogy illetékesség hiányában el lehetne járni, sőt hát az Ákr. -ből magából és a joghoz kötöttség kötöttség illetékessége a hatóságnak, hatóságnak, nem járhat jár hat el, főszabály elvéből az következik, hogy ha nincs illetékessége szerint, szerint, ilyenkor is az én álláspontom szerint meg kell semmisíteni vagy vissza kell vonni a döntést, megintcsak az a helyzet, mint a joghatóságnál, ezt az Ákr. -nek a semmisségi szabályaiból levezetni nem lehet. Vannak ugyanakkor új semmisségi okok, ilyen például az, hogy ha az ügyész elhalasztja a vádemelést, és ennek az elhalasztásnak a tartalma eredményesen telik el, ez az ok ez valószínűleg eléggé hasonlít arra az okra, ami továbbra is benne van az Ákr. -ben, hogy a hatósági döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, és ezt jogerős ítélet mondta ki, ugye itt a vádemelés elhalasztása esetén is arról van szó, nem belemenve a részletekbe, hogy lényegében a vádhatóság meg van győződve a bűnösségről, az illetőnek a bűnösségéről, a terhelt bűnösségéről, csak valószínűleg vannak olyan okok, amelyek a vádemelés elhalasztását indokolják, az eredményes eltelés pedig azt jelenti, hogy ez a bűnösség valószínűleg szintén fennáll, tehát az hogy a bűncselekmény befolyásolta a döntés tartalmát, ez vélhetően ebben az esetben is fennáll. Úgyszintén Úgyszintén új semmisségi semmisségi ok az az, hogy ügyfelet nem vontak be, valamilyen ügyfelet ügyfelet nem 46
vontak be a hatósági eljárásba, ez nyilvánvalóan olyan súlyos eljárási hiba, aminek esetében esetében a bírósági gyakorlat eddig is meglehetősen szigorúan szigorúan kezelte ezt, és ez is i s maga után vonhatta eddig a megsemmisítést, most már ezt az Ákr. kifejezetten kimondja.
47
A VÉGREHAJTÁS, A BIZTOSÍTÁSI BIZTOSÍTÁSI INTÉZKEDÉS INTÉZKEDÉSEK EK , A ZÁR ALÁ VÉTEL, A LEFOGLALÁS LEFOGLALÁS SZABÁLYOZÁSÁN SZABÁLYOZÁSÁNAK AK VÁLTOZÁSA Ebben a blokkban a végrehajtásról lesz szó, a biztosítási intézkedésekről, a zár alá vételről és a lefoglalásról. A végrehajtási eljárásnak a lényege tulajdonképpen változatlan, hisz en egy olyan nem szükségképpeni szakaszáról van szó továbbra is a hatósági eljárásnak, ahol az történik, hogy ha született egy kötelezés tartalmú hatósági hatósági döntés, és ennek a kötelezett kötelezett nem tett eleget, akkor valamilyen kényszer útján a hatóság érje el azt, hogy a címzett ezt a kötelezettségét teljesítse. teljesítse. A szabályozás szabályozás jóval rövidebb, mint a Ket. -ben. Jóval kevesebb szabályt tartalmaz az Ákr. - nek a végrehajtási fejezete, sokkal jobban támaszkodik a Vht. ra, vagyis a Bírósági végrehajtásról végrehajtásról szóló törvényre, mint m int a Ket. A Ket. is támaszkodott a Vht.-ra, a Ket. is azt mondta, hogy háttérjogszabály itt a Vht., de a Vht. az Ákr. rövidebb szabályozása szabályozása révén jóval tágabb körben érvényesül. A másik ennél valószínűleg valamivel érdemibb változás az az, hogy a végrehajtható döntés definíciója más. Rövidebb és egyszerűbb. Általánosan határozza meg a végrehajtható döntés fogalmát az Ákr., azt mondja, hogy az ügyfél a végleges döntésbe foglalt kötelezettségének nem tett eleget. Ugye ezt a Ket. sokkal részletesebben, egyes alesetekre lebontva szabályozta, ezzel a technikával szakít az Ákr., és ezt a nagyon rövid és frappáns megfogalmazást használja. A harmadik harmadik jelentős változás az a végrehajtást foganatosító foganatosító hatóság körében van, v an, általános foganatosító hatóságként tételezi az Ákr. az állami adóhatóságot. Nem minden esetben, ettől nyilván az ágazati sajátosságokra tekintettel törvény, kormányrendelet, illetve kormányhatósági ügyekben önkormányzati rendelet eltérhet, de hogyha ilyen szabály nincsen, akkor minden hatóságügyi típusban az állami adóhatóság az, ami a végrehajtást foganatosítja. Nyilván arra is utal ezzel a jogalkotó, hogy a végrehajtási eljárások jórésze valamilyen valamilyen pénzügyi kötelezettség, pénzkötelezettség pénzkötelezettség behajtásáról, behajtásáról, végrehajtásá v égrehajtásáról ról szól, és valószínűleg a közigazgatási közigazgatási szervezetrendszerben szervezetrendszerben az állami adóhatósá a dóhatóságg az, amelynél az ehhez szükséges szakértelem leginkább rendelkezésre áll. A végrehajtás megszüntetése körében annyiban egyszerűsít az Ákr., hogy kizárólag azokat a megszüntetési okokat sorolja föl, amelyek a Vht.-ban nem szerepelnek. De ettől még a Vht.-ban szereplő egyéb megszüntetési okok, az alapvető megszüntetési okok, azok közigazgatási végrehajtási eljárásokban is alkalmazandóak. És végül az utolsó változás az az elévülési időnek az időtartama, ezt öt évről három évre változtatja az Ákr., tehát a végrehajtáshoz való jognak az elévüléséről beszélünk, ennek az elévülése, ami után már nem lehet a végrehajtáshoz való jogot érvényesíteni, az három év. Biztosítási intézkedések, amelyek szintén kapcsolódhatnak a végrehajtáshoz, itt ugye olyan hatósági aktusokról van szó, amelyek azt szolgálják, hogy ha van egy kötelezéstartalmű kötelezéstartalmű döntés, döntés, amelynél az a hatóságnak hatóságnak a gyanúja vagy félelme, hogy annak a teljesítését a kötelezett meg akarja majd hiúsítani, akkor tehessen olyan ideiglenes 48
jellegű átmeneti intézkedéseket, a hatóság, amelyekkel biztosítja azt, hogy ez a meghiúsítás ne történjen meg. Tehát, mondjuk, biztosítson egy pénzösszeget. Ilyenkor lényegében lényegében az Ákr. azt mondja, hogy ez nem lehetőség, hanem kötelezettség. kötelezettség. Tehát Te hát nem mérlegelhet a hatóság, ha látja fennállni annak a veszélyét, hogy meghiúsítja a kötelezett a kötelezettségnek a teljesítését, akkor nem lehetőség, hanem kötelezettség ezt a biztosítási intézkedést megtenni. Ugyanez a helyzet az ideiglenes biztosítási intézkedésnél, aminek a jellege, természete ugyanaz, mint a biztosítási intézkedés, mondjuk egy pénzkövetelésnek a zárolása vagy a pénzösszeg biztosítása, a különbség annyi, hogy itt még nincsen döntés. Ideiglenes biztosítási intézkedésre intézkedésre ugyanis u gyanis a kkor is lehetőség van, vagy alapvetően akkor van lehetőség, ha még meg sem született a határozat, hanem csak valószínűsíti a hatóság, hogy majd egy olyan döntést fog hozni, amelyben majd kötelezettséget fog előírni, és majd a kötelezett ezt valószínűleg me g akarja majd hiúsítani. Ez egy jogállami, alapjogi szempontból meglehetősen kényes rendelkezés, ugye olyan fokú bizalmatlanságáról tanúskodik a hatóságnak, amikor még nincs is döntés de már ugye arra gondolunk, hogy ezt a még meg nem született döntést majd a kötelezett nyilvánvalóan meg fogja szegni, ezért nyilván itt nagyon jelentős garanciákra van szükség, ebből a szempontból, hogy ebben a hatóságnak még csak mérlegelési jogköre sincsen, ez ezeket a különböző alkotmányjogi, alapjogi jellegű aggályokat nem igazán nyugtatja meg. Zár alá vétel és lefoglalás Tehát a zár alá vétel és a lefoglalás, ezek olyan jellegű, a tényállás tisztázásához, az eljárás lefolytatásához szükséges vagy azokkal kapcsolatos intézkedések, amelyek általában valamilyen dolgot vonnak el a birtokosának a birtokából. Kifejezetten a tényállás tisztázása az érdekében, mert mondjuk a tényállás tisztázásához szükség van valamilyen ingó dologra, ingatlan dologra, és félő az, hogy, mondjuk, a dolognak a birtokosa az igénybe vételt nem tenné lehetővé. Az alapvető különbség az, hogy a zár alá vétel az kifejezetten elvonja a birtoklást. Tehát a dolog az kikerül a birtokosának a birtokából, gyakorlatilag elveszi a hatóság. A lefoglalás nem jár ezzel együtt feltétlenül, a dolog a birtokosánál marad, a rendelkezési joga lesz az, ami alapvetően sérül, adott esetben meg is szűnik, mert nem viheti el, nem használhatja, nem terhelheti meg, nem használhatja, nem rendelkezhet rendelkezhet vele, hanem ez gyakorlatilag gyakorlatilag a hatóság döntésétől függ, de fizikailag a dolog az a birtokosánál marad. Köszönöm szépen a figyelmet!
49
