Weöres - A vers szuletese

WeöresSándor: Sándor: A vers születése Weöres A vers születése Egybegyűjtött írások. Bp., Magvető, 1986. 219-261.

A VERS SZULETESE Meditáció

és vallomás

DáLl a-da
kájl

Déd o'de-do déd o-de-do déd o-de.do da katn kájI

csign-riga tÚd ki szarvádat, szarvádar, mer ha ncm nrlod ki,

Kenen*aljai

MÚVÉSZET És MÚVÉSZ-ML'NKA

Mondják, minden művész-tevékenységteremtés; és hallottam azt is, hogy an'1aság. A két állítás egymásnak ellentmond, és egyik sem igaz' de mindegyike értékesrészlet-igazságot tartalmaz, mert jelzi a műalkotás'folyamat két elérhetetlen limesét, mint a számsorét a kétfélevégtelen. Teremtőnek látszhatik a művész, hiszen olyat létesít,mely előbb nem volt, és isteni önkényességgel alakítja saját külön világát; és mégsenr teremtő' mert csak a rendelkezésé. re ál1ó tárgyi és szellemi elemek felhasználásával készülhet a műve, a semmiből valamit nem alakíthat' De hasonlatos az anyához is, mert a benne kialakulót hozza világra; csakhogy a művésznek részben saját akaratától ftigg, hogy szellemi gyermeke miféle és mekkora legyen, s joggal tesszük íelelőssé, ha eredménye torzszülött. A művész, ki az alaktalant formássá építitudatos akarattal, szinte ,,teremtő''; ha akaratlanul' álmában is alkot, mint néha Schumann' olyankor szinte ,,szülő''; a két fogalmat elfogadhatjuk a műalkotás két pólusának' A közös jellemzőt megtaláljuk, ha azt mondjuk: minden művészmunka cselekvés, mégpedig valamit létrehozó cseiekvés: készítés.Ez azonban nemcsak a művész munkájára áll, hanem például a tudóséra és iparoséra is. Értékestudomány és értékesipar csak valamilyen határokon belül lehetséges: csak az lehet tudomány, ami ismeretet nyújt, és csak az lehet ipar, ami gyakorlati igényeink kielégítéséreszolgál _ ellenben a művész. tevékenységnek nincs általános érvényűhatára, tehát szabad alko' tás. Korlátai azonosak az emberi lehetőség korlátaiva1.

De vajon csakugyan ,,szabad alkotás''-e? Csak azt fogadjuk el művészinek _ mondhatná valaki - ami szép, gyönyörködtető; a művészet a ,,szép'' területére korlátozódik, tehát nem ,,szabad''. Ahhoz, hogy válaszolhassunk: vizsgálnunk kell, milyen téren lehet

zzl

közijs ismertető jegye nrindannak, amit feltétlenül művészi-szépnek tekintünk? A tartalom terén nincs közös vonás, hiszen akár ,,szép''' akár ,,rút'' lehet az alapul vett tárgy, magának a műnek szépiég-fokaettől teljesen független; nincs az a tárgykör, mely a művészetben helyet ne találna' A formában, kidolgozásmódban sincs közös ismertető: a remekművek közt vannak virtuózan megmunkáltak ugyanúgy, mint lomposak és ügyetlenek. Ha a mű rendkívüli dokunrentum: bízonyosan érték,de nem íeltétlenül míívésziérték.A kozös jegyet abban leljtlk, hogy minden művészi remek a művészetre íogékonyegyénben sajátos és rendkívüli rezonanciát fakaszt, melynek 1ellege és erősségi foka sokféle lehet, de Íája alapjírban véve mindig ugyanegy. Ezt a rezonanciát nevezzük esztétikai gyönyörködésnek, az e\őtáéző művet szépnek, a mű készítőjétművésznek. Aki nem tud szépérzéstelőidézni, nem jut be a művészet területére; de a művész számára a gyönyörködtetés parancsa nem jelent semmi korlátozást, nem záIja ki semmilyen émberileg lehetséges terrénumból. A parancs, hogy ,,alkoss szépet''' nem megkotó, de korlátlanul fölhatalmazó erejű. Remekműu.k so.a ígazoija, hogy a művész-teljesítrnény lehet pusztán csak művészi és semmi más; és amellett' hogy művészi, lehet egyírttal tudomány, bölcselet, vallás, erkölcstan, politika, praktikum, szórakoztatás, akármi. Minden emberi teljesítményiránt fönnáll valamilyen minőségi igény, így a művészettel kapcsolatban is; de nincs olyan emberi megnyilvánu1ás, mely ne jelentkezhetnék nrűvészet' ként _ a művészet tehát szabad alkotás. Vannak a művészetre Vonatkozó egyéb ígények is; de érvényük csak esetleges, nem pedig általános. Részben forrnaiak (pl. az ará' nyosság, egyszerűség stb. szabálya és a művészeti ágakon belüli ,,mesterségbeli" szabályok). Hogy a forrnai törvények közt nincs teljes érvényű, a gyakorlat bizonyítja: könnyen felsorolhatunk egy-egy íormai szabálynak megfelelő és megnemfelelő remekműveket egyaránt. Az igények másik csoportja tárgyi; ezek többnyire egyként irányulrrak mindegyik művészeti ág felé. Tárgyi igények például: a művész zárkózzék eI a mindennap problémáitól; álljon eszmék szolgálatában és irányítsa a tömeget; tanítson erkölcsöt; álljon az erkö1csön felül; leg}'en álmodozó; legyen józan; legyen az egészségpéldaképe;legyen

megnyilvánulás' A művészet az emberi psychének és az életnek bármelyik régiójáról tanúskodik' akár a tudomány; de beszámolója más természetű: a tudós az eredmény valóságáért, a m'úvész az eredmény szépségéértfelelős. A tudomány és művészet egyaránt nyilatkozik az ,,én''-ről és ,,más''-ról, dolgokró1 és jelenségekiől, korokról és emberekről: a tudomány beszámolója pontos és konkrét, a művészetépedig önkényes és épp ezért hajlékonyabb és elevenebb. A művészet korlátlan; és a művész mégis gátak kozt alkot' Gátjait elsősorban az egiéníalkat szabja meg, melyben csak elkülöníthető terrénumokra irán1rrló képességek és vonzalmak rejlenek. Az alkatot formálja a kívtilről ráözönlő sokfé|e befo\ás, hatás, mely a környezetből és eseményekből, művekből és emberekből árad; a hatás a művészt némely lehetőség irányában kifejleszti, más

)))

223

idegbeteg' vérbajos és akassza föl magát stb' stb. Nincs az az engedel-

mes művész, aki valamennyinek eleget tudna tenni. A parancsok eg1mást cáfolják; említeni sem kellett volna őket pusztán azért, hogy

általános érvénytelenségüketmegmutassuk. De a művészetnek nemcsak az a Iójellemvonása, hogy íeltétlenéIVényűtörvényei nincsenek; ugyaní\ jellemző, hogy a művészetre esetenként bármilyen szabály érvényes lehet. Gondoljuk el, mennyi remekmű keletkezett formai parancsok gátjai közt: mennyi nagy alkotásnak adott szilárd vázat a drámai hármas-egység, vagy a zenei tonalitás törvénye: és

mekkora virulásra adott lehetőséget sok _tárgyi elv, így a társadalomjavító tendencia vagy a l'art pour 1'art! orökérvényű művészeti szabályokat nem ismerünk, de a szabályok ideiglenes érvénye, segítőereje kétségtelen _ és az alkotó lángésznek joga van akár a legmegokolatlanabb művészetíelveket vallani, ha általuk találja meg a saját művész.tevékenységérelegkedvezőbb keretet. S a törvények kiíejlődése' megmerevedése és bukása adja a művészetek élettörté' netének nagyszerű időbeli ritmusát. Ha maga az általánosságbanvett művész-tevékenység,,szabad alkotás'' is, a művek nem keletkezhetnek kötöttség nélkul: a teljes szabálytalanság parancsa maga is szabály volna, méghozzá teljesíthetetlen szabály. Mi tehát a művészet _ ez a mértéktelenül szabad Valami, melynek egyetlen feltétlen kötöttsége sincs, de határtalan szabadságá-

ban akármilyén kotöttséget elbír? Szépséggé-rögzítettembiri

lehetőségektől vísszaszorítja; és a hatás süti a művészre a kor és a kozösség bélyegét.Az irány kijelolésétfolytatja a szándékos önnevelés, a tudatos eLhatáro7ás: a művészrrek tervei, eszményei lesznek; és hogy mennél jobban rnegvalósíthassa őket, ezért önként elzárkózik sok másíajta lehetőség elől. A hatások és elhatározások az alkatba beleivódnak, szerves részeivéválnak; és ahogy jönnek újabb befolyások és szándékok, általuk az alkat minr1ig módosul. Néha az alkat kaleidoszkopikus örvénylése, néha a rászÍírődő újabb hatás, de legtöbbször mind a kettő egyűttvéVe nyújtja az élményt' mely találkozva a benső alkotóerővel, művé szilárdul.

vagy írásban. De a szépirodalomnak csak egyik ága egynemű a mindennapi gondolatközléssel, a próza; a másik ága, a vers, olyan tulajdonságokat is tartalmaz, melyek a beszéd struktúrájából hiányoznak: a versben hangzásbeli kötöttséget lelünk, mely nincs meg a közbeszédben és prózában' de hozzá hason[ó van a zenében. A költészet tartalmilag fogalmi, formailag auditív művészet' (Kuriózumképpen megemlíthetjük, hogy a versekbe néha jelentéste.

len hangcsoportok is kerülnek, hangutánzás vagy hangulatkeltés céljából; pl. Goethe,,Zigeunerlied''-jében:,,Wille wau-wau-wau! Wille wo-wo-wol Wito.hu!'' Ilyenkor a vers átmenetileg nem ''a fogalom művészete''' lranen'L teljesen auditív, mint a zene.) A próza is, a vers is egy keverék-művészetből származík: az énekből, zene és beszéd keverékéből. A primitív népek zenéje nem tagoltabb, mint a közbeszéd, nem oszlik taktusokra, énekük is egyvégtében áradó kántálás' rnelyhez bármilyen szöveg alkalmazható. Szövegeik nem lejegyzettek, csak megjegyzettek, csak féligmeddig szilárdak, állandó alakulásnak alávetettek; előadásuk módja a kántálás: átmenet a gajdolás és érreklésközött. Ha valamely népnéla zene, esetlegessége helyett, kezd motívumokká sűrűsödni, kötötté vá[ni: már nem minden szöveg énekelhető; az ének ütemes kötöttségbe rántja az énekelt szöveget is; az a szöveg pedig, mely elsősorban világos gondolatközlés céljára való, kénytelen ítigg.etlenedni a dallamtól, a számára íelesleges és gátló kötöttségtől. Igy született a dalolt vers és a dalolatlan ptóza. _ Az ötezeréves sumir cseréptáblákon már olvaslratunk prózát és verset; és a verssorok íölott néha hangjegy-sort látunk, amit megfejteni nem sikerü1t. A sumir verssorclk már némi ritnrikus rendezettséget mutatnak: két- vagy négy', néha három-ütemtagúak. Ez a ritrnika a sumirokat felváltó utód-kultúráknál is tobbé-kevésbénregmaradt, anélkul hogy tovább alakult volna; és Homérosz hexameterében a kötött vers már készen, éretten mutatkozik előttünk: az előázsiai kultúrkörben a sumir titernsejtés és a tökéletes gorög forma közt sehol sem látjuk a közbenső íejlődési periódusokat. Ellenben a szanszkrit költészet világosan mutatja a verselés kibontakozását; a hangsűlyra épült ütemektííl a metrum megsejtéséig' majd szabályos használatáíg. A kötött dallarn nrellett fe1lődött a szöVeg is kötötté; aztán az énekhez láncolt szöveg kezdett ének nélkül is szerepelni, és ez már a mai értelemben vett költemény. Ami a mostani vers másik kotöttségét, a rímet illeti (rím alatt itt csak a végrímetértent): a kínai költészetben találkozunk vele legelőször. A Kr. e. 1200 és 600 közt összegyűjtött Sl-King dalsorozat versei már rínresek. Kínai lelemény-e a sorvégek összecsendítése, Vagy egy előtttik é1t ősnéptől örökölték: nem tudhatjuk; annyi mindenesetre

))4

zz5

PRÓZAiRAs Es \'FnSELÉs

Ha festményt nézünk' magát a művet látjuk; ha zenét hallgatunk' magát a műVet hall1uk. Ha a zenét látással érzékeljtik (kottát olvasunk): nem a művet látjuk, csak a jegyeit. Es az irodalmi teljesítmény a mű'', csak annak jegyei, melyek bármelyik érzékszervsose ''maga hez intéződhetnek: látáshoz, halláshoz, tapintáshoz (gondoljunk a vakok domború írású könyveire), szagláshoz és ízleléshez (hiszen semmi akadálya sem volna illat- és íz-ábécéösszeállításának). Bármelyik érzékszervünk egyenlő érvénnyelközvetítheti agyunkba az irodalmi mű jegyeit; de csakis a jegyeit, melyek megfejtését az éÍte' 1em végzi. Ahogy a zene a hang művészete, a festészet, tánc stb. a látvány művészete: azonképpen a szépirodalom a íogalom művészete. Minden művészet-ágnak van egy gyakorlati megfelelője, mellyel egyfajúak a materiális tulajdonságai: a képzőművészettel egfajta fizikumú a szemléltető ábra, a mozgásművészettel a járás'kelés, a zenével a sípjel' a szépirodalommal a puszta gondolatközlés szóban

valószínű, hogy a rím valamely izolríló nyelvben keletkezhetett (azaz oly nyelvben, aminek minden szava egytagú és mindig változatlan tőszó; ilyenek a kínai idiómák és általában a kontinentális KeletAzsia nyelvei). A rím a kínai nyelvnek szinte vérébőlfakad, míg a nyugati koltészetekben csak esetleges ékesség, becses ráadás. A kínai szók mind egysúlyúak'csodálatosan zátt és harmonikus hangcsoportok, olyan árnyalati ktilonbségekkel, melyeket alig érezhet európai fül; ez a nyelv rendkívül értékeseszköze a költészetnek. Míg a nyugati poéta a szótagok hangsúlyáva1 és hosszúságával vagy rövidségével

törődik: a kínaíköltő részéreminden szó egyenlő időtartamú,

melyekből nem formálhat ütemeket és verslábakat, ehelyett a legfinomabb hangzás-ktilonbségekkel simul a dallamvonalhoz. A kínai szók, harrgzásuk minősége szerint,,,vízszintesekre'' és,,függőlegesekre'' oszlanak. A ,,ping'', azaz vízszintes szavak élescsengésűek' tisztán harrgzók; a ,,shang'', ,,küh" és ,,jü'' csoportokra oszló függőlegesek bizonytalanabbak, fáryolozottak. A vízszintes és Íiiggélyes hangcsoportok különféle szabályszerű váltakozása a kínai vers gerince. Ez a sajátos szabályosság csak árrryalást ad, de lüktetést nem eredményez; nem alakít ütemeket; rím nélkül a kínai költemény tagolatlan volna. A sorvégek összecsendítése könnyen kínálkozó lelemény lehetett; általa egy-egy ütemtaggá zárultak a sorok, tagoltságot kapott a vers. A kírrai költeményen olyan a ím, mint a hordón az abroncs, mely nólkül széthullana; ott alap-elem a sorvégi összecsengés _ és a nyugati nyelvek ősi vers-emlékei mind rímtelenek, rím nélkül is ltiktetőek éS tagozottak. A rím valamelyik egytagú nyelvben fakadhatott, Európába arab közvetítéssel kerülheten a Távol-Keletről, hogy ami ott a ritmus lelke volt, itt kedves ráadás lehessen. Ha prózát írunk; a jelentésre, tartalomra összpontosulunk, az esemény vagy gondolat szálát vezetjük: a prózaírás értelmi koncentráltságot kívárl. Versköltésnél másként áll az eset: a gondolatfűzés mellett fellépnek nem-értelmi elemek is: az ütem és rím megbontja a gondolatfűzés egyeduralmát, értelmen-kívüli irányba elhajlítia a szépségkeresést. A versforma egyrészt megkötöttséget jelent' másrészt azonban oldottságot is, a feltéden konkrétság alól való szabadulást. A forma elzáró-korlát és támasztókaría _ és aki megszokta a verselést, már csak a kötÖnség támaszték-mivoltát érzi. Most, hogy annyi vers

zz6

után lrosszabb prózamunkát írok: nehézkesen botladozom; mintha si. ma építettút helyett szántásokon nennék keresztü1-kasul.

Bizonyos, hogy a ritnrus és rínr gátlólag feszül a tartalom ellen; mennél több határozott gondolatot, előre kitervelt rnondanivalót

akarunk beleépíteni a versbe, annál erősebben érezzük a

közegellenállást. De ez az ellenállás nem annyita akadék, mint inkább segítség;a ritmus arányosítja és tÖmörebbé préseli a szöveget' egyensúlyozza a mondatokat; a rím pedig gyakran rávezet ötletekre, melyek egyébként nem villannának fel bennünk. Vagyis a forma valósággal munkatársa a koltőnek' Ha a poéta elkezd prózát írni, eleinte többnyire igen szánalmas az eredménye: a kötöttség egyensúlyozója nélkül gyámoltalan; és a megnyilvánuló hibák jellemzőek

a

temperame ntumára.

gyárnkodása

Némelyek, mikor kitörnek a kötöttség

alíí,olyanok, mint

a gátrepesztő folyó: rendszertelen

és bőséges kedélyvilágukat nern íékezisemmi, a próza terjengősen

dagadozik, a versbe való díszek és mértéktelen érzelmek mindent elöntenek, se-vége se-hossza a rrrondatok áradatának. Mások valósággal fázrrak, mikor kibújnak a forma köntöséből: hiányérzéssel kűzdenek, a lendítőerő hiányát érzík,minden szavuk kínosan íakad és élettelen és szürke lesz; amít nagy nehezen már leírtak, sehogy se akar folytatódní, a nrondatok fogaskerekei nem bírnak egymásbakapaszkodni, a gondolatok összezsúfolódnak és nem találják a folytatásukat; ami a trregírás előtt pompásnak ígérkezett, a szövegben nem illeszkedik senr az előző, sem a következő tnondatokhoz; míntha iszapbó1 lennének a szavak, sehogy sem akarnak szilárd alakzattá egyesülni. Az első eset inkább az ösztonös' érzelmi lendületű koltőknél' második a tudatos és higgadt vers-ötvösoknél gyakori.

A xol

t

c-,qL

rq

r

Ha a költők szellemi alkatában kozös vonást keresünk, két

tényezőt tudunk megnevezni' melyek minden költőnél okvetlenül fellelhetők, :inrbár a jelentőségük' íejlettségük, jellegük eseterrként igen sokféle lehet' Egyik: a ,'mesterségbeli'' érzékés gyakorlottság, a verselő-és fogalmazri-készség. De ez még nem nrinden: van, aki hi) )1

bátlanu1 ért a poézis mesterségbeli rószéhez; és mégsem köitő, mert

az eredménye szokásos, szürke; és van, aki botladozó verseléssel' nehézkes fogalmazással is értéketalkot. Nyilván van egy második tényező is, mely által ,,íz, csín, tűz" Iesz a versben: és ez a képzelőerő nagy mozgékonysága. A költő érzelmei, gondolatai, benyomásai milyen motívumokban egyesűlnek a nyelv lehetőségeivel és a versformával: ettől függ a költemény értéke_ és megkapó, rendkívüli motívumok (akár egyszerűek, akár összetettek; akár rendezettek, akár zabolátlanok) csak a íantázia jegyében képzódhetnek. Több közös jellemzőt hiába kutatunk. A képzelő-erő nem mindlg társul kiváló észtehetséggel: vannak nagyeszű költők, s vannak közepes értelműek, sőt tagadhatatlanul ostobák is. NémeIyik éles

ítélőképességű,de legtöbben érzelmeik alapján ítélnek,mint a nők. Akárhány érdemes poéta érzés-és gondolat-világa meglehetősen köznapi, és csak azáltal vállk rendkívülívé,hogy az átlagos életfelfogás hiánytalan értékűversekben tükröződik; az ilyen alkotóknak köszonhetjük' hogy a költészetben az átlagember-típusok világát nemcsak a kiemelkedó szellemiségűek megfigyelésein át kapjuk, hanem közvetlenül is, elsőkézből. Es sok rendkíviili alkatú költő élete inkább átlagosságtól elrugaszkodott, mint átlagfölötti: ők az irodalom csodaszörnyei. S vannak, kiknél a tehetséghez gaz_ dag és kivételes emberi tartalom társul: az igazi költők legtöbbje ide tartozik, és a legnagyobbak tán va1amennyien. ,,Koltői lelktilet'' nincsen; a poéták közt vannak híggadtak és vérmesek, pedánsak és kapkodók, magányos töpÍengők és ügyes társaslények, gyámoltalan fickók és goromba fráterek _ ahányféie az ember, ugyanannyiíéle a költőember. Csak a váltakozó kordivatok léptetnek elő némely emberi jellemvonásokat és meghatározott érdeklődésiköröket a koltői lélek kritériumává: kedvenc poéták mutatós tulajdonságait; nem a kincseiket, hanem a gesztusaikat; nem a művészi érték'hanem az egyéni szokás körébe tartozó dolgokat. Egyik kor divata szerint a költő-zseni íeltétlenül rózsaszínlelkű ábrándozó, a másik szerint bohém donjuan vagy idegbeteg alkoholista; ma pedig honi esztétikánk legfóbb parancsolata, hogy a poéta heves közéleti állásfoglalást nyilvánítson verseiben _ nálunk most a koltőzsenit alig képzelhetik másképp, mint indula228

tosan ágáló és kü1detését hangoztató politikust. Csakhogy a zsenialitás mindig szellemi függetlenség, nem pedíg rituálisan előírt pó-

zokhoz alkalmazkodás; míg a dilettánsok felszerelik magukat az összes kívánt kellékekkel, a kö1tők fütyülnek a kordivat nagygyáválási receptjére és úgy írnak, ahogy a saját természetükből következ1k. A költészetben nincsenek kijelolhető szerepek, okvetle' nül szükséges vagy okvetlenül tilalmas tárgykörök, minden a minőségen ál1 vagy bukik _ és a költészet egyik főértékeéppen az, hogy bármilyen tempeÍamentum és humánum mutatkozhatik benne, csak méltóképpen mutatkozzék. Mikor jelentkezik és hogyan bontakozik ki a költő-hajlam? Majdnem minden írni-olvasni tudó ember megpróbálkozik valamelyik életszakában a versírással; de kevésnélmarad meg huzamosabb időn át a verselő-kedv, és még kevesebb fejlődik koltővé. Akárhányan már a gyermekkorban írogatnak. Mondhatjuk, hogy a gyermekek 10-12 éves korukig mindannyian koltők, még ha tán nem írnak is egy sort sem: életismeretük még hézagos, ezért a {antázia szabad kapcsolatai-

val pótolják az ismeret hézagait; a kifejezésmód kényelmes sémáit még nem ismerik, hát maguk alkotnak kiíejezésmódot önmaguknak, mondanivalójuk úgy tör utat a szavak sűrűjén, mint a sziklagörgeteg az erdőn. Egy négyéveskislány' arra a kérdésre' hogy,,kit szeretsz leg'

jobban? _ így felelt: ,,Apukát, anyukát meg a Bodri kutyát; meg a Józsi bácsit és Jézuskát, mert hoznak sok cukrot.'' Teljesen reális szemlélet ez: a ,'kellemes és kellenretlen'' tengelyében á11, mint az átlagemberé éneklő a1anyi költőé egyaÍánt; de a kifejezés és az örömeit-bánatait nem a konvencionális mederben, hanem te1jes sajátossággal, csakegyszeri módon történik' tomören és biztosan. Néha egész gondolatsort egyetlen szóba sűrítenek; pl.: ,,Bözsinek most ki lesz a főzmamája?'' Képzeletük minden rejtélyt megindokol: a felhőket angyalok to' logatják, a szelet a fák hajladozása okozza; és egy gyereklány, aki az

apiát csak fényképről ismerte, látva, hogy másnak van szülője és őneki nincsen, a talányt úgy oldotta meg' hogy apját a fényképpel azonosította: ,,Az én apám nem olyan; mint másé: csak elöl ember, hátul papiros.'' Es ismerjük a gyerekek fantasztikus mesélgetéseit (Dehmelszép költeményt írt erről) : tücsköt-bogarat összehazudoznak nektink, anélktil hogy elhitetni akamák, vagy maguk elhinnék. De az 729

élet hamarosan letöri a képzelet csápjait; készen-adott kényelmes sablonokba tereli az ágas-bogas gyermeki kedél1világot; az elődök hosszú során át öröklődő ismeretek kiszorítják a szabadon bóklászó ismeret-keresgélést. A szeretett lények elsíi osztályából kiszorul a Bodri kutya, és kénytelen beérni a második osztállyal, a ,,kedvencek'' rangjával; Jézuska pedig egészen különálló kategóriába kerűl, az eszmei lények közé' A íelelőtlen összevissza mesélgetés részben hencegéssé, elhivésre szánt hazugsággá realizálódik; részben visszaszorul az ember bensővilágába és ott zártan él tovább, a teljesülhetetlen vágyak lorntárává vá1va _ s ez a fojtott, levegőtlel-r benső-világ néha kibukkan és jelzi, hogy a szűrke hétköznapi íelszínalatt micsoda fantazmagóÍiák rejtőznek' melyek a képzelet síkján nregvalósítanak minden lehetetlen vágyat. Legtöbb embernél a gyermeklélek káosza átsimul a konvencionális szemléletnród kész csatornáiba; a többség a megtanult és beidegződött sémák szerint gclrrdolkozik, érez és cselekszik, mechani. kusan _ de vannak, kiknek lelkülete nenr íérel a mindennapi keretekben, szellemlségük többet mozog úttalan járatlan területen, mint a sablonok között; és a költő is ide tartozik' Szokásos szólásmondás, hogy,,a költő örök gyermek'', és hogy ,'minden lángész őrült''; a gyerrnekek, őrültek és költők gondolkozá_ sa egyaránt kívül áll a szokványos sematikus gondolatmeneteken' de ez csak külsóséges hasonl
neurasztenia és hisztéia áIlonúsain át könrryen ve7et a s7ellemi eg1ensú$ falbonilÁsához''. Ha egyszer a művész megőrül, már nem művész többé: teljesen elhallgat, legíöljebb még néhány kusza és szánalmas toredék telik tőle, miket csak a korábbi munkásságáva1 kiérdemelt be-

230

231

csülés avat becsessé.

De nézzük a gyerekek-írta verseket. Azt mondják, hogy a gyermeöSztön vezeti a versíráshoz, és a íelnőttek mondanivalóit visszhangozza tÖkéletlenül. Ez nem mindig igaz. Feltétlenül áll arra a nagyszámú és többé-kevésbé érdektelen versezetÍet melyeket a gyermeklapok közölnek gyemrekektől: ezek üres visszhangjai mindenféle szavalásra szánt dörgedelmeknek s többnyire hipokríta ál-erényekre intő bolcsességeknek; ós csak annyit dokumentálnak, hogy a nyers, faragatlan gyermeklélek hogyan kezd alkalmazkodni a szokásos sémákhoz, kötelező szólamokhoz, bálványozott hazugságokhoz. De varr az apró embereknek olyan költészete is, melyben a bontakozó lélek teljes eredetiséggel nyilatkozik. Erdemes volna ezt a napjainkban és körülöttünk viruló prehisztorikus költészetet gyűjteni és kiadni; esztétikai, lélektani és pedagógiai szempontból egyaránt értékeslenne: sok érdekességgel és nemegyszer bárdolatlan hatalmas erővel zeng ebben az irodalomalatti irodalomban a gyermeklélek minden örome és bánata. _ A gyermeki líra egyik fő ihletője a nyalánkságkedvelés. Egy 8 éves kislány a következő verset írta: ,,Houá mész arryukmn? _ A piacra ]uci' ktun. _ Mit ueszel aryukim? _ Dinnyét veszek Jucikám. Kinek ueszed aryukllnl _ Neked veszem Juciklm. " Felismeqük ezen a versikén a óvodai mondókák hatását; de a benne megnyilatkozó érzelern kétségkívül őszinte és saját. - Gyakran megemlékeznek állatkedverrceikről; szlntén Jucikától olvastam: ,,Az én cicám fekete, _ szokott prüszköIni' _ az én cican nem szokott ko.nnolni.'' - Egy elemista osztálytársam gyermeki-erotikájú versezeteket talált ki annak idején; azt hiszem, le sem írta őket; egy szép foszlányra nrég emlókszenr belőIúk ,,Hárun kislánl üI az dgon, _ Három meg a kertpalattkon." _ A gyermeki poézisben, mint bármilyen ősköltészetben, aliglra akadnak személyi ktilonbségek. Mintha egyetlen igric énekelné nyers természetességgel a leendő emberiség bimbózó r'ágyait és bízonytalan felismeréseit. Tapasztalásom szerint a gyermekek költészetéberr

ket'úgyszinténa kezdő költőt _ utánzási

nem az utánzáSi hajlanr a fő-elem: utánoznak ugyan nérnely formai motíVllmot, de elsij mondanivalóik annyira spontánok, mínt aztán soha többé ebben az életberr; az utánérzést, át nem élt érzelmek sza1kózását csak késóbb kezdik, és legtöbben akkor hamarosan abba is hagyják a verselgetést. A nemi érésideje a második életszakasz, mikor sokan verselni kezdenek' Minden serdülőnek van egy-egy emberkerülő periódusa; méIázóvá lesz, vagy töplengővé _ és majdrrem szükségszerű, hogy remeteségében költeni kezd. Legtöbbször ilyenkor válogatja a Múzsa, hogy kit vegyen föl a seregébe- A karnasz-líra már nem az ezera1akú-egylényű ősköltő éneke: itt már egyéni ktilönbségeket látunk, fölismerjük a tehetséges indulást és reménytelen Íűzfarímelést; ez már érték-különbségek szerint bírálható poézis. A gyemreki költészet organikusan íakad, személyi ok nélktil _ ezzel szemben a kamasz-poézist féktelen és ábrándos egyéni célok érlelik, hírvágy, naggyáválás és közéleti szereplés vágya, esetleg nemzet- és világmegváltó ambíció. Itt mindazt látjuk' amit a felnőtt verselők nyújtanak' persze egyelőre kisebb minőségi difíerenciákkal; de akárcsak a gyermeklírának, a kamasz-verselésnek is megvan a ma' ga sajátos iidesége, ami a felnőttek költészetéből már lriányzik. _ Vannak ösztönös és tudatos kamaszköltők. Az ösztönöseknél az érzelmi túltelítettségrobban költészetté, a kamasz-érzékenységbántódásai keresnek levezetőt:,,Weltschmerz''-es versekben keseregnek a meg-nenr-értő környezetről' a meg-nem-értő szeretett lérryről, az egész milrdenségről; másoknál a kielégítetlen érzékiség fakaszt ábrándosan tiszta vagy éretlenül pornográí rigmusokat; megint nlások az élettel alig-összetartozó farrtazmagóriákat írnak' A tudatosakat főként alkotókedvtelés Vezeti, problémáik nem érzelmiek, hanem hogy eposzt írjanak-e Vagy balladát, modernek legyenek'e vagy konzervatívak és más efféle. _ Akit a serdülő-kor lí rája érdekel, gazdag anyagot lelhet az ífúsági íolyóiratok évfolyamaiban (,,Zászlónk", ,,Az Erő'' stb.); itt tönnyen talál 1ellegzetes darabokat, sőt rendkívül szépeket is. Es némelyík nagy költő _ PetőÍi' Rirnbaud ós mások _ oeuvre_jének jórésze kamaszkori; s magán víseli az ifiú évek sok üdeségét és szertelenségét. Van a költővé-válásnak harmadik időszaka is. Sok iÍjúember, 23z

aki tudósnak, zenésznek, képzőművésznek készül, valamilyen ok[Ji r''ár", fordít a pályának, más életirányt ker9s, és esetleg a r.ái,ér'"ir"" találja fol a neki-való terrénunrot' Es vannak' akik i"a"t,nt alkátónak, de valami módon intenzív szellemi élet ".i.ltoao" ki bennük, ami esetleg éppen a költészetben talál leve,"',ő,' D" a késónkezdők legröbbje inkább prózaíróvá lesz' mint költővé: a verstechnika kósői elsajátítása már nelréz' Viszont más tekintetben szerencsésebbek a korán'kezdőknél: idegzetüket nem iá".r"r," a gyermekkori koncentrált alkotó_próbálkozás, fizikumuk egészségesebben fejlődhetett. költő mindig a műélvezóből fakad: a kezÍ"ii*"rvJ'"értékig; dőnek megtetszik egy stílus-fajta vagy egy jellegzetes póZ, vagy egy g""J.rr..á'-aa; k*e'd"encebot bálványt farag magának, a lehető Lptokéletesebbnek látia és igyekszik hozzáhasonulni' Az igazí i"'h"t.eg.r"t nem sikeiül ez á hasonulás; saját benső-tartalma isrrelréi_lerrtil áttöri a dogmát. Kezdetben az önkritika tehetsége ritka tehetség) teljesen hiányzik: amit a kezdő leír' az it e'oub " számára a lehető legszebb és legtökéletesebb' - ' ---úii" poc,n a kóltésretben'onmagára ta[ál, add.igra krfe1lődik a " koltői gyaLorlottsága. Ez valósággal gépezet a lélekben, beidegzettÁ3íy ...t'uni[us engedelmásséggel és pontossággal működik' '"g, lri, "lkoto-u..'ődség igén nagy részétleveszi a költő válláróI'más-A poétai mechanízmus igyrészt verselő- és fogalmazó-készség; iésrt aJasoló.rerkezet, Áely az agyban íölhalmozott emlékek' gondtlatok' lsszociációk közül teljes bizto'sátsgal emeli a tudat világosu, éppe., szükségeset, a készülő költemenybe illő "i'é 'ás; íejlődik; fürge -3ii"".".r.",. Á'gyako'1ott'ág szinte külön lénnyé matéíamulus, aki készséggelnyújt minden szükséges szerszámot és lehet' szükség csak fölépítésénél ke.'illo uers ,iá*,, ;i"a"",,

"-i''ú

(INIERMEZZo)

A hátralevő

u''a-.i"i.

négy vázlatban a versköltés folyamatáról igyekszem

E, mís móds'.rrel alíg lehetséges, mint önvizsgálattal elemzés ' ' ' teljesen - á, Go" Edgar szavait idé zve) ,,minthog az il^Jen L))

fúggetlen mngának az elemzett rlolognak képzelt vag1 valódi értékétől, nem látszhatik s7erénytelenségnek részemrőI a modus operandi föItd-

rása..'''

Gyakran vallottak alkotásmód.jukról a koltők, Horatius ,,Ars Poetica"-jától és Dante 'Vita Nouva'''jától Valéryig és Kosztolányi'ig. Hadd idézzem közülük Arany János vallomását _ a Szemere Pálnak írt elkrildetlen levéltöredéket:

sor

már még sem marad

)t4

ridegen, mint

az

első, mert hozzá kötheti a

terem szóház megs 7i'Lletett gondolatját: ,,De a hol' a híi\án"J terem, Azt a hellet nem ismerem." genesise hdt, úg1 sejtem, műveLt l1ricusnáL is ez, csak a ,, ''. ' Ax es7me velebánás, a proieduraki.tlönbaza, tobb féIek leuén rlz nóbbinak eszkÖ7ei, mint a tirmészet naiu gyermekének' En csekely ttlpasztak]som Leg' alább ezt látszik igazolní. Keués szanű \rai dmabjaim közíil most is

azokat tartom siierÍlltebbeknek, mielőtt kif ejlett es7mém Lett volna egy a gondolat."*

,,. . . szabad leg1en eg1 észrevételt kockáztamom Keg1ednek ana7 ép antqíra új, mint taIáIó meg1eg1zésére,hog1 a s7ellemrqilatkozásban, főIeg ha kaltés7etre, s itt legínkább a brára szorítjuk, alsó foko7at a neszme (non sens úg1-el), uagy alig tÓbb ennéL' Igen helyes. Mi is Ie' hetne' a7 inventio miiveinéI, egyéb mint neszme' uagJ félig homáLyos eszme ledtjlebb. Itt nem a logica ue7et bizott}os eszmékhe7, itt a píIIa' natnyi helyzet, kedéIyáLlapot, ér7elmekbőI fog es7me fejleni, s ha kísérhetjtik is, s7abá\o7hatjuk is további fejtődésében, a csíráróI, a keletke' zés mozzmwtáról nem adhatunk s7anot magunl
o\

-

a

melyek dallamát hordtam már, úgy hog1 a dallambóI f ejlődött mint-

AZ HLET

Mi a koltői ihletj és van-e egyá1ta1án? Sok költő úgy mutatkozik előttünk, mint aki természetfŐlötti lobogásban alkot' szinte félistenné magasztosulva' sőt talán íöldöntúli erókkel egyesülve.

Mások kimoná1ak, hogy a versírás is közönséges agymunka és semmi több, akárcsak egy matematikai feladat mego1dása. Az ihlet lélektani problémájár a sokféle nyilatkozat, cé1zás, sejtetés inkább osszezag1ruáija' mint kibonyolítja; a költőnek saját alkotásmódjára Vonatkózó megjegyzése többnyire ínkább arra világít, hogy az illető milyennek ohá;ilatszani a kortársak előtt és íőként az utókor előn, mint ihletének valódi természetére. Mintl-rogy az ihlet nem több és nem kevesebb, mint a műalkotásra-alkalmas kedélyállapot, tehát nyi1ván létezik; ámbár nem emberfölöttí megszál1ottság, hanem emberi le1ki-jelenség. Ahogy Németh LászIó írja: ,'a7 agy' nak . . . LétíinkméIyéből fekzalló erekciója a7 ihlet. V annak, akikbe kto' g(rtób(1 jfu , mint i lidérc a tororryba, c,dTlnak, akiken áIlandóan átllilágít i ,utnak, akik mint a zseblanDát, gombn1omdsra gyújtják." Egy számtanpéldát megoldani, egy cikket megími bármikor tuk']tct l46 i49' ,,Arany Janos hánahagyott irarai és lcvelezése'', Ráth Mór kiadása, 1B89', 4' ,nJ. 'A magyar lror]alomba tartozó költő'önvallolnások közül igen ficYclcmleméltó még Koszto' szűledk a vers és á Íegény?'' Mcgelerrt két Íolytatásban a ,,Pesri Hfulap llinyi Dezsa clkke, 'Hogy Vasárnapjá''-ban, 1931. márc. B' és 15. *

235

dok, kivéve az egészen szélsőséges lelkiállapotokat _ de a versíráshoz különleges szellemi konstelláció kell; ezt a ktilonleges konste11ációt nevezzük ihletnek. A közhiedelem szeÍint az ihlet: alkotó-révület, trance' Tény, hogy trance-ig is fokozódhatik; de a költeményeknek igen csekély hányada keletkezik eksztázisban és nem okvetlenül a legjobbak, sőt akárhányszor a legrosszabbak. Talán nincs ember, aki valamilyen fajta eksztázist nem élt át: bárkivel előfordul, hogy ,'rrragából kikelve'', héwel panaszkodik, veszekszik, vagy vitatkozik, míg végre a fŐlindultsága eksztázissá fokozódik' Em1ékezzűnk efftle érzésre'. az idegrendszer izgalma szinte elzáqa tudatunk elől a ktlvilágnak és szellemi alkatunknak nem ide vonatkozó elemeit, ellenben hihetetlen könnyűséggel válik gondolattá és kifejezéssémindaz, ami a felindulásunkkal kapcsolatos tárgYkörbe tartozik; az eksztázis a tudat-működést egyirányúvá kényszeríti és mértéktelenülfokozza. Ugyanez Vonatkozi.k az alkotó révületre (vag1rs nem magáta az 1h. letre, csak annak leghevenyebb fajtájára): a költőt a saját gondolata, vagy hangulata ideg.ízgalornba ejti; az izgalom fokról fokra erősodik és mindent elhomályosít, kivéve az eksztázist okozó gondo-

érzékeljük, már szinte ,,gombnyomásra gyullad''' könnyűszerrel belehelyezkedünk és éppoly könnyen kilépünk belőle. _ Mikor kedélytink a kiilvilággal szoros kapcsolatban van és jórészt a kii1ső körüImények származéka: ilyen állapotban legfoljebb rigmust lehet írni,

llC)

1)

latcsoportot, mely annál inkább kidomborodik és a tudat fo1ött egyedül-uralkodóvá válik. E'z az, amit úgy hívnak, hogy a koltőt ,'megszállja az ihlet''. De általában csak kezdőknél és dilettánsoknál gyakori; aki rendszeres poétamunkát folytat, az megszokja a költé. szet légkörét, és nem egykönnyen kerül révületbe. Ne higgyük révületnek az ihletet: minden szellemi emóciónak révület a maximuma, köztük a ihletnek is; de a paroxizmus itt is csak esetleges jelenség. Lássuk: melyek a vers_alkotó kedélyállapot feltétlen kritériumai? A ktilvilág behatásaitól mentes magunkba-merültség; alkatunk ön_ kénytelen vagy szándékos összpontosulása, ajzottsága, mely lehetővé teszi, hogy verselő- és fogalmazó-készségünk működése ne csak gépies legyen: ez az ihlet; loltétlen jellemzője csak ennyi. Közönséges sze1lemi munkához a gondolkozás koncentráltsága kell; a versíráshoz íhlet szükséges, vagyis nemcsak a gondolkozásnak, de az idegzetnek' minden szellemi erőnknek koncentráltsága kell. Versírásnál az értelmi feszültség és az idegállapot íeszültsége jóformán egyenrangú munkatársak; és ezen nem változtat, hogy a magunkba-merülést és teljes feszültséget megszokhatjuk és már alig

nem pedig költeményt; hiába van ,,témánk'', ha éppen híányzik belőlünk az alkotó-feszültség lehetősége. De az ihlet sem minden: ha nincs .|elen bennünk valamilyen kiíejezhetőségre-megérett tarta1om, és ha pillanatnyi gondolataink áramlásából sem alakul ki semmi megrögzíthető, akkor a magunkba-merülés csak mint egy sötét, üres mélység tátong. Az acélból csak kellő hőfokon lehet íormálható anyag; viszont hiábavaló a hőfok, ha nincs acél. Az ihlet erősségi foka igen sokféle lehet, a ktilvilágtól elszigetelődött tudat nyugodt munkálkodásától az őrjöngésszerű révületig _ de az ihlet intenzitásából egyáltalán nem következik a létrejön mű értékfoka.Gyakorta a vers sikerülésének jobban kedvez a benső harmónia, mint az eksztatikus izgalom. Mindenképpen túlzás az alkotó-révületet dilettantizmusnak és infantilizmusnak nevezni, mlnt Spítteler teszi; vagy a művészethez íűződő babonák körébe utalni, mint Valéry; de éppígytúlzás kiváltságos nimbusszal övezni. A kökő ihlete a kezdőkorban intenzívebb' mint később, mikor már megszokja az alkotó-munkát; és az is bizonyos, hogy a révü1et szorgalmasabban látogatja a fűzfapoétákat' mint a költőket: láttam már, mikor az érzelmes üg1védbojtárt vagy a vátesszébolondított palasztlegényt ,,megszállja az ihlet'', előkapja a papirost és ceruzát, ír rendületlenül, átszellemült arccal, révedező, részeg tekintettel, teljesen kikapcsolódva a ktlvilágból. Dilettáns regényeket o1vasva, gyakran érezhetjük, hogy a szöveg valahol áttüzesedik, az író itt megihletődött, és munkája még rosszabbá vált, ha ugyan egyáltalán lehetséges; a klfejezések megduzzaclnak, lelkendezve kalimpálnak ég és föld között, vagy könnypocsolyává terpeszkednek. Könnyű megérezni; hogy az írás az ihletnek milyen hőfokán keletkezett. Az eksztázis rányomja bélyegéta műre: a rossz költó versét mégrosszabbá teszi' handabandázóvá vagy érze1gőssé, és mindenképpen nevetségessé; viszont az ,,Emléketés eg) rryár-éjsxakára" soraiból lángnyelvként lobog a trance és a ''HaLk, bánatos szökés" -ben gyors' rovid felvillanással vakít, mint egy meI

teor.* Az eksztázis hevét, lendületét nem utánozhatja semmiféle szándékos mesterkedés' ellenben architektonikus versszépséget, bonyolult részlet-finomságokat sosem a féktelen lobogás termel' hanem a nyugodt és meggondolt munka. Tehát ne akarjuk az eksztá_ zist a remekművek kritériumává emelni, se pedig a dilettantizmus bizonyítékává süllyeszteni. Vannak trance-ban született verseim, köztük alig egynéhány a jobbakból, annál több a kiadhatatlan legrosszabbakból. A trance nem járhat együtt önmegfigyeléssel; mégis, utólag visszagondolva, nagyjából beszámolhatok róla. Nálam a ,,roham'' lefolyása általában ilyenféle: Este vagy éjszaka van, egyedül vagyok a szobában, gond1aim elpárologtak és kicsit fáradt vagyok; még níncs kedvem lefeküdni, de nem tudom, hogy mivel foglalkozzam, a túlságos ráérésüressége nyomaszt; korbe-korbe járok az asztal körül és ,,nem gondolok semmire'', de ebben a semmire se gondolásban számtalan emlék-törmelék csillámlik; tulajdonképpen cél- és iránynélküli míndenféléregondolás. A hintázó körbe-járkálás narkotikus hatására az ernyedt és rendszertelen gondolat-gomoly kezd 1ellegzetes hangulattá válni, határozott irányba rendeződni; szín-, forma- és hang-képzetek bizonytalan érzésetámad bennem, annyira fátyolozottan, hogy pillanatra sem tudnám megrögzíteni őket, alakzatukról sejtelmem síncs, csak jellegüket érzem. Mintha súlytalanul járkálnék; és reá1is körülmények legfol1ebb pillanatnyilag bukkannak föl bennem. Minden cselekvés automatikus; gyakori cigarettatöltés és rágyújtás, télen a kályhárarakás, ez-amaz, mind reflexszerű: inkább történés, mint tett. Az egyirányúvá lett hangu1at kezd megtelni eg1rrányú gondolatokkal; Vagy egy régebben keletkezett motíVumcsopolt vagy a gomolygásból kialakuló sejtelem szabja meg a gondolatok irányát; a versforma, amí ilyenkor felötlik bennem és késznek mutatkozik a tartalmat magába fogadni, többnyire egyszerű elemekből önkéntelenül tevődik össze, vagy már előbb kigondolt formám, vagy valamelyik szokásos forma. Gyakran már előzőleg él bennem a téma is' forma is úgy, hogy eg1nnáshoz közük sincsen: csak az ihlet házasítja össze őket. A kéjes, narkotizált érzésegyre fo*

Mindkctrő Ady'verscím'

kozódik, néha a reszketésig és csöndes könnyekig (melyek inkább az idegek felajzottságától érednek, mint elérzékenyüléstől);ebből a, em!.dt és bódult á1lapotból, mintha jeges vízbe ugranám; hirte' len és kínos elhatátozással kell a cselekvésbe' a vels megírásába kezdenem. Írok pár sort, korbesétálok, megint írok pár sort, esetleg javítok a kéziraton (ke.,és versem keletkezik javítás, áthúzgálás .'e1kril, e. ahol a kézirat nem jelez Változtatást, ott is gyakran a Sokadik variáció ítódott: ilyenkor a javítgatás leírás nélkül, íejben megtöÍténik). Az eksztázis tovább folytatódik fogalmazás közben' is' áe már nem ringató, hanem hajszoló és gyötrelmes állapot' Mikor az írás elkészült, fáradtan olvasgatom-javítgatom órák hosszat a szöveget, még mindig mámoros ködben, melyen át a vers délibábo,u'', ,*p''"k iát.'ik; á tehén étezhet így, mikor borjazás-utáni elcsigázoúság^ban rögtön nyalogatni kezdi a boIját Ha valaki belép a s-zobába, amíg írok és megzavar: a pillanatnyi figyelem-elterelődés nem szokott árnni a hangulat lekötő-erejének; a zavaró körülmény elmúlásáva1 újra hamarosan az előbbi kerékvágásban vagyok' De ha huzamosabban kizökkentenek, az ihlet elhomályosul, a vers nem bír folytatódni, és ilyenkor órákig bágyadt és szórakozott va' gyok; míg ha zavattalanul bevégezhetem a verset, könnyű fáradtságon kívtil semmi kellemetlen érzéssem marad. Verseim közül pL. a Csönge, 19j2. nallember, Rot'ld dal a pillanatnyi hangulat mozaikiából tevődött ossze: a táIgy, forma, kiíejezésmód ,,.r"t úgy 1ott''; nem is volt ró1a egészen pontos tudomásom, hogy tuiaidonkéooen mifélétírok. A Kísértet'néIa téma és a kifejezések egy rérre *ái íejb".' készen állt, de a forma nem; a cyetmekdnlnál a régebben kitalált íormához váratlanul képződött a tartalom;a Kooácsf,an az eg',,rnástó1 íuggetlenül meglevő forma és gondolat olvadt egy_ olybe ba aJászerű verssé, melynek meséje váratlanul keletkezett' kor a révület valami esemény, látvány vagy egyéb ktilső korülmény nyomán fejlődik, abból a hangulat- és gondolat-csoportbítl, melyet a kórühény támaszt; az ilyen ihlet többnyire meddő, a megíormálókénessés a lrance ellenére sem működik, mert az élményeknekérési ido, rlndezodes és lehiggadás kell ahhoz, hogy költeménnyé alakulhassanak. Az élmény nyómán azonnalfellépő ihlet csak levezethetetlen feszültséget, rossz közérzetet gyűmölcsozik és semmi tobbet; bár 239

igen kivételes esetekben előfordul, hogy az élménnyeI egyídőben fellépő ihletb(íl is ki tud borrtakozni a vers (így keletkezett pl. a1 Esős éjs1aka). Gyakoribb és kedvezőbb, hogy az emlékkévált élményből lobog fol a trancc. Egy ismerősönr fivérénekhalálhíre merev fenségű archaikus hangulatot keltett bennem: ebből lett a H alotti maszk. Leg' borzalmasabb ihlet-emlékem a Hazatéréshez Í(iződík: az eksztázis rohamosan jott, erőszakosan; a számomra fájdalmas mondanivaló a rosszérzést gölcsökig fokozta. De az ihlet túlságos intenzitása nálam egyre ritkább; és ritkán eredményez jó verseket, inkább csak szélsőségeseket; és az eksztá. zisban'írírsnál, mikor a költemény élő organizmusként fakad, nem

lehetséges a műalkotás legtudatosabb része' a kompozíció. Többnyire úgy ülök le verset írrri, hogy már tisztát-t á11 előttem a tárgy' forma, szerkezetváz és a tudatomban leíratlanul készen vannak a vezérmotívumokat jelentő verssorok; és a megírás már nem egyéb, mint a megfogalmazatlanul létezőnek kiformálása. Számtalan ilyen kiíejtetlen tömböt cipelek az agyamban; megérzem az időt, mikor a leendő mű már annyira készen áll bennem, hogy ki_ alakítását elkezdhetem; ilyenkor az írás pusztán értelmi összpontosulással, ellratározottan kezdődik, de a kompozíció és a mondatok hajladozása határozatlan melódiát párolog, és belőle szelíden kíbontakozik az ihlet: nem vad révület, csak csöndes átszellemültség; munkám mellé az ihletnek csak egy halvány és jótékony sugara társul. ami a kidolgozás vesz(iJségét inkíbb zsongítóan enyhíti. mint Í:ájdalmassá te5zi' Igy írtam ,i Fú, |a' |i'v-ot, Abrahám aldozásá.t és sok mást. Az ilyen versek, különösen ha hosszabbak, részletekben készülnek el, tobb nekiiilésre; az Sem baj, ha félbe kell hagynom, mert máskor is folytatni tudom _ míg a révületben keletkező írások, ha esetleg íélbemaradnak, később bajosan folytathatók. A versköltéshez szükséges íeszültségcsak néha keletkezík váratlanu1 és akaIatlanul, de többnyire a nregszokás következtében bármikor előáll, l-ra szükség van rá; ihletem csak ritkán ,,toronyi lidérc", legtöbbszor ,,gonrbnyomásra gyullad''. De mikor valamilyen életkÖriilmény erősen íoglalkoztat, nem tudom magamat versításra összpontosítani, a ilyenkor nem rnűködik. Ha városon élek, ritkán ',zseblárnpa'' sikerűl verset írnom: a városi nrozgalmasság megbontja benső240

életem erősségét; predesztinált falusí koltő vagyok. Teljesen üres,

közönyös

kedély kell nekem a verseléshez, ha nem foglalkoztat

senrmi, jöhet a költészet, hogy kitöltse az ürességet. Ihletszerű állapot a íokozott és túláradó gyönyörködés is, akár műélvezet, akár prímer valóságra irányul; és a passzív gyönyÓrködés akárhányszor aktív alkotó-ihletté válik, néha közvetlen folytatásképpen' néha pedig később' a visszaemlékezéskor. _ A nrűélvezet' a hatás gyakori ihlető _ ezt sokkal több poéta tudja, mint amennyi elisme ri. Es van egy műfaj, mely jóformán kizárólag a nrűélvezetnyújtotta ihletből táplálkozik: a műfordítás. Ha egy műfordításban elevenség és lendület van, ilyenkor az eredeti költemény nemcsak vezérfonala volt a íordítónak, de ihletője is. _ Ami pedig a világ lát-

ványaiban és hangjaiban való gyönyorködést illeti: két módon nyújthat alkotó-feszültséget; közvetve, mikor nem az érzékelésünkből, hanem az érzékelésnyomán fakadó gondolatainkból származik a hangulat; és közvetlenül, mikor pusztán a benyomás szépségeátjár bennünket, anélkü1 hogy bármit is hozzáfűznénk. Az clső: aktív szellemi mozgás, mely azonnal is verssé rogzítődhet, ha meg tudunk birkózni a még rendezetlen friss élniénnyel.A rnásodik; passzíl' érzés, szinte személytelenül nyugalmas fcloldódás; csak a későbbi vísszaemlékezéskorszokott egy-egy leíró verset íakasztani.

AZ LLMIN\

Lelktink alapja velünk.született ős-állomány._ de minden ismere' tünk jöVevény rajta, élménykénttapadt rája. Elrnénykéntkaptuk a fogalmainkat' szavainkat, írásjegyeinket: a költemény rninden porcikája élmény-származék;és sosem egyetlen élményáll a vers mogött, hanem milliónyinak kibogozhatatlan szövedéke. Ebből a gubancból többnyire mégis kiemelhetjük az uralkodó éImenyt' mely a vers keletkezésétlehetővé tette, elíndította(pl. Arany János: S7écherryi emléke7eté-nél Széchenyi halálhíre); és a mellék-élmén1clegy részétis szemügyre vehetjük, ezek a motívumok mögÖtt rejlenek. Némelyik motívum soÍozatosan átélt élményb(ílszármazik (,,égő pipám szorítgatám, míg a fagy végre engedett'' _ Petőíi); másikban

24r

egy bizonyos élménymutatkozik (,,egy csont, a mellyel kenyeret húst metszeni szoktam, _ egy csont a számban, mondok, megkínza" Yirág); legtöbb motívum pedig az emlékezetnek ugyanolyan mélységeiből kerűl elő, akár a szavak és a szerző maga se tudná megnevezni a motíVuma mögött lappangó élményforrást (,,minr

bezárt paripa, mely folott az őI ég'' - Arany). Mindezek ktilsőélményből száÍmazott sorok; de vannak benső-élményből fakadók rs (,,beteg szivem tobbé nem ég'' _ Vajda); s vannak olvasmányból, hal1omásból származók (pl. minden mythologiai és történelmi vonatkozás). A rea1itással lazán kapcsolódó sorokat is élményekbő1 rakja ossze a fantázia; pl. ez a Vorösmarry-sor: ,,mi zokog, mint malom a pokolban?'' két tapasztalati- és egy hallomásélményből másik a tevődött tjssze; az egyik tapasztalati tényező a ',malom", malomzakatolás hasonlósága a zokogással; és gyermekkori ha1lomás révénadódott a ,'pokol'' fogalma _ és az egymástól független elemek közt csak a képzelet önkénye formált kapcsolatot' Elmény rejlik a motívumokban, ugyanígy a költemény egészében is' Mindig egy'egy é1ményvagy élménysor a mag, melyből a költe' mény kicsírázik; és ez a mag sokszor egyúttal téma is. Olyik vers egyetlen alkalommal átélt élménynyomán sarjad (Vörösmarry; Kis g1ermek halalara), máskor a sofozatosan átélt lesz verssé (Petőfi: A vttndorlegéry). Néha nem az alapélménya,téma' hanem a nyomában képződő gondolatsor (Babits: Afrika, Afrika; itt a versben nem 1átjuk az indító-élményt,de Törok Sophie feljegyzéséből tudjuk, hogy a mű egy expedíciós Íilm hangulatából fakadt). Gyakran nincs is uralkodó élmény a Vers mögött; a tárgyköI annyiféle tapasztalatból, olvasmányból és más egyébből tevődik ossze, hogy úgy érezzük, mintha előzmények nélktil, magától jött volna 1étre. Előfordul, hogy uralkodó élményből csírázik a vers, és az elkészűlt költeménynek még sincs vele semmi tárgyi kapcsolata: ilyerrkor a mű nem az érlelő-élménytárgyi vonásaiból, hanem pusztán csak a hangulatából sarjad. Például egy kiilső.élmény _ dombtetói esti séta hangulata keltette bennem az Altwíen ábrand elsőhomá1yos alakzataít; és ebben a versben szó sincs estéről, sétáról, dombtetóről. Benső-élmény hangulatából nőtt az Órak pillannt című versem: feküdtem, és egyszerre csak határtalan nyugalom fogott el'

mintha a lényem dimenziókhoz kötött részei egy pillanatra kialudtak volna bennem, időbeli személyiségem alól kivillant volna a lény időtlen fundamentuma, mely nem ,,én'' és nem ,,más'', hanem egyetemes azonosság, mindentől független és mindennel azonos abszolút létező... aztán leíÍtam; ,,uan néha o$a't pillanat, mely kilóg a7 időbőI" - és utána a VeIs többi réSze is hamarosan alakot öltött' Ami az olvasmány-élményt illeti: néha tárgyi (ha a költemény tárgya olvasmányból származik) és néha hangulati (ha olvasmány hatása alatt írunk). Stiláris hatás indította többek közt a Barbarossa ődámat: Hajnal Anna kÖlteménye, a A léIek, -adta hozzá a hangulati és formai indítékot. AléIekkétkezdő sora: ,,o alstilc, mint a nag1kövek, _ melyeken uándorol a q,Íz.. ..": a mélységesés élettelen alvás kifejezése felszínre hozott bennem egy tárgyi olvasmány-élményt, az évszázadokon át alvó Barbarossa Frigyes császár legendáját; és e téma módot nyújtott, hogy egy kiíejezésre váró gondolatcsoportom beleöltöz' kod1ék. A legenda egyik verziója szerint Barbarossa a dé1bajorországi Untersberg alatt alszik erreíelé magam is jártam, és útiemlékeim verssorokká elevenedtek: ,,a falon sókristá$ dereng'' (a berchtesgadeni sóbánya emléke); és: ,,azUntersbergködbenhonol, a llöIg1 +lírágot bontogdt, valahol scltranunel-zene szóI, robog a uíLksmos uonat. ' ." _ Néme1yik olvasómnak tán kiáblándító, ha megvallom, hogy majdnem minden versemet tobb-kevesebb irodalmi hatás érlelte. Ha kiábrándító' nem segíthetek r ajta: ez zz írás elsősorban őszinte vallomás. De vajon a hatás hiba-e minden esetbenl ,'AIso &x wrireVerbrechen, dass ein Pro|:er7 mich begeistert" ? kérdi Goethe; ezzel szem' ben a fűzfapoéták nem győzik hangoztatni, hogy mindent önmagukból merítettek. Hiba az utánérzés,azaz, ha a vers szolgai módon egy meglevő mintához alkalmazkodik; de a kezdőknél ez se hiba' mert üdvösebb' ha a költói készségtikaz elődök és kortársak eredményeínekvégigpróbálásán csiszolódik, mintha mindjárt vaderedetiséggel rúgtatnak elő. Es van gazdagító hatás is: ha elődeinktől és kortársainktól indító-lökést, bátorítást, nuance- és íorma-gyarapodást nyerünk; meglevő kincsünket teljesebbé tesszük azzal, amit másoktól tanultunk. Az irodalom organikus folyamat; egy-egy kö[tőoeuvre nem magában álló sziget, hanem inkább az erdei szálfához hasonlítható: az elődök lombjából növekszik, virágzáskor a többi fá-

)L)

243

val hímport cserél, és az utódok táplálkoznak belőle. Ma a kritika elvárja a költőtől, hogy óvja az eredetiségét, mint egy nag1néni a bálozó bakfist ezzel szemben úgy áll a dolog, hogy eredetrségünk vagy van' Vagy nincsen; és ha nincs' akkor hiábavaló minden felügyelet, ha pedig van, minden hatás csak építiés ékesíti.Mert az eredetiséget nem mesterségesen alakított stiláris sajátságok és jellegzetes pózok teszik, mint alrogy ma képzelik; hanem a lélekben levő többlet' mely szándékosan meg nem szerezhető, és őrzésre nem szorul. Az élményekés verssé alakulásuk közt többnyire iókora idő telik el: napok és hetek, néha esztendők. Sokan úgy képzelík,hogy ha a koltőt rragy öröm Vagy nagy bánat éri, vagy meglát egy széplányt, akkor ,,megszállja az ihlet''' és azon nyomban,,hamar ír róla egY verset''. Csakhogy az alkotó-ihlet erős koncentráltság, külvilágtól elvonatkozás; márpedig az öröm, bánat és széplány kifelé irányítja és megbontja a figyelmet, rrem pedig befelé összpontÓsítja. Az élménycsak akkor jelentkezik a verssé válás lehetőségével, sőt kényszerével, mikor már visszagondolunk rá; mikor már nem a ktilvilágból '1on felénk, hanem a saját alkatunk mélyérőlmerül föl,

mint a telt vödor a kútfenékről. De kivételesen előfordul, hogy a kozhiedelemnek lesz ígaza. Egyszer S. E. költőnővel kettesben üldögéltürrk a háztetőn' mint a cserepesek. Indítványoztam, hogy írjunk együtt egy dialogikus verset: egy stróíát ó, egy strófát én, és így tovább, fölváltva, míg valami befejező részhez nem jutunk. Éua úele"gyerett: csak kezdje"m meg a velset. Az indítványt én tettem, hát már nem hátrálhattam a feladat elől; éreztem, hogy nem lehet épkézláb verset ími szándékos nekifutással, ahogy egy sövényt átugrik az ember; és holmi szokvá. nyos bók-rigmust sem tákolhatok össze, mert a kollegínának jó ízlése van. A stróía kapásból kész legyen és szép legyen... szinte lehetetlen feladat; és valahogy mégis sikerült, amit leginkább a verselésbeli gyakorlottságomnak tulajdoníthatok. Négy sort írtam; Míg hoss1an bámulok bama hajadba, beléköuíilnék én e píIlanatba. khet-e perc' me\ öröklétté válrul, mint indák ánryán Csipkeró7sa áImal 244

Évasokkal hamarább mint érr, nagyon szép versszakkal válaszolt: Utod, megaljak mind

e drága percet

s meg nem siratjuk: e7 oI7 s7omorú.

Kúszwtk vakon ehre' mint a szú, me\ falfalja a7 időt, amíg perceg'

A következő szakaszt megint én írtam, de rosszul; még néhány strófa készült' és a vers egyre jobban elhanyatlott: már nem tudtunk megbirkózni az alkotáshoz nem alkalmas körülmények

nehézségével;szinte csoda' hogy négy-négysorunk is sikerült. Ez az eset persze csak kuriózum' A koltés körülményei általában csöppet sem romantikusak: a költés magányos és dísztelen piszmogás; görnyedünk egy papírlap fölött, melyen gyakran több az áthú. zás' mint a kész sor.

A KIALAKULÁS

Ha a verset nem mint kész egészet, hanem mint két időhatár közt lejátszódó keletkezés-folyamatot tekintjük: a kezdetén egy alaktalan és határozatlan sejtelem áll, melyre azonban többnyire elég határozottan vissza tudunk emlékezni; elmosódottabbak a későbbi járulékos tényezők, melyek a vers első csíÍáját határozottabbá formáljak, kibővítik' felesleges részeit lecsiszolják és sokféleképpen befolyásolják; és az utolsó stáció egészen konkrét, hiszen ez maga az előttünk álló kész költemény. Számtalan' egymástól el se igerr különíthető és alig tudatosítható benső emócíó kanyarog, egyesül és kt-llontll, míg a megírás végre megkezdődik, és a sokíéle. képpen csordogáló benső alaktalanság művé szilárdul. A vers első csírája és befe.jeződése közti időszak két periódusra osztható: l. a ködös sejtelmek határozottabbá válása, megrögzíthetővé érése,a kí. aklkul,x; 2. a megrögzítést kívánó kialakult anyag megfogalmazása és formába öntése, a kídolgozás. (A gyakorlatban a két periódus persze többé-kevésbé egymásba rétegeződik, egybenrosódik.) Az előbbi túlnyomóan passzív, és az utóbbi jórészt aktív jellegű. A kialakulás )L<

r I

tóbbé-kevésbészándéktalan és nagyrészt öntudatlan mozzanatok eg.,.'rnásutánja; és a kidolgozás, bár hol kisebb, hol nagyobb mértékben automatikus, alapjellegét tekintve szándékos tevékenység. A vers érésénekés elkészülésénekidőtartama nagyoir külÖnbÖző: esetleg csak néhány perc, de lehet akárhány esztendő is. Például az Euónak sttőfánál, amit az előző fejezetben idéztern, a kialakulás és kidolgozás együttvéVe csak pillanatokig tartott; az első sejtelem, honnan a vers kibontakozott, utólag korLilbeltil így fogalnrazható: ,,kellemes itt űlni és nézni téged'' _ és ez az alap könnyűszerrel megkapta járulékaít, a könnyen kínálkozó szokványos jambikus formát és az érzelmi folytatáSt' az idő megállításának képtelen vágyát, hogy bár csak a kellemes perc örökké tartana; s hozzá hasonlatként az időbe be1edermedt, mindig-alvó Csipkerózsa asszociálódott. _ A Fű' fa, fisr kialakulása évekbe telt. Itt az alaptéma, lrogy pólyáskorombarr, ha az utcán tologattak a kiskocsiban, szanaszét mutogattam és gügyÖgtem: ,,Íű, fa, fiist''. A vers első sejtelme, termé. szetesen' nenr a pólyáskori pötyogésem, hiszen ez az emlékezetem előtti időben történt; és az sem, mikor az esetet anyám elmonclta és emlékezetembe rögzítette: hanem, mikor a hallomás-élményemléke előszor jelentkezett bennem nyomatékosan, a verssé válás igényével. Ez történt tán 18-20 éves koromban, és a verset végre is megírtam huszonnégy éves fejjel; tehát a kialakulás kb. íé1évtizedig tartott; majdnem annyi ideig, mint amennyi a hallomásélmény időpontja és a vers-csíra jelentkezése kozt lefolyt. Miként jelentkezik a költő lelkületében egy-egy Vers első csírája/ Rejtélyesnek tűnhetik, mintha csak a nem-létező válnék létezővé, hogy az alkotó-lélekben egyik percről a másikra egy 1eendő mű első sejtelme keletkezik. Valójában annyi az egész, hogy a poéta képzeteinek valanrely Csoportjához a koltemérinyéalakítás igénye társul; ezáltal az illető képzetcsoport kiemelkedik a többi köZüléS egy vers első csírá;ává válik' A verssé alakítás igénye egyrészt érzelmi jelenség: ,,berrső kényszer'', azaz nem egyéb, mint vágy, szinte kényszerítő erejű ól-raj aziránt, hogy az előtérbe jutott képzet-sor költeménnyé szilárduljon; másrészt értelmi jelenség: akarat, a képzet-sor versséforrnálásának elhatározása. Az első csíra, a vers alakulásának kezdetét jelentő képzet'csoport néha 246

tárgyi, máskor formai jellegű. Gyakran a csíra maga az a1aptéma, vagy annak egy része (így az alkalmi versek legtobbjénél). Néha valami esemény, látvány vagy más körülmény, melyet annak idején tán alig méltattunk íigyelemre, az emlékeink kozül kiemelkedik és sürgeti a verssé-válást; vagy egy részletnek-való motívum izgatni kezd bennűnket, és keressük hozzá a keretéül alkalmas tar-

talmat, a gombhoz a kabátot. Lehet a kÖltemény csírája egy versfornra is, melyhez csak később képződik a tartalom. Arany kéz' irataiból látjuk, hogy nála a metrum sokszor előbb kialakult, mint a ténra, sok verse pedig meglevő dallam ihletére jött létre; és Kosz-

tolányi olykor egy érdekes hangzású tiszta-rímhez írta a kolte-

ményt' Es előfordul, hogy a csíra csak egy hangulat, melyhez utólag alaku1 a taÍtalom is, forma is. Néha mrndannyl alkatrész szinte egyszerre jelentkezik, és kapásból kész lesz a vers; máskor az alkatelemek lassacskán mutatkoznak, vagy nehezen bírnak egymással egybeforfni, és a leendő művet soká kell a szívünk alatt viselnünk, mint a várandós nőnek a magzatot. Egy-egy csírából több koltemény is eredhet, Vagy esetleg több csíra egyetlen műbe olvad. Erősen tudatos költőknél (p1. Arany, Babits) észrevehetjük, hogy majc{nem minden versük ktilon csírából, sőt némelykor egész csírasorozatból fakadt, műveik kozt rítkán van szorosabb közösség; minden költeményükkel egy'egy tárgy-, érzelem-, gondolat- és Valeur-csoportot szinte kiküszöbolnek magukbó1; amit egyszer végleges alakban leírtak, attól megszabadultak. Az érzelmi koltők (Petőfi' Ady) egy-egy csírából a költemények tizeít és százait termelik; oeuvre-jükben néhány tárgykör és forma sokféle változatban mutatkozik meg űjra; a VeISek gyökere bennük marad, tovább él, tovább alakul és megint kihajt, rnint az évelő növény' Hogyan képződik az első csírához a többi járulék és végül a kész költemény? három fő-esetet próbálok megkülönböztetni; 1. Hirtelen támadt bizonytalan téma-sejtelemre vagy csak a hangulatunkra építveelkezdjük írni a verset, nem is sejtve, hogy rni lesz belőle; a leendő mű csak ködkép bennünk, de a verssé válás kényszerével lép föI és alvajáró-módon követjük. Ilyenkor a kíalakulás időbelileg egybeesik a kidolgozással. 2. A hangulat, ténra' fornra cgyszerre és világosan jelentkezik, és azonnyomban elkezil1tik írni :r verset. ')

L'1

Ilyenkor a kialakulás részberr megelőzi a kidolgozást. 3. Lassan, fokozatosan érlelődik bennünk a vers' míg végre megírhatjuk; mikor hozzálátunk a megíráshoz, már a nagyjából készet íormálhatjuk; az ilyen versről valamelyes önkritikát is mondhatunk, még mielőtt kivéstük. itt a kialakulás majdnem mindent elintéz, és a kidolgozás jóformán csak aratni érkezik. _ Mindegyik esetberr rragy mértékben elősegíti a kialakulást, hogy a költő agyában mindig nagyszámmal vannak kész motívumok; véletlenül létrejött foszlányok vagy előbbí versekből kiszorult részletek _ és többnyire akad koztük néhány, ami a kialakulóíélben levő kolteménybe éppen beleillik. Ezerszám' ra lappanganak bennünk a kész és íelhasználatlan motívumok; néhányat esetleg le is jegyeztünk, mint vázlatot, töredéket; ha mondanák' hogy említsiink párat közülük, tán egy se jutna eszünkbe' de versköltéskor automatíkusan ielentkezik az éppen odaillő. Az ilyen

törmelékek rögtön mint szilárd részek illeszkednek a megírandó versnek még bizonytalan testébe, és ezáltal megfoghatóbbá teszik, támasztékot jelentenek a bizonytalanságban. Mikor pusztán csak a hangulatunk kényszerítia versírást, sokszor egy-egy kész motívum szolgál elindulásként' koré1e kristályosodik az első strófa. Például a Kovltcs cím'ő versem megindulását egy régebbről rneglevő kép adta: ,,a csigaalpú fugyelr''; ug1anebben a költeményben régebbről adódott a ,'hurutos ég rejtő felhó-lepedéke" és ,,a Hold fele észrevétlBnföLdombonil a tó" . (De csak az alakzatok tartalma ered régebbről, megfogalmazásuk a többi verssorral egyidejű.) Pár éve a motívumok annyira fÓlszaporodtak bennem, hogy valósággal maradékvásárt kellett rendeznem belőltik; némelyik versem (különosen a Mocsári dal és az Arabesque) keletkezését tekíntve alig egyéb; mint lrogy a felgyülemlett foszlányokat felfűztem különböző témák fonalára. Verseim közüi az elsőnek említett kialakulási típusba tartozik a RÖvid dal; szinte magától képződott improvizáció. olyasíélehangulatom támadt, amilyen Debussy kis zongora-opusaiban érezhető; sejtettem, hogy vers lesz a hangulatomból, de fogalmam sem volt, hogy rniről szóljon. Egy jambikus versforma dongott a fejemben:

)J

.l)J .l)J

J

I.l)J .DJ 248

.IJ

J

I.DJ

a a b-c c b rímmel; nem kívántam teljesen alkalmazkodni hozzá, ha-

nem inkább körülötte

keríngeni mindenféle változatokkal. Írni kezdtem, valami lágy zsongás és rréhány vizuális kÖdkép lepkéit kergetve:,,Ne ftlj, nefélj... _ Harmattal jő azéj, -bog\as felhők sietnek _ a HoIt] előtt _'' Még nem tudtam, mire vonatkozik a félj'', nri az, ''ne anritől nem kell íélni;valami éjszakai páni félelemről van ítt sZó... ne félj' az éjszaka sötétsógében nincsenek rémek, amilyenekkel a dajkamese és a gyermekképzelet benépesíti... és tovább írtanr: ,,G1ennekkorod sok rerne, _ a Mókw és a7 Eg1s7em _ tudod: nem éL' . ''' (A Mílkus és Egyszem úgy tűnhetik itt, mintha kicsíkorombélíszorongásaim világából keriilt volna elő. Engem soscm ijesztgettek ör-

dogokkel és szellemekkel; rendeztem néhányszor a cselédlányok riogatására kődobáló kísértetjárást, de nekem alíg voltak babonás Íélelmeim: a libáktól féltem és kutyáktól, nenr pedig az éjszaka szellemeitől. A onnan ered, hogy nálunk Kenrenesalján a ''Mókus'' parasztgyerekeket bizonyos,,kankus''-sal ijesztgetik, mely néha mint ,,a kankus meg a mókus'' szerepel. Es honnan ered az,,Egyszem''/ ez mégis csak saját szorongásaim világából vaki: egy japárr mesében o1vastam háromujjú szörnyetegekről, és féltem, va1ahányszor rájuk gondoltam. Ez a félelem rérnlett í(i[ az idegeimben a Rölid ddl írásakor, anélktil hogy egyúttal a félelem előidézője is eszembe jutott vol. na; konkretizálódott a félelem' de homálybarr maradt az oka, a mögötte rejlő kíséltet-rnese: ezért a japán háromujjú véletlenül a görög Ktiklopsszal helyettesítődön.) Most már megvolt a téma; melyen továbbgördülhetett a költemény: ,,Viola'(tm1 a térség,- meghallgatod meséjét,_ de nem híszed." Aztán egy puhándisszonáns rímmel és a kezdősorra emlékeztetéssel föloldottam a verset: ,,A bokrok nem beszéLnek, _ éIettelen zijrőgnek.

_Ne

t'éIj .." második kialakulási m
A

matlanság' íejfájás, társaságt ó|.irtőzás

.l)J

stb.

s ez lt Ilycrsanyag stró-

íákká kerekedett ,,A társ terhemre uan, _ a csrik s1tír, trcm rag1og és túkokan vag1unk, _ ha eg1magam uag1ok." Es cztllkíviil még öt 249

versszakot töltöttek

meg a panaszaim. Ésa záró-képet, az alkonyat színeit") egy sikerületlen régeb-

hasonlatát bi írásomból vettem. Ami pedig a harmadik módot illeti; egyik leghuzamosabban alakult kolteményem a Fű, fa, ftist. Mint már említettem, a vers háromszavas címe és egyúttal refrain-je pólyáskorom egyik legelső mondókája volt és ekörül kezdett kristályosodni a leendő költemény. Ez a csíra hamarosan magába-olvasztotta egy diákkori versvázlatomat; a következőt: (,,a szoba lázasan uetkőzi

Valomikor a székek, asztalok nagyok uokak, naglon naglok, sétáIhattam az asztal alatt. . .

.

. .

Mikor kicsi vokam

éles határok

különüLtek

bernem

a dolgok kazé,

kettős bug1rokból dllt az éIet: ajtó és ablak, huszár és baka, Iepke és virúg.

Nyilván a gyerekkori lelktiletről szóljon a vers, a fogalmak

rendeződéséről. . . és megtoldódott a vázlat: a vers második felében, mint felnótt, visszagondol
tartalomláncolat kapcsolta egybe őket; de a tartalom-lánc inkább csak sejtett volt' mínt ismert' nem tudtam volna előre vázolni. Már jóformán készen volt bennem a költemény' de még mindig úgy lebegett elóttem, mit-rt valanri délibáb_vetítette kupola; úgy éreztem, sose tudom megírni, mert ha hozzáérek, rögtön szétomlik 250

az egész. Végre egy hosszú utazás előtt, az útikészülődéssokféle sietős gondja közt rászántanr magamat a megírásra: lesz amilyen lesz, hiszen mire visszatérek, az útiélményekSzétíújnáka benső építményemet.Es csak b1rnu1tam, hogy aránylag milyen könrrycrr megy a nregírás: csuptr régen-kész sort jegyeztem; nrindössze néhány Összekapcsolti-részletet kellett kitalálnom, vagy inkább csak íornrába gyúrnom, nrert negftlgtrlnrazatlanul azok is készen álltak.

_ Egyébként, bárnrennyire

tudomástrnk van is rrémelykor a leendő költemény tartalnráról, ez még mindig cseppet senr konkrét: a megírás előtt rneglevő alapos és részletes tartalonr-vázból (akár leírt, akírr fejben íirzi!tt) legtöbb lírikusnál bajosan lelret igazi mű. Egy-egy motíVum már a jclentkezéskor szorosan egybeíorr a versformával és kifejezésmóddal, épp ezért előre megíogalmazott próza-vázlat verssé-alakítása alig lehetséges. Most is cipelek maganrban egy csomó vers-embriót; dc móg nagyjából se tudom, hogy hányat; egyrészük annyira határozott, lrogy valamelyest még beszélni is tudnék róluk, de a legtöbbet nem bírnám p<-rntos

egymástól elhatárolni. Nénrelyik tán a köZeljöVőben megíródik, némelyikből tán csak,,öregkori vers'' lesz, ha ugyan megérem azt az időt; és a lcgtöbb szétnrállik, a szellem többi cókmókja közé elkeveredik, és a törmelékek alkalomadtán más készülő versekbe illeszkednek. A pillanatnyi ilrletben keletkező versek tán észrevétlenűl is a rneg nem születő szétmállott művekből táplálkoznak; és lassanbontakozó kÖltenrények, l-ra magukba olvasztanak egy-egy beléjük illő morzsát, minJig kllzelebb jurnak a rnegolJá.hoz' Van úgy, hogy a verssel nem vagyunk megelégedve és többször újra-írjuk: ilyenkor időbe[i rétegekkéntváltakoznak a kialakulási éS kidolgozásí periódusok. (Nálam pl. a Kisudrosi uillasor, Félíttom' Altwien ábránd stb.) Nagy ritkán előíordul, hogy a vers rnínden szándókos tevékerrység nélktil, akaratunktól tel.jesen függetlenül e1készűl: véletlen kialakulás hozza létre' és a kidolgozásra sor sern kerül. Illyés Gyula ír le ilyen esetet: ,,Minden előzmény néIki,tl eg1 sor fut át a fejcmatt... tis7ttitt lLithatóan, nyomtatásban ' .. Utána még egy, aztán nű{ c.{J, ..xf(i'l cg) negyedik.

. .

25t

[-.I

Mi\en boldogság mr:st alakul csak az én hazám! A tabd nep elkészítette már öuét, be rosszul kés7ítette eI! Nem mondon eL híbájuk, - de lakhatatlm majd mindtlnn1ia, Am

itt a kő , a més7, a uas: még mind a tág telken hec,er S a régílakból némi ttjrmelék _ MíL'1 rrunka uárhat ránk, barátaín]

Csak ennJit tudok elkapni belőIe. ke7etem rög7ítő-képessége

' ' '

A

sorok gyorsabbak, mint emlé-

"

Ilyesmi velem _ ébren _ még nem történt' De álmodtam már verseket; ha ugyan versnek lehet nevezni őket, mert inkább csak kusza és idétlen töredékek. Tízéveslehettem, mikor álmomban egy nagy korhintát láttam forogni, szédítő sebességgel, hogy szinte áttetszőnek rémlett, akárcsak üvegből volrra; rengeteg ember fészkelődött rajta, és nem bírtak lemászni. Es énekeltekl tisztán emlékszem az énekük dallamára és szövegére. A szöveg így szól: Valtjatok, ualljatok,

mert jő haláLotok. U 91 iártok, mint Mihu Attal, az a drága Mihu Antal,

ualljatok, uqlljatok, mert jő hdlálotok'

néwel _ sokra még ma ís emlékszem és homéri küzdelmeikre. Azóta is tucatjával épültek bennem az orplid- és Naconxypan-szerű mesevilágok, ktilon-ktilön és egymásba keveredve; még ma is épü1nek; ha néha bennük csatangolok, mintha a Mahábhárata rengetegében járnék.) Egy hírszéves korí rapszódíám, aHaIáItánc, a gyerek-

korban álmodott stróíától kapott megindulási formát és hangulatot: oÍeg csonr, ifju csont, rajta'rajta-rajta. Pőre Panni, szár Boiska, I1ukas Jancsi, 7Órgős Miska, ÓTeg csont, ifju csont, rajta.rajta'rajta." Nemrég álmomban Szovjet-oroszországban jártam, és kitűnően tudtam oroszul (sajnos, kevés idegen nyelvet ismerek és azokat is gyengén, de álombeli nyelvtudásom határtalan). Egy egyenruhás szovjet-emberre1 lapozgattam valami moszkvai cirill-betűs folyóiratot: szinte 1átom a íolyóirat durva sárga papírját, rossz nyomását és hogy nagy fénykép-reprodukciók közt lézengett itt-ott valamelyes szöveg. Két VerS szoÍongott a képek között, és az orosz biztatott, hogy olvassam el, mert ilyet rnég nem pipáltam. Kényszeredetten e1olvastam a két vers közül az alsót, a rövidebbet' zán nem különleges'', mondtam, ,'túl konkrét' Versbe szedett ''Igapró. za.'' Elolvastam volna a másikat is _ ekkor íolébredtem.Ésmég fejemben volt az elolvasc'rtt kétstróíás (négy-négysoros) vers második felérrek próza-fordítása. Sikerült megjegyeznem:,,Nappal robotmmka eszí d testemet, _ éjjel nők szíjják a telőmet. _ Mikor lehetek annyíra eg1edíil, hog1 úg1 néxhessek örunagamba, mint eg1 mély kút tq ugalmas - tis zt a tíikT éb e ? "

Régebbi álom: unokaíivérem Verseit olvastam (mellesleg: az illető a valóságban nem foglalkozik költészettel) ' Bárdolatlanul szép, jellegzetes költemények voltak, minden sclr a léleknek egyegy pillanatnyi osztönszerű rezdülése, csupa váratlan furcsa kanya-

(',Mihu Antal'': egy gyerekkori magam-teremtette képzeletbeli birodalom királya. Először Kacsulária kacsa-ország kacsafejedelme volt; Bubuc, Tolvajos és Dög nevű kacsák társaságában harcban ál1t Semmireke1lő és Bíbelődő liba-királyokkal, Bullerámia libaország uraival. Később a két baromli-birodalom emberi országgá változott, nevűk Kaetschularia és Boulleramia lett, és melléjtik még vagy harminc ország társult, két szemben á11ó szövetséggé tömörü1ve óriási harcokat Vívtak, tűzzel'vassal' mesterséges árvizekkel, vulkáni- és mágnes-erőkkel, és végül ma1dnem mindannyi hős ottveszett. A vezérek nevei is átfenségesedtek: Michou, Boudex, Thyle_ was, Degoh, Shymu, Bybela; és a névsor megtoldódott néhány-száz

rodó. (Később megpróbáltam utánozni az ,,unokafivérem verseit'', de sikertelenül.) Egyik arról szólt, hogy a költő és egy harminc év körüli asszony a test és lélek tisztaságáról beszélgetnek; megállapodnak a nemi aszkézis okvetlen szükségességében és rztán összefeküsznek. Emlékszem a két utolsó solra: és nrcgangedte, hog1 ''... megtehessem dzt, 'amit megtes7 mínden paras1t." Később ez a két durva sor, valamelyest kisimultabb alakban, véletleniil belekerült Az íires szoba című versenrbe: ,,'..hog1 axt tettúI{, pilleluc és neuetue,

252

253

_ mit péIdául a sintér is tehene." Csak később vettem észre, hogy ez 1ényegében egyezik az álombeli sorokkal; és megdÖbbentem, hogy alkatom milyen frrkar éberséggel őrkodlk és a legcsekélyebb forgácsol sem engedi kárbaveszni. A Kf ror,;olAs

Babits irodalomtörténetében o1vasom' hogy Coleridge,,Kubla Khan''-ja ópium-álomban keletkezett, minden szándékos alkotóés alakítómunka nélktll' ,'A képek létező dolgokként készen dllnak a IéIek elé, s a kifeje7és,.minden érezhető erőfeszítés néIkiil, egJszerre szii' Ietik meg l,elük." ,,ig) óILt eLő ualrmi két- uagJ háromszdz sor; fatéb' redue a köItő úg1 ére7te, pontls(1n emlékszik az egészre. Sebtében Le is

_ tudatos és szándékos munka. Persze a vers tulajdonképpeni létre.

A kidolgozás

a leendő vers formába-öntése és megfogalmazása

hozását nem az akaÍat és meggondolás végzi, hanem a poéta szellemi automatizmusa (mely egyrészt emlék- és gondolat-raktár, ahonnan, amikor éppen szükség van rá, mindig készséggel kiváltódnak az éppen alkalmas elemek - másrészt alakító-beidegzettség) ; az akarat és

meggondolás nem bírna létrehozni semmit, csak válogatja, rendezi és ellenőrzi a rendelkezésre á1ló motívumokat. A kidolgozáskor a meggondolás nem a favágóhoz hasonlítható, ki egymagában do1gozik - hanem a szántó-vető béreshez, aki köZvetett munkavégző: az igába fogott ökrök végzik a munkát, de a béres irányítása nélkül mégse lenne eredmény. Poétai mechanizmusunk ontja magából a tárgyi és forrnai elemek tömkelegét, de a meggondolásnak kell válo. gatni koztük, rendezni és megformálni a kiválasztott elemeket' A

Hogy a két valiomás mennyiben őszínte, elvégre nem tudhat' !uk, de arrnyi bizonyos, hogy mindkettővel analóg esetek nemegy' szer előfordulnak. Megesik, hogy a költemény keletkezése íüggetlen minden szándéktól és cselekvéstől, teljesen passzív folyamat (pl. ha verssorokat álmodunk); és megesik, hogy úgy ülünk neki egy téma vagy motívumsor versbeszedésének, akarattal és tudatosan, proíánul és rídeg elszántsággal, mintha keresztrejtvényt készí tenénk. Míndkéteset lehetséges, de mindegyik ritka határeset - és akármelvikből inkább íércmunkák szoktak kisülrri, mint Klbla Khar-ok, és Holló'k. Ált"láb"''' a költemény keletkezésénéla tudatalattíságnak és tudatosságnak egyaránt szerep jut, csak a szerepük aránya más-más, egyénenként, cle még inkább esetenként. Az öszton uralma a1att keletkező versek általában élénkek,frisslendületűek; az értelem munkájával készítettekrendezettebbek, többrétűek, architektonikusak.

versköltés folyamata három tagra bontható, koztliik kettó túl' nyomóan önkéntelen alakulás, és csak a harmadik a meggondolt alakítás; 1. a versbe-kívánkozó elemek felszínre kerülnek, 7. az ala. kító-beidegzettség úgy nyújtja a tudat elé az anyagot, hogy az a versíormába és a tartalmi összefüggésbe idomulhasson, 3: a tudat válogatja, egybeilleszti és megformálja a rendelkezésre álló elemeket. Hogy ezt a hármas fo1yamatot példával illusztráljam: Ma délután testi.lelki tétlenségben üldögéltem a díványon' kinn erősen fújt a hűvös áprilisi szél, a íakadó új lombok árnyéka nagy mozdulatokkal lengett a falon; belebámészkodtam az árnyék mozgásába, és gondoltam, hogy verset írok róla. Megindult a versképződés: 1. Metrumot keresgéltem és íülem az alexandrinhoz ragaszkodott. Talán nyolc sor lesz a költemény. Mutatkozott néhány gondolat: mint nagy íekete lepkék''; és (utóla,,a lombárnyékok röpködnek, gos megfogalmazással) ,,a1 árrryék alakká uált hián1"; stb' 2. Mindebből az alakítóbeidegzettség egy véletlenül rímes foszlányt kapott el, ami alkalmasnak mutatkozott a verssorokba öltözésre: ,,Magtot1os lelkemen úg1 ül a7 unalom, mínt a7 ám1ék a falon." 3. Az előtérbe jutott motívumból, tudatos gondolkozással, néhány variáns végigpróbálása után létÍejött a következő két alexandrínsor; ,,Magányos s7íuemen remeg az undlom, _ mint a széltőI re7gó lomb-ár' n1ak a falon." _ Aztán fel akartam építenia vers clcjót ós végét,de

254

t\",

írtd a megndrd'dt töredéket. Akkor ualami féIbeszakította és az tgezet mcgtörr.

''

Es most hallgassuk Poe-t, miként vall a Holió létrejöttéről:

'kompozícíójábdn eg1etlen mozzü1at sem tulajdonítható a uéletlen' nek uagy az ihletnek... a munka fokróI fokra, egJ mdtemdtikdi prob' Ifuna pontosságáual és rideg kavetke7etességéuel haladt előre _ a megol' ,,.

.

dásig.''

nem sikelült' nem Volt bennem elegcndő benső feszültség; hamarosan abbahagytam a próbálkozást, melt a létrejött két sor úgyse valami rendkíviili. Bizony ez vérszegényihlct r'olt, sápadt eredménnyel; de legalább alkalmasabb a versképződés bemutatására, mint a dúsan áradó ihlet, mikor a motívumok tomegesen futnak át a hármas lépcsőzeten. A verskeletkezés hármas tagolódása az eltire-kigclndolt költemények rnegírásakor is fönnáll, azzal a különbséggel, hogy ami vázlatszerű állapotban várakozik benrrünk, az már a kidolgozás kezdete el(jtt a második lépcsőre jutott _ az előre-kész sorok pedig tírljutottak mindhárom fokozaton. A kíc'lolgozás néha induktív jelleg(í: nregírunk néhány sort és keressűk hozzá, előre és hátra, a tobbi sort. Máskor deduktív: egy alapgondolat, harrgulat, vagy forma egészét,tömbszeríí masszát vé_ sünk ki verssorokká' Induktív eredetű vers lett volna az előbb em|írctt Amyék; és tipikusan deduktív a Fű, fa, filsr, melynek keletkezéséről az előbbi {ejezetben szóltam. Hogytrn történik a kidolgozás - az előtérbe kertilt és bizonyos fokig máÍ rendezett elemek megformálása] A motívumok a versbeilleszthetőség ktilör-rboző fokaín a válogató és rendező értelem [encséje elé kerülnek. Némelyik rÖgtön kész-alakban jelentkezik, változtatni se kell rajta _ de a legtöbb eleinte hadilábon áll a versformával: a metrum és rím Prokrusztész -ágához hozzá kell nyújtani, vagy hozzá-kurtítani; és a túl-hosszú,Vagy túl'röVid sorként jelent' kező motívumokból lesznek gyakran a legszebb részletek a megforrnálás után: ha a sot eredetileg túl-hosszúvolt, a megmintázás minden feleslegeset ki kell hogy dobáljon belőle, és így tömörség, szilárdság keletkezik; a túl-rövid sor pedig alkalmat nyújt szép círádák, vagy karakterizáló kííejezésekbeillesztésére. Minthogy versírás közben a metrum zsongása szinte betiilti a költót, ez a prokrusztészi munka ritkán kerűl nagyobb vesződségbe, a íorma többnyire onműködően magába gyűri a tartalrn:rt; és a íogalmazványon látható javítgatások, törlések és betoldások közt ritkán van nyoma a nyújtásoknak és kurtításoknak, mert ezek már elózőleg fejben elvégződtek' Beteg unokahúgomnalt írt versem első három sora: ,,Vilagosságom' csillagt'én1 jelem, aki arryámnak arcát c)iseled _ s 256

s7emíved ám1án az én szememet' ' '" Nemrégen írtam, ezért még emlékszem' hogy a második sor először egy verslábbal rövidebb volt a

kelleténél (,,ki anyan mcát visebd"), de azonnal kellő hosszúságúvá nyújtózkodott; a harmadik sor pedig hosszabb voIt (,,s s7emöIdakod ám1an a7 én s7ememet''), de rögtön kínálkozott a rövidebb variáns; ezek a javítások pillanat alatt peregtek le bennem, a fogalmazványon nyomuk sincsen. De a tartalom és forma összhanga nem jón mindig ilyen könnyűszerrel; pI. aFű' fa, ft*t első kéziratában némely sor még csaknem próza-állapotban ldrhető: ,,MinrJig kisebbek Iettek a fahk, bútorok ' s a kezem, hban egyre rlagyobbak." A két engedetlen sor helyett végre is távolabbi szinonimát vettem: ,,Lejjebb ereszkedett a meÍlÍL)ezet - és kezem-Iábam megs7éIesedett.''

A sorok megmíntázásának java része fejben megtörténik; minc1. amellett többnyire a fogalmazványon is akad elég áthúzás és toldásfoldás, bármennyire titkolják és restellik is a lírikusok. A fogalmazványon mutatkozó alakulást röviden így jellemezhetjük: a vers-szer-

kezet tisztulása és egyes sorok markánsabbá csiszolódása. _

Altalában kevés vers-fogalmazvány jut nyilvánosság elé, s ez a kevés dokumentum bizonyosan akárhányszor hamis képet nyújt a költők alkotásmódjáról, hiszen a véletlenül fennmaradó fogalmazványok nem okvetlenül a legjellemzőbbek. Ezért tán tanulságos lesz, ha véletlenül még meglevő fogalmazvány-kézirataim közül magam választok ki párat, és némíkommentár kíséretébenközrebocsátom, idemásolva minden áthúzást és a legjelentéktelenebb változtatást rs. Az érdeklődő láthatja belőlük, miként lesz a költemény bizonytalan masszájából szilárd építmény,és miként nyemek élesebb reliefet a strófák és sorok. Az áth,ízásokat zárójelbe-tevéssel jelzem. Í-" egy vers, melynek megírása nem az elején kezdődött: az '. orak pilkntat. Nem lassan-érlelt, hanem hirtelen-kíalakult költemény; keletkezési körülményeíről már beszéltem Az élrnén1feje. zetben. Megfigyelhetjük a fogalmazványán, hogy a szerkezet káoszból bontakozott elő, ezzel szemben a kiGjezések majdnem mind készen jelentkeztek: a vers tizenhat sora közül csak haton történt változtatás. A struktúra nehezen-szilárdulása ós a kifejezésmód magától jövése egyaránt rávall a hirtelen kialakulású költeményre. 257

I Az

e1ső,

f éI'emléka jelenben is

odavetett sorok a következők:

és később, mint az áIom. 5 az öröklétet ízleled.

Van néha o\an pillarut,

még innen a haláInn.

mely kilóg az időbőL.

Mint für dőző

lÍ1bát h4

hll

súrolta s tovaLebbent (,) íg1 néha megére7heted s aj át lelke db en I stent:

_

féL-emlék a jelenben is és aztán, mínt az álom

A fogalmazvány: Örök pillanat

(MitmúIó) Mit (porló) máLló

kőre nem bizol:

mintázd meg levegőbőL (S) Van néfu oban pillamt' meb kilógazidóből,

Ké7en fogott, kérde7te;

3.

jöuője nincs és múItja síncs, (ő maga az öröklzt)

2.

(egekbe veri öklét) bezárqla kincses öklét, mit kő nem óc), (megóq;ja ő) megőr7i ő,

t.

t

ó maEa

i[. jÖssz _

az öriklet.

Mint. fiirdőző (lábót) combját ha hal

súrolta s toualibbent _

így néha megére7heted

kaját IeIk) önnömnagadban

258

(A tisztázatot nem írom ide; a kész vers elolvasható, ha a zárójelbetett' azaz áthúzott részeket kihagyjuk, és a II. strófánál a sorszá' mozás után igazodunk.) Egyik hosszasan alakult versem az Ábrahóm óLdozása. Összeviszsza húzgált íogalmazványa hat oldalra terjed egy füZetemben; az egésznek idemásolásával nem merem terhelni az olvasót. A tartalomláncolat készen volt bennem a megírás előtt, ezért a szerkezet nem ingadozott; a kidolgozás a vers elején kezdődött és sorÍa Vette a téma összes fordulóit. De az előre meglevő tartalmat verssé min' tázni nagyon nehéz _ a kézirat csupa áthúzás és újrakezdés' szívósan dolgozni kellett minden sornyi előbbrejutásért. -A legkeservekészült részletet idézem: ,'Kérdczte lzsakom: Edes apam, _ itt 'ebben udg1 te a tiizzel, a késsel, _ de hol van az áIlozat! édes apdm, _ kit vágs7, nit uágs7le a késsel?.''.' Ezek a kész sorok. De mennyit viaskodtam, míg elkészültekl Otször belekezdtem, másfél füzetoldalt elpusztítva. . . csak a fogalmazvány nyöghet róla;

Istent:

_

',At1ám!

ltit +)ágsz, mit uágs7le a késsel?

Kérdezte: ,,Itt uan a tű7, meg a kés, de hol van a7 ilnnepi étel! Nincs áIdozat itt' se sok, se keL,és, (Kérde7te) Aqám, hol a7 áldogt mel1 a7 istení ktngon ég eI! O, Iótun a késed, a lángokat, de mít vágsz majd Ie a késsel! 259

7Izsák kérdezte tőlem: ,,At1ám

Im itt van a tűz, meg d kés, de Iám, nincs mit (levápod) IeöInöd a késsel. Izsák kérdezte tőlem: ,,Aqám, itt vag1 te a tűzzel' a késsel, de hol,lon az dWozdt? édes dtyáln, kit vágsz, mit uógs7le a késsel?''

Látható különbség: a spontánul jövő tartalmat könnyedén jegyezzük, a rpeglevő tartalmat keservesen faragjuk verssé _ de elófordul, hogy a bennünk-nyújtózó finoman tagolt témát a spontán ihlet erejével bírjuk kilökni magunkból és ilyenkor vagyunk a legszerencsésebbek. Egyébként: ahány vers, annyiféle a kiaiakulás és kidolgozás _ általánosítani csak megközelítőleg lehetséges. Ha elkésztilt a koltemény: következik még az átnézés, javítgatás. Itt_ott Íelesleges strófákat vagy sorokat látunk, másutt a versgerinc esetleg szükségessé teszi még egy strófa betoldását. Kijavítunk néhány hibás verslábat' vagy ítilbántó-akusztikájú verssort; némelyik kifejezés helyébe világosabbat vagy jellemzőbbet, rikítóbbat vagy tompítottabbat keresünk... Es ezután a Vers, mint az alkotó-lélekben történő időbeli foIyamat, megsziínik: állandó alakúvá válva, a térbeli anyagra bízza magát, vele létezik és vele pusztul.

A

N em nőL babér a nyomtdlan n(1rJokndk, rég-eljárt ősidó sok művesének _ a megjeg17ettnéL mégis jobban éInek: Ióngunkban a7 ő lángjaik Lobognak. kincset az idő nem

A

kincsek másként éInek, jeltelen:

nem:

szétrága, mint akócjankót a g1ermek'

a IéIek belső templomón s7ögellnek, mint e7er pillér, kos.s7arv és perem.

A halhatatlan

m,ií időtelen.

Végezetül hálás köszönetet mondok professzoromnak, dt. HakxyNagy JózseÍ egyetemi ny. r. tanár úrnak, hogy a vers-keletkezés vizsgálatára, e szokatlan és majdnem járatlan tárgykörre figyelmez-

tetett és doktori értekezéstémájául utalta ki számomra. Szíves tanácsainak köszönhetem, ha ezen a terra incognitán talán valamelyest tájékozódni tudtam.

vers születéséről elmondtam, amennyit bírtam; végül hadd

szóljak _ versben _ a vers haláláról és halhatatlanságáról: Pár ezredéu s a műuészhíreel}uin1 s,nevét, műuét ki óni! A halat. EI mégis: minden új kor rajta áLI, melt ő a láthatatlan fwtdamentum.

260

őrzi

A

261

Weöres - A vers szuletese

Recommend Documents