Jane Roberts - A személyes valóság természete I..pdf

A SZEMÉLYES VALÓSÁG TERMÉSZETE

 JA  J A N E R O B E R T S

 A személyes valóság  természete ELSŐ KÖTET

ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2001

A fordítás az alábbi kiadat alapján kis/ült:  Ja ne Ro be rt s / Th e Na i n re o f Pe rs on al R ea l ii y Co-published by Amber-Allen Publishing and New World l.ibrary California, 1994 Minden jog fenntartva Fordította Ambrose Montanus Szerkesztette Molnár Eszter Copyright ©Jane Roberts, 1974; Robert F. Butts, 1994 Hungarian translation ©Ambrose Montanus, 2001 Hungarian edition © Sweetwater Publisher Establishinent, 2001 Cover design © Sweetwater Publisher Establishment, 2001

ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó a Kiadó igazgatója  Tö rd el és : Ty po S t úd i ó K kt . Nyomta Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató ISBN 963 528 537 X

Robert Buttsnak, azaz Joseph-nek, akinek  odaadása és munkája nélkül  nem készülhetett volna el  a jelen formában ez a könyv 

 TARTALOM

bevezető

(Jane Roberts)  9

SETH ELŐSZAVA

A személyes valóság előállítása  17 I. KÖNYV

AHOL AZ ÉN ÉS A VILÁG TALÁLKOZIK 1. FEJEZET

A világ élő képe  27 2. FEJEZET

Valóság és személyes hiedelmek  43 3. FEJEZET

Szuggesztió, telepátia  és a hiedelmek csoportosulása  67 4. FEJEZET

Képzelet és hiedelmek, s néhány szó a hiedelmek eredetéről  89 5. FEJEZET

A fizikai test folyamatos megteremtése  117 6. FEJEZET

Hiedelmeid testülete  s a hiedelmek hatalmi struktúrái  139 7. FEJEZET

Az élő test  157 8. FEJEZET

Egészség , jó és rossz gondolatok, és a „démonok”, születése  169 9.FEJEZET

 A természetes kegyelmi állapot, a kreativitás keretrendszere, tested és lelked egészsége, a lelkiismeret születése

193

BEVEZETŐ

Büszkén adatom ki ezt a könyvet a magam neve alatt, bár nem értem teljes egészében létrejöttének mikéntjét; vagy annak a személyiségnek a természetét, amelyet magamra öltök, amikor mindezt közreadom. Egyáltalán nem kellett tudatos munkát végeznem a könyvön. Egyszerűen hetente kétszer transzba estem, „médiumi” minőségben beszéltem Sethként, és szavait férjemnek, Robert Butts nak mondtam tollba. A könyv a sajátom abban a tekintetben, hogy nélkülem és sajátos képességeim nélkül nem jöhetett volna létre. Másrészt viszont tudom, hogy ennél jóval többről van szó. El kellett olvasnom a kéziratot, hogy megtudjam, miről szól; ilyen értelemben, mintha nem az enyém lenne a könyv. De mit jelent minde z? Röviden, a következőképp látom: megszokott érdeklődésünk szinte kizárólag az általunk valósnak tartott világra összpontosul, noha több valóság is létezik. Tudatunk megváltoztatásával azonban megpillanthatjuk ezeket, amelyek mind ugyanannak a Valóságnak a  bizonyos feltételek mellett való  megjelenési formái. Nem hiszem, hogy az egyik leírható lenne a másik elvei alapján. Éveken át zavarban voltam, amíg a szokásos igazhamis tényvilág alapján igyekeztem meghatározni Sethet. Ebben a világban független szellemként fogadják el  szellemi vezetőnek tartják, akik hisznek a spiritualitásban; a tudományos világ pedig személyiségem valamiféle eltávolodott részének tekinti. Jómagam mindkét elképzelést elvetem, legalábbis ebben a merev formában. Ha azt mondanám: „Nézzétek, nem hiszem, hogy Seth olyan értelemben szellem, mint amit ti értetek ez alatt"    akkor ezt mindenki úgy értelmezné, hogy elismerem, Seth csupán személyiségem egy része. Valójában úgy vélem, a szokásos életből ismert Énjeink csupán más forrásének háromdimenziós megtestesülései, s ezektől nyer

*9*

 jük energiánkat és életünket. Valóságunk nem foglaltatik benne a mi világunkban, noha jelenlegi személyiségünk folvamatosan lefordítja azt. A „szellemvezető” elnevezés kézenfekvő szimbolikus megjelenítése lehet ennek a gondolatnak, és nem is állítom, hogy nem léteznek szellemvezetők. Azt azonban igenis határozottan kijelentem, hogy ez a gondolat alaposabb vizsgálatot igényel, mert a szellemvezető egészen mást jelképezhet, mint amit általában értünk alatta. E gondolat korlátozó is lehet, amennyiben minden esetben önmagunkon kívülre helyezi a megvilágosító tudást, és szó szerinti értelmezést igyekszik adni valamilyen rendkívüli jelenségnek, amely esetleg meghaladja az efféle magyarázatokat. Miközben megpróbáltam ily módon meghatározni Sethet, és azt kérdeztem, szellemvezetőe vagy sem, valamelyest elhatárolódtam az ő nagyobb valóságától, amely a tények világánál sokkal nagyobb, hatalmas képzelő és kreatív erő értelmében létezik, és amely világban nem foglaltatik benne ennek a valósága. Seth személyisége például megfigyelhető az üléseinken, ám e személyiség forrása már nem. És ha már itt tartunk, objektív világunkban minden személyiség eredete titokzatos és egyáltalán nem kézenfekvő. Feladatom, hogy kitágítsam ennek a világnak a dimenzióit, és kiszélesítsem az emberek elképzeléseit. Lehet, hogy Seth könyve a saját, nem erre a világra összpontosító tudatom egy másik dimenzióbeli aspektusának terméke, továbbá még valami, ami lefordíthatatlan a mi fogalmainkra, ahol Seth hatalmas pszichikai, minden „ténynél” valódibb lény. Lehet, hogy az ő létezése egyszerűen egy másik, a számunkra megszokottól eltérő eseménysorozatban rejlik.  Nem azt akarom mondani, hogy ne alkalmazzuk a tanultakat mindennapi világunkra. Természetesen én is ezen vagyok, és Seth is azért írta ezt a könyvet, hogy hatékonyabban segítsen az embereken a hétköznapi életükben. Óvakodjunk azonban a szó szerinti értelmezésektől, ellenkező esetben egy sokdimenziós jelenséget erőltetnénk háromdimenziós tényrendszerünk korlátai közé, és ezzel egyúttal meg is hamisítanánk. Intuitív és érzelmi úton gyakran többet értünk meg, mint ameny * 10 *

nyit intellektuálisan felfogunk. Az. emberi személyiségről alkotott korlátolt elképzeléseink alapján megpróbálni meghatározni a reve lációs tudást vagy Sethet ugyanolyan, mintha egy rózsát lefordíta nánk a 3as számra, vagy mintha az egyikre a másik alapján akarnánk magyarázatot adni. Az a legkülönösebb, hogy egy olyan személyiség, amelyik nincs a mi valóságunkra fókuszálva, segítségére lehet az embereknek, hogy sokkal hatékonyabban és örömtelibben éljenek ebben a világ  ban annak tudatában, hogy más valóságok is léteznek. Ebben a könyvben Seth elmondja, hogy megváltoztathatod a tapasztalataidat, ha megváltoztatod az önmagadról és a fizikai létedről alkotott hiedelmeidet. Számomra a Sethszöveg már nem egy izgalmas elméletekről szóló végeláthatatlan kézirat, amelyet a valósághoz mérten azért óvatosan kell megítélni. Életre keltek a benne felbukkanó fogalmak. Megtapasztaltam őket, és ezáltal személyes valóságom is ki lágult. Megpillantottam azokat a nagyobb belső dimenziókat, ahon nan mindennapi életünk fakad, és elkezdtem elsajátítani a szoká sostól eltérő olyan érzékelési módszereket, amelyek nem csupán más világok látására alkalmasak, hanem hozzájárulnak, hogy haté konyabban élhessünk a magunk világában. Miközben Seth megalkotta ezt a könyvet, különféle, előre nem látott módokon mérhetetlenül gazdagodott az életem. Seth diktá lásaival párhuzamosan gyakori pszichedelikus élményekben volt részem, kreatív és pszichikai képességeim pedig egészen új területeket nyitottak meg számomra. Például közvetlenül azelőtt, hogy Seth elkezdte az.  A személyes valóság természete című könyvét, azon kaptam magam, hogy új vállalko zásra adtam a fejem, amelyet „sumarifejlődésnek" nevezetem el. A sumari olyan tudatok „családját” jelenti, amelyek bizonyos általá nos közös jegyeket mutatnak. Nyelvü k is van, amely nem nyelv a szó szokványos érletmében. Gondolom, egyfajta pszichológiai és pszi chikai rendszerben működik, amely feszabadít a normális verbális hivatkozások kőtőttségei alól, segítségével kifejezhetem és elmond hatom érzéseimet és mindazon adatokat, amelyek a konvencionális formákba öntött kifejezésmódok felszíne alatt bújnak meg. * 11 *

Miközben Seth ezt a könyvet írta, folyamatosan gyarapodott a sumarifejlődés. Jelenleg mar több módosult tudati szintről van szó. Az egyik szinten sumari verseket írok, egy másikon lefordítom mindazt, amit írtam. Van olyan szint, ahol sumari dalokat énekelek, aminek során a hétköznapi zenei adottságaimnál magasabb szintű képzettséget mutatok. A dalokat is le tudom fordítani, de ezek attól függetlenül is kifejezik az érzéseimet, hogy értike a szövegét vagy sem. Megint egy másik tudatállapotban az ősi Beszélők kéziratának szövegét fogadom. (Ezeket a későbbiekben fogom lefordítani.) Seth a Beszélőket tanítóknak hívja, fizikai és nem fizikai értelemben egyaránt, akik az ősidők óta folyamatosan értelmezik és továbbítják a belső tudást. Férjem ugyancsak tud sumariul írni, ezeket azonban nekem kell lefordítanom számára. Miközben Seth folytatta a  A személyes valóság természetét, megírtam egy terjedelmes költeményt:  A lélek és a halandó Én párbeszéde az időben  címmel, amelyben számos önálló gondolatomat fejtettem ki Seth útmutatásai alapján. Ezt egy másik:  A Beszélők   című versciklus követte. Számomra ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak adott a kreativitás és tudás kimeríthetetlen tárháza, amely közvetlenül a szokásos tudatunk felszíne alatt húzódik meg. Hiszem, hogy ez az emberiség örökségének része, és bizonyos fokig mindenki számára hozzáférhető, aki megpróbálja kiaknázni az elme belső dimenzióit.  A lélek és a halandó Én párbeszéde az időben, A Beszélők,  valamint további sumari költemények hamarosan könyv formában is meg fognak jelenni a Prentice Hallnál. Ezt a kötetet a jelen könyv párjának tekintem. Kiderül belőle mi zajlott a személyes valóságomban miközben Seth ezt a könyvet írta, és megmutatja, miként árasztja el a személyiség valamennyi területét a kreatív impulzus. Seth gyakran utal a verseimre és az azokat előhívó élményekre. Ezen események közül sok akkor történt, amikor próbáltam megérteni a Seth és az én világom, valamint a belső és a külső élmények közötti kapcsolatot. Mialatt Seth ezt a könyvét diktálta, váratlanul belekezdtem a  He tes, a mindenekfelett való lélek iskolája  című regény többékevésbé „magától” zajló írásába. Csak annyit mondtam magamban: „Jól van, Hetes, írjuk meg a következő fejezetet”  és már jött is, alig győztem leírni. A könyv némelyik része álomban fogant. * 12 *

Tudom, hogy Hetes és tanítómestere, Cyprus,  bizonyos értelem ben léteznek, valóságuk azonban nem magyarázható meg a tények szokványos világában. A regény számos sumariversemet is tartalmazza, és több részletet a Beszélőkéziratból. Amikor sumari dalokat énekelek, Ciprussal, ezzel a kitalált szereplővel azonosulok. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy ha személyes kihívásokkal kell szembenéznem, Hetesre is rá tudok hangolódni. Szeretek teljes gőzzel haladni előre, a lehető legszabadabban használni a képességeimet. Intellektuálisan sokszor mégis erősen megbotránkozom ugyanazokon az eseményeken, amelyek intuití van lebilincselnek, illetve az ezekhez tapadt értelmezéseken. Semmi értelme mást színlelni, és azt hiszem, jó oka van az intuíció és az intellektus ilyen jellegű, bár nem egyszer terhes keverékének. Tudom, hogy mindkét elem fontos a munkámban, ahogy Seth ében is. Talán az a hozzáállásom, hogy nem vagyok hajlandó fenn tartás nélkül és azonnal elfogadni minden választ, indít ilyen intenzív kutakodásra, és bizonyos fokig talán ugyanez tehet arról, hogy éppen egy Sethet, nem pedig valami őrült spanyolt „kaptam elő”. A sumarifejlődés, valamint a  Hetes, a mindenekfelett való lélek iskolája és  A személyes valóság természete  című könyvekkel kapcsolatos élmények olyan sok kérdést vetettek fel, hogy kénytelen voltam egy nagyobb rendszert keresni, amelyben megérthetem a velem történteket. Ennek eredményeként dolgozom egy könyvön, az  Aspektus  pszichológián,  amely reményeim szerint elég tág személyiségelméletet ír le ahhoz, hogy magában foglalhassa az ember pszichikai termé szetét és tevékenységét. Seth a jelen könyvben is szót ejt az  Aspektusról, ahogy mi hívjuk. Fizikai tényekből álló világban élünk, amely tények a kreativitásnak egy mélyebb területéről fakadnak, és valós értelemben a tények a tapasztalatainkban életre kelő fikciók. Minden tény ilyen, Seth tehát ugyanúgy tény, mint jómagam vagy ti valamennyien, és különös módon mindkét világot átfogja. Remélem, az  Aspektus  majd ugyanúgy átfogja a tények világát, mint a gazdag belső valóság biro dalmát, ahonnan az előbbiek erednek, mivel a tapasztalatunk mind két világot felöleli.

* 13 *

 A  személyes valóság természete  nem csupán gazdagította alkotói létemet, hanem egyúttal megrendítene gondolkodásomat és hiedelmeimet. Teljes szívemből egyetértek a Seth által itt bemutatott minden eszmével, miközben tudatában vagyok, hogy sok általánosan elfogadott vallási, társadalmi és tudományos dogmának gyökeresen ellentmond. Ez a könyv természetesen válasz mindazoknak, akik segítséget kértek, hogy a hétköznapokban is alkalmazhassák Seth gondolatait, és biztos vagyok benne, hogy sokak segítségére lesz a mindennapi élet sokrétű eseményeivel és problémáival való küzdelemben. Seth alapvető gondolata, hogy tudatos, önmagunkról, másokról és a világról alkotott hiedelmeink révén mi magunk teremtjük meg személyes valóságunkat. Kiemeli az egyén képességét a tudatos tevékenységre, és olyan gyakorlatokat kínál, amelyekből mindenki maga fedezheti fel, miként alkalmazza ezeket az elméleteket a különféle élethelyzetekben. Az üzenet világos: nem vagyunk kiszolgáltatva a tudatalattinknak, és nem vagyunk tehetetlenek számunkra érthetetlen erőkkel szemben. A tudatos elme igazgatja a tudattalan tevékenységet, és a  belső Én minden ereje az irányítása alatt áll. Ezeket a valóságról alkotott elképzeléseink aktiválják. „Teremtménylétben megbújó istenek vagyunk”  mondja Seth. Megadatott nekünk annak képessége, hogy gondolataink és érzéseink aktualizálásával magunk teremtsük meg tapasztalatunkat. Seth 1972. április 5én, a 608. ülésen említette először  A szemé lyes valóság természetét,  nem sokkal azután, hogy Robbal befejeztük előző könyvének, a Seth megszólal   levonatának olvasását. Voltakép pen 1972. április 10én kezdte a diktálást, de személyes valóságunkat felkavarta az Ágnes nevű trópusi vihar által okozott árvíz. Ennek eredményeként  amint Rob feljegyzéseiből látni fogják  a könyv valamelyest késett. Seth gyakran hoz példákat a mi életünkből nagyobb horderejű kérdésekkel kapcsolatban, és az árvíz élménye kiindulási pontként szolgált számára a személyes hiedelmekről és katasztrófákról szóló  beszélgetéseihez. Sok más esetben is a mi élethelyzetünkhöz folyamodon forrásként  ami elgondolkodtató fordulat. * 14 *

Seth rendszeres üléseink 1963as kezdetétől következetesen Ru  burtnak hív, Robot pedig Josephnek, mondván, hogy ezek a nevek azon nagyobb Énjeinkre vonatkoznak, amelyekből jelen identitásaink fakadnak. Ebben a könyvben is ehhez tartja magát. Rob szokásához híven módszeresen feljegyez minden ülést a maga gyorsírásával, majd legépeli a jegyzeteit. Ez sokkal könnyebb és gyorsabb, mint minden egyes ülést magnóra venni, majd vissza  játszani, és közben gépelni. Rob az idő múlását is feltünteti, hogy láthassuk, mennyi idejébe telik Sethnek végigmondani bizonyos szakaszokat. Seth maga közli, mely szavak legyenek aláhúzva, melyek kerüljenek idézőjelbe vagy zárójelbe. Gyakran jelzi a kettőspont vagy pontosvessző és más írásjel kitételét is. Ez a könyv minden olvasónak segítségére lehet, hogy megismer  je a személyes tapasztalat természetét és a mindennapi élet kreatí vabbá és örömtelibbé tételére alkalmazza ezt a tudást.  Elmira, New York  1973. november 6-án

 Jane Roberts

SETH ELŐSZAVA  A személyes valóság előállítása

609. ÜLÉS, 1972. ÁPRILIS 10., HÉTFŐ, 21:29

(Jane néhány héttel ezelőtt említette, hogy Seth transzszemélyiség hamaro san elkezdi újabb könyvét. Az elképzelés csak úgy „jött” egy este, vacsora után. Nem vettük túlságosan komolyan, mivel alig végeztünk Seth első  könyvének -  Seth megszólal  korrektúrájával*; s a legkevésbé sem vol tunk felkészülve a tényre, hogy ilyen gyorsan belefog egy másik nagyszabású munkába. Jane-nek nem volt semmiféle tudatos elképzelése a témáról vagy a címről, mint egyik előre jelzett Seth-könyv esetében sem.  Mindazonáltal a legutóbbi szokásos szerdai ülésen Seth megerősítette  Jane időérzetét, közelebbi időpontot azonban nem adott:  Nos, Ruburtnak   [ahogy Seth nevezi Janet] tökéletesen igaza van.  Egy újabb könyvre készülünk, és addig pihenhettek egy kicsit. A kötetek  autómatikusan egységesítik az anyagot, és bizonyos tudományos keretbe fog lalják... Tudom, nem csekély időt vesz igénybe, amíg előkészíted a jegyzete ket, így hát várok egy darabig. Ruburt nagyon világosan ráérzett erre, és azon tűnődik, miről szándékozom írni és miféle könyv lesz. Egy ilyen könyv kivitelezhető teljesen szokványosan, rendszeres ülések révén, amelyekhez hozzáteszitek a magatok tudását, és végül másoknak is a segítségére lehettek. A legegyszerűbb formát javaslom; mindig a legkevésbé bonyolultat, már  ami a technikai részleteket illeti. Tudsz követni?  Igen - válaszoltam. Az est hátralévő részében Seth más kérdésekkel   foglalkzott. The Seth Material, 1970, PremireHall, Inc. Seth Speaks. 1972, Prentice * Hall és 1994, AmberAllen Publishing. Maratni: Seth megszólal. Ford. Révbíró Tamás, Budapest, 1993, Édesvíz Kiadó. Seth könyve I. Ford. Révbíró Tamás. Budapest, 1995, Édesvíz Kiadó. Seth könyve II. Ford. Révbíró Tamás. Budapest, 1996, Édesvíz Kiadó. * 17 *

 Amikor nekikészültünk a ma esti ülésnek , Jane azt mondta: — Seth ké  szen áll , és alig várom, hogy belevágjunk. Talán elkezdi a könyvét . ..   Nem merült bele különösebben a témába, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy többet mondott volna róla. Változatlanul lenyűgöz a Jane rendelkezésére álló energia, különösen, ha arra gondolok, hogy alig nyom többel negyven kilónál. Ha megkapja  Jane engedélyét, Seth félelmetes erővel tud átjönni, Jane közvetítése mind amellett szokásosnak tűnik. Ezen azt értem, hogy amikor Seth-ként beszél, a hangja elmélyül , erőteljesebb lesz és felveszi Seth jellegzetes akcentusát és rit musát. Jane levette, és a köztünk álló kávézóasztalra tette a szemüvegét.  A következő pillanatban elsötétült a szeme, teljes transzban volt.) Jó estét. (- Jó estét, Seth.) A ma esti esszének  A személyes valóság előállítása lesz a címe. A tapasztalat összességében az elme, a lélek, a tudatos gondolatok és érzések, valamint a tudattalan gondolatok és érzések terméke. Ezek együtt alkotják az általad ismert valóságot. Aligha lehetsz tehát kiszolgáltatva egy tőled különváltan létező vagy éppen rád telepedő valóságnak. Olyan szoros kapcsolatban állsz az élettapasztalatodat alkotó fizikai eseményekkel, hogy többnyire meg sem tudod különböztetni a látszólag anyagi természetű történéseket a gondolatoktól, elvárásoktól és vágyaktól, amelyeknek te adsz életet.  Néha erősen negatív tulajdonságok jelennek meg legbensőbb gondolataidban, és ezek tényleg akadályt képeznek közted és a tel jesebb élet között, ám gyakran megesik, hogy átnézel ezeken az akadályokon, mintha észre sem vennéd őket. Amíg viszont nem ismered fel, addig továbbra is gátolnak. Mert még az akadályok létezésének is megvan a maguk oka. Ha ezek a sajátjaid, akkor rád vár, hogy felismerd őket, és felderítsd a létezésük okait. Tudatos gondolataid jelentős támpontot nyújthatnak az ilyen akadályok leleplezésében. Közel sem ismered annyira a saját gondolataidat, mint amennyire képzeled. Elillanhatnak előled, ahogy a homok pereg ki az ujjaid közül, miközben olyan éltető tápanyagokat ragadnak magukkal, amelyek át és átszövik pszichéd egész világát  és túlságosan gyakran sodornak tova iszapot és sarat, amelyek eltömítik a tapasztalat és a kreativitás csato rnáit. * 18 *

Tudatos gondolataid vizsgálata sokat elárul belső lényed állapo táról, szándékaidról és elvárásaidról, és gyakran közvetlen össze ütközésekhez vezet a kihívásokkal és a problémákkal. Kellő mély ségben tanulmányozott gondolataid lehetővé teszik, hogy meglásd, merre tartasz. Világosan megmutatják a fizikai események terme szetét. Mindaz, ami fizikailag létezik, az gondolatban és érzésben létezik először. Ez az egyetlen szabály. (21:40)  Nem ok nélkül van tudatos elméd. Nem vagy kiszolgál tatva a tudattalan ösztönök kényérekedvére, hacsak tudatosan nem adod meg magad nekik. Jelenlegi érzéseid és elvárásaid mindig alkalmazhatók fejlődésed felmérésére. Ha nem tetszik a tapasztalatod, akkor változtasd meg tudatos gondolataidat és elvárásaidat. Módosítanod kell mindazokon az üzeneteken, amelyeket a gondo lataid útján közvetítesz testednek, barátaidnak és ismerőseidnek. A ti fogalmaitok szerint minden gondolat valamilyen eredménynyel jár. Ugyanaz a rendszeresen visszatérő gondolat többékevés  bé ugyanazzal a hatással jár. Ha kedvedre való ez a hatás, akkor nemigen  jut eszedbe az adott gondolat mélyére hatolni. Ám ha úgy látod, fizikai nehézségeid támadnak, eltűnődsz, mi lehet a baj.  Nem egyszer másokat okolsz, a múltadat, vagy ha hiszel a rein karnációban, egy korábbi életedet. De okolhatod Istent is vagy magát az ördögöt, vagy egyszerűen kijelented: „Ilyen az élet!”  és el fogadod, hogy a negatív tapasztalat az osztályrészedül jutott sors kikerülhetetlen része. De meglehet, hogy végül felismered a valóság természetének  féligazságát, és így siránkozol: „Tudom, hogy én okoztam mindeze ket a rossz hatásokat, de képtelen vagyok változtatni rajtuk!” Ha viszont így áll a helyzet, akkor teljesen mindegy, mit hajtogattál mindeddig magadnak, még mindig nem hiszel abban, hogy te magad teremted meg a tapasztalatodat. Ám amint felismered ezt a tényt, azonmód nekiláthatsz megváltoztatni a kétségbeesésedet és elégedetlenségedet kiváltó körülményeket. (Egy perc szünet 21:49-kor)  Senki sem eröltet rád semmiféle gondolkodásmódot. A múltban esetleg azt tanultad, hogy borúlátón vi szonyulj a dolgokhoz. Talán úgy véled, a pesszimizmus egyszerűen realistább álláspont, mint az optimizmus. Netán még az is e lhite * 19 *

ted magaddal, mint oly sokan, hogy a bánat nemesít, a mély spiritualizmus és egyfajta emelkedett másság jele, a szentek és a költők el téveszthetetlen sajátja. Nos... Mi sem áll távolabb az igazság tól. Minden tudatban ott munkálkodik az örökös ösztönzés, hogy az ember a legteljesebben aknázza ki a tudat adottságait, terjessze ki képességeit, hogy a legörömtelibb módon lépjen túl tapasztalata korlátain. A legparányibb molekulákban lappangó csöpp tudat is felemeli szavát minden korlátozó gondolat ellen. Új formákat és ta pasztalatokat szomjúhoznak. Még az atomok is arra törekszenek, hogy mindegyre új és új szerveződésekbe kapcsolódjanak. És mindezt „ösztönösen” teszik. Az embernek megadatott  és ő maga is megadta magának  a természet irányítására képes tudatos elme, hogy létrehozza és alakíthassa teremtményeit. Minden mélységes vágyakozás és tudattalan indíttatás, minden kimondatlan ösztönzés igényt tart rá, hogy a tudatos elme elfogadja vagy visszautasítsa; és várják az utasítását. A tudatos elmét csak akkor öntik el a „negatív” tapasztalatok, ha megtagadja ezen feladatait. Csak ha nem vállalja a felelősséget, akkor fog úgy tűnni, mintha olyan események kényekedve szerint sodródna, amelyek fölött látszólag semmi hatalma. Tarthattok egy kis szünetet. (- Köszönjük. 22:00. Jane könnyen kijött a transzból. - Az az érzésem - közölte hogy ez lesz az első fejezet kezdete.  Ez a benyomása abból fakadt, hogy ma este Seth, mint még soha, esszé nek nevezte a szövegét. Mint kiderült, Jane-nek - legalábbis részben - igaza volt. Folytatás 22:07-kor.) Tehát: A pozitív gondolkodásról szóló könyvek  bár esetenként kétségkívül jótékony hatásúak  általában nem veszik figyelembe a negatív érzések, agressziók vagy elfojtások természetét. Ezt a tényt többnyire egyszerűen a szőnyeg alá söprik. A szerzőik inkább azt mondogatják, legyetek pozitívak, együtt érzők, erősek, derűlátók, töltődjetek fel örömmel és lelkesedéssel, és teszik mindezt úgy, hogy nem árulják el, mi a teendő, ha ki akartok jutni adott helyzetetekből, és anélkül hogy értenék, miféle ördögi körbe bonyolódtatok. Az ilyen könyvek  ismétlem  olykor ugyan valóban értékesek. * 20 *

de nem magyarázzák meg, miként idézik elő a valóságot a gondolatok és az érzések. Nem veszik figyelembe az Én többdimenziós megnyilvánulását, illetve azt a tényt, hogy végül minden személyi ségnek, miközben általánosan kifejezhető célokat követ, meg kell találnia  és persze meg kell valósítania  ezeknek a személyes kö rülményeire való alkalmazási módját. Ha beteg vagy, meggyógyulhatsz. Ha nem kielégítők a személyes kapcsolataid, javíthatsz rajtuk. Ha szegény vagy, megtalálhatod a módját, hogy bőségben élj. Akár a tudatára ébredsz, akár nem, elszántan követted a jelenle gi helyzetedhez vezető utat, sok követ megmozgattál, hogy így legyen, méghozzá olyan okok következtében, amelyeket egy időben netán még magad is értettél. Most persze kijelentheted: „Egyálta lán nem értem, miért sújt ez a betegség”; vagy: „Semmi esetre se m szerepelt a céljaim között, hogy így tönkremenjen a kapcsolatom a  párommal"; vagy: „Az egyszer biztos, hogy soha életemben nem akartam ezt a szegénységet!” Ha szegénynek vagy betegen születtél, akkor bizonyára úgy látod, a sors mérte rád ezeket a nehézségek et. Pedig erről szó sincs, és bizonyos fokig felül is kerekedhetsz rajtuk. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell erőfeszítéseket tenned, vagy hogy nem igényel elszántságot. Mindenekelőtt azt jelenti, hogy nem állsz tehetetlenül az események sodrában, és hogy helyzetedtől, körülményeidtől vagy fizikai állapotodtól függetlenül képes vagy irányítani személyes tapasztalatodat. Azt látod és érzed, amit látni és érezni akarsz. A világ, amilyen nek ismered, elvárásaidat tükrözi, A világ, amilyennek az emberi ség ismeri, egyéni elvárásaitok tömeges materializációja. Ahogy a gyermek jön létre testetek szöveteiből, úgy jön létre közös teremté setekként a világ is. (22:26. Rövid szünet. Aztán halkan, mosolyogva:)  Azért írom ezt a könyvet, hogy segítsek a személyes problémák megoldásában. Remélem, sikerrel járok! Megmutatom, miként alakítod a valóságo dat, és megmagyarázom, hogyan tudod a javadra megváltoztatni.  Nem fogom elködösíteni az úgynevezett negatív gondolatok és érzések létezését, ahogy azon képessegeket sem, hogy ezeket igenis * 21 *

tudod kezelni. Pont. Mivel az ellenőrzésed alatt állnak. Megfelelő módszerekkel a kreativitáshoz vezető ugródeszkának használhatod ezeket. Ebben a könyvben semmi olyasmi nem fog elhangzani, hogy fojtsd el ezeket, vagy hogy ne vegyél róluk tudomást. Megmutatom, hogyan lehet ezeket felismerni a tapasztalataidban, hogyan fedezheted fel, melyek szabadulhattak el, és hogyan lehet megbirkózni azokkal, amelyek látszólag a hatalmadon kívül esnek. A módszerek, amelyeket ismertetek, összpontosítást és erőfeszítést igényelnek; kihívást jelentenek, amely végül a tudatod módfelett üdvös kiterjesztését és módosulását eredményezi.  Nem fizikai személyiség vagyok. Ahogy végső soron te sem. Most éppen fizikai természetű a tapasztalatod. Olyan teremtő vagy, aki fizikai formába fordítja le az elvárásait. A világ támpontként szolgál. A külső megjelenés a belső vágyak tükörképe. Megváltoztathatod személyes világodat. Meg is változtatod, még ha nem is tudsz róla. Csak tudatosan kell alkalmaznod ezt a képességedet, tudatosan meg kell vizsgálnod gondolataidat és érzéseidet, és azokat kell kivetítened, amelyekkel egyetértesz. Ezek forrnak aztán össze az ismert eseményekké. Remélem, megtanítalak olyan módszerekre, amelyek lehetővé teszik, hogy megértsd a valóságod természetét; és megmutatják az utat, amelynek során a tudatos választásodnak megfelelő irányba változtathatod meg jelened valóságát. (Hangosabban:) Vége a diktálásnak. (- Rendben. Nagyon rafinált, hogy így kezded a könyvet.  Nyájasan:)  Ilyen a stílusom. Majd egy későbbi ülésen adom meg a címet és az egyéb ide vonatkozó tudnivalókat, és ha akarod, felvázolom a könyv szándékát. (Jane, még mindig transzban, hosszabb szünetet tartott 22:37-kor. Szeme csukva, szelíden ringott előre-hátra, egyik lába a kávézóasztalka szélén.) A könyv azt fogja kifejteni, hogyan alakul ki a személyes valóság, és kiemelt hangsúlyt fognak kapni azok a módszerek, amelyekkel módosíthatok az egyéni tapasztalat kedvezőtlen megnyilvánulásai. Reményeim szerint sikerül elkerülni a „segíts magadon” könyvek amolyan „személyiségbarkácsoló” jellegét, és az olvasó mohón vágyik majd a valóság sajátosságainak megértésére, még ha csak a * 22 *

maga nehézségeinek megoldása miatt is. Az itt közreadott módsze rek nagyon gyakorlatiasak, alkalmazhatók, és mindenki képes elsa játítani ezeket, aki őszintén érdeklődik az emberi léttel járó problémák iránt. Világosan ki fogom fejteni, hogy minden gyógyulás egyetlen alapvető tény elfogadásának eredménye; hogy az anyagól olyan  belső tulajdonságok alakítják, amelyek vitalitást adnak neki; hogy a struktúra az elvárások következménye, és a minden tudatra jellemző kreatív képességek aktiválásával bármikor gyökeresen átalakítható. Arra kérlek, a ma esti munkánk legyen az előszó. Mármint az, amit lediktáltam. Nagyon kellemes estét kívánok nektek. (- Nagyon köszönjük, Seth. Jó éjt. 22:47-kor vége. Jane Sethként tett közlése halk, de meglehetősen gyors volt ,  főleg az én szerény jegyzetelési sebességemhez mérten, hiszen a magam által  kialakított gyorsírási módszert alkalmazva minden szót igyekszem rögzíteni. - Azt hiszem, megvan a cím fele - mondta Jane, amikor kijött a transz ból.   A személyes valóság természete   gondolatjel vagy kettőspont  meg még valami más is, de azt már nem értettem. Hirtelen kimerültem - tet te hozzá nevetve -, de ezt már ne írd le.  Később hozzáfűzött jegyzetek: Hat hónapba telt, amíg megtudtuk a könyv címének második felét. 1972. október 25-én, mialatt Jane pihent vacsora előtt, a teljes cím a tudatába villant:   A személyes valóság természete: Seth könyve.  Még aznap este megtartottuk a 623. ülést, amelynek során befejeztük a 4. fejezetet, és dolgoztunk az ötödiken. Sosem kértünk Seth-től vázlatot. Miközben a könyv született, rájöttünk,  semmi szükség rá. Ez a döntés Jane-nek is a lehető legnagyobb szabadságot  adta.)

I. KÖNYV AHOL AZ ÉN ÉS A VILÁG TALÁLKOZIK 

1. FEJEZET  A világ élő képe

610. ÜLÉS, 1972. JÚNIUS 7., SZERDA, 21:10

(Számos esemény, mindenekelőtt Jane anyjának többéves betegség után bekövetkező halála folytán szüneteltettük az üléseket, miután Seth április 10.-én befejezte az előszavát. Jane-nek sikerült megtartania az ESP- és írás foglalkozásait; továbbá dolgozott regényén, a  Hetes, a mindenekfelett való lélek iskoláján, amelyet a bevezetőjében is említ.  Mindamellett azonban izgatottan várjuk napi részvételünket Seth új könyvében. Míg készült, Jane hosszú időn át bele sem pillantott a   Seth megszólalba, nehogy tudatosan foglalkozzon vele — nemrégiben azonban mosolyogva közölte, úgy tervezi, hogy elolvassa, és ülésről ülésre halad  majd benne, ahogy kapta. Bármilyen nyugtalanság gyötörte is korábban a könyv születése kapcsán, az immár minimálisra csökkent. A magam részé ről csak bátorítani tudtam ezt az újfajta, felszabadult hozzáállását.  Jelezni fogom Jane különböző tudatállapotait, de a megjegyzések csak  egy cseppet sem kívülálló megfigyelőtől származó támpontok lehetnek. Az ál tala mutatott káprázatos változatosság, azok a mélységek, ameddig a különböző valóságokba és személyiségekbe hatol, kizárólag rá jellemzők, és nem egyszer  képtelenség írásban érzékeltetni.) Jó estét. (- Jó estét, Seth.) Akkor hát diktálás következik. Az első fejezet címe:  A világ élő képe. A világ élő képe az elmében alakul ki. A világ, amilyennek számotokra megjelenik, olyan, mint egy háromdimenziós festmény, amelyhez minden egyes egyén hozzáteszi a maga ecsetvonását. Minden szín, minden vonal, amely feltűnik ezen a festményen, először az elmében készül el, s csak azutá n materializálódik. * 27 *

Ebben az esetben maguk a művészek is a festmény részei, és ben ne  jelennek meg. Nincs a külső világban olyan hatás, amely ne valamilyen belső forrásból fakadna. Nincs olyan mozgás, amely ne az elmében ment volna végbe először. A tudat mérhetetlen kreativitása az örökségetek. Ám nem kizárólag az emberiség sajátja. Minden élőlény a birtokában van, és az eleven világ olyan spontán együttműködésből áll össze, amely egyaránt fennáll a legkisebb és a leghatalmasabb, a legnagyszerűbb és a legszerényebb, az atomok és a molekulák, valamint a tudatos, értelmes elme között. A rovarok, a madarak és az állatok minden fajtája együtt és közreműködik ebben a vállalkozásban, és így hozzák létre a természeti környezetet. Ez éppen olyan normális és vitathatatlan, mint annak a ténye, hogy a leheleted bepárásítja az ablaküveget. Minden egyes tudat megteremti a világot  ez a tudatotok lehető legtermészetesebb terméke. Érzések és érzelmek szökkennek szárba, bizonyos meghatározott módokon. Gondolatok hajtanak ki a már előkészített ágyásban. Elősorjáznak az évszakok, szakadatlan ritmusban, ahogy az ősi érzelmi tónusok formálták meg őket. Ezek megint csak azokból a belső kreatív megnyilvánulásokból fakadnak, amelyek minden élet alapvető sajátjai. Ezek az ősi aspektusok most ott rejtőznek valamennyi faj pszichéjének mélyére temetve, és ezekből jelennek meg az egyedi minták, az új elkülönülésekhez felhasznált tervrajzok. (21:29. Áthatóan:)  A Föld testéről elmondható, hogy megvan a maga lelke vagy elméje (ahogy tetszik). Ugyanezzel az analógiával, a Föld lelkéből fakadnak a hegységek és az óceánok, a völgyek és a folyók és minden természeti jelenség, ugyanúgy, ahogy minden esemény és minden mesterséges tárgy az emberiség elméjéből vagy lelkéből bukkan elő. Minden férfi és minden nő belső világa összekapcsolódik a Föld  belső világával. A lélek testté lőn. Az egyének lelkének bizonyos része így szoros kapcsolatban áll azzal, amit a világ lelkének vagy a Föld lelkének fogunk nevezni. A legkisebb fűszál vagy virág is tudatában van ennek a kapcsolatnak, és gondolkodás nélkül felfogja helyzetét, egyediséget és élet * 28 *

ereje forrását. Az atomok és a molekulák, amelyekből minden ob  jektum felépül  legyen az egy személy teste, egy asztal, egy kő vagy egy béka ismerik a saját létük mögött, rejlő kreativitás hatalmas  passzív áramát, amelynek színén különálló, határozott és összeté veszthetetlen individualitásuk lebeg. Így bukkan fel diadalmas egyediségében az emberi egyéniség önnön lelke ősi, ám mindig új forrásaibó l. Az Én felemelkedik a nemtudásból a tudásba, miközben újra és újra meglepi önmagát. Amikor például ezeket a mondatokat olvasod, tudásod egy része tudatos tudás, és azonnal hozzáférhetsz. Egy másik része tudatta lan, de a tudattalan tudás is tudás a maga tuda ttalanságában. Mindig tudod, mit csinálsz, olyankor is, amikor nem tudatosul  benned. A szemed tudja, hogy lát, noha önmagát nem látja, hacsak nem fényvisszaverődés révén. Ugyanígy a világ, amilyennek látod, annak a visszaverődése, ami te magad vagy, ez a tükröződés azon  ban nem üvegen keletkezik, hanem háromdimenziós valóságban. Kivetíted a gondolataidat, az érzéseidet és az elvárásaidat, majd külső valóságként fogod fel ezeket. Amikor úgy tűnik számodra, hogy mások figyelnek, akkor te figyeled önmagad, a magad kivetí téseinek a nézőpontjából. Most tarthattok egy kis szünetet. (21:16-tól 22:09-ig szünet.) Tehát: önmagad eleven képe vagy. Kivetíted testbe, amiről úgy gondolod, hogy te vagy. Érzéseid, tudatos és tudattalan gondolataid egytől egyig módosítják és alakítják fizikai megjelenésedet. Ezt nyilván könnyen megérted.  Nem könnyű azonban felismerni, hogy mentális vagy pszichikai  belső közegedben az érzéseid és gondolataid alakítják a külső ta  pasztalatodat, vagy hogy te indítod útjukra mindazokat az esemé nyeket, amelyek látszólag veled történnek. A tested nem „csak úgy” sovány vagy kövér, magas vagy alacsony, egészséges vagy beteg. Ezek a jegyek mentálisak, és te magad ru házod fel velük megjelenésedet. Nem akarom elviccelni a kérdést, de nem tegnap születtél. Ilyen értelemben a lelked sem tegnap született, hanem az idők kezdete előtt, már ha a ti időfogalmatokat használom. * 29 *

Azok a tulajdonságok, amelyek születéskor jellemeznek téged,  bizonyos okból a tieid. A belső Én választotta őket, és nagy részüket most is jelentős mértékben módosíthatja. Nem minden előzmény nélkül jutottál el a születésedig. Személyiséged mindig ott lappangott a lelkedben, „történeted” tudattalan emlékezetedbe íródott, ez pedig nemcsak a pszichédben lakozik, hanem hűségesen dekódolva ott van a génjeidben és a kromoszómáidban*, és betölti az ereidben hömpölygő vért. Ahogy a pszichéd kifejezi magát rajtad keresztül, sokkal több valóságnak vagy a tudatában, és sokkal több valóságban veszel részt, mint gondolnád. A szokásos nappali tudatod, az egotudat úgy kel ki, mint egy virág az „odalentből”, valóságod tudattalan ágyából.  Noha ennek nem vagy tudatában, maga ez az ego a tudattalanból  bukkan elő, majd ismét visszahull belé, és egy újabb ego kel ki belőle, ahogy a tavasz is új virágzást hoz . (22:27)  Nem ugyanaz az egód most, mint öt évvel ezelőtt volt, csak éppen nem ébredsz a változás tudatára. Más szóval: az ego ab ból fakad, ami te vagy. Lényed és tudatod cselekedeteinek a része, de ahogy a szem nem láthatja önmaga változó színeit és kifejezéseit, ahogy a test nincs tudatában, hogy atomi szerkezete változásával folyamatosan újjáéled és meghal, ugyanúgy nem vagy tudatában annak, hogy egód folyamatosan változik, meghal és újjászületik. Fizikailag a sejt struktúrája megőrzi az identitását, noha közben az anyag, amelyből felépül, folyamatosan változik. A sejt újjáépíti önmagát önnön identitása mintája alapján, ám mindig egyegy akciónak a része, még önmaga számtalan halálának közepette is él és válaszol. Ugyanígy áll a helyzet a pszichológiai struktúrákkal, amelyeket különbözőképpen hívtok. Az elnevezések lényegtelenek, a mögöttük 

* Mindazok számára, akik elfelejtették volna: a kromoszómák olyan mik roszkopikus testek, amelyekre a sejtmag protoplazmája osztódik a sejtosztódás során. Ezek hordozzák a géneket, az öröklődő jegyeket meghatározó „tervraj zokat”. Alkalmanként beiktatunk egy-egy ilyen lábjegyzetet Seth anyagának magyarázatára, máskor a maga sajátos módján „eltávolodik" az ilyen szokvá nyos definícióktól. * 30 *

álló szerkezetek azonban csöppet sem. Ezek a pszichológiai struktú rák ugyancsak megőrzik identitásukat, egyediségük mintáját, még ha közben folyamatosan változnak, meghalnak és újjászületnek is. A szem a fizikai struktúrából származik; az ego a psziché stru ktú rájából. Nem látja Önmagát, ahogy a szem sem. Mindkettő kifelé te kint  az első a fizikai testből, a második a pszich éből a környezetbe. A kreatív testi tudatosság megteremti a szemet. A kreatív psziché megteremti az egót. A test lenyűgöző tudattalan tudásának káprá zatos bölcsességében megalkotja a szemet. A psziché világra hozza az egót, amely pszichológiailag érzékel, ahogy a szem fizikailag. A szem és az ego egyaránt a külső valóság észlelésére összpontosít. Tarthattok egy kis szünetet. (22:36-tól 22:45-ig szünet.) Akkor ez most nem [könyv] diktálás. Ruburtnak tökéletesen iga za volt a néhány pillanattal korábbi észrevételében (a szünet alatt). A könyvben mélyebbre fogunk hatolni a tudattalan és a psziché természetébe, és a legbecsesebb fogalmak némelyikével is előhozakodunk. Ruburtot regénye, a Mindenekfelett való lélek   kezdete (1972. március vége)  óta tudattalanul, ugyanakkor bizonyos mértékben tudato san jobban foglalkoztatják a tudatot és a személyiséget érintő kérdések, például az egotudat szerepe. Még sok mindent nem tudtok. Pszichológusaitok nem képesek a lélek nyelvén gondolkodni, vallási vezetőitek pedig nem képesek  pszichológiailag felfogni, még a legegyszerűbb szinten sem. Vagyis hogy sem találkozik a metafizika és a pszichológia.  Nos, mint már gyakran elmondtam, én független vagyok Ru burttól. Mint tudod, fennállnak közöttünk bizonyos kapcsolatok.* Még mindig nem érti kreativitása valódi természeté t. Egykét em

* Egy később hozzáfűzött megjegyzés: A Seth-szövegek   és a Seth megszólal,   tartalmaz némi utalást a reinkarnációs kapcsolatra, amelyet Seth tár fel önmagáról, Jane-ről és rólam. Az ilyen személyes adatok közlése túlmutat e munka célján, de a 19. fejezetben Seth objektívebben fejti ki gondolatait a reinkarnációról, az időről stb.

• 31 •

 ber talán igen. Mindezen jelenségeknek mindig pszichológiai okai vannak  egyáltalán minden jelenségnek. Bizonyos tekintetben persze Ruburt könyvei a gyermekei is. Mérhetetlenül kreatív a psziché je. Az a része, aminek én látszom, miközben rajta át szólok, olyan mély és tudattalan jelenség, mint amilyen egy gyermek megszületése. Ha másképpen is, ugyanez a helyzet a  Mindenekfelett való lélek kel. Ezek azonban nem az idő és az elemek szeszélyének kitett gyermekek, hanem örökkévalók, tudósabbak a szüleiknél. Istenek születnek az emberi pszichéből. És ezen a szinten a szülő megdöbben, gyönyörűséggel töltik el gyermekei hihetetlen teljesítménye, ivadékai felsőbbrendűsége, ugyanakkor valamelyest féltékeny is rájuk. Amennyiben a könyvek szimbolikus gyermekek, akkor ugyanolyan értelemben az én valóságom megjelenítése Ruburt által egy sokkal elevenebb, háromdimenziós megnyilvánulás. Időnként skizofréniára gyanakodott. Nem jön rá, hogy ezen a szinten  tekintet nélkül a függetlenségemre és más ezzel kapcsolatos kérdésekre  ő maga teremti meg a személyiségeket, szervezi őket a tudatos elme vezetése alá, és jelöl ki számukra nagy fontosságú feladatokat, amelyeket azok aztán engedelmesen végrehajtanak. Ez az egyik legkülönlegesebb kreativitás, és lehetővé teszi számára, hogy ha úgy akarja, behatoljon a tudat, a psziché és a kreativitás természetébe, amelyre keveseknek nyílik módjuk. Ő maga állítja fel a körülményeket, amelyek lehetővé teszik ezeknek az eredményeknek az elérését. Valóságom bizonyos része az ő valóságának bizonyos részéhez tartozik, és itt történik meg annak a létrehozása, aminek én látszom. Független valóságom ezen túl található. Még többet is elmondok és hozzáteszek ezekhez az észrevételekhez, hogy végül önmaguk révén épüljenek fel. (— Nagyon lebilincselő.) Ha Ruburt kihívásoknak tekintené a problémáit, akkor sokkal  jobb eredményekre jutna. Egyelőre ennyi, és érezzétek magatokat nagyon jól az este. (— Te is, Seth. Köszönöm.) Gyere el az egyik foglalkozásunkra. * 32 *

(- Rendben van. - Vége 23:10-kor. Jane keddenként tartja az ESP foglalkozásait. Mivel alapjában véve visszahúzódó természetű vagyok, ilyenkor szoktam legépelni a hétfői ülés anyagát, vagy a kartotékokat és a levele  zést intézem.  A gyakori érdeklődésre válaszul meg kell magyaráznom, miért inkább kézzel jegyeztelek ezeken az üléseken ahelyett, hogy magnetofont használnék.  Röviddel azután, hogy 1963 vége felé Seth megszólalt Jane-en át, megpró báltuk fölvenni az anyagot, de hamar kiderült, hogy a jegyzeteimből sokkal   gyorsabban gépelem le az ülés szövegét, mint szalagról.  Ez nagyon fontos, mivel minden pszichikai munkánkat este végezzük, miután már egy teljes napot írással illetve festéssel töltöttünk, és elvégeztük  mindazokat a tevékenységeket, amelyek hozzátartoznak a szervezett élethez. [Nekem még így is módosítanom kellett a napirendemet, hogy további időt   szakíthassak ennek a kéziratnak az előkészítésére: délelőttönként festek, ezt  a feladatot pedig délutánonként végzem el.]  Amikor Jane Seth-ként szól hozzám, lassúbb a beszéde, mint például egy  foglalkozás során. Ez - Seth utasításaival együtt - megkönnyíti a közpon tozást. A kézirat egy-egy alkalmi korrekció után kész a publikálásra. Szerin tem a tény, hogy egy ilyen magas szintű munka ilyen módon jut el hozzánk,  sok  fontos dolgot elárul ezekről az ülésekről.)

613. ÜLÉS, 1972. SZEPTEMBER 11., HÉTFŐ, 21:10

(Mintán megtartottuk az első ülést e fejezetről, Jane intenzíven dolgozott  a  Mindenekfelett való lélek e n, és egy hosszú távú projekten, amelyet  Aspektuspszichológiának nevez. Aztán, közvetlenül azelőtt, hogy foly tattuk volna a munkát Seth könyvén, bekövetkezett az 1972. június 23-i,  pénteki nagy áradás. Ez volt a legsúlyosabb áradás az országnak ezen a vi dékén Az Ágnes trópusi vihar idézte elő, amely - némiképp ironikus módon már elvesztette hurrikán mivoltát, mire megkezdte bolyongását Floridától   fölfelé, a keleti partvidéken. Az Ágnest több száz mérföld széles sávra kiter jedő heves esőzések előzték meg. A vihar váratlanul benyomult az ország  belsejébe, miután új erőt merített, a Virginia.-foknál, és amikor átzúdult   New York és Pennsylvania fölött, elkerülhetetlenné vált az áradás. * 33 *

 Jane és én úgy döntöttünk, hogy maradunk, amikor végül hajnal elött  elhangzott a felszólítás, hogy kiürítik Elmirának ezt a részét. Számunkra természetesen mélyen szimbolikus jelentőségű volt a döntésünk, és mindmáig  csak részben értjük. A városközpontot átszelő Chemung-folyó alig egy sarok nyira hömpölygőtt a házunktól, mivel azonban a második emeleten lakunk, úgy véltük, biztonságban vagyunk. Úgy gondoltuk, elég erős az épület. Raj tunk kívül mindenki elköltözött; hihetetlen csend telepedett a házra.  A hordaléktól sűrű, már-már fullasztó benzinszagot árasztó víz egy lábnyi magasságba emelkedett a kertben. Aztán három, majd öt lábnyira...  Jane és én egyszer csak egy merőben új világban találtuk magunkat, és bár  Seth még nem szólalt meg, úgy véltem, ez az egyik ok, amiért maradtunk.  Bort szopogattunk, és enyhe önhipnózissal igyekeztünk oldani a feszültsé günket, de ahogy a szomszédos téglaház oldalánál kavargó vizet figyeltük, új valóságunk egyre inkább azzal fenyegetett, hogy igazán félelmetessé vá lik. Valóban jól döntöttünk ?  Addigra már lehetetlen lett volna menekülni. Azt javasoltam Jane-nek, „forduljon befelé” pszichikailag, hátha megtud valamit a helyzetünkről. - Nehéz nyugodtnak lenni, ha egyszer az ember halálra van rémülve  mondta Jane, de aztán lassan összeszedte magát. Fokozatosan ellazult álla  potba került. Közölte, hogy a víz délután fog tetőzni; elképesztő módon csak nem  tíz láb magasságot fog elérni a kertben, és félig felkúszik a szomszéd  ház első emeleti ablakai felé. Amíg maradunk, ahol vagyunk, addig bizton  ságban leszünk, Jane hangja azonban ijedten csengett, amikor azt mondta, hogy „elmegy” a Walnut utcai híd. Én is megijedtem, mivel a Chemung folyót átívelő régi acélhíd alig fél sarokra volt tőlünk. Csak a szemben lévő  házak miatt nem láttunk rá.  Amikor Jane „felszedte” ezt az információt, kezdtük jobban érezni ma  gunkat. Ettünk, kártyáztunk, és időről időre ellenőriztük a vízszintet. Órák  teltek el így. Az ár negyedórás pontossággal a Jane által megadott időpont ban tetőzött, és csak három hüvelykkel maradt el az előre jelzett magasság tól. Aznap este abban a tudatban tértünk nyugovóra, hogy gyorsan apad a víz. Másnap reggel elballagtam a Walnut utcai hídhoz. A híd tönkrement: több ívét is elmosta az ár. Mi a város sok lakójához képest szerencséseknek  bizonyultunk. Elvesztettük ugyan az autónkat, de volt hol laknunk, épség ben megmaradt valamennyi festményünk, kéziratunk és felvételünk, köztük  a Seth-szövegek ötvenhárom kötele. Mivel két helyiséget foglaltunk el. hogy * 34 *

legyen elég helyünk élni és dolgozni, az egyik szobába befogadtunk egy há zaspárt, akiket kiöntött az árvíz.  Hideg és esős volt az idő. Azokat, a napokat az életben maradásnak alárendelt rutinszerű cselekvések határozták meg, bár Jane július elején befejezte a Mindenekfelett való lélek et , és a foglalkozásait is folytatta. Ezt a köny vet hosszú időre félretettük. Augusztusban Jane az árvízről tartott egy ülést  ahol Sethnek éppen csak arra volt ideje, hogy érintse árvízi magatartá  sunk személyes okait és a hónap vége felé vagy szeptemberben a médiumi munkában érdekelt számos vendéget fogadtunk; köztük Richard Bachot, a nagy sikerű A sirály című könyv szerzőjét *  Amikor Jane érezte, hogy itt az ideje folytatni a munkát Seth könyvén, meglepetésére azt észlelte, hogy valamelyest szorong miatta. Ám Seth-ként  olyan zökkenőmentesen folytatta a diktálást, mintha mit sem számítana ez a háromhónapos kihagyás...) Jó estét. (- Jó estét, Seth.) Folytatjuk a diktálást. (- Jó.) Élményed a fizikai anyag világában kifelé árad a pszichéd központ  jából. Ezután észleled magát az élményt. A külső események, körül mények és feltételek afféle élő visszacsatolások. A psziché állapotának módosulása automatikusan módosítja a fizikai körülményeket.  Nincs más mód a fizikai események megváltoztatására. Segíthet, ha elképzelsz egy belső élő dimenziót, ahol miniatűr fizikai formában megteremtesz minden általad ismert külső feltételt. Merthogy amúgy is pontosan ezt teszed. Gondolataidat, érzéseidet és mentális képeidet kezdődő vagy embrionális külső eseményeknek nevezhetjük, mert így vagy úgy mindezek materializálódnak a fizikai valóságban. Még életed legállandóbbnak látszó körülményeit is folyamato san változtatod a különféle hozzáállások révén, ahogy viszonyulsz hozzájuk. Nincs semmi olyasmi a külső tapasztalatodban, ami ne  belőled eredne.

Richard Bach  Jonathan Livingston Seagull, New York, 1970, The Macmillan Campany, Magyarul: A sirály, Ford. Simóné Avarosy Éva, Budapest, 1994, Édesvíz Kiadó.

* 35 *

Természetesen történnek kölcsönhatások másokkal, de egyik sem olyan, amelyet ne fogadnál el vagy ne te hívnál elő gondolataid, hozzáállásod és érzelmeid révén. Ez az élet minden területére érvényes; a ti fogalmaitokkal élve, az élet előttre és az élet utánra egyaránt. Ez a legcsodálatosabb ajándék: hogy te teremted meg a magad tapasztalatát. Ebben a létezésben azt tanulod, hogyan kezeld a rendelkezésedre álló kimeríthetetlen energiát. A világ általános körülményei és  benne az egyének helyzete az ember fejlődésének materializációja, ahogy a világát alakítja. (21:24)  Minden erőfeszítés nélkül árad át rajtad a kreativitás öröme, ugyanúgy, mint ahogy lélegzel. Külső tapasztalatod legparányibb részletei is ebből fakadnak. Érzelmeid elektromágneses valóságai befolyást gyakorolnak az atmoszférára. A vonzás révén cso portosulnak, és felépítik az események és körülmények területeit, amelyek  hogy úgy mondjam  végül vagy anyagban egyesülnek mint tárgyak, vagy „időben” mint események. Egyes érzések és gondolatok olyan szerkezetekbe fordítódnak le, amelyeket objektumoknak neveztek; ezek az általatok térnek nevezett közegben léteznek. Mások inkább pszichológiai struktúrákba fordítódnak le, ezeket eseményeknek nevezitek, és az általatok időnek nevezett közegben léteznek. Az idő és a tér egyaránt alapfeltételezések, ami egyszerűen azt  jelenti, hogy az ember mindkettőt elfogadja, és feltételezi, hogy valósága a pillanatok sorozatában és a tér dimenzióiban gyökerezik. Ebben a formában fordítódik le belső tapasztalatod. Még egy esemény vagy egy térbeli objektum fennmaradásának idejét is meghatározza a néki létet adó gondolatok vagy érzelmek intenzitása. A térben nem ugyanazt jelenti a fennmaradási idő, mint az időben, bár könnyen ugyanolyannak tűnhet. Most a ti fogalmaitok szerint szólok. Egy esemény vagy tárgy, amely röviden létezik a térben, sokkal hosszabban állhat fenn időben. Sokkal nagyobb  jelentőségű és intenzitású lehet például, ha az emlékezetedben jóval azután is létezik, hogy a térből már eltűnt. Az ilyen esemény vagy objektum nem pusztán szimbolikusan létezik az elmédben * 36 *

vagy az emlékezetedben, hanem a te szempontodból tényleges valósága időbeli eseményként folytatódik. A térbeli valósága sem semmisül meg, amíg az elmédben létezik. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Egy gyermeknek megmondták, hogy nem játszhat egy babával. A gyermek azonban nem engedemeskedik, szándékosan vagy akaratlanul eltöri a babát, amelyet végül kidobnak. A baba nagyon is elevenen létezik az időben, amíg a gyermek vagy a leendő felnőtt e mlékszik rá. (21:40)  Ha a baba egy komódon ült, és ez is élénken felidézhető, akkor a tér, ahol a baba ült, még mindig h ordozza a benyomá sát, bár azóta már más tárgyakat helyezhettek oda. Így tehát nem csak arra reagálsz, ami a fizikai szemednek látható a térben, vagy ami időben közvetlenül előtted van, hanem olyan tárgyakra és ese ményekre is, amelyeknek a valósága még mindig veled tart, noha minden látszat szerint már eltűntek. Alapvetően az önmagadról és a valóság természetéről vallott hie delmeid révén teremted meg a tapasztalatodat. Úgy is megérthető, ha felismered, hogy az elvárásaidon keresztül teremted meg az él ményeidet. Az érzelmi tónusaid voltaképpen az adott érzelmi hozzá állásod önmagadhoz és általában az élethez, és általánosságban véve ezek határozzák meg a tapasztalat jókora övezeteit. (Rövid szünet.) Ezek határozzák meg azt az átfogó é rzelmi színe zetet, amely mindazt jellemzi, ami veled történik. Pont. Te vagy az, ami történik veled. Érzelmeid gyakran mulandók, de fellelhetők alattuk bizonyos érzéseknek a tulajdonságai, amelyek kizárólag a ti eid, és olyanok, mint a mély zenei akkord ok. Míg mindennapi érzé seid változhatnak, ezek a jellemző érzelmi tónusok változatlanul ott rejlenek alattuk. Időnként, a felszínre is emelkednek, de nagy, hosszú ritmusok ban. Ezeket nem nevezheted negatívnak vagy pozitívnak; ezek lényed tónusai. Tapasztalatod legbenső részét képviselik. Ez nem jelenti azt, hogy rejtve vannak előtted, vagy hogy rejtve kellene lenniük. Egyszerűen arról van szó, hogy ezek képviselik azt a lénye get, amelyből megalkotod a tapasztalatodat. Ha félni kezdesz az érzelmektől vagy az érzelem kifejezésétől,

* 37 *

vagy ha arra tanítottuk, hogy a belső Én nem több civilizálatlan im pulzusok raktáránál, akkor könnyen rákapsz, hogy elutasítsd ezt a mély ritmust. Megpróbálhatsz úgy működni, mintha nem létezne, mi több, megpróbálhatod megcáfolni. De ez képviseli a legkreatívabb impulzusaidat; harcolni ellene olyan, mintha erős árral szem ben akarnál úszni. Most tarthattok egy kis szünetet. (21:57-től 22:06-ig szünet.) Ezek az érzelmi tónusok egész lényedet átjárják. Ezek alkotják azt a formát, amelyet a szellemed felölt, amikor egyesül a testtel. Belőlük, a lényegükből jön létre a tested. Mindennek, amit csak megtapasztalsz, van tudatossága, és minden egyes tudatosság a maga érzelmi árnyalatával van felruházva. Lélegzetelállító léptékű együttműködés alakítja a Földet, ahogy ti gondoltok rá, így az atomokban és a molekulákban rejlő érzelmi tónusokból keletkeznek a bolygó egyedi élő struktúrái. Tested válaszként jön létre lényed e belső akkordjaira, és a fák, a sziklák, a tenger és a hegyek a Föld testeként bukkannak föl a mély  belső akkordokból, amelyek az ugyancsak élő atomokban és molekulákban zengenek. E teremtő együttműködés révén oly zökkenő mentesen és automatikusan történik meg a fizikai materializálódás csodája, hogy nem is tudatosul, milyen szerepet játszol benne. (22:16) Az érzelmi tónus tehát a mozgás és a váz; a fizikai tapasztalatodnak szentelt energiád része. Abba áramlik, ami fizikai lényként vagy, és materializál téged az évszakok, a tér, a test és az idő világá ban. Forrása azonban tökéletesen független az általad ismert világtól. Miután megtanulod, hogyan fogd fel belső tónusod érzését, tudatára ébredsz hatalmának, erejének és tartósságának, és a segítségével  bizonyos mértékben behatolhatsz a tapasztalat mélyebb valóságába. A fizikai tapasztalat hihetetlen érzelmi gazdagsága, változatossága és csodája ennek a belső érzelmi tónusnak a belső reflexiója. Át járja az eseményeket az életedben, az egész belső vezérlést, az észlelés milyenségét. Kitölti és megvilágítja életed egyedi megnyilvánulásait, és nagyrészt meghatározza azt a meggyőző szubjektív klímát, ahol lakozol.

* 38 *

Ez a lényeged. Ugyanakkor nem ölel fel mindent. Nem határoz meg például bizonyos eseményeket. (Rövid szünet.) Megfesti a színeket a tapasztalatod tágas „tájképén”. Ez önmagad kimeríthetetlen érzete. Másként fogalmazva: önmagad kifejezését jeleníti meg színtiszta energiában, amelyből az individualitásod ered, az a Te, amely el téveszthetetlen azonosságot kap, és soha nincs belőle még egy. Az energia a LÉT (nagybetűvel) lényegéből fakad, a Minden Létező és az örökkévaló életerő forrásá t jelképezi. Ez a Lét, a Benned La kozó Lét. Mint ilyen, rajtad át fókuszálódik és verődik vissza a Létnek mindez az energiája és ereje a te háromdimenzió s léted irányába. Tartsatok szünetet. (22:35-től 22:47-ig szünet.) Bár érzelmi tónusod kizárólag a tiéd, olyan mód on jut kifejezés re, amelyben a fizikai valóságban fókuszált valamennyi tudat oszto zik. Ebben az értelemben tehát a Földből származtok, mint az összes többi teremtmény és természetes élő struktúra. Fizikaiak vagytok, a természet egy szelete, ilyenformán nem vagytok elkülöníthetők tőle. A fák és kövek is rendelkeznek a maguk tudatával, és ugyancsak osztoznak egy Gestalttudatban, úgy is, mint tested élő részei. A sejteknek és a szerveknek is megvan a maguk tudata, valamint Gestalt tudata. Ugyanígy az emberi fajnak is van egyedi tudata és egy Gestalt vagy egy tömegtudata, amelyről egyénileg aligalig vesztek tudomást. A faj tömegtudata is rendelkezik identitással. Te is ennek az identitásnak a része vagy, ugyanakkor egyedülálló, egyedi és függet len. Csak annyiban vagy korlátozva, hogy a fizikai valóságot választot tad, így ennek a tapasztalatnak a közegébe helyezted magad. Fizikai létezőként a fizikai törvényeket vagy feltételezéseket követed. Ezek alkotják az anyagi kifejezés kereteit. Ebben a keretrendszerben teljes szabadságodban áll megteremteni tapasztalatodat, személyes élete det valamennyi megnyilvánulásában, a világ valamennyi képét. A sze mélyes életed és bizonyos mértékig az egyéni élő tapasztalatod hoz zájárul a világ létrehozásához, amilyennek most ismered. (23:00)  Ebben a könyvben a szubjektív világotokról fogunk be szélni és a részvételetekről az események megteremtésében, egyé ni le g és közösen egyaránt. Mielőtt folytatjuk, fontos újfent tisztáz-

* 39 *

ni, hogy valamennyi fizikai  jelenségben jelen van a tudat . Döntő  jelentőségű, hogy tudatosítsd a helyzetedet a természetben. A természet belülről teremtődik. A személyes élet, amelyet ismersz, belőled sarjad, mégis adott. Pont. Mivel a Lét része vagy, bizonyos módon te adod magadnak azt az életet, amely rajtad keresztül jut kifejezésre, rajtad keresztül „élődik”. (Rövid szünet.)  Új bekezdés: Te alkotod meg a magad valóságát. Ez az egyetlen szabály. Ha ezt tudod, minden teremtés titkának birtokába jutsz. „Rólad” beszélek, de ezt nem szabad összetévesztened „veled”, amelyről oly gyakran gondolod, hogy te vagy  vagyis kizárólag az egóval, mert az ego csak egy részed; ez a személyiségednek az az ügyes része, amely közvetlenül foglalkozik a tudatos elméd tartalmával, és amelyet a legközvetlenebbül érintenek tapasztalatod anyagi vonatkozásai. Az ego nagyobb identitásod rendkívül specializált területe. Ez a részed arra születik, hogy közvetlenül foglalkozzon azzal az élettel, amelyet a nagyobb Te élsz. Az ego érezheti magát elszakítottnak, magányosnak és rémültnek, ha a tudatos elme szabadjára ereszti. Az ego és a tudatos elme nem ugyanaz. Az ego a személyiség külön böző részeiből áll össze, a tulajdonságok örökké változó együttese, amely egységes módon cselekszik  a személyiség azon része, amelyik a legközvetlenebbül foglalkozik a világgal. (Nagyon lassan, 23:18-kor:)  A tudatos elme kitűnő felfogóképességgel rendelkezik; olyan funkció, amely a belső tudatossághoz tartozik, de ebben az esetben kifelé, az események világa felé fordul. A tudatos elmén át a lélek tekint kifelé. Ha hagyják, világ osan észlel. Bizonyos értelemben az ego az a szem, amelyen át a tudatos elme észlel, vagy a fókusz, amelynek segítségével a fizikai valóságot szemléli. De a tudatos elme automatikusan változtatja a fókuszát az élet folyamán. Az ego, miközben önmaga számára ugyanolyannak látszik, örökösen változik. Csak akkor támadnak nehézségek, ha a tudatos elme merevvé válik az irányába, vagy hagyja, hogy az ego átvállalja egyikmásik feladatkörét. Akkor az ego csak bizonyos irányokban hagyja működni a tudatos elmét, más irányokban pedig elzárja a tudatosságát. * 40 *

Így tehát a nagyobb identitásodból alkotod meg az általad ismert valóságot. Rád vár, hogy ezt örömmel és energikusan tedd, megtisztult tudatos elmével, hogy nagyobb identitásod mélyebb tu dása örömteli kifejezést kaphasson a test világában. (21:25) Fejezet vége. Diktálás vége. A könyv lehetővé teszi azoknak, akik olvassák, hogy segítsenek magukon, és sokkal nagyobb hallgatósághoz fog szólni, és sokkal több embernek fog segíteni, mint amennyivel Ruburt egymaga ta lálkozhatott volna, vagy amennyin én segíthetnék az egyes ülése ken. Állítsatok össze listát azokról, akik segítséget kérnek, hogy semmiképpen ne szalasszák el a könyvet. (-Ez jó ötlet.   Levélben és telefonon Jane jóval több segélykérést kap, mint amennyivel boldogulhatna.) Ruburt akkor nem erezné kötelességének, hogy feltétlenül egyéni üléseket tartson mindazok számára, akik ezen anyag révén egyedül is boldogulhatnak. És most nyugodalmas jó éjszakát. ( Köszönöm Seth, és jó éjszakát. Nagyon jólesett megint részt venni egy ülésen.) Ha van kérdésed, ne tartóztasd magad. (A kései órát mérlegeltem, aztán kikértem Seth véleményét az egyik nyu gati államból érkezett fiatal tudós múltkori látogatásáról. Jane Seth-ként és önmagaként is gyorsan ráhangolódott bizonyos technikai problémákra.  Éreztem azonban, hogy rengeteg időre és rendszeres, éveken át tartó erő feszítésre volna szükség, hogy Jane teljes mértékben hasznosíthassa a képes ségeit ilyen különleges kísérletekben.) A látogatás jó hatással volt, különösen Ruburtra. Rá fogunk térni a látogató [tudományos] kérdéseire. Ruburt önbizalma kedvéért ezt a könyvet a formáknak megfelelően akartam kezdeni. Más ülé seken elelkalandozhatunk a diktálástól, de az alapvető munkát a könyvön végezzük. Az árvízi anyagot majd példaként alkalmazzuk a könyvben, amikor a természeti katasztrófákat tárgyaljuk. Nektek így megmarad ez az anyag, mások pedig hasznát vehetik és okulhatnak belőle. Most pedig további jó éjszakát. (- Még egyszer köszönöm, Seth. Vége 23:32-kor. Jane gyorsan kijött kitűnő „hasadt"  állapotából.  Örü* 41 *

lök, hogy Seth megint dolgozik a könyvén - mondta. - Tudom, hogy buta ság, de sokkal jobban érzem magam. Már azon tűnődtem, talán az én hoz záállásom akadályozta mostanáig a dolgot a sok megszakítás után...  Mint a Seth megszólal, valójában ez is két könyv lesz egyben: nemcsak  a személyes valóság természetéről szól, hanem azon körülményekről is, amelyek között Jane létrehozza az anyagot, és a számtalan ezzel kapcsolatos elképzelésről.  Boldogan értesültem, hogy Seth az árvíz eseményeit is be kívánja vonni a könyvébe - már aggódtam, hogy más események elhomályosítják ezt  a témát, és talán végképp megfeledkezünk róla.)

2. FEJEZET Valóság és személyes hiedelmek

614. ÜLÉS, 1972. SZEPTEMBER 13., SZERDA, 21:36

(jane nagyon elégedett, hogy Seth könyve, oly sok halasztás után, minden jel   szerint rendben készül. Ezekben a napokban egészen „fent” van az energiája.  A hétfői hosszú ülése után, egy még hosszabbal tért vissza a kedd esti ESP foglalkozáson - és további sumarival* is. Ma este esedékes a harmadik ülés.  Állítása szerint mégsem fáradt. Csak a magas páratartalomra panasz kodik, mivel nagyon érzékeny az időjárásra; ma nem volt túl meleg, vacsora után esett. Közvetlenül az ülés előtt jártunk egyet a ház körül.) Jó estét. (  Jó estét, Seth.) Folytatjuk a diktálást. Második fejezet: Valóság és személyes hiedelmek. Hiedelmeiden és elvárásaidon keresztül alkotod meg a tapasztalatod szövetét. Ezek a személyes elképzelések önmagadról és a valóság természetéről hatást gyakorolnak a gondolataidra és az érzelmeidre. Igazságnak veszed a hiedelmeidet a valóságról, és többnyire eszedbe sem jut megkérdőjelezni ezeket. Teljesen úgy tűnnek, mintha kielégítően megmagyaráznák önmagukat. Olyan tényállásokként  jelennek meg az elmédben, amelyek sokkal maguktól értetődőb  bek, minthogy külön vizsgálatot igényelnének. Túlságosan gyakran fogadod el tehát ezeket gondolkodás nél kül. Nem úgy ismered fel, mint a hiedelmeteket a valóságról, hanem a valóság jellemzőinek tekinted. (Rövid szünet.)  Az ilyen ideák gyakran vitán felül állnak, vagyis olyan részeteknek észleled, amelyek esetében fel sem merül, hogy eltűnődj az érvényességükön.

* Lásd Jane bevezetőjét a sumari-fejlődésről * 43 *

Láthatatlan előfeltételezésekké válnak, mindazonáltal színezik és alakítják a személyes tapasztalatodat. Egyesek például nem kérdőjelezik meg a vallási hitüket, hanem tényként fogadják el. Mások viszonylag könnyűnek találják az ilyen  belső feltételezések felismerését, ha vallási dolgokról van szó, más téren azonban teljes mértékekben vakok ezekre. (21:45)  Sokkal egyszerűbb felismerni a hiedelmeidet vallási, politikai és efféle tekintetben, mint pontosan meghatározni a legmélyebb hiedelmeidet önmagadról, és arról, aki és ami vagy  különösen az életeddel kapcsolatban. Sokan a legcsekélyebb mértékben sem vesznek tudomást az önmagukról és a valóság természetéről tartott hiedelmeikről. Tudatos gondolataid kitűnő támpontot fognak nyújtani. Gyakran azon fogod kapni magad, hogy nem vagy hajlandó elfogadni bizonyos eszedbe ötlő gondolatokat, mert összeütközésbe kerülnek más, többnyire elfogadott elképzelésekkel. A tudatos elméd mindig igyekszik világos képpel szolgálni, de gyakran hagyod, hogy előre megalkotott ideák elnyomják ezt az intelligenciát. Nagyon divatos a tudatalattit okolni a személyiség  problémáiért és nehézségeiért, abból az elképzelésből kiindulva, hogy ott tanyáznak a korai feszült és rejtélyes események. Ebben az országban számos nemzedék nőtt fel abban a hitben, hogy a személyiség tudatalatti részei megbízhatatlanok, tele vannak negatív energiával, és csak elfojtott kellemetlen eseményeket raktároznak, amelyeket a legjobb elfelejteni. (21:54)  Abban a hitben nőttek fel, hogy a tudatos elme viszonylag erőtlen, hogy a felnőtt tapasztalat a zsenge gyermekkorban ala pozódik meg. Mindezek a fogalmak mesterséges választóvonalakat húznak. Az emberek megtanulták, hogy egyáltalán nem kell a tudatában lenniük a „tudatalatti” anyagnak. Szorosan bezárták a belső Énre nyíló ajtókat. Csak hosszadalmas  pszichoanalízis során lehet kinyitni ezeket. Az átlagember úgy érzi, legjobb magukra hagyni az ilyen területeket, így önnön Énje bizonyos részeinek a leválasztásával ugyancsak akadályokat állít a belső Én öröme elé. Az emberek elszakítva érzik magukat valóságuk leg lényegétől. * 44 *

Az eredendő bűn fogalma nagyon szegényes, korlátolt és eltör zult, de legalább elég egyszerű kezelni: a keresztség megválthat, il letve bizonyos szavakkal vagy áldozatokkal, rituálékkal megtalálhatod a megváltást. (Lásd például Mk 1.1-11.) A romlott tudatalatti elképzelése azonban nem hagy ilyen viszonylag könnyű kiutat az embernek. Az analízis éveihez esetleg néhány olyan rituálé szükséges, amelyeket csak a nagyon gazdagok engedhetnek meg maguknak.  Nagyjából ugyanakkor, amikor oly erősen megjelent a visszata szító tudatalattiról szóló elképzelés, egyszerűen kihajítottátok az ablakon a lélek ideáját. Így aztán milliók hittek egy valóságban, ahol megfosztattak a lélek ideájától, és egy nagyon megbízhatatlan, ha nem egyenesen gonosz tudatalatti fogalma nehezedett a válluk ra. Az egók kiszolgáltatott és magányos pontjainak látták magukat, amint veszedelmesen és védtelenül hányjákvetik az akaratukon kívül álló folyamatok háborgó, vak hullámai. (Rövid szünet 22:05-kor. Ezek az ülések egyáltalán nem „spirituálisak"  a szokásos értelemben. Jane, még transzban, cigarettára gyújt. Elfogyott a söre, de mivel maradt a poharamban egy kevés, érte nyúlt, és kiszolgálta magát.*)  Nagyjából ugyanakkor sok intelligens ember rádöbbent, hogy Isten, a mennyország és a pokol elképzelése a szervezett vallások ban torz, igazságtalan, és leginkább a gyermekmesékre emlékeztet. Csakhogy az ilyen embereknek nem akadt hely, ahol segítséget találhattak volna. Ilyen körülmények között merészségnek látszott volna befelé tekinteni, mert arra tanították őket, hogy minden problémájuknak ez az odabenn a forrása. Akik nem engedhették meg maguknak a terápiát, annál inkább megpróbáltak elnyomni a belső Éntől érkező

* Jane egy ideje rájött, hogy nagyon mérsékelt mennyiségű alkohol kifejezetten jól tesz az üléseknek. Ugyanez a helyzet a dohányzással is. Ezt követően olvasmányainkban is találkoztunk azzal a ténnyel, hogy mindkét anyag befo lyásolja a központi idegrendszert. Úgy gondoljuk, ezeken az üléseken Jane az ennek eredményeként fellépő spontenaitást ötvözi a maga természetes médiumi képességeivel. Addig viszont egyetlen kortyot sem iszik, amíg el nem kezdődik az ülés. * 45 *

minden üzenetet, attól való félelmükben, hogy elnyelik őket a féktelen gyermeki indulatok.  Nos, először is, az Én nem ismer semmiféle korlátot vagy választóvonalat, bár a társalgás kedvéért folyamodhatunk itt olyan szóhoz, mint az „ego”, mert azt hiszitek, értitek a jelentését. Valójában Énetek látszólag tudattalan részeitől függtök. Mint később látni fogjátok, egyre tudatosabban éberebbek lehettek, azaz Énetek egyre nagyobb részeit vonhatjátok be a tudatosságotokba. (22:12)  Lélegzel, növekedsz és számtalan bonyolult és aprólékos tevékenységet végzel folyamatosan, anélkül hogy tudatában lennél, miként is hajtod végre mindezeket a műveleteket. Úgy élsz, hogy nem tudatosodik benned, miként tartod fenn a fizikai tudatosságnak ezt a csodáját a test és az idő világába n. Éned látszólag tudattalan részei atomokat és molekulákat kerítenek a levegőből képed megalkotására. Mozdul az ajkad, kimondod a nevedet. Az ajkadban és a nyelvedben lévő atomokhoz tartozik a neved? (Rövid szünet.)  Az atomok és a molekulák folyamatosan mozognak, sejtekbe, szövetekbe és szervekbe rendeződnek. Hogyan tartozhatna hozzájuk a név, amelyet kimondasz? Tested   nem olvas vagy ír, ám bonyolult szótagokat mond ki, amelyek más lényekkel, például önmagaddal képesek bármit közölni, a legegyszerűbb érzéstől a legbonyolultabb információig. Hogyan csinálják? A test atomjai és molekulái nem ismerik az általuk beszélt nyelv szintaxisát. Amikor belekezdesz egy mondatba, nem egyszer a legcsekélyebb tudatos elképzelésed sincs, hogyan fogod befejezni, de  biztosra veszed, hogy a szavaknak lesz értelmük, és minden erőfeszítés nélkül fog kikerekedni a mondat jelentése. Mindez azért történhet meg, mert lényed belső részei spontán, örömmel és szabadon működnek; mindez azért történhet meg, mert belső Éned hisz benned, még ha sok esetben le nem is hiszel  benne. Lényednek ezek az öntudatlan részei elképesztően jól működnek, gyakorta a természetüket és a feladatukat illető legnagyobb félreértés ellenére, a hiedelmeidből fakadó erős beavatkozásoddal szemben. * 46 *

Mindenki egyedülálló valóságot tapasztal meg, amely különbözik mindenki más valóságától. Ez a valóság kifelé sarjad, a gondolatok, érzések, elvárások és hiedelmek belső tájából. Ha úgy hiszed, hogy a belső Én inkább ellened, mint érted működik, akkor akadályozod a működését  pontosabban a hiedelmeid miatt arra kény szeríted, hogy egy bizonyos módon viselkedjék. A tudatos elme arra szolgál, hogy világos ítéleteket alkosson a fizikai valóságban elfoglalt helyzetedről. Ebben sokszor hamis hiedelmek akadályozzák meg, mert az egoista ideák elhomályosítják világos látását. Iktassunk be egy szünetet. (22:31. Jane mély transzban volt. Most jobban érezte magát, mondta, mert az időjárás vesztett valamennyit fojtogató fülledtségéből. Mondtam neki, hogy véleményem szerint a ma esti anyag az ő és Seth legjobb formáját  mutatja, ugyanakkor egyfajta csalóka egyszerűség is jellemzi. Jane elégedett  volt, mondván, hogy a könyv készítése tekintetében most egészen felszaba dultnak érezte magát.) Készen állsz? (  Igen. - Éppen befejeztem a jegyzeteimet, amikor Jane levette a szem üvegét, és Seth-ként folytatta a beszédet. 22:53.) Hiedelmeid olyan kerítések lehetnek, amelyek körülzárnak. Először fel kell ismerned az akadályok létezését, meg kell látnod őket, különben még csak rá sem jössz, hogy nem vagy szabad,  pusztán azért, mert nem látsz túl a kerítésen. (Nagyon pozitívan:) Tapasztalatod határait fogják megjeleníteni. Létezik azonban egy olyan hit, amely ledönti az észlelés mesterséges akadályait, egy átfogó hit, amely automatikusan áthatol a hamis és gátló ideákon. Külön sorba: Az Én nem korlátozott. Ez a kijelentés tényállást közöl. Attól függetlenül létezik, hogy hisztek vagy nem hisztek benne. Ebből az állításból egy másik következik: * 47 *

Az Énnek nincsenek határai vagy elkülönült részei. Amit megtapasztalsz, az a hamis hiedelmek eredménye. Ebből következik a már említett idea: Te teremted meg a magad valóságát. Hogy megértsd önmagad, illetve ami és aki vagy, meg kell tanulnod, hogyan tapasztalhatod meg magad közvetlenül, függetlenül az önmagadról vallott hiedelmeidtől. Azt szeretném, ha te, aki ezt olvasod, nyugodtan ülnél. Hunyd be a szemed. Próbáld meg érzékelni önmagadban a korábban említett mély érzelmi tónusokat (lásd az 1. fejezet, 613. ülést). Nem lesz nehéz. Hogy tudsz a létükről, az hozzásegít mély ritmusuk felismeréséhez. Mindenki érzékeli ezeket a tónusokat, kiki a maga módján, úgyhogy amiatt nem kell aggódni, hogyan érezd meg. Egyszerűen mondd azt magadnak, hogy ezek léteznek, testté lett lényed hatalmas energiáiból állnak össze. Azután hagyd, hogy megtapasztald. Ha eddig olyan kifejezéseket használtál, mint a meditáció, ennek az eljárásnak az idejére feledkezz meg róla. Semmiféle nevet ne alkalmazz rá. Szabadulj meg a fogalmaktól, és tapasztald meg önmagad lényét és önmagad életerejének mozgását. Ne kérdezd: „így jó? Biztos, hogy jól csinálom? Azt érzem, amit kell?” Ez a könyv első gyakorlata a számodra. Ne mások követelményeit próbáld alkalmazni. Nincsenek követelmények a magad érzésein kívül. Ahogy nincs valamiféle ajánlott időhatár sem. Egyszerűen csak örömteli, élvezetes élménynek kell lennie. Fogadd el, ami csak történik, mint ami egyedül a tied. A gyakorlat kapcsolatba hoz önmagaddal. Visszavisz önmagadhoz. Valahányszor nyugtalan vagy zaklatott vagy, szánj néhány percet arra, hogy érzékeld magadban ezt az érzelmi tónust, és akkor megint biztonságban találod magad lényed középpontjában. Ha sokszor végrehajtod ezt a gyakorlatot, érezni fogod, ahogy a mély ritmusok minden irányban kilépnek belőled, mint ahogy valóban ez történik. Elektromágnesesen sugárzódnak ki fizikai lé * 48 *

nyedből; és olyan környezetet alkotnak, amelyet már akkor ismersz, amikor megteremtik fizikai képedet. Hogy miként, azt reményeim szerint a későbbiek során még el fogom magyarázni. (23:14)  Azt mondtam, az Én nem korlátozott, de most bizonyosan arra gondolsz, hogy Éned véget ér a bőrödnél, hogy az és csakis az vagy, ami a bőrödön belül található. Ám a környezeted nem más, mint Éned kiterjesztése. Tapasztalatod teste, fizikai formá ban. A belső Én alkotja meg az objektumokat, amelyeket oly biztosan és automatikusan ismersz, mint ahogy megalkotja az ujjadat vagy a szemedet. A környezeted gondolataid, érzelmeid és hiedelmeid láthatóvá lett fizikai képe. Mivel gondolataid, érzelmeid és hiedelmeid téren és időn át haladnak, ilyenformán hatást gyakorolsz a tőled külön álló fizikai körülményekre. Képzeld el pusztán fizikai szempontból tested festői keretrendszerét. Szilárdnak érzékeled, ahogy minden más anyagot is; de minél inkább a mélyére hatolsz, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy benne az energia ölt ilyen vagy olyan formát (a szervek, a sejtek, a molekulák, az atomok, az elektronok formájában), minden szint kevés  bé fizikai, mint a megelőző, és egy rejtélyes Gestaltban egyesülve hozzák létre az anyagot. (23:25)  Az atomok mozognak a testedben. Állandó a mozgás és az aktivitás. A szilárdnak látszó testről kiderül, hogy olyan gyorsan mozgó  gyakran egymás körül keringő  részecskékből áll, amelyekben folyamatosan nagy energiacserék játszódnak le. Az anyag és a testeden kívüli tér ugyanazokból az elemekből áll, csak különböző arányban. Állandó fizikai kommunikáció zajlik az általad testnek nevezett struktúra és az azon kívüli tér között: vegyi kőlcsönhatások, olyan alapvető cserék, amelyek nélkül nem volna lehetséges az általad ismert élet. Ha nem lélegzel, meghalsz. A lélegzetnek, amely a legbensőbbet és a legnélkülözhetetlenebbet képviseli fizikai érzékeléseid közül, ki kell áradnia abból, ami te vagy, a világba, amely látszólag nem te vagy. Fizikailag az történik, hogy bizonyos részeid folyamatosan elhagyják a testedet, és elvegyülnek az elemekkel. Pontosan tudod, mi * 49 *

történik, amikor adrenalin szabadul fel a véráramban. Felpezsdít és cselekvésre késztet. De az adrenalin nem marad meg a testedben. Ki áramlik a levegőbe, és — ha átalakulva is — hatást gyako rol a légkörre. Minden érzelmed hormonokat szabadít fel, de ezek is elhagynak, mint a lélegzeted; ebben a tekintetben elmondhatjuk, hogy vegyi anyagokat bocsátasz a levegőbe, amelyek hatnak rá. Az ilyen kölcsönhatások aztán fizikai viharokat idéznek elő. Bizony mondom, te alkotod meg a magad valóságát, és ez magában foglalja az időjárást is, amely egészében véve egyéni reakcióitok összességének eredménye. Ezt részletesebben is ki fogom fejteni ebben a könyvben. (Egy később hozzáadott megjegyzés: a 18. fejezetben.)  Azért vagy a fizikai lét ben, hogy megtanuld és megértsd: minden tapasztalatot az érzésekké, gondolatokká és érzelmekké lefordított energiád okoz. Ez alól nincs kivétel. Ha ezt megérted, már csak meg kell tanulnod megvizsgálni hiedelmeid természetét, mert ezek fogják automatikusan előidézni, hogyan érzel és gondolkozol. Érzelmeid a hiedelmeidet követik.  Nem lehet másképp. Szeretném, ha különféle területeken felismernéd a hiedelmeidet. Rá kell jönnöd, hogy minden olyan idea, amelyet igazságként fogadsz el, általad tartott hiedelem. Ezután meg kell tenned a következő lépést, és azt mondanod: „Ez nem szükségszerűen igaz, még ha azt is hiszem.” Szívből remélem, megtanulod figyelmen kívül hagyni mindezeket a hiedelmeket, amelyekből az alapvető korlátozások fakadnak. Tartsatok szünetet. (23:40. Jane meglepetéssel értesült róla, hogy csaknem ötven perc telt el.  A közvetítése egyre energikusabb és intenzívebb lett, és az ülés azon alkal makra kezdett hasonlítani, amikor Seth-tel minden jel szerint fél éjszaka ké  pesek lennének folytatni. Bennem is buzgott az energia. Mivel készen álltam a folytatásra, Jane letett arról, hogy itt befejezzük az ülést. Így 23:56-kor  ugyanabban a modorban folytattuk.) Később megtárgyaljuk a hiedelmeid bizonyos okait, egyelőre csak annyit szeretnék, hogy ismerd fel őket.

* 50 *

Szedjük lajstromba a korlátozó hamis hiedelmek egy részét. Ha úgy találod, hogy bármelyikkel is egyetértesz, akkor felismerted, hogy ezen az adott területen személyesen kell munkálkodnod. 1. Az élet siralomvölgy. 2. A test hitvány. A lélek hordozójaként természetesen ala csonyrendű. Úgy érezheted, a test eredendően rossz vagy gonosz, hogy helytelenek a vágyaid. A keresztények a testet gyarlónak találhatják, azt gondolván, hogy a lélek alászáll bele — az „alászállás” a magasabb vagy jobb körülményből egy rosszabba való kerülést  jelent. A keleti vallások hívei is gyakran kötelességüknek érzik a test megvetését, a fölé emelkedést, egy olyan állapotba, ahol nincsenek vágyak. (Például az üresség a taoizmusban.)  Másfajta szóhasz nálattal, ők is azt a nézetet vallják, hogy a földi tapasztalat önmagában nem kívánatos. 5. Tehetetlen vagyok a körülményekkel szemben, amelyek fölötti nincs hatalmam. 4. Tehetetlen vagyok, mert a személyiségem és a jellemem kis gyermekkorban kialakult, és ki vagyok szolgáltatva a múltamnak. 5. Tehetetlen vagyok, mert ki vagyok szolgáltatva a múltbéli életeknek, amelyek fölött most nincs hatalmam. Büntetést ka pok, vagy én büntetem magam az elmúlt életekben másokkal szemben elkövetett tettekért. A karmám miatt el kell fogadnom az életem negatív megnyilvánulásait.* 6. Az emberek alapvetően rosszak, kivéve engem. 7. Enyém az igazság, és senki másé. Vagy az én csoportomé és egyetlen más csoporté sem.

* A hinduizmusban és buddhizmusban a karma az egyén bármely életében elkövetett tetteinek teljes morális összessége - így meghatározza az illető sorsát a következő életében. Seth a reinkarnációs életeket egy időben zajlónak tekinti. Így állandó oda-vissza kapcsolalat érvényesül közöttük. A "jövőbeli" élet tehát hatással lehet egy „múltbelire", ezért a szokásos értelemben itt nem alkalmazható a karma. * 51 *

8. Ahogy öregszem, egyre gyengébb és betegebb leszek, és elvesztem a képességeimet. 9. A létem a testben megélt tapasztalattól függ. Ha meghal a testem, a tudatom is meghal vele.  Nos, ez a hamis hiedelmeknek egy meglehetősen általános listája.  Nézzük a belsőbb hitek konkrétabb lajstromát, amelyeket személyesen önmagadról táplálsz. 1. Gyenge vagyok, mindig is az voltam. 2. Valami baj van a pénzzel. Akiknek van, azok kapzsik, kevés bé spirituálisak, mint a szegények. Boldogtalanabbak és sznobok. 3. Nem vagyok kreatív. Nincs fantáziám. És: Soha nem csinálhatom azt, amit akarok. És: Nem szeretnek az emberek. És: Kövér vagyok. (Ez lenne a hatodik sorszámú.) És a 7.: Mindig balszerencsém van. (00:15)  Nagyon sokan vallják ezeket a hiedelmeket. És akik vall ják, azok találkozni is fognak velük a tapasztalatukban. Mindig úgy fog tűnni, hogy a fizikai dolgok megerősítik a hiedelmeket, csakhogy ez utóbbiak alakítják a valóságot. Azon vagyunk, hogy megkíséreljük megdönteni az ilyen korlátozó fogalmakat. Mindenekelőtt rá kell jönnöd, hogy senki más nem változtathat ja meg a hiedelmeidet, és nem is kényszerítheti rád. Te viszont tudással és elszántsággal igenis módosíthatsz rajtuk.  Nézz körül. Egész fizikai környezeted a hiedelmeid materializá ciója. Az öröm, a bánat, az egészség vagy betegségérzésed  mindezeket a hiedelmeid idézik elő. Ha egy adott helyzetről úgy véled, hogy annak boldogtalanná kell tennie, akkor azzá is tesz, és aztán a  boldogtalanság megerősíti a körülményeket. Benned rejlik a képesség, hogy megváltoztasd az elképzeléseidet a valóságról és önmagadról, hogy egy olyan személyes, élő ta pasztalatot hozz létre, amely kielégítő számodra és mások számára. Szeretném, ha leírnád magadnak az önmagadról vallott hiedelmei

* 52 *

det, ahogy a tudatukra ébredsz. Később oly módon használhatod fel ezt a jegyzéket, ahogy most még nem is gya nítod. Szünet, vagy vége az ülésnek, ahogy tetszik. ( - Nos, azt hiszem, jobb lenne, ha befejeznénk. Vége 00:25-kor. Mindketten sokkal jobban érezzük magunkat, mint mi előtt elkezdődött az ülés.)

615. ÜLÉS, 1972. SZEPTEMBER 18., HÉTFŐ, 21:32

(Jane ma már tartott egy rövid ülést. A kora délutáni posta jó hírt hozott; itallal ünnepeltük, majd átjött Seth. Vacsora közben Jane távolsági hívást kapott az egyik tavaly augusztusi látogatónktól. Sajnálatos módon Jane-nek azt kellett neki mondania, hogy kevés ideje volt dolgozni az akkor megvitatott jelentős terveken, noha ezek  változatlanul érdeklik. Mosogatás közben és ezen tűnődve egy meglepő vil lanást kapott Seth-től. Egyszeriben elmúlt az ilyen ügyek miatti aggodalma, „az isteni egykedvűség hozzáállása” váltotta fel.  Jane készen állt a szokás szerinti 21 órás ülésre, bár a hívás miatt nem voltunk biztosak benne, hogy sikerül is akkor elkezdeni. 21:30-kor még  mindig nem kezdődött el az ülés, és Jane egyre türelmetlenebb lett. Amikor  azonban levette a szemüvegét, és Seth-ként kezdett beszélni, hangja nyugod tan, ráérősen csengett, és gyakran behunyta a szemét.) Akkor tehát diktálás következik. (  Jó estét, Seth.) Tudatos hiedelmeitek irányítják a testetek működését. Nem lehet másképp. Belső Énetek arra alkalmazza a fizikai tudatot, a fizikailag fóku szált elmét, hogy az tevékenykedhessen az általatok ismert világban. A tudatos elme különösen jól felszerelt a küls ő tevékenység irányítá sára: hogy kezelje az éber tapasz talatot és felügyelje a fizikai munkát. A valóság természetéről fenntartott hiedelmei ezután átadódnak Éned benső részeinek. Ezek elsősorban azon alapulnak, aho gyan a tudatos elme az evilági valóságot értelmezi. A tudatos elme állítja fel a célokat, és a belső Én hajtja végre őket képességei és kimeríthetetlen energiája latba vetésével. * 53 *

A tudatos elme óriási értéke pontosan abban a képességében rejlik, hogy döntéseket hoz és irányokat szab. A szerepe azonban kettős: belül és kívül egyaránt értékeli a körülményeket, kezeli a fizikai világból és az Én belső részéből érkező adatokat. Szó sincs róla, hogy ez valamiféle zárt rendszer lenne. Embernek lenni nagyon finom különbségtételt igényel az ilyen tudatosság használatában. Sokan félnek a saját gondolataiktól, és nem vizsgálják meg azokat. Elfogadják mások hiedelmeit, ami viszont eltorzítja a belülről és kívülről érkező adatokat. Az intuitív Én és a tudatos elme között nincs harc. Csak olyankor látszik úgy, mintha lenne, ha az egyén a tudatos elméjében rendelkezésére álló minden információt elutasít. (Rövid szünet.)  Olykor kétségkívül könnyebbnek tűnik elkerülni a viselkedés gyakori újraszabályozását, amelyet az önvizsgálat megkövetel. Ilyen esetek ben az egyén sok másodkézből nyert hiedelmet gyűjt össze. Ezek némelyike ellentmondásban áll egymással. A testnek és a belső Énnek adott jelek nem egyenletesen, hanem ellentétes utasítások zűrzavarában áramlanak. Közvetlenül ezek indítják el a különböző jellegű figyelmeztetéseket. A test nem fog megfelelően működni, vagy az érzelmi környezet egésze fog szenvedni. Az ilyen reakciók valójá ban remek óvintézkedések, amelyeket a változás szükségességére intő jelnek kellene tekinteni. Ugyanakkor a belső Én olyan meglátásokat és intuíciókat fog közvetíteni a tudatos elmének, amelyeknek a célja a látásának megtisztítása. De ha azt hiszed, hogy a belső Én veszélyes és nem lehet  bízni benne, ha félsz az álmoktól vagy más alkalmatlankodó pszichikai anyagtól, akkor elutasítod ezt a segítséget, és elfordulsz tőle. (21:50)  Továbbá, ha azt hiszed, hogy el kell fogadnod nehézségeidet, akkor ez a hit egymaga eltéríthet a megoldásu któl. Ismétlem: elképzeléseid és hiedelmeid alkotják a tapasztalatod struktúráját. Hiedelmeid és ezek okai a tudatos elmédben találhatók. Ha elfogadod azt az elképzelést, hogy a viselkedésed okai mindörökre el vannak temetve ennek az életednek a múltjába, akkor nem leszel képes módosítani a tapasztalatodon. Most a többéke vésbé szokványos tapasztalatról beszélek. Később sort fogunk kerí * 54 *

teni bizonyos területekre, például az olyan körülményekre, amelyekben betegségek keletkeznek. Annak a felismerésnek, hogy te hozod létre a magad valóságát, felszabadító erejűnek kell lennie: te felelsz a sikereidért és az örömeidért. Megváltoztathatod az életednek mindazokat a területeit, amelyekkel kevéssé vagy elégedett, de vállalnod kell a felelősséget a lényedért. A lelked azért csatlakozott a testhez, hogy a testben megtapasz talja a szédítő bőség világát, segítsen megteremteni a színek és a forma valóságának egy dimenzióját. A lelked testben született, hogy gyarapítsa az érzéki tudatosság csodálatos területét, érezze az anyagi formába öntött energiát. Azért vagy itt, hogy használd, él vezd és fejezd ki magad a testen keresztül. Azért vagy itt, hogy hozzájárulj a tudat nagyszerű kiterjesztéséhez.  Nem  azért vagy itt, hogy siránkozz az emberi állapot nyomorúságán, hanem hogy a benned rejlő öröm, erő és életerő révén változtass rajta, ha nem találod kedvedre valónak; alkosd meg a lelket olyan hitelesen és szépségesen a testben, ahogy csak tudod. A tudatos elme lehetővé teszi, hogy kifelé tekints, a fizikai uni verzumba, és lásd spirituális aktivitásod tükröződését, hogy észleld és megbecsüld az egyéni és közös teremtéseket. Hogy úgy mondjam, a tudatos elme az az ablak, amelyen át kifelé tekintesz  és kifelé tekintve belső elméd g yümölcseit látod. Gyak ran azonban hamis hiedelmek homályosítják el ezt a nagyszerű kilátást. Örömöd, vitalitásod és teljesítményed nem  kívülről érkezik hozzád, a „veled történő” események következményeként. Belső eseményekből fakad, amelyek hiedelmeid eredményei. (22:06. Seth-Jane mélyen a gondolataiba merül.)  Sokat írtak a szug gesztió természetéről és jelentőségéről. Az egyik divatos elképzelés úgy tartja, hogy folyamatosan szuggesztió hatása alatt állsz. Nos, sa ját tudatos hiedelmeid a legfontosabb szuggesztiók. Minden más elképzelést annak függvényében utasítasz vagy fogadsz el, hogy ígaznak hiszede a nap legnagyobb részében az elmédben hangzó folyamatos tudatos zümmögés alapján  ezek az önmagad számára adott szuggesztiók. * 55 *

Mástól kapott szuggesztiót csak akkor teszel magadévá, ha az beleillik a saját elképzeléseidbe, általánosságban a valóság természetéről, különösen pedig az önmagadról alkotott fogalmaidba. Ha megfelelően használod a tudatos elmét, akkor megvizsgálod ezeket a hozzád érkező hiedelmeket. Nem fogadod el őket minden további nélkül. Ha megfelelően használod a tudatos elmédet,  akkor azoknak az intuitív elképzeléseknek is a tudatára ébredsz, amelyek  belülről jutnak el hozzád. Csak félig élsz tudatosan, ha nem vizsgálod meg a kívülről érkező információt, és figyelmen kívül hagyod a  belülről érkező adatokat. (22:13)  Sok hamis hiedelmet fogadsz el tehát nyakrafőre, mert nem vagy hajlandó megvizsgálni ezeket. Hamis képet festesz a valóságról a belső Énnek. Mivel a tudatos elme feladata a fizikai tapasztalat értékelése, a belső Én nem képes megfelelően végezni a dolgát. Ha ezért a folyamatért az Én lenne a felelős, akkor egyáltalán nem lenne szükséged tudatos elmére. (Nyomatékosan:)  Amikor a belső Én riasztást kap, különféle önjavító lépésekkel azonnal megpróbál segíteni. Alkalmanként, amikor a helyzet irányítása végképp kicsúszik a kézből, meg fogja kerülni a tudatos elmének ezeket a korlátozó területeit, és úgy oldja meg a  problémát, hogy energiával telíti az aktivitás más rétegeit. Ez be is válik, például a tudatos elme „vakfoltjai” körül. Gyakran ki fogja szűrni a konfliktusba kerülő hiedelmek összességéből a legéltetőbbeket, és ezeket veti be, ami aztán egyfajta szédítő revelá cióként jelentkezik. Az ilyen revelációk új mintázatokat eredményeznek, amelyek megváltoztatják a viselkedést. Tudatában kell lenned a józan elméd tartalmának. Keresd a kétértelműségeket. Tekintet nélkül hiedelmeid jellegére, azok valóban testté és anyaggá lettek. Léted csodája nem térhet ki önmaga elől. Gondolataid eseményekbe szökkennek. Ha úgy gondolod, hogy a világ gonosz, akkor gonosznak látszó eseményekkel fogsz találkozni. Kozmikus értelemben nincsenek véletlenek, ahogy abban a szűkebb értelemben sem, ahogyan ti ismeritek. Hiedelmeid oly biztosan növekednek időben és térben, mint a virágok. Ha erre rájössz, még a fejlődésük et is érezheted. Tartsatok szünetet. * 56 *

(22:29-től 22:44-ig szünet.) Tehát: folytatódik a diktálás. A tudatos elme alapvetően kíváncsi, nyitott, arra is képes, hogy megvizsgálja önnön tartalmát. Az előző évszázad pszichológiai elméletei következtében sok nyugati ember azt hitte, a tudatos elme elsődleges célja, hogy gátolja a „tudattalan” anyagot. Csakhogy  mint említettem (ezen az ülésen) —   arra is szolgál, hogy felfogja és értelmezze a belső Énből érkező adatokat. Ha hagyják, nagyon jól csinálja. Felfogja és értelmezi a benyomásokat. Ám mi történt? Az embert megtanították, hogy csak a külvilágból érkező adatokat fogadja el, és emeljen gátakat a be lső tudás elé. Az ilyen helyzet megfosztja az egyént ereje teljességétől, és elvág ja  tudatosan  léte jelentős forrásától. Az ilyen körülmények gátol ják a kreatív kifejezést, és megakadályozzák, hogy a tudatos Én hozzáférjen a folyamatosan keletkező meglátásokhoz és intuíciókhoz. Ekkor úgy tűnik, mintha elkülönülne az érzés és a gondolat. A kreativitás és az intellektus nem testvéreknek mutatkoznak  noha valójában azok , hanem idegeneknek. A tudatos elme elveszti eszközei nagy részét. Kihasítja a tapasztalatából a belső tudás hatal mas tömegét. Illuzórikus megosztottságok jelennek meg az Énben. Ha hagyják, az Én spontán módon egységként cselekszik, de örökké változó egységként. A belső és külső hangokra figyelő tudatos elme képes olyan hiedelmeket alkotni, amelyek összhangban állnak az Én tudásával, amely azt anyagi és nem anyagi forrásokból merítette. Ekkor, más tevékenységekkel együtt, bekövetkezik a hiedelmek vizsgálata  természetesen könnyedén, minden erőfeszítés nélkül. Miután azonban a tudatos elme elfogadta a konfliktusban álló hie delmek készletét, ezek kiválogatása határozott kísérletet igényel.  Ne feledd, a hamis hiedelmeket is igazolni látszanak majd a fizikai adatok, mivel a tapasztalatod a külvilágban pontosan ezeknek a hi edelmeknek a materializációja. Így az ideáid nyersanyagával kell dolgoznod, még ha az érzéki adataid azt mondhatják is, hogy egy adott hiedelem nyilvánvaló igazság. A tapasztalatod vagy bármely része megváltoztatásához az ideáidat kell megváltoztatnod. Mivel teljes egészében te magad alakitottad a magad valóságát, termé szetszerűleg az eredmények is ennek megfelelően fognak alakulni, * 57 *

(Rövid szünet.)  Légy meggyőződve arról, hogy képes vagy meg változtatni a hiedelmeidet.  Akard   megpróbálni. Képzeld el a korlátozó ideát zavaros színként, az életedet pedig egy sokdimenziós festményként, amelyet az tönkretesz. Úgy változtatod az ideádat, ahogy a művész tenné a színeivel. A művész nem azonosul az általa használt színekkel. Tisztában van vele, hogy a színeket ő választja ki, és ecsettel hordja fel őket. Ugyanígy fested meg a valóságot az elképzeléseiddel. Nem vagy azonos az elképzeléseiddel, de még a gondolataiddal sem. Te az az Én vagy, amelyik ezeket megtapasztalja. Ha a festő észreveszi, hogy a nap végén festékfoltos a keze, egyszerűen lemossa a festéket, mivel ismeri a természetét. Ha úgy gondolod, hogy a korlátozó gondolatok a te részeid, ilyenformán állandó jelleggel hozzád tartoznak, eszedbe sem jut lemosni. Inkább úgy viselkedsz, mint az őrült festő, aki így szól: „A festékeim az én részeim. Bepiszkították a kezemet, de semmit sem tehetek ellene.” Bár úgy tűnhet, nincs ellentmondás aközött, hogy spontán módon ébredsz a tudatára a gondolataidnak, illetve hogy megvizsgálod őket. Nem kell elzárkóznod a spontaneitástól. Ugyanis nem az a  spontaneitás, ha válogatás nélkül minden egyes hozzád eljutó adatszilánkot elfogadsz a magadénak. (23:10)  Ha igazán spontánul viselkednél, sok hiedelem teljesen ártalmatlanul és észrevétlenül lemorzsolódna rólad. Csakhogy gyakran inkább befogadod őket. Az általad elfogadott korábbi korlátozó ideák afféle ülepítőt alkotnak, ahol más hasonló anyagok gyűlnek fel, úgyhogy az elméd megtelik hulladékkal. Ha spontán módon viselkedsz, elfogadod elméd szabad természetét, és az spontán módon fog döntéseket hozni a beérkezett adatok érvényességéről vagy érvénytelenségről. Ha nem hagyod, hogy a maga módján működjék, túlzsúfolttá válik, mint valami lomtár. Egyetlen almafa sem próbál meg ibolyává fejlődni. Teljesen automatikusan tudja micsoda, és ismeri azonosságának és létének kereteit. (Rövid szünet.) Van tudatos elméd, de ez csak az elméd „legfelső” része. Sokkal többhöz is hozzáférhetsz. Ez esetben sokkal több tudatosodhat a tudásodból; de egy hamis, korlátozó hiedelem * 58 *

olyan tévedés a természetedet illetően, mint az almafa elképzelése arról, hogy ibolya. Nem teremhet ibolyákat, de jó almafa sem lehet, amíg ibolyákat akar teremni. Tévhit az, amelyik nem illik bele a  belső lényed alapállapotába. Ha tehát azt hiszed, hogy ki vagy szolgáltatva a fizikai eseményeknek, akkor tévhitet dédelgetsz. Ha úgy érzed, hogy a jelenlegi tapasztalatodat olyan körülmények között éled meg, amelyek fölött nincs hatalmad, akkor tévhitet táplálsz. Részed van a gyermekkori környezeted kialakításban. Te választottad a körülményeket. Ez pedig a legkevésbé sem azt jelenti, hogy ki vagy szolgáltatva ezeknek. Azt jelenti, hogy kihívásokat állí tottál fel, amelyeken felül kell kerekedned, célokat tűztél ki, hogy elérhesd, felállítottad tapasztalatod közegét, amelynek révén fejleszthetsz, megérthetsz és kiteljesíthetsz bizonyos képességeket. (23:29)  A tapasztalatodat megalkotó kreatív erő most is benned van, ahogy születésed óta és már azelőtt is. Te választottál egy bizonyos közeget ehhez a léthez, a körülmények egy bizonyos keret rendszerét, de ezen belül szabadságodban áll kísérletezni, alkotni é s módosítani a körülményeken és az eseményeken. Mindenki kiválasztja a maga számára az egyedi mintákat, amelyeken belül meg fogja teremteni személyes valóságát. De ezeken a határokon belül végtelenek a lehetőségek és korlátlanok az erőforrások. A belső Én izgalmas vállalkozásba kezd, amelynek során megtanulja, hogyan fordítsa le a valóságát fizikai formába. A tudatos elm e ragyogóan ráhangolódik a fizikai valóságra, és nem egyszer any nyira belekábul abba, amit észlel, hogy erős kísértést érez inkább oknak, mint okozatnak vélni a fizikai jelenségeket. Az Én mélyebb ré s z e i mindig arra szolgálnak, hogy emlékeztessék rá, nem így áll a helyzet. Ha a tudatos elme túl sok tévhitet fogad el, különösen, ha veszélyesnek látja a belső Ént, akkor elzárkózik ezektől a folyama tos emlékeztetőktől. Ha ilyen helyzet áll elő, a tudatos elme úgy érzi, hogy lerohanta egy nála jóval nagyobbnak látszó valóság, amely fölött nincs hatalma. Elvész a biztonságnak az a mély érzése, ahol kapaszkodót találhatna. A tévhiteket ki kell gyomlálni, hogy a tudatos elme ismét tudatára ébredhessen a ragyogás és az erő belső csatornáinak.

* 59 *

(23:40)  Az ego, hogy úgy mondjam, a tudatos elme hajtása. A tudatos elme olyan, mint egy gigantikus kamera, és az ego szabályozza a látószöget és a fókuszt. Ha hagyod, az identitás különböző részei megalkotják, lebontják és újraformálják az egót, és e csodálatos spontaneitás közben fenntartják az egység érzését. (Lásd az 1. fejezet üléseit.) Az ego a fizikai képedről alkotott elképzelésed a világhoz való viszonyában. Az önképed azonban nem tudattalan. Nagyon is a tudatában vagy, bár mások kedvéért gyakran elutasítasz erről bizonyos gondolatokat. A tévhitek megnyilvánulhatnak egy olyan merev egóban, amely ragaszkodik hozzá, hogy csupán egyetlen irányban használja a tudatos elmét, amivel tovább torzítja érzékeléseit. Gyakran teljesen tudatosan határozol úgy, hogy eltemetsz egy gondolatot vagy egy ideát, amely viselkedésed módosítását okozhatná, mert látszólag nem egyeztethető össze a már tartott korlátozó elképzelésekkel. Figyeld a gondolataid sorjázását: milyen javaslatokat és elképzeléseket adsz önmagadnak? Vedd észre, hogy pontosan ezek fognak materializálódni a személyes tapasztalatodban. Sok egészen korlátozó elképzelés fog átjutni minden vizsgálat nélkül a helyénvalóság álcájában. Teljesen helyénvalónak érezhe ted például, hogy gyűlölöd a gonoszt, illetve ami gonosznak tűnik számodra; de ha azon kapod magad, hogy a gyűlöletre vagy a gonoszra összpontosítasz, azzal meg is teremted azt. Ha szegény vagy, akkor teljesen elégedettnek érezheted magad pénzügyi helyzetedben, és megvetéssel tekinthetsz a gazdagokra, miközben azt hajtogatod magadnak, hogy a pénz rossz, és így megerősíted a szegénység állapotát. Ha beteg vagy, azon kaphatod magad, hogy kitartasz testi nyomorúságod mellett, miközben keserűen irigyled az egészségeseket, és az állapotodon keseregsz  és így állandósítod a gondolataid révén. Ha ragaszkodsz a korlátokhoz, bizony beléjük is fogsz ütközni. Új képet kell megteremtened az elmédben. Ez a kép pontosan azokon a területeken fog különbözni attól, amelyiket a fizikai érzékeid mutatnak egy adott pillanatban, ahol esedékes a változtatás. Egy másik példa: a háború gyűlölete nem hozza el a békét. Csak a béke szeretete hozhatja létre. Tarthatunk szünetet, vagy befejezhetjük az ülést, ahogy tetszik.

* 60 *

(- Maradjunk az utóbbinál. 23:56. Jane kitűnő transzból jött ki, mielőtt befejeztem volna a jegyzete lést. Semmire nem emlékezett az anyagból. - Te jó isten, Rob, mindjárt éjfél  - állapította meg. Ami azt illeti, tudta volna folytatni — az utóbbi időben rendkívül aktív pszichikailag -, de nekem az járt az eszemben, hogy akkor  másnap esetleg fáradt lesz. Holnap este ESP-foglalkozást tart, szerda este egy ülést, csütörtökön pedig írásgyakorlatot.)

616. ÜLÉS, 1972. SZEPTEMBER 20, SZERDA, 21:28 (Miközben az ülés 21:20 órai kezdetére vártunk, Jane beszámolt róla, hogy csak úgy „felszedett” egy címet a Seth-könyv harmadik fejezetének: „Telepá tia és hiedelemgyűjtés” vagy „ideagyűjtés”; nem tudta, melyik mellett dönt sön.  Látni fogjuk, milyen közel járt a végleges változathoz. 21:25-kor azt  mondta: - Készen állok a kezdésre. Mondanám... - Cigarettára gyújtott, oldalra és lefelé sandított, figyelme már befelé fordult, ahogy felkészült, hogy csatlakozzon pszichikailag egy nagyon ismerős „energiaszemélyiséghez”, ahogy Seth meghatározta önmagát.) Jó estét. (- Jó estét, Seth.) Akkor hát folytatjuk a diktálást. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy sok kijelentésem ellentmondásban áll azoknak a hiedelmeivel, akik elfogadják, hogy a tu datos elme viszonylag erőtlen, és hogy a v álasz a problémákra mé lven alatta rejtőzik.  Nyilvánvaló, hogy a tudatos elme nem valamiféle dolog, hanem egy jelenség. Örökké változó. Az ego szó szerint végtelen irányba összpontosíthatja vagy fordíthatja. Tekinthet kifelé vagy befelé, ahol önnön tartalmát figyeli. Tevékenységében fokozatok és ingadozások mutatkoznak. Sok kal, de sokkal rugalmasabb, mint hinnéd. (Rövid szünet.)  Az ego szinte teljes egészében úgy használhatja a tudatos elmét, mint azon külső vagy belső valóság észlelésének eszközét, amely valóságok egybeesnek a saját hiedelmeivel. Nem arról van tehát szó, hogy bizonyos válaszok nem közvetlenül hozzáférhetők, hanem hogy gyak * 61 *

ran olyan pályára állsz, amelyben hiszel, és nem akarod megnyitni magad olyasminek, ami ellentmondhat az adott hiedelmeidnek. Ha például beteg vagy, annak van valamilyen oka. Hogy teljesen felépülj, anélkül hogy újabb tüneteket mutatnál, fel kell fedezned ezt az okot. Lehet, hogy nem örülsz a betegségednek, mindamellett te választottad magadnak ezt az utat. Amíg meg vagy győződve ennek az útnak az elkerülhetetlenségéről, addig megmaradnak a tünetek.  Nos, ezek lehetnek egy bizonyos hiedelem következményei, de egy összetett hiedelemrendszer is okozhatja. A hiedelmeket természetesen nem hiedelemként, hanem valóságként fogadod el. Miután megérted, hogy te alakítod a valóságodat, el kell kezdened megvizsgálni ezeket a hiedelmeket úgy, hogy a tudatos elme szabadon vizsgálhassa a saját tartalmát. (21:40)  A könyvben részletesebben is foglalkozunk majd a betegséggel és az egészséggel. Szeretnék azonban itt kiemelni valamit: a  pszichoanalízis gyakran egyszerűen egyfajta bújócska, ahol továbbra is kitérsz a tetteidért és a valóságért vállalt felelősség elől, és az alapvető okot a psziché bizonyos területén, a múlt sötét rengetegé be rejtve jelölöd meg. Azután azt a feladatot adod magadnak, hogy kutasd fel ezt a titkot. Eközben eszedbe sem jut, hogy a tudatos elmédben keresgélj, minthogy meggyőződésed, hogy csakis alatta található minden mély válasz  valamint, hogy a tudatod nem csak képtelen segíteni rajtad, hanem gyakran egyenesen elkendőzi előled a megoldást. Efféle szabályok s zerint játszod ezt a játékot. Ha sikerül megváltoztatnod a hiedelmeidet ebben az önámító keretrendszerben, akkor a múlt minden „elfelejtett” eseménye katalizátorként alkalmazható. Az egyik épp ú gy megteszi, mint a másik. (Rövid szünet 21:45-kor, a sok közül az egyik. Most rockzene kezd har  sogni az egyik alattunk lévő lakásból. Remeg a padló, de Jane-t, transzban, láthatóan cseppet sem zavarja.) Az alapvető hiedelmek azonban mindig is a tudatos elmédben tanyáztak, ahogy a viselkedésed okai is. Egyszerűen csak nem vizsgáltad meg a tartalmát azzal a felismeréssel, hogy a hiedelmeid nem szükségszerűen azonosak a valósággal, hanem többnyire csak az arról alkotott fogalmaid. * 62 *

Ugyanakkor pszichoanalízis során sokszor arra leszel beállítva, hogy azt hidd, a „tudattalan”  lévén az ilyen sötét titkok forrása  nem vehető számításba a kreativitás és az inspiráció forrásaként, ezért visszautasítod mindazt a felmérhetetlen értékű segítséget, amelyet a belső Én adhatna a tudatodnak. (21:50)  Amikor végre mégis megvizsgálod a tudatos elmédet, azt rendszerint strukturált hiedelmeid szűrőjén át, vagy éppen azokkal teszed. Az a tudás, hogy hiedelmeid nem szükségszerűen azonosak a valósággal, lehetővé teszi, hogy tudatára ébredj minden olyan adatnak, amely tudatosan hozzáférhető számodra. Nem azt mondom, hogy minden egyes kósza gondolatodat vizsgáld meg ilyen gyakorisággal és alapossággal, de nem leszel teljesen  tudatos, amíg nem vagy tisztában a tudatos elméd tartalmával. Azt a tényt sem hangsúlyozhatom eleget, hogy a tudatos elme igenis minden szükségessel el van látva, hogy információkat fogadjon a belső Éntől, akárcsak a külső univerzumból.  Nem azt mondom, hogy fojtsd el a gondolatokat vagy az érzelmeket. Csak arra kérlek, légy tudatában azokn ak, amelyek a tieid. Ébredj rá, hogy te alkotod meg a magad valóságát. Azokra összpon tosíts, amelyek az általad kívánt eredményt hozzák. Ha mindezt nehéznek találod, megvizsgálhatod a fizikai valóságodat is minden megnyilvánulásában. Vedd észre, hogy a fizikai ta pasztalatod és környezeted a hiedelmeid materializációja. Ha nagy  bőséget, egészséget, hatékony munkát, gazdagságot találsz, ha mo solyt látsz azok arcán, akikkel találkozol, akkor magától értetődőnek veheted, hogy üdvösek a hiedelmeid. Ha olyan világot látsz, amelyik jó, olyan embereket, mint te, fogadd el a hiedelmeid jótékonyságát. De ha gyenge lábon álló egészséget találsz, az értelmes munka és a bőség hiányát, a nyomorúság és a gonoszság világát, akkor joggal feltételezheted, hogy tökéletlenek a hiedelmeid, és hoz záláthatsz a vizsgálatukhoz. Később megtárgyaljuk a tömegvalóság természetét, de egyelőre maradjunk a személyes megnyilvánulásoknál. Ebben a fejezetben azt szándékoztam kiemelni, hogy tudatos hiedelmeid rendkivül fontosak, és hogy nem vagy kiszolgáltatva a mélyen a tudatosságod szintje alatt rejlő eseményeknek és okoknak. * 63 *

Ezzel a fejezet végére értünk, és szünetet tarthattok. (- Köszönöm. Nagyon jó. 22:01. Számos fejleményre került sor a szünet során, és megpróbálom eze ket sorra ismertetni, mielőtt rátérnénk a harmadik fejezetre. Először is Jane könnyen kijött ebből a kitűnő transzból, mondván, hogy alig hallotta a zenét.  Még mindig dübörgött alattunk, de Jane-t szikrányit sem érdekelte. Afféle „mulatságos érzésről” beszélt, de nem sikerült közelebbről meghatároznia.  Miközben bekaptunk pár falatot, megkérdeztem, mit szól a macskája, Willy, újabban tapasztalható különös viselkedéséhez. Fakadhat-e a mi pszi chikai állapotunkból? Korábban már észleltünk ilyesmit, de nem mostaná ban. A hónap elején felszedett egy csomó bolhát, amelyek konokul ellenálltak  mindenféle kezelésnek. Willy egész éjjel kint járt, akárcsak a nap nagyobb részében. Le is fogyott. A másik macskánk, Rooney, mindig is immúnisnak  látszott ránk az ilyen ügyek tekintetében, és most is a szokásos, ráérős modo rában viselkedett. Willy jelenleg is kint járt a pár órával ezelőtt eleredt szemerkélő esőben. Vacsoraidőben mintha tiltott területnek érezte volna a ház belsejét, és nem volt hajlandó bejönni. Lementem a hátsó lépcsőn, és szólongattam, miköz ben megkerültem a házat. Willy sehol. A bejárat előtt összefutottam Janenel. Itt még hangosabban szólt a zene; az első emeleti lakásból harsogott.  Amikor visszamentünk a nappaliba, a zene hatására a fiatalokról kezd tünk beszélgetni. Szerettük és sokszor táncoltunk rockzenére; elevenség és életerő hatja ál. Azt hiszem, Jane képes felhasználni az energiáját, ha az ülések idején szól. Megjegyeztem, hogy sok fiatal nyilvánvalóan nagy jelen tőséget tulajdonít annak, hogy idomuljanak egymáshoz a különállásuk ban. Jane szóba hozta a maga hasonló jellegű vonzalmát a középiskolában és az egyetemen. Én azonban annak idején úgy döntöttem, hogy nem ha  gyom magam túlságosan befolyásolni ezektől a tényezőktől; mindig is ma  gányosabb fajta voltam.  A diktálás után Seth-től is tudakozódtam Willy viselkedéséről. Azután  Jane azt mondta: - Tudtam! Nagyon feldobottnak éreztem magam ma este.  Most megvan. Olyan, mintha három, egyszerre működő csatornám lenne Seth-től... A vételi irányokat is megkaptam. - Először jobbra fel mutatott, miközben a hintaszékben üldögélt. - Seth a könyve esetében innen jön át, ezen a csatornán.   Majd jobbra lent: - Innen érhető el közvetlenül , ha rólad, rólam és Willyről van szó. És olyankor is, amikor az éppen elkészült portré* 64 *

ról beszélünk, amelyről a múltkor érdeklődtél. Most pedig innen - mondta  Jane a bal felső irányra. - Seth innen jelentkezett, amikor a fiatalságról be  széltél; hogy milyen fontosnak érzik a fiatalok, hogy összhangban legyenek a maguk korcsoportjával, és hogy miért. És hogy miért éreztem én is úgy, te vi  szont nem. Hé, egy egész történelem áll készen rá, hogy átjöjjön; egy egész csomó anyag minden egyes részletéről... Egy darabig igazán zavarban vol tam, de most már látom, hogy minden egyes mozzanat különálló, ahogy Seth már előkészítette. Nyilván nem akarod, hogy két mondat szóljon az egyik témáról, aztán átkapcsoljunk a másikra... - Jane nevetett. - Melyik  csatornát hallgatod ? - Befogom a számat - jelentettem ki tréfálkozva. - Mit szólnál, ha visz szatérnénk a könyvhöz ?  Arra gondoltam, ez a segítségére lehetne, hogy féken tartsa a csatornák  elburjánzását, amíg többet megtudunk erről a fejleményről. Nem egyszer fel merült a lehetőség, látván Seth képességéi, hogy sokféle témáról tárgyaljon egy-egy csoport tagjaival, még ha Jane számára idegenek is. Az új lépés Jane képességeiben azt jelenthetné, hogy tudatára ébredt a már előkészített anya  goknak, és várja, hogy átjöjjenek. Jane nyomban ráállt, hogy folytassuk a munkát a könyvön.   Korábban soha nem éreztem így: mintha jó előre be lennék programoz va. Mintha három hangszóróra lenne szükségem. Egészen hátborzongató!  És hangként fogom. Mintha egyszerre háromszorosan tudnék beszélni, mind három témáról kész anyagokat kapnék. Most a jobb oldali csatornát kell bekapcsolnom, hogy megint erről a könyvről fogjam Seth-et, és az a benyomá  som, ha valaki idejönne, és szóba hozna valamilyen témát, arról ugyancsak kész információm lenne. Minden csatorna olyan tisztán szól, mint a harang. Nincs közöttük zörej vagy zavar. Most éppen egy másikat fogtam balra le mutatott -, és ez mindent megmagyaráz. - Megint felnevetett.  Ezentúl akár JANE-rádiónak is hívhatsz!)

3. FEJEZET Szuggesztió, telepátia és a hiedelmek  csoportosulása

(Seth jókedvűen tért vissza 22:37-kor.)  Nos, folytatjuk a diktálást. Harmadik fejezet: Szuggesztió, telepátia és a hiedelmek csoportosulása. (Rövid szünet. Figyeljük meg a különbséget a fejezetcím, valamint a Jane nak az ülés előtt megérzett fejezetcíme között.)   A gondolatoknak elektromágneses valóságuk van. A hiedelmek erős gondolatok a valóság természetéről. A gondolatok érzelmeket gerjesztenek. A hasonló hasonlót vonz, így a hasonló gondolatok egymás köré csoportosulnak, te pedig azokat fogadod el, amelyek beleillenek sajátos „gondolatrendszeredbe”. Az ego megpróbál fenntartani egy világos fókuszpontot vagy sta  bililáspontot, hogy meglehetős pontossággal irányíthassa a tudatos elme fényét, és olyan tényleges területekre összpontosítsa fókuszát, amelyek állandónak tűnnek. Amint említettük (az 1. fejezetben), az egót, miközben a teljes Én része, egyúttal pszichológiai struktúraként is meghatározhatjuk, amelyet a teljes személyiséghez tartozó, egyfajta felszínes identitást együttesen alkotó tulajdonságok hoznak létre. Általánosságban szólva egy életút során ez számos hajlam és ké pesség könnyű létrejöttét teszi lehetővé, sokkal többét, mint ameny nyi egyébként lehetséges volna. Ha nem így állna a helyzet, akkor az életed során például nem változna az érdeklődésed. Az ego, mi közben állandónak tűnik, folytonosan változik, ahogy a teljes Én

* 67 *

egyre újabb jellegzetességeihez alkalmazkodik,* másokat pedig hagy háttérbe húzódni. Ellenkező esetben nem lenne fogékony a teljes személyiség szükségleteire és vágyaira. Mivel valóban szorosan kapcsolódik az Én többi részéhez, alap jában véve nem érzi elszigeteltnek vagy magányosnak magát, hanem büszkén játssza a tudatos elme fókuszállítójának szerepét. Eb ben a tekintetben a tudatos elme segédje. (22:51. Jane közvetítése nagyon átható.) Alapjában véve érti a maga forrását és természetét. Tehát az elme egy része, amely a fizikai valóságra tekint, és azoknak a jellegzetességeknek a viszonylatában figyeli meg őket, amelyekből az bármely adott pillanatban összeáll. Önmagáról alkotott gondolatának megfelelően hozza meg az ítéleteit. A belső Éned leginkább fizikailag orientált része; ugyanakkor nem választható el a belső Éntől. Ott ül az ablakpárkányon  úgymond  közötted és a külvilág között. (Hangja felerősödik a nyomaték  kedvéért:)  Mindkét irányba tud nézni. A valóság természetéről az ő valamint a te szükségleteid fényében hoz döntéseket. Vagy elfogad ja a hiedelmeket, vagy nem. Kizárhatja a tudatos elmédből érkező információt, de nem mindig hajlandó erre odafigyelni. Ez nem azt jelenti, hogy az információ tudattalan. Egyszerűen az agyad egy zugába száműzve létezik, ahol nem asszimilálódik, és nem épül be abba a hiedelemcsomagba, amelyikre éppen összpontosítasz. Ám ha keresed, rendelkezésedre áll. (23:00)  Nem láthatatlan, és nem is kell pontosan tudnod, mit keresel, ami persze szinte lehetetlenné teszi a helyzetet. Mindössze annyit kell tenned, hogy elhatározod, megvizsgálod a tudatos elméd tartalmát, miközben tudatában vagy annak, hogy olyan szinteket tartalmaz, amelyek fölött mindeddig elsiklottál. Egy másik eljárás; vizsgálat során felismered, hogy azok a fizikai

* Tágabb értelemben Sethnek a „teljes Ént” illető elképzelései sok minden magukban foglalnak  a reinkarnáció és a valószínű személyiség témáját  pél dá ul , ho gy csa k két il ye n foga lm at em lí ts ün k. A le gb iz to sab b úg y ki feje zn i, hogy minden egyes ülés kiegészíti valamelyest az ez irányú ismereteinket, és egy folyamatosan táguló teljes Én bontakozik ki előttünk. * 68 *

hatások, amelyekkel találkozol, a tudatos elmédben lévő adatokként léteznek  és nyomban nyilvánvalóvá válik a korábban hozzáférhetetlennek tűnő információ. A nehézségeket támasztó, láthatatlannak tűnő gondolatok szembetűnő fizikai hatásokban nyilvánulnak meg, ezek pedig automatikusan elvezetnek ahhoz a tudatos területhez, ahol a kezdeti hiedelmek vagy gondolatok lakoznak. Ismétlem, ha tudatára ébredsz a tudatos gondolataidnak, ezek maguktól fognak támpontot nyújtani, mivel világos formába öntik a hiedelmeidet. Ha például alig van miből megélned, és megvizsgálod a gondolataidat, könnyen azon kaphatod magad, hogy folyton az jár az eszedben: „Sosem tudom kifizetni a számlákat, sosincs sze rencsém, mindig is szegény maradok.” Vagy azt veszed észre, hogy irigyled a nálad gazdagabbakat, vagy lebecsülöd a pénz értékét, netán olyanokat mondasz, hogy akiknek bőven van pénzük, azok boldogtalanok, de a legjobb esetben is lelki szegények. (23:10)  Amikor felfedezed magadban ezeket a gondolatokat, esetleg meglehetősen sértetten kijelented: „De hát ez mind igaz! Valóban szegény vagyok. Nem tudom kifizetni a számláimat”  és így tovább. Nos, pontosan ezzel fogadod el a valóságról alkotott hiedelmedet a valóság jellegzetességeként, így maga a hiedelem átlátszó vagy láthatatlan a számodra. Csakhogy éppen ez okozza a fizikai tapasztalatodat. Változtatnod kell a hiedelmen. Átadom a módszert, amelyik ezt lehetővé teszi. Követheted egy másik területen lévő gondolataidat, és azt veszed észre, hogy nehézségeid adódnak, mert túlságosan érzékeny vagy. Amikor rábukkansz erre a gondolatra, azt mondod magadnak: „így igaz, valóban az vagyok. Egészen apró dolgokra is túl nagy indulattal reagálok.” Pedig ez is csak hiedelem, méghozzá a korlátozó fajtából való. Ha tovább követed a gondolataidat, egyszer  csak a következőre bukkansz: „Büszke vagyok az érzékenységemre. Ez különböztet meg a tömegtől”; vagy: „Túl jó vagyok erre a világra.” Ezek egytől egyig korlátozó hiedelmek. Eltorzítják az igaz valóságot  a saját igaz valóságodat. (23:17) Ez csak néhány minta arra, miként válhatnak számodra láthatatlanná a meglehetősen tudatos gondolataid, miközben egy folytában jelen vannak, és korlátozzák a tapasztalatodat. * 69 *

Mostanáig a tudatos elméről beszéltünk, mivel fizikailag való ban irányítja a tevékenységeidet. Elmondtam (ennek a fejezetnek az elején),  hogy fontos felismerni az ego helyzetét, mint a belső Én „legkülsőbb” részét, amely mindazonáltal nincs elszigetelve, csak kifelé tekint, a fizikai valóságba. Ugyanezen analógia alapján az Énnek a tudatos elme másik oldalán elhelyezkedő részei állandóan telepatikus adatokat kapnak. Ne feledd, nincsenek választóvonalak, ezeket a kifejezéseket csak a beszélgetés megkönnyítése végett használom. Az ego igyekszik az összes tudatos elmébe érkező anyagot rendszerezni, mivel a céljai bukkannak a felszínre, amikor az Én találkozik az átfogó valósággal. Mint említettem, az ego nem ké pes kirekeszteni az információt a tudatos elméből, de visszautasíthatja, hogy közvetlenül arra fókuszáljon. (23:25)  Nos, a telepatikus információ, hogy visszatérjünk koráb bi analógiánkhoz, az Én mélyebb részein át érkezik. Ezeknek a részeknek olyan elképesztő a vevőkapacitásuk, hogy az adatokat mindenféleképpen meg kell szűrni valamilyen rendszer szerint. Ezek közül némelyik egyszerűen lényegtelen számodra: olyan emberekkel kapcsolatos, akikről ezen kívül semmilyen ismereted nincs.  Ne feledd, egyfajta adóvevő vagy. Mivel a gondolatok elektromágneses valósággal rendelkeznek, a hiedelmek intenzitásuknál fogva erősen sugároznak. Saját pszichológiai természeted rendszerező struktúrája következtében a hasonló hiedelmek előszeretettel csoportosulnak, te pedig készségesen elfogadod azokat, amelyekkel már eleve egyetértesz. Ennek következtében a korlátozó gondolatok eleve hajlamossá tesznek, hogy elfogadj más hasonló természetű ideákat. Az olyan túláradó gondolatok, mint a szabadság, spontaneitás, öröm, automatikusan maguk köré gyűjtik a hozzájuk hasonlókat. A gondolatok kicserélésének állandó kölcsönhatása áll fenn közötted és mások között, telepatikusan és tudatos szinten egyaránt. Ez a kölcsönhatás ugyancsak tudatos hiedelmeidből következik. Némely körökben divatos azt hinni, hogy az ember minden tudatos hiedelem vagy gondolat ellenére fizikailag reagál a telepatikusan vett üzenetekre. Ez ebben a formában nem igaz. Csak az

* 70 *

olyan telepatikus üzenetekre reagálsz, amelyek beleillenek az önmagadról és a valóságodról alkotott tudatos gondolataidba (nyomatékosan). Hadd tegyem hozzá, hogy maga a tudatos elme spontán. Örömére szolgál eljátszani önnön tartalmával, ezért itt nem is ajánlok szigorú mentális fegyelmet, amellyel minden pillanatban tanulmányoznod kellene magadat. Olyan ellenintézkedésekről beszélek, amelyeket bízvást alkalmazhatsz mindazokon a területeken, ahol nem vagy megelégedve a tapasztalataiddal. Tartsunk egy kis szünetet? (  Igen, azt hiszem, jó lenne.) Akkor legyen. (Tréfásan: - Köszönöm. 23:37 .  Jane ezúttal is nagyon mélyre merült. Nem emlékezett az anyag ra, és őszintén elképedt, hogy egy óra is eltelt közben. Mondtam, hogy azért  kértem a szünetet, mert még mindig aggódom Willy miatt.  Jane kijelentette, szerinte Seth egyszerre három könyvet is meg tudna iratni, ülésenként mindegyikből egy-egy fejezetet, és soha nem keverné össze őket. - Most úgy érzem, hogy ez az egész könyv egyszerűen itt van, készen arra, hogy leírassék.  Jane nagyon aktív álomélete nyilvánvalóan rengeteg előkészületét tar talmazta, de nem tettem fel több olyan kérdést, amely újabb csatornákat  nyitna ki. - Amióta csak elkezdődtek az ülések [1963-ban], sosem éreztem, hogy ilyen nagy Seth-anyag hozzáférhető lenne. Ezelőtt képtelen voltam ennyire nyitott lenni, nem tudtam elfogadni nagyon sok olyasmit, amit pedig tar talmazott, mert nem illett bele a hiedelmeimbe. - Jane a baljára mutatott.  Hm. Most akár valami régészettel kapcsolatos anyagot is kaphatnék. Ez annyira vad... Ugyanakkor Jane-nek kétségei voltak afelől, képes lesz-e átjönni azokkal  a technikai adatokkal, amelyeket a legutóbbi ülés előtt telefonáló fiatal tu dós kért. Valamelyest „távolinak" érezte magát a kérdéseitől, miközben enynyire belemerült e könyv létrehozásába. Folytatás 23:55-kor.)  Nos, beszéljünk egy kicsit Willyről. Furcsa mód ő maga is valahogy fél a saját v iselkedésétől. Ru

* 71 *

 burt* úgy döntött, hogy gyakrabban hagyja el a házat, és akkor megy ki, amikor csak jólesik  hogy valamivel kevesebb időt töltsön odabenn a munkája miatt. Ő küldte ki tehát Willyt, mintegy próbaképp, és a macska nem egészen érti, mi történik. Willy szeret kijárni, de nem szokott hozzá, hogy állandóan kint legyen. Bizonyos fokig kitiltva érzi magát. Egyszerűen felvette Ruburt érzéseit, amelyek nagyon erősek, valamint növekvő elszántságát. Ezek ugyan nem a macskára irányulnak, Ruburt mégis tudta, hogy a macska átveszi őket. Willy mindig a ház macskája volt, és Jane egész nap a házban tartózkodott, és írt. Ezért a ház macskája változtat a szokásain, nem  pedig Rooney (a másik macskánk). Bizonyos fokig mindketten elfogadtátok, hisz nyitva hagytátok az ajtókat. Pedig egyszerűen csak csukva kellene tartanotok. Világos? (— Igen. — A kemencét, amelyet a júniusi árvíz tett tönkre, még nem ja víttattuk meg, mivel nem találtunk a környéken szakképzett iparost. A ház ban minden bedagadt a nedvességtől. Az ajtók nem zárnak jól, ha egyálta lán működnek, úgyhogy mi csak a legegyszerűbb megoldási választottuk...) Most egy kis türelmet kérünk... Ruburt most kezd mocorogni, hogy kimenjen, de voltaképpen a macska fészkelődik. (— Éppen ezen gondolkoztam.) A ti Willytek nem forog veszélyben. De mutassátok ki iránta a szereteteteket, és szabályozzátok a ki és bejárkálását. Nem mintha Ruburtnak a maga esetében szabályoznia kellene, de az ő elkalandozása vagy türelmetlensége a macskában vált ki túlzott reakciót.  Nos, hogy Ruburt érzékeli a csatornákat, az valóban fejlődést jelent, és már jó ideje képes rá, de csak most jelenik meg a tapasztalatában. Feltétlenül emlékeztesd erre, és a más területeken elért sikerére, mivel a siker érzése és valósága átvihe tő, és át is fogja vinni. Befejezem az ülést. Nem fogok megfeledkezni arról, hogy a könyvdiktálás előtt vagy után beszéljek a festményedről. (Hangosan,  joviálisán:) Ma este az egyes csatornán vagyok. Szívélyes üdvözletem. (— Köszönöm.) * Emlékeztetőül: Seth Janet általában férfientitásának nevén, Ruburtnak szólítja.

* 72 *

Jó éjszakát. (- Jó éjszakát, Seth. 00:07-hor vége. Miután Jane kijött a transzból, megpróbált leírni egy olyan manifesztációt, amely, bár láthatatlan, „úgy lebeg előttünk, mint egy nagy, oválisféle dolog". Olyan energiacsoportból épül fel, amely reprezen tálhatott egy Sethez hasonló személyiséget - folytatta Jane , mégis névtelen.  Egyszerűen csak ott volt, de semmi olyan érzést nem váltott ki Jane-ből, hogy bármiféle segítséget nyújtana. Jane-nek nehézséget okozott a hatás és az ez  zel kapcsolatos érzései pontos leírása, nekem pedig nehézséget okozott, hogy írásba foglaljam a szavait. Ezt azért említem, hátha még kialakul belőle va lami. Nagy ritkán már korábban is előfordultak hasonló érzékelései.  Az ESP-foglalkozások résztvevői mostanában minden ülés után itt ma radnak, hogy feldolgozzák az anyagot, mielőtt véget érnének a fejezetek. Ugyanígy teszek én is Jane-nel. Ügy tűnik, a könyvvel együtt mindannyian  gyarapodni fogunk.  Egy megjegyzés néhány nappal később: ezt az ülést szerdán tartottuk.  Péntek este vendégeink voltak, és amikor Jane leírta nekik a többcsatornás hatást, rádöbbent, hogy Seth némelyik hátralévő adatára hangolódik rá a csoportokról és az alkalmazkodás szükségességéről. Seth ténylegesen nem ad ta át nekünk ezt az anyagot a szerdai ülésen, és most sem - Jane bizonyos mértékig a maga szavaival fejezte ki. Másnap reggel megkértem, jegyezze fel  mindazt, amire emlékszik belőle. „Amikor Robnak és barátainknak azokról a csatornákról beszéltem, amelyeknek a múlt ülésen a tudatára ébredtem - írta Jane -, hirtelen arra kezdtem támaszkodni, amelyik a hasonulásról és az egyéni kifejezőkészség   szükségletéről szóló információkat tartalmazza.  Rájöttem, hogy Seth nagy mennyiségű információt gyűjtött össze, bele értve mindkét jellemző biológiai alapjait. Vegyük például az amőbát, ezt az egysejtű, mikroszkopikus állatot: tudtam, hogy az amőbában a protoplaz ma  a lényegi élő anyag - az egyén különválási szükségletének tulajdonsá  gát jelképezi. Ugyanakkor a protoplazmának alkalmazkodnia kell a kör nyezetéhez - jelen esetben az amőba testéhez, amely csak egyetlen egységként  mozoghat, amikor az ingerekre való reagálás egyedi szükségletei irányítják.  A protoplazmának, miközben egyedül reagál, figyelembe kell vennie a  sejt alakját; ez biztosítja a teljes egység integritását. Hogy mozoghasson,  szükségszerűen az egészet kell mozgatnia. * 73 *

 Ez csak egyetlen példája azoknak a következtetéseknek, amelyekhez a  szerdai ülésen a korosztályokról folytatott beszélgetés vezetett. Maga az anyag   sokkal többet tartalmaz biológiai kérdésekről, valamint kulturális és törté nelmi témákról. Ugyanazt a kérdést az emberi test fejlődése szempontjából is megközelíthetnénk, vagy mondjuk azoknak a ráksejteknek a fejlődése szem  szögéből, amelyek egy alkalmazkodó mintából törnek ki, és egy újat, a saját  jukat, rendelik az eredeti egység fölé...  Na, tessék - ezt az utolsó mondatot akkor »vettem«, amikor éppen befe  jeztem ezt a beszámolót. Ez a gondolat még   nekem is teljesen új. ”)

6 1 7 . Ü L É S , 1 9 7 2. S Z E P T E M B E R 2 5 . , HÉ T F Ő , 2 1 : 2 1

(Reggeli közben Jane-nel különös „ugató” hangot hallottunk az ég felől. Ki hajoltam az ablakon, még idejében, hogy észrevegyem a ludak odafent repü lő alakzatát; nyilván délre tartottak, téli szállásukra. Alacsonyan szálltak.  Alakzatuk nem volt szimmetrikus - V-jük egyik szára sokkal hosszabbra nyúlt a másiknál. A V-n belül, mintegy védelemben, egy alakzatba nem ren deződött kisebb csoport repült.  Különösnek találtam a látványukat, akárcsak Jane. Elámultunk a ván dorlás öröklődő rendjén, a harsány gágogáson, amely oly büszkén hirdette ennek az örökös rendnek a helyénvalóságát. Láttuk, hogy másokra is mély benyomást tett: az egyik alsó lakásból kitódultak az áradások utáni javítá  sokat végző emberek, megálltak a kocsibejárón, és az égre bámultak. Ezt a  szárnyalást a természet meghökkentő változatossága és életereje újabb jelé nek tekintettem - erős emlékeztetőként azokra az értékekre, amelyeket, attól  tartok, mi, emberek gyakran lebecsülünk.  Jane közvetítése Seth-ként az ülés kezdetétől gyors volt.) Jó estét. (- Jó estét, Seth.) Folytatni fogjuk a diktálást... Reagálni fogsz tehát minden információra, amelyet a valóság természetét érintő tudatos hiedelmeidnek megfelelően kapsz. Az Én mélyebb részeinek nem kell figyelembe venniük az ego elképzelését az időről, így az Énnek ezek a területei ugyancsak azokkal az adatokkal foglalkoznak, amelyek szokásos körülmények között kisiklanak az ego észlelési köréből, talán az ego idejének egy bizonyos elért ,,pontjáig". * 74 *

Az ego, amelynek a legközvetlenebbül kell kezelnie a mindennapi világot, nagyon komolyan veszi az időt, mármint az óra szerinti időt. Ám ha bizonyos mértékig rá is jön, hogy az óra szerinti idő csupán konvenció, akkor sem szereti megtörni az efféle megállapodásokat. Gyakran fog figyelmen kívül hagyni minden tisztánlátást vagy előrejelzést, amely az Én mélyebb részeiből kerül a tudatos elmébe. Olyan alkalmakkor, amikor az ego ráébred, hogy az ilyen adatok nagyon is gyakorlati jelentőségűek lehetnek, sokkal felszabadultab ban ismerheti fel ezeket  de csak akkor, ha ez az információ beleillik a lehetségesről és a nem lehetségesről alkotott fogalmaidba. Az ego fogalmai a te fogalmaid, mivel a te részed. Ha veszélyről vagy potenciális katasztrófáról táplálsz elképzeléseket, ha elsősor ban a fizikai életben maradásod szempontjából tekintesz a világra, és körülményeket ez ellen működőnek tartod, akkor egyszer csak könnyen ébredhetsz baleseteket, földrengéseket, rablásokat vagy gyilkosságokat megjövendölő jósálmok tudatára. Olyan erőssé fejlődik az elképzelésed a lét veszedelmes természetéről, hogy az ego hagyja felszínre bukkanni ezeket az ideákat, még ha „kívül is esnek az időn”, mert félelemteli hiedelmeid meggyőzik, hogy résen kell lenned. Annak sincs jelentősége, érintike a személyedet ezek az esetek. Az összes tudattala n, telepatikus és tisztánlátó adatból azonban csak ennek a bizonyos csoportnak ébredsz a tudatára, és ez csakis arra fog szolgálni, hogy megerősítse az elképzelésed a lét veszélyes mivoltáról. Ha ez az információ álmodban válik elérhetővé számodra, kijelentheted: „Félek az álmoktól. Oly gyakran válnak valóra a rémál maim.” Megpróbálod tehát elfojtani álmaid emlékét. Csakhogy in kább meg kellene vizsgálnod tudatos hiedelmeidet, mert ezek olyan erősek, hogy nemcsak azzal a következménnyel járnak, hogy a fizikai világban tapasztalható szerencsétlenségekre fókuszálsz, hanem a  belső képességeidet is ugyanerre a célra fordítják, (21:37)  Folyamatos a telepatikus kommunikáció. Rendszerint tudattalan szinten történik, pusztán azért, mert a tudatos elméd a változás állapotában van. Nem tud megtartani valamennyi, lénylege sen a rendelkezésedre álló információt. Ha például a tudatos ideáid * 75 *

viszonylag pozitívak, akkor a telepatikus úton fogadott hasonló jellegű információra fogsz válaszolni, még ha tudattalan szinten is. Mint korábban említettem (a 616. ülésen),  kifelé is küldöd a tele patikus gondolataidat. Ezekre mások a maguk valóságról alkotott elképzeléseinek megfelelően fognak reagálni. Egy család folyamatosan fokozhatja a boldogságát (hangosabban),  a derűjét és a spontaneitását, ha a vitalitás, az erő és a kreativitás eszméjére összpontosít; vagy éppen hagyhatja elfolyni az energiája felét (mélyebben),  ha a sértettséget, a haragot, a kétség és a kudarc érzését erősíti. (- Értem. Seth okos, esetenként némiképp tréfálkozó hangsúlyai a fenti bekezdés ben azt a célt szolgálták, hogy személyesen nekem emeljen ki bizonyos mozza natokat, miközben töretlenül folytatta a munkát a könyvén. Belefoglalt  részleteket a Jane és köztem ma folytatott beszélgetésekből, és bizonyos seké lyes észrevételeket a részemről.) A valóságról alkotott elképzelések mindkét úton, tudatosan és tudattalanul egyaránt megerősítést nyernek. Nemcsak a családban, hanem mindazok körében is, akikkel a család kapcsolatba kerül. Vedd észre, mire összpontosítasz. Ez a döntő szabály.* Könnyen észreveszed az olyan hiedelmeket, amelyeket mások nem fedeznek fel magukban. Ha elolvasod ezt a könyvet, és aztán megfigyeled a barátaidat és az ismerőseidet, meglátod, hogy az ő elképzeléseik a tapasztalatukat korlátozó láthatatlan hiedelmek  ugyanakkor továbbra is vak lehetsz a magad láthatatlan hiedelmeidre, amelyeket oly magától értetődően fogadsz el igazságként vagy a valóság sajátosságaiként. Érzékszervi adataid ugyanígy a leghatározottabban erősítik az elképzeléseidet, az ideáidat. Tudattalan szinten ugyancsak tisztánlá tón és telepatikusan fogsz reagálni az általában a létet, különösen  pedig a magadat illető egészen tudatos fogalmak szerveződése alatt „összegyűlt” belső információra. Olyan fizikai helyzetekbe vagy tehát bezárva, melyeket az érzékszervi adatok tanúbizonysága hitele

* Seth itt szó szerint idézi magát az egyik be nem te rvezett ülésről, amelyet 1972. február 26án tartottunk Marathonban, Florida államban. * 76 *

sít  és természelesen nagyon meggyőzően, mert szépen, kreatívan és aktívan tükrözi az elképzeléseidet és a hiedelmeidet, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak. Tágabb értelemben nemigen van értelme „pozitívról” és „nega tívról” beszélni, mert a fizikai tapasztalat egyfajta tanulási fázisnak számít. De ha boldogtalan vagy, akkor a „negatív” szó igenis súlyos  jelentést hordoz. (Rövid szünet 21:50-kor.)  Arra számítok, hogy az olvasóim, mire idáig jutnak, legalábbis elkezdték megvizsgálni a hiedelmeiket és ta lán fel is fedeztek néhányat a láthatatlanok közül, amelyeket azelőtt a valóság megkérdőjelezhetetlen megnyilvánulásának fogadtak el. Ha őszintén viszonyulsz a listáidhoz, végül eljutsz azokhoz, amelyeket lényegi hiedelmeknek vagy alaphitnek nevezek, vagyis a léted ről alkotott nagyon erős ideákhoz. Sok más másodlagos hiedelem, amely korábban önállónak látszott, most egészen világosan a lényegi hiedelmek folyományaként jelenik meg; csak az alapvető ideával való kapcsolatában tűnik logikusnak. Miután megérted, hogy az alaphit hamis, a többi is szertefoszlik. Az alaphit elég erős ahhoz, hogy úgy fókuszálja az észlelésedet, hogy csak a beleillő eseményeket fogd fel a fizikai világból. Az alaphit ereje továbbá csak azokat az eseményeket emeli fel a belső tu dás mérhetetlen tárából, amelyeket kényelmesen el tud helyezni a szerkezetében. Nézzünk egy egyszerű példát az alaphitre, egy álta lános hiedelmet: az emberi természet eredendően gonosz. Ez alap hit, é s a megerősítésére szolgáló események fakadnak belőle. Aki ezt a hiedelmet vallja, annak  személyesen és globális szinten egy aránt,  olyan élményekben lesz része, amelyek további bizonyítékot jelentenek számára. Az újságok, a televízió, a levelek és a magánbeszélgetések min den elérhető fizikai adatából az illető csak azokra fog összpontosí tani, amelyek ezt a nézetét bizonyítják. Egyre fokozódik a gyanakvása mások iránt, hogy a személyes bizalmatlanságról ne is beszéljünk. Ez a hiedelem beássa magát élete legbenső területeire, és végül úgy érzi, mintha nem is lenne semmiféle bizonyíték az ellenkezőjére. Ez a láthatatlan hiedelem legártalmasabb megnyilvánulásának a modelje. Aki ezt vallja, senkiben sem fog bízni, sem a családjában, * 77 *

sem a barátaiban, sem a munkatársaiban, sem a hazájában, egyáltalán, az egész világban. Egy másik, ezúttal személyesebb alaphit: „Értéktelen az életem. Akármit teszek, semmi jelentősége.” Aki ezt az ideát tartja, az rendszerint nem fogja láthatatlan hiedelmeként felismerni. Ehelyett emocionálisan érezheti, hogy az életnek nincs értelme, az egyéni tettek jelentéktelenek, a halál maga a megsemmisülés; és a nyomá ban másodlagos hiedelmek egész tömege burjánzik el, ami mélyen hat az érintett családra és mindazokra, akikkel az ilyen személy kapcsolatba kerül. Semmit se hagyj ki, amikor összeállítod a személyes hiedelmek lajstromát. Úgy vizsgáld meg a jegyzéket, mintha másé lenne. De nem azt ajánlom, hogy egy kifejezetten negatív elképzeléseket tartalmazó listát állíts össze. Döntő jelentőségű, hogy ismerd fel az örömteli hiedelmek létezését is, és a tapasztalatod azon elemeit is vedd figyelembe, amelyekkel sikert arattál. Azt akarom, hogy ragadd meg a beteljesülés érzését, és fordítsd le vagy vidd át olyan területekre, ahol nehézségekkel küszködsz. De ne feledd, hogy előbb az eszmék léteznek, és csak utánuk következik a fizikai tapasztalat. Tartsatok egy kis szünetet. (22:06-tól 22:19-ig szünet.) Te hozod létre a saját valóságodat. Nem mondhatom elég gyakran. Lesznek időszakok, amikor  hogy úgy mondjam  minden hiedelmed ugyanazon az oldalon áll. Egyetértésre fognak jutni. Az ideák nagyon korlátozottak lehetnek. Hamisak lehetnek. Épülhetnek hamis előfeltételezésekre. A vitalitásuk és az erejük azonban minden esetben nagyon is valóságos. És kitűnő eredményeket hoznak. „Csak a gazdagság számít.” Nos, ez az elképzelés távol áll az igazságtól. Ám aki teljes egészében elfogadja, az gazdag lesz, és kitűnő egészségnek örvend, és minden tökéletesen beleillik az elképzelésébe. Az idea azonban attól még csak egy hiedelem a valóságról. Így láthatatlan mélységek maradnak ki a tapasztalatából. Kívülről a helyzet nagyon előnyösnek látszik, és miközben az adott személy is nagyon elégedettnek tűnhet, a felszín alatt a töké

* 78 *

letlenség marcangoló tudása fortyoghat. A felszínen attól még beállhat bizonyos egyensúly. Ahogy tehát változnak a hiedelmeid, módosul a tapasztalatod és a viselkedésed és a hangsúlyaid, a kreatív indíttatásod, miközben gyarapszik a tudásod. Az imént említett gazdag ember hirtelen rádöbbenhet, hogy a hiedelme erősen korlátozó jellegű, mert a pénz és az egészség a kizárólagos célja. A hiedelem szétzúzása megnyithatja az utat mondjuk a betegségeknek, amelyek negatív tapasztalatnak tűnnek. Ám a betegségek révén eljuthat az észlelés olyan te rületeire, amelyeket korábban elutasított, és e területeken bizonyos módon jelentősen gazdagodhat. Hiedelme elmozdulásának hatására a többi hiedelmét is megkérdőjelezheti, és rádöbben, hogy például a gazdagság területén nagyon jól működött a hiedelmei miatt; de a betegségei által megnyitott, esetenként mélyebb tapasztalatokból megtanulja, hogy az emberi tapasztalat a valóság olyan dimenzióit foglalja magába, amelyek korábban zárva voltak előtte, és hogy ezekhez is könnyen hozzáférhet  ekkor már az eredetileg ezeket a dimenziókat megnyitó betegségek nélkül. Egy újabb hiedelemegyüttes állhat össze. Közben persze feszültséget kellett átélnie, ez a feszültség azonban kreatív természetű. (22:31)  Nézzünk egy másik példát. Tudatos gondolataid szabályozzák az egészségedet. A betegség tartós elképzelése tesz beteggé. Amíg azt hiszed, hogy vírusok, fertőzések vagy egyszerűen véletlenek betegítenek meg, addig el kell járnod orvosokhoz, akik ugyanezen hiedelmek rendszerén belül működnek. És mert hiszel a módszereikben, remélhetőleg ki is lábalsz a betegségeidből. Mivel nem érted, hogy a gondolataid hozzák létre a betegségeidet, továbbra is átátesel rajtuk, és egyre újabb tünetek jelennek meg. Ismét elmész az orvoshoz. Ha a változó hiedelmek folyamatában vagy  amikor kezdesz rájönni, hogy a gondolataid és az érzéseid okozzák a beteg ségeket , akkor egy ideig esetleg nem tud od, mi a teendő. Tágabb összefüggésben rájössz, hogy az orvos a legjobb esetben is csak átmenéti könnyebbséget nyújthat, de nem biztos, hogy teljesen meg vagy győzve arról, hogy képes vagy változtatni a gondolataidon; vagy éppen visszarettensz a hatékonyságuktól. Így hát egy fészültsé * 79 *

gekkel teli időszakban lesz részed, amikor éppen megszabadulsz az egyik rendszertől, és elsajátítod egy másiknak a használatát. De ezen a ponton elkezdesz foglalkozni a személyes valóság természetének egyik legjelentőségteljesebb megnyilvánulásával, amikor annak ellenében vizsgálod az elképzeléseidet, aminek látszanak.  Némi időbe telhet, amíg megtanulod, hogyan változtasd meg hatékonyan a gondolataidat, de döntő jelentőségű vállalkozásba fogtál. Az igazság tehát az, hogy közvetlenül alakítod a valóságodat. Tudatosan és tudattalanul reagálsz a hiedelmeidre. Azokat az adatokat gyűjtőd össze a fizikai és a belső univerzumból, amelyek megfelelnek a hiedelmeidnek. És akkor végre elhiheted, hogy természetednél fogva korlátlan lény vagy, aki testbe született, hogy a legjobb képességei szerint megvalósítsa léte féktelen örömét és spontaneitását. Szünetet tarthattok. Ez a fejezet valamivel rövidebb lesz, mert az előző elég hosszúra sikeredett. (22:40. Jane tempója változatlanul gyorsabb volt, mint az előző „köny ves” ülésen. A rövidre fogott szünet után, 22:45-től, Seth több oldalnyi anyaggal lepett meg; nemigen számítottam rá. Azután 23:20-kor ezzel a megjegyzéssel zárta le az ülést: - Mondd meg Ruburtnak, lesznek az alaphi tekre épülő irányzatok.. Mondd meg neki!)

6 1 8 . Ü L É S , 1 9 7 2 . S Z E P T E M B E R 2 8. , C S Ü T Ö RT Ö K , 2 1 : 4 5

(Az ülésen jelen volt Richard Bach író és a szerkesztője, Eleanor Friede. Tegnap repültek Elvirába, miután a rossz időjárás késleltette a menetrend   szerinti keddi érkezésüket, hogy időben az ESP-foglalkozásra érjenek. Dick  augusztus végén is meglátogatott minket, amikor Seth hozzáfogott ennek a könyvnek az 1. fejezetéhez. Tegnap este Jane meglehetősen hosszú, de fesztelen ülést tartott a vendé  geinknek, miközben az asztalnál időztünk egy kései vacsora után. Dick  magnóra vette a szöveget, és elküldte az átiratát, így később hozzá tudtunk  adni néhány kivonatot az anyagból ehhez az üléshez.  Jane valamivel ezelőtt teljesen spontánul énekelt, sumariul, de megfon toltabb lett a stílusa, amikor Seth-ként kezdett beszélni.) * 80 *

Jó estét... (- Jó estét, Seth.) ... és folytatjuk a diktálást. Egy pillanat... (Rövid szünet.)  Tehát: Az alaphitekből építed fel az életed. Ezeknek tökéletesen a tudatában vagy, bár többnyire nem fókuszálod rájuk a figyelmed. Vagyis látha latlanná válnak, hacsak nem ébredsz a tudatos elméd tartalmára. Hogy otthonosan mozogj az ideáid és a hiedelmeid között, járkálnod kell közöttük, szimbolikusan szólva, szemellenző nélkül. Át kell látnod a struktúrákat, amelyeket te magad hoztál létre, a rendszerezett ideákat, amelyekre a tapasztalataidat alapozod. Hogy világosan láss az elmédben, ahhoz először ítélkezés nélkül kell követned strukturálatlan gondolataidat, anélkül hogy összevetnéd őket hiedelmeid keretrendszerével. A strukturált hiedelmek összegyűjtik és megtartják a tapasztalatodat; és amikor egy adott tapasztalatra tekintesz, amelyik hasonlít egy másikra, rendszerint minden további nélkül ugyanabba a meg felelőnek tartott strukturált csomagba helyezed. Az ilyen hiedelmek meglepetéseket hordozhatnak: amikor felemeled az egyikről a fedelet, úgy találhatod, hogy egy értékes információ elrejtésére szolgált, ami egyáltalán nem is oda tartozik. Egyetlen szokásos alap hitből az ideák egész mesterséges csoportjai gyűjthetők össze. Intenzitása és szokásai következtében az alaphit gyakran hajlamos vonzódni a hasonló természetű többiekhez. És meglásd, ragaszkodni fognak. Ha nem szoktál hozzá az elméd vizsgálatához, akkor könnyen hagyhatod, hogy effajta különálló képződmények alakuljanak ki a hiedelmedből, amíg aztán nem tudod megkülön böztetni az egyiket a másiktól. Ez olyan mértékig fejlődhet, amíg minden tapasztalatod csakis ennek az ideaképződménynek (Seth kívánsága a kötőjel)  az összefüggésében látszik. Az olyan adatok, amelyeknek látszólag semmi közük ehhez az alaphithez, gyakran nem épülnek be, hanem felhasználatlanul az elméd járatlan zugaiban végzik, és elveted az információk értékét. Elméd különálló részei az ilyen inaktív anyag kamráit tartalmazhatják. Ez az információ nem lesz a szokásos gondolataid rendszerezett struktúrájának a része; bár az adatok elérhetők tudatosan, relatív értelemben egyszerűen nem látod meg őket. * 81 *

(22:00)  Ha a tudatos elmédbe tekintesz, ezt rendszerint bizonyos okból teszed, hogy valamilyen információt találj. De ha azt sulykoltad magadba, hogy az ilyen adatok tudatosan nem elérhetők, akkor nem is bukkanhatsz rájuk a tudatos elmédben. Ha ráadásul a tudatos adataid erősen egy alaphit köré rendezettek, akkor automatikusan nem fogod észrevenni az ezen kívül eső adatokat. Minden alaphit csak akkor láthatatlan, ha az élet tényének tekinted, nem pedig egy hitnek az életről; ha annyira azonosulsz vele, hogy ösztönösen aszerint fókuszálod az észleléseidet.  Nézzünk egy látszólag nagyon ártatlan alaphitet: „Felelősségtel jes szülő vagyok.”  Nos, a felszínen semmi baj ezzel a hiedelemmel. Ha azonban ragaszkodsz hozzá, és nem vizsgálod meg alaposabban, úgy találod, hogy a „felelős” szó olyan más elképzeléseket fog csokorba, amelyeket hasonlóképp nem vizsgáltál meg. Mi az elképzelésed a felelősségteljesség mibenlétéről? Mit jelent felelősnek lenni? A válaszod ból kiderítheted, hasznodra válike az alaphit, vagy sem. Ha a felelősségteljesség azt jelenti: „Muszáj a nap huszonnégy órájában szülőnek lennem, minden más teljes kizárásával” — akkor nehézségeid támadhatnak, mert ez az alaphit megakadályozza, hogy használd más, a szülőségedtől teljesen függetlenül létező képességedet. Kezdhetsz minden fizikai adatot kizárólag annak az alaphitnek a szemszögéből felfogni. Nem tekintesz többé egy gyermek csodálkozásával, kíváncsisággal a fizikai valóságra, hanem mindig csak szülői szemmel, és így elzárod magad a fizikai tap asztalat javától. Ennek az ideának az erejétől és makacsságától függően és attól, hogy hajlandó vagye foglakozni vele vagy sem, telepatikusan is ebbe a merev mintába illő tudattalan adatokat fogsz vonzani. Addig szűkítheted az életed, amíg végül mindenféle információ relatívan láthatatlanná válik számodra, amennyiben nem érinti szülői valóságodat, Most tartsunk egy kis szünetet. (22:12-től 22:21-ig szünet.) Tehát: alaphitből csak egyfajta adatik. Táplálsz bizonyos feltételezéseket, amelyek ugyancsak alaphitek. Ezek definícióknak tűnhetnek számodra; ugyancsak a részeid, ame

* 82 *

lyeket magától értetődőknek tekintesz. Az egyik az időről alkotott elképzelésed. Akár örömödet is lelheted abban, ahogy az elmédben az idő gondolatát kezeled. Azon kaphatod magad, hogy az jár az eszed  ben, az idő alapvetően különbözik a róla alkotott tapasztalatodtól. De lényegében mégis csak azt hiszed, hogy órákban és években lé tezel, hogy a hetek egyesével követik egymást, hogy együtt sodródsz az évszakok sorjázásával. A fizikai tapasztalatod természetesen megerősíti ezt a hiedelmet. Úgy rendezed tehát az észlelésed, hogy azt az események kö zött látszólag bekövetkező időtartamok határozzák meg. Ez önma gában arra kényszerít, hogy csak egyetlen irányba összpontosítsd a figyelmed, és eltántorít attól, hogy más módon é szleld az életed. Esetenként alkalmazhatod az ideák társulását, amikor az egyik  gondolat könnyen elvezet egy másikhoz. Ilyenkor könnyen fogsz fel új meglátásokat. Ahogy az események kiesnek az idő kontinuitá sából, mintha ugyanakkor új vitalitással töltődnének fel  mivel ki  bontottad őket a szokásos rendszerükből. Amikor ezeket asszociációkon keresztül észleled, egészen közel ke rülsz ahhoz, hogy felszabadultan vizsgáld az elméd tartalmát. De ha el veted az időfogalmát, és aztán más alaphitek en át szemléled a tudatos elméd tartalmát, akkor még mindig strukturálsz. Nem azt mondom, hogy soha ne rendszerezd ezt a tartalmat; csak azt állítom, hogy tuda tában kell lenned a magad struktúráinak. Építsd fel vagy szedd szét őket, de ne tűrd, hogy vak legyél a tulajdon elméd berendezésére. Ugyanolyan könnyen beleütközhetsz egy rosszul elhelyezett ideába, mint egy útban álló székbe. Segíteni fog, ha úgy gondolsz a sa ját hiedelmeidre, mint átrendezésre, változtatásra, felújításra, kiha  jításra vagy cserére váró bútorokra. Az ideáid a tieid. Nem lehet hatalmuk fölötted. Csak azt kell megértened, hog y te döntöttél az elfogadásuk mellett. Képzeld el tehát magad, amint átrendezed ezt a bútorzatot. Bi zonyos darabok képei könnyen felmerülnek benned. Tedd fel ma gadnak a kérdést, milyen ideákat jelentenek ezek a darabok. Fi gyeld meg, hogyan illenek egymáshoz az asztalok, bátran húzogasd ki a fiókokat. * 83 *

(22:35)  Nincs ebben semmi rejtélyes, ismered a hiedelmeidet. Látni fogod a csoportosulásaikat, de bele kell nézned az elmédbe, és a magad módján használnod a képeket. Dobd ki azokat az ideákat, amelyeket nem találsz megfelelőnek. Amikor eddig jutottál az olvasásban, találj magadban egy ilyen elképzelést, és mondd azt: „Nem dobhatom el ezt az ideát!”  és akkor rá kell jönnöd, hogy ez a belső megjegyzésed önmagában is csak hiedelem. Hát persze, hogy kihajíthatod az ideát, a másodikat ugyanolyan könnyedén, mint az elsőt.  Nem állsz kiszolgáltatottan az ideák előtt. A fenti analógia használatával bizonyára találsz olyan bútort, amelyikre nem számítottál.  Ne egyszerűen csak meredj a tudatod belső szobájába; légy meggyőződve arról, hogy éberen ügyelsz a korábban említett láthatatlanságra, ahol egyegy amúgy teljesen hozzáférhető idea inkább a valóság részének tűnik. A hiedelmek rendszerbe állítása nagyon jellegzetes, ám egyedi módon történik; találhatsz tehát a különböző csoportosulások közötti mintákat, és az egyik elvezethet a másikho z. A felelősségteljes szülői lét ideája például egészen könnyen elvezethet a felelősséget magukba foglaló más struktúrákhoz. Akár arra a gondolatra is juthatsz, hogy teljesen hibás másként szemlélni egy adott helyzetet, mint a szülői státusz szemszögéből. A bűntudatba vetett hit tehát az az összekötő struktúra, amely a hasonló alaphiteket összetartja, és hozzájárul az erejükhöz. Értsd meg, hogy ezek nem egyszerűen holt ideák, nem afféle törmelék az elmédben. Nagyon is valóságos pszichikai anyagról van szó. Maguk a csoportok bizonyos értelemben ugyanúgy élnek, mint a sejtek, védelmezik a maguk érvényességét és azonosságát. A hasonló hitekkel táplálod őket. Ha megvizsgálsz egy ilyen hiedelmet, azzal nyilvánvalóan a struktúra épségét veszélyezteted. Feltűnnek majd érdekes, új igazolási módszerek, hogy eltérítsenek vagy felülkerekedjenek rajtad. Nem kell az egész alaphitnek rád omlania, miközben az alapját vizsgálod. Egyelőre abbahagyom, és szünetet tartunk. Rövidesen végzünk ezzel a fejezettel, és elkezdjük a következői. (Eleanornak és Dicknek:)  Nektek gyorsabban is beszélhetnék, de a könyvhöz szükségünk van a jegyzetelésre. * 84 *

(22:46. Jane transza kifejezetten jó volt. Örültünk, hogy mások is tanúi lehettek az egyik könyvdiktálásnak. Az ülés hátralévő része a vendégeink nek szólt. Seth hangulata joviálisabb lett, és jelentősen felgyorsult a tempó  ja. Vége 00:30 körül.  Néhány később hozzáadott megjegyzés: Dick Bach úgy érezte, nem maga írta  A sirályt .  Ma már közismertek a könyv születési körülményei: 1959ben egy késő este Dick egy csatorna mellett sétált a nyugati partvidéken, amikor egy hangot hallott: „Jonathan Livingstone sirály”. Senkit sem lá tott a közelben. Megdöbbent. Még inkább megdöbbent, amikor hazatért, és a hang olyan képeket idézett fel, amelyek megadták a könyv anyagát háromdimenziós formában. A maga erejéből Dick sikertelenül próbálta befejezni a kéziratot, mígnem nyolc évvel később egy nap hirtelen felriadt, és ismét meg hallotta a hangot - a könyv hátralévő részével.  Ki írta? Dick nem tartja fenn magának a szerzőséget. Átrágta magát  a  Sethszövegek en, hasonlóságokat fedezett fel Jane és a maga élménye kizött, és eljött, hátha Jane vagy Seth magyarázatot tud adni a jelenségre.  Bionyos viszonyítási pontok természetesen csak Jane-nek adattak meg, nemcsak egy hanggal, hanem mindjárt egy egész személyiséggel, Seth-tel, aki a könyveket írja, miközben Jane módosult tudatállapotban van. Így aztán Jane-t és Dicket módfelett érdekelte, mi közlendője lehet erről Seth-nek.  Emellett Jane regénye, a  Mindenekfelett való lélek hasonló (mégis különböző) körülmények között született. Ezt a folyamatot Jane, némelyik  verse születésével együtt, leírja a bevezetőjében*  Jane számára ezek az állapotok az egyazon típusú, rendkívül felgyorsult  kreativitás megnyilvánulásai, amely végül „túllép önmagán”, a valóság  olyan szintjeire - vagy megnyilvánulásaira -, amelyeket még nem értünk  világosan. A kérdéskör természetszerűleg az automatikus írást, festést, ének lést, zeneszerzést stb. tartalmazó eseteket is érinti.  Nézzünk néhány csaknem szó szerinti idézetet abból az információból, amelyet Seth adott Dick Bach-nak és kísérőjének 1972. szeptember 27-én es te: „Információ önmagában nem létezik. Hozzákapcsolódik mindazoknak a * Ebben a könyvben sokféle példát találunk a különféle módosult tudatál lapotokra Jane részéről. Ráadásként a Sethkönyv mellett, ezek olykor Jane nagyon kreatív „saját" műveit eredményezték. Némelyik pszichikai élménye kapcsolatban állt  A lé le k és a hal an dó  Én pár be sz éd e az id őbe n  című versesköteté vel, amelyet 1972 novemberében kezdett el. * 85 *

tudata, akik megértik, felfogják vagy létrehozzák. Objektív értelemben tehát  nincsenek egyszer és mindenkorra egyaránt hozzáférhető adatbankok, ame lyekre csak rá kell hangolódnod. Inkább arról van szó, hogy a tudat, amely hordozta, vagy hordozza, vagy hordozni fogja, úgy vonzza az információt, mint a mágnes... Maga az információ a tudat felé akar haladni. Nem holt  vagy tehetetlen. Nem olyasmi, amit megragadsz, hanem olyan   is, amely azt  akarja, hogy megragadd. Így vonzódik azokhoz, akik törekednek felé.  A tudatod vonzza azt a tudatot, amelyik már összeköttetésben áll az anyaggal. Ez az egyik jó hírem ma estére! Az információ ekkor megújul és újjászületik, ahogy egy új tudaton át jut kifejezésre, ahogy  A sirály esetében is történt.  Lényed belső része a mindig is rendelkezésedre álló képességeket használ va, önmagad lényének kaleidoszkópján át értelmezte az információt szemé lyiséged legjavának felhasználásával - és létrehozott egy új köntösbe öltözte tett káprázatos igazságot, olyan köntösbe, amelyet rajtad kívül senki más nem adhatott rá. Bizony mondom: ha másnak tulajdonítod   A sirály  szerző  ségét, azzal a magad belső Énjének páratlanságát utasítod el.  Az igazság eljött hozzád, az igazság megadatott néked, de az eredetiséget  és az egyediséget belső Éned nyújtotta, amely most olyannyira különálló le hel a tudatos Énedtől, hogy teljesen önállónak tűnhet. Tehát egyéb tényezők is benne foglaltattak - nem csak a könyv születése, hanem a belső Én megjelenése a fizikai univerzumban a művészet révén.  Most a fókusz és az erő egy része ebből a két születésből fakad, és a mögöttük   feszülő intenzitás ugyancsak hozzájárult, hogy olyannyira megrendítette a világot a könyv létrejötte. A kettő összeolvadt a könyvben.   A sirály  szerzőjét  keresed, és bizony mondom, megtaláltalak. Nem ugyanolyan az arca, mint  amilyet a tükörbe nézve látsz, egyszerűen azért, mert a tükörben nem látha tod igazi identitásod. De én mindezt látom A   sirály  szerzőjéből, és neked  kellene a legjobban ismerned. És el fogom mondani neked az évek folya mán, hogyan ismerkedhetsz meg és kerülhetsz vele bizalmas viszonyba.  Ruburt már beleásta magát ebbe a kérdésbe, úgyhogy nem kívánom el rontani a mulatságát. Léteznek a tudatodnak olyan aspektusai, amelyek  teljesen elütő környezetekben működnek. Például nem fizikai környezetek ben. Léteznek tehát olyan aspektusaid, amelyek sok eltérő jellegű informáci ót ismernek, mint amilyenekhez most tudatos szinten hozzáférsz... " 

* 86 *

 Láthatjuk, hogy Seth ezzel jóváhagyta Jane  Aspekt uspszicbológiájá nak elméletét, amelyről már el is kezdett könyvet írni. Ebben fogja feltárni egyebek mellett - az olyan személyiségek természetét , hitelességét és forrását, amilyen Seth, és az intuíciós vagy revelációs anyag „beszüremlését”. Ezút tal is lásd a Bevezetőt .

6 1 9 . Ü L É S , 1 9 7 2 . O K T Ó B E R 9. , H É T F Ő , 2 1 : 0 6

(Anyám a bátyámmal és annak családjával él egy kis közösségben, New York állam északi csücskében, Rochester mellett, és Jane-nel a hétvégén meg látogattuk őket. Miközben ma reggel hazafelé tartottunk Elmirába, Jane így  szólt: - Annyit mondhatok, hogy valaki dolgozik Seth könyvén. Folyamato  sam kapok belőle töredékeket. A képzeletről és a hiedelmekről szól, azt hiszem arról, hogy hogyan hatnak egymásra - csak éppen sokkal több ennél. Nos - tette hozzá elégedetten —, jó tudni, hogy készül a könyv...)  Nagyon jó estét kívánok... (- Jó estét, Seth) ...és hacsak nem akad valami, amit meg akarsz beszélni velem, folytatjuk a diktálást. (- Nem, csak folytassuk.) Akkor egy pillanat... A képzelet ugyancsak jelentős szerepet ját szik a szubjektív életedben, mivel az ad mobilitást a hiedelmeidnek. Ez az egyik ösztönző erő, amely segít átalakítani a hiedelmeidet fizikai tapasztalattá. Döntő jelentőségű tehát, hogy megértsd az ideák és a képzelet közötti kölcsönös kapcsolatot. Hogy megszabadulj a nem megfelelő hiedelmektől, és újakat létesíts, meg kell tanulnod, hogyan alkalmazd a képzeleted a fogalmak mozgatására az elmedbe, illetve az elmédből. A képzelet megfelelő használata tereli aztán a megfelelő irányba az ideákat. Vége a 3. fejezetnek.

4. FEJEZET  Képzelet és hiedelmek,  s néhány szó a hiedelmek  eredetéről 

(Rövid szünet 21:12-kor.)  Negyedik fejezet:  Képzelet és hiedelmek, s né hány szó a hiedelmek eredetéről. A fizikai életben a tudatos elméd nagy mértékben függ a fizikai agyad működésétől. Attól függetlenül, hogy a testedben vagy, vagy sem, a tudatos elméd létezik, de ha a fizikai világhoz igazodsz, akkor a fizikai agyhoz kötődik. Az agy bizonyos mértékben háromdimenziós fókuszban tartja az elmédet. Figyelmedet arra a környezetre irányítja, amelyikben működnöd kell, és az elmének az evilági aggyal való összekapcsolódása révén észleled pillanatok sorozataként az időt. Az agy az elme által kapott információt oly módon irányítja a fizikai struktúrákra, hogy a tapasztalatod fizikailag megszűrődik, és automatikusan lefordítódik olyan nyelvezetre, amelyet a szervezet is megért. (Seth-Jane energikusan beszél, és a közöttünk álló kávézóasztalkát ütögeti.)  Ezért fizikailag és az általad most ismert életben az elme nagy mértékben függ az agy fejlődésétől és aktivitásától. A fizikai életben maradáshoz szükségesek bizonyos információk, amelyeket a szülőknek kell megtanítaniuk és továbbadniuk az utódaiknak. Egyes általános érvényű alapvető elképzelésekkel a birtokodban születsz, de mert a környezet sajátos feltételei mérhetetlenül változatosak, ezeket a gyakorlatba is át kell ültetni. Ezért kell a gyermeknek elfogadnia a szülei hiedelmeit. Ezek erősítik a családi köteléket, amikor a gyermek a leginkább védelemre szorul. A hiedelmek elfogadása nagyon fontos a kisded gyermekké fejlődésének korai időszakaiban, A közös gondolatok * 89 *

nak ez a megosztása nem csak védelmezi az új ivadékot a szülők számára nyilvánvaló veszélyektől, hanem olyan keretrendszerül is szolgál, amelyben a gyermek tovább fejlődhet. (21:27)  Ez amolyan „szélárnyékot” biztosít egészen addig, amíg a tudatos elme képes lesz az önálló gondolkozásra és saját értékítéletei meghozatalára. Később fogom tárgyalni a gondolatok eredetének tágabb aspektusait, egyelőre használjuk egyszerűen az általad ismert élet fogalmait. Ezek a hiedelmek tehát a szüleidnek a valóság természetéről alkotott fogalmai, amelyeket példák, szóbeli közlések és állandó tele patikus megerősítések révén kapsz. A világról általában, valamint a vele való kapcsolatodról nyersz így gondolatokat; a szüleidtől ka pod a fogalmakat arról, aki és ami vagy. Átveszed a valóságról alkotott gondolataikat. Ezen réteg alatt kitörölhetetlenül magadban hordozod az identitásodról, értelmedről és célodról szóló  saját   tudásodat, de a fejlődés első szakaszaiban nagy gondot fordítanak rá, hogy fizikailag jól érezd magad. Ezek a vezérlő hiedelmek a szüleidtől származnak, és olyan módon irányítanak, ahogy azt a szülők biztonságosnak érzik. Ezekkel a hiedelmekkel kipárnázva a gyermek biztonságban lehet, és kielégítheti a kíváncsiságát, fejlesztheti készségeit, és minden energiáját világosan meghatározott tevékenységi területekre fordíthatja. (21:35)  Mindezért rendkívül fontos a hiedelmek ilyen elfogadása, különösen a korai életszakaszban. Ugyanakkor viszont semmi sem indokolja, hogy az egyént kössék a gyermekkori hiedelmei vagy ta pasztalatai. Némelyik ilyen hiedelemnek az a természete, hogy míg látszólag magától értetődő hiedelmeket ártalmasként vagy értelmetlenként azonosítanak, ezekhez kapcsolódó más hiedelmeket közel sem értenek meg ilyen könnyen. Például: ostobaságnak tűnhet számodra, hogy valaha is hittél mondjuk az eredendő bűnben. Talán kevésbé kézenfekvő, hogy a  jelenlegi tetteid közül sokat a bűntudatba vetett hited vezérel. Még sokat kell arról beszélnünk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a hiedelmeid, egyszerűen azért, mert nem szoktál hozzá, hogy megvizsgáld őket. Lehel, hogy azt mondod: „Azért vagyok túlsúlyos, mert valami * 90 *

múltbeli dolog miatt bűntudat gyötör.” Ezután talán megpróbálsz rájönni, mi lehetett ez a bizonyos esemény, de az ilyen esetben maga a bűntudatba vetett hit jelenti az alapvető gondodat.  Nem kell ilyen hiedelmet magaddal hurcolnod. Jól tudom, hogy a civilizációtok nem egy erőteljes eleme a bűntudat és a büntetés gondolatára épül. Nagyon sokan attól félnek, hogy a bűntudat érzése nélkül nem lenne belső fegyelmetek, és egyszerűen elszabadulna a világ. Ami azt illeti, máris meglehetősen elszabadult  de nem a ti  bűntudatról és a büntetésről alkotott gondolataitok ellenére, hanem  pontosan miattuk. De erről később még többet fogunk beszélni. A szüleitektől kapott korai gondolatok vagy ideák tehát a tanulási tapasztalataitokat foglalják rendszerbe. Kijelölik azokat a biztonságos határokat, amelyeken belül korai éveitekben mozoghattok. Anélkül, hogy tudatosan tudnátok róla  mert az agyhoz kapcsolódó elmétek még nem elég fejlett , a képzeletetek máris rááll bizonyos útvonalakra. (21:46)  Képzeletetek nagyrészt, de nem teljesen a hiedelmeiteket követi, miként az érzelmeitek is. Bizonyos mértékig léteznek általános minták. A gyermek sír, ha bántják. Abbahagyja a sírást, ha megszűnik a bántás, és a sírást kiváltó érzelmet automatikusan felváltja egy másik. De ha a gyermek rájön, hogy a hosszadalmas sírás az adott esemény után nagyobb figyelmet vált ki a környezetéből, akkor nyújtani kezdi ezt az érzelmet. A gyermek a legelső életszakasztól kezdődően automatikusan ösz szehasonlítja valóságértelmezését a szüleiével. Mivel a szülők nagyob bak és erősebbek, és a gyermek szükségleteinek sokaságát elégítik ki, a gyermek megpróbálja a szülei elvárásának és hiedelmeinek megfelelően alakítani a maga tapasztalatait. Míg általában egészen termé szetes, hogy a gyermek sír vagy „rosszul” érzi magát, amikor bántják, ez a hajlam olyannyira hiedelemmé alakulhat, hogy határozott viselkedésmintaként fogadja el a hosszan tartó nyomorúságérzetet. E mögött pedig kialakulhat az a hiedelem, hogy bármilyen sérelem eredendően csapást jelent. Az ilyen hiedelem származhat például egy túlzottan aggályos anyától is. Ha az ilyen anyának a képzelete követi a hiedelmét  márpedig pontosan így történik , akkor a legkisebb fenyegetésre is a gyermekére leselkedő félelmetes po * 91 *

tenciális veszélyt érzékel. A gyermek az anya cselekedetein át és telepatikusan egyaránt veszi az üzenetet, és az így értelmezett hiedelmeknek megfelelően fog reagálni.  Nagyon sok ilyen hiedelem tanyát ver a tudatos elmében. A felnőtt, mivel nem szokta meg, hogy megvizsgálja a hiedelmeit, talán nincs is tisztában vele, hogy efféle gondolatokat táplál. Maga a gondolat nincs eltemetve, és nem is tudattalan. Egyszerűen nem került sor a vizsgálatára. Így az egyik legfékezőbb hiedelem, amint azt már korábban említettem (például a 2. fejezet 14. ülésén)  az az idea, hogy a jelen viselkedésnek támpontjai mélyen eltemetve rejtőzködnek, és általában hozzáférhetetlenek. Ez a hiedelem elzárja előled a tudatos elméd tartalmát, és megakadályozza, hogy az ott ténylegesen hozzáférhető válaszokat keresd. Most tartsatok egy kis szünetet. (22:01. Jane azt mondta, hogy valóban messze járt a transz alatt, és most úgy érzi, „szinte megittasult az örömtől”. Az anyag átadása során fel  jegyzett időpontok mutatják, hogy jó tempóban halad. - Másrészt - folytat ta - jóval mélyebbre is tudnék menni, és reggelig tudnám közvetíteni a könyvet, vagy akár egyszerűen ágyba bújhatnék, és azonnal el is aludnék.  Jane-t nagyon foglalkoztatta, milyen okok állhatnak ezen érzések mögött.  Most egy olyan hatást írok le, amely már az ülés kezdetekor zavarni kez dett: ez jó példája a hiedelmek működésének. Alig jött át Seth, amikor szo katlan feszültséget éreztem az író kezemben - ez az érzés határozottan gátolt  a betűk és a szavak automatikus formálásában. Erőt vettem magamon, és  folytattam a jegyzetelést, de nagyon zavarónak találtam, hogy folyton az írás mechanizmusára kellett figyelnem, miközben igyekeztem arra összpon tosítani, amit Seth mondott. Ez a nehézség az egész közvetítés során megma radt, sőt, a szünetben is.  Mint Jane-nel is közöltem, arra gondoltam, hogy az ülés után ingával   szándékozom kideríteni ennek a jelenségnek az okát, mivel nem akartam megszakítani a könyv diktálást azzal, hogy Seth-et faggassam róla. [Rövi den az érdeklődők számára: az ingázás nagyon régi módszer. Kiváló ered ménnyel használom arra, hogy  ideomotorikus  „tudatalatti” - válaszo kat kapjak a szokásos tudatomon éppen kívül eső hatásból. Kis súlyos

* 92 *

tárgyat függesztek fel egy fonalra, úgy, hogy szabadon mozoghasson. A gon dolatban feltett kérdéseimre „igen" vagy „nem" válaszokat kapok attól füg  gően, hogy az inga előre-hátra vagy oldalirányban mozdul el.]  Amikor a magunk akadályairól beszéltünk, Jane azt mondta, választ hatunk: vagy kérünk róla anyagot, vagy folytatjuk a könyvvel. Seth-től  mindkét csatorna a rendelkezésünkre áll. Bár szerettük volna, hogy folyta tódjék a diktálás, személyes kérdéseink is érdekeltek. Némi bűntudattal a második eshetőség mellett döntöttünk   de ahogy kibontakozott az anyag, kifejezetten örültünk a döntésünknek. Folytatás 22:20-kor.) Most a ti információtok következik. Először is, ez az információ a tudatos elmétekben van. Az inga lenne az a módszer, amely lehetővé teszi, hogy meglásd azt a tudatos anyagot, amely nem szerveződött felismert hiedelmekké. Jó lenne, ha megértenéd, mert az olvasónak nincs meg az az előnye, hogy személyesen szólok hozzá. A hiedelem valóban tudatos. Nagyon is a tudatában vagy, ellentétben a hozzá kapcsolódókkal. A hiedelmed pedig az, hogy nem tudsz szót érten i az anyáddal. (Seth-nek tökéletesen igaza volt. Egyszerre felismertem azt a hiedelmet, amelyik mindvégig az orrom előtt volt... Eszembe jutott, hogy Jane-nel a, hétvégén meglátogattuk az anyámat, a fivéremet és a többieket.) Ehhez a hiedelemhez szorosan kapcsolódik az az idea, hogy az érzékelt kommunikációképtelenség helytelen, és hogy mindenért, ami helytelen, meg kell téged büntetni. Azzal, hogy diktálás után leírod ezt a könyvet, segítesz nekünk, hogy sok emberrel kommunikálhassunk, ugyanakkor, mint érzed, képtelen vagy szót érteni a saját szülőddel. Ezek a hiedelmek együttesen megerőltetést idéznek elő az írást végző kézben. Egyszerűbben szólva: az üléseken ki akarod fejezni mindazokat a gondolatokat, amelyekben olyannyira hiszel, mégis  bűntudatot érzel, vagy legalábbis hiszel benne, hogy bűntudatod van, amiért így teszel, miközben ugyanezeket a gondolatokat nem tudod megfogalmazni az anyádnak. Az ellentmondásos hiedelmek tehát akadályozzák a módszert. A kéz mozgása nem olyan automati kusan finom, mint amilyennek lennie kellene, de abban is hiszel, hogy sokkal jobban tudod kifejezni magad írásban, mint szóban, Gyakran írsz cédulákat Ruburtnak, amelyeken könnyedén és gyö * 93 *

nyörűen fejezel ki olyan dolgokat, amelyekről szóban nehezen tudnál megnyilatkozni, pontosan a hiedelmed miatt. (- Igen.) Ma este tehát azért van bűntudatod, mert másokhoz szólsz a fel jegyzések átírásával, miközben hiszel benne, hogy az anyádhoz nem tudsz szólni. A módszer tehát összefonódik a hiedelmeiddel. (Mosolyogva:)  Ezt azért adom át neked, hogy megmutassam, hogyan működnek a hiedelmek. (— Én is rászorulok erre a segítségre.) Abban is hiszel  (tréfálkozva:)  ha akarod, minden „hiszelt” aláhúzhatsz , hogy a festészet az elsődleges kommunikációs eszközöd; ehelyett pedig itt jegyzetelsz, az igehirdetés egyik formájaként. Ennek nem is lenne különösebb jelentősége, ha nem a hétvégével kapcsolatos két, egymással szemben álló, alárendelt aktuális hiedelemről lenne szó. Az egyik, hogy Rochesterben kellett lenned, ahogyan az meg is történt, és anyáddal kellett beszélned  élőszó ban. A másik pedig, hogy itt kellett volna lenned, hogy a nagyvilághoz szólhass a festészeted révén. Ehelyett visszajöttél, és a jegyzeteiden át kommunikálsz a világgal  ezt a döntést te magad hoztad tudatosan, viszont anélkül, hogy a tudatában lettél volna a tudatos elméd többi tartalmának és a „konfliktusban álló” hiedelmeknek. Tudsz követni? (- Igen.) Ezek az említett hiedelmek persze eléggé nyilvánvalók, amikor  beszélek róluk, de ellentmondó jellegük kusza utasításként csapódik le a testi tudatnak: írj, ugyanakkor n e írj. (22:35)  Ekkor jelenik meg a büntetés ideája, a büntetésbe vetett hit. Azt teszed, amit amúgy is elhatároztál, hogy tenni fogsz  vagyis részt veszel az ülésen , ám személyes értelmezéseddel bünteted is magad. Úgy hiszed, az anyád „állapota” a kommunikációképtelenséggel  párosul. A fivéred elmondta, hogy alkalmanként akadozik a beszéde. Meglehetősen tudatos értelmezésed a kézmozgás akadályoztatását  jelölte ki az önmagadra mért megfelelő büntetésnek. Ezt megpró bálom egyszerűbben is elmondani, hogy biztosan követhesd az ösz szefüggéseket. * 94 *

Mivel azt hiszed, hogy az önkifejezésed elsősorban a kezed révén, festéssel valósul meg, és hiszel abban, hogy az anyádé mindenekelőtt szóbeli közlésben, ezért a kézmozgásodhoz nyúltál  nem például a beszédedhez. Tudatosan is világos, amit mondok? (  Igen. - És milyen jól megfogalmazta, gondoltam írás közben.)  Nos, nagyon sokszor hoztál ilyen tudatos döntéseket. Elkerülték ugyan a figyelmedet, de mindvégig a tudatosság és a döntések tudatos pontjaiként léteztek. Van kérdésed? (22:40. — Nincs. Egy kis időre van szükségem, hogy végiggondoljam.) Ruburt nemrégiben elkezdett felismerni olyan hiedelmeket, amelyektől meg akar szabadulni. Fellazította őket, úgyhogy máris ott dörömbölnek a tudatosságában, most kezd a tudatukra ébredni. Már nem olyan észrevehetetlenek, mint korábban. Nagyon sokukkal először szembesül. Mindkettőtöknek egyformán a tudatára kellene ébrednetek  méghozzá teljesen tudatosan és éberen  a jótékony ideáknak és az életetekben betöltött jelentőségüknek  és ez már a könyv mások számára is szóló része. Ma este Ruburt bizonyos tekintetben kime rült, mivel összehasonlította kettőtök hiedelmeit a fivéred családjának hiedelmeivel. Összevetette a saját testi hiedelmeit (Jane megérintette a térdét)  az övékkel, és felismerte, hogy az övé közül melyek ártalmasak; összehasonlította a maga személyes pszichikai és krea tív képességeit az övékkel, és ez örömmel töltötte el. Ennek eredményeként pedig (mosolyogva)  egyszerre kimerültnek és jókedvűnek érezte magát. Láttam, tudatára ébredt, hogy a könyvünkön dolgozom (ma reg gel)  Erről ideák bukkantak fel a tudatában. A múltban nem hitte, hogy megtörténhetnek ilyen „áthallások”, és így rendszerint nem is  jelentek meg a tapasztalatában. Ott voltak persze, a hiedelme azon ban megakadályozta a felismerésükben. Időről időre pótlólagos anyagot fogok adni Ruburt számára és számodra is, és beillesztek a a könyvbe egy fejezetet személyes használatotokra. Döntő jelentőségű, hogy felismerjétek, hiedelmekkel dolgoztok az elmétekben, hogy az igazi munka az elmében folyik  és ne várjatok azonnali fizikai ered ményeket.

* 95 *

Ezek ugyanolyan biztosan és természetesen bekövetkeznek, ahogy a „rossz” eredmények is bekövetkeztek, és ennek is hiedelemnek kell lennie: hinni kell abban, hogy bekövetkeznek a jó eredmények. De az igazi munka színtere az elme. Ha tényleg elvégzed a munkát, akkor nyugodt lehetsz az eredmények felől, de nem kell ezeket folyamatosan ellenőrizned. Érted a különbséget? (- Igen.) Van kérdésed? (— Nincs. Azt hiszem, kitűnő az anyag. - Seth-ként Jane most valami meglehetősen szokatlant művelt: megfordult a hintaszékben, hogy az órára  pillantson, amely tőle jobbra és valamivel mögötte helyezkedik el, a térvá lasztóként is használt könyvespolcunkon.) Akkor tartsatok egy kis szünetet. Aztán a könyvhöz is adok némi anyagot, hogy haladjunk a fejezetben, de nem fog túl sokáig tartani. (22:55. Miután Jane kijött ebből a másik „végletes transzból”, ahogy fo  galmazott, nagy örömmel tudattam vele, hogy sokat javult a kezem, és Seth az ő kérdéseire is választ adott. Együtt végigvettük az anyagot. Folytatás 23:08-kor.) Diktálás. (Rövid szünet.)  Bizonyos mértékig folyamatosan változnak a hiedelmeid. Felnőttként sokféle tevékenységet hajtasz végre, amelyekről úgy gondolod, gyermekként nem vagy rájuk képes. Például: Háromévesen veszélyesnek tarthattad az átkelést az utcán. Harmincéves korodra remélhetőleg megszabadultál ettől a hiedelemtől, noha gyermekkorodban nagyon is helyénvaló és szükséges volt. Ha azonban az anyád telepatikusan és szóban is az úttesten való átkelés  potenciális veszélyeinek hajmeresztő képeivel megerősíti ezt a hiedelmet, akkor emocionális félelemként te is magadban hordozod. Az érzelmeid és a képzeleted egyaránt a hiedelmeidet követik. Ha a hiedelem elenyészik, akkor többé nem fogadod ugyanazt az érzelmi közeget, és más irányokba fordul a képzeleted. A hiedelmek automatikusan mobilizálják az emocionális és a képzelőerőd. Kevés a kizárólag intellektuális természetű hiedelem. Ha megvizsgálod a tudatos elméd tartalmát, meg kell tanulnod, illetve fel kell ismerned az egyegy adott ideához kapcsolódó érzelmi és a képzeletbeli felpezsdülést. Különbözőképpen változtathatók meg a hiedelmek az ellentétükkel való helyettesítésükkel. Az egyik a „három * 96 *

ágú” módszer. Gerjesztesz egy azzal éppen ellentétes érzelmet, mint amelyik a megváltoztatni szándékozott hiedelmedből fakad, és az e hiedelem által kijelölttől ellenkező irányba fordítod a képzeletedet. Ugyanakkor tudatosan biztosítod magad, hogy a nem kielégítő hiedelem csak egy idea a valóságról, nem pedig magának a valóságnak a megnyilvánulása. Felismered, hogy az ideák nem rögzítettek. Az érzelmek és a képzelet az egyik vagy a másik irányba mozgatják, megerősítik vagy hatályon kívül helyezik őket. (Rövid szünet 23:23-kor.)  Teljesen tudatosan használod a tudatos elmédet, hogy játszi könnyedséggel létrehozz egy játékot, mint a gyermekek, amelynek során egy ideig tökéletesen figyelmen kívül hagyod, ami a leghatározottabban fizikainak látszik, és azt „mímeli”, hogy az a valóságos, amit valójában akarsz. Ha szegény vagy, tudatosan úgy tehetsz, mintha anyagilag minden a rendelkezésedre állna, amire csak szükséged lehet. Képzeld el, hogyan költöd el a pénzed. Ha beteg vagy, képzeld el, hogy meggyógyulsz. Lásd magad, amint éppen azt teszed, amit a legszívesebben tennél. Ha nem tudsz másokkal kommunikálni, képzeld el, amint könnyedén ezt teszed. Ha sötétnek és céltalannak látod a napjaidat, akkor képzeld el örömtelieknek. Meglehet, ez kivihetetlennek hangzik, ám a mindennapi életed ben annál gyakrabban használod a képzeletedet és az érzelmeidet közel sem nagyszerű hiedelmek szolgálatában, és teljesen egyértelműek az eredmények. Ahogy időbe telt a ki nem elégítő hiedelmek materializálódása, az sem biztos, hogy azonnal megtapasztalod megváltozásuk eredményét; de megerősödésük során az új ideák ugyanolyan bizonyo san meg fogják változtatni a tapasztalatodat, ahogyan a régiek tették. Az elképzelés folyamata további másodlagos ideákkal szembesít, amelyek pillanatnyilag esetleg az utadat állják. Megláthatod, hol tartottál egyidejűleg két konfliktusban álló és azonos erősségű ide át. Az ilyen esetekben holtpontra jutottál. Hiheted, hogy jogodban áll egészségesnek lenni, és párhuzamosan ugyanakkora intenzitással hiheted, hogy az emberi állapot eredendöen maga a fertő. Meg  próbálsz tehát egyidejűleg egészségesnek és nem egészségesnek  * 97 *

lenni, vagy sikeresnek és sikertelennek, az egyéni hiedelemrendszerednek megfelelően — később látni fogod, hogyan sorolódnak a hiedelmeid a rokon ideák rendszerébe. És eljutottunk az este végéhez. (- Nagyon jó, Seth.  Nyájasan:) Örülök, hogy tetszett. (- Jó éjszakát.)  Nagyon kellemes éjszakát kívánok, és szívből jövő bevezetést a jó hiedelmekhez. (— Köszönöm. - Vége 23:33-hor. Az ülés után Jane ásítozni kezdett, a  szeme is könnybe lábadt. A kezem most gyakorlatilag egyáltalán nem feszült.  Jane ESP-csoportja tagjainak hasznára váltak a  Személyes valóság  gondolatai. Különös módon ez valahogy türelmetlenné tette Jane-t, mivel  csak azzal foglalkozhatott, amit Seth ezidáig átadott. Abban a sajátos hely  zetben találta magát, hogy irigyli a jövőbeni olvasókat, akik képesek lesznek  végigolvasni a kész művet, és egységként veszik hasznát.  Másnap reggel Jane azt mondta nekem, hogy ő és/vagy Seth „egész éjjel  a könyvön dolgozott.  Valahányszor felriadtam, valamiféle diktálás folyt. Teljesen folyamatosan, már-már kellemetlenül... - A könyvvel kapcsolat ban már korábban is átélt ilyesmit. Ezek nem feltétlenül éjszakai események, ezért azt javasoltam, mondja magának nyugovóra téréskor, hogy az alvás idején nem folyik ilyen jellegű tevékenység a tudatában. Elhatároztuk, hogy erről is kikérjük Seth véleményét.)

6 2 0 . Ü L É S , 1 97 2 . O K T Ó BE R 1 1 . , S Z E R D A , 22:00

(Késő délután Jane-t felhívta a  Time egyik szerkesztője, hogy beszélni akar  vele valamikor a hét folyamán egy címlapsztorival kapcsolatban, amelyet   Richard Bachról készül írni. Dick könyve országos ismertségre tett szert  - lásd a 3. fejezel, 618. ülést.) Jó estét. (- Jó estét, Seth.) (Tréfásan:) Remélem, van számomra időd. (- Hát persze.) Akkor folytatjuk a diktálást. (Rövid szünet.)  Hiedelmeid érzelmet gerjesztenek. Valahogy divatos az érzéseket a tudatos gondolatok  * 98 *

fölé helyezni, mivel az az elképzelés, hogy az emóciók alapvetőb bek és természetesebbek a tudatos észnél. A kettő valójában együtt  jár, de tudatos gondolkodásod nagyrészt meghatározza érzelmeidet, és nem is lehet másképp.  Hiedelmeid generálják a magukba foglalt érzelmet. A depresszió hosszú időszaka nem csak úgy rád köszönt. Érzelmeid soha nem árulnak el téged. Bizonyos időszakon át tudatosan tápláltál negatív hiedelmeket, melyek aztán a lehan goltság erős érzéseit gerjesztették. Ha az emócióban a tudatos gondolkodás  fölött   meg lehetne bízni, akkor nem volna túl sok értelme a tudatos gondolatnak. Nem lenne rá szükség. Az érzelmeidnek sem vagy kiszolgáltatva, ezek ugyanis a gondolkodásod menetéhez igazodnak. Az elméd arra való, hogy világosan észlelje a fizikai környezetedet; a környezetről alkotott ítéletei aztán beindítják a test mechanizmusait, hogy a megfelelő válasz létre jöjjön. Ha a létről vallott hiedelmeid félelemmel telítettek, akkor feszültséghez vezető emocionális reakciók születnek. Ilyen esetben ajánlatos felülvizsgálnod az értékítéleteidet. Természetesen a képzeleted kivált érzelmeket, és az is hűsége sen követi a hiedelmeidet. Úgy érzel, ahogy gondolkodsz, és nem is lehet másképp. Később lesz még néhány megjegyzésünk a hipnózissal kapcsolat ban. Itt hadd jegyezzem meg, hogy ebben a tekintetben a saját tu datos gondolataiddal és szuggesztióiddal végül is folyamatosan hip notizálod önmagad. A hipnózis kifejezés alapjában véve egy teljesen normális állapotra vonatkozik, amelyben összpontosítod a figyelmedet, a gondolat vagy hiedelem egy bizonyos területére fókuszálsz.  Nagy erővel, rendszerint a többi kizárásával összpontosítasz az egyik ideára. Ez kifejezetten tudatos eljárás. Mint ilyen, a hiedelem fontosságál is mutatja, mivel hipnózis alkalmazásával „mestersége sen táplálsz be” magadnak valamilyen hiedelmet, vagy éppen más tól,  a „hipnotizőrtől”  veszel át egyet. A lényeg, hogy minden fi gyelmedet az adott ideára összpontosítod. Itt, akárcsak a mindennapi életben, az érzelmeid és a tette id a hiedelmeidet követik. Ha úgy hiszed, hogy beteg vagy, akkor min den célod és szándékod arra irányul, hogy beteg vagy. Ha azt hiszed, * 99 *

hogy egészséges vagy, akkor egészséges vagy. Sokat írtak már a gyógyítás és a gyógyulás természetéről, és ebben a könyvben is esik erről szó; de a fordítottja is igaz, vagyis amikor valaki elveszti az egészségébe vetett hitét, és elfogadja helyette a személyes betegség ideáját. (Rövid szünet 22:22-kor.)  Itt maga a hiedelem fogja gerjeszteni a negatív érzelmeket, amelyek aztán ténylegesen létrehoznak egy fizikai vagy emocionális betegséget. A képzelet követni fogja, és egy bizonyos állapot rettenetes mentális képeit fogja megfesteni. Előbb hosz szú fizikai adatok támasztják alá a negatív hiedelmet; negatív abból a szempontból, hogy sokkal kevésbé kívánatos az egészség fogalmánál. Ezt itt egyszerűen azért említem, mert a személy átfogó fejlődésében a betegség is alkalmazható módszer egy konstruktív cél eléréséhez. Ebben az esetben ugyancsak szerepet játszik a hiedelem: az ilyen személyiségnek abban kell hinnie, hogy egy egészségtelen állapot valóban egy másik célhoz vezető legjobb út. Más eszközök esetleg közelebb állónak tűnhetnek hozzá különféle olyan személyes hiedelmek miatt, amelyek egyfajta vákuumot alkotnak a tapasztalatában  azaz talán nem lát más utat ugyanazon cél eléréséhez. Ezt később még bővebben fogjuk tárgyalni. Egy hit természetesen sok másiktól függhet, miközben mind egyik gerjeszti a maga érzelmét és képzeletbeli valóságát. Maga a  betegségbe vetett hit az ember gyarlóságába, a bűntudatba és a tökéletlenségbe vetett hit folyománya. Az elme nem hordoz ilyen aktív hiedelmeket. Sokat tartalmaz azonban passzív állapotban. Ezek lappanganak, készen állnak, hogy rájuk fókuszáljanak és használják őket. Bármelyikük a felszínre bukkanhat, ha tudatos gondolat ingere éri. Ha például a nyomorúság, betegség vagy hiány ideáira fókuszálsz, a tudatos elméd látensen az egészség, az életerő és a bőség fogalmait is tartalmazza. Ha áttéríted a gondolataidat a negatív ideákról a pozitívakra, akkor a koncentrációd módosítani kezdi az egyensúlyt. Az energia és a lehetőségek benned rejlő mérhetetlen tára akcióra szólíttatik fel a tudatos elméd vezérletével. Mivel értelmes lények vagytok, mivel annyiféle tapasztalat áll a rendelkezésetekre, a fajotok gondolkodási képessegeket alakított ki, amelyek arra szolgálnak, hogy fejlődjenek a használatuk során, * 100 *

Ahogy használod, kitágul a tudatod. „Tudatosabbá” válsz, ha rendszeresen gyakorlatoztatod ezeket a képességeidet. A virág nem írhat költeményt önmagáról. Te viszont megteheted, és közben a tudatod a szó szoros értelmében több lesz, mint volt. A változatos, gazdag környezeti lehetőségek közt létező emberi  pszichének szüksége volt egy tudatos elmére, amely tömör és pon tos, „percről percre” ítéleteket és értékeléseket képes hozni. Ahogy a tudatos elme fejlődött, ugyanez történt a képzelet hatókörével. A tudatos elme sokféle szempontból közeget jelent a képzelet szá mára. Minél nagyobb a tudása, annál tágabb a képzelet hatóköre. Viszonzásképpen a képzelet gyarapítja a tudatos gondolkodást és az érzelmi tapasztalatot. (Lassan:)  Még nem tanultad meg jól vagy éppen teljesen használni a tudatodat, tehát az a benyomásod, hogy a képzelet, az érzelmek és a gondolkodás önálló készségek, amelyek esetenként akár szemben is állhatnak egymással. Az érett tudatos elme  mint már tisztáztuk  elfogad adatokat a külső és a belső világból. Csak akkor kényszerülsz elszakadni a belső tudástól, az íntuíciós „hangoktól” és mélységektől, ahonnan mindez ered, ha azt hiszed, hogy a tudatnak kizárólag a külső körülményekre kell ráhangolódnia. Szünetet tarthattok. (22:48. Seth-ként Jane megfontolt tempóban beszélt az egész közvetítés alatt, meglehetősen száraz hangnemben. Jó volt a transz. Aznap estére véget  is ért a könyvön végzett munka. Seth azonban még öt további oldalon jött  át személyesen Jane-nek és nekem, és az ülés 23:45-kor ért véget.)

6 2 1 . Ü L É S , 1 9 7 2. O K T Ó B E R 1 6 . , HÉ T F Ő , 2 1 : 4 0

(Seth múlt héten ötször szólalt meg Jane-en át. Hétfő és szerda este anyagot  adott ehhez a könyvhöz, valamint személyes anyagokat nekünk; kedd este hosszasan beszélt az ESP-foglalkozáson; röviden szólt péntek délután a Time hozzánk látogató szerkesztőjéhez  tárgy: a freudi pszichológia; és  szombat este fesztelenül csevegett pár barátunkkal a mindennapi életről Itáliában a Kr. u. 4. században, amikor az egyik jelentéktelenebb pápaként ott  élt [Reinkarnációként Seth egy ESP-foglalkozáson említette először pápai élményét 1971 májusában. Lásd a Seth megszólal 22. fejezetet,] * 101 *

 Alig néhány jegyzetet készítettem a szombat esti anyagról, miután ven dégeink távoztak. Aktuális népesedési problémákról beszélgettünk, amikor  Seth átjött, hogy elmondja nekünk, a 4. században — legalábbis tudomása  szerint - meglehetősen elterjedt volt a csecsemőgyilkosság. csecsemőgyilkosság. Megkeresztelése előtt a gyermeket a szülei tulajdonának tekintették, azt csinálhattak vele, amit csak akartak, minden szégyen vagy megbélyegzés nélkül.  A fölös gyermekeket, akik „elviselhetetlen terhet” jelentettek volna az adott közösség gazdaságára a lakhatásuk, az eltartásuk, az élelmezésük   stb. szempontjából, egyszerűen megölték a megkeresztelésük előtt. Miután azonban a gyermeket megkeresztelték, megszentelt lénnyé vált, akinek lelke van és joga az élethez... Seth hozzátette, hogy ezekről a korai évszázadokról zavarosak a feljegyzé  seink, már ami az egyházat, a keresztséget és a gyermekeket illeti. Egyebekről  is esett szó azon az ülésen, de nem hiszem, hogy emlékezetből pontos feljegy  zéseket tudnék készíteni.) készíteni.) Akkor hát megint csak jó estét. (- Jó estét, Seth.) Diktálás: Nem kívánom csökkenteni a belső Én jelentőségét. Minden kimeríthetetlen erőforrása azonban a tudatos elméd és a tudatos céljaid rendelkezésére áll. (Rövid szünet.)  szünet.)  Egyfelől túlságosan nagy a tudatos elmére hagyatkozás  miközben félreértitek a tulajdonságait és a mechanizmusait úgyhogy a „tudatos gondolkodó elme mindenek fölött” elmélet szószólói lelkesen támogatják az intellektus és a gondolkodási képességek használatát, miközben nem ismerik fel ezek forrását a belső Énben. A tudatos elmét [tehát] úgy tekintik, mintha mindent egyedül hajtana végre, figyelmen kívül hagyva azt az intuitív belső információt, amely ugyancsak elérhető számára. Nem tételezik fel, hogy ilyen adatok birtokába juthat. Ám mindenki nagyon jól tudja, hogy az intuitív megérzések, az inspiráció, a távoli ráérzések gyakran fel buk  bu k ka kann na nakk a tuda tu dato toss isme is mere retb tbee n. E zek ze k et rend re ndsz szer erin intt elve el veti tikk és fifi gyelmen kívül hagyják, mert azt tanulták, hogy a tudatos elme ne foglalkozzon ilyen „értelmetlenséggel”. Vagyis azt mondták neked, hogy bízz a tudatos elmédben, és ez oda vezetett, hogy csak a külső fizikai világból érkező ingereknek ébredsz tudatára. *

102 *

Mások viszont épp ellenkezőleg, a belső Én, az emocionális lény értékét emelik ki a tudatos elme rovására. Ezek az elméletek úgy tartják, hogy az intellektus és a szokásos tudatosság sokkal alacsonyabb szintű a belső, „tudattalan” részeknél, és hogy minden válasz szükségszerűen rejtve van. (Rövid szünet.)  Ennek a hiedelemnek a hívei olyan megvetendőnek tekintik a tudatos elmét, mintha az em ber  be r p szic sz ichh éjér éj éree tele te lepe pedd ett et t va vala lami mifé féle le rák rá k lenn le nne, e, ne nem m p ed edig ig fejl fe jlőd ődéésének és megértésének a segítőeszköze. Mindkét csoport figyelmen kívül hagyja a psziché csodálatos egységét, az úgynevezett tudatos elme és az úgynevezett tudattalan között fennálló példátlanul kifinomult természetes együttműködést  a hihetetlenül gazdag kölcsönhatást, amelyben mindkettő részesül és részt vállal. A „tudattalan” egyszerűen csak jókora részeket tartalmaz a ta pas  pa s ztal zt alat atoo db dbóó l, ame am e lybe ly benn megt me gtaa níto ní tott ttaa k n em hin hi n ni. ni . E zú zútt ttaa l is csak cs ak arról van szó, hogy a tudatos elme a külső és a belső világba tekintésre szolgál A tudatos elme anyagi értelemben közeget jelent a lélek kifejezéséhez. (Egyperces szünet 21:59-kor.)  21:59-kor.)  Ez az evilági tapasztalatotok értékelésének módszere azon hiedelmek szerint, amelyeket a valóság természetéről tápláltok. Ez automatikusan azt eredményezi, hogy a test bizonyos módokon reagál. Nem mondhatom elég gyakran: valóságotokat, testeteket és annak állapotát, személyes kapcsolataitokat, környezeteteket és egészében civilizációtokat és világotokat a hiedelmeitek alakítják. A hiedelmeid automatikusan vonzzák az odaillő érzelmeket. Ezek a képzelet révén erősítik magukat; és akár önmagam ismétlésének veszélyét is vállalom, mert ez olyannyira lényeges: a képzelet és az érzés a hiedelmeidet követi. Nem lehet másképp.  Nézz  Né zzün ünkk eg egyy árta ár tatl tlan an p éldá él dát: t: ha e lég lé g gy gyak akra rann talá ta lálk lkoz ozol ol va vala lakk ivel, és azt gondolod róla: „úgy hiányzik nekem, mint púp a hátamra", akkor bizonyosan nem véletlen egybeesés, hogy a jövőben megsajdul a hátad, valahányszor összefutsz az illetővel. Ez a szug gesztió teljesen tudatos (nyomatékosan),  (nyomatékosan),  amelyet te adsz magadnak, é s valósítod meg nem szimbolikus, hanem nagyon is gyakorlati ér * 103 *

telemben. Másként fogalmazva: a tudatos elme kiadja az utasításait, a belső Én pedig végrehajtja. Ebben a létezésben fizikai az irányultságod. Így tehát a tudatos fizikai irányultságú elme arra szolgál, hogy következtetéseket von jon  jo n le a fizi fi zika kaii va való lósá ságg term te rmés észe zeté térő ről.l. Másk Má skül ülön önbe benn ne nem m len le n ne szasz a bad  ba d a ka kara rato tod. d. (22:10)  (22:10)  A nyugati kultúrában az ipari forradalom óta (nagyjából  1760 után)  után)  az az elképzelés alakult ki, hogy csekély a kapcsolat a világ objektumai és az egyén között. Nos, ez ugyan nem történelem könyv, így nem hatolok mélyebben ezen elképzelés mögé, pusztán csak megjegyzem, hogy ez a megelőző vallási elképzelésekre következő túlreagálás volt. Azelőtt az ember igenis azt hitte, hogy a gondolataival hatást gyakorolhat az anyagra és a környezetre. Az ipari forradalommal azonban még a természeti elemek is elvesztették az ember szemé ben  be n a z élő él ő minő mi nőss ég égüü ke ket.t. Ob Obje jekt ktum umoo kk kkáá vá vált ltak ak,, amel am elyy ek ekee t cso cs o po porrtosítani, megnevezni, szétszedni és vizsgálni lehet. Az ember nem boncolja fel a kedvenc macskáját vagy kutyáját  így amikor ilyen értelemben elkezdte felboncolni az univerzumot, akkor már elvesztette az iránta érzett szeretetét. Lélektelenné vált számára. Hiszen csak így lehetett megvizsgálni lelkifurdalás nélkül, és anélkül, hogy tudatában lenne a tiltakozó élő hangnak (Jane most sokkal hangosabban, és mélyebb hangon beszélt).  beszélt).   Így nagy bűvöletében a dolgokat működtető elv iránt, nagy kíváncsiságában, hogy megértse mondjuk, egy virág átöröklését, megfeledkezett arról, amit a virág illatából, szemléléséből, megfigyeléséből megtanulhatott volna. Az ember tehát a „holt természetet” vizsgálta. Nem egyszer meg kellett ölnie az életet, hogy  mint gondolta  felfedezze valóságát.  Nem  Ne m érth ér thee ted te d meg, me g, mi tesz te szii é lővé lő vé a d olgo ol goka kat,t, ha elő el ő bb megf me gfoo szto sz todd őket az életüktől. És így, amikor az ember megtanulta osztályozni, számba venni és felboncolni a természetet, elvesztette annak élő minőségét, és már nem érezte magát a részének. Nem elhanyagolható mértékben elutasította az örökségét, mert a szellem természetbe és lélekbe születik, és egy ideig testben lakozik. * 104 *

Az ember gondolatai mintha már semmiféle hatást nem gyakoroltak volna a természetre, mert az elméjében különállónak látta magát tőle. Kétértelmű módon, miközben nagyon is tudatosan a természet külső megnyilvánulásaira összpontosított, azzal végezte, hogy elutasítja önnön elméjének tudatos erőit. Vak lett a gondolatai, fizikai környezete és tapasztalata közötti kapcsolatra. Tartsunk egy kis szünetet? (- Ne.) Ekkor a természet ellenséggé lett, amelyen felül kell kerekedni. Valahol mélyen azonban az ember érezte, hogy ki van szolgáltatva a természetnek, mert azzal, hogy elvágta magát tőle, elvágta magát attól is, hogy kihasználja önnön képességeit. Ezen a ponton történt, hogy magát a tudatos elme természetét is félreértette, és fel nem ismert vagy elutasított erőit az Én tudattalan részeinek tulajdonította, ahogyan azt a pszichológiai iskolák tanítják. (Nyomatékkal.)  (Nyomatékkal.)  Ilyenformán a tudatos elme nagyon is természetes funkcióit kényszerítették „föld alá”; és kizárták a mindennapi használatból. Most tarthattok egy kis szünetet. (22:29. Jane nagyon mélyen járt, intenzív és gyakran nagyon gyors köz vetítéssel. A fejét csóválta, amikor kijött a transzból.    Hú, egyre erősebb. Öregem... Öregem... halvány gőzöm sem volt, miről akar ma este beszélni, de aztán lát tam, hogy egy egész anyagtömeget akar átadni, mielőtt lélegzethez jutnánk...  Folytatás ugyanolyan aktív módon 22:40-kor.) 22:40-kor.) Akkor hát folytassuk a diktálást. Még kell ten nem egy megjegyzést. (- Rendben.) Várjunk csak... Mivel a tudatos elme akkora feszültség alá került (miközben megfosztották egy sor tulajdonságától), most megint egy túlreagálásnak lehetünk tanúi, amelynek során leértékelik a szokás o s tudatosságot. Sokkal felsőbbrendűnek tekintik az érzelmet és a képzeletet. A tudat eltávolított erőit még mindig a tudattalannak tulajdonítják, és nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy hozzáférjenek a tudatosság számára szokásos körülmények közöli elérhetetlen te rületekhez. Erre a célra drogokat használnak, kultuszokat hoznak létre, és bőségesen terjednek különféle módszerek és kézikönyvek.

* 105 *

Pont. Csakhogy az ilyen „belső tudásban vagy tapasztalatban” nincs semmi, ami alapvetően hozzáférhetetlen lenne. Teljes mértékben tudatosulhat, és hasznosítható az általad ismert valóság gazdagítására. A tudatos elme nem az Én afféle tékozló fia vagy szegény rok o na. Teljesen szabadon fókuszálhat a belső valóságra, ha megérted, hogy igenis képes megtenni. Van tudatos elméd. Megváltoztathatod a tudatod fókuszát. Az emberi faj különböző okokból újabb és újabb zsarnokságokat engedett magára. Az egyik legnagyobb zsarnok azonban az az elképzelés, hogy a tudatos elmének semmiféle kapcsolata nincs önnön létének forrásával, hogy elszakítva létezik a természettől, és ilyenformán az egyén kiszolgáltatottan áll a tudattalan erők előtt, amelyek fölött nincs hatalma. Következésképp az ember erőtlennek érzi magát. Amennyiben a civilizációnak az a célja, hogy az em ber békében, örömben, biztonságban és jómódban élhessen, akkor ez az elképzelés igencsak szegényesen szolgálja. (Rövid szünet 22:55-kor.)  Ha valaki nem érez kapcsolatot a személyes valósága és tapasztalata, valamint a környező világ között, akkor elveszti a tájékozódás és a valahová tartozás legegyszerűbb érzését is. Mint mondtam, a hiedelmeid alakítják a valóságot, az életet és annak minden körülményét. A belső Én minden ereje a tudatos hiedelmek eredményeként aktiválódik. Elvesztetted a felelősség érzését a tudatos gondolkodásod iránt, mert azt tanultad, hogy az semmiképp sem alakíthatja az életed. Azt tanultad, hogy a hiedelmeidtől függetlenül a tudattalan szabályozás uralkodik rajtad. Húzd alá az egész következő mondatot: És ameddig tartod ezt a tudatos hiedelmet, addig valóságként fogod megtapasztalni. (Jane közvetítése a lehető legelmélyültebb és legenergikusabb volt. Úgy éreztem, Seth mered rám Jane tágra nyílt szeméből.) Egyes hiedelmeid a gyermekkorból erednek, de nem vagy ké nyükrekedvükre kiszolgáltatva, hacsak nem hiszed az ellenkezőjét. Mivel a képzeleted a hiedelmeidet követi, olyan ördögi körben (a lálhatod magad, ahol folyamatosan az életed „ negatív " megnyilvánulásait megerősítő képeket festesz az elmédben.

* 106 *

A képzeletbeli események a hozzájuk illő érzelmeket gerjesztik, amelyek automatikusan hormonális* változásokat idéznek elő a testedben, vagy befolyásolják a másokkal szembeni viselkedésedet, esetleg oda vezetnek, hogy mindig a hiedelmeid fényében értelmezed az eseményeket. És így a napi tapasztalat látszólag igazolni fog ja azt, amiben egyre inkább hiszel. Ebből csak úgy törhetsz ki, ha tudatosítod a hiedelmeidet, tudatára ébredsz tudatos gondolkodásodnak, és úgy változtatsz a hiedelmeiden, hogy azok jobban egybeessenek a valóság azon szebbik oldalával, amelyet meg akarsz tapasztalni. A képzelet és az érzelem automatikusan az új hiedelmeket fogja erősíteni. Mint arról szó esett (a 2. fejezet 614. ülésén) ,  az első fontos lépés a valóságról alkotott hiedelmeid felismerésében, hogy ezek hiedelmek a valóságról, és nem szükségszerűen a valóság jellemzői. Világos különbséget kell tenned önmagad és a hiedelmeid között. Ezután rá kell jönnöd, hogy a hiedelmeid fizikailag materializálódtak. Az az igaz, amit a tapasztalatodban igaznak hiszel. A fizikai hatás megváltoztatásához meg kell változtatnod az eredeti hiedelmet  miközben tisztában vagy azzal, hogy egy ideig még fennmaradhatnak a régi hiedelmek fizikai materializációi. Ha azonban teljes mértékben megérted, amit mondok, nagyon gyorsan megmutatkoznak a tapasztalatodban az új hiedelmeid. De nem szabad aggódnod a megjelenésük miatt, mert akkor ez azt a félelmet hozza létre, hogy az új ideák nem fognak materializálódni, és ez hatálytalanítja a célodat. Említettem (a 619. ülésen)  egy játékot, amelyben könnyedén elfogadod azt az ideát, amelyikről azt akarod, hogy materializálód  jon, majd elképzeled, hogy ez lejátszódik az elmédben. Már tudod, hogy minden esemény először mentális és pszichikai, és csak ez után fog fizikailag végbemenni, de ne maradj önmagadba merülve. Folytasd a játékot. * A Hormonokat belső elválasztású mirigyek választják ki: a mellékvese, a  paj zsm ir ig y, a ha sny ál mi rig y st b. Ez eke t a bo ny olu lt veg yü le te ke t a vé rár am  ju tt at ja el má s sz er ve kh ez va gy szö ve te kh ez, aho l ki fej ti k ha tá suk at. It t, mi nt általában, Seth váltig állítja, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva az effajta vegeta tív folyamatoknak. * 107 *

(23:10)  Most pontosan ugyanezt teszed, folyamatosan és automatikusan, minden létező hiedelmeddel, és ezek folyamatosan és automatikusan lefordítódnak. Ám kezdetben nagyon fontos, hogy az Ént elválaszd a hiedelmektől.  Nem kell egymagadban küszködnöd. Nagy szövetségesed a képzelet és az érzelem. A tudatos irányításod automatikusan működés be hozza őket. Láthatod tehát, miért olyan fontos megvizsgálni a valóságod természetéről és az önmagadról alkotott hiedelmeket; és az egyik hiedelem, ha hagyod, el fog v ezetni a másikhoz. Sokszor leírták már, hogy ha a képzelet és az akaraterő konfliktusba kerül, a képzelet fog győzni. Bizony mondom, ha megvizsgálod magad, úgy fogod találni ( mélyebben és hangosabban ),  hogy a képzelet és az akaraterő soha  kétszer aláhúzva  nem kerül konfliktusba. A hiedelmeid konfliktusba kerülhetnek, de a képzeleted mindig követni fogja az akaraterődet, a tudatos gondolataidat és a hiedelmeidet.   Ha ez nem nyilvánvaló számodra, annak az az egyedüli oka, hogy még nem vizsgáltad meg maradéktalanul a hiedelmeidet. Vegyünk egy egyszerű példát: túlsúlyos vagy. Különböző diétákkal próbálkozol, mindhiába. Azt hajtogatod, hogy le akarsz fogyni. Most követed az általam mondottakat, és megváltoztatod a hiedelmedet. Ki jelented: „Mivel azt hiszem, hogy túlsúlyos vagyok, az vagyok; így most azt fogom gondolni magamról, hogy id eális a súlyom.” De aztán úgy találod, hogy még mindig túl sokat eszel. Lelki szemeiddel még mindig kövérnek látod magad, elképzeled a finom falatokat és nassokat, és „megadod magad” a képzeletednek  arra a következtetésre jutsz, hogy az akaraterő haszontalan, a tudatos gondolkodás pedig erőtlen. De csinálj úgy, mintha túllépnél ezen a ponton. Kétségbeesésed ben azt mondod: „Jól van, tovább vizsgálom a hiedelmeimet!” Ez egy hipotetikus eset. Rátalálsz egy bizonyosra a számtalan hiedelem közül: azt hiszed, nem vagy elég méltó rá, hogy vonzó legyen a meg jelenésed. Vagy hogy az egészség azonos a fizikai súllyal, és mód felett veszélyes soványnak lenni. Vagy úgy találhatod, hogy sebezhetőnek érzed magad, és azt hiszed, az is vagy;  ám ha  súlya  van a személyiségednek, akkor az emberek kétszer meggondolják, beléd * 108 *

kösseneke. Mindezekben az esetekben tudatosak lesznek az ideák. Gyakran tápláltad őket, és a képzeleted és az érzelmeid szövetség ben állnak velük, nem pedig konfliktusban. (Seth-ként Jane az órára nézett a könyvespolcon.) Tartsunk szünetet, vagy fejezzük be az ülést? (- Tartsunk szünetet.) Ahogy óhajtod. (23:26. Jane nagyon mély transzát teljesen áthatolhatatlannak láttam, közvetítését erős energia fűtötte. Alátámasztotta, hogy a legcsekélyebb mér tékben sem zavarta semmi, és hozzátette, hogy Seth tényleg képes lenne haj nalig folytatni. Az biztos, hogy minden erre utalt. Ott ült, várta, hogy befejezzem ezeket a jegyzeteket, és visszatérhessen Seth.  Készenlétben tart számunkra néhány személyes adatot - mondta Jane és ezt fogja követni a könyv tollba mondása, ha fennmaradunk addig. Seth 23:35-kor tért vissza néhány itt törölt információval. Adott továb bá bizonyos feljegyzetlen anyagot egy szabadabb eszmecserénk során; ezt az ülés után leírtam Jane-nek, miközben feljegyeztem pár sort. Azután 23:55kor folytatta a diktálást.) Lehetsz szegény. A javaslataimat követve megpróbálhatsz változtatni a hiedelmeden, és azt mondod: „A gondjaim megoldódnak, és nagy a gazdagságom.” Ám még mindig ott állhatsz úgy, hogy nem tudod kifizetni a számlákat. Élénk fantáziával már láthatod, hogy érkezik a következő számla, és képtelen vagy kifizetni. „Nekem elég pénzem lesz  mondod.  Ez az új hitem.” De mert semmi nem változik, most azt gondolod: „Semmit nem érnek a tudatos gondolataim.” Ám a hiedelmeid ala posabb vizsgálata során találhatsz egy mélységes meggyőződést alap vetően méltatlan mivoltodról. Ilyen gondolatokon kaphatod magad: „Velem semmit sem lehet kezdeni”; vagy: „A gazdag egyre gazda gabb lesz, a szegény egyre szegényebb”; vagy: „Az egész világ ellenem van"; vagy: „A pénz rossz. Akiknek bőven van, azok nem spirituálisak.” Megint csak felfedezheted a számos hiedelmedből azt az gyet, amelyik ahhoz a tényhez vezetett, hogy valójában nem is aka rod, hogy legyen pénzed, vagy egyenesen félsz tőle. Bármelyik eset  ben kéz a kézben járnak a képzeleted és a hiedelmeid. Egy másik példa: megpróbálhatsz emlékezni az álmaidra. Estén * 109 *

ként megfelelő szuggesztiókat adhatsz magadnak, hogy aztán megint arra ébredj, szikrányit sem emlékszel rájuk. Azt mondhatod: „Tudatosan azt akarom, hogy emlékezzek az álmaimra, de nem működnek a szuggesztióim. Következésképpen nemigen van jelentősége, mit akarok tudatos szinten.” Ám ha alaposabban megvizsgálod a hiedelmeidet, rátalálhatsz a sok lehetséges hiedelemből az egyikre, például: „Félek emlékezni az álmaimra”; vagy: „Mindig rémesek az álmaim”; vagy: „Félek megtudni, miről álmodom”; vagy: „Emlékezni szeretnék az álmaimra, de hátha többet mondanak nekem, mint amennyit valójában szeretnék tudni!” Ebben az esetben a valóságod átszínezi a hiedelmeidet, és a ta pasztalatod a tudatos hozzáállásod közvetlen következménye. Ilyen hozzáállással koloncot raksz belső Énedre, céltudatosan gátolod a tapasztalatod, és megerősíted hiedelmeidet léted negatív megnyilvánulásairól. Csak az ideák vizsgálatával tudhatod meg, hogyan állsz önmagaddal. Nem úgy értem, hogy semmi esetre se emeld ki a neg atív oldalt, hanem hogy vedd alaposan szemügyre életed azon területeit, amelyekkel elégedett vagy, ahol jól állsz. Figyeld meg, hogyan erősítetted meg személyesen érzelmileg és képzeletben ezeket a hiedelmeket, hogyan gyümölcsöztetted fizikailag  ismerd fel, hogy természetesen és automatikusan következtek be az eredmények. Ragadd meg a be teljesülésnek és a megértésnek azokat az érzéseit, amelyeket ugyanazokkal a módszerekkel más területeken is fel tudsz használni. Vége a diktálásnak. (- Rendben.) És ha nincs kérdésed, vége az ülésn ek is. (- Nem, azt hiszem, nincs. Nagyon érdekes volt.) Részemről a szerencse. (- Jó éjszakát. 00:07. Ahogy Jane lassan kijött a transzból, bejelentette a következő, az 5. fejezet címét. Csak úgy az eszébe ötlött: A jövő és a jelenlegi hiedelmeid.   De azt hiszem, előbb lesz még egy kis hozzátoldás ennek a fejezetnek a végé hez  tette hozzá. Lehunyt szemmel hátradőlt a hintaszékben. Igyekeztem annyira magához téríteni, hogy ágyba bújhasson. * 110 *

 Egy későbbi megjegyzés: „ Tévedtem a következő fejezet címe tekintetében írta novemberben Jane -, de tudtam, hogy ez lesz az egyik... ”  Ám Seth nemcsak a fejezet végéhez nem tett hozzá olyan hamar, mint Jane gondolta, de soha nem használta fel a javasolt f ejezetcímet sem.)

622. ÜLÉS, 1972. OKTÓBER 18., SZERDA, 21:40 ( Vicces. Még mindig várom az ülést - mondta 21:35-kor Jane. Addigra már húsz perce készen álltunk. Nem igazán számítottam rá, hogy lesz ma este ülés - akkor most hogy hat a hiedelmem a valóságra? Egy hosszú és in tenzív közlésre került sor hétfő este, és a keddi ESP-foglalkozáson Jane „egész este ki-be járt a transzból illetve a transzba”, ahogy jellemezte. Ez nagyjából három órát jelentett; sumari is volt benne. Jane energiája egy ide  je igen magas szintet ért el.  Aztán 21:38-kor azt mondta: - Végre... Érzem Seth jelenlétét. Meglesz az ülés...) Hát jó estét... (- Jó estét, Seth.) ...és diktálással fogunk kezdeni. (Halkan.) Természetesen közölheted is másokkal a hiedelmeidet. Amikor vendégek lépnek az otthonodba, nem pontosan olyannak látják, mint te, mivel ők a maguk hiedelmeinek szűrőjén át látják. A saját környezetedben azonban rendszerint a te hiedelmeid a meghatározók. (Rövid szünet.)  A hasonló ideákkal rendelkező emberek megerő sítik egymás hiedelmeit. Némi meg nem értésbe ütközhetsz, amikor hirleten úgy döntesz, hogy a hiedelmeid megváltoztatásával megváltoztatod a valóságodat  a körülményektől függően tarthatsz egészen más irányba, mint a csoport, ahová tartozol. A többiek szükségesnek érezhetik megvédeni az ideákat, amelyeket előzőleg mindannyian maguktól értetődőnek fogtatok fel. Ilyen esetekben összeolvadtak a hiedelmeitek. Mindenkinek megvannak a maga elképzelései a való ságról, és ezeket az elképzeléseket tökéletesen érvényesnek tűnő okok támasztják alá. A szükségletek kielégítést nyernek. Amikor hir te len módosítod a hiedelmeidet, akkor a csoportban már nem vagy ugyanabban a helyzetben  már nem azt a játékot játszod. A csoporton belül egyszercsak már nem elégítesz ki egy bizo* 111 *

nyos szükségletet. Ez érinti a közvetlen viselkedést és  mondjuk  a társadalmi kölcsönhatásokat. (Meglehetősen érdekes módon már kezdünk hallani ilyen súrlódások ki alakulásáról, különösen az ESP-csoport tagjaitól, amikor az e könyvbe fog lalt fogalmakkal dolgoznak. Hasonló eseményekről számolnak be más embe rek is, akikkel rendszeresen találkozunk.) Akkor egy ideig megélheted a veszteség érzését, ahogyan a hiedelmek egyik csoportjától a másik felé haladsz. Mások azonban, akik osztják az új hiedelmeidet, vonzódnak hozzád, te pedig hozzá juk. Erről még többet is fogok mondani, de ez addig is megmagyarázza például, hogy egy kalóriáit aggályosán számlálgató ember, aki hirtelen elhatározta, hogy lefogy, miért ütközik leplezett vagy akár nyílt ellenállásba a családja vagy a barátai részéről; az új megoldásokra jutó ember miért találhatja egyszer csak úgy, hogy a kartársai nevetségének tárgya; hogy az alkoholista, aki eltökéli, hogy többé nem iszik, miért találja úgy, hogy mások egészen nyíltan kísértik vagy próbálják jólrosszul leplezett taktikával eltántorítani a szándékától. Ha valaki, aki beteg volt, a hiedelmei megváltoztatása révén elindul a felépüléshez vezető úton, egészen meglepődhet, amikor azt tapasztalja, hogy még a legelszántabb szövetségesei is hirtelen feldúltak lesznek, és nem győzik emlékeztetni szánalmas állapota „valóságára”. Új bekezdés: Mivel a hiedelmek alakítják a valóságot  a tapasztalat struktúráját , természetesen a hiedelmekben bekövetkezett, ezt a struktúrát módosító minden változás bizonyos mértékű változást indít el. Szertefoszlik a bizonyos cél érdekében létrejött status quo, új elemek bukkannak fel, egy újabb kreatív folyamat kezdődik. Mivel a személyes hiedelmeidben osztozol másokkal, a kölcsönhatás folytán a részedről elhatározott minden irányváltást megéreznek a többiek, és a maguk módján reagá lni fognak rá. Elindulsz megtapasztalni a lehető legkielégítőbb valóságot. Ehhez remélhetőleg elkezdted megvizsgálni a hiedelmeidet. Esetleg azt akarod, hogy mások változzanak meg  és persze önmagaddal kezded. Már mondtam (a 619. ülésen) ,  hogy képzelj el egy játékot, amelyben látod magad, amint igazodsz, az új, vágyott hiedelmekhez. Közben láthatod, amint új módon hatsz in asokra. * 112 *

(22:01)  Figyeld meg, ahogy új módon reagálnak rád. Ez roppant fontos, mert telepatikusan belső üzeneteket küldesz nekik, amelyekkel azt közlöd, hogy változtatsz kapcsolatod körülményein és magatartásán. Módosult helyzetedet sugárzod. Egyesek képesek lesznek megérteni ezen a szinten. Akadhatnak olyanok, akiknek a régi keretrendszerre van szükségük, és valakinek el kell játszania az azelőtt rád osztott szerepet. Ezek az embe rek vagy maguktól kihullanak a tapasztalatodból, vagy magadnak kell kiejtened őket. Ha a mindennapi életedet  megint csak  egy örökösen mozgás ban lévő, háromdimenziós festménynek képzeled el, amelynek te vagy a festője, akkor rá fogsz jönni, hogy úgy változik a tapasztalatod, ahogyan a hiedelmeid változnak. Ám ahhoz, hogy a hiedelmeid formálhassák a tapasztalatot, teljesen el kell fogadnod az ideákat. Vesd el azokat a hiedelmeket, amelyek nem a kívánt hatásokat hozzák. Időközben nem egyszer hajtogatod majd magadnak valamiről, hogy az a teljes mértékben ellentmondani látszó fizikai adatok ellenére igaz. Azt mondhatod: „gazdagságban élek, és nem szenvedek semmiféle szükséget”, miközben a szemed arról tanúskodik, hogy a kredencen halomban állnak a kifizetetlen számlák. Rá kell jönnöd, hogy te magad hoztad létre ezt a „fizikai bizonyítékot”, méghozzá éppen a hiedelmeid révén. Ahogy tehát módosítod a hiedelmeidet, apránként a fizikai bizonyíték is éppen olyan híven kezdi „bizonyítani” az új hiedelmedet, ahogyan a régit igazolta. A magad ideáival kell dolgoznod. Míg ugyan vannak a hiedelmeknek általános kategóriái és a létüknek ál talános okai, a tudatára kell ébredned személyes hiedelmeidnek, mivel nincs két tökéletesen egyforma ember. A régi hiedelmek valamilyen célt szolgáltak, és kielégítettek valamilyen szükségletet. Mint korábban említettem, hihetted azt, hogy a szegénység egymagában spirituálisabb a gazdagságnál, vagy hogy alapvetően gyarló vagy , és ezért büntetted magad a szegénységgel. (Lásd például a 2. fejezet, 614. ülést.) Szünetet tarthattok. (22:15-től 22:30-ig szünet.)

* 113 *

Az energiádtól, az erődtől és az intenzitásodtól függően természetesen sokak hiedelmeinek megváltoztatásában segédkezhetsz. A mindennapi fizikai életedben többnyire csak az érint téged, amit az önmagadról alkotott hiedelmeiden változtatsz, és mások rólad tartott hiedelmeinek a megváltozása. Konfliktusban álló hiedelmekre fogsz bukkanni magadban, és ezeket tudatosítanod kell. Hiheted például, hogy meg akarod érteni belső Éned természetét  — azt mondhatod magadnak, hogy emlékezni akarsz az álmaidra, ugyanakkor azonban még mindig tartasz egy hiedelmet az Én alapvető méltatlanságáról, és félhetsz az álmaidtól, rettegsz, hogy mire  bukkanhatsz. Sehová sem vezet, ha ilyen esetekben a helyzeten keseregsz, és azt mondod: „Meg akarom érteni magam, de félek, hogy nem fog tetszeni, amit találok.” Neked magadnak kell megváltoztatni a hiedelmeidet. Fel kell hagynod azzal az ideával, hogy a belső Én a visz szataszító elfojtott indulatok börtöne. Kétségkívül tartalmazhat bizonyos elfojtott érzelmeket. És tartalmazhat nagyszerű intuíciókat, tudást és válaszokat valamennyi kérdésedre. Figyeld meg magad, ahogyan a barátaiddal és az övéikkel beszélgetsz. Figyeld meg, hogyan erősítitek meg egymás hiedelmeit. Tanulmányozd, milyen gyakran jár egy vágányon a képzeletetek. Mindez könnyedén napvilágra kerül, ha rájössz, hogy sosem volt elrejtve előled. Ebben a társadalomban szinte mindenki ismeri a klasszikus szug gesztiót: „Minden nap, minden tekintetben egyre jobban vagyok!”*  Nos, ez kétségkívül kitűnő szuggesztió, amelyet a tudatos Én ad lényed többi részének. Az ilyen szuggesztió eredménye azonban ugyancsak a tudatos hiedelmeidet fogja követni. Korábban a „felelősségteljes szülő vagyok” hiedelem példáját hoztam fel. (Lásd a 3. fejezet, 618. ülést.)  Ha ez azt jelenti számodra: „Nagy figyelmet fordítok rá, hogy a gyermek eim megmossák a foga * Seth itt a francia Émile Coué híres önszuggesztiójára utal. Coué úttörő munkát végzett a szuggesztió tanulmányozásában, és 1920ban könyvet írt a té máról. Akkoriban Európában kedvezően fogadták gondolatait, de nálunk [az Egyesült Államokban] nem aratott számottevő síkert. Az Egyesüli Államokbeli előadáskörútja a sajtó ellenséges hozzáállása miatt teljes kudarcba fulladt. * 114 *

kat, eleget egyenek és a megfelelő teljesítményi nyújtsák”  akkor ennek a fényében fogod értelmezni az „egyre jobban” szuggesztiót. Ha a hiedelem azt jelenti számodra, hogy a gyermekek iránti szeretet ebben az értelemben jut a legjobban kifejezésre, ha úgy érzed, hogy van valami zavarba ejtő a gyengédség közvetlen kifejezésében, akkor az „egyre jobban” szuggesztió csak ezt a hiedelmet erősítheti. Ezen a módon aztán egyre hatékonyabbá válhatsz. Ezért olyan lényeges, hogy vizsgáld meg a hiedelmeidet, és megértsd, mit jelenlenek személyesen neked. A fenti példánál maradva, ha hirtelen elkezded felismerni a helyzetedet és közvetlenül kifejezni a szeretetedet, láthatod, hogy gyermekeid határozottan meg fognak lepődni, és bár bizonyára örülnek, meglehetősen zavarba esnek.  Nemi időt vehet igénybe, amíg megértik a reakcióidat, de ahogy a régi hiedelemnek is megvolt a maga összetartó ereje, ugyanúgy meglesz az újnak is. Értsd és vizsgáld meg tehát a hiedelmeidet, ismerd fel, hogy ezek alakítják a tapasztalatodat, és változtass tudatosan azokon, amelyek nem az általad kívánt hatást ered ményezik. Az ilyen vizs gálat során sok kitűnő, az érdekedben működő hiedelemnek éb redsz a tudatára. Kövesd nyomon ezeket. Figyeld meg, hogyan iga zodik hozzájuk a képzeleted é s az érzelmeid. Ha lehetséges, keress olyan pontokat a múltadban, ahol felismerhető új ideák bukkantak fel benned, és jótékonyan változtatták meg a tapasztalatodat. Az ideák nem csak folyamatosan változtatják, hanem folyamatosan létre is hozzák a világodat. Akkor hát csaknem a 4. fejezet végére értünk. Mindkettőtöket hagylak pihenni, és a következő ülésen majd folytatjuk. Fogadjátok legszívélyesebb búcsúm. (- Nagyon köszönjük, Seth. — Vége 22:54-kor.)

623. ÜLÉS, 1972. OKTÓBER 25., SZERDA, 21:45

(H étfő este nem volt ülés.  Ma délután Jane-t erős ellazult érzések lepték meg, és egészen estig tartottak.  Amikor vacsora előtt ledőlt, megkapta e könyv címének utolsó szavait. * 115 *

A személyes valóság természete: Seth könyve.  Lásd a jegyzeteket Seth 1972. április 10-i előszavának végén.  Jane közölte, nem akarja elhalasztani az ülést, noha olyan nagyszerűen érzi magát, hogy akár hajlana is egy kis kikapcsolódásra. Miközben általá nosságban beszélgettünk az egészségről, azon járt az eszem, miért hord a társadalmunkban oly sok ember szemüveget. Ezt azért említem itt meg, mert  az ülésen egyszer csak felmerült a téma.  Közvetlenül 21:45 előtt Jane azt mondta, hogy kaphatnék anyagot Sethtől a szemüveges kérdésemhez és ehhez a könyvhöz. Mindkét csatorna nyitott.  Én persze a könyvet választottam. —  Nagyon vicces - jelentette ki Jane -, de tudom, hogy ott a következő fejezet. Az egészségről szól, különféle vonatkozása iban. - Igaza lett, pillanatnyilag azonban nem volt képes mélyebbre hatolni.  A házban átmenetileg lármáztak: az egyik lenti lakásban az asztalos sű rű időközönként használt elektromos fűrészt, miközben a júniusi árvíz okozta károkat javította. Jane-Seth hangja azonban meglehetősen higgad tan csengett.) Jó estét. (- Jó estét, Seth.) Diktálás: folytassuk a belső Én, a tudatos hiedelmeid és a legintimebb fizikai teremtés, az emberi megjelenésed közötti kapcsolat tárgyalásával. Vége a 4. fejezetnek.

5. FEJEZET  A fizikai test folyamatos megteremtése

Ötödik fejezet. (Rövid szünet.) A fizikai test folyamatos megteremtése. Mint említettem (a 4. fejezetben),  a tudatos elme a belső Én része; az a része, amelyik  hogy úgy mondjam  felszínre emelkedik, és töb  békevésbé közvetlenül találkozik a fizikai valósággal. Téged most főként a belső valóság fizikai irányultsága és anyagi materializációja érint. Következésképpen a tudatos elme hozzáfé résre készen tartja az információt, amelyre szükséged van a hatékony mindennapi élethez. Nem szükségszerű, hogy állandóan a tu datodban tartsd azokat az adatokat, amelyek nem közvetlenül arra vonatkoznak, amit bármely adott pillanatban a fizikai valóságodnak tekintesz. (Rövid szünet, az egyik a sok közül.)  Amint igény jelentkezik az ilyen adatokra  legyen az segítség, valamiféle információ vagy ismeret,  akkor az azonnal a tudat rendelékezésre áll, hacsak tudatos hiedelmeid nem jelentenek akadályt. A tudatos elméd tökéletes, pontos és koncentrált fókuszára kifejezetten szükség van a fizikai életben  mert ennek a tulajdonságnak a révén „tudsz ráhangolódni” a fizikai aktivitás egyegy meghatározott területére. A maguk módján az állatok is birtokában vannak ennek a szelektív tudatnak, Ugyancsak fókuszálják a figyelmüket nagyon specifikus irányokba, amikor az észlelés mérhetetlen nagy általános me zőjéből fogadnak bizonyos ingereket, amelyeket szervezett módon „ismernek fel" és tesznek magukévá. Nos, az állatoknak a fizikai agyukkal összekapcsolt tudatos elméje teszi lehetővé ezt a szükség szerű szelektivitást. Enélkül egyfajta „elmosódási" hatás jelentkezne, * 117 *

amely lehetetlenné tenné* a fizikai fennmaradást, így a belső Én bizonyos részei a lét előterébe kerülnek. Új bekezdés: Mivel az életben az elméd kapcsolatban áll az agy gyal és a fizikai szervezettel, automatikusan ráhangolódik az anyagi valóságra, és bizonyos mértékig persze figyelmen kívül hagy az észlelés valamely adott mezőjén belül fekvő, egyes nem fizikai adatokat. Nagyon egyszerűen fogalmazva: ezeket nem hagyja bejutni szerveződő észlelései közé. Ezek [az adatok] tehát kívül rekednek. Megint csak elmondhatjuk, hogy ez így szükségszerű. Bizonyos információk és adatok nem „alkalmazhatók” a fizikai valóságra. Ezek egy részét „nem fizikai entitások” fogják fel és szervezik be a maguk valóságrendszerébe, ahol van értelmük, de itt ezzel nem foglalkozunk. Fizikai lényként bizonyos adatokra fogsz összpontosítani más adatok kizárásával. Másfajta valóságokban azonban teljesen figyelmen kívül hagyhatod a fizikai rendszert, és helyette a létezés azon struktúráira fókuszálhatsz, amelyeket most nem ismersz fel. Jelenlegi életedben a tudatos elme felméri a fizikai valóságot, és a háttérben rendelkezésére áll a belső Én minden energiája, ereje és képessége. Az a feladata, hogy hatékonyan felmérje a valóságot, a korábban említett finom fókusz használatával. (Lásd 2. fejezetet.) Jellege miatt a tudat vagy a tudatos elme nem árasztható el túl sok részlettel, túl sok információval. A belső Én csak azt az információt küldi el neki, amelyet kér vagy szükségesnek érez. A tudatos hiedelmek nagyon nagy mértékben az ilyen belső adatok felszabadítóiként vagy a gátlóiként működnek. Tudtad követni? (- Igen. - Seth az alattunk lévő lakásból fel-felhangzó hosszas kalapá  lás miatt tette fel a kérdést. 22:16.) A tudatos elme fejlődik és tágul. Nem valamiféle „dolog”. Tanul a tapasztalatából és viselkedése hatásaiból. A belső Én hozza létre azokat az eredményeket, amelyekre a tudatos elme vágyik.  Nem ereszti hosszú pórázra a tudatos elmét, és nem is szigeteli el léte forrásaitól. Mivel a tudatos elme a belső Én része, nyilvánvalóan ugyanabból az energiából való, ugyanaz a vitalitás tölti el, és a kreativitás azon mélyről fakadó forrásai éltetik, amelyekből minden lét ered. * 118 *

Értsd meg, hogy a tudatos elme nincs elvágva a belső Éntől. A belső Én tartja elevenen a fizikai testet, ugyanúgy, ahogyan formálja. A lét ezen belső részei kimeríthetetlen energiával folytatják a szellem  bámulatos és folyamatos lefordítását testté, de a belső Én minden esetben a tudatos elmétől várja a testi állapot és a valóság felmérését, és a tudatos elme hiedelmeivel összhangban alakítja a képet. Így  megint csak  te alakítod a valóságot a hiedelmeid révén, és legbelső, legmélyebbről fakadó terméked maga a fizikai tested. A róla alkotott hiedelmeid folyamatosan betáplálódnak a belső adatokba. Tudattalan szinten te szervezed a tested sejtjeit felépítő atomokat és molekulákat. A mintát azonban tudatos hiedelmeid készítik. Hogy megváltoztasd a tested, ahhoz meg kell változtatnod a hiedelmeidet, akár az ellentmondó fizikai adatokkal szemben is. Mindnyájatoknak van teste; és mindnyájatoknak van tudata. Úgy gyakorolhatsz az ideákkal, hogy a testedre alkalmazod őket. Általánosságban szólva persze nem fogod magad két fizikai méter rel megmagasítani, ha már felnőtt vagy; bizonyos fizikai törvényeket tudomásul kell venned. Ezeket később részletesebben is tárgyal juk. Ebben a kontextusban viszont magasabbnak tűnhetsz, és úgy hathatsz másokra, mintha az lennél  és rendszerint pontosan ezt akarod elérni. De bizonyos körülményektől eltekintve, amelyekre később még kitérünk, egészségessé válhatsz, ha beteg vagy, karcsú vá, ha kövér, hízhatsz, ha épp ahhoz támad kedved, vagy akár mélyrehatóbban is módosíthatod fizikai megjelenésedet az ideáid és a hiedelmeid használatával. Ezek szabják meg ugyanis a tervrajzot, amelynek alapján elkészí ted a testedet, akár a tudatában vagy, ak ár nem. A tested olyan mű alkotás, amely a tudatos szinteken alakul, és ott folyik a karbantar tása is, de teljesen összhangban az arról tartott hiedelmeiddel, hogy ki és mi vagy. Tartsatok szünetet. (22:37-től 22:55-ig szünet.) Akkot hát: diktálás. Folyamatosan szuggesztiókkal látod el magad a testedről, az egészségedről vagy éppen a betegségedről. Gyakran gondolsz a testedre. Hiedelmek és utasítások sorozatát zúdítod a  belső Énre, amely befolyásolja fizikai képedet. * 119 *

Mint korábban említenem, gondolataid nagyon is határozott, eleven valósággal rendelkeznek. A hiedelmek: a valóságod természetére vonatkozó képzelet és az érzelem által megerősített gondolatok.  Nos, a gondolatok általában elektromágneses valósággal rendelkeznek, de akár tudsz róla, akár nem, van egy belső hangértékük. A külső hang jelentőségét magad is ismered. Kommunikációs eszközként használod, de számos esemény mellékterméke is, és hat a fizikai légkörre. Nos, ugyanez érvényes arra is, amit belső hangnak fogok nevezni, ez pedig gondolataid hangja a fejedben. Itt nem a testi hangokról beszélek, bár többnyire ezekről is megfeledkezel. A belső hangoknak még nagyobb a hatásuk a testedre, mint a kül sőknek. Hatnak az atomokra és a molekulákra, amelyekből a sejt jeid felépülnek. Sok tekintetben igaz, ha úgy fogalmazunk, hogy a testeddel beszélsz, ez a beszéd azonban belső természetű. Ugyanez a fajta hang építette a piramisokat, és ez nem fizikai füllel hallható hang volt. Ez a belső hang alakítja a csontod és a húsod. A hang kapcsolatban áll a gondolkodás során használt mentális szavakkal, ám attól teljesen függetlenül létezik. (Rövid szünet 23:05-kor. Itt meg kell jegyezni, hogy Seth múlt november ben és decemberben, továbbá januárban egy sor ülést szentelt a belső és a külső hang bizonyos jelentéseinek és alkalmazásainak. Akkor újdonság volt  nekünk az anyag, és tartalmazott információt is a piramisok építésekor alkal mazott „hallhatatlan" hang egyiptomi használatáról. Seth szerint a rómaiak  ugyancsak ehhez a hanghoz folyamodtak a lélegzetelállító baalbeki  ma Libanon - Heliopolisz emelésekor. Lásd a jegyzetek folytatását az ülés végén.) Mindegy például, hogy milyen nyelven beszélsz magadhoz. A hangot a szándékod formálja, és ugyanaz a szándék  most egyszerűen igyekszem fogalmazni  az alkalmazott szavaktól függetlenül ugyanazzal a hanghatással lesz a testre. (Seth-ként Jane szünetet tartott a közvetítésben. Láthatóan fontolgatta, hogy mit és hogyan mondjon.) Rendszerint viszont a saját nyelveden gondolkozol, gyakorlatilag tehát egybeolvadnak a szavak és a szándék. A kettő minden gya korlati cél szempontjából egynek számít. Ha azt mondod: „fáradt vagyok", mentálisan nem csak csendes szóbeli üzeneteket küldesz magadnak  inkább üzeneteket mondok, mint üzenetet, mert az ál * 120 *

talános kijelentés csoportokra oszlik; a test sok része érintett már, mire te magad fáradtnak éreznéd magad,  de emellett az üzenetek  belső hangérteke automatikusan pontosan ugyanúgy hat a testedre. Mit tegyél, ha úgy találod, hogy fáradt vagy? Ez a tudatos értéke lésed tested valóságáról az adott időpontban. Meg akarod változtatni, tehát nem erősíted: inkább azt mondod mentálisan, hogy a test  pihenhet és felfrissülhet. További kijelentés nélkül magától értetődőnek tekinted a kezdeti ítéletedet, és felkínálod a lehetőséget a regenerálódás végrehajtására (határozottan). Ha a körülmények indokolják, fizikailag pihenhetsz: lefekhetsz vagy csinálhatsz bármi mást, ami megfelelőnek tűnik. Ha egyikre sincs mód, akkor a tudatod számos szuggesztiót fog adni a test fel frissülésére. Ha azonban újra és újra azt mondod magadnak, hogy fáradt vagy, azzal megerősíted ezt az állapotot. A szembenálló ja vaslat belső hangértéke automatikusan elkezdi felfrissíteni a testet. Manapság divatos a zajártalomról beszélni, s ugyanilyen jellegű állapotok  érvényesek a belső hangnál is, különösen, ha a gondolataid ellentmondásosak, zavarosak és véletlenszerűek. (23:23)  Ilyenkor a test eltérő és nem csekély mértékben ellentmondásos utasításokat kap. A test belső környezete, mint azt tudnod kellene, folyamatosan változik, és te magad   idézed elő ezt a változást. A változás szükségszerű, és rendszerint fennmarad a test átfogó egyensúlya. De az általad kiadott utasítások gyakran nem egyértelműek vagy hasznosak, és a hiedelmeid nagyrészt meghatá rozzák az ebbe a környezetbe küldött információt. A belső Én mindig megkísérli fenntartani a test egyensúlyát és egészségét, de a hiedelmeid sokszor megakadályozzák, hogy akár  csak a rendelkezésre álló energiája felével is a segítségedre siessen. Gyakran csak akkor tárod ki az kapukat ennek a mérhetetlen energiának, amikor már a tönk szélén állsz, és túlságosan is fájdalmasan kiviláglik, hogy előző hiedelmeid és viselkedésed nem működőképes. Rendelkezésedre állnak mindazok az eszközök, amelyekkel biz tosíthatod az egészségedet. Barátom, Joseph (ahogy Seth engem hív) három ide vágó kérdést vetett fel az ülésünk előtt. Tudni akarta, miért viselnek oly sokan szemüveget. Azon tűnődött, ha az emberek 

* 121 *

nem ismernék a szemüveget, és aztán egyszer csak megjelenne, akkor ki is alakulnae rá az igény, vag yis szükség lenne rá? Sokan már gyermekkorban szemüveget kapnak a hibás látás korrigálására. Beavatkozás nélkül a szem sok esetben korrigálná magát. A szemüveg akadályozhatja az ilyen önkorrekciót, minthogy afféle „mankót” kínál, amely például tovább gyengíti a szemizmokat, és inkább rögzíti a hibás állapotot. Ha elhiszed, hogy csak a szemüveg fogja javítani gyenge látásodat, akkor tényleg csak a szemüveg fogja javítani. Inkább fel kell fedezni, milyen ok húzódik meg a fizikailag nem kielégítő működés vagy a működésképtelenség hiedelme mögött, és ha ennek sikerül a végére járnod, az adott állapot automatikusan rendbe jön. A legtöbb embernek persze könnyebb megoldás, ha inkább szemüveget hord. Lassan be is fejezzük a diktálást. (— Rendben.) Rá fogunk térni az orvosi hivatásra, de ahhoz már túl későre jár... Ruburt menjen végig a relaxációs ülések sorozatán, ahogy éppen  jön,  jö n, aztá az tánn szok sz okvá vánn yo yoss időb id őben en is p róbá ró bálj ljaa megr me grag agad adnn i azt az t a ment me ntáá lis li s állapotot. Nyugodalmas jó éjszakát. (- Jó éjt, Seth. Nagyon köszönjük.) Közöld vele, hogy mindig hozzáfér az energiámhoz. Szabadon és a legteljesebb mértékben felhasználhatja, azzal sem hatálytalaní tani, sem gátolni nem fogja az én létezésemet. Mindenkor elérhető;  jogo  jo goss an az öv övéé is, is , és jog jo g osan os an az e ny nyéé m, ah ahoo gy min mi n de denn lény lé nyé. é. E gy gy szerűen csak sokféle módon és többféle időben nyilvánul meg. És most jó éjszakát. (— Jó éjszakát. Vége 23:37-kor. Jane még többé-kevésbé ernyedtnek érezte magát   „ petyhüdtnek ”, ”, mint megfogalmazta. Nevetett. - Egyetlen nyavalyás fűszálat   sem tettem keresztbe délután három óta, csak megvacsoráztam és megtartottuk az ülést. És pillanatnyilag egészen jól érzem magam. Úgy gondoljuk, relaxációja a hosszan tartó intenzív pszichikai aktivitás természetes következménye. Hétfő este például nem volt ülés, és tegnap este Seth sem jött át az ESP-foglalkozás idején - Jane pedig már le is mondta a csütörtök délutáni írásfoglalkozást. * 122 *

kiegészítés a 23:05-ös jegyzethez a hangról: az ott említett I971-72-es ülések számos adalékot tartalmaztak a hang belső jelentéseiről, Jane fejlő déséről és sumari-használatáról   és az olvasó számára megint csak Jane bevezetőjére kell utalnom. Mint Seth mondta: „A sumari hatékonyan gátol ja a belső tapasztalat lefordítását hétköznapi verbális sztereotípiákká.” sztereotípiákká. ”  Egyik feladata szerint megtanítja Jane-t, hogyan szabadítsa fel annyira a belső ismereteit, hogy torzítás nélkül lefordíthassa a Beszélő-kéziratokat.  A sumarit illetően arra számítunk, hogy időről időre felbukkannak ebben a könyvben a Beszélőkre való hivatkozások. Reinkarnációs értelemben a Beszélők az évszázadokon átnyúló tanító személyiségek. Seth magyarázta a  Seth megszólal 20. fejezetében: „A Beszélők a létezés minden területén aktívabbak a többieknél, legyen az fizikai vagy nem fizikai, éber vagy álomállapot, életközti lét vagy másik valóságszint...” Sajátos módon a legősibb Beszélő „kéziratok” közül nagyon sok teljes egészében verbális; a kor hiedelmei miatt nem rögzítették írásban.)

624. ÜLÉS, 1972. OKTÓBER 30., HÉTFŐ, 21:45  Nos,  No s, jó esté es tét.t. (- Jó estét, Seth.) Folytatjuk a diktálást. Hogy egészséges legyél, ahhoz hinned kell az egészségben. A jó or vos a hiedelmek megváltoztatója. A betegség ideája helyébe az egész ségét ülteti. Az általa alkalmazott eljárások és hatóanyagok csak akkor hatnak, ha sor kerül a hiedelmek e felcserélésére. Sajnos, amikor az ember  hogy úgy mondjam  elkezdte címkézni a világot, egyúttal feltérképezte a nagy komplexitást, aminek ré vén nagyobb hatékonysággal osztályozta a különböző betegségeket, mint annak előtte. Holt szöveteket tanulmányozott, hogy felderítse annak a betegségnek a természetét, amelyik megölte ezeket a szöveteket. Az orvosok úgy kezdtek gondolkodni az emberről, mint a  bet  b eteg egsé sége gekk ho hord rdoz ozóó járó já róll  a mely me lyek eket et bizo bi zony nyoo s érte ér tele lemb mben en ők mama guk [az orvosok] hoztak létre egyes új gyógyászati eljárások révén. A régi orvosságos emberek rendszerint sokkal közvetlenebbül foglalkoztak magával a beteggel, megértették a hiedelmek természe tét, és a szuggesztió elsődleges fontosságát Sok eljárásukat a fizioló .

* 123 *

giai sokk mintájára alkalmazták, amelyben a beteg hatékony „agymosásban" részesült, és így megszabadult a hite szerint őt sújtó  bete  be tegg ségt sé gtőő l. A jelenkori orvosi hivatást sajnálatosan akadályozzák a hiedelmei. Gyakran keretrendszerként működik, amelyben a rossz egészséget és a betegséget nemcsak elfogadják normálisnak, hanem még erősítik is a mögöttük álló hiedelmeket. Ezúttal is, akárcsak a pszichoanalízisben, egyfajta bújócskába bonyolódtok, amelyben az orvos és a betege egyaránt részt vesz. (Lásd a 2. fejezet, 616. ülést.) Mindketten azt hiszik, hogy szükségük van a másikra. A hiedelmek ezen pszichikai mintájában a beteg többnyire a tudás és bölcsesség azon hatalmával ruházza fel az orvost, amellyel  mint azt a hiedelmei súgják  ő maga nem rendelkezik. A beteg hinni akar az orvos mindenhatóságában. Az orvos általában kivetíti a betegre saját tehetetlenségének érzését  a tehetetlenségét azzal szemben, amivel harcba száll. A kölcsönhatás folytatásaként a beteg igyekszik a doktor kedvére tenni, és a legjobb esetben is csupán egy másikra változtatja az adott tünetegyüttesét. Az orvos túlságosan gyakran osztja a betegnek a megrendült egészségbe és a betegségbe vetett rendíthetetlen hitét. Az orvosi hivatás ezen kívül is sokszor kínál modelleket a betegségek számára, és a beteg túlságosan gyakran próbálja ki, megfelel neke neki. Nem arról van szó, hogy az orvosi hivatás sok esetben nem nyújt számottevő segítséget, hanem hogy azon az értékrenden  belü  be lül,l, ah ahoo l műkö mű ködi dik, k, szám sz ámos os po pozi zití tívv h atás at ását át h atál at ályt ytaa laní la nítj tja. a. Mivel ilyen nagy becsben tartják, az orvosoktól kapott szuggesz tiók különleges figyelemben részesülnek. A beteg érzelmi állapotát az jellemzi, hogy kész a szokásosnál kevésbé kritikusan elfogadni ilyen körülmények között tett kijelentéseket. A „betegség” címkézése azért káros gyakorlat, mert jelentős mértékben megtagadja a belső mobilitást és a testben kifejezésre  jutó  ju tó pszi ps zicc hé örö ör ö kk kkéé vá vált ltoz ozóó tula tu lajd jdoo nság ns ágai ait.t. Az Aztt mon mo n dják dj ák ne nekk ed ed,, hogy van „valamid”; és az a „valami” egyszer csak megtámad, esetleg a legbenső szerveidet. Rendszerint azt mondják neked, hogy az érzelmeidnek, a hiedelmeidnek vagy az értékrendednek semmi kö ze a téged gyötrő szerencsétlen körülményekhez. * 124 *

(22:08)  (22:08)  A beteg tehát gyakran viszonylag erőtlennek és minden arra kószáló vírus kényérekedvére kiszolgáltatottnak érzi magát. Az az igazság, hogy a hiedelmeid természete szerint még a betegséged fajtáját is kiválaszthatod. Immúnis vagy a megromlott egészség re, amíg úgy hiszed, hogy immúnis vag y rá. Ezek a lehető leggyakorlatibb jellegű kijelentések. A tested egyfajta átfogó, energiával és életerővel teli testi tudatosság. Automatikusan kiigazítja a megbomlott egyensúlyt, csakhogy a tudatos hiedelmeid is hatnak erre a testi tudatra. Az izmaid azt hiszik, amit róluk mondasz nekik. És ugyanígy áll a helyzet a tested minden  porc  po rcik ikáj ájáá va val.l. Amíg azt hiszed, hogy csak az orvosok gyógyíthatnak meg, addig el is kell járnod hozzájuk, mivel a hiedelmeid keretrendszerében csakis ők segíthetnek rajtad. De maga ez a keretrendszer korlátozó természetű. És megint csak: amíg a hiedelmeid fizikai problémákat okoznak, ha ki is gyógyulsz az egyik nehézségből, csak egy újabbal fogod helyettesíteni. Ugyanez érvényes arra a folyamatra is, amelyet nem egyszer spi rituális gyógyításnak neveznek. Ha egy ilyen gyógyító az összponto sított pszichikai erő használatával meggyógyítja a tested, akkor egy szerűen másmilyenekkel cseréled fel az adott tüneteket, amennyiben nem változtatod meg a kezdeti hiedelmeidet. Ami azt illeti, olykor egyegy gyógyító vagy orvos egy bizonyos állapot gyógyításának hatékonyságával rávezethet, hogy benned rejlik a gyógyító erő, és ez a felismerés önmagában lehetővé teheti, hogy alapvetően megváltoz tasd az egészségről tartott hiedelmeidet. Ilyen esetben rá fogsz jönni, hogy korábbi rossz egészségedet a hited okozta. Ha valamilyen fizika problémád támad, összpontosíts inkább tested egészséges részeire és akadálytalan életfunkcióidra: az egészséges területeken hiedelmeid a javadra működnek, Mint már említettem (az előző ülésen),  ülésen),  rendkívül fontosak a belső hangok. A testedet felépítő minden egyes atomnak és molekulának megvan a maga hangértékben kifejezésre jutó valósága, amely hangot fízikailag nem hallod. Tested minden egyes szervének ugyanígy megvan a maga egyedülálló hangértéke. Amikor elromlik valami, megbomlik a belső hangok harmóniája. * 125 *

• A diszharmonikus hangok a gondolathiedelmeid belső hangjának eredményeként a test adott részeinek sajátjai lesznek. Ezért döntő jelentőségű, hogy ne erősítsd az ilyen belső hangokat azzal, hogy ugyanazt a negatív szuggesztiót ismételgeted magadnak. A szó beli  be li s zu zugg ge gesz szti tióó k lefo le ford rdít ítóó dn dnak ak be bels lsőő h an angg gá gá.. E z átha át hala ladd  ho hogy gy úgy mondjam  egyfajta fényként a testeden. Szünetet tarthattok. (22:25-től 22:35-ig szünet.) Tehát: Amíg fizikai teremtmények vagytok, addig az észleléseitek nagyrészt fizikailag orientáltak, még ha a testetek más értelem ben  be n léte lé tezi zikk is, is , mint mi nt álta ál talá lább an felt fe ltéé tele te lezi zite tekk . Csontból és húsból való, tömeggel rendelkező tárgyként fogjátok fel a testet. Van azonban hang, fény és elektromágneses tulajdonságokat mutató „struktúrája” is, amelyet nem észleltek. Ez kapcsolat ban  ba n áll ál l a z álta ál tala lato tokk isme is mert rt fizi fi zika kaii ké képp ppel el.. Ke Kezd zdet etbb en mind mi ndee n fiz fi z ikai ik ai elégtelenség ezekben a másfajta „struktúrákban” mutatkozik meg. A hang, fény és elektromágneses minták adják az észlelt fizikai forma vitalitását és erejét. Ezek mobilabbak a fizikai testnél, és még érzékenyebbek a gondolataid és érzéseid változásaira. Már elmondtam, hogy a gondolataid lefordítódnak ezzé a belső hanggá, ám a gondolatok is megkísérelnek materializálódni. Mint ilyenek, ezek kezdeti képek, energiagyűjtők. Felépítik a maguk embrionális formáját, amíg így vagy úgy lefordítódnak fizikaivá. Ezért rendkívül erőteljesek a mentális képek: egyesítik a belső hangot és annak hatásait egy tiszta mentális képpel, amely fizikai formára fog törekedni. Az ilyen képeknek a képzeleted adja az indíttatást és a hajtóerőt, úgy fogod tehát találni, hogy sok hiedelmedet belső vizuális úton táplálod; ezek velük kapcsolatban álló mentális képekkel is rendelkezni fognak. • Egyegy ilyen kép egy bizonyos hiedelmet vagy éppen számosat  jele  je lení níth thet et meg. me g. Ah Ahoo gy lajs la jstr trom omba ba szed sz eded ed a hied hi edel elme meid idet et,, n émel ém elyi yikk meglepő élénkséggel fog az elmédbe ötleni. Tekints úgy rájuk, mint saját kezűleg alkotott festményekre. Ha n em tetszik, amit látsz, ak kor teljesen tudatosan változtasd meg a képet az elmédben. Ezek a képek belsők, mivel azonban hiedelmeid részei, látni fogod, hogy a tapasztalatodba is kivetülnek. * 126 *

(22:48.)  Nézzünk egy egyszerű példát. Tegyük fel, hogy van egy sajgó lábujjad. Hébehóba egészen világosan látod a elmédben. Egyszer csak rájössz, hogy egyre gyakrabban pillantasz erre a lábujjra, valamint hogy jártodbankeltedben felfigyelsz mindenkire, aki nehezen jár. Szokásos körülmények között észre sem vennéd ezeket az embereket, de egyszer csak, mintha az egész világ sajgó lábujjakkal volna tele. Most egy olyan hiedelemmel foglalkozunk, amelyik már fizikai formát öltött. De ha folytatod az összpontosítást a lábujjadra, akkor az vagy nem jön helyre, vagy rosszabbodik az állapota. Mindezek mögött természetesen ott áll az a hiedelem, amelyik a nehézséget okozza; de miután létrehoztál egy tünetegyüttest, nagyon kell ügyelned, h o g y ne ebből a helyzetből szemléld a valóságmeződet, különben to vábbi belső és külső képekkel fogod erősíteni az adott állapotot. Van olyan fény, amelyet nem látsz a fizikai szemeddel, ahogy van olyan hang, amelyet nem hallasz a füleddel. Ezeknek együtte sen kell mentálisan megalkotniuk az általad ismert fizikai képet, tehát belülről kifelé kell dolgoznod. Hogy megint a festészet analó giáját használjuk, ez esetben a hiedelmeid képezik a palettádat. A gondolataid vázolják fel a fizikailag megtapasztalt valóság általá nos körvonalait. Az érzelmeid fogják kitölteni fénnyel a mintákat. És mindezt a képzeleted egyesíti. Gondolataid hangja alkotja azt a közeget, amelyet ténylegesen használsz. Ez azonban már jóval több analógiánál, mivel nagyon világosan megmagyarázza, miként alkotják a hiedelmeid a valósá godat. Nyugodalmas pillanatokban a lassan, mentálisan vagy fenn hangon kimondott „OOOOOMMMMM" üdvösnek fog bizo nyulni az általános fizikai állapotod „behangolásában". Hangjai az energia és a jólét felé irányuló beépített impu lzusok, amint azt ké sőbb kifejtem.  Nos ideje lezárni ezt az estét. A következő ülésünkön azonban folytatom. Ha akad kérdésed, válaszolok rá. (- Nincs.) Akkor nyugodalmas jó éjszakát kívánok. (- Neked is, Seth. * 127 *

 Hangosabban:) A legszívélyesebb üdvözletem mindkettőtöknek. (— Köszönjük. Jó éjszakát. — Vége 23.05-kor. Jane semmire sem emléke  zett az utolsó szünet óta közvetített anyagból.)

625. Ü L É S , 1972.  N OVE MBE R 1., S Z E R D A , 21:03 (Az ülés kezdetén Jane komótosan és halkan közvetített.) Jó estét. (— Jó estét, Seth.) Diktálás: A test nem annyira a fizikai hangra reagál, mint inkább a  belső hangra, amelyre a fizikai hangok lefordítódnak. Mint említettem (az előző két ülésen),  olyan hangokra is reagál, amelyeknek nincsenek fizikai megfelelőik. A kromoszómák szerkezetében bizonyos tulajdonságokat meghatározott belső hangértékekkel kell aktiválni. Ha nem történik meg ez az aktiválás, akkor a kromoszómákon belüli lappangó „tu lajdonságok" meg is maradnak látensnek. Bizonyos belső hangértékekből álló hatásláncolatok mintegy összefonják a gének és a kromoszómák bonyolult szövedékét. Igyekszem a lehető legegyszerűbben elmagyarázni. (- Igen. - Lásd a gének és a kromoszómák meghatározását az 1. fejezet  610. ülésén.) Ezek a hangértékek a szó szoros értelmében elektromágneses mintává szövődnek össze. A hanghullámok (gesztikulálva)  sajátos szövedéke alkotja ezt a mintázatot. A test sejtjeinek aktivitása ugyancsak apró  mondjuk így  hangrobbanásokat okoz, természetesen a belső hang tekintetében. (Hosszabb szünet.)  Bizonyos fajta fények hatást gyakorolnak az elektromágneses és a belső hang mintáira. Mindezek együttesen formálják azt a prototípust, amelynek alap  ján és amelyből kialakul a fizikai test. Tehát: Amikor az elmédben létrehozol egy mentális képet, az ugyanezekből az imént említett tulajdonságokból áll össze. A men tális kép ugyancsak a belső hang elektromágneses tulajdonságok kal rendelkező és meghatározott fényértékekkel áthatott mintája. Bizonyos, méghozzá nagyon is valóságos értelemben, a mentális kép egyfajta anyagkezdemény; és az ilyen módon felépüli bármely struk * 128 *

túra, amely egyesíti az elektromágneses hang és fényértékeket, autómatikusan igyekszik magát reprodukálni a fizikai létben vagy mate rializációban. (Hosszabb szünet.)  Határozott kapcsolat áll fenn az ilyen képek természete és a tested felépülésének módja között. (Rövid szünet 21:25-kor.)  Az elektronoknak, atomoknak és mole kuláknak* egyaránt megvan a maguk független belső hang és fény értékük. Meghatározott hangok jönnek létre, amikor üzennek indulnak el az idegvégződéseidtől**. Nagyon nehéz az effélét elmagyarázni, de létezik a testedre hatást gyakorló „láthatatlan” fény és hallhatatlan hang, ezek segítenek létrehozni a mintát, amelyből folyamatosan kibontakozik a test. A test nyilvánvalóan folyamatosan jön létre a jelenlegi életed so rán (a ti fogalmaitok szerint). Ez nem olyan mechanizmus, amelyik egyszer létrejött, majd arra ítéltetik, hogy gondoskodjon magáról, ahogyan tud. Szó sincs róla, hogy születéskor bizonyos mennyiségű „életerőt" kaptál volna, amelyet aztán fokozatosan elhasználsz, ahogy azt sok bölcseleti iskola tartja. (21:28)  A benned található atomok és molekulák a szó legszoro sabb értelmében keletkeznek és meghalnak, folyamatosan cserélődnek. Minden egyes pillanatban megteremtődsz fizikailag. Pont. A test reagál a külső hangokra, és a fizikai érzékek által közvetített ingerekre. Világosan ki lehet mutatni ezeket a reakciómintázatokat. Ám ez az egyetlen, ami az ugyancsak folyamatosan lejátszódó sok kalsokkal nagyobb kölcsönhatások közül jelenleg megfigyelhető. A sejtjeidet és a testedet alkotó atomok és molekulák például nem reagálnak a fizikai hangokra, amelyeket hallasz, vagy azokra a fénymintákra, amelyeket a fizikai szemeddel észlelsz. Veszély esetén az egész testednek képesnek kell lennie a gyors mozgásra. A hormon rendszernek nagy sebességgel kell reagálnia, esetenként teljesen * E három egyre bonyolultabb komplexitást képvisel. Az elektronok negatív töltésű részecskék, amelyek az azonos számú pozitív töltéssel rendelkező atommag körül keringenek; ezek együttesen építik fel az atomot; az atomok   pe dig mo le ku lá kk á ál ln ak ös sz e. **  A Seth megszólal   10. fejezetében mondja Seth: „A molekuláris szerkertek is kiküldik sajátos üzenetüket, de ha nem vagy ráhangolódva ennek érzé kelésére, akkor állandó, értelmetlen zajnak is tarthatod," * 129 *

megváltoztatnia az egy pillanattal korábbi egyensúlyt. Az izmoknak azonnal meg kell feszülniük, és az egész testnek elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy egységes egészként válaszolhasson. Ez pe dig minden szervet magában foglal, a legapróbb porcikákig. Mondjuk, hogy az úttest közepén állsz, amikor hirtelen felbukkan egy autó, és nagyon úgy fest a helyzet, hogy pillanatokon belül elgázol. Mintha a semmiből termett volna ott. A beleidet, a szívedet, az izmaidat alkotó sejtek nyilván nem látják úgy a gépkocsit, ahogy „te” látod. Ám az egész rendszernek abban a pillanatban aktiválódnia kell, és az általad „észlelt” adatokat oly módon kell lefordítania, hogy azok a tested minden ízét mozgósítsák. Ez a külső ingerek belső ingerekké fordításával történik, de a tudósok és az orvosok kizárólag az adatok fizikai hordozóit képesek nyomon követni. A nagyobb kölcsönhatásokat mindeddig nem észlelték, és az ilyen üzenetek dekódolásának igazi történetét (egyszerre  sokkal hangosabban) nem értik meg  és most tartsatok szünetet. (21:40. Jane ugyan egészen mély transzba került, de fizikailag hamaro  san kijött belőle.   Hűha... Csak azért adott nekem szünetet   magyarázta mert valami többe készül behatolni, és azt majd nem akarja megszakítani.  Nem tudnám megmondani, miről volt szó, de van egy ötletem... Azt hiszem, Seth szeretné, ha gazdagabb lenne a testi dolgokra vonatkozó szókincsem,  Folytatás ugyanabban a modorban 21:57-kor.) Tehát: (Rövid szünet.)  Az idegeket ugyanazok a korábban (ebben a fejezetben)  említett belső struktúrák alkotják: ezek köré, vagy inkább ezekből alakulnak ki a fizikai idegek. Itt fordítódnak és bon tódnak le a külső adatok belső kifejezésekre. Azaz, dekódolódnak a korábban tárgyalt belső hang, fény és elektromágneses mintákra. Ezután válnak használható információvá akár a sejteket alkotó atomok és molekulák számára is. Ezeken a további szinteken nem kerül sor arra a fizikai késésre, amely megesik egy beérkező üzenet (rövid szünet, homlokráncolás)  és kitűzött végcélja között. A „belső üzenet” a fizikai előtt   jut el a céljához. Mire a szervezel válaszol, a belső minták már válaszoltak, és ez megelőz mindig minden fizikai választ az ingerekre. Következés képpen először a belső fény, hang és elektromágneses tulajdonsá

* 130 *

gokból álló láthatatlan testi minta reagál, és kezdeményezi a tény leges fizikai választ. (Lassan:) Mindig sor kerül a külső ingerekn ek erre a lefordításá ra. A tudósok által megfigyelt késés természetesen fizikai (előrehajol. kezét behunyt szeméhez emeli),  és az az „ídő" okozza, amely alatt az üze netnek el kell hagynia az idegvégződéseket*. A belső fordítás azon  ban egyidejű. Térjünk vissza elméleti balesetközeli helyzetünkhöz. Ez az esemény az autóval, a sofőrjével és a magad veszedelmes helyzetével egy másik struktúraként létezik amellett, amelyet fizikailag látsz. Ez is  az esemény  a korábban említett értelemben létezik, a látha tatlan fény, hallhatatlan hang és elektromágneses mintából fel épülő valóságban. Tudatosan reagálsz a fizikai adatokra: a zajra, mondjuk a fékcsi korgásra, és a közeledben megpillantott gépkocsi látványának sokkjára, de a jelenet vagy esemény belső valóságát azonnal „felis merik” a „belső érzékeid”. (Lásd a jegyzetet az ülés végén.)  Ezek vála szolnak azokra a belső mintákra, amelyekről beszélek. A fizikai adatokat az idegek elkerülhetetlen késéssel közvetítik. Ezek jelölik az észlelési spektrum időbeli végét. Mivel húsvér lények vagytok, az észlelés belső aspektusainak szükségszerűen vannak fizikai ellenpárjaik. De ezen belső rendsze rek nélkül lehetetlen volna az anyagi tudatosság és a rá adandó testi válasz. Mielőtt bármit is látnál fizikailag, ezeken a belső utakon látod. A belső észlelés aktiválja a külsőt. Amikor fizikai mozgást vagy tevékenységet, eseményt vagy jelenséget tapasztalsz, egy sor belső észlelés legvégének ébredsz a tudatára. Minden külső esemény, köztük a saját testetek mindazzal, ami benne található, minden objektum, minden fizikai materializáció belső struktúrák külső megfelelője, amely struktúrák az elektromágneses mintákká szövődött láthatat lan fényből és belső hangból állnak. * Itt Seth arra utal, ahogy az idegi impulzus átadódik az egyik neuronból vagy idegsejtből a következőbe, miközben végighalad a test idegrendszerén. Az idegsejt kapcsolódási pontja a szinapszis. * 131 *

(22:28.)  A fizikai észlelés alatt tehát minden egyes objektum és esemény ebben az értelemben, egymással kölcsönhatásban álló mintákban létezik. Fizikai szinten elkülönültnek tűnhetsz minden től, ami nem te vagy. Ez ugyan nem igaz, de a mindennapi létedben annak látszik, és ezt a feltételezést magától értetődőnek tekinted. (Rövid szünet.)  Azon a belső szinten, amelyről beszélek, minden történés és objektum kapcsolatban áll egymással. Az egyikben bekövetkező mozgás vagy változás hat az összes többire. Fizikailag válaszolsz, és felismered némelyik változást, ahogy a „csaknem baleset"  példájában. De akár tudatában vagy az ilyen aktivitásnak, akár nem, az megváltoztatja tested belső környezetét ezeken a belső utakon át. Saját gondolataid és hiedelmeid, mivel ugyanaz a belső valóságuk, ugyancsak átalakítják a többinek a belső környezetét. Az említett „csaknem baleset” fizikai esemény, de mentálisként indult. Azelőtt tehát nem időbeli valóságként létezett (a ti fogalmaitok szerint), fizikailag materializálódott, észlelődött és válasz született rá. A belső valóságból mozgott a külső valóságba a hiedelem, érzelem és képzelet révén. Mivel nem láthatod, úgy tűnhet számodra, hogy ezek a minőségek nem úgy valóságosak, mint mondjuk egy tárgy. Fizikailag például egy érzelemnek csak a következményét láthatod. Nem veheted a kezedbe, mint egy kavicsot. Az ideák a pszichikai szándékodat jelenítik meg. Érzelmet és képzeletet hoznak működésbe. Ezek aktiválják a belső mintákat; a cselekvés hajtóerői (rövid szünet),  ezen eszközök révén vetül ki min den belső esemény. Ezek jelentik azt az energiát, amely meghatá rozza a valóság külső és belső mintáinak törvényszerűségeit. Annak az alkotóerőnek a részei, amelyből minden valóság fakad. És megint csak nehézségekbe ütközünk a magyarázat során, egyszerűen azért, mert nehéz a szavak korlátai közö tt kifejezni, amit mondani akarok. (Megfontoltan:) A képzelet és az érzelmek az energia legkon cent ráltabb formái, amelyeket fizikai lényként birtokolsz. Minden erős érzelem sokkal több energiát hordoz magában, mint amennyi mondjuk egy rakétának a Holdra repítéséhez szükséges. (Nagyon erőteljesen:) Az érzelmek azonban nem fizikai rakétát hajtanak, hanem gondolatokat küldenek a belső valóságból a nem

* 132 *

fizikait a fizikaitól elválasztó gáton át az „objektív” világba  bizony mondom, nem csekélység, s újra meg újra megtörté nik. Tartsatok egy kis szünetet. (22:47.  Öregem, bizony isten, kiestem az időből, de tényleg - mondta  Jane. - Azt hiszem, akár felőlem a ház is ledőlhetett volna... Olyan mélyen voltam benne, hogy a részévé váltam; olyan ez, mintha a dolgok lényegében  járnál. Ez egy egészen hátborzongató belső fókusz. Vagy diadalmámor, hogy tessék , megcsináltam! Mint amikor sikerül kihámoznod valamit a dolgok  titkos természetéből. Nem tudnád megmondani, hová mész vagy mit csi nálsz. Elvégre még mindig teljesen meg vagyok döbbenve, hogy [ez a könyv] teljesen készen jön elő - folytatta Jane. - Általában nem akarom, hogy bárki más körülöttünk lézengjen. Ki akarok zárni minden mást, mert mások  arra késztetnének, hogy rájuk figyeljek vagy egyszerűen csak zavarnának... Seth nem sokkal korábban mondott valamit erről az utolsó gondolatról.  A következő idézetek egy törölt anyagból származnak: „Általánosságban  szólva,  jobb, ha egyedül vagytok a könyv diktálásakor, vagy olyanokkal, akiket jól ismerlek. Egyszerűen azért, mert kevesebb a pszichikai zavaró tényező, és Ruburt könnyebben fókuszál a nyitott csatornára. Mások szük ségletei és vágyai a legtermészetesebben lépnek be - fejtegette Seth -, és bizo nyos energiát leköt a kizárásuk. Minél érdeklődőbbek és izgatottabbak [a  jelenlévők], annál jobban „hallatszik” az aggodalmuk. Ruburtnak nem könnyű kizárnia ezeket a pszichikai zavarokat... Idegenek jelenlétében azonban az ülés gyakran személyes, mert a saját emocionális reakciójuk  kezdetben rezonál...”  Kiegészítés Seth-nek a belső érzékekről tett említéséhez az utolsó közlés alatt; eddig kilencről beszélt nekünk, listájuk a  Sethszövegek 19. fejezeté ben található. Lesz még több is.  Ez a szünet a könyv diktálásának végét jelezte. Seth azonban még visz szatért más anyagokkal, és az ülés 23:45-ig tartott.)

626. ÜLÉS, 1972. NOVEMBER 8., SZERDA, 21:06 (Hétfőn   nem tartottunk ülést.

Tegnap Jane-nel a  Time november 13-i címlapsztoriját olvastuk Richard   Bachról és könyvéről, A sirályról .  Nagyon hálásak voltunk Dicknek. A cikk a

* 133 *

Seth-anyagról is tartalmazott információt. Lásd a 3. fejezet , 618. ülésének be  számolóját Seth találkozásáról Dickkel és a szerkesztőjével, Eleanor Friede-del.  Fölösleges időpontokba és más részletekbe bocsátkozni, de napokkal ko rábban értesültünk róla, hogy későbbre halasztják az eredetileg október végé re tervezett Bach-sztori közlését: Jane élénk álmot látott, amelyben szó sze rint ezt az információt kapta. Írt róla Dicknek, és másoknak is elmesélte.  Álma a lap borítóábráját illetően is egészen pontosnak bizonyult: egy mon tázs, amelyen szerepel „egy madár, amely valahogy egy ember fejének vagy arcának a része” - mint Jane leírta. A  Time borítója egy Dick Bach feje fö lé helyezett, azt részben eltakaró sirályt ábrázolt.  Hétfő éjjel Jane-nek újabb élénk álma volt, amely tartalmazta a Sethanyagot, őt magát és egy bizonyos újság-sztorit. Leírta, és meglátjuk, mi lesz belőle.) Jó estét. (— Jó estét, Seth.) Diktálás. (Rövid szünet. Aztán évődve:)  Egy mellékes megjegyzés neked: nos, látod, még időben benne lehetek a Time- ban. Húzd alá a Timet. (- Igen.) A fizikailag élő testet, a tevékenységeit és állapotát közvetlenül a tudatos elme hiedelmei irányítják. A test  mint azt ebben a fejezet ben elmagyaráztam — ugyancsak rendelkezik „láthatatlan” ellen párokkal, amelyek elektromágneses tulajdonságokból, belső hang és fényminőségekből állnak. Ezek a láthatatlan struktúrák megelőzik a fizikai test megjelenését, és a test halála után is léteznek. Míg tehát a test állapotát a tudatos elme szabja meg az életben, a testre vonatkozó idea vagy mentális minta azelőtt létezett, hogy a tudatos elme összekapcsolódott volna a fizikai aggyal. A gének és a kromoszómák nem csak úgy véletlenül hordozzák a  pontosan meghatározott kódolt információt, amelyre szükség lesz, Belülről vésődtek beléjük az adatok. Az identitás a forma előtt léte zik. Mondhatnánk, hogy egy egészen másik dimenzióban létező identitás ülteti el a magot, amely szárba szökken a fizikai valóság közegében, ahonnan a saját anyagi léte fog fakadni. Ilyenformán a belső Én alakítja először a „láthatatlan” teststruk * 134 *

túrát, amely „később" húsvér alakban jelenik meg. Ennek a men tális szárba szökkenésnek az eseményekor a tudatos elme a ti fogalmaitok szerint nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban az aggyal, hiszen ekkor még nem jelent meg fizikai valóságként. A test ideáját egy tudatos elme őrzi és teszi fizikaivá. Új bekezdés: A tudat tehát nem függ a fizikai észleléstől, bár ez a tulajdonság igenis igényel egy anyagi formába öntött tudatosságot. Míg a fizikai tudat átszűrődik a fizikai közegen, a folyamat miatt rendszerint nem vagy tudatában a nem anyagi természetű dolgoknak. A test általános keretrendszere, tulajdonságai és jellemzői tehát a formát öltése előtt léteznek. Egyszerűen fogalmazva: még időnek előtte kiválasztod azt a fajta testet, amelyben lakozni fogsz, és amelyet igénybe veszel. Úgy tűnhet számodra, hogy az általad ismert életben nincs semmiféle tudatos irányítási lehetőséged a testi állapotod fölött, a születésed előtt pedig még kevésbé. Arra tanítot tak, hogy elenyésző a kapcsolat a gondolkodásod és a test tevékenységei között. (21:29.)  Aki azt hiszi, hogy szívbaja van, végül, az aggodalma révén, hat a vegetatív, „akaratlan” rendszereire, mígnem valóban ká rosodik a szíve, amennyiben nem tartja kordában a hiedelmét. A tudatos elme irányítja a test úgynevezett vegetatív rendszereit, és nem is lehet másképp. Egyetlen idea sem csusszanhat el suttyom ban a tudatosságod mellett, hogy hatást gyakoroljon vegetatív rendszereidre, hacsak nem illik bele tudatos hiedelmeidbe. Ismétlem, nem leszel beteg, ha úgy hiszed, hogy jól vagy  de létezhetnek  más ideák, amelyek eredményeként hiszel a megrendült egészség szükségszerűségében.  Nem vagy a tudatában, hogyan végzi el a test számos vegetatív működését. A tudatos elme nem tudná kezelni az ilyen adatok sokaságát, de ezek a funkciók pontosan tükrözik a tudatosan vallott ideáidat és hiedelmeidet. Mint már ugyancsak említettem (a 2. fejezet 614. ülésén),  a tudatos elme nincs alapvetően elvágva a belső Éntől, vagy a számára el érhető tudás mély belső forrásaitól. A tudatos elme különben sem valamiféle esemény; a belső Én azon különböző részeit jeleníti meg, amelyek egyegy adott időpontban a „felszínre bukkannak". * 135 *

A születés előtt választott test alapvető keretrendszerében (később terítékre kerülő okokból) az egyénnek teljes szabadságában áll megalkotni egy tökéletesen egészséges, működő formát. A forma azonban a hiedelmek tükre, és a tudatos elmében hordozott ideák fognak testben materializálódni. (Jane közvetítése nagyon komoly, és némileg hangos volt. Előrehajolt, a közöttünk álló kávézóasztalt kopogtatta, szeme elsötétült és tágra nyílt.) Ez a test egyik elsődleges funkciója. A beteg test tehát ugyanúgy teljesíti a maga módján a funkcióját, mint az egészséges. Ez a gondolataiddal és tapasztalatoddal változó lényegi visszacsatolási rendszered, amely a testben jeleníti meg gondolkodásod fizikai párját. Hiábavaló tehát dühöngeni valamilyen tünet miatt, vagy gúnyolódni a test adott állapotán, hiszen csak gondolkodásod anyagi másolatát nyújtja, minthogy pontosan ez a feladata. Környezeted és tapasztalatod a fizikai világban ugyanilyen jelle gű visszacsatolással szolgál. Ugyanazért fölösleges szidalmazni a környezetedet vagy a benne szerzett tapasztalatodat, amiért ha szontalan kigúnyolni a testedet. Gyakran tűnik úgy, amikor ezekhez hasonló ideák vannak jelen, hogy a ti fogalmaitok szerint a tökéletesség  „földi mennyország"  volna az eszményi eredmény: az az állapot, amikor mindenki egész séges, gazdag és bölcs. (Seth itt megkért, nyissak ki Jane-nek egy sört.   Még nem akarok szünetet  tartani  tette hozzá. Nyilvánvaló volt, hogy Jane nagyon mély transzban van. Semmiféle zavarnak nem mutatta jelét, bár időközben a ház egyre lármásabb lett. Csendben ült, és várta, hogy visszatérjek a jegyzetfüzethez...) Fizikai létedben médiumként használod a tested a tanuláshoz és a kifejezéshez. Mindegyiktek rendkívüli és egyedülálló. (Rövid   szü net.)  Sokan közületek, kiki a maga indítékából, olyan utat követ nek, amely nem a képességek egyenletes fejlődését eredményezi, vagyis egy átfogó, kiegyensúlyozott képet; hanem a többi kizárásá val fejez ki és tapasztal meg bizonyos tulajdonságokat. Az ilyen út a fizikai valóságban semmiképpen sem vezethet a tökéletesség ki egyensúlyozott képéhez. (21:50.)  Később tárgyalunk másfajta léteket, ahol ugyancsak érin

* 136 *

tettek vagytok; és ezek bizonyos mértékben átszínezik szándékaitokat és céljaitokat a fizikai életben (amilyennek most felfogjátok). Ha nem materializálódna minden hiedelmed, csupán a „szeren csések”, soha nem értenéd meg teljességgel fizikai szinten, hogy az ideáid teremtik meg a valóságot. Ha csak a „pozitív” hiedelmeid materializálódnának, sosem fognád fel világosan a gondolat erejét, mivel nem tapasztalnád meg teljes egészükben a fizikai eredményeit. A tudatos elme az anyagi élet előtt és után is létezik. Az anyagi létezésben összefonódik az aggyal, és a fizikai élet során ettől a káp rázatos szövetségtől függenek a földi észleléseid, pontos és folyamatos fókuszod a magad tér és időrendszerében. (Rövid szünet.)  A fizikai születés előtt tehát megformálod leendő tested mentális képét, amely a következőképpen vésődik anyagba: ráhangolódsz a valóság egy meghatározott dimenziójára. Megalkotsz egy fizikai struktúrát, amely létezésre tesz szert ezen az intenzíven koncentrált területen, s amelynek érvényessége és aktualitása lesz  életre kel ezeken a frekvenciákon (nagyon határozottan). Itt következik be az Én látszólagos kettéválása, mert a fizikai életben a tudatos elmének össze kell kapcsolódnia az aggyal, és fizikai értelemben magának a szervnek növekednie és fejlődnie kell. Így nem lehet minden tudatosságod fizikailag aktív. Azt a részt ne vezed az életben a „tudatos elmének”, amelyiknek meg kell „várnia" az agy kifejlődését. A többi rész nevezhető a belső Énnek. A belső Én nem juthat teljességgel kifejezésre, még az aggyal való kapcsolatban sem, mivel az agynak a fizikai berendezésén át meg kell szűrnie az észlelést. Szünetet tarthattok. A zavaró zaj miatt hosszabb ideig tartottam transzban Ruburtot  így könnyebb. (22:06. Jane egy órán át tartó transza igazán mély volt. - Te jó ég, tényleg kint vagyok? - mondta, miközben megpróbálta nyitva tartani a sze mét. Végül  feladta, és hátradőlt a hintaszékben. - Elfáradtál az írásban?  Mondtam, hogy nem. - Azt hiszem, akkor folytatni fogjuk - közölte Jane. Levette a szemüvegét. Seth néhány pillanat múlva visszatért. Jane szeme abban a pillanatban tágra nyílt, átszellemült és átható modorban beszélt. Folytatás 22:10 kor.)

* 137 *

Az agynak a testi kapcsolatai miatt foglalkoznia kell az érzékszervi észleléssel mindig együtt járó késésekkel. Ha a test belső működései tudatosak lennének, akkor olyan idősorozatokat kellene kezelni, amelyek a kezelhetőség mértékét meghaladó „matematikai” következtetésekkel és számításokkal látnák el a fizikailag hangolt tudatot. Tudatosan kellene nyomon követned például minden izmot, ideget, szervet, sejtet, molekulát, miközben a testet is irányítani kellene térben és időben. Ezért következik be az a látszólagos felosztás, amelyben a láthatatlan tudatos elme egy része összekapcsolódik a fizikai aggyal, egy része pedig mentes marad ettől a kapcsolattól. Ez az [utóbbi] rész alkotja azt, amit a test vegetatív rendszereként ta rtasz számon. Ez esetben is lényeges rájönnöd, hogy minden fizikai reakciót az ingerekre adott kezdeti nem fizikai reakció indít el. Folyamatos kölcsönhatás és kommunikáció zajlik a tudatnak az aggyal összeköttetésben álló és az attól független területei között. A tudat „mélyebb” céljai közé tartozik a keringés, amely esetenként felmerül az agyhoz csatlakozott tudatba. Információ érkezik az Én mélyebb forrásaiból, elérik az agyhoz csatolt területeket, és az Én fizikailag legfókuszáltabb részének hiedelmei szerint nyernek értelmezést. Az ilyen belső adatokat bizonyos mértékig átszínezik az Énnek a fizikai világgal legközvetlenebbül érintkező részének aktuális hiedelmei. Ezeket a hiedelmeket azonban ugyancsak folyamatosan vizsgálja a belső Én. És most az javaslom, vessünk véget az ülésnek... (- Rendben - mondtam némiképp meglepődve.) ...de legalább jókora anyaggal végeztünk. Úgyhogy (mosolyogva)  becsüld meg magad. (Vége 22:27-kor. Jane lassan kibontakozott révületéből. Csak azért került sor az ülés meglehetősen váratlan lezárására, jelentette ki végül, mert  elfáradt. Ez bizonyult az 5. fejezet végének.)

6. FEJEZET  Hiedelmeid testülete és a hiedelmek  hatalmi struktúrái

6 2 7 . Ü L É S , 1 9 7 2 . N O V E M B E R 1 3. , H É T F Ő , 2 1 : 2 1

(Az elmúlt néhány napban Jane számos telefonhívást kapott  — nemkülön ben levelet is - az egész országból, amelyekben az ő, illetve Seth segítségét  kérték. Némelyik probléma rendkívül súlyos, és nem egyszer fölötte áll min.len észszerű gyógymódnak [a sürgősségről nem is szólva], amelyet Jane, Seth vagy én nyújthatunk. Nem egyszer elkeseredünk a tehetetlenségünk miatt; ha viszont néhány embernek szívvel-lélekkel és kellő alapossággal a segítsé gére lennénk, akkor semmiképp sem jutna időnk a többiekre. Mindazonál tal Jane-t, aki nem szeret elzárkózni attól, hogy mindent megtegyen szemé lyesen, amit megtehet - ami a segítségre szorulók nagy száma miatt persze csak fokozza a frusztráltságát — nemrégiben olyan látogató kereste fel, aki egy másodlagos személyiség jeleit mutatta...  Miközben a ma esti ülést vártuk, Jane közölte, hogy két nyitott csatornát  észlel Seth-től: Selh beszélne az emberekről, akik felkeresik, vagy folytatja a könyv tollba mondását. Jane a könyv mellett döntött, mondván, hogy az sokakon fog   segíteni, ráadásul jóval többet, mint amennyit személyesen tehetne értük.) Jó estét. (Jó e stét Seth.) Diktálás: Halódik fejezet:  Hiedelmeid testülete és a hiedelmek hatalmi struktúrái. Ez a cím. A szó legszorosabb értetmében hiedelmeid test(ület)ében élsz. Hiedelmeiden keresztül észlelsz. Hiedelmeid kitágíthatják vagy ép  pen beszűkíthetik a látásodat, fokozhatják vagy mérsékelhetik a hallásodat, illetve bármelyik érzékszervi működésedet.

* 139 *

Ha például azt hiszed, hogy egy bizonyos életkor után romlik a hallás, akkor a tiéd bizonyosan romlani is fog. Egyre kevésbé fogod kihasználni ezt a képességedet, ellensúlyozásként öntudatlanul áthelyezed a figyelmedet a többi érzékszervedre, és egyre kevésbé hagyatkozol a füledre, amíg csak valóban e l nem sorvad ez a funkció. Pont. Ebben a tekintetben az ilyen funkciók mindenekelőtt szokások. Hiedelmedet követve egyszerűen elfelejted, hogyan kell megfelelően hallani. Öntudatlanul elfojtod a halláshoz szükséges műveleteket. Ezután bekövetkezik a tényleges fizikai romlás  nem előbb, hanem azután. Szinte minden fizikai kategóriában ugyanilyen jellegű folyamat  játszódik le, amelyben rendszerint egynél több hiedelem vesz részt. Azzal a hittel párhuzamosan, hogy romlani fog a látás, fennállhat az az előbb említett hiedelmed is, hogy tompul a hallás, és ezt a két ideát erősítheti az a hiedelem, hogy a kor előrehaladtával csökken az értéked, és olyan személlyé változol, aki már nem illik bele a mindennapi környezeti mintába. A hiedelem tehát ennek az állapotnak a materializációját fogja biztosítani. (Rövid szünet.)  Másfelől hiheted azt, hogy a korral gyarapszik a bölcsesség, hogy az önismeret az elme olyan békességét eredményezi, amelyet korábban nem ismerhetsz meg, hogy az éles elme sokkal jobban képes felmérni a környezetet, és minden ingerre sokkal fogékonyabbak a fizikai érzékek. És így ezek az állapotok fognak fizikailag megjelenni a tapasztalatodban. A hiedelmeidet követve továbbra is egészséges lesz a fizikai berendezésed. Megint csak meg kell értened, hogy az ideáid és a gondolataid nem anyagtalan fantomokként vagy árnyképekként léteznek, hanem elektromágneses valóságok. Hatnak a fizikai létedre és az idegrendszer automatikusan lefordítja és beépíti őket a testedbe és a tapasztalatodba. (21:36)  A tudatos elméd arra szolgál, hogy felmérje és értékelje a fizikai valóságot, és segítsen feltérképezni az anyagi univerzum ban azt az útvonalat, amelynek jelenleg magad is része vagy. Lényed és léted más részei, mint arról szó esett (például az előző ülésen) ebben rád hagyatkoznak. A belső Én rendelkezésére álló minden energia tehát arra összpontosul, hogy létrehozza a tudatos elméd által kért eredményeket. * 140 *

Hatékony tetterőd összhangban áll hiedelmeiddel. Ha a magad erőtlenségében hiszel, azzal lemondasz a tetterődről. Ha fenntartás nélkül elfogadsz minden hiedelmet, amelyik csak felmerül benned, azt jelenti, hogy a legjobb esetben is megnyitod magad az ellentmondó adatok záporának, amelyben elmosódnak az erő és az akció világosan követhető irányai. Ilyenkor a belső Én ellentmondásos igényeket és értékeléseket kap, és különféle módszerekkel megpróbál értesíteni, hogy valami baj történt. A hiedelmek természetükből fakadóan vonzzák egymást; arra késztetnek, hogy tudatosságot keress a viselkedésedben és a tapasztalatodban. (Rövid szünet.)  Meg kell tanulnod közvetlenül foglalkozni a hiedelmeiddel, vagy arra kényszerülsz, hogy közvetetten foglalkozz velük: reagálj rájuk, miközben a fizikai tapasztalatodban egyáltalán nem tudsz róluk. Ha kedvezőtlen környezetre, helyzetre vagy körülményre panaszkodsz, alapvetően  húzd alá a következő részt  nem függetlenül cselekszel, hanem szinte vakon reagálsz. Reagálsz eseményekre, amelyek látszólag megesnek veled; mindig egy helyzetre válaszolsz. Hogy független módon cselekedj, olyan cselekvést kell kezdeményezned, amelyről azt akarod, hogy fizikailag bekövetkezzék (nyomatékosan) azáltal, hogy önmagad létében megteremted. Ez úgy érhető el, hogy az ember ötvö zi a hitet, az érzelmet és a képzeletet, és a kívánt fizikai eredmény mentális képévé alakítja át. A kívánt eredmény persze ekkor még nem fizikai, hiszen különben nem akarnád megteremteni, ezért nincs értelme kijelenteni, hogy fizikai tapasztalatod mintha ellentmondana annak, amit igyekszel megcselekedni. (Rövid szünet.)  Mivel az ideáknak és a hiedelmeknek megvan az elektromágneses valóságuk, az erőteljesen ellentmondó hiedelmek állandó kölcsönhatása hatalmas „erőgátakat” hozhat létre, amelyek útját állják a belső energia kifelé áramlásának. Olykor polarizáció is bekövetkezhet. Mintha önálló életre kelnének a feldolgozatlan hiedelmek, megvizsgálatlan ideák, és könnyen eluralkodhatnak bizonyos tevékenységi területeken. Most tarthattok egy szünetet. (21:50-től 22:10-ig szünet.) * 141 *

Akkor most folytatódjék a diktálás: Nemrég Ruburt tanúja lehetett a hiedelmek természetének és hatalmának. Felhívta egy férfi egy másik államból. Interjút kért tőle. Bár nem tudta, miért, Ruburt úgy érezte, találkoznia kell ezzel az emberrel, és megbeszélt vele egy időpontot. A látogató a feleségével együtt érkezett a repülőtérről. Az illető az egymással konfliktusba kerülő megvizsgálatlan hiedelmek hatásainak iskolapéldája, annak a veszedelmes, ám szenvedő megszemélyesítése, mi történhet, ha valaki hagyja, hogy a tudatos elméje megtagadja a feladatát  azaz, ha az ember megrémül a saját tudatosságától. Itt ez a fiatalember, akinek a hiedelmei a maguk életét élték, míg ő maga meglehetősen tehetetlen volt. Semmiféle kísérletet nem tett, hogy összeegyeztesse az egymásnak szögesen ellentmondó hiedelmeit, míg végül a szó szoros értelmében polarizálódott a személyisége. (22:20)  Amivel akkor szembesültél, azt a másodlagos személyiség klasszikus példájának is nevezhetnénk. Azért tárgyalom itt ezt az esetet, mert remekül példázza a hiedelmek hatalmát és természetét, és azokat a konfliktusokat, amelyek akkor adódnak, ha az egyén nem vállalja a felelősséget önnön gondolataiért. Ez nem szokványos eset  de így vagy úgy, fizikailag vagy mentálisan bizonyos fokig bekövetkezik egy ilyen jellegű megosztottság, ha az em ber nem vizsgálja meg a tudatos elme tartalmát. Ebből a látogatóból belépése pillanatától csak úgy sütött az ellenséges érzület. Mivel segítségért folyamodott, utólag gyűlölte magát azért a gyengeségért, amely hite szerint előidézte a segélykérést. Felindultan és fenyegetőn nézett Ruburt barátunkra, minden rendelkezésére álló energiájával azt akarta kifejezésre juttatni, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni, és ha bárkinek is sikerül felülkerekednie, az csakis ő lehet. Egy másik, nála sokkal erősebb egyéniségről beszélt, aki  mint mondta  akár egy százötven fős hallgatóságot is rá tudna venni, hogy egy emberként engedelmeskedjék a  parancsainak. Ez a másik személy azonban egy másik galaxisból származik, és barátként jött hozzá, hogy a védelmébe vegye. Parancsára — mondta emberünk — ez a láthatatlan barátja megölt egy ügyvédet. Az ügyvéd nemcsak, hogy nem értette a szóban * 142 *

forgó férfi állapotát, hanem meg is sértette az érzé seit. Nevezzük a vendégünket Augustusnak. És most tartsunk szünetet Ruburt kedvéért... (22:30. Jane a legutóbbi szünet óta időnként köhögött; ekkor már anynyira, hogy Selh megszakította a közvetítést, ami meglehetősen ritkán for dul elő. Míg Jane pihent, javasoltam, hogy Seth visszatértekor beszéljük  meg vele a köhögés okát. Így is tettünk. Az ekkor kapott anyag meglepő mó don több oldalt is kitett. Az ülés 23:43-kor ért véget.)

628. ÜLÉS, 1972. NOVEMBER 15., SZERDA, 21:29

(A hétfői ülésen Seth elkezdett egy beszélgetést Jane egyik közelmúltbeli látogatójáról, „ Augustusról ”, aki határozottan egy alárendelt vagy másod lagos személyiség jeleit mutatta. Amikor nekikészültünk a ma esti ülésnek,  Jane azt mondta:  Tudom, hogy Seth minek fogja nevezni Augustus másik   személyiségét: Augustus Kettőnek. - Mulattunk a dolgon, hiszen eszünkbe ju tott a Seth és Seth Kettő*. Aztán Jane elkezdett lassan, transzban beszélni.) Jó estét... (- Jó estét, Seth.) Akkor folytassuk a diktálást... Augustusnak úgy tanították, hogy a belső Én veszélyes, és az em  berek reagálását a tudatosan vajmi kevéssé ellenőrizhető belső konfliktusaik vezérlik. (Gesztikulálva:)  Elhitte, hogy a személyiség teljesen tehetetlen, ha önmaga megértéséről van szó, és hogy ve szedelmesen magára hagyatott és védtelen, alatta a gonoszság sza kadéka tátong, fölötte pedig egy elérhetetlen, rideg, igazságos, de cseppet sem megértő Isten (nagy ivel) trónol. Rémülten állt az ellentéteknek ebben a világában. Gondolkodás nélkül elfogadta az egymásnak ellentmondó hiedelmeket. (Rövid   szünet) A tudatos elme mindig kísérletet tesz hiedelmei értelmezé sére, hogy minták és képsorok logikai sorozatába rendezze. Általá  ban a lehető leglogikusabb módon rendezi el az ideákat, és meg* Seth Kettőről bővebb anyag A Se th -sz öv eg ek 17. fejezetében, valamint a Seth megszólal   22. fejezetében. Az utóbbiban Seth a következőt mondja: „[Seth kettő] Körülbelül olyan helyzetben van hozzám képest, mint én ahhoz az asz szonyhoz[Janehez] képest, akin keresztül beszélek. * 143 *

szabadul azoktól, amelyek látszólag ellentmondanak a hiedelem rendszer egészének. Augustust arra tanították, hogy rettegjen a saját gondolataitól, kerülje az önvizsgálatot. Ezért nem nézett szembe az ijesztőnek talált hiedelmekkel és ideákkal, hanem a tudatos elme egy félreeső zugába száműzte őket, ahol eleinte meglehetősen ártalmatlanul hevertek. Ahogy teltmúlt az idő, kezdtek felgyűlni a megvizsgálatlan, riasztó hiedelmek. Az ideák és hiedelmek egy „beépített” növekedési, fejlődési és beteljesedési késztetés hatására önmagukból táplálkoznak. Az évek során két egymással ellentétes hiedelemrendszer halmozódott fel, és mindkettő vetekedett Augustus figyelméért. Azt hitte, egyénként teljesen erőtlen, és minden erőfeszítése ellenére sem viszi semmire. Úgy érezte, senki nem szereti, de méltatlan is a szeretetre. Ugyanakkor viszont hagyta, hogy a tudatos elméje elkalandozzon és kárpótolja magát: felebarátait megvető, mindenható embernek képzelte magát, akinek hatalmában áll megtorolni, hogy (Augustust) nem értik meg. Ezen hiedelmek logikája szerint egyszerűen mindenre  képes volt  akár arra, hogy ha akarja, az egész emberiséget kigyógyíthassa minden nyomorúságából, vagy hogy megtartsa magának ezt a tudományát, és így álljo n bosszút a világon. Pont. Ezek az ideák egytől egyig meglehetősen tudatosak voltak, de Augustus elkülönítette egymástól az egyes gondolatcsoportokat. A tudatos elme, ismétlem, az átfogó egységre törekszik, és ennek során valamilyen következetes rendszerbe igyekszik rendezni a hie delmeit. Ha ellentétes, egymásnak közvetlenül ellentmondó hie delmeket bármilyen hosszan is tárol az ember, és vajmi keveset tesz azért, hogy ezeket összebékítse, akkor a tudatos elmében valóságos „háború” tör ki. (Rövid szünet 21:50-kor.)  Mivel a tudatos elme hiedelmei szabá lyozzák az akaratlan testi folyamatokat és a teljes fizikai szervezetet, az ellentmondó hiedelmek magától értetődően káros fizikai reak ciókat és kiegyensúlyozatlanságot okoznak. Még mielőtt Augus tus ellentmondó hiedelmei  hogy úgy mondjam  ellenséges táborokba szerveződtek volna, állandó izgalomban égett a teste; folya matosan ellentétes üzenetek érkeztek az izomrendszeréhez és a szí * 144 *

véhez. Egyfolytában ingadozott a hormonháztartása, de még a testhőmérséklete is. Mivel a hasonló ideák elektromágnesesen és érzelmileg egyaránt vonzzák egymást, a tudatos elme egyszer csak két egymásnak merő ben ellentmondó hiedelemrendszerrel és két Énképpel szembesült. (Rövid szünet.)  Hogy megőrizze a fizikai struktúra épségét, Augus tus tudatos elméje szépen kétfelé oszlott. Ettől kezdve már nem keveredtek össze a testnek pillanatról pillanatra érkező üzenetek. (Lassan:)  Augustusnak az a része, amelyik hatalmasnak és idegennek gondolta magát, megszemélyesült. Amikor Augustus fenyegetve érezte magát, a tudatos elme átkapcsolt, és azt a hiedelem rendszert fogadta el érvényes működési eljárásnak, amelyik szerint Augustus mindenhatónak, magabiztosnak  de idegennek tekintette magát. Hiedelmeinek ez a része és ez a határozott Énképe tehát átvette az irányítást a tudatos elme fölött, és átalakult azzá a személyiséggé, melyet nevezzünk Augustus Kettőnek. Amikor Augustus Kettő vette át a hatalmat, akkor nem csak erős és hatalmas lett a teste, hanem egyúttal olyan fizikai tettek végrehajtására is képessé vált, amelyek messze túltettek Augustus Egy cselekedetein. (22:01)  Mint láthatjátok, Augustus Kettő hisz abban, hogy teste szinte legyőzhetetlen, és ha követi ezt a hiedelmet, a test valóban sokkal jobb teljesítményre képes. Augustus Kettő idegen mivoltá ban is hisz. Erre azt az ésszerű magyarázatot találja  végtére is mu száj találnia valamilyent , hogy egy másik bolygóról, sőt, egy másik galaxisból érkezett. Ebben az esetben teljesen világos és egyszerű a célja: Augustus Egyet kell segítenie, az ő érdekében kell latba vetnie hatalmát úgy, hogy a barátait megjutalmazza, az ellenségeit pe dig rémületbe kergeti. Augustus Egy pedig mélységesen hisz ab  ban, hogy múlhatatlan szüksége van az ilyesféle segítségre.  Nos, ez a tudatos elme meghasadása  ami nem a belső Énben gyökerezik. Amikor Augustus Kettő kerekedik felül, tökéletesen a tudatánál van. Egyszerűen egy kikristályosult hiedelemrendszeren át szemléli a fizikai valóságot. A testének küldött üzenetek cseppet sem ellentmondásosak, így az tökéletesen irányítható. Augustus Egy hangulatai persze egyenesen következnek az álta la tartott ideákból. A test éppen a szenvedélyes és hatalomtól meg * 145 *

ittasult izgalmi állapotok hegycsúcsai, valamint a tehetetlenség és a depresszió hullámvölgyei közötti szakadatlan hullámzás elviselésére  bizonyult képtelennek az ezzel járó végletes váltások miatt. Augustus Egy hosszabb időszakokon át uralkodik, mivel  a ti fogalmaitok szerint  korábban tette a magáévá önnön értéktelenségéről alkotott ideáit; ráadásul ezeket még tovább erősíti az önmaga és Augustus Kettő közötti kirívó különbség. Augustus Kettő olykor egyegy hétre is felülkerekedik. Kimond és megtesz mindent, amit Augustus Egy nagyon szeretne kimondani és megtenni, ám csak bizonyos óvintézkedések mellett lenne rá hajlandó. Augustus Egy azonban nem szó szerint öntudatlan ezen időszakok alatt, hanem igenis a tudatában van a „másik” által neki juttatott tetteknek és kielégülésnek. Újfent egyfajta bújócskáról van szó, amelyben az úgynevezett tudattalan elme egészen ártatlan. Augustus Kettő ilyenformán tivornyázhat és dühönghet, hazudhat és csalhat, követelőzhet, kimutathatja mások iránti megvetését, és felmentheti Augustus Egyet mindenfajta felelősség alól. Most tarthattok egy kis szünetet, aztán folytatjuk. (22:19-től 22:30-ig szünet.) Tehát Augustus Kettő természetében nincs semmi gonoszság. Spiritualista körökben azonban minden bizonnyal gonosz szellemként vagy vezetőként viszonyulnának hozzá. Természete védelmező. A lényében valóságosan megtestesült alapvető ideák és hiedelmek azért alakultak ki, hogy megóvják Augustus Egyet a gyermekkorában belétáplált ártalmas ideákkal szemben, hogy felvehesse a harcot a tehetetlenségéről és értékte lenségéről kialakult hiedelmeivel. Eddig a pontig ezek a hiedelmek az eredeti ideákhoz kötődtek, de csak a korai életszakaszában; vagyis a gyermeknek egy erőteljes, nagy hatalmú lényről alkotott elképzeléseiből kelt életre Augustus Kettő. Minél jobban elhatalmasodik a gyengeségérzet, annál nagyobbra nő a hatalom és erő ellensúlyozó érzése, de  ismétlem  itt még nyoma sincs a tudatos összeegyeztetésre tett kísérleteknek. (Rövid szünet.)  Augustus anyja csak annyit vett észre, hogy rendkívül változékony a fia természete. Augustus Kettő nem jelentkezett nyilvánvaló „másik személyiségként” egészen a házasságáig, amikor  * 146 *

is egyszerre ránehezedtek az apai és a családfenntartói szerep követelményei, amelyekkel nem tudott megbirkózni. Önnön hitványságába vetett hite meggátolta képességei kihasználásában, sőt, abban is, hogy bármilyen tevékenységet hatékonyan és kitartóan végezzen. Ekkor kezdett megnyilvánulni Augustus Kettő  mégpedig Augustus felesége számára. A maga módján Augus tusnak kényszeresen bizonyítania kellett a nőnek, hogy egy minden szempontból rendkívüli és erős férfihoz, a férfiasság és erő mintaképéhez kötötte az életét; ehhez viszont Augustus Egynek Augustus Kettőként kellett megjelennie. Ez így ment egy darabig. Ilyenkor Augustus Egy eleinte hasogató fejfájást érzett, aztán megérkezett ez az űrből származó idegen: a parancsoló hím, aki nem Augustus Egy. (Rövid szünet.)  Ezúttal azonban bizonyos nehézségeket okozott a „megtévesztés”. Nemcsak sokkal szabadosabban viselkedett szexuális értelemben, hanem hozzá képest Augustus Egy igencsak sápatagnak tűnt. Augustus Kettő feladata eredetileg csak abban állt volna, hogy segítsen Augustus Egynek. Igaz, ebből az egzotikus állapotból Augustus Egyenek is jutott némi dicsfény, amikor Augustus Kettő átmenetileg átadta a helyét, de túlságosan szembetűnő volt az ellentmondás. A változatlanul elsődleges személyiség, Augustus Egy megrémült. Tudta, hogy Augustus Kettő egyre inkább túllő a célon, előbbutóbb leleplezi, ezért el kell távolítani. (22:46.)  Augustus Kettő szemmel láthatólag a „hatalmába kerí tette” Augustus Egy testét, és már nem lehetett titkolni a család előtt. A feleség elkezdett feljegyezni mindent, amit csak tett vagy mondott. Amikor később Augustus Egy fejére olvasták mindezen eseményeket, fény derült a hazudozásra és megtévesztésre. Ahogyan a „személyiség” infantilis természetére is. Augustus Kettő mégis rendületlenül kitartott amellett, hogy minden bölcsességgel megáldott személyiség, egy olyan galaxis küldötte, amely minden tekintetben messze a Föld előtt jár. Ekkor olyan jóslatokat kezdett mondani, amelyek azóta sem váltak valóra, úgy hetvenkedett és ak korákat lódított, mint valami vásári szemfényvesztő. Ekkor napvilágra kerültek mindazon hiedelmek, amelyeknek energiája létrehozta ezt a „póténképet", és kezdtek megnyilvánulni a f izikai valóságban. Az immár férfivá érett Augustus Egynek bizonyos * 147 *

mértékben észlelnie kellett ezen hiedelmek természetét, de amikor felkereste Ruburtot, még mindig nem volt hajlandó a vizsgálatukra. Augustus Kettő immár két és fél hónapja nem jelentkezett. Augustus nagy gondba került, mivel továbbra is sértetlenül őrzi az önnön tehetetlenségéről alkotott hiedelmeit, és most nem jut kife jezésre Augustus Kettőn keresztül az ezzel ellentétes mindenhatóságának hiedelme. Vagyis nem Augustus Kettőn keresztül jut kife jezésre, merthogy bizony a felszínre bukkan; így a beszélgetés során Augustus Egy  akit most egyszerűen Augustusnak fogunk nevezni  az egyik pillanatban mérhetetlen gyűlöletre lobbant, Ruburt szemébe nézett, és közölte, hogy bárkit kinyír, aki megpróbál ártani neki. A másik pillanatban viszont a segélykérés, a felesége és a gyermekei iránti szeretete bukkant a felszínre. Augustus az egyik mondatában kijelentett valamit, amit tíz perc múlva egy másik kijelentésével meg is cáfolt. Itt oly módon szűnt meg az Augustus Egy és Augustus Kettő közötti polaritás, hogy a két szemben álló hiedelemrendszer már egymás mellett is működhetett. Augustus ennek ellenére sem vizsgálta meg a szavait és a gondolatait, mi több, észre sem vette a mások számára már nyilvánvaló ellentmondásokat. Oly világosan rajzolódott ki a hiedelmek természete és jelentősége, hogy Ruburt teljesen elképedt, és egyszerre egy rendkívül bonyolult pszichológiai gyakorlat kellős közepén találta magát. A két „személyiség” immár nem állt külön, hanem elkezdtek összeolvadni. (Rövid szünet 23:00-kor.)  Augustus közölte:  A barátom úgy ölte meg az ellenséges szomszédomat, hogy tüdőgyulladást hozott rá. Vigyáz rám.  Egy másik szomszédnak fekélyeit, mint Augustus beszámolt róla Ruburtnak, meggyógyította az érintésével. Aztán így folytatta:  Szeretném tudni, mennyire a sajátom ez a fantasztikus képesség.  Majd egy pillanatra a távolba meredt, és kijelentette:  Lehet, hogy tulajdonképpen nincs is szükségem a barátom védelmére.  Nos, ez mindenképpen jó jelnek számított, hiszen Augustus kezdte érezni, hogy talán nem is olyan tehetetlen. Ugyanakkor a sa ját személyiségére marad, hogy megbirkózzon az immár nem meg személyesült Augustus Kettő kétségkívül kellemetlen jellemével,.

* 148 *

A következő kérdésekre kell választ találnia: „Ha ekkora az erőm, hogyan lehetek olyan gyenge, hogy még a családomról is képtelen vagyok gondoskodni? Ha ilyen nagyszerű vagyok, miért nem tudom hatékonyan használni az energiámat?” Augustus teste ugyanis az önmagáról alkotott nagyon is ellentmondásos hiedelmek árjában sodródik. Augustus Kettőként koráb ban fizikailag erős és hatalmas volt, Augustus Egyként pedig gyenge. Most Augustusként hol erőteljes, hol gyenge, és egyenesen szembeötlő a testi feszültség. Augustus Kettőként éjjelnappal fenn tudott maradni, és olyan fizikai teljesítményre volt képes, amit egy átlagos ember nem igen tudna utána csinálni  ilyenkor a hatalom és erő elválaszthatatlan ideájának hatására cselekedett.  Nagy bátorságot igényelt, hogy hagyja eltűnni Augustus Kettőt. Csakhogy ugyanakkor, mivel eltűntek a hiedelmei közötti tiszta választóvonalak, a felesége még nehezebb természetűnek fogja találni, Augustus Kettő tulajdonságai ugyanis „beszivárognak” a sajátjai közé. Csak akkor lesz hajlandó például lefeküdni, amikor koráb ban Augustus Kettő tért nyugovóra. Itt tehát egy olyan esetnek lehetünk tanúi, amikor egymásnak éle sen ellentmondó hiedelmek uralkodnak el a tudatos elmén, és mind egyik a maga módján irányítja a testet. Fizikailag a testnek ugyanak kora a kiaknázható ereje, attól függetlenül, hogy melyik ideacsoport az uralkodó; gyakorlatilag azonban Augustus Egy képtelen volt az Augustus Kettőéhez hasonló szintű fizikai teljesítményekre. Augustus Kettő egy ízben dühében kiugrott egy második emele ti ablakon, és minden sérülés nélkül megúszta  ami igazán rendkívüli. Ugyanakkor Augustus rendszerint annyira kimerültnek érzi magát, hogy egy átlagos hétköznapot is csak nehezen sikerül végig csinálnia. Olyan helyzetet láthatunk tehát, amikor az egyén a hie delmei révén a szó legszorosabb értelmében önmagán kívülre helyezte az erejét és az energiáját  csak olyankor kerülhetett a  birtokába, amikor gyökeresen átalakította a hiedelmeit. Augustus Kettőtől kizárólag azért kellett megválnia, mert végül mindenki számára szembetűnően jelentek meg annak gyermeteg  jellemvonásai. Augustus felesége különösen nagy szerepet játszott eb

* 149 *

 ben, hiszen nyilván más véleményt táplált erről a „barátról”, mint a férje. Az ő hiedelmei váltak az új sarokkővé, amely lehetővé tette Augustus számára, hogy távolabbról szemlélhesse változatos Énképét. (Tréfálkozva:) A változatosság   kedvéért most tarthattok egy kis szünetet. (23:22. Jane semmire sem emlékezett abból, amit Seth-ként mondott. Ám amint kijött a transzból  — olyan gyorsan, mint máskor -, azt mondta: - Tudom, hogy Seth-nek sokkal több a mondanivalója erről, és már mind  készen várakozik... Az ülések között általában nem jutok az ilyesmi tudatá ba, bár olykor megálmodom...  Ezzel aznap estére be is fejeződött a könyv diktálása. A szünet után Seth még két oldalnyi anyagot adott át egy olyan kérdésről, amelyet korábban ve tettem fel az est folyamán. A lejegyzett ülés így 23:51-kor ért véget.  Igaz, miután eltettem a jegyzetfüzetemet, váratlanul folytatódott. A spon tán beszélgetés közben Seth bepillantást nyújtott a saját eredetébe és kreatív megnyilvánulásaiba, és abba, hogy miként teszi lehetővé Jane személyisége a jelentkezését. Másról is esett szó; nem jegyeztem fel, és mint általában, vé  gül már csak sajnálhattam, hogy hagytam elröppenni - talán egy másik  ülésen még pótolhatjuk.  Azt vettem észre, hogy az anyag elillan, ha nem rögzítjük azonnal vala milyen formában. Ennek az lehet az egyik oka - gondoltam gyakran - hogy az ülések alkalmával nem csak Jane van transzban, hanem a maga sajátos módján a befogadó [például jómagam] is. Amikor megszakad a Seth és hallgatósága közötti kapcsolat, az anyagot bizonyos fokig „magunk mögött  hagyjuk”, ott, ahol sor került erre a találkozásra.

6 2 9 . Ü L É S , 1 9 7 2 . N O V E M B E R 2 9. , 2 1 : 2 8 , S Z E R D A

(Mint az évnek ebben a szakaszában általában történni szokott, ki-kihagytunk néhány beütemezett ülést. Jane-nel úgy gondoljuk, 1973 januárjáig  viszonylag rendszertelenül fogjuk ezeket megtartani; részben a szabadság  alatti tevékenységeink miatt, amelyekben nagy kedvünket leljük, részben pedig azért, mert ez az időszak egybeesik a természetes pihenőidőnkkel - bár   Jane azt tervezi, hogy az ESP-foglalkozásokat és az írásóráit megtartja a  szokásos rendszerességgel.

* 150 *

 Ennek az ülésnek az első részét töröltük. Seth 2l:59-kor folytatta a könyvdiktálást.) Társadalmatokban nincs megfelelő, kialakult rendszer az Augus tushoz hasonló emberek kezelésére. Egy pszichoanalitikus Augus tust elkönyvelné skizofrénnek, és nyilván okkal sorolná ebbe a kategóriába, csakhogy az ilyen fogalmak általában értelmezhetetlenek. Ha viszont egy idő elteltével a pszichoanalitikus meggyőzné Augustust, hogy jelenlegi állapota egy múltban gyökerező elfojtott eseményből fakad, és ha a pszichoanalitikus emellett intuitív és értelmes ember is, akkor Augustus módosíthatná annyira a hiedelmeit, hogy elérnének valamiféle „gyógyulást”. Akkor minden nehézség nélkül felidézhetné ezt az eseményt, és ahogy újra átéli, kifejezésre  juttathatná a megfelelő érzelmeket. Sajnos, jelenlegi állapotában, azaz Augustus Kettő hiányában, egyszerűen szólíthatná is az „alte regóját”, hogy megmutassa az orvosnak, vele aztán senki sem kuko ricázhat. Továbbá segíteni kellene Augustusnak szembenézni a másik Én je viselkedése következtében kavart bonyodalmakkal, oly módon, hogy azt képes legyen identitása teljességének részeként elfogadni. Amikor Augustus Kettő irányította a testét, a biokémiai háztartása is jelentősen megváltozott. Augustus számottevő eltéréseket mutatott a szokásos hormonegyensúlyához képest. A biokémiai változásokat a működő hiedelmek közötti átmenetek okozták, nem  pedig fordítva. (Rövid szünet 22:08-kor. Lásd a hormonokról és hiedelmekről szóló anyagrészt a 4. fejezet 621. ülésén.) Amennyiben biokémiai változásokat váltanánk ki Augustus Kettőben, akkor igenis visszatérne az Augustus Egy jellegű személyiség hez az átállás azonban mesterséges lenne: nem állandósulna, és valószínűleg súlyos veszélyeket hordozna magában. A kémiai úton elfojtott hajlamokat csak puszta erőszakkal fékezné meg a gyógyszeres kezelés. Maga a probléma viszont fennmaradna, és nagyon valószínű, hogy nyílt öngyilkossági kísérleteket eredményezne; vagy sokkal alattomosabb, rejtett öngyilkossági hajlandóságot, amelynek során létfontosságú szerveket érnének kisebbnagyobb támadások,

* 151 *

Egy másik rendszerben Augustust egy független „gonosz” entitás által megszállott személynek tekintenék, amikor Augustus Kettő kerekedik felül. És megint csak azt kell mondanom, hogy ha Augustus valamilyen módon megváltoztathatná a hiedelmeit, még ezen a rendszeren belül is el lehetne érni valamilyen gyógyulást. Ugyanakkor a veszélyek és nehézségek gyakorlatilag lehetetlenné tennének egy ilyen gyógyulási folyamatot. Ha az Augustus megszállottságában hívő gyógyító meggyőzné erről a „tényről” Augustust, akkor a kettejük közös hiedelmei egy ideig még hatékonyan is működhetnének. Az első lépés Augustus meggyőzése, hogy egy gonosz entitás befolyása alatt áll. A második lépés az lehetne, hogy megsza baduljon a betolakodótól. Ebben a rendszerben csak az a gond, hogy tovább gyengül az Én struktúrája, mivel egy életre megtagadná Augustus Kettő korábban elfojtott jellemvonásait. Augustusnak ennek értelmében egyfolytában „jónak” kellene lennie, miközben örökösen kiszolgáltatottnak érezné magát a gonosz újabb ilyen beavatkozásával szemben. Ez a módszer is az előzőhöz hasonló következménnyel járna: öngyilkossági hajlam vagy másmilyen önpusztító magatartás alakulhat ki. Tartsatok szünetet. (22:23. - Amikor elkezdődött ez az egész transzban közvetítés [1963 vé  gén] - mondta Jane , úgy éreztem, hogy minden adott pillanatban csak  egyetlen szó volt elérhető, előtte semmi, és utána sem; most viszont kész, ke rek, egész anyagokat érzek a közvetítésre várakozni. Mint a ma esti előző  anyag a Beszélőkről*. Ez egyre többször ilyen... - Az ülés előtt Jane ismét  Seth-től közvetítendő több információcsaiornának került a tudatába.  Folytatás 22:45.) Diktálás: Szerencsére az emberi elme és test sokkal rugalmasabb, teherbíróbb és kreatívabb, mint feltételezitek. Számos, az Augustu séhoz hasonló eset sosem kerül napvilágra. Az érintettek önmagu-

* Jane itt a ma esti ülés törölt részére utal, és abban Seth fejtegetésére kilátásba helyezett munkánkról, a korai Beszélőszövegek fordításáról: „A Beszélőkéziratok ott vannak a jövőtökben, és mint mondtam, fontos munkát fognak jelenteni  a szeretet munkáját.” Lásd az. 5.  fejezet 623. ülését követő  je gy ze te ket ; to váb bá a Seth megszólal   17. fejezetét. * 152 *

kat gyógyítják meg. Néha az illető úgy dönt, hogy traumatikus élményen esik át: a személyiség egyik fele ezt gyakran nagyon is szándékosan tervezi el, míg a másik rész szemet huny a szándék fölölt. Az ilyen események katasztrofálisnak vagy csaknem katasztrofális nak tűnhetnek, de csak ilyen végletes helyzetben mozgósíthatják a teljes személyiséget a túlélés érdekében. Egy rendkívül válságos, feszült pillanatban a személyiség ismét összeszedheti magát. Az ilyen „válság révén egyesítő” események általában nem járnak tartós betegséggel, bár ez is előfordulhat; inkább komolyabb  baleset lehet a következményük. Külsőleg például valamilyen vég tagtörés formájában nyilvánulhat meg a nehézség az Én törése helyett, és a test felépülése közben végbemegy a hiedelem szükséges feldolgozása is. Az ilyen folyamat többféleképpen és több szakaszban is lejátszódhat. Mindenki egyedi személyiség. A rendszer olykor másféle gyógymódot is tartalmaz, amelynek során leválik mindkét konfliktusban álló személyiségrész, hogy egy világosabb pszichológiai struktúra alakuljon ki, amely kommunikálhat a másik kettővel, mintegy bíróként összebékítheti a két személyiség által vallott hiedelmeket. Ez nem egyszer anélkül játszódik le, hogy maga az érintett tudomást szerezne róla. Egyes esetekben automatikus írást vagy Ouija táblát alkalmaznak. Mindkét módszer láthatatlan tudatos hiedelmeket hoz felszínre  ezeket egyegy adott időpontban elfogadod, míg máskor szándékosan figyelmen kívül hagyod. Ha az ilyen módszereket bevető emberekkel azt közlik, hogy az írásuk valamilyen démontól, az ördögtől vagy egy gonosz szellemtől ered, akkor félresöprik a szóban forgó láthatatlan hiedelmeket. Az elmében való minden kutakodás félelmetesnek és veszélyesnek tűnik, mivel további hasonló „betolakodáshoz” vezethet.  Nos, többnyire ilyen betolakodás a korábban elfogadhatatlannak hitt, jól elrejtett, láthatatlan ám igencsak tudatos hiedelmek váratlan felbukkanása, amelyek ilyenkor egyszerre idegennek tünnek, és a megszállottság elképzelése az esetek többségében még ag gasztóbbá teszi ezeket. Mégis könnyebb azzal a gondolattal szem  besülni, hogy az ilyen ideákért egy másik entitás vagy lény a felelős Az ilyen Augustusféle esetekben a feldolgozatlan hiedelmekben * 153 *

keresendő a probléma, az erőszakos viselkedés helyett azonban ezek a hiedelmek a test különböző részein jutnak kifejezésre. Sajnos, a döntően tünetekkel foglalkozó egészségügyi rendszer csak arra ösztönzi a beteget, hogy miután egyes szerveit már feláldozta a műtőasztalon, újabbakra vetítse ki az adott hiedelmeket. A megoldás  nem győzöm hangsúlyozni  a tudatos elmében rejlik, valamint azokban a hiedelmekben, amelyeket elfogadsz a valóság, elsősorban pedig a saját lényed természetéről. Míg a legalapvetőbb munkát az egyénnek kell elvégeznie, számos forrásból kaphat belső illetve külső segítséget. Szinte bármilyen hasznosnak vélt adatot értelmezni és használni fogsz, és hatékony is lesz az eljárásod  hacsak a hiedelmeid el nem hitetik veled, hogy mondjuk mindenki ellened van, vagy úgysem lehet rajtad segíteni, vagy hogy nem is érdemied meg a segítséget. Az ehhez hasonló gondolatok természetesen elzárhatnak a segítségtől, de ösztönösen keresni fogod, és alkalomadtán fel is fogod használni. Szünet vagy be is fejezhetjük az ülést, ahogy tetszik. (- Tartsunk szünetet. 23:15. Azért kértem szünetet, hogy megtudjam, mit gondol Jane: kérdez  zek-e Seth-től az ülés előtt felvetett gondolatokról. Korábban fáradt volt, de már egészen felélénkült. Ennek ellenére úgy döntött, hogy mondjunk le a kérdésekről, és inkább fejezzük be az ülést.)

6 3 0 . Ü L É S , 1 9 7 2 . D E C E M B E R 1 1 ., 2 1 : 2 6 , H É T F Ő

(Jane-nel 21:15 táján készültünk neki az ülésnek. 21:25-kor váratlanul kö  zölte, hogy éppen „megkapta” az általam írandó könyv címét:  Ahogy én látom. Jane nagyon meglepődött — és én is. Először, mondta Jane, úgy értelmez te a [Seth-től érkező?] információt, hogy ilyen címmel írok egy fejezetet az ő  egyik könyvében. De aztán hamar rájött, hogy az önálló munkámról van szó.  A Seth-élményről alkotott nézeteimet fejteném ki, és hogy miként hatott  vagy alakította át a művészetről, életről stb. tartott vélekedéseimet. Majd  miután Jane mindezt elmondta, közölte, hogy máris jön Seth - ami igen  szokatlan volt a részéről, ha figyelembe vesszük eddigi rendszeres üléseink  menetét. Jane levette a szemüvegét...)

* 154 *

Tehát a cím:  Ahogy én látom,  és a te könyved lesz, amelyben sok fontos dologról szólsz a magad módján. Mint te is tudod, jó az íráskészséged. A könyvben a közös élményünkről kellene szólni a te szemszögedből  az ezzel kapcsolatos filozófiai magyarázatodról, a megfigyeléseidről Ruburtról Janeként, valamint a transzállapotunkról. Más részeiben az alkotókészségről szóló gondolataidat kell megírnod úgy, ahogy magadban érzed a jelenlétét  azt a különbséget illetve hasonlóságot, amikor „szokványos” ihlet hatására festesz meg egy képet, és amikor mindenekelőtt pszichikai benyomás vezet a kép születéséhez. Kerüljön bele valamiféle vázlat, akár csak egyes részletei is, és egy kész festmény. Térj ki a színeknek a megszokott és a módosult tudatállapotok ban való természetét illető kísérletezésre; és ne feledkezz meg az álmaidban betöltött szerepükről. Foglalkozz a megfestett személyekkel, és az azzal kapcsolatos gondolataiddal, hogy miközben ra jongsz a portrékért, modell után nem festesz. A könyv olyasmit is tartalmazhat, amit tőlem kaptál a különféle csatornákon át a művészetről, és hogy ezeket miként hasznosítot tad. Ezt követheti a művészettel kapcsolatos ülések alkalmazásáról szóló rész, de belefoglalhatsz a művészettel kapcsolatos egyéb területeket is, például az ihlet eredetéről és természetéről. Biztos vagyok benne, hogy képes vagy ennek a vázlatnak a kidolgozására. Már csak azért is örömödet fogod lelni a könyvben, mert egyesítheted írói és festői tehetségedet. A cím nagyon jó, a könyv sikert arat. Szerződést fogsz kötni, előleget is kapsz rá, és megírása a festészetedre is termékenyítően hat. Na... ebben azért volt egy kis áttétel. (- Tényleg?  Gondoltam, most szaván fogom Sethet.) A legkomolyabban. Ugyanis rövidre fogja zárni a festészetedben  jelentkező fennakadásaidat, és újabb spontán festői erőket fog mozgósítani (tréfálkozva).  Ugyanakkor mestermunkának fogod tekinteni. És azt fogod tenni, amit a tapasztalatod szerint a legjobban tudsz. Titokban és automatikusan ragyogó festmények fognak születni. Fel akarod majd használni őket. Nem mon dom meg, ponto * 155 *

san milyen módon kerüli meg ez a folyamat a jelenlegi problémáid némelyikét, vagy hogy melyek jöhetnek számításba. Javaslom, fogalmazz meg egy tervezetet, írd meg a vázlatot és az első néhány oldalt  mondjuk egy fejezetet. Most tartunk szünetet; ez a meglepetésem mindkettőtök számára. (- Köszönjük. És külön is köszönöm. 21:42. - Annyira meglepődtem, hogy fel se tettem a szemüvegemet! - ki áltott fel Jane, amikor kijött a transzból. Egyikünk sem gondolt ilyen mun kára, amivel nem azt akarom mondani, hogy egyszer-egyszer nem jutott  eszembe, írnom kellene egy legalább részben Seth-tel kapcsolatos könyvet. - Tényleg nagyon meglepődöm, amikor ilyesmi történik velem egy ülésen - magyarázta Jane. - Annyira eltér attól, amire én magam gondolok, vagy amit csinálok. Már látom is magam előtt a könyv közepének egy részét, az illusztrációiddal. És látom Seth portréját a könyv hátlapján. - Azzal a jobb válla fölé mutatott, ahol a  Sethszövegekben is megjelent festmény lóg a nappalink falán, éppen a hintaszék mögött. Ugyanolyan élénken folytatjuk 21:58-kor.) A jelenleg készülő könyv nagyon jó reklám lesz ahhoz a kötethez  és ha az iménti mondandómat beleírod ebbe a mostaniba, az emberek egyenesen várni fogják a te könyvedet. (- Ezt nagyon kifundáltad!) Írd tehát bele a Személyes valóság természetébe,  mivel a te személyes valóságodban most született meg a könyved. Sok mindent tartogatok ma estére. Ruburt néhány kérdését a következő fejezetben fogom megválaszolni, amelyhez mindjárt hozzá is fogunk. Aztán lesz még néhány személyes megjegyzésem.

7. FEJEZET  Az élő test 

(Rövid szünet 22:01-hor. Megszólalt a telefon. A nappaliban ültünk; Jane dolgozószobája és a nappali közötti két csukott ajtón is áthallatszott a hangja. Nem akartam félbeszakítani az ülést, úgyhogy hagytam, hadd cseng  jen  miközben mindvégig idegesített. Jane, már transzban, a jelek szerint  meg sem hallotta.  Egyre többen keresik Jane-t telefonon. Mostanában akármelyikünk veszi  fel a kagylót, felkészülhet rá, hogy az ország bármelyik pontjáról érkezhet a hívás. Ma este például Jane-t a California államban található High Sierra Countryból keresték.) Diktálom: Hetedik fejezet:  Az élő test. Lássuk csak... Az emberek gyakran túlzásba esnek, és elfelejtik, hogy az ideáknak megvan a maguk életereje. Sokan választóvonalakat húznak ott, ahol tulajdonképpen nincsenek. Az ideákat teljesen mentális minőségeknek tekintik, amelyek tökéletesen külön állnak a test fogalmától. Úgy vélik, az ideák a fejben lakoznak. Ki gondolja azt például, hogy valamilyen idea a könyökében, térdé ben vagy éppenséggel a nagylábujjában kel életre? Az emberek általában azt hiszik, hogy a gondolatoknak vajmi kevés közük van az élő testhez. A test fizikainak tűnik, míg a gondolatok nem. Akik az intellektus iránti rajongásnak hódolnak, gyakran teljesen fölöslegesen elválasztják a fogalmak világát a test világától. Miközben igaz, hogy a test az idea élő materializációja, az is igaz, hogy ezek az ideák egy aktív, fogékony, élő testet alkotnak. A test nem csak afféle használati tárgy. Nem csupán,  a lélek hordozó közege, hanem igenis a lélek megtestesülése. Kivetíted rá a gondolataidat, és tudatos hiedelmeiden keresztül jelentős mértékben befolyáso lod az egészségét és a jólétét. A testet viszont élő, fogékony atomok  * 157 *

és molekulák alkotják. Ezeknek megvan a maguk anyagban élő tu data, van életösztönük, és arra törekednek, hogy létezhessenek a természetük keretrendszerén belül. Felépítik a sejteket, ezek pedig megszerveződnek a szervek megalkotására. A szervek a bennük lévő minden egyes sejt együttes tudatának vannak birtokában, és a maguk módján a szervek érzékelik saját identitásukat. Adott a céljuk is, nevezetesen a teljes szervezetben betöltött funkciójuk. A tudatok ezen együttműködése egyre magasabb szinteken folytatódik, ezért tested tudatossága létfontosságú, és azért küzd, hogy fenntartsa a maga egyensúlyát és egészségét. A test anyaga tehát nem valamilyen metafizikai eredménynek, hanem a fogékony „húsanyag” élő Gestaltjának tekintendő. Másként fogalmazva: testedet más élő entitások alkotják. Bár ezt az élő anyagot te magad szervezed, neki is joga van önnön kiteljesedéséhez és létezéséhez. Nem holmi élettelen agyagba ágyazott lélek vagy tehát. Ez az „agyagház” nem megy azonnal tönkre, amikor elhagyod, A maga ütemében oszlik fel. Ekkor már nem a te fennhatóságod alatt szerveződik. Atomjainak és molekuláinak élete más élő természeti formákévá fordítódik le. Érzékelésed arról szól csupán, aminek a tudatában vagy. Még az atomok és molekulák is rendelkeznek a maguk kifinomult látásmódjával, és a maguk módján a környezetüket is értékelik. Ugyanaz az erő alkotja a testedet, amely az elmédet tartja mozgásban.  Nincs eltérés azon energia között, amelyik a gondolataidat alakítja, és amelyik a virágot szökkend szárba, vagy amelyiktől meggyógyul az ujjad, ha megégeted. A lélek nem a természettől függetlenül létezik. Nincs is a természetbe vetve. A természet a húsban testet öltött lélek, bármilyen formában is materializálódjék. A test ugyanolyan spirituális, mint a lélek, és a lélek ugyanolyan természeti, mint a test. A ti fogalmaitok szerint a test a megelevenedett lélek. Nos tehát, a lélek nemcsak képes az életre, hanem él is, még pedig számos formában: némelyik fizikai, némelyik nem, de amíg anyagiak vagytok, a test a megelevenedett lélek. A test folytonosan gyógyítja önmagát, ami azt jelenti, hogy a lélek gyógyítja önmagát a testben. A test igen gyakran közelebb áll a lélekhez, mint maga az * 158 *

címe, mivel automatikusan növekszik, ahogy a virág, önnön termé szetére hagyatkozva. Most szünetet tarthattok. (22:27. Jane jó tempóban közvetített. Ezzel mára befejeződött a könyvdiktálás. A szünet után Seth két oldalnyi adatot közvetített Jane-nek és ne kem, és az ülés 23:01 -kor ért véget.)

6 3 1 . Ü L É S , 1 9 7 2 . D E C E M B E R 1 8 ., H É T F Ő , 2 1 : 3 7

(Az ülés előtt a karácsonyfánkat díszítettük. Most, hogy elkészültünk vele, a színes égők már ott ragyogtak az ágak és az angyalhaj között, előkészül tünk az ülésre. A nappalink ablakai alatt egy asztalos kalapált egy ajtóke retet, amelyet még a júniusi árvíz [lásd az 1. fejezet, 613. ülést] tett tönkre a földszinten. A házból is kalapálás hallatszott fel az emeletünkre; de ezek  közül egyik sem tartott sokáig, és nem is zavarták az ülést.) Tehát... (- Jó estét, Seth) ...kezdjük a diktálást: A fizikai lét számos okból értékes, ezek közül az egyik az, hogy a test rendkívül fogékony a gondolatokra, és módfelett rugalmas. Beépített programjai segítségével a test tu data olykor visszatükrözi a negatív képeidet, ugyanakkor automatikusan küzd is ellenük.  Ne feledd, hogy mindig egy természetes keretrendszeren belül lakozol  ami azt jelenti, hogy a gondolataid legalább annyira természetiek, mint mondjuk a hajfürtjeid. Bármilyen furcsa analógiának tűnik is számodra, a vírusokhoz* fogom hasonlítani a gondolatidat, mivel ezek élnek, mindig jelen vannak, mindig fogékonyak és önálló mobilitással rendelkeznek. A gondolatokat  legalábbis fizikailag vegyi folyamatok mozgatják, és úgy terjednek az univerzális testen belül, mint a vírusok ebben a te múlan dó formádban.

* A tudósok szerint a vírusok ultramikroszkópikus egységek, amelvek be tegségeket okozhatnak növényekben és állatukban. Csak élő sejt közegében képesek szaporodni, és egyaránt tekintik őket élő szervezetnek és bonyolult fehérjéknek. Egyes tudósok azonban az ilyen jellegű gondolatok érvényességét is elfogadják. * 159 *

A gondolatok kölcsönhatásban állnak a testtel, és úgy válnak annak részévé, mint a vírusok. Némelyik vírus nagy terápiás jelentőségű. A fizikai test ezek előtt gyakran leengedi a védőkorlátait, tudván, hogy fel fognak lépni olyan vírusokkal szemben, amelyeknek az adott pillanatban ártalmas a hatásuk. Mindig vannak a szervezetben úgynevezett ártalmas vírusok. Nagyon ritkán vagy kitéve ezek támadásának, legfeljebb egy nagyon kis százalékukénak, pedig nyomokban mindenkor magadban hordozod a leghalálosabb fajtákat. Maguk a vírusok olyan átalakuláson mennek keresztül, amelyet az orvostudomány még mindig nem ismert fel. Ha egy vírusnak nyoma vész, és egy másikat fedeznek fel, senkiben sem merül fel, hogy talán az első vírus alakult át a másodikká; ám a lehető legtermészetesebb átalakulások következtében  pontosan így áll a helyzet. A vírusok tehát a test adott pillanatra jellemző állapotától, körülményeitől és szükségleteitől függően lehetnek jótékonyak vagy éppen halálosak. Közismert, hogy az egyik betegség kigyógyíthat egy másikból; előfordul, hogy egy súlyos betegséggel küzdő beteg egész sor enyhébb lefolyású betegségen esik át, amelyeknek látszólag semmi közük az eredeti bajhoz.  Nos, a szokásos nyugati tanítások közegében, és a modern gyógyszerek bevezetésével meglehetősen kínossá vált a helyzet. A test ugyanis tudja, hogyan kezelje a „természetes” orvosságokat, amelyek egyenesen a földtől származnak, legyen az darált, főtt, porított vagy gőzölt. Nagyon sok és sokféle „gyári” gyógyszer azonban szokatlanul hat a test eredeti felépítésére, amivel erőteljes védekezési mechanizmusokat indíthat el, és ezek a betegség helyett gyakran a gyógyszerre irányulnak. Ennek eredményeként egy újabb gyógyszerhez kell folyamodni az előző ellensúlyozásául. (Rövid szünet 21:58-kor.)  Nem azt akarom mondani, hogy ne jár jatok orvoshoz vagy ne szedjetek ilyen gyógyszereket, ha valóban hisztek a nyugati világban kialakult orvosi gyakorlatban. Testetek születésetek óta hozzászokhatott az ilyen orvosságok alkalmazásához. Sok persze a halállal végződő eset, de ezt a rendszert választottátok, és a gondolataitok alakítják a valóságotokat. Senki sem hal meg, aki nem dönt úgy, hogy meghaljon  é s egyetlen betegséget * 160 *

sem fogad el vakon az ember. Egyszerűbben fogalmazva, a gondolataitokat láthatatlan vírusoknak tekinthetjük, közvetítőknek; továb bá nem csupán a testetekben indítanak el és váltanak ki különféle reakciókat, hanem az egész általatok ismert fizikai rendszerben. Gondolataitok ugyanúgy természetiek, mint a testetek sejtjei, és ugyanolyan valóságosak is. Ugyanúgy kölcsönhatásban állnak egymással, mint a vírusok. Míg ebben a valóságban vagytok, nincs választóvonal a mentális, a spirituális és a fizikai között. Ha úgy véled, hogy van, akkor még mindig nem érted eléggé a test spiritualitását vagy a gondolataid fizikai valóságát. Tartsatok egy kis szünetet. (22:06-tól 22:29-ig szünet.)  Nos: Mint mondtam, a gondolatok ugyanúgy a természet valóságához tartoznak, mint a test bármely porcikája. Ugyanúgy a termé szet részei, mint az érzések; ám ha önkényes választóvonalat húzol a gondolatokat mentálisnak tekinted, nem pedig fizikainak , akkor a tested igazabb leképezését adja a létednek, mint a gondolataid. A test spontán működésében a lélek könnyed mozgékonysága nyilvánul meg, ahogy boldogul azzal, aki vagy, ami a lélek belső szabadságának, ugyanakkor eredendő tájékozódási érzéknek a jele. A test valóságának minden része a lélek valóságának a hús általi megnyilvánulása, mivel a külső univerzum a belsőnek a tükörképe. A te fogalmaid szerint a „valószínűségek” a mindennapi valóságodban teljesen nyilvánvaló fejlődési elv kiterjesztései és változatai. Az ilyen fejlődés természetes megnyilvánulás, amely az aktualitások  bizonyos területein virágzik, és észlelhető az érzékeid számára. Ám létezik ennek az elvnek más, teljes egészében természetes megnyilvánulása is. Bizonyos, számodra nem érzékelhető „természeti” körülmények miatt egyeseket csak torzított formában érzékelsz. A valószínűségek gazdag pszichológiai fejlődéssel és gyarapodással vesznek körül, ami észrevétlenül jelentkezik „hazai pályátokon”.  bármilyen létezés a természet közegében történik, és a természet a lelket is magában foglalja. Egyszerűen túl korlátozott a meghatáro zásod a természetről. Természetes, hogy van élet a halál után, és természetes visszaad ni testet a földnek, [majd] újat hozni létre. Gondolataid számára * 161 *

természetes, hogy olyan gyorsak, fogékonyak és elevenek legyenek, mint a vírusok. Természetes számodra, hogy legyenek lehetséges Énjeid és reinkarnációs léted*. Amikor az ideákat mentálisnak, így a természettől függetlennek könyveled el, akkor magától a természettől fogod elválasztva érezni magad. Amikor a halál utáni életet természetellenesnek vagy természetfölöttinek képzeled el, akkor elválasztottnak, elkülönültnek és megfélemlítettnek érzed magad. Értsd meg, hogy többféle természet létezik a Természetben  a másodikat írd nagybetűvel. Fizikai életed  azaz emberi természeted  a ti fogalmaitok szerint egy olyan időtől függ, amikor még nem voltatok. Tudjátok meg, hogy a nemlét ebben az összefüggésben ugyanolyan természetes, mint fizikailag létezni. Létezésetek a halálotok előtt vagy után ugyanolyan természetes jelenség, mint a jelenlegi életetek. Diktálás vége. Tartsunk szünetet? ( Igen.) Akkor mással folytatom. (22:55. Jane alaposan kikapcsolt. A ház rég elcsendesedett - ami ezek ben a napokban, úgy látszik, kifejezetten szokatlan. A szünet után Seth a  festményemről beszélt, és adott némi anyagot azok számára, akik nem vesz nek részt ennek a könyvnek a készítésében. Az ülés 23:35-kor ért véget.)

632. ÜLÉS, 1973. JANUÁR 15., HÉTFŐ; 21:00

(Ebben a hónapban meleg napok köszöntöttek ránk, és mindenhol elolvadt  a hó. Már a karácsonyfánkat is kidobtuk, miután egészen a múlt hétig  őriztük. Jane megtartja az óráit. Bár a szünet alatt tartottunk néhány rövidebb ülést más témákról, december 18. óta ez az első alkalom, hogy Seth a könyvéről közöl anyagot — és mivel oly könnyedén folytatta a 7.  fejezet diktálását, eszünkbe juttatta, mennyire nem érinti a mi időfelfogásunk.

* Ezt a kis jegyzetet egészen 1973 júniusáig nem fejeztem be: Seth a valószínűségekről a 14. és 15. fejezetekben beszél, a reinkarnációról a 19. fejezet  ben , bá r ezt a ké t té má t má su tt is fe lv et i a kö nyv be n. Lá sd mé g: Seth szövegek  és Seth. megszólal. * 162 *

 Jane médiumi tevékenysége szerényen ugyan, de növelte a napi postán kat, és apránként lemaradtunk a levelek megválaszolásával. Nemrég Seth azt mondta, hogy diktál „egy barátságos levelet”, amelyet elküldhetnénk  mindazoknak, akik írtak, és hozzáfűzhetnénk a magunk személyesebb hang vételű üzenetét is, ezt a levelet azonban még nem kaptuk meg.) Jó estét. (- Jó estél, Seth.) Akkor tehát, diktálás: Amint azt tudod, a sejtjeidet alkotó atomok, valamint maguk a sejtek folyamatosan elhalnak, és újak vált ják fel őket. A belső szervek anyaga megváltozik, mégis megőrzik a formájukat. Érintetlen marad az identitásuk. Ugyanígy mindazon születések és halálok közepette is biztonságban van az identitásod, amelyeknek a tudatos Éned nem ébred a tudatára. Minden élményének emléke megmarad. Minden sejt emlékszik a múltjára, bár minden része folyamatosan és állandóan cserélődik.* Ahogy a sejtjeitek is rendelkeznek önálló memóriával, a tudatos elmének is van egy sokkal nyitottabb emlékezete. Tudatos gondolataitok mindkét fajta memóriát működésbe hozzák. Fizikai lényetekbe tehát kitörölhetetlenül beleíródott minden egyes örömteli, kiteljesítő, traumatikus és tragikus „múltbéli” esemény. A ti fogalmaitok szerint ez a nyersanyagotok, a fizikai lényetek memóriája attól a pillanattól kezdve, hogy testi alakban megfogant. Ott [a memóriádban] találhatók a legösszetettebb szerveződések és kapcsolódó keretrendszerek, amelyek egyaránt léteznek a sejtstruktúrák, illetve a tudatos tevékenység legmagasabb szintjein. Korábban a vírusokhoz hasonlítottam a gondolataitokat (a leg utóbbi ülésen).  Most elektromágneses sejtekként képzeld el ezeket, amelyek csak materializációjuk természetében különböznek a tested fizikai sejtjeitől. Tested sejtjeinek általános működését a gon

* Határozzuk meg a sejtet a szokásos értelemben kicsi, nagyon bonyolult  pr ot op la zma eg ysé gk én t. Re nd sz er in t sej tm ag ból , félf oly ék on y élő any agb ól és membránból épül fel. Seth gondolatai azonban a sejtmemóriáról új dimen ziókat nyitnak... * 163 *

dolataid irányítják, annak ellenére, hogy tudatosan nem ismered ezen sejtek működésének mikéntjét. Ez a működés igazán tudatos. Minden fizikai sejt egyfajta miniatűr agy, amely magában hordozza minden személyes élményének és a többi sejthez és a test egészéhez fűződő kapcsolatának emlékét. A ti fogalmaitok szerint ez azt jelenti, hogy minden sejt a test teljes történetének  múltjának, jelenének és jövőjének  a legbenső képe alapján működik.  Nos, ez a kép állandóan változik és mozog. Ha csak egyetlen sejt ben is változás áll be, ezt a testtudat (a sejtek együttes tudata) azonnal észleli, és érzékeli az eljövendő hatást. Ebből az információból és a testtől érkező többi adatból kis zámítja a megfelelő előrejelzést. (21:21)  Ez a testi előrejelzés aztán kiértékelésre kerül, mégpedig  jóval több szinten, mint amennyit lehetőségemben áll elmagyarázni. Röviden: a kép „megjelenik” abban a láthatatlan térben, ahol a hús és a lélek találkozik. Ez a tér persze nem valamiféle hely, hanem egy  belső Gestalttudatállapot. Ezt az állapotot mélyen a testben végbemenő kölcsönhatások idézik elő. Mágneses struktúrák jönnek létre. Ezeket fizikai szinten az idegek bizonyos aktiválása idézi elő, amelyekben  hogy úgy mondjam  a szokásos minták kimaradásával k é pek alakulnak ki. Az idegek és a sejtstruktúrák a végződésükön képeket készítenek. Mindezeket aztán az említett Gestalttudat ösz szegyűjti és a test állapotának nagyobb képét állítja össze belőle. Ez nem olyan kép, amilyennek ti fogjátok fel a képeket, hanem  bonyolultan kódolt, elektromágnesesen rögzített információ, amely a fizikai szemnek nem képként jelentkezne. Nem lehet érzékelni, csak a test látja. De ez az eljárás felette áll mindennek, amit ismertek. A test voltaképpen előzetes képeket készít a jövőbeli állapotáról, pontosan úgy, mintha kivetítené a jövőbe a helyzetét. (Ezen utolsó mondat közvetítése közben Seth-Jane gyakran megállt, nyil vánvalóan a legmegfelelőbb szavakat kereste.) Ezt az előre jelzett képet aztán két modellel veti össze. Először a test saját esetében érvényes ideális egészségi állapotával  a maga legtökéletesebb beteljesülésében. Majd a tudatos Én által továbbított testképpel. Azonnal megtörténik az összehasonlítás. Ebben a keretrendszerben, melyet a legfejlettebb műszaki tudományok is megirigyelhetnének, iszonyú gyorsasággal zajlik a kommunikáció. * 164 *

A test minden szükségesnek ítélt változtatást végrehajt annak érdekében, hogy a két képet összhangba hozza az adott testi állapottal. Tartsatok egy kis szünetet. (21:35. - Seth csak a szünet kedvéért javasolta a szünetet - jelentette, ki  Jane. - Még sok az átadásra kész mondanivalója. Azt hiszem, arról a könyvről is beszélhetne, amit a múlt héten vettünk... legalább egy keveset.  A szóban forgó könyv állati és emberi bioritmusokkal végzett kísérletek   gyűjteménye. Még nem olvastuk végig, de máris megkérdőjeleztünk néhány ott kifejtett következtelést. Úgy gondoljuk, Seth folyamatosan egyre több és mélyebb bepillantást ad az ilyen ritmusokba. Folytatás 21:42-kor.) Bizonyos fokig létezik egy beépített egyensúlyi állapot. A test annyira érzékenyen reagál a tudatos gondolatokra, hogy saját eredendő önfenntartó rendszerrel és a beteljesülésről alkotott saját vezérlőképpel rendelkezik. Tegyük fel, hogy négyéves korodban súlyosan megsérültél. A baleset 15:20kor történt. Havazott. Anyád pulykát sütött. Tegyük fel, hogy nagyon megégetted a kezed. Bár huszonhét éves korodra már a kezed minden szövete teljesen kicserélődött, jelenlévő sejtjeid mindegyike emlékszik az akkori sérülésre. Számtalan más esemény történt veled különböző délutánokon, ugyanabban az időpontban, az említett esett előtt is, után is. A kezed sejtjei magukban hordozzák mindazon emlékeket, amelyek el borítanák a tudatos elmédet, ha tárolnia kellene. De ne feledd, hogy a huszonhét éves kezed sejtjei már semmiféleképpen sem azonosak azokkal, amelyek ezt az élményt átélték. Ám az érzékelés szintje alá temetve továbbra is léteznek a számtalan „múltbéli” délutánon átélt ingerek és reakciók bizonyítékai. Ezeknek az emlékeknek egy része minden bizonnyal újfent visszajátszódik, és befolyásolja mindazt, amit huszonhét éves korod aktuális tapasztalataként könyvelsz el. Tudatos gondolataid és szokásaid szabják meg, melyek keveredjenek ezek közül a jelen forgatagába. Tudatosan adod meg a jelt a reakcióra; sosem történik máskép pen. A múltbéli események nem ilyen módon hatolnak be, hacsak nem idézik fel az elmédben lakozó tudatos elvárások és gondola tok (Rövid szünet.)  Ezek a tudattalan emlékek az aktuális hiedelme idnek megfelelően aktíválódnak. Feltöltődsz és megújulsz, amikor  * 165 *

gondolataid örömteli testi érzéseket és fizikai eseményeket hívnak elő, vagy búskomor leszel, ha kellemetlen múltbéli testi történése ket idézel fel a tudatodban. Esetenként persze mindkettő jótékonyan hathat. A veszély tudatos felismerése például, előhívja a hasonló helyzetekkel kapcsolatos információkat, hogy a test azonnal megoldást találjon élő memóriájának óriási tárházából. Ám az állandó kellemetlen gondolatok az „irreális” nyugtalanság állapotába juttatják a testet, ami aztán arra készteti, hogy hasonló régi mintákat aktiváljon. (Hosszabb szünet 22:01-kor, behunyt szemmel.)  Az élő test igenis tudatában van az olyan tényeknek, amelyek tudatos szinten elkerülik a figyelmedet. Tudja, hogy állandóan meghal és újjászületik, és mégis ugyanolyan marad. A „meghal” és „újjászületik” szavakat használom, mert ezeket megértitek, noha a test valójában nem ezt teszi. A test, miközben mindig ugyanaz, megjelenik és távozik. Nem érzi magát kevesebbnek vagy kisebbnek, amikor egyegy sejtje meghal, mivel ugyanakkor egy új sejt teremtése van folyamatban. Egy pillanatra képzeld azt, hogy tested egy hatalmas sejt a lét  pillanatában. Neked, mint nagyobb Énnek, több tested is van, ame lyek közül mindegyik egy másikká alakul, amikor az egyik meghal és egy másik pedig újjászületik. Te (nagy T) mégis megtartod az azonosságodat és memóriádat, ahogy tested legparányibb sejtje is. Ez csupán analógia, de megmagyarázza a testednek az önmagáról alkotott fogalmát; mivel egészként tudja, hogy „meghal”, ahogy a részeivel valóban ez történik, de tisztában van a „jövőbeli” átalakulásaival is. Ezen a keretrendszeren belül ügyel önnön egyensúlyára és életben maradására. Lényed egyik szintjén van egy olyan közös térség, ahol a test tudat egyesül azzal a magasabb tudattal, amelyből az identitásod fakad. Ez lényednek az az alapja, ahol a lélek és a test találkozik, az időben és azon kívül. Szünetet tarthattok. (22:13-tól 22:25-ig szünet.) Tehát mivel tudatában vagy létednek, fizikai valóságodat tuda tos gondolatokon át alakítod ki.

* 166 *

Tisztában vagyok vele, hogy önmagamat ismétlem, de nem győz lek emlékeztetni, hogy nem vagy kiszolgáltatva a tudattalan eseményeknek. Ott áll mögötted tested eredendő bölcsessége, és mindig megpróbálja kijavítani a hibáidat. Többféleképpen is jelentkeznek az ilyen javaslatok  némelyik a gondolkodásmódod számára kifejezetten fizikai módon, mások másképpen. Maga a test elkezdhet például bizonyos ételekre, friss levegőre vagy testmozgásra áhítozni. Ezek egyszerű példák, és később részletesebben is fogunk erről beszélni. Lehetnek álmaid, amelyek arra indítanak, hogy ilyen és ilyen irány ban mozdulj el, vagy olyan területekre mutatnak rá, ahol javítanivaló akad. Az ilyen álmok gyakran változást idéznek elő a viselkedésed ben, attól függetlenül, hogy emlékszele rájuk reggel. Folyamodhatsz olyan álmokért, amelyek bizonyos útmutatással szolgálnak, és ezeket meg is fogod kapni. Ám ha ilyeneket kérsz, ugyanakkor nem hiszel az álmok terápiás hatásában, akkor csak rövidzárlatot fogsz okozni. Ilyenkor ugyanis nem vagy őszinte a tudatos elméd tartalmával szem ben. Lényegében a következőt mondod: „Álmodni fogok, hogy segítsen rajtam az álmom, de nem hiszek abban, hogy ez megtörténhet.” Valahányszor az egészséged miatt aggódsz, mindig van választási lehetőséged. Élő tested a tiéd. Lelked materializációja, és a testeden keresztül lelked minden kérdésedre megadja a választ. A következő fejezetben megbeszéljük a test megújítására és gyógyítására használható módszereket, amelyek segítenek majd feleleveníteni a fizikai formából leginkább hasznodra szolgáló emlékeket és tapasztalatokat. A legjobb eredmény elérése érdekében ne feledd, hogy az ideák ugyanolyan elevenek, mint kezed sejtjei. E fejezet végére értünk, amely amolyan átkötő fejezet volt. Most tartunk egy rövid szünetet, utána pedig megkaphatod a következő fe jezet elejét vagy valamilyen személyre szóló anyagot, ahogy kívánod. (- Azt hiszem, inkább folytassuk a személyes anyaggal. 22:40. A Szünetben Seth jóvoltából Jane némi bepillantást nyert abba, miről lesz szó a 8. fejezetben - például, ha az egyén jelenlegi életéből jó gondolatok aktiválódnak, ezek hasonló gondolatokat fognak vonzani az illető  reinkarnációs személyiségeiből. Ez nemcsak érdekes de biztató gondolat is volt. Nem emlékeztem, hogy Seth korábban is mondott volna ilyesmit. [Ké* 167 *

 sőbb hozzáfűzött megjegyzés: A dolgok viszont úgy alakultak, hogy erről a 10. fejezetig nem beszélt.]  Ahogy az történni szokott, a szünet utáni „személyes” anyag kiváló ál talános alkalmazással kecsegtetett, és Jane elhatározta, hogy felhasználja az  ESP-foglalkozásokon bizonyos mozzanatok megvilágítására. Vége 23:26-kor.  Amikor Jane elolvasta ennek az ülésnek az első legépelt oldalát, ezt a megállapítást tette: — Az a benyomásom, hogy eltorzítottam azt a részt, ame lyik az atomok „halálával” foglalkozik. Nem hinném, hogy így kellene meg  fogalmazni. Seth-nek még sok mondanivalója lehet róla. Csak arra emlék  szem, hogy az anyagot nem lehet létrehozni vagy elpusztítani. És azok a részecskék, amelyek atomokat szakítanak le és sugárzás formájában szabadul nak fel, amennyire én tudom, nem „halnak meg” - bár kifejlődhetnek... ?  A mi valóságunkban a termodinamika első fő tétele kimondja, hogy az energia [az anyag] átalakítható egyik formából a másikba, de nem lehet lét rehozni vagy elpusztítani. Bár az új anyagban lejátszódnak bizonyos vegyi változások, az alkotóelemek össztömege gyakorlatilag azonos marad; az ilyen szokásos reakciókban a hővé alakított anyag mennyisége végtelen.  Matematikai értelemben Einstein kimutatta, hogy a tömeg és az energia azonos egymással - amikor az egyik „elpusztul”, a másik „létrejön”.  Különösen érdekelt bennünket az ilyen anyag, hiszen Seth az 5. fejezet  625. ülésén említette már az atomok és molekulák „halálát”, de mindeddig  nem kértünk további részleteket, mert a téma valamelyest kívül esik ennek  a könyvnek a célján. A fizikában ismert tény például, hogy a proton, az atommag egyik elemi részecskéje, években kifejezve különösen hosszú életű  - itt az egyes után huszonnégy [vagy több] zérus áll. Amikor Seth befejezi a Személyes valóságot, meg fogjuk kérni, hogy egyeztesse össze az ilyen ada tokat a mi világunkból az ő realitásában érvényesülő gyökérfeltételekkel  vagy alapvető megállapodásokkal. Ugyanakkor Jane-nel olyasmiket olvastunk a napokban, hogy a fiziku  sok kezdik megkérdőjelezni az olyan merev „tételek” állandó érvényét, mint  amilyenek a termodinamikára, kauzalitásra stb. vonatkozó állítások, mond ván, hogy végül talán az egész tévedés vagy módosítani kell rajtuk...  Akit érdekel ez a témakör, elolvashatja Seth-nek a belső elektromágneses hang- és fény értékekről szóló anyagát a már említett 625. ülésen, valamint  az EE (elektromágneses energia)-egységekről szóló részeket a  Seth megszólal 20. fejezetében. * 168 *

8. FEJEZET  Egészség,  jó és rossz gondolatok, és a „démonok  ” születése

633. ÜLÉS, 1973. JANUÁR 17., SZERDA, 21:14

(Ma este megkérdeztem Jane-t, el fogja-e küldeni Seth a segélykérőknek ígért  válaszlevelet. 21:05-kor készültünk fel az ülésre. Ugyanakkor megszólalt a városban a tűzriadó, és hamarosan rengeteg sziréna hangját hallottuk.  Egy megjegyzés: Jane a mai munkaideje nagy részét azzal töltötte, hogy kéziratát,  Az anyagi világ mint ideák konstrukcióját olvasta, valamint  új részleteket írt hozzá. Az eredetit transzcendens állapotban kapta 1963.  szeptember 9-én. Ez az esemény indította el médiumi fejlődését. Csaknem tíz év elteltével ez a munka még mindig afféle „próbakőként” szolgál számára - és ma Jane olyan fogalmakat fedezett fel benne, amelyek korábban elkerül ték a figyelmét. Erről továbbiakat a Seth megszólalban olvashatnak.) Jó estét. (- Jó estét, Seth.) Akkor hát kezdjük a levéllel. Kedves barátom!  Nagyra értékelem a munkám és az ülések iránti érdeklődésedet. Amellett megértem a teljesen természetes és emberi igényedet, hogy mindennapi életedben és cselekedeteidben alkalmazd a filozófiát. Az ideák azonban olyan eszközökként adattak néked, amelyeket a magad módján kell alkalmaznod. Minél gyakrabban használod ezeket a mentális szerszámokat, annál nagyobb jár tasságra teszel szert e páratlan ajándékaid fejlesztésében és ki teljesítésében. Bizonyára akadnak olyanok, akikhez bármikor  * 169 *

fordulhatsz segítségért: barátok, bizalmasok vagy éppen orvosok, pszichológusok és médiumok. A felsoroltak közül sokan lehetnek a segítségedre, attól függően, „hol tartasz”. Az ilyen jellegű segítségnek mindig hasznát veheted; én másféle természetűt kínálok. Tágabb értelemben így szól a legfontosabb üzenetem: „Sokdimenziós személyiség vagy, és benned rejlik az igazság önmagadról, a kihívásaidról és a nehézségeidről, mindenről, aminek a megismerésére szükséged lehet.” Mások a maguk módján támogathatnak téged, és a fejlődés bizonyos szintjén szükséges és alkalmasint el is kelhet az ilyen segítség. Az én küldetésem, hogy emlékeztesselek a benned feszülő hihetetlen erőre, és arra biztassalak, ismerd fel és haszn áld ezt az erőt. Ehhez Ruburton át folyamatosan létrehozom a Sethszöveg ek egyes részeit, és e könyvek mindegyike a maga módján ezekhez a célokhoz kapcsolódik. Jelenlegi könyvemben,  A személyes valóság természetében,  olyan technikákról is szólok, amelyek lehetővé teszik számodra és további ezrek meg ezrek számára, hogy a napi életükben alkalmazzák ezeket az ideákat az életük gyarapítására, és hozzájárulnak a problémáitok megértéséhez és megoldásához. E pillanatban talán még nem tűnik fel, de a legnagyobb ajándék, amit adhatok, hogy megerősítem léted integritását. Ezt azért is mondom, mert tudatában vagyok a jelenlegi helyzetednek, akárcsak entitásod más részeinek. Ruburt ideje véges, és sok mindent figyelembe kell vennie. Ami engem illet, tudok a leveledről. Ruburt azonban nem válaszolhat személyesen minden egyes levélre, mert annak a közös munkánk látná kárát. Azt akarom tehát tudatni veled, hogy nem feledkezem meg rólad, és amikor megkapod ezt a válaszlevelet, automatikusan eljut hozzád az energia, amely a segítségedre lesz, hogy felszabadítsd megértő és gyógyító képességeidet, illetve támogatni fog minden területen, ahol segítségre szorulsz. Az ilyen energia mindig a rendelkezésedre áll, akár írsz nekem, akár nem. Ha hiszel nekem, akkor rá fogsz jönni, hogy mások a legjobb esetben is csak közvetítőként szerepelhetnek, és

* 170 *

ebben a tekintetben nincs rájuk szükség, mivel az energiából kedvedre meríthetsz az életed során. Egyszerűen csak azt adom, ami úgyis a tiéd. Seth (- Köszönöm.) Fújjuk ki magunkat; ez a levelünk vége. Egyeseknek majd el akarjátok küldeni ezt a levelet, másoknak inkább nem. Akadnak olyanok, akiknek jobb, ha egyedül boldogulnak. (Rövid szünet 21:36-kor. Fontosnak tartottuk a könyvbe foglalni Seth levelét, mivel kiemeli a hiedelmek jelentőségét.) Folytatom a diktálást: Végezz el egy egyszerű kísérletet. Az eredmény önmagáért fog beszélni. Gondolj életed egyik szomorú eseményére. Hamarosan borús érzések ébrednek benned, és velük együtt más ilyen kellemetlen epizódok emlékeit eredményezi a gondolattársítás. Talán félig elfelejtett látványok, illatok elevenednek fel benned meghökkentő élénkséggel. A gondolataid a megfelelő érzelmeket aktiválják. A tudatod szintje alatt azonban aktiválják a sejtek örökké jelenlévő emlékeit, amelyek az adott események ingereinek hatására vésődtek beléjük. Bizonyos mértékig egy sejtszintű visszajátszásra kerül sor  ahogy az egész test szintjén is, akkori állapotának a felidézésével. Ha örökösen ilyen gyászos dolgokat dédelgetsz magadban, azzal újra aktiválod a test akkori állapotát. Gondolj életed egyik legkellemesebb eseményére, és a fentiek fordítottja fog bekövetkezni, mindamellett maga a folyamat pontosan ugyanaz marad. Ezúttal kellemesek a társított emlékek, és a test is ennek megfele lően változik.  Ne feledd, hogy ezek a mentális asszociációk élők. Láthatatlan struktúrába rendeződött energiaalakzatok, és ugyanolyan valós és összetett folyamatok révén szerveződnek meg, mint amilyenek bármely sejtcsoport szerveződéséi vezérlik. A sejtekhez képest általában rövidebb a fennállásuk időtartama, bizonyos körülmények között azonban másképp történik. De a gondolataid ugyanolyan valóságosan alakítják a struktúrákat, mint a sejteket. A felépítésük annyiban különbözik, hogy nélkülözi a ti fogalmaitok szerinti szilárdságot. * 171 *

Ahogy az élő sejteknek van struktúrájuk, reagálnak az ingerekre, és a maguk törvényszerűségei szerint szerveződnek, ugyanez a helyzet a gondolatokkal. A gondolatok asszociációkon át fejlődnek. Mágnesesen vonzzák a hozzájuk hasonlókat, és mint afféle különös mikroszkopikus állatok, visszaszorítják az „ellenségeiket”, vagyis más olyan gondolatokat, amelyek a fennmaradásukat veszélyeztetik. (Két harsányan szirénázó gépkocsi húzott el a ház mellett, Jane-t azon ban láthatóan cseppet sem zavarta. Hasonló hangok az ülés kezdetétől hal latszottak a háttérben.) Ezt az analógiát alkalmazva: mentális és emocionális életed létrehoz egy ilyen struktúrákból felépülő keretrendszert, amely közvetlenül hat a fizikai tested sejtjeire. Most térjünk vissza Augustushoz; ez kitűnő példa arra, ahogy a látszólag nem fizikai gondolatok és hiedelmek befolyásolhatják és módosíthatják az anyagi képet. És most szünetet tarthattok. (21:55. Jane gyorsan kijött a transzból. Megismételte az utóbbi időben annyit hangoztatott elképzelését: hogy bár Seth a 6. fejezetben meglehetősen váratlanul lezárta az Augustus-féle közlést, úgy tervezte, hogy a könyv to vábbi részeiben alkalmanként visszatér hozzá.  A 8. fejezet címe felől érdeklődtem, amelyről Jane úgy vélte, hogy már át  jött. Bár most már derengett neki, még nem kapta meg tisztán. Továbbra is harsogtak a szirénák, ami engem a távolban bőgő állatokra emlékeztetett.  Miközben hallgattuk, felemeltem egy könyvet, amelyet előző este hagyott ott  az ESP-csoport egyik tagja.  A könyv indiai vallásokról és filozófiáról szólt. - Ugyan, tedd már le mondta Jane, amikor lapozgatni kezdtem. - Seth egész rakás anyagot ad hat erről a könyvről. - Amin természetesen azt értette, hogy egynél több csa torna áll nyitva.  Azzal folytatta, hogy elmagyarázta, az ő gondolkodásmódja szerint a könyv „alattomosabb egy csomó nyilvánvaló hazugságnál, mert az igazság, amelyről az ember ösztönszerűen érzi, hogy benne van, oda vezethet, hogy elfo  gadja a súlyosabb torzításokat is, amelyek ugyancsak benne foglaltatnak . .. ”  Folytatás gyors tempóban 22:14-kor.) Tehát: Augustus különféle módokon mindig azt hallotta, idéző jel: „Túl sokat gondolkodsz. Valami fizikait kellene tenned, például

* 172 *

sportolni, eljárni hazulról.” Az ilyen ismételt megjegyzések, más gyermekkori élményekkel együtt azt eredményezték, hogy elkezdett félni saját mentális aktivitásától. Mivel gyarlónak érezte magát, hogyan is lehetnének jók a gondolatai? Könnyen felgyülemlettek benne az erőszakos érzések, de a családjában semmiféle elfogadott módja nem volt a normális agresz szió levezetésének. Amikor ez a felhalmozódott agresszió erőszakos kitörésekben keresett kiutat, Augustus csak még inkább meggyőződött a maga elfogadhatatlan természetéről. Kamaszként egy ideig megpróbált egyre kétségbeesettebben „jó” lenni. Ez a különféle szexuális ihletésű, agresszív vagy akár egyszerűen csak nem konvencionális gondolatok vagy impulzusok elfojtását jelentette. Jelentékeny mennyiségű energiát fordított belső tapasztalata ezen részeinek visszaszorítására. Az elutasított mentális események azonban nem tűntek el. Egyre fokozódott az intenzitásuk, és igyekezett ezeket elkülöníteni a „biztonságosnak” ítélt szokásos gondolataitól. Ily módon Augustus valójában egy olyan mentális struktúrát hozott létre, amelynek a szerveződése az általam a szünet előtt említett alapelveket követte. Más körülmények között és más tulajdonságokkal, egy másik személyiség valamelyik fizikai szervét károsíthatta volna, amikor vírusként támadja meg (nyomatékosan).  Augustus különleges vérmérséklete és természete miatt, és eredeti, bár a szokásos értelemben fejletlen kreativitása következtében azonban inkább megalkotott egy struktúrát, semhogy elpusztított volna egy másikat.  Normális állapotában csak azokat a hiedelmeket fogadta el, amelyekről feltételezte, hogy elvárják tőle. Mint említettem (a 6. fe  jezet 628. ülésén),  a jelenlegi állapota kialakulása előtt volt olyan idő, amikor a „jó én” gondolatai és a „rossz én” gondolatai versenglek a figyelméért, és a test kétségbeesetten megpróbált reagálni a folyamatos, változó és gyakran ellentmondó fogalmakra. (Rövid szünet.) Végül kialakult egy olyan helyzet, amelyben az ütközésben álló gondolat és érzéscsoportok váltakoztak, noha Augus tus többnyire fenntartotta az integritását. Csakhogy azokat a hiedelmeket, amelyeket félresöpört, a vonzás révén folyamatosan a halalmukba kerítették más mentálís struktúrák, amelyek (megint csak)

* 173 *

ideákból és érzésekből épültek fel, és egyesültek azzá, amit egy láthatatlan sejtszervezetnek tekinthetsz, a reakció minden képességével és kellékével felruházva.  Normális állapotban Augustus érezte a maga erőtlenségét  mivel elutasította a normális agresszív akciót , és ezt gyengeségnek tekintette. A hiedelmek aktiválták a test sejtemlékezetét, gyengítették a testet és akadályozták az akcióit. Ám a végrehajtás idejére létrejött egyfajta egyensúly, amely megfelelt a céljainak. Elkezdett attól félni, hogy a test kicsúszik az irányítása alól, és erőszakos cselekedeteket hajt végre, hiszen természetesen a tudatában volt az elhárított gondolatok és érzések erejének. Amikor válsághelyzet támadt, vagy amikor teljesen elborította a kétségbeesés, olyan gyorsulás kezdődött, amelyről igyekezett nem tudomást venni  és ekkor megjelent Augustus Kettő. (22:35.)  Augustus Kettő csak úgy duzzadt az erő tudatától  mivel Augustus rosszul fogta fel az erőt, és elkülönítette attól, amit a normális Énjének vélt. Augustus azonban tudta, hogy a test nem nélkülözheti azt a vitalitást, amelytől éppen elzárkózni igyekezett. Ezért jelent meg Augustus Kettő a rendkívüli erő, energia és fel sőbbrendőség nagy ideáival  (hangosabban és mosolyogva:)  Én tudom követni az Augustusaimat, remélem te is... ( Igen.)  és a kivételes hősiesség fantáziáival, továbbá mindannak az emlékével, amit maga Augustus vetett el. Az Augustus által oly könnyedén elfelejtett agresszív akciót most túláradó örömmel idézte meg Augustus Kettő. Ennek következté ben azonnal új életre támadt a test biokémiai természete. Jelentékenyen javult az izomtónus. Változások következtek be a vércukor mennyiségében, és az egész testben módosult az energiaáramlás. Amikor Ruburt Augustusszal beszélgetett, tudtam, hogy a fiatalember önmaga bal oldalával azonosította Augustus Kettőt. Normális állapotában a testnek az az oldala több feszültséget tartalmazott a jobbnál. Augustus Kettőben már akár az aktivitás első kirobbanásai után felszabadulhatott a feszültség, és felpezsdült az energiaáramlás. Mi-

* 174 *

nél tovább maradt azonban Augustus Kettő, annál inkább gyengült a pozíciója  mely tényt Augustus és Augustus Kettő is felismerte. Augustusnak elegendő elfojtott gondolatot és érzelmet kellett felépítenie a helyzet miatt, amellyel nem tudott megbirkózni. Ez a fenyegetés váltotta ki aztán Augustus Kettő felbukkanását. A test úgy viselkedik, ahogy nézeted szerint viselkednie kell, így Augustus és Augustus Kettő a váltakozó viselkedésmintáikkal azt idézték elő, hogy a test egészen eltérő módon reagált. Most felejtsük el, hogy ebben az esetben tudathasadás következett be, és képzeljük el inkább a birtokodban lévő egymásból következő gondolatokat és érzelmeket. Ha gyengének érzed magad, akkor gyenge vagy. Ha örömtelinek érzed a tested, akkor a tested a hasznodra van és erősödik. Augustus esete végletes formában egyszerűen azt mutatja, hogyan hatnak a hiedelmek a fizikai képre. Ha azt gondolod: „Aha, akkor mostantól csak jó gondolatokat fogok gondolni, következésképpen egészséges leszek, és visszaszorítom a „rossz” gondolataimat, vagy akármit is teszek velük, csak nem gondolok rájuk”  akkor ugyanazt teszed a magad módján, amit Augus tus. Azzal kezdte, hogy azt hitte, némelyik gondolata olyan gonosz, hogy valamiképpen nemlétezővé kellene tennie. Az tehát nem válasz, hogy elfojtod, amit negatív gondolatnak tartasz, vagy borzasztónak feltételezel. A fejezet címe legyen  Egészség, jó és rossz gondolatok, és a „démo nok" születése. Most szünetet tarthattok. (22:55. Jane transza mély volt, a tempója jó, de emlékezett rá, hogy hal lotta a szirénákat. Ezek továbbra is bőgtek, bár semmiféle, mondjuk tűzre utaló fényt nem láttunk az égen a város nyugati negyede fölött. Folytatás ugyanazon az aktív módon 23:15-kor.) Tehát: Az arról vallott hiedelmeid, hogy mi kívánatos és mi nem, mi jó és mi rossz, nem választhatók el a tested állapotától. Az értékekről tartott ideáid hozzásegíthetnek a jó egészséghez, vagy  betegséget okozhatnak, sikert vagy kudarcot, boldogságot vagy bánatot eredményezhetnek a tapasztalatodban. De ezt az utolsó meg jegyzést mindegyikőtök a maga értékrendje szerint fogja értelmezni. Határozott elképzeléseitek lesznek arról, mit jelent a siker illetve a kudarc, vagy hogy mi a jó és mi a rossz. * 175 *

Értékrended tehát a valóságról alkotott hiedelmeidből épül fel, és ezek a hiedelmeid alakítják a valóságodat. Tegyük fel, azt hiszed, ahhoz, hogy „jó” legyél, tökéletességre kell törekedned. Azt hallhattad vagy olvashattad, hogy a szellem tökéletes, ezért azt gondolod, hogy kötelességed reprodukálni ezt a tökéletes szellemet a testben, amennyire csak képes vagy rá. E cél érdekében megkísérelsz elvetni minden tökéletlen gondolatot és érzelmet. Elborzadsz a „negatív” gondolataidtól. Azt is elhiheted, amit mondtam neked  hogy a gondolataid teremtik meg a valóságodat , és ettől még  jobban megrémülsz bármilyen agresszív jellegű mentális vagy tettleges kifejezési formától. Annyira szoronghatsz, nehogy mások ártalmára légy, hogy moccanni is alig mersz. Minden pillanatban meg próbálni tökéletesnek lenni, jóval súlyosabb valamiféle kellemetlenségnél: katasztrofális következményekkel járhat a félreértésed, A „tökéletesség” ideája számtalan csapdát rejteget. Elsősorban valami beteljesedettet feltételez, ami már nem változik, és nincs mit változtatni rajta, vagyis már nincs benne hely mozgásnak, további fejlődésnek és kreativitásnak. A szellem örökösen a változás állapotában van, örökké változó, változékony, és a ti fogalmaitok szerint nem marad olyan, amilyen volt, ahogy kezdőpontja sincs. Ruburt nemrégiben azt mondta, hogy ha egyetlen dologban biztos a fizikai valósággal kapcsolatban, az az, hogy nem tökéletes. De a szó ugyanezen értelmében a tökéletesség követelményeinek megfelelő szellemet sem kellene bebetonozni a befejezettség valamiféle állapotába, amelyen túl nincs, nem lehet kiteljesedés vagy kreativitás. A gondolataid vannak. Helyeselheted őket vagy berzenkedhetsz ellenük, úgy, ahogy például egy viharra gondolsz. Ha nem avatkozol a dolgukba, a gondolataid ugyanolyan változatosak, lenyűgözők, triviálisak, ijesztők vagy dicsőségesek, mint a hurrikán, a virág, a dagály, a béka, egy esőcsepp vagy a köd. Maguk a gondolatok tökéletesek. Jönnek és mennek, ha hagyod. A tudatos elméddel azon vagy, hogy különbséget tegyél ezen gondolatok között abban a tekintetben, melyeket akarod belevenni a hiedelemrendszeredbe (hevesen),  de ne tettess közben vakságot. Időnkét kívánhatod, hogy egy esős nap inkább napsütéses le* 176 *

gyen, de nem állsz az ablakhoz, és nem csinálsz úgy, mintha nem esne az eső, nem lenne hideg és ne m lenne borús az ég. Hogy elfogadod az esőt fennálló valóságként, az nem jelenti sem azt, hogy azt kell hinned, minden nap viharos, és nem kell ezt a nyilvánvaló tévhitet a valóságról vallott hiedelmeid közé emelned.  Nem kell tehát úgy csinálnod, mintha egyegy „sötét" gondolat nem létezne. Nem kell tényként elfogadnod, hogy ha nem ügyelsz rájuk, akkor valamennyi gondolatod szükségszerűen sötét, ezért el kell őket rejtened. Egyesek félnek a kígyóktól, még a legártalmatlanabb változataiktól is, és képtelenek észrevenni a szépségüket, és a helyüket a min denségben. Némelyek félnek bizonyos gondolatoktól, és ezzel megtagadják maguktól a szépségüket és a helyüket a mentális életben. Minthogy mindenféle gondolataid vannak, okuk is van a létezésüknek, ahogy a tájak is okkal olyan végtelenül változatosak. A valóságod keretein belül ugyanolyan ostobaság elvetni bizonyos gondolatok létezését, mint úgy tenni, mintha mondjuk nem léteznének sivatagok. Ez az út oda vezet, hogy elutasítod a tapasztalat egyes dimenzióit, és összezsugorítod a valóságodat. Ez nem jelenti azt, hogy össze kell gyűjtened, amit negatív gondolatoknak tartasz, mint ahogy azt sem, hogy akkor is egy hónapot kell töltened a sivatagban, ha semmi kedved hozzá. Pont. Azt jelenti, hogy a természeten belül  amilyennek ismered  semmi nem értelmetlen, illetve semmilyen létezővel kapcsolatban nem kell úgy tenned, mintha nem létezne. Ennyi. Befejezhetjük az ülést, vagy szünetet tarthatunk, ha inkább úgy szeretnéd. ( Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de inkább fejezzük be.  Joviálisán:)  Akkor még hozzáteszem: mondtam neked, hogy semmi baj nem lesz a könyvvel. Mondd meg Ruburtnak is  de ki hallgat rám? Bár az utóbbi időben jobban figyel, és a helyes úton jár...  Nyugodalmas jó éjszakát kívánok. (- Köszönöm, Seth. Jó éjszakát. 23:44. Csak a fáradtságunk késztetett, arra, hogy véget vessek az ülés nek; az biztos, hogy Seth bármeddig képes lett volna folytatni. Hosszú na  punk volt. Már a szirénáik is elhallgattak.

* 177 *

Seth-nek a könyvről szóló tréfás megjegyzése erre a könyvre vonatkozott.  Egyes utóbb törölt anyagok Jane kezdeti bizonytalanságát taglalták, hogy kössön-e rá kiadói szerződést, mielőtt készen lenne. Tam Mossman, Jane  szerkesztője a Prentice-Hallnál, olvasta a  Személyes valóság (ahogy mi nevezzük) első hat fejezetét, és nagyon bíztató levelet írt.)

634. ÜLÉS, 1973. JANUÁR 22., HÉTFŐ, 21:19 (Mivel még nem fejeztem be a 633. ülés legépelését, Jane megkért, olvassam  fel neki az utolsó néhány oldalt a jegyzeteimből.) Akkor hát, diktálás: Minden egyénnek kis mértékben eltérnek a fogalmai arról, miket tekint „negatív” érzelmeknek. Valaki gyönyörteljesnek és a legélvezetesebb mulatságnak találhatja a szexuális ingereket. Más esetleg tisztátalannak, rossznak, egészségtelennek vagy más szempontból ártalmasnak tarthatja. Némelyek könnyedén és készséggel képzelik el magukat ökölharcban, verekedésben, amint könyörtelenül kiverik „az ördögöt” az ellenségből. Ugyanezek a gondolatok mást heves rémülettel és bűntudattal tölthetnek el. Ugyanez az ember azonban, akinek szokásos körülmények között nincsenek agresszív gondolatai, háború idején a legszentsége sebb öröm és helyénvalóság érzésével öli az ellenséget. (Rövid szünet.)  Csakhogy rendszerint megfeledkeznek az agresz szivitás igazi természetéről, ami a legigazibb értelmében egyszerűen csak erőteljes akciót jelent. Nem szükségszerűen foglal magában fizikai erőt, csak egy anyagi jellegű akció ba irányított erős energiát. A ti fogalmaitok szerint talán a születés a legerősebb agresszió, amelyre képesek vagytok a ti valóságrendszeretekben (nyomatéko  san).  Ugyanígy, minden idea átmeneti valósággá fejlődése a kreatív agresszió eredménye. Lehetetlen eltörölni az igazi agresszivitást. Ehhez az általatok ismert életet kellene eltörölni. (Rövid szünet 21:34-kor.)  Minden olyan kísérlet, amely az igaz agresszió áramlásának csorbítására irányul, zavarodott, szabálytalan, robbanásra hajlamos pszeudóagressziót eredményez, amely háborút, neurózist, és minden területen számtalan problémát okoz. A normális agresszivitás erős energiamintákkal áramlik, erős ösztönző erőt ad minden gondolatodnak, mindegy, hogy pozitívak * 178 *

nak vagy negatívaknak, jóknak vagy rosszaknak tekinted ezeket. (Nagyon határozottan:)  Mindegyiket ugyanaz a kirobbanó kreatív fel lobbanás hívja életre. Ha valamely gondolatot jónak tartasz, azt rendszerint nem kérdőjelezed meg. Hagyod, hogy élje az életét. Ha rossznak vagy magadhoz mérten alantasnak, szégyenletesnek tekinted, akkor rendszerint megpróbálod elhárítani, leállítani mozgását, és minél hátrébb szorítani. Nem szoríthatod korlátok közé az energiát, bár vélheted úgy, hogy megteheted. Egyszerűen csak összegyűjtőd, ennek következtében felgyülemlik, erősödik, és megvalósulásra törekszik. Erre azt mondhatod: „Tegyük fel, úgy érzem, jólesne megölni a főnököm, vagy mérget tenni a férjem teájába; vagy felakasztani az öt gyermekemet a ruhaszárító kötélre a törülközők helyett. Azt mondod, minden további nélkül hajtsam végre?” Együtt érzek a helyzeteddel. Tény, hogy mikor megrohamoznak az ilyen szörnyűséges, természetellenes ideáknak tűnő gondolatok, addigra már rengeteg, sokkal kevésbé drasztikus elképzelést kizártál, amelyek bármelyikét teljes biztonságban és a legnagyobb természetességgel kifejezésre juttathattad volna a mindennapi életben. A problémád tehát nem az, hogyan kezeld a normális agresszivitást, hanem hogy hogyan kezeld, ha nem  jut kifejezésre, ha nem veszel róla tudomást, és hosszú időn át elutasítod. Ebben a könyvben még foglalkozunk ilyen módszerekkel. Itt egyszerűen csak ki akarom mutatni a különbséget az egészséges, természetes agresszivitás és az elfojtott agresszió kirobbanó, eltorzult megjelenése között. Mindegyikteknek fel kell fedeznetek azokat a területeket, ahol erősen elfojtjátok a gondolataitokat, mert ott sok energiagátat fogtok találni. Minderről majd részletesen is szót ejtünk. Egyelőre maradjunk ennél a gátolt energiánál. Tudatosan a legtöbb ember fél. Amikor az „elfojtott” szót használom, nem elfelejtettre vagy a tudattalanba száműzőttre gondolok. Tehetsz úgy, mintha az ilyen anyag rejtett volna, csakhogy akkor is ott van a tudatosságod ban. Csak őszintén kell keresned, és megszervezned, amit találsz.  Nagyon is lehetséges az ilyen információt „látni”, ugyanakkor nem látni: egyszerűen azért, mert nem veszel számításba minden adatot. Erre persze senki nem vehet rá. Megfelelő bátorságot és ka * 179 *

landvágyat igényel; és ki kell jelentened, nem hagyod, hogy megfélemlítsenek az ideák, amelyek végső soron a tieid, de nem azonosak veled.  Nos: gyakran mondják, hogy az ember azért hisz az ördögben, mert hisz az istenben. Az az igazság, hogy az ember akkor kezdett el hinni a démonokban, amikor elkezdett bűntudatot érezni. Maga a bűntudat a együttérzés születésével jött létre. Az állatoknak van egyfajta igazságérzetük, amelyet ti nem értetek, és ebbe az ártatlan integritásérzetbe a legmélyebb sejtszinten  beépült egy biológia együttérzés. A ti értelmezésetek szerint az ember olyan állat, amely felemelkedett, és a végsőkig fejlesztett bizonyos állati képességeket; többé nem új fizikai testi specializálódásokat alakított ki (megint csak a ti értelmezésetek szerint), hanem a szükségleteiből, vágyaiból és természetes agresszivitásból olyan belső struktúrákat hozott létre, amelyek mindenekelőtt az értékekhez, a térhez és az időhöz kötődnek. Különböző mértékben ugyanez a hajtóerő hat át minden teremtményt. (Rövid szünet 22:02-kor.) Tartsunk szünetet? Megfeledkeztem róla. (- Nem, még bírom. - Seth-Jane tempója meglehetősen lassú volt.) Az újonnan kijelölt feladat azzal járt, hogy az embernek ki kellett törnie az ösztön önszabályozó, világos, biztonságos, ám korlátozó aspektusaiból. A tudatos elme születése, ahogy ti gondoltok rá, azt jelentette, hogy a faj vállalta a szabad akaratot. Most már meg lehetetett haladni a maradéktalanul végrehajtott beépített folyamatokat. Ezek megkerülhetetlen szabályokból mérlegelendő javaslatokká váltak. Az együttérzés a biológiai struktúra érzelmi valósággá emelkedéséből született. Az „új” tudatosság elfogadta kibontakozó diadalát  a szabadságot , és a bűntudat létrejöttével tudatos szinten kellett szembenéznie a tetteiért viselt felelősséggel. Az egeret játékosan megölő és megevő macska nem gonosz.  Nem is gyötri bűntudat. Biológiai szinten mindkét állat megérti az eseményt. Az egér tudata a közelgő fájdalom belső tudása alatt el-

* 180 *

hagyja a testét. A macska a meleg húst hasznosítja. Maga az egér ugyanúgy a vadász is, mint a zsákmány, és mindkettő úgy érti meg ezeket a fogalmakat, ahogy azt roppant nehéz megmagyarázni. (Miközben Seth-Jane ezt az anyagot közölte, elmém visszarévedt sok év vel ezelőttre, egy nyári napra, amikor úgy tizenegy éves lehettem. Két bá tyámmal annak a háznak az udvarán üldögéltem, ahol felnőttünk, Elmira közelében egy kisvárosban. Szomszédunk macskája, Mici, megfogott egy me  zei egeret. A fűben játszott vele. Ellentmondásos érzelmekkel figyeltem Micit  - akit egyébként nagyon kedveltem, - amint megakadályozta a rettegő egér  minden menekülési kísérletét, míg végül ráunt a mulatságra, és megette...  A Mici-féle közjáték viszont felidézett bennem egy kis költeményciklusra, amelyet Jane néhány évvel ezelőtt írt. Sokan   haikunak  nevezték - ez egy ja  pán versforma , ezek azonban legfeljebb emlékeztetnek a haikukra. Többet  kitűztünk a falra, köztük a következőt is:  A macska megeszi az egeret.  Egyikük sem létezik.  El ne áruld nekik!  Napokon át szokatlanul meleg volt. Az ülés alatt szemerkélni kezdett az eső, és most már villámlott, feltámadt a szél, és dörgött az ég a város fölött.) Bizonyos szinten a macska is, az egér is megérti az életenergia természetét, amely közös bennük, és  ebben az értelemben  nem féltik a maguk individualitását. Ez nem azt jelenti, hogy ne küzde nének az életükért, hanem hogy van egy beépített tudattalan egységérzetük a természettel, így tudják, hogy nem fognak elveszni vagy elmerülni (áthatóan). A maga útját járó ember úgy döntött, hogy kilép ebből a keretrendszerből  tudatos szinten. Az együttérzés születése ezután elfoglalta az állat belső tudásának helyét; a biológia; együttérzés emocionális felismeréssé változott. A vadász többékevésbé felszabadult az állati udvariasság alól, amely arra kényszerítette volna, hogy érzelmileg azonosuljon a zsákmányával. Ölni annyi, mint megölelni. Az élet egyensúlya tart fenn mindent. Meg kellett tanulnia tudatos s zinten tehát, amit

* 181 *

mindvégig tudott. Természetes keretei között a büntudatnak ez a valódi és egyetlen igazi jelentése. (Hosszabb szünet.)  Tudatosan kell tehát óvnotok az életet, ahogy az állatok tudattalanul teszik ezt. Tartsatok egy kis szünetet. Elnézést. (- Semmi baj. Nagyon érdekes. 22:27. Ez egyike volt Jane hosszabb transzainak. Továbbá igen mély is - mégis emlékezeti rá, hogy hallotta a mennydörgést. Alig várta, hogy visz szaolvassam neki Seth szövegét, de aztán: — Ó, várj egy kicsit... Már kezdek  többet kapni, de fel akarok állni, és előbb járni egyet. — Hogy némi léleg  zetvételhez jusson, kimentem utánanézni idősebb macskánknak, Willynek.  A fiatalabbik, Rooney, odabent volt. Folyatás 22:44-kor.) Tehát: Az értelmezések és az alkalmazások, amelyekhez ez a tel jesen természetes bűntudat járul, egészen borzasztóak. A bűntudat az együttérzés másik oldala. Eredeti célja az volt, hogy képessé tegyen titeket tudatos szinten együtt érezni önmagatokkal és a teremtés más résztvevőivel, hogy tudatosan tudjátok sza bályozni, amit előzőleg kizárólag biológiai szinten kezeltetek. Eb ben a tekintetben tehát a bűntudat erős természetes alapra épül, és ha eltorzul, ha visszaélnek vele vagy félreértik, akkor bármely elsza badult alapjelenség félelmetes energiát mutat. (Rövid szünet.)  Ha azt hiszed, azért van bűntudatod, mert egy bizonyos fajta könyvet olvasol, vagy mert bizonyos gondolatokat táplálsz, akkor azzal bizonyos kockázatot vállalsz. Ha azt hiszed, valami rossz, akkor az is lesz a tapasztalatodban, és negatívnak fogod tekinteni. Így egyfajta „természetellenes” bűntudatot építesz fel, nem azért, mert rászolgáltál, hanem mert elfogadtad, és ezzel létrehoztad. Ebből többnyire nem alkottok olyan valóságot, amelyre büszkék lennétek. Ha szilárdan hiszel a rossz egészségben, ezt az elfojtott energiát arra használhatod, hogy megtámadjon egyegy fizikai szervet  mondjuk ténylegesen „rosszá” válhat az epehólyagod. A hitrendszeredtől függően bízhatsz a tested épségében, és kivetítheted ezt a bűntudatot másokra: egy személyes ellenségre, vagy egy bizonyos rasszra, vallásra vagy színre. Ha vallásos beállítottságú vagy és fundamentális a hiedelmeid ben, okolhatod az ördögöt, aki rávesz, hogy így és így viselkedj. * 182 *

Ahogy a test létrehozza az antitesteit* önmaga szabályozására, úgy fogsz felállítani mentális és emocionális „antitesteket”, bizonyos ,,jó” gondolatokat, hogy megvédjenek az általad rossznak tekintett elképzelésektől vagy ideáktól. Ha szabadon hagyják működni a beépített ösztöneit, a test alapvetően önszabályozó. Nem fogja elpusztítani az összes vörös vérsej tet, ha egy adott pillanatban túl sok van belőlük. Annál sokkal józanabb. A negatív gondolatoktól való félelmedben azonban te gyakran megkísérled elutasítani az összes normális agresszivitást, és első pillantásra kitermeled a tettre kész mentális antitesteket. Közben megpróbálod megtagadni a saját tapasztalatod érvényességét. Ha nem érzed az egyedi valóságodat, akkor soha nem ébredsz rá, hogy azt te alakítod, következésképp változtathatsz is rajta. A tapasztalatnak ez az elutasítása, és a velejáró energiadugulások építik fel a fölösleges „természetellenes” bűntudat felhalmozódását. Maga a test nem érti, hogy ezek elzáródott üzenetek, és kifejezésre akarja juttatni a maga anyagi tudását. (Áthatóan:)  Az ilyen helyzetekben mentálisan azt üvöltőd, hogy nem érzed a zt, amit érzel. Bizonyos idő leforgása alatt a tudatos elme, a helyzetéből következően. felülkerekedhet a test üzenetein. Az elfojtott energia kitörési pontot fog keresni, és olyan viselkedést fog okozni, amely láthatóan nem áll arányban az ingerrel.  Nem egyszer éreztél ingert, hogy azt mondd Xnek vagy Ynak, hagyjon magadra, de visszafogtad magad, mert nem akartad megsérteni az érzéseiket. Attól tartottál, goromba lennél, noha az adott körülmények között minden bizonnyal higgadtan tudomásul vették volna a megjegyzésedet. Mivel nem fogadtad el az érzéseidet, még kevésbé juttattad kifejezésre, a következő alkalommal látszólag minden ok nélkül kitörtél, és teljesen indokolatlan, heves vitát kezdeményeztél. (23:10.)  Ebben az esetben a másik személynek halvány fogalma sincs, miért reagálsz ilyen modorban, és mélységesen megbántó * Az antitestestek a testben készült olyan fehérjék, amelyek feladata a mér gező anyagok semlegesítése. Seth itt is szervi jelenségek és belső mentális folyamatok közötti párhuzamokat állít fel. * 183 *

dlik. És ettől csak nő a bűntudatod. Az a haj, hogy a jóról és a rosszról alkotott fogalmaid szorosan összefüggnek a biokémiáddal, és nem tudod elválasztani a morális értékeidet a testedtől. Ha úgy hiszed, hogy jó vagy, akkor jól működik a tested. Biztosra veszem, hogy sokan azt fogjátok mondani: „Igyekszem egyfolytá  ban jónak lenni, mégis szánalmas az egészségi állapotom, de hát hogy lehet az?” Ha megvizsgálod a hiedelmeidet, kézenfekvő a válasz: pontosan azért próbálsz olyan jó lenni, mert úgy hiszed, hogy rossz és hitvány vagy. Minden démon a hiedelmeid következménye. A „természetellenes” bűntudatba vetett hit szüli őket. Meg is személyesítheted őket. Még találkozhatsz is velük a tapasztalatodban, de akkor is a mérhetetlen alkotóerőd termékei, noha a bűntudatod és a benne való hited hozza létre őket. Ha megszabadulnátok a természetellenes bűntudat kifacsart fogalmától, és inkább a természetes bűntudat ősi bölcsességét fogadnátok el, nem lennének háborúk. Nem ölnétek egymást eszelősen. Megértenétek minden egyes szerv szoros összetartozását a testetek ben, és nem lenne rá szükség, hogy bármelyik épségét is kikezdjétek. Ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy nem jönne el a testi halál ideje. Azt azonban annál inkább jelenti, hogy a test időszakait úgy értenétek, mint ami az elme időszakait követi, örökké változó és áradó, jövőmenő állapotokkal, de amely mindig fenntartja a káprázatos egységet a testi formában. Nem lennének krónikus betegsé geitek. Általánosságban véve a test ugyan fokozatosan elhasználódna, ugyanakkor sokkal nagyobb kitartást mutatna, mint jelenleg. Akad azonban sok más körülmény, amelyek egytőlegyig kapcsolatban állnak a tudatos hiedelmeiddel. Gondolhatod például azt, hogy jobb gyorsan meghalni egy szívrohamban. Az egyéni céljaitok nem ugyanazok, így nagyon sokféleképpen fogjátok kezelni a testi tapasztalataitokat. Általánosságba szólva azért vagytok itt, hogy kitágítsátok a tudatosságotokat, megismerjétek a tudatos gondolkodáson áthaladó kreativitás különféle módozatait. Az éber elme megváltoztathatja a hiedelmeit, így nagy mértékben módosíthatja testi tapasztalatát.... (Egy pillanatra lehunytam a szemem, és Seth rajtakapott. *

184

 *

 Mosolyogva:)  Megváltoztathatod a tapasztalatod: szünetet tart hatsz, vagy ha úgy tetszik, befejezhetjük az ülést. (- Akkor tartsunk szünetet. 23:32-1.01 23:48-ig szünet.) A természetes bűntudat tehát a faj megnyilvánulása az állatok tudattalan testi igazság és integritásérzékéről. Azt jelenti: ne gyil koljatok többet, mint amennyi a fizikai fennmaradásotokhoz szűk séges. Pont. Ennek semmi köze a házasságtöréshez vagy a szexhez. Olyan eredendő ügyeket tartalmaz, amelyek az emberi lényekre vonat koznak, és más állatok esetében értelmezhetetlenek a tapasztala tuk keretein belül. Voltaképpen a biológiai nyelvről a magatok nyelvére fordítás az, amiről ezen az ülésen szó esett; de a finomabb megkülönböztetés így értendő: ne kövessetek el bűnt. Az állatoknak persze nincs szükségük ilyen üzenetre, nem is lehet szó szerint lefordítani, mert a tudatotok hajlékony, és mindig kell kiutat találnotok a magatok értelmezésének. A nyílt hazugság lehet bűn vagy nem bűn. Egy nemi aktus lehet  bűn vagy nem bűn. Egy tudományos expedíció lehet bűn vagy nem  bűn. Nem menni vasárnap templomba, az nem bűn. Normális ag resszív gondolatokat táplálni nem bűn. Erőszakot alkalmazni a ma gad vagy a más testén, az bűn. Erőszakot alkalmazni másnak a szel lemén, bűn  de ezúttal is azért, mert tudatos lények vagytok, és a tiétek az értelmezés. Káromkodni nem bűn. Ha úgy hiszed, hogy az, akkor azzá lesz az elmédben. (00:01)  Egy másik emberi lény megölése bűn. Ölés, miközben testedet véded, hogy ne lelje halálát közvetlenül más kezétől, bűn. Akármilyen igazolást találsz is rá, a bűn ténye fe nnáll. (Hosszabb szünet.)  Mivel úgy hiszed, hogy kizárólag a fizikai önvédelemmel háríthatod el az ilyen helyzetet, így fogsz szólni: „Azt mondod, ha rám támad egy másik ember, nem háríthatom el a megsemmisítésemre irányuló nyilvánvaló szándékát?” Szó sincs róla. Számos módon elháríthatod az ilyen támadást, és nem feltétlenül gyilkolással. Nem is kerülsz ilyen hipotetikus hely zetbe, hacsak nem a magad erőszakos gondolatai  ha szembe nézel

* 185 *

vele  váltották ki. De miután megtörténik, a körülményektől függően sokféle módszer alkalmazható. Mivel az erőszakot rokon értelműnek tartod az agresszióval, nem érted, hogy a békesség érdeké ben kiadott agresszív  erőteljes, aktív, mentális vagy kimondott  utasítások ilyen esetben megmenthetik az életed; márpedig így van. Az ölésen kívül sokféle fizikai akció bizonyulhat megfelelőnek. Ameddig úgy hiszed, hogy erőszakkal kell válaszolni az erőszakra, addig keresed is, és viseled a következményeit. Egyéni értelemben harctérré változik a tested és az elméd, ahogy tömegértelemben a föld fizikai teste. Az anyagi formád a kreativitást hordozó természetes agresszión, az erőteljes és irányított akción keresztül van életben. (Hosszabb szünet 00:ll-kor, lehunyt szemmel.)  Ha megvágod az uj jad, vérzik. Eközben a vér kitisztítja az esetleg a sebbe került mérget. A vérzés jótékony hatású, és a test tisztában van vele, mikor állítsa el. Ha a vér továbbra is folyik, az rossz vagy káros lehet a te fogalmaid szerint, a test azonban nem tartja rossznak a vért pusztán az akciója miatt. Nem kísérli meg elzárni a vér minden útját, mert gonosznak véli. Inkább elvégzi a szükséges szabályozásokat, hogy természetesen úton álljon el a vérzés. Ha rossznak tartod az agresszív gondolatokat  a fenti analógiával még csak azt sem hagyod, hogy a rendszer megtisztítsa magát, hanem bezárod a „mérget”. Ahogy a testedben bekövetkezhet ilyen felgyülemlés, ugyanúgy lejátszódhat a mentális tapasztalatodban is. Fizikailag végül nagyon súlyos állapotba juthatsz; és mentálisan és emocionálisan a természetes erők ilyen dugulása „beteg” ideastruktúrákat idézhet elő, amelyek elkülönülnek a többi, egészséges fogalomrendszertől. Ezek úgy viselkedhetnek, mint a daganatok  nem például oxigén hiányában, hanem a tudatos tapasztalatod más részeihez való szabad hozzáférés és áramlás hiányában. Most be fogjuk fejezni az ülést. A legszívélyesebb üdvözletem mindkettőtöknek, és nyugodalmas jó éjszakát. (- Nagyon köszönöm, Seth. Jó éjszakát. Vége 00:25. kor. - Hú! - mondta Jane, amikor kijött ebből a kitűnő transzból. - Én már elfáradtam, de Seth-nek még rengeteg mondandója maradt...)

* 186 *

635. ÜLÉS, 1973. JANUÁR 24., SZERDA, 21:44

(Hamarosan elkezdjük szétküldeni Seth-nek a 633. ülésen tollba mondott  levelét egyik-másik levelezőnknek. Én magam készítettem a nyomdai filmjét, így pontosan olyan lett, amilyennek Jane-nel akartuk, és egy helyi nyom dász több száz nyomatot készít róla.) Jó estét. (   Jó estét, Seth.) Diktálás. Tehát. (Mosolyogva:)  Nem kell ám feltétlenül beletenned az indító „tehát”jaimat. (De már beletettem.) A természetes bűntudat továbbá nagy mértékben kapcsolatban áll az emlékezettel, és együtt keletkezett az emberiség kirándulásával a múlt, jelen és jövő tapasztalatába. A természetes bűntudat megelőző eszközként szolgált. Szüksége volt a bonyolult emlékezeti rendszer létezésére, amelyben az új helyzetek és tapasztalatok megítélhetők a felidézettek tükrében, és értékelések végezhetők a reflexiók egyegy köztes pillanatában. Minden korábbi cselekedet, amely felébresztette a természetes  bűntudat érzését, elkerülendőnek számít a jövőben. A faj előtt nyitva álló számtalan lehetséges útvonal következtében nem csak, hogy immár nem alkalmazható az állati ösztönök sokféle nagyon specifikus fajtája, hanem fenn kellett tartani egy igen kényes egyensúlyt. Az ember mentális világának kiterjeszkedésével megnyíló tudatos lehetőségek lehetetlenné tették, hogy kizárólag biológiai szinten elegendő szabadság jusson ezek felhasználására, ugyanakkor megmaradjon a szükséges szabályozás. (Hosszabb szünet 21:56-kor.)  Bizonyos fékekre volt tehát szükség, nehogy az állatok eredendő tabuinak használatát elutasító tudatos elme elszabaduljon: vagyis a bűntudat, a természetes bűntudat, az emlékezéstől függ.  Nem hordoz semmiféle beépített kapcsolatot a büntetéssel, ahogy többnyire gondoljátok. Megint csak hangsúlyozni kell, hogy megelőző eszközként szolgál. A természet ellen elkövetett minden  bűn létrehozza a bűntudat érzéséi, úgyhogy amikor a jövőben hasonló helyzetbe ütközik az ember, a felidézés pillanatában nem ismétli meg ugyanazt a tettet.

* 187 *

Fontos ez a kifejezés: „a felidézés pillanatában”, mert ez a tudatos elmének tulajdonított másik sajátosság, és, ezúttal is a ti fogalmaitok szerint, nagyrészt nem jellemző az élőlényekre. E kis megtorpanás nélkül, amikor az ember emlékezhet a jelenben a múltra, és maga elé idézheti a jövőt, nem lenne értelme a természetes bűntudatnak. Az ember nem lenne képes felidézni a múltbéli tetteit, és megítélni ezeket a jelen helyzet tükrében, vagy elképzelni a jövőbeli bűntudat érzését, amit a tettével kiválthat. Az ember tehát kivetítette a természetes bűntudatot a jövőbe. Ez tanulási folyamat, természetesen a faj által alkalmazott időrendszeren belül. Sajnos, a mesterséges bűntudat ugyanazokat a tulajdonságokat ölti magára, miközben egyaránt hasznosítja az emlékezetet és a kivetítést. A háborúk azért önhajtók, mivel egyesítik a természetes és a természetellenes bűntudatot, amelyeket az emlékezet állít össze és erősít. A létfenntartáson felüli tudato s ölés  bűn. (Hosszabb szünet 22:08-kor.)  A pontosság érdekében ezt most lassan vesszük... (- Rendben. - Jane közvetítése az ülés kezdete óta elég komótos volt.) A fel nem ismert mesterséges bűntudatok évszázadok alatt felépült gyűjteménye vezetett az elfojtott energia olyan felhalmozódásához, amely már csak erőszakos akcióban szabadulhat fel. Így azon felnőttek egyik nemzedékének a gyűlölete, akiknek háborúban ölték meg a szüleit, hozzájárul a következő gyűlölet gerjesztéséhez. Ne kövessetek el bűnt. A parancsolatnak ezúttal is elég rugalmasnak kell lennie, hogy lefedjen minden helyzetet, amelybe a tudatos faj kerülhet. Az állatok ösztönei és természetes helyzeteik korlátozott számúak; és tudattalantudatlan előzékenységükkel minden másnak utat engednek.  Ne kövess el bűnt a természet, az élet és a Föld ellen. A ti értelmezésetek szerint a teremtmény, miközben küzd az életben maradásért és áhítozza az életet, miközben buja és féktelen, nem eredendően mohó. A tudattalan a benne rejlő rendet követi, ahogy  például meghatározott rend szabja meg a kromoszómák számát is. Egy mindent felfaló, mohó sejt elpusz títhatja a szervezet életét.  Ne kövess el bűnt. Az elv egyaránt alkalmazható az életre és a halálra. Szünetet tarthattok. * 188 *

(22:18-tól 22:3 7-ig szünet.) Aligha van bármi rejtélyes abban az ideában, hogy az életet meg lehet ölni. Biológiai szinten minden élet magában rejti a halált, és a halál minden életet. A vírusok élők, mint azt egy másik összefüggésben említettem (a 6. fejezet 631. ülésén),  és a testben kialakított egyensúlyuktól függően lehetnek hasznosak vagy ártalmasak. A ráksejtekben elszabadul a növekedés elve. Az élővilágban minden egyes fajnak megvan a maga helye, és ha az egyik túlszaporodik azzal minden életet és magát a Föld testét is veszé lybe sodorja. Ebben az értelemben a túlnépesedés bűn. A háború és a túlbur jánzás esetében a faj egyaránt figyelmen kívül hagyja természetes  bűntudatát. Amikor az egyik ember megöli a másikat, tekintet nélkül a többi hiedelmére, a tudatos elméjének bizonyos része mindig tudatában van a bűnnek, bármilyen igazolást találjon is rá. Amikor a nők egy túlnépesedett világban újabb gyermeknek adnak életet, a tudatos elméjük egy zugában ők is tudják, hogy megsértették a rendet. Amikor a fajotok látja, hogy elpusztít más fajokat, és megbontja a természetes egyensúlyt, akkor tudatában van a  bűnnek. Amikor nem nézel szembe az ilyen természetes bűntudattal, olyankor más mechanizmusoknak kell működésbe lépniük. Vállalom az ismétlés veszélyét: sok problémád abból a tényből fakad, hogy nem fogadod el a tudatosságod felelősségét. A tudat arra szolgál, hogy felmérd a valóságot, amely tudattalanul formálódott közvetlen válaszként a gondolataidra és az elvárásaidra. Ha nem vállalod ezt a tudatos tudást, hanem elutasítod, akkor nem használod az egyik legnagyszerűbb „szerszámot”, amelyet valaha is megalkotott a fajotok, és elutasítod születésednél fogva megillető jogod és örökséged javát. (Egészen áthatóan:)  Amikor ez megtörténik, a fajnak vissza kell nyúlnia a régi ösztönök csökevényeihez  amelyek viszont nincsenek arra felkészülve, hogy együttműködjenek a tudatos, gondolkodó elmével, és nem értik meg a tapasztalatodat; amelyek a „felidézés  pillanatát” az impulzus pökhendi ügyeimen kívül hagyásának tekin tik. Így az ember elveszíti az állatok szabályozott, gördülékenyen működő ösztönének a teljes kihasználását, ugyanakkor elutasítja a

* 189 *

helyette rendelkezésére álló tudatos és emocionális különbségtétel képességét. (22:52)  Ennek következtében ellentmondásosak lesznek az üzenetek, és előáll az a helyzet, hogy az igazi ösztön nem kormányozhat és a gondolkodás sem tudja átvenni az irányítást. Az ösztön egy torz verziója kerekedik felül az érzékek elsatnyult használatával együtt, miközben a faj kétségbeesetten keresi az útját. A jelenlegi állapototokban a túlnépesedést háborúk ellensúlyozzák (rövid szünet),  és ha éppen nem háborúk, akkor betegségek. De kinek is kell meghalnia? Az ifjaknak, akik gyermekek szülői lennének. Ha ügyelnétek a természetes bűntudat integritására, elkerülhetnétek az ilyen helyzeteket. A „démonokat” kivetítitek egy ellenséges országra, vagy egy másik nép vezetőjére; esetenként egész tömegek fogják más nagy cso portokra vetíteni a maguk kielégületlenségének képét, amellyel nem hajlandók szembenézni. Még Augustusban is megtalálhatod különkülön a hőst és a gazembert. Ahogy egyetlen ember is ilyen megosztott lehet, ugyanúgy egy nép vagy világ is. Ahogy egy faj is. És most egy kis szünet következik. (23:02-től 23:12-ig szünet.) Folytatom a diktálást: Következésképp egy család is ilyen megosztott lehet, és egyegy tagja mindig hősként jelenik meg, valamelyik másik pedig gazemberként vagy démonként. Mondjuk, hogy van két gyermeked, az egyik általában úgy viselkedik, mint Augustus Egy, a másik úgy, mint Augustus Kettő. Mivel az egyik készségesnek és engedelmesnek, míg a másik erőszakosnak és fékezhetetlennek tűnik, talán soha nem fedezed fel a kapcsolatokat a viselkedésük között, mivel olyannyira szembetűnően különbözőknek véled őket. Ám örökösen „jónak”, udvariasnak és engedelmesnek lenni nem a normális gyermekek szokásos állapota, s ugyanígy a szüntelen erőszakos aktivitás sem az. Ilyen esetekben az a helyzet áll elő, hogy az egyik gyerek valósítja meg az egész  család számára a többiek által nem vállalt, lehetőleg tudomásul sem vett agresszív viselkedést. Az ilyen engesztelhetetlen aktivitási minták egyúttal azt is jelentik, hogy a szeretet sem jut szabadon kifejezésre.

* 190 *

A szeretet is kifelé irányuló, akár az agresszió. Nem gátolhatod az egyiket anélkül, hogy ne hatnál hasonlóképp a másikra is, vagyis ilyen körülmények között az engedelmes, szerető gyermek rendszerint a család mint egész iránti visszafojtott szeretetet vetíti és fejezi ki. A gazember és a hős azonban egyaránt bajba kerül, mert mindkettő elutasítja a tapasztalatuk más szabályszerű megnyilvánulásait. Ugyanez érvényes a népekre is. A természetes bűntudat kreatív mechanizmus, amely afféle tudatos sarkantyúként ösztönöz az olyan  problémák megoldására, amelyek  a ti fogalmaitok szerint  egyetlen más állatfajnál sem jelentkeznek. Ennek igénybevételével szökkentek át az ismeretlen határain, és törtök be a tudatnak a tudatos elme születése óta lappangó állapotban szunnyadó dimenzióiba. A természetes bűntudat, ha követitek, bölcs útmutató, amely nem csak a biológiai épséget biztosíthatja, hanem az aktivitás tudatos aspektusain belül elindítja mindazt, ami máskülönben elzárva maradna. Egy pillanat... (Rövid szünet.) Vége a fejezetnek.

9. FEJEZET  A természetes kegyelmi állapot, a kreativitás keretrendszere, tested és lelked egészsége, a lelkiismeret születése

(23:30.)  Kilencedik fejezet:  A természetes kegyelmi állapot, a kreativitás keretrendszere, tested és lelked egészsége, a lelkiismeret születése. (Meg kellett kérnem Seth-et, ismételje meg a fejezetcímet, hogy biztosan  jól írjam le.) Az állatoknál a cselekvő Én és az illető cselekvés változó mérték ben különül el egymástól. Az emberben viszont a tudatos elme kialakulásával a cselekvő Énnek szüksége lett a cselekedetei megítélésének valamiféle módszerére. Ismét elérkeztünk a felidézés pillanatának jelentőségéhez, amikor az Én, a memóriához folyamodva, visszatekint a múltbéli tapasztalatára a jelenben, és a jövőbe vetíti ennek eredményét.  Nos, ennyi. Csak el akartam kezdeni. (  Rendben.) Kellemes, nyugodalmas jó éjszakát kívánok nektek. (  Köszönjük. Jó éjt. - 23:35. Az ülés váratlanul ért véget.)

636. ÜLÉS, 1973. JANUÁR 29., HÉTFŐ, 21:28

(Nem fejeztem még be a 635. ülés gépelését, ezért a jegyzeteimből felolvastam  Jane-nek a 8. fejezet utolsó oldalait és a 9. fejezet elejét. Jane-nek egész hó napban valóságos alkotói „dőzsölésben” volt része. Seth anyagát ösztönző  energia töltötte el. Ugyanez az elszántság jelentkezett az ESP-csoportok ülé  sein és sumari-foglalkozásain - és a költészetében is visszaköszönt. * 192 *

 Jane még mindig dolgozik   A lélek és a halandó Én párbeszéde az időben című verseskötetén*. Múlt héten legépelte ennek az anyagnak egy részét. Az önéletrajzán is dolgozik már néhány hónapja,  Ebből a gazdag telérből címmel.  Az egyik lenti lakásból halk szimfonikus zene hallatszott. Seth csendesen kezdte a ma esti ülést.) Akkor hát: Jó estét. (- Jó estét, Seth.) Diktálom: A kegyelem állapota olyan állapot, ahol minden fejlődés erőfeszítésektől mentes, kristálytiszta (rövid szünet),  örömteli  békesség, amely minden létezés alapfeltétele. A tested születése  pillanatától természetesen és könnyedén fejlődik, nem számít ellenállásra, hanem teljességgel magától értetődőnek tekinti csodálatos kibontakozását; nagyszerű, kegyes és alkotóan agresszív odaadással használja önmagát. Vagyis a kegyelem állapotában születsz. És ezen nem változtathatsz. Meghalni is a kegyelem állapotában fogsz, attól függetlenül, hogy mondanake neked meghatározott szavakat, vagy megkenike homlokodat vízzel vagy olajjal. Ebben az áldásban osztozol az állatokkal és valamennyi élőlénnyel. Nem „eshetsz ki” ebből a kegyelemből, és nem is veheti el tőled senki. Megteheted, hogy nem veszel róla tudomást. Vallhatsz olyan hiedelmeket, amelyek elrejtik előled a létét. Akkor is részesülsz a kegyelemben, de képtelen leszel érzékelni az egyediségedet és integritásodat, és más, eredendően adott tulajdonságaid is rejtve maradnak előtted. A szeretet a többiekben is érzékeli a kegyelmet. Az állatokban a természetes bűntudathoz hasonlóan a kegyelem állapota is öntudatlan. Bár mit sem tudnak róla, és nem tudják, mit cselekszenek, mégis minden mozdulatukban megnyilvánul és követik ősi bölcses-

* Valamivel későbbi megjegyzés: Többet a  Párbeszédről, a módosult tudatállapotokról, az alkotó folyamatokról stb. a 3. fejezet 618. ülését követő jegyzetekből tudhat meg. * 194 *

ségét. Mondom, nincs tudatos memóriájuk, de fenntartja őket a sejt  jeik és szerveik ösztönös emlékezete. Mindez persze fajtól függően eltérő mértékben érvényes, és amikor tudatos memóriáról beszélek, igyekszem a nektek megfelelő szavakat használni  olyan memóriát értek alatta, amely bármikor képes önmagán keresztül visz szatekinteni. Egyes állatok esetében például megfigyelhető az ilyen tudatos memória csírája, ez azonban roppant korlátozott érvényességű. Egy kutya emlékezhet arra, hol látta utoljára gazdáját, de anélkül, hogy képes lenne tudatosan felidézni ezt az emléket, és nem veheti igénybe az általatok használt mentális asszociációkat. A csatolásai elsősorban biológiai természetűek, és nem tesznek lehetővé olyan kitérőket, amilyenekre a ti mentális körülményeitek módot adnak. A kutya nem emlékszik önnön múltbéli kegyelmi állapotának örömteli érzésére, és ennek jövőbeni megismétlődését sem látja előre. A tudatos elme által biztosított szabadságának köszönhetően viszont az ember elkalandozhat a lét nagy belső örömteli érzésétől, megfeledkezhet róla, hihet benne vagy szabad akaratából tagadhatja létezését. Az élet csodálatos biológiai szintű elfogadását nem lehet tehát ráruházni vagy ráerőltetni ébredező tudatára, így a hatékony működéséhez és hogy megjelenhessen a tudatosság új fókuszában, a kegyelemnek a szövetek életéből az érzések, gondolatok és mentális folyamatok életébe kellett kiteljesednie. Ilyenformán a kegyelem a természetes bűntudat szolgálólánya. Az emberben akkor tudatosult a kegyelmi állapot, amikor tudatának dimenzióin belül élt, és az új, szabad világa felé fordította. Amikor nem vétkezett, tudatában volt önnön kegyelmi állapotának. Amikor vétkezett, a sejtszintű tudathoz nyúlt vissza  akár az állatok esetében , csak az ember tudatá ban volt, hogy elszakadt tőle, és magára hagyatottnak érezte magát. A természetes bűntudat nem vezet ahhoz, amit ti lelkiismeret nek hívtok, bár a lelkiismeret is függ a felidézésnek attól a pillanatától, amely megkülönböztet titeket az állatoktól. A lelkiismeretet, ahogy ti értelmezitek, a fizikai létetekre kiszabolt körülmények értékelése és félreértése okozza. A lelkiismeret a mesterséges bűntu dat megjelenésével születeti. Kérünk egy perc türelmet... * 195 *

 Nos: A mesterséges bűntudat még mindig roppant kreatív a maga módján, az ember képére akkor alkotott mellékhatás, amikor tu datos elméje elkezdte továbbgondolni a természetes, ártatlan bűntudatot, amely eredetileg semmiféle büntetést nem vo nt maga után. Tarthattok egy kis szünetet. (22:04. Jane hamar kijött a transzból. Meglepő módon zavarta a fel hallatszó zene, bármennyire halkan szólt is; nagyon éles a hallása. Közvetí tése átható volt, de meglehetősen lassú. Valamivel gyorsabb tempóban foly tattuk 22:20-kor.) A tudatos elme állapítja meg a különbségeket. Korábban tudattalan anyag teljes Gestaltjait hozza a tudatosság felszínére, majd egy örökké változó formába gyűjti és szervezi össze ezeket. Megfontolt fókuszálással ténylegesen végtelen mennyiséget lehet öntudatlanul csoportosítani az ilyen adatokból; ezt követően csak a kívánt elemek jelennek meg. A tudatos elme végtelenül kreatív. Ez gondolkodásának minden területére érvényes. Ugyanakkor a fizikai adatok rendszerezője is, így a természetes bűntudat mindenféle változatának az alapja lett. Ezek a változatok szorosan követték az ember vallási és társadalmi osztályozásait. Az utóbbiak a tudatosító elmének az érzékelés és a tapasztalat továbbgondolására, összekeverésére, összeolvasztására és átrendezésére való képességégének az eredményei. Az ember eredendően jó. Tudatos elméjének szabadnak kell lennie saját akarattal kell rendelkeznie. Ezért aztán akár rossznak is tarthatja magát. Egyedül ő szabja meg ennek feltételeit önmaga képére. Az elme arra is képes, hogy önnön hiedelmeit meglássa, újra gondolja és kiértékelje az eredményeiket, ha tehát az ember úgy al kalmazná ezt az eszközt, ahogy az eredetileg számára rendeltetett, automatikusan a segítségére lehetne, hogy felismerje a hiedelmeit és hatásaikat. Ez az engedékenység részben azzal áll összefüggés ben, hogy az embernek kell felismernie, hogy ő teremti meg a maga valóságát. Elengedhetetlenül szükséges a szabad akarat. Az így létesített kerülőút teszi lehetővé, hogy materializálja ideáit, hogy fi

* 196 *

zikai tapasztalat útján szembesüljön velük, és kiértékelhesse önma ga számára ezek sajátos érvényességét. (Rövid szünet 22:34-kor.)  Az állatnak nincs ilyen igénye. Bizton ságban leledzik önnön ösztöneinek korlátjai között, miközben a tudatosságnak olyan egyéb aspektusait fedezi fel, amelyeket az ember kevésbé ismer. Mégis megadatott neked a természetes kegyelem és a természetes bűntudat, és ezek a tudatos tudatosságban teljesed nek ki. Ha csendben üldögélsz, és rájössz, hogy folyamatosan cse rélődnek a tested alkotórészei  ha ennek a megfigyelésére fordí tod tudatos elmédet akkor felismerheted kegyelmi állapotodat Ha érzékeled, ahogyan állandóan cserélődnek a gondolataid, ak kor ráérezhetsz saját eleganciádra. Ugyanakkor nem érezhetsz úgy bűntudatot, hogy egyidejűleg örülsz is ennek a felismerésnek; legalábbis nem tudatos szinten. Ha azon kapod magad, hogy olyasmiért korholod magad, amit tegnap vagy éppen évekkel ezelőtt követtél el, az nem az erény jele. Minden bizonnyal mesterséges bűntudatod van. Még ha vétkeztél is, a természetes bűntudat nem jár büntetéssel. Célja pusztán a megelőzés; emlékeztető, mielőtt történne valami. „Ne tégy máskor ilyet”  ennyi az utólagos üzenet. Azért helye zem ezeket a fogalmakat a ti időfelfogásotokba, mert a fogalmaitok szerint abból fakadnak  jóllehet valójában minden „idő” egyidejű. Az egyidejű időben nincs értelme a büntetésnek. A büntetés mint esemény, valamint az az esemény, amiért büntetésben részesülsz, egyidejűleg létezik; és mivel múlt, jelen és jövő nem létezik, akár azt is mondhatnád, hogy előbb került sor a büntetésre. Alig esett szó a reinkarnációról (lásd a 7.  fejezet, 631. ülést),  ezért itt hadd jegyezzem meg, hogy ez az elmélet a tudatos elme lineáris szemszögű értelmezése. Ez egyrészt erősen torzított szemlélet. Másrészt egyfajta kreatív értelmezés, mivel a tudatos elme olyanná alakítja a valóságot, amilyennek felfogja. De az alkalmazott felfogás szerint nincs olyan karma, amit büntetésként kellene kiegyenlíteni, hacsak nem hiszel abban, hogy léteznek bizonyos bűnök, amelye kért meg kell fizetned (amint az a 2. fejezet 414. ülésén is elhangzott).

* 197 *

Tágabb értelemben; nincs ok és okozat, pedig ezek alapvető elképzelések a ti valóságotokban.* (Lassan:)  (Lassan:)  Ismétlem, azért használom ezeket a fogalmakat, mert ezeket ismeritek. Az idő világában valóságnak tűnnek. Térjünk visz sza még egyszer a felidézés pillanatához, mert itt jelennek meg először az okok és az okozatok. Halványan még megfigyelhető a ma élő állatokban, mivel a maguk  a tiéteknél jóval alacsonyabb  szintjén ugyancsak mutatják ezt a fajta felidézést. Némelyikben a látszólagos célzatosság ellenére sincs meg  szunnyadó formában azonban ott is megtalálható. Szünetet tarthattok. (22:56. Jane-nek „halványlila sejtelme sem volt, mi akar lenni ez az egész”. Mivel annyira kíváncsi volt, felolvastam neki az utolsó néhány be kezdést. Én nem igyekszem megjegyezni az anyagot, inkább a lejegyzése köt  le, legfeljebb néha rákérdezek, ha nem vagyok biztos valamelyik szóban, vagy megkérem Seth-et, hogy ismételjen meg egy-egy mondatot, amikor lema radok az írással... Gyorsabb tempóban folytatjuk 23:11-kor.) Tehát: Minél hosszabb a felidézési „időszak”, annál hosszabbnak tűnik az egyes események között eltelt idő. Hitetek szerint a reinkarnációs létezések között bizonyos idő telik el, hogy úgy követi az egyik a másikat, ahogy a pillanatok sorjáznak egymás után. Mivel okokozati valóságot érzékeltek, olyan valóságot tételeztek fel, amelyben az egyik élet hat a következőre. A bűntudatról és a büntetésről szóló elméleteitek miatt nem egyszer azt képzelitek, hogy az elmúlt életben  vagy az eltelt évszázadok során, ami még rosszabb  felhalmozott bűntudatok kényszerítettek ebbe a létezésbe.

* Lásd részben a Seth megszólal  3.   3. fejezetének jegyzeteit: „A gyökérfeltételek a valóságnak azok a beépített ideái... azok a megállapodások, melyekre a létetek hiedelmeit építitek. A tér és az idő például gyökérfeltételek. A valóság minden rendszerének van ilyen jellegű megállapodásokból álló készlete. Amikor a ti rendszeretekben kommunikálok, akkor kénytelen vagyok használni és megérteni azokat a gyökérfeltételeket, amelyekre az épül.” * 198 *

Pedig ezek a többszörös létezések egyidejűek és nyítottak. A ti felfogásotok szerint a tudatos elme arrafelé fejlődik, hogy betöltse az ebben a többdimenziós világban reá háruló szerepet. Elég, ha a te szerepedet megérted ebben a létezésben. Ha teljes mértékben megérted, hogy mindazt, amit a jelenlegi valóságodnak hiszel, te alakítod, egy csapásra minden más is a h elyére kerül. Hiedelmeid, gondolataid és érzelmeid azonnal fizikailag materializálódnak. Földi valóságuk a kezdetükkel egyidejűleg jelenik meg, de az idő világában látszólagos egymásutániságra szakaszolódnak. Ha tehát azt mondom, hogy az egyik a másikat idézi elő, csak azért folyamodom ezekhez a szavakhoz, hogy könnyebben megértsd, de valamennyi egyszerre létezik. Ugyanígy egyszerre léteznek sokoldalú képességeid természetes kiteljesedése során a lényed azon nali megvalósulásaként jelentkező többszörös életeid is. Az „egyszerre” nem a tökéletesség befejezett állapotát jelenti, sem egy olyan kozmikus állapotot, amelyben minden befejeződött, mivel a fentiek értelmében minden még most is, még mindig törté nik. Te is még mindig történsz  a jelenlegi, és a jövőbeli Éned; a múltbéli Éned még mindig abban a folyamatban van, amelyiket már lezárultnak vélsz. Sőt, olyan eseményeket tapasztal meg, amelyekre te már nem emlékszel, amelyeket lineáris beállítottságú tu datod ezen a szinten nem érzékel. Tested magában hordozza azt a csodálatos erőt és kreatív energiát, amely, a ti fogalmaitok szerint, születésétől fogva megadatott néki. Ezt esetleg úgy értelmezed, hogy az ifjúság végtelen állapotának lehetőségére utalok. Noha fiatalságod fizikailag kétségkívül sokkal inkább „meghosszabbítható”, nem erről beszélek. (23:32)  (23:32)  Fizikailag a testednek követnie kell azt a természetet, amelybe beleszülettél, és ebben a közegben nagyon fontos a fiatalkor és az idősödés ciklusa. Bizonyos szempontból a születés és halál ritmusa olyan, mint a be és kilélegzett levegő. Érezd, ahogy levegőt veszel, ahogy kifújod. Nem azonos veled, mégis beléd hatol, majd távozik, és ezen állandó folyamat nélkül nem létezhetnél fizikailag. Ugyanígy az életed is beléd hatol, majd elhagy  te vagy, és mégsem vagy te. A te részedként viszont, miközben mindegyiket út jára  já ra en enge gedi di,, va vala lame menn nnyy ire ir e emlé em léks kszi zikk és tudj tu dja, a, merr me rree tart ta rtan anak ak.. * 199 *

Képzeld el, hova megy a lélegzeted, amikor elhagyja testedet, hogyan röppen ki mondjuk egy ablakon, és miként válik a kinti tér részévé, ahol soha többé nem ismerheted fel  és amikor elhagy, többé nem része annak, ami te vagy, mert máris megváltozol, más lettél. Az általad megélt életek tehát azonosak veled  nem te vagy de tőled valók! Hunyd be a szemed. Képzeld el, hogy a lélegzeteid életek, és te vagy az az entitás, amelyen áthaladtak, és most is áthaladnak. Ekkor ráérzel a kegyelmi állapotodra, és ért elmét veszti minden mestersé ges bűntudat. Ez cseppet sem csorbítja az egyéniséged magasrendűségét és integritását, mivel te vagy az az egyedi entitás is, amelyen átfolynak ezek az életek, ahogy a rajtad keresztül kifejezésre  jutó  ju tó eg egyy ed edii élet él etee k is. is . A levegőnek nincs két egyforma atomja. A maga módján mind egyik rendelkezik tudattal, és képes jelentősebb átalakulásokra és szerveződésekre, amelyekben végtelen lehetőségek rejlenek. Ahogy a lélegzeted elhagy, és „szabadon” a világ részévé válik, ugyanígy hagynak el az életeid is, miközben továbbra is léteznek. Egy adott személyiséget, aki „voltál”, nem korlátozhatsz egy bizonyos lezárult évszázadra, és nem tagadhatod meg tőle a további kiteljesedéseket, mert még most is létezik és új tapasztalatokra tesz szert. Ahogy a felidéző pillanatod előhívta a tudatodat  a te értelmezésed szerint hiszen mindkettő egyszerre jelent meg, ugyanúgy egy másik jelenség és másféle felidézés önnön valóságod hatalmas dimenziónak legalábbis valamilyen halványan tudatos tudatosságát szülheti meg. Mondjuk, az állat egy erdőn megy át. Ugyanígy vágsz át te is egy  psz  ps z ichi ic hikk ai, ai , pszi ps zich choo lógi ló giaa i és ment me ntál ális is terü te rüle lete ten. n. Érz Ér z ék ékei ei révé ré vénn az á llat ll at olyan távoli területekről fog üzeneteket, amelyeket közvetlenül nem érzékel, és amelyeknek nincs is tudatában. Ugyanezt teszed te is.  Nem  Ne m be bess zéle zé lekk túl tú l ha halk lkan an?? (- Nem. - Pedig többször is meg kellett kérnem Seth-et, hogy ismételje meg, amit mondott.) Vége a diktálásnak (hangosabban), vége (hangosabban), vége az ülésnek... (- Nagyon érdekes volt.) ...a legszívélyesebb jókívánság aim nektek. (Köszönjük, jó éjszakát. * 200 *

23:50. Jane transza nagyon mély volt, tempója kiegymsúlyozott, modora átható. Többször is ásított.  Seth mindvégig itt volt   mondta, - még több átadásra kész anyaggal, de fáradt vagyok. Alig várom, hogy ágyba bújjak...)

637. ÜLÉS, 1973. JANUÁR 31., SZERDA, 21:05

(Mielőtt Seth elkezdte volna a diktálást, tizenöt percet azzal töltött , töltött , hogy megválaszolta mások nevében feltett két kérdésünket.) Kérünk egy pillanat türelmet a diktáláshoz... (Rövid szünet 21:20-kor.)  21:20-kor.)  Sosem semmisül meg az a te, amelyet ön magadnak vallasz. Sosem lehelődik ki a tudatod, nem nyeli el sem miféle nirvana az öntudatlanság teljes mámorában*. E pillanatban is legalább annyira egy nirvána része vagy, mint bármikor máskor. Bizonyos fokig megbeszéltük már a tested sejtekből való felépítését (például a 7.  fejezet 632. ülésén).  ülésén).  A fizikai testedet jelenleg felépítő valamennyi sejt nyilvánvalóan egyszerre létezik. Képzeld el, hogy sok életed van, amelyek ugyanilyen módon maradnak fenn; ez esetben sejtek helyett Énjeid vannak. Mint mondtam, minden sejt saját memóriával rendelkezik. Az Énmemória természetesen sokkal nagyobb kiterjedésű. Gondolj arra, hogy a nagyobb te  nevezhetjük entitásnak is  egy legalább annyira fizikai struktúrát alkot, mint amilyen a fizikai struktúrád, csak éppen soksok Én alkotja. Miként tested minden sejtjének adott a maga helye a testi teredben és annak határain belül, ezen az entitáson belül minden Én a tudatában van a maga „idejé nek” és aktivitása dimenziójának. A test anyagi struktúra. Ugyanakkor viszont a sejtek, míg ennek a testnek a részei, nincsenek tudatá ban  ba n an annn ak a telj te ljes es dime di menn zión zi ónak ak,, ah ahoo l a tud tu d at lako la kozi zik. k. Ne Nem m érzé ér zékk elik  el ik  * A buddhizmusban a nirvána a mennyei tökéletesség állapota  az egyéni élet kioltásával érhető el, és a lélek feloldódásával a legfőbb szellemben. Egy közelmúlt beli ESPülésen azonban Seth kijelentette: „Nincs szörnyűbb a nirvánánál. A ti keresztény fogalmaitok legalább a fullasztó és unalmas Para dicsom valami halvány reményét nyújtják, ahol valamilyen formában kifeje zésre juthat az egyéniségetek, rníg a nirvána ennyi vigaszt sem ad. A személyí ség teljes megsemmisülését kínálja egy olyan áldásban, amely megsemmisíti lényed integritását. Gondolkodás nélkül menekülj az ilyen áldás elől!" * 201 *

a háromdimenziós tapasztalaiban is rendelkezésre álló összes elemei, jelenlegi tudatod  amely látszólag összehasonlíthatatlanul kifinomultabb  fizikailag mégis a sejti tudatosságra támaszkodik. Ígv az az entitás vagy „nagyobb” pszichikai struktúra, amelynek része vagy, sokkal nagyobb aktivitási dimenziónak van tudatában, mint amekkorának te magad; az entitás sokkal kifinomultabb tuda ta mégis ugyanúgy a tiédre támaszkodik, és mindkettő nagyon fon tos a másik számára. A fizikai életben időt vesz igénybe, amíg az üzenetek elhagyják az idegvégződéseket (lásd az 5. fejezet, 625. ülést.).  Más fogalmak szerint és más szinteken ez abban a „felidézési pillanatban” jelent meg, amikor sor került az emberi tudat felbukkanására az állati tudatból. (Figyeld meg, nem azt mondtam, hogy az ember az állatoktól származik.) Megint más fogalmak szerint, és megint más szinten ugyancsak előfordul ez a késés  a felidézési pillanat meghosszabbítja önmagát , amikor az Én kiszabadul a fizikai formából (mint ahogyan a sejt is elhagyja a testet). (21:39)  Ezzel kapcsolatban, és csak az analógia kedvéért, képzeld el, hogy az Én élete olyan, mint egy többdimenziós struktúra  ugyanolyan valós, mint a tested  idegsejtjein áthaladó üzenet, és tekintsd egy ilyen sokoldalú személyiség nagyobb „felidézési pillanatának”. Azért élek ilyen analógiákkal, mivel ezek valóban találóak, jólle het tudom, hogy kisebbségi érzésed támadhat tőlük, vagy netán félhetsz az identitásodtól. Több vagy valamiféle üzenetnél, amely mond juk egy szuperÉn mérhetetlen távolságain halad át. Nem vagy reménytelenül elveszve az univerzumban. A könyvben kénytelenek vagyunk szavakat használni, de az ilyen analógiák alkalmasak lehetnek rá, hogy a képzeletedben bensőséges kapcsolatot létesítsenek minden más valósággal. A kegyelem érzete bizonyos fokig annak az érzelmi felismerése, egyúttal legbenső megbecsülése, hogy a létezésben elfoglalt helyed szabad, szükségszerű és célja van. Akarsz szünetet tartani? (- Nem.) Azt se feledd  és most a te fogalmaiddal élek ho gy mint Ént, hatalmas távolság választ el azoktól a sejtektől, amelyek fizikailag * 202 *

felépítenek. Jelenlegi identitásod tartalmazza valamennyi egyidejű létezésed ismeretét és „memóriáját”, ahogy a sejtek a maguk mód ján megőrzik mindazon fizikai struktúra emlékét, amelyekké összeálltak (és összeállnak). Az időfelfogásotokból fakadóan ezeket az egyidejű létezéseket tudatosan reinkarnációs szempontból fogjátok értelmezni, így látszólag egyik a másikat köv eti. Tarthatsz szünetet. (21:52-től 22:07-ig szünet.)  Nos: Tudatos gondolataid, elvárásaid és hiedelmeid irányítják a sejtek egészségét és működését. Pont. A ti fogalmaitok szerint a sejteknek nincs szabad akaratuk. Ere dendő képességük viszont, hogy más szervezeteket alkossanak, de addig nem, amíg hozzád kapcsolódnak. Hogy elhagyhassanak, alakot kell változtatniuk. A természetük keretrendszerén belül bizonyos fokig te határozod meg a „jó egészségüket”. Ők is segítségedre vannak az egészséged őrzésében. (Rövid szünet.)  Ami a tudatot illeti, az entitás vagy a nagyobb te annyival tud többet nálad, amennyivel te többet tudsz a sejtjeidnél. (Seth tréfásan ellenőrizte, helyesen írtam-e le az utolsó mondatot.) Ugyanakkor igenis rendelkezel szabad akarattal, mert míg az entitás pszichikai struktúrája a testéhez hasonlítható, egyszersmind sokkal nagyobb dimenzióknak a része, és ezeket be is lakja. Úgy tűnhet, mindennek nemigen van köze a személyes valóságodhoz. Ám mindennapi tapasztalatod ugyanannyira kapcsolódik az Énedhez vagy entitásodhoz (hirtelen hangosabban:), mint a fizikai alakod sejtjeihez.  Nyilvánvaló kapcsolat áll fenn az egyes sejtek között. A test csodálatos testi struktúráján belül a tudatosság állandó cseréje és cso portosítása zajlik. A valóságról és annak megtapasztalásáról alkotott ideád nagyon különbözik bármelyik sejtétől, mégis kölcsönös kapcsolatban állnak egymással. (Rövid szünet 22:20-kor.)  Egyegy sejtcsoport egyegy szervet alkot. Egyegy Éncsoport egyegy lelket alkot. Nem azt mondom, hogy ne ked nincs lelked, amelyet a sajátodnak mondhatnál. (Ismét hangosabban, mosolyogva:) A lelked része vagy. Hozzád tartozik, te pedig őhoz zá. Úgy lakozol az ő valóságában, ahogy egy sejt lakozik valamely * 203 *

szerv valóságában. A ti fogalmaitok szerint a szerv anyagi. A lélek viszont nem. A ti fogalmaitok szerint a sejtek anyagiak. Az Én nem az. Az entitás vagy a nagyobb Én tehát lelkekből áll. (Rövid szünet.) Mivel a test térben és időben létezik, a szerveknek, meghatározott feladataik vannak. Segítenek a testnek abban, hogy életben maradjon, és ehhez az adott „helyüket” kell elfoglalniuk. Az entitás létezése számtalan dimenziót ölel fel, lelkei szabadon közlekedhetnek olyan határok között, amelyek úgy tűnnek számodra, mintha végtelenbe vesznének. Ahogy a maga mértékében a tested legparányibb sejtje is hozzájárul mindennapi tapasztalatodhoz, a lelked is mérhetetlenül nagyobb mértékben osztozik az entitás eseményeiben.   Magadban hordozod mindazon képességeket, amelyekben teremtő módon részt vesz a tudat. A sejtnek nem kell tudatosan a tudatá ban lennie a létednek ahhoz, hogy megvalósítsa önmagát, annak ellenére, hogy az egészségeddel kapcsolatos elvárásaid nagyban meghatározzák a létezését; de a lélek és az entitás felismerése a segítségedre lehet, hogy ezen más dimenziókból a mindennapi életedbe terelhesd az energiát. Te, kedves olvasó, a pszichikai struktúrád kiteljesítésének folyamatában vagy, [arrafelé tartasz, hogy] bizonyos szempontból tudatos résztvevő legyél a lélekkel együtt, azzá legyél, ami maga a lelked. Ahogy a sejtek szaporodnak és növekednek  természetüknek és fizikai keretrendszerüknek megfelelően , úgy „fejlődnek ki” az Ének is az értékek kiteljesedése szerint*. A lelkek egyszersmind teremtő pszichikai, örökké változó, egyedi integritásukat mégis megőrző struktúrák (rövid szünet),  és vala* Mindig is különösen érzékletesnek találtam Seth „értékek kiteljesedése" kifejezését. Nem sokkal azután használta, hogy elkezdődtek az ülések. 1964. április 15én, a 44. ülésen mondta a következőt: „A fejlődés a ti álca [fizikai] univerzumotokban egyre több tér elfoglalását foglalja magában. A mi belső univerzumunkban... a fejlődés az érték vagy minőségkiterjedés alapján létezik, amelyről beszéltem, és  ismétlem  semmiféle térbeli terjeszkedést nem foglal magában. Ahogy semmiféle időbeni kivetítést sem, ahogy azt a fejlődés az álcauniverzumban teszi. A lehető legegyszerűbb kifejezésekkel igyekszem átadni ezt [az anyagot]. Ha a fejlődés az álcauniverzumotok egyik legszükségszerűbb törvénye, a  belső valóság univerzumában az ér tékek kiteljesedése felel meg neki." * 204 *

mennyien függenek egymástól. Ezek szerint a lelkek alkotják az entitás életét. Az entitás azonban több a léleknél. Tartsatok szünetet. (22:37. Jane transza nagyon mély volt. Úgy tűnt, nagyon hamar kijött, ám: - Annyira messze vagyok innen... - rekedten szólt, a hangja. - Úgy ér  zem, fantasztikus mennyiségű anyagot kaptunk; nem az idő tekintetében, hanem a tartalmat illetően... - 23:01-kor folytattuk.) Tehát: Amikor tudatában vagy az entitás és a lélek létezésének. akkor tudatosan támaszkodhatsz nagyobb energiájukra, megértésükre és erejükre. Ez eleve hozzáférhető számodra, de tudatos szándékod bizonyos változásokat idéz elő benned, amelyek automatikusan váltanak ki ilyen jótékony hatásokat. Az eredményt a tested legparányibb sejt jeiig érezni fogod, és hétköznapi életed legföldhözragadtabb eseményeire is hatással lesznek. Tudatosságban fejlődsz; ezért, ha használod is, akkor a képessé geí is fejlődni fognak. Nem valamiféle tárgy ez, hanem tulajdonság. Ezért olyan lényegesek a vágyaid és a felfogásod. Ezek a kezdeményezett folyamatok felülmúlják a szokásos tudatosságodat. Ha nem zárod el félelmekkel, kétkedéssel vagy ellentmondásos hiedelmekkel, a szándékoddal együtt automatikusan jelentkeznek. (Hosszabb szünet.)  Képzeld azt, hogy egy láthatatlan univerzumnak vagy a része, olyan univerzumnak, ahol az összes csillag és boly gó tudatos és leírhatatlan energiával rendelkezik. Te pedig min dennek a tudatában vagy. Képzeld el, hogy ennek az univerzumnak az alakja az emberi testet mintázza. Ha akarod, képzeld el, ahogy kirajzolódnak a csillagos égre a körvonalai. A napok és bolygók a sejtjeid, és valamennyi duzzad az energiától és erőtől, de az irányí tásodra várnak. Aztán képzeld el, ahogy hihetetlenül fényes ragyogással a tuda todba robban ez a kép. Felismered, hogy ez egy sokkal nagyobb, sok dimenziós struktúrájú rész, amely egy még dúsabb dimenzióban terül szét. Érezd, hogy az entitás energiát küld neked, miközben te magad is energiát küldesz a sejtjeidbe. Hagyd, hogy megtöltse lényedet, majd fizikailag irányítsd oda a testedben, aho vá csak akarod. Ha van valamilyen kívánt fizikai esemény, akkor használd arra ezt az energiát, hogy olyan élénken elképzeled a bekövetkeztét, * 205 *

amennyire csak tudod. Ha követed ezeket az utasításokat, és megérted jelentésüket, akkor döbbenetesnek és hatékonynak fogod ta lálni az eredményeket. Az energiát a test bármely részébe lehet irányítani, és ha nem gátolod hitetlenséggel az akcióit, az a bizonyos rész valóban meggyógyul. Ám ne feledd: ha azt a hiedelmet táplá lod, hogy beteges vagy, akkor ez valósul meg, és hátráltathat. [Eb ben az estben tehát] ennek a bizonyos hiedelemnek a megváltoztatása legyen először a gondod. (Rövid szünet.)  Ennek a könyvnek az egyik célja az, hogy elmondja, senki sem született betegesnek, úgyhogy ezen a téren is segítséget nyújthat az elolvasása. Ha hited szerint valamelyik előző életed ilyen vagy amolyan eseményének ellensúlyozásául választod a betegséget, akkor a segítségedre lehet annak felismerésében, hogy te magad és most alakítod a valóságodat, ezért meg is tudod változtatni. A későbbiekben olyasmiről is fogunk beszélgetni, mint például a születési rendellenességek. Most olyan állapotokról lesz szó, amelyeket fizikailag korrigálni lehet  de mondjuk egy kart nem lehet kinöveszteni, ha egyszer anélkül születtél, vagy más születési testi fogyatékosságot sem lehet így pótolni. (Rövid szünet 23:27-kor.) Tartsunk szünetet? (- Ne.) Fizikai szinten a tested a teremtőkészséged alapvető terméke. Életed során minden más konstrukció az integritásából származik. Legnagyobb művészeti törekvéseidnek atestbenelevenlélekből (kötőjelekkel) kell fakadnia. Minden egyes nap megteremtitek ön magatokat, számtalan képességetek felbecsülhetetlen gazdagsága szerint változtatva formátokat. (Nagyon határozottan:)  Tehát a lelked tündöklő pszichikai gazdagságából lépsz elő szabad akaratoddal és szabad vágyaiddal. És amikor rád kerül a sor, ugyancsak élő teremtményeket hozol létre. Különféle művészeteket teremtesz  folyékony élő alkotásokat, amelyeket társadalmi vagy civilizációs tekintetben nem értesz,  és ezek mindegyike átitatja hússal és vérrel kötött szövetségedet. Ez a kreativitás, minden valóság leghatalmasabb ereje, olyan forrásokból ered, amelyekről ebben a könyvben még nem beszél

* 206 *

tünk, és eljut a legparányibb atomhoz, és molekulához is. Egészsé ged a teremtőkészséged kiterjesztése  akárcsak a kapcsolatod a pároddal, a viszonyod a főnököddel, és mindazok az események, amelyeket te ismersz a legjobban. Kérünk egy perc türelmet; és ha akarod, pihentetheted a kezed. (Rövid szünet 23:34-kor.)  Következő fejezetcím. Azt hiszem, ez a kilencedik. (  Igen.) Rendben. (Időnként apróbb megszakításokkal:) Tested mint egyedi eleven szobrod, életed mint a legbensőségesebb művészeti alkotás, és a kreatívitás természete. (-Ennyi?) Igen, ez mind a cím. Sikerült leírni? (- Igen. - Egy később hozzáfűzött megjegyzés: Seth itt téved, amint azt  a 639. ülésen látni fogjuk. Ez tulajdonképpen inkább a II. könyv címe nem a 10. fejezeté. A tévedés egy ideig összezavart minket.) Befejezhetjük az ülést, vagy akár szünetet is tarthatunk, ahogy akarod. (Vonakodva:   Azt hiszem, jobb, ha befejezzük.) Akkor nagyon kellemes estét nektek... (- Neked is.) ...Ruburt pedig nagyon jó úton halad, méghozzá a te segítsé geddel. (- Jól van. - Seth itt Jane napközben folytatott írói tevékenységére utalt.) Legszívélyesebb üdvözletem mindkettőtöknek. (  Köszönjük. Jó éjt, Seth. 23:40-kor vége az ülésnek. Amikor másnap reggel Jane felébredt, a következő mondat volt a fejében a Seth által előző este elmondottakból: „Egy egy Én-csoport egy-egy lelket alkot.” Lásd a 22:20-as szünet utáni bekez dést. Nagyon kézenfekvő módon hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy mindenkinek saját lelke van. Seth itt talán azt akarja mondani, hogy má  sokkal osztozunk a lelkűnkön ?  Jane biztosra vette, hogy pontosan közvetítette az anyagot, és amikor  ellenőriztük, őt igazolták a feljegyzéseim. A mikor elolvasta a kérdéses bekezdés többi részét, még többet okart erről megtudni, nem győzte meg a cso port-

* 207 *

lélek gondolata, vagy az, hogy esetleg egyazon, lelken osztozunk valamenynyien. Elhatároztuk, hogy megkérjük Seth-et, fejtse ki ezt részletesebben ritkán kérünk tőle ilyesmit.  A  Seth megszólal 6. fejezetének A lélek és az érzékelés természete című részének az újraolvasása felidézte bennünk a lélek határtalan tulaj donságait.)

638. ÜLÉS, 1973. FEBRUÁR 7., SZERDA, 21:09

(Február 5-én, hétfő este némileg kényszerű ülést tartottunk, mivel ezt az időpontot már elég régen beütemeztük egy másik államból érkező vendé  günknek, de amikor eljött az idő, nem sok kedvünk volt hozzá. Szomorúan  fedeztük fel, hogy fekete macskánk, Rooney, váratlanul meghalt az éjszaka  folyamán. Úgy négy évvel korábban fogadtuk be, addig a kóbor macskák  életét élte. A kertben temettem el; ez a környék volt a területe. Simulékony természeténél fogva Rooney nagyon jó társa lett a másik  macskánknak, a nála évekkel idősebb Willynek, és Jane-nel gyakran elmél kedtünk a két macska különleges kapcsolatán. Mindig Willy játszotta a  főnököt. Rooney történetesen a Seth-könyvek keményfedelű kiadásának kül  ső borítóján néz szembe az olvasóval Jane társaságában.  A hétfő esti ülés a hallucinogén drogok, többek közt az LSD terápiás al kalmazásáról szólt; könyvdiktálás nem volt. Ami azt illeti, amint Jane el kezdett Seth-ként beszélni, az ülés igazán nagyon jól sikerült, és eltartott éj  félig. Vendégünk majd elküldi az általa készített magnófelvétel átiratát.  Jane-nel teljesen kimerültünk a nap végére.  Ennek ellenére a kedd esti ESP-foglalkozáson ismét csak úgy pezsgett ben ne az energia; az este folyamán hol Seth-ként beszélt, hol sumariul énekelt. Seth már megadta a 10. fejezet címét, de miközben az üléshez készü lődtünk, emlékeztettem Jane-t a 637. ülés kapcsán felmerült kérdéseire a csoportlélekről. Ezúttal is szokatlanul meleg volt az este; nyitva hagytuk az egyik ablakot, és beszűrődött a forgalom zaja. Jane közvetítése meglehetősen  gyors volt.) Akkor hát, jó estét. (- Jó estét, Seth.) Egy pillanat türelmet a diktáláshoz... (Ismét a 9. fejezetről.) Úgy látom, zavaros számotokra az az analóg ia, amelyben a lelket * 208 *

egy szervhez hasonlítom az entitás többdimenziós pszichikai struk túráján belül. Most oly módon fogjuk ezt tisztázni, hogy ugyanazokat a jegyeket vetjük össze, de a „lélek” szót „mindenekfelett való lélekre” cseréljük. Amint korábban már említettem (a 637. ülésen 22:20-kor), ha egyszerűen követjük ezt az analógiát, minden Énnek megvan a ma ga lelke a mindenekfelett való lelken belül, és maga a mindenekfe lett való lélek az entitás többdimenziós struktúrájának a része. A korábbi kijelentés számomra tökéletesen érthető, mivel az egészen belül minden egyes Én a maga lelkének nevezné a tágabb valóság rá eső részét. Nos, tisztáz valamit ez a magyaráz at? (- Azt hiszem, igen...) Ha neked világos, akkor az olvasó számára is az lesz. (Bár igent mondtam, az első szünetben megnéztem a szótárban a mindenekfelett való lélek meghatározását, hátha arra indít majd , hogy további  felvilágosítást kérjek Seth-től. A szótár szerint a mindenekfelett való lélek a minden elevent betöltő szellem, ami az eszményi természet tökéletes megvaló sítását eredményezi. Ez a 19. századi transzcendentalista filozófus. Ralph Waldo Emerson és mások által alkalmazott fogalom*.) Ez az egész anyag, úgy veszem észre, igencsak bonyolult. Nehéz is elmagyarázni. Annál inkább a helyén van viszont életetek számta lan pillanatában, és hatással van a mindennapi létetekre és tapasz talatotokra. Szándékosan adtam át az információt a maga idejében [ebben a fejezetben], tudván, hogy látogatónk lesz a pszichiátriai klinikáról. Ebben a könyvben részletesebben és több különböző megközelítésből akartam tárgyalni a kegyelem állapotát. (Rövid szünet.)  A fiatalember, aki itt járt, meglehetős részletességgel számolt be róla, hogyan használják terápiás célokra az LSDt. A pszichiáterek azt re

* Közbevetett megjegyzés: Ez váratlanul érdekes volt. Seth szerint Emer son a Beszélők egyike  ezek olyan személyiségek, akik fizikai állapotukban és azon túl egyaránt a korokon át szólnak az emberiséghez, emlékeztetik az em  be rt a be ls ő tu dá sr a, hog y sos e me rül jö n te lj ese n fele dé sb e. Lá sd Ja ne n ek az ehhez a könyvhöz írt bevezetőjét, valamint az 5. fejezet 623. üléséhez írt jegyzetet. I.ásd még a Seth megszólal   20. fejezetét. * 209 *

mélték, hogy így több érzelmi probléma gyógyulását érhetik el, hogy előidézhetik a „kegyelem állapotát". Pont. Az imént átadott anyag ahhoz szükséges, hogy megértsétek, hogyan hathatnak az egyénre a nagy LSDadagok. Itt fizikai, pszichikai és lelki megvilágosodás előidézésének mesterséges és erőltetett módszeréről van szó. Az ilyen megvilágosodásnak jobb egészséghez, önismerethez és belső békéhez kellene vezetnie. A terápia révén a  páciens a lelkiismeretével találkozhat, és örökre birtokba veheti. (- Úgy érted, hogy „lelki ismeretével” vagy a „lelkiismeretével”?) Lelkiismeretével. Egybe. Jól érteni, amit mondok? (- Persze.  Olykor mégis arra kell kérnem, hogy ismételjen meg egy-egy  szót vagy kifejezést.) Úgy vélik, az Énnek meg kell szabadulnia az egójától, és szim bolikusan meg kell halnia annak érdekében, hogy felszabaduljon a  belső Énje. (21:29.)  Nem biztos, hogy célra vezető az LSDről, a lelkiismeretről, és „az én haláláról és születéséről”, a mentális egészségről és a spirituális megvilágosodásról beszélni azok esetében, akik sosem szedtek efféle drogokat. Ám így vagy úgy mindannyian valóban reménykedtek a megvilágosodásban, nagyobb életerőben és bölcsességben, és azon elmélkedtek, milyen módszerrel érhetnétek el mindezt a legbiztosabban. Ennek a könyvnek a nagy része számos olyan technikát fog tartalmazni, amelyek valóban segítenek majd  jobbá tenni a valóságotokat. A következő fejezet tulajdonképpen az ebben a fejezetben említett néhány téma további kifejtése lesz: Mennyire lehetsz egyénként tudatában a nagyobb valóságodnak? Felhasználhatóe jótékonyan az ilyen tudás, hogy javíts a mindennapi életeden? Ha súlyos gondod van, segíthete terápiával együtt az LSD? Kitárhatjae egy vegyi anyag a lélek kapuit? Akkor hát: vége a fejezetnek. (Rövid szünet 21:35-kor.)  Tegnapelőtt este nem vesztegettétek az időt. Ez már nem tartozik a diktáláshoz. (- Rendben.  Visszagondolva, Jane-nel azon tűnődtünk, hogy a hétfői ülésen inkább könyvdiktálással kellett volna foglalkoznunk; Seth ma este mégis azt az anyagot használta fel...) * 210 *

A tárgyhoz tartozó Édesvízkiadványok 

Bach, Richard: Illúziók, 1994 Bach, Richard: Minden és mindenki Egy, 1994 Bach, Richard: Híd az örökkévalóságon át, 1995 Bach, Richard: A sirály, 1995 Bach, Richard: Búcsú a biztonságtól, 1996 Bach, Richard: A földön idegen, 1998 Roberts, Jane: Seth megszólal, 1994 Roberts, Jane: Seth könyve I., 1995 Roberts,Jane: Seth könyve II., 1996 Walsch, Neale Donald:  Beszélgetések Istennel I., 1997 Walsch, Neale Donald:  Beszélgetések Istennel II., 1998 Walsch, Neale Donald:  Beszélgetések Istennel III., 1999 Walsch, Neale Donald:  A kapcsolatokról, 2000 Walsch, Neale Donald:  A gazdagságról, 2000 Walsch, Neale Donald:  A holisztikus életről, 2000 Walsch, Neale Donald:  Barátságban Istennel, 2001

JANE ROBERTS

Seth megszólal  A szellemvilággal foglalkozó szakirodalom azt tartja Seth tanításairól, hogy a legérthetőbbek, legvilágosabbak. Seth bölcsességről és mélyreható pszichológiai tudásról tanúskodó szavai az emberiséget évezredek óta foglalkoztató témákról szólnak: a teremtés, az élet és a halál, az egészség és a betegség, a bűn és az igazság, a lélek halhatatlansága, a vallás, a tudomány, az erőszak, a félelem és a szeretet kérdéseire adnak magyarázatot. A Seth közléseiből kirajzolódó világkép összefüggő, derűs és vigasztaló. A kötet nem csak a világosan megfogalmazott, ízes humorral fűszerezett tanítások miatt élvezetes olvasmány.

JANE ROBERTS

Seth könyve III. A könyv számtalan izgalmas lételméleti és gyakorlati témát tárgyal. Az egészet átjárja Seth bölcs derűje, az „odaáti” világ határtalan szabadságát élvező, mégis föld és emberközeli, barátságos lénye. A ma emberét foglalkoztató súlyos kérdések  a túlnépesedés, a háború, az erőszak stb.  közül sokra választ kapunk a könyvből, de Seth könyvének   van egy távolabbra mutató értéke is. Rendszere olyan felfogásmódot, gondolkodási pályákat ad az embernek, amelyek segítségével magunk is megadhatjuk a Seth hez méltó választ saját kérdéseinkre.

www.edesviz.hu

• • • • •

Információk újdonságainkról... Információk sikerszerzőinkről... Információk sorozatainkról... Információk rendezvényeinkről... Információk a teljes könyvválasztékról Kedvezményes rendelési lehetőség! Az interneten keresztül megrendelt könyveket három munkanapon belül utánvéttel postázzuk!

Látogassa meg virtuális könyváruházunkat! SZERETETTEL VÁRJUK!