A SZEMÉLYES VALÓSÁG TERMÉSZETE Második kötet
TESTED MINT EGYEDI, ELEVEN SZOBROD, ÉLETED MINT A LEGBENSŐSÉGESEBB MŰVÉSZETI ALKOTÁS ÉS A KREATIVITÁS KREATIVITÁS TERMÉSZETE
JANE ROBERTS
A személ emélye yess va való lósság természete MÁSODIK KÖTET
ÉDESVÍZ KIADÓ BUD APEST, 2002
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Jane Roberts / The Nature of Personal Reality Co-published by Amber-Allen Publishing and New World Library California, 1994 Minden jog fenntartva Fordította Ambrose Montanus Szerkesztette Molnár Eszter Copyright ©Jane Roberts, 1974; Robert F. Butts, 1994 Hungarian translation ©Ambrose Montanus, 2002 Hungarian edition © Sweetwater Publisher Establishment, 2002 Cover design © Sweetwater Publisher Establishment, 2002
ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó a Kiadó igazgatója Tördelés: TypoStúdió Kkt. Nyomta Alföldi Nyomda Rt., Rt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató ISBN 963 528 562 0
TARTALOM
II. KÖNYV TESTED MINT EGYEDI ELEVEN SZOBROD, ÉLETED MINT A LEGBENSŐSÉGESEBB MŰVÉSZETI ALKOTÁS, ÉS A KREATIVITÁS TERMÉSZETE 10. FEJEZET A spontán és a kikényszerített megvilágosodás természete 9 természete 9 11. FEJEZET A tudatos elme mint a hiedelmek hordozója 45 hordozója 45 12. FEJEZET A kegyelem állapota, a lelkiismeret és a mindennapi élet 81 81 13. FEJEZET 103 Jó és gonosz, személyes és tömeghiedelmek 103 14. FEJEZET 133 Melyik te? Melyik világ? Mindennapi valóságod 133 15. FEJEZET Melyik te? Melyik világ? 149 Hogyan szabadulj meg korlátaidtól 149 16. FEJEZET Természetes hipnózis 173 hipnózis 173 17. FEJEZET Természetes hipnózis, gyógyulás és a fizikai tünetek átterelése 193 átterelése 193 18. FEJEZET Belső és külső viharok, 219 kreatív „rombolás”, a nap hossza és a biológiai alapú tudat 219
19. FEJEZET 241 Az energia összpontosítása és a hatalompont 241 20. FEJEZET Az álombéli táj, a fizikai világ, a lehetségességek 263 és a mindennapi tapasztalat 263 21. FEJEZET Életigenlés, szeretet, elfogadás és megtagadás 277 megtagadás 277 22. FEJEZET Életigenlés és a hiedelmek átstrukturálása 307 átstrukturálása 307
II. KÖNYV
TESTED MINT EGYEDI ELEVEN SZOBROD, ÉLETED MINT A LEGBENSŐSÉGESEBB MŰVÉSZETI ALKOTÁS, ÉS A KREATIVITÁS TERMÉSZETE
10. FEJEZET A spontán és a kikényszerített megvilágosodás természete
638. ÜLÉS, 1973. FEBRUÁR 7., SZERDA, 21:35 (FOLYTATÁS) Következő fejezet. (Sethként Jane több mint egy percen át szinte mozdulatlanul ült a hinta székben. Szeme csukva. Gyakran mondta nekem, hogy transzállapotban so sincs tudatában az ilyen hosszú szüneteknek.) A spontán és a kikényszerített megvilágosodás természete.. Most tarthatsz egy kis szünetet, aztán folytatjuk. (21:40. Már véget ért az ülés, amikor rájöttem, hogy Sethnek ez a má sodik címe a 10. fejezethez. Azért is feledkezhettem meg erről , mert hétfőn kihagytuk a könyvdiktálást. [Lásd a 637. ülés vége felé feljegyzett anyagot.] 21:52kor folytattuk.) Nos, egy fiatalember, egy híres orvos asszisztense írt (1972. november 13án), és kérte, hogy részt vehessen az egyik ülésen. Néhány nappal ezelőtt este jött ide (február 5én, hétfőn), és másnap este részt vett Ruburt óráján. Mindkét alkalommal szóltam hozzá. Ekkor már jó ideje terápiás célokra alkalmazott drogokkal fog lalkozott. Ezt megelőzően beutazta Indiát, ahol végül egy guru ta nítványa lett. Majd elhagyta a gurut, hogy az orvost kövesse. Mint oly sok más fiatalember korábbi korokban, ő is a maga útját járta, kereste az igazságot, és minden követ megmozgatott annak érdeké ben, hogy ráleljen a módszerre, melynek révén megtalálhatja - csu pa nagybetűvel - AZ UTAT. A meditáció hozott ugyan némi megvilágosodást számára, de a guru (még Indiában) azt mondta neki, hogy vakon és engedelmesen •9•
kell őt követnie. Az orvos nagyobb szabadságot ígért, és reményt, hogy kémiai úton esetleg kinyithatok lesznek az igazság kapui, leg alábbis a lelkében. A mi útkeresőnk tehát visszatért ebbe az ország ba, és belépett egy nagy szervezetbe. Látta, miként jönnek a beteg, boldogtalan és gyenge idegzetű emberek az igazság eme templomába, ahol vegyi anyagok veszik át úgymond az úrvacsora szerepét. Úgy érezte, itt jót tesznek velük, de azért tartott tőle, hogy valamilyen indokolatlan és veszélyes be avatkozásra kerülhet sor. Ő maga szakorvosi felügyelet alatt már korábban is élt drogok kal; előbb kisebb adagokat vett magához, később egyre nagyobba kat. Különösen riasztó anyaggal volt dolga. Az orvos azt javasolta, hogy egy újabb nagy adag bevételével nézzen szembe önmagával, és a fiatalember, akarata ellenére, engedelmeskedett. Az élmény annyira megrázta, hogy ellenszerért könyörgött, bár tudta jól, hogy ez szabályellenes. Meg is tagadták tőle az ellenanya got. Állítása szerint örült neki, hogy kénytelen volt végigcsinálni a dolgot, bár erős kételyek kísérték idáig, és ugyanezen kételyek fog ják az ilyen terápiától teljesen eltérő területekre vezérelni. Sokan kerestek fel vagy írtak „rossz utazásaik" után, főleg fiata lok, akik mindig is nagy keresői az igazságnak, és csábító számukra a gondolat, hogy a vegyi anyagok - most történetesen az LSD* képviselhetik az igazság megtalálásának legújabb módját. Most nem szólok a marihuánáról, mert a föld természetes anyagaként egészen más kérdéskörbe tartozik. A technikai tudásotokkal létre hozott vegyszerekről beszélek. Amikor boldog és elégedett életet élsz, kijelenthetjük, hogy ke gyelmi állapotban vagy. Azon alkalmakkor, amikor egynek érzed magad a világegyetemmel, vagy olyan páratlan élményben van ré szed, amelynek során túllépsz önmagadon, azt mondhatjuk, a meg * Lizergsav-dietil-amid. Egy-egy „utazás” öt-nyolc órán át tarthat, vagy akár tovább is. De szó sincs valamiféle általánosítható pszichedelikus élményről, sem idő, sem tartalom tekintetében - az egész túlságosan személyes. Jegyez zük meg azonban, hogy Seth kijelentései csak a bizonyos körülmények között alkalmazott LSD-re vonatkoznak. Vannak például más vegyi hallucinogének, melyekről itt nem esik szó.
• 10 •
világosodás pillanatát éled át, melynek számos fokozata és szintje van. Ilyen állapotban erősödik a fizikai egészséged, bár olykor gát ló hatást kifejtő hiedelmek is előfordulhatnak. (22:14) Ezek a természetes állapotok a sejtjeidben élő „múltbé li” memóriát aktiválják, ami örömteli élményeket hív elő, amelyek életed során bekövetkezett különféle eseményekből születtek, akár tudatában voltál, akár nem. Ez a személyes jellegű sejtmemória pedig különböző mértékben újabb rétegeket mozgósít a sejteken belül. Ismétlem, minden atom és molekula tartalmazza a maga korábbi tapasztalatainak „emlé két”. A kegyelem, illetve a megvilágosodás állapotának megfelelő en azon tömeges memóriák aktivizálódhatnak, amelyek nem feltét lenül kapcsolódnak a személyes élményeidhez - annak ellenére, hogy ezekben saját részvételed és az életed eseményei az általad is merttől teljesen eltérő keretrendszerben jelenhetnek meg. Például, hogy a ti fogalmaitokkal éljek, életed minden egyes ese ménye az univerzum memóriájába íródott. (Rövid szünet.) A meg világosodás állapotában tehát felélénkülhet a személyes sejtmemó riád, és ezen túl a tudásnak egy olyan mélyebb rétege is, amelyben saját születésed és halálod magyarázatot nyer - vagy nem. Akarsz szünetet tartani? ( Nem.) Persze, ha nem szólnak bele, gyakorta éled át teljesen spontán módon a kegyelem vagy a megvilágosodás állapotát. Ilyenkor meg békélsz önmagaddal és a környező világgal, vagy önmagadat is fe lülmúlva, hirtelen olyan események és jelenségek részének érzed magad, amelyek általában nem jellemzők rád. Pedig az ilyen élmé nyek bizonyos fokig természetesek és örökséged részei. A tudatos elméd - ismétlem - a belső Éned része, és örökösen változik. A fajtudat szempontjából ez roppant jelentős fejlődés. Az életerő és a megfiatalodás forrásából meríti erejét. Ezek természe tes módon jutnak el a tudatig. A pszichológusok általában olyan emberekkel találkoznak, akik már nehézségekkel küszködnek. A bol dog embernek semmi szüksége, hogy felkeresse őket. Roppant ke vés kutatás irányul arra, hogy miért boldog az, aki boldog, pedig az ilyen ember válaszai nagyon is üdvösek lennének. • 11 •
A nagy LSD-adagokat alkalmazó terápia során kémiailag előidé zett elmebetegség alakul ki. Elmebetegségen olyan helyzetet értek, amelyben a tudatos elmét a tehetetlenség állapotába kényszerítik. Szó szerint támadást intéznek nem csupán a psziché ellen, hanem az egész szervezet keretrendszere ellen, amely lehetővé teszi a szá modra ismert világban való racionális létezésedet. Az egót persze nem lehet kiiktatni a fizikai életben. Old meg az egyiket, és rögtön egy másik fog szükségszerűen előbukkanni a belső Énből, mely an nak forrása. Tartsunk szünetet. (22:34től 22:39ig szünet.) Ilyen kikényszerített körülmények között tehát valósággal önnön halálával szembesíted az egoisztikus tudatot, mely találkozásnak nem kellene megtörténnie - a fizikai test pedig mindvégig életéért és életerejéért küzd. Ezzel rettenetes kényszerhelyzetet teremtesz. A psziché képét valóban felfedi a módszer, jó adatokat szolgál tatva a pszichiáter számára. De a betegek ilyenkor - és ez mind a nagy adagokra vonatkozik - szörnyű találkozást élnek át: ez a faj tu datra való megszületésének majd halálának az újrajátszása, amikor végül megsemmisülve omlik össze a tudat; ezt a tudat újjászületése követi, amikor a beteg megküzd azért, hogy kiemelkedjék azon di menziókból, amelyek az így előidézett körülmények között egyálta lán nem természetesek. A legmélyebb biológiai és pszichikai struktúrákat változtatják meg. Nem állítom, hogy károsítják is őket, bár a helyzettől függően ez is megtörténhet. A tudatot a gyökerénél éri a támadás. Amikor ilyen körülmények között bizonyos időszakokban az ember valóban átél érzékfeletti élményeket, ezek egy új személyiségnek a régi sze mélyiség forrásaiból, valamint annak a pszichikai értelemben vett halálából való pszichikai megszületését jelentik. A genetikai üzene tek, mivel ezek már mások, némely esetben megváltoznak. (Nyomatékosan:) Ez nem más, mint pszichikai öldöklés technikai közegben. Az I.SD hatása alatt az ember nagyon befolyásolható. Ha azt mondják, hogy meg kell ölni az egót, akkor meg is ölöd. Telepati kus módon követni fogod vezetőd gondolatait, még a legjobb kö rülmények közöli is. (Hosszú szünet.) A pszichikai „újjászületés” tel • 12 •
jesen új problémákat okozhat, melyek a régi ágyából kelnek ki, és még kiismerhetetlenek. Az új ego teljesen tudatában van születése körülményeinek. Tudja, hogy elődje halálából született, és a születése pillanatában természetes transzcendens öröm minden felemelő érzése ellenére retteg attól a megsemmisüléstől, amelyből ő maga fakadt. Már nem ugyanaz a teremtmény természetes integritása. A fizi kai világ soha többé nem lesz ugyanolyan megbízható, mint annak előtte. Már nem olyan biztonságos a vele kötött szövetség. (Még mindig nagyon határozottan:) Az a testbe született Én, amelyik a test tel együtt növekedett, elment, és ebből a korábbi szerveződésből egy másik Én emelkedett ki. Az emberi élet előrehaladtával tehát természetes módon ját szódnak le az ilyen Én-váltások, és bármely időpontban az En át vált, eltér az előtte létezőtől. Ha ez „teljesen magától" történik meg, akkor a folyamat a psziché ösztönös kreativitásából szárma zik, és a saját ritmusa szerint játszódik le - az elme, a vér, a tudat és a sejtek ciklusaival összefüggő ritmusban, olyan módon, ahogyan azt ti még nem érthetitek. De az egész struktúra és kiegészítő kap csolatai együtt változnak, a tudatos elme pedig képes feldolgozni az ilyenkor történteket. Olyan halálokból fejlődsz és élsz, melyek állandóan ott zajlanak benned, és olyan születéseken haladsz át életed során, melyeket nem érthetsz, (fané a nyomaték kedvéért elörehajolt:) Az ilyen nagy adag LSD oly mértékben aktiválja kémiailag a sejtmemória vala mennyi szintjét, hogy bizonyos értelemben képtelenek irányítani önmagukat, így amikor a szervezet nagy nyomás alá kerül, kiszámít hatatlanul merülnek fel az emlékek. Ekkorra már meggyengül a nagyszerű biológiai és pszichológiai kötelék. Tartsunk szünetet. (23:02től 23:24ig szünet.) Nos, csak azért teszel meg mindent, hogy felszínre hozd a belső tudást, mert hiszed, hogy az ego csupán az Én mostohagyermeke. Azért egyeznek bele ilyen eljárásba az emberek, mert nincsenek tisztában önnön tudatuk rugalmasságával. Így tehát a beteg és a te • 13 •
rapeuta egyaránt hiszi, hogy a tudatos elme nem jut hozzá egy könnyen a szükséges tudáshoz. Más kérdésekben is azonosak a hiedelmeik, például abban, hogy a belső Én az elfojtott félelmek, rémségek és civilizálatlan vadság tárháza; hogy a belső Ént kényszeríteni kell rá, hogy meg szabaduljon az ilyen anyagtól, még mielőtt az kreatívan és pozití van kifejezhetné hatalmát, energiáját és erejét. Továbbá abban is egyetértenek, hogy mindezért az Énnek elsősorban múltjának fé lelmeivel kell szembesülnie, és leszámolnia azokkal még, mielőtt a jelen félelmeitől megszabadulhatna. Nos, ez egyszerűen egy másik hiedelemrendszer, amelyikben a beteg és a terapeutája működik. Úgy tűnik, az ilyen ülések sponta neitása valóban a psziché térképét adja a pszichiáterek és pszicho lógusok kezébe. Statisztikailag persze az egyéni tapasztalatok, bár eltérők, egyazon mintát követik: a tudatosan elfogadott és telepati kusán visszaigazolt hiedelmek mintáját. Eközben szimbólumok révén valóban megpillantható a psziché határozott, de torz képe. Ezek (a szimbólumok) a tudat kísérletei a sejtmemória leképezésére. A pszichikai mozgás mindig gerjeszti a molekulákat. A molekulák latens, könnyedén áramló eredendő „tudása” alkotja a sejtek „tudását" (mosolyogva). Remekül tudnak együttműködni. A nagy adag LSD-vel kikényszerített pszichikai tá madás hatására a molekuláknak pontosan a felfogóképessége igyekszik megnyílni. Nos, ez nem olyasmi, amit az ember pszichi kailag érzékelne. Ilyenkor maga a sejt integritása kerül veszélybe. Ruburtnak igaza van abban, hogy ez minden pszichikai sokkterá piánál sokkal rosszabb. És az a legrosszabb, hogy erre az egészre semmi szükség. A terá pia azon alapul, hogy a tudatos elme nem képes ellátni a feladatát, a mély problémák megismerhetetlenek számára, egyszerűen csak analitikus, és képtelen boldogulni a nagyon intuitív vagy pszichikai anyaggal. Mindezt pusztán a hiedelmeitek okozzák. (23:38) A tudatotok ellen ilyen módon végrehajtott támadások veszélybe sodorják fajtátok stabilitását, és teremtménylétetek integ ritását fenyegetik. Mondhatnátok erre, hogy az ilyen vegyi anyagok • 14 •
is természetesek, mivel az általatok ismert valóságon belül léteznek, ám a testetek arra termett, hogy azokat az anyagokat dolgozza fel, amelyeket a föld ad neki. Az ilyen „mesterséges” drogokat nem könnyű nagy adagokban feldolgozni, és biológiai zavart okoznak. Némely amerikai indián törzs tagjai a maguk ősi közegének megfelelően alkalmazzák a meszkalint, de nem igyekeznek mohón elhódítani és megsemmisíteni vele a szervezetüket. A maguk földi struktúrájához tartozó természetes alkotóelemként fogadják el. A használatával nem a földi létből igyekeznek kiütni magukat. A meszkalint a már meglévő, eredendő érzékenységük fokozására használják. Ezáltal a Minden Létező részei lesznek - és ennek így is kell lennie - anélkül, hogy meghalnának a jelenlegi állapotukban. Képesek feldolgozni a tudásukat, s egyéni életükben és társadalmi berendezkedésükben egyaránt az akaratuknak megfelelően irányí tani. Ugyanakkor a saját hiedelemrendszerükön belül alkalmazzák, amelyben természetesen tisztában vannak teremtménylétükkel, ér telemszerűen adottnak tekintik. Ebben a közegben a tudatos elme a biológiai lét kiegészítő része, nem pedig a selejtje. Mint korábban már említettem (lásd a 4. fejezet, 621. ülést), jelen leg - némiképp leegyszerűsítve - két népszerű szellemi iskola létezik. Az egyik abban hisz, hogy a tudatos elme és az értelem minden válasznak a birtokában van, ám ezt úgy értelmezi, hogy- a tudatos el me mindenekfölött analitikus, és hogy kizárólag az értelem segítsé gével juthat el a keresett válaszokhoz. A másik iskola szerint a vála szok az érzésekben és érzelmekben rejlenek. Mindkettő téved. Az értelem és az érzelem együtt alkotják a létezéseteket, de a legna gyobb téveszme az, hogy a tudatos elmének mindenekelőtt analiti kusnak kell lennie, például az intuitív pszichikai tudás megértése vagy feldolgozása ellenében. Egyik iskola sincs tisztában a tudatos elme rugalmasságával és a benne rejlő lehetőségekkel, pedig az emberiség még épp csak hogy elkezdte kiaknázni e lehetőségeket. Nos, befejezem a diktálást. Van kérdésed? ( Nincs.) A macskátokról szóló anyag megvan, csak szólj. • 15 •
( Jó, köszönöm . Ekkor már nagyon későre járt; mindketten eltompultunk. Seth még a múlt hétfői törölt ülésen említette a Rooney születéséről és haláláról szóló anyagot.) És örülök a szerződésünknek... ( Mi is, nagyon. Tam Mossman, Jane szerkesztője a PrenticeHall nál, telefonon tudatta Janenel, hogy néhány napon belül kézhez kapja az ennek a könyvnek a kiadásáról szóló szerződést.) ...persze, (mosolyogna) én már tudtam róla.* ( Igen. Jó éjt, Seth. Hangosabban és joviálisán:) És a határidő miatt ne aggódjatok. Akár heti három ülést is tarthatunk, ha akarjátok. (— Rendben. Előzetes megbeszéléseink alapján októberben kell leadnunk a kéziratot.) Én mindenben tudok segíteni, kivéve a gépelést. (Vége 23:55kor. Most rengeteg energiám maradt mondta Jane, miután gyorsan kijött a transzból. Úgy érzem, mintha átfolyna rajtam. Elmehetnék egy jó hosszú sétára, vagy mondjuk tollasozhatnék, vagy akár egy ülést is tarthatunk tréfálkozott. Cseppet sem ellentmondásos, hogy Janenek minden fáradtsága ellenére valóban maradi fölös energiája. Éjfélkor még elénekelt nekem egy rövid sumari dalt. A dal tiszta volt, költői és békés; ezen a napon nagyon lehan golt voltam, Jane pedig igyekezett felvidítani. Mint mindig, most is úgy gondoltam, hogy messze jár, ahogy ott ül a hintaszékben, feje hátrahajtva, szeme csukva. Amikor sumari nyelven énekel, olykor erős, telt a hangja, aztán nagyon halk részekkel váltogatja. A légzéstechnikája is remek. Egyébként sosem részesült zenei képzésben. Jane kitér a sumarira a Bevezetőjében. A PrenticeHall Kiadónál idén ősszel megjelenő Hetes, a mindenekfelett való lélek iskolája című regényének mellékletében válogatást ad közre sumari történetekből és versekből.)
* Ez arra emlékeztet, mint amikor még szerződésünk sem volt a Seth meg szólal ra , Seth már megmondta Tamnek, hogy ki fogják adni.
• 16 •
639. ÜLÉS, 1973. FEBRUÁR 12., HÉTFŐ, 21:05 (A legutóbbi ülés után elmondtam Janenek, mennyire elgondolkoztatott, hogy Seth két címet is megadott a 10. fejezethez, de kiderült, a kérdés korántsem ilyen bonyolult.) Nos, kellemes, szép jó estét nektek. (— Jó estét, Seth.) A könyv első részének a címe: Ahol az Én és a világ találkozik. A cím, amelyre rákérdeztél, a könyv második részének a címe (Tested mint egyedi eleven szobrod...; ezt a 637. ülésen adta meg, a 9. fejezetben). A spontán és kikényszeritett megvilágosodás természete pedig a 10. fejezet címe, amely a. második rész. első fejezete. (— Rendben.) Ezek a neked szóló utasítások. (Rövid szünet.) Akkor most diktá lok: A tested le magad vagy testet öltve. Mint azt korábbi könyvek ben említettem, a lélek nem tud teljes mértékben megnyilvánulni a testi tapasztalatokon keresztül az „idő” bármely adott pillanatá ban, ilyen értelemben tehát mindig vannak olyan részeid, amelyek nem jutnak kifejezésre. Természetesen minden fizikai tapasztalatodnak a tested fizikai valósága körül kell forognia. A képedet mozgató energia a lélekből fakad. A gondolataid által irányítod a tested megnyilvánulásait, melyek az egészség vagy a betegség kifejezései lehetnek. A tudatos elméd tartalmának ismeretében meggyógyíthatod tested legtöbb betegségét, a későbbiekben vázolandó feltételek mellett. Maguk a gondolataid a kreativitás bizonyos szabályait követik. Megvan a maguk ritmusa. Elmédnek az agy révén működő asszo ciatív folyamatai jelentős mértékben kötődnek a sejtjeid viselkedé séhez. Ahogy megtanulod használni a gondolataidat, vagy termé szetes módon változnak, ez változásokat idéz elő a sejtekben. Ez a bizonyos rend szerint lezajló fejlődés igazi bensőséges kapcsolat. Amikor nagy adag LSD-t alkalmaznak, az. ember mesterségesen kialakít egy katasztrófazónát, ahonnan reményei szerint sikerül egy hatékonyan működő Ént kimenekítenie. Igaz, ekkorra széteshet nek valamely adott asszociatív gondolatminta és annak megszokott működése közötti korábbi kölcsönhatások, ám az is igaz, hogy pszi • 17 •
chológiailag és biológiailag már megrendült a belső rend szerint kialakult struktúra. (Egyperces szünet 21:21kor.) A hétköznapi életben gyakran jelen tős természetes terápiára kerül sor álomállapotban, még olyan ret tenetes rémálmok esetében is, melyek elől az álmodó kénytelen az ébredésbe menekülni. Az egyén tudatos elméje sokszor rákénysze rül, hogy szembenézzen a feszült helyzettel - de csak visszamenőle gesen, az esemény után. A rémálom maga úgy hathat, mint egyfajta sokkterápia, melyet az Én egyik része ad a másiknak, amikor is ugyanúgy meglódul a sejtmemória, mint egy LSD-kezelés során. Mégis az Én a legjobb terapeuta. Pontosan tudja, hány ilyen „sokk” válik a psziché hasznára, milyen asszociációkat kell mozgósí tania az ilyen intenzív élmények és képek során, és azzal is tisztá ban van, milyeneket nem szabad megbolygatnia. A rémálomsorozatok gyakorta belsőleg szabályozott sokkterápia ként működnek. Nagymértékben megrémiszthetik a tudatos Ént, mely végül mégis a maga megszokott világában ébred fel, és bár megrendülten térhet magához, a nappal közegében mindenkép pen biztosan fog mozogni. Bár gyakran feledésbe merülnek, más álombéli események is fel vértezik az egyéni az ilyen „rémálom-terápiák” hatásai ellen. Ahogy némelyik LSD-terápia végül az újjászületés érzésével zárul (ami vi szont gyakran átmeneti csupán), a rémálmok ilyen időszaka több nyire természetes módon olyan álmokhoz vezet, melyek során az Én végül új és erősebb kapcsolatokat létesít önnön létének forrásával. (21:32) Ha a tudósok az emberi testet és elmét a természetes gyógyítóképességek szempontjából tanulmányoznák, rájöhetnének, miként segíthetnék elő ezeket, mivel az ilyen folyamatok - melyek ből csupán egyet említettem - állandóan zajlanak az életben. Amikor nagy adagokban alkalmazzák a vegyi anyagokat, a tuda tos elme megrázó erővel szembesül olyan élményekkel, amelyekkel egyébként nem kellene megküzdenie, és amelyek révén szándéko san tehetetlenségbe kényszerítik. (Rövid szünet.) A háborúk és ter mészeti csapások külső lidércnyomásélményei által a tudatos elme kifelé irányul, abba a világba, amelyről jól tudja, hogy meg kell vele birkóznia. Nagy fizikai terhelés idején a test és a belső Én hatalmá • 18 •
ra hagyatkozik, hogy hőstetteket vigyen véghez - és később elcso dálkozik a krízishelyzetbejutott Én erején és energiáján. Jelentősen képes mélyíteni és erősíteni önnön stabilitását és tu datosságát. A természettel való látszólag végzetes találkozások során az emberek gyakran elámulnak, milyen könnyen sikerül másokkal kapcsolatot létesíteniük; az erőteljes LSD-terápia során mestersé gesen előidézett pszichikai katasztrófaterületen bolyongva viszont fordított a helyzet. Ilyenkor a tudatosság kerül krízishelyzetbe; nem a külső világ (ból való eredete) miatt, hanem mert idegen küzdő térre kényszerül, melyet felfogni sem képes, és ahol tulajdonkép pen a szövetségesei, a memória és a szervezet, valamint a belső Én minden hatalma - röviden: azok az erők, melyekre korábban szá míthatott - egyszerre az ellenségeivé válnak. Így kiszolgáltatott lesz mindazon erőknek, amelyeknek irányítá sára teremtetett, és közben a természetes logikai képességeitől megfosztva elveszti az identitásérzetét. (Nyomatékosan:) Semmiféle külső tényező nincs ezen a harcmezőn, amely ellen felléphetne, és semmiféle keretrendszer, ahol visszanyerhetné az egyensúlyát. Ruburt jó ideje dolgozik egy versesköteten, A lélek és a halandó Én párbeszéde az időben címűn, és ebben nemrég a kettős világról írt. Egyik este a konyhaablaknál állva, mindenféle drog hatásától men tesen egyszer csak azt látta, hogy odalent az egyik tócsa élő, csodá latosan folyékony lénnyé alakul át, és elballag, miközben folyékony alakjáról lepereg az eső. Ruburtot öröm és boldogság töltötte el, hogy megtapasztalhatta ezt a valóságot. Tisztában volt vele, hogy a valóságban a tócsa lapos, ő viszont egy semmivel sem kevésbé igazi valóságot érzékelt. Ennek az eső-lénynek a léte egy jóval tágabb valóságban gyökerezik. Fizikai látásával Ruburt egy pillanatra kettős világot érzékelt. Bár az élmény felemelő volt, akár „rémálommá” is fajulhatott vol na, ha tudatos elméjének nem sikerül világosan értelmeznie. Ha például kimegy, és minden egyes pocsolyából valamilyen élőlényt lát feltámadni, és minden erőfeszítése ellenére sem tudta volna ezeket a lényeket visszaszorítani a helyükre. Így viszont, ahogy tör tént. valóban jótékony hatásúnak bizonyult. • 19 •
Ám ha a tudatos elmét arra kényszerítik, hogy ennél sokkal kel lemetlenebb találkozásokkal szembesüljön, miközben megfosztják az értelmezési képességétől, akkor valóban létének alapjait rendí tik meg. Most tarthatsz egy kis szünetet. (21:51. Jane transza tényleg nagyon mély volt, üteme pedig ugyanolyan gyors, mint eddig, amióta Seth elkezdte ezt a könyvet. Most már többször ásított is. Amikor a tócsás élményben volt része és egy továbbiban, melyre hamarosan kitérünk megkértem, örökítse meg, arra az esetre, ha Seth valamikor utalna rá. A Jane által készített feljegyzési a Párbeszéd-kötetből ide kapcsoló részlettel együtt a következő szünetben írom le. Valamivel kimér tebb tempóban folytatjuk 22:20kor.) Akkor diktálom tovább. (Suttogva, tréfálkozva. Mehet! súgtam vissza.) Tehát: Pár pillanattal az eső-lény élménye után Ruburtnak egy másik élménye is támadt. Szeme tágra nyílt, miközben ott állt az apró konyhában - és hirtelen megjelent előtte egy kerek, halványsárga fény. Látta fizikailag, mégsem tudott semmilyen fizikai magyarázatot találni rá. Néhány másodperc után a fény eltűnt. Amint megpillan totta, Ruburt hátraugrott. A vers utolsó sora, melyet alig valamivel vacsora előtt fejezett be, a lélek és a test két világát megvilágító fényről szól. Tudatosan úgy gondolta, a fényt nyilván villám okozta, pedig Énjének egy másik része pontosan tudta, hogy erről szó sincs. A következő pillanatban eszébe jutott versének utolsó sora, és azonnal összekapcsolta a jelenséggel. A tudatos elme egy pillanatra zavarba jött, de feldolgozta a friss adatot. A fény jelentése még vilá gosabb lesz majd Ruburt álmaiban*, versének intuitív folytatása ként, valamint fizikai példájaként. A fény jelentése normális esetben akkor világosodik meg, ami kor Ruburt teljesen készen áll az érzékelésére. Bár az élmény már megtörtént, mint minden esemény, nem zárult le. A korábban (az * Néhány hónap elteltével azonban Jane egyetlen álomra sem emlékezett a fényről.
• 20 •
előző ülésen) említett drogélményben megdöbbentő, erőszakkal elő idézett szimbólumok és események zúdulnak hirtelen a tudatos el mére; sőt mindez olyan közegben történik, ahol az általa ismert idő vajmi kevéssé értelmezhető. (A tudatos elme) képtelen szubjekti ven gondolkozni a jelenségekről. Túl gyorsan következnek be. Az események bekövetkezésekor- számára - képtelennek tűnő időtartam telik el, amelynek leforgása alatt semmiféle esemény nem mehetne végbe. Az Én és az élmény nem különülhet el: a legfelemelőbb élmény is támadás a tudat ellen, ha erőszakkal idézik elő, és a személyiség egészét illetően túlságosan magas az ára. Ilyenek az általában a kezelés későbbi fázisában beteljesedő ér zések, például az újjászületésé. Addigra már összeomlik az Én régi struktúrája, és az új struktúrák ténylegesen örömüket lelik önnön egységükben és vitalitásukban. Ilyenkor erős öngyilkossági késztetés jön létre. Megmarad a tu dat, hogy a régi Én kudarcot vallott - miféle önbizalma lehet ezek után az újnak? (Rövid szünet.) Ismétlem, a test eleven szobor. Benne vagy és belőle vagy, és minden cél és szándék szerint te magad vág)' az, míg fizikai vagy. Anyagi lényedet a testeddel kell azonosítanod. Máskülönben biológiai identitásodtól elszigetelve érzed magad. Ez az identitás a fizikai Éned, melyen keresztül, a ti fogalmaitok szerint, minden kifejezésre jut. Több vagy időleges lénynél. Lény ként való életed a testtel való szövetségedtől függ. Akkor is létezni fogsz, amikor meghal a tested, de gyakorlatilag mindig is az önma gadról alkotott képed révén fogsz működni. (22:42) Ha csak a testeddel azonosulsz, képtelenségnek érezheted a halál utáni életet. Ugyanakkor, ha csupán mentális lénynek tekinted magad, nem azt fogod érezni, hogy a testedben, hanem hogy attól elkülönülten létezel. Most tekintsd magad fizikai lény nek. Tudd, hogy más formában később is fogsz létezni, de jelenleg a tested és az anyagi világ révén jutsz kifejezésre. Ez a hozzáállás rendkívül fontos. Egy erős kábítószeres élmény során a fizikai megnyilvánulást kiemelitek annak természetes köze géből, így olyannak láttatjátok, ahogy értelmezhetetlenek a meg szokott reakciói. Például egy egész világ omolhat rád, mégsem léte zik ellene megfelelő fizikai védelem, és nincs mód a visszavágásra. • 21 •
A pszichiáter ilyenkor azt mondhatja: „Vidd végig az élménye det. Ha kell, hagyd, hogy megsemmisítsen.” Ez homlokegyenest el lentmond a biológiai örökségednek és a tudatos elme józan elkép zelésének. (Mosolyogva:) Tudom, hogy ezzel kapcsolatban meglehetősen tor zak a vallási elgondolásaitok: halj meg önmagad számára, és újjászü lethetsz; ezzel nem ölöd meg magad. Amit az Énednek tekintesz, örökösen meghal és újjászületik, ahogy a testedben a sejtek. Bioló giailag és spirituálisán az új élet a megszámlálhatatlan változás és át alakulás sokaságán alapul, azokon a halálokon és születéseken, ame lyek természetes módon játszódnak le a föld és a lélek ciklusaiban. (Lassan, 22:54kor:) Változz mindig rugalmasan a lények kecses táncában, mely visszatükröződik a test és a szellem univerzumában. Ebben nincs helye az ego keresztre feszítésének. Azért fordultok az ilyen drogterápiához, mert nem bíztok a ter mészetes Énben. Azok, akik ettől várnak gyógyulást, mindennél job ban rettegnek önnön identitásuktól. Ekkor már készek a feláldozá sára. (Rövid szünet, majd mosolyogva:) Gondolataid és hiedelmeid alkotják a valóságodat. Ahogy Joseph (Seth így hív engem) is mondta a szünetben, nem létezik semmiféle mágikus terápia - csak a ma gad hatalmas kreativitásának a megértése és a tudat, hogy' te magad hozod létre a világodat. A fizikai életben a lélek kémiai köntöst ölt, az ember pedig arra használja a testébe befogadott alkotóelemeket, hogy a hiedelmei nek megfelelő képet alkothasson. Némelyik ilyen ideát a kultúrá tokból fogadjátok be. Mások viszont a testben létező önmagatokról alkotott értelmezésetekből fakadnak. A vegyi anyagokról alkotott hiedelmetek meghatározza a rátok kifejtett hatásukat. Az LSD-től erős reakciót vártok, és minduntalan azt halljátok, hogy erre szá míthattok. Az élmény a hiedelmetek és a terapeuta hiedelme sze rint fog alakulni, mely hiedelmeket szóban vagy telepatikusán adjá tok egymás tudtára. Ugyanakkor, ha hiszel abban, hogy bizonyos ételekben találha tó vegyi anyagok erős károsodást okoznak és katasztrofális követ kezményekkel járnak, akkor ezekből már igen kis mennyiség is az ártalmadra lesz. • 22 •
Szünetet tarthatsz. (23:05. Jane semmire sem emlékezett a legutóbbi szünet óta közvetített anyagból. Most következzenek részletek Jane nekem írt feljegyzéseiből a február 2án átélt tócsalény és fényélményéről. Jane elbeszélése és költeménye kiegészíti a Seth által elmondottakat, és azt mutatja, miként tudatosult benne eredeti költői gondolatainak átalakulása vizuálisan érzékelhető valósággá és miként vitte még tovább ezt a kreatív folyamatot azzal, hogy ezen új érzékelését újabb költeménnyé formálta. Úgy gondoljuk, ezek a valóságok közötti átszivárgások az élet minden területén gyakoriak, még ha legtöbbször automatikusan játszódnak is le. A művészetekben ezt többnyire ihletnek nevezik. „1973. február 2., péntek. Egész nap írja Jane A lélek és a halandó Én párbeszéde az idő ben című verseskötetemen dolgoztam. Úgy írtam, mint az őrült, igazán a kreativitás »megszállottságában«. Vacsora előtt az Én és a lélek egy, ám mégis kettős világáról írtam, az utolsó sor pedig a halandó Ént idézi: »Kettős látomásban szálljunk eggyé lett kél világon át, mint egybefont két dal, mely univerzumunk kettős egén barázdákat kavaró gondolat és vér örvényéből csap fel, s szivárvány szín hangzóit szórva, altatót búg, fényét vetve mindkét világunkra vissza.« Vacsora után Rob elment vásárolni. Nem tudom, mennyi lehetett az idő, de már besötétedett, erősen esett, hangtalan villámok cikáztak. Februárhoz képest egészen meleg volt. Gondoltam, járok egyel, de végül lemondtam róla... Közvetlenül a Seth által ezen az ülésen elmesélt két élményem után a következőket írtam a Párbeszédhez: • 23 •
»A halandó Én később így szólt: Mikor bejött, a fény mihez ért, s valós volte ? Nemrég a nyitott konyhaablaknál álltam, s az esőben ázó utcát néztem. De már sötét volt. Egész nap írtam, végeztem dolgom, vendégek jönnek, agyam kiürült. Teljesen megbűvölt esett csendben a csillogó ezernyi csepp egy tócsába messze odalent. Míg így néztem, a tócsa felkelt, összeállt, tüskés anyaggá lett, léggel töltött tüdő vagy fény sündisznó, esőcseppek borjadztak róla, míg fentről itta őket. Elhaladó kocsik fényéi itta, pászmáik vakon tódultak bele, míg lüktetésig megtelt ragyogón folyékony élő lény. Folyékony sima bőrén csurog az eső, és ím egy mozgékony, minden ízében mozgó, vilió élő lény, becsuktam szemem.
• 24 •
Azonnal ki is nyitottam. A lény már megint lapos volt, s mármár emelkedett, mikor a látottakat beitta lelkem. A két világ egyesült. Kiáltottam, mire hirtelen lágy fény kör jelent meg pontosan előttem, éles körvonala a hűtőszekrény s a tűzhely között. Meglepett, mire hátraugrottam tompán ragyogó kör volt, lebegett előttem, fejem fölé ért, nem tűzgolyó volt, hanem néma kerek, álló fény, és peremén sem csordult ki fénye, a konyha így nagyrészt sötét maradt. A villám az oka, persze, de szikra nem jött a hűtőből vagy a tűzhelyből, fénypászma sem volt idebent a konyhában, de odakint sem, ahonnan jött. Lebegett némán, hirtelenjött nagy napraforgó, nagyra nőtt tányér, magja, szára nincs. Jel lenne tán ? Erről szóltál, a fényről, mi egyesít • 25 •
vagy kettőz világokat, s tiédből az enyémbe jött volna át ? Bármi okozza, bármi is forrása, oka csak van, s tudni szeretném, vajh mi lehet az. Tudom, a tócsa természetes, és mifelénk lapos, de másik látással láttam meg a párját ragyogva nőni, indulni szinte, de ha ez a fény az én jól ismert világomból jött, hogy tette kérdem. Drága Lélek, tartok tőle, választ most nem adhatsz. Hallom vendégeim, öröm lesz beszélgetni most ily szeles estén, míg odakint a szél zenél.« A tócsalény révén mindkét valóságot láttam a tócsát mint fizikai, és a lényt mint a fizikainál tágabb valóságot — és azt hiszem, átválthattam volna egyik valóságból a másikra, ha éppen úgy döntök. A fénynek viszont nem volt fizikai párja. Azt hiszem, egyenesen abból a másik valóságból jött ál hozzám, mert »ablakaim« nyitva álltak. ” 23:25kor folytattuk az ülést.) Tehát: A sejtek halálának és újjászületésének szokásos ciklusá ban, valamint az ego állandó változásának megszokott mintájában az áramlás egyenletes és nem téveszt irányt. A korábbi sejtmemória könnyedén száll át egyik sejtnemzedékről a következőre. • 26 •
Mint már említettem (lásd az 1. fejezet, 610. ülést), amit ti egónak hívtok, nem más, mint az a belső identitás, mely a fizikai létezés vi lágával való szembesülés céljából bukkan elő. Ha minden rendben zajlik, egy másik egóvá alakul át, ám miközben elveszti „domináns" helyzetét, ő maga nem hal meg, hanem az élő psziché részeként alakítja át struktúráját. A kikényszerített megsemmisülés során a belső Én lázasan neki lát az átszervezésnek, és egymás után igyekszik más és más egókat „kirendelni” a helyzet megoldására - ennek értelmében tehát mi nél több egót ölsz meg, annál több fog előbukkanni. Mindeközben a test roppant izgatott, és a fizikai szervezet kény telen a lehető legjobban reagálni egy sor katasztrofális eseményre - viszont rájön, hogy ezeket nem tapasztalhatja meg fizikailag. Tud ja jól, hogy hamis harcot vív, de önkéntelenül is mozgósítja mind azokat a vegyi anyagokat és hormonokat, amelyeket egy hasonló nagyságrendű fizikai helyzet megkövetelne. A lestet hatalmas igény bevétel éri, és vészesen megfogyatkoznak belső energiái. A valóságot ideák alkotják, így a test megszokta, hogy olyan „képzeletbeli” állapotokra reagáljon, amelyekben például az elme fizikailag nem létező végzetes helyzeteket idéz meg; ám ezek még így is túlzott aktivitásba hajszolják a szervezetet, ami stresszállapotot idéz elő. A test az erőteljes drogterápiák során érzi magát a leg nagyobb veszélyben, mert arra kényszerül, hogy minden forrását mozgósítsa, miközben a saját jelzései arról árulkodnak, hogy a ka pott üzeneteknek nincs megfelelőjük - ennek ellenére a legsürge tőbb jellegűek. (23:40) Ilyenkor bizonyos mértékig az egyszerű teremtménylétet is támadás éri. Továbbá, képei és tapasztalatai ritkán merülnek fe ledésbe, és az úgynevezett új ego ezek emlékképeivel születik meg. Egyes pszichológusok előszeretettel hangoztatják, hogy az ember öntudatlanul tiltakozik születése természetes módja ellen.* Itt vi szont az a helyzet áll elő, hogy az Én önnön megsemmisülésével szembesül, miközben megszületik egy másik Én, miután tudatosan közreműködött elődje halálában. * Jane és én a legkevésbé sem értünk egyet ezzel az elképzeléssel.
• 27 •
(Hosszú szünet.) Tudom, sok pszichológus és pszichiáter érzi úgy, hogy ezekkel a módszerekkel képesek feltérképezni a pszichét. Egy - és igencsak sajnálatos - dolog ízekre szedni a békát, csak hogy megtudja az ember, mi éltette. Ám ennél háromszorosan is veszé lyesebb a pszichét ízekre bontani, azt remélve, hogy ismét össze le het majd rakni. Most befejezem a diktálást. Az ülést is befejezhetjük, hacsak nincs kérdésed. ( Azt mondtad, beszélsz Rooneyról, amikor kérem. Rooney nevű macskánk egy héttel ezelőtt hall meg, amint azt a 638. ülé sen említettük. Ezt az anyagot azért vesszük be a könyvbe, mert sokan érdeklődtek levélben, milyen szerepe van a kedvenc állatoknak a családban és a hiedelemrendszerekben. A Seth által közöltek váratlanul mélyrehatónak és személyesnek bizonyultak annyira, hogy a következő rész némiképp meghúzva kerül a könyvbe. Még így is elegendő marad az anyagból ahhoz, hogy láthassuk, milyen bonyolultak lehetnek az efféle kapcsolatok.) Egy pillanat... A macska mindenképpen elpusztult volna azon a télen. Ti úgy mondanátok, hogy várható volt a halála. Az ő valósá gának egy részében valóban meg is halt azon a télen. A ti valóságo tokban viszont életben tartottátok. Ott, abba a házba volt bezárva, elvadult és rettegett. (A kérdéses ház egy rozzant viktoriánus épület, a miénkkel rézsútosan szemközt állt az utcasarkon. Nappalink ablakából Jane gyakran lerajzolta. A négy évvel ezelőtti télen tűz rongálta meg. A ház lakóit kiköltöztették, az épületet körbepalánkozlák - és az akkor még kölyök Rooney bent rekedt. Egy járókelő meghallotta a nyávogását, és kiszabadította. Azóta a házat lebontották.) Ruburt félt kissé a macskától, mert vadnak és zárkózottnak vélte, amilyennek a saját anyját is tartotta. Bár a macska valójában nem sze rette, Ruburt kötelességének érezte, hogy segítsen Rooney-n - ahogy évekkel azelőtt úgy érezte, hogy az anyja segítségére kell lennie. A macska, a maga fogalmai szerint, mindennek a tudatában volt. Egyre hízott, ahogy Ruburt anyja is, s már nem volt fenyegető. Végül ivartalanítottátok. Ha Ruburt anyjának nem lehetett volna gyermeke, akkor Ruburtnak másik anyja lett volna, és más körül mények között vált volna lehetővé Ruburt világrajövetele. • 28 •
A macska ugyan kandúr volt, de te és Ruburt Katherine-nek ne veztétek el kiscica korában, még mielőtt úgy döntöttek volna, hogy befogadjátok. Rooney sűrűn keveredett területi harcokba, ahogy Ruburt apja is gyakran vett részt kocsmai verekedésekben minden felé az államban. A macska tisztában volt az azonossággal, de hajlan dónak bizonyult lemondani róla néhány további év fizikai életért, melynek során életében először megtanult reagálni a kedvességre. Rooney megtanult egy másik macskával is kapcsolatot létesíteni; idősebbik macskátok, Willy, a maga módján a mentora lett. Ruburt anyja rettenetesen félt a macskáktól, főleg a fekete színűektől. Időről időre Rooney és Ruburt jelzéseket adtak egymásnak, amiben a macska nem csupán passzív befogadóként vett részt, és az alattatok lakó szomszédotokkal (aki szintén tart macskát) való talál kozásaiból is tanult. Ruburt anyja iránti érzéseinek nagy része most Rooney sírjában van eltemetve. Rooney pedig megszabadult a ben ne felgyülemlett bizalmatlanságtól, amely a túloldali házban töltött idő eredménye. Nagyon hálás volt a tőletek kapott néhány évért. Rooney Ruburt nehéz gyermekkorát is jelképezte, bizonyos fo kig tehát az események természetes múlásával sikerült győznie. Ruburt anyjának tavaly bekövetkezett halálával Ruburt számára véget ért Rooney szerepe. Rooney még egy utolsó szívességet is tett, mivel a halálával Ruburt szembesült azzal a fájdalommal és teremt ményléttel, mellyel annyira megrettentette az anyja élete. Ennyi elég is lesz. ( Köszönöm.) Szívélyes jókívánságaim. ( Hasonlóképp neked is, Seth. Jó éjszakát. 24:08. Jane semmire sem emlékezeti ebből az anyagból. Seth a lehetséges ségekre és a reinkarnációra utalt Rooney kapcsán, jöttem rá, amikor átolvastam feljegyzéseimet, de még mielőtt rákérdezhettem volna, már egy másik témáról adott át úgy egy oldalnyi anyagot Janenek. Amikor Jane kijött a transzból, így szólt: - Willyről is van mondanivalója de addigra már na gyon elfáradt. Az ülés 24:21kor ért véget.)
• 29 •
640. ÜLÉS, 1973. FEBRUÁR 14., SZERDA, 21:27 (Vacsora után havas eső kezdett esni. Mire eljött az ülés ideje, minden jel arra vallott, hogy az idei legerősebb hóhullásban lesz részünk. A környéket hó borította, és békés volt a táj. A változatosság kedvéért a házunk előtt elhaladó forgalom is egészen lelassult.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Nos, akkor diktálok. A testben és a pszichében helyezkednek el az azon optimális egyensúlyi keretrendszerek felállításáért felelős természetes visszajelző rendszerek, amelyekben az ember növeke dése és fejlődése zajlik. Mint említettem (lásd a 9. fejezet, 636. ülést), e tekintetben mutatkozik némi különbség köztetek és az állatok, valamint annak sajátos módja között, ahogy a valóságotokat megte remtitek... (Rövid szünet.) Megpróbálok egy számodra is kényelmesebb rit must felvenni... ( Így is jó. - SethJane beszédtempója az ülés kezdete óta egyenetlen volt, és már azon töprengtem, közbevágok, és megkérdezem, mi az oka. E kitérő után viszont Jane közvetítése felvette a már megszokott, határozott ritmust.) Az ember számára nagyon fontosak a tudatos gondolatok, mivel a tudattalan aktivitást irányítják. Ezért az ember sajátos módon sok kal inkább felelős olyan fizikai hatásokért, amelyek, az összehason lítás kedvéért, az állatokban „ösztönösek”. Ezáltal egyaránt van tu datos és tudattalan visszajelző rendszeretek, melyek alapján érté kelhetitek tapasztalataitokat és módosíthatjátok azok természetét. Ebben a kölcsönös kapcsolatban jelentős szerephez jutnak az ál landó jelleggel működő terápiás rendszerek. Bizonyos szempont ból a kegyelem vagy megvilágosodás állapota olyankor áll be, amikor tökéletes a nyugalmi egyensúly a tudatos elme valamint a psziché és a test egyéb szintjei között - ez az egyén önmagában létező tel jességének és az univerzummal fennálló kapcsolatának biológiai és spirituális felismerése egyetlen villanásszerű pillanatban. Az ilyen állapotok a szellemi, pszichikai és fizikai egészséghez és hatékonysághoz vezetnek. A tudatos elme jókora kitérője az intel lektuson át, valamint az érzékekkel való kapcsolata lehetővé teszi, hogy az önmagukban jelentéktelen egyes események egy-egy ilyen • 30 •
élményt idézhessenek elő. Az erős fokuszálás a tudatos elmének va lóban a sajátossága, és mondhatjuk szűknek, hiszen csak a fizikai dimenziót fogja át; ám ennek a testi térségnek a határain belül sza badságában áll kedvére értelmezni az adott dimenziót. A tudatos elme például képes arra, hogy egy rózsát az élet vagy a halál, az öröm vagy a bánat szimbólumaként értelmezzen, és bizonvos körülmények között a legegyszerűbb virág értelmezése is való ban felidézhet olyan mély élményeket, amelyek hatalmat és erőt szólítanak elő a lét belső forrásaiból. Mivel olyannyira félreértik az egoisztikus tudat jellemzőit, általában csak analitikus, elemző-érté kelő funkciója szerint ítélik meg. Ez nagyon lényeges, mivel fizikai lag értelmezhető kisebb egységekre bontja az érzékelés nagyobb területeit. A tudatos elme viszont remek összegző is. Összehozza és új mintákban egyesíti a tapasztalat különböző elemeit. Ezek a szerveződések az Én belső részeinek az ébresztőiként vagy stimulátoraiként működnek, ahogy mindegyre újabb és újabb élményekkel látják el az Ént. A belső Én önnön pszichikai alkatá nak gazdagságával válaszol, hogy úgy mondjam, örökösen új és pontosan meghatározott képességeit mozgósítja, hogy szembenéz zen a külső körülményekkel. (21:45) A test és az elme együttműködésekor a kettejük közötti kapcsolat zökkenőmentes, és természetes terápiás rendszereik az egészség és kegyelem állapotába juttatják az embert. Korábban már említettem (lásd a 2. fejezet, 614. ülést), hogy érzéseid hiedel meid fonalát követik, és ez legfeljebb csak azért nem tűnik igaznak számodra, mert magad sem vagy tisztában tudatos elméd tartalmával. Becsukhatod fizikai szemedet. Tudatos elméd szemét is becsuk hatod, és tehetsz úgy, mintha mit sem látnál abból, ami ott folyik. Azért hagyatkozol oly sokféle, az Énen kívülről eredő terápiára, mert nem bízol saját alapvető terápiás természetedben, vagy nem éned igazán a tudatos és tudattalan elme lényegét. Úgy tűnik, a technika és a felfedezések sok kárt okoztak, és való ban így is van. Másrészt viszont a technika elérhetővé teszi számod ra a zene nagyszerű terápiáját; a zene aktiválja tested belső élő sejteit, stimulálja a belső Én energiáit, és elősegíti a tudatos elme és lényed többi részének egyesülését. • 31 •
A zene a testedben folyamatosan terápiásán működő, életadó belső hangok külső, valóban csodálatos megjelenítése. (Lásd 5. feje zel.) A zene tudatos emlékeztető ezen mélyebb belső hang- és moz gásritmusokra. A számodra kedves zene olyan képeket idéz az el médbe, melyek más formában mutatják tudatos hiedelmeidet. A hangok természetes gyógyító hatása mutatkozik meg olyankor is, amikor mondjuk az eső egyszerű muzsikáját hallgatod. Semmi szükséged drogokra, hipnózisra vagy akár meditációra. Csak annyit kell tenned, hogy útjára ereszted és irányítod tudatos elmédet a maga szabadságában. Ha hagyják, olyan gondolatokon és képeken áramlik keresztül, melyek gondoskodnak a terápiáról. Ám ti gyakorta elkerülitek ezt a természetes kezelést, és megfu tamodtok az ijesztő tudatos gondolatoktól, melyek viszont elvezet hetnének a „negatív” hiedelmek forrásához, oda, ahol már szembe sülhetnétek velük; ekkor, hogy úgy mondjam, át lehetne hatolni rajtuk, egyenesen az öröm és a diadal érzésébe. Ehelyett viszont so kan például a drogok útját választják, ahol az ilyen érzések és gon dolatok rájuk szabadulnak, illetve ezeket kicsikarják magukból, s ezt ráadásul a tudatos elme stabilizáló hatása sem enyhíti. Most tarthatunk szünetet. (22:01től 22:16ig szünet.) Az álmok világa az egyik legnagyszerűbb természetes terápia, egyúttal az egyik leghatásosabb forrás a belső és külső univerzum közötti kapcsolat megteremtésére. Általában nem az érvényben lévő hiedelmeid szerint elemzik az álmaidat. Arra tanítottak, hogy az álmokat egyfajta rituális eljárás során kell elemezni. Azt mondták például, hogy álmaidban bizo nyos tárgyak vagy képek meghatározott jelentéssel bírnak - ame lyek nem feltétlenül a sajátjaid, hanem az érdeklődéseddel éppen kitüntetett pszichológiai, misztikus vagy vallási iskoláé. Ezek némelyike valóban érinti a valóság megfelelő részeit, de mindegyik szem elől téveszti az álmok rendkívül egyéni és nagyon is személyes természetét, valamint azt is, hogy te magad hozod létre a magad valóságát. A tűz mást jelent, ha félsz a tűztől, és megint mást, ha a meleg forrásának tartod; e két jelentést pedig az egyén által valaha is meg • 32 •
tapasztalt élmények sokasága árnyalja tovább. Azért olyan korláto zottak az álomszimbólumokról és azok személyes jelentéséről szóló ismereteid, mert nem szoktad meg, hogy tudatos elmével vizsgáld ezeket. Arra tanítottak ugyanis, hogy a tudatos elme úgysem érti. Ezért észrevétlenek maradnak számodra az ébrenlét és az álombéli élmények közötti nagy összefüggések. Nem veszed észre mindazt a számtalan fizikai problémát, amelyet álmaidban helyetted, veled és általad oldanak meg. Pedig ez gyakran előfordul, amikor valamely problémádat tuda tosan önmagad elé tárod, világosan megfogalmazod, majd elalszol. Ugyanez a tudatos elem nélkül is megtörténhet. Az álmok minden féle információt adhatnak a testeddel vagy a világgal kapcsolatban, vagy olyan lehetséges külső körülményekről értesítenek, amelyeket jelenlegi hiedelmeid fognak előidézni. Az álomállapot olyan kísérleti közeg, ahol kipróbálhatod a le hetséges tennivalókat, és eldöntheted, melyeket akarod majd fizi kailag is megvalósítani. Nemcsak a már említett rémálmok (lásd a legutóbbi ülés anyagát), anyagát), hanem sok más álom is sokkal hatékonyab ban követ terápiás ritmusokat a drogok által kiváltott álmoknál. Az altatók is megzavarhatják ezt a folyamatot. Ebben a könyvben még bővebben fogok szólni az álmok kreatív és gyógyító természetéről, valamint könnyen elsajátítható módsze rekről, amelyek alkalmazása elősegíti ezek hatékonyabb alkalmazá sát. Itt csak szeretnék rámutatni az önmegvilágosításhoz és a ke gyelmi állapothoz vezető természetes utakra. Ezek mindazok számára alternatív megoldást jelentenek, akik azt hiszik, nincs más megoldás, mint kiütéssel legyőzni az egót - megfosztani erejétől és hatalmától akár vegyi anyagokkal, akár más módszerekkel, még ha csak pillanat nyi megoldásnak is tűnik, ahelyett hogy megtanítanák a kétségkívül a birtokában tartott hatalmas élményfeldolgozó képesség használatára. Az emberi természet, azon túl, hogy természetes és általános gyógyítóképességekkel rendelkezik, egyszersmind az egyén tapasz talataiból fakadó egyedi és sajátos személyes indíttatásokkal is bír. Ezek elsajátíthatók, felismerhetők és felhasználhatók. Ezen a területen valóban fontosak bizonyos események. Mások számára jelentéktelen egyedi körülmények megnyithatják számodra • 33 •
energiáid és belső erőid tárházát. Az ilyen események éber- és álomállapotban egyaránt előfordulhatnak. Ha emlékszel, hogy bi zonyos álomélmény után frissen és üdén ébredtél, akkor elalvás előtt tudatosan gondolj erre az álomra, és mondogasd magadban, hogy visszatér. Tűnjék bármilyen furának vagy ostobának egy tevékenység, ha elégedettséggel tölt el, ne hagyj fel vele. Minden hasonló természe tes gyógyító módszer a jólét és erőnlét, fizikai egészség és vitalitás jóleső érzésén túl a megvilágosodás és a kegyelem állapotának ma gasztos élményéhez juttathat el. (22:42) (22:42) A művészetben lelt öröm szintén terápiás hatású, a mű vészi alkotás pedig a tudatos és a tudattalan elme nagyszerű házas ságából születik. Később megpróbálom elmagyarázni az álmok, a kreativitás és a tapasztalataitok valóságának természete közötti mély összefonódást. Mind közül a legüdítőbb gondolat, egyúttal a legnagyobb lépés minden igaz megvilágosodást hozó élmény felé, az a felismerés, hogy külső életed, a valóságod láthatatlan világból fakad tudatos gondolataid és hiedelmeid révén, s ekkor ismered fel individualitá sod és identitásod hatalmát. Ekkor valóban választások elé kerülsz. Ettől kezdve már nem a körülmények áldozatának tekinted magad. Márpedig pontosan azért lép elő a tudatos elme, hogy választási le hetőségeket nyisson meg előtted, megszabadítson az egyirányú ta pasztalatok béklyójától, lehetővé tegye számodra, hogy kreativitá sod segítségével különböző, változatos fogalmakat alkothass. Valamit világosan meg kell különböztetnünk: tudatos hiedelme id irányítják azokat a tudattalan folyamatokat, amelyek megvalósít ják gondolataidat a fizikai valóságban. Így tehát, bár gondolataid idézik elő a tapasztalataidat, te magad nem vagy a tudatában, hogy ez miként játszódik le (nyomatékosan). Nem fakadhatsz ki például szenvedélyesen: „Meg akarok világo sodni!” — aztán pedig nem várhatod kijelentésed beteljesülését, ha egyszer hiedelmeid az ellentétes irányba mutatnak. Ha értéktelen nek érzed magad, vagy úgy érzed, számodra elképzelhetetlen az ilyen állapot elérése, akkor ellentmondásos üzeneteket fogalmazol meg. Ugyanakkor nem is foglalkozhatsz azzal, miként jönnek létre • 34 •
tudattalanul a tudatos céljaid, mert ez a belső működés nem tuda tosítható jelenségekből áll. A szexualitás közege ugyancsak természetes terápiás rendszer, ha ellentétes hiedelmeiddel nem gátolod a hatékonyságát. Az eredeti vallási terápia a dogmáktól mentes természetes „misz tikus” élmény, melyet az intézményesített vallás oly sok esetben eltor zít, pedig az embernek azt az eredendő felismeréséi jelképezi, hogy az egyén valóban egy önnön létének forrásával és tapasztalatával. t apasztalatával. Tartsunk szünetet? (22:56Ne.) A lélek nemcsak, hogy kémiai köntösbe bújik, de köntösének kelméje a föld valamennyi eleméből szövődött. Mivel fizikai lény vagy, minden olyan vegyi anyag vagy elem, élelem vagy drog, mely élő szervezetednek része lesz, részben megváltoztat téged, hatásuk azonban a hiedelmeid jellege szerint alakul. Almaid és életed fizikai eseményei állandó változásban tartják tested kémiai egyensúlyát. Valamely álmot szándékosan azért élsz át, hogy olyan levezető csatornát nyújtson, mely a hétköznapjaid ból hiányzik. Az álom mozgósítja a forrásaidat, és előidézi a szüksé ges hormonok áramlását. Ezzel olyan feszült álomállapot áll be, mely az emberi szervezet gyógyítóképességeit szólítja harcba, és si kerrel megszüntethet bizonyos fizikai tüneteket. Más álmok viszont „álombeli” békés közjátékként játszódhatnak le, amelyben minden feszültség minimálisra csökken, s ennek eredményeként csökken bizonyos hormonok és vegyi anyagok túl zottan aktív termelődése. Az ilyen álmok nagyon hatékonyak, de csak rövid ideig, hacsak a tudatos elme nem száll szembe mindazon hiedelmekkel, amelyek előidézték az egyensúly felbomlását. A kívülről bekerülő nagy menynyiségű vegyi anyagok azonban egészen más helyzetet teremtenek, és újabb feszültséget okoznak. Az ilyen helyzetek arra kényszerítik a tudatot, hogy a korábbinál még kilátástalanabbnak higgye helyze tét, ezért jelentősen csökken erejébe és hatékonyságába vetett hite. Az ilyen terápiát követően a tudatnak esetleg a diadalittas öröm mámor élményében lehet része, ugyanakkor jól tudja, hogy minden ehhez hasonló kaland számára érthetetlen alapelveken nyugszik, • 35 •
ezért elbizonytalanodik, képes-e megbirkózni a fizikai valósággal. Másként áll a helyzet a természetes belső gyógykezelések esetében, amelyek az egyéni viselkedésben játszódnak le. Pontosan ezeket a gyógyító folyamatokat kellene megérteniük és elősegíteniük - mond juk - a pszichológusoknak. Tartsunk szünetet. (23:13. Jane transza jó volt, közvetítése egyenletes és nagyrészt határo zott. Ekkor már erősen havazott. Ugyanígy folytattuk 23:28kor.) Tested tehát a te eleven szobrod - nem csupán formájának alak ja, felépítése és jellege teszi azzá, hanem lényének csodás tudat-tu dása és ennek másokra gyakorolt hatása is. Ez a szobor rendelkezik az önmagad által ráruházott kreativitásod hatalmával. (Hosszabb szünet.) szünet.) Az eredendő testi képességek elősegítik tested fennmaradását, ahogy folyamatosan létrehozod a képét. (Rövid szünet.) net.) Ennek az egész kreativitásnak a forrása belső identitásodból fakad, mely sohasem materializálódik teljes egészében a testben, ezért mindig is rendelkezésedre állnak kreativitásod felhasználat lan részei. Örökösen reagálsz a testedre, még a létrehozása közben is. Ilyen értelemben állandó kölcsönhatás áll fenn teremtmény és teremtője között, és a háromdimenziós valóságban a teremtő oly annyira hozzátartozik teremtményéhez, hogy nehezen lehetne őket megkülönböztetni egymástól. A festő önmaga egy részét adja bele a festményébe. Az ember vi szont mindent, aminek csak a tudatában van, belead teste megfor málásába, ettől lesz a szobor a testet öltött önmaga. A festő szereti festményét. Fizikailag a kép készítése akkor fejeződik be, amikor a piktor leteszi ecsetjét - legalábbis a művész számára, hiszen a mű hatása jóval tovább tart. Te viszont egész életed során teremted anyagi képedet, és egész életed során önmagadat fejezed ki általa. A festő nem tekint ki alkotásából a szobára, ahol festménye függ. Te azonban kitekintesz a szemeden át az univerzumra. (Rövid szünet.) szünet.) Nem csupán a testedet teremted tehát, hanem annak teljes tapasztalatát, azt az összefüggésrendszert, amelyben „megtörténik”. Háromdimenziós létezéssel ruházod fel magad. Ez az a keretrendszer, amelyben megszerzed tapasztalatodat, ez az, amelyet te magad te remtesz, ahogy a festő is ellátja festményeit a maguk dimenziójával. • 36 •
A festményen a fák nem ringanak a háromdimenziós szobán át lengedező szélben. A portrén ábrázolt személy nem hunyhatja le a sze mét, ha nem úgy festették meg, ám te igenis mozoghatsz annak az idő beli térnek a keretrendszerében, amelyet önmagadnak teremtettél. (22:44) (22:44) Egy portré vonásait vászonra vagy fatáblára festik, csak hogy a te lelked nincs a testedre festve. Belekerül, és a részévé lesz. Fizikailag nem tartalmazhatod identitásod teljességét, és ez a „sza bad" rész - a ti fogalmaitok szerint - tudattalanul teremti meg a testet. Ismétlem, te magad alakítod formáját a hiedelmeiddel, tu dattalan részed viszont létrehozásának a „munkáját” végzi. És itt az ülés vége. ( Köszönöm. Igazából még nem volt vége. Seth egy oldalnyi anyaggal tért vissza, amelyben röviden Janenek a hiedelmekkel valamint a költeményeivel folytatott munkáját tárgyalta, valamint a saját pszichikai képességével kapcsolatos legutóbbi gondolatait; ezután a kettőnk kapcsolatáról és a szüleinkhez fűző viszonyunkról beszélt. Amikor mindezen elemeket egyetlen pszichológiai egészben foglalta össze, Seth kijelentette, hogy „az üléseket többek között a magatok teremtményeiként megélt tapasztalataitok hívták életre, valamint az a vágyatok, hogy személyes válaszokat kapjatok de ami még fontosabb, hogy választ kapjatok az egész (emberi) faj (nevében feltett) kérdéseire. ” Ülés vége 23:50kor.)
641. ÜLÉS, 1973. FEBRUÁR 19., HÉTFŐ, 21:42 (Ma este fél kilenctől Jane két más államban élő telefonálóval is hosszasan elbeszélgetett, ezért kezdtük később az ülést.) Nos, jó estét. ( Jó estét, Seth. Derűsen:) Készen Derűsen:) Készen állsz a diktálásra? (- Többékevésbé. Válaszom csak féligmeddig volt évődő: valamilyen oknál fogva nehezen tudtam ráhangolódni a feladatra.) Amikor az ember szobrot készít, a tudatos elméjét, kreatív ké pességeit, fizikai testét és önnön lényének belső forrásait használja. Akaratlagosan határozza el, hogy szobrot alkot, és automatiku san ebbe az irányba tereli energiáit. Amikor megteremted tested • 37 •
eleven szobrát, mely minden művészi alkotásnál fontosabb szá modra, ugyanazt a folyamatot kell követned. Másként fogalmazva: egy egészségesen működő lest megteremtése felé tereld az energiái dat. Folyamatosan te magad alkotod a képedet. Ahogyan a művészi folyamatok nagy része rejtve marad, ugyanúgy tudatos elméd felszí ne alatt bújnak meg az anyagi Éned megteremtéséhez alkalmazott belső mechanizmusok. Ám ezek roppant hatásosak. Ahogyan minden művészi alkotás létrehozása szoros kapcsolat ban áll az álomállapottal, tested eleven műalkotása is összefonódik vele. Lélegző formájára az álmok nagyszerű terápiája hat. Ha ké miai kiegyensúlyozatlanságok adódnak, álomállapotban többnyire magától helyreáll az egyensúly, amikor az eljátszott helyzetek révén olyan hormonok termelődnek, amilyenek a hasonló ébrenléti szi tuációban termelődnének. (Lásd a hormonokról szóló lábjegyzetet, a 4. fejezet 621. ülését.) Az álombeli színjátékban való szerepjátszás során kreatívan fe ded fel a kiegyensúlyozatlanságot előidéző problémákat. Bizonyos egyének számára a nagyon agresszív álmok ilyen értelemben na gyon is üdvösek lehetnek, mivel az illető megszabadulhat az általá ban elfojtott gátlásoktól, és megszabadítja a testet a feszültségtől. Egy ilyen állandó álomterápia segítségével a test és a szellem szá mottevőn szabályozza egymást. Testedre tehát hatnak az álmaid. Az álmokban természetesen lehet egy tárgy szimbólum, ám nem létezik az álmoknak olyan átfogó szimbólumrendszere, amelyben egy adott szimbólumnak meglenne a maga állandó jelentése. Eh hez túlságosan változatos a személyes tapasztalatok sokasága. Igaz, álmaidban olykor eljutsz lényed legmélyebb forrásaihoz, de lényed megnyilvánulása ilyenkor is sokkal egyénibb, hogysem egyetlen faj ta „tudattalan” jelentést húzhassunk a szimbólumokra. (21:54) (21:54) Ismét a művészet érzékletes analógiáját kell felhoznom példának. Noha a festők egyazon „anyaggal” dolgoznak - az embe ri tapasztalattal -, ami egy művet igazán „naggyá” tesz, az az ezen a közös élményen túlmutató és belőle kiemelkedő nagyszerű egyedi ség és egyéniség. Utólag a kritikusok kimutathatnak mintákat, bi zonyos iskolába sorolhatják a műveket, a képeket, vagy a fellelhető szimbólumokat más festményeken látható szimbólumokhoz kap • 38 •
csolhatják - majd abba a hibába esnek, hogy elhiszik, a szimbólu mok általános érvényűek, mindig helyénvalók, mindig ugyanazt je lentik, bárhol bukkanjanak is fel. Pedig mindennek vajmi kevés kö ze lehet a festő személyes tapasztalatához, vagy ahhoz, ahogy a festő a maga szimbólumait értelmezi, úgyhogy a művész nem győz álmélkodni mindazon, amit kritikusai belelátnak a műveibe. (Ez mélységesen igaz. Lévén magam is művész, nemegyszer tapasztaltam ezt a „kritikusjelenséget". Az eredmény esetenként igencsak mulatsá gos volt - de sokkal többször inkább frusztráló. Nem egyszer dicsértek vagy marasztaltak el olyan jegyek miatt, melyekről fogalmam sem volt, hogy ott vannak a festményeimben, miközben észre sem vették vagy egyszerűen meg sem említették tudatos szándékaimat. És a helyzet még ennél is ködösebb lehet: „Festészetről beszélnek ezek egyáltalán ?”) Az álmokkal is hasonló a helyzet. Senki sem tudja biztosan, mit is jelentenek, kivéve magát az álmodót. Ha olyan könyveket olva sol, amelyek megmondják, hogy bizonyos tárgyak minden esetben ezt és ezt jelentik, akkor olyan leszel, mint az a festő, aki elfogadja a saját műveiben kritikusai által fellelt szimbólumok ugyancsak ál taluk meghatározott jelentéstartalmát. Elszakadsz az álmaidtól, mi vel olyan minták követésére akarod kényszeríteni őket, amelyek nem a sajátjaid. Mindenesetre az értelmezés csupán az egyik része annak, hogy tudatosan hozzáférj álmaid jelentéséhez. Az álom igazi munkája magának az eseménynek az idején történik, a mélyebb pszichikai és biológiai szinteken. Az álom eseménye kihat fizikai állapotod egészére, és ugyanez érvényes állandó terápiás hatására is. Ez az eredmény a bármely álomban felállított pszichikai helyzetből fakad (rövid szünet), és lé ted problémái és kihívásai dolgozódnak fel benne. Sok lehetséges akció játszódik így le; ezeket aztán kivetíted a lehetséges jövőre. Ahogy egyre jobban megérted hiedelmeid természetét, megta nulod tudatos céljaidnak megfelelően, hatékonyan alkalmazni az álomállapotokat. Ez az egyik legeredményesebb természetes terá pia, és ez az a belső keretrendszer, ahol fizikai tested felépítésének nagy része megvalósul. Most tarthatsz egy kis szünetet. • 39 •
(22:14. Jane tempója egyenletes volt. Az anyagban a lehetségességekre való utalások a Seth megszólal 16. fejezetét juttatták eszembe. Ebben a fe jezetben mondja Seth egyik legkedvesebb idézetemet: „Minden mentális cselekedet az aktualitásnak egy új dimenzióját nyitja meg. Fogalmazhatunk úgy is, hogy legfutóbb gondolatoddal is világokat teremtesz.” Folytatás 22:33kor.) Tehát itt szeretnék kiemelni valamit. Az „elmebeteg” páciensek nek adott drogok némelyike különböző mértékben akadályozza az álomterápiát. Fontos viszont még megjegyeznem valamit az orvosságokkal kapcsolatban: bár korábban már említettem (lásd az 5. fejezet, 624. ülést), ha elfogadod a nyugati orvosi gyakorlat hiedelmeit, nem ja vaslom, hogy hirtelen elkezdd kerülni az orvosokat. De ha hagyják, a szervezet kémiai egyensúlyvesztései a maguk természetes módján helyreállnak, amint a test valamely eredendő gyógymódja segítsé gével megoldódnak az ezeket okozó belső problémák. Az újonnan beállt egyensúly jelzi a szervezetnek, hogy egy belső probléma megoldódott. Ekkor a test, a szellem és a psziché többékevésbé együttműködnek. Amikor újabb pszichikai kihívás adódik, újabb természetes terápiasorozat indul ritmikus minta szerint. Amikor viszont fizikai természetű egyensúlyvesztést orvosolnak va lamilyen gyógyszer segítségével, a test azt jelzi, hogy a belső dilem ma is megoldódott - annak ellenére, hogy ez korántsem biztos (na gyon magabiztosan). Ilyen körülmények között a szervezet egésze nincs összhangban önmagával. A probléma adott módon nyilvánul meg, a drog pedig blokkolja a pszichikai rendellenesség szokásos kifejezésre jutását. Ezért a szervezet a megnyilvánulás másféle módját kezdi keresni. Ha ezeket az utakat is ugyanígy lezárják, az elme-test kapcsolat egésze megbomlik. Nemhogy nem szembesül a szervezet az alapve tő kihívással, hanem annak fizikai kifejezésre juttatására sem nyílik lehetősége - ami egyébként a probléma természetes megoldását is eredményezhetné. Itt persze sokféle elágazás lehetséges, és a ti társadalmatokban a magatok hiedelemrendszereit is figyelembe kell venni. Ha nem hi szel a természetes gyógyító folyamatokban, akkor ezek működését • 40 •
egész egyszerűen le magad akadályozod. Ha elfog a félelem, mert nem látsz orvost, az csak még nagyobb bajt fog okozni. Másrészt vi szont, ha hiszel az orvosi segítségben, csakis ez hozhat számodra te rápiás eredményt. Ez azonban csak addig működik, amíg nem foglalkoznak a belső problémáiddal. Ezek ugyanis nemegyszer attól függetlenül megol dódnak, hogy miben hiszel és miben nem, egyszerűen a lényedben működő óriási kreatív energiák jóvoltából, valamint azon ellenőrző és egyensúlyteremtő rendszereknek köszönhetően, amelyekkel szü letésedkor elláttad a testedet. (22:49) Ugyanez érvényes az elmeállapotokra is, amelyek olykor jobban megoldódnak maguktól, a szakirányú terápiáitok nélkül - a gyógyulás sokszor a legjobb szándékú kezelések ellenére is megva lósul. Egy új elmélet szerint bizonyos elmebeli rendellenességeket a kémiai egyensúly megbomlása idéz elő. Ha ezt sikerül helyreállí tani, bekövetkezik némi javulás, ám az ilyen egyenlőtlenségek sem miféle betegségei nem okoznak. A betegséget a magatok valóságá nak természetéről alkotott hiedelmeitek okozzák. Akkor is meg kell oldani a hiedelmek belső problémáját, ha gyógyszeres kezelés sel javítani lehet a pillanatnyi helyzeten. Ellenkező esetben más be tegségek fognak jelentkezni. Iszonyatosan nehéz az önmagaddal való együttműködés termé szetes útját választani, ha minden irányból az a hiedelem vesz kö rül, hogy bizonyos gyógyszerek, bizonyos élelmiszerek vagy bizo nyos orvosok megoldást adnak a problémáidra. Azok tehát, akik szeretnék megadni önmaguknak a saját eredendő gyógymódjuk lu xusát, az ellenkező vélemények szorításában számolniuk kell azzal, hogy örökösen döntésük helyességén fognak rágódni. Sajnos minél inkább a külső módszerekre hagyatkozik az em ber, annál határozottabban úgy érzi, hogy valóban ezekre kell ha gyatkoznia, és egyre kevésbé bízik a saját természetes képességeiben. Sokszor előfordul, hogy bizonyos drogok allergiát váltanak ki, egy szerűen azért, mert a szervezet rájön, hogy ha elfogadja a gyógy szert, akkor újfent elmarad a kérdéses probléma megoldása, vagy a helyzet fizikai palástolása nyomán egy másik, sokkal súlyosabb be tegség fogja felütni a fejét. • 41 •
A természetes terápiát tehát nagyon nehéz teljes sikerre vinni a ti társadalmatokban, mivel már a születésed pillanatától állandóan beleavatkoznak. Márpedig ez folytonosan működik, minden beleavatkozástól függetlenül, és mindig a rendelkezésedre áll, hogy egészséget és vitalitást adjon az eleven szobornak, melyben jelenle gi tapasztalatodat éled meg. Most szünetet tarthatsz. (23:02. A szünet folyamán nagy zaj támadt az egyik szomszédos lakásból. Többen bútorokat tologattak. Olyan hangos volt a zaj, és olyan hosz szan tartott, hogy meg is lepődtem, amikor Jane ismét transzba esett. Valamivel lassúbb tempóban folytattuk 23:14kor.) Tehát. (Rövid szünet.) A mentális „betegségek” sokszor mutatnak rá a hiedelmeitek természetére, ahogy azok egyetértésben vagy éppen ellentétben állnak mások hiedelmeivel. Ebben az esetben a hiedelemrendszerek oly mértékben eltérnek a társadalmilag elfogadottaktól, hogy a viselkedésben mutatkoznak meg a legnyilvánvalóbb hatások. Itt is akadnak válsággócok, akárcsak számos fizikai betegség esetében, és az egyén, ha hagyják, igenis eljuthat a maga megoldásához. Még az úgynevezett mentális rendellenességek esetében is na gyon fontos a testtel való kapcsolat, ahogy az egyén önnön formájá ról kialakított hiedelmei is, és azok kapcsolata másokkal, az idővel és a térrel. (Rövid szünet.) Az ilyen helyzetben valóban sor kerül a kémiai egyensúly megbomlására, melyet az egyén öntudatlanul idéz elő, olykor pontosan azért, hogy fel tudjon dolgozni egy sor „hallucinációs” eseményt. Az ilyen tartós „tárgyiasult álmodás” ké miai értelemben átváltást tesz szükségessé a normális ébrenléti tu datállapottól eltérő állapotba. Fontos megjegyezni, hogy az adott mentális vagy fizikai betegség természetétől függetlenül kifejezett oka van annak, miért éppen azt a betegséget választja az egyén, és létezik olyan természetes módszer, amelyről az illető tudja, hogy fi zikailag és szellemileg képes véghezvinni. (23:28. Végre minden csendes...) A személyiségbeli különbségek nyilvánvalóan jelentős szerepet játszanak a betegség természetében, azaz, hogy miként rongálod saját eleven szobrodat. • 42 •
Nos, a belső problémák, amelyekbe ütközöl, mindig konstruktívak - olyan kihívások, amelyek a nagyszerűbb beteljesülés felé vezetnek. Például egy bűntudat által okozott, fizikailag betegségben meg nyilvánuló probléma arra szolgál, hogy szembesülj és szembeszállj a bűntudat ideájával, a tudatos elmédben a bűntudatról alkotott hiedelmeiddel. Maga a test mindig a keletkezés állapotában van. Azt hiszed, egyszer eljut a csúcsra, utána pedig minden szempont ból hanyatlani kezd. Ennek az az oka, hogy testedet nem a fizikai formát öltött lényed kifejezéseként értelmezed. Tested a föld és a hús-vér ciklusait tükrözi. Amit önmagadnak vélsz, egyetlen állapot hű és otthagyott tükörképe. Öregkorban ugyanígy tesz a test. Megmutat magadnak, miközben felöltöd, majd leveted, és ezúttal jelentős különbséget fedezel fel. Sokan már fia tal korukban abbahagyják testük teremtését, aminek persze több oka is lehet, de van, aki azért hal meg, mert azt hiszi, az öregség szégyellnivaló, és csak a fiatal test lehet szép. Az életkorról alkotott hiedelmeid tehát kihatnak a testedre és annak minden képességére. Mint már korábban is említettem (lásd a 6. fejezet, 627. ülést), azért gyengül az ember hallása, mert szilár dan hisz abban, hogy idős korban ez így van rendjén. Életed külön féle szakaszaiban a lested tevékenységéről alkotott hiedelmeidnek megfelelően alakítod annak kémiai összetételét. Elemek, vegyi anyagok, sejtek, atomok és molekulák - részben ezek alkotják eleven szobrodat, de bizony te magad vagy az, aki tu datos hiedelmeid révén irányítod a működésüket, mely hiedelmek aztán mozgósítják mindazt a nagyszerű kreatív erőt, mely életet ad a testednek, és amely biztosítja annak az Énnek az állandó leképe ződését, akit önmagadnak tartasz. (Hangosabban, mosolyogva, a határozott közvetítés után:) Vége az ülésnek, és nemsokára a fejezetnek is. Persze maradhatunk, ha van még kérdésed. ( Azt hiszem, nincs.) Akkor kellemes, szép estét kívánok... (- Nagyon köszönöm, Seth.) ...és legszívélyesebb jókívánságaim mindkettőtöknek. (- Jó éjt. - 23:40.) • 43 •
642. ÜLÉS, 1973. FEBRUÁR 21., SZERDA, 21:11 Jó estét. ( Jó estét , Seth.) Diktálom: A test természetes terápiás módszereit nagy hatékony sággal lehet megidézni, amint ez majd kiderül a következő fejezet ből. Arról fogunk beszélni, miként lehet ezeket elősegíteni, vala mint említést teszünk a tudatos elmének a kémiai köntösbe bújt lélek rendezőjeként betöltött szerepéről. Fejezet vége.
11. FEJEZET A tudatos elme mint a hiedelmek hordozója
(21:12.) Nos: A következő, a ll. fejezet címe: A tudatos elme mint a hiedelmek hordozója. (Rövid szünet.) Személyes hiedelmeid természete bármely adott pillanatban nagymértékben befolyásolja az érzelmeidet. Lehetsz agresszív, boldog, kétségbeesett vagy elszánt, annak megfelelően, hogy milyen események történnek veled, milyen hiedelmeket val lasz önmagadról ezen érzésekkel kapcsolatban, és milyen gondola tokat táplálsz arról, hogy ki és mi vagy valójában. Amíg nem ismered a hiedelmeidet, addig az érzelmeidet sem leszel képes megérteni. Amennyiben nem tanulsz meg a tudatos elmédben lakozó hiedel mekre hallgatni, úgy tűnhet, hogy minden ok nélkül agresszív vagy, esetleg zaklatott, illetve hogy minden ok nélkül rohamoznak meg az érzelmeid, hiszen a hiedelmeid a maguk érzéseinek adnak életet. A depresszió egyik legáltalánosabb kiváltója például az a hiede lem, hogy tudatos elméd tehetetlen a rád zúduló külső körülmé nyekkel vagy éppenséggel a belülről fakadó, túláradóan erős érzel mi eseményekkel szemben. A pszichológia, a vallás, a tudomány, így vagy úgy kivétel nélkül hozzájárulnak a zűrzavarhoz, mivel megfosztják irányítóképességé től, s az Én mostohagyermekének tekintik a tudatos elmét. (Rövid szünet.) Noha a „pozitív gondolkodás” irányzatát követő iskolák igye keznek orvosolni a helyzetet, általában több kárt okoznak, mint hasznot, mert olyan hiedelmeket akarnak rád erőltetni, amelyeket bármennyire is szeretnél a magadénak vallani, hiedelmeid jelenle gi zűrzavara közepette egyszerűen képtelen vagy rá. • 45 •
Sok ilyen filozófia arra int, hogy óvakodj a „negatív” gondolatok tól vagy érzelmekről. Csakhogy érzelmi tapasztalatod és viselkedésed nyitja a hiedelemrendszereidben rejlik: egyik-másik egészen nyilván való a többihez képest, ám tudatosan valamennyi a rendelkezésedre áll. Ha abban hiszel, hogy keveset érsz, hogy alábbvaló vagy mások nál, ráadásul telve vagy bűntudattal, akkor többféleképpen reagál hatsz személyes háttered és azon keretrendszered függvényében, amelyikben a magadévá tetted ezen hiedelmeket. Talán azért borzasztanak el az agresszív érzelmek, mert úgy látod, nálad jóval erő sebb és hatalmasabb egyének megtorlással élnek. Ha hiszed, hogy az ilyen gondolatok helytelenek, akkor igyekszel elfojtani azokat, mi közben egyre nő a bűntudatod - ami viszont önmagad ellen irányu ló agresszivitást szít, és tovább mélyíti érdemtelen mivoltod érzését. (21:34) Ha ilyen helyzetben azt olvasod, hogy a jóságról kell gon dolkoznod, s amikor ideges vagy, tereld azonnal a szeretetre és a fényre a gondolataidat, akkor nagy bajba kerülsz. Az ilyen gyakor latok hatására csak még jobban megrémülsz természetes érzelme idtől. Cseppet sem fogod jobban megérteni az ilyen érzések okát. Legfeljebb ügyesebben tudod majd palástolni ezeket, és akár bele is betegszel - ha az adott helyzetben még nem lennél beteg. Minél inkább igyekszel ilyenkor „jó” lenni, annál kevesebbet fogsz érni önmagad előtt. Mit gondolsz önmagadról, a hétköznap jaidról, a testedről, a másokkal való kapcsolataidról? Tedd fel ma gadnak ezeket a kérdéseket. Jegyezd fel vagy mondd magnóra a vá laszaidat: valahogy „tárgyiasítnod” kell őket. Amikor érzed, hogy kellemetlen gondolataid támadnak, szánj rá egy pillanatot, és próbáld azonosítani a forrásukat. A válaszok sokkal könnyebben elérhetők, mint azt korábban hitted. És akkor fogadd el magadénak ezeket az érzéseket. Ne temesd még mé lyebbre, ne hagyd figyelmen kívül, és ne igyekezz felcserélni őket általad „jónak” vélt gondolatokra. Mindenekelőtt légy tudatában érzéseid valóságának. Ahogy idő vel egyre inkább tudatosulnak benned a hiedelmeid, tapasztalni fo god, miként idéznek elő automatikusan bizonyos érzéseket. A ma gabiztos ember nem gurul méregbe minden apró sérelemtől, és haragot sem hordoz, magában. Ám aki félti önmaga érdemeit, igenis • 46 •
dühös lesz hasonló helyzetben. Ha nem gátolod, érzelmeid szabad folyása mindenkor visszavezet tudatos hiedelmeidhez. Érzéseid mindig megváltoztatják szervezeted kémiai egyensúlyát és hormontermelését, ám veszély csak akkor fenyeget, ha nem vagy' hajlandó szembesülni tudatos elméd tartalmával. Már maga az elha tározás is roppant jótékony hatású lehet, hogy szembenézel tapaszta latod valóságával, mivel ez energiát adó és ösztönző emóciókat kelt. (Rövid szünet.) Ezt senki sem végezheti el helyetted. Hiheted, hogy a mentális egészség jele az állandó jókedv, a határozottság és a kedvesség, s hogy sosem szabad sírnod vagy kimutatnod a bánato dat. Ezzel a hiedelemmel azonban az emberi tapasztalat lehető leg természetesebb dimenzióit tagadod meg, és akadályokat gördítesz mindazon érzések áradása elé, amelyek egyébként megtisztíthatnák a testedet és az elmédet. Ha meggyőződésed, hogy veszedelmesek az érzések, akkor ez a hiedelem valamennyi érzés iránt rettegést szül, és mindannyiszor pánikba esel, valahányszor az „értelmes” és nyugodt viselkedéstől eltérő érzelmek bukkannak fel benned. Ez esetben olyan félelmetesen kiszámíthatatlan és roppant erős kirohanásoknak fogod tartani az érzelmeidet, amelyeket minden áron el kell fojtanod. A természetes érzéseket csírájában elfojtó ilyen próbálkozásoknak azonban magas az ára. Ilyenkor voltakép pen magát a hiedelmet kell okolni, nem az érzelmeket. Az említett esetekben elveszted a belső egyensúlyérzékedet. Megbomlik lényed természetes kegyelmi állapota. Nos, tarts szünetet, utána folytatjuk. (21:54. Jane transza remek volt, közvetítése az írási sebességemhez ké pest gyors. A Seth által mondottak, főként a 21:34 táján adott részek, igen időszerűek voltak, legalábbis egy Janenel történt mulatságos eset fényében, mely alig valamivel az ülés előtt történt. Látszólag merő unaloműzésből leemelt egy könyvet a polcról. Kiderült, hogy egy neves orvos műve, amolyan „segíts magadon” értekezés. Ahogy belelapozott, Janet olyan düh fogta el a benne foglalt számtalan semmitmondó „tanács” láttán, hogy a szoba túl só végébe hajította a kötetet. A szünetben hangosan elmélkedtem: azért esette arra a könyvre a választása, mert ösztönösen megérezte, hogy Seth pontosan az ilyen jellegű könyvekről fog ma beszélni vagy Seth használtae fel mondandója szemlél • 47 •
tetésére az esetet? Jane nem tudott válaszolni, ám hozzátette, hogy legalább négyöt éve elő se vette azt a kötetet. Bevallom, én sem. Pedig emlékszem, mennyire hittünk benne annak idején, amikor megvettük... Ugyanolyan gyors tempóban folytattuk 22:05kor.) A tudatos elme célja, hogy minden képességedet összhangba hozza a valóság természetéről alkotott hiedelmeiddel. Ezen forrá sok jelentékenyek, hiszen kreativitásod legmélyebb oldalait tartal mazzák, valamint a tudatnál sokkal mélyebben lakozó erőket, ame lyeknek alig-alig vagy a tudatában. Nem lehetsz minden akaratodat összeszedve boldog, ha egyszer abban hiszel, hogy nincs jogod a boldogsághoz, nem érdemied meg, hogy boldog legyél. Nem utasíthatod magad, hogy engedd szabadjára agresszív gondolataidat, ha egyszer abban hiszel, hogy ezeket nem helyes felszabadítani. Minden ilyen esetben összetűzés be kerülsz a hiedelmeiddel. Amint már mondtam: ha arra tanítottak, hogy a lélek jó, sőt tö kéletes, és hogy ennek megfelelően neked is minden téren tökéle tesnek kell lenned, ugyanakkor viszont a tested tökéletlenségét val lod, mindig konfliktusban leszel önmagaddal. Ha úgy látod, hogy a lelkedet lealacsonyítja szövetsége a testtel, akkor a kegyelmi állapotodnak is képtelen vagy örülni, mivel úgyis lehetetlennek tartod az ilyen állapot elérését. Hiedelmeid fogják diktálni a különféle érzelmek értelmezését. Nagyon sokan gondol ják például, hogy a düh mindig negatív érzés. Pedig bizonyos körül mények között a legfelemelőbb és leggyógyítóbb hatású érzelem lehet. Ilyenkor rájössz, hogy éveken át megfutamodtál az ellentétes érzelmek elől, dühödten kikelsz ellenük, és szó szerint új, szabad életet kezdesz. A normális agresszivitás alapjában véve a kommuni káció természetes fajtája, főleg társadalmi szinten. Ezáltal tudat hatod másokkal, hogy a te szabályaid szerint túlléptek bizonyos ha tárokat, így tehát az erőszak megelőzésének, nem pedig szításának az eszköze. Az állatvilágban a természetes agresszió a legnagyobb fokú bio lógiai integritás jegyében zajlik, egyrészt bizonyos rituálék szerint, másrészt tökéletesen spontán módon. Jelei félreérthetetlenek. Az állatok agresszivitásának különböző fokozatai, jellegzetes testtartá• 48 •
sai és egyéb jelei olyan kommunikációs folyamatnak a fázisai, amelyek során tisztázzák egymással találkozásuk okát. Nagyrészt szimbolikus cselekedetek sorát játsszák el már jóval az előtt, hogy bármiféle összekapásra kerülne sor, ha egyáltalán küzde lem lesz a vége. Az agresszív viselkedés kimutatása általában meg előzi a tulajdonképpeni összecsapást. Az ember azonban túl sok ellentmondásos képzetet táplál az agresszivitásról, és pontosan e hie delmei okozzák közösségi és személyes jellegű gondjainak zömét. (Jane, még mindig transzban, egy pillanatra elhallgatott. Újabb cigarettát vett elő, aztán észrevette, hogy elfogyott a gyufája. Várj egy pillanatot mondtam neki , hozok tüzet... Örültem, hogy felállhatok egy kicsit, túl gyors volt a tempó.) Ő is, én is köszönjük szépen. Az ilyen dilemmákat is érinteni fogjuk ebben a könyvben. A ti társadalmatokban, és bizonyos mértékig más társadalmakban is, el torzult az agresszivitás természetes kifejezése. Összetévesztitek az erőszakot az agresszivitással, és az agresszivitás kreatív tevékenysé gét vagy célját nem az erőszakot megelőző kommunikációs mód szerként értelmezitek. Teljesen tudatosan megtesztek mindent az agresszivitás kom munikatív elemeinek visszaszorítása érdekében, és közben figyel men kívül hagyjátok számos pozitív értékét, míg természetes ereje fel nem gyülemlik, hogy végül erőszakban robbanjon ki. Az erő szak az agresszivitás eltorzult formája. (Rövid szünet 22:28kor.) Egy perc türelmet... Maga a születés is agresszív cselekedet: az Én hatalmas lendület tel kilökődik egy' testből egy döntően új környezetbe. Minden kreatív ötlet agresszív. Az erőszak nem agresszív. Sokkal inkább az egyén passzív önátadása egy meg nem értett és kiértékeletlen érzelem nek, amelytől retteg, ugyanakkor keresve keresi. Az erőszak alapjában véve a megadás megsemmisítő formája, és minden erőszakban kimutatható a nagyfokú öngyilkossági hajlam is, ami viszont a kreativitás ellentéte. (Rövid szünet.) Egy háborúban például a gyilkos és áldozata ugyanazon szenvedély rabjául esik, ez a szenvedély azonban nem agresszív. Épp ellenkezőleg: ez a pusztí tás vágya. • 49 •
A vágyakozás kétségbeesésből táplálkozik, melyet a tehetetlen ség, nem pedig a hatalomérzet okoz. Az agresszivitás cselekvéshez, kreativitáshoz és élethez vezet, és nem jár sem pusztítással, sem erőszakkal. Vegyünk egy egyszerű példát: adott egy kedves és jóindulatú, többé-kevésbé átlagos körülmények között élő ember a társadalom ban. (Rövid szünet.) Azt tanulta, hogy agresszívnak lenni férfias do log, de hisz benne, hogy verekedéssel jár. Felnőttként nem tetszik neki a verekedés gondolata. Nem húzhat be a főnökének, bármeny nyire is szeretne. Ugyanakkor a templomban, ahová jár, azt hallja, hogy ha felképelik, fordítsa oda a másik orcáját is; legyen mindig kedves, szelíd és megértő. A társadalom tanítása szerint viszont ezek a tulajdonságok nőiesek. Egész életében igyekszik elnyomni az általa agresszívnak - erőszakosnak - ítélt viselkedést, és megér tőnek és kedvesnek mutatkozni. A sztereotípia persze valótlan, mi vel eltorzítja a férfi- és nőképet, de most foglalkozzunk csak az ag resszivitással. Mivel oly nagyon igyekszik megértő lenni, emberünk elfojtja természetes ingerültségének megnyilvánulásait, amelyek egyébként kommunikációs eszközök lehetnének, mondjuk a főnö kével vagy akár a családtagjaival való érintkezés során. Mindezen elfojtott reakciók kiutat keresnek, mivel az agresszív érzések megnyilvánulásai állítják be a szervezeten belüli természe tes egyensúlyt, illetve a másokkal történő kommunikáció eszközei ként működnek. Amikor a szervezete megelégeli a dolgot, barátunk valóban erőszakosan reagálhat. Egyszer csak egy verekedés kellős közepén találhatja magát - netán egyenesen ő kezdeményezi -, melyet akár a legjelentéktelenebb mozzanat is kirobbanthat. Em berünk ilyenkor komoly kárt tehet magában vagy másokban. Az állatoknak rendszerint több eszük van. Elméd és tested tehát igenis alkalmas az agresszivitás kezelésére. Csak akkor kerül sor erőszakra, ha rövidzárlatot kap az agresszivitás természetes meg nyilvánulása. Az ilyen esetekben feltámadó hatalomérzet a hirtelen felszabaduló elfojtott energia eredménye, ám az egyén minden ilyen esetben ki van szolgáltatva ennek az energiának - alámerül, és hagyja magát sodródni benne. • 50 •
A félelem az érzelmeitektől sokkal nagyobb kárt okozhat, mint azok kifejezésre juttatása, mivel az aggodalom felhalmozza a töl tést, ezáltal felerősödik az emóciók mögött megbúvó energia. Most szünetet tarthatsz. (22:52. Jane „jó messze" járt... - Azt hiszem, ennél sokkal többet is hallunk még az állatokról és az agresszivitásról... Te, Seth még mindig itt van! Ebben a pillanatban kaptam meg a következő mondatot - nevetett Jane, de már elzsibbadt a kezem, úgyhogy megkértem, várjon még. Fura tette hozzá az egyik részem már veszi az ülést, míg a másik még mindig itt várja a szünet végét... Ugyanúgy folytattuk 23:05kor.) Tehát: mivel ti rendelkeztek tudatos elmével, sok lehetőségetek nyílik az agresszivitás kifejezésére, míg az állatok hasonló öröksége ebben a tekintetben meglehetősen korlátozott. Egy neheztelő pil lantás annak a természetes kommunikációs kifejezése, hogy „elszo morítasz” vagy „szomorú vagyok”. Ha azt mondod magadban, hogy mosolyogj, amikor a legszívesebben mogorva képet vágnál, akkor a természetes kifejezési módokat manipulálod: megtagadod mások tól az érzéseidet eláruló, tökéletesen helyénvaló közlést. Ha valaki folyton mosolyog rád, mosolya álarccá válik. Nem tud hatod, valóban értitek-e egymást egy ilyen emberrel. A hang csen gése persze a maga mintáit követi, és a természetes agresszió olykor átszínezheti az ember hangszínét. A test számos biológiai jelzést ad, melyek egytől egyig másoknak szóló kreatív üzenetek - mintegy figyelmeztető jelek, különféle fo kozatban. Minden ilyen jelzés a maga módján automatikus, ugyan akkor rituális is - izomtánc a jelentés ritmusára továbbá bioló giailag értelmezhető. Ezek a jelzések egytől egyig konstruktívak. Mindegyiknek az a célja, hogy reakciókat váltson ki másokból, és eljusson a megértés új szintjeire, a jogok egyensúlyba kerüléséhez. Nagy bajba kerülsz, valahányszor tudatos gondolataid beleszólnak ezekbe a folyamatokba. Az állatok viselkedésmintái korlátozottabbak a tieiteknél, bizo nyos szempontból szabadabban és automatikusabban jutnak kifeje zésre. Szűkebbre szabottak viszont olyan értelemben, hogy az állat nem találkozik olyan összetett eseményekkel, mint ti. (Rövid szünet.) • 51 •
Csak akkor tudjátok értékelni a spiritualitásotokat, ha teremtményléteteket is megtanuljátok becsülni. Itt nem arról van szó, hogy önmagatok természete fölé kell emelkednetek, hanem arról, hogy annak teljes megértéséből kell fakadnia fejlődéseteknek. Nagy kü lönbség! A spiritualitást vagy akár a boldogságot nem azáltal érhetitek el, hogy megtagadjátok a test bölcsességét és tapasztalatát. Többet ta nulhattok az állatok megfigyeléséből, mint egy gurutól vagy egy paptól - vagy akár az én könyvemből. Mindenekelőtt azonban sza kítanotok kell azzal a gondolattal, hogy teremtménylétetek gyanús. Nem azzal jött létre emberi mivoltotok, hogy megtagadtátok állati örökségeteket, hanem azzal, hogy kiterjesztettétek. (23:25) Ha teremtménylétetektől elszakadva próbáltok spirituá lissá válni, egyre kevésbé lesztek örömteli, elégedett és kiteljesedett természetes lények, és igencsak távolra kerültök az igaz spiritualitás megértésétől. Sokan állítják, hogy hisznek a gondolatok erejé ben, és ettől annyira félnek, hogy minden negatívnak vagy káros nak tetsző gondolat elkerülésével próbálják megfékezni magukban ezt az erőt. Meggátolják a legenyhébb agresszív megnyilvánulást is. A gondolatok ölni tudnak - vallják ezek az emberek -, mintha azok, akik ellen az ilyen impulzusok irányulnak, nem rendelkeznének a maguk védelmező, életadó energiájával vagy más természetes véde kező stratégiával. Gyakran előfordul ilyen esetekben, hogy különféle okokból a hatalom rejtett és torz formája bukkan elő, és azt duruzsolja: „Ak kora a gondolataim hatalma, hogy akár meg is ölhetnének téged, de én nem hagyom!” Senki és semmiféle gondolat nem lehet ilyen hatalmas. Ha a gondolatok önmagukban ölni tudnának, akkor nem is lenne probléma a Földön a túlnépesedés! Mindenkinek megvan a maga eredendő energiája és védelme. Csak azokat az ideákat és gondolatokat fogadjátok el, amelyek be leillenek a saját hiedelemrendszereitekbe, és még ebben az eset ben is számos védekező mechanizmus áll a rendelkezésetekre. Sen ki sem hal meg, hacsak nem akar meghalni, mégpedig annál sokkal nyomosabb ok miatt, mint hogy te történetesen így akarod. • 52 •
(Rövid szünet.) Némely esetben megalázó, passzív dolognak tar tod az öngyilkosságot, a háborút viszont agresszívnak és erőteljes nek véled. Nos, mindkettő egyaránt a passzív és eltorzult agresszi vitásnak, valamint a kommunikáció elfojtott és meg nem értett természetes útjainak eredménye. A virágokról a kedvesség, szépség és „jóság” jut az eszedbe, ennek ellenére valahányszor kinyílik egy bimbó, azt az agresszió olyan örömteli kitörésével teszi, amelyet aligha nevezhetünk passzívnak, sokkal inkább merésznek és bátor nak. Agresszió nélkül nem növekedhetne a tested, sejtjeid elakad nának önnön tehetetlenségükben. Az agresszivitás tehát a kreativi tás csodálatos kirobbanásának a lényege. Elérkeztünk tehát a diktálás, egyúttal az ülés végéhez. Ha a le hetségességekről szeretnél hallani, azt inkább máskor adnám át, és ha röviden is, de ebben a könyvben is mindenképpen szót ejtek ró la, a reinkarnációról szóló anyagrészben. (Egy ideje arról faggattam Janet, szerinte Seth besz^le ebben a könyvben legalább röviden a lehetségességekről. Ez főként azóta érdekel, amióta a 639. ülésen továbbította nekünk a Rooney nevű macskánk halálával kapcsolatos információt. [Későbbi megjegyzés: Seth tartotta a szavát. Lásd a 14. és 15. fejezetet.] Ezután Seth módszereket javasolt, hogy miként alkalmazhatják az ESP csoport tagjai az ezen az ülésen elhangzottakat a hiedelmeik feljegyzésére a csoportos megbeszéléshez.) Később beszámolót adok a haladásról. (— Rendben.) Nagyon kellemes, szép jó estét kívánok mindkettőtöknek. Majd kérd meg Ruburtot, mutassa meg a legutóbbi művét. Az övét. ( Jó. Köszönöm, Seth. Jó éjt. 23:40. Jane egyre sűrűbben ásítozott. Rettenetesen kimerültem, ugyanakkor fel vagyok töltődve energiával közölte. Seth Jane hiedelmekről szóló értekezésére utalt. Kezem valósággal sajgóit a sok írástól.)
• 53 •
643. ÜLÉS, 1973. FEBRUÁR 26., HÉTFŐ, 21:20 (A legutóbbi ülés óta mindkettőnknek nagyon sok dolgunk volt. Mindössze egyetlen oldalt sikerült legépelnem a jegyzeteimből, a többire nem sikerüli visszaemlékeznünk. Nos, mivel transzban voltam, azt is mondhatnám, egy hangot sem hallottam az egészből mondta nevetve Jane - nekem tehát van mentségem. Hát neked? Nekem bizony nem volt. Amíg vártuk ennek az ülésnek a kezdetét, felolvastam Janenek néhány oldalnyit a jegyzeteimből.) -Jó estét. (Jó estét, Seth.) Diktálom: Ma felhívta Ruburtot egy nő, akit Andreának fogok nevezni. Kedves, fiatal, szőke teremtés. Ezt példának kívánom fel hozni, hogy miként hatnak tudatos hiedelmeitek az érzéseitekre és a magatartásotokra. Andrea a harmincas éveinek elején jár, elvált, három gyermeke van. Azért hívta fel Ruburtot, hogy elmondja, ma reggel elvesztette az állását; ami viszont még fontosabb, ezt megelőzően egy teljes hé ten át nagyon negatív élményekben és érzelmi találkozásokban volt része. Egy bizonyos fiatalember elkerüli őt. Egy eladó a jelek szerint nagyon megalázó helyzetbe hozta, egy csomó ember előtt kiabált vele. És mintha az összes többi élménye ugyanezt a mintát követte volna. Végül megbetegedett, és érzelmileg kimerült. Nem ment dolgozni, inkább otthon maradt, így még az állását is elvesztette. Beszámolt róla Ruburtnak, hogy kisebbrendűségi érzései van nak, nem tudja megállni a helyét, nem tud kiállni önmaga érdekei ért a munkatársaival vagy másokkal szemben. Ezeket a hiedelmeit persze már az eltelt időszakban erősítette magában, és hiedelmei öntudatlanul kifejezésre is jutottak a teste révén: gesztusai, kifejezései, hangszíne kivétel nélkül híven árul kodtak ezekről. Egész fizikai Énje valamilyen elutasításra számított. Az események - bármi is történt - ennek a mentális hozzáállásnak a fényében értelmezendők (magabiztosan). A szervezetbe áramló adatok megszűrése, mérlegelése és értéke lése aszerint történik, hogy az adatok összességéből melyek adnak fizikai hangsúlyt a hiedelmeknek. A hiedelmekkel ellentétes infor mációk vagy események legnagyobb részt mellőzöttek maradnak, • 54 •
vagy úgy torzulnak, hogy beilleszkedhessenek az elme által realitás nak mondott valóságképbe. A tudatos hiedelmek úgy fókuszálják a figyelmedet, és oly mó don terelik és irányítják az energiádat, hogy gyorsan fizikai élmé nyeid körébe vonhasd az ideákat. Ugyanakkor szemellenzőkké is lesznek, mivel a hiedelmek integritásának megőrzése érdekében félrehajítják a beilleszthetetlen adatokat. Andrea tehát nem vette észre, illetve figyelmen kívül hagyta a rámosolygó arcokat, nem vett tudomást azokról az esetekről, amikor embertársai biztatták, sőt az is megesett, hogy potenciálisan jótékony hatású eseményeket „ne gatívnak” érzékelt - mindez természetesen csak fokozta kisebbren dűségi érzését. Ruburt emlékeztette Andreát személyisége alapvető egyediségére, valamint, hogy a hiedelmeivel ő maga teremti meg önnön valóságát. Ruburt más ideákat is felerősített benne, olyanokat, amelyekről Andrea megfeledkezett - többek között például önmaga valódi ér tékét is. Mivel Ruburt erősen hitt Andrea értékességében, és Andrea ezt tudta, végül ez a jóval erősebb hiedelem felülkerekedett a többin. A nap folyamán aztán Andrea mindkét hiedelmet megvizsgálta, és felismerte, hogy egymásnak ellentmondók. Hitte magáról, hogy egye di és jó - egyidejűleg viszont azt is vallotta, hogy másoknál keveseb bet érő és rossz. Olykor valamelyik hiedelem annyira átszínezte az él ményeit, hogy valósággal félresöpörte a másikat. A mostani ülés előtt valamivel Andrea újra telefonált. Ráébredt, valójában ő maga idézte elő a helyzetét, mert nem foglalkozott őszintén a tudatos ideáival. Valójában fel akart mondani, hogy másik munkahelyre mehes sen, de félt megtenni ezt a lépést, ezért olyan körülményeket ho zott létre, amelyek nem a saját döntésének állítják be a történteket; így az érzéketlen, féltékeny és őt végletesen félreértő munkatársak, valamint a mellette kiállni nem hajlandó főnök áldozatának érez hette magát. (Rövid szünet 21:42kor.) Most viszont megértette, hogy egyáltalán nem a körülmények áldozata, hanem ő maga alakította ki a helyze tét. Érzései a kérdéses időszakban híven tükrözték tudatos hiedel meit. Teljesen elmerült az önsajnálatban és az önvádban. Ezek idéz ték elő megrendült egészségi állapotát is. Amikor másodszor beszél• 55 •
tek telefonon, Ruburt remek tanácsot adott Andreának: elmagya rázta neki, miként tudná a javára fordítani az ilyen érzéseket. Ezt a módszert a maga módján minden olvasó könnyen alkalmazhatja. Ruburt azt tanácsolta Andreának, hogy az ilyen érzések érvé nyességét fogadja el, mint érzéseket - ne fojtsa el, hanem hagyja szabadon folyni őket, miközben megérti, hogy ezek a valóságról ki alakult érzések. Önmagukban valóságosak. A hiedelmekről kialakult érzelmi reakciókat fejezik ki. Legközelebb például, amikor Andrea alkalmatlannak érzi magát, aktívan meg kell tapasztalnia ezt az ér zést, miközben tudja, hogy bár kevesebbnek érzi magát másoknál, ez nem jelenti azt, hogy valóban kevesebb náluk, Ki kell mondania tehát, hogy „kevesebbnek érzem magam másoknál”, de amikor ki mondja, tudnia kell, hogy ez az érzés nem a tényt fogalmazza meg, hanem az emóciót - amivel újfajta érvényességet nyer. Az emóciók megtapasztalása érzelmekként közel sem ugyanaz, mint az emóciók maradéktalan elfogadása a létünkről szóló tény megállapításokként. Andreának ekkor fel kell tennie a kérdést: „Miért érzem magam ilyen kevésnek?” Ha tagadod az érzés érvé nyességét, és úgy teszel, mintha nem is létezne, akkor sosem fogod megkérdőjelezni a mögötte megbúvó hiedelmeket. (Hosszú szünet 21:56kor.) Csak egy kicsit pihentetni akarom a ke zedet... De lám, te nem pihenteted... ( De igen, már hogyne pihentetném! - mondtam tréfálkozva, és letettem a toliam. Sethként Jane áthatóan meredt rám.) Ezen pillanatban Andrea úgy hiszi, az életének nehéznek kell lennie. Gyakran hallotta, hogy egy nő nehéz helyzetben van, ha nem áll mellette egy férj, hát még, ha gyermekei is vannak. Elhiszi, hogy szinte lehetetlen új társat találnia. Mondták neki, hogy a gyer mekeinek apára van szükségük, ugyanakkor azt is érzi, hogy nincs férfi, aki szóba állna egy többgyermekes nővel. A harmincas éveit tapossa: úgy látja, gyorsan tovaszáll az ifjúság, és a hiedelmeivel összhangban hiszi, hogy egy valamelyest koro sabb nőt már cseppet sem találnak kívánatosnak a férfiak. Így aztán válsághelyzetbe sodorják a hiedelmei. Ha ezeken változtat, megszű nik a válság. A testnek nem kellene az ilyen jellegű stresszre reagál nia, és szinte azonnal megváltozik a külső helyzet is. • 56 •
Minden hiedelmet közlünk másokkal is, nem csupán az öntu datlan testi mechanizmusok útján, hanem telepatikusan is. Az em ber mindig igyekszik kapcsolatba hozni az ideáit a külső világban tapasztaltakkal. (Rövid szünet.) A belső Én képességei arra irányul nak, hogy materializálódjék a hiedelmei által kialakított kép, attól függetlenül, hogy milyeneknek is kellene lenniük ezeknek a hiedel meknek. Kialakulnak a „megfelelő” emóciók, amelyek előidézik a tudatos elmében létező fizikai állapotokat. (Hangosabban:) Most tarthatsz egy kis szünetet. (— Köszönöm. 22:03. Jane „tényleg jó messze” járt: - Mit sem tudtam az egészről mondta. De Seth azonnal visszatért, amikor azon kételyemnek adtam han gol, hogy felhasználjuke ezt az anyagot a könyvében.) Nos, ez a példa Andreán kívül sok más fiatal nőnek is a segítsé gére lehet. Mutasd meg nekik ezt az ülést. Abból nem lesz baj. Na gyon sok nő érzi magát hasonló helyzetben, ennek az anyagnak a segítségével pedig olyan nehézségeket oldhatnak meg, amelyeknek eddig talán nem is kerültek a tudatába. Az ő ismeretségi körükben egyetlen Ruburt sincs, ebből a könyvből viszont okulhatnak. Na, most tarts szünetet. (— Rendben. 22:06. Jane nevetett, amikor elmondtam, bíztam benne, hogy Seth efféle modorban fog reagálni a megjegyzésemre. Valamivel lassúbb tempóban folytattuk 22:33kor.) Azért hoztam fel példának Andreát, mert a valóságában nagyon sok nyugati elképzelés és hiedelem jelenik meg: hogy az öregedés rettenetes; hogy a nők tehetetlenek, ha nincs mellettük egy férfi; hogy az élet gyakorlatilag rettenetesen nehéz, pedig ideális eset ben igenis könnyűnek kellene lennie. Mindezen ideák abból az alapvető hiedelemből táplálkoznak, hogy a tudatos Én túlságosan erőtlen ahhoz, hogy kialakítsa és igazgassa önnön tapasztalatát. Szerencsére Andrea dolgozik a maga hiedelemrendszerén. Egy előre azonban, miközben azt erősíti magában, hogy mit sem számít a kor, még mindig hisz abban, hogy nőként minden egyes nappal egyre kevésbé lesz kívánatos. Ezért aztán egyre kevésbé érzi vonzó nak magát, és ennek megfelelően is cselekszik - amikor ez a hiedel • 57 •
me kerekedik felül. Ugyanakkor viszont elég szerencsés, hogy fel mérje a fizikai élményeit, és összevesse a hiedelmeivel, és elég okos, hogy észrevegye, mely területeken ért el számottevő fejlődést. De vegyük csak szemügyre ezeket a hiedelmeket, és próbáljuk meg másokra is kiterjeszteni. Sok esetben persze azok, akik olyan elszántan igyekeznek „jók” lenni, azért cselekszenek így, mert féltik alapvető értékességüket, akik pedig örökösen a fiatalos gondolkodásukról és testükről be szélnek, azért teszik, mert rettegnek az öregedéstől. Ugyanígy azok, akik nagy hangon szónokolnak a függetlenségről, attól félnek, hogy alapjában véve gyámoltalanok. Ezek az egymásnak ellentmon dó hiedelmek többnyire teljesen tudatosan élnek az emberekben, csakhogy egymástól különválasztva táplálják őket. Ezért aztán nincs is mód az összebékítésükre. (22:45) Mivel érzéseid a hiedelmeidet követik, több csoportjuk olykor értelmetlennek tűnhet, ha nem hagyod, hogy kapcsolatba lépjenek az ugyancsak általad fenntartott ellentétes gondolatokkal. Vegyünk egy nyitottnak és érzékenynek tűnő személyt. Miköz ben ezt olvassa, kijelentheti: „Az a problémám, hogy túlságosan emocionális vagyok.” Némi önelemzés után azonban bizonyosan találna olyan területeket, ahol csak bizonyos mértékig juttatja kife jezésre az érzelmeit. Nem meri szabadjára ereszteni őket, és nem mer a nyomukba eredni. (Rövid szünet; egyik a sok közül.) Egyetlen érzés sem visz zsákutcá ba. Mindegyik örökös mozgásban van, s minduntalan egy újabb ér zéshez vezet. Hömpölygésük során az érzelmek megváltoztatják az egész fizikai állapotodat, és ez a kölcsönhatás arra való, hogy tuda tosan elfogadd őket. Érzelmeid, amennyiben nem gátolod, mindig a hiedelmeid megvalósítását eredményezik. Az érzelmi állapotok mozgatják a cselekedeteket, azaz a fizikai kifejezésre juttatást. És ezek mind a természetes agresszivitásban gyökereznek. A ti társadalmatokban sohasem értették a kreativitás és az ag resszivitás közötti összefüggést. A valódi agresszivitás félreértelme zése minden érzelemtől való rettegéshez vezethet, amelynek hatá sára viszont lemondasz a természet egyik legkiválóbb terápiájáról. • 58 •
A természetes agresszivitás adja minden kreativitás töltését. So kan felkapják majd a fejüket ezen sorok olvasásakor, mert abban hisznek, hogy ez a töltés a szeretet, és hogy a szeretet az agresszivi tás ellentéte. Márpedig nem létezik ilyen mesterséges felosztás. A természetes agresszivitás a mindent előre lendítő kreatív, szere tetteljes erő, a szeretet művelésének módja, a szeretet hajtóereje. (Nyomatékosan:) Az agressziónak alapvetően semmi köze a ti fogal maitoknak megfelelő fizikai erőszakhoz, annál inkább ahhoz az erőhöz, melynek révén a szeretet állandósul és kreatívan megújul. (23:01) Amikor más fogalmakban gondolkozol, akkor olyan el torzult nézeteket vallasz, melyek szerint a hatalomhoz negatív ele mek járulnak - ezeket pedig fenyegetőnek, rossznak vagy éppen séggel démoninak ítéled. Ezzel szemben pedig a jót gyengének, erőtlennek, passzívnak és védelemre szorulónak látod. Ilyen helyzetben aztán félelemmel tölt el minden erőteljes érze lem. Önnön létezésednek dimenzióitól fogsz megrettenni, és haj iasz rá, hogy megfutamodj lényed hatalmától, erejétől és energiájá tól. Arra kényszerülsz, hogy felhígítsd a tapasztalatodat. Az ilyen hiedelmek erősen depresszív jellegűek, amiért is azonnal negatív nak ítéled erőteljes érzéseidet, és ezzel elnyomod őket. Automatikusan elfojtod az összes olyan ingert, amelyek erőtel jes emóciókat válthatnának ki, így megtagadod önmagadtól a szük séges visszajelzést. Csak akkor vagy kiszolgáltatva emócióid kényére-kedvére, ha rettegsz tőlük. Ezek ugyanis lényed mozgatórugói. Az intellektusoddal fonódnak össze. Ám ha nem vagy tudatában tu datos elméd tartalmának, és nem jársz el igazságosan az érzelmeid del szemben, akkor bizony nehézségekbe ütközöl. Szünetet tarthatsz. (23:11. Jane hamar kijött a transzból. Valahogy nem éreztem annyira benne magam tudatta, de megnyugtattam, hogy az anyag ugyanolyan meggyőző volt, mint máskor. Mint az megesik néha, váratlan zaj zavarta meg közvetítés közben, ahogy engem is. A szünetben még mindig ezen bosz szankodtunk. 23:26ig üldögéltünk, majd eldöntöttük, hogy semmi értelme folytatni az ülést: - Nem szívesen mondom, de ma estére hagyjuk a csudába...) • 59 •
644. ÜLÉS, 1973. FEBRUÁR 28., SZERDA, 21:05 (A változatosság kedvéért Jane dolgozószobájában tartottuk az ülést. Az elmúlt néhány napban Janenek az volt az érzése, hogy „előzetes” anya got vesz Sethtől a könyvről. Erről jegyzeteket is készített. Ebben az anyagban az „áthidaló hiedelmek" fogalma különösen gondolatébresztő kifejezés. Alig valamivel az ülés előtt Jane kijelentette, hogy érzi, itt van Seth, mint máskor is. De aztán hozzáfűzte: Egy energiaforrást érzek pontosan a fejem fölött, nem egy kúpot, nem ilyen határozott forrást, csak érzem, hogy a testemen kívül van. Amolyan szokatlan szabadon siklási vagy lebegést ér zékelek... Mintha legalábbis három pohár bort ittam volna... Azt hiszem, tudom, miről fog ma beszélni Seth. A kezem is könnyűnek érzem, mintha selymes víz sodorná. Nem mintha a testemen kívül lennék, de... Jane levette szemüvegét, lehunyta szemét, és némán üldögélt a hinta székben. Aztán:) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálom: Ruburt valóban kapott tőlem némi információt egy másik módszer segítségével. Idő előtt adtam át neki egy kis előze test - hogy úgy mondjam, saját használatra. Neki úgy tűnt, az információ „csak úgy jött”, de még nincs sza vakba öntve. Gondolatok formájában kapta, melyeket aztán értel mezett és megfogalmazott, majd lejegyezte magának. Ez az anyag ehhez a fejezethez tartozik. Most a szokásos módon fogom átadni. Többször is kijelentettem, hogy az elme és test kapcsolata egyet len rendszer. A gondolatok pontosan olyan fontosak a rendszer egésze számára, mint a tested sejtjei. Ruburt nagyon helyesen értel mezett egy általam sugallt analógiát, amelyben a gondolatokat sej tekhez hasonlítottam, a hiedelemrendszereket pedig a sejtekből felépülő szervekhez. A szenek nyilvánvalóan állandóan ott vannak a testen belül, noha a sejtjeik elhalnak és újjászületnek. A hiedelemrendszerek ugyanolyan fontosak és természetesek, mint a fizikai szervek. A tulajdonképpeni céljuk, hogy segítsenek biológiai lényed működésének irányításában. Nem gondolod tuda tosan végig szerveid sejtjeinek születését és halálát. Ha hagyod, gondolataid ugyanilyen természetes módon jönnek létre és múl nak cl hiedelemrendszereidben; ideális esetben pedig egyensúlyba • 60 •
kerülnek, miközben óvják a maguk egészségét, és úg)' irányítják a testedet, hogy végbemehessenek a belső terápiák. Hiedelemrendszereid persze vonzanak bizonyosfajta gondola tokat, amelyekhez érzelmi élmények is fűződnek. A gyűlöletteli és bosszúszomjas gondolatok hosszan fennmaradó torlasza késztessen azon gondolataid vizsgálatára, amelyekből ezek az erejüket merítik. Ezt viszont nem teheted meg úgy, hogy nem veszel tudomást ezen gondolatok tapasztalati érvényességéről , (nyomatékosan) hogy megpróbálod besöpörni valamiféle felszínes optimizmus szőnyege alá. Az ilyen megszokássá vált boldogtalan gondolatok hasonló fizi kai élményeket fognak előidézni - úgyhogy a hiedelemrendszere det kell felülvizsgálnod. (21:22. Jane majd egy percen ál lehunyt szemmel, szinte mozdulatlanul ült.) Az általad megélt „negatív” szubjektív és objektív események ar ra intenek, hogy vizsgáld meg tudatos elméd tartalmát. A maguk módján a gyűlöletteli és bosszúszomjas gondolatok természetes te rápiás eszközök, mert ha követed őket, ha a maguk érzésminőségé ben elfogadod az érvényességüket, akkor túlvezetnek önmagukon; újabb érzésekké fognak átalakulni, és átvezetnek a gyűlöletből a mindig is a gyűlölet mögött lappangó félelem ingoványába. Ha végigköveted érzéseidet, azzal egyesíted emocionális, men tális és fizikai állapotodat. Ha megpróbálsz küzdeni ellenük, vagy megtagadod őket, akkor önnön lényed valóságától akarsz elszakad ni. Ha az imént vázoltak szerint foglalkozol gondolataiddal és érzé seiddel, akkor ez legalább lehetőséget nyújt, hogy biztosan kapasz kodhass jelen tapasztalataid integritásába, és lehetővé teszi, hogy eredendő mozgása és természetes kreativitása valamilyen terápiás megoldás felé lendülhessen. Ha elutasítod az ilyen emóciókat vagy megrémülsz tőlük, azzal gátat emelsz érzéseid egyik pillanatból a másikba tartó folyama elé. Ha őszintén tapasztalod meg, minden érzelemből újabb fakad. Máskülönben viszont megbénítod szervezeted egészének természe tes mozgását. A félelem, ha a velejáró testi érzékekkel és gondolatokkal egye temben nézel szembe vele és érzed át, automatikusan előidézi a maga • 61 •
döntési helyzetét. Megvilágosodik a gát mögötti tudatos hiedelemrendszer, és rájössz, hogy azért érzel így vagy úgy, mert egy olyan gondolatban hiszel, amelyik előidézi és igazolja az ilyen reakciót. (21:34) Ha rendszeresen megtagadod az ilyen érzések kifejezés re juttatását, vagy megriadsz tőlük, nemcsak a testedtől, hanem a tudatos gondolataidtól is elszigeteled magad. Bizonyos gondolato kat elásol, és biológiai páncélt öltesz, hogy a fizikai hatásukat ne érezd a testeden. A válasz minden esetben személyes hiedelemrendszeredben rejlik, azokban a mély szinten fenntartott erős esz mékben, amelyek mindenekelőtt előidézték a gátlásokat. Ha valamilyen spirituális buzgalomtól vezérelve sürögsz-forogsz, és igyekszel elfojtani minden eszedbe ötlő negatív gondolatot, ak kor tedd fel magadnak a kérdést, miért is hiszel annyira a legcseké lyebb „negatív” gondolat rettenetes, ártó hatalmában. A test és a szellem együttesen egységes és önszabályozó, gyógyí tó és öntisztító rendszert alkot. Ezen az egységes rendszeren belül minden egyes probléma, amennyiben őszintén szembenéznek ve le, önmaga megoldását is magában foglalja. Minden tünet, legyen az fizikai vagy mentális, a mögötte megbúvó konfliktus megoldásá nak is a kulcsa, és magában hordozza a gyógyulás magvait. Szünetet tarthatsz. (21:44. Jane elmondta, hogy a közvetítés alatt, anélkül hogy tudná, mit mond Seth, „tudta”, hogy arról az anyagról van szó, amelyiket egyma ga vett a hét elején. Valamivel lassabban folytattuk 22:01kor.) Nos tehát: Igaz, hogy a szokássá vált gondolatok a szeretetről, derűlátásról és önmagad elfogadásáról jótékonyabbak, mint az el lentétes töltésűek; de ismétlem, az önmagadról alkotott hiedelme id automatikusan az ideáidhoz idomult gondolatokat vonzanak. Semmivel sincs kevesebb természetes agresszivitás a szeretetben, mint a gyűlöletben. A gyűlölet ennek a normális erőnek a torz for mája, a hiedelmeid eredménye. Mint a Ruburtnak idő előtt „saját használatra” átadott anyagban is áll, a természetes agresszivitás tisztító hatású és nagyon kreatív a minden emóciót átfűtő hajtóerő. Két módon érheted el a tudatos hiedelmeidet. A legközvetle nebb, ha beszélgetéseket folytatsz önmagaddal. Írd össze a gondo • 62 •
lataidat mindenféle területen, és rájössz, hogy különböző időben más és más dolgokban hiszel. Az esetek nagy többségében azonnal szembetűnő ellentmondásokba fogsz botlani. Ezek az érzelmeidet, fizikai állapotodat és fizikai élményeidet szabályozó ellentétes hie delmek. Vizsgáld meg a konfliktusaikat. Ekkor mindaddig láthatat lan hiedelmek fognak előtűnni, amelyek egyesítik ezeket a látszó lag eltérő attitűdöket. A láthatatlan hiedelmek egyszerűen azok a hiedelmeid, amelyeknek ugyan teljesen a tudatában vagy, de inkább figyelmen kívül hagyod őket, mert olyan küzdelmes területeket k épviselnek, amelyekkel ez idáig nem voltál hajlandó foglalkozni. Amint elszánod magad, hogy a tudatos elméd teljes tartalmát meg vizsgáld, láthatatlan hiedelmeid is hozzáférhetővé válnak. Ha ez túlságosan intellektuális módszernek tűnik, akkor vissza felé, az érzelmeidtől a hiedelmeid felé is felfejtheted az egészet. Bármelyik eljárásra is esik a választásod, az egyik elvezet a másik hoz. Mindkét módszer őszinteséget követel önmagaddal szemben, és hogy magabiztosan nézz szembe az éppen aktuális valóságod mentális, pszichikai és emocionális megnyilvánulásaival. (22:12) Mint azt Andrea tette (lásd a legutóbbi ülést), el kell fogad nod érzéseid érvényességét, miközben rá kell jönnöd, hogy ezek mind bizonyos kérdésekről vagy körülményekről szólnak, de nem feltétlenül tényszerű megállapítások a valóságról. „Úgy érzem, nem vagyok jó anya”; vagy „Úgy érzem, mindig kudarcot vallok”. Ezek emocionális kijelentések, és ilyennek is kell elfogadnod őket. Ugyanakkor meg kell értened, hogy bár az érzéseknek megvan a maguk integritása, korántsem ténymegállapítások. Nagyon jó anya lehet valaki, miközben úgy érzi, hogy egyáltalán nem az. Vagy ép penséggel remekül el tudja érni valaki a céljait, miközben kudar cok sorozatának érezheti az életét. Ha felismered ezeket a különbségeket, és őszintén végigviszed ezeket az érzéseket - mintegy „meglovagolod” az emócióidat -, ak kor eljutsz az ezeket működtető hiedelmeidhez. A következetes önfeltárások sora elkerülhetetlenül eredményt hoz, mivel további kreatív pszichológiai tevékenységre fog ösztönözni. Ennek a folya matnak minden szakaszában közelebb kerülsz tapasztalatod valósá gához, mint annak előtte. • 63 •
A tudatos elme nagyon sokat nyer azzal, hogy egyre inkább tu datára ébredsz az eseményekre gyakorolt irányító hatásának. Már nem fog tartani az érzelmektől, sem a testtől, nem fogja fenyegető nek vagy kiszámíthatatlannak tartani őket, hanem megérzi azt a na gyobb egységet, amelynek maga is része. Az érzelmek nem fogják mostohagyermeknek érezni magukat ott, ahová csak jól öltözött testvéreik nyernek belépést. Nem kell za jongással felhívni magukra a figyelmet, mert az Én nagy családjának teljes jogú tagjai lesznek. Nos, ismétlem, erre többen rávághatják, hogy éppen a túlzottan emocionális, túlságosan érzékeny mivoltuk a gondjuk. Mások túl bizonytalannak hiszik magukat. Ilyen esetek ben az illető fél az érzelmeitől; akkora hatalmat tulajdonít nekik, amekkorába egyszerűen belefúlhat az értelem. (22:27) Teljesen mindegy, mennyire tűnsz nyitottnak, mindig is elfogadsz bizonyos általad biztonságosnak ítélt érzelmeket, míg másokat figyelmen kívül hagysz vagy elfojtasz. (Rövid szünet.) Persze ez a magatartás is a hiedelmeidet követi. (Hosszabb szünet.) Ha pél dául elmúltál negyven, azt mondhatod magadnak, hogy mit sem számít a kor: a nálad sokkal fiatalabbak társaságát kedveled, és fia talosak a gondolataid. Csak az olyan érzelmeket fogod elfogadni, amelyek összhangban állnak a fiatalságról alkotott elképzeléseid del. Érdeklődni kezdesz a fiatalok gondjai iránt. Az általad egészsé get sugárzónak és optimistának tartott gondolatokat fogadod el. Meglehet az is, hogy meglehetősen érzelmesnek tartod magad. A felszín alatt azonban nagyon is tudatában vagy - ahogy ez ter mészetes is - teremtményléted valóságának. Ennek ellenére mere ven nem veszel tudomást a megjelenésedben, mondjuk a harminc éves korod óta eltelt időszakban beállt változásokról. Ha így teszel, szem elől téveszted teremtényként való érvényességedet térben és időben. Minden halállal vagy öregedéssel kapcsolatos gondolatot elfoj tasz, amivel kizárod mindazokat a természetes érzéseket, amelyek nek pontosan az a céljuk, hogy tovább vigyenek előző éveidnél. Így aztán megtagadod tested fizikai létét és a fókuszát a megfelelő cik lusok idejében, és megfosztod önmagad mindazoktól a természetes • 64 •
biológiai, pszichikai és mentális mozgásoktól, amelyek túlvezethet nének önmagukon. Most tarthatsz egy kis szünetet. (22:37től 22:54ig szünet.) Nos, ebben a bizonyos összefüggésben az egyik probléma az „idős” vagy „öreg” szavakhoz rendelt jelentéstartalmakból fakad. A ti kul túrátokban azt valljátok, hogy fiatalnak lenni annyi, mint rugalmas nak, mozgékonynak és tudatosnak lenni; idősnek vagy öregnek lenni pedig általánosságban szólva megalázó. Azaz, aki korosodik, az merev, divatjamúlt - és slussz. Főleg azért igyekszel kétségbeesetten fiatal maradni, hogy el rejtsd az öregedésről alkotott hiedelmeidet, és letagadd az ezzel kapcsolatos érzelmeidet. (Rövid szünet.) Ha nem vagy hajlandó elfo gadni teremtményléted valóságát, egyszersmind a lelked tulajdon ságait is megtagadod. A test a tér és az idő világában létezik. A hat vanas éveidben megélt tapasztalataid legalább annyira fontosak, mint a húszas éveidben megéltek. Mindegyre változó képed valamit kö zölni akar veled. Amikor úgy teszel, mintha semmi sem változna, akkor a biológiai és a spirituális üzeneteknek egyaránt útját állod. Idős korban a szervezet bizonyos szempontból új születésre ké szül. A lélek, a szellem és ,a test eseményeinek összessége nem csu pán az egyik ciklus, az egyik évszak múlását jelenti, hanem egyszer smind az újabb kezdetének előkészítését is. Ez a helyzet magában hordozza mindazt a szükséges támogatást, melynek révén átjut hatsz ezen: nem csupán elfogadással, hanem az új tapasztalat felé hajtó erős, agresszív akarattal. Ezért aztán időbeli valóságod megtagadása az időben való elaka dásodat és az ehhez való görcsös ragaszkodásodat eredményezi. Ha viszont elfogadod időbeli integritásodat, akkor tested az ő termé szetes végéig működőképes, és jó egészségi állapot esetén mentes lesz minden eltorzult, láthatatlan elképzeléstől. Ha a fiatalságot tartod az egyetlen eszményi állapotnak, és küzdesz is érte, miköz ben mindegyre abban hiszel, hogy az öregkor csak rozzantsággal járhat, akkor fölösleges dilemmát okozol, és sietteted az elméd ál tal táplált negatív jellemzőknek megfelelő öregedés folyamatát. • 65 •
Mindenkinek meg kell vizsgálnia a maga egyéni hiedelmeit, vagy meg kell kezdenie azon érzések vizsgálatát, amelyek óhatatla nul ezekhez a hiedelmekhez vezetnek. Ezen a téren - mint minden más esetben - azok, akik verbálisan jobb képességűek, alkalmaz hatják az írás módszerét. Jegyezd le a hiedelmeidet olyan sorrend ben, ahogy eszedbe jutnak, vagy készíts listát intellektuális és emo cionális meggyőződéseidről - meglátod, igencsak eltérők lesznek! Ha valamilyen fizikai tünetet észlelsz, ne futamodj meg előle. Erezd a testedben a valóságát. Engedd, hogy szabadon áramolja nak az érzelmeid. Ha szabad folyást engedsz nekik, el fognak vezet ni a nehézséget okozó hiedelmekhez. Valóságod sok olyan aspektu sán fognak átvezetni, amelyekkel neked kell szembenézned, és amelyeket neked kell felderítened. Ezek a módszerek felszabadít ják a mindaddig visszafojtott természetes agresszivitásodat. Ekkor úgy érezheted, hogy elárasztanak az érzelmek, de bízzál bennük ismétlem, az emóció nem más, mint lényed mozgása, és felébreszti saját kreativitásodat. Ha követed, megleli a választ a problémáidra. Ruburt a Párbeszédben kiválóan példázza, hogyan engedte fel színre törni az érzéseit, annak ellenére, hogy eleinte megrémült tő lük. Nem mindenki született költőnek, de a maga módján minden egyes ember kreatív, és ugyanúgy követheti az emócióit, mint Ru burt tette, akár vers lesz az eredménye, akár nem. Ruburt tudni fogja, melyik részletre gondolok. Használd csak fel. Meg kell értened, hogy a tudatos elméd valóban érti a dolgát, ideái helyénvalók, és hogy a hiedelmeid a hatásuk alá vonják és ala kítják testedet és tapasztalatodat. Most tarthatsz egy kis szünetet. (22:17. Jane csodálkozva nyugtázta, hogy csaknem fél órán át volt transzban, mivel alig pár percnek érzékelte az eltelt időt. Íme az a részlet Ruburt versesköteléből, amelyikre Seth utalt. Jane öt nappal ezelőtt írta. Ebben a részletben a halandó Én így szól a lélekhez:
• 66 •
„De most testem remeg, és mély lélegzetet vesz. Ősi harag hördül lábujjam felől. Súlyos, tompa, fekete lyuk emelkedik gyomromból torkomba, és üríti tartalmát nyelvemre, mi ólomsúlyúvá lesz a kimondatlan, kisíratlan dolgoktól, rég elfeledte már agyam, de felgyűlt véremben. Kimondatlan hangzók és szótagok hamuszobrai, képek, melyeket fel kelleti volna rúgnom rég, bukdácsolnak ajkaimon kifelé. A részletek összeállnak, a jegesen súlyos tömeg életre kel, megszületve és sikítva robog ki a világegyetembe. Színek és formák, feketék, vérvöröslilák olvadnak az ég peremének hatalmas pergő képébe, hol elenyésznek és megváltást nyernek. És éreztek most, így dühömben is, csodás vagy és rettenetes, testemen át emelkedsz egyre viharos szelek, elrobogó felhők biztos röptével, dúlva a tájat mégis megújítod, törmeléket szórva szanaszét • 67 •
teljes erődből, miközben új gumókat eregetsz, melyek odalent rejtőztek és kiérdemelték haragom, mi felemeli őket, és le meg én együtt, az elfojtás fagyos földje fölött óriás, szabad örvényekben lüktetve, melyek nyári villámként törnek ki, cikáznak és vágtáznak a mezőn, dühöngünk örömtől duzzadón. ” A szünet után már nem dolgoztunk a könyvön. Seth átadott még Jane nek egy oldalnyi anyagot, és az ülés 23:34kor ért véget.)
645. ÜLÉS, 1973. MÁRCIUS 5., HÉTFŐ, 21:40 (Vacsora után Jane a megváltozott tudatállapotba való átmenet jeleit kezdte mutatni. „Selymes" bőréről beszélt, és a hátára simuló pulóver csodálatos érintéséről. A legutóbbi ülés előtt is támadtak hasonló érzései, bár enyhébb formában, lásd az idevágó jegyzeteimet. Most amúgy is éles hallása felerősítette a hangokat: a celofán zörgését, ahogy felbontotta a cigarettásdobozt, a hangom mélységét, ahogy Willy cicánkhoz szóltam, vagy ahogy az újsággal zörögtem. Kár, hogy olyan szegényesek a szavak, hogy nem lehet igazán leírni ezeket a hatásokat - állapította meg többször is Jane. Túlságosan megkoptak... - tette hozzá. Janenek ez az állapota több tavalyi transzcendens állapotára emlékeztetett, ezért azt javasoltam, hogy folytassa. Azt felelte, inkább az ülést választ ja. Átment a nappaliba olvasni, és a folyóiratot „súlyosabbnak ” találta a szokásosnál, amikor felemelte az asztalról. Egyre jobban magával ragadta a hétköznapi tárgyak szépsége. Eredetileg úgy tervezte, az ablak felé fordítja a fotelt, hogy láthassa az utcai fényeket, ehelyett azonban azon kapta ma gát, hogy a fotellel szemben lévő könyvespolc szépségében gyönyörködik. Ekkor hangja nehezen meghatározható, teltebb, örömteli de megadóan hangzó árnyalatot sugárzott. • 68 •
Egy darabig csak ült a nappaliban, és boldog felkiáltásokkal nyugtázta környezete szépségét. Willy cicánk felugrott az ölébe. Különösen szép lett ez a cica mondta Jane. Amikor megsimogatta, csodálatosan puhának és élettelinek tűnt a bundája. Ihletettségében Jane a másik kezével elkezdte simogatni a levegőt Willy mellett - és ezt az érzést is ugyanolyan csodásnak érzékelte. Ettünk egy keveset, aztán Jane átült a hintaszékbe. Míg Seth érkezésére vártunk, elámulva nézett körül a szobában, szeme sötétebben csillogott, mint máskor. — Minden olyan nagyszerűnek látszik: te, a szoba, Willy, de azt hiszem, megtarthatjuk az ülést... Az ülés során aztán Seth kitért Jane ezen kiterjesztett tudatállapotára.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálom: Amikor a tudatos elméd tartalmát vizsgálod, úgy tűn het, oly sok és olyannyira eltérő hiedelmet táplálsz az egyes idő szakokban, hogy képtelen vagy ezeket összeegyeztetni. Ugyanakkor viszont világos mintákat fognak kialakítani. Találsz majd egy cso port alaphitet, amelyek köré a többi hiedelmed csoportosul. Ha ezeket bolygóknak képzeled, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy körülöttük kering a többi hiedelem. Akadhat ezek között né hány „láthatatlan hiedelem” is, és az alapvető hiedelmek között is előfordulhat egy-kettő. Folytatva az analógiát, ezek a fényesebb, feltűnőbb bolygók mögött bújnak meg, jelenlétük mégis megnyil vánul abban, hogy milyen hatást gyakorolnak a bolygórendszered látható alaphiteivel kialakított kapcsolatodra. Az olyan kérdések, amelyekre gondolataid legalaposabb tanul mányozása ellenére sem találod a választ, az ilyen láthatatlan alap hitek létére utalnak. Hadd hangsúlyozzam, hogy ezek valójában hozzáférhetők tudatosan. A már korábban (a legutóbbi ülésen) emlí tett módszerekkel bukkanhatsz rájuk, vagyis, ha elkezdesz az érzé seiddel foglalkozni, vagy ha a könnyebben elérhető hiedelmeiddel kezded a vizsgálatot. (21:50) Ez a kérdéskör pedig elvezet bennünket az „áthidaló hi edelmekhez”, és ismét megemlítem, hogy korábban Ruburt már kapott erre vonatkozó információt. (Lásd a legutóbbi ülés elején a jegy zeteket.) Amikor az ideáidat vizsgálod, észre fogod venni, hogy még • 69 •
a szembetűnően ellentmondásos gondolatok között is mutatkoznak hasonlóságok, és ezek a hasonlóságok alkalmasak arra, hogy még a legelütőbb hiedelmek közötti űröket is kitöltsék. Mivel te magad táplálod ezeket a hiedelmeket, hogy úgy mondjam, olyan jegyekkel látod el, amelyek alapján te magad fel is ismerheted őket. Ezek a jellegzetességek pedig áthidaló hiedelmekként jelennek majd meg. Amikor felismered, mik is ezek valójában, olyan egységes pontokat fogsz felfedezni önmagadban, amelyekből kiindulva valamivel tá volabbi nézőpontból láthatsz rá hiedelemrendszeredre. (Hosszabb szünet.) Kétségkívül meglepetéseket okozhatnak az ezek kel az áthidaló hiedelmekkel kapcsolatos érzelmek, de az ilyen egy ségesítő struktúrák biztos alapján állva megteheted, hogy hagyod hömpölyögni az emocionális folyamot, miközben érzed, ugyanakkor talán első ízben ébredsz a tudatára, hogy ezek az érzések a hiedel meidből fakadnak, és nem fog el a rettegés, hogy elsodor az árjuk. Lehetetlen kifejezni az ilyen élmény emocionális valóságát. Ezt magadnak kell felfedezned önmagad számára. Az ilyen áthidaló hie delmek gyakran teszik lehetővé, hogy érzékeld a ma este említett „láthatatlan” hiedelmeket, és ezek látomásokként fognak megje lenni előtted. Ha viszont továbbgondolod a dolgot, arra is rá fogsz jönni, hogy az illető hiedelmet egy másik hiedelem takarta el elő led, noha mindig is a tudatában voltál; és arra is rádöbbensz, hogy különös módon pontosan azért volt láthatatlan, mert mindvégig adottnak és magától értetődőnek tekintetted. Nem a valóságról al kotott hiedelemnek tartottad, hanem azt hitted, hogy maga a való ság, ezért aztán soha nem is vontad kétségbe. Andrea sem kételkedett soha abban a „tényben”, hogy egy nő élete nehezebb, mint egy férfié. (Lásd a 643. ülést.) Amikor meg vizsgálta a hiedelmeit, ez elkerülte a figyelmét. A láthatatlan hiede lem viszont kihatott a viselkedésére és a tapasztalatára. Most viszont már megérti a természetét, és hiedelemként tudja kezelni, nem te kinti a valóság olyan jellemzőjének, mely fölött nincs hatalma. (Egy perc szünet 22:05kor.) Az áthidaló hiedelmek az álomálla potban válnak hozzáférhetővé. Ebben az esetben a tudatos tudás egyszerre előbukkan az álmot követő nap kellős közepén. Egy ilyen tudatos felismerést követően a megnyugvás érzése támad az Énben, • 70 •
bár nem feltétlenül emlékszel tudatosan az álomra. Az álomban különböző szimbólumok jelenhetnek meg. Ez minden ember ese tében más és más. Amikor viszont az ilyen álmok felidéződnek, gyakran olyan egyéni szimbólumok tűnhetnek fel, mint például si keres átkelés valamiféle folyón vagy tengeren, esetleg űr vagy sza kadék áthidalása. (Rövid szünet.) Ilyen alkalmakkor az álom nagyon erős emocioná lis tartalmat hordozhat, mint amilyen a diadalmaskodás a lélektani káosz fölött, vagy éppenséggel az ember halál utáni feltámadása. Saját magadnak is sugallhatod az ilyen áthidaló hiedelmek felbuk kanását. A tudatos gondolat maga a szándék kifejezése. A nem töké letesen feldolgozott különféle alaphitek egymásnak ellentmondó Én-képet eredményeznek. Más az, ha kötetlenül és nagy örömmel próbálgat végig az ember különböző divatstílusokat, magatartásformákat és attitűdöket - és megint más, ha „belevész” a rögeszmésen vágyott megjelenés-, attitűd- és magatartásforma-váltásokba. Ez utóbbit általában ellentmondásos alaphitek okozzák, amelyek hol az egyik, hol a másik irányba rángatják az illetőt. Általában az eltúlzott ellentétes emóciók is felszínre kerülnek. Miután mindezt megérted, könnyű lesz a hiedelmeidet számba vé ve ezeket azonosítani, és áthidalni a látszólagos ellentmondásokat. Most tarthatsz egy kis szünetet. (22:17. Jane transza igen mély volt. Még az árvíz utáni javítások alsó emeleten zajló munkálatainak lármáját sem hallotta. A szünetben is megmaradt nagyon kellemes módosult tudatállapota, mintha csak visszaidézte volna. Érzetek káprázatos adathalmaza! Minden olyan csodálatosan egységes... Jane elmagyarázta: ahogy a kezem mo zog írás közben, az kapcsolatban áll a ház előtt elhaladó autók zajával; a hintaszék ütemes mozgása a keze alá simuló pantallója tapintásához kapcsolódik; amikor végigfuttatta az ujját az szövet egyik ráncán, „felerősödött, elnyújtott hang" keletkezett. Amikor felállt, deréktól felfelé különösen ellazult volt. A szünet alatt hallottuk, hogy az alattunk lakó idős szomszédunk, Marga ret, Susy nevű macskáját szólongatja. Jane közölte, ez a halat idézi fel benne; látta maga előtt Margaret tátogó száját, amint fizikai hullámokban bocsát ja ki a levegőn át a hívását, hogy hangjával beburkolja és hazavigye Susyt. • 71 •
Jane szerint a számára korábban leadott előzetes anyag vétele óta eltelt időben éppen az áthidaló hiedelmekkel folytatott munkájának eredményét tapasztalja meg, megkérdeztem hát, hogy szerinte ebben a fejezetben monde valamit Seth ezekről a személyes reakciókról. Rendben. Várok mondta, és behunyta a szemét. 22:43kor folytattuk az ülést.) Akkor diktálom tovább: Ruburt azóta dolgozik a hiedelmeivel, amióta belefogtunk ebbe a könyvbe, és a maga módján alkalmazza a módszereket - ahogy azt minden olvasónak is ajánlom. Amikor elkezdtük, Ruburtnak nehezére esett elhinni, hogy oly sok válaszra rá lehet lelni a tudatos elmében, és ahogy haladt, elké pedve vette tudomásul, hogy pontosan így áll a dolog. Vegyük őt példának, és nézzük, miként jelent meg egy áthidaló hiedelme, hogy összekapcsoljon egymásnak látszólag homlokegyenest ellent mondó hiedelmeket. A módszer az ellentétes hiedelmek jellegétől függetlenül minden esetben ugyanez. (Rövid szünet.) Ruburt elszánt, kitartó, makacs, és buzog benne az energia; kreatív és hihetetlenül rugalmas a tudatossága. Egész életét azon alaphit köré építette, hogy író. Ezen a hiedelmen keresztül szemlélte tapasztalatának egészét; támogatott minden olyan impulzust, amelyik ezt előbbre vitte, és gátolta azokat, amelyek nem illeszkedtek bele. Nos tehát: ezzel a hozzáállással Ruburt, hogy úgy mondjam, mindent egy lapra tett fel. Mindazok, akik hasonlókép járnak el, eldöntött módon fogják látni magukat. Elkezdik jól meghatározott szempontok szerint szervezni a tapasztalatukat. Ez lehet a nemi szerep szerinti tám pont, vagy valamilyen szakmai szerep által kitüntetett szempont. Lehet, hogy elsősorban anyának vagy apának tekinted magad, ta nárnak, szerkesztőnek, vagy akár „az év emberének”. Ugyanakkor egyetlen bizonyos tulajdonságot fogsz hangsúlyosan kiemelni: élet erős mivoltodat, spirituális érdeklődésedet vagy bármi egyebet. Ami azt illeti, nincs is baj az ilyen összpontosítással, amennyi ben az eredeti elképzelés a tapasztalatoddal együtt folyamatosan fejlődik, és önmagában nem túlságosan korlátozó erejű. Lehet, hogy elsősorban anyának kívánod látni magad. Eleinte ez csak anynyit jelenthet, hogy odahaza gondot viselsz a gyermekeidre. De ha ez az idea megmarad korlátozó érvényűnek, akkor kizárhatja pél • 72 •
dául, hogy a férjed felesége légy, megfoszthat sok másféle jelentő ségedtől, és más területeken megakadályozhatja személyiséged kiterjesztését. Ugyanígy, ha az alaphited olyan mértékben hangsúlyozza spiritualitásodat, hogy elszakít a szükséges érzéki megnyilvánulástól, akkor korlátozóvá válik, és végül még azt a spirituális élményt is el fojtja, amelynek kifejezésre juttatásáért eredetileg létrejött. Miközben a hiedelmein dolgozott, Ruburt egyszer csak olyan helyzetben találta magát, hogy szembesült két egymással ellentétes alaphittel. „írói énje” az egyik hiedelmet követte, amely szerint bi zonyos anyagot megengedhető és helyes megírni. Ruburt arra állí totta be magát, hogy minden ennek ellentmondó impulzust eluta sítson, és ifjú korától ehhez tartotta magát. A pszichikai élményekbe történt beavatásával úgy érezte, írnia kell mindenről, ami történt vele, s ezt az anyagot kreatívan kell fel használnia. A korábbi, önmagát íróként beállító hiedelmei azon ban összeütközésbe kerültek ezekkel az új célokkal, mert eredeti leg Ruburt a költészeten kívül csak a prózát tartotta íróhoz méltó műfajnak. Ezért két részre osztotta az életét, egyiket a „pszichikai”, másikat pedig az „írói énjének” tartotta fenn. Az írói énje gyanakodva te kintett minden olyan írásműre, amelyik nem az általa korábban is mert ihletforrásból táplálkozott. Ragaszkodott ahhoz, hogy min den más kreatív anyagot az - ilyen korlátozó értelemben felfogott írásnak szentelt napi öt órán kívül vessen papírra. Ezek a hiedel mek persze megszülték a maguk emócióit, ezért Ruburtot mindig elöntötte a düh, amikor mások médiumként könyvelték el. Minden olvasónk kerülhet hasonló helyzetbe, ha összeütközik két erősen ellentmondó alaphite. Ruburt a pszichikai munkájában is teljes elkötelezettséggel hitt. Fizikai tünetek is jelentkeztek nála, és a hiedelmeit végiggondolva egymaga próbál meg a probléma gyökeréig hatolni. A maga tapasztalatában láthatta, milyen tökéle tesen tükrözik hiedelmei az önmagáról kialakított belső képét. (23:12) Hasznos információt adtam át neki, de csak akkor vehe ti ténylegesen hasznát, ha ő maga érzi a lényegét, és bebarangolja hiedelemrendszerének útvesztőit. Amikor megérted a valóság ter • 73 •
mészetét és a benne betöltött szerepedet, akkor nem másoknál fo god keresni nehézségeid megoldását, hanem felismered, hogy a sa ját hiedelmeid képezik a kreativitásnak azt a kimeríthetetlen tárhá zát, melynek elemeit neked kell összekeverned, majd szétválogatnod. Ha hiszel abban, hogy bizonyos ételek jót tesznek neked, akkor ezek az adott rendszerben hatásosak is lesznek - a hiedelmeid miatt. Ha pedig az orvosokban hiszel, akkor ők valóban segíteni fognak. Ha hiszel a gyógyítókban, akkor segítségedre lesznek, de mind ezek a segítségek a legjobb esetben is időlegesek csupán. Ruburt olyan helyzetbe került, hogy mindezt felismerte. Elfogadta a tényt, hogy ő teremtette meg a maga valóságát, és hogy ennek adódtak olyan fizikai vonatkozásai, melyek mélységesen zavarták. Azt is meg értette (hosszú szünet), hogy nem használhat engem mankónak. A Párbeszéd (lásd a 10. fejezet, 639. ülést), melynek Ruburt most ért a végére, immár könyvformát öltött; ez egyszersmind az Én uta zása is, amolyan kérdés-felelet formában, melynek során Ruburt számos eltérő hiedelmet ismert fel, és nézett szembe velük. Min den olvasó alkalmazhatja a személyes hiedelmek ugyanilyen párbe szédes formájú tárgyiasításának módszerét, attól függetlenül, hogy művészi alkotás lesz-e a végeredmény, vagy sem. Ez gyakran fordul elő álomállapotban, amikor oly nagy szabadsággal ruházod fel ter mészetes kreativitásodat. Gyakran álmodsz olyasmit, hogy két sze mély vagy, olykor egymás számára idegen, máskor ismerős, és ezek az alakok kérdéseket tesznek fel egymásnak. Aznap, amikor Ruburt megkapta az „előzetes” információt az át hidaló hiedelmekről (lásd a legutóbbi ülést), a nyilvánvaló hirtelen megvilágosodott. írói énje egyre inkább gátolva érezte magát, kor látozó hiedelmei következtében képtelen volt felhasználni a kitűnő anyagot. Annyira védekezőn összpontosított a saját anyagára, hogy ez gátakat vetett kreativitása szabad folyásának, miközben Ruburt „elfogadhatatlan” adottsága, az én könyveimtől eltekintve is továb bi könyveket hozott létre. Ruburt azon kapta magát, hogy alkudozik korábbi írói énjével, és egyszer váratlanul feltette a kérdést; „Mit is művelek?” Világosan látta, hogy a magát írónak tartó alaphite valójában roppant korlátozó. Korábban ez sosem tűnt fel neki. Ugyanakkor • 74 •
azonban tudatosan tudott róla, de hagyta, hogy megmaradjon lát hatatlannak. Rájött, hogy az írói illetve a pszichikai megnyilvánulá sai egyaránt írni akarnak, és ez lett az áthidaló hiedelem. Ezt felhasználva Ruburt az újonnan rendelkezésére álló energia feldolgozásának folyamatánál tart. Érti, hogy ő maga az az Én, aki ezeket a hiedelmeket táplálja, és immár nem azonosul teljes mér tékben lényegi hiedelmeinek egyikével sem. Ugyanis pontosan ez a társulás akadályozta a korábbiakban az Én természetes mozgását és kiterjedését. (Rövid szünet.) Az eredeti hiedelem azt jelentette, hogy Ruburt mentális szempontból gondolta végig a maga valóságát, és általá ban az írót az ideákkal azonosította, míg testét csupán eszköznek tekintette, nem pedig annak az élő szervezetnek, amelyen át meg kell tapasztalni a teremtménylét élményét. Ezen az estén tehát az érzékeknek megadatott a szabadság, de az élményt felnagyította Ruburt pszichikai érzékenysége. Ha elsősorban fizikainak tartod magad, akkor hiedelmeidnek megfelelően gátolhatod spirituális vagy emocionális oldaladat. Eb ben az esetben a hiedelmeiddel való foglalatosság nagyobb szabású élményekhez fog eljuttatni a mentális és spirituális ösvényeken át. De mindez persze összekapcsolódik, és csak a többi rovására mel lőzheted bármelyiket is. Most tarthatsz egy kis szünetet. (23:37 . Jane „messze”járt, de tudta, hogy Seth róla beszélt. A szünet ide je alatt folytatódtak „eksztatikus” nem talált ennél pontosabb kifejezést érzései. Átáramlottak rajta. Élesen tudatában volt, milyen érzéseket kelt a ruhája a bőrén. Annyira eleven a testem, hogy néha alig tudom elviselni... Egy elhaladó autó zaja végigsiklott a lábszárán, fel a testén, egészen az ujjai hegyéig. Valahol a házban kinyitottak egy vízcsapot, ami borzongás sal töltötte el. Jane, mivel folytatni akarta az ülést, erőt vett magán, hogy csillapítsa reakcióit. Rágyújtott, leült a hintaszékbe, és lehunyta szemét. 23:55kor folytattuk.) Ruburt tehát felismerte azt a hiedelmét is, hogy írásain át kell létét igazolnia. Ez azért történhetett így, mert nem bízott a térben és időben létezett és létező lényének alapvető jogában. Ezek a régi hiedelmek nem csatlakoztak az újabbakhoz. • 75 •
Sok olvasómban is megvan ugyanez a mesterséges igény a lét igazolására, és sokféle alaphit alakulhat ki arra, hogy rejtve tarthas sák ezt a belső bizonytalanságot. „Életedet igazolhatod” biológiai kreativitással, majd ráakaszkodhatsz gyermekeidre, és sosem aka rod elereszteni őket. Vagy felhasználhatod a karrieredet is. De minden esetben meg kell küzdened az ilyen fölösleges ideákkal, szembe kell nézned teremtményléted valóságával, és be kell lát nod, hogy legalább annyira helyed van ebben az univerzumban, mint egy mókusnak, egy hangyának vagy egy levélkének. Az ő léte zéshez való jogukat sosem vonod kétségbe. Akkor miért is kétel kednél a magadéban? (Hangosabban, mosolyogva:) És ezzel vége szenvedélyes ülésünk nek és igen, kitörölheted azt a szót. ( Köszönöm, Seth. Jó éjt. 00:02 Azok az érzések még akkor is előjöttek, amikor Seth beszélt tudatta Jane. És folytatódtak gazdag érzéki reakciói. Az ágynemű érintése a bőrén „szinte túl soknak” is bizonyult az ülés végeztével még úgy egy órán át. Másnap is érződtek ennek az élménynek az emlékei. Későbbi megjegyzés: a Jane érzékelésének rugalmasságára vonatkozó anyag a 13. fejezet 653. üléséhez írt jegyzetekben található, valamint a már említett 639. üléshez írottakban.)
646. ÜLÉS, 1973. MÁRCIUS 7., SZERDA, 22:28 (Tegnap Jane levelet kapott egy asszonytól, aki leírta, hogyan kezdődtek néhány évvel ezelőtt az emberiség iránti rendkívüli, transzcendens szeretetér zései. Mélységes érzelmei nem szűntek meg, bár kordában tudta őket tartani. Még senkinek sem beszélt róla, és azt szerelte volna, hogy kérdezzük meg Sethet a jelentőségéről. Ráadásul nemrég orvosi jelentést kapott, mely szerint egykét éven belül menthetetlenül meghal. Az asszony iránti együttérzésen túl Janenek némelyik saját pszichikai élményéi jutatta eszébe a levél, és megkért, hogy tegyük a Sethfüzetünkbe, hátha választ kapunk a feltett kérdésre úgy éreztük ugyanis, hogy Seth válasza sokak érdeklődésére tarthat számot. Ugyanilyen megfontolásból illesztettük az ülés végére [a 12. fejezetben] egy helyi lakos bizonyos hiedelemkészlettel átélt tapasztalatait. • 76 •
Jane fáradt volt vacsora után, ezért nem kérdeztem, megtartjuke a mai ülést. Aztán este kilenc körül egyik szomszédunk nem tudott bejutni a laká sába, és a segítségünket kérte. Mire ezzel végeztünk, Jane teljesen felélénkült és meglepetésemre kijelentette, hogy szerelné megtartani az ülést. Nagyon halkan szólalt meg Seth hangján.) Jó estét. (Jó estél, Seth.) Akkor diktálom: Ha szabad folyást engedsz az érzelmeidnek, so sem fognak elnyelni, hanem mindig frissen juttatnak vissza a tuda tos elme „logikus” gondolatvilágába. Csak akkor tűnnek az intellektusoddal szemben álló vagy fölé tornyosuló erőknek, ha gátakat szabsz nekik. Nagyon fontos azon ban, hogy megértsd a tudatos elméd hatalmát és irányítóképessé gét, mert ellenkező esetben elhiszed, hogy örökké olyan körülmé nyeknek és helyzeteknek leszel kiszolgáltatva, melyek fölött semmi hatalmad. Ismétlem, míg a tudatos elmének az a szerepe, hogy hiedelmei den keresztül irányítsa a tapasztalatod folyamát, és hogy megvaló sítsa a hiedelmeidet, a tulajdonképpeni működésről az Én egyéb részei gondoskodnak. A lehető legteljesebben hinned kell abban, hogy új hiedelmeid ugyanolyan teljességgel fognak működni, mint a régiek. (Hosszú szünet.) Úgy tűnhet, vallásos hiedelmeidnek vajmi kevés közük van az egészségedhez vagy a hétköznapi élményeidhez. Akik elhagytak valamilyen intézményesített vallást, meglehetősen felsza badultnak érezhetik magukat az eredendő bűn és az effélék káros jelentéstartalma alól. Csakhogy senki sem teljesen mentes a hiedel mektől ezen a téren. Valójában az ateizmusba vetett hit is hiedelem. A következő fejezetben a jóról és a gonoszról kialakított elkép zeléseiteket, az Én moralitását fogjuk alaposabban szemügyre ven ni, megvizsgáljuk továbbá, miként tükrözi életetek az ideáitokat. Fejezet vége. („Rendben. ” Rövid szünet 22:38kor.) Nos, mondanék akkor valamit annak a levélíró asszonynak. Egy pillanat... • 77 •
Egyetlen férfi vagy nő sem tudhatja tudatosan és biztosan, me lyik lesz élete utolsó napja ebben a bizonyos életben, amelyet je lenlegi életének hív. A halandó lét - születéssel és halállal - az a keretrendszer, amelyben a lélek a testben jut kifejezésre. A szü letés és a halál zárják közre azt a földi tapasztalatot, amelyet egy bizonyos időszakban lejátszódónak érzékelsz, különféle cikluso kon át, és amely egyedi térbeli érzékelésekkel jár - más emberi lényekkel való találkozásaid során bizonyos fokig mindegyik osztozik veled az Én és az idő és a tér találkozásaiból fakadó ese ményekben. A születésnek és a halálnak megvan a maga szerepe, erősítik és összpontosítják a figyelmedet. A ti testi fogalmaitok szerint az élet a halál létezése miatt olyan értékes. Talán könnyebbnek tű nik, ha az embernek nincs tudatos fogalma arról, hogy ponto san mikor fog meghalni. Tudattalanul persze mindenki tudja, mégis eltitkolja ezt. Ez a tudás több okból is rejtve marad, de a halál tényéről, a személyes halálról sohasem feledkezel meg. Nyilvánvalónak tű nik, hogy a földi valóság keretrendszerében a halál ismerete nélkül nem lehetne teljes az élet élvezete. Lehetőséged adatott rá, hogy tanulmányozd az életet, és hogy sokkal teljesebben tapasztald meg, mint ebben a létezés ben bármikor. Intenzitása és ragyogása, különbségei és hasonló ságai, örömei és bánatai a rendelkezésedre állnak, hogy érzé keld őket - te, akinek egy orvos kijelentése nyitotta fel a szemét. Bizony mondom: ez az általad értékelt és megértett fokozó dás, valamint az élet és az élés tapasztalata, amelyet feltételek nélkül fogadtál el, még ebben az életedben meghozhatja neked azt a másik születést, amelyben értelmét veszíti az orvos megál lapítása. A halálos ítéleted spirituális értelemben újabb esély az életre, amennyiben képes vagy elfogadni az életet annak min den körülményével, és érezni minden dimenzióját, mert egye dül ez fogja megfiatalítani spirituális és fizikai Énedet. Az élmény, amelyről írtál, több szinten is nagyjelentőségű, és természetesen azért élted át, hogy megnyugtasson afelől, ami ről amúgy is tudtad, hogy bekövetkezik. Azért volt részed ebben • 78 •
az élményben, hogy emocionálisan és spirituálisán tájékoztasson minden egyes ember nagyszerű jelentéséről, hogy megmutassa neked azt a szerelmetes ragyogást, mely ott lakozik minden egyes emberi lényben, és tudassa veled, hogy az Én és a lélek egysége a lehetséges megsemmisülésen túl is létezik, ahogy te magad is létezni fogsz, akármelyik utat is választod - hogy meg halj két éven belül, vagy hogy fizikailag jóval tovább élj. Másként fogalmazva, továbbra is létezni fogsz, és kiteljesedsz abban a szeretetben, amelyre ráéreztél. Korábban tudattalanul úgy érezted, hogy sodródsz, és hogy az életnek vajmi kevés a jelentősége. Az események felszíne alatt kiteljesületlennek érezted magad, úgy hitted, olyan merészség nek és adottságoknak vagy birtokában, amelyeket sosem lesz al kalmad hasznosítani, és nem volt részed semmiféle olyan „hősi es” eseményben, mely teljesebb megértésre ösztönzött volna, ahogy nem részesültél igazán felemelő vagy hétköznapjaidat iz galommal fűszerező ösztönzésben sem. Tudattalanul tehát olyan helyzetet választottál önmagad számára, amelyben kikristályoso dott egy válság - és mozgósította a szív és a lélek minden elemét, hogy megértsék, érzékeljék és legyőzzék. És ez így is fog történ ni, pontosan oly módon, ahogyan az számodra a legfontosabb nak tűnik, és sokkal többet fogsz megtudni, és sokkal teljesebb lény leszel, mint amilyen a körülmények ilyen alakulása nélkül lettél volna. Ez nem azt jelenti, hogy nem választhattál volna más utat. Azért döntöttél ezek mellett a körülmények mellett, mert ko rábbi életeidben annyira rettegtél a haláltól, hogy megpróbál tad önmagad elől eltitkolni az ismeretét, ezúttal azonban a fi gyelmed középpontjába állítottad. Léted teljes szövetében csodás, mérhetetlenül különleges és értékes részlet ez az élet, amelyből örömmel és megértéssel buk kansz elő, akár holnap halsz meg, akár évek múlva. Mindig a ke zedben a döntés az élet vagy a halál mellett. Az élet és a halál csupán a te végtelen és örökösen változó lé ted két arca. Érezd és lelj örömöt a lényedben. Sokan úgy érnek meg kilencven vagy még több évet, hogy egyetlen pillanatig sem • 79 •
tudják értékelni lényük szépségét. Éltél már korábban is, és élni fogsz a jövőben is, új életed pedig, a ti fogalmaitok szerint, a ré giből fakad, a régiben növekszik, és benne foglaltatik, miként a mag is benne foglaltatik a virágban. Valamennyien utazók vagyunk, bármilyen legyen is a helyze tünk, és köszöntelek, mint egyik utazó a másikat. Válaszlevél vége. Most tarthatsz egy kis szünetet. (23:11. Végül mégsem tartottunk szünetet. Seth ugyanis úgy döntött, hogy még átad Janenek és nekem egy oldalnyi anyagot, mielőtt belevágnánk a 12. fejezetbe. A szünet így 23:22től 23:40ig tartott.)
12. FEJEZET A kegyelem állapota, a lelkiismeret és a mindennapi élet
Nos: Egy kis türelmet kérünk a diktáláshoz. Elkezdjük a következő fejezetet, melynek címe: A kegyelem állapota, a lelkiismeret és a mindennapi élet. Eddig viszonylag gyakran emlegettem a kegyelem állapotát (például a 9. fejezet 636. ülésén), mert - bár számos dimenziója van - gya korlatilag ez a jólét és beteljesülés érzetének alapvető oka. Létezé setek egyik feltétele. A következőt ki-ki a maga módján fogalmazhat ja meg, de sokszor úgy tűnik, mintha a lelkiismeretetek azt súgná, hogy „kiestetek e kegyelem állapotából”, és immár nem támaszkod hattok a bizonyosságnak ama belső, titokzatos és örömteli érzésére. Sajnos a lelkiismeret, ahogy ti értelmezitek, megbízhatatlan kalauz, aki az apák, anyák, tanítók és papok száján át szól hozzátok - mely szájak tulajdonosai általában letűnt időkből szólalnak meg, és mind nyájuknak megvolt a maga elképzelése, mi helyes és mi helytelen számodra, illetve az egész emberiség számára. (23:45) Mindezek az emberek persze esendők voltak, ahogy ma napság is azok. Amíg gyermek vagy, minden felnőttet istennek látsz. Szavaiknak súlya van, mert annyira a támogatásukra szorulsz. Gyermekként, mielőtt tudatos elméd kialakítaná a maga hiedelme it, nagyon is fontos, hogy elfogadd másokét. Alapos okkal fogadtad el ezeket. Ezek az adott hiedelmek képe zik az ideák spirituális és mentális szövedékét - hogy úgy mondjam, azt a nyersanyagot, amellyel a továbbiakban dolgoznod kell. Serdü lőkorban bizonyos hiedelmekkel könnyen és azonnal szakít az em• 81 •
ber, illetve a tapasztalat táguló mintáival összhangban módosít raj tuk. Egyes hiedelmek viszont megmaradnak, esetleg csak némely elemei változnak. A hiedelmeket felülvizsgálhatod, hogy idomulhas sanak például újonnan kialakult képedhez, míg az alapvető minta változatlan marad. Gondoljunk csak az eredendő bűn elképzelésére, mindazokra a változatos formáira, amelyeket az eszmevilágotokban felölthet, valamint azokra a módokra, ahogy ezek a formák befolyásolhatják a magatartásodat és tapasztalataidat. (23:55) Maga a fogalom már jóval a kereszténység megjelenése előtt létezett, és évszázadokon át minden civilizációban a legkülön félébb formákban beszélték el. A tudat szempontjából a tudatos el me születését elbeszélő szimbolikus történetről van szó, amelyben az emberi faj egésze számára megszületik a tudatos elme, valamint az egyedi felelősségtudat. Egyszersmind az érzékelő - következés képp az ítélkező és értékelő - Ennek az észlelt és értékelt objek tumtól való elkülönüléséről is szól a történet. A tudatos elme és az erősen orientált egyedi Én kiemelkedését jelképezi abból a létme zőből, ahonnan minden tudat származik. Az önmagát egyedinek és különállónak tekintő új tudatot jele níti meg, amint az élet fájából sarjad, és így képes megvizsgálni ön nön gyümölcsét, megkülönböztetni magát másoktól, akár a föld színén kúszó kígyó. Az ember a megkülönböztetések teremtménye ként bukkant fel. És közben teljesen tudatosan választotta el magát, ezúttal a ti fogalmaitok szerint, a bolygó testétől újszerű módon. Egy része nagyon természetes módon vágyakozott arra az őseredeti (hangosabban) tudva tudó tudatlanságra, amelyet fel kellett adnia, és ahol mindent készen kapott - nem volt szükség semmiféle ítél kezésre vagy különbségtételre, és biológiai alapon eleve elrendelt volt minden felelősség. Látta magát, amint a kígyó, a tudattalan tudás jelképe fölé emel kedik. A kígyó azonban mindig elbűvölte és vonzotta az embert, annak ellenére, hogy az embernek a fejére kell taposnia, szimboli kusan persze, és kiemelkednie a tudásából.
• 82 •
Ennek a tudatnak a megszületésével egy időben jött létre a boly gó gyümölcseiért való tudatos felelősségérzet. Mindennek az em ber lett a gondnoka. Nos, itt a diktálás vége. A következő részt, ha akarod, beleveheted a könyvbe. (00:27. Pár hónappal ezelőtt egyik közeli barátunk nagyon fájdalmas fog és állkapocstüneteket fedezett fel magán alaposan le is fogyott - az alant vázolt okok miatt.) Amint barátod elkezdte olvasni azt a könyvet az egészséges táp lálkozásról, tökéletes példáját kapta - vagy adta önmagának -, hogy miként működnek a hiedelmek. Ha ezt most felismeri, felbe csülhetetlen értékűvé lesz számára a tapasztalata. Ha bizonyos ételek jót tesznek, akkor mások csak rosszak lehet nek. Ha bizonyos ételek elfogyasztása után valamilyen kellemetlen tünetet észlelt, akkor a későbbiekben kerülte ezeket az ételeket. Mielőtt a kezébe került volna a könyv, sosem merült fel benne ilyen összefüggésben ez a gondolat. A bizonyos ételek elkerülése tehát bizonyos hiedelmek elkerülé sének szimbóluma lett, így jó ideig, amíg nem fogyasztotta ezeket az ételeket, nem nézett szembe a hiedelmeivel. A hasonló módsze rek követésekor nagyon sokan ugyanígy járnak el. Barátotok eseté ben az a felismerés, hogy igenis megeheti azokat az élelmiszereket, azt jelenti, hogy igenis elébe mehet azoknak a hiedelmeknek, ahogy azt olykor már meg is teszi. Hogy hosszú időn át nem volt hajlandó fogyasztani ezeket az élelmiszereket, azt jelezte, hogy nem akar szembenézni a hiedel meivel. Minden egyes jelenlegi „győzelme" alkalmával - márpedig a ti segítségetekkel erre egyre többször adódik példa - megmutatja önmagának, hogy a hiedelmek számítanak, nem az étel, és így ezt a függetlenséget és szabadságot erősíti meg önmagában. Barátotok olvasott egy könyvet a talpmasszázsról, és annak hatá sairól a test reflexeire. Nos, az ilyen „terápia” során roppant jóté kony hatású a testre fordított természetes figyelem, mivel megadja a testnek a járandóságát, mégpedig anélkül, hogy sor kerülne az egészséges élelmiszerek kapcsán lejátszódó különbségtételre a „he lyes” és a „helytelen” között. • 83 •
Ebben a könyvben még bővebben is fogok beszélni az egészséges táplálkozásról. Minél kevésbé szennyezett például az illető élelmi szer, annál jobban fogod érezni magad, de akkor semmiképp sem, ha abban hiszel, hogy a tested a maga bölcsességével képtelen meg birkózni azokkal a közönséges élelmiszerekkel, amelyekhez egyéb ként hozzájutsz. A természetes masszázstechnikák rendkívül érté kesek, főként, ha gyógyító szándékkal végzik. A belső problémákat azonban nem oldják meg. Önmagukban nem adnak választ semmi re, ám jelentős segítséget jelentenek a pillanatnyi könnyebbséghez. Az említett reflexek valóban léteznek. Ha adott a megfelelő belső hozzáállás, üdvös lehet az ilyen masszázs hatása. Egyszerűen megis merteti a testtel azon mély relaxációs érzéseket, amelyeket annak előtte az elme megtagadott tőle, a módszer tehát kiváló tanulási fo lyamatnak felel meg. Most befejezhetjük az ülést, vagy tarthatsz egy kis szünetet, ahogy tetszik. ( Attól tartok, jobb lenne, ha befejeznénk.) Akkor hát nyugodalmas szép jó estét kívánok nektek... ( Jó éjt neked is.) ...és ami áldást csak adhatok, az mind a tiétek. ( Köszönjük, Seth. Jó éjszakát. 00:25. Mint Jane elmondta, Seth készen állt a folytatásra, ha beleegye zünk - „kéznél volt” a fejezet további része is, ahogy még jóval több anyaga magunkról feltett kérdéseinkre, de hát...)
647. ÜLÉS, 1973. MÁRCIUS 12., HÉTFŐ, 21:37 (A legutóbbi ülés anyagát csak részben sikerült legépelnem, ezért a hátralévő részt a jegyzeteimből olvastam fel Janenek. Valamivel a ma esti ülés kezdete előtt akaratlan humorral közölte: Seth már adja az anyagot, de ez rólunk szól. Most nem ilyesmit szeretnék, inkább a könyv anyagát... - Seth azonban a kettőnk mai beszélgetésével kapcsolatos néhány oldalnyi anyag gal jött át. Rövid szünet után 21:50kor folytatta a 12. fejezet diktálását.) Egy pillanat... Akkor hát diktálom: A kígyó a teremtménylétben lakozó legmélyebb tudás szimbóluma; egyszersmind azt az indít tatást is hordozza, hogy bizonyos szempontból felülemelkedjen és • 84 •
túllépjen önmagán. Például azért Éva, és nem Ádám eszik először a gyümölcsből, mert az emberi fajnak a történetben nőként ábrá zolt ösztönös elemei viszik véghez ezt a beavatást; csupán ezt köve tően érheti el az Ádám személyében megjelenített ego újjászüle tését és szükségszerű elszigetelődését. A tudás fája tehát valóban felkínálta gyümölcsét - jót és rosszat egyaránt -, mert ezen első al kalommal adódott egyáltalán valamiféle választási lehetőség, vala mint szabad akarat. Akadtak más történetek is, melyek nem jutottak el hozzátok; ezekben egyszerre teremtették Ádámot és Évát, és egy álomban vál tak ketté, nőre, illetve férfira. A ti legendátokban Ádám az első. Az a mozzanat, hogy Isten a férfi bordájából teremti meg a nőt, a mindig is előbukkanó intuitív erőknek az újonnan teremtett lény esetében is szükségszerű megjelenését jelképezi - enélkül az emberi faj nem érte volna el az öntudatosság állapotát -, ahogy ti fogalmaznátok. A jó és a rossz tehát egyszerűen a választási lehetőségek létrejöt tét jelképezte, eleinte csak az életben maradás szempontjából, mely esetben a korábbi ösztönök nyújtották mindazt, amire szükség le hetett. Mélyebb értelemben azonban más jelentése is van, és mind azt a megosztottságot tükrözi, mely a Minden Létezőnek az önma gáról látszólag különféle részeket leválasztó aktusában jelentkezik. A Minden Létező ily módon új lénymintákba szórja szét mindenhatóságát; ezek a lényminták emlékezetükbe vésték önnön forrásu kat, és vágyakozva tekintenek vissza rá, miközben megdicsőülnek a maguk egyediségében. (22:06. Jane nagyon határozottan közvetít.) A bűnbeesés története, a fellázadt angyalok, és vezetőjük, Sátán, akiből az ördög lesz mindez ugyanarra a jelenségre utal, csak más és más szinten. A tör ténet logikáját követve Sátán a Minden Létező, azaz Isten azon ré szét képviseli, amelyik - hogy úgy mondjam - kilépett Önmagából, és a teremtményeivel együtt földhöz kötött lett, hogy felajánlhassa nekik a szabad akaratot és a döntés képességét, mely „azelőtt” nem adatott meg számukra. (Rövid szünet.) A tiétek tehát Sátán minden fenséges eleme és hatalma. A földi vonásokat gyakran jelenítik meg állatinak leírt for • 85 •
májában, mivel természetesen azon intuitív földi tulajdonságokhoz is kapcsolódik, amelyekből majd az új emberi tudat fakad. Ami az egyszerű biológiai funkciókat illeti, olyan új faj született, amelyik már nem kizárólag az ösztöneitől függ, mégis rendelkezik az életben maradás eredendő vágyával, ehhez pedig döntéshozatal ra és mérlegelésre képes elme is társult. Szünetet tarthatsz. (22:16tól 22:30ig szünet.) Nos tehát, ez az újszerű tudat magával hozta a memória nyitott tükrét, melyben fel lehetett idézni a múlt örömeit és fájdalmait, ezért sokkal fenyegetőbbé vált a halál, mint az állatok esetében. A riadt, új elmében egy képzettársítás világosan felidézte a múlt béli agónia emlékét. Eleinte nehezen különítette el a felidézett ké pet az adott pillanattól. Az ember elméje ekkor még azon igye kezett, hogy minél több képet fogadjon be - múltbéli, jelen- és jövőbeli elképzelt képeket -, és arra kényszerült, hogy ezeket bár mely adott pillanatban összefüggésbe tudja hozni. Félelmetes gyor sulásjátszódott le. Ekkor természetes volt, hogy bizonyos élmények jobbnak tűnje nek, mint mások, a faj új képességei azonban szükségessé tették az egyértelmű különbségtételt. Akkoriban a jó és a rossz fogalma, a kí vánatos és a kevésbé kívánatos közötti választási lehetőség felbecsül hetetlen segítséget jelentett ezeknek az elkülönítéseknek a meg alapozásában. A képzelet megszületéséből fakadtak a legnagyobb lehetőségek, ám rendkívüli terhet is rótt erre a biológiai teremtményre, hiszem immár nem csak a jelen objektív helyzeteire kellett reagálnia egész testi mivoltában, hanem a képzeletbeliekre is. Ugyanakkor pedig az emberi faj tagjainak, mint minden más állatnak, a természeti környezettel is meg kellett küzdeniük. A képzelet segítségével az egyén képes lett előre megérezni a többi lény viselkedését. (22:41) Másféleképpen ugyan, de az állatok is rendelkeznek egy fajta „tudattalan” megérzőképességgel, csakhogy nekik nem tuda tossági alapon kell ezzel egyezségre jutniuk, ahogy az új tudatnak. Ebben ismét a jó és a gonosz fogalma, valamint a döntési szabadság sietett az emberi faj segítségére. A gonosz állat például a természe • 86 •
tes ragadozó volt. Segítségképpen az olvasó idézze fel mindazt, ami a természetes bűntudatról hangzott el ebben a könyvben; hozzá fog járulni a mítoszok és ezek későbbi változatainak megértéséhez. (Lásd többek között a 8. fejezet, 634. ülést.) Az elme fejlődésével a faj képessé vált átadni leszármazottainak az ősök bölcsességét és törvényeit. Ez persze a modern társadal makban is megtörténik, amikor a gyermek megörökli szüleinek a valóság természetéről alkotott hiedelmeit. Minden más megfonto lástól eltekintve, ez is a teremtménylét egyik jellegzetessége. Az ál latoknál csak a módja eltérő. Ugyanakkor folytatódik a gyorsulás. A helyes és helytelen fogal ma mindig irányadó, aztán ki-ki egyénileg értelmezi. Az életben maradással fennálló korábban (a legutóbbi ülésen) említett kapcsola ta révén rendkívüli a töltése. Eleinte azzal kellett hatni a gyermek re, hogy például a ragadozó állat „rossz”, mert öl. Manapság egyegy anya tudtán kívül is ugyanezt mondja, teszem azt, az autóról. A korai engedelmesség a hiedelmeknek tehát biológiai jelentő ségű, ám ahogy a tudatos elme éretté válik, természetes számára, hogy kétségbe vonja ezeket, és a környezetének viszonylatában igyekszik kiértékelni a hiedelmeket. Sok olvasómnak lehetnek bi zonyos elképzelései jóról és gonoszról, mely elképzelések félelme tesen gátló hatásúak. Ugyanazok a régi hiedelmek ezek, csak új köntösben. Meglehet, meggyőződésed, hogy szabad vagy, ám egy szer csak rájössz, hogy gondolataid a régiek, csak egyszerűen új ki fejezésekkel láttad el őket, vagy más vonásaikra összpontosítottál. Mindennapi tapasztalatod szorosan kapcsolódik az érdemről és a személyes értékről kialakított gondolataidhoz. Most szünetet tarthatsz. ( Köszönöm.) Olvasd fel Ruburtnak az előbbi megjegyzéseimet. (— Rendben. 22:55. Seth a könyvdiktálás előtt átadott személyes jellegű anyagra utalt, melyet most fel is olvastam Janenek. Olyan módszerekről szólt, melyek segítségével fokozni lehet szabadságérzetünket a mindennapokban, és szerintem kiváló anyag. Folytatás 23:23kor.) • 87 •
Diktálom: Meglehet tehát, hogy képes vagy átlátni a hagyományos kereszténység torzításain. Lehet, hogy annyira megváltoztattad az ideáidat, hogy vajmi kevés hasonlatosságot találsz a jelenlegi és a múlt béli gondolataid között. Lehet, hogy most például a buddhizmus tanaiban, vagy valamilyen más keleti filozófia elméleteiben hiszel. Az említett gondolatrendszerek és a kereszténység közötti kü lönbségek annyira szembeötlők lehetnek, hogy a hasonlóságok talán el is kerülik a figyelmedet. Lehet, hogy valamely buddhista iskola tanításait követed, amelyben nagy hangsúlyt fektetnek a test meg tagadására, fegyelmezésére és a vágyak leküzdésére. Ezek az elemek persze a kereszténységre is jellemzők, de sokkal elfogadhatóbbnak, egzotikusabbnak vagy ésszerűbbnek tűnhetnek, ha a gyermekko rodban hallott tanításoktól eltérő forrásból származnak. Ezért az tán felszabadulást hirdetve könnyedén váltasz át egyikről a másik ra, és felszabadultnak érzed magad a régi korlátozó ideák alól. A test megtagadását hirdető filozófiák óhatatlanul az Én megta gadását és megvetését hangoztató gondolatokhoz vezetnek, mert bár a lélek húsba, vérbe és csontba öltözött, arra hivatott, hogy megtapasztalja annak valóságát, nem pedig, hogy cáfolja. Minden ilyen dogma a mesterséges bűntudathoz folyamodik, és a cél elérése érdekében eltorzítja a természetes bűntudatot. Bárho gyan is fogalmaz, arról győzködi a hívőt, hogy a földi tapasztalat: rossz. Ezért aztán puszta létezésednél fogva te magad is mint testet öltött Én rossznak számítasz. Ez önmagában is ártalmas tapasztalathoz vezet, mivel hatására tapasztalatod keretrendszerének alapjait tagadod meg. Testedet tárgynak fogod tekinteni, mely jó eszköz ugyan, de semmiképpen sem fogod meglátni benne lényed eleven megnyilvánulását anyagi formában. Számos keleti iskola - mint sok spirituális iskola is - ki emeli „az Én tudattalan szintjeinek” jelentőségét, és arra tanít, hogy ne bízz a tudatos elmédben. A nirvána (lásd a 9. fejezel, 637. ülést) és a mennyország fogalma ugyanannak a képnek a kétféle változata. Az előbbiben az egyéniség elvész az osztatlan tudat áldásában, míg az utóbbiban a továbbra is tu datos egyének ész nélküli imádással töltik az örökkévalóságot. Egyik elmélet sem tartalmazza a tudatos elme szerepének vagy a tudat evo • 88 •
lúciójának a megértését - vagy, ha már itt tartunk, egy átfogóbb fizi ka ismeretét. Energia sosem vész el. Pedig a táguló világegyetem el mélete* ugyanúgy érvényes az elmére, mint az univerzumra. (23:43) Ugyanakkor az ilyen tanok elkerülhetetlenül a tested és az elméd iránti mélységes bizalmatlansághoz vezethetnek. Azt ta nítják, hogy a lélek tökéletes, ezért igyekszel megütni az elérhetet len tökéletesség mércéjét; a szükségszerű kudarc pedig csak fokoz za a bűntudatodat. Ezek után megpróbálod tovább száműzni a teremtménylétedet jellemző örömöket azzal, hogy megtagadod tested érzéki spiritualitását, valamint lelked erős testi vonzalmait. Nagyon is természetes emócióktól igyekszel megszabadulni, ezzel megfosztod magad ha talmas spirituális és fizikai mozgásuktól. (Rövid szünet.) Másfelől, bár némelyik vezető vajmi kevés figyelmet szentel az ilyesminek, szentül meg vannak győződve az emberi lét nyomorúságáról, és minduntalan a „sötét” elemekre összpontosítanak, és minden eddi ginél közelebbinek érzik a világ pusztulását, s teszik ezt anélkül, hogy megvizsgálnák azon hiedelmeket, amelyek előidézték az ilyen állandósult érzéseket. Könnyű lehet számukra Isten bosszúját követelő fanatikusoknak szónokolni kénköves és hamuesős világvégéről. Ugyanakkor nekik is változatlanul meggyőződésük az ember alapvető érdemtelensé ge, következésképp a maguké is. Az ilyen emberek a negatív esemé nyekre összpontosítanak, ezeket váltogatják ki és gyűjtik össze, és ezzel sajnos olyan személyes tapasztalatot idéznek elő, mely tovább erősíti alapvető ideáikat. Ilyenkor is a földi tapasztalat értékének és integritásának a meg tagadása történik, csak eltérő összefüggésben. Némelyikük ilyen esetben minden kívánatos emberi tulajdonságot valamely istenre
* A „Big Bang" elmélet értelmében 10-15 milliárd évvel ezelőtt minden anyag - vagy energia - egyetlen pontban összpontosult. Ez a végtelen sűrűsé gű tömeg felrobbant, és ennek az eseménynek a következménye az általunk is mert, mindmáig táguló világegyetem. Az elmélet egyik változata olyan pulzáló univerzumot képzel el, mely az összes anyag-energia ismételt összeroskadásá ból és kitágulásából következik.
• 89 •
vagy felettes tudatra vetít ki, míg az emberi fajra, illetve az egyénre a kevésbe csodálatra méltó vonások maradnak. Az egyén így képességei jelentős hányadának alkalmazásától meg fosztja magát. Nem tartja a sajátjának, és őszintén elképed, ha fajá nak bármelyik képviselője ilyen magasrendű jellemvonásokat mutat. Tarthattok szünetet, de akár be is fejezhetjük az ülést. (— Tartsunk szünetet. 23:57. Mondtam Janenek, hogy felőlem befejezhetjük az ülést, ha akar ja. Azt felelte, majd meglátjuk. Folytatás 00:l2kor.) Az ilyen hiedelmek bizonyos fokig meghatározott ritmusokat követnek a civilizációkban és az időben. Az elme ellenőrző és kiegyensúlyozó rendszerként működik, ahogy a test is, így nemegyszer a nagyon negatívként észlelt hiedelemcso port is jótékony célokat szolgál a más hiedelmekkel való összeütkö zés során. A nyugati civilizáció például hosszú időn át az intellektuá lis gondolkodás torzított formáját pártolta, egyáltalán nem véletlen tehát az Én egyéb megnyilatkozásai felé forduló jelenlegi figyelem. A világotokban létező eleven emberek a maguk gondjaival és ki hívásaival érkeznek ide, és ezek szoros kapcsolatban állnak az orszá gos és világszerte elterjedt hiedelmekkel. A hiedelmek olyan keretrendszerek, amelyekben különféle tapasztalatokat tesznek próbára. Ez egyaránt érvényes a vallásokra, a politikai és társadalmi helyze tekre. Mindig is fennáll egyfajta adok-veszek kapcsolat az egyén és a környezetéül választott hiedelemrendszerek tömege között. Ismeretes egy olyan hiedelem, mely szerint a betegség moráli san elítélendő, de fennáll ennek az ellenpárja is, hogy a betegség nemesít, felemelő és spirituálisán előrevivő. Rendkívül lényegesek ezek az értékítéletek, mert visszatükröződnek a saját betegségeddel kapcsolatos élményeidben. Nos, itt a diktálás, egyúttal az ülés vége is. Szívélyes jókívánsága im ma estére mindkettőtöknek. (- Köszönjük, Seth. Jó éjt. - 00:22.)
• 90 •
648. ÜLÉS, 1973. MÁRCIUS 14., SZERDA, 21:51 (1972. szeptember 25én, a 3. fejezet 617. ülésének napján jegyeztem fel, hogy Janenel egy raj vadludat láttunk délnek repülni; rejtélyes és megkapó látvány volt. Tegnap éjjel emlékeztetőt kaptunk, hogy hat hónapra rá körbeér a természet ciklusa: amikor nyugovóra tértünk, mintha északra repülő vadludak gágogását hallottam volna, jóllehet Jane nem hallotta. Hajnali négy körül aztán arra ébredtem, hogy az éjszaka csendjében hallom a madarakat. Ma kora reggel, amikor festettem, ugyanaz a hang ütötte meg a fülemet a szemerkélő eső kopogásán át. Csak ma este, valamivel szürkület előtt pillantottam meg a vadludakat. Ezen a könyvön dolgoztam, amikor felfigyeltem egy újabb rajnak a forgalom zajába olvadó hangjára. Kinyitottam a dolgozószoba ablakát. Még mindig esett. Az ablak előtt szinte karnyújtásnyira egy hatalmas Seckel körtefa áll, és az égre nyúló ágak között megpillantottam a V alakzatot, amint észak felé húz a felhőtakaró alatt; hangjuk messze harsogott... Tegnap este Jane nagyon sokáig tartotta az ESPfoglalkozást és a su mariórát. Arra gondoltam, lehet, hogy ma este már nem akar transzba merülni, 2l:30kor azonban kijelentette, hogy készen áll. A változatosság kedvéért a dolgozószobájában tartottuk az ülést. — Nemrég kimerültnek éreztem magam, de már elmúlt, egyszerűen csak ellazultam tájékoztatott. A tegnap esti ülésen új információhoz jutottunk az állatok álmairól. A jövő heti órára lesz meg a szöveg másolata. Ezeket az üléseket magnóra vesszük; a hét folyamán a csoport egyik odaadó tagja elvégzi a lejegyzését és a másolását. Jane tempója ma este könnyed volt.) Nos, jó estét. (- Jó estét, Seth.) Diktálok: Annak, amit ti egészségnek, illetve betegségnek gon doltok, túlságosan sokirányú a vonatkozása ahhoz, hogy egyetlen könyvben a végére járhassunk, még ha ez a könyv valóban a szemé lyes valóságról szól is, amelyben oly nagy szerepet játszik a test. Az egészség és a betegség egyaránt annak bizonyítéka, hogy a test igyekszik fenntartani önnön stabilitását. Különbség mutatko zik viszont az ember és az állat általános egészségmintái között, el sősorban azért, mert merőben eltérők a fizikai tapasztalataik. Kife jezetten erről a kérdésről később fogok beszélni. Általánosságban • 91 •
szólva azonban az állatok esetében életadó szerepet játszik a beteg ség, mert kialakítja a fajon belüli és az egymás közötti egyensúlyt, amivel valamennyiúk eljövendő létét biztosítja. A maguk módján az állatok ennek nagyon is a tudatában van nak. Egyes állatok akár a saját pusztulásukat is előidézik, méghozzá az általatok öngyilkosságnak nevezett módon, sőt tömegesen. Ezen a szinten az állatok olyan mély biológiai összefüggéseket értenek meg, és állnak ezekkel állandó kapcsolatban, amelyekben felisme rik a folytonosságukat a természetes láncolatban. Az ember elfogadja a bonyolult pszichológiai működés jelenlét ét a maga fajtájában, más fajokban azonban nem vesz róla tudo mást. Pedig legalább annyi gazdag és változatos pszichológiai moz gás létezik, mint ahány faj. Az egészség és betegség ciklusát nagyon sok állatfaj a test ritmusaként érzékeli, és egy másik szinten a kór ság ezeknek az állatoknak az esetében is életmentő jelentőségű. Az ösztön például igencsak pontosan működik, amikor az álla tokat azokra a területekre vezérli, ahol megfelelők számukra a kö rülmények. Testük jóléte még nekik is a „megfelelő időben a meg felelő helyen” tartózkodás fizikai bizonyítéka. Ez megerősíti kegye lemérzetüket úgy, ahogy korábban már elmondtam. (Lásd a 9. feje zet, 636. ülést.) (Nyomatékosan:) Ők értik a betegség jótékony tanító jellegét, és a maguk ösztönös módján a kezelését. Természetes helyzetben ez az állatok egyik helyről a másikra történő tömeges vándorlását jelent heti. Ilyen esetekben alig néhány egyed betegsége az egész csapa tot biztonságba és új élelemkészlethez vezetheti. Amilyen verbális az ember, nehezére esik megérteni, hogy más fajok másfajta idea-komplexumokkal (kötőjellel!) működnek, ame lyekben nem jut szerep a ti fogalmaitok szerinti gondolatnak. Ám létezik egy ezzel egyenértékű tényező. Hogy analógiával éljek, olyan ez, mintha az ideák nem belső vizuális képekkel megerősített mon datstruktúrákból állnának, hanem tapintás és szagminta alapján strukturálódott, egymáshoz hasonló „mentális” mintákból - másként fogalmazva: ez is gondolkodás, csakhogy számotokra merőben ide gen, a tiétektől teljesen eltérő keretrendszerben. • 92 •
(22:15. Seth elismételte az utolsó kél mondatot, hogy biztosan pontosan jegyezzem fel.) Folytatván az analógiát, ilyen a „gondolkodás” az ösztönök ke retrendszerében, míg a ti verbalizált gondolataitok túlléphetnek ezen a rendszeren. És itt jelenik meg az egyik döntő különbség kö zöttetek és az állatok között, és az egyik legfontosabb mozzanat a szabad akarat szempontjából. Az állatok tehát megértik a betegség jótékony irányító összete vőit. Ugyanígy megértik a stressz természetét is, mint a fizikai tevé kenységhez elengedhetetlen hajtóerőt. Ha megfigyelitek a kutyáto kat vagy a macskátokat, láthatjátok, milyen maradéktalanul el tudja engedni magát, mégis azonnal képes teljes mértékben reagálni az ingerekre. A fogságban élő állatok ezért olykor egyenesen megküzdenek, hogy hozzájussanak az egészséges stresszhelyzetekhez. (Az egyik ablakot nyitva hagytuk, mert kifejezetten meleg volt az este. Most az ablak felé billentenem a fejem, és füleltem. Az eső neszezésén túl ismét a vadludakat hallottam.) Szeretnél szünetet tartani, és hallgatni kicsit a vadludakat? ( Nem... Egy perc múlva már úgysem lesznek itt.) Sokkal dallamosabb a hangjuk, mint az enyém. (- Kétségtelenül lebilincselő madarak. De te is az vagy tettem hozzá tréfásan. Igencsak komoly hangon:) Köszönöm a bókot. Az állatok tehát nem a jó vagy a rossz fogalmai szerint ítélik meg a betegséget. Azon a szinten önmagában a betegség hozzátartozik az élethez és az életben maradás folyamatához, és az ellenőrző és egyensúlyozó rendszerhez. Az ember sajátos tudatának megjelené sével ide sorolódtak további tényezők is. Az ember az állatoknál sokkal erősebben érzékeli önnön halandóságát. (Hosszú szünet.) Ennek a sajátos öntudatnak a fejlődésével ala kult ki a más állatokban lappangó formában létező meghatározó elemek tárgyiasítása, felnagyítása és felerősödése, például az erő teljes emocionális aktivitás egy új szintre emelése. A korábban (például a 8. fejezet 635. ülésén) már említett „felidézés pillanatának” megjelenése és az emlékezet kivirágzása az emóciók felerősödésé vel egy időben olyan helyzethez vezetett, hogy az új faj egyedei a je • 93 •
lenben felidézték a halottakat, és a betegségeket, amelyek végeztek velük. Megijedtek a betegségektől, főleg a pestisjárványok esetében. Az ember elfeledkezett a tanító és gyógyító elemekről, helyet tük inkább magára a kellemetlen élményre összpontosított. Bizo nyos fokig ez teljesen természetes volt, mivel az új faj azért fejlő dött ki, hogy megváltoztassa tudatának természetét, hogy egy olyan valóság nyomába eredjen, ahol már nem „vakon” követi az ösztöne it, és hogy erőteljes személyes fókuszban egyéniesítse a korábban másmilyen minta szerint működő testi élményt. Most tarthatsz egy kis szünetet. (22:36. A szünetben Jane azt mondta, „nagyon ellazultnak és álmosnak ” érzi magát, de cseppet sem fáradt. Transzban ö is hallotta a vadludakat. Ez azon alkalmak közé tartozott, amikor tudatosan tudott róla, hogy több információs csatorna is nyitva áll Sethhez. Csak el kellett döntenünk, milyen témáról kérünk anyagot tőle a szünet után: 1. Hogyan működnek az állatokban az ideastruktúrák az emberrel ösz szevetve? 2. Az állatok mondjuk patkányok felhasználása a gyógyszerkísérletekben, mielőtt az adott szert embereken alkalmaznák. [ Az ember pszichológiai valósága olyannyira eltér az állatokétól - tette hozzá Jane , hogy kétségtelenül nagyon sokféle reakciót fog mutatni.] 3. Janeről szóló, ellazult állapotát érintő anyag. Az első téma mellett döntöttünk, mert az kapcsolódik szorosan ennek a fejezetnek a kérdésköréhez. Janenek Seth megsokszorozódott csatornáival kapcsolatos élményéről lásd a 2. fejezet 616. üléséhez írt jegyzeteimet. Az előzőhöz hasonló kényelmes tempóban folytattuk 22:58kor.) Az embernek tehát sokkal nagyobb a mozgástere. Tudatos hie delmei szerint alakítja a valóságát, még ha fizikai értelemben ennek alapja a föld mélységes tudattalan természetében is gyökerezik. Az emberi „vagyok” (látszólag) a természettől való különállásban - mely nélkülözhetetlen előfeltétel a tudattípusa fejlődéséhez - értékíté letekhez vezette, egyúttal szükségessé tette azt is, hogy szakítson más fajok mély belső bizonyosságaival. Következésképp „rossznak” tapasztalták meg a betegséget. Egyet len beteg tagja az egész törzset veszélybe sodorhatta. Ugyanakkor az elme fejlődésével nagyon hatékony túlélési eszközzé vált a forté • 94 •
lyosság és az emlékezet. Némelyik társadalomban vagy törzsben megölték az öregeket és a gyengéket, különben a róluk való gon doskodás túl sok figyelmet vont volna el az egészségesektől, ami ve szélyeztette a törzset. Más törzsekben és társadalmakban viszont a koruk folytán fel halmozott bölcsességük miatt tisztelték az öregeket, és ez jelentős gyakorlati haszonnal járt olyan törzseknél, ahol amúgy nagy arányú volt a halálozás. Az egész történelmük és a csoport folytonosságtu data az öregeknek a közösség többi tagjának továbbadott emlékei től függött. Bölcsnek tartották azt a személyt, aki több betegséget is túlélt. Az ilyen emberek megfigyelték az állatokat, és nagy jártasságra tel tek szert a természet terápiáiban és gyógymódjaiban. Bizonyos korokban nem húzódott éles választóvonal a fajok kö zött, és voltak idők, amikor az emberek és az állatok együtt éltek, és tanultak egymástól. Az embert lenyűgöző mítoszköltővé tette a képzelete. Az általatok ismert mítoszok pszichológiai működések hidjai, és olyan érzékelés- és viselkedésmintákra utalnak, amelye ken az emberi faj átkelt, míg eljutott jelenlegi állapotába. A mitoló gia áthidalja az ösztönös tudás és az ideák individualizációja között tátongó űrt. Amikor az állat beteg, azonnal orvosolni kezdi a helyzetet, és tu dattalanul is tudja, mi a teendője. Eszébe sem jut, hogy a ti fogal maitok szerinti jón és rosszon töprengjen. Nem elmélkedik azon, miért került ilyen helyzetbe. Nem hiszi értéktelennek magát. Auto matikusan nekilát önmaga gyógykezelésének. Az embernek azonban egy másik dimenzióval, a kreativitás új te rületével, a hiedelmek változékony keverékével is foglalkoznia kell. Meg kell vizsgálnia az Énről alkotott hiedelmeit, minthogy ezek öl tenek formát a testében. Ismétlem, a helyzet roppant összetett, mi vel az adott állapot mégis a testnek az egyensúlya megőrzésére tett egészséges próbálkozása. Összességében pedig még a világhelyze tet is figyelembe kell venni: az emberi faj helyzetét a bolygón, ahol a túlnépesedés problémája bizony haláleseteket okoz, hogy bizto síthassa a faj új fejlődését. • 95 •
(23:21) Ám az ilyen időkben élőknek is részük van az ilyen dön tésekben. Ismétlem, mivel Én-tudattal rendelkező lények vagytok, hiedelmeitek szabályozzák a valóságotokat. Az állat tudattalanul tisztában van az egyediségével, és hogy a lét rendjében megvan a maga helye. Eredendően megadatott neki a kegyelmi állapot érzé se. A ti szabad akaratotok bármilyen hiedelem szabadságát szava tolja, még az olyanokét is, melyek szerint az ember érdemtelen és nincs joga a létezéshez. Ha félreértitek a mítoszokat, akkor tényleg el is hiszitek, hogy az embert kegyvesztetté tette a bűnbeesés, ezért teremtménylétét örök átok sújtja, mely esetben nem fogtok bízni a testetekben, és megakadályozzátok, hogy működésbe lépjenek „természetes” ön gyógyító terápiái. A tudatnak a ti fogalmaitok szerinti fejlődéséhez az embernek teljes szabadságában áll minden idea kipróbálása, egyénileg és töme gesen egyaránt. Minden egyes ember önmaga fejlődésének útját já ró eleven entitás. Valamennyien egyedi eredettel és érzésminták kal rendelkeztek, ezért mindenkinek magának kell a hiedelmein és a saját érzésein át visszautazni addig a pontig, ahol intellektuálisan és emocionálisan felismeri önmaga „helyénvalóságát”, teljességgel eredeti létezését térben és időben, a ti fogalmaitok szerint. Ez a tudás lát el titeket azzal a tudatos tudással, mely az állatok tudattalan megértésének az ellenpárja. Tarts egy rövid szünetet. (23:30. Most a fáradtság is kimerültség furcsa keverékét érzem, mintha legalábbis alaposan felöntöttem volna a garatra mondta Jane. - Tudom, hogy egy csöpp alkohol segít ezeken az üléseken, de biztosan nem használna, ha túlzásba vinném. - Ma este bort kortyolgatott. Kijelentette, hogy jóval többel is lehetne mondani az állatok természetes terápiájáról. Ő maga próbált ráállni erre az információra, nem pedig Seth valamelyik csatornáját vette igénybe. A nagyon régi korokban az ember nemcsak megfigyelte az állatokat, hanem hozzájuk is fordult segítségért. Ez a sokkterápiával állt összefüggésben - tette hozzá tűnődve. - Ha például valaki katatóniába esett egy csata után, az „orvosságos állatember'' szándékosan olyan emocionális reakcióba sokkolta a beteget, melynek hatá sára kizökkent ebből az állapotból. Azt hiszem, ezek az állatorvosok valami• 96 •
féle majomszerű ősök lehettek folytatta Jane. Nem a mai majmokra gondolok, hanem az állat és az ember közötti átmenetet alkotó lényekre. Többé kevésbé akkorák, mint mi. Nem négylábúak. Egyenes járású lényeket láttam magam előtt, testüket szőr borította, és szemükben megértés csillogott... Jane beszámolt róla, hogy több részletet is megtudhat ebből a forrásból, mivel azonban így elkalandoznánk a fejezettől, ha kelletlenül is, de úgy döntöttünk, nem követjük tovább ezt a fonalat. A faji emlékezet járt az eszemben, és az ősidőkből ránk maradt félig ember, félig állat madár vagy hüllő - istenek. 23:50kor folytattuk az ülést.) Tehát: Az állatnak nincs szüksége tudatra. Természete rendkívüli rugalmassága folytán viszont az emberiség nek olyan keretrendszerre lett szüksége, ahol át lehet gondolni az általam egészséges bűntudatnak nevezett fogalom következményeit. Amit te lelkiismeretnek tartasz, az többnyire kívülről alkalma zott, a jó és rossz közötti különbség felmérésére fiatal korodban be léd nevelt érzék. Ezek az ideák rendszerint a szüleid természetes bűntudatról kialakult elképzeléseit jelenítik meg, melyeket már a maguk hiedelmei is eltorzítottak. (Lásd a 4. fejezet, 619. ülést, valamint ennek a fejezetnek az első ülését.) Azért fogadtad el egyénileg (és a tömeg is) ezeket az ideákat, mert az emberiségnek bármely adott „időben” erőteljes elképzelése van arról a bizonyos világtapasztalat ról, melyet meg fog teremteni. Mivel szabad akarattal rendelkeztek, adott a felelősségérzetetek és minden képességetek, örömötök és szükségetek, hogy a hiedel meitekkel foglalkozzatok, és kiválasszátok a kedvetekre való szemé lyes valóságot. Mint korábban említettem (lásd a 9. fejezet, 636. ülést), a kegyelem állapotát nem lehet elveszteni - ezt azonban minden egyes embernek el kell fogadnia. Bár ez az egész mérhetetlen naivitásnak tűnhet, alapvetően go nosz mint olyan nem létezik. Ez nem azt jelenti, hogy nem találko zol gonosznak látszó hatásokkal, de miközben ki-ki a maga egyedi módján áthalad tudata dimenzióin, megérti, hogy minden látszóla gos ellentétpár ugyanannak a kreativitás felé terelő alapvető hajtó erőnek egy-egy oldala. Vége a diktálásnak. Mielőtt befejeznénk, még egy személyes megjegyzés... • 97 •
(Seth meglehetősen váratlanul féloldalnyi információt adott át a ma ka pott levélről és fotókról. Aztán mosolyogva mondta:) Még sokáig tudnám folytatni. (— Akkor mondj valamit a vadludakról.) Tényleg, mondok. Egy pillanat... (Rövid szünet.) Ösztönös tudásuk miatt vonzanak téged, és azt a belső szabadságot képviselik, melyet az ember tudatos szinten igyek szik tárgyiasítani. Ugyanakkor emlékeztetnek teremtményléted mély séges bizonyosságára is, repülésük pedig annak tudatát idézi fel benned, hogy teremtménylétedből a jelenvaló, alig-alig érzékelhe tő dimenzióiba szökkensz át. A vadludak vándorlása egyszerűsége és komplexitása folytán tö kéletes, míg a ti utazásotok fajként sokkal kiszámíthatatlanabb, és ennek során a lehetségességek olyan útjai nyílnak meg előttetek, melyeken járva a tudatotok és a szabad akaratotok révén az általa tok létrehozott, majd belakott világok tudatos teremtői lehettek. (Derűsen, és valamivel hangosabban:) Ez megfelel? ( Igen, nagyon szép volt.) Akkor hát, kellemes szép estét kívánok nektek, és szívélyes jókí vánságaim mindkettőtöknek. (- Nagyon köszönjük, Seth. Jó éjszakát. 00:13. Jane még mindig fel volt villanyozódva, bár el is fáradt. Meg jegyzés: Az utóbbi időben az 1972júliusában befejezett Hetes, a mindenek felett való lélek iskolája című regényének folytatásán dolgozott. [Lásd Jane Bevezetőjét, valamint az 1. fejezetet.] Az új könyv igen találó címe: Hetes, a mindenek felett való lélek további iskolái.)
649. ÜLÉS, 1973. MÁRCIUS 19., HÉTFŐ, 21:37 Jó estét. (Jó estét, Seth.) Elérkezett az írás ideje. ( Igen.) Akkor diktálok. (Hosszú szünet.) Minden adott időben lesznek a vilá got átható különböző hiedelemklímák. Némelyek bizonyos terüle teken fognak összpontosulni, mint például az alacsony légnyomású • 98 •
rendszerek. Egyesek általában véve helyi szinten hatnak, mások pe dig időszakos viharokként egész kontinenseken fognak átzúdulni. Ne feledd, a gondolatok tényleg olyan természetesek, mint az időjárás. Meghatározott mintákat követnek, és meghatározott sza bályok szerint alakulnak, akárcsak a szorosabban vett fizikai jelen ségek. Sajnos senki sem tanulmányozza ilyen szempontból a men tális valóságot. Bizonyos tömeghiedelmek kellős közepébe születsz, ezek pedig a születésed helyszínétől függően eltérnek egymástól. Mivel mire a testedbe kerülsz, annak már kész a fizikai környezete, gazdag természetes pszichológiai környezetben jelensz meg, ahol a hiedelmek és ideák is ugyanilyen valóságosak. Miközben egyre jobban megtanulod használni a tudatos elmé det, természetesen megvizsgálod a téged övező hiedelmeket, eset leg megkérdőjelezed és elhagyod születésed környezetét. Lehel, hogy ilyenkor olyan klímába költözöl, ahol megfelelőbbek számod ra a meghatározó ideák, ahogy az időjárás is. Ettől függetlenül elfoglalsz bizonyos mentális pozíciókat önma gaddal, a testeddel és az életeddel kapcsolatban. Sok ilyen állás pont közvetve vagy közvetlenül ősatyáid mítoszaival és hiedelmeivel áll kapcsolatban. Nagyon fontosak például a jóról és a gonoszról al kotott elképzeléseid, ahogyan ezeket az egészségre és a betegségre alkalmazod. (Rövid szünet.) Kevesen állják meg, hogy ilyen terüle ten ne hozzanak értékítéletet. Ha valamiféle morális bélyegnek te kinted a betegséget, akkor egyszerűen egy teljességgel fölösleges minőséget adsz minden betegséghez. Az ilyen értékítéletek roppant leegyszerűsítettek, és figyelmen kívül hagynak egy sor emberi motivációt és tapasztalatot. Ha ren díthetetlen híve vagy annak az elképzelésnek, hogy „ISTEN" (idé zőjelben, csupa nagybetűvel) csak „jót” teremt, akkor minden testi fogyatékosságot, betegséget vagy rendellenességet a hiedelmed el leni támadásnak tekintesz, ami felbőszít, és szemrehányásokra indít. Ha te magad betegszel meg, gyűlölöd magad, amiért nem olyan vagy, amilyennek szerinted lenned kellene: a tökéletes Isten másá ra teremtett fizikailag tökéletes kép. Másfelől, ha túlzottan sarkí tod azt az ideát, hogy a betegség tanulási folyamai is lehet, akkor a másik végletbe is eshetsz: lelket nemesítő élményként fogod istení • 99 •
teni a betegségeket, mely élmény során úgy megtisztul a test, hogy megmenthető lesz általa a lélek. (21:55) Az ilyen hiedelmen csüggve össze fogod téveszteni a szen vedést a kegyességgel, az elkeseredettséget a tisztasággal, a test meg tagadását a spiritualitással és a szentségnek kijáró jókora plecsnivel. Ilyen körülmények között akár törekedhetsz is a betegségre, hogy bi zonyítsd önmagadnak spiritualitásod hatalmát, nem utolsósorban pe dig, hogy másoknak is kérkedhess vele. Az emberi élet minden terü letén ugyanilyen erkölcsi értékítéletet honosítotok meg, és ez elke rülhetetlenül kivált bizonyos társadalmi visszhangot. Ezek a reakciók hozzáadódnak az uralkodó hiedelmekhez, és visszahatnak az egyénre. Azt hiheted például, hogy a jómód az erkölcsi erény jutalma, és egyenesen Isten jóindulatának köszönhető. Ebből persze az követ kezik, hogy a szegénység viszont az erkölcstelenség következmé nye. Isten oly sok embert tett szegénnyé, hogy az embernek nyilván nem szabad ezen változtatnia - sokszor hallhatunk efféle okosko dást. A szegények tehát ezen hiedelmek szerint megvetendők, ahogy a betegek is. Miféle bűnt követett el a szegény vagy a beteg ember? Ez a gyak ran tudattalanul - vagy éppen tudatosan - feltett kérdés elvezet a büntetésbe vetett hiedelmeidhez, amelyeknek semmi közük a ter mészetes bűntudat fogalmához, sokkal inkább az erre rárakódott torzításokhoz. A Biblia félreértelmezéséhez is kapcsolódik. Krisztus - ahogyan ti gondolkoztok róla - egyszerűen csak annyit mondott, hogy ti teremtitek meg a magatok valóságát. Megpróbált felülemel kedni kora idearendszerein, de még ő is kénytelen volt ezeket al kalmazni, ezért a bűn és büntetés következményei eltorzították az általa közvetített üzenetet. Némelyiktek épp az előbbivel ellentétes hiedelmet táplál, hogy a szegénység erény, a gazdagság viszont bűn és a spiritualitás hiá nyát jelenti. (Lásd a 2. fejezel, 614. ülést.) Társadalmatoknak ez a hie delme megint csak a Bibliához vezethető vissza, és hogy Krisztust a szegények, nem pedig a gazdagok közé soroljátok. Az ilyen esetekben azonban általános erkölcsi ítéleteket alkal maztok, és ezek a bűntudat olyan érzésére épülnek, melyben fele désbe merül az egyéni tapasztalat. • 100 •
•
Most szünetet tarthatsz. (22:10től 22:19ig szünet.) Tehát: Hasonló kritikus értékeléssel illetik a színeket is. Gyako ri, hogy a fehérrel a tisztaságot, a feketével a tisztátalanságot, a fe hérrel a jót, a feketével a gonoszat jelenítik meg. Ez persze egyúttal faji kérdés is. Az a jelenlegi fajtád, amelyikbe beleszülettél - a ti fogalmaitok szerint - ebben a térben és ebben az időben. Minden egyes ember sok különböző faj tagja volt már, így mindannyian megtapasztalhattátok a születési körülményeitek kel járó előnyöket és hátrányokat. Nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy hosszan fejtegessem a fajok jelentőségét, de mindegyik roppant fontos, és mindegyik az emberiség egészének különböző aspektusát jelképezi. Ezért aztán minden faj szimbolikus jelentést hordoz az emberiség pszichéjé ben. Bármely adott faj tapasztalatának külső élménye és struktúrája változó lehet, belső szimbolikája azonban megmarad, és azt kreatí van lehet és kell kezelni. Mindennapi tapasztalatodra hatást gyakorol, hogy milyen faj hoz tartozol, a róla alkotott hiedelmeid, a más fajokról vallott hie delmeid, valamint az általános vélemény. Egészen leegyszerűsítve: ha Istent emberi fogalmak szerint fogod fel, olyannak képzeled, mintha a te fajodhoz tartozna. Ha valamely kisebbség tagja, esetleg fekete vagy, akkor a hiedelmek konfliktusába keveredsz. Mindennapi tapasztalatodat semmilyen vonatkozásában nem le het elválasztani a hiedelmeidtől és az ezekből eredő értékítéletek től. A hiedelmek a jóról és a rosszról, a helyesről és a helytelenről kialakított ideákká sűrűsödnek, és magukban foglalják minden, a betegséghez és egészséghez, a gazdagsághoz és szegénységhez, a fa jok egymáshoz való viszonyához, a vallási ellentétekhez, és ami a leglényegesebb, a legszemélyesebb mindennapi pszichológiai való ságodhoz kapcsolódó hozzáállásodat. Folytassuk hát ezzel a témával, mert olyan szinteken érinti a sze mélyeteket, ahol a magatok és a másokkal közös életeteket élitek. (Szívélyesen:) És ezzel vége ennek a fejezetnek.
• 101 •
13. FEJEZET Jó és gonosz, személyes és tömeghiedelmek
Egy perc türelmet kérünk. (— Igen. - Rövid szünet 22:31kor.) Tizenharmadik fejezet. Ami most következik, azt meghatározott módon kívánom leíratni - címszó: „Kegyelmi állapot”, így (vízszintes vonalat húz a levegőbe), majd húzz egy függőleges vonalat, és írd az alá: „Egészség”, az alá: „Gazdagság”... (Még mindig a levegőbe rajzolgatva SethJane a lista végére ért, aztán utasított, hogy írjak az előző mellé egy ugyanilyen csoportot másik címszóval. Végső soron magamnak kellett kitalálnom, hogyan is gondolja, mert közben nem jutott idő kérdezősködésre.)
Kegyelmi állapot
Kegyelmi állapoton kívül
Egészség Gazdagság Fehér Keresztény
Betegség Szegénység Fekete Nem keresztény
Eddig megvan? (— Igen mondtam, bár a két felsorolás közel sem állt ilyen szépen egymás mellett, mint itt. Meglehetősen zavarban voltam, mert nem tudtam, mire is akar kilyukadni Seth.) • 103 •
Ez nem a fejezet címe, hanem egy táblázat. Most újabb hasonló típusú következik.
Kegyelmi állapot
Kegyelmi állapoton kívül
Indiai vagy keleti Büszkén viselt szegénység Barna bőrszín Nagy misztikus tudás Kozmikus tudás
Amerikai Zavaró gazdagság Fehér bőrszín Érzéketlenség Spirituális szegénység és széthullás
Újabb kategória: Kegyelmi állapot
Kegyelmi állapoton kívül
Fiatalság Intuitív megértés Tudás Szépség Értelmi képesség Fizikai életerő Kibontakozó jövő
Korosodás Merevség, mentális és spirituális együgyűség Tudatlanság Csúfság Értelmi képességek szétesése Életerő lankadása Teljes elzárkózás minden cselekvéstől
A fejezet címe: Jó és gonosz, személyes és tömeghiedelmek. Megvan? ( Igen.) Ebben a fejezetben olyan általános hiedelmekkel fogunk foglal kozni, amelyek a legszemélyesebb viselkedéseteket és annak társa dalmi következményeit érintik. Most tarts egy kis szünetet. • 104 •
(22:54. Megkérdeztem Janet, zavartae valami, mert ezen az estén elég lármás volt a ház. Megnyugtatott, hogy nem, elég mély volt a transza. De a kategóriákat pontosan kellett közvetítenie, ami azért nem bizonyult könnyűnek. Átnézte velem őket, ellenőrizte az elhelyezésüket a lapon. Figyeljük meg, hogy Seth előbb megadta az egyik címszó alatti listát, majd mindegyikhez hozzárendelte az ellentétpárját a másik oszlopból nem csekélység, mondhatnám, különös tekintettel az érintett témák nagy számára. Folytatás 23:03kor.) Tehát: Felvázoltam néhány, sokak által vallott ellentétes elkép zelést - és mindegyik magában hordozza a jó és a gonosz fogalmát olyan területeken, ahol ezeknek egyébként semmi keresnivalójuk. Az elnevezések vizuálisan is megvilágítanak bizonyos szembe állításokat. Egyszerűen csak el akartam kezdeni az új fejezetet, és a lehető legvilágosabban kijelölni a témánkat. (Elégedett hangon:) Az este hátralévő részét tehát elengedem nektek, mivel úgyis jól hala dunk, és majd olyan további társadalmi jellegű hiedelmekkel fo gunk foglalkozni, amelyekről még nem esett szó. Úgyhogy nagyon kellemes estét kívánok nektek. Ruburtnak akad ma más elfoglaltsága is, s ez újabb ok rá, hogy rövidebbre fog juk az ülést. ( Köszönjük, Seth. Jó éjszakát. 23:06. Mire befejeztem az írást, Seth már nem volt velünk, miután egyéb olyan munkákra utalt, amelyeket Janenel végzünk. Jane bevallotta, hogy ezúttal elfáradt.)
650. ÜLÉS, 1973. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK, 21:50 (Később kezdtük az ülést, mert a tegnap vásárolt jó minőségű magnót próbálgattuk. Jane főleg a sumarimunkájához akarta használni. Az üzletben hirtelen sugallat hatására vettem egy órát, amelyik nemcsak az időt, hanem a napot is mutatja. Ez utóbbi tulajdonságát valamiért roppant mulatsá gosnak találtam.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Örömömre szolgál, hogy ezentúl azt is automatikusan tudni fo god, hányadika van. • 105 •
( Nekem is... legalábbis azt hiszem.) Gyakran fogjátok használni a másik új szerkezetet, méghozzá oly módon is, ahogy egyelőre nem is sejtitek. Diktálok: Az egyszerű kategóriák csupán néhány hiedelemrend szert ábrázolnak az „erkölcsi értékek” szempontjából. A jóról és a gonoszról kialakult hiedelmeitek nemcsak a másokkal szembeni magatartásotokat befolyásolják, hanem a közösségben, illetve a tágabb értelemben vett világban folytatott működéseteket is. Hogy az első kategóriával kezdjük: sokan hisznek abban, hogy „jó” és erkölcsileg magasabb rendű kereszténynek, fehérnek, jómó dúnak és egészségesnek lenni. Nos, bár ez nem szerepel a csoport ban, a „férfi” szót is hozzátehetnénk az előnyben részesített tulaj donságok listájához. Ha ezeket a hiedelmeket vallod, a valóságot ezen a hiedelem rendszeren át szemléled. Úgy érzed, maga Isten ruházott fel ezek kel a tulajdonságokkal. Abból a buzgalomból ítélve, hogy mennyire táplálod ezeket a hiedelmeket, rá kell majd jönnöd, hogy erősen behatárolnak, mivel nagyon korlátozott módon határozzák meg számodra a jó fogalmát. Az ilyen hiedelmeket tápláló emberek sok esetben rendkívül vallásosak a szó hagyományos értelmében. Az ef féle hiedelmeket hangsúlyozó országok szoktak misszionáriusokat küldeni, hogy „megtérítsék" az alsóbbrendűnek tartott pogányokat. Akik így gondolkodnak, azok nagyon kényelmetlenül érzik ma gukat, ha más fajú, vallású vagy bőrszínű emberekkel kerülnek egy társaságba, és akaratuk ellenére is ellenségesen vaskalapos módon látják például a közösségi természetű problémákat. A szegénységet Isten nemtetszése jelének tulajdonítják, ezért aztán hajlanak rá, hogy az egész ügyet meghagyják az Ő „kezében”. Előfordulhat, hogy az ilyen emberek látszólag együttérzéssel beszélnek mások nyomorúságáról, ugyanakkor azonban a nehézséget mindvégig az alsóbbrendűség és az egyenlőtlenség pofonegyszerű következmé nyének tartják. Ezek az emberek bármilyen életkorúak lehetnek, és származhat nak bármilyen gazdasági környezetből. Ha történetesen protestáns vagy, férfi, fehér, amerikai, gazdag és egészséges, akkor - legalább is a hiedelmeid keretrendszerén belül - „tiszta” tekintettel nézhetsz • 106 •
önmagadra. Az alapzatod ugyan ingatag, de pillanatnyilag legalább beleillesz. Bizonyára felfigyeltél rá, hogy a „protestáns” és az „ame rikai” szót is hozzátettem az értékrendszerhez. Ha viszont ennek a csoportnak a hiedelmeit vallód, és valamilyen szempontból nem felelsz meg - azaz, ha bármilyen szempontból nem illesz a kategó riába akkor még a rendszeren belül is bajban lehetsz. (22:05) Némelyik összetevő nagyobb jelentőségű a többinél. Az ezen hiedelmeket valló katolikus vagy zsidó, nyilván valamelyest mások mögé szorul, és bűntudat gyötri, ha a hiedelmei szerint méri fel önmagát. (Nyomatékosan:) Ha egy fekete elfogadja ugyanezeket a hiedelmeket, az bizony tényleg nagy gondban van. Ha pedig rá adásul szegény fekete nőről van szó, akkor hatványozottan veszély ben forog. Ebben a hiedelemcsoportban rossznak számít a betegség, a sze génység, bizonyos mértékben a nőiség, a nem keresztény eszmék, valamint a nem europid rasszba tartozás. Nos, ha ebbe a körbe másféle hiedelmek hatolnak be, azt fenye getőnek tekintik. A faji problémákat és a vallási viszályt is ezeknek a hiedelmeknek a szempontjából magyarázzák. Némelyik olvasóm bizonyára felvilágosultnak tartja önmagát, például azért, mert hisz az egymás után következő életek sorában megvalósuló reinkarná cióban. Ugyanakkor pontosan ezt használhatják fel arra, hogy iga zolják a többi faj alsóbbrendűségébe vetett hitet. Azt állítják, mondjuk, hogy mivel az egyén maga választotta az életében adódó problémákat - azzal, hogy úgy döntött, feketének, szegénynek vagy mindkettőnek születik végig kell vinnie ezt a karmát; márpedig világos, hogy az ilyen kérdésekre nem lehet és nem is szabad a tör vények vagy a szokások megváltoztatásával megoldást találni. Pont. (A karmáról, reinkarnációról és Seth „egyidejű" időkkel kapcsolatos anyagáról lásd a 9. fejezet, 636. ülést.) A második kategória bal oldalán, változatlanul ennél az esetnél maradva, valamelyest „liberálisabb” felfogású embereket találhatsz. De már nem fogod olyan liberálisnak látni őket, ha felismered, hogy ugyanolyan erős előítéletekkel viseltetnek az egyik irányba, mint az előző csoport a másikba. • 107 •
Itt olyan hiedelemrendszert láthatunk, ahol helytelen fehérnek, amerikainak, gazdagnak vagy akár anyagilag jobb módúnak lenni. Szembeötlik a kereszténység minden torzulása, míg az első csoport egyáltalán nem vesz tudomást ezekről. Itt azonban a jómód és a fe hér bőrszín nem egyszerűen rossz, hanem egyúttal az erkölcsi rom lottság nyilvánvaló jele is. Míg az első csoport Isten áldásának te kinti a pénzt és a tulajdont, a második csoport az anyagi javakat az erkölcsi romlottság bizonyítékának tartja. Itt az egzotikust idealizálják, az idegent dicsőítik. A fekete vagy sötét bőrszín a spirituális tökély feltétele lesz, a szegénység pedig egyenesen kitüntetés, melyet nemcsak büszkén viselnek, hanem gyakran agresszív eszközként használnak fel. Akik ezt a hiedelem rendszert vallják, természetesen ugyancsak azt hiszik, hogy nekik van igazuk. Életstílusuk, közösségi hovatartozásuk és politikai párt állásuk élesen szemben áll a „fehér-gazdag” etikával. Ha tehát történetesen szegény fekete, illetve sötét bőrű vagy, és ebben a rendszerben hiszel, akkor legalább biztonságban érzed magad benne. Ha viszont fehér vagy és gazdag, de hiszel ezekben a hiedelmekben, akkor bizonyosan alsóbbrendűnek fogod érezni magad, és mindent megteszel, hogy kimutasd, mennyire fantázia dús, liberális és szabadelvű, fekete vagy sötét bőrű tudsz lenni, mi közben, persze ugyanúgy fehér, meglehetősen jómódú és titokban talán keresztény is maradsz. Bizonyára ízlésesen elhelyezett Buddha-szobrokat és indiai füzé reket fogsz tartani a lakásodban. Most szünetet tartunk. (22:27től 22:45ig szünet.) A harmadik kategória a hiedelemrendszerekre átfogón érvé nyes. Az első két csoportban sok mellékút fordulhat elő. Meglehet, hogy egy, két vagy akár három, az ideáiddal összhangban levő jel legzetességet is előnyben részesítesz, a korosodásról kialakult gon dolataid azonban nem adnak ilyen szabadságot; előbb vagy utóbb mindannyian, ahogy ti szoktátok mondogatni, „ha elég szerencsé sek vagytok”, eljuttok az öregkor küszöbére. Sokan hiszitek, hogy ez a spirituális és/vagy fizikai leépülés idő szaka, az a kor, amikor az érett felnőttkor nehezen megszerzett je • 108 •
gyei és a gondolkodás képessége úgy pereg ki „az elme ujjai közül”, mint a finom homok. Ha ebben a hiedelemrendszerben tartjátok jónak az életet, ak kor az ifjúság maga a dicső magaslat, ahonnan már csak lefelé ve zethet út. Az öregeket nem tekintik bölcsnek, inkább gonosznak, rossznak, nem kívánatosnak, sőt ijesztőnek. Az ilyen emberek szá mára a szenilitás az élet természetes, elkerülhetetlen vége. Mint korábban említettem (lásd a 11. fejezet, 644. ülést), sokan, akik ilyen hiedelmeket vallanak, ezeket saját maguk elől is igyekez nek eltitkolni, és kétségbeesetten próbálnak fiatalok maradni. Az ifjúságnak és az öregkornak egyaránt megvan a maga helye, és mind kettőnek fontos szerep jut az emberi faj keretrendszerében. Ahhoz szoktatok, hogy mindent az öröklődéssel magyarázzatok. Fizikai értelemben, de másképp, mint ahogy ti képzelitek, ez rop pant fontos. Bizonyos föld-tapasztalatok azonban az időbeli tarta mukon múlnak, és annak következményeként jönnek létre, hogy az elme hosszú föld-ciklusokon át építette a maga tapasztalatát. Egyes meghatározott működések igencsak természetesen ját szódnak le, tudósaitok azonban aligha fedezik fel ezeket, a megér tésükről nem is beszélve. Mivel a testben lakozó elme pontosan tudja, hogy földi ideje lassan véget ér, mentális és pszichikai gyor sulásokra kerül sor. Ezek sok tekintetben emlékeztetnek a kreatív energiakitörésekkel teli kamaszkori élményekre, melyek a kérdé sek sorozatának megfogalmazását eredményezik, továbbá előkészí tik az egészen új jellegű személyiségfejlődést és kiteljesedést. (Jane nagyon nyomatékosan beszélt, gyakran gesztikulált.) Ez nyilván való is lenne, amennyiben a jelenlegi hiedelemrendszereitekben élnétek, melyek szerint az öregek kénytelenek értelmezni az élmé nyeiket. A tudat kiterjedésének és a mentális és pszichikai fejlődés nek számos példáját a szenilitásnak tudjátok be. Semmiféle jelentő sebb összefüggést nem próbáltak felállítani az öregek, kiváltképp a „szenilis” öregek szubjektív élményei, valamint más életkorú embe rek hasonló, természetes vagy drogokkal előidézett tudattágításos élményei között. (23:06) Az idősek azonnal elnyomnak minden ilyen érzést, mert rettegnek, hogy „szenilitás” lesz a diagnózis. Ezek az élmények vi • 109 •
szont az agy jobb féltekéjére hatnak, mégpedig oly módon, hogy né miképpen a kamaszéhoz hasonlóan szabadítják fel a képességeket. Amikor eljön az idő, az egyén elkezd az időleges életen túlra lát ni, és tudatosságának olyan dimenzióit nyitja meg, amelyekhez nem fért hozzá, amíg a szokásos felnőtt élet intenzív fizikai összpontosí tása kötötte le. Sajnos a személyiségnek általában nincs meg az a hiedelemrendszere, amelyik egy ilyen kiterjesztést támogatna; nem lehet része sem fizikai, sem mentális természetes terápiákban. Nyug tatóként gyakran alkalmaznak gyógyszereket, melyek elködösítik az. eltorzult látásnak tűnő tisztánlátást. Ez életetek egyik legkreatí vabb és legértékesebb időszaka. A ti társadalmatokban azonban ar ra késztetitek az öregeket, hogy értéktelennek tartsák magukat. Az esetek többségében persze osztják is ezt az értékítéletet, és a közös ségeitekben megélt tapasztalataik egyáltalán nem készítik fel őket arra, hogy szembenézzenek szubjektív élményeikkel. Nincsenek tanítók, akik segíthetnének nekik. Az idős kor az élet mérhetetlenül kreatív időszaka. Gyakran becsmérlő értelmezésben vetitek össze a gyermekkorral, márpedig ilyenkor a személyiség semmivel sincs kevésbé kreatív állapotban. Most természetesen ál talánosságban beszélek, hiszen életkörülményeitek számottevően torzítják a természetes helyzetet. Valójában még az ilyenkor jelentkező kémiai és hormonváltozá sok is a spirituális és pszichikai fejlődést segítik elő. A hiedelem rendszeretek következtében megtagadjátok az öregektől a lehetsé ges örömteli jóváhagyást. Tartsatok szünetet. (23:17. jane a nagyon mély és akiív transza során annyira az anyagra összpontosított, hogy semmi másról nem vett tudomást. Te Jó Ég! Seth most tényleg nagyon jó dolgokat adott át: egy egészen új geriátriai rendszert állapította meg. - Ott voltam mindezeknek az érzéseknek a kellős közepén. Az állatok mindezzel tudattalanul is tisztában vannak. De annyira furcsa az öregkorral kapcsolatos dolgokkal foglalkozni folytatta meglepetten. A mi társadalmunk semmit sem sejt erről. Nagyon felindultam mia tta. Janenek és nekem azért akadt némi előzményünk ehhez az információhoz, legalábbis érzelmi szinten. Apám 1971 februárjában halt meg háromévi otthonban tartózkodás után. A diagnózis így hangzott: szenilitás. Az idő • 110 •
legnagyobb részében különböző intenzitású gyógyszeres kezelést kapott. A ma esti anyag fényében óhatatlanul is arra kellett gondolnom, hogy ezzel elvesztette természetes örökségének egy részét akár maga döntött így, akár mások erőltették rá ezt a helyzetet, akár mindkettőnek része volt benne. Seth azt mondaná gondoltam , hogy apám választotta meg élete minden körülményét, és az ilyen öregkori leépülés ennek a fizikailag megnyilvánuló eredménye. Bár egyetértettem ezzel, mégis azt kívántam, bárcsak másként történt volna. 23:06kor hozzátett megjegyzés: Az agy két egymás mellett elhelyezkedő, független féltekéből áll, melyeket egy közös alap köt össze. Általában az egyik félteke a domináns. Mindkettőnek megvannak a maga meghatározott feladatokat ellátó területei vagy lebenyei. A féltekék agyhullámmintái változatosak, ahogy az egyes féltekéket alkotó lebenyeké is. Am nincs két egy forma agy. Jane észrevette, hogy egyetlen cigarettája maradt. Nos mondta valamivel könnyedebb hangon akkor ez rövid ülés lesz. 23:35korfolytattuk.) Diktálok. (Egy perc szünet.) Bizonyos értelemben a „pszichedélikus élményt” nem lehet a ti korlátozott viszonyítási rendszereteken belül megmagyarázni - nem azért, mert az ilyen megvilágosodás megmagyarázhatatlan, hanem mert nagyon korlátozó a jelenlegi hiedelemrendszeretek. Így aztán minden életkorban nehéz megosztani másokkal egy megvilágosító erejű élményt. Öregkorban viszont már senkit sem érdekel, mégis — akárcsak kamaszkorban - a leglenyűgözőbb krea tivitás kerülhet felszínre, miközben senki sem ismeri fel. Ez az idő szak tehát az egyén és az emberi faj számára is sokkal hasznosabb lehetne a többinél, ha felismernek és megértenék, hogy valójában miről van szó. Pontosan az ebben az életkorban lejátszódó sajátos kémiai vál tozások vezethetnek a magasabb szintű elgondolásokhoz és élmé nyekhez, ezek azonban híján vannak minden - mint mondjátok gyakorlati alkalmazási lehetőségnek. Ilyenkor egy „kioldó”, egy olyan késztetés lép működésbe, melynek hatására az illető igyek szik kiszabadulni a „felnőtt” világban való kötelező részvétel idő és tér által megszabott általános korlátai közül. • 111 •
A személyiség, ismétlem, a maga legtisztább formájában nézi az élmény jellegét. Némelyik korábbi civilizációban ezt egy természe tes keretrendszeren belül tették (rövid szünet), ahol fizikailag gon doskodtak az öregekről, szavaikat pedig a legnagyobb odaadással hallgatták. Innen származik a „bölcs vén” fogalma és a hasonló legendák sora, nemkülönben a misztikus elképzelések a nagy hatalmú öreg asszonyról. Természetes fejlődésük során, ha hagyják őket, az öre gek egész jól megértik „látomásaikat”. Csodálatosan együttműkö dik a test és az elme. Nos, (hangosabban) az ülésnek vége. Szívből jövő jókívánságaim mindkettőtöknek. (— Köszönjük. Jó éjszakát, Seth. 23:49.)
651. ÜLÉS, 1973. MÁRCIUS 26., HÉTFŐ, 21:46 (Az ülést Jane dolgozószobájában tartottuk, hogy az új magnó mikrofonja elé ülhessen. Igaz, eddig nem sikerült a legjobb eredményt kicsiholni a fel szerelésből.) Akkor hát: Jó estét... (- Jó estét, Seth.) ...és folytatjuk a diktálást... Mint minden egyébről, a korosodás ról alkotott hiedelmeitek is meghatározzák a tapasztalatotokat, tö meghiedelmeitek pedig kihatnak a civilizációtokra. A jelenleg a társadalmatokban vallott elképzelések következtében az emberek már fiatalságuktól kezdve rettegnek az öregkortól. Ahogy az ifjúsá got az élet, az áldottság és a sikerek teljességének tekintik, az öreg kort az ellenkezőjének: a kudarc és a leépülés időszakának. Ennek forrása sok esetben a tudatos és a tudattalan elmével kapcsolatban kialakult torz elképzelés, hogy ezúttal a ti fogalmai tokkal éljek. Általában a nyugati társadalomban úgy tartják, hogy a tudatos elme a felnőttkor korai szakaszában foglalja el az őt meg illető helyet, ahogy az Én a gyermekkori tudattalanság ágyából kel ki és ébred kritikai tudatosságra. A különbségtétel képességét vélik a tudat egyik legfontosabb sajátosságának, úgyhogy ezt a megnyil vánulását értékelik a legtöbbre. Másrészt nem veszik észre az ugyan • 112 •
ilyen jelentős asszimiláló, kombináló és viszonyító funkcióit. Tudo mányos körökben és számos más, a legkevésbé sem tudományos te rületen az intellektust kizárólag a kritikai képességgel azonosítják, úgyhogy minél elemzőbb hajlamú valaki, annál intellektuálisabbnak tartják. A nyugati típusú felnőttkor éveiben a tudat egyetlen tevékenysé gi területre összpontosul. Az elmét kora gyermekségtől arra kép zik, hogy elsősorban logikai, elkülönítő tulajdonságait alkalmazza. A kreativitást csak bizonyos nagyon korlátozott és elfogadott csa tornákon hagyják érvényesülni. Amikor az ember idősebb - mondjuk, nyugdíjas - lesz, egyre ke vésbé közvetlenül hozzáférhető az összpontosítás az ilyen jellegű fi gyelemre. Az elme valójában egyre inkább önmaga lesz, szabadab ban alkalmazza a maga képességeit, szabadságában áll elkóborolni a korábban behatárolt területekről, lehetősége nyílik, hogy asszi miláljon, felismerjen és alkosson. Pontosan ebben az időszakban intik viszont az embert, hogy óva kodjon az ilyen elkalandozástól, és az ilyen viselkedést a mentális leépülés tünetének könyvelik el. Mindazok, akik ilyen tömeghie delmeket követnek, tapasztalni fogják, hogy megváltozott a maguk ról kialakult képük. Attól rettegnek, hogy éppen az életkoruk, azaz az időben való létük, árulja el őket. Csökevénynek, jobbik Énjük halovány árnyékának látják magukat, és értékrendjüknek megfelelően súlyos ítéletet mondanak maguk fölött az időben való folyamatos létük miatt. Ha valaha is bíztak testük integritásában, ez a bizalom immár szertefoszlik. Elkezdik eljátszani a mások által írt forgatókönyvet, melybe viszont ők maguk is készséggel belenyugszanak. Hiába tűnik úgy, hogy ennek semmi köze a bőrszínnel kapcsolatos hiedelmeitekhez, nagyon is szoros kapcsolatban állnak egymással. Most kaptok egy kis szünetet, hogy visszahallgathassátok a fel vételt. (22:05. Visszajátszottuk a szalagot, és némileg módosítottuk a beállítá sokat. Folytatás 22:23kor.) Tehát: A fehér színt a ragyogó tudattal, a jósággal és a fiatalság gal azonosítjátok, a feketét pedig a tudattalannal, az öregkorral és a halállal. • 113 •
Ebben az értékrendben ugyanúgy tartanak a fekete fajtól, ahogy alapvetően az idősektől is. A feketéket primitívnek tekintik. Kreatív zenei képességet tulajdonítanak például nekik, ám ez is sokáig „földalatti” tevékenységnek számított: szívesen fogadott zenei pro dukciókat alkottak, őket magukat azonban nem eresztették be a tiszteletre méltó nemzet koncerttermeibe. Ezért aztán a ti társadalmatokban az Én kaotikus, primitív, spontán, vad, tudattalan részének állítják be a fekete fajt, az „igazi amerikai polgár" fonákjának. Egyfelől tehát elnyomták a feketéket, másfelől viszont elnézőn úgy kezelték őket, mint a gyermekeket. Mindig is nagy rettegés kí sérte, hogy a fekete faj egyszer csak megszabadul a kötelékeitől - nyújtsd a kisujjadat, és mindjárt az egész karod kell -, egyszerűen azért, mert a fehérek mérhetetlenül féltek a belső Én természeté től, és pontosan azt az erőt ismerték fel, melyet önmagukban is oly kétségbeesetten igyekeztek elnyomni. Akárcsak az egyéneknek, a nemzeteknek is meghasadhat olykor a személyiségük. Így egy adok-kapok kapcsolat alakult ki, amelyben a feketék bizonyos tendenciákat fejeztek ki az egész ország számá ra, miközben a fehérek más jellegzetességeket juttattak kifejezésre. Mindkét csoport elfogadta a maga szerepét. Tágabb értelemben persze, más időkben és más helyeken mindkettő más fajokhoz tar tozott; pontosabban szólva egyidejű létezéseik során az egyik a má siknak a szerepét játssza. Az öregkorra alkalmazva, a fekete szín az ezekhez a tudattalan erőkhöz való visszatérést jelöli. Nos, amit eddig mondtam, az az amerikai és a nyugati hiedelmek szemszögéből érvényes. Itt egysze rűen arról a valóságról van szó, melyhez számos olvasóm maga is hozzátartozik. Ugyanakkor viszont más „földalatti” hiedelemrend szerekben a feketét a rendkívüli tudás, hatalom és erő szimbólumá nak tekintik. Ezek szélsőséges formái a különféle sátánkultuszok, amelyekben eltorzult formában robban ki a rosszul értelmezett kreativitás és bujaság hatalma. A tudat fonákját ilyenkor a másik: a fehér, „tudatos és objektív” értékek rovására kezdik dicsőíteni. • 114 •
Ám mindkét rendszerben megtagadtatik az öregektől egyedi hatalmuk, erejük és bölcsességük, ezzel tehát a civilizáció, egyszer smind az azt alkotó egyének is szegényebbek lesznek. (Kedélyesen:) Ruburt barátomnak viszont úgy látom, elfogyott a söre, úgyhogy jobb, ha tartunk egy kis szünetet. (22:37től 22:48ig szünet.) Mindez az ébrenléti és álomállapotokról alkotott hiedelmeitek hez is kötődik: a fehér a nappalhoz, a fekete pedig az álom állapo tához tartozik. És itt a régi kapcsolat a Fény Istene és Sátán, a Sötét ség Ura között - ez a fejlődés különböző szintjein megfogalmazott megkülönböztetés, és a jelenlegi tudatosság eredetének természe téhez fűződik. A korok során a „földalatti” filozófiák megpróbálják ötvözni a két fogalmat, és általában egyik végletből a másikba esnek, amikor történeti alapokról szállnak szembe az aktuális ideákkal. Némelyik ilyen filozófia például sápatagnak minősíti a nappali fényt, ellen tétben a tudás ama igaz és sziporkázó fényével, mely beragyogja az álomállapotot, a fekete pedig annak a titkos tudásnak a szimbólu ma, mely nem lelhető fel a normális tudatos állapotban, és nem vizsgálgatható a nap fényénél. Vagy nézzük a fekete mágusok történeteit; és itt újból szembe kerülünk az életkor kérdésével, mivel a folklórban megjelenik a bölcs öregember vagy öregasszony legendája. A jó és a gonosz, a fe hér és a fekete értékítéletein keresztül szemlélitek a halált - a tu dat megsemmisülését feketének, feltámadását fehérnek látjátok. A megvilágosodás fényét fehérként tapasztaljátok meg, pedig igen gyakran tűnik úgy, hogy a lélek sötétségét körvonalazza, vagy éppenséggel az éjszaka sötétjében világít. A ti vonatkoztatási szem pontjaitok szerint ezek kölcsönösen függenek egymástól, és hiedel meitek függvényében változik a jelentéstartalmuk. Sok ősi civilizációban az éjszakát éppen a maga sötétségével tisz telték, és az éjszakai tudat titkait igyekeztek kideríteni. Olyan öszszefüggéseket állítottak fel, melyek révén tudatosan alkalmazták nappal az ilyen tudást. A tudat látszólag két különálló jellege össze olvadt, és ebből olyan virágzó művészet és civilizáció születhetett, amilyet — hogy a ti kifejezéseitekkel éljek - manapság szinte lehe • 115 •
tetlenség létrehozni. Az ilyen civilizációkban minden faj megkapta a maga örömteli helyét, és minden életkorú embernek kijárt a tisz telet a maga sajátos hozzájárulásáért. Az ilyen társadalmakban nem voltak érvényesek az ebben a feje zetben tárgyalt korlátozó értékítéletek. Az egyéneknek - vagy a fa joknak - nem kellett bizonyos szerepeket vállalniuk, hogy eljátszszák az emberiség különböző tulajdonságait; mindenkinek jogában állt egyedinek lenni, akármivel is járt az. Ez nem jelenti azt, hogy mára az emberiség kiesett volna a ke gyelmi állapotból, és látszólag alacsonyabb szintre süllyedt. Azt je lenti, hogy a funkció és a képesség megkülönböztetése mellett döntöttetek, elkülönítettétek ezeket annak érdekében, hogy meg tanuljátok, megértsétek, sőt kifejlesszétek a maguk sajátos jellegét. Sokféleképpen dolgozhatjátok fel belső tudásotokat, keverheti tek és békíthetitek össze a fényről és sötétségről, a jóról és rosszról, az ifjúságról és öregkorról szóló egymásnak ellentmondó értékei teket, hogy aztán mindezen körülményeket a leggyakorlatiasabb módon alkalmazhassátok a tapasztalatotokban. Ezzel nem csak ön magatokat és társadalmatokat erősítitek, hanem az egész világot. Ugyanakkor fel fogjátok ismerni azt a kegyelmi állapotot is, amely ben léteznetek kell. Lássunk tehát néhány ilyen módszert. Most tarthatsz egy kis szünetet, amíg Ruburt ellenőrzi azt a szer kezetet. (23:01lől 23:19ig szünet.) Meg kell kísérelni, hogy összhangba hozzátok a tapasztalat elté rőnek tűnő megnyilvánulásait, hogy a fény és sötétség, a tudat és tudattalan és a többi ideáját ne csupán a személyes, hanem a tö megtapasztalatotokban is ötvözzétek. Amint korábbi könyvemben, a Seth megszólal ban is említettem, alapvető különbséget tesztek az ébrenléti és az álombéli állapoto tok között. (Lásd az említett könyv 8. fejezet, 532. ülést.) Nagyon szé pen elkülönítitek, és vajmi kevés erőfeszítést tesztek, hogy össze is kössétek a kettőt. A munkahelyi kötelezettségek miatt sokan nem tartjátok célravezetőnek, hogy változtassatok az alvási időszakoto kon. Némelyeknek azonban sikerül, és akiket tényleg foglalkoztat ez a vállalkozás, azok legalább alkalmanként némi változást érhet • 116 •
nek el, melynek segítségével sokkal hatékonyabban köthetik össze alvási és ébrenléti működéseiket. És felfedezik, menyire a javukra válik ez a némiképpen módosí tott felállás. Egyszerre hatórás alvást javaslok, nem többet. Ha több pihenésnek érzitek szükségét, akkor meg lehet toldani egy-, legfel jebb kétórás szundikálással. (Rövid szünet.) Sokan úgy fogjátok érezni, hogy ötórás mély al vásidő bőségesen elegendő, szükség esetén egy kis szundítással ki egészítve. Az ideális, persze, négy óra mély alvás, annyi szundítással megtoldva, amennyi csak kell. Ilyen körülmények között nem érvényesülnek a két tudatállapot mesterséges elkülönítései. A tudatos elme sokkal jobban emlékszik az álombéli élményre, és eredményesebben dolgozza fel, álomálla potban pedig az Én sokkal hatékonyabban alkalmazza az ébrenlét során szerzett tapasztalatait. Az öregek esetében gyakran tapasztalhatjuk, hogy a maguk ter mészetes módján alakulnak ki ilyen keretrendszerek, de akik négy órás alvás után maguktól felébrednek, a hiedelmeik miatt úgy vé lik, álmatlanságban szenvednek, ezért nem is tudják megfelelően alkalmazni az élményt. Ám a tudatos és a tudattalan egyaránt jóval hatékonyabban működik, ha lerövidül az alvásidő, akik pedig „kre atív” munkával foglalkoznak, azok az ilyen időbeosztás révén mé lyebb intuíciót és több alkalmazott tudást fognak hasznosítani. Akik ezt a természetes viselkedést követik, nagyobb stabilitást fognak érezni magukban. Az említett általános mintákon kívül ter mészetesen ki-ki a maga sajátos ritmusát fogja érezni, és némi kí sérletezést igényelhet, amíg az illető megtalálja a tökéletes egyen súlyt. Az életerő áramlása viszont feltétlenül fokozódik. Igaz az is, hogy életed bizonyos szakaszaiban a mintáknak meg lesz a maguk áramlása. Ritmusodat követve természetes módon vál takoznak majd a hosszabb-rövidebb időszakok. Az ilyen gyakorlat révén kitágul a tudatod. Általánosságban: a nyolcórás alvásperiódusok vagy éppenséggel az ennél hosszabbak nincsenek jó hatással, tágabb értelemben pedig nem is természetesek a fajotok számára. (23:37) Bizonyos kémiai reakciók, pontosabban reakciók kémiai ritmusai sokkal hatékonyabbak a rövidebb alvási időszakokban. So • 117 •
kan átalusztok olyan időszakokat, amelyek a legáradóbb kreativitá sotok és éberségetek időszakai lehetnének, és amikor a tudat és a tudattalan a legkáprázatosabban összpontosít, és összhangban mű ködik. A tudatos elme nem egyszer éppen akkor van az alvás kábu latában, amikor a legtöbb előnyt tudná hasznosítani a tudattalan ból, és amikor a legígéretesebb helyzetet foglalhatná el az általatok ismert valóságban. Ilyenkor álomállapototok szépsége és megvilá gosodása tudatosulhat az elmében, és a fizikai életetek gyarapításá ra fordítható; a maguk egyesített világosságában jelennek meg előt tetek a tapasztalatotokban adódó ellentétek. Nos, (kedélyesen:) a diktálás végére értünk, egyúttal az ülésnek is, hacsak nincs kérdésed. ( Hát... hirtelenjében semmi sem jut eszembe. Az az igazság, hogy meglehetősen elfáradtam.) Akkor kellemes, szép jó estét kívánok - és javaslom, hogy leg alább ti ketten próbáljátok ki ezeket a javaslatokat, vagy egy részü ket. Meg fogtok lepődni. ( Rendben.) Szívből jövő jókívánságaim mindkettőtöknek, és ennek a szerke zetnek is. ( Köszönjük, Seth. Jó éjszakát. 23:43kor fejeztük be. Jane nagyon jól „eltávolodott”. Hallotta, amikor úgy tíz perce kikapcsolt a magnó, de ezen kívül semmilyen kívülről jövő hangot nem érzékelt. Éjjelente általában hat órát alszunk, ezt aztán megtoldjuk egy fél órányi délutáni alvással. Sokszor előfordul, hogy éjszaka Jane magától felébred, és úgy egy órát fent marad.)
652. ÜLÉS, 1973. MÁRCIUS 28., SZERDA, 21:13 Jó estét. (Jó estél, Seth.) Akkor hát diktálok: (Rövid szünet.) Az ébrenléti és alvási mintáid ban beállt ilyen változás nagyszerű segítséget jelent abban, hogy szakíts személyes világod természetének megszokott szemléletével, így megváltoztatja általában a valóságról kialakított felfogásodat. • 118 •
Bizonyos mértékben létezik az általad tudatos és tudattalannak vélt működésnek a természetes és spontán összefonódása. Ez ön magában előidézi az ego és az Én többi része között lejátszódó köl csönösségi viszony mélyebb megértését. Így a tudattalant már nem a sötétséggel vagy egyéb rémisztő elemekkel azonosítod. Jellege át alakult, így a „sötét” jegyeket a tudatos életet megvilágító részek ként érzékeled, miközben az ego-központú tapasztalat bőséges erőés energiaforrásai lesznek. Másrészt ennek az átalakulásnak köszönhetően - amelynek so rán ragyogónak érzékelhetők a tudattalan árnyékos oldalai - egy szerre megvilágosodnak a szokásos magatartás korábban ködös nek, felhősnek vagy sötétnek tűnő területei, például a mindaddig érthetetlenek talált személyes viselkedés. Leomlanak a gátak, és velük együtt a rájuk épülő hiedelmek is. És ha már nem félsz a tudattalantól, akkor az ezt szimbolizáló fa joktól sem fogsz félni. A megértésnek sok más természetes és spontán módja ered az általam javasolt ébrenléti és alvási mintákból. A tudattalannak, a fe kete színnek, a halálnak egyaránt erősen negatív tartalmi velejárói vannak, amelyek miatt félelmet ébreszt a belső Én; az álomállapot bizalmatlanságot kelt, és gyakran sugall halállal és/vagy a gonoszszal kapcsolatos gondolatokat. De, ismétlem, a megváltozott ébrenléti-alvási szokások olyan átalakulást idézhetnek elő, melynek során világossá válik, hogy az álmok nagy bölcsességet és kreativitást hor doznak, hogy a tudattalan valójában igenis tudatos, és hogy álomál lapotban is meg lehet őrizni az egyéni azonosságtudatot. Az Én szimbolikusan halálként elképzelt megsemmisülésétől való félelem így aztán a korábbiaktól eltérően jut érvényre. Ennek eredményeként ugyancsak automatikusan megszűnnek a további egyénileg felhalmozott hiedelmek, amelyek az ilyen ellen tétek jelenlététől függtek. (21:30. Nagy, fekete szárnyas hangyát vettem észre a hintaszék hátán, nem messze Jane fejétől. A következő pillanatban a hangya már Jane nyakán volt. Jane közvetítés közben felugrott, és ösztönösen odakapott. Kábul tan ült vissza a hintaszékbe. Pihent egy keveset, aztán rágyújtott, és visszatért a transzba.) • 119 •
Megvan? (Felolvastam az utolsó mondatot, és SethJane folytatta.) Amikor az álomállapotban ugyanolyan ébernek, fogékonynak és intelligensnek érzed magad, mint ébren, lehetetlenné válik, hogy a régi keretrendszer szerint működj. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy minden egyes álomban eléred ezt a sajátos éberséget, de gyakran valósul meg a javasolt ébrenléti-alvási mintán belül. (Igen nyomatékosan:) Így bizonyos jótékony és természetes hely zethez érkezel, ahol a tudatos és tudattalan elme találkozik. Spon tán módon alakul ki, akármilyenek is az alvási szokásaid, de nagyon rövid ideig tart, és ritkán emlékezel rá. Azért ilyen kurtára szabott ez az eszményi állapot, mert sokáig tart a tudatos elme kábulata. Az állatok a maguk természetes ébrenléti-alvási időrendjüket követik, és a maguk módján mindkét állapotból sokkal jelentősebb előnyöket nyernek, mint ti, és ezeket nagyobb hatékonysággal hasz nálják fel - kiváltképp a test eredendő terápiás rendszere tekinteté ben. Pontosan tudják, mikor módosítsák az alvási mintáikat hosszabb vagy rövidebb időszakokra, mely által szabályozzák az adrenalinter melést és a hormonműködést. Az emberek esetében szót kell ejteni itt a táplálkozásról is. A ti szokásaitok mellett éjszaka a szervezetetek hosszú időn át éhezik, míg napközben gyakran túltápláljátok. És nem jut eszetekbe az ál mokban átadott lényeges terápiás információ, amelyeket később fel kellene tudnotok idézni, mert az alvási szokásaitok túl hosszú ideig tartanak az általatok tudattalannak mondott állapotban. A test nyolc óránál jóval rövidebb idő alatt is felfrissülhet fizikai lag, öl óra elteltével pedig az izmok már valósággal sóvárogják a cse lekvést. Ez a mozgásigény egyúttal azt is jelzi, hogy ideje felébred ni, és feldolgozni a tudattalan anyagot és az álombéli információt. Tarts egy kis szünetet. (21:45től 21:55ig szünet.) A valóság természetéről alkotott tévhiedelmeid közvetlen kapcso latban állnak azzal a különbségtétellel, amelyet az alvási és ébrenléti élményeid, a tudatos és tudattalan működésed között teszel. Ilyenkor olyan ellentétek tűnnek fel, amilyenek a valóságban nem léteznek. A látszólagos eltérések, az oly különbözőnek tűnő valóságok látszóla • 120 •
gos ellentmondásainak magyarázatához aztán mítoszokra, szimbólu mokra és mindenáron való ésszerűsítésre támad égető szükséged. Ekkor egyéni pszichológiai mechanizmusok lépnek működésbe, olykor neurózis vagy más mentális nehézségek formájában; ezek felszínre hozzák mindazokat a belső kételyeket vagy dilemmákat, amelyeket egyébként könnyebben fel lehetne dolgozni a tudatos és tudattalan valóság nyílt és kölcsönös kapcsolatában... (22:01. Már megint félbeszakítottak: ezúttal a telefon szólalt meg. Felvettem, aztán Jane átvette a kagylót, amikor kijött a transzból; körülbelül öt percig beszélt egy nővel, aki néhány órányira lakott tőlünk, és ESP foglalkozásra akart járni.) Diktálok. (Suttogva.) ( Rendben.) A természetes test-elme kapcsolatban az alvási állapot olyan, mint egy hatalmas összekötő eszköz: értelmező folyamat, mely sza bad folyást enged a tudatos és tudattalan anyagnak. Az általam ja vasolt alvási szokással helyreállnak az optimális körülmények - és ilyen körülmények között egyszerűen nem fordulhat elő neurózis vagy pszichózis. A rendszer természetes oda-vissza működő csator náinak igénybe vételével az álombeli helyzetben oldódnak meg a külső dilemmák vagy problémák, a belső nehézségek pedig a fizikai élményeken át oldódhatnak meg szimbolikusan. A belső Énnel kapcsolatos megvilágosodás tisztán megjelenhet az ébrenlét valóságában, és ugyanígy a tudatos Énnel kapcsolatos felbecsülhetetlen értékű információhoz juthatunk álomállapot ban. Mindkét helyzetben a pszichikai energia spontán áramlása ját szódik le a megfelelő hormonreakcióval együtt. Ilyenkor például nincsenek gátak mögé szorított elfojtott energiáid, és nem félsz az érzelmektől, sem a kifejezésre juttatásuktól. Jelenlegi hiedelemrendszereidben, valamint a tudattalant gya núsnak beállító felfogásod fényében gyakran ébred benned féle lem az emócióktól. Ezeket nem csak ébrenléti állapotban igyekszel akadályozni, hanem az álmaidban is a lehető legszigorúbb cenzú rának veted alá. Így nagyon nehézzé válik a kifejezésre juttatásuk; hatalmas energiadugók keletkeznek, amelyek a ti fogalmaitok sze rint neurózishoz vagy súlyos pszichózishoz vezetnek. • 121 •
Az emóciók ilyen elfojtása az idegrendszer és annak terápiás eszközeinek működését is befolyásolja. Az elfojtott érzelmek, vala mint a tudattalannal kapcsolatos torz elképzeléseid miatt felhalmo zódott miden töltés a másokra való kivetítésükre fordítódik. A sze mélyes teredben mindig is vannak olyan személyek, akikre mindezt a túlfűtött félelmetes emóciót, illetve az általuk képviselt tulajdon ságokat kivetíted. Ugyanakkor ezek az emberek vonzani fognak, mi vel a kivetítések is hozzád tartoznak. Az országok szintjén ezek a jellegzetességek vagy tulajdonságok az „ellenségre” vetülnek ki. A nemzeten belül pedig egy bizonyos fajhoz, valláshoz vagy bőrszínhez tartozókra irányulnak. (Hosszabb szünet 22:24kor.) Nem „csak úgy” kitaláltad az alvási mintáidat. Nem a fejlett technika vagy ipari szokásaitok eredménye, hanem ez is azoknak a hiedelmeiteknek a része, melyek a technikai, ipari társadalmatok kifejlesztésére ösztönzött titeket. Akkor alakul tak ki, amikor elkezdtétek osztályokba sorolni a tapasztalataitokat, s pszichológiai valóságotok forrásától és kútfőjétől függetlennek tekinteni magatokat. Természetes környezetben az állatok, bár al szanak éjjel, a ragadozók és egyéb veszélyek miatt részint mégis ébe rek. Az emlősök agyának vele születetett sajátossága az a tökéletes egyensúly, melynek köszönhetően alvás közben teljes a fizikai kikap csolódás, miközben a tudat részben felfüggesztett „passzív, de éber” állapotban marad. Ez az állapot lehetővé teszi a „tudattalan" álom működés tudatos részvételét és értelmezését. Ez az állapot frissí tően hat a testre, mégsem marad tétlen ilyen hosszú időszakokra. (Rövid szünet.) Az emlősök is megváltoztatták alvási szokásaikat, hogy az általatok rájuk erőltetett körülményekhez alkalmazkodja nak, ezért a laboratóriumokban tanulmányozott állatok viselkedé se nem feltétlenül azonos a természetes környezetben tanúsítottál. Ez az állítás önmagában megtévesztő lehet; maguk a viselkedés ben beállt változások persze természetesek. Az állatok tudata eltér a tiétektől. A ti esetetekben finomabb megkülönböztetést igényel a tudattalan anyag feldolgozása. (Hosz szabb szünet.) Ugyanakkor az emberiség egész fejlődése lappangó for mában ott rejlik az állatok agyában, és sok olyan tulajdonság, amely • 122 •
nek nem vagytok tudatában, hasonlóképp ott rejlik a tiétekben. Számukra már adottak a biológiai útvonalak. (Nagyon aktívan közvetítve:) Ismétlem: jelenlegi hiedelmeidben a tudatot nagyon korlátozott módon az intellektuális viselkedésről kialakult elképzeléseddel azonosítod: ezt tekinted a mentális tel jesítmény csúcsának, mely, mint véled, a gyermekkor „differenciá latlan” érzékeléseiből fejlődik ki, majd idős korban oly szégyenteljesen vissza is tér azokhoz. Az általam javasolt ébrenléti-alvási mintákkal azonban kapcsolatba léphetsz a pszichológiai viselkedés roppant kreatív és energiától buzgó területeivel - amelyek a leg kevésbé sem differenciálatlanok, hanem egyszerűen csak eltérnek a tudatról általánosan elfogadott fogalmaidtól; és ezek egész éle ted során működnek. Például az általad torz időérzékelésnek tartott természetes él mények, amelyek gyermekkorban és öregkorban egyaránt jelentkez nek, az alapvető „idő-környezeted” tökéletesen normális élményei - sokkal inkább, mint az óra által mért, számodra oly ismerős idő. Az általam javasolt minták tehát sokkal közelebb visznek téged lé ted valóságának megértéséhez, és a segítségedre lesznek, hogy sza kíts személyes és társadalmi megosztottságokat okozó hiedelmeiddel. Tarthatsz egy kis szünetet. (22:46. Nos, ez jó transz volt közölte derűsen Jane -, mindenféle bo garak és telefonhívások ellenére. - Valamivel később, 22:56kor így szólt: Seth készen áll a folytatásra...) Nos, a folyamatos ébrenléti aktivitás hosszú időtartama bizo nyos fokig ütközésben áll természetes hajlamaiddal. Elszakít a korábban (ezen az ülésen) említett tudatos és tudatta lan anyag spontán cserekapcsolatától, és ez önmagában olyan vál tozásokat gerjeszt, amelyek aztán hosszabb alvásidőt tesznek szük ségessé (határozottan). A testei így megfosztják a gyakori pihenéstől, melyre rászorul. Túlságosan gyakran érkeznek a tudatos ingerek, ezáltal nehezebb a feldolgozásuk, és nagy feszültség éri az elmetest kapcsolatot. A kétféle élmény közötti különbség egyre inkább a teljességgel eltérő viselkedés jellegét ölti. A tudattalan egyre idegenebbé válik a tudat számára. Felhalmozódnak körülötte a hiedelmek, és végle • 123 •
tes lesz az ide kapcsolódó szimbolika. Az ismeretlen egyre fenyege tőbbnek és elfajzottabbnak látszik. A fekete szín mind szorosabban kötődik a gonoszhoz - azt pedig kerülni kell! Alomállapotban és az ébrenlét ideje alatt egyaránt állandó veszélynek tűnik az önmeg semmisítés. Ugyanakkor ijesztően hatnak az általában a tudattalan ból előbukkanó dús, kreatív, spontán érzelmi hullámok, és kivetül nek az ellenségekre, a másféle fajokra, a más vallásúakra. A szexuális viselkedést nyilvánvalóan mindazok romlottnak fog ják tartani, akik rettegnek önnön érzéki természetüktől. Primitív, gonosz vagy tudattalan forrásoknak tulajdonítják, és az álmaikat is ennek megfelelően igyekeznek megszűrni. Ezután azokra fogják kivetíteni a legnagyobb szexuális szabadosságot, akik a saját elfoj tott viselkedésüket jelképezik. Ha a szex azonos a gonosszal, akkor ezt a másik csoportot is szükségszerűen gonosznak fogják tartani. Ha egy ilyen merev csoport tagjai abban hisznek, hogy az ifjúság ártatlan, akkor tagadni fogják, hogy bármiféle szexuális élmény le játszódna a gyermekkorban, és emlékeiket is a hiedelmeiknek megfelelően fogják megmásítani. Ha egy fiatal felnőtt abban hisz, hogy a szex jó, és az öregkor rossz, akkor képtelen lesz elfogadni, hogy az idősebbek tapasztala tához is hozzátartozhat a túláradó szexualitás. Álomállapotban egyidejűleg jelen lehet a gyermek és az idős ember, és az egyén ilyenkor a teremtménylét teljességének tudatára ébred. (23:12) Egyformán elérhető a gyermek és az idős ember bölcses sége. Ugyancsak kéznél vannak a „jövőbeli tapasztalatok" tanulságai. A testben igenis adottak az ezt a kölcsönhatást biztosító természe tes fizikai mechanizmusok. A jelenlegi ébrenléti-alvási szokásaiddal kialakított mesterséges elidegenedés révén - mely szokásokhoz szorosan kötődnek a jóról és gonoszról kialakult elképzeléseid számtalan ilyen jótéteményt megtagadsz magadtól. Azok is elérhetnek némi eredményt, akik képtelenek változtatni alvási szokásaikon, ha a tárgyalt területeken megváltoztatják hie delmeiket, megtanulnak emlékezni álmaikra, valahányszor csak te hetik, lepihennek kis időre, és azonnal feljegyzik az emlékezetük ben megőrzött benyomásokat. • 124 •
Meg kell szabadulnod a tudattalan működésének visszataszító természetéről benned élő minden gondolattól. Meg kell tanulnod hinni lényed jóságában. Ellenkező esetben nem kutathatod fel ön nön valóságod ezen egyéb állapotait. Ha bízol önmagadban, az álomértelmezéseidben is hinni fogsz - ezek pedig önmagad jobb megértését fogják szolgálni. Letisztul nak előtted a jóról és gonoszról kialakult hiedelmeid, és akkor nem érzed szükségét, hogy szélsőséges formában másokra vetítsd ki elfojtott hajlamaidat. A diktálásnak vége, egyúttal az ülésnek is. (— Köszönöm.) Szívélyes jókívánságaim mindkettőtöknek. És vedd rá Ruburtot, hogy beszéljen a jegyzeteiről. (— Jó. Jó éjszakát, Seth. 23:24kor fejeztük be. Seth azokra az írásokra utalt, amelyeket Jane ma készített nagyszabású elméleti munkájához, az Aspektus-pszichológiához. Lásd e könyv Bevezetőjét, valamint a 3. fejezet, 618. ülést.)
653. ÜLÉS, 1973. ÁPRILIS 4., SZERDA, 21:23 (Hétvégén meglátogatott bennünket Róbert Monroe és felesége, Nancy, akik egy középvirginiai farmon laknak. Bob Monroe a Testen kívüli utazá sok* szerzője: ezt a könyvet Janenel a téma legkiemelkedőbb alkotásának tartjuk. Bob többek közölt a Mentronika Intézet vagy Rendszer elneve zésű kutatóközpontról akart beszámolni Janenek, melyet a farmján épít. „Egy csapatra való fickó” fogja ott kutatni a pszichikai folyamatok különböző fázisait. Ezek a fickók orvosok, parapszichológusok, pszichiáterek és más tudományok képviselői lesznek. Seth átjött szombat este, április 1jén, egy hosszú és magnóra rögzített beszélgetésre a Monroe házaspárral. Megbeszéltük, hogy hétfőn is találko zunk. Hétfő reggel azonban Janenek újabb erőteljes kreatív ihlethullámban volt része egy órákon át tartó, kifejezetten transzcendens ihletrohamban. Még vasárnap délután, vendégeink érkezése előtt vette a hétfői élményére utaló jelzéseket. Most leírom a jelenséget, és meglehetősen hosszan idézem * Garden City, N. Y., Doubleday & Company, 1971.
• 125 •
Jane idevágó feljegyzéseit, hogy az olvasók is láthassák, milyen pszichikai aktivitások játszódnak le benne, miközben készül ez a könyv; ugyanakkor e jegyzetek magába a könyvbe is némi bepillantást nyújtanak. Jane természetesen még hétfőn, a folyamat közben beszámolt nekem megváltozott tudatállapotáról, másnap reggel pedig a lehető legrészletesebben feljegyezte a történteket. A beszámoló több mint hatezer szó terjedelmű és valamelyest tompítottabb formában még gépelés közben is átélte egynémely részletét... „Vasárnap délután, mielőtt a vendégeink megérkeztek volna írja Jane , elkezdtem olvasni Ralph Waldo Emerson [az 180382 között élt költő és filozófus] egyik könyvét. A költő című esszéjét olvastam, amelyben azt írja, hogy a »beszélők« képesek arra használni belső képességeiket, hogy »a termé szet belső titkairól szóljanak«. Az esszé nagy hatással volt rám, hiszen úgy éreztem, a saját írásaim és pszichikai tulajdonságaim némelyik eleme visszhangzik benne. Természetesen eszembe jutott mindaz, amit Seth elmond a Beszélőkről a Seth megszólal 20. fejezetében. [Seth szerint Emerson maga is Beszélő volt!] Aztán megérkezett Bob Monroe és felesége, és igen dolgos esténk volt. Seth átjött és így tovább... Amikor másnap reggel, április 2án az íróasztalomnál ültem, hirtelen az élelemben megtapasztalt legerősebb, legélénkebb ihlet öntött el. Egész nap sodort ez az érzés, lázasan, izgatottan, ám örömtől repesve írtam. Ebből egy kilencoldalas vers született, címe A Beszélők párbeszédei, melyből vagy teljes könyv lesz valamikor, vagy nem. A márciusban befejezett verseskötetem, A lélek és a halandó Én párbeszéde az időben is ugyanígy indult. Mire a délután derekán versem végéhez közeledtem, egyre keservesebben tudtam csak leírni érzéseimet. Íme, az utolsó két versszak: Hát Beszélők élneke? Temérdek életük a miénken ül, szembogarukon keresztül látjuk világegyetemünk, de minden, mit ismerünk, csak apró részlet eme hatalmas rendszerben,
• 126 •
írni is gyenge vagyok, és csak sírni tudok, mert elpereg minden érzés, ily tudást a szó megtartani képtelen. Tátongó hézagok kísérnek, a minden az, mi nem mondatott el ezen belül meg mit nem bírok el, az vagyok én s az vagy te. Gondolataim lélekesőbe kitartott kezek, életünk pedig ujjhegyeimnek csak árnyai. Így küldtek ide minket mások, temérdek atyafiak, e kiterjedt családban minden tag fényárban jár. Míg ezzel küszködtem, szubjektív állapotom annyira megváltozott, hogy Robot kellett szólítanom. Érezni kezdtem a Beszélők »temérdek életét«, és rá jöttem, hogy versem mögé tekintek. Immár az ihlet irányította az érzékelésemet, és amikor körülnéztem, az egész világ másnak tetszett. Amikor ilyesmi történik velem, ez az állapot, valósággá és objektívvá alakul, amit szubjektív életnek tartunk, és ugyanúgy kezeljük, mint a normális fizikai életünket. Ez soha nem befejezett folyamat, ám a belső adatok külsővé alakítása csodálatos bár nem egyszer nyugtalanító élmény. Az íróasztaltól kis konyhánk ablakaira láttam. A fák ágai között - a második emeleten lakunk - a következő háztömb előtti utcára tekintettem. Nem háromdimenziósán láttam mindezt, hanem más, sokkal élénkebb mó• 127 •
don, láttam... éreztem... hogy irdatlan alakok állnak köröskörül e fizikai látvány peremén; és a világ peremén is. Természetesen, nyitva volt a szemem. Belső látásommal érzékeltem, hogy az egyik robusztus és képtelenül temérdek alak lehajolhatna, és óriási arcával bekukucskálhatna a konyhaablakon... bár közben tisztában voltam vele, hogy mindez a magam értelmezése az éppen vett üzenetre. Ugyanakkor azonban átalakult az is, ahogy a dolgozószobámat észleltem. A szobában minden, miközben látomásomhoz képest megőrizte méreteit, mikroszkopikusan parányi lett és bájos, akárcsak egy gyermek modellje a világról de egyszersmind valódi és eleven világ volt ez, ahol az én szobámat az egyik játék házikó rejtette. Felélénkültem, de elfogott a nyugtalanság. Megpróbáltam lépést tartani a velem történtekkel, de úgy, hogy megtartsam azt a bizonyos „mintha” távolságot, nehogy teljesen elragadjon az élmény. Rob azt javasolta, szundítsak egy kicsit, mivel Monroék hozzávetőleg egy óra múlva érkeznek. Miközben megpróbáltam elaludni, rám vetette ma gát az egyik gondolat, és szó szerint megrendített: »Mi IstenBEN vagyunk. SOHA nem kerültünk kívülre!« Ezek a szavak nemigen magyarázzák az emocionális, szubjektív érzéseimet, hogy részt veszek ebben a gondolatban. Mert hirtelen úgy rám tört az Istenben létezés érzete, mintha legalábbis az az érzés tudatosult volna bennem, hogy házban vagyok. Minden, amit elkép zelünk és ismerünk, odabent van. Olyasmi, hogy »odakint«, nem létezik.. Némiképp klausztrofóbiás érzésem támadt... vizuális érzékelésem újra megváltozott kissé, valamivel finomabb lett, mint az előbb, és nem láttam mást, csak egy belsőt, mely önmaga is belső volt, és így tovább a végtelensé gig. Úgy éreztem, egészen eltörpülök. De szinte azonnal a legdöbbenetesebb biztonságérzet fogott el, és éreztem, hogy Isten belsejében vagyok... mind annyiunkat Istenanyagból teremtettek, így örökkévalók vagyunk. Ezután azt éreztem, hogy ez a belsődleges minőség olyan mérhetetlenül hatalmas, hogy magában foglalja az örökké táguló űr lehetséges mindensé gét. Csakis egy belső rendelkezhet ennek az örökös tágulásnak a jegyeivel. Ezek a gondolatok egytőlegyig érzelmi revelációként jelentkeztek, melyeket különféle testi érzékek és a vizuális észlelés változásai kísértek. Idebent újabb élmények kezdődtek, és kisebbnagyobb mértékben elvesztem bennük. Az egyik ilyen során irdatlan lett a testem - nem úgy, mintha irdatlanná változott volna, hanem valóban irdatlan lett. Minden észlelhetőség tekin• 128 •
tetében ott feküdtem irdatlanul. Valamiképpen kiterjedtem, és egyre maga sabbra emelkedtem...” Jane ezek után egész sor eseményt élt át, melyek az irdatlanság különféle megnyilvánulásait érintették. Míg ezek fizikailag tökéletesen „valóságosan” jelentek meg számára, tudta jól, hogy a belső valóságok szimbolikus értelmezései. Úgy gondoljuk, hogy a Seth által leírt sejtmemóriának is része lehetett ebben, amint az Jane beszámolójának következő részleteiből is kitűnik: „...a következő, amit tudtam, hogy az ágyon fekszem, de ismét irdatlan vagyok, és egy pillanatra meg is rémültem: a párnámon heverő bal kezem egy saskeselyű karmos lábává változott. Fantasztikus erőt éreztem a kezemben; megpróbáltam összezárni a markom, mintha saskeselyű ragadna valamit a karmai közé. A legfurcsább... fegyveremnek éreztem... a kezemet, az idegen, ám kemény és acélos karmokat az ismerős emberi hús helyett. Aztán a vállam és a hátam is elkezdett hatalmas sassá változni, szárnyaim csapkodlak; elképesztett az áradó erő és a megannyi idegen érzés... Egy leírhatatlan folyamat során újabb átváltozás történt. Ezúttal dino szaurusz lettem. Komolyan mondom, valóban az VOLTAM. Két lábon álltam egy síkságon, és harsány, durva, torokhangokat hallattam önfeledt boldogságomban. A sas és a dinoszaurusz közölt a testi vértezet, vagy mi jelentette a hasonlóságot, az a különös keménység... ilyen fázisokon estem át legalábbis erre emlékezett testem némelyik sejtje de a magam részéről rendkívüli közvetlenséget éreztem... Aztán Rob szólt, és elmentünk Monroeékért a szállodába. Nagyon fel villanyozódtam, ugyanakkor kimerültem.. Öltözködni, kezdtem, miközben továbbra is a tudatában voltam az Istenben létezés érzésének. Odakint rá zendítettek a madarak, én pedig átszellemülten megálltam. A madarak ma guk az éneklő istenek voltak! Nem úgy, mint szimbolikus vagy művészi ér zés hanem mint egy csapásra felismeri tény! Mindvégig a nyomomban lebegett daluk hihetetlenül édes gyönyörűsége, mígnem egyszer csak azon kaptam magam, hogy hangosan kacagok... Addigra újrafestettem a körmeimet a Beszélővers egésznapos gépelése közben lejött a végükről a lakk. Akár Isten belsejében vagyok, akár nem gondoltam , mégis csak itt vagyok, és mégis csak képes vagyok ilyen evilági dolgokkal törődni. Amikor a nappaliba mentem, hogy rendbe rakjam kicsit, mire a vendégek megjönnek, a szoba is belsőnek tűnt, mely maga is egy belső...” • 129 •
Még napokig visszavisszacsengett Jane transzcendens élménye. Később olyan részleteket is felidézett, melyeket kifelejtett a feljegyzéseiből — ezek az emlékek rendszerint hétköznapi életünkben történt mindennapi események hatására jöttek elő. A téma iránt érdeklődők a következő két bekezdésben megadott hivatkozá soknak nézhetnek utána. 1. Seth a 10. fejezet 638. ülésén tesz említést a sejtmemóriáról; lásd még a 632. és a 637. ülést. Jane megváltozott tudatállapotairól szóló anyagot a Bevezetőben, valamint a 10. fejezel 639. üléséhez írt jegyzetekben, illetve a 11. fejezet 645. ülésében találni. További hasonló élményei is lesznek, amelyeket a későbbi fejezetekben rögzítünk. Jane azt tervezi, hogy minden élményét az összes tudati fázissal együtt tanulmányozni fogja Aspektus pszichológia című könyve számára. 2. Világos összefüggés mutatkozik Jane legutóbbi pszichikai kalandjának „irdatlan” részei és a Seth Kettővel 1968 áprilisában történt első találkozásai között. Seth Kettőről található még anyag a Seth megszólal 22. fejezetében. A Seth könyve 1. fejezetében Jane leírja első megváltozott tudatállapotú „ utazását ” és hogy miként lett ennek az eredménye Az anyagi világ mint ideák konstrukciója című kézirat. Lásd még a 8. fejezet 633. ülését megelőző jegyzeteket. Hétfő este nem tartottunk ülést. Ehelyett Jane „saját” képességei segítségével hangolódott rá annak a gépezetnek a tervrajzára, melyet Bob Monroe raj zolt. Bob ezt egyik testen kívüli utazása során látta. Fizikával kapcsolatos kérdések merültek fel például a „Fermifelület" kérdése [mely bizonyos elektronok mozgásával kapcsolatos] és így tovább , s Jane végül a saját tervrajzait kezdte rajzolni. Szereti ilyen módon alkalmazni a képességeit. Jane odaadta Bobnak a jegyzeteit és a rajzait. Kedden a transzcendens élményének lejegyzésén túl Jane megírta beszámolóját a hétfő esti beszélgetésről, és rekonstruálta a jegyzeteit és a rajzait a maga nyilvántartásában. Nos, érzem, hogy Seth itt van közölte Jane ma este 21:22kor. Egy perc, és kész vagyok. Furcsa, de ahogy így itt ülök és várok, mérhetetlen színérzeteket és várakozást érzek, mint gyakran. Majdnem olyan, mint a maga• 130 •
san szárnyalás érzése, amikor jó verset írok, például hétfőn... azzal már vette is le a szemüvegét.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálok. (Halkan:) (Halkan:) Az alvás, az álmok vagy bármilyen más meg változott tudatállapot iránti hozzáállásod mindegyikét bizonyos fo kig a nyugati társadalmakban uralkodó, a jóval és gonosszal kap csolatos hiedelmek színezik át. Ezek a régi, puritán munkamorál ból fakadnak: „A sátán a restnek mindig talál munkát”. Ez a gondolkodásmód olyan általános hozzáállást alakít ki, amely szerint a pihenést rosszallással szemlélik, az álmok pedig felettébb gyanúsak. Az álmodozás és a legenyhébb megváltozott tudatállapo tok morális felhangokat nyernek. Az ilyen gondolatok sokfélekép pen tükröződnek a társadalomban, mégpedig olyan területeken, ahol közel sem nyilvánvalók a jó és a gonosz értékei. Az aktív spor tolást jónak tartjátok, ez igaz, de gyakran állítjátok szembe a passzív intuitív tevékenységekkel, melyeket viszont rossznak bélyegeztek. Ragaszkodtok valamilyen fizikailag meggyőző, anyagi értelemben vett eredményhez. Ilyen szempontból az álmokat vagy az álmodo zást nem tekintitek sem konstruktívnak, sem produktívnak. Arra ösztönzitek a fiatalokat, hogy agresszív módon kezeljék az életet, és ez a szóhasználat itt a versenyszellemet jelenti. Ez egyben azzal jár, és természetesen aktívan hozzájárul, hogy az egyéni tudat csak kifelé irányulhasson. Ebben az esetben nem elég, hogy csak a külső valóságra összpontosulhat a tudat, hanem még ennek a korlátain belül is egy bizonyos cél elérésére. Minden másféle hajlan dóságot rossz szemmel néztek. Az ilyen egyéneket arra nevelik, hogy veszélyesnek tartsanak minden tudatváltozást, minden látszólag „passzív” erőfeszítést. A képzőművészt eltűritek - amennyiben például jól el tudja adni a műveit, mely esetben úgy vélekedtek róla, hogy minden bizonnyal agyafúrtabb az emberek többségénél, mert lám csak, milyen oko san kifundálta, hogyan kereshet pénzt. Az írót akkor méltányoljátok, ha hírnevet vagy vagyont szerez a könyveivel, a költőt viszont annál nehezebben viselitek el, mert • 131 •
az ilyen jellegű tehetség ritkán alkalmas akár az egyik, akár a másik eredmény elérésére. És legyen bármilyen korú, foglalkozású vagy származású, az ál modozó a leggyanúsabb, mert úgy tűnik, még csak olyan mestersé ge sincs, mely mentségül szolgálhatna kárhozatos lustaságára. Akik osztják az ilyen hiedelmeket, azok önnön lényük kreativitását is ne hezen fogják megérteni. Számukra láthatatlan marad az álmok so rán elvégzett munka, az ott átélt tömérdek élmény. Kevéssé, vagy éppen egyáltalán nem fogják tisztelni az álmodókat és a látnokokat, és elsőként esnek neki az ilyen hajlamokat eláruló kortársaiknak. Ám mindennek ellenére egyetlen egyén lényének legbenső tar tományait sem érinthetik meg ezek a hiedelmek. A mindennapi ta pasztalatukban bizonyosan tükröződnek, így igazoltnak tűnnek. A belső Én azonban mindig és rendíthetetlenül a tudatában van az álmokban jelentkező mérhetetlen kreativitásnak, és ráébred, hogy az egyéni energiaforrásnak semmi köze az olyan felszínes fogal makhoz, mint amilyen a jó és a gonosz. Tarts szünetet, mert a fejezet végére értünk. ( Rendben.)
14. FEJEZET Melyik te? Melyik világ? Mindennapi valóságod
(21:43. Janenek sejtelme sem volt, miről fog szólni a 14. fejezet: Én csak várok... - 21:51kor azt mondta: Voltaképpen halványlila gőzöm sincs sem Sethről, sem másról. Tovább váriunk. Cseperegni kezdett az eső; odakint az aszfalton surrogva siklott a forgalom. Hallottuk, hogy az alsó emeleti lakásban bekapcsolják a tévéi, de nem szólt hangosan. Végül 22:01kor folytattuk.) Diktálok: Tizennegyedik fejezet: Melyik te? te? Alatta (vízszintesen int a kezével) Melyik világ ? (Jane, még mindig transzban, jóval több mint egy percen át mozdulatlanul és csukott szemmel ül.) Folytasd a címmel: Mindennapi címmel: Mindennapi valóságod. Ez valóságod. Ez a teljes cím. (Hosszú szünet 22:06kor.) 22:06kor.) Az egyszerűség kedvéért tekintsük az agyat az elme fizikai megfelelőjének. Az agy révén állnak kapcsolat ban a lélek és az intellektus funkciói a testtel. Az agy jellemzői által tesznek szert fizikai érvényességre a nem fizikai eredetű esemé nyek. Tehát egy adott szűrő és összpontosító hatás lép működésbe. Gyakorlatilag valóban a tudatos hiedelmeiddel alakítod ki, hogy milyen megjelenést ölt a valóság. Ezeket a hiedelmeket szűrő és irányító elemekként alkalmazod, amikor elkülönítesz bizonyos nem fizikai lehetséges eseményeket más eseményektől, és bevonod azo kat éppen fennálló háromdimenziós valóságodba. Egyéb lehetséges történések ugyanígy fizikailag megélt esemé nyekké válhatnak. Önmagádról vallott hiedelmeid alakítják az én képedet, és meghatározzák az elképzeléseidet arról, mi lehetséges számodra és mi nem. Ezért csak azokat fogod kiválasztani ezek kö • 133 •
zül a nem fizikai lehetséges események közül, amelyekkel érzésed szerint összhangban állsz. Pszichológiai és pszichikai struktúrád következtében lényed gaz dag felépítésén belül végtelen a lehetséges Ének választéka. Egyik vagy másik valóságban mindegyiket megtapasztalod. Jelenlegi léted ben viszont csak azokat a pszichológiai jellegzetességeidet alkalma zod, melyeket a birtokodban lévőnek hiszel. Láthatod tehát, hogy a személyiséget nem lehet ilyenként vagy amolyanként meghatározni. Tested fizikai felépítése is követi a hiedelmeidet, így valamennyi érzéki adata híven tükrözi a működését irányító hiedelmeket. Bizo nyos szempontból a hipnózis egyszerűen a hiedelmek átalakításá nak gyakorlata, és cáfolhatatlanul igazolja, hogy az érzéki tapaszta lat az elvárásokat követi. Az a te, akinek jelenleg felfogod magad, lényed csupán egyetlen lehetséges állapotának a fizikai létezésbe való belépését jelképezi, mely aztán a testi életedet irányítja, valamint „keretbe foglal” és meghatároz minden érzéki adatot. Ha megváltoznak az önmagad ról alkotott elképzeléseid, megváltozik a tapasztalatod is. Még a személyes testi élmény is megváltozik. Mondhatod, hogy te te vagy - de melyik te? A legszemélyesebb szinten mindenki ma ga teremti meg a világát. Teremtményléted biológiai felszereltsége megszabja annyira a tömegtapasztalatot, hogy valamilyen egyezség szülessen, de csak bizonyos általánosabb elvek tekintetében. (Rövid szünet 22:27kor.) 22:27kor.) Világodat az általad érzékelt általános személyes tapasztalat alakítja, pont. De melyik világot lakod? Hi szen, ha megváltoztatod a hiedelmeidet, következésképpen a való ságról érzékelt személyes érzeteidet is, akkor ez a látszólag egyetlen világ ugyancsak módosul. Folyamatosan a hiedelmeid átalakulását éled meg, és mindig más és más az érzékelésed a világról. Úgy tű nik, már nem az a személy vagy, aki voltál. Tökéletesen igazad van: nem az vagy, aki voltál, a világod megváltozott, és nem csak szimbo likus értelemben. Gyakran esel tévedésbe, amikor a tudatodat is bevonod, és ki sebb mértékben tapasztalod meg az életet. Ilyen állapotban mintha nem közvetlenül tapasztalnád meg önmagad, és valóban, az általad ébrenléti állapotnak nevezett időszak kellős közepén is a lehető • 134 •
legmechanikusabban viselkedsz, ilyenkor ugyanis a szokásokat kö veted, és kevéssé vagy tudatában az érzéki ingereknek. Ilyen alkalmakkor általában a hiedelmeid elvesztik határozott ságukat, elbizonytalanodnak a testednek adott utasításaid, és az egész világ zűrzavarosnak tetszik. Ez sokszor a tudattalan tevékeny ség ideje, amikor lappangó, új jellemvonások várják, mikor jön el az idejük, amikor előbukkanhatnak. Most tarthatsz egy kis szünetet. (22:37től 22:55ig szünet.) A ti fogalmaitok szerint a lehetséges eseményeket a test idegrendszerének igénybevételével, az akarat vagy a tudatos hiedelmek bizonyos intenzitása révén lehet a valóságba vonni. Ezeknek a hiedelmeknek nyilvánvalóan van másik valóságuk is azon az egyetlenen kívül, amelyet ismersz. Bizonyos eseményeket vonzanak és létrehoznak, másokat meg nem. Meghatározzák tehát, hogy a már megtapasztalt események léphetnek he a lehetséges események végtelen sokaságából. Úgy tűnik, mintha te állnál a vilá god középpontjában, mert számodra azon találkozási pontnál kez dődik a világ, ahol a lélek és a fizikai tudat összeér. (Hosszú szünet 23:04kor.) Egy 23:04kor.) Egy kis türelmet kérünk... Felszínes fogalmakkal, az adott Én-érzeted az állandóan előtörő lehetséges identitások eredménye, mely folyamatnak a test - az idegi reakciói eleve beszámítandó megszakításaival - fizikai apparátusa adja az észlelt időbeli folytonosságot. Identitásodnak csak fizikailag megvalósult részére emlékszel - azokra a részekre, amelyek beke rülnek a testi modellbe. (Gesztikulálva, határozottan:) határozottan:) Ez a fizikai agy összpontosító, ugyanakkor korlátozó viselkedésének a következmé nye, mivel a ti valóságotokban az időbeli reakciókon múlik a haté kony életben maradási stratégia. Az idegi minták működése tehát a jelen illúzióját kelti, ahol fokuszáltnak és ébernek tűnik a tudatod. Bizonyos szempontból a „jövőbeli” események is most léteznek, csak túlságosan gyorsak. Túl gyorsan szökkennek tova az idegvég ződéseken, és fizikailag nem érzékeled vagy éled át. Az impulzusoknak egészen másmilyen a valóságuk, mint ahogy azt az orvosok vagy a biológusok feltételezik. Ahogy most gondol kozol, a „múlt" még mindig megtörténik. Ez a „hordalék” változat • 135 •
lanul átugrik a szinapszisokon, de fizikailag ezúttal sem észlelhető. A múlt eseményei folytatódnak. Tudatosan csak az események rész leteit tapasztalod meg a fizikai struktúráddal, maga a struktúra azonban elraktározza őket. Ily módon a sejtek elraktározzák az emlékeiket, noha te magad ezt nem érzékeled, és a test is tudatában van az úgynevezett jövőbe li történéseknek, még ha tudatosan erről te többnyire nem tudsz. (Hirtelen nagyon élénken és gyorsan:) gyorsan:) A pszichikai aktivitás más szintje in azonban az ilyen tudás is elérhető számodra, de csak akkor, ha a tapasztalatodat elszakítod az idő által működtetett idegi struktúrá tól - ezt pedig különféle, nem egyszer teljességgel spontán módon adódó módosult tudatállapotokban valósíthatod meg. Az ilyen állapotok nagyrészt sokkal közvetlenebb élményt nyúj tanak a nem testi valóságod természetéről, mint bármelyik normá lis tudatos kérdésfelvetés. Melyik te? Melyik világ? Bizonyos fokig felfedezheted magadnak a többi lehetséges te-t, melyek ugyanúgy lényed részei. Tarts szünetet. (23:20. Mint Jane közölte, transzban nem volt tudatában, hogy olykor lelassult a közvetítése ám amikor rákérdeztem, mintha felidézte volna ezeket a hullámzásokat. Jane szerint: Seth igyekezett úgy megfogalmazni ezeket a dolgokat, hogy azok is megértsék, akik nemigen értenek hozzá, miközben iparkodott mondjuk egy orvos figyelmét is lekötni ami csöppet sem könnyű feladat. Sethnek még sokkal több mondanivalója is van a neuronokról és a szinapszisokról meg ilyesmikről, ezeket viszont nem mondta el... A szinapszis két idegsejt vagy neuron találkozási pontja. [Lásd a 9. fe jezet, 631. ülést.] Jane a napokban több levelet is kapott tudósoktól, akik az ezen az ülésen elhangzott anyaggal kapcsolatban tesznek fel kérdéseket. Valamivel gyorsabb tempóban folytattuk 23:45kor.) Tehát, a jövőbeli történéseket ugyancsak a lehetséges esemé nyekből válogatod ki, és sok olyan történés, melynek egyébként a részese vagy, túl gyorsan halad el melletted ahhoz, hogy az idegrendszered érzékelhesse. Ezeket értelemszerűen nem a jelened ként fogod fel. Ezek a fizikaitól eltérő szinteken érzékelt élményei det jelképezik. Az én kedves Ruburt barátom (kicsit hangosabban) ennek az analógiáját írta le regényében, a Hetes, a mindenek felett • 136 •
való lélek iskolájában. Egy bizonyos eseményt jelenként tapasztalsz meg. Hiedelmeid áteresztik a szinapszisokon, és magukhoz vonz zák. Ekkor úgy tűnik, hogy múlttá változott. Pedig csak fizikailag ráhangolódtál egy részletére; ez a múltbéli esemény tovább létezik a maga Jövőjében”, melyet vagy érzékelsz, vagy nem, attól függő en, hogy te melyik lehetséges eseményt vonod be valóságosságod soron következő tapasztalataiba. A múltnak is megvan tehát a maga múltja, jelene és jövője. Egy adott múltbéli eseményből csak egy bizonyos jövőt tudsz megvaló sítani, de maga az esemény folytatódik, és önálló dimenzionalitással rendelkezik - pontosabban olyan multidimenzionalitással. ami lyennek te magad is a birtokában vagy. Megmerítkezhetsz például a sejtmemóriában. Az emlékezet se gítségével a felidézett események csak egyetlen felismert sorozatát tudod visszakövetni. Múltad egyes elemei kiszámíthatatlanok, ahogy a jövőbeliek is ilyennek tűnnek számodra (nyomatékosan). A múltadban is vár rád kreativitás, ahogy a jövődben is, ám ahhoz, hogy hasznát vedd az ilyen tapasztalatoknak, meg kell tanulnod megváltoztatni a hiedel meidet, és bizonyos fokig ki kell törnöd abból a sajátos, korlátozott tudatos fókuszból, melyhez folyamodsz. Nos, folytathatjuk az ülést.... ( Folytasd csak.) ...de be is fejezhetjük, ahogy akarod. Ha folytatjuk, akkor tarts egy kis szünetet. Egyik-másik ülés igencsak hosszan eltarthat. (23:55. - Csak nem kaptam egy kis szünetet? - kérdezte elképedve Jane. Elmagyaráztam, mi a helyzet. Ritkán alakulnak így az ülések. Folytatás 00:05kor.) Most egy kis türelmet kérünk... A fizikai struktúra önmagában mindazt tartalmazza, ami a tudat kifejlődéséhez szükséges, ahogy te neveznéd - sőt bizonyos korlátok között a tapasztalat olyan szer veződését is, amelyet most igencsak idegennek találnál. Az érzékelési adatokat különféleképpen lehet szervezni. Ennek olyan mechanizmusai és útjai léteznek, melyek révén igenis látha tod a hangokat vagy hallhatod a színeket, bár szokásos jelenedben ez nem bevett szokásod. • 137 •
(Rövid szünet.) Bizonyos szempontból egyes időszakaszokat átug rasz, mint amikor egy múltbéli szagot vagy látványt hirtelen a jelen valóság élénkségével érzékelsz, bár ilyenkor azt mondjátok, hogy a múltban ez már megtörtént. Sajátos körülmények között az emlék sokkal valóságosabbá válhat, mint a jelen pillanatban átélt ese mény, ezért ismét ugyanolyan élénken áramlik az aktuális tapaszta latodba, mint amikor legelőször átélted, és nem egyszer még a pil lanatnyi történéseket is elhomályosíthatja. Erre nem kerülhetne sor, ha fizikai struktúrád nem rendelkez ne az ezt biztosító, veleszületett mechanizmusokkal, és ha bizonyos körülmények között nem lehetne másféleképpen átugrani az ideg sejtek szinapszisai közötti intervallumokat. Valamely jövőbeli él ményt ugyanígy lehet fizikailag érzékelni a jelenben. A szokásos tu datod mélyén fizikai szervezeted tudtodon kívül képes reagálni a jövőbeli eseményekre, ahogy a múltbéliekre is. Ilyenkor a kezdet ben nem fizikai esemény intenzitása elegendőnek bizonyul, hogy áttörje a normális idegi mintákat. Ha tudatába kerülsz egy ilyen jövőbeli eseménynek, kénytelen vagy tudatos lényként reagálni rá. Időleges struktúrád attól függet lenül válaszol, hogy tudatában vagy az ilyen viselkedés okainak, vagy sem. Ajövőbeli történés aztán a maga időrendjében jelentkez het, és az emlékezet révén ismered fel, mely esetben az ebben a jö vőbeli jelenben adott reakcióidat megváltoztatja a látszólag múlt béli emlék. A ti fogalmaitok szerint azonban előfordulhat, hogy sohasem múlik el ez az esemény, mert egy olyan lehetséges múltból bukkan elő, amelyik egykor ugyan a jelened volt, de azóta eltértél tőle. Ez az egyik oka, hogy a fizika előrejelzései sokszor nem állják meg a helyüket, mivel minden egyes adott ponton szabad akaratodban áll a hiedelmeid révén megváltoztatni a tapasztalatodat. A hiedelmeid alkotják a jelen tapasztalatod sarokkövét. Nos, a diktálásnak vége. Még néhány megjegyzés... (00:20. Seth itt kétoldalnyi anyagot adott át Janenek és nekem, az ülés 00:37kor ért véget. Akit bővebben érdekelnek a lehetségességek, olvassa el a Seth megszó lal 15., 16. és 17. fejezetét.) • 138 •
654. ÜLÉS, 1973. ÁPRILIS 9., HÉTFŐ, 21:45 Akkor hát, jó estét, jöhet a diktálás. ( Jó estét, Seth.) A ti fogalmaitok szerint a lehetséges események gyakorlatilag több értelmet nyernek, ha még lappangó jövőbeli eseményeknek tekin ted ezeket. Az viszont akkor is tény, hogy bizonyos lehetséges múltbéli ese mények még megtörténhetnek a korábbi személyes tapasztalatod ban. Egy új esemény a múltbéli „mostban” is megszülethet. Nagyobb léptékben ez aligha történik meg úgy, hogy érzékeld és javaslom, húzd alá ezt az utóbbi részt. Ugyanakkor viszont egy új jövőbe vetett hit a neuronok szintjén változásokat okozhat a múltban. Értsétek meg, hogy az idő alapvető en egyidejű. A jelenlegi hiedelmek valóban átformálhatják a múltat. Egyes gyógyulási esetekben például a rák spontán elmúlása, vagy más betegség esetében olyan változások mennek végbe, amelyek a múlt ban hatnak a sejtmemóriára, genetikai kódokra vagy idegi mintákra. Ilyen esetekben, hogy a lehető legegyszerűbben érzékeltessem, beavatkozás történik az egykor volt biológiai mélystruktúrákba; ez zel megváltoznak a lehetségességek, és törlődik a jelenedben, s egy szersmind a múltadban is a kóros állapot. (Rövid szünet 22:01kor.) Az egészségbe vetett hirtelen támadt vagy nagyon erős hit valóban „visszafordíthat” egy betegséget, de roppant gyakorlatias módon, időbeli visszafordításról van szó. Új emlékek kerülnek a régiek helyére, már ami a sejteket illeti. Megle hetősen gyakran játszódik le ez a fajta spontán terápia: ilyenkor az emberek olyan betegségeiktől szabadulnak meg, amelyekről tudo másuk sem volt. A tanulás sem egyszerűen élő szövetről élő szövetre száll - erre már a biológusaitok is rájöttek -, hanem a test jelen testi valóságán át, olykor alapvetően megváltoztatva a múltbéli sejteknek szóló üzeneteket, mely sejtek a ti fogalmaitok szerint nem is léteznek. Nagyjából ugyanígy a jelenben fakadt, az adott képességbe ve tett erős hit visszanyúl a múltba, és olyan változásokat okoz, amilye neknek (gesztikulál) ott kellett volna végbemenniük ahhoz, hogy a mostban megnyilvánulhasson a szóban forgó képesség. • 139 •
Ez megmagyarázza a külföldön végzett kísérletek eredményeit, melyek során felgyorsult tanulás játszódik le, amikor hipnózisban vagy más eljárással a jelenlévő személyt meggyőzik arról, hogy nagy festő vagy mondjuk nyelvész. A jelen hiedelem aktiválja a minden személyben látensen benne lakozó képességet.* (Rövid szünet.) A biológiai struktúrát tehát a maga múltban léte zett formájában éri hatás. Olyan tapasztalatok épülnek be a szerve zetbe, amelyek, a ti fogalmaitokkal élve, a múltban nem voltak meg benne. Számotokra persze lehetetlen most úgy vizsgálni a sejtszer kezetet, ahogy a jelenben létezik, és ezzel egyidejűleg úgy, ahogy a múltban létezett (nagyon határozottan). Tudományosan csak a jelen ben is megmutatkozó hatásokat tudjátok elemezni. Ha ma megvál toztatod a hiedelmeidet, azzal a múltadat is átprogramozod. Ami téged illet, a jelen a működési pontod, a fókuszpontod, a hatalmad pontja, és ebből az akaratpontból alakítod a jövődet és a múltadat. Ha ezt felismered, meg fogod érteni, hogy nem vagy kiszolgáltatva egy olyan múltnak, mely fölött semmi hatalmad. Most tarts szünetet. (22:20. - Seth lassan haladt, hogy pontosan adjam tovább - mondta Jane. Bár a biológusok nemigen fogják elfogadni... Elég furmányos. Ugyanolyan stílusban folytattuk 22:35kor.) Míg a jelenlegi tudatos hiedelmeid diktálják az aktuális tapasz talatodat, és míg a fizikai tested az érzékeid számára csak a jelen időben viseli szilárd anyagát, az alattuk elhelyezkedő szinten a tes ted és a tudatod örökké változó elemei meglehetősen szabadok az időben. A test is, a tudat is olyan multidimenzionalitásban létezik, melynek a feldolgozására nincs felkészülve a racionális tudat. Ez nem jelenti a gondolkodó tudatosság szerepének vagy termé szetes képességeinek a leértékelését, mivel ennek az ereje teszi le hetővé, hogy meghatározott módon fókuszálhasd a tapasztalatodat,
* Seth nyilván a „mesterséges reinkarnációval” folytatott szovjet kísérletek re utal. Lásd Sheila Ostrander és Lynn Schroeder Psychic Discoveries Behind the Iron Curtain (Pszichikai felfedezések a vasfüggöny mögött) című könyvét (Bantam Books).
• 140 •
és céltudatosan irányíthasd az energiádat. (Rövid szünet.) A ti fogal maitokkal élve, ezt a tevékenységet a racionális tudat természetének automatikus megváltoztatásának folyamata tartalmazza - márpedig a racionális tudat, ahogy ti látjátok, a fejlődés állapotában van. A tudatod nem olyasmi, amit birtokolsz. Az egyéniséged nem olyasmi, ami körülhatárolható. Ha azt kérdezed: „Hol is az én egyé niségem ebben az egészben?”, vagy „Melyik én vagyok én?”, akkor önkéntelenül is olyan pszichológiai entitásként gondolkozol ön magadról, melynek szabott határai vannak, és ezeket a határokat mindenáron meg kell védelmezni. Lehet, hogy azt mondod: „Egy bizonyos város bizonyos utcájának bizonyos házában születtem, és ezen a tényen semmiféle jelenlegi hiedelem nem változtathat.” Ha a jelenben egyetlen múltbéli esemény megváltoztatható az idegrendszeredben, akkor lényegében egyetlen eseményről sem állít hatjuk, hogy nem változtatható meg. Gyakorlati tapasztalatodban az asztal asztal marad, bár a fizikusok jól tudják, hogy a fizikai megjelenés bizonyos szempontból káprázat. A ti tapasztalatok szintjén sokféle hatást elfogadnak és gyakor latban is alkalmaznak, ahogy a szilárd, tömör szerkezetű asztalaito kat is. Nem érzékelitek az asztalt felépítő atomokat és molekulákat; ugyanígy, csak másféle minőségben, az események is „szilárdnak” tűnnek, akárcsak az asztalok. Más szinteken azonban az eseményeknek ez a látszólagos tö mörsége is felbomlik. Melyik te? Melyik világ? A betegségbe vetett közvetlen hit visszahat a múltba, azon a szinten gyakorol befolyást a szervezetre, és beilleszti a sejtek múltbéli tapasztalatába mind azon biológiai események kezdetét, amelyek így létrehoznak akkor egy jelenlegi betegséget. Tapasztalatának aktuális tengelyében tehát tudatos elméd a mély idegi eseményeknek nem csak a jelenlegi, hanem a jövő- és múlt béli tapasztalatát is vezérli. (Hosszú szünet 22:59kor.) Kis türelmet kérünk... A sejtmemória bármikor megváltoztatható. A jelenlegi hiedel mek pszichológiailag és fizikailag egyaránt beilleszthetnek új emlé keket a múltba. Alapvető szinten a jövő semmiképpen sincs előre meghatározva. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőt nem lehet olykor • 141 •
megjósolni, mert nem egyszer követnek végig bizonyos lehetséges ségeket, melyeket „idő előttinek” lehet tekinteni. Az ilyen jóslások persze hatást gyakorolhatnak a lehetségessé gekre, és megerősítik a jelenlegi hiedelemrendszert. Az orvosok gyakran tétováznak, tájékoztassák-e gyógyíthatatlan betegeiket a közelgő halálról. Ez tényleg ellentmondásos. Egyes esetekben az ilyen előrejelzés ténnyé alakítja a halált - míg az ellenkezője való ban felélesztheti a páciensnek az életben maradásba vetett hitét. Igaz, senki sem azért hal meg, mert az orvosa megmondja neki, hogy meg fog halni. Senki sincs ennyire kiszolgáltatva mások hie delmeinek. Általánosságban szólva, mindenki ismeri a kihívásait és az átfogó programját, nemkülönben a halála idejét. De még az ilyen döntéseken is bármikor lehet változtatni a „mostodban” - az egész test regenerálódhat olyan módon, ahogy az orvosilag egysze rűen megjósolhatatlan. (Lásd az 5. fejezet, 624. ülést.) A jelen fókuszpontjából vezérled a tapasztalataidat, ahol a hie delmeid közvetlenül érintkezésbe kerülnek egyrészt a testtel és a fi zikai világgal, másrészt pedig azzal a láthatatlan világgal, ahonnan energiát és erőt nyersz. Ez egyformán érvényes az egyénekre, a tár sadalmakra, a fajokra és a nemzetekre, valamint a társadalmi, bio lógiai és pszichikai működésekre. A mindennapi gyakorlati életben egy ideig igyekezz látszólag alárendelt, lappangónak tekintett képességekre összpontosítani. Ha ezt következetesen hajtod végre a képzeleteddel és az akarat erőddel, akkor a jelenedben lesznek szembetűnők ezek a képessé gek. A jelenlegi hiedelmek átprogramozzák és módosítják a múlt béli tapasztalatodat. Ez nem azt jelenti, hogy új formában állnak össze, és új címszó alá rendezve jelennek meg a múltbéli, elfele dett, tudattalanul észlelt események, hanem hogy abban a múltban (amelyik most nem érzékelhető) megváltozik a látszólag múltbéli eseményekre adott fizikai válasz egésze. (Nagyon határozottan, bár több szünettel:) Vágyad vagy hiedelmed szó szerint átnyúl az időn, és új fortélyokat tanít meg az idegeid nek. Az abban a múltban történő határozott átszerveződések a jelenedben fognak megmutatkozni, és ennek következtében egészen másképpen fogsz viselkedni. • 142 •
(Egy perc szünet 23:2lkor.) A tanult viselkedés tehát nem csupán a jelenlegi és jövőbeli magatartást változtatja meg, hanem a múlt bélit is. A jelenre összpontosító racionális tudatként olyan kreatív lehetőségeket biztosít a hatalmad, amelyeket csak egészen halvá nyan kezdesz megérteni. Miközben tanulod, automatikusan elkezded értékelni nem csupán a fajtád sokdimenziós természetét, hanem másokét is. A pillanat, ahogyan ti képzelitek, az a kreatív keretrendszer, amelyen keresztül a nem fizikai Én folyamatosan testi va lóságot képez. Ezen a földi létezésre nyíló ablakon át hozod létre a jövőjét és a múltját egyaránt. Most tarthatsz egy kis szünetet. (23:30. Úristen — sóhajtott fel Jane, miután kijött a nagyszerű transzból. Az volt az érzésem, hogy valami teljesen új anyagot kaptunk. Emlék szem, arra gondoltam: „Ez tényleg nagyszerű, Seth, remélem, az emberek elolvassák és követni is tudják majd...” - Folytatás 23:47kor.) Nos, tisztán fizikai szempontból, amit az Én tudatának hisztek, az egy bizonyos intenzitáscsúcsból fakad, amelyet a testet alkotó atomok és molekulák, sejtek és szervek Gestalt-tudatával értek el. (Rövid szünet.) Annak a sajátosan fizikailag orientált Énnek, amelyet ismersz, van valósága ebben az összefüggésben, de ez a va lóság még fizikai értelemben is több annál, mint azt a teljességének bármilyen elemzése felfedné. Ez irányítja a test működését, és ilyen értelemben függ az idegi tevékenységtől. Ez a testi Gestaltot szervező pszichikai tudatstruktúra viszont füg getlen tőle, tehát az általad megtapasztalt te csupán ennek a na gyobb identitásnak a része. Az alvási állapot bizonyos fázisaiban rövidre zárod az idegi struk túrákat, és az így észlelt multidimenzionális jellegű élményeket igyekszel olyan ingerekre lefordítani, amelyeket fel tudsz dolgozni fizikailag — ezért sokszor olyan szimbolikus képekre fordítod le, amelyeket a fizikai struktúrád képes megérteni, és bizonyos mér tékben reagálni is tud rájuk. Az ilyen konstrukciókat sok esetben belső, vizuális mintákként használják. Vizuálisan gyakran hasonlítanak a sejtek belső szerke zetére, továbbá bolygókra. Az álomképek tehát biológiailag struk turáltak. A mögöttük megbúvó élmények a nem fizikai valóságod • 143 •
legmélyebb részeivel hoznak kapcsolatba, és ezeket a tudattalan fordítja le felismerhető képekre és formákra. Ugyanígy a tudattalanod is átalakul számodra az egyébként átláthatatlannak tetsző valóságútvesztőből, működési területekből felis merhető, a mindennapjaidból ismert objektumokká és eseményekké. Most tehát a teremtmény-létedben gyökerezel, abban a kegyelem ben részesülsz, hogy egyedi életélményt érzékelhess a tested révén. Amikor tehát olyan technikákat említek, amelyek lehetővé tehetik számodra, hogy más valóságmezőket is érzékelhess a magadén kí vül, azt akarom, hogy felismerd, ezeket ennek a teremtménylétnek az öröméért kell használnod, valamint a spirituális és érzéki kifeje zőkészséged gyarapítására. Fizikai léted csodás ragyogásában mindkettő összefonódik. Vége a diktálásnak. (00:05. Az ülésnek azonban nem szakadt vége: Seth még egy oldalnyi anyagot adott át nekünk a munkánkkal kapcsolatban, így végül csak 00:15kor fejeztük be.)
655. ÜLÉS, 1973. ÁPRILIS 11., SZERDA, 21:36 Jane ma kél verset irt - az egyik többoldalnyi hosszúságú , melyek, mint mondja, beleillenek készülő verseskötetébe, A Beszélők párbeszédeid. Lásd az április 4i, a 13. fejezel, 653. ülést megelőző jegyzeteket, ahol arról esik szó, miként alkotta meg módosult tudatállapotban Jane az eredeti Be szélőverset. A mai ihleteit munkakörnyezete ehhez az élményhez hasonló elemeket tartalmazott.) Jó estét. (Jó estél, Seth.) Diktálok: Tudatos élményeidet tehát az idegi működésed rend szerezi. Teremtményléted átfogó ritmusai automatikusan juttatnak a pihenés és az intenzív fokuszálás állapotába. A nappalok és éjszakák alkotják azt a keretrendszert, mely ma gába foglalja tapasztalatod, ellátja a tudatos elmét a szükséges inge rekkel és nyugalmi állapotokkal, és lehetővé teszi számodra az ese mények megfelelő feldolgozását. Mint már említettem (lásd a 13. fejezet, 65152. ülést), a test szerkezete még ilyenkor is rendelkezik • 144 •
olyan veleszületett mechanizmusokkal, amelyek - ha képesek to vábbi adatokat feldolgozni -, megváltoztathatják az ilyen felállást. Általában meglehetős nehézséget okoz az adott nap eseményei nek a kezelése, a kővetkező hetiekről nem is beszélve, így az törté nések sorában rendszerint rejtve marad előtted a lehetséges akciók valósága. (Rövid szünet.) Ez az összetettebb valóság személyes te remtményléted örökké létező tulajdonsága. Továbbá, a ti fogalmai tokkal élve, többször is létezel teremtményként. Minden reinkar nálódott létezésed során a lehetségességekhez fűződő ugyanazzal a kapcsolattal találkozol. A tudatos elme természete minden ilyen esetben felállítja a maga identitás-territóriumát (kötőjellel), me lyet a sajátjának tekint. Ez kínálja a világos fókuszt a „jelen” akciói nak mérlegelésére. Mindezek az inkarnációk egyidejűek. (Hosszú szünet 21:50kor.) Egy adott halál egyetlen éjszaka csu pán a lélek számára. Az a nagyobb entitás, melynek része vagy, ugyanolyan könnyen követi nyomon fejlődésed, ahogy te követed figyelemmel napról napra. Általában valamennyien ugyanabban a városban, ugyanabban a házban, ugyanabban az ágyban ébredtek reggelente, és bizonyos, hogy' ugyanabban az évszázadban, ugyan azon személyként ébredtek. Ám az analógiát folytatva, az entitás minden egyes napon más és más személyként ébred, más évszázad ban, mintha a maga tapasztalati szintjén minden egyes élet egy má sik nap lenne. Magában hordozza minden egyes Én memóriáját és egyidejű élményét. (Egy perc szünet 21:55kor.) Kis türelmet... A forma alapvetően nem fizikai. Amit formának érzékelsz, nem más, mint az a rész, amely hatékonyan aktivizálódhat vagy megtes tesülhet a ti valóságrendszeretekben. Tehát az entitás a maga mód ján tartalmazza azt, amit te jövőbeli idegi struktúrának vélsz. Az utolsó mondatot húzd alá. Ebben a hatalmas formában foglaltatik benne a tied is, mely, bár jóval parányibb, mégsem vész el, nincsenek korlátai és nincs előre meghatározva. Te alkotod meg zugodat a mindenségben, mely maga is része egy másiknak. Ezen belül mindent az ember cselekedetei és hiedelmei döntenek el. • 145 •
(Lassan 22:03kor.) Minden rész létfontosságú, és így vagy úgy, de állandó kommunikáció zajlik a legkisebb és a legnagyobb rész között: a pók és a hálója, az ember, az entitás és a csillagok között és mindegyik maga fonja a lehetségességek hálóját, melyből folyto nosan újabb és újabb univerzumok fakadnak. Tarthatsz egy kis szünetet. (22:05től 22:18ig szünet.) Melyik te? Melyik világ? Talán úgy tűnik, ennek az egésznek vajmi kevés köze van a min dennapi személyes tapasztalatodhoz, ám szorosan kapcsolódik hoz zá, hiszen te személy szerint valóban meg tudod teremteni minden lehetséges világ „legjobbikái”, illetve megteremthetitek együttesen. A kiemelkedő atléta eredményei olyan képességekről tanúskod nak, melyek ugyan az emberi test eredendő képességei, általánosság ban azonban csak kevesen használják ki. A nagy művészek a műveik révén juttatják kifejezésre az egész emberi fajban látensen létező másfajta jegyeket. Ám még ők is csak az egysíkú megjelenítést pél dázzák. Azon belül, amit az emberi faj tapasztalatának ismertek, je len van mindazon minta, mely a fejlett, minden benne lakozó haj lamának szabad teret adó és megvalósító emberi lényre mutat. Lehetne olyan személyiségetek, aki az emberi faj által ismert minden nagyszerű képességet mutatná, aki a maga természete - a festő, a matematikus, az atléta, a felfedező - szerint teljesítené be a teremtménylét valamennyi különleges tulajdonságát; a legtelje sebb mértékben kihasználná az érzelmi valóságokat, és teljes sza badságot kapna az emberi faj minden sajátossága és tulajdonsága. A bölcsességet és az ostobaságot egymás különböző megnyilvánulá sainak tartaná. Ilyen személyiség birtokában a vallást és a tudo mányt nem akadályoznák dogmák. Ugyanígy, a magad „nyomokban” megmutatkozó tapasztalatait és jellegzetességeit követve te is felfedezheted ezeket a „lehetsé ges” képességeket, és bizonyos mértékben felfedheted a számodra fizikailag is megvalósítható lehetséges cselekvések természetét. Jelenlegi tapasztalataidban nyomokban ott rejlenek lehetséges Énjeid, mint ahogy mindenkiben ott szikráznak mindazon fényes tehetség jelei, melyeket oly kevesen mutatnak és bontakoztatnak • 146 •
ki. Ezeket a nyomokat be lehet vonni a tapasztalatodba, annak gya rapítására. Ezt mindannyian meg is teszitek tudattalan szinten, ahol azt az alapot alkotjátok, ahonnan kiválasztjátok a jelenlegi ta pasztalatotokat. A következő rövid fejezetet olyan módszerekre fogom szánni, me lyek segítségével nagyobb lehetőségekkel élhetsz, hogy olyan esemé nyeket és élményeket építs be mindennapi tapasztalatodba, melyek mindeddig „latensen” szunnyadtak. A lehetőségek persze egyénen ként eltérők. Bevonhatsz jelenlegi életedbe némi tudást és szemé lyes kapcsolatot a lehetséges valóságaiddal. Így tudatos szinten meg tanulhatod, miként ékesítheted életed dimenzióit a lehetségessé gek gazdagon szőtt kárpitjával. Pont. Vége a fejezetnek, szünet.
15. FEJEZET Melyik te?Melyik világ? Hogyan szabadulj meg korlátaidtól
(22:41től 22:47ig szünet.) Nos, elkezdem a következő fejezetet, vagy korábban is befejezhet jük az ülést, ahogy szeretnéd. (- Nem, folytasd csak, a lehető legjobban érzem magam mondtam, bár kissé már elfáradtam.) Tizenötödik fejezet: Melyik te? Melyik világ? Csak te tudod a választ. Hogyan szabadulj meg korlátaidtól. Kis türelmet kérünk... (Rövid szünet.) Mivel tudatos hiedelmeid határozzák meg a személyes tapasztalatodat létrehozó tudattalan működéseket, ezen hiedelmek fejlesztése legyen az első dolgod. Az ebben a könyvben tárgyalt fogalmak segítségével erre bizo nyos fokig már képesnek is kell lenned. A szubjektív realitásodon belül ott vannak mindazon utak lenyomatai, amelyeken nem indul tál el, mindazon képességek nyomai, amelyeket mindeddig nem használtál. Lehet, hogy elsősorban szülőnek tartod, esetleg a mun káddal, szakmáddal kapcsolatban ítéled meg magad. Most azon ban, amennyire csak lehet, feledkezz meg az önmagad minősítésé hez alkalmazott szokásos szemléletről, és gondolj az identitásodra. Írd le vagy sorold fel minden ismert fizikai és mentális képessé gedet, attól függetlenül, hogy ezek ténylegesen kiteljesedtek-e; to vábbá minden indíttatásodat ilyen vagy amolyan tevékenységekre: azokat, amelyek akár a leghalványabban is felmerültek benned, és azokat, amelyek sokszor és élénken megfordultak a fejedben.
• 149 •
Ezek azok a különféle lehetséges sajátosságaid, melyek közül ki választottad fő érdeklődési körödet. Amellett döntöttél tehát, ame lyiket a legvalóságosabb valóságodnak gondoltad. (22:59) Ha a felsorolt irányok valamelyikét követed, az gazdagít hatja általad ismert létezésed, és más, számodra pillanatnyilag látha tatlan lehetségességeket nyithat meg előtted. Az eddig a pillanatig önmagadról kialakított kép nagymértékben elzárta az elmédet az egyéb lehetséges érdeklődés és önazonosítás elől. Ha nem feledkezel meg a sokdimenziós Énről, rá fogsz jönni, hogy sokkal több út nyílik meg az önkifejezés és önkiteljesedés felé, mint amennyin eddig jár tál. Mindezek a lehetséges eredmények mindaddig lappangó álla potban maradnak, amíg tudatos létrehozásuk mellett nem döntesz. Minden, lényedben érzett tehetség fejleszthető, de csak, ha el is szánod rá magad. Az elhatározás egyszerű lépése mozgósítja a tu dattalan mechanizmusokat. Te mint személyiség, egészségi állapo todra, anyagi helyzetedre vagy egyéb körülményekre való tekintet nélkül, a lehetséges tapasztalatok káprázatos választékával rendel kezel, melyből kedvedre szemezgethetsz. Erre tudatosan kell rájön nöd, és a kezedbe kell venned életed irányítását. Ha csak annyit je lentesz ki: „Kapva kapok mindenen, amit az élet felkínál” - azzal tudatos döntést hozol. Akkor is választasz, ha azt mondod: „Nem áll hatalmamban az életem irányítása” - csak ebben az esetben kor látozod önmagad. (Rövid szünet.) Sehol sincsenek megrajzolva a tapasztalatok ösvé nyei. Nincs olyan út, ahonnan ne vezetne ösvény egy másik úthoz. Bármely adott pillanatban hozzáférhetsz a lehetséges történések legmélyebben lüktető ütőereihez. Ebben jelentős segítségedre le het a képzelőerőd, melynek révén megnyílhatsz az ilyen esemény sorok útvonalai előtt, majd a megvalósításukra fordíthatod. Ha szegény vagy, akkor mindama lehetséges valóságok közül vá laszthatsz, amelyek nem tartalmazzák a szegénységet - és még nyit va állnak előtted. Ha betegséget választottál, akkor még mindig ké szenlétben áll az a lehetséges valóság, ahol az egészség mellett döntesz. Ha magányos vagy, még mindig vannak olyan lehetséges barátaid, akikkel múltbeli döntésed alapján nem találkoztál, de akik változatlanul elérhetők számodra. • 150 •
(23:14) Gondolatban tehát kövesd végig, hogyan valósulnak meg, illetve játszódnak le ezek a lehetséges képességek vagy események. Ezzel vágyaid erőssége bevonja ezeket a tapasztalatodba. Ismétlem, az Énnek nincsenek határai. A szó legszorosabb értelmében szá mos más lehetséges te létezik. Mindegyiknek a képességeire szá míthatsz, ahogy ők is számíthatnak a tieidre, mivel mindannyian szoros összeköttetésben álltok egymással. Fel kell ismerned, hogy valójában egy vagy a sok lehetséges te közül. Tapasztalatod hiedelmeid eredménye. Idegrendszered fel építése szükségessé teszi egy bizonyos fókusz kiválasztását, hogy tu datos elképzeléseiddel szemben lehetséges vagy rejtett maradjon a többi tapasztalatod. Változtasd meg hiedelmeidet, és bizonyos ha tárokon belül bármelyik lehetséges Ént valóra válthatod. Nos, vége a diktálásnak, egyben a ma estének is. (Hangosabban, mosolyogva:) Legszívélyesebb jókívánságaim mindkettőtöknek, és kel lemes, szép estét kívánok nektek. (Jó éjszakát, Seth. Nagyon köszönjük. Az ülés így 22:22kor hirtelen véget ért.)
656. ÜLÉS, 1973. ÁPRILIS 16., HÉTFŐ, 21:14 Jó estét. ( Jó estét, Seth.) (Mosolyogva:) Lehetséges diktálás következik: A következőt feltétlenül meg kell értened: minden egyes életed minden egyes eseménye „valaha” lehetséges volt. Egy adott eseményterületről tehát azokat a történéseket választod ki, amelyek majd fizikailag megvalósulnak. Ez az egyénre és a tömegekre egyaránt érvényes. Tegyük fel, hogy ma betörnek a lakásodba. Tegnap a betörés még csak az egyik lehetséges esemény volt. Azért választottam ezt a példát, mert több személyt is érint: az áldozatot és a tettest. (Rövid szünet.) Miért pont a te lakásodba törtek be, és nem a szomszédéba? Tudatos gondola taiddal valamilyen módon ezt az eseményt vonzottad, és a megvaló sulásba vontad a lehetségességek közül. A megtörténte azon - cse lekménybe fordított - energia felhalmozódása, amelyet a hiedelmek idéznek elő. • 151 •
Meg lehetsz győződve arról, hogy az emberi természet gonosz, vagy hogy senki sincs biztonságban mások agresszivitásától, esetleg hogy az embereket elsősorban a kapzsiság vezérli. Az ilyen hiedel mek önnön valóságukat vonzzák. Ha van valamiféle veszítenivalód, akkor automatikusan meggyőzöd magad, hogy azt valaki el is fogja venni tőled, vagy legalábbis mindent elkövetnek ennek érdekében. Ezzel a magad módján pontosan egy ilyen személynek küldesz ilyen értelmű üzenetet. Alapvetően meglehetősen hasonlók lesznek a meggyőződéseitek, de egyikőtök áldozatnak, másikatok tettesnek tartja magát - azaz, ugyanarra a hiedelemsorra mindketten más képp fogtok reagálni. Ugyanakkor mindkettőtökre szükség van ah hoz, hogy egy ilyen jellegű bűntény bekövetkezhessen. (21:25) Mindkettőtök hiedelmei a fizikai életben találnak igazo lásra, és tovább erősítik egymást. A betörőktől való félelem vonzza a betörőket. Ha viszont úgy gondolod, hogy az emberek gonoszak, ezt nem leszel képes hiedelemként vizsgálni, hanem a valóság egyik fennálló körülményének fogod tartani. Valamennyi jelenlegi tapasztalatod a lehetséges valóságból fakad. Életed során minden esemény szükségszerűen teremtményléteden átjelentkezik, az időnek azzal a veled született felismerésével, mely döntően hozzátartozik idegrendszeri felépítésedhez. Rendszerint mutatkozik egyfajta időeltolódás, késleltetés, és a hiedelmeid ez alatt hozzák létre a fizikai megvalósulást. Amikor megpróbálod meg változtatni a meggyőződéseidet, hogy megváltoztasd a tapasztalato dat, mindenekelőtt - hogy úgy mondjam - meg kell fékezned a már mozgásba hozott lendületedet. Megváltoztatod ugyanis az üze neteket, miközben a tested ahhoz szokott, hogy zökkenőmentesen, feltételek nélkül reagáljon egy bizonyos hiedelemrendszerre. A tudatos működés egyenletesen zajló folyamat során hozza létre az eseményeket az idegrendszeri felépítésen át, és számára ismerős reakciómintát alakít ki. Amikor készakarva megváltoztatod ezeket a tudatos hiedelmeket, bizonyos időbe telik, amíg az egész szerke zet megtanul alkalmazkodni az újonnan előnyben részesített hely zethez. Ha egyik napról a másikra változnak meg a hiedelmek, ak kor „fajlagosan” kevesebb időre van szükség. • 152 •
A hiedelmeket egy-egy nagy teljesítményű rádióállomásnak kép zelheted el, mely csak azokra a jelzésekre érzékeny a lehetségesség különféle területeiről, amelyekre rá van hangolva, másokat pedig kizár. Amikor új állomást építesz, egy ideig még jelentkezhet némi zörej vagy áthallás egy régebbi frekvenciáról. Legyen tehát bármilyen képességed is, azt „világosabban behoz hatod”, felerősítheted, így már nem csupán lehetséges lesz, hanem gyakorlati. Ilyen esetben azonban magára a tulajdonságra kell össz pontosítanod, nem pedig arra, hogy mindaddig nem használtad. Most tarthatsz egy kis szünetet. (21:44től 22:01ig szünet.) Egy művész élete során alkotja meg életművét. Minden egyes festménye csupán a végtelen számú lehetséges festmény egyetlen megnyilvánulása, egyetlen fókuszált megjelenítése. Az adatok kivá lasztásának folyamata a festő tudatos elméjében megfogalmazódott azon hiedelmek alapján történik, hogy kicsoda ő valójában, meny nyire jó és milyen stílusú festő, milyen művészeti „iskola” felfogását vallja magáénak; és ugyanígy része van benne annak is, hogy mit gondol a társadalomról és a benne elfoglalt helyéről, milyen eszté tikai és gazdasági elveket vall, hogy csak néhány dolgot említsek. (Hosszabb szünet.) Ugyanez játszódik le életed minden egyes ese ményének megvalósulásakor. Azaz te magad teremted meg az éle tedet. Egy festő számára nagyon fontosak a belső képek. Ezeket igyekszik kivetíteni a vásznára vagy a táblájára. Ismétlem, mindanynyian önmagatok alkotói vagytok, és a belsőleg kialakított képeitek lesznek minden más helyzet és esemény modelljei. A festő a kép zettségéhez folyamodva úgy keveri a színeket, hogy művészi minő séget adjon festményének. Az elmédben létrejövő képek magukhoz vonzzák az ezeknek a képeknek a fizikai eseményekké kiteljesedé séhez szükséges emocionális energiát és erőt. Életed képét bármikor megváltoztathatod, ha egyszer felismered, hogy ez egyszerűen csak az az önarckép, amelyet korlátlan számú lehetséges portré közül alkottál önmagadról. Lehetséges képmása id adott sajátos megnyilvánulása így is csak terád lesz jellemző, és senki másra. • 153 •
Minden megvalósítani kívánt képesség, erősség és változat ott rejlik benned, hogy a ti fogalmaitokkal éljek, és a rendelkezésedre áll. Tegyük fel, beteg vagy, és egészségre vágysz. Ha megérted a le hetségességek természetét, nem lesz szükséged arra, hogy úgy te gyél, mintha nem vennél tudomást a jelenlegi helyzetedről, hanem olyan lehetséges valóságnak fogod felismerni, melyet fizikailag te magad hoztál létre. Ha ezt magától értetődőnek veszed, elindítha tod azt a folyamatot, mely egy másik lehetőségnek a fizikai tapasz talatodban való megjelenítéséhez szükséges. (22:19) Ezt pedig oly módon éred el, hogy arra összpontosítasz, amit el akarsz érni, de úgy, hogy ne érezz szembenállást az elérni kívánt és a jelenlegi állapot között, mivel ezek nem mondanak el lent egymásnak; mindkettőt a hiedelmed mindennapi életedben megnyilvánuló tükröződésének fogod látni. Ahogy az is némi idő be telt, hogy felépítsd az egészségtelen vonásokat mutató jelenlegi képedet, az is sok időbe telhet, amíg megváltoztatod ezt a képet. Az összpontosítás a jelenlegi elégtelen egészségű helyzetre csak növel heti ezt az időt. Pont. Minden körülmény annyira valóságos, amennyire a másik valót lan. Melyik te? Melyik világ? Általánosságban választási lehetősége id nyílnak abban a keretrendszerben, amelyet te magad választottál teremtményléted részének. A múltnak, amilyennek gondolod, és a tudattalannak, megint csak amilyennek gondolod, a róluk kialakí tott hiedelmeid keretrendszerén kívül vajmi kevés köze van jelenlegi tapasztalatodhoz. A múlt mindannyiótok számára tartalmaz öröm teli, erőteljes, kreatív és csodálatos pillanatokat, ahogy boldogsá got, talán kétségbeesést, zaklatottságot és kegyetlenséget is. Jelen legi meggyőződéseid mágnesként vonzanak minden ilyen múltbéli mozzanatot, legyenek azok boldog vagy gyászos pillanatok. Előző tapasztalataidból ki fogod választani mindazokat az eseményeket, amelyek megerősítik tudatos hiedelmeidet, és nem veszel tudo mást a többiről; ez utóbbiak mintha nem is léteznének számodra. Mint már szót ejtettem róla ebben a könyvben (például a 4. feje zetben), az előbukkanó emlékek működésbe hozzák a fizikai mecha nizmusokat, és egyfajta harmonikus képpé gyúrják a múltat és a je • 154 •
lent. Ez azt jelenti, hogy illeszkedni fognak a darabjai, akár örömteliek, akár nem. Ebben az összefüggésben a múlt és a jelen összekapcsolása fogé konnyá tesz a hasonló jövőbeli eseményekre, mivel ezekre hangoltad magad. A változás immár gyakorlatilag módosítja a múltat is és a jö vőt is. Az idegrendszeri szerveződésed folytán nyilvánvalóan a jelent látod annak az. egyetlen pontnak, ahonnan valóban megváltoztat ható a múlt és a jelen, illetve ahol befolyásolhatók az események. Ne hidd, hogy mindez amolyan jelképes beszéd. Jelenlegi reak cióid a legszemélyesebb vonatkozásban valóban módosítják a múl tadat és a jövődet. Az idegrendszerben megváltoznak az áramkörök, és a tudaton túli, jóval mélyebb szinteken új áramlási útvonalakat keresnek a számodra felfoghatatlan energiák. Az események megvalósulását jelenlegi hiedelmeid vezérlik. Min denki pillanatról pillanatra alakítja ki a kreativitást és a tapasztala tot. Pont, és szünet. (22:35től 22:59ig szünet.) Meg kell értened, hogy a jelen az a pont, ahol tested anyaga ta lálkozik a szellemmel. Adott életedben tehát a jelen a hatalompon tod. már ahogyan te értelmezed. Ha nagyobb erőt rendelsz a múlt hoz, nem fogod magad hatékonynak érezni, és elzárod magad ön nön energiádtól. Gyakorlatképpen foglalj helyet tágra nyitott szemmel, nézz jól körül, és ismerd fel, hogy ez a pillanat az erőd azon pontja, melyen át befolyásolhatod a múltbéli és az eljövendő eseményeket. A szemed elé táruló jelen, a maga minden személyes fizikai él ményével, a más hasonló jelenekben lezajlott működések eredmé nye. Ne ijesszen meg tehát se a múlt, se a jövő. Semmi szükség rá, hogy aktuális valóságod nem kívánatos elemeit kivetítsd a jövőbe, hacsak nem a jelen erejével teszed. Ha megtanulod megragadni a hatalomnak ezt az érzetét, a leg hatékonyabban tudod majd felhasználni, hogy kedved szerint ala kítsd az élethelyzetedet - ismétlem, a teremtményléted által meg szabott korlátok között. Ha például valamelyik végtagod nélkül jössz a világra, a jelenben való hatalmad nem tudja automatikusan
• 155 •
regenerálni ebben az életedben, bár a valóság más rendszereiben természetesen a helyén van a kérdéses végtag. (Lásd Seth előszavát, valamint a 2. fejezet, 615. ülést.) Mindig megváltoztathatók a külső körülmények, amennyiben megérted mindezeket az elveket. Meg lehet szabadulni a betegsé gektől, még a halálosaktól is - de csak akkor, ha törlöd vagy eléggé megváltoztatod ahhoz a mögöttük álló hiedelmeket, hogy felszaba dulhasson a testre irányuló meghatározott fókuszáló hatás. A jelen, amilyennek gondolod - de gyakorlati szempontból is -, az a pont, ahol kiválaszthatod a fizikai tapasztalatodat mindazon események közül, amelyek megvalósíthatók lehetnének. Fizikai körülményeid maguktól megváltoznak, amint megváltoznak a hiedelmeid. Ahogy gyarapodik a tudásod, kielégítőbb lesz a tapasztalatod. Ez nem je lenti feltétlenül azt, hogy valamiképpen egyensúlyba kerülne, vagy hogy ne lennének csúcsai vagy hullámvölgyei. Minden törekvés va lamilyen hiány elismerésével jár együtt, minden kihívás valamilyen legyőzendő akadályt feltételez. A kalandvágyóbbak nem egyszer a nagyobb kihívások mellett döntenek, ezért az elérendő céljuk és a jelen helyzetük közötti ellentét lehetetlennek tűnhet. Ám mindkét esetben a jelen a hatalompont, és ebből a pillanat ból döntheted el, melyik te és melyik világ. Egy ország tapasztalata az összes ott lakó választásának az eredő eredménye, így a magad körülményeinek a megválasztásával hazád és világod minden egyes lakójára is hatással vagy. (Rövid szünet 23:15kor.) Számos „bennszülött” kultúrában egyál talán nem kora alapján ítélik meg az egyént, és az évek számlálásá nak sem tulajdonítanak jelentőséget. Az ember valójában nem is tudhatja, mennyi idős, a ti fogalmaitok szerint. Mindnyájatoknak nagyon jót tenne - fiatalnak, középkorúnak, öregnek egyaránt -, ha elfeledkeznétek az éveitek számáról, mert a ti kultúrátokban na gyon sok, ilyen tekintetben korlátozó hatású hiedelem létezik. Az ifjúságtól megtagadtatik a bölcsesség, az idős kortól pedig az öröm. Az még nem jelent megoldást, hogy úgy teszel, mintha nem ven nél tudomást a korodról, hogy az ifjút játszod, mert félsz az öreg ségtől. (Lásd a 11. fejezet, 644. ülést.) Nem győzöm hangsúlyozni, hogy - a ti fogalmaitokkal élve - a jelenlegi tapasztalatodban talál • 156 •
ható a valóság- és hatalompontod. Ennek a felismerése minden élet korban lehetővé tenné számodra, hogy szert tehess a múltadban „létezett” vagy a jövődben „létező” tulajdonságokra és tudásra. Élet koraid lehetségesek (egyidejűek). Noha az idő az általatok ismert formájában nem létezik, az idegrendszered miatt arra kényszerülsz, hogy egy sor múló pillanatként érzékeld az életed. Teremtményként ifjan születtek, és egyre idő sebbek lesztek. Ebben a tekintetben az állatok kevésbé korlátozot tak. Nincsenek az öregkorról kialakult olyan hiedelmeik, amelyek automatikusan behatárolnák a képességeiket. Bár fizikailag meg halnak, ahogy ilyen értelemben minden élőlénynek meg kell hal nia, nem az emberéhez hasonlóan hanyatlanak a képességeik. Nem értitek például, milyen kommunikáció zajlik köztetek és házi kedvenceitek között, melynek során a maguk módján értelme zik hiedelmeiteket és reagálnak rájuk.* Visszatükrözik tehát a hie delmeiteket, így sebezhetővé válnak, ami a természetes környeze tükben nem fordulna elő. Tágabb összefüggésben a kutyád vagy a macskád veled való kapcsolata persze valóban természetes, de azt az eredendő felismerést, hogy a teremtmény hatalompontja a je lenben van, némiképp aláássa, ahogy befogadja és értelmezi a hie delmeidet. Egy kiscicával másként bánnak, mint a kifejlett macská val. A macska válaszol az ilyen szabályozásra. Ugyanígy válnak az életkorral kapcsolatos következtetéseid ténnyé a tapasztalatodban. Ebből következően, ha meg tudod győzni magad, hogy tíz évvel fia talabb vagy éppen tíz évvel idősebb vagy, akkor ez a személyes kör nyezetedben is híven tükröződik. Ha húszéves lennél, mindarra a bölcsességre is támaszkodhat nál, melyet harmincéves korodra képzelsz el magadnak. Ha hatvanéves lennél, hasznosíthatnád mindazt a fizikai erőt, melyről azt képzeled, hogy immár elenyészett, egykor azonban ren delkeztél vele. Mindez fizikailag és biológiailag egyaránt kifejezés re jutna a testedben.
* Lásd a 10. fejezet, 639. ülést a macskánk, Rooney életéről és haláláról. Rooney-val kapcsolatban Seth említett lehetségességeket.
• 157 •
Melyik te? Melyik világ? Ha magányos vagy, azért vagy magányos, mert ebben a jelen pontban, melyet te időnek fogadsz el, hiszel a magányodban. Abból, ami múltnak tűnik, csak azokat az emléke ket hívod elő, amelyek megerősítik ezt az állapotodat, és ezeket ve títed ki a jövődre. És mindezzel fizikailag elárasztod a testedet, s az kémiai és hormonális reakciókkal reagál magányosságod állapotá ra. Egyúttal a jelenben lévő működési pontodat is megtagadod. A vitaminok, jobb ételek, orvosi segítség ideiglenesen fiatalít hatnak a testen, de ha nem változtatod meg a hiedelmeidet, hama rosan ismét eláraszt a depresszió. Ilyen esetben fel kell ismerned, hogy te magad okozod a magányodat, és el kell szánnod magad, hogy gondolataidban és cselekvéseidben megváltozol. A cselekvés a kívülről érzékelt, fizikai mozgásban lévő gondolat. Akkor most vége a diktálásnak, és kérünk egy kis türelmet. Vol na még egy-két szavam hozzátok... (23:37. Seth meglehetősen hirtelen vetette bele magát úgy egy oldalnyi, nekem szóló anyagba. Ez a festészettel és az életkorral kapcsolatos egynémely korlátozó elképzelésemről szólt; nagyon érzékletesnek bizonyult, és igencsak meglepődtem, hogy ezek a gondolatok mindvégig úgyszólván az orrom előtt voltak. Az ülés 23:45kor ért véget. Semmire sem emlékszem a legutóbbi szünet óla - tudatta Jane. Az ülés során egyre erőteljesebb és lendületesebb lett a közvetítése és a modora. Most mindketten kellemesen ernyedtek, ugyanakkor aktívak voltunk. Azt mondtam, kiugróm sörért, de aztán eszembe jutott, hogy túl későre jár. Jane egy pillanattal később ismét transzban volt Seth tréfás megjegyzése kedvéért:) Én megmondtam, hogy vásároljatok be (múlt héten), de nem hall gattatok rám. (— Én is hallottam! mondta nevetve Jane. Janet lenyűgözte a „halalompont” kifejezés. Nagyon elgondolkodtatónak találta. Az ülés után többször is kifejezte kívánságát, bárcsak Seth felhasználta volna ennek a fejezetnek a címében. Önkéntelenül is arról kezdett beszélni, hogy bele kellene foglalni a címbe...)
• 158 •
657. ÜLÉS, 1973. ÁPRILIS 18., SZERDA, 21:05 (Jane az utóbbi éjszakákon rádöbbent, hogy álmában anyagot kap a könyvhöz, és nekem diktálja. - Teljesen összezavarodva ébredek magyarázta. Ezek általában olyan magas szintű anyagok, amelyeket még nem értünk meg, és egyszer csak azt fogom mondani: „Hé, mi folyik itt?” Néha csak nekem szóló információ, de akárhogy is nézzük, tudom, hogy a diktálás folytatódott, te pedig jegyzeteltél. Aztán rájövök, hogy ez képtelenség, hiszen még ágyban vagyunk... Korábban is adódtak ilyen élményei. Lásd például a 4. fejezet, 619. ülés jegyzeteit.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálok: Szeretném, ha a most következő mondatot külön sor ba írnád, nagyobb betűkkel, és húzd alá. (— Rendben.) A JELEN A HATALOMPONT. Gyakorlati szempontból, egyszersmind a ti általatok értelmezett idő keretrendszerén belüli működés szempontjából is, az egész könyvnek ez az egyik legfontosabb mondata. Mint korábban emlí tettem (lásd a 14. fejezet, 653. ülést), a szellem és a test jelenben való találkozásából valósítod meg az eseményeket oly módon, hogy a hie delmeidnek megfelelően kiválasztod ezeket a lehetségességek közül. Fizikai, mentális és spirituális képességeid mindegyike a „jelen” tapasztalatának káprázatos gyújtópontjába fokuszálódik. Nem vagy kiszolgáltatva a múltnak, sem korábbi meggyőződéseidnek, hacsak nem hiszed az ellenkezőjét. Ha teljes mértékben felfogod hatalmadat a jelenben, arra is rájössz, hogy az ezen a ponton elvégzett cselekvés megváltoztatja a múltat, a múltbéli hiedelmeket és a reakcióidat. Arról van tehát szó, hogy jelenlegi hiedelmeid - hogy úgy mond jam - olyanok, mint a teljes személyiségednek adott utasítások, a valóságról alkotott jelenlegi elképzeléseidnek megfelelően egyide jűleg szervezik és átszervezik a múltbéli tapasztalataidat. A jövő - a lehetséges jövő - természetesen ugyanígy megváltoztat ható. Ha visszatekintve keresed jelen problémáid forrásait, kialakul hat az a szokásod, hogy csak negatív eseményeket keress a múltadban, • 159 •
ez viszont megakadályoz abban, hogy (nagyon nyomatékosan) az öröm, a sikerélmény vagy az eredményesség forrásaként tapasztald meg. Korábbi életedet a jelennel való elégedetlenségeden át struktu rálod, amivel tovább erősíted az adott problémát. Olyan ez, mintha olyan történelemkönyvet olvasnál, amelyik az emberi fajnak csak a bukásait, kegyetlenségeit és hibáit örökíti meg, és említetlenül hagyja az elért eredményeket. Az ilyen gya korlat valóban arra indíthat, hogy úgy használd fel a „történelme det”, ami nagyon torzított képet ad kiben- és mibenlétedről - olyan képet, mely a jelenlegi körülményeidet ábrázolja. (Rövid szünet 21:21kor.) Akik ezt a gyakorlatot űzik - örökösen a múltat vizsgálják, hogy megtudják, mi miért rossz a jelenben -, leg több esetben nem veszik észre a lényeget. Ehelyett állandóan azt a negatív élményt erősítik, amelyiktől szabadulni igyekeznek. Kezdeti gondjaik is pontosan az ilyen gondolkodás eredményeként jelent keztek. Nagyon sok elégtelen körülményt okoz az, hogy az egyén megijed élete különböző szakaszaiban, kételkedni kezd önmagá ban, és a „negatív” mozzanatokra kezd összpontosítani. A helyzet különféle szempontok szerint változhat. Bizonyos atti tűdök nem érintik az élet nagy területeit, más területekre viszont hatnak. Egyik ember teljesen szabad lehet fizikailag, és pompás egész ségnek örvendhet, de bizonyos élmények miatt kételkedni kezd ab ban, hogy ki tud-e jönni másokkal. Lehet, hogy ekkor kutakodni kezd a múltjában - azzal a hiedelemmel a gondolataiban, hogy nem tud kapcsolatokat teremteni -, és korábbi viselkedésében mindenféle elemeket talál, amelyek ezt a gondolatot támasztják alá. Ellenben, ha azért kutakodna a múltjában, hogy másféle bizony ságot találjon, akkor ugyanabban a múltban olyan példákra buk kanna, amelyek azt igazolják, hogy igenis tudott kapcsolatokat te remteni. A jelenlegi hiedelmeid strukturálják az előtted felvonuló emlékeidet - és amelyekre így visszaemlékszel, azok a hiedelmeidet fogják alátámasztani. Amikor megpróbálod módosítani a hiedelmeidet, ezzel az új el gondolással nézd végig a múltad. Ha beteg vagy, arra emlékezz, amikor nem voltál az. Kutass a múltadban az egészségedet bizonyító • 160 •
jelek után. Életed önmagában is azt bizonyítja, hogy igenis benned van az egészség! A jelenben mutatkozó korlátoknak az adott területen szinte minden esetben egyetlen oka van: az egyén valamilyen oknál fogva a „negatív” megnyilvánulások hangsúlyozására nevelte magát. (Rövid szünet 21:40kor. Jane közvetítése mindvégig a lehető legerőtelje sebb volt anélkül, hogy túlságosan megemelte volna a hangját.) Gyakran elmondtam, hogy a hiedelmek okozzák a valóságot, és egyetlen tünet sem fog magától elmúlni, amíg nem tisztázod az „okot” - az ilyen okok azonban az ok-okozati összefüggésről szóló jelenlegi elképzeléseidnél sokkal mélyebbre mutatnak. Ezek az okok a személyes filozófiai értékítélettel állnak kapcsolatban. A szemé lyes életben felmerülő akadályok nyilvánvaló okai alatt más, nagy horderejű hiedelmek is rejlenek, és a személyes tapasztalatában ki ki az alátámasztásukra fogja használni ezeket az elemeket. Ez min denféle olyan elégtelenségre vagy hátrányra érvényes, amely elég súlyos ahhoz, hogy problémává terebélyesedjék. Arra tanítottak, hogy ki vagy szolgáltatva a korábbi eseményeknek, számodra tehát egy személyes nehézség forrásának a megkeresése azt jelenti, hogy meg kell vizsgálnod a múltat - hogy felderítsd, mit csináltál rosszul, milyen hibákat követtél el, vagy milyen téves értel mezésekre jutottál! Ismétlem, attól függetlenül, hogy mire tanítot tak, a hatalompont mindig itt van, a jelenben, és elmondom újra: az emlékeid strukturálásához jelen hiedelmeidet fogod felhasználni. Ezeket az emlékeket használod fel például következtetéseid le vonásához, olyasféleképpen, ahogy a statisztikái szokás alkalmazni. Megállapodhatsz egyik-másik felidézett eseménynél, és ezeket fo god felelőssé tenni jelenlegi viselkedésed miatt. Ilyenkor aztán ké szen is állsz, hogy megváltoztasd jelenlegi hiedelmeidet és cselek vésmódjaidat, és hogy ingerként vagy motivációként alkalmazd a múlt történéseit, illetve szokásait. (Lásd a 2. fejezet, 616. ülést.) A „Mi a baj velem?” megfogalmazású kérdés csak oda vezet, hogy további korlátozásokat hozz létre, és megerősítsd a már létezőket azzal, hogy eltúlzod az ilyen cselekedetek jelentőségét a jelenben, és kivetíted a jövőbe. • 161 •
Melyik te? Melyik világ? Ezeket a kérdéseket a te felfogásod sze rinti „mostban” kell megválaszolnod úgy, hogy felismered: valóban a jelen, nem pedig a jövő hordozza a cselekvési hatalmad. Világod bármelyik megnyilvánulásának megváltoztatásához az idegi hatás révén a szellem és az Én között létrejött bámulatos közvetlen kap csolat rejti az egyetlen hatékony pontot. Szeretnél szünetet tartani? (— Nem. Rövid szünet 21:56kor, majd nyomatékosan:) Ahhoz tehát, hogy megszabadulj a nyomasztó korlátoktól, a jelenből kell átren dezned a múltadat. Bármilyenek is a körülményeid, bőséges forrás ként folyamodhatsz a múltadhoz, ha sikerek után kutatva nézed vé gig, és ennek alapján rendezed át. Ha a rossz okát keresed benne, akkor elkerüli a figyelmedet mindaz, ami jó, ezért aztán a múltad a jelenben elszenvedett elégtelenségeket fogja tükrözni. Másmilyen események egyszerűen láthatatlanok lesznek számodra. Mivel a múlt és a jövő alapvetően egyszerre létezik, eszerint alakítod a jövőt is. Az ember egyik pszichológustól a másikhoz járkálhat, belevághat egyik öngyógyításból a másikba, miközben mindegyre azt kérdezi: Mi a baj? Maga a kérdés olyan mintát jelent, mely meghatározza, hogyan látod a tapasztalatot, és minden fizikai, pszichikai vagy spi rituális akadályoztatás egyik fő oka. (Lásd az 5. fejezet, 624. ülést.) Élete során ekkor vagy akkor az egyén bizonyos személyes terü leteken felhagyott a jóra összpontosítással, és bizonyos „elégtelensé gekre” kezdett figyelni, és ezeket nagyította fel. Így minden jó szán déka ellenére mindenféle megoldásokat keres, ezek azonban kivé tel nélkül arra az alaptételre épülnek, hogy valami nincs rendben. Ha ezt a gyakorlatot folytatja, akkor ez az összpontosítás a negatí vumokra a tapasztalat korábban sértetlen területeire is átszivároghat. Tarts egy kis szünetet - és jól jegyezd meg ezt az ülést. (-Jó-
22:05. Jane transza nagyon mély volt. Megmondtam neki, hogy nem tudok mást hozzáfűzni, csak hogy az anyag valóban rendkívüli. Hasonló stílusban folytattuk 22:16kor.) Úgyhogy ezért nem vagy kiszolgáltatva a múltbéli hiedelmek nek. Másfelől viszont minél hamarabb kezdesz el új hiedelmek sze rint cselekedni, annál jobb. Másképp nem bízol bennük a jelen • 162 •
ben. Ha szegény vagy és több pénzre vágysz, s megpróbálsz hinni a jómódban - miközben változatlanul kénytelen vagy a jelen sze génységével számolni valamilyen szimbolikus cselekedetre van szükséged a valóságodban, mely azt mutatja, készen állsz a változás elfogadására. Bármilyen ostobaságnak is hangzik, ki kell adnod egy kis pénzt, vagy másképpen kell úgy tenned, mintha több pénzed lenne a valójában rendelkezésedre álló összegnél. Reagálnod kell új hiedelmeidre, hogy az új üzenet idegileg is célba érjen. Általában a hiedelmeid következtében viselkedsz így vagy úgy. Mármost, ha készakarva változtatsz ezeken a szokásaidon, akkor az üzenet is átjut. Tőled kell kiindulnia a kezdeményezésnek, mégpe dig a jelenben. Nagyon realistán szemlélve, ez azt jelenti, hogy megváltoztatod a nézőpontodat, ahonnan a múltadat és jelenedet szemléled, és ahonnan a jövődet is elképzeled. Önmagadban kell keresned mindazokat a bizonyítékokat, ame lyektől a pozitív tapasztalatodat várod. Ennek szem előtt tartásával vizsgáld meg a múltadat. A jelen hatalompontjából képzeld el a jö vőd. Ilyen módon legalább nem arra fordítod a múltadat, hogy megerősítsd a korlátaidat, és nem vetíted ki ezeket a jövődre. A leg természetesebb, ha szembeállítod azt, amit el akarsz érni, és azt, amid van. Közben nagyon könnyen elcsüggedhetsz, ám a múltbéli hibák keresése nem lesz a segítségedre. Annál hasznosabb lehet egy megfelelően felhasznált ötperces időszak. Ennek során össz pontosíts arra a tényre, hogy a hatalompont minden kétséget kizá róan a most. Érzékeld és dédelgesd annak bizonyosságát, hogy emo cionális, spirituális és pszichikai képességeid a testen át fókuszálódnak, és öt percen át minden figyelmedet fordítsd arra, amit el akarsz érni. Folyamodj a vizualizáció vagy a verbális gondolatok módszeréhez - amelyiket természetesebben alkalmazod de sem miképp ne az elégtelenségekre koncentrálj, csakis a vágyadra. (22:30) Vesd be minden energiádat és figyelmedet. Utána viszont feledkezz meg róla. Ne igyekezz ellenőrizni, beválik-e a módszer. Egyszerűen csak arra ügyelj, hogy ezen időszakban világosak legye nek a szándékaid. Majd a helyzetednek megfelelően tégy a vágyaid hiedelmével összhangban álló valamiféle fizikai gesztust vagy csele kedetet. Legalább naponta egyszer tégy valamit fizikailag, amivel • 163 •
kimutathatod az abba vetett hited, amit csinálsz. Nagyon egyszerű cselekedet is lehet. Ha magányos vagy, és úgy érzed, nem kellesz senkinek, elég, ha rámosolyogsz valakire. Ha szegény vagy, elég megvásárolnod valami olyasmit, ami két centtel többe kerül, mint amit általában venni szoktál, éspedig azzal a meggyőződéssel, hogy ha haloványan is, de ezt a két centet valamilyen módon megkapod, vagy megjelenik a tapasztalatodban; mindenképpen tégy úgy, mint ha többed lenne, mint amennyi van. Ami az egészségei illeti, bármilyen betegségben is szenvedj, na ponta egyszer viselkedj úgy, mintha nem lennél beteg. A jelenbe vetett és napi öt percen át erősített hit, és valamilyen fizikai csele kedet olykor egészen bámulatos eredményeket hozhat. Ám csak akkor fog jelentkezni ilyen hatás, ha egyszer és min denkorra felhagysz azzal, hogy azt keresgéled a múltadban, mi a baj, amivel csak negatív tapasztalataidat erősíted. Ugyanezt az elvet az élet minden területén alkalmazhatod, egy egész sor lehetséges esemény közül válogathatsz. Akik többé-kevésbé konvencionális módon hisznek a reinkarná cióban, a „múltbéli” életeik felhasználásának vagy okolásának téve désébe eshetnek, és ezeket a jelenlegi hiedelmeiknek megfelelően rendezik át. Az is elég rossz, ha azt hiszi az ember, hogy egyetlen múltnak van kiszolgáltatva, de az előző életek sokaságában elköve tett számtalan hibával szemben érzett lehetetlenség reménytelen helyzetbe juttathatja az illetőt; a tudatos akarat elveszti tetterejét. Az ilyen életek egyidejűleg léteznek. Mindegyik az Éned más és más kifejeződése, melyek kapcsolatban állnak egymással, de valamennyi tudatos Éned hatalompontja a maga jelenében található. (22:45.) Azért alkalmaznak az „előző életekből való információ kat” jelenlegi személyes társadalmi helyzetek megerősítésére - mert, akárcsak ennek az adott életnek a múltja, az ilyen emlékek is a je len hiedelmek révén épülnek fel. Ha az ilyen információ valaki mástól, mondjuk egy médiumtól érkezik, akkor az illető hajlamos kiemelni a most értelmezhető „életeket”, és - természetesen öntudatlanul - a hiedelmeinek meg felelően strukturálni őket. Ez nem feltétlenül ilyen nyilvánvaló. (Nyomatékosan:) Ha az egyén abban hisz, hogy alapvetően értékte • 164 •
len, akkor azokat az életeket fogja felidézni, vagy idézik fel neki, amelyek ezt a gondolatot támasztják alá. Ha abban hisz, hogy most kell fizetnie a bűneiért, akkor ez a hiedelem az ezt megerősítő éle tek emlékeit fogja magához vonzani; ebből a magas szinten szerve zett emlékezésből minden oda nem illő kimarad. Ha valaki azt hiszi, hogy kihasználják, és olyan földi létezésbe csöppent, ahol nem értékelik, akkor azt az információt kapja ön magától vagy' másoktól, hogy’ korábbi életeiben nagy tiszteletnek örvendett - ami megerősíti azt a hiedelmét, hogy most bezzeg ész re sem veszik, vagy akár még rosszabb helyzetben van. Ezek a kijelentéseim természetesen általánosak, hiszen minden ki a maga módján erősítheti a hiedelmeit. Ha azt hiszed, beteg vagy, akkor az előző életek információja minden bizonnyal azt fog ja jelezni, hogy az akkor elkövetett bűnökért kell most vezekelned. Bármilyen keretrendszert is használsz, mindig igazolást találsz a hie delmedre. Az igazság, amennyire ki lehet jelenteni, a következő: VALÓSÁGO DAT MOST ALAKÍTOD - végig nagybetűkkel -, a lélek és a test talál kozásakor, a ti fogalmaitok szerint pedig a jelen a hatalompontod. Akarsz szünetet tartani? ( Igen. 22:55. Jane transza remek volt, közvetítése egyenletes, és gyakran na gyon nyomatékos. Úristen, minden itt van, teljesen készen! lelkendezett. Szeretem, amikor így jön ál az anyag. Pontosan tudom, mi jön ezután: a reinkarnálódott Énekről és erről a hatalomdologról lesz szó. Aztán ott mutatott jobbra, jelezve, hogy most több csatorna is nyitva áll Sethtől még arról is van információ, hogy miként lehet mindezt önmagunkra alkalmazni, csak kérdezni kell. Hm folytatta , most jut eszembe, Seth valami hasonló anyagot adott ál tegnap este a [ESP] foglalkozáson... Erről én is megfeledkeztem; fané elmesélte, miközben éjjel negyedkettőkor segítettem neki rendbe lenni a nappalit. A foglalkozás szövegét viszont csak jövő kedd este kapjuk meg. Seth 23:07kor tért vissza.) Nos, minden reinkarnálódott Éned testet öltött teremtmény ként születik meg, akárcsak te magad. Mindegyiknek megvannak a maga hatalompontjai, azaz olyan, egymás után következő pillana • 165 •
tai, amelyekben a rendelkezésére álló lehetségességekből lineáris módon valósítja meg a mindennapi létezést. Ezt egy másik könyvben fogom kifejteni azok számára, akik ér deklődnek az ilyen kérdések iránt. Egyfajta egybeesés mutatkozik a közted és a „reinkarnálódott” Énjeid között létező hatalompontok ban. Biológiai összefüggések is fennállnak a sejtmemória tekinteté ben. (Lásd a 13. fejezet, 653. ülést.) A jelenlegi hiedelmeid révén tehát módodban áll a magad terében és idejében bizonyos tendenciákat vonzani a többiekkel közös tapasztalatokhoz. Állandó kölcsönhatás áll fenn ezen a sokdimenziós hatalomponton belül, tehát - a ti sza vaitokkal élve - az egyik inkarnálódott Én az összes többitől meg kaphat bármilyen képességet, amilyenre a maga sajátos, lokalizált hiedelmeinek megfelelően vágyik. (Rövid szünet.) Ezek az Ének önmagad különböző hasonmásai a teremtménylétben, melyek a testi valóságot tapasztalják meg; ugyan akkor maga a szervezeted kizárja a tapasztalat egyidejű természetét. Egy eltávolított vakbél nem fog fizikailag újra megjelenni. Teremt ménylétedet bizonyos eredendő, elfogadott keretrendszerek hatá rolják. A szabadság azonban sokkal nagyobb, még a sejtek szintjén is. Vége a diktálásnak. (23:21. Seth aztán körülbelül egy oldalnyi anyagot adott ál arra vonatkozóan, hogy Jane és én miként alkalmazhatjuk ennek az ülésnek az anya gát - a szünetben Jane közölte, hogy még egy csatorna áll nyitva a személyes anyagra. Tervezzük, hogy a péntek esti találkozón is beszélgetünk erről az ülésről. 23:38kor fejeztük be. Megjegyzés: Az a gyanúm, hogy szoros kapcsolatban állnak Seth rein karnációs hatalompontjai, a sejtmemória és a Seth megszólal 5. fejezetében tárgyalt koordinátapontok: „Ezek a koordinátapontok olyan csatornákként működnek, melyeken energia áramlik, és amelyek fonalakként vagy láthatatlan ösvényekként vezetnek egyik valóságból a másikba. Egyúttal transzformátorokként is működnek, és annak a generálódó energiának a nagy részét szolgáltatják, mely a ti szempontotokból folytonossá teszi a teremtés folyamatát. .. Ezek a pontok hatást gyakorolnak arra, amit ti időnek, illetve térnek nevezlek...” Lásd még az 593. ülést a Seth megszólal Mellékletében.)
• 166 •
658. ÜLÉS, 1973. ÁPRILIS 23., HÉTFŐ, 21:43 (Tegnap Jane egy viszonylag hosszú sumari vers írásába fogott, melynek Az Ezüstfiúk éneke címet adta. „Normális" tudatállapotban kezdte írni, és végül egy másfélében találta magát - mint mondta, a belső koncentráció emelkedett állapotába merülten. Ahogy haladt a munkával, rá kellett jönnie, hogy tulajdonképpen két verset ír, mivel minden egyes sumari versszak után az angol megfelelőjét is megírta. Sumari nyelvű munkáit általában csak később próbálja meg lefordítani. Napok, hetek, sőt hónapok is eltelhetnek, mire sor kerül rá. Amikor ma délután Jane ismét a versén dolgozott, felerősödve tértek vissza emelkedett érzései. [Ahhoz közelítettek, amit a 10. fejezet 639. ülésén, illetve a 13. fejezet 653. ülésén írtam le, hogy csak két példát említsek.] Végül 15:30kor behívott a műteremből, ahol festettem, és felolvasta Az Ezüstfiúk at. Mégnem készült el. De most nem tudom, mitévő legyek jelentette ki többször is, és módfelett zaklatott volt. Olyan gyorsan jár az agyam sumariul, hogy nincs időm leírni, ami eszembe jut - legfeljebb angolul még mielőtt a másik fogalomba bonyolódnék... - Ugyanakkor meg is élem ezeket a gondolatokat. Már nem csupán szavak. .. Tejó ég!... - Feje lelekókadt. Egyre ernyedtebb lett. Néha, amit leírok, még ha jó verset írok is, meg sem közelíti, amit érzek: túlságosan gyenge. Új szavakat is képzek régiekből, például a „kövületből" azt, hogy „kövülőd ni"... Még akartam dolgozni rajta, de túl emelkedett és kimerült vagyok ahhoz, hogy folytassam... végül már semmi mást nem akart, csak aludni. Tegnap este alvás közben egyébként Seth könyvén dolgozott; olyan anya got diktált, amelyet még nem kaptunk meg. Megjegyzés: ma Jane megkapta a Hetes, a mindenek felett való lélek iskolája című regényének egy példányát a PrenticeHall Kiadótól. Most adták ki. Igaz, a „hivatalos” megjelenés időpontja szeptember 10. Lásd Jane Bevezető jét.) Nos, jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálok: Minden jól sikerült hipnózis bizonyítja, hogy a hata lompont a jelenben van, és a hiedelmeid irányítják az élményeidet. A hipnózisban nincs mágia. Mindannyian folyamatosan alkal mazzátok. (Lásd a 4. fejezel, 620. ülést.) Csak olyankor tűnik olyan ezoterikusnak, ha meghatározott folyamatokat rendelnek hozzá, il • 167 •
letve amikor különválasztják a szokásos élettől. A strukturált hipnó zis csupán azt teszi lehetővé az alany számára, hogy teljes mérték ben kiaknázhassa a koncentrálóképességét, és ezáltal mozgósítsa a tudattalan mechanizmusokat. A szervezett eljárásokban mindig is jelentkező torzulások és a hipnózist gyakorlók félreértései miatt azonban a jelenség egy má sik arcát mutatja. Az alany beleegyezik, hogy elfogadja a hipnotizőr hiedelmeit. Mivel létezik telepátia (ahogy a 3. fejezetben olvasható), az alany nem csupán a szóbeli parancsoknak engedelmeskedik, ha nem a hipnotizőr kimondatlan hiedelmeire is reagál, amivel per sze „bizonyítja” a hipnotizőr elméletét mestersége mibenlétéről. A maga koncentrált formájában a hipnózis világosan mutatja, miként halnak a hiedelmeid az életben egyébként tanúsított visel kedésedre. A különböző módszerek egyszerűen minden koncent rációs képességet egyetlen területre fókuszálnak, miközben min den zavarást kizárnak. (Hosszú szünet 2l:54kor.) Hiedelmeid tehát afféle hipnotizőrként működnek. „Automatikus" tapasztalatod az adott utasításoknak meg felelően fog alkalmazkodni. Ezen pedig csakis a következő szuggeszlió törhet át: „Én teremtem meg a magam valóságát, és hatalom pontom a jelen.” Ha nem tetszik valamely hiedelmed hatása, hát változtass rajta, mert a külső körülmények semmiféle módosítása nem hozhat enyhülést. Ha igazán megérted cselekvési és döntési hatalmadat a jelenben, akkor nem hipnotizálnak többé a múltbéli események. Képzeld azt, hogy a jelen egy számos forrásból táplálkozó víz gyűjtő, amelyet a múltban és a jövőben fakadó folyók táplálnak. Végtelen számú ilyen folyó (lehetségesség) létezik, te pedig a hie delmeid révén válogatod meg ezeket, és tereled erre-arra kanyar gásukat. Ha például állandóan arra a hiedelemre fókuszálsz, hogy rossz hatást gyakorolt rád a gyermekkori környezeted, akkor a múl tadból csak ilyen élmények fognak a jelenedbe áramlani. Egyetlen problémádat sem oldod meg, ha azt hajtogatod: „De valóban meg rázó volt az életem” - csak a hiedelmet erősíted vele. Valamilyen módon változtatnod kell ezen a meggyőződéseden, vagy még jobb, ha gyökeresen átalakítod - máskülönben sosem fogsz megszabadulni • 168 •
a hatásától. Ez nem azt jelenti, hogy „hazudsz” önmagadnak; de ha úgy látod, hogy soha semmiféle sikerben, boldogságban vagy öröm ben nem volt részed, akkor valóban nem mondasz igazat magadnak. Ilyenkor olyannyira a negatívumokra koncentrálsz, hogy minden más láthatatlan számodra. (Lásd a 11. fejezet, 644. ülést.) Amikor a jelenből így hipnotizálod magad, nem olyannak tekinted a múlta dat, amilyennek valójában átélted, hanem amilyennek most tűnik a jelenlegi hiedelmeid fényében. Te magad hoztad létre. Amikor tehát azt mondom, hogy szer vezd át a múltadat, nem arra biztatlak, hogy valami olyasmit tegyél, amit még nem tettél meg. Ismétlem, a hipnózis csupán a koncent rált figyelem állapota, amelyben a hiedelmekre fókuszálsz. Népsze rű bemutatók során elhitették az emberekkel, hogy az alanynak el kell aludnia, vagy teljesen relaxált állapotban kell lennie. Az egyet len feltétel az intenzív koncentrálás a meghatározott beérkező ada tokra, miközben minden egyebet ki kell zárni. Ezért az utasítások célratörők és világosan fogalmazottak. Nincsenek ellentmondásos információk vagy üzenetek. (22:12) A két legfontosabb tényező a fölösleges adatok kizárása és a fókusz leszűkítése. A relaxáció csak annyiban segíthet, hogy ilyenkor a testi üzenetek lecsillapodnak, és az elme nem foglalko zik velük. Sok hiedelmet eredetileg minden formális általánosítás nélkül, a megfelelő körülmények közölt az ilyen helyzet eredményeként fogadtak el. Egy zűrzavaros időszak azonnali felgyorsult koncentrá ciót vált ki. Az energia minden ereje mozgósítódik, miközben álta lában nemigen kerül sor relaxációra. (Rövid szünet.) Másfelől azonban akkor fogadják el az ilyen hie delmeket, amikor úgy tűnik, hogy a tudatos elme alszik vagy tom pa, például sokkos állapotban vagy műtét alatt. Ilyenkor leszűkül és felerősödik a figyelem fókusza. Az egyik nehézséget a tudatos és tu dattalan elme közötti túlságosan merev különbségtétel jelenti, jól lehet ezek jelentős átfedésben vannak egymással. A megfelelően végzett hipnózis, a rendszerint köré költött hókuszpókusz nélkül, egészen kiváló módszer az új hiedelmek bevezetésére és a megsza badulásra a régiektől. Ám ez csak akkor igaz, ha abban a pillanat • 169 •
ban felismered a tudatos elméd hatalmát, és megérted, hogy a tu datod képes tudattalan reakciókat elindítani. Most tarthatsz egy kis szünetet. (22:20tól 22:29ig szünet.) Mielőtt kipróbálnád az általam javasolt módszert, roppant fon tos tisztázni egyet s mást. Először is, a tudattalan nem valamiféle szivacs, mely válogatás nélkül bármit befogad attól függetlenül, hogy mit gondol a tudatos Éned. Minden hiedelmet és javaslatot előbb a tudatos elméd szűr meg, és csak az elfogadottak kerülhetnek be az Én más területeire. Úgyhogy egyetlen negatív hiedelmet sem lehet rád erőltetni aka ratod ellenére. Pont. Egyetlen egy sem kerülhet hozzád úgy, hogy nem fogadod el tudatosan. A hipnózisban a hipnotizőr és alanya egyfajta játékot játszik. Ha a hipnotizőr arra utasítja alanyát, hogy felejtse el mindazt, ami történt, akkor az illető úgy fog tenni, mint aki eleget tesz az utasításnak. Ebben az összefüggésben mindketten hisznek az ebből fakadó feledésben, és ilyenkor a hiedelem ereje mutatkozik meg. Ezt azonban annak a jelének tekintik, hogy ilyen körülmények között általában tehetetlen a tudatos elme, erről azon ban szó sincs. Minden külső késztetés nélkül „hipnotizáltad” magad az általad vallott hiedelmekkel. Ez egyszerűen annyit jelent, hogy tudatosan elfogadtad őket, ezekre fókuszáltál, kizártál minden ellentmondó adatot, bizonyos pontokra szűkítetted az érdeklődésedet, és ennek megfelelően léptetted működésbe azon tudattalan mechanizmuso kat, amelyek aztán a fizikai tapasztalatban megvalósítják a meggyő ződéseidet. (Rövid szünet.) A „hivatalos” hipnózis csupán e folytonosan leját szódó folyamat felgyorsult változatát jelenti. Eszményi esetben az azonnali eredmények elérésének tökéletes példája - bár erre gya korlatilag ritkán kerül sor -, mivel a jelen hiedelmek hatálytalanít ják a múltbelieket. (Rövid szünet 22:42kor.) A továbbiakban gyakorlati módszerekkel fogunk foglalkozni, amelyek révén változtathatsz a hiedelmeiden, és módosíthatod a tapasztalatodat. A későbbiek során megmutat juk, miként vezetnek el az egyéni hiedelmeid az örömökhöz, illetve • 170 •
a csapásokhoz. Arról is szólni fogunk, hogyan egyesítenek sokakat a tömeghiedelmek a nagy ünnepségek, illetve a rajtatok kívülálló eredetűnek tűnő katasztrófák idején. Mindenekelőtt beszéljük meg a teljesen természetes hipnózis jellegét és alkalmazási módját. Azután megértitek, miként használ hatjátok könnyedén és tudatosan a jelenlegi hatalompontotokban. Fejezet vége. Mondtam, hogy ez rövid lesz. ( lgen.)
16. FEJEZET Természetes hipnózis
Egy pillanat türelmet kérünk... (Rövid szünet 22:46kor.) Ez a fejezet... (- A tizenhatodik mondtam, amikor észrevettem SethJane zavarát. Mosolyogva, egyre hangosabban és mélyebben:) Tizenhatodik fejezet, cí me: Természetes hipnózis. Mi a valóság a valóság mögött? Hát hallucináció-e a fizikai élet? Van-e valamilyen meghatározható, konkrét valóság, melynek a tiéd csupán az árnyéka? A te valóságod valóban hallucináció eredménye, amennyiben ezen azt értjük, hogy csak az érzékeid által mutatott kép. Fizikailag természetesen az érzékeken át észleled a létezésed. Ebben az össze függésben a testi élet valóban amolyan transzélet, ahol a figyelem nagyrészt az érzékeknek az érzeteik valóságába vetett hiedelmein át összpontosul. Ez a tapasztalat az a kép, melyet az a valóság alkot számodra, másként fogalmazva tehát a földi élet a valóság egyik vál tozata csupán - nem a valóság a maga teljességében, hanem annak egy része. Olyan csatorna, melyen át érzékeled, mi a valóság. En nek a tapasztalatnak a felderítéséhez ráirányítod a figyelmedet, és felhasználod minden egyéb olyan (nem fizikai) képességedet, mint a következtetés, a kiegészítés, a hozzáadás. Hipnotizálod az idegei det és a tested sejtjeit, mivel úgy fognak reagálni, ahogy azt elvárod tőlük, és a megfelelő mértékben az Én minden része, a legkisebb atomjáig és molekulájáig követni fogja a tudatos elméd hiedelmeit. Életed jelentős eseményei, a másokkal való kapcsolataid, köztük a tested legparányibb fizikai eseményeinek szokásos működése - mind ez híven követi tudatos hiedelmeidet. (23:04) Mint már többször is mondtam, ha beteg vagy, lehet, hogy azt mondod: „Nem akartam beteg lenni”; vagy ha szegény vagy: • 173 •
„Nem akartam szegény lenni”; vagy ha nem szeret senki: „Nem akar tam magányos lenni.” Márpedig csakis általad ismert okokból mégis elkezdtél erősebben hinni a betegségben, mint az egészségben, a szegénységben, mint a bőségben, a magányban, mint a szeretetben. Lehet, hogy ezen ideák némelyikét még a szüleidtől vetted át. Lehet, hogy ezek hatásai vettek körül, vagy életed egy bizonyos terü letén átállítottad a hiedelmeket; ám mindegyik megváltoztatható, ha élsz a jelenben való cselekvés hatalmával. Nem azt állítom, hogy minden egyes embernek egészségesnek, gazdagnak és bölcsnek kell lennie. Csak azokhoz szólok, akiknek itt és most olyan hatások jelent keznek az életében, amelyekkel elégedetlenek. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy a tapasztalatodban tükröződő hiedelmekként folytono san és mindenütt működnek az önmagadnak adott szuggesztiók. Némelyikőtök egyszerűen csak mentálisan lusta. Nem elemzi tu datosan a kapott adatokat. Sokan, akik rendszeresen „elutasítják" a másoktól érkező negatív szuggesztiókat, és helyettük csak a pozitív megerősítésekről hajlandók tudomást venni, voltaképpen azért kö vetik ezt a gyakorlatot, mert tökéletesen meg vannak győződve ar ról, hogy a negatív hiedelmeknek nagyobb a hatalmuk, mint a jóté kony hatásúaknak. Mindannyian találtok rendszeresen felbukkanó gondolatmintá kat az életetekben, amelyeket a belőlük következő cselekedet támo gat - ez lenne a kondicionált viselkedés és ezek révén folyamato san megerősítitek a negatív megnyilvánulásokat, az ellentmondó adatok kizárásával csakis ezekre koncentráltok, így a természetes hipnózissal a tapasztalatotok körébe vonjátok. Tartsatok egy kis szünetet. (23:14től 23:29ig szünet.) Sokan nagy hatalmat tulajdonítanak a hipnotizőröknek, jóllehet mindenki majdhogynem hipnotizőrként működik, aki egy másik ember osztatlan figyelmében részesül. Amikor kizárólag a magad osztatlan figyelmében részesülsz, egy szerre vagy hipnotizőr és alany. Folyamatosan ellátod magad „poszthipnotikus” szuggesztiókkal, mindenekelőtt, amikor a jelenlegi kö rülményeket kivetíted a jövőbe. Azt kívánom tudatosítani benned, hogy mindez egyszerűen az elme természetes működését követi, és • 174 •
el szeretném oszlatni mindazokat az elképzeléseket, amelyeket a hipnózis „varázslatos” tulajdonságairól táplálsz. Naponta legfeljebb öt-tíz percet szánj rá, hogy a természetes hipnózist alkalmazd a kívánt új hiedelmek elfogadásának módsze reként. Ez alatt a lehető legerősebben összpontosítsd a figyelmed egyetlen egyszerű kijelentésre. Újra és újra ismételd el magadban, és mindvégig fókuszálj rá. Igyekezz átérezni a kijelentést, ahogy és ahányféleképpen csak lehet; ne kalandozz el tőle, de ha az elméd mindenáron el-el akar rugaszkodni, tereld a képeit a kijelentésed nek megfelelő irányba. Rendkívül fontos a verbális vagy mentális ismétlés, mert mozgó sítja és visszatükrözi a biológiai mintákat. Ne erőlködj! Ezt a gya korlatot nem lehet együtt végezni a hatalompont korábban ismer tetett gyakorlatával. (Lásd a 15. fejezet, 657. ülést.) Nem ütközhetnek egymással, úgyhogy válaszd a nap más-más időpontját. (23:40) Közben azonban ne feledkezz meg arról, hogy a jelent használod a hatalom pillanataként az új hiedelmek bevezetésére, és ezek valóban meg fognak valósulni. Miután befejezted a gyakor latot, ne elmélkedj tovább rajta. Vesd ki az agyadból. Koncentrált formában alkalmaztad a természetes hipnózist. Előfordulhat, hogy ki kell kísérletezned üzeneted megfelelő meg fogalmazását, de legalább három napnak el kell telnie, amíg az ered mények fényében megállapíthatod a hatékonyságát. Helyénvaló lehet a megfogalmazás módosítása. Ha úgy érzed, megfelelő formát öltött a kijelentés, folytasd a gyakorlatot. Legyen teljesen relaxált a figyelmed, különben több időbe telik. Egyszerre látványos eredményeket fogsz tapasztalni. De ha ez bekövetkezett, akkor se hagyj fel a gyakorlattal. Át kell rendezned a belső csatornákat. Ehhez kialakul az útmu tatóként szolgáló érzék. A gyakorlatot nem kell tíz percnél hoszszabb ideig folytatni. Ami azt illeti, sokan nehéznek is találnák. Ha ennél több időt töltesz ezzel, csak megerősíted a kérdéses problé ma gondolatát. És ezzel vége az ülésnek. ( Rendben.) Szívélyes jókívánságaim mindkettőtöknek. ( Köszönjük, neked is hasonlókat. Jó éjszakát. 23:50kor fejeztük be.) • 175 •
659. ÜLÉS, 1973. ÁPRILIS 25., SZERDA, 21:18 Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálok: A természetes hipnózis a tudattalan behódolása a tudatos hiedelmeknek. Az összpontosított fokuszálás időszakaiban, amikor az ember minden zavaró tényezőt kizár, beágyazódnak a kívánt ideák (a szabályszerű hipnózis során). Ám ugyanezek a folyamatok a min dennapi életben is lejátszódnak; ilyenkor az elsődleges koncentrá ció területei biológiailag és mentálisan egyaránt szabályozzák a ta pasztalatodat, és hasonló körülményeket hoznak létre. Hadd mondjak egy egyszerű példát a gyermekkorban bevésődött pozitív hiedelemre. Az illetőnek azt mondják, hogy bájos, aranyos és szimpatikus a személyisége. Ez a gondolat gyökeret ver benne. Az illető minden tekintetben ennek megfelelően viselkedik; ugyan akkor egy egész sor ezt tápláló járulékos hiedelem is kialakul a fő hiedelem köré. A személyes értékbe vetett hiedelem a mások szemé lyes értékébe vetett hiedelmet vonja maga után, mivel szerencsés barátunk felé mások is a legjobb arcukat mutatják. Egész élete ezt a gondolatot erősíti, és miközben mellékesen tudatában van annak, hogy egyesek „rendesebbek” másoknál, alapvető személyes tapaszta lata lehetővé teszi számára, hogy másokban és önmagában is a leg jobbat lássa. Ez lesz az egyik szilárd keretrendszer, melyen át a létét szemléli. Az ezzel nem egyező adatok vagy ingerek mellékesnek számítanak, melyek személyesen ugyan nem alkalmazhatók, de rá jön, hogy mások számára tényként jelennek meg. Nem lesz bizonyí tási kényszere, ezért könnyebben méltányolja a kortársait. Lelhet olyan területeket, ahol - mint arra rá kell jönnie - nem felel meg, ám a maga alapvető értékébe vetett hiedelmének kö szönhetően úgy fogadja el önmaga részeként a hiányosságokat, hogy nem érzi magát ezektől fenyegetve. Képes lesz anélkül javíta ni a helyzetén, hogy kikészülne közben. Meglehet persze, hogy barátunk nem is olyan vonzó a magi minden részletében, mint mások, akiknek viszont az a meggyőző désük, hogy egyáltalán nem vonzók. Ám olyan erős a maga elbájoló mivoltába vetett hiedelme, hogy mások is eszerint fognak viszonyul ni hozzá. Lehet például valakinek rendkívüli természetes szépsége • 176 •
ez a szépség azonban nem tűnik fel másoknak, vagy akár magának az illetőnek sem. Az ilyen személy nem hiszi, hogy ennek a szépség nek a birtokában volna, és olyannyira elhomályosítja a tényleges fi zikai tulajdonságait, hogy ez a bűbáj a szó szoros értelmében látha tatlanná lesz. Hiedelmeid tehát olyanok, mint a hipnotikus fokuszálás. Folya matosan erősíted ezeket a szokásos belső beszélgetéseidben, me lyeket mindannyian folytattok. (21:38) Ez a belső kommunikáció pontosan úgy működik, mint a hipnotizőr állandó ismétlései. Ebben az esetben viszont te magad lépsz fel a magad hipnotizőreként. Nagyon keveseknek van azonban csupán egyetlen fő összpontosítási területe. Rendszerint többről van szó, s ezek az energiád felhasználásának módjait jelenítik meg. Aki adottnak tekinti önmaga értékességét, annak ezzel a mozzanattal nem kell foglalkoznia, a lehető legtermészetesebben éli át az ebből következő élményeit. Életed számos területén, amelyekkel elégedett vagy, nem kell különösebb erőfeszítéseket tenned: tudatos gondo lataid és összpontosításod kielégítő eredményeket hoz. Életednek csak azon övezeteiben töprengsz el, mi is történik, ahol zavarba jössz - de ez esetben is ugyanolyan könnyedén és magától értető dően működik a természetes hipnózis, és tudatos ideáid automati kusan meghozzák a fizikai megvalósulás gyümölcsét. Tehát ezeken a területeken kell tudatára ébredned, hogy te vagy a hipnotizőr. Tartsatok egy kis szünetet. (21:43tól 21:50ig szünet.) Nos: A tudattalan elfogadja a tudatos elme által kiadott utasítá sokat. Mindenki tapasztalatában akadnak olyan területek, amelyekkel elégedett. Ha viszont elégedetlen vagy, vond kétségbe az azon a bi zonyos területen kiadott utasításokat. Az eredmények alapján ugyan is úgy tűnik, mintha azok nem követnék tudatos vágyaidat. De rá fogsz jönni, hogy igenis követik a tudatos hiedelmeidet - ami egé szen más helyzet. Lehet, hogy egészségre vágysz, miközben hallgatólagosan a be tegségben hiszel. Lehet, hogy spirituális megértésre vágysz, miköz ben azt gondolod, spirituális értelemben méltatlan és tudatlan vagy. • 177 •
(Rövid szünet.) Mindig összeütközésre kerül sor, valahányszor egyegy aktuális hiedelmeddel szemben akarod elérni valamely vágya dat. A hiedelmed a rá jellemző megfelelő érzéseket és törekvéseket fogja létrehozni. Ha egészséges akarsz lenni, és ezt a célodat állan dóan szembeállítod a gyenge egészségi állapotod felőli meggyőződé seddel, akkor maga a vággyal szembeállított hiedelem fog még több nehézséget okozni. Mintha a lehetetlennel próbálkoznál. A vagy és a hiedelem nem egységes, hanem különálló. A szabályszerű hipnózisban egyezséget kötsz a hipnotizőrrel: egy ideig elfogadod valóságról alkotott elképzeléseit a magadéi he lyett. Ha kijelenti, hogy egy rózsaszínű elefánt áll előtted, akkor látni fogod, el is hiszed, hogy valóban ott van, és az adott sugalmazásoknak megfelelően fogsz cselekedni. Ha jó alany vagy, és a hipnotizőr is tudja a dolgát, engedelmesen felhólyagzik a bőröd, ha azt állítja, hogy megégetted magad. (Hosszabb szünet 22:03kor.) Valóságos fizikai csodákat tudsz vég hezvinni, olyanokat, amelyekről azt hinnéd, hogy egyébként lehe tetlenség - kizárólag azért, mert önként felfüggesztesz bizonyos hiedelmeket, és másokat fogadsz el az adott pillanatban. Sajnos a szükségesnek tartott minta miatt úgy vélik, a tudatos elme lecsilla podik, és felfüggeszti a működését. Nos, éppen az ellenkezője tör ténik. Fokuszálódik, felerősödik és kihegyeződik egy bizonyos terü letre, miközben minden más ingert kikapcsol. A tudatos koncentráció intenzitása lebontja a korlátokat, és egye nesen a tudattalanba ereszti az üzeneteket, ahol aztán ezek beindít ják a megfelelő cselekedeteket. A hipnotizőr azonban nagyon is fon tos, mivel a felsőbbség közvetlen képviselőjének szerepét játssza. A ti fogalmaitok szerint kezdetben a szülőktől fogadjátok el a hie delmeket - ez, mint már korábban is említettem, az emlős-tapasztalattal áll összefüggésben. (Lásd a 4. fejezet, 619. ülést.) A hipnotizőr tehát egyfajta pótszülőként jelenik meg. Terápiás esetben a beteg eleve fél, és a ti civilizációtokban elterjedt hiedelmek miatt nem ön magához, hanem valamilyen tekintélyes alakhoz fordul segítségért. (22:10) Az orvos-boszorkányok és egyéb természetgyógyászok már a primitív társadalmakban is megértették, hogy a hatalompont mindig a jelenben van, és annak módszereként használták a termé • 178 •
szetes hipnózist, hogy segítsenek másoknak az energiaösszpontosí tásban. Minden mozdulat, tánc és más eljárás afféle sokk-kezelés, mellyel kizökkentik az alanyt a megszokott reakciómintáiból, hogy a jelen pillanatra fókuszálhasson. Az ennek eredményeként fellépő zavarodottság megrendíti az aktuális hiedelmeket, és elmozdítja a kész keretrendszereket. A hipnotizőr, orvos-boszorkány vagy tera peuta ebben a pillanatban beveti azokat a hiedelmeket, amelyekre véleménye szerint a betegének szüksége van. Ebben az összefüggésben olyan járulékos csoportosulások is elő kerülnek, amelyek a terapeuta saját ideáit tartalmazzák. A ti társa dalmatokban gyakran regresszióra is sor kerül; a páciens felidézi, és újra átéli a múltjában lappangó traumatikus élményeket. Ezek sokszor a jelenlegi probléma okozóinak tűnnek. Ha ezt a hipnoti zőr és az alany egyaránt elfogadja, akkor azon a szinten előrelépés történik. Ha a kulturális fogalomkörbe beletartozik a vudu vagy a boszor kányság, akkor a terápiás helyzetet is eszerint szemlélik, és valami lyen átkot fednek fel; s a jelen hatalompontjához folyamodva az or vos elhárítja ezt az átkot. Mindez a szabályszerű hipnózis helyzetén kívül is érvényes. Ugyan akkor a legnagyobb megértéssel és együttérzéssel legyen szabad megemlítenem, hogy a nyugati orvosi gyakorlat az egyik legcivilizá latlanabb hipnotizálási eljárás. A legműveltebb nyugati orvosban is megvetés és iszonyat ébred annak gondolatára, hogy a primitív or vos-boszorkány feláldoz a kunyhójában egy csirkét, azt viszont töké letesen tudományosnak és elkerülhetetlennek tartja, hogy egy aszszony mindkét mellét feláldozza a ráknak. Az orvos egyszerűen nem lát más megoldást, és sajnos a beteg sem. (Rövid szünet.) A modern nyugati orvos - na persze a legnagyobb kínban - tájékoztatja a betegét, hogy meg fog halni, hangsúlyozza, hogy teljesen reménytelen a helyzete, ugyanakkor mély megvetés sel és undorral reagál, ha arról olvas, hogy a vudu orvos-varázsló megátkoz egy ártatlan áldozatot. A ti korotokban az orvosok nagy felsőbbségtudattal tekintenek a primitív kultúrákra, és könnyen pálcát törnek azon falusiak fölött, akikről úgy vélik, hogy orvos-boszorkányok vagy a vudu babonák • 179 •
rabjai. Márpedig a ti orvosaitok a hirdetéseik és a szervezeteik ré vén jól az elmétekbe vésik, hogy rákosak lesztek, ha nem mentek félévente orvosi vizsgálatra; hogy egészségügyi biztosítást kell köt nötök, mert isten bizony, úgyis betegek lesztek. Sok esetben teát a modern orvosok olyan alkalmatlan orvos boszorkányok, akik elfelejtették a szakmát - olyan hipnotizőrök, akik már nem hisznek a gyógyító erőkben, és akiknek a sugalmazásai olyan betegségeket idéznek elő, amelyeket már jó előre diag nosztizálnak. Megmondják, mit keressetek; ugyanolyan átok szállt rátok - vagy inkább súlyosabb - mint arra a bizonyos bennszülöttre a falucskájá ban, csak ti elvesztitek a melleteket, a vakbeleteket és egyéb testré szeiteket. Az orvosok persze a maguk ideáit követik, és ezen a rend szeren belül tökéletesen indokoltnak - emberbarátinak - tartják a viselkedésüket. Az orvosi területen olyan közvetlenül és olyan erővel szembesül tök hiedelmeitek hatásával, mint sehol másutt, mert az orvosok egy általán nem a legegészségesebbek, hanem éppen hogy a legkevésbé egészségesek. Azoknak a hiedelmeknek esnek áldozatul, amelyeket oly készségesen osztanak. Nem az egészségre, hanem a betegségre összpontosítanak. Tarthattok egy kis szünetet. (— Köszönjük. Tréfásan:) Következő könyvünk az A. M. A. javított olvasmánylis tájáról fog szólni. ( Az holtbiztos! Seth itt az American Medical Associationre, az Amerikai Orvosi Kamarára utalt.) Ezt vedd csak bele. (22:34. Jane disszociációs állapota kiváló volt, közvetítése gyors és egyenletes. Te jó ég, ez kemény volt, igaz? mondta. Ezután is igen jó anyagot fog kifejteni. A 22:10 óta eltelt időben tett közvetítéssel kapcsolatban a következő ülések anyagának átnézését javasoljuk az olvasónak: a 2. fejezet, 616. ülést; az 5. fejezet, 624. ülést; a 14. fejezet, 654. ülést. Folytatás 22:48kor.) Másként fogalmazva tehát az orvosaitok is a maguk hiedelemrendszerének az áldozatai. • 180 •
Örökösen negatív szuggesztiókkal veszik körül magukat. Ha a betegséget betolakodónak tekintik, mely minden ok nélkül kikezdi az Én integritását, az egyén tehetetlennek tűnik, a tudatos elme pe dig vele tart. A páciens olykor kénytelen egyik szervét a másik után feláldozni a hiedelmeinek, illetve az orvosainak, (Rövid szünet.) Szerencsére akadnak további „földalatti”, a kiro praktikába, az egészséges táplálkozásba vagy akár a kuruzslókba ve tett hiedelmeitek is. Ezek más és más keretrendszert nyújtanak, ahol az egészség szempontjából orvosolják a bajokat. Ezekben az esetekben legalábbis nem írnak elő káros gyógyszereket, és nem rongálják tovább a test épségét. A kiropraktikusok szintén hipnotizőrök. Sajnos igyekeznek ki vívni az orvostársadalom tiszteletét, ezért a munkájuk „tudományos” oldalát hangsúlyozzák, és lebecsülik az intuitív elemeit és a termé szetes gyógyítás jelentőségét. A kuruzslóknál azok a kétségbeeset tek kötnek ki, akik rájönnek más hiedelemrendszerek hatástalansá gára, nem találják kielégítőnek ezeket, és nincs kihez fordulniuk. Némelyik kuruzsló gátlástalan és becstelen, a többségük azonban rendelkezik egyfajta intuitív tudással, és a hiedelmek azonnali meg változtatásával bizonyos „kezeléseket” tudnak végezni. Az orvostár sadalom szerint az ilyenek megakadályozzák a betegeket, hogy meg felelő orvosi ellátáshoz jussanak. Az igazság viszont az, hogy ezek a betegek már nem hisznek az orvosok hiedelemrendszerében, úgy hogy az orvosok már nem is segíthetnének rajtuk. Egy orvosnak persze mindez a legszélsőségesebb eretnekségnek tűnik, mert a betegséget mindig is a testben tanyázó objektív do lognak fogják tekinteni, melyet objektíven kell kezelni, majd eltá volítani. De aki úgy érzi, hogy „nincs is szíve”, azon a legparádésab ban végrehajtott szívátültetés sem segíthet, csak ha megváltoztatják ezt a hiedelmét. Más területeken is ugyanígy történik: aki azt hiszi, hogy szegény, bármenyi pénze is legyen, el fogja veszíteni, rosszul fogja felhasz nálni vagy befektetni, akár keményen megdolgozott érte, akár csak úgy kapta. Aki magányba hipnotizálja magát, akkor is egyedül ma rad, ha barátok és csodálok százai veszik körül. • 181 •
(23:02) Mit jelent mindez a mindennapi életben, és hogyan al kalmazhatod a természetes hipnózist a tapasztalatod javítására? Azokon a területeken, amelyekkel elégedetlen vagy, ott úgy ér zed, nincs hatalmad, vagy megbénult az akaratod, esetleg annak el lenére sem változnak a körülmények, hogy mit tartasz a célodnak. Pedig ha odafigyelsz a tudatos gondolataidra, rájössz, hogy ponto san azokra a negatív megnyilvánulásokra összpontosítasz, amelyek től annyira megrettensz. Egészen hatásosan hipnotizálod magad, és ezzel megerősíted a helyzetet. Ilyenkor talán azt mondod: „Mit tehetnék? Belehipnotizálom magam a túlsúlyos állapotba (vagy a magányba, vagy a megrendült egészségbe).” Az élet más területein pedig esetleg jómódba, sikerekbe, elégedettségbe hipnotizálod ma gad - amire nem panaszkodsz. Pedig ugyanarról van szó. Ugyanaz az elv érvényesül. A pozitív élethelyzetekben biztos vagy a céljaid ban. Ehhez kétség sem fér. Valósággá válnak a hiedelmeid. Nos, az elégtelen megnyilvánulások esetében a következőt kell megértened: itt sem merül fel kétség. Tökéletesen meg vagy győ ződve arról, hogy beteg, szegény, magányos, spirituálisán tudatlan, illetve boldogtalan vagy. Az eredmény a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül követi ezt a meggyőződést. Az itt tárgyalt összefüggésben a természetes hipnó zis az egyik esetben ugyanolyan jól működik, mint a másikban. Mit tehetnél tehát? Mindenekelőtt fel kell ismerned, hogy te vagy a hipnotizőr. Itt is a kezedbe kell venned az irányítást, mint életed pozitív mozzanatai esetében. Bármi legyen is a felszínen a hiedelmeid oka, mondd a következőt: Bizonyos időre átmenetileg felfüggesztem mindazt, amit ezen a téren hiszek, és tudatosan és készakarva azt a hiedelmet foga dom el, amelyik illik a vágyamhoz. Úgy teszek, mintha hipnózis közben lennék, ahol én magam vagyok a hipnotizőr és az alany. Erre az időre eggyé lesz a vágyam és a hiedelmem. Nem lesz konfliktushelyzet, mivel tudatosan és készakarva cselekszem így. Erre az időre teljesen megváltoztatom a régi hiedelmeimet. Még ha csendben és mozdulatlanul ülök is, az elmémben úgy cselekszem, mintha teljesen az enyém volna a kívánt hiedelem. • 182 •
Itt ne gondolj a jövőre, csak a jelenre. Ha túlsúlyos vagy, a gya korlat idejére gondolj az általad ideálisnak tartott testsúlyra. Ha nem vagy egészséges, képzeld az ellenkezőjét. Ha magányos vagy, higgy abban, hogy eltölt a bajtársiasság érzése. Ébredj rá, hogy a magad kezdeményezésére képzelsz el ilyen helyzeteket. Itt semmi féle összehasonlítás nem állja meg a helyét a szokásos helyzeteddel. Alkalmazz vizuális adatokat vagy szavakat - amelyik számodra a leg természetesebb. Ismétlem, tíz percnél nem kell többet fordítanod a gyakorlatra. Ha ezt odaadóan végrehajtod, a tapasztalatodban egy hónapon belül elkezdenek megvalósulni az új körülmények. Idegrendszered automatikusan reagálni fog. Felébred a tudattalan, és a maga mér hetetlen erejével meghozza az új eredményeket. Ne próbáld túlzás ba vinni, és mondjuk egész álló nap a hiedelmeiddel foglalkozni. Ez csak oda vezethet, hogy összehasonlítod azt, amid van azzal, ahová el szeretnél jutni. Amikor végzel a gyakorlattal, nyomban fe lejtsd is el. Azon fogod kapni magad, hogy ezeknek az új hiedel meknek megfelelő impulzusok érnek, és ekkor már tényleg csak rajtad múlik, hogy ezeknek megfelelően cselekszel-e. (Rövid szünet.) Tőled kell kiindulnia a kezdeményezésnek. So sem fogod megtudni, működik-e a dolog, ha nem próbálod ki a gyakorlatot. Ha beteg vagy, és van orvosod, továbbra is járj el hoz zá, mert még mindig a régi hiedelemrendszerre támaszkodsz - de használd ezeket a gyakorlatokat kiegészítésként, hogy kiépítsd a magad belső egészségérzetét, és eredményesen védekezhess az or vos minden negatív szuggesztiójával szemben. Hasznosítsd az orvo sokba vetett hiedelmedet - hiszen a tied. Szünetet tarthattok. (23:26. Jane transza nagyon jó volt, tempója gyors és határozott. A szünet alatt azonban elálmosodott, úgyhogy véget vetettünk az ülésnek.)
• 183 •
660. ÜLÉS, 1973. MÁJUS 2., SZERDA, 21:27 (Egy sor feljegyzés és jegyzet... Hétjőn este nem tartottunk ülést. Janenel kivettünk néhány szabadnapot és elutaztunk. A legkomolyabban azt hiszem kezdte Jane a múlt szerdai ülést követő reggelen , hogy álmomban egész éjjel a könyvön dolgoztam, csak Seth hangja helyett a magamél hallottam. Az is felötlött bennem, hogy felkelek, és megpróbálom leírni az egész anyagot, de aztán úgy gondoltam, így még sem működne a dolog. De nagyon remélem, amikor ténylegesen ülést tartunk, akkor igazán megkapjuk azt a nagyszerű anyagot... Ezek az alvás közben támadt hatások igencsak tarlósnak bizonyullak; bár valamelyest gyengültek, amikor Jane csütörtök éjjel ismét átélte, a hétvégéig visszavisz szatértek. Janenek egy korábbi, előre megkapott az áthidaló hiedelmekről szóló anyaggal kapcsolatos élményét a 11. fejezel 644. ülésén irtuk le. A Seth könyvén végzett következő éjszakai munkájáról ennek az ülésnek a végén számolunk be. Emlékeztettem Janet néhány kérdésre, melyekre reményeim szerint Seth ki fog térni, ahogy azt jó ideje megígérte: 1. Az 1972. júniusi nagy árvíz a környékünkön, és az abban játszott szerepünk; lásd az 1. fejezet, 613. üléshez írt jegyzeteket; 2. születési rendellenességek, ahogy Seth némelykor említi ebben a könyvben. Tegnap este Jane nagyon aktív volt az ESPfoglalkozáson, főleg, amikor sumariul beszélt és énekelt. Az utóbbi időben egy új, összetettebb dimenzió kezdett megmutatkozni az énekeiben újabban a „dalszövegek" és a zenei hangsorok rövidek és gyorsak, fel és alá szökellnek a skálán. Amolyan szóbeli „ gyorsírásra” emlékeztetnek. Ugyanakkor úgy tűnik, mintha Jane meg próbálna több hangot vagy gondolatot átadni, miközben csupán egyetlen hangszálliészlet áll a rendelkezésére. A foglalkozás alatt Seth megjegyezte, hogy ez a legújabb sumarifejlődés Jane segítségére lehel abban, hogy kisilabizálhassa a Bevezetőfen említett nagyon ősi és többnyire szóbeli Beszélő kéziratokat. Arról nem ejtett szót, miként kell majd végrehajtani ezt a fordítást. A Beszélőkről és a sumariról lásd az 5. fejezet, 623. ülést.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) • 184 •
Diktálok: Határozott kapcsolat, összefüggés áll fenn a kondicioná lásnak, illetve a kényszeres cselekvésnek nevezett jelenség között. A mi esetünkben a poszthipnotikus szuggesztió ugyanúgy műkö dik, mint az állandó, mindennapi „kondicionálás”. Vegyünk példá nak egy nőt, aki kényszeres késztetést érez, hogy napi húsz-harminc alkalommal kezet mosson. Az ilyen ismétlődő cselekvés kényszeres mivoltát könnyű felismerni. Ám ha egy embert minden alkalom mal kínozni kezd a gyomorfekélye, valahányszor egy bizonyos ételt magához vesz, sokkal nehezebb észrevenni, hogy ez a viselkedés ugyanúgy ismétlődő és kényszeres. Ez jó példa arra, miként hathat hátrányosan a szervezetedre a természetes hipnózis. Az ismételt cselekedetek, hogy úgy mondjam, meghitten kötődnek a „varázslatos” szinten lakozó hiedelmekhez. Az ilyen viselkedés általában azokat az erőfeszítéseket jelképezi, melyeket az egyén a lecsapni készülő „gonosz” elhárítására tesz. Míg a külsőleg megnyilvánuló ismétlődő cselekedetek jellegét könnyű megérteni, számos fizikai tünetet sokkal nehezebb ennek fényében szemlélni - jóllehet itt is bizonyos ingerekre adott ismétlődő vála szok csoportjairól van szó, és többnyire ugyanaz a kénys/.eresség áll mögöttük. A maguk módján a tünetek gyakran újra és újra megtartott idegrendszeri rítusokként működnek, melyek célja, hogy megvédjék az egyént valamitől, amitől még jobban retteg (mint a tünetektől). (Rövid szünet 21:42kor.) Ezért olyan fontosak a hiedelemrend szerek, amikor egészségről és betegségről van szó. Minden rend szer egész sor olyan kelléket alkalmaz - gesztusokat, gyógyszereket, kezelést -, melyek a gyógyító és páciens által egyaránt osztott hie delmek külső megnyilvánulásai. Ugyanez a helyzet például a szénanátha, és ha már itt tartunk, a legtöbb egyéb kórság esetében is. A természetes hipnózis és a tudatos hiedelmek a megfelelő üze netet továbbítják a tudattalannak, amely aztán engedelmesen úgy hat a test mechanizmusára, hogy az a hiedelmeknek megfelelően reagáljon. Vagyis bizonyos reakciókra kondicionálod a testedet. Mindezzel persze nem könnyű megbirkózni, mert a kórság eredeti szuggesztiója még egy másik hiedelem miatt történt. A nyugati kul túrkörben szabályszerű hipnózis során, regresszióval felkutathatod, • 185 •
hol kaptad az első szuggesztiót. Ha te és a hipnotizőröd hisztek a reinkarnációban, esetleg egy másik életben lelitek meg a forrást. Amennyiben hatékony a terápia, mindkét esetben felhagyhatsz a tüneteiddel, ha a hipnotizőr is és te is fenntartás nélkül hisztek ezeknek a meggyőződéseknek a viszonyaiban és keretrendszerében. Ennél azonban sokkal több minden áll mögötte; mert ha nem hiszel önmagad, mint emberi lény értékében, akkor egyszerűen más tünetekre teszel szert, melyektől ugyanilyen módon kell meg szabadulnod, egyéb „múltbéli” eseményeket előráncigálva mentsé gül az állapotodra - már ha szerencséd van. Ha nem vagy ilyen sze rencsés, a betegség megtámadja a belső szerveidet, és végül kényte len vagy egyiket a másik után feláldozni. Mindezt elkerülheted, ha felismered, hogy - amint azt korábban közöltem (lásd a 15. fejezet, 657. ülést) - a hatalompontod a jelen ben van. Persze nem csupán a magad személyes hiedelmein belül működsz, hanem egy olyan tömegrendszerben is, amelyikkel bizo nyos fokig egyetértesz. Ezen belül a többségetek igenis rászorul az egészségügyi biztosításra, úgyhogy nem is arra biztatlak, hogy mond jatok le róla. De azért vizsgáljuk meg valamivel közelebbről, ho gyan is áll a helyzet. Előre fizetsz azokért a betegségekért, amelyekkel biztosan össze akadsz. Minden előkészületet megteszel a jelenben a betegségekkel teli jövőre. Ilyenkor nem az egészségre fogadsz, hanem a betegség re. Ez a természetes hipnózis legrosszabb válfaja, a ti rendszeretek ben azonban valóban szükséges a betegbiztosítás, mivel a mentális légkörötöket át- és átjárja a betegségekbe vetett hiedelem. Sokan csak azután betegszenek meg, miután ilyen „biztosítást” kötöttek - számukra ez az aktus önmagában azt jelképezi, hogy el fogadják a betegséget. Még ennél is kevésbé szerencsések az idősek számára hozott intézkedések, melyek előre és részletekbe menően ecsetelik a leginkább általános és eltorzított elképzeléseket az öreg korról. Szoros összefüggés áll fenn az emberek által kötött egész ségbiztosítás és a később rájuk támadó betegségek között. (22:02. Az anyag során Jane közvetítése mindvégig nyomatékos és gyors volt, és élénk gesztikulálással kísérte az elmondottakat.) • 186 •
Még ennél is hátrányosabb hatásúak a bizonyos speciális egészségügyi területekre vonatkozó és a megelőzést szolgáló, egyébként legjobb szándékú sugalmazások. Ezek közül most kettőre térek ki. Az egyik a rákról szóló szakirodalom, valamint a „közérdekű" te levíziós hirdetések, amelyekben a rák hét jelét mutatják be. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a ti hiedelmeitek keretrendszerében sajnos sokak számára ez is elengedhetetlen - főleg azok számára, akiket egy ehhez a betegséghez fűződő korábbi élmény már-már ir racionális félelembe hajszolt. A szakirodalom és a tévés hirdetések, a természetes hipnózis jellegéből adódóan, erős negatív szuggesztióként hatnak - olyan kondicionáló folyamatként, melynek során bizonyos tüneteket keresel, és a félelem hatása alatt vizsgálod át új ra meg újra a testedet. Azok esetében, akik már átestek ezen a fajta kondicionáláson, az ilyen eljárások olyan rákos megbetegedéseket okozhatnak, ame lyek egyébként nem jelenlkeznének. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek a rák helyett nem kap nának meg másmilyen betegséget, azt viszont annál inkább jelenti, hogy az ilyen módszerekkel a betegségbe vetett hiedelem bizonyos tünetekre fokuszálódik, és a valóság eszerint alakul. Nem csoda hát, ha szükségetek van az egészségbiztosításra! A betegség nem va lamiféle idegen hatóerő, amely egyszer csak lecsap rád, de ha elhi szed, hogy az, akkor már el is fogadtad olyannak. Tehetetlennek fogod érezni magad vele szemben. A másik egészségügyi terület, amelyet érinteni szeretnék, az idősek re vonatkozik. A nyugdíjazással kapcsolatos ideák rendszerint ugyan ilyen minta szerint alakulnak, mert ezekben az elképzelésekben ott a hiedelem, hogy eljön majd az idő, amikor lankadni kezd az erőd. Ezeket az ideákat fiatalok és öregek egyaránt táplálják. Azzal, hogy hisznek bennük, a fiatalok automatikusan és fokozatosan erre kon dicionálják a testüket és az elméjüket. Az eredmény nem is marad el. Az ilyen hiedelmek, különösen a ti pénzhajhász társadalmatok ban, a legmegalázóbb helyzetekhez vezetnek, főleg a férfiak eseté ben, akikkel általában elhitetik, hogy a férfiasságuk a keresőképes ségükkel azonos. Így aztán könnyű megérteni, hogy kasztráltnak érzik magukat, ha megfosztják őket a keresőképességüktől. Pont, és szünet. • 187 •
(22:15. Úgy érzem, mintha a városban jártunk volna - nevetett Jane. Igaz; de szinte azonnal kijött a transzból. Mindvégig jó volt a ritmusa. Ugyanilyen stílusban folytattuk 22:29kor.) Tehát: Általánosságban szólva, az egészséges táplálkozás és a ter mészetes élelmiszerek szószólói ugyanolyan hiedelmeket táplálnak, mint az orvosaitok. Abban hisznek, hogy külső körülmények okozzák a betegsége ket. Egyszerűen fogalmazva a következőképp hangzik a hiedelmük: "Az vagy, amit megeszel.” Egyesek filozófiai gondolatokkal párosít ják ezt a rendszert, ami valamelyest enyhíti a hiedelmet, mivel elis meri az elme jelentőségét. Igen gyakori viszont, hogy erős negatív jellegű szuggesztiókat is közölnek, azaz, hogy a javasoltakon kívül minden élelmiszer rossz a szervezetnek és betegségeket vált ki. Az emberek elkezdenek félni az ételtől, amit elfogyasztanak, így küz dőtérré válik az evés területe. Az ételekhez morális értékeket rendelnek, némelyikei tehát jó nak, másokat rossznak könyvelnek el. És megjelennek mindazok a tünetek, amelyeket a tiltott listán szereplő ételek elfogyasztásának természetes következményének tartanak. Ebben a rendszerben leg alább nem rongálják a gyógyítás jegyében elképesztő mennyiségű orvossággal a szervezetet. Ugyanakkor a test így lényeges tápanyag októl eshet el. Mindemellett mérhetetlenül leegyszerűsítve kezelik az egészség és betegség kérdéskörét, és ebben az esetben az élelmi szert veszik górcső alá. Az vagy, amit gondolsz, nem, amit megeszel - és sokkal fontosabb, hogy mit gondolsz arról, amit megeszel. Amit a testedről, egészségedről, betegségeidről gondolsz, meg határozza az étel feldolgozását, és hogy miként bontja le tested vegykonyhája például a zsírokat vagy a szénhidrátokat. Az is na gyon fontos, milyen a hozzáállásod a főzéshez. Fizikai értelemben helytálló, de ezúttal is általánosságban be szélek, hogy a testednek szüksége van bizonyos tápanyagokra. Ám ezen a mintán belül is nagy a mozgástér, és a szervezet rendelkezik azzal a bámulatos tulajdonsággal, hogy pótanyagoknak és helyette sítőknek is képes hasznát venni. Ha hiszel a betegségekben, a bár mely mérce szerint a legjobbnak tartott étrend sem fogja megőriz ni az egészségedet. • 188 •
Az egészségbe vetett hiedelem azonban a „leggvatrább" étrendet is fantasztikusan hasznosítja. Ha meggyőződésed, hogy bizonyos étel bizonyos betegséget okoz, akkor valóban így fog történni. Úgy tűnik, bizonyos vitaminok megelőznek bizonyos betegségeket. Persze ez a hiedelem is csak addig hat, amíg ebben a keretrendszerben működsz. Egy nyugati orvos mondjuk vitamininjekciókat vagy -tablettákat ad egy másik kultúrához tartozó őslakos gyermeknek. A gyermek nem feltétlenül tudja, milyen vitamint kapott, vagy mi a betegsége, de ha hisz az orvosban és a nyugati gyógyászati gyakorlatban, akkor való ban javulni fog az állapota, és ettől kezdve tényleg szüksége lesz a vi taminokra. És minden gyermek esetében ugyanez a helyzet. Ismét hangsúlyoznom kell, nem azt állítom, hogy „ne adjatok vi taminokat a gyerekeknek”, hiszen a ti keretrendszereteken belül ez szinte kötelező. Újabb vitamint fogtok felfedezni újabb betegségek kezelésére. Amíg a rendszer működik, ezt el is fogadjátok — csak az a baj, hogy nem működik valami fényesen. Ha legyengültnek érzed magad, és véletlenül meglátsz egy vita mint hirdető reklámot, vagy könyvben olvasol róla, és a hatása alá kerülsz, akkor valóban jót fog tenni neked - legalábbis egy ideig. A hiedelmed teszi hatékonnyá, de ha megmarad a megrendült egészségedbe vetett hiedelmed, akkor nem bizonyul tartósnak a vi taminok által képviselt ellenszuggesztió. (22:53) Ugyanez vonatkozik a dohányzással és a kábítószerekkel kapcsolatos „közérdekű hirdetésekre” is. Az a sugalmazás, hogy a dohányzás rákot okoz, sokkal veszélyesebb, mint a dohányzás öszszes fizikai hatása, és olyan embereknek is rákot okozhat, akikre egyébként nem hatna így (nagyon nyomatékosan). Hasonlóképp ártalmasak lehetnek a heroinról, marihuánáról és az LSD-ről szóló jó szándékú felhívások, mert előre megszervezik azokat az élményeket, amelyekben a kábítószer-fogyasztóknak ré szük lehet. Kultúrátok egyfelől nyilvánosan bemutatja az esetleg a drogfogyasztással járó, nem egyszer eltúlzott veszélyeket, másrészt viszont terápiás célokra alkalmazza ugyanezeket a szereket. Ez eset ben a veszély némiképp arra emlékeztet, amikor valamiféle ősi beava tási szertartás során a jelöltnek szembe kell néznie az élettől való el szakadással, hogy a közösség teljes jogú tagja lehessen. Ám az ilyen • 189 •
szertartások résztvevői sokkal jobban tudták, mit csinálnak, és a hie delmek olyan mélységében megértett keretrendszerében működ tek, ahol biztosított volt a szerencsés végkimenetel. Mindebben szerepet játszik a természetes hipnózis. Most térjünk vissza a gyomorfekéllyel küszködő úriember példá jára. Meggyőződése, hogy bizonyos élelmiszerek hatására bizonyos módon viselkedik a gyomra. Akad viszont egy orvosság, mely meg szünteti ezt a fájdalmat. Ha valóban hat, az meggyőzi, hogy csakis így szüntethető meg a panasza. Ez egyfajta „ellensugalmazássá” válik, bár teljes egészében ugyan azon hipnotikus folyamat része, mely az eredeti, betegségébe vetett hiedelmén alapul. Bár átmenetileg eredményesnek bizonyul, maga a tény, hogy szüksége van a gyógyszerre, megerősíti a függőségét. Amennyiben fenntartja a megrendült egészségi állapotába vetett hiedelmét, az orvosságról egyszer csak kiderül, hogy nem megfele lő. Mindenképpen értelmesebb megoldás tehát tartózkodni a rossz hatást kiváltó ételektől. Ám valahányszor emberünk így jár el, egy re engedelmesebben követi a hipnotikus szuggesztiót. Teljes mértékben elhiszi, hogy beteg lesz, ha tiltott ételeket vesz magához, és ez valóban így is történik. Emberünknek eszébe sem jut, hogy szakítson a hiedelemmel - nem jön rá, hogy az önhipnó zis réven kizárólag ez indítja el a kondicionálás folyamatát. A hatalompont a jelenben van. Ezt tökéletesen és teljes mélysé gében meg kell értened, hogy kezedbe vehesd az életed irányítását, és életed minden területén a magad javára fordítsd a természetes hipnózist. Hiszen máris mindannyian pontosan ezt teszitek mind azokon a területeken, amelyekkel elégedettek vagytok. Tartsatok szünetet. (23:13tól 23:25ig szünet.) Az ilyen helyzetekben nagyon fontos, hogy ne arra a területre összpontosítsd minden figyelmedet, amellyel a legkevésbé vagy meg elégedve. Ez ugyanis a hipnotikus szuggesztió elmélyítése. Ha csak a sikereidre emlékezel, az már önmagában jótékonyan fog hatni, még akkor is, ha egyébként egy szalmaszálat sem teszel keresztbe vágyaid elérése érdekében. A figyelem ilyen fokuszálása a pozitívu mokra automatikusan elvonja az energiát a problémától. Erősíti az • 190 •
önbecsülésed és hatalmad érzetét is, mivel tapasztalatod más szint jein sikerrel eljátszott szerepeidre emlékeztet. Ha meg akarsz szabadulni valamilyen dilemmától, semmikép pen se összpontosítsd rá a figyelmet. Ezzel ugyanis kizársz más ada tokat, és még erősebben fókuszálsz a nehézségeidre. Ha abbaha gyod az összpontosítást, megoldódik a probléma. (Rövid szünet, újabb gyors közvetítés.) Vegyünk egy másik nagyon egyszerű példát. Tegyük fel, hogy túlsúlyos vagy. Ez fizikai tény. El keserít, de maradéktalanul hiszel is benne. Mindenféle fogyókúrá ba kezdesz, és valamennyi arra a gondolatra épül, hogy azért vagy kövér, mert túl sokat eszel. Pedig azért eszel túl sokat, mert elhi szed. hogy kövér vagy. A fizikai kép azért mindig találó, mert a kö vérségbe vetett hiedelmed arra kondicionálja a tested, hogy ennek megfelelően viselkedjék. Különös módon tehát a fogyókúráid egyszerűen megerősítik az állapotodat - hiszen azért fogyókúrázol, mert oly nagyon hiszel a túlsúlyos állapotodban. Amíg meg nem változtatod a hiedelmed, addig ugyanúgy fogod feldolgozni az élelmet, és továbbra is túl sokat fogsz enni. A sikerek csak átmenetiek lesznek. Egész viselkedésmintád a kapott erős hip notikus szuggesztióknak megfelelően alakul, megjelenésed és ta pasztalatod pedig csak erősítik a hiedelmedet. (23:39) Így hát tudatosan és készakarva függeszd fel ezt a hiedel met. Vezess be új hiedelmet az ebben a fejezetben leírt gyakorla tokkal, és alkalmazd ezen az újszerű módon a természetes hipnó zist. Ha ennek a könyvnek az elolvasása után ráébredsz önmagad értékére, akkor ez a felismerés érvényteleníthet a magad értékte lenségével kapcsolatos valamennyi olyan múltbéli hiedelmet, mely ehhez az állapothoz vonzott. Természetesen ugyanez érvényes arra az esetre is, ha túl sovány vagy. Akármennyit is eszel, alig szedsz fel pár kilót, vagy éppen mindenféle kibúvót találsz, ha nem akarsz enni. Elláthatnak a leg tartalmasabb étrenddel, mégsem hízol. Nem azért vagy alultápláltmert nem eszel eleget, vagy nem hasznosítod megfelelően a ma gadhoz vett táplálékot. Azért nem eszel eleget, mert hiszel abban, hogy alultáplált vagy. • 191 •
Mindaddig, amíg nem változtatsz a hiedelmeden, nincs annyi ennivaló, amennyi elegendő lenne. Az alultápláltaknak is ugyanazt az eljárást kell követniük, mint a túlsúlyosaknak. Mindkét esetben a természetes hipnózis révén tör ténik a test kondicionálása. A mindennapi viselkedés és a biokémiai háztartás is engedelmesen követi a hiedelmet. Ugyancsak idetartoznak az értékességedre vonatkozó elképzelé sek is, továbbá a hatalompont, a korábban már említett értelemben. (Lásd a 15. fejezet, 657. ülést.) Minden területen kiváló támpontokra tehetsz szert egyszerűen azzal, hogy a nap folyamán nagyobb figyel met fordítasz tudatos gondolataidra, mivel minden egyes gondolat a viselkedésmintáidat módosító és a testi mechanizmusaidra ható sugalmazás. Egy pillanat türelmet... (Hosszú szünet 23:47kor.) Következő fejezet.
17. FEJEZET Természetes hipnózis, gyógyulás és a fizikai tünetek átterelése
(Újabb hosszú szünet 23:49kor. Jane tempója egyszer csak egészen lelas sult. Titokzatos módon hat percre átvette a hangot, és elmondta a 17. feje zet címét.) Természetes hipnózis, gyógyulás és a fizikai tünetek átterelése. Ez a feje zet címe. (23:55. Jane tempója most felgyorsult.) Éveken át súlyos betegség ben szenvedő emberek váratlanul meggyógyulnak, majd belevetik magukat valamilyen üdvös társadalmi tevékenységbe, melyben egy szerűen elvesznek a gondjaik, és egyfajta új stabilitásra tesznek szert. Ez rendszerint a tünetek szimbolikus átterelése a testből a társadal mi struktúrába. Mára befejezem. Egyszerűen csak meg akartam adni a címet, és el akartam kezdeni. (23:57. Jó.) És egy apró, személyes megjegyzés Ruburtnak... (Ez körülbelül féloldalnyit lett ki, és az ülés 00:03kor ért véget. Jane nagyon meglepődött a 17. fejezet címének közvetítésén. Nem tudta megma gyarázni; a transz alatt csak „rövid várakozást" érzékelt. Janenek a Seth könyvén való múlt heti éjszakai munkálkodására vonatkozó, az ülés elején található feljegyzéseimmel kapcsolatosan: ugyanilyen tí pusú hatások jelentkeztek, amikor az ülés után aludni tért ezúttal viszont úgy döntött, tesz egy kísérletet. „Amikor felébredtem, úgy éreztem, négyöt teljes fejezetem van készen, már ha azonnal le tudnám írni őket jegyezte fel Jane másnap reggel Éjjel 3:15kor azzal keltem fel, hogy mindent leírok - és rá kellett döbbennem, hogy csaknem az utolsó szóig elillant az egész. Mire az író• 193 •
asztalomhoz értem, szertefoszlott a sok remek ötlet és a csiszolt stílus. Csak egykét gondolatfoszlány maradt. Úgy látszik, ennek az anyagnak át kell haladnia az ülésen mely folyamat automatikusan le is fordítja... ?” Janenek tehát csak egykét oldalnyi gondolattöredéke maradt, és néhány lehetséges fejezetcíme. Ez is gondolatébresztő anyag, bár Jane nem biztos benne, hogy Seth fel is használja a könyvében: „Egy Hatalom fejezet elé: Mindenkinek megvan a maga pszichikai hatalmi territóriuma, melyei semmilyen körülmények közöli nem szabad feladni írja Jane. ...semmiféle betegségnek vagy egyéb körülménynek nem szabad bitorolnia. Sokkal jobb a hatalom tudatában gondolkozni, mint a fogyatékosságokéban az élet, a mozgás, a beszéd stb. hatalmában. Az emberek ezt összetévesztik a környezet vagy mások fölötti hatalommal, aztán csodálkoznak, miért nem működik ez a fölötti hatalom... Márpedig végül mindenkinek rá kell jönnie, hogy az ember egyetlen területen sem adhatja fel a hatalmat anélkül, hogy... ne fenyegetné valamilyen mértékben a belső magol vagy pszichikai hatalmi territóriumot. .. A hiedelem a hatalom nélküliségben bármelyik területen megteremti ennek a lehetőségét negatív szuggesztióként működik.” Aztán: „Egy fejezet az ember hatékony személyes valóságáról az ember életének személyes céljairól, és teremtménylétünknek a testünk által kijelölt kötöttségeiről; mit választunk magunknak születésünkkor a betegségeket, egészséget, szegénységet vagy gazdagságot, képességeket stb. illetően. ” Továbbá: „A hit és a hiedelem hegyeket mozgathat meg, mint mondani szokás de természeti katasztrófát is okozhat.” Janenel reggelinél beszéltük meg a fentieket az ülés utáni reggelen. Ez arra indított, hogy felolvassak neki Sethnek a túlsúlyosság hiedelmeire vonatkozó, 23:25től 23:47ig tartó anyagából. Ebéd után Jane spontánul írta a következő bekezdéssel kezdődő anyagot; adalékként Seth testsúlyról szóló in formációjához. „Ezalatt semmiféle hangot nem hallottam mondta később. Úgy éreztem, valaki beültette az agyamba ezeket a gondolatokat, én a munkának csak az írás részét végeztem.” A művet akár maga Seth is diktálhatta volna; úgy véljük, minden bizonnyal Jane tegnap éjszakai erőfeszítéseinek eredménye, amikor is arra volt kíváncsi, mire jut egyedül a „könyvírással”: „1973. máj. 3., csütörtök délután, az íróasztalomnál, Seth könyvéről: A diéta átmenetileg annak a külső jele lehet, hogy ura vagy a helyzetnek, és magadhoz tudod ragadni a kezdeményezést; mint ilyen, kétségkívül fontos is. Általában viszont a sikertelen fogyókúrák sorozata következik, • 194 •
mely ismétlődő negatív szuggesztióként hat. Az ellenállás a hiedelmek ellentmondásosságából következik. Azt hiszed, túlsúlyos vagy, és ezt fogadod el valóságnak. Ezzel a hiedelemmel szemben semmi értelmük a fogyásra telt kísérleteknek: irreálisak vagy egyenesen lehetetlenek. Ugyanez érvényes az alultápláltságra is. A fürdőszobamérleg gyakori né zegetése mindkét esetben csupán újabb negatív ösztönzésként hat, és megerősíti az adott állapotot. Az alultáplált ellen fog állni az erőfeszítésnek, hogy többet egyen, a túlsúlyos pedig az evéstől való tartózkodásának. És nem csupán ilyen jellegű reakciók, hanem kifejezetten ellenkező hatások is jelentkeznek. Az összpontosítás az evés mellőzésére és az ezzel járó feszültség még több élelem el fogyasztását eredményezi. És minél többet igyekszik enni a súlyhiányos, annál kevesebb ételt fog magához venni az előbbit ugyanis az alultápláltságba vetett mindenen felülkerekedő hiedelem képtelenségnek fogja tartani. A legjobb, amit ilyenkor tehetsz, hogy felhagysz az efféle erőfeszítésekkel, és azonnal hozzálátsz a hiedelmeid megváltoztatásához úgy, ahogy azt ez a fejezet tartalmazza. Egyikmásik fogyókúrázó azért lehet sikeres, mert legalábbis ideiglenesen kiemelik az Én értékességébe vetett hiedelmüket. Sajnos a túlsúlyt rossznak tekintik; a folyamatba tehát szimbolikus erkölcsi ítélet keveredik. A terápia ritkán bizonyul tartós hatásúnak, mivel ettől kezdve minden felszedett kiló még negatívabb töltést kap. Tegnap este úgy éreztem, Seth függeléke ha egyáltalán lesz ilyen tartalmazhatná az egyes fejezetekhez fűzött jegyzeteket; a természetes hipnózis alkalmazási módszereit bizonyos területeken; gyakorlatokat a hiedelmekkel stb. ”
661. ÜLÉS, 1973. MÁJUS 7., HÉTFŐ, 21:40 (Holnap van Jane születésnapja...) Jó estét. (— Jó estét, Seth.) Diktálok: Nem azt állítom, hogy minden szociális munkást a szemé lyes problémák vezetnek. Másrészt viszont van némi igazság abban, hogy egy-egy véleménymódosítással sok ilyen kérdés kihívássá válik, majd a társadalmi változásokat mozgató hajtóerőként használják fel. Ilyen esetekben a dilemma kivetül az Énen kívülre, és attól fog va alakítható külső körülménynek tekintik. Itt valóban „varázsla • 195 •
tos” átalakulásra kerül sor. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden kreatív cselekedet egyéni gondokból vagy neurózisból fa kad. Ami azt illeti, pont az ellenkezőjéről van szó. Az egyén szem pontjából sosem lehet megoldani az ilyen kivetített problémákat, hiszen nem sikerült megérteni a forrásukat. (21:45. Megszólalt a telefon. Sethként Jane felé intett.) Tégy, amit jónak látsz. (De csak egyszer csöngött. Vártunk egy ideig, aztán folytattuk az ülést.) A források felderítetlensége folytán nem lesz elég hatékony a társadalmi struktúra külső alakítása, és az illető minden területen az adott problémát fogja látni. Következésképp az egyén érzékei számára még a társadalmi keretrendszerben végbement javulások is láthatatlanok maradnak - ezeket egyszerűen nem veszi észre, minthogy a problémához képest olyannyira parányinak tűnnek. Ugyanilyen típusú reakcióra számíthatunk, ha valamilyen sze mélyes betegségre összpontosítasz, s a figyelmed negatív aspektu sokra történő erős fokuszálása miatt minden javulást jelentéktelen nek találsz. Egy hirtelen áttérés teljesen megszabadíthatja az egyént a fizikai tünetekről - bármilyen áttérésről legyen is szó. Ez alatt az általános kifejezés alatt erős emocionális felpezsdülést és friss érzelmi kötődést, kapcsolatot vagy közösséghez tartozás érzését értem. Lehet ez vallá si, politikai, művészeti vonzalom vagy egyszerűen maga a szerelem. (Rövid szünet.) Így a probléma, akármilyen természetű és akármi okozza, „varázslatosan” átterelődik egy másik működési területre, és az Éntől távolabbra vetül ki. Ilyenkor megmoccannak a hatalmas energiatorlaszok. Az az ember, aki mindaddig gonosznak hitte ma gát, azontúl a világot, a más vallású vagy eltérő politikai elveket valló embereket fogja gonosznak látni. Ő maga úgy érzi, megszabadult a problémától, másokban viszont ugyanazt kezdi üldözni, méghozzá rendkívül magabiztosan és tökéletes önigazolással. (21:55) Tegyünk különbséget az ilyen áttérésélmény és az igazi misztikus megvilágosodás között*, mely ugyancsak egyetlen villa * Jó példa rá Pál apostol (Saul) megtérése a damaszkuszi úton Kr. u. 36-ban, néhány évvel Jézus „halála” után.
• 196 •
nás alatt mehet végbe. A misztikus megvilágosodás nem lát ellensé get, ezért nincs is szükség önteltségre, támadásra vagy önigazolásra. (Rövid szünet.) A szerelem, amint azt sokszor tapasztalják is, le hetővé teszi, hogy a szerelmesek átvegyék egymástól a másik érté kességébe vetett hitet, amely legalább átmenetileg felülkerekedik a maguk értéktelenségének hiedelmén. Ettől persze meg kell külön böztetni azt a nagyszerű szerelmet, melyet a maga értékével tisztá ban lévő két ember képes adni és kapni. (22:01) Tarthatsz egy kis szünetet, vagy hozhatsz Ruburtnak sört, amíg én transzban tartom. (— Hozom a sört válaszoltam, mert Jane igen jó formát mutatott, és szívesen folytattam az ülést. Sethként Jane csendben várt, amíg visszaértem a konyhából.) Ismétlem, te magad teremted meg a valóságodat. Amikor a vilá got, a társadalmi vagy a politikai csoportokat, a barátaidat vagy' a magad személyes élményeit nézed - ezeket kivétel nélkül a hiedel meid vonzzák működési körödbe. A természetes hipnózis, mint azt a legutóbbi fejezetben kifejtettem, arra indít, hogy azokat a helyze teket keresd, amelyek igazolják a hiedelmeidet, és kerüld azokat, amelyek veszélyeztetnék. Gyakran próbálkozol egy-egy probléma kivetítésével önmagad felszabadítása érdekében. Ebben az esetben a kérdéses probléma örökké rajtad kívülállónak, minden megoldáson túlinak és tömeg léptékűnek fog tűnni. Vizsgáljunk meg egy olyan helyzetet, ami lyenben az általam most Dineennek nevezett asszony találta magát, aki az egyik nyugati államból telefonált ma Ruburtnak. Nézzük te hát az egyik lehetséges következményt. (Rövid szünet.) Dineen művelt asszony, több felnőtt gyermek any ja, anyagilag nincs gondja, és mindene megvan, ami csak pénzen megvásárolható. Már-már őrjöngve, felhívta Ruburtot, mint mond ta, kétségbeesésében, és a segítségét kérte. Mivel már több levél is érkezett tőle, Ruburt jól ismerte a helyzetet. Dineen meg volt győ ződve arról, hogy átok ül rajta, valaki hipnotizálja, s egy másik em ber tartja az uralma alatt. Médiumtól médiumig járt, rákapott az automatikus írásra, és keveset találkozott a férjével, akit lekötöttek a maga üzleti ügyei. • 197 •
Több „médium” is azt nyilatkozta, hogy Dineen az okkult művésze tek mestere lesz, s különböző szövegekkel és gyakorlatokkal látták el a „gonosz” hatás távol tartására. (22:13) Ruburt - nagyon helyesen - felismerte, hogy ennek az asszonynak az élete végtelenül szűkölködik a különlegességben, az izgalomban, a kezdeményezésben. Nyilvánvaló volt számára, hogy Dineen egész álló nap egyedül ül csodálatos otthonában, és semmi dolga; semmi erőfeszítést nem tesz, hogy őszintén szembenézzen helyzetével, hanem másoktól várja, hogy ezt megtegyék helyette, és ez csak megerősítette tehetetlenségérzetét: úgy érezte, nincs sem mi hatalma. Ez a spiritualitásodat és a biológiai természetedet érintő legsú lyosabb lemondás; ilyenkor sokkal inkább csapdába esettnek érzed magad, mint egy végzetes helyzetbe került állat, és megtagadod ön magadtól a cselekvés képességét. Az elfojtott hatalom ekkor átterelő dik - Dineen esetében egy másik személyre. Ha ő maga nem is tudott döntést hozni, a másik annál inkább, méghozzá a távolból, hipnó zissal, és cselekvésre kényszerítette Dineent, akár akarta, akár nem. Nos, ennek a bizonyos „másiknak” természetesen nincs semmi féle olyan hatalma, amilyennek Dineen ne lenne birtokában. (Rövid szünet.) Dineen tiszta szívből hisz a jóban és a rosszban; mivel meggyőződése szerint démoni erők kerítették hatalmukba, imád kozni kezdett. Amint Ruburt rámutatott, az imádság csupán behódolást jelentett annak a gondolatnak, hogy milyen hatalmas is a go nosz. Az imák nem a jó hatalmába vetett igaz hitre épültek, hanem csak arra a babonás reményre, hogy ha létezik gonosz hatalom, ak kor jónak is kell lennie. Miután végighallgatta az automatikus kommunikációról mondot takat, Ruburt elmagyarázta, hogy ezek csupán a kivezető csatornát talált tudatalatti elfojtott elemei. Azt javasolta Dineennek, keres sen magának munkát, ne járjon többel médiumokhoz, és nyilvánít sa ki egyéniségét és felelősségteljes tenni akarását. Dineen hitte, hogy az emberek azért viselkednek vele furcsán, mert mindnyáju kat hipnotizálták. Ha valaki egy kicsit is görbe szemmel nézett rá. szerinte azt is hipnotikus szuggesztió okozta. Némelyikőtök számá ra mindez hihetetlennek tűnhet, míg mások valóságosnak találják. •
• 198 •
de minden olyan esetben, amikor külső forrásoknak tulajdonítjátok tapasztalatotok egyik-másik elemét, ugyanúgy jártok el, mint Dineen. Dineen úgy érezte, hogy bizonyos rítusok vagy ételek távol tart ják tőle a gonosz hipnotikus szuggesztiót. Te vitaminokat szedsz, mert meggyőződésed, hogy megmentenek téged mindenféle kór ságtól. Dineen a maga hiedelemrendszerében kifejezetten racioná lisan viselkedett - ahogy te is a magadéban. Meg vagytok győződve a betegség valóságáról. Lehet, hogy a betegség „nem lohol a sarka tokban” oly megátalkodottan, mint Dineen hiszi a maga gonoszá ról, de pontosan ugyanarról a jelenségről van szó. (22:29) Ha hiszel abban, hogy mindig ledönt a nátha, valahány szor csak huzatban ülsz, akkor természetes hipnózist alkalmazol. Ha úgy érzed, hogy mindig mindenki hívására ugranod kell, akkor olyan vagy, mint Dineen, aki szerint kénytelen megtenni, amire „hipnotizőrje" utasítja. Ő lemondott a tetteiért viselt felelősségről és a kezdeményezésről, mivel azonban az embernek mégis csak muszáj cselekednie, valaki másra hárítja az okokat. Ruburt erre is rámutatott. Dineen tőlem kért tanácsot, és Ruburt megint csak na gyon helyesen a következő választ adta: „Meg kell tanulnod, hogy ne fúggj másoktól, hanem a saját fejedet használd. Hagyj fel azzal, hogy az egyik jelképet a másik ellenében alkalmazd, s tekints mé lyen az életedbe és a hiedelmeidbe.” Dilemmáidat vagy képességeidet kivetítheted más működési te rületekre, ám amíg rá nem jössz, hogy te hozod létre a magad való ságát, és hatalmadat a pillanat őrzi, nem leszel képes megoldani a problémáidat, ahogyan az erődet sem fogod megfelelően használni. Szünetet tarthattok. (22:36tól 22:49ig szünet.) Nos: Dineen körültekintően választotta ki sajátos kalandjai terü letét. Mivel gyermekei felnőttek, egy ideig magányosnak, fölösleges nek érezte magát, megtagadta életműködésének azt a felépítését, melyben korábban gondot viselt a családjára. Létének hatalmas ener giái, melyeket korábban felemésztettek a gyermekei, nem találtak levezető csatornát. Most az életében, bár csöppet sem könnyű, megjelentek a hiá nyolt izgalmak. Igazi hősnő: a jó és a gonosz kozmikus hatalmaival • 199 •
vív csatát, és elég fontos személyiség ahhoz, hogy valaki az ellenőr zése alatt akarja tartani. Még az állatok is keresik az ingereket és az életörömöt; Dineen tehát, ha félresiklott módon is, a lét iránti ha tározott igényét juttatja kifejezésre. Ruburt ugyan azt javasolta, hogy forduljon tanácsadóhoz, de amíg Dineen nem áll készen arra, hogy hiedelmeit újakra cserélje, amelyek lehetőséget nyújtanak képességei kiteljesítésére, továbbra is nehéz helyzetben lesz. Ugyanakkor Dineen remek egészségi állapotnak örvend, és rend kívül vonzó nő. Nem olyan helyzetre esett a választása, amelyik ki kezdené az egészségét vagy a szépségét. Továbbá a házasságon kívüli szexuális kapcsolatoktól is távol tartotta magát. Elsősorban azért döntött a pszichikai küzdőtér mellett, mert különlegesnek és titok zatosnak találta. Akármilyen nehézségekbe is ütközik ezen a terü leten, azokat automatikusan valami dicsfény vagy emelkedettség ragyogja be. És minél jobban bíztatták a hasonló hiedelmekkel rendelkezők, annál mélyebben bonyolódott a helyzetbe. (22:59. Most figyeljük meg, hogy Seth rátér arra az anyagra, melyet Jane a legutóbbi ülés utáni éjszaka vett álmában. Lásd a jegyzeteit ott.) Mindenkinek megvan az általam pszichikai hatalmi territórium nak nevezett területe, vagyis az a sérthetetlen övezet, ahol a sze mély ragaszkodik a maga hatalmi pozíciójához, és teljes mértékben tudatában van egyediségének és képességeinek. Ezt a pszichikai te rületet mindenáron védelmezi, ide valóban nem tolakodhat be sem betegség, sem másféle fogyatékosság. A psziché más területei lehetnek különféle bajok csataterei, de amíg ez az elsődleges terü let sértetlen, az illető nem fogja végveszélyben érezni magát. Dineen tehát kétségbeesett szavai ellenére maga választotta a konfliktusterületét úgy, hogy elkerülje a számára sokkal nagyobb veszélyt jelentő fontosabb egészségügyi gondokat, illetve szépsége hervadását. Más ember, más tulajdonságokkal, sértetlenül megőrzi elmebeli képességeit, és inkább a testi betegségeken keresztül dol gozza fel a kihívásokat. Megint más a legsúlyosabb szegénységet vá lasztja. Ismét más az alkoholizmus mellett dönt. Ezekben az esetekben egyfajta pánik uralkodhat el az illetőn, ha mondjuk egy pszichoanalitikus vagy egy barát megpróbálja másho • 200 •
vá áthelyezni a konfliktusterületet. Az alkoholista például jól isme ri azt a színteret, melyet maga választott. A beteg, aki egyszer csak rendbe jön, olyan dilemmákkal szembesül, melyekről korábban nem vett tudomást, illetve azok a betegségben nyilvánultak meg. Dineennek, aki lemondott a keretrendszer támogatásáról, me lyet ő maga választott, szembe kell néznie az ide kivetített kérdé sekkel ki. Ám a belső nehézségeket csak úgy lehet megoldani, ha az ember megérti, hogy ő maga alakítja a valóságát, és a hatalompont a jelenben van (nyomatékosan). (23:09) Könnyen megrögzött szokásunkká válhat, hogy elnézünk a problémák mellett, melyek valójában kihívások. Az egyik terüle ten érzett tehetetlenség áthelyeződhet máshová. Ha erre természe tes hipnózis útján kerül sor, még a pszichikai hatalmi territóriumot is megtámadhatja. Ilyenkor az illető a lelke mélyéig felkavarodik, fenyegetve érzi magát, és talán először döbben rá a hiedelmek és szo rult helyzete természetére. Itt az élet és halál kreatív jellegű küzdel méről van szó. Ennek eredményeként csodálatos gyógyulások me hetnek végbe, vagy az adott személy egész élete új útra terelődik. Mindez szorosan kapcsolódik biológiai felépítésetekhez, mely nek az a dolga, hogy kövesse a tudatos elme valóságértelmezését. Egy pillanat türelmet... (23:14től Jane bő egy percen át mozdulatlanul és csendben ült.) Mint már korábban mondtam, gondolataitok magát a valóságot jelentik. Közvetlenül hatnak a testetekre. Nagyon civilizált fajnak tűntök, mert betegeiteket kórházakban helyezitek el, ahol gondos kodnak róluk. Amúgy persze nem tesztek mást, mint elkülönítitek a betegségről negatív hiedelmeket tápláló embercsoportot. A hiedel mek fertőznek. A páciensek nyilvánvalóan azért vannak kórházban, mert betegek. A beteg és orvosa egyaránt ezen az elven működik. (Lásd a legutóbbi fejezet, 659. ülést; más utalásokat is tartalmaz az ilyen jellegű anyaghoz.) (Seth most nagyon határozottan beszél:) Ugyanilyen környezetbe he lyezitek a gyermekeket szülő nőket. Ezt bizonyára roppant humá nusnak találjátok, ám az egész rendszer úgy épül fel, hogy a gyer mekszülés inkább valamilyen betegség, mint az egészség eredmé nyének tűnik. •
• 201 •
Az ilyen helyzetek hatékonyan gátolják az egészséghez tartozó ingereket. Összegyűjtitek a betegeket, és megtagadjátok tőlük min den természetes és szokásos körülményüket, még a betegséget el lensúlyozó motivációkat is, melyek pedig kellő idő alatt önmaguk ban is elegendők lehetnének az egészség helyreállításához. Ez az elszigeteltség épp elég szerencsétlen még a segítő szán dékkal adott gyógyszerek nélkül is, melyeket gyakran minden meg gondolás nélkül osztogatnak. A beteget csak bizonyos időpontokban látogathatják, így még a közelállókat is hatékonyan megakadályoz zák bármiféle természetes, konstruktív viselkedés kifejezésében. (23:23) Merőben gyakorlati okokból tehát börtönbe zárjátok a betegeket. Arra kényszerítitek őket, hogy egészségi állapotukra össz pontosítsanak. És akkor még szót sem ejtettünk más, embertelen körülményekről, például a kórházak zsúfoltságáról, a magánélet ki iktatásáról és esetenként az emberi méltóság megtagadásáról. Tehetetlenségbe taszítjátok a beteget, kiszolgáltatva az ápolók és orvosok kényére-kedvére, akiknek sok esetben sem idejük, sem energiájuk, hogy megnyerőn viselkedjenek, vagy egyszerűen és ért hetően elmagyarázzák a betegnek az egészségi állapotát. A páciens így kénytelen másokra ruházni a maga hatalomérzetét, ami csak fo kozza nyomorúságát; ez pedig felerősíti a tehetetlenség érzését, mely eredetileg kiváltotta egészsége megrendülését. A betegtől továbbá a nap, a levegő és a föld természetes elemeit is megtagadják. Megszűnik számára az ismerős dolgok biztonságot sugárzó stabilitása. Nos, hiedelemrendszerednek megfelelően komoly betegség esetén többé-kevésbé köteles vagy kórházba menni. Nem azt állítom, hogy nincsenek orvosok meg ápolók, akik minden tőlük telhetőt megtesznek a gyógyulás érdekében, elvégre valóban történ nek gyógyulások - ám a rendszer ellenére, nem pedig abból követke zően. Sok esetben az orvosnak a páciensébe vetett hite felserkenti a beteget, és ez felébreszti az önmagába vetett hitét. A páciensnek az or vosba vetett bizalma ekkor tovább erősíti a gyógyítási folyamatot, és végképp eluralkodik a gyógyulásába vetett hit. Ám ahogy az állatokban, úgy az emberben is ott rejlenek a természetes gyógyulási folyamatok. (23:32) A betegségek rendszerint az elhanyagolt problémákat jel képezik - a ti fogalmaitokkal élve - és ezek a gondok olyan kihíváso • 202 •
kát testesítenek meg, melyek nagyobb teljesítményekhez és betelje sedéshez vezethetnének. Mivel oly tökéletesen működik együtt a test és az elme, az egyik igyekszik meggyógyítani a másikat, és az esetek többségében ez sikerül is - ha nem avatkoznak közbe. A szervezet nek megvannak a maga egészségbe vetett, tudattalan hiedelmei. Környezeted része vagy, azt te magad alakítod. Ám a téged alkotó energia, valamint a környezet a fizikai világgal való találkozás révén kel életre. A nap mosolyt fakaszt. A mosoly önmagában örömteli emlékeket ébreszt, neurológiai kapcsolódásokat létesít, hormon működést indít be. Teremtménylétedre emlékeztet. A régi orvos-boszorkányok a természetes környezetben működ tek, hasznosították mérhetetlen gyógyítóképességét, kreatív módon irányították gyakorlati és szimbolikus tulajdonságait. (Rövid szünet.) A ti kórházaitokban viszont kiemelitek a betege ket a természetes környezetükből, és többnyire megfosztjátok őket a teremtménylét minden lehetséges vigaszától. Nagyon csekély az érzelmi kötődés. (Hosszabb szünet.) A szenilisnek tartott öregek, igyekezetükben, hogy kiszabaduljanak az intézményekben kijelölt kis szobáikból, a maguk módján gyakran józanabb gondolkodásról tesznek bizonyságot, mint az a rokon vagy az a társadalom, amelyik bebörtönözte őket, hiszen ösztönösen felismerik, hogy szabadnak kell lenniük, és fájdalmasan érzékelik a földdel való misztikus egye sülés hiányát. (Lásd a 13. fejezet, 650. ülést.) A tágas térségben emelt kis kórházak, ahol az ágyhoz kötöttek kivételével mindenkinek szabadságában áll természetes módon hasz nálni a testét, jóval felülmúlják a többit, ám csak a legvagyonosab bak számára elérhető az ilyen környezet. Szeretnél szünetet tartani? (— Igen, azt hiszem. 23:44. Csak azért kértem szünetet, hogy megpihenhessek. A közvetítés során Jane rájött, hogy Seth az „ő” adatainak némelyikét fejti ki, melyeket a legutóbbi ülés után írt le. Ez is azon alkalmak közé tartozott, amikor kiváló „hasadásos” állapotban Jane energiája és maga az anyag egyaránt kimerít hetetlennek tűnt. Közvetítése gyorsabb volt a szokásosnál, rendkívül átható és átszellemült.
• 203 •
Némelyik információt felolvastam neki. Sok kérdés merült fel bennünk, de úgy döntöttünk, nem szakítjuk meg az ülés lendületét. Folytatás 23:55kor.) Sok állatfaj esetében a beteg egy időre félrevonul, hogy megtalál ja az egészségére legjótékonyabban ható természetes körülményeket. Bizonyos gyógynövények után kutat vagy folyók iszapjába heveredik. Nemegyszer fajtársai is segítik, de alapvetően szabadon cselekszik. Ha megölik a társai - amennyiben ilyesmire egyáltalán sor kerül -, az nem kegyetlenségből történik, hanem mert ösztönösen megér tik, hogy az illető egyed már nem képes szenvedés nélkül élni; ez az eutanázia természetes módja, amelyben maga a „páciens” is közre működik. A ti társadalmatokban roppant nehéz kérdés az ilyen ter mészetes halál, és a hatalmi struktúrák miatt nemigen lehetne el terjeszteni. Ugyanakkor az orvostudomány senkit sem menthet meg a haláltól, aki mellette dönt. Mélyebb szinten a teljesen normális életben maradási vágy megköveteli, hogy az egyén valamely időpont ban elhagyja a testét. Amikor eljön ez az idő, az illető felismeri, és a szellem áradó életereje nem kíván tovább egy szenvedő fizikai test börtönében maradni. Az orvostudomány azonban gyakran mindent elkövet, hogy a műszaki haladás vívmányaival erőszakkal a testben tartsa az Ént, jóllehet ilyenkor a test és a lélek a legtermészetesebb módon meg válnának egymástól. Léteznek bizonyos összefonódott mechaniz musok, melyek felkészítik az Ént a halálra, és azt fizikailag meg könnyítő kémiai reakciók - olyan siettető fellobbanások, amelyek arra ösztönzik az egyént, hogy készséggel hagyja el a testét. Az or vosságok csak visszavetik ezt a folyamatot. Bizonyos típusú gyógyszeres kezelések valóban segíthetnek, a halál ellenében alkalmazottak azonban egyszerűen elzárják a tuda tot önmaga ismeretétől, és gátolják azokat a testi mechanizmuso kat, amelyek megkönnyítenék az átjutást. Pontosan ugyanígy jártok el a börtöneitekben, ahol hasonló hiedelmeket valló embereket különítetek el - megtagadtok tőlük minden természetes ingert, ne hogy a hiedelmek még szélesebb körű fertőzése jöjjön létre. Az ilyen embereket megfosztjátok a szeretteikkel való normális kap csolat lehetőségétől, valamint a fejlődés vagy gyarapodás minden szokásos feltételétől. • 204 •
Nos, az ülés végére értünk. Mondd meg Ruburtnak, hogy a cso portjával továbbra is dolgozzon ezen a könyvön, ahogy eddig is tet te. Legszívélyesebb jókívánságaim mindkettőtöknek, és kellemes, szép estét. (- Köszönjük szépen, Seth. Jó éjt. 00:07.)
662. ÜLÉS, 1973. MÁJUS 9., SZERDA, 21:40 Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Akkor hát diktálok: A legtöbb bűnöző, akár börtönben, akár a bör tönfalakon kívül, egyfajta tehetetlenségben, a hatalom hiányában szenved, és emiatt örökös neheztelés él benne. Antiszociális, gyak ran erőszakos cselekedeteivel önmagának igyekszik bizonyítani a hatalmát. Arra vágyik tehát, hogy hatalma legyen, miközben személyes ha talma hiányában hisz. Arra a hiedelemre kondicionálták, és ő maga tovább kondicionálta rá önmagát, hogy a legcsekélyebb haszonért is meg kell küzdenie. Az erőszak lesz a túlélési stratégiája. Mivel olyan odaadóan hisz mások hatalmában és saját hatalomfosztottságában, úgy érzi, belekényszerül az erőszakos cselekedetekbe, mint egy az ellene elkövetendő még súlyosabb erőszak megelőzéseként. Elszigeteltnek és magányosnak érzi magát, akit nem becsülnek semmire, és olyan düh tölti el, mely kifejezésre is jut - sok esetben, de nem mindig - kisebb társadalomellenes bűncselekményekben. Attól függetlenül, hogy súlyosabb bűncselekményeket is elkövet het. Vagyis az agresszió egyszerű kifejezésre juttatása, megértés nél kül semmit nem segít. A bűnözők és hiedelmeik esetében pozitív értéket nyer az erő szak. Az életben maradás feltétele lesz. Észrevehetetlenné halvá nyul egy sor olyan tulajdonság, mely csillapíthatná az ilyen viselke dést, és ők veszélyesnek tarthatják. Abban hisznek... (21:52. Megszólalt a telefon.) Tégy, amit jónak látsz. (Felvettem a telefont, míg Jane kijött a transzból. Egy New York Cityben élő barátnője kereste. Szakmai ügyekről is szót ejtettek; a beszélgetés 22:47ig • 205 •
tartott. Nem folytattuk az ülést, mely így az egyik legrövidebb lett, bár [igaz, nem ellenőriztem] emlékszem egy még rövidebb, spontán ülésre egy több évvel ezelőtti karácsonyon... Ez alkalmas pillanatnak tűnik, hogy beszámoljak Jane legutóbbi, az ő szavaival: „pszichedelikus dolgáról”, azaz módosult tudatállapotú élményéről. Időpontja: május 11., péntek, 00:30. Helyszíne: egyik kedvenc táncos szórakozóhelyünk előtt, a házunktól néhány utcával lejjebb, a Water Streeten. Amikor kiléptünk az ajtón, Jane dicshimnuszt zengett a meleg éjszaka természetfeletti szépségéről. A kocsi felé ballagtunk. A szemerkélő eső már elállt, és minden frissen mosottnak, megújhodottnak tűnt, ezért beletelt néhány percbe, amíg rájöttem, hogy Jane érzékelése immár a fizikai látszaton túlról ered. Megmegállt, és elragadtatott kiáltásokkal lelkendezett csupa jól ismert látvány felett: tovagördülő autók, utcai lámpák, neonfények, épületek, a töltés alatt csendben folydogáló Chemungfolyó az épületegyüttes mö gött, melyet az imént hagytunk el. „Hirtelen magával ragadott az öröm - írta másnap reggel. Elbűvöltek az éjszaka oly közelinek tetsző színei: olyan ragyogók, csillogók és káprázatosak voltak! Első alkalommal lehetett részem ilyen élményben otthonunk falain kívül, séta közben. Testem gyorsabban, könnyedebben, szabadabban mozgott. Villanásszerűen történt. Akkora boldogságot jelentett, hogy jó darabig nem is tudtam elaludni. Utólag már sajnálom, hogy nem kértem meg Robot, menjünk autókázni, hogy tovább nyújthassam ezt az érzést, de akkor ez egyikünknek sem jutott eszébe...” Jane további módosult tudatállapotú élményeiről szóló feljegyzések találhatók még a 11. fejezet 645. ülésénél, illetve a 13. fejezet 653. ülésénél.)
663. ÜLÉS, 1973. MÁJUS 14., HÉTFŐ, 21:09 Jó estét. (— Jó estét, Seth.) Akkor hát diktálok. (Rövid szünet.) Csak hátrasimítom koncátlan fürtjeit... (Jane Sethként a füle mögé simította a haját. Ahányszor a fejét, előrehulltak a tincsei.) A bűnöző elemeket tehát olyan környezetbe zárjátok, esélyük a jóvátételre. A börtön egész keretrendszere - a • 206 •
Ruburt ra előrehajtotta ahol nincs rácsaival -
örökösen a helyzetére emlékezteti az elítéltet, és csak megerősíti eredeti nehézségeit. Megtagadjátok tőle a normális családi életet; az aktuális gondra való általános összpontosítás mellett tudatosan a minimálisra csökkentitek az egyéb ingereket. A maguk módján a börtönigazgató és az őrök is ugyanazokat a hiedelmeket vallják, mint a börtönlakók - mindkét oldalon kiemelt szerep jut az erő és a hatalom gondola tának, és mindkét fél ellenségének véli a másikat. Az őröknek meggyőződésük, hogy a bebörtönzöttek csoportja a világ szennye, és ezt a szemetet mindenáron vissza kell szorítani. Mindkét oldalon elfogadják azt az elvet, hogy az emberi erőszak a túlélés egyik módja. A foglyok energiáit rendszerint unalmas, értel metlen feladatokkal kötik le, bár több intézményben próbálkoznak szakképzésben részesítésükkel. A rabok és a hatósági közegek azonban rendíthetetlenül hisz nek abban, hogy az éppen rács mögött ülők többsége időről időre vissza is tér oda. A foglyok a társadalomra vetítik ki személyes prob lémáikat. A társadalom meg is „hálálja” ezt a „szívességet”. Ugyan így, az egyének gyakran tartanak állatinak vagy gonosznak bizonyos tulajdonságokat, és igyekeznek ezeket a részeket elszigetelni más működési övezeteiktől. Ilyenkor gyakran jut hangsúlyos szerephez a hatalom vagy éppen annak hiánya, nemkülönben ezek járulékos viselkedései. Emlékezz csak a már említett Augustus esetére. (Lásd a 6. fejezetei, valamint a 8. fejezet, 633. ülést.) Augustus hatalomfosztottnak érezte magát, mivel az erőszak fogalmával közelítette meg a hatal mat, ezért Énjének ezt a részét elszigetelte önmagától, és kivetítet te egy második Énre. Csak olyankor tudott kimutatni valamiféle hatalmat, amikor ez a második Énje lépett színre. Minthogy alapve tő elképzelésének megfelelően azonosként kezelte az erőszakot és a hatalmat, az önálló cselekvéshez szükséges erő egyet jelentett szá mára az erőszakhoz szükséges erővel. Az agresszió tehát az erőszak kal lett egyenlő. (21:24) A maga módján ez valamely probléma egyedi módon való átterelése. A tudatos lényeknél meghatározó jelentőségű a tenni akarás és a tettek fölötti ellenőrzés. Augustus tulajdonképpen ön • 207 •
magából hozott létre olyan hatalmi pozíciót, amelyből, legalábbis egy ideig, működni tudott. Emlékezetkiesést kellett színlelnie, hogy eltitkolja önmaga elől ezt a mechanizmust. Ameddig a hatalmat egyenlőnek tekinted az erőszakkal, szükségét fogod érezni, hogy szabályozd a viselkedésedben a normális agressziót; ha erőszakos nak tekinted a hatalmat, bizonyos fokig félni fogsz a cselekvéstől. Ezek után a hatalom nélküliség szinonimájaként fogod értelmezni a jóságot, a hatalmat pedig a gonosszal egyenértékűnek tekinted. Mivel nem akarsz önmagadban efféle gonosszal szembenézni, könynyen lehet, hogy kifelé irányítod, és áttereled más területre. Társa dalomként például a bűnözőkre vetítitek ki, nemzetként pedig egy másik országra. Irányíthatod egyébként a munkáltatódra, a szakszervezetre vagy a társadalom bármely más elemére. De bármilyen területet is választasz, a kifelé vetített erőhöz képest meglehetősen gyengének fogod érezni magad. Önmagad megtagadott hatalmá val találkozol, valahányszor gyengének érzed magad egy ijesztőnek talált személyhez vagy helyzethez képest. (21:33. Seth ismét olyan anyag kifejtésébe fogott, melyet Jane május 3án a hajnali órákban vetett papírra, miután álmában megkapta. Feljegyzéseit lásd ebben a fejezetben, a 660. ülés végén.) A hatalom nem feltétlenül jelent valami fölötti halaimat. Ott van például a szeretet hatalma, illetve a szerelni tudás hatalma. Mind kettő aktív tevékenységet és roppant erőt igényel, valamint olyan agresszív lendületet, melynek semmi köze az erőszakhoz. Ennek el lenére sokaknak mutatkozik valamilyen fizikai tünetük, vagy kelle metlen helyzeteket kénytelenek elviselni, mert félnek bevetni a maguk cselekvési hatalmát, és a hatalmat az agresszióval, azt meg az erőszakkal azonosítják. (Lásd a 8. fejezel, 634. ülést.) Az ilyen érzések mesterséges bűntudatot keltenek. (Élénk mozdulatok kíséretében:) Aki a legharsányabban ágál a halálbüntetés ellen, úgy érzi, akár őt magát is halálbüntetéssel sújthatják a benne lapuló mérhetetlen agresszivitásért (erőszakért), melyet nem mer kifeje zésre juttatni. Az a bűnöző vagy gyilkos tehát, akit kivégeznek, a társadalom minden egyes tagjában jelenlévő „gonosz” miatt hal meg, és ilyen kor mágikus átterelésre kerül sor. • 208 •
(Rövid szünet.) A szeretetet a természetes agresszió valamennyi eleme táplálja, és valóban hatalmas; mivel azonban ilyen határo zott különbséget tesztek a jó és a gonosz között, a szeretet gyengé nek, az erőszak pedig erősnek tűnik. Ez működésetek számos szint jén megmutatkozik. Az ördög például nagy hatalmú gonosz alakká lesz. (Nyomatékosan:) Sokkal hatékonyabbnak tekintitek a gyűlöletet, mint a szeretetet. A társadalmatokban a férfit arra tanítják, hogy az agressziót személyesítse meg mindazokkal a társadalomellenes vo násokkal, amelyeket általában nem tud kimutatni. A bűnözői elme mindezeket kifejezi számára, ennek köszönhető a társadalmatok ban az a kétértelmű hozzáállás, ahogy nem egyszer romantikus tu lajdonságokkal ruházzák fel a renegátokat. A nyomozó és a bűnöző ugyanannak a maszknak a változatait vi seli. Az efféle ideák követésével valósítotok meg olyan elkülönítése ket, melyeknek szellemében különválasztjátok a magatehetetlenné vált betegeket; együtt tartjátok a bűnözőket; az öregeket pedig in tézetbe vagy kulturális gettóba zárjátok - és mindebben egyaránt szerepet játszanak a személyes problémák átterelései és a hiedel mek csoportosulásai. (Hosszú szünet 21:46kor.) A bűnöző elem saját rettegett és elnyo mott agresszióit jeleníti meg. Ezeket a félelmeket az egyén elzárja, és akik társadalmi szinten kifejezésre juttatják, azokat bebörtönzik. Ahogy erőszakos emberek törvényi úton történő bebörtönzése nemegyszer vezet lázadáshoz, a normális agresszió egyéni szintű el zárása is gyakran idéz elő pszichológiai lázadást, és tör ki fizikai tü netekben. Mindezekben az esetekben vajmi keveset tesznek a háttérben húzódó alapvető problémák megértése érdekében, és a társadalmi elkülönítés csak fokozza a feszültséget, úgyhogy a hasonló hiedel meket vallókat olyan helyzetbe hozza, mely csak állandósítja az alapvető okokat. A betegek öntudatlanul gyakran mondanak le az orvosuk javára arról a hatalmukról, hogy egészséges ember módjára cselekedje nek. Az orvosok elfogadják ezt a felhatalmazást, mivel ugyanazt a hiedelemrendszert vallják, így nekik nyilván legalább annyira szük ségük van a páciensekre, mint amennyire azoknak a kórházakra. •
• 209 •
A társadalom, amilyennek ti ismeritek, erőszakosnak ítéli meg a nor mális agressziót, mivel nincs tisztában a természetével. A börtönök nek és a hatóságoknak legalább annyira szükségük van a bűnözőkre, mint amennyire fordítva, mivel ugyanazon a hiedelemrendszeren belül működnek. Mindkét fél elfogadja az erőszakot viselkedési és túlélési módszernek. (Rövid szünet.) Ha nem értitek meg, hogy ti te remtitek meg a magatok valóságát, akkor minden üdvös eredményt valamiféle megszemélyesített istennek tulajdonítotok, és az ördög létezésére is szükségetek lesz, hogy magyarázatot találjatok a kevés sé kívánatos dolgokra. Így a mai nyugati társadalomban az egyhá zaknak ugyanúgy szükségük van az ördögre, mint az Istenre. A természetes agresszivitás egyszerűen hatalom a cselekvésre, vagy mondjuk így, a tetterő. Most szünetet tarthattok. (22:00tól 22:21ig szünet.) Személyes hozzáállásod az ilyen kérdésekhez sokat elárul önma gadról, és befolyásolja személyes valóságodat. Ha a hatalmat az ifjúkorral azonosítod, akkor elkülöníted az idő seket, amivel rájuk tereled át a magad hatalomfosztottságát. és a jó létedet veszélyeztető csoportnak fogod tartani őket. Ha azzal értesz egyet, hogy az erőszak jelenti a hatalmat, akkor bosszúszomjasan követelsz súlyos büntetést a bűnözőknek, mivel hatalmi harcnak fo god tekinteni az életet, és azokra az erőszakos cselekményekre fogsz összpontosítani, amelyekről olvasol. Ezzel az ilyen megnyilvánulá sok bekerülnek a magánéletedbe, így ott is erőszakra fogsz bukkanni, ami csak elmélyíti meggyőződésedet. (Rövid szünet.) Ha elfogadod azt az alapgondolatot, hogy a gonosz hatalmasabb a jónál, akkor jó tékony cselekedeteid saját keretrendszered miatt nemigen járnak sikerrel; túlságosan csekély cselekvési hatalmat tulajdonítasz nekik. Ezekhez a meggyőződésekhez számos járulékos hiedelem kapcso lódik. Ezek működhetnek oly módon, hogy elzárod magad képes ségeid latba vetésétől - és ennek folytán másokra vetíted ki ezeket. Ha elfogadod például azt az elképzelést, hogy a tudás rossz, ak kor ennek a hiedelemnek megfelelően a tanulásra tett minden erőfeszítésed hiábavaló vagy módfelett kellemetlen lesz. Nem fogsz megbízni semmiféle könnyen elsajátítható tudásban, mert úgy ér • 210 •
zed, minden bölcsességért fizetned, vezekelned kell. A Biblia fun damentalista értelmezései sokszor vezetnek ilyen következtetések hez, így magának a tudásnak az eredendően biológiai indíttatású keresése is tabuvá válik. Így aztán kénytelen vagy másokra kivetíteni a bölcsességet, és megtagadni a létét önmagadban, vagy szembe kell nézned szemé lyes értéked dilemmájával. (Hosszú szünet 22:36kor.) Az idők során a szerzetesek, a papok és a vallási szervezetek elszigetelődtek az emberiség többi részétől. Felváltva tisztelték, illetve rettegték, szerették, illetve gyűlölték őket. Tudásukat irigyelték, ugyanakkor babonásan félték. A vudu és a gyógyító, az orvos-boszorkány és a pap nagy tisztelet nek örvendenek, miközben a birtokukban lévő hatalom és tudás miatt bizonyos rettegéssel tekintenek rájuk. A gyógyító és az elátko zó sokak számára egyaránt a tudás hatalmát jelenti. A vallási funda mentalizmus képviselői félelmetesnek tartják a vallásos hatalmat. Így különül el a gonosznak tekintett normális agresszió az Énen be lül - ugyanakkor odakint mindenütt feltűnik. Pont. (Rövid szünet.) Némelyek mesterségesen felosztják az életüket: eszerint bizonyos területeken biztonságosan cselekedhetnek, máso kon a tettek veszélyesek. Ha például abban hiszel, hogy a gazdagság gonosz, automatikusan megfosztod magad a jómód lehetőségétől. Ilyenkor azért fojtod el önmagukban jónak számító adottságaidat, mert kiteljesítésük anyagi sikert hozhat. (22:46.) Hiedelmeid tehát meghatározó jelentőségűek abban, ahogyan személyes cselekedeteid hatalmát irányítod. Személyes energiáid használata fejleszti a bensőséges kapcsola tot a hatalom forrásaival. A gyógyítás a természetes agresszió hatal mas energiakitöréseivel, fejlődéssel és az életerő fokuszálásával jár. Minél inkább hatalomfosztottnak érzed magad, annál kevésbé leszel képes saját gyógyító képességeid alkalmazására. Ekkor kénytelen leszel ezeket kivetíteni egy orvosra, egy gyógyítóra vagy más külső tényezőre. Ha „működik” az orvosba vetett hited, és sikerül kikezel ni a tüneteidet, akkor fizikailag megkönnyebbülsz, az önmagadba vetett hited azonban sérül. Ha semmiféle hatékony erőfeszítést nem teszel gondjaid kezelésére, a tünetek új formában jelentkeznek, és • 211 •
a folyamat kezdődik elölről. Elveszítheted az orvosodba vetett hi ted, míg általában az orvosok iránti bizalmad megmarad, így egyik től a másikig fogsz szaladgálni. A testnek viszont megvan a maga integritása, és a betegség több nyire a kiegyensúlyozatlanság természetes jele, olyan fizikai üzenet, amelyre oda kell figyelni, és el kell végezni a megfelelő belső szabá lyozásokat. Ha ezek a szabályozások minduntalan kívülről érkeznek, ve szélybe kerül a szervezet eredendő koherenciája, és megzavarodik a meghitt kapcsolat az elmével. Eltompul természetes gyógyító ha talma is. Külső eszközök aktiválják a belső kezdeményező eleme ket, amelyeknek a belső ingereket kellene követniük. Az egyén hite egyre inkább külső tényezőre terelődik át, ami rendszerint azzal jár, hogy nem jut elegendő ideje az önvizsgálat hoz szükséges belső dialógus lebonyolítására, és az öngyógyítás egyébként magától kialakuló folyamatát egy másik emberbe vetett hiedelem idézi elő. Ez viszont csak bizonyos ideig tarthat. (22:59) Most főként a nyugati kultúrával foglalkozom. Más civili zációkban, főként - a ti fogalmaitok szerint - letűnt civilizációkban az orvos-boszorkányok a természet mindenki által elfogadott köze gében működtek. Miközben a pillanatnyilag arra képtelen betegük nevében természetes erőket indítottak el, a beteget visszajuttatták önmaga forrásához, és hatalma tudatára ébresztették. Ez a fizikai élet forrása, a hatalom és a cselekvés tudata. Amikor valaki úgy ér zi, nincs semmiféle hatalma, akkor a ti fogalmaitok szerint meghal. Ismétlem, a hatalom pontja a jelenben van, amikor a nem fizi kai Énetek egyesül a testi valósággal. Ennek az egyetlen ténynek a felismerése megújhodott életerővel töltheti fel egész életeteket. Tarthattok szünetet, de akár be is fejezhetjük az ülést, ahogy gondolod. (- Akkor tartsunk szünetet. 23:05től 23:19ig szünet.) A ti fogalmaitok szerint, mint faj, a fejlődés állapotában vagy tok. Ennek a tapasztalatnak része a külső események iránti termé szetes bűvölet. Olyan tudati képességeket fejlesztetek ki, amelyek a maguk módján csakis a tiéitek, ahogyan a környezetetek is. Az erő • 212 •
teljes fokuszálás a szükségszerű ellenpár, mivel olyan tanulási folya mat részesei vagytok, melynek során feltárjátok az ezzel a helyzettel járó valamennyi elemet. Ugyanakkor ezt az egész kalandot az álom állapotában töltitek, állandó kapcsolatban azokkal a valóságokkal, ahonnan a fizikai ta pasztalatotok ered. Ahogy megértitek az időt, végül képesek lesz tek belső értelmeteket egyesíteni fizikai Énetekkel, és tudati alapon alakítani a világotokat. Pontosan ebben a munkálkodásban veheti tek hasznát az enyémhez hasonló kéziratoknak. Minél szorosabb kapcsolatba kerültök a bonyolult fizikai szerve zetekkel, annál több energiát vetítetek ki, és annál jobban maguk kal ragadnak titeket a „külső” megnyilvánulások. Ez természetes ta nulási folyamat volt - és ma is az. Belső életetek lefordítódik a testi valóságra. Ahogy ezt felfogjátok, és összefüggésbe kerültök vele, előbb az eredetét, majd a jelentését kezditek kétségbe vonni. (Rövid szünet.) Ez visszavezet titeket önmagatokba, és előidézi ön nön képességeitek felismerését. Amit most tudattalanul hoztok lét re, azt a fajotok tudatosan fogja megteremteni. Individualizálódnak a tudat végtelen képességei, egy bizonyos valóságra fokuszálódnak, mely aztán kiterjed. Átmeneti teremtéseitek hozzáadódnak azon képességeitekhez, amelyekkel létrehoztátok őket. Teremtéseitek ré vén tanultok. A fizikai irányítású elme a kreativitás korlátlan meg nyilvánulásaival együtt a legnagyobb hatalom- és energiaforrások hoz folyamodik, így valóban tökéletesen egyedülálló minden egyes fizikai nap. Környezetetek egyetlen részétől sem várhatjátok el te hát, hogy nyugalmi állapotban maradjon, és testetek is az állandó áramlás és változás állapotában van. (23:35) Társadalmi struktúrátok a legnagyobb metropolisztól a legapróbb tanyáig, a minden jóban dúskáló vidékektől a legszegé nyebb gettókig, a kolostoroktól a börtönökig, az egyéni Én belső helyzetét és a személyes hiedelmeket tükrözi. Ha megfelelően alkalmazod a hatalompontot (ahogyan azt Seth a 15. fejezet 657. ülésén ismertette), érezni fogod, miként fordítódik le a nem fizikai energia a testtel való találkozás révén hatékony sze mélyes hatalommá. Képes leszel tudatosan és akaratlagosan alkal mazni ezt a hatalmat személyes tapasztalatod megváltoztatására és • 213 •
a társadalmi keretrendszer legalább részbeni módosítására. Az ilyen gyakorlatok segítenek a tudatod fejlődésében, és számos olyan mó don is szolgálatodra lesznek, ahogy nem is gyanítod. A behódolás a hatalmadnak automatikusan átáramlik a tapasztalatodon, mozgósít ja az áloméletedet, ugyanakkor további üdvös ösztönzést ad az ébrenléti valóságodhoz. Nem lesz többé szükséged arra, hogy másokra tereld át a hatalomérzetedet. Ehhez azonban előfeltételt jelentenek az ebben a könyvben korábban leírt gyakorlatok; ahhoz kellenek, hogy megértsd, miként alkalmazd a hatalompontot. A személyes ér zések és a hiedelmek tudatosítása kiteljcsíti önmagad megértését. (23:44) Ha például gyűlölöd valamelyik szülődet, a hatalompont segítségével nem hitetheted el magaddal, hogy szereted. Az emlí tett gyakorlatok viszont a segítségedre lehetnek, hogy megértsd a gyűlölet okát. Nem használhatod a hatalompontot arra, hogy valaki fölött ha talmat gyakorolj, mivel csapdába fognak ejteni a hiedelmeid. Min den esetben tudatában kell lenned a hatalmadnak, és meggyőző déssel kell hinned, hogy megérdemled azt. Több korábbi fejezet pontosan azt a célt szolgálja, hogy meggyőzzenek az értéked felől. Azt mondtuk, tapasztald meg és ne tagadd meg az érzéseidet, nem fordíthatod tehát a hatalompontodat arra, hogy bármely adott pil lanatban megtagadd érzelmeid valóságát. Ha megérted a természetes hipnózis mibenlétét, nem fogod szükségét érezni újabb negatív érzések létrehozásának. Észrevehe tően csökken gátlásaid sokasága. Ahogy egyre jobbal bízol önma gadban, egyre természetesebben juttatod kifejezésre az érzéseidet, így nem fog robbanásszerű reakciókat előidézni az elfojtásuk. Ahogy keletkeznek, úgy fognak elmúlni is. Világosabban nyílnak meg előt ted a hatalom csatornái. Nagyon fontos, hogy figyelj a tudatfolya modra. Csak ez segíthet, hogy meglásd, mely területeken fojtasz el érzéseket, vagy adsz magadnak olyan utasításokat, amelyek a hata lom elvesztésének érzetét kelthetik. A hatalompont gyakorlatának célja, hogy megismertesse veled energiáidat, valamint ezek irányításának képességét. A természetes hipnózis (legutóbbi fejezetben leírt) gyakorlata lehetővé teszi számodra, hogy nagyobb hatékonysággal irányítsd és fókuszáld ezt a hatalmat. • 214 •
Mindegyikőtöknek a maga valóságának pontjából kell elkezde nie a munkát. Nincs más lehetőség. Pont. Ha úgy érzed, forr ben ned a harag, ne mondd: „Eltölt a béke” - ettől nem várhatsz ered ményt. Ezzel csak elfeded az érzéseidet, gátolod az energiádat és a hatalmadat. Ha dühös vagy, ütlegeld két ököllel a párnát, és tapasz tald meg a dúhöt, de ne a másokkal szemben alkalmazott erőszak révén. Munkálkodj ezen addig, amíg ki nem merülsz fizikailag. Ha őszintén teszed, megvilágosodnak előtted haragod okai, melyeket sok esetben egészen kézenfekvőnek fogsz találni. Csak mindeddig nem akartál szembenézni velük. Érzéseid szinte minden olyan esetben a hatalomfosztottságot fogják jelképezni, amikor erővel ruháztál fel valamilyen helyzetet vagy személyt, és ehhez az erőhöz képest hívságosnak érezted a ma gad erőfeszítéseit. Ekkor folyamodj a hatalompontodhoz, és érezd önnön létednek a tapasztalatodon áthömpölygő energiát. Hatal mad tudata minden félelmedtől megszabadít, következésképpen minden dühödtől is. (Hangosabban:) Vége az ülésnek. (- Rendben...) (Kedélyesen:) Akkor hát mindkettőtöknek kellemes, szép estét a te hatalompontodban, és a miénkben is. (- Köszönjük, Seth. Jó éjszakái. 23:59. Az ülés során Jane transza egyenletesen mély volt, közvetítése erős, egyenletes és tárgyilagos. Elmondta, hogy Seth nemsokára rátér a hiedelmeink környezetünkre gyakorolt hatására, megmagyarázza, miként felelős faji mentális klímánk a kivetített időjárásunk alakulásáért. Seth azt terve zi, hogy az 1972. júniusi nagy árvizek helyi mozzanatait használja anya gának fókuszpontjaként, mivel itt Elmirában személyesen is megtapasztalhattuk ezt a katasztrófát. [Lásd az 1. fejezet, 613. ülés jegyzeteit.] Seth azt mondaná tette hozzá Jane , fajként hozzászoktunk, hogy a természeten kívül állónak képzeljük magunkat olyannyira, hogy elfelejtettük, milyen elszakíthatatlanul a részei vagyunk.)
• 215 •
664. ÜLÉS, 1973. MÁJUS 21., HÉTFŐ, 21:30 (Szerdán nem tartottunk ülést, hogy Jane pihenhessen. Seth a mai ülés első részét a Jane számára közvetített anyagnak szentelte, majd amikor 22:07 kor vége volt a szünetnek, folytatta a könyvét.) Akkor hát diktálok: Állandó kölcsönös kapcsolat áll fenn min den egyes egyén és a társadalma között; bármely adott civilizáció egyenetlenségei és sajátosságai az azt alkotó emberek általános jel legzetességeinek tökéletes külső megjelenítései, hogy miként viszo nyulnak egymáshoz, és hogyan látják önmagukat. A külső dimenziók a belső személyes dimenziók másolatai. A tel jesítmények, a háborúk, a nehézségek és az intézmények egytől egyig „esemény utániak” - azaz egy belső létezés külső megnyilvá nulásai. Bizonyos feltételek teljesülése mellett a vízből jég lesz. Ugyanígy a belső események az eredetitől teljesen eltérő formában jelenhetnek meg a fizikai valóságban. Teremtményekként a természet részei vagytok. A gondolatok, az érzések és a hiedelmek átlényegülése objektíven érzékelhető fizikai jelenségekké, ugyanolyan természetes folyamat, mint mondjuk a víz átalakulása jéggé vagy a hernyó átváltozása pillangóvá. Hiedelmei tek, gondolataitok és érzéseitek átalakításával nem csupán a civili zációtokat és az intézményeiteket formáljátok folyamatosan, hanem ebben a természetes kölcsönhatásban nagyon is személyes szinteken hozzájárultok a fizikai környezetetek „pszichikai előállításához' minden mérhetetlen változatosságával s időleges stabilitásával. Az orvosságos ember eljárhatja az esőhozó táncot. Érti a természet egyes részei között fennálló eredendő kapcsolatot. Mondogatjátok, hogy hegyeket mozgathat meg a hit, mégsem vagytok hajlandók el fogadni a kapcsolatotokat a környezettel. Hiedelmeitek (melyek gyak ran kerülnek ellentétbe a vágyaitokkal) háborúkat idéznek elő. Ér zéseitek az általatok színtisztán természetinek tekintett jelenséget például az időjárás mögött meghúzódó hiedelmeiteket jelképezik(22:25. Jane említette ezt az anyagot a május 3i feljegyzéseiben, melyikei a 660. ülés végéhez, valamint a legutóbbi üléshez csatoltunk.) A katasztrófák, mint a földrengés és az árvíz, nem a tőletek füg getlen természet bizonyos elemei egymás ellen fordulásának követ kezményeként jönnek létre. Az érzéseitek ugyanolyan természeti • 216 •
érvényűek, mint az áradás, és megvan a maguk sajátos vonzása - az elme valóban megmozgatja az anyagot. Egy szeánszon mozgatott gyűrű a legegyszerűbb bizonyíték arra, miként képes az elme kom munikálni az anyaggal. Minden vihar, minden új forrás, minden árvíz, földrengés vagy nyári zápor megteremtésében részt vesztek. A háború is a természeti események egyik fajtája, melyet bizonyos szinten az érzések és a hiedelmek kölcsönhatása idéz elő. Egy má sik szinten ugyanezt a jelenséget jelképezi egy természeti katasztró fa. Szerepetek ezekben az érzésekben és hiedelmekben meghatá rozza az ilyen eseményekben elfoglalt „természetes” helyzeteteket. Vége a fejezetnek.
18. FEJEZET Belső és külső viharok, kreatív „rombolás”, a nap hossza és a biológiai alapú tudat
(Rövid szünet 22:32kor.) Következő fejezet: Belső és külső viharok, kreatív „rombolás”, a nap hossza és a biológiai alapú tudat természetes tartama. (Ez mind a fejezetcím?) Első mondat: Valóságod a fizikai beállítottságú tudatodtól füg getlenül létezik, ám amíg teremtmény vagy, az idegrendszeri struk túrádon és testi elevenségen át kell értelmezni a tudatosságodat. Többféle memória van, hogy amikor szükséged van rá, kéznél le gyen a megfelelő információ. Más jellegű adatokra ritkán lesz tuda tosan szükséged, ám mindig hozzáférhetőknek kell lenniük az Én tudattalan részei számára. Biológiailag a fizikai beállítottságú tuda tod tartama és kapacitása közvetlenül kapcsolódik a nappalok és éj szakák hosszához, és természetesen az évszakokhoz. Fizikailag te hát, amikor valamilyen gondolatod támad, kémiai kölcsönhatások mennek végbe, és az emlékek meglovagolják a kémiai vegyületek simán gördülő hullámait. Bolygótok, az éjjelek és nappalok pontos ütemezésével, egyedülállóan beleülő teremtménytudatnak adhat életet. Más szempontból azonban az éjszakák és nappalok a tudato tok természeti jelenségeken át fizikailag megnyilvánult eredendő ritmusát jelképezik, mivel még nem vagytok képesek arra, hogy hosszabb időtartamú napokat is érzékeljetek. Idegrendszereteknek nagy nehézséget okozna az olyan ritmus, ahol például a nappal háromszor-négyszer hosszabb lenne a jelenleginél. (22:44) Testetek és tudatotok ritmusa a bolygóét követi. Maga a bolygó molekulákból és atomokból áll, és mindegyiknek megvan a maga sajátos típusú tudata; a természetük Gestaltjában és halmo • 219 •
zott együttműködő szerveződésében jön létre a fizikai szerkezet mégpedig a tudatból. Ahogy ez a kialakulás lejátszódott, állandó kölcsönös kapcsolat állt fenn - a ti fogalmaitokkal élve - a külső és belső valóságok között. Az érzések, az érzékek, a „vagyok-ság”, a fogalmak és hiedelmek fej lődésével párhuzamosan megjelentek az állatfajok külső megnyil vánulásai is, melyek magukkal hozták a kiegészítő idegrendszeri struktúrák fejlődését, és ezeket pontos fizikai formációknak, például hegyeknek, völgyeknek, tengereknek stb. kellett fenntartaniuk. Tágabb értelemben persze mindezen események egyidejűleg játszódnak le. Ám hogy könnyebben megérthessétek, a ti időfogal maitok alapján adok magyarázatot. Érzéseitek a környezet ugyanolyan természetes részei, mint a fák. Jelentős hatással vannak az időjárásra. Léteznek további összefüg gések is, például az epilepszia és a földrengések között, ahol nagy energia és instabilitás találkozik, és hat a föld fizikai tulajdonságaira. Tartsatok szünetet. (22:55. Még az 1. fejezet 613. ülésén Seth ilyen kijelentéseket tett: „Ér zelmeitek elektromágneses valósága kifelé hat, és befolyást gyako rol az atmoszférára.” Akkor viszont nem figyeltünk fel a mögöttes jelenté sére. Folytatás 23:06kor.) A hiedelmek az Én-tudattal rendelkező elmék alakzatai, ahogy egy másik szinten az épületek is. A hiedelmek irányítják, létrehozzák és kordában tartják az érzé seket. Ebben az összefüggésben tehát az érzéseket hegyekhez, ta vakhoz és folyókhoz hasonlítjuk. Az ideák és hiedelmek idézik elő azokat a nyilvánvalóan mesterséges struktúrákat, amelyek Én-tu dattal rendelkező elméket feltételeznek, valamint az összefüggő társadalmi események óceánját. (Lassan:) Az érzések függenek továbbá az idegi struktúrádtól és annak a fizikai valósággal való ütközésétől. Az állat érez, de nem hisz. Érzéseid a maguk kémiai kölcsönhatásaival a számodra kialakult szubjektív valóság mellett elektromágneses tulajdonságokkal rendel keznek, ahogy a gondolataid is. Testednek azonban meg kell szaba dulnia a vegyi fölöslegtől, miként a szárazföldnek is meg kell szaba dulnia a vízfölöslegtől. Vannak általam „fantomvegyületeknek” ne • 220 •
vezett anyagok - szokásos vegyi anyagok olyan megnyilvánulásai, amelyeket mindeddig nem érzékeltetek, amelyek bizonyos küszö böt átlépve tisztán elektromágneses minőségekké változnak, és az így felszabaduló energia közvetlenül hat a fizikai atmoszférára. (23:20) Ahogy a testetek az állandó hullámzás és kémiai kölcsön hatás állapotában van, ugyanúgy az atmoszféra is, mely egy másik szinten visszatükrözi a testen belül is létező pszichikai, kémiai és elektromágneses sajátosságokat. Csekély a különbség az ereidben csörgedező véráram és a szél áramok között, azonkívül, hogy az egyik fajta benned, a másik pe dig rajtad kívül található. Mindkettő ugyanannak a kölcsönös kap csolatnak és mozgásnak a megnyilvánulása. A bolygótoknak is ugyanúgy van teste, mint nektek. A véred bizonyos előírásos mintát követ, ahogy a szél is. Ebben az értelemben a Föld testének belsejé ben vagy. Ahogyan a sejtek hatnak a testedre, tested is úgy hat a Föld testére. Az adott körzetekben az időjárás híven tükrözi az egyének érzéseit. Az általános időjárási minták az érzelmek mélyebb belső ritmusait követik. (23:28) A földrengéses zónákban élőket azért vonzzák az ilyen területek, mert ösztönösen értik a külső körülmények és a szemé lyes mentális és emocionális mintáik közötti kapcsolatot. Itt nagy energiával rendelkező személyiségeket találunk; insta bil, „túlcsordulón” temperamentumos természetű, nagy kreativitás érzékkel és újító szellemmel megáldott embereket. Erős ingereket igényelnek vagy összeütközést a valósággal, mellyel összemérhetik az erejüket. Általában nagyon türelmetlenek a társadalmi körülmé nyekkel szemben, és rendkívül életerősek. Az ilyen egyének nagy hőfokon élnek, tömegesen pedig bőséggel bocsátják ki az általam „fantomvegyületeknek” nevezett anyagokat. Az ilyen, nem fizikai emocionális minőségek instabilak, és ha tást gyakorolnak a Föld szerkezetének mély elektromágneses integ ritására. Persze ott is előfordulnak földrengések, ahol nem élnek emberek, az eredetük azonban minden esetben a mentális tulaj donságokban keresendő, nem pedig külső okokban. (Rövid szünet.) A földrengéseket gyakran hozzák összefüggésbe a nagy társadalmi felbolydulások vagy változások időszakaival, és az ilyen helyekről • 221 •
indulnak ki és vetülnek kifelé a törésvonalak. Így sokszor egy másik kontinens lakatlan területére, egy szigetre hatnak, vagy egy szökőárt emelhetnek a világ túloldalán, ahogy a szélütés is érintheti olyan részét a testnek, amely igencsak messze esik a baj eredeti helyétől. (Rövid szünet 23:38kor.) Ahhoz, hogy érezz, nincs szükség Én-tu dattal rendelkező elmére, és a „múltban” a földrengések ugyanig) jelenítették meg a fajok érzésmintáit: a tudatnak önmagukban is természetes jelenségeket kiváltó instabil állapotait, mely jelenségek kel aztán tovább alakították a faj tudatállapotát és körülményeit. A ti fogalmaitok szerint a tudat az anyaghoz társul, és ezen köl csönhatás révén fizikailag megvalósul bármelyik tapasztalata. Jelen tős összefüggések állnak fenn például a viharok és pszichikai viha rok, valamint az érzések és gondolatok instabil elektromágneses tulajdonságai között, továbbá az agynak azon képessége között, hogy feldolgozza ezeket, és megszabaduljon a fölöslegektől. Nemcsak rea gáltok az időjárásra. Hozzájárultok az alakulásához, már pusztán azzal is, hogy belélegzitek, majd ismét kifújjátok a levegőt. Az agy olyan elektromágneses kapcsolatok fészke, amelyeket még nem ért hettek. Bizonyos szempontból olyan, mint egy féken tartott vihar. (23:45) A belőle fakadó gondolatok legalább annyira természe tesek, mint egy-egy villám. Amikor a villám a földbe csap, változtat rajta. Olyan változások is léteznek, amelyek a gondolataidnak az at moszférába csapódásával következnek be. A veled született hatal mas belső bizalom alkotja a fizikai föld mindent átfogó megbízha tóságának alapját. Úgy lakozik a földön a tested, ahogy te magad a testedben lakozol. Létezésedbe vetett hittel születtél, mely automa tikusan irányította személyes testi Éned megfelelő működését. Ez adta meg azokat a szükséges stabilizáló tulajdonságokat, melyekre támaszkodhat a tudatod, és melyek révén hatékonyan és kreatívan működhet. A legkisebb atomnak is megvan a maga sajátos ereden dő integritása, és ezen alapul minden szerveződése és változása, így biztosít egy Gestalt jellegű állandóságot a Föld testében. (Hosszú szünet 23:54kor.) Változás azonban mindig történik, ahogy a lineárisan felfogott időbeli tapasztalatban is az egyik esemény fel tétlenül felváltja az előzőt. A fókuszotoknak megfelelően minden adott esemény „időbe telik”. Tisztában vagytok vele, hogy sok olyan • 222 •
esemény megy végbe, amelyeket tudatosan nem észleltek, ezek te kintetében a mások által mondottakra támaszkodtok. A ti fogalmai tok szerint tehát kétségtelen a változás. A test változik. Említettem, hogy egy-egy betegségnek lehet kreatív alapja (lásd a 4. fejezet, 620. ülést) nos, ugyanígy egy földrengésnek vagy termé szeti katasztrófának is. Most tarthattok szünetet, vagy befejezhetjük az ülést, ahogy sze retnéd. ( Tartsunk szünetet. 00:01. A szünetben azon elmélkedtünk, mit lehetne kideríteni egy számítógéppel feldolgozott globális tanulmányból mondjuk egy olyanból, amelyik visszanyúlik az írott történelmünk kezdetére , hogy lássuk, milyen összefüggéseket lehet kimutatni szerte a világon a földrengések és a nagyobb érzelmi és társadalmi forrongások korszakai között... Folytatás 00:10kor.) Tehát: A tudatos szinteken kívül, egyszerűen teremtmények ként, nagyon is tudatában vagytok a közelgő viharoknak, árvizek nek, tornádóknak, földrengéseknek és így tovább. A test maga is sok erre utaló jelet vesz: ilyen a légnyomáskülönb ség, a mágneses irányérzék az egyensúlyozás során, a bőr által érzé kelt parányi elektromos ingadozások. Ezen a szinten a test gyakran már a bekövetkezésük előtt felkészül a természeti csapásokra. Mű ködésbe lép a védelmi rendszer. Sok további, az adott személyes reakciókkal kapcsolatos tényező is közrejátszik. Itt egyéb pszichológiai körülmények jelennek meg. A földrengésekkel fenyegetett területeken élő emberek tudatában vannak a veszélynek. Bármit is mondanak, szükségük van az állan dó késztetésre és izgalomra, és határozottan élvezik is; pontosan a körülmények kiszámíthatatlan természete sarkallja tettekre őket. Erre az esetre is számtalan különféle viselkedés és jellegzetesség vonatkozhat, ezért nehéz általános megállapításokat tenni, de min dig is alapos oka van annak, ha bárki tragikus természeti katasztró fának lesz a részese. (Rövid szünet.) Gyakorta előre sor kerül a körülmények már-már tudatos felismerésére. Más esetekben álmokban jelenik meg a test előzetes értesülése, így oly módon változtatja meg a napi életet, hogy lehetősége nyíljék a menekülésre. Akadnak emberek, akik ter • 223 •
veiket megváltoztatva egy nappal a bekövetkező katasztrófa előtt el hagyják a várost. Mások viszont maradnak. És mindez korántsem véletlen. A tudattalan anyag annak megfe lelően nyer bebocsátást a tudatba, hogy mit gondol az egyén magá ról, a maga valóságáról, és abban a maga helyéről. Senki sem hal meg egy katasztrófában, aki nem dönt úgy, hogy ott haljon meg. Ugyanakkor viszont ilyenkor mindig történik valamilyen tudatos felismerés, bár az egyén igyekezhet becsapni önmagát, és erőnek erejével tagadhatja ennek a lehetőségét. Még az állatok is megérzik a halálukat, és ez az emberre is igaz. (00:23) Akik élni kívánnak azzal, hogy tudattalanul előre „tájé kozódnak” egy ilyen eseményről, azok élni is fognak vele - hogy mentsék magukat, és ne legyenek részesei. Ha nem hisznek az ilyen előzetes figyelmeztetésekben, és megtagadják önmaguktól a tuda tos tudást, ám hisznek ezek általános bizonyosságában, tudattala nul fognak cselekedni, anélkül hogy ismernék az okát. De mindig lesznek olyanok, akik a természeti csapásnak részesei lesznek, és nekik meg is lesz rá az okuk. Pszichikailag, mentálisan és fizikailag legalább annyira részesei lesznek az ilyen eseménynek, mint mondjuk a víz, mely áradás ide jén áthömpölyög egy városon. Úgy fogják felhasználni a fizikai ka tasztrófát, ahogy mondjuk az egyén használ fel valamilyen tünetet kihívások, fejlődés vagy megértés céljából - de ők maguk választják meg a végzetüket, ugyanúgy, mint mások a tüneteket. Tudatában lesznek ennek a keretrendszernek. Nem kívülről erőltetik rájuk. Lehet, hogy tudatosan nem fogadják el az ilyen információt, de ha tudnák, miképpen vizsgálják meg magukat, rájönnének, hogy pontosan az adott helyzetté összegződnek a hiedelmeik. (Rövid szünet.) Az egyén arra használhat egy súlyos betegséget, hogy az a leg bensőségesebb kapcsolatba hozza az élet és a halál hatalmával, hogy válsághelyzetet teremtsen, melyben mozgósíthatja eltemetett túlélési ösztöneit, tisztázhassa a nagy ellentétpontokat, és össze szedhesse minden erejét. Így használható fel egy katasztrófa, az egyéntől függően tudato san vagy tudattalanul. • 224 •
(Szívélyesen:) Vége az ülésnek. ( Köszönöm.) A legszívélyesebb jókívánságaim mindkettőtöknek; hamarosan rátérünk az árvizetekre. ( Alig várom. Jó éjszakái, Seth. 00:36. Ma este Jane transza és közvetítése nagyon mély és egyenletes volt. Seth csak a mi kedvünkért hagyta abba közölte, miközben feltette a szemüvegét. Érzem, hogy sokkal több anyag van a tarsolyában. Fogadni mernék, ha most aludnék egy órát, utána akár kezdhetnénk is a következő ülést... de tudom, úgysem tennénk ezt - nevetett, amikor éppen az járt az eszemben, hogy ki kellene próbálni. Annyira nem szeretem abbahagyni, amikor érzem, hogy még áradna az információ... Sethnek az árvizünkre vonatkozó megjegyzésével kapcsolatban lásd Jane megjegyzéseit a legutóbbi ülés végén.)
665. ÜLÉS, 1973. MÁJUS 23., SZERDA, 21:41 Jó estél. (— Jó estél, Seth.) Akkor most diktálok. Ismétlem, nincsenek véletlen balesetek. Sen ki, semmilyen körülmények között sem hal meg úgy, hogy ne lenne rá felkészülve. Ez egyformán érvényes a természeti katasztrófa által okozott és a más körülmények között bekövetkező halálra. Saját elhatározásod határozza meg halálod módját, nemkülön ben az idejét is. Most az ebben az életedben megismert hiedelme iddel foglalkozunk, és egy későbbi fejezetre hagyjuk a más létezé sekből átszivárgó hiedelmeket. Bármilyen hiedelmeket fogadsz el, bármi is legyen ezek oka, mindig a jelenben van a hatalompontod. Nagyon fontos ezt megértened, nehogy túlságosan lekössenek a szövevényes „múltbéli okok", mert annyira beleveszhetsz egy-egy negatív megközelítésbe, hogy teljesen megfeledkezel a lehetőségről, miszerint ezeket a hiedelmeket hatalmadban áll megváltoztatni a jelenben. A legkülönfélébb okok miatt táplálsz ilyen és amolyan hi edelmeket, melyeken azonban bármikor változtathatsz. Sokan hal nak meg például fiatalon azért, mert annyira hiszik, hogy az öregkor a lélek lealacsonyodása és a test megalázása. Nem akarnak élni olyan • 225 •
körülmények között, amilyennek az öregkort képzelik. Vannak, akik egész egyszerűen olyan körülmények között kívánnak inkább meg halni, amelyeket mások a legrettenetesebbnek tartanak: a tenger dühöngő hullámai sodorják el, földrengés zúzza halálra vagy forgó szél ragadja el őket. Az ilyen személyek számára elképzelhetetlen lenne például, hogy valamilyen kórházban szenvedjenek ki lassú haldoklással, vagy be tegség vigye el őket. Mindez jórészt a vérmérséklettel áll összefüg gésben, és természetesen a személyiségek közti különbségekkel, hogy ki mit részesít előnyben. Sokkal többen vannak tudatában kö zelgő haláluknak, mint ahány ilyen esetről általánosságban tudomást szereznek. Tudják, mégis úgy tesznek, mintha nem tudnák, de a ka tasztrófák áldozatai maguk választják ezt az élményt - magát a drá mát vagy éppenséggel a rettenetet, mely a bekövetkeztekor fogja el őket. Inkább egy érzékelés fellobbanásában hagyják el a fizikai éle tet, az életükért folytatott küzdelem közepette, a kihívás pillanatá ban, harc közben, nem a végső belenyugvás és megadás percében. (21:54) A természeti katasztrófák a fékevesztett hatalom feleme lő energiáját hordozzák, az emberi szabályozás kordájából szaba dult természetét, és pontosan ezen jellemzőik miatt emlékeztetik az emberi önnön pszichéjére. A maguk módján az ilyen megrázó események mindig együtt járnak a születőben lévő kreativitással, ahogy a föld méhéből feltartóztathatatlanul kiemelkedve, átfor málják a felszínt és az emberek életét. Az egyéni reakciók ezt az eredendő tudást követik, mert miköz ben az ember fél a természet elszabadult hatalmától, és igyekszik ezzel szemben önmagát védeni, ugyanakkor örömét leli benne, és azonosul vele. (Rövid szünet.) Minél „civilizáltabb” lesz az ember, annál inkább gyengítik az általa kialakított társadalmi struktúrák és gyakorlatok a természethez fűződő bensőséges kapcsolatát - és an nál több természeti katasztrófa következik be, mivel a felszín alatt mérhetetlen igény feszíti az embert, hogy azonosuljon a természet tel; és ezt ő maga fogja földrengésekké, tornádókká, árvizekké vál toztatni, hogy még egyszer érezhesse nem csupán ezen csapások energiáját, hanem a magáét is. • 226 •
(Rövid szünet.) Semmi más nem szembesítheti úgy az embert az zal a hihetetlen potenciállal, melyből ő maga is ered, mint ez a megütközés a természeti elemek elszabadult energiáival. Sokak számára a természeti csapások jelentik az első személyes találkozást a teremtménylét bolygóhoz fűződő kapcsolatának való ságával. Ilyen körülmények között mindazok, akik úgy érzik, hogy semmiféle családi vagy nemzeti szerkezetnek nem részei, egy villa nás alatt megértik társulásukat a földdel, annak erejét és az itt el foglalt helyüket; és ennek a kapcsolatnak a hirtelen felismerésével átérzik a maguk cselekvési hatalmát. (22:09) Egy egészen másik szinten gyakran ugyanezt a célt szol gálják a lázadások, mely esetben az energia felszabadulása - bármi lyen indítékkal - arra a benső felismerésre vezeti az egyének egy csoportját, hogy igenis létezik nagyon összpontosított életerő, csak ezt megelőzően talán nem találtak rá. Ez a felismerés elvezetheti őket - ahogy ez gyakran megesik önnön energiájuk megragadásához, és azt rendkívül kreatív mó don fogják alkalmazni. Egy természeti katasztrófa vagy egy lázadás valóságos energiazuhatag, rendkívül hatásos, és minden felszíni következményei ellenére a maga módján roppant pozitív. A ti fogal maitok szerint ez semmiképpen sem menti fel például a lázadások kezdeményezőit, mivel a tudatos hiedelmek olyan rendszerében működnek, ahol az erőszak erőszakot szül. Ám ebben az esetben is adódnak egyéni eltérések. A lázadások kirobbantói gyakran az olyan energia megnyilvánulását keresik, melynek hitük szerint egy magáikban nincsenek a birtokában. Pszichológiai lángokat lobbantanak, és legalább annyira megbabonázza őket az eredmény, mint a piromániást. Ha megértenék és megtapasztalnák önmagukban a hatalmat és az energiát, nem lenne szükségük ilyen taktikákra. (Rövid szünet 22:19kor.) Ahogy a faji problémák is több szinten megoldhatók - a helyzet pszichológiai hevességétől függően - egy lázadás vagy katasztrófa révén, esetleg a kettő ötvözetével, illetve ahogy a fizikai tünetek segítségkérést vagy elismerésre irányuló vá gyat fejezhetnek ki, ugyanúgy alkalmazhatják az ország vagy a világ valamelyik szegletében lakók a természeti csapásokat, hogy segítsé get kapjanak egy másik övezetből. • 227 •
Sok lázadást természetesen tudatosan kezdeményeznek. És per sze ugyanígy emberek ezrei vagy milliói nem tudatosan határozzák el, hogy forgószelet, árvizet vagy földrengést idéznek elő. Először is, ezen a szinten nem hiszik, hogy egyáltalán lehetséges ilyesmi. Míg az ilyen esetekben fontos szerepet játszanak a tudatos hiedel mek, az egyén szintjén ugyanolyan tudattalanul zajlik a belső munka, mint amilyen tudattalanul hoz létre a test fizikai tüneteket. Rend szerint úgy tűnik, a tünetek úgy sújtanak le a testre, ahogyan a ter mészeti katasztrófák a Földre. Félelmetesnek és kiszámíthatatlan nak tartják a hirtelen eluralkodó betegséget, melyet talán egy vírus okozott. A hirtelen kerekedett tornádót vagy földrengéseket nem vírusok, hanem a légáramlatok, hőmérsékleti tényezők, illetve tö résvonalak következményének tartják. Mindkét esetben ugyanott keresendők az alapvető okok. (22:27) A „Föld betegségeinek” ugyanannyi oka van, mint a testi betegségeknek. Bizonyos fokig ugyanez mondható el a háborúkról is, amennyiben ezeket kisebb fertőzéseknek tekintjük. A háború megtanít titeket az élet megbecsülésére. A természeti katasztrófák arra emlékeztetnek, hogy nem feledkezhettek meg a bolygótokról vagy teremtménylétetekről. Ugyanakkor az ilyen élmények kapcso latot nyújtanak lényetek legmélységesebb energiáival - még olyan kor is, amikor „romboló” módon alkalmazzák ezeket. Tartsatok egy kis szünetet. (22:31. Jane azonnal kijött a remek transzból. Közvetítése nagyon gyors tempóban haladt. Ma este rendkívül csendes volt a ház, jól hallhattuk a halkan szemerkélő esőt. Valamivel lassúbb tempóban folytattuk 22:56kor.) Tehát: A természeti katasztrófákat inkább emocionális szinten okozzák, mint a hiedelmek szintjén, bár a hiedelmeknek, mivel ér zelmeket gerjesztenek, kétségkívül fontos szerep jut. Az emberek tömegeinek általános érzelmi tónusa vagy érzés szintje a környezettel való testi kapcsolatuk révén hozza létre a ter mészetes energia kirobbanását megindító külső fizikai körülménye ket. (Seth az 1. fejezet 613. ülésén beszél az érzelmi tónusokról.) A töme ges érzelmi állapotoknak megfelelően különféle fölöslegek gyűlnek fel fizikailag; ezek aztán átalakulva kerülnek ki az atmoszférába. Ebben a korábban (a legutóbbi ülésen) említett „fantomvegyületek”, •
• 228 •
valamint az emóciók elektromágneses tulajdonságai is közrejátsza nak. Egy folyómederben meredező szikla kettéválasztja a sodrást, mivel a víznek ki kell kerülnie az akadályt. Érzelmeitek ugyanolyan valóságosak, mint ez a szikla. Kollektív érzelmeitek hatnak az ener gia áramlására, és erejük - a természeti jelenségeknek megfelelően - világosan megfigyelhető a viharban, mely a vihart átélő emberek belső érzelmi állapotának kivetített helyi megnyilvánulása. Ahogyan tudatos hiedelmeitek meghatározzák testetek állapo tát, és ahogyan (a hiedelmeitekhez igazodva) tudattalan szinteken tartjátok fenn testeteket, a természeti katasztrófák azon érzelmi ál lapotokat előidéző hiedelmek eredményei, melyek automatikusan külső légköri állapotokká alakulnak át. (23:09) Hiedelmeiteknek megfelelően ilyenkor az így megjele nített fizikai dilemmával foglalkoztok. Egyénileg, a céljaitok szem előtt tartásával reagáltok. Egyedi és nagyon személyes hiedelmei tek vesznek részt az általános érzelmi állapotok előidézésében. Az érzelmi energiának az a gyűjtőmedencéje, ahová minden energiá tok áramlik, még mindig eltérő töltésekből áll, de általánosságban szólva, az összes résztvevő egyéni hozzájárulása a vihar erejét és irá nyát megszabó egységes mintába rendeződik. (Rövid szünet.) Amint arról ebben a könyvben már szó esett, Ru burt és Joseph egy árvíz részesei voltak (1972 júniusában), ezért ezt az esetet fogom példaként használni, valamint ezt a környéket, bár maga az árvíz sokkal nagyobb területet érintett. Helyileg felerősödtek bizonyos általános hiedelmek: az Elmiravidék gazdasági visszaesést élt át, és úgy tartották, New York állam gondjai is ott csapódnak le, annyira azonban nem fordult rosszra a helyzet, hogy válságenyhítő segélyt érdemelt volna. Az ipar kezdett áttelepülni a környékről. Az emberek elveszítették munkahelyüket, szinte egyik napról a másikra megszűntek a korábbi kenyérkereseti lehetőségek. A helyi vezetés tehetetlenkedett, és számos ember szo rongott, depresszióba esett vagy sarokba szorítva érezte magát. A városfejlesztési tervek legyalulták a szegények otthonait és a régebbi lakókörzeteket. Ez további társadalmi elkülönítésekhez ve zetett, mert a szegény sorsra jutottak többnyire feketék és „alacso nyabb osztálybeli” fehérek voltak. Ugyanakkor a jobb módúak ültek • 229 •
a városi tanácsban, akik pedig az utcára kerültek, nem tudták kifi zetni az új lakásokat. A háttérben zajló különféle manipulációkkal távol tartották őket a jobb körzetektől. A gazdagok és jómódúak fenyegetve érezték magukat, mivel ra gaszkodásukkal a modernséghez és a haladáshoz megváltoztatták a status quót, amivel viszont elszabadították a nélkülözők energiáit. A középosztálybeliek a belvárosból a kertvárosokba költöztek, ettől megbomlott az adók kiegyensúlyozottsága, a belvárosi kereskedő ket pedig veszteség érte. Körzetként a helységnek nem volt egység érzete, sem valamiféle kulturális vagy természetes identitásban meg mutatkozó általános érvényű büszkesége. (23:29) Faji feszültségek támadtak, lázadások lógtak a levegőben. Egy hosszabb ideje hivatalban lévő, hozzáértő polgármester alul maradt a választásokon. Tehát számos, nem feltétlenül idekapcso lódó ok miatt a politika is belépett a körbe. A politikai érdeklődésű emberek úgy érezték, nincs befolyásuk, így nem számíthattak hatá sos kapcsolatra a szövetségi kormánnyal. A környéken fokozódott a tehetetlenség érzése. A terület határozott kulturális identitást sem mutatott, bár min dig is törekedett valamilyen jellegzetes önkifejezésre. A kormánytá mogatások gazdaságilag súlyosabb helyzetbe került vidékekre kerül tek; az emberek egyéni álmai és reményei összességükben és több szinten is a regionális fejlesztésről szóltak. Fokozódott a reményte lenség érzése. Az idősek és a fiatalok, a hagyományokhoz ragaszko dók és a haladó szelleműek egyaránt jelentéktelen csatározásokba bonyolódtak, melyeknek során például a városatyák kikeltek az el len, hogy hosszú hajú fiatalok tanyázzanak az egyik parkban - mind ezek csip-csup ügyek, de minden kétséget kizáróan az értékek ket tészakadását és a nemzedékek közti félreértéseket jelezték. Most tarthattok egy kis szünetet. (23:40től 23:47igszünet.) Kisebb-nagyobb mértékben ugyanezek a gondok jelentkeztek a szóban forgó árvíz által érintett minden vidéken (a keleti parton). Olyan elmaradott régió alakult itt ki, amely még nem süllyedt a szövetségi támogatásokat elnyerő vidékek alacsony szintjére. A rop• 230 •
pant instabil társadalmi és gazdasági körülmények a reménytelen ség érzésével párosultak. (Rövid szünet.) Árvíz helyett végzetes kimenetelű társadalmi lázon gások is kitörhettek volna. A különös, egyedi és sajátos érzelmi tó nusok miatt azonban a kialakult érzelmi feszültségek automatikusan átalakulva felszabadultak, és az atmoszférába távoztak. A természeti katasztrófa sok mindenre választ adott. A (Chemung) folyó példá ul közel, közvetlenül az üzleti negyed szívén hömpölyög keresztül. Ismétlem, mindebben a többi árvíz sújtotta területnek is része volt. Ahogy egyes primitív népek csőtáncot járnak, és a tudattalan erők akaratlagos irányításával tudatosan hoznak létre esőt, úgy itt a különböző vidékeken élő emberek nagyjából automatikusan tették ugyanezt, anélkül hogy tudatában lettek volna az ezzel járó folya matoknak. Így termékenyítették meg a felhőket tudattalan szándékkal és a biológiai szinten működő érzelmi állapotok spontán felszabadítá sával, úgyhogy a hormonális és vegyi reakciók közvetlen hatást gya koroltak a légkörre. Ezt megelőzően helyi vallási szervezetek evangelizációs kampány tervét fontolgatták. Bevonták az egyik népszerű vallási csoport kö vetőit, és az esemény jelentős hírverést kapott. Ezúttal sem beszél hetünk véletlenről. Kísérletet jelentett ez a fundamentalista feleke zetek részéről a probléma egy másik szinten történő megoldására, a vallási azonosság, térítés és lelkesedés révén. Az ennek a tervnek az alapjául szolgáló hiedelmek nem találkoz tak a köz tömeghiedelmeivel, így a kísérlet zátonyra futott. A prog ram valójában az árvíz előzetes ismeretére épült. A kampányra vé gül nem került sor, mert az evangelizátorokat elriasztotta az árvíz. (00:02) A vallási közösség sok tagja szerint az árvíz Isten akarata, illetve az Úr a tévelygéseik miatt bünteti az embereket. A maga módján az árvíz valóban vallási esemény volt, mivel az emberek kü lönböző - korábban nem kifejezetten humánus szándékairól ismert - csoportjait közelebb vonta a közösséghez. Különös módon azon ban az emberek bizonyos hányadának elszigetelésére is szolgált, és olyan módon emelte ki nehéz helyzetüket, ahogyan azt semmiféle lázadás nem tehette volna. • 231 •
Alázatra is szorított némelyeket azzal, hogy megfosztotta őket társadalmi helyzetük és vagyonuk kényelmétől, így olyan eltérő hát térrel rendelkező emberekkel kerültek esetenként szoros kapcso latba, akikkel egyébként sosem kötöttek volna ismeretséget. Az efféle válságok más megvilágításba helyezik a valóságot; en nek során egyszerre túlságosan is érzékelhetővé válnak a korábban rejtett megnyilvánulások. Sok esetben a szegények megmenekül tek, mivel a régi lakóházak és társasházak állva maradtak, míg az új, ranch-stílusú épületek rosszul viselték a megpróbáltatást. Sok ká rosult gyűlt össze a főiskola (Elmira College) kapujában. Korábban a bridzspartiknál komolyabb teendőkkel nem foglalkozó asszonyok most nehezebb sorban élő társnőik oldalán küzdöttek az életükért. Sok szegény ember, aki elvesztette otthonát, önmaga számára is meglepő vezetői képességeket fedezett fel személyiségében. (00:11) A belváros belső, mindig is ismert, ám mindaddig leplez hető nehéz helyzete is látható formát öltött. Szinte teljesen romba dőlt, és azonnali segítséget igényelt. A helyi önkormányzat hirtelen olyan valósággal szembesült, melyen mit sem lehetett segíteni vé get nem érő tanácskozásokkal. A válság egyesítette az embereket. A maga valóságában tárult fel a reménytelenség érzése, úgyhogy cselekedni kellett. A korosodással kapcsolatos negatív hiedelmeikkel teli idős em berek rendkívüli életerőt és további célokat fedeztek fel magukban a túlélés késztetése révén. A tárgyak felülmúlhatatlan fontosságába vetett hiedelmüktől elvakított embereknek a szó szoros értelmében elúszott mindenük. Felismerték a vagyontárgyak viszonyított jelen téktelenségét, és a szabadság olyan pezsgése érintette meg őket, amilyet ifjúságuk óta nem tapasztaltak. Szeretnél szünetet tartani? (00:17. Nem. Nagyon jónak tűnt a ritmus.) (Rövid szünet.) Mindenki számára nyilvánvaló volt a környék rej tett „betegsége”. Mindenhonnan érkeztek segítők. Végre egyszer a bajtársiasság felülkerekedett a társadalmi különbségeken. Egyetlen nap leforgása alatt érvényüket vesztették az adottnak tekintett lét minták. Bizonyos mértékig mindenki világosan látta magát addigi éle te természetével való személyes kapcsolatában, és érezte, hogy a közös • 232 •
séghez tartozik. Ráadásul mindenki érezte a természet állandó energiáját, és az árvíz, minden látszólagos kiszámíthatatlansága ellené re, arra a stabilitásra emlékeztette, amely az élet alapjául szolgál. A víz hatalma mindenkivel felismertette a természettől való füg gését, és arra indította az embereket, hogy kétségbe vonják az oly hosszú időn át maguktól értetődőnek tekintett értékeket. Az ilyen válsághelyzet automatikusan mindenkit az értékek vizsgálatára in dít, és olyan azonnali döntések meghozatalára kényszerít, melyek korábban mellőzött felismerésekhez vezetik. Tartsatok egy kis szünetet. (00:26tól 00:40ig szünet.) Az árvíz tehát fizikailag kinyilvánította a régió belső problémáit, ugyanakkor olyan energiákat szabadított fel, melyek mindaddig a reménytelenség csapdájában fortyogtak. A vidék a pszichikai és fizikai figyelem fókuszpontjává lett, így magához vonzott más energiákat is. Minden érintettnek megvolt a maga oka, hogy részt vegyen benne, és a tömeg által létrehozott ke retrendszer révén személyes célokat és dilemmákat oldott meg. A pillanat valóságában magától omlott össze számos múltbéli hiedelem. Felszabadult sokak korábban eltemetett kezdeményezé si és cselekvési hatalma. A vidék megsegítésére azonnal áramlani kezdett a szövetségi támogatás. Ide irányult a fény. (Rövid szünet.) Sok magányos ember kényszerült vagy inkább kényszerítette magát olyan helyzetbe, ahol létfontosságú, hogy kapcsolatot teremtsen másokkal. Mivel ez a könyv nem erről szól, most nem boncolgatom mélyebben az ezzel járó módszereket és folyamatokat. Kitérek viszont Ruburt és Joseph árvízzel kapcsolatos élményei re, mivel ez különleges eset, és többek számára is tanulságos lehet. Most (mosolyogva és hangosabban:) vége az ülésnek. Szívből jövő jókívánságaim mindkettőtöknek, kellemes estét. ( Köszönjük, Seth. Nagyon jó lesz: nagyon várjuk ezt az információt. 00:48kor fejeztük be. Mielőtt ezt az anyagot legépeltem volna a jegyzeteimből, azt beszéltük Janenel, hogy ki kellene egészítenünk Seth általánosított helyi adatait az Elmira és Cheming megyére vonatkozó nevekkel, dátumokkal és eseményekkel; ezek az adatok az 1972. június 23i árvíz előtti és utáni több hónapos • 233 •
időszakot mutatnák be. Végül úgy döntöttünk, nincs rá szükség Seth elég világosan elmagyarázta, amit ebben a könyvben ki akart fejteni. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy roppant érdekes lenne megyénk ér zelmi állapotai és az időjárása közötti összefüggés alapos tanulmányozása. Felmerülnek persze földrajzi korlátokkal, idővel és pénzzel kapcsolatos kérdések; ám ha a tanulmány fényt derítene bizonyos dolgokra, akkor ki lehetne terjeszteni New York államra is, majd Pennsylvania államra végül az Egyesült Államok teljes keleti partjára. Az ezen és a következő ülésen leírt anyaggal kapcsolatosan az olvasó fellapozhatja az 1. fejezet 613. ülésének jegyzeteit.)
666. ÜLÉS, 1973. MÁJUS 28., HÉTFŐ, 21:31 Jó estét. ( Jó estét, Seth. Mosolyogva:) Akarod tudni, miért maradtatok (a lakásotokban) az ár víz ideje alatt? ( De mennyire!) Pedig nincs benne semmi titokzatos, különösen számotokra. Az okok és viselkedések elég tudatosan felismerhetők. Akkor hát diktálom: Ruburt és Joseph mindig egyenrangú vi szonyban látták magukat a természettel és a mindenséggel. Mind ketten egyénileg motiváltak, és bizonyos értelemben magányosak. Félénken távol tartják magukat nagyobb csoportosulásoktól. Ugyanakkor sokan meglepődtek, hogy itt maradtak az árvíz ide jén. Bizonyos szempontból meglehetősen meggondolatlan ötlet nek tűnt. De Ruburt és Joseph, hogy úgy mondjam, kellőképpen felkészültek. A Disznó-öbölben történt események óta tele volt a kamrájuk élelmiszerrel, régi borospalackokban tárolt ivóvízzel, volt gyertyájuk és egy tranzisztoros rádiójuk. Ami nem jelenti azt, hogy maguk „keresték” volna a bajt.* * Seth nem említette, hogy volt még egy kisöblű puskánk (mellyel még most is lehet lőni), és némi egészségügyi felszerelést is elraktároztunk... 1961 áprilisában kubai emigránsok egy csoportja partra szállt a kubai Bahia de Cochinosban (Disznó-öböl) és végzetes kudarcot vallottak Fidel Castro rendsze rének megdöntésében. 1962 októberében kiéleződött a viszony az Egyesült Ál• 234 •
Mielőtt Ruburt médiumi képességeivel kezdett volna foglalkoz ni, írt egy Bundu** című regényt, melynek cselekményében nukleá ris csapásról esik szó. Ehhez utánanézett, milyen követelményeket támaszt a túlélés. Később, amikor sor került a Disznó-öbölbeli ese ményekre, beszerezték a szükséges készleteket. Otthoni szokásaik jóvoltából aztán szinte automatikusan fenn is tartották ezt a helyze tet. Mindig gondoskodtak a készletek feltöltéséről, hogy legyen gyertya, továbbá elegendő élelmiszer és ivóvíz, anélkül hogy ez kü lönösebben nagy súlyt kapott volna az életükben. Amikor viszont rájuk tört az árvíz, Ruburt és Joseph, legalábbis ilyen szempontból, felkészültnek érezhette magát, hogy ha kell, külső segítség nélkül is elboldoguljanak. Mindez a múltbéli tudatos döntésekkel állt kapcsolatban, olyan helyzetekre adott reakciókkal, amelyek az árvíz idején a ti fogalma itok szerint már nem álltak fenn. A reakció mintája azonban vilá gos. Úgy döntöttek, hogy együtt, a maguk territóriumán, bármek kora válsággal hajlandók szembeszállni. (Rövid szünet 21:43kor.) A maradásukhoz vezető hiedelmeik e tekintetben nem változtak. Ez esetben erőteljes hatást fejtett ki a természettel való egyenrangú kapcsolat érzése; mindketten egyénileg próbálkoznak a szerencsé vel. Hozzászoktak, hogy külön dolgoznak, akkor is, amikor együtt vannak. Művészi törekvéseikben és médiumi munkájukban megta nultak bízni önmagukban. Régebben eljártak táborozni, és voltak nagyon kezdetleges körülmények között is (Baja Californiában). Ez is elmélyítette bensőséges kapcsolatukat a természettel, és bizta tást nyújtott a kitartáshoz, hogy az általa támasztott feltételek kö zött nézzenek szembe, ne pedig küzdjenek vele. Ezzel a hiedelemés viselkedéscsoporttal feltétlenül várható volt, hogy a maradás mellett döntenek.
lamok és Oroszország között az utóbbi Kubába telepített rakétái miatt, úgy hogy megint csak jó ötletnek látszott, ha minden eshetőségre készen biztosí tunk egy kis tartalékot. ** Megjelent 1958 márciusában, a The Magazine of Fantasy and Science Fic tion ben. • 235 •
Mivel tudták, hogy a háznak fölöttük is van emelete, azt tervez ték, hogy szükség esetén felviszik a kéziratokat, Ruburt írásait és Joseph festményeit. Más tényezők is szerepet kaptak a folyamatban. Először is, persze, a második emeleten laktak (ahogy most is). A válság számos viselkedésüket tudatuk hatókörébe vonta. A helyzet olyan komolyra fordult, hogy egy ideig valóban féltették az életüket. (21:51) Ezekben a pillanatokban világosan és kristálytisztán, szim bolikus fókuszban látták az élethelyzetüket; mindenkitől el voltak szigetelve, majd tíz láb mélységű és gyorsan emelkedő víz hömpölygött alattuk, és gyúlékony anyagok szagát párállta. Egyetlen hivata los személlyel sem tudatták a döntésüket, inkább behúzták a sötétí tőfüggönyöket, hogy lehetőleg senki se szerezzen tudomást az ott tartózkodásukról. A félelem pillanataiban nem számíthattak külső segítségre. Helikopterek nem tudtak volna leszállni. Ott álltak te hát egymagukban, a Seth-szövegekkel, a festményeikkel és Ruburt más kézirataival összezárva. Enyhébb típusú önhipnózissal igyekez tek megőrizni a nyugalmukat, és elkerülni a pánikot. Végül Joseph javasolta Ruburtnak a „befelé fordulást”, hogy megismerjék helyze tük személyes vonatkozásait. Közben tudatos figyelmük elterelésére kártyázni kezdtek, és bo rozgatással oldották a feszültséget. Ruburt ekkor módosult tudatál lapotba ment át, és igen helytállóan előre látta a helyzetüket. Meg állapította, hogy az alig fél saroknyira álló híd összedől, de ha nem esnek pánikba, és nem próbálnak elmenekülni, semmi baj nem éri őket. Öt körül véget ér a válsághelyzet, még ha a média nem is tud róla. Amint megkapták ezt az információt, megkönnyebbültek, és azonmód szertefoszlott a pánik. (22:00) Nem maradt más dolguk, mint hogy figyelemmel kísér jék a fizikai jelenséget, a még mindig emelkedő vízszintet, de immár a biztonság belső tudatával. Ruburtnak szüksége volt erre az élmény re, hogy megerősítse saját képességeibe vetett bizalmát. Mindkettő jüknek szükségük volt a bizonyosságra, hogy ezek a képességek ter mészetesek. és alkalmazhatók a természettel folytatott személyes küzdelemben. Ruburt arra is rádöbbent, hogy olyan helyzetbe hozta magát, amelyben alábecsülte a fizikai műveletek jelentőségét. Ám mindkettőjük erősen mentális típus, ezért hiedelemrendszerüknek • 236 •
megfelelően keresték a találkozást az anyagi jelenséggel, és esze rint oldották meg a problémát. Nos, akiknek nagy a csoportokba vetett bizodalmuk, akik több nyire másokkal együtt dolgoznak, azonnal elhagyták otthonaikat, hogy szomszédaik társaságában leljenek kellő bátorítást. Ruburt és Joseph felfedezték, hogyan viselkednek válsághelyzetben, ami vilá gosan mutatta pszichikai beállítottságukat. Felmerült bennük a kér dés, miért kellett egyedül szembenézniük az árvízzel. Más összefüggésben az árvíz az idő áradatává, valamint a termé szeti jelenségek világának elmúlásává lett. Minden természetes személyes nehézség ellenére szilárdan ki tartottak. Mint Ruburt megjósolta, a víz visszavonult. Ekkor a kö vetkezményekkel kellett számolniuk. Ruburt tevőlegesen segített az otthonaikba visszatérő szomszédoknak. Részt vett az ezzel kap csolatos fizikai munkálatokban. Megnyitották az általuk lakott két lakást a hajléktalanná váltak előtt. Az egyik lakásba befogadtak egy házaspárt, míg ők a másikban húzták meg magukat. Számukra szo katlan módon tehát napi kapcsolatba kerültek más emberekkel. Ez a helyzet felbecsülhetetlen értékű meglátásokkal szolgált számuk ra. Azt is megmutatta nekik, hogy a saját kapcsolatuk révén mások kal is kapcsolatot tudnak létesíteni. Pont. Tartsatok szünetet. (22:17. - Sok más anyagól is kaptam, de az nem tartozik a könyvhöz, úgyhogy Seth nem beszéli róla tájékoztatott Jane. Az emberekkel kapcsolatban, akikkel az árvíz miatt találkoztunk tette hozzá. Mivel a közvetítés során egészen egyenletesen beszélt, érdekes kérdések merültek fel bennem: le hetségese, hogy „egyszerre” két csatornát érzékel Seth irányából? Ha így áll a dolog, akkor vajon működhet ? Vagy ha a kettő között váltogat a tudata, akkor ez miért nem mutatkozik meg a szavaiban ? Nem tudom, hogyan kaptam az információt mondta Jane. Közben, gondolom, de ez nem valami sokatmondó. Hány csatornáról is van szó valójában? Jane ugyanis hozzátette, hogy saját magáról is létezik hozzá férhető információ megint csak „közben". Képtelen volt ennél pontosabban meghatározni. 22:40kor folytattuk.) Miután a víz visszavonult, egy ideig izgatott felszólítások hangzot tak el a rádióban: mindenfelé klinikákat állítottak fel, és azt üzenték az embereknek, hogy feltétlenül vessék alá magukat tetanuszoltásnak. • 237 •
Ruburt ismét „behangolt”, módosította a tudatállapotát, és azt az üzenetet vette, hogy ne oltássá be magát. Joseph se. A tudattalan tudás és (rövid szünet) a mindkettejük testének állapotáról szóló ki jelentés megérkezett. Mindketten biztonságban vannak, ha nem oltatják be magukat. Ebben az esetben tehát ellenálltak a rádióban elhangzott felszólításnak, és kitartottak a maguk álláspontja mel lett, annak ellenére, hogy a közvetlen környezetükben mindenki az ügyeleti helyekre rohant. Az életüket kockáztatták. Egy órával később változtak a felszólítások; ezúttal azt közölték, hogy az embe reknek nincs szükségük oltásra, mi több, a védőoltás súlyos mellék hatásokat válthat ki. Ruburt és Joseph ismét kellő önbizalomra tett szert, melyet más más területen hasznosítanak. Túl sokféleképpen és túl személyes módon ahhoz, hogy itt részletekbe bocsátkozzam, megvilágosodtak előttük az életfeltételeik. Nem lelték örömüket abban, hogy hete ken át hideg, nedves körülmények között éljenek. Cseppet sem áhították az ezzel járó kellemetlenséget, mindamellett igenis jó okuk volt rá, hogy részt vegyenek benne. Néhány nappal az árvíz előtt Ruburtot Baltimore-ba hívták egy televíziós műsorba, de visszautasította.* Víz alá került az autójuk. Ruburtnak a foglalkozásaiból származó bevétele is kiesett, ám mind ezeket a következményeket tudatos hiedelmeikkel és gyakorlatuk kal összhangban választották. (22:50) És ugyanez vonatkozik minden érdekeltre. Szimbolikus szinten az árvíz természetesen a régi elmosását jelenti, a tudattalan erők áradó hatalmát és energiáit, valamint az ebből fakadó új kez detét. Az a helyzet, hogy a társadalmatok gyakorta sodor titeket ki csinyes bosszúságokba és gondokba, amelyek nem hozzák felszínre minden erőtöket. A természeti csapások sok esetben rákényszerítenek a természettel való találkozásra, amikor olyan helyzetben tapasz talhatjátok meg identitásotok hatalmát és kiterjedését, melynek so rán el kell mennetek a végsőkig. * Jane azt mondta a műsorigazgatónak: „Sajnálom, de nem vehetek részt a műsorban, mert az a nagyon erős érzésem, hogy a napokban feltétlenül itt kell lennem Elmirában." És maga is őszintén elképedt, amiért így válaszol...
• 238 •
Egy nagyon is anyagi beállítottságú társadalomban nagy gyakor lati és szimbolikus jelentőséggel bír a drága lakás és más anyagiak elvesztése. Sokan tehát valósággal keresték ezt az élményt. (Hosz szabb szünet.) Sokan olyan hősiességgel válaszoltak a helyzetre, ami lyennek a meglétéről egyébként fogalmuk sem lehetett. Közösségi érzés bontakozott ki, mélységes bajtársiasság, noha korábban nyo mokban sem igen akadt rá példa. A háború, drámai megmenekülések, izgalom és a közösséghez tartozás sokszor szolgál érzelmi impulzusként a korábban magányo saknak, tehetetleneknek, hatalom nélkülieknek és elszigetelteknek. A maga módján ugyanilyen szerepet játszik többek között egy tűz eset, ahogy a helyi jellegű természeti csapások is. Tudatos elmétek változásra és drámai tartalomra, a hatalom érzésére és olyan törekvé sekre sóvárog, melyek tükrében felmérhető az egyéni irány. A „töké letes” társadalom, hogy idealista módjára fogalmazzak, mindezt azzal adhatja meg, hogy képességeik maradéktalan kihasználására, a kihí vások örömteli fogadására ösztönzi tagjait, akik hagyják mérhetet len természetes izgalmuktól vezéreltetni magukat, amikor a maguk egyedi módján igyekeznek kiterjeszteni kreatív potenciáljuk erőit. (Lassan, 23:06kor.) Ha nem nyílnak ilyen lehetőségek, lázadá sokra, háborúkra vagy természeti katasztrófákra kerül sor. A hata lom érzete minden teremtmény joga. A hatalom alatt ezúttal is a kreatív és hatékony cselekvés képességét értem. A túl sokáig láncon tartott kutya rosszindulatú lesz. A cselekedetei értéktelenségében hivő ember olyan helyzeteket keres, ahol sokszor anélkül használja a hatalmát, hogy szikrányit is foglalkoztatná tette építő jellegű vagy éppen negatív kimenetele. Nem cselekedhetsz pozitívan, ha nem cselekedsz. (Rövid szünet.) Ekkor nem érted meg energiád természetét, sem azon képességedet, hogy irányítani tudod ezt az energiát. A viharo kat és tornádókat dühös emberek idézik elő, akárcsak a háborúkat. Ezek ugyanannak a jelenségnek a változatai. Az árvíz tömeges pszichikai tünet kivetítése volt a földre. A lehető legtermészetesebb módon az eseményekben érintettek nem csak, hogy maguk választották a helyzetet, hanem a még mindig (több mint tizenegy hónappal az esemény után) zajló „gyógyítási” folya • 239 •
matban is segédkeznek. De nem távolodhattok el jobban a föld tes tétől és annak állapotától, mint amennyire a saját testetektől. Meglehet, másképp tűnik számotokra, mindezek kivétel nélkül kreatív, méghozzá jobbító célzatú folyamatok. (Hosszabb szünet.) Ösz tönösen érzitek az egyéni szubjektív hangulataitok és az időjárás közötti kapcsolatot, bár szívesebben értelmezitek úgy, hogy reagál tok a tőletek tökéletesen függetlenül létező külső fizikai események re. Nos, nem így áll a helyzet... Azért költözöl egy másik vidékre, mert te változtál meg, és vonza nak a tieidhez hasonló hiedelmekkel és szükségletekkel rendelkező emberek, következésképp a teljesen új természeti környezet. Ezál tal hozzájárulsz új közeged jellegzetes klímájának fenntartásához. (Nyomatékosan, mosolyogva:) Pont. Tartsatok egy kis szünetet. (23:23.)
19. FEJEZET Az energia összpontosítása és a hatalompont
(23:36) Következő fejezet: Az energia összpontosítása és a hatalompont. Az energia összpontosítása a hiedelmeidet követi. Sok hiedelem, mely önmagában nem negatív, de túl hangsúlyossá válik, olyan követ kezményekhez vezet, amelyek minden bizonnyal negatívnak tűnnek. Ez az anyag nagyon fontos mindnyájatok számára, akik olyan helyzetben találjátok magatokat, amely elégedetlenséget szül ben netek. Több ok miatt is Ruburtot hozom fel példának. Sokan hajla mosak vagytok azt hinni, hogy a Ruburtéhoz hasonló képességek kel megáldott emberek nem ismernek gondokat és kihívásokat. Mint Ruburt nem egyszer említette: „Több levélíróm is, mintha meg lenne győződve arról, hogy tökéletes egészségnek örvendek, dúsgazdag és szörnyen bölcs vagyok, aki már túllépett minden em beri érzésen” - és bizony mondom, pontosan így gondolják. Többen a „békesség” állapotát keresitek, ahol statikus jellegű ál dást találhattok, egyszer és mindenkorra választ kaphattok minden kérdésre, és megoldódik minden gondotok. Némelyek közületek azt hiszik, mindezt valamiféle csodás módon véghezviszi számotokra valaki. Ha felismernétek lényetek hatalmát, tudnátok, hogy örö kön örökké a kreativitás és a tapasztalat tágabb birodalmát keresi, ahol új kihívások lakoznak - mivel minden probléma újabb kihívás. Ruburt esetében az történt, hogy olyan idea- és hiedelemcso porttal kezdte, mely csak akkor vált korlátozóvá, amikor túlzásba vitte. (Lásd a 11. fejezet, 645. ülést.) Tapasztalataitok során többen is észrevehetitek, hogy miközben hatalmas energiával összpontosíto • 241 •
tok bizonyos működési területekre, más, gátlónak ítélt területeket figyelmen kívül hagytok. (Lassabban 23:46.) Ruburt állapota egy ebben az életében adódott helyzettel állt kapcsolatban. Sokan kapjátok azon magatokat, hogy a létezés fizikai megnyilvánulásaira koncentráltok, amelyek önma gukban teljesen helyénvalók, de kizárnak más fontos elemeket. Tágabb értelemben az ilyen meghatározott területekre összpontosítás egy egész élethelyzettel függ össze, hogy a reinkarnáció szempont jából közelítsem meg a kérdést, olyan élethelyzettel, melyben idő előtt döntesz arról, hogy bizonyos területekre összpontosítsd a fi gyelmedet, nem pedig másokra. Eshet például egy olyan testre a választásod, amelyik nem működik normálisan, vagy egy szokásos tól eltérő elmére. A születéskor adott helyzeteden tehát nem tudsz megfelelően vál toztatni, bárhogyan is döntöttél korábban. Ha például olyan helyze tet választottál, hogy rendellenesen működik valamelyik létfontos ságú szerved, vagy valamilyen fogyatékosságod mutatkozik, ha vala milyen súlyos betegséggel születtél, akkor a testi valóságban ennek a viszonylatában fogod megtapasztalni azt a bizonyos fókuszt. Termé szetesen ennek is oka van, ez az ok pedig azokban a képességekben rejlik, amelyeket szabadon és nyitva hagytál, hogy kiteljesíthesd. Minden létezés egyidejű. A teremtménylét kötöttségein belül bizonyos dolgok lehetségesek, mások pedig nem. Nem tudsz rege nerálni egy végtagot, vagy újat növeszteni. Ellenben igenis kigyó gyíthatod magad egy „gyógyíthatatlan” betegségből, amennyiben fel ismered, hogy a hatalompontod a jelenben van. (Rövid szünet.) Bármilyen helyzetben légy is, okod volt rá, hogy’ éppen ezt választottad. Ha ez a helyzet olyan körülménnyel jár, ame lyen fizikailag nem tudsz változtatni, akkor elfogadtad keretrend szernek, hogy más képességeket fejlessz és alkalmazz koncentrált formában. Az a fontos, hogy ne a hajlandóságaidat kövesd, hanem a képességeidet, melyeknek a birtokában vagy, mert erre az útra fognak terelődni személyiséged mérhetetlen energiái. Nos, itt a diktálás vége. Még egy személyes megjegyzés... (Seth néhány sort adott át Janenek, aztán megosztott velünk egy olyan mód szert, amellyel én segíthetnék Janenek a hiedelmeivel folytatott munkában.) • 242 •
Tudsz követni? (— Igen ha egyáltalán meg tudom csinálni. Hangosabban, humorosan:) Naná, hogy meg tudod. Akkor hát, szí vélyes jókívánságaim mindkettőtöknek, kellemes, szép estét nektek. ( Jó éjt, Seth. - Vége 00:05kor.)
667. ÜLÉS, 1973. MÁJUS 30., SZERDA, 21:26 (Az előző ülés befejezése után, május 29. korai óráiban, Janenek az addigi legelevenebb élményben volt része a könyvvel kapcsolatos álombéli munkája kapcsán. Bár a korábbi élményekhez hasonló elemek is felbukkantak benne, most új gondolatok és kérdések is születtek. [Lásd a 4. fejezet 619. ülésének, valamint a 16. és 17. fejezeteket átkötő 660. ülés jegyzeteit.] „A dolog máris kezd elillanni írta másnap Jane. — Seth nevében be széltem egy könyv bevezetőjéről, vagy az első fejezetei egyikéről. Az élmény olyan valóságosnak tűnt, hogy egészen megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy alszom. Hihetetlen volt. Rob is felébredt a hánykolódásomra. Aztán arra gondoltam, nem akarok igazi könyves üléseket tartani álmomban hiszen ki jegyzetelne? Hacsak Rob nem lenné meg, miközben ő maga is alszik. Tudtam, hogy Seth könyvének 19. fejezeténél tartunk, és ez összezavart. Hogyan lehetséges, hogy egy korábbi fejezeten dolgozom? Vagy talán ez már egy újabb könyv?” Miközben ébredezett, Jane többször is megkérdezte, tényleg aludte. Köny nyedén rávághattam, hogy igen, mivel én ébredtem fel korábban. A ma esti ülés előtt elmondta, hogy reméli, Seth megmagyarázza ezt az élményét, de meglepetésünkre noha valóban jelentős mennyiségű személyes anyagot is kaptunk erről a kérdésről nem esett szó. Felolvastam Janenek a 660. ülés utolsó oldalát a jegyzeteimből, mert még nem fejeztem be a gépelését.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálom: Ruburt ma délután a tudatállapot módosításával dol gozott. Közben halkan szólt a rádió. A rockzenei műsort az indianapolisi autós gyorsasági verseny (az 57. indianapolisi 500 mérföldes verseny) hirdetése szakította félbe. Az egyik versenyző már súlyosan megsérült (hétfőn); ezért, valamint a (keddi) rossz idő miatt elhalasz • 243 •
tott versenyre végül a mai napon került sor. Ezalatt folytatódott a rádióközvetítés, és Ruburt megtudta, hogy egy másik súlyos sérülés is történt. Ezenkívül egy férfit - nem versenyzőt - halálra gázolt az egyik helyszínre robogó mentőautó. Az áldozatnak viszont köze volt a versenyhez. (A személyzethez tartozott. Későbbi megjegyzés: a balesetet szenvedett ver senyző több mint egy hónappal később maghalt.) (21:32) Ruburt, miután visszanyerte „normális” tudatállapotát, az eset kapcsán felmerült erőszakon tűnődött, és annak a helyzet nek az egészén, melybe az ilyen emberek juttatják magukat. (Mel lesleg Ruburt vonatkoztatási pontként gyakran hallgatja a rádiói, amikor módosult tudatállapottal dolgozik.) Az előző ülésen felölelt anyag egy része némi segítséget nyújthat azon keretrendszerek okainak magyarázatában, amelyeknek, hogy úgy mondjam, eredendően része az erőszak, és olyan kihívásokkal teli közeggé válnak, amelyen át a valóság érzékelése történik. A hely zet valóban veszélyes, ám az érintett személyek maguk választják, és nem csak úgy a nyakukba szakad. Ugyanígy választanak meg az em berek egész életközegeket, melyek a kívülálló szemében érthetet lennek, ostobának vagy éppenséggel őrültségnek tűnnek. (21:38) Ezek az életre szóló szerveződések az egyén születésétől kezdve drasztikus fogyatékosságokkal járhatnak együtt. A külső szem lélő számára képtelenségnek tűnhet, hogy bárki ilyen életet, ilyen roppant korlátozó és fájdalmakkal teli helyzetet válasszon. Ebből a szemszögből semmi értelmük a születési rendellenességeknek vagy életre szóló betegségeknek. Mondhatnátok erre, hogy senki sem kívánhat rajthoz állni ekko ra hátránnyal, de nyilvánvalóan nem így áll a helyzet. Sokan ponto san az ösztönzés miatt döntenek ilyen helyzet mellett, és igen sok nagy ember tett így. Ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűek lenné nek az ilyen fogyatékosságok. Bárhol, bármikor ismeri is fel az egyén a hatalompontját a jelenben, attól fogva nem lesz szüksége semmi féle korlátra, melyhez önmagát mérheti, vagy melyhez képest az ál tala megfelelőnek tartott irányra fókuszálhat. Egyidejűleg több életet élsz. Ezeket általában egymást követő reinkarnációs létezéseknek véled. Ha súlyos beteg vagy, és azt hi • 244 •
szed, a tüneteid okai valamelyik múltbéli életedben rejlik, és ezzel együtt kell élned, akkor nem fogod felismerni, hogy hatalompon tod a jelenben van, és a felépülésedben sem fogsz hinni. Megint csak elmondom, hogy az úgynevezett gyógyíthatatlan betegségek is gyógyíthatók, amennyiben a gyógyulás nem igényel a teremtménylét közegében egyébként lehetetlennek bizonyuló re generációkat. A ti fogalmaitok szerint bármiféle születési rendellenességről legyen is szó, ezeket az ember az adott élete előtt választja meg. Ez több okból kifolyólag is így igaz (ahogy az emberek ebben az éle tükben, annak időtartamától függetlenül kiválasztják a betegségü ket). Ez azt jelenti, hogy bizonyos pszichikai közeg jön létre, me lyen keresztül az egyén „előre” eldönti egy teljes élethelyzetről, hogy meg kívánja tapasztalja. Erről más írásaimban is szó esik.* Az intellektuális teljesítményt hangsúlyozó, számos léttel ren delkező személy szándékosan dönthet egy olyan élet mellett, ahol roppant szerények a szellemi képességei, és a „korábbi” életeiben elfojtott érzések kapnak szabad teret. (21:54) Mivel minden lét egyidejűleg zajlik, ez egyszerűen azt je lenti, hogy ebben az életben nagyobb hangsúlyt kapnak bizonyos megnyilvánulások - mások rovására, mondhatnátok ti -, és olyan vonatkoztatási rendszer jön létre, mely korlátozónak tűnhet. Más részt viszont, az illető személyiség ezt a legkielégítőbb és kiteljesítő tapasztalatként élheti meg, ahol szabad folyást kapnak a korábban megtagadott érzések. Egyesek jellemzően olyan élettapasztalatokat részesítenek előnyben, amelyek során egyenletesen következnek be a sikerek és a fejlődés. Mások inkább nagy ellenmondásokat igé nyelnek. Az utóbbi csoportba tartozók némelyike rettenetesen sze gény lehet az egyik életében, iszonyúan gazdag egy másikban, intel lektuális szellemóriás egy harmadikban, másutt pedig nagy atléta, majd pedig magatehetetlen nyomorék. Az egyéni különbségek a választott élethelyzetek típusában nyilvánulnak meg.
Lásd Sethkönyvek és Seth megszólal. Jelentős mennyiségű kiadatlan anya got is összegyűjtöttünk erről a témáról. *
• 245 •
Sok esetben nem is a képességeitől megfosztott személy, hanem a családtagjai értetlenkednek leginkább a helyzeten - mint például a szellemileg erősen fogyatékos gyermekek esetében. Pedig nem csak a gyermekek választják meg előre a szüleiket, hanem termé szetesen a szülők is maguk választják a gyermekeiket. Az ilyen helyzet a szülők szempontjából is tartogat elérhető sike reket. Az érintettek számára ilyen körülmények között is mindig ott a lehetőség a fejlődésre és rendkívüli kreativitásra. Ezért válasz tották ezt a keretrendszert. Ugyanez vonatkozik a látszólagos tragé diákra is, például a balesetekre vagy a súlyos betegségekre. (Nagyon nyomatékosan 22:03kor:) Az egyén szempontjából például a súlyos betegség egy olyan különlegesen erős fokuszálás választá sát jelenti, amelyből szándékosan kiiktatják vagy megtagadják a szok ványos tapasztalat adott megnyilvánulását; ilyenkor magának az élet nek a közegét kell más szempontok szerint felnagyítani. Nagyjából ugyanígy vonatkozik mindez a nagyon szegény sorba vagy a látszó lag a legszerencsétlenebb családi körülmények közé születettekre is. Az élet kihívása magában a problémában rejlik, és abból fakad. Általában, bár nem mindig, pontosan az adott nehézség (nyomatékosan) eredményezi a különleges személyes teljesítményt. Nos, ez a siker nem feltétlenül valamilyen nagy műalkotást, talál mányt vagy politikai karriert jelent - bár nem kizárt. A személyiség számára a sikeres tevékenység sok esetben a pszichológiai kreativi tás alapján megfogalmazott kihívást jelenti, valamint a tapasztalat általános gyarapítását. Az érintett személyek, például az illető csa ládja, már „korábban” megbékéltek a helyzettel. Sok más esetben, például a mentális vagy fizikai születési rendellenességek esetében, a fogyatékos nem csupán személyes okok miatt fogadja el szerepét; ezt a szerepet az egész család számára is választotta. Nagyon értelmes embereknek például szellemi fogyatékos lehet a gyermeke. Ha az érzelmek rovására nagyon nagy hangsúlyt fek tetnek a szellemi képességekre, a gyermek azt az emocionális spon taneitást jeleníti meg, melytől ők maguk annyira tartanak. Most tarthattok egy rövid szünetet. (22:15. Különös módon a mély transz és a hatalmas mennyiségű közvetítendő anyag ellenére, Jane emlékezett Seth egyik mondatára, mégpedig arra, • 246 •
hogy Jane vonatkoztatási pontként használja a rádiót a módosult tudatállapotokkal folytatott munkája során. Ez tényleg így van, de mindeddig egyikünk sem figyelt fel rá. Jane írás közben is sokszor hallgatja a rádiót. Most azon tréfálkozott, hogy minden bizonnyal „valóságok közötti életvonalként” alkalmazza a ké szüléket. Ugyanolyan stílusban folytattuk 22:47kor.) A születési rendellenesség szembeötlő, és olyan körülményeket teremt, amelyeket nem lehet nem észrevenni. Számos hétköznapi betegség is érinti valamilyen mértékben a családot. Mindig is döntő jelentőségűek azonban a beteg uralkodó hiedelmei. A többi családtag részéről belenyugvást jelent a cso porthelyzet. Ne feledjétek, hogy a szokatlan teljesítmények esetére is ponto san ugyanez érvényes. Ezekben az esetekben a sikert kivívó személy hiedelmei számítanak uralkodónak, emellett megtestesítheti a csa ládtagjainak vagy az őt körülvevő személyek csoportjának a be nem teljesült törekvéseit is. Az ilyen jellegű kölcsönhatásoknak is min dig meglesznek a maguk határozott okai. (Rövid szünet.) Nagyon sok társadalmi jellegű ellentétnek hasonló a belső jelentése; ilyen esetekben egyének egész csoportjai választa nak olyan élethelyzetet, amelyben például a szegénység és a betegség számít meghatározónak, míg a világ (vagy bármelyik adott ország) más vidékeit a legmagasabb fokú technikai fejlődés, gazdagság és jólét jellemzi. Külön-külön minden személyiségnek egyéni oka van az efféle kötődésre. Más szinteken viszont a szegénység és gazdag ság, a tudományos eredmények, illetve azok teljes hiányának az el lentmondó fókuszain át káprázatosán világosak az ellentétek. A mű szaki fejlettség, ha elsődleges fókuszként követik, automatikusan megmutatja az előnyeit és a hátrányait egyaránt. Az ilyen fejlődési utat bejáró ország olyan, mint az a személy, aki - a ti nyugati felfogásotoknak megfelelően - elsősorban szigorúan „objektív, hímnemű”, kifelé tartó utat követ. A ti országotokban, kiváltképp mostanság, nagyobb hangsúlyt kapnak bizonyos értékek. Egyéni és tömeges szinten egyaránt az ilyen sajátosságokat helyezték előtérbe, más jegyek rovására. A világ többi országa azonban egyet értett ezekkel az eljárásokkal, és esetenként teljesen eltérő irányt • 247 •
vettek, így a globális társadalom különféle fókuszok és ezek eredmé nyeinek kaleidoszkópját csillogtatja meg a tapasztalatotokban. (Rövid szünet 23:05kor.) Jóval kisebb léptékben és mértékben minden törzs, város, család vagy csoport ugyanezeket a tendenciá kat mutatja, és minden egyes személy a közös tapasztalatból tanul és fejlődik általa. Van, aki inkább valamilyen nagy tehetséget választ, melyen át befogadja a valóságot, és ide összpontosítja minden tapasztalatát. Ez nagyszerű fókuszként szolgál, ám természeténél fogva sok esetben kizár számos egyéb, sokak által normálisnak tekintett tapasztalatot. Egyes lenyűgöző tehetségű művészek a szellemi érettséget zárják ki, és olyan mértékben és intenzitással alkalmazzák eredendő emo cionális tulajdonságaikat, hogy azzal egyszerűen félresöprik a racio nális következtetőképességet. (Rövid szünet.) A racionalitás fénye nélkül botorkálva annyira ügyetlenek lehetnek az emocionális ele mek, hogy a művész minden spontán kifejezőkészsége ellenére sem képes kapcsolatot teremteni semmiféle állandósult helyzettel. Az értelem és az érzelem ugyanis egymás természetes ellenpárjai. Mások olyan mértékben kötelezik el magukat az intellektuális teljesítményre fókuszálás mellett, hogy az kizár minden igaz szoros kötődést; és bár el tudnak fogadni állandó kapcsolatot, nem tapasz talják meg azt az érzelmi gazdagságot, amelyet mások akár jóval rövidebb találkozásból is megkaphatnak. Tehát valamennyien - a ti fogalmaitok szerint jó előre - megválasztjátok annak a keretrend szernek a típusát, mely által megküzdhettek ezzel az élethelyzettel. Személyes és kollektív szinten egyaránt. A reinkarnációban hívők most azt kérdezhetik: „Mi a helyzet az előző életek hiedelmeivel? És még ha el is felejtem a bűntudat ideá ját, követnem kell-e a karma szabályait?” (Lásd a 2. fejezet, 614. ülést.) Mivel minden egyidejű, jelenlegi hiedelmeid megváltoztathat ják a múltbélieket, legyenek azok akár ebben az életben vagy vala mely „előzőben” vallottak. Minden létezés nyitott. Tudom, az előre tartó időről és az ebből eredő ok-okozati összefüggésekről szóló je lenlegi ideáid miatt ezt nem könnyű megértened. Ám jelenlegi hie delmeid a teremtménylétedben rejlő képességeiden belül megvál toztathatják tapasztalatodat; ugyanúgy változtatni tudsz „reinkarná• 248 •
ciós múltadon”, ahogy a jelenlegi életedben is átstrukturálhatod a múltadat (lásd a 15. fejezel, 65758. ülést). (Mutatja:) A lap közepére: A HATALOM PONT A JELENBEN VAN. Ez a megtapasztalt jelen az összes többi létezésed pszichikai sa rokkövét is megjeleníti. Bizonyos eseményeknek tudatosan vagy a tudatában, és sokkal több eseménynek vagy a tudatában tudattalanul: most tanulod, hogyan vond ezeket tudatos fókuszodba. Ugyanez érvényes valamennyi „reinkarnációs Énedre”. Tudatta lanul tudatában vannak tudatos tapasztalatodnak, ahogy tudattala nul te magad is tudatában vagy az övéknek. A kölcsönhatás viszont állandó és minden jelenedben kreatív. Az ő tudásukra támaszkodsz, ők meg a tiedre, és ez természetesen az olyan személyiségeidre is érvényes, melyeket jövőbelinek tekin tenél. Óriási információ- és tapasztalatkészlet áll rendelkezésedre, ezek azonban a jelenlegi tudatos hiedelmeidnek megfelelően ke rülnek alkalmazásra. Ha megérted, hogy a hatalompont a jelenben van, egyszerre a képességek és energia kimeríthetetlen forrása áll rendelkezésedre. Szünetet tarthattok. (23:27. Jane 23:41kor tért vissza transzba, és több oldalnyi anyagot közvetített. Ma esti munkánk 00:17kor fejeződött be. Hozzáteszem, hogy Seth a 7. fejezel 631. ülésén a lehetségességekkel ösz szefüggésben röviden tárgyalja a reinkarnációi; a felidézés pillanatával ösz szefüggésben a 9. fejezet 636. ülésén; valamint a jelenlegi hiedelmek kapcsán a 15. fejezet 657. ülésén.)
668. ÜLÉS, 1973. JÚNIUS 6., SZERDA, 21:12 (A június 4i, hétfői ülésen nem volt könyvdiktálás, ezt ugyanis egy tudós számára tartottuk, aki a nyugati partról kereste fel Janet. Némelyik kérdése a földrengések előrejelzéséről szólt, mely témakört számítógépekkel kutatta. Érdemes megjegyezni, hogy Seth egy héttel vendégünk érkezése előtt fejezte be a [természetesen a földrengéseket is magában foglalói környezetünk pszi• 249 •
chikai megteremtéséről szóló 18. fejezetet. Igaz, ezt a látogatást már május 9én beütemeztük.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálok. (Lassan:) Ne feledd, hogy a kezdetek és végek csak a ti háromdimenziós életetek rendszerében számítanak valóságosnak. Lényetek energiája viszont rendszereteken kívül létezik, és a ti fogalmaitok szerint hatást gyakorol rá, és az idő és tér bizonyos pontjain „elevenedik meg” fizikailag. Jelentősebb energiád ki-ki bukkan a téridő-kontinuumból - ahogyan ti értelmezitek -, és megmegmerül benne. Közben fizikai élményre tesz szert, és nyomot hagy a rendszerben, egyfajta életpályát vagy életutat ír le. Ha ezt a reinkarnáció szempontjából mérlegelitek, úgy tűnik, mintha az egyik ilyen út a másikat megelőzően létezne, ám az egész „úthálózat”, va lamennyi életútjával, egyidejűleg létezik. (Hosszabb szünet.) Mivel minden ilyen elágazás vagy életút az entitá sodból ered, pszichológiailag és elektromágneses energiaminták te kintetében kapcsolatban állnak egymással. Gondold csak végig a kö vetkező analógiát: ha adottnak tekinted, hogy valóban sokdimenziós vagy, akkor a fizikai teremtménylét jellegzetességei miatt egy időben csak ennyit tudsz érzékelni a tapasztalatodból; a háromdimenziós rendszer automatikusan behatárolódik az előtte-utána hatásokra. Mondjuk, egyszerre hét különböző évszázadban létezel. Ugyan akkor viszont az evilági lényed szokásos tapasztalatmintái megaka dályoznak abban, hogy valamennyi életedet átfogón áttekinthesd teremtménvszempontból. (21:26) Megint csak arról van szó, hogy lényed energiája mond juk hét (pillanat-) pontban* áramlik be a háromdimenziós rendszer * Seth a pillanatpontoknak ezt az elméletét először 1965 áprilisában és májusában tárgyalta négy ülésen a reinkarnációval és az álomuniverzummal kapcsolatosan. A 152. ülésen a következő kijelentést tette: „Az Énnek az a tel jessége, melynek Ruburt a része, rendkívül rugalmas. Ennek a teljes Énnek az egyes részei sokkal nagyobb rugalmassággal nyúlnak ki- és befelé, mint a töb bi. Egyidejűleg nagyon sok pillanatpontot vesz körül...” Ezek egyikén át - tet te hozzá nagyon leegyszerűsített magyarázatként Seth - léphet be Jane „pszi chikai észlelésének" határai közé.
• 250 •
be. Minden egyes ilyen pontban egy-egy különálló életnek tűnő lé tet tapasztalsz meg. Ezeken a kereszteződési pontokon túl azonban ott a fölöttük „terpeszkedő” egésznek a többé-kevésbé egységes és átfogó felismerése. Ez az a sokdimenziós entitás, amely egyrészt el különül a többi életúttól, de egyben része is mindegyiknek. Lehet például egy létezésed a 17. században. Úgy tűnhet számodra, ez az élet egy múltbéli, immár lezárult élet. Azt is hiheted, hogy jelenle gi léted a maga képességeivel és kihívásaival ennek a múltbéli élet nek az eredménye, bár mindkettő egyszerre létezik. A 17. század nem enyészett el. A történelem egyirányú vonalként érzékelt min táját követed, valóságként hajtasz végre bizonyos műveleteket, ame lyekkel olyan mértékben azonosulsz, hogy kizárólag ezeket érzéke led. Ugyanakkor előfordulnak más lehetséges működések is, melyek pontosan annyira és ugyanúgy érvényesek, mint az éppen kiválasz tottak és megtapasztaltak. Reinkarnációs Énjeidnek ugyanannyi lehetséges életük van, mint neked magadnak. Hiedelmeid és cselekedeteid a jelenedben ugyan úgy módosítják az „ő” tapasztalataikat, mint ahogy a maga jelenében mindegyikük változtat a tieiden. Ha ezeket a reinkarnációs Éneket egyetlen entitásként látod, akkor ez egészen természetessé válik számodra. Az Én egésze változik mindegyikük értelmezése révén. Tartsatok egy kis szünetet. (21:49től 21:55ig szünet.) Az entitás minden egyes része egyedi és független, és a hiedel mein át meghatározza, mit fogad el a közvetlen élethelyzetén belüli hatások tekintetében. Az a tulajdonképpeni csoda, hogy minden tu dat, bármilyen fokú legyen is, valóban ő maga, nem pedig egy másik, még akkor is, ha a végtelen kölcsönhatás mezőin egy másiknak a ré sze — ahogy a város is az ország része vagy a személy is a család tagja. Ami a személyiséget illeti, a ti fogalmaitok szerint, az egyén vá lasztja meg a rendelkezésére álló képességeket, valamint élete kihí vásait. A jelenben tehát minden személynek korlátlan lehetősége nyílik, hogy az entitás energiájából, valamint annak minden részé nek tudásából és hatalmából táplálkozzon. (Hosszabb szünet.) Mon danom sem kell, hogy minden emberi lény rendelkezik a nagy mű vészek, sportolók, államférfiak és filozófusok képességeivel. A teremt • 251 •
ményléten belül a képességek sokféle fajtája létezik; ezekhez talán ritkán folyamodik az ember, de ott vannak gyakorlati ideálokként. melyeket ezen a rendszeren belül ki lehet fejezni. Ugyanígy, latens formában minden egyes személy rendelkezik az entitása minden képességével. Ezek is gyakorlati ideálokként szolgálnak, ám egy másik közegben, mivel évszázadok egész sorával játszhatsz, és nem egy léted van, hanem több. Gyakran jeleskedsz olyan helyzetekben, amelyek fizikai szinten végképp elkerülik a figyelmed. Az ilyen teljesítmények ugyancsak a jelened fókuszán át működnek, mivel fizikailag a lehetséges esemé nyeknek mindössze egyetlen sorozatát tudatosítod, így számos álom béli esemény jelentését nem érted meg. Pedig az álmokban sokszor legalább olyan alapos munkát végzel, mint napközben, és álomálla potban reinkarnációs Énjeiddel találkozol és kommunikálsz. (22:11) Ami azt illeti, jó lenne, ha egyidejű Éneknek tekintenéd őket. Álomállapotban számottevő információcsere zajlik Éned ezen részeivel. Fizikai agyad automatikusan átalakítja az ilyen adatokat ennek a világnak és jelennek a fogalmaira, ezért sok fontos, felidé zett álombéli élményedre már fordításként emlékszel. Különben semmiféle értelmet nem tudnál kihámozni belőlük. Álmodban sokszor elhagyod a háromdimenziós valóságot, később azonban fizikailag kell felidézned ezeket az élményeket, különben nem emlékezhetnél rájuk. Vagyis még az álmaidat is azon a bizo nyos jelenbeli ponton, a szellem és a test találkozási pontján át kell befogadnod. Az álmodás valóban amolyan nyitott csatorna, melyen keresztülhatolva átlényegül az anyagi környezet. Bizonyos álom állapotok során mindeddig felderítetlen, különös változások zajla nak le az agyban, egy olyan gyorsulás, mely szó szerint kiűzi a tuda tot a megszokott téridő-kontinuumból azokba a más valóságokba, ahonnan ered. Ezek az egység pontjaiként szolgálnak, ahol a különböző egyide jű Ének találkoznak; mely folyamatban fizikai értelemben bizonyos ciklikus ritmusok is közrejátszanak. (22:20) Szeretnél szünetet tartani? (— Nem, azt hiszem, nem válaszoltam, bár ezen az estén kevéssé voltam friss.) • 252 •
Ahogy a Holdra tartó űrhajóitoknak is ki kell várniuk felszállás előtt a legmegfelelőbb körülményeket, ugyanúgy léteznek más szem pontból az energiával összefüggő ütemek. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy álomállapotban bizonyos időpontok hatékonyabb kom munikációt tesznek lehetővé, mint mások. Személyes szinten pedig gyakran járnak megvilágosodás- és villanásszerű kedvező döntések kel. Tömegszinten nagy történelmi változásokat hoznak. Tartsatok szünetet. (22:24töl 22:35ig szünet.) Az ilyen időszakban eszményi körülmények között találkozik a test és a lélek. Ennek előfordulnak egyéni változatai, ahogy tömeg mintái is. A személyes Én energiája folyamatosan áramlik az enti tásból. Így a testnek és a léleknek nem csupán egyetlen kereszteződési pontja van, hanem egy folytonos sorozat, mint mondanátok. A háromdimenziós rendszerre hatását kifejtő energia jellegzetessé gei miatt valóban akadnak hullámzások - melyek mindig érintik a jelenedet. Ezek a ciklusok úgy fonódnak össze több ponton át, hogy bár mely adott kétezer éves időszakban minden területen nagyfokú vál tozásokat élj meg. Más okok miatt, és kisebb léptékben, az augusz tus hónap egy huszonöt éves periódusban nagyjelentőségű. Ezen belül az egyén szintjén fontosak a hétéves időszakok. Ezek egysze rűen a testtel és az idővel találkozó szellem legnagyobb hatásait le képező ritmusok. Fizikailag idetartoznak az árapályok és a földrajzi megnyilvánu lások is, de ezek a tudatot felépítő energiagörbületekkel kapcsola tos „hatások”. Ezek a ritmusok másféleképpen is megmutatkoznak. Az adott éjszakának mindig a hetedik álma a legfontosabb - (han gosabban, mosolyogva) na nem, mintha bárki is számolná, csak vicc ből mondtam. Ám gyakran juttathatók fizikailag kifejezésre a személyiség leg nagyszerűbb képességei bizonyos, általatok nem értett ritmusok követ keztében. Fogalmazhattok úgy is, hogy az entitás energiája ilyenkor szétszóródik, mivel bizonyos szögben ütközik a téridő-kontinuumnak, és visszapattan róla. Az energia azonban folyamatosan kapcso latban áll önmagával, olyankor is, amikor behatol a fizikai létbe. • 253 •
(22:47) Az energia a ti fogalmaitok szerint álomállapotban pat tan vissza, de mindig át kell haladnia azon, amit ti a jelen ablaká nak véltek. (Rövid szünet.) Az álomállapot az energiának az önmagába történő visszapattanását jelenti: ennek során egy lényegében nem fizikai él mény átélésére kerül sor, melyet később az agy közreműködésével álomként értelmez az ember. Legmélyebb álmaid viszont egyáltalán nem anyagi észleléseket tartalmaznak. Bár világosan emlékszel rá juk, az álmok már a fizikai agy fordításai. Az információ ezek után be lép a jelenedbe, ahol biológiailag és mentálisan átszínezi az életed. Egyúttal automatikusan átalakul a hiedelmeidnek megfelelően, hogy legalább bizonyos fokig megérthesd. Energetikai szempontból képzeld részecskéknek az Énjeidet, és az élményeket a részecské ken átfolyó és azokat érzésekkel ellátó hullámoknak. Fizikai létező ként részecske vagy. A részecske formája meghatározza az élménye det, ahogy a hullámok átjárják, a tágabb valóságodat azonban nem lehet ilyen korlátozott módon kifejezni. Szünetet tarthattok. (22:55. Jane közvetítése ismét kiegyensúlyozott és erőteljes volt. - Nem nagyon emlékszem, miket mondtam közölte de határozottan érzem, hogy a mostani anyagban sokkal tovább jutottunk, mint a korábbiakban. Ha megértik a tudósok, akkor forradalmasítani fogja a tudományt. Még így, korlátozott emberi lényként is azt hiszem, hogy Seth révén életbevágóan fontos gondolatokra tapintottunk rá... Az imént állt el az eső, és magas volt a páratartalom. Hogy valamelyest megkönnyebbüljön, Jane a szünetben lett egy rövid sétát. 22:24kor folytattuk.) Tehát: Ahogy a működési szférátokban is akadnak alkalmasabb időpontok, amikor rakétákat vagy űrhajókat lőhettek fel a holdra, ugyanúgy akadnak olyan csúcsidőszakok, amikor az Én és a lélek (vagy entitás) egybeesik - amikor a legvilágosabb és leggyorsabb a kommunikációjuk. Mindez a jelened ablakán keresztül történik. Ismétlem, energe tikai szempontból a háromdimenziós valóságba nyomuló entitásod életereje egy részecskét alkot: ez a jelenlegi lényed. Ám ez a részecs ke ritmikus minta szerint el is térül a Földtől. Ugyanez történik az Én más részeivel is a téridő-kontinuum más pontjain, bizonyos idő • 254 •
szakonként azonban, hogy úgy mondjam, találkoztok. Minden „je lened” hatóerővel töltődik fel; entitásod, mely önmagában tudatos energia, önnön „múltjának” egyesített ereje révén ugyancsak gya rapszik különféle élményeid által. Tehát minden Énben csúcspontok alakulnak ki. Ezek a csúcsok vonzerőkként működnek, melyek a megfelelő irányba terelik az entitás felnagyított erejének áramlását. Ez azonban napfoltokhoz hasonlóan ugrásszerű energiának tűnhet. Ilyenkor nagy pszicholó giai forrongás megy végbe, és sok esetben új irányvonalak menten szerveződik át az érintett személyiség. Ez játszódik le személyes szinten, amikor az ember jelentősebb megvilágosodásnak ébred a tudatára, amikor hirtelen elhatározás ra jut, és új erőket ismer fel önmagában. Társadalmi szinten most ilyen időszak fog beköszöntem. Ez látszólagos nyugtalanságban mutatkozhat meg, melyben azonban újfajta kreativitás bontakozik ki. Szerveződéseitek tekintetében bolygószintű változások fognak végbemenni, ám ezek a fizikai megnyilvánulást nyert személyes bel ső megvilágosodásokat fogják tükrözni. (Erőteljesebben:) Nem bíztok eléggé a belső Énetekben, és nem ismeritek fel a kreatív forrongás folyamatát - pedig így sok bajt megelőzhetnétek. Nektek is, és a könyv kedvéért is mondom a következőt: jelene tek bármely pontja a nagy, kreatív változások lehetséges pillanata, de az előbb tárgyalt ritmusok miatt a változások könnyebben követ keznek be bizonyos ciklusok szerint. (Hirtelen:) Vége a diktálásnak és az ülésnek. Szívélyes jókívánsá gaim mindkettőtöknek. ( Jó éjt, Seth. Köszönjük szépen. 23:40.)
669. ÜLÉS, 1973. JÚNIUS 11., HÉTFŐ, 21:40 (Nagyon meleg és kellemetlenül párás volt az éjszaka, de Jane nem akarta kihagyni a ma esti ülést. A változatosság kedvéért a dolgozószobájában tartottuk; minden ajtót és ablakot kinyitottunk. Az ülés előtt ismét hangot adtunk annak a reményünknek, hogy Seth legalább megemlíti Jane könyvírással kapcsolatos legutóbbi álombeli élményét. Erre a nagyon életszerű élményére május 29én, a hajnali órákban ke• 255 •
rült sor; lásd ennek a fejezetnek a 667. ülését felvezető jegyzeteket. Azonban valamilyen oknál fogva akkor Seth nem hozta szóba. Én is elfelejtettem szólni neki. Könnyen el lehet felejteni bizonyos felmerülő kérdéseket az ülések alatt olyankor is előelőfordult velem, amikor ezeket előre leírtam. De mintha csak a meghökkentésünkre törekedne, most Seth beszélt a Jane által tegnap este kapott álomanyagról. Kiderüli, hogy ez a 20. fejezet témá jával áll kapcsolatban... Jane tempója ezen az estén meglehetősen lassú volt, hangja halkan szólt.) Nos, jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálok: Mivel a hatalom és cselekvés pontja a jelenben van - ahogy ti értelmezitek —, minden egyes nap olyan, mint egy sok ab lakszemből álló ablak, más és más kilátással az egyes szemeken át. Minden egyes nap ablakát ki lehet nyitni vagy be lehet csukni, de a keretét a jelenlegi pszichológiai tapasztalatod adja. Akkor is beragyog rajta a fény, ha be van csukva, és megvilágítja minden napjaidat. Kicsiben minden egyes nap a maga módján tartalmazza az egyidejű létezéseidhez tartozó támpontokat. Jelen Éned nem el szigetelten létezik. Bármely adott huszonnégy órás időszakban a maguk módján megjelennek az összes többi tapasztalatod nyomai és megnyilvánu lásai. Mindnyájatok jelenlegi Énje tartalmazza a többi identitáso tok megnyilvánulásait - egyesek szembeötlők, mások alig észreve hetők. Az egyik életetekben fókuszba állított képességeket például a magatokénak ismerhetitek el, még ha nem is használjátok ki. A tétova vágyakozás bizonyos eredményekre azt jelentheti, hogy az ehhez szükséges tulajdonságok az általad ismert Énben is létez nek, csak nem fejlesztetted ki. A huszonnégy órás időszak a maga módján jelképez egy egész emberöltőt, egyúttal több életet is. Szimbolikusan a „halált” is tartalmazza: amikor a fizikailag felhan gok tudatod a pihenés nélkül kényelmesen befogadható ingerek végére ér. Fizikai halálodra is akkor kerül sor, amikor hosszabb pi henés nélkül már nem tudsz adatokat feldolgozni és kreatív, az időben is értelmezhető jelentésű egésszé szervezni. (21:56) Tehát, hogy úgy mondjam, minden egyes nap egy-egy újjászületés, és nem csak jelképes értelemben - mivel a lélek testtel • 256 •
való találkozásakor minden Én naponta visszatükrözi „reinkarnációs” vagy egyidejű Énjeit. Ugyanez vonatkozik az általatok gyakorlatibbnak tekintett szint re abban a tekintetben, hogy minden egyes napban benne foglal tatnak a válaszok az aktuális gondjaitokra. Ha tehát tudatában vagy egy bizonyos problémának (kihívásnak), biztos lehetsz abban, hogy a megoldás legalább annyira ott van veled, mint maga a probléma. (Nyomatékosan:) A megoldás egyszerűen a probléma másik oldala, melyre éppen nem fókuszálsz. Még világos útmutatókat is találnál arra vonatkozóan, merre kell haladnod, ezeket azonban nem isme red fel, mert a kérdésedre összpontosítasz. És ez minden dilemmára érvényes. (Rövid szünet.) Tényleg szabad akarattal felruházott személyiség vagy - ugyanakkor egy másik „te-nek” is a része. Egyszerűen arról van szó, hogy most nem azonosulsz a nagyobb Éneddel. Megvan nak az egyedi tulajdonságaid. Nagyobb lényed is rendelkezik a ma ga eredetiségével, bár előfordulhatnak olyanok is, amelyeket csalá di vonásnak tartasz, így te és a másik Éned nem egyszer hasonló típusú kihívásokat választotok, még ha más-más módon is. A maguk módján többdimenziós lényed más részei is megélnek a sajátjaidhoz némiképp hasonló tapasztalatokat, bár kívülről egészen másmilyennek tűnhet a helyzet. Fejlődésük rejtetten húzódik meg a pillanatpont ablaka mögött - a pillanatpont egyszerűen a szá modra ismert valósággal való aktuális találkozásod helye az időben. Egyidejűleg létező Énjeid kalandjai úgy jelennek meg a tuda todban, mint útvonalak, ideák, álmok vagy összefüggésben nem álló képek, esetenként váratlan intuíciók. Ezekre támaszkodhatsz, válo gathatsz közülük, hogy segítségedre legyenek aktuális gondjaid fel ismerésében. Tarthattok egy kis szünetet. (22:10. Ez azon kevés ülések egyike, amikor nem is voltam kifejezetten transzban jelentette ki Jane. Minduntalan fészkelődön a székében, de közvetítése a megszokott egyenletes tempóban haladt. A pillanatpontokról bővebben az előző ülés során esett szó, 21:26kor. 22:28kor folytattuk.) Nos, ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen a reinkarnációs in formációk áradatát, „előző” életek hirtelen intuitív felismerését fo • 257 •
god kapni, vagy hogy bármiféle ilyen behatoló adatot fogsz megtapasz talni. Azt jelenti, hogy az ilyen információ automatikusan bensősé ges színezettel jelentkezik az életedben, de a tudatod keretrendsze rébe foglalva, és akadálytalanul áramlik át a tudatos gondolataidon. Sok festőművész öntudatlanul a maga egyidejű Énjeinek port réit festi meg.* Sok anyával fordul elő, hogy olykor fiatalabbnak érzi magát a gyermekeinél, vagy azon kapja magát, hogy más néven szó lítja őket. A még nem próbált cselekedetek megtételére irányuló késztetések valójában lényed más részeiből érkező üzenetek. Idő, ahogy ti értelmezitek, nincsen; csak jelen van, ahol minden megjelenik. Információk olyan káprázatos sokasága sűrűsödik ma gukban a sejtekben, melyet a tudósok nem tudnak érzékelni, mivel kívül esnek a fizikai eszközök hatókörén. A sejtértelem a maga mód ján a ti fogalmaitok szerinti lehetségességek mérhetetlen felisme rését tartalmazza, és olyan ragyogó műveletekkel működik, amelyek ben bennfoglaltatnak ezek a lehetségességek, válasz ékezik rájuk egyszersmind meg is változnak. (22:42) A fizikailag a ..mostodra” hangolt tudatos elméd képte len úgy feldolgozni ezeket az örvénylő lehetségességeket, hogy közben a maga identitását is megőrizze, jóllehet mindennapos gondolataidban ott vannak azok a tudatos lenyomatok, amelyek ennek a tudásnak a pszichológiai megnyilvánulásai. Sokszor nem bízol a képzelőerődben, mivel úgy véled, tények nek nem nevezhető jelenségekkel foglalkozik. Így mesterségesen olyan helyzetet teremtesz, amelyben bizonyos útvonalakat kell ki taposnod. Ha például túl élénken működik a képzeleted, nem vagy
*
Úgy érzem, pontosan ilyen művész vagyok. Ide kapcsolódó anyagokhoz lásd a Seth megszólal 20. fejezetének 582. üléséhez fűzött jegyzeteimet. Itt elég annyit mondani, hogy csak az ülések 1963-as kezdete után jöttem rá, hogy a modelljeim ugyanolyan igaziak, mint akik fizikai valójukban állnak modellt. Gyakran világosabban látom őket, de 1939-től New Yorkban reklámgrafikus ként szerzett korábbi képzésem, majd munkám elhitette velem, hogy a művész nek azzal kell foglalkoznia, amit objektíven „lát”. Hosszú évekre megfeledkeztem a tényről, hogy az általános iskolában mi lyen boldogan és szabadon rajzoltam tele minden erre alkalmas felületet „képzeletbeli" emberekkel és helyekkel... • 258 •
képes megfelelően ellátni a fizikai élet dolgait. Ez a megállapítás persze arra a kulturális közegre érvényes, amelyben jelenleg mű ködsz. Eredetileg, a te időfogalmaidnak megfelelően, a maga mód ján pontosan a képzelőerő különböztetett meg titeket a többi élő lénytől, hiszen olyan valóságokat hozhattatok létre a segítségével az elmétekben, melyeket „később” odakint is megvalósíthattatok. Minthogy most nagyon bizalmatlanul viseltettek a képzelettel szemben, nem értitek a tőle kapott útmutatásokat, akár problémamegoldásról, akár kreatív önkifejezésről legyen szó. Sok, nagyon is igazi rcinkarnációs emlék jut el hozzád képzelődés formájában, csakhogy nem bízol bennük. Ha bátran támaszkodnál a képzelőerődre, gondjaid jelentős hányadát könnyedén megoldhatnád. (Rövid szünet 22:50kor.) Sok esetben a képzeletet akaratlanul a „negatív” körülmények meghosszabbítására használjátok, mivel olyas mikre gondoltok, amiket rosszul végeztek. Pedig nagyon is építő módon alkalmazhatnátok, megváltoztatva a múltat, jelent és jövőt. Hogy a jelened örömmel teljen meg, minden kötöttség nélkül kép zelj el egy olyan helyzetet, amelyben boldog vagy. Képzeleted szü leményei eleinte ostobaságnak tűnhetnek. Ha idős vagy, szegény és magányos, kifejezetten nevetségesnek találhatod húszévesnek, gaz dagnak és hatalmas baráti kör és odaadó hívek sokaságának közép pontjába képzelni magad. Mi tagadás, ha egy ilyen kellemes gyakorlat után körülnézel, és amit látsz, azt összeveted az általad elképzelt helyzettel, még borongósabbra fordulhat a hangulatod. De fel kell ismerned, hogy ez a képzeletbeli világ ténylegesen létezik, csak nem a tényeknek ab ban a világában, amelyet ismersz. Bizonyos fokig azonban, amenynyire az ott élvezett szabadságod engedi, az ilyen gyakorlat automa tikusan megfiatalítja a testedet, a szellemedet és a lelkedet, és el kezdi magához vonzani az elképzelteknek megfelelő, a tények általad ismert világán belül számodra lehetséges elemeket (nyomatékosan). Nézzük példának az életkort: úgy tűnhet számodra, hogy adott életkorú vagy, és a szubjektív tapasztalatodban áthághatatlan tör vényszerűség értelmében bizonyos mértékig el vagy zárva annak le hetőségétől, hogy más életkorú legyél. Ugyanakkor egyidejű léte zéseid némelyikében egészen fiatal vagy, másokban viszont nagyon • 259 •
öreg. Egyes fizikai sejtjeid vadonatújak - fizikailag benned zajlik az új élet teremtése, ami nem csak a halálodig tart, hanem utána is, amikor a hajad és a körmeid egy ideig még tovább nőnek. Azono sulj tehát a lényednek ebben a mostjában folyamatosan megújuló, elevenen benned létező energiával (nagyon nyomatékosan), és ismerd fel, hogy biológiailag és pszichológiailag minden szinten kapcsolat ban állsz azzal a nagyobb identitással, mely a sajátod. Tarthattok egy kis szünetet. (23:04től 23:24ig szünet.) Nos: Jelenlegi helyzetedtől függetlenül a céljaidban és a képes ségeidben rejlenek a válaszok. Sokszor elfojtod vagy gátolod tapasz talatod bizonyos megnyilvánulásait, hogy inkább másokat alkalmazz - az elérhető megnyilvánulások minél teljesebb alkalmazása automa tikusan fel fog szabadítani a más területeken tapasztalt gátlások alól. Lehetnek olyan születési rendellenességekhez fűződő helyze tek, amelyeken nem lehet változtatni, és ahol a szokásostól eltérő minták szerint kell fókuszálni a tapasztalatot, de ilyen esetekben is a ténylegesen felhasználható adottságok és tulajdonságok fogják megnyitni a tapasztalatok és eredmények kilátását. Ha az általam javasolt módon kívánod használni a képzelőerődet, játékos kedvvel tedd, annak tudatában, hogy az úgynevezett való ság szempontjából hatalmas különbségek mutatkozhatnak a képze letbeli és a tényszerű világ között. Ezt tekintsd adottnak a valósá godban. Gyakran szabadon szárnyaló, „buta”, látszólag nem realista képzeleted igencsak gyakorlati megoldásokkal fog meglepni, mert ha megfelelően végzed a gyakorlatot, automatikusan megszabadulsz olyan korlátozásoktól, amelyeket mindaddig adottnak és megvál toztathatatlannak tekintettél. De ha nem is jelentkezik a közvetlen megoldás, a megfiatalodás önmagában is a megfelelő irányba kezd terelni. Ha például boldog talan házasságban senyvedő asszony vagy, pompás kérőt fogsz elkép zelni magadnak. Nos, lehet, hogy nem jön el álmaid hercege, de ha megfelelően folytatod a gyakorlatot, automatikusan úgy érzed, hogy szeretnek, tehát szerelemre érdemesnek fogod érezni magad, míg korábban csak visszautas!tottságodat, értéktelenségedet és kisebb rendűségedet láttad. Az az érzés, hogy szeretnek, változtatni fog • 260 •
a valóságodon, mert hozzád vonzza a szerelmet. Életed párja ekkor felfedezi, hogy igencsak kellemes tulajdonságokat mutatsz, és ő maga is megváltozik. Másrészt viszont akár egy másik férfit is meg hódíthatsz, lezárva a házasságot, mely minden szempontból betöltöt te feladatát, most pedig indíttatást és okot is találsz a változtatásra. Minthogy a képzelet túllép az időn, ez valódi identitásod egyik fontos ismérve. Persze ahhoz, hogy hatékonyan a magad javára for díthasd, képesnek kell lenned megkülönböztetni a képzelet világát a tények fizikai világától. Ám a képzeletből szökken szárba a fizikai világ, a képzelet pedig a hiedelmeid útját követi. Az imént közölt gyakorlattal bármely adott területen alkalmazd a hatásos változtatásba vetett hiedelmet, majd engedj szabad fo lyást a képzeletednek az így megadott irányban. Az ilyen gyakorlat nak automatikusan több a hozadéka, hiszen kinyitja az érzékelés ablakait és beereszti az Én többi részének tudását és tapasztalatát. Amint átáramlik a fény és energia, átszínezi pszichológiai valóságod, ahogy a napsugarak ragyognak át a festett üvegablakon. Ez egysze rűen azt jelenti, hogy a más dimenziókból eredő információ sok esetben hétköznapi álcában jelentkezik, megérzésként, hirtelen öt letként vagy egy olyan megoldás formájában, mely már megfordult a fejedben, de még nem szántad el magad a kivitelezésére. Nem szeretnél szünetet tartani? (23:45. Nem vágtam rá, de aztán hoztam Janenek egy italt, amikor, még mindig transzban, üres poharát nyújtotta felém.) Sejtjeid többdimenziós tudása általában nem érhető el tudato san, és nem is magyarázható meg pszichológiailag. Ugyanakkor a képzelőerővel végzett gyakorlatok serkentően hatnak, mivel a tágabb valóság más szintjeiről látnak el információval, és azt az adott problémára összpontosítják. Ekkor ez a tapasztalatod számára is érthető módon fog megjelenni. Önmagában véve az ilyen gyakorlat kreatívan változtatja meg a lehetségességeket, a hatására ugyanis nem megmásíthatatlan, konk rét valóságként élsz együtt a problémáddal. Ez a pszichológiai és pszichikai ösztönző erő megváltoztatja az általad a testednek és sejt struktúrádnak szokásszerűen küldött üzeneteket. Kreatívan működsz tapasztalatod több szintjén. • 261 •
Vegyük az elő/ő két példát. Az ilyen gyakorlat során a magát fiatal nak képzelő idős személy bizonyos hormonális és kémiai változásokat indít el, és valóban fiatalabb lesz. A magát visszautasítottnak érző aszszony pedig pontosan ugyanezt teszi, amikor úgy érzi, hogy szeretik. Az ilyen gyakorlat mozgósítja az Én minden tudattalan, ugyan akkor nagyon is valóságos tapasztalatát, és hasonló eseményeket vesz át a többi egyidejű életből. Egyik létében az illető tényleg fia tal, a mellőzött nőt pedig valóban szeretik. A képzelőerő impulzu sával „bekapcsolod” ezeket a tudattalan valóságokat. Minden áldott nap egy-egy ablak az életedre. Tarthattok szünetet, vagy akár be is fejezhetjük az ülést, ahogy tetszik. (- Akkor tartsunk szünetet. 23:59. Valamelyest lehűlt a levegő, és Jane is jobban érezte magát, bár megemlítette, hogy valahol zaj hallatszott a házban, ami zavarta transz közben. Ritkán fordul elő ilyesmi. Szünetben emlékeztettem Janet, hogy szerelnénk, ha Seth beszélne a má jus 29i álombéli könyvírás élményéről, de alig hoztam szóba, ő máris me sélni kezdte az elmúlt éjszakai álmát. Erről egy pillanatra el is feledkeztem. Tegnap este is hőség volt, és Jane nagyon rosszul aludt: folyton felébredt, és álombéli tájakról beszélt, mondván, hogy ott vannak „a szeme előtt", és azon elmélkedett, közlekedhete vajon közöttük, „mint mikor az ember keríté seket átugorva jut egyik udvarról a másikra”. Ugyanakkor pontosan tudta, hogy ezek a vidékek kivétel nélkül álombéli tájak egymásra vetülő részletei. Amennyire meg tudta ítélni, ez az anyag nem Sethtől érkezett, utólag azonban nyilvánvalónak látszott, hogy a 20. fejezet előkészítéseként kapta. Seth már készen áll tudatta Jane, mikor megbeszéltük az álommal kapcsolatos anyagát, úgyhogy 00:03korfolytattuk az ülést.)
20. FEJEZET Az álombéli táj, a fizikai világ, a lehetségességek és a mindennapi tapasztalat
Nos, egy perc türelmet... (Suttogva:) Huszadik fejezet: Az álombéli táj, a fizikai világ, a lehetsé gességek és a mindennapi tapasztalat. (Hosszabb szünet 00:06kor.) Mivel fizikai lények vagytok, álmaito kat is a testetek realitásával kell lefordítanotok. Együttesen, az álta lam leírt módszerek segítségével egy olyan fizikai valóság létreho zásában segédkeztek, ahol minden egyes tapasztalat egyedi, pont. Ugyanígy minden egyes ember létrehoz egy átfogó álomvilágot is némi általános egyetértés alapján, vessző, ahol minden tapaszta lat eredeti. Az álomvilágnak is megvan a maga kiterjedése, miként a fizikainak is. Az ébrenlét valóságában a hiedelmeknek idő kell, vessző, amíg szemmel látható lesz a beteljesülésük. A végtelen számú lehetséges működésből csak egyetlen egyet lehet fizikailag megta pasztalni, pont. Az álomvilág olyan kreatív helyzetként működik, vessző, amely ben azonnal megvalósulnak és szimbolikus formában játszódnak le a lehetséges cselekvések. Ezek közül aztán a fizikai kifejezésre leg inkább alkalmasat választod ki. Más fontos oka is van az álmodásnak, vessző, de jelen esetben erre a kérdésre fogunk szorítkozni, vessző, valamint magára az álombéli tájra, pont. (Hangosabban, viccelődve:) Remélem tetszik a központozásom. (00:15. Lenyűgöző.) Csak azért találtok sok álmot kaotikusnak, mert azt várjátok, hogy az álomélmény hasonlítson a mindennapi élményeitekhez. Szokásos körülmények között például a fa nem változhat pávává. • 263 •
Ha reggel felidézel egy ilyen álombéli eseményt, egyszerűen sem miféle értelmét nem látod. Egyelőre elég ennyi. Befejezzük az ülést. (- Rendben. Jó éjszakái, Seth. 00:23kor fejeztük be. A szünet óta Seth a megszokottnál többször figyelmeztetett a pontokra, vesszőkre és más írásjelekre, úgyhogy ezúttal bevettem a szövegbe néhány példát. Ezeket amúgy az egész diktálás során bemondja, de általában jobban foglalkoztatja, hogy a megfelelő szavakat húzzam alá, tegyem idézőjelbe vagy zárójelbe. Lásd az 1. fejezet 610. ülése utáni feljegyzéseket. Seth korábbi anyagát álmokról, álomszimbolikáról és gyógyításról, rémálomterápiáról stb. lásd a 10. fejezel, 63941. üléseit.)
670. ÜLÉS, 1973. JÚNIUS 13., SZERDA, 21:25 (Mindketten az ezen a napon kért személyes anyagra számítottunk; Jane már „tudta”, hogy Seth ezt fogja átadni, de előbb hozzá akar tenni valamennyit a 20. fejezethez. Halk és egyenletes volt a közvetítése.) Jó estét. (— Jó estét, Seth.) Diktálással kezdem: Álomállapotban nagyobb mozgástérhez jut nak hangulataitok és érzelmeitek. Egyik pillanatban úgy érzed, gyöke ret vertél, akár egy fa, a másikban viszont már gyönyörű pávának ér zed magad, mely esetben úgy érzékeled, hogy a fa átváltozott pávává. Érzelmeid, mivel ilyenkor elszakadnak a napi fizikai események től, sokszor önálló tájakat teremtenek az álmok anyagából és közegé ben. Már szót ejtettem az érzéseid és hiedelmeid, valamint az olyan fizikai állapotok közötti nagyszabású összefüggésekről, mint amilyen az időjárás. (Lásd a 18. fejezetet.) Valamelyest hasonló az álombéli táj megalkotásában játszott egyéni szereped is. Egy másik szinten ez is a hiedelmeid és érzéseid eredménye, és noha fizikailag nem érzékelhető - hegységek és kontinensek nyúlnak a messzeségbe, mint a bolygótokon, és valamennyi ott van előtted, hogy a magad eszkö zeivel tanulmányozd -, legalább annyira valóságos a létezése. (Rövid szünet.) Ez nem jelenti azt, hogy az álmokat bármilyen adott (általános) szimbólumrendszer segítségével meg lehetne fejteni. • 264 •
Ahogy személyes érzéseid és hiedelmeid révén teremted és tapaszta lod meg a napi életedet, ugyanez történik az álom valóságában is. Itt azonban „azonnal” életre kelnek a gondolataid és érzéseid, egyik a másikból bontakozik és terebélyesedik ki. Az álmok világa természetesen, energetikai szempontból is létezik, csak fizikailag nem nyilvánvaló tartományban. Ezen a szinten zajlik a belső krea tív munka és a tervezés. Ám mindenképpen különbséget kell ten netek az álombéli és az ébrenléti élmények között, hogy kézben tudjátok tartani a jóval szűkebb fókuszú napi életeteket. (21:35) Ugyanakkor semmi szükség az éber és az alvó életetek között jelenleg fennálló óriási különbségre. Mint már említettem (lásd például a 13. fejezet, 652. ülést), e két közeg szétválasztása főleg a valóság természetéről alkotott tömeges, illetve személyes hiedel meitek eredménye, valamint a fajotok esetében kialakult azon szo kásba vetett hiedelmeteké, hogy az objektív adatokat különválaszszátok a szubjektívnek tekintettektől. Amikor elhatározzátok, hogy befolyásoljátok a környezeteteket, akkor elszakadtok tőle. Mivel a környezet részei vagytok, ez azt eredményezi, hogy a szubjektív valóságotoktól is eltávolodtok. Na gyon is lehetséges, hogy álomállapotba vigyétek, és a hasznotokra fordítsátok az általában tudatos Ént. Fel fogjátok fedezni, hogy az álmodó Én és az éber Én egy és ugyanaz, csak két teljesen eltérő környezetben mozog. Így tehát egy számodra korábban teljesen is meretlen tapasztalat és tudás mélységeit ismered meg. Elsajátítod lényed igaz rugalmasságát és kiterjedt tudatosságát, és megnyitod az ébrenléti és álombéli valóságaid közötti kommunikációs csator nákat. Ez azt jelenti, hogy sokkal jobban fel tudod majd használni a tudattalan tudást, és megismertetni a tudattalant a jelenlegi fizikai helyzeteddel. Ez az eljárás olyan bölcsességgel létesít kapcsolatot, melyet mind addig megtagadtál magadtól, segít egész élethelyzeted egységesíté sében, valamint energiád felszabadításában napi gyakorlati célok ra. Még az is jótékony hatással lehet, ha csak elhatározod, hogy kipróbálod, mivel automatikusan feltételezi a tudatos Én rugalmas hozzáállását. Ha félsz az álmaidtól, önmagadtól félsz. • 265 •
Ahogy sűrített formában minden napodban ott a jelenlegi hely zeted a maga kihívásaival, örömeivel és problémáival, ugyanez ér vényes az életedre is. Az éjszaka álmai a kreativitás gazdag termőta laját jelentik. Ahogy felvonul előtted pazar bőségük, az álmok nem csupán a problémáidat mutatják meg, hanem a megoldásukat is. Nos, fizikailag beletelhet egy kis időbe, míg tudatos elméd elfo gadja vagy felismeri az álomban megjelenő diagnózist. Talán csak később ötlik az eszedbe megváltozott formában, villámcsapásszerű megérzésként, előérzetként vagy cselekvésre buzdító késztetésként. Ha nem bízol magadban, akkor figyelmen kívül hagyod az ilyen im pulzusokat, és nem élsz az így kapott válaszok kínálta lehetőséggel. A megvilágosodott tudatos elme mindig éberen figyeli az ilyen üzeneteket. Ennek elébe is mehetsz, hogy bizonyos álmokat vagy bizonyos megoldásokat kérsz, és ezzel lerövidíted az egyébként jó val hosszabb időt igénylő folyamatot. Tartsatok egy kis szünetet. (21:53. Az ülés további részében átadta az általunk kért anyagot, majd 23:35kor befejeztük az ülést.)
671. ÜLÉS, 1973. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK, 20:58 (Mivel ezen a héten mindkét tervezett ülést kihagytuk, Jane úgy döntött, hogy ma este pótoljuk az egyikei; tartani akarta a szokásos ütemet a könyv írásban. Ma is nagyon meleg volt; Jane kényelmes tempóban közvetített.) Nos, jó estét. ( Jó estét, Seth.) Csak egy megjegyzés: ha akarjátok, akárhány egymás utáni ülé sen befejezhetjük a könyVet. (— Értem. Seth arra utalt, hogy akár minden nap tarthatunk ülést. Valamivel korábban, az este során erről beszélgettünk Janenel, de nem gondoltuk komolyan. Valójában nem lesz sok időnk, mert a kéziratot októberben kell leadnunk a PrenticeHall Kiadónak, de előtte még nagyon sok munka lesz vele.) Diktálok: Általánosságban szólva, ha nem hiszel abban, hogy tuda tos maradhatsz álomállapotban, szinte lehetetlen eredményre jutnod. • 266 •
Ez ellentétes lenne a valóságról alkotott elképzeléseddel, amellyel akadályt gördítesz a szükséges nyitottság és befogadókészség elé. Új bekezdés: Míg álombéli tevékenységed nagy részét hiedelme id strukturálják, további kérdések is felmerülnek, egyszerűen azért, mert a tudatosságod fókusza nem irányul élesen a fizikai valóságra, csak halványan érinti. (21:04) Ismétlem, a gondolatoknak és ideáknak is megvan a ma guk elektromágneses valódisága. Éber életedben a tények világá hoz méred az ideáidat. A tények persze csupán elfogadott fikciók, ám az ideáknak értelmet kell nyerniük, és be kell illesztened őket az elfogadott „történetbe”. (Amikor rákérdeztem, Seth azt mondta, hogy itt a „fikció” szót akarta használni.) Alomállapotban nagyobb szabadságot adsz magadnak, hogy ki próbálj bizonyos elképzeléseket ebben a képlékenyebb keretrend szerben. Itt tehát előfordulhat, hogy eleinte új hiedelmeket fogadsz el, és csak „később” kerül sor az intellektuális vagy érzelmi felisme résre. Álmodás közben a tudatos elme sokkal elnézőbb és játéko sabb. Ezt megengedheti magának, mert jól tudja, hogy az elmélete ket nem kell azonnal bevetnie, mint a mindennapok közegében. Készségesen tekint befelé, a belső Én tapasztalatának területeire, hogy lássa, minek veheti hasznát, csaknem úgy, mint a szűz földet járó felfedező. (21:15) A földre hangolódott tudat kénytelen a tér-idő közegé vel foglalkozni, mivel csak ebben a keretrendszerben észleli világo san az eseményeket. Alomállapotban megszabadul a tér-idő össze függéseinek javától, miközben továbbra is biztosan nyugszik a test fizikai mechanizmusán. Az álmokat tehát fizikailag éled meg. Ön magadat érzékeled bennük, ahogy jössz, mész, futsz, eszel, beszélsz, amint igencsak fizikai tevékenységeket végzel - azzal a különbség gel, hogy mindezt nem az ágyban fekvő tested teszi. Az orientáció a legéletszerűbben átélt érzékszervi adatoké, ez ugyanakkor megint csak egyfajta szűrőként működő megközelítés. Másként fogalmazva, a legtöbb álomban a fizikai élet fényében ka pod és értelmezed az adatokat. Az ember ezekre az álmokra emlék szik a legjobban. • 267 •
Ezen túl olyan élményekre is sor kerül, melyekre ritkán emlék szel, mivel nem jön létre a szokásos azonosulás tudatodnak a fizikai életből ismert nézőpontjával. (Rövid szünet.) A képek, amilyennek ti Vélitek, az idegrendszeri struktúrátokon, valamint ezek értelmezé sén alapulnak. Amikor például a halál utáni életre gondoltok, úgy képzelitek, ugyanúgy működnek tovább az érzékek, legfeljebb egy nem fizikai testben. Ebben az összefüggésben a lehetetlenség a ké peket mellőző érzékelés. Előfordulnak azonban olyan álombéli hely zetek, amikor az efféle érzékszervi adatoktól eltávolodott tudatál lapotba jutsz. Nincsenek tulajdonképpeni képek, bár az élmény lefordíthatósága érdekében később öntudatlanul is alkotsz ilyene ket. Ilyen körülmények között közel kerülhetsz annak megértésé hez, mi is a tudatod, amikor egyáltalán nem fizikai irányultságú. (21:27) Egyszerre olyan felismerésre jutsz a mindennapi életed ben, amelyről nem tudod, honnan származik, semmiféle képnek vagy érzékszervi benyomásnak nem vagy a tudatában. A tudás egy szerűen „ott” van. Az ilyen működés megközelíti tudatodnak azt a fajta tudását, amikor nincs kapcsolatban semmiféle hétköznapi ér zéki ingerrel. Egyszerűen csak tud. Az ilyen álomállapotokban tehát te is ugyanígy tudsz. Megtapasztalod, milyen az, amikor nem állsz kapcsolatban a testeddel. Az ilyen jellegű álomtudatosság ténylegesen megújíthatja az éle tedet, bár az eredeti hatás feledésbe merül, és ébredés előtt rend szerint az egész esemény képekre fordítódik le. Az ilyen álombéli élményeket az alapvető lét élményének nevezhetjük. Ezen élmé nyek során az Én vagy a tudat visszatér önnön energiájának forrásá hoz. Egy másik szinten ugyanilyen típusú tudásnak vannak birtoká ban az atomok. (Lassan:) Úgy tűnhet, az így elért tudásnak vajmi kevés köze van a mindennapi életedhez, különösen, hogy oly ritkán emlékszel rá, és akkor is csak fordításban; pedig energiatöbblettel lát el - még pedig akkor, amikor a leginkább szükséged van rá. Feszültségekkel teli időszakokban a fizikai irányultságú tudat gyakran feladja megszokott nézőpontját, és önnön létének forrásá hoz fordul, ahol tudja, hogy megújul, mi több, újjászületik. Tarthattok egy kis szünetet. • 268 •
(21:40. Jane azt mondta, hogy a Seth 21:04kor elhangzott „a tények el fogadott fikciók ” mondatát délután ö is alkalmazta a maga elméleti munkájában, az Aspektuspszichológiában, ahol a Seth által 21:15kor elmondottakhoz nagyon hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Folytatás 21:56kor.) Míg a fizikai világhoz kötődsz, az érzékeiteket is ilyen szempont ból kell értelmezned, még az álombelieket is. Tudatod olykor más területekre kalandozhat, de valamiképpen ilyenkor is le kell fordí tani az eseményeket. Éberen töltött életedben az eseményeknek csak a téridő-kontinuumba eső részeit érzékeled. Álmaidban ennél jobb rálátásod nyíl hat. Az idődben például bármely adott teret elfoglaló tárgyakat egyszerre láthatsz a múltban, jelenben és jövőben. Sok esetben ér telmetlennek könyveled el az ilyen álmot, mert a tények szintjen múltbéli, jelenvaló és jövőbeli tárgyak nem jelenhetnek meg egy szerre ugyanabban a térben. (Nagyon nyomatékosan:) A tér egyik esetben sem ugyanaz vagy azonos. Csak neked tűnik annak. Maga a tér gyorsul fel olyan módon, ahogyan azt még nem ért heted meg. Nem hangolódtál rá ezekre a frekvenciákra. A tér bár mely pontja egyúttal az általad időnek tartott közegnek is egy pont ja, olyan ajtó, amelyet még nem tanultál meg kinyitni.* Új bekezdés: Fizikai agyad nagyjából ugyanilyen ajtó, mely tevé kenységet serkent az elmédben. Hiedelmeid nagymértékben felel nek agyadnak aktivált területeiért, továbbá elméd ebből fakadó nem fizikai működéséért. A fizikai fókusz nagyszerű, világos és specializált valóságot biztosít számodra. Ha viszont nem létezne álomtevékenység, bezáródnál eb be a világba, és egy ilyen sziklaszilárd valóságnak tűnő világgal szem ben félnél új elképzeléseket és intuitív felismeréseket kipróbálni. * Seth ehhez hasonló anyaga található a Seth megszólal 20. fejezetének 582. ülésénél: „Amit időként fogtok fel, az a rendszeretekbe hatoló, gyakran térbe li mozgásként értelmezett más események bizonyos része...” Ez, továbbá az 581. ülés is tartalmaz Seth elektromágneses energiaegységeire (EE), külön féle sebességükre vonatkozó adatokat, továbbá hogy miként értelmezzük ezen eseményeként álomeseményként, időben való mozgásként és így tovább. • 269 •
(22:10) Az álomállapot olyan előzetes szakaszt kínál, ahol kreatí van megfogalmazhatod, és játékos közegben próbálhatod ki mun kahipotéziseidet. Mindennek ellenére azok az álmaid, melyeket később fel tudsz idézni, és az azok eredményeként számos problé mádra kapott válasz, az álomtevékenység felszíni rétegét képezi. Iz galmas vállalkozás önmagad követése az álmaidba, és ilyenkor az álom közegében ébredhetsz tudatára tudatod működésének. Ehhez hinned kell önnön lényed integritásában. Ha nem bízol ébrenléti Énedben, akkor álmodó Énedben sem fogsz megbízni, és fenyege tőnek fog tűnni álmaid tája. Az a hiedelmed, hogy az álmok kelle metlenek, ennek megfelelővé formálhatja a tájat, vagy a legjobb eset ben is csak az ijesztő álombéli eseményeket tudod majd felidézni. (Hosszabb szünet 22:20kor.) Ha viszont abban hiszel, hogy sosem álmodsz, akkor visszafojtod az álmok emlékét - de persze ettől füg getlenül álmodsz. A hiedelmed miatt nem épülnek be tudatos éle tedbe ezek a nagyjelentőségű élmények. Almaid, akárcsak éber életed, személyesek; van azonban egy tö meges ébrenléti állapot, valamint egy tömeges álomállapot, ahol mindenkinek egyénenként megvan a maga helye, és ahol minden ki elfogadhat vagy elutasíthat eseményeket. A ti fogalmaitok sze rint a bármely adott „időben” zajló életút során álomállapotban ol dódnak meg a problémák, és ezek a megoldások aztán fizikailag megvalósulnak. Mivel álomállapotban kevésbé kötnek az idő és tér korlátai, a perspektíva is tágabb; nem egy megoldás rövidtávon elégtelennek tűnhet - amikor fizikailag működésbe lép -, hosszú távon azonban annál kreatívabbnak bizonyulhat. Az emberiség tehát személyes és tömeges szinten egyaránt amo lyan előkészítő munkaterepként használja az álmok világát. Ezek ből a „fantáziáit" és lehetséges álomeseményekből fakad igaz-ha mis világotok valamennyi fizikailag elfogadott „ténye”. (Rövid szünet 22:19kor. A lehetségességekkel kapcsolatban lásd a 14. fejezetet.) Az álomban megtapasztalt és a valóság más területein tökéle tesen érvényes lehetséges események a ti világotokban, hogy úgy mondjam, hamissá, míg az ugyanolyan típusú események fizikai megvalósulásukkal igazzá válnak. • 270 •
Új bekezdés: Háborúitokat is elsősorban az álomvilágban vívjá tok, vesztitek el vagy nyeritek meg, és a történelem fizikai értelme zése csak egyetlen lehetségességsorozat vékonyka vonalát követi végig. Számotokra az egyik fél vagy megnyert, vagy elvesztett egy háborút. Ezen eseményekkel kapcsolatos (tréfásan suttogva) csenevész felfogásotok szerint egy csatának csak egyetlen kimenetele le het. Vannak bizonyos kétségbevonhatatlan tények: ennyi és ennyi ember vett részt a csatában, bizonyos helyen, bizonyos időben zaj lott, és kétségkívül győzelemmel végződött az egyik fél számára. Ilyen és amolyan egyezményeket írtak alá, tágabb összefüggések ben azonban csak egy sokkal nagyobb esemény egyetlen kis dimen zióját érzékeled, egyetlen kis zugát, mely alaposan meghaladja az érintett helyről és időpontról kialakult felfogásodat. (22:35) A csata először az álom szintjén zajlott le, majd az embe ri faj személyesen és tömegével eldöntötte, hogy az esemény mely részei valósuljanak meg fizikailag. Még az ilyen elfogadott tények ismeretében is kétségtelen, hogy sokszor a győztes a csata vesztese. A esemény egésze túllépi a helyes és helytelen megítélés korlát jait. Egy teljes esemény az összes lehetségességével együtt nyilván nem illik a jelenlegi viszonyítási keretrendszeretekbe. Álmaidban ezúttal is lehetségességekkel akad dolgod, és te dön töd el, melyek válnak „igaz” fizikai tényekké. Itt egyénileg és faj ként, ha nem is korlátlan, de nagy a szabadságod. Ki-ki itt alakítja ki a maga sorsát, és ezen álombéli információk alkalmazásával tu datosan választja meg, mely történéseket fogja fizikailag megvalósí tani és megtapasztalni. Az álmokból azt az információt fogod elfogadni, mely összhang ban áll ébrenléti tudatos hiedelmeiddel. Mint korábban már emlí tettem, olyan kölcsönhatás játszódik le, mellyel, hogy úgy mond jam, kipróbálod az új hiedelmeket. Ebben a tekintetben egyáltalán nem vagy kiszolgáltatva álmaid kényére-kedvére. Nem fogod fel az ébrenléti és az álombéli élmények közötti ha talmas kölcsönösségi kapcsolatot. Arra tanítottak, hogy higgy e két világ közötti mesterséges választóvonalban, jóllehet ilyesmi nem lé tezik. Ha elalvás előtt azt sugallod magadnak, hogy megoldást sze retnél kapni a problémáidra, automatikusan nagyobb mértekben • 271 •
kezded alkalmazni az álombéli tudásodat, és a tágabb kreativitá sodra nyitsz kaput. Szünetet tarthattok. (22:47től 23:05ig szünet.) Akad egy megjegyzésem számodra. De a diktálást is folytathatom. ( Jöhet a megjegyzés... Seth megfogott. Azt akartam, hogy folytatódjon a könyvírás, de biztos voltam benne, hogy ez a kitérő is érdekes lesz. Az is volt nagyon! A többoldalnyi anyagban anyámról beszélt, és a lehetségességekkel kapcsolatos időskori élményeiről. Most nem megyünk bele a Butts mamát érintő bonyolult családi helyzetbe, de Janenel elhatároztuk, hogy a Seth által mondottak általánosabb érvényű részeit itt rögzítjük. Úgy gondoltuk, másoknak is segít ségére lehet az idősekkel fenntartott kapcsolatuk alakításában. A következőkben tárgyalt pszichikai gyorsulásokkal kapcsolatos információkat lásd a 13. fejezet 650. ülésén, ahol Seth az agy féltekéiről is szól.) ...anyád mentális és intuitív gyorsulást él át, az eddig visszafo gott ingerek valóságos pergőtüzét. Egészen világosan érzékeli a le hetségességeket, de összetéveszti őket a tények fizikai világával. Ez csak olyankor történik, amikor befejezi a fizikai munkáját; olyan kor például nem, amikor meghiúsíthatja az iránytévesztés bármely önmaga számára szükséges és fontos fizikai célját. Kifejezetten anyagi változásokra is sor kerül. A nagymértékben fókuszált agy fizikai életben nem használt részei bekapcsolnak, ahogy az gyermek- vagy kamaszkorban is történik. Mindenki eseté ben egyedileg indulnak be a változások. tMondtam (lásd a 14. fejezet, 653. ülést), hogy felismerte a lehetsé gességeket... és egyszerre kész befogadni a saját (elképzelt) esemé nyeit mint valóságos eseményeket. Mivel a tér-időre orientált lények vagytok, anyád felismerései, melyeket pillanatnyilag fizikai valóság nak fogad el, megszakításokat idéznek elő az általatok normálisnak tartott tapasztalatban. Az ilyen eseményeket a ti idősoraitoknak megfelelően kell meg tapasztalnia, ahol viszont nem illenek más időstruktúrákba. Mind erről nem csupán az anyád iránti személyes kötődésed miatt tájé koztatlak, hanem mert általános érdeklődésre tarthat számot. A le hetségességekkel való tusakodás lehetővé teszi anyád számára, hogy • 272 •
megítélje fizikai életének körülményeit, és idejében felkészülhes sen a következő kalandjára. Cselekedetei az egész család számára egyfajta tanulási folyama tot jelentenek. Érzékei a látszat ellenére nem tompulnak el, ha nem éppen, hogy még többet fogadnak be. Pontosan ebből fakad nak összpontosítási nehézségei, mivel ilyenkor másra koncentrál. (Hosszabb szünet 23:25kor.) Újra feltámadtak a függetlenségi, ön állósulási érzései, aminek eredményeként végül elhagyja a család ját - nem ülhet a „fiúk” (két fivérem és én) nyakán -, és ami korábban fel nem ismert fejlődési ösztönzésként szolgál. Végül a saját testétől is függetlenedni akar, de nem fél; a szaba dulásért küzd. Ennél többről van szó... Egyfelől elfogadható, ha gyer mekként kezeli a család, mert ugyanúgy a függetlenedési vágynak ad teret, ahogy a gyermek is fel akar nőni, és el akarja hagyni az ott honát. Bizonyos szempontból ki akar szabadulni annak az életnek a házából, melyet ő maga formált, hogy újabb próbatétel után néz zen... hogy újrakezdje. Egy kamasz esetében tökéletesen helyénvalók lennének a megjegyzései. Egyszersmind új életet is akar kezdeni. (Hirtelen:) Nos, egyelőre végeztünk. Remélem, némiképp meg nyugodott az elméd. Befejezhetjük az ülést, vagy tarthatunk szüne tet, ahogy óhajtod. ( Azt hiszem, jobb, ha most befejezzük.) Legszívélyesebb jókívánságaim mindkettőtöknek, és kellemes szép estét. (- Köszönjük, Seth, jó éjt. 23:33kor fejeztük be.)
672. ÜLÉS, 1973. JÚNIUS 25., HÉTFŐ, 21:27 (1973. június 23., szombat, az Ágnes trópusi vihar által okozott árvíz első évfordulója vagy ahogy a helyi újság az árvízről kiadott mellékletben fo galmazott: „Ágnes plusz egy ”. A vidék még mindig az akkor szerzett sebeit gyógyítgatja. Janenel termé szetesen tisztában vagyunk azzal, hogyan avatkozott be az esemény az 1. feje zet kellős közepén ennek a könyvnek a megírásába. Lásd a 613. üléshez írt jegyzeteket. [Itt említem meg az elmirai Walnut utcai híd összeomlását; a régi acélszerkezetű híd a házunktól fél saroknyira ívelte át a Chemungfolyót. • 273 •
Most zajlanak a híd - még legalább egy évig tartó, és igencsak lármás helyreállítási munkálatai.] A 18. fejezetben Seth magyarázatot ad az Ágnes emocionális eredetére, valamint személyes viselkedésünkre az árvíz ideje alatt. Jane közvetítése elég lassú volt, szemét jórészt behunyva tartotta.) Jó estét. (— Jó estét, Seth.) Diktálok. Az emberiségnek jelenleg vajmi csekély az ismerete az álomvilágról, a benne elfoglalt helyéről, valamint az álomvilágnak a mindennapi életre gyakorolt hatásáról. A tudat sok, mérhetetlenül erőteljes aspektusa pontosan olyankor fejti ki hatását, amikor többé-kevésbé öntudatlan vagy, a fizikai való ság számára alszol. Az általad jelenleg felfogható idő közegében kép telen lennél feldolgozni a rendelkezésedre álló hatalmas adatmenynyiséget. Hogy megfelelően működhess a magad rendkívül sajátságos területén (rövid szünet), szinte végtelen mennyiségű anyagot kell fel dolgoznod, lehetségességekkel kell számolnod, és ügyelned kell bizo nyos egyensúlyokra, melyeknek még csak nem is vagy tudatában. Tudatod képes a háttérben ellátni mindezeket a feladatokat, azonban a tér-idő kapcsolathoz oly erősen kötődő része nem végez heti el ezt a munkát. Az általad tudatos elmének ismert rész dolga a mindennapi életed „tényeinek” kiértékelése. Ekkor hiedelmeket ala kít ki a valóságról, és álomállapotban ezek lesznek a bizonyos lehet séges eseményeket kiváltó, másokat mellőző alapvető támpontok. (21:37) Álomállapotban hiedelmeid jelentik azt a keresőfényt, mellyel a valóságról alkotott elképzeléseidbe beleülő egyéb esemé nyeket keresed. Meggyőződéseid segítségével szűrsz ki az álmokból bizonyos lehetséges cselekedeteket, és hagyod figyelmen kívül a számodra érdektelen eseményeket. (Lassan:) Mivel nem kizárólag fizikailag fókuszált lény vagy, más tényezők is közrejátszanak. Megvan benned lényed teljességének sűrített tudása. A fizikai agyhoz kapcsolódó tudatban nem jelenhet meg az információ a maga teljességében. Egyszerűen nem fejezhető ki a többdimenziós valóság. Álomállapotban, amikor a tudat tudat talanul fizikai kérdésekkel foglalkozik, a többdimenziós Én felvilla násai megjelenhetnek az álomképekben és fantáziálásokban, hogy szimbolikusan kifejezésre juttassák a magasabb szintű létezésedet. • 274 •
Ha tudatos hiedelmeid szorongást okoznak, ebből a forrásból jótékony hatású ellensúlyozó hiedelmeket nyerhetsz. Lényed, az a tágabb tudat, mely te magad vagy, találkozik a térrel és az idővel; egyidejűleg sok (pillanat) „pontban” testesül meg. (Lásd a 19. fejezet, 668. ülést.) Ezeket a belépéseket a háromdimenziós létezésbe egyegy életnek nevezed, és mindegyiknek megvan a maga Énje. És te is ezek egyike vagy. (Lassan 21:53kor.) Mindegyik Énnek átmeneti és korlátozott kö zegben kell megtapasztalnia önmagát. Ugyanakkor mindegyik Én önnön tágabb lényének része, annak az energiának, melyből ő ma ga is folyamatosan ered. Álmaidban az energiád visszafelé rezeg, azon lény felé, aki te magad vagy. (21:56) Úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden áldott éjszaka ideoda utazgatsz olyan atmoszférákon és belépőpontokon át, melyeknek nem is vagy tudatában. Alvás közben valójában a születésed és halá lod közötti irdatlan távolságot teszed meg. Tudatod, ahogy te gondol kozol felőle, túllép ezeken a szökkenéseken, és megőrzi önnön konti nuitásérzékét. Mindez a tudat- és energiarengésekkel áll összefüg gésben, és amit az életednek vélsz, az bizonyos tekintetben nem más, mint egy másik szemszögből nézett fénysugár látszólagos „hossza”. (22:00) Azon álmok mélyén, melyekre sikerül visszaemlékezned, a tudat ritkán és torzított formában megjelenő élményei bújnak meg. Ezek nem fizikai alapon fejezik ki kapcsolatodat a saját léted del. Itt regenerálódsz, és teljes mértékben mentes vagy minden tu datos hiedelemtől. Ebből a szintből alakulnak ki az egyéni és tö megideálok. (22:05) Gyakorta ez a folyamat zajlik a közönséges álmodás mé lyén. Jóval szerényebb nagyságrendben folyamatosan működik, mi vel erre az alapra települ a jelenlegi tudatod. Tarthattok egy kis szünetet. (22:09. Folytatás ugyanolyan stílusban 22:28kor.) Az a fizikai valóság, amelyikbe beleszülettél, korántsem olyan szi lárd és előre meghatározott vagy egyértelmű, mint amilyennek lát szik. Valójában inkább a kölcsönhatások szövevényes mezőjéről be szélhetünk. Tudatodnak egy bizonyos frekvenciasávra kell fokuszálódnia, még mielőtt egyáltalán érzékelhetné az anyagot vagy akár • 275 •
a szilárdságot. Alvás közben a tudat különféle intenzitású sávok között hullámzik, ide-oda, ki- és beáramlik a fizikai-anyagi csoportosulás ba, és képlékenyebb, „anyag-előtti” (kötőjellel) fázisokból hozza létre azt a végső formát, amilyen a világodban lesz az anyag. Ugyanez érvé nyes az eseményekre is: némelyek fizikailag kikristályosodnak, mások viszont nem. Lényed mélyebb részei tudatában vannak a céljaidnak és szándékaidnak. Tudattalanul tehát ott van benned az általad fi zikailag megvalósítandó valóság tervrajza. Te magad vagy az építész. Ugyanakkor a kiegyensúlyozó és ellenőrző rendszer is működik, így egyes álmokban tudatosul benned a „tervrajz” létezése. Bizo nyos típusú visszatérő álmok formájában egész életed során újra meg újra felbukkanhat - ezek a megvilágosodás álmai; még ha nem is emlékszel rájuk, ezekből megerősödött vagy hirtelen világossá váló célokkal fogsz ébredni. (Kimérten 22:42kor:) Amikor a hiedelmeiddel dolgozol, tudd, mit gondolsz valójában az álomállapotról, mert ha bízol benne, akkor a tudatos együttműködésed révén még fontosabb szövetségeseddé válhat. Ha valamilyen vitát akarsz tisztázni, mondd azt magadnak, hogy álomállapotban fogod megtenni. Ott ugyanis kötetlenül beszél hetsz azokkal, akik egyébként kerülnének. Sok kibékülésre kerül sor ezen a szinten. Kérd bármilyen problémádra a választ, és meg fogod kapni, csak bíznod kell önmagadban, és meg kell tanulnod értelmezni az álmaidat. Ennek nincs más módja, mint hogy magad látsz hozzá, és munkálkodni kezdesz az álmaiddal, mivel ez feléb reszti intuitív képességeidet, és megajándékoz a szükséges tudással. Az álmok értékességébe vetett hited tehát fokozza gyakorlati ha tékonyságukat. Vége a fejezetnek. (Megjegyzés: A tudat hullámzásai iránt érdeklődők a Seth megszólal következő részeiben nézhetnek utána: 16. fejezet, 567. ülés, a váltakozó jelenekről; az 1970. június 23i ESPfoglalkozás a Függelékben, a jelenlegi valóságban való szerveződésről. Itt teszi Seth a következő kijelentést: „Tény vi szont, hogy a fizikai anyag nem szilárd, csak ha hiszel benne, hogy az...”)
• 276 •
21. FEJEZET Életigenlés, szeretet, elfogadás és megtagadás
Egy jó hosszú perc türelmet kérünk... (22:45. Jane Sethként szünetet tartott. Rágyújtott, és belekortyolt a sörébe. Behunyt szemmel ringatózott a hintaszékben, egyik lábát a közöttünk álló dohányzóasztalon nyugtatta.) Huszonegyedik fejezet: Életigenlés, szeretet, elfogadás és megtagadás. Ez a fejezetcím. Tehát: Az életigenlés azt jelenti, hogy „igent” mondasz önma gadnak és az életednek, és elfogadod egyedi személylétedet. (Rövid szünet.) Ez az igenlés azt jelenti, hogy kijelentést teszel az egyéniségedről. Azt jelenti, hogy magadévá teszed az életet, a te életedet, mely átáramlik rajtad. Önmagad igenlése az egyik legna gyobb erősséged. Olykor igen helyénvalón megtagadhatod tapasz talatod bizonyos részeit, míg fenntartod önnön vitalitásodat. Nem kell feltétlenül „igent” mondanod embereknek, kérdésekre vagy olyan eseményekre, amelyek mélységesen felkavarnak. Az igenlés nem a mindenféle utadba kerülő dolgoknak az érzéseidtől függet len, semmitmondó, tutyimutyi elfogadását jelenti. Biológiai szem pontból az igenlés egészséget jelent. Éled az életed, annak tudatá ban, hogy te teremted meg a tapasztalatodat, és nyomatékosítod is ezt a képességedet. (23:00) Az igenlés nem azt jelenti, hogy hátradőlsz a karosszék ben, és kijelented: „Én nem tehetek semmit. Minden a Sors kezé ben van, ezért bármi is történik, én elfogadom.” Az igenlés azon a felismerésen alapul, hogy nincs még egy, a tiédhez fogható tudat, hogy képességeid kizárólag a tieid, és nem hasonlítanak senki má • 277 •
séihoz. Testet öltött egyediséged és egyéniséged elfogadása. Alap vetően spirituális, pszichikai és biológiai szükséglet; egyedi integri tásod megbecsülése. (Derűsen:) Egy atom gondoskodhat önmagáról, de az atomotok a háziállatokhoz hasonlatosak: azzal, hogy csatlakoznak a test bio lógiai családjához, bizonyos fokig olyanok, mint a fennhatóságod alá került kutyák vagy macskák. Az állatok felöltik gazdáik tulajdonságait. A sejtekre nagy hatást gyakorolnak a hiedelmeid és a viselkedésed. Ha kijelentést teszel lényed megfelelő mivoltáról, azzal segíted a testedet alkotó sejteket és szerveket, és - ha tudtodon kívül is - jól bánsz velük. Amennyi ben nem bízol fizikai természetedben, ezt az érzést is kisugárzod, függetlenül attól, hogy milyen egészségi folyamatokat indíthatsz el vele. A sejtek és szervek ilyenkor tudják, hogy nem bízol bennük, ahogy ezt az állatok is megérzik. Mintegy önmagad ellen termelsz így antitesteket, egyszerűen azzal, hogy nem helyesled fizikai lénye det úgy, ahogyan a térben és időben létezik. Nos, tarthattok szünetet, vagy befejezhetjük az ülést. Rajtad áll. (- Akkor tartsunk szünetet. 23:11től 23:29ig szünet.) Olykor - igen helyesen - az egyediségedet igenled, ha „nemet” mondasz. Individualitásod döntéshozásra jogosít fel. A ti fogalmaitok sze rint ez azt jelenti, hogy „igent” vagy „nemet” mondasz. Ebből kö vetkezően, ha örökösen mindennel egyetértesz, azzal megtagadod önmagad személyiséglétét. „Gyűlölök.” Aki kijelenti, hogy „gyűlölök”, legalább azt állítja, hogy van „Énje”, aki képes a gyűlöletre. Aki kijelenti, hogy „nincs jogom gyűlölni”, nem néz szembe önnön individualitásával. Az az ember, aki ismeri a gyűlöletet, a gyűlölet és a szeretet kö zötti különbséget is érti. A teremtmény-Én kétértelműségei, ellent mondásai, határozottsága és igenlése lehetővé teszik az érzelmek szabad folyását. (Rövid szünet.) Sokan visszautasítják az általuk ne gatívnak tartott érzések élményét. Igyekeznek helyeselni a szerintük pozitív emóciókat. Nem adják meg maguknak teremtménylétük di • 278 •
menzióit, és azzal, hogy olyan érzéseket színlelnek, melyeket nem is éreznek, megtagadják önnön tapasztalatuk teljességét. (23:37) Az érzelmek a hiedelmeket követik. Természetes, örökö sen változó érzelmi állapotok, melyek mindegyike egy újabbhoz ve zet az energia és működés szabad áradása révén - olyan színes, dús, ragyogó árnyalatokhoz, melyek változatossá teszik a tudat jellegze tességeit. Az ilyen személyiségállapotokat csak a színárnyalatokhoz lehet hasonlítani, világosakhoz és sötétekhez, melyek az energia erőteljes, mozgást, életet és vitalitást megjelenítő mintái. Hasztalan mindezt elutasítani. Azon eszközök sorába tartoznak, melyekkel megismeri önmagát a fizikai irányultságú tudat. A legke vésbé sem romboló a hatásuk. Nem mondhatjuk, hogy egyik érze lem jó, a másik pedig gonosz. Az emóciók egyszerűen vannak. A tu dat hatalmának energiával telített elemei, melyek, ha semmi sem szól közbe, összefolynak a lét hatalmas óceánjában. Nem helyesel hetsz egy emóciót, miközben visszautasítod a másikat, anélkül hogy korlátokat ne emelnél. Megpróbálod elméd egyik elzárt zugába zsúfolni a negatívnak tartott érzéseidet, ahogy a múltban az elme beteg családtagokat rejtették el. És mindez azért, mert bizalmatlan vagy testet öltött egyéniséged megnyilvánulásaival szemben. Az igenlés lelked elfogadását jelenti olyannak, amilyennek te remtménylétedben megjelenik. Ezt már korábban is említettem (lásd például a 7., 9. fejezetet), de nem utasíthatod el úgy a teremt ménylétedet, hogy közben ne tagadnád meg a lelkedet, és nem ta gadhatod meg a lelkedet úgy, hogy közben ne utasítanád vissza te remtménylétedet. És az ülés végére értünk. (23:43. Köszönjük szépen. Seth féloldalnyi, Jane egyikmásik, ma délután szóba került hiedelmével kapcsolatos anyagot adott át, pedig eszünkbe sem jutott ezekről faggatni.)
• 279 •
673. ÜLÉS, 1973. JÚNIUS 27., SZERDA, 21:38 Akkor hát diktálok. (Lassan kezdi:) Ha nem avatkoztok közbe, a gyű lölet nem tartós. Gyakran közel áll a szeretethez, mivel aki gyűlöl, azt mély kapcso lat fűzi gyűlölete tárgyához. Kommunikációs forma is, de sosem tar tós, maradandó állapot, és ha nem bolygatják, magától megváltozik. Ha abban hiszel, hogy a gyűlölet helytelen és gonosz, és azon ka pod magad, hogy gyűlölsz valakit, akkor megpróbálod elfojtani ma gadban ezt az érzést, vagy önmagad ellen fordítod - inkább magad, mint valaki más ellen kelsz ki. Másrészt viszont úgy is tehetsz, mint ha nem is létezne ez az érzés, mely esetben gát mögé szorítod ezt a hatalmas energiát, és egyéb céljaidra hozzáférhetetlenül tárolod. A gyűlölet a maga természetes állapotában erőteljesen ösztönző tulajdonságú, melynek révén változást és cselekvést indít el. Attól függetlenül, mit tanultál róla, a gyűlölet nem vált ki erőszakot. Mint azt ebben a könyvben is tárgyaltuk, az erőszak kitörése sok esetben az eredendő hatalomvesztettség érzésének eredménye. Pont. (Lásd a 17. fejezet, 66263. ülést.) Sokan, akik egyszer csak súlyos bűntényt, váratlan gyilkosságot vagy éppenséggel tömegmészárlást követnek el, azelőtt szerény és konvencionális életvitelt folytattak, mondhatni, az erényes viselke dés példaképei voltak. Ezek az emberek megtagadták minden termé szetes agresszivitásukat, és ha pillanatnyi gyűlölet szikrája lobbant az életükben, azt gonosznak, helytelennek tartották. Az ilyen szemé lyiségnek végül nehézséget okoz kifejezésre juttatni a lehető legnormálisabb tagadást, vagy szembefordulni a hagyomány és a tisztelet szabályaival. Nem tud úgy kommunikálni embertársaival, mint mondjuk az állatok, már ami az egyet nem értés kifejezését illeti. (21:50) Pszichológiailag csakis egy óriási robbanás szabadíthatja fel. Amilyen hatalomvesztettnek érzi magát, az csak fokozza a nehéz ségeit - ezért az erőszakban kifejezett nagy hatalom kinyilvánításá val igyekszik szabadulni a helyzetből. Némelyek, például amolyan mintagyerekek - akik még véletlenül sem beszéltek vissza a szüleik nek -, amikor háborúba vitték, minden ilyen érzésüket a harcban engedték szabadjára; és most elsősorban az utolsó két háborúra uta • 280 •
lók (az 195053 közötti koreai, valamint az 196473 közötti vietnami háborúra), nem a második világháborúra. Ezekben a háborúkban szabad folyást engedhettek az agresszivi tásnak, miközben eleget tettek az elvárásoknak. Szembesülniük kel lett azonban az erőszakban elszabadult, felgyülemlett gyűlöletük és agresszivitásuk szörnyűségeivel. A véres eredmények láttán még in kább úrrá lett rajtuk a rémület, még inkább iszonyodtak attól az ál taluk rettenetesnek vélt energiától, mely öldöklésre indította őket. Amikor hazatértek, ismét a polgári életben elfogadott viselke dési normák lettek érvényesek, és újfent annyira visszafogták ma gukat, amennyire csak tudták. Sokan közülük felülmúlhatatlanul konvencionálisnak tűnnek. Egyszerre megtagadtatott tőlük az ér zelmek - még ha oly szélsőséges formában is történő - kifejezésé nek „luxusa”, és fokozódott a hatalomvesztettség érzése. (Rövid szünet 21:59kor.) Egy perc türelmet... Ezt a fejezetet nem a háborúknak fogjuk szentelni. Akad viszont egy-két fontos mozza nat. Ugyancsak a hatalomvesztettség érzése indít országokat háborúk kezdeményezésére. Ennek vajmi kevés köze van az illető országok „aktuális” helyzetéhez a világban, vagy hogy más országok mekkora hatalmat tulajdonítanak nekik, hanem kizárólag egy általános hatalomvesztettségi érzéshez - nem egyszer a világ erőviszonyaitól tel jesen függetlenül. Bizonyos szempontból sajnálom, hogy itt nem tárgyalhatjuk meg a második világháborút (193945), mivel azt is a hatalomvesztettségnek az elképesztő vérfürdőben kirobbanó érzése okozta. Szemé lyes szinten az imént vázolt folyamat zajlott le. Egy pillanat... Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, szeret ném felhívni a figyelmet, hogy a második világháborút követően az Egyesült Államokban nagy erőfeszítéseket tettek a háborúból haza tért katonák energiáinak elterelésére. A háborúba a hatalomvesztett ség érzésétől vezérelve résztvevő személyek közül soknak jelentős kedvezményeket adtak: ösztönzést, tanulási lehetőséget, korábban számukra elérhetetlen előnyöket. Olyan eszközökhöz jutottak, ame lyek a saját szemükben hatalom birtokosaivá tették őket. Otthon pedig hősként fogadták őket, és míg sokan minden bizonnyal kiáb • 281 •
rándultak, az ország hangulatának általános keretrendszerében szerették a veteránokat. (Rövid szünet 22:llkor.) Most csak általánosságban beszélek a szó ban forgó háborúról, mivel minden bizonnyal adódtak kivételek is, de a többség okult a tapasztalatból. Az erőszak ideája ellen fordul lak, és a harc idején felismerték érzelmeik személyes pszichológiai ellentmondásait. A politikusok azt mondták, ez lesz az utolsó háború, és a dolog iróniája, hogy az egyenruhások zöme ezt el is hitte. (Én, Robert Butts is e hiszékenyek közé tartoztam.) A hazugságból nem lett igazság, de nagyon közel állt hozzá, mivel az egykori katonáknak a kudarcaik ellenére sikerült olyan gyermekeket felnevelniük, akik kelletlenül vonulnának háborúba, mert már kétségbe vonják az alapelveit. Különös módon ez megnehezítette azok dolgát, akik a követke ző két, kevésbé kiterjedt háború idején ténylegesen bevonultak, mivel honfitársaik nem támogatták őket teljes szívvel. A harctéren küzdő férfiak hatalomvesztettségi érzése ugyanúgy kifejezésre jut hatott, mint korábban, ezúttal egy-egy inkább helyi jellegű vérfür dővel, de immár bizonytalanabbak lettek a szabályok. Ezúttal még katonai körökben is kevésbé számított elfogadottnak az érzések fel szabadítása, mint korábban. Az utolsó (vietnami) háború idejére az ország lakossága legalább annyira ellenezte a háborút, mint amennyire támogatta, és a katonák hatalomvesztettségi érzése to vábbi megerősítést kapott, amikor hazatértek. Ez a hazatérő kato nák által elkövetett erőszakos cselekedetek oka.* *
Seth szerint tehát elsősorban a hatalomvesztettség érzése áll az erősza kos - akár halálos - cselekmények rendkívül magas aránya mögött azon ame rikai katonák körében, akik korábban hadifoglyok voltak. Egy kormányzati felmérés szerint például azok csoportjában, akik a második világháborúban a Távol-Keleten, illetve a koreai háború során estek fogságba, 1945 és 1954-ben bekövetkezett halálesetek 40%-át gyilkosság, öngyilkosság vagy baleset okozta. Ami a vietnami háborút illeti: az 1973. januári tűzszünetet követően ÉszakVietnam több mint 500 amerikai hadifoglyot engedett szabadon. A halóságok most attól tartanak, hogy a háború hazai népszerűtlensége miatt sok volt hadi fogoly azt fogja hinni, hiábavaló volt a szenvedése. Máris történtek a körük ben öngyilkosságok (júliustól), és a szabadulásuk óta sokan legalábbis átme netileg erős stresszreakciókat mutatnak.
• 282 •
A gyűlölet tehát, ha hagyják a maga útján áramlani, nem robban ki erőszakban. Hatalomérzetet ad, kommunikációt és cselekvést kezdeményez. A ti fogalmaitok szerint ilyenkor felgyűlik a termé szetes harag; az állatok esetében ez szemtől szembeni összeütközés hez vezet, olyan harci helyzethez, melyek során a testbeszéd, a mozgás és a rituálé a veszélyhelyzetben folytatott kommunikációt szolgálja. Az egyik vagy a másik állat ilyenkor egyszerűen meghát rál. Talán morognak vagy üvöltenek is közben. (22:25) Hatékonyan kimutatják a hatalmat, de csak szimboliku san. Az állatok ilyen típusú megütközésére viszonylag ritkán kerül sor, mivel ehhez az érintetteknek figyelmen kívül kellene hagyni uk, illetve rövidre zárniuk sok kisebb előzetes haragot vagy kezde ményező találkozást, melyeknek az a szerepük, hogy világosan kife jezésre juttassák a két fél helyzetét, és megelőzzék az erőszakot. Még egy apróság: Krisztus intelme, miszerint fordítsd oda a má sik orcádat is (például Máté 5:39), okos pszichológiai módszer az erőszak távol tartására - nem pedig az elfogadására. Szimbolikusan az állat gesztusát jeleníti meg, amikor feltárja a hasát az ellenfelé nek. (Sethként Jane megpaskolta a hasát.) A mondás szimbolikus cél zatú. Bizonyos szinteken a megadás gesztusa hordozza a győzelmet és a túlélést. Nem a mártír alázatos aktusa, amikor így szól: „üss meg újra”, hanem egy biológiailag tökéletesen helytálló kijelentés a testbeszéd kommunikációs jelentőségéről. Egy pillanat... (Halkan:) Nagyon okosan emlékeztetheti a támadót az állatok „régi”, kommunikatív testtartásaira. Nos: A szeretet is tettekre ösztönöz, és energiagenerátorokat használ. Tarthattok egy kis szünetet. (22:35. Jane transza mély volt ezen a mai párás estén. Elmondta, hogy amikor a második világháborúról közvetített, érezte, hogy egy másik csatorna is megnyílt Seth felöl. Ez kizárólag a második világháborúval állt kapcsolatban, és káprázatos teljességü információt tartalmazott annak eredetéről, valamint egyéni, faji és reinkamációs oldalairól, ahogyan azt a különböző nemzetiségű emberek megtapasztalták, attól függetlenül, hogy részt vetteke közvetlenül is a háborúban az országaik. Az információ a világ társadalmai által egyre fokozottabban alkalmazott technika háború utáni következményei• 283 •
ről is szólt. Ez az egész onnan jött - mutatott Jane balra lefelé. Vagy tíz percen át fejtegette az anyagban foglaltakat, és ismételten sajnálkozott, milyen kár, hogy nem hallhattuk. Ugyanakkor, bár az anyag hozzáférhető lett volna, nem akartuk csak azért félretenni ezt a könyvet, hogy hozzájussunk. Ennek a „lehetséges” csatornának a felismerése eszembe juttatta, hogy a 18. fejezet 666. ülésén már volt része hasonló jelenségben. De most [akárcsak akkor], amikor megkérdeztem, miként tudja befogadni a párhuzamo san érkező információáradatot, miközben Seth a könyvét diktálja, nem tudott magyarázatot adni rá. A megsokszorozódott csatornákkal történt első találkozásával kapcsolatban lásd a 2. fejezet, 616. ülést. Folytatás 23:01kor.) Tehát: A szeretet és a gyűlölet egyaránt a tapasztalatod során el végzett önazonosításon alapul. Senkit nem fogsz szeretni vagy gyű lölni, akivel nem tudsz azonosulni. Az ilyen személyek közömbösek maradnak számodra; nem váltanak ki belőled mély érzelmeket. A gyűlölet mindig az esetenként idealizált szeretettől való fájdal mas elszakadással jár. Az a személy, akivel szemben ellenérzéseid vannak, bármely adott időpontban azzal vívja ki a nemtetszésedet, hogy nem felel meg az elvárásaidnak. Minél magasabbak az elvárá said, annál nagyobbnak látszik az eltérés ezektől. Ha valamelyik szülődet gyűlölöd, annak pontosan az az oka, hogy akkora szerete tet vársz el tőle. Akitől semmit sem vársz, az sosem fog elkeseríteni. Különös módon tehát a gyűlölet a szeretethez való visszatérés eszköze; ha hagyják kifejezésre jutni, az elvárás viszonylatában léte ző elszakadást közvetíti. A szeretet tehát magában foglalja a gyűlöletet is. A gyűlölet igenis magában foglalhatja a szeretetet, mely akár a mozgatórugója is lehet, különösen egy idealizált szeretet. (Rövid szünet.) Olyasmit gyűlölsz, ami elválaszt szereteted tárgyától. Pontosan azért gyűlö lünk valakit, ha nem felel meg az elvárásainknak, mert szeretjük. Szeretheted a szülődet, ám ha ő látszólag nem viszonozza a szeretetedet, és nem tesz eleget az elvárásaidnak, akkor „gyűlölni” fogod - pontosan a szeretet miatt, mely arra indít, hogy többet várj el tőle. A gyűlölet célja, hogy visszakapd a szeretetet. Részedről kommuni kációs célú, hogy kifejezésre juthassanak az érzéseid - hogy úgy mondjam, tiszta vizet önts a pohárba, és közelebb kerülhess szere • 284 •
teted tárgyához. A gyűlölet ilyenformán nem a szeretet tagadása, hanem a szeretet visszaszerzésére tett kísérlet, valamint azon körül mények fájdalmas felismerése, melyek elválasztanak tőle. Ha megérted a szeretet természetét, a gyűlöletet is el tudod fo gadni. Az igenlésbe az ilyen erős érzelmek kifejezése is beletarto zik. Egy perc türelmet... (Rövid szünet. Ásítottam, Seth pedig észrevette. Derűsen:) Azt hittem, ennél azért érdekesebb, amit mondok. (— Nagyon érdekes. Tényleg!) Az érzelmeiteken való felülkerekedés fontosságát hirdető dog mák és gondolatok nagyon félrevezetők lehetnek - mi több, a ti fo galmaitok szerint veszélyesek is. Az ilyen elméletek arra az elvre épülnek, hogy van valami bomlasztó, alantas, helytelen az ember érzelmi természetében, míg a lelket mindig nyugodtnak, tökéletes nek, passzívnak és közömbösnek állítják be. Csak a legemelkedettebb, legboldogabb tudatosság megengedhető. Pedig a lélek min denekelőtt az energia, a kreativitás és a cselekvőképesség forrása, mely pontosan az örökösen változó érzelmekkel mutatja meg tulaj donságait. (23:22) Ha bízol bennük, érzelmeid elvezetnek a misztikus tudás pszichológiai és spirituális állapotaihoz, a nyugalomhoz és a békes séghez. Ha követed őket, mélységes megértéshez jutsz, ám fizikai Éned ugyanúgy nem lehet érzelmek nélkül, ahogy egyetlen napod sem telhet el időjárás nélkül. Személyes kapcsolataidban tudatában lehetsz egy másik személy iránti kitartó szerelemnek, ám akadhatnak olyan pillanatok, ami kor valamilyen időleges eltávolodás folytán gyűlöletet érzel - pon tosan azért, mert tudod, mekkora iránta szerelmed. (Amikor felnéztem, Seth megelőzte kérdésemet:) Beírhatod oda a név előt (a „szerelmed" elé), ha akarod, de anélkül is jó a mondat. (Lassan:) Ugyanígy: embertársaidat is nagyon szeretheted, ugyan akkor gyűlölheted is őket, ha nem felelnek meg a szeretetednek. Amikor kikelsz az emberiség ellen, pontosan azért teszed, mert sze reted. Ha tehát elutasítod a gyűlöletet, azzal a szeretetet is elutasí tod. Ez nem jelenti azt, hogy ezek az érzelmek egymás ellentétei. Azt jelenti, hogy különböző megnyilvánulások, melyeket különböző• 285 •
képpen tapasztalsz meg. Bizonyos fokig szeretnél azonosulni azok kal, akik iránt mély érzelmeket táplálsz. Nem egyszerűen azért sze retsz valakit, mert önmagad részeit társítod hozzá. Sokszor azért szeretsz valakit, mert önmagad idealizált Énjének felvillanó képeit idézi fel benned. (Rövid szünet 23:34kor.) A szeretett személy a legjobbat hozza ki belőled. Azt látod a szemében, ami te. lehetsz. A te képességeidet látod a szerelmében. Nem arról van szó, hogy a szeretett személy ben csak a magad idealizált Énjére reagálsz: az ő lehetséges ideali zált Énjét is képes vagy meglátni benne. Ez olyan sajátos látásmód, amelyben osztoznak az érintett felek - legyenek akár férj és fele ség, akár szülő és gyermeke. Ez a látásmód észleli a gyakorlati és az ideális közötti különbséget, ezért a szerelem felizzó szakaszában képes megbocsátani és jelentéktelennek tekinteni az aktuális visel kedésben adódó ellentéteket. A szerelem természetesen mindig változik. Két személy között nem létezik (állandó) kölcsönös, mély vonzalom. Érzelemként a szerelem mozgékony, és igen könnyen csaphat át haragba vagy gyű löletbe, majd ismét vissza szerelembe. A tapasztalat szövedékében azonban uralkodó érzés lehet a sze relem, még ha nem is statikus. Ilyenkor mindig az eszményi kép le beg a szem előtt, és ezzel együtt némi bosszúság is a látomás és a megvalósult változat közötti eltérés miatt. Némelyik felnőtt elcsüg ged, ha a gyermeke a szemébe vágja: „Gyűlöllek!” A gyerekek ha mar megtanulják elrejteni az őszinteségüket. Ilyenkor voltaképpen azt közlik: „Annyira szeretlek, miért vagy ilyen gonosz hozzám?” Vagy: „Miért nem szeretsz annyira, amennyire én téged?” A gyermek ellenséges érzülete a maga szeretetének tökéletes megértésén alapul. A szülők, akiket megtanítottak rá, hogy a gyűlö let helytelen, nem tudnak mit kezdeni az ilyen helyzettel. A bünte téssel csak fokozzák a gyermek problémáját. Ha a szülő félelmet árul cl, akkor hatékonyan megtanítja a gyermeket, hogy féljen a haragtól és a gyűlölettől - hiszen lám, még a hatalmi helyzetben lé vő szülő is retteg tőle! A fiatalokat tehát arra kondicionálják, hogy feledkezzenek meg az ösztönös tudásról, és ne figyeljenek fel a gyű lölet és a szeretetet közötti összefüggésre. • 286 •
Tarthattok egy kis szünetet. (23:49től 00:06ig szünet.) Tehát: Sok esetben arra tanítanak, hogy ne csak a gyűlölet szó beli kifejezését fojtsd el, hanem hogy a gyűlöletteli gondolatok leg alább olyan rosszak, mint a gyűlöletteli cselekedetek. Ez aztán annyira a véreddé válik, hogy akkor is bűntudatot ér zel, ha csak gyűlölettel gondolsz valakire. Önmagad elől is igyek szel eltitkolni az ilyen gondolatokat. Ez aztán olyan jól sikerülhet, hogy szó szerint magad sem tudod, mit érzel valójában. Pedig attól még ott vannak ezek az érzelmek, de láthatatlanok maradnak szá modra, mivel félsz szemügyre venni őket. E tekintetben elszakadsz a valóságodtól, ahogy a szeretetteljes érzéseidtől is. Ezek a letaga dott érzelmi állapotok aztán másokra vetülhetnek ki - az ellensé gedre vagy akár a szomszédodra. A gyűlölet köteléke egyesíteni fog titeket, ám ezt a köteléket eredetileg szeretetből fonják. Ebben az esetben azonban súlyosbí tod és eltúlzod az eszményitől való eltéréseket, és túlnyomórészt ezekre összpontosítasz. Mindez bármely pillanatban és esetben tu datosan a rendelkezésedre áll. Csupán őszinte és elszánt próbálko zásra volna szükség, hogy tudatára ébredj az érzéseidnek és a hie delmeidnek. Ha nem avatkozol közbe, még gyűlöletteli képzelgéseid is visszatérnek hozzád, hogy megbékélj velük, és szeretetet szaba dítsanak fel benned. Ha útjukra bocsátod, még a szülő, illetve gyermek meg- vagy akár agyonveréséről szóló fantáziaképek is a szeretet és megértés könnyeit fogják előcsalogatni. Nos, befejezem az ülést. Legmelegebb jókívánságaim mindket tőtöknek, jó éjszakát. ( Köszönjük, Seth. Jó éjt. 00:17. Később hozzátoldott megjegyzés: Miután összehasonlítottuk ennek az ülésnek az anyagát Sethnek az előző években átadott anyagaival, Jane beillesztett ide egy megállapítást: „Ezekben a gyűlöletről szóló részekben és a könyv más szakaszaiban Seth a korábbiaknál mélyebbre hatol érzelmi életünk természetébe. Korábbi, gyűlöletről szóló magyarázatai átadásakor például figyelembe kellett vennie az ülésen résztvevők felfogóképességéi. Az egyik ilyen eset a Seth-szövegek • 287 •
248. oldalán található, ahol egy ESPhallgatóm kijelentése alapján Seth adottnak tekintette nála a gyűlölet hagyományos értelmezését. Ekkor ennek megfelelően válaszolt: „Semmi sem igazolhatja a gyűlöletet... Amikor megátkoztok valakit, önmagatokat átkozzátok meg, és az átok a ti fejetekre hull vissza.” A választ az azt megelőző beszélgetés fényében kell értékelni, melynek során a hallgató a béke elérésének eszközeként próbált meg igazolást találni az erőszakra. Seth elsődleges célja az volt, hogy visszaszorítsa ezt a gondolatot. Ebben a könyvben Seth a jó és a gonosz szokásos ideáin túlra, a megértés új keretrendszeréhez akarja vezetni az olvasót. A gyűlöletet még ezeken a mélyebb szinteken sem igazolja semmi, mivel az őszinte szembesülés a gyűlölettel az egyéni visszavezeti ahhoz a szeretethez, melyen valójában a gyűlölet alapul. Az „átok” szó használatával Seth nem holmi szitkozódásra gondol, hanem egy másik ember irányába terelt gyűlöletre. Amíg az egyén meg nem békéi önmagával és az érzéseivel, a gyűlölet visszatér hozzá, mert ahhoz tartozik, aki gyűlöl, nem pedig ahhoz, akit gyűlölnek. A 11. fejezetben az érzelmek ke zelésére adott utasítások olyan keretrendszert alkotnak, melyben szembe lehet nézni a gyűlölettel, és meg lehet érteni. Ebben az összefüggésben az is lényeges, hogy mint Seth gyakran emlékeztet rá a normális agresszivitás kifejezésre juttatása megelőzi a harag felgyülemlését és gyűlöletté fokozódását. ”)
674. ÜLÉS, 1973. JÚLIUS 12., HÉTFŐ, 21:23 Jó estét. ( Jó estét, Seth. Jókedvűen, szeme sötét, tágra nyílt:) Barátságos kozmikus szerzőtök most elkezdi a diktálást. ( Nagyszerű.) Az életigenlés a magad csodás komplexitásának elfogadását jelen ti. A saját létedre adott „igen” választ jelenti. Testet öltött lélekként való realitásod elfogadását jelenti. Saját komplexitásod keretrend szerében jogodban áll „nemet” mondani bizonyos helyzetekre, hogy kifejezd vágyaidat, közöld érzéseidet. Ha így teszel, szeretet- és kreativitásáramlat fog magával sodorni örök valóságod hömpölygő sodrában. Az igenlés önmagad elfoga dása a magad jelenében olyannak, amilyen te vagy. Ebben az elfo • 288 •
gadásban olyan tulajdonságaidra lelhetsz, melyek jobb szeretnéd, ha nem lennének, vagy olyan szokásokra, amelyek zavarnak. Ne várd önmagadtól, hogy tökéletes légy. Mint korábban már említettem, a tökéletesről szőtt ideáid olyan beteljesült állapotot jelentenek, me lyen túl nincs fejlődés, márpedig ilyen állapot nem létezik. (Lásd például az 5. fejezet , 626. ülést.) „Szeresd felebarátodat, mint lenmagadat.” Fordítsuk ezt meg, és mondjuk úgy, hogy „Szeresd tenmagadat, mint felebarátodat.” Sok esetben ugyanis másban meglátod a jót, önmagadban viszont nem észleled. Vannak, akik azt hiszik, nincs nagyobb érdem és isteni erény, mint az alázat. Így aztán, ha valaki büszke magára, bűnt követ el, márpedig ebben a vonatkoztatási rendszerben képtelenség az Én igenlése. Az őszinte büszkeség önmagadra az integritásod és értékes séged szeretetteljes elismerése. Az igaz alázat erre a magad felé irá nyuló szeretetteljes tiszteletre épül, továbbá arra a felismerésre, hogy olyan univerzumban élsz, ahol minden más lény is a birtokában van ennek a kétségbevonhatatlan egyediségnek és értékességnek. A hamis alázat azt sugallja, hogy semmit sem érsz. Nemegyszer torz, felfuvalkodott, letagadott önteltséget rejt, mert nincs olyan ember, aki elfogadná az Én értékességét tagadó elméletet. A hamis alázat miatt mások értékét is tönkreteheted, hiszen aki elfogadja, hogy ő maga értéktelen, az másban sem hajlamos észre venni az értéket. Az igaz büszkeség önmagadra lehetővé teszi, hogy érzékeld embertársaid integritását, és segítségükre légy erőik alkal mazásában. Sokan például nagy hűhót csapnak, ha segítenek má sokon, és nem győzik mondogatni, hogy rájuk aztán számíthatnak. Úgy vélik, ez az igazán szentséges, erényes vállalkozás. Valójában azonban magakadályoznak másokat, hogy felismerjék és alkalmaz zák önnön erőiket és képességeiket. (21:40) Akármire is tanítottak, elhiheted, hogy az önfeláldozás nem érdem. Először is képtelenség. Az Én nőttön-nő és fejlődik. Lehetetlen megsemmisíteni. Az önfeláldozás általában azt jelenti, hogy másra testálod és az ő felelősségébe utalod önmagad terhét. Az anya, aki azt mondja gyermekének: „Lemondtam miattad az életemről” - ostobaságot beszél. Az ilyen anya, bármit is mondjon, alapjában véve abban hisz, hogy addig sem volt sok mindene, ami • 289 •
ről lemondhatott volna, így a „lemondás” révén jutott olyan élet hez, amilyet kívánt magának. A gyermek, aki azt mondja: „Lemondtam az életemről a szüleim miatt, és a gondozásuknak szenteltem magam” - valójában a követ kező kijelentést teszi: „Féltem a magam életét élni, és féltem hagy ni, hogy éljék a maguk életét. Azzal, hogy lemondtam az életemről, olyan élethez jutottam, amilyent kívántam magamnak.” A szeretet nem követel áldozatokat. Akik félnek helyeselni ön nön létüket, másoknak is félnek megengedni, hogy a saját létüket éljék. Cseppet sem segíted a gyermekeidet azzal, hogy magadhoz láncolod őket, de idős szüleidet sem segíted, ha erősíted tehetet lenségérzetüket. Amennyiben spontán módon és őszintén követed, sok problémára megoldást kínál a teremtményléted révén néked adatott hétköznapi kommunikációs érzék. Csak az elfojtott kommu nikáció vezet erőszakhoz. Benned van a szeretet természetes ereje, és a kommunikáció szokásos módszerei azt a célt szolgálják, hogy szorosabb kapcsolatba kerülj embertársaiddal. (Rövid szünet.) Szeressétek magatokat, adjátok meg magatoknak a tiszteletet, és másokkal is méltányosan fogtok bánni. Amikor vala mire „nemet” mondtok, vagy valamit tagadtok, azért teszitek, mert elmétekben és érzéseitekben az adott vagy javasolt helyzet elmarad valamely eszmény mögött. A visszautasítás mindig valamilyen jobb nak tartott dologra adott válaszként jelentkezik. Ha nincsenek túl merev elképzeléseid a tökéletességről, akkor igencsak gyakorlati célt szolgál a hétköznapi visszautasítás. De sose tagadd meg önma gadtól a jelenlegi valóságot azért, mert valamiféle idealizált tökéle tességhez méred. A tökéletesség nem lét, mert minden lét az alakulás állapotában van, olyan állapotban, amelyben éppen valamivé válik. És koránt sem arról van szó, hogy minden lét a tökéletessé válás állapotában lenne, hanem a még inkább önmagává válás állapotában. Minden érzelem a szereteten alapul, így vagy úgy mindegyik ahhoz kapcso lódik, és a szeretethez való visszatérés módszere. Ebben a könyvben mindvégig tartózkodtam a „szeretet” szó hasz nálatától, mert az emberek gyakran társítanak hozzá mindenféle értelmezést, és számtalan baklövést követnek el a nevében. • 290 •
Tartsunk szünetet? (21:59. - Inkább ne.) Először önmagadat kell szeretned, csak azután tudsz szeretni mást is. Azzal, hogy elfogadod önmagadat, és örömmel vagy az, aki, ki teljesíted a képességeidet, és már maga a jelenléted is örömet okozhat másoknak. Nem gyűlölheted magad, ha valakit szeretsz. Képtelenség. De minden olyan tulajdonságot, melynek elképzelé sed szerint nem vagy birtokában, másra vetítesz ki, majd gyűlölni fogod a másikat, mert benne megvannak ezek a tulajdonságok. Bár kijelented, hogy szereted őt, igyekszel megrendíteni az illető lété nek alapjait. Amikor szeretsz másokat, megadod nekik az eredendő szabad ságukat, és nem áhítozol arra, hogy örökösen körülötted legyenek. A szeretetben nincsenek kategóriák. Alapvetően nincs különbség a gyermek szülei iránti szeretete, a szülő gyermeke iránt érzett szeretete, a feleség férje iránti szeretete vagy a testvérek közötti szeretet között. A szeretetnek csak különböző kifejezései és vonásai vannak, és minden szeretet igenli a létet. Minden létet. Úgy fogadja el az eszményinek képzelttől való eltéréseket, hogy közben nem ítéli el. Nem hasonlítja össze a szeretett lény gyakorlati állapotát a lehetsé ges idealizált állapotával. Az ilyen látásmód jelenként láttatja a lehetségest, és nem alkot ellentétet a gyakorlati és az ideális közötti távolság, mivel együtt lé teznek. Olykor tehát úgy érezheted, hogy gyűlölöd az emberiséget. Eszementnek tartod az embereket, akikkel együtt élsz a bolygón. Szidod őket ostoba viselkedésük, vérszomjas módszereik vagy a nem megfelelő és szűk látókörű problémamegoldó módszereik mi att. Mindez azon az idealizált elképzeléseden alapul, hogy milyen nek kellene lennie az emberi fajnak - vagyis, másként fogalmazva, az embertársaid iránti szereteteden. A szereteted viszont elveszhet, ha csak a történetesen nem ideális „változatokra” összpontosítasz. Amikor azt hiszed, hogy a legjobban gyűlölöd az emberiséget, tulajdonképpen szeretetdilemmába esel. Az emberi fajt a róla al kotott szeretetteljes idealizált elképzeléseddel veted össze. Ebben • 291 •
az esetben azonban szem elől téveszted a tényleges embereket, akikről szó van. Olyan síkra helyezed a szeretetedet, ahol elszakadsz a valódi ér zéseidtől, és nem ismered fel az elégedetlenséged alapját adó sze retetteljes érzelmeket. Tapasztalatodban a szereteted alulmúlja ön magát, mert megtagadtad ennek az érzésnek a hatását, félelmedben, hogy a szeretett személy — jelen esetben az egész emberiség — nem érdemli meg. Így az ideálistól való eltérésekre összpontosítasz. De ha szabadjára engednéd a valójában az elégedetlenséged mögött álló szeretetérzést, az önmagában láthatóvá tenné számodra az em beriségnek mindazon szeretetre méltó tulajdonságait, amelyek most többnyire elkerülik a figyelmedet. Tarthattok egy kis szünetet. (22:24. Jane egyórás közvetítése kiegyensúlyozott és meggyőző volt, a forró, párás esti levegő sem befolyásolta. Bár amikor kijött a transzból, kezdte kellemetlenül érezni magát. Folytatás 22:39kor.) Tehát: Nincs elvetemültebb nagyképűség a hamis alázatnál. Márpedig ez sokakra jellemző, akik az igaz út keresőjének és spi rituálisnak tartják magukat. Gyakran tarkítják vallásos kifejezések kel a beszédüket. Olyasmiket mondogatnak, mint: „Jómagam semmi vagyok, de Isten szelleme áramlik lényemen keresztül, és ha bármi jót is teszek, az Ő sugallatára teszem, nem magamtól.” Vagy: „Nincs semmiféle tehetségem, mindenre Isten hatalma képes csak.” (Nyomatékosan:) Nos, ebben az összefüggésben te magad vagy Is ten hatalmának megnyilvánulása. Nem vagy hatalomvesztett. Ellen kezőleg. Lényeden keresztül erősödik meg Isten hatalma, mivel te is a része vagy. Nem jelentéktelen, tehetetlen agyagrög, melyen át, döntése értelmében, Ő megmutatkozik. Ő maga vagy, ahogy benned megmutatkozik. Ugyanannyi a lét jogosultságod, mint Neki. Ha Isten része vagy, akkor Ő meg a te részed, és ha megtagadod az értékességedet, akkor az Övét is megtagadod. (Rövid szünet.) Nem szeretem azt mondani Istenre, hogy „Ő”, mert minden valóság for rása a Minden Létező. Az életigenlés a test spontán mozgása tánc közben. Sok, magát vallásosnak tartó, templomba járó ember nem fogja fel a szeretet • 292 •
vagy az életigenlés természetét, mint azt némelyik kocsmajáró te szi, aki féktelenül dicsőíti önnön testének természetét, és örömét leli a spontán transzcendenciában, amikor hagyja, hogy tovasodor ja léte mozgása. (22:48) Az igaz vallás nem korlátozó, ahogy maga az élet sem az. Amikor Krisztus az emberekhez szólt, a saját korának közegében tette, ahhoz a szimbolikához és nyelvezethez folyamodott, amelyet - a ti fogalmaitok szerint - a történelem adott korában az emberek megértettek. (Egyes becslések szerint Jézus Krisztus i. e. 5 és 8 között született, és i. sz. 29ben vagy 30ban halt meg.) Az ő hiedelmeikkel kezdte, majd az ő viszonyítási alapjukat al kalmazva igyekezett megmutatni nekik a megértés szabadabb terü leteit. A Biblia szavainak jelentése minden egyes fordítással változott, mivel az éppen adott kor nyelvezete szerint értelmezték. Krisztus azért beszélt jó és gonosz lelkekről, mert ezek jelképezték akkor az emberek hiedelmeit. (Az erre vonatkozó anyagot lásd a 12. fejezet 647. ülésén.) Az ő fogalmaik szerint Krisztus megmutatta, hogy a „rossz” lelkeket le lehet győzni; ezek azonban akkoriban az emberek által valóságként elfogadott szimbólumok voltak - nemegyszer teljesen „normális” betegségeké vagy életérzéseké. (Hosszabb szünet; JaneSeth szeme behunyva, folytatás 22:55kor.) Ma ga a mondás, hogy „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Máté, 19.19, Márk, 12.31) ironikus megjegyzés, mivel abban a társada lomban senki sem szerette felebarátját, hanem a legteljesebb bizal matlansággal méregették egymást. Krisztus humora mára nagyrészt elveszett. Teljesen félreértették a hegyi beszédben azt a sort, (hogy) „a sze lídek öröklik majd a földet” (Máté, 5.5). Krisztus úgy értette: „Ti teremtitek a magatok valóságát. Akik a béke gondolatát táplálják szívükben, nem kerülnek háború vagy vi szály szorításába. Ilyesmi nem fogja megérinteni őket. Megmene külnek, és valóban megöröklik a földet.” A béke gondolata, különösen a zűrzavar kellős közepén, nagy energiát igényel. Akik figyelmen kívül hagyják a háborúk fizikai bi • 293 •
zonyítékait, és akaratlagosan a béke gondolatára összpontosítanak, valóban győzedelmeskedni fognak - a ti szóhasználatotokban azon ban a „szelíd" immár olyasmit jelent, hogy gerinctelen, alkalmat lan, erőtlen. Krisztus idejében az a mondat, mely szerint a szelídek öröklik a földet, az életigenlés, a szeretet és a béke energiával teli alkalmazását jelentette. (Rövid szünet 23:02kor. Jane, még mindig transzban, újabb cigarettára gyújtott. Észrevette, hogy elfogyott a gyufája, és a nappaliban álló asztalra mutatott.) Idehoznád Ruburt öngyújtóját? (Igen...) Mint azt a Seth megszólal ban említettem, a Krisztus-entitás túlsá gosan nagy volt ahhoz, hogy egyetlen emberbe lehessen foglalni, vagy ha már itt tartunk, egyetlen időbe bele lehessen helyezni, ezért azt az embert, akit ti Krisztusnak hisztek, nem feszítették ke resztre. (Lásd a Seth a Seth megszólal 21. és 22. fejezetét.) Az önfeláldozás gondolata sem játszott szerepet. A mítosz sok kal „valódibb” lett, mint maga a fizikai esemény, ami persze bármi lyen úgynevezett fontos történelmi esemény esetében így van. Ám ez esetben a mítosz is eltorzult. Isten nem áldozta fel hőn szeretett fiát azzal, hogy hagyta fizikaivá lenni. A Krisztus-entitás vágyott rá, hogy megszülessen térben és időben, hogy részesüljön a teremt ménylétben, hogy vezetővé lehessen, és bizonyos igazságokat lefor dítson fizikai fogalmakra. Mindannyian túlélitek a halált. Az a férfi, akit keresztre feszítet tek, minden kétséget kizáróan tudta ezt, így hát nem is áldozott fel semmit. (- A megszólalban azt mondtad, Júdás úgy intézte, hogy mást fe A Seth megszólalban szítsenek meg Krisztus helyett...) Ez a „más” egy látszólag megtévesztett ember volt, ám megtévesztettségében pontosan tudta, hogy minden ember feltámad. Magára vállalta, hogy ennek a tudásnak a jelképe legyen. A Krisztusnak nevezett férfit nem feszítették keresztre. A dráma egészében azonban csekély a jelentősége, mi a tény és mi nem az - hiszen a tágabb valóság meghaladja a tényeket, mivel azokat ő ma ga hozza létre. Szabad akaratotok van. Úgy értelmezhetitek a drámát, • 294 •
ahogyan akarjátok. Ez a ti jussotok. Mindenképpen hatalmas krea tív ereje van, ti pedig a magatok módján alkalmazzátok is, olyannyi ra, hogy a szimbolikátokat is a hiedelmeitek változása szerint alakít játok. A lényeg azonban az életnek az az igenlése, az a döbbenetes erejű kijelentés, hogy a fizikai lény, az Én, amilyennek ismeritek, nem semmisül meg a halállal. Ez. még a torzítások ellenére is ki érezhető a történetből. Az Atyaisten Krisztus által megfogalmazott eszméje valóban „új testamentumot” jelentett. Istent a nemeknek az akkori társadalomban elfoglalt helyzete miatt kellett hímnemű ként megjeleníteni, de ezen túlmenően a Krisztus-személyiség azt mondta: „Isten országa ti bennetek van" (Lukács, 17.21). A Krisztus-személyiség bizonyos szempontból a tudat fejlődésé nek a megnyilvánulása volt, és az akkoriban uralkodó magatartásformákat megváltozatva, a kor erőszakos elképzelésein túlra vezé relte a fajt. Pont. Tarts szünetet. (23:18. Jane csak arra emlékezett, hogy Seth Krisztusról beszélt, és idézett a Bibliáid/. Jane egyik témában sem túl tájékozott nem ismeri túl alapo san a Bibiiá/. Úgy gondolta például, hogy az „Isten országa ti bennetek ” idézet nem is ott szerepel, de én többféle változatban is megtaláltam. van ” van Sokan telefonállak vagy kérdeztek bennünket levélben Seth Krisztussal, bibliai eseményekkel és tényekkel kapcsolatos kiadatlan anyagáról, de gyakorlatilag minden ilyen anyagot vagy szó szerint adtunk közre, vagy megjelöltük a helyéi. A A Seth megszólalon megszólalon és a jelen könyvön kívül lásd még a Seth könyve 18. fejezetét. Későbbi megjegyzés: Van ugyan lehetőség, hogy több információt kap junk, ha elég idői szánunk a közvetítésre. Selh július közepén fejezte be ezt a könyvet. Nem sokkal ezután egy Jeruzsálemről szóló képes riportra bukkantam egy utazási magazinban, melyet félretettünk hivatkozásul. A riporthoz készíteti egyik kép egy színes, kétoldalas légi felvétel a sivataggal övezett városról. Jeruzsálem kopár környezete, valamint hihetetlenül bonyolult és mozgalmas történelme arra indított minket, hogy a vallásos kreativitásnak azokról a titokzatos erőiről elmélkedjünk, amelyek látszólag mindig onnan sugároztak ki, és mindmáig is így van. Szeptember 3án, az egyik személyes jellegű ülésen Seth néhány okát adta, hogy miért nyűgözi le Jeruzsálem az emberiség bizonyos hányadát. Ezek • 295 •
között megemlítette a lehetségességek kérdését, a földrajzi viszonyokat, a múlt, jelen és jövő szokatlan kölcsönhatásait. A Krisztusjelenség egyikmá sik megnyilvánulásáról is szó esett. Az ezt követő ülésen pedig melyen egyébként más dolgokról esett szó - Seth mintegy mellékesen kijelentette: „Ha akarjátok, kaphattok további anyagot Jeruzsálemről és Krisztusról. Megkaphatjátok Krisztus könyvéi, amikor csak akarjátok...” akarjátok... ” Akkor azonban nem voltunk felkészülve egy ilyen nagyszabású vállalkozásra. A korábbihoz hasonló, határozott modorban folytattuk 23:33kor.) Idő szempontjából - a fejlődés során, ahogy ti mondanátok - az ébredező tudat eljutott arra a pontra, amikor örömét lelte a kü lönbségekben és megkülönböztetésben, hogy még egész kis föld rajzi tájegységeken is népes csoportok, kultuszok és népek gyűltek össze, mindegyik büszkén hangoztatta önnön individualitásának és értékességének a többiekéhez viszonyított jelentékenységét. Ebben az összefüggésben az ember ébredező tudata eleinte igényelte azt a szabadságot, hogy elterjedjen, mássá váljon, megvesse az alapját különböző jellegzetességeknek, és az egyediségeket hangsúlyozza. Krisztus korára azonban már valamilyen egységesítő elvre volt szük ség, amelynek révén ez a sokféleség is egyfajta egységérzetet tapasz talhat meg. Krisztus az ember ébredező tudatának szimbóluma volt, aki ma gában hordozott minden potenciális tudást. Üzenetének át kellett ívelnie az időn, ezt az értelmezést azonban ritkán hallani. Krisztus a kor viszonyainak megfelelő példabeszédeket mondott (ahogy a négy evangéliumból ismerjük). ismerjük). A papokkal szimbolizálta a ha 21.2327). Vizet változtatott borrá (János, 2.111), en talmat (Máté, 21.2327). nek ellenére sokan, akik vallásosnak tartják magukat, megfeledkez nek Krisztus részvételéről a kánai menyegzőn, és azt hiszik, minden szeszes ital lealacsonyító. Krisztus prostituáltakkal (Lukács, 7.3350) 7.3350) és szegényekkel érint kezett, s a tanítványai sem kifejezetten a városatyák közül kerültek ki. Ennek ellenére sok, magát vallásosnak mondó ember a tisztelet re méltóságra fekteti a hangsúlyt. Krisztus korának népnyelvét be szélte, és a maga módján a dogmák ellen szólt, valamint azon vallá si körök ellen, amelyek minden szent tudás kútfőjének tettették magukat, miközben elsősorban a pénz és a presztízs foglalkoztatta • 296 •
őket. (Márk, 11.1518) 11.1518) Ennek ellenére sokan, akik magukat Krisztus követőinek tartják, azok ellen a kitaszítottak ellen fordulnak, aki ket pedig maga Krisztus a testvéreinek tartott. Az egyén valóságát helyeselte minden szervezettel szemben, mi közben maga is felismerte, hogy szükség van valamilyen rendszer re. Üzenete egésze arról szól, hogy a külső világ a belsőnek a meg nyilvánulása, hogy „Isten országa” testté lett. Vannak más országokban írt elveszett evangéliumok, amelyek Krisztus életének ismeretlen mozzanatairól, a Bibliában Bibliában nem emlí tett eseményekről szólnak. Ezek a tudásnak olyan teljesen külön álló keretrendszerét alkotják, melyet abban a korban a zsidókétól eltérő hitet valló népek is elfogadhattak. Másképpen fogalmazzák meg az üzeneteket, de ezek is az Én igenlését és annak halál utáni folytatólagos létét tartalmazzák. A szeretet szerepét is kiemelik. (23:52) (23:52) Az egyik evangélium utánzat - azaz a többi alapján ké szült, és egyik-másik eseményt némiképp torzítva mutatja be, hogy azt a benyomást keltse, mintha ezek egészen más közegben történ lek volna meg, mint valójában. Ettől függetlenül Krisztus üzenete az életigenlés üzenete. (Jane, még transzban, megállt, amikor kérdőn felnéztem. Csak azt akartam kérdezni, melyik evangélium az utánzat, mert biztosan kapunk majd leveleket erre vonatkozóan.) Nem Márk és nem János evangéliuma. Okom van rá, hogy most ne mondjak többet. (— Hát, jó hagytam rá kicsit csalódottan.) (Rövid szünet.) szünet.) Azokban az időkben Krisztus oly módon egyesítet te az emberiség tudatát, hogy az kihatott a történelemre. A Krisztus tudat nem elszigetelt jelenség volt. Most a ti fogalmaitokkal beszé lek. Tehát ugyanaz a tudat hozta létre minden vallásotokat, azokat az eltérő keretrendszereket, melyek által a különböző korokban élt emberek ki tudták fejezni magukat és fejlődhettek. A vallások mindannyiszor az uralkodó hiedelmekkel kezdődtek, az adott kor követelményei szerint szóltak az emberekhez, majd elterjedtek. Nos, ez jelenti az ember spirituális evolúcióját: ahogy az emberi faj fejlő désével és változásával a pszichikai és mentális élet idea-keretrend szerei sokkal fontosabbak lettek, mint a fizikai megnyilvánulások. • 297 •
(Egyszerre erélyesebben:) erélyesebben:) Az ülésnek vége. A legszívélyesebb jókí vánságaim mindkettőtöknek, kellemes, szép estét. ( Nagyon köszönjük, Seth. Nagyon érdekes volt. Jó éjszakát. - 00:02 kor fejeztük be. Az ülés után Jane elvégzett egy apró kísérletet. Megosztottam vele azt a keveset, amit az evangéliumokról tudtam, és azt javasoltam, próbálja meg pszichikailag meghatározni, hogy Máté vagy Lukács evangéliumae az utánzat. Jane egy szempillantás alatt, minden különösebb erőfeszítés nélkül kijelentette, hogy a Mátéféle a szóban forgó evangélium. Nem tudta megmondani, miért ezt a választ adta, és nem is próbált többet megtudni erről s szerinte ez a kijelentése nem szükségszerűen jelenti azt, hogy Sethtől vagy rajta keresztül jött a válasz. Az általánosan elfogadott álláspont szerint Márk evangéliuma született legkorábban. Minden adat hozzávetőleges: az evangéliumok keletkezésének időpontját sok bibliakutató jóval Krisztus i. sz. 29ben vagy 30ban bekövetkezett halála utánra, i. sz. 60. és 100. közé helyezi. Újabb kijelentések és különféle bi zonyítékok i. sz. 35re teszik Márk evangéliumának létrejöttét [melyet Seth eredetinek tart], vagyis sokkal közelebb ahhoz a korhoz, amikor Krisztus élt.)
675. ÜLÉS, 1973. JÚLIUS 4., SZERDA, 22:20 (Délután Janenel a dús növényzettel borított, dimbesdombos zöld vidéken autóztunk Elmire környékén; hétágra sütött a nap, tökéletes kirándulóidő. A nappalinkban azonban még 2l:25kor is tombolt a hőség, amikor nekiké szülődtünk a ma esti ülésnek. Minden ablakot kinyitottunk. Egykét sarokkal távolabbról tűzijátékpetárdák durranásait hallottuk. Míg az ülés kezdetére vártunk, Jane fokozatosan transzcendens, felfoko zott tudatállapotba került. Elkezdtem feljegyezni az élményeit; nagyon gyor san beszélt, ezért egyikmásik mozzanatot elszalasztottam. Keze bársonyos, kellemes „belső simaságot ” öltött. Aztán az az érzése támadt, hogy az ismert „óriásarcok” kukucskálnak az univerzumunkba - ráadásul mintha nosztalgikusan tennék, tette hozzá nevetve. [Lásd részletes jegyzeteimet a 13. fe jezet 653. üléséhez, ahol Jane április 2i módosult érzékelési állapotairól esik szó. Az egyik szünetben a világ peremén álló óriásokat észlelt.] Most mondta Jane irdatlan látószögükből ezek ezek a figyelő alakok mindent egy• 298 •
szerre láthatnak, ami a világban történik, Kaliforniától Oroszországig mintha űrhajósok lennének, és visszapillantanának a mi világunkra... Jobb lesz, ha visszatérek az üléshez; de ebből most készülődik valami folytatta örömmel. Kihúzta magát a hintaszékben, figyelt, kapcsolatot kere sett. — Érzem, ahogy a sarkon beforduló gépkocsik zaja áthömpölyög a gyomromon. A petárdák meg olyanok, mintha ezerfelé szertefutó ráncokat vetne a levegő... Ó, csodás ez a forgalom ott zúg bent a fejemben, meg a fülemben. Amikor az imént sört töltöttem magamnak, egy pillanatra mintha én magam is óriássá nőttem volna. Amikor Seth Kettőre hangolódom*, nagyobb leszek; annyira kitágulnak az érzékelési képességeim, hogy képes vagyok befogadni ezt az élményt... Most, hogy becsukom a szemem, az az érzésem, mintha itt lenne a fejemben a föld, az egész bolygó. Ezt nem lehet másképp felfogni, mint hogy becsukod a szemed. Bárcsak ki tudnám fejezni szavakban; azt viszont fel kell ismerned, hogy a testen kívüli események ugyanolyanok, mint a testen belüliek az idegeid viselkedése, minden vegyi folyamatod... és mivel a belső és a kül ső oly gyönyörű összhangban áll egymással, minden mindig összepasszol. összepasszol. Ó, hát persze! - kiáltott fel Jane. Ha valami meghal a fejedben, talán egy sejt, akkor a kinti világban is meghal valami: egy bogár vagy egy ember. Ilyenkor azonnali a megfeleltetés, amit nem tudok megmagyarázni. És ugyanígy a születésekkel is. A petárdák odakint ugyanolyan hangot hallatnak, mint a test hangjai odabent. Ezért van igaza Sethnek: a külső esemény egyúttal belső esemény. De vissza kell térnem az üléshez. Hogy milyen gazdag gazdag odakint a világ! intett a fejével Jane a nyitott ablak felé. - Olyan fantasztikus összefüggés áll fenn a ciklikus változások és a gondolatok hossza között, amilyet senki sem gyanít. A gondolatok belső szinten húznak nyomvonalat. Grafikonokat lehetne rajzolni a gondolatokból, és ezek összekapcsolódnának a ciklikus változásokkal, az árapálymoz* Jane alkalmanként a Seth Kettő személyiség nevében beszél; és ez a foga lom az óriás méretű jelenséggel áll kapcsolatban. A Seth megszólal 22. fejezete további anyagot tartalmaz Seth Kettőről. Az 589. ülésen Seth azt mondja: „...e személyiség és énközöttem olyan fajta kap csolat van, mint köztem és Ruburt között. De a ti fogalmaitok szerint Seth Ket tő sokkal távolabb van az én valóságomtól, mint én Ruburtétól. Ha úgy tetszik, Seth Kettőt egy jövőbeli részemnek tekinthetitek, de azért ennél sokkal több ről is szó van.” • 299 •
gással és a holdfázisokkal. De mindaz, ami odakint zajlik, a testritmusaink megnyilvánulása. 22:05. Igenis, akarok ülést tartani, de annyira nagyszerű ez az érzés, és olyan mókás! De rágyújtok, aztán átváltozom Sethté. Jane némi erőfeszítés árán csillapította felpezsdült hangulatát. Ugyanakkor kitartott amellett, hogy a ma esti látomásoknak határozott rendelteté sük volt. Mint később kiderült, nem is tévedett. - Most egy NAGY SETH jelenlétét érzem - mosolygott. Megpróbálom az üléshez illő méretűvé zsugorítani. Ha így jönne át, olyan erős lenne a hangja, hogy a világon mindent elnyomna. Tudom persze, ez csak egy ha sonlat. Most viszont azt érzem, mégpedig említésre méltón erőteljesen, hogy a lábam lefelé nyúlik a padlón át, a fejem pedig a plafon felé emelkedik... Csukott szemmel hátradőlt a hintaszékben. Mintha csak jelzésre történt volna, egy hirtelen kerekedett széllökés lebbentette meg a függönyöket; papírok zizeglek és csusszantak arrébb a szobában; egyszerre hangosabbnak tet szettek a petárdák pukkanásai. A nappali kellemesen lehűlt - Jane pedig végre valóban kezelhető méretre zsugorította Sethet. Levette a szemüvegéi.) Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálok. Az életigenlés tehát egyedi individualitásod szeretet teljes elfogadását jelenti. Ebbe belefér a tagadás is, mellyel vissza utasítod mások látomásait vagy dogmáit, hogy világosabban érzékelhesd és alakítsd a magadéit. Az ilyen igenlés elvezet belső felfedezéseidhez, és magához fog ja vonzani lényed legmélyebb részeiből azt a bizonyos információt, élményt vagy érzékelést, amelyre éppen szükséged van. Önmagad szeretetteljes elfogadása teszi lehetővé számodra, hogy átutazz a hi edelmeken, mintha változatos tájon vágnál keresztül. Minél jobban elősegíti egy hiedelem, hogy alkalmazd a képességeid és a vitalitá sod, annál igenlőbb. Ma este nagyon megváltozott Ruburt érzékelése, és ez jó példája az igenlésnek és a tagadásnak. Ruburt mindig is hangsúlyozta a ma ga egyedi kreatív és intuitív folyamatait. Közben nagyon sok, mások által vallott hiedelmet elutasított. Elfogadta azt, hogy minden tu dat valamilyen közvetlen kapcsolatba kerülhet az általában nem észlelt, figyelmen kívül hagyott élményekkel és valóságokkal. • 300 •
Ruburt tudta, hogy még a fizikai világ érzékelésének is sok kü lönböző típusa lehet, ezért minden olyan felfogást elutasított, ame lyik ettől eltérőt sugallt. Pontosan ez a hiedelem segítette hozzá, hogy alkalmazza ezeket a képességeket, és ahogy az izmok, úgy a pszichikai és intuitív képességek is megerősödnek a rendszeres használattól. (Rövid szünet 22:32kor. Időről időre hűvös szellő fújt be a szobába...) A láb fut, szökell a földön. Nem tudja magától értelmezni az alatta lévő valóságot. A láb nincs tudatában, hogy hangyákat tapos el. Érezheti a füvet vagy a járda aszfaltját, de a fű sajátos egyéni éle tének érzése vagy éppenséggel a hangyáé, nem jut el hozzá, mivel ő a maga valóságával van elfoglalva, és az egyéb elemekkel csak a sa ját láb-léte összefüggésében tud foglalkozni. Az elme azonban értelmezi a lábszár és a lábfej élményét, és ezen érzékelési adatok kreatív felhasználásával bizonyos mérték ben a hangya valóságát is érzékeli. Amikor viszont az elme fut és fut, olykor nagy nehézségei támadnak, amikor az agy tevékenysé gét akarja értelmezni, hiszen az agy általában csak annyira foglal kozik más valóságokkal, amennyire azok hatással vannak rá. Mármost Ruburt elméje sokkal inkább tudatában van más valósá goknak, mint az agya, de tudatosan hisz önmaga és érzékelései tágabb valóságában. Az agy is rendelkezik ezzel a hiedelemmel, ezért a lehető legnyitottabbá teszi magát az elme működésére. Minthogy így tesz, bizonyos intuitív pszichikai és „intellektuálisan tágas” élmények is valamelyest észlelhetővé válnak. Ez a tudás a testi érzékek révén vá lik értelmezhetővé, melyek fontos fizikai valósággal ruházzák fel. Ilyen esetekben nagy mentális és pszichikai tevékenység mutatkozik a test tapasztalatában, melynek révén jótékony egység jön létre. A „tágas” szót használtam az elme azon működésére és az olyan intuíciókra, amelyek egy felgyorsult tevékenységi tartományban lé teznek, ahogy ti mondanátok. Az éppen hiedelmek révén egyfókuszú érzékelés elkerülhetetlensége felé irányuló normális intellek tus korlátozott. (22:45) Az Én bizonyos típusú igenlése lehetővé teszi az elme számára, hogy ráhangolódjon ezekre a tágabb érzékelési módokra, melyek egyébként az elme természetes jellegzetességei. Több és • 301 •
alapos ok indokolja, hogy először az ilyen típusú igenlésnek kell je lentkeznie. Az agy (és az egész fizikai rendszer) feladata biztosítani a testi életben maradást és követni a valóságról alkotott tudatos hie delmeket. Mindig harmonikus egységesítő kapcsolat köti össze a hiedelmeidet a cselekedeteiddel. Roppant magabiztos lehetsz bi zonyos helyzetekben, máskor viszont annál félénkebb. Egy ideig fi gyelmen kívül hagyhatod, vagy el is utasíthatod az élet bizonyos megnyilvánulásait, miközben másokra összpontosítasz. Nagyon oko san és ügyesen haladhatsz azon területeken, ahol biztonságban ér zed magát, miközben gyakran a hiedelmeid megváltoztatásán mun kálkodsz. Addig azonban nem fogod használni a tágabb elmédet, míg önmagadban nem igenled a valóságát, és amíg készen nem állsz az akkor bizonyos mértékben elérhetővé váló újabb adatok feldolgo zására. Tágabb elméd azonban teremtményléted révén működik; a tágabb elme a ti fogalmaitok szerint a tudatnak a többé-kevésbé mindennapi funkciókat is ellátó rejtett képességeit képviseli. Vannak olyan, beépített biológiai struktúrák, melyek az ilyen üzenetek vételére aktiválódnak, és ezek mindig is fajotok fizikai természetéhez tartoztak. Nem indulnak be személyes alapon, míg a hiedelmeid lehetővé nem teszik, hogy érzékeld tapasztalatod többdimenziós rétegeit, vagy legalább elfogadd ezek lehetségességét. (Rövid szünet.) Mint Ruburt ma esti élményei is mutatják, még a „normálisan” észlelhető adatok is egyfajta sokdimenziósságot, szin te leírhatatlan bőséget nyernek. Ez automatikusan olyan biológiai tanulási folyamatot eredményez, melynek során szabadabban, mé lyebben használhatod az érzékeket. Bár ilyesmire nem kerül min dig sor, elég gyakori ahhoz, hogy módosítsa a mindennapi tapasz talatod. A gazdagság többszintű. (23:00) Ehhez semmit sem kell tudnod az úgynevezett pszichi kai kérdésekről. Sokan alkalmazzák a tágabb elmét és annak érzé kelését, és teljesen magától értetődőnek tekintik; eszükbe sem jut, mennyire eltér az érzékelésük másokétól. Ruburt már a következő témáról is elmélkedett: fiziológiailag magatokban hordozzátok a ti fogalmaitok szerinti evolúciótok ma radványait. a réges-régen kivetett szervek és más ilyen-amolyan hogy úgy mondjam - alkatrészek fizikai emlékeit. És most jól figyelj. • 302 •
( Figyelek.) Ugyanígy hordozol magadban még nem teljes mértékben kihasz nált struktúrákat; ezek a szervek - megint csak a ti fogalmaitok sze rint - az eljövendő evolúció felé mutatnak. Ahogy a tágabb elme használata is. Az emberek minden korban megtapasztalták ezt a másféle tudatosságot, de még sosem annak teljességében. (Hosszabb szünet 23:05kor, behunyt szemmel.) A tágabb elmével el ért tapasztalat minden látszólagos ellentétet felold az intellektus és az egyéb szinteken működő intuíciók között. A fizikai szervezet, amilyen mértékben csak lehetséges, az érzékelt adatok új keveré kén át értelmezi ezt az egységet, hogy fizikai szempontból értelmet nyerjen az információ. Az egyén egész életében kétszer-háromszor hangolódhat rá a tá gabb elme működésére anélkül, hogy felismerné, és olyan élmé nyekkel találkozhat, amelyeket nehezen tud megmagyarázni. Az itt megjelenő igenlés olyan transzcendens igenlés, mellyel az egyén egy időre igenli a maga testi valóságát, ugyanakkor az attól való függetlenségét is kinyilvánítja (mosolyogva) - és felismeri, hogy mind két állapot egyidejűleg létezik. Ilyenkor kettős érzékelés játszódik le, melynek során aktiválódik a tágabb elme. Aktiválódás alatt azt értem, hogy a fizikai szervezet hirtelen tudatába kerül a (tágabb elme) létének. Tarthattok egy kis szünetet. (23:14. Jane közvetítése többnyire folyamatos volt. De milyen átkozottul nehezen hangolódtam rá az ülésre mondta , mert állt a bál azok miatt a hangok miatt. De örülök, hogy mégis sikerült... Továbbra is megmaradt a módosult tudatállapota. Még most is egészen nagyszerűnek hang zik számomra a hangom, a kezem pedig mintha cseppfolyós lenne, mármár olyan, mint a víz... Elült a szél. Már a petárdákat sem hallottuk, csak a forgalom halk, egyenletes surrogását. Készítettem Janenek egy mogyoróvajas szendvicset fehér kenyérből. Amikor szájához emelte, kijelentette: - Olyan, mintha választanod kellene, hogy a szendvicsbe harapj, vagy a karéjt tartó kezedbe, vagy a kezed alatt a térdedbe; nem, mintha teljesen eltájolódtál volna, hanem, mert minden egy. Ha ennek tudatára ébredsz, azzal szembesülsz, hogy tudatos döntéseket kell hoznod. • 303 •
Jane teljesen elmélyedt a kenyér anyagi szerkezetében, és a szájában keltett érzésekben. Amikor kettétöröm ezt a kenyeret magyarázta -, tudom, hogy olyan hangot hallat, amelyet nem hallhatok, ezért a sarkon most beforduló autó hangjával helyettesítem. Erős összefüggést érzek a torkomon ép pen lecsúszó falat és a forgalom között... Folytatás 23:51kor, nagyon halkan.) Nos: Ha a ti fogalmaitok szerinti időben megfelelően alkalmaz zák és teljes mértékben kihasználják, a tágabb elme jelentősen gyarapítja majd a faj dimenzióit, amivel a jelenleginél nagyobb harmó niát biztosít a testnek. Idegi alapon léteznek olyan készenlétben álló latens kioldok, melyek működésbe hozhatók, és akkor megváltozik a gyakorlati ta pasztalatod az általad ismert idővel. A ti szempontotokból annyira másmilyen lesz a fajotok, hogy egészen másik fajnak fog tűnni. Ahogy Ruburt egyszer már célzott is rá, a ti (modern) kommuniká ciós rendszeretek máris kiterjesztette a személyes tudatos elme szá mára adott időtartam alatt befogadható adatok mennyiséget, és ez még pusztán a fizikai szinten következett be. Más helyek történéseivel kapcsolatos olyan információkat kell feldolgoznotok, amilyeneket az előző évszázadokban egyetlen földi halandó sem tudott volna elképzelni. Egyszerre az itt és most tu dásanyagába kerülnek a távoli helyeken történt események. Lerövi dült az adott eseményt attól elválasztó időszak, hogy tudomást szer zel róla, jóllehet, talán a világ másik végén történt. A sugárhajtású repülővel utazás összekavarja az időről kialakult tapasztalatodat és elképzelésedet, s ezzel a róla kialakult fogalmai dat is megváltoztatja. A szervezet mechanizmusában azonban még ott lapulnak az egyelőre ismeretlen kapcsolók, amelyek lehetővé fog ják lenni, hogy tudatosan dolgozzatok fel tágabb időérzékeléseket, ugyanúgy, ahogy manapság képesek vagytok a tágabb térérzékelésre. (00:02) (00:02) Nagyon korlátozottan és esetlenül már erre utal a számí tógépek használata, amikor így próbáltok meg kiértékelni „jövőbe li lehetségességeket”, és ennek megfelelően cselekedni a jelenben. Ezt az elme minden számítógépnél sokkal jobban tudja. Ha hiszel ebben, akkor aktiválódnak az agy bizonyos részei. Az agy az elme • 304 •
több tudásának kerül a birtokába, és tudatosan is elérhetővé válnak a jövőbeli események lehetségességei. Az agynak ki kellene szűrnie ezt az információt ahhoz, hogy a fi zikailag hangolt mechanizmus képes legyen megőrizni időbeli jele nét. Amikor az emberben először alakult ki a visszatekintés pillana ta, mint azt már említettem ebben a könyvben (lásd a 9. fejezet, 635 36. ülést), ülést), eleinte bizonyos irányvesztéssel küszködött, mielőtt meg tanulta megkülönböztetni a múltbéli, élénken emlékezetébe véső dött eseményeket az adott jelenben tapasztaltaktól. A fejlődő tudat nak a gyakorlati viselkedés miatt kellett ilyen különbségtételekhez folyamodnia. Ahhoz, hogy jövőbeli lehetséges eseményeket alkal mazhasson, a fizikai agy kénytelen lesz tágítani a működését, mi közben meg kell tartania az egyént a jelenbeli hatalomponttal való tiszta kapcsolatában, azaz a testi hatékonyságában. Az igenlés min dig a jelenbeli hatalmad elismerését hordozza. Tágabb értelemben a tagadás ennek a hatalomnak a feladása. Az igenlés tehát testben lakozó lélekként azon képességed elismerése, hogy te magad alakí tod teremtményléted valóságát. Most változtathatsz a jeleneden a múltad megváltoztatásával, ülést.) Még ezek vagy éppen a jövőn át. (Lásd a 14. fejezet, 65354. ülést.) nek a műveleteknek is a gyakorlatilag megtapasztalt jeleneden át kell történniük. Sokan változtatták meg jelenlegi viselkedésüket va lamely „jövőbeli” lehetséges Én tanácsára, anélkül hogy tisztában lettek volna ezzel. Tegyük fel, hogy kamaszkorodban valamilyen konkrét célt tűzöl magad elé. Határozott szándékod, vágyad és eltökéltséged amolyan magad elé vetített pszichikai erőt alkot. A jelenedből előreküldöd önmagad valóságát oda, ahol a jövődet sejted. Aztán: Tegyük fel, hogy életed bizonyos szakaszában döntést kell hoznod, és nem tudod, mitévő legyél. Érzed a veszélyt, hogy el térhetsz a célodtól, de egyéb okok miatt erős késztetést érzel, hogy megtedd. Álmodban vagy ábrándozás közben egyszer csak megszó lal egy hang az agyadban, és azt mondja, tarts ki az eredeti szándé kod mellett. Más módon is kaphatod ezt az információt: valamilyen késztetés, látomás formájában, vagy egyszerűen úgy, hogy egyszer csak tudod, mi a teendő. Ez mindig a jelenedben történik. • 305 •
(00:21) (00:21) Másrészt azonban a jövőbe kivetített Éned bátorítón üzen abból a lehetséges valóságból, amelyet megteremthetsz. Az a fóku szált Én viszont a maga jelenéből fejti ki hatását, és valamikor a jövődben azon kaphatod magad, hogy nosztalgikusan gondolsz vissza valamely múltbéli pillanatodra, amikor még bizonytalankodtál ugyan, mégis a helyes utat választottad. Ekkor ilyesmi járhat az eszedben: „Őrülök, hogy megtettem”; vagy: „A jelenlegi körülmények ismeretében, milyen szerencse, hogy ak kor így döntöttem”. Abban a pillanatban valójában ugyanaz a jövő beli Éned vagy, amely „egykor” bátorítón szólt ahhoz a személyhez, aki a múltban voltál. A lehetséges jövő utolérte a gyakorlati jelent. Új bekezdés. A jövőbe vetített önmagad igenlése teszi lehetővé az ilyen eseteket. Ugyanígy önmagad és integritásod elfogadása jelened bármely pillanatában megváltoztathatja a múltadat és a jele nedet. (Határozottan:) Vége (Határozottan:) Vége a fejezetnek.
22. FEJEZET Életigenlés és a hiedelmek átstrukturálása
(Rögtön 00:25kor.) 00:25kor.) Új fejezetcím: Életigenlés és a hiedelmek átstrukturálása. Vége az ülésnek. (— Rendben. Szórakozottan:) Szórakozottan:) Igyekszem megadni a következő fejezet címét, akár az ülés végén is, hogy Ruburt tudja, hol tartok. Növeli az önbi zalmát. Kellemes, szép estét mindkettőtöknek. ( Nagyon köszönjük, Seth. Jó éjt. 00:28kor fejeztük be. Folytatódtak Jane módosult tudatállapotú érzékelései.)
676. ÜLÉS, 1973. JÚLIUS 9., HÉTFŐ, 21:32 (Már 21:15kor készen álltunk elkezdeni az ülést. Megint nagyon meleg volt az este. Bekapcsoltuk a ventilátort, de kis sebességen, nehogy túl zajos legyen; ami azt illeti, meglehetősen ritkán használjuk. Felolvastam Jane nek a 22. fejezet címét, gondoltam, hogy a címben megjelölt téma arra utal, hogy Seth közeljár könyve befejezéséhez...) Jó estét. ( Jó estél, Seth.) Diktálok: Ha szeretetteljes tiszteletet táplálsz önmagad iránt, hin ni fogsz a magad útmutatásában. Elfogadod jelenlegi helyzetedet, bármilyen is legyen, mint ennek az útmutatásnak a részét, és rá fogsz jönni, hogy innen fakadnak mindazok a kreatív elemek, amelyekre szükséged van. Ha önmagad vagy, és bízol saját integritásodban, automatikusan másokon is se gíteni fogsz. Semmi értelme örökösen olyasmit ismételgetni, mint • 307 •
„értékes ember vagyok, bízom magamban és az integritásomban”, ha ugyanakkor félsz az érzelmeidtől, és nekikeseredsz, valahány szor azon kapod magad, hogy általad negatívnak ítélt hangulat vett erőt rajtad. Ahogy a szerelmes az „eszményit” látja a szeretett személyben, és mégis tudatában van a tökéletlenségeinek, eltéréseinek az ideá listól, ugyanúgy te is, aki szereted önmagad, felismerheted, hogy mindaz, amit tökéletlenségek ítélsz, a tökéletesebb beteljesülés felé tapogatódzás jele. Nem szeretheted önmagad, miközben gyűlölöd a rajtad átfolyó érzelmeket; mert nem vagy ugyan egyenlő az érzel meiddel, de olyan gyakran azonosulsz velük, hogy ha ezeket gyűlö löd, önmagadat gyűlölöd. Használd a tudatos elméd és annak logikáját. Ha észreveszed, hogy értéktelennek tartod magad, ne igyekezz ezt egyszerűen felül írni egy pozitív hiedelemmel. Derítsd fel az első hiedelmed okait. Ha még nem tetted volna meg, írd össze a magadról kialakított hie delmeidet. Légy teljesen őszinte. Mit szólnál, ha valaki ugyanilyen okokkal keresne fel téged? Tanulmányozd át, mit jegyeztél fel. Ismerd fel, hogy egy hiede lemcsoportról van szó. Más azt hinni, hogy értéktelen vagy, mint ténylegesen értéktelennek lenni. (21:46) (21:46) Aztán írd össze a képességeidet és elért eredményeidet. Olyasmikre gondolok, mint hogy jól jössz ki másokkal, vonzó vagy, szereted a növényeket és az állatokat, jól asztaloskodsz vagy jól fő zöl. Ugyanolyan őszintén jegyezd fel a tehetségedet és az eredmé nyeidet, amilyen részletesen az imént a legapróbb hibáidat is lajst romba szedted. Nincs olyan emberi lény, akinek a maga módján ne lennének kreatív képességei, sikerei vagy kiváló tulajdonságai, ha tehát köve ted ezeket az utasításokat, kénytelen leszel rájönni, hogy értékes személyiség vagy. Ha kisebbrendűségi érzés lepne meg, vess egy pillantást a képes ségeidet és elért eredményeidet tartalmazó listára. Aztán folyamodj az értékességed pozitív szuggesztiójához, melyet megtámogatsz sze mélyes önvizsgálatoddal. Ilyenkor persze kijelentheted: „Tudom, hogy vannak olyan nagyszerű képességeim, amelyeket nem haszná • 308 •
lok. Amikor azonban másokhoz hasonlítom magam, alulmaradok. Mi értelme, hogy elértem egy-két hétköznapi teljesítményt, amilye nekre bárki képes, és semmiképpen sem számít rendkívülinek? Biz tos vagyok benne, hogy ennél többet tartogat a sorsom. Olyan vá gyaim vannak, amelyeket nem tudok kifejezésre juttatni.” Először is értsd meg, hogy tekintettel egyediségedre, hiába is ha sonlítod magad másokhoz, mert ezzel az ő tulajdonságaikkal igyek szel vetekedni, amivel megtagadod önnön csodálatos lényedet és látásmódodat. Sosem lesz vége, ha egyszer másokhoz kezded hasonlítgatni magad. Mindig találsz valakit, aki valamilyen szempontból sokkal tehetségesebb nálad, így aztán örökösen elégedetlen leszel. Nem: miközben a hiedelmeiddel foglalkozol, vedd természetes nek, hogy fontos az életed; legyen ez a kiindulópont, és az, hogy hol tartasz. Ne kicsinyeid magad csak azért, mert nem sikerült elér ned valamilyen nagy eszményt, hanem kezdd használni legjobb ké pességeidet, tudván, hogy ezekben rejlik az egyéni beteljesülésed. (22:01) (22:01) A másoknak nyújtott bármilyen segítség a magad, nem pe dig más tulajdonságainak a kreatív alkalmazása révén valósul meg. Ne keseredj el, ha azon kapod magad, hogy életed negatív kérdésein elmélkedsz. Kérdezd meg inkább magadtól konstruktívan, mi indít erre. Választ fogsz kapni. Használd hídként a tudásod. Hagyj megtörténni minden felötlő érzelmet. Ha őszintén így jársz el, áthalad rajtad, majd szertefosz lik, és magától megváltozik az értéktelenség vagy a reménytelenség érzése. Az is előfordulhat, hogy magukkal az érzelmekkel szemben fog el türelmetlenség, esetleg rájuk unsz, és lemondasz róluk. De ne mondogasd magadnak automatikusan, hogy ezek egyike sem igaz, aztán pedig ne próbálj valami „pozitív” hiedelmet biggyeszteni fö léjük, mint holmi ragtapaszt. Ne tagadd meg a humort önmagadtól - nem gonoszkodó hu morra gondolok, hanem egyfajta önmagaddal szemben tanúsított, kedvesen humoros tiszteletre. Rendjén való a nagy komolyság is, ha természetesen jön és nem erőltetett. Ha azonban túl hosszan tart, önteltségbe fordulhat. Ha hagyod, hogy tudatosuljanak benned a hiedelmeid, akkor tudsz majd dolgozni velük. Botorság harcba szállni az általad nega • 309 •
tívnak tartott hiedelmekkel, vagy megriadni tőlük. Cseppet sem titok zatosak. Esetleg rá is jössz, hogy sokuk kifejezetten jó célt szolgált valamikor, csak egyszerűen túl nagy hangsúlyt kaptak. Lehet, hogy ezeket csak át kell strukturálni, semmiképpen sem megtagadni. Tartsatok szünetet. (22:11töl 22:28ig szünet.) Némelyik hiedelmed nagyon pozitív hatással lehet életed bizo nyos időszakaiban. Mivel azonban nem vizsgáltad meg őket, jóval azután is magadban hordozhatod, hogy betöltötte feladatát, és most szembefordulhat veled. Új bekezdés: Sok fiatal például azt hiszi azt élete egyik szakaszá ban, hogy mindenhatók a szülei - ami hasznos hiedelem, mivel biz tonságérzetet nyújt neki. Ám kamaszkorba lépve döbbenten fedezi fel, hogy szülei esendő emberi lények, és ekkor egy újabb, az idő sebb nemzedék alacsonyabb rendű, tökéletlen, alkalmatlan mivol táról, valamint a világot irányítók merevségéről és érzéketlenségé ről szóló meggyőződés kerekedik felül. Fiatal felnőttként úgy véli, az idősebb nemzedék mindent roszszul tett. Ugyanakkor ez a hiedelem megszabadítja attól a gyerme teg elképzeléstől, hogy az idősebbeknek mindig igazuk van, téved hetetlenek - csak így nézhetnek szembe a fiatalok azzal a kihívás sal, hogy személyes és világméretű problémákkal küzdjenek meg. Az ifjú felnőtt egy ideig legyőzhetetlennek, sőt teremtménylétét is felülmúlónak érzi magát; ez a hiedelem ismét felvértezi őt azzal az erővel, amellyel nekiláthat önálló élete elkezdéséhez, és a maga tömegvilágának kialakításához. Fizikai szempontból azonban a te remtménylétnek nem csak a kihívásait kell előbb-utóbb felismer nie, hanem olyan sajátos jegyeit is, melyekben értelmét veszti min den ilyen általánosító hiedelem. (22:39) Ha negyvenéves korodban még mindig hiszel szüleid té vedhetetlenségében, akkor túl régóta táplálod ezt a hiedelmet, jó val túl azon az időszakon, amikor hasznát láthattad. Az ebben a könyvben található módszerek alkalmazásával fel kell tárnod en nek a hiedelemnek az okait, különben megakadályoz abban, hogy élj a függetlenségeddel, és megteremtsd a magad világát. Ha már ötvenéves vagy, és még mindig meggyőződésed, hogy az idősebb • 310 •
nemzedék merev, gyorsan halad a szenilitás felé vezető úton, men tálisan cselekvőképtelen és fizikailag rozzant, akkor még mindig az idősebb nemzedék alkalmatlanságába vetett régi hiedelmedet táp lálod magadban, és negatív szuggesztiókat adsz magadnak. De ak kor is így jársz el, ha ötvenévesen még mindig abban hiszel, hogy az ifjúság az emberi élet egyetlen dicsőséges és hatékony szakasza. Egy bizonyos területen tehetséges fiatal felnőtt vallhat olyan hie delmet, hogy ez a bizonyos adottsága mások fölé helyezi. Ez egy adott időszakban kifejezetten előnyös lehet az illető számára, mivel megad ja számára a fejlődéshez szükséges ösztönzést, valamint a képessége gyarapításához nélkülözhetetlen függetlenséget. Ugyanez a személy évekkel később felismeri, hogy túl sokáig táplálta magában a régi hie delmet, ezért ez a kortársaival kialakítandó nagyon fontos, kölcsönös kapcsolatok akadálya lett, vagy másféleképpen vált korlátozóvá. (Rövid szünet 22:48kor.) A fiatal anya azt hiheti, hogy gyermeke fontosabb a férjénél, és a körülményeknek függően ez a hiedelem a segítségére lehet, hogy kellő figyelemben részesítse gyermekét - ám ha még akkor is fenntartja ezt a gondolatot, amikor gyermeke már megnőtt, abban az esetben roppant korlátozóvá válhat. Egy nő egész élete ilyen idea köré épülhet, ha nem tanulja meg megvizsgálni el méje tartalmát. A húszéves nő számára pozitív hatású hiedelem minden bizonnyal másmilyen hatással lesz negyvenéves korában, amikor, mondjuk, még mindig több figyelmet fordít a gyermekére, mint a férjére. Sok hiedelmetek persze kulturális eredetű, de amelyek a céljai tokat szolgálják, azokat ti magatok fogadjátok el. Bevett szokás pél dául, hogy társadalmatokban a férfiak logikus gondolkozásúnak tartják magukat, míg a nőket intuitívnak tekintik. Azok a nők, akik mostanában igyekeznek kinyilvánítani a jogaikat, gyakran ugyan ebbe a hibába esnek, csak fordított irányban: megpróbálják megta gadni az általuk alsóbbrendűnek tartott intuitív elemeket a maga sabb rendűnek tartott logikus elemek javára. Bizonyos hiedelmek sok esetben egy-egy adott időszakra szervezik meg az életed. Nagyon sok ilyen hiedelemből kinősz. Ilyenkor meg változik a belső strukturálás, de nem szabad görcsösen ragaszkodnod a „maradvány" hiedelmekhez, ha már egyszer felismerted, hogy azok. • 311 •
„Kisebbrendűségi érzésem van, mert az anyám mindig gyűlölt”; vagy: „Értéktelennek érzem magam, mert kicsi és csenevész voltam gyermekkoromban”. Hiedelmeid vizsgálata közben észre fogod ven ni, hogy ezek a kisebbrendűségi érzések látszólag ilyen epizódok ból táplálkoznak. Csak rajtad múlik, hogy felül tudsz-e kerekedni a hiedelmeiden, felismered-e, hogy a gyermekét gyűlölő anya maga is nehézségekkel kúzd, és az ilyen gyűlölet sokkal többet árul el az anyáról, mint a gyermekéről. Csak rajtad múlik, hogy megértsd, immár felnőttél, már nem vagy megfélemlített gyermek. (23:01) Ezt írd kiemelve: A HATALOMPONT A JELENBEN VAN. Ez a pont nem a múltban van, hacsak nem döntesz csökönyösen úgy, hogy megadod magad a már elnyűtt hiedelmeknek, melyek már nem szolgálják a céljaidat. Ha azt a hiedelmet vallottad, hogy azért vagy értéktelen, mert gyerekként kicsi és megfélemlített voltál, akkor valahogyan kétség kívül felhasználtad ezt a hiedelmet a céljaidra. Ismerd ezt el. Tárd fel az okát. Lehet, hogy azóta már ellensúlyoztad: daliás termetűvé nőttél, vagy a magad útjának kitaposására fordítottad ezt az ösztön ző erőt. Ha anyád gyűlölt valamikor, lehet, hogy pontosan ezt for dítottad függetlenséged kivívására, hogy valamilyen magyarázatot, mentséget vagy járható utat találj általa. Ám minden esetben te ala kítod a valóságodat, következésképp ezzel is egyetértettéi. (Rövid szünet.) Levélíróim közül sokan úgy érzik, rendkívüli pszi chikai vagy írói képességek feszülnek bennük, vagy nagy szükségét érzik, hogy segítsenek másokon. Örökösen összehasonlítják azt, amit tesznek, azzal, amiről úgy gondolják, hogy képesek megtenni, számtalan alkalommal azonban úgy, hogy közben nem fejlesztik a saját képességeiket. Például nagy ívű filozófiai elméleteket akarnak írni, noha sosem ragadtak tollat, vagy nem bíznak annyira magukban, hogy belevág janak. Akadnak, akik AZ EGÉSZ VILÁGON SEGÍTENI AKARNAK - végig nagybetűvel -, de nem tesznek mást, csak elmélkednek a vá gyukon, és a legkisebb lépést sem teszik a megvalósításért. Olyan ha • 312 •
talmasra nő bennük az eszmény, hogy mindig elégedetlenek lesz nek a teljesítményükkel, s éppen ezért félnek belekezdeni. Az egyediségük szeretetteljes elismerése már önmagában meg mutathatná nekik, miként lássanak a maguk módján képességeik alkalmazásához, és hogyan bízzanak jelenlegi helyzetükben. Az esz mény ettől még nem valósul meg. Ez csak útmutatást ad. Ehhez az útmutatáshoz azonban csak úgy juthatsz el, és csak úgy követheted az utat, ha használod mindazt, ami a jelenben a rendelkezésedre áll, és átadod magad a jelen hatalma révén igénybe vett lehetősége idnek és képességeidnek. Tarthattok egy kis szünetet. (23:13. Jane közvetítése kiegyensúlyozott volt, és általában halk, a Seth felszólítására aláhúzott szavak és kifejezések kivételével. A levegő kellemesen lehűlt. Tudod mit ? kérdezte Jane. Nagyon elfáradtam. .. A szünet végül az ülés végének bizonyult. Miután Jane hosszan morfondírozott, visszatérjene transzba, végül a pihenés mellett döntött.)
677. ÜLÉS, 1973. JÚLIUS 11., SZERDA, 21:36 Jó estét. ( Jó estét, Seth.) Diktálom: Nincs abban semmi rossz, ha segítséget kérsz valakitől, ami kor úgy érzed, szükséged van rá; olykor nagyon sokat nyerhetsz vele. Egyesek sportot űznek abból, hogy folyton segítséget kérnek má soktól, így igyekeznek elkerülni a felelősséget. Bizonyos fizikai ba jok esetében olyan területeken kell segítséget kérned, amelyekről te magad keveset tudsz. Sokan azonban külső segítségtől - médium tól, orvostól, pszichiátertől, paptól, baráttól - várnak választ életük kérdéseire, és ezzel megtagadják önmaguk megértésének és fejlő désének képességét. Az oktatási rendszeretek, mint azt már kifejtettem (lásd például a 2. fejezel, 614. ülést), arra tanítja az egyént, hogy ne bízzon a belső Énjében, így sajnos az Énjén kívül keresi a megoldást a személyes gondjaira, márpedig ott a legkevésbé valószínű, hogy rátalál. Ha az ebben a könyvben ismertetett módszereket alkalmazod, sokkal mé lyebben ismerheted meg önmagad, és ezzel felkészültebb leszel arra, • 313 •
hogy elboldogulj személyes valóságoddal. Egyszerűen attól, hogy tudod, te magad teremted a valóságodat, olyan korlátozó elképze lések fogságából szabadulhatsz ki, melyek mindaddig a múltba zár tak. Ekkor megvizsgálhatod kreatívan a hiedelmeidet, és rálelhetsz a közöttük és a tapasztalatod között fennálló összefüggésekre. A tu datos tudás önmagában intuitív reakciókat fog kiváltani a belső Én ből, így hasznos információkhoz juthatsz az álmaid, hirtelen tá madt késztetéseid és a mindennapi gondolatminták révén. (Rövid szünet 21:47kor.) Ha igent mondasz léted nagyszerűségé re, ez automatikusan gyengíti az ezzel szembenálló hiedelmeidet. Képes leszel arra, hogy egyaránt fenntartsd a tapasztalatodban az „eszményi Éned" és az ettől való természetes eltérés képét. (Egészen lassan:) Onnan kezded, ahol éppen tartasz, majd örömittasan kiterjeszted adott képességeidet, de nem várod el, hogy tö kéletesek legyenek. Szeretni fogod önmagad, és nem esik majd ne hezedre szeretni felebarátodat. Ez nem azt jelenti, hogy ne vedd észre a szeretett személy eltéréseit az általad ideálisnak tartott el képzeléstől. Ismétlem, azt sem jelenti, hogy egyfolytában moso lyognod kell, hanem azt, hogy teremtményléted dimenziói között nyilvánítsd ki hitelességedet és nagyszerűségedet. Amint valamilyen önmagadról alkotott, idealizált elképzeléshez hasonlítgatod magad, automatikusan bűntudatot fogsz érezni. Míg el nem kezdesz foglalkozni a hiedelmeiddel, a legártatlanabb ese mények vagy jellemzők is kiválthatják ezt a lelkiismeret-furdalást. Ilyenkor hasznos összeállítani egy listát mindazokról az események ről vagy cselekedetekről, amelyek bűntudattal töltenek el. Ezeket sok esetben egészen a gyermekkorodban vallott hiedelmekig viszszavezetheted - némelyiket jó szándékú, rád vigyázni kívánó szülőd ültette el a lelkedben, némelyiket valamelyik felnőtt tudatlansága. Amint ezek felszínre bukkannak, sok egyszerűen eltűnik, pusztán azért, mert megérted. Amikor kinyilvánítod helyénvalóságodat az univerzumban, ak kor önnön természeted részeként könnyen és automatikusan fogsz együttműködni másokkal. Azzal, hogy önmagad vagy, másoknak is segítesz, hogy önmaguk legyenek. Nem vagy féltékeny másokra olyan tehetségük miatt, amely belőled hiányzik, így tiszta szívből ösztön• 314 •
zöd őket. Mivel felismered egyediségedet, nem érzed szükségét, hogy uralkodj másokon, vagy meghunyászkodj előttük. (22:01) Valamikor el kell kezdened bízni önmagadban. Azt taná csolom, láss hozzá ebben a pillanatban. Ha nem teszed meg, min dig másoktól fogod elvárni, hogy bizonyítsák érdemeidet, és sosem leszel elégedett. Mindig másoktól fogod megkérdezni, mitévő le gyél, ugyanakkor éppen azokra fogsz neheztelni, akiktől segítséget vársz. Úgy fogod látni, az ő tapasztalatuk valódi, míg a tiéd csak utánzat. Úgy érzed, becsapnak. (Rövid szünet 22:06kor. Willy cicánk beteg volt, ezért benntartottuk az ülés alatt. Most felébredt, és odament a hintaszékben ülő, SethJanehez, neki rugaszkodott, hogy az ölébe ugorjon. Szólítottam, mire a macska úgy döntött, inkább mellém gömbölyödik a heverőre. Jane transzban maradt. Később elmondta, Seth szeretetteljes derűvel várta, hogy megoldódjon a helyzet.) Azon kapod magad, hogy felerősíted életed negatív megnyilvá nulásait és mások tapasztalatainak pozitív oldalát. Többdimenziós személyiség vagy. Bízz lényed csodájában. Életed során ne tégy kü lönbséget a fizikai és a spirituális között, mert a spirituális oldal a fi zikainak a hangján szólal meg, a test pedig a lélek által teremtetett. Ne emeld a guruk, lelkipásztorok, papok, tudósok, pszichológu sok, barátok szavát - vagy éppenséggel az én szavaimat - a magad lényének érzései fölé. Sokat tanulhatsz másoktól, de önmagadból kell fakadnia a legmélyebb tudásnak. Tudatod egy olyan valóság ré sze, melyet senki más nem tapasztalhat meg rajtad kívül, egyedi és lefordíthatatlan, melynek önálló jelentése van, és a maga örökké a beteljesülés felé tartó útját járja. Másokkal éled át a létezést, akik a maguk módján járják az útju kat, így az utazás közös bennetek. Légy kedves önmagadhoz és úti társaidhoz. Én is úton vagyok. Igyekszem átadni nektek, ami tudásnak és in formációnak a birtokában vagyok, Ruburt és Joseph révén (rövid szünet), akik az én részeim a ti teretekben és időtökben. De ők önma guk, én pedig én magam vagyok. Szünetet tarthattok. • 315 •
(22:17. Jane transza jó volt, közvetítése egyenletes és halk. Tudod mondta, - azt hittem, hosszabb lesz ez a könyv, de az az ismerős érzésem támadt, hogy Seth nemsokára befejezi. Nagyon hamar. Beleborzongok. Nem tudom, le mit érzel — nevetett —, de én szeretném, ha még legalább öt fejezete lenne hátra... Ugyanígy éreztem, amikor a Seth megszólalt fejezte be; a befejezés mindig megdöbbent. - Azt válaszoltam, hogy szerintem Seth még ma este végez a könyvvel. Tréfásan hozzátettem, megkérdezhetnénk, mi lesz a következő könyv címe. - Ó, azokat már rég begyűjtötte ide paskolta meg a feje búbját Jane. A közvetlenül szünet előtt elhangzott anyaghoz kapcsolódó megjegyzés: A 9. fejezetben Seth általánosságban beszél a reinkarnációról, de ebben a könyvben nem sok szó esett a hozzám és Janehez fűződő „kapcsolatáról”. Az ilyen kapcsolatokra vonatkozó utalások a Seth-könyvek ben, illetve a Seth megszólalban [ez utóbbiban a Függelék 595. ülésének anyagában] találhatók, s szerényebb mennyiségű kiadatlan anyagunk is van róla. Ám a hármunkat érintő reinkarnációs szövevények bemutatása önmagában egy egész könyvet tenne ki... Folytatás 22:37kor.) Nos, diktálom tovább. Ezeket az üléseket Ruburt önmaga tuda tának a természetébe vetett hite segítségével lehetett megtartani. Ruburt és Joseph a kreativitás természetével dolgoznak, és már fiatal koruktól válaszokat keresnek - de mindenekelőtt bíznak lé tük nagyszerűségében és sorsában. Olykor talán úgy érezték, eltévedtek. Bizonyos időszakokban elő fordulhatott, hogy olyan gondjaik adódtak, melyek átmenetileg el fedték céljaikat, ám a magukba vetett hitük külön-külön és együtt elég erős volt ahhoz, hogy hozzájussanak jelenlegi valóságukhoz. Sok levélíróm fejlődni szeretne, és hasznosítani képességeit, mint azonban a leveleikből kiderül, hiedelmeik megakadályozzák őket abban, hogy kellő bizalommal támaszkodjanak a belső Énre. Nem retteghetsz önmagad lététől, miközben arra számítasz, bejá rod keresztül-kasul, hogy új dimenziókat fedezz fel. Először azt az egyszerű lépést kell megtenned, hogy kinyilvánítod és igenled az identitásodat. Ez a kinyilvánítás felszabadítja a birtokodban lévő tulajdonságokat, és a tapasztalat új útjait nyitja meg előtted. Ezek a tieid lesznek, és a tieidnek is kell lenniük. Ha például mást kérsz • 316 •
meg, hogy értelmezze számodra az álmaidat, automatikusan távo labbra helyezed lehetőségeid megvalósulását. Ha megkérsz valakit, mondja meg, merre tereld az életed, bizonyos fokig megtagadod magadtól a felismerés lehetőségét; benned rejlik ez az út. Ezen tu datosság hiányában semmiféle módszer nem segíthet rajtad. (22:49) Ez a könyv tehát nem tartalmaz semmiféle ezoterikus út mutatót, hogyan érheted el az általad spirituális fejlődésnek vagy pszi chikai avatottságnak tartott tudást. Ám alkalmas bevezető lehet mind azok számára, akik a teremtménylétet akarják keretrendszerül hasz nálni, hogy érzékelhessenek és megtapasztalhassanak más valóságokat. Mint már említettem, senki sem lesz spirituálisabb azzal, hogy megtagadja a testét. (Lásd a 7. fejezetet.) Ezt az életet kell élned! Bízz a rajtad átáramló életben, és akkor valóban más valóságok tárulnak fel előtted. Dimenziót és mélységet fognak adni a jelenlegi valóságodhoz. Ezt most írd kiemelve: TE TEREMTED A VALÓSÁGODAT - BÁRMERRE IS TARTS, ÉS BÁRMELY DIMENZIÓBAN IS LÉGY. Mielőtt a tudat újabb utazásaira indulnál, értsd meg, hiedelmeid mindenüvé elkísérnek, és ott is megteremtik a valóságod, ahogyan itt is. Ha hiszel a démonokban, találkozni is fogsz velük - ebben az életben ellenségekként, a tudat más birodalmaiban ördögökként vagy „gonosz szellemekként”. Ha rettegsz az érzelmeidtől, és helytelennek véled őket, amikor „pszichikai” kísérleteket végzel, akkor megszállottnak hiheted ma gad. Démoninak tűnhetnek elfojtott érzelmeid. Félni fogsz attól, hogy a magadénak valld őket, így azt fogod hinni, hogy egy testet len lélekhez tartoznak. Nagyon fontos tehát, hogy felismerd min den érzés igaz ártatlanságát, mivel minden érzés, ha hagyják felsza badulni és követik őket, visszavezet a szeretet valóságához. (Rövid szünet 23:00kor.) Ne higgy senkinek, aki azt állítja, hogy természetednél vagy fizikai létezésednél fogva gonosz, illetve bűnös vagy, esetleg más hasonló dogmát akar rád kényszeríteni. Ne bízz senkiben, aki el akar téríteni a magad valóságától. (Hosszabb szünet, csukott szemmel.) Ne kövesd azok tanácsait, akik arról papolnak, hogy •
• 317 •
ilyen vagy amolyan formában vezekelned kell. Bízz lényed sponta neitásában és a magad életében. Ha jelen helyzeted nincs ínyedre, vizsgáld meg és hozd a felszínre a hiedelmeidet. Nincs benned semmi olyasmi, amitől félned kellene. Ezt írd kiemelve: AZ ÉLETEM AZ ENYÉM, ÉN MAGAM TEREMTEM. Gyakran emlékeztesd magad erre. Teremtsd meg az életedet, használd úgy a hiedelmeidet, ahogyan a festőművész a színeket. Nincs olyan körülmény, amelyen ne tudnál változtatni, kivéve a te remtménylét keretrendszerén belül, születésedkor elkerülhetetle nül elfogadott fizikai állapotot, amilyen egy hiányzó testrész vagy valamilyen működési fogyatékosság. Ha valamilyen betegség vagy élethelyzet miatt elönt az önsajná lat, ragadd magadhoz a kezdeményezést. Őszintén nézz szembe a hiedelmeiddel, és derítsd ki nehézségeid okát. (Nyomatékosabban:) Azzal a belső vitalitással szólok most, mely ott van minden egyes olvasómban, és azzal a belső tudással, mely egy szersmind az övék is. Azzal fejezem tehát be, amit már korábban is mondtam: tiétek az istenek minden ajándéka; ti teremtitek a valóságotokat a hiedel meiteknek megfelelően; megadatott néktek a világotokat alkotó kreatív energia; az Énnek nincsenek korlátai, csak azok, melyek ben ti magatok hisztek. Seth vagyok. Őrömmel mondom ki a nevem, jóllehet a nevek nek nincs jelentőségük. Ti is mondjátok ki igenlőn és örömmel a neveteket minden áldott reggel. Lényetek belső ereje által teremtitek meg életeteket (rövid szünet), lényetekével, melynek forrása bennetek rejlik, ám azokon az Énjeiteken túl, melyekről tudomásotok van. Használjátok a kreatív képességeket a tudás könnyedségével. Adjátok meg magatoknak a tiszteletet, és járjátok be lényetek minden isteni aspektusát. Ez a könyv vége. (23:14. - Köszönjük, Seth. Szerintem nagyon jó lett mondtam. Seth Jane ünnepélyesen nézett rám.) • 318 •
Mindkettőtöknek megvannak a magatok útjai, melyeket végig kell járnotok - létetek hullámzó-hömpölygő ritmusai. Ruburtnak más kapcsolatokat is létre kell hoznia, és nekem is lesznek még könyveim - ahogy neked és neki is és évszázadoknak kell eltelnie, amíg tényleg elkezdődhet az, ami most úgy tetszik, elkezdődött. Vége az ülésnek. ( Nagyon köszönjük, Seth. Jó éjt. 23:16. Jane utolsó közvetítése ehhez a könyvhöz többnyire halk volt, és szokásához híven egyenletes. Meglepődött mint azt többször is elmondta , és kissé szomorú, hogy véget ért Seth szerepe ebben a hosszúra nyúlt munkában. Alig egy héttel ezelőtt fejezte be a Bevezető je első változatát, úgyhogy már ez is jól halad. Már nem érezte, hogy Seth mellékletet is fogadni a könyvéhez, ahogy azt korábban olykor találgattuk. Nem tudom elhinni, hogy vége! fakadt ki megint. Ami engem illet, semmiféle erőfeszítést nem igényelt tőlem. Csak úgy kijött belőlem, miközben más dolgokkal is foglalkoztam... Ez, bár tökéletesen igaz, nem fejezi ki a könyvnek azt a mélységes érzelmi és intellektuális átélését, melynek tanúja lehettem az eltelt tíz hónapban vagy inkább amióta 1972. szeptember 11 én, az Ágnes trópusi vihar okozta fennakadás után Seth elkezdte a folyamatos diktálást. Jane és az ESPcsoport gyakorlatilag minden héten a készülő könyvön dolgozott, és ő maga is elolvasta a feljegyzéseket. Jane ennek ellenére kijelentette: Szeretném még egyszer átfutni, hogy egyben lássam az egészet. Megmondtam neki, hogy nagyszerű munkát végzett. További megjegyzés, néhány hivatkozással: Seth Jane eljövendő könyveiről szóló megjegyzése pontosnak bizonyult. Már amikor ennek a könyvnek a kéziratát készítettük elő a nyomda számára, két szerződést is aláírt a PrenticeHall Kiadóval: az egyik A lélek és a halandó Én párbeszéde az időben, a másik az Aspektuspszichológia című művének a kiadásáról szólt. Mindkettőből szerepelnek részletek ebben a könyvben, és Jane maga is említést tesz róluk a Bevezetőben. Mindkettőt én fogom illusztrálni. A Párbeszédek című kötetről a 10. fejezet 639. ülésén olvashatnak. Az Aspektuspszichológiára, Jane pszichikai kérdésekről szóló elméleti munkájára többek között a 3. fejezet 618. ülésén történik utalás; ez A tudat ka landjai című, Seth megszólal 21. fejezetében említett írásából született, és magában foglalja az anyagát.) • 319 •
