Hogyan készüljünk fel az állásinterjúra? Aki eljut egy felvételi interjúra, már eredményesen vett egy akadályt: önéletrajza alapján meg akarják őt ismerni, ami önmagában fél siker. A legfontosabb, ami az ilyen típusú szereplésnél fontos az az, hogy önmagunkat adjuk. Egy állás elnyerésénél leginkább a személyiségben rejlő lehetőségek az érdekesek, az állandó és folyamatos tanulásra való hajlam, és nem az, hogy hol szerezte a jelentkező a diplomáját vagy milyen cégeknél dolgozott eddig. Felkészülés Az interjúra készülni kell: megismerni a vállalatot, minél több információt és kérdést gyűjteni vele kapcsolatban a tevékenységéről, termékeiről, márkaneveiről, versenytársairól stb. Mindezek meggyőzik az interjú készítőjét arról, hogy a jelölt komolyan érdeklődik az állás iránt. Különös gondot kell fordítanunk megjelenésünkre, öltözetünkre. Nagyon sokat számít ugyanis ilyen alkalommal, hogy milyen ruhában jelenünk meg, és azt megfelelően tudjuk-e viselni. Legbiztosabb viselet a visszafogott színű és formájú kosztüm illetve öltöny. Kerülni kell a rikító színeket, a kihívó stílust, mert azok elvonják a tárgyalópartnerek figyelmét. Fontos, és a munkát keresők gyakran elfelejtik, hogy mindig vigyünk magunkkal tartalék önéletrajzot, idegen nyelven is. Előfordul, hogy bár küldtünk CV-t, az elkeveredett valahol vagy valamiért nincs beszélgetőpartnerünk keze ügyében, és szükség lenne rá. Ha megvan a megfelelő öltözékünk és önéletrajzzal is felszerelkeztünk, nem árt végiggondolni, hogy pontosan mit szeretnénk elérni ezen az állásinterjún. Azaz milyen pozíciót akarunk kapni, milyen fizetést, milyen juttatásokat és azt, hogy mindezekhez mit tudunk mi nyújtani. Hogyan gondoljuk megvalósítani a munkánkat a vállalton belül, mik a szakmai céljaink stb. Ahhoz, hogy sikerüljön azt a benyomást kelteni az interjúvolóban, hogy mi vagyunk a legkompetensebbek az adott állás betöltésére, jó ha tudjuk, milyen tipikus kérdésekre ajánlatos felkészülni. Tipikus kérdések A kérdések egyik csokrát a szakmával kapcsolatos kérdések alkotják. • • • • • • • • • •
Milyen szakterület érdekel a leginkább és miért? Van-e ilyen irányú munkában szerzett gyakorlatunk? Miért tartjuk magunkat alkalmasnak, hogy ezen a területen be tudjunk tölteni egy pozíciót? Miért szeretnénk ennél a cégnél dolgozni? Mit tudunk a cégről? Milyen hátrányai vannak az általunk választott szakterületnek? Hol, kikkel vannak jó kapcsolataink, kapcsolatrendszerünk? Mi az, amit szerettünk eddigi munkánkban, és mi az, amit nem? Milyen projektekben vettünk részt? Mi a véleményünk a piacról? A konkurenciáról?
Az interjú során az önismeretünkről is meg szoktak bizonyosodni. Fontos, hogy merjük vállalni hibáinkat, azokat a szakmai tulajdonságainkat is, melyekre nem vagyunk a legbüszkébbek. Nincs hibátlan ember, és ha nem tudjuk megnevezni gyenge pontjainkat, az pusztán arra vall, hogy még nem rendelkezünk kellő önismerettel. •
Mit csinálnánk másként, ha újra születnénk?
• • • • • • • • • • • • • • •
Milyen speciális képességekkel rendelkezünk? Milyen személyiséget igényel szerintünk az általunk választott szakterület? Az önállóan, egyedül végzett munkát szeretjük, vagy jobban tudunk teljesíteni csoportban, emberekkel együttműködve? Szeretjük-e a rutin munkát? Mi az a motiváló tényező, aminek hatására a legjobb teljesítményre vagyunk képesek? Eddigi munkahelyeinken a legjobbat hoztuk ki magunkból szakmai téren? Mely tantárgyakat szerettük a legjobban (az iskolában, egyetemen)? Melyeket legkevésbé? Miért? Milyen főnököt szeretnénk? Miért lenne érdeke a munkaadónak pont minket alkalmazni? Mit szólunk ahhoz, ha utasítanak valamire? Ha újra kezdenénk az egyetemet, mit választanánk? Ki a példaképünk? Élveztük-e a tanulmányainkat? Milyen könyvet olvasunk most? Miért? Mi mit kérdeznénk magunktól?
A kérdések harmadik típusa terveinkre és elvárásainkra vonatkozik. • • • • •
Milyen karriert szeretnénk a jövőben? Milyen kereseti igényeink vannak? Mikor szeretnénk gyereket? Mire szoktunk gyűjteni? Milyen pozíciót szeretnénk betölteni a cégnél néhány év múlva?
A válaszokról A kérdéseket mindig figyelmesen hallgassuk végig, és közlésünk legyen érthető, strukturált, tömör. Senki sem szereti a kacifántos körmondatokat és azt sem, ha valaki túl sokat beszél. Érdemes határozott, az erősségeinkre koncentráló, de nem nagyképű válaszokat adni. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem tesz jó benyomást, ha be akarjuk bizonyítani, hogy mi mindenkinél szebbek, jobbak vagyunk, és sokkal többet tudunk, mint akár a velünk szemben ülő. Ha egy kérdésre nem tudunk azonnal válaszolni, vagy zavarban vagyunk, várjunk néhány pillanatot, hogy visszatérjen az egyensúlyunk. Gyakran nem maga a válasz a lényeges, hanem a módja: logikusan érvelünk-e, keresünk-e miérteket, vagy csupán tőmondatokra szorítkozunk. A beszélgetésben való aktív részvételünket jelzi az is, hogy mi is felteszünk kérdéseket! Ez egyrészt azt jelenti, hogy nyugodtan visszakérdezhetünk, ha nem értünk valamit. Másrészt tudakozódhatunk a betöltendő pozícióval kapcsolatban - ez a komoly érdeklődésünk jele lehet a beszélgetőpartnerünk számára. A jó kérdés bizalmat és szimpátiát szül. Lehetőleg kerüljük az önéletrajzunkra tett utalásokat, mivel nem lehetetlen, hogy a velünk szemben ülő nem olvasta. Végezetül újra hangsúlyoznunk kell, hogy akkor tesszük a legjobb benyomást, ha önmagunkat adjuk, nem akarunk másnak látszani, ismerjük saját képességeinket, és merjük vállalni hibáinkat is. Világosan, tisztán, érthetően fogalmazunk, mindig a feltett kérdésre válaszolunk, és megpróbálunk ráhangolódni a kérdező stílusára. Mindenkinek sikeres, eredményes állásinterjúkat kívánunk a P&Bert munkatársai nevében!
Interjú elott Az első lépések az interjú elott Az interjú lehetőségének elnyeréséhez szükséges eszközök, készségek megszerzése jelentős időt és erőfeszítést kíván. A magazin első számában röviden bemutattuk, milyen egy állásinterjú, hogyan kell felkészülni rá. A következő hónapok interjú-sorozatában bizonyos részletek, fázisok finom elemzésére törekszünk. Ezek: • • •
az interjú elott: az interjú célja, felkészülési stratégiák, öltözködés; az interjú alatt: értékesítési technikák, felkészülés a kérdésekre, jó és gyilkos megjegyzések, empátia, testbeszéd, hanghordozás, hangszín, az interjú lezárása; az interjú után: az interjú értékelésének kritériumai, az interjú eredménye, visszajelzések.
Az interjú célja Az önéletrajz tömören összefoglalja a háttér-információkat, tehát a legszükségesebbek ennek elolvasásával megismerhetők. Az interjú során ezért nem az önéletrajz tartalmát kell megismételni: annak lényegét kell megragadni (a legfőbb erősségeket) és részletesebben ismertetni. A munkaadót az érdekli, hogy mi késztet bennünket gondolkodásra, mi inspirál, vagyis hogy miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk. Az első interjú a munkaadóval általában csak egyfajta előzetes vizsgálódás, az azonnali eredmény, hogy közlik a jelentkezővel, hogy a továbbiakban tárgytalan a pályázat a számára, illetve az, hogy valakit rögtön fel is vesznek, nagyon ritkán fordul elo. Mégis, lényegében ez az első interjú a legfontosabb esemény a felvétel folyamatában. Az interjúkészítővel - a személyzeti osztály munkatársával - eltöltött 30 vagy 40 perc meghatározza, vagy legalábbis befolyásolja a karrier további alakulását. Zárójelben meg kell jegyezi, hogy nem mindig a HR szakember készíti az első interjút, csak az esetek körülbelül 50 %-ában. A személyzeti osztályokon általában ezeknek a kezdeti vizsgálódásoknak az eredményét rögzítik, aztán a pályázókat az egyes osztályok vezetőihez irányítják, akik pedig meghozzák a végső döntést. A második interjú nem nagyon különbözik a személyzeti osztályon lefolytatottól - az osztály vezetője egyszerűen csak kevesebb pályázóval találkozik. Ebből következően az egymást követő interjúkra való felkészülés csak nagyon kismértékben változik. Lehetséges, hogy az interjú készítője a második alkalommal több speciális kérdést tesz fel az olyan készségeket, képességeket illetően, mint pl. számítástechnikai ismeretek, vezetői ambíciók, vagy pénzügyi területen szerzett tapasztalatok. Ettől függetlenül ugyanazon interjú technikák és stratégiák vonatkoznak mindkét esetre. Fejvadászok és személyzeti vezetők szomorú tapasztalata, hogy sok pályázó mindenféle felkészülés nélkül képes nekivágni az interjúnak, anélkül, hogy akár halvány fogalma is lenne arról, hogy miről fog beszélni. Ez egy olyan, "állásbörzés-felkészületlen" attitűdöt sugall, amin lezser diákoktól lehet hallani: "Íme, itt vagyok! Mit kínálnak nekem?" Rendszerint itt be is fejeződik a történet. Felkészülési stratégiák
Miért pont itt akarok dolgozni? Miért pont engem alkalmazzanak? - Ez az a két kérdés, amit a felkészülés során alaposan át kell gondolni. Ha ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni, akkor nem mi vagyunk a legmegfelelőbbek az adott állás betöltésére. Megfelelő előkészületekkel, önmagunk, valamint munkaadónk elvárásainak ismeretével komoly verbális prezentációt lehet produkálni egy megbízatás elnyeréséért. Az önismeretre vezető útról nem kívánunk írni, számtalan cikk jelent meg ezzel kapcsolatban e magazin hasábjain. Ami inkább ide tartozik, az annak a módnak az elsajátítása, ahogyan ezt a helyes önismeretünket közölni tudjuk. Ha elvégeztük az önértékelést, akkor tudnunk kell magunknak is, hogy a munkaadó milyen következtetéseket vonhat le. A sikeres interjú titka tehát egy hangzatos prezentáció, amelyben elérjük, hogy a gyengeségek helyett inkább az erősségek kerüljenek előtérbe. Sohasem szabad magyarázkodásba bocsátkozni, és elnézést kérni a gyengébb pontok miatt, inkább úgy kell befolyásolni az interjú menetét, hogy az erősségekre kerüljön hangsúly. Egy meggyőző prezentáció megtervezésekor érdemes a következő tanácsokat figyelembe venni: • • • • • • • • • • • • • •
Meséljünk el egy történetet, ami kapcsolódik az élet egy momentumához! Pillanatképekben fessük le életünk jellegzetes vonásait! Mondjunk példát illusztrációként! Humorral fűszerezzük mondandónkat! Mutassuk be egy korábbi írásunkat, alkotásunkat referenciának! Meséljük el egy-egy kimagasló munkánk történetét, soroljuk fel sikeres projektjeink listáját! Vessünk közbe értékekre vonatkozó megjegyzéseket! Tegyünk említést kapcsolatainkról! Bánjunk csínján a gúnnyal, önmagunkra picit használhatjuk! Ne mondjunk rosszat másokról, ne panaszkodjunk! Ne szidjuk előző munkahelyünket és főnökünket! Ne titkolózzunk: "ezt inkább nem mondom meg" - ez nagyon rossz válasz, bizalmatlanná teszi a légkört. Ne adjuk ki előző munkahelyünk üzleti titkait, akkor sem, ha az a versenytársnak jövendőbeli munkahelyünknek - előnyt jelenthet! Emeljünk ki számokat, hogy mennyiségi értelemben is értékelhető a prezentáció! Készítsünk előzetes munkaköri leírást karriertervezési munkálataink eredményeképpen!
A szervezettel kapcsolatos tudásunk a munkaadó számára egy jó mérőszáma annak, hogy valójában mennyire érdekel minket. Fontos, hogy megfelelő válasszal készüljünk arra a kérdésre, hogy miért érdeklődünk a vállalat iránt. Készüljünk fel arra is, hogy miért különbözik az adott vállalat a többitől, amelyeknél interjún voltunk. Az interjú készítője büszke arra, hogy a vállalatnak dolgozhat, lojális és elkötelezett, és így tőlünk is hasonló fokú lelkesedést vár, amennyiben mi is ott szeretnénk dolgozni. Ha tudjuk, hogy az adott cégnek mire van szüksége, akkor a prezentációnkban nagyobb hangsúlyt fektethetünk a relevánsnak tekinthető erősségeinkre. Azonban ha az interjú készítője kénytelen azzal tölteni az időt, hogy az általunk is felkutatható és megismerhető
információkat közli, akkor nagyon kevés szó fog esni arról, hogy miért is kell velünk számolnia az adott állás betöltésével kapcsolatban. Azt, hogy az interjú elott milyen információkat célszerű beszerezni a munkaadóval kapcsolatosan, az alábbiakban foglaljuk össze: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
A vállalat termékei illetve szolgáltatásai; Jelenlegi, illetve lehetséges új piacok; Milyen tendert nyert mostanában, milyen beruházásba kezd; Minden fontosabb termék vagy szolgáltatás, illetve azok piaci részesedése; Vevőkör, értékesítési csomópontok, nemzetközi tevékenység; Üzemek, üzletek vagy kereskedelmi egységek száma; Konkurencia, speciális versenytársak; A vállalat relatív mérete az iparágon belül; Rövidtávú profitkilátások; Értékesítési volumen és árbevétel; Vagyonszerkezet; Éves jelentések; Szervezeti felépítés, funkcionális területek; A vállalat környező lakosságra, a társadalomra gyakorolt hatásra, szociális tevékenységei; Munkavállalók száma; A cég karrier tervezése, képzési programok; A toborzó és a többi kapcsolattartó, középvezetők, igazgatók neve, életkora; Általunk ismert emberek a cégnél, volt egyetemi csoporttársak; Székhely, név, cím és egyéb kapcsolattartásra vonatkozó információk; Aktuális hírek, újságcikkek, a cég honlapja;
Arról való elképzelésünk, hogy a szervezetben milyen pozíciót szeretnénk betölteni: a beosztás neve, és rövid bemutatása. Ha már az interjút megelőzően rendelkezünk ezekkel az információkkal, akkor néhány óra alatt olyan prezentációt készíthetünk, amely a már meglévő velünk kapcsolatos háttérismereteket összhangba hozza a munkaadó ajánlatával. Ezzel pedig - ha megfelelően áttanulmányoztuk a szervezetet - jó esélyt teremtünk magunknak arra, hogy jó benyomást keltsünk. Öltözködés Az interjú elott célszerű utánajárni annak, hogy milyen stílusban öltözködnek a cég alkalmazottai: kötelező az öltöny-nyakkendo, kosztüm, vagy a lazább öltözködés is megengedett. Általános tanács, hogy igyekezzünk az interjú készítőjével és leendő munkatársainkkal hasonló módon öltözni. Egy másik megbízható tanács, hogy úgy öltözködjünk, mint a saját szakterületünk más képviselői a mindennapi munkájuk során. A legjobb útmutatás talán, hogy a személyes megjelenésünket igazítsuk ahhoz a pozícióhoz, amit megpályáztunk. Tehát viseljünk olyan öltözéket, amelyet a jövőbeli munkahelyünkön viselnénk, de inkább túlöltözöttek legyünk, mint alulöltözöttek. Ez a legtöbb szakma esetében azt jelenti, hogy klasszikus, jól szabott ruhát vegyünk fel, sötét öltönyt vagy kosztümöt. Válasszunk erőt sugárzó színeket, sötétkék vagy fekete öltönyt! A
hölgyek színesíthetik öltözéküket pirosas, lilás, kékes blúzokkal, és manapság a férfiaknak sem kötelező a fehér ing. A ruházkodásnál a minoséget tartsuk elobbre a divatnál: az új ruhákra, a legjobb minőségű anyagokra és szabásra koncentráljunk, de ne hagyjuk figyelmen kívül az aktuális irányzatokat (nem a szélsőségeket) és barátaink, szeretteink, munkatársaink tanácsait. Figyeljük oda a ruha hosszára (térdig vagy az alá érő ruhahossz), a nyakkivágásra, elegánsak legyünk és ne kihívóak. Tartsuk kordában az ékszerek, a smink és a parfümök használatát, ezeknél célszerű a finomság és a diszkréció, a természetes hatás: a nemi megkülönböztetést hagyjuk az interjún kívül. A sportos karórák pedig sportoláshoz valók. Ápolt, tiszta cipőben jelenjünk meg, sokan ítélnek meg más embereket az alapján, hogy milyen a cipőjük. A férfiaknak a sötét, lehetőleg fekete, fényes cipo az elegáns (és hozzá illo sötét, lábszárközépig érő zokni), nőknek a szintén sötét, zárt orrú cipő. Hajviseletben az üzleti stílus és nem az extrém divat legyen az irányadó, jó, ha hajviseletünk frissen vágott, vagy elkészített frizura. Még egy apróság: a kéz. Fontos, hogy ne legyen száraz, hanem bársonyos és puha, és a körmök rendezettek, ápoltak legyenek. A kézfogás egy apró, de nagyon jelentőségteljes momentuma a találkozónak. A megfelelő ruházat, stílus kiválasztásához talán érdemes olyan embereket utánoznunk, akikről úgy gondoljuk, hogy elegánsan és klasszikusan öltözködnek. Aki nem ért a divathoz és nem is akar rá időt szánni, legjobb, ha lemásol másokat, esetleg divatszakértőhöz fordul. Jó ötlet a vezető üzletemberek fotóit átnézni olyan magazinokban, mint például a B.O.S.S., Profit, Kreatív, Business Online, de a napilapok üzleti divat hirdetései is segítségünkre lehetnek. Az interjú elott ellenőrizzük a külsőnket tükörben! A legtöbb ember nem figyelmeztet, ha valami nincs rendben a ruhánk körül: nekünk magunknak kell felfedeznünk, ha valamit nem kapcsoltunk össze, kiáll vagy lóg rajtunk. Az első benyomások nagyon nagy súllyal esnek a latba a végső benyomásnál! A stresszinterjú Minden interjú stresszel, kényelmetlenséggel jár, de nem minden interjú stresszinterjú! A stresszinterjú során az interjú készítője szándékosan intenzív nyomással terhelt légkört teremt, a pályázót kényelmetlen, szokatlan kérdésekkel bombázza. Célja és feladata ezzel az, hogy megfigyelje a jelölt reakcióját és teljesítményét olyan feszültség, bizonytalanság közepette, amit - ha felveszik - a munkája során tapasztalni fog. E ravasz, olykor meghökkentő módszer azért népszerű manapság, mert az interjú készítője a másik igazi énjére kíváncsi, nem azokra az elore kitalált válaszokra, amelyekkel készült. Valódi munkaköri stresszt szimulálva - az interjúalanyt igyekszik kibillenteni egyensúlyi helyzetéből, elbátortalanítja, megfélemlíti, kritikára történo reakcióra és csapongó érvelésre készteti - az érzelmi érettségét és az ítéloképességét kívánja értékelni. Az igazi "riporter" olyan kérdő- vagy kezdőszavakat használ, mint: ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan, hányszor, magyarázza meg, mesélje el... In medias res, váratlanul és merészen. A jól
felkészült interjúkészítő nem pazarol sok szót a bevezetésre a kérdések elott, hanem arra törekszik, hogy minél több időt hagyjon a beszédre. Nem ad megnyugtató elismerést, ösztönző bókot, hanem csak kevés, a témát távolabbról érintő megjegyzést. Az információáramlás folyamatosságát és állandó kontrollját azzal tartja fenn, hogy folyamatosan nyomást gyakorol a jelöltre az egyre jobb és egyre teljesebb válaszokért. A válaszok pedig egymásra épülve egyre mélyebben és mélyebben értelmezhetők. A stresszinterjú-készítő általában a következő 4 fo stratégiát követi a folyamat során: 1. a kérdéseket előre megtervezi, 2. a kérdések speciális, gyakran igen kényes témára vonatkoznak, 3. a kérdések jól átgondolt sorrendben követik egymást, hogy a pályázók közötti különbségek követhetőek legyenek, 4. e kérdéseket minden pályázónak felteszi. A stresszel teli interjús szituáció kialakításához - amely hasonlít a majdani munkakör helyzeteihez - az alábbi "furfangok" segítik a HR managert vagy személyzeti tanácsadót: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
negatívumokra koncentrál; elveszi a pályázó kedvét a pozíciótól, a karrierlehetőségektől, a vállalattól; arra kéri "áldozatát", hogy adjon el neki egy dolgot; gyorsan kérdez, anélkül, hogy megvárná a választ; időkorlátok közé kényszerít, rövidre hagyja a válasz lehetőségét; kiprovokálja a választ; lealacsonyító dolgokat kérdez; kikezdi a feleletek valódiságát és integritását; papagájként ismétli a válaszokat; kigúnyolja az interjúalany reakcióit; udvariatlanul rövid választ ad minden kérdésre; próbatételt jelentő kérdéseket tesz fel; gyakran félbeszakítja a másikat; állandóan kritizál; kihasználja a csendet, szünetet tart, hogy kellemetlen helyzetet, bizonytalanságot keltsen; lekicsinylően beszél embere képességeiről, becsmérli bizonyítványát, eredményeit (még ha kiválóak is); arra kényszeríti a pályázót, hogy a legjobb (nem a legrosszabb) érdemeit alátámassza; egy ajánlat elnyerésének legkedvezőtlenebb velejáróit próbálja megvitatni; védekezésre kényszeríti a pályázót gyengeségeinek taglalásával; olyan kommentárokat használ, mint: "butácska ötlet", "maszlag", "Milyen idióta kérdés - miért kérdezi ezt?"; kritizálja a jelentkező megjelenését: ruháját, súlyát, illatát, stb.; erőszakkal próbára teszi a technikai kompetenciáját; használja a testbeszédet, olyan gesztusokat tesz, amelyek utálatról vagy türelmetlenségről tanúskodnak; pókerarcot vág; olyan kifejezéseket használ, amelyek undorról vagy unalomról árulkodnak; megkérdezi, hogy milyen rosszat hallott az interjúalanya cégről, a munkaadóról - erre kap 25 percet!; megkérdezi, hogyan reagál partnere, ha szélsőségesen rossz kritikát hall saját magáról;
• • • • • •
megfélemlíti a pályázót azzal, hogy tiszteletlen; ír vagy olvas, amíg a pályázó beszél; hirtelen otthagyja a témákat és a válaszokat; nem néz a pályázóra, kerüli tekintetét, valami másra koncentrál; szemtől szembe elutasít; hirtelen fejezi be.
Stresszinterjús kérdések Ezen praktikák tudatos vagy öntudatlan figyelembe vételével olyan feszültséget kelto kérdéseket képes feltenni az interjú készítője, amelyekkel kiprovokálja a gondolkodás nélküli, nem megtervezett, valószínűleg érzelmi alapokon nyugvó válaszokat. Így aztán megfigyelhetők lesznek a munkakör betöltésével kapcsolatos személyes kvalitások. Ilyen kérdések, felszólítások: • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Bizonyítsa be, hogy megérdemli a fizetését! Miért akarja elhagyni jó állását? Mennyi ideig szándékozik maradni egy ilyen vállalatnál, mint a miénkHogyan változtatta meg az életét az egyetemi végzettség? Értékelje a legutóbbi tréninggel kapcsolatos élményét! Mennyi ideig kell fizetnünk önnek, mielőtt ön is hozzájárulna a profithoz? Hány ajánlatot kapott ezen kívül? Miért nem vették fel eddig sehova? Milyen más állások ügyében, vagy vállalatoknál volt interjún? Mit gondol a legutóbbi főnökéről? Mit tart a leginnovatívabb ötletnek? Adja példáját a kreatív képességeinek! Elevenítsen fel egy helyzetet, amikor a személyiségét keményen kritizálták! Mondjon három olyan problémát, amelyet nem tudott megoldani! Mennyi idő múlva szeretné a főnökének az állását elnyerni? Miért gondolja, hogy megérdemli ezt az összeget? Mely tantárgyai járultak hozzá leginkább (legkevésbé) a fejlődéséhez? Miért? Mit érez a kisebbségi csoportok irányában? Jellemezze saját vezetési stílusát! Mi az ön munkafilozófiája? Mennyire fontos önnek a pénz? Bizonyítsa be, hogy rendelkezik felsővezetői potenciállal! Honnan tudjam, hogy ön valóban jó elemzőképességgel rendelkezik? Hogyan lehet valaki az ön modorával sikeres ezen a területen? Támassza alá a fizetéssel kapcsolatos elvárásait! Miért nem nyert addig nagyobb külső elismerést? Jellemezze az ön számára ideálisnak tekinthető, tipikus munkanapot! Mennyire fontos önnek a státusz, a presztízs, a hatalom? Hogyan definiálná a kihívást egy állással kapcsolatosan? Adjon néhány példát arra, hogyan érinti önt az emberi szenvedés! Melyik embertípus ábrándítja ki a legjobban? Mely döntések meghozatalát tartja a legnehezebbnek? Mutassa be a különbséget a "célvezérelt" és a "feladatvezérelt" kifejezések között! Mi tartotta eddig vissza attól, a hogy a jók legjobbja legyen?
• • • • • • • • • • • • • • • •
Elevenítsen fel egy helyzetet, ahol rendreutasított egy másik embert! Keveredett valaha is ellentmondásba? Miért nem a legjobb 5 százalékba tartoztak az egyetemi osztályzatai? Mi az életének legnagyobb kihívást jelentő aspektusa? Miért? Hogyan reagál az intenzív kritikára? Mit tesz, ha politika kerül elő? Mi az, amin a legkeményebben dolgozik ma a fejlődése érdekében? A referenciák milyen negatívumokat említenek magával kapcsolatban? Hogyan kezelte az eddig legnehezebben elviselhető főnökét? Miért dolgozik olyan jól meglehetős nyomással terhelt szituációban? Mutassa be, hogy hogyan reagált egy etikátlan szituációban! Elevenítsen fel egy szituációt, amelyből látszik, mennyire energikus személy! Miért maradt alatta a teljesítménye az elvárásainak? Mi a különbség a lehetőség és előmenetel között? Melyek azok a feladatok a munkaköréhez kapcsolódóan, amelyeket nem szeret? Mennyire volt elégedetlen a korábbi munkájával?
E kérdésekre adott válasz talán nem is olyan fontos, mint a spontán reakció, a sajátos modor, a viselkedés, amelyet a stressz vált ki a pályázóból. "Szemet szemért" válaszok Hogy lehet e taktikákkal megbirkózni és megválaszolni a kemény "stresszinterjús kérdésekre"? - "Gyakorlással!" - hangzik a gyors és kézenfekvo válasz. Ezen kívül az interjút megelőző, előre megtervezett kemény munkával. A legjobban képzett embertől az interjú készítője azt várja, hogy magabiztosan, határozott stílusban, ellentmondást nem tűrően és tényszerűen válaszoljon. A szégyenlős válasz egyenlő a bukással. Ahhoz, hogy időt nyerjünk és jobban át tudjuk gondolni tényleges válaszunkat, használhatunk példákat vagy gondolkozzunk hangosan. A negatív kérdéseket fordítsuk le pozitív kérdésre, úgy hogy ismételjük meg azt pozitívan csengő módon és így válaszoljunk rá. Tekintélyt parancsolóan kezdjünk hozzá a mondandónkhoz, ezzel elkerülhetjük az interjú készítőjének fölényeskedését. Színesen, érdekesen beszéljünk, de a lényegről sohase feledkezzünk meg és ne térjünk el a témától! Ne engedjük meg, hogy a beszélgető partnerünk eltérítsen bennünket mondanivalónk pályájáról: azt a 10-15 lényegi pontot, amit mindenképpen el akartunk mondani, mondjuk is el! Ragaszkodjunk az elképzeléseinkhez még akkor is, ha nagyon elkalandoztunk - tévútra vezető kísérőnk segítségével - az általunk előnyben részesített területről. Mindenképpen vissza kell térnünk az eredeti tervünkhöz, ha az elején engedjük is, hogy az interjú készítője eltérítsen bennünket. Az agresszív emberrel kapcsolatosan a legjobb védekezés a támadás. Célszerű az interjú elott kigondolt "haditervvel" az interjúszobába lépni. Előre persze lehetetlen tökéletesen felkészülni egy ilyen típusú találkozásra, azonban érdemes egy általános megközelítést kidolgozni, és a kérdések leggyakoribb formáira adandó válaszokkal felkészülni. A "végig-stressz" interjúk egyébként nem túl általánosak, de egy normál interjú is néhol lehet stresszinterjú. Ha erre is fel vagyunk készülve, akkor semmi sem okozhat gondot.
