Hahn István - Istenek és népek.pdf

HAHN |STVAN

O

Hahn tstván 1968

lsBN 963

223

Az Olümpo z alatt 173 A pásáorok és a foldm vel k

tl. NÉPEKVALLÁSA 71

Egyiptom istenei l

,l i

71

Az egyiptomi istenvilág kialakulása 71 . Helyi és általános istenek 73 . Az istenek rendszere 74, Az Ozirisz-mítosz 75 . Néphit és teológia 77 . Aknály istenítése78 . T lvilágképzetek és lélekhit 79 . Társadalmi változások és vallási harcok 81

A restauráció és ktivetkezményei 83

A valláskritika kezdetei 209

Mezopotámia istenei és démonai 84 Egyiptomiés mezopotámiai vallásosság 84 . A városok és isteneik 86 . Városistenek és természetistenek 87 . lstenháromságok 88 . Az isten szolgálata 89 . A jóslatok és el jelek tudománya 92 . lstenek mint pártfo8ók 93 . Marduk felemelkedése 95

Kánaán isteneit l az ótestamentumi egyistenhitig 96 A kánaáni istenvilág 96 . Termékenységmítoszok 97, Az izraeli torzsek benyo-

mulása 100 , Jahve - a sivatagi viharisten 101 . .|ahve és a kánaáni istenvilág 'l04 . Politeizmus és monolátria 'l05 . A prófétai mozgalom 1o7 . A próféták egyistenhite 108 ,A monoteizmus kibontakozása a babi]ónifogság idején'111 . Az Ótestamentum kialakulása 113

lrán istenei és valJásai 115 Azóperzsa királyivallás 115.A népivallás 117 . A mágusok 118 .Zaratustra'l19. Az egységes iráni vallás kialakulása 123

Az lndus-vcilgyi civilizáci 126 . Az árja benyomulás 126 . Kasztrendszer és vallás 'l28 , A négy Véda 129 , A változatlanság vallása 132 . kasztrendszer igazolása 134 , A dzsáinizmus 138 . A buddhizmus 139 . A buddhizmus ^ terje-

dése 1,14 . lrányzatok a buddhizmusban 145 . A hinduizmus 'l46

Kína vallásai 147 kaotikus istenvilág 147

. Az

s
. Az e8yetemes

cisszhang

elve'l49, A császár istenítése152 . A Tao 153 . Lao-ce 154 . Konfucius 155

A kelta, germán és szláv népek vallásai A kelták 159 . A germánok 164 . A szlávok 171

6

Á]lam és vallás szovetsége Rómában 210

lstenek, emberek és munka 212 , Az els személyes istenek 215 , Az etruszk szertartási rend behatolása 217 . A gortig istenek behatolása 22O, A vallás az állam szolgálatában 221

Valláskeveredés, misztériumok és megváltáshit 224 gtirog poliszvallásosság felbomlása 224 , Az ,,emberfeletti emberek"

A

kultusza228.A szerencseistenn 230 . Megváltáshit és misztériumok 231 , A meghaló és feltámadó keleti istenek misztériumai 232 , A hermetikus és apokaliptikus irodalom 237 . Aszinkrétizmus 240. Hellenisztikus hatások a római vallásban 243 , A zsidó vallás a hellenizmus korában 249 , Az esszénus szekta s a holt-tengeri tekercsek 253

tll. VILÁGVALLÁSoK 259

lndia vallásai 125

A

istenei 173 , A f
157

A Jézus-hiv k gyülekezetét l Krisztus egyházáig 259

Jézus: mítosz és valóság 259,Zsid Messiás - vagy feltámadt lstefi? 260, A végítéletprófétája 263 . A feltámadáshit 266 . Lemondás a Vé8ítéletreményér l 267 , A pogány-kereszténység térhódítása és gy zelme 269 , A zsid szekta - tlj vallássá válik 271 . Megbékélésa római társadalomm al 272 , A kereszténységszervezetének kiépítése273 Konszolidálódás és bels ellentmondások276. Kereszténységés szinkretizmus 271 , A kereszténységterjedése 283 , A válság és uldcizések évtizedei 285 . pJ. üldrizott vallás egyenjogtiságot

nyer.,.

290

A kés i ókor dualisztikus vallásrend szerei 291 gn zis 292 . Markión 294 .A mandeusok

A zsidó-keresáény izmus 296

A

gy

295 .

A maniche-

ELÓ

szÓ

zelmu,

"gyta,:Ot A hitterjesztés sikerei 3o1 , Az egyházt tanok róndszere 305 , A dogmatikai harcok 309

Allah és prófétája 313 Az iszlám és a korábbi vallások 313 . lszlám és dzsáhilijja 315 . Vallási el z-

mények 3'l7,Mohamed íellépésénektársadalmiel zményái 319.Mohamed 320 A siker évei 325 , A Korán 329 . Az iszlám vallást rténeti jeledt sé8e 330 Az iszlám kés bbi íejl dése 332 . Si'iták és szunniták 333

összrroclAlÁs BlBLloCRÁFlAl

ÉsxlrrxlNrÉs :rs

TÁJÉKoZT

ATÓ 341

. .

- szerz jének szándéka és reménye szerint mindenképpen de b vített és néhány rij fejezettel -,,javított", kiegészítettkiadása a tíz éwel ezel tt azonos címen megjelent Ez a kcitet a második

rovid vallástcirténetnek. Az áttog igény vallástcirténeti m veken belül- eltekintve most a tobb kotetes monográfiagy jtemé-

nyekt l - két í műtaji megoldás válasaható. Vagy mindegyik vallást annak a szakkutatója ismerteti (ea a megoldást válasr tották pl. a francia nyelv Histoire des Religion vagy az angol nyelv Historia religionum szerkeszt i), vagy egyetlen szerz vállalkozik a roppantul szerteágaz anyagfeldolgozására; erre a lehet ségre ad példát tobbek k ztitt A. Brelich, A. Donini, P. Kazsdan és Sz. A.Tokarjev, a korábbi hazai el zmények kozül Szimonidesz Lajos és Varga Zsigmond munkássága. Az el bbi megoldás szembet n el nye a mindenoldal szakszeríiség;az utóbbi esetben az egyetlen szerz informá|tságának szükségszer egyenetlenségeit ellensrilyozhatja a módszer és szempontok egysége s az osszehasonlító módszer eróteljesebb megvalósítása: mind az egyes vallások analóg jelenségeinek felmutatásában, mind a valamennyiükben meglev egyénijelleg, sajátos légk
T*

vallási és vallástcirténeti jelenségek kaptak er sebb hangsrilyt, amelyek az egyetemes vallásÍejlódés számára a leginkább meghatározóaknak bizonyultak; amelyek a világjelenlegi vallási képének kialakításához a legnagyobb mértékben járultak hozzá; és ezen belul is f ként a mi sz kebb világunk vallási tudatát befolyásoló jelenségek kerültek el térbe. Enciklopédikus teljesség helyett az egyetemes fejl dés f vonalainak és f tendenciáinak, váliozatainak és alternatíváinak bemutatása lehet egy sz kre szabott terjedelmű osszefoglalás célja. Ezért kel]ett például az ókori Kelet vallásai k zott az egyiptomi, mezopotámiai és kánaáni-fciníciai va]lásokkal szemben háttérbe szorulniuk a hettita és hurrita vallási képzeteknek. Egy másik szukségszer megszorítás id rendi jelleg . Ez a kotet az egyetemes vallásfejl désnek csak els nagy szakaszát, a vallásos képzetek, tanítások, intézmények és cselekmények alapelemeit kialakító produktív korszakot dolgozza fel: tehát az skor és az ókor vallási jelenségeinek és rendszereinek ismertetésérekorlátozódik, és lezárul a nagy világvallások megjelenésével. A kés bbi - kozép- és rijkori - vallástorténetnek (amely amrlgy is inkább egyháaorténet) jelenségeire legfeljebb alkalmilag utalhatunk. Ez a megszorítás kirekesai a részletes tárgyalás koréból azokat a feltehet en ókori eredet vallásokat is, amelyekre vonatkozó forrásanyagunk kés bbi, k
lástorténet, az alapvet kérdésekbensem johetett létre valamilyen konszenzus a materialista és az idealista világnézetet kcivet kutatók, de még a lényegébenazonos világnézetet vallók kozott sem. Ennek tudatában a szerz nem is torekedhetett arra,

hogy a tudományosan,,általánosan elfogadott" vallástorténeti tén}ek ismertetéséreszorítkozzék (hiszen éppen a vallástorténet[en ,,általánosan elfogadható" tények nincsenek, s amennyiben vannak, meró banalitások); a szerz nek meg kellett elégednie azzal, hogy minden vitatott kérdésbenlegjobb egyéni meggy z dése szerint forrásszer en igazolható, tudományosan

megalapozott és világnézetileg egységes ál láspontot képvisel jen, itt-ott rámutasson ismereteink korlátozott voltára és eltér nézetek lehet ségére,a kotethez csatolt bibliográfiai tájékoztatásban pedig egymástól eltér álláspontokat képvisel míivekre is 'rgy kefelhívja az onállóan tájékozódni óhajtó olvasó figyelmét: rültek a felsorolásba pl. a g rog vallástorténeti irodalomban egymástól oty szogesen eltér nézeteket valló szerz k, mint M. P. Nilsson, O. Kern és Kerényi Károly. A munka megírásában kovetett célokat és szemp, ontokat is_ mertet ,,eltilláró beszéd'Lét a szerz Spinoza szavaival zárja, amelyeket a vaIlástorténet minden kutatójának szem el tt kell tartania:

,

Non admirari, non indignari, non irridere, sed intelligere.

Budapest, 1978. november 30.

11

l.AVAL

sKEZDETE|

NÉHÁNv rur,tÉlm MECCoNDo s ,,|allás" és vallások Ha vallásról beszélünk, ezt a fogaImat sáonosen ugyanrigy lényegében egységesnek érezzuk, mint amilyen például az irodalom, a zene| a jog, a képz m vészet, amelyeknek fejl dését - akárcsak a vallásét- ugyancsak egy-egy torténetijelleg tudomány, az irodalomtorténetI zene-| m vészet- vagy jogtorténet tekinti a maga tárgyának De jogosult-e a vallásról egyes számban mint egységes fogalomról beszélni? Itt bukkanunk rá a vallás fogalmának els - de korántsem utolsó - bels etlentmondására. Ma a világon tcibb száz tobbé-kevésbészervezett, onálló, egymástól független vaIlási kcizosség, egyház m kcidik, és rrtindegyiknek hívei, papjai, hivatalos képvisel i természetesen csak a maguk hitelveit és gyakor|atát tekintik helyesnek, igaznak, a t lük kul nbtiz vagy velük szemben álIó vallásos koz sségek, gyülekezetek, egyházak

tanítását részben vagy egészben tévesnek, károsnak min sítik. Nincs olyan vallásos nézet, amelyet más vallások ne tartottak volna a m ltban, vagy ne tartanának a jeIenben tévesrrek, És nincs olyan vallási el írás vagy szertartás, amely más szertartások kovet i számára ne lenne elvetendó vagy éppen felháborító. Ha mindennek ellenére a vallás fogalmát mégis egységesnek érezzük, ennek a2 a tény az alapja, hogy a jelenben és a m ltban egymással szemben álló, egymást kolcs ncisen kizáró és tagadó egyes vallásoknak (ha képvisel ik nem vették is észre), mégis van olyan k z s alapjuk, amely éppen vallássá teszi ket, nem pedig - mondjuk - filozófiai irányzat társadalomelmélette, jogrendszerré vagy pusáán evilági szervezetté. 13

lJW Y,, t

A szokás a gondolatmenetnek ezen a pontján kívánná meg a fogalmának meghatá rozását. Minden ilyen meg határozás azonban eredend en, már jellegénélfogva is tobbé-kevésbéonval lás

kényes, hiszen a,,vallás" fogalma ma8a nem más, mint az emberi gondolkodás által végrehajtott absárakció. Bizonyos fokig e8yéni megítéléstlfugg tehát, vajon ezt valy amazt a jetenséget, e|képzelést vagy gyakorlatot vallási jelleg nek tekintjük-e vagy sem. Ezért azt kell megkísérelnünk, hogy abszolrjt érvénymeghatározás helyett inkább azokat a ktizos jegyeket próbáljuk felsorolni, amelyek együttvéve u8yan nem //a vallás lényegétalkotják", hanem meghatározzák az ebben a konyvben tárgyalandó vallási jelenségek ktirét.

A

vallások kózós vonásai

A vallás mindenekel tt mindig társadalmi jelensé8: e8y sz kebb vagy tágabb, néhány ezert l tóbb száz millióig terjedhet embercsoport kozos hite, meggy z dése és gyakorlata, amety azonban, ha egyes elemei el szor kiemelkedó egyéneknek, ,,vallásalapítókLnak gondolatvilágában sztilettek is, megfogható, érzékelhet torténelmi hatóer vé csak azazonos (vagy lényegileg azonos) hitet valló és gyakorlatot k
vetheti el elveit és gyakorlatát. Ez az ,,egyházi" jelleg szervezeti forma el szor az ókor kés i szakaszaiban/ a hel]enizmus korában a poliszszeruezet hanyatlásának és szétesésénekkovetkezményekéntjelent meg, els példáit a gorog és keleti misztériumkcizosségek adják, legjellegzetesebb példája pedig a keresáénysé8 - de hosszti id telt el, míg a tobb államra kiterjed egyház fogllmától eljutottak a tobb egyházat magába foglaló állam tényének elfogadásáig. De mindkét esetben és annak megannyi vá|tozatában a val!ásos hit és gyakorlat osszességénekvalamilyen koz
mindennapi létük felett uralkodnak, olyan visszatükróz dés, amelyben a fcildi hatalmak f
er i ugyanis általában

nem tetsz le-

ges, kiszámíthatatlan, teljességgel szeszélyes és zsarnok rnódon, hanem bizonyos torvényszerű, az ember által megismerhet és

kiszámítható módszerekkel gyakorolják hatalmukat - és éppen azért, mert az ember sorsára ható tevékenységük kiismerhet , az ember a saját tevékenységével,tetteivel is befolyásolhatja,

onmaga iránt kedvez en hangolhatja ket. Az az elképzelés, 15

[,

eglel l tinkényesen gyakorolják hatalmukat az ember felett, másrészt azonban ez a hatalom kiismerhet és befolyásolható is, egyszerre fejezi ki az emberek tehetetlenségéta felettük uralkodó er kkel szemben, s ugyanakkor e tehetetlenség leküzdésére való torekvésüket. Hogy egyegy vallásban az ellentétes tendenciák ktizül melyik mily mértékben kerülel térbe- mindig az adott társadalmi rend konkrét uralmi és hatalmi viszonyaiban gyokerezik. Ezek az emberfolotti hatalmakat befolyásoló tettek igen sokrét ek lehetnek - bizonyos rítusok egyszeri, ismétl d vagy állandó végrehajtásától ajándékokon, áldozatokon, el írt szovegek és imák elmondásán át egyes erkolcsi normák vagy rendszerek bizonyos szinten szervezett és szabályozott kolcscinhatását tételezik fel. Nemcsak az ember áll- vallási hite szerint - isteneinek hatalma alatt, is hatással van rájuk. A vallás * minden vallás!- lényegéhezhozzátartozik tehát az ember aktivitása, a vallásos kozosség saját ttirvényei által el írt gyakorlat is. A valláshoz tartozó jelenségek tisszessége tehát magába foglalja egy - a vallást kialakító vagy általa kialakított - emberi ktizosségnek mindazokat a kozos hiedelmeit, tanításait és ezeknek megfelel szertartásait és magatartási normáit/ amelyek az ember s a fciltitte álló emberfeletti hatalmak kozotti kolcstinos kapcsolatoknak egyfel l a jellegét értelmezik, meghatározzák- másfel l e hatalmak m kcidésétaz ember számára kedvez m don irányítják. Mindezeket a hiedelmeket és a t lük elválaszthatatlan gyakorlatot, cselekvést némely vallásrendszerben er teljes érzelmek kísérikés motiválják: a fels bbrend er kt l való félelem mellett az irántuk való tisztelet, a roppant hatalommal szembeni alázat, a parancsaikat vállaló odaadás, esetleg a segítséguket, pártfogásukat viszonzó szeretet is. Az, amit ebben a formulában minden vallásra (a legkezdetlegesebbre s a legfejlettebbre is) egyaránt jellemz sajátosságok
16

lásos hit kozépp
Mindea a kissé elméletinek t n fejtegetést el re kellett bocsátani ahhoz, hogy megindokoljuk, miért olyan bonyolult és egyértelm en alig megoldható kérdésa vallás,, illetve pontosabban: a legkezdetlegesebb vallásos hiedelmek és gyakorlat me6jelenésénekproblémája. A kérdést- amellyel minden vallást
17

El" l

A vALLÁsNÉlrüllsÉcról R vnuÁstc Mióta van vallás?

Az állatnak nincsenek vallásos képzetei. A vallásos képzetek (amelyekhez mindig hozzá kell gondolnunk a nekik megfelel

gyakorlatot) az emberré válás folyamán, az emberi nem testi és

szellemi kialakulásának meghatározott (ha nem is pontosan meghatározható) szakaszában jottek létre. Miel tt a vallás kialakulásának elemzésekor felvet dó ,,mikor?" ,,miért?" és ,,miként?" kérdésekre válasá keresnénk, két

el ítélettelvagy pontosabban: kétfélehelytelen

kérdésfeltevés-

sel kell leszámolnunk. Az egyik a vallás kialakulásának idejére, a

másik a folyamat jellegére, m djára vonatkozik. A teológiai gondolkodás a vallásos hit kialakulását igyekszik a minél távolabbi mrjltra visszavezetni, éspedig lehet leg minél fejlettebb és mlnél intenzívebb formájában. Az lstenben való hit - rigymond- az emberi természetnek vele együtt kialakuló, tóle elidegeníthetetlen sajátja. Ennek a nem tudományos, hanem vallásos meggondolásokból fakadó ttirekvésnek volt megnyilvánulása az űn. smonoteizmus elmélete, amely szerint a leg sibb emberi ktizóssegek nemcsak mélyen vallásosak, hanem éppenseggel egyistenhivók voltak, s ez az seredeti egyistenhit csak kés bb bomlott fel sokistenhitté. Ez azelmélet ma már csak tudományttirténeti érdekesség , de széls sóges formában mutatja egy tudománytalan tendencia absanrd ktivetkezményeit. Hasonlóan széls séges eredményekre vezethet azonban az a ma1a teológiaellenességében ugyanolyan dogmatikussá válható t rekvés, hogy a vallás kialakulását lehet leg minél kés bbi id szakra, az skor legvégérevagy éppen az osztálytársadalrnak kialakulásának idejére tegyék, és ennek megfelel en megkonstruáliák az emberiség hosszti ,,vallás nélküli periódus"-ának fogalmát. E kérdésegyoldal , tendenciózus felvetése azt a látszatot keltheti, mintha a t bb százezer évvel ezel tt élt el ember se18

ink vagy a ma él legelmaradottabb t rzsek vallásos képzeteinek megléte vagy hiánya bármilyen irányban kotelez érvénynyel hatna a mi állásfoglalásunkra a vallás kérdésében. A másik hélytelen feltételezés az, hogy egyáltalán pontosan meghatározható, mikor lépett át- mint valamilyen Rubikon-szer határon - az emberiség az abszol t vallásnélküliség állapotából a vallási hiedelmek és érzelmek f tcitte gyakorlat korába. A valóságban ilyen határvonal nincs. Amiként az állati létb l egymást kovet átmeneti fokozatokon keresáül n tt ki az emberi nem; amiként azeszkózcik teljes hiányát csak lassan-lassan ktivette el bb a dorongok, k darabok alkalmi használata, majd a kavicsok otletszer , rendszertelen feldolgozása, hogy végül létrehozzák az els állandósult alakti, formatartó pengéket és szakócákat - rlgy a legkorábbi ideológiát nézve is fokról fokra halad az ember az abszol t vallásnélküliség fel l a ,,még nem vallás", az,,aligval!ás", a ,,már majdnem vallás" állapotán keresztül az egymástól elválaszthatatlan valIási ideológia és gyakorlat kialakulása felé. E fejl dés egyes mozzanatainak megállapításához és értelmezéséhez régészetileletek segíthetnek hozz.á, megértésükhiiz és értékelésükhozpedig jelent s segítségetny rjthatnak a természeti népek vallásos hiedelmeire és szertartásaira vonatkozó feljegyzések és megfigyelések. Nincs azonban egyértelm bizonyítéka annak a tetszet s feltételezésnek, hogy a jelenleg létdz vagy a kozelm ltban még létezett és tanulmányozott természeti népek vallási hite és szertartásrendszere azonos a mai civilizált népek egykori seinek hitével és gyakorlatával. Legfeljebb hasonlóságokról, analógiákról szólhatunk, és nincs okunk, jogunk teljes azonosságot feltételezni. Éppen ezén a vallási képzetek és cselekvések eredetét kutatva els sorban az skori régészeti leletek tanriságát hívjuk majd segítségül, s a távoli m lt megismeréséhez csak korlátozott érvénnyel felhasználható jelenkori néprajzi (folklorisáikus) anyagot_csupán alkalmilag s az skori leletek értelmezésevégett vesszük figyelembe. 19

,fl A régészet tan(lságai Az ásatások által napvilágra hozott csont- és eszkozmaradványok csak kozvetett és nyilván na8yon hiányos, rendszerint tobbféleképpenis értelmezhet adatokat nyrijtanak az skor

vallásáról. Egy k korszakbeli csontsípnak sokkal kcinnyebb me8határoznia korát és jellegét, mint aá, hogy mire használták, példáuljeladásra a vadászat alkalmából (tehát mer ben ,,világi" célrd vagy pedig varázslásra, mágikus szertartásokra. A régészett l tehát nagyjából ilyenfajta kérdésekre várhatunk válasfi: a temetkezésekkel kapcsolatos szertartások (és itt még mindig vitathatók a mogottuk álló hiedelmek); a kultusz tárgyául szolgáló

emberi és állati maradványok, il|. a kultusz céljaira felhasznált tárgyak (amennyiben egyértelm en magyarázhatók); a szertartásokban felhasznált vagy ilyeneket bemutató ábrázolások, barlangi festmények, szobrocskák és egyéb kultikus tárgyak - de nyilván csak attó| az id t l (az sk kor rjn. fels szak aszát l) kezdve, amikor ilyen ábrázolások, képek, szobrocskák egyáltalán készültek. A felhasználható régészeti anya8 tehát id ben és tárgykorében egyaránt korlátozott, értelmezéselegtobbsz r vitatható, és - amint ez régészetileletek esetében magától értet dik - a vallási képzeteknek csak anyagi megnyilvánulásait, nem magukat az elképzeléseket vetíti elénk. Az sk kor korai szakaszának kb. 550001150000 évvel ezel tt élt e.ber" nem temette el a hatottait. Az ebb l a korbót származ gyér csontmaradványok jórésa gynevezett másodlagos lelóhelyen, folyamok ü|edékanyagából keriiltek el . A viszonylag legépebb állapotban feltárt, peking metletti csu-ku-tieni barlangban (kb. 400 000 évvel ezel tti) emberi és állati csontmaradványok vad
kovetkeáethetunk abból, hogy az emberi és állati koponya- és combcsontokat egyaránt feltorték, nyilván azért, hogy a vel t kiszívják belótük. Hogy a koponya feltoréséhez és a vel elfogy uráarahoz- már f tiiOdtek-e b izo nyos m ágiku s el képzeI ése k, például az,hogy ezzel ,,életer ",t szívnak magukba - nem bizonyítható, és persze nem is cáfolható. Semmilyen határozott jel nem mutat azonban arra, hogy a félmillió éve élt e]óembereknek a valláshoz még csak hasonló képzeteik is lettek volna.

Az els temetkezések

A mintegy 15000150000 évvel ezel tt, az sk kor

kozépsó

szakaszában é!t neander-volgyi sember az els , aki halottairól valamilyen formában gondoskodott. Az ebb l a százezer éves

kül nboz pontjain fennmaradt és a temetkezés módjának szempontjából értékelhet mintegy 20 csontvázmaradvány a kovetkez képet adja: a korszak els felében a ha-

id szakból

a fOld

lottakat rendszerint a telephely kozelében, a t zhely mellett te_ mették el, és egyes esetekben voroses agyaggal is bekenték - nyilván azért, hogy valamilyen formában ,,a maguk korében tartsák" (a t zhely melegíti t, az okker szí.n agyagt mint a vér színe,a halál sápadtságát tunteti el). A kozosség tagjainak tekintették tehát a halottakat, akikr l ugyanrigy kell gondoskodni, mint az él kr l. Kés bb azonban, a korszak második felében, a halottakat már a kcizos lakóhelyt l, a barlangtól távol f ldelték el éspedig jellegzetes, gynevezett zsugorított testtartásban: a hatott térdéta hasáig felh raák, hánccsal odaktitozték, oldalt fektették egy eI re elkészített k padozatra, majd kciveket hengerítettelc rá. A halottak melIett a sírok egy részébl csont-, kagylóeszkozok és ételmaradványok is kerültek el , nyilván a halotti ajándékok vagy áldozat maradékai. llyen temetkezések nyomai maradtak fenn a franciaországi La Ferrassie-barlangban (egy férfi, egy n és négy gyermek, valószín leg egy család tag21

r

}1

nev barlangjában feln tt), a Krím-félszigeti Kiik Koba (egy feln tt, egy gyermek)

jai), (cit

az izraeli Karmel-hegység Tabun es-Sul

és Üzbegisáán Tesik-Tas nev barlangjában. Akárhogy értelmezzük is ezeket a leleteket, néhány tény tagadhatatlan: a kozéps sk kor embere az el embert l eltér en már tor d
a halottat is maguk ktizé valónak tekintették, és csak lassan - mintegy százezer évvel ezel tt * szorította háttérbe (bár nem szüntette meP a halottakra is kiterjed együvé tartozás érzését a t lük való félelem. A halottakkal kapcsolatos szertartásokat az ta is ez a két egymásnak ellentmondó érzésszabta meg: egyfel l a gondoskodás és szeretet, másrészt a félelem. De honnan ez a félelem? A halottól való lidérces álmok riogatták a t lél ket? Vagy már akkor kialakult valamilyen kezdetleges lélekhit (,,hazaiár lélekl vagy éppen t lvilágképzet? S ebbe a félelembe nem vegyült-e valamilyen kegyelet is a halott iránt? Mindezt nem tudhatjuk, s a mostani természeti népek korében végzett vizsgálódások mindegyik értelmezést lehet vé teszik. A válasz azonban egyszer bbnek t nik az imént felsorolt s álta-

Az

si medvekultusz nyomában

éves sajátos lele_ Más irányba vezetnek to;ább azok a kb. 8000o m magasan 2500 csaknem a bb legjellemz tek, ameiyek k ztrl a . ltt a barlang leg_ el kertilt i; á sváici Drachenló_barlangból huszon_ báisobb regének oldalfalához illesztett k padozaton maradványait tahárom, gonJor"n elhelyezett medvekoponya rakták a kopo_ lálták me.:a medvék !ábszárcsontjait keresztbe hogy nem gondos meg rzése arra

A koponyák _vall, "tati. egykbri to,ianak színhelyétvagy kilzonséges "vár uáturity"n

hrjs_

nyomaira bukkantárolót találtak meg, hanem egy si kultusz kerültek, így az el is tak, Hasonló leleá az ta máshonnan s a jugoszláviai d,Azil Mas petershohle, a franciaországi ausztriai

Mornovabarlangból.Akultuszjellegétismétcsaktalál8athat.

ként e8yes teimészeti népek, így a med_ szokások alapián is, vevadász szamoiédok korében él hasonló kell gon_ a medvekultusznak valamityen kezdetlegeg formájára h"'y_ Bükk a hazánkban emlékei dsi dolnunk. A medvekultusz medvekoponya-leletei, ségi istállósk i barlang

juk. Legvaloszindbb,

f

lában elterjedt feltételezéseknél.A halott a halál jelenlétét su-

gallta, s a továbbél k sajátos (de tagadhatatlan tapasztalati tényeken alapuló!) logikával rigy vélték,hogy a halott puszta megérintése vagy akár látása által a halál ,,átragad" az él kre. A halottat azért távolították el, hogy minél messzibbre tudják mal

iI il

I

l

I

guktóI a halált. Nehéz lenne hát ezeket a halottakhoz tűz d képzeteket már,,vallásos" jelleg eknek min síteni. Egy bizonyos azonban: hogy százezer éwel ezel tt élt seink gondolkodásában már kialakultak bizonyos irracionális, ,,babonás" képzetek, létrejcitt a hamis tudaq a valóság téves, torz tükrozésének valamilyen íormája, egy olyan félelemérzés,amely nincs meg az állatokban, és rigy látszik, nem volt még meg az el emberben sem.

A

barlangi íestmények

Sokkal bségesebbek az skókor kovetkez,,Íels,, vallási iel(kb. i' e. 3500o-10000) élt emberek, kozvetlen seink

szakaszában

legszertartásairavonatkozóismereteink.Asírleletekekkor vál-

gondosabbakká ,rieg guraagabbakká, a temetkezések még módon díszítettsír_ más vagy tut]Ár,ontásteket vorcis festékkel

kamrákbanhelyeztékel,ésgyakrantobbszázcsigahéjial,kagy. i;;;i;ffii r"g"*uol késziiliiejdísszel is borították. A legfonto_ a Dél_Franciaországban sabbat azonban a kor vallási képzeteir l rajzo\ és festmények, barlangi felfedezeit és Spanyolországban barlangokban talált plasztikák, f ként a8ya8_ továbbá u, "gyá tobb mint száz szobrocskák áruliák el. Á mostanáig fetkutatott

22

23

,]{

l{

ba

rlang gazdag képa nyagának

m

i

ntegy négyotod része ál lato kat

ábrázol, bizonyságául annak, ho6y az itt él vadászó torzsek képzeletét az állatvilág - megélhetésuk forrása - továbbra is er sen foglalkoztatta. A barlangi rajzok az állatokat a legkülonbtiz bb helyzetekben mutatják be. A képeknek csaknem a fele a vadász által üld
hogyha az állat (általuk elkészíteto képmását átdofik, Va8y e8y_ ,. íijuna már megsebzett vagy elejtett állatot életh en ábrázo}ni képesek, tehát mintegy megragadták, ,,magukévá tették" az elejtett állat fogalmát _ akkor ez el idézi vagy el segíti a valódi állát elejtésétis a valóságos vadászaton. A varázslásnak ezt a

formáját J. Frazer nyomán ,,hasonlósági" (szimpatetikus) mágiá, nak nevezzuk, s a néprajzkutatók - tobbek kcizott a fekete_afri_ kai népszokásokat kutató és értelmez L. Frobenius - ennek szá_ mos, ma is él példáját figyelték meg külonbóz afrikai és óceániai tcirzseknél. Érthetvé válnak ezek után az állatokat épen, vagy üzekedés k
Az állatokkal kapcsolatos, egyrésá szaporodásukat, másrészt elejtésiiket el segíteni hivatott szertartások feltételeznek vala-

milyen,,kütonleges" kapcsolatot az ember és az állatvilág kozott. A Trois Fr res barlang egy híres rajza állatb rbe b jt, bagolyszem , farkasfí.jl , lófark és szarvasa8ancsot visel _ tehát, mint_ eily az áltatvi!ág kül
lékeztet a nem is oly távoli mrilt szibériai sámánjaira, akik ugyancsak állatb rt oltve, mintegy ,,állattá válva" végeztékmágikus szertartásaikat. A mágia ebben az esetben is a valóságutánzásából keletkezett. A vadászok állatib rbe b jva lopózhattak a legkonnyebben az elejtend állat kozelébe, s a varázsló a vadásza, tot el készítrítus során ezt az alakoskodást mágikus hatásrivá tette. Mert, hogy a szóban forgó kép nem kozonséges vadászt, hanem varázslót ábrázol, att a tobb állat vonásait fantasaikus

módon egyesít jelmez bizonyítja. A barlangi rajzok tantisága szerint az állatok szaporodása mel_ lett az emberi termékenységis er sen foglalkoztatta a fels pa-

leolitikum emberét. Nyilván ezzel hozhatók kapcsolatba a testes

asszonyokat ábrázoló szobrocskák (idolok), amelyeket - nem eppen talá!óan - Vénuszoknak szoktak nevezni. A n iességre, anyaságra utaló tistrészeket szinte torzító módon hangsulyozó szobrocskák fe}tehet en - mert hiszen készítiket mór nem tudjuk megszólaltatni!- a termekenység képszer ábráuolásával a hasonlósági mágia torvényei szerint az emberek és álla-

tok valóságos szaporodását akarták el mozdítani. Az eddigiek során értelmezett és elemzett barlangi raizok,

festmények és plasaikák - kiilonosen akkor, ha tanriságukat kiegészítjük a kozelmrjltban élt természeti népek k rében végzett néprajzi megfigyelések tan ságaival - a^ bizonyítják, hogy az ósk kor kései szakaszában már kialakultak bizonyos mágikus hiedelmek és szertartások, és ezek leginkább a vadászat sikerét voltak hivatva szolgálni. A barlangi festrrÉnyek egy részének mágiku s jellege azonban nem bizon yítja valame n ny i barlang i ábrázolás ilyetén jellegét. A képek egy része ugyanis képzeletbeli állatokat, fantasztikus csodalényeket ábrázol: ilyenekre pedig nem lehetett vadászni! Az rljabb kutatasok arra is rámutattak, hogy az egyes nagyobb barlangok falain és mennyezetén elhelyezett képek sorrendje és elrendezése nem otletszeríi, hanem valamilyen tudatos kompozíción alapul. Az ábrázolt állatok jellege és helyzete egy-egy térségtobb barlangjában is megk zelít en azonos sorrendet kovet, ez pedig aligha lehet a véletlen m(ive. A festményekkel ékesítettbarlangok tehát az ket létrehozó kozosségnek olyan szentélyei vohak, amelyek a vadászmágián kívül és azon tril más vallási jelleg célok szolgálatában is álttak. A képek tudatos elrendezése azt seiteti, hogy osszefügg , mitikus jelleg elbeszélések, a k
csak egyik lehetséges - bár valószín nek t n - értelmezésea barlangi festményeknek. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy erre azid szakra azitt él ktizcisségek kcirében már kialakultak a vallásos hiedelmek és szertartások els elemei: a halot[dKra vonatkozó elképzelésekés szertartások, a vadászattal, szaprurodással, termékenységgelkapcsolatos mágia, a koztis hiedelmeket kifejez mítoszok, a kcizosség alkalmi és rendszere en visszatér kozos szertartásai (pl. iniciációs rítusob. Végrehajtáis, megjesukra és vezetésükre, alighanem a képek elkészítésére szakemerre specializálódott belül az els lentek a kozosségen , berek is.

A mágia sz letése A va|lástorténetileg kozvetve vagy k zvetlenül értékelhet régé, szeti adatok toredékesek és hiányosak még akkor is, ha a néprajz tényeivel egészítiükki ket. Mégis ezekb l kiindulva és - ha kell- a toredékes adatok kozcitt hidat verve, kísérletet lehet tenni a vallás kialakulása felé vezetó fejl désnek - persze óhatatlanul kissé hipotetikus, a száraz tényeket megtoldó - teljesebb ér-

ték megrajzolására.

Az állati létb l éppen hogy kiemelked ember néha kedvez , de jobbára kedvez tlen természeti korülmények kciztitt vívja meg napról napra megrijuló harcát a létért,
ség veremcsapdák

elhelyezése és ugyanazon vadászgerelyek használata esetén is hol nagyobb, hol kisebb sikert hozott, hol pedig eredménytelen volt. Egy ilyen kudarc azonban az egész horda vagy nemzetség számára hosszti napokon át tartó éhezést jelentett. Az el ember évek százezrein át ugyanolyan szük27

ségszer nek érezhette siker és kudarc érthetetlenül onkényes váltakozását, mint ahogy a ragadozó állatok sem lázadoznak, ha a zsákmányul kiszemelt antilop torténetesen gyorsabb náluk. Azután, az ember eszkcizkész]etének gyarapodásával, tapasáalatainak gazdagodásával és szemléleténekfejl désévelbekovetkezik az az id - mai ismereteink szerint a kozéps sk korszak folyamán -, amikor ezt a kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget már nem bírja elviselni. Már megvan benne az igény arra, hogy legy zze a természet vak véletleneit, kegyetlen játékát, de még nincsenek meg hozzá a - mai fogalommal élve - racionális eszkozei és ismeretei. Az objektíve megvalósíthatatlannak (a vé]etlenek és kudarcok kiküszobolésének) megvalósítására való feszütt torekvésében érzi szükségétannak, hogy a számára adott racionátis cselekvési lehet séget (példánk esetében: a vadászatra való minél tokéletesebb felkészülésOmegtoldja egy pótlólagos, kiegészít cselekvéssel: nevezzuk ezt irracionális tobbletnek - amely természetesen csak a mi fogalmaink szerint tekinthet irracionálisnak. Például: a horda tagjai el re megjátsszák a vadászatot, s ha ez a játék sikerül- bizonyára azigazl vadat is el fogják ejteni! Vagy: szem és fül nélküli mammutot rajzolnak (mint a Pech-Merle barlang falán), akkor biaosan nem veszi észre a vadász koze]edtét! Ha pedig az irracionális tobbletcselekvés egy alkalommal sikerre vezetett, nyilván a legkozelebbi esetben is meg fogják ismételni. lly módon a kezdetben alkalmi, sikert hoz tobbletcselekvések kotelez és állandó mágikus szertartásokká merevültek. A természeti népek korében végzett megfigyelések alapján a vallást
zését.Párz állatok ábrázolása el segíti az elejtend álIatok b ségét;e1y tár1y, amely egy bizonyos sikerélménnyel kapcsolódik egybe (például, ha egy dárdával egyszer már sikerült egy vadat elejteni), az a jov ben is hasonló sikerre vezet. A harc megindulása el tt eljárt fegyvertánc, amelyben mintegy el re megjátsszák a kuzdelm et és gy zelmet - kedvez el jele a tényleges diadalnak. A halottról a halál mintegy átáramlik az t megérint él re is, innen a halott megérintésénektilalma számos vallásban; azagyvel elfogyasáása eszessé tesz- innen erednek a koponyakultusz egyes szertartásai.

Konnyen észrevehet a mágikus szertartások kialakulásában a helyes részletmegfigyelések téves általánosításának és a bel luk levont ugyancsak téves kovetkeztetéseknek és eljárásoknak egybefonódása: más szóval a téves tükrcizés, a hamis tudat megjelenése. A legkorábbi mágikus szertartások azonban, bármennyire hamis tudaton alapulnak is, mégis az embernek azt a torekvésétfejezik ki, hogy k
Totemállatok és totemós k

A mágikus eljárások hozzájárultak az együtt gy jt
szó horda egységének és osszetartozásának er sítéséhez.Voltak ugyan ktizos alapelvek, de emellett minden vadászhordának saját, csak általa gyakorolt és más hordák el tt titokban tartott, pl.

egy-egy barlangjának titkos bels üregében végreha|tott szertartásrendszere is volt. Ehhez tartoztak tobbek ktiztitt a beavatási szertartások, id szakosan visszatér ktiz
zcis tcirekvést másfel l. Ennek a kozosségi tudatnak megjelenési

formája a szertartások koz ssége.

A vadásáársadalmak alapvet létérdekei,félelmei és élményei az állatvilághoztűz dtek. Mágikus szertartásaikban az álla-

tok ennek megfelel szerepet játszottak (pl. a medvekoponyák

kultuszában), és varázslóik nemegyszer állati alakot tilttittek. Így - az egykori képzettársításoknak általunk már nem is ktivethet tján - az _e1!es k
Az ásatásokból nyert adatok, mint látjuk, az ilyen kapcsolatok

rendkívül ósi voltát teszik valószín vé, a néprajzi kutatások pedig

ezeket az elképze!éseketkifejlett formájukban mutatták

ki

Ausztrália és Óceánia tcirzseinél, az észak-amerikai indiánoknál 30

és Bels -Afrika pigmeus népeinél,de nyomai megvannak csaknem minden természeti nép hiedelmeiben és szertartásaiban. Cscikevényes továbbéléstik még a tcirténetivallásokban is megfigyelhet . Az egy-egy ttirzset jelképez állatot az észak-amerikai

algonkin indiánok nyelvéb lvett szóval totemnek, ahozzáííiz d hiedelmek és el írások rendszerét totemizmusnak nevezzük. A totemizmust, mint hiedelmek és el írások rendszerét és a torzsi társadalmak szárrna zási tagoz dásának, mu nkameg oszt ásának ideológiáját a mrjlt század néprajzkutatói demerték. Az skori leletek igen valószín vé tették, hogy a totemizmus egyes elemei: elképzelései, rítusai és tilafmai már a fels k korszakban kialakultak; nem bizonyítják azonban a toternizmusnak mint egységes rendszernek a létezését.Ezért a mai kutatás afelé hajlik, hogy a torzsi-nemzetségi társadalmak feil désénekegy ká sei, mintegy trilérlelt termékét lássák benne. A totemizmus elóírásai nagyrésa tilalmi iellegúek. Tilos a toternállatot elejteniés h sát elfogyasztani, tilos a szertartások vezet it bántalmazni, tilos a totemisáikus csoport tagjai számára egymás kciz tt házassági kapcsolatra lépni. Ezeket a mágikus és

eredet állandó tilalmakat tabunak nevezaik. kul nbóz tabuk irracionális indoklással rendszerint a vadásztársadalmak terrrrelési érdekeit és az e8ye5 vadász csoportok totemisztikus A

kcizótti rnunkamegosztást szolgálták, pl. azáltal, hogy mindegyik csoport - a totem ideológiája alapián - lemondott bizonyos ál-

latfajták vadászásáról. Saiát totemállatuk htisát csak kivételes alkalmakon, unnepi áldozat keretében fogyasztották, a t bbi nemzetség totemjeit azonban szabadon használták. Totemekként nemcsak állatok, hanem ntivények vagy - ritkábban - természeti táryyak is szercpelhettek. A totemizmusban eredetileg tehát ugyan gy a kcizos totemállatot magáénak valló horda egységérrek tudata olt farrhsztikus

formát, mint

a

mágikus szertartások gyakorlatában.

Űsy

is

mondhatnánk, hogy a szertartások a gyakorlat területén, a kozrjs totemállat képzete pedig az elmélet síkján, az ideológia terü31

F Ietén ny jtja azt a fantasztikus-irracionális tobbletet, amely a fogalmilag aligha megértett reális érdekeken t l szükséges volt a gyenge és lazán szervezett els emberi kozósségek egységének, fennmaradásának és együttm kodésénekérdekében. A totemisáikus kozosséghezval tartozás jelent ségétteiezték ki az iíjak beavatási szertartásai, az n. iniciációs rítusok. A serdül kor elején, kb. 12*14 éves korban minden fi nak külcinboz próbatételeket kell megállnia, hogy részben t r képességét(éhség,hideg, magányosság elviselése), részben te ti erejét és ügyességét (vadászjátékok, versenyek) bizonyítva váljék a totemkiiz sség egyenrangri tagjává. Egyes koz sségekben a beavatási szertartásokon kívül az emberi élet más íordulópontjaihoz (pl. házasságkotés) is hasonló szertartások tűz dtek. Ezeket osszefoglaló módon ,,az átmenet szertartásainak" nevezzük (a szaktudományban elfogadott francia elnevezéssel: rites du passage). Ezeknek a szertartásoknak eredetét ugyancsak a létbizonytalanságban, az ismeretIen er kt l va!ó félelemben fedezhetjük fel. A születés, feln tté válás, házasság, s lyos betegség alkalmai nyomasztó módon keltik fel a várható és el re nem látható fejleményekt l, a jtiv t l való aggódás érzését.Az ember éIetének ezeken a fordulópontjain létének mintegy j min ségébe lép át - pl. gyermekb I feln tté válik. Eá a min ségbeli átmenetet rigy is kifejezhették, hogy az ember régi min ségében ,,meghal", s a szertartás végénrij min ségben ,sjjjászületik". Az átmenet szertartásainak jelképei gyakran éppen a halál- jjász letés fogalmait érzékeltetik(a felavatandó fi nak gcidorben vagy barlangban kell rejt znie; vérz sebet kell elszenvednie; egy ideig némaságot kell fogadnia stb.). A természeti népek kutatói, akik koztil az angol John Long figyelt fel el szcir erre a jelenségre, és vitte be a tudományba eá a szakkifejezést is, a totemizmust már kései fejlettségi fokán, torzsi-nemzetségi társadalmakon belül tanu!mányozhatták. Ezekben már minden nem3etségnek külon-kültin totemállata (esetIeg novénye) van, s ahhoz kulonboz mitológiai elképzelé32

sek is f z dnek. A totemállat a nemzetség kozos se, azaz: egységénekképzelet szülte megtestesít je vagy gazdasági-kulturális

javainak adományoz ja; a nemzetség tagjai halálukban azonosulnak a totemállattal stb. Ehhez hozzájárul a kozcis szertartások és tilalmak rendszere is: a totemállat hrisának tilalma (bár nem minden étkezésitilalom ilyen eredet !), vagy évenkéntikcizos áldozati lakoma, amikor együttesen fogyasáják el a totemállat hr]sát, s azzal mintegy egyesülnek. A totemisáikus tilalmak kozül jellegzetes az űn. exogámi4 amelynek értelmében kozos totem s leszármazottai egymás kozott nem házasodhatnak. Az ilyen tilalom, amelynek kcizvetlen célja a vérrokoni házasságok kiküszob
mindkett konkrét, reális parancsokat, tilalmakat rendel el.

Eny-

nyiben már a vallásos hit és gyakorlat el zményeinek, ,,majdnem vallás"-nak kell mindkett t tekintenünk.

AZ

EMBERFELETTI HATALOM KÉPZETÉ

A mágia sikerei és kudarcai A mágikus szertartások kozvetlen, áttétel nélkuli, biztos hatást voltak hivatva kifejteni a kornyez világ véletleneivel szemben.

A totemisztikus hiedelmek is áttétel nélkul, magát az illet állatfajt tekintették a kozosségi egység jelkepenek. De a ,,lélektani kondicionálás" legjobb feltételei sem vezethettek a teljes sikerre. Végs soron avadászat továbbra is hol eredményes volt, hol pedig nem. Ezen lehetett ,,segíteni" a szertartások bonyolultabbá tételével.Ha az egyszeri íegyvertánc nem segít, háromszor kell ellejteni, ha a gyógynovény nem segített - ez nyilván azért tortént, mert nem éjfélkorés nem telihold fényénélszedték. Az egyes kozosségekben mind bonyolultabbakká, osszetettebbekké váló szertartások novelték irányítóiknak (gyakran kezdeményez ikneH jelentóségét, és hovatovább a sikeres cselekmény jutalmául kapott zsákmányrészesedés által anyagilag is érdekeltté tette ket rij rítusok kezdeményezésébenvagy a régiek ,,t kéletesítés'Lében,Ez azonban a vallási rítusok fejl désének csak egyik, és nem is a legfontosabb ritja. A másik abban a lassan-lassan kialakuló felismerésben rejlik, hogy az ember képtelen, akár a legtokéletesebb mágikus eljárással is, saját akaratát teljes biztonsággal a természetre kényszeríteni, mert a természeti er kon keresáül e1y, azembert l független s t,,emberfeletti" (mert kozvetlenül nem, legfeljebb akadályoz vagy segít hatásában érzékelhet) hatalom feszul szembe minden emberi akarattal. Az irracionális tobbletcse]ekvés tehát ezet,l a fokon már nem kozvetlenül irányul az elérend célra, ha34

nem mintegy az emberfeletti hatalom kozegén kereszttil. Ne feledjtik: ezek a megfogalmazások modernek, és kissé bonyolult formában fejezik ki a távoli seink agyában k dosen gomolygó gondolatmenetet.) A mágikus szertartásokat tehát még éppolyan nélkülcizhetetlennek tartották, mint korábban, de hatékonyságuk bizonytalan voltát valamiképpen meg kellett maguknak magyarázniuk, s ennek megfelel en céljukat is mintegy ,,átértékelniük".A s lypontnak ebben az áttolódásában kcizrejátszott a termelési tapasztalatok gazdagodása, s az ember tudatának, átalánosíó és absztraháló képessé3énekfinomodása. Míg korábban az emberi munkatevékenység,,racionális" és,,irracionális" osszetev je (egffel l: a vadak meglesése, veremcsapda ásása, lándzsák kihegyezére, az állatok ivóhelyének megfigyelése - másfel I: a mágikus rítusok) az ember tudatában egységet alkotott, most fogalmilag is külonválasáották a természeti célra irányuló racionális cselekvést a természetfeletti erók felf irányuló,,irracionális", ,,lzent" cselekményektól, s ez utóbbiak mindinkább arra szolgáltak, hogy az embereknél hatalmasabb, k
A

manaképzet

Az embert l független hatalom képzetévela kutatás kültlnbtlz természeti népek gondolatvilágában találkozott. A melanéziai szigetlakóknak a nyelvén ezt a fogalmat a mana szó fejezi ki, és ehhez hasonló (de nem teljesen azonos) fogalom az észak-amerikai indián orenda. A mana fogalmának jelent ségérea mrilt század végénnéhány angol néprajzkutató mutatott rá el sztir, s általuk vált ez a sz vallástcirténeti és vallásfilozófiai szakkifejezéssé. 35

Mit jelent a mana fogalma? Foglalata minden, az ember számára rejtélyes jelenségnek, képességnek, hatásnak vagy

er nek,

mindennek, ami szokatlan vagy rendkívüli mértékben sikeres. Ha egy embernek bármely téren kti]onos sikere van: nyilván azért, mert rajta mana lakozik; ha egy puska elsul - mondta az t í aggató néprajzkutatónak egy megkérdezett maori ben nszülcitt -, ez annak a jele, hogy manája volt; ha nem süIt volna el, nyilván azért, mert híján volt a sikertényez nek, a manának. A mana - amelyet viszonylag leginkább megkozelít módon az er , hataIom, képességfogalmával azonosíthatnánk - ezek szerint mindig valamilyen konkrét létez n keresztül jelenik meg. Az elsó megfigyel , R. Codrington szerint leginkább a torzsf knek, varázslóknak, tekintélyes embereknek tulajdonították azt, hogy a mana ny jtotta rendkívüli képességgel rendeIkeznek. De tárgyak is lehetnek a mana hordozói, ha valamilyen oknál fogva a szokottól eltérnek, akár alakjuk vagy valamilyen hozzájuk íűz d rendkívüliélmény, külonos siker kovetkeaében. A mana bármikor elhagyhatja hordozóját, ha valamilyen cselekvésévelokot ad erre, legtcibbsz
Halotti kultusz

Az emberfeletti er k hordozói lehetnek a halottak

is. Az irántuk való mágikus, tisácin
36

mindinkább meger sodott a nemzedékek során trilterjed egység és folytonosság tudata, oly mértékben tekintik a felhalmozott tapasztalatokat az sókt l feléjük áradó erónek, és tulajdonítják saját sikereiket az stik hatásának; így kialakul a halottaknak, a tcirzs el deinek kultusza. A fels paleolitikum idején, de még inkább az azt kcivet

(mezolitikum, Európában kb. i. e. 100014000) a sírokat borító k rakások, k lapok mind dísze-

átmeneti

k korszakban

sebbé váltak, kunyhószer i

alakot lt ttek

(tin. dolmenek, dysse-

k lapokirak, ill. oszlopoknak és a f leg Nyugat-Európában található n. menhireknek, s ezeket néha ember formájrivá is faragták. Náluk is nagyobb arányriak a hatalmas k tomb kb l cisszerótt, rejtélyes megalitikus építmények,amelyek feltehet leg szintén a halottak kultu: szával voltak kapcsolatban, bár pontos céljukat mindeddig nem sikerült még kideríteni. A temetési szertartásoknak mindezek az emlékei a halottaktól való félelem mellett - mert ez, mint a halottakkal kapcsolatos kultusz egyik tényezóje mindvégig megmarad - az irántuk való tiszteletet is kifejezik. A halottakból áradó mana olt mintegy testet a halotti szellem ekkor kialakuló képzetében, amelyet fogalmilag külon kell választani az él ember életjelenségeinek cisszegezéséüI szolgáló /é/ek fogalmátó!. A halott szelleme vagy ott repdes - rendszerint valamilyen madár alakjában - a sír k
Már síremlékjellegük van a felállított

az él k sorsán rkojóságos szellem. Áldásos vagy kártékony viselkedése részben a saját természetétl, de még inkább az utódoknak vele szemben tanirsított kegyeletes vagy koz
hazajár lélek, lidérc, kísértet- máskor mint

d

lonbtiz kcizosségekben a halottakra vonatkozó hiedelmeknek

és szertartásoknak külonbozó, éppenséggelnem ellentmondás-

mentes rendszerei alakultak ki. Már a legrégibb írásos források alapján kikovetkeztethet hie37

m delmek is e képzetekrrek nagy változatossá6áról tanriskodnak. A halottak árnyai vagy pusfra vegetatív, sivár látszatéletet folytatnak, és mit sem tudnak arról, ami a felvilágon az él k világában tcirténik (ilyenrrek képzeli a halottak birodalmát Homérosz s az Ótestamentum legrégibb rétegei), vagy,pmberi", de boldogtalan, kielégületlen léttik van/ s ezért igénylik az él k halotti áldozatait (így képzeli a Cilgames eposz), vagy pedig az él knél magasabb rend létben élnek, orok boldogságot élvezve (így az egyiptomi Halottak Konyve). Ezek, a holtakra vonatkozó legrégibb, nlég megismerhet elképzelések eltéréseik mellett is néhány vonásban megegyeznek egymással, és külonboznek a ké-

s bbi hiedelmekt l. A halottak továbbélése mindig anyagszerű: madár vagy árnyék, vagy kcidszerű képmása az él nek - de sohasem pusfra ,,anyagtalan" szellem. Az skor embere a létezést csak anyagi

mivottában tudta elképzelni, s a halottak elképzelt lakóhelye is mindig tobbé-kévésbémeghatározható. Vagy a sír kozelében a f
t

38

dérces álmokban való visszatérésétl hogy a

lehet legjobban gondoskodnak

vagy gy

t

szabadulnak,

lvilágiépségérl és jó-

létérl- vagy rigy, hogy fizikailag is teljesen megsemmisítik, porrá égetik. .

.

varázslók, sámánok

A mana, a külonleges képességeketny jtó természeűeletti er birtokosa nemcsak a halott lehet, hanem még sokkal inkább az éspedig helyzeténélfogva els sorban vagy a tórzsí profán hatalmát koszonheti a benne lakó vagy seit l nok, aki jelleg képességeknek, vagy a varázsló. Ez mana reá származott utóbbit már nemcsak titkos ismeretek tudójának kezdik tekinteni, hanem rejtélyes er k hordozójánakis. Az ilyen hiedelmeket alátámasaotta az, hogy - mint a természeti népek tanutmányo-

él ember,

zása mindentjtt bizonyította - a varázslók gyakran a testileg

gyenge, szellemileg debilis, egzaltált, hisztérikus vagy éppen ideggyenge, epileptikus, víziókra és hallucinációkra hajlamos egyének kozül kerültek ki. Emellett megvolt a varázsl knak egy ,,racionálisabb" típusa is, amely befolyását, ill. a mana birtoklásának látszatát inkább orvosi tapasáalatainak, gyógyfüvek ismeretének, kézügyességének koszonhette. Már az sk kor idején is végeáek a koponyaleletek tanrjsága szerint él kon is koponyalékelést, orvosilag indokolt esetekben (mint pl. makacs fejfájás, agydaganat esetén), de a mágikus elképzelések hatása alatt (hogy a koponyába beférk zótt gonosz démont kibocsássák). Ez a varázslók feladata volt, akiknek tevékenységébenaz orvosi és a sámánjelleg elválaszthatatlanul osszebogozódott. Bár a varázslók két típusa így találkozhatott egy-egy személyben, a néprajzi kutatás mégis megkülonbtizteti a természetfeletti er ve] felrtrházott varázslóknak beteges, morbid típusát, a sámánokat (a név észak-szibériai eredet ), akiknél avarázslás irracionális módszerei játszanak ve39

Tl' ,

l

I

i

zet

szerepet, a viszonylag,,racionálisabb" típustól, azafrikai torzsek gyógyító embereit l. Amennyiben a sámánok oly babonás tiszteletben állnak, hogy korülottük va!óságos kultusz alakul ki,

és ket tekintik

a természetfeletti er k kiváltképpeni hordozóinak, samanizmusr l beszélünk. A külonleges képességnek tartott, egzaltációra hajlamos, vízi katlát varázslók és jósok kultusza legkifejlettebb form ájában éppen az észak-szibériai jakut, tunguz, korják vadásá
Fétisek

A mana hordozója lehet állat is, és nyilván els sorban a totemáltat. Így egyes állatfajoknak és állati egyedeknek - t lmenve a totemisztikus elképzeléseken - immár titokzatos hatalmat is tulajdonítottak I s ez az állatim ádás fthériolátria) kialakulására vezet. Tárgyak - éspedig akár természetes, akár mesterségesen készített tárgyak - is lehetnek manahordoz k, tehát szentek, íétisek. A fétis szót, amely portugál eredet és ,,mesterségesen készített isten"-t (dio feitiqo, vo. latinul: deus íacticius) jelent, a francia de la Brosse abbé a XVlll. században vitte be a tudományos koaudatba, a bels -afrikai tcirzsek vallásos szokásainak tanulmányozása alapján. A fétisek tiszteletévelfoglalkozó kutatók sem a fétiskultusz lényegére, sem jelent ségérevonatkozóan nincsenek egységes véleményen.Míg egyesek mindennem anyagi létez tisáeletét fetisizmusnak tekintik, beleértve a hegyek, források, égitestek s t még az állatok kultuszát is, mások csupán az emberi kéz által mesterségesen készítetttárgyakat nevezik fétisnek. Bizonyos azonban az, hogy a fétis fogalmában egyszerre van benne a konkrét tárgy és a benne rejl , rajta keresáül megnyilvánuló rejtélyesnek érzett er . A kett azonban egymástól kültin is vá40

lasáható. Egy tárgy, amely valamilyen rendkívüli esemény áltál fétissévált, ezt a jellegét elvesáheti, ha kés bb használhatatlannak bizonyul. Nemcsak egyes családoknak, hanem magának a nemzetségnek, tcirzsnek s t torzsek egész csoportjának meglehetnek a maguk koz s - és kozos voltukban a ko]]ektíva egységét kifejez - fétisei. llyen esetekben a fétisek tisztelete egybeolvadhat az sok vagy a totemállat kultuszával. Egy emberalakra emlékeztetó vagy ilyenné formá]t k szikla, állat alak vá formált va1y a7zalasszociálható tárgy, fadarab, oszlop, így egyszerre tekinthet fétisnek is és az sok kultusza vagy a totemhit szimbólumának is. Fétisjelleget lthetnek az eredetileg csak á mágikus kultusz céljait szolgál , tehát nem eredend en ,,szent" tárgyak is. Hiszen, ha rendkívüli, irracionális hatást várunk használatuktól, egyben az emberfeletti hatalom hordozóinak is kell tekintenljnk ket. Így lettek a kultusz puszta eszk
faragott fétisek, melyeket varázseszkozoknek

is

használnak.

A csodatev tárgyakban, ereklyékben, képekben és szobrokban való hit végs soron'fétiselképzelésekre ny lik vissza.

A lélekhit A természetfeletti, kozvetlentjl nem tapasztalható er k képzete szülte aá a gondolatot, hogy az ember életm kodéseit és szellemi képességeit, amelyek az élettelent l s a halottól megkul
í ,,lélek" is megsemmisül. A lélekhitet (animizmus) egy, a századforduló idején kialakult elmélet az osszes vallásos képzetek Iegsibb forrásának tekintette. Az animizmuse:lmélet megalapítója az angol E. B. Tylor, aki az elhunytakat megjelenít álomképeket tekintette a lélekhit els forrásának; a lélekhitb l pedig az istenhitet eredeztette. Elmélete t
mos formában jelennek meg az skor emberének tudatában, aminthogy (mint az eddigiek során kimutatni igyekeztünb sokféle tapasfialat és sokféle torz tükrcizés vezetett e képzetek kialakulásához.Űgy t nik, hogy E. B. Tylornak és kovet inek animizmuselmélete t lságosan szűkbázis a legkorábbi vallási jelenségek széles skálájához képest. A lélekre vonatkozó elképze|ések kialakulásának t lságos korai id kre való visszavetítése azonban ugyanolyan tévesnek bizonyulg mint az az okoskodás, amely az istenképzetet is kizárólag a lélekhitb l akarta levezetni.

A természeti népek vallási képzetei Állatimádás, samanizmus, lélekhit, halotti kultusz, fetisizmus voltaképpen mind egy és ugyanazon képzet, az emberíeletti hata/om hiedelmének egy-egy változata, külonboz kifejezési formában. lnnen van az, hogy a népraizkutatók a legkülonbtiz bb 42

kezdetleges népek kcirében tett megfigyelések során csaknem mindenütt, mindezeknek a tobbé-kevésbékezdetleges vallási formáknak bonyolult együttesét találták meg. Az egyes vallási

formák tanulmányozása külonboz kutatókat arra vezetett, hogy egyikuket vagy másikukat tekintse mind kozül a leg sibbnek, és ebb l vezesse le a tobbir Ísy egyesek a fetisizmusban, mások a kutatás egész menetére dont hatást kifejt animiz-

musban, ismét mások az elvont és idealizált manahitben vagy a halotti kultuszban, a totemizmusban vagy a mágikus szertartásokban látják minden vallásos képzet gyokerét, a vallás leg sibb és valamikor egységes formáját. Ezekkel a nézetekkel szemben az rjabb kutatók aa emelik ki, hogy a számunkra megismerhet egykorivagy jelenkori természeti népeknélmindezek az elemek

vagy ezeknek kisebb-nagyobb része együtt találhatók meg/ s egyikük jelenléte vagy kiemelked jelent sége a ttibbi elem rouáiaru nem zárja ki á tobbi hiedetem meglétét. Ísy pl. az ausftráliai ttirzsek vallásában a totemképzetek uralkodnak, az óceániai szigetvilág lakóira a manahit mellett az animisztikus képzetek jellemz k, Kozép-Afrika a fétisek hazája és y tovább * de ezek egyikének sincs az adott terület torzsi kozosségeiben sem kizárólagos szerepe. Az irracionális tobblet igényének (mágia, totemizmus) kialakulása után az elvont emberfeletti hatalomnak és ktr]onbozó konkrét meg,ielenési formáinak (halotti szellemek, fétisek kultusza, samanizmus, állatimádás, lélekhit stb.) képzete jelenti a lényeges

fejl dési fokozatot a vallás kezdetleges formáinak kialakulásában. Ennek a kezdetleges vallásnak szembet n vonása els sor-

ban konkrét iellege. A természetfeletti er fogalma mindig valóságos személyeken, állatokon, természeti létez kon, tárgyakon keresztül nyilvánul meg/ nem válasaható ktilon t lük. Az elvárt hatás is konkrét. Az emberek a természetfeletti er kt<íl tényleges életviszonyaiknak kézzelfogható javítását várják el: a vadá-

szat sikerét, b séges zsákmányt, termékenységet, betegségt l, fájdalomtól, ellenségt l való megszabadítást. Ezen a kezdeti fo43

kon a vallásos képzetek kozvetlení,il még nem hordoznak erkolcsi tartalmat. Azemberek a természetfeletti er k befolyásolásával nem külonbekké, erkolcscisebbekké, hanem sikeresebbekke, boldogabbakká akarnak válni. Kozvetve természetesen már eleve megvoltak a va]lási képzetek és a társadalmi erkcilcs
láserkolcs" kialakulását ielentak, hanem a társadalmi együttélés világi (profán) kovetelményeinek adnak természetfeletti, vallási szentesítést. Ez a ,,természetfeletti szentesítés" pedig kulonosen akkor vá|t elengedhetetlenné, amikor a nemzetségi szeryezet bomlásakor a nemzetségen belül megjelentek az els ellentétek, a korábban maguktól értet d normák érvényekétségessévált, s a torzsf éppen a magasabb rend parancsra hivatkozva vihette keresátil akaratát a kozrend ek tobbségével szemben. Az emberfeletti er k jellegükben és hatásukban nemcsak konkrétek, hanem személytelenek is. Tárggyal, állattal, személylyel egyaránt kapcsolatba kerülhetnek, de nekik tinmaguknak személyiségük még nincs. Nincs olyan isten, akinek nevet lehetne adni, akit ábrázolni lehetne, akinek meg lehetne határozni állandó lakóhelyét és m kodési korét, hatalmát fogalmilag el lehetne válasáani más természetfeletti er kt l - a t,személyes isten" képzete ezen a fokon még nem szü]ethetett meg. A természetfeletti lényekre vonatkozó képzetek nem s r isodtek istenhitté: kialakulása a fejl dés kés bbi szakaszában ment végbe. 44

A SZEMÉLYTELEN HATALOMTÓL A SZEMÉLYES lSTENIC vadászok és í ldm vel k Mintegy 12 000 évvel ezel tt véget ért a negyedik (utolsó) eljegesedesl'ora, és kisebb-nagyobb ingadozásokon át lassanként fol_ dtink egész területén kialakultak a ielenlegi éghajlati viszonyok. Dél_Euópában a h(ivos, csapadékos,id járást a jelenlegi mele_ gebb, szárazabb klíma váltotta fel, Észak-Afrika addig lakható iztyepplei pedig teljesen elsivatagosodtak. Az európai s r lom_ bo erdbsegek sá bennük ny zsg nagyvadak elt nése rlj, nehezebb életfeltételeket teremtett az eddig itt nomadizál vadásr társadalmak számára. A csokken eredmény vadászat helyett rj, biztonságosabb megélhetésiforrást kellett találni, s így alakult kitobb évezredes átmenet után a Foldkozi_tenger/ a Kaukázus s azlráni-fennsík által határolt hatalmas térségen elóbb a ka_ lászos novények magjainak rendszeres gy jtése és aratása, majd azi. e. Vl. évezredt l kezdve a fcitdm velés s az els megszelídített háziállatok tartása. A rendszeres vadászaton alapuló társadalmak után rnegjelentek az élelemtermel társadalmak, mai ismereteink szerini-legkorábban El - és Kózép-Azsiában és Egyiptomban, valamivel rerOUU Indiában és a Távol_Keleten, majd kozép_Amerikában és azóceániai szigetvilágon. Az els élelemtermel , azaz íóldm vel és állattenyésn életmódot folytató társadaImak kialakulása nagyon megváltoaatta e társadalom embereinek viszony át az ket korülvev természeti világhoz. A vadásfiársadalom embere a pillanatnak élt, munkájának tervezése csak a legkozelebbi vadászatig terjedt. világképéta ter_ mészet vak véletleneinek való kiszolgáltatottsága határozta

meg.

A foldm vel _állattenyésfr

embernek viszont

a

saját

rnunra;at s a munka termékeinek felhasználását hosszabb id re el re Áeg kell terveznie, és be kell osaania. El re kell tudnia a szántás, vetés, aratás, terménybetakarítás idejét, s élelmével a

kovetkez aratásig kell gazdálkodnia. A vadász alapvetó

élmé_ 45

Ji nye: a természet kiszámíthatatlan er inek játéka; a paraszté: a természetben minden vakvéletlenen tr]l is megnyilatkozó tcirvényszer ség, az évszakok ttibbé-kevésbészabáyo, váltakozása, a minden emberi tevékenységben érvényesülá tervszer ség. Ezt a szabályszer séget szemléltetik, és mintegy me8testesítik az égitestek, amelyeknek ekkor, a termel -uni" érdlkébenmár megfigyelt szabályos járása mindennél inkább hirdeti az ember számára a minden változás mogcitt megb vó végs rcik tcirvé, nyeket.

A másik alapvet titokzatos élmény: a f
annak felfedezése, hogy a fold a beléje vetett ma8ot tízszeresenh szszorosan adja vissza! Akárcsak az anya| alilnek méhében éppoly titokzatosan sarjad az emberi elet. Életés halál micsoda

rejtélyes kapcsolatai tárultak az ember elé! A magvakat íoldbe juttatjuk (,,eltemetjük'J, és ebb l a halálból tlj éíet sz kken kalászba - de mi lesz a sorsa a gabonaszemeknek? kicsépeljük, meg rciljük, fcildbe vájt tárlókba zárjuk I azaz ismét megcli;uk ket, ho8y ebb l az rijabb halálból az ember számáraismét élet szülessék. s az egész természet, lombhullás és rügyfakad ás, szárazés es s évszakok váltakozása is ugyanerral szol:élet és halál, elmtilás és rijjászütetés tcirvényszerű váltakozásában is a ftild - de már mondhatjuk: a fcildanya - változatlanul titokzatos, cjrok mindig megrijuló termékenységéthirdeti. .és A harmadik, alapvet változás a foldm vel -átlattenyészt

ktizosségek bels szervezetének er scidésébenmutatkozott meg. A kozcjs foldeken fotytatott munka, a kcizos legel k felhasználása, a kozosen et állított termés elraktár ozása és tervszerű szétosáásat az értékesfcildek és készletek védelme más k
sárairányuló támadások szervezése), kés bb a lasian-lassan bárucserér l való gondoskodás mind olyan jfeladatok voltak, amelyek a koztisségek magasabb fok szervezetét igényették, vezet iknek pedig nagyobb hatalmat s ettól elválasáhatat-

vül

46

lanul: anyagi el nyoket, jogifolényt adtak a kozosségek kozrensorban megmaradt tagjaival szemben. A származáson alapu-

d

ló ktiz
szomszédsági falu koz
tek és gyakorlat lényegileg egységes komplexumát.

A tápláló istenek Az élelemtermel gazdálkodás kibontakozása a termetés;t végz kozosségek számára rij feladatokat, rij kérdéseketis vetett fel, s ezekre a válasá rlj, vallási jellegű képzetekben ta]álták meg. Milyen er biáosítja az élelemtermel tevékenységsikerét? Mi érleli évenként rijra a táplálékul szolgáló gyüm
magában a táplálékul szolgáIó novényben rejt zik az az er , amely évenként rijra sarjasttja, s az embereknek élelmül adja. Így kialakult a részleges termékenységistenek fogalma. Minden hasznos ntivényben, minden gyüm lcsben egy-egy külcin ,,er " lakozik - talán mondhatjuk már így is: mindegyikben egy-egy isteni lény rejtózik. Így alakult ki H -Ázsiában és Egyiptomban a gabonaisten fogalma, Mezopotámiában emellett a nádistené is, Kcizép-Amerikában a kukoricaistené. lndiában gy vélték,hogy az ott ismert és rituális célokra felhasznált kábító hatásrj szómaital (amelyet tobb, részben ephedrintartalm novény levéb l állítottak el ) a szómaisten ajándéka, és ez az isteni lény fejti ki ká47

bító hatását az emberi szervezetben. Az óceániai szigetvilágban

Napisten és Fóldistenn

teni lények hoaák létre a táplálékul szolgáló e8yes gyumtilcsoket és gumós novényeket, azokban lakoznak, és vel k egy tí meg is halnak. Ezek az istenek tehát benne rejt znek az áttaluk teremtett élelemben, és osztoznak sorsában: fogalmila8 mé8 nem váltak külon attól a novényt l, gyümolcst l stb., ametynek tápláló erejét k adják. A vallást
A dema-istenek képzete az absfrrakció azon alacsonyabb foká-

kulcin
mát már nem tartották
mitikus sztiveg jól érzékelteti a dema típusti halandó isten (ez esetben Mot gabonaisten) sorsának azonosítását a gabonamagvak sorsával: egy istennó megragadva Motot, Élfiát, sarlójával felhasította, cséphadaróval kicsépelte, sz r lapáttal szétsz rta, tűzijn megp
48

nak felel meg/ amelyen minden egyes sarjadó és tápláló novény-

ben külonálló, csak rá vonatkozó termékenységi er t képzelnek el. A neolitikum idején már gyorsabban gyarapodó termelési tapasáalatok és az ennek megfelelóen magasabb szint absztrakció vezetett el az egész novény- és állatvilágra egységesen kiterjed termékenység s ezzel kapcsolatban az egyetemes termékenységistenek képzeténekkialakulására. Ezt a folyamatot - az egyetemes termékenységistenek megjelenésénekés térhódításának folyamatát - leginkább a Foldkozi-tenger térségének vallásaiban tanulmányozhatjuk. ltt a neolitikum idején j - minden eddiginél egyetemesebb és elvontabb - természeti istenek kerültek el térbe: a Nap, amely melegével minden termékenység forrása, és szabályos, kiszámítható járásával sképe mindannak, ami szabályszerű; hozzá hasonlóan a tobbi égitest, a Hold és a csillagok, amelyeknek változásai jelzik azid m lását, és fel- vagy let nésük a várható id járási változásokat; és végül a Fold, amely egyszerre foglalata a mindent szül életnek s a mindent magába fogadó halálnak, termékenységerévénpedig a mindeneket szül Anya fogalmával azonosul. A nagy Foldanya istenn képzete egyaránt megtalálható Kisázsiáb an, Egy i pto m ban, Mezo potám ában, l n d ában, K réta szigetén, a szíriai térségbenés gorog foldtin. Ez az istenn , a f ld termékenységéneka képzeletvilágba kivetített szimbóluma, a leghatalmasabb és legrejtélyesebb természeti er k megszemélyesít je, s í8y a neolitikum idején a legf bb isteni lény rangjára i

i

emelkedett. Sajátosnak t nhetik, hogy az els , jellegében és funkciójában emberszerű isteni hatalmat éppen a n iség analógiájára képzelték el. Ezt azonban érthet vé teszi a n k kiemelked jelent sége az űjk kor foldmrjvel társadalmaiban. Kezdetben k gy jt tték, aratták, kés bb k is juttatták f Idbe a 8abonamagvakat; a n iség tehát nemcsak a Foldanya láthatatlan,

lF,ilir

l

rejtélyes term képességén,hanem a n k látható termel munkáián keresáül is egybekapcsolódott a termékenységképzet& vel. A F ldanya képzetének kialakulásában tükroz dnek tehát

azúik korra jellemz matriarchális jelenségek

való származás) egyes vonásai

(pl. az

anyai ágon

is.

szetet megszemélyesít ,,meghaló és feltámadó" istenek képzete. Helyesebben inkább meghaló, de mégis továbbél isteneknek nevezhetnénk ket. Ezeknek vallástorténeti el zményétjelentik a csak meghaló dema-istenek; ámde az általános termékenység képzeténeka végleg soha meg nem haló, hanem min-

dig újjászület természethez

Meghaló és íeltámadó istenek

A

F
k kori f
,{

l

,1

i, ,ii

1l

az

j-

kcizosségek embereinek képzeletvilágában szükségszer i kapcsolatba került a megtermékenyítésférfi i - és ugyancsak megfelel istenalakká vált - princípiumával. Kezdetben ezen az istenpáron belül (amennyiben ennek képzete kialakult)a n itermékenységisten volt az els dleges. Egyes n istenségek, pl. a kisázsiai hettita Kubaba, g
val

kapcsolódása

az j

termé-

kenységistenek halálát is enyhítette. lgazában ti. nincs szó ezeknek az isteneknek valóságos feltámadásáról. Ahozzájukíűz d hiedelmek és szertartások kozéppontjában ezeknek az isteneknek inkább az elm lása, a halála áll, míg,feltámadásuk" a kés bbi feljegyzésekb l ismert mítoszok és szertartások szerint általában kevésbé látványos módon megy végbe, és inkább a továbbé/ésvalamilyen elvontabb módjának tekinthet . llyen istenalakokkal a Fcildkozi-tenger medencéjének kozelebbi és távolabbi

peremterületein egyaránt találkozunk. llyen az egyiptomi Ozirisz, a sumer Dumuzi (akkád-babiloni nevén: Tammuz) , a szíriai Adónisa a foníciai Alijan-Baal, a kisázsiai-hettita Attisz, a gortig Perszephoné - s t még az Ótestamentum mitikus hagyományaiban is felfedezhet egy ilyen si, de már degradált isten, Henokh, akit ,,365 (!) éves korában" azŰr magához szólított az égbe, Az a tény, hogy,,a meghaló és továbbél 'természet- és gabonaistenekr l sz ló hagyományok és a rájuk vonatkozó rítusok ebben azegésztérségbenmár az i. e. lll. évezredben megtalálhatók, és meglep hasonlatosságot is mutatnak egymással, kozos, éspedig ri|k kori eredet mellett szólnak. Vagy pontosabban és szerényebben fogalm azva: ezeknek az istenalakoknak mítoszai és rítusai mogott olyan kciztis képzetek rejt znek, amelyeknek eredete még a foldm velés kialakulásának j élményekben gazdag id szakára ny lik vissza. A vallások fejl désében megjelen j képzetek általában nem szorítják ki máról holnapra a régit, hanem a hiedelmeknek és rítusoknak j elemeivel egészítikki, gazdagítják, és esetleg az új igényeknek és elgondolásoknak megfelel en átértelmezik és átalakítják. Így a régi képzetek és szokások szervesen illeszkednek 51

az űj szükségletek és nézetek áttat meghatározott rij elmélet és gyakorlat rendszerébe. A régi elképzeléiek tehát, az rij kcirülmé-

nyek kcizcitt is, tcibbé-kevésbé változott jelleggel fennmaradhatnak [ezt a jelenséget a vallást rténetbeÁ -""g"honosodott angot sz val suruival (sz rvájvel) ,,tovább6;65''-jeleniégnek szokás nevezni]. így élnek tovább, de ugyanakkor át is alakulnak a fcildm -

ves társadalmakban a vadászkcizosségekb nyok.

l átvett

hagyomá-

Az (lj típus mágia A mágikus szertartások irá.nya megváltozott: már nem annyira a vadászszerencsét, mint inkábu a icita termékenységét, a mez gazdasági munkák sikerét akarják et segíteni. ,q í
egyik foldműves társadalomban kialakul a f
szakemberek, a varázslók végeáek. ldetartoznak a gyógyító és elhárító mágia mellett, els sorban az árt (,,fekete1 mágia külonb z válíajai. Ezekben a mágikus cselekmény mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a fétisek vagy fétisszerű tárgyak, talizmánok (amulettek, varázstábláb, továbbá az egyes tipikus helyzeteknek megfelel en állandósult varázsigék, ráolvasások, mágikus formulák. Ezek az általában ritmikus szovegek a szóbeli k ltészet leg sibb rétegéheztartoznak.

A megváltozott

tote mizm

u

s

Csokevényes formában éltek csak tovább a totemisztikus hiedelmek is. A vadászat jelent sége háttérbe szorult I s az emberek mind tevékenyebben, mind kezdeményez bben avatkoztak be a természet munkájába, egyes állatfajokat már háziasítottak. Mindez megfosztotta az állatvilágot attól a titokzatos jelent ségt l, amely a totemisztikus hiedelmek alapját jelentette. Ehelyett a totemizmus másik, kozosségteremt és fenntartó oldala került el térbe. Egy-egy állati vagy novényi totem mindinkább 53

}tll

t

az e8yes kozcisségekhez (torzs va8y nemzetség) vató tartozásnak, a tcjrzsi egységnek jelképévéfoszlott. i lz héber torzs mindegyikének megvolt a ma'a jelképes állata : ) dáé az oíoszlán, Dáné a kígy , lzakáré u n"Áe.kus szamár stb. Az si latin

nemzetségek állati vagy ncivényineveketidéz nevei (porcius

sertés; Asinius

:

szamár; Fabius

:

ugyancsak totemisztikus eredet ek.

bab; Cornetius

:

:

som)

Az arisztokratikus gtircig nemzetségek harcosai pajzsukat rendszeresen a nemzetség címerállatának képéveldíszítették,s ugyan így az Árpád-kori masyar nemzetségek címereit ékesítállatkepek és azáltatnevet visel mondai scik (Emese : emse) mógcitt is ezt a már elhalványult totemisztikus

eredetet selthetfuk. Hasonló eredet ek lehettek az egyipto mtkt)zigazgatasi keiriletek, a nomoszok állati vagy ncivényieredet jelvényei, a krokodil, a karvaly, az oroszlán, a lótusz stb, A totemállattal való kapcsolatot gyakran valamilyen mesés vagy mitikus hagyomány indok o)ja. A'ái"- már nem kcizvetlen se a torzsnek vasy nemzetségnek: a kapcsolat elvontabbá válik. A tcirzs vagy.nemzetség egy-egy sapja vagy sanyja került kapcsolatba az állattal uugy ui'allatfa; egi .roáa, példányával: kalandos vadászatban eleltette, vagy étetétkoszcinheti neki, esetleg az vezetésével jutott el késóbÉi letelepedésének helyére, gondoljunk például a magyar csodaszarvasmondára. De a totemisztikus s mindezekben a mítoszokban már kovetkezetesen nem állat, hanem ember, aki vatamilyen formában kapcsolatba került az állatvilággal, A totemhit hangsrllyának ez az áttolódása az emberi-kcizcisségi oldal felé, egyben annak is a jele, hogy az egyének felett uralkodó_ s ttlrvén/t szab szármaiási kclzósség (tehát egy társadalmi er ) az istenijelleg igényé""ilep"" fet saját tagjaival szemben.

54

Az ember alak isten Az emberfeletti er k emberszer (antropomorf) .ietlege az úik kori foldm vel társadalmak fejl dési fokán más tekintetben is kezd - egyel re csak tendenciaszer en - kifejezésre jutni. Amilyen mértékbena nemzetségi-torzsi kozosség hatalma mindinkább egyetlen személy, a tórzsí kezében osszpontosult, ahogy ennek k
Hil|i|i, lentigcirogül a f
külonboz módokon johettek létre. A természeti isten jellegzetes tulajdonságai révénthériomorf vonásokat vehetett tel: Zeuszt, az eredetileg megtermékenyít funkcióval felruházott indoeurópai égi istent és Ba'alt, a kánaáni térségbentisaelt férfi i termékenységistenta mítoszok egyaránt szívesen ábrázo|ják br

ka alakjában; Hérát, a gorog és Hathort, az egyiptomi termékenységistenn t tehénnek (Héra még Homérosznál is,,tehénszemu'). A kapcsolat egy másik típusa az, amikor egy-egy/ eredetileg egymástól független totemisztikus, ill. természeti isten alakja valamilyen, ma már meg nem határozható okból egybeolvadt, pl. hódítás vagy politikai egyesülés esetében. így vált az egyipto: mi Hórusz sólyomisten egyrittal a napisten, Ré fiává. Ez a fejl dés azonban a neolitikus, még torténet elótti kor félhomályából már átvezet az írásos emlékek álta! is megvilágított tcirténeti korok derengésébe.

^Z

A

OiZTÁLYTÁRSADALOM És lsTENEl tórzsszóvetségt l

az

állam íelé

Az állandóan letelepült, ftildművel, állattenyészt társadalmak kialakulása, a termelési javak mennyiségi ncivekedése és felhalmozása me8teremtette a vagyoni külcinbségek kialakulásának és állandósulásának el feltételeit. A fémek felfedezése s az így elkerülhetetlenné vált szervezett árucsere pedig az érceket ternrel és a Íoldmiivel -állattenyésft csoportok kozcitt létrehozta a fejl dés szempontjából legkedvez bb területeken az els városokat, s ezek azi. e.lll. évezred elsó felében városállamokká fejl dtek. Az állammá való fejl dés másik lehetséges ritja a torzsi egyenl ség felbomlásán keresa l vezetett oly módon, hogy egy-egy torzsszovetség leger sebb torzsének arisztokráciája s az ebb l az arisrtokráciából kiemelkedett királyok hatalmukat az cgész torzsszcivetségi terület folé terjesztették ki. A torzsi vagy 57

városiszervezetb

l kiemelked területi és városállamok kialakulása a nemzetségitársadalmak vallási képzeteit és gyakorlatát rij vonásokkal e3észítette ki. Kcizülük a legfontosabb az, hogy a ter-

mészeti hatalmak után most már a társadalmier ket is emberfe-

lettie{
Nem mer ben j jelenseg a társadalmi er knek emberfeletti erókként való értelmezése. Már a korai torzsi k zosségek is a totemállat koz
A királyokból istenek lesznek.

.

.

A tórzsí , fejedelem vagy király (az idevonatkozó szóhasználat mindig tcibbé-kevésbécinkényes) már hivatalánál fogva is az emberfeletti hatalom, a mana hordozója. Az nemzetségének totemállata az egész k
az sei az egész nép által végrehajtanó kultusz tárgyaivá, visszamenóleg is manahordozó félistenekkéés héroszokká lettek. Ahol a királyi hatalom cirokletessé lett, a királyi család a saját származását a félisteni sokcin keresztul lehet leg egy isteni lényre vezette vissza. dig kcizcis totemet magának sajátította ki,

58

A torzsf a személyének szentségétkiíejez tilalmak, tabuk védelme alatt állt. Ahozzátartozó tárgyak mások számára érinthetetlenek, sokszor külsejükben is eltérnek a tobbiekétó!. A királynak megvan a sajátos ruházata (amelyb l díszruha, palást lesd, széke - a trón, fovege * a korona, tiara vagy diadéma, háza - a fehérre meszelt palota; s t még jellegzetes haj- és szakállviselete

is megkülonb
manahordozó, szent jellegét. Az egyiptomi fáraók sajátos szakállviseletének, fiaik féloldalasan hosszrlra n
A király mint a mana hordozója személyének szentségével me8testesítóje és forrása minden sikernek. A bel le áradó varázs biztosítja a fcild termékenységét, a nyájak szaporu|atát, a gazdag gyermekáldást, a kedvez id járást, a harci sikereket. Ugyanilyen mágikus er árad a halott királyból is népe és foldje felé.

A kozosség hatalmát megtestesít személy isteni jellegér l és mágikus erejér l sz l képzetek lettek a királyok me8szentelt, isteni voltáról sz ló n, kharizma-elképzelésnek az alapjává. Az államiság kialakulásának átmeneti id szakában ezek a

képzetek konkrét formát oltottek. A királyt csak addig tekintik a mana hordoz jának, amíg az ellenkez je be nem bizonyosodik vagy nem valószín síthet . Ha elvesztette mágikus erejét, nemcsak hatalmár l, hanem ezzel egyutt életérl is le kel] mondania. Ez az alapja a monarchia kialakulásának fokán álló kezdetleges ál lamszervezetekben á]talános,,szakrál is (szent) ki rálygyilkosság'' intézményének.A Nílus-volgyi (szudáni) silluk torzs még a XlX.

században is isteni tisáeletben részesítettekirályát, mint a leél megszemélyesít jét, de csak addig, míg erejének teljében volq viszont irgalmatlanul meggendás dinasztiaalapító félisten

lték, mihelyt erejének, képességeinekhanyatlása betegség va8y a kor k
csak ereje teljében álló

f

nok vezetheti. A tcirzsf

nk

k megolé-

se erejük hanyatlásakor torzsi hagyományok szerint egykor

egész Afrikában általános volt. De itt nemcsak helyi szokásról van szó. A kelta és germán torzsi hagyományok is számos olyan félig legendás királyról tudnak, akire oregkorában meghatározott rítus keretében rágy jtották a házát, és így végeztek vele. A ki rály szakrál is, //me8szentelt" legyilkolása külonbc}z kezdetleges társadalmakban más-más alkalomból kovetkezik be: ha ereje szemlátomást gyengül (haja meg szül, fogai kihullanak I arca megráncosodik, vagy férfirii képességeelvész); ha egy utódjelolttel, pl. saját fiával szemben * akinek bizonyos alkalmakkor joga volt apját párviadalra kihívnia - a bajvívásban alulmarad; ha a tcirzs nagyobb vállalkozásra, harcra vagy vándorlásra indul, s a nemzetségt katórzsí t már nem tartják alkalmasnak a kockázatos vállalkozás vezetésére(erre utal az Álmos ha!áláról vagy megolésér l szóló ósmagyar hagyomány is). Van gy, hogy valamilyen természeti csapás, szárazság va8y rossz termés jelzi a torzs számára királya mágikus hatalmának hanyatlását. Egyes tcirzseknél a királynak meghatározott id kozokben kell tan ságot tennie erejér l; például egy még Homérosznál is meglev homályos hagyomány szerint Kréta szigetén nyolcévenként. A királyság megszilárdulásakor a,,szentkirálygyilkosság" si és nyers rítusai mindenütt megszelídultek, és valóságosból jelképessé váltak. Ezek a megcilést helyettesít kül
télyt is. A sumer városokban évenkéntegy-egy napra a királyt helyettesít személyt jeloltek ki. Egy napig élvezhette a hatalom minden küls ségét,napszálltakor pedig a király helyett t lték meg. A király megolésétkiküszobolni hivatott szimbolikus szertartásokon alapulnak a punkosdi királyság intézményévelkapcsolatos külcinboz alakoskodások és egyéb rítusok. Mire a monarchiák megszilárdultak, a király személyétóvez kharizmát már mindenütt függetlennek tekintették tapasztalati kovetkezményeit l. A király személye - pusztán méltósága révén* akkor is szent, ha torténetesen agg, tor d
,.

. az istenekb l királyok lesznek

Mígaz állami szervezet kezdeti, monarchikus formájának kialakulásakor a királyok istenekké lettek, az immár emberszer nek képzelt antropomorf istenek - királyok alakját oltotték. Az embernél hatalmasabb s ezért emberfeletti er nek tipikus hordozója már régen nem állat, nem is a meg nem fogható hatalomképzet, a mana/ sem a holtak szelleme - hanem maga a leghatalmasabb ember. Az ,,képéreés hasonlatosságára" képzelik el az isteneket is. A torzsf khóz, a királyhoz hasonlóan nekik is megvan a lakóhelyük: nomád torzseknél a külonboz tabu jelleg tilalmaktól ovezett szent sátor, pl. az ótestamentumi sivatagi frigysátor, letelepült népeknélaz állandó k templom, amely eredetileg az isten ,,lakóhelye", k
lakoma már nem az istennel való mágikus egyesülés/ azonosulás, hanem az istennek nyrijtott ajándék, amelyet éppen ezért nem is a hívek osszessége k
kalmi áldozati lakomákat egészítikki az állandó szotgáltatások, adó, eltartás vagy munka formájában. Az istenek, ill. f ldi képvisel ik szükségleteinek ellátására szolgátnak a k
dulnak, amelyhez egyaránt tartoznak szimbolikus cselekmé-

nyek, konyorgések, mágikus formulák és imák. Az istenek ,,emberi" és ,,királyi" jellegének kialakulása teremti me8 a torzsi kozosségek megszilárdulásának és magasabb szint szervezettségük kialakulásának idején a sajátságosan kozósségi istenek típusát. Ezek egy torzs, terület, város vagy állam saját istenei egyaránt Iehetnek. Alakjukban egyfel l az illet kozosség osszetartozásának kollektív tudata nyer szentesítést, egy ember-

feletti hatalom garanciáját, másfel l pedig a meger

stid

személyes hatalom ténye is tükrciz dik benne. Amiként a f ld
istenképzet is. Az asszírok népi istene Assur, Athén városáé 62

Athénéistenn . Más esetekben a torzsf vagy király nemzetsegének totemistene válik egyetemes f istenné (mint Egyiptomban), vagy maga az elvont királyi hatalom nyer isteni jelleget. Így tobb foníciai város istenének neve Melkart (Melk-qart : a város királya). llyen jelleg a héberekkel rokon kánaáni torzsek istenei kozcitt szerepl Milkum és Molok (mindkett : király). lsmét más esetekben egy eredetileg természeti isten olt társadalmi jelleget - így a perzsa monarchia egységét jelképez Áhura-lvlazdá,

A

azégi isten vagy a héber torzsek egységét megjelenít Jahve.

megváltozott sze rtartások

Az osrtálytársadalm i viszonyok k ialaku lása a vall áqgyako rlatnak szinte minden területére kihatott. A totemk
arisztokratikus egyesülésekb l léptek ki, és próbatételeik (az erd kben való rejt zkodés, a helóták kcizott rendezett mészárlások, a próbatételül végzett megkorbácsolás) is erre az eredetre vallanak. Aki ezeket a próbákat megállta, a társadalomnak nemcsak egyenrang , hanem kiváltságos tagjává lett. Változáson mentek keresztül a halottakkal kapcsolatos rítusok és elképzelésekis. Már egyes természeti népeknélis megtalálható az a szokás, hogy csak a torzsf t és hozzátartozóit illeti meg díszes temetés, a kcizrendiieket kevésbédíszes küls ségekkel, csekélyebb síri melléklettel temetik el, vagy_ csupán jeltelenül elfoldelik. Az osztálytársadalmak kialakulásakor azonban a

holttesthez mellékelt síri ajándékok mennyiségi külonbségén kí-

vril már min ségi, lényegi eltérésekmutatkoznak. Az el kel k eltemetésekor a hozzájuk tartozó állatok (lovak) és személyek (rabszoIgák, feleségeb egy részétis megcilik, ill. feláldozzák, hogy urukat a lvilágra is elkísérjék,illetve ott szolgáliák. Az el kel k

t

ugyanis - és ez rijabb külonbség!- a t lvilágon is urak maradnak, a foldi szolgák ott is szolgák lesznek. A legrégibb egyiptomi t lvilágképzet szerint a fáraó ott is uralkodik, és alattvalói halá-

az mennyei szántófoldjein fognak dolgozni. Eá a lehet séget kés bb az egyiptomiak oly kevéssétalálták vonzónak,

luk után

ho8y a sírokba a halott mellé rjn. usebti |,felel ') szobrocskákat helyeztek: a t lvilági névsoroIvasás alkalmával k jelentkezzenek munkára... Hésziodoszugy tudja, hogy a mrjIt nagy h seinek, a héroszoknak lelke orokké él a boldogok szigetén, m'rg a kozonséges halandók a kietlen alvilágban teng dnek. A t lvilág ,,differenciálásának" ert a leg sibb tormáját, amelyben a halál utáni lét még k
Az istenek és papjaik Az a íejl dés, amely a személyteten hata]om képzetét l a sze-

mélyes istenekig, a természeti er kkel szembeni kiszolgáltatottság és tehetetlenség tudatától a társadalmi erók istenítéséig,a mágiától a kialakult szertartásrendig, a k
rekvések eredménye. A vallás kialakulásának, fejl désénekés konkrét megjelenési formáinak megértéséret rekedve e két té-

u

nyez : osztontisség

és tudatosság egyikér l sem szabad megfe_

ledkeznunk. A vallás nemcsak ,,az ember hódolata a természetfeletti el tt" _ mint a teológusok tanítják, de nem is csak ,,papi maszlag,,_ amint a xvlll. század harcos ateistái elképzelték, A vallásos hiedelmek és szertartások az ember általános létbizonytalan ságáb l, kiszolgáltatottságának érzésébólfakadtak, s ebben nyrijtanak neki illuzórikus támaszt és vigaszt: ennyiben az ember osáonosen felfakad vágyait, reményeit elégítikki. De a tomegek lelkében formátlanul, kodosen gomolygó vágyakat, elképzeléseketmindig el szor e8yes emberek fogalmazták me& és mondták ki. Egy-egy mágikus mozdulat, formula vagy szertartás el szor mindig egy embernek jut eszébe, és ezeknek a,,val_ lásteremt " egyéneknek személyisége _ s ezen ttjlmen en tudatos vagy ontudatlan személyi érdeke - mindig belejátszik az ósz-

tonorón kialakult hiedelmek konkrét megformulázásába. Márpedig a legkezdetlegesebb tcirzs varázsl jának is anyagi érdeke az,hogy szükség legyen tevékenységére.E8y_e8y torzs vénei tu_ datosan verik a fiatalabbak fejébe, hogy el írásaikat nem ,,ma_ guktól'', hanem a szent totemállat nevében adják ki; s a torzs harcosait irányító els fejedelmek alighanem osáoncisen is fel_ ismerték, mennyire érdekukben áll hatalmukat természetfeletti er kre is alapozni. s amikor e királyok papjai jóváhagyták, hogy

nem magát az elaggott királyt kell si szokás szerint megolni, ha_ nem csak helyettesét, a rabszolgát - szintén tudták, milyen ér_

deket szolgálnak

A vallásos képzetek onmagukban eredetileg függetlenek a társadalmi hovatartozástól; általánosan emberi jelleg ek. ,,A val_ [ás ennek a világnak általános elmélete. . . általános, vigasztaló és igazoló alapja" _ mondja Max. csak így nyerhetnek a vallási tunitárok általános elfogadást. De ugyanakkor az e1yes konkrét

vallási formák mindig kifejezik az emberek egy bizonyos cso_ portjának érdekeit is, Amíg egy adott _ tegyük fel: még nemzet_ ségi_ társadalom rendje az általános érdekeket is kifejezi, addig aióssaársadalmi jelleg i hit általános elfogadását az bizonyítja, 65

ho8y a tcirzs vallásos képzeteit és szertartásait kialakító csoport esetleges sz kebb érdekein keresaül a társadalom kozos érdekei is megszólalnak. Ez általában még a kiatakulóban lev osztálytársadalmakra is vonatkozik. Amiko r aztán az osztályviszonyok megszilárdu l nak, az ellentétek antagon isáikusakká vál nak, s a hatalom elidegenedik a társadalom egészétl- a hatalmon

lev csoportok már mindinkább csak a saját érdekeiknek me8felel eszmék terjesáésére igyekeáek, s erre éppen hatalmi

helyzetük képessé is tette ket. Ebb l pedig két dolog kovetkezik: el szijr is az, ho8y az osztálytársadalmak kialakutása óta e8y-e8y adott társadalmon belül uralkodóvá, ,,hivatalossá'^ vátó vallási megnyilatkozások - elméleti, szertartási és szervezeti vonatkozásban egyaránt - megfelelnek a hatalmon tev k érdekeinek. Másodszor pedig az, hogy - ismét csak a vallásos nézetek és érzelmek általános emberi mivoltának talaján - a háttérbe szorított, elnyomott emberi csoportoknak saját vágyai és az uralkodó osztállyal ellentétes érdekei is megszóIalhatnak akár az adott hitrendszernek j, ,,lázad " értelmezésében,akár pedig egészen j, általuk kialakított vallási hiedelmekben és szertartásokban. Ennek a

bels harcnak kezdetei visszanyúrlnak már az osztálytársadalmak korai id szakába. Egyes mítoszok t
theusz kioktatta az embereket, hogyan járjanak tril a mohó isten eszén - így az isteneknek csupán az állatok emberi fogyasáásra

alkalmatlan hája és csontja jut. Még egy kései mohamedán legenda is tud arr l, hogyan kellett a vallásalapítónak lealkudnia Allah - eredetileg trilzott - ktiveteléseit. Mindezek a mitikus elbeszélések istenek és emberek ellentétérl, az istenek (vagy akár az e1y isten) kapzsi és kovetel dz természetérl vallanak. Egyszerre tükrozik az istenek nevében fel!ép k
dikátorok, jovend mondók, megszállottak, dervisek, fakírok.

Óbennük, akik mind voltaképpen egzaltált népi próféták, és már megtalálhatók az osfiálytársadalmak hajnalán, kell keresnünk a hivatalos templomok rítusigényl vallásosságától tcibbé-kevésbé eltér népi valIási képzetek els megfogalmaz it

A politeizmus Az

els

torzsi vagy torzsszovetségi városi és területi államok

megszületésekor lényegileg lezárult a vallás kialaku]ásának tcibb

évezredes folyamata is. Kialakultak és megszilárdultak a hitnek és cselekvésnek azok az alapvet formái, amelyek minden kés bbi fejl dés alapját jelentették. Az a kép, amely elénk tárul 67

- akár Egyiptom, Mezopotámia,lndia, Kína, F
a

mükénéi Corogország legrégibb vallását vesszük szemügyre -, korántsem egységes, és tarkaságával, ellentmondásaival, áttekinthetetlenségével els pillantásra sokkal inkább zavarba ejt, semhogy a külonboz hiedelmeknek és szokásoknak bármilyen rendszerét képesek lennénk felfedezni. A politikai vagy kulturá]is egységet alkotó területeken mindenütt sok és sokféle istent tiszte!nek. Ez a korai osáálytársadalmakra jellemzó sokistenhit (politeizmus) rendszere. Az istenek kozcitt megtalálhatók a természeti és égi er k jelképei: ég és fold, vihar és zivatar, Nap és Hold istenei és istenn i. Az emberi tevékenység e8yes területeinek pártfogói a hábor és a béke, a foldm velés, a pásaorkodás és

állattenyésztés, a kereskedelem, a kézm vesség istenei, a betegséget okoz vagy gy gyít , a segít kész és bajt hoz , a teremt és pusáító, az életet vagy halált adó istenek. Istenei a felvilágnak s az alvilágnak; helyi, városi és torzsi istenek, akik kultu szának megvan a maga si kiindulópontja és kozpontja, de tiszteletük messzi területekre sugárzik. Ennek agazdagistenvilágnak egyes alakjai sem egyértelm ek. Egy-egy istenség onmagában is számtalan színben csillog: lstár az Esthajnalcsillag istenn je, de istene a f ldi termékenységnek, az állatok szaporodásának s az emberi szerelemnek - és istenn je a háborrjnak és gyilkolásnak is. Athénémint helyi isten az

athéni állam gondvisel je, az emberi tevékenységek k zül f ként az olajfatermesztés és fazekasság foltitt rkcidik, gondja van az asszonyok szovéséreés fonására, de védelmez je minden tudománynak is, megszemélyesíti a szüzesség fogalmát, mint harcias istennó pedig pajzsával, dárdájával veri le városának minden ellenségét. Ezek az
tenalakok egymással is a szárm azás, házasság, rokonság, ftilé- és alárendeltség, barátság és ellenségeskedéskorántsem egyértelmííés áttekinthet kapcsolataiban állanak. A korai sokistenhiv vallások bonyolult rendszere - vasy helyesebben: rendszertelensége - egy, már az els írott források megszólalása el tt vég68

bement hosszri fejl désnek az eredménye. Az istenalakok e legkorábbi- csak sejthet , de pontosan meg nem ismerhet - torténete során az eredetileg egyszer bb és egységesebb istenségek egy részétegymással azonosították, és így ugyanaz a képzet tobb értelmezést kaphatott. Torzsek, városok egyesülésükkor kolcsonosen átvették egymás isteneit, éspedig az egyesülés jellegének megfelel ent az azonosítás, mellé-, fcilé- és alárendeltség kulonbóz íokozatain. Eredetileg egységes istenalakok kettéválhattak oly módon, hogy funkcióik egyikét-másikát egy bel lük leszármaztatott istennek kezdték tulajdonítani. Egyes istenalakok tulajdonságainak, funkcióinak kore a gondolattársítás, asszociáció, átvitel tján is b vült, oly módon, hogy egy-egy tulajdonságukból kiindulva s aá általánosítva, hatáskorüket az élet legkülonboz bb területeire terjesztették ki. Ebben a zíirzavarban rendszerint u, egy", templomok papsága próbált,,rendet teremteni", az istenek személyiségének, funkciójának és rokonsági fokának meghatározásával. Az istenek rendezetlen sokaságából kisebb vagy nagyobb zárt istencsoportok emelkedtek ki, vagy egy-egy istenséget a papság valamennyi tobbi isten fcilé emelt, s 8y a politeizmus rendszerén belul külonbóz formákban az egyistenhit tendenciái is kialakultak, Az istenek azonban a politeizmus egyetlen rendszerében sem egyenrangúak; csupán egy kisebb részüknek van saját kultuszuk, szentétyük, papságuk, és ezeknek a f isteneknek a száma egyetlen rendszerben sem tobb mint 2130 (míg az ,,ósszes" isteni !ényeké együttvéve tobb százvagy tobb ezer is lehet). A f istenek kozott is lehet egyetlen tegí bb isten. Így a politeizmuson beltjl létrejonnek az egyistenhittel rokon képzetek a monolátria és a henotheizmus (vo. 1a5.,94.oldal). Sokistenhit és egyistenhit elmé-

leti szempontból gyokeresen ellentétesek - a valóságos és f ként a népi hitben egymást kiegészíthetik, és kolcsonosen feltételezhetik: az egyetlen lstent angyalok és szentek veszik korül, _ és megvan isteni (emberfeletti) ellenfele _ vetélytársa is: a Sátán. A

fejl désnek rendszerint kés bbi szakaszán a papság az iste69

nekr l vallott tanításait írásba is kezdte foglalni. Ezzel létrejottek

azels

,,szent" k
els

ielleg iratok létrej ttével a szóbeli hagyományozás és szüntelen mozgás korából az írásbeli rogzítettség, a rendszeralkotás id szakába lépett. Az írásos forrásokból ismert sokistenhiv vallások mindegyike oly mértékben egyéniveret , oly mértékbentükrozi azillet társadalom jellegzetes vonásait és egész addig megtett tját, hogy kozüluk legalább a fontosabbaknak, ismertebbeknek s a kés bbi fejl dés szempontiából jelentósebbeknek torténetétés rendszerét (vagy rendszerei0 külon-kül
ll. NÉpEKVALLÁSA|

vallási

EGY|PToM tSTENEl

Az egyiptomi

iste nvilág

kialakulása

Azegyiptomivallásistenalakjaialegkorábbiírásosforrások

bo_ .*gr;ár"rása ideién, az egyiptomi óbirodalom korában már e'ye_ elemet három amelyek voltak, osszetett képzetek nyo-iult,

hatalom me8tes_ sítettek magukban. Mindegyik isten valamilyen _irányító funkciója van a védelmez tesít je, és mint ilyennek, (de mindrendszerint élet társadalmi-politikai természet vagy a esetéisten mindegyik hatalom a ez teruletén;

kett ) valamóly

alakját az ben valamilyen valóságos létez hóztapad, amelynek

istenviseli:aNaphoz,_eily-eilyállathoz,novényhezvaTytárgybizonyos hoz; végül pedig mindegyik kultusza els sorban egy isten illet az városhoi vagy területhei kapcsolódik, amelyben lényege: legnagyobb iómploma van, Az egyiptomi istenfogaIom u'ttitio alak, a hatalom (funkció) és a területi hovatartozás osszekapcsolása. Ptah,

a memphiszi napisten a leginkább emberszer. A

leg-

melynek csrl_ sibb id kben olyan faoszlop alakjában ábrázolták, alaktjnak rmia m inkább bb kés faragták, csát emberfej aláktra je, aki megszemélyesít teremtés alkotás, r.!|zeltek el. b minden formálta kezével saját hasonlóan a vitagot a fazekasmesterhez termékenységémeg.-Ozirisz a megistenüIt gabona, s 8y a fold és a fáraók ha_ is, birodalmának haloitak a kirá[a n"k"irt"n", de isten_ lálukban vele válnak azonossá; hitvese , ízisz, a tehénfej fo6_ magába n , azéletadó fold termékenységéneks a holtakat kultuszának laló alvilágnak megszemélyesítóje: mindkett iük (latinosan kozpontjJIsó_Egyiptom, ill. pontosabban Bu_ozirisz az alsó_ temploma Busiris) városa. síiri"t, akinei< legfontosabb :

7o

71

e8yiptomi Bu-Basztet (latinosan: Bubastis), a termékenység, szaporodás macska alakrj istennóje. Átum, a lenyugvás el tt utolsó fénysugarait küld napkorongban megtestesul isten kultuszának kcizpontja Pi-tum (a mai Fajum)u Nilu, deltájában; Ré Héliopolisz sólyomfej í teremt napistene; Hapi (Ápisz) a megtermékenyít bikaisten; a sakálfejű Anubisz a holiakat taka"rítja el. A szamártejjel ábrázolt Széth a Fels -Nílust jobbról-balról siegelyez voroses színíisivatagnak és azitt él vadász és pásztorkodó nomád torzseknek istene. A tehén alakr] Hathorigazi otthona a fels -egyiptomi Dendera, és benne válik istenné a Nílus termékenyít hatása. Az íbiszíej - gyakran azonban pávián alakjában ábrázolt- Tllot Hermupolisi nomosz holdiste'neI azírás, a tudomány,varázslás és gyógyítás védelmez je- de ki gy zné felsorolni az egyiptomi istenek százait? Az egyiptomi istenfogalom tényege ennek bemutatá sára az eddigi néhány példa is ele6end -; helyi, eredetileg totemisztikus, ill. kisebb részben fétiseredet elképzelések osizekapcsolása a hatalom/ a mana képzetével.Az egyes természeti tényez k (|uo, Nílus) még a tcirténet el tti korbán kapcsolódtak egy-egy olyan természeti er hoz, amelynek m kcrdése jelenléte az emberiész számára megfoghatatlannak, emberfeleitinek t nt, mint a termékenység,a Nílus áradása, a Nap életadó ereje és így tovább. így a helyi istenek egy-egy általános érvényűlelensegnek s az abban megnyilvánul er nek megszemelyesitoí lettek. Az istenalakok helyi eredete magyarázza meg azt, hogy ugyanaz az er tóbb alakban jelenhetik meg: a te-rmékenyréi jelképe egyaránt lehet a gabona vagy bármel/ más novény (pt. a papirusz va8y a lótusz), egy jellegzetesen állatfaj (pl. a

'zapora macska va8y a krokodilus), a Nap uugy a Nflusj a halál szimbólu-

mfvá ugyanrjgy válhat azanyaíóld, mint az átlatok kcizul a sakál, a kesely valy azoroszlán, Másfel l külcinboz gondotatt ársítá-

sok ritján ugyanazt az állatot egymástól eltér hatalmak hordojának tekintették. A krokodilus nemcsak a termékenységet juttatja az ember eszébe, hanem a pusaító er t is. ,l falumi a-

z

72

zis Sedet nev városának krokodilus alakri istene, Szebek: teremt , é]etadó isten, de egyben fia a fels -egyiptomi Széthnek, Ozirisz ellenségének,és ennyiben ellenséges er , aki ellen varázsigékkel védekeznek. A magasba szárnyal kitárt szárnyu s -

lyom az égbe tor lendület hatalmát testesíti meg: így lehet az Égés a Nap isteni jelképévé,de jelképe és istene még az ugyancsak ,,égbe tór " íára i hatalomnak is. Ebb l a tobb irány kapcsolatból született megHórusznak, a napisten sólyomfej fiának isteni alakja, aki egyben a fáraó mennyei hasonmása. A mítosz nyelvén ezt ljgy fejezik ki, hogy a íára Hórusz istennel azonos.

Helyi és általános istenek Az egyiptomi állam kialakulása idején (i. e. 3000 korül) a külonbóz ,,hatalomhordozó lények'Lnek már egész sorát tisztelték. Az egyes istenalakokhoz íűz d képzetek - mint láttuk - már eleve osszetettek voltak, és ezért az istenek száma az egész or, szágban már ekkor szinte áttekinthetetlen. Mivel pedig minden isteni lény egyetemes jelentóség is volt, mint egy vagy tobb hatalom hordozója, a kolcsoncis érintkezéssorán az egyes teruletek lakói konnyen átvették egymástól isteneiket. Az egykor csupán egy-egy kisebb kozosségben tisztelt ,,hatalomhordozó lények" í8y már az egyiptomi állam kialakulása el tt, tehát legkés bben a lV. évezred folyamán egyetemes, az egész Nílus-vcilgy területén ismert istenalakokká váltak. Az eredetileg alsó-egyiptomi Ozirisznak már az els dinasztia uralomra jutása idején szentélye volt a fels -egyiptomi Abidoszban is; Hóruszt egyaránt magáénak vallotta Busiris, Buto és Edfu szentélye. Az istenalakok e korai elterjedésének pedig tobb fontos kovetkezménye volt. Egyik isten kultusza sem korlátozódik egyetlen kozpontra. A ,,frd1y istenek" (akiknek nevei a koztudatban éltek, de névsorukat és számukat egységes érvénnyel sohasem határozták me$ egész Egyiptom istenei. Egyetlen isten hatalmá73

nak kcire sem korlátozható a természeti és társadalmi jelenségek egy megh atározott, zárt területére - és egyetlen jelenség sem áll egyetlen meghatározható isten uralma alatt. Mindegyik istenben benne van az élet teljessége, és minden jelenség, minden tevékenység f
példa. íziszmint termékenységistenn a hitvesi és anyainrireg jelképe, de az, aki az embereket f ldm velésre és kézm vességre tanította, az égi napistenn , s emelIett félelmetes varázsló, életadó, de a halottakat is ó fogadja magához Másfel l vlszont: nincs egyetlen meghatározott,,napisten", hiszen a Napban megtestesül rejtélyes er ket egyaránt tisaelik Ptah, Ré, Átum, Hórusz, ozlrlsz, Min, Mont ,r"rélyében;Thot és Honsz egyaránt ho]distenek,íziszugyanrigy tehén alakri, mint Hathor, s az uralko do táraó személyénekisteni voltát Ré, Hórusz és ozirisz alakjával való azonosulása egyaránt jelezheti.

Ezeket az isteneket ugyancsak a szervezett állam foldi valóságá-

nak megfelel en bizonyos fokig (mint látni fogjuk, nem teljes

mértékben), egységes,,istenállam"-ba, pantheonba foglalták, és

bizonyos rangsorokat és kapcsolatokat is állapítottak meg kozottük. Az egyes tartományok székhelyeinek istenei az egész tartomány f isteneivé lettek, és az istenek családja alakult ki k zottük. Egy-egy istencsalád rendszerint három tagból állt: apa, anya és fiű. Azistenicsaládok tagjainak egymáshozval , emberi kapcsolatát mondják el a róluk szol mitikus torténetek. llyen isteni család Memphiszben: Ptah, az ember alakri és emberi jelleg alkotó isten, felesége az oroszlánfej harcos Szehmet istenn , és fia, a lótusz alak Nofer-tum. Ugyanilyen isteni család Ozi-

risz, Ízisz és a gyermek Hórusz (Hor-pa-chrut, ismertebb gor gos formájában Harpokrátesz). Thébában Ámon, a kosfejíi helyi isten lett a családf , akinek hitvese Nut, fia pedig Honsz, a

holdisten.

Az istenek rendszere Az isteneknek ezt a kaotikus halmazát az egységes egyiptomi állam létrejcittekor az e|s dinasztiák fáraóinak pápjai és'teológusai szerveáék ugyanolyan egységes eszmei rendszerré, mint amilyenné a fc}ldi, reális egyiptomi állam alakult. A,,hatalomhordoz lények" voltaképpen ekkor váltak emberszer istenekké, s ezt a folyamatot kit n en szemléltetik az óbirodalom istenábrázolásai. Az istenek eredeti, á]lati alak ját már csak embertesten nyugvó állatfej (illetve a szfinxek esetében emberfej oroszlántesO va8y a teljesen emberi alakhoz illesaett állati eredet szimbólumok jelzik. ízisapl. már nóialakban rajzoltákle, de fejét két tehénszarv kozott napkorong díszítette.Bár egyes állatokat mindvégig isteni tisáeletben részesítettek, például a thébai Apisz- és Mnévisz-bikáka! az egyiptomi á]lam kiatakulásakor - torvényszer(íen ! - az eredetileg totemekhez és fétisekhez tapadó személytelen hatalmak mái emberszer istenekké lettek. 74

Az Ozirisz-mítosz

val az Ozirisz haláláról és jjáéledéegyes elemeire már a legrégibb Ennek elbeszélés. sér l szóló egyiptomi vallásos szovegek céloznak, osszefügg formában azonban csak egy g rog szerzó, a római császárkorban élt Plutarkhosz mondja el. Ozirisz, Ízipz, Széth és Neftisz ikertestvérek voltak, Ceb és Nut isten gyermekei. Ozirisz Ízisfr., Széth pedig Neftiszt vette feleségül. Ozirlsz atyjától ,,a két Egyiptom királyságát kapta orokul, s uralma olyan volt, mint mikor a Nap felkél a horizonton, hogy fényt adjon a sotétben tántorgóknak". Széth gy lolte testvérét, de nem tehetett ellene semmit, mert felesége védelmeáe t, s távol tartotta t le ellenségeit. Végül Széth ármányos módon mégis végzett testvérével:megtilte, s hoIttestét feldarabolta.Ízlsz, Neftisz és a tobbi isten együtt siratták a meggyilkoltat. Ré parancsára legifjabb fia, Anubisz, a holtakat eltakaA leg sibb mítoszok kozül

75

ríó sakálisten, leszállt

a foldre, tisszerakta a szétszórt csontokat. Ízisz pedig rájuk lehelt - mire az isten rjjjáéledg még egyszer egyesült feleségével (így sztiletett meg Hórusz), hogy végül ismét eltávozván, az él k helyett a holtak birodalmának királyává legyen. Ízisz ismét magára maradt. Széth bossz ja el l olében tijszulott gyermekével a Nílus mocsarai kcizott, Buto város vidékén bolyongott, s e terület jóságos kígyóistenének pártfogása mentette meg kettejuk életét.Amikor pedig a fi Hórusz feln tt, elindult, hogy megbosszulja apját. Párviadalbanlegy rte Széthet,

s az istenek ítéletukkelis szentesítették Hórusz gy zelmét és Széth vereségét.Ozirisz a holtak királya maradt, Hórusz pedig Egyiptom királyságát
nezve/ jabb

és jabb

er sebben

kiszí-

epizódokkal tarkítva mondanak el, egy

megkapó torténet keretében gyakran megfigyelt, de nem értett természeti és társadalmi jelenségeket személyesít és magyaráu meg: a ,,meghal és ujjáéled " gabona sorsát, a gabonát érlel term fcild életadó erejét és a term f ld és sivatag embereinek soha nem szűn ellentétét.De választ ad a mítosz a kultusz néhány sajátos jelenségéreis: hogyan lehetséges, hogy Hórusz, a memphiszi istencsalád gyermekistene ugyanakkor Buto templomának f istene is, és egyben a fels -egyiptomi Edfu szentély& nek kozponti istenalakja, s a fáraók hatalmának isteni se? Hogyan lehet Ozirisz, a mindig jjáéled gabonaisten a halottak birodalmának királya is? Ezek a magyarázatra szoruló természeti és társadalmitények szolgáltatják ennek a mítosznak a kiindulópontját. De mindezen trjl a mítosz a maga emberfeletti h seinek alakjában felvillantja azokat az emberi, etikai vonásokat is, amelyeket a mítosáeremt nép
alak,iatovábbé]takeresztényhitvilágMadonnájában,aSzéthet

és megól Hórusz pedig sárkányol Szent Gyorgy legendájában az jól megfigyelhet továbbélés unriepeiben. V a liatás, ill.

ugyipto*ikorakeresáényMária-ábrázolások,továbbáaSzent C/tiigy-abrázolások egyes stíluselemeiben, Néphit és teológia

k_ A népi képzelet alkotta mítoszok mellett az istenek egymás értel_ akarja zotti kapisolatát más, gondolati módszerekkel is népi mezni a papi tudomány: a teológia. Az istenekrl szóló

képzeteknekrendszerbefoglalásátésmélyebb,már.márÍiloz-

fiai

szint

papi értelmezé sét azóbirodalom nagy templomainak

kísérelték testületei egymástól függetlenül tobbféle formában me8.

Átum áll, héliopotiszi teo!ó*a tanítása szerint az istenek élén jelenthet,,min_ e8yaránt neve a személytelen napko-ron$, akinek létre az els dení,és,,semmit". Ó onm]agából snemzéssel hozta _ s_ nedvesség a _ Tefnut és istenpárt, ezek: Su a szárizlevegó,

A

eleme.BellÜkkeletkezettNut-azégésCeb-afold.Ezektla

négy sze_ személytelen isteni lényekt l szuletett viszont az elsó Ez a kilenc Neftisz, és Széth ozlriszésizisz, jelleg isten, mélyes korét, amelynek isteÁ alkotja"a héliopoliszi legnagyobb istenek alakult: így szerint ezek származásrendje

Iu*,l Su : Tefnut Ceb : Nut-

ll

l-:"l "i"l ,

oziiisz :

Ízisz Széth :

Neftisz

77

A memphisziteológLa Átumot a legf bb helyi istennel helyettesíti. Ptah az, aki csupán akarata és gondolata áItal létrehozza el szor a saját maga f bb testrészeit: a szívét és nyelvét, az alkotó gondolat és a teremt sz megtestesít it, majd ezek segítségevel hozza létre az istenek és emberek világát. Az egyiptomi teológusok 15 ezer évvel ezel tt a mítosz és a vallás nyelvén voltaképpen az anyagi világ keletkezésének kérdéseirekeresték a válasá.

A

király istenítése

A teológiai

rendszerek elvont istenalakjainak kidolgozásánál kozvetlenebb jelent sége van a királyi hatalmat isteni méltóságra eme! j ideotógiának A íáraó istenítése az egykori tórzsí mana jelleg hatalmára ny lik vissza. Már az els dinasáia uralkodói a messzi egekbe szárnyalo sólyom alakjában ábrázolt napistennel, Hórusszal azonosították magukat (Hórusz neve : ,,a távolÍ), és uralomra jutásukat erre az azonosságra utaló rin. Hórusz név felvételével jeleaék. Aíáraó valóságos foldcin jár ,,immanens" isten, a ,,nagy isten", minden f
a legnagyobb piramis három nemzedék szerint jóslatot amely kapott, isodás épít;e, mrjlva j család kerül uralomra, s ennek szül apja ma8a Ré, a napisten lesz. Azóbirodalom végénkialakuló jelmélet, amely a Egy egyiptomi mítosz szerint kheopsz,

mítoszban t kroz dik, a korábbinál egy fokkal er sebben hangs(iyozza a király és az isten külonbségét. A fáraókat Ré fiának kezdik nevezni: még istent l való, ,,isteni", de a legnagyobb is_ tennél kisebb, már nem ,,igazi" isten. Ezaz jfelfogás - amely ha_ tásában az,,isten kegyelméb l való királyság" fikciójaként évez_ redekkel élte t l az egyiptomi államot - már annak a jele, ho8y a kiráIyi hatalomma! alapvet érdekeikben szovetséges, ám ugyanakkor vetélytársként is fellép j társadalmi er k jelentek meg: az onállósuló papság s a világi arisáokrácia. Átiralyi hatatom korlátlanságával szemben fellép társadalmi torekvések további jele az, hogy az óbirodalom legvégénRé mellett jabb isten kerül el térbe s kapcsolatba a királyi hata_ lommal : Ozirisz mint a halottak istene s a trilvilági ítélszék legf bb bírája. Atára ,akiéletében Ré fia, csak halálában válik igazi istenné, Ozirisszá. De ez a képzet is módosult a kozépbirodalom idején.

T (l

lvil ágképzetek

é

s léle khit

Az ókori Egyiptom népének világképében a halál, az elmrilás

gondolata é, urelmrilás leküzdésénekvágya szinte ktizponti he_ iyet foglalt eI. Ezért vallásukban is kiemelked jelent sége van a halotti kultusznak. Úgy képzelték,hogy a halottak valahol a távol nyugaton, ahol a Nap is lenyugszik, valamilyen módon to_ vábbélnek: de ennek a továbbélésnek kozelebbi módozatairóI nekik maguknak sem voltak világos és egyértelm elképzeléseik. A legrégibb elképzelés szerint _ melyet teljesen sohasem küz_ dottót b _ urethunyt ,,továbbélése" testi maradványainak kon_ zerválásától is függ. A halottakat ezért száraz homokba temet-

ték, mely megóvta testüket a korhadá st l; az el kel ket díszesebb sírboltokba helyezték; ezeknek falait az elhunyt életének kellemes emlékeit idéz freskók díszítették.Az óbirodalom fáraóit,,égbe ny ló"- a foldet az éggel cisszekapcsoló piramisokba temették; a kozépbirodalomit n. i. e. zooilr5B0) óta pedig a

Halottak vcilgyének hegyoldalba vájt sziktasírjaiba, uaío;ab-an monumentális fcild alatti szentélyekbe temetkeáek. Azt az cisáonosen materialista felfogást, amely szerint az e]hunyt továbbélése testi maradványainák egységLen tartásához

kapcsolódik, tehát ets sorban

e

maradvanyo[ épen tartása,

gondozása az utódok feladata, az birodalom vége felé váltotta fel az az elképzelés,hogy a halott szellemi lényként(nem pedig testi mivoltában) marad fenn; ez azonban nem cstikkentette á holttest konzerválásának (esetleg bebalzsamozásának) k
sikerét el mozdító mágikus formulák, tánitások és el írások gy jteménye a Halottak k nyve, ametynek rcividebb-hosszabb

szovegét vagy néhány varázsigébí5l álló kivona tát azrijbirodalom idején már minden halott koporsójába beletették. B0

Társadalmi változások és vallási harcok

Amiként társadalmi változások helyeaék el térbe el bb Ptah, majd Hórusz, Ré és Ozlrisz alakját, rigy tükroz dlk a foldi való-

f istenné válásában is. Ennek az istennek megntivekedett becsülete érthet módon egybeesik a thébaieredet uralkodócsalád hatalomra jutásával (i. e. XX. század), a kozépbirodalom kezdetével. Ámonnak azonban nem volt elég er s gyokere a legf bb istenek gyülekezetében. Ezért azonosítani kellett a Napistennel, Ámon-Ré néven. Ez az rij teológiai tanítás szentesítette Ámon thébai papjainak és Ré foldi fiának szovetségét. Ámon-Ré lett az egyiptomi államiság hivatalos f istene, a fára (Ré fia) hatalmának védelmez je. Mellette a t bbi isten mindinkább háttérbe szorult, vagy azonosítás formájában beléolvadt. Az rjbirodalom idején (i. e. XVl-Xl. sz.) Ámon-Ré thébai szentélye gazdagságában és politikai befolyásában már trilszárnyalta valamennyitobbiszentélyt. Egy az i. e. Xll. sz.-ból származ hivatalos kimutatás szerint a templom birtoka (mai mértékegységekben) tobb mint 400 000 holdat tett ki, szolgaszemélyzete meghaladta a 80 000 í t, évi jovedelme pedig, csak nemesfémben, a kiság a thébai kosfej Ámon isten

rályi kincstár részérl

t

bb mint fél mázsa arany és tíz mázsa

ezüst.

Az Ámon-szentéty papságával s a vele szovetkezett világi arisztokráciával való társadalmi-politikai ellentét a háttere annak a vallási reformkísérletnek, amely az rijbirodalom legszínesebb egyéniségfáraójának, lV. Amenhotepnek, onmaga választotta nevén Ehnatonnak nevéhez íűz dik (kb.

i.

e.

1360-1340). A régi arisztokráciával szemben rij elemek tortek el re a társadalom mélyébl, s a fiatal íára tudatosan ezekre

akart támaszkodni. Hívei büszkén vallják felirataikban: ,,Semmi sem voltam, egy senkifia, tett engem valakivé". Az űj, felemelked rétegnek, amely rigy érezte, mindent a fáraónak koszonhet, rij istene is van: Áton, aki egyetlen emberen/ a fáraón ke81

resáül nyilatkozik me8/ s akinek nagyságát egyedülfogja fel és ünnepli a Naphimnusz ih]etett szavaival: Szépen ra1yo9sz fel az ég horizontján, ,

él Napkorong

mid n felkelsz a keleti horizonton, és minden foldet betoltesz szépségeddel.. .

Mily sokféléka te alakjaid - de titok ez az emberek el

tt.

Egyetlen isten, akihez nincsen hasonló ! Te alkottad a fcildet akaratod szerint mik
(Kákosy László fordításd

Aztlj napisten királyi próíétája Ámon els bbségévelszemben a

héliopoliszi teológia tanításaihoz ny lt vissza, és Átumhoz jellegében hasonló, de nála is sokkal elvontabb és személytelenebb, tlj (bár már nagyatyja által is tisztelt) istent, Átont, a sugárkévékben fényl napkorongot ismerte el legf bb vagy éppen egyetlen isteneként. Áton nemcsak rij, hanem rijszeríi isten-is: azonos a Nappal, s ezért sem emberi, sem állati alakban nem ábrázolható, s amia legfontosabb: kizár lagosságra torekszik, és tisztelete kizária más istenek, els sorban Ámon egyenrangriságát. Az Ámon elleni küzdelem .iegyében a íáraó Théba helyett j f várost is építtetett,ho8y a meglev templomok papsága és kialakutt hagyományaik ne békly zzákaz jtanítás hirdetésében. Az j val82

lásos irányzat tendenciájában egyistenhiv , de nem teljes mértékben. Csak Ámon és (enyhébb mértékben)Ozlrisz kultusza ellen irányult, a tobbi isten alárendelt aIakban megtarthatta templomát. Bár ezek a,,monoteista" vonások jszer ek az egyiptomi vallásban, mégis megvan a torténelmi el zményük, éppen a héliopolisziteológiában, s ezért felesleges kalandos találgatásba fogni arról, hogy milyen, esetleg e| -ázsiai hatások bírták a fáraót a maga prófétai lendület hitrijítására. Azerjed ben lev társadalmi átalakulás és vallási ideológiája , az Áton-kultusz a íára korai

halálával együtt elbukott. Utódainak támogatásával a jelent s tomegbefolyást is mozgósítani képes thébai papság helyreállította az Ámon-kuItuszt s a társadalomnak ezzel tisszeforrott régi rendjét.

A restauráció és kóvetkezményei Ezzel a társadal mi és val lási restau rációval véget ért az egyi pto m

i

vallás ,,alkotó", rlj gondolatok kitermeléséreképes id szaka. A társadalmi fejl dés megmerevedése elzárta a vallási fej! dés tiát is, s a még hátralev évezredes id t a ,,hivatalos" vallás elszikkadása, megmerevedése, üres formalizmusa jellemzi. A kései egyiptomi társadalomban a fuanyatló társadalmakat általában jellemz módon visszatértek a már let nt id k t lha]adott és babonássá degradálódott képzetei. .le}lemz erre egyes állatfajok (macskák, krokodilusok és a ,,szen{'skarabeus bogarab kultusza, valamint egyes állati egyedek istenitése. A skarabeus (magyar neve: ganajt ró bogár) szent állatként való tisaeletét részben nevének a létigévelvaló egybecsengése magyarázza (heper, ill. hoped; részbelpedig az az elképzelés, hogy az állati dogokon él skod bogár ezekb l a tetemekb l keletkezik tehát mintegy jelképe a ha!álból keletkez életnek. Az állatimádás (thériolátria) rijjáéledése visszatérést jelentett olyan el-

-

83

képzelésekhez,amelyeken az egyiptomi teológia már az óbirodalom idején trlljutott. A megkovesed , kasászer vé váló arisztokrata társadalom hivatalos vallásával szemben ebben a formában keresett a maga számáraa néphit tij isteneket. Azemberekhez kozelebb álló istenalakokat nemcsak az álIatkultuszban találták meg, hanem az Ámon-hit által háttérbe szorított, de vigasaalóbbnak, emberkozelinek érzett si istenalakokban is. ízisz és Ozirisz misztériumai ekkor indultak hódító titjukra. Mindennapossá váltak a legkulonboz bb varázsszertartások is. Az Egyiptommal ismerked g
MEzoPoTÁMlA lSTENEl ÉSDÉtrnoNnl Egyi pto

mi é s mezopotámiai valláso sság

k z
84

ban, novényekben, tárgyakban, csillagokban s a tengerben, fenn az égben vagy magában az emberben lakoztak. Ezek az embernél sokkalta hatalmasabb és általában halhatatlan erók azonban az emberrel szemben rendszerint nem jóakaratriak. ÁllandO óvatosságra, készenlétrevan szukség velük szemben, mert onz k, kcivetel z k, telhetetlenek. Áldozatokkal, ajándékokkal kell ket jóltartani, hogy hajlandóságukat megnyerjük magunknak. Ez az

els

hangulati eltérésaz egyiptomi és a mezopotámiai

vallásosság kozott. A Nílus v
formálták ki. lsteneik az ember iránt jóindulatriak, és minél hatalmasabbak, annál b ségesebb áldást ny jtanak; ezért van vezet szerepük éppen a Nap és a termékenység isteneinek. Mé8 Széth sem az ,, sgonos/', hiszen neki is megvannak a maga védettjei- csak éppen ezek nem Egyiptom termékeny vcilgyének, hanem a,,v r{is f ldű' sivatagnak vad, nomád népei. A sumer nép kialakulásának zordabb természeti kornyezetében, majd kés bbi hazájában a kiszámíthatatlan árvizeknek, néha valóságos ozonvizeknek, viharos szeleknek kitett, mocsaras Folyókozben a természet er inek elsósorban félelmetes voltát érzékelte. Ez a komorabb, nyomasáó alaphangulat mindvégig jellemz je maradt a sumerek s az politikai és vallási orokükbe lép sémi népek világnézetének, és leger teljesebben az i. e. ll. évezred mitikus tárgyú eposzaiban és a konyorg himnuszokban jut kifejezésre.

Mezopotámia vallása- s ez ismét eltérés az egyiptomi viszo-

nyoktól- nem egyetlen nép szellemi m ve. A sumer isteneket a Mezopotámiát meghódító akkád-babiloni nép is átvette, és sémi hangzásrl néven tisztelte tovább. Az akkád nyelv istenlajstrornok mindkét nevet kozlik, é, 8y a sumer-akkád isteneket ma e kett s nevükon szokták megnevezni. A sumer vallásos képzetek 85

egyébkéntolyannyira behatoltak a Folyókoz sémi népeinek hitébe, hogy a két nép vallási képzetei meg sem külonbciztethet k egymástól, , 8y joggal beszélhetünk egységes sumer-akkád-babiloni vallásról.

A városok és isteneik Ennek a vallásnak istenei hatalmasak és félelmetesek - s ezenfelul ijesa en sokan is vannak!A sumer templomok papjai rendszerez szenvedélyükben már korán katalogizálni voltak kénytelenek az isteneket, gondosan feltüntetve nevükon kívül hatáskoruket, tulajdonságaikat, templomaikat, kedvelt állataikat és szent számaikat is. A legrégebbi, mintegy 4500 évvel ezel tt készült,,istenkatalógus" csaknem ótszáz nevet sorol fel, de egy teljesebb, akkád nyelv felsorolás (i. e. 1500 korül) már 2000-nél is tobb nevet tartalmaz. Kés bb a mezopotámiai hittudósok kerek számban 3600 isten létezésétismerték el. Ezeknek ugy része a ,,felvilági" lgigi), másik része az,,alvilági" (Anunnakr) istenek sorába tartozik. Az isteni- vagy inkább csak emberfeletti - lényeknek ebb l a rengetegéb l részben a természetes fejl dés folyamán, részben a papság rendszerez tevékenysége k
kolcsonosen átvették egymás isteneit, s egy-egy városban azi. e. lll. évezred második felében már rendszerint három-négy vagy még tcibb istennek egyszerre volt temploma. Íey - akárcsak Egyiptomban - itt is létrejottek a népes istencsaládok. A férfiistenek sokszor mesterségesen képzett nev

n i isteneket

kaptak

feleségül. Így lett Enli/ felesége Ninli| fnki istené pedig Ninki istenasszony (En: r, Nin: rn ). A kisebb városokban honos vagy jelentéktelenebbnek tartott isteneket a nagyobbak gyermekeinek ismerték el.

v árosi ste nek

és te rmé szetistenek

Egy-egy város fóistene a maga területén nyilván minden emberfeletti er hordoz ja, és minden hatalom forrása, s í8y a korlátozott területen általános hatáskor istennek számít. Saját városának azura| és képvisel jeként ellensége az e]lenséges város istenének. Megvoltak azonban, részben helyi hagyományok alapján, mindegyiküknek az egyéni vonásai is. Konnyen érthet például, hogy a leg sibb tengerparti város, Eridu istene egyben a vizek ura is; más esetekben azonban ez a kapcsolat nem ennyire világos. Í8y u sumer istenek mintegy kétarcti lényekkélettek: mint városuk istenei korlátozott foldrajzi területen k a legf bb istenek * mint egyéni vonásokkal felruházott képzeletbeli hatalmak viszont, területi korlátozottság nélkül, a természeti és társa-

dalmi jelenségeknek csak egy-egy csoportjához kapcsolódnak. Ezekb l a részben egyetemes, résáen speciális, egyedivonásokból kiindulva végeáékel a sumer papi gondolkodók a rendszerezésnek azt a munkáját, amelynek eredményeként a nagy istenkatalógusok nemcsak neveket és tulajdonságokat sorolnak

fel, hanem az isteneket hatáskorük szerint csoportosítják és rangsorolják.

Az istenek egymás kcizotti kapcsolatairól, harcaikról, ellenségeskedésükr l, versengéseikr l és szerelmeikr l s az istenek és 87

félisteni emberek, héroszok viselt dolgairól szólanak a sumer-akkád mitológia nagy eposzai. A világteremtésr l sz l koltemény, amelyet kezd szavai után Enuma elis (,,Amikor ott fent...1 neven említenek, az istenek leg sibb nemzedékeinek keletkezésé-

r

els

halálos harcaikról és az ember megteremtésér l szól. A leg sibb változat szerint Enlil, a kés bbi, babiloni átdolgozás szerint Marduk vezeti a Rend isteneinek harcát a káosz si szornyetegistenei ellen. A Rend ember alakrj istenei gy znek, majd a bolcs Éajavaslatára a megtilt Tiámát sárkány vérétagyaggal oszszegyrlrva megteremtik az embert, hogy ,,az isteneket szolgálja". l,

lstenháromságok

A mitikus hagyományokból lesz rt teológiai tanítás szerint az istenek éléna világmindenség három nagy istene áll, a kozmikus háromság tagjai : An (Anu), azÉg istene, Enlil a Fold s az aá kórülleng leveg , és vég l Enki Ga), a lapos fcildkorongot hordozó Óceán istene. An a legf bb isten, mintegy királya az istenek államának, de csak az isteneknek szab tcirvényt, az emberekkel való tcir dést alacsonyabb rangrj társainak engedi át. Enlil az osszes városok teremt -pusztító istene, ,,az országok királya", a torvényeket adó és b n
a Nap és lnanna lstár), az Esthajnalcsillag iste_ jóslatokat, samas az emberek kozcitti igazságos_ ne. szin adja a lnanna_lstar a szerelem, termékeny_ rizóje, ség sat es torvényes pártfogója, mennyei ség, anyaság

Hold; Utu6amas),

sság íiaivá, l á nya iv á, hozzátartozóiv á akik tette a tuólogiui rendszere zés-a tobbi egykori városistent, s voltak, istenei eredetileg rni-na egy-egy város általános hatalmrj "Á

tei egfáuu t

i

ste

n há

rm

a

utóbb, u uaroroÉ' oriátlosagának elenyészésekormindinkább

_ de nem egészen kovetkezetesen _ a csillagok megszemélyesí_ t ivé letteklés emellett az emberi élet egy-egy ter letének megfelel funkcionális vonásokat vettek fel. Ugyanilyen helyzetbe jutottak azok azisteni lények is, akik eredetileg sem kapcsolód_ sár_ iak valameIy városhoz. Ninurta a Saturnus bolygó harcias, a tikkaszaki istene bolygó Mars a -.dz, kányol istene; Nerga/Adad a to nyari nap forrósa"gauan pestist boc sát az emberisegre. csatlako_ zivaiarokat, vihart é"s árvizet küldi a foldre, s hozzájuk je_ néwel egyéni még a sora/ hosszti démon és zik a tobbi isten csoportjain lezhet égi hatalmaktól az lgigi és Anunnaki istenek megszámlálha_ át a néhijóságos, de rendsieiint ártó szellemek tatlan sokaságáig.

.

.

Az istenek szolgálata a papok és Amiként az embernek itt a foldon legf bb teladata: csak azért és is azért istenek az úgy világi hatalmasok szolgálata, a terem. E1y, szolgálják. ket ho8y tere=mtették az embereket, ezt íBy koltemény epikus fennmaradt tésr l sz l , toredékesen fogalmazza meg:

Az istenek szolgálatára népesítse ember a foldet, , , cédrusgerendát; hátaskosárban ieglat hordjon és deszkát és adjon; covekkel jelolje a"mezsgyéi, diilonkent más_más nevet igazítsa; a csatornák és árkok medrét helyes irányba

89

határktiveket állítson fcit, óntózzeme' a szomjas ftildet; nemesítsen nclvényeket; városfalak káveir"r"ti", gabonát arasson/ a kalászok"i r,"Ji" csíírbe! ;arjof Epíteni az ember dolga, ,..nau"ii;;' Jaárasat, az ország erejét ncivelni. .. Ésmegadni u'. iri"n"tn"t az ill résa minden javakból. ..

(Rákos Sándor fordítása)

Az ember tehát munkára és szolgasá6ra termetg de nem a saját, hanem az istene! ik iavara,.'iistenek ,,szolgálata" pedig i6en ?r?,!?|!i-t-upu,lulo sokoldalt volt. Templomok építésével és karbantartásával, a templomi szükséglet"t r"au.eáur, a templomi fóldeken való munkáu"t, ."nJr."r", étel-, italátdozatok és rendkívtili engesael ,.hlla-.á, r.g"l;rm; aldozato*'rJrauur, az istenszobrok ciltciaetésével

és diszítésévelkellett ók", ,.,intelenüt engesaelni. Mert az istenek minden uo"t, ,i^a""rir,unyu5ságot, feledékenYséget betegséggel,

lr"parokkal

torolnak meg _ és minden, az embert e.tirJpir'valamilyen bonnek irtun; büntetése, még akkor is, ha a szenved nem tudja, mílyen bíínt ktivetett el, és melyik isten s jtja érte. Hiszen a sumer városok

kcizrendíi lakóia f
,ffi:Í*)

zsoltá_

Nem ismerem a vétket, amit vétkeztem. Nem ismerem a hibát, amit hibáztam, Nem akartam Ne m a ka rt u^ jlenem, meddig nUnátr.rner'

.Én

Lffi",:n:'j;iff ffffi

:

:

Te isten, akit ismerek vagy nem ismere(

csillapítsd le már szívedet. . . Az ember súket és tudatlan. . . Rosszat is, jót is cselekedhet; de bármit tesz, mégis tudatlan, lstenem, szolgádat ne s jtsd le! lngovány vizébe zuhantam. . . Kezedet nytijtsd ki értem A rosszat, amit tettem, jóra változtasd! szórdaszélbeb neimet! Vétkeimet szennyes ruhaként h zd le rólam! !

(Rákos Sándor fordítása)

Az,,ismert vagy nem ismert" b nokt l való megtisáulás elnyerése azért létfontoss ág a b n
En istenn m, medJ6 gycitcirsz még? 90

91

A

jóslatok és el jelek tudománya

Mit nYrijthatnak hát azistenek az esend , b ncis és halandó em_ bernek a b ncik megbocsátásának, a büntetés etengedésének, az ártalomról való lemondásnak mer ben negatív értékein kívül? Megismertethetik az emberrel a j
mányokhoz ért emberével. A mezopotámiai (,,babiloni'') jóslás atapja az az elképzelés,

hosy,,minden mindennet cisszefüg6''- minden a jelenben megfi-

gyelhet jelenség.egyrittal a jcivá-valamityen

bekci,vetke zend

eseményéreis utal. Az istenek tehát nem ihletett emberek, próféták szavai, hanem a bennünket kcirütvev természeti (égi és f ldil világban megfi.qv.e|het el jetek által k
gokból osszerakható csillagképeknek s ezek kcirül külontisen az év 12 hónapját jelz állatiiu.rillug.utainak fel- ill. let nése is el _ 92

re jelzi a jov t. A csillagjóslást szolgálták a sumer-akkád t bb emeletes,,toronytemplomok" kikkuratob, és továbbfejlesztett változatuk, a babiloni Marduk-templomához tartozó, hétemeletes, 90 méter magas ,,bábeli torony". Égszínkékoldalfalai és arany színben pompázó teraszszeríi tet zete a város kornyékén nomadizáló torzsekre is mély benyomást tett, mint az,,égbe tcir " (val jában az eget fürkész ) emberi g g jelképe. A csillagokból leolvasható el jeleket j stáblázatok foglalták ossze. A babiloni korban (i. e. XVII!. sz. ótd a jóslás m vészete - a jelenségek egyetemes osszefüggésének fantasztikus módon értelmezett elve alapján - kiterjedt az állatok viselkedésének,a madarak roptének, az állati torzszületéseknek, az áldozati áIlatok májának és azálmoknak a megfigyelésére. Így a jóslásnak kul
/stenek mint pártíogók

A jóslás azonban csak

el

re kozli a

jov t, a veszélyekkel szem-

ben nem nytljt segítséget, és még kevésbé adhat vigasztalást, megnyugtatást a bajok idején. A vallásnak eá a vigasztaló mozzanatát nem a komor valóságot tükroz és igazoló félelmetes

nagy istenek nyrljtották. A saját tehetetlenségüket érz embereknek náluk hatalmasabb, ,,emberfeletti" pártfogó utáni óhaja azonban megteremtette az egyéni, oltalmazó istenek képzetét. Mindenkinek módja volt egy-egy pártfogó istent keresni magának - akár állandóan, akár alkalomszerűen - a nagy istenek ko93

z

tt, akit a magáénak, hozz.á szeméIyesen kozelállónak érzett. A legkedveltebb pártfogó istenek kozé tartozott Szin, a holdisten és lstar istenn . Ahozzájuk intézett, már bizalmat és szeretetet is sugárz himnuszokban tigy t nik, mintha más istenek a hiv számára nem is léteznének, mintha Szin vagy lstar, vagy Nabu lenne - legalábbis híve számára- az egyetlen isten, akibe egyedül helyezi minden bizalmát. Ennek a szubjektív és gyakran csak alkalmi egyistenhitnek a neve a vallást
94

hség tetópontján, jlius havában rendezett

gyászunnepet,

amelyenu,u,,,onyoksirattáklstarifjszerelmeséT.k,azoldel-

l

halálát rétek isteni megszemélyesít jének évenkénti

Marduk íelemelkedése

A második évezredben, a babiloni óbirodalom kialakulásakor

Babilon városának emelkedett a legtekintéiyesebb istenek kozé

nupi,."n.,Mard"uk.Méltatlanlettvolnaugyanisa,,négyvilágtáj,, gy ura az város számára,ho8y istene ne legyen ugyan uráválett

tejű" emberek felett. egiutn"t, mint ahogy királya is r a ,fekete adta át hatalmát maga Enlil szerint R,babiloni papok tijianítasa

mitikus istenhábo_ uoi|it t"t"róuknuk, ámikor az a világteremtés és vezérét, Tiámátot szornyetegét, vizek mély r jáilan megolte a igényeinek isten új az is rítusokat régebbi A aziszonyű kingut. f Akitu,ünnep az lett mettett lstar át. alákították *gf"r"l' en fenntar_ rend kozotti urufiu mint a világ teremt ie és az istenek Marduknak ezt a amely eposz, elis Enuma idézJtt már tOla. A való el adás gy zelmét ünnepli, voltaképpen az Akitu-ünnepen céljára készült

Mardukazonbannemcsakjisten,hanemazistenfogalom.

nakbizonyosmértékbenrijértelmezésétisjelenti.Nemannyira fé]elmetes,mintinkábbjóindulatrlhatalom,aki-mintnapisten

az skáosznak, a istene ,,mindenkire kiterjed igaz, és természetes védelmez Ó az, aki a betegeket királyságnak, ság" ielszavát valló babiloni jt, s az emberekt l ny eng""t"É,t glyZgyitja, a bíinos
_

vetett elűzta sotétséget, a mítos z szerint véget

vánja,n"g.nbabiloniteológiattekintettealegmagasabbran-

gtevékenyistennek,Ezaszerepepedigalkalmasvoltarrais, vonia, és to*y uarduk valamennyi isten jellemvonásait magára akoaudatbanalegfbbistenblmindinkábbazegyet/enisten. né váljék. 95

Marduk henoteisáikus egyeduralmát csak egy id re váltotta fel az asszír nép és a nagyhatalommá fejl dott asszír birodalom f istene és királyi hatalmának védeImez ie: Assur- az asszír hadaknak gy zelmet adó harcias isten. Assur nem egyetlen isten,

hanem mint a leghatalmasabb nép eszmei megszemélyesít je, minden isten felett a leghatalmasabb. Mindenható akaratával - azaz: az asszír hódító torekvésekkel - szembeszállni nemcsak politikai vakság tehát, hanem vallási b n is. llyen értelemben az asszír birodalmi vallás tekinthetó a világttirténet elsó államvallásának.

Az asszír birodalom bukásakor Marduk kultusza még egyszer rijjáéledt, és az arámi nép legf bb istenének, Beélnek alakjával azonosuIva Bél-Marduk néven lett birodalmi istenné. Temploma, az É-Sagila a birodalom drisgazdag, kcizponti szentélyévélett, papságának befolyása pedig a kiráIyi hatalomra is már-már árnyékot vetett. Amikor ezért a babiloni király, Nabu-náid a vetélytárs holdisten, Szin kultuszát pártfogolta, Marduk papjai maguk nyitották meg a város kapuit a hódító Kűrosz perzsa hadai elótt

rÁNnÁN lsTENElTóL AZ ÓTESTAMENTUMl ECYIsTENHlTlC

A kánaáni istenvilág Tengerpart és sivatag, nyáron is hófodte hegyek és termékeny volgyek, száguldó hegyipatakok és a tengerszint a]att fekv mélloldek váltakoznak a Mezopotámia és Egyiptom kozott elterül szíriai-f
i

i

I

nen indult kés bb hódító titjára a bet írás, s az itt kialakult vallá_ sos etképzelések és tanítások az embe rek százmillióinak világné_

zetére gyakoroltak dont hatásl A kánaáni népek vallási képzetei eredetileg az egyiptomiakkal és fóként mezopotámiaiakkal azonos elemekb l tev dtek ossze, Azi. e. tV. évezred végénbekoltozott, sémi nyelvet beszél ká(tobbes naáni lakosság hite szórint a foldet isteni lények, az Élek sziklákamelyek be, népesítik száma: Élim, Ílanim vagy Etohim) jellegíi tárgyakfétis forrásokban, ban, hegyormokon, kutakban, ban és mint halotti szellemek, a sírok folé emelt megalitikus k tombokben lakozhatnak. E8y-e8y Éllakozik az elhunyt torzsf k tiszteletére vagy esku és szóvetség kótésénekemlékére emelt k oszlopokban is, amelyek ezért a Bét-Él(egy Éllakóhelye) nevet viselik.

Termékenységmítoszok A foldmúveléselterjedése idején az ennek

megfelel istenalakok

és kultuszok is megjelentek. Az Ugarit (mai nevén: Rasz_Samra, Szíriaál lamba n) f o niciai város terü letén folytatott ásatások al kalmával eddig ismeretlen mitikus és vallási jelleg epikus koltem& nyeket és himnuszokat sikerült feltárni, és megismerni bel lük a fóníciai hitvilág számos elemét. A foníciai (ugariti) vallás nem

azonos a kánaánival, de na8yon kozeli rokona, éspedig éppen mitikus hagyományaiban. Ezekben a mítoszokban a termékenység isteneirál esik a legtobb sz . Ba'al (,,a Cazdal, a bika alakrj, bi[aszarvakkal ábrázolt megtermékenyít férfiisten zivataros es kben, villámlásban/ mennydorgésben teszi magáévá Anatot, a term fold s az alvilág rirn jét, s ebb l a frigyb l minden esz_ tendóben szület rlj Ba'al nemcsak általában a termékenység férfiistene, hanem minden egyes torzsi ter let vagy városállam foldjének termékenységét,boldogulását külon-kulon is biztosító helyi istenné lehet. Tehát nem e8yetlen Ba'alt, hanem ezen a né97

ven/ esetleg bizonyos kiegészítjelz kkel, számos helyi istent tisaeltek. Kialakult az évszakok változását isteni személyek sorsában ábrázol mítosz is; ezt is az Ugaritban feltárt kozponti templom levéltárának agyagtábláiról ismerjük. Ba'alnak, a zivatarok megtermékenyít istenének ellenf ele Mot, a nyári h ség, ,,a halál" megszemélyesít je, akinek uralma alatt a források kiapadnak, a rétek kiszikkadnak - de annál drisabban sárgállnak a gabona kalászai. Mot, amikor hatalmának ideje elérkezik, megdonti Ba'al uralmát, s t magát az alvilágba taszítja. De Ba'al szerelmesg Anat, a term fold istenn je, nem nyugszik bele kedvesének sorsába.

Nekiront Motnak, megragadja, cséphadaróval megcsépeli szórólapáttal szétsz rja, kézi malomban meg rli.

-

.

.

tehát a gabonaérlel istennek a gabona sorsát juttatja, s az istenek ujjongása kozepette ulteti vissza trónjára Ba'a!t. Egy másik mítosz Ba'a!nak az stengeri szorny (Jammu vagy Lótan, az ótestamentumi Leviatan),,,a hétfej teker dz sárkánykígy " feletti gy zelmér l sz l, amelyben Ba'al az isteni kovács és fegyvermíveg, Kussar segítségévelsemmisíti meg akáosz hatalmait. Szembetíínmindezeknek a mitikus elbeszéléseknek hasontósága Egyiptom és Mezopotámia mítoszaihoz Ba'al, mint láttuk, nemcsak termékenységisten, hanem egyben védelmez je egy-egy terület, város vagy torzs termésénók, foldjének és népének, s ebben a min ségben kültinbóz mellékneveket vehet íel. Ba'al-Zebul néven a szentélyek véd istenének tartották, de ugyan így azonosulhat külonboz istenekkel is. A Ba'al ZebuI |a szentély ura'l elnevezést az Ószóvetség becsmérlóen Ba'al Zebub |,a légy ura1 névre torzítva említi. lnnen ered az európai néphit Beláub alakja, aki már k zonséges ordciggé lett. 98

Mindegyik trirzssz vetségrrek, minden városnak is me3ván a

sa|át istene, így T rosz és más f níciai városok vfióistene Melmoábi ttirzssz vetsé$éKeínos, a kan; a Jordántól dólkeletre

él

tóliik északra él ammoniaké Milkum. Ba'alhoz tcibbé-kwésbé hasonló termékenységisten még H adad, a ziv ataristen ; a meghaló és feltámadó EsmuD akit Adonnak, ,,azú(-nak is neveztek (in-

nen a gciriig Adónisd; Dagan, a gabonaisten és lstar kánaáni

megfelel ie, Astarte.

Ezek azistenek - ínezopotámiai társaikhoz hasonlóan - altalaban féltékenyek,ónz k és kovetelffiz k. Mint a termÉkenység adományozói minden terínésnek az elsejét, a leg|avát kívániák á]dozatuI : az els brjzakalászt, minden gyüm lcs els termését, minden állat els ellésétés az ember els szülottiét is. Az egész szíriai-foníciai térségben elterjedt az els szulcitt kisdedek feláldozása, tűzbe vetése a Királyisten, a Afulek vagy Molok tiszteletére. AMolok istennév azid k folyamán olyanannyira egybeforrott a kultuszára jellemz gyermekáldozat nevével, hogy ez a szó Karthágóban már magát az áldozatot jelentette. Az Ótestamentum s az antik szerz k egyaránt borzadállyal szólnak ,,Kánaán utálatosságá"-ról és a f
A torzsek istenei féltékenyen vigyázzák tiszteletük kizáróla-

gosságát. Maguk mellett természetesen eltűrnek más kisebb isteneket és démonokat, de nem olyanokat, akik a tcirzs vagy a

város egységétjelképez és megtestesít mivoltukban vetélytársaik lehetnének. Külonosképpen nem viselik el más ttirzsi istenek kultuszának átvételét. Ebben a vallási formában védtékaz egymással szüntelenül vetélked vagy éppen harco!ó torzsek és városok a saját politikai onállóságukat, íiiggetlenséguket.

Hová lettek az átÍog természetistenek és a területi kizárólagosságra_t
Az izraeli tórzsek

benyomulása

lahve

Jahve

az ótestamentumi névmagyarázat szerint ,,a Létez "

nyugati partvidékén elterül Midjan. lnnen hozták magukkal a Kánaánba déli irányb l, azegyiptomi határvidék fel l benyomult izraeli torzsek Jahve kultuszát s ugyanakkor ennek az istennek jellegzetes tulajdonságait: a vihar, villám, mennydorgés, t z és zivatar, fcildrengés és vulkanikus kitorések jelenségeivel való szoros kapcsolat ft. Így mutatja be a legkorábbi zsoItárok egyike: Megremegett és megrendült a fo]d. A hegyek alapjai háborogtak, Megrengtek, mert felgerjedt haragja. Orrából füst emelkedetg

,!

Jahve istenr l regéltek.

-

sivatagi viharisten

vagy na Létrehozó", de valószíníi, hogy neve eredetileg a vihar pusztító száguldását jelent sémiHwh igegy
Ebbe a kánaáni letelepült kornyezetbe azi. a. xlll. századbana ká-

naánt Egyiptommal osszekotó dé]i pusztaság íel l az izraeli torzsek nyomultak be, és - már kánaán területén - egybeolvadtak e8yes itt talált, kelet fel l már mintegy 'l00 évvel korábban betelepült és f ldm vel vé lett, velük rokon torzsekkel, akik gy látszik, hébereknek neveáék magukat. A két torzsi csoport másmás hagyományanyagot hozott magával:a keletr I érkezett héberek a mezopotámiai kapcsolatok emlékét,az onnan elindult pátriárkákról, els sorban a kaldeus ur városban szuletett Ábrahámról sz l hagyományokat; a déli sivata8 fel l érkez kés bbi jovevények pe_dig lzrael satyár l, az egyiptorni rabszolgaságról s a szabadító Mózesról, a Voros-tengeren való csodás átkelésükr l és mindenek felett torzseik kozcis istenér l, a szináj-hegyi

-a

Szájáb l

t

z emésztett,

Bensejében parázs izzott, Az eget meghajlította, rigy szállt alá, Felh van lábai alatt. . . (Zsolt. ,1B, 8 és kk.; vo. ll. Sám. 22, 8 és kk.)

Amikor azizraeli nép a Kánaánban való letelepedés idején (i. e. 1250 k.) a torténelem számára megfogható valósággá válik, tizenkét * részben déli (,,egyiptomi1, részben keleti (,,mezopotámiai1 eredet , részben pedig már régebben ott él (,,kánaáni")

-

tcirzsnek hol lazább, hol szilárdabb szovetségétjelenti, amelynek kozpontja Jahve si!ói szentélye. A szentély rzése a papi teend kre specializált Lévi t rzs egyik ágának, a magukat Árontól (Mózes testvérétl és a legendás els f paptól) szármaaató kóhénoknak feladata és kiváltsága volt. A Lévi név tulajdonképpen

100

101

,,csattakozptt"-at jelent. Ebb l arra kcivetkeaet}retrlnk, hogy ennek a ttirzsnek a hgiai csak kés bb csatlakoaak a #li irínyból benyomub ,,izraeli" ttirzsekhez, és ezért nem kaphattak napyobb, osszeftig8 , egységes telep lési terü}etet. Egy résaik a krizponti szentáy k rtil tdeptilt le, tcibbi csoportiuk uándo, p"poktént járta az országot; jelent s részrik vok á Jahve-kuttusz

A két torzsi csoport részleges kulonállását és magasabb fokri egységét fejeáék ki azzal is, hogy a korábbi jovevényeket (Ru-

nyok egységesítésébenés elterjesaésében. A nomád emlékekhez való tudatos ragaszkodás jele az, hagy Jahve szentélyéta letelepúlésután még?vszázaool,s, satamán korái6 sátorban helyeaék el, és hoty á kanaáni{cinrciai jelleg k templom építéseis észrevehet -népi ellenállásba ütktiztitt. A kelet felól korábban érkezett tcirzsek f isteneivel, a kánaáni Élhez hasorrló Elohimmat es Él-saddaija/ való kiegyezés olyan formában t nént meg, hogy egyfelól azonosították ket Jahvéval, másrészt az korábbi me8jelenési formáinak nyitvánították: .lahve a korábbi óscikrpk Elohim vagy Ét-saddaj néven nyilatkozott ffi , igazi mivoltát csak Mózes kora óta árutta el az ,,ég csipkebokoí látomásában (vo. ll. lvóz.6,3). A t
ezaz egyesítése, amelyben a silói szentély lévita papságának is nagy része volt, szóbeli formában már az i. e. Xl-X. században

átdolgozott és mesterségesen egysegesített formában kerültek az Ótestamentumba, mennyiuen 3rixek meg az egykori nomád

t

nomád hagyományainak fenntar&isában s a tcirzsi hagyomá-

vetlen se e korábbi szűkebb sz vetség két t
tcirzsi élet viszonyainak reális rajzán ttil egyes tcirténeti események és személyek homályos emlékét is, azer sen vitatott és is-

mereteink mai sántjén el nem donthet kérdés. 102

t rzsei) a tizenkét torzs sének tartott Jáid sebb feleségétl, Leától szármaftatták, a kés bb, Egyip-

bén, Simon, J rda stb.

kob

tom felól érkezett torzseket pedig a fiatalabb asszonytól, Ráchelt l, végül pedig a legkés bb csatlakozott torzsek csupán ,,szol-

gál lány"-okat kaptak sanyáknak. A torzsi hagyományoknak

végbement, de a mesterséges osszeolvasztás az eredetileg egymástól eltér hagyományokat nem tudta teljesen osszeforrasztani. A külcinboz hagyományokat ósszefűz irodalmi varratokat még jól felismerhetjük a Mózesnek tulajdonított Öt-kcinyv mai szovegében. Így tehát Jahve a déli torzsek viharistene, kiszorította a t bbi torzs isteneit, a tórzsszóvetség egységétjelképez egyetlen lstenné !ett, ugyanolyan egyetlenné, mint a moábi Kemós, ammóni Milkum vagy a t roszi Melkart. Jahve ezek szerint nem a világmindenség egyetlen lstene, hanem csupán azizraeli torzsek szcivetségének véd je, akinek létezéses e torzsek részérl való tisztelete korántsem zárja ki más torzsek és torzsszovetségek által tisaelt istenek, elohimok vele azonos rangrj realitását. De Jahvénak már ekkor is megvannak a maga egyéni, minden

más istent

l

megkülonboaet tulajdonságai: elsósorban

dz,

hogy mint si, nomád viharisten/ nem ember alakri, és nem is szabad állat vagy ember alakjában ábrázolni. Kés bb alakult ki neve pusáa kimondásának tilalma is. A fejl désnek ezen a szakaszán Jahve tehát még nem egyedülálló, a kornyezet t
nét l alapvet en

eltér vagy szemben álló isten: az izraeli rzsszovetség fennállásának e korai szakaszában| az rjn. bírák

korában (i. e, X!l-Xl. sz.) az izraeli torzsek tobb vonatkozásban osztoztak a kornyez tórzsszóvetségek és népek vallási elképzeléseiben.

103

lahve és a kánaáni istenvilág

Ahogy a sivatagból benyomult nomádok a Kánaánban vató letelepedést kovetó századokban egybeolvadtak a városok letelepült lakosságával, és átvették t lük a fcildm velést és életmódjukat - ri6y illeszkedett bele a tcirzsi isten is a kánaáni istenvilágba. Kapcsolatai a kánaáni istenekkel sokág ak, s az azonosulástól és beolvasztástól a hasonuláson át a mellé-, ill. alárendelés tobbféle tormáját oltik fel. Az ál]at alakri Ba'alokhoz hasonló an az Ószovetség k lt i szovegeigyakran hasonlítják Jahvét hatalmas bikához, mely szarvaival felcikleli ellenségeit. Ahol erre megvan a lehet ség, a kültinb
rgy érezték,csak ez bizsé8 tartotta fenn egységüket, s az elképzelésta szen_ Eá is. i"ri,n",i""pusáa fennmaridasukat is er sítette, pro_ érdekében ma8a papság a

való

h

iárv rárirr iorortito elfogadtatni, A bibliai elpagálta, és igyekeze" u, ""ge,z néppel

beszélésekszámoskozléselzraeltorzseinekegymástkovet,,el.ki_

ho8y a Jahve ,,lázadásai,Lról, arról tanr]skodik, nagyon szí_ ie*,á|rroló tanítást csak nagyon hosszas,

"u.,"iir"i,,_r

:;;","*r

l,

lehetett az egész néppel elfo_ vós és sokoldal ór.p"e""aa átal sokáig csak papi vágyálom magadtatni, u

,,rrou"t,ág4"*éje

radt

Az izr aelito

rzse

knek és ste l

nÜ k

nek egy

m

áshoz

f

Űzd"kÜ

l

o

n-

leges"kapcsolataaberitbzovetség)-képzetében'tÜkrozdik' tartotta a leAmikor Mózes kivezette népétEgyipitomból -.így

vulkános kitores félelmetes genda -, _|ahve a Szináj-hegyen egy els sorban a legfon_ toivényeit, l"l;;;á Loro,, kinyilaikoziatta (ezeknek két, egymástól lényegesen eltosabb tízparancso[aoa

tér változu,u,uáat vényeit

(Il.

tor_ fenn), továbbá ur ű^. Szovetségkonyv

ezek a gY jteméMózes 21-23.fejeze0. A valóságban

nyekjóvalkésbb,máramagántula|doniviszonyokmegszilár. kálakulása után keletkeaek. Az el,

és azallamszervezet ünnepélyesen kotelezte képzelt,,szovetség" értelmében lzrael ására, Jahve pedig arra, hogy magát Jahve torvjnyeinek megtart (iil.: visszavezeti) a pátriárkák f ld_ ennek fejében

dulása

^!pei "lu"r"ti iére,Kánaánba,ésebbenahazájábanmindenbajtólmegóvja. politeizmus és mo nolátria

izraeli torzsek vallását Mindezek után a kánaánba betelepult nevezni. monoteizmusnak aligha lehetne rnej ugyirtenhitnek, monolát_ sajátos válfajának, Vallásuka, u poii."i*i, ugy olyan van külonbl:u démonok, nuuu.t,"iiur, ri ának "."rvíen,helye is, s amely elismeri a saját fétisek és ,r"nt,h"iy"k kultuszanak

kultuszakorénkivtilesoisteneklétezésénekrealitásátis,ten-

105

denciaszer en azonban már kiemelkedik bel le egyetlen istennek, adott eseüen Jahvénak alakja, aki csak lzraelnek istene ugyan, de lzraelnek legfóbb istene.

Azid

számításunk elótti évezred fordulóján Saul és Dávid (kb. i, e, 1020-1010, ill. 1011970 k.) tevékenysegének eredményeként létrej tt a királyság, amely immár egész Kánaánt az izraeli tcirzsek uralma alatt egyesítette. Jahve ekkorára magába olvasztotta a foníciai panteon legf bb isteneirrek, Élnek és Ba'alnak jellemvonásait. A kánaáni vallásos elképzelésekhez való hasonulás Salamon alatt (i. e. 970-930 k.) jelent s mértékben fokozódott. Salamon építette íel Jahve jeruzsálemi szentélyégde ezt ety tűroszi, tehát az ótestamentumifelfogás szerint pogány építészkeszítette el, els sorban foníciai és kánaáni minták alapján. Salamon szentélye k
Salamon uralkodása alatt meggyorsult az osztálytársadalom

rovására, terjedését s3,gítették et Jahve "[orJiá pedig a Ba'al-kultusz btirokrata tomor ld nagybirtokos é.s A kirátyi udvar , " inrészárot tehat tudatos, pro6,ru-r.":Í,f:|yu-at

arisztokrácia

ua,at iivara való kiszorítására, dult meg Jahvénak Js kultuszának és folyamat, r.nínt korábbi spontán Ez iette6eben egészen más " akkor lahve és egybeolvadás:

osztonris uronorulár, hasonuiás atakjába

ofu"a,.t

Él"t"Ógyes ]ellemvonásai,

az

és magaslato"i" "-il'J"k, rendelték alá az e8yes ,."ni'h"lyeket

kultuszának a Ba'alokba, kat, most lahve ur"r,i" kezdeti'beolvadni

A

prótétai mozgalom

Aparasztikisbirtokkisaiátításaés.azelzelegytittjárÓdeklasszá. visz_ természetesen idealizált állapot lódás ellen, uugy; korábbi, számára ú!, az tiizJO ki,birtokos réteg sz9mébe1 szatéréséért emáltapoto|,eyU*onódtak az idegen érthetóen

"ttenáu"s berek és idegen istenek behatolásával,

Akirályir.utulo.ntol,anagybirtokos-bÜrokratikusarisztokrá-szÓ-

velük szovetséges papságtólelnYomoft _Parasztságegzal_ íneuerti t : nábi ihletett, szóló iaz ótesta riil;;ipráteiar, (i, e, lx-Vlll, sz,) éppen ezért nemtált ember) els n"*,"aitei ennek ellen.léptek csak a szociális ij;;;;J""ságok I:,l. !"n", idealizált régi, a vagyis is, ellen ideológiáiar*", iriJ"!"n irturi"k

ciától

sa

kialakulása. A királyi udvar kornyezetében kialakult az uj nagy-

társadalmiviszonyokmellettanemkevésbéidealjzáltvallásivi.

()j nagybirtokos arisztokrátásban is vezet szerephez .iutott. ^z a paraszti kisbirtok kisajácia kíméletleneszktiztikkel torekedett títására, saját nagybirtokainak,,kikerekítésére". S ez a folyamat nem állt meg akkor sem/ amikor Salamon halála után az egységes királyság két dinasáia alatt két részre, azészaki lzrael s a déli J da államra szakadt. A foldmíivelés elterjedése kedvezett a kánaáni fcildm vel - és termékenységkultuszok átvételének; a dinasfiikus házasságok

nemzetségi s,oiida,itás védelmez a f érd á ig J ah vébán,el sósorban igazság ar zaieteÁi |el en ik T"9, látták, tirzamjt-natatlan hatalmat lelmetes er t, az iieszt es tudatosan,az erkolcs és A próféták viszik iele Jahve alakjába Ennek a szemléletnek atapján igazság OrzO;enetl"ll",nuonásait, az gu,utlal és a Ba,alokkal, akik éppen eft állítiák ,ru*uu Juíuea a az ered en meg; ebb l sz kségszer igazságot nem kovetelik

birtokos osáály, amely a Salamon által centralizált ktizigazga-

106

szonyok,,helyreállításáért" is, a t
jeként s.egy úrj{aita erk
fi7

felfogás, ho8y Jahve más és t bb mint a t bbi isten. Ó az erkolcs egyeduli, re, s itt u hungr,ily - a t bbi it"nn"t szemben - az ,,e9yeduli" szón van. Ekkor es csak kultusz sajátos morális és etikai "kk"r;;;esül a Jahvek
a hagyo_ mányanyagnak szerk eszt jételohistának), míg a "niet déli(jridai) szerkesa nem idegenkedett u lur-,u" név használatától a korábbi korokról sz l eibeszéléselben sem (ezért neve: jahvista).

A

p

róíéták egyi

ste

nhite

Az l, e.Ylll. századi próféták (Ézsaiás,Ámos, HoseáE Mikeás} akik azi, e,760 utáni években léptek fel, és o"-ua"i*"i, tanításaikat - el deikt l eltér - írásba foglalták, ,a, n",n.ruk u, nem is .en els sorban eksztatikus csodate""ok

e, egzattált tátnokok,

mint deík, hanem vallásos gondolkoJot, u iahve-hii elso teologusai, akiknek Jahvéról, u uilágho-, emberis égherJ,

el

z val viszonyáról vallott nézetei ágységes ^áper," gondolati rendszerbe illeszkednek. Az Ótestar"ntu- uallái es teológiai tanításai voltaképpen ezeknek a nriféfkn"k g;;aolatain, l"r,""rái * a világról vallott nézetein alapulnak.lahvJatakjának a próféták által kidol. gozott tij értelmezésétazonban nagymértékben befolyásották az ország politikai helyzetének tragikus változásai. A korai prófé-

108

tai mozgalom kibontakozása idején válik egyre tudatosabbá az ijesn ellentét lahve elképzelt egyetemes hatalma és a valóság világában való gyengesége, sorozatos vereségei kozott. Mikozben a próféták Jahvénak, a héber torzsszovetség védójének egyetemes jellegét és hatalmát kezdték hangsrilyozni, maga a j deai és izraeli monarchia egyre alárendeltebb szerepet játszott az el retor asszír birodalommal szemben. Az i. e. vlll. század második felében indult meg Asszíria nagy és végs rohama a Foldkozi-tenger keleti partvidékénekmeghódítására. Ennek a hódításnak ideológiája: Assurnak, Asszíria istenének gy zelme az általuk leigázott népek istenei, koáuk Jahve felett is. Ha Jahve prófétái megmaradtak volna a monolátria hagyományos értelmezése mellett, ez egyértelm lett volna Jahve vereségének, tehetettenségének elismerésével. Az e1yszer kialakult teológiai koncepció megvédése érdekébenegyre merészebb elméletekhez és megfogalmazásokhoz kellett folyamodniok. .|ahvét mint az erkcilcs és igazság istenét csak rigy lehetett megmenteni, ha a zsidó monarchiák vereségét,Asszíria gyózelmét is az akarataként fogták fel. A Ylll. századi próféták - legvilágosabban Ézsaiás- szerint Jahve nemcsak magára hagyja haragjában népét, hanem tev legesen, kezdeményez en szabadítja rájuk Aszszíriát, saját eszkózét, ,,haragjának vesszejét" (Ézs. 10, 5). Asszíria gy zelme tehát ,,alátszat ellenére" sem Assur hatalmát, hanem csupán a Jahvéval kotott szovetséghez h tlenné vált torzsszcivetség lstenének haragját bizonyítja. De Jahve haragja nem oncélr] és nem is orokké tartó. A távoli jov b l az orok béke reménye int az egész emberiség felé: eljon azid , amikor a népek ,,kardjaikat kaszákká és dárdáikat sz l nyesó késekkékalapálják; nem emel nép nép ellen fegyvert, és nem tanulnak t bbé hadvise]ést" (Ézs.2, 4; Mik. 4, 3). Az or
].,

109

származ király, a messiás hozza el (nressiás : felkent). A távoli jov ben bekovetkez (vagy inkább visszatér ) boldog kor képe i'

,l l

,l

] ]

nem egy népnek ragadta rneg fantáziáját az ókori kelet világában, de a legemelkedettebb formában és legnagyobb hatással azasszlr hódító had.iáratok rérnségeirrekkortársai, a Vlll-Vll. századi ótestamentumi próféták fejeáék ki. AzL e. Vll. század srilyos politikai megrázkódtatásai, az északi monarchia osszeomlása és a déli élethalálharc a királyi és fópapi

hatalmat arra késáették,hogy sr3lyos engedmények árán is

I

kibékUljenek a próíétai mozgatommal: átvegyenek bel le mindent, ami az uralkodó osztályok sárnára még elfogadható, abból a célbó|, hogy a Jahve-kultusz jegyében egyesítsék az ország er forrásait. Ennek a kiegyezésnek írásos dokumentuma - azi. e. 620 kcirtil keletkezett - Mózes t dik konyve, az n. Deuteronomium, amelynek intézkedéseia kirátyi és f papi hatalom k zos politikai-vallási érdekeinek szolgálatában, de a prófétai mozgalommal való kiegyezés jegyében születtek. Egészükben kifejezik és osszegezik a Jahve-fogalomban végbement fejl désb l mindaá, ami a királyság és f papság számára még elfogadható volt. A Deuteronomium hangstilyozottan megtiltja a jeruzsálemi szentélyen kívüli kultuszokat, felszámolja papságukat, s a szentély kultuszán belül is szakítani igyekszik a kánaáni hagyományokkal. Ez mind a politikai centralizálást vallási vonatkozásban is alátámasztani akaró t
nemzetségi kotelékeken kívtil álló zsellérek (géreb számára. Megtiltja a napszámosok bérének cinkényes visszatartását, s a

110

menedékjogot szokott rabszolgák számára bizonyos

ny it, Míg

azonbanacentratizálástvaderéllyelhaitottákkeresztiil,aszo. k ve_ utópisztikus ciális torvényhozás rendelkezései nagyiészt telmények maradtak.

ADeuteronomiumJahve.elképzeléseistijvonásokatmutat.

Még mindig

nem

azegyedüli.lsten, de folotte áll a tcibbieknek: azlgi csillagzatokat a tobbi nép szárnára

az, akia Napot s

irányítását a. ma'a számára rendelte istenekül, o" trril soisá-nak létez tehát, de Jahvéhoz ké_ tartotta fenn. A t tbi isten is reális

;;;Ú.;onyabb rend

lények, vagy éppenséggel démonok,

soron nem ;;;;;rr;"llemek: végs

A

is igazi istenek,

íogság idején monoteizmus kibontakozása a babiloni

ADeuteronomiumeszméitazn.babilonifogság(i.e.581539) utolsószakaszábun".o1u"bilonibirodalombukásátkoaletlenÜ|

mege|zévekbenfellepoprófétákképviselikésvisziktovább. KozÜli.jkalegmaradandóbbhatástaleruzsálemelspusztulása

idejénéltleremiás(meghalti.e.585korÜl),avalamivelfiatalabb Ézsaiás" (i, e, 540 korül) Ezékiel (i. e. 580 ktirül), és azrin, "második gyakorolta az utókorra,

nemcsak a nép el tt tartott beszéJeremiás feljegyzéseiben vívott harcait is meg_ deit, hane. salaiiepelódéseit, onmagával

az

jbabiloni biro-

Éteslatasu u"u kárhoáattá, hogy annak bukását, és í8y dalom elleni t"tt ae, idején el re lássa

orák',""".

kénytelenlegyennemcsakapapokkalésakirállyal,hanemnépe csak

az el re látott bukást kozvéleményev"l is szembefordulni; vé tenni, ho8y a |ahvénak érthet gy tudta .inrJgu ,-raÁar"is megszegése miata,,szovetség" ,u'rl; Joni ott erkBlcsi torvények, ti blintetésnek fogta fel, a papi ideoIógia felé A nála fiatalab Ezékiel már er sebben

kozeledik:aszentélytii|áépÍtesét,azáldozatikultuszhelyreála zsidó néP jov jét ablítását hirdeti b;;;ár;uu tluau,ként; 111

ban látja, ho8y papi uralom alat! kizárólagJahve parancsai teljesítésénekszentelje magát. képekt l, latomasoktól, irodatmi reminiszcenciáktól zs folt stílusa is érezteti, ho8y a prófétai mozgalom hanyatlása vele kezd dik: már nem a liegenyek szósz lója (mint mégJeremiás is), hanem a papságé: népének nem kotelességtu datát akarja felbolygatn i, hanlm lkiualuraoft ságának''

érzéséter síteni. Mindkettejüknél nagyobb hatásrl azún. második Ézsaiás, egy név szerint nem ismert próféta, akinek beszédei Ézsaiás kcinyrz: nek 40-55. fejezetében maradtak fenn. Az beszedei monálak ki el sz
emelte óket valamennyi más népnek. Ez másmilyen kiválasztottsággondolat vott, mint a korai prófétáké. Ézsaiás Asszíriát még rigy tünteti fel, mint amely az Úr haragját az Űr parancsára és felhatalmazásával z dítja a h tlenné vált népre, a kései Zakariás próféta, kissé gyermeteg okfejtéssel, már azÚr bosszriját idézifel ama népek ellen, amelyek - bár Jahve csak ,,egy kevéssé" haragudott meg népére- a btjntetést azÚr eredeti szándékánál kegyettenebbül hajtották végre (Zak. 1,15). A babilonifogságnak és a hazatérésnek volt azonban még egy további kovetkezménye is. A fogság hatására a jahvizmus ideol giája tudatosabbá vált, és ennek kovetkeáében szükségét éreáéka Jahvéra vonatkozó tanítások és hagyományok ossze-

gy jtésének.Hiszen, mint láttuk, a jahvizmus ekkorára olyan exkluzív, kizárólagossági igénnyel fellép vallássá lett, amelynek

szüksége volt arra, hogy sa.iát világnézetét írásban rogzítse. Ez a

babiloni fogságból való visszatérésután, az i. e. V. században

t
Az rijbabiloni birodalom megd
Az

Óte stame ntu m kialakulása

A régebbi írásosforrások, azűn. jahvista és elohista kódex, valamint a Deuteronomium egyesítésébl és az ekkor keletkezett rn. papi kódexszel és még további rovidebb-hosszabb to|dalékokkal való kiegészítésébl jott létre a Mózesnek tulajdonított 113

7

.

/

fr ,t!

l|l

Tanítás ktinyve (héberül: Tóra) vagy más néven Öt-k nyv (grirogül : Pentateuchus). Ez a mű a világ teremtésétl a Kánaánba való benyomulás küszobéig állítja ossze a mitikus és legendás hagyclmányokat, a Mózesnek tulajdonított, de kés bbi, zómtikben i. e. lx-vll. századl eredet i ttirvénygyiijteményeket s a lr4ózes

személyérevonatkozó mondákat. A vegso szerkesáés alkalmáeredet mitikus hagyományokat, oly sikerrel, hogy ezeknek egyes ttirme!ékei csak a szerkesztók pillanatnyi figyelmetlensége által juthattak bele az Öt-k
lll: l;l, lil

ft

fi[

il ;l ll,

i

illr

l],

.

li lt l,

114

|1

d

Ij,l

il

il

Jahve harcainak konyve c.

gy jtemény végképpen veszend be

ment

Az els papi tisszeállítást kovet száza,dokban az Ótestamentum eredeti gy jteménye további, részben elmélked , részben kolt i, himnikus vagy novellisztikus jellegii konyvekkel egészült ki (Zsoltárok, Példabeszédek,Jób, Dániel stb.), egészen az i. e. tl. sz. kcizepéig, amikor az Ótestamentum néhány lényegtelen kés bbi betoldástól eltekintve, már ma ismert szovegében készen állt. A vallási tanítások, e! írások és szertartások rcigzítéséve!,egy ,,szent" írásba való foglaIásával és megmerevítésévellezárul az ótestamentumi monoteizmus kialakulásának id szaka. A papi uralom alá került és politikailag függ vé vált kicsiny zsid kcizosségben azonban már a kései ótestamentumi konyvek megírásával egyid ben kett s irány fejl dés indult meg: az írásba foglalt szent torvények megszilárdításának és rijabb t rvényekkel való folyamatos kiegészítésénekpapi irányzata - ez a rabbinizmus felé vezetett; s a papi vallás adott el írásaival szemben a próféták tanításaira hivatkozó, misfiikus vallásosságra t
lRÁN lsTENEl És vnllÁsnl

Az óperzsa királyi vailás * mondja Hérodotosz (1, 132) - nem állítanak isteneiknek szobrokat, templomokat és o|tárokat, mert nem hitték el soha (amiként ezt a gorcigok teszik), hogy az isteneknek emberi természetük lehetne. A hegyek cs csain áldoznak a kerek Égboltozatnak * mert eá nevezik Zeusznák -, továbbá a Napnak, Holdnak, Foldnek, T znek, Víznek és Szeleknek." A természeti er kben fedezték fel tehát Irán lakói azokat az emberfeletti ha-

,,A perzsák

115

talmakat, amelyeknek saját jó sorsuk, boldogulásuk kedvéértáldozniuk és hódolniuk kell. Az is kit nik az antik tcirténetíró kcizlésébl, ho8y a személytelen és egymással egyenrangri természeti er knek ekkor már folébe emelkedett e8y mindnyájuknál hatalmasabb, legf bb isten, akit a gcircig torténetíró - érthet en - zeusznak nevez. A legkorábbi óperzsa feliratok elárulják igazi

nevét ts: Áhura-Mazdá ez, aki Dareiosz király fe|iratai szerint t|agy isten, a legnagyobb az istenek kózótt", aki ,,az eget és a

fcildet teremtette, teremtette az embert, és neki boldógságot adott - aki Dareioszt királlyá tette, s neki ezt a királyságoi uJtu, amelyben jó lovak és derék emberek vannak", és,,a bolclességet és tevékenységet Dareiosz király.ra ruhááa,. Áhura-Mazdá bz szerint: a bolcsesség ura) ezek szerint a perzsa királyság megalakulásakor nem az egyetlen isten amiként ,,a királyok királya" sem egyetlen a maga nemében -, de mint legf bb istennek, hatalma ugyanolyan mértékben meghaladja a kisebb istenekét és démonokét, mint ahogy a na8y király is mérhetetlen távoIságban van lrán f
116

A

népi vallás

Az lránt és lndia északi részétbenépesítindoeurópai tcirzsek,

amelyek magukat árjáknak nevezték, azid számításunk el tti ll. évezred k
117

A máguso

Ezaz si, kezdetleges nemzetségi-nagycsaládi kultusz az egységes méd állam kialakulásakor (i. e. 700 kortil) egy, a méd királyok

által kedvezményezett papi tcirzsnek, a mágusoknak azirányítása alá került. A mágusok - akiknek neve kés bb minden titkos tudomány és varázslat ismer jének foglalatává lett - eredetileg a hét méd torzs egyikét alkották, akik az ószovetségi Lévi tcirzséhez hasonlóan eredeti t
Saját kortikben fenntartották a n kozosség valamilyen formáját; halottaikat nem temették el, hanem sziklák kozé tették ki, kesely k és vadak prédájának, hogy az isteninek tartott foldet és tüzet be ne szennye7zék. Csak az állatok által már letisztított csontokat helyezték el k koporsókba. A mágusoknak ezek a tcirzsi kuItikus szokásai kés bb befolyást gyakoroltak a perzsa vallási szokásokra is. A méd királyok a mágus torzs tagjainak a szertartások végzésére kizárólagos jogot adtak. Ók lettek a jósló- és áldozópapok, a hivatalos álomfejt k s a hatásos ráolvasások ismer i. A mágusok megtartották vallási. irányító szerepüket akkor is, amikor a médekkel rokon perzsa ttirzsek K rosz vezetésével(i. e. 55B) megd
,l18

foldosztó

és selte a nemzetség és torzs torvényadó, szabályoz (rokon b l t ered a szláv hatalmát, ezértő a ,,bhag a", az ,,osft " bo' : isten). Varuna adjá a papságnak a mágikus erejét, a sár_ káiycil lndraisten képviseli a harc funkcióját, Anáhita i$enn a je, szá_ t"rÁék.nyseg és anyaság emberfeletti megszemélyesít nyájak a s fold a pedig rászvátiistenn és a'Násiatia ikeristenek ran8ra, isteni emelik munkát termékenysegét és magát a termel

egysá

vegül p"jig ] ati'haná a torzssztivetség folé emelked a kágy, ses királyi hatalorn égi tiik rképeként, ugyan 9ho8y _ az Áhurá\, u jóságos atakja isten Él iott fti,É ;;l"i;;iyi Étek

segít istenek képzeteia mindent tatO es tudó nagy Áhura, Áhuez az a pontja ra_]Mazdá alakiává s r sodtek. A fejl désnek

els

amelyen

írott forrásaink megszólalnak,

zaratustra

A perzsa monarchia kialakulását mege| ,2:,..t!ve1O i. e.

vl.

század,

id

szak, az

az iráni torzsszovetség fejl désénekegy rendkí_

társadal_ lmozgékony, dinamikus szakaszára esik. Ezt a heves válpolitikai és meg, k indították *i r.no. ast gazdaságitényez ju_ térbe el ien ugrásszer fémfeldolgozás tozásoütet ;ék be.-n lrán tott éppen a perzsa torzsek lakta terüteten, Lurisztánban; klasszikus a k
v

119

id szakáb an - ugy, ahogy képessége vagy szerencséje megadta neki. A dinamikus gazdasági, társadalmi és politikai változásokkal együtt jár ljj eszmék fejez dnek ki azokb an az rij vallási tanításokban, arnelyeket a kés bbi hagyomán y zaratustra, az ,,iráni pr féta" nevéhez kapcsol. lrán népeinek ez az els teológusa és gondolkodója az si iráni vallási képzetek és szertartások rend Jzerez je, továbbfejteszt je és meg jítója. Zaratustra (latinos nevén loro"rt"r a név szó szerint valószín le6 tevehajcsárt jelent) a legendák k
l

ktizelít leg

a 600 kcirüliévekben), és hogy

északkelet-iráni

eszméinek el szcir

eg"y

helyi fejedelmet, vistászpát nyerte meg, aki esetleg azonos ]ehet Dareiosz Akhaimenida kiráiy egyik oievel. A zaratustrának tulajdonított himnuszoka! inielmeket és el-

mélkedéseketegy csaknem ezer évvel késOb|i gy jtemé ny, az Aveszta ffudás konyve) foglalta cissze. Az akkorip"rrr^ uralko-

dók parancsára id számításunk lll. századában osszeáttított gy jtemény, a zaratustra-hiv k szentírása, a mohamedán üld -

zések kcivetkeaében csak hiányosan maradt fenn. Legrégibb alkotórészei az istentisaeleti célokat szolgál himnuszo k, az (ln. gáthák, amelyeknek egy része valóban áz óperzsa korból származik, és l8y zaratustra vagy tanítványai m vének tekinthet .

_

zaratustra rejtélyes alakja sok szempontból emlékeáet az

ótestamentumi prófétákra. Eglel l egzaitált, szinte sámánszer igehirdet és csodás gy gyító, másreszt vallásos gondolkodó, aki az átcirclkl
és Daivák

ellentéténeksi népielképzelésébl indu]t

ki. Amiként

Áhura-Mazdá, a fényben ragyogó égboltozat istene a foglalata minden jónak, gy minden rossznak is megvan a maga isteni osszefoglalója, egységesít je és képvisel je. Ez Ahra-Majniu (,,az ellenséges szellem"), aki- ebben is Áhura-Mazdával ellentétben - a scitétségben testesül meg. A két legf bb, egymással ellentétes isten mégsem teljesen egyenrang . Áhura-Mazdának két ikerfia van (az elméIet ezen a fokon szukségszer en keres magának mitikus kifejezési formát) : Szpenta-Majniu |,a szent szellem'),

aki mindenben atyia tükorképe, és az em!ített Ahra-Majniu b kés bbi szovegekben Ahrimán), aki mindenben apja ellentéte, és apjával

szemben már eleve kudarcra van kárhoztatva. Azirá-

ni vallásban meglev monoteista t
alapvet tartalmát,

a jó és rossz egymássa! egyenrang elveinek küzdelmét, tehát egy dualista felfogást, Zaratustra tanítása csak a mitikus gondolkodás ktidén át, ellentmondásosan volt képes egységes gondolati rendszerbe osszefogni. Mindkét isteni lénynek megvannak a maga égiésfcildi seregei. Áhura-Mazdá és Szpenta-Majniu oldalán áll els sorban a hat ,,szent halhatatlan" szellem:. a Jóindula| lgazság, Hatalom, Mértéktartás, Egészségés Halhatatlanság a másik olda]on áll a démo-

nok szervezetlen tomege, éltiktin két vezérükkel, a Rossz Condolattal és a Hazug Beszéddel. A világ minden jelensége a két f isten egyikéhez tartozik: Áhura-Mazdá teremtette mindazt, ami világos, ragyogó, tisáa, értelmes és hasznos; Ahra-Majniu pedig afi, ami gono z/ káros és tisztátalan. Az el bbi alkotta a szántófoldet és a hasznos háziállatokat- az utóbbi a sivatagot, a vadállatokat, kígyókat és férgeket; az el bbit l való az élet, utóbbitól a halál. Az emberi társadalmon belül Áhura-Mazdá hívei mindazcrk, akik valamilyen békéstermel munkát végeznek. Az emberiség tehát - akárcsak az istenvilág * két részre oszlik attól függ en, hogy melyik szellemnek hódolnak. 121

Bizony kezdetben volt a két szellem: eltérnek k egyrnástól szóban, tettben, gondolatban: az egyik a jobbik, a másik a ros z. .. Közóttük a ti ztán látók iól válasáanak, de a hiwány elméi ek rosszul. Amfl
... ahitellenngeakett k r larosszabbMozhriz,

az

t6az ernber, az erény birtokosa: mindig a iobbllrhoz.

(Yasna 30, 3 *k.) Körrnyen észrevehet ebb l az is, hogy Zaratustra elvoht isteni lényei voltaképpen az iráni istenvilág konkrét alak}ainak elvi-elméleti szir tre va|ó enplé ób l, spiritualizálásából keletkeztek. Ezeknek az si isterpknek létezéséta zatatustra-vallás nem tagadta, csupán átértelmezte jellegüket azzal, hogy óket Áhuralvbzdá, az átfogó legnagyobb isten tevékenységeinek megnyF latkozásaiként fogta fel, de fenntartotta az egye természeti jelenségekhezt z d kapcsolataik képzetétis. Az jonnan bevezetett kultusz ezeknek az isteni elpmeknek szent ététfejezi ki, A templomok kozéppontjában az ÁhuraMazdát jelképez
122

A zaratustra tanításában már felcsillanó megváháspondolatot ki. Akésőbbile_ a képzelet e8yre csodásabb vonásokkal színeáe próféle6,nagyobb tudiák, hogy Áhura-tvlazdá g"náat maitigy -gyóreímenek ezre_ minde1 készít el ift iala, e, végs 1o_vábbi mígkovetni, fogia próféta jabb megváltó dik év végénegy-egy halhatatlan Zaratustra megsztiletik nem a tizenkétezóir. ávben leánytól szaósjan| férfiereje által csodás módon megfogant szűz vé5képplegy zi segítsé6ével t"titrria ó a végsó id k megváltója. küzdelemnek, s ela rosszat és sotétséget', ezzelvéget uui u ftildi hozza Áhu ra-tr4azdának im már végleges u ral mát szokásai_ Mindaz, amit az óperzsa birodalóm népeinek vallási himnu_ ról tudunk/ arra vall,'hogy a zaratustrának tulajdonított a kirá_ sem szok, a gáthák tanításaió.n u népivatlásgyakorlatot, Akhai_ Az mértékben. s lyok nézeteit nem befolyásolták'ielent okrnámenida dinasáia uralkodoinak felirataiban és hivatalos nézetek_ ismert tanításaként nyaiban nyoma sincs a zaratustra is els sorban nek. A királyok számára Áhura_Mazdá továbbra

jelkf; a királyi haialmat és a perzsa nép világuralmi igényeit szembenálló sotétséggel a nem de p"rO Íoracint li égi er , fény istene.

Az

egységes iráni vallás kialakulása

Afejldéstovábbifolyamána7..ar-atustranevébenhirdetettta.

Maznítáiok a korábbi, népi vallásos képzetekkel és a hivatalos mazdaizmusba a zerbe, dá_kultusszal lényegiLg egységes rends

álló sgo_ olvadtak egybe. n r"gfóub jo iitun és a vele szemben _ istenek a régi _ rijjáéledtek nosz mellett aláren"delt alakokként és démonok

ArégebbiirániistenalakokkiizÜtfkéntMithra,amindinkább olt s a gonosz legy zésébelel.a megváltás.eló-

harcoJjelle5et

készítésébenegyaránt

ácint

'zerepet

viv

férfiisten és Anáhita,

af
\ az Avesáa-irodalom kés bbi aIkotásaiba is. A Zaratustra-hívek tartós propagandája általánossá tett néhány olyan gondolatot is, amelyek befogadására a tomegek küI
írásnak nyilvánították, tanításait pedig államvallás rangjára

emelték.

A Zaratustrára visszany ló és neki tulajdonított gondolatok torténeti jelent sége azonban független ett l a,rovid ideig tartó hatalmi helyzett l, melyet az arab hódítás után rohamos és teljes bukás kcivetett. Aziszlám magában Perzsiában is hamarosan teljesen kiszorította az egykori iráni vallást, és csupán nem egészen százezer híve él lndiában és kisebb részük lránban. zaratustra vallásának azok a mozzanatai váltak torténeti ha-' tóer vé, amelyek - függetlenül az iráni népi hagyományoktól 124

_ alkalmasak voltak arra, hogy bármely nép elnyomottjai

fel_

l: ar_ ismerjék bennük saját gondolataikat a világ berendezésér znie gy jónak végül ról, hágy a Jó és a Rossiktizd egymással, s a az dualizmus, kifejez t
zsidóésgiirggondolkodásba,mindakereszténységeltti is, s a gnósaikuimiszti[aua, hatásuk érz dik a kereszténységen eret_ kozépkori és ókori az j keltek iorepko, folyamán életre nekségek megváItáshitében.

lNDtA VALLÁSA] htizó_ A Himalája tirok jég fedte magaslataitól a trópusi ovezetig vallásainak és dó indiai szubkonínens népeinek, civilizációinak nthe_ gazdagváltozatossága miniha a trópu si dzsu ngelek átteki novényvilágáraemlékez_ kapaszkodó tetlenül zs folt, "gy,iarb" ezer éves, írott tetne. Minden *Ód"rn ismertetés, amely e tobb tér_ visszatekint torténetre és tárgyi források által dokumentált roppantul is onmagukban élt és ma él népeinek ,eg rendbe "iykor gu:raig és bonyolult vallási világát egységes és.logikus a le_ óhatatlanul bemutatni, egészként ákarja"foglalni és szerves jár együtt ezzel ami -a és vulgarizálásnak a "gyouraiítésnek, onkényes mesterkélt, és kiválogatásának tányunyug szubjektív min_ rendszereiésének b nébe esik. Ez a veszély természetesen veszély a den vallásrendszer ismertetésénél fennáll, de a kozos legnyomasztóbb módon az indiaivallások t mor ismertetésének uáluiar"kor válik tudatossá. Mentse a kényszerű egyszer sítéskez_ nek ez a nyílt vállalása _ amelyet éppen ennek.a fejezetnek inbonyolultsága detekor a feladat jószerével megoldhatatlan hiál vállalt dokol _ az ismerteiés tudatosan/ de kénytelenségb

nyosságátl 125

Az lndus-vólgyi civilizáció A korai t
legismertebb kcizpontja az lndus vcitgyében fekv Mohendzsodaro és Harappa város vott, lakói feltóiret en a mai dravida népek sei, a proto-dravidák. Az lndus-vcilgyi civilizáció népének vallásáról még keveset tudunk * az itt talált írásos feljegizések

megfejtése és értelmezése még kezdetifokon van, s a tárgyi leletek tanrjsága sem egyértelm tt. A gyér adatok arra mutatnak, ho8y e nép vallási képzeteiben fontós helyet t lt tt b" uugi

"gy .ini'unyái kapcsolták; mellette az istenek egész sora a természeti jelenségek szabályos változásait érzékettet égitestekhez kapcsolódott; a kultusa - amely a termel munka sikerét volt hivatva fenntartani - a papoli kiváttságos csoportja irányította. Ez9k a meglehet sen sovány tén/ek vallistcirteneti szempontból azért érdemetnek említést,mert az lndus-vcitgyi vallási képzetek és szervezeti formák befolyásolták és színeaél az árja népek benyomulása (i. e. XVl. századt l) után kiatakult véd,ikus lndia vallását is; jelenségei az ,,lndus- vólgyi'' hatás számbavétete nélkül nem is érthet k meg. tcibb termékenységistenn , akinek alakját a Foldhciz,

istenn

Az

h
Az i. e. xyl századdal kezd dóen lrán fel t indoeurópai nyelvet beszél tcirzsek nyomultak be azlndus v
civilizációt hordozó proto-dravidikat,

,"Ja

kelet és

dél felé terjeszkedve uraivá lettek a cangesz vcilgyének sa }/iPhy1-|egységt l északra elterül egész iersegnef. E tcirzsek

legkozelebbi rokonai az iránit
126

,

ját, sok tekintetben kozósek vallási képzeteik is. Mind azlráni, mind az indiai árják nomadizáló állattenyésaók voltak, s az emberfeletti hatal
árja-benyomulás

harcok folyamán meghódították, 31or lndus-vtilgyi

kel együtt magukat árjáknak neveaék (a szó kb. fényest/ ragyogót, dies t jelenO; egyútt alkotják az irtdoiráni nyelvek csoport-

p"áat

stb.). Ezek-

Az emberfeletti er k a személyes jellegíívéválás folyamán két nagy csoportra oszlottak: az Ásurák és a Dévák istencsoportjára. Az el bbi az asu t b l származik, ami er t, elsósorban életer t jelent, az utóbbi eredeti jelentése: égi, nappali, fényes. Az istenek hasonló kett s csoportosítása megvan az irániaknál 6hurák

és Daivák), a germánoknál (Ázok és Vánob, a sumereknél (Anunnakiés lgigi istenek). Ásurák és Dévák az emberfeletti er& nek eredetileg kétfélemegnyilvánulását jelentették tehát; a kS s bbi fejt dés során lndiában az Ásurák inkább a riasztó, félel127

metes, tó,

s

er t, a Dévák inkább az embereket támogak megszemélyesít ivé lettek. lránban, mint láttuk, a

t pusztító

segít er

differenciálódás ellentétes irány volt. A hódítás idején, a Védák gyííjteményénekkialakulásakor ebb l a két istencsoportból már kiemelkedtek - részben a korábbi természetistenek rovására - egyes személyes istenalakok. A letelepedés idején az addigi nomád árjákátvették a f
kasztrendszer és vatlás

A sokrét istenvilággal való érintkezés torvényeit megállapító s a szertartásokat a gyakorlatban vezet papok már korán zárt csoportba, a brahmanok (torvénytudób kasajába tomortiltek, kisajátították maguknak az ,,érvényes" - tehát az isteneket sikeresen befolyásolni képes - rítusok és formuIák megáílápításának és ellen rzésének,majd a családf k nevében való végrehajtásának monopóliumát, s így az egyre bonyolultabbá váló szertartásrendszer irányítóiból végrehajtóivá és - természetesen - haszonélvez ivé is lettek. A hosszadalmas harcokban elén további észak-indiai hódítások egyre élesebbétették az ellentétet hódí128

tók és meghódítottak kozott, de siettették az árja lakosságon belül is az osnálykülonbségek kialakulását. llyen k rülmények

kozott a ,,leglényegesebb" ismeretek birtokában lev brahmanok támogatását a világifegyverforgató arisáokrácia sem nélkü-

lozhette. Azid számításunk el tti els évezred kezdetére kialakult merev kasztrendszerben a brahmanok a legkiváltságosabb, els kasáot alkották. (ltt és a továbbiakban a koznyelvben elter1edt ,,kaszt" kiíejezésthasználjuk az ókori indiai társadalom megmerevult és élesen külcinvált 4 csoportjának jelzésére,bár helyesebb lenne az eredeti varna kifejezés használata; a kasztok csak a kés bbi id k folyamán alakultak ki az eredeti négy varna további széttagolódásából.)

A négy Véda Ennek a kiváltságos papi rendnek alkotása a szanszkrit nyetv és négy részb l ál!ó Véda (:tudás) c. gy jtemény, amely utóbb a hindu vallás szentírásává lett. Ke]etkezése nagyjából egybeesik az Ótestamentuméval. Legrégibb rétegei az árja torzsek benyomulását ktivet els századokig nyrilnak vissza, és legkés bbi részei is megel zik a perzsa hódítás korát. Tehát nagyjából az i. e. 1501500 kozcitti évezred papifelfogását tükrozik. A négy Véda tartalmának zomét a papoknak az áldozat alkalmával az istenek megjelenését ldéz varázsigéi és himnuszal, a hiv knek az áldo-

zatok bemutatásakor s a szertartások végrehajtásakor elmondandó imái, kcinyorgései s a rítusok pontos, szabályszer elvég-

zésérevonatkozó utasítások, továbbá az istenek viselt dolgairól szóló mítoszok aIkotják. A Véda négy gyíijteménybl (szamhita) áll. A legrégibb a Rig-Véda (,,a himnuszok tudása1, amdy 1028 himnuszt tartalmaz. A továbbiak: a Száma-Véda (,,a dalok tudása'), a ládzsur-Véda (,,az áldozati rítusok tudása'l és végül Átharva-Véda(,,avarázslatok tudása"); es t hoz , démonokat engesztel , gonosz szellemeket elűz , ellenséget elátkozó vagy b no129

ket engesztel , betegségt l ment és mindennem sikert biztosít varázsigék gy jteménye. Az elnevezések azonban nem tel: jesen felelnek meg a tartalomnak: mindegyik Véda osszetett tarialm , mindegyikLen találhatók olyan réizek, amelyek jellegük szerint egy másikba kívánkoznának; sok kozcis részlet is találha-

tó bennük. A szovegek nagyobb része verses, kotott formájri (ezek a szorosabban vett szamhiták), kisebb részük prózai szó, Ve8.

A Védákhoz még azid számításunk el tti századokban kükiegészítések, a rítusok, himnuszok és varázsigék me, lyebb mondanival ját és célját elemz -fejteget magyarázatok

lonboz

és elmélkedésekgy jteményei járultak. Ezek kozé tartoznak els sorban a bráhmanák, vallás; erkolcsi és filozófiai elmélkedések,

bolcs mondások, a Védákat értelmez fejtegetések gy jteményei, amelyek a Védák lezárása után az i. e. Vl1-!V. században keletkeaek; továbbá f ként teológiai szempontból jelent s az Upanisadok bz szerint :,,melléülés'lsok évszázadon át kialakult

gy jteménye, amely egyes tudós brahmanoknak a ,,melléjük települt" tanítványok részéreel adott szóbeli magyarázatait, el-

mélkedéseit, a Védákhoz már csak lazábban kapcsolódó tanítá-

saikat orokítette meg. A legkülonboz bb (és ezenfelül külonbciz eredet ) istenalakoknak, a hozzájuk íűz d , hol megdobbent en primitív, hol mélyértelmíívagy éppen a íilozófia határát srlroló, egy évezred gondolkodásának megannyi fejl dési szakaszát tükroz képzeteknek és bonyolult szertartásoknak serdeje a Védák világa. Az istenek, istenszer lények és démonok fenséges és ijesá sora vonul el el ttunk. Az istenek kozcitt a legmagasztosabb és legelvontabb az ,,égi atya" Diausz-pitabz si égisten emberibbéformált alakja), aki a Foldanyával @rthivi-mata) kot tt házassága által valamennyi isten sévélett: isteneket nemz frigye óta azonban nyugszik, és nem avatkozik tobbé bele a világ folyásába (ilyen ,,tétlen isten" - latin szakkifejezéssel: deus otiosus - az ugariti mitológiából is130

mert Élis). A valóságos hatalmat a ,,fiatalabb istenek" gyakorolják, és kcizottük is a leger sebb tndhra (a név eredete bizonyta-

lan), aki voltaképpen az Ásurák leger sebbike, de a Rig-Véda himnuszai már a Dévák kozé sorolják. Eredetileg a félelmetes égi jelenségek, villám és mennydorgés megszemélyesít je, de a Vé-

dák kialakulásakor már a királyi hatalom és az arisáokrata harcos khsatriják kasztjának patrónusa, és maga is az istenek királya. ,,Életm ódja" is az arisftokraták égi mintaképévéteszi: megjelenése méltóságteljes leomló szakállával; szereti az,,isteni italt", a szómát, kedveli a halandó asszonyokat, ereje, mint a bikáé; félelmetes fegyvere a villám: ezzel s jtotta halálra a Vrtra-sárkányt, a |fia1y ellenséget, mely elzárta a vizet", és ezzel létrehozta, s minden id kre biaosította a világ rendjét. Ó adta istentársainak s az embereknek a titokzatosan szent, kábító hatástj isteni italt, a sz mát, minden áldozat elengedhetetlen alkotórészét, elkészítésénektitkát azonban a brahmanokra bína.lndhra mellett az uralom és hatalom isteni megszemélyesít i még Mithra és Varuna, a két, egymást kiegészít isten. Mithra alakjában - rgy, amint a Védákban és még inkább a Védák utáni irodalomban megjelenik - a napisten vonásai találkoznak a nemzetségi kotelékek (a ,,szerz dés1 tartósságát fenntartó társadalmi er vel s egyben a méltányosság, megértés, megbocsátás és jóvátétel e]veivel és gyakorlatávaI. Vele szemben - de t |e elválaszthatatlanul - Varuna a megtorlás, en6esztelhetetlen szigor tján teljesíti ugyanezt a funkciót. Mithra megbocsát a b neiket megbánó vétkeseknek, Varuna halászként ragadja hálójába a makacs b nosciket. Hármójuk kcirül istenek és istencsoportok tevékenykednek - Agni(a himnuszokban legtobbet magasaatt si t zisten); az Áditia,istenek, akik kcizé voltaképpen Mithra és Varuna is tartozik; a gyógyító Aszvin-ikrek (a hajnal ikertestvérei); Tvasztar - az isteni kovács; ma8a a megszemélyesített és istenített Szóma-ital; a végtelen id t megszemélyesít Kála és fia, a világteremt Prádzsapati. Az isteneknek ez a megszámlálhatatlan (és soha meg sem számolt), j :l31

novelhet sokasága mégsem kaotikus halmaz csupán, mert mindezek az emberfeletti hatalmak alá vannak vetve egy mindnyájuk fol tt álIó torvénynek. Ezt a ,,nagy világtt}rvényt" a korábbi szovegek Ritanák b sz azonos gycik a latin rítussal), a kés bbiek inkább Dhármának nevezik, és hol az
Mithrával.

A

v áltozatl an

s

ág

v al l ás

a

A Rita egyként foglalja magába a világmindenségben megnyilatkozó kozmikus torvényeket, a rítusok orokkon változatlan formában való végrehajtásának szabályait s az ugyancsak megvál-

toztathatatlannak tekintett magatartási, erkolcsi el írásokat, mert mindez, az istenek, a természet és az emberek világa egyaránt orok és változatlan torvényeken alapul, Amiként a maguk-

ba zárkózott, egymástól elszigetelten él , megkovesedett falukozosségek világában csak változások lehetségesek - amelyek korforgásszerűen végül vissza-visszatérnek onmagukba *, de

nem egyirányl3, célratcir fejl dés; amiként senki sem képes áttorni a kasaok megkovesedett rendszerét, mert minden családnak seivel és távoli utódaival együtt m rltbeli és jcivendó sorsát, lehet ségeit is meghatározza eleve elrendelt társadalmi helyzete; amiként az apr államok uralkodóin ak, a rádzsáknak egymás kozotti harcaiban csak a hódító személye változhatik, de nem a hódítás ténye és jellege, amiként az egyes események csak céltalanul kovetik egymást, és nem válnak ttirténelmi folyamattá - így a vallás rendje és kovetelményei, alapvet tanításai is orcikkéva]ók és változatlanok, hiszen maga a világ is or kkcin volt, és
132

orok a keletkezésnek és pusztulásnak ez a periodikus váltakozása. A mi világunk tehát egy id pontban keletkezett, de helyén el tte más világ volt, s a mienk pusáulása után helyébe más fog kovetkezni. A keletkezett rij világ mindig csak másolata lehet az elpusault réginek. A vallási torvinyeket sem ,,vezette be" senki, nincs ,,vallásalapíto", és nem volt szükség ,,isteni kinyilatkoztatásra" sem, mert ezek a torvények orokké léteztek, és,orokre fennmaradnak. Magyarázni, módosítani lehet ket, és egyes tu_ dós brahmanok a szent szovegek titkait mélyebben elemezhetik el deiknél- de akkor is csak a már eleve,
elméletben egy osztonos és kezdetleges materialista filozófia ele_ mei is megvannak, és ez a filozófia megfelel a mindennapi élet

tapasáalatainak is. A világ tehát egészében is, egyes alkotórészeiben is orok és vá]tozatlan _ ezt tanítja a védikus vallás. A Rita és a Dhárma eleve minden lénynek megszabta a helyét a világ adott rendjén, a Szanszárán belül, s a képességeknek,kotelmeknek és jogoknak ezt az eleve megadott rendjét egyetlen lény sem lépheti át

-

sem isten vagy szellem, sem állat, ember vagy novény.

133

F A kasztrendszer

igazolása

A változatlanságot kiíejez vallás nemcsak kozvetve, tanításainak szellemével tükrozte az t létrehozó társadalomnak, a

kasfirendszernek valóságát, hanem a fennmaradását ktizvetlenül is szolgálta. A jelenlegi emberiség egy kozos snek, Purusának szétszabdalt testéb l származik - tanítja a Rig-Véda (X. 90, 12): ,,Szájából lettek a brahmanok, két karjából a harcosok és fejedelmek, combjaiból a munkálkodók, lábszáráb l a sudrák''. Megmásíthatatlan isteni akarat tehát a kasztok megléte, és kinek-kinek saját kasztjához való tartozása. A kasáok oly régiek, mint maga a mostani emberiség... Az indiai társadalom az, amely a maga tisztaságában fenntartotta eá. az isteni rendet; azok a népek, amelyek nem ismerik (helyesebben: ,,elfele.itették1 a kasárendszert, mindnyájan alacsonyabb rend ek még a sudráknál is. A védikus vallás legfeljebb odáig megy el a kasztrendszer viszonylagos voltának elismerésében,hogy a mi világunkon kívül el tud képzelni olyan elmrilt vagy leend világokat is, amelyekben az istenek nem teremtettek kasztokat - a mienkbe azonban maguk az istenek plántálták belé a társadalmi külonbségeket. Maga a világunkat létrehozó isteni akarat szabta meg tehát a brahmanok életcéljátabban, hogy ,,ajándékokat elfogadjanak, mások nevében áldozzanak, s a négy Védát tanulmányozzák", a sudrákét pedig abban, hogy a magasabb három kasáot zrigolódás nélkül szolgálják. A brahmanok kiváltságait azzal teszi a védikus vallás a tobbi kasá számáraelfogadhatóvá b ennyiben jut kifejezésre ennek a vallásnak is,,általánosan vigasztaló és igazoló" jellege), hogy els sorban szigorrj aszketikus e] írások teljesítésétkoveteli meg t lük. Csak rájuk vonatkozik a hrjs fogyasztásának szigorrl tilalma/ a rituális tisaaság és a nemi megtartóztatás számos szigor el írása, Ezenkívül k vezetik azokat a szertartásokat, az űn. szamszkárákat, amelyek azember életétvégigkísérikmár a születésétmegel z hónapoktól a tanulás megkezdéséhez, házasság134

,it

,il

,il

l

kotéshez s az élet minden más jelent s alkalmához tűz d el írásoknak megtartásától egészen a halál utáni elhamvasáásig. A brahmanok tevékenysége tehát nélkülozhetetlen els sorban a harcos világi arisztokrácia tagjai számára, mert szünteIen oktató munkájuk , az áldozati rítusok ismerete és a mágikus hatást kifejtó sz ma,ital készítésénekmonopolisztikus joga alapján csakis ok tartják fenn az embervilág és az isteni szíéra kozotti kapcsolatot. Akik az tanításukat befogadják, a ,,kétszer születettek" - mert e tanítás révénlépnek kapcsolatba az istenv[lággal. A papi kaszt tagjainak neve: brahman is arra utal, hogy az emberek kozott csak k rendelkeznek azzal a mágikus és sikert biztosító er vel (ennek neve is brahman, mint semlegesnem(i f név), amely az isteneket is eltolti, és isteni lényegüket adja. A brahman elvont fogalom megszemélyesítésébl keletkezett Brahmá isten alakj a. Ez az isten a kés bbi íejl dés során, amikor a természeti eredet isteneket spirituálisabb, elvontabb istenfogalom váltotta fel, a legnagyobb és legtiszteltebb istenné lett. A kasárendszert a Védák mint a megmásíthatatlan végzet akaratát igazolták - azid k folyamán azonban ez a magyarázat már nem t nt kielégítnek és a kasarendszert sínyl tomegekkel elfogadtathatónak. A hagyomány szerint a bolcs Jádzsnavalkja brahman fejtette ki el szor az átlényegülés tanát, amely a l>rahmanizmus alapvet tanításává lett. Eszerint mindenkinek a jó vagy rossz tettei által meghatározott végzete karmad donti el, hogy legkozelebbi életében állatként, emberként vagy esetleg magasabb rend szellemként születik-e ljjjá, s amennyiben ember, gy milyen kasztba kerül. Aki sudrának született, ezzel saját korábbi b neiért lakol, de megvan aza lehet sége, hogy alázattal teljesítvén kotelességeit, legkozelebbi életébenmár brahman vagv akár isteni szellem legyen _ engedetlenség esetén viszont az a veszély fenyegeti, hogy állat képébenszuletik jjá. A Dhárlna igazságos voltát tehát nem szabad egy-egy emberélet afaszrryi léténkeresztül vizsgálni, hiszen ezen belül a végzet igazsá, gclssága nem is ellen rizhet . Csak az egymást kovet - és az 135

emberitapasztalat

el

tt rejtett, csupán a hit

el

tt feltáruló

-

éle-

teknek végtelenbe nyriló sorában valósulhat me8 az istenek igazságos dcintése.

Az átlényegülés képzeténekkialakulása rávilágít a vallások fejlódésének egy általános - és jószerivel minden vallás t
dett: Brah má, Visnu és Síva. Az űj, elvontabb istenek és els sorban Brahmá el térbe helyezése alapján a védikus vallásnak ezt a fejlettebb fokát (amelynek teológiáját leginkább az Upanisadok

fejezik ki) brahmanizmusnak nevezik. Az istenháromság tagjai kozül az els , Brahmá ennek a világnak teremt je, s a lelkek, lényegek vándorlásának irányítója, Visnu e világnak s az egymást kovet világok orok korforgásának fenntartója, Síva pedig a megsemmisít és rljrateremteni képes er k isteni megszemélyesít je. Visnu az emberiség íenntariása érdekébenid r l id re emberialakot oltve száll le a világba. Ez a lényegileg egységet alkotó hármasság, együttvéve: a teremtés, fenntartás és pusztítás isteni elve irányítja a világ korforgását, a Szanszárát, mí8 a tobbi isten csak megnyilatkozása és megszemélyesítésee hármasságában is egységes istenfogalom külonboz tevékenységeinek. De ugyanilyen isteni megnyilatkozások és megszemélyesülések a nagy brahman tanítók, igehirdet megváltók is, és mindegyik érdemes brahmannak megvan a reménye arra/ hogy halála után lelke egy-egy ilyen isteni lénnyel egyesüljon. Ennek a három istennek kiemelése az emberfeletti lények rengetegéb l megadta a lehet ségéta brahmanizmus keretén belül annak is, hogy e hármasság egyik vagy másik tagját emeljék ki a tobbi rovására, s ismerjék el egyedüli legf bb istennek. igy idt5számításunk els századai óta egyistenhiv jelleg , rendszerint Sívát vagy Visnut f istenként elismer szekták a]akultak ki. Ezek a tobbé-kevésbéonálló vallásrendszerek (darsánák) azonban

megmaradtak

a

brahmanizmus keretein belül: elismerték a

kasztrendszer isteni eredetét, és nem tagadták az alacsonyabb rend démonok létezéséts engesáelésüknek kcitelez voltát. A kasztrendszerbe merevült indiai társadalom erjedéséneks a társadalmon belüli ellentétek fokozódásának jele, hogy az i. e. Vl. század ta az adott társadalmi viszonyok mozdulatlanságát és megváltoztathatatlan voltát szentesít brahmanizmusból külonboz eretnek vallási mozgalmak ágaáak ki, amelyek végül nálló va]lásrendszerekké fejl dtek. 137

,h '1í t,

7

A dzsáinizmus

vira Dzsina, akivel egy emelked szakasz veszi kezdetét. A karman hatalma alól való szabadulás feltétele az anyagl világ javairól való lemondás. Ezt a célt a laikusok és a csoportokba (rendekbe) tomorült aszkéták más-más szinten valósítják meg. Az

A brahmanizmus által jóváhagyott és igazolt kasztrendszerrel szembeni szellemi ellenállás hoáa létre az i. e. vl. századt l

kezdve a külonboz ,,eretnek" irányzatokat. Ezekkózé tartozik a máig is bizonyos hatást gyakorló dzsáinizmus. Megalapítója a legendáktól ovezett Vardhamána (kb. i. e. 54É470), akit hívei a Mahávira (nagy h s) és Dzsina (a gy ztes) melléknevekkel ruháztak fel, ez utóbbi névból ered a dzsáin (Dzsina hívei), ill. dzsáiniz-

mus elnevezés. Vardhamána az adott világrendszert mélységes pesszimizmussal ítéltemeg. A világ és az emberiség torténete mérhetetlenül hosszrj id tartamokat átfogó ciklusokból tev dik ssze, amelyek egymást sorra megismétlik. Tehát minden, ami torténik, már sokszor megttirtént, és a végtelen j
alapvet , mindenkire kotelez ot szabály: mindenfajta élet kioltásának, hazu gságnak, anyagi javak megszerzésének és bi rto

kl

á-

sának tilalma és a tisztaság torvényei. A szerzetesi életmódot folytató aszkétákra a nemi élett l való tartózkodás, a teljes vagyontalanság és srilyos étkezésikorlátozások is kotelez ek. A dzsáinizmus keretében alakultak ki lndiában, els sorban a val ásalapító kozvetlen tanítványai nak korében, a legkoráb bi zárt aszkétacsoportok; ezek a kereszténységkolduló szerzetesrend;eire emlékeztetnek. Ebben a korben váltak általánosan elterjedtté a brahmanizmus keretében már korábban kialakult gyakorlatok a,,test letgázására"; ezeket foglalja egybe a yo4a kifejezés(sz szerint: ,,járom", vo. latinul iugum : fegyeleml. A dzsáinizmus a maga pesszimisztikus világtagadó ideológiájával és aszketikus kovetelményeivel jellegzetes példája az olyan vallási irányzatoknak (ilyenek más vallásrendszerek talaján is sarjadtak), amelyek az adott társadalmi renddel szemben a passzív ellenállás, a tagadás, a visszavonulás lehet ségéthirdetik csupán. Vallási hatása a jelenben korlátozott; híveinek számát lndiában mintegy másfél millióra becstilik. Hatását nagymértékben csokkentette a vele nagyjából azonos id ben és azonos társadalmiicleológiai alapokon kialakult buddhizmusl a maga árnyaltabb, tlifferenciáltabb és az intellektualitás magasabb szintjén megfogalmazott tanítás- és kcivetelményrendszerével. l

li F

A buddhizmus A buddhizmus szó a Buddha névb l ered, amelynek jelentése: a ,,íelébresztett" vagy ,,megvilágított". Ez a megtisztel jelz je a Silkya nemzetségb l származó, legendák ovezte Sziddhárta Cau139

tamának, aki a nevéhez fűz d vallás hagyományai szerint Észak-lndiában élt kb. i. e. 561480 kozcitt. A Sziddhárta Gautama Buddha életének eseményeir l sz ló, eléggéegybehangz hagyományokat csak tobb évszázaddal halála után jegyeáék fel, és így nyilvánvalóan magukon hordozzák a tényeket felnagyít , szépítés mesterséges osszhangba szerkesá kegyeletes tendencia nyomait. Királyfi volt, aki, mint csaknem minden vallásalapító, csodás korülmények kozott, szűz leánytól: egy Maia nev hercegn t l, a természet tcirvényei ellenére született, leend nagyságát csillagjósok és próféták hirdették meg jó el re, és már kisded korában csodás szetlemi képességekr l tett tan ságot. Atyja, egy észak-indiai állam királya, távol akarta tartani na8yra hivatott fiát a világ forgatagától, de négy, egymást kovet megráz élmény - egy életunt aggastyán, e1y 1yógyíthatatlan bete$, egy holttest és egy aszkéta látványa - felébresztette elméjétaz élet szenvedésteli és mutandó voltának felismerésére.Ezeknek az élményeknekhatására elhagyta atyja királyi palotáját, cinként vállalta magára az aszkéták életét, mígnem lemondásteli bolyongásainak hetedik esztendejében, egy fügefa tovében egy éjszakai elmélkedés folyamán elérte t a ,,megvilágosulás" bodhi). Ezen az éjszakán vátt ,,megvilágosodott" emberré, Buddhává. Ett l kezdve már nemcsak aszkétaként, hanem prédikátorként járta be lndia tájait, tanítványokat gy jttitt maga koré, és a szenvedés lényegénekmegértéséreés leküzdésének módjára oktatta ket, míg végül életénekB0. évében teljes lelki békességbenérte el a halál. Mindennek jó része le8enda, de mint minden legendában, ebben is rejt znek torténeti értékhagyományok egy olyan személyr l, aki vándor aszkéták e8y csoportjától kcirülvéve, e8észen egyéni veret és torténetileg igen nagy hatás , inkább filozofiai, mint vallási rendszert dolgozott ki. Mivel tanításait maga csak szóban hirdette, ezeket (a hagyomány szerinO els hívei foglalták a mester szavai alapján írásba. A buddhista tanítások legrégibb gy jteménye a páli nyelven íródott Tri-pitaka (Három 140

kosár), mint neve is mutatja, három részb l áll. Ezek: Vinája-pitaka 0{ fegyelem kosara), Szutta-pitaka (A bcilcs beszédek kosara) és Abbidhamma-pitaka (Az elméleti tanítások kosara). A gy jtemény egyes részeibe foglalt mondások néhány jellegzetes, e1yéni veret megfogalm azásaazonban egy eredeti gondolkodó személyes mondanivalóját sejteti, és ezekben kell megkeresni a buddhizmus hagyományainak leg sibb rétegét.

Az els sorsdont megvilágosodás éjszakáján a hagyomány szerint Buddha megértette az átlényegülés tanításának legmélyebb értelmét, s felismerte a négy legnemesebb igazságot, a szenvedés három gyokerét és elhárításának nyolc módozatát. Minden emberi tudás alapja el szor is annak felismerése,

hogy azélet maga: szenvedés. S ebb l kiindulva kell megérteni a szenvedés keletkezésének, megszüntetése módjának s az efe!é vezet osvényeknek a lényegét.A szenvedésnek ugyanis hárortr íorrása van: az érzékiség,az élet vágya és a tudatlanság. Leküzdésénekpedig nyolc ritja van: a szemlélet, érziilet, beszéd és cselekvés, életmód, torekvés, gondolkodás és elmélyedéshelyessége.

A buddhizmus világnézetének alapvet élményetehát - ha a fenti idézetekr l lehántjuk a számokkal való mesterkélt játék burkát- az emberi szenvedés. Ennek legvégs okát azélet igenlésében,leküzdésének módját pedig a vágyak, tcirekvések elfojtásában látja. A korai buddhizmus nem kívánta az élet javairól

való szenvedésteli lemondást, ruhátlanságot, éhezéstés onkínzást, mint pl. a dzsáinizmus kovetelte a saját szerzeteseit l, hanem ehelyett magának az élet javai utáni kívánságnak a leküzclését.Az emberi élet javainak ez az elutasítása az adott korülrnények kozott egyértelm volt a kasárendszer passzív elutasításával is. A brahmanok 8 Bie, a harcosok er szakossága, a keresked k vagyon utáni hajszája egyaránt ellenszenves, és Buddha els tanítványai kozott a hagyomány ezért sorol fel - megdobbent en emlékeztetve a Jézus els híveir ! fennmaradt későbbi evangéliumi kozlésekre - egy halászt, egy tehénpásáort, 141

- s egy egykori rab]ót! A kasfirendszer értékrendjének elutasítása azonban nem jelenti az ellene való harcot. Nem küzdeni kell ez ellen az emberi (tehát nem isteni!) eredetű

egy utcasepr t

intézményellen, hanem semmibe venni, nem tor dni vele. A buddhizmus els sorban és kcizvetlenül azoknak a ttimegeknek hangulatát, életérzésétíejezi ki, akik szenvedtek a kasztrendszer elnyomása alatt, igazságta|annak (tehát istentelennek

is) érezték, de megváltoaatását nem tartották lehetségesnek.

Mivela rájuk nehezed szenvedések lekttzdésének ésszerii leheségétnem tudták felfedezni - a kényszer séget erénynek s a

t

belenyugvást isteni parancsnak tekintették. A kívánságokról, vágyakról, emberi torekvésekr l és társadalmi javakról való lemondásnak elve, mint a szenvedés elkerülésének alapvet elve, még az istenekkel szemben is érvényesül.Az áldozatok, rítusok, imák is értelmetlenek, mert az isteneket nincs mire kérni, de nem is lehet befolyásolni ket. Nincsenek is olyan istenek, akik áldozat fejében a b n ket elengedhetnék, vagy módosíthatnák az érdemek és b nok által meghatározott rijjászületések rendjét. A buddhista szemtélet tehát, bár azembernél fels bbrendii- részben va8y egészen testetlen - szellemek létezésételismeri, mégis tagadja az ember evilági és halál utáni sorsára való befolyásukat, és éppen ezért tagadja a személyes isten vagy istenek létezésétrs. A buddhizmus tehát a kés bbi iratokból kielemezhet eredeti formájában inkább a theizmus határát s roló (bár idealistd filozófiának tekinthetó, mint vallásnak. Fejl dése során azonban, éppen idealista voltánál fogva, és annak kove*eaében, hogy istenek létezésétvallotta, csupán az emberekkel való tor désük megismerhet ségéttagadta - vallási elképzelésekkel telít dott. A korai buddhizmus elmélete a világot három nagy tartományra osztja : az anyagi jelleg testi lét, a félig anyagszerű szel-, lemek s a teljesen alaktalan és testetlen, magasabb rend istenek tartom ányára. A tokéletességet elért emberek fetemelkedhetnek a még testtel rendelkez , de már vágyak nélküli szelle142

mek kozé. Az ide felemelkedett szentek id nként leszállnak a foldre, és mint erényre tanító bo]csek és megváltók segítik az embereket a magasabb rend istenek tartománya, a ttikéletes nyugalom és mozdulatlanság csillagokon t li hazája felé való felemelkedéshez. A teljes nyugalomnak ez ahazája, amelyben már nincs test, nincs anyag/ nincsenek vágyak és torekvések * ez a Nirvána, a ,,nemlét", az emberi torekvések legmagasabb célja. A kés bbi buddhizmusban a magasabb rend szellemi világba

felemelkedett bolcsek véd szentekké, jó szellemekké lettek, akiknek mégis érdemes ajándékokkal hódolni, hogy híveiket a foldi életben segítsék.Ea az elképzelést a korai buddhizmus

azonban még nem ismerte. A korai buddhizmus az átlényegülések brahmanista tanítását az újjászűletések sajátos tanításává módosította. Az egész világ és benne az ember is megszámlálhatatlan sokaság alaptényezób l, rn. dhármákból van cisszetéve (fold, víz, tűz,leveg , színek, hangok, látás, hallás, akarat, gondolkodás, tudás, tudat]anság, alvás, éhségstb.). Ezeket mind ,,anyagi" jelleg eknek képzelték el. Tehát egyik sem orokkévaló koztilük, és egyik sem magasabb rangri a tobbinél. Minden ember egyéniségéneklényegét ezeknek az alaptényez knek sajátos, egyéni osszetétele, ill. bizonyos szinten való megléte vagy hiánya határazza meg. Ezeket az alaptényez ket egyetlen testetlen er , az élet vágya kapcsolja ossze. Ezaz, amely,,osszevarrja az elm ltat a jovend vel", és képviseli a folytonosságot 5 azonosságot a meghalt és az ,,()jjászületett" ember kcizott. De éppen ez a vágy nem halhatatlan. Az ember célja az, hogy a vágyat, az alkotórészek jraegyesülését megakadályozza, elolje, és megsemmisítse azt az er t, amely az alaptényez ket a halálon trjl is rljraegyesülésre kényszeríti.

Ennek az er nek, az életvágynak teljes megsemmisülésével

megszaka d az ujjászü letések folyamata, s a lét az,,élet korforgásá'Lból, a szanszárából végül is beletorkollik a teljes nemlét, a Nirvána állapotába. Ez az egyedüli lehet sége az anyagiságt l, a ttlstiségt l/ a szenvedést l való megszabadulásnak.

143

A Nirvána végs enyészetéhezvaló íelemelkedésnek végtelenul sok fokozata van/ s ezeket az ember csak a ma8a tudatos lemondásával, nem pedig valamilyen isteni kegyetem segítségéve! éri el..A legmagasabb, még ,,emberi" fok a Buddháé, a megvilágosodást elnyert emberé. Ezt a rangot cautama Buddha

"lott már ttibben elérték,és utána mások is elérhetik. A hivókkel szemben ezért,,fejlettséguk" foka szerint más-más k
gyontalanságot és szüzességet is vállalnak.

A buddhizmus terjedése A buddhizmus - e]tér en a brahmanizmustól és a dzsáinizmus-

is - már eleve missziós jelleg vallás volt, s a brahmanizmus által megszentelt kasárendszerrel való sokoldalrj szembenállása bizonyára egyik fontos tényez je volt sikereinek. A passzivitásnak és lemondásnak ez a gondolatrendszere sajátos módon egyesítette az adott társadalom értékrendjénekteljes tagadását, az ellene való mindennem harc teljes elutasításával. Vigasa ny jtott az elesetteknek, de nem volt veszétyes a hatalmon lev k számára sem. A brahmanok kiváltságainak és bonyolult szertartásaik hatásosságának tagadása pedig a harcosok rendjének s a beI lük kikerült világi fejedelmeknek és királyoknak még tevékeny támogatására is számíthatott. A buddhizmus terjeszkedése számára külcintisen kedvezett India els nagy egyesít jének, a buddhizmus eszméit l áthatott Asóka királynak, ,,az lstenek kedvencé"-nek (i. e. 27o-230 kcirül) téríttevékenysége. Asóka királyt a kozép-indiai kalinga állam elfoglatásakor bekovetkezett vérengzések - tobb mint százezer ember lemészárlása és száztitvenezer hadifogoly elhurcolása - rendítettékme8 anynyira, hosy uralmának hátralev részétmár csak a buddhista

tól

144

Torvény hirdetésének és megvalósításának óhajtotta szentelni. ,,Ha valaki jogtalanságot kovet is el - írja egyik feliratában -, dz istenek kedvencének az a véleménye, hogy t rni kell, ameddig t rni lehet... mertazistenek kedvence azt kívánja, hogy minden él lény biaonságban, tinfegyelemben, nyugodtan és vidáman éljen. Az istenek kedvencének ez a gy zelem a Iegfontosabb: a Torvény gy zelme."

l

rányzatok a buddhizmusban

A tobb irányrí téríttevékenységés a nyomában járó gyors terjedés idején a buddhizmus két szárnyra szakadt: a Hinájána (kis szekér) és a Mahájána hagy szekér) irányzatára. Az el bbi nagyobb hangs lyt ad az aszkézisnek, s az emberi élet csrlcspontját a széls séges szerzetesi ideálban látja. A Nirvána üdvosségét csak a világtól teljesen elvonult, kevesek számára hozzáférhet szerzetesi é]etmód nyrijthatja. A Mahájána az üdvosség felé vivó

szekérre mindenkit hajlandó felvenni, aki elfogadja tanításaik alapelveit. Tehát végtelen sok ember juthat el a megvilágosodottságnak az istenek kozé emel fokáig, és még konnyebben érhet el a boddhiszátva (megvilágosodásra ttirekv ) valamivel alacsonyabb szintje. ldetartoznak a híres szerzetesek, szentek és aszkéták. Ezek képesek arra is, hogy a Nirvána üdv
Ázsiában. Legszéls ségesebb formája a Maháján a irányzatnak a tibeti lámaizmus, amelyben a kolostori intézményekben t morült és kiváltságos társadalmi osztállyá lett szerzetesek (lámák) kultusza és az el írt mágikus szovegek bármilyen gépies felolvasása (imamalmok!) lépett a buddhizmus által meghirdetett egyéni elmélkedés helyébe. A buddhizmus megváltoztatta a társadalom adott rendjének értékelését,de nem változtatta meg azt a társadalmat, amely a b rah man izm u st ét rehozta . Ezzel magy ar ázható, hogy m ktizbe n szerzeteseik eredményesen terjesztették a küto nbóz irányzatok tanítását Bels -Ázsiában, s eljutottak Kínáig, Japánig és Szibéria déli területéig, keleten pedig Hátsó-lndiáig és lndonéziáig, addig magában lndiában, az e1yre merevebbé váló kasfirendszer hazájában a buddhizmus nem tudott tartós eredményeket l

i

elérni.

A hinduizmus Id számításunk l. évezredének második felében az iszlám í"8y-

veres

er vel

is alátámasztott terjeszkedése kiszorította a budd-

hizmust lndia északi tartományaiból. A déli területeken pedig j ellenfele támadt a brahmanizmusnak egy modernizált s az iszlám és buddhizmus hatása alatt megreíormált irányzatában/ a hinduizmusban. A brahmanizmus ellentámadását az indiai társadalom vezet rétegeinek egybehangzó táltbgatása segítette a siker felé. A brahmanoknak, mint az értelmiség kiváltságos helyzetű és kit n en szervezett képvisel inek társadalmi tekintélyét a buddhista szerzetesek és aszkéták nem tudták tartósan meggyengítenl. Az l1j kovetelményeknek megfelel tanításokat, amelyek elvontabb slinten íogalmazzák meg a védikus hagyományokat, a Puránák tartalmazzák. Ezek zommel az i. sz. V-V]. században keletkezett teológiai m vek, amelyek f ként a buddhizmus eszmei leküzdésének célját szolgálták. 146

A brahmanizmus elvi alapján, de er s buddhista és mohamedán hatás alatt is, a B00 koruli években Sankara, a nagy brahman teológus kidolgozta aá a vallási rendszert, amelyet hinduizmusnak szoktak neveznt. Ez az elmélet meglehet s rugalmasságot ird az lndiában kialakult legkülonbi>z bb vallási irányzatoknak. Elméletileg minden tanítás és kultusz viszonylagos igazságát ismeri el. Ezek - rjgymond - mind kozelebb vezetnek a végs , de a maga teljességébenaz emberi megismerés, szavak és gondolat o k szám á r a hozzáf érhetetl en igazság ho z. A gy akorlatba n azonban mindenki számára leghelyesebb az, hogyha az seit l átdiroklott és egyéniségénekleginkább megfelel rítusok ritján ke-

resi az istenekhez való kozeledést. Ez elméleti igazolása volt az indiai vallásokra álta]ában jellemz dogmatikai ktizombosségnek és a brahmanizmus szertartásaihoz való merev ragaszkotlásnak. Ezen az elméleti alapon férnek meg egymással a hindu-

izmus keretén belül-a vallás csaknem minden eIvi alapját kétséglle vonó szkeptikus elmélet és az egészen si, kezdetleges gyakorlat továbbélése: állatimádás, a szent tehenek és krokodilok kultusza, démonhit, fetisizmus s a mágikus rítusok babonás világa. . .

KÍNA VALLÁSAI

A kaotikus istenvilág A világot betoltó és egyes jelenségeit irányító hatalmak végtelen srlkasága - ez az a képzet, amely a kínai vallásnak, a legtobb ktrzdetleges politeizmushoz hasonlóan - a leg sibb, még kieletttezhet alapját alkotja. Ezek az er k az ember számára lehetlttrk kedvez ek vagy kedvez tlenek, és így két nagy csoportot

,tlkotnak, az eredetileg egyenrangrinak tekintett ,,istenek" (sen) ós a ,,démonok" kwei) táborát. A hatalmaknak ilyen emberkoz;lrlntri kettéosztásával már t
F oszlik aziráni torzsek leg sibb istenvilága is a jó Áhurák és a gonosz Daivák csoportjára. A sen-istenek védik az emberi tevékenység minden teruletét. külon isten rkodik az utak, a házak, a tűzhely, az ajtók és a ka-

puk biaonsága felett. Sen-nung a f
város falait teszik bevehetetlenné. Az elkoltozcitt scik dics

- ha emléküket emlékeaet táblákkal és folyamatos áldozati ajándékokkal tiszteletben részesítjük - védelmet ny rjtanak leszármazottaiknak. A gonosz szellemek viszont farkas, tigris vagy keyó alakban bántják és bosszantják az egyszerű embert. Rossz szellemmé, kísértettéválik a kivégzettek, ongyllkosok, er szakos véget ért emberek lelke is. Mindezek ellen külonboz mágikus eljárásokkal lehet védekezni: talizmánokkal, amulettekkel, védelm ez táblákkal, lármás felvonulások dobpergésévelva8y a démonokat is távoltartó városfalak építésével. Ez a sokszíníí,de rendezetlen istenvilág - hasonl an az eddig megismert társadalmak vallásos képzeteihez - az osáálytagoz dás hajnalán kezdi az emberi társadalom mintájára a szervezett istentársadalom képétfelvenni. A rosszindulat démonokat már eleve kizárták a magasabb rend istenek társaságáb l. Ez utóbbiaknak tomegéb l is f ként két csoport emelkedik ki: a termékenységistenek és az sok áldó szelíemei. szel]emei

Az

iiseinek halotti árnyai. Kultuszukat az egyes családok egyénileg végezték egy évszázadok folyamán kialakult és megcsontosodott rituálé el írásai szerint. A halottak ugyanis az si kínai képzet értelmébennem távoznak ,,orok" hazába, hanem egykori lakóházuk kcizelében tartózkodnak továbbra is, és igényt tartanak a hátramaradottak szüntelen figyelmére. A családtagok kcizvetltlnül a halál után el szór jelképes szertartás keretében ,,visszahívják" a holtat, majd amikor ez a íelsz lítás eredményteten, elhelyezik tiszteletére az emléktáblát. Erre jegyzik fel a család életének fontos eseményeit, házasságkotéseket, gyermekek születését- hiszen az elhunyt továbbra is érdekl dik hozzátartozóinak sorsa iránt! Ugyanitt mutatják be a folyamatos, ill áldozati ajándékokat. Ez a kultusz azonban csak azokat az soket illeti rneg, akiketazél k még ismertek, az unokák, dédunokák halálakor a már nem ismert ükapák emléktáblái lekerülnek a falról, hogy jabbaknak adjanak helyet. A nemzetségi társadalom ftlnnállása idején az elhunyt sok valamennyien azonos tiszteltltben részesültek. Ezek az elképzelésekazonban a társadalmi külonbségek kialakulásakor lényegesen módosultak, s a rnonarchikus államszervezet kibontakozásának id szakában a vallási lriedelmek is szembetűn átalakuláson mentek keresztül.

Az- egyetemes ósszhang elve

sók kultusza

A term fold

(sé) és azaratás (c'i)

istenének kezdetben a nemzetségf k áldozak. így váltak lassanként ezek az istenek már nemcsak a foldek, hanem a fcildet birtokló emberi kcizcisségek véd isteneivé, majd a k
Az

i. e. ll. évezred kozepe táján a Hoang-ho folyam térségében, számunkra még homályos korülmények kcizott, kialakult a legkrlrábbi kínai monarchia, a félig-meddig legendás Sang-dinasztia trralkodói alatt. A hierarchikus felépítésemberi társadalom ttrintájára szervez dik meg az emberek képzeletében az istenek t', az emberfeletti hatalmakat megszemélyesít lények világa is. l gyetlen király uralkodik itt lenn a foldtin, aki ura azország egész ldllcljének, parancsolója minden embernek: a Sang családból vármaz császár; ugyanígy emelkedik minden isten folé a leg-

148 149

f

bb isten : Sang,til/a magass ág ura" , aki egyben a Sarkcsillaggal azonos. Minden más isten t szolgálja: ezért valamennyien a ,,tevékeny szolgák", Kung-csen koréhez tartoznak. Azok a legtisz-

)

teletreméltóbbakkozÜlÜk,akikazemberektermelmunkájáta leghathatósabban támogatják: a Napnak, az Es nek, a Szélnek

éia Melegnek

a szellemei. Kozottük foglalnak helyet a királyi

család megistenült sei is- az isteni rang ugyanis már csak ezeket a halotti szellemeket illeti meg. Az uralkodó pedig éppen e megistenült seinek kozvetítéséveltartja fenn az elengedhetetlen kapcsolatot az istenek és em, berek világa kozott. Egyik legfontosabb feladata és egyben kiváltsága az, hogy az arra hivatott papokkal egyetemben a jcivend t kozolje alattvalóival. Az államszervezet kialakulásának egy valamivel kés bbi id szakában, forrásaink szerint a Csou-dinasztia els évszázadaiban (i. e. Xl|-1X. sz.) élt gondolkodók dolgozták ki a népi vallásosság elemeib l a kínai vallási elképzeléseket elméletileg is rendszerbe foglaló tanítást. ,,Szoros kapcsolat van - 8y mondja a Su-king című konyv - akozott, ami fenn az égben és lenn a nép korében torténik. Aki ennek jelent ségét felfogja - az a valódi bolcs." Ennek a tanításnak értelmében az égi és foldi világ, az élettelen s az él , a társadalmi és az egyéni élet jelenségei kolcsonosen megfelelnek egymásnak, s ez az egyetemes osszhang tartja fenn a kozmikus, foldi és társadalmi jelenségek egészségesegyensrilyát. Konnyen felismerhet , hogy ez az elképzelésvégs soron nem más, mint a mágia világnézetének és a vélt,,mágikus" osszefüggések felismerésének általánosítása, amely a sumer vallásosságban és a babiloni, az etruszk s a

rómaijóslásitechnikában is oly nagy szerepet játszott. Az egyetemes
nyriló kínai szovegek már vallási kontosbe o]toáették. Az egyetemes osszhang elmélete a jelenségek osszességét két alapelvre vezeti vissza a Jang és a lin elvére. Az el bbi sz az ókori kínaigondolkodók által adott magyarázat értelmébeneredetileg a folyók partjának magasabb, napsütotte, száraz oldalát 150

,

l

ielentette, az utóbbi pedig a mély, nedves, árnyékos alját. Ebb l a konkrét jelentésb l indult volna ki a két fogalom íiloz íial használata:Jang a magasság,íény, meleg, er , kezdeményezés, ffi 8-

termékenyítés,férfias" elve - Jin pedig a mélység,árnyék (de nem scitétség!), nyugalom, odaadás és befogadás,,n ies" princípiuma. A Jang és Jin fogalma egyben legmagasabb rend általánosítása az istenek (sen) és démonok (kweil si kett sségének. A jelenségeknek ez a kettéosáása így eredetében látszatra emlékeztetne a perzsa Zaratustra-vallás dualizmusára, de nem azonos vele: ott két, egymást kolcsoncisen kizár , egymással elIenséges alapelv küzdelmér l, itt két egymással ellentétes, de egymást kc}lcsonosen kiegészítés felvá]tó alapelv érvényesülésérl van szó. A Jang nyáron, a.|in télen uralkodik, az el bbi nappal, az utóbbi éjjel, az elóbbi jelenik meg az égben, a mozgásban, az er ben - az utóbbi a fcildben, a nyugalomban, az eró hatását ért és befogadó gyengeségben. Az istenalakok is beilleszkednek ebbe a sémába, oly módon, hogy a fold termékenységétjelképez Foldistenn a Jin, a nemzetség fennmaradását megszemélyesít satya kultusza pedig a |ang elvének isteni megszemélyesít je. Fzen az elméleti alapon, az égi és foldi jelenségek egységének, osszhangjának és kolcson(isségénekelvén alapult a korai monarchia államának hivata]os vallása: az égitestek, az sok és a császár kultusza. Az égboltozaton egyetlen csillag van, amelynek helye szilárd, orokre változatlan; amely kozepe a korülotte kereng mindenségnek; ez a Sarkcsillag, a Sang-ti(a magasság urd. Ó lakozik az ót palotára rlsztott égboltozat,,kózéps palotájában" (( ien,kil kozvetlenül k(irülotte kering a három,,vazallus csillag". Ennek az rokké válttlzatlan égi rendnek felel meg a foldi valóság, valójában természetesen,a folditársadalom és állam tényleges berendezése szolgáltatta az Ég rendjér l sz l elképzelésmintáját. A császár az ógboltozat kozéps ovezetének f ldi megíelel jét jelent kínai államnak, a,,Kózéps birodalomnak" vagy más néven a ,,Menyrryei birodalomnak" (azaz: a menny rendjét megfelel en tükroz 151

államnak) a kozéppontja. Ót veszik korül a legnagyobb vazallus fejedelmek. A császár tehát már a Csou-dinasztia kora óta a ,,Sa rkcsi la g társa" G e i- san g-ti) v agy,,az Égtársa" @ e i-t' i e n) címet viseli. A kés bbi hagyomány szerint, amelyet az kor nagy kínai állambolcsel je, Szci Ma-c'ien rzott meg/ a Csou-dinasztia mál

sodik uralkodója kot tte

el

szór ossze a család legendás sé-

nek, Hou-c'i hercegnek személyét azÉggel, saját apjáét pedig a Sarkcsillaggal.

A császár lstenítése

A

császár személye tehát isteni jelleg . Ó a foldi Sarkcsillag, és azÉgfia. Mint az egyiptomiíára, is azállami kultusznak "8yszerre tárgya és aktív vezet je;foldi isten, de ugyanakkor í papja is a benne megtestesult égi istennek. A világi és vallási vezetésnek így egyedülállóan szoros egysége jott létre. A császár maga a f pap, a világi, birodalmi bürokrácia egyben az állami kultusz papi funkcióit is ellátja. A világi és vallási vezetés Kínában

tehát még szorosabban kapcsolódott egybe, mint

az

korl

Egyiptomban, hiszen ott a világi bürokrácia mellett aíára i hata. lomtól tobbé-kevésbéfüggetlen f papi hatalom is létrejott, mí8 Kínában az egység nemcsak az uralkodó személyében, hanem teljes kcivetkezetességgel az egész állami-egyházi bürokratikus rendszeren keresztül érvényesult.Nem véletlen, hogy a világi és vallási funkcióknak ilyen szoros egysége az ókori államok kozül csak kett ben jott létre * éspedig éppen az ókor két legszervezettebb államában, a kínai és a római birodalomban. A császár kiváltsága volt, hogy évenkénta téli napforduló napján a Peking délkeleti részén(a Jang irányába) fekv Naptemplom fedetlen, kor alak márványteraszán mennyei sének, a Sarkcsillaggal azonosított Sang-tinak áldozzon, a nyári napforduló napján pedig a Foldanyának s a koréje seregl isteni lényeknek. Tavasszal tartották meg az isteni szántóvet nek: Sen-

152

- mint gének mágikus biztosítója - maga szántott det. A császár szabta meg az állami kultusz ,,az emberek feletti uralom minden eszkoze nungnak ünnepét, melyen a császár

a fold termékenysé-

fel egy darabka fo]-

egységes rendjét is: kozül a legnélkültizhetetlenebb a szertartások (li) megszeívezése" - mondja a Li-ki(A szertartás kcinyve) c. gy jtemény. A Csou-dinasáia krónikája szerint az egyik legendás császár /,megparancsolta minisztereinek, hogy szakítsák me1 az Égés a Fold kolcsonos érintkezését,egyikük intézze az égi dolgokat (a kultuszt), a másikuk a foldieket (a munkákirányításá0; s azóta a szellemek nem is szálltak le tobbé a foldre". Az állami szertartásrend értelmébenazÉg fia áldoz azÉgnek és a Foldnek, a tartományifejedelmek pedig a termés isteneinek s a területükon lev hegyek és folyók isteneinek.

A Tao Az állami rítusoknak ez a szigor an megszabott rendje és állandósága-amelyfol tt acsászári bürokráciának külon e célra létrehozott ágazata,,,a szertartások hivatala" rkodik - szemlélteti a halandó ember számára a világot fenntartó és kormányzó nagy torvény, a Tao kzó szerint: riO állandóságát. A Tao egyaránt jelentiaz égitestek állandó mennyei pályájáts a társadalmi és erkolcsi torvények rendjét. A Tao, a nagy és egyetemes Torvény a maga orokkéval , változatlan és egyetemleges mivoltában tokéletes mása a Kozéps birodalom mozdulatlan társadalmának. A Tao tartja fenn a két alaper fiang és.|in) egyensrllyát, az ót égi palota s a nekik megfelel ot f ldi elem (fold , víz, tűz, ía, fém) párhuzamosságát. Az égi, foldi és emberi jelenségeknek ez az egymásba fonódása indokolja elméletileg a mágikus és egyéb szertartások hatásosságába és a jóslásba vetett hitet: hiszen az égi jelenségekb l foldi megfelel jükre, a természeti jelenségekb l pedig az egyén életéretett hatásukra lehet kovetkeztetni. 153

Jóslásra leginkább a tekn sbéka páncélját és áldozati állatok csontjait, az n. jóslócsontokat használták fel. Ezekre a jóslócsontokra írták fel a kérdéseket, amelyekre a rítusok hivataiának szakért i a csontok s a tekn sbékahéje8yes dudorainak, vonalainak megfigyelése alapján - tisszhangbá hozva ezeket a csillagok akkori állásával - adtak válaszL A Tao fogalmában rejl mágikus mozzanatot tette világnézetének és szertartásrendjének kozéppontjává a taoizmus néven ismert vallási-filo z fiai irányzat,amelynek legendás megalapítója Lao-ce (i. e. Vl. sz.).

[ao-ce Lao-ce tanítása szerint

-

amely csak jóval kés bbi feljegyzésben - a Tao az a iejtelmes természeti er , amelynek mágikus módszerekkel az ember is birtokába juthat, és ha e8yszer magáévá tette, általa parancsolhat a természetnek, és megismerheti a jov t. A taoizmust a hivatalos állami vallással szemben (amety saját osztályjellegét me8és megbízhatatlan formában maradt ránk

dcibbent nyíltsággal tárta

fel)

f

ként népi varázslók, csodatev k

és aszkéták hirdették. A buddhizmusra emlékeaet (de attól ftiggetlenül kialakul0 tanításuk szerint, amiként a Tao, a világtcirvény is láthatatlanul,,,tétlenül" munkálkodik - úgy azember is a tevékenységmell zésével,a Tao végzésébevaló belenyugvással éri el boldo6ságát : ,,Ha azember a nemcselekvést csele'ksii, minden rendben van" - mondja a Lao-cenek tulajdonított szent konyv, a Tao-te,king (A ttirvény m kodésénekktinyve). Ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy Lao-ce t
telme : ,,A leglágyabb anyag : a víz, er sebb a legkeményebbnél;

a

k

nél, s az ellenállásra képtelen

leveg az, ami mindenhová

behatol." Az adott társadalom viszonyait szentesít és konzerváló állami vallással szembeni ellenállás ez esetben is - az indiai viszonyokhoz hasonlóan * csak a passzivitás hirdetéséig s a reális

cselekvést helyettesít mágikus eljárások eredményességének elméletéigjutott el.

koníucius

A taoizmussal szemben a Csou-dinasztia hanyatlása s a sorra függetlenné váló,,harcos dinasztiák" felemelkedése idején a régi rend védelmébenlépett fel a bolcs Kung (Kung-ce vagy Kungluce, latinos nevén Konfucius, i. e. 551500 k rül). Az világképének kozpontjában is a Tao áll, de a Lao-cenek tulajdonított értelmezést I eltér en ennek a világtorvénynek nem mágikus erejét és hatását, hanem állandóságát,változatlanságát emeli ki. A Tao egyszer s mindenkorra megszabta az égitestek járását, s az em-

f és

ber helyes magatartásának ót kóvetelményét Ezek a jóság, igazságosság, íegyelem, értelem szinteség. Az ember a benne meglev és munkálkodó Tao, az
tében természete szerint j @z sarkalatos ellentétben áll az ember eredend en b nos voltának képzetével), és csak ett az eredetitiszta állapotot kell helyreá]lítani, a megbomlott si politikai, társadalmi és erkolcsi rendnek, els sorban az si szertartásos fegyelemnek a helyreállításával. Ennek lényegétpedig az alázat ót formájában látja: a firj alázataapjával, az occsé a bátyjával, a feleségéa férjével, az ifjabb baráté az id sebbel s az alattvalóé a feljebbvalójával, végs soron mindenkié a császárra] szemben. A taoizmus kaotikus, egzaltált lázadására a kortfucianizmus racionalista módon széls séges konzervativizmusa volt az uralkodó osztály ideológiai válasza.

155

Konfucius íiloz fiája

a Csou-dinasáia

hagyományaihoz ragaszkodó arisztokrácia világnézetét fejezte ki. Amikor a C'in-dinasáia legnagyobb királya, a ,,harcos dinasaiák" hatalmának romjain az abszoltit monarchiát megvalósító C'in-si-Huang-ti császár (i. e.22O korül) megkezdte politikai harcát a régi arisztokrácia ellen , ezzel együtt járt a régi ideológia üldozése is. Kung-fuce írásai a császár konyvéget dühének estek áldozatul. . . A zsarnok császár torekvéseinek bukása után a Han-dinasztia

a régi állapotok helyreállításával együtt Konfucius iskolájának tanítását is az egyedüli állami ideológia rangjára emelte. Az el -

z

üldózésb l fennmaradt toredékek alapján ekkor szerkesztették meg Kung-fu-ce tanításának kilenc konyvból álló kánonját. Ezek kozül a legfontosabbak a Si-king (Énekek konyve), a Li-ki (Szertartások konyve) és a Lun-j (a Kung-fu-cenek tulajdonított párbeszédek gy jteménye). Egy évszázaddal Kung-fu-ce m iveinek elégetéseután tanításának meg jítója és konyveinek szer-

a császárnak, hogy Kung-fu-ce m vein kívül minden más konyvet semmisítsenek meg,,,hogy a nép tudja, mihez kell magát tartania". Az ilyen kovetelés (bár nem valósult meg) már világos jele annak, hogy a konfucianizmus az állam által elismert egyedüli helyes filoz íiából államvallássá fejl d tt. A Han-dinasáia idején alapítójának kesaóje, Tung-csung-su már azt javasolhatta

sírjánál rendszeresen mutattak be áldozatokat, és tiszteletére templomokat emeltek. A pekingi Kung-fu-ce templomban a csá-

szár legí bb hivatalnokai elótt évr l évre ,,írásmagyarázat"-ot tartott a nagy bolcs m veinek egy bonyolult helye alapján. Az isteni rangra emelt Kung-fu-ce tanítása széls ségesen ortodox formájában Kína államvallásává lett, mindaddig,mígaz 1911. évi polgári forradalom el nem soporte az Ég fiának hatalmát. Az ortodox konfucianizmussal szemben a taoizmus a maga mágikus eljárásaival, a népi prédikátorok és szerzetesek (nem pedig azállam burokratái!) által végrehajtott díszes áldozataival, jóslásaival, istenei nek, démonai na k, szentjeinek és aszkétáinak sorával, a róluk sz l mesés-mitikus szín pom pás szertartásaival,

156

torténeteivel szolgálta ki a népnek vigasztalásra és mennyei segítségre irányuló szomj rságát A hivatalosan elismert államvallás és a nép által elfogadott és gyakorolt mágikus vallás mel]é harmadikként szeg dott Kínában is a buddhizmus.ld számításunk els száza,dában indiai hittérít k ismertették meg Kína lakosságát a buddhizmus mahájána irányzatával. Terjedéséta vándorpapok, misszionáriusok lelkes és tudós fordítói tevékenysége is el segítette. Ennek eredményeként a buddhista vallásnak számos, eredetiben elveszett klasszikus alkotása csak kínai fordításban maradt fenn. El mozdította ezt a gyors terjedést az a korülmény is, hogy a buddhizmus és a taoizmus kozos társadalmi talajon sarjadt, és ezért egyes alapvet vallási fogalmaik is lényegükben azonosak egymással: rgy pl. a kínai Vu-vei (nem-cselekvés) elve azonosult a Nirvánáról sz l buddhista tanítással. A buddhizmus kínai formája a kozépkor vége óta a taoizmus és konfucianizmus mellett Kínának harmadik nagy vallási irányzatává lett.

A Az

KELTA, CERMÁN ÉsszLÁV

id

NÉprr VALLÁSA!

számításunk kezdete ktirüli évszázadokban Európa nyu-

gati, északi és keleti térségeitaz indoeurópai nyelveket beszél

torzseknek, népeknek kulonboz csoportjai népesítettékbe.

A Balkán-félsziget déli részéna gorogok és makedónok, ltáliában az italicus torzsek és kcizültjk a torténelmileg legjelentósebbeknek bizonyult latinok; t lük nyugatra, Calliában, továbbá Kozép-Európa jelent s területein, valamint Hispániában, Britanniában és a t le is nyugatra fekv ,,zóld szigeten", a mai Írországban a kelta népek; a Dunától északra s a Rajnától keletre a germán torzsek áttekinthetetlen sora élte részben nomád-állattenyészt , részben már letelepült foldm vel életét;Észak- és Kelet-Európa pedig ekkor már a szláv tórzsek települési területe. A gorogok és latinok (rómaiak) vallási képzetei: istenalakjaik, 157

mítoszaik, szertartásaik, val lási i ntézményeik,gondol kodó ik teológiai és valláskritikai koncepciói azegész kés bbi vallásfejl déíre igen nagy hatássa] voltak, velük kés bb részletesebben kell majd e konyvnek foglalkoznia. De nem elhanyagolhatóak a kel-

ták, germánok és szlávok vallási hiedelmei, rítusai és intézményei sem. Bármennyi eltérés van is e népek vallási képzetei kozott, néhány, részben küls dleges, részben lényegi kcizos vonás lehet vé teszi együttes tárgyalásukat. El szcir is: ezek a népek mind olyan laza tórzsl szervezetben, egymástól meglehet sen elszigetelten éltek, hogy az e1y-e1y népre (tehát: keltákra, germánokra, szlávokrd együttesen jellemz vonások mellett az egyes torzsek, ill. torzsi csoportok korében sajátos, csak rájuk jellemz vallási elképzelésekis alakultak ki. Sokszor alig lehet megállapítani, hogy pl. valamely germán mítosz vagy vallási sZokás valamennyi t
maradt Évktinyvekben találjuk. Ezek a mitikus hagyományok azonban egyik nép k rében sem alkottak még olyan viszonylagos egységet sem, mint a gorog mítoszok Hésziodosz feldolgozásában. Az egyes mítoszkorok, a mitikus elbeszélések kisebb fennmaradt komplexumai nem s ir sodtek egységes, átgondolt mitológiává. Nagyon egyenetlenek a népek kultikus szokásairól, vallási intézményeirl szól értesüléseinkis. Mindezekkel a fenntartásokkal is lehet azonban e népek vallási képzeteir l bizonyos érvényes megállapításokat tenni. Ezekb l kiderül az is, hogy a kelták, germánok és szlávok vallási hagyományainak egyes elemei rokonok más indoeurópai népekével:tehát távoli mrjltra tekintenek vissza; más elemek pedig csak kés bb alakultak,ki,

vagy módosultak az eredeti hagyományok átalakítása révén. A továbbiakban - ezeknek a kozos jellemz knek figyelembevételévet * a kelták, germánok és szlávok vallását külon-külon ismertetjük.

A

kelták

A szicíliai Diodórosz fiX|l. 9, 4) érdekes és jellem z eplzódot mond e] a kelták vallási nézeteiról. Amikor egy kelta sereg benyomult Delphoi jóshelyére, és vezérük, Brennus meglátta ott az ércb l-márványból faragott istenszobrokat, nevetett azon| hogy a gtircigok az isteneket emberi alakban képzelik el. Ebb l az anekdotából legalább két dolog derül ki: egyrésá, keletkezésének idején a kelták korében még nem alakult ki a személyes, ember alak (antropomorf) istenek képzete; másodszor az| hogy a kép nélküli (anikonikus) kultuszt már tudatosan szembeállították a képszer istenfogalommal, tudatában voltak vallásuk e sajátos vonásának: tehát rendelkeaek valamelyes teológiai elmélettel is. Az,,emberfolotti világ" hatalmai ezen elképzelésekszerint jellegükben és tevékenységuk szíéráját tekintve két nagy csoport159

ra oszlanak; az egyiket a mindenütt - minden forrásban, patakban, hegycsticson, erd ségekben - jelenlev helyi szel/emek alkotják, erejük is, kultuszuk is erre a szűk térségrekorlátozódik, . 'más részüket a természet nagy, átfogó er it reprezentáló s az emberi tevékenység széles sáéráitpártfogoló-védelmez, általánosan tisztelt rstenek. A szellemek és istenek tevékenységeott fi. gyelhet meg, ahol a dolgok megszokott rendje és várható fo-

Az istenek és szellemek ugyanis csak akkor avatkoznak a dolgok megszokott és természetes rendjébe, ha az emberek (ill. kozülük egyesek) ezt a rendet a maguk részérl er szakosan megbolygatják. Az si Rend fenntartása a torzsi hagyományos el írásokon ,alapul: ennek foglalata a külonféle tabu jetleg tilalmak, megszorítások rendszere, a geasa (geis, ír nyelven : el írás, tilalom, tabu; tobbese: geasa). Mindenkinek a saját tcirzse hagyományait kell kovetnie; ezértesküdni is csak személytelenül, arra az istenre illik (megnevezés nélkül), ,,akire torzsem esküdni szokott". Aki nem a saját tcirzse megszokott istenére esküszik, aki egy helyhez va1y személyhez k tott tabu jelleg tilalmat áthágott (pl. egy szellem védelme alatt álló cserjén áthatolt, a forrásába szemetet dobott, vagy kozelében tiszteletlenül rikkantott), aki nem veszi figyelembe a rossz el jeleket vagy kedvez tlen precedenseket - annak esküje érvénytelen,vállalkozásai nem fognak sikerülni. Kül
160

l(ltfenntartását szolgálták; a külonféle forrásokból ismert el írásrlk egy részénekracionális alapja is volt (egy patakba valóban

ltem szabad szemetet szórni, és sűrű erd ben nem ajánlatos hangosan kiáltozni); számos tabuel írás ovezte a király személyét is: palotáját nem szabad tclbb mint nyolc éjszakán át ellragynia, napnyugta után nem tartózkodhatik olyan házban, amelybe kívülr l be lehet látni, vagy amelyre egy fényforrás (pl. l(iz vagy máglya) napnyugta után rávet dik. Az ember azonban ttemcsak onmagának árthat a tabuk figyelmen kívül hagyásával: ártani lehet neki mágiával is. Kül nosen veszélyesek az eIátkozó g nyversek. Csata el tt az ellenségek el bb grinyolódó-átkozótlíl szavakkal támadtak egymásra. Egy mitikus ,,g nyversmondó", Cridenbel, ,,akinek szíve helyén is g nyolódó nyelv volt', az ír eposz szerint még az istenekben is félelmet keltett. A mágiának - és természetesen az ellene való védekezésnek is - tudósai ,l ,,sokdt tudó" druidák és bárdok. A legtekintélyesebbek azok a clruidák, akik a mágikus szertartások ismer ib l zárt papi renddé ítrjl dtek,,,tudták, mit hogyan kell tenni", ismerték és fenntartották a torzsi hagyományokat és mítoszokat (Caesar szerint egyt.gy druida rengeteg kolt i szoveget tartott fejben), papok, teolt'lgusok, tanítók és a tcirzsek szellemi vezet i voltak egy szerrrélyben, Az tmutatásuk alapján végeztéka kozos vagy t,gyéni áldozatokat is. A b nosnek tartott személyek kivégzése stlkszor emberáldozatÍormájában tcirtént. A kelta istenek és helyi szellemek tomegéb l néhánynak az alakja kül
nek ugyanis nem feleltek meg pontosan gy egy-egy emberi funkciónak, mint a rómaiak,,funkcionális istenei" (vo. ehhez ké. s bb: 220. oldal). Mercurius valószín leg: Lug, egy politechnikai isten, aki minl denfajta kézm ves tevékenységnek - de ezen trilmen en magá-; nak a találékonyságnak, otletességnek is megszemélyesít je. Az, a kelta isten, akit leginkább lehet Jupiterrel azonosítani, alighanem a kozépkori ír eposzokból ismert Dagda: az a férfiisten, aki a

i

j

kelta férfiak számára élvezetes és kellemes dolgokn ak, az élet ja-

vainak adományoz ja, és magának az életélvezésnekprincípiu. ma. Nagy hasrl, termetes, rendkívül j étvágy , nagy szexuáJis képességekkelis felruházott (és ezekkel a tulajdonságaival a vS dikus lndhrára emlékeztet ), már-már groteszk színekben is áb rázolt, ám jóindulatri és hatalmas védelmez isten, a,,hatalma atya", ,3 na1y tudomány voros istene", ,,a na1y harcos". Ezt az i tenalakot azonban csak az ír mítoszokból ismerjük - ott egyik í alakja az istenek harcának, az ket is elnyomó íomoyre mitikus nép ellen. A szárartóldi kelták (a gallob Jupiterrel inkább azonosítható legf bb istene Taranis, akinek kultusza leginkább Calliában vo]t otthonos| az ír Dagda istennél komorabb, félelrnetesebb, f ként zivatarokban, égi jelenségekben felt n istenség, egyike annak a három kelta istennek, akiket antik forrásaink szerint emberáldozattal is tiszteltek. Mígaz ír Dagda a gorog Zeusz alakjának ,,kedélyes" vonásait viseli magán, a gallTaranis inkább a római ,,mennydtirg Jupitgr/' félelmetes vonásaira emlékeztet. A római Mars tobb gall isten alakjának is megfelel: leginkább az ír szovegekben gyakran emlegetett Ogmios vagy a kontinentális Teutates felelhet meg a római harcistennek. Ó az isteni princípiuma és mintegy ábrázol ia a gallok hírhedt harci dühének; ó a Belatucadrus, a,,szépen gyilkoló" s a Caturix, a ,,harcokkirálya"; nincs benne semmilyen vidámság, mint testvérében, a jóindulatrl Dagdában csupa eró és csupa düh, az, aki az ellenséget mágikus erejével is ,,megk tózi" (ezért átoktáblákon is szívesen hívják segítségul),s a holta. 162

,

kat is kísériaz alvilágba. Az a kelta isten, akit Caesar a gorcigrómai Apollóval, mint gyógyíó istennel azonosít, a kelta forrásanyag alapján nehezen azonosítható, mivelhogy tobb kelta istennek is tulajdonítottak ilyen gyógyít er t (ezek egyike Diant,echt). Ez annak a jele - ami az eddigi néhány istenalak vázlatos

jellemzéséb lis kit nt-,hogya kelta istenek csak bizonyos er szakkal szoríthatók egy-egy meghatározott társadalmi-gazdasági funkció keretei kozé: alakjaik inkább a még személytelen és

korvonalazatlan,,hatalom" egyes aspektusait viselik magukon, mintsem e hatalomnak pontosan meghatározható,feladatkcirével" lennének
i

163

és augusáus elején. A november elejei ünnep a ,,gyülekezés'' ünnepe, egyben az év kezdete is; a kelták, miként az éjszakát a rák vetkez naphoz számítottákhozzá, űgy az évet is a ,,s tét'' felével kezdték. Ez az tijévi ünnep három napig tartott, és egyszerre jelentette az elmrjlt ,,világ"-tól való vidám blics zást, ,é egy j id szak üdvcizlését; a májusi ünnep - szemben a novemberivel, amely els sorban a harcos arisztokráciáé *, f ként a papok, a druidák ünnepe; egyik szertartása a ,,májusfa" felállítása, mint termékenységszimbólumé, továbbá a máglyagytljtás Európa számos népénekfolklórjában élt tovább, mint májusi tavaszjelkép. Calliában a legnépszer bb a négy ünnep kcizül a Lug istennek szentelt augusáusi, nyárktizepi ünnep volt:az aratás ünnepe. Ennek a gall hagyománynak hódolt a római Augustus császár is, amikor a rómaivá lett provincia lakosságának si vaIlási unnepét a császárkultusz és a provinciai gy lés (Concilium Calliarum) napjává nyilvánította, s az évenkéntigy lés helyéül éppen a Lug isten nevét visel várost, Lugudunumot, a mai Lyont

jelcilte ki.

A halál után - a kelta hit szerint - mindenki az egységesnek képzelt t lvilágba jut: az,,istenek és béke" messzi nyugaton/ a nagy tengeren is trjl fekvó csodaországába, az ,,ifjak', az,,orokké él k", a ,,szépasszonyok", az ,,óróm" birodalmába, ahol orok id kre ifjan és egészségesen élnek tovább. Aki itt a foldon a dühos Ogmios játékszere volt, halálában ab kezű és jóságos Dagda védelme alá kerül.

A germánok A ke|ták települési területét l északra hűz d erd s, mocsaras és hegyes térségekenlakó germánokról ókori forrásaink egybehangzóan állapítják meg, hogy a keltáknál primitívebb, sibb és barbárabb kcirülmények kozcitt élnek. Ez a megállapítás vonatkozik vallási képzeteikre, szertartásaikra és intézményeikreis. 164

Mindaz, amit más forrásokból- elsósorban a ktizépkor folyamán feljegyzett germán mitikus hagyományokból - vallásukra vonat-

kozóan megtudhatunk, egészében meger síti az antik szerz k által ny jtott képet. Az ókori germánok vallására vonatkozó ismereteink két terület torzseire és népeire vonatkozn ak; az északi - lzlandon és a skandináv-félszigeten élt - germánok hiedelmeit az Edda-dalokból és ezek kozépkori eredet prózai feldo!gozásáb l ismerjük; a déli germánokét pedig részben klasszikus ír k, részben az si hagyományokat gyűjt(s k zépkori szerzetesek révén.A két nagy torzsi csoport kcizotti eltéréstmutatják a kett s istennevek is, pl. az észak-német odhinn neve a déli ttjrzseknél : Wuotan stb. Mindez azt is jelenti, hogy egységes germán vallásról csak nagy fenntartásokkal és a helyi eltérések számbavételével szólhatunk. Legszembet n bb az, hogy a germán mitológia m
velést. Amiels pillanatra észrevehet : az indoiráni népek i tencsoportjait l, azÁsura (Áhurd - Deva (Daiva) ellentétt l eltér& en/ a germán istenek egyik nagy csoportja sem egyértelm en ,,1 " vagy ,,lossz", segít vagy pusztíó isten. Harcuk ezért nem is végz dhetik egyik fél teljes gy zelmével. A két istencsoport mi-

tikus harca háromszoros osszeütkozés, pusztítás és rijrakezdés után végül valóban eldontetlenül végz dik. Triszok cseréjében egyeznek meg. Odhinn két íiát, Hónirt és Mimirt adja triszként a Vánoknak, akik cserébe Njtird és Freyr istent küldik zálogul. Ett l kezdve az Ázok és a Vánok együttesen és egyetértésben uralkodnak az emberek felett. Ebben a mítoszban egykori torzsi harcok és ezzel kapcsolatos gazdasági és vallási ellentétek mitikus visszhangját vélte felismernia kutatók e6y része. Az Ázokjelképeznék ezek szerint az északi, állattenyésá germán torzseket, a Vánok pedig a letelepült foldm vel ke! a nyugat-európai rln. megalitikus kult ra népét;az istenek harcában és békéjébena két germán torzsi c oport konfrontációja és egybeolvadása ttjkroz dnék. ÚlaUU mítosztorténeti kutatások azonban rámutattak azokra az analógiákra, ameIyek az Ázok és Vánok harcára vonatkozó germán mítoszok és más indoeurópai népek hasonló tárgyű mitikus vagy mondai elbeszéléseikozott mutatkoznak: így pl. szembet n hasonlósá6okat ta]álhatu nk az,,Asen und Wanen" harca és a rómaiák és szabinok mondai háborrijának egyes epizódjai kciz tt. Tehát lehetséges, hogy a két istencsoportról szóló germán képzetek egészen si, még kozos indoeurópai mitikus motívumokból táplálkoznak, és a valóban lezajlott, megküzdott torzsi és tcirzsszcivetségi harcokat a már kialakult, si mitikus kategóriáknak megfelel en értelmezték, azaz: a torténelmi valóságot egy mitikus alaphelyzet- ebben az esetben: istenek harca - ismétl désekéntfogták fel. Az Ázok és Vánok harca azonban nem az egyetlen ,,isteni küzdelem", amelyr t a germán mítoszok tudnak. A mítoszok csoportja csak egyetlen, egységes isteni hazár l tud, ez az "8y As166

gard, amely a három részre'oszló világnak legfels bb emelete. A kozéps , a Midgard, az emberek világa, míg legalul óriások és szornyetegek tanyáznak, akik - mint a pusaítás er i- kulonboz alkalmakkor az isteni és emberi otthonra tornek. A legharciasabb isten, a k kalapácsos Thor, a természeti er k koztil a zivatar jelenségeinek megszemélyesít je, az emberi társadalmon belül pedig a harcosok istene, védi az isteni és emberi világot. El bb a Midgard-sárkányt fogja meg horgával, majd Hrungnir óriást srljtja halálra a k kalapáccsal, ám a harcban az isten maga is megsebesül, homlokába beleftiródik azóriásfegyvere. Még stilyosabban sebesült meg Tyr ffhiu, Ziu) isten, akinek egyik karját az istenek otthonára tor Fenris-farkas harapta le, és ezért azistent azóta a félkar nak nevezik, Az egyik legrejtélyesebb isten, aziíj Baldr - aki a keleti ,,meghaló és továbbél " természetistenek germán párhuzamának tekinthet * gyilkosság áldozata lett. Megolését a legravaszabb és leggonoszabb isten, loki tervelte ki, és egy vak óriás, Hüdr hajtotta végre. Lokit, aki egyébként Odhinn testvére, ezért az istenek fogságra vetik, és csak azid k végén, a majdani nagy világégéskor fog bilincseib l és kínjaiból szabadulni. Az istenek még fizikailag sem kíméliksem egymást, sem
Zordonabb, kegyétlenebb, archaikusabb istenvllág ez, mint a gorcig Olümposz isteneinek derús élete. A gorog mítosz is tgd - akárcsak az ókori Kelet - az istenek harcairól, de a gor
Midgard-sárkány, Loki kiszabadul bilincseib l, és a t jzdémonokat viszi harcba. Stitétség,viharok, árvízkózepette az istenek és az ellenük támadó szornyek kolcsonosen megolik egymást, a világ tűzben és árvízben süllyed el. Az err l sz l mitikus kolteménynek, a Vóluspanak szerz je csak sejti, hogy ennek a világnak és isteneinek halálával j világ keletkezik majd, j istenekkel, kcizottük a megolt és rijraéledt Baldrral. Ez a komor és kegyetlen vallásos képzetvilág a germán torzsi társadalomnak reális viszonyait vetíti a mítosz fantasxikus világába. kifejezésre jut benne a Mediterraneumnál zordabb északeurópai természeti kornyezet, az egymással szüntelen harcban álló torzsek és nemzetségek kegyetlen valósága, a társadatmi munkamegosáás kezdetleges foka. Az egyes istenalakok még sokkal inkább a határozott profilt nélkul
nem játszó, skandináv helyi isten, Ull, mint a vadászat véd je részesült tiszteletben. A n i istenségek kozül Frigg, akit egyes mítoszok Odhinn hitvesének és Baldr anyjának tartanak, nélkülozi az individualitást; alakját a kultuszból is, a mítoszokból is kiszorította egy másik istenn , Freyja, aki a Vánok istencsoPortjához tartozik. Jellemz tény, hogy Loki, aki nevének etimológiája alapján és némely tulajdonsága révénis megfelel a kelta Lug alakjának, t le eltér en nem tekintélyes isten, hanem az istenekt l eltaszított, ravasz cselszov . Amikor tehát kialakult az az igény, hogy a germán isteneket a római istenekkel azonosítsák, ill. megtalálják klasszikus megfelel iket, tobbfajta, nem éppen találó megoldáshoz jutottak. Tyr (Ziu) neve alapján a szanszkrit Diausz, a gorog Zeus és a római Jupiter rokona lenne, de harcias funkciója miatt Marssal azonosították; Thort (a dél-germán területen: Donar) a villámmal és mennydorgéssel való kapcsolata miatt lehetett Jupiter megfelel jének tartani. Odhinn (a dél-germán területeken: Wuotan,

Wotan), bár rangja szerint a legf bb isten, mágikus képességei és vándorlásai miatt Mercurius megfelel jének volt tekinthet . A rómaiTacitus is tlgy tudja már, hogy a germánok legf bb istene Mercurius, és mellette ,,Hercules és Mars" lalighanem: Thor és Iyr (Ziu)J áll a legnagyobb tisaeletben. Az istenn k kozüI akár l:rigg, akár Freyja azonosítható volt Vénusszal. Ezeknek azazonosításoknak alapján jott létre a hét napjainak elnevezése a germán nyelvekben (vo. ehhez: 231. oldal). Dies Martis (francia: Mardi, olasz:Martedi)- német: Dienstag; angol: luesday, Zius nevéb l; Dies Mercurii (francia: Mercredi, olasz: Mercoledi - angol: Wednesday, Odhinn (Wotan) nevéb l ; Dies /rlvls (francia: Jeudi, olasz: Ciovedi) - angol: Thursday, német: Donnersta8, Thor (Donar) nevéb l; Dies Veneris (francia: Vendredi, olasz: Venerd)- német: Freitag, angol: Friday, Frigg nevéll l, Mivela germánoknak sem Nap-, sem Holdistenük nem volt, trzeket a napokat magukról az égitestekról neveáék el (Sonntd$, 169

Montag, ill. Sunday, Monday), a római Dies Saturni pedig - mivel ennek az istennek germán megfelel jére sem tudtak rábukkanni - az isten /atin neve alapján él tovább az angol nyelvben: Sa;un i day. Ez nemcsak az idegen istenalakok egymással való azonosí,, tásának példája, hanem egyben a germán pantheon sz kos vo|-' tának is bizonyítéka. Az isteneknek van bizonyos általános, emberiséget védelmez funkciójuk (az emberek világától is távoltart ják az alvilági, szornyeket és óriásokat), de az egyes emberek sorsával kcjze, lebbr l rÉmtor dnek: eá a Nornák (Nornen) dontik el, k hár. /' man a születésétl ahal,áláig kísérikaz embert, és meghatároZzákvégzetét; lehet, hogy itt si képzettel van dolgunk, de nernll lehetetlen, hogy a gorog Moirák és római Párkák mintájára mes",i,ll ,, terségesen képzett alakok. A germán kultuszról keveset tudunk; ennek í íormála az ál.rl dozat volt, amelyben - a kelta valláshoz hasonlóan - az ember.,' áldozatnak is nagy szerepe volt. B nosoket és hadifoglyokat rigy, végeáek ki, hogy egyben áldozat is legyen az istenek megaján-: dékozására. A szabad ég alatt emelt áldozati oltárok mellett al korai kozépkorban megjelentek az els épített,állandó templo,t mok is: a legismertebbek egyike a svéd Uppsalában, ahol k&, s bb a skandináv kereszténység egyik nagy kozpontja létrej tti Az áldozati rítust egzaltált szertartások is kísérték,szerepe volt, bennük az istenek (nevezetesen Odhinn) ajándékának tekintettl szeszes ital, a Met (,,méhser", erjesztett mézb l készült ital) fo, gyasztásának is. Az egyetlen, nagyobb területen ismert ünnepnap a Julfest, ál. talában kés sszel, a fagyos téli viharok bekoszontése el tti: id szakban ülték meg. Ekkor, az szi viharokban az s
,

,

,

l

17o

t;solatos kozép- és észak-európai népszokások egy része is ennek az ünnepnek népi szertartásaiból maradt fenn; amikor Szilveszter éjszakáján szerencsét hozó malacot eszünk, alighanem

az egykori germán Jul-ünnepnek egyik kellemes szertartásához ragaszkodunk.

A szlávok A keleti szlávok vallásáról azókor és kozépkor mezsgyéjén, a Vl. sz. kozepe táján élt Prokopioszbizánci torténetíró (De bello go-

thico lll. 14.) vázlatos, de kortársi hitelességű leírást ad: ,,Ezek a népek (ti. a szlávok és antob nem egyetlen ember uralma alatt, hanem sid k óta demokráciában élnek . . . Úgyszólván minden rnás tekintetben is egészen másként élnek és gondolkoznak, lnint a tobbi barbárok. Ugyanis csupán egyetlen istent ismernek, (lspedig a villám okoz ját, akit a mindenség egyetlen urának tartanak. Néki marhát és más áldozati állatokat mutatnak be. Nem lrisznek a végzetben, és nem is tudják elképzelni, hogy annak lratalma lehetne az ember felett. Ha azonban betegek lesznek, vagy halálos veszélyben érzik magukat harc idején, megfogadiák, hogyha megmenekülnek, az ket megóvó istennek áldozaltlt fognak bemutatni. Ha valóban megmenekülnek, fogadalrnuknak megfelel módon áldoznak, és meg vannak gy z dve ,trról, hogy ezzel életükértmegfelel váltságdíjat adtak. Továbbá risztelik -eg u folyók isteneit, a nimfákat és tobb más istent is. Az áldozatok alkalmával tudakolják meg az istenektól a jo-

víit. . . "

Azok az egyéb források, amelyek a szlávok vallásáról szólnak, lr.rgyjában és egészében megegyeznek a bizáncitorténetíró álta] vázolt képpel. Mind a krónikás feljegyzések, mind a feltárt szentólymaradványok alapján megállapítható els sorban, hogy minrlen nagyobb torzsi csoportnak egyetlen legf bb istene volt, és

,lzt általában az égi jelenségek okozojával azonosították. Az 171

északnyugati szlávok egyik na8y szentélye állt Arkonában (a mai Rügen szigetén). A fából épült szentélyben állt Szvantevit isten 7 méternél is magasabb faszobra. A név a szláv szvjatoj: hatal. mas/ szent melléknévbl képzett személynév, tehát ,,a Hatat. mas". A kultusz jellegét is ismerjük: az istenszobor kezében ivókürt volt, amelyet évente e8yszer me8t ltottek borral, és annak azév folyamán való csokkenése (ti. párolgásd alapján jósoltak a papok a kovetkez évi termésr l, b ségr l és a várható hadiszerencsér l. Áldozatként a boron kívül még ember alak mézeskalácsokat is mutattak be (feltehet en a korábbi id szak emberá|. dozatalnak helyettesítéséül). Az évenkénti áldozást kozos lakoma zártale. Az istennek tehát els sorban sikert adó, termékeny. séget biaosító általános funkciója volt, és kultusza jóshellyel is cisszekapcsolódott. Ebben a térségben Szvantevit kultusza oly mértékbenelvolt terjedve, ho8y alakjából azegyházkés bb ke. resáény szentet formált: Szvantevitból Vit szvjatoj, szent Vitus

Vid)

lett.

Minden szláv szentély - gy t nik - f ként egy-egy isten kuttuszát szolgálta, de nincsenek biaos ismeretek arr l, ho8y ezeknek az isteneknek a kultusza egymást kizárta-e. Így a keleti szlávok k
A szláv vallásos gondolkodás - rigy t nik forrásaink szerint - az kor végén(amely id szakból hitelt érdeml adataink vannak) eljutott a henoteisztikus szemlélethez, amelyben egy-egy vezet isten uralkodó szerepet tolt be a neki alárendelt alacsonyabb rang istenek és démonok feIett. A szláv néphit szerint a nagyobb, névvel nevezhet istenek m
az egyes személy az haragjuktól (nevezetesen a halotti szellemekt l) rettegett, és az segítséguket (f leg a jóságos házi szellemekét) kérte és remélte. Ezeknek az isteneknek nincs, nem is lehet,,tcirténetük": létük beleolvad a t luk elvárt kozvetlen segít funkció teljesítésébe.Ezért a sz|áv mitológia is sokkal szegényesebb a vad és színes germán vagy kelta mítoszok világánál. Az istenekben f ként a b ség és siker adományozóit látták, innen az istenfogalom szláv neve is: bog, az indoiráni bhaga:adomány sz b l; a már említett Dazsbog neve az istenfogalom lényegét érzékelteti:,,a b ség adományozoja". Ennél mélyebben az istenek sorsa és tevékenysége nem érdekelte ket: akárcsak a rómaiakat sem. lnnen a mítoszok sz kossége - és másodlagos volta.

^Z

OLÜMPOSZ ALATT

A pásztorok és a íóldm vel k istenei Az ókori Hellász területére az i. e.ll. évezred elején nyomultak

be azok az indoeurópai nyelvet beszél torzsek, amelyeket Homérosz akhájoknak nevez, s akik a kés bbi gortig nép kozvetlen

seivé lettek. Nomád állattenyésá kként, ttirzsi-nemzetségi szervezetben érkeztek kés bbi hazájukba, itt magukba olvasztották és meghódították ennek a területnek korábbifoldm vel lakosságát, akiket k pelaszgoknak neveztek. A gcirog nép tehát legalábbis két nagy osszetev b l alakult ki, a benyomult akháj 173

torzsekb l(akikhez kés bb további gorog torzsek csatlakoáak)

A íóldm vel k nagy istenn

és az ott talált pelaszg lakosságból. Ennek a két népi
A torzsi szervezetben él , Zeusrt. tisáel , totemisztikus hagyo-

alkotják a gorog vallásnak általunk ismert legrégibb relegét A benyomuló akhájok vallásáró] voltaképpen csak egyetlen dolgot tudunk teljes biztonsággal: hogy legf bb istenük Zeu rl' volt, a ragyogó égnek ugyanaz az istene/ mint az iráni és indbl .i árja torzsek si istenalakja : Diausz-pita. Zeusza napfényben ftir..'j

d

vagy villámokat sz

r , felh kt l

borított fényes égboltozat-

nak és minden égi jelenségnek: villámnak, mennydorgésnek, zá.., pornak istene, a ,,villámokban gyonyorkti d " és,,fellegtorla szolóu isten. De rkodik az égi, ftildiés társada]mi torvények érvényesülése felett is. A torzsek vénei, kés bb a torzsf k, majd a kirá. lyok - mind t le kapták és általa gyakorolják a hatalmukat, az ó nevében ítélkeznekés vigyáznak - a szó kcizvetlen és átvitt én. telmében egyaránt * a ,,határok" sérthetetlenségére.Zeusz lett

tehát a kialakuló osztálytársadalmi rend támasza is. Zeusz korül és mogott a kisebb istenek, jó és rossz démonok csoportjai rajzanak. A hol segít , hol ártó, de mindenképpen ért. hetetlen (tehát emberfelettinek képzelt) er k egyaránt lakozhatnak szent hegyeken, fákban, fétistárgyakban és totemállatok. ban. Az embert ér bajokat ártó démonoknak tulajdonították,

ilyenek t
lelmetes Corgók. A torzsek nemzetségi szervezetének em]ékétrzik a későbbl korba is átny ló külonboz totemisztikus jelképek. Az istenek egy részétállatalakban képzelték el. Kés bb, a kulcinboz hibdelmek keveredése miatt, ezek az elképzelések már nem érvényesültek ktivetkezetesen. Zeuszt hol bika, hol hattyti alakjában képzeltékel, Apollón hol egéristen, hol farkasisten képébenjelenik meg. Artemiszt egyes helyeken szarvasün , másutt n stény medve alakjában tisztelték. Poszeidón szent állata a ló. Athéné istenn é a bagoly, Hérát pedig a kolt k ,,tehénszemű"-nek n6-

vezik. 174

'

je:

a Fóldanya

mányokat rz nomád harcosok vallásos képzetei a letelepedés folyamán találkoaak az itt él foldművel lakosság termékenységkultuszával. Ennek kozponti alakja a foldet s annak terményeit, a gabonát, nóvényzetet megszemélyesít hata]mas anyaistenn volt, akit rigy látszik, más-más kozpontokban küIonbóz neveken részesítettek tiszteletben. Ó a nagy Úrn , Héra (valószín ileg a Hérosz szó n nem alakjd, a családi t zhely riz ie (Hesztia), a megszemélyesített Fold (Caia), a Cabonaanya (Démétér),a Mindeneket ajándékozó (Pandóra), és az erdei, még meg nem szelídített állatok tirn je is (Artemisz). A benyomuló akhájok és az itt talált pelaszgok, azaz: hódító, állattenyészt nomádok és meghódított, letelepült foldm vel k vallási képzeteinek keveredése és egyesülése olyan folyamat, amelyhez egészen hasonlóval ismerkedtünk meg a zsidó vallás és az indiai vallás legkezdetibb id szakában. Ez a keveredés tesz érthet vé tobbek kozott néhány Zeuszról szoló olyan képzetet és mítoszt, amelyek a villámlás és mennydorgés égi istenével egyébkéntosszeférhetetlenek lennének. Zeusz a mítoszok "8y csoportjában ugyanis mint kisded jelenik meg, akit anyja a Kréta-szigeti lda-hegy egy barlangjában hozott világra, aki egyutt iátszadozott testvéreivel, a ,,fi istenek"-kel (kurészek), s akit egy kecske, a kés bb isteni rangra emelt Amaltheia táplált tejével. A barlang mélyébentestvéreivel együtt játszadozó, kecsketejjel szoptatott gyermek firjisten - jellegzetes képzete a matriarchális társadalomnak, amelynek legf bb istenei a n i nemhez tartoznak. Beleépülése a gorog mitológiába (bármily szervetlen módon tortént is) meggy z jele a külonboz , egymásnak ellentmondó vallási képzetek és nézetek egymásba olvadásának. A matriarchális társadalom termékenységistenn inek és az arisztokratikus torzsi társadalom mennydorg -villámló f istenérrek egyesüléséb l - a társadalmi fejl dés torvényszer ségeinek 175

megfelel en - a férfiisten, aeusz került ki gy ztesen. A mítoszok egy egész sora mintha tudatosan szolgálná art a célt, hogy az egykori nagy hatalm r n i termékenységistenségektekintélyét leJárassa, Anagy Úrn , Héra, Homérosznál már csak Zeu:szhá, zsártos és (nagyon indokoltan !)féltékeny felesége, akit férje - ha t l sokat hangoskodik _ lábánál fogva lógat le az olümposzról a mélybe. Pandóra, a ,,Mindeneket ajándékoz " termékenységis, tenn a kés bbi gorog mítoszban az emberi nem minden bajának ,,adom ányoi ,,-1ává lett - akárcsak az ótestamentumi Éva. S t - egyes mítoszok mintha azt hangoáatnák, hogy termékenység céljából nincs is szükség anyaistenn re: hiszen Athéné, a bolcsesség istenn je apjának, Zeusznak agyából pattant ki.

lási elképzeléseketfejezi ki, amelyek a mükénéi kor gor
trlkráciájának kcjrében jottek létre, és rijabb elemekkel gazdagodtak a királyságok bukását kovet ,,sótét" századokban is. Az istenek világát ez a nemzetségi arisáokrácia a maga képé-

re és hasonlatosságára teremtette meg. Ót is olyanfajta társadalomban és ennek megfelel államban élnek, mint az emberek, ket ugyanolyan vágyak, torekvések hevítik, bánatok gyotrik, ellentétek, féltékenységekállítják szembe egymással, mint az eml,rereket. Ugyan gy esznek-isznak, veszekednek, szeretkeznek, intrikálnak és kibékulnek, mint halandó hasonmásaik. csak két kulonbség van isten és ember kozott: az egyik fokozati, a másik lényegi, min ségi. Az istenek sokkal hatalmasabbak, mint az embc,rek (bár nem mindenhatók), és ezenfelul halhatatlanok is. Fényes királyi palotában laknak ahozz.áíérhetetlen, orok hóval borltott Olümposz hegy sziklacsricsán, életuk látszólag csupa gtlndtalanság, boldogság: ereikben vér helyett a halhatatlansá-

Az akhájsokistenhit Amikor a gorog vallásra vonatkozó legkorábbi, még roppantul

gtlt adó ,,ikh r" folyik, ambrózia az ételük, nektár az italuk.

táblácskák meg, szólalnak, a gorogok istenképzetei már nagyjából kialakultak. Az akhájok addigra a trákiai és kisázsiai népekkel való megismerkedésuk során t lük is átvettek egyes istenképzeteket. Apollón és Kronosz val szín leg kisázsiai, Dionüszosz eredetileg talán

szűkszavúels írottforrásaink, a lineáris

trákiai eredet isten volt.

B írásrj

A gorogoknek isteneikr l vallott

Ennek az isteni társadalomnak élénzeusz áll. Hatalmát mint elismeri- de ez a lratalom mégsem korlátlan. Az istenek ugyanis meglehet sen vtlszeked s, nyugtalan természet ek, és nem átallanak vitába szállni magával Zeussza) sem. Amikor Patroklosz megolni készül /-e:usz(persze halandó asszonytól született) íiát, Szárpéd nt, Zetlsz nem tudja, mit tegyen: megmentse-e, vagy engedje, hogy llt,teljesüljon rajta végzete, a neki rendelt osztályrész, a Moira. Mert mind a kett re meglenne a hatalma. Ámde: ,,istenek és emberek atyjá"-ét mindegyik isten

e]_

képzeléseitehát hosszti és bonyolult fejl dési folyamatban alakultak ki. E fejl dés során torzsek és népek olvadtak egymásba, külonboz kult rák halmozódtak egymásra, és adták át egy-

másnak az istenekr l sz ló képzeteiket. A 8oro8 társadalom és gondolkodás azonban mindezeket a külonboz isteneket a maga képéreformálta - mondhatnánk azt: gorog istenekké tette óket olyannyira, ho8y eredetijket és leg sibb jellegüket rendsze-

rint csak egy-egy sajátos vonás, idegenszer hagyomány

és

szertartás árulja el. A Homérosz nevét visel két eposz, az tliász és az odüsszeia azokat az_ évszázados fejl dés eredményeként kialakult _ val176

Válaszul így sz lt most a tehénszemü Héra, az űrn Rettenetes Kronidész, hogy tudtál szólani íly sz t? Foldi halandó férfit, a régen sorsnak adottat rjra fciloldoznád a riasztóhangu haláltól? '|-edd; de mitobbiek ea mindnyájan nem helyeseljük. :

|,,

(lliász, 16, 440 skk. Devecseri Cábor fordítása) 177

Zeusz hallgat felesége intelmére, és sorsára hagyja fiát - de csak azért, mert az érvek meggy áék. Az istenek tehát nem teljes értelemben ,,,mindenhatók" - ti &,}; telni
-

mint éppen az imént láttuk

-

Zeusz mindig meggondoljd,

hagyja-e érvényesülni a végzetet: de az is igaz, hogy végeredl i ményben a végzet mindig megvalósul. Homérosz nem volt teo" l' lógus, és nem tisztázta maga és olvasói számára sem az isten6} hatalmának igazi |elentéséts a végzethez és egymáshoz val , i viszonyukat. vtJ4var),ul\gL. Az emberekkel, a halandókkal szemben az istenek hatalrna í r;l vileg korlátlan. Zeusz tetszése szerint bocsát a foldre zivatart, Vlhl' lámot, mennyd rgést, és szemoldokének egyetlen rándulásáry még az Ol ü mposz is megrem eg. Az o lu mposziak azo nban enndí, i a mérhetetlen hatalomnak tudatában is tartják magukat bizo. nyos - általuk mintegy onként vállalt - erkolcsi norrnákhoz, l*,, léshez és jóérzéshez. Lényegében ez a mindenkire kotelezó illerá' és szokásjcl1 az, amit a homéroszi gorog nyelv a Moira fogalm# val kifejez. Az istenek - nevezetesen Zeusz- t ltehetnék magu. kat ennek íratlan el írásain, megvan hozzá a hatalmuk és lehe. t ségük - de mégsem teszik, mert ,,nem illik". Az isteneknekl| meglehetnek a kedvenceik, pártfogoltjaik a halandó emberek kozcitt. Érvényesülbizonyos ,,olümposzi protekció" - egy ven senyfutás alkalmából például Athénéaz általa pártfogolt Odüsa szeusz vetélytársának lába elé tehénganéjt varázsol, hogy felbukjon rajta -, de a pártfogásban is megtartanak valamilyen pontosan meg nem határozott mértéket,amelyen tul az istenl l kedvezés már méltatlan csalássá váInék.

17B

lstenek, emberek és a végze

Mindez elég világosan mutat ja, mily mértékbentükrcizi a homéroszi eposzok arisztokratikus istenfelfogása a foldi társadalom valóságos viszonyait. Az istenek ,igy viszonyulnak a homéroszi h sokhoz (akik mind ,,királyok" vágy legatáuuis arisáokraták), mint a fcildi királyok a saját alattvalóikhoi. Ezek is rendelkeznek a]attvalóik vagyonával, életévels t asszonyaival is, Hatalmukat tcirvény nem korlátozza, csak a nemzetségi társadatomnak az sk z
és Hektór_ szakadékát. Szárpédónra és Héraklészre, Akhilleuszra _ elmrjIás az emberek mivel is ellenére származásr.rk ra isteni ész_ mindig torvénye vonatkozik. S ezt a torvényt az embernek meg során harc ben kell tartania. Amikor a gorog Diomédész a

akarja olni Aineiásá, Apollón isten pártfogoltját

-

Nem enyhíti az

5, 44lskk. Devecseri Cábor

elm lás nyomasztó tudatát a síron t

fordítása)

Ii

halhatat,

lanság ábranalu sem. A halottak vértelen szellemei testetlen, oromielen, reménytelen l komor árnyékéletet élnek az egys& gesnek képzelt alvilágban. Nem tudnak arr l, ami a napfényes íelvilágban az él k Éorott tcirténik. Még Akhilleusz, a legna, gyob h s is oly szerencsétlenül érzi magát alant, hogy szíve_ sebben váIlalná a szolgasorsot is csak éthessen ! Vannak az al,

i

l l

i l

I

il l

t

világban külonosen stilyosan buntetett kárhozottak, akiket halá, lukJn tr]l is üldoznek-büntetnek a személyükben megsértett is, kitenek _ ám de nincsenek ,,üdvozüItek". Az ember életében az Sikereit alá. merul semmibe a pedig szolgáltatott, halálában l, k odüsszeia Az felel. maga neiért b isteneknek koszonheti, istenek, az s elégedetlenséggel l eredó ebb az t je már számol adkel szemben fellép bírálattal, és magának Zeusznak ajkaira érveket: szóló mellett rend ja az isteni az ember: Jaj, csak orokkon az isteneket vádolja azt mond ják, a csapás mind lünk jon, de bizony hogy

t

ostoba vétkeikért szenvednek a végzeten is

t

rágz

szakasza.

Hésziodosz és a mítoszok

rettenetes hangon szolt rá nyilazó nagy Apollón: ,,Tisztább észt, t de usz íia, visszább !, égilakókkal egybe ne mérd magadat: nem volt soha torzse hasonló egitakOkl,,oz a foldonjáró emberi nemnek<, (lliász,

Amikor azonban ezek az isteneket bírál emberi szavak elhangzottak, már véget ért a Homérosztól megénekelt heroikus kor vi-

l,

,

,

(Odusszeia, 1, 32 skk. Devecseri Cábor fordítása)

els

ósszeíoglalása

Homérosz arisztokratikus világa _ változatlan, állandó, mozdulatlan világ. Úgy t nik, Zeusz és a tobbi oli.imposzi isten uralmát

orokt

l

fogva fennállónak és orokkévalónak tartotta. lstenei

egymással rokoni és házassági kapcsolatban állanak, de nem tartja szükségesnek e kapcsolatok pontos meghatározását. Fiatalabb kortársa, Hésziodosz (i. e. 700 korül) az, aki az istenek torténeteit, egymás kozotti kapcsolatait és harcait, nemzedékrendjüket és származásukat rendszerbe foglalja Theogonia (stenek születése) c. tanko]teményében. Az istenek - ez művének egyik alapgondolata - nem cirokt l fogva léteznek, hanem a világhoz hasonlóan és a mindenséggel

egyutt keletkeáek. Kezdetben volt a tátongó, alaktalan (de anyagijelleg ) Űr, a Káosz. Ebb ] az si anyagi létez b l jott létre a személyes istenek sora: megszületett a Fold (Caid, és megszülte az Eget (IJranosz), majd házasságra lépett vele. Ebb l a írigyb l születtek a hatalmas test titánok (kozottük Kronosz) és más sz
venfej ,,csodalények". De Uranosz gy lolte saját szornyszülotteit, és az els megszületése után a tobbit már nem akarta el engedni anyjuk, a Fold méhébl. Az anyaistenn kétségbeesésében Kronoszhoz folyamodott: kezébe vas sarlót adott, s az a fegyverrel megcsonkította atyját. A foldre hulló vércseppekb l születtek az Erinn sz k b bosszri istenn i), a tengerbe csorgó magból pedig Aphrodité, a szépséges istenn . kronosz, aki ezek után atyja uralmát átvette, feleségül vette Rheát, a n i titánok egyikét, de attól való félelmében,hogy is atyja sorsára jut, tjszülott gyermekeit sorra lenyelte. Az anya most is cselhez folya181

1B0

modott, harmadik Íiát, Zeuszt már titokban, a Kréta-szigeti ldahegy egyik barlangjában hozta világra, és az apának helyette egy pelenkába bugyolált kcivet nyrijtott át. Kronosz a kemény falattól rosszul lett, és visszaadta azel z gyermekeket is.Zeusz ezután szovetkezett a három Százkarrlval (t lük kapta ajándékba félelmetes fegyverét, a villámnyalábot), majd testvérei é|én harcba indult Kronosz s a tobbi titán és szovetségeseik ellen. Tízévi harc után a fiatal istenek gy áek az el z nemzedék felett. Kronoszt száműzték, a tobbi titánt bilincsbe verve az alvilágba taszították (testük rázk dása okozza a f
182

A mítoszok társadalmi lélelmetes ,

ijesa

háttere

,,isteni" világ az, amelyet Hésziodoszból meg-

ismer nk. Nem Hom érosz hibáik mellett is tisáeletreméltóan íenségesistenei ezek, hanem cselszov k, szadisták, apa- és gyer-

rnekgyilkosok. Pedig - ez egyes célzásokból kimutatható - Homérosz is ismerte ezeknek a mítoszoknak nagy részét(Kronosá 1Éldául kozelebbi indokolás nélkül /,csavaros elméj "-nek nevezi), de az arisrtokratikus szemléletébenem illettek bele, így inkább hallgatással mell zi ket. Hésziodosz azonban h ségesen iisszegy jti, és rendszerbe is igyekszik foglalni valamennyi népi lragyományt. Az istenei éppen ezért vadabbak, sibbek, kegyetlenebbek - mondhatnánk gy is az arisztokratikus szemlnel nézett társadalmi valósággal szemben a plebejus, paraszti

szemszogb l megismert és megítélt társadalom tükorképei és tlr inek megszemélyesít i. A hésziodoszivallásnak van azonban néhány olyan vonása is, amelyet érdemes külon kiemelni. A régi és az tij istenek harca, ,rmellyel itt három változatban is találkozunk (Uranosz és Kro_ llosz; Kronosz és Zeusz; Zeusz és a titánob * az ókori Kelet mittllógiájának is fontos, ismert motívuma. S t- egy hettita nyelv szovegben a Hésziodoszéhoz egészen hasonló megfogalmazás, llan maradt fenn. E toredékes tábla szerint a leg sibb isten Alalu vrllt; t kovette azÉgistene, Anu, akit kilencévi uralom után rrlegtámadott fia, Kumarbi; ,,lábánál fogva megragadta, leharapllt ll íTlz szervétés lenyelte". Ebb la testébe zártmagból szüleltrtt Tesub, a viharisten. T le már hiába akart kumarbi szabadullri:a viharisten el tort apia testéb l, harcra hívta t és társait, gy(izelmet aratott folotte, és a legf bb istenné lett. A hettita és a gorog mítosz kozos vonásai (éppen a legsajátor,tbb, visszataszító vonásokat illet en) oly felt n ek, hogy nyug
képzete kozel áll a mezopotámiai világteremtés-mítoszhoz is, és, ennek nyoma megvan - mint láttuk - az Ótestamentum ',l célzásaiban is. A legf bb isten vagy istenek harca egy-egy "gy", sz r, nyeteggel mint a világrendet megalapozó h stett: felle1het a, il védikus lndia hiedelmeiben (lndhra gy zelme a Vrtra-sárkány fe+t'] letO csakri8y, mint az északi germán mitológiában (a Midgardt,r, sárkány és a Fenris-farkas legy zése). Az egyes istenek és az ist . '; ni nemzedékek harcár l szól elképzeléseka F
}

l

.

]

]

lri

I

184

kezd dik az egyre silányabb fémekkel szimbolizálható, egyre sullyed bb korszakok sora. Kronosz tehát az aranykor istenéve, Zeusza hanyatlás korának urává lett. llyen külonos gondolattár-

sítások okozzák Kronosz alakjának ellentmondásos jellegét: trgyfel l kegyetlen és alattomos, másfel l: a békésés boldog

aranykor istene. Kronosz alakjának ellentmondásossága rávllágíta gcirtig mitológia egy további sajátos vonására is. Az istenek és isteni lények (lgyre novekv száma alakjukat áttekinthetetlenné és egymás ktizotti kapcsolataikat teljesen zavarossá tette. Az isteneket alkotó gorog képzelet szabadon bánik bármely meglev istenalakkal, ós istenné tehet bármely elvont vagy akár konkrét fogalmat. A hésziodoszi mitológia itt adott sz kos vázlatában is észrevehetó volt, hogy az istenek egy részéneknevét gorogül, más részét magyarul olvashattuk (pl. a három Hóra nevét). Kicsit modernizáló módon fogalmazva azég (uranosz) nevét csak nagybet vel kell írni ahhoz, hogy megkapjuk Uranoszt, azÉgistenét: eirené (kisbet vel): a béke, nagybet vel a Béke istenn je - és így tovább, megállíthatatlanul. Mindig megvolt a lehet ség rlj istenalakok megteremtésére, s a gorog k istenfogalmának rugalmassága - mondhatnánk - bárki számára lehet vé tette, hogy rij isterteket teremtsen. Hésziodosz isteneinek egy része is bizonyára a ktrlt, képzeletében született. Ezért akadnak m vében a kultusz lárgyaiul szolgál ,,frd1y" isteneken kívül csupán mitikus lények is, továbbá kollektív istencsoportok (mrjzsák, nimfák, khariszok, r.rinnüszok, hórák stb.), az egyes természeti er k megszemélyesítííi,valamint elvont fogalmak. Az istenek kore határtalan, szárnuk pedig meghatározhatatlan. De mivel az istenek emberi jellrrg ek, emberi torténetük is van. Születtek - esetleg csak apától vagy csak anyától-, kalandokon, viszontagságokon mennek kertrsztül, harcolnak, gy znek vagy elbuknak. Ezek az istenekr l szóló torténetek a mítoszok; gy jteményük a mitológia.

185

A góróg

mitológia

A gorog mitológia - más népek mitológiájához hasonlóan - az emberi tudat fejl désénekazon a kezdeti fokán alakult ki, amelyben hit, képzelet és megismerés még tagolatlan egysegbe fonódott. Az emberi gondolkodás fejl désének ezen a szakaszán még minden e]méleti megállapítás is egy-egy mese, elbeszélés,torténet alakját oltotte magára. Minden természeti és társadalmi-t
186

eá a mítosá azonban már rlgy alakítja át, hogy leusz átlátott a megtévesZt szándékon, és szándékosan vá-

lrek (Hésziodosz a

litsztotta a hitványabb rész0.

Mindez csupán néhány kiragadott példa a mitológia rendkívüli gazdagságából. Népmese, monda, tudatos kitalálás, k ltói ittvenció keveredik a gorog vallási hagyományok, istenek és isterli lények viselt dolgait elmondó torténetek szabadon burjánz sz vevényében. Homérosz és Hésziodosz, Pindarosz, Aiszkhültlsz és még Platón is- szabadon módosították, változtatták, alakították a meglev mítoszokat, és rjakat is kolthettek. A mítoszokban éppen ezért nem kellett hinnie senkinek sem; már az i, e. Vl. század végénegyes gondolkodók (a leghevesebben Xetr
tty

,,szentírás"-sá.

M itikus világsze mlélet és világmagyarázat

A mitikus hagyományok a maguk egészében- a részletekben

való minden ellentmondás mellett is - meghatároáák a gor
ja magába. Ha érvelésemmel meggy z m ellenfelemet - ajkam.. ról Peithó, a rábeszélés istennóje szólt; ha osszeveszünk - trig2 szított kozottiink viszályt. A reményt EIpisz istenn kelti ben-,

nünk - a b nost, ha lelkifurdalásai gyotrik, az Erinnüsz
élnek.

i

A nagy istenek az Ol mposz |akói. Homérosz és Hésziodosz még nem sorolja fel, hogy kik ezek a legf bb istenek. Késóbb alakult ki az a nézet, hogy a szent tizenkettes számnak megfele; l en tizenkét isten lakozik az Olümposzon : Zeusz, Héra, Poszeldón, Démétér,Apollón, Artemisz, Árész, Aphrodité, Hermész, Athéné, Héphaisaosz és Hesztia. Ezek az istenek váltak a gorog városok (poliszok) arisaokráciájának ,,hivatalos" f isteneive. Ók azok, akik együttvéve az élet teljességét irányítják, az egyes városokban az számukra épült a legtobb templom. Ha egy-egy polisz valamelyik istent kozelebbnek érezte is magához, mint a tobbieket,,egyikük tisaelete nem zárta ki, hogy a tcibbinek is megadják a tiszteletet. Athén - Athénéistenn városa; Argosz legf bb istenn je Héra; Apollón Délosz szlgetén szuletett, és legnagyobb szentélye Delphol városában volt; Aphroditét csak gy emlegették, mint a,,ciprusl istenn t"; Démétérmisáériumait az attikai Eleusziszban tartották, Artemisz nagy temploma a kisázsia] Epheszoszban állt - de ez nem volt akadálya annak, hogy pl. Athénben Zeusznak, Hé. phaisztosznak és megannyi más istennek is álljon temploma. Az olümposzi istenek az egész gorog nép kozcis istenei voltak. 188

l

Az

ol mposzi

istenek

Az ,,olumposziak" - ezek a külcinboz eredet és roppantul sokr(lt hatásokat, elemeket magukba olvasáó istenalakok - a mít
l

van a saját kore. De nem olyanformán - ahogy általában elképzrrlik -, hogy az olümposziak valamilyen,,természetfeletti minisztítriumot" alkotnának, amelyen belül például Zeusz az elnok,

:1

Athénéa tudományok, Héphaisztosz az ipari tevékenység,Démétéra ftildm velés, Hermész a kereskedelem, Poszeidón a ten_ ge,rhajózás égi pártfogója. A helyzet ennél bonyolultabb. Az istenek inkább e8y-e8y emberi tevékenység-és ma8atartásbeli típus k(lpvisel ivé lettek, egy-egy sajátos, de az élet megannyi (sokzor na8yon külonboz )területén egyaránt megnyilvánuló szellt,mi alkat, életelv, cselekvési mód jelképei. Zeuszaz a hatalom, amely az osfiálytársadalom legszélesebb órtelemben Vett rendje felett rkodik. Még mindig tartja magát ,lz d hii, hogy villámával les jt a b nosokre (bár az ókori szellelttesség rr"iint, ha ezt kovetkezetesen megtette volna, már rég ítrgyvertelen lenne), de legf bb funkciója az adott állami és tár_ s,rcjalmi rend minden irány eszmei védelme. Ezt külonbóz rnelléknevei fejezik ki. Mint Zeusz Herkeiosz védi a foldek halárait (tehát a magántulajdont), de az oltalma alatt állanak az i
társadalmi igazságosság és méltányosság legf bb védelmez jét akárcsak az ótestamentumi próféták Jahve alakjában. Zeusz Kronidész csak az emberi nemnek hoáa e torvényt, míg a halak meg az erd vadjai, saskesely k is egymást falják, mert szava nincsen koztük a jognak.

189

- s mindennél szebb ez ajándék jogot ad, s ki akarva a jót és tudva a tcirvényt hirdet igazságot, majd boldoggá teszi azt Zeusz.

Ámde az embernek

(Hésziodosz: Munkák és napok.

Trencsényi-Waldapfel lmre fordítása) Poszeidón: a félelmetes, pusáító természeti er k megszemélye- ha kedve tartja - vihart bocsásson a hajósokra. A tengerészek nem is íohászkodnak hozz.á segítségért-csupán azért, hogy ne bántsa ket. De okozza a foldrengéseket is, ha rettent szigonyával megdoíi a szárazíoldet; egyszóval minden olyan félelmetes természetijelenséget, amely az ember befolyásának korén kívül esik. Mint er s és íélelmetes istennek, gyermekei is szornyetegek: ilyen az riás Antaiosz, akit a Foldanyától nemzett; ilyenek a K klópszok, a rettenetes erej , ám tompa elméj , félszem óriások. Ó nyargal a száguldó lovak sorényéreemlékeztet , háborgó hullámok hátán: innen kapcsolata a lótenyésfiéssel. Athéné: a mindennapi gyakorlati tevékenységeteredményessé, célszer vé tev értelem, meggondoltság, rendszeretet jelképévélett. Ezért lehetett egy személyben védelmez je a már-már iparm vészeti színvonalon álló szovésnek, a külonos gondot igényl olajfatermelésnek, a díszítotvos- és ékszeriparnak - s ugyanakkor háborr]ban az,,értelmes" csatarendnek s a gyakorlati célokat is szolgáló tudománynak. Ó a megtestesít je mindannak, amit városias életmódnak, magatartásnak, urbánus életstílusnak nevezünk - s ez érthet azért is, mert mint ,,városvéd " Pallasz Athénékezdett l fogva tisszeforrt a nevét visel város, Athén létével, sorsával és hatalmával. Athénével,az emberi munka értelmes (m vészi, esztétikus) vonásait megszemélyesít istenn vel szemben a munka (els sorban a kézművesség) fizikai oldalát, a vele járó testi er feszítést személyesíti meg Héph aisztosz, a kovácsok, vas- és fém-

sít je. Mint a tengerek istenének csak az a szerepe, hogy

190

munkások, fazekasok, általában az iparosok istene. A kovácsmester, amennyiben testi er íeszítésrekényszerül - Héphaisztosz védelme, alatt áll, amennyiben m ivészi elemeket visz munkájába

-

Athénésegítségétélvezi.

is: rendezi, egyesíti a harcolók városától annak ellenséelriasztja tartja és pajzsával távol sorait, geit; ámde a harcnak mint vad tildoklésnek, mint a fékezhetetlen indulatok kittirésének más a jelképe: Árész, akit - éppen vadsága miatt - már Homérosz szerint is ,,utálnak az osszes Athéné,mint ]áttuk, hadisten

istenek".

Hermész is osszetett magatartástípus jelképévélett: a mindennapi tevékenységben megnyilvánuló otletességé(ó a ,,pillanat istene'), mozgékonyságé, ügyességé, ravaszságé - amely eljuthat a rászedésig, fondorlatig, becsapásig is. Eredetileg pásztoristen volt- az állandóan vándorló, nyájukat pásáorbotjukkal terel és védelmez , ritkozben csereberél , egy-egy idegen állat elhajtásától vissza nem riadó, de végeredményben jóindulatri, szelíd lelk , az élet konnyebb oldalát kedvel birkapásztorok istene. Amilyen a pásztorok helyzete a társadalomban, olyan az ové is az istenek kozott. Zeusz fullajtárja - ezért vádolhatja az ontudatos Prométheusz szolgalelk séggel. A pásaorok, vándorok és kereskedók érdekében rkodik az utak biaonsága felett. Athénban minden utcasarkon ott állt az isten nehézkesen faragott mellszobra. A tengeren járók is hozzá folyamodnak segítségért Poszeidón tengeri viharaival szemben. Ez az isten már csecsem korában tréfából elhajtotta isteni rokonának, Apollónak nyáját, és csak akkor szolgáltatta vissza, amikor elismerték, hogy agyaf rrtságával trjljár még a tobbi isten eszén is. Feln tt korára persze lehiggadt, és a kereskedelmi ugyletek becsületessége, rkodik. Kockázatosabb vállalkozások el tt tisztasága felett is is azonban a tolvajok az pártfogásához folyamodtak. Patrónus szerepe még a halottakat is érinti. lgazi pásrtorként ó tereli a lelkeket az alvilágfelé, s akik onnan netán visszatérnének,azokat is vezeti vissza a felvilágra. 191

Héra, Démétér,Hesztia és Aphrodité egyaránt a'n i létnek, asszonyi magatartásnak egy-egy oldalát emelik isteni magasht, ra. Aphrodité a korlátot, torvényt, j zan észt nem ismer , mindent elsodró oncélri szerelmi szenvedély jelképe, ezért testvére Árésznak, egy másikfajta sodró szenvedély istenének. Ó segít et. rabolni a férjt l a feleséget (Helénd; lángra lobbantja a mosto. haanyát férjénekfia iránt (Phaidra), s az alkalmi szerelem el mozdításátólsem riad vissza. Héra a szerelem lehiggadt, tisáa és tisáeletreméltó oldalát jelenti : a házastársi, asszonyi h séget; az, aki az isteni világban csakis és kizárólag feleség. Démétéra termékenységminden megnyilvánulásának isteni megszemé|yesít je. Hesztia az asszonyi munka legszebb feladatát jelképezi: a házl tűzhely rzését,egy-egy nemzetség fennmaradásának állandóságát. azolumposziak kozott az,,állandóan otthon ül ", a,,legszerényebb istenn ".

Apollón Az olumposzi istenek kcizül azi. e. Vll-Vl. században mindinkább el térbe került- mégZeuszrovására is-Apollón, akit egykor Kisázsiában egéristen (Szmintheusz) alakjában ismertek, s aki az id k során mint Phoibosz Apollón a fény, világosság, világos látás, eszmélés jelképévélett. Athénéhez és Herm észhez hasonlóan is egy szellemi magatartás istene: minden olyan szellemi tevékenységmegszemélyesít je, amely eglel l tr]ln a mindennapi gyakorlati szükségleteken, másrészt csak,,beavatottak'' szá* mára hozz.áíérhet . Az védelme alatt állnak az orvosok, a jósok, a m(ívészek, a ttirvényhozók; általában azok, akiknek szellemitevékenysége nincs ktizvetlen kapcsolatban a termel munkával. hozzá kell folyamodni minden olyan helyzetben, mikor külonosen nagy sztikség van a higgadt és j zan gondolkodásra, a tisztánlátásra, a szükségletek ésszer felmérésére.Amikor Lrikurgosz Spárta számára alkotmányt készült kidolgozni- Apollón 192

delphoi papjaitól kért és kapott tanácsot. A nagy gyarmatosítás idején ugyancsak Apollón papjai kozolték a távoli rjtra indulókkal, hol próbálkozzanak jtelepülés alapításával. s lyos politikai válságokban a gorog és idegen államok ugyancsak ApoIlón delphoi papjaitól kaptak jóslások formájába ciltoztetett tanácsokat - és ezek hol beváltak, hol helyteleneknek bizonyultak. A tudományos vizsgál dás azonban csak elvileg és elméletileg állt az isten oltalma alatt. Cyakorlatilag (éppen a gcirog papság társadalmi helyzete ktivetkeaében) papjai sohasem válhattak a tudomány monopolistáivá vagy akár lényegi fejleszt ivé. Viszont az nevében hangzottak el a gcirog arisztokratikus veret társadalmi erkcilcs alapelveit kifejezésre juttató normák - a j zanság, mértéktartás,óvatosság, higgadtság és alkalmazkodóképesség parancsai: ,,ismerd meg onmagadat" (ti. emberi mivoltodban, emberi léted korlátai kcizott); ,,semmit se trjlzottan!''; ,,légy úrrá indulatodon"; ,,gy lold a fennhéjázást"; ,,vigyázz szavandra''; ,,tiszteld a hatalmat"; ,,h dolj az istenségnek"; ,,ne dicsekedj tlr ddel"; //asszonyod felett uralkodj". Mindezek az Apollón nevében, az isten papjai által terjesztett bolcs mondások a józanság és értelem nevében - a meglev társada|mi rend feltétlen tiszteletben tartását, az adott lét korlátainak s a meglev uralmi viszonyoknak tudomásulvételét kovetelik az embert l. Az a j zan értelem, amelyet Apollón képviselt és kovetelt, az arisáokrácia uralmába való,,okos" beletor dés, a konzervatív világnézet trkossága. Éppen ezért a legf bb b n - sót minden más b n forrása az,ha az emberi lét korlátairól megfeledkezünk. Ez a lnibrisz: a nagyravágyás, g gosség, elbizakodottság b ne, amely ,tz istenek haragját vonja elkovet jére, és elkerulhetetlen puszlrrlásba dont.

193

Dion szosz Az athéni Parthenon oromzatának egyik szoborcsoportja a tizenkét olümposzi istent mutatja be - de a korábbi hagyománytól egy ponton eltér cisszeállításban. Hesztia helyét egy másik isten foglalja'el:Dionüszosz, más néven Bakkhosz Ez a helycsere fontos vallástorténeti folyamatot rcigzít képi formában. Nem az a jelent s, hogy Hesztiát, aházi t zhely rz jét, az amrigy is ,,otthon ül " istenn t, az istenek legszerényebbikét száműfték az O|ümposzról, hanem az az tlj, hogy a gy ztes athéni demokrácia mintegy befogadta a legf bb istenek kózé an a Diontiszosrt., akinek neve el fordul ugyan már a mükénéi kor feljegyzéseiben is (tehát si istenatak). akit azonban Homérosz a, ,, rjóng " melléknéwelruházott fel, és alig érdemesített említésre. Dionüszosz ugyanis egészen sajátos isten, és a hozzá íűz d vallásos elképzelésekmer ben eltérnek attól a szemlélett l, amely az olümposzi arisáokratikus istenek alakjában jut kifejezésre. Apollón ,,napfényszerű" (de nagyon is átlátszó társadalmi cé]okat szolgáló) értelmességével szemben mindannak a meg-

testesít je, ami trll van a logikusan felfoghatón, ami sáonos, zavaros/ érthetetlen, szabados, !ázadó és mámorító az emberi

életben, Nemcsak - és nem is elsósorban - templomokban hódoltak neki. Híveinek egyes csoportjai, els sorban asszonyok - de rendszerint egy-egy férfi vezetésével- éjszakai titkos ünnepségeken| az orgiákon, teljes (és a szó minden értelmében ,,má mo ros') í elszabadu ltságba n ü n nepel ték az istent. Vadál lato k b rébe ciltozve, éjszaka, vad erd ségekben dob és nádsíp hangjai mellett, eszeveszett ritmikus táncban hajszolták bele magu-

kat az ,,cinmagukból való kivetk zés" (eksztaszisil állapotába,

amelyben a hívek végiil azonosnak képzeltékmagukat az istennel: ,,az istent hordoaák magukban". tz. az ,,enthusziaszmosz" (entuziazmus) állapota. A vad ktirnyeze! sotétség, ütemes dallam, tánc és b ven fogyasaoft bor hatására az isten ,, rjóng asszonyai" (mainaszok, menádok, bakkhánsn 0 teljesen átad194

ták magukat fékevesztett szenvedélyüknek - mindaddig, m8 a teljes kimerültségtól tissze nem estek. Az eksztatikus és egzaltált tomegjelenetek, éjszakai részeg orgiák azonban a mámor és felszabadult osztoncik istenének csak egyik arculatát fejezik ki. Hívei - szemben az Apollón eszméihez ragaszkodó arisztokratikus korokkel- els sorban a lét sivárságát legmélyebben érz , ett l menekülni vágy tomegb l kerültek ki (akárcsak kés bb a dervisek és flagellánsok). Ez magyarázza meg/

hogy amikor a gorog türannisz kiszorította a politikai hatalom- természetesen megszelídítettformában - beleiIlesáették a polisz kultuszába. Korinthoszban Periandrosz (i. e. 600), Athénban Peiszisáratosz (i. e. 530 k.)türannosz tette hivatalos ünneppé Dionuszosz felvonulásait. Ezeket nagy ünnepélyességgel évenként kétszer, januárban és márciusban tartották; az utóbbi a nagy (vagy városi) Dionüszia, azel bbi a kis (vagy falusi) Dionüszia vagy Lénaia ünnepe. Az isten tiszteletére tartott álarcos, karénekkel kísértfelvonulások adtak alkalmat a drámai m vészet két m fajának: a tragédiának és a komédiának kialakulásához. A türannoszok kora óta Dionüszosz beilleszkedett a gorog polisz tisáeletreméltó l> l az arisztokráciát, Dionuszosá és unnepeit

isteneinek sorába.

Dion szosz prófétája: Orpheusz

-

Van a Dionüszosz-vallásosságnak egy harmadik arculata is s ezt a róla szól , mitikus formába burkolt filozófiai tanítások fejezik ki. Ezeket a gor
perdültek, még az alvilág királyát is meglágyította gy, hogy tttajdnem visszaadta az életnek elhunyt feleségét. Egy másik mi195

tikus változat szerint ellensége volt Dionu szosz vad kultuszának,

és halálát is

az rjong

trák mainaszok (menádok) kezét l szenvedte. Az elterjedtebb hagyomány azonban sszekapcsolja Dionüszosz tisáeletével, és egy olyan vallásos mozgalom sének tartja, amely éppen Dionüszosátartjaa legnagyobb istenek

egyikének. Az Orpheusz nevében fennmaradt mitikus elbeszélós szerint Zeusznak éppen Dionüszosz volt a legkedvesebb fia, és

ezért a titánok, Zeusz ádáz ellenségei rajta keresztul akartak

bosszrjt állni legy z jükon. Játékokat adtak a gyermekisten kezébe, és mik zben y elterelték figyelmét - rátortek, megcilték, testét szétmarcangolták, majd elfogyasztották. Csak szívéttudta Athénémegmenteni: Zeuszelé vitte, az pedig feltámasztotta, és ismét magához emelte fiát. Így Dionüszosz lett a gor g vallási képzetek kcirében az els olyan isten, akinek haláláról és feltámadásáról regéltek. De mi lett a sorsa szétmarcangolt testének? Amikor Zeuszvillámával les jtotta a titánokat, azok porrá égtek, és testük hamvaiból teremtette meg Zeusz az embert. Ámde ezekben a ham-

vakban rejt áek Dionüszosz testének maradványai is! Az em-

;l

ber tehát kett s eredet : van egy ,fitáni" alkotórésze, amely leh zzaa foldre (a titánok, emlékszünk, a f
ennek a mitikus elbeszélésnek keleti e| zményeit l és párhuzamaitól, és figyeljunk csupán az emberr l s az emberi természetról va]lott tanításának lényegére. Az ember az orphikus tanítás szerint kett s lény; mint a fcild szülotte - mulandó és esend , mint isteni rész hordozója - az istenekkel rokon és halhatatlan. T le magától függ, a foldi va1y az isteni elem kerül-e benne t ]s lyra. A dionuszoszi orgiák résztvev i ezt az istennel való azonosulást, az enthusziaszmoszt az egzaltált, kicsapongó eksztázisban s a szent lakomákban keresték; a kés bbi megszelídült Diontiszosz-vallás,,o rph ku s" irányzatának h ívei, éppen el len kei

196

zóleg, aszketikus életmódban és külonboz avató szertartásokban.

és tisztító

Az effajta vallásosság már mer ben eltér a homéroszi va]lástól, amelynek alapgondolata a minden ízébenhalandó ember és

a halhatatlan istenek kozotti alapvet , áthidalhatatlan ellentét. Abban az ember nem válhatott istenné és halhatatlanná még halála után sem; emebben ember és isten lényegileg rokon, s az ember halhatatlan része, a lélek, a t lvilágon tidvozülve vagy elkárhozva, orokké él. A differenciált alvilágról, üdvozültek és kárhozottak külonválásáról _ Élüszionban (Elízium), ill. a Tartaroszban - szol gorog tanítások lényegileg mind a homéroszi elkép, zelésekkel ellentétes orphikus val]ási képzetekben gyokereznek. Ezek a tanítások a vallás vigasztaló oldalát fejezik ki * ugyan gy, ahogy Apollón tanításaiban a vallásnak az adott társadalmi rendet igazoló torekvései szólalnak meg. A Dionüszosz híveinek korében kialakult vallási képzetek és szertartások, mítoszok el retorése, térhódítása a hagyományos rllümposzi istenek kultuszának rovására - már annak a jele, hogy a g rog társadalmon belül az i. e. Yl. száuad folyamán mélyrehat változások kovetkeztek be. Az arisztokrácia és jelltlgzetes vallási képzetei háttérbe szorultak, s a demokratikus társadalmi és politikai rendnek a legfejlettebb városállamokban való uralomra jutásával együtt a tomegek, a városi és falusi dolgozók képzetei, hangulatai mindinkább betortek a hagyományos vallás keretei kozé is. |lyen ,,uj" istene volt a demokráciának Dionüszosz- s ilyen kedvelt istenei lettek akézm veseknek Prométheusz és Héraklészis.

l'rométheusz, a lázadó isten Az olümposzi istenek mind a fennálló rend képvisel i. Még Dioltüszosz, ez a rendbontó, szabados és mámoros isten is beilleszkrldett végül mítoszával és kultuszával egyaránt az olümposziak 197

Il ,l

I

l,

i l !

I

i

tiszteletreméltó rendjébe - ha nem is vált e8yértelm en és véglegesen ennek az istencsoportnak tagjává. oó a mítosz e8yetemességénekelve alapján - istene ke]lett hosy legyen a Égivel vaIó szembeszállás, az jra torés, az elégedetlenseg szellemánek is.Ezzéváltprométheusz, az istenek világának lázad ja, s azégiek korében az emberi érdekek képvisel je. Ha Apollón mindannak foglalata, amifenntartja, elíogadtatja és egyben elviselhet vé teszi a meglev társadalmi rendet, Dionüszosz pedig me8testesít je annak, ami kívül áll ezen a renden * akkor prométheusz az istenek világán belül mindazok képvisel je és pártfogója, akik tudatosan szemben áltanak az ,,olump osziak' altd Áegszentelt renddel, elégedetlenek vele, és korlátait át akarják t r;. A titánok ktizül való lapetosz fia , zeusz szü]etett etlenlábasa, de a titánok lázadásához nem csatlakozik, , ,8y sorsuktól is megmenekült. Zeusz.uralmával mégsem békéltmeg igazán. Megszánta - így mondja el már Hésziodosz ls az emberek kiszolgáltatott nemzetségét, és már az állatok testén való osztozkodáskor is az érdekükben tévesáette me8 zeuszt, majd a tüzet is lelopta számukra az égb l. Ezért az engedetlenségértméltán takolt Zeusz kezét l, amikor az a Kaukázus szikláiához kotozte a titánt, s e8y kesely vel tépette a máját. prométheusz na8y tettének, a tűzlehozásának értékétvagy mai szóval élve: haládó voltát csak az iparosodó Athén ismerhette igazán fel. Míg a boiótiai parasztkci|t prométheusz tettében f ként u, motívumát villantja fel (amiért érthet a kegyetlen"ngédetlenség bünteté s), ai y. századi Aiszkhülosz a Leláncolt prométheusz című nagyszer tragédiájában már teljes egyértelm séggel áll annak a titánnak pártjára, aki atűzlehozásával és az ipar feltételeinek me8teremtésévelminden emberi haladás kezdeményez jévélett. vele szemben - ebben az tisszefüggésben ! - zeusza zsarnoki elnyomás képvisel je, s a vele együtt tartó isten ek az b ntársai. Ezért mondathatja a tragédiaíró Prométheusszal a híressévált

szavakat:

Nyíltan kimondom 198

-

minden istent

gy

l
Ezek a lazadó szavak természetesen nem magának a tragédia-

írónak világnézetét, hanem csupán egyik

h

sének, Prométhe-

usznak az adott hélyzetben érzett indulatát tolmácsoIják; hiszen más m iveiben Aiszkhülosz Zeuszt éppen azigazságvédelmez jeként mutatja be. Valószínű az is, hogy a Leláncolt Prométheusz egy három részb ] álló színm (trilógid egyik része lévén,az elveszett másik két részben került sor kettejük megbékélésének torténetére.De ez a feltételezett megbékélésZeusz és Prométheusz k
elismeri Prométheusz tettének jogosultságát és nemes voltát, s az embereket kénytelen-kelletlen megha1yja a t z birtokában. Kettejük harcából csak Prométheusz kerülhetett ki erkólcsi

gy ztesként.

Ha Prométheusz egy személyben testesíti me1 az isteneken

belü! a lázadás szellemét és azembereknek ny jtott tettleges segítséget- ebb l ember és isten egymáshoz való viszonyára vo-

natkozólag fontos kovetkeaetésekre jutunk. Az oliimposziakról sz ló mítoszok tanítása szerint minden emberi tevékenysége6yegy isten védelme, pártfogása alatt áll. A Prométheusz-mítosz viszont aá sugallja, hogy amit az emberek elértek, azt ugyan fels bbrendíi er nek koszónhetik (hiszen mire mentek volna prométheusz segítségenélkül?), de mégis az istenek t bbségénekés f ként a leghatatmasább istennek akarata eltenére, az becsapásával értékel! Az istenek az embereknek tehát tulajdonképpen nem pártfogói, hanem ellenfelei. Ez nem egyedülálló gondolat Aiszkhülosz míivében. Mint láttuk, felt nik már a mítoszok korábbi rétegeiben is, és teljes egyértelműséggel szólal meg Aiszkhulosz fiatalabb kortársának, a torténetíró Hérodotosznak m vében. Az istenség - Hérodotosz már egyetlen fogalomba zárjaegyúvévalamennyi istent- ugyanis féltékenyés zavarkelt természetű;irigy,legszívesebben arra s .it le, aki valamiben kiemelkedik, és ha valakivel egy pillanatra meg is kóstoltatja az élet édességét,azon nyomban meg is irigyli t le (t. 3i; lll. 4O). Ez a féltékenységnem vár azember valamilyen elbizakodottságára, 199

hübriszére ahhoz, hogy tonkretegye. Az embernek jobb rejtve maradnia, nem tcirni nagyra, mert az istenek megirigyelhetik. pesszimista gondolatmenet ez- mégsem csupán a gor
Héraklész

zeusznak tobb halandó asszonytól született fia. Ezeknek egy része istennek született (ilyen volt Dionüszosz), a legtcibben azonban a halandó emberek sorsára jutottak. Héraklészis embernek szü]etett - s a mítosz világában lett a na8yra hivatott, de et-

nyomott, nagy tetteket végrehajtó és mégis szenved , isteni sors s a viszontagságok után végül az istenek kozé emelked ,,emberfeletti" ember, hérosz típusa. Héraklész

erejű, de emberi

eredetileg a Peloponnészoszfélsziget dór torzseinek volt népi istene és legendás se (t le szármaáatták magukat a dór spárta királyai is), s az alakjához tapadó mítoszok tették t az egész gcir
hogy az emberek mindent egy irántuk jóindulatrj isten kegyének koszonhetnek - az utóbbi torténete pedig aa hirdeti, hogy az istenekt l magára hagyatott ember kizár lag a saját erejéb l hogyan végeáe el- er vel és ésszel - a rábízott tizenkét munkát; miként fékeáe meg a természet ser it jelképez szornyetegeket, hogyan járt be távolividékeket, és mint jutott el még az alvilágba is; kozben tragikus csapások is érik Héraklészt, emberfeletti h stettek mellett iszonyatos b noket is kovet el, vad indulata lesz oka családja pusztulásának és tinnon kínhalá]ának a megolt Nesszosz vérétl tüzes ingében. De a halál pillanatában az istenek maguk ktizé emeIik: az emberfeletti erej ember legy zte saját végzetét Héraklész, az eredetileg csak nyers erej óriás, így lett az el1a,

nyomott, mások javára dolgozó, de mindeneken t l saját gy zelmüket remél tomegek vágyainak jelképévé.A demokrácia térhódítása idején Prométheusz mellett, majd egyre inkább Prométheusz rovására lett a tcimegek legkedveltebb héroszává. Tiszteletére templomokat építettek,áldozatokat hoztak, ku!tuszt szerveztek számára. A korai demokrácia - nagyjából Aiszkhulosz nemzgdéke - még Prométheusft, az emberbarát istent tekintette eszményképnek;a kései demokrácia - Euripidész nemzedéke - már a dolgczó, harcoló, szenved és diadalmaskodó Héraklész alakjában ismeri fel saját vágyainak jelképét.Amiként Aiszkhülosz Prométheusz kemény szavaival ítéliel az isteneket és zsarnoki hatalmukat, rigy Euripidész a Héraklész-mítosá használja fel az istenek gondviselését és lététtagad eszméinek hirdetésére. A hérosz minden szenvedése egy-egy vádpont,,azembereknél is sokkalta hitványabb istenek" ellen. Zeusz - a tragédiabeli Héraklészszavaiva! élve - a legaljasabb csábító: más asszonyát magáévá teszi, de a házasságt
2o1

Avagy nem ápoltak titkos frigyet az égiek? Mohó uralmi vágyból bilincsbe nem verték szül iket? S azért ott laknak mégis az Olümposz fényes tet in és b neik miatt szívuk bizony nem repedt meg. . . (Euripidész: Héraklész,1305 skk. Csengery János fordítása)

Az o!ümposzi istenekr l és fotdi héroszokrót )u'u hagyomá-

nyok, a mítoszok a legkü!
tér s

tagadásáig is. A mítosz jelenti a gorog valláson belül a szabad gondolat, a teljes ktitetlensé8, a szüntelen váttozás elemét. Vele szemben a kultusz, az intézmények, szertartások korének kell képviselnie a valláson belül az állandóságot, a megk t ttségeket, a szi|árd formákat Mítosz és kultusz, képzelet és cselekvés a gorog vatláson belül sajátos kcilcs nhatásban voltak: egymásra voltak utatva, de egymással szemben is álltak. Az aitiológiai mítos zok a szertartások ,, si és tiszteletreméltó" eredetét magyarááák, és a mítoszokat feldolgozó homéroszi himnuszokat a kuttikus szertartások során énekelték;de a mítoszalkotás kotetlensége, j mítoszok k
202

Állami tinnepek és misztériumok

Az istenek ugyanis - akármilyen legyen is a természetük - a

8

-

rogok elképzeléseszerint igényt tartanak a cselekv tiszte|etre, ajándékokra| a hódolat megannyi jelére. Ha jóindulatriak azért, hogy hálánkat fejezzük ki nekik; ha irigyek - azért, hogy az emberi sikerekre való féltékenységiiketlecsillapítsuk. Ezért van szükség a rendszeres id kozokben végzett vallási szertartásokra és alkalmiajándékokra. Az istenekben való hit, a róluk való vélekedes egyéni felíogás dolga, az istenek kultuszában való részvételazonban a városállam iránti h ség elengedhetetlen tartozéka. A gorog vallás - akár a mítoszok osszességétvessztik szemügyre, akár a hivatalos kultusa vesszuk figyelembe - ,,politikai" va]lás. A g
a kapcsolat a vallási és állami lét kozott. Azzal, hogy valaki egy bizonyos gorog polisz polgárának született - egyben ,,beleszületett" a város isteneinek tisaeletébe és szertartásainak világába is. A vallási és állami szertartások tehát egybeestek, az állam ünnepein egyben a várost védelmez és rendjét fenntartó isteneknek is hódoltak. Az egyes poliszok szovetségei (az amphiktüóniá0 is - külonosen kezdeti fokon - egyegy nagyobb szentély kcirül, annak védelme jogcímén alakultak

fonódott. Még szorosabb

ki; ilyen, egyszerre politikai és vallási szcivetségek oltalmafrák Apollón delphoiés déloszi szentélyét. Minden városnak megvo!tak a saját ünnepei - és voltak kozos ünnepei az egész gorogségnek. Athén lakói büszkék voltak arra, hogy az városukban tartják a legtobb ünnepet, és itt van temploma a legttibb istennek. Az egyes városok naptárának minden hónapja egy-egy ünnepr l volt elnevezve - de havonta t bb ünnepet is ültek. Ezek203

nek e8y része e8észen si eredet , és a nemzetségi társadabm totemisztikus hagyományait tartja fenn. llyen volt Athénban az ,, k rolés" (b phonia)sajátos ünnepe 5 a nemzetsé8i társadalom demokratikus hagyományait feletevenít kronia-ünnep, az aranykort megszernélyesít kronosz tiszteletére. Az ünnepek egy másik csoport|a a mez gazdasági munkák egy-egy szakaszával kapcso|atos mágikus szertartásokat és termékenységi rítusokat emelte a szervezett állami szertartások szintjére. Vol-,

tak már eleve politikai jelleg , de vallási hangulatri ünnepek.

Ezek kozé tartozott Athénban a négyévenkénta legnagyobb

fénnyel, áldozatokkal, lovasfelvonu|ással egybek tott,,óssz-

athéni ünnep" (panathénaia): egyszerre hódoltak ezen a napon Athén polgárai a városukat védelmez istenn nek, Athénének és saját államuk egységének és dics ségének.A panathénaia nnepi f elvo nu ásának egye s mo7Janata it orti k íti k meg páratlan művészi megjelenít er vel a parthenón oromzatának dombor-

ü

l

múvei. A polisz egész lakosságának kciztis ,,politikai" ünnepeitól eltérnek azok, amelyek az egyéneknek valamely istenhez vató húségét, személyes viszonyát tételezik fel, és fejezik ki. Ezeknek legismertebb típusát alkotják az ún. misaériumok: olyan titkos szertartások, amelyeknek résztvev i valamilyen rítus és a hozzátar-

tozó oktatás révéne8y-e8y isten beavatottjaivá lettek. llyenek voltak eredetileg a Dionüszosz-hiv k orgiái. A tegismertebbek és legtisaeltebbek azonban Démétéristenn minden év szén tartott eleusziszi misztériumai voltak. Ezeknek részleteir l ma már na8yon keveset tudunk. Annyi bifios, ho8y azok, akik a beavatást el akarták nyerni, elóbb b nvallomást voltak ktitelesek tenni - bizonyos biinok elk vetése ugyanis (pl. véront ás) kizárta a tettest a misztériumokból. Az elvi beíogadás után az istenn hívei ktiltinbciz , egymást ktivet szertartásokon, koztük Démétérés lánya, perszephoné mítoszát megjelenít felvonulásokon és drámai el adásokon vettek részt, majd az istenn ,,titkait" fettáró oktatást nyertek. csak ezután részesülhettek - mindig egyénileg 2o4

- a beavatásban. A

beavatottak ezáltal megtisztultak régebbi l, és biztosak lehettek sa|át egyéni, t rlvilági üdvcizi]lél. Démétérbeavatottjai nem a Tartaroszba jutnak, mint a

b neikt sük

fel

kozonséges halandók, hanem az istenn kegyelmének jóvoltáb l az c}rok életet nyerik el. Az ünnepséghez tartozott a részvétel Zeusz és Démétérjelképes ,,szeRt házasságán" - amelyet egy-egy pap és papn adott el . Ez a szertartás a maga mágikus és termékenységi jellegével a misztériumok egészen si voItára mutat - az egyéni részvétel kotelezettsége és a megígért egyéni udvozülés viszont a vallásos híedelmeknek egy, a polisz vallásosságátói eltér típusát jeleníti meg. A hiv már nem a természetes, eleve adott kozosség tagjaként, hanem egyéni elhatározása alapján kerul személyes kapcsolatba az istenséggel. Olyan jelenségez, amely már szétfeszíti az eredeti poliszvallásosság kereteit, s amelynek elterjedése, teljes kibontakozása a poliszrendszer egész ideológiájának hanyatlását jelzi.

Templo mok, szentélyek, jóshelyek

A vallásos szertartás színhelyei: a templomok és a szentélyek. A gorcig templom nem a hiv k gyülekez helye, ahol istenuknek hódolnak, hanem magának az istennek lakóhelye. Minden terrrplom ktizpontjában volt elhelyezve az isten szent szobra és a hívek a templomon kívül elhelyezett oltáron áIdoztak. Ezért is nem torekedtek a templomok építésekorhatalmas méretekre,

hiszen nem kellett hely nagyobb tomeg számára. Ezeknek a templomoknak nem volt állandó papságuk sem. A papokat a tobbi világi politikai vezet vel együtt évr l évre választották. Spártában a királyok egy személyben voltak a háborris vállalkozások hadvezérei s az áldozati kultusz vezet l; az athéni kultusz

éléna kilenctag arkhóni testü]et egy, évenkéntválasztott és évenkéntcserélód tagja, az arkhón bazileusz állt. Az qlkalmi szertartások színhelyéulszolgáló templomoktól 205

-

amilyen Athénban pl, a Parthenón, Erekhtheion, Thészeion (amely azonban valójában Athénéés Héphaisztosz kozos szentélye vo!t) - eltértek az állandó papsággal rendetkez szentélyek: Eleuszisz, Delphoi, Dódóné, rlárosz, Détosz, Epidaurosz.

Ezek a szentélyek nemcsak ünnepek és atkalmi szertartá ok színhelyei voltak, hanem állandó funkciót t lt ttek be: ez lehetett gyógyítás (Epidaurosz), misáériumok tartása (Eleuszisz), de f ként jóslás (Delphoi). A g
mélynek az ihletettség pillanataiban tin/ilvántják akaratukat,

kcizlik vele a jciv t, és ezt az isteni sugallatot kcrzvetíti megbízóinak a jósló, ,,szószól " pap (prophétész, prófétd. A jósló szenté-

lyek kcizül leginkább Apollón delphoi szentélyéne[m kodését

ismerjük: állandó, nagyrésá
[rophétészek mácsolták a kérdez sk dóknek. A delphoi szentély papjai a jóslás ny jtotta tekintélyt politikai befolyás szerzéséreis felhasználták. A nagy goro8 8yarmatosítás idején gyakorlati tmutatásokat adtak, jóslataikkal, politikai tanácsaik[al általába n az arisztokratikus érdekeket támogatták. A szentély tekintélye a demokrácia térhódítása idején, azY. században észrevehet en hanyatlott. Ekkor már sok rosszmájri tcirténetet terjesztettek a delphoi papok ,,kétértelm ű" vagy egyértelm en téves jóslatairót. Híres péIdája ennek a kroiszosz lűdiai királynak adott ,,kétértel" jóslat: megjovendcilték neki, hogyha megtámadja Perzsia 1 királyát,,hatalmas biroda!mat d
istenne! azonosított Zeusz, Zeusz Ammóniosz nevében hirdet-

tek jóslatokat

Más jelleg volt Apollón fiának és hasonmásának, Aszklépiosz istennek epidauroszi szentélye. Ebben csodás gyógyításokat hajtottak végre; a hiv nek egy vagy tobb éjszakát kellett eltoltenie a szentélyben, s az isten csodás beavatkozása alvás kozben hozta el a gyógyulást. Azi. e. lV. században a gyógyító szentély valóságos zarándokhellyé letg bizonyos értelemben sévéa kés bbi 8y 8y- és kegyhelyeknek. A papok a gyógyulásra váró hívek szórakortatásár l is sokolda! ran gondoskodtak: a templom-

hoz sportpálya és színház is tartozott. A csodás gyógyításokról l beszámolókat k be vésve megorokítették,és a szentély falain helyezték el - gondosan feltüntetve aá is, hogy a meggyógyult beteg mi|yen osszeg adománnyal hálálta meg az istennek és papjainak a visszanyert egészséget. Az Aszklépiosz-papoknak természettudományos ismereteik is voltak (tud|uk, hogy ilyen képzést is nyertek a szentélyben), ismereteiket is felhasználták a

sz

,,csodás" gyógyításhoz.

A nagyobb szentélyek papságának ellátására a szentély fcildbirtokai és jótékony adományok szolgáltak. Delphoi papjai számot tartottak minden olyan hadizsákmány egytizedére, amelynek megszerzéséhez az politikai tanácsaik is hozzájárultak. Ugyanilyen részesedést kaptak a rabszolgának eladott hadifoglyok árából- és ennek mintegy eszmei ellenértékéül,,az isten nevében" is jogosnak ismerték el a hadifoglyok rabszolgasorba való taszítását (maga a szentély is számos rabszolgával rendelkezett). Rengeteg volt az alkalmi adomány: aranytárgyak, kelyhek, áldozati asztalok, dísztárgyak. A szentély virágkorában kül n kincstárakat létesítettekminden városállam adományai részére. Az ókori Kelet nagy szentélyeit l eltér en azonban Delphoi és a tobbi szentély papjai nem foglalkoaak rendszeres tudományos kutatással - mint a mezopotámiai templomok csillagászpapjai -, nem vezettek krónikákat, és nem alkottak teo!ógiai 2o7

rendszereket sem. Tanácsokat adhattak a szellemi életrrek egyes/ a vallással kapcsolatos kérdéseiben, például a naptári rendszer kialakításában - de a szorosabban vett .csillagászati alapkutatásokat világi tudósok végeaék.Az epidauroszi szentély sem válhatott a tudományos igényri orvosi kutatások kcizpontjává - ez Hippokratész világi orvosi iskolájára hárult. A szellemi élet tehát a vallás k
nyuló jkovetelményeknek. A mítoszhelyébea logosz-a fogalmi gondolkodás - lépett. Ennek megnyilatkozási formája pedig már nem a vallás, hanem aílloz fia és a filozófiából fokozatosan kiváló megannyi szaktudomány. Meg.ielenésükkel a szellemi életben fordulat ktivetkezett be. Azi. e. y. századtól kezdve a szellemiélet rij kozpontjaiés irányító egyéniségei a vallástól már függetlenek voltak, a papság végképpenkiszorult a szellemi élet 208

perifériájára| s

az

j gondolatok már nem a vallásos képzeteket

iinomították és gazdagították, mint az ókori Keleten, hanem

el bb függetlenné váltak t

le, majd szembefordultak vele.

A v alláskritika kezdetei A vallásos képzetekt l és mitikus formanyelvt l fuggetlen ,,logi_ kus,,gondolkodás el bb a hagyományos istenképzetekkel, mítoszok[al szemben lépett fel, majd a kialakult szertartásokat támadta, kétségbe vonta az istenek igazságosságáról és gondviselésérl sz ló tanításokat, és végül eljutott az istenek léténekta_ gadásáig is. Az els , magukat atheo sznak (ateistánab valló szeáetyet-azi. e. y. századi athéni demokrácia idején léptek fel. A Mélosz szigetén született Diagorasz, felszabadított rabszolga, kereken tagadta az istenek létezését,és érveit Bástyadónt sza, vak cimű(ma már elveszett) munkájában fejtette ki. Egy Kinésziásznevű kolt titkos társaságot alapított, s ennek tagjai magukat,,kakodaimonisztai" (istenkáromIók) néven illették. A szofista filozófusok sok oldalról bírálták és tagadták a vallásos képzeteket: az istenhit csak ,,megszokás" dolga, nem sztrkségszerű valami _ mondta Protag orász; az istenekre vonatkozó ismereteink mer ill ziókon alapulnak - hirdette Prodikosz; egyes kutatók _ így Anaxagorász_ a rendkív li, csodás jelenségekle is termé_ srJitudo.ányos magyarázatot kerestek, s t felmerült a szofista Kritiász részérl az a (természetesen tudománytalan) nézet is, hogy az istenhit nem más, mint,,néhány okos ember kitalálása". _ Ágorog vallásnak _ ezttobbszor kiemeltük nem voltak, nem ktitelez rítuegyénre az is lehette[ kialakult dogmái, hittételei s mítoszok egyes tagadni lehetett sai. Buntetlenül és bántatlanul a kultartózkodni és hitelességét vagy akár az osszes mítoszok esett sem polgárnak athéni Egyetlen l. tuszban való részvételt l. unnept a Panathénaia maradt távol netán bántódása azért,ha a város osszekapcsolódott mégis koztudatban a léte De a polisz 2o9

isteneivel. Az osszes istenek léténeknyíltan kimondott,,agreszszív" tagadása, a polisz kozos szertartásaitól való tüntet távol-

maradás, e szertartások nyilvános kigrinyolása, a ,,kakodaimonisztai" korében dívó parodizálásuk vagy éppen az istenszobrok lerombolása (amire szintén akadt példa)* már politikai bííntettnek számított. A peloponnészoszi háborrit megel z politikai válság feszült évtizedeiben a politikai ellenzék egyik vezet je az

athéni népgy léssel tcirvényt fogadtatott el az istentagadás

hszebeid megbüntetésére. Ennek jogcímén nem kisebb személyeket vontak feIel sségre, mint Pheidiása (Athéné és Zeusz leg-

híresebb szobrainak alkotóját), Anaxagorászt, kora egyik legnagyobb természettudósát és Prótagorászt Az istenekr lcímet visel filozófiai m szerz jét - és évtizedek m ltán ennek a ttjrvénynek nevében végeztékki Szókratésa is. Amikor ezek a perek megindultak, és végül Athén egyik legnagyobb idealista gondolkodójának kivégzésérevezettek - ez már annak kétségtelen jele volt, hogy a spontán, magától értet d nek tekintett poliszvallásosság kora lejárt. A gor
Álmu

Ésvnl

s szövETSÉcr nómÁg,AN

Minden vallás hiedelemrendszere - elt már tobb ízben megfigyelhettük - ugyanazokon az alapképzeteken épül fel, hiszen végs soron ugyanazok a természeti és társadalmi er k tükroz dnek a legkülonboz bb népek tudatában. Ésmégis mindegyik alaphangulata, érzelmi telítettsége,légkcire, az életben elfoglalt helye és híveinek gondolkodására gyakorolt hatása más és más. Ez k l
lev vallást veszünk egymás után szemügyre, mint a gortigok és a rómaiak vallása. lnduljunk ki Horatiusnak, a naty latin k
Tudd, hoty kisebb va$f t mint a nagy istenek, s nagy léssz - a dolgok kezdete, vége ez. (Lator

Lászl fordítása)

Ezek a szavak rendkívül jellemz k a sajátos római vallásos felfogásra. Az ember kevesebb, mirrt az isten - ez persze szokványos

vallásos képzet, megvan a homéroszi vallásosságban is. A gcirog vallási tanítás szerint is az emberi lét korlátairól való megfeledkezés, a hiibrisz romlásba d
lás" latin neve: religio. A sz értelmezésemár az ókorban tobbféle volt. Egyes gondolkodók a ,megkotottseg" fogalmából ve-

211

zéttékle (religare), és a vallás lényegétaz istenekkel szemben fennálló kotelmekben, megkcitottségekben látták, mások a ,,tór dés"-t, szeretetteljes és egyben aggályos foglalkozást jelent igéb l (religerd szármaftatták a szó eredetét s ezzel a vallás lényegét is. A mai nyelvészeti kutatás eá az utóbbi értelmezéstismerte el helyesnek. Az embernek tehát állandó figyelemmel, aggályos pontossággal kell gondot fordítania az istenek mindenkori parancsainak, rjtmutatásainak kovetésére.Ennek fejében viszont az istenek itt a fold n adnak kézzelfogható sikert egyéneknek, népeknek, államoknak egyaránt. E nézetek m
lstenek, emberek és munka

De kicsodák és mityenek ezek azistenek, akiknek akaratát oly aggályosan kell teljesíteni? Az isten fogalmára a latin nyetvnek két szava is van. Az egyik, a deus szó, tobb más indoeurópai nyelv megfelel szavávalazonos t b ] ered (daiva, dév, daimón, theosz stb.). De van egy sajátos latin szó is ugyanerre a Íogalomra: nLlmen, aminek szó szerinti fordítása: bólintás, ráintés, mozdulat, a beleegyezés jele. A numen arra az emberen kívüli'személytelen akaratra, tehát egyben hatalomra is utal, amelyik kcizvetlenül avatkozik bele a foldi dolgokba, mozgatja, helyes vagy 212

helyteleníti az ember minden egyes tettét. Az általunk még megismerhet leg sibb itáliai és egyben latin, római elképzelések szerint végtelenul sok emberfeletti hatalom, numen van/ amelyek tevékenységükkel el tudják mozdítani az emberi munka sikerét. Ezek még nem egyének, nem személyes, hanem teljesen személytelen isteni hatalmak - olyannyira, hogy nevük gyakran semlegesnem , vagy az elvont f nevek képzésénekfelel meg. E2en a fokon a személytelen hatalom képzete még nem s r(is
..

a

három

213

társai, s még inkább ó maga issza meg azt

uEIlensé8 nyelvét s a 8onosz száját bekcitcittüka

-

mondja men ben a vén, s részegen ritnak ered. (Ovidius: Fasti ll. 571skk. Gaál Lászlófordítása)

Minden munkafolyamatnak, minden emberi tevékenységnek megvolt a ma8a külon véd istene, akinek neve kezdeti fokon még azonos magának a munkának a nevével. A mez gazdasági

munkákat azév tizenkét hónapjának megfelel en tizenkét isten oltalmaaa - kezdve a rog k íe|lazításával, egészen a termények betakarításáig. Még a trá8yahordás sjkeréhez is szüksé8es a megfelel numen segítsége: a Stercuíius, a ,,trágyadémon''. Roppantul józan, fcildcin járó vallásos képzetek ezek - és megfeIeltek az itáliai pásaorkodó, f
Az els személyes lstenek A numenek rengetegéb l el szor a matriarchátus fokán a f ldistenn k, termékenységistenn k váltak ki. Terra Mater: a foldanya/ Tellus: a term fold és egyben annak istenn je, Ceres * a gabonaistenn , eredetileg a gabonát behordani (latinul: gerere) segít er . Voltak olyan n i istenek, akiknek kultuszában kizárólag n k vehettek résfi: a legfontosabb ezek kozül a házi t zhelyet oltalmaz Vesta, akinek papn i a Vesta-szüzek. Csak n k vehettek részt a Jó lstenn Gona Dea) misaéfium .ielleg szertartásain.

Majd megjelentek egyes, mindinkább személyes vonásokkal felruházott férfiistenek is: lanus a mozgás, a kezdet, a kapuk kétarcú istene, Saturnus, a termékenységet, b sé6et nytijtó isten. Azosaálytagozódás és az állami szervezet kialakulásával er teljesebbekké váltak a rangkülonbségek az egyes isteni lények kozott. A római államiság kialakulásakor - a hagyomány szerint els sorban a városalapító Romulus és a kultuszt szervez Numa Pompilius király tevékenységénekkovetkeáében - már élesen ktilonváltak a személytelen numenektó/ a kultuszban, áldozatokban részesül és a naptárban saját ünneppel, az áldozatokat végz pappal (ílamenne,l) is rendelkez személyes istenek, deusok. A személytelen er ket e személyes //nagy istenek" szolgáinak min sítették, kultuszban nem részesítették,és legíeljebb az si mágikus ráolvasások során hívták ket is segítségül. A leginkább tisztelt személyes istenek és istenn k az egész kó, zósség képvisel inek és oltalmazóinak rangjára emelkedtek. Így alaku]t kia római állam legkezdetibb szakaszán az si legíóbb istenhármasság: Jupiter, Mars és Quirinus képzete. Ennek a három istennek papjai, a patrícius flamenek, a legtekintélyesebb, leg sibb papi testületet alkotiák. A kialakuló római állam három f istene kozül Jupiter - mint tudjuk - nevének tan sága szerint is az si indoeurópai isten nevének rómaiformája. Zeuszhozs az indiai Diauszhoz hasonlóan is ragyogó és villámszóró, menny215

isten, aki az állam kialakulásával az j szervezet legf bb védelmének feladatát is elnyerte: mint lupiter Stator állítja meg a netán futásnak eredó római sereget; mint Feretrius ny jt b séges hadizsákmányt; mint Terminus- rkodik a határok sértetlenségén,de átfogó hatalmának legszebb jelz jeként az Optimus Maximus (a legjobb és legnagyobb) megtisztel nevet viselte. Az sl istenhármasság második tagja, Mars szintén ltália-szerte tisáelt isten. Eredetileg a ncivényzet gyarapodását el segít férfierejévela termékenységet általában (minden vonatkozásban) biaosító isten - a férfier megszemélyesít je, a kozosség oltalmazója a kuls veszélyek ellen, és mint ilyen, az államszervezet kialakulása óta a férfiak ,,legdics bb" foglalkozásának, a harcnak istenévélett. A legtisztázatlanabb a harmadik í isten, Quirinus eredete. Eredetileg talán a Róma területén letelepült szabin nemzetségek istene volt (nevét viseli a Quirinalis domb), az egységes római állam kialakulásakor azonban már az egész kozosség természetfeletti reprezentánsa és jelképe, a római polgárok, a guirites kollektív megszemélyesít je, és leginkább termel munkájuk végzésekor segíti ket. Ert az si római istenhármasságot f ként C. Dumézil kutatásainak nyomán egyes vallástorténészek egybevetik a védikus indiai pantheon három f istenével (lndhra, Mithra és Varuna), és gy vélik, hogy a munkamegosztás kezdetleges szintjén álló társadalmakban kialakuló három funkció nyer bennük isteni védelmet. Jupiter ezek szerint a királyi-papi irányító, vezet funkciót, Mars a harcos és védelmi funkciót, Quirinus pedig a termelés társadalmi funkcióját oltalmazza. Azi. e. Vlll-Vll. század folyamán kialakult a római vallás szervezetének és szertartásainak rendje. Az ebben az id szakban rogzített nnepi naptár megszabta az e1yes istenek évenkénti ünnepnapjait a mez gazdasági munkák isteni védelmezésével cisszhangban. Kialakultak a legkorábbi papi testületek is: tagjaik

dorg

216

azonban nem /,szent" és hivatásos személyek, hanem a kozos_ id ségnek azok a megbízottai, akik e6y-egy alkalomra vagy kapcsolatvaló istenvilággal az is, ,.ák u, esetleg életÉossziglan (az áldozati t z ébrentartói) tartás feladatát kapják. Át s fl"r"n f isten kultuszát végette, a három bb kel legel kozül a három jelent s istenek tiszteletér l kevésbé pedig flamá 12 plebejus gonaorkádoft. Más testületek további vallási feladatokat végez_ tek.

A kultusz tárgyául szolgál istenek egy-egy tágabb kOr tevékenység felett á*oan"r; mivel pedig csak ehhez a feladatkor_ hoz'taiadnak, egymással nincsenek rokonságban, nincs,torté_ a netük,i nincsene( színes mítoszaik sem. Létük az emberekkel, tényeire désuk tor való társadalommal, a római kcizosséggel mekorlátozódik. Nem kozmikus hatalmak - miként azindiai, a emberi az hanem istenek zopotámiai, a gorog , az egyiptomi sorsok irányítói. . Ezeknek az isteneknek tevékenységetehát a rómaiak hite sze= gyakorlatiasságra rint _ s itt ismét rátapinthatunk a római vallás a még érezhanem * mriltban, legtávolibb a nem torjelle8ére mítoszaikból Ami le. zajlik a torténelemben het valósagban, fennmaradt, az mind kozvetlenul Róma legendás torténetéhez Romulus kapcsoIódik. A legenda szerint Mars volt a városalapító vált uplu, , amikor alárosalapíto az égbe szállt, Quirinusszal hatávolságokban, azonossá. Az istenek hatása nem kozmikus észlelhetó, nem a torténet konkrét eseményeiben

Az etruszk

szertartási rend behatolása

alá ke_ Azi. e.Yl. századfolyamán'Róma etruszk királyok uralma latin-szabin a is behatoltak elemek vallási rült, és ezzel etruszk is_ városba. Az etruszk hódítás rij istenekkel, j szertartásokkal

a mertette meg Róma népét.A város etruszk királyai építették Capitoliumon Ró.u els hivatalos áIlami szentélyét, a capitoliu217

mi hármas istenség tisáeletére. Ebben a ,,fiatalabb" istenhármasságban az si Jupiter mellett már két n i istenség foglalt helyet: luno és Minerva. Ekkor alakult ki a római vallás szertartásrendje is, s ennek kozpontjában: a jóslás technikája. Az etruszk és a hatása alatt kialakult római elképzelésaz istenek akaratának kifürkészésérólteljesen külcjnbózik a gcirogok nézeteitól. A gcircig felfogás szerint a jóslás képessége: ktjlonos isteni adomány, míivé: szet, amelyet csak egyes kiválasztottak képesek továbbadni az

ihletettség pillanatában a kozrend embereknek. Az etruszkok

és rómaiak nézete szerint: mesterség, technika, amelyet megfelel szakiskolákban el lehet sajátítani. (Az etruszk Placentia városban találtak is egy bronzmájat, magyarázó feliratokkal, amely egy,,jósképz " papi iskolában a szemléltet oktatás céljára szol-

gálhatott.) Hasonló májmakettek agyagból Mezopotámiából is ismeretesek. Minden természeti .ielenség - így hitték az etruszkok - egyben az istenek jeladása is; azonos jelenség mindig azonos k
parthus háborrjra kész t dott_ a sibylla_konyvek alapján a papi

iesttilet azt

k
hogy a keleti birodalmat csak egy király

ajánlatoi tehát Caesart a királyi címmel is felru_ házni. Érdekós véletlen, ho'y ekkor Caesar_ mint f pap éppen elncike vott a sibylla-konyveket rz és értelmez papi testület-

dcintheti met

-

nek is. . . A római koaársaság kialakulásával az etruszk eredetú állami istenek a kialakuló pairícius állam arisztokráciájának védelmez ivélettek. A szertartásokat patríciusok végeaék,a papi tiszt_ séget k monopolizálták, A plebejusok, akiknek zómét a Róma kóinyéki kisbirtokos parasztok alkották, az állam hivataIos kul_ tuszával szemben _ régebbi hagyományokra támaszkodva - sa_ ját vallási rendszert építettek ki. Nekik is megvolt a saját isten'hár.arságuk, de - a plebejusok társadalmi helyzetének "."-t _ megfelel ón nem harcias, hanem a termékenységet el segít a sz l teriste"nek : Liber, aki általában a vegetáció, kozelebbr l a gaboceres, Liberaés megfelelóie je, i n az melés védelmez szemben a Capitoliummal építettek templomot naistenn . Saját emelked Aventinus dombon, a maguk koréb l k lcin papokat választottak (aedills ek), és saját szertartásrendet alakítottak ki, Ritka példa ez a vallási szervezet osztályalapokon való ily széls társadalmi séges kettéválására! A két egymással szemben álló oáalynak (amely mogott azonban hódítók és meghódítottak etnikaiellentétének nyomai is felismerhet b két istencsoport é5 két kiilonálló papi szervezet felelt meg. Amilyen mértékben a patríciurplebejus osztályharc folyamán végbement az etniku_ _ gy mok egybeolvadása s az egységes római nép kialakulása tortént meg a vatlási koncepciók, szeftartások és papi szervezetek egybeolvadása is. A patríciusok és plebejusok els na8y szer_ (i, zodeikotesét Jupiter és Liber koz
219

is. ltáliát,,Saturnus

A górog rstenek behatolása

Az

si itáliai képzeteknek etruszk szertartásokkal, áldozati és

a kcizos indoeurópai hagyományanyag tartozékai itt is, ott Jupiter és Zeusz, Vesta és Hesztia már nevük

is:

tan sága szerint

Ozi-

(amiként Egyiptomban mitikus királyán"É i, tartották istenalakokkal együtt átke_ riszt is az országels királyánaH. Az a Rómában _ rültek Rómába mítoszaik is ezek hozzátartoztak

els

jóslási technikával való gazdagodása nagyjából egyidej a gorog vallási képzetek behatolásával. Bonyolult és tcibb évszázadon át tartó folyamat eredménye volt az, hogy végül is a római vallás - azi. e.lll. század végére- nagyjából szinte azonossá vált (maguknak a rómaiaknak a szemében is) a gcir
Latium foldjé,,-nek is nevezték, azistent Pedig

honossálettgorogkultrjrakincseihez-,deazidegenkornyezet.el-

mint vonzó és érdekes ben már csak irojalmi alkotásokként, s a jelenségek érteltartalom beszélések éltek.uauu - mélyebb

mezésénekigényenélkÍ.jl.Azitáliaiistenekigaziviláganemamí.

toszvolt,hanemtovábbrais:aggályostisaeletbentartottszertartások.

is

eleve azonos istenek. Egyes gorog isteneket eredeti nevükcin vettek át a rómaiak - így lett a gorog Apollónból a latin Apolló.

Legtcibbszcir azonban az istenek jellegének hasonló volta sugaIlta a gorog és latin istenek mesterséges azonosítását. llyen egy-

másnak megfelel istenek lettek: Juno és Héra; Saturnus és Kronosz; Minerva és Athéné;Mercurius és Hermész; Venus és Aphrodité; Neptunus és Poszeidón; Diana és Artemisz, Vulcanus és Héphaisztosz; Ceres és Démétér;Mars és Árész; Liber és Dionü-

szosl. Csak néhány olyan itáliai isten akadt, akinek a legjobb akarattal sem sikerült a gor
ságot. Azitáliai istenek-ami ahozzájukfíiz d híedelmeket illeti- megtartották eredeti .iellegüket. A római istenek mindvégig er sebben tapadtak a konkrét funkcióhoz, mint gorog mintáik, akik inkább egy-egy magatartás típusai voltak. Így valamely gorog és római isten látszólagos azonosságánál minden esetben észrevehet valamilyen hangsrjlyeltolOdás, elszürkülés vagy ellenkez leg nagyobb tiszteletadás, mint amiben az,,eredeti" 8orog isten részesült. Minerva jelentéktelenebb, mint Athénévolt, viszont Mars tisáeletreméltóbb, mint Árész. saturnus az ellentmondásos Kronosz vonásaiból inkább az idillikus, ,,aranykori" tulajdonságokat rizte meg, t tekintették ltália védelmez jének

A

val!ás

az

állam szolgálatában

Agorogistenalakokfelszínesátvételenemváltoztatottteháta rómaivallásoselképzeléseknekagcirogokétól.eltérvonásain. való szerz déses vi_ Az eredend gyakorlatiasság, az isónekkel szonyarómaiállamhatalom-kibontakozásával,majdarómaibirodalomkialakulásávalmindinkábbazállamszolgálatábanállt.

istenei az államszer_ A nemzetségek és nemzetségi arisztokrácia váltak, Min_ isteneivé vezetnek és azállam uralkodó osztályának m9sfielójel megfelel a den állami aktus el tt elengedhetetlen el írt végzik, papok kijelolt kirlon Jrre gyelése. A hadüzenetet is hábor "kegyes ésigazszertartás kíséretében: azígy megüzent pium), és a szabályo_ ac iustum stjlluóítum

;8;,

harc,Lnakmin

sanelvégzettszertartásutánbiaonszámíthatazistenektámoki- az el teleftiles alapításakor egy-egy, nary ie|ili

;;#;új

zetes madárjóslat végrehajtása

után:

-

u negy égtájnak megfele-

terét, a forumot. l irányban a város; ,ituonulait és kcizponti megfigyelése, A népgy lés megtartását is megel zi az el ielek l függot0, onkényét a papok Ha kedvez tlenei (ami rendszerint fenyege_ jelentkeznének ha k
Fl. ldegen város .oÉurd,,u gy tert urónnul meg kell szakítani.

ost_

221

220

romakor nemcsak a római istenek, hanem az ellenség istenei is el tt szokás volt végrehajtani az,,istenek kicsalogatásának" (evocatio deorum) szertartását: a hadvezér ü nnepélyesen felszólította az,,ellenséges isteneket", joj jenek át a római táborba, támogassák Rómát, amely bizonnyal nagyobb tiszteletet ad majd nekik, mint eredeti hazájuk. Róma nem legy zni akarja az ellenség isteneit, hanem tisáes alku árán kiegyezni velük. Így alakult ki az a meggy z dés, hogy a római állam léte és gyarapodása szoros kapcsolatban áll az istenek iránti tisaelettel. Minden vereségr l kiderítették, hogy nem is a hadvezér ügyetlensége vagy balszerencséje okoáa, hanem a kotelez szertartások (és f ként a jósjelek) elhanyago|ása. A Hannibál ellen vívott szerencsétlen trasimenusi csata el tt Flaminius consul elmulasáotta a madárjóslat kikérését- csoda-e, ha és hadserege ott pusault? Egy másik csata el tt a hadvezér a szent darától h zódó csirkéket mérgébenvízbe fojtotta - természetesen vereségnek kellett bekovetkeznie. A római tcirténetírók az állam torténeténekminden s lyosabb eseményét .igy ismertetik, hogy el z enfelsorolják azokat azijesn el jeleket, amelyekkel az istenek a polgárokat el re figyelrneztették a kozelg veszélyre. A torténeti eseményekben állandóan jelen vannak az istenek, és csak intelmeiket kell helyesen felfogni és kovetni ahhoz, hogy a város, majd a birodalom terjeszkedhessék. Állam és vallás egybefonódásának sokirányrl kcivetkezményei voltak. A szertartások által szolgált fontos államérdekek arra vezettek, hogy a vallási szervezet beleilleszkedett az államszervezetbe. Róma ugyantigy nem ismert külon papi rendet, mint a 8 rcig városállamok. A kultuszt s a jósjelek megfigyelését állami papok vezették, akiket a tobbi állami tisztségvisel htiz hasonlóan (bár attól eltér el írások szerint)a nép válasáott. A koáársaság id szakában végleg kialakultak a legfontosabb papi testületek: a pontifexek, az állami áldozati kultusz végrehajtói, vezet juk a pontiíex maximus, a f pap. Óneki volt alárendelve az átdozatok segíthetnek. Az.ostrom

222

elvégzésévelmegbízott ,,áldozó király" (rex sacrorum), ez a cím az egykori kiráIyok papi funkcióinak emlékétrzi. A madárjóslatokat az augurok, a bél és májjóslást s a ,,szent csirkék" megfigyeléséta haruspexek végezték; a Sibylla-k nyvek ,,tizenotos áldoz bizottság" &V viri sacris íaciundii rizetére voltak bízva. A három si f isten papjai a flamenek. Ezeken kívtjl a hagyomány fenntartott számos más, si mtiltra visszatekint papi csoportot is: ilyenek a ,,farkaspapok" Iuperci), az ,,ugrándoz k" (sa/iil akik Mars isten szent pajzsait rtaék, és minden év márciusában szent táncot le.itve vonultak végig a városon, a,,mezei testvérek" (íratres arvales), akiknek tavaszonként elhangzó varázséneke termékenységetad, a népek kozotti szent 1og rz i, a Íetia/es - s a sort hosszan folytathatnánk. Mindezeknek a testületeknek tagjaivoltaképpen nem mások, mint külonleges funkcióval felruházott világi személyek, a világi arisáokrácia tagjai. A vezet politikusok mindig torekedtek is arra, hogy egy vagy tobb papi funkciót beloltsenek. Cicero például augur/ madárjós is volt {bár maga folyton g nyolódik a jósok visszaélésein),Caesar - bár személyesen nem hitt az istenekben -, a f papi tisztséget is betoltotte, Marcus Antonius a ,Jarkaspapok" kozé választatta magát. Augustus, a császárság megalapítója valósággal halmozta a papi tisztségeket, átvette a f papi méltóságot is, s az ta ez a méltóság a császárok kiváltságává lett. Még a Vestaszüzek tiszteletreméltó testületéhez való tartozás is járt bizonyos politikai el jogokka], és ezért a politikailag vezet családok n tagjai számára tartották fenn. A vallási szertartások teljes alárendelésétaz államérdekeknek az i, e. l. század elején egy kiváló jogtudós (és egyben f pap),

Mucius Scaevola (a legendás h s leszármazottjd fogalmaáa

meg elvi szinten: a vallásnak, a religiónak három formája van: a ,,k lt k vallása" - ez a mitológia, amelyben senkinek nem kell hinnie, ha nem akar; a ,,filoz íusok vallása" - ez az istenekr l sz l igaz tanítás, amelyet jobb a néppel nem ismertetni (nehogy kiábránduljanak az istenekbOl); és végül a ,,politikai (azaz

223

-

ennek foglalata a szertartások rendszere. Mindenkit l meg kell kívánni, hogy ezeket tiszteletben tartsa, mert ezzel szerzi me9 az állam az istenek jóindulatát, s az egyes polgárok e szertartások teljesítésévelbizonyítják az állam iránti h ségüket, a,,római fegyelem" megtartását. A vallás ugyanis nem annyira hit, mint inkább állampolgári fegyelem dolga. Amikor ezek a vallási képzetek realitásával szemben er sen kétked szavak - egy í pap részérll - elhangzottak, a hellenizmus gondolatvilága er sen éreztette már a hatását a római gondolkodásban, és a római vallásos képzetek nagymérték átalakulását készítette el . A hellenisztikus gondolatvilág benyomulásával a római vallás torténetének is rij szakasza kezd d tt. állami) vallás"

oly mértékbenveszí_ daik, a hellenisztikus királyok uralma alatt, kultusza, tette el talaját a klasszikus kor vallási

Agorogvárosállamokésvallásukhanyatlásának:zafolya-

mataazi.e.lY,századbanindultme8/sarómaibirodalomkialaa korszakban alakul_ kulásával (i. e, l. század) vált teljessé.tbben

monarchikus, despo_ tak ki a Foldkozi_ten8er térségébena nds}l ho8y végül mind biroJalmak, tikusan kormányzott"hellenisztikus

a római birodaiom alkotórészeivé váljanak. A Foldkozi-ten8er egész,szélesenértelmezetttérségében,ltáliátólKisázsiáigés azontllránig,aszÜntelenhaboruk,hódítások,tomegesrabmonarchikus birodalmak szolgasorba hurcolások id szak a ez. A azok a gorogok, akiknek sei még a városál|otg?rui, els sorban lamszabadsasajátállamukugyuiuebeleszólniképespolgárai gál tatottságu kat, te hetetl ensé_ vo lta k _ nyo m as ríó uné rzi k ki szói termelésében güket, tOtit< bizonytalanságát, A gorog poliszok

VALLÁSKEVEREDÉ5, MlSZTÉRlUMOK ÉsMECVÁLTÁSHlT

Í.ág

volt a rJbszotgáta,tó nagyüzem és a szabad "gyunsrllyban ahpuló kisürutermelés. A kisárutermel k viszonylagos

A góróg poliszvallásosság íelbomlása

n.uipiÁ

A gtirog vallás két megjelenésiformája: a szabadon kibontakozó mítosz és a polisz által szervezett| vezetett, ellen rzott kultusz AzY. századi gorcig felvilágosodás kikezdte a mítoszok hitelét, s a tudományos, fogalmi gondolkodás, a filozófia és a szaktudományok kialakulása gyermekded irodalmi játékokká alacsonyította ket. Világmagyarázatnak születtek - és szórakoáató irodalommá válva kiszorultak a szellemi élet perifériájára. A poliszrendszer hanyatlása pedig megfosáotta szentségét l, si tekintélyétl a kultuszt. A városállam isteneinek kultusza addig volt él valóság, am6 istenei egy reálisan meglev polisztársadalom kcizos érdekeinek, onállóságának, fennállásának, szolidaritásának jelképei voltak, és amíg legalább a fikciója fennállt annak, hogy az istenek eZt az onállóságot meg is oltalmazák. Amilyen mértékbensemmivé illant3 gorog poliszok onállósága a macedón hódítás kcjvetkeztében, ll, Fülop és Nagy Sándor, majd utó-

naponként nem kozvetlenüífenyeget rém, amellyel apparátusa, a hatalmas és koltséges vívni. A nagy birodaimák termelés azonban már széles piac igényeire szabott nagyüzemi legkülonboz bb cso_ tomegesen tettá tonkre a kisárutermel k mint a városi kéz_ pon;u-i,:a kisbirtokos parasáot nem kevésbé, csekély lakos_ m vest és szatócsot. izenfelül a kicsiny terület , nagy kiterje_ a ság sz k érdekslérával rendelkez városállam

224

biztonságbanérezhettékmagukat_atonkremenés,rabszolgaijeszt lehet ség, ,orbu |uás legfeljebb távoliéi keveseket elér kell meg-

.

,

désókorikeletidespotikusmonarchiákhozképestmégracio.nálisalakulatvolt,amelynekÜgyeitavároslakóiképesekvoltak

bonyolult "nemzetnagyjából áttekinteni; d'e a nagy kiterjedés , lakosságá_ birodalrpak kózi,, viszonyok kozott él hellenisztikus sorsfordulatait, állam az rétegek nak zomét kitev kisárutermel áttekinte_ bels változásait, küls kapcsolatainak alakulását sem vezetésébe Államuk képesek. láhettek ni, sem megérteni nem 225

beleszólásuk nem volt, ez kizárólag a despotikusan korm ányz királynak és bürokráciájának feladata volt - s k csak annyit ve-

' hettek észre, hogy a kormányzó hatalmak nem éppen meg.

nyugtató módon végzik feladatukat. A hellenizmus birodalmai nem teremtettek politikai stabilitást. Egymást kcivették a gyors változások, városok és egész területek cseréltek gazdát, a háborris módszerek egyre kíméletlenebbek lettek, a gy aes hatalmak szélz a legy zóttek állami és társadalmi szervezetét, s a lakosság ^ák tomegeit tették rabszolgává. Mindez attólfogva érte el cs cspontjá! hogy Róma beavatkozásiés hódító politikája megindult a Foldk zi-tenger keleti térségé-

nek és m gottes területeinek katonai-politikai ellen rzésére, majd teljes leigáuására. A meghódított Keletre zriduló gazdasági válság, a tonkremenetel és a tomegméret rabszolgásítás, a vele járó teljes létbizonytalanság csak nyomasáóbbá tette a tehetetlenség érzését.A régi alapok osszeomlása, az addig egymástól

elszigetelten él népek érintkezésénekegyre fokozódó intenzitása, és végül egy hatalmas birodalomban való egyesülésük - mindez egészen rij alapokat teremtett a vallásos képzetek, szervezet és szertartások alakulása számára. A régi istenek elvesáették tekintélyuket- de van-e egyáltalán szükség istenekre? A kétked kérdéstfelvetették már a gcir g felvilágosodás legkovetkezetesebb gondolkodói is, és néhányan kozülük a nemleges íeleletet is ki merték mondani. Gondolataik visszhangra találtak a hellenizmus korában is. Epikurosz (i. e. 300 k.) - a róla elnevezett ,,epikureus" filozófia atyja - elismeri az istenek puszta létét,de nem mások k, vallja, mint,,tokéletes alak " (tehát egyes értelmezésekszerint szép ember alakri, mások szerint gombszer ) lények, amelyek teljes gondtalanságban, boldogságban és tétlenségbenléteznek valahol a világok koái rben (a metakozmionban), és mivel gondtalanok, nem tor dnek, s t jószerivel nem is tudhatnak arról, ami a külonboz világokban tcirténik, Semmi kozük az emberekhez, amiként hogy az embereknek sincs t lük kérni- vagy remélnivalójuk. Hasonló 226

óvatos módon tagadta az istenek létét,pontosabban: ,,isteni" jellegét Euhémeroi z fi. e.lll. sz.). Ószerinte az skor hiszékeny |rÉrui a valamilyen vonatkozásban kiemelked egyéniségeket ruházták íel emberfeletti tulajdonságokkal : zeusz voltaképpen egy régen élt krétai király, Héphaisáosz híres kovácsmester, n"pnrojite pedig világszép, de lenge erkcilcs hajadon volt. Ezekbán a naiv és fokentá hagyománnyal szemben álló mivoltukban figyelmet érdeml elméletekben a gorog felvilágosodás eszméi éitek tovább, kissé devalvált állapotban, A hagyományos hit megrendülésének s a poliszvallásosság hanyatlásanak kovetkezménye az a jelenség is, hogy a hagyomanyos istenalakok, bár nem illannak semmivé, mindinkább el_ vont fogalommá váltak. Az egyes istenalakok elveszítik egyéni veretükét, elszürkülnek, kolcscinosen átveszik egymás vonásait, A koaudat mindinkább egybevonta a külonboz isteneket, és

z

me6nyilvánulá_ e8y /,monoteisztik s" jelleg istenség külonb az egyes isbeszél ali6 is Hérodotosz Már ket. tekintette sainak

tenekról, s ehelyett ilyen általános megjeloléseket használ: ,,az istenek", ,,az istensé g" és így tovább. De megfelelt az istenalakok osszevonása a polititai fÓltodes f vonalának is. A foldi, reális, monarchikus hatalom mintá|ára a világmindenség irányítását is csak monarchikus hatalm ,,egyetlen isten" egységes akarata alapján tudták elképzelni. Arisáotelész a ma8a filozófiai elgonaourat a világmindenség e8yetlen végs isteni moz1at járól az_ zal a Hom érosz-idézettJ i; támogatja, amely eredeti osszefúggésébena királyi hatalom igazolásáulszolgált:,,Nem jó ám a sok A természeti r]r kormán yzata; egy legyen r csak" Iliász,2, 204. viszony felszínes értel_ ok-okozati iigyáheto rnu |elenségekb"n mezése ugyun.ruk irt u nézetet sugallta, ho'y a mindenséget An_ egységes á'karat kormányo zza. Szókratész egy tanítványa, tisáhenész mondja, hogy ,,az emberek képzete szerint sok isten van, de természet szerint csak egyetlen",

227

i

,l 'li :]i

i

1

l

l ",

Az,,embe leletti embe rek" kultusza

la. Még aztistudni vélték, hogy nem

Az egyes emberek tehetetlenségi érzése,természetfeletti segítség utáni vágyakozása a végletekig elvont ,,egyetlen isten" mellett vagy helyette kozvetlenebb segítséget és vigaszt nyrijtó hatalmakat keresett. Így született az a képzet, hogy a sikeres ,,frd1y" emberekben is valamilyen emberfeletti, isteni er lakozik. Nem mer ben rij gondolat ez: a mítoszok héroszai is emberfelettiek - igaz, hogy csak haláluk után emelkedhettek esetleg az istenek kozé, mint Héraklész. Kozvetlenebb el zményt jelentettek a dionuszoszivallásos képzetek: Dionüszosz bakkhánsai rigy

vélték,hogy az orgiasztikus szertartások révületében maguk is megistenüInek, egy-egy bakkhosszá válnak. Ezeket a halavány el zményeket feler sítette a polisz hanyatlása s az embereknek a társadalomtól való fokozatos elidegenedése, Az ű1 korülmények kozott elhalványult, s t felismerhetetlenné vált a tomegek s az ket irányíto ,,fld1y" egyéniségekreális kapcsolata. A perzsa

hábortik idején még megtiltották a gorog hadak vezet inek, hogy saját nevüket feliraton orokítsékmeg

-

hiszen

nem

k maguk, saját személyukben, hanem egész Hellász népe aratta a gy zelmet! Ugyanennek a századnak végén,a peloponnészoszi

háborr] gy ztesének, Lüszandrosznak a tiszteletére azonban már oltárokat emelnek, mint valami istennek, áldozatot mutatnak be, himnuszokat zengenek, és a templomokban elhelyezik szobrait. A példa ragadós, s a polisz politikai-ideológiai ontudata egyre hanyatlik. AlY. század ugy (elég jelentéktelen) tengeri csatájának gy ztes hadvezére már Poszeidón alakjában orokítteti meg magát, kezében a háromágú szigonnyal. ll. Fulop, Cor gország meghódítója, lánya esküv jén saját szobrát hordoztatja az

a tizenkét olümposzi isten szobra mogott, ugyanolyan nagyságban és kivitelben, mint azistenekét. Nemcsak a királyok és hadvezérek - filozófusok is - emberfelettiekké válhatnak. Platónt tanítványai halála után héroszként tisztelték, és az istenekre jellemz mítoszokat koltottek róünnepi felvonuláson, kozvetlenül

228

t

rvényes atyjától, hanem

valamely istent l született: az emberfeletti embernek ugyanis

jonnie. //nem illik" természetes tlton világra Ebben a légkorben léphetett fel Nagy Sándor az isteni szárma-

zás ésjelleg igényével.A nagy hódító király dics séges pályája kulonboz mitikus h sokkel azonosította magát, éspedig e8yre magasabb rang akkal. El bb a ,,foldre visszatért" Akhille"usznak, majd Héraklésznek, kés bb Dionuszosznak mondta magát, és végül magával Zeusszal és az egyiptomi Ámon_ során

Rével vélt azonosulni. A bátorítást ehhez az utolsó lépéséhez az ekkor már nagy tekintély sivatagi Zeusz Ammóniosz szentély jósló papjaitól nyerte. Ók ,,ismerték fel" benne zeusz-

legf bb istennek fiát, játékok alkalmából) hivataolimpiai Hamarosan e. 324,3114. torvénybe ikkoteles város gorog uáurn"nnyi losan is kihirdett", szukséges ehhez az megszervezni és voltát, isteni az tatni nak, illetve Rének, a vele azonos egyiptomi (i.

szertartásokat.

Egyes városok, els sorban Athén és Spárta még vonakodtak azáegge szokatlan lépéstl, s az,,istenkirály" a kovetkez évben mar móg is halt. De néhány évvel kés bb már maguk az athé_ jabb, sokkal jelentéktelenebb hódíniek keáeményezték "8y tó, Démétriosz Poliorkétész,,isteni voltának" elismerését. Lélektanilag is érdekes, mert részben indokolja a képzet kialakulását, a tiszteletére énekelt himnusz, amelynek csak tartalmi kivonatát adjuk: ,,Te vagy az egyetlen istenünk: a tobbi isten vagy távol Van/ Va8y süket, Va8y nem tor dik velünk; de téged sa.iát sze_ munkkel'latunk_nem k b l, ércb l, fából vagy, mint a tobbiek, hanem él , jelenlev , valóságos istenünk: szerezz hát nekünk békét,istenünk, királyunk." (A himnuszt Durisz gorog torténetíró meghi rsultak. Az ljj ie8yezte fel.) Ebben az esetben a remények halt meg. ,,isienkirály" vereséget szenvedett, és végül fogolyként A királyok istenítése kezdetben tehát bizonyos fokig osztonos, himnusz te,,alulról kiinduló" folyamat volt. A már idézett athéni szi érthet vé, hogyan kapaszkodtak a létbizonytalanságban 229

szenved és a régi poliszistenekból kiábrándult emberek az ,,űj típusti"- konkrét, foldcin járó, immanens istenekbe, akikt l kozvetlen és teljes segítséget: megváltást vártak, annál is inkább,

mert azok ezt a küldetést vállalták és ígérték.A magukat istennek tituláló királyok tevékenysége hamar kiábrándította híveiket. A királyok kultusza (mivel nagyon is esend , ellen rizhet en

gyarló emberekkel helyettesítette az olümposziakat) mindinkább az állam iránti lojalitás puszta és formális kifejez eszkózé-

vé lett, hivatalos pótlék az egykori poliszvallásosság helyett. Jelent sége vallástorténeti szempontból mégis igen nagy: segített rombolni a régi istenekben való hitet, az emberek képzeletvilágában csokkentette az embert istent l elválasáó szakadékot. Ami régebben a legszorny bb,,hübris/'volt- hogy az ember elfeledkezvén léténekkorlátairól, magát istennek véli -, azt hivatalos tanítássá tette. Így el készítettea talajt az ,,istenemberek" és másrészt a hellenisztikus uralkodók helyébe lép római császárok istenítéseszámára.

A

szerencselstennó

Egy további rij tényez , amely a poliszistenek helyébe lép, az elvont ,,filozofikus isten" és az államhatalmat jelképez ,,királyisten" után : az egyénekkel mint olyanokkal tor d isten képzete.

llyen

j,,egyéni isten" a hellenizmus korában el térbe jutó rij (és a maga nemében rij típusri) sorsistenn : Tijkhé. Ó volt id rendben a harmadik az egymást felváltó jellegzetes gorog sorsistenn k k
emel, s mosolyogva ver le". Mert Tükhé jelképezi csak igazán az

ember tokéletes kiszolgáItatottságát nem is valamilyen fels bb torvénynek, hanem a megszemélyesített Véletlennek. Tükhé kiszámíthatatlanul szeszélyes uralmának nyomasáó tudatát ellensrilyozza a hellenizmus korában terjedó csillagjóslás, a,,kaldeus tudomány". Ha sorsunkat nem is tudjuk befolyásolni, legalább megtudni igyekszünk a bizonytalan jciv t: ez a gorcsos igyekezet jut kifejezésre a terjed csillagjóslásban. Minden foldi eseményt - ez a hit kezd meghonosodni - égi jelenségek kozolnek el re. Minden napnak és minden órának megvan a maga véd - és vezérl csillaga, s ez határo7Ja meg az uralma alatt álIó id szak minden eseményét. A hellenizmus korában terjedt el azaképzet, hogy mindegyik nap ama bolygót megszemélyesítisten ktilonIegls védelme a]att áll, aki e nap els órája felett uralkodik. Ennek az elképzelésnek nyomai ma is megvannak a hét napjainak latin és germán eredet elnevezéseiben (vo. ehhez 169. oldal). Minden, egy-egy napon végrehajtott cselekvés valamilyen formában e nap véd istenének jellegét hordozsa, magán, s aki egy bizonyos bolygó vagy más csillagzat uralma alatt szüIetett, egész életében, jellemében és sorsában viseli ennek nyomait.

Megváltáshit

é

s

misztéri umok

Az egyéni vallásosság a nyom aszt bizonytalanság érzésének azonban végs soron nemcsak irreális lgazolására fiükhé), nem is csupán a jóv megismeréséretorekedett. Ttibbre vágyott: a teljes megváltásra ,,a lét elviselhetetlen korforgásától". Ezt ígérték (de szemmel láthatóan nem tartották me$ a hellenisztikus ,,istenkirályok", és eá helyezték kilátásba híveiknek a hellenizmus korának rohamosan terjed titkos szektái, a misztériumgyülekezetek és a lét titkát feltárni hivatott titkos vallásos tanítások. A he]lenizmus korában a misáériumok, mint tudjuk, már 231

olyan szertartások, amelyeket nem a poliszkozcisség, hanem az erre a célra a kozos hit talaján létrejott külon szervezetek, a misztériumgyülekezetek végeznek. Ezeknek tagjai mindazok, akik hisznek a misztériumban, és annak istenét l várják egyéni megváltásukat: gazdagok és szegények, férfiak és n k, szabadok és rabszolgák, gorogok és barbárok egyaránt. A misztériumgyülekezetek tehát már puszta létükkel áttorik a polisztársadalom kereteit, szervezeti korlátait. Ezek a klasszikus világban az els , kizár lagés els dlegesen vallásialapon létrehozott és szervezett

emelvényen szentély kozepén, az istenn szobra el tt felállított díszruhája, felavatottak a Rajtam a hiv k ,"r"6" elé léphettem. a Nap íejemen fáklya, ég jobbomban az ,olumpoii kOntOs<, . váltam magam is a sugarait jelképez pálmalevél-koszor , Így 11, 2), NJpisten' képmásává" (Apuleius : Metamorphoses, fény- és idézett ionny"n felismerjük a mesterségesen el jel_ szertartás hangjelánségekkel is hatásosabbá tett felavatási küalvilág kepiándsz"*t. ,q jelolt régi mivoltában meghal |,az jelképez mindenséget a ,rátreig jut eI'), majd vé{lgszáguldva

koz
négye-lemun,,,".''tolszembekerulazistennel,ésanapisten nincs tobbé, s képmásaként születik ljá, A gyarló, b nos ember embert hordozó magában a hívek egy újjászuletglt, aiistent

A meghaló és íeltámadó keletirstenek misztériumai

koszontenek.

A gorog eredet

misztériumoknál ekkor már sokkal jelent sebbek a keletieredet istenek kultuszai. A legelterjedtebbek az egyiptomi Ízisz és Ozirisz, a kisázsiai Attisz és Kübelé s a szíriai Astarte és Adónisz nevéhezíűz d misztériumok. Ezekhez csatlakozott kés bb - f ként a római császárkorban - aziráni eredet Mithrasz-kultusz. A misztériumok si, ókori keleti hiedelmeket oltoztettek a gorog hagyományok kontcisébe. Egy kés bbi római szerz , Apuleius leírásából jól ismerjük például Ízisz és Ozlrisz misztériumünnepségeinek, leginkább pedig a beavatási ünnepségnek a leírását. A felavatást mindig vallási oktatás el zte meg/ s ezt tisztító íűrd , majd a bíjnokt l való feloldozás kovette. Az avatás napján a jeloltet tiszta lenruhába cilt
MégerteljesebbenérvényesÜlameghalóésfeltámadóisten-

szimbolikáia a nel való azonosulás, me8tisztulás és úrjjászuletés ltt is jelképes kisázsiai istenek, ktjbelé és Attisz misztériumaiban. szertartások vezették szertartások, varázsmondások, titokzatos

beahivtagyÜlekezetbe.AzÜnnepségcsricspontjánhangzik

fel a jelenlev khoz intézett biztató ige: Bátran

hiv

k!

Megváltást nyert az isten

is,

a szenvedésb l nékünk is ily üdv fakad!

Attisz vadállati halálá_ A jelképes szertartások során eljátszották

nakmitikuselbeszélését.Ezadramaieladás_ahelyésalkalom

ésakísérkorulményekkeltetteszenvedélyeshangulatban -olyanhatástkelthetett,ho8yazállandóanaszentélyben(latin (fanatici) egy-egy tinszóval: fanum) tartózkodó Áttisz_papok

nepségenszándékosanme8sebezték,megcsonkítottákma8u-

kat.AzAttisz-hitnekerreu-,,l"g'ugasabb,,fokáraperszecsak

visszafordultam, majd keresztülhaladva valamennyi élemen, visszatértem a felvilágba. Az éj kozepén megpillantottam a Nap

kevesenésegymástkovet,"gy,"misztikusabbéstitkosabb avatásirinnep-eksorautánjutottakel.Alegmagasabbfokrlbe-

tiszta sugarait, szemben álltam az alvilág és felvilág isteneivel, és hódoltam nekik. Reggel, mire a szent rítusokat végrehajtottam, a

sitendotgodorbeátlították(mintegyjelképeseneltemettéH,f-

232

Az ebben része_ avatás: ataurobolium (bikaáldozás) szertartása. 233

ltitte egy farácson bikát ltek, és annak lecsurgó vérébenfürdott me8 a felavatás jelciltje. Aki a szertartáson keresztülment, az istent jelképez állat vérévelvaló egyesülésben ,,tirokre rijjászületett" (in aeternum renatus), számára ez a nap volt rijjászutetése

},

napja. Az Attisz,misztériumoknak a felavatás egyéni ünnepén kívül megvoltak az évenként visszatér gyülekezeti ünnepei is. Évr l évre március 22-28. kozott ülték meg el bb az isten halálának egzaltált szertartásokkal s a papok cincsonkításával ünnepelt gyászát, majd harmadnapra (március 25.) a vidámság és feltámadás onfeledt oromünnepéL külon helyet foglal el a keleti eredet megváltó istenek ktizott az lráni Mithrasz. Ez az ósi iráni isten a Zaratustra-vallás fejl désének kései szakaszában az embereket a jóért való harcukban cselekv en támogató, segító hatalomként állt tisaeletben. ísy vált ismeretessé a gclrog és kés, bb a római társadalom kcrrében. Alakja mint napistené, a minden titkot feltáró, mindenüvé behatoló igazságosá Nap jelképévélett. A Mithrasz-hiv ket szigor an tagolt misztériumgyülekezetekbe sorolták; tagjaik hét szimbolikus néwel jelzett csoportot alkottak: holló, rejt z , katona, oroszlán, perzsa, napfutár, atya. Ezeknek a neveknek jelentóségét csak sejthetjük: a holló pl. Mithrasz kütdcincállata, a beavatás legalacsonyabb fokán állók eszerint küldonci és egyéb alacsony rend funkciókat tcilthettek be. A ,,rejt z " név a szertartások titkos jellegére utalhat, amelyeket ugyancs ak az alacsonyabb fokon beavatottaknak kellett na8yon is tiszteletben tartaniu k (go ndol ju nk Dionü szosz,,hallgata g" -jaira). Magasabb fokri avatást csak az kaphatott, aki már résá vett az alacsonyabb szint felavatásban. Az avatást minden esetben aszketikus próbatételek vezették be (kés i hagyomány szerint: táplálékme8vonás, korbácsolás és hideg fürd k elt rése), eá szent vízben való jelképes tisztítófürd kovette, majd ünnepi étkezés az istennel való jelképes e8yesülés lakom ája. Ezen ,,szentelt" (a pap által megáldot0 kenyeret és- az avatás foka szerint - vizet, bort, ill. mézet fogyasáottak. Mithrasznak, az ,pzerszem(i és ezertülŰ" 234

orokkon éber istennek, aki,,termékenységetad a mez knek, békét az emberi nemnek, re a torvényeknek és igaz beszédnek, segít minden baj idején, éslegy z je a démonoknak", alakja az id k folyamán hozzáidomult a tobbi meghaló és feltámadó istenhez. A hellenisztikus korban hívei azt is tudni vélték,hogy legnagyobb h stettének, a bika megolésénekvégrehajtása után ,,eltávozott a foldi istenek sorából". Kialakult ünnepeinek állandó sora is. A Mithrasz-hiv k legf bb ünnepe az isten születésnapja, amelyet december 25-én unnepeltek; akkor, amikor a napok hosszabbodása már szabad szemmel is észrevehet . A kültinb
dásnak. Eztaz istennel való azonosulást külonboz módon képzelték el: csak ritkán teljes megistenülésnek, hanem rendszerint

gy, hogy a felavatott magába fogadja az istent (táplálék vagy ital formájában), valy |,szent nász"-ra lép vele (ez külonor"n ólterjedt azizisz-misáériumokban), va,y az isten a hiv jét ,,fiává Íogadja". Ett lfogva a,,megistenült személy"-t a valóság jelensé-

gei kozombcisen hagyják. Megszabadult a sors és a szerencse uralmától, a lét gond jától-bajától; nem rlgy, hogy ezek a bajok megsz nnének számára, hanem rigy, hogy majdani üdvozülése (megistenülése) biztos tudatában érdektelennéválik veluk szemben, érintetlenül hagyják. ,,Csak járjaa végzet a ma8a rjtját onkényétés dühét immár másokon tolti kil - kiált íel ízisz egy felavatott.ia. - Mert azok felett, akiket istenn nk fogadott szolgálatába, az ellenséges végzetnek nincs tobbé hatalma." A rabszolga- rabszolga marad, de ,,lelkileg" felszabadul, mert nem tor dik t bbé sorsával, s t kulonb emberré vált a foldi lét rabságában senyved gazdájánál. A társadalom torekvéseit l, harcaitól való elszakadás, az egyéni élet szubjektív üdvozülésébe való menekvés - tehát a kisárutermel kre jellemz társadalmi magatartás - széls séges formáját fejezik ki ezek a misáériumok; a misztikus vallásosság terén u8yanazt a menekülést az elviselhetetlennek és megváltoztathatatlannak érzett valóság el l, amely a hellenisztikus kor jellegzetes filozófiai rendszereiben, a sztoikus és epikureus irányzat tanításaiban is megszólal. A misáérium beavatottja nemcsak megváltást nyer, hanem attól elválaszthatatlan megismerést is @nószisz): a dolgok lényegének, a fcildi jelenségek természetfolotti hátterének, misztikus szimbolikájának olyan megértését,amely a puszta j zan koznapi ész számára - úgy mondják - elérhetetlen. Ez a ,,mélyebb megértés"csak a misztériumok titokzatos k rülményei kozott, a bojt és lelkifeszültsé8 által el készített és a szertartások szimbólumai, hang- és fényjelenségei, sotétségeés mámora által el idézett, felfokozott lelkiállapotban érhet el. Ennek felkeltésében na1y szerepe volt a papok el készít(kondicionáló) nevelésé236

nek, de a kozonséges csalásnak is (az ilyen ténykedéseket kés bb a keresztény egyházatyák szívesen leplezték le). Bár minden misztérium a megváltás képzelt élményénfelül misztikus megismerést, gnósziszt is nyrijt, e titkos dolgok megértésénekmegvan a pusztán elméleti tja is: a titkos iratokban, kinyilatkoztatásokban, rejtelmes tanításokban való elmélyedés, amely szintén elvezet az isteni sugallat elnyeréséhez. Ezt is í ként keleti istenek kozvetítik, Egyiptom és Kaldea titkos, mágikus ismereteinek urai. Azegészhellenisztikus, majd a római világban elterjedt a jósirodalom; külonbóz legendás jovend mondók nevéhez íűz d Va8y a Sibyllák állítólagos jóslásait tartalmazó, vagy egyéb ,,titkökat feltáró" (apokaliptikus) iratok hirdették ilyen vagy olyan formában a megváltás rtját. Egyiptomban a Thot istennel azonosított ,,háromszorosan nagy Hermész" (Hermész triszmegisztosz) nevében készült a titkos vallási tanítások egy híres gy jteménye (innen ered a,,hermetikusan elzárt" kifejezés egy titokban tartott dologról). A hellenizmus utolsó századában a Foldkozi-tengert óvez térségben mindenuttlázas várakozással olvasták az áhítozott ,,titkokat", a jovend s a megváltás titjátfeltáró misztikus irodalom alkotásait. Ebb ltermészetesen csak egyes toredékek maradtak fenn, általában a keresáény értelmezésnek megfelel , átdolgozott formában. Ebben az irodalomban egyiptomi, babiloni, iráni, zsidó, orog orphikus és Platónra visszanyrlló filozófiai elemek keveredtek sajátos egységgé.

A

hermetikus és apokaliptikus irodalom

- irodalomnak célu1yanaz| mint a misztikus szertartásoké: meg-

Ennek az elméleti- hermetikus és gnosztikus

ja

végs soron

értetni a világ tokéletlen voltát, megmagyarázni az embernek e

világban elfoglalt helyét, kett s (testb l-|élekb ], szellemb lanyagból, bíjnb l-erényb l egybegyrirt) természetét, és legf képpen feltárni el tte a menekvés és megváltás tját. 237

A hermetikus iratok a felvetett kérdéseket mitikus módszerrel, tehát elbeszélések formájában próbálják - általában megtehet sen homályos stílusban - me8válaszolni. világnézetük kiinduló-

pontja egy nem kcivetkezetesen átgondolt dua]izmus. Az emberi nem - így tanítják - két világnak, a zavaros és sotét természeti-anyagi világnak és a csupa tényb l, értelemb l átló

szellemi világnak szülotte. Testével az el bbihea lelkével az utóbbihoz tartozik. E tragikus kett sség oka egy mitikus sidókben bekovetkezett sb n, amelynek ktivetkeztében az egykori, még t kéletes ,, si ember" kapcsolatba keveredett a tokéletlen anyagi világgal, s gy fényes szellemének egy szikrája a sotét anyagi világ fogságába került. ,,lnnen van - írja egy hermetikus ffiű -, hogy a Fold minden él lénye kozül csak az ember kett s természet ; halandó a teste révén,de halhatatlan a >fényember<-t lvaló származásaáltal. Folotte állhat a végzet rendjének, s mégis a végzet rabja." A f ldi emberért, ezért a külonleges lényért, két er küzd: az anyagi természet és a szelíemi világ. A természet meg akarja tartani gyermekét - hiszen a fény sét l oroklott, benne lev ,,fényszikrák" kapcsolják ossze a természet anyagi világát a kulcinbnek felismert,,ma8asabb rend " szellemi világgal. Mert az ember nélkul - aki itt lent egyedüli letéteményese annak a magasabb szellemnek, amelynek egy-egy szikrája minden emberben me8van - nem lenne a foldcin értelem, rend és vi!ágosság, és minden visszazuhanna az si kaotikus állapotokba. A ,,természet" megittasítja, az anya1 és az érzékek rabjává teszi. De egyes emberekben - nem mindenkiben, hanem csak azokban, akikbe tobb jutott az ,,égi szikráb l'' - él az a tudat, hogy idegenben, rabságban vannak, és szabadulni akarnak innen, visszatérni igazi szellemi hazájukba. S a legf bb isten megkonycirül a fogságba esett, vele egy lényeg fényt és szellemet hordozó embereken, leküldi hozzájuk a Logoszt, az isteni lgét, hogy megszabadítsa az embert az anya1 rabságából. De az lgének az ellenséges világban is anyagi, testi formát kell ottenie. Egy-egy na8y, emberfeletti Tanító testébe koltozik, és emberi 23B

szóval hirdeti a szellemi vl|ág igazságát. Az ember sorsa most már attól fü88, hogy meghallja és megszívleli-e igazi teremt je ,,els szülott fiának", a testet oltott Logosznak visszahívó szavát: ha igen, át tudja torni a végzetet, és visszatér a szellemi világba (amelyhez távoli se révéntartozib; ha nem, rabja marad az anyagi világnak, és halálával teljes enyészet vár reá. Konnyen kihámozható ebb la külonb z misztikus iratokban eléggéeltér formában el adott, irodalmiasított mítoszból a sokféle vallástorténeti és íiloz fiai el zmény: van benne valami a Zaratustrára visszanyriló perzsa dualizmusból, valami a platóni ideatanból, a hüposztaszisz-elméletb l és a misáériumok megváltó isteneihez tűz d tanításokból. De nem kevésbészembetűn , hogy ennek az tlméleti, hermetikus-gnosztikus bolcsességnek u1yanaz az alapja, mint a szertartásokban kifejez d gyakorlati misáériumvallásosságnak. Ez pedig a társadalom mozgásától, fejl désétlelszakadt, axt befolyásolni nem képes, magát e világban idegennek érz ember szembenállása az értelmetlennek, kaotikusnak, tokéletlennek érzett konkrét,,anyagl" világgal, és vágyakozásaarra, hogy ett l a számára idegen világtól szabaduljon, megváltást nyerjen belóle. Amikor aá mondják, hogy isten ,,idegen" ebben a világban, s a világ idegenné vált a szellemi isten szám ára - úgy érzik, hogy k maguk, az emberek idegenek az adott társadalmi kornyezetben. Ezzel az.érzéssel szemben az ilyen vagy olyan rjton elért egyéni ,,megváltás" illuzórikus megoldást adott: azt a meggy z dést, hogy a szertartá, sok beavatottja vagy a titkos ismeretek tudója ezáItal kül
lyen tcimeghatást váltottak ki- néhány külonc fantasztikus 80ndolatai szólalnak-e me8 bennük, vagy széles néprétegekalaktalan vágyának, elégedetlenségének adnak-e vallási kiíejezést. A rendelkezésünkre álló kevés adat arra látszik mutatni, hogy a misáériumok és hermetikus iratok által képviselt misztikus világnézet széles és rendkívül árnyalt tomeghatást váltott ki. Nyilván kevesen voltak az igazi,,beavatottak", még kevesebben olvasták, és fogadták el igaznak a hermetikus irodalom mítoszait. De a beavatottak szíikebb korén trjl igen széles az a társadalmi kornyezet, amely tágabb értelemben magáévá tette ennek a világnézetnek inkább érzelmi tartalmát és hátterét, mint filoz fiai mondanivalóját. Jellemz , ho8y amikor a Dionüszosz-misztériumok eljutottak a távoli ltáliába, itt rovid id alatt olyan veszélyes tomegmozgalommá fejl dtek, ho8y a szenátusnak szigor an kozbe kellett lépnie. Augustus császár, amikor erélyesen leszámolt a veszélyesnek tartott misztikus irodalommal, tobb mint kétezer ilyen tartalmrj m vet égettetett el. Nem tr]lzunk tehát, ha art mondjuk, hogy a misáériumok vallásos hangulata éppen a hellenizmus kés i szakaszábant az i. e. ll. és l. században olyan tomegjelenséggé vált, amely igen nagy hatással volt f ként a keleti nagyvárosok kcizrend és rabszolga tomegeinek gondolatvilágára.

A szinkretizmus Ennek a hellenisztikus vallásosságnak még egy sajátos vonását kell kiemelnünk, Keleti (egyiptomi, kisázsiai, iráni, babiloni, zsidó)

vallásos elképzelések egyesülnek benne, egymásba fonódnak, azonosulnak. A keleten létrejott hellenisztikus birodalmak nagyvárosaiban gorog jovevények és slakosok egyutt éltek, kolcson
másra hatásából jottek létre. Úgy is mondhatnánk, hogy a gorog vallási nézetek orientalizálódtak, a keleti hiedelmek hellenizálódtak. A gorog és keleti isteneket már a korai id szakban azonosították egymással. Az egyiptomi Thotot Hermésszel, Ptahot Héphaisztosszal, a foniciai Melkartot Héraklésszel, az akkád lstart Aphroditével, a karthágói Baalt Kronosszal és Saturnusszal tartották

azonosnak. Ha azonban az isteneket azonosaknak tekintették, akkor most egybeolvadhattak a hozzájuk ííjzd mítoszok, hiedelmek, képzetek is. Ezt a valláskeveredést, istenek, képzetek, mítoszok és szertartások egybeolvadását nevezi a vallástorténet szinkretizmusnak. Ez az irtnyzat megfelelt a hellenisztikus kor monoteista tendenciájának is. ,,Mindegy - olvassuk egy helyen -, hogy a legí bb istent gorcig módra Zeusznak nevezzük-e vagy Adónaiosznak és Szabaótnak, mint a zsidók, vagy Ámonnak, mint az egyiptomiak, vagy éppen szkíta nyelven a Papaiosz nevet adjuk-e neki: mert mindezek egyetlen istennek külcinboz elnevezései." llyen gondolatmenetek alapján az egyes gyulekezetek és vallási kozosségek kolcscinosen átvették egymástól és saját isteneikre vonatkoztatták a másik kozosség istenének jellemz vonásait, mitikus élettorténetétis. Az egyes istenekhez f z d mítoszok - a kcizos mozzanatok kolcsonos átvétele által - id számításunk kezdete korül már lényegileg egységes képpé, a megváltó, meghaló és feltámadó istenek alakjának és torténetének mitikus sémájává, ,,típustorténeté'Lvéálltak ossze, és egyes vonásait más, hasonlónak tekintett istenalakokra is átvitték. Mivel azonban a hellenizmus vallásos képzeletvilágában már régen elmosódott az isten és ember kozcitt érzett kültinbség is, magától adódott az a torekvés, hogy az istenek kozos vonásait átvigyék a hozzájuk hasonlónak érzett nagy emberekre is: hiszen halandó létükre ezek is halhatatlanokká váltak erényük, hatalmuk, szerencséjük vagy érdemeik révén.A ,,nagy emberek", héroszok mítosszáváltéleténekegyes mozzanatai is beleilleszkedtek tehát az istenek ,,tipikus'Lsá vált életrajzába, a miti241

kus sémába. A héroszok mitikus életrajzainak az

id

számításun-

kat megel z évszázadban már valóságos divatja volt. Meglepve vesszük észre, mennyire ,,e6y kaptaf ára" készültek mindezek, és mennyire azonos motívumok térnek bennük vissza. E tekintetben nincs lényeges külonbség példának okáért a mitikus személlyélett Puthagarasz| az alexandriaizsidó bolcsel Philón által hellén bolccsé formált Mózes és Augustus római császár propagandisztikusan kiszínezett életrajzának némely eleme kozott. A torténet h sének születését már el re jelzik külonboz csodajelek; világra jovetele a természet torvényeinek ellenére, csodás rjton torténik; már kisded korában halálos veszély leselkedik rá, de csodás módon megmenekul; életében megannyi jelét adja emberfeletti szellemi és testi képességének;diadalmasan száll szembe kulonboz kísértésekkelés csábításokkal; halálát sem természetes ok (például betegséP, hanem természetfeletti er akarata, esetleg sotét b n vagy árulás okozza; halála azonban nem is igazihalál, mert az,,emberfeletti ember" ismét megjelenik - legalább egyetlen alkalommal - hívei el tt, és megnyugtatja ket afel l, hogy elnyerte a halhatatlanságot. Mindezek a képzetek a hellenisztikus kor birodalmaiban, azok társadalmi korülményei kozott alakultak ki. De a szorosan vett hellenisztikus világon kívül is, vele kolcsonos kapcsolatban álló és azonos irányrl fejl dési tendenciákkal találkozunk. A külonbóz(5 eredet vallási képzeteket kozos irányba terelte a kozos kiszolgáltatottság, az egyetemes megváltásvágy és a kultr]rák, vallások kolcsonos egymásra hatása. Ez magyarázza meg, hogy az imént megfigyelt fejl dési vonal nagyjában-egészében érvényesül a gcirogség világán kívül is. E tekintetben kés bbi, sokirányri hatásuk szempontjából a legjelent sebbek a római és a zsidó vallásban végbement változások.

242

i'o,

Hellenisztikus hatások a római vallásban

A hellenizmus korára jellemz vallásos képzetek behatolása Rómába az l. e.200 ktirüli években kezd d
nyerésével akarta a szenátus elnyerni a tegkülcinbilz bb istenek sokoldalrj támogatását. E célból me8szerezték az istenn szent kovét, papjait betelepítették Rómába - de vigyának arra, hogy az idegen eredet kultusz me8tartsa idegen jetlegét: rómaiak nem lehettek a Magna Mater papjai, és nem vehetták részt misztériumaiban. Egészen másképpen ment végbe Dionüszosz bekcilt zése ltáliába. Egy római matróna volt az, aki rabszolgan jének tanácsára misfiérium jelleg titkos kultusa szervezett azisten tisáeletére - eá azonban a szenátus azonnal a legerélyesebben betiltotta, mert a magánkezdeményezésre, hivatalos en-

jelleg gyülekezetek tevékenységét mint a ttimegek Íe]lázítására atkalmas mozgalmat veszélyesnek tartotta. gedély nélkül létrejott misáérium

Ez a kétfélefogadtatás jelképes is. Az uralkodó osztály érdekeinék megfelel rij vallási elemeket, hiedelmeket s t intézményeket is szívesen fogadta be a szenátusi arisztokrácia, de ütd
243

istenn kegyét élvez személyhez kapcsolták. Mindinkább gyo-

keret vert Rómában is az a képzet, hogy a diadalmas hadvezérek, Marius, Sulla és utódaik sikereiket az istenek kül
terjesztette, hogy Venus és Fortuna istenn k kegyeltje; ennek bizonyságául felvette a Felix boldog, szerencsés) melléknevet, mintegy annak jeléül, hogy szerencséje nem hagyhatja el, mert egyéniségéhez tapad. Caesar is minden viszontagság kozepette vakon bízott a saját szerencséjében. Amikor egyszer a viharos Adrián észrevétlenül akart átkelni csónakon, a vonakodó kormányost ezzel_biaatta: ,,Mit tétovázol - Caesart viszed és az szerencsé j&|' Ó már az istenekhez, nevezetesen Venushoz f z d ,,családi" kapcsolatait is hangs lyozza. Hiszen nemzetsége legendás sének, Aeneasnak, maga Venus istenn volt az édesanyja. Ez a mesterségesen táplált hagyomány jogcímet adott Caesar kibontakoz ban lev isteni tisáeletéhez, amelyet maga is, rigy látszik, tevékenyen mozdított el , s a szenátus, anélkül, hogy kimondta volna, isteni jelleget sugalló megtisztelésekkel támasztott a]á: szobrát Jupiter templomában helyezték el, felvonulásokon a tobbi istenszoborral együtt vitték, homlokát a hellenisáikus királyok diadémja ékesítette. Fzze| voltaképpen Rómában is megjelent a hellenisaikus istenkirályság. Caesar temetésétAntonius már rigy rendezte meg, hogy egy hellenisztikus misztériumjáték küls ségeit idézze íel: az ellenségei által megolt, meghaló és nyilván hamarosan feltámadó isten gyászünnepségét. Egy nem sokkal kés bb megjelent üstokosr l Caesar hívei valóban azt állították, hogy Caesar szállt benne az istenek kozé. Ovidius is ezzel a ,,csodás" eseménnyel zárja a mitikus átváltozásokról szól m vét. Az egyeduralkodó személyénekistenítése- amelynek els nyomait már Caesar idejében megfigyelhettük - az Augustus ál-

244

tal megalapított császárság korában sokféle módon jutott

ér-

vényre. Szembet n en mutatják már eá az Augustus alakja koré kerekített mesterséges legendák is. Ezek a meghaló-feltámadó istenek és héroszok egyes vonásait vonatkoztatják rá. Születése

évébenegy jós el re meghirdette, hogy most születik me1 az, aki megdontia koztársaságot: ezért a szenátus az ósszes, ebben az évben szenátori családból születend gyermeket me8 akarta olni, és csak szerencsés véletlen hirjsította meg a gonosz tervet; már gyermekkorában rendkívül gyorsan fejl dott, és elkápráztatta kornyezetét képességeivel;halála után feltámadt, és testi mivoltában szállt a halotti máglyáról az égbe. Ezeket a hellenisz-

tikus rlj mítoszokat Róma uralkodó osztálya tehát befogadta, magáévá tette, mert megfeleltek saját érdekeinek, és osszeegyeztethet k voltak az arisztokrácia régebbi hagyományaival is.

Egészen más fogadtatásuk volt az oIyan gondolatoknak, amelyek veszélyeaethették az arisáokratikus rendet. A me8váltó istenekr t kialakult elképzeléseka tomegek kozé is benyomultak

-

és ezek nyilván nem ragaszkodtak ahhoz, hogy csupán az arisztokrácia képvisel i, a monarchia megalapítói ragyogjanak a ,,megváltó istenek" nimbuszában. Az uralkodó renddel szemben álló tomegek a saját h seiket és vezéreiket is felruházták ugyanezekkel az emberfeletti vonásokkal. Ebb l a gondolatkorb l merítettékvallási igazolásukat az i. e. 'l40-es években meginduló

- éppen a roppant római er íolénymiatt - nem nélkülozhettékazt a fikciót, hogy vezet ik az istenek külonleges oltalma alatt állanak, mozgalmaikat tehát az istenek (éspedig a rabszolgák és elnyomottak iránt jóindulatri isteneb támogatják. Enélkül minden íelkeléseleve reménytelennek t nt volna. A felkelések propagandistái, mint forrásainkból tudjuk, jósok, vajákosok, csodadoktorok, jtivend mondók képébenjárták a rabszolgatartó nagybirtokokat, s a mozgalmak vezet it emberfeletti emberekként tüntették fe]. Eunusz, az els szicíliai rabszolgafelkelés vezére ,,csodatev lángnyel " volt, és a szíriai istenn (Atargatisz) védencének tüntette nagy rabszolgafelkelések. Ezek a mozgalmak

245

A

pergamoni rabszolgafelkelés vezet je, Arisztonikosz, tigy t nik, a napkultusz jegyében egyesítette híveit. A napisten - akinek fénye mindenhova behatol -, aki el tt semmilyen b(in nem marad rejtve, külonosen alkalmas volt arra, hogy az igazságtalanságok szenved i benne lássák legf bb védelmez -

fel magát.

juket. Spartacus kedvese vagy felesége egy hagyomány szerint Dionüszosz papn je volt, és el re megjósolta férje leend hatalmát. llyen fikció nélkul nyilván lehetetlen lett volna rabszolgat
érthet az

is, hogy a

felkel

k a saját sorsukat és reménységü-

ket véltékfelismerni a szenved , meghaló és feltámadó, végül m indeneken d iada] maskodó istenek mítoszaiba n. Ezzel azonban a misáériumvallásosság egy, a korábbinál magasabb fej! dési fokra lépett. A misfiériumok által ihletett vallásos hangulat az egyéni megváltás eszkijzéb l a tomegek reális mozgalmainak mozgatóerejévé, ideológiai támaszává lett. Az egyéni megváltás eszményénttjl felcsillant az osszes elnyomottak kozcis megváltásának, tágabb értelemben az egész emberiség megváltásának reménye is. Kik azok a,,t megek", akikr l ebben a kapcsolatban beszélhetünk? Nemcsak rabszolgák tartoznak ide, hanem f ként a kisárutermel rétegek, amelyek érzik a római hódítás és katonai terjeszkedés srilyát és nyomorát. Itália parasztjai, akiket a terjeszked nagybirtok megfosáott f ldjükt l, a bel' lük kialakult és reménytelen helyzetben él nagyvárosi proletariátus, a provinciák lakói, de az uralkodó osztály egyes tagjai is. A polgárháborrikban végs soron mindenki élete bizonytalanná és veszélyeáetetté lett, s a hatalmas birtok urának még nagyobb volt a kockázata arra, hogy egy-egy, a vagyonára tcir feljelent t is a proskripciós listára teheti. Az id számításunk kezdetét megel z évtizedekben valósággal elárasáotta ltáliát, a provinciákat és külonosen a gorog hagyományokkal rendelkez ke]eti területeket a vallásijelszavakra hivatkozó propagandairodalom. Ósi jóslatok, misztikus számítások alapján jósolják meg Róma hamaro246

dését,a birodalom bukását, Ázsia jfelemelkedését, s ezzel az új aranykor bekoszontését. Ennek a halegnagyobb része elveszett (ne fesan

bekovetkez

b nh

talmas ropirat-irodalomnak ledjuk, ho8y ma8a Augustus kb. kétezer gyanrls jóslatkonyvet és ropiratot iemmisíttetett meg), de a fennmaradt alkotások, így például az Alexandriában terjesztett,,Sibylla-jóslatok" képet ad_ nak err l az irodalomról. ltáliában is izgatottan figyelték a rendkívüli természeti jelenségeket. Mindegyikben egy_egy prodigiumot, el jelet láttak, ameIy ialami újat, ,,a dolgok teljes változását" hirdeti meg. El vették a Sibylla-konyveket s a homályos etruszk jóslatokat, és azoknak alap.ián készítettekmisztikus számításokat arról, mikor"ra várha-

végs megváltás. EnneÉ a korhangulatnak (nem tl3lzás ez a kifejezés) legnagy_ szer(jbb irodalmi emléke vergilius Negyedik Eclogája, amelyet a polgárhábor rs id szak egy rovid szünetében, i. e. 40-ben írt az irt"nigyermek születésérl. A k lt úgy érzi, ho8y eljott végre a

tó a

Sibylla által megénekelt végs megváltás ide.ie: Eljott már az űrjraszületve

id , mit a jósn szent szava hirdet, az évszázak nagy rendje megépül, (Trencsényi-Waldapfel

l

m

re fordítása)

egyre rohamosabban züll világ megérett arra, hogy beko_ ,ronfón az új aranykor, s ezt egy most születend isteni szent gyermek fogja elhozni. A polgárhábor k válsága és szenvedése á) eljovenao uolaogságot hordja méhében. A gyermek születéséueÍegyütt szü.letik meg tehát az új aranykor is, és mire a kiscled forfiva serdül, a régi b nos világ utolsó nyomai is elenyésznek. Megváltozik a természet rendje is, és megszépül, megszelí-

Az

benne az emberi élet. Mindezt hozza el

c:lül

a megváltó

istengyermek

247

Hív méltó hivatal, vállald, az id neked érik, isteni szent gyermek, nagy magzata nagy Jupiternek! Nézd, minden meginog, boltívei rengnek az űrnek,

benne a fold és ég, meg a tengerek árja morajlik, nézd, ujjong a világ a

jovend korszak

elébe!

(Trencsényi-Waldapfel lmre fordítása)

Az alexandriai Sibylla-jóslatok egy Róma-ellenes isteni megváltótól reméltékaz rlj aranykor kezdetét; Vergiliust - aki ugyancsak egy Sibylla-jóslatra hivatkozik - éppen ellenkez leg, az akkori consul gyermekének várható születése ihlette az aranykor reményére. Az egyik jóslat ,,ellenzéki", a másik,,hivatalos" remé-

nyeket táplál. De a teljes ellentét mellett is van a kétfélejóslatnak egy jelent s kozos vonása. A forradalmi mozgalmak sorra elbuktak, a polgárháborrjktól, sokszoros tapasztalat alapján, semmi jót várni nem lehetett - és az aranykornak csak puszta reménye maradt meg. A megváltáshit már nem a reális felkel mozgalmak ideológiája, hanem ellenkez leg: pótolni hivatott az emberitevékenységet. Nem emberek hozzák el a boldog Napállamot isteni segítséggel- mint még Arisáonikosz hitte -, hanem a csodás isteni gyermek emberi segítségnélkül. Ezzel a hellenisztikus megváltásképzet rijabb, immár harmadik fokozatát érte el. Eleinte illuzórikus egyéni megváltást nyrljtott, szabadulást a világtól; kés bb, a felkel mozgalmakban a harcoló tomegek saját erejükb l tortén megváltását ígérte.Most az egész emberiség megváltását hirdette- de emberek és,harc nélkul, egy istengyermek fellépésérevárakozva. Ez aza korhangulat, amely érthet vé teszi a kereszténység fellépésétés terjedését.

248

A zsidó

vallás

a hellenizmus korában

A hellenizmus korára jellemz eszmeáramlatok nem maradtak

hatás nélkül a zsid vallásra sem. Az ótestamentumi vallás fejl désétaddig az id pontig kísértük nyomon, amikor az egyetlen

lstenné vált Jahve egyedüli hatalmába vetett hit kiszorította a tobbi isten és más fels bbrend hatalom kultuszát; a Mózesnek és a tobbi prófétának tanításait egybefoglaló gy jtemény, dz Ótestamentum, a vallásos hit egyeduli, mérvadó foglalatává lett, és el írásai az egyedül kotelez szent torvény szintjére emelkedtek. A perzsa kormányzat támogatását élvez papi uralom az egyistenhit (monoteizmus), az isteni kinyilatkoftatás képzetén alapu ló feltétlen tcirvénytisztelet (legal izmu s), az,,egy edül igaz" tanítás birtoklásán alapuló kiválasztottsághit és a ,,pogányoktól" val elzárk zás (szeparatizmus) elveit tette az uralkodó ideológiává. Megmutatkoáak azonban a szigor monoteizmus egyes bels ellentmondásai is: mert hogyan magyarázzuk a tokéletes és anyagtalan szellemi lsten és az anyagi, nem éppen tokéletes világ kapcsolatát? A zsidó kornyezetben is szükségszer leg merültek fel olyan gondolatok, amelyekhez hasonlókkal az egyiptomi hermetikus iratokban megismerkedttjnk. Ahhoz, hogy lstent l távol tartsák az emberszerű anyagi létre utaló vonásokat, kozte és a világ kozott átmeneti, kozvetít lényeket, ,,hüposztaszisz"-okat kellett feltételezni, Ezek kozül a legmagasabb rend az,,lsten igéje": ha a Biblia azt mondja, hogy lsten szólt, ,pdfancsolt" vagy,,tiltott" - ez nem rá, hanem csak az általa eszkozéül teremtett ,,igé"-re vonatkozik. Azlsten akaratát jó és rossz szellemek, angyalok és démonok valósítják meg/ mozdítják el , vagy igyekeznek megakadályozni. A démonokra, a rossz megszemélyesít ire pedig szükség van, ha Jahvétól minden kellemetlen asszociációt távol akarunk tartani. A démonoknak is megvan a vezérük: ez a Sátán, az Ósgonosz, akit eredetileg Jahve //engedéllyel akadékoskodó" munkatársának, afféle mennyei vádlónak képzeltek - ebben a min ségébenszerepel még Jób konyvé249

ben -, és végül aziráni Ahrimán zsid megfelel jévélett. Jahvétól való minden jó, s a rosszért nem , hanem a Sátán felel s. Ezzel a zsidó valláson belül is megjelent a dualista tendencia. Szükségszer velejárója ennek a megváltáshit. Mert ha a tomegek gy érzik, hogy a világ és a társadalom adott rendjében az lstent l független, vele szemben álló er k érvényesülnek, akkor - a vallás vigasztaló funkciójának értelmében- ki kell alakulnia annak a reménynek is, hogy mindez nem lehet végleges állapot. Jahvénak végül gy znie kell a Sátán er i folott. A hellenizmus id szakában a zsidó valláson belül a jov re vonatkozó megváltáshitnek két f formája alakult ki: az ótestamentumi hagyományokat továbbfolytató Messiás-hit és az egész mindenségre kiterjed kozmikus végítéletképzete. Az els elképzeléscsak a zsidó nép sorsának jobbra fordulását várta

az eljovend Messiás-királytól, Ez Dávid családjából származó

ember lesz, hatalmas hadvezér, aki népe éléngy zelmeket arat a pogányok folott, és ezzel helyreállítja, s t felül is múlja Dávid egykori birodalmát. Az eljovend Messiás személyérl és m kodésérl, fellépésé-

f
nek el zményeir l és el jeleir l is egyre tobbet véltek tudni.

A torténelem menetét a megváltás felé irányító gondviselés tervének megfelelóen el re meghatározott (és az Ótestamentum egyes homályos utalásaiból ki is számítható) id pontban fog fellépni; mindenesetre olyan id ben, amikor végletesek a csapások, amikor az egész emberiség ,,a Messiás szül íájdalmait" érzi; eljovetelét egy el hírnok íogja meghirdetni: ez lllés próféta lesz, aki - az ismert legenda szerint - élve szállt a mennyekbe, és most visszatér. Nem is egy Messiás lép azonban fel, hanem kett , olvassuk egyes írásokban. Az els magára veszi a nép biineit - miként az ótestamentumi ) zsef szenvedett testvéreiért*, és halált szenved

miattuk: a,,szenved Messiás", ,,)ozsef fia", Utáb neit l megszabadult nép megváltója, a

na lép íel az immár

Dávid házából való diadalmas Messiás, Az is lehetséges - képzedtek néhányan -, hogy egyetlen messiási személy lesz az, aki

l

250

szenved, meghal, majd dics ségben feltámad, és népének kirá-

lya lesz.

A jovend megváltásra vonatkozó másik elképzeléslsten kozvetlen beavatkozását reméli. Ó maga fog megjelenni teljes dics ségében,ítéletettart a világ népei felett, de minden embert személy szerint is megítél,a holtakat feltámasztja, az igazak orok id kre üdvozü]nek, a b ncisok végképpelkárhoznak. Ezzel véget ér a világ jelenlegi rendje, ,,űj é8 és rij fold" keletkezik. A két elképzelés, az immanens Messiás-hit és a transzcendens elképzelés a végs ítéletrl rengeteg változatban élt egymás mellett, egymást kiegészítve és k
F

1,

39{éle ,,alapvet " és számos ezekhez kapcsolódó ,,kiegészít"

A bels erjedés tünetei az ekkor kialakuló zsidó vallási szekták vallási ideológiába burkolódzó politikai irányzatok. valójában Forrásaink t bb f irányzatot s ezeken belül is külonboz árnyalatokat külonboztetnek meg. Voltak természetesen kozombosek is, a kisbirtokos parasztok, ,,a fold népe", akik tobbé-kevésbé szemben álltak mindegyik csoportosulással. Voltak,,eretnekek" is: a Szamaria város kornyékén él szamaritánusok, akik csak Mózes ot konyvét és Józsué konyvét ismerték el szentnek (és ezeket is nálló, a tobbi zsid irányzatétól némileg eltér szove-

tevékenységetfoglal magába. Az ótestamentumi elbószéléseket - a zsinagógákban szombatonként tartott írásmagyarázatok során - legendákkal színezték, Mindezeket a kiegészítéseket azi. sz.l. században kezdték feljegyezni, ezekb l és ezeknek további kiegészítéseiblés értelmeléselbaln tt ki a kés bbi,,rabbinikus irodalom", amelynek két f területe: atórvények értelmezése, ilI. kiegészítése,és a bibliai tcirté netek

legendás kiszínezése.

gezésben).

A jelent sebb irányzatok kozül a szaddukeusok a királyi és papi hata]om koré tomorül arisztokráciának konzervatív, az

Az

ótestamentumi szovegsz szerinti értelmezéséhezh séges vallási nézeteit kovették. A farizeus irányzatot eredetileg a papsággal szemben álló ,,világi" írástudók képviselték. Az ótestamentumi torvények szabadabb értelmezésénekhívei voltak, és a papi vezetés alatt álló áldozati, templomi kultusznál jelent sebbnek tartották a mindennapi életben laikusoktól végrehajtott szertartásokat. A jeruzsálemi szentély áldozati kultuszának ellenstilyozásáraa farizeusok a vallási szertartások rjj rendjét alakították ki. Ennek színhelye a minden nagyobb településen létesített,,gyülekezet háza" , gorog eredet[i szóval : zsinagóg a. ltt az istentisztelet abban állt, hogy egy-egy írástudó - akit a hívek részérl a //mesterem" (héberül: rabbi) megszólítás illetett meg _ felolvasta az Ótestamentum valamely részét,a^ a hívek számára kifejtette, magyarázta, s ezen ,,írásmagyarázat"-ot mintegy bekeretezte az el tte és után elmondott kozos ima. A szertartás ezuj formája alkalmas volt arra, hogy háttérbe szorítsa a Jeruzsálemben tartott áldozati kultusz. A farizeusok kezdték osszegy jteni a Biblia-magyarázok, az n.,,írástudók" értelmezéseit, kiegészítéseit az Ótestamentum egyes elbeszéléseihez és torvényeihez. Az eredeti szovegben általánosan megfogalmazott parancsokat és

esszénus szekta s a holt-tengeri tekercsek

Mindkét nagyobb irányzattal szemben állt az esszénus irányzat, amelynek legkovetkezetesebb hívei a hellenisztikus misaériumgytilekezete[hez hasonló zárt szóvetségekbe, kozosségekbe toi.oruIa"k. Ezek egy-egy zárt kolostorszer kozpont korül szervez dtek: aszketikui etót"t éltek, vagyonkozosségben, mindenkire kiterjed munkakotelezettséggel,szigor bels fegyelem alap_ ján. Égyik (és valószín leg a legnagyobb, kozponti) gyülekezetük [oroir"gl épületének és temet jének maradványait és kéziratai egy részétr,;ubbun tárták fel a Holt-tenger melletti Kumrán_magártu,on és ahozzátartozó barlangokban. Ezek az űn_ holt-tenaz esszénus szekta e 8yü_ lerivagy kumráni tekercsek, amelyek a hellenisáikus értelemben tágabb i.k"r" nuk bels életéreés vetnek fényt, irányzatára a sajátos kori zsidó vaIlási életnek erre tobbségével nép zsidó a magukat tagjai A kumráni szekta (vo. Jer. 31, nevezték kozosségé"_nek j szemben az,, szovetség sajátos a eá mind ,,bels irataik életformájuk, 31). Szertartásaik, condolatviláguk táplálják. ki és fejezik kiválasztottság"-1u6atot kozéppontjábán dualisztikus viIágnézet áll. Az egyetlen lsten két szellemet teremtett: a Jó, a Fény és másrészt a Rossz, a Sotétség szellemét. Ezek küzdenek az emberért, és mindenki feladata az, jó olda_ hogy aszketikus, lemondó élettel, a rossz tagadásával a

tilalmakat minél pontosabban igyekeztek meghatározni;

a pontosan az hogy pl, megállapították, szombati munkatilalomról

253

252

L

lára álljon A szekta tagja csak az lehet, aki hosszti próbaid so-

rán tett tanriságot a Rossz elteni harcban

k;;tkezetessé8é-

Aj

"" tját válasn igaz emberek, a gytilekezetet alapító legendás lgaz Tanító méltó tanítványai segítik el lemondó életükkel és a Rossz hívei elleni gy(ílciletükkei-es hurcukkul a megváltást
l,

.á, ,otaig. A kumráni gyülekezet tagjai a régi vitág utolso *r."aékének, a ''.'ásy!u.. kortárs f papot az.utolsó fopapJk egyikenek n"u"aek. Egyik tekercsük ,,A fény fiainak har.a a scitétség fiai ellen'' már et re megrajzolja apokaliptikus színekben azt a végs harcot, amelyben a fény fiai diadaimaskodnak a pogány neier<

veifcilcitt. A messiási remény az ben bekcivetkez Messiás-várássa

s a scitétséghÉ a kozvetten j
szimukra

fejl

;s

e'yes homályos célzásai arra is kovetkezt"'ni ung"dnek, ho*y gyülekezetük els alapít ját,a már említett lgu, ruiítot tekintették az eljcivend Messiás et hírntikének.

A holt-tengeritekercsek megtalálása ta aztis tudjuk, hogy a megváltáshitet tápláló s a jcivá titkaia rur,a.o r"gfo]-.,toruuu .nrivek, azapokalipszisek (pl. Jubil"u''ok kcinyve, H8"o*r, apokalipszise, A tizenkét satya testamentuma)ennek u gyül"kuzetnek a kcirében ketetkeztet. oe az is bizonyos, hogy a-tenntik kifejezett hiedelmek az.e'yre srilyosabb gazdaságl, tarrJul-i, politikai és b.izonyos fokig meg á Makkóeu, tifiiy.* iJszerol is el_ szenvedett vallási légkcirébenu ,rélur"bb t.ir"g"k k
lemmé váltak.

A

kcizhiede-

Messiás-hit mindinkább aktuallialodott

és konkretizálódott, és Heródes uralkodásának s a római uralom létrejcitténekés meger,ósodésének évtizedeiben e*yre er teljesebben ragadta meg a nép fantázií.já,t, es langofl'iul Messiás-jelcilt mozgalmában. Forrásaink "gy-ugy (losephirs Ftavius) szólnak pl..e8y,,e8yiptomi férfi "-r l, akitcibb ezer hívétkivezette a sivatagba, majd Jeruzsálembe vonult, az olajf ákhegyér l beszédet tartott, és kijelentette, ho8y képes a szentétyt lerombolni és

jjáépíteni;a 40-es években lépett fel hasonló messiási igénnyel egy bizonyos Thaddeusz| akinek mozgalmát ugyancsak a római fegyverek verték le. Cs cspontját érte el a fanatikus Messiás-várás az i, sz. 66. évi nagy Róma-ellenes felkelés idején. A felkel k

reményeit misztikus számítások is táplálták, amelyek szerint éppen akkor kell eljonnie a megváltásnak. A fegyveres harc elbukott, de még évtizedek m rltán is Messiásnak hitték, és,,a csillag fiának", Bar Kochbának nevezték el rajongó hívei a 132-135. évi

utolsó nagy Róma-ellenes zsidó felkelés vezérét.Ennek a felkelésnek leverése azonban végképpen szertefoszlatta a zsidó politikai Messiás-hitet. A zsidó vallási hagyományok kés bbi írásos osszefoglalásaiból már tudatosan és megfontoltan iktatt ák ki az egykori fanatikus Messiás-hit emlékét. A palesztinai fejl dést l némileg eltér fejl dési vonalat figyelhetünk meg a ,,szétszortság'Lban (diaszpóra). A zsidók kivándorlása Palesztinából már a perzsa hódítás idején megindult, és amióta az egész Kelet a hellenisztikus monarchiák uralma alá jutott, külonosen nagy méreteket oltott. A zsidók Palesainán kívüli legnagyobb kozpontjában, azegyiptomi Alexandriában pl. a mintegy háromszázezer gcircig mellett tobb mint százezer zsid élt. A hellenizmussal való kozvetlen találkozás mindkét nép tagjaira kett s irány hatást gyakorolt. A Palesztinán kívüli zsidó kozosségek vallási alapon, a hellenisztikus misztériumgyülekezetekhez hasonlóan szervezkedtek, és er teljes irodalmi propagandát is folytattak - els sorban vallásuknak legf bb vonzóerejét, a monoteisztikus hitvallást emelve ki. Zsidó-gorog szinkretisztikus gyülekezetek jottek létre; ezeket rendszerint az ,,istenfél k" osszefoglaló néven emíegették.A hitterjesztés eszkozéül volt felhasználható az Ótestamentum gorcig fordításának elkészítéseis. Másfel l a hellenizmus 8ondolatai is beáramlottak a z,sid gyülekezetekbe. Az alexandriai zsidók már nem vették egészen komolyan a Biblia elbeszéléseit és a gorog kornyezet számára oly idegenszerű torvényeit. Ezeket átvitt és jelképes értelemben igyekeztek felfogni. Az étkezési torvények * hangoz-

254 255

tatták

- voltaképpen az erkolcsi tisztátalanságtól vató tartózkodásra akarnak felkészíteni. A hellenisztikus zsidóság legnagyobb gondolkod ja, azalexandriai Philón (kb. i. e. 20 - i. iz. ao) ai allegorikus magy ar ázat módszerével igyekezett egyeztetni Mózes és Platón, a zsinagóga, a sztoikus filozófia és a gorog misztériumok tanítását. lsten nem kozvetlenül teremtette a világot - vallotta *, hanem legnemesebb szellemi teremtményének,á Logorrnak, a

világot átható értelemnek, az isteni igének segítségével.A foldon jár j zan emberi ésszel tehát legfeljebb a Logoszig, a világot létrehozó értelemig emelkedhetunk fel, de nem az lstenig -it i tolotte áll minden emberigondotkodásnak. Az teljes megismerése csak a miszikus elragadtatás, a ,,j zan mámor'' állapotában valósul meg. Fzzgl az elmélettel a hellenisztikus zsidóság egyik

legnagyobb gondolkodója a gorog misztériumvallásosság icizvetlen kozeléig jutott el.

A

hellenisaikus kor zsidó vallásában két na8y irányzatot

figyelhetünk tehát meg. Azegyik - az esszénusoké és (nagy általánosságban)a diaszpóra zsidóságé - a kereszténység megváltáshite és misáériumjellege feté mutat; a másik, amelynek lógtuda-

tosabb képvisel i a farizeusok voltak, a kés bbi n. rabbinikus zsidó vallásban él tovább. A rómaiak ellenifelkelés bukása halálos csapást mért a,,politikai" megváltáshitre s a diaszpóra missziós t
és a zsidó

teológiai iskolákban róla folytatott vitákat tartalmazza

jegyz konyvi formában a Cemára (értelmezés,b vítés)címíj gy jtemény. A kett (a Misna és megvitatása, a Cemára) együtt alkotja a Talmud (szó szerint: tanulmány)

cím nagy

terjedelm

m vet, amely két változatban, a rovidebb ,,jeruzsálemi" és a hosszabb ,,babilóniai" verzi ban maradt fenn. A babilóniai Talmud lezárása az i. sz. 500 korüli években tortént meg. A rendszerez igénnyel készült torvénygy jtemény és annak megvitatása mellett kialakult- részben ezzel egy id ben, de a Talmud lezárá-

- egy, a mózesi konyvek sorrendjében haladó, e konyveket értelmez m faj is, ez kisebb részben a tórvényekre irányult, de legterjedelmesebb alkotásai legendákat, mondai elbeszéléseket és elmélkedésekettartalmaznak, ezeket midrásoknak (értelmezés) nevezzük. A Talmudban megorokített aprólékos el írások és torvénymagyarázatok a vallási szertartásoknak a végs kig pontos megtartását tették a zsidók f kotelességévé. A vallási torvényekhez való merev ragaszkodás megkovesítette, konzerválta, de fenn is tartotta a kozépkori korülmények kozott is a zsidó vallást. A hellenizmus évszázadainak mélyreható társadalmi és politikai átalakulásai s ezek sorában kulonosen az egységes római birodalom létrejotte a régi valIási elképzelésektl, szervezeti formáktól nagymértékben eltér rij hiedelmeket, j szervezeti és szertartásiformákat, rlj intézményeketvetettek felszínre. A népiállami alapon álló vallások helyett ekkor bontakoztak ki az els , egyéni állásfoglalást igényl és egyben egyetemes igény , mindenki megváltásátígér vallások: e keleti eredetíi megváltó vallások kozül emelkedett ki a római császárság korában a kereszsa után is

ténység.

257

lll. Vl LÁCVALLÁS o

K

A JÉzus-HlvóK cvüLEKEzETÉTóL KRlszTus EcyHÁzÁlc

lézus: mítosz és valóság A hellenizmus kora egész vallási fejl désének:az adott világ illuzórikus tagadásának, a felfokozott megváltáshitnek, a meghaló és feltámadó megváltó istenek kultuszának és ezen belul a zsld Messiás-várásnak mintegy osszefoglalása a kései ókor legjelent sebb, a torténelem egész menetére igen nagy hatást kifejt vallási mozgalma, a kereszténység.A zsidó vallás imént vázolt fejl dése teszi érthet vé, hogy azújvallás éppen Jrideában csírázott ki. Ésaz egész hellenisztikus

fejl dés magyará zza me1

azt|

hogy igen korán gyokeret vert a kelet hellenisztikus városaiban is, f ként ezekben a korokben terjedt, nehéz korülmények, ülclozések koz tt is meglep gyorsasággal a római birodalom területén, mindaddig, míg végül-igaz, szerencsés korülmények oszszetalálkozásarévén is - a birodalom uralkodó vallásává lett. sikerének legf bb tényez je éppen az, hogy valamennyi rij, hellelrisztikus vallási irányzat kozül legkés bb alakult ki, és oltott szilárd formát, és így ktivetkezetesen érvényesítetteazokat a fejl rlési tendenciákat, amelyek a korábbi irányzatokban csak ttiretlékesen, nem teljes kovetkezetességgel szótaltak meg. A kereszténységtanításának kozponti alakja: )ézus.

De mit is tudunk

lézusról?

- a

kritikus torténész szemével nézve

Voltaképpen nagyon kevés hiteles adatot - oly keveset, hogy számos kutató (maxisták és nem marxisták egyarán0 kétségbe vrrnja még torténelmi lététis, és pusztán legendás személynek lt,kinti. A kutatók egy másik csoportja - u8yancsak maxisták és ll(,m marxisták - a róla sz l legendák mogül igyekszik kihá259

mozni a^ azegy vagy tobb torténelmi személyt, akire ezek a legendák rárakódtak, és megismerni valóságos életétés valóban elhangzott szavait, tanításait. Ez pedig nem konny feladat. A Jézusra vonatkozó legkorábbi fennmaradt híradások mintegy fél évszázaddal kés bbiek halálának feltehet id pontjánál, és ez egy vatlásilag oly felfokozottan él korban és kornyezetben, lázas Messiás-várástól f t tt, bels harcoktól marcangolt nép korében, a Mester szavaihoz, tanításaihoz, emlékéhez h séges (de ezeket a szavakat egymással ellentétes módon értelmez és propagáló) tanítványok és távolabbi utódok kozott - meglehet sen hossz id .

Zsidó

Messiás

-

va1y íeltámadt /sten?

Jézuszsidó híveia zsidó messiási reménységekmegvalósítóját, a Dávid családjából való Messiást véltékfelismerni benne. csodatev képességet tulajdonítottak neki, minden jelentéktelen eseményben is célzást és jelképet iparkodtak találni, s e8y sor olyan epizódot, mozzanatot is koholtak, amelyek mind azt igazolják, ho8y a Mester életében, élete minden eseményében,,beteljesült azírásszava". Ki kellett találni a Dávidtól való származását igazoló nemzedéktáblát (természetesen torvényes apján keresztül), be kellett bizonyítani, hogy Dávid szül városában, Betlehemben született is, s az ótestamentumi prófétákhoz hasonlóan is csodás gyógyításokat hajtott végre, még holtakat is feltámasztott. Mint zsidó Messiás csak saját népénektanítója és megváltója akart lenni; nem szállhatott szembe a mózesi torvénnyel:. ezért mondatja vele a zsid tanítványokra visszany ló hagyomány, hogy csupán lzrael tévelyg it akarja megtéríteni, hogy nem me8szüntetni jott a torvényt, hanem beteljesíteni, s hogy ég és fold el bb mtllik el, mint a torvény legkisebb bet je. A hívek egy másik csoportja, akik a hellenisztikus képzetek fel l kozelítettékmeg Mesterük alakját, nem a zsidó Messiás, ha260

nem a pogány meghaló-feltámadó, megváltó istenek s a hozzá, juk hasonló héroszok vonásaivaI ruházták fel. Számukra nem _ iontos, hogy Dávid családjából való-e vagy sem hiszen istenatyától és érintetlen anyától született, akárcsak Dionüszosz és

Aitisz, és tobbé-kevésbéhasonlóan oIyan emberfeletti emberekhez, mint Na8y Sándor, Platón vagy akár Augustus császár. Ezek a mitikus voÁások nem fokról fokra, nem az,,id k folyamán" rakódtak Jézus alakjára, hanem mondhatni, abban a pillanatban, amikor alakját ennek a mitikus sémának keretében szemlélték, Aki így látta t, annak számára nyilvánvaló volt, hogy mindazokkal á' természetfeletti tulajdonságokkal rendelkeznie kell, és mindazon viszontagságokon kellett keresztülmennie, ameIyek e szerint az elképzelés szerint az isteneket és héroszokat a halan_ dóktól megktilonboztetik: világra .iovetele a természeti torvények ellenére torténik; már szt]letése el tt halálos veszély lesel_ kedik rá; természeti csodák hirdetik születését;halála után pe_ feltádig _ a tobbi megváltó istenhez és héroszhoz hason]óan .áa o is. A ,,hellenista tanítványok" tehát Jézus tanításának a zsidó hagyományoktól és a zsidó népt l távolító, vele szemben

álló vonásait emelik ki: küldetése nem

a zsidó néphez szól

_ hangoztatják _, hanem a világ minden népéhez;csak gtinnyal, lekicsinyléssel beszéltetik a zsidó népi és politikai reménységek-

r

a papok

l,

el írta szertartásokról

és a ,,képmutato" farizeusok

ontetszeig en aprólékos torvénytiszteletérl. Haláláért a zsidó

f

.i

papi taÁácsot, a szinhedriont teszik felel ssé, míg a római álla_ szerint els sorban pontius pilatust,

k'or"g"ket

és személy

rdea póvincia akkori praefectusát, de még a zsoldoskatonákat vádja is - menteni igyekeznek a Megváltó megolésénekszornyíi

J

alól.

De nemcsak Jézusnak, hanem els tanítványainak, az aposto_ loknak legendás életrajza is b velkedik a tendenciózusan kitalált nrorrunuiokban. Tekintsünk csak egy példát: az els kereszté_

lryek ,,zsidó,, (pontosabban: a zsidó hagyományokhoz

h

sége_

sebb) csoportjának vezet je Simon volt, a ,,sziklaszilárd", ara261

meus nyelven: Kéfa; gorogi]l Petrosz (Péter). Hívei óbenne látják )ézus legh ségesebb tanítványát, ezért tulajdonítanak Jézusnak olyan kijelentéseket, amelyek Pétert a tobbi tanítvány folé emelik; ó ismerte fel mesterükben el szor a Megváltót, az a k szikla, akire az j egyházépüLEzzel szemben a zsidó hagyományokkal szakítani akaró irányzat hívei Péter tekintélyének lejáratására

torekedtek. Ebb l a korb l származnak azok a hagyományok, amelyek szerint )ézus egyszer felháborodásában Sátánnak nevezte,,legkedvesebb" tanítványát, aki egyébkéntaz árulás tragikus éjszakáján nem is egyszer, hanem egymás után háromszor tagadta meg a Megváltót. Melyik hagyománynak higgyünk tehát? Hihetunk-e egyszerre mindkett nek? Vagy hihetünk-e bármelyiknek is, amikor oly világos mindkét ábrázolás tendenciózus

volta?! Az egymással szemben álló tendencíák bozót|ából - amelyek kozcis vonása az,hogy Jézust mind a kett emberfelettinek ábrázolja, de más-más világnézeti alapokon és a konkrét tényeket illet en is eléggéellentmondásosan - rendkívul nehéz a tcirténetileg élt Jézus alakját, mondásait, tanításait hitelesen rekonstruálni. A tudományos kutatás igazában le is mondott egy hiteles Jézus-életra jz megírásának lehet ségérl: hiszen csaknem min-

den, a hagyományban ránk maradt tettét, mondását va1y az

egyik, vagy

a másik tendencia koholmányának tekinthetj

k.

A legendás hagyományanyagnak vannak mégis olyan toredékes adatai, amelyek - éppen, mivel ellentmondanak a Jézus emberfeletti voltát valló és bizonyítani akaró mitikus képzeteknek - az egykori torténeti valóságnak egy-egy morzsáját nyrljtják nekünk.

262

A végítéletpróíétája megismert Ezeket a valóságtormelékeket a hiteles forrásainkból bizonytalansági osszes az általános képbe illesztve és számolva

tényezkkel,nagyjábólakovetkezketállapíthatjukmeg. Á.ok kozott i rerriut kozott, akik Júdeában a felfokozott

re_

s akikben ménységek id szakában a nép vezéreiként léptek fel, _ akadfelismerni vélték futárát el vagy híveik sorra a Messiást tak politik ai vezet k, ,,harcosok", és voltak ,,igehirdet k", Az hirc.l bbiek a heródesi uralom s a Róma elleni fegyveres harcot már a tartozik típushoz a ehhez benne; elvéreztek és dették, Az említett ,,egyiptomi íértiú,nem e8y el djével és utódjával. megtisztulásra, el tt erkolcsi ,,igehirdetó"k;,á kozelgo végs ítélet b nUanatra szólítottár ret.-rnn ez az utóbbi típushoz tartozik Keresztel János, aki id számításunk harmadik évtizedében a Jordántól nyugatra fekv sivatagban, a kumráni település kozvet_ len kozeiében prédikált; széls ségesen aszkéta életet élt, a néennek pet b neinek megbánására, megtisztulásra szólította fel _, a fürdés, tisztíto való ,,keresztelés" ielképe a Jordán}olyóban .ig á hatalmasokat a kozelg végítélettelrettentette. Tevékenyse erot nemcsak az evangéliumok emlékeznek meg, hanem a .rákn". kortárs zsidó toriénetíró, josephus Flavius is. A b nbánat és ítéletvárás eszméjénekrendkívüli tomeghatására vall,

hogyhíveknagytáborasereglettkoréje.Ezelégokvoltarra,

r]"áv Heródes király fia, Heródes Antipasz fe|edelem letartóztassa és kivégeztesse.

A végítálete vértan halált halt hírnokének egyik tanítványa

volt a gálileai származás Jésua (ez elterjedt név volt, azonos az ótestamentumi Józsué nevével), gorogosen Jézus, egy galileai kézm ves fia. Tanításának lényegétegy nlondatban kozli Márk király_ trvangéliuma (1, 15): ,,Betelt azidó, és kozel kerult az lsten páto_ végítélet A kozelg nbánatot!" ságaigyakoroljatok hát b tevékenység, eddigi minden amelyben ,r.á, ulbzeli beteljesülés, rang lninden szokványos emberi torekvés, tekintély, Va8yon és 263

hirlságnak bizonyul, adja meg az értelmét,hátterét és lényegét )ézus eredetitanításának. A végítéletés a vele bekovetkez ,,égi királyság" nem távoli remény tobbé:a most él nemzedék még tanrlja lesz a proféciák megvalósulásának (vci. Márk 9, 1; Máté 16, 28; 24, 34; Lukács 9, 27 stb). A végítéletküszcibén, az id knek beteljesülésekor már semmi sem számít - csupán az, ami a leglényegesebb: hogyan teljesítette és teljesíti a hátralev rovid id ben az ember az Ótestamentum két alapvet parancsát: az istenszeretet és emberszeretet torvényeit (vo. Lukács 10,27; Máté 22, 37; Márk 12, 29 és V. Móz. 6, 5; ill. lll. Móz. 19, 18). Ezzel a lényeggel szemben értelmüket vesztik a farizeusok aprólékos szertartási torvényei, a külonboz tilalmak; szukségtelen a va1yonszerzés, de még a megélhetésértvaló munka is; a meglev társadalmi külonbségek, az emberek ilyen vagy olyan szempontti osztályozása is esztelen dolog; el fordulhat, hogy a szamaritánus eretnekek, a kozmegvetés tárgyául szolgál adószed k s t még a paráznának kikiáltott n k is igazabbaknak bizonyulnak a végs ítéletnapján, mint a tekintélyükre, vagyonukra és küls leges jámborságukra oly buszke papok és írástudók. Nincs eszerint célja a római uralommal szemben való harcos ellenállásnak sem: a nagy ítéletrigyis minden hatalmat megdont, természetesen a római hatalmat is! Úgy tíínik,hogy tobb-kevesebb valószínűséggel éppen azok a mondások tekinthet k hitelesnek, amelyek ebbe az alaphangulatba, ebbe a gondolatkorbe illeszkednek bele. Nyilván nem voltak ezek egészen rij és éppen akkor meglep gondolatok. Az esszénus igehirdetés, a politikai és igehirdet Messiások tevékenysége, Keresztel János végítéletvárása, b nbánó mozgalma és vértan sága s azegész trilfíitott korhangulat megfelel talajt teremtett a számukra. De - ez logikus feltevés - ennek a várakozásnak, a sokak által várt és meghirdetett végítéletnekkonzekvenciáit külonos kcivetkezetességgel, radikalizmussal és talán az eksztatikus magatartás határait is sr]roló szuggesfiív er vel acita el Keresztel János tanítványa, a galileai vándorprédikátor. M 264

kiidése id ben, térbelileg és kezdeti hatását tekintve is elég korl,itclzottnak látszik. A róla sz l hagyományok mindossze nélrány galileai helységet neveznek m kodése színhelyeként. Els , lt,grajongóbb hívei is itt gyülekeaek koréje; az evangéliumi hagyomány néhány nevet is felsorol, kb. hármat-négyet a legsz ktrbb tanítványi kor tagjaiból (Péter, Jakab, .|ános, András). Ezek talán még életében, de bizonyosan nem sokkal halála után ben_ rrt: véltékfelismerni aá a Messiást, aki meghirdeti és el készítia v(lp;s ítéletna8y, igazságtéte]ét. Ezt a hitet íejezi ki a neki jutta_ r()tt rangjelz melléknév, ,,ho Khrisztosz", a Felkent, a héber Masiach (MÓssiás) szó szerinti s t szolgai gorog fordítása. Persze volt t.r(iteljes ellenállás is. Márk, a legkorábban keletkezett evangélium szerz je még aztiselmondja, hogy Jézust legkozelebbi családtagjai _ koztük saját anyja - fellépésekoreszeveszettnek tart
265

hagyomány alapján már nem tisztázható tumultuózus jelenetben is felhívta ma5ála és veszélyes tevékenységére a figyetmet, letartóztatták, és J dea akkori helytartója, Po,itL, PilatJs (helytartóságának évei : 26-36.) keresztre feszítésre, a lázadó provincialakók szokványos büntetésére ítélte. Ez kegyetlensége eltenére sem volt szokatlan büntetés. pilatus, mint kortársi fórrásokból tudjuk, tízéveshelytartósága alatt rengeteg onkényes halátos ítéletethajtott vegre. Azok a hagyomanyokfamelyek a hiteles kortársi jellemzéssel szemben --éppen Jézus kivégzésévelkapcsolatban a helytartó kültinos lelkifurdal ásárólvelnák tudni, nyilván koholtak, és a római hatóságok mentesítésének átlátszó tendenciá ját szolgálják. A keresztÉalál szi>rnyű testi fájdalmai

kozepette

a

haldokló

a

huszonkettedik ,roltá,. kezd szavait

idézte:,,lstenem, miért hagytál el engem!'' (Márk 15,34). Ezek a végs , megrendít sza-vak - a teljes ketségbeesés, a tragikus bukás szavai abban a pillanatban, amiko, Jka," u ,,rr"nu"d Messiás", akár a ,,meghaló és feltámadó isten'' mitikus képzete szerint a megváltás elóre tudott és vállalt nagy misztériumát hajtotta vé8re. ,,Teológiailag" képtelen -,,embóiiteg'' érthet és megrendít szavak ezek: hiteles szavai annak, aki a hatálos szenvedés szorítása alatt már csak a céltalan és reménytelen bukást

érezte.

A feltámadáshit Nem így tcirtént. A legh ségesebb tanítványok kcizcitt e8yszerre csak terjedni kezdett azahit, ho8y a megfeizített Messiás halála után a harmadik napon (akárcsa[ Ozirisi, Attisz és Romulus)fel-

támadt halottaiból. Az err l sz Ió hagyományok szembet n en ellentmondóak. Az egyikváltozat szerint k
tlcnképpen testi mivoltában, tehát hasonlóan ahhoz, ahogy egy szenátor Augustus császár mennybemenetelét is látta. Az evangéliumok csak abban egyeznek meg, hogy csupán a benne hiv(ik látták, hitetlenek nem. Ez a fikció elegend volt ahhoz, hogy ,t csapástól már hitüket vesztett hívek ismét osszegyülekezzetltlk, és Ira várják, most már Mesterük második visszatérését (paruszia), teljes mennyei dics ségében és vele együtt a kozelg

vilgs

ítéletet.

A hívek els kozpontja, rlgy látszik, Jeruzsálem volt. J deának tlbben az egyetlen nagyvárosában, ahol amrigy is állandóan ren8ete8 idegen zarándok tartózkodott, konnyebben rejt zhettek ,tz esetleges üldozés el l. ltt hoáák létre els szervezett gyülekez.ctüket: az olyan szektákhoz hasonlót, mint amilyen a kumráni k()zosség volt. Annak is tizenkét eloljáró állt az élén(lzrael tizenkót torzsének megfelel en), s a keresáény hagyomány is rigy tudja, hogy a jeruzsálemi segyház vezetése tizenkét tagri bit
lctnondás a végítéletreményérl

lllben a helyzetben kerültek el térbe a,,hellenisták", az

els

hí-

vckltek egy olyan csoportja, akik részben gorog származásuak, tlt, mindenképpen hellenisztikus m veltség ek voltak, és már tp3tllt korán külon szervezetet hoztak létre a neve alapján val szírr(iltlg gorog származás legendás mártír, Sztephanosz (lstván) vt,ztltésével. 267

Ennek a csoportnak elképzeléseitképviseli a kereszténység elévtizedeinek torténetében Pál - akinek alakja és m kodése mintegy jelképe annak a változásnak, amely a kereszténység fejl désében azl. század 60-as és 80-as éveit l kezdve megindult, s all. századfolyamán azsid vallástól való teljes külonválásig vezetett. Pál, aki a róla sz l hagyományok szerint er sen hellenizálódott, jómódrl (római polgárjoggal rendelkez ) kisázsiai zsidó családból származott, nem tartozott Jézus személyes hívei kozé, nem is volt soha kapcsolatban vele. De hellenisztikus m veltsége, a keleti misáériumok irántivonzódása (ezek sajátos szóhasználatának hatása er sen érezhet írásainak stílusában, egyes kifejezéseiben, s t egész gondolkodásmódjában) érthet vé teszi, hogy a megfeszített és feltámadt Megváltór l sz l hírek rendkívüli hatást tettek rá. A hagyomány azt is tudni véli, hogy a dont fordulatot egy látomás idézte benne el . Ne firtassuk ennek hitelességét - az ókori vallásttirténet am gy is nagyon gazdag el]en-

s

rizhetetlen hitel látomásokban! PáIt nem érdekelte Jézus tanítása - nem is volt, nem is lehetett ezzel kapcsolatos élménye,emléke. Az számára és a nyomában haladó kés bbi keresáény ség számára az alapvet élmény: Jézus, a Megváltó keresahalála és feltámadása, amely által azonossá vált a meghaló és feltámadó s ezáltal megváltást nyrijtó istenekkel. Ésitt idézzük még egyszer emlékezetünkbe annak a himnusznak szavait, amellyel az athéniek Démétriosz Poliorkétészt, a,,hrjsból-vérb l való" él istent ünnepelték, s amelyek oly plasaikusan fejezik ki a he]lenisztikus ember megváltásvágyának konkrétságát. A mítoszok meghaló és feltámadó istenei a Iegendás mrllt kodében éltek; a hivatalos propaganda császáristenei a fennálló rendet képviselték:a Pál és társai által meghirdetett ,,tij" meghaló-feltámadó lsten azonban a kozelmrjltban a megfogható torténelem realitásában élt, megváltó tette így kézzelfoghatóbb és mintegy aktuálisabb, és éppen azok számára hoáa a,,j hírt", akikre a császárok gondviselése a legkevésbé terjedt ki. A zsidó megváltóból a gorogok és rómaiak, ,,po1á268

ttyok" számára is elfogadható lsten lett, az oly sok rajongótól rrregálmodott, Vergiliustó] megénekelt megváltó istengyermek. ,,Ó a láthatatlan lsten képm ása, az egész teremtés elsó szülcitte"

(Kol. 1, 15). Ezen - a misztériumok beavatottjai számára éppen nem szo-

katlan - elképzelésen alapul Pál teológiai rendszere. Az egész t,mberiség b nos - vallja -, mióta Ádám, az emberiség se végzetes engedetlenségételkovette, és ezzel a b n betcirt a világba (vo. Róm. 5, 12 skk.). Ádam minden utóda, minden ember r,redendóen vétkes, és a b nnel együtt a halált is orokolte seit(il (l. Kor. 15,2l. E b nb l sem a zsidó torvény megtartása, sem ,r pogányok osztonosen erkolcscis cselekvése onmagában nem szabadít fel. lsten irgalmában ezért saját fiát küldte alá, hogy * a b ntelen ! - az egész b nos emberiség helyett szenvedve, rrregváltsa azokat (de csak azokat!), akik hisznek benne. A Krisztusban való hit, aziránta való teljes odaadás és engedelmesség, ,t neki való szolgálat szabadít fel a torvény, a b n, a halál és,,e vi-

aszt félelme alól: a hiv szabadsága egyértelm az jármának" onkéntes vállalásával (Róm. 6, 16 skk.). Pál ,tpostolnak - itt rendkívul vázlatosan ismertetett - teológiai kont:tlpciójában konny felismerni egyes vallástorténeti el zményektrt és elemeiket: a hermetikus és gnosztikus írások ,,fényembert/' bukásának, b nbeesésének gondolatát, a helyettesít és ,,megváltó szenvedés" képzetét,a me1szabadító istenbe vetett ;lttszta hit udvozít erejét. lilg" nyom

,,il4azság

A

1lc>gány-kereszténység térhódítása és gy zelme

A kulonboz , részben zsidó, részben hellenisztikus elemekb l állt'l, de egészében véve ebben a formában egyéni veret elmélet rltint hatás nak bizonyult a keresáénység további fejl désére t,s sorsára. Elszakította Jézust és a nevében szervezked vallási kiiz sséget a zsidóságtól. Jézusnak semmi koze immár Dávidhoz 269

és a zsidó messiási reménységekhez. A koréje font j mítosz alapján sokkal ktizelebb áll akár oziriszhoz. Attiszhoz, Dionüszoszhoz, Mithraszhoz, mint zsid szellemi el deihez. Az j vallási kcizosség számára mer ben mindegy, ho8y vataki milyen származás . A hiv k kozott ,,nincs hellén és nincs zsid nincs , szabad vagy rabszolga, nincs féfi vagy n , mert mindannyian testvérek a megváltásban" (Cal. 3, 2B). Nincs akadálya tehát annak, hogy az uj tanítást a római birodalom bármely takója magáévá te8ye. Ezzel a fordulattal egyben elvesztette jelent ségét mindaz a tanítás, intelem és példázat, amit a hagyom ány }ézusnak tulajdonított; értelmétvesztette a kozeli végítéletbevetett hit. Hiszen a kereszthalállal már megtcirtént illuzórikusan és eszmeileg ! - az a megváltás, amelyet az els hiv k konkrét formában vártak el a kozeli ítélettl. Lehet ség nyílt arra és az adott torténeti helyzetben ez volt a legfontoiabb -, ho8y tartósan rendezkedjenek be ezen a világon, megbéküljenek azzál a rabszolgatartó társadalmi renddel, amelynek tartósságát a korábbi nemzedék reménykedésével szemben immár el kellett

|',il,

Ezt a fordulatot, amelynek lényege a kozeli végítéletreményél való lemondás, nyilván csak a kés bbi hagyomány tulajáo-

picr

ismerni.

r

nítja egyetlen személynek; valójában tobb, egymást kovet

nemzedék és ezeken belül egy külon társadalmi csoport, a hellem ve volt. z mük kezdetben a kcizel-kelet városainak leginkább hellenizálódott zsid lakosságáb l, az ,,istenfél k" csoportjaiból kerult ki, de mindinkább a mar származásuk szerint is hellének lettek hangadókká kozcittük. Ezek oly távol álltak már a zsidó ha8yományoktól, ho8y a khriszto sz sz eredeti értelmét,rangjelz jellegét sem értettek, és személynévként használták. Jézusb l, a reális megváltást elhozni hivatott Messiásból-Jézus Krisáus, az eszmei megváltás meghaló és feltámadó hellenisztikus istene lett. Ezekkel a dont változásokkal a -|ézus r l szóló kezdeti tanítás esetleges (mert egyértelm en soha ki nem mondott) társadalmi nista krisztus-hiv k

27o

lriivetkezményei is jórészt elestek. Az,jj elmélet alapján sincs érll.|tne annak, hogy a rabszolga lázadozzék sorsa ellen, va1y szalr,rclságra torjon: de nem azért (mint eddig hittéb, mert sorsa ,tttt tgy is megváltozik majd (ez végs soron forradalmi jelleg tt,tnény volt), hanem azért, mert igazában nincs is célja a sorsa rlrtrgváltoztatására irányuló óhajnak. Ha hisz Krisztusban - elttytlrte a megváltást -, és a hitben s az egyhit ek kcizosségében (rlrl csak abban!) egyenrang testvére lesz urának, ha az is hiv . lt,hát viselje megadással sorsát, mert nem a foldi társadalmi 1rt,lyzet határozza meg az egyén értékét,hanem hite és megvállrlttsága. Az addigi reális vagyonkozosségben való testvériség rtlt,ál ját felváltotta a megváltottság kozcisségén alapuló testvérirí,g illuzórikus ideálja.

A lsidó szekta (lj vallássá válik

az egyházihagyomány szerint, széles korben rendkívüli agilit,issal hirdette vallási eszméit. Hitterjeszt utazásai során - így rrrrlndja rólaaz Apostolok cselekedetei- bejárta a Foldkozi-ten-

keleti medencéjének legtobb nagyvárosát, prédikált Athén-

ll,tlt és Korinthoszban, vitatkozott zsidókkal és pogányokkal, r,rllbikkal és római helytartókkal, szervezte a hiv k gyülekeze-

lr.il, és ropiratokat írt ellenfelei cáfolására. Élesellentétei és vitái vrlltak a jeruzsálemi zsidó típus r gyülekezettel és annak fejével, l'rllt,rrel. Támaszkodhatott azonban azokra a ,,hellenista" csolrt
álltak a Péter által vezetett csoporttal. Az éles harcból,

,ltttt.ly egy kés bbi forrás szerint ,,sok keser séget okozott, és lrrl< iplaz ember halálát idézte el " (tehát r]gy látszik, kolcsonos

lr,litlltlntések, üldozések is el fordultaH, végül is lényegileg, bár ttt,ttt krrmpromisszumok nélkül, a hellenisztikus irányzat került ki

plytizttlsen. 271

A hellenisták propagandájának eredményeként,f ként Szíria, Kisázsia és Egyiptom városaiban sorra alakultak olyan, szervezett Krisztus-hív gyülekezetek, amelyeknek tagjai már trilnyomórésá gorogok vagy hellenizálódott zsidók voltak. Számukra a misáérium jelleg vallásosság már nem jelentett alapvet en rij ,,po$ány" tanítást. Pál eszméinek szervezett kovet it ezért nevezi akés bbi hagyom ány ,,pogány-keresztények"-nek, szemben a Péter irányzatát kovet,,zsidó-keresztények'Lkel. A hagyomány szerint mégazl. század kozepén tortént, hogy Antiochia Krisztusban hiv gyülekezetének tagjai magukat ,,Krisztus kovet i'L nek, latinosan ,,Cristianus'Loknak nevezték; ebb l ered a magyar keresztény, keresztyén elnevezés. Akár hiteles ez akózlés, akár kés bbi fejleményt vetít vissza korábbi id re (ami valószín bb) - ezzel mindenképpen létrejott azels , magát kereszténynek min sít gyülekezet, amely már nem a zsid vallás egy külon utakon járó csoportosulása, szektája, hanem attól mer ben eltér tanításokat valló, más szertartásokat gyakorló, rjszer en

szervezked

()i vallás.

Magában Palesztinában a zsidó vallástól való külonválást Jézus hívei azzal fejezték ki, hogy a 66. évi Róma-ellenes felkelésben már nem vettek részt. A jrldeai keresztények a Jordántól keletre fekv Pellába vándoroltak ki. A zsidó-keresztények a ll. századi Palesztinában már csak csekély szektát alkottak; tagjai ,,szegények"-nek, ebjonitáknak nevezték magukat.

Megbékélésa római társadalommal

Az a íordulat, amelyet Pál szerepe jelképez, de valójában a

ll.

században ment végbe, torténeti szükségszer ség volt. A császári rend - rettenetes megrázkódtatások és vérontások árán, bukott zsarnoki torekvések és levert felkelések romjain - mégis megszilárdult, és Nero bukása után, azels század70-es évei ótf elnyerte mintegy másfél évszázadra érvényesszervezetét. A 272

Niii

i<|tll,

az n.

l.ilzí.1l-curópai

lespugue-i Vénusz. A

kései sk kor n ábrázo-

l.il,tl ;l termékenységreutaló és azt

;r,lkí,lltlzó testrészeket emelik ki, legincsíp t, míg az arcot ll r r,rgy
,,A táncoló Siva."

tánca

a

Az isten kultikus

szüntelen mozgást, az

ugyanazon pillanaton belüli helyváltoztatást fejezi ki, és ezzel a mindetlsé6 szüntelen megrijulását, pusztulás és keletkezés azonosságát is jelképezi

J-. n iterrakotta alakok az i. e. ll. A szobrok valószínrlileg a termékenységistenn t jelenítik meg, ,,, l.rrllrkrls t.élt szolgáltak ,\., lrrrlrls-vrilgyi

Mohendzso-daróban el került

r i r."lr.(l l
glf;pil,:i ] a*

3

!]i$i"]

9!*!.ff:'!Pa :

_:],:]

í$fi $"+

"r-Y

Irrl,,rllliNinurtaasszír király áldozathozatal ,,lt.rr

lliitt térdel, mcigötte-felette

l l l,,l('ll

$lx ;::]:i

Egy sumer szentély, Ur város temploma (rnodern rekonstrukció). A sumer szentélyekben a bels nyílt udvar szolgált a hiv k számára, mí3 a kultikus cselekmények a szentély belsejében folytak

k

zben. A domborm von a kirlrly.rz

az emberi alakban és méretekben álló

vt:_,
Állat alakrj istenek Egyiptomban: az emberfeletti nagyságban ábrázolttehén alakrj Hathor istenn isteni jellegét a szarvain látható fejék érzékelteti. Feje alatt, mintegy az istennót l védelmezve áll aíára . A két alak nagyságrendi külonbsége az isteni méltóságot fejezi ki

Az embertestíi, állat- ill. madárfej képzeletbeli léa királyok és városok védelmez s az ellenséget puszta elriasztó szárnyas démonokként tisztelték és ábrázolták

\ll,rt ,rl,rl< démon Asszíriából. rrl,r,|r1,|,

az

l,rrl,,r.;íil<.l
úrn. kerubokat

ts

l t J U ., pv-: .-Nl

\

.i.9Pk n ",

-

'

-

l \ 'J ^^ tr!v

o!.:c.q) jZ.--;.'i(J> L in Y-O GL.=.A-\, >.

xRa[,9E P 5k P- x

tslLÉ.V':'JrÉ!Jó) FLN,=-L,2

0J

1

t t b< 6 +

-:-=

>j9_-;-jl

<:Y.r0rí.í, !

'--=J:J

-:a=::

(.)

.;

.J

E t

5 c

.f, ,=

oo

o,=

E

.( Cú

ho

,a

N

}c;j 0J* Nc

( _:N

'-JP Nc 6rú

E=

:-'

Nn

ii"ii í

Nj

<=

operzsa tiizszentély. Az ókori perzsa ,,t zimádo'' vallás kultuszának színhelyei egyszerii, igénytelen épületek, amelyek csupán a íűzáldozat bemutatására, a szent tűz , rzésére szolgáltak I

isten kés ókori ábrázolása. A félelmetes külsej isten erekirátikkasztó h ségnek a megszemélyesít je, és egyben az alvilág

lr.rtl,rl rrrt,zopotámiai

,l,.1,1,,1i,r rlyári

Il,r

t,,

\

rrrt,zrrpotámiai

Dura-

lIx)sZ Város Zsina-

l lll(

r,,,ri,lj,inak falfestmér,1

r,rlriil (i. sz. l1-1ll. száA kép a^ a je-

,-,r,l)

rrlr.l ábrázolja, amil.,,r ,r íiliszteusok az el,,rl,,,lt írigyládát okorfol, .r

,,.llll \/ekéreílvissza.

,,lri,iltatják. A kép jobb

,,I,1,rl.irl ,, .r..zr

,,

a frigyláda visz-

llgáltatását elóidé-

lt',lt,lrnetes csodákra

l itllenetek, a foldre

,

rt,rlr

,

rrlr,tttl hálványok képei.

\ ;,,irragógák íreskókkal tlíszítéseritka jelenkul-

, ,r1,1

,,,,Ji

,l zsidó vallási

trr.,ult,ttt

,'.

l.rriy,rrtlrszágon (A|ka)

t.r|.rll l.tllIa áldozati oitár ,, i1,.

\

,,

rllrnakettje

zr

,gv.i

r-t(izkovesi

l,, rrll lrltl.t

A

n.

sarlót tt,tl tartó alak neo-

,rr|,,r
ts ( jk kori)

lelet-

került ide, Val,,,,,,ll tijl()8 a termékeny,,,l i lrlr íi(ri megszemélye, rl, ,1r, ltlhetett - bár a , ,l,, ,r l
il

:,,,;,.,,

ij i^\.. . ,,.t{;"i' '-

$e]

.

,

;ffi '+l

n,.,;i

A

krétai ,,kígyós isten-

n ". A krétai vallásos

hiedelmek kozéppontjában a termékenység na6y anyaistenn je állt,

és külcjnféle alakokban

ábrázolták. Nevét - mivel a Kréta szigeti legrégibb írásos szovegeket

csak hiányosan értik még nem ismerjük

-!N

Ep-Oo

.:,>-( N bD c 0J -lZ (J o.o o E ,c do,o

6

'9 oO * ,F ! >-,x oDN -:oot o,= 'Y(!No:oN'9 oDxlo

lu!-P

ál -

H ,=

N

É.H

>

0J

.i _> a, ;o .9p 'Ei,c 'Yo-E

YJF

L

o << U.Éoc -:Z -o

N

c

^.--:dJ .(í..Loo U .dl - O -o ó

rú ,l

-.. <.U\vc.", 6i,óT .(9VO

|v

c.)

.-

Á,

(

N., .rú i ij s.d .6 -b .(,-,;:^ 0o!_:u+ ,VUJ9 :o A,(J o oojj - 0o Oij:w J P

|t N -c,:,iÉ '-y7: --J.-

i= -:='_

_:= *=:4

N

.o

0,)

.0J

E

aJ

.0)

c9 0J bJ

<.6

a)

íJ O>\ .í:

E.-

N; ,i: c .o0)

E-6

c.)N \JV

x(

.^N

EJ o _:Z rco

ou OL

.2p öD:

tr.o

>.( Q)r -y. i

:-

LN OcJ !jl

bD

E.c

f.9 -L

A knidoszi Aphrodité-szobor feje, Praxitelész alkotása

Héraklészmegmenti a keselyrllmarcangolta, megkcit

z

(i. e.

lV. század)

tt Prométheuszt. A íeketel

alakos athéni vázakép a titán megszabadításának pillanatát rogzíti (fels

kép)

orpheusz a trákok kozott. A mitikus dalnok a hagyomány szerint lantjával min-

den hallgatóját elbiivo|te

\llrl,t lti szentélye a dél-itáliai Poszeidónia gorog gyarmatvárosban, i, e. Vl, sz, trlrr,,rl

Részlet az ún. Portland-vázár l, Augustus császár anyja, Atia éppen felocsrldik álmából, amelynek idején Apolló i'ten szent kígyója megtermékenyítette; így gyer meke isteni eredet lett

rlszlopsor, (Poszeidónia a kés bbi római Paestum)

D

r

t te !

*é,,

s

t

-|ónás torténete, keresztény szarkoíág dombormíive. Az

ósz vetsé8i

feltámadásjelkép (a cethal az elnyelt [rófétát ,,visszaadja'' az életnek)

t

rténet e8

'#"}

,

..\

ft-

{

'!á,,

;;x ff}\"s

1

,

i

fii kl

,,t

'i

Jtl

]i

íEl {

k, "á fl t

[},

al

*;

:,;

ffi;_;_',.M_Í"*".á

ry,&ffi%

ffiWpg#,**

A jeruzsálemi szentély kincsei. Részlet Titus császárnak a rórnai Forumon szentély legíéltettebb kincse: a

hétág menóra

(olajmécstartó)

tt sl. 70) emlékéreemelt diadalívérl. A domborm kozéppontjában

a

( )l\(,r()sztény sírfelirat. A

gorog szoveg szerint

,,a

íeltámadásig tartó nyughelye" az

szül knek. A hal képétKrisztus jelképénektartották, mivel a hal gcirog neyl..ikhlhíjsza következ szavak rovidítésekéntértelmezhetó lészusz khrisztosz llrcrr t]üiosz Sz tér: )ézus Krisztus, lsten íia, Megváltó. A,,hal" egyébként a Jó-

,.llr,rlt

rr,rs

Commodus császár (i. sz. 180-192) Hercules attribúrtumaival : fején a gorog hérosz /-- - i viseletéhez tartozo oroszlánfej, kezében a stilizált buzogány

tilrténet szimbólikus értelmezése alapján a feltámadásnak a jelképe

A ,,három királyok" hódolata az,.,jszűIótt Jézus el tt. Az evangéliumi tcirténet (Máté 2. fej,) még nem királyokról, csupán mágusokról szól,

éíneveket

sem kcizcil

,\ r,tvtlnnai

dóm (épült 459_ben) baptisteriuma (keresztel kápolnája)

1i,r

zclasági-politikai stabilitás a polgárháborrjs éveknél elviselhe-

lrillll l
bérmunkásokat és még a rab-

-,zrllgákat is. A principátus császárai a nép nélkul kormányoztak, rlr, rlépbarát .ielszavakat hangoztattak, és intézkedéseik széles

liirntlgek érdekeinek valóban megfeleltek. Ez ellen a humánus ;r,lrzavakkal fellép és a korábbinál nagyobb stabilitást ny jtó tr,tttlszer ellen élethalálharcot vívni nem volt sem lehetséges, ,,r,ttt szükséges cél. Meg lehetett és meg is kellett vele egyezni. Az a polgárhábor k és felkelések tüzében fogant remény, hogy lllt,lt hamarosan les jt a Babilonhoz hasonló ,,frd1y parázná",ra, Rr'ltnára, és elhozza a nagy kozos megváltást - id szer tlenné v,ilt. Vissza kellett térni a misztériumok eredeti megváltásérteltt,zóséhe z: hogy csak a szenved egyéneknek nyri jt - lelki, eszlllt,i - felszabadulást a b nok tudatától. A l
Eleíántcsontból késztilt, ó- és rijsz vetsé8i jelenetekkel díszített ereklyetar tó. Az mártnainak és szentjeinet e.etfiiiértékes anyagból *er.utt, díszes tar,"a'lJff

,\ kt,reszté

nység szervezetének kiépítése

A l
tudatosan kulonváló kereszténységis megállapítsa a saját szent konyveinek lajstrom át. Az Ú.iszovetség konyvei kozül számunkra ismert szovegében id rendben alighanem el sz r a János je/enései (Apokalipszis) néven ismert, homályos látomásokat és jovendoléseket tartalmaz m keletkezett; els része még Nero bukásának évében,másik része Domitianus uralkodása alatt. Még a Messiás-várás lázas révületében fogant, s a zsidó apokaliptikus irodalom gondolatait visszhan1ozza. Ezzel egy id ben kezdték osszegy jteni, majd írásba foglalni a )ézus életérevonatkoz , ekkor már er sen torzított és onkényesen kib vített hagyományokat. A legendákat cisszefoglaló életrajzok az evangéliumok. All. század végénmár nagyszámlj evangélium forgott kózkézen, és az egyház végül is négyet ismert el kozülük érvényesnek, a tobbit ,,elrejteni való'Lnak, apokrifnek nyilvánította. Jelenleg ismert formájukat csak az els század legvégén s a második század els évtizedeiben nyerték el az evangéliumok (szó szerinti fordítása; ,,j hír" - ti. a megváltásról és megváltóról). Legkorábbi a-Márk nevét visel evangélium, ezt használja fel és b víti további hagyományokkal Máté és Lukács evangéliuma. Ezeknek ván kozos, a Márk evangéliumánál b vebb hagyományanyaguk (pl. a Hegyi beszéd csak ebben a két evangéliumban található meg, gyszintén a Jézus születéséreés ifj ságára vonatkozó hagyományanyag), de tartalm aznak tobb, egymástól eltér epizódot is. Ett l a három, lényegében egyform a néz pontri és jelleg evangéliumtól (innen a nevuk: szinoptikusok, ,,egybenéz k') mind hagyományanyagában, mind szemléletében er sen eltér a János nevét visel evangélium. Ez a mitikus életrajz Jézus alakját már irodalmi és teológiai tudatossággal illeszti a misáériumvallásosság jellegzetes hiedelemvilágába. Jézus nem más, mint a Logosz, az isteni testet oltott lge, lstennek, ill. legmagasabb rend(j megjelenési formájának, a szent szellemnek (szentlélek, hagion pneuma) fia, aki az emberiség megváltására a foldi halál válla]ásának szándékával szállt le. Ezért János evangéliumában )ézus utolsó szava: ,,Bevégeztetett" - nem a 274

végs kétségbeesés,hanem a beteljesített hivatás eva ngél

i

u

igéje. Lukács

m ához szo ro san csatlakozi k az A po sto l o k cse/ekede tei

amely a kereszténység els évtizedeinek torténetét mondja el, igazában azonban csak a két nagy apostol, Péter és Pál nevével jelzett irányzatok küzdelmeir l számo] be; észrevehet en tompítani igyekszik a kezdeti korszak s lyos bels ellentéteit, de egészen tagadni nem tudja. A második század els évtizedeiben állították ossze az apos-

cím osszeállítás,

toloknak tulajdonított /eve/ek gy jteményét. Ebb l terjedelemben és jelent ségben kiemelkednek a Pálnak tulajdonított levelek, részben egyházkozségekhez (Róma, Korinthosz, Thesszaloniké, Kolosszai), részben gyülekezetek csoportjaihoz (Calatia), részben egyénekhez (Timotheus, Philemón). Egy részük Pál eredeti leveleinek átdolgozása, egy részük azonban irodalmi koholmány. AzŰjszóvetség teljes gy jteménye a második század végére már kész volt, és szentírásként, mai formájában való végleges elfogadása a harmadik század folyamán tortént meg. AzÚjszóvetség osszeállítása kortrli viták, egyes m vek befogadása és mások kizárása a szent kánonból, mindez a kereszténységenbeluli er teljes harcokat, bels ellentéteket tukrtizi. Külonboz irányzatok álltak egymással szemben, nemcsak a zsidó rituáléhoz és egyéb hagyományokhoz még tobbé-kevésbé ragaszkodó ,,zsidó-keresáény" és az attól teljesen elszakadó ,,pogány-keresztény" csoportok. Az utóbbin beltrl is külcinboz irányzatokkaltalálkozunk. Voltak olyan radikálisak, akik Pálnál is drasáikusabban akartak szakítani a zsidó hagyományokkal, és teljesen elvetették az Ótestamentumot. Ennek a torekvésnek legjelentékenyebb sz sz l ja a második században élt Markión, aki az els kísérletettette egy ,,űjszóvetségi szentírás" és ezen belül Pál leveleinek osszeállítására. Sok szempontb l hozzá hasonló ttirekvéseket képviseltek a keresztény gnosztikusok, akik átvették a,,pogány" gn zis hermetikus-gnosztikus eszméit, és beillesztették a keresztény tanításokba. Teológiai tanításaik a her-

metikus-gnosáikus dualizmust egyeztetik Krisztus hitével. Ma275

gukévá tették tehát

a pogány hermetika tanítását a

világtól

idegen,,ismeretlen isten" és a világot teremt alacsonyabb rend ,,kézm(jvesisten" kett sségér l, elfogadták a két istenalak szem-

benállására

s az ket korulvev

szellemvilág harcára és

viszontags ágaira vonatkozó mítoszokat - annyiban egészítették ki ezekeq hogy az ,,ismeretlen isten" fcildre szállt, testet olt tt fiát azonosították krisztussal.

konszolidálódás és bels ellentmondások

A harcokból lassanként kibontakozó

,,egységes és egyetemes"

álláspont nem egyik vagy másik irányzat teljes gy zelmét jelentette, hanem a külcinboz ellentétes irányzatok kcizotti, korántsem ellentmondásmentes kompromisszumot. )ézus- Messiás is, akinek eljovetelétaz szóvetségi próféták megjovendolték, s aki Dávid családjának tagja, de ugyanakkor lstennek a szent szellem által született, majd meghalt és feltámadt megváltó fia is; ember, akinek megvolt a fti]di torténete, és ugyanakkor isteni lény; mint ember - torténeti kozelségben élt, Tiberius alatt szenvedett és keresáre feszíttetett, mint lsten megváltó fia pedig cir
ahozzá való alkalmazkodásnak egymással szemben álló két tendenciája sincs egyértelm en fe]oldva. Egfie! l ugyanis a belenyugvást, minden f ldi hatalom isteni eredetét hangoztatja a második századt egyház, engedelmességet kovetel a rabszolgáktól, és szembefordul a foldi világ és társadalom isteni eredetét ta-

gadó dualista-gnosztikus nézetekkel - de hangulatilag megtartja az eJs nemzedékek világtagadását, apokaliptikus vágyakozását is. Elfogadja a magántulajdont- de eszményképnek még mindig aáa,,jeruzsálemi segyházat" állítja be, amelynek tagjai lemondásban és szent vagyonkozosségben éltek. Az adott társadalmi rend elfogadásának és támogatásának, és a vele való szembenállásának, az ellene való harcnak két f tendenciája küzd egymással a Pál nevéhezíűz d fordulat óta, és harcuk végigvonul a keresáénység torténetén.Az osztálytársadalomhoz és államá-

hoz való alkalmazkodás diadalmaskodott a katolikus egyház

gy

ze|mében, de az apokaliptikus vagyonkozosségi emlékek to-

j harcba induló eretnekmozgalmakban. A konszolidáció id szakában alakult ki az rij vallás szervezete is. Az els nagyvárosi gyülekezetek egy-egy igehirdet , hitterjeszt apostol kezdeményezéséreés vezetése alatt alakultak. Eléggészervezetlen gyülekezetek lehettek ezek, élükon állt az alapító, majd egyes spontánulfellép további igehirdet k, apostolok, s alkalmilag megjelentek a hiv k koztitt vándorprédikátorok is. Lassanként, a második század els felében kialakultak a szilárdabb szervezeti formák. Kiindulópontjukként a gyülekezetek anyagi tevékenységeszolgált. A második században az e1yházk zségek, az egykori vagyonkozosségi ideál halovány emlékeinek és az osztálytársadalomh oz v al alkal mazkodás kovetelményénekegyeztetésérelétrehozták a szegényeikr l való rendszeres gondoskodást. A gyülekezetek jómodri tagjai már nem voltak kotelesek vagyonuk szétosftására (ez a legkezdetibb id szakban is csak elvi kcivetelmény volt), de jovedelmük részét "8y az egyház rendelkezésérekellett bocsátaniuk. Ebb l pénzzel és vább éltek a hivatalos egyház ellen mindig

277

F,

tl,

rendszeres étkeztetéssel, n.,,szeretetlakomákkal" támogatták a

gyülekezetek szegénysors tagjait, hozzájárultak hadifoglyok és keresztény rabszolgák felszabadításához, és gondoskodtak a gyulekezetek egyéb anyagi szükségleteiról is. A jótékonyság intézményesítése- ki nem mondva is - azt jelentette, ho8y a keresáénység belenyugodott a fenná]ló osrtálytársadalmi rendbe, amelynek velejárója az, hogy nyomorgók is legyenek benne. Ennek az állapotnak enyhítéséretorekedtek a keresaény gyülekezetek, hamaros megváltozását nem is remélték. A gyakorlati jótékonyság külonbóz és jól megszervezett megnyilatkozásai azonban olyan segítséget is ny rjtottak a gyülekezetek szegénysors tagjainak, amilyenhez foghatót sem a római állam, sem a misztériumvallások a maguk hívei számára nem hoztak létre. Ez a tevékenységszintén hozzájárult a kereszténységnépszer sítéséhez.Mindez az adományok nyilvántartá_ sát és szervezett szétosztását, rendszeres gyíijtéseketés egy gyülekezeti pénztár szervezéséttette szükségessé.Ennek élén már állandó felügyel k, episzkoposzok (innen származik a magyar p spók sz ) álltak, és ezek mint állandó tisztségvisel k az egyhétzi, vatlási élet irányítását is hovatovább a kezükbe ragadták, s a gyülekezetek élénvalóságos egyszemélyi, ,,monarchikus" hatalmat gyakóroltak. A másodikszázad második feIében a püspokok már kizárólag vallási hivatásuknak éltek, rendszeres fize_ tést kaptak - és ezzel a kereszténység korében is megjelent a hivatásos papság.

A

1l

püspokok ellen rizték a gytilekezet kézirattárában lev

szent iratokat, vigyáztak arra, hogy szovegük ne térjen el a kanonizált változattól, irányították a szertartásokat, és megállapították a helyes hitelveket. Már korán, el szor Kisázsiában kialakult az a szokás, hogy egy-egy római provincia keresáény gyülekezeteinek püspokei rendszeresen osszejcinnek, és együttesen beszélik meg kozos kérdéseiket. Ezekb l az eleinte alkalmi, majd rendszeres osszejovetelekb l alakultak ki a zsinatok (a gorog szünodosz : osszejovetel szóból). Az e8yes gyülekezetek szer27B

vezete

id kozben mind osszetettebbé lett. A püspokok mellett id sebb (és természetesen jobb módti) ta-

kialakult a tekintélyes,

a

presbiterek (a gtirog preszbütefosz: id sebb szóbóD. A püspokok segít társai lettek a manuális munkák elvégzésérea diakónusok. A püspokoket a lll. század végéiga gyülekezetek tagjai maguk vá]asztották, a választ_ás ér, vényétazonban már ekkor függ vé tették a szomszédos gyülekezetek püspokeinek jóváhagyásától, s ez a jog a negyedik században a kinevezés jogává fe.il dott. Ett l fogva a meguresedett püspoki állásokat a provincia püspokeinek zsinatán toltotték be. Egy-egy provincia püspokei kozott a legtekintélyesebbnek már eleve a provincia székhelyének (metropolis) püspokét tekintették; általában Vezette azid szaki zsinatokat. Az egyházi szervezet megszilárdulása idején az vezet hatalmukat is hivatalosan ismerték el: k a metropoliták, a pijspokok felügyel i. A keresztény gyulekezeteknek ez az átfogó szervezete messze felülm lta azt, amit a misáériumvallások ebben a vonatkozásban elértek, Az egyes misztériumgyülekezetek egymástól függetlenül m kodtek, minden templomuk onálló volt, s egy-egy városban tobb is versengett az elismerésért.A kereszténység mint a legfiatalabb vallás a legrugalmasabban alkalmazkodott a római császárság ny jtotta egységes szervezeti lehet ségekhez, és a maga sz k korében mintegy lemásolta a római birodalom onkormányzati jo11al rendelkez városainak decentralizált és mégis egységes organizmusát. Ez lehet vé tett kozos politikai fellépéseket, s az egyház olyan egységét hozta létre, amely fontos tényezóje volt a kereszténységsikereinek.

gok állandó tanácsa: ezek

Ke reszté nység és szinkretizmus

lly módón egészen újszer vallási szervezet, jszerű vallás jelent

meg. Az eddig megismert szervezett vallások mind elválaszthatatlanok egy-egy már eleve meglev etnikumtól és annak politi279

kai szervezetét l. Az egyén számára nem

vet dott fel a válasáás

kényszere. Magától értet d , hogy az egyiptomi ember Egyiptom isteneiben hisz, a zsidó nép fiának istene Jahve, az athéni polgár az olümposz isteneinek (de kotelességszer en kozottük is els sorban a városvéd istenn nek, Athénének) hódol, a római pedig Jupiter nevére esküszik. Ahhoz azonban, hogy valaki keresáénnyé váljék, egyéni elhatározás volt szükséges, szakítás a népi, etnikai hagyományokkal, a megszokott istenek és szertartások tagadása. A keresáénység tehát olyan vallás volt, amely nem valamely meglevő kozosség talaján jott létre mint annak kollektív ideológiája, hanem ma8a volt els dIeges kozosségteremt és szervez tényez . Ennek is megvoltak természetesen a maga el zményei. A hellenisztikus zsidó hitterjesztés is igyekezett,,pogányokat" megtéríteni,s ezek a zsidó val]ás hívei lehettek anélktil, hogy a zsidó nép tagjai lettek volna. Az ,,isten_ fél k'Lnek ezek a csoportjai azonban, amennyiben nem vetették alá magukat a zsidó népi hagyományokból fakadó szertartásoknak és koaük a korülmetélésnek, nem számítottak egészen egyenrangri tagoknak. Egyéni válasááson és nem eleve adott hovatartozáson alapultak a misáériumgyülekezetek is, de ezeken is mindvégig érezhet volt az eredeti népijelleg.íziszésozirisz hív je, misztériumainak beavatottja bárki lehetett, de ezek mégis egyiptomi istenek maradtak, és kultuszuknak mindvégig . voltak egyiptomi 9onásai is. (Pl. a beavatáshoz szentelt Nílus-vizet ketlett használni, a szent konyvek egy részéthieroglifekkel ír_ ták.) Ugyanez Vonatkozik Attisz híveire. A Mithrasz-hiv k kozott rengetegen voltak a római legionáriusok - de a beavatottak magasabb rangjainak egyikét mégis a,,perzsá"-nak nevezték. Ezek a vallások tehát megindultak egy bizonyos ton, amelyet a római birodalom egyetemességénekviszonyai határoáak meg, amely

megfelelt a társadalmi fejl dés f tendenciájának - de e^ az utat nem járták végig olyan kovetkezetességgel, mint amit a legfrissebb vallás számára, annak legtudatosabb képvisel i meg-

határoaak. A rómaibirodalom területén a kereszténység vo]t az

28o

els , tudatosan a teljes egyetemességre és kizáró]agosságra

rekv

to_

vallás.

Egyetemesvallásvolt,ésegyben,,alegszinkretisztikusabb,,

fejl dés, uallá, is. Mint legfrissebb jovevény egyesítette az addigi eredmé_ f szertartások és hitelvek az addig kialakult képzetek, mono_ a hitelvet alapvet mint nyeit. A"zsidó val]ásból átvette szertartásokat, ható idegenszer(inek az de elvetette táizmust,

Me8tartotta

a

hetenkénti

kotelez munkaszüneti nap

elvét

(ilyJsmit a tobbi ókori vallás nem ismerg, napját azonban áthe_ (vasárnap),. és mentesí_ lylzte Mithrasz, a napisten szent napjára a á,,u u, aprólékos rituális el írásoktól. A Mithrasz-kultuszból devasárnapi ünnepen kívül kés bb a napisten születésnapja,

krisáus

cember 25. is keresztény ünneppé lett mint karácsony, l kezdve), születésénekünnepe (ciak aly. század második felét feItámadásáés halálának Az Attisz-kultuszból került át az isten tekintettel nak ünnep e. (Azels keresztény krónikások erre való A másotették.) 25-re március is Krisztusfeltámadásának napját és hellezsid rend istentiszteleti dik század fotyamán kialakult zsinagóga A alakult l nisztikus hagyományok egyesítéséb !i. e'y oroksége uoit'ur, ho'y minden istentisztelet az Ujszovetsé' (ez az se a ki l indult kifejtéséb és purrruiának felolvasasából l külonválik prédikációnak), de ett lazigehirdet ,,,oktat " résn

je: a ,,szentáldozás" .ie eg osszetev (eukharisztia\, az lstennel való misztikus egyesülés aktusa. Eá

a szertartás misztérium

_ a lll. nem csupán jelképes cselekvésnek tekintették, hanem

_ testé_ századoia kiátat
a misáérium_szertartásokkal kapcsolatos hiedelmeknek. kereszA misztériumokból átvett másik alapvet szertartás: a aktusszertartása. Jelképes beavatás telés, azaz|az j hitbe vaIó _ misztériummá _ analógiájára ból ez is a misáériumvallások mi_ vált, amelyben magát a szertartásnak pontos végrehajtását 2B1

n

b nbocsátó, megváltó hatás nak. A keresztelés jelent sége így azonossá vált a misztériumvallások be_ avatásával. Az ókor folyamán a keresztelést - mivel az eddig elkovetett b ncikért onmagában teljes bocsánatot ny,jjtott - feln tt s t minél kés bbi korban végeaékel, gyakran a halálos ágyon. (A kisded korban vaíó keresztelés csak-á kozépkorban/ a ylll, század óta vált általánossá.) A misztériumjelleg fenntartása sítettékmegtisztító,

az egyház szertartásrendjében kedvezett u ÁiuuLros

papság

megeróscidésének és tekintélye novekedésének. Azáltai, csak k hajtják végre a misztérium jellegíí szertartásokat, Áosi nemcsak funkciójukban,_ rangjukban] lstenhe z íűz d kaplanem csolatukban is min ségileg f lébe emelkedtek a ,,kozonséges'' hív knek; azzal pedig, ho8y ezeknek a szertartásoknak .endlzt a legaprólékosabban kidolgózták, és az el írt rítustól való legkisebb eltérésis érvénytelenítettea misztérium csodás hatását - e rítusoknak olyan,,szakembereivé", olyan n,ugurubb rend(í ismeretek hordozóivá váltak, amely ismeretek nem volta k hozzáférhet k a hív k tomegei számár]a. A lY, században az egyház tag-

jain belül már élesen

megkulonboztették a hivatásos papság ta6jait, akiknek ,,osztályrészük" (gcircigül : klérosz, innen származik a klérus szó) van a misztikus-magikus er ból, és az osszes tobbi hiv t, a ,,néP" (gorogül: laosz) tagjait, a ,,laikusokat'', akik ezzel azer vel s ahozzátartozó ismeretekkel nem rendelkeznek.

A szertartásokkal együtt a misztériumvallások mítoszainak és ideológiájának megannyi motívuma is utat talált a kereszténységbe. A napkultuszés napmisztika hatására nevezik Krisztust az üdv Napjának (sot salutis); a császárkultusz mintájára és ellensrjlyozására alakult ki krisztus-knály képzete. rlariá, az istenanya nem más, mint az egyiptomi ízisz kereszténnyé lett mása; ezért nagyon is érthet , hogy az ,,istenanya" kultusza éppen Egyiptomból kiindulva terjedt el. A kisdedet hordo zo rládonna ókeresztény ábrázolásai szinte vonásról vonásra azonosak a kisded Hóruszt
kányol Szent Gyorgyot mutatják be.

Egyes pogány istenek megjelennek a keresxénységbenis mint szentek és mártírok. Az j vallásban mindenki megtalálta, bárhonnan, bármilyen kornyezetb l j tt is, a maga megszokott képzeteit, szertartásait, jelképeit és ünnepeit. Az j vallás mindenkinek vigasztalást nyrijtott, egyszerre voIt képes igazolni a fennálló rendet és vigasztalni is visszásságai miatt. A szegények megnyugodhattak: ovék lesz a mennyek országa; a rabszolgák ,,Krisaus hitében" uraikkal egyenrangrjnak érezhették magukat, s a jómódriak jó lelkiismerettel élvezhettékf ldi javaikat, és tarthatták meg rabszolgáikat is. A trilvilág sem volt el ltrk elzárva. A legkorábbi id szak hagyományaiból fennmaradt ugyan az a Jézusnak tulajdonított mondás, hogy ,,konnyebb a hajókotélnek átmennie a t fokán, mint a gazdagnak a mennyországba jutnia" (a szokásos értelmezés: ,,tevének. . .' valószín leB az eredeti szoveg félreértésébl ered), de a lll. század els évtizedeinek egyik legnagyobb keresztény gondolkodója, Alexandriai Kelemen egyházatya már külon tanulmányt ír err l a kérdésrl: ,,Hogyan üdvozülhetnek a gazdagok?'

A

kereszté ny ség terfedése

A keresaénység nemcsak szinkretisztikus vallás, hanem a külonbóz eredet elemekb l ónálló vallásrendszerré lett, és ennek alapján kizárólagosságra is tort. Magába fogadta a misztériumvallások egyes elemeit, de kcinyortelen harcot hirdetett e vallások és isteneik ellen. A keresáény hit képvisel i már Páltól kezdve valamennyi nem keresztény vallásos nézet leküzdését tekintették céljuknak: hiszen az áhított megváltást kizárólag a Krisztusban való hit nyrijtja vallóinak. A zsid vallás híveihez hasonlóan (de természetesen velük szemben is!), onmagukat tekintették az egyedül igazés üdvozít tanítás letéteményeseinek.Mivel pedig a zsidó vallástól eltér en, szakítottak a népi, etnikai korlá283

tozásokkal, és egyetemességre tortek, szükségszer en etlentétbe kellett kerLllniük minden más valtási elkélzeléssel.Minden

monoteista vallás valamilyen formában agresszív: hiszen az

,,egyetlen" isten mellett másnak nem lehet hólye. De a zsidó val-

lásnak (amely mindvégig megmaradt népi kerótei kcizotO inkább

csak passzíq elméleti agresszivitásától ettér en,

a

keresztény

e.8yetemesség igénye tevékeny harcot jelentett a ,,bálványimádás" (a sokistenhit) és az ,,emberek imádása''

(a

cs;ászárkultusz)

ellen. Ennek a harcnak irodalmi formája a keresaény hitterjesz-

tés.

. A hitterjesztés mint tudatos, etéggészervezett folyamat már korán megindult. Az egyházi hagyományok szerint ma8a Jézus ruháaa fel hivatásukkat az els hitterleszt ket, u, uportolokat. pálapostol kora és külonosen az els század utolsó évtizedei óta pedig forrásszerúen is kimutatható a szervezett és átgondolt hitterjesá munka. sikerének alapja az ideológiai, szociális és szervezeti fcilénye volt a vele verseng ttibbi vallássa] szemben. A keresaény irodalom els alkotásai is a hit védelmének és terjesztésénekszolgálatába állanak. All. század végére a birodalom majdnem minden városában volt már kisebb-nagyobb keresztény gyülekdze t. Ezzel egyidej leg szociális bázisa is kiszétesedett. A [eresztények els nemzedékei a kisárutermel k szegényebb rétegeiból Éerültek ki, azok ktizül, akiket tcinkremenetellel Íenyegetett a rabszolgatartó nagyüzem, akikre az állami terhek java része nehezedett, akik a rabszolgasorsba jutás állandó rettegésében éltek; j résztegyéni munkával dolgozQ,legfeljebb egy-két rabszolgát tárto kézm vesek, szatócsok, a város korül gazdálkodo kisÉirtokos parasáok, jobb módúgazdáiküzleti ugyeit intéz házirabszolgák és felszabad ította k, az államigazgatás lega lacso nyabb kateg? riáj ába ta rtozó vámosok,,,publikánusok" voltak. A Pál nevéhez íűz d fordulat óta azonb an az adott társadalmi renddel vató megbékélés id szakának másfél évszázadában fokozatosan magasabb rétegek is kerültek a megváltás j hitének vonzásába: riagyobbrészt 284

mint kívülálló,,szimpatizánsok", részben mint a gyulekezetek teljes jogri tagjai. Nemcsak jómód , hanem - ezt külon érdemes kiemelni - múvelt, a gorog filozófia hagyományait ismer elemek is nagyobb számban áramlottak a keresáénység felé: itt a tudatosság magasabb fokán találták meg mindazt, amit a hellenisztikus misztériumok nyrljthattak. All. század egyházatyái tudatosan torekedtek is a m(iveltek megnyerésére.Míg az els nemzedékek keresaény írói még elvetették a klasszikus hagyományt és m ve]tséget, és egész anyagát ,,a pogányok hiábavalóságá"-nak min sítették,most mindinkább e! térbe kerult a klasszikus m veltséganyag beolvasztásának s a keresfiény hittel való egyeáetésének programja. Alexandriában hitterjesa isko-

la alakutt, amelynek legkiemelked bb képvisel i, Clemens Alexandrinus (Alexandriai Kelemen) és tanítványa, Órigenész, korá_ nak egyik legkiválóbb tudósa, éppen ennek a célnak szentelték munkásságuk javát. A rendszeres hitterjesáés eredményeként all. század végéna keleti provinciákban a keresztények száma már elég jelent s volt. Kisazsia, Szíria, Egyiptom és Afrika városi lakosságának már legalább a harmada keresztény vagy legalábbis rokonszenvez . A nyugati tartományokban azonban - talán az e1y Róma város kivételével - számuk még elenyész . Jellemz , hogy a ll. század végéigaz egyház hivatalos nyelve még a gorog; a római püspokok is g
A

válság

és ldijzések évtizedei

A kereszténységátüt erej terjeszkedésének id szaka csak a

lll. század. A principátus megszilárdulásának másfél évszázada azegészbirodalmat megrázó gazdasági, katonai és politikai válságba torkollott, és ezzel megkezd d
reszténység kialakulásának í tényez je volt, most fokozott mértékbentért vissza: a meg nem szakadó barbár támadások, polgárháborrlk, a zsoldoshadsereg rablásai és onkényeskedései a városi lakossággal szemben I az e1yre s lyosbodó és egyre kíméletlenebbül behajtott állami terhek, az egymást kovet császárgyilkosságok és trónbitorlások a birodalmat olyan, tobb évtizeden át tartó anarchiába sodorták, amely minden egyén egzisztenciáját egyaránt veszélyeztette. Ebben a légkorben rohamosan terjedtek az osszes keleti misztériumok - de valamennyi kozott a legnagyobb sikereket a legszervezettebb, legtudatosabb és legharcosabb vallási kozosség, a keresáénységérte e]. A katonaianarchia évtizedeiben érlel dott a római birodalom politikai stabilitását a principátusénál kíméletlenebb eszkozok-

kel biztosítani hivatott despotizmus, a dominátus rendszere.

Alll. század császárai- bármily rovid élet és ingatag volt is uralmuk - kétségbeesett kísérleteket tettek hatalmuk fenntartására. Nem nélkülozhették ebben a torekvésükben az ideológiai.ténye-

z ket sem. Ennek egyik megnyilvánulása az jra fokozódó - vagy inkább mesterségesen és er szakosan trilhajtott és megkovetelt

-

császárkultusz; a másik az a torekvés, hogy a monar-

chikusan vezetett birodalom egységét egységes államegyház szervezésévelis biztosítsák. Erre a célra leginkább a napkultusz

kínálkozott; a kés ókori pogány teológia aá tartotta, hogy valamennyi isten a napisten megjelenési formája. A császár pedig ennek az egyetlen, mindent átolel istennek f papja és foldi megtestesülése. Aurelianus császárn ak 27 4-ben egy város ostromakor látomása volt: maga a gy zhetetlen napisten (Sol invictus) jelent meg el tte, és ny jtotta át neki a gy zelmi koszor t. Hazatérve a császár a napisten (és egyben Mithrasz) születésnapját, decembár 2s-étállami unneprrek nyilvánította, és négy-

évenkéntvisszatér ünnepi játékokat szervezett tiszteletére. Utódai kozül Diocletianus onmagát loviusnak (Jupitert l szárma-

z

nak,,,jupiteri"-nek), társcsászárát pedig Herculiusnak (Hercu-

lest l származ na0 nyilvánította.

286

Ámde ezek a torekvések, amelyek a tomegeket elnyomó hatalmakat eme]ték isteni rangra/ annál elkeseredettebb ellenállást váltottak ki. A lll. század egyik egyháziírója, Tertullianus nyíltan felszólította a keresztényeket: tagadják meg a katonai szolgálatot az,,istentelen hatalom'Ltól, és ne hódoljanak a császárnak, ennek a,,foldi bálvány"-nak. Az államhatalom és annak legszervezettebb vallási kozossége kozotti ellentét ismét kiélez dott. Ebben a helyzetben indultak meg a nagy keresztényuldozések. Alll. század válságos korülményei kozott figyeltek fel el szcir a római hatóságok az j hit rohamos terjedésére. Addig a kereszténységiránt meglehet s kozombosséggel viseltettek, bár kezrómai dett l fogva gyanakvással szemlélték propagandáját. ^ vallás elvileg - mint láttuk - nem ellenezte rlj istenek bevezetését, de csak akkor, ha ezt az államhatalom hivatalos képvisel i kezdeményezték. A tomegek, kisemberek és rabszolgák soraiban spontán módon terjed rij vallásos mozgalmakat, titkos egyesületeket és szertartásokat már a koztársaság idején is akadályozni igyekeztek. Augustus ta,a régi római szokások helyreállítása programjának alapján, kimondott ellenszenv kísértminden titkos tanítást és f ként a gyanris keleti isteneket. Már az els római császár betiltotta ltáliában a mágusok és csillagjósok tevékenységét;utóda, Tiberius száműzte Rómából a zsidókat és azízisz-hiv ket. Claudius a zsidók kozotti vallási villongások miatt e villongások kezdeményez it ugyancsak el zte Rómából. Ebbe a gyanakvó alaphangulatba kell beillesztenünk a kereszténységhatósági üldozésér l sz l legkorábbi tudósításokat. Ha eltekintunk Tacitus ismert - de nagyon vitatott hitelesség - kozlésétl, miszerint Róma 64. évi égésekorNero a városban él maroknyi keresztény csoportot tette felel ssé a tűzvészért, megállapíthatjuk, hogy a lll. század kozepéig a keresztények ellen legfeljebb alkalmi kilengésekr l vannak adataink. Traianus császár azt vallotta, hogy //nem a mi századunkhoz mélt " az emberek bels meggy z dése után szaglászni, s emiatt üldozni ket, ha k maguk nem okoznak nyilvános felt nést. 2B7

A keresztény vallás jogi helyzete tehát sajátosan, igen ellentmondásosan alakult. Nem üldozték ket rendszeresen, de a,,titkos gyülekezés" tilalma alapján bármikor, bármilyen feljelentésre lecsaphattak rájuk. A felfedeáetés állandó veszélyében éltek - de ez a veszély csak ritkán realizá]ódott. Nerótól a lll. század ktizepéig a legnagyobb aránytl üldozés az volt, amikor Callia provincia helytartójának kezdeményezéséreLugudunum városában (a mai Lyon) 35 keresáényt végeztek ki válogatott kegyetlenségekkel. Annálgyakoribbak voltak azonban az alkalmi kilengések. Egy-egy éhínségért,ellenséges támadásért, természeti csapásért a római kozegek az ,,istentelen", ,,embergyűlól ", ,külonckod " keresztényeket tették felel ssé, és dobták ket oda a népharagnak, vagy vetették ,,engesáelésül" a vadállatok elé. A kereszténység félig üldozott, félig megt rt helyzete csak a lll. századi Messius Decius császár Q4T25! uralma alatt fordult egyértelm en kedvez tlenre. Az egész birodalom fennállását veszélyeáet anarchia korülményei kozott ez a császár, a régi római arisaokrácia sarja, az sl hagyományok és a császári tekintély helyreállításának jelszavával kezdte uralkodását. A kotelez hódolat jelképéül elrendelte, hogy mindenkinek áldozatot kel] bemutatnia a császár szobra el tt, s err l írásos tan sítványt bemutatnia. A keresáények ellenálltak I s ez alkalmat adott az els általános üldozés megindítására, a keresáény vallás betiltására (250). Decius elnyomó politikáját utódai koztrl Valerianus folytatta, ám 260-ban perzsa fogságba került, és utóda, Ca]lienus, az e1y évtizede tartó üldozést megszüntette. De ez az üldozés sem volt kovetkezetes: a császári bürokrácia tagjai általában csak viszolyogva hajtották végre a fels el írásokat. A letartóztatott püspokok még a bort nben is akadálytalanul fogadhattak látogatókat (akikr l pedig tudni kellett, hogy szintén keresáények!), levelezhettek híveikkel, s a helytartók nemegyszer még fondorlatok árán is akadályozni igyekeztek a mártíriumot vállalni akaró keresáények halálos ítéleténekvégrehajtását. A római birodalom legnagyobb eréllyel végrehajtott keresz288

tényüldozése Diocletianus nevéhez fűz dik, aki uralkodásának utolsó szakaszában adta ki keresztényellenes rendeleteit. Az egymást kovet négy keresztényellenes torvény (303-30a) k zül azels a keresztény templomok lerombolását és javaik elkobzását, a második a papok bortonbe vetésétrendelte el, a harmadik a bebortcinzcittek további sorsáról intézkedett (vagy áldozatot mutatnak be az isteneknek,va1y halált szenvednek), végül a negyedik minden keresáény számára - tehát nemcsak a klérus tagjainak - kcitelez vé tette az isteneknek való áldozást, hatóság jelenlétében,ellenkez esetben kényszermunka vagy halál várt rájuk. A római császárság e legsrilyosabb keresztényuldcizésének kiváltó okai máig sincsenek egyértelm en tisaázva. Diocletianus restauráló tcirekvései, a császár személyének istenítése onmagában is érthet vé teszi annak a vallásnak az üldcjzését, amelynek hívei a halál árnyékában sem voltak hajlandók ,,bálványnak áldozni". Emellett forrásaink 8y, a császári palotában kitcirt rejtélyes tűzvészr l is szólnak, amellyel Calerius, Diocletianus alcsászára s a keresáénység nagy ellensége a keresztényeket vádolta. Az üldozés arányait nem ismerjuk, de bizonyos, hogy tobb ezer áldozatot kovetelt. Egy vonás azonban jelent sen megkülonbozteti Diocletianus üldozését a korábbiaktól, még Decius üldozésétól is. A ll. és lll. században a keresztények még széles korben népszer itlenek voltak. A tomeg egyes csoportjai részérl is nemegyszer hangzott el a hírhedt felkiáltás: christianos ad leonem ! (a keresztényeket az oroszlán elé!), maguk a keresztények pedig tomegesen és konok fanatizmussal vállalták a halált. Most nem ,,alulról", egyes feljelent k és trilbuzgó helytartók részérl, hanem felülr l, a kormányzat parancsára indult meg üldozés, és még a pogány tomeg is kevés lelkesedéssel fogadta. Ez pedig a kereszténység tekintélyénekés népszer ségének a jele ! A keresztények ktizott viszont - ez a nyilván egyoldalti egyházi kozlésekb l is kitíjnik - a korábbiakhoz, de külcinosen Decius üldcizésének korához képest is sok volt a megalkuvó: olyanok, akik hamis írással men289

tették ki magukat (libellati); akik bemutatták a tomjénáldozatot, de lelkuk mélyénkeresztények maradtak (turificati). Voltak, akik teljesen behódoltak (lapsi), s t akadtak, akik szent iratokat is beszolgáltattak, vagy másokat feljelentettek (delatores). Ezek mellett természetesen igen nagy volt a vértanrik, a halált vagy kényszermunkát vállalók száma is. Az üldozés jelenségei mégis azt mutatják, hogy a valóságban a keres áény gyülekezetek már beilleszkedtek a társadalmi rendbe, és valójában mindkét oldalról megvoltak a megegyezés reális feltételei. A római császárság

tobb évtizeden át tartó súlyos válságának feszult és gyanakvó hangulatában megindított üldozések csak hátráltatták, de végleg meg nem akaszthatták e^ a folyamatot. Diocletianus üldozése kudarcot vallott, s ez a kereszténységlegjelent sebb sikerének bizonyult. Kiderült, ho8y azujvallást er szakkal megtorni, megsemmisíteni nem lehet tobbé: ki kellett vele egyezni.

Az

ldózótt vallás egyenjog(lságot nyer. .

.

Ennek szükségességétDiocletianus utódai ismerték íeL Az üld zés igazi kezd emé n y ezóie, Cal e ri u s, az úldózése red ménytelenségétlátva és talán bizonyos babonás hiedelmek hatása alatt is, halála el tt visszavonta a keresztényüldoz rendeleteket (311), s az általa kormányzott területek minden lakójának biztosította a

szabad vallásgyakorlatot. Két évvel kés bb a nyugati területek u ra, Co nstanti nus (Konstantin császár) tár scsászár áv al, Licin iusszal egyetértve, a Mediolanumban (Milánó) tartott tanácskozás eredményeként ennél is messzebb men határozatot hozott; ezt nevezték kés bb milánói edictumnak (313). Ennek értelmében nemcsak meger sítettéka keresztények vallásszabadságát, hanem visszaadták elkobzott javaikat is. Helyreállították szervezkedési szabadságukat, s a helytartókat felszólították a keresztények - akár egyének, akár gyülekezetek - kárpótlási igétámogatására. A milánói rendeletek tehát nyeinek "tevékeny 29o

nemcsak vallásszabadságot adtak, hanem határozott jóindulatot mutattak a tegnap még üldozcitt vallással szemben. Az egyházi hagyomány ezt a fordulatot Konstantin egy cso-

dás látomásának tulajdonítja. A vetélytársa felett a Róma melletti Milvius-hídnál aratott dont gy zelmét megel z éjszakán, álmában vagy - egy másik változat szerint - már a csata hevében, fényes nappal, megjelent volna el tte va1y az egész sereg el tt a keresztény vallás valamely szimbóluma (vagy a kereszt, va1y az n. Krisztus-monogram) ezzel a korirattal: Tuto niká! (Ezzel gy zz| - szokásos fordítása: E jelben gy zni fogsz!) Konstantin a csodás jelet isteni rltmutatásnak fogta fel, az egyik hagyomány szerint katonáinak pajzsára rajzoltatta, s a csatában gy zelmet aratott. A látomást és értelmezést- mint látjuk - csaknem egykor egyházi szerz k is egymástól lényegesen eltér változatokban kozlik. A gyorsan kialakult legenda torténeti magvát ezért nehéz

kihámozni. Hasonló látomásoknak számos példáját ismerjük az ókorból, s a császárok kozül is jó néhánynak voltak * mindig a kell id pontban bekovetkez(5 - látomásai és csodás élményei, csak néhány évtizede pl. Aurelianusnak! Bizonyos azonban, hogy a dont csata óta Konstantin eá a gy zelmét isteni segítségnek, éspedig éppen a keresztény lsten támogatásának szerette feltüntetni. Konstantin els gy zelme óta a kereszténység nemcsak szabadságot nyert, hanem a hatalmon lev k által kedvezményezett, e8yre tcibb el nyben részesített vallássá lett. Ezzel létrejott a császári hatalom és a keresáény egyházszovetsége.

A KÉsót óron DuALlszTlKus vALLÁsRENDszEREl Az a mély társadalmi válság és a bel le sarjadt megváltásvá1y, amely a kereszténységet létrehozta, és terjedésétel mozdította, vele egy id ben és kialakulása után is, további vallási áramlato291

kat hozott létre. Kozos vonásuk az,hogy a kereszténységt l eltér en dualisztikus jellegűek, és t
A zsidó-keresztény gnózis Még emlékezünk arra, hogy a hellenizmus talaján, a meghaIó és feltámadó istenek misztériumaival egyidej leg mintegy ezeknek az elméleteként, kialakult a gnosztikus és hermetikus vallási irányzatok egész sora (vo. 237-240. oldal). Kozos alapjuk a Platónra visszany ló ismeretelméleti dualizmusnak (idea és tükorkép, szellem és anyag, lélek és test ellentéte) osszekapcsolása a Zaratu stra tanításaiban kifejtett ontológiai és etikai du al izmu ssal (fény és sotétség,egyben jó és rossz ellentéte). Ezek a tanítások a

f

ldi, reális, anyagi világot alapvet en rossznak tekintették, a tisáa szellem és fény világában véltékfelismerni az abszol t jót.

Azember helyét a világban, sorsát és hivatását tanításaik szerint az a tény határozta meg, hogy az emberben egyesül a szellem (lélek) és azanyag (tes0; az ember lelke, amely a fényisten rokona (vagy annak tartozékd, valamilyen mitikus ,,ósbűn" kovetkeztében az anyagi jelleg testnek, egyben a sotétség és rossz hatalmainak fogságába jutott; megváltása attól fü88, hogy onmagában le tudja-e gy zni a rajta uralkodó ,,$oílosz" er ket, az anyagi-testivágyakat, felismeri-e saját nyomorát, rabságát, ffi 8váltatlans ágát, és képes lesz-e lelkét-szellemét e méltatlan rabságból kiszabadítani, a foldi világ csábításaival és élvezeteivel szakítani, és megváltva visszatérni a fény és szellem birodalmába. Ehhez a misáériumok és a gnosztikus tanítások szerint titkos avatási-rijjászületési szertartásokon, a kozonséges emberi gondolkodás számára elérhetetlen misztikus tudáson (éppen ez a 292

gnószisz) és isteni segítségen át (amelyben csak a méltók és kiválasáottak részesülnek) vezet az űr. ,M idi5számításunk kezdetét megel z évtizedekben ezek a nézetek a zsidó valláson belül is felt ntek, Már a holt-tengeri tekercsekb l ismert zsidó esszénus irányzat tanításainak is voltak dualisztikus vonásai (vo. 253. oldal). Er teljesebb formában hatoltak azonban be a hellenizáltzsidó kcizcisségekbe, és a kialakuló kereszténységetis sajátos módon színeáék-módosították. Az

rijszovetségi hagyomány szerint Jézusnak egy kortársa, a ,,mágus'Lnak tekintett Simon volt az, aki az els zsidó-gnosáikus szektát létrehozta. Ószovetségi mítoszok és f ként a két teremtéstorténetés az egymástól eltér istennevek (Jahve és Elohim) értelmezésébl indult ki, és arra a k
293

Markión

A keresztény talajon kialakult gnosáikus irányzatok kozcitt kiemelked jelent ség volt a maga idején az, amely Markión,

egy kisazsiai származásl3 szektaalapító nevéhez íűz dik (élt kb. 110-160 ktizott). Markión tanítása szerint a világteremt ,,kézm vesisten" (a démiurgosz), aki nem azonos a legf bb, ám rejt zk d ,,,ismeretlen istennel" (theosz agnósztosz), ma}ának az ószcivetségnek és a zsidó vallásnak az istene (tehát nem fogadta el a zsidó-gnosztikusok elméletétJahve és Elohim kettéválasztásáról). A legf bb, ismeretlen istennek e6y szolgá ja annak akarata ellenére, a maga korlátolt képességeinek megfelel en megteremtette ezt- az anyagi világot, amely a ma8a gyarlóságával és hitványságával csak tükrozi alkotójának silány, alacsonyabb rend voltát. De arnikor ezt a világot és benne az embert me8teremtette, azt akarta, hogy teremtményei csak t ismer.iék el egyetlen és legf bb istennek - és eltitkolta el lük, ho8y létezik foltitte egy tokéletesen j , ám az anyagi világon belül megismerhetetlen, mert tisztán szellemi, nem teremt isten. Elküldte hát a saját koveteit, Mózest és a zsidó prófétákat, ho8y a saját világteremt ,,bolcsességét" hamis szavakkal hirdessék. A legf bb és mindeddig ismeretlen isten azonban megkonyorült a félrevezetett embereken: leküldte hozzájukfiát, Jézust, aki e világ teremt istenével szemben a szellemi világ ,,ismeretlen istenér l" hozott jó hírt (evangéliumoO; )ézus tanításának lényege az anyagi világtól és értékeitl való elfordulásban, az aszkézisben, a foldi hatalmasságok semmibevételében rejlik. Ez a tanítás Markión érvelése szerint legtisztábban Lukács evangéliumában és pál egyes leveleiben jelenik mé8 - de csak akkor, ha helyesen, meghamisítatlan formájukban olvassuk ket. A féltékenyvilágteremt démiurgosz ugyanis azonnal megindította, most már a kereszténységen belül is, a maga hamis propagand áját. Úgy tüntette fel, mintha az pr íétái,az ótestamentumi igehirdet k is megjósolták volna Jézus eljovetelét; holott azószóvetségben, a démiur294

gosz alkotásában szó sem lehet )ézusrol, az ismeretlen isten kül-

való |szovetségi utalások mind koholmányok. A markiónita tanítás, amely a keresztény jelleg(l irányzatok

dottér l, azerre

kozott els nek alakította ki a saját szentírását, tehát az úrj vallást teljesen elszakította zsidó el zményeit l. A világot alapjában hitványnak tartó pesszimista szemlélete élesen szembeállította saját társadalmával, amelyen belül a kialakuló keresztény egyházmár kereste a saiát helyét is. Az egyházi gyülekezetek tobbsége elutasította Markión tanításait és széls ségesen aszketikus kovetelményeit (teljes házassági tilalom stb.). Ebben a harcban vették fel Markiónnak, all. század legnagyobb hatástj eretnekének keresztény ellenfelei a katolikus elnevezést, és éreztékmagukat kényszerítveegy rij, hiteles és a zsidó Ószovetséggel való torténeti kapcsolatot hangsrllyoz Szentírás-gyíijtemény létrehozására, Markión eretneksége, amely az adott világ tagadásának egyik legszéls ségesebb megnyilvánulása, a lll. században elenyészett.

A

mandeusok

gnosztikus irányzatok kozül külonélt mandeusok, akiknek néhány ezer íós gyülekezetei napjainkban is fennállanak mé6. A szír-arámi mandá szó tulajdonképpen a gorog gnószisz (tudás, ismeret) szo szerinti fordítása. A mandeusok a legsibb vallás híveinek tartják magukat: ez volt - vallják - már Ádámnak is a vallása, amelyet azonban külonboz kés bbi hamis hírnokok, így tobbek kozott Ábrahám, Mózes és Jézus, sorra meghamisítottak. Saját tanításaikat mitikus tartalmrj szent iratokba foglalták, amelyek egy sajátos arámi dialektusban és írásrendszerben maradtak fenn. Az id k kezdetén - így tanítják - két slétez volt: az Ősgonosz, amelyet a Sotétség királyának és a Fekete vizek istenének va1y |pzen világ" urának neveznek;

A keresztény tala.ion

sar_iadt

leges helyzetet foglalnak el a Mezopotámiában

295

és a Jó princípiuma, amelyet szintén három alakban képzelnek el: mint a ,,jó gyumolcs", a |ía8yo8ó égboltozat" és a ,,nagy fényesség". Eza j istenség tobb szellemi lényt teremtett, amelyek a Rossz és.|ó birodalmának határán megteremtették az ideális embert, az emberiség eszményítettsét és mintaképét.Ez azonban a Sotétség urának teremtményei, a bolygók uralma alá kerult: ezért van alávetve a csillagokban megírt végzet akaratának. A bolygókat a mandeusok a babiloni nevükon ismerik: ez vallásuk babiloni kapcsolatainak bizonyítéka.A csillagok és a végzet uralma al l azember a jelképes megtisztulás szertartásaival menekülhet: ezekre els nek Keresztel János tanított, akit a man-

deusok sokkal magasabbra tartanak, mint Jézust. Az embernek születésétl haláláig tobbszor is meg kell ,,keresztelkednie": az utolsó ,,keresztelés" a haldoklókat éri kozvetlenül haláluk el tt. Ezeknek a tisztító jelleg szertartásoknak - az er teljes aszketikus életvitellel együtt - f céljuk az, hogy az emberi test fogságába esett emberi lelket ebb l a rabságából megszabadítsák, a ,,test szennyét l" megtisztítsák, hiszen a test a Sotétségurának szolgáival, a bolygókkal rokon I s az emberi lélek jajveszékelt, amikor el szor belegyomoszolték a testi lét bortonébe. A tisztító szertartások után az elhunyt lelke csak további 45 napos vándorlás után jut el eredeti fényhonába, hogy beléolvadjon a mindeneket átolel egyetemes t zlélekbe.

A manicheizmus A gnosztikus jellegíl dualisztikus vallásrendszerek kozul a

leg-

szervezettebb és legtudatosabb az, amely Mani nevéhez íűz dik. Maniperzsa származástj orvos ,rolt, életrajzi adatait meglehet s pontossággal ismerjük: 216-1,an született Babilonban, és 27+277 kozott bortonben halt me.1. Tanításait maga fogla,lta írásba, és gondoskodott terjesztésirkr l. Tehát az egyetlen olyan vallásalapító, akinek saját ma ;a szerkesztette m vei hite296

lesen tartalmazzák tanításait (e m vek nagy része azonban elveszet0. Mani tudatosan és programszerí]en szinkretikus: céljának azt tekintette, hogy egységes rendszerben foglalja ossze mindazt, ami- szerinte - helyes Buddha, Zaratustra , )ézus és a tobbi pró-

féta tanításában, tehát nem mer ben jat akar ny rjtani, csak egységes rendszerbe foglalni a korábbi vallásalapítók helyes nézeteit. Tanításának lényegétmítosz alakjába ltoáette. Kozéppontjában - a tobbi dualisztikus vallásrendszerhez hasonlóan - a) és Rossz, a Fény és Sotétség ellentéte és harca áll. Kezdetben, amikor még Égés Fold sem létezett, egymástól függetleniil és egyenl hatalommal állt fenn a két birodalom. A Fény királyságának ura a Fényatya, a sotétségépedig u1yanaz, akit a kereiaények átánnak, a perzsák Ahrimánnak neveznek. Ám de a Sotétségura nem nézhette tétlenül a Fény szépségét;védekezésüla Fényisten el bb azÉlakAnyját hozta létre, aki megszülte az (Leve,,eszményi embert", ez pedig a Fény ot legjobb szolgájával az ugyancsak megtámadta T z) szovetkezve Yíz, g , Fény, Szél, harcra kész,,sotétbirodalmat". A harc folyamán a Fény és a Sotétséger i tisszegabalyodtak, az eszményi ember pedig (ismerjük már gnosztikus rendszerekb l ea az elképzelés0a Sotétség fogságába esett. A küzdelem els szakaszában tehát a Sotétség kerekedett felül. A harc második szakaszában a Fényisten rjabb szellemi er ket teremtett, és ezek legalább odáig jutottak el, hogy hívó szavukat az ,,eszményi ember'' meghallotta, és válaszolt rá. Az ember legf bb feladata tehát az, hogy válaszoljon a minduntalan hozzá szól isteni sz zatokra/ a magasabb rend Fényvilág hívó üzenetére. Ezzel megkezd dhetik a harc utolsó, harmadik szakasza amely Mani tanítása sz'erint az idejében is tart mindaddig, amíg az ,,eszményi ember" megváltása, felszabadítása teljessé nem válik. Ezt a célt mozdította el Mani k
az utolsó nagy Megváltó is.

A

megváltást szolgálják tanításai, azokat szemléltet mítoszai és szimbolikus szertartásai egyaránt. Mani dualizmusa: kozmikus és panteisztikus dualizmus. Minden, ami létezik, vagy a Fény, vagy a Sotétség birodalmának tartozéka, vagy pedig - ami a legáltalánosabb - a kett keveredéséb l keletkezett, és a létez k rangsorában attól fugg a helye, melyik princípiumhoz mily mértékbenáll kozelebb. Még az állatok és novények is részesei lehetnek azegyik vagy másik princípiumnak. Ennek a felfogásnak voltak szinte groteszk kovetkezményei is. A novények kozül azok, amelyek éréséheza legtobb napsütésre van szüksé6, tobb fényelemet hordoznak magukban, és fogyaszásuk külonosen ajánlatos a hiv k számára: így f ként az uborkáé és a dinnyéé.Ágoston egyházatya, aki éveken át a manicheizmus híve volt, hogy kés bb annál ádázabban támadja ket, maró grinnyal szólt azokról, akik saját vélekedésük szerint ,,istent ínyükkel képesek magukba fogadni". A manicheizmus rangsorolásának kovetkezménye volt az is, hogy a hív minden, még a legbanálisabb tettével is mindig az egyik vagy a másik er t, a Fényt vagy a Sotétséget szolgálta, és vagy siettette, vagy gátolt4 a Fény végs gy zelmét. Ezért minden b nnek kozmikus jelent sége van és megbocsáthatatlan; ez éles ellentétet jelentett a kereszténység üdvtanával szemben. Nincs isten, aki a b noket megbocsáthatná, va6y azoktól megváltást ny jthatna: éppen ellenkez leg mindaddig, amQ a Fény egy része a sotétséggel keveredik, va1y annak fogságában van - addig ,,ma7a a Fényisten szorul megváltásra", flQffi az isten váltja (váltotta) meg az embert, hanem az ember váltia me7 az isteni világot. Nem minden embernek adatott meg egyenl mértékbena megváltásban való cselekv kozrem kodés lehet sége. Ez leginkabb a ,,kiválasztottak" (latinul: e/ectr) feladata és kiváltsága. Ezek teljes vagyontalanságban és n tlenségben, szigorri aszketi-

kus kovetelmények kozott

az

egyszerű hívek, a ,,hallgatók"

huditores) adományaiból élnek. Ez utóbbiak éppen azzal szo|gálják a Fény terjedését,hogy adományaikkal hozzájárulnak az 298

electi ,,tiszta" életéhez.Mindenki hetenként koteles meggyónni, éspedig az auditores azelecti

el

b

neit

tt, az utóbbiak

"8yazonban jóvánem az automatikus megbocsátás reményében, hanem a tétel kotelezettségével kell megvallani. Minden halál jó _ a manicheus vallás szerint -, hiszen annak a folyamatnak a tartozéka, amelynek során az emberi testbe zárt fény egy tljabb részecskéje kiszabadul a bortonéb l. Ez aíényrészecske azután vagy _ immár ,,egy fokkal" megtisztultabb állapotban - visszatér egy jabb testbe, vagy végleges megváltást nyerve a Fény birodalmába térhet vissza. ltt észrevehet a rokonság az indiai vallások, els sorban a buddhizmus tanításaival; ujszerű azonban annak er s hangsúlyozása, hogy a lelkek megváltásifolyamata egy irányri és megfordíthatatlan, süllyedés, alacsonyabb fokra való visszaesés nem lehetséges benne. Ez a megváltásifolyamat addig tart, amíg minden emberi lélek el nem éri a tokéletességfokát, vissza nem tér fénybirodalmába - tehát amíg az emberiség ki nem hal. A megváltás végs cél.ia: az em-

más sz kebb kozosségében, az elkovetett

b noket

beriség megsz nése.

Mani tanítása a Fény végs gy zelmének feltartóztathatatlan voltáról (amelyet emberi b nok legfeljebb lassíthatnak) illuzórikus hiedelemvilágában látszólag optimista _ a társadalom realitását tekintve valamennyi vallásrendszer kozül a leginkább peszszimista. Az emberi nem léténekértelme: onmaga felszámolása, megszüntetése. A manicheus hiv csak saját lelke tokéletesítésének és a fényisten ,,megváltásának" jegyében él saját egyházán belül - amelynek hierarchiáját ugyancsak Mani alakította ki -, de teljes kozombosséggel a társadalom valóságos anyagi szükségletei iránt. A legmagasabb rend ek azok a kiválasztottak, akik azimán, a sok bojton, meditáción és hitterjeszt -igehirdet tevékenységenkívül semmi mással nem foglalkozhatnak; a termel munka egyetlen jogosultságát az adja, hogy ez szolgál az electi igénytelen életénekfeltételéül is. A kés antik világ válsága kozepette Mani tanításai gyorsan 299

terjedtek. Ezt sikerrel szolgálta a vallásalapító rendkívül tudatos szervez és hitterjesz tevékenysége,számos utazása és a manicheizmus nagy alkalmazkodóképessége. A Babilóniából kiindult rij vallási irányzattért hódított a római birodalomnak f ként keleti tartományaiban, és a lV. század folyamán a kereszténységnek is vetélytársa lett; keleti irányti terjeszkedése során f ként Kozép-Azsiában térített(az iráni szogd és a türk ujgur nyelven számos manicheus irat maradt fenn), de híveket szerzett még Kínában is. Az uralkodó korcik eleinte bizonyos jóindulattal szemléltékaz új megváltó vallás teljes társadalmi és evilági kcizombosségét - hiszen ez a fennálló rend elleni harc igényétis kizárta. A manicheus vallásrendszer teljes kozombossége, s t ellenséges beállítottsága a termel - és társadalmi tevékenység minden fajtájával szemben, az állami hierarchia tel.ies elutasítása és az elméleti ,,emberellenesség" azonban hamar me88y zte az uralkodó osztályt e tanítás veszedelmes voltáról. Maga Mani fellépésétkcivet en még élveáe l. Sahpuhr perzsa király rokonszenvét és érdekl dését;utóda, l. Bahram azonban bortonbe vetette, ahol hamarosan meghalt; a manicheus monda szerint J zushoz hasonlóan kínhalállal végeáékki. A római birodalomban Diocletianus - még a kereszténységüldozésételrendel edictumait megel z en - már 293-ban elégetésreítélteMani híveit. A manicheizmus tehát egyike volt a kés ókor és korai kozépkor legelterjedtebb vallásainak - de roppantul tudatos hitterjesáése ellenére sehol sem tudott tobbségi vagy uralkodó szerepet betolteni. Egyetlen ujgur tórzsf , Bogu kagán volt az, aki 762-ben - r
lisztikus vallásnak torténeti jelentósége mégis igen nagy. Bizo_ nyos tanításai, szertartásai és szervezeti formái kétségtelen hatást gyakoroltak a már meglev és a kés bb kialakult vallásokra

A gyónás, mint kotelez intézménykorábban volt "gy*ant. n,llg u manicheizmusban, mint a katolikus kereszténységben;az

hierarchia e8yes intézményeiis hatást gyakoroltak a ke"gyr,ari resztenysegre. A szerzetesi életforma kialakításában a maniche_ izmus tanítványa volt a buddhizmusnak és dzsáinizmusnak - de alighanem tanítómestere a kereszténységnek. Miként Mani, rgy kesoUb Mohamed is onmagát tekintette ,,a próféták pecsétjé"nek". A manicheusok hitvit áz irataiaz egyistenhív vallások eliun u kés bbi valláskritikának is forrásául szolgáltak, Jelenlegi ismereteink még nem teszik ]ehet vé annak megállapítását, .ily"n kozvetlen vagy kozvetett hatást gyakorolt a ma_ nicheizmus a kozépkori kereszténységenbel l fellépett dualista

jelleg mozgalmakra: a Dél-Európában kialakult bogomil és a nyugati katÉar és albigens eretnekségre. Bizonyos azonban, násy a rnanicheizmus, ez a sokfelé elterjedt és mindenütt üldozoti vallás a legkovetkezetesebben fejeae ki azt a misztikus dualista világfeliogást, amely az adott világot eleve rossznak, gyógyíthatatiannak, elutasítandónak vélte, és a megváltás Ógyótlen ,jtját az adott valóság tagadásában látta. Elnyomatása és bukása így szukségszer volt.

^

A

CYÓ1ELMES ECY|l^z hitte rje sztés sike rei

A dualisztikus vallásrendszerek részben onálló egyházakat alkottak, részben a keresáénységen belül hirdették tanaikat. A misztériumvallásokkal sa korai kereszténységgel egyt r lfakadtak; inte]lektuális vagy éppenséggel,,tudományos" igényességük, bonyolult szimbolikájuk és mítoszrendszerük, aszketikus gyakorla_ 301

tuk és az anyagi világ tényeivel szembeforduló radikalizmusuk

azonban megfosztotta ket tomeghatásuktól, s ugyanakkor ki" hívta a kegyetlen üldozést is. Lassri elenyészésijkígy szijkségszerr]lnek is tekinthet , Mí8 a lll. században osszességükben még egyenrangri vetélytársak, a lY. század második felét l kezdve az államhatalom támogatását is élvez ,,egyetemes" (katolikus) kereszténységvégleg f lébük kerekedett. Konstantin hivatalosan csak egyenrangrivá tette a keresaénységet a birodalom ttibbi vallásával, de már a 313. évi szabad hitvallást biztosító rendelet kiadásától fogva s az id k folyamán egyre egyértelmíibben és határozottabban a császári kedvezés számos jelével halmozta el. Így jártak el utódai is, akik az egyetlen ,,hitehagyott" (aposta, ta) Julianus kivételével mindannyian keresztények voltak, és a nem keresztény vallások gyakorlatát torvényes intézkedésekkel is korlátozták. A ,pogány" vallások fokozódó elnyomatásának csticspontjaként végül Theodosius (379-395) uralkodásának utolsó éveiben betiltotta az osszes nem keresztény kultuszokat (csupán a zsidó vallás gyakorlatát t rte el igen sz k keretek kcizótt), s a kereszténységen belül az állam által hivatalosan el. rtodox) és,,egyetemes" (katol i ku s) i rányzattó| jtotta. Jézus tanítványainak szíik kor gyülekezete, amely az ellenséges világot csak a Mester hamaros visszatérésénekreményében volt képes elviselni, három évszázad leforgása alatt nagy hatalm , szervezetével az egész római birodalmat behálóz , az államszervezettel szorosan egybefonódott s a fennálló társadal: miés politikai rend istenieredetét hirdet egyházzá lett. A római birodalom leguldozrittebb vallása el bb kedvezményezett, majd egyedül uralkodó államvallássá alakult. Ezzel a kereszténység jellegében sokoldal változások kcivetkeztek be. Csak ekkor indul meg rohamos terjedése. AlY. század els éveiben híveinek száma a birodalom lakosságának legfeljebb heted- vagy nyoIcadrészét tette ki, száz évvel kés bb pedi6 már csak megcsontosodott konzervatívok, néhány római ismert,,igaz hitű"

(o

eltér ,,eretnekség"-eket is a legkeményebb büntetésekkel s

302

y arisztokrata család, hagyomán "poturani

rz

gorog értelmiségiekvagy (a a fejl dést l végképpelmaradt társadalom ellenkez pogány szó) ragaszkod(innen magyar a falusiak, /,paganusok" jvekhez az eredmény persze Ez oz. szokásokh és nuk u regi vagy éppen nemcsak propaganda, hitterjesztés, ,,szelíd nyomás" volt, A tegis spontán meggyáz dés, hanem üldozés eredménye vé lett üldoz nap még uláózott vallás egyik napról a másikra szer_ sokkal hajtva, _ á, ur.,,égyedul üdvozít hiti,fanatizmusától tet_ üldozói tegnapi u"ruttubüán, gátlástalanabbul, mint ahogy toakciók, állami az kovették ték. A poganyiag ellen egymást

feldrjlásai, megdemÁst;ácók, utcJi lincselések, templomok m_ felhalmozott folyamán teriplomaik vagyon át, évszázadok

pekincseit már konstantin elkobozta, a ,,bálványok szentélyeit" véres sokszor tomegek keresztény dig a papok által vezetett vagy keresztény harcok kozepette megostromolták és feldrilták, m kincsek, érték Mérhetetlen át. alakito"tták te.plomok[a Külonosen isy építbszeti remekm vek, kéziratok pusztultak ."], pátriárkái, hirhedtté váltak er szakos fellépésükkel Alexandria íára ", ók Theophilosz, Hippolri,or, és Kürillos z, ,|az alexandriai a Hüpatia, és vezették a híres szerápisz_templom lerombolását, pedig pogányság A pogány érzelm filozófusn meglincselését,

korántsembizonyultolyellenállóképesnek,mint.akeresztény-

hosszan tartók ség, de a korábbí üldozések sem voltak annyira megsemmipogányság a amelyek és kovetkezetesek, mint azok, sítésérevezettek.

után a keA római birodalom terÜletén belul elért gyzelem is, A lv, határait világ római a átlépte vallás terjesztése

resztény

gótokat térítet_ századkozepén az Al_Duna mentén éló nyugati A kovetkez szerzóje. ás bibliafordít gót a püspok, te me8 vulfiía érint_ mértékben amilyen torzsek, gurrnan u pedig századokban a kereszfelvették kezésbe kerültek a"romai birodalommal, sorra

ténységegyikvagymásikformáját.Dontfontosságrnakbizo-

ír,Áogy a"rbmai birodalom leger sebb germán utódálla_ mánakszervezje,afrankKlodvig,azY.századvégénfelvette,

nyutt

303

és egész népével felvétette a katolikus kereszténységet, elismerve a római püspok fennhatóságát. Ezzel a római birodalom egy. kori területének minden népe keresztény volt immár. A lV. század óta a kereszténység élvezi az uralkodó vallás minden el nyét, de éreznie kellett ennek hátrányait is. Konstan* tin óta megjelennek az egyházi nagybirtokok. A császár és utódai a templomok s a klérus fenntartásáras a jótékonyság gya-

korlására jelent s foldbirtokokat adományoztak egyes püsp
tan él remetéket kozos intézményekbe tomorítette. A ,,kozos életet" a városoktól távol lev , zárt intézményekben, kolostorokban valósították meg. Ezek el szor Egyiptomban alakultak ki, majd azegész Keleten elterjedtek, kiszorították - az egyházkózbelépéséreis- azegyéni aszkézist, s a római birodalom bukása után Nyugaton is megjelentek. A kolostorok lakói, a szerzetesek voltak hivatva arra, hogy a maguk zárt és szervezett korülményei kozott fenntartsák az egykor általános vagyonkozc}sségi és aszketikus ideált. Az els , keleti szerzetességek, amelyeknek nagy szervez i Pakhómiosz és az írástudatlan paraszti sorból kiemelkedett kopt Senute voltak, azegyházon belul a plebejus torekvéseket is fenntartották, és nem egy esetben kerültek szembe a puspok k vezette egyházza| A nyugati szerzetesség már eleve teljes mértékben beilleszkedett az adott társadalmi rendbe. ltáliáb an az els kolostort 529-ben a Monte Cassino hegyen a nursiai születés Benedek alapította.

Az egyházi tanok rendszere

A gy fres egyház tanításait az ,jj kovetelmények szellemében dolgoaák ki a lV. és V. században tevékenyked egyházatyák. Kozvetlenula kereszténység gy zelme után, a már elért eredmények magaslatáról visszatekintve, írta meg Egyháztórténetét

Eusebius (Özséb). M ve az apostolok korától saját napjaiig halad, és f ként a kés bbi korszakokra nézve ma is értékes forrás. Az egyház és a császári hatalom megbonthatatlan szovetségét hirdeti Konstantin császárrol írt életrajza, amely a despota uralkodót valósággal a csodatev szentek soraiba emeli, és a püspo-

kokkel helyezi egy rangra. Azegyházi tanoknak a tomegek k zott való terjesáését szolgálta Hieronymus (Jeromos) latin nyelvílbibliafordítása, aVulgata (népszer , általánosan elterjedt). Ma ezaíordítás szolgál a katolikus egyház hivatalos bibliai szovegeként. A korai, idealizált keresaénység eszményeit akarta nagy

jt}vend országába vetett minden reménykedéssel: hiszen az

hatásti prédikációival és hatalmas terjedelm irodalmi munkásságával ébren tartani Joannész Khrüszosztomosz (Aranyszáj hnos) antiochiai, majd konstantinápolyi püspok. Egy beszédében i még arra is kísérletet tett, hogy az skeresztény vagyonkoztisséget általános alapelvvé tegye. Az egyes m iveiben megszólaló plebejus álláspont miatt a tomegek szemében népszer püsptik a Kaukázusban, száműzetésben fejezte be életét.A f ként iro-.,

már itt van kozottünk, az egyház képében ! Az adott társadalmat e tanítás értelmében már csak azért sem szabad teljes egészében e]vetni, mert hiszen benne foglaltatik az egyház is, amely egyedül képes az esend embert az eredend b n hálójából kiváltani. Ámde azegyházfüggetlen a végnapjait él ,,emberi", római birodalomtól. A birodalmat ért csapásokat tehát nem szabad a keresztény hit rovására írni- mint ahogy azok a még meglev pogány írók teszik, akik a birodalom sorozatos kudarcait az si kultusz elhanyagolásának tulajdonítják. Az egyház azonban folotte áll minden f
,

dalmi munkássággal ható egyházatyáktól eltér en Ambrosius

milánói püspok (Ambrus) inkább politikai tevékenységévelszolgálta egyházának érdekeit. Kíméletlenhatalmi torekvései még a császári hatalommal is szembeállították. Egyéniségébenmár a császárokat kiátkozó, korlátlan világi és szellemi hatalomra egyaránt tor nagy kozépkori egyházfejedelmek alakjának korvonalai jelennek meg. A keresztény egyházi tanítás fejl désérea legnagyobb hatást Augustinus (Ágoston) hippói püspok gyakorolta (360-439) a bels lelki fejl dését- fitogtatott, de mégsem teljes szinteséggel - feltáró Vallomásai mellett Az isten országár l (De civitate Dei) c. nagy terjedelm torténetfilozófiai vitairatával. A világtorténet folyamatát két nagy er , két ,,állam" egymás elleni küzdelmeként ábrázol1a: mint a foldi hatalmon alapuló emberi államnak (ennek legtokéletesebb megtestesít je a római birodalom) és a bíjnoket feloldó, kegyelmen alapuló istenállamnak harcát; ez utóbbinak foldi megjelenése az isteni kegyelmet elért igazakat magába tomorít katolikus egyház. Az ,,emberi" állam lényegénél fogva b nos - mert minden ember az eredend b n rabja, és b nben leledzik minden alkotása. Csak az isteni kegyelem részesei, a kiválasztottak nyertek ez alól Krisztus által megváltást, és váltak az egyház tagjaiként az ,,lsten országá"-nak polgáraivá. A világtorténet folyamatának lényege nem más, mint a foldi bi. rodalmakkal, e,,hatalmas rablóbandákkal" szemben az lsten országa fokozatos/ egyre magasabb szint kibontakozása. Az ágostoni tanítás elméletileg volt hivatva megalapozni az egyház minden irány hatalmi torekvéseit. Leszámolt az lsten el-

,i

válhassék. A gazdasági és politikai hatalma teljében lev egyház tokéletesítette az egyházi ranglétra (hierarchia) rendszerét is. Az egyes gyülekezetek eÍvesáették azt a jogukat, hogy püspokeiket maguk válasszák. A püspoki cím viselését a legrégibb és legtekintélyesebb gyülekezetek papjaira korlátozták, a tobbieket a pi.ispo-

koknek rendelték alá. A ptispokok folé emelkedtek a metropoli-

l

ták, és ezeknél is tekintélyesebbek a pátriárkák: a birodalom cit legnagyobb és az egyházi hagyományok értelmében leg sibb egyházkózségének püspokei (Róma, Konstanti nápoly, Alexandria, Antiochia és Jeruzsálem). A pátriárkák mindegyike valamilyen jogcímen az egész egyház vezetéséretartott igényt. Jeruzsá]em pátriárkájának tekintélyéta Jézus m kodésérevaló emlékezésadta; Antiochiában született meg a ,,keresztény" elnevezés; Alexandria volt a 300 korüli években a legnépesebb keresz307

tény gyülekezet, Róma és Konstantinápoly pedig politikai befolyásának koszonhette tekintélyét. Róma püspokei a 300 koriili évek óta ezenfelüt azzal a (megalapozatlan) hagyománnyal is ér. veltek, hogy Péter apostol,,a k szikla, kire az egyház épül", élete végénRómában járt, itt megalapította a keresztény gyülekezetet, a város els piispoke lett, és Pál apostollal egyutt itt szenvedett Nero alatt vértanrihalált. Eá a hagyományt egykorű vagy . kozel egykor források nem er sítik meg, s az minden bizonnyal csak a római püspok k hatalmi torekvéseinek érdekében szüle. tett. Róma püspokei azY. század kozepe, l.,,Nagy" Leó óta kezdtek vezet szerepet betolteni a nyugati világban. A ,,pápa" cim (papas : atya) pedig csak a Yl. század elején kezdett meghonosodni. Róma püspokeinek vezet szerepe akkor vált a nyugati világban valósággá, amikor a birodalom kettészakadásával a nyugati területek politikailag is kulonváltak Kelett l, és ebben a térségben Róma maradt a kereszténység egyetlen nagy k
harcot hirdetett. Az ókor és a kora kcizépkor folyamán - a továbbra is gyakran ülésez helyi zsinatokon kívül - tobb egyetemes zsinatot tartottak. Legjelent sebb ezek kcizul a 451-ben, az ugyancsak kisázsiai Chalcedonban tartott zsinat, amelynek az egyház alapvet hitelveir l adott megfogalmazását a katolikus egyház mindmáig kotelez érvénynek ismeri el. Átalakult, és a korábbihoz képest még bonyolultabbá vált a ,,diadalmas egyház" szertartásrendje. A misáérium jellegű szer, tartások mindinkább elhatalmasodtak. A becizonl , pogány mrllt r tomegek hatására/ megnyerésükre és igényeik kielégítésére további pogány ünnepek átvételévelb vült az egyházi unnepek kore. Ekkor tették Mithrasz és a napisten születésnapját, december 25-ét Krisztus szuletése napjává. A bálványok inrádását megtiltották - de a Krisztust, Máriát és a régi id k apostolait és vértanrjit ábrázol képeket tiszteletre méltóaknak ismerték el, s a hitért meghalt mártírok testi maradványainak ugyanolyan csodatev er t tulajdonítottak, mint egykor az egyiptomi vallásban Ozirisz állítólagos foldi maradványainak. AlY. század vége óta kezdte az egyház hirdetni azt is, hogy egyes kiemelked személyei: a mártírok és azigaz hit legkiválóbb hirdet i ugyanolyan emberfelettiek és csodatev k voltak, mint a misztériumvallások emberfeletti héroszai. kialakult a szentek kultusza, a szentképek, szobrok és ereklyék tisztelete. A legy zótt istenek és szertartásaik kerül riton mégis bejutottak az ket legy zó kereszténységhiedelemvilágába és szertartásrendjébe.

A

dogmatikai harcok

A hatalom küszobén álló, majd teljes birtokába jutott egyházon belül jszer ellentétek magyarázzák meg a dogmatikai harcok megváltozott jellegét a lV. század óta. A l1-1ll. századi bels harcok eredménye olyan értelm kompromisszum volt, amely egy309

szerre ismerte el Jézus isteni (transzcendens) és emberi (immanens és tcirténeti) jellegét. Ennek a,kompromisszumnak logikai. lag ellentmondásos voltát azonban csak a gyermekded hit pa. lástolhatta. Viszont a gorog filozófiai m veltség hívek számának ncivekedése, éppen alll. század második felét l kezdve, felvetette art az igényt, hogy fogalmilag tisáázzák a megfoghatat. lant és megértsék az érthetetlent. Ez a torekvés váltja ki a 30&as évekt l kezdve azegyháuon belül a dogmatikai harcokat. Ezekbt két nagy íáztsra oszthatjuk: az els szakaszra - nagyjábóI a lV. század végéig- jellemz azegylényeg ség tanítása koruli harc, a második szakaszV-Vll. század) f harci jelszavává Krisáus ,e1ységes" vagy ,,kett s" természetének kérdéselett. Az egylényeg ség kérdésekorüli viták kiindulópontjául .|ézus személye,,isteni" jellegének pontosabb meghatározására val igény szolgált. A legkorábbi, 1-1l. századi keresáénység külonb " z íormulákba ciltoáette azt a meggy z dését,hogy Jézus em. berfeletti lény: vagy,,Messiás" (de akkor emberi vonásai vannak elótérben),vagy,,lsten fia" (és akkor az isteni jelleget kell kiemelni). A két álláspontot egyeáet kompromisszum talaján szukségszer en vet dott fel a kérdésekserege: hogyan fér cissze J& zus isteni volta az egyistenhit elvével? Hogyan viszonyul alakjában egymáshaz az isteni és azemberi jelleg? A legkülonb
m veltebb rétegeknek, amelyek a gorog fogalmi gondolkodás fel l kozeledtek a kereszténységhez. Ennek a torekvésnek legha-

tásosabb megfogalm azását a 300 korüli években Arius alexandriai presbiter nyrijtotta. János evangéliuma bevezetésébl kiindulva a kérdésttigy oldotta meg, hogy Krisztus azonos a testet oltott Logosszal, amely az egyetlen lsten els és legmagasabb rend teremtménye, de mégiscsak: teremtmény, tehát id ben keletkezett, lstent lkülonbozik, és változásnak, szenvedésnek is alá van vetve. Ennek az elvnek kovet it nevezték ariánusoknak. Arius kortársa, Athanasius alexandriai metropolita - akit az egyház kés bb,,az ortodoxia atyja" kituntet címmel ruházott íel - az Arius által képviselt ,,eltér jelleg'Ltanával szemben az ,,egylénye gűség" (homouszion,) elvét hangoztatta. Az tanításai alapján fogadta el a nicaeai zsinat azt a hittételt, hogy az egységes jelleg (tehát lényegileg egyetlennek nevezhet ) isteni lény három, jellegében azonos/ de létében egymástól kulonboz isteni személyre oszlik az Atyára. Fitjra és Szentlélekre. A külonboz ,,isteni személyek" azonos,,isteni lényegé'Lnekhangs rlyozása miatt nevezik ezt a tant az egylényeg(lség tanának; ill. a hármasság hangsulyozása miatt a trinitárius tanításának. Arius és Athanasius megfogalmazása kozott mintegy kozépúrton áll az a kompromisszumra torekv nézet, amely az ,,azonos jelleg" (homouszion) megfogalmazást némileg enyhítve az isteni személyek egymáshoz hasonló jellegér l (homoiusziod szól. Az ortodoxia ezt az enyhít fogalmazást is elvetette. A nicaeai zsinat által elfogadott (kés bb más zsinatok által módosított, majd végül a chalcedoni zsinat által még pontosabbá tett és rijra megerósített) megfogalmazás természetesen rjabb ellentmondások és kérdésekseregét vetette fel. Ha )ézus már eleve isteni lény - honnan valók benne az emberi vonások? Ha isteni lénykéntorokkévaló - hogyan születhetett? Talán azisteni jelleg mellett, azon kívül, attól ftrggetlenül van emberi jellege is, és akkor kétféletermészet egyesül benne, egy ,,isteni" és egy ,,emberi". Ez volt Nestorius antiochiai pátriárka tanítása/ a 311

Fl|u,",

ii]

,i' ;l

]

]

,'i

l

11]

,]

]i

r,lii l

,ll

,,kett s természet" (d ofizitizmus, heterofizitizmus) elve. Ebben az esetben tehát,,két Krisztus van", egy lsten és egy ember: az, aki Betlehemben született, az ember volt; indokolatlan tehát a Mária-kultusz, hiszen Mária nem,,istenanya", csupán az emberKrisztusnak szül anyja. A másik elmélet a ,,kett s természet" tanával szogesen ellentétes módon azt hirdette, hogy Krisáusban az emberi jelleg tokéletesen beleolvadt az isteni jellegbe, tehát egyetlen, egységes és sajátos jelleggel, ill. természettel rendelkezik; ez az ,,egységes természet" elve, a monoíizitizmus, amelyet az alexandriai pátriárkák fogadtak el egyedül igaz dogmaként. Ebben az esetben indokolt a Mária-kultusz is - hiszen az istenembert szülte. A sokszor f l ttébb szubtilis módon megfogalmazott teológiai problémák korul ma már elképzelhetetlenul éles harcok indultak meg. Ezekbe belejátszottak a nagy hatalmri pátriárkák vetélkedései, hatalmi és személyi ellentétei s a m gcittük felsorakozó társadalmi er k harcai is, A konstantinápolyi császárok 395 óta az Athanasius nevével fémjelzett trinitárius irányzat hívei voltak, az űjonnan kibontakozó n. krisztológiai harcban azonban a monofizita és heterofizita irányzat kozott nem akartak donteni. Két egymást kovet ellentétesen határoz zsinat után a már tobbszcir említett chalcedonizsinat (451) mindkét,,széls séges" állásponttal szemben a dogmatikai harcot azzal a megfogalmazással vélte végképp eldonteni, ho8y egyetlen isteni lény három személyben valósul meg: kozülük a,,fi isten" kett s természete teljes egységbe olvadt. A további viták és kételyek elkerülése végett a zsinat ezt az egész kérdésktirtpusáa ésszel fel nem fogható és nem is firtatható hlttit o k nak ( sec retu m fide il nyilván ította. A krisztológiai dontés mindkét ellenséges tábort felháborította. Az alexandriai pátriárkák a monofizita, az antiochiaiak tobbségükben a heterofizita irányzathoz csatlakoztak. Egyiptom és a kozel-keletitartományok lakossága nyílt harcba szállt a kozponti kormányzattal. Kegyetlen vallásüldd,zés kezd dott a császárl kormányzat részérl az eretneknek min sített hitvallások gllen, s 312

l

ugyanilyen elkeseredett volt e tartományok lakóinak ellenállása. A vallási harc hevességében a kozponti kormányzat által elnyomott, kizsarolt keleti területek lakosságának társadalmi-politikai elIenállása talált a maga számára vallási ideológiát. Cyakorlatilag ekkor szakadtak ki a katolikus kozosségb l egyes keleti egyházak, a kopt, etióp, szír-nesztoriánus és ormény egyházak torténelmi el dei. Ezek a srilyos bels ellentétek magyarázz.ák meg aztis, hogy a ,gazdasági, társadalmi és ezzel együtt járó vallási elnyomást szenved keleti nem goro8 anyanyelv slakosság miért tekintette valósággal felszabadítóknak a Vll. században hódító rjtnak induló arab seregeket, és miért szovetkeztek inkább a kereszténységbels ellentéteivel szemben kozombos moszlim hódítókkal, mintsem hogy elismerjék a vallásüldóz bizánci birodalom hivatalosan kinevezett egyházf it. ALLAH ÉspnÓrÉrÁJn

Az iszlám és a korábbi vallások

Az eddig megismert vallások mindegyikének sajátos arculata

ezt valamennyiük torténetének tanulságai bizonyítják - sok évszázados fejl dés eredményeként alakult ki. Egyaránt vonatkozik ez az osztonos folyamatban létrejott ,,torténelmi" vallásokra, amilyen az egyiptomi, a mezopotámiai, a gorog és a római, és

-

azokra a ,,kinyilatkoztatott" vallásokra is, amelyeknek tanításait a hagyomány egy-egy nagy vallásalapító tevékenységére,igehirdetésérevezeti vissza. A ,,mózesi" torvényeket tobb száz évvel a

kánaáni letelepülés után állították csak ossze/ s a keresztény

dogmatika id számításunknak csak az Y. századában nyerte el végleges és hivatalos megfogalmazását. Ennek megfelel az a tény is, hogy a nagy vallásalapítók életérl csak kés bbi, er sen legendás színezetíi híradások maradtak az utókorra. Sok szem313

pontbóleltér a helyzet a legkés bb megjelent nagy világvallás,

az iszlám esetében. Keletkezése a torténelem világosságában

zajlott le, megalapítójának, Mohamednek személyiségérl hitelt érdeml kortársi híradások maradtak fenn a ylll. századi és kés bbiarab torténetírók m veiben (lbn lszhák, lbn Hisám,vákadí, Tabar0, és kinyilatkoáatások formájában el adott szavai a Ko-

ránban csaknem

sz

szerint, hiteles alakjukban olvashatók.

T bb szempontból bonyolult helyzetet teremt a torténeti ada-

toknak - a t bbi vallásalapítóhoz képest - nagyobb megbízhatósága és kortársi h sége. lgaz, torténetileg hitelesebb a kép, amelyet így az iszlám keletkezésérl nyertünk - de éppen annyira kcizelebb is van a nyers t
lszlám és dzsáhilijja

Aziszlámarabszó,ésmegadást,belenyugvást,teljesengedel.

ossze mességet és odaadást jelent. Ebben a kifejezésben.foglalta Leglényegét, tanítás vallási hirdetett altála mar M]ohamed az (nálunk szokásos moszlimma| a hívjével, fbb kovetelménye nélküli odaadás, alakja: muzulmáÁ) ,r"rnb"n: a teljes, feltétel Ez az elnevezés iránt. parancsai és akarata Allah ungádul.esség nem mond sokat, már csak azért sem, mert az

oóagában.tg

hatá_ odaadás és engedelmesség kovetelménye tobb_kevesebb Az megvan. vallásban rozottsággal éi tudatossággal minden latin a mint tobbet, sokkal arab iszlám szó fogalmilag nám mond itt nem külon_ religio. Hangs lyaizonbin észrevehet en eltéró: való tor _ veluk a meg kovetelik aaia rr".élyt"len hatalmak (eulabeid a vallás lényege, dést; nem is olyanfajta ,,óvatosság" istenekkel szemben, féltékeny és mint a gorogoknél a kicsinyes désr l sem, amely szerz lés l, rróu"trégr Nincs rio otlun beritr és lsten kapcso_ ember ad tartalmat és pátoszt a zsidó vallásban sem foglalta_ motívuma a az megváltásnak latának; a szemétyes által való tik benne, ulnuly a keráztény hív számára a hite kotelesség_ megváltottsá8 t;datát nyrijtja. ,\z iszlám egyoldalúr legf bb alapja valÉlas a végielen és egyetlen Allahhal szemben, voltának elismerése, Áttut., végtelJn hatalma]i hatalom abszolrit és egyoldalri függés érzéseaz i,szlámban oly

a

t

te válO telles

sem, er vel ;ut szóiroz, mint egyetlen más vallásrendszerben a dzsáhilijja ellentéte is Aziszlámnak foialmilagii tcirténetileg és pogányság.ál, a - szabadosság, arbarság, durva tudatlanság szerint Moha_ tanítása iszlám az lapota, amelybón az arab-nép az arab torténetírás_ med fellépése el tt élt. FJa kife|ezés, amely osszefoglaló jelzésé_ torténet arab tti el ban az egészMohamed Mohamed el tti ül szolgjí _ sokakat megtévesztett: mintha a

élt volna, arabsá! valóban teljes tu"datlanságban és du.rvaságban m velt_ a híján ,n'ind"n kultoianak és civilizációnak, elszigetelve a X!X, ,jg n"gy ókori kozpontjaitól, Ez az elképzelés - külonosen

314

315

században megindult ásatások és torténeti kutatások fényében ma már alaptalannak bizonyult. Mohamed fellépéséneknemcsak az arab világon kívül voltak me8 a zsidó és keresztény vallást
-

316

is. Jrjdea fel l legkés bb id számításunk ll. századában a rómaiak el l menekül zsidó felkel k csoportjai jutottak az Arabfélszigetre, itt tevékeny térítmunkát is folytattak; ezzel magyarázhat egyrész az, hogy az ótestamentumi elbeszéléseklegendásan kiszínezett formában ismertek voltak az arabok kcizott is, másrészt az, hogy egyes/ f ként letelepult foldm vel arab torzsek zomukben zsidó vallásrjak voltak.

Vallási

el zmények

A zsidó és keresztény vallási elképzelésekf ként a városi és a le-

települt fcjldm

vel

torzsek korében hatottak. Maguknak az

arabság zomét alkotó beduin torzseknek hiedelemvilágát az idegen befolyások még kevésbé érintették.E torzsek szellemi életét sem kellazonban tel,iesen kezdetlegesnek elképzelnünk. A nemzetségitársadalom erkolcsi normái a torzsek életében már a Mohamedet megel z id szakban is szilárd és lényegileg egységes

rendszerré tomorültek. E torzsek erkolcskódexének megvoltak alapvet torvényei, melyeket a muruwa fogalmával fejeztek ki. Ez magyarra a férfiasság, lovagiasság szóval lenne lefordítható, és tartalma kozel áll a rómaivirtus ideáljához. A muruvva legf bb kovetelményei: a bátorság, vendégszeretet, a nemzetségitorzsi szolidaritás s ezen belul ktllonos hangsrlllyal a vérbossztl tcirvénye. A torzsi ideálok tudatosítását szolgálták a szóbelileg hagyományozott regényes elbeszélések, nagy h sokr l sz ló hagyományok s a dics harcokat magasáaló koltemények. A pogány kor arab k lt i id nként kolt i versenyeket tartottak, s a legnevezetesebb alkotásokat Mekkában kozszemlére tették ki. A Mohamedet kozvetlenül megel z kolt k míívei napjainkig is fennmaradtak. E beduin torzsek szellemi életében a vallásos képzetek nem toltottek be jelent s szerepet: erkolcsük, a társadalmi magatartásukat meghatároz normák még kcizvetlenül, áttétel nélkül, a nemzetségi-torzsi osszetartozás kovetelményeiaz

317

b l fakadtak, evilági jelleg ek voltak. Vallási képzeteik és szertartásaik ennek megfelelóen meglehet sen kezdetlegesek. A Mekka kcirnyéki torzsek legf bb, de nem egyetlen istene Allah (voltaképpen a1-1!áh, vagyis ,,azisten"; aziláh arab ból a

sémit b l származlk, mint

sz

ugyanab-

a héber istennév: Elohim vagy a

foníciai Él). ,qltan három leánya : al-Lát: szó szerint az istenn , Manát: az Ajándékozó, termékenység-és szerencseistenn és lJzzá: aHatalmas. Ők állanak az emberekkel kcizvetlen kapcsolatban, biztosítják a nyájak szaporodását, a kereskedelem sikerét, az emberek megélhetését.Ezeken az istenalakokon kívül sok fétis alakban tisztelt bálvány tartozott egy-egy torzs istenei kozé. Ahozzájukíűz d gyermeteg képzetekr l az iszlám teológusai kés bb rengeteg adomát hordtak cissz'e. A fétisek kozott kiemelked szerepe volt egy fekete meteork nek, amelyet Mekkában, egy kocka alakrl épületben, a Ka'bában riztek, s amely évenkénti zarándoklatok színhelye volt. A Ka'ba, ill. pontosabban: a benne elhelyezett szent meteork tisztelete eIválasahatat]an volt Mekka városának mint kereskedelmi kozpontnak jelent ségét l. A Mekkába való zarándoklás hónapja (Ramadán) a Mohamed fellépésétkozvetlenül megel z években már az általános fegyvernyugvás id szaka volt az egymással egyébkéntszinte állandó háborriskodásban álló nomád torzsek számára, A Mekka városi kultusz tehát már bizonyos kozpontosító s a torzsek kozotti ellentéteket enyhít hatást gyakorolt, hasonlóan a gcirog amphiktüoniák s az ótestamentumi frigysátor funkciójához.Ezaz tisszefogó, egységesít hatás azonban még csupán alkalmi és helyijelleg volt. Csak egy kezdetleges kultuszban/ nem

pedig megfelel en kidolgozott ideológiában gyokerezett.

Mohamed íellépésénektársadalmi

el zményei

A római birodalom bukását kovet évszázadokban az arab tor-

zsek valamilyen, ideológiailag is megalapozott egységénekmegteremtése mind surget bb szi,ikségszer séggévált. A Róma orokébe lép irj államok, a keresáény-ortodox bizánci birodalom, a monofizita Etiópia (Abesszínia) s az Aveszta vallásrl Szászánida

birodalom egyaránt kísérletettett a kereskedelmi szempontból

fontos,,tomjén t" ellenórzésére, s e célból a diplomácia, a nyílt katonai támadás és a vallási befolyásolás, a térítésegyetlen leheségétsem szalasztották el. Kozvetlenül Mohamed születése

t

el

tt, az ,,elefánt évében"sikerült a mekkaiaknak visszaverniük Etiópia egy harci elefántokkal is támogatott inváziós kísérletét; ennek a támadásnak jogcímét pedig az a keresztényuldcizés adta, amelyet egy, a Szászánidák zsoldjában álló s állítólag a zsidó

vallással is rokonszenvez dél-arábiai tijrzsí rendelt el. Az abesszin támadás visszaverése id legesen megszilárdította a mekkai keresked k monopolisztikus helyzetét. A külonboz ,

mint láttuk, vallási.ielszavak által is motivált küls támadásokkal, gazdasági és katonai behatolási kísérletekkel szemben azonban csak egy hasonló módon, tehát ideológiaitekintetben is megalapozott arab egység vehette fel a teljes siker reményében az ellenállást. Ennek els feltétele az arab társadalom három f csoportja: a városi keresked k, az oázisokon letelepült foldm vel torzsek s a nomád beduin torzsek kozotti ellentétek megszüntetése volt. Egy ilyen egység a beduin torzsek részérl nemzetségi hagyományaik:a muruwa/ a vérbossz , a karavánok elleni rablótámadások szokásáról való lemondást kívánta meg; a karavánkereskedelmet folytató városiaktól viszont els sorban a be-

duinok kereskedelmi módszerekkel való kizsákmányolásának

enyhítését.Végül szükségessé tette a f ként íényíizésicikkeikkel a városi piacokon keresked oázislakó foldm vel torzsek érdekeinek egybehangolását; roviden kifejezve: az egyes társadalmi csoportok sajátos, partikuláris érdekeinek feIadását. Az iszlám 318

319

l,TI I

i

mint a lemondás/ me8nyugvás és alázatosság ideálja, vallásiideológiai vetülete asz k csoportérdekekr l való lemondás pa-

rancsoló szü kségességének. A beduinok, keresked k és fcildm vel k politikai egységének és az ett l elválaszthatatlan ideológiai-vallási egységnek megteremtése kozos érdeke volt mindnyájuknak, de megkovetelte az egyéni, illetve csoportérdekek egy részérl s ezzel együtt megannyi kialakult és megszokott hagyományról való lemondást. A YL század er sod kereskedelmi tevékenysége s a visszavert behatolási kísérletek ennek az egységnek megteremtését na8yon is id szer vé tették. A dzsáhilijja atomizált társadalma vál-

ságba jutott. E válság megoldása s az arab torzsi társadalomból egy egységes nép me8teremtése Mohamed fellépésénekés vallási tanításainak nem tudatosan vállalt programja, hanem cisztontisen érzett feladata és torténelmi eredménye volt.

Mohamed Mohamednek, Abu-Tálib fiának élettorténetételéggépontosan ismerjük. Mekkában, a város társadalmában vezet szerepet betolt koreis torzs tagjaként, annak egy elszegényedett ágából született 570 korül. Korán árvaságra jutott, majd egy id sebb, jómódri
mezsgyéjénhelyezkedett el. Nyilván tele volt burkolt ellen-

ll

lli"

szenvvel azzal az arisztokráciáva] szemben, amely inkább szerencséjének, el kel szuletésének,mint képességeinekkcisz
nosulnia városi szegények érdekeivel sem.

Ez

a periferikus, nem

egyértelmíjtársadalmi helyzet teszi érthet vé, hogy pályája ele-

jén, mint az arisfrokráciából kitaszított vagy csak félig befogadott kívülálló, oly élesen támadta a gazdagokat - pályája végén pedig mégis oly éles szemmel ismerte fel velük kozos személyi érdekeit, és találta meg velük, éppen az érdekek kozcisségének alapján, a ktizos nyelvet. Pályája els szakaszának éles kifakadásait a gazdag, ónz , ozvegyeket és árvákat nyomorgató keresked k el|en osztályhelyzete sugallta, de nyilván küls hatások is hozzájárultak ahhoz, hogy tisztonos érzéseia tudatosság magasabb fokára emelkedjenek. Ezek a hatások els sorban a szírial kereszténységfel l érték.Egy valószíníileg hiteles hagyomány szerint Mohamed szíriai kereskedelmi ritjai során egy keresztény remetével és aszkétával, Bahirával ismerkedett meg, s az aszketikus életmódjának, egzaltált va]lásosságának hatása alá kerülL Érett korában egyre tcibbet elmélkedett vallási kérdésekról, gyakran került álmodozó vagy éppen onkívu]eti állapotba, szívesen hallgatta keresztény és zsidó informátorainak bibliai tárgyű elbeszéléseités elmélkedéseit. Fokozatosan kibontakoz egzal, tált magatartását nem kell azonban kizárólag a külsó hatásnak tulajdonítanunk. Az arab társadalom is ismerte a kora ótestamentumi prófétákhoz hasonló igehirdet ket, a sá'irokat, akik egy személyben koltók, megszállottak, csodatev k és vallásos fanatikusok. A pogány kor megszállottjai a moszlim tanítás szerint abban külonboznek csupán az igaz prófétáktól s az isteni kül-

dottekt

l,

hogy nem egyetlen és f ként nem az igaz isten megbí-

lépnek fel, hanem egy-egy szellem (dzsinn) sugatlatára vagy saját kezdeményezésükre. Mohamednek azonban - a róla sz l hagyomány szerint - hosszt] évek tépel dései és elmélkedései után, végüI egy Mekka melletti hegy magányosságában, álmában maga Cábriel angyal jelent meg (s ezzel máris igaz pr íétává avatta), majd így kiáltott hozzá:

zásáb

I

321

Hirdess! Urad nevében, ki nagyot alkotot! vércseppb l embert teremteni tudott;

hirdesd az |ürat, aki csodát teszen, kalamussal írni tanít, oktat b
els olyan

szavai,amelyek,,Allah angyalának

sugallataként" a Koránba is felvételt ny"rt"k 9á. szjra). Az álomlátásban kapott felszólítást Mohamed a prófétaságra való

elhivatottság jelének tekintette, és élete 40. évének eitol a napjától kizárólaga Gábriel angyaltól nyert és rendszeresen ismét|ogva l d,,kinyilatkoztatások" továbbadásanak, hirdetésénekszentelte magát. A Mohamed-életrajzokazigehirdetés küls ségeit is teírják; a p.róféta egész testében reszketett, ajkár l nyál csordult ki, elsápadt és elpirult, foldre vágódott, s ebben az onkívületi állapotban adta el a.cábriel angyaltól nyert szent igéket. Az újabb vallástcirténészek kcizül egyesek ebb i Mohamed'eplleptikus betegségére kcivetkeztetnek, és egész prófétai tevékenységétebb la feltételezett pszichopatologiai tényb l iparkodnak levezetni. A kóros lelkiállapotokra való utalások azonban oly mértékben egyeznek a kültinbciz népek csodatev inek, sámánjainak, prófétáinak egzaltált magatartására vonatkoz adatokkai hosy ezeket az id nként fetlép tinkívületi állapotokat sokkal inkább tarthatjuk a ,,megszáltott embe/' sáereotip magatartási jegyeinek,, féli_g-meddig onszuggesztiónak, s t mesterségesen is el idézhet tüneteknek,.semmint olyan idegbetejru'gnek, amely tinmagában alkalmas lenne me8ma8y arázni tuoÉarrreanek a tomegekre gyakorolt hatását vagy igáÉirdetésének tartalmi és lényegi mondaniva| ját. A.kezdeti igehirdetés kcizéppontjában Allah egyetlensége, . kizárólagossága és mérhetetten hataima áll. Eza félelmetes isteni hatalom akkor válik majd mindenki számára nyilvánvalóvá, ismételte Mohamed megszállott makacssággal, amikor bekovet322

kezik a rettenetes kozmikus végítélet.Ennek ijesn képeit a próféta zaklatott ütem i rímes prózája megrázó szemléletességgel ábrázolta:

Mid n homályba vész a

nap,

s a csillagok lehullanak,. . . megrengenek a nagy hegyek,

kiszáradnak a tengerek. . . a megolt kisdedet kérdezed, hogy halált miért szenvedett; s a lélek akkor tudja meg, mi jót tett é5 mit vétkezett. Ezzel a végs és szorny ítélettelMohamed els sorban az ónzó gazdagokat fenyegette, akik nem adják meg a szegények jogát, a nemzetségükon kív lieket nem tekintik testvéreiknek, s a haszonért becsapják a gyámoltalanokat. De támadta a beduin nemzetségi erkolcs kegyetlen szokásait is: az jszülott,,nem kívánatos" leánygyermekek kitételét(erre céloz az imént idézett 80. szrjra egyik mondása), a vérbosszút, a fétisekben, külonosen pedig Atlah leányisteneiben való hitet, A fanatikus hittel el adott jovendolések, fenyegetések és intelmek egyel re csekély visszhangra találtak, Mohamednek csak felesége, néhány rokona és egy rabszolgája hitt benne. Annál er sebb volt, f ként a megtámadott gazdagok részérl, az ellenállás. Ez az ellenségeskedésnem annyira Mohamed meglehet sen elmosódott szociális tanításainak szólt, mint inkább abból a veszélyb l táplálkozott, amelyet Allah egyetlen istenként való elismerése a Ka'báhozvalo zarándoklat, a mekkaiak gazdagodásának egyik fontos forrása számára jelentett. A próféta helyzete mindenképpen tarthatatlanná vált. Már néhány évi m kodés után kénytelen volt az Abesszíniába való kivándorlás gondolatával foglalkozni, amikor azonban ez a terv is meghi sult, végül is a kozeli Jathrib oázis-városba kolttizott; ezt utóbb Medinet-el323

Nabi (a próféta városa) névvel ruháaák fel. A Jathribba, illetve nevezzük már így - Medinába való koltozés, a hidzsra az iszlám tcirténetének els pontosan rog2íthet dátuma: a hiteles hagyomány szerint 622. julius 6-án tortént. A hidzsra szót menekülésnek szokás fordítani és értelmezni; valójában nem menekülés, hanem el zetes megállapodás alapján tortént átk
-

megteremtése.

A

siker évei

Amedinaihithirdetésidszakábanalakultkivéglegesésvi. szonylagrendszeresformá|ábanMohamedvallásitanítása.En-

nekatanításnakktizéppont|ábanváltozatlanulamindenekfehirde_ áll. A Mohamed által lett álló e8yeden isten, irrun íogalma

az a mon_ tett isten-Éatalmát kolt i szavakkal íoga|malzu T"8

dat,amelybenaziszlámkésbbiteológusaiisMohamedvallásáaz él és

;;[

l nincs isten

iJ,.yágét fedezték fel: ,,Allah

rajta

,

r]rrá álom és szunnya_ orokkévaló istenen kívül! Nem lesz folotte foldon, Ki az, aki kozdás;ové az,amiaz égben van, s ové, mi a nélku.l? ó ismeri az em_ u"n;arnu,nu natu ut irata és engedélye k csak annyit fognak fel berek m ltját, jelenét és jov iéi - de Trónja magamegenged, Allah tuaaiaUot, urn"nnfit számukra

konnyen kormányozza ,u^ u,ég és f ld f lé emelkedik, és (Korán, 2, 265), Allah mindkett t: mert a dics , a magasztos" isten: //nem szült és nem tehát abszolrit értelemben egyetlen olyan meg ,,kozbenjárók" sem léPszületett", és vele szemben hetnekfel,mintuk",",aény"g'yna'szentjei.lsmerinemcsakalogi_ _ a teológiai képzetnek m rltat, hanem a jovend t is ennek

kainehézségeiaziszlámkésbbigondolkodiszámárasrilyosés nemcsak hatalmas problémákat vetettek fel, Allah azonban

mindentudó,hanemkonyorÜletesésirgalmazóis.AKoránminkezdodik: ,,Nevében Allah_ den egyes fejezete ezzelá mondattal |,, Bár kozbeniárás nincs nála nak, a konycirulei", trgut.azónak

a gondolatot fe-

meghallgatia, .Ezt - híveinek konyorgéséi mégis szóráia, amely a_mohamedán {,"gnyitO) Korán jezi ki a "i,á imájává lett: szertartasnák'legfontosabb

is-

tentiszteleti

Nevében Allahnak, a konyorületes lrgalmazónak! Dics ség Allahnak, a világok Urának, a konyórületes lrgalmazónak Az ítéletnap Királyának ! Téged szolgálunk, segitséget t led várunk! !

324

325

Vezess hát az igazság utján, üdvcid részeseinek az tján, de ne a gy(íloltekén,s ne a tévelyg kén ! Bár Allah az egyetlen isten, mégsem az egyetlen szetlemi tény. szolgálatában állanak, és ktirülcitte nyüzscignek a ma8asabb és alacsonyabb rang angyalok, jó és rossz szJlemek, dzsinnek seregei. A jó szellemek k
dését.

Allahnak és angyalainak tanítását az emberekhez próféták és küldottek továbbítják. szám szerint 313 isteni küldott el ae már meg Mohamed fellépését.kcizülük az els lbrahim (Ábrahám) és fia, lszmáil volt, akik Allah tanításait a ma8a eredeti tisztaságában hirdették, de kortársaik nem hallgatták meg ket. kés bb jabb és rijabb küldottek léptek fel, s ezek lbraÁimtól eltér en - már nemcsak szóban, hanem írásban is hirdették Allah igazságát. Kozülük a le6jelentékenyebbek: Muszá (Mózes), lszá (Jézus) és az arab ldrisz, akik tehát mind Mohamed el futárai. Ámde igaz tanításaikat a zsidók, a keresztények és a pogány arabok meghamisították. A zsidók és keresztények szent'koiyveiben tehát sok igazság van, de sok tévedésis" Ezért volt szükség arra, hosy Allah megbízásából cábriel angyal most már az igaz tanításnak az égben ,,jól meg rzótt" spélclány ából, sz szerint diktálja le eá a tant Mohamednek, aki ezek szerint ,,a pr íétákpucsétje". mert után a már nem lehet szükség ri jabb iiteni küld
kovetkez : a hitvallás - annak elfogadása és hangoztatása, hogy ,,nincs isten Allahon kívül, és Mohamed Allah küldottje". A négy szertartási kotelesség pedig: a napi otszori ima, a Ramadán havi bojt, amikor napkeltét l napnyugtáig tilos az étkezés, a jótékonyság (amelynek fogalmába kés bb a ,,szegények ellátására" szolgáló adók fizetpsének kotelezettségét is belefoglalták) és végül a minden hív számára egy ízben kotelez zarándoklat Mekkába, a Ka'bában rzótt szent k hoz. Ezeket a f kotelességeket további másodlagos szertartási torvények egészítikki: így a sertésh s evésének, bor és mindeníéle ,,része1ítital" fogyasztásának, négynél tobb feleség tartásának tilalma. Mindezen felül Allah minden hiv jének szent kotelessége azigaz hitnek szóval és karddal , meggy zéssel és er szakkal való terjesztése. A hiv k azokkal szemben, akik makacsul ragaszkodnak pogány tévelygéseikhez, ,,szent háborrit" kotelesek vívni. Minden torvény, a társadalmi egyirttélést szabályoz el írás és jog csupán a hív k által korm ányzott területekre vonatkozik. Ahol Mohamed híveinek politikai és katonai hatalma véget ér, ott ,,a kard területe" kezd dik. Akik a hitetlenek elleni szent hábor ban elesnek, a t lvilági íté]etmegkerülésévelkozvetlenül jutnak a paradicsomba, az üdvozültekhazájába, melynek gy
327

tfl,

résá vettek), a rangban mogottuk álltak az anszár (akik csak Medinában csatlakoztak hozzájuk). A hitetlenek tévelygésénekfoka is külonbóz . Kíméletlenharcot csak a sokistenhív k, a pogányok ellen kovetelt Mohamed. Azok, akik Mózes vagy )ézus igaz elemet is tartalmaz (bár meghamisítotO tanítását kovetik, és saját szent konywel rendelkeznek, kegyelmet és jogbiztonságot kaphatnak, ha fejadót fizetnek, s a moszlimok uralmát elismerik. Az iszlám tanításainak és szertartásainak kiépítésévelpárhuzamosan folytatódott a hit terjesáése a diplomácia és azer szakos hódítás megannyi módszerével. Medinai híveinek élénMohamed már a szakítást kovet évben (633) katonai vereséget mért a mekkai arisztokráclára, s a mekkaiaknak néhány évvel kés bb megindított ellentámadását is visszaverte. A Medina kornyékénél zsidó torzseket fegyveresen verte le. A kezdeti katonai sikerek hatása alatt a félsziget minden pontjára kiküldott kcivetei sorra csatlakozásra bírták a nomád torzseket is. Nyolc évvel a Mekkából való kényszerű kivándorlás után Mohamed az ottani arisáokráciával is kiegyezett: elfogadták az egyetlen isten egyetlen prófétájának, pedig a Ka'ba tiszteletét s a szent k hoz val zarándoklatot, valamint a hagyományos Ramadán ünnepi hónapot aziszlám Allah rendelte szertartásai kozé iktatta. Így u mekkai arisztokrácia gazdasági és politikai érdekeit sikerült tisszhangba hoznia az(ljval|,ás parancsaival. Amikor a kcivetkez évben híveiélénmaga is ünnepélyesen végrehajtotta a Ka'bához val zarándoklatot: azarab nép külonbóz rétegeinek aziszlám ideológiája alapján való egyesítése befejezett ténnyé vá!t. Megkezd dhetett az Arab-félszigeten kívüli világ megtérítése,illetve meghódoltatása. Mohamed még az arab torzsek egyesítésének lezárása el tt koveteket kuldott a látókorében lev államok fejeihez:Bizánc császárához, Abesszínia királyához s a Szászánida nagykirályhoz, és megtérésre szólította fel ket. A felszólítások eredménytelenek maradtak, s Mohamed már-már maga készül dott a hódító harcok megindítására, amikor, tíz évvel a hidzsra után, utolérte a halál. 328

A Korán Már maga Mohamed megk lonboaette azokat a kinyilatkortatásait, amelyeket _ mint vallotta _ Cábriel angyal sugalmazására, onkívületi állapotban adott el , egyéb, profán jelleg kijelentéseit l, és még maga gondoskodott az el bbiek írásba foglalásáról rabszolgája és íródeákja, Zajd ibn Thábit által. Ezek a feljegyzések alkotják a korán (szó szerinti magyar fordításban: tanítás, olvasmány) alapját. Az alkalmi feljegyzéseket Mohamed halála után kezdték hívei egységes munkába osszefoglalni. Hamarosan né8y, egymástól tobbé-kevésbékülonboz változat alakult ki. Ennek a négy változatnak alapulvételével állíttatta o sze a harmadik kalifa, othmán 650 korül a Koránnak azt az

egységes szovegét, amely az iszl{mnak ma is szent konyve. A benne foglalt szovegek javarészt még Mohamed kortársainak gy jtése, emlékezéseés írásos feljegyzései alapján készülték,és így nagy vonásaikban hiteleseknek tekinthet k. Az egyes szovegek egym áshoz illesztése és egybeszerkesztése azonban onké_ nyes és mechanikus módon tortént. Mivel már nem emlékeaek arra, hogy a külonboz íeljegyzésekben fennmaradt szovegek egyszerre vagy külonbóz alkalmakkor hangzottak el, és nem voltak hiteles adatok id rendjükre vonatkozólag sem/ a Korán egyes részei gyakran osszefüggéstelenek, s az is el fordul, hogy osszefügg , logikailag egymáshoz tartozó gondolatok külonbtiz helyeken, egymástól elszakítva találhatók. Csak annyit tudtak a szerkesá k nagyjából (de nem mindig helyesen) megállapítani, hogy egy-egy ,,kinyilatko ztatás" Mekkában vagy Medinában hangzott-e el. Így azután a Koránt 114 íejezetre (szrjrára) osztották be. Ezek éléna Korán már idézett imaszer ,,megnyit sz3rája'' áll, s ezt mechanikus, hosszrisági sorrendben kcivetik az egyes további sz rák: el bb a hosszabbak, majd sorra egyre rouid"bb"k. Egy-egy szűra- külonosen a hosszabbakra vonatkozik ez - onmagában sem egységes alkotás. külonbozó alkalmakkor külonboz kérdésekrlelhangzott igéket kapcsol ossze, amelye329

ket esetleg csak a rím azonossága foglal egységbe. A Korán tartalma így rendkívul vegyes: vannak benne varázsigék, látomások az utolsó ítéletrl, átkok Mohamed személyes ellenségeire, ótestamentumi és rijtestamentumi tárgyu legendák, elmélkedések, vallási parancsok, Allah nagyságát magasztaló himnuszok és fohászkodások, s emellett az állami létre, magánjogra, házassági jogra stb. vonatkozó torvények, el írások vagy egy-egy pillanatnyilag felvet dcitt kérdéstaz ,,isteni sugallat" tekintélyével megoldó prófétai dontések. A Korán kezdeti és kés bbi szjráinak irodalmi formája egyaránt a rímes próza. Ezen beltll azonban konny megkülonboztetni a korai szr]rák ideges, szinte ritmikus verseléséta kés bbi, medinai megnyilatkozások hosszrj lélegzet és mindinkább pr zaivá váló, íáradt és fárasáó mondataitól. A Korán osszeállítása mellett a próféta halála után megkezd dott azoknak a kijelentéseinek osszegyíijtése is, amelyeket nem szent kinyilatkoztatásként adott el . Ezeket nevezi a mohamedán hagyomány hadithnak (szó szerint: tijdonság). A Vlll. század óta tobb hadith-gy jteményt állítottak ossze, és a mohamedán hit szerint leghitelesebb kozülük Bukhárinak a lX. században icszszeállított gy jteménye. A fennmaradt hadithok nagy része nem hiteles, és arra szolgál, hogy kés bbi jogtudósok dontéseit vagy

mohamedán teológusok gondolatait nagyobb tekintéllyel ru-

házza fel.

Az iszlám vallástórténeti jelent

sége

Mohamed vallási tanítását a dogmatika és etika egyszer sége, kozérthet sé6e jellemzi. Hitbeli tanításainak lényege egyetlen mondatba, a kcizismert hitvallás szavaiba s ríthet : ,,Allah

egyetlen, és Moham ed

az pr íétája".A Korán

dogmatikája kef ldi világhoz egyértelmű: ez a világ jó, mert Allah teremtette. Allah prófétája

rüli a bonyolult kérdéseket. Viszonya az adott

330

nem a,,b nos emberiség"-et akarja megváltani (az ember, természeténélfogva nem lévénrossz| nincs rászorulva a megváltásra), hanem csak a tudatlanokat és tévelyg ket helyes rjtra vezetni. lsten és világ kozott - eltér en a hellenizmus és a keresz_ ténységbonyolult kérdésfelvetéseitl - nem lehet ellentét. De nincs ellentmondás a világi és vallási, egyházi hatalom kozott

sem. Mohamed Allah megbízásából gyakorolta egyszemélyi,

egyszerre világiés vallási hatalmát, s ezt orokolték utódai, a kalifák is, akik ugyancsak egy személyben államf k és egyházf k.

Mohamed nem tesz elvi külonbséget az arabok és moszlimok (mohamedánok) kcizott sem. Az arab nép prófétájaként lépett fel, de már ó ma8a céljának tekintette, ho8y az általa hirdetett tanításokat egyetemes érvényvé tegyék. Az umma fogalmába nemcsak arab hívei, hanem tanításának bármely népb l származó kovet i beletartoznak. Ennek a felfogásnak kovetkezményei tcibbféle formában mutatkoztak meg a nagy hódító hadjáratok után. A kalifák a meghódított bizánci területek jórészt keresztény lakosságát ,,a védelem népe" kategóriájába sorolták, és ugyanígy bántak a meghódított trán Zaratustra-hív lakosságával is. Ezek fejadó fizetése ellenében jogbiztonságot kaptak. De éppen az umma fogalmának egyetemessége alapján mindenki,

jog tag.ia lett a hív k néaziszlám a térítéser szaaz,hogy pének. Ennek eredménye volt és politikai el nyt anyagi sokoldal is, kos módszerei nélkül terjedt, s vele gyorsan területeken nyrijtva, a meghódított nyelve. hivatalos ra kult s a a vallás mint is azarabnyelv tt aki az iszlámot felvette

-

ezáltal. teljes

"gy Egyiptom gorog

és rómaiurai egy évezred alatt sem voltak képeslakosságot hellenizáln| az arab uralom viszont néhány évszázadalatt uralkodóvá tette az iszlámot ezen az addig fanatikusan keresztény területen, s vele együtt elterjesztette az arab nyelvet is. Az arab birodalom lakosságának óriási tcibbsége né-

sek

h

az

ány év század

al

att, az iszlám

ru gal m

as val áste l

rj

esáés i po

l

iti k

á-

ja kovetkeztében, mohamedánná lett.

331

sl iták és szunniták

Az iszlám kés bbi íejl dése A dogmatika egyszer sége és kozérthet sége nyilván egyik tényez je volt az iszlám sikereinek.

Ez az

egyszer ség azonban in-

kább csak lepleáe, de teljesen nem tüntethette e! a vallás lénye-

géb lfakadó bels ellentmondásokat.

Ezek akkor váltak tudatosakká, amikor az iszlám terjedése során eljutott a keresáény m Ittal rendelkez területek lakosságához, az lszlám hívei megismerkedtek a gorogfiloz fia problémáiva! - s ezek fényébena Mohamed által hirdetett vallási tanítások kovetkezetlenségei, a látszatmegoldások mind észrevehet bbekké váltak. Azígy felmerült kérdésekkozott els helyen á1l az isteni mindenhatóság és mindentudás fikciójának ellentéte az emberi akarat szabadságának fiével. Aziszlámtanítása, mint láttuk, Atlah mindentudását a mriltra és jciv re egyaránt kiterjeszti: ez annyit jelent tehát, hogy az emberek'még eljcivend tetteit is el re látja, tehát el re meg is határoáa. Így, bár a Korán ezt fogalmilag nem mondja ki, mégis uralkodóvá vá't az iszlám els századaiban az eleve elrendelés, a predesáináció elve. Ezzel a merev és végs soron pesszimista nézettel szemben, amely szerint Allah az egyes embereknek még üdvozülését vagy elkárhozását is el re tudja és elhatározta, az emberi akarat szabadságának védelmében léptek íel a mu'taziliták. Ez az irányzat els ízben tett kísérletet az lszlámon belül a dogmatika fogalmi kiépítéséreés rendszerezésére. A mu'taziliták a Mohamed által hirdetett nagyon is ,,emberi jel|eg " istenfogalmat a gcirog filoz fia elvont istenfogalmával akarták felcserélni. AIlah abszol t egységétvallva, minden érzelmet, haragot és konyorületeg részrehajlást és más emberi vonást megtagadtak t Ié. Mozgalmukból indult ki az iszlám,,felvi ágos ult" ir ány zata, a kal ám, a m ely megte remtette a k
332

A megoldatlan kérdésekkozé tartozott az állami és vallási szervezetnek Mohamed és utódai által megvalósított teljes egybefonódása. Ennek kovetkezménye az volt, hogy az arab birodalmon belül a társadalmi és politikai harcok egyúttal vallási színben, vallási,,eretnekségek"-ként jelentkeztek, éspedig nem áttételes, kozvetett formában, mint a keresáénységben, hanem kozvetlenül. Politikai harcokból indult ki aziszlám els ,,hitszakadása", a szunnita és slita irányzat külonválása. Amikor Mohamed vejének, a negyedik kalifának, Alinak meggyilkolása után Szíria helytartója, Moávia ragadta kezébe a hatalmat, és megalapította az Omajjáda-dinasztiát, Ali hívei nem ismerték el az rij kalifátus jogfolytonosságát, s ezzel osszhangban tagadták mindazoknak a

vallási hagyományoknak és el írásoknak kotelez jellegét is,

amelyek az új világi és egyházi hatalom fennhatósága alatt alakultak ki. A kalifátus s az általa képviselt hagyományok folytonosságának hívei alkották a szunnita irányzatot (a szunna : hagyomány szóból). Hívei kotelez érvénynek tekintik mindazokat a Mohamed után felmerült torvényeket és hagyományokat, amelyeket a hiv k tobbsége által képvise]t kozvélemény kotelez érvény(inek elfogadott. A szunnita irányzaton belül külcinboz jogi és teológiai iskolák alakultak ki, amelyek azonban egységesen elfogadják a hagyományok szabad továbbfejlesztésének, a régi tanítások értelmezésénekés kiegészítésénekelvét. A szunnitával szemben álló irányzat els kovet i magukat Ali pártjának bi'at Ali) nevezték - innen származik a si'ita elnevezés. Ali tekintélyéthívei szemében Mohameddel való rokoni kapcsolata alapozta meg; k tehát csupán a próféta személyes tanításait ismerik el mérvadóknak, s a vallási tekintély egyetlen jogalapját a Mohamedt l való leszármazásban (nem pedig a hívek által mindenkor képviselt ,,egyetértés" elvében) látták. A si'iták mindenkori vezet i Ali leszármazottai, az imámok voltak. Az Omaj|áda, majd a helyébe lép Abbászida-dinasztia azonban 333

!*" üldozte Ali családj át; a leszármazás ténye igazolhatatlanná vált, A si'iták külonboz irányzatai a meggyilkolt utolsó torvényes kalifa más-más leszármazottjában véltékfelismerni az utolsó ttirvényes imámot. Ebb l kiindulva alakult ki a si'iták sajátos Messiás-képzete is: valamelyik imám ,,azid k végén"fel fog támadni, és mint Allah által vezetett férfiri (mahdi) helyreállítja Mohamed családjának és híveinek megcs folt tekintélyét. A kozépkorban a si'itákon belül a legelterjedtebb irányzat az iszmailiták szektája volt, akik Ali hetedik nemzedékbeli állítólagos leszármazottját, lszmáilt tekintették az utolsó torvényes imámnak. A kozépkori magyar torvények erre/ a Balkán{élszigeten elterjedt szektára gondoltak, amikor a mohamedánokat általában,,izmaelitáW'nak nevezték. A szunnita és si'ita irányzat küzdelméb l az iszlám által elfoglalt területek nagy részéna szunniták egyes iskolái kerultek ki gy ztesen, a si'iták f ként lrán területén jutottak uralkod sze-

rephez Mindkét lrányzattal szemben alakult kia harmadik nagy jelent ség ellenzéki áramlat, a kháridzsitáké b név ,,kivonulókat",

,,elszakadókat" jelent). Híveik a si'ita és szunnita irányzat kettészakadásakor egyikhez sem csatlakoztak, elvetették mind a tor-

vénytelennek bélyegzett kalifátust, mind Ali leszármazottainak monarchikus igényeit. Társadalmi vonatkozásban a torzsi hagyományokon alapuló koztársasági jelleg rendet, vallási vonatkozásban pedig a Mohamed tanításaihoz szorosan tapadó konzervatív és puritán elveket vallottak. A kháridzsita mozgalom jelent sége az, hogy az iszlám világán belül ez szolgáltatta az adott osztálytársadalmi renddel szembeszálló forradalmi tcirekvések vallási ideológiáját.

ÖSS ZEFOCLALÁS ÉSKlTEKl NTÉS

A kereszténység és aziszlám megjelenése, tanításaiknak és szervezetüknet< rialakulasa a vallások torténeti fejl désénekdontó szakaszát zárjale. Az skozosség és a kialakuló osztálytársadalmak korában alakította ki a természet és társadalom foldi hatalmait természetfeletti er kként tükroz emberi képzelet az alap, vet vallásos képzeteket. A korai osztálytársadalmak vallásos hithirdet i, prófétái, gondolkodói és papjai ezeket a képzeteket oss.zefügg,' egységes gondoIati rendszerekké fejlesztették, és létrehozták a megfelel szervezeti formákat, szertartásrendet, majd kidolgozták az isteni kinyilatkoztatásnak feltüntetett tartó fejl dési folyamatnak ,,szent" irodálmat. Ennek a hosszan formájukban létremérvadó végére jelzik az ókor cs rcspontját kereszténybuddhizmus, hinduizmus, a jott nagy világvallások: az nemcsak lezárult létrejottével valIások nagy E ,eg e, is/am. szerve_ intézmények, vallási a hanem vallásrendszerek, alJpvetO zetiformák kialakulásának szakasza is. Létrejottek a magas szinten szervezett vallási kozosségek, a népi és állami kotelékektól elvileg független egyházak, amelyeket már nem a kozos nyelv és

,rarárir,hanem

azazonos hitvallás és a szertartások kozossé-

ge tart ossze.

A feudalizmus kezdetére minden fontos vallási mozgalom és

jeirányzat, amely a jelenben szerepet játszik, Va8y torténelmi , azújíejl _alapvet Azok már. kialakult vonásaiban lentbség

désimozzanatok, amelybket a kozépkor és jkor vallástorténete íeljegyez, ezeknek az ókorba visszany ló alapvet val|ásrend,rárJ[n"k kialakult és megszilárdult keretein belül, nem pedig

334

335

t

lük eltér , teljesen rij tanítások formájában jutottak kifejezésAz ókor s a kora.kozépkor külonboz valtásrendszereinek elméleti, szervezeti és szertartási keretei oly rugalmasaknak, az addig vallási tanításként megfogalmazott gondolatok oly sokoldalrj és gazdagtartalmrjaknak bizonyuttak, ho8y a feudaIizmus s a kapitalizmus világában felmerült rij társadalmi szukségleteknek megfelel vallási ideológiák is belefértek ezekbe a keretekbe. A feudális társadalom érdekeit ktíejez , uralkodó osztályával és államszervezetével egybefonódott egyház k
tér vallás

meghirdetésére: elegend volt számukra vagy a világi

hatalommal s a //mammon" csábításaival szembeszáltó evangéliumi segyház idealizált hagyományaira támaszkodni, vagy az anyagi világot egészébenistentelennek bélye gz gnosztikus-dualisaikus elméleteket felrijítani. Amikor a feudalizmus szellemi fejl désénekcsticspontján felmerült az az igény, ho8y a vallási tanításokat az akkor legmagasabb rend nek tartott arisáotelészi íiloz fiával egyeztessék - ez (az eredeti tanítások némi átértelmezésével) egyaránt lehetségesnek bizonyult mind az iszlám világában (Avicenna és iskolája), mind a kereszténységen belül (Aquinói Tamás és a skolasáikusok), mind pedig a zsidó vallás esetében is (Maimonidesz Mózes). Ésbármily szorosan kapcsolódott is az egyház a feudális társadalmi rendhez, a kialakulóban levó kapitalizmus igényeinek megfetet vallási ideológiát, szervezetet és szertartásokat sem a kereszténységen kívül kellett Luthernek és Kálvinnak megtalálnia - elég volt a katolikus ,,pápista" hagyománnyal szemben álló, részben valóságos, részben idealizá]t más hagyományanyagokhoz visszanyrllniuk elméleti, dogmatikai, szervezeti és szertartási vonatkozásban. Még az adott osáálytársadalmi renddel legradikálisabban szembeszálló utópikus kommunista, anabaptista irányzatok is megtalálták eszméik tcirténeti el zményeit az ókor apokaliptikus-messianikus és (dogmatikai vonatkozásban) ariánus ideológiájában. Az rij társadalmi szükségleteket kielégíteni és j torekvéseket megszó336

laltatni hivatott legradikálisabb vallási irányzatok is megmaradtak tehát azoknak a gondolatoknak keretében, amelyeket az ad-

dig kialakult vallásrendszerek alapvet tanításai, szent iratai és

egyes gondolkodói már eleve megszabtak számukra. A vallásos

gondolkodás tcirténetének kezdeményez , alkotó, mindig űj hajtásokat fakasáó, alapvet en tij eszméket felvetni képes korszaka a feudalizmus

els

századalban lezárult. Ezzel pedig meg-

kezd dott a vallásrendszerek megszilárdulásának, megmerevedésének,majd szaka.

-

lassanként

- fejl désképtelennéválásának id

-

Ennek a változásnak megvannak a társadalmi és ismeretelméleti okai. A kozépkor kezdetéig tartó társadalmi fejl dés az ,, shorda" szervezetlenségét l a nemzetségi társadalom osztcinos egyenl ségén, majd a lassan kibomló egyenl tlenségen át a személyes függésnek mérhetetlenül sokféle, gazdag skáláj formáját hoáa létre. Az embernek ember feletti uralma megannyi módon valósult meg - és ennek megíeleJ en az elnyomottak és kizsákmányoltak reagálása : elégedetlensége vagy csüggedése, belenyugvása, reménysége és lázadása is ezer arcot oltott. A rendkívül változatos uralmiformák igazolása, a velük való megbékél-

tetés, a vigasáalás, másfel l pedig az ellenuk való tiltakozás mint ezt sokoldal an megfigyelhettük - egyaránt vallásos elméletek, elképzelések,hangulatok formájában szólalt meg. Akkor, amikor az emberiség ismeretanyaga, természeti és társadalmi tapasztalata még szegényes és toredékes tényanya9ra épült, az élet - természet és társadalom - bonyolult jelenségeit értelmezni s az ember helyét, hivatását és feladatát meghatárazni aka ró egyetemes vi ágmag y ar ázatok nem nél k ü ozhették azo kat az illűziókat, amelyeket az emberfeletti er jelenlétébe, m kodésébeés hatásába vetett hit, a vallás nyrijthatott. Éppen ezért az jtársadalmi szükségleteknek és tcirekvéseknek megfelel r.i eszmék is a vallásos ideológia kereteiben - rij vallási koncepciók formájában - jelentek meg. Az ókori hellenizmus s a római birodalom - mint azegészókorifejl dés csrjcsát jelent szervezetek

-

l

l

337

t, -, a bennük létrejott társadalmi alakulatok s a keretükben kiala-

kuló szinkretisáikus vallási fejl dés azonban felvetette már mindazokat az ideológiai és teológiai eszméket, amelyek egy

bármily bonyolult - osztálytársadalom vallási szükségleteit kielégíthetik, s í8y az rijabb vallás- és szektaalapítók csak azokból az elemekb l indulhattak ki, amelyek addig már létrejottek, A kozépkorifejl dés jellegzetessége tehát az addig már kialakult gondolatok, eszmék és intézményekfolyamatos módosítása s a változó korülményekhez és kcivetelményekh ez való alkalmazá-

-

suk.

A feudalizmus hanyatlásával s a kapitalista gazdaság és társadalom térhódításával együtt bekoszont rijkor legfontosabb vallástcirténeti jelenségétmár a vallásos gondolkodás hanyatlásában, csokken alkalmazkodóképességében, fokozódó megmerevedésében/ egyre határozottabban megfigyelhet konzerváló hatásában ismerhetjük fel, A XYL század nagy társadalmi mozgalmai - mé8 az utópisztikus-kommunista ideológiától áthatott forradalmi torekvések s a polgári forradalmak is - vallási ideológia formájában léptek fel. Münzer Tamás az evangéliumokból és egyházatyákból merített hivatkozásokkal támaszthatta alá va-

gyonkozosségi torekvéseit. A németalfoldi polgári forradalom vezet i programjuk szerint csak a katolikus spanyol uralkodók vallási elnyomása ellen lázadtak íel. Azangol polgári forradalomban a vallási és a világi-politikai ideológia egymással már egyensrílyban van. Cromwell és hívei egyszerre harcoltak a polgár jogait semmibe vev királyiabszolutizmus s a ,,pápista képimádás" ellen. A francia forradalom azonban már mer ben valláson kívüli (s t részben val]ásellenes), világi, profán jelszavakkal indította meg harcát a királyi abszolutizmus és a feudális társadalmi rend ellen. Az kor és kcizépkor legjelent sebb társadalmi mozgalmai még nem nélkülozhették az isteni sugallat és segítségilluzi játi a Xvlll. század nagy eszméi a vallásos gondolkodás kategóriáitól függetlenül léptek fel és érvényesültek; a mi korunk legnagyobb

338

torténetformáló gondolatrendszere, a maxizmus pedig már csak a tudatos és harcos materializmus világnézetéb l n hetett ki. A íordulatot - amennyire egy bonyolult, ellentmondásos és korántsem egyirányri torténelmi folyamaton belül ezt a kifejezést egyáltalán használhatjuk - a XVll. század óta kibontakozó kapitalista termelési viszonyok, a technikának és természettudo-

mánynak ezzel párhuzamos, egyre rohamosabb fejl dése s az

empirikus ismeretek felhalmozódása jelzik. A természeti t
339

nak csaknem minden eredménye a vallás képvisel i ellen vívott harcban, sokszor azegyházak üldozése kozepette vívta ki helyét az emberigondolkodásban. A XlX. századóta a vallás az európai civilizáció térségébenlényegileg a mrilt hagyományait fenntartó és azokból táplálkozó konzerváló er vé lett. Ebben a kcinyvben a vallás - mint általános fogalom - és a torténeti fejl dés szempontjából legjelent sebb vallások kialakulásának, ,,az istenek születésé"-nek kérdései felé fordítottuk figyelmunket. A szervezett kcizosségekké, politikai er vé vált egyházak torténete s a vallásos világnézet visszaszorulásának, hanyatlásának, a minden irányri szekularizálódás elleni utóvédharcainak tárgyalása más, bonyolult kérdéseketvet fel író és olvasó számára: olyan kérdéseket, amelyeknek csak vázlatos feldolgozásais szétfeszítenée konyv problematikájának és torténeti tárgyalásmód jának kereteit.

Bl B Ll

oc

nÁrl,.ql T ÁsÉK o ZTATÓ

Az itt kcivetkez rovid tájékoztató azoknak az olvasóknak óhajt segítségetnytijtani, akik a vallástorténet átfogó és elvi problémái vagy egyes kérdéseiés korszakai iránt behatóbban érdekl dnek. A bibliográfiai tájékoztatóba els sorban olyan m veket vettunk fel, amelyek a vallástorténet külonboz , ámde a mai tudományosságban egyaránt és egymás mellett érvényesulirányzalait a korszer tudomány szintjén képviselik; olyan munkákat/ amelyek viszon ylag gazdag bibl iográfiai ap parátusu kkal még további tanulmányozásra is osztonozhetnek. Külonos figyelemmel voltunk az jabb, magyar nyelvíi, hazai irodalomra és azokra a munkákra, amelyek éppen ennek a k
Brelich, Angelo: lntroduzione alla storia delle religioni. Roma, 1966. Kazsdan, A. P.: Religia i ateizm v drevnyem mire. Moszkva, 1957.

Donini, Ambrogio: Korok, vallások, istenek. (Magyar ford.) Bp. 1961.

Tokarjev, A. Sz.: Vallás és torténelem. (Magyar ford.) Bp. 1966. Widengren, C. : Religionsphánomenologie. Berlin, 1969.

341

r ll. v all ástó rté neti so rozatok

E. Chantepie de la SaussayeA. Bertholet-F. Lehmann: Handbuch der Religionsgeschichte. 2 kcit. Leipzig,1924. Historia Religionum, Handbook for the History of Religions. Szerk.: C. J. Bleeker-C. Widengren. l. kot. Leiden, 1969. Histoire Cénéraledes Réligions. Paris, 1947-t 1,4 kot. (Encyclopé-

die Quillet) M. Brillant-R. Aigrain (szerk.): Histoire des Réligions. Paris, 1953 óta, 5 kot. H. Ch. Puech (szerk.): Histoire des Réligions l. Les réligions antique.s. Paris, 1970. (A Pléiades sorozat keretében) ,,Religion". Szerk.: H. Frankfort. Chicago, 1963. ,,Mana": Les religions de l'antiquité. Paris, 1945 ta,6 k t. M. Schroder (szerk.): Die Religionen der Menschheit; onálló kotetek sorozata. Stuttgarq '1960 óta eddig kb. 15 kotet jelent meg német, francia és olasz nyelven. E kotet számára

kiemelhet jelent ség

:

Cese-Hofner-Rudolph: Die Religionen Altsyriens, Altarabiens und der Mandáer. 1970. Gonda, J.: Die Religionen lndiens, 3 koL 1960-63. Widengren, C.: Die Religionen lrans. 1965. De Vries, J.: Keltische Religion. 1962. Strom, A.-Biezais, H.: Cermanische und baltische Religion. 1975.

Dumézil, C.: La réligion romaine archaique. 1969. lll. Egye s

v all ástó rté neti ké rdé sek

íeldolgo zásai

Anyiszimov, A. F.: Etapi razvityija pervobitnoj religii, Moszkva, 1967.

ua.: lsztoricseszkie oszobennosztyi pervobitnovo mislenyija. Moszkva, 1971. 342

Szuhov, A. D.: Filoszofszkie problemi proiszhozsgyenyija religii. Moszkva, 1967. Tokarjev, Sz. A.: Rannyije formi religii i ih razvityie. Moszkva, 1964. Jóri J.: A vallás kialakulásának kezdetei. Bp. 1970. Láng J.: Lélek és isten. A vallás alapvetó fogalmainak kialakulása.

Bp.1974.

James, E. O.: Prehistoric Religion. Oxford, 1957. Radin, P.: Primitive Religion. Chicago, 1945. Maringer, J. T.: Vorgeschichtliche Religion. Zürich, 1956.

Brelich A.: A ,,meghaló istenek" problémájához. MTA Nyelv- és lrodalomtud. Osá. Kozl, 18. 1961.233 skk. Erman, A.: Die Religion der Aegypter. Berlin , 1934. Morenz, S.: Aegyptische Religion. Stuttgart, 1960. ua. Cott und Mensch im aIten Aegypten. Leipzig, 1964. Kákosy L.: Varázslás az ókori Egyiptomban. Bp. 1969. Roeder, C.: Die aegyptische Religion in Texten und Bildern. 4 kot.

Zürich,195}1960.

Kramer, S. N.: Sumerian Mythology. New York, 1961.

Falkenstein, A.-v.Soden,

W.: Sumerische und

Hymnen und Cebete. Stuttgart, 'l953.

akkadische

. . ." A sumer irodalom kistükre. Bp. 197O. ua. Az ember alakrj istenképzet kialakulása Mezopotámiában. Világosság , B, 1967. 72O skk.; 9. 1968. 72 skk., 215 skk. Cordon, C. H,: Ugaritic Literature. Roma, 1949. Aistleitner, J.: Die mythologischen und kultischen Texte aus Ras Schamra. Bp. 1959. Jirku, A.: Kanaanáische Mythen und Epen aus Ugarit. Cütersloh,

Komoróczy C.: ,,Fényl olednek édes oromében

1962. Eissfeldt, O.: Einleitung in das Alte Testament. Tübingen, 1956, Noth, M.: Ceschichte lsraels. Ccittingen, 1956. Ringgren, H.: lsraelitische Religion. Stuttgart, 1963. Pedersen, J.: lsrael, its Life, its Culture. 2 kot. London, 1940.,1954. 343

Lods, A.: lsraél, des origines au milieu du Vll" si cle. Paris, 1931. ua. Les proph tes d'lsraél et les débuts du judaisme. Paris, 1936. von Rad, C.: Theologie des Alten Testaments. 2 kot. Berlin, 1957., 1960.

De Vaux, R.: Les lnstitutions de l'Ancien Testament. Paris, 1958, 1960.

Kriveljov, l. A.: Konyv a Bibliáról. (Magyar ford.) Bp. 1962. ua. Ásatások a bibliai országokban. (Magyar ford.) Bp. 1968. Rapcsányi L. (szerk.): A Biblia világa. Bp. 1972. ua. Beszélgetések a Bibliáról. Bp. 197B. Conze, E,: Buddhist Texts through the Ages. Oxford, 1954. von Clasenapp, H.: Az ot világvallás. (Magyar ford.) Bp. 1975. Cranet, H.: La pensée chinoise. Paris, 1968. Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. (Magyar ford.) Bp. 1977.

De Vries, J.:

Altgermanische Religionsgeschichte.

Berlin,

1956_57.

Nilsson, M. P.: Ceschichte der griechischen Religion. 2 kot. München, 'l950., 1955. Kern, O.: Die Religion der Criechen. Berlin, 1926.,193B. Otto, W. F.: Die Cotter Criechenlands. Bonn, 1929. Guthrie, W. K. C.:The Creeks and their Cods. London, 1950. Kerényi K.: Coro6 mitológia. (Magyar ford.) Bp. 1977.

ua. La réligion antique. Ses lignes fondamentales. Cenéve, 1957. Szilágyi J.Cy.: Kerényi Károly emlékezete. Antik Tan. 20. 1973. 200 skk. Trencsényi--Waldapfel l.: Mitológia. Bp. 1960. bzóta tobb kiadás) ua. Vallástorténeti tanulmányok. Bp. 1960. Sarkady J.: Corog vallás, gorog istenek. Bp. 197a.

Craves, R.: Corog mítoszok. (Magyar ford.) 2 kot. Bp. 1970. Craves, R.-Patai, R.: Héber mítoszok. (Magyar ford.) Bp. 1969. Wissowa, G.: Religion und Kultus der R mer. München, 1912. Altheim, F.: Romische Religionsgeschichte. 3 kcjt. Berlin, 1g5g. Ogilvie, M. L.: The Romans and their Cods. London , 1g7O.

344

ft.

Hahn l.: Róma istenei. Bp. 1975. Reitzenstein, R.: Die hellenistischen Mysterienreligionen. München, 1927. Leipoldt, J.: Von den Mysterien zur Kirche. Berlin, 1958. Leipoldt, J.-Crundmann, W.: Umwelt des Christentums. 3 kot. Berlin, 1972. Burrows, M.: A holt-tengeri tekercsek. (Magyar ford.) Bp. 1961. Bardtke, H.: Die Sekte von Qumran. Berlin, 195B. Bachofen, ].].: A mítosz és az si társadalom. (Magyar ford.) Bp. 1978.

Hahn l.: A holt-tengeri tekercsek kutatásának két évtizede lvilágosság, 1967.2. 65 skk.); - Hermetizmus és gnoszticizmus (uo. 11. 650 skk.); - Társadalmi válság és megváltáshit Augustus

korában (uo. 1969. 8l9. 449 skk.); - A két Krisztus-mítosz és a torténelmi Jézus (uo. 1966. 4, 195 skk.). Lukács J.: lstenek tjai. A kereszténységel zményeinek tipológiájához. Bp. 1973. Lencman, J.: A kereszténységeredete. (Magyar ford.) Bp. 1959. Alfaric, P.: A kereszténységtársadalmi gyokerei. (Magyar ford.) Bp. 1966. Komoróczy G.: A korai keresáénység társadalmi talaja. (Kísér tanulmány ugyanezen kotethez.) Robertson, A.: A kereszténység eredete. (Magyar ford.) Bp.1972. Kovaljov, Sz. l.: Osznovnie voproszi proiszhozsgyenyija Hrisztiansáva. Moszkva, 1964.

Ranovics, A. B.: O rannyem Hrisztainsztve. Moszkva, 1959.

Weiss, J.: Die Entstehung des Christentums. Leipzig,1931. Bultmann, R. (szerk.): Der historische Jesus und der kerygmatische Christus. Berlin, 1953. v. Harnack, A.: Mission und Ausbreitung des Christentums. Ber-

lln,1921.

ua. Marcion. Das Evangelium vom fremden Cott. Berlin, 1924. Lietzmann, H.: Ceschichte der alten Kirche. 4 kot. Leipzig, 1934. skk.

345

Fliche, A.-Martin, V.:Histoire de l'Église.3 k t. Paris, 1935. skk. Cumont, F.: Les réligions orientales dans le'paganisme Romain. Bruxelles, 1931. Klima, O.: Manis Zeit und Leben. Praha, 1963.

Widengren, C.: Mani und der Manicháismus. Stuttgart, 1961.

Montgomery Watt, W.: Muhammad at Mecca. Oxford, 1953. ua. Muhammad at Medina. Oxford, 1956. Simon R.: Az iszlám keletkezése. Bp. 1967.

Diószegi V. : A pogány magyarok hitvilága. Bp. 1967. (azóta ttibb kiadás)

ua. (szerk.):

Az

si magyar hitvilág. Bp. 1971.

Max-Engels: A vallásról. (Cyiljtemény) Bp. 1961. Lukács Cyorgy: Azesztétikum sajátosságai. Bp. 1965. XVl. fej.

F

ként l. és

Lukács J.: lgent mondani az emberre. Valláselméleti és valláskritikai tanulmányok és esszék. Bp. 1973. Murányi M.: Vallás és ill ziók. A valláspszichológia néhány f bb kérdése. Bp. 1974. Pais l.: Ember és vallás. Adalékok a vallás kritikájához és strukt , *^r^nor.Bp.197a.

Mitológiai Áuece. Bp. 197o. Szabó Cy.: Mediterrán mítoszok és mondák. Mitológiai kislexikon. Bukarest,1973. Cecse C.: Vallástorténeti kislexikon. Bp. 1977. Cecse-Horváth: Bibliai kislexikon. Bp. 1978.

Minerva A kiadásért felel Keresztes Tibor igazgat Kossuth Nyomda, Budapest. Felel s vezet : Monori lstván vezérigazgató Szedte a Nyomdaipari Fényszed Üzem (79.878611) Kiadványszám: K-4361 Budapest, 19B0 Felel s szerkes^ ; Cy rki Mária A fotókat Wágner Zsuzsanna készítette Míiszaki vezet : Bilchler Alfréd M szaki szerkesá : Varga Dezs A kcitésterv a m szaki szerkesá munkája Formátum: Fr 5. Terjedelem: 17,4 (A5) ív * 2 ív melléklet Bet típus: Optima. Példányszám: 40000 :

Ml 725-c-B082

43,- Ft

Hahn lstván professzor kiemelkedő jelentőségű és színvonalú munkáját második kiadásban jelentetjük meg.Népszerű ismeretterjesztő könyvében sokrétűen mutatja me1 az egyes vallások keletkezéséneka történetét - a primitív népek ősvallásaiból kiindulva egészen az iszlám kialakulásáig -, hasonlóságaikat, különbségeiket és összefüggéseiket koruk társadalmi viszonyaival. Feldolg ozzaa legújabb kutatások eredményeit is. Nem vész el a részletekben, nem akar mindenről beszélni, csak a leglényegesebb és legérdekesebb kérdésekről. Mindezt csiszolt, a szépirodalmi művekével vetekedő, világos, közérthető stílusa teszi mindenki számára tanulságos, élvezetes olvasmán nyá.