DAVID GEMMELL - KIRÁLY A KAPUN TÚL

NNCL191-282v2.0

DAVID GEMMELL

KIRÁLY A KAPUN TÚL

DAVID GEMMELL The King Beyond the Gate Published by Arrow Books, a division of the Random House, he. Copyright (C) 198999 by David Gemmel

A boritón Luis Royo festménye látható Tipográfia: Boros-Szikszai Grafikai Stúdió Cover art copyright C Luis Royo Fordította: dr. Máyer Júlia Hungarian translation copyright (C) 1999 by dr. Máyer Júlia Hungarian edition copyrigM (C) by ValArt-Ia Kiadói Kit. Felelõs szerkesztõ: Gáspár András Mûszaki szerkesztõ: Zölley Imre Korrektor: Halmai Levente Minden jog fenntartva, beleértve az egész

vagy résztetek reprodukálásának jogát All rights reserved! A kötetet terjeszti: a Vannaheim Art Könyvkereskedelmi Kft. (1062 Budapest Andrássy út 86.) ISBN 963 859578 7 ELSÕ KIADÁS Kiadja a Valhalla Páholy Felelõs kiadó: Novák Csanád Szedés és tördelés: Valhalla DTP Nyomta: Kaposvári Nyomda Kft – 190501

Felelõs vezetõ: Pogány Zoltán igazgató Készült Kaposvárott az Úr 1999. évében

PROLÓGUS A fák ágait hó csipkézte. Az erdõ vonakodó menyasszonyként várt a férfira. Az egy ideig csak álldogált a sziklák és vándorkövek között: a lejtõt fürkészte. Hó gyûlt a prémszegélyes

köpenyén, kalapjának széles karimáján, de nem vett róla tudomást, ahogy nem törõdött a csontig hatoló hideggel sem. Mintha õ lett volna az utolsó élõ ember a földön. Szinte kívánta, bár valóban az lenne. Miután megbizonyosodott róla, hogy nincs a közelben járõr, elindult lefelé. Óvatosan emelgette lábait a hócsapdákkal teli lejtõn, lassan mozgott, bár tudta, hogy a hideg egyre veszedelmesebbé válik. Táborhelyre és tûzre volt szüksége. Sûrûsödõ felhõk mögött tornyosult a Delnoch-hegység, elõtte Skultik erdeje feküdt, sötét legendák, beteljesületlen

álmok és gyermekkori emlékek vidéke. Az erdõ csöndbe burkolódzott, amit csak idõnként tört meg egy-egy, a hó súlya alatt elroppanó ág reccsenése, vagy egy-egy hókupac tompa puffanása. Tenka megfordult, és megvizsgálta lábnyomait. A nyomok éles határai máris elmosódtak, pár percen belül betemeti õket a hó. Tovább indult, szomorkás gondolatokkal, keserû emlékekkel. Egy szûk barlangnyílásban keresett menedéket a szél elõl, és aprócska tüzet gyújtott. A lángok hamar erõre kaptak, vörös ámyéktáncosok

ringatóztak a barlang falán. A férfi levette gyapjúkesztyûjét, a tûz felett dörzsölgette kezeit és arcát, meg is csipkedte magát, hogy gyorsabban áramoljon a vér az ereiben. Szeretett volna lefeküdni, de a barlangban még nem volt elég meleg hozzá. A Sárkánynak vége. Megrázta a fejét, behunyta a szemét. Ananais, Decado, Éliás, Belter. Mind halottak, mert hittek benne, hogy a becsület és a kötelesség mindenek felett áll. Halottak, mert hitték, hogy a Sárkány legyõzhetetlen, és hogy a jónak mindig gyõznie kell. Tenka felrázta magát, és vastagabb

ágakat tett a tûzre. – A Sárkány halott – mondta ki. Hangját visszaverték a barlang falai. Milyen különös, gondolta. Hiába volt igaz, még mindig nem tudta elhinni. A tûz árnyaira pillantott, és ismét a ventriai palotájának márványtermeit látta maga elõtt. Ott nem égett tûz, hideg kõ tartotta távol a sivatagi nap emberi erõt elszívó forróságát. Puha székek és szõttesek. A szolgák jeges boroskupákat hoznak, értékes vízzel teli vödröket, hogy táplálják a rózsakertjét és megõrizzék virágzó fáinak szépségét. Belter volt a hírhozó. A hûséges

Belter, a legjobb bar rangú harcos a Szárnyban. – Hazahívnak, uram – mondta, és feszengve álldogált a tágas könyvtárban, út-tépett, homoklepte ruhájában. – A lázadók legyõzték Ceska egyik seregét Északon. Baris maga küldte a parancsot. – Honnan tudod, hogy Baris volt az? – A pecsétje, uram. A személyes pecsétje. És az üzenet: a Sárkány szólít. – Barist tizenöt éve senki sem látta. – Tudom, uram. De a pecsét...

– Egy viaszdarab mit sem jelent. – Nekem igen, uram. – Visszatérsz Drenaiba? – Igen, uram. Hát te? – Hová mennék, Belter? Az ország romokban hever. Ceska Dúvadjai legyõzhetetlenek. És ki tudja, milyen ocsmány mágikus hatalmakkal kell még megküzdeniük a lázadóknak? Nézz szembe a valósággal, ember! A Sárkány tizenöt éve nem létezik, és felettünk is eljárt az idõ. A fiatalabbak közé tartozom, de mostanra negyven múltam. Te lehetsz vagy ötven: ha a Sárkány létezne, rég nyugdíjat kapnál.

– Tudom én – dünnyögte merev gerinccel Belter. – De szólít a kötelesség. Egész életemben Drenait szolgáltam, most sem mondhatok nemet. – Én igen – közölte Tenka. – Az ügy elbukott. Adjatok Ceskának idõt, és saját magát pusztítja el. Õrült. Széthullik mindaz, amit felépített. – Én nem vagyok a szavak embere, uram. Kétszáz mérföldet lovagoltam, hogy átadjam az üzenetet. Azt kerestem, akit valaha szolgáltam... de már nem találtam meg. Sajnálom, hogy zavartalak. – Belter! – szólt utána Tenka, amikor

a harcos az ajtó felé indult. – Ha a legkisebb esély lenne a gyõzelemre, veled tartanék. De érzem a kudarc szagát. – Azt hiszed, én nem érzem, uram? Hogy nem tudjuk mindannyian? – sóhajtott Belter, és odébbállt. ...a szél iránya megváltozott: beszökkent a barlangba, és havat szórt a tûzre. Tenka halkan átkozódott. Elõhúzta a kardját, kiment, kivágott két vastag bokrot, és visszavonszolta õket a bejárathoz szélfogónak. Ahogy múltak a hónapok, el is feledkezett a Sárkányról. A birtokait kellett igazgatnia, a való világ gondjai

kötötték le. Aztán Illáé megbetegedett. Õ éppen Északon járt, a fûszerút melletti õrjáratok ügyében rendelkezett, de mikor a hírt megkapta, azonnal hazasietett. Az orvosok nyugtatgatták, hogy a láz elmúlik, nincs ok az aggodalomra. Ám Illáé állapota egyre romlott. Tüdõsorvadás, mondták. A húsa fogyott, a végén már csak feküdt az ágyban, egykor oly szép szeme az elmúlás fényében ragyogott. Tenka napokon át ült mellette, beszélt hozzá, imádkozott, könyörgött, nehogy meghaljon. Beszélt hozzá, Illáé pedig válaszolt neki: vendégséget tervezett, azt latolgatta, kit hívjon meg, és Tenka

fellélegzett kissé. – Folytasd – kérte, de az asszony eltávozott már. Tíz év közõs emlék, remény és öröm gyorsabban tûnt el, mint a sivatag homokjára öntött víz. Felemelte az ágyról, beburkolta egy fehér gyapjútakaróba. Szorosan magához ölelte, és kivitte a rózsakertbe. – Szeretlek – ismételgette, a haját csókolgatta, és ringatta, mint egy gyermeket. A köréje gyûlt szolgák nem szóltak egy szót sem, csak egy óra múlva mertek ketten elõlépni és szétválasztani õket. A zokogó Tenkát a szobába vezették, ahol egy pecséttel

lezárt tekercs feküdt az asztalon, amely az üzleti befektetéseirõl adott hírt, és egy levél Estastól, a gazdatisztjétõl. A gazdatiszt mindig jó tanácsokat adott a befektetéseivel kapcsolatban, kiváló politikai érzékkel választotta ki, hol érdemes befektetni, vagy mit jobb figyelembe sem venni. Szórakozottan nyitotta ki a levelet, végigfutott a vagriai üzleteken, lentriai kezdeményezéseken és a drenai rossz híreken, amíg az utolsó mondathoz nem ért. "Ceska a Sentran-fennsíktól délre leverte a lázadókat. Úgy hallottam, a ravaszságával dicsekszik. Hazahivatta

az öreg katonákat: úgy tûnik, azóta félt a Sárkánytól, hogy tizenöt éve feloszlatta. Most már megnyugodhat, mert az utolsó emberig elpusztultak. A Dúvadak rettenetesek. Miféle világban élünk? " – Élünk? – kérdezte magától Tenka. – Senki sem él. Mindenki halott. Felállt, a nyugati falhoz sétált, megállt egy ovális tükör elõtt, és végignézett élete romjain. Tükörképe visszapillantott rá, vágott kék szemei vádlón meredtek önmagára, összeszorított szája keserû volt és haragos. – Eredj haza – mondta a tükörkép –,

és öld meg Ceskát!

1.

A kaszámyaépületeket hó borította, a betört ablakok friss sebekként tátongtak. A gyakorlótér, melyet tízezrek tapostak simára, mostanra göröngyössé vált, síkján fûszálak küzdõttek a mindent beborító hóval. A Sárkánnyal kegyetlenül elbántak: kõszámyait letörték, agyarait porrá zúzták, képét vörös festékkel mázolták

b e . Mintha vérkönnyeket gondolta Tenka, miközben tisztelgett elõtte.

sírna, némán

Kinézett a térre, s színes képek villantak fel emlékezetében: Ananais parancsokat osztogat embereinek, ellentmondásos parancsokat, az emberek egymásba ütköznek, és a földre huppantak. – Trágyafaló patkányok! – bömbölte az óriás. – Ti nevezitek magatokat katonának? " A kép elhalványult a valóság szellemfehér üressége elõtt, s Tenka megborzongott. A kúthoz lépett, ahol egy üres vödör hevert, fogantyújáról

félig rothadt kötél lógott. Beleejtette a vödröt a kútba, hallotta, hogyan törik meg a jég, majd felhúzta, és a Sárkányhoz vitte. A festéket nehéz volt lemosni, pedig csaknem egy órát dolgozott rajta, az utolsó foltokat így is a tõrével kellett lekaparnia. Leugrott a talapzatról, és megszemlélte az eredményt. A Sárkány a festék nélkül is szánalmas látványt nyújtott, büszkesége megtört. Tenkának ismét Ananais jutott az eszébe. – Talán jobb is, hogy meghaltál, és nem kell látnod ezt mormolta. Eleredt az esõ jeges tüskék csapódtak

az arcába. Tenka felkapta csomagját, és az elhagyatott kaszárnya felé iramodon. Az ajtó kitárult, s õ belépett a régi tiszti szárnyba. Egy patkány surrant el a sötétségbe, de Tenka nem törõdött vele: a hátsó fertály tágasabb helyiségei felé indult. A. régi szobájában dobta le a csomagját, és elmosolyodott a kandalló láttán: csak meg kellett gyújtania az odakészített farakást. Az utolsó nap, mielõtt távoztak, valaki bejött a szobájába, és megrakta a kandallót. Decado, a segédtisztje? Nem. 0 nem a romantikus hõsök fajtájába tartozott, hanem szenvedélyes gyilkos volt, akit csak a Sárkány

vasfegyelme és a csapat iránti hûség tartott kordában. Akkor ki? Egy idõ múlva feladta. Soha nem fogja megtudni. Tizenöt év után a fa elég száraz lehet, nem fog füstölni, mondta magának, és friss gyûjtést tett a gallyak alá. Hamarosan lángnyelvek nyaldosták a rakást, s az lángra lobbant. Tenka hirtelen ötlettõl vezérelve a falhoz lépett, rejtett mélyedés után kutatott. Valaha a gomb kicsiny érintésére is kinyílt zár, most rozsdásan nyikorgón. A férfi óvatosan kifeszítette

a panelt, mögötte rejtõzött az aprócska nyílás: a téglát esztendõkkel a Sárkány feloszlatása elõtt távolította el. A fal hátoldalára nadir betûkkel a következõt irta: Nadirok Fiatalok Vérontók Fegyverforgatók Örök gyõztesek! Tenka hónapok óta elõször mosolyodon el: a lelkében hordozott teher már nem is tûnt oly nehéznek. Az

évek elröppentek, s ismét fiatal fiúként látta magát, aki akkor érkezett a sztyeppéról, hogy elfoglalja helyét a Sárkány soraiban. Újra érezte a többiek kutató tekintetét és alig leplezett gyûlöletüket. Egy nadir herceg a Sárkánynál? Elképzelhetetlen, egyesek szerint valóságos istenkáromlás. Az õ esetében azonban kivételt kellett tenniük. A Sárkányt Magnus, a Sebfakasztó hozta létre egy évszázada, az elsõ nadir háború után, amikor a legyõzhetetlen hadúr, Ulric Dros Delnoch, a világ leghatalmasabb erõdje ellen vezette seregeit, ahol a Bronzgróf és katonái

megállították. A Sárkányt szánták Drenai fegyverének a jövendõ nadir hódítói ellen... s most, mikor a második nadir háború emléke még elevenen élt, mintha egy rémálom valósult volna meg: egy törzsi harcost vettek fel a seregbe. Sõt, ami még rosszabb, Ulric leszármazottját. Mégsem volt más választásuk – a fiúnak csak az anyja volt nadir, apai ágon Vándorló Rek, a Bronzgróf dédunokája volt. Mintha maga a sors próbálta volna megnehezíteni azok dolgát, akik gyûlölni akarták. Hogyan is gyûlölhették Drenai legnagyobb

hõsének leszármazottját? Nem volt könnyû, de sikerült. Kecskevért mázoltak szét a párnáján, skorpiót dugtak a csizmájába. A nyeregszíját behasították, és végül viperát tettek az ágyába. Majdnem meghalt, mikor ráfeküdt: a kígyó fogai mélyen a combjába martak. Felkapott egy tõrt az ágy melletti asztalkáról, megölte a viperát, majd keresztben bevágta a marást, s remélte, hogy a vér majd kitisztítja a sebet. Nem mert mozdulni, tudta, hogy akkor gyorsabban szívódik fel a méreg a szerveztében. Lépteket hallott a folyosóról. Felismerte, hogy Ananais az, az õrség tisztje, aki épp visszatér

szobájába. Nem akart szólni – tudta, hogy Ananais nem kedveli –, de meghalni sem akart. Ananais nevét kiáltotta, az ajtó kinyílt, az óriási árnyék betöltötte az ajtónyílást. – Megharapott egy vipera – mondta Tenka. Ananais lehajtotta a fejét, hogy átférjen az ajtón, csizmás lábával félrerúgta a halott kígyót, és szemügyre vette Tenka sebét. – Mikor? – Az imént.

– A vágás nem elég mély – közölte Ananais. Tenka odanyújtotta neki a tõrt. – Nem. Ha mélyebbre vágnék, az inaid bánnák. Ananais elõrehajolt, a sebre szorította a száját, kiszívta a mérget, majd érszorítót tett rá, és elment a felcserért. A nadir hercegfi még így is majdnem belepusztult. Négy napig tartó kábulatba zuhant, s mikor felébredt, Ananaist pillantotta meg az ágya mellett. – Hogy érzed magad? – Jól.

– Nem látszik. Örülök, hogy életben maradtál. – Köszönöm, hogy megmentettél – bólintott Tenka, mikor az óriás felemelkedett. – Szívesen. De nem örülnék, ha feleségül kérnéd a húgomat – vigyorgott a másik az ajtó felé menet. – Most jut eszembe: három fiatal tisztet elküldtek a szolgálatból. Azt hiszem, most már nyugodtan alhatsz. – Sosem alszom nyugodtan – jegyezte meg Tenka. – A nadirok szerint a nyugodt alvás a halálba vezet. – Nem csoda, hogy ferde a szemetek

– felelte Ananais.

*

Renya felsegítette az öreget, majd havat szórt az aprócska tûzre, hogy kioltsa a lángokat. A levegõ lehûlt, zord és fenyegetõ viharfelhõk gyülekeztek felettük. A lány aggódott, mert az öreg már nem reszketett, csak állt egy fa mellett, és mereven bámulta a talajt a lába alatt. – Gyere, Aulin – kérte, és átkarolta a derekát. – Közel már a régi kaszárnya.

– Nem – dünnyögte az öreg, és elhúzódott tõle. – Ott megtalálnak. Tudom, hogy megtalálnak. – Megöl a hideg – sziszegte a lány. – Gyere! Aulin hagyta, hogy a lány tovább vezesse a hóban. Renya magas volt és erõs, de egyre jobban fáradt, egyre nehezebben kapkodta a levegõt, ahogy átverekedték magukat a bokrok között a Sárkány terére. – Csak pár pihenhetsz.

perc

még.

Aztán

A pihenés ígérete erõt adott az öregnek: gyorsabban botladozott elõre.

Kétszer majdnem felbukott, de a lány mindkétszer visszarántotta. Renya kirúgta a legközelebbi épület ajtaját, és betámogatta az öreget. Levette a kendõjét, végigsimított verítéktõl nedves, rövidre vágott haján. Odakint a hideg szél szinte égette a bõrét. Kigombolta báránybõr kabátját, és hátracsúsztatta a vállán. Alatta világoskék gyapjútunikát és fekete nadrágot viselt – utóbbit combig takarta a prémes csizma. Oldalán keskeny tõr függött. Az öreg a falnak dõlve reszketett. – Megtalálnak. nyöszörögte.

Megtalálnak!

–

Renya nem vett róla tudomást, elindult befelé. Fekete ruhás, magas férfi tûnt fel a terem túlsó végében. Renya megrezzent, tõre a kezében termett. A férfi hosszúkardot viselt, és lassan közeledett feléjük. Renya aggasztónak találta az önbizalmát. Felkészült a támadásra, a férfi szemét fürkészte. Gyönyörû kékszemek, gondolta, de ferdén vágottak, mint az északi nadiroké. Az arca szögletes, jóképû lenne, ha nem szorítaná össze olyan keserûen a száját. A lány szeretett volna megszólalni, elmondani, hogy ha közelebb jön,

megöli, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. A férfibõl a hatalom érzete áradt, és a lány csak várt. Tenka elhaladt mellette, és Aulin fölé hajolt. – Hagyd békén! – kiáltotta a lány. Tenka odafordult hozzá. – A szobámban ég a tûz. Arra, jobbra – mondta nyugodtan.- Odaviszem. Könnyedén felemelte az öreget, és a szállására vitte. Lefektette a keskeny ágyra, levette a kabátját és a csizmáját, gyengéden dörzsölgetni kezdte az elkékült bõrt a bokáján. Egy takarót dobott a lánynak.

– Melegítsd meg a tûznél – mondta, és visszafordult az öreghez. Az mélyen, egyenletesen lélegzett. – Elaludt? – kérdezte a lány. – Igen. – Életben marad? – Ki tudja? – Tenka, felállt, és kinyújtóztatta a hátát. – Köszönöm, hogy segítettél. – Köszönöm, hogy nem öltél meg – felelte a férfi. – Mit csinálsz itt?

– A tûz mellett ültem, és vártam, hogy elmúljon a vihar. Kérsz enni? Leültek a tûz mellé, némán megosztoztak a szárított húson és süteményen. Tenka nem faggatózott, Renya pedig megérezte, hogy a férfi nem kiván beszélgetni. Mégsem volt kellemetlen a csönd: a lány hetek óta elõször érezte biztonságban magát, még az orgyilkosok is kevésbé tûntek veszélyesnek, mintha a kaszárnyát láthatatlan, de erõs mágia védelmezné. Tenka hátradõlt a székben, a tûz táncát figyelõ lányt nézte. Megragadó, ovális arcot látott, finom csontozattal és olyan sötét szemekkel, hogy nem

tudta megkülönböztetni a pupillát az írisztõl. Erõt érzett sugározni a lányból, de az erõ mögött sebezhetõséget, mintha valami titkos félelem vagy titkolt gyengeség kínozná. Régebben bizonyára vonzónak találta volna, de mostanra nem maradt benne sem érzelem, sem vágy. Nincs bennem élet, nyugtázta fásultan. – Üldöznek bennünket – szólalt meg a lány. – Tudom. – Honnan? Tenka megvonta a vállát, és fát tett a tûzre.

– Sehova sem vezetõ úton jártok, nincs lovatok vagy felszerelésetek, de drága pénzen vett ruhátok van. A viselkedésetek nemesekre vall. Feltételezem, hogy valami vagy valaki elõl futtok, és logikus, hogy ez a valaki üldöz benneteket. – Zavar? – Miért zavarna? – Ha veled találnak, te is meghalsz. – Akkor engem nem találnak meg. – Elmondjam, miért üldöznek? – A ti dolgotok. Útjaink keresztezték

egymást, de mindketten a saját végzetünket követjük. Felesleges bármit megtudnunk egymásról. – Miért? Attól félsz, hogy érdekelne, mi lesz velünk? Tenka jól meggondolta a választ: látta a lány szemén, mennyire dühös. – Talán. De fõleg a gyengeségtõl félek, ami ebbõl következik. Dolgom van, és nincs szükségem más gondjaira. Nem, ez így nem igaz. Nem akarom más gondját a vállamra venni. – Ez önzés, nem? – Persze. De szükséges a túléléshez.

– És az olyan fontos? – csattant fel a lány. – Valószínûleg. Különben ti sem menekülnétek. – Neki fontos – mutatott Renya az ágyon fekvõ öregre. Nekem nem. – A halál elõl nem lehet elmenekülni – mormolta Tenka. – Bár vannak papok, akik szerint van túlvilági élet a halál után. – Aulin is hisz ebben – mosolygott a lány. – Ezért fél. Tenka lassan megrázta a fejét, majd megdörzsölte a szemét.

– Ez kicsit sok nekem – mondta, és õ is mosolyogni próbált. – Jobb lenne, ha lefeküdnénk. Elõvette takaróját, leterítette földre, és kinyújtózott. Feje csomagján pihent.

a a

– A Sárkányhoz tartozol, igaz? – kérdezte Renya. – Honnan tudod? – támaszkodott félkönyékre Tenka. – Ahogy azt mondtad: a szobámban. – Jó megfigyelõ vagy. – A férfi visszafeküdt, és lehunyta szemét.

– A nevem Renya. – Jó éjt, Renya. – Elárulod a nevedet? A férfi eltûnõdött, hisz számtalan érv szólt a hallgatás mellett. – Tenka kán – felelte azután, és álomba merült.

*

Az élet kész komédia,

gondolta

Faljáró, miközben mind a tíz körmével kapaszkodott, negyven láb magasan az udvar köve felett. Alatta hatalmas Dúvad szimatolt a levegõbe: busa feje jobbra-balra billegett, karmos mancsa fogazott pengéjû kardja markolatát szorongatta. Egy jeges szélroham havat szórt Faljáró szemébe. – Nagyon köszönöm – suttogta, és felnézett a viharfelhõktõl sötét égre. Vallásos ember volt, de az isteneket szeniliseknek tartotta, akik örökkévalóságukban kozmikusán rossz tréfát ûznek a halandókkal. A Dúvad hüvelybe csúsztatta kardját

odalent, és elballagott. Faljáró mély lélegzetet vett, áthúzódzkodott az ablakpárkányon, és széthajtotta a nehéz bársonyfüggönyöket. Apró dolgozószobában találta magát egy asztal, három tölgyfa szék, néhány láda, egy könyvespolc és egy kézirattartó között. A dolgozószobában rend volt. Túlságosan is nagy rend, gondolta Faljáró, amikor észrevette a párhuzamosan fekvõ tollakat az asztal közepén. Silius magisztertõl nem is várt kevesebbet. Az asztallal szemben mahagóni keretbe foglalt, hosszúkás ezüsttükör

lógott. Faljáró megközelítette, kihúzta magát, és felemelte fejét. Veszélyes alaknak látta magát fekete maszkjában, sötét ujjasában és nadrágjában. Elõhúzta tõrét, és támadó állást vett fel. A látványtól bárki megborzongott volna. Tökéletes, súgta a tükörképének. Nem szeretnék veled egy sötét sikátorban találkozni! Visszatette a tõrt, a dolgozószoba ajtajához lépett, óvatosan felemelte a vaskilincset, és kinyitotta az ajtót. Elõtte keskeny kõfolyosó kanyargóit. Két ajtót látott jobbra, kettõt balra. Faljáró a legtávolabbi ajtóhoz lopózott

a bal oldalon, és lassan megmozdította a kilincset. Egyetlen hang nélkül tárult ki az ajtó, Faljáró a falhoz lapulva siklott be. Meleg szobába lépett, és bár a kandallóban a fa már majdnem teljesen leégett, tompa vörös fénye még megvilágította a hatalmas ágy körüli függönyöket. Faljáró az ágy felé mozdult, majd megtorpant, úgy figyelte a kövér Siliust és éppoly kövér szeretõjét. A férfi a hasán feküdt, a nõ a hátán, mindketten horkoltak. Miért lopakodom? tette fel magának a kérdést. Akár dobokat verve is járkálhatnék. Elfojtott egy kuncogást, megtalálta az ékszeres dobozt egy rejtett szekrénykében az ablak alatt.

Kinyitotta, és tartalmát az övére erõsített fekete vászonzsákba öntötte. Ha a teljes árat megkapná értük, öt évig élhetne kényelemben, így, hogy egy rosszhírû orgazdának kell eladnia a nyomornegyedben, jó ha három hónapig élél belõle, vagy talán hat hónapig is kihúzza, ha mellõzi a szerencsejátékot. Megfordult a fejében, hogy nem játszik, de azonnal elvetette az ötletet. Három hónap, határozta el. Visszakötötte a zsákocskát, kihátrált a folyosóra, megfordult... ...és szemtõl szembe találta magát egy vászon hálóinges, magas, görnyedt hátú szolgával.

A férfi felkiáltott, és eliramodott. Faljáró is felordított, és rohant: lefelé a csigalépcsõn, míg össze nem ütközött két õrrel. Mindkettõ hátrahõkölt, és hanyatt zuhant. Faljáró átbukfencezett köztük, felpattant és tovább rohant baba – az õrök szorosan a nyomában. Újabb lépcsõ tûnt fel jobbra. Hármasával vette a fokokat, hosszú lábai félelmetes sebességgel mozogtak. Kétszer majdnem elvesztette az egyensúlyát, mire a következõ emeletre ért. Egy vasajtó zárta el az útját – a kulcs szerencsére ott lógott a falon. A kapu mögül áradó bûz kijózanította:

ésszerû félelem pániknak.

vetett

véget

a

A Dúvadak szállása! Hallotta, hogy mögötte dobognak az õrség léptei. Felemelte a kulcsot, kinyitotta az ajtót és belépett, majd újra bezárt maga mögött. Elindult a sötétségben, buzgón imádkozott az örökkévaló Szenilisekhez, hagyják életben, hogy még néhányszor megtréfálhassák. Ahogy hozzászokott a szeme a sötétséghez, látta a folyosóról nyíló üregeket, ahol Silius Dúvadjai feküdtek szalma derékaljukon.

Haladt tovább, a túloldali kapu felé, s közben levette a maszkját. Már majdnem odaért, amikor felhangzott mögötte a dörömbõlés, és az õrök elfojtott kiáltozása verte fel a csendet. Egy legalább hat láb magas Dúvad botladozott elõ az odújából, izmos vállait és hosszú karját fekete szõr borította, tekintete Faljárót kutatta. Hosszúkás arcában éles agyarak keretezték a szájat. A dörömbölés hangosabbá vált, Faljáró mély lélegzetet vett. – Nézd meg, mi történt – mondta a szörnyetegnek. – Te ki? – sziszegte a lény, a

szavakat a eltorzította.

kilógó

hosszú

nyelv

– Ne állj már itt, nézd meg mit akarnak! – parancsolta Faljáró. A vadállat elindult hátra, a folyosóra kilépõ többi Dúvad követte öt, ügyet sem vetettek Faljáróra, aki odarohant az ajtóhoz, beillesztette a kulcsot a zárba. Amikor elfordította és kinyitotta az ajtószárnyat, vad ordítás rázta meg a falakat. Faljáró hátrapillantott, látta, hogy eszement üvöltéssel közelednek a Dúvadak. Reszketõ ujjakkal rántotta ki a zárból a kulcsot, kiugrott az ajtón, becsapta maga után, és bezárta. A friss éjszakai levegõt mélyen

beszívva felrohant a nyugati udvarhoz vezetõ rövid lépcsõn, tovább a díszes falhoz, ahol sebesen elkezdett lefelé mászni, majd leugrott a kikövezett utcára. Már érvényben volt a kijárási tilalom, ezért a fényeket elkerülve jutott el a fogadóig, felmászott a rózsalugason a szobájához, és megkocogtatta a zsalugátert. Belter kinyitotta besegítette.

az

ablakot

és

– Nos? – kérdezte az öreg katona. – Megvannak az ékszerek – közölte Faljáró.

– Elkeserítesz – csóválta meg fejét Belter. – Ennyi évet töltöttem a neveléseddel, és mi lett belõled? Tolvaj! – A véremben van – vigyorgott Faljáró. – Emlékszel a Bronzgrófra? – Az csak mese – felelte Belter. – És még ha igaz is lenne, azóta egyetlen leszármazottja sem élt becstelen életet. Még az a nadir fattyú, Tenka sem! – Ne gyalázd, Belter – kérte Faljáró. – A barátom volt.

2.

Tenka aludt, és az ismerõs álmok folytatták megszokott szellemjárásukat. Zöld, fagyott óceánként hullámzott elõtte a sztyeppe, egészen a látóhatár pereméig. Pónija felágaskodott, amikor

meghúzta a nyersbõr zablát, majd dél felé vágtatott, patái dobogtak a keményre száradt agyagon. Tenka elvigyorodott, a száraz szél az arcába süvített. Itt – és csak itt – a maga ura volt. Félig nadir, félig drenai, igazában semmi: a háború terméke, a kényszeredett béke hús-vér szimbóluma. A törzsek kimért udvariassággal fogadták, ez kijárt annak, akinek ereiben Ulric vére folyt. De barátságot nem kapott. A törzseket már kétszer fordította vissza Drenai ereje. Valaha régen a legendás Bronzgróf védte Dros Delnochot Ulric

hordái ellen, húsz esztendeje a Sárkány tizedelte meg Jongir seregét. Tenka a kudarcra emlékeztette õket, így hát egyedül lovagolt, és elvégzett minden feladatot, amit kapott. Kard, íj, lándzsa, bárd – mindegyikkel ügyesebben bánt, mint társai, mert amikor azok abbahagyták a gyakorlást, hogy gyermekjátékaikat játsszák, õ tovább dolgozott. Hallgatta a bölcseket, akik más szemmel nézték a csatákat, és alaposan megtanulta a leckéket. Egy nap majd elfogadják. Ha elég türelmes. De amikor hazalovagolt a sátorvárosba, anyja a sátor elõtt várta

Jongir társaságában. Sírt. Akkor már tudta. Leugrott a nyeregbõl és meghajolt a kán elõtt, anyjáról tudomást sem vett, ahogy illik. – Ideje hazatérned – mondta Jongir. Nem szólt, csak bólintott. – Várnak a Sárkány soraiban. Grófi sarjként jussod, hogy beléphess. A kán feszengett, kerülte Tenka pillantását. – Mondj hát valamit! – csattant fel. – Úgy lesz, ahogy kívánod, uram.

– Nem könyörögsz, hogy maradhass? – Ha ezt kívánod... – Semmit sem kívánok tõled. – Mikor indulok? – Holnap. Unokámhoz kíséretet kapsz: húsz lovast.

méltó

– Megtisztelsz, uram. A kán bólintott, Shillatra tekintett, majd elsétált onnét. Shillat félrehajtotta a sátorlapot, és Tenka belépett otthonukba. Megölelték egymást.

– Ó, Tani – suttogta az anyja könnyein keresztül. – Mi mindent kell még tenned? – Dros Delnochban talán otthonra lelek – felelte Tenka, de mivel nem volt bolond, õ maga sem hitte, hogy így lesz.

*

Tenkát a vihar ablakok elleni ostroma ébresztette fel. Nyújtózkodott egyet, és a parázsló faszénné halványult tûzre pillantott. A lány a

székben aludt, mélyeket lélegzett. Felállt, odalépett a kandallóhoz, friss fát tett a tûzre, és életre keltette a lángokat. Megvizsgálta az öreget, arcszine nem sok jóval biztatta. Tenka vállalt vont, és elhagyta a szobát. Jéghideg volt a folyosó, a fapadló recsegett a csizmája alatt. A régi konyha és a belsõ kút felé vette az útját, nehéz volt vizet húzni, de élvezte a testmozgást, és a jutalma is meglett, amikor víz kezdett csörgedezni a fadézsába. Levette sötét zekéjét és szürke flanelingét, és megmosta a felsõtestét. Élvezte a jeges víz majdnem-fájdalmát álomtól meleg bõrén.

Maradék ruháit is ledobta, és átment a tornaterembe. Felugrott és megpördült, könnyedén talpra esett, elõször a jobb keze vágta ketté a levegõt, azután a bal. Az ajtóból, a folyosó árnyékának védelmébõl Renya figyelte a férfit elbûvölten. Tenka úgy mozgott, mint egy táncos, mégis érzõdött valami barbár õserõ a jelenetbõl, valami, ami egyszerre volt halálos és gyönyörû. A karok és a lábak fegyverként mûködtek, sorra gyilkolták a láthatatlan ellenfeleket, miközben Tenka arca komoly maradt, minden érzelemtõl mentes.

Renya megborzongott, szeretett volna visszavonulni a szobája védelmébe, de képtelen volt megmozdulni. A férfi bõre a napfényben lágy aranybarnának tûnt, alatta ezüst acélként feszültek meg és ernyedtek el az izmok. Renya becsukta a szemét, és visszabotorkált a szobába, bár ne leste volna meg a másikat. Tenka lemosta magáról az izzadságot, és gyorsan felöltözött, az éhség marcangolta. A szobába visszatérve megérezte, hogy a hangulat megváltozott, Renya, aki az öreg mellett ült, és a haját simogatta, kerülte a pillantását.

– Nemsokára vége a viharnak – mondta Tenka. – Igen. – Mi baj? – Semmi. Csak Aulin... olyan nehezen lélegzik. Mit gondolsz, rendbe jön? Tenka odalépett az ágy mellett álló lányhoz. Megfogta az öreg sovány csuklóját, a pulzusát kereste. A szív gyengén és egyenetlenül vert. – Mikor evett utoljára? – Két napja.

Tenka beletúrt a csomagjába, kivett egy kis szárított húst és némi zabot. – Bár lenne cukrom – mormolta. – De nincs, úgyhogy be kell érnünk ezzel. Hozz edényt és vizet! Renya szó nélkül engedelmeskedett Tenka elmosolyodott. A lány látta gyakorolni, és ez valamiért összezavarta. Megrázta a fejét. Renya egy vasedényt hozott, tele vízzel. – A felét öntsd ki! A lány kilöttyintette a vizet a folyosóra, Tenka pedig elkezdte tõrével

felszeletelni a húst, majd óvatosan a lángok fölé helyezte az edényt. – Miért nem szóltál semmit reggel? – kérdezte. – Nem tudom, mire gondolsz. – Amikor gyakorolni láttál. – Nem láttalak. – Akkor honnan tudtad, honnan hozd a vizet és az edényt? Észrevettem volna, ha éjjel kiosonsz egy felderítõútra. – Ki vagy te, hogy csak úgy faggatózol? – csattant fel a lány. Tenka

visszafordult. – Idegen vagyok. Semmi szükség rá, hogy hazudj vagy tagadj. Csak barátokkal szemben kell álarcot hordanunk. A lány leült, hosszú lábait a tûz felé nyújtotta. – Milyen szomorú – mondta halkan. – Nem épp a barátokhoz kéne õszintének lennünk? – Idegenekkel könnyebb, hisz csak egy pillanatra érintkezik az életetek. Nem okozhatsz nekik csalódást, mert nem tartozol nekik semmivel, és õk sem várnak tõled semmit. A barátokat könnyû megbántani – õk mindent szeretnének.

– Furcsa barátaid lehettek – szólalt meg a lány. Tenka megkavarta a levest tõrével. Hirtelen kényelmetlenül érezte magát, mint aki elvesztette a társalgás feletti uralmat. – Honnét származol? – kérdezte. – Azt hittem, nem érdekel. – Miért nem szóltál? A lány szeme Elfordította a fejét.

összeszûkült.

– Nem akartalak megzavarni.

Hazudott, ezt mindketten tudták, a feszültség mégis csökkent, a csend valahogy otthonosabbá vált köztük. A vihar lassan elcsitult, az üvöltõ szél nyöszörgõvé vált odakint. Amikor a leves besûrûsödött, Tenka zabot kevert hozzá, végül egy kis sót csekély készletébõl. – Jó illata van. – Renya a tûz fölé hajolt. – Miféle hús ez? – Fõleg szamár – közölte Tenka. Elment a konyhába tányérért. Mire visszaért, Renya már felkeltette az öreget: épp felülni segített neki.

– Hogy érzed magad? – kérdezte Tenka. – Harcos vagy? – Aulin szemében félelem szûkölt. – Igen. De nem kell tartanod tõlem. – Nadir? – Zsoldos. Fõztem neked egy kis levest. – Nem vagyok éhes. – Akkor is meg kell enned. Az öreg megmerevedett a parancsoló hangnem hallatán, majd elfordította a

fejét, és bólintott. Renya lassan megetette, ezalatt Tenka a tûz mellett üldögélt. Ételpocsékolás, hisz az öregember meg fog halni. Mégsem bánta, maga sem értette, miért. A végén Renya összeszedte az edényeket. – Nagyapám beszélni szeretne veled – mondta, és kiment a szobából. Tenka az ágy mellé lépett, lenézett a haldoklóra. Aulin szürke szemei láztól ragyogtak. – Nem vagyok erõs – kezdte Aulin. – Soha nem is voltam az. Mindenkinek csalódást okoztam, aki bízott bennem.

Kivéve Renyának... Õ nem csalódott bennem. Elhiszed? – Igen – válaszolta Tenka. Miért érzik a gyengék mindig úgy, hogy feloldozást kell kapniuk? – Megvédelmezed Renyát? – Nem. – Megfizetem. – Aulin megragadta Tenka karját. – Csak Sousába vidd el. Öt vagy hat nap délre. – Semmit nem jelentesz nekem. Nem tartozom neked semmivel. És nem tudsz eleget fizetni.

– Renya azt mondta, a Sárkányhoz tartozol. Hol a becsületed? – A sivatag homokja alá temettem. Elveszett az idõ kavargó ködében. Nem akarok beszélgetni veled, öreg. Nincs mit mondanod nekem. – Kérlek, hallgass meg – könyörgött Aulin. – Amikor fiatalabb voltam, a Tanácsot szolgáltam. Ceskát támogattam, az õ gyõzelméért küzdöttem. Hittem benne, így hát én is, legalább részben, felelõs vagyok a zsarnokságért, ami ezt a földet sújtja. Valaha a Fo rrás papja voltam, békés életet éltem. Most meghalok, és már semmit nem tudok biztosan. De nem

halhatok meg úgy, hogy Renyát a Dúvadak prédájára hagyjam. Nem érted? Az életem kudarc, legalább a halálommal segítenem kell. Tenka elhúzta a kezét és felállt. – Most te figyelj rám – szólt. – Azért jöttem, hogy megöljem Ceskát. Nem hiszem, hogy túlélem, és sem idõm, sem kedvem magamra venni helyetted bármiért a felelõsséget. Ha azt akarod, hogy eljusson a lány Sousába, gyógyulj meg. Használd az akaratod. Az öreg váratlanul elmosolyodott, minden félelme és feszültsége eltûnt. – Meg akarod ölni Ceskát? – suttogta. – Én ennél is többet

ajánlhatok. – Többet? Mi lehet ennél több? – Taszítsd le a trónjáról. Vess véget az uralmának. – Ha megölöm, megtörténik. – Persze, de valamelyik tábornoka átveszi a helyét. Tõlem megkaphatod a titkot, hogyan pusztítsd el a birodalmát és szabadítsd fel Drenait. – Ha most varázserejû kardokról és mágiákról akarsz mesélni, csak az idõdet vesztegeted. Ezeket a meséket már hallottam.

– Nem. Ígérd meg, hogy Sousáig megvéded Renyát. – Meggondolom – felelte Tenka. A tûz ismét kialudni készült, rátette hát a maradék gallyakat, mielõtt elment megkeresni a lányt. Renya a hideg konyhában üldögélt. – Nincs szükségem a segítségedre – mondta, és nem nézett fel. – Még nem is ajánlottam fel. – Nem érdekel, ha elkapnak. – Ahhoz túl fiatal vagy – térdelt le elé Tenka, és felemelte a lány állat – Gondoskodom róla, hogy eljuss

Sousába. – Biztos vagy benne, hogy eleget tudunk fizetni? – Aulin szerint igen. – Nem kedvellek, Tenka kán. – Üdvözöllek az emberek többségének körében! – felelte a férfi. Otthagyta Renyát, és visszatért a szobájába, az öreghez. Felnevetett, és szélesre tárta az ablakot a téli hideg elõtt. Fehér örökkévalóságban tárult fel elõtte az erdõ.

Mögötte az öreg holtan feküdt.

*

Renya meghallotta a nevetést, és bejött a szobába. Aulin karja lecsúszott az ágyról, csontos ujjai a fapadlóra mutattak, békés arccal, csukott szemmel feküdt. A lány odalépett hozzá, és gyengéden megérintette az arcát. – A futásnak vége, Aulin. Vége a félelemnek is. Vezessen haza a

Forrásod! Letakarta a halott arcot egy takaróval. – Már nem köt az Ígéreted – szólt a néma Tenkához. – De igen – felelte az, és bezárt az ablakot. – Azt mondta, hogy tudja, hogyan lehet véget vetni Ceska uralmának. Tudod, mire gondolt? – Nem – fordult el a lány, és üres szívvel kezdte el összeszedegetni a ruháit. Megtorpant, a köpeny kihullott a kezébõl, ahogy a haldokló tûzre meredt, és megrázta a fejét. A v aló világ elmosódott. Miért éljen?

Semmiért? Mi fontos? Semmi. Letérdelt a tûz mellé, a szeme sem rebben, miközben fájdalom töltötte be a korábbi ürességet. Aulin mellett az életet apró kedvességek, gyengédség és törõdés töltötte be. Sosem volt szándékosan kegyetlen vagy rosszindulatú, sosem mohó. Mégis egy elhagyatott kaszárnyában végezte, ûzött bûnözõként, elárulva, istenétõl elhagyatva. Tenka arcán semmiféle érzelem nem tükrözõdött, ahogy a lányt figyelte. Õ

megszokta a halált. Csendben összecsomagolta a holmiját, felállította a lányt, összegombolta a kabátját és gyengéden az ajtó felé lökte. – Itt várj rám – mondta. Visszatért az ágyhoz, levette takaróját a halott testrõl. Az öreg szeme kinyílt, mintha a harcost figyelte volna. – Álmodj igaz álmot – suttogta Tenka. – Vigyázok rá. Lezárta a halott szemeket, és összecsavarta a takarót. Kint friss levegõ várta. A szél elhalt, gyenge nap ragyogott a tiszta égen. Tenka mély levegõt vett. – És vége – suttogta Renya. Tenka körülnézett. Négy harcos vált ki a fák

árnyai közül, és meztelen karddal a kezükben lassan közeledtek. – Hagyj magamra – mondta a lány. – Csend. Meglazította a zsákját, a hóra ejtette, hátracsúsztatta a kabátját a vállán, elõbukkant kardja és vadásztõre. Tíz lépést tett elõre, és várta az ellenséget, próbálta felbecsülni az erejüket. Delnoch vörös és bronz jelvényét viselték. – Mit akartok? – kérdezte Tenka, ahogy közelebb értek. Egyik katona sem szólalt meg, ez veteránokra utalt,

de lassan szétváltak, készen bármi támadásra. – Beszéljetek, vagy a császár a fejeteket veszi! – szólt Tenka. Ez megállította õket, pillantásuk egy éles arcvonású, hideg, kegyetlen szemû férfi felé fordult a bal oldalon, aki elõrelépett. – És mióta beszél egy északi vadember a császár nevében? – sziszegte. Tenka elmosolyodott. A katonák mind megálltak, és a válaszra vártak, elvesztették az elsõ cselekvés lehetõségét.

– Akkor megmagyarázom mosolygott továbbra is, és parancsnok felé indult.

– a

– Az a helyzet, hogy... – Mozdult a karja kifelé, felfelé, és összetörte a férfi orrát, az agyába nyomva a bezúzott csontokat. Tenka megpördült és ugrott, csizmás lába egy másik katona gégéjére csapott. Már ugrás közben elõhúzta a vadásztõrét. Talpra esett, kivédett egy támadást, és ellenfele torkába mártotta a tõrét. A negyedik férfi magasba emelt karddal rohant Renya felé. A lány mozdulatlanul állt, érdektelenül figyelte a támadóját.

Tenka elhajította a tõrét – nyelével a katona tarkóját találta el a sisakja alján. A férfi elvesztette az egyensúlyát, felbukott a hóban, és elejtette a kardot. Tenka rohanni kezdett, és mielõtt a másik talpra állt volna, rávetette magát a hátára. Ezzel ismét felborította a férfit, akinek sisakja is legurult a fejérõl. Tenka belemarkolt a hajába, hátrarántotta a fejét, majd balra csavarta. Akár a száraz ág roppant el a csigolya. Tenka felemelte tõrét, letörölte róla a vért és eltette. Körülnézett. Minden csendesnek tûnt. – Mi, nadirok – suttogta, és lehunyta

a szemét. – Mehetünk? – kérdezte Renya. A férfi zavartan nézett a lány szemébe és karon fogta. – Mi a bajod van? Még akarsz halni? – Nem – jött a szórakozott válasz. – Akkor miért nem mozdultál? – Nem tudom. Megyünk? Könnycseppek gyülekeztek éjsötét szemében, lassan legördültek, de az arca kifejezéstelen maradt. Tenka letörölt egy könnycseppet.

– Ne nyúlj hozzám – suttogta Renya. – Figyelj rám. Az öreg azt akarta, hogy élj, szeretett téged. – Nem érdekel. – Õt érdekelte. – Téged érdekel? – A kérdés ökölcsapásként érte Tenkát. Elgondolkozott, mélyen magában kereste a választ. – Igen, érdekel. A hazugság könnyen jött, és csak amikor kimondta, akkor döbbent rá, hogy nem is volt hazugság. A lány

mélyen a szemébe nézett, és bólintott. – Veled megyek – közölte. – De tudd, hogy átkot hozok mindenkire, aki szeret. A halál üldöz; sosem lett volna szabad megszületnem. – A halál mindenkit üldöz, és mindenkit meg is talál. Elindultak dél felé, de megálltak a kõsárkánynál. Jeges esõ fagyasztott gyémántbundát az oldalára. Tenka lélegzete elakadt, amikor az arcára nézett: a letört fogakra csurgó esõcseppek új, ragyogó jégfogsort formáltak, a szobor visszanyerte nagyszerûségét, a Sárkány hatalmát.

Bólintott, mint aki néma üzenetet hall. – Gyönyörû – mondta Renya. – Annál is több – felelte halkan Tenka. – Él. – Él? – Itt bent – válaszolta a férfi, és megérintette a szívét. Üdvözöl itthon.

*

Egy egész hosszú napon át haladtak dél felé. Tenka keveset beszélt, a hórejtette ösvényekre összpontosított, és az esetleges õrjáratokat igyekezett elkerülni. Nem tudta, hogy a négy katona egy nagyobb csapathoz tartozott-e, vagy akár több csapat is üldözheti a lányt. Különös módon nem bánta. Õ szabta meg a tempót, csak ritkán pillantott hátra, hogy Renya jön-e utána. Amikor egy kis szünetet tartott, hogy az eget vagy a talajt vizsgálja, a lány mindig ott volt mögötte. Renya csendben követte, végig az elõtte járó magas férfit figyelte, biztos

mozdulatait és azt az óvatosságot, ahogy az utat kiválasztotta. Két jelenet villant fel újra és újra az emlékezetében, a mezítelen tánc az elhagyatott tornateremben és a haláltánc a hóban a katonák ellen. Az egyik jelenet összemosódott a másikkal. Ugyanaz a tánc. A mozdulatok lágyak, szinte folyékonyak, ahogy ugrott és fordult. Ha összehasonlította a katonákkal, azok szinte esetlennek tûntek, mint a dróton rángatott lentriai bábok. És most halottak. Vajon volt családjuk? Valószínûleg. Szerették a gyerekeiket? Valószínûleg. Magabiztos emberekként sétáltak a tisztásra, és

mégis, néhány pillanaton belül halottak voltak. Miért? Mert Tenka kánnal akartak táncolni. Megborzongott. Alkonyodért, a fák árnyai megnyúltak. Tenka egy széltõl védett sziklakupac tövében rakott tüzet. A mélyedést göcsörtös tölgyek vették körül, és óvták a széltõl. Renya száraz faágakat gyûjtött, és gondosan halomba rakta a tûz mellett. Valótlannak érezte az egész világot. Az egész világnak ilyennek kellene

lennie, gondolta. Jéggel borított, hótiszta, minden növény alszik, a tavasz arany tökéletességére vár, a jég alatt elsorvad a gonosz. Ceska és démonfattya légiói elhalványulnának, mint a gyermekkor rémálmai, és az öröm visszatérhetne Drenai földjére. Tenka elõvett egy edényt a csomagjából, és a tûz fölé tette, havat lapátolt bele, amíg félig meg nem telt melegedõ vízzel. Egy vászonzsákocskából bõséges mennyiségû zabot öntött a vízbe és megsózta. Renya csendben figyelte, kék mandulavágású szemeit nézte. Amikor Tenka odaült a tûz mellé, békés nyugalmat érzett.

– Mit keresel errefelé? – kérdezte. – Megölöm Ceskát – felelte Tenka, és megkavarta a kását egy fakanállal. – Mit keresel errefelé? – hangzott el újra a kérdés. Percek teltek el, de a lány tudta, hogy Tenka a válaszon gondolkodik, így hát várt, élvezte a meleget. – Nincs hova mennem. A barátaim meghaltak. A feleségem is... Nincs semmim. Az az igazság, hogy soha sem volt semmim. – Voltak barátaid. Feleséged. – Igen. Nem könnyû megmagyarázni.

Ismertem egyszer egy bölcset Ventriában, ahol éltem. Gyakran beszélgettem vele az életrõl, szerelemrõl, barátságról, sokszor megszidott, felbosszantott. Agyaggyémántokat emlegetett. – Tenka megrázta a fejét, elhallgatott. – Gyémántok agyagból? – Nem fontos. Beszélj Aulinról. – Nem tudom, mit akart elmondani neked. – Tudom – válaszolta Tenka. – Beszélj az emberrõl. Két botocska segítségével kiemelte

az edényt a tûzbõl, és a földre tette kihûlni. Renya elõrehajolt, friss fát tett a tûzre. – Békés ember volt, a Forrás papja. De Arkánista is volt, és semmit sem élvezett jobban, mint a Régvoltak emlékeit kutatni. Hírnevet szerzett. Azt mesélte, hogy amikor Ceska hatalomra került, még támogatta, elhitt minden ígéretet egy jobb jövõrõl. De elkezdõdött a terror, és jöttek a Dúvadak... – Ceska mindig is imádta a mágiát – mondta Tenka. – Ismerted?

– Igen. Folytasd! – Aulin az elsõk között vizsgálta meg a graveni lelõhelyet. Megtalálta a rejtett lejáratot, aztán a masinákat. Azt mondta, kutatásai meggyõzték arról, hogy a masinákat a Régvoltak bizonyos betegségek gyógyítására használták. De ahelyett, hogy erre használták volna, Ceska adeptusai megteremtették a Dúvadakat. Elõször csak az arénákban használták õket, és a tömeg tombolt, amikor darabokra tépték egymást, de hamarosan az utcákon is feltûntek – páncélban, Ceska testõrségének jelvényével. Aulin saját magát hibáztatta, és elutazott Delnochba, hogy megvizsgálja a Fény termét az

erõd alatt. Megvesztegetett néhány katonát, és a sathulik földjén keresztül akart elmenekülni. Megkezdõdött a hajsza, és délnek kényszerültünk. – Te hogy keveredtél bele? – kérdezte Tenka. – Nem rólam beszélünk, hanem Aulinról. Most rólad van szó. – Kaphatok egy kis kását? Tenka bólintott, megízlelte a kását, és odanyújtotta a lánynak. Renya csendben evett, és visszaadta a maradékot. Tenka is csillapította éhét, majd a hideg sziklának vetette hátát.

– Van valami rejtélyes benned, hölgyem. De hagyjuk. Szomorú hely lenne a világ rejtélyek nélkül. – A világ szomorú hely – felelte a lány. – Tele van halállal és bánattal. Miért erõsebb a gonoszság a szeretetnél? – Biztos, hogy így van? – kérdezett vissza Tenka. – Te nem Drenaiban éltél. Az Aulinhoz hasonló embereket bûnözõkként üldözik, a parasztokat lemészárolják, ha nem takarítják be az elõírt mennyiséget, az arénákat üvöltõ tömeg tölti meg, amikor állatok tépnek darabokra gyerekeket és nõket.

Undorító! – Elmúlik – mondta Tenka. – Ideje nyugovóra térnünk. A lány felé nyújtotta a kezét, de az visszariadt, hirtelen félelem költözött a szemébe. – Nem bántalak, de ki kell oltanunk a tüzet. Megosztozunk a melegen... de csak azon. Bízz bennem! – Egyedül alszom – közölte a lány. – Rendben. – Tenka kigöngyölte a takarót, átadta a lánynak, majd beburkolózott a köpenyébe, és a sziklához visszadõlve lehunyta szemét. Renya lefeküdt a hideg talajra, karját használta párnaként.

A tûz kihunytával egyre hidegebb lett az éjszaka, a lány végtagjai átfagytak. Arra ébredt, hogy vacog. Tenka kinyitotta a szemét, és a kezét nyújtotta neki. – Gyere ide! A lány engedelmeskedett. Tenka szétnyitotta a köpenyét, beburkolta Renyát és magához húzta, mielõtt mindkettejüket betakarta volna a pokróccal. A lány befészkelte magát, de még mindig reszketett. – M-m-mesélj az agyaggyémántokról – kérte. Tenka elmosolyodott.

– A bölcset Kiadsnak hívták. Azt mondta, túl sok ember rohan végig az életén anélkül, hogy megállná élvezni, amije van. Mesélt egy emberrõl, aki kapott egy agyagkorsót egy barátjától. Vizsgáld meg, ha van idõd, kérte a barát. De csak egy kis agyagkorsó volt, így hát az ember félretette, és élte tovább az életét: az idejét arra fordította, hogy vagyont gyûjtsön. Egy nap, mikor már öreg volt, elõvette a korsót, és kinyitotta. Egy nagy gyémántot talált benne. – Nem értem. – Kiás szerint az élet agyagkorsó. Ha nem szánunk rá idõt, hogy a mélyére

nézzünk, nem tartalmát sem.

tudjuk

élvezni

a

– Ha megértjük az életet, többnyire elveszítünk minden örömet – suttogta a lány. Tenka nem felelt: az éjjeli égboltot nézte és a távoli csillagokat. Renya álomtalan álomba merült, feje elõrebukott, a rövidre vágott haját fedõ kendõ lecsúszott. Tenka kinyúlt, hogy visszahúzza a helyére, de megtorpant, amikor a keze a lány hajához ért. Nem rövidre vágták – olyan hosszúra nõtt, amilyen hosszúra nõhetett. Nem haj volt, hanem sötét szõr, puha és finom. Óvatosan visszahúzta a kendõt a

helyére, és becsukta a szemét. A lány Dúvad volt, félig állat, félig ember. Nem csoda, hogy nem érdekelte az élet. Az ilyenek számára is rejtõznek gyémántok az agyagkorsóban? morfondírozott a férfi, mielõtt elnyomta az álom.

3.

A Sárkány kaszárnyája mellett egy férfi hajtotta ketté a bokrok paravánját. Nagydarab ember volt, széles vállai keskeny csípõben és hosszú lábakban végzõdtek, fekete ruhát viselt, és a kezében vasvégû elefántcsont botot szorongatott. Csuklyája alatt fekete bõrálarc takarta az arcát. Könnyedén, de óvatosan mozgott, atlétikus, sima mozdulatokkal, ragyogó kék szeme minden bokrot és árnytakarta fát megvizsgált. Amikor meglátta a holttesteket, óvatosan körbejárta õket, a nyomokból olvasta ki a rövidke csata történetét.

Egy férfi négy ellen. Az elsõ három szinte azonnal meghalt, és ez gyorsaságra utalt. A negyedik elrohant a magányos harcos mellett. A magas férfi követte a nyomokat, és bólintott. A magányos harcos nem volt egyedül, de a társa nem vett részt a küzdelemben. Kis lábnyomok, de hosszú léptek. Egy nõ? Igen, egy nõ. Egy magas nõ. Visszanézett a testekre. – Szép munka volt – mondta hangosan, hangját a maszk eltorzította.

– Átkozottul szép munka. – Négyen egy ellen. Nem sok férfi gyõzne ilyen esélyekkel, és ez az ember nemcsak gyõzött, de sértetlenül hagyta el a terepet. Ringar? Villámgyors gyilkos, döbbenetes reflexek. De õ ritkán próbálkozott a nyakvágással, általában a test alsó részét választotta, a kibelezést. Argonin? Nem, õ halott. Furcsa, milyen könnyû elfeledkezni róla. Akkor ki? Egy ismeretlen? Nem. Egy olyan világban, ahol a harci tudásnak döntõ jelentõsége van, nem nagyon fordulnak elõ ismeretlenek ilyen

képességekkel. Még egyszer megvizsgálta a nyomokat, elképzelte a küzdelmet, figyelmét a középpontban lévõ elmosódott nyomok felé fordította. A harcos felugrott a levegõbe és megpördült, mint egy táncos, mielõtt a halálos csapást bevitte volna. Tenka kán! A felfedezés szíven ütötte az óriási férfit. Furcsán villant a szeme a maszk alatt, lélegzete akadozóbbá vált. A világ összese embere közül, akit gyûlölt, Tenka kán büszkélkedhetett az elsõ hellyel.

Vagy ez már nem igaz? Ellazult, és visszaemlékezett, de az emlékek felidézése sóként marta a behegedetlen sebeket. – Akkor kellett volna megöljelek – mondta. – Akkor mindez nem történt volna meg velem. Elképzelte Tenka haldoklását, ahogy vére a hóra folyik. Nem érzett örömet, de éhezett a látványra. – Megfizetsz – suttogta. És dél felé indult.

*

Tenka és Renya jól haladtak a második napon, senkivel nem találkoztak, emberi nyomokra sem bukkantak. A szél elcsendesült, a tiszta levegõ már a tavasz ígéretét hordozta. Tenka szinte egész nap hallgatott, Renya sem faggatta. Alkonyattájban, ahogy egy meredek lejtõ felé ereszkedtek le, Renya megbotlott és felbukott, elõregurult a hegy lábáig, és beütötte a fejét egy göcsörtös tölgyfa gyökerébe. Tenka odaugrott mellé, félrehúzta a kendõjét, hogy megvizsgálja a sérülést a homlokán. A lány szeme tágra nyílt.

– Ne nyúlj hozzám! – sikoltotta, és Tenka kezébe karmolt. A férfi hátralépett, átnyújtotta a kendõt. – Nem szeretem, ha hozzám érnek – mondta bocsánatkérõen a lány. – Nem nyúlok hozzád – válaszolta a férfi –, de be kellene kötözni a sebedet. Renya megpróbált felállni, de megszédült, és térdre bukott a hóban. Tenka nem mozdult, hogy felsegítse. Körbenézett, táborhelyet keresett, és észrevett egy elfogadható helyet harminc lépésre baka: a fák természetes kerítése zárta el a szél útját, mélyen lelógó ágaik a hóvihar elõl is védtek. Arrafelé indult,

útközben gallyakat szedegette fel a földrõl. Renya figyelte az útját, és megpróbált felállni, de rosszul érezte magát, és visszafoghatatlanul remegett. Fájt a feje, a fájdalom ütemes kalapálása a rosszullét újabb és újabb hullámait indította el. Elindult négykézláb. – Nincs szükségem a segítségedre – suttogta. Tenka megrakta a tüzet, addig fújta a gallyakat, amíg végre aprócska lángok kezdtek reszketni a hó felett. Nagyobb gallyakat rakott rá, végül ágakat. Amikor vígan égett a fa, visszatért a lányhoz, és felnyalábolta az eszméletlen testet, a tûz mellé fektette, azután felmászott a közeli fára, és zöld

ágakat vágott rövidkardjával. Ágyat készített a lánynak, ráfektette és betakarta a takaróval. Megvizsgálta a sebet, a bõr nem repedt meg, de csúf horzsolás kerekedett egy tojás nagyságú púp körül. Megsimogatta az arcát, bámulta a bõr selymességét és a nyak íves vonalát. – Nem bántalak, Renya – mondta. – Bárki is voltam, bármit is tettem, amit szégyellnem kell, nõt még nem bántottam. Gyereket sem. Biztonságban vagy mellettem... És a titkod is biztonságban van. – Tudom, mit érzel. És is két

világból származom, félig nadir, félig drenai vagyok, egészében sehova nem tartozom. Neked még rosszabb. De itt vagyok. Higgy bennem. Visszatért a tûzhöz, szerette volna, ha mindezt akkor is el tudta volna mondani, amikor a lány ébren van, de tudta, hogy nem fogja. Egész élete folyamán csak egyetlen nõ elõtt tárta ki a szívét: Illáé elõtt. A gyönyörû Illáé, akit a ventriai piacon vásárolt magának. Elmosolyodott az emléken. Kétezer ezüstbe került, és csak amikor hazavitte derült ki, hogy a lány nem hajlandó megosztani az ágyát.

– Elég ebbõl az ostobaságból! – dühöngött. – Az enyém vagy. Testestül, lelkestül. Megvettelek! – Csak a holttestemet! – vágott vissza a lány. – Nyúlj hozzám, és megölöm magam. Azután téged is. – Csalódni fogsz, ha ebben a sorrendben próbálkozol felelte. – Ne gúnyolódj rajtam, barbár! – Jó. Mit akarsz tõlem? Adjalak el egy ventriainak? – Vegyél feleségül. – És akkor szeretni és tisztelni

fogsz? – Nem. De lefekszem veled, és igyekszem, hogy jó társad legyek. – Hát ezt az ajánlatot nehéz visszautasítani. Egy rabszolgalány, aki magasabb árért, de kevesebbet kínál az urának, amit az már megvásárolt. Miért tenném meg? – Miért ne? Két héttel késõbb összeházasodtak, és tíz éves házasságuk alatt Tenka boldog volt. Tudta, hogy a lány nem szereti, de ez nem érdekelte. Nem arra volt szüksége, hogy szeressék, hanem hogy õ szerethessen. Illáé ezt az elején

megérezte, és könyörtelenül kihasználta. Tenka sohasem árulta el, hogy tisztában van a játék lényegével, csak élvezte az életet. Kiás, a bölcs megpróbálta figyelmeztetni. – Túl sokat adsz magadból, barátom. Nekiadod az álmaidat és a reményeidet, de még a lelkedet is. Ha elhagy vagy elárul, mid marad? – Semmi – felelte õszintén Tenka. – Bolond ember vagy, Remélem, hû marad hozzád.

Tenka.

– Hû marad. Olyan biztos volt benne! De nem

számolt a halállal. Tenka megborzongott, és összehúzta kabátját a hirtelen feltámadó szélben. Elviszi a lányt Sousába, és továbbmegy Drenanba. Nem lesz nehéz megtalálnia Ceskát, és megölni sem. Senkit nem lehet olyan jól védeni, hogy sebezhetetlen legyen. Akkor legalábbis nem, ha az orgyilkos kész meghalni. És Tenka kész volt rá, várta a halált, vágyódott a fekete üresség, a fájdalom hiánya után. Mostanra Ceska már tudja, hogy Tenka úton van. A levelet egy hónapon belül megkapta, hiszen tengeren ment Meshrapurba, és onnan Északkelet-

Drenanba. – Remélem, álmodsz rólam, Ceska. Remélem, rémálmokat álmodsz. – Nem tudom, hogy vele mi a helyzet, de az én rémálmaimban gyakori vendég vagy – mondta egy elfojtott hang. Tenka megpördült, kardja megvillant a levegõben. Egy óriás állt elõtte fekete álarcban. – Azért jöttem, hogy megöljelek – mondta, és elõvette hosszúkardját. Tenka elhátrált a tûztõl, a férfit figyelte, tudatát kiürítette, teste magabiztosan és könnyedén vette fel a harci tartást.

Az óriás megpörgette a kardját, szélesre tárta karjait a biztosabb egyensúly érdekében. Tenka pislogott, amikor felismerte. – Ananais? – kérdezte. Az óriás kardja a nyaka mellett szisszent, de Tenka kivédte a vágást, és hátraugrott. – Ananais, te vagy az? – kérdezte ismét. Az óriás némán állt egy pillanatig. – Igen – mondta végül. – Én vagyok az. És most védd magad! Tenka

eltette

a

kardját,

és

elõrelépett. – Nem akarok harcolni veled – mondta. – És fogalmam sincs, hogy miért akarod a halálomat. Ananais elõreugrott, ökle lecsapott, és Tenka hátrazuhant a hóban. – Miért? – kiáltotta. – Nem tudod, miért? Nézz rám! Letépte magáról a bõrmaszkot, és a tûz imbolygó fényében Tenka élõ rémálmot pillantott meg. Nem arcot, csak egy arc eltorzult, sebhelyes romjait. Az orr és a felsõ száj eltûnt, a maradék bõrt fehér és vörös forradások szabdalták. Csak a kék szem és a göndör szõke haj mutatta, hogy ember áll elõtte.

– A fény édes isteneire – suttogta Tenka. – Ezt nem én csináltam... nem tudtam. Ananais lassan elõrelépett, leengedte a kardját, a hegye Tenka nyakát érintette. – A kavics, ami a lavinát elindítja – mondta rejtélyesen. Tudod, mire gondolok. Tenka felemelte a kezét, és lassan félretolta a kardpengét. – El kell hogy meséld, barátom – mondta és felült. – A pokolba veled! – ordította az

óriás, elejtette a kardját, talpra rántotta Tenkát, és magához húzta, amíg arcuk csak néhány centiméterre volt egymástól. – Nézz rám! Tenka farkasszemet nézett a jégkék szemekkel, látta az ugrásra készen kucorgó õrületet. Élete egy cérnaszálon függött. – Mondd el, mi történt – kérte halkan. – Nem futok el. Ha meg akarsz ölni, legyen. De mondd el. Ananais elengedte, és elfordult, megkereste a maszkját, hátat fordított Tenkának. És abban a pillanatban Tenka rájött, mit is kívánnak tõle. Szomorúság öntötte el.

– Nem tudlak megölni – mondta. Az óriás visszafordult, csorogtak a szemébõl.

könnyek

– Ó, Tani – kezdte, de megtört a hangja. – Nézd, mit tettek velem! – Térdre roskadt, kezével eltakarta az arcának maradványát. Tenka letérdelt mellé a hóba, és átölelte. Az óriás zokogni kezdett, hangosan, fájdalmasan. Tenka a hátát paskolgatta, mintha kisgyerekkel lenne dolga, és sajátjának érezte a fájdalmat. Ananais nem azért jött, hogy megölje, hanem hogy meghaljon Tenka kezétõl. És a nadir tudta, miért õt hibáztatja. Amikor megkapták a

Sárkány feloszlatásáról a parancsot, Ananais összegyûjtötte az embereket, Drenanba akart vonulni és letaszítani Ceskát a trónjáról. Tenka és a Sárkány parancsnoka, Baris Gan lecsendesítették az embereket, és emlékeztették õket, hogy a rendért éltek és harcoltak. A forradalom befejezõdött, még mielõtt elkezdõdött volna. És a Sárkányt szétverték, az ország romokban, félelem mindenütt. Ananaisnak igaza volt. Renya csendben figyelte, hogy a sírás csillapodik, majd felállt, és mielõtt odalépett a két férfihez, fát

rakott a haldokló tûzre. Ananais felpillantott, meglátta, és az álarc felé kapott. A lány odalépett mellé, letérdelt, finoman megfogta a kezet, ami az álarcot a helyére emelte, és gyengéden, de határozottan elhúzta a maszkot, sötét szeme a férfi tekintetét figyelte. Amikor elõbukkant tönkretett arca, Ananais lehunyta a szemét, és lehajtotta a fejét. Renya elõrehajolt és megcsókolta a homlokát, forradásos arcát. A férfi felpillantott. – Miért? – suttogta. – Mindannyian forradásokat viselünk

– magyarázta a lány. – Jobb, ha az arcodon, mintha; a lelkeden. – Felállt és visszatért az ágyához. – Õ ki? – kérdezte Ananais. – Ceska üldözöttje – válaszolta Tenka. – Mint mi mind – jegyezte meg az óriás, és visszatette az álarcot. – Igen, de még meglepjük! – Az szép lenne. – Bízz bennem, barátom. Meg fogom ölni.

– Egyedül? Tenka elvigyorodott: – Egyedül vagyok? – Nem! Van valami terved? – Még nincs. – Helyes. kettõnknek kell Drenant.

Aggódtam, hogy megostromolni

– Akár erre is sor kerülhet. Hányan élnek még a Sárkányból? – Nagyon kevesen. A legtöbben hallgattak a hívásra. Én is megtettem

volna, ha idõben elér. Decado még él. – Ez igazán jó hír – mondta Tenka. – Nem igazán. Szerzetes lett. – Szerzetes? Decado? Azért élt, hogy öljön! – Már toborozni?

nem.

Sereget

akarsz

– Nem, az semmit nem érne a Dúvadak ellen. Túl erõsek, túl gyorsak, túl jók. – Legyõzhetõek – mondta Ananais. – Ember által nem.

– Én legyõztem egyet. – Te? – Igen. Miután feloszlatták a csapatot, megpróbálkoztam a földmûveléssel. Nem mûködött. Súlyos adósságaim gyûltek össze, amikor Ceska megnyitotta az arénákat, így hát gladiátor lettem a hadijátékokon. Gondoltam, három viadal alatt összeszedek annyit, hogy kifizessem az adósságaimat. De élvezni kezdtem, érted? Álnév alatt harcoltam, de Ceska rájött, ki vagyok. Legalábbis erre gyanakszom. Egy Treus nevû emberrel kellett volna megküzdenem, de amikor a kapuk kinyíltak, egy Dúvad állt

elõttem. Az istenekre, legalább nyolc láb magas volt! De legyõztem. A pokol minden démonára, legyõztem! – Hogyan? – Közel engedtem, és azt hitte, gyõzött. Akkor halt meg. – Óriási kockázatot vállaltál. – Igen. – De megúsztad? – Nem egészen – felelte Ananais. – Letépte az arcomat.

*

– Tényleg azt hittem, hogy meg foglak ölni, tudod? mondta Ananais miközben a tûz körül üldögéltek. – Igazán azt hittem. Gyûlöltelek. Minél többet szenvedett az ország, annál jobban erõsödött a gyûlölet. Úgy éreztem, megcsaltak, mindaz, amiért valaha éltem, romokban hevert. És amikor a Dúvad... amikor az arcom... elvesztettem az eszemet. A bátorságomat. Mindent. Tenka csendben, nehéz szívvel ült. Ananais mindig is hiú ember volt, de önmagán is nevetni kész humorérzéke

elvette a hiúsága élét. És mindig is jóképû volt, a hölgyek imádottja. Tenka nem szakította felbe a monológot, az az érzése támadt, hogy Ananais már nagyon régen nem ült emberi társaságban. Áradatként ömlõitek belõle a szavak, de mindig visszatért a Tenka iránt érzett gyûlölethez. – Tudtam, hogy irracionális, de képtelen voltam változtatni rajta, és amikor megláttam a kaszárnyánál a halottakat, és rájöttem, hogy te voltál, elvakított a düh. Amíg meg nem láttalak itt ülni. Akkor... akkor... – Akkor arra gondoltál, hogy az én

kezem által halj meg. – Igen. Jó ötletnek tûnt. – Örülök, hogy rátaláltunk egymásra, barátom. Bárcsak mások is itt lennének! Ragyogó és tiszta reggelre ébredtek, a tavasz melegének ígérete csókolta meg az erdõt, vidította fel az utazókat. Renya új szemmel nézett Tenkára, nemcsak szétszabdalt arcú barátja iránti szeretete és megértése változtatott ítéletén, de az óriás érkezése elõtt hallott szavak is: higgy bennem.

És Renya hitt. Sõt, ennél is több. Valami eljutott a szívéhez, és a lelkében érzett fájdalom múlóban volt. A férfi tudta. És ennek ellenére törõdött vele. Renya nem ismerte a szerelmet, élete folyamán egyetlen ember törõdött vele, Aulin, az öreg Arkánista. Most itt állt egy másik ember. Fiatal. Nem marad Sousában. De máshol sem. Amerre Tenka kán jár, arra megy õ is. A férfi még nem tudta. Majd rájön.

Aznap a délután Tenka elejtett egy õzet – húsz lépésrõl dobta szívébe a tõrét –, és este bõségesen megvacsoráztak. Korán lefeküdtek, hogy bepótolják az elõzõ este elmaradt alvást, és a következõ reggel megpillantották Sousa tornyait délkelet felé. – Jobb, ha itt maradsz – javasolta Ananais. – Tartok tõle, hogy a személyleírásodat már egész Drenai ismeri. Mi a fenének írtad meg azt az átkozott levelet? Ostobaság értesíteni az áldozatot, hogy úton az orgyilkos! – Ellenkezõleg, barátom. A paranoia árt. Ébren tartja Ceskát, nem fog

világosan gondolkodni. És minden nappal, amikor nem kap hírt felõlem, csak nõnek a félelmei. Elbizonytalanodik. – Szerinted – felelte Ananais. – Mindegy, én viszem be Renyát a városba. – Rendben. Itt megvárlak. – És Renyának semmi beleszólása a dologba? – kérdezte kedvesen a lány. – Nem gondoltam volna, hogy kifogásod lesz ellene lepõdött meg Tenka. – Hát van! – csattant fel a lány. –

Nem vagyok a tulajdonod, oda megyek, ahova akarok. – Leült egy fatörzsre, összefonta a karját és a fát bámulta. – Azt hittem, Sousába akarsz menni – mondta Tenka. – Nem. Ezt Aulin akarta. – Hát akkor hova akarsz menni? – Még nem tudom. Majd szólok. Tenka megrázta a fejét, széttárva fordult az óriáshoz.

karját

Ananais megvonta a vállát. – Én akkor is bemegyek. Ételre van szükségünk, és friss hírek sem

ártanának. kideríteni.

Meglátjuk,

– Maradj távol figyelmeztette Tenka.

mit a

tudok

bajtól

–

– Miattam nem aggódj, beolvadok á tömegbe. Majd keresek nagydarab, fekete álarcos embereket, és elvegyülök közéjük. – Tudod, hogy értem. – Igen. Ne aggódj! Egy felderítésen nem veszélyeztetem hadseregünk felét! Tenka figyelte, ahogy távolodik, majd visszatért a lányhoz, lesöpörte a havat a fatörzsrõl, és leült mellé.

– Miért nem mentél vele? – Szeretted volna, ha elmegyek? – kérdezett vissza a lány, és a férfi szemébe nézett. – Szerettem volna? Nem értem. A lány hozzásimult. Tenka megérezte bõrének illatát, ismét észrevette nyakának karcsúságát és szeme sötét szépségét. – Veled akarok maradni – suttogta a lány. Tenka behunyta a szemét, igyekezett kizárni a szépség varázsát, de az illatot nem tudta elûzni. – Ez õrültség – mondta, és felállt.

– Miért? – Mert nem fogok sokáig élni. Nem érted? Ceskát megölni nem játék. Egy az ezerhez az esélye, hogy túlélem. – Ez játék – mondta a lány. – Férfijáték. Nem neked kell Ceskát megölnöd. Nem a te feladatod Drenait megmenteni. – Tudom. Ez személyes ügy. De végigcsinálom, és Ananais is végigcsinálja. – És én is. Nekem is van annyi okom gyûlölni Ceskát, mint neked és a barátodnak. Halálra hajszolta Aulint.

– De te nõ vagy – mondta Tenka kétségbeesetten. A lány felnevetett, vidámsággal telt meg a hangja. – Ó, Tenka, hogy vártam, hogy valami ostobaságot mondj! Mindig annyira igazad van. Mindig olyan okos vagy. Még hogy nõ! Hát persze. És több annál. Ha akartam volna, én is meg tudtam volna ölni a katonákat. Legalább olyan erõs vagyok, mint te, talán erõsebb is és éppolyan gyors. Tudod jól, mi vagyok: egy Dúvad. Aulin Drenanból ismert, ahol nyomorékként éltem, púpos háttal, béna lábbal. Megsajnált, és elvitt Gravenbe, és arra használta a masinákat, amire eredetileg szánták

õket. Meggyógyított, Ceska egyik kedvencét használta fel. Tudod, mivel egyesített? – Nem – suttogta Tenka: Nem is látta, hogyan pattant fel a lány a fatörzsrõl. Már emelte a karját, amikor elérte az ütés, hátrazuhant a hóban, a levegõ bennszorult a tüdejében. Pillanatok alatt a földre teperték, küszködött, de képtelen volt megmozdulni. A lány úgy fordult, hogy rajta feküdjön: farkasszemet néztek, arcukat alig pár centi választotta el. – Párduccal egyesültem – mondta. – Akkor is elhittem volna, ha

egyszerûen megmondod szólt – Tenka. – A bemutató teljesen felesleges volt. – Nekem nem – mondta Renya. – Mert most ki vagy szolgáltatva kényemre-kedvemre. Tenka elvigyorodott, megfeszítette a hátát és mozdult. Renya meglepett kiáltással gurult balra. Tenka megfordult és rávetette magát a lányra, kezét a teste alá szorította. – Senkinek nem vagyok kiszolgáltatva, ifjú hölgy – mondta. – És most – kérdezte Renya felhúzott szemöldökkel. Most mi lesz?

Tenka elvörösödött és nem válaszolt. De nem is mozdult. Érezte a lány testének melegét, a bõrének illatát. – Szeretlek – mondta Renya. – Igazán! – Erre nincs idõm. Nekem nincs jövõm. – Nekem sincs. Mi várhat egy Dúvadra? Csókolj meg! – Nem. – Kérlek... Tenka nem válaszolt. Nem tudott. Ajkuk találkozott.

4.

Faljáró a tömegben állt, és nézte a máglyához kötözött lányt, aki nem küzdött, nem sírt, mindössze megvetés sugárzott a szemébõl. Magas volt és szõke, nem gyönyörû, de megkapó. Az õrök, akik farakást halmoztak a lába köré, nem néztek rá, Faljáró is érezte szégyenüket. Õ is szégyellné magát. A tiszt felmászott a faemelvényre a lány mellé, és a tömeget figyelte.

Érezte, ahogy körülöleli haragjuk, és ez boldoggá tette. Milyen tehetetlenek! Malif megigazította vörös köpönyegét, levette a sisakját, és eligazgatta a könyökhajlatában. Ragyogott a napfény, szép nap ígérkezett, igazán szép nap. Megköszörülte a torkát. – Ezt a nõt boszorkánysággal, méregkeveréssel és tolvajlással vádoljuk. Minden vádpontban bûnösnek találtatott. De ha van, aki szólni kíván az érdekében, most megteheti! Balról mozgás kélt a tömegben, odakapta a pillantását, látta, hogy egy

idõsebb férfit visszafog egy fiatalabb. Kár, ebbõl sem lesz elõadás! Malif széles mozdulattal tárta ki a karját, a Silius magiszter vörös és bronz egyenruháját viselõ Dúvadra mutatott. – A törvény eme szolgáját jelö ltük ki, hogy a bíróság döntését megvédje. Ha bárki ezen Valtaya nevû lány bajnokának jelentkezik, elõször mérje fel az ellenfelét! Faljáró megragadta Belter karját. – Ne légy bolond! sziszegte. – Megölnének, nem engedem. – Jobb meghalni, mint ezt végignézni

– sóhajtotta az öreg, de abbahagyta a küszködést, fáradtan fordult el, és indult kifelé a tömegbõl. Faljáró a lányra pillantott. A lány õt nézte, és mosolygott, minden gúny nélkül. – Sajnálom – formálta hangtalanul a betûket, de a lány már elfordult. – Szólhatok? – kérdezte tiszta és erõs hangon a lány. Malif ránézett. – A törvény szerint szólhatsz, de ha szavaid zendülõnek bizonyulnak, betömetem a szádat. – Barátaim – kezdte a lány. –

Sajnálom, hogy itt kell lássalak benneteket. A halál nem jelen t semmit, de az öröm hiánya rosszabb, mint a halál. A legtöbbeteket ismerem. És mindõtöket szeretlek. Kérlek, távozzatok, és úgy emlékezzetek rám, ahogy ismertetek. A nevetésre gondoljatok, és felejtsétek el ezt a gonosz pillanatot. – Erre nincs szükség, hölgyem! – kiáltotta valaki. A tömeg kettévált, és egy feketébe öltözött magas férfi lépett a máglya elõtti üres térre. Valtaya a férfi ragyogó kék szemébe nézett. Az arcot fényes fekete bõrmaszk takarta, és a lány nem értette,

lehet, hogy egy ilyen szépszemû férfi a hóhér? – Ki vagy te? – követelt választ Malif. A férfi levette a bõrköpönyegét, és oda sem figyelve a tömeg lába elé ejtette. – Egy bajnokot kértél, nem? Malif elmosolyodott. Termetes ember állt elõtte, de még õ is eltörpült egy Dúvad elõtt. Milyen szép nap! – Vedd le az álarcodat, hogy láthassunk! – parancsolta. – Felesleges, ezt nem írja elõ a törvény – felelte a férfi.

– Valóban nem. Hát legyen. A viadalt pusztakezes, fegyvertelen harc dönti el. – Ne! – kiáltotta Valtaya. – Kérlek, uram, gondold meg, ez õrültség! Ha meg kell halnom, haljak meg egyedül! Már beletörõdtem, de te megnehezíted az utolsó pillanataimat. A férfi nem is figyelt rá, széles övérõl levett egy pár bõrkesztyût. – Ezeket fel szabad vennem? – kérdezte. Malif bólintott, és a Dúvad elõrebaktatott. Csaknem hét láb magasra tornyosult, karjai gonoszul ívelõ karmokban végzõdtek. Torkából mély hangú morgás tört elõ, ahogy

kivillantotta agyarait. – Mik a küzdelem szabályai? – kérdezte a férfi. – Nincsenek szabályok – válaszolta Malif. – Helyes – mondta a férfi, és öklével a vadállat állára csapott. Az egyik metszõfog eltört az ütéstõl, vér fröccsent a levegõbe. A férfi elõreugrott, ütései a Dúvad fejére záporoztak. Ám a Dúvad erõs volt, az elsõ meglepetés után kihívóan üvöltött fel, és õ is támadásba lendült. Egy ökölcsapástól hátracsuklott a feje, de

karmos mancsa elõrevillant. A bajnok hátraugrott, inge elszakadt, és vér csöpögött egy felületi sérülésbõl a mellkasán. Az ellenfelek körözni kezdtek egymás körül. Hirtelen a férfi a levegõbe ugrott, lábát magasra lökte, csizmatalpával a vadállat arcába rúgott. A Dúvad a földre zuhant, a férfi kigurulta az esést, majd elõrevetõdött, hogy ismét rúgjon egyet, de a vadállat a levegõbe kaszált a mancsával, és a férfi elesett. A szörnyeteg felágaskodott, de megtántorodott, kigúvadtak a szemei és lógott a nyelve. A férfi felugrott, ütés ütés után csattant a teremtmény fején, amíg arccal a piactér porába nem

zuhant. A férfi ziháló mellkassal állt felette, majd a döbbent Maliihoz fordult. – Engedd szabadon a lányt! – mondta. – Vége. – Bûbáj! – kiáltotta Malif. – Varázsló vagy! Együtt égsz a lánnyal. Fogjátok el! Felháborodott kiáltások keltek a tömegben, az emberek lassan megindultak a tiszt felé. Ananais elvigyorodott, felugrott az emelvényre, Malif pedig hátrálni kezdett, a kardja felé kapkodott. Ananais megütötte, és lezuhant az

emelvényrõl. Az õrök megfordultak és futottak, miközben Faljáró is felhúzódzkodott az állványon, kése elszelte a fogoly kötelét. – Gyere! – kiáltotta, és megfogta Valtaya karját. – El kell tûnnünk innen. Visszajönnek. – Kinél van a köpenyem? – harsant Ananais hangja. – Nálam, tábornok úr – kiáltott vissza egy szakállas veterán. Ananais a vállára terítette a köpenyt, bekattintotta a csatot, majd csendet parancsolóan emelte fel a kezét. – Ha megkérdezik, ki szabadította ki

a lányt, mondjátok el, hogy Tenka kán serege volt. Mondjátok el, hogy a Sárkány visszatért. – Erre, gyorsan – sürgette õket Faljáró, és egy keskeny sikátorba vezette Valtayát. Ananais könnyedén leugrott az emelvényrõl és követte õket, csak annyi idõre torpant meg, hogy rápillantson a kitekeredett nyakú Malif élettelen testére. Szerencsétlenül esett, állapította meg Ananais, de ha az esésbe nem hal bele, a méreg elintézte volna. Óvatosan levette a kesztyûjét, megnyomta a rejtett gombot, és a tüskék visszacsúsztak a helyükre. Visszatette a kesztyûket az övére, és a többiek után futott.

A lány és kísérõje az egyik kikövezett szûk utcáról átléptek egy oldalajtón, és az õket követõ Ananais egy sötét ivóban találta magát, a zsalukat behúzták, a székek rendben sorakoztak az asztalok tetején. A férfi és a lány a bárpult mellett álltak, a kocsmáros – egy alacsony, kopaszodó, kövér ember – éppen bort töltött cseréppoharakba. Amikor Ananais kilépett az árnyékból, felpillantott, és reszketõ kezébõl a pultra ömlött a bor. Faljáró megrettenve pördült meg. – Ó, te vagy az! – mondta. – A termetedhez képest halkan mozogsz! Semmi baj, Larcas, ez az ember

mentette meg Valtayát. – Örülök, hogy találkoztunk mondta a kocsmáros. – Bort?

–

– Köszönöm. – Az egész világ megõrült – méltatlankodott Larcas. Amikor megnyitottam a fogadót, az elsõ öt évben egyetlen gyilkosság sem fordult elõ. Valami kis pénze mindenkinek volt. Akkor még szép világ volt. De mára mindenki megõrült! Bort töltött Ananaisnak, és a saját poharát is újra teletöltötte, majd egyetlen húzásra kiitta. – Õrültek! Gyûlölöm az erõszakot. Azért jöttem

ide, hogy nyugalmas életem legyen. A Sentra-fennsik mellett semmi nem történik, gondoltam. És most nézz körül! Vadállatok sétálnak az utcán. A törvényeket senki sem érti, hogyan tudnánk engedelmeskedni? Besúgók, tolvajok, gyilkosok. Szellents egyet a himnusz alatt, és máris árulónak kiáltanak ki. _ Ananais levett egy széket az asztalról, és leült, háttal a többieknek, levette a maszkját, és kortyolgatni kezdte az italát. Valtaya csatlakozott hozzá, mire elfordította a fejét, lenyelte az utolsó kortyokat is, és visszavette az álarcot. Valtaya megérintette a férfi

kezét. – Köszönöm az élet ajándékát – mondta. – Örömömre adhattam.

szolgált,

hogy

– Nagyon csúnyák a forradásaid? – Csúnyábbat még nem láttam. – Már begyógyultak? – Nagyrészt. A szemem alatti seb néha kinyílik. Kibírom. – Meggyógyítom.

– Nem szükséges. – Semmiség. Szívesen megcsinálom. Ne félj. Láttam már sebeket. – Ilyeneket nem, hölgyem. Nincs arc a maszk alatt. De valaha jóképû voltam. – Most is jóképû vagy – mondta a lány. A férfi szeme megvillant, ökölbe szorított kézzel hajolt elõre. – Ne nézz ostobának, asszony! – Csak azt akartam... – Tudom, csak kedves akartál lenni. De nincs szükségem kedvességre. Vagy

megértésre. Jóképû voltam, és élveztem. Most szörnyeteg lettem, de megtanultam elviselni. – Most te figyelj rám! – parancsolta Valtaya, és a könyökére támaszkodva elõredõlt. – Azt kezdtem mondani, hogy a külsõ nekem nem számít. A tettei jobban lefestenek egy embert, mint a csontra és inakra tapadó bõr. Amit ma tettél, az szép volt. Ananais hátradõlt összefonta a karját.

a

széken,

– Sajnálom – mondta. – Bocsáss meg. A

lány

elmosolyodott,

és

megszorította Ananais kezét. – Nincs mit megbocsátani. De most már egy kicsit jobban ismerjük egymást. – Miért akartak megégetni? – kérdezte Ananais, és rátette a kezét a lány kezére, élvezte a bõr melegségét. Valtaya megvonta a vállát. – Gyógyfüvekkel és orvosságokkal foglalkozom. És nem hallgatom el az igazságot. – Ez hát a boszorkányság zendülés. Miért a tolvajlás?

és

– Kölcsönvettem egy lovat. Mesélj

magadról. – Nincs mit mesélni. Harcos vagyok, és a csatámat keresem. – Ezért jöttetek vissza Drenaiba? – Ki tudja? – Tényleg van seregetek? – Két emberbõl áll. De ez csak a kezdet. – Optimista hozzáállás. A társad is olyan jó harcos? – Jobb. Õ Tenka kán.

– A nadir herceg. Az Árnyékok kánja. – Ismered a történelmet. – Dros Delnochban nõttem fel. – Kortyolt a lány a borból. – Azt hittem, a Sárkánnyal együtt elpusztult. – A Tenka-féle emberek nem halnak meg könnyen. – Akkor te vagy Ananais. Az Aranyharcos? – Valaha ez a megtiszteltetés ért. – Mindkettõtökrõl legendák szólnak. Állítólag ketten húsz vagriai harcos

gyõztetek le Sousától nyugatra. És késõbb Purdolnál körülvettetek, és megöltetek egy nagy csapat rabszolgakereskedõt. – Nem is húsz harcos volt, csak hét, és azok közül is egy beteg. És kétszer annyian voltunk, mint a rabszolgakereskedõk. – És nem szabadítottatok ki egy lentriai hercegnõt a nadirok fogságából, többszáz mérföldes út után? – Nem, de mindig is szerettem volna tudni, honnan terjedt el ez a történet. De mindez az elõtt történt, hogy te megszülettél, honnan tudsz rólunk

ennyit? – Hallgatom Faljárót, nagyszerû történeteket tud. Miért mentettél meg? – Ez meg miféle kérdés? Nem én vagyok az a férfi, aki többszáz mérföldet utazik, hogy megmentsen egy lentriai hercegnõt? – Én nem vagyok hercegnõ. – Én pedig nem vagyok hõs. – Kiálltál egy Dúvad ellen. – Igen. De az elsõ csapások után már haldoklott. Mérgezett tüskéket tartok a kesztyûmben.

– Még így sem tették volna meg sokan. – Tenka kesztyû nélkül is megölte volna. Õ a második leggyorsabb ember, akit valaha ismertem. – A második? – Azt akarod mondani, hogy nem hallottál Decadóról?

*

Tenka tüzet rakott, és letérdelt az

alvó Renya mellé. A lány egyenletesen szuszogott. Gyengéden megérintette az arcát az ujjával, végigsimította a bõrt. Majd otthagyta, felsétált egy közeli emelkedõ tetejére, és a Skeln-hegység fölött kibukkanó nap fényében elnézett a déli hegyek és mezõk felett. Erdõk, folyók és hosszú rétek érintkeztek a távoli kék homállyal, mintha az ég és a föld összeolvadtak volna. Délnyugatra a dacos Koda csúcsok döfték át a felhõket, vérvörös, ragyogó fényben úszva. Tenka megborzongott, szorosabban húzta össze a kabátját. A minden élettõl mentes táj gyönyörû volt.

Céltalanul kószáltak a gondolatai, de mindig Renya arca bukkant elõ a ködbõl. Vajon szerette a lányt? Születhet szerelem ilyen sebességgel, vagy ez csak egy magányos férfi szenvedélye egy bánatos lány iránt? Renyának szüksége volt rá. De neki vajon neki is szüksége volt a lányra? Különösen most, fényében, ami rá vár?

mindannak

Bolond vagy, mondta magának, amikor elképzelte hogyan élhetnének

Renyával a ventriai palotájában, ehhez már túl késõ. Már leugrottál a hegytetõrõl. Leült egy lapos kõre, és megdörgölte a szemét. Mi értelme van ennek a reménytelen kalandnak, kérdezte magától, és elöntötte a keserûség. Meg tudja ölni Ceskát, efelõl nem volt kétsége. De mi értelme van? Megváltozik a világ egyetlen zsarnok halálától? Valószínûleg nem. De már nem fordulhat vissza. – Mire gondolsz? – kérdezte Renya, és leült mellé, karját a férfi dereka köré

fonta. Tenka széttárta a köpenyét, beburkolta a lányt. – Álmodoztam – mondta. – És gyönyörködtem a tájban. – Nagyon szép. – Igen. És most már tökéletes. – Mikor ér vissza a barátod? – Hamarosan. – Aggódsz miatta? – Honnan tudod? – Ahogyan azt mondtad neki, kerülje

a bajt. – Mindig aggódom Ananais miatt, túlságosan is kedveli a színpadias jeleneteket, és a végtelenségig bízik a saját erejében. Akár egy hadseregnek is nekimenne, bízva a gyõzelemben. És egy elég kicsi sereg ellen még gyõzne is. – Nagyon kedveled, ugye? – Szeretem. – Ezt nem sok férfi merné így kimondani – mondta Renya –, hozzátennék, "mint egy barátot". Régóta ismered?

– Tizenhét éves korom óta, amikor kadétként csatlakoztam a Sárkányhoz. Hamarosan barátok lettünk. – Miért akart harcolni ellened? – Valójában nem is akart. De nehéz éveket élt meg, és engem hibáztatott, legalábbis részben. Valaha régen Ceska ellen akart vonulni, és akkor még sikerült volna. Én akadályoztam meg. – Ezt nem könnyû megbocsátani – mondta Renya. – Utólag könnyû okosnak lenni, de egyetértek. – Még mindig meg akarod ölni

Ceskát? – Igen. – Akkor is, ha ez a halálodat jelenti? – Akkor is! – Akkor merre megyünk? Drenanba? Tenka ránézett, a tenyerébe fogta a lány fejét. – Még mindig velem akarsz tartani? – Persze. – Önzõ dolog, de örülök – mondta a lánynak.

A hajnal csendjét egy férfi sikoltása törte meg, ijedten csiripelõ madarak rebbentek fel a fákról. Tenka kardja megvillant a napfényben, futni kezdett, Renya mögötte. Vadállati üvöltés nyomta el a sikolyt, és Tenka lelassított. – Egy Dúvad – mondta, amikor Renya beérte. – Mit csinálunk? – A fenébe! – mondta Tenka. – Várj meg irt. Futni kezdett, emelkedõn, ki

át egy kisebb egy hóborította

tölgyekkel szegélyezett keskeny tisztásra. Középtájon egy ember feküdt az egyik fa tövében, véres ruhában, szétmarcangolt lábbal. Elõtte óriási Dúvad magasodott. Tenka felkiáltott, amikor a szörnyeteg a férfire akarta vetni magát, és a vadállat megfordult, véreres szeme a harcosra nézett. Tenka tudta, hogy a halállal néz farkasszemet, hiszen senki nem éli túl, ha szembeszáll egy ilyen szörnnyel. Renya Tenka mellé ért, tõrét a kezében tartotta. – Menj vissza! – parancsolta Tenka. A lány tudomást sem vett róla. – És most? – kérdezte hidegen.

A vadállat felágaskodott, kimeresztette karmait. Látnivalólag részben medvébõl teremtették. – Fussatok! – kiáltotta a sebesült. – Engem hagyjatok! – Okos tanács – mondta Renya. Tenka nem szólt, és a lény támadott, vérfagyasztó üvöltése messze visszhangzóit a fák között. A férfi lekuporodott, a közeledõ vadállatot figyelte. Amikor a támadó árnyékába került, nadir harci üvöltést hallatva felugrott. És a vadállat eltûnt.

Tenka visszaesett a hóba, kihullott kezébõl a kardja. Azonnal felugrott, és a sebesült felé fordult, aki mosolyogva állt a fák között. Sérülésnek nyoma sem látszott rajta. – Mi az ördög történik itt? A férfi elhomályosult, majd eltûnt. Tenka Renya felé pördült, aki tágra nyílt szemmel meredt a fára. – Valaki bolondot cs inált belõlünk – mondta Tenka, és lesöpörte a havat a ruhájáról. – De miért? – kérdezte a lány. – Nem tudom. Menjünk innen. Az

erdõ számomra elvesztette a varázsát. – Olyan valóságosak voltak – mondta Renya. – Azt hittem, végünk. Gondolod, hogy szellemek voltak? – Ki tudja. Akárkik is voltak, nem hagytak nyomot a hóban, és nekem nincs idõm az ilyen rejtélyekre. – De kell, hogy legyen valami magyarázat – erõsködött a lány. – Csak nekünk jelentek meg? Tenka megvonta a vállát, felsegítette a lányt a meredélyen.

és

Negyven mérfölddel arrébb négy ember ült némán egy kicsi szobában,

csukott szemmel, nyitott elmével. Lassan kinyitották a szemüket, egyik a másik után, hátradõltek a székben, és kinyújtózkodtak, mint aki mély álomból ébred. Vezetõjük, a férfi, aki az áldozat szerepét játszotta el a tisztáson, felállt, és a keskeny kõablakhoz lépett, a lenti mezõket nézte. – Mit gondoltok? – kérdezte, de nem fordult vissza. A másik három egymásra pillantott, majd egyikük, egy alacsony, tömzsi férfi dús szõke szakállal megszólalt: – Méltónak tûnik. Nem habozott, hogy a segítségedre siessen.

– És ez fontos? – kérdezte a vezetõ, és továbbra is a tájat nézte. – Azt hiszem. – Magyarázd el, miért, Acuas. – Bár küldetésben jár, mégis segítõkész. Az életét kockáztatta – nem, eldobta volna inkább, mint egy embertársát szenvedni lássa. Vele van a fény. – Te mit mondasz, Balan? – Túl korai ítéletet mondani. Lehet, hogy csak meggondolatlan – felelte a magasabb, karcsúbb, göndör fekete hajú férfi.

– Katán? Az utolsó ember sovány volt, hosszú aszkéta arccal, nagy és szomorú szemekkel. Elmosolyodott. – Ha rajtam múlna, igent mondanék. Méltó. A Forráshoz tartozik, még ha nem is tud róla. – Akkor megegyeztünk – mondta a vezetõ. – Itt az ideje, hogy beszéljek Decadóval. – De nem kellene biztosabbnak lennünk, apát úr? – kérdezte Balan. – Semmi sem biztos az életben, fiam. Csak a halál ígérete.

5.

A kijárási tilalom már megkezdõdött, Drenan utcái elhagyatottan ásítoztak, a fehér város csendbe burkolózott. A tiszta égen ragyogó majdnem-teli hold tükörképe ott ragyogott az Oszlopok utcájának ezernyi esõmosta kövén. Hat fekete páncélos ember lépett elõ a magas épületek árnyékából, arcukat sötét sisak fedte. Gyorsan mozogtak, céltudatosan haladtak a palota felé,

sem jobbra, sem balra nem néztek. Két fejszével felfegyverzett Dúvad állta útjukat. Hat pár szem szegezõdött a vadállatokra, akik a fájdalomtól üvöltve menekültek el. A férfiak továbbhaladtak. Az ablakdeszkák és vastag függönyök mögül figyelõ tekintetek kísérték útjukat, de a kíváncsiság gyorsan félelemmé változott, amikor az emberek felismerték a lent haladókat. A kapuig csendben mentek tovább, ott megálltak, vártak. Néhány pillanat múlva meghallották a kapuvasak csikorgását, és az ajtó kitárult. A két õr fejet hajtott, és a fekete páncélos

férfiak átvonultak az udvaron, be az õrökkel szegélyezett, fáklyákkal kivilágított fõfolyosóba. Egyetlen õr sem nézett a szemükbe. A folyosó végén a tölgybõl és bronzból készült ajtó kinyílt, az élen haladó felemelte a kezét, és öt társa megállt, vigyázzba merevedett az ajtó elõtt, fekete kesztyûbe bújtatott kezük kardjuk elefántcsont markolatán nyugodott. A parancsnok levette sisakját, és belépett a következõ szobába. Ceska fõminisztere, Eertik egyedül ült az asztalánál. Amikor a harcos belépett, felpillantott, sötét, karikás szemekkel.

– Üdvözöllek, Padaxes – mondta száraz, enyhén fémes hatású hangján. – Üdvözöllek, tanácsos – felelte Padaxes mosolyogva. Magas, szögletes arcú férfi volt, szeme a téli égbolthoz hasonlított. Telt szája érzéki kifejezést kölcsönzött arcának, de nem tartották jóképûnek. Volt benne valami különös, valami nehezen meghatározható romlottság. – A császárnak szüksége van a szolgálataidra – mondta Eertik. Sötét bársonyöltözéke tompán susogott, amikor megkerülte a tölgyfaasztalt. Padaxes felismerte a hangot: mintha kígyó mozogna a száraz fûben.

Elmosolyodott. – Mindig császárom szolgálatában állok. – Ezt jól tudja, Padaxes, és azt is tudja, milyen sokra értékeled a nagylelkûségét... Létezik egy férfi, aki ártani akar a császárnak, azt hallottuk, Északon jár. Hozd el császárunknak, élve vagy halva. – Tenka kán – jegyezte meg Padaxes. Eertik szeme tágra nyílt meglepetéstõl. – Tudsz róla? – Nyilvánvalóan.

a

– Megkérdezhetem, honnan? – Nem. – Tenka fenyegetés a birodalomra nézve – mondta Eertik, és elfojtotta bosszúságát. – Nem több, mint két lábon járó holttetem attól a pillanattól kezdve, hogy kilépek a szobából. Tudtad, hogy Ananais is vele van? – Nem – felelte Eertik –, de most hogy mondod, már értem a rejtélyt. Azt hittük, Ananais belehalt a sérüléseibe. Ez jelent bármi problémát a rendednek?

– Nem. Egy, kettõ, tíz, száz, mindegy. A templomosoknak senki nem állhat ellen. Reggel indulunk. – Segíthetek bármiben? – Igen. Küldj egy gyermeket két órán belül a Templomba. Egy tíz évnél fiatalabb lánygyermeket. Vannak bizonyos elvégzendõ szertartások. Tanácskoznom kell a világmindenséget uraló erõkkel. – Meglesz. – A templomunkat fel kellene újítani. Azon gondolkodtam, hogy vidékre költözünk, és egy új, nagyobb templomot építünk – mondta Padaxes.

– A császár már gondolt rá – mondta Eertik. – Mire visszatérsz, a tervek az asztalodon lesznek. – Tolmácsold õfelségének.

köszönetemet

– Megteszem. Utad legyen gyors, visszatérted pedig örömteli. – A Káoszlélek akarata szerint – felelte Padaxes, és visszavette a sisakját.

*

Toronyszobája ablakából az apát a felsõ kertet figyelte, ahol huszonnyolc tanítvány térdelt a saját rózsabokra elõtt. Az évszak dacára minden rózsa virágzott, szirmaik illata megtöltötte a levegõt. Az apát behunyta a szemét, és felemelkedett, lelke egyre magasabbra szállt. Óvatosan leereszkedett a kertbe, a vékony Katán mellett pihent meg. Katán elméje kinyílt, hogy befogadja az apátot, és már ketten vándoroltak a virág szirmai között. A rózsa, a vörös rózsa üdvözölte õket.

Az apát visszahúzódott, majd egyenként végigjárta a tanítványokat. Egyedül Balan rózsája nem nyílt még ki, de a bimbó szépen gömbölyödött, és csak egy kicsit maradt le a többi mögött. Az apát visszatért testébe a magas toronyszobába, kinyitotta a szemét, és mélyet lélegzett. Megdörgölte a szemét, a déli ablakhoz lépett, és lenézett a második szintre, a zöldségeskertbe. Egy piszkos barna csuhában térdelõ szerzetest látott. Az apát kisétált a szobából, leereszkedett a csigalépcsõn, és kinyitotta az alsóbb szintre vezetõ

ajtót. Kilépett az alaposan felsúrolt kövekre, és lement a kertbe vezetõ lépcsõn. – Üdvözöllek, testvér – mondta. A szerzetes felnézett és bólintott. – Üdvözöllek, apát uram. Az apát leült egy közeli kõpadkára. – Kérlek, folytasd – mondta. – Nem akartalak zavarni. A férfi visszatért a munkájához, tovább gyomlált, ujjai feketék voltak a földtõl, körme töredezettek a munkától. Az apát körülnézett. Gondozott kert tárult elé, a szerszámokat tisztán és

kiélesítve tartották, az ösvényeken gyomnak nyoma sem látszott. Kedvtelve nézegette a szerzetest. A férfi sokat változott az óta az öt évvel ezelõtti nap óta, amikor besétált a kolostorba, és kijelentette, hogy szerzetes akar lenni. Akkor túldíszített páncélt viselt, derekáról két rövidkard lógott, a mellkasán átvetett övrõl pedig három dobótõr. – Miért akarod a Forrást szolgálni? – kérdezte az apát. – Belefáradtam a halálba – jött a válasz. – Azért éltél, hogy ölhess – nézett az

apát a harcos ûzött szemébe. – Meg akarok változni. – El akarsz rejtõzni? – Nem. – Miért ezt a kolostort választottad? – Én... imádkoztam. – És kaptál választ? – Nem. De eredetileg Nyugatnak tartottam, majd az ima után meggondoltam magam, és Észak felé indultam. És megláttalak benneteket.

– Gondolom, hogy ez a válaszod? – Nem tudom – felelte a harcos. – Ez az? – Tudod, milyen rend vagyunk? – Nem. – Az itteni szerzetesek nagy ajándékot kaptak az égtõl, és számodra felfoghatatlan hatalommal rendelkeznek. Egész életüket a Forrásnak szentelik. Te mit tudsz felajánlani? – Magamat. Az egész életemet. – Rendben. Maradhatsz. De figyelj

rám jól. Nem beszélhetsz a többi szerzetessel, csak nekem válaszolhatsz, ha szólok hozzád. Nem mehetsz fel a felsõbb szintre. Lent kell élned egy kunyhóban az udvaron. Elteszed a fegyvereidet, és-többé meg sem érintheted õket. Kétkezi munkát fogsz végezni, és feltétlen engedelmességgel tartozol. – Elfogadom – mondta tétovázás nélkül a harcos. – Minden délután tanítalak, és meglátom, hogy haladsz. Ha kudarcot vallasz, távoznod kell a kolostorból. – Elfogadom.

Öt éven át élt közöttük a harcos, és ahogy az évszakok múltak, úgy halványult el az ûzött kifejezés az arcáról. Jól haladt a tanulmányokban, de sosem lett képes szárnyra bocsátani a lelkét. Minden más tekintetben azonban az apát elégedett lehetett. – Boldog vagy, Decado? – kérdezte most az apát. A szerzetes hátranézett és megfordult. – Igen, apát úr. – Nem bántál meg semmit? – Nem, – Híreket hallottam a Sárkányról –

mondta az apát és Decado arcát figyelte. – Szeretnéd hallani? A szerzetes elgondolkozott. – Igen. Ez helytelen? – Nem, Decado. Hiszen a barátaid voltak. A szerzetes csendben várta, hogy az apát folytassa. – A Sárkányt egy szörnyû csatában megsemmisítették Ceska Dúvadjai. Bár jól és hõsiesen harcoltak, a vadállatok ellen nem volt semmi esélyük. Decado bólintott és visszatért a munkájához.

– Mit érzel? – Bánatot, apát úr. – Nem minden barátod pusztult el. Tenka kán és Ananais visszatértek Drenaiba, és Ceska megölésére készülnek, véget akarnak vetni a rémuralmának. – A Forrás legyen velük – mondta Decado. – Szeretnél mellettük lenni? – Nem, apát úr. Az apát bólintott. – Mutasd meg a kertedet – kérte. A szerzetes felállt, és

a két ember végigsétált a növények között, egészes az aprócska kunyhóig, ahol Decado lakott. – Kényelmesen élsz itt? – kérdezte az apát. – Igen. A kunyhó mögött az apát megtorpant, és meredten nézte az ott növekvõ virágot. – Ez mi? – Az enyém, apát úr. Rosszat tettem? – Hol találtad?

– Három éve találtam egy tövet, amit valaki felülrõl dobhatott le, és elültettem. Gyönyörû virág, de általában késõbb nyílik ki. – Sok idõt töltesz vele? – Amennyit Megnyugszom itt.

csak

tudok.

– Sok rózsánk van a fenti kertben, Decado. De egy sem ilyen színû. A rózsa fehér volt.

*

Ananais hajnal után két órával tér vissza a táborba, Valtaya, Belter és Faljáró társaságában. Tenka figyelte a közeledésüket, vizsgálgatta az idegeneket. Az öregen látszott, hogy veterán, óvatosan mozgott, keze a kard markolatán nyugodott. A magas, formás lány nem mozdult a fekete ruhás Ananais közelébõl. Tenka elvigyorodott, és megcsóválta a fejét. Az Aranyharcos mit sem vesztett vonzerejébõl. A fiatal férfi felkeltette az érdeklõdését. Valahogy ismerõsnek tetszett, de Tenka biztos volt benne, hogy sosem találkoztak. Karcsú és magas, tiszta tekintetû és jóképû, hosszú fekete haját opálkõvel ékes vaspánt fogta össze. Levélzöld köpenyt

viselt, alatta puha bõringet, és rövid szárú barna csizmát. Kezében tartotta rövidkardját, Tenka érezte, hogy fél. Elõlépett a fák közül, hogy üdvözölje a jövevényeket. Faljáró felnézett, amikor Tenka feltûnt. Szeretett volna odarohanni és megölelni, de ellenállt a késztetésnek. Tenka nem ismerné fel. A nadir herceg keveset változott, állapította meg, csupán néhány szál ezüst csillant már a hajában. A violaszín szemek még mindig áthatóan néznek, a tartása még mindig akaratlanul is arrogáns. – Szeretsz meglepetést barátom – szólalt meg Tenka.

okozni,

– Így igaz – felelte Ananais –, de reggelit is hoztam a zsákomban, és a magyarázat várhat, amíg eszünk. – A bemutatkozás nem várhat – mondta csendesen Tenka. – Faljáró, Valtaya és Belter – mondta Ananais és a három ember felé intett, majd ellépett Tenka mellett és a tûz felé indult. – Üdvözöllek benneteket – mondta Tenka zavartan, és széttárta a kezét. Faljáró elõrelépett. – Csak ideiglenes vendégek vagyunk – magyarázta. – A barátod segített Valtayának, és muszáj volt elhagynunk a várost. Most, hogy

biztonságban van, hamarosan távozunk. – Értem – mondta Tenka – De reggelizzetek elõbb velünk! Kényelmetlen csend uralkodott a tûz körül, de Ananais nem törõdött vele, elvitte a saját adagját a fák széléhez, és háttal a társaságnak levette a maszkját, hogy elfogyaszthassa reggelijét. – Sokat hallottam már rólad, Tenka – mondta Valtaya. – A híresztelések nagy része nem igaz – fordult felé a férfi. – Az ilyen történetek mélyén mindig ott rejtõzik az igazság morzsája.

– Talán. történeteket?

Kitõl

hallottad

a

– Faljárótól – felelte a lány. Tenka bólintott, és a fiatal férfi felé fordult, aki elvörösödött. – És te hol hallottad, barátom? – Itt és ott – felelte Faljáró. – Katona voltam. Semmit több. A hírnevem nagy részét az õseimnek köszönhetem. Megnevezhetnék jobb kardforgatókat, jobb lovasokat vagy jobb embereket, akik felett azonban nem lobog zászlóként õseik neve. – Túl szerény vagy – jegyezte meg

Faljáró. – Ez nem szerénység. Félig nadir vagyok Ulric, félig drenai Rek, a Bronzgróf vérébõl. Én magam sem kán, sem gróf nem vagyok. – Az Árnyékok kánja – mondta Faljáró. – Hogyan lettél az, aki? – firtatta Valtaya. Tenka elvigyorodott. – A második nadir háború idején történt. Regnak fia, Orrin békét kötött a nadirokkal. Az egyik feltétel szerint fia, Hogun feleségül vette a kán lányát, Shillatot. Nem szerelmi házasság volt. Úgy mondják, nagy esküvõt tartottak

Druss kriptája mellett, az északi fennsíkon, Delnoch közelében. Hogun hazavitte a feleségét az erõdbe, ahol az boldogtalanul élt három évig. Ott születtem. Hogun kétéves koromban meghalt egy lovasbalesetben, és az apja hazaküldte Shillatot. A házassági szerzõdés szerint a születendõ gyermek nem örökölheti Dros Delnochot, de a nadirok sem vágytak arra, hogy egy félvér parancsoljon nekik. – Nagyon boldogtalan lehettél – mondta Valtaya. – Sok boldogságban volt részem életem folyamán. Nem kell sajnálnod, hölgyem.

– És hogy lettél a Sárkány tisztje? – Tizenhat éves voltam, amikor nagyapám, a kán Dros Delnochba küldött. Ez is a házassági szerzõdés miatt történt. A másik nagyapám azzal fogadott, hogy tiszti posztot szerzett nekem a Sárkányban. Ilyen egyszerû. Faljáró a tûzbe bámult, gondolatai a régmúltban kalandoztak. Egyszerû? Hogy lehet egy olyan borzalmas pillanatot így jellemezni? Esett, emlékezett vissza, amikor az Eldibar-torony õre megszólaltatta a kürtöt. Nagyapja, Orrin az erõdben tartózkodott, harci játékot játszott a vendégükkel. Faljáró egy magas széken

kuporgott, figyelte a kockadobásokat és az aprócska seregek mozgását, amikor a kürtszó végigvisszhangzott a viharos szelek szárnyán. – Megérkezett a nadir fattyú – dünnyögte Orrin. – Megfelelõ napot választott, nem mondom... Faljárót olajos bõrköpenybe és széles karimájú kalapba öltöztették, és megindultak az Elsõ Falig vezetõ hosszú úton. Amikor odaértek, Orrin lenézett a húsz lovasra és a fehér pónit megülõ, sötét hajú ifjúra. – Ki kér Delnochba?

bebocsátást

Dros

– Shillat fia – kiáltott vissza a nadir kapitány. – Csak õ léphet be – közölte Orrin. A nagykapu nyikorogva nyílt ki, a nadir csapat megfordította lovait, és elvágtatott észak felé. Tenka nem nézett utánuk, egyetlen búcsúszó sem hangzott el. Megsarkantyúzta a póniját, és beügetett a kapufolyosóba, át a füves részen a két fal közön. Ott leugrott a nyeregbõl, és várta, hogy Orrin megszólaljon. – Nem látlak szívesen – mondta Orrin –, de állom a szavam. Helyet szereztem neked a Sárkány soraiban, három hónap múlva indulsz. Addig

megtanulsz drenai módon viselkedni. Nem akarom, hogy az unokám kézzel egyen a tiszti étkezdében. – Köszönöm, nagyapám – mondta Tenka. – Ne szólíts így – csattant fel Orrin. – Soha! Gróf úrnak szólítasz vagy uramnak. Értetted? – Értettem, nagyapám. És engedelmeskedem. – Tenka a gyerekre pillantott. – Õ az én igazi unokán – mondta Orrin. – Minden fiam halott, csak ez a kis kölyök él, hogy továbbvigye a nevet. Arvannak hívják.

Tenka bólintott, és az Orrin mellett álló sötét szakállas férfi felé fordult. – Õ a Regnak-család barátja, az egyetlen valamirevaló tanácsadó az egész országban. A neve Ceska. – Örülök, hogy megismerhettelek – mondta Ceska, és kinyújtotta a kezét. Tenka kezet fogott vele, tekintetük találkozott. – Menjünk be, hagyjuk itt ezt az átkozott esõt – morgott Orrin. Széles vállára emelte a kisfiút, és elindult a távoli erõd felé. Tenka megfogta pónija kantárját, és követte, Ceska mellette haladt.

– Ne sértõdj meg, ifjú herceg – mondta Ceska. – Öreg már, és szereti, ha minden úgy történik, ahogy õ akarja. De tisztességes ember, hidd el. Remélem, boldog leszel közöttünk. Ha bármiben segíthetek, ne tétovázz, szólj nekem. – Miért? – kérdezte Tenka. – Tetszel nekem – válaszolta Ceska, és megveregette a vállát. – És ki tudja, lehet, hogy egyszer te leszel a gróf. – Ez valószínûtlen. – Igaz, barátom. De ez a család mostanában nem szerencsés. Ahogy Orrin mondta, minden fia meghalt

Csak Árván él már. – Erõs gyereknek látszik. – Valóban. De a külsõ néha csalóka, nemdebár? Tenka nem volt biztos, hogy jól értette-e a szavakat, de érzett valami rejtett sötét ígéretet. Nem szólt semmit.

*

Tenka csendben hallgatta Valtaya

meséjét a piactéren történtekrõl, és arról, hogyan vesztegették meg az éjszakai õrséget, hogy engedje ki õket az északi kapun. Ananais nagy zsák élelmet hozott, és két íjat nyolcvan vesszõvel. Valtayának voltak felesleges takarói, és egy összegöngyölt vászoncsomagja sátornak. Miután ettek, Ananais és Tenka besétáltak a fák közé. Találtak egy eldugott tisztást, Tenka lesöpörte a havat a sziklákról, és leültek. – Kodában felkelés tört ki – kezdte Ananais a beszámolóját. – Ceska légiói két falut felperzseltek. Egy helybéli, valami Rayvan összegyûjtött egy kis

sereget, és megölték a portyázókat. Azt mondják, hogy áradnak az emberek a zászlója alá, de nem hiszen, hogy kitarthatnak. Hiszen csak egy paraszt! – Ügy érted, nem nemesi vérbõl származik – jegyezte meg szárazon Tenka. – Semmi kifogásom a közemberek ellen. De nincs meg a megfelelõ képzettsége egy sereg vezetéséhez. – Egyéb hír? – Két kisebb lázadás Nyugaton, de mindkettõt könyörtelenül leverték. Mindenkit lemészároltak, a földet sóval vetették be. Ismered az eljárást,

nem? – Mi a helyzet Délen? – Nehéz megmondani. Kevés a hír. De Ceska ott van, kéznél, ha bármi történik. Nem hiszem, hogy lázongani mernének. Mondják, hogy létezik valami titkos társaság Ceska ellen, de ez valószínûleg csak szóbeszéd. – Mit javasolsz? – kérdezte Tenka. – Menjünk Drenanba, öljük meg Ceskát, és vonuljunk vissza. – Ilyen egyszerûen? –

A

legjobb

tervek

mindig

egyszerûek, Tani. – És mi lesz a nõkkel? Ananais vállat vont. – Mit tehetünk? Azt mondtad, Renya veled akar maradni. Jöjjön. Majd Drenanban barátoknál hagyjuk. Ismerek egykét embert, akiben még mindig meg lehet bízni. – És Valtaya? – Õ nem marad velünk. Miért is tenné? A következõ városban otthagyjuk. Tenka felvonta a szemöldökét. – Miért is tenné?

Ananais elfordította a fejét. – Többé nem, Tani. Valaha régen, talán. – Rendben. Akkor Drenanba megyünk, de dél felõl közelítjük meg. Koda gyönyörû az évnek ebben a szakában. Visszatértek a táborba, ahol három idegen várt rájuk. Tenka halkan megszólalt. – Menj körbe, Ani. Várhat még meglepetés a bokrok között. Odalépett az idegenekhez. Ketten harcosok voltak, Tenka , korabeliek. A harmadik egy vak öregember, aki a Keresõk rongyos köpönyegét viselte.

A harcosok elébe léptek. Zavaróan hasonlítottak egymásra, mindkettõ fekete körszakállt hordott és szigorú tekintettel néztek a világba, de az egyik egy kicsit magasabb volt. A magasabb szólalt meg. – Galand vagyok, és ez itt a testvérem, Parsai. Jöttünk, hogy csatlakozzunk hozzád, tábornok. – Mi célból? – Hát hogy legyõzzük Ceskát! – Nincs Galand.

szükségem

segítségre,

– Nem tudom, hogy mire megy ki a játék, tábornok. Az Aranyharcos Sousában azt mondta a tömegnek, hogy a Sárkány visszatért. Ha ez igaz, én is itt vagyok. Nem ismersz fel, ugye? – Valóban nem – felelte Tenka. – Akkor még nem volt szakállam. Galand vagyok, Éliás csapatának Harmadik Szárnyából. Én voltam a Kardmester, és egyszer legyõztelek egy viadalon. – Emlékszem! A félholdas támadás. Könnyen elvághattad volna a torkomat, így csak egy csúnya horzsolást kaptam. – A testvérem legalább olyan jó

harcos. Szolgálni akarunk. – Nincs kit szolgálni, barátom. Meg akarom ölni Ceskát. Ez orgyilkos munka, nem hadsereg. – Akkor veletek maradunk, amíg segíthetünk. Amikor jött a hívás, hogy a Sárkány újra összegyûlik, beteg voltam. Sok jó embert csapdába csaltak. Nincs ez így jól. – Hogy találtál ránk? – A vak embert követtem. Különös, nem? Tenka odalépett a tûzhöz, és leült az öreggel szemben. A szent ember felemelte a fejét – A Fáklyahordozót keresem – suttogta reszelõs hangon.

– Õ kicsoda? – kérdezte Tenka. – A Sötét Lélek árnyékként fedi be a földet – suttogta az öreg. – A Fáklyahordozót keresem, aki szétoszlatja az árnyakat. – Ki az az ember, akit keresel? – makacskodott Tenka. – Nem tudom. Te vagy az? – Kétlem – válaszolta Tenka. – Eszel velünk? – Azt álmodtam, hogy a Fáklyahordozó étellel kínál. Te vagy. az?

– Nem. – Hárman vannak. Az arany, a jég és az árnyék. Egyikük a Fáklyahordozó. De melyikük? Üzenetem van a számára. Faljáró elõrelépett, és az Öreg mellé kucorodott. – Az igazságot keresem – mondta. – Nálam az igazság – felelte a vándor, és kinyújtotta a kezét. Faljáró beleejtett egy ezüst pénzérmét. – Bronzból származol, szellemek és emberek üldöznek, árnyék rokona, sosem pihen, sosem csendes. Fekete lándzsák feletted, fekete szárnyak akarnak beborítani. Állni fogsz, mikor

mások menekülnek. A vörös okán, mit hordozol. – Mit jelent ez? – kérdezte Tenka. Faljáró vállat vont, és arrébb lépett. – Hív a halál, és nekem felelnem kell – suttogta az öreg. És a Fáklyahordozó még nem érkezett meg. – Mondd el az üzenetet, öreg. Továbbadom, ígérem. – Sötét Templomosok lovagolnak az Árnyékok Hercege ellen. Nem rejtõzhet, mert a fáklya messze világít az éjszakában. De a gondolat gyorsabb, mint a nyíl, az igazság élesebb, mint a penge. A vadállatok legyõzhetõek, de

csak a Kapun Túli Király gyõzheti le õket. – Ennyi? – kérdezte Tenka. – Te vagy a Fáklyahordozó – mondta az öreg. – Már tisztán látlak. Téged választott a Forrás. – Én az Árnyékok kánja vagyok – mondta Tenka. – De nem követem a Forrás útját, sem más istenét. Nem hiszek az istenekben. – A Forrás hisz benned. De most mennem kell. Közel már a pihenés. Tenka nézte, hogyan botorkál el a táborból az öreg, mezítelen lábát kékre

hûtötte a hó. Faljáró csatlakozott hozzá. – Mit mondott? – Semmit nem értettem belõle. – Ismételd el – kérte Faljáró, és Tenka elismételte az öreg szavait. Faljáró bólintott. – Egy részét könnyû megfejteni. A Sötét Templomosokat például. Hallottál már a Harmincakról? – Igen. Harcos szerzetesek, akik éveket töltenek azzal, hogy minél tisztább szívûek legyenek, majd ellovagolnak, hogy meghaljanak egy távoli háborúban. A rend évekkel ezelõtt kihalt.

– A Sötét Templomosok a Harmincak megcsúfolása. A Káoszlelket imádják, hatalmuk sötét és halálos. Minden kegyetlenség örömet okoz nekik, és kiváló harcosok. – És Ceska ellenem küldte õket? – Úgy tûnik. Egy Padaxes nevû férfi a vezérük. Tíz templomuk van, mindben harminchat harcos. Nagyobb a hatalmuk, mint a köznapi embereknek. – Szükségük is lesz rá – mondta zordan Tenka. – És mit tudsz mondani a többi rejtélyrõl? – A gondolat gyorsabb, mint a nyíl? Okosabbnak kell lenned az

ellenfeleidnél. A Kapun Túli Királyról nem tudok semmit. De neked tudnod kellene. – Miért? – Mert az üzenet Összetartoztok.

neked szól.

– És mi a helyzet a te jóslatoddal? – Mi a helyzet vele? – Mit jelent? – Azt, hogy veled kell tartanom, még ha nincs is hozzá kedvem. – Nem értem – mondta Tenka. –

Szabad vagy, oda mégy, ahova akarsz. – Talán – mosolygott Faljáró. – De itt az ideje, hogy megtaláljam a saját utamat. Emlékszel az öreg szavaira? Bronzból származol – az én õsöm is Regnak volt, a vándor. Árnyék rokona: ez te vagy, kuzin. A sötét lándzsák a templomosok. A vörös a Bronzgróf vére. Eleget futottam. – Árván? – Igen. Tenka a másik vállára tette a kezét. – Sokszor gondoltam rá, mi lehet veled.

– Ceska halálra szánt, és én elmenekültem. Elég hosszú idõt töltöttem meneküléssel. Átkozottul hosszú idõt. Nem vagyok valami nagy harcos. – Nem számít, örülök, hogy látlak. – Én is örülök. Mindig figyeltem, merre jársz, naplót vezettem a tetteidrõl. Talán még mindig Delnochban van. Jut eszembe, az elején valami mást is mondott az öreg. Hogy hárman vagytok. Az arany, a jég és az árnyék. Ananais az Aranyharcos, te vagy az Árnyékok kánja. Ki lehet a jég? Tenka elfordult, és a fákon túli

messzeségbe bámult. – Volt egyszer egy ember. Úgy hívták, Jéggyilkos, mert csak a halál éltette. A neve Decado. Három napon át a társaság az erdõ szélén haladt, délre és nyugatra a Koda-hegység felé. Az idõ melegebbre fordult, a hó visszavonult a tavaszi nap melege elõl. Óvatosan mozogtak, és a második napon megtalálták a vak látnok holttestét, egy göcsörtös tölgy elõtt térdepelt. A talaj túl kemény volt ahhoz, hogy sírt ássanak, ezért inkább érintetlenül hagyták. Galand és a testvére megálltak a test mellett. – Nem tûnik túl boldogtalannak –

vakarta meg Parsai a szakáilát. – Nehéz megmondani, hogy õ mosolyog-e, vagy a halál merevítette vigyorba az arcát – mondta Galand. – Egy hónap múlva már nem látnád boldognak. – És bennünket? – suttogta Parsai. Galand megvonta a vállát, és a testvérek a többiek után siettek. Galand szerencsésebb és jóval eszesebb volt, mint a Sárkány közkatonái. Amikor feloszlattak a csapatot, délnek indult, és mélyen hallgatott a múltjáról. A delvingi erdõ mellett, a fõvárostól délnyugatra vásárolt földet, és letelepedett. Amikor

a rémuralom megkezdõdött, õt békén hagyták. Feleségül vett egy lányt a faluból, családot alapított, de a lány egy hat évvel ezelõtti napos õszi reggelen eltûnt. Suttogták, hogy a Dúvadak nõket rabolnak, de Galand tudta, hogy a felsége soha nem szerette... és egy Carcas nevû fiú a faluból ugyanazon a napon tûnt el. Hallott híreszteléseket arról, hogy begyûjtik a Sárkány tisztjeit, még azt is mondogatták, hogy magát Barist is letartóztatták. Mindez nem lepte meg Galandot, mindig is sejtette, hogy Ceska zsarnoknak bizonyul. A nép embere! Mióta törõdött az

urak közül bárki is a néppel? A kis birtok virágzott, és Galand megvette a szomszédos földet egy özvegytõl, aki Vagriába távozott – Drenanban élõ bátyja figyelmeztette a várható változásokra –, így fillérekért kótyavetyélte el mindenét. És akkor érkeztek meg a katonák. Az új törvény szerint egy nem nemesi születésû férfi csak négy acre földet birtokolhatott. Az állam a többletet megvette, de a kapott árhoz képest a fillérek királyi váltságdíjnak tûntek. Megemelték az adókat, és elõírták a megtermelendõ gabona mennyiségét.

Az elsõ év után már nem lehetett teljesíteni a követelményeket, mert rablógazdálkodás folyt a földeken. A parlagon hagyott területeket is bevetették, és a termés csökkent. Galand mindent elviselt, soha nem panaszkodott. Egészen addig, amíg a kislány meg nem halt. Kiszaladt, hogy megnézzen egy lovast, és a ló megrúgta. Galand látta, hogy összeesik, odarohant, és magához ölelte a kis testet. A lovas leszállt a nyeregbõl. – Meghalt? – kérdezte. Galand

bólintott,

képtelen

volt

megszólalni. – Sajnálatos – mondta a lovas. – Ezért több adót fogsz fizetni. A lovas Galand tõrével a szívében halt meg. Ezután Galand kirántotta a lovas kardját a hüvelyébõl, és a nekiugrott a második lovasnak, akinek a lova megijedt, és a férfi a földre zuhant. Elvágott torokkal halt meg. A másik négy megfordította a lovát, és harminc lépést hátráltak. Galand a sötét pejhez lépett, aki megölte a kislányát, és mindkét kezével belevágta a kardot a nyakába. A másik lóhoz futott, felugrott a nyeregbe, és elvágtatott észak felé.

Vagriában találta meg a bátyját, aki éppen kõfaragóként dolgozott. Parsai szavai szakították félbe elmélkedését. Néhány lépéssel a többiek mögött haladtak. – Mit mondtál? – Azt, hogy soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy nadir fog vezetni. – Értem, mire gondolsz, felforralja az ember vérét. De õ is azt akarja, amit mi. – Tényleg? – suttogta Parsai.

– Hogy érted ezt? – Mind egyformák, kiváltságos harcosok. Nekik az egész csak játék. – Nem szeretem õket, testvér. De a Sárkányhoz tartoznak, és az több, mint vérségi kötelék. Nem tudom megmagyarázni. Bár világok választanak el bennünket, meghalnának értem, ha kell, és én is értük. – Remélem, igazad van. – Csak néhány dolog van az életben, amiben biztos vagyok. Ez az egyik. Parsait nem gyõzte meg, de nem szólt semmit, az elöl haladó két harcost

figyelte. – Mi történik, ha megöljük Ceskát? – kérdezte hirtelen. – Ezt hogy érted? – Nem is tudom. Úgy értem, mihez kezdünk? Galand megvonta a vállát. – Ezt a kérdést akkor tedd fel, ha vérzõ teste a lábam élõtt hever. – Szerintem változni.

semmi

nem

fog

– Lehet hogy nem, de a fizetségemet megkapom.

– Az sem zavar, hogy belehalhatsz? – Nem! Téged igen? – A fenébe is, hát persze! – Nem kell velünk jönnöd. – Dehogynem! Mindig vigyáztam rád. Nem hagyhatlak itt egy nadirral. És a másik miért visel álarcot? – Azt hiszem, tele van forradásokkal. Az arénában harcolt. – Mindannyiunknak vannak forradásai. Egy kicsit hiú, nem? – Semmi sem tetszik neked, igaz? –

vigyorgott Galand. – Csak eszembe jutott. Az a kettõ is furcsa páros – mormolta Parsai, és Belter és Faljáró felé intett a fejével. – Hát ellenük aztán semmit nem tudsz felhozni, nem is ismered õket. – Az öreg rendesnek tûnik. – De? – Nem hiszem, hogy a fiatalabb egyedül megtalálná az utat a ködben. – Ha már itt tartunk, a lányokról is tudsz valami rosszat mondani?

– Nem – mosolygott Parsai. – Bennük nincs semmi hiba. Neked melyik tetszik? Galand megcsóválta a fejét, és kuncogott. – Ebbe nem megyek bele. – Nekem a sötét hajú tetszik – folytatta Parsai zavartalanul. Egy kisebb barlangban éjszakáztak. Renya keveset evett, majd vacsora után kisétált, hogy a csillagokat nézze. Tenka csatlakozott hozzá, együtt üldögéltek a férfi köpenyegébe burkolózva. Tenka mesélt neki Illae-rõl, Ventriáról és a sivatag szépségérõl.

Beszéd közben simogatta a lány karját és hátát, megcsókolta a haját. – Nem tudom, szeretlek-e – szólalt meg hirtelen. – Akkor hallgass – mosolygott a lány. – Nem bánod? Renya megrázta a fejét, és kaját a nyaka köré fonva megcsókolta. Bolond vagy, Tenka kán, gondolta. Csodálatos, szeretni való bolond.

6

A fekete ember jól szórakozott. Két rabló a földön feküdt, már csak öt ellenfelet kellett legyõznie, Megemelte a rövid vasrudat, és megpörgette a hozzáerõsített vasláncot. Egy magas férfi nagy bottal támadt rá, és a fekete ember karja lecsapott, a lánc a bot köré tekeredett. Amikor rántott egyet, a támadó megbotlott, és egyenesen egy jólirányzott bal felsõ vágásba zuhant, majd a földre rogyott. A maradék négy rablóból kettõ

eldobta a bunkósbotját, és görbe tõröket húztak elõ az övükbõl. A másik kettõ visszarohant a fák közé, íjakért kapkodott. Ez kezd komolyabbá válni. Eddig még senkit nem ölt meg, de ezen kénytelen lesz változtatni. Eldobta a buzogányt, és elõhúzta dobótõreit a csizmájából. – Meg akartok halni? – kérdezte a rablókat mély és dallamos hangon. – Senki nem hal meg – szólalt meg egy hang balról, és a férfi megfordult. Két ember állt a fák szélénél, megfeszített íjaikkal a rablókra céloztak.

– Épp idõben – jegyezte meg a fekete férfi. – Megölték a lovamat. Tenka lassan visszaengedte az íj húrját, és elõrelépett. – Tekintsd tanulópénznek – mondta, majd a rablókhoz fordult. – Tegyétek el a fegyvereiteket, a harcnak vége. – Amúgy is több gonddal járt, mint haszonnal – bólintott a vezetõjük, és letérdelt az elesettek mellé. – Mind életben van – mondta a fekete ember, eltette a késeit, és felemelte a láncos buzogányt. Sikoly hangzott fel az erdõbõl, és a rablóvezért felpattant.

Galand, Parsai és Belter lépett elõ. – Igazad volt, tábornok – mondta Galand. – Ketten osontak felétek. – Megölted õket? – kérdezte Tenka. – Nem. De sokáig fog fájni a fejük. Tenka a rabló felé fordult. – Okozol még bármi gondot nekünk? – Csak nem a szavamat kéred? – felelte a férfi. – Miért, ér valamit? – Néha igen! – Nem, nem kell a szavad. Azt

csinálsz, amit akarsz. De legközelebb, ha találkozunk, mind halottak vagytok. Erre én adom a szavamat! – Egy barbár szava – köpött ki a vezér. Tenka elvigyorodott. – Pontosan. – Hátat fordított, visszasétált Ananais mellé, majd be a fák közé. Valtaya már tüzet rakott, és Faljáróval beszélgetett. Renya, tõrrel a kezében, Tenkával egyidõben tért vissza a tûzhöz. A férfi rámosolygott. A többiek is követték, Galand kivételével, aki a rablókat tartotta szemmel. A fekete férfi érkezett utoljára: széles vállán két málhazsákot cipelt.

Magas volt és erõteljes testalkatú, szûk selyemruhát viselt a báránybõr kabát alatt. Valtaya még sosem látott hozzá hasonlót, bár hallott már a távoli kelet sötét embereirõl rebesgetni. – Üdvözöllek benneteket, barátaim – mondta a vendég, és ledobta a zsákokat a földre. – Minden istenek áldása legyen rajtatok! – Ennél velünk? – kérdezte Tenka. – Kedves elemózsiám.

tõletek,

de

van

– Merre tartasz? – kérdezte Ananais, miközben a fekete férfi belekotort a zsákjába, és kihúzott két almát,

amelyeket megfényesített a kabátujján. – Bejárom szép országotokat. Egyelõre nincs határozott célom. – Honnan jöttél? – kérdezte Valtaya. – Messzirõl, hölgyem. Hazám sok ezer mérföldre keletre fekszik, túl Ventrián. – Zarándokúton jársz? – kérdezte Faljáró. – így is mondhatjuk. Egy aprócska szolgálatot kell végrehajtanom, utána hazatérek a családomhoz. – Hogyan nevezzünk? – kérdezte

Tenka. – Attól tartok, a nevemet nehezen tudnátok kimondani. De az egyik rabló olyan szót használt rám, ami megpendített egy húrt a lelkemben. Szólítsatok Pogánynak. – Én Tenka kán vagyok – mondta Tenka, és bemutatta társait is. Ananais kinyújtotta a kezét, Pogány megszorította. Tekintetük találkozott. Tenka hátradõlve figyelt. Mindkét férfit ugyanabból a fából faragták: rettentõen erõsek és mérhetetlenül büszkék. Úgy méregették egymást, mint két vetélkedõ bika.

– Drámai hatást kelt a maszkod – mondta Pogány. – Igen. Akár testvérek is lehetnénk, fekete ember – válaszolta Ananais, és Pogány mélyrõl feltörõ nevetése jókedvvel telt meg. – Akkor hát legyünk testvérek – mondta. Galand lépett elõ a fák közül, és Tenkához sietett. – Északnak mentek. Nem hiszem, hogy visszatérnek. – Helyes. Szép munka volt. Galand bólintott, és leült a testvére mellé. Renya intett Tenkának, hogy

húzódjanak távolabb a tûztõl. – Mi baj? – kérdezte Tenka. – A fekete ember. – Mi van vele? – Több fegyvert hord, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Két kést láttam a csizmájában, egy kardot és két íjat hátrahagyott az erdõben. És egy törött bárd hever a lova alatt. Mint egy egyszemélyes hadsereg. – És? – Vajon véletlenül találkoztunk?

– Gondolod, hogy ránk vadászik? – Nem tudom. De gyilkos, érzem. A zarándokútja a halálhoz kötõdik. És Ananais nem kedveli. – Ne aggódj. – Én nem vagyok nadir, Tenka. Nem hiszek a végzetben. – Csak ez zavar? – Nem. A két fivér... nem kedvel bennünket. Nem tartozunk össze, még csak szoros kapcsolat sincs közöttünk. Nem vagyunk többek, mint a sors által összeterelt idegenek.

– A testvérek erõsek, és jó harcosok. Tudom, mi a baj. Tudom, hogy gyanakvással tekintenek rám, de nem tehetek ellene semmit. Mindig ez történik. De közös a célunk, és egy idõ múlva bízni fognak bennem. Ami Beltert és Faljárót illeti... nem tudom. De nem ártanak nekünk. Pogányt meg, ha ránk vadászik, magam ölöm meg. – Ha tudod. Tenka elmosolyodott. – Ha tudom. – Számodra olyan egyszerû minden! Én nem így látom a dolgokat.

– Túl sokat aggódsz. A nadirok útja egyszerûbb: mi akkor oldjuk meg a nehézségeket, mikor gondot okoznak, és ritkán aggodalmaskodunk. – Sosem bocsátom meg neked, ha megöleted magad közölte Renya. – Akkor vigyázz rám. Bízom az ösztöneidben. Pogányt illetõen igazad van: gyilkos, és lehet, hogy az ellenségünk. Érdekes lesz megfigyelni, hogyan játszik. – Velünk tart majd – mondta a lány. – Igen, ez érthetõ. Idegen a földünkön, és egyszer már megtámadták.

– Visszautasíthatjuk. Fekete álarcos barátod már így is feltûnõvé tesz bennünket – miért rontsunk a helyzeten egy világoskék selyembe öltözött fekete óriással? – Igaz. Az istenek, ha vannak, most alighanem mulatnak rajtunk. – Én nem tudok nevetni.

*

Tenka álomtalan álomból ébredt. Szeme tágra nyílt, a félelem hideg

fuvallatként borzongatta. Felállt. A hold természetellenesen ragyogott, akár egy szellemlámpás, a fák ágai sírva-nyöszörögve hajladoztak, bár körös-körül szellõ sem rezdült. A férfi körülnézett. Társai mind aludtak... s döbbenten vette észre, hogy takarójába burkolózva õ is ott fekszik köztük. Reszketni kezdett. Ez volna a halál? A legkegyetlenebb a sors irgalmatlan tréfái közül? Halk susogás kélt, mint a tegnapi szellõ emléke. Hátrafordult. A fák szélénél hat sötét páncélos ember állt,

kezükben kard. Félkörbe rendezõdve indultak felé. Tenka a kardjáért nyúlt, de hiába: mintha párát próbált volna a markába kapni. – Elvesztetek – szólt egy tompa hang. – A Káoszlélek szólít. – Kik vagytok? – kérdezte Tenka, és szégyellte, hogy remeg a hangja. Gúnyos nevetés szállt a sötét lovagok felõl. – Mi vagyunk a Halál – mondták. Tenka hátralépett. – Nem menekülhetsz. Nem tudsz mozdulni – mondta az elsõ lovag.

Tenka megmerevedett. Lábai nem engedelmeskedtek, és a lovagok egyre csak közeledtek. Hirtelen béke öntötte el a nadir herceget, és a lovagok megtorpantak. Tenka körülnézett. Hat harcos állt mellette ezüst páncélban és fehér köpenyben. – Gyertek hát, sötétség kutyái – mondta a hozzá legközelebb álló. – Jövünk – felelte a sötét lovag. – De akkor, amikor mi akarunk. – Egyik a másik után tûnt el a fák között. Tenka lassan megfordult. Elveszettnek érezte magát és félt. Az ezüst lovag, aki idáig is beszélt, a vállára tette kezét.

– Aludj – mondta. – A Forrás megvédelmez tõlük.

*

A hatodik nap reggelén elhagyták az erdõt, és kiértek a Kodától Skultikig nyúló széles síkságra. Messze délre emelkedett Karnak városa, de csak a legmagasabb tornyok tûhegye látszódott a zöld horizonton. A hó foltokban még megmaradt, de a tavaszi fû napfény után nyújtózkodott. Amikor meglátta a füstöt, Tenka felemelte a kezét.

– Nem a fû gyulladt ki – állapította meg Ananais, kezével vetve árnyékot a szeme fölött. – Egy falu ég – lépett melléjük Galand. – Ez nem ritkaság mostanában. – Zûrzavaros országban éltek – mondta Pogány, és ledobta a csomagját a földre, mellé ejtette a málhazsákokat is. Merev bivalybõrbõl készül, bronzszélû pajzsot erõsített a csomagra meg egy antilopszarv íjat, tegezt. – Több a felszerelésed, mint a Sárkány egy osztagánakmorogta Ananais. – Érzelmi okokból – vigyorgott

Pogány. – Jobb, ha elkerüljük a falut – mondta Faljáró. Hosszú haja összetapadt az izzadságtól, szenvedett edzetlen teste miatt. Leült a fûre Pogány zsákja mellé. Megváltozott a szél iránya, és dobogó lópaták hangját hozta feléjük. – Váljatok szét és lapuljatok – mondta Tenka. A társaság fedez éket keresett, a fûbe hasaltak. Egy asszony ért fel a dombocska tetejére, minden erejét megfeszítve szaladt, gesztenyebama haja kibontva lobogott. Zöld gyapjúszoknyát viselt és

barna kendõt. Kezében apró csecsemõt tartott, a keserves zokogást az utazók is jól hallották. Az asszony továbbfutott, idõnként rémült pillantásokat vetett a háta mögé. A fák menedéke egy örökkévalóságra volt még, amikor a katonák elõbukkantak, de az asszony csak futott tovább, egyenesen a lapuló Tenka felé. Ananais szitkozódva állt fel. Az asszony felsikoltott, és jobbra ugrott, egyenesen Pogány karjaiba. A katonák megállították a lovaikat, és vezetõjük leszállt a nyeregbõl. A magas férfi Delnoch vörös egyenruháját viselte, bronzpáncélja

fényesen csillogott. – Köszönöm a segítséget – mondta –, de nem volt rá semmi szükség. Az asszony elcsendesült, kétségbeesésében Pogány széles mellkasába temette a fejét. Tenka mosolygott. Tizenkét katonával álltak szemben, tizenegy még mindig a nyeregben ült. Nem volt más választásuk, át kellett adni az asszonyt. És ekkor nyílvesszõ csapódott a legközelebbi katona torkába, aki lebukott a nyeregbõl. Tenka döbbenten nézte, hogyan fúródik a második nyílvesszõ a következõ katona

mellkasába, aki hátrazuhant, a lova felágaskodott, és levetette a testet a nyeregbõl. Tenka elõrántotta a kardját, és a tiszt hátába döfte, mert a férfi megfordult, amikor a nyílvesszõ becsapódott. Pogány ellökte a nõt, és fél térdre ereszkedett, elõhúzta a dobótõreit a csizmájából. A tõrök elrepültek, és két újabb, a lovának megfékezésével bajlódó katona lehelte ki a lelkét. Tenka felugrott a lovas nélküli ló nyergébe, felkapta a kantárszárat és elõrerúgtatott. A hét életben maradt katona fegyvert húzott, és megrohamozták Pogányt. Tenka összeütközött velük, egy ló térdre

bukott, a többiek felágaskodtak, és vadul nyerítettek. Tenka vágásra emelte a kardját, miközben egy újabb nyílvesszõ süvített el mellette, és egyenesen az egyik katona bal szemgödrébe fúródott. Pogány elõhúzta a rövidkardját, és balra vetõdött, amikor a lovak eldübörögtek mellette, de azonnal fel is pattant, miközben a lovasok megállították hátasaikat. Elõre rohant, kivédett egy csapást, és kardját a támadó oldalába mélyesztette. A férfi felsikoltott, és lezuhant a nyeregbõl, Pogány azonnal a helyére pattant, és a második lovas ellen indult, rávette magát, és mindketten lezuhantak a

nyeregbõl. Nagy puffanással értek földet, és Pogány egyetlen rándítással kitörte a katona nyakát. Renya elhajította az íját, és tõrt ragadva arrafelé futott, ahol Tenka és Ananais a katonák maradékával harcolt. Felugrott az egyik lovas mögé a nyeregbe, tõrét a katona lapockái közé döfte. A férfi felordított, és megpróbált megfordulni, de Renya következõ ütése a tarkóján érte: ettõl a földre bukott. A két utolsó katona megfordította a lovát, és menekülni akart a kézitusából, vissza a hegyek felé. Hirtelen Parsai és Galand emelkedtek fel a lovak elõtt,

akik ettõl megriadtak, egyikük ledobta lovasát. A másik katona vadul kapaszkodott, amíg Galand kardcsapása fel nem hasította a torkát. Parsai is kihúzta kardját a földön fekvõ katonából. – Mondhatom – vigyorgott –, nem unalmas az élet! Galand felmordult: – Átkozott szerencsénk volt, én csak ennyit mondhatok. Megtörölte a fûben a kardját, begyûjtötte a két lovat, és visszabaktattak a többiekhez. Tenka elrejtette Pogányhoz fordult: – Szépen harcoltál!

haragját,

és

– Itt sokat lehet gyakorolni – vigyorgott a fekete férfi. – Én azt szeretném tudni, hogy ki lõtte ki az elsõ vesszõt? – kérdezte emelt hangon Ananais. – Felejtsd el, megtörtént – mondta Tenka. – Most jobb, ha távozunk. Jobb lenne, ha sötétedésig az erdõ szélen maradnánk. Most, hogy vannak lovaink, behozzuk az elvesztett idõt. – Ne! – könyörgött a megmentett asszony. – A családom! A barátaim. Lemészárolják õket! Tenka odalépett hozzá, a vállára tette

a kezét. – Figyelj rám. Ha nem tévedek, ezek a katonák egy századhoz tartoztak, és ez azt jelenti, hogy legalább negyven ember van a falutokban. Ez túl sok, nem segíthetünk. – Megpróbálhatjuk – mondta Renya. – Hallgass! – rivallt rá Tenka. Renya kinyitotta a száját, de nem szólalt meg. Tenka visszafordult az asszonyhoz. Szívesen látunk magunk között, és holnap elmegyünk a faluba. Megtesszük, amit lehet. – Holnap már túl késõ! – Valószínûleg már most túl késõ –

felelte Tenka, és az asszony elhúzódott tõle. – Nem várok segítséget egy nadirtól – hullottak a könnyei –, de néhányan hazámfiai vagytok. Kérlek, segítsetek! – Ha meghalunk, az nem segít senkin – mondta Faljáró. Gyere velünk. Te megszöktél, lehet hogy másoknak is sikerült. És máshova nem is mehetsz. Gyere, felsegítelek egy lóra. A társaság lóra szállt, és az erdõ felé indult. Mögöttük károgó varjak köröztek. Este Tenka magához hívta Renyát, és a táborból besétáltak a fák közé. Egész

délután nem szóltak egymáshoz. Tenka hûvösen, távolságtartóan viselkedett. Egy holdfényben fürdõ tisztásra értek, ott a lányhoz fordult. – Te lõtted ki a vesszõt! Soha többé ne cselekedj a parancsom nélkül. – És ki vagy te, hogy parancsolj nekem? – csattant fel a lány. – Tenka kán vagyok, asszony! Ha nem engedelmeskedsz, itt hagylak! – Megölték volna az asszonyt és a kicsit. – Igen. De miattad akár mind

halottak lehetnénk. Annak mi értelme lenne? – De nem haltunk megmentettük õket!

meg.

És

– Szerencsénk volt. Egy katonának néha szüksége van szerencsére, de erre nem építhet. Renya, megmondtam: ilyet még egyszer nem tehetsz! – Azt csinálok, amit akarok – mondta a lány. Tenka tenyérrel arcon ütötte, Renya elvesztette az egyensúlyát, elesett, de villogó szemmel, karmokká görbül ujjakkal azonnal fel is pattant. És akkor meglátta a tõrt a férfi kezében.

– Képes lennél megölni, ugye? – suttogta. – Gondolkodás nélkül! – Szerettelek! Jobban, mint életemet. Mindennél jobban.

az

– Akkor engedelmeskedsz? – Ó, igen, Tenka kán. Engedelmeskedem neked. Amíg el nem érjük Kodat. Akkor elhagyom a társaságodat. – Sarkon fordult, és visszavonult a táborba. Tenka eltette a tõrét, és leült egy földkupacra.

– Még mindig jobb szeretsz egyedül lenni, igaz, Tani? lépett ki Ananais a fák árnyékából. – Nincs kedvem beszélgetni. – Kemény voltál vele, de igazad volt. Csak egy kicsit túl messzire mentél. Nem tudtad volna megölni. – Nem. – Megrémiszt a lány, ugye? – Mondtam, hogy nincs kedvem beszélgetni. – Igen, de ez itt Ananais, megnyomorodott barátod, aki jól ismer

téged. Jobban, mint bárki más. Azt hiszed, mert csatába megyünk, nincs helye a szerelemnek? Ne légy bolond, élvezd, amíg lehet. – Nem tehetem – mondta Tenka lehajtott fejjel. – Amikor idejöttem, másra sem tudtam gondolni, csak Ceskára. De most egyre többet gondolok... tudod, mire. – Persze hogy tudom. De mi történt a nadir elveiddel? A holnap majd gondoskodik magáról. – Csak félig vagyok nadir. – Menj, beszélj vele.

– Nem. Jobb így. Ananais felállt, kinyújtóztatta a hátát. – Azt hiszem, lefekszem. – Visszasétált a táborba, megállt Renya mellett, aki boldogtalanul bámult a tûzbe. Letelepedett mellé. – Különösek a férfiak – mondta. Háborúban, üzletben lehetnek óriások, hibátlanul bölcsek. De a szív dolgaiban olyanok, mint a gyerekek. A nõk mások, õk látják a férfiban lakó gyereket. – Megölt volna – suttogta Renya. – Tényleg azt hiszed?

– Szerinted nem? – Renya, szeret téged. Soha nem bántana. – Akkor miért? Miért mondta? – Hogy higgy neki. Hogy gyûlöld. Hogy elhagyd. – Hát, sikerült. – Kár. De akkor is... nem kellett volna kilõnöd azt a nyilat. – Tudom! – csattant fel a lány. – Én is nagyon jól tudom. De... de nem nézhettem végig, hogy megölnek egy csecsemõt.

– Én sem rajongtam a gondolatért. – A tûz felé nézett, ahol az asszony aludt. A fekete óriás a hátát egy fának vetve hevert, ölében a kicsivel. A kisgyerek kövér ujjacskáit kidugta a takaró alól, és megragadta a halkan dünnyögõ Pogány mutatóujját. – Tud bánni a gyerekekkel, igaz? – kérdezte Ananais. – Akár a fegyverekkel. – Rejtélyes ember. Azért rajta tartom a szemem. Renya a fekete maszk mögül kikandikáló kék szemekbe nézett. – Kedvellek, Ananais.

– Szeress engem, szeresd a barátaimat – biccentett Tenka magas alakja felé. Renya megrázta a fejét, és visszafordult a tûz felé. – Kár – ismételte meg Ananais.

*

Hajnal után két órával lovagoltak be a faluba. Galand elõrement felderíteni, és jelentette, hogy a katonák dél felé, Karnak távoli tornyai irányában távoztak. A falut felprédálták, az elszenesedett farönkök sötét

füstfelhõket eregettek. Testek hevertek mindenfelé, a kiégett épületek szélén pedig tíz keresztet ácsoltak, ahová a falu tanácsát akasztották. Mielõtt felszögezték volna õket, mindet félholtra verték, majd a kereszten eltörtén a lábukat, a testük összecsuklott és elfogyott a levegõjük. – Barbárok lettünk – mondta Faljáró, és elfordult a látványtól. Belter csak bólintott, de õ is követte a társát a zöld mezõk felé. Tenka a falu fõterén szállt le a nyeregbõl, ahol a testek nagyobb halma feküdt, legalább harminc nõ és gyermek.

– Ennek semmi értelme – mondta, amikor Ananais odalépett mellé. – Ki mûveli meg a földeket? Ha ez történik az egész országban... – Ez – bólintott Galand. Az asszony, akit megmentettek, a fejére húzta a kendõjét, és behunyta a szemét. Pogány észrevette a mozdulatot, odaléptetett mellé, kivette a kantárt a kezébõl. – Megvárunk benneteket a falu szélén – szólt oda a többieknek. Valtaya és Renya is velük tartottak. – Milyen különös – mondta Ananais. – Évszázadok óta próbáljuk visszaverni

az ellenséget, aki ezt mûvelné velünk, és most mi magunk tesszük meg. Miféle embereket soroznak be manapság? – Mindig akadnak olyanok, akik élvezik ezt a fajta munkát – felelte Tenka, – A nadirok között, talán – mondta halkan Parsai. – Mit jelentsen ez? – mordult fel Ananais, és a fekete szakállas férfi felé fordult. – Felejtsd el! – parancsolta Tenka. – Igazad van, Parsai, a nadirok

kegyetlenek. De ezt nem a nadirok követték el. Nem is a vagriaiak. Mint Ananais mondta, ezt mi magunk követjük el. – Felejtsd el, hogy szóltam, tábornok – mormolta Parsai. – Dühös voltam. Menjünk innen. – Válaszoljatok a kérdésemre – szólalt meg hirtelen Galand. – Ha megöljük Ceskát, ez mind megváltozik? – Nem tudom – felelte Tenka. – El kell tiporni.

– Nem hiszem, hogy hat férfi és két nõ véget vethet a birodalmának. Szerinted igen? – Néhány nappal ezelõtt – mondta Ananais – egyedül voltál. – Parsainak igaza van, menjük innen – szólt Tenka. Ebben a pillanatban felsírt egy gyerek, és mind a négyen a tetemekhez ugrottak, félrelökdösték a testeket. Végül rátaláltak egy kövér öregasszonyra, akinek halott kezei védelmezõn öleltek át egy öt – hat év körüli kislányt. A nõ hátán szörnyû sebek látszottak, látnivalóan a gyerek fölé kuporodott, és õt védte a

fegyverektõl. Egy lándzsa mégis átszúrta a testét és behatolt a kislányba is. Parsainak elborult az arca, amikor meglátta, mennyi vér áztatta át a ruhácskát. Kivitte a falu szélére, ahol a többiek már leszálltak a lóról. Valtaya odafutott, elvette tõle a terhet. Amikor lefektették a fûre, a kislány ragyogó kék szeme kinyílt. – Nem akarok meghalni – suttogta. – Kérem? – A szeme becsukódott, a falubeli asszony letérdelt mellé, az ölébe emelte a kislány fejét és ringatta. – Minden rendben van, Alaya, én vagyok az, Praise! Visszajöttem érted.

A kislány elmosolyodott, de a mosoly fájdalomgrimaszba torzult. A körülállók nézték, hogy száll el belõle az élet. – Ó, ne! Kérlek, ne! – zokogta Praise. – A fény édes isteneire, ne! – A saját gyermeke is zokogni kezdett, és Pogány felemelte a földrõl, hogy megnyugtassa. Galand elfordult, és térdre borult. Parsai mellé lépett, Galand felnézett a testvérére, könnyek potyogtak a szemébõl, megrázta a fejét, nem volt képes megszólalni. Parsai letérdelt mellé – Tudom, testvér, tudom – mondta gyengéden. –

Galand mély lélegzetet elõhúzta a kardját

vett,

és

– Esküszöm mindenre, ami szent és ami átkozott, minden szörnyetegre, másszon vagy repüljön, hogy nem nyugszom addig, amíg ezt a földet meg nem tisztítjuk. – Felállt, az ég felé emelte a kardját. – Eljövök érted, Ceska! – ordította. Elhajította a kardot, és a fák felé tántorgott. Parsai bocsánatkérõen fordult a társaihoz. – A kislányát megölték. Gyönyörû gyermek... kislány volt. Komolyan gondolta, amit mondott. És én vele tartok – mondta érzelmektõl érdes hangon és megköszörülte a

torkát. – Nem sokat érünk, õ és én. Engem a Sárkányhoz sem vettek fel. Nem vagyunk tisztek meg ilyesmi. De ha kimondunk valamit, komolyan gondoljuk. Én nem tudom, hogy ti mit akartok elérni. De azok az emberek a faluban, azok az én népem. Az enyém és Galandé. Nem gazdagok, nem nemesek. Csak halottak. Az a kövér öregasszony úgy halt meg, hogy a kislányt védte. Kudarcot vallott, de legalább megpróbálta, és az életét adta. Hát ezt én is megteszem. – Elcsuklott a hangja, káromkodni kezdett. Elfordult, és a bátyja után sietett. – Hát, tábornok – kérdezte Ananais –, mihez kezdesz hat fõs

hadseregeddel? – Heten vagyunk – mondta Pogány. – Látod, egyre többen leszünk – mondta Ananais, és Tenka bólintott. – Miért csatlakozol hozzánk? – kérdezte a fekete embertõl. – Az az én dolgom, de a célunk azonos. Több ezer mérföldet tettem meg, hogy Ceska bukását lássam. – Eltemetjük a elmegyünk Kodába.

gyereket,

és

Óvatosan lovagolták végig a hosszú utat délután. Galand és Parsai voltak az

oldalvéd. Alkonyattájban hirtelen vihar száguldott végig a síkon, és a társaság egy gyorsan száguldó patak partján álló elhagyatott kõtoronyban keresett menedéket. A lovakat kint hagyták legelni a közeli mezõn, összegyûjtöttek annyi fát, amennyit találtak, eltakarítottak egy részt a torony elsõ emeletén, és ott raktak tüzet. A régi, négyszögletes alaprajzú torony valaha, az elsõ nadir háború idején húsz katonának adott otthont, akkor õrtoronyként szolgált. A három emeletes épület felsõ szintje nyitott volt, egykor ott álltak az éles szemû õrszemek, és a nadir vagy sathuli csapatokat figyelték.

Éjféltájban, amikor a többiek már aludtak, Tenka magával hívta Faljárót, és felsétáltak a csigalépcsõn a toronyba. A vihar továbbvonult dél felé, az égen ragyogtak a csillagok, és hideg éjjeli szél fújt a delnochi hágó hófödte hegyei felõl. Denevérek kõröztek a torony körül, lebuktak, felemelkedtek. – Hogy érzed magad, Árván? – kérdezte Tenka, amikor letelepedtek a szél elõl menedéket nyújtó beugróban. Faljáró megvonta a vállát. – Még nem találom a helyem. – Ez elmúlik.

– Nem vagyok harcos, Tenka. Amikor felszabdaltátok azokat a katonákat, én csak feküdtem a fûben, és néztem. Megdermedtem! – Ez nem igaz. Minden azonnal történt, és mi, akik álltunk, gyorsabban cselekedtünk. Erre neveltek bennünket. Megfigyelted a testvéreket? Arra a pontra álltak, amerre a katonák menekülhettek, és megakadályozták, hogy segítséget hozzanak. Nem mondtam nekik, mit kell tenni, õk katonák. Az egész összecsapás nem tartott tovább két percnél. Mit tehettél volna? – Nem tudom. Elõhúzhattam volna a

kardomat. Segíthettem volna. – Lesz még erre is idõ. Milyen a helyzet Delnochban? – Nem tudom. Öt éve nem jártam ott, és azelõtt is tíz évet töltöttem Drenanban. – Ki a parancsnok? – Nem a mi családunkból való. Orrint megmérgezték, és Ceska a saját emberét nevezte ki. A neve Matrax. Miért kérdezed? – Eredetileg meg akartam gyilkolni Ceskát.

– És most? – Most még nagyobb ostobaságot tervezek. Sereget toborzok, és legyõzöm. – Nincs ember a földön, aki szembeszállhat egy Dúvaddal. Az istenekre, ember, még a Sárkány is elbukott, esélyük sem volt! – Az életben semmi sem könnyû, Árván. De engem erre tanítottak. Hogy sereget vezessek. Hogy halált és pusztulást hozzak az ellenségre. Hallottad Parsait és Galandot, igazuk volt. Szembe kell szállnunk a gonosszal, és meg kell tennünk mindent, ami tõlünk telik. Nem vagyok

orgyilkos. – És honnan akarod megszerezni a seregedet? Tenka elmosolyodott. – Szükségem van a segítségedre. El kell foglalnod Delnochot. – Komolyan beszélsz? – Halálosan! – Azt akarod, hogy egymagám foglaljak el egy erõdöt? Egy erõdöt, ami ellenállt két nadir hadjáratnak? Ez õrültség! – A Bronzgróf leszármazottja vagy. Használd a fejed. Van rá mód.

– Ha már kitaláltál egy tervet, miért nem te csinálod? – Nem tehetem. Én Ulric családjából származom. – Miért vagy ilyen rejtélyes? Mondd meg, mit tegyek? – Nem. Férfi vagy, ne add magad olcsón. Megállunk Kodában, megnézzük mi a helyzet. Azután te meg én megszerezzük a hadsereget. Faljáró szeme tágra nyílt: – Nadir sereg? – suttogta, és kifutott a vér az arcából. Idehoznád a nadirokat?

– Csak ha el tudod foglalni Dros Delnochot!

7.

Az apát türelmesen várakozott a könyvtár sötétjében, ráhajolt az asztalra, ujjait széttárta, szemét lehunyta. Vele szemben mozdulatlanul, akár három élõ kõszobor ült három társa. Az apát kinyitotta a szemét, rájuk nézett: Acuas, erõs, könyörületes, hûséges. Balan, a kétkedõ. Katán, az

igazi misztikus. Mindhárman utaztak, összekapaszkodó lelkekkel keresték a sötét templomosokat, és lélekködöt szõttek Tenka kán és társai köré. Acuas tért vissza legelõször. Kinyitotta a szemét, megdörzsölte szõke szakállát, fáradtnak, kimerültnek tûnt. – Nem könnyû, uram – mondta. – A sötét templomosoknak nagy a hatalma. – A miénk is – felelte az apát. – Folytasd. – Húszan vannak. Rablók támadták

meg õket Skultikban, de öntelt könnyedséggel mészárolták le a támadókat. Tényleg kiváló harcosok. – Igen. Milyen közel járnak a Fáklyahordozóhoz? – Alig egy napra. Már nem tudjuk sokáig megtéveszteni õket. – Nem. Még néhány nap felbecsülhetetlen értékkel bírna – válaszolta az apát. – Próbálkoztak újabb éjszakai támadással? – Nem, uram, de szerintem várható. – Most pihenj, Acuas. Hívd Torist és Lannadot, hogy váltsanak fel.

Az apát távozott a szobából, a mögötte húzódó folyosóról, lassan lesétált a második szintre, Decado kertjébe. A sötét szemû szerzetes mosolyogva fogadta. – Gyere velem, Decado. Van valami, amit látnod kell. Egyetlen további szó nélkül sarkon fordult, és a fenti lépcsõhöz és tölgyfaajtóhoz vezette a szerzetest. Decado tétován torpant meg, a kolostorban töltött évei alatt egyszer sem lépett át az ajtón. Az apát megfordult: – Gyere! –

hívta, és belépett az árnyékok közé. Különös félelem lett úrrá a kertészen, mintha a világa kisiklana a talpa alól. Nyelt egyet, remegni kezdett. Vett egy mély lélegzetet, és követte az apátot. Folyosók útvesztõjét át vezették, de nem nézett se jobbra, sem balra, pillantását az elõtte járó ember szürke köntösére szegezte. Az apát megállt egy levél formájú ajtó elõtt, az ajtón nem volt kilincs. – Nyílj ki – suttogta az apát, és az ajtó visszahúzódott tokjába. Belül egy hosszú terem várt rájuk, és harminc vakító fehér köpeny alatt harminc ezüst páncél. Minden öltözet elõtt egy kis

asztalkán hüvelyben nyugvó feküdt fehér tollú sisak elõtt.

kard

– Tudod, mit jelent mindez? – kérdezte az apát. – Nem. – Decado izzadt. Megtörölte a homlokát, és az apát aggodalommal vette észre, hogy az egykori harcos ûzött tekintete visszatért. – A Serbitar vezette delnochi Harmincak – azok az emberek, akik az elsõ nadir háborúban harcoltak és meghaltak ezt a páncélt viselték. Hallottál róluk? – Természetesen.

– Mondd el, mit hallottál? – Hová vezet ez, apát uram? Dolgom van a kertben. – Mesélj nekem a delnochi Harmincról – parancsolta az apát. Decado megköszörülte a torkát. – Harcos szerzetesek voltak. Nem úgy, mint mi. Évekig gyakoroltak, majd kiválasztottak egy messzi háborút, hogy ott haljanak meg. Serbitar vezette a Harmincakat Delnochnál, segítették a Bronzgrófot és a Legendás Drusst. Együtt visszafordították Ulric hordáit. – De miért nyúlnának szerzetesek fegyverekhez?

– Nem tudom, apát uram. Számomra felfoghatatlan. – Igazán? – Arra tanítottál, hogy a Forrás számára minden élet szent, és hogy az élet elvétele Isten elleni bûntett. – De a gonoszt meg kell állítani. – De nem a gonosz fegyverével – felelte Decado. – Egy férfi áll felemelt karddal egy gyermek fölött. Mit teszel? – Megállítanám, de nem ölném meg.

– Ütéssel állítanád meg, igaz? – Igen, talán. – Rosszul esik, beüti a fejét és meghal. Bûnös vagy? – Nem... igen. Nem tudom. – Õ a bûnös, mert a cselekedete kiváltotta a tiédet, így hát a saját cselekedete ölte meg. Békére és harmóniára vágyunk, fiam, ezért munkálkodunk. De ebben a világban élünk, és szembe kell néznünk azzal, amit követel. A nemzet nem él békében. A káosz uralkodik, és szörnyû nézni a szenvedést.

– Mit akarsz mondái, uram? – Nem könnyû, fiam, mert szavaim nagy fájdalmat fognak okozni. – Az apát elõrelépett, kezét a szerzetes vállára tette. – Ez a Harmincak temploma. És arra készülünk, hogy hadba induljunk a sötétség ellen. Decado elhúzódott az apáttól. – Nem! – Azt akarom, hogy tarts velünk. – Hittem benned! Bíztam benned. – Decado elfordult, de ekkor az egyik páncéllal nézett farkasszemet. Visszapördült. – Ezért jöttem ide, hogy ezt elkerüljem, a halált, az öldöklést.

Az éles pengéket és a feltépett sebeket. Itt boldog voltam. És most elvetted tõlem. Menj, játsszál katonásdit. Én nem kérek belõle. – Nem tudsz örökre elrejtõzni, fiam. – Elrejtõzni? Azért jöttem ide, hogy megváltozzam. – Nem nehéz megváltozni, amikor a legnagyobb gondod az, hogy megfelelõen fejlõdnek-e a zöldségek a kertben. – Ezt hogy érted? – Úgy, hogy gyilkos vagy, szerelmes a halálba.. Most felkínálom a

lehetõséget, hogy megbizonyosodj róla, valóban megváltoztál-e. Vedd magadra a páncélt, és lovagoljunk együtt a káosz erõi ellen. – És tanuljak meg újra ölni? – Meglátjuk. – Nem akarok ölni. A növényeim között akarok élni. – Azt hiszed, hogy én szeretnék harcolni? Majdnem hatvan éves vagyok. Szeretem a Forrást, és mindent, ami él és mozog. Hiszek abban, hogy az élet a világ legnagyobb ajándéka. De létezik a gonosz is a világban, és harcolnunk kell ellene. Le

kell gyõznünk. És akkor mások is élvezhetik az élet örömeit. – Ne is folytasd! – csattant fel Decado. – Egyetlen átkozott szót se többet! – Évek óta elfojtott érzelmek dúltak benne, megtöltötték az érzékeit, elfeledett harag csapkodott benne tûzkorbácsokkal. Micsoda bolond volt, elrejtõzött a világ elõl, a földet túrta, mint valami izzadó paraszt! Odalépett egy páncélhoz a jobb szélen, lenyúlt, hogy marka körbeölelje az elefántcsont kardmarkolatot. Egyetlen sima mozdulattal felkapta a kardot, suhintott a levegõben, izmai boldog táncot jártak a fegyver súlya

alatt. A penge ezüstös acélból készült és borotvaélesre köszörülték, az egyensúlya tökéletes volt. Az apáthoz fordult, és ahol valaha urat látott, most csak egy könnyes szemû öregember állt. – Ez a küldetésetek, ez Tenka kánnal kapcsolatos? – Igen, fiam. – Ne szólíts így, szerzetes! Többé ne. Nem hibáztatlak, én voltam a bolond, hogy hittem benned. Rendben van, szerzetes. Harcolok veletek, de csak azért, hogy a barátaimnak segítsek. De ne akarj parancsolni nekem.

– Nem leszek abban a helyzetben, hogy parancsolgassak, Decado. A saját fegyveredet választottad ki. – A saját fegyveremet? – Felismered a sisakon a rúnát? – Egyes szám a Régvoltak írásával. – Serbitar páncélja. A tiéd. – Õ volt a vezetõ, nem? – Ahogyan te leszel. – Ez hát a feladatom – mondta Decado –, hogy egy szedett vedett szerzetes csapatot vezessek, akik

háborúsdit játszanak. Legyen hát, én tudok jókat mulatni mások tréfáján. Decado nevetni kezdett. Az apát lehunyta a szemét, és csendes imádságot mormolt el, mert érezte a nevetés mögött Decado elkínzott lelkének fájdalmát. Decado otthagyta, elhagyta a szobát, de az õrült nevetés még sokáig visszhangzott mögötte. Mit tettél, magától.

Abaddon?

kérdezte

Mire elérte a szobáját, könnyek gyûltek a szemében, és bent térdre borult. Decado kibotorkált az épületbõl,

vissza a kertjébe, hitetlenkedve nézte a zöldségek rendezett sorát, a szépen nyírt bokrokat és megmetszett fákat. A kunyhójához ment, berúgta az ajtót. Nem egész egy órával ezelõtt ez volt az otthona, otthon, amit szeretett. Elégedett volt. Most a szobácska sötét lyuknak tûnt, visszament hát a virágoskertbe. A fehér rózsa három új bimbót hozott. Düh öntötte, el megragadta a virágot, készen arra, hogy kitépje a földbõl. Megmerevedett, lassan elengedte a rózsát, a kezét nézte, majd a virágot. Egyetlen tüske sem szúrta meg a kezét.

Óvatosan összegyûrt kezdett.

visszaegyengette az szirmokat, és zokogni

*

A Harmincak az alsó udvaron gyûltek össze, felnyergelték a lovaikat. A lovak, erõs hegyvidéki állatok, akik úgy futottak, mint a szél, még téli bundájukat viselték. Decado egy pej kancát választott, gyorsan felnyergelte, majd a hátára pattant, fehér köpenyét összefogta maga mögött, és a Sárkány szokása szerint rendezte el a

nyeregben. Serbitar páncélja úgy illett rá, mint az övé soha, akár egy második bõr. Az apát, Abaddon egy gesztenye herélt nyergébe szállt és Decado mellé léptetett. Decado megfordult a nyeregben, figyelte a harcos szerzeteseket, ahogy lóra ülnek, és el kellett ismernie, jól mozogtak. Abaddon sóvárogva nézte egykori tanítványát: Decado simára borotválta az arcát és összefogta a tartóján hosszú sötét haját. A férfi ragyogó szeme élettel telt meg, enyhén gúnyos mosoly játszott az ajka körül. Elõzõ

este

Decadót

hivatalosan

bemutatták a tisztjeinek: Acuas volt a Harminc Szíve, Balan a Szem, Katán pedig a Lélek. – Ha harcosok akartok lenni – mondta nekik, –, akkor azt teszitek, amit mondok, és akkor, amikor mondom. Az apát elmondta, hogy nagyobb csapat üldözi Tenka kánt. Elébük vágunk. Úgy tudom, akik ellen harcolni fogunk, igazi harcosok. Reménykedjük benne, hogy a küldetésetek nem itt ér véget. – A te küldetésed is, testvér – emlékeztette gyengéd mosollyal Katán. – Nincs olyan ember a földön, aki engem legyõzhetne. De ha ti,

szerzetesek úgy hullotok, mint búza a kasza alatt, én távozom. – Nem kötelessége a parancsnoknak, hogy az emberei mellett maradjon? – kérdezte Balan némi haraggal a hangjában. – Parancsnok? Ez csak egy szerzetesi komédia, és legyen, végigjátszom a játékot. De nem halok meg veletek. – Velünk imádkozol? – kérdezte Acuas. – Nem. Imádkozzatok értem! Túl sok évemet pocsékoltam el erre a felesleges idõtöltésre.

– Mi mindig imádkoztunk érted – mondta Katán. – Imádkozzatok saját magatokért! Imádkozzatok, hogy ha találkoztok a sötét templomosokkal, a véretek nem válik vízzé. És ezzel otthagyta õket. Most felemelte a karját, és kivezette a csapatot a templom kapuján, ki a sentrai fennsíkra. – Biztos vagy benne, hogy jó döntés volt? – kérdezte gondolati úton Katán Abaddontól. – Nem én döntöttem, fiam.

– Emészti a düh. – A Forrás tudja, mire szükségünk. Emlékszel Estinre?

van

– Igen, szegény. Bölcs volt, jó vezetõ vált volna belõle. – Valóban. Bátor, de kedves, erõs, de gyengéd, okos volt gõg nélkül. De meghalt. És azon a napon, amikor meghalt, Decado érkezett a kapuhoz, hogy menedéket kérjen a külvilág elõl. – De mi van, apát uram, ha nem a Forrás küldte? – Többé nem apát uram, Katán. Csak Abaddon.

Az öregember megszüntette a kapcsolatot, és Katán csak percekkel késõbb jött rá, hogy kérdése megválaszolatlan maradt. Decado úgy érezte, elrepültek az eltelt évek. Újra nyeregben ült, szél futta a haját, ismét a kemény talajon dobogó paták robaját hallhatta, és vére buzogása újult erõvel hozta vissza fiatalságát... A Sárkány lecsap a nadir támadókra. Káosz, zûrzavar, vér és rémület. Törött végtagok, megtört emberek, és a varjak világgá kiáltják örömüket fent a sötét ég magasában. És késõbb, az egyik zsoldosként

végigharcolt háború a másik után, háborúk távoli nemzetek fiai között. Mindig úgy sétált el a csatatérrõl, hogy egyetlen sebet sem szerzett, miközben az ellenségei az általuk hitt pokol felé tartottak, árnyalakként, elfeledve. Tenka kán alakja idézõdött fel lelki szemei elõtt. Õ volt aztán a harcos! Hány éjszaka álmodott arról, hogy egymás ellen küzdenek? Jég és árnyék a pengék villogó táncában. Harcoltak, sokszor. Fakardokkal, takart kardhegyekkel. Még élezetlen kardokkal is. Néha egyik gyõzött, néha a másik. De az ilyen párviadalok nem

döntenek el semmit, csak akkor derül ki az igazi gyõztes, ha a halál ül a pengéken. Decado gondolatait félbeszakította a mellé ügetõ szõke szakállú Acuas. – Kevés az idõnk, Decado. A templomosok rábukkantak a nyomaikra egy kipusztult faluban. Reggelre támadni fognak. – Mikor érhetjük el õket? – Leghamarabb hajnalban. – Akkor vissza az imádságaidhoz, sárgaszakáll. És imádkozzatok erõsen. Vágtába ugratta lovát, és a Harmincak

követték.

*

Hajnal felé járt az idõ, és a társaság szinte egész éjjel lovagolt, csak egy órára álltak meg pihentetni a lovakat. Elõttük magasodott Koda, és Tenka minél elõbb szerette volna elérni védelmét. A keleti látóhatár mögött már megmozdult a nap, és a csillagok elhalványultak, amikor enyhe rózsaszín fény festette meg az eget. A lovasok elhaladtak egy liget

mellett, és széles, párában fürdõ füves pusztaságra értek. Tenka csontjaiban hirtelen jeges érintést érzett, megborzongott, összehúzta a köpenyét. Fáradt volt és elégedetlen. Az erdei veszekedés óta nem beszélt Renyával, de csak a lányra tudott gondolni. A veszekedés nemhogy kisöpörte volna a fejébõl a lány képét, de újabb nyomorúságot okozott saját magának. Mégsem volt képes, hogy áthidalja a kettejük között nyílt szakadékot. Visszanézett, a lány Ananais mellett lovagolt, és éppen valami tréfán nevetett. Tenka elfordult. Elõttük, mint a múlt sötét démonjai,

húsz lovas várt rájuk. Mozdulatlanul ültek a lovaikon, fekete köpenyüket meg-meglebbentette a szél. Ötven lépésre tõlük Tenka megállította a lovát, hogy társai beérhessék. – – Ezek meg ki az ördögök? – kérdezte Ananais. – Engem keresnek – felelte Tenka. – Álmomban már láttam õket. – Nem akarok gyávának hangzani, de egy kicsit túl sokan vannak. Elmenekülünk? – Nem lehet elõlük elmenekülni – mondta hangsúlytalanul Tenka, és leszállt a nyeregbõl.

A húsz lovas is követte példáját, lassan sétáltak elõre a ködben, Kenyának úgy tûnt, mintha halottak árnyai lennének egy szellemtengeren. Szénfekete páncélt viseltek, arcukat sisak takarta, kezükben sötét kardot tartottak. Tenka elõrelépett hogy köszöntse õket, keze a kard markolatán nyugodott. Ananais megrázta a fejét. Különös kábaság vett erõt rajta, ami tehetetlen nézõvé akarta alázni. Lecsúszott a nyeregbõl, kihúzta a kardját, és csatlakozott Tenkához. A sötét templomosok megálltak, a vezetõjük elõrelépett.

– Még nem kaptam megbízást, hogy öljelek meg, Ananais – mondta. – Én nem halok meg könnyen – felelte Ananais. Készült hozzátenni valami sértést is, de a szavak benne rekedtek, amint észvesztõ félelem csapott le rá jeges szél alakjában. Reszketni kezdett, szeretett volna elmenekülni. – Éppoly könnyen halsz meg, mint bármely halandó, mondta a férfi. – Menj vissza! Menj, és keresd meg a rád váró végzetet. Ananais nem szólt, nagyot nyelt, és Tenkára nézett. Barátja arca csontfehérré vált, látszott, hogy õt is

ugyanaz a félelem öntötte el. Galand és Parsai is odaértek, karddal a kezükben. – Azt hiszitek, szembeszállhattok velünk? – kérdezte a vezetõ. – Százan sem állnak meg velünk szemben. Hallgassátok a szavamat, és halljátok az igazságot! Higgyetek a félelmeteknek! A félelem erõsödött, a lovak nyugtalankodni kezdtek, rémülten nyerítettek. Faljáró és Belter leugrott a nyeregbõl, érezték, a lovak mindjárt megugranak. Pogány elõrehajolt, megveregette a lova nyakát, az állat lecsillapodott, de hátracsapta a füleit,

látszott, bármikor kitörhet. Valtaya és Renya éppen idejében ugrottak le a hátasukról, majd segítettek a falubeli asszonynak, Praise-nek is. Praise felsíró kicsinyét védte, a földön feküdt, feltartóztathatatlanul reszketett. Pogány is leszállt a nyeregbõl, elõhúzta a kardját, lassan elõresétált, és megállt Tenka meg a többiek mellett. Belter és Faljáró követte. – Húzd ki a kardodat – suttogta Renya, de Faljáró nem hallgatott rá. Csak annyi bátorságot tudott összegyûjteni, hogy megálljon Tenka kán mellett. A tényleges küzdelem

legcsekélyebb gondolatát is mélyre temette a rémület. – Ostobák – mondta megvetõen a vezér –, mint bárányok a mészárszéken. – A sötét templomosok megindultak. Te n k a küzdött, hogy legyõzze a benne uralkodó pánikot, de ólomnehéznek érezte a lábait, és önbizalmából semmi nem maradt. Tudta, hogy sötét mágiát használnak ellene, de a tudás nem segített rajta. Úgy érezte magát, mint egy gyermek, akire leopárd támad. Harcolj! mondta magának. Hol a bátorságod?

Hirtelen, akár egy álom, a rémület elszállt, és visszatért az erõ a végtagjaiba. Tudta anélkül, hogy megfordult volna, hogy a fehér lovagok visszatértek, most már testi valójukban. A templomosok megtorpantak, és Padaxes halkan átkozódott, amikor a Harmincak elõtûntek. Túlerõben voltak ellene, elgondolkozott hát a lehetõségeken. A káoszlélek erejének segítségével megvizsgálta az ellenfeleit, de falba ütközött, ami minden kutatásnak ellenállt. Az egyetlen kivétel a középen álló harcos volt, õ nem rendelkezett varázshatalommal. Padaxes jól ismerte

a Harmincak legendáját, saját templomosait az õ mintájukra találta ki, és felismerte a férfi sisakján a jelet. Egy hatalom nélküli vezér? Új ötlet kezdett kibontakozni az agyában. – Sok vér fog ma folyni – szólalt meg –, ha ezt a küzdelmet nem a parancsnokok döntik el. Abaddon megragadta a kilépõ Decado karját. – Ne, Decado, te nem tudod, milyen hatalommal rendelkezik. – Csak egy ember, ennyi – felelte a másik. – Nem, annál sokkal több, a Káosz

támogatását bírja. Ha harcolni kell vele, hadd küzdjön Acuas. – Én vagyok a vezéretek, vagy sem? – Igen de... Nincs de. Engedelmeskedj nekem! – Kiszabadította a karját, és továbblépett, csak egy-két lépésnyire állt meg a fekete páncélos Padaxestõl. – Mit javasolsz, templomos? – Párviadalt a parancsnokok között, a vesztes serege elhagyja a mezõt. – Többet akarok – mondta hidegen Decado. – Sokkal többet!

– Halljuk. – Tanulmányoztam a misztikusok módszereit. Ez... a korábbi hivatásomhoz tartozott. Azt mondják, hogy az õsi csatákban a bajnokok hordozták a seregek lelkét, és amikor meghaltak, a seregek is meghaltak. – így van – mondta Padaxes, jól leplezve örömét. – Akkor ezt követelem. – Úgy legyen. Esküszöm a Lélekre! – Nekem ne esküdj, harcos. Az esküd semmit nem ér. Bizonyíts!

– Egy kis idõre van szükségem. Elvégzem a szertartást, és bízom benne, hogy követsz – mondta Padaxes. Decado bólintott, és visszasétált a többiekhez. – Ezt nem teheted, Decado – mondta Acuas. – Mindannyiunkat elveszejtesz! – Hirtelen nem tetszik a játék? – vicsorgott Decado. – Nem errõl van szó. Az ellenfelednek olyan hatalma van, ami neked nincsen. Olvasni fog az elmédben, elõre tudja minden mozdulatodat. Hogyan akarod legyõzni?

Decado nevetet – Én vagyok a parancsnok? Acuas az egykori apátra pillantott. – Igen – mondta –, te vagy a parancsnok. – Akkor, ha befejezte a szertartást, rám bízzátok a Harmincak életerejét. – Tudni szeretném, mielõtt meghalok – mondta gyengéden Acuas –, hogy miért áldozod fel magad ily módon. Miért ítéled pusztulásra a barátaidat? Decado megvonta a vállát. – Ki tudja? A sötét templomosok letérdeltek Padaxes elõtt, és õ sorban elkántálta az

alacsonyabb rendû démonok neveit, majd a Káoszlelket hívta, ekkor már szinte sikoltott a hangja. A nap felkelt a keleti látóhatár felett, különös módon mégsem esett egyetlen sugár sem a mezõre. – Megtörtént – suttogta Abaddon. – Betartotta a szavát, harcosainak a lelkét befogadta. – Akkor rajtatok a sor – parancsolta Decado. Mind a harmincan letérdeltek a vezetõjük elõtt, lehajtott fejjel. Decado semmit nem érzett, de tudta, hogy engedelmeskedtek neki.

– Dec, te vagy az? – kérdezte Ananais. Decado csendet intett és ment, hogy találkozzék Padaxes-szel. A fekete kard szisszenve reppent ki hüvelyébõl, és a Decado kezében tartott ezüst penge azonnal találkozott vele. A harc megkezdõdött. Tenka és társai csodálattal figyelték, ahogy a harcosok köröztek és összecsaptak, csattantak a pengék. Múlt az idõ, és egyre nyilvánvalóbb lett Padaxes kétségbeesése, akinek félelem kúszott a szívébe. Bár elõre látta ellenfele minden mozdulatát, a támadások olyan gyorsan történtek, hogy semmit nem ért a tudással.

Félelemvarázslatot küldött az ellenfele felé, de Decado csak nevetett, hiszen a halál nem jelentett számára semmit. Ekkor Padaxes tudta, hogy sorsa megpecsétlõdött, és gyûlöletesnek tartotta, hogy egy halandó okozza a halálát. Egy utolsó vad támadás indított, és kétszer élte át a halálát: látta az ellentámadást egy pillanattal a tényleges mozdulat elõtt. Az ezüst acél félresöpörte a kardját, majd a lágyékába temetkezett. Padaxes a földre omlott, életerejét beitta a föld... és embereinek a lelke vele halt. Napsugár tört át a sötétségen, és aHarmincak felemelkedtek,

meglepetten, hogy még mindig buzog bennük az élet. Acuas elõrelépett. – Hogyan? – kérdezte. – Hogy gyõztél? – Nincs ebben semmi titok, Acuas – mondta Decado nyugodtan. – Csak egy ember volt. – De te is az vagy! – Nem. Én Decado vagyok, a Jéggyilkos. Aki követ, saját felelõsségére teszi. Decado levette a sisakját, és mélyet

lélegzett a hideg hajnali levegõbõl. Tenka megrázta a fejét, hogy szabaduljon a félelem még mindig ott csüngõ pókhálóitól. – Dec! Decado elmosolyodott, és odalépett, a két férfi harcos köszöntéssel ragadta meg egymás karját. Ananais, Galand és Parsai csatlakoztak hozzájuk. – Minden istenekre, Dec, remekül nézel ki – mondta Tenka derûsen. – Te is, tábornok. Örülök, hogy idõben érkeztünk. – Nem mondanád el – kérte Ananais

–, hogy miért halt meg minden harcos? – Csak ha megmagyarázod az álarcodat. Nevetséges, hogy aki olyan hiú, mint te, álarc mögé rejtse klasszikus vonású arcát. Ananais elnézett a távolba, a többiek némán álldogáltak, kényelmetlen csend keletkezett. – Senki nem mutatja be a megmentõnket? – kérdezte Valtaya, és a pillanat tovaszállt. A Harmincak nem jöttek közelebb amikor a beszélgetés elkezdõdött, és most hatos csoportokra váltva fát gyûjtöttek tábortüzekhez. Acuas, Balan, Katán és Abaddon egy

magányos nyírfa mellett kerestek helyet. Katán meggyújtotta a tüzet, körülülték, a kívülálló szemében úgy tûnt, mintha csendben a tûz táncát figyelnék. – Beszélj, Acuas – jött a néma felszólítás. – Szomorú vagyok, Abaddon, mert vezetõnk nem közénk való. Ezt nem nagyképûségbõl mondom, de a rendünk õsi, és mi mindig szép eszméket vallottunk. Nem a pusztítás öröméért megyünk harcba, hanem azért, hogy a fény védelmében meghaljunk. Decado egyszerûen egy gyilkos. – Te vagy a Harminc Szíve, Acuas.

Mindig is hajlamos voltál az érzelmeid alapján ítélni. Jó ember vagy, törõdsz, szeretsz. Ne néha az érzelmek elvakítanak. Még ne ítéld meg Decadót. – Hogy ölte meg a templomost? – kérdezte Balan. – Lehetetlennek tûnt a feladat. – A Harminc Szeme vagy, és mégsem látsz, Balan. Én nem magyarázom meg. Egyszer majd te mondod el nekem. Én hiszem, hogy a Forrás küldte hozzánk Decadót, és én elfogadtam. Meg tudja mondani valamelyikõtök, hogy miért õ a vezetõnk?

A sötét szemû Katán elmosolyodott. – Mert õ ér közöttünk a legkevesebbet. – Ennél többrõl van szó – mondta Abaddon. – Ez az egyetlen szerepe – mondta Acuas. – Magyarázd meg, testvér – kérte Balan. – Mint lovag, nem tud kommunikálni velünk, nem tud utazni velünk. Minden cselekedetünk megalázó lenne a számára. És egy olyan háborúba megyünk, amit õ ért a legjobban. Mint a vezetõnk, a képességeinek hiányát kiegyensúlyozza a hatalma.

– Nagyon jó, Acuas. És halljuk a Szívet, hol a veszély. Acuas lehunyta a szemét, percekig hallgatott, összpontosított. – A templomosok válaszlépése. Nem engedhetik meg gyõzelmünket bosszulatlanul. – És? – És Ceska ezerfõs sereget küldött, hogy leverjék a kodai lázadást. Egy héten belül megérkeznek. A tûztõl harminc lépésre Decado üldögélt Tenka, Ananais, Pogány és Faljáró társaságában.

– Halljuk, Dec – mondta Ananais –, hogy lettél egy csapat harcos-varázsló vezetõje? Biztos érdekes a történet. – Honnan tudod, hogy én nem vagyok varázsló? – kérdezett vissza Decado. – Komolyan kérdezem – suttogta Ananais. – Úgy értem, különös társaság. Egyikük sem szólt egy szót sem. – Ellenkezõleg – világosította fel Decado. – Beszélnek, csak szavak nélkül. – Ostobaság! – válaszolta Ananais, és az Óvó Kürt jelét rajzolta a szíve

fölé. Decado elmosolyodott. – Igazat beszélek. – Megfordult, odahívta Katant, aki csatlakozott hozzájuk. – Tessék, Ani, kérdezz valamit – parancsolta. – Ostobán érzem magam- mormolta Ananais. – Akkor én kérdezek – mondta Faljáró. – Mondd, barátom, igaz, hogy ti lovagok szavak nélkül is tudtok beszélgetni? – Igen – mondta csendesen Katán. – Bemutatnád?

– Hogyan? – kérdezte Katán. – Az a magas férfi ott – mutatott ki Faljáró és lehalkította a hangját. – Megkérnéd, hogy vegye le a sisakját, és tegye felújra? – Ha kéred – felelte Katán, és minden tekintet a negyven lépésre álló harcos felé fordult, aki engedelmesen levette a sisakját, elmosolyodott, és visszatette. – Hátborzongató – mondta Faljáró. – Hogy csináljátok? – Nehéz megmagyarázni – válaszolta Katán. – Bocsássatok meg. – Bólintott Decado felé, és visszatért a társaihoz.

– Látjátok, mit akartam mondani? – kérdezte Ananais. Földöntúli. Nem emberi. – A mi földünkön is élnek ilyen emberek- szólalt meg Pogány. – És mit csinálnak? – kérdezte Faljáró. – Nagyon keveset. Élve elégetjük õket – felelte Pogány. – Ez nem túlzás egy kicsit? – Talán – válaszolta a fekete ember. – De hiszek a tradíciókban. Tenka otthagyta õket, és odalépett,

ahol Valtaya, Parsai és a falusi asszony üldögélt Kenyával. Renya látta õt közeledni, és a szívverése felgyorsult. – Sétálnál velem egy kicsit? – kérdezte. A lány bólintott, és elsétáltak a tûz közelébõl. Erõsen, tisztán ragyogott a nap, fénye megcsillant Tenka õsz hajszálain. Renya szerette volna megsimogatni õket, de az ösztöne azt súgta, várjon. – Sajnálom, Renya – mondta Tenka, és kezébe vette a lány kezét. Renya belenézett a vágott violaszín szemekbe, és látta a férfi kínját. – Igazat mondtál? Tényleg használtad volna ellenem a tõrödet?

Tenka megrázta a fejét. – Akarod, hogy veled maradjak? – kérdezte a lány halkan. – Maradnál? – Semmi más nem szeretnék. – Akkor bocsásd meg, hogy ostoba voltam – mondta. Nem vagyok ügyes az ilyen dolgokban. Soha nem tudtam jól bánni a nõkkel. – Ezt nagyon szívesen hallom – mosolygott a lány. Ananais nézte õket, majd Valtayára siklott a tekintete, aki Galanddal beszélgetett, és nevetett. Jobb lett volna, ha a Dúvad megöl,

gondolta Ananais.

+ 8.

Az út Kodába négy napig tartott, mert a társaság óvatosan haladt. Acuas elmondta Decadónak, hogy a katonák halálát követõen Delnoch parancsnoka õrjáratokat küldött ki Skultikba és a környezõ vidékekre, délre pedig lázadókat keresõ légiós lovasokat kellett elkerülni.

Tenka sokat beszélgetett a Harmicakkal, mert minden közismert legenda ellenére nagyon keveset tudott a rendjükrõl. Ha hinni lehet a meséknek, csodálatos hatalommal bíró félistenek, akik a gonosz elleni háborúkban halt halált választják. Utoljára Dros Delnochban tûntek fel, ahol az albínó Serbitar a Bronzgróf mellé állt, és visszaverték Ulric, a legnagyobb nadir hadvezér seregét. Bár Tenka sokat kérdezett, keveset tudott kideríteni. Udvariasan válaszolgattak, talán még barátságosan is, de a válaszaik megfoghatatlanok voltak, mint a

halandók számára elérhetetlen felhõk. Decado sem viselkedett értelmesebben, csak mosolygott, és másra terelte a szót. Tenka nem hitt az istenekben, mégis kényelmetlenül érezte magát a harcosszerzetesek társaságában, gondolatai mindig visszatértek a vak jós szavaihoz. – Arany és jég és árnyék... – Az öreg megjósolta, hogy találkozunk, ahogyan meg is történt. Még a templomosok jelentette veszélyt is elõre látta. Útjuk elsõ estéjén Tenka felkereste az idõs Abaddont, és együtt sétáltak el a tûz mellõl.

– Láttalak Skultikban – mondta Tenka. – Téged támadott meg a Dúvad. – Igen. Bocsánatodat kell kémem a cselszövésért. – Miért csináltátok? – Próbára tettünk, fiam. De nem csak téged, magunkat is. – Nem értem – csodálkozott Tenka. – Nem is kell értened. Ne félj tõlünk, Tenka. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk, ahogy tudunk. – Miért?

– Mert ezzel a Forrást szolgáljuk. – Nem tudsz vallásos talányok nélkül válaszolni? Emberek vagytok, mi hasznotok ebbõl a háborúból? – A világon semmi. – Tudod, miért jöttem ide? – Igen, fiam. Hogy megszabadulj a bûntudattól és a gyásztól, hogy mindezt Ceska vérébe fojtsd. – És most? – Most olyan erõk játékszerévé váltál, ami fölött nincs hatalmad. A gyászodat Renya iránti szerelmed

messze fújta, de a bûntudat megmaradt. Nem engedelmeskedtél a hívásnak, hagytad, hogy társaidat Ceska Dúvadjai lemészárolják. Azt kérded magadtól, hogy másképp történt volna-e, ha te is ott vagy. Legyõzhetted volna a Dúvadakat? Ezzel kínzod magad. – Legyõzhettem volna a Dúvadakat? – Nem, fiam. – És most? – Nem Abaddon.

–

mondta

szomorúan

– Akkor mit csinálunk itt? Mi értelme az egésznek?

– Ezt nem nekem kell megmondanom. Te vagy a valódi vezetõ. – Nem vagyok fáklyahordozó, szerzetes! Én csak ember vagyok. Én választom meg az utamat. – Persze hogy te. Nem is állítottam mást. De becsületes ember vagy, ha rád testálták a felelõsséget, elfutsz elõle? Nem, soha nem tetted, és nem is teszed. Etõl vagy az, aki. Ezért követnek az emberek, még ha gyûlölik is a véred. Bíznak benned. – Nem szeretem a vesztes ügyeket, szerzetes. Lehet, hogy ti szeretnétek meghalni, de én nem. Nem vagyok hõs,

katona vagyok. Ha a csata elvesztett, visszavonulok, és összegyûjtöm az erõimet, ha a háborúnak vége, leteszem a kardomat. Nincs hõsi roham, nincs értelmetlen kitartás a végsõkig! – Értem én – mondta Abaddon. – Akkor tudd meg azt is, hogy akármilyen lehetetlennek tûnik is ez a háború, a gyõzelemért harcolok. Amit meg kell tennem, megteszem. Ceskánál semmi nem lehet rosszabb. – A nadirokról áldásomat kéred?

beszélsz.

Az

– Ne olvass az agyamban, az ördögbe!

– Nem az agyadban olvastam, csak a szavaid mögött. Tudod jól, hogy a nadirok gyûlölik a drenaikat, csak az egyik véres zsarnokot cserélnéd fel egy másikkal. – Talán. De meg fogom próbálni. – Akkor segítünk neked. – Ilyen egyszerûen? Nem kérlelsz, nem könyörögsz, nem adsz tanácsot? – Megmondtam, hogy a terved túl sok veszélyt rejt magában. Nem ismétlem meg magam. Te vagy a parancsnok, neked kell döntened. – Csak Arvannak szóltam még. A

többiek nem értenék. – Hallgatni fogok. Tenka otthagyta az öreget, és kisétált az éjszakába. Abaddon leült, hátát egy fának döntötte. Fáradt volt, és nehéznek érezte a lelkét. Azon gondolkozott, vajon elõdei is ennyi kétséget éreztek? Vajon a költõ Vintar is ekkora terhet cipelt, amikor Delnochba indult a Harmincakkal? Egy nap, nemsokára, megtudja. Megérezte Decado közeledését. A harcos aggódott, de a haragja már halványodott. Abaddon becsukta a

szemét, fejét a fa durva kérgének támaszkodva pihent. – Beszélhetünk? – kérdezte Decado. – A Hang ahhoz szól, akihez akar. – Beszélhetünk úgy, mint korábban, amikor a tanítványod voltam? Abaddon felült, elmosolyodott. – tanítványom.

és kedvesen Gyere hát,

– Sajnálom a haragomat és a durva szavakat, amiket használtam. – A hangok csak zajok, fiam. Nagy megpróbáltatásnak voltál kitéve.

– Attól félek, nem én vagyok a vezetõ, akire a Forrásnak szüksége van. Lemondanék Acuas javára. Lehetséges? – Várj még egy kicsit. Még ne hozz elhamarkodott döntést. Inkább mondd el, mi változtatta meg a véleményed. Decado hátradõlt, a csillagokat figyelte. Halkan beszélt, szinte suttogott. – Akkor történt, amikor kihívtam a templomost, és kockára tettem az életeteket. Méltatlan cselekedet volt, és szégyellem magam. De ti engedelmeskedtetek. A lelketeket a kezembe adtátok, és én nem törõdtem vele.

– És most törõdsz, Decado? – Igen. Nagyon. – Örülök, fiam. Csendben ültek egy ideig, majd Decado megszólalt. Mondd meg, apát uram, hogy történhetett, hogy a templomosok ilyen könnyen elbuktak? – Azt vártad, hogy meghalsz? – Fennállt a lehetõsége. – Akit megöltél, a templomosok hat vezetõje közé tartozott. Padaxesnek hívták. Gonosz ember volt, valaha a Forrás papja, de a vágyai erõsebbnek

bizonyultak. Igen, volt hatalma. Mindüknek van. Az átlagos emberekkel összehasonlítva legyõzhetetlenek. Halálosak! De te, Decado, nem vagy közönséges ember. Te is bírsz hatalommal, csak alszik még. Amikor harcolsz, a hatalmad elszabadul, ezért vagy jobb harcos, mint bárki más. És vedd hozzá azt a tényt, hogy te nem csak magadért harcoltál, hanem a társadért, a barátaidért, és így legyõzhetetlen lettél. A gonosz soha nem elég erõs, mert a félelembõl táplálkozik. Miért bukott el olyan könnyen? Mert próbát tett az erõd ellen, és megérezte a halál lehetõségét. Abban a pillanatban, ha

igazán bátor, harcol ellened. Ehelyett megdermedt... és veszített. De vissza fog térni, fiam. És erõsebb lesz! – Meghalt. – De a templomosok még élnek. Hatszázan vannak, és számtalan tanítványuk van. Padaxes és társainak halála hullámokat keltett az egész rendben. Már most készülõdnek a vadászatra. És láttak bennünket. Egész nap éreztem a gonosz jelenlétét. Most is, miközben beszélgetünk, a pajzs fölött lebegnek, amit Katán és Acuas hoztak létre a tábor felett. Decado megborzongott.

– Gyõzhetünk ellenük? – Nem. De nem is azért vagyunk itt, hogy gyõzzünk. – Akkor miért? – Hogy Abaddon.

meghaljunk

–

felelte

*

Argonis fáradt volt, és nem is kicsit másnapos. Jó mulatság volt, és a lányok... ó a lányok! Egon mindig

megtalálja a megfelelõ nõket. Argonis visszafogta fekete heréltjét, amikor a vágtázó felderítõt meglátta. Felemelte a kezét, megállította a csapatot. A felderítõ visszarántotta a kantárt, a ló felhagyott a vágtával, és felágaskodott, patája a levegõt kapálta. A férfi tisztelgett. – Lovasok, uram. Legalább negyvenen, Koda felé tartanak. Jól fel vannak fegyverezve, regulárisoknak néztem õket. A mieink? – Nézzük meg – felelte Argonis, felemelte a karját, és továbbintette a csapatát. Lehetséges, hogy egy demochi felderítõcsapattal állnak

szemben, de akkor nem a lázadók fõhadiszállása felé tartanának, legalábbis nem negyvenen. Argonis visszanézett az embereire, és önbizalma megnõtt a századnyi légiós lovas láttán. Jó lenne végre csatázni egyet, talán még a feje is kitisztulna. Regulárisok, mondta a felderítõ. Üdítõ változatosság lenne a kapával és kaszával hadonászó falusiak után. Elérték a legmagasabb domb csúcsát, és Argonis végigpillantott a Koda hegység lábainál elterülõ mezõkön. Árnyékot vette a szeme elé, és megvizsgálta a lent haladó lovasokat.

A felderítõ ott állt mellette. – A mieink, uram? – kérdezte.' – Nem. Delnoch vörös köpenyeket oszt vagy kéket a tiszteknek, de fehéret soha. Szerintem vagriai betolakodók. Ebben a pillanatban a lenti csapat ügetésbe váltott, a hegyek védelme felé tartott. – Vágtába! – ordította Argonis, elõhúzta szablyáját, és a száz fekete egyenruhás lovas az üldözésükre indult, a paták hangosan dobogtak a kemény talajon. A

két

csapat

közötti

távolság

csökkent, a támadók elõnyére szolgált, hogy lefelé haladtak a lejtõn, és oldalról közelítették meg az üldözötteket. Izgalom áradt szét Argonisban, mélyen a lova nyakára hajolt, a reggeli szél legyezte az arcát, szablyája élén megcsillant a napfény. – Nem ejtünk foglyokat! – ordította. Már elég közel járt ahhoz, hogy meg tudja különböztetni az egyes embereket, látta, hogy három nõ is van közöttük. Észrevett egy fekete embert is, aki az egyik asszony mellett lovagolt, látnivalóan bátorította, ami rá is fért a nõre, mert nem ült biztosan a

nyeregben, és valamit tartott a karjában. Társa kihajolt a nyeregbõl, elvette a terhet, és a nõ lova felgyorsított. Argonis elvigyorodott. Micsoda felesleges gesztus, hiszen a légió még a hegyek elõtt utoléri õket. A fehér köpönyeges lovasok hirtelen megfordították lovaikat. Tökéletességre vitt katonai nevelés, hiszen azonos ütemben mozdultak, és mielõtt Argonis reagálhatott volna, már támadtak is. Argonis megrémült. Csapatai élén járt, õ vezette az üldözést, és hirtelen harminc õrülttel kell szembenéznie. Visszafogta a lovát, és az emberei is követték a példáját, zavartan, bizonytalanul.

A Harmincak úgy támadtak, mint téli vihar, megvillantak és lecsaptak az ezüst pengék. Lovak ágaskodtak fel, a nyeregbõl levetett emberek sikoltoztak. Majd a fehér köpenyes támadók ismét megfordultak, és elvágtattak. Argonis feldühödött. – Utánuk! – üvöltötte, de bölcsen visszafogta a lovát, ahogy az emberei üldözésre indultak. A hegyek már közelebb voltak, és az ellenség nekiindult az elsõ völgybe vezetõ emelkedõnek. Egy ló megbotlott és elesett, egy szõke lány a fûbe zuhant, és három légiós megsarkantyúzta a lovát, hogy rárontson. Egy feketébe öltözött magas férfi, akinek arcát álarc takarta,

megfordította a lovát, és elébük vágott. Argonis döbbenten figyelte, hogyan véd ki egy gyilkos csapást, és hogyan belezi ki az elsõ támadót, majd azonnal kifordul a nyeregbõl, hogy kivédje a második lovas felülrõl jövõ támadását. A férfi a lova oldalába vágta a sarkát, és nekirontott a harmadiknak, ledöntve lovast és lovat a lábáról. A nõ már talpra állt, futott. Az álarcos alak kivédte a második lovas újabb támadását, és viszonzásul felhasította a támadó torkát. Az ellenfelek elfogytak. Hüvelyébe csúsztatta a kardját, a nõ felé vágtatott, kihajolt a nyeregbõl. Kinyúlt, átölelte a nõ derekát, maga elé emelte a

nyeregbe, és a következõ pillanatban már el is tûntek a hágó mögött. Argonis a csata helyszínére vágtatott. Csapatának harmincegy tagja a földön hevert, tizennyolcan meghaltak, legalább hatan halálosan megsebesültek. Lassan szállingóztak vissza az emberek, elkeseredetten, demoralizáltan. A felderítõ, Lepus odalépett Argonishoz, és leszállt a nyeregbõl. Tisztelgett, és tartotta parancsnokának kantárját, amíg a tiszt is leszállt a lóról. – Kik az ördögök voltak ezek? – kérdezte Lepus.

– Nem tudom, de gyerekként bántak el velünk. – Ez lesz a jelentésedben, uram? – Fogd be a szádat! – Igen, uram. – Néhány napon belül ezer légiós lovas érkezik. Akkor majd kifüstöljük õket, egy egész hágót nem védhetnek. Még találkozunk ezekkel a fehér köpenyes fattyakkal! – Nem vagyok biztos benne, hogy ennek örülök – felelte Lepus. Tenka megállította

a lovát egy

kanyargó patak mellett, amely a völgy nyugati részén, szilfák között csordogált. Megfordult a nyeregben, Ananaist kereste a tekintetével, látta, hogy a lovát lépteti, Valtaya pedig elõtte ül a nyeregben. Egyetlen embert sem veszítettek, hála a Harmincak kivételes képességeinek. Tenka leszállt a nyeregbõl, hagyta, hadd legelésszen, meglazította a nyerget, és megveregette a ló nyakát. Renya is leugrott a nyergébõl, az arca kipirult, a szeme csillogott az izgalomtól. – Most már biztonságban vagyunk? – kérdezte.

– Egyenlõre – felelte. Ananais kiemelte a lábát a kengyelbõl, és lecsúszott a lóról. Megfordult, és lesegítette Valtayát. A lány rámosolygott, és átölelte a vállát. – Örökké kéznél leszel, ha meg kell menteni az életemet? – Az örökké hosszú idõ, hölgyem – felelte Ananais, de nem vette le a kezét a lány derekáról. – Mondták már valaha, gyönyörû szemeid vannak?

hogy

– Mostanában nem – felelte a férfi, elengedte a lányt és távozott. Galand

végignézte a jelenetet, és odalépett Valtayához. – Felejtsd el, kislány – mondta. – Ezt az embert nem kaphatod meg. – De téged igen, ugye, Galand? – Hát persze, lányom. De jól gondold meg, mielõtt választasz, nem vagyok valami nagy fogás. Valtaya felnevetett: – Többet érsz, mint gondolnád. – De a válaszod nem? – Nem keresnél.

hiszem,

hogy

feleséget

– Ha lenne rá idõnk – válaszolta

Galand komolyan, és kinyúlt a lány kezéért. – Nagyszerû lány vagy, Val, nem hiszem, hogy bármely férfi találhatna jobbat. Bárcsak szebb idõkben találkoztunk volna! – Olyan idõket élünk, amilyeneket teremtünk magunknak. Vannak még országok a földön, ahol a Ceska-féléket elûzik. Békés helyek. – Nem szeretnék idegen lenni. A saját földemen akarok élni, a saját népem körében. Szeretnék... – Galand szava elhalt, és Valtaya látta a fájdalmat a szemében. A férfi karjára tette a kezét, de Galand elfordította a tekintetét.

– Mi az, mondani?

Galand,

mit

akartál

– Nem fontos, kislány – fordult vissza Galand, már rendezett arcvonásokkal, tiszta szemekkel. – Mondd meg nekem, mit látsz álarcos útitársunkban? – Nem tudom. Egy ilyen kérdésre nehéz egy nõnek válaszolni. Gyere, együnk valamit. Decado, Acuas, Katán és Balan a táborban hagyták a társaságot, visszalovagoltak a völgy szájához, és nézték a zöld mezõt, ahol a légiósok ápolták sebesültjeiket. A halottakat takaróba göngyölték, és a nyeregre

erõsítették. – Szép munka volt – mondta Decado, levette a sisakját, és a nyeregkápára akasztotta. – Szörnyû – mondta Katán. Decado megfordult a nyeregben: – Te akartál harcos lenni. Fogadd hát el! – Tudom, Decado – felelte a sötét szemû szerzetes. Szomorkásán elmosolyodott, és megdörgölte az arcát. – De élvezni nem tudom. – Nem is erre gondoltam. Úgy döntöttetek, hogy harcba szálltok a gonosz ellen, és arattatok egy apró

gyõzelmet. A kisbaba most halott lenne nélkületek. – Tudom. Nem vagyok gyerek. De akkor is nehéz. Mind a négyen leszálltak a nyeregbõl, és leültek a fûre, élvezték a napsugarak melegét. Decado levette a fehér köpenyét, gondosan összehajtogatta. Lehunyta a szemét, hirtelen különös érzés tudatára ébredt, mintha hûvös szellõ fújdogálna a fejében. Megpróbált koncentrálni, és különös apályokat és dagályokat fedezett fel, a sziklákon megtörõ távoli hullámok dübörgését. Hátradõlt, békés nyugalom

öntötte el, az érzések forrása felé indult. Nem is lepõdött meg, amikor a suttogó hullámok halk hangokká alakultak, és felismerte, hogy Acuas beszélt. – Még mindig úgy érzem, hogy Abaddon tévedhet. Ereztétek Decado vérszomját, amikor megtámadtuk a lovasokat? Olyan erõs volt, hogy majdnem engem is magával ragadott. – Abaddon azt mondta, ne ítéljünk elhamarkodottan, Katán hangja. – De már nem õ az apát – mondta Balan. – Mindig is õ a Kardok Apátja.

Tisztelnünk kell – ismét Katán. – Engem akkor is zavar – lüktette Acuas. – Hol a tehetsége? A Harmincak története nem ismer olyan vezetõt, aki nem tudott Beszélgetni és Utazni. – Azt hiszem, át kell gondolnunk a lehetõségeket – mondta Katán. – Ha Abaddon tévedett a Hang kiválasztásában, az azt jelenti, hogy a Káosz uralmat szerzett a Forrás felett. Ennek következtében Abaddon minden döntése helytelen, és a Végzetünk nem a miénk többé. – Ez nem szükségszerû – mondta Balan. – Emberek vagyunk. Lehet, hogy Abaddon csak ebben az egyben

tévedett. A Forrás vezeti, de olyan sok múlik az értelmezésen. Estin halála és Decado érkezése lehetett véletlen is vagy a gonosz mûve. – Vagy a Forrásé? – lüktette Acuas. – Valóban. Decado kinyitotta a szemét és felült. – Mire készülnek? kérdezte hangosan, és a légiósokra mutatott. – A seregük érkeztére várnak – mondta Acuas. – A vezetõjük, ott az az ember, Argonisnak hívják, azt magyarázza az embereinek, hogy kifüstölnek bennünket a hegyekbõl, és együtt pusztulunk a többi lázadóval.

Igyekszik lelket verni a légiósaiba. – De nem sok sikerrel – jegyezte meg Balan. – Mesélj nekünk a Sárkányról, Decado – kérte Katán, és Decado elmosolyodott. – Régmúlt napok – mondta. – Mintha egy másik élet lenne. – Élvezted azt az életet? – kérdezte Acuas. – Igen és nem. Inkább nem, mint igen, úgy emlékszem. A Sárkány különös volt. Azt hiszem, bizonyos szempontból a tiétekhez hasonló

kötõdést hozott létre, persze nekünk nem voltak különleges képességeink és nem tudtunk Beszélgetni és Utazni, mint ti. De egy családhoz tartoztunk, testvérek voltunk. És védtük az országot. – Nagy bánat lehetett, amikor Ceska elpusztította a barátaidat – mondta Balan. – Igen. De már szerzetes voltam, és megváltozott az életem. Kertem volt és virágaim. A világom sokkal kisebb lett. – Mindig csodáltam, hogy tudsz olyan sokféle zöldséget termelni egy akkora kertben – mondta Balan.

Decado felnevetett. – Együtt ültettem a krumplit a paradicsommal – mondta. A paradicsom felfelé nõtt, a krumpli lefelé. Egészen elégedett voltam az eredménnyel. – Hiányzik a kerted? – kérdezte Acuas. – Nem, elszomorít.

nem

hiányzik.

És

ez

– Szerettél szerzetesként élni? – kérdezte Katán. Decado ránézett a karcsú, kedves arcú, fiatal férfire. Szeretsz harcos lenni? – kérdezett vissza. – Nem. Egyáltalán nem.

– Bizonyos szempontból szerettem a kolostorbeli életet. Jó volt elrejtõzni egy idõre. – Mi elõl rejtõztél? – kérdezte Balan. – Azt hiszem, te is tudod a választ. A halál a mesterségem, barátom, mindig is az volt. Vannak emberek, akik festenek, mások kõbõl vagy szavakból teremtik a szépet. Én gyilkolok. De a büszkeség és a szégyen rosszul illenek egymáshoz, és a harmónia hiánya zavart. A halálosztó pillanatban a mámor lakik, de utána... – Mi történt utána? – kérdezte Acuas. – Élõ ember nem szállhatott szembe

velem, így hát az ellenségeim védtelenné váltak. Már nem harcos voltam, hanem gyilkos. Az élvezet csökkent, a kételyek nõttek. Amikor a Sárkányt feloszlatták, nekivágtam a világnak, és ellenfeleket kerestem, de egyet sem találtam. És akkor rájöttem, hogy egyetlen ember van a világon, aki próbára tehet, és elhatároztam, hogy kihívom. Ventriába tartottam, ahol lakott, amikor három napra egy homokviharba kerültem. Volt idõm, hogy elgondolkozzam azon, mit is csinálok. Tudjátok, az az ember a barátom volt, és ha nem akaszt meg a vihar, megöltem volna. Ekkor tértem haza Drenaiba, és ekkor akartam megváltozni.

– És mi történt a barátoddal? – kérdezte Katán. Decado elmosolyodott. – Ma õ a Fáklyavivõ.

9.

A tanácsterem látott már jobb napokat is, ma fakukacok csúfították el az intarziát, és a legendás fehérszakállas Drusst ábrázoló festett mozaikok foltokban hámlottak a falról, leleplezve a mögötte növekvõ szürke penészt.

Legalább harminc férfi és egy tucatnyi nõ és gyerek ült a fapadokon, és hallgatták a szenátusi székben ülõ asszony szavait. Termetes asszony volt a szónok, erõs csontokkal, széles vállakkal, sötét haja oroszlánsörényként omlott a vállára, zöld szeme haragosan villogott. – Hallgassátok csak meg magatokat! – morrant fel, talpra lökte magát és kisimította nehéz zöld szoknyájának a ráncait. – Beszéd, beszéd, beszéd. És mi végre? Bízzuk magunkat Ceska kegyelmére? Ez meg mi az ördögöt jelent? Megadjuk magunkat, azt jelenti. Te, Petar, állj fel!

Egy férfi kászálódott fel, lehajtotta elvörösödõ fejét. – Emeld fel a kezed! – parancsolta az asszony, és a férfi engedelmeskedett. A kar hiányzott, és a csonk még mindig viselte nyomát, a sebet egykor lezáró kátránynak. – Ez Ceska kegyelme! Az istenekre, hangosan éljeneztetek, amikor a hegyi embereim kiûzték a katonákat a földünkrõl. Akkor azt kérdezgettétek, mit is tehetnétek még értünk, ugye? De most visszajönnek, hát lapulni akartok és elrejtõzni. Nos, nincs hova rejtõzni. A vagriaiak nem engednek át bennünket a határon, és biztosak

lehettek benne, hogy Ceska nem felejt, és nem bocsát meg. Egy középkorú férfi emelkedett szólásra a szótlan Petar mellett. – Felesleges kiabálnod, Rayvan. Nincs más választásunk. Nem tudjuk legyõzni õket. Mind meghalunk. – Mindenki meghal, Vorak – kiáltotta az asszony. – Vagy nem hallottad? Hatszáz emberem van, akik azt állítják, hogy le tudják gyõzni a légiót. És ötszáz másik vár arra, hogy csatlakozzon hozzánk, ha szerzünk fegyvereket. – És ha vissza is verjük a légiót – mondta Vorak –, mi történik, ha Ceska

a Dúvadakat küldi? Akkor mit érünk a harcosokkal? – Amikor eljõ az idõ, meglátjuk – ígérte meg a nõ. – Semmit nem látunk meg. Menj vissza oda, ahonnan jöttél, és hadd kössünk békét Ceskával. Nem akarunk itt látni! – üvöltötte Vorak. – Mindenki nevében beszélsz, Vorak? – Rayvan lelépett az emelvényrõl, és a férfi felé indult. Amikor odaért, a férfi nagyot nyelt, majd Rayvan megragadta a gallérját, és a fal felé lökte. – Nézz oda, és mondd el, mit látsz – parancsolta.

– Egy falat, Rayvan, rajta képet. Most engedj el! – Ez nem csak egy kép, te trágyarakás! Ez Druss! Ez az az ember, aki szembeszállt Ulric hordáival. És nem állt meg, hogy megszámolja õket. Hányingerem van tõled! Otthagyta a férfit, visszasétált az emelvényre, és a gyülekezet felé fordult. – Hallgathatnék Vorakra. Foghatnám a hatszáz emberemet, és eltûnhetnénk a hegyek között. De tudom, hogy mi történne: mind meghalnátok. Nincs más választásotok, csak a harc. – De nekünk családunk van, Rayvan

– tiltakozott egy ember. – Igen, és õk is meghalnának. – Mondod te – mondta a férfi –, de biztosan meghalunk, ha szembeszállunk a légióval. – Tegyetek, amit akartok – csattant fel Rayvan. – De tûnjetek a szemem elõl, mindannyian! Valaha férfiak éltek ezen a földön. Kifelé! Az utolsóként távozó Petar megállt az ajtóban. – Ne ítélj meg bennünket túl keményen, Rayvan – kérte. – Kifelé! – harsogta a nõ. Az ablakhoz sétált, lenézett a tavaszi nap

fényében fürdõ fehér városra. Gyönyörû, de védhetetlen. Hiányzik a fal. Rayvan káromkodni kezdett, a szavak fürgén pörögtek a nyelvérõl. Jobban érezte magát, de nem sokkal. Az ablakon túl, a kanyargó utcákon, a nyílt tereken emberek gyülekeztek, és bár Rayvan egyetlen szavukat sem hallhatta, mégis tudta, mirõl beszélgetnek. Megadás. Esély az életre. És a szavakat mozgató érzelem, a félelem Mi a baj velük? Ceska uralma elmosta volna az emberek erejét? Megfordult, a fakó képeket nézte, rajtuk a legendás Drusst, hatalmas

bárdjával a kezében, mögötte Koda fehér süvegû, legyõzhetetlen hegyei mintha a férfi jellemvonásait tükröznék. Rayvan a saját kezére nézett, rövid, kövérkés ujjak, a földmûvelés nyoma még látszik a bõrredõkben. Az évek munkája, megnyomorítóan kemény munkája megfosztotta kezét egykori szépségétõl. Örült, hogy nincs elõtte tükör. Valaha a hegyek virágának nevezték, de az évek – és szép évek voltak – nem kegyelmeztek neki. Sötét haját már ezüst szõtte át, arca kemény lett, mint Koda gránitja. Kevés férfi érzett iránta vágyat, ha ránézett, de ez így van jól. Húsz év házasság és kilenc

gyerek után már elvesztette érdeklõdését a szerelem iránt..

az

Visszatért az ablakhoz, a hegyek karikáját figyelte a városon túl. Honnan jön az ellenség? És hol szálljon szembe velük? Az emberei bíztak magukban, hiszen legyõztek több száz katonát, és csak negyven embert veszítettek. Való igaz, de a katonákat meglepetésszerûen érte a támadás, és gyáva banda voltak. Most más lesz az ellenfél. Rayvan keményen törte a fejét, a csatán gondolkozott. Más? Miszlikbe

aprítják

õket.

Káromkodott egyet, felidézte újra a pillanatot, amikor a katonák betörtek a földjükre, és lemészárolták a férjét és két fiát. A tömeg csendben figyelt, amíg Rayvan, szeletelõkéssel felfegyverezve, elõ nem rontott, és a tiszt oldalába nem döfte a fegyvert. Ekkor kitört a pokoli zûrzavar. De most... Most fizetni kell a táncért. Átsétált a termen, csípõre tett kézzel állt meg a falfestmény elõtt. – Mindig azzal hencegtem, hogy a vérvonaladból származom, Druss – mondta. – Ez nem igaz, legalábbis szerintem. De bár igaz lenne! Az apám

sokat beszélt rólad. Delnochban szolgált katonakánt, és sokat tanulmányozta a krónikákat. Többet tudott rólad, mint bármely élõ ember. Bárcsak visszajönnél... Lépj le a falról! Téged a Dúvadak sem állíthatnának meg, igaz? Bevonulnál Drenanba, és letépnéd Ceska fejét. Én erre nem vagyok képes, Druss. Semmit nem tudok a háborúról. És a fene egye meg, nincs idõm, hogy megtanuljam. Az ajtó Rayvan?

nyikorogva

kinyílt.

–

Megfordult, a fia, Lucas állt az ajtóban, íjjal a kezében. – Mi az?

– Lovasok, legalább ötvenen, a város felé tartanak. – A fenébe! Hogy kerülték meg az õröket? – Nem tudom. Lake összegyûjti az embereket. – Miért csak ötven? – Nyilvánvalóan lebecsülnek bennünket – vigyorgott Lucas. Rayvan tudta, hogy Lake és ez a jóképû, sötét hajú, szürke szemû kölyök a legjobb az alomból. – Majd többre tartanak bennünket, ha találkoztak velünk – mondta. –

Induljunk. Elhagyták a tanácstermet, végigsiettek a márványfolyosón, le az utcára vezetõ széles lépcsõn. A hír már elterjedt, és Vorak várt rájuk legalább ötven kereskedõvel együtt. – Ennyi, Rayvan! – kiáltotta, amikor az asszony kilépett a napfényre. – A háborúnak vége. – Ez mit jelentsen? – kérdezte Rayvan, és uralkodott a haragján. – Te kezdted az egészet, a te hibád. Most átadunk nekik. – Hagy öljem meg – suttogta Lucas,

és egy nyílvesszõért nyúlt. – Nem! – sziszegte Rayvan, aki már felmérte a szemben lévõ épületet, ahol minden ablakban megfeszített íjjal ellenség állt. – Menj vissza a terembe, és a Pékek utcáján át tûnj el. Keresd meg Lake-t, és tegyetek meg mindent, hogy átjussatok Vagriába. Majd e g y s z e r, ha tehetitek, bosszuljatok meg. – Nem hagylak itt, anyám. – Azt teszed, amit mondok! Lucas szitkozódott, de visszahátrált az ajtóból. Rayvan lassan lesétált a lépcsõn, merev arccal, tekintetét

Vorakra szegezte. A férfi hátralépett. – Kötözzétek meg! – kiáltotta, és az emberek elõrerohantak, hogy hátrafeszítsék Rayvan kezét. – Visszajövök, Vorak. A síron túlról is visszajövök – ígérte meg Rayvan. A férfi tenyérrel arcul ütötte, az asszony egyetlen hangot sem hallatott, pedig vér csepegett felsértett ajkáról. Átráncigálták a tömegen, ki a külsõ városba, majd a mezõre, ahol már feltûntek a lovasok. Egy magas, kegyetlen arcú férfi vezette õket. Leszállt a lováról, és Vorak odarohant hozzá. – Elfogtuk az árulót, uram. Õ vezette

a lázadást, már ha egyáltalán lázadásnak lehet nevezni. Mi ártatlanok vagyunk, mindannyian. A férfi bólintott, és Rayvanhoz lépett. Az asszony keskeny vágású mandulaszemekbe pillantott. – Úgy – mondta halkan –, hát már a nadirok is Ceska szolgálatában állnak? – Mi a neved, asszony? – jött a kérdés. – Rayvan. Emlékezzél rá, barbár, mert a fiaim halott szívedbe karcolják ezt a nevet. A férfi Verákhoz fordult. – Mit javasolsz, mit tegyünk vele?

– Öljétek meg! Hogy mindenki tanuljon belõle. Halál minden árulóra! – De te hûséges vagy? – Igen, igen. Mindig is az voltam. Én adtam elõször hírt a lázadókról. Ismernetek kellene, Vorak vagyok. – És ezek az emberek, a társaid, õk is hûségesek? – Mindannyian. Mindenki Ceska esküdt híve. A férfi bólintott, és még egyszer Rayvanhoz fordult. – És hogy ejtettek foglyul, asszony?

– Mind követünk el hibákat. A férfi felemelte a kezét, és a harminc fehér köpenyes lovas körülvette a társaságot. – Mi történik? – kérdezte Vorak. A férfi elõhúzta a kardját, kipróbálta az élét a hüvelykujján. Megpördült, a kardpenge megvillant, és Vorak szeme a rémülettõl szélesre tágult, mielõtt a feje a porba hullott. A fej a parancsnok lába elé gördült, a test a fûre omlott, vér pumpált kifelé a nyakból. A vele érkezett férfiak térdre borultak, kegyelemért könyörögtek.

– Csend! – kiáltotta egy fekete álarcos óriás, aki herélt pej lovon ült. A zaj elcsendesedett, bár innen-onnan néha még hallatszott zokogás. – Nem akarlak mindannyiótokat megölni – mondta Tenka kán. Leviszünk a völgybe, ott elmehettek, hogy megkössétek a saját különbékéteket a légiósokkal. Sok szerencsét kívánok, tudom, hogy szükségetek lesz rá. Most álljatok fel, és indulás! A férfiak a Harmincak kíséretében kelet felé indultak, Tenka pedig elvágta Rayvan kötelékeit. – Ki vagy te? – kérdezte az asszony.

– Tenka kán, a Bronzgróf vérébõl – felelte a férfi és meghajolt. – Én Rayvan vagyok, a legendás Druss leszármazottja mondta neki az asszony csípõre tett kezekkel. Faljáró egyedül sétálgatott a tanácsterem mögötti kertben. Egy ideig hallgatta, hogyan beszélget Tenka és Rayvan a közelgõ csatáról, de egyetlen bölcs megjegyzéssel sem tudott hozzájárulni a tervezgetéshez. Szép csendesen kiosont, nehéz szívvel. Bolond volt, hogy csatlakozott a társasághoz. Semmit nem ér. Nem harcos. Egy kõpadra ült le, egy medencét

bámult és a liliomok között kergetõzõ aranyhalakat. Magányos gyermekként nõtt fel. Nem volt könnyû a hirtelen haragú Orrin mellett, Faljáró jól tudta, hogy az öreg méltó utód iránti minden reménye és vágya rá összpontosul. A család tagjai, egyik a másik után, szerencsétlenül jártak, és Faljáró volt az utolsó leszármazott, ha nem számítjuk Tenka kánt. És õt a legtöbben nem is vették számításba. De Árván, ahogy akkor Faljárót hívták, megkedvelte a nadir fiút, minden lehetséges alkalommal a társaságát kereste, szívesen hallgatta a sztyeppei életrõl szóló történteteket. Bámulata azon az éjszakán változott

hõsimádattá, amikor orgyilkos mászott be a szobájába. A fekete ruhás, csuklyás férfi kinyúlt az ágy fölött, és kesztyûs kezét a szájára tapasztotta. Árván, az érzékeny, rémült hatéves kisfiú elájult a félelemtõl, csak akkor ébredt fel, amint hideg téli szél simította végig az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, a várfalról nézett le az udvar kõkockáira. Megrendült a teste, és érezte, hogy lazul az ujjak szorítása. – Ha kedves az életed, nem teszed – szólt egy hang. Az orgyilkos halkan szitkozódott, de szorosabban fogta a gyereket.

– És ha életben hagyom? – kérdezte eltorzított hangon. – Akkor te is élhetsz – mondta Tenka kán. – Csak egy fiú vagy. Téged is megölhetlek. – Akkor hajtsd végre a feladatod – mondta Tenka –, és kísértsd a szerencsédet. Az orgyilkos hosszan tétovázott, majd lassan visszahúzta Arvant a mellvédre, és letette a kõlépcsõre, behátrált az árnyékok közé és eltûnt. Árván Tenkához futott, aki eltette a kardját, és átölelte a fiút.

– Meg akart ölni, Tani! – Tudom. De elment. – Miért akart megölni? Tenka nem tudta a választ. Orrin sem, de az eset után minden éjjel õr állt Árván ajtaja elõtt, és a fiú állandó társává vált a félelem. – Jó napot. Faljáró felnézett, és egy lebbenõ fehér, vékony gyapjúruhába öltözött lányt látott a kõmedence mellett. A lány sötét haja enyhe hullámokban göndörödött, arany pontok pettyezték zöld szemét. Faljáró felállt és

meghajolt. – Miért vagy ilyen borongós? – kérdezte a lány. Faljáró vallat vont. – Inkább elgondolkozó. Te ki vagy? – Ravenna, Rayvan lánya. Miért nem maradtál a többiekkel? Faljáró elvigyorodott. – Semmit nem tudok a háborúról, csatákról, hadmûveletekrõl. – És mirõl tudsz? – Irodalomról, költészetrõl, mûvészetekrõl, mindenrõl, ami szép. – Nem a megfelelõ idõben élsz, barátom.

– Faljáró. Hívj Faljárónak. – Különös név, Faljáró. Mindenre felmászol? – Fõleg falakra. – A pad felé intett. – Csatlakozol hozzám? – kérdezte. – Néhány percre. Sok dolgom van. – Biztosan várhatnak. Meséld el, hogyan lett egy nõ a lázadók vezére? – Hogy ezt megértsd, ismerned kellene az anyámat. Az egyik õse a legendás Druss volt, tudod, és nem fél senkitõl és semmitõl. Egyszer elkergetett egy hegyi oroszlánt egy nagy bottal.

– Félelmetes hölgy – mondta Faljáró. – Valóban. És õ sem tud semmit a háborúról, csatákról, hadmûveletekrõl. De meg fogja tanulni. Neked is tanulnod kellene. – Szívesebben tudnék meg mindent rólad, Ravenna, mondta Faljáró, és felvillantotta legmeggyõzõbb mosolyát. – Látom, hogy van olyan hadmûvelet, amihez értesz mondta a lány, és felállt. – Örülök, hogy találkoztunk. – Várj! Látlak még? Ma este?

– Talán. nevedet.

Ha

megérdemelted

a

*

Azon az éjjelen Rayvan széles ágyában feküdt, a csillagokat nézte, és nagyobb biztonságban érezte magát, mint bármikor az elmúlt lázas hónapokban. Nem is sejtette, hogy ilyen fárasztó a vezérség. És nem is akart soha vezetõ lenni. Nem tett mást, mint megölte azt az embert, aki felelõs volt a férje haláláért, és onnantól kezdve megállíthatatlanul csúszott

lefelé a jeges események felé.

hegyoldalon

az

A lázadás elsõ néhány hete után Rayvan csekély hadserege csaknem egész Kodat uralta. Az elsõ mámoros napok éljenzõ tömegeket és új barátságokat hoztak. Majd egyre több pletyka szállingózott a hegyek között a gyülekezõ ellenséges hadseregrõl, és a hangulat megváltozott, és Rayvan ostromlott városban érezte magát még mielõtt a hadsereg megérkezett volna. Most megkönnyebbült a szíve. Tenka kán nem közönséges ember. Elmosolyodott és lehunyta a szemét, hogy maga elé képzelhesse a férfit. A

teste fölött tökéletes önuralommal rendelkezõ táncosként mozgott, az önbizalom felhõje lengte körül. Született harcos. Ananaist nehezebben tudta megítélni, de az istenekre, egy sashoz hasonlított. Egy ember, aki már megjárta a hegyeket. És õ volt az, aki felajánlotta, hogy kiképzi a katonáit, ezért Lake elvezette õt a völgyek közé, a táborba. A két fivér, Galand és Parsai velük tartott, látszott, hogy megbízható emberek, nem adják meg könnyen magukat. A fekete férfival nem tudott mit kezdeni. Úgy fest, mint egy átkozott

Dúvad, gondolta, de ennek ellenére látszott, hogy jóképû ördög. És õ is tele van önbizalommal. Rayvan megfordult, kényelmesebbre rázta vastag párnáját. Küldd csak a kiverjük a fogukat!

légiódat,

Ceska,

A hosszú folyosó túlsó végén, egy kelet felé nézõ szobában Tenka és Renya feküdtek egymás mellett, kényelmetlen csendben. Tenka az oldalára fordult, felkönyökölt és a lányra nézett, de Renya nem viszonozta a pillantását.

– Mi baj van? – kérdezte. – Semmi – felelte a lány. – Ez nyilvánvalóan nem igaz. Kérlek, Renya, beszélj hozzám! – A férfi, akit megöltél. – Ismerted? – Nem. De fegyvertelen volt, nem kellett volna meghalnia. – Értem – felelte a férfi, és felült. Az ablakhoz sétált, és a lány jól látta mezítelen alakjának sziluettjét az ablakon beáradó holdfényben.

– Miért tetted? – Erre volt szükség. – Magyarázd meg. – Õ vezette a csõcseléket, nyilvánvalóan Ceska embere volt. A hirtelen halála megfélemlítette õket. Te is láttad õket, fegyvereket viseltek, sokan íjat hordtak. Nekünk támadhattak volna, de a halál látványa megrázta õket. – Engem is megrázott, puszta mészárlás volt! Tenka a lány felé fordult. – Ez nem játék, Renya. Sokan meg fognak halni, sokan még ezen a héten.

– Akkor sem cselekedtél helyesen. – Helyesen? Ez nem egy hõsköltemény, asszony! És én nem vagyok aranypáncélos lovag, aki igazságot tesz. Úgy véltem, hogy a halálával eltávolítunk egy gennyes fertõzést a városból anélkül, hogy veszteségeket szenvednénk. És különben is, megérdemelte a halált. – És ez téged meg sem érint, igaz? Hogy elveszed másnak az életét. Lehet, hogy volt családja, gyerekei, anyja. – Igazad van, nem érdekel. Csak két ember él ezen a világon, akiket szeretek, te vagy az egyik és Ananais a másik. Ez a férfi meghozta a maga

döntését. Kiválasztotta, kinek a pártján áll, és meghalt érte. Nem bánok semmit, és egy hónapon belül valószínûleg el is felejtettem volna. – Szörnyû dolog ilyet mondani! – Jobban örülnél, ha hazudnék? – Nem. Csak azt hittem... más vagy. – Ne ítélj meg. Csak egy ember vagyok, aki megteszi, ami tõle telik. Nem cselekedhetek másként. – Gyere vissza az ágyba. – Befejeztük a vitát?

– Ha akarod – hazudta a lány. A felettük lévõ szobában Pogány elvigyorodott, és ellépett az ablaktól. Különös teremtmények a nõk. Beleszeretnek egy férfibe, majd megpróbálják megváltoztatni. Általában sikerrel járnak, és egész életükben sajnálják, hogy ilyen unalmas és megalkuvó emberhez mentek feleségül. Ilyen a természet, mondta magának Pogány. A saját feleségeire gondolt, felidézte arcukat, de csak harminc jelent meg lelki szemei elõtt. Öregszel, gondolta. Soha nem értette, hogyan hagyhatta, hogy ilyen sokan legyenek. Zsúfoltabb volt a

palota, mint egy bazár. És negyvenkét gyerek! Megborzongott. Azután felnevetett. Furcsa szusszanó hang zavarta meg gondolatait, visszalépett az ablakhoz és kikukucskált a sötétbe. Tõle húsz lábnyira jobbra egy férfi mászott fel a falon: Faljáró. – Mit csinálsz? – kérdezte tõle fojtott hangon. – Kukoricát ültetek – sziszegte Faljáró. – Mégis mit gondolsz? Pogány felnézett a fölötte sötéten ásító ablakra. – Miért nem a lépcsõt használod?

– Megkértek, hogy így érkezzem. Találkám van. – Értem már. Nos... jó éjszakát. – Neked is. Pogány visszahúzta a fejét az ablakból. Furcsa, hogy valaki ennyi erõfeszítést tegyen annak érdekében, hogy bajba kerüljön. – Mi folyik ott? – harsant Tenka hangja. – Nem lehetne halkabban? – mordult fel Faljáró. Pogány visszatért az ablakhoz, kihajolt, és látta, hogy Tenka felfelé bámul.

– Találka vagy ilyesmi. – Ha leesik, kitöri a nyakát. – Soha nem esik le – szólt ki Belter egy balra esõ ablakból. – Kivételes falmászáshoz.

tehetsége

– Megmondaná valaki, mászkál egy ember a falon?

van

a

miért

– kiáltotta Rayvan. – Találkára megy! – ordította vissza Pogány. – Miért nem a lépcsõt használja?

– Ezt már tisztáztuk. Megkérték, hogy így érkezzen. – Akkor biztos Ravennához tart – nyugodott meg Rayvan. Faljáró erõsen kapaszkodott a falba, és egyoldalú magánbeszélgetést folytatott az agyalágyult örökkévalókkal. Eközben a fenti sötét szobában Ravenna a párnáját harapdálta, hogy visszafojtsa kitörni készülõ kacaját. Sikertelenül. Ananais két napot töltött a kodai harcosok között: húszfõs egységekbe

szervezte, és keményen megdolgoztatta õket. Ötszáznyolcvankét harcost kapott, nagyrészt kemény, farkasinas embereket. Hegyi embereket. De fegyelmezetlenek voltak és nem szokták a szervezett hadiéletet. Ha van elég ideje, Ananais Ceska bármely csapatával felérõ haderõt létre tudott volna hozni. De kevés az ideje. Az elsõ reggel a szürke szemû Lake társaságában sorba állította az embereket, és megvizsgálta a fegyvereket. Összesen ha száz kardot talált. – Nem földmûves fegyver – magyarázta Lake. – De van sok

fejszénk és íjunk. Ananais bólintott és továbblépett. Izzadság gyûlt a maszkja alatt, csípte a gyógyulatlan sebeket, és egyre nõtt benne az ingerültség. – Jelölj ki húsz embert, akik alkalmasak parancsnoknak utasította a másikat, és visszasietett a szállásául kijelölt szénégetõ kunyhóba. Galand és Parsai követték. – Mi a baj? – kérdezte Galand, amikor mindhárman leültek a nagyszoba hûvösében. – Baj? Van majdnem hatszáz emberünk, akik néhány napon belül

halottak lesznek. Ez a baj. – Nem vagy egy kicsit borúlátó? – kérdezte kimérten Parsai. – Még nem. De már majdnem – ismerte el Ananais. Kemény férfiak, szívvel-lélekkel harcolnak. De nem küldhetünk csõcseléket a légió ellen. Még kürtünk sincs. De ha lenne is, egyetlen ember sincs, aki megértené a legegyszerûbb jelzést. – Akkor támadnunk kell és menekülni, nagy veszteséget okozni, majd kibontakozni – javasolta Galand. – Soha nem voltál tiszt, ugye? – kérdezte Ananais.

– Nem. Nem a megfelelõ családból származtam – csattant fel Galand. – Akárhogyan is, nem képeztek ki arra, hogy csapatokat vezess. Nem tudunk támadni és visszavonulni, mert az megosztaná a seregünket. A légió utánunk jönne, és fogalmunk sem lenne, hogy mi történik a sereg többi részével. Ráadásul lehetõvé tennénk a légiónak, hogy bejusson Kodába, és felprédálja az ottani településeket. – Mit javasolsz hát? – kérdezte Parsai, miközben vizet töltött egy kõkorsóból, és átnyújtotta a többieknek az agyagpoharakat.

Ananais elfordult, levette a maszkját, és hangosan szürcsölte a vizet. Visszafordult a társaihoz. – Õszintén megvallva még nem tudom. Ha együtt maradunk, egy napba sem telik, és levágnak bennünket. Ha szétválunk, elpusztítják a falvakat. Nem túl jók az esélyeink. Megkértem Lake-t, hogy kerítsen valami térképet a környékrõl. És van talán két napunk, hogy betanítsuk az embereket, legalább a legalapvetõbb jelzéseket megértsék. Majd vadászkürtöket használunk, és kidolgozunk valami egyszerû rendszert. Galand, vegyülj el az emberek között, és válaszd ki a legjobb kétszázat. Olyanokat akarok, akik

lovasok ellen is megállják a helyüket. Parsai, te az íjászokat ellenõrizd. A legjobbakat itt is egy egységbe akarom szervezni. Tudni akarom, kik a legjobb futók. És küldjétek ide Lake-t! Miután a két férfi távozott, Ananais levette fekete bõrálarcát. Teletöltött egy edényt vízzel, és benedvesítette a haragosvörös forradásokat. Az ajtó kinyílt, megpördült, és gyorsan hátat fordított az érkezõnek. Visszatette a maszkot a helyére, és hellyel kínálta Lake-t. Rayvan legidõsebb fia jó külsejû férfi volt, erõs és vékony, szeme a téli égboltra hasonlított, állati kecsességgel mozgott és annak az embernek az önbizalmával, aki tudja,

hogy vannak korlátai, de még nem érte el õket. – Nem gyõzött meg a hadseregünk? – kérdezte. – Meggyõzött a bátorságuk. – A hegyek fiai – mondta Lake, hátradõlt a székben, és hosszú lábait feltette az asztal tetejére. – De nem válaszoltál a kérdésemre. – Nem volt igazi kérdés – felelte Ananais. – Te is tudod a választ. Nem, nem voltam tõlük elragadtatva. De még nem is hadsereg. – Megállíthatjuk a légiót?

Ananais elgondolkozott a válaszon. Ha másvalaki ült volna vele szemben, hazudott volna, de most nem lehetett. Lake ehhez túl okos. – Valószínûleg nem. – Ennek ellenére velünk maradsz? – Igen. – Miért? – Jó kérdés. Nem tudom a választ. – Elég egyszerû kérdés. – Te miért maradsz? – kérdezett vissza Ananais.

– Ez az én földem és az én népem. Az én családom sodorta bele õket. – Úgy érted, hogy az anyád. – Ha így tetszik. – Nagyszerû asszony. – Valóban az. De még mindig szeretném tudni, hogy miért maradsz velünk. – Mert ez a munkám, fiam, harcolni. A Sárkányhoz tartozom. Érted? Lake bólintott. – Tehát a jó és a rossz közötti küzdelem nem igazán érdekel?

– De igen, csak nem túlságosan. A legtöbb háborút a mohóság okozza, mi itt-és most szerencsésebbek vagyunk: a saját életünkért harcolunk és azoknak az életéért, akiket szeretünk. – És a földért – mondta Lake. – Ostobaság! – csattant fel Ananais. – Senki nem harcol fûért és rögért. De még hegyekért sem. Azok a hegyek a Bukás elõtt is itt voltak, és itt lesznek akkor is, ha felborul a világ. – Én nem így gondolkozom. – Persze hogy nem. Fiatal vagy és tele tûzzel. Én? Én öregebb vagyok, mint a tenger, megjártam a hegyeket,

és belenéztem a Kígyó szemébe. És már mindent láttam, ifjú Lake. És nem vagyok elragadtatva az egésztõl. – Jó! Legalább megértjük egymást – vigyorgott Lake. Mit kívánsz, mit tegyek? – Embereket kell küldeni a városba. Csak hétezer nyílvesszõnk van, és ez kevés. Nincs páncélunk, szereznünk kell. Át kell kutatni a várost. És szükségünk van élelemre, gabonára, húsra, gyümölcsre. És lovakat is akarok, legalább ötvenet. Ha van, többet. – És hogyan fizetünk mindezért?

– Adj elismervényt. – A halott ember ígérete semmit nem ér. – Használd a fejed, Lake. El fogják fogadni, mert ha nem, erõvel veszed el, ami kell. Aki visszautasít, azt árulónak minõsítjük, és aszerint bánunk el vele. – Nem fogok megölni senkit sem azért, mert nem hagyja, hogy kiraboljuk. – Akkor menj vissza az anyádhoz, és küldj magad helyett olyan férfit, aki gyõzni akar – tombolt Ananais. A

harmadik

nap

reggelén

megérkeztek az elsõ élelmiszerszállítmányok.

fegyveres

*

A negyedik nap reggelére Galand, Parsai és Lake kiválasztották az Ananais által kért kétszáz embert. Parsai a legjobb íjászokat csaknem százfõs különítménybe szervezte. Amikor a nap felkelt a keleti csúcsok felett, Ananais a tábor alatti nyílt mezõre gyûjtötte az embereket. Sokan már kardot hordtak, hála a városi

fegyverkovácsnak. Minden íjász két tegez nyílvesszõt hordott a vállán, és az új gyalogság körében idõnként még mellvértet is lehetett látni. Parsallal, Lake-kel és Galanddal az oldalán Ananais felmászott egy szekér hátuljába, és csípõre tett kézzel szemlélte a körülötte üldögélõ katonákat. – Hagyjuk a szép szónoklatokat, fiúk – kezdte. – Tegnap este hallottuk, hogy a légió már csaknem a nyakunkon van. Holnap üdvözölhetjük õket. Az alsó keleti völgy felé tartanak, amit hajól tudom, az Ördög Mosolyának hívtok. –

Ezerkétszázan

vannak,

jól

felfegyverezve, jó lovakon. Kétszáz íjász, a többi lándzsás vagy kardja van. – Szünetet tartott, hogy mindenki megeméssze az ellenség létszámáról szóló hírt, figyelte, ahogy a katonák egymásra pillantanak, és elégedetten nyugtázta a félelem hiányát. – Soha nem hittem abban, hogy hazudni kell a katonáknak, így hát elmondom: nagyon kevés az esélyünk a gyõzelemre. Nagyon kevés. Fontos, hogy ezt megértsétek. Hírbõl már ismertek, mint embert még nem. De arra kérlek benneteket, hogy hallhassatok rám úgy, mint ha a saját apátok suttogna a fületekbe.

Sokszor elõfordul, hogy egyetlen ember eldönti egy csata sorsát. Közületek bárki elbillentheti a mérleg nyelvét a vereségtõl a gyõzelem felé. A legendás Druss ilyen ember volt. A Skeln-hágóért folyó csatát minden idõk legnagyobb drenai gyõzelmévé tette. És csak egyetlen ember volt, egy férfi Kodából. Egy nap valaki... vagy tízen, v a g y százan közületek... megfordítja egy csata kimenetelét. Egy pillanatnyi pánikkal vagy egyetlen pillanatnyi hõsiességgel. – Ismét szünetet tartott, majd felemelte a kezét, mutatóujja az égre mutatott. – Egyetlen pillanat! Most néhányatoktól az elsõ bátor cselekedetet kérem. Ha van köztetek,

aki úgy érzi, kudarcot vallana a holnapi csatában, az még ma hagyja el a tábort. Megesküszöm mindenre, ami szent, hogy nem fogom elítélni azokat, akik ezt megteszik. Mert létkérdés, hogy akik holnap szembenéznek a halállal, ne inogjanak meg. Ma délután csatlakozik hozzánk egy harcos, akinél jobb nincsen az egész világon, a legügyesebb tábornok, akit valaha ismertem, és a leghalálosabb harcos a nap alatt. Egy csapat harcos érkezik vele, akik különös képességekkel bírnak, ezek a harcosok elvegyülnek közöttetek és a parancsaiknak tétovázás nélkül engedelmeskedni kell. És ezt komolyan mondom! És végül saját magam számára is kérnék valamit. A

világ legjobb hadseregében a Sárkánynál voltam szárnyparancsnok. Ott volt a családom, a barátaim s testvéreim. És most halottak, elárulták õket, halottak az ország számára. De a Sárkány több volt, mint egy hadsereg, a Sárkány egy eszme volt. Egy álom, ha így jobban tetszik. Erõ volt, amely a sötétséggel állt szemben, olyan emberekbõl állt, akik képesek lettek volna egy vödör vízzel bemasírozni a pokolba, tudván, hogy eloltják a tüzet. Nincs szükségetek csillogó páncélra és hadizászlóra, hogy ti legyetek a Sárkány. Csak akarni kell. Megindultak ellenünk a sötétség erõi, mint viharos szél a gyertyaláng ellen. Azt hiszik, hogy birka módjára lapulunk a

hegyekben. De én azt akarom, hogy érezzék a Sárkány leheletét a nyakukon, a Sárkány fogait a gyomrukban! Azt akarom, hogy azok a feketébe öltözött kurafiak a Sárkány tüzében égjenek el! – Most már kiabált, ökölbe szorított keze a nyomaték kedvéért a levegõbe csapott. Mély lélegzetet vett, még egyet, majd hirtelen kitárta a karjait, mintha mindegyiküket át akarná ölelni. – Azt akarom, hogy ti legyetek a Sárkány. Azt akarom, hogy gondolkodjatok úgy, mint a Sárkány. Amikor támadnak, azt akarom, hogy küzdjetek úgy, mint a Sárkány! Képesek vagytok rá? Képes vagy rá? – üvöltötte, és rámutatott valakire az elsõ sorban.

– A fenébe is, igen! – kiáltott vissza a férfi. – És te? – kérdezte Ananais egy több sorral hátrébb álló férfire mutatva. A férfi bólintott. – Használd a hangodat! – Igen! – mondta a férfi. – És ismered a Sárkány üvöltését? A férfi megrázta a fejét. – A Sárkány üvöltése a halál! Halál! HALÁL! Hadd halljalak, egyedül téged! A férfi megköszörülte a torkát, és kiabálni kezdett. Vörössé váltak a fülei is.

– Segítsetek neki – csatlakozott az üvöltéshez Ananais is. – Halál, halál, halál! – A hang egyre nõtt, elszállt a rétek felett, visszaverõdött a hófödte hegycsúcsokról, gyarapodott az ereje és önbizalma, hipnotikus erõvel kovácsolta össze az embereket. Ananais lelépett odahúzta Lake-t.

a

szekérrõl,

– Mássz fel, kölyök, és mondd el nekik a "földért harcolunk" beszédedet! Az istenekre, most már készen állnak. – Szóval a finomkodás ideje lejárt? – vigyorgott Lake.

– Úgy ám! Mássz hát, fiú, és pezsdítsd fel a vérüket!

10.

Pogány elvitte a falusi asszonyt, Praise-t a város egyik fogadójába, ahol három aranyat adott a fogadósnak. A férfi szeme kitágult a tenyerén heverõ vagyon láttán. – Azt akarom, hogy az asszony és a kicsi a legjobbat kapják – mondta

csendesen Pogány. – Hagyok még pénzt a barátoknál, ha ez kevés lenne. – Úgy bánok majd vele, mint a tulajdon húgommal mondta a férfi. – Helyes – mosolygott szélesen Pogány, és a fogadós felé hajolt. – Mert ha nem, kitépem a szívedet. – Felesleges fenyegetõznöd, fekete ember – mondta a zömök, kopaszodó fogadós, kihúzta magát, és ökölbe szorította húsos ökleit. – Nincs szükségem utasításokra, hogy hogyan bánjak egy nõvel. Pogány bólintott: – Nem olyan idõket élünk, hogy az ember a

bizalomra támaszkodhat. – Igen, ez igaz. Kérsz egy italt? A két férfi leült sörözni, miközben Praise új szobájának magányában megetette a gyermekét. A fogadóst Iltarnak hívták, és huszonhárom éve élt a városban, azóta, hogy egy nagy szárazság következtében tönkrement a termése. – Azt tudod, hogy túl sok pénzt kaptam? – kérdezte. – Tudom – felelte Pogány. Iltar bólintott, és kiitta a maradék sörét. – Sosem láttam még fekete embert.

– Az én országomban, túl a hold hegyén és a sötét dzsungeleken, az emberek sosem láttak fehéreket, bár szólnak rólatok legendák.. – Különös a világ, igaz? – jegyezte meg liter. Pogány italának aranysárga mélyébe bámult, hirtelen honvágy öntötte el a hullámzó szavanna, a skarlátvörös naplementék és a vadászó oroszlán üvöltése iránt. Visszaemlékezett a Halál Napjának reggelére. Elfelejtheti-e valaha is? A fekete vitorlájú hajó a Fehérarany Öbölben kötött ki, és a támadók gyorsan megtalálták az utat az apja

falujához. Az öregember gyorsan összegyûjtötte a harcosokat, de kevesen voltak, és az utolsó emberig lemészárolták õket az öreg király kraalja elõtt. A támadók aranyat kerestek, hiszen sokféle legenda szólt az öbölrõl, de a régi bányák kimerültek, és az emberek már az aranyszínû kukoricával és búzával foglalkoztak. Dühükben a portyázók az asszonyokkal ellen fordultak, sokat megkínoztak, végül mindet megerõszakolták és megölték. Aznap négyszáz lélek távozott a földrõl, köztük Pogány anyja, apja, három húga, egy öccse és négy lánya.

A támadás elején egy gyermek elmenekült, és mint a szél futott a Magas Hegyekbe, ahol Pogány és testõrsége éppen vadászott Hatvan emberrel mezítláb futottak át a szavannán, hosszú lándzsákkal a vállukon. Nem sokkal a támadók távozása után érték el a falut. Pogány elolvasta a nyomokat, és látta, hogy legalább háromszáz ember támadta meg az apja kraalját, és ekkora csapattal nem tudott elbánni. Fogta a lándzsáját, kettétörte a térdén, és mint rövidkardot megforgatta. Az emberei követték a példáját. – Sok halottat akarok, és egy élõt –

mondta Pogány. – Te, Bopa , te hozz nekem élve egy embert, mi többiek pedig vért iszunk. – Hallottuk és engedelmeskedünk, Kataskicana – kiáltották az emberek. Sötét szellemekként támadtak a hajójuk felé tartó, éneklõ, nevetgélõ emberekre. Pogány és hatvan embere mint pokolbéli démonok támadtak, ütöttek, vágtak, azután eltûntek a dzsungelben. Nyolcvan portyázó halt meg az egyetlen támadás alatt, és egy eltûnt, feltételezték, hogy az is halott. Az az egy a következõ három napban nagyon szeretett volna meghalni.

Pogány visszavitte a férfit a lerombolt faluba, és ott népének minden barbár fortélyát felhasználta, míg végül az a valami, ami egyszer ember volt, átadta a lelkét az ürességnek. Ekkor Pogány elégette a maradványokat. Visszatért a palotájába, összehívta a tanácsnokait, és beszámolt a támadásról. – Családom vére bosszúért kiált – mondta nekik –, de népeink túl messze vannak egymástól egy háborúhoz. A gyilkosok egy Drenai nevezetû országból jöttek, a királyuk küldte õket, hogy szerezzenek aranyat. Én

király vagyok, és szívemben hordom a népemet, így hát én egyedül vívom meg ezt a háborút, megkeresem a királyukat, és megölöm. Fiam, Katasi fog a trónon ülni, ami vissza nem térek. Ha nem térek vissza három évig... – A mellette ülõ harcoshoz fordult. – Itt az ideje, hogy uralkodjál, Katasi. A te korodban én már király voltam. – Hadd menjek én, könyörgött a fiatal férfi.

apám

–

– Nem. Te vagy a jövõ. Ha nem térek vissza, nem akarom, hogy a feleségeimet megégessék. Egy királyt a halála napján, a halála helyén kell követni. De lehet, hogy hamarosan

meghalok, és nem akarom, hogy a feleségeim három év múlva tévelyegjenek a ködben. Hadd éljenek. – Hallom és engedelmeskedem. – Helyes! Azt hiszem, jól neveltelek, Katasi. Valaha gyûlöltél, mert Ventriába küldtelek tanulni, ahogy én is gyûlöltem a saját apámat. De azt hiszem, azok az évek elõnyödre válnak. – Lord Shem lelke õrizze kardodat, apám – mondta Katasi, és megölelték egymást. Több mint egy évbe és a nála lévõ arany felébe került, mire elérte Drenai földjét. Gyorsan felfogta a vállalt

feladat lehetetlenségét... de most az istenek adtak neki egy esélyt. Tenka kán a kulcs. Csak elõbb le kell gyõzni a légiót.

*

Az utolsó negyven órában Tenka kán az Ördög Mosolyában táborozott. Bejárta a területet lóval és gyalog is, gondosan tanulmányozott minden kanyarulatot és horpadást, az emlékezetébe vésett minden fedezéket

és lehetséges támadási pontot. Most Rayvan és fia, Lucas társaságában a kanyargó völgy legmagasabb pontján ült, a hegyeken túli síkságot figyelte. – Nos? – kérdezte már harmadszor Rayvan. – Kitaláltál valamit? Tenka megdörzsölte fáradt szemét, és félresöpörte a vázlatot, amin addig dolgozott, majd mosolyogva fordult az asszonyhoz. A nõ széles csípõjét láncing takarta, hosszú haját copfba fonta a sisak alatt. – Remélem, nem gondoltad komolyan, hogy együtt maradsz a

harcosokkal, Rayvan – mondta. – Nem tudsz lebeszélni róla – felelte a nõ. – Már döntöttem. – Ne vitatkozz vele, ember – tanácsolta Lucas. – Csak az idõdet vesztegeted. – Én indítottam el a háborút – mondta Rayvan. – És átkozott legyek, ha hagyom õket meghalni nélkülem. – Ne ringasd maga illúziókba, Rayvan, sokan meg fognak halni. Olcsó gyõzelmet nem szerezhetünk, ha nem veszítjük el az embereink kétharmadát, szerencsésnek mondhatjuk magunkat.

– Ilyen sokat? – suttogta Rayvan. – Legalább. Túl nyitott a vidék. – Nem tudjuk teletûzdelni õket nyílveszõkkel, amikor belépnek a völgybe, hogy aztán elmeneküljünk? – kérdezte Lucas. – De igen. Csak akkor a haderejük fele leköt bennünket, a többiek pedig megtámadhatják a várost és a falvakat. Szörnyû mészárlás lenne. – Mit ajánlasz? – kérdezte Rayvan, Tenka elmondta, és a nõ elsápadt a hallatán. Lucas nem szólt semmit.

Tenka összetekerte a vázlatait és jegyzeteit, és egy bõrdarabbal összekötözte õket. A csend egyre nõtt. – Vegyes véred ellenére – mondta Rayvan nagy sokára –, bízom benned, Tenka. Ha bárki mástól hallanám, azt mondanám, õrültség, de... – Nincs más esély a gyõzelemre. De elfogadom, hogy veszélyekkel terhes a tervem. Kijelöltem a területet, ahol a munkát el kell végezni, térképeket készítettem, és bemértem a távolságokat az íjászok számára. De minden rajtad múlik, Rayvan. Te vagy a vezér. – Te mit gondolsz, Lucas? – kérdezte

Rayvan a fiától. Az legyintett. – Ne engem kérdezz. Nem vagyok katona. – Én talán az vagyok? – csattant fel az asszony. – A véleményedet szerettem volna hallani. – Nem tetszik a terv, de nincs jobb ötletem. Ahogy Tenka mondta: ha támadunk és visszavonulunk, megnyitjuk elõttük Kodat. És úgy nem gyõzhetünk. De kétharmados veszteség... Rayvan nehézkesen felállt, felmordult, amikor reumás térde megbicsaklott alatta. Lesétált a lejtõn,

leült egy fehér kavicsok felett futó, keskeny patak mellett, nézte, ahogy a kövek igazgyöngyként ragyognak a napfényben. Páncélinge zsebében talált egy süteményt. A vasláncok három darabra törték. Ostobának érezte magát. Mit keres itt? Mit tud õ a háborúról? Nagyszerû fiúkat nevelt fel, és a férje király volt az emberek között, nagy, gyengéd és lágy, akár a tollpárna. Amikor a katonák megölték, gondolkodás nélkül cselekedett. De attól kezdve hazugságban élt, élvezte új

szerepét, a harcos királynõét, aki fontos döntéseket hoz, aki sereget vezet. De csalás volt az egész, hazugság, akárcsak az, hogy Druss leszármazottja. Lehajtotta a fejét, és beleharapott az egyik ujjpercébe, hogy megállítsa a könnyeket. Ki vagy magától.

te,

Egy kövér, láncingben.

Rayvan?

kérdezte

középkorú

asszony

Holnap vagy legkésõbb holnapután négyszáz ember meghal... miatta, a vérük az õ fejére száll. És köztük lesznek a még élõ fiai is. Bemártotta a kezét a vízbe, és megmosta az arcát.

– Ó, Druss, mit tegyek? Te mit tennél? Nem jött válasz. Igaz, nem is számított rá. A halottak azok halottak, és nem aranyfüstû árnyak, akik égi kastélyukból kedvtelve tekintenek leszármazottaikra. Nem volt senki, aki meghallgassa a kiáltását – senki az élõk között. Hacsak a patak és a gyöngyfényû kövek nem hallják vagy a lágy fû, vagy a lila hanga. Egyedül volt.

*

Tulajdonképpen mindig is egyedül volt. A férje, Laska kényelmes tá maszt jelentett, és Rayvan szerette õt. De sohasem azzal a mindent felgyújtó szerelemmel, amirõl valaha álmodott. A férje tisztességes, kitartó hegyi ember volt, mint a szikla, akibe belekapaszkodhatott, amikor más nem látta. Rendelkezett valami belsõ erõvel, és nem bánta, amikor a nyilvánosság elõtt a felesége parancsolgatott neki, és úgy tûnt, az asszony hozza a családi döntéseket. A valóságban szobájuk csendjében mindig meghallgatta a férfi véleményét, és általában meg is fogadta. Laska azonban már távozott, vele

együtt a fia, Geddis is, és most itt ült egyedül, nevetséges láncingében. A hegyeket nézte, az Ördög Mosolyának a száját, és lelki szemei elõtt megjelentek a fekete ruhás légiós lovasok, amint bevonulnak a völgybe, és ismét látta a csapást, ami alatt Laska összeesett. A kút mellett ült, Geddissel beszélgetett, nem számított támadásra. Legalább kétszáz kodabeli ember gyûlt össze a völgyben, a marhavásárra. Nem hallotta, hogy férje és a tiszt mirõl beszélgetnek, mert harminc lépésnyire állt, éppen húst szeletelt estére. De látta, amikor a kard megvillan a levegõben, és végignézte, ahogy mély sebet ejt. Rohanni kezdett, a húsvágó kés kezében...

És most a légió visszatér bosszút állni, nemcsak rajta, hanem Koda minden ártatlanján. Harag pislákolt fel benne – azt hiszik, hogy belovagolhatnak a hegyei közé, és vörösre festhetik a füvet a népének a vérével! Felállt, és lassan visszasétált Tenka kánhoz. A férfi mozdulatlanul ült, akár egy kõszobor, violakék szeme érzelemmentesen figyelte az asszonyt. Felállt. Rayvan pislogott egyet, a mozdulat olyan gyors és gördülékeny volt, Tenka az egyik pillanatban ült, a másik pillanatban már állt. Tökéletes volt a mozdulat, önbizalmat adott Rayvannak, bár maga sem értette,

miért. – Meghoztad a döntést? – kérdezte. – Igen. Azt tesszük, amit tanácsoltál. De akkor is az emberekkel maradok. – Ahogy akarod, Rayvan. Én a völgy szájánál leszek. – Bölcs döntés ez? – kérdezte a nõ. – Nem túl veszélyes ez a tábornok számára? – Ananais középen lesz, Decado a jobb szárnyra ügyel. Majd visszajövök, hogy a baloldalt erõsítsem. Ha elesem, Galand átveszi a helyemet. És most meg kell keresnem Ananaist, mert az

embereinek egész éjszaka dolgozni kell.

*

A Harmincak vezetõi az Ördög Mosolyának keleti lejtõjén, egy védett tisztáson gyûltek össze. Alattuk a ragyogó holdfényben négyszáz ember dolgozott, gyeptéglákat vágtak, és csatornákat ástak a puha fekete földbe. Az öt szerzetes egymáshoz közel körben ült, nem szóltak egy szót sem, miközben Acuas utazott, és

meghallgatta az elõkészületeket felügyelõ tíz harcos beszámolóját. Acuas magasra szállt az éjjeli égen, élvezte a levegõ nyújtotta szabadságot, itt minden könnyû volt, az izmok és a csont nem fogták börtönbe, még lélegezni sem kellett. Itt, a világ fölött bármit megláthatott, fülében a szelek édes dala szólt. Megmámorosodott, lelke megtelt a világ minden szépségével. Erõt kellett vennie magán, hogy visszatérjen a feladatához, de mindig is fegyelmezett embernek nevelték. Gondolatban meglátogatta a külsõ õrszemeket, akik a templomosok elleni pajzsot tartották, és érezte a pajzs

túloldalán áradó rosszindulatot. – Hogy megy, Oward? – lüktette. – Nehezen, Acuas. Egyre nõ az erejük. Nem tudunk már sokáig kitartani. – Létkérdés, hogy a templomosok ne lássák az elõkészületeket. – Már a képességeink határán járunk, Acuas. Még egy kicsi, és átjutnak. És akkor kezdõdik a pusztulás. – Tudom. Tartsatok ki! Acuas továbbrepült, túl a völgy száján, le a völgybe, ahol a légió

táborozott. Astin lebegett felettük. – Üdvözlet, Acuas! – Üdvözlet. Bármi változás? – Nem hiszem, Acuas, de a templomosok kizártak minket, és többé nem tudom a parancsnok gondolatait elolvasni. De bízik a seregében. Nem számít komoly ellenállásra. – A templomosok megpróbáltak elkapni? – Még nem. A pajzs kitart. Hogy megy Owardnak és a többieknek? – Már a képességeik határán járnak.

Ne várj túl soká, Astin. Nem akarom, hogy elvágjanak tõlünk. – Acuas... – lüktette a másik, amikor társa távozni készült. – Igen? – Az emberek, akiket kikísértünk a városból... – Igen? – Mindet megölték a légiósok. Pokoli volt. – Tartottam ettõl. – Felelõsek vagyunk a halálukért?

– Nem tudom, barátom, attól tartok, igen. Légy óvatos. Acuas visszatért a testébe és kinyitotta a szemét. Vázolta a helyzetet a többieknek, és várta, hogy Decado megszólaljon. – Többet nem tehetünk – mondta Decado. – A kocka el van vetve. Három órán belül itt a hajnal, és a légió támadni fog. Mint tudjátok, Tenka azt kérte, hogy öten közülünk csatlakozzanak az embereihez. Te választasz, Acuas. Mi többiek Ananaisszal maradunk középen. Az asszony, Rayvan velünk marad, Ananais azt kéri, hogy védjük meg bármi áron. – Nem könnyû feladat – mondta

Balan. – Nem mondtam, hogy könnyû lesz – felelte Decado. Meg kell próbálni. Pszichológiai szempontból nélkülözhetetlen, a kodabeli férfiak legalább annyira harcolnak érte, mint a földért. – Értem, Decado – mondta könnyedén Balan. – De nem ígérhetünk semmit. Nyílt terepen leszünk, lovak nélkül, nem lesz hova menekülni. – Ez azt jelenti, hogy nem értesz egyet Tenka tervével? kérdezte Abaddon. – Nem – felelte Balan. – Mi itt mind

csak tanuljuk a háborút, és a stratégiája jó, gyakorlatilag zseniális. De a legjobb esetben is csak harminc százalékos esélye van a sikerre. – Hatvan – helyesbített Decado. Balan felvonta a szemöldökét. – Igazán? Megmagyaráznád? – Elfogadom, hogy az átlagos embereknél többet értek. Elfogadom azt is, hogy kivételesen jól értetek a stratégiához. De ne ess a túlzott büszkeség hibájába, Balan. – Miért tenném? – kérdezte Balan, arcán enyhén gúnyos mosollyal. – Mert a képzésed csak ennyi:

tanulás. Ha el kellene játszanunk a csatát, a becslésedet pontosnak ítélném. De ez nem játék. Ott lenn Ananais áll, az Aranyharcos. Erõs és ügyes. De ami ennél is többet ér, olyan hatalommal bír mások fölött, ami már a ti misztikus hatalmatokhoz hasonlít. Ha õ kitart, mások is kitartanak, a puszta akaraterejével késztet erre másokat. Ettõl jó vezetõ. Egy ilyen csatában a siker sokban függ attól, hogy a hadrend kitart-e, a katonák hajlandóak-e meghalni. Lehet, hogy legyõzik õket és elpusztulnak, de nem fognak elmenekülni. – Vedd hozzá ehhez Tenka kán gyors gondolkodását. Akárcsak Ananais, õ is

jó harcos, és senki nem ér fel hadvezéri képességeivel. Emellett tökéletesen idõzít. Nem olyan jó vezetõ, mint Ananais, de csak a kevert vére miatt. A drenai férfiak kétszer is meggondolják, mielõtt egy nadir parancsait követik. – És végül ott van az asszony, Rayvan. Az emberei keményebben fognak harcolni, mert õ is velük van. Gondold végig újra a becslésedet, Balan. – Átgondolom, és az általad mondottakkal kiegészítem felelte a szerzetes. Decado bólintott és Acuashoz fordult. – Milyen messze vannak a

templomosok? – A Forrásnak hála, a holnapi csatára nem érnek ide! Kétnapi lovaglásra százan közelednek. A többiek Drenanban maradtak, amíg a vezetõik Ceskával tárgyalnak. – Akkor ez egy új nap gondja lesz – mondta Decado. – Azt hiszem, lepihenek. A sötétszemû Katán most elõször szólalt meg. – Vezeted az imádságunkat, Decado? Decado gyengéden elmosolyodott. A fiatal szerzetes szavaiból semmiféle megrovás nem érzõdött.

– Nem, Katán. Te közelebb állsz a Forráshoz, mint én, és te vagy a Harmincak lelke. Te imádkozz. Katán fejet hajtott, és a társaság behunyta a szemét néma imájukhoz. Decado ellazult, hallgatta a távoli, halk tengermorajt. Addig lebegett, amíg Katán hangja meg nem erõsödött, ekkor felé úszott. Rövid imádságot hallott, õszinteségében tökéleteset, és Decadót meghatotta, amikor a fiatal szerzetes az õ nevét említette, és a mennyek urának védelmét kérte. Késõbb, amikor Decado a csillagokat bámulva feküdt, Abaddon jött oda, és ült le mellé. A harcos felült, és

kinyújtóztatta a hátát. – Várod a holnapot? – kérdezte az apát. – Attól tartok, igen. Az öregember egy fának dõlt, és lehunyta a szemét. Fáradtnak látszott, mint akinek elapadt az ereje, arcának egykor pókhálófinom ráncai most mély barázdákat szántottak. – Tönkretettelek, Decado – suttogta az apát. – Visszarángattalak a világba, amivel magadtól többé nem kellett volna szembenézned. Végig imádkoztam érted. Örülnék, ha tudnám, hogy igazam volt. De ez nem adatik

meg nekem. – Én nem segíthetek, Abaddon. – Tudom. Minden nap figyeltelek a kertedben, és szerettem volna tudni. Igazság szerint inkább remény élt bennem, mint bizonyosság. Nem vagyunk valódi Harmincak, soha nem is voltunk. Apám fiatalkorában feloszlatták a rendet, de önteltségemben azt hittem, hogy a világnak szüksége van ránk. Így hát bejártam a világot, megkerestem a különleges ajándékkal született gyermekeket. Minden tõlem telhetõt megtettem, hogy tanítsam õket, imádkoztam, hogy a Forrás vezessen.

– Lehet, hogy igazad volt – mondta halkan Decado. – Már nem tudom. Néztem õket ma este, láttam a gondolataikat. Izgatottságot találtam a várt nyugalom helyett, sõt csataszomjat. Akkor kezdõdött, amikor Padaxest megölted, és õk örültek a gyõzelmednek. – Mit vársz tõlük? Egyikük sem töltötte be a huszonötödik évét! Soha nem éltek rendes életet, itták le magukat... csókoltak nõt. Emberi mivoltukat elfojtották. – Úgy gondolod? Én szeretném inkább úgy gondolni, hogy emberi mivoltukat kiteljesítették.

– Én nem értek az ilyen vitához – ismerte el Decado. – Nem tudom, mit vársz tõlük. Meghalnak érted, ez nem elég? – Nem. Messze nem elég. Ez a mocskos háború semmiség az emberiség nagy palettáján. Csak nem hiszed, hogy ezek a hegyek még nem láttak hasonlót? Számít, ha holnap mind meghalunk? Lassabban forog majd a föld?Ragyogóbban pislákolnak majd a csillagok? Száz év múlva már egyikünk sem élne. Számít ez? Sok-sok évvel ezelõtt a legendás Druss Dros Delnoch falainál halt meg, hogy megállítsa a nadir hadjáratot. Számít ez ma?

– Drussnak számított. Nekem számít. – De miért? – Mert ember vagyok, szerzetes. Egyszerûen ennyi. Nem tudom, hogy létezik-e a Forrás, és nem is nagyon érdekel. Csak én magam vagyok és az önbecsülésem. – Ennél többnek is kell lennie. A fénynek kell gyõzedelmeskednie. Az embereket a mohóság hajtja, a kéjt, a tiszavirág életû örömöket keresik. De az emberiségnek a kedvesség, szeretet és szerelem is része! – Azt akarod szeressük a légiót?

mondani,

hogy

– Igen. És harcoljunk ellene. – Ez nekem túl bonyolult – mondta Decado. – Tudom. De remélem, hogy egy napon megérted. Én már nem leszek itt, hogy lássam, mégis imádkozom érte. – Egyre morbidabb lesz ez a beszélgetés. Ez gyakran elõfordul csaták elõtt. – Nem vagyok morbid, Decado. A holnapi az utolsó napom ezen a földön. Tudom. Láttam. Nem számít... Csak abban reménykedtem, hogy ma este meggyõzõdhetem arról, hogy igazam volt, legalább veled kapcsolatban.

– Mit akarsz, mit mondjak? – Mondani semmit nem lehet. – Akkor nem tudok rajtad segíteni. Tudod, milyen életet éltem, mielõtt veled találkoztam. Gyilkoltam, és élveztem a halált. Soha nem akartam ilyenné válni, egyszerûen így születtem. Sem erõm, sem késztetésem nem volt, hogy megváltozzam. Érted? De akkor majdnem megöltem egy embert, akit szerettem. És eljutottam hozzátok. Kaptam egy helyet, ahol elrejtõzhettem, és ezért hálával tartozom. Most pedig visszatértem oda, ahova tartozom, a kezemben kard, és közel az ellenség.

Nem tagadom a Forrást. Csak nem értem, miféle játékot játszik, miért hagyja, hogy a Ceska-félék fennmaradjanak. Nem is akarom tudni. Amíg a karom erõs, szembeszállók Ceska gonoszságával, és ha mindennek a végén a Forrás azt mondja: Decado, nem érdemled meg a halhatatlanságot, akkor így felelek: legyen. És nem fogok semmit megbánni. Lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy holnap meghalsz. Ha a többiek túlélik, majd vigyázok a fiatal harcosaidra. Igyekszem, hogy a te utadat járják. Szerintem nem fognak csalódást okozni neked. De akkor te már a Forrásnál leszel, tõle kell segítséget

kérned. – És mi van, ha tévedtem? – kérdezte az apát, elõrehajolt és megragadta Decado karját. – Mi van, ha csak a saját önteltségem támasztatta fel velem a Harmincakat? – Nem tudom, Abaddon. De a hited szerint cselekedtél, nem személyes nyerészkedésbõl. Még ha tévedtél is, az istened meg kellene, hogy bocsásson. Ha nem, nem is érdemes követni. Ha valamelyik szerzetesed egy apróbb bûnt követ el, nem bocsátasz meg neki? Vagy te megbocsátóbb vagy, mint az istened? – Nem tudom. Többé már semmiben

sem vagyok biztos. – Egyszer azt mondtad nekem, hogy a hit és a bizonyosság nem tartozik össze. Bízz a hitedben, Abaddon. – Nem könnyû biztosnak lenni a halálod napján, Decado. – Miért engem kerestél meg? Én nem segíthetek, hogy megtaláld a hitedet. Miért nem Katarinál vagy Acuas-szal beszéltél? – Úgy éreztem, te megértesz. – Hát nem értelek. Mindig olyan biztos voltál magadban, harmóniát, nyugalmat sugároztál. Csillagok laktak

a szemedben, minden szavad bölcsességrõl tanúskodott. Ez mind csak látszat volt? A kételyeid csak most támadtak fel? – Egyszer azzal vádoltalak, hogy elrejtõztél a kertedben. Én is rejtõztem. Könnyû elnyomni a kétségeidet a kolostor szilárd falain belül. Ott voltak a könyveim, a tanítványaim, a fény érdekében dolgoztam. De most emberhalált láttam, és a valóság más. Az az ötven ember, akik elfogták Rayvant, rémültek voltak, élni akartak, de kivittük õket a városból, ki a síkságra, hogy mások lemészárolják õket. Nem hagytuk, hogy elbúcsúzzanak a feleségüktõl és

gyerekeiktõl. Csak elvezettük õket, mint marhákat a vágóhídra. – Most már értem – mondta Decado. – Fehér lovagoknak képzeltél bennünket, akik a tömeg éljenzése közepette felvonulnak gonosz ellen. Ezüstpáncélos, fehérköpenyes hõsöknek. De ez soha nem lehetséges, Abaddon. A gonosz mély veremben él. Ha harcolni akarsz ellene, le kell másznod a nyálkába. A fehér köpenyeken jobban meglátszik a folt, mint a feketén, az ezüst könnyen megfeketedik. Most hagyj magamra, és társalogj az isteneddel, õ talán válaszolhat a kérdésedre.

– Imádkozol értem, Decado? – könyörgött Abaddon. – Miért hallgatna rám a Forrás, ha téged nem hallgat meg? Imádkozz magadért! – Kérlek! Tedd meg értem! – Rendben. De most menj, és pihenj le. Decado nézte, hogyan távolodik a sötétben... azután hanyatt dõlt, és a fakuló éjjeli égboltra bámult.

11

Amikor a vérszínû nap felkelt, Tenka kán már a síkságot figyelte. Száz, íjjal, karddal és fejszével felfegyverzett ember vette körül. Csak harmincan viseltek pajzsot – õket Tenka nyílt terepre, a síkság felé nézõ lejtõre állította. A kis csapat mindkét oldalán magas hegyek emelkedtek, mögöttük az Ördög Mosolya szélesedett ki fákkal borított lankává. Nyugtalanul mozgolódtak az emberek, és Tenkának nem volt több mondanivalója a számukra. A harcosok óvatosan viselkedtek a nadir közelében, idõnként gyanakvó pillantásokat

vetettek rá: harcolnak az oldalán, de csak azért, mert Rayvan erre kérte õket. Tenka felemelte a kezét, árnyékot vezette a szeme elé, és látta, hogy a légió megindult, látta a lándzsahegyeken és kifényesített páncélokon megcsillanó napsugarakat. A Sárkány után a légiósok voltak a legjobb haderõ Drenanban. Tenka elõhúzta a kardját, hüvelykujjával megvizsgálta a fegyver élét, majd fogott egy kisebb fenõkövet, és újra kifente a pengét. Galand lépett mellé. – Sok szerencsét, tábornok – mondta.

Tenka elvigyorodott, és végigpillantott aprócska haderején. Az arcok eltökélten megfeszültek. Megszámlálhatatlan évszázadon át ilyen férfiak tartották egybe a Drenai Birodalmat, a világ legnagyobb hadseregeit is visszafordították, Ulric hordáit, Görbén Halhatatlanjait vagy Vagria vérengzõ lovasait a káoszháborúkban. Most ismét lehetetlen esélyekkel kell szembenézniük. A száraz síkságon dübörgõ paták mennydörgése már felhallatszott a hegyekben is, visszhangzott, mint a végzet dobszója. A pajzsos harcosoktól

balra Lucas, Rayvan fia az íj húrjára szorította a nyílvesszõ nokját, nagyot nyelt, ruhaujjával megtörölte a homlokát. Erõsen verítékezett. Milyen különös, hogy ennyire nedves az arcom, mikor a szám teljesen kiszáradt, gondolta. Visszanézett a nadir parancsnokra, látta, hogy az nyugodtan áll kardjával a kezében, violakék szemével a közelgõ lovasokat figyeli. Egy csepp izzadság sem gyûlt a homlokán. Fattyú, Barbárfattyú.

gondolta

Lucas.

A lovasok elérték a Mosoly elõtti emelkedõt, rohamuk érezhetõen

lelassult. Egyetlen nyílvesszõ repült fel a levegõbe, de a lovasok elõtt harminc lépésnyire szárnyaszegetten hullott a porba. – Várjátok meg a parancsot! – üvöltötte Galand, és a mozdulatlan arccal álló Tenkára nézett. A lovasok egyre közeledtek, elõre szegezték lándzsáikat. – Most? – kérdezte Galand, amikor az elöl haladó lovas elvágtatott az elsõ nyílvesszõ mellett. Tenka megrázta a fejét. – Elõre figyeljetek!

– kiáltotta

Galand, mert az ideges íjászok hátrafelé nyújtogatták a nyakukat, várták a parancsot. A légiósok ötvenen lovagoltak egymás mellett, összesen huszonöt sorban, Tenka a sorok közötti távolságot hat lépésre becsülte. Jól begyakorolt rohammal álltak szemben. – Most! – mondta. – Küldjétek õket a pokolra! – ordította Galand, és száz nyílvesszõ szállt a nap felé. A lovasok elsõ sora elbukott, amikor a vesszõk a lovakban találtak otthonra, emberek hullottak a sziklák közé, amikor a sikoltó lovak felágaskodtak és összeestek. A

második sor megingott, de a sorok közötti távolság elég idõt adott a lovasoknak, hogy a földön heverõ testeket átugorják. A nyílveszõk második seregébe ugrottak, amely megölte, megnyomorította vagy megsebesítette a lovaikat. Amikor a kábult lovasok feltápászkodtak, újabb vesszõk hozták a halál ígéretét, és a védtelen húsba vágtak. A roham még így is folytatódott, és a lovasok már majdnem elérték a védõket. Lucasnak egyetlen vesszõje maradt, amikor felállt a térdelõ testtartásból. Egy lándzsás áttörte a védelem vonalát, és Lucas célzás nélkül kilõtte a vesszõjét. Az visszapattant a ló

koponyájáról, és bár a ló felágaskodott a fájdalomtól, a lovas tartotta magát a nyeregben. Lucas eldobta az íját, és elõrerohant, vadásztõrét már a kezében tartotta. Felugrott a ló hátára, és a lovas mellébe szúrt, de a férfi jobbra vetõdött, és a két ember súlya alatt összeroskadt a hátas. Lucas esett felülre, a zuhanás és testének súlya a markolatig nyomta a tõrt a testbe. A férfi felnyögött és meghalt, Lucas megpróbálta kihúzni a tõrt, de az túl mélyre hatolt. Elõhúzta a kardját, és a következõ lándzsásra rontott. Tenka lebukott egy szúrás elõl, majd a lovasra vetette magát, lerántotta a nyeregbõl. Egy, a torokra irányzott

visszakezes vágás, és a légiós saját vérétõl kezdett fuldokolni. Tenka felmászott a nyeregbe. Az íjászok visszavonultak az átjáró szájától, és megszórták nyílvesszõikkel az átjutó lovasokat. Emberek és hátasok torlódtak össze a völgyben, mindenhol káosz és zûrzavar. Itt és ott néhány lovas átküzdötte magát, de a kardokkal és fejszékkel felfegyverzett kodabeli harcosok várták õket. – Galand! – kiáltotta Tenka. A feketeszakállú harcos elintézte az ellenfelét, majd ellépett a testvére mellõl, hogy válaszoljon a hívásra. Tenka a tömeg felé intett, Galand

meglengette a kardját, jelezve, hogy megértette. – Koda, hozzám! – üvöltötte. Testvére és húsz másik ember társaságában nekirontott a kavargó tömegnek. A lovasok eldobták a lándzsájukat, és kardért nyúltak, amikor az ék elérte õket. Tenka megsarkantyúzta a lovát, és beavatkozott a harcba. Hosszú, véres percen át folytatódott a csata, amikor kürt szólt a síkságról és a légiósok megfordították a lovaikat, és távoztak a mészárszékbõl. Galand Tenkához futott, a homloka vérzett egy kicsit egy apróbb vágástól.

– Azonnal újra rohamozni fognak – mondta. – Nem tudjuk megállítani õket. – Tenka eltette a kardját. Haderejének csaknem a felét elvesztette. Lucas lépett mellé: – Hadd vigyük hátra a sebesülteket könyörgött. – Nincs rá idõ! – felelte Tenka. – Foglaljátok el a helyeteket, de álljatok készen a visszavonulásra, ha jelt adok. Megsarkantyúzta a lovát, és az emelkedõhöz vágtatott. A légiósok a hegy lábánál megfordultak, és ismét ötven fõbõl álló sorokba rendezõdtek. Mögötte az íjászok kétségbeesetten húzkodták ki a halottakból, szedegették

össze a vesszõiket. Tenka felemelte a karját, elõre parancsolta õket, és az emberek habozás nélkül engedelmeskedtek. A kürt ismét megszólalt, és a fekete egyenruhás lovasok megindultak. A lándzsákat lerakták, fényes kardokat tartottak a kezükben. A hegyek újra visszaverték a rohamozó paták robaját. Harminc lépésnyire Tenka felemelte a kezét. – Most! kiáltotta. Száz vesszõt csapott le a célra. – Vissza! – jött az újabb parancs. A harcosok megfordultak és futásnak eredtek, erejüket megfeszítve rohantak az erdõkkel borított hegyoldal fedezéke

felé. Tenka becslése szerint a légió az elsõ összecsapás során háromszáz embert és ennél is több lovat vesztett. Megfordította a lovát, és a hegyek felé ügetett. Galand és Parsai elõtte jártak, Rayvan sebesült fiát támogatták. Lucas éppen egy nyílveszõt húzott ki az egyik légiós testébõl, amikor kiderült, hogy a férfi még nem halt meg: mély vágást ejtett Lucas bal lábán. – Hagyjátok velem! – kiáltotta Tenka, amikor melléjük ért. Lehajolt, maga elé húzta Lucast a nyeregbe, és visszanézett. A légió feljutott az emelkedõn, a menekülök üldözésére

indult. Galand és Parsai észak felé futottak. Tenka északnyugat felé vette az irányt, és a légiósok utána fordították a lovaikat. Elõtte tornyosult az elsõ hegy, e mögött várt Ananais a teljes haderõvel. Tenka megsürgette a lovát, de a két test súlya keményen próbára tette az állatot. A hegytetõn alig tizenöt lóhossznyira jutottak már az üldözõk, de elõtte Ananais lapult négyszáz emberével. Tenka fáradt lova tovább vágtatott. Ananais felemelkedett, balra intette Tenkát. A férfi meghúzta a kantárszíjat, és átvezette a lovat az

elõzõ hosszú éjszaka folyamán épített akadályokon. Mögötte megtorpant a száz légiós, parancsra vártak. Tenka lesegítette Lucast a nyeregbõl, majd õ is leszállt. – Hogy sikerült? – kérdezte Ananais. Tenka felemelte három ujját. – Szebb lett volna, ha ötöt látnék. – Jól szervezett támadás volt, Ani, soronként jöttek. – Ezt meg kell adni nekik, mindig is jól képzettek és szervezettek. De még fiatal a nap. Rayvan érkezett melléjük. – Sok embert vesztettünk?

– Eddig körülbelül negyvenet. De a fák között még halnak meg néhányan – felelte Tenka. Decado és Acuas is melléjük ért. – Tábornok – mondta Acuas –, a légiós parancsnok már felmérte az állásainkat. Visszahívja a katonáit, frontálisan támadnak.. , , – Köszönöm. Ebben reménykedtünk. – Remélem, sietni fog – mondta Acuas, és megvakarta sárga szakáilát. – A templomosok áttörtek a védelmünkön, és hamarosan rájönnek, mire készülünk. Akkor elmondják a parancsnoknak.

– Ha ez megtörténik, végünk – mormolta Ananais. – A hatalmatokkal nem tudjátok leárnyékolni a parancsnokot? – kérdezte Tenka. – Megtehetnénk – válaszolta mereven Acuas –, de aki végrehajtja a feladatot, nagy kockázatot vállal. – Ha nem vennéd észre – vicsorgott Ananais –, mi mind nagy kockázatot vállalunk. – Meglesz – mondta Decado. – Intézkedj, Acuas. Acuas bólintott, és lehunyta a szemét.

– Csináld, fiú! – sürgette Ananais. – Már csinálja – mondta Decado halkan. – Ne zavard. A légió kürtjeinek éles sivító üvöltése hasított a levegõbe, és pillanatokon belül fekete egyenruhás lovasok lepték el a hegygerincet. – Vissza középre – mondta Ananais Rayvannak. – Ne bánj velem úgy, mint egy cselédlánnyal! – Úgy bánok veled, mint egy hadvezérrel, asszony! Ha az elsõ rohamban meghalsz, vége a csatának. –

Rayvan visszavonult, és a harcosok felajzották az íjaikat. Egyetlen kürthang jelezte a támadást, és a lovasok elárasztották a hegyoldalt. A védõk soraiban rémület futott végig. Ananais megérezte: nyugalom, fiúk – mondta kiegyensúlyozott hangon. Tenka felágaskodott, hogy lássa az alakzatot: százan egy sorban, a sorok között egy lóhossz. Halkan káromkodott. Az elsõ sor elérkezett a hegy aljába, de nem álltak meg, már indultak is felfelé, a sebességük azonban egyre csökkent, ahogy elfogyott a lendületük. A második sor egyre közelebb ért az elsõhöz. Tenka

elmosolyodott. A védelmi vonaltól harminc lépésre az elsõ sor elérte a rejtett csapdákat, a vékony ágakra szórt leveleket és földet. A légiósok úgy buktak el, mintha láthatatlan óriás taglózta volna le õket. A második sor túl közel járt hozzájuk, így velük együtt zuhant be a vonagló lovak közé. – Támadás! – kiáltotta Ananais, és háromszáz harcos rohant elõre, csépeltek, szúrtak és vágtak. A maradék száz nyílveszõk felhõit küldte társaik feje fölött a közelgõ lovasok közé, akik már megállították lovaikat, tökéletes célpontot nyújtva az íjászoknak. A szemközti hegy tetején a légiós parancsnok, Karespa dühöngött

és átkozódott, majd megfordult a nyeregben, és visszavonulót fúvatott a kürtössel. Az éles hangok elérték a küzdõ feleket, és a légiósok kibontakoztak a csatából. Karespa felemelte a karját, bal felé intett, és a lándzsások megfordították a lovaikat, hogy oldalról támadjanak. Ananais visszavonta csapatait a hegytetõre. A légió újra támadott, de lovaik az elrejtett kötélcsapdákba kavarodtak. Karespa ismét visszavonulót parancsolt: nem maradt más választása, leszállította katonáit a nyeregbõl, és gyalog támadtak tovább, mögöttük pedig felsorakoztak az íjászok is. Lassan haladtak, az elöl haladók

tétován és óvatosan lépkedtek, pajzsaik nélkül nem szívesen kerültek volna szembe az ellenséges íjászokkal. A nyílvesszõk lõtávolságának határán az elsõ sor megtorpant, felkészült a rohamra. Lake és ötven embere ebben a pillanatban emelkedett föl mögöttük a föld alól, ledobták fûbõl szõtt takaróikat, és kimásztak a kõsziklák tövébe ásott, jól elrejtett üregekbõl. Karsepa hitetlenkedve pislogott a hegytetõn. Lake gyorsan kifeszítette az íját, az emberei követték a példáját, és az ellenséges íjászokra céloztak. Ötven nyílvesszõ célba ért, majd újabb ötven:

kitört a káosz. Ananais négyszáz embere élén támadásra lendült, és a légió gyorsan hullott a lecsapó kardok alatt. Karsepa megpördült a nyeregben, hogy kürtösével visszavonulót fújasson, és a döbbenettõl ellátottá a száját. Egy feketeszakállas harcos lerántotta kürtösét a nyeregbõl, és most ott állt vigyorogva Karespa lova mellett, tõrrel a kezében. Más harcosok is álltak körülöttük, komoran mosolyogva. Galand a szájához emelte a kürtöt, és felhangzott a megadást jelzõ szomorú hang. A kürtnek háromszor is meg kellett szólalnia, mire az utolsó légiós is letette a fegyvert.

– Vége, parancsnok – mondta Galand. – Kérlek, szállj le a lóról. – Átkozott legyek, ha megteszem – mordult vissza Karespa. – Halott, ha nem – ígérte Galand. Karespa leszállt a nyeregbõl. Lent hatszáz légiós ült a füvön, miközben a kodabeli harcosok körbejártak, és megszabadították õket a fegyvereiktõl és mellvéltjüktõl. Decado a hüvelyébe csúsztatta a kardját, és odalépett, ahol Acuas térdelt az elesett Abaddon mellett. Az apáton nem látszott sérülés nyoma.

– Mi történt? – kérdezte Decado. – Õ volt közöttünk a legerõsebb. Messze többet tudott, mint bármelyikünk, önként vállalta hát, hogy elzárja Karsepát a templomosoktól. – Tudta, hogy ma meg fog halni – mondta Decado. – Nem ma fog meghalni – acsargott Acuas. – Nem mondtam, hogy a feladat komoly kockázattal jár? – Így hát meghalt egy ember. Sokan meghaltak ma. – Nem a halálról beszélek, Decado.

Igen, megölték... de a templomosok elvitték a lelkét is.

*

Faljáró a toronykert magas falán ült, és a távoli hegyeket figyelte, a légiósok gyõzelmének elsõ jeleit kereste. Megkönnyebbült, amikor Tenka megkérte, hogy maradjon hátra, de most elbizonytalanodott. Igaz, hogy nem volt harcos, és nem sok hasznát vették volna a csatában, de legalább tudná az eredményt.

Kövér, sötét felhõk gyûltek a kert felett, elzárták a napsugarak útját. Faljáró összébb húzta kék köpenyét a vállán, és bóklászni kezdett a virágágyások között. A kertet hatvan évvel ezelõtt egy idõsödõ szenátor építette, a szolgái három tonna földet cipeltek fel a toronyba, és most fák nõttek a kertben, bokrok és különféle virágok. Az egyik sarokban borostyán és bodza nõtt magyal és szilfa mellett, máshol fehérbe és rózsaszínbe öltözött cseresznyefák virágoztak a szürke kõfal oldalában. Faljáró fel-alá sétált a virágágyások között kanyargó úton, élvezettel szívta be a virágok illatát. Renya felsétált a csigalépcsõn, és

éppen akkor ért fel a kertbe, amikor a nap ismét elõbukkant a felhõk mögül. Látta, hogy Faljáró egyedül álldogál, fekete bõrszalaggal összefogott haja meg-meglebben a szélben. Nem viselt kardot, és a szikla mellett növõ sárga virágot tanulmányozta. Jóképû férfi, gondolta Renya. És magányos. – Jó reggelt – mondta a lány. Faljáró felpillantott. Renya világoszöld gyapjútunikát viselt, rozsdaszinû selyemsál takarta a haját. A lába mezítelen volt, szandált sem hordott. – Jó reggelt, hölgyem. Jól aludtál? – Nem. Hát te?

– Attól tartok, én sem. Mit gondolsz, mikor tudjuk meg? Renya vállat vont. – Hamarosan. Faljáró egyetértõén bólintott, egymás mellett sétáltak tovább a kertben, valami az Ördög Mosolya felé nézõ falhoz vonzotta õket. – Te miért nem mentél velük? – kérdezte Renya. – Tenka megkért, hogy maradjak. – Miért? – Feladata van a számomra, és nem akarja, hogy meghaljak, mielõtt megkísérelném végrehajtani.

– Veszélyes feladat? – Mibõl gondolod? – Azt mondtad: megkísérelni. Ez úgy hangzik, mintha kételkednél abban, hogy sikerülhet. A férfi komoran felnevetett. – Kételkedem? Nem kételkedem, tudom, hogy nem sikerülhet. De nem számít. Senki nem él örökké. És lehet, hogy nem is kell megpróbálnom. Elõször le kell gyõzniük a légiót. – Gyõzni fognak – mondta Renya, és leült egy kõpadra, lábait törökülésben maga alá húzta.

– Hogy lehetsz ilyen biztos benne? – Nem olyan emberek, akiket könnyû legyõzni. Tenka megtalálja a módját, hogyan gyõzzenek. És ha megkért téged, hogy segítsél, biztos benne, hogy van esélyed. – Milyen egyszerûen szemlélik a nõk a férfiak világát jegyezte meg Faljáró. – Egyáltalán nem. A férfiak azok, akik a legegyszerûbb dolgot is túlbonyolítják. – Ez halálos vágás volt, hölgyem. Megadom magam! – Ilyen könnyû téged legyõzni?

A férfi leült mellé a padra. – Én könnyen feladom, Renya, mert számomra nem fontos a gyõzelem. Csak az, hogy életben maradjak! Futok, hogy túléljem. Amikor kicsi voltam, orgyilkosok vettek körül. Az egész családomat õk ölték meg. Ceska keze volt benne, most már tudom, de akkor a barátunknak tûnt. Éveken át õrök álltak a szobámban, amikor aludtam, megkóstolták minden ételemet, megvizsgálták a játékaimat, hogy nincs-e benne mérgezett tüske. Nem volt túl vidám a gyerekkorom. – De most már felnõtt férfi vagy – mondta Renya.

– Nem igazi férfi. Könnyen megijedek. De van egy vigaszom. Ha egy kicsit is keményebb lettem volna, már nem élnék. – Vagy gyõztél volna. – Igen – ismerte el Faljáró –, vagy gyõztem volna. De amikor megölték Orrint, a nagyapámat, elmenekültem. Feladtam a grófi címet, és elrejtõztem. Belter velem tartott, õ az utolsó emberem. Nagy csalódást okoztam neki. – Hogyan sikerült életben maradnod? Faljáró elvigyorodott. – Tolvaj lettem, így kaptam a nevem.

Bemásztam az emberek házaiba, és elloptam az értékeiket. Azt mondják, hogy a Bronzgróf is így kezdte a pályafutását, így csak a családi hagyományokat folytatom. – Egy tolvajnak jó idegek kellenek. Ha elkapnak, felakasztanak. – Még soha nem láttál futni, sebesebb vagyok, mint a szél. Renya elmosolyodott, és felállt, hogy kinézzen dél felé. Újra visszaült. – Mit kér tõled Tenka? – Semmi bonyolultat. Pusztán csak azt akarja, hogy legyek újra gróf, foglaljam el Dros Delnochot,

félemlítsek meg tízezer katonát, és nyissam meg a kapukat a nadir hadsereg elõtt. Ennyi az egész! – Beszélj komolyan, mit akar tõled? Faljáró elõrehajolt. – Elmondtam. – Nem hiszem. Ez õrültség! – Mindazonáltal... – Ez lehetetlen! – Igaz, Renya, igaz. Mindenesetre érdekes játéka a sorsnak ez a terv. Gondold el, az Ulric ellen diadalmas Bronzgróf egy leszármazottja megbízást kap, hogy foglalja el a várat, és engedje át Ulric leszármazottját a

hadseregével együtt. – Honnan szerez sereget? A nadirok legalább annyira gyûlölik, mint a drenaik. – Igen, de õ Tenka kán – mondta szárazon Faljáró. – És hogyan foglalod el a várat? – kérdezte a lány. – Fogalmam sincs. Talán bemasírozok a várudvarra, bemutatkozom, és felkérem õket, hogy adják meg magukat. – Ez jó terv, egyszerû és õszinte – mondta komolyságot tettetve a lány.

– Mint a legjobb tervek – jött a felelet. – De meséld el nekem, te hogyan keveredtél bele az egészbe? – Ilyen szerencsésnek születtem – mondta Renya, és ismét felállt. – A fenébe! Miért nem jönnek már? – Ahogyan te mondtad, hamarosan megtudjuk. Velem reggelizel? – Inkább nem. Valtaya a konyhában van, majd fõz neked valamit. Faljáró megértette, hogy a lány egyedül szeretne maradni, lesétált hát a lépcsõn, a sült szalonna finom illatát követve.

Találkozott a felfelé igyekvõ Valtayával, de folytatta útját a konyha felé, ahol Belter birkózón egy nagy tál szalonnával, tojással és babbal. – A te korodban az emberek már el szokták veszteni az étvágyukat – jegyezte meg Faljáró, és leült az idõ tépázta harcossal szemben. Belter a homlokát ráncolta. – A többiekkel kellett volna tartanunk – mondta. – Tenka megkért, hogy maradjak – magyarázta Faljáró. – El nem tudom képzelni, miért – csattant fel Belter, tömény gúnnyal a

hangjában. – Gondold csak el, mennyi hasznunkat vette volna. Faljáró elvesztette a türelmét. – Lehet, hogy korábban még nem mondtam – szólt –, de kezd elegem lenni belõled, Belter. Vagy fogd be a szád, vagy kerülj el messzirõl! – A második lehetõség jobban tetszik – mondta villámló szemekkel az öreg harcos. – Akkor tégy így! És kímélj meg az álszent prédikációktól. Évek óta szidod a kicsapongó életemet, a félelmeimet, a hibáimat. De nem hûségbõl maradtál velem, hanem mert te is menekülsz. Én megkönnyítettem, hogy elrejtõzz.

Engem Tenka megkért, hogy maradjak, de téged nem, te mehettél volna. Faljáró talpra ugrott, és kiment a szobából. Az öregember lehajtotta a fejét, eltolta maga elõl a reggelit. – Azért maradtam, mert hûséges vagyok – suttogta.

*

A csatát követõen Tenka bekóborolt a hegyek közé. Szíve nehéz volt, különös kedvetlenség vett erõt rajta. Rayvan látta, ahogy távozik, és indult,

hogy kövesse, de Ananais megállította. – Mindig így szokta – mondta az óriás. – Hagyd el. Rayvan vállat vont, és folytatta a sebesültek ellátását. A légiós lándzsákból és köpenyekbõl hordágyakat eszkábáltak. A Harmincak levették páncéljukat, fel-alá sétáltak a sebesültek között, és varázslatos képességeiket felhasználva enyhítettek a fájdalmukon. Kint a mezõn a halottakat egymás mellé fektették, tekintet nélkül arra, hogy légiós vagy kodabeli férfi. Hatszáztizenegy légiós lándzsás halt meg, a Koda harcosok közül

kétszáznegyvenhat. Rayvan a halottak sorai között sétált, nézte a holttesteket, mindegyiküket ismerte, felidézte a neveket, és elmondott mellettük egy imát. Sokuknak volt földje és háza, felesége és gyermekei, testvére, anyja. Rayvan magához szólította Lake-t, megkérte, hozzon papírt és szenet, hogy felírják az összes halottat. Ananais lemosta a vért a ruhájáról, majd magához hívatta a légiós parancsnokot, Karespát. A férfi mogorván állt volt, nem volt kedve beszélgetni. – Meg kell, hogy öljelek, Karespa –

mondta Ananais bocsánatkérõen. – Megértem. – Nagyszerû! Velem ebédelsz? – Nem, köszönöm. Nincs étvágyam. Ananais megértõén bólintott. – Melyik módszert részesítenéd elõnyben? A férfi vállat vont. – Mit számít az? – Akkor legyen a kard. Vagy te magad szeretnéd csinálni? – Menj a pokolba! – Akkor én teszem meg. Hajnalig van idõd, hogy felkészülj.

– Nincs szükségem idõre. Tedd meg most, amíg ehhez illõ a hangulatom. – Rendben – bólintott Ananais, és egy pillanatra a pokol tüzeinek fájdalma áradt szét Karespa hátában. Meg akart fordulni, de sötétség telepedett a világra. Galand kihúzta a kardját, és a parancsnok ruhájában tisztára törülte, azután leült Ananais mellé. – Milyen kár – feketeszakállú harcos.

mondta

a

– Nem hagyhattuk, hogy elmenjen, túl sokat tudott. – Tudom. Az istenekre, tábornok,

gyõztünk! Hihetetlen, nem? – Nem, ha Tenka állítja fel a haditervet. – Ugyan már, bármi megtörténhetett volna. Nem kellett volna rohamozniuk, leszállhattak volna nyeregbõl, és elõreküldhették volna az Íjászaikat, hogy visszavonulásra kényszerítsenek. – Lehet. Talán. De nem ezt tették. A nagykönyv szerint jártak el, és a Lovasság Kézikönyve szerint lovasoknak a nem reguláris gyalogosok ellen rohamozni kell. A légiósok képzett katonák, és a Kézikönyv szerint kell harcolniuk. Akarod, hogy idézzem a fejezetet?

– Nem szükséges – mormolta Galand. – Gondolom, te írtad. – Nem. A legújabb módosí tásokat Tenka kán vezette be tizennyolc évvel ezelõtt. – De mi van ha... – Ennek mi értelme, Galand? Igaza volt. – De nem tudhatta, hogy Karespa hol fog várakozni a kürtösével. És mégis azt mondta nekem és Parsainak, hogy a hegyen keressük. – Honnan máshonnan nézhette volna a csatát?

– Lehetett volna az emberei között. – És a kürtösre bízta volna, hogy meghozza a döntéseket? – A te szádból minden olyan egyszerûnek hangzik, de a csaták nem ilyenek. A stratégia egy dolog, a szív és az ügyesség más. – Ezt nem tagadom. A légiósok nem harcoltak tiszta szívvel. Sok a jó ember közöttük, és nem hiszem, hogy élvezték a feladatot. De ez már a múlt, most megkérem õket, hogy csatlakozzanak hozzánk. – És ha megtagadják?

– Akkor elküldöm õket a völgybõl, és a kijáratnál száz íjásszal együtt te várod õket. Egy sem menekülhet élve. – Kíméletlen ember vagy, tábornok! – De élek, Galand. És életben is akarok maradni. Galand feltápászkodott. – Ezt én is remélem, tábornok. És remélem, hogy Tenka kán ismét csodát tesz, ha a Dúvadak megérkeznek. – Ezt bízzuk a holnapra – felelte Ananais. – Ma élvezzük a mát.

12.

Tenka magasan a hegyen, egy rejtett vízesés tövében talált nyugalmas helyet. A levegõ hideg volt és tiszta, a lejtõket foltokban hó fedte. Kövekbõl rakott kör közepén lassan és óvatosan tüzet rakott, majd leült és nézte a lángokat. A gyõzelem nem okozott örömet, a vérözön elmosta az érzelmeit. Egy idõ után a patakhoz lépett, és visszaemlékezett Ásta kán, a Farkasfej törzs õsöreg sámánjának szavaira:

– A vil ágot az ember kedvéért teremtették, de minden kettõs célt szolgál. A vizek azért folynak, hogy ihassunk belõlük, de ugyanakkor az Ember hiábavalóságát is jelképezik. Rohanó szépségükben a mi életünk tükrözõdik vissza. A forrás a hegyek tisztaságában születik, gyermekkorában gügyög és szalad, majd bugyog és nõ, fiatal, erõs folyóvá érik. Késõbb kiszélesedik és lelassul, végül kanyarog, mint öregember, és egyesül a tengerrel. A víz kavarog és keveredik, mint az emberek lelke a Senkiföldjén, amíg a nap ereje fel nem emeli az égbe, és esõcseppként vissza nem ejti õket a hegyekbe.

Tenka a sebesen folyó vízbe mártotta a kezét. Úgy érezte, téren és idõn kívül létezik. Egy apró, barna madár ugrált a közeli köveken, ennivalót keresett, és nem vett tudomást a betolakodóról. Hirtelen belevette magát a vízbe, és Tenka felkapta a fejét, a patak fölé hajolt, és nézte a különös látványt, a víz alatt úszó madarat. A madár feljött a felszínre, egy sziklára szökdécselt, megemelgette a szárnyait, majd visszatért a patakba. Különös módon Tenkát megnyugtatta a látvány. Figyelte egy ideig a madarat, majd hanyattfeküdt a füvön, és nézte az égen gyülekezõ felhõket.

A meleg szelek hátán kitárt szárnyú sas szállt fenn az égen, szinte mozdulatlannak tûnt, ahogy a légáramlattal vitette magát. Egy hófajd repült el elõtte, tökéletes álcát nyújtó szárnyai még részben fehérek voltak, hiszen egyes lejtõkön még mindig nem olvadt el a hó. Tenka elmerengett. A madár szárnya télen tiszta fehér, mint a hó, tavasszal fehér foltos, nyáron pedig szürke és barna, tökéletesen beleolvad a sziklák közé. Egyedüli védelme a tollazata. A hófajd magasra emelkedett a levegõben, és a sas hirtelen megbillent, kõként zuhant a talaj felé. Átrepült a

nap elõtt, árnyéka rávetült a fajdra, aki éppen abban a pillanatban tért ki jobbra, amikor a karmok végighasították mellette a levegõt. A kis pettyes madár visszamenekült a bokrok közé. A sas egy faágra ült, Tenkától nem messze. Elvesztette a méltóságát. A nadir harcos hátradõlt, behunyta a szemét. A csatát megnyerték, de ez a stratégia még egyszer nem sikerülhet. Idõt nyertek, de többet nem. Ceska légiósai néhány lázadót jöttek kiirtani, ha tudták volna, hogy Tenka kán is itt van, más taktikát alkalmaztak volna.

Most már tudják... Most már Ceska minden erejét ellenük fordítja. Hány embert küld most ellenük? Ott volt a légió maradéka, négyezer ember. A reguláris katonák tízezren. A Drenai Pikások, a legutóbbi számítások szerint kétezren. És A Dúvadak, a legfélelmetesebbek mind közül. Hányat teremtettek idáig? Ötezret? Tízezret? És hogyan számoljon velük? Egy Dúvad öt katonát ér? Még akkor is felérnek huszonötezer katonával. Ceska még egyszer nem követi el azt a hibát, hogy alábecsüli a kodai lázadást.

Fáradtság telepedett Tenkára. Eredeti terve egyszerûbb volt: megöli Ceskát és meghal. Az egyre bonyolultabbá váló terv ködként kavargott a fejében. Olyan sokan meghaltak már, és olyan sokan meghalnak még. Visszament a tûzhöz, megrakta fával, azután lefeküdt, a köpenyébe burkolta magát. Illae-re gondolt és ventriai otthonára. Milyen szépek voltak azok az évek. Renya arca tolakodott be gondolatai közé, és elmosolyodott. Szerencsés élet jutott neki osztályrészül. Szomorú, magányos, de szerencsés. Olyan szeretõ anya gyermekének születni,

mint Shillat, szerencse. Olyan barátot találni, mint Ananais. A Sárkány soraiban szolgálni. Illae-t szeretni. Renyát megtalálni. A jószerencse olyan ajándék, ami kárpótol a magányért és a folytonos visszautasításért. Tenka megborzongott. Újabb adag fát rakott a tûzre, és várta, hogy elmúljon a rosszulléte. Elõször a feje kezdett fájni, vakító fénypontok táncoltak a szemhéja mögött. Mélyeket lélegzett, igyekezett felkészülni a rohamra. A fájdalom erõsödött, tüzes ujjakkal markolászta az agyát. A fájdalom hullámokban tört rá

órákon keresztül, míg szinte zokogott a fájdalomtól. Majd elmúlt, és elaludt... Sötét, lejtõs, hideg folyosóban állt, lábánál patkányok csontváza hevert. Átlépett rajtuk, csontok koccantak a sötétben, és a csontvázak megmozdultak, azután elmenekültek a sötétben. Tenka megrázta a fejét, próbált emlékezni, hol is jár. Elõtte halott férfi lógott láncokról, a húsa már rohadt. – Segíts! – kérte az öreg. – Halott vagy. Nem segíthetek. – Miért nem segítesz?

– Meghaltál. – Mind meghaltunk. És senki sem segít. Tenka továbbhaladt, ajtót keresett, közben egyre mélyebbre jutott. A folyosó teremmé szélesedett, sötét oszlopok nyúltak a magasba. Árnyékba burkolózott alakok mozdultak, kezükben fekete kardot tartottak. – Most elkaptunk, Fáklyahordozó – mondta egy hang. A férfiak nem viseltek páncélt, és a vezetõ arca ismerõsnek tûnt. Tenka elméjében a neve után kutatott, de az

mindig kisiklott a gondolatai közül. – Padaxes – mondta a férfi. – Belelátok rémült elmédbe. Padaxes, aki Decado kardja által halt meg. De vajon tényleg halott vagyok? Nem! De te, Fáklyahordozó, te hamarosan meghalsz, mert a Káoszlélek birodalmába léptél. Hol vannak a templomosaid? Hol vannak az átkozott Harmincak? – Ez csak álom – mondta Tenka. – Nem árthatsz nekem. – Azt hiszed? – Tûznyelv szökkent a pengérõl, megégette Tenka vállát. A nadir, rémülten hátraugrott, Padaxes élesen felnevetett. – Most is azt

hiszed? Tenka talpra állt, kihúzta a kardját. – Gyere hát – mondta. – Nézzük, hogy halsz meg másodszor. A Sötét Templomosok elõreléptek, félkörbe rendezõdtek körülötte, és Tenka hirtelen ráébredt, hogy nincs egyedül. Egy pillanatra azt hitte, hogy mint korábbi álmában, a Harmincak érkeztek meg, de amikor balra nézett, egy magas, széles vállú, kecskebõr tunikába öltözött nadir harcost és kíséretét pillantotta meg. A templomosok tétováztak, és a Tenka mellett álló nadir felemelte a

kardját. – Ûzzétek el az árnyakat! – parancsolta a harcosainak. Száz üres szemû törzsi harcos indult elõre néma csendben, és a templomosok elmenekültek. A nadir Te nkához fordult. Széles, lapos arcából átható pillantása kék szemek néztek a világra. Az erõ és hatalom úgy sugárzott belõle, mint senki másból, és ekkor Tenka rájött, kivel áll szemben. Térdre borult, és mély meghajtásba görbítette hátát. – Felismersz, vér a vérembõl? – Igen, nagykán – mondta Tenka. – Ulric, a Hordák Ura!

– Figyeltelek, fiú. Figyeltem, hogy nõsz fel, mert öreg sámánom, Nosta kán még mindig velem van. Nem okoztál csalódást... De a legjobb vér keveredik benned. – Sokan nem így gondolják – mondta Tenka. – A világ tele van bolondokkal – csattant fel Ulric. Harcoltam a Bronzgróf ellen, és nemes ellenfél volt. Ritka ember. Tele kételyekkel, de legyõzte õket. Dros Delnoch falán állt, és szembeszállt velem nevetséges kis erõi élén, és ezért tiszteltem. Harcos volt és álmodozó. Ritka. Milyen ritka! – Találkoztál vele?

– Volt egy másik harcos is, Druss. Halálosztó, úgy hívtuk. Amikor elesett, a testét a táborba hozattam, és temetési máglyát gyújtottunk neki. Képzeld el. Az ellenségnek! A gyõzele m küszöbén álltunk. És aznap éjjel a Bronzgróf, a legnagyobb ellenségem besétált a táboromba a parancsnokaival, és részt vett a temetésen. – Õrültség! – mondta Tenka. – Elfoghattad volna, és vele az egész erõdöt. – Te elfogtad volna, Tenka? Tenka megfontolta a választ. – Nem – mondta végül.

– És sem tettem. Ne aggódj hát az õseid miatt. Hadd fintorogjanak az alsóbbrendû emberek. – Meghaltam? – kérdezte Tenka. – Nem. – Akkor hogy kerültem ide? – Alszol. Ezek a templomos férgek idehúzták a lelkedet, de segítek, hogy visszatérj. – Miféle pokol ez, és te mit keresel itt? – A ventriai háborúban a szívem kudarcot vallott, és itt találtam magam.

Ez a Senkiföldje, a Forrás és a Káoszlélek világa között. Úgy tûnik, egyiküknek sem kellek, így hát itt élek a követõimmel együtt. Soha nem tiszteltem mást, mint a kardomat és a ravaszságomat, most megfizetek érte. De elfogadom, hisz férfi vagyok. – Legenda vagy. – Nem nehéz legendává válni, Tenka. Nehezebb utána is legendaként élni. – Látod a jövõt? – Részben. – Gyõzni fogok... fogunk?

– Ne kérdezd. Nem változtathatok a sorsodon, bármennyire is szeretném. A saját utadat járod, Tenka, járd úgy, mint igaz férfi. Erre születtél. – Értem, uram. Nem kellett volna feltennem a kérdést. – Kérdezni lehet – mondta Ulric mosolyogva. – Gyere, csukd be a szemed, vissza kell térned az élõk világába. Tenka felébredt. Éjfél felé járt az idõ, de a tüze még mindig ragyogóan és melegen világított, és valaki takarót terített rá, miközben aludt. Felnyögött, oldalára gördült és felkönyökölt. Ananais ült a tûz túlsó oldalán, a

lángok táncot jártak álarcán. – Hogy érzed magad? – kérdezte az óriás. – Jól. Pihenésre volt szükségem. – Elmúlt a fájdalom? – Igen. Hoztál ennivalót? – Persze. Egy ideig aggódtam érted. Halottfehérre sápadtál, és a pulzusod lassan vert. – Most már rendben vagyok – ült fel Tenka, és Ananais odadobott neki egy vászonzsákot tele szárított hússal és gyümölccsel. Csendben ettek, a vízesés

gyémántfénnyel holdfényben. megszólalt.

ragyogott a Végül Ananais

– Négyszáz légiós csatlakozott hozzánk. Decado azt mondja, valóban mellettünk harcolnak majd, a szerzetesei belenézték az agyukba. Csak hármat küldtek el. Kétszázan úgy döntöttek, visszatérnek Ceskához. Tenka megdörzsölte a szemét. – És? – És mi? – És mi történt azokkal, akik vissza akartak térni? – Elküldtem õket a völgybõl.

– Ani, barátom, már jól vagyok. Hallani szeretném. – A kijáratnál megölettem õket. Muszáj volt, mert pontos tájékoztatást tudtak volna adni a létszámunkról. – Ezt már amúgy is tudják, Ani, a templomosok figyelnek bennünket. – Rendben. De akkor is, ez kétszázzal kevesebb ember, akit ellenünk küldhetnek. Csend ülte meg a tábortûz környékét, Ananais levette a maszkját, megsimogatta a gyógyulatlan forradást. – Tedd le az álarcot – mondta Tenka.

– A friss levegõ jót tesz a bõrödnek. Ananais tétovázott, majd letette a fûbe a maszkot. A tûz vörös fényében démonnak nézett ki, rettentõ, embertelen szörnyetegnek. Kék szemével feszülten figyelte Tenkát, mint aki az undornak a nyomait kutatja. – Szeretném hallani a véleményedet a csatáról – mondta Tenka. – A terv szerint zajlott. Meg vagyok elégedve Rayvan embereivel, a fia, Lake nagy nyereség. A fekete férfi jól harcolt. Kiváló harcos. Egy éven belül ezekbõl a férfiakból újra felállhat a Sárkány.

– Nincs egy évünk. – Tudom – mondta Ananais. – Két hónappal számolok. – Így nem gyõzhetünk, Ani. – Van valami terved? – Igen. De nem fogod szeretni. – Ha a gyõzelmünket jelenti, szeretni fogom – ígérte meg Ananais. – Mi az? – Ide akarom hozni a nadirokat. – Igazad volt, ez nem tetszik. Pontosabban szólva bûzlik, mint a rohadt hús. Ha Ceska rossz, a nadirok

még rosszabbak. Az istenekre, ember, Ceska legalább közénk tartozik. Elment az eszed? – Csak így harcolhatunk, barátom. Alig ezer emberünk van. Nem tarthatjuk Kodat, és egyetlen rohamot is nehezen védenénk ki. – Figyelj rám, Tani! Tudod, hogy nekem soha nem számított a származásod. Jobban szeretlek, mint egy testvért. De a nadirokat úgy gyûlölöm, ahogy semmi mást ezen a világon. És ebben nem vagyok egyedül, nincs ember, aki harcolna mellettük. És ha eljut ide egy sereg? Mi az ördög történik, ha gyõzünk? Hazamennek?

Legyõzték a drenai sereget, a föld az övék, és egy újabb háborúnak nézünk elébe. – Én nem így látom. – És hogy hozod õket idáig? Nincs titkos út a hegyeken keresztül, még a sathulik földjén sem. Északról sereg csak Delnochon keresztül érkezhet, és még Ulricnak sem sikerült áttörnie a falakon. – Megkértem Faljárót, hogy foglalja el Dros Delnochot. – Tani, te megõrültél! Piperkõc és gyáva, eddig egyetlen csatában sem vett részt. Amikor megmentettük a

falusi asszonyt, a kezébe temette az arcát, és csak feküdt a fûben. Amikor Pogánynal találkoztunk, a nõkkel maradt. Amikor a tegnapi csatát tervezgettük, úgy reszketett, mint fû a szélben, és azt kellett mondjad neki, hogy maradjon a városban. És õ fogja elfoglalni Delnochot? Tenka ágakat tett a tûzre, ledobta a takarót a válláról. Ezt mind tudom, Ani. De meg lehet csinálni. Faljáró olyan, mint õse, a Bronzgróf. Kételkedik magában, és fél, de a félelem mögött egy kiváló ember rejtõzik, bátor és nemes, csak észre kellene vennie. És Faljáró okos, gyors észjárású.

– A reményeink tõle függjenek? – kérdezte Ananais. – Nem. Az én emberismeretemtõl. – Ne játssz a szavakkal. Az ugyanaz. – Szükségem van mellettem állj, Ananais.

rád,

hogy

Ananais bólintott. – Miért ne? Melletted állok, Tani. Mert mit ér az élet, ha egy férfi nem számíthat a barátaira, amikor megõrül? – Köszönöm, mondom.

Ani.

Komolyan

– Tudom. És fáradt vagyok. Most

alszom. Ananais hátradõlt, a köpenyén nyugtatta a fejét. Az éjjeli szellõ kellemesen simogatta sebesült arcát, fáradtnak érezte magát, fáradtabbnak, mint valaha, és csalódottnak. Tenka terve rémálom, de nincs jobb megoldás. Ceska a Dúvadak karmában tartotta az országot, és talán, talán egy nadir hódítás megtisztítaná a nemzetet. De Ananais kételkedett benne. Holnaptól olyan kiképzést kapnak az emberei, mint még soha. Futni fognak, amíg össze nem esnek, harcolni, amíg a karjukat sem tudják emelni a fáradtságtól. Keményen

gyakorlatoztatja õket, egy olyan sereget hoz létre, ami nem csak Ceska seregei ellen képes harcolni, de remélhetõleg túl is éli a háborút, hogy az új ellenséggel is szembeszállhasson. Tenka kán nadirjaival. A völgy közepén, ahol az elesetteket hevenyészve ásott sírokba temették, és kõvel, földdel fedték be, Rayvan imát mondott, és a túlélõk letérdeltek a tömegsír elõtt, búcsúztak barátaiktól, fivéreiktõl, apáiktól, rokonaiktól. A szertartás után a Harmincak elvonultak a hegyekbe, otthagyták Decadót és Rayvant. Eltelt egy idõ, mire valakinek feltûnt a távollétük.

Decado otthagyta a tábortüzet, és a keresésükre indult, de a völgy túl nagy volt, a feladat reménytelen. A hold már magasan járt az égen, amikor rájött, hogy szándékosan hagyták hátra, és hogy nem akarták, hogy rájuk találjon. Leült egy fehér kõsziklára, ellazult, lebegni kezdett a tudatalatti suttogó óceánjai felé. Csend. Harag kélt benne, megzavarta az összpontosítást, de lecsendesítette dühét, és ismét útnak indult. Ekkor hallotta meg a sikolyt, elõször halk, elfojtott hangként érkezett, majd

léleksüketítõ, elkínzott sikoltássá vált. Decado hallgatta egy ideig, küszködött, hogy beazonosítsa a forrását. Megtalálta. Abaddont hallotta. És ekkor rájött, hová utaztak a Harmincak: hogy megmentsék a Kardok Apátját, és kiszabadítsák a lelkét. Azt is tudta, hogy ez a lehetõ legnagyobb ostobaság. Megígérte Abaddonnak, hogy vigyáz a tanítványokra, és alig egy nappal az öreg halála után otthagyták, hogy hiábavaló útra keljenek, az elkárhozottak világába utazzanak. Szomorúság és gyász öntötte el Decadót, mert nem követhette õket.

Imádkozott, de válasz nem érkezett, és nem is várt választ. – Miféle isten vagy te? – kérdezte kétségbeesetten. – Mit vársz a követõidtõl? Semmit nem adsz, de mindent kérsz. A sötétség erõivel legalább kapcsolatot lehet tartani. Abaddon érted halt meg, és még mindig szenved. És most a tanítványai is szenvedni fognak. Miért nem felelsz? Csend. – Nem létezel! Nem létezik a tisztaság ereje. Csak az ember szabad akarata létezik, hogy jót cselekszik-e. Megtagadlak. Semmi közöm hozzád!

Decado ellazult, mélyebbre nyúlt az elméjében, azokat a csodákat kereste, amiket Abaddon ígért a tanulással töltött évek alatt. Korábban is próbálkozott már, de soha ilyen kétségbeesetten. Még messzebb utazott, zúgó emlékei között bukdácsolt, újra látta a csatákat és küzdelmeket, a félelmet és a kudarcokat. Ment, egyre tovább és tovább, keresztül gyermekkora keserû-szomorú emlékein, vissza az elsõ moccanáshoz anyja méhében, azon is túl, vissza az elválasztódásig, a maghoz és tojáshoz, várva, keresve.

Sötétség. Mozgás. Elpattan egy lánc, szárnyaló szabadság. Fény. Decado szabadon lebegett, a telihold tiszta ezüst fénye magához vonzotta. Az akaraterejével megállította a röptét, lepillantott az Ördög Mosolyának kanyargó szépségére, de egy sötét felhõ úszott alá; és eltakarta a látványt. Észrevette a saját testét, fehéren és mezítelenül ragyogott a holdfényben, és a lelkét elöntötte az öröm. A sikoltás megdermesztette. Eszébe jutott a feladata, és hideg tûz lángolt a

szemében. De nem indulhatott el csupaszon és fegyvertelenül, lehunyta hát lelki szemét, és elképzelte a Sárkány fekete-ezüst színeivel díszített páncélját. És a páncél megjelent. De kard nem lógott az oldalán, pajzsot nem tartott a kezében. Újra próbálkozott. Semmi. Abaddon messzi-messzi szavai bukkantak elõ az évek homályából. – Ha a lélek utazik, a Forrás harcosa hitének kardját viseli, pajzsa hitének ereje. Decado nem hitt.

– A fenébe veled! – kiáltotta a világéjszakába. – Még most is gátolsz, amikor a te ügyedben járok. Újra becsukta a szemét. – Ha hit kell, hát hiszek. Magamban. Decadóban, a Jéggyilkosban. Nincs szükségem kardra, mert a kezem halálos fegyver. Repült, mint a holdsugár, a sikoly vonzása felé. Bámulatos sebességgel hagyta maga mögött az emberek világát, sötét hegyek és komor síkságok felett szállt, tompa, hideg fénnyel ragyogtak a csillagok. Lent elefántcsont kastély terpeszkedett egy alacsony dombon. Lelassította a szárnyalást, a kõpárkány

felett lebegett. Sötét árnyék csapott le rá, félre kellett kapnia a fejét, amikor kardpenge süvített el mellette. Kinyúlt, elkapta a támadó csuklóját, megpörgette a az ellenfelét, bal keze támadásra lendült, és a férfi nyaka eltört. Eltûnt. Decado megfordult, hogy szembenézzen a második támadóval, aki a templomosok sötét egyenruháját viselte. Decado hátraugrott, amikor a kard félköríves vágást írt le a gyomra elõtt. A nyaka elõtt szisszenõ visszakezes vágás elõl lebukott, a templomos állába öklelt a fejével. A templomos megtántorodott, Decado karja meglendült, ujjai a támadó torkába markoltak, és az ellenfél ismét eltûnt.

Félig nyitott, a lépcsõ felé vezetõ ajtó állt elõtte. Futva az ajtó felé indult, majd megtorpant, érzékei óvatosságra intették. Lábbal elõre hátrarúgta az ajtót, egy férfi felnyögött és elõrebukott. Decado talpra gördült, mindkét lábával ráugrott a férfi mellkasára, és betörte a mellcsontot. Futott, hármasával vette a lépcsõket, végül egy hatalmas, kör alakú terembe érkezett. Középen, szorosan egymás mellett a Harmincak álltak a fekete köpenyes templomosok gyûrûjében. Csendesen szisszentek a kardok, egyetlen hang sem jelezte a csatát. Az ellenfél jelentõs túlerõben volt, a Harmincak az életükért küzdöttek.

És vesztésre álltak. Csak egy megoldás maradt: menekülni. Abban a pillanatban, hogy erre rádöbbent, Decado azt is észrevette, hogy nem képes repülni, ahogy a zord csatateret érintette a lába, elveszítette a hatalmát. De miért? Azonnal rájött a válaszra, a megoldás abban rejlett, amit Abaddonnak mondott korábban: a gonosz veremben él. Ha harcolni akarsz ellen, le kell másznod a mocsokba, neked is. Lent voltak hát a mocsokban, ahol a fény ereje gyengült, éppúgy, ahogy a sötétség erõi kudarcot vallottak az erõs szívû emberekkel szemben.

– Hozzám! – kiáltotta Decado. – Harmincak, hozzám! A küzdelem egy pillanatra megtorpant, a templomosok körülnéztek, a hang forrását keresték. Hatan kiváltak a harcolók közül, hogy megrohamozzák. Acuas kihasználta a rést, és a lépcsõ felé vezette a harcos szerzeteseket. A Harmincak utat vágtak maguknak, ezüst pengéik mint fáklya fénylettek a sötétben. A hideg kövön egyetlen holttetem sem hevert, akit ebben a vértelen csatában kardpenge döfött át, az azonnal eltûnt, mintha soha nem létezett volna. Már csak tizenkilenc

szerzetes élt. Decado nézte, hogyan közelít a halál. Jó harcos volt, de nem született ember a földön, aki puszta kézzel szembe tud szállni hat felfegyverzett férfival, és túl is éli. De megpróbálja. Nyugalom áradt szét benne, elmosolyodott. Két vakító fénypenge termett a kezében, és Decado szemkápráztató gyorsasággal támadott. Vágás balra, védekezés, visszatámadás, jobb szúrás, bal vágás. Hárman összeestek és eltûntek, mint könnyû füst a szélben. A maradék három templomos hátrálni kezdett, egyenesen a Harmincak pengéi közé.

– Kövessetek! – kiáltotta Decado. Megfordult, felrohant az elõttük magasodó lépcsõn, ki a várfalra, és lenézett a távol lent heverõ fogazott sziklákra. A Harmincak is kiértek a szabad ég alá. – Repüljetek! – parancsolta Decado. – Lezuhanunk – kiáltotta Balan. – Addig nem, amíg én nem mondom, kurafi! Mozgás! Balan levetette magát a falról, a tizenhat túlélõ követte. Utolsóként Decado csatlakozott hozzájuk. Elõször zuhanni kezdtek, de amint

kiértek a kastély vonzásából, már emelkedtek, vissza Koda valósága felé. Decado visszatért a testébe, kinyitotta a szemét. Lassan elindult a keleti erdõ felé, odavonzotta a szerzetesekbõl áradó lüktetõ kétségbeesés. Két alacsony hegy között egy tisztáson talált rájuk. Kiterítették a tizenegy testet, lehajtott fejjel imádkoztak fölöttük. – Felkelni! – Decado. – Talpra! – Néma csendben engedelmeskedtek. – Milyen nevetségesek vagytok! Minden hatalmatok ellenére csak gyerekek maradtatok. Mondjátok, hogy ment a

szabadítás, gyerekek? Kiszabadítottuk Abaddont? Most ünnepelhetünk? Nézzetek a szemembe, a fenébe veletek! Acuashoz lépett. – Hát, sárgaszakáll, most felülmúltad önmagad. Elérted, amire sem a templomosok, sem Ceska csapatai nem voltak képesek. Tizenegy társadat ölted meg. – Ez nem igazságos! – kiáltotta Katán könnyekkel a szemében. – Hallgass! – mennydörgött Decado. – Igazságos? Ez az igazság. Megtaláltátok Abaddont? – Nem – mondta halkan Acuas.

– Kitaláltátok már, miért? – Nem. – Mert soha nem ejtették foglyul a lelkét, erre nem lennének képesek. Hazug csapdájukba csaltak benneteket, ehhez értenek. És most tizenegy testvéretek halott. És a ti vállatokat nyomja ez a teher. – És te? – kérdezte Katán, máskor komoly arca reszketett a dühtõl. – Te hol voltál, amikor szükségünk volt rád? Miféle vezetõ vagy te? Nem hiszel a hitünkben. Te csak egy orgyilkos vagy! Nincs benned szív, Decado. Jéggyilkos vagy. Mi legalább azért harcoltunk, amiben hiszünk, azért mentünk, hogy

meghaljunk egy emberért, akit szerettünk. Rendben, tévedtünk, de amikor Abaddon meghalt, nem maradt vezetõnk. – Szólhattatok volna – mondta védekezõén Decado. – Miért? Te vagy a vezetõ, ott kellett volna lenned. Kerestünk. Gyakran. De még amikor felfedezted a tehetségedet amiért mi mindig is imádkoztunk –, akkor is imáink határán várakoztál. Soha nem léptél elõ. Mikor eszel velünk, mikor beszélsz velünk? Egyedül alszol, távol a tûztõl. Kívülálló vagy. Mi azért vagyunk itt, hogy meghaljunk a Forrásért. Te mit

keresel itt? – Gyõzelmet, Katán. Ha meg akartok halni, dõljetek a kardotokba. Vagy kérjetek meg engem, megteszem nektek, egy pillanat alatt véget vetek az életeteknek. Azért vagytok itt, hogy a Forrásért küzdjetek, hogy megakadályozzátok a gonosz gyõzelmét. De nem szólok többet. Én vagyok a választott vezetõ, és nem várok el esküt tõletek. Sem ígéretet. Akik engedelmeskedni akarnak, keressenek meg reggel. Együtt reggelizünk, és igen, együtt imádkozunk. Aki a saját útját akarja járni, tegye. És most itt hagylak benneteket, hogy temessétek el a

holtakat. A városban a lakosság a gyõztes sereget ünnepelte, a földektõl fél mérföldre délre várták, majd egészen a város közepéig, a gyorsan felhúzott kaszárnyákig kísérték õket. Az éljenzés mégis halk volt, mert mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztatott. És most? Mikor érkezik Ceska a Dúvadakkal? Tenka, Rayvan, Ananais, Decado és az új sereg többi vezére a tanácsteremben gyûlt össze, Rayvan fiai, Lake és Lucas térképeket vettek elõ, mindenki azt nézte. A szenvedélyes vitával teli délután

végére mindenki belátta, hogy Koda nagy része védhetetlen. Az Ördög Mosolyánál az átjárót befalazhatják, csapatokat állomásoztathatnak mellette, de legalább ezer ember kellene, hogy megvédhessek, miközben északra és délre még hat másik átjáró nyújt utat Koda hegyei és völgyei közé. – Olyan, mint megvédeni egy ürgelyukat – mondta Ananais. – Ceska még a Dúvadak nélkül is fel tudna sorakoztatni ötvenszer annyi embert, mint ahányan mi vagyunk. Tizenhat helyen támadhatnak. Egyszerûen nem lehetünk ott mindenhol. – A seregünk gyara pszik – mondta

Rayvan. – Naponta érkeznek emberek a hegyekbõl. Elterjed a hírünk Kodában, és lázadók gyûlnek a zászlónk alá. – Igen – ismerte el Tenka –, de ezzel is van egy kis gond. Ceska kémeket küld, ügynököket, felforgatókat, mind bejutnak közénk. – A Harmincak segítenek, kiszûrik az árulókat – mondta Decado. – De ha túl sokan jönnek, lehet, hogy nem gyõzzük a munkát. – Akkor minden hágónál õrt kell állítani, és felosztani a Harmincakat – mondta Tenka. És így folyt

tovább. Néhányan

szerettek volna visszatérni a földjükre, hogy elõkészítsék a nyári munkákat, mások csak hírt akartak vinni a gyõzelemrõl. Lake panaszkodott, hogy kevés az élelem. Galand arról számolt be, hogy verekedések fordultak elõ a kodabeli férfiak és az újonnan csatlakozott légiósok között. Egy egész hosszú délutánon át keresték a választ a gondokra. Végül megegyeztek, hogy az emberek fele hazatérhet, ha beleegyeznek, hogy azoknak a földjét is megmûvelik, akik maradnak. A hónap végén az elsõ társaság visszajön, és az itt maradók távozhatnak.

Ananais dühöngött. – És mi legyen a kiképzéssel? – kérdezte. – Hogy a pokolba készítsem fel õket a háborúra? – Nem hivatásos katonák – mondta Rayvan. – Dolgozó emberek, etetniük kell a feleségüket, gyerekeiket. – Mi van a város kincstárával? – kérdezte Faljáró. – Tessék? – csodálkozott Rayvan. – Mennyi pénz van benne? – Nem tudom. – Meg kellene nézni. Mivel mi uraljuk Kodat, a pénz a miénk.

Vehetünk élelmet és árukat a vagriaiaktól. Lehet, hogy nem engednek át a határon, de a pénzünket nem utasítják vissza. – Átkozott bolond vagyok!? mondta Rayvan. – Hát persze. Lake, ellenõrizd a kincstárat, talán még nem fosztották ki. – Õriztettük, anya – mondta Lake. – Akkor is menj és számold meg. – Egész éjszakába beletelik! Rayvan dühösen nézett a fiúra, aki sóhajtott.

– Rendben, Rayvan – mondta. – Megyek. De figyelmeztetlek, ha befejeztem, felkeltelek, hogy megmondjam a végeredményt! Rayvan ránevetett fordult.

és Faljáróhoz

– Neked jól vág az eszed, nem mennél el Vagriába, hogy megvedd, amire szükségünk van? – Nem lehet – szólt közbe Tenka. – Más feladata van. – Nahát, csak nem? – mormolta Ananais. – Én azt javaslom – szakította félbe

Rayvan –, hogy fejezzük be mára, és menjünk vacsorázni. Egy lovat is meg tudnék enni. Találkozunk holnap? – Nem – mondta Tenka.- És holnap elmegyek. – Elmész? – kérdezte döbbenten Rayvan. – De te vagy a parancsnokunk. – Mennem kell, hölgyem, szereznem kell egy sereget. De visszajövök. – És hol találsz te sereget? – A népem körében. Mély csend ült a tárgyalóteremre. Az emberek aggódó pillantásokat váltottak

egymással, csak Ananais nem mozdult, hátradõlt a székében, az asztalra tette csizmás lábát. – Magyarázd meg – kérte halkan Rayvan. – Azt hiszem, tudod, mire gondolok – mondta hidegen Tenka. – A nadirok az egyetlen nép, ahol elég harcost találunk, hogy legyõzzük Ceskát. Ha szerencsém van, hozok egy sereget. – Idehoznád Drenaiba azokat a gyilkos vadembereket? Rosszabbak, mint Ceska Dúvadjai – pattant fel Rayvan. Ezt nem tûrhetem, inkább meghalok, de azok a barbárok nem lépnek be Kodába.

Körben mindenki egyetértõleg az asztalt verte. Ekkor Tenka felállt, felemelt kézzel kért csendet. – Megértem mindenkinek az érzéseit. A nadirok között nõttem fel, és ismerem az elveiket. De nem esznek gyerekeket, és nem párosodnak démonokkal. Emberek, harcosok, akiknél az élet értelme a háború. Ez az életük. És van becsületük. De nem azért vagyok itt, hogy a népemet védjem, hanem hogy esélyt adjak, hogy túléljük a nyarat. – Azt hiszitek, nagy gyõzelmet arattunk? Ez csak egy apró összecsapás volt. Ceska ötvenezer emberrel indul

meg ellenetek, ha eljön a nyár. És ti mivel feleltek? – És ha elbuktok, mi történik a családotokkal? Ceska sivataggá változtatja Kodát, és ahol valaha fák n õ t t e k , akasztófák állnak majd, elhagyatott, megkínzott föld. – Nincs semmi biztosíték rá, hogy valóban össze tudok gyûjteni egy sereget a nadirokból. A szemükben engem megrontott a kerekszemû verem, átkozott vagyok, nem érek fel az igazi férfiakkal. Mert õk sem különböznek tõletek. A nadir gyerekeket a ti kegyetlenségetekrõl szóló történetekkel ijesztgetik,

legendáink szólnak.

a

ti

népirtásaitokról

– Nem kérek engedélyt, hogy azt tegyem, amit jónak látok. Az igazat megvallva, a fenét sem érdekel! Holnap elmegyek. Néma csendben ült le. Ananais hajolt felé. – Semmi szükség nem volt rá, hogy kerülgesd a kását, mondta. – Egyenesen is megmondhattad volna. A megjegyzés önkéntelen mosolyt váltott ki Rayvanból, ami kuncogássá fajult.

Az asztal körül a feszültséget nevetés váltotta fel, miközben Tenka keresztbe tett kézzel, kipirult, szigorú arccal ült. Végül Rayvan szólalt meg. – Nem tetszik a terved, barátom. És azt hiszem, mindenki nevében beszélek. De tisztességesen bántál velünk, nélküled varjúeledel lennénk csupán. – Felsóhajtott, áthajolt az asztalon, kezét Tenka karjára tette. – Dehogyisnem érdekel, különben nem lennél itt, és ha tévedsz, hát legyen. Melletted állok. Hozd a nadirjaidat, és megölelem az elsõ kutyazabáló katonát, aki melletted lovagol. Tenka lenyugodott, és hosszan nézett

az asszony zöld szemébe. – Kivételes asszony vagy, Rayvan – suttogta. – Bölcsen teszed, ha nem felejted el, tábornok!

13.

Ananais alkonyatkor kilovagolt a városból: szeretett volna távol kerülni zajos, szûk tereitõl. Valaha szerette a

városi életet, a vendégségek és vadászatok végtelen sorát. Egy város tele van gyönyörû, szeretnivaló asszonyokkal, férfiakkal, akiket le lehetett gyõzni birkózásban, játékos párviadalban. Valaha egymást érték a solymászatok, lovagi tornák, táncos mulatságok, amikor a legcivilizáltabb nyugati nemzet élvezte az életet. De akkor még õ volt az Aranyharcos, a legendás hõs. Levette a fekete maszkot összeszabdalt arcáról, és érezte, ahogy a szél végigsimítja a forradásokat. Egy vadgesztenyefákkal megkoronázott hegytetõre lovagolt, ott leszállt a

nyeregbõl, leült, és a hegyeket nézte. Tenkának igaza volt, a légiósok elpusztítása felesleges áldozat. Helyesen döntöttek, akik vissza akartak térni a csapatukhoz, ez volt a kötelességük. De a mélyen Ananais szívébe vésõdött gyûlölet nagy erõ. Gyûlölte Ceskát azért, amit az országgal tett, és az embereket, mert hagyták. Gyûlölte a virágokat, mert szépek, a levegõt, mert belélegezhetõ. De legfõképpen saját magát gyûlölte, mert hiányzott belõle a bátorság, hogy véget vessen az egésznek. Mit tudtak ezek a helyi parasztok arról, hogy mit keres közöttük?

Megéljenezték a csata után, és akkor is, amikor visszaért a városba. Feketemaszk – így hívták, egy hõs a múltból, aki a halhatatlan Druss képzetét idézi fel. Mit tudtak a gyászáról? Az álarcot bámulta. Még ebben is a hiúsága nyilvánult meg, mert a maszkot úgy formázták, mintha orrot takarna. Pedig az is elég lett volna, ha két lyukat vág bele. Arc és jövõ nélküli ember. Csak a múlt okozott örömet, de azzal a fájdalom is együtt járt. Most már csak a hihetetlen ereje maradt, és az sem soká... Betöltötte a negyvenhatodik

évét, egyre fogyott az idõ. Ezredszer is felidézte a küzdelmet az arénában a Dúvaddal. Lett volna más módja is, hogy gyõzzön? Megkímélhette volna magát mindettõl a kíntól? Újra végignézte a harcot. Nem volt más megoldás, a vadállat kétszer olyan erõs volt, mint õ, és másfélszer olyan gyors. Csoda, hogy egyáltalán sikerült megölnie. A lova felnyerített, felcsapta a fülét, és megfordította a fejét. Ananais visszatette az álarcot és várt. Éles hallása pillanatokon belül beazonosította a sétáló ló patáinak kopogását.

– Ananais – szólalt meg Valtaya a sötétbõl. – Ott vagy? A férfi halkan átkozódott, nem fûlt foga a társasághoz. – Erre! A hegytetõn. Odaért a lány, leszállt a nyeregbõl, a kantárt átvetette a ló hátán. Aranyhaja ezüstösen ragyogott a hold fényében, szemében a csillagok tükrözõdtek. – Mit akarsz? – kérdezte Ananais, elfordult és leült a fûre. A lány levette a köpenyét, leterítette a földre, és letelepedett. – Miért jöttél ide egyedül?

– Hogy egyedül legyek. Gondolkozni akartam. – Egy szavadba kerül, és elmegyek – mondta a lány. – Jobb lenne – felelte Ananais, de a lány nem mozdult, és mindketten tudták, hogy marad. – Én is egyedül vagyok – mormolta Valtaya. – De én nem akarok egyedül lenni! És nincs itt semmi keresnivalóm. – Én semmit nem ajánlhatok, asszony! – mordult fel Ananais érdes hangon, a szavak szinte kiszakadtak belõle.

– Legalább a társaságoddal felvidíthatnál – mondta a lány, és a zsilipek megnyíltak. Könnyek gördültek a szemébõl, lehajtotta a fejét, és hamarosan zokogni kezdett. – Ugyan már, semmi szükség a könnyekre. Mi okod van sírni? Nagyon csinos lány vagy, és Galand bolondul érted. Õ jó ember. – Mivel a sírás nem csillapodott, Ananais közelebb húzódott, átkarolta a lány vállát, és magához szorította. Valtaya a férfi vállába fúrta a fejét, a zokogás csendes szipogássá csendesült. Ananais a vállát paskolgatta, simogatta a haját, a lány karja a férfi dereka köré

fonódott és lassan hátralökte, hogy mindketten a köpenyen feküdtek. Vágy öntötte el Ananaist, jobban kívánta a lányt, mint bármit, amit az élet nyújthat a számára. A lány teste hozzápréselõdött, érezte kebleinek melegét a mellkasán. A lány az álarcért nyúlt, de Ananais megdöbbentõ gyorsasággal kapta el a csuklóját. – Ne! – könyörgött, és elengedte a kezet. A lány lassan mégis levette a maszkot. Ananais becsukta a szemét, amikor az éji szellõ megfürdette az arcát. A lány megcsókolta a homlokát, a szemhéját, az arcát. Ananaisnak nem

volt szája, amivel viszonozhatta volna a csókokat, zokogni kezdett hát, és a lány szorosan ölelte, amíg a könnyek el nem apadtak. – Megesküdtem – mondta Ananais –, hogy inkább meghalok, de nõ így nem láthat. – A nõ a férfit szereti . Az arc nem a férfi éppúgy, ahogy a láb sem és a kéz sem. Szeretlek, Ananais! És a forradásaid hozzád tartoznak. Nem látod? – Nagy különbség van – mondta Ananais – a hála és a szerelem között. Megmentettelek, de nem tartozol semmivel. Soha nem tartoztál.

– Igazad van, hálás vagyok. De csak hálából nem adnám magamat oda. Nem vagyok gyerek. Tudom, hogy nem szeretsz. Miért is tennéd? Válogathattál Drenani szépei között, és te visszautasítottad õket. De én szeretlek és kívánlak, arra a rövid idõre, ami még hátravan. – Akkor hát tudod? – Persze hogy tudom! Nem gyõzzük le Ceskát, semmi esélyünk. De nem számít. Õ sem él örökké. Elõbb vagy utóbb mindenki meghal. – Úgy gondolod, hogy amit teszünk, az értelmetlen?

– Nem. Mindig lesznek... mindig kell, hogy legyenek... akik szembeszállnak a világ ceskáival. Hogy az eljövendõk során tudják az emberek, hogy mindig is voltak hõsök, akik harcoltak a sötétség ellen. Szükségünk van az olyan emberekre, mint Druss és a Bronzgróf, mint Egei és Karnak, mint Bild és Ironlatch. Büszkeséget adnak és célt. És szükségünk van az olyanokra is, mint Ananais és Tenka kán. Nem számít, hogy a Fáklyahordozó nem gyõzhet, csak az, hogy egy kicsit világít a fénye. – Sok könyvet olvashattál, Val. – Nem vagyok bolond, Ananais. – A

férfi fölé hajolt, megint megcsókolta az arcát. Gyengéden a szája helyére tapasztotta az ajkát. A férfi felnyögött, és átölelte.

*

Rayvan nem tudott aludni: a nyomott és meleg levegõ viharral fenyegetett. Félrelökte a takaróját és felkelt, vaskos testét gyapjúköntösbe csavarta. Szélesre tárta az ablakot, de egyetlen szellõcske sem érkezett a hegyek felõl. Bársonyosan sötét volt az éjszaka,

apró denevérek keringtek a torony körül, leszálltak a kert gyümölcsfáinak ágaira. A holdfény megcsillant egy borz hátán, aki felnézett az ablakra, majd eltûnt az aljnövényzetben. Rayvan mozgásra figyelt fel, az ablakból éppen hogy ki tudta venni egy fehér köpenyes harcos alakját, aki egy rózsabokor mellett térdelt. A férfi felállt, a könnyed mozdulat elárulta: felismerte Decadót. Rayvan otthagyta az ablakot, nesztelenül végigsietett a hosszú folyosókon, le a kanyargós lépcsõkön, lei a kertbe. Decado egy alacsony falnak dõlve állt, a holdfényben fürdõ hegyeket nézte. Meghallotta Rayvan

közeledését, megfordult, aprócska üdvözlõ mosoly tûnt föl a szája szegletében. – Magányra vágytál? – Csak gondolkozom. – Ez megfelelõ hely erre. Békés. – Igen. – Arrafelé születtem – mondta a nõ, és kelet felé mutatott. – Az apámnak ott volt egy kis farmja, fõleg marhákat és pónikat tartott. Szép élet volt. – Nem tudjuk tartani az egész hegységet, Rayvan.

– Tudom. Ha eljön az idõ, vissza kell vonulnunk a magasabb hegyek közé, ahol a hágók keskenyebbek. Decado bólintott. – Nem hiszem, hogy Tenka visszatér. – Még ne mondj le róla, Decado. Ravasz ember. – Nekem mondod? szolgáltam alatta.

Hat

évig

– Kedveled õt? Hirtelen mosoly ragyogott fel a férfi arcán, messzire ûzte az évek nyomát. – Persze hogy kedvelem. Még leginkább rá lehet azt mondani, hogy a barátom.

– És mi a helyzet az embereiddel, a Harmincakkal? – Mi van velük? – kérdezte Decado óvatosan. – Õket a barátaidnak tekinted? – Nem. – Akkor miért követnek? – Ki tudja? Van egy közös álmuk: meghalni. Nekem ez túl bonyolult. Mesélj a földedrõl, boldog voltál? – Igen. Jó férj, nagyszerû gyerekek, termékeny föld a szabad ég alatt. Mi mást kérhet egy nõ az élet és halál

közötti úton? – Szeretted a férjedet? – Ez meg miféle kérdés? – csattan föl a nõ. – Nem akartalak megbántani. De soha nem említed a nevét. – Nem azért, mert nem szerettem. Épp ellenkezõleg. Ha kimondom a nevét, mindig eszembe jut, mit is veszítettem. De a szívemben õrzöm az emlékét, ugye érted? – Igen. – Te miért nem nõsültél meg soha?

– Soha nem akartam, soha nem vágytam arra, hogy megosszam az életemet egy nõvel. Csak akkor érzem magam jól az emberek között, ha én diktálom a feltételeket. – Akkor nagyon bölcs vagy – mondta Rayvan. – Azt hiszed? – Igen. Te és a barátaid nagyon hasonlítotok egymásra. Egyikõtök sem teljes, mind szomorúak vagytok és magányosak. Nem csoda, hogy összehozott benneteket a sors! Mi, többiek megosztjuk az életünket, tréfálkozunk, mesélünk, együtt nevetünk és együtt sírunk. Élünk és

szeretünk és felnövünk. Mindennap bátorítjuk egymást, ez segít, hogy túléljük. De belõletek ez hiányzik. Ti ehelyett az életeteket, a halálotokat ajánljátok fel. – Ez nem ilyen egyszerû, Rayvan. – Az élet ritkán egyszerû, Decado. De én csak egy egyszerû hegyi asszony vagyok, arról beszélek, amit látok. – Ugyan, hölgyem, nem vagy te egyszerû! De tételezzük fel, csak egy pillanatig, hogy igazad van. Gondolod, hogy Tenka, Ananais vagy én eldönthettük, hogy milyenek legyünk? A nagyapámnak volt egy kutyája. Azt akarta, hogy gyûlölje a nadirokat, ezért

felbérelt egy öreg nadirt, hogy minden este jöjjön el hozzánk, és verje meg a kölyköt. Mire a kutya felnõtt, gyûlölte az öreget, és minden más vágottszemû embert. Hibáztatod érte? Tenka kán gyûlölet közepette nõtt föl, és bár õ nem gyûlölte a többieket, a szeretet hiánya megváltoztatta. A feleségét pénzért vásárolta, és minden szeretetét rázúdította. A nõ meghalt, Tenkának nem maradt semmije. – Ananais? Csak rá kell nézned, és látod, miféle fájdalmat hordoz magával. De ez nem minden. Az apja megõrült, és a fia szeme elõtt ölte meg Ananais anyját. A húgát pedig megerõszakolta, a lány gyermekágyban

halt meg. – Ami engem illet, az én történetem még szomorúbb és mocskosabb. Úgyhogy kímélj meg a következtetéseidtõl, Rayvan. Ha a te hegyed lejtõin nõttünk volna fel, biztos jobb emberek lennénk. Rayvan elmosolyodott, felkapaszkodott a falra, és felülrõl nézett le a férfira. – Bolond! – mondta. – Nem azt mondtam, hogy jobb emberek kellene legyetek. A legjobbak vagytok, és mindhármatokat szeretlek. Nem vagy olyan, mint a nagyapád kutyája, Decado, ember vagy. És az ember legyõzheti a múltját, akárcsak

egy nehéz ellenfelet. Nézz körül gyakrabban, figyeld meg az embereket, ahogy megérintik egymást, ahogy kimutatják a szeretetüket. De ne hûvös kívülállóként nézz! Ne az élet peremén állj, vegyél részt benne. Emberek várnak, hogy szerethessenek. Ez nem olyan dolog, amit könnyen visszautasíthatsz. – Vagyunk, akik vagyunk, hölgyem, ennél többet ne kérj. Kardforgató vagyok, Ananais harcos, Tenka utolérhetetlen hadvezér. A múltunk azzá tett, amik vagyunk. Úgy van ránk szükséged, amilyennek látsz bennünket.

– Talán. De talán még kiválóbbak lehetnétek. – Nem most éljük a kísérletezgetések idejét. Gyere, visszakísérlek a szobádba.

*

Faljáró széles ágya szélén ült, a sötét ajtót bámulta. Tenka már távozott, de Faljáró még mindig látta maga elõtt a nadir harcost és hallotta halkszavú parancsait.

Micsoda komédia: csapdába esett, hõsök ügyeibe keveredett. Elfoglalni Dros Delnochot? Ananais képes lenne rá, egymagában megrohamozná, kardján megvillanna a napsugár. Tenka képes lenne rá, kiötölne valami bonyolult tervet, valami zseniális ötletet, kellene hozzá néhány kavics meg egy fûzfavesszõ... Õk legendákra születtek, az istenek azért teremtették õket, hogy legyen kirõl hõskölteményeket zengeni. De hogy kerül õ ide? Az ablak melletti falon lógó tükörhöz lépett. Egy magas, fiatal férfi

nézett vissza rá, vállig érõ sötét haját fekete bõrkarika fogta össze. Ragyogó és intelligens szem, szögletes áll, külseje bármely dalnokot hõskölteményre késztethetne. Derekán széles bõrövvel összefogott, szegett birkabõr bekecse jól illett rá. Bal oldalán tõr lógott, nadrágját a legfinomabb puha bõrbõl szabták, légiós divat szerint combközépig érõ csizmát hordott. A kardjáért nyúlt, a bõrhüvelybe csúsztatta, és felkötötte az oldalára. – Szegény bolond! – mondta neki a tükörbeli harcos. – Jobb lett volna, ha otthon maradsz.

Próbálta meggyõzni Tenkát, hogy milyen reménytelen az egész, de a nadir csak mosolyogott és nem hallgatta végig. – A véredben van, Árván. Az majd keresztülsegít mindenen – mondta. Szavak! Csak szavak. A vér csak egy sötét folyadék, nem hordoz sem titkot, sem rejtélyt. A bátorság a lélekben rejlik, és ez nem olyan ajándék, amit egy apa továbbadhat a fiának. Az ajtó kinyílt, a felpillantó Faljáró Pogányt látta belépni. A fekete ember üdvözlés helyett elmosolyodott, majd beleereszkedett egy széles bõrszékbe. A lámpás fényében óriásinak tûnt,

széles vállai kitöltötték a széket. Akár a többiek, gondolta Faljáró, ez az ember is megmozgatná a hegyeket. – Búcsúzni jöttél? – törte meg a csendet Faljáró. A fekete férfi megrázta a fejét. – Veled tartok. Szinte fizikai erõvel csapta meg Faljárót a megkönnyebbülés, de igyekezett leplezni érzéseit. – Miért? – Miért ne? Szeretek lovagolni. – Tudod, hova készülök?

– El kell foglalnod egy erõdöt, és kinyitni a kaput Tenka seregének. – Ez nem olyan könnyû, mint ahogy a te szádból hangzik – mondta Faljáró, visszatért az ágyhoz és leült. A kard a lábai közé gabalyodott, megigazította. – Ne aggódj, majd kitalálsz valamit – vigyorgott Pogány. – Mikor akarsz indulni? – Két év múlva. – Ne legyél ilyen kemény önmagádhoz, Faljáró, még megárt.

Tudom, hogy nehéz feladat áll elõtted. Dros Delnoch egy város, hat fallal, belül erõd. Több mint hatezer katona állomásozik ott, és legalább ötven Dúvad. De megtesszük, ami tõlünk telik. Tenka azt mondta, van egy terved. Faljáró felnevetett. – Ez kedves tõle. Már napokkal ezelõtt kitalálta, és csak arra várt, mikor jövök én is rá! – Akkor halljuk. – A sathulikra gondoltam, hegyi és sivatagi emberek, függetlenek és bátrak. Századokon keresztül harcoltak ellenünk a Delnoch-hegység birtoklásáért. Az elsõ nadir háborúban

segítettek az õsömnek, a Bronzgrófnak. Cserébe birtokot adományozott nekik. Nem tudom, hányan vannak, talán tízezren, talán kevesebben. De Ceska megszegte az eredeti megállapodást, és a határvillongások ismét elkezdõdtek. – Akkor a segítséget kérni?

törzsektõl

akarsz

– Igen? – De nincs sok reményed a sikerre? – Ez igaz. A sathulik sosem szerették a drenaikat, a két nép nem bízik egymásban. Ami még ennél is rosszabb, gyûlölik a nadirokat. És még ha segítenek is, utána hogy az ördögbe

bírom rá õket, hogy elhagyják a várat? – Csak egy problémával foglalkozz egyszerre, Faljáró! Faljáró felállt, a kard ismét az útjába került, csaknem elbotlott benne, levette hát és az ágyra hajította. – Egyszerre egy problémával? Legyen! Nézzük hát a problémákat. Nem vagyok harcos, nem vagyok kardforgató. Sosem voltam katona. Félek a csatában, és soha nem árultam el semmi tehetséget a stratégia iránt. Nem vagyok vezetõ egyéniség, még az is nehézségbe ütközne, hogy rávegyek éhes embereket, hogy kövessenek a konyhába! Ezek közül melyik

problémával foglalkozzunk elõször? – Ülj le, fiú – mondta Pogány, elõrehajolt a székben, keze a karfán nyugodott. Faljáró leült, elszállt a mérge. – Most figyelj rám! A hazámban király vagyok. Véren és halálon át gázoltam a trónig, a fajtámból az elsõ vagyok, aki megszerezte az Opált. Amikor fiatal voltam, tele büszkeséggel, egy öreg szerzetes egyszer azt mondta, hogy a pokolban fogok égni a bûneimért. Megparancsoltam a katonáimnak, hogy vágjanak ki egy kisebb erdõt, rakjanak tüzet. Harminc lépésnél jobban nem lehetett megközelíteni a máglyát, a lángok az égbe csaptak. Akkor

megparancsoltam a katonáknak, hogy tapossák el a tüzet. Tízezer ember vetette magát a lángokba, és a tûz kialudt. Ha a pokolba jutok, mondtam a szerzetesnek, az embereim követni fognak, és kioltják a tüzet. Birodalmam a Lelkek Tengerétõl a Hold Hegyéig terjedt. Túléltem a mérgezett borokat, hamis barátokat és nemes ellenségeket, áruló fiákat és nyári járványokat. És mégis hajlandó vagyok téged követni, Faljáró. Faljáró nagyot nyelt, nézte a lámpás fényének táncát az ébenfa arcon. – Miért? Miért követsz? – Mert ezt a feladatot el kell végezni.

És most elárulok neked egy nagy igazságot, és ha bölcs vagy, a szívedben õrzõd. Minden ember ostoba. Mindenki tele van félelemmel és bizonytalansággal, és ez elgyengít. A többiek mindig erõsebbnek, magabiztosabbnak, -többnek tûnnek. Ez a legrosszabb hazugság, mert önmagunknak hazudunk. – Nézd meg magad. Amikor bejöttem, Pogány voltam, fekete barátod, nagy, erõs, barátságos. De mi vagyok most? Nem gonosz királynak látsz, aki messze feletted áll? Nem érzel szégyent, mert csekély kis kétségeidet megosztottad velem?

Faljáró bólintott. – És vajon király vagyok? Valóban megparancsoltam a katonáimnak, hogy tapossák el a tüzet? Honnan tudnád? Nem tudod! A saját kételyeid hangjára hallgattál, és mert elhitted, hogy a hatalmamban vagy. Ha kihúzom a kardomat, halott vagy! – Ugyanakkor, ha rád nézek, egy bátor, jó felépítésû fiatal férfit látok, ereje teljében. Lehetnél az orgyilkosok királya, a leghalálosabb harcos az ég alatt. Lehetnél császár, tábornok, költõ... – Nem vagy vezetõ egyéniség, Faljáró? Bárki lehet vezetõ, mert

mindenki szereti, ha vezetik. – Én nem vagyok Tenka kán – mondta Faljáró. – Nem abból a fajtából származom. – Ezt mondd egy hónap múlva. De mostantól játszd el a szerepet! Meg fogsz lepõdni, hány emberbõl sikerül bolondot csinálnod. De ne oszd meg senkivel a kételyeidet! Az élet játék, Faljáró. Játssz hát eszerint. Faljáró elvigyorodott. – Miért ne? De áruld el, tényleg a tûzbe küldted az embereidet? – Te mondd meg – szólt Pogány, az arca megkeményedett, és szeme

csillogott a lámpafényben. – Nem! Pogány elvigyorodott. – Nem! Hajnalban látjuk egymást, addigra elõkészítem a lovakat. – Csomagolj sok mézes süteményt! Belter szereti. Pogány a fejét rázta. – Az öreg nem jön. Nem tesz neked jót, megtört a lelke. Itt marad. – Ha engem követsz, azt teszed, amit mondok! – csattant fel Faljáró. – Három ló, és Belter velünk jön.

A fekete ember felvonta a szemöldökét, majd széttárta a karját. – Rendben. – Kinyitotta az ajtót. – Milyen voltam? – kérdezte Faljáró?. – Kezdetnek nem rossz. Viszlát reggel! Pogány komoly hangulatban tért vissza a szobájába. Hatalmas hátizsákját az ágyra tette, kiteregette a fegyvereit, amiket magával visz: két vadásztõr, élesek, mint a borotva, rövidkard, kétélû, négy dobótõr vállövben, kézi fejsze, amit a nyeregkápára erõsít. Meztelenre vetkõzött, elõvett egy

üvegcse olajat a csomagból, és elkezdte bedörzsölni a testét jói megmasszírozta a vállizmait. Ez az átkozott nyugati levegõ beleeszi magát a csontjaiba. Képzelete visszaszállt évekkel ezelõttre. Még mindig érezte a máglya forróságát, hallotta a harcosok sikoltását, amint berohantak a tûzbe...

*

Tenka hajnalban lovagolt le a hegyrõl, le a vargiai síkság lejtõire. Bal válla fölött kelt fel a nap, feje fölött

bárányfelhõk gyülekeztek. Haját szellõ borzolta, békés nyugalom öntötte el, és bár hegynyi probléma magasodott elõtte, szabadnak és könnyûnek érezte magát. Elgondolkozott, hogy vajon nadir öröksége miatt érzi-e magát kényelmetlenül a városokban, a magas falak és zárt ablakok között. A szél megélénkült, Tenka elmosolyodott. Holnap megérkezhet a halál egy nyílvesszõ hegyén, de ma... ma minden szép. Nem gondolt a kodabeli gondokkal, ezeket Ananaisnak és Rayvannak kell megoldania. Faljáró is a maga ura már,

a saját végzete felé halad. Tenkának csak annyi volt a feladata, hogy eljátssza a maga szerepét a történetben. Visszaemlékezett gyerekkorára a törzsek között. Lándzsa, Farkasfej, Zöld Majom, Komor Hegy, Léleklopók. Mennyi tábor, mennyi törzs. Ulric törzsét tartották a legjobb harcosoknak, a Sztyeppék Urainak, a Háborúhozóknak. Õk voltak a Farkasfejek vagy röviden Farkasok, vad kegyetlenségükrõl legendákat meséltek. De vajon ki uralja most õket? Jongir már biztos halott. Tenka

gondolatban

felsorolta

ifjúkora társait. Késbeszél könnyen feldühödött, lassan felejtett. Ravasz, találékony, nagyra törõ. Abadai Igazságkeresõ ördögien ravasz, a sámánok útját követi. Tsuboy, akit Koponyanyeregnek is neveztek, miután megölt egy lovast, és a férfi koponyáját nyeregkápájára erõsítette. Mind Jongir unokái. Mind Ulric leszármazottai. Tenka szeme elsötétült, elhidegült, amikor rájuk emlékezett. Mind nyíltan

gyûlölték a félvért. Abadai volt a legellenségesebb, egyszer még meg is akarta mérgezni a Hosszú Kések ünnepén. Tenka szerencséjére Shillat, éles szemû édesanyja észre vette, amikor Abadai beleszórta a port a kupába. Soha senki nem hívta ki nyíltam Tenkát, hiszen már tizennégyéves korában kiérdemelte a Pengetáncos nevet, és minden fegyver forgatásában járatos volt. Ho s s z ú estéket töltött a tábortûz körül, hallgatta az öregeket, amint múltbaveszõ csatákról mesélnek, jól megjegyezte a stratégiai és taktikai

tanulságokat. Tizenöt éves korában kívülrõl tudta a Farkasfejek minden csatájának és összecsapásának a történetét. Meghúzta a kantárszárat, elnézett a távoli Delnoch-hegység felé. Nadirok Fiatalok Vérontók Fegyverforgatók Örök gyõztesek! Felnevetett, megsarkantyúzta a pejt.

A ló felhorkant, vágtába ugrott és megindult a síkságon át, patáinak zaja felverte a reggel csendjét. Tenka percekig hagyta, hagy fusson a ló, majd ügetésre lassított, végül csak sétáltak. Sok mérföld állt még elõttük, és bár kiváló lova volt, nem akarta idõ elõtt kifárasztani. Az istenekre, milyen jó megszabadulni az emberektõl! Még Renyától is. A lány gyönyörû volt, és Tenka szerette, de néha magányra vágyott, szabadságra, hogy kialakulhassanak a tervei.

A lány néma csendbe hallgatta, amikor Tenka arról beszélt, hogy egyedül szeretne utazni. A férfi szenvedélyes vitára számított, de a lány nem szólt semmit. Ehelyett megölelte, és gyengéden, de szenvedély nélkül szeretkezni kezdtek. Ha túléli ezt az õrült kalandot, hazaviszi a lányt. Ha túléli? Esélyét a sikerre egy a százhoz, talán egy az ezerhez becsülte. Szokatlan gondolata támadt. Megbolondult? Az övé Renya, nagy vagyon várja Ventriában. Miért kockáztat mindent? Szereti Drenait? Elgondolkozott. Tudta, hogy a válasz nemleges, de

végigvizsgálta az érzéseit. Az emberek soha nem fogadták el, még akkor sem, amikor a Sárkány tábornoka lett. Az itteni föld gyönyörû, de hiányzik belõle a sztyeppék vad szépsége. Akkor hát mit érez? Illáé halála, egyidõben a Sárkány pusztulásával, megzavarta a lelkét. A szégyen, hogy elutasította a barátait, összekeveredett az Illáé távoztával érzett kínnal, és az asszony halálát méltó büntetésnek érezte, mert nem teljesítette a kötelességét. Csak Ceska halála – és a sajátja – moshatta el a bûnt. De most másképp gondolkozott. Ananais

akár

egyedül

is

szembeszállna Ceska seregével, bízna Tenka ígéretében, hogy visszatér. És a barátság sokkal erõsebb és táplálóbb, mint a hazaszeretet. Tenka kán a pokol legmélyebb bugyrán is áthatolna, a létezõ legnehezebb próbát is kiállná, csak teljesíthesse Ananaisnak tett ígéretét. Visszanézett Kodára, ahol hamarosan ezrek halnak meg. Rayvan és csapata a történelem keresztútján áll, kihívóan várja Ceska csapását. Hajnalhasadtával Ananais kikísérte a városból, és a hegygerincen mindketten megálltak. –

Vigyázz

magadra,

te

nadir

moslékzabáló! – Te is, völgyeidre!

drenai!

Vigyázz

a

– Komolyan, Tani, vigyázz magadra! Szedd össze a seregedet, és siess vissza: nincs sok idõnk. Azt hiszem, elõször delnochi csapatokat küldenek ellenünk, hogy megpuhítsanak a végsõ összecsapás elõtt. Tenka bólintott. – Támadni fognak, majd visszavonulnak. Ki fognak fárasztani. Használd a Harmincakat, felbecsülhetetlen az értékük. Van már terved a második vonalra?

– Igen, hátravitetem az ellátmányt fel a hegyekbe, délre a várostól. Van ott két keskeny hágó, amit tarthatunk. De ha oda visszavonultunk, végünk. Onnan már nincs hova menekülni. A két férfi kezet rázott, majd melegen megölelték egymást. – Szeretném, ha tudnád... – kezdte Tenka, de Ananais félbeszakította. – Tudom, fiú. Siess! Feketemaszkra számíthatsz: kitartunk. Tenka elvigyorodott, és elindult a vagriai síkság felé.

14.

Hat napig nyomát sem látták ellenséges tevékenységnek Koda keleti határán. Menekültek érkeztek százával, kínzásokról, éhezésrõl és félelemrõl meséltek. A Harmincak, amennyire tõlük tellett, megvizsgálták a menekülteket, és visszaküldték azokat, akik hazudtak vagy titokban Ceska hívei voltak. A tömeg napról napra nõtt, a környezõ földekrõl özönlöttek az emberek. Több völgyben táborokat

állítottak fel, Ananaist élelmezési és egészségügyi problémák foglalkoztatták. Rayvan elemében volt, munkacsapatokba szervezte a menekülteket, latrinákat ástak, fedelet húztak az öregek és betegek fölé. Minden órában újabb fiatal férfiak jelentkeztek a hadseregbe, és Galand, Parsai és Lake feladata volt, hogy elosszák õket és megfelelõ feladatokat találjanak a számukra. De mindenki Feketemaszk, a sötét ruhás óriás iránt érdeklõdött. Ceska Átka – így hívták, és az újonnan érkezett költõk dala messze szállt az éjben a tábortüzek mellõl.

Ananaist bosszantotta a felhajtás, de jól leplezte, tudta, hogy az eljövendõ napokban mekkora jelentõsége lesz a legendáknak. Minden reggel kilovagolt a hegyekbe, tanulmányozta a völgyeket és lejtõket, felkereste a hágókat, felbecsülte a távolságokat és a lehetséges támadási pontokat. Földfalakat ásatott az emberekkel, sziklákat mozgatott meg, hogy fedezéket építsen. Nyílveszõket, lándzsákat rejtett el különféle helyeken, és élelemmel teli zsákokat húztak föl a magas faágak közé, a lombok rejtekébe. Minden helyi parancsnok ismert legalább három

rejtekhelyet. Alkonyatkor Ananais magához hívatta a parancsnokokat, kikérdezte õket az aznapi kiképzésrõl, bátorította az ötleteiket, terveiket. Jól megjegyezte, kiktõl származnak a legjobb ötletek, és õket még marasztalta, amikor a többiek már távoztak. Lake minden idealizmusa ellenére intelligens, gondolkodó katonának bizonyult. Õ ismerte a legjobban a területet, Ananais sok segítséget kapott tõle. Galand is ravasz harcos volt, emellett megbízható és hûséges, és az emberek tisztelték. Testvére, Parsai nem volt nagy gondolkodó, de a bátorságát senki nem

vonhatta kétségbe. A belsõ körbe Ananais még két embert vont be: Tursot és Thornt. A két kevésszavú ember egykor portyázóként azzal kereste a kenyerét, hogy át-átcsaptak a vagriai területre, marhákat és lovakat raboltak, hogy azután a keleti völgyekben eladják a zsákmányt. A fiatal, tûzzel teli Turs bátyját és két húgát akkor ölték meg, amikor Rayvan is fellázadt. Thorn idõsebb volt, farkaskarcsú, kemény. A kodabeli férfiak mindkettõjüket tisztelték, ha megszólaltak, mindenki elhallgatott. Tenka távozása után a hetedik napon Thorn hozott hírt a követrõl.

Ananais éppen Carduil keleti lejtõi járta, amikor Thorn rátalált. Kifáradt lovakkal érték el a Hajnal völgyét, ahol Decado várt rá és hatan a Harmincakból. Harckészültségben állt körülöttük kétszáz Koda harcos, és a síkságot figyelték. Ananais elõrelépett, és felmászott egy göröngyös sziklaszirtre. Hatszáz harcost látott Delnoch vörös egyenruhájában, középen fehér lovon, ragyogó kék köpenyben idõsebb, hosszú fehér szakállú férfi ült. Ananais felismerte, és keserûen elmosolyodott. – Ki ez? – kérdezte Thorn.

– Breight. Túlélõnek is nevezik. Nem lep meg, több mint negyven éve tanácsnok. – Ceska embere, ugye? – mondta Thorn. – Bárki embere, de bölcs választás õt küldeni, mert diplomata és patrícius. Ha azt mondja, hogy a farkasok tojásokat tojnak, azt is elhiszed neki. – Idehíyjam Rayvant? – Nem. Majd én beszélek vele. Ebben a pillanatban hat lovas léptetett elõre, és körülfogták a korosodó tanácsnokot. Köpenyük,

páncéljuk fekete. Ananais figyelte, ahogy körülnéznek, érezte magán a tekintetüket, és érezte, hogy a vér jéggé fagy az ereiben. – Decado! – kiáltotta, amikor a félelem szétáradt benne. Azonnal betakarta a barátság melege, mert Decado és hat szerzetese védõfalat vont köré. Ananais haragosan szólította közelebb Breight-et. Az öreg tétovázott, de az egyik templomos közelebb hajolt hozzá, és Breight megsarkantyúzta a lovát, ügyetlenül léptetett fel az emelkedõn. – Ennyi elég! – figyelmeztette

Ananais, és kilépett. – Te vagy az, Aranyharcos? – kérdezte a barátságos barna szemû Breight mély, dallamos hangján. – Én vagyok. Mondd, mit akarsz? – Nem kell barátságtalannak lenned, Ananais. Nem én voltam az elsõ, aki megéljeneztelek, amikor megkaptad az elsõ kitüntetésedet? Nem én gondoskodtam róla, hogy a Sárkány tisztje lehess? Nem én voltam az édesanyád võfélye? – Mindez és még ennél is több, öreg! De most egy zsarnok lakája vagy, és a múlt halott.

– Rosszul ítéled meg Ceska nagyurat, õ csak Drenai jövõjét félti. Nehéz idõket élünk, Ananais, nagyon nehezeket. Az ellenségeink csendes háborút viselnek ellenünk, ki akarnak éheztetni. Egyetlen szomszédos királyság sem kívánja a drenai felvilágosodás diadalát, mert az korrupt uralmuk végét jelentené. – Kímélj meg ettõl az ostobaságtól, Breight! Nem akarom vitára fecsérelni az idõmet. Mit akarsz? – Látom, hogy a szörnyû sebeid megkeserítették a lelkedet, és nagyon sajnálom. Császári kegyelmet hozok neked! Az uram nagyon fájlalja, hogy

ellene fordultál, de múltbéli tetteid helyet biztosítanak a számodra a szívében. Rád tekintettel mindenkinek megbocsát Kodában. Emellett megígéri, hogy személyesen vizsgál meg minden panaszt, legyen az megalapozott, vagy képzelt. Létezhet ennél tiszteségesebb ajánlat? Breight felemelte a hangját, hogy a figyelõ védõk is jól hallják, és várta a választ. – Ceska akkor sem tudná, mi a tisztesség, ha az a fenekébe harapna – mondta Ananais. – Az az ember egy kígyó! – Megértem a gyûlöletedet, Ananais,

nézz magadra, deformált, embertelen lény lettél. De bizonnyal maradt még benned valami emberség? Miért hagynád, hogy a gyûlöleted több ezer ártatlan lelket a pusztulásba taszítson? Nem gyõzhetsz! A Dúvadak már gyülekeznek, és nincs sereg ezen a földön, ami szembeszállhatna velük. Mindezeket a szörnyûségeket az emberek fejére hoznád? Vizsgáld meg a szívedet, ember! – Nem vitatkozom veled, öreg. Ott lent várnak az embereid, közöttük templomosok, akik gyermekek húsával táplálkoznak. Félállati szörnyeitek gyülekeznek, és naponta ezernyi ártatlan lélek érkezik a szabadságnak

ebbe a kis zugába. A tények meghazudtolnak. Még csak nem is haragszom rád, Breight, a Túlélõ! Eladtad a lelkedet egy selyemszékért, de megértelek. Rémült öregember vagy, aki soha nem élt, mert soha nem mert élni. Itt a hegyekben árad az élet, és a levegõ olyan, mint a bor. Igazad van, amikor azt mondod, hogy nem lehet szembeszállni a Dúvadakkal. Tudjuk, mert nem vagyunk bolondok. Itt nem a dicsõség vár ránk, de férfiak fiai vagyunk, akik nem hajtanak térdet senki elõtt. Miért nem csatlakozol inkább hozzánk, és ízleled meg a szabadság örömét, mielõtt még késõ lenne?

– Szabadság? Ketrecben vagy, Ananais. A vagriaiak nem engednek át a határaikon, keleten pedig mi várunk rátok. Becsapod saját magad. Mit ér a szabadságod? Néhány napon belül a császár csapatai megérkeznek, megtöltik a síkságot. Láttad Ceska Dúvadjait – tudd hát meg, hogy még többen jönnek. Hatalmas szörnyetegek, a kelet nagy majmaiból, észak medvéibõl, dél farkasaiból. Mint a villám, úgy csapnak le rátok. Emberhúson élnek. Szánalmas kis seregedet úgy szórják szét, mint vihar a homokot. Akkor mesélj nekem a szabadságról, Ananais! A sír szabadságára nem vágyom.

– És mégis közeledik, Breight, minden fehér hajszálban, minden ráncban. Cserkész már a halál, és hideg kezét a homlokodra teszi: nem menekülhetsz. Távozz, öreg, a napjaid elmúltak! Breight felnézett a védõkre, és széttárta karját. – Ne hagyjátok, hogy ez az ember megtévesszen benneteket! – kiáltotta. – Ceska nagyúr becsületes! Betartja, amit ígér! – Menj haza, és nyugodj békében. – Ananais, sarkon fordult, és visszasétált az embereihez.

– Te elõbb halsz meg! – sikoltotta Breight. – És szörnyû halálod lesz! – Megfordította lovát, és leügetett a domboldalon. – Azt hiszem, holnap kezdõdik a háború – mormolta Thorn. Ananais bólintott, és magához intette Decadót. – Te mit gondolsz? megvonta a vállát.

Decado

– Nem tudtunk áthatolni templomosok emelte falon. – Õk átjutottak a miénken? – Nem.

a

– Akkor egy-egy – vont vállat Ananais. – Megpróbáltak hamis szavakkal gyõzni. Holnap a kardok beszélnek, meg akarnak majd félemlíteni bennünket. A kérdés az, hogy hol, és hogy mit teszünk ellene? – Nos – mondta Decado –, a nagy Tertullianust megkérdezték egyszer, mit tenne, ha egy nálánál erõsebb, gyorsabb és ügyesebb ember támadna rá. – És mit mondott? – Azt, hogy fejét venné a hazugnak. – Jól hangzik – szólt közbe Thorn –, de a szavak disznószart sem érnek

többé. – Igazad van – vigyorgott Ananais. – Mit tanácsolsz hát, hegyi ember? – Vágjuk le az átkozott fejüket! A kunyhó lágy, rõtes fényben fürdött, a fa már csaknem végigégett. Ananais az ágyon feküdt, feje a karján nyugodott. Valtaya mellette ült: olajat masszírozott a vállába és hátába, megdolgozta az izmokat, ellazította a csomókat és a feszültséget a gerinc körül. Erõs ujjakkal, lassú, ritmusos, megnyugtató mozdulatokkal dolgozott. A férfi felsóhajtott, félálomba merült, régi szebb napokról álmodott.

A lány felemelte a kezét, amikor az ujjai már kifáradtak, és a csuklójával kezdett dolgozni. A férfi légzése elmélyült. Valtaya betakarta, majd egy széket húzott az ágy mellé, és a tönkretett arcot nézte. A szem alatti haragos forradás most kevésbé tûnt vörösnek, szárazabb is volt, Valtaya gyengéden bekente. A férfi szortyogva lélegzett, ahogy a levegõ beáramlott az o r r a helyén terpeszkedõ lyukakon. Valtaya hátradõlt, fájó szomorúság nõtt benne. Ananais nagyszerû ember, nem érdemli meg a sorsát. A lánynak minden önfegyelmére szüksége volt, hogy megcsókolja, és még most sem tudott undor és borzadály nélkül az arcra tekinteni. Ennek ellenére szerette

Ananaist. Az élet kegyetlen és végtelenül szomorú. Sok férfivel osztotta már meg az ágyát. Volt, amikor kedvtelésbõl, volt, amikor kényszerbõl. Csúf férfiakkal is volt dolga, és megtanulta elrejteni az érzelmeit. Most hálát adott a leckékért, mert amikor levette Ananais álarcát, két érzés viaskodott egymással. Az egyik a szétszabdalt arc fölötti borzadály, a másik a férfi szemében ülõ szörnyû aggodalom. Legyen bármilyen erõs, Ananais abban a pillanatban átlátszó volt, mint a kristály. A lány tekintete a férfi hajára

siklott, az ezüsttel pettyezett, göndör arany fürtökre. Az Aranyharcos! Milyen jóképû lehetett egykor. Mint egy isten. Valtaya beletúrt saját szõke hajába, kisimította a szemébõl. Fáradtan felállt és megnyújtóztatta a hátát, és szélesre tárta a félig nyitott ablakot. A karéjos hold alatt csendben aludt a völgy. – Bárcsak gyereklány lehetnék újra – suttogta a lány. Feleségül mennék ahhoz a költõhöz. Katán magasan szállt a hegyek fölött. Szerette volna, ha egyszer fizikai valójában is ilyen magasra repülhetne, szerette volna megízlelni a levegõt,

érezni a szélfúvást a bõrén. Alatta lándzsahegyekként meredezte Koda csúcsai. Magasabbra szállt, és a csúcsok most új alakot öltöttek. Katán elmosolyodott. Koda zöld mezõn növekvõ, fûrészfogas szirmú sziklarózsává változott. A gránittornyok gyûrûje óriási bimbóvá kapcsolódott össze. Északkeletre alig kivehetõen látszott Delnoch erõdje, délre városok tornyain csillant meg a holdfény. Minden olyan gyönyörû volt. Innen nem látszott a kegyetlenség, a kínok, a bánat, itt nem volt helye szûklátókörû, törtetõ embereknek.

Visszafordult Koda rózsájához. A külsõ szirmok kilenc völgyet rejtettek, közöttük akár egy hadsereg is masírozhatott volna. Mindet megvizsgálta, megjegyezte a vonalakat és távolságokat, elképzelte a küzdõ harcosok sorait, a rohamozó lovasokat, a menekülõ gyalogságot. Miután mindent az emlékezetébe vésett, a hegyek második gyûrûjét kezdte vizsgálni. Itt csak négy fontos völgyet talált, de veszélyes ösvények kígyóztak át a mögötte húzódó hegyekbe. A rózsa közepén a hegyek összeszûkültek, keletrõl csak két úton lehetett megközelíteni, Tarsk és Magadon völgyén át.

A feladatát elvégezte, visszatért a testébe, és jelentést tett Decadonak. Túl sok biztatót nem tudott mondani. – Kilenc fõvölgyet láttam, de a külsõ gyûrûn át számtalan más út is vezet. Még Carduil körül is két ponton támadhatnak. A csapataink egyiket sem tudják tartani. Attól tartok, húsz az egyhez az esély arra, hogy egyetlen támadást visszaverjünk. – Ne szólj senkinek – parancsolta Decado. – Beszélek Ananais-szal. – Ahogy akarod – mondta hûvösen Katán. Decado elmosolyodott. – Sajnálom, Katán.

– Mit? – Ami vagyok – felelte a harcos, és elindult felfelé a hegyen, amíg egy magaslati ponthoz nem ért, ahonnan jól be lehetett látni a környezõ völgyeket. Szép vidék volt, elzárt, békés. A föld nem túl termékeny, nem úgy, mint a Sentran síkságon, de ha jól gondozták, virágzó termést hozott, és az állatok kövérre híztak a legelõkön. Decado keletrõl, földbirtokos családból származott, úgy vélte, már születésekor beleplántálták a szeretetet minden iránt, ami növekszik. Lekuporodott, puszta kezével leásott a talajba. A fû dúsra és kövérre nõtt a

zsíros földben. – Csatlakozhatom kérdezte Katán.

hozzád?

–

– Kérlek. A két férfi csendben ült egy ideig, a távoli lejtõkön legelészõ állatokat nézték. – Hiányzik Abaddon – szólalt meg hirtelen Katán. – Igen. Jó ember volt. – Látnok volt. De nem bírt elég türelemmel és elég hittel.

– Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezte Decado. – A hite elég volt, hogy létrehozza a Harmincakat. – Pontosan! Úgy érezte, a gonosz ellen nyers erõvel kell harcolni. És a mi hitünk szerint a gonoszt csak szeretettel lehet legyõzni. – Ez õrültség. Akkor hogy bánsz el az ellenségeddel? – Hogy másképp, mint barátaimmá teszem õket? – riposztozott Katán. – Szép szavak, tetszetõs érvek. Ceska nem lesz a barátod, vagy a rabszolgája leszel, vagy meghalsz.

Katán elmosolyodott. – És mit számít ez? Mindennek ura a Forrás, és a végtelenhez képest semmi az emberélet. – Szerinted meghalunk?

nem

számít,

ha

– Természetesen nem. A Forrás magához emel, és örökké élünk. – És ha a Forrás nem létezik? – kérdezte Decado. – Akkor még inkább üdvözlöm a halált. Én nem gyûlölöm Ceskát. Inkább sajnálom. A rémületre építette a birodalmát. És mit nyert vele? Minden nap közelebb hozza a sírhoz. Vajon

elégedett? Képes bármire szeretettel nézni? Katonákkal veszi körül magát, hogy megvédjék az orgyilkosoktól, és a katonákat újabb katonák figyelik, hogy kiszûrjék az árulókat. De ki figyeli a figyelõket? Micsoda nyomorult élet! – Tehát – mondta Decado – a Harmincak nem a Forrás harcosai? – Azok, ha ebben hisznek. – Mindkét megoldás nem lehet igaz, Katán. A fiatal szerzetes elmosolyodott. – Talán. Hogyan lettél harcos? – Minden ember harcos, mert az élet folytonos harc. A farmerek a szárazság,

az áradás, a betegség ellen harcolnak. A tengerész ellenfele a tenger és a viharok. Én nem voltam ezekhez elég erõs, így hát harcos lettem. – És mi ellen harcol a szerzetes? Decado a komoly fiatalemberre nézett. – A szerzetes önmagával harcol. Nem nézhet õszinte vággyal egy nõre anélkül, hogy bûntudata lenne. Nem ihatja le magát, hogy felejtsen. Nem tölthet egy napot azzal, hogy a világ szépségében gyönyörködik, hiszen arra gondol, hogy helyette valami méltóbb cselekedettel kellene foglalkoznia. – Ahhoz képest, hogy szerzetes vagy, elég lesújtó a véleményed a

testvéreidrõl. – Ellenkezõleg, sokra becsülöm õket – válaszolta Decado. – Nagyon kemény voltál Acuas-szal szemben. Õ tényleg azt hitte, hogy Abaddon lelkét menti meg. – Tudom, Katán. És bámulom õt érte, mindannyitokat bámullak. Magamra voltam dühös. Nekem nem könnyû, mert nincs meg bennem a hitetek. Számomra a Forrás egy rejtély, amit nem fejthetek meg. De megígértem Abaddonnak, hogy befejezem a küldetését. Nagyszerû emberek vagytok, és pedig csak egy öreg harcos, aki élvezi a halált.

– Ne légy túl kemény önmagáddal! Kiválasztott vagy. Ez nagy megtiszteltetés. – Ugyan már! Véletlenül érkeztem a kolostorba, és Abaddon túl sokat látott ebben. – Nem – mondta Katán. – Gondolkozz: akkor jöttél, amikor az egyik testvérünk meghalt. Ami még ennél is több, harcos vagy, talán korunk legjobb kardvívója. Könnyedén legyõzted a templomosokat. És ami rendkívüli, te kifejlesztettél olyan képességeket, ami a mi esetünkben velünk született. A megmentésünkre siettél a Semmi Várába. Hogyan is

lehetne más a vezetõnk? És ha valóban az vagy... mi hozott közénk? Decado hátradõlt, gyülekezõ felhõket figyelte. – Azt hiszem, esni fog – jegyezte meg. – Próbáltál már imádkozni, Decado? – Biztosan esni fog. – Próbáltál már? – a szerzetes nem tágított. Decado felül, és nagyot sóhajtott. – Persze, hogy próbáltam. De nem kaptam választ. Akkor is próbáltam, amikor a Semmibe utaztatok... de a Forrás nem felelt.

– Hogy mondhatsz ilyet? Nem azon az éjjelen tanultál meg repülni? Nem találtál ránk az idõn túli ködben? Azt hiszed, mindezt a saját erõdbõl tetted? – Igen. – Akkor te feleltél a saját imádra? – Igen. Katán elmosolyodott. – Akkor imádkozz tovább. Ki tudja, mit vihetsz még véghez? Most Decadón volt a kuncogás sora. – Te gúnyolódsz rajtam, ifjú Katán! Ezt nem tûrhetem el. Büntetésbõl te vezeted ma az imádságot, azt hiszem,

Acuasnak pihenésre van szüksége. – Örömmel. A rét túloldalán Ananais megsarkantyúzta a lovát. Mélyen az állat nyakára hajolt, tovább hajszolta, a paták keményen kopogtak a talajon. A sebesség röpke mámorában elfelejtette a gondjait, élvezte a verseny szabadságát. Galand és Thorn fej-fej mellett haladt mögötte, de a lovuk nem ért fel a herélttel, és Ananais legalább húsz hosszal elõttük ért a patakhoz. Leugrott a fölre, megveregette a ló nyakát, távol tartotta a víztõl, sétáltatta, amíg le nem hûlt. A többiek is leszálltak a nyeregbõl.

– Ez nem igazságos! – mondta Galand. – Sokkal jobb lovad van, gyorsaságra tenyésztették. – De én nehezebb vagyok, mint ti ketten együtt – mondta Ananais. Thorn nem szólt egy szót sem, csak féloldalasán elvigyorodott, és megcsóválta a fejét. Kedvelte Ananaist, és örült a változásnak, amit azóta vett észre a férfin, amióta a szõke lány beköltözött a kunyhójába. Mintha élettelibb lett volna, nagyobb összhangban a világgal. Ilyen a szerelem. Thorn élete során sokszor volt szerelmes, és hatvankét éves korában is remélte, hogy két vagy

három románc vár még rá. Volt egy özvegy, akinek fent a magas északon volt egy magányos birtoka, Thorn gyakran megállt nála reggelizni. Az asszony még nem melegedett föl, de elõbb vagy utóbb... Thorn ismerte a nõket. Semmi értelme sietni. Beszélgess. Kérdezd õket magukról. Érdeklõdj. A legtöbb ember azzal töltötte az életét, hogy olyan gyorsan ágyba jusson, ahogy a nõ engedi. Ostobaság! Beszélgess elõbb. Tanulj. Utána simogass, gyengéden, szeretettel. Törõdj velük. Azután szeress és maradj. Thorn gyorsan megtanulta a leckét, mert csúf embernek született. Sok férfi haragudott rá a sikereiért, de soha nem

jutott eszükbe tanulni tõle. Bolondok! – Újabb karaván érkezett Vagriából ma reggel – mondta Galand a szakállát vakarva. – De a kincstár kezd kiürülni. Azok az átkozottak megduplázták az áraikat. – Az eladó diktál – vont vállat Ananais. – Mit hoztak? – Nyílhegyeket, vasat, kardokat. Leginkább lisztet és cukrot. Ó igen, és nagyobb mennyiségû bõrt. Lake rendelte. Egy hónapra elegendõ élelmünk van, de nem több. Thorn kuncogása Galand beszámolóját.

félbeszakította

– Mi olyan mulatságos? – Ha egy hónap múlva még élek, azt sem bánom, ha éhes leszek! – Még mindig érkeznek menekülõk? – kérdezte Ananais. – Igen – felelte Galand –, de csökken a számuk. Azt hiszem, megbirkózunk velük. A seregünk már kétezer fõbõl áll, de a vonalaink túlságosan elnyújtottak. Nem szeretek ülni és várni, hol támadnak. A Sárkánynál azt tanultuk, hogy az elsõ csapás a miénk legyen. – Nincs más választásunk – mondta Ananais –, mert akkora területet kell

tartani az elkövetkezõ hetekben, amekkorát csak lehet. Ha visszahúzódunk, benyomulnak. Most még nem tudják eldönteni, mit tegyenek. – Az emberek egyre ingerültebbek – mondta Thorn. – Nem könnyû nyugodtan várni, túl sokat gondolkoznak, képzelõdnek, aggódnak. Rayvan csodát tesz, egyik völgybõl a másikba utazik, bátorítja õket, hõsnek érzik magukat. De nem biztos, hogy ez elég. – A gyõzelem sokat ért, Ananais, de most már többségben vannak, akik egy csatában sem vettek részt. És ezek az

emberek idegesek. – Mit javasolsz? Thorn felvillantotta csúf vigyorát. – Nem én vagyok a tábornok, Feketemaszk. Te mondd meg!

15.

Caphas eltávolodott a sátortól, és leterítette a köpenyét a száraz talajra,

mint egy takarót, majd levette a sisakját és letelepedett. Az égen ragyogtak a csillagok, de Caphas nem törõdött velük. Gyûlölte a hideg és tiszta éjszaka ürességét, a templom biztonságára vágyott és az ajzószeres orgiákra, a kínkamra zenéjére, az áldozat könyörgésének édes hangjaira. Ezen a sivár tájon hiányzott az öröm. A nevetés. Különös kapcsolat jön létre a kínzómester és az áldozat között. Daccal és gyûlölettel kezdõdik. Azután jönnek a könnyek és á sikolyok. Utána a könyörgés. Végül, amikor a lelket már megtörték, a furcsa szeretet. Caphas hangosan káromkodott és

felállt, a vágy haragba fordult. Kinyitott egy apró bõrzacskót és kivett egy hosszú Lorassium levelet. Gombóccá gyûrte, bekapta és lassan rágni kezdte. Megszédült, amikor az íz szétáradt benne, érezte az alvó katonák álmát és az aljnövényzetben kucorgó borz éhes gondolatait. Kizárt mindent az elméjébõl, azt a jelenetet szerette volna újraélni, amikor nemrégiben egy leánygyermeket hoztak a kínkamrába... Rossz elõérzet szállta meg, visszalépett a jelenbe, a tekintete a fák között imbolygó árnyakat kereste. Ragyogó fény kelt elõtte, lassan egy ezüstpáncélos harcos alakját öltötte fel,

aki fehér köpenyét a vállán átvetve hordta. A Káoszlélek közelsége megmegrebbentette a jelenés körvonalait. Caphas behunyta a szemét, és kiugrott a testébõl, fekete lélekkardja és pajzsa azonnal a kezében termett. A harcos kivédte a támadását és hátralépett. – Gyere és halj meg – gúnyolódott Caphas. – Tizenkét társad már úgyis halott. Csatlakozz hozzájuk! A harcos nem szólt egy szót sem, csak kék szeme látszott az ezüst sisak rostélyán át. A harcos nyugodt tekintete és csendes önbizalma Caphas szívébe mart, a pajzsa zsugorodni

kezdett. – Nem érhetsz hozzám! – sikoltotta. – A Káoszlélek erõsebb, mint a Forrás! Nincs hatalmad ellenem! A harcos megcsóválta a fejét. – A fenébe veled! – ordította Caphas, amikor a pajzsa eltûnt. Rohamra indult, vadul csapkodott. Acuas könnyedén kivédte a támadást, majd mélyen a templomos mellkasába döfte a kardját. A férfi levegõért kapkodott, amikor a jéghideg kard feltépte a lélek húsát. A lelke lassan meghalt, a test a földre zuhant. Acuas eltûnt. Kétszáz lépésnyire a

fák között kinyitotta a szemét, és a várakozó Katán és Decado karjaiba tántorodott. – Minden templomos õr halott – mondta. – Szép munka – dicsérte Decado. – Úgy érzem, bemocskolt a gonoszságuk. Már akkor átkozottá válik az ember, ha megérinti õket. Decado csendben visszatért Ananais és száz harcosa mellé. Thorn Ananais balján kucorgóit, Galand a jobbján. A száz harcos közé ötven egykori légióst is beválogattak, bár bennük Ananais nem bízott meg maradéktalanul.

Decado ösztöneit tisztelte, de a Harmincak képességeiben még kételkedett. Ma kiderül, hogy a légiósok valóban mellette állnak-e, de egyenlõre kényelmetlenül érezte magát kardjuk közelében. Ananais a fák széléig vezette a csapatát. Elõtte állt a delnochi sereg száz sátra, egy sátor hat embernek adott otthont. A sátrak mögött kötötték ki a lovakat. – Élve akarom Breight-et és a lovakat is – suttogta Ananais. – Galand, végy magadhoz ötven embert, és vezesd el a lovakat. A többiek kövessenek. – Megindult, mélyen

meghajolva, sötét páncélos harcosai szétszóródva követték. Amikor elérték a sátrakat, az emberek szétoszlottak, csendben felemelték a ponyvaajtókat és nesztelenül beléptek. Tõrök feszültek az alvó emberek torkának, és hang nélkül érkezett a halál. A tábor szélén egy katonát természetes szükségletei szólítottak, kigördült a. takarójából, kilépett az éjszakába. Egy fekete álarcos óriás közeledett felé húsz katonával a nyomában. Felordított... és azonnal meghalt. Pánik tört ki, emberek rohantak ki a

sátrakból karddal a kezükben. Ananais két katonát levágott, közben hangosan átkozódott. Már közel járt Breight kék selyembõl készült, a hírnökök fehér lovas jelképével díszített sátrához. – Légió, hozzám! – ordította, és elõretört. Egy katona támadt rá lándzsával a kezében, de Ananais kikerülte a döfést, saját kardja dühös ívet írt le, és szilánkokra törte a férfi bordáit. Ananais ment tovább, feltépte a sátorlapot, és belépett. Breight az ágya alatt lapult, de Ananais a hajánál fogva rángatta ki az éjszakába. Thorn lépett Ananais mellé. – Van egy apró gond, Feketemaszk – mondta.

Az ötven légiós körülvette Breight sátrát, de körülöttük fegyverrel a kézben készen álltak a delnochi katonák, csak a támadásra szólító parancsra vártak. Ananais talpra rángatta Breight-et, és az elsõ sorba nyomult. – Parancsold meg az embereidnek, hogy tegyék le a fegyvert, vagy elvágom azt a nyomorult torkodat – sziszegte. – Igen, igen – nyöszörögte az õsz szakállú ember, és felemelte a kezét. – Ceska harcosai, tegyétek le a fegyvereiteket. Az én életem túlságosan értékes ahhoz, hogy így

vesszek el. parancsolom.

Engedjétek

el

õket,

Egy sötét templomos lépett elõ: – Számunkra fabatkát sem érsz, öreg! Kaptál egy feladatot, hogy hozd le ezeket a kutyákat a hegyrõl. Kudarcot vallottal. – Hátralendítette a karját, és egy sötét tõr csapódott Breight torkába. Az öreg megtántorodott, és térdre hullott. – Fogjátok el õket! – parancsolta a templomos, és a delnochiak megindultak. A k ét csapat összetalálkozott, Ananais vágott és szúrt, mint molylepkék a fényre gyûltek köré az ellenfelek. Kardja

gyorsabban mozgott, mint szem követhette. A légió is keményen küzdött mellette, az öreg Thorn cselesen harcolt. Hirtelen paták dobogása nyomta el a kardok csattogását, és a delnochi sor megingott, amikor meglátták a küzdelem felé igyekvõ friss csapatokat. Galand emberei kalapácsként csaptak le hátulról, és pillanatok alatt szétszórták az ellenséget. Amikor Ananais elõrerohant, üvöltve embereinek hogy kövessék, egy kard fúródott az oldalába. Felmordult és visszaütött, a vágás ledöntötte a támadót a lábáról. Decado Ananais felé

ugratta a lovát, kinyújtotta a bal karját. Az óriás elkapta, és felugrott a szerzetes mögé a lóra. A többi légiós követte példáját, és a Koda harcosok kivágtattak a táborból. Ananais körülnézett, Thornt kereste a tekintete, majd meglátta Galand mögött kapaszkodni. Kemény Ananais.

öreg

fickó,

gondolta

Decado nem szólt semmit. Épp az elõbb kapott jelentést Balantól, aki a Drenan mögött fekvõ vidéket derítette fel, Ceska fõerejének gyülekezését figyelte. Balan nem hozott jó híreket. Ceska nem vesztegette az idejét.

A Dúvadak már megindultak, és Tenka nadir csapatainak esélye sem volt elébük kerülni. Balan szerint a sereg négy napon belül tábort fel a Koda völgyekben. Tenka legfeljebb bosszút állhat értük, mert a földön nincs erõ, amely megállíthatná Ceska félszörnyeit.

*

Ananais belovagolt a városba, egyenesen tartotta magát a nyeregben,

bár a fáradtságtól szinte összeroskadt. Egy napot és két éjszakát töltött a hadnagyaival, tájékoztatta õket Ceska villámgyors menetelésérõl. Sok parancsnok elhallgatta volna az információt, félve a szökevényektõl és a harci szellem hanyatlásától, de Ananais mindig azt vallotta, hogy a halni készülõ férfiaknak joguk van tudni, mi vár rájuk. De most elfáradt. Hajnal elõtt két órával a város csendes volt, de még így is látott az utcán játszó gyerekeket, akik megtorpantak, nézték, hogy lovagol el elõttük. Lova majdnem megbotlott a

fényes kövezeten, Ananais megnyugtatóan veregette meg a nyakát. – Legalább olyan fáradt vagy, mint én, igaz, öregfiú? Egy kopaszodó, vastag nyakú öregember lépett elõ az egyik kertbõl. Vörösre vált, haragos arccal nézett Ananaisra. – Te! – kiáltotta, és a lovasra mutatott. Ananais megállította a lovát, a férfi közelebb lépett, legalább húsz gyerek követte. – Velem akarsz szólni, barátom? – Nem vagyok a barátod, mészáros! Csak azt akartam, hogy nézd meg ezeket a gyerekeket.

– Megnéztem õket. kölyköknek látszanak.

Remek

– Remek, hmm? Remek szüleik voltak, de most az Ördög Mosolyánál rohadnak. És miért? Hogy villogtathasd a szép kardodat! – Befejezted? – Nem, a fenébe is! Mi történik ezekkel a gyerekekkel, amikor a Dúvadak megérkeznek? Valaha katona voltam, és tudom, hogy nem tarthatunk ki a pokolfajzatok ellen, bejönnek a városba, és minden élõlényt elpusztítanak. Akkor mi történik ezekkel a gyerekekkel?

Ananais sarkával megérintette a ló véknyát, mire az engedelmesen elindult. – Helyes! – rikoltotta az öreg. – Menekülj a problémától! De emlékezz az arcukra, hallod? Ananais végighaladt a kanyargós utcákon, végül megérkezett a céljához, a tanácsteremhez. Egy fiatal fiú lépett elõ, hogy elvezesse a lovát, és Ananais felsietett a márványlépcsõkön. Rayvan egyedült ült a teremben, szokása szerint a kopott falfestményeket bámulta. Az utóbbi néhány napban lefogyott. Ismét láncinget és széles övet hordott, sötét

haját hátrafésülte, összefogta.

és

a

tarkóján

Ananaisra mosolygott és a mellette lévõ székre mutatott. – Üdvözlet, Feketemaszk – mondta. – Ha rossz híreket hozol, várj egy kicsit. Épp elég bajom van anélkül is. – Mi történt? – kérdezte Ananais. A nõ legyintett és becsukta a szemét, képtelen volt megszólalni. Mélyen beszívta a levegõt, majd kifújta. – Süt a nap? – kérdezte. – Igen, hölgyem. – Nagyszerû! Szeretem a napot a

hegyek felett. Az hordozza. Ettél már?

élet

ígéretét

– Nem. – Akkor menjünk le a konyhába, és keressünk valamit. Majd a toronykertben eszünk. Egy dús, virágzó bokor árnyékában ültek le, Rayvan egy vekni fekete kenyeret hozott és némi sajtot, de egyikük sem nyúlt az ételhez. Megnyugtatóan hatott rájuk a csend. – Halottam, hogy szerencsésen megúsztad – szólalt meg végül Rayvan. – Hogy van az oldalad?

– Gyorsan gyógyulok, hölgyem. Nem volt mély a seb, és az öltések jól tartanak. – A fiam, Lucas meghalt tegnap éjjel. Le kellett vágnunk a lábát... vérmérgezést kapott. – Sajnálom – mondta ügyetlenül Ananais. – Nagyon bátor volt. Most már csak Lake és Ravenna maradt. Hamarosan senki nem él már. Hogyan jutottunk idáig, Feketemaszk? – Nem tudom. Hagytuk, hogy egy õrült kerüljön hatalomra.

– Biztos? Számomra úgy tûnik, egy embernek annyi hatalma van, amennyit engedünk. Megmozgathatja Ceska a hegyeket? Kiolthatja a csillagok fényét? Parancsolhat az esõnek? Csak egy ember, és ha senki nem engedelmeskedne neki, elbukna. De az emberek nem teszik. Azt mondják, hogy negyvenezer emberbõl áll a serege. Emberekbõl! Drenai férfiakból, akik készek más drenai férfiakat ölni. A nadir háborúkban legalább biztosak lehettünk abban, hogy ki az ellenség. Most nincs ellenség. Csak hûtlen barát. – Mit mondhatnék? – kérdezte Ananais. – Nincs válasz. Tenkát kellett volna megkérdezned. Én csak harcos

vagyok. Volt egyszer egy tanítóm, aki azt mondta, a világ minden vadászának elõre néz a szeme: oroszlánoknak, farkasoknak, embereknek, és a világ minden zsákmányának oldalt vannak szemei, hogy könnyebben észrevegye a vadászt. Azt mondta, az ember nem különb a tigrisnél, természetes gyilkosok vagyunk, és élvezzük. Még a hõsök is, akikre emlékezünk, a háború iránti rajongásunkat bizonyítják. Druss volt minden idõk legtökéletesebb gyilkológépe, az õ képét szoktad nézni a falon. – Ez igaz – mondta Rayvan. – De Ceska és Druss különböznek egymástól. A Legendás mindig azért

harcolt, hogy élhessenek.

mások

szabadon

– Ne áltasd magad, Rayvan. Druss azért harcolt, mert szeretett harcolni. Ehhez értett a legjobban. Keleten a zsarnok Görbén mellett harcolt, akinek a seregei városokat, falvakat, nemzeteket tettek földdel egyenlõvé. Ebben Druss is részt vett, és nem mentegette magát. Neked sem kellene. – Azt akarod mondani, léteztek igazi hõsök?

sosem

– Én nem ismernék fel egy hõst, ha a fenekembe harapna, akkor sem! Nézd, Rayvan, mindegyikünkben benne él a vadállat. Életünk során megtesszük,

ami tõlünk telik, de gyakran vagyunk undokok, kicsinyesek vagy szükségtelenül kegyetlenek. Nem akarjuk, de így születtünk. A hõsök nagy részére azért emlékezünk, mert gyõztek. Hogy gyõzhess, kíméletlennek kell lenned. Céltudatosnak. Druss ilyen volt, ezért nem voltak barátai, csak tisztelõi. – Gyõzhetünk, Ananais? – Nem. De okozhatunk akkora veszteségeket Ceskának, hogy mások gyõzhessenek. Nem éljük meg Tenka visszatértét, Ceska már elindult. De le kell kötnünk, veszteségeket kell okoznunk neki, meg kell törnünk a

legyõzhetetlenség mítoszát, amit a Dúvadak köré épített. – De még a Sárkány sem tudott szembeszállni a vadállatokkal. – A Sárkányt elárulták, nyílt terepen kellett harcolnia. És sokan közülük megöregedtek. Tizenöt év hosszú idõ, õk már nem az igazi Sárkány voltak. Mi vagyunk a Sárkány! És az istenekre, megemlegetik a nevünket! – Lake készített néhány fegyvert, amit szeremé, ha megnéznél. – Hol találom? –

A

déli

negyedben,

a

régi

istállóknál. De pihenned kellene elõbb, kimerültnek látszol. – Majd pihenek. – A férfi feltápászkodott, egy pillanatra megtántorodott, és elnevette magát. – Öregszem, Rayvan. Néhány lépést távolodott, majd visszatért, jobb kezét a nõ vállára tette. – Nem vagyok túl jó a szavakkal, hölgyem. De sajnálom Lucast. Jó ember volt, hála neked. – Menj és pihenj le. A napok egyre rövidebbek, és szükséged van az erõdre. Számítok rád, mi mind számítunk rád. A férfi távozása után a falhoz lépett és elnézett a hegyek felé.

Közeledett a halál. És nem bánta.

*

Tenka kán émelygett a dühtõl. Kezeit nyers bõrszíjakkal szorosan hátrakötözték, õt magát pedig egy karcsú nyárfához kötötték. Öt ember ült elõtte a tábortûz körül, és a csomagjaiban kutattak. Az arannyal teli aprócska erszényt már megtalálták, most a vezér, egy félszemû, tömzsi, mogorva gazember mellett hevert.

Tenka kipislogta szemébõl a homlokáról csorgó vért, és igyekezett megfeledkezni horzsolásairól. Túlságosan elmélyedt a gondolataiban, amikor belovagolt az erdõbe. Egy kõparittya homlokon találta, félig eszméletlenül zuhant le a lováról, de még így is sikerült kardot húznia, és megölni egyet a rárontó banditák közül, mielõtt bunkóikkal leverték volna. Amikor rázuhant a sötétség, még meghallotta a szavakat: megölte a bátyámat. Ne öljétek meg, élve akarom. És most itt volt, alig néhány napra Kodától, egy fához kötözve, alig

néhány percre egy csúf haláltól. Tehetetlenül feszítette meg a köteleit, de szakértõ kötözte meg. A lába fájt és égett a háta. A félszemû rabló felállt és a fához sétált, arcán keserûség ült. – Te disznófaló barbár, megölted a bátyámat! Tenka nem felelt. – Fogsz te még imádkozni! Apró darabokra váglak, megsütöm a húsodat, és megetetem veled. Hogy tetszik? Tenka nem adta jelét, hogy hallotta volna, és a férfi ökle ütésre lendült.

Tenka megfeszítette az izmait, de a fájdalom így is belemart. Amikor a feje lecsuklott, a rabló arcul ütötte. – Felelj, te nadir szarevõ! Tenka vért köpött a földre, és megnyalta feldagadt ajkát – Beszélni fogsz, mire eljön a hajnal. Édes dalokat is énekelsz majd. – Szúrd ki a szemét, Baldur! – javallottá az egyik bandita. – Nem. Azt akarom, hogy mindent lásson. – Legalább az egyiket – kérlelte a

rabló. – Jó – mondta Baldur. – Esetleg az egyiket. – Elõhúzta tõrét, és lépett egyet Tenka felé. – Ez hogy tetszene, nadir? Ha az egyik szemed az arcodon fityegne? Szellemkiáltás visszahangzott éjszakában, fülhasító, földöntúli.

az

– A hét pokolra, mi ez? – pördült meg Baldur. A többiek védelmezõ jelet rajzoltak a szívük fölé és a fegyvereikért nyúltak. – Közelrõl hallatszott – mondta az egyik, alacsony, homokszínû szakállas ember.

– Talán egy macska. Igen, úgy hangzott, mint egy macska – mondta Baldur. – Rakjátok meg a tüzet. – Két ember sietve száraz fát halmozott a tûzre, Baldur pedig visszafordult Tenkához. – Hallottál már ilyen hangot, nadir? Tenka bólintott. – Mi ez? – Erdei démon – felelte Tenka. – Nem hiszem. Egész életemben az erdõben éltem. Tenka vállat vont. – Akármi volt, nem tetszett – mondta Baldur. – Gyorsabb halálod lesz:

felvágjuk a hasadat, és itt hagyunk elvérezni. Lehet, hogy épp az erdei démon talál rád! Meglendítette a karját... Fekete tollú nyílvesszõ csapódott a torkába, és egy pillanatig döbbenten állt. Elejtette a kését, lassan a nyílvesszõhöz emelte a kezét. Kitágult a szeme, majd a lába nem bírta tovább, a földre zuhant. A második nyílvesszõ is megérkezett a tisztásra, a homokszín szakálla bandita jobb szemébe fúródott. A férfi sikoltva esett össze. A maradék három az erdõ védelmébe menekült, még a fegyvereikrõl is elfeledkeztek. Egy ideig csend honolt az erdõben,

majd egy karcsú ki alak lépett elõ a fák közül. Világosbarna tunikát és nadrágot viselt, zöld burnusz takarta a haját, rövid kard függött az oldalán. – Hogy vagy, Tenka? – kérdezte Renya kedvesen. – Örülök, hogy látlak – felelte a férfi. – Oldozz ki! – Oldozzalak ki? – kérdezte a lány, és leült a tûz mellé. Egy ilyen erõs férfit, mint te? Ugyan már! Csak nem egy asszony segítségére szorulsz? – Most nem megfelelõ az idõ erre a

beszélgetésre, kötelemet.

Renya.

Vágd

el

a

– És akkor veled tarthatok? – Persze – felelte Tenka. Tudta, nincs más választása. – Biztos vagy benne, hogy nem foglak akadályozni? Tenka a fogát csikorgatta, igyekezett elnyomni haragját, miközben Renya a fa mögé sétált és elvágta a szíjakat a kardjával. Amikor a kötelek már nem tartották, Tenka elõrezuhant, a lánynak kellett a tûz mellé támogatnia. – Hogy találtál rám?

– Nem volt nehéz – tért ki a válasz elõl a lány. – Hogy érzed magad? – Élek. Éppenhogy! Óvatosabbnak kell lennem, ha átérünk a hegyeken. Renya felkapta a fejét, kitágultak az orrlyukai. – Visszajönnek – mondta. – A fenébe! Add a kardomat – körülnézett, de a lány eltûnt a fák között. Tenka átkozódott, nagy nehezen felállt, lassan felemelte a kardját. Nem volt sok kedve harcolni. Rettentõ üvöltés harsant ismét, Tenka vére megfagyott. Renya széles mosollyal lépett elõ a fák közül.

– Olyan gyorsan futnak, hogy szerintem meg se állnak a tengerig – mondta. – Miért nem fekszel le? – Ezt hogy csináltad? – Van még rejtett tehetségem – mondta Renya. – Alábecsültelek, asszony – mondta Tenka, és leheveredett a tûz mellé. – Vajon hány férfi mondott effélét a századok során? sóhajtott Renya.

*

Éjszaka ereszkedett a tájra, mire Renya és Tenka megpillantották a Delnoch-hegység árnyékában meghúzódó Dros Corteswain elhagyatott erõdjét. A várat Egei, az elsõ Bronzgróf idejében építették a vagriai támadók ellen, de már legalább negyven éve nem használták. A köré épített valaha virágzó várost is elhagyták. – Fura, nem? – kérdezte Renya, és szürke hátasát közelebb kormányozta Tenkához. – Corteswaint mindig ostobaságnak tartottam – felelte Tenka, és felnézett a

vaskos falakra. – Egei egyetlen tévedése. Nincs más erõd egész Drenaiban, ami soha nem látott csatát. A lovak patája visszhangot vert az éjszakában, amikor átsétáltak a fõkapun. A faanyagot régen eltávolították, a kõnyílás fogatlan szájként várt rájuk. – Nem táborozhatnánk a szabadban? – kérdezte Renya. – Ott túl sok az erdei démon – felelte Tenka, és lebukott a lány tréfás ütése elõl. – Állj! – szólt egy reszketõ hang, és Tenka szeme összeszûkült.

A kapuban öregember állt rozsdás láncingben, a kezében törött hegyû lándzsa. Tenka visszafogta lovát. – A nevedet! – szólt az öreg. – Pengetáncos feleségem.

a

nevem.

Õ

a

– Barátként érkezel? – Nem jelentünk fenyegetést senki számára, aki nem akar ártani nekünk. – Akkor beléphettek – mondta az öreg. – A tábornok megengedi. – Te vagy az erõd tábornoka?

– Nem. Õ a tábornok – felelte az öreg, és az üres levegõre mutatott. – Nem látod? – Hát persze, bocsáss meg! Üdvözletem a parancsnokodnak. Tenka belovagolt a kapun, és leszállt a nyeregbõl. Az öreg sántikálva megindult feléje. Legalább nyolcvanévesnek tûnt, vékony, szállongó fehér haja mint hegyi pára vette körül sárga koponyáját. Beesett arca volt, kék karikákkal a szeme alatt. – Ne tegyetek ellenséges mozdulatot – figyelmeztetett. Íjászok figyelik minden lépéseteket!

Tenka felnézett, a falakon azonban csak alvó galambokat látott. – Nagyon hatékony – jegyezte meg. – Meghívtok vacsorára? – Ha megérdemled. – És megérdemlem? – A tábornok szerint úgy festesz, mint egy nadir. – Ez igaz, de a drenai seregben szolgálok. Tenka kán vagyok, a Sárkány tisztje. Bemutatnál a tábornoknak? – Két tábornok is van – felelte az

öreg. – Õ Orrin, az elsõ tábornok. Hogun felderítõúton van. Tenka mélyen meghajolt. – Hallottam már Orrin tábornokról. Bámulatos erõfeszítéseket tett Dros Delnoch védelmében. – A tábornok azt mondja, szívesen látunk, és csatlakozhatsz hozzá a szállásán. Az én nevem Ciall. Ciall Dun. – Az öreg letette a törött lándzsát, és elbotorkált a sötét torony felé. Tenka meglazította a nyeregszíjat, és hagyta a lovat legelészni. Renya követte a példáját, majd elindultak Ciall Dun után. – Õrült – mondta Renya. – És

egyedül van. – Ártalmatlannak nézem. És biztos van ennivalója. Szívesen takarékoskodnék a sajátunkkal. Figyelj, akikrõl beszél, Dros Delnoch eredeti parancsnokai voltak, amikor az õsöm Ulric ellen harcolt. Orrin és Hogun voltak a tábornokok, mielõtt Rek lett a Bronzgróf. Vegyünk részt a játékban, legyünk kedvesek vele. A tábornok szobájában Ciall három személyre terített meg. Egy üveg vörösbort tett az asztal közepére, és valami forrt az edényben a tûz fölött. Az öreg reszketõ kezekkel töltötte meg a tányérokat, imádkozott a Forráshoz,

és nekilátott a vacsorának. Tenka megkóstolta a levest, kesernyésnek, de kellemesnek találta az ízét. – Mind halottak – mondta Ciall. – Nem vagyok õrült, tudom, hogy halottak, de akkor is itt vannak. – Ha látod õket, akkor itt vannak – mondta Renya. – Ne tarts bolondnak, asszony! Látom õket, és mesélnek nekem. Gyönyörû történeteket. Õk megbocsátanak. Az emberek nem, de a szellemek jobbak az embereknél. Okosabbak. Tudják, hogy az ember nem lehet mindig erõs. Tudják, hogy vannak pillanatok, amikor nem tehetsz

róla, de menekülsz. Õk megbocsátottak, azt mondták, lehetek itt katona. Megbíznak bennem, hogy vigyázzak az erõdre. Ciall arca eltorzul, és az oldalához kapott. Renya lenézett és látta, hogy vér szivárog a láncok közül, és lassan a fapadra csöppen. – Megsérültél – mondta. – Semmiség. Nem is érzem. Jó katona vagyok már, azt mondják. – Vedd le a láncinget – kérte halkan Tenka. – Nem. Szolgálatban vagyok.

– Vedd le, azt mondtam! – mennydörögte Tenka. – Hát én nem vagyok tábornok? Nem lesz engedetlenség, amíg én itt vagyok. – Igen, uram – mondta Ciall, és ujjai az öreg kapcsolat bogozták. Renya segített neki, és lassan lehúzták a láncinget, közben az öreg egyetlen hangot sem hallatott. Hátán korbács ütötte sebeket viselt. Renya átkutatta a komódokat és szekrényeket, végül talált egy öreg inget. – Hozok vizet – mondta. – Ki tette ezt veled, Ciall? – kérdezte Tenka. –

Lovasok...

tegnap.

Valakit

kerestek. – Az öreg szeme megvillant. – Téged kerestek, nadír herceg. – Elhiszem. Renya visszatért, egy rézedényben vizet hozott. Óvatosan lemosta az öreg hátát majd csíkokra hasította az inget, és a legcsúfabb sebeket bekötözte. – Miért korbácsoltak meg? Azt hitték, tudod, hol vagyok? – Nem – mondta szomorúan Ciall. – Azt hiszem, élvezték. A szellemek semmit nem tehettek, de nagyon sajnáltak, azt mondták, bátran viseltem.

– Miért élsz itt, Ciall? – kérdezte Renya. – Elfutottam, hölgyem. Amikor a nadirok támadtak, elmenekültem. Nem volt hova mennem. – Mióta élsz itt? – Régóta, nagyon régóta. Talán évek óta. Itt nagyon jó, sok ember van, akivel beszélgethetek. Tudod, megbocsátottak nekem. És fontos feladatom van. – Mi a feladatod? – Egei kövét õrzöm. A kapu mellett áll, és az írták rá, hogy a Drenai

birodalom elbukik, ha senki nem állomásozik Corteswainben. Egei sokat tudott, itt is járt, de nem találkozhattam vele, akkor még nem voltam itt régóta, és a szellemek nem bíztak bennem. – Feküdj le, Ciall – mondta Tenka. – Pihenésre van szükséged. – Elõször el kell rejtenem a lovakat – mondta Ciall. – A lovasok visszajönnek. – Majd én intézkedem – ígérte meg Tenka. – Renya, segíts neki lefeküdni. – Itt nem alhatok, ez a tábornok ágya.

– Orrin megengedi. Majd Hogunnál alszik az éjszaka. – Jó ember – mondta Ciall. – Büszke vagyok, hogy alatta szolgálhatok. Mind jó emberek, még akkor is, ha halottak. – Pihenj, beszélünk.

Ciall.

Majd

reggel

– Te vagy a nadir herceg, aki megrohamozta a vagriai portyázókat Purdol mellett? – Igen. – Megbocsátasz nekem? – Megbocsátok – mondta Tenka kán.

– Most aludj.

*

Tenka a várudvar kövén csattogó lópaták zajára ébredt. Félrerúgta a takarót, felébresztette Renyát, és az ablakhoz lopóztak. Húsz lovast láttak az udvaron, akik Delnoch vörös egyenruháját viselték, fényes bronzsisakjukon pedig fekete tollforgó lobogott. Vezetõjük, egy kecskeszakállas, magas férfi mellett a Tenkát foglyul ejtõ egyik bandita állt.

Ciall, törött lándzsájával a kezében, kibicegett az udvarra. – Állj! -mondta. Érkezése eloszlatta a feszültséget, a lovasok nevetgélni kezdtek. Vezetõjük csendet intve felemelte a karját, majd elõrehajolt a nyeregben. – Két lovast keresünk, öreg. Itt vannak? – Nem látunk szívesen benneteket az erõdben. A tábornok azt parancsolja, távozzatok. – Nem tanultad meg a tegnapi leckét, bolond?

– Kényszerítenünk kell a távozásra? – kérdezte Ciall. A bandita súgott valamit, a parancsnok bólintott, és megfordult a nyeregben. – A nyomkövetõ szerint itt vannak. Fogjátok el az öreget, és bírjátok szóra! A lovasok kezdtek lenyergelni. Ciall torkából harci üvöltés röppent fel. A tiszt félig háttal állt neki, amikor a törött lándzsa átszúrta az oldalát. Felsikoltott, majdnem leesett a nyeregbõl. Ciall kirántotta a fegyvert a sebbõl, és újra lecsapott, de az egyik balra álló lovas megbillentette a lándzsáját, elõreugratta a lovát, és Ciall

felemelkedett a földrõl, amikor a vashegy a testébe hatolt. A lándzsa eltört, az öreg a kövezetre zuhant. A tiszt nyeregbe.

visszakapaszkodott

a

– Vigyetek innen, még elvérzek! – És a lovasok? – kérdezte a nyomolvasó. – A fenébe velük! Delnochig mindenütt az embereink várják, nem menekülhet. Vigyetek innen! A nyomkövetõ megfogta a tiszt lovának kantárszárát, és a csapat kiügetett a kapun. Tenka lerohant az

udvarra, letérdelt a halálosan sebesült Ciall mellé. – Hõsi tett volt, Ciall Dun – mondta, és felemelte a férfi fejét. Ciall elmosolyodott. – Gyõztek – mondta. – A kõ. – Te akkor is itt leszel. tábornokkal és a többiekkel.

A

– Igen. A tábornok üzenni szeretne neked, de nem értem. – Mit mond? – Azt, hogy keresd a Kapun túli királyt. Te érted?

– Igen. – Volt valaha egy feleségem... – suttogta Ciall, és meghalt. Tenka lezárta az öreg szemét, felemelte a törékeny testet, és a kaputorony mellé vitte. Egei sziklája mellett helyezték örök nyugovóra, a törött lándzsát Tenka az öreg kezében hagyta. – Tegnap este a Forráshoz imádkozott – mondta. – Én nem hiszek semmilyen istenben, de ha létezel, kérlek, vedd magadhoz a lelkét. Nem volt gonosz ember. Renya az udvaron várt rá.

– Szegény ember – sóhajtott Renya. A férfi megölelte, megcsókolta a homlokát. – Ideje menni – mondta. – Hallottad, mit mondtak, mindenütt õrjáratok várnak ránk. – Elõször észre kell venniük. Azután el kell kapniuk. Csak egy órányira járunk a hegyektõl, és amerre én megyek, nem fognak követni. Egész reggel lovagoltak, a fák széléhez húzódtak, csak óvatosan merészkedtek ki a nyílt terepre. Kétszer láttak lovasokat a távolban. Délre elérték a delnochi csúcsok lábát,

és Tenka elindult felfelé. Alkonyatra a lovak kimerültek, leszálltak hát a nyeregbõl és táborhelyet kerestek. – Biztos vagy benne, hogy itt át lehet kelni? – kérdezte Renya és szorosabbra húzta magán a kabátját. – Igen. De lehet, hogy a lovakat nem vihetjük magunkkal. – Hideg van. – Lesz még hidegebb is. Még legalább háromezer lábnyit kell másznunk. Éjszaka összebújva aludtak a takarók alatt. Tenka álma nyugtalan volt,

hiszen lehetetlen feladatot állított maga elé. Miért követnék a nadirok? Õk még jobban gyûlölték, mind a drenaik. Két világ harcosa. Kinyitotta kék szemét, és a csillagokat figyelte, várta, hogy eljöjjön a hajnal. A reggel giccses pompával érkezett, kárminvörösben fürdött az ég, mintha óriási seb tátongott volna keleten. A sietõs reggeli után útra keltek, egyre magasabbra kapaszkodtak fel a csúcsok között. A reggel folyamán háromszor szálltak le a lóról, és hogy pihentessék õket, gyalog vezették az állatokat a hófoltos úton. Messze alattuk Renya

delnochi lovasok vörös köpenyét vette észre. – Megtaláltak! – kiáltotta. Tenka megfordult. – Túl messze vannak. Ne aggódj. Alkonyat elõtt egy órával egy hegytetõre értek. Alattuk rémisztõ meredeken ereszkedett a hegyoldal. Balra keskeny ösvény futott végig a jeges sziklák között, az út sehol sem volt hat lábnál szélesebb. – Ugye nem arra megyünk? – kérdezte Renya. – De igen.

Tenka indulásra ösztökélte lovát. Az állat szinte azonnal megcsúszott, de visszanyerte egyensúlyát. Tenka magasra kényszerítette a ló fejét, és megnyugtatóan dünnyögni kezdett. Bal lába a sziklát érintette, a jobb a szédítõ mélység felett lengedezett, nem mert megfordulni a nyeregben, hogy lássa, Renya követi-e. A ló lassan haladt, fülét hátracsapta, szeme nagyra tágult a félelemtõl, a nadir vagy sathuli hátasokkal ellentétben nem szokott hozzá a hegyekhez. Az ösvény lassan kanyargott a hegyek között, helyenként kiszélesedett, helyenként veszélyesen összeszûkült. Az utasoknak egyszer

tükörsima jégtábla keresztezte az útját. Épp elég hely volt ahhoz, hogy Tenka leszálljon a nyeregbõl, óvatosan megközelítette, és megvizsgálta a jeget. A felszínt frissen hullott hó porozta, de alatta áttetszõ simán csillogott ajég. – Visszafordulhatunk? – kérdezte Renya. – Nem, nem tudjuk megfordítani a lovakat. És a delnochi lovasok már elérték az ösvényt. Tovább kell mennünk. – Ezen keresztül? – Majd vezetjük a lovakat – mondta

Tenka. – De ha megcsúszik, ne fogd vissza. Érted? – Ez ostobaság – bámult le a lány a több száz méterrel alattuk fekvõ sziklákra. – Ezzel egyetértek – felelte savanyú fintorral Tenka. Maradj a szikla felõli oldalon, ne csavard a kantárszárat a kezedre. Kész vagy? Tenka rálépett a csúszós jégre, óvatosan emelgette lábait a hóporozta úton. Megrántotta a kantárt, de a ló nem volt hajlandó elindulni, rémülten remegett. Tenka visszalépett, átkarolta

a ló nyakát, a fülébe suttogott. – Nincs semmi baj, nemes szív – súgta. – Tudom, hogy a lelked mélyén bátorság lakik. Ez csak egy nehéz ösvény. Itt leszek melletted. – Néhány percig folytatta a mondókáját, simogatta a ló nyakát. – Bízz bennem. Sétálj velem egy kicsit. Kilépett a lejtõre, meghúzta a kantárt, és a ló elindult. Lassan, óvatosan maguk mögött hagyták a biztos talajt. Renya lova megcsúszott, de visszanyerte az egyensúlyát. Tenka hallotta, hogy baj van, de nem nézett hátra. A biztonságos szikla már csak

néhány lépésre volt, de éppen amikor Tenka rálépett, a ló megcsúszott, rémülten felnyerített. Tenka szorosan megragadta a kantárt, bal lába lekorcsolyázott a sziklapárkányra és megakadt egy kiálló kõben. A ló visszacsúszott a jeges lejtõn. Tenka kar- és hátizmai megfeszültek, úgy érezte, karja mindjárt leszakad a válláról. Szerette volna elengedni a kantárt, de nem tudta, mert ösztönösen a csuklójára tekerte a szíjat, és ha a ló lezuhan, õ is követi. Éppoly hirtelen, mint ahogy megcsúszott, a ló szilárd talajra ért, és Tenka segítségével visszaküzdötte magát az ösvényre. Tenka nekiroskadt

a sziklafalnak, a ló hozzádugta az orrát, és Tenka megsimogatta. A csuklója vérzett, a bõr mélyen belevágott a bõrébe. – Szamár! – mondta Renya, miután lovával biztonságba jutott. – Nem tagadom, de megcsináltuk – mondta Tenka. – Innen már kiszélesedik az út. És nem hiszem, hogy itt a delnochiak átjutnak! – Szerintem szerencsés csillagzat alatt születtél, Tenka kán. De ne használd el az összes szerencsédet, mielõtt a nadirokat elérjük. Egy szûk barlangban szálltak meg

éjszakára, elõször a lovakat etették meg, azután a nyereg mögé kötözött fából tüzet raktak. Tenka levette prémes kabátját, és lefeküdt a tûz mellé terített takaróra, hogy Renya megmasszírozhassa a vállát. A lóért való küzdelem megviselte az izmait, és a nadir herceg alig tudta megmozdítani a jobb karját. Renya gyengéden megtapogatta a vállcsontot és a duzzadt izmokat. – Pocsékul nézel ki – állapította meg. – Az egész tested csupa horzsolás. – Belülrõl még rosszabb. – Nem vagy ehhez túl öreg? – incselkedett a lány.

– Egy férfi akkor öreg, ha annak érzi magát, asszony! csattant fel Tenka. – És milyen öregnek érzed magad? – Legalább kilencvennek – adta meg magát a férfi. Renya betakarta, és leült mellé, nézte az éjszakát. Itt, messze a háborútól minden olyan békés, gondolta. Az igazat megvallva, nem érdekelte, hogy mi lesz Ceskával, csak az, hogy Tenka mellett maradhasson. A férfiak olyan ostobák, fogalmuk sincs a való életrõl. A szerelem az, ami számít. Az egymás iránt érzett szerelem. A kéz érintése, a szív érintése. A valakihez tartozás öröme, az osztozásé. Mindig is

lesznek zsarnokok, mert az emberek nem képesek nélkülük létezni. Mert zsarnokok nélkül nincsenek hõsök. És az emberiség nem élhet hõsök nélkül. Renya beburkolózott a takarójába, és az utolsó adag fát is rárakta a tûzre. Tenka mélyen aludt, feje a lónyergen pihent. – Hol lennél te Ceska nélkül, szerelmem? – kérdezte, mert tudta, hogy a férfi nem hallja. – Azt hiszem, nagyobb szükséged van rá, mint rám. Tenka szeme elmosolyodott.

kinyílt,

álmosan

– Nem igaz. – És aludt tovább.

– Hazug – kucorodott mellé a lány.

16.

Faljáró, Belter és Pogány hason fekve figyelték a drenai tábort. Húsz katona ült öt tábortûz körül. A foglyok háttal egymásnak kötözve ültek a tábor közepén, õrök járkáltak körülöttük. – Biztos vagy benne, hogy szükség van erre? – kérdezte Belter. – Igen – válaszolta Faljáró. – Ha megmentünk két sathuli harcost jobb

esélyeink lesznek, segítségüket kérjük.

amikor

a

– Jól õrzik õket – mormolta az öreg. – Egyetértek – szólt Pogány. – Egy õr vigyázza a foglyokat, két másikat látok az erdõ szélén, és egy negyedik vár bent a fák között. – Megtalálod? Pogány elvigyorodott. – Persze. De mi lesz a másik hárommal? – Keresd meg az erdeit, és hozd el a páncélját – kérte Faljáró. Pogány eltûnt, és Belter Faljáró

mellé csúszott. – Csak nem akarsz lemenni? – De igen. Cselt vetek, ebben vagyok jó. – Ez nem sikerülhet. Elkapnak bennünket. – Kérlek, Belter, nem akarok több lelkesítõ beszédet hallani, még elbízom magam. – Nos, én nem megyek le. – Nem is kértelek. Fél óra múlva tért vissza Pogány. Az õr felszerelését a vörös köpenybe

burkolta. – Elrejtettem a testet, ahogy tudtam – mondta. – Mikor váltják õket? – Egy óra múlva, talán hamarabb – mondta Belter. – Nincs elég idõnk. Faljáró kibontotta a csomagot, megvizsgálta a tartalmát, majd felvette a mellvértet. Nem illik rám tökéletesen, de inkább legyen nagy, mint szûk, gondolta. – Hogy nézek ki? – kérdezte, és feltette a tollforgós sisakot. – Nevetségesen – mormolta Belter. – Egy pillanatra sem fogod

megtéveszteni õket. – Öreg – sziszegte Pogány –, megfájdul a fülem a szavaidtól! Három napja hallgatom, de már beteggé teszel. Csukd be a szád. Belter csípõs választ készült adni, de a fekete férfi tekintete megállította. Az óriás kész lenne megölni õt! Megfagyott a vér az ereiben, és elfordult. – Mi a terved? – kérdezte Pogány. – Három õrt állítottak, de csak egyet a foglyok mellé. Megyek, felváltom. – És a másik kettõ?

– Azt még nem találtam ki. – Kezdetnek nem rossz – mondta Pogány. – Ha sikerül, és a katona lefekszik, közelítsd meg a másik kettõt. Tartsd készenlétben a tõrödet, és mozdulj, amikor jelzek. Faljáró megnyalta a szája szélét. Tartsa készenlétben a tõrét? Nem volt biztos benne, hogy lesz mersze bárkibe is beleszúrni. A növényzet rejtekében a két férfi átlopózott a tábor felé. Ragyogott az égen a hold, de néha felhõ rejtette el, sötétségbe taszítva a tisztást. A tüzek már csak parázslottak, a katonák mélyen aludtak. Pogány

száját

Faljáró

füléhez

szorította, és úgy suttogta: – Tíz lépés az elsõ alvó katona. Legközelebb ha felhõ takarja a holdat, lopózz oda, és feküdj le. Ha kitisztul az ég, kelj fel és nyújtózz egyet. Vegyen észre az õr. Faljáró bólintott. Néma csendben, feszültségben teltek a percek, mire sötét lett megint. Faljáró azonnal mozdult, abban a pillanatban feküdt le, amikor a hold újra elõbukkant. Felült, szélesre tárt karokkal nyújtózkodott, és intett az õrnek. Felállt, lopva körülnézett, és elvette az egyik alvó lándzsáját. Mély levegõt vett, és ásítozva átsétált a tisztáson.

– Nem tudok aludni – mondta az õrnek –, nedves a föld. – Még mindig jobb, mint itt állni – morgott az õr. – Miért ne? – ajánlotta föl Faljáró. – Menj, pihenj le, majd én õrködöm. – Rendes tõled – mondta a katona. – De nemsokára úgyis leváltanak. – Ahogy akarod – ásított újra Faljáró. – Még nem láttalak – mondta a katona. – Melyik csapatba tartozol? Faljáró elvigyorodott. – Képzelj el egy embert, olyan az arca, mint egy

bibircsókos disznónak, és az agya, mint egy retardált galambnak. – Gideus Dün – mondta a katona. – Balszerencse. – Láttam már rosszabbat is – társalgott Faljáró. – Én még nem – felelte az õr. – Kell, hogy legyen egy hely, ahol tenyésztik ezeket a hülyéket. Úgy értem, miért támadjuk meg a sathulikat? Mintha nem lenne elég átokverte bajunk Kodában, Megáll az ész! – Az enyém is – mondta Faljáró. – De amíg fizetnek...

– Miért, te megkaptad a zsoldot? Én négy hónapja várok rá! – háborodott fel a másik. – Csak tréfáltam – mondta gyorsan Faljáró. – Persze, hogy nem fizettek. – Ezzel ne tréfálj, ember, így is épp elég bajunk van. A másik õr csatlakozott hozzájuk. – Cal, ez már a váltás? – Nem, nem tudott aludni. – Hát, én felkeltem õket. Már eleget ácsorogtam itt! mondta a második katona. – Ne légy bolond – tanácsolta az

elsõ. – Ha megbotoznak.

felkelted

Gideust,

– Miért nem pihensz le? – kérdezte Faljáró. – Majd én õrködöm, már úgyis felébredtem. – A fenébe is, azt hiszem, megteszem – mondta az elsõ. Két lábon járó hulla vagyok már. Kösz, haver – csapott Faljáró vállára, majd elvonult a többiek közé aludni. – Ha le akarsz dõlni az erdõ szélén, felkeltelek, amikor készülõdik a váltás – javasolta Faljáró. – Nem, köszönöm. Legutóbb, amikor az õrt alva találták, Gideus

felakasztatta. A fattyú! kockáztatom.

Ezt

nem

– Ahogy akarod – mondta közönyösen, dobogó szívvel Faljáró. – A rohadékok megint letiltották a szabadságokat – mondta az õr. – Négy hónapja nem láttam a feleségemet meg a kölyköket. – Faljáró a kezébe vette a tõrét. – Nehéz az élet a farmon. Átkozott adók! Mindegy, legalább élek. – Igen, ez is valami – bólogatott Faljáró. – Moslék ez az élet, nem? És bármikor Kodába küldhetnek minket, hogy öljük meg a magunkfajtát.

Moslék az egész! – Igen. – Faljáró felemelte a háta mögött a tõrét, készen arra, hogy a másik torkába döfje. A katona átkozódni kezdett. – Mégis megfogadom a tanácsodat – mondta. – Ez a harmadik éjszaka, hogy õrségre beosztanak. De megígéred, hogy felkeltesz? – Megígéremmegkönnyebbülten Faljáró.

mondta

De ekkor Pogány lépett elõ az árnyékból, és tõre egyetlen pillanat alatt felhasította az õr torkát. Faljáró azonnal cselekedett, felfelé döfött, a

penge az állcsont alatt hatolt a katona nyakába, és markolatig nyomta az agyba. A férfi egyetlen hang nélkül esett össze, de Faljáró még látta az utolsó pillantását, és elfordult. – Pogány odaugrott hozzá. – Szép munka volt. Szabadítsuk ki a foglyokat, és tûnjünk el innen. – Jó ember volt – suttogta Faljáró. Pogány megragadta a vállát. – Sok jó ember halt meg Kodában. Szedd össze magad. Menjünk! A két fogoly néma csendben nézte végig a gyilkosságokat. Mindketten a sathulik törzsi ruháját viselték, arcukat

félig eltakarta a burnusz. Pogány odalépett hozzájuk, kése darabokra szelte a köteleiket. Faljáró csatlakozott hozzá, letérdelt az elsõ harcos mellé, aki elhúzta a burnuszt az arca elõl, és mély levegõt vett. Erõs, sötét arc bukkant elõ, görbe orr ült a dús fekete szakáll felett, mélyen ülõ szeme feketén villant a holdfényben. – Miért? – kérdezte. – Majd késõbb beszélünk – mondta Faljáró. – A lovaink arra vannak. Csendben mozogjatok. A két sathuli követte õket az erdõ sötétjébe. Egy perccel késõbb megtalálták Beltert és a lovakat.

– Most mondd el, miért – kérte a sathuli. – Azt akarom, hogy vezessetek el a táborotokba. Beszélni akarok a sathulikkal. – Nincs semmi mondanivalód, amit meghallgatnánk. – Ezt nem tudhatod elõre. – Tudom, hogy drenai vagy, és ez elég. – Semmit nem tudsz – mondta Faljáró, levette a sisakot a fejérõl és messzire hajította. De most nem vitatkozom. Szállj fel a lóra, és vigyél

el a népedhez. – Miért tenném? – Mert az vagyok, aki. Tartozol nekem. – Semmivel nem tartozom. Nem kértem, hogy szabadíts ki. – Nem arról a tartozásról beszélek. Figyelj rám, ember gyermeke! A holtak hegyérõl tértem vissza a századok ködén át. Nézz a szemembe! Látod Sheol rémségeit? Joachimmal vacsoráztam, a legnagyobb sathuli herceggel. Elviszel a hegyeitek közé, és majd az uratok dönt. Joachim lelkére, ennyivel tartoztok!

– Könnyû a híres Joachimra hivatkozni – mondta a férfi, de látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát –, hiszen már több, mint száz éve halott. – Nem halt meg – mondta Faljáró –, és a lelke elborzad a sathuli gyávaság láttán. Megkért, hogy adjak nektek egy esélyt, hogy magatokra találjatok, rajtatok múlik, éltek-e vele. – És mit mondasz, te ki vagy? – Megtalálod a képmásomat a sírtermetekben, ott állok Joachim mellett. Nézz rám, ember, és mondd meg, ki vagyok! A sathuli bizonytalanul megnyalta a

szája szélét, telve babonás félelemmel. – A Bronzgróf? – Regnak vagyok, a Bronzgróf. És most vezess! Egész éjjel lovagoltak. A delnochi hágónál balra fordultak, át számtalan hágón, be a hegység szívébe. Négy alkalommal állították meg õket sathuli õrjáratok, de mindig továbbmehettek. Végül délben, amikor a nap a legmagasabbra emelkedett, belovagoltak a rejtett völgy mélyét megtöltõ, ezernyi fehér házból álló városba. Egyetlen épület emelkedett a többi fölé, a sathuli hercegi palota.

Faljáró még soha nem járt itt. A drenaik közül csak kevesen kaptak ide meghívást. Gyerekek gyülekeztek az út szélén, hogy megbámulják õket, és ahogy közelebb értek a palotához, ötven görbe kardot és fehér köpönyeget viselõ harcos sorakozott fel két oldalt mellettük. A palota kap ujában keresztbe font kézzel egy magas, széles vállú, büszke arcú férfi várt rájuk. Faljáró megállította lovát a kapu elõtt és várt. A férfi leengedte a kezét és elõrelépett, sötétbarna szemét Faljáró szemébe mélyesztette. – Azt állítod, hogy halott ember vagy? – kérdezte a sathuli. Faljáró várt,

nem szólalt meg. – Ha ez igaz, nem bánod, ha keresztüldöflek a kardommal? – Meghalhatok, mint bárki más – mondta Faljáró. – Egyszer már meghaltam. De nem te fogsz megölni, ne játszadozzunk hát a szavakkal. Engedelmeskedj a saját vendégfogadó törvényeiteknek, és kínálj ebéddel. – Jól játszod a szerepedet, Bronzgróf. Szállj le a lóról és kövess. A palota nyugati szárnyához vezette õket, egy márványfürdõbe, hogy lemossák az út porát. Férfiszolgák álltak rendelkezésükre, akik illatszereket szórtak a vízbe. Belter

nem szólalt meg. – Nem maradhatunk sokáig, gróf úr – mondta Pogány. Mennyi idõt adsz nekik? – Még nem döntöttem el. Pogány belemártózott a meleg vízbe, a fejét is a felszín alá dugta. Faljáró egy szolgát szólított és szappant kért. A férfi meghajolt, elhátrált majd egy kristályedénnyel tért vissza. Faljáró a fejére öntötte az edény tartalmát, majd tükröt és borotvát kért, és megborotválkozott. Fáradt volt, de kezdte jobban érezni magát. Amikor felsétált a márványlépcsõn, egy szolga szaladt elé, és köntöst terített a vállára.

Ezután egy hálószobába vezették, ahol megtalálta gondosan kikefélt ruháit. Elõvett egy tiszta inget a zsákjából, gyorsan felöltözött, és a fejére tette bõr hajpántját. Hirtelen meggondolta magát, levette a bõrpántot, és addig kutatott a zsákban, amíg meg nem találta az opállal díszített ezüstpántot. Feltette, és egy másik szolga tükröt hozott. Faljáró megköszönte, elégedetten nyugtázta a férfi szemébõl áradó csodálatot. Felemelte a tükröt és megnézte magát. Elhiszik neki, hogy õ Rek, a harcos gróf?

Pogány adta az ötletet, amikor arról beszélt, hogy az emberek mindig könnyen elhiszik, hogy a másik erõsebb, gyorsabb, ügyesebb, mint õk. Azt mondta, hogy Faljáró képes elhitetni, hogy herceg, orgyilkos vagy tábornok. Akkor már miért ne egy halott hõs? Hisz ki hazudik?

bizonyíthatja

be,

hogy

Faljáró kilépett a szobából. Az ajtó elõtt álló dárdás harcos fejet hajtott, és intett, hogy kövesse. Egy tágas terembe vezették Faljárót, ahol a kapuban már látott fiatal férfi várt rá a két megmentett sathuli és egy fakó barna

köntöst viselõ öreg társaságában. – Üdvözöllek – mondta a sathuli vezér. – Van itt valaki, aki nagyon szeretne találkozni veled. – Az öregre mutatott. – Õ Raffir, szent ember. Joachim Sathuli vérébõl származik, a történelem szakértõje. Lenne néhány kérdése Dros Delnoch ostromáról. – Szívesen válaszolok bármilyen kérdésre. – Biztos vagyok benne. Egy másik hasznos képességgel is rendelkezik Raffir, képes szót érteni a holtak szellemével. Ma este szertartást tartunk, biztos vagyok benne, hogy örömmel csatlakozol hozzánk.

– Természetesen. – A magam részérõl – mondta a sathuli – már nagyon várom. Sokszor hallgattam Raffir lélekbeszédét, gyakran tettem fel kérdéseket. De lehetõvé tenni, hogy régi barátok találkozhassanak... ez büszkeséggel tölt el. – Beszélj nyíltan, sathuli! – szólt Faljáró. – Nincs idõm gyermekjátékokra. – Ezer bocsánat, nemes vendég. Csak azt akartam mondani, hogy Raffir lelki vezetõje nem más, mint barátod, a nagy Joachim. Érdeklõdéssel hallgatom majd a beszélgetéseteket.

*

– Ne ess kétségbe – mondta Pogány a fel-alá járkáló Faljárónak. A szolgákat elküldték, a hírektõl elkeseredett Belter a rózsakertben sétált. – Akkor jön el a kétségbeesés ideje – mondta Faljáró –, amikor minden más kudarcot vallott. Most ez a helyzet. – Biztos vagy benne, hogy az öreg nem szélhámos? – Mit számít az? Ha szélhámos, a

herceg megparancsolja, hogy nevezzen hazugnak. Ha nem az, Joachim szelleme nevez annak. Nincs kibúvó. – Kijelenthetnéd, hogy az öreg csaló – próbálkozott Pogány minden meggyõzõdés nélkül. – Nevezzek csalónak egy szent embert a saját templomukban? Inkább nem. Még a vendégbarátság se védene meg. – Nem szeretnék Belterként károgni, de a te ötleted volt. Végig kellett volna gondolnod minden eshetõséget. – Gyûlölöm, amikor Belter szavait szajkózod.

– Abbahagynád a járkálást? Egyél gyümölcsöt inkább! Pogány egy almát dobott felé, de Faljáró elejtette. Kinyílt az ajtó, és Belter lépett be. – Bajban vagyunk, ennyi és nem több. Faljáró egy kényelmes bõrszékbe roskadt. – Szép kis éjszaka lesz... – Vihetünk fegyvert? – kérdezte Pogány. – Ha akarsz – mondta Belter –, de még téged sem tudlak elképzelni, hogy kiverekedned magad ezer sathuli közül. – Nem szeretnék úgy meghalni, hogy

nincs fegyver a kezemben. – Bátor szavak – dünnyögte Faljáró. – Azt hiszem, megeszem az almát. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy nincs egy alma a gyomromban. Befejeznétek a beszélgetést a halálról? Idegesít. A beszélgetés céltalanul folytatódott, mígnem egy szolga kopogtatott az ajtón, és kérte, kövessék. Faljáró megkérte a szolgát, várjon, és a falon lógó teljes alakos tükörhöz lépett. Megnézte a tükörképét, meglepetten látta, hogy mosolyog. Drámai hatást keresve a vállára dobta a köpenyét, és megigazította az opálköves

ezüstpántot. – Jöjj el, Rek – mondta. – Minden segítségre szükségem van. Mindhárman elindultak a szolga után, keresztül a palotán, amíg el nem érték a templom elõcsarnokát, ahol a szolga meghajolt és távozott. Faljáró megtorpanás nélkül haladt tovább, át a hûvös árnyékok között, be a templomba. Az üléseket minden oldalon megtöltötték a hallgatag törzsbeliek, középen egy emelvényen ült a herceg és Raffir. Raffir jobb oldalán üres szék várt Faljáróra. A férfi kihúzta magát, átvonult a csarnokon. Levette a köpenyét, és gondosan a szék

hátára terítette. A herceg felállt és meghajolt. Faljáró látta, hogy rosszindulatú fények villódznak a sötét szemekben. – Üdvözlöm nemes vendégünket ezen az estén. Drenai még soha nem lépett be templomunkba, de ez a férfi azt állítja, hogy õ a nadirok átka, a Bronzgróf élõ szelleme, a nagy Joachim féltestvére, így hát illendõ, hogy ezen a szent helyen találkozzon ismét Joachimmal. – Béke legyen a lelketeken, testvérek, és nyissátok ki szíveteket az Üresség zenéje elõtt. Szólítsa meg Raffir a sötétséget!

Faljáró megborzongott, amikor a gyülekezet fejet hajtott. Raffir hátradõlt a székében, a szeme kitágult, a szembogara eltûnt. Faljáró kezdte rosszul érezni magát. – Szólítalak, lélektestvér! – kiáltotta Raffir, éles, magas, reszketõ hangon. – Jöjj el hozzánk szent lakodból! Adj nekünk bölcsességet! A templom gyertyái hirtelen vibrálni kezdtek, mintha szél süvített volna át az épületen. – Jöjj, lélektestvér! Vezess! Ismét táncba kezdtek a lángok, most sok gyertya ki is aludt. Faljáró

megnyalta az ajkát: Raffir nem volt csaló. – Ki szólítja Joachim Sathulit? – kérdezte egy mélyen rezgõ hang. Faljáró összerezzent, mert a hang Raffir torkából érkezett. – Véred vére szólít, nagy Joachim – mondta a herceg. – Vár egy férfi, aki azt állítja, hogy a barátod. – Akkor szóljon õ – mondta a szellem –, mert a te nyöszörgésedet már eleget hallgattam. – Beszélj! – parancsolta a herceg Faljáróhoz fordulva. Hallottad a parancsot.

– Te nem parancsolsz nekem, nyomorult! – csattant fel Faljáró. – Rek vagyok, a Bronzgróf, és én akkor éltem, amikor a sathulik még férfiak voltak. Joachim férfi volt és a testvérem. Mondd, Joachim, hogy tetszenek fiaid fiai? – Rek? Nem látlak. Te vagy az? – Én, testvérem. Itt az árnyak között. Te miért nem lehetsz velem? – Nem mondhatok... olyan régen... Rek! Az elsõ találkozásunk. Emlékszel a szavaidra? – Igen. És mit ér az életed, Joachim? És te azt felelted: egy törött kardot.

– Igen, igen, emlékszem. De az utolsó, a fontos szavak. Amik Dros Delnochba hívtak. – A halál várt rám az erõdben, és ezt megmondtam neked. És azt mondtam: senki nem vár rám, csak ellenség és halál. Szeretném hinni, hogy legalább néhány barátot hátrahagyok. Megkértelek, hogy fogjunk kezet, mint barátok. – Te vagy az, Rek! Testvérem! Hogy lehet, hogy te ismét élvezed az életet? – A világ nem változott. A gonosz még mindig küzd ellenünk. Szövetségesek nélküli háborút vívok, csak néhány barát áll az oldalamon.

Eljöttem hát a sathulikhoz, akár annak idején. – Mit kérsz, testvérem? – Embereket. – A sathulik nem követnek, Rek. Nem is kötelességük. Szerettelek, mert nagy ember voltál. De obszcenitás lenne, ha egy drenai vezetné a választott népet. Nehéz helyzetben lehetsz, ha ilyen kéréssel állsz elõ. De neked adom a Cheiamot, használd õket, ahogy akarod. Ó, Rek, testvérem, bár állhatnék melletted, karddal a kezemben! Még most is látom a nadirokat az utolsó falon, hallom gyûlölködõ kiáltásaikat. Férfiak

voltunk, igaz? – Férfiak voltunk – mondta Faljáró. – Még az oldalsebeddel is nagyszerû voltál. – A népemnek most rossz sora van, Rek. Bárányok, akiket kecske vezet. Használd jól a Cheiamot! Minden dolgok ura áldjon téged. Faljáró nagyot nyelt. – Téged megáldott, barátom? – Azt kaptam, amit érdemeltem. Talán találkozunk még. Szomorúság

öntötte

el

Faljárót,

térdre rogyott, könnyek csorogtak végig az arcán. Szerette volna elfojtani a zokogást, de nem sikerült. Pogány futott hozzá, talpra állította. – Mennyi gyász volt a hangjában! – mondta Faljáró. Gyerünk innét. – Várjatok! – parancsolta a herceg. – A szertartásnak még nincs vége. Pogány egy pillantásra sem méltatta, és félig cipelte, félig vezette Faljárót kifelé. Egyetlen sathuli sem állt az útjukba a szobájukba vezetõ úton. Ott Faljáró a selyemborítású ágyra fektette Faljárót, és hideg, édes vizet töltött egy kõkorsóból.

– Hallottál már ekkora bánatot? – kérdezte Faljáró. – Nem – ismerte el Pogány. – Felértékelte szememben az életet. Hogy csináltad? Az istenekre, utolérhetetlen elõadás volt. – Csak egy újabb csalás. Rosszul vagyok tõle! Mi a nagy tett abban, ha becsapunk egy megkínzott, vak lelket? Az istenekre, Pogány, már több, mint száz éve halott! Õ és Rek csak ritkán találkoztak a csata után, túl különbözõ kultúrából származtak. – De ismertél minden szót... – A gróf naplójából. Ennyi. Mindig

is érdekelt a történelem. Akkor találkoztak, amikor a sathulik megtámadták az õsömet, és Rek párviadalt vívott Joachimmal. Sokáig küzdöttek, és végül Joachim kardja eltört. Rek megkímélte, ezzel kezdõdött a barátságuk. – Nehéz szerepet választottál. Nem vagy harcos. – Nem, de erre nincs is szükség. Elég megjátszani. Azt hiszem, most lefekszem. Az istenekre, elfáradtam... és átkozottul szégyellenm magam. – Nincs okod szégyenkezni. De mondd, mi a Cheiam?

– Joachim fiai. Valami kultusz, azt hiszem, nem vagyok biztos benne. Hadd aludjak! – Pihenj, Rek. Megérdemelted. – Magunk között nem kell így szólítanod. – De igen. Mostantól a szerepünk szerint kell élnünk. Nem ismerhettem az õsödet, de szerintem büszke lenne rád. Ehhez vasidegek kellettek. Faljáró már nem hallotta a bókot: elaludt. Pogány visszatért a külsõ szobába.

– Hogy van? – kérdezte Bekér. – Rendben. De adok egy jótanácsot, öreg: hagyj fel a gúnyos megjegyzésekkel! Mostantól õ a Bronzgróf, és ekként bánj vele! – Milyen keveset tudsz, fekete ember! – csattant föl Belter. – Nem szerepet játszik, õ a Bronzgróf. Jog és vér szerint. Azt hiszi, szerepet játszik. Hagyd. Amit most látsz, az a valóság. Én mindig is tudtam. Ez tett olyan keserûvé. Gúnyos megjegyzések? Büszke vagyok a fiúra, olyan büszke, hogy énekelni lenne kedvem. – Ne tedd – vigyorgott Pogány. – Olyan a hangod, mint egy beteg hiénáé.

Faljáró a szájára tapadó durva kéz érintésére riadt Nem volt kellemes az ébredés. Ezüst holdsugarak áramlottak be a nyitott ablakon, szél libegtette a csipkefüggönyöket, de a fölé hajoló férfinak csak az árnyékát látta. – Hallgass! – figyelmeztette egy hang. – Nagy veszélyben vagy. – Elvette a tenyerét, és leült az ágyra. Faljáró lassan felült. – Veszélyben? – suttogta. – A herceg elrendelte a halálodat. – Kedves. – Azért jöttem, hogy segítsek rajtad.

– Örömmel hallom. – Ez nem tréfa, gróf úr. Magir vagyok, a Cheiam parancsnoka, és ha nem indulsz el azonnal, ismét a Holtak Termében találhatod magad. – Induljak, hova? – Ki a városból. Ma este. Van egy táborunk a hegyekben, ott biztonságban leszel. – Halk kaparászó hang hallatszott az ablak felõl, mint amikor kötél súrlódik a kõhöz. – Túl késõ! – suttogta Magir. – Itt vannak. Elõ a kardod! Faljáró átmászott az ágyon, kirángatta a pengét a tokjából. Egy

sötét árny ugrott be az ablakon, de Magirral találta magát szemben, és a férfi görbe tõrét felfelé döfte. Rémisztõ sikoltás verte fel az éjszaka csöndjét. Amikor a következõ két orgyilkos is bemászott a szobába, Faljáró torka szakadtából felüvöltött, elõreugrott és meglendítette a kardját. A kard húsba hatolt, az érkezõ egyetlen hang nélkül esett össze. Faljáró megbotlott a testben, így éppen kikerülte a felé hajított tõrt, hanyatt esett és felfelé szúrt, egyenesen a támadó gyomrába. A férfi fájdalmas nyögéssel tántorodott hátra, és kizuhant az ablakon. – Csodálatos! – mondta Magir. – Még soha nem láttam ilyen tökéletesen

kivitelezett gördülõszúrást. Akár a Cheiam tagja is lehetnél. Faljáró hátát a falnak vetve ült, reszketõ ujjai közül kifordult a kard. Pogány rontott be az ajtón. – Jól vagy, Rek? – kérdezte. Faljáró megfordult, látta, hogy a fekete óriás ébenfa szobor alakja teljesen betölti az ajtónyílást. Az ajtóvasak megtörtén lógtak. – Ki is nyithattad volna- morgott Faljáró. – Ez a túldramatizálás egyszer megöl. – Jó, hogy mondod – szólt Pogány –, épp most öltem meg – két embert a

szobámban. Belter halott, átvágták a torkát. Faljáró talpra ugrott. – Megölték? Miért? – Megszégyenítetted a herceget – mondta Magir. – Meg kell ölnie, nincs más választása. – És Joachim szelleme? Akkor miért kellett megidézni? – Erre nem felelhetek, gróf úr. Most menned kell. – Mennem? Megölte a barátomat, talán az egyetlen embert, akit barátomnak nevezhetek. Mintha az apám lett volna. Menjetek, hagyjatok

magamra, mindketten! – Ne csinálj semmi ostobaságot – figyelmeztette Pogány. – Ostobaságot? Minden ostobaság. Az élet egy komédia, ostoba, beteges komédia, ahol bolondok játszák a szerepeket. Nos, ennek a bolondnak elege van. Kifelé! Faljáró gyorsan felöltözött, felcsatolta a kardszíjat, a kardot a kezébe fogta. Az ablakhoz lépett, kihajolt. Egy kötél lengedezett az esti szélben, Faljáró megfogta, kilépett az ablakon, és gyorsan váltakozó fogásokkal érkezett a lenti udvarra.

Négy õr figyelte néma csendben, amikor leérkezett a márvány kövezetre. Az udvar közepére sétált és felnézett a herceg lakosztályának ablakaira. – Gyávák hercege, gyere elõ! – kiáltotta. – Hazugságok és csalások hercege, mutasd magad! Joachim birkának nevezett. Gyere elõ! Az õrök egymásra néztek, de nem mozdultak. – Élek, herceg. A Bronzgróf él! Minden orgyilkosod halott, és nemsokára te is csatlakozol hozzájuk. Gyere vagy ott rombolom le a lelkedet, ahol vagy! Gyere!

Az ablak függönye meglebbent, és elõbukkant a vörös arcú, haragos herceg. A faragott kõpárkányra hajolt és lekiáltott a katonáinak. – Öljétek meg! – Gyere, és ölj meg magad, sakál! – üvöltötte Faljáró. Joachim a barátjának nevezett, és az vagyok. Magad hallottad a saját templomodban, és mégis orgyilkosokat küldtél ellenem. Gerinctelen disznó! Bemocskolod á saját õsödet, és megszeged a vendégfogadás törvényeit. Féreg! Gyere le! – Hallottátok! Öljétek meg! – sivította a herceg. Az õrök

megindultak, elõreszegezett lándzsákkal. Faljáró leeresztette a kardját. Kék szemének pillantása a legelöl haladó katonára szegezõdött. – Nem harcolok ellenetek – mondta. – De mit mondok Joachimnak, amikor legközelebb találkozom vele? És mit mondtok ti, amikor a Sheolba vezetõ úton találkoztok vele? – A férfi tétovázott. Ebben a pillanatban Pogány érkezett Faljáró mögé az udvarra, két kardja a kezében. Magir követte. Az õrök felkészültek a rohamra. – Hagyjátok! – kiáltotta Magir. – Nemes férfi, és a kihívás elhangzott.

– Gyere le, gyávák hercege! – ordította Faljáró. – Eljött az idõd. A herceg kilépett a párkányra, és leugrott a tíz lábnyira alatta fekvõ udvarkövekre. Az õrséghez lépett, elvette egyikük görbe kardját, a súlypontját próbálgatta. – Most meghalsz – zihálta a herceg – Tudom, hogy hazudtál. Nem a rég halott gróf vagy, csak egy csaló. – Bizonyítsd be! – csattant föl Faljáró. – Lépj elõre! Én vagyok a valaha élt legnagyobb kardforgató, visszafordítottam a nadirok hordáit, eltörtem Joachim Sathuli kardját. Lépj elõre, és halj meg!

A herceg megnyalta a szája szélét, és a lángoló szemekbe nézett. Izzadság csurgott le az arcán, tudta, hogy sorsa megpecsételõdött. Az életet hirtelen nagyon értékesnek érezte, és magát sokkal fontosabb embernek annál, hogy egy föld alól érkezõ démonnal küzdjön. A keze remegni kezdett. Érezte az emberei pillantását, felnézett, és látta, hogy az udvart sathuli harcosok töltik meg. Mégis egyedül volt, senki sem sietett a segítségére. Támadnia kellett, de ez egyenértékû a halállal. Vad sikollyal felemelte a kardját, elõrevetette magát. Faljáró a herceg szívébe döfte a kardját, majd kihúzta, amikor a test a

kõre zuhant. Magir lépett Faljáró mellé. – Most menned kell – mondta. – A hegyekbõl kiengednek, de követni fognak, hogy bosszút álljanak a haláláért. – Nem érdekel – mondta Faljáró. – Azért jöttem, hogy megnyerjem õket az ügyemnek. Nélkülük úgyis veszítettünk. – Tiéd a Cheiam, barátom. A pokolba is követni fogunk. Faljáró lenézett a halott hercegre. – Még csak nem is próbált küzdeni, csak belerohant a halálba.

– Kutya volt, kutyának kölyke. Köpök rá – mondta Magir. – Nem volt méltó hozzád, uram, bár mindannyiunk közül õ volt a legjobb kardforgató. – Õ? – kérdezte döbbenten Faljáró. – Igen. De tudta, hogy te jobb vagy, és ez a tudat elpusztította, még mielõtt a kardod felemelted volna. – Ostoba volt. Ha... – Rek – szólalt meg Pogány. – Ideje mennünk. Hozom a lovakat. – Nem. El akarom temetni Bekért,

mielõtt távozunk. – Az embereim majd gondoskodnak róla – ígérte Magir. De a barátod bölcsen szól, majd én idehozatom a lovakat. Csak egy óra a táborunk, ott pihenhetsz, és beszélünk a terveidrõl. – Magir? – Igen, uram. – Köszönöm. – Ez a kötelességem, uram. Azt hittem, gyûlölni fogom a feladatot, mert a Cheiam nem kedveli a drenaikat, de te igaz férfi vagy.

– Mondd, mi a Cheiam? – Mi vagyunk a Vérivók, Joachim fiai. Csak egy istent tisztelünk, Shallit, a halál istenét. – Hányan vagytok? – Csak százan, uram. De ne a létszámunk alapján ítélj meg bennünket – számold inkább a halott ellenséget, akiket hátrahagyunk.

+ 17.

A férfit nyakig betemették, még a le is döngölték körülötte a száraz földet Hangyák mászkáltak az arcán, a nap kegyetlenül tûzött kopaszra borotvált fejére. Hallotta a közeledõ lovak zaját, de nem tudta megfordítani a fejét – Pestis rád és a családodra! – kiáltotta. Azután meghallotta, hogy valaki leszáll a nyeregbõl, és üdítõ árnyék vetült rá. Felnézett, egy magas férfi állt elõtte fekete tunikában és lovaglócsizmában, de az arcát nem látta. Egy nõ vezette mögötte a lovakat. Az érkezõ lekucorodott.

– A Farkasok sátrát keressük – mondta. Az eltemetett férfi kiköpött egy hangyát a szájából. – Na és? – kérdezte. – Mi közöm hozzá? Gondolod, hogy útjelzõnek hagytak itt? – Gondolkozom kiássalak-e.

rajta,

hogy

– Ne fáradj. A hegyek tele vannak Teherhordó Patkányokkal, és nem vennék jó néven a beavatkozásodat. Teherhordó patkányoknak a Zöld Majom törzsének tagjait csúfolták, miután egy kétszáz évvel ezelõtti csatában elvették a pónijaikat, és arra

kényszerültek, hogy a saját hátukon vigyék a csomagjaikat. A többi törzs soha nem felejtette el a csúfságot, és nem engedték, hogy a Majmok valaha is megfeledkezzenek róla. – Hányan vannak? – kérdezte Tenka. – Ki tudja? egyformának tûntek.

Nekem

mind

Tenka bõrkulacsot tartott a férfi szájához, a rab mohón ivott. – Te melyik törzsbe tartozol? – kérdezte Tenka. – Örülök, hogy a kérdést azután tetted fel, hogy megitattál – mondta a

férfi. – Subodai vagyok a Lándzsáktól. Tenka bólintott. A Lándzsákat gyûlölték a Farkasfejek, hiszen a harcosaik legalább olyan vadak, kegyetlenek és hatékonyak voltak. A nadirok ritkán tisztelik az ellenfelet. A legyõzött ellenségre megvetéssel tekintettek, az erõsebbre gyûlölettel. A Lándzsák, bár nem voltak egyértelmûen erõsebbek, az utóbbi csoportba tartoztak. – Hogyan került egy Lándzsa a Teherhordó Patkányok kezei közé? – kérdezte Tenka. – Balszerencse – felelte Subodai, és

újabb hangyákat köpött ki. – A lovam eltörte a lábát és négyen ugrottak rám. – Csak négyen? – Nem éreztem jól magam! – Azt hiszem, kiáslak. – Nem túl bölcs döntés, Farkasfej! Lehet, hogy meg kell öljelek. – Nem aggaszt egy olyan ember, aki hagyta, hogy négy Patkány elfogja. Renya, ásd ki. Tenka visszavonult, keresztbe tett lábbal leült, és a hegyeket figyelte. Nem tapasztalt semmi mozgást, de

tudta, hogy figyelik. Kinyújtóztatta hátát, ami még mindig fájt, bár az elmúlt öt napban sokat javult. Renya elkaparta a földet, kiszabadította a férfi összekötözött karját. Amikor a karok szabaddá váltak, a férfi ellökte, és maga mászott ki a gödörbõl. Renyát szóra sem méltatta, Tenka mellé lépett és leguggolt. – Úgy döntöttem, nem öllek meg – mondta Subodai. – Lándzsához képest bölcs vagy – mondta Tenka, de nem vette le tekintetét a hegyrõl.

– Ez igaz. Látom, az asszonyod drenai. Túl puha! – Szeretem a puha asszonyokat. – Ebben van valami – ismerte el Subodai. – Eladsz nekem egy kardot? – Mivel fizetsz? – A Patkányok egyik lovával. – Nagylelkûségedet csak az önbizalmad múlja felül jegyezte meg Tenka. – Pengetáncos vagy, a drenai félvér – állapította meg Subodai, levette a szõrmekabátját, és újabb hangyákat

söpört le izmos testérõl. Tenka nem válaszolt, nézte, hogyan verik fel a port a hegyekben a lóra kapó emberek. – Négynél többen vannak – mondta Subodai. – A kard...? – Távoznak – mondta Tenka. – Majd visszajönnek, ha még többen lesznek. – Felállt, a lovához sétált és felpattant a nyeregbe. – Viszontlátásra, Subodai. – Várj! – kérte a nadir. – A kard? – Még nem fizetted ki az árát. – Idõvel megteszem.

– Nincs idõm. Mi mást tudsz felajánlani? Subodai csapdába került. Ha fegyvertelenül marad, egy órán belül meghal. Fontolgatta, hogy Tenkára vesse magát, de elvetette az ötletet, a kék szemek túl nagy önbizalommal néztek a világra. – Semmim nincs – mondta. – De ha van valami ötleted, meghallgatom. – Légy a szolgám tíz napig, és vezess el a Farkasokhoz javasolta Tenka. Subodai megköszörülte a torkát és kiköpött. – Ez csak egy kicsit hangzik jobban, mint itt meghalni. Tíz napig,

azt mondod? – Tíz napig. – A mai is beleszámít? – Igen. – Akkor beleegyezem. – Subodai felemelte a kezét, Tenka megfogta, és felrántotta a férfit maga mögé a nyeregbe. Örülök, hogy az apám ezt nem élhette meg – morogta a nadir. Ahogy észak felé vágtattak, Subodai az apjára gondolt. Erõs férfi és kiváló lovas volt, csak micsoda temperamentum!

A szenvedélyes vére ölte meg. Egy lóverseny után, amit Subodai nyert meg, az apja azzal vádolta, hogy meglazította a nyeregszíjat az õ lován. A vita verekedésbe torkollott, elõkerültek a kések. Subodai még mindig emlékezett apja meglepett arcára, amikor a kése a mellkasába hatolt. Egy férfinak mindig tudnia kell, mikor uralkodjon magán. A nadir megfordult a nyeregben, Renyát méregette. Szép nõ! Nem a sztyeppéra való, de sok minden másra jó lesz. Még kilenc napig szolgálja a Pengetáncost. Utána megöli, és elveszi

az asszonyát. A lovak felé fordította a figyelmét. Nagyszerû állatok. Hirtelen elvigyorodott, elöntötte az életöröm. A nõt elveszi, a lovakat megtartja. Mindkettõt érdemes meglovagolni.

*

Lake erõsen izzadt, ahogy tekerni kezdte a vaskos fafogantyút, megfeszítve a balliszta íveit, és

hátrahúzta a bõrszíjból fonott íjhúrt a kampóra. Egy bõrkötényes fiatalember átnyújtott egy ötven nyílvesszõbõl álló, lazán összekötözött köteget, amit Lake a vájatba helyezett. Harminc lépésnyire a terem másik végében két segéd vastag faajtót erõsített a falra. Ananais egy sarokban ült, hátát a régi istálló hûvös, szürke kõfalának vetette. A masina elõkészítése idáig tíz percet vett igénybe. Felemelte az álarcot, és megvakarta az állat. Tíz perc ötven vesszõért! Egyetlen íjász is kilõ kétszer ennyit fele ennyi idõ alatt. De Lake lelkesen dolgozott, és Ananais nem akarta elkedvetleníteni.

– Kész? – kérdezte Lake a segédeit a túlvégen. Mindketten bólintottak, és gyorsan hatalmas, zabbal teli zsákok mögé rejtõztek. Lake jóváhagyást kérõén Ananaisra nézett, majd meghúzta a kioldózsinórt. A vaskos kar fellendült, és az ötven vesszõ a tölgyfa ajtóba csapódott, némelyik át is fúrta, és szikrákat csiholt a falból. Ananais odalépett, az ütõerõ elkápráztatta. Az ajtó tönkrement, a közepe, ahol a nyílvesszõk harmada célba talált, teljesen bezúzódott. – Mit gondolsz? – kérdezte Lake aggodalmasan.

– Nagyobb szórás kellene – mondta Ananais. – Ha ezt rohamozó Dúvadakra lõttük volna, a vesszõk fele ugyanazt a két állatot sebesíteti meg. Vízszintesen kellene kiterjeszteni a szórást, meg tudod csinálni? – Azt hiszem. De tetszik? – Van parittyagolyód? – Igen. – Töltsd meg azzal. – Az tönkreteszi a szerkezetet – tiltakozott Lake. – Nyílvesszõkre terveztem.

Ananais átkarolta a fiatalabb férfi vállát. – Pusztításra tervezted, Lake. Próbáld ki. Az egyik segéd egy zsákot cipelt oda, és több száz, kavics méretû ólomdarabot szórt a réztartályba. Most Ananais húzta fel a szerkezetet, és négy percen belül a fegyver kilövésre készen állt. Ananais oldalra lépett, kézbe vette a kioldózsinórt. – El az útból – mondta. – És felejtsétek el a zsákokat. Menjetek ki az ajtón. – A segédek kisiettek, és Ananais meghúzta a kötelet. A kar fellendült, és a lövedékek az ajtóba csapódtak. A fülsüketítõ zaj közepette

az ajtó darabokban hullott a padlóra. Ananais ránézett a bõrbõl készült kilövõre, látta, hogy elszakadt. – Jobb, mint a nyílvesszõk, ifjú Lake – mondta, miközben az alkotó a szerkezethez ugrott és vizsgálgatni kezdte borhúrt és a vájatot. – Majd bronzból készítem a tartályt – mondta Lake –, és növelem a szórást. És mindkét oldalon szükségünk lesz felhúzó szerkezetre. – Mikorra készül el az elsõ? – kérdezte Ananais. – Az elsõ? Már három készen van. A kiigazításokat egy nap alatt elvégzem.

– Jó munkát, fiú! – Jobban aggaszt, hogy hogyan juttatjuk fel õket a völgybe. – Emiatt ne aggódj, az elsõ csatában nem lesz szükség rájuk. Vitesd fel õket a hegyekbe, Galand majd megmutatja, hova. – De segíthetnének, hogy tartsuk a várost! – vitatkozott emelt hangon Lake. Ananais karon fogta, kivezette az istállóból, ki a tiszta éjjeli levegõre. – Jobb, ha elfogadod, fiú: semmi nem segíthet, hogy tartsuk a várost. Nincs elég emberünk. Túl sok a hágó és az ösvény. Ha sokáig várunk,

bekerítenek bennünket. Jók a fegyverek, és felhasználjuk õket, de késõbb. Lake haragját tompa, fáradt beletörõdés váltotta fel. Napok óta dolgozott, nem pihent, küzdött, hogy találjon valamit, bármit, ami megfordíthatja a küzdelmet, de titokban mindig is tudta, hogy nem sikerülhet. – Nem védhetjük meg a várost – mondta végül. – A városokat újjá lehet építeni – felelte Ananais. – De sokan nem lesznek hajlandók

távozni. Attól maradni akar.

tartok,

a

többség

– Akkor meghalnak, Lake. Lake levette a bõrkötényét, és leült egy hordóra. Kemény golyóvá gyúrta a kötényt, és a lába mellé ejtette. Ananais együtt érzett vele, tudta, hogy Lake a saját összetört álmait siratja – A fenébe, Lake, bá r lenne valami, amivel jobb kedvre deríthetnélek. Tudom, mit érzel, a világ rendje ellen való, ha minden elõny az ellenség oldalán van. Emlékszem, egyszer egy öreg tanárom azt mondta, hogy minden sötét felhõ mögött ott vár a nap, hogy halálra égethessen.

Lake elvigyorodott. – Nekem is volt egy ilyen tanárom. Egy fura öregfiú, aki a nyugati hegyek között élt egy kalyibában. Azt mondta, a világon háromféle ember van: gyõztesek, vesztesek és harcosok. A gyõztesek beképzeltsége undorította, akárcsak a vesztesek sirámai, és éppilyen undorítónak találta a harcosok ostobaságát. – És õ melyik csoportba sorolta magát? – Azt mondta, mindhármat kipróbálta, de egyik sem illett hozzá. – Õ legalább megpróbálta. Egy ember csak ennyit tehet, Lake,

megpróbálja. Mi is. Támadunk és veszteségeket okozunk. Lekötjük õket acéllal és tûzzel. És ha szerencsénk van, amikor Tenka visszaér, elsöpri õket a nadir lovasaival. – Eddig nem kényeztetett el bennünket a szerencse, mutatott rá Lake. – Te vagy a saját szerencséd kovácsa. Én nem bízom az istenekben. Soha nem is bíztam. Ha léteznek is, nagyon keveset törõdnek velünk, közönséges halandókkal. Magamban hiszek, és tudod, miért? Mert még soha nem veszítettem! Megszúrtak, megvágtak, megmérgeztek. Hurcolt már magával

vad ló, ökleit fel vadkan és harapott meg medve. De sosem veszítettem. Még az arcomat is letépte egy Dúvad, és mégis itt vagyok. Gyõzni szoktam. – Nehéz követni a példádat, Feketemaszk. Én egyszer megnyertem egy futóversenyt, és harmadik lettem birkózásban. Ó igen, és amikor gyerek voltam, megcsípett a méh, és napokig sírtam. – Megállod a helyed, Lake! Csak tanulj meg jól hazudni! Na, menjünk vissza, és dolgozzunk még a fegyvereiden.

Három napon át, hajnaltól alkonyaiig járták Rayvan és segítõi a várost, igyekeztek felkészíteni az embereket az evakuálásra. Hálátlan feladatot vállaltak. Sokan nem voltak hajlandóak költözni, néhányan még ki is nevették Rayvant a szerintük eltúlzott veszélyek miatt. Miért támadná meg Ceska a várost, kérdezték. Nincsenek is falai, felesleges megtámadni. Viták lobbantak fel, ajtók csapódtak be. Rayvan a sértések és megaláztatások ellenére fáradhatatlanul járta az utcákat. A negyedik nap reggelén a menekülõk a várostól keletre fekvõ mezõkön gyülekeztek, ingóságaikat

szekerekre rakták, a szekerek elé szamarakat, néhol lovakat, de még ökröket is fogtak. A kevésbé szerencsések a hátukon cipelték zsákokba bugyolált vagyonukat. Összesen kétezren távoztak, és kétszer ennyien döntöttek úgy, hogy a városban maradnak. Galand és Lake kivezette a menekülõket a városból, fel a hegyekben vezetõ meredek ösvényen, ahol egy rejtett völgyben háromszáz ember már menedékhelyeket épített a számukra. Lake fegyverei olajos bõrbe csavarva a menet elején, hat szekéren utaztak.

Rayvan, Decado és Ananais nézték a távozókat. Rayvan megcsóválta a fejét, átkozódott, majd megfordult, és egyetlen szó nélkül visszasétált a tanácsterembe. A két férfi követte, és amikor beértek, Rayvan kitört: – Mi a káosz járhat a fejükben? – dühöngött. – Nem látták, nem hallották Ceska rémtetteit? Néhányuk évek óta a barátom. Értelmes, megbízható emberek. Meg akarnak halni? – Ez nem olyan egyszerû, Rayvan – mondta halkan Decado. – Nem értik a gonoszt, elképzelhetetlennek tartják, hogy Ceska az egész várost felkoncolja. Ennek szerintük semmi

értelme. És azt kérdezed, nem látták-e Ceska rémtetteit. Nem! Láttak félkarú embereket, de könnyû feltenni a kérdést, vajon nem érdemelte meg? Hallották, hogy máshol éheznek, hogy járványok vannak, de Ceska erre mindig talált magyarázatot. Kivételes tehetséggel tudja másra hárítani a felelõsséget. És az igazat megvallva, nem is akarják tudni. A legtöbb ember számára az élet az otthona és a családja, hogy lássa, hogyan növekszenek a gyerekek, és remélje, hogy a következõ év jobb lesz. Dél-Ventriában egy e gész közösség él egy vulkanikus szigeten. A hegy minden tíz évben forró port és égõ

sziklákat köpköd, százakat megöl. Mégsem költöznek el, mindig meggyõzik magukat, hogy a legrosszabbon már túl vannak. Ne kínozd magad, Rayvan. Megtettél mindent, amit lehetett. Többet, mint amit bárki elvárhat tõled. A nõ összegörnyedt a székében és megrázta a fejét. – Nem sikerült. Több, mint négyezer ember meg fog halni, szörnyûséges halállal. És mindez azért, mert elindítottam egy háborút, amit nem nyerhetek meg. – Ostobaság! – mondta Ananais. – Miért kínzód magad? A háború azért kezdõdött, mert Ceska emberei

beözönlõttek a hegyek közé, és ártatlan embereket öldöstek. Te csak a tieidet védted. Hol a pokolban lennénk most, ha hagynánk az ilyen gyalázatot? Nekem sem tetszik a helyzet, jobban bûzlik, mint egy tíznapos disznótetem nyáron, de nem én tehetek róla. Te sem vagy hibás. Felelõst keresel? Hibáztasd az embereket, akik megszavazták az uralmát. Hibáztasd a katonákat, akik most is engedelmeskednek neki. Hibáztasd a Sárkányt, mert nem döntötte meg az uralmát, amikor tehette volna. Hibáztasd az anyját, mert megszülte. Ebbõl elég! Minden férfinak és nõnek megvolt a választási lehetõsége. Sorsuk a saját kezükben van. Nem te felelsz értük.

– Nem vitatkozom veled, Feketemaszk. De valakinek ebben a szörnyû sorban vállalnia kell a felelõsséget. Azt mondod, nem én okoztam a háborút. De kineveztem magam a vezetõjüknek, és minden halál az én fejemre száll. Másként nem is akarnám. Érted? – Nem – mondta õszintén Ananais –, de elfogadom. – Én megértem – mondta Decado –, de most azokkal az emberekkel kell törõdnöd, akik hittek a szavadnak, és felköltöztek a hegyekbe. A kívülrõl érkezett menekültekkel együtt legalább hétezer ember van fent. Élelmezési és

egészségügyi nehézségeket kell megoldani, betegeket, sebesülteket ellátni. Ki kell dolgoznunk a kapcsolattartási módszereket. Raktárakat kell felállítani. Ehhez szervezõkészség kell és emberek. És minden egyes beteg vagy sebesült, akit elveszítünk, eggyel kevesebb harcost jelent Ceska ellen. – Ott leszek, és megszervezem – ígérte Rayvan. – Van legalább húsz asszony, akikre számíthatok. – Minden tiszteletem – mondta Ananais –, de férfiakra is szükséged lesz. Az összezsúfolt emberek könnyen összevesznek, lesznek, akik azt hiszik,

kevesebbet kaptak, mint a fejadagjuk. A menekültek között sok a gyáva, és a gyávák gyakran erõszakos zsarnokok. Lesznek tolvajok is, és ahol ennyi nõ van, akad majd férfi, aki ki akarja használni a helyzetet. Rayvan zöld szeme haragosan villogott. – Ezt mind tudom kezelni, Fetekemaszk. Hidd el! Az én szavamat senki nem kérdõjelezi meg. Álarca mögött Ananais elvigyorodott. Rayvan hangjából mennydörgés szólt, száját összeszorította, mellkasát kidüllesztette. Valószínûleg igazat mond, elég bátor hozzá. És a környék

bátor emberei veszélyesebb ellenséggel küzdenek. Az elkövetkezõ napokban Ananais megosztotta a figyelmét a külsõ hegyláncot védõ kis csapat és a belsõ gyûrû körüli erõd építése között. Eltorlaszolták a völgybe vezetõ kisebb ösvényeket, és a nagyobb átjárók elé sietõs barikádokat emeltek. A napvilág órái alatt a kemény munkához szokott hegyi emberek az építkezésen dolgoztak, köveket görgettek le a hegyrõl és a völgy szájánál beékelték õket. A fal lassan növekedett. Az ügyes kezû építõk felvonócsigákat és fatornyokat emeltek, a nagyobb szikladarabokat kötélen húzták fel és

illesztették a helyére, cementként agyagot és kõport használtak. A magas, sötét hajú, kopaszodó, fáradhatatlan fõépítész, a tervezõ, Leppoe Vagriából származott. Az emberek gyakran kerülték, mert ha egy statikai vagy építési probléma megoldása kötötte le, keresztülnézett mindenkin, nem vett tudomást senkirõl. Ha megtalálta a megoldást, elõbukkant meleg, barátságos természete. Kevesen tudtak lépést tartani munkatempójával, gyakran egész éjszaka dolgozott, terveket készített, vagy átvette az elõmunkás szerepét, és keményen hajtotta az embereket a holdfényben.

Amikor a fal már majdnem készen állt, Leppoe újabb módosítást eszelt ki. Palánkokat fektetett le és illesztett a kövek közé a belsõ oldalon, a külsõ falat pedig sima habarccsal kente be, hogy még nehezebb dolga legyen az ellenségnek. Leppoe a katapultokat a két fal közepén helyezte el, miután Lake és az általa kiképzett tizenkét ember tesztelte a távolságot és a szórást. Ólommal teli zsákokat helyeztek a fegyverek mellé és több ezer nyílvesszõt. – Elég erõsnek látszik – mondta Thorn Ananaisnak. – De nem egy Dros Delnoch!

Ananais végigsétált Madagon falánál, méregette a lehetséges támadási irányokat. A fal semlegesítette a lovasságot, de a Dúvadaknak nem jelent nehézséget átmászni rajta. Leppoe csodát mûvelt, hogy tizenöt láb magasra meg tudta építeni, de ez sem lesz elég. Harminc lépésnyire a faltól Lake fegyverei nagy károkat okozhatnak, de közelebb már semmi hasznuk. Ananais elküldte Thornt lovon Tarsk két mérföldnyire fekvõ völgyébe. Majd két férfit utasított, hogy tegyék meg futva az utat. Thorn öt perc alatt odaért, futva legalább tizenkét percre volt szükség.

A hadvezér nehéz dilemmával nézett szembe. Ceska valószínûleg egyszerre támad mindkét völgyben, és ha az egyik helyen átjut, a másik is elesett. Egy harmadik csapatot is kellene készenlétben tartani a két völgy között, és a vesztésre álló völgybe irányítani. De egy falat pillanatokon belül el lehet foglalni. A jelzõtûznek si ncs értelme, mert a két völgyet egy hegycsúcs választotta el. Leppoe találta meg a megoldást. Nappal tükröket használnak, elküldik az üzenetet a két völgy között táborozó csapatnak, akik továbbadják a másik völgynek, ha kell. Mindig kell õrséget tartani, aki a jeleket figyeli. Ötszáz

ember táborozik majd a két völgy között, és ha jön a jelzés, vad vágtába fognak. Nappal és éjszaka is elpróbálták a riadót, míg végül Ananais hiába szerette volna a felére csökkenteni a várakozási idõt, belátta, hogy ennél hatékonyabban nem lehet megszervezni. Ha elküldik a segélykérõ jelet, négy percen belül megérkezik az erõsítés. Valtaya visszavonult a hegyek közé Rayvannal együtt, õ felügyelte a kötözõszereket és a gyógyfüveket. Ananaisnek rettentõen hiányzott a lány, különös elõérzet szállta meg, amitõl nem tudott szabadulni. Korábban sosem gondolt sokat a halállal, de most

gyakran eszébe jutott. Amikor elõzõ este Valtaya elbúcsúzott, rosszabbul érezte magát, mint bármikor az életében. Átölelte a lányt, szerette volna megtalálni a legmegfelelõbb szavakat, hogy kimutassa, mennyire szereti. – Én... hiányozni fogsz. – Nem tart sokáig – mondta a lány, megcsókolta az arcát, de nem nézett a férfi szájára. – Ööö... vigyázz magadra. – Te is. Amikor felsegítette a lányt a lovára,

lovasok érkeztek a kunyhóhoz, és vissza kellett tenni az álarcot. És a lány elment. Nézett utána, amíg az éjszaka el nem nyelte. – Szeretlek – mondta, de túl késõn. Letépte a maszkot, és teli torokból elüvöltötte magát. – Szeretlek! – A szavakat visszaverték a hegyek, Ananais térdre rogyott, és öklével ütötte e földet. – A fenébe, a fenébe, a fenébe! Szeretlek!

+ 18.

Tenka, Subodai és Renya egy óra elõnnyel indult, de az elõnyük lassan fogyott, mert bármilyen erõs volt Tenka lova, a kettõs súlyt nehezen bírta. Egy poros hegy tetején Tenka leárnyékolta a szemét a tenyerével, és megkísérelte megszámolni az üldözõ lovasokat, de a felvert porfelhõ megnehezítette a dolgát. – Talán egy tucatnyi, nem több – mondta végül. Subodai vállat vont. – Lehetne kevesebb is. Tenka

visszaszállt

a

nyeregbe,

megfelelõ helyszínt keresett a rajtaütéshez. Felfelé a hegyen egy alacsonyan fekvõ, az ösvény fölé kinyújtott ökölként emelkedõ sziklához értek, ami alatt balra kanyarodott az út. Tenka felállt a nyeregben, és felugrott a sziklára. A meglepett Subodai elõrecsúszott, és megfogta a kantárszárat. – Lovagolj elõre a sötét hegyig, azután lassan gyere vissza – mondta neki Tenka. – Mire készülsz? – kérdezte Renya. – Szerzek egy lovat a szolgámnak – vigyorgott Tenka.

– Gyere, asszony! – mordult fel Subodai, és elõrevágtatott. Renya és Tenka egymásra néztek. – Nem hiszem, hogy élvezni fogom a sztyeppék engedelmes asszonyának szerepét – suttogta Renya. – Én megmondtam – emlékeztette Tenka mosolyogva. A lány bólintott, és megsarkantyúzta a lovát. Tenka hasra feküdt a sziklán, figyelte a közeledõ lovasokat, akik Subodai után pár perccel érkeztek. Közelebbrõl már látta, hogy kilencen vannak, sztyeppei emberek báránybõr

bekecsben és szõrmebélésû kerek sisakban. Éjfekete szemük hideg kegyetlenséggel nézett a világba lapos, széles arcukból. Mind lándzsát hordott, és késeket és kardot az övükben. Tenka az utóvédre várt. Felvágtattak az ösvényen, a szikla alatti kanyarhoz érve lelassítottak. Amikor elhaladtak mellette, Tenka felkuporodott, maga alá húzta a lábát, majd amikor az utolsó lovas is odaért, mint egy darab kõ zuhant le, csizmás lába a lovas arcába érkezett. A férfi lezuhant a nyeregbõl. Tenka kigurulta az esést, azonnal felpattant, és a ló kantárjáért nyúlt. Az állat nem mozdult, orrlyukai remegtek a

rémülettõl. Tenka megnyugtatta, majd a földön fekvõ lovashoz lépett. Levette a halott férfi bekecsét, felvette a sajátja fölé, elvette a sisakot és a lándzsát is, felpattant a nyeregbe és a többiek után vágtatott. Az út jobbra kanyarodott, balra kanyarodott, a lovasok egyre jobban eltávolodtak egymástól. Tenka az elõtte haladó férfi mögé ért, és a következõ kanyar elõtt megszólította: – Hó! – szólalt meg. – Várj! – A férfi meghúzta a kantárt, megállt, a társai eltûntek a szeme elõl. – Mi az? – kérdezte. Tenka odaért mellé, és felmutatott az égre. A férfi

felnézett, Tenka ezt a pillanatot választotta, hogy üssön, és a lovas hang nélkül csúszott le a nyeregbõl. Elöl diadalordítás hangzott fel. Tenka átkozódott, gyorsan vágtába ugratta a lovát, megkerülte a kanyart és látta, hogy Subodai és Renya karddal a kezükben állnak a hét lovassal szemben. Tenka villámcsapásként robbant be a sorba, lándzsájával letaszított egy harcost a nyeregbõl, a másodikat a kardjával intézte el. Subodai harci üvöltést hallatott és megsarkantyúzta a lovát, kivédett egy találomra érkezett támadást, és kardja

vállcsontig hatoló sebet ejtett. A férfi felnyögött, de kemény fából faragták, visszatámadott. Subodai félrehajolt,. a kard elsziszegett mellette, majd tökéletes technikával hasba szúrta a Patkányt. Két lovas Renya felé vágtatott, legalább õt el akarták kapni. Meglepetésükre vadállati morgással a lány rájuk vetette magát a nyeregbõl, és az elsõ támadó lovastul felbukott. Tõrével olyan gyorsan vágta el a nadir torkát, hogy az fájdalmat sem érzett, csak nem értette növekvõ gyengeségét. Renya azonnal felpattant, ismét azt a vérfagyasztó üvöltést használta, ami a banditákat menekülésre késztette. A

pónik rémülten felágaskodtak, a legközelebbi támadó elejtette a lándzsáját, mert mindkét kezével a lovat kellett tartania. Renya lendült, öklével a férfi homlokára csapott, aki lerepült a nyeregbõl, próbált feltápászkodni, majd eszméletlenül zuhant vissza a földre. A maradék két nadir kibontakozott a harcból, és elmenekült a csatatérrõl. Subodai Tenkához léptetett. – Az asszonyod... – suttogta Subodai, és a halántékára mutogatott –, õrült, mint egy holdkutya. – Szeretem, ha õrültek – mondta Tenka.

– Szép munka volt, Pengetáncos! Inkább vagy nadir, mint drenai, úgy látom. – Vannak, akik ezt nem tartják bóknak. – Bolondok! Nincs idõm a bolondokra. Hány lovat tarthatok meg? – kérdezte a nadir, és a lovakat mustrálgatta. – Mindet – felelte Tenka. – Miért vagy ilyen nagylelkû? – Így nem kell megölnöm téged – mondta Tenka.

A szavak jeges tõrként döftek Subodaiba, de vigyort erõltetett az arcára, és viszonozta Tenka kék szemének pillantását. A mindent értõ tekintet megrémisztetté. Tudta, mire készülök, ez olyan biztos, mint hogy a kecskéknek szarva van, gondolta. Subodai vállat vont. – Vártam volna, amíg lejár az idõm – mondta. – Tudom. Gyere, menjünk. Subodai megborzongott, ez nem is ember! A pónikra nézett: ember vagy sem, Tenka szolgálatában meggazdagszik.

Négy napon át haladtak észak felé, elkerülték a falvakat és településeket, de az ötödik napon elfogyott az élelmük, és belovagoltak egy sátrakból álló faluba a folyóparton. Kis település volt, alig negyven férfi. Eredetileg a Kétszakáll törzsbõl származtak, messze északkeletrõl, de egy nézetkülönbség folytán távozniuk kellett, és most nóták, törzstelenek lettek, mindenki prédája. Gyanakvóan köszöntötték az utazókat, nem tudták, hogy vajon egy nagyobb csapathoz tartoznak-e. Tenka értette a gondolatmenetüket, a nadirok vendégbarátságra vonatkozó törvénye szerint a vendégnek semmi baja nem eshet, amíg a táborban tartózkodik. De ha újra a sztyeppén lesznek...

– Messze van a néped? – kérdezte a nóta vezetõ, egy tagbaszakadt, forradásos arcú harcos. – Sosem vagyok messze a népemtõl – felelte Tenka, és elfogadott csésze mazsolát és szárított gyümölcsöt. – Az embered Lándzsa – állapította meg a vezér. – A Patkányok üldöztek bennünket – felelte Tenka. Megöltük õket, és elvettük a lovaikat. Szomorú, hogy nadir nadirt öl. – Ez a világ rendje – jegyezte meg a nóta.

– Ulric idejében nem. – Ulric rég halott. – Vannak, akik szerint újra eljön közénk – morfondírozott Tenka. – Mindig ezt mondják a nagy királyokról. Ulric nem több, mint poros csontok. – Ki vezeti a Farkasokat? – kérdezte Tenka. – Akkor hát Farkas vagy? – Vagyok, aki vagyok. Ki vezeti a Farkasokat?

– Te vagy a Pengetáncos. – Valóban. – Miért jöttél vissza a sztyeppére? – Miért úszik fel a pisztráng a patakban? – Hogy meghaljon – most elõször mosolyodott el a vezér. – Minden meghal – mondta Tenka. – A sivatag, ahol most ülünk, valaha óceán volt. Még az óceán is meghalt. Ki vezeti a Farkasokat? – Koponyanyereg a kán. Legalábbis ezt állítja. De Késbeszélnek nyolcezer

harcosa van. A törzs megosztott. – Tehát nemcsak nadir öl nadirt, hanem Farkas is Farkast? – Ez a világ rendje – ismételte meg a vezér. – Ki van közelebb? – Koponyanyereg kétnapi járóföldre észak-keletre táborozik. – Veletek töltöm az éjszakát. Holnap meglátogatom. – Meg fog ölni, Pengetáncos! –

Engem

nehéz

megölni.

Ezt

megmondhatod a fiatal harcosaidnak is. – Hallottalak – a vezetõ felállt, hogy elhagyja a sátrat, de a kijáratnál megtorpant. – Uralkodni jöttél haza? – Hazajöttem. – Elegem van abból, hogy nóta vagyok – mondta a férfi. – Veszélyes az utam – mondta Tenka. – Ahogy mondtad, Koponyanyereg a halálomat kívánja. És neked kevés az embered. – Az eljövendõ háborúban valamelyik párt elpusztít bennünket –

mondta a férfi. – De te... te a sasok jelét viseled magadon. Követlek, ha kívánod. Halálos nyugalom szállt meg Tenkát. Belsõ nyugalom áradt a földbõl a lába alatt, a távoli kék hegyekbõl, errõl suttogott a sztyeppe füve. Becsukta a szemét, kitárta a szívét a csend zenéje elõtt. Minden idegszála megfeszült, hallgatta a föld szavát. Otthon! Negyven év után Tenka megértette a szó jelentését. Kinyitotta a szemét. A vezetõ mozdulatlanul állt, figyelt, látott már

transzba esett embereket, mindig csodálattal nézte õket, és szomorúan, hogy õ soha nem tapasztalhatja meg az élményt. Tenka elmosolyodott. – Kövess – mondta –, és neked adom a világot. – Farkasok leszünk? – Nem. Mi vagyunk a Felkelõ Nadirok. Mi vagyunk a Sárkány.

*

Hajnalban a negyven nóta – a három õr kivételével – Tenka sátra elõtt ült két sorban. Mögöttük vártak a gyerekek, tizennyolc fiú és három lány. Mögöttük ült az ötvenkét asszony. Subodai a többiektõl távol állt, értetlenül az események fordulata elõtt. Ennek semmi értelme. Ki akarna új törzset alapítani egy testvérháború elõestéjén? És mit nyerhet Tenka a kecsketenyésztõknek ettõl a nyomorult csoportjától? A Lándzsa harcosa nem értette, elbandukolt hát az egyik sátorhoz, szerzett lágy sajtot és egy fekete cipót, és leült enni. Mit érdekli õt az egész?

Amikor a nap a delelõre ér, megkéri Tenkát, hogy engedje el a kötelékbõl, fogja a hat lovát és hazamegy. Négy lóból vesz egy feleséget, és megpihen a nyugati hegyekben. Megvakarta az állat, elgondolkozott, vajon mi történik Tenka kánnal. A távozás gondolata érthetetlen módon kényelmetlenül érintette. A sztyeppék kíméletlen világában kevés igazán érdekes dolog történik. Harcolj, szeress, nemzzél gyereket, egyél. Ez a négy cselekedet csak korlátozott izgalmat nyújtott. Subodai betöltötte a harmincnegyedik életévét, és olyan okból hagyta ott a törzsét, amit senki más nem értett meg.

Unatkozott. Kilépett a napfényre. A tábor szélén kecskék bóklásztak, magasan fent az égen sólyom keringett, lecsapott áldozatára. Tenka kán kilépett a sátorból és megállt a nótákkal szemben, karba font kézzel, kiismerhetetlen arccal. A vezetõ odalépett hozzá, fél térdre ereszkedett, lehajolt és megcsókolta Tenka lábát. Sorban minden nóta követte a példáját. Renya a sátorból nézte végig a jelenetet. A szertartás aggasztotta, és aggasztotta a változás, amit megérzett

a szerelmesében. Elõzõ éjjel a sátorban a szõrmetakarók alatt hevertek és szeretkeztek. Ekkor ijedt meg Renya elõször. A szenvedély nem változott, sem az érintés izgalma, sem a lélegzetelállító élvezet. De Renya valami újat érzett Tenkában, amit nem tudott megfogni. A férfiban egy ajt ó kinyílt, és egy másik becsukódott. A szerelem elzáródott. És mi lépett a helyére? Nézte a szeretett férfit, ahogy a szertartás folytatódott. Tenka arcát nem látta, de új követõit igen, ragyogott az arcuk.

Amikor az utolsó asszony is elhátrált, Tenka kán egyetlen szó nélkül megfordult és visszatért a sátorba. A Kenyában pislákoló aggodalomszikrák lángra lobbantak. Tenka már nem két világ harcosa, drenai vérét a sztyeppe kiszívta belõle, már tiszta nadir vér folyt az ereiben. Renya elfordította a fejét. Délre a törzs asszonyai lebontották a sátrakat, szekerekre rakodtak. A kecskéket összeszedték, és elindultak észak-kelet felé. Subodai nem hozta szóba a szabadulását, és most Tenka és a nóta vezér, Gitasi mellett lovagolt. Egy fákkal borított hegyoldalban

táboroztak az éjszaka. Éjféltájban, amikor Tenka és Gitasi a tábortûz mellett beszélgettek, paták robaja riasztotta fel az alvókat, akik fegyvereikért kapkodtak. Tenka nem mozdult, keresztbe tett lábbal ült a tûz mellett. Valamit súgott Gitasinak, és a forradásos arcú férfi az embereihez rohant, megnyugtatta õket. A paták zaja hangosabb lett, és száz ember lovagolt be a táborba, csak a tûz elõtt álltak meg. Tenka nem vett róluk tudomást, nyugodtak rágcsált egy szárított húsdarabot. – A Farkasfej földjén j ártok – szólalt meg a vezetõjük, és leszállt a nyeregbõl. Szõrmeszegélyes

bronzsisakot viselt és lakkberakásos mellvértet aranyozott díszítéssel. Tenka kán felpillantott. Az elõtte álló férfi betöltötte már az ötvenet, vaskos karjait forradások szabdalták. Tenka helyet mutatott neki a tûz mellett. – Üdvözöllek a táboromban – mondta nyugodtan. – Ülj le és egyél. – Nem eszem nótákkal – mondta a férfi. – A Farkasok földjén jársz. – Ülj le, és egyél – mondta Tenka – vagy megöllek, most. – Õrült vagy? – kérdezte a férfi, és

szorosabban markolta meg a kardját. Tenka kán válaszra sem méltatta, és a férfi dühösen rántotta elõ a kardját. Tenka rúgott egyet, hátulról beakasztotta a lábát a másik lábába. A férfi nagy csattanással a földre zuhant, Tenka pedig jobbra kigördült, tõre megvillant a kezében. A tõr hegye a férfi torkának feszült. Dühös üvöltés hallatszott a lovasok felõl. – Csend legyen, a feljebbvalóitok elõtt álltok! – kiáltotta Tenka. – Nos, Ingis, leülsz és eszel? Ingis pislogott, amikor a tõr eltávolodott a torkától. Felült, és eltette a kardját.

– Pengetáncos? – Mondd meg az embereidnek, hogy szálljanak le a lóról és nyugodjanak meg – szólt Tenka. – Ma nem lesz vérontás. – Mit keresel itt, ember? Ez õrültség! – Hol lennék másutt? Ingis megcsóválta a fejét, pihenjt parancsolt az embereinek, majd visszafordult Tenkához. – Koponyanyereg össze fog zavarodni. Nem tudja majd, megöljön vagy kinevezzen a hadvezérének?

– Koponyanyereg mindig is össze volt zavarodva. Csodálom, hogy õt követed. I n g i s vállat vont. – Õ legalább harcos. Akkor hát nem azért jöttél vissza, hogy a szolgálatába állj? – Nem. – Lehet, hogy meg kell öljelek, Pengetáncos. Túl hatalmas ellenfél vagy. – Nem azért jöttem, hogy Késbeszél mellé álljak. – Akkor miért?

– Te mondd meg, Ingis. A harcos Tenka szemébe nézett. – Most már biztos, hogy megõrültél. Hogyan reméled, hogy uralkodhatsz? Koponyanyeregnek nyolcvanezer harcosa van. Késbeszélnek csak hatezer, õ gyenge. Téged hányan követnek? – Mindaz, akiket látsz. – És az mennyi? Ötven? Hatvan? – Negyven. – És ezzel akarod legyõzni a törzset? – Tényleg õrültnek látszom? Ingis, te

ismersz engem. Láttál felnõni. Akkor õrült voltam? – Nem. Te lehettél volna... – Ingis káromkodni kezdett, és a tûzbe köpött. – De elmentél. Drenai úr lett belõled. – Összegyûltek már a sámánok? – Nem. Ásta kán holnap alkonyatra hívta össze a tanácsot – Hol? – Ulric sírjánál. – Ott leszek. Ingis közelebb hajolt. – Nem érted –

suttogta. – megöljelek.

Kötelességem,

– Miért? nyugodtan.

–

kérdezte

hogy Tenka

– Miért? Mert Koponyanyerget szolgálom. Már az is árulás, hogy itt ülök és beszélgetek veled. – Ahogy rámutattál, Ingis, az én haderõm nevetségesen kicsi. Nem árulsz el senkit. De gondolkodj ezen: a Farkasok kánját esküdtél szolgálni, és õt holnap délutánig nem választják meg. – Én nem játszom a szavakkal, Tenka. Megfogadtam, hogy

Koponyanyerget szolgálom Késbeszél ellen. Nem szegem meg a szavam. – Nem is kell – mondta Tenka. – Nem kérek becstelenséget. De én is Késbeszél ellen harcolok, tehát szövetségesek vagyunk. – Nem, nem, nem! Te mindkettõ ellen harcolsz, tehát ellenségek vagyunk. – Van egy álmom, Ingis. Ulric álma. Ezek az emberek valaha Kétszakáll voltak. Most az enyémek. Az a tagbaszakadt ember ott a sátornál Lándzsa. Most az enyém. A negyven emberem három törzset képvisel. Ha egyesülünk, miénk a világ. Senkinek

nem vagyok az ellensége. Még nem. – Mindig is jól vágott az eszed és a kardod. Ha tudom, hogy jössz, várok az eskümmel. – Holnap meglátjuk. Most pihenj, és egyél. – Nem ehetek veled – állt fel Ingis. – De nem öllek meg. Ma este nem. – A lovához lépett, felszállt a nyeregbe. Az emberei követték, és Ingis intésére eltûntek az éjszakában. Subodai és Gitasi a tûzhöz rohantak, ahol Tenka kán befejezte a vacsoráját. – Miért? – kérdezte Subodai. – Miért

nem ölt meg bennünket? Tenka elvigyorodott, színpadiasán ásított egyet. vagyok. Most lefekszem.

majd Fáradt

A völgybõl kiérve Ingisnek ugyanezt a kérdést tette fel fia, Sember. – Nem tudom megmagyarázni – mondta Ingis. – Nem értenéd. – Értesd meg velem! Egy félvér, akit nóta csavargók követnek. És még csak meg sem kérte, hogy állj a szolgálatába. – Gratulálok, Sember. Általában a legegyszerûbb finomságot sem érted,

de most felülmúltad önmagadat. – Ezt hogy érted? – Egyszerû. Ráéreztél arra, hogy miért nem öltem meg. Semmi esélye a gyõzelemre, ellenfele sok ezer harcost szólított a zászlaja alá. És nem kérte a segítségemet. Kérdezd meg magadtól, miért? – Mert ostoba. – Vannak pillanatok, Sember, amikor arra gyanakszom, hogy az anyádnak titkos szeretõje volt. Most épp azt is elképzelhetõnek tartom, hogy az egyik kecském volt az apád.

19.

Tenka csendben várta, hogy az aprócska tábor esti mocorgása lecsendesedjen. Ekkor felnyitotta a sátor ajtaját, és az õröket figyelte, akik a tábort körülvevõ fákat fürkészték, ám azzal nem törõdtek, hogy a táborban mi zajlik. Tenka kisiklott a sátorból, nesztelenül, a göcsörtös fák árnyait felhasználva, egyre mélyebben hatolt a fák sûrû sötétjébe.

Óvatosan mozgott, és miután már több mérföldet megtett, a talaj emelkedni kezdett. Három órával hajnal elõtt ért az erdõ szélére, és lassan mászni kezdett. Messze fent jobbra már látszott Ulric márvánnyal borított sírja, valamint Késbeszél és Koponyanyereg seregei. A testvérháború elkerülhetetlennek látszott, és Tenka remélte, hogy meg tudja gyõzni az új kánt, hogy érdemes segíteni a drenai lázadókon. A sztyeppéken kevés az arany, és ez most megváltozhat. Addig mászott, amíg egy sziklapárkányra nem ért, a hegyoldalt

barlangnyílások pettyezték. Egyszer, sok-sok évvel ezelõtt járt itt, amikor Jongir részt vett egy sámántalálkozón. Akkor Tenka Jongir fiaival és unokáival együtt a bejárat elõtt várt, míg a kán a sötétségben járt. Azt mondják, hogy az õsi helyen szörnyû szertartásokat hajtanak végre, és hogy meghívás nélkül senki nem léphet be. A sámánok azt állították, hogy a barlangokból a pokol kapui nyílnak, és minden sarkon démonok lapulnak. Tenka elérte a legnagyobb barlang bejáratát, ahol tétován megállt, igyekezett lecsendesíteni dobogó szívét.

Nincs más magának.

megoldás,

mondta

És belépett. Tökéletes sötétség várta. Megbotlott, de nem állt meg, kinyújtott kézzel tapogatózott. A barlangok kanyarogtak. A járatok szétváltak, újra összefutottak, s Tenkának igyekeznie kellett, hogy elfojtsa növekvõ riadalmát. Mintha kaptárban járna. Addig vándorolhat ebben a vaksötétben, amíg éhen és szomján nem hal. Továbbhaladt, a hideg falat tapogatta. A fal hirtelen véget ért,

jobbra kanyarodott. Tenka folytatta útját. Hideg szél simította végig az arcát, megállt és hallgatózott. Úgy érezte, nagy barlangcsamokban áll, de nincsen egyedül. – Ásta kánt keresem – visszhangzón a hangja. Csend. Balról és jobbról is mozgolódás hallatszott, Tenka mozdulatlanul állt, karba font kézzel. Érezte, hogy kihúzzák a kardját a hüvelyébõl, a kését a tokjából. A kezek visszahúzódtak. – Halljuk a nevedet! – szólt egy

hang, ami ellenséges és száraz volt, akár a sivatagi szél. – Tenka kán. – Rég távoztál közülünk. – Most visszatértem. – Látom. – Nem önként mentem el. Elküldtél. – A saját érdekedben. Meghaltál volna. – Talán. – Miért tértél vissza?

– Erre nem könnyû válaszolni. – Van idõd. – Egy barátomnak akarok segíteni. Hadseregre van szükségem. – Drenai az a barát? – Igen. – És? – És a föld szólt hozzám. – Milyen szavakkal? – Nem szavakkal. Néma csendben, szívhez, lélekhez. Fiaként üdvözölt.

– Aki hívatlanul érkezik, meghal. – Ki dönti meghívásnak?

el,

mi

számít

– Én. – Akkor meghívtak?

mondd,

Ásta

kán,

A sötétség szertefoszlott, Tenka hatalmas teremben találta magát. Minden oldalon, minden sima, a szivárvány színeiben játszó kristályfalon fáklyák világítottak, a magas mennyezetrõl cseppkövek lógtak. A termet megtöltötték a sámánok, minden törzs képviseltette magát.

Tenka pislogott, szoktatta szemét a hirtelen világossághoz. A fáklyák nem most gyulladtak fel, mindig is égtek, csak õ nem látta a fényüket. – Mutatok valamit, Tenka – mondta Ásta kán, és kivezette a terembõl. – Ezen az úton érkeztél. Tenka elõtt széles szakadék tátongott, amin egy keskeny kõhíd ívelt át. – Vakon sétáltál át a hídon. Igen, a barlang szívesen lát. Kövess! Az öreg sámán átvezette társát a hídon, egészen a barlang bejárata melletti kis szobáig. A két férfi

kecskebõrökre telepedett. – Mit kívánsz tõlem? – kérdezte Ásta kán. – Hirdesd meg a sámánpróbát. – Koponyanyeregnek nincs szüksége a próbára. Túlerõben van, harcban is eldöntheti a vitát. – Ezernyi testvérünk meghalna. – Ez a nadir út, Tenka. – A sámánpróba csak két halált jelentene. – Beszélj nyíltan, fiatalember! A

próba nélkül neked nincs esélyed, ha meghirdetem a próbát, esélyed egy a háromhoz. Tényleg a testvérháború zavar? – Igen. Én is Ulric álmát álmodom. Nemzetet akarok építeni. – És drenai barátaid? – Õk a barátaim. – Nem vagyok bolond, Tenka kán. - Hosszú, hosszú éveket éltem meg, és olvasok az emberek szívében. Add a kezed, és olvasok a te szívedben is. De tudd, ha árulás lakik benned, megöllek.

Tenka kinyújtotta a kezét, és az öreg megfogta. Percekig mozdulatlanul ültek, majd a sámán elengedte Tenka kezét. – A sámánok hatalma nem szokott közvetlenül megnyilvánulni. Általában nem így befolyásoljuk a törzsi döntéseket. Megértetted? – Igen. – Most teljesítem a kívánságodat. De ha Koponyanyereg meghallja, megpróbál megölni. Viadalra hívat ki, ennél többet nem tehet. – Értem.

– Kíváncsi vagy, ki lesz az? – Nem fontos. – Nagy az önbizalmad. – Tenka kán vagyok. + A Sír Völgye két vasszürke hegy, az Óriások csúcsai között terült el. Ulric maga jelölte ki itt a sírhelyét – a hadúrnak tetszett a gondolat, hogy ez a két kortalan õr õrizze földi maradványait. A sírt homokkõbõl építették, és márvánnyal borították, alakja koronát formázott, amit Ulric sosem szerezhetett meg. Hat csúcsos

torony vette körül a fehér kupolát, a homlokzatot és a falakat rúnák borították, hogy a világ és az eljövendõ nemzedékek tudtára adják: itt nyugszik Ulric, a Hódító, minden idõk legnagyobb nadir hadura. Negyvenezer rabszolga halt meg az építés közben. Ulric iróniája még ebben a holtfehér emlékmûben is megmutatkozott. Az egyetlen õt ábrázoló szobor póniján lovagolva, koronával a homlokán mutatta meg. Hatvan lábnyira a földtõl, egy kanyar mögött. A szobor Ulricot Dros Delnoch falainál akarta ábrázolni, egyetlen kudarca helyszínén. A fején azért viselt koronát, mert a vagriai szobrászok el sem tudták képzelni,

hogy aki millióknak parancsol, ne lenne király. Ulricnak tetszett a tréfa. A két ellenséges sereg, Shirrat Késbeszél és Tsuboy Koponyanyereg serege a síremléktõl keletre és nyugatra táborozott. Több, mint százötvenezer ember várta a sámánpróba kimenetelét. Tenka is bevezette embereit a völgybe. Egyenesen ült a drenai ló nyergében, mellette büszkén feszített Gitasi. Már nem volt nóta, ismét férfinak tekinthette magát. Tenka a sír déli oldala felé lovagolt, ott leszállt a nyeregbõl. Érkezésének híre elterjedt a táborban, és férfiak százai áramlottak felé.

Az asszonyok szorgos sátorverésbe kezdtek, a férfiak a lovakról gondoskodtak, majd leültek Tenka köré a földre. Tenka kán törökülésben ült, a síremléket figyelte, szeme valahová a távolba nézett, észre sem vette az érkezõket. Árnyék vetült rá. Pillanatokig várt, hogy nyilvánvaló legyen a sértés, majd könnyedén felállt. Elérkezett a pillanat, a nyitólépést egy nem túl ravasz játékban. – Te vagy a félvér? – kérdezte a férfi. Húszas évei közepén járhatott, nadirhoz képest nagyra nõtt. Tenka kán hûvösen végigmérte, felmérte a férfi

tartását, keskeny csípõjét, széles vállát, izmos karjait és mellkasát. A férfi kardvívó volt, áradt belõle az önbizalom. Õ lesz a hóhér. – És te ki vagy, gyermek? – kérdezte Tenka kán. – Én igaz nadir harcos vagyok, nadir harcos fia! Elkeserít, hogy egy korcs Ulric sírja elõtt állhat. – Akkor menj innen, és valahol máshol ugass – mondta Tenka. A férfi elmosolyodott. – Hagyjuk ezt az ostobaságot – mondta könnyedén. – Azért jöttem, hogy megöljelek. Kezdjük.

– Túl fiatal vagy ahhoz, hogy meg akarjál halni – mondta Tenka. – És én nem vagyok elég öreg ahhoz, hogy visszautasítsalak. Mi a neved? – Purtsai. Miért kérded? – Ha már meg kell ölnöm egy testvéremet, szeretem tudni a nevét. Legalább valaki emlékszik majd rá. Elõ a kardod, gyermek. A tömeg hátralépett, kört formált a küzdõk körül. Purtsai görbe kardot és tõrt vett elõ. Tenka rövid kardot húzott, és ügyesen elkapta a Subodai által hajított tõrt. És a párviadal elkezdõdött.

Purtsai jó harcosnak bizonyult, ügyesebbnek a nadirok nagy részénél. Nagyon jó lábmozgással rendelkezett, és hajlékonysága ritkaságszámba ment a zömök, tagbaszakadt nadir harcosok között. Villámgyorsan mozgott, és az idegei is jók voltak. Két percen belül meghalt. Subodai peckesen elõrelépett, csípõre tett kézzel megállt a halott felett, belerúgott, majd leköpte. A nézõközönségre nézett és ismét kiköpött Lábával hanyatt fordította a testet. – Ez volt közületek a legjobb? – kérdezte a tömegtõl. Gúnyos

sajnálkozással csóválta meg a fejét. – Mi lesz így belõletek? Tenka a sátrához lépett, bement. Bent Ingis várta, aki egy szõrmetakarón üldögélt, és nyist, kecsketejbõl erjesztett italt iszogatott. Tenka leült a hadúrral szemben. – Nem tartott sokáig – mondta Ingis. – Fiatal volt, még sokat kellett volna tanulnia. Ingis bólintott. – Mondtam Koponyanyeregnek, hogy ne tegye. – Nem volt más választása. – Nem. Hát... itt vagy.

– Kételkedtél benne? Ingis megrázta a fejét. Levette a bronzsisakját, és megvakarta ritkuló, acélszürke haját. – A kérdés az, Pengetáncos, hogy mit csináljak veled? – Ez zavar? – Igen. – Miért? – Mert csapdában vagyok. Szeretnélek támogatni, mert hiszem, hogy te vagy a jövõ. De nem tehetem, mert már másnak esküdtem. – Nagy gond – bólintott Tenka, és

töltött magának is egy pohár nyist. – Mit tegyek? – kérdezte Ingis, és Tenka ránézett az erõs, õszinte arcra. Csak egy szavába kerül, és a férfi az övé, megszegné esküjét, és Tenkának adná a harcosait. Tenka kísértést érzett, de legyõzte, mert egy esküszegõ Ingis nem ugyanaz az ember lenne, szégyenének az emléke élete végéig kísértené. – Ma este – mondta Tenka – megkezdõdik a sámánpróba. Aki vezér akar lenni, próbát tesz, és Ásta kán megnevezi a hadurat. Neked õt kell követned. Addig Koponyanyereg embere vagy.

– És ha azt parancsolja, hogy öljelek meg? – Akkor meg kell ölnöd, Ingis. – Bolondok vagyunk – mondta keserûen a nadir hadvezér. – Becsület? Mit tud Koponyanyereg a becsületrõl? Átkozom a napot, amikor esküt tettem! – Most menj, és ne gondolj erre – parancsolta Tenka. – Egy férfi követ el hibákat, de vállalja õket. Néha ostobaságnak tûnik, de csak így élhetünk. Az vagy, amit mondasz, amíg meg nem szeged a szavadat. Ingis felállt és fejet hajtott. Miután távozott, Tenka újra teletöltötte a

poharát, és hátradõlt a szõnyegen heverõ vastag párnákon. – Gyere ki, Renya! – kérte. A lány elõlépett a hálórész árnyékai közül, leült a férfi mellé, és megfogta a kezét. – Féltettelek, párbajra hívott.

amikor

a

harcos

– Még nem járt le az idõm. – Õ is ezt mondta volna – mutatott rá a lány. – Igen, de tévedett. – Ennyire megváltoztál? Most már legyõzhetetlen vagy?

– Itthon vagyok, Renya. Másként érzem magam. Nem tudom elmagyarázni, még végiggondolnom sem sikerült. De csodálatos érzés. Korábban tökéletlennek, magányosnak éreztem magam. Most egész ember lettem. – Értem. – Nem, szerintem nem érted. Amikor magányról beszélek, nem rólad van szó. Ne érts félre. Szeretlek, és te vagy a boldogságom forrása. De nem volt célom, valóban az voltam, akinek gyerekkoromban a sámánok neveztek, az Árnyékok Hercege. A valóság világában csak árnyék voltam. Többé

nem vagyok az, már van célom. – Király akarsz lenni – mondta szomorúan a lány. – Igen. – Uralni akarod a világot. Nem jött válasz. – Láttad Ceska rémuralmát és a túlzott becsvágy eredményét. Láttad, miféle szörnyûségeket hoz a háború. És most nagyobb borzalmakat akarsz elkövetni, mint amirõl Ceska valaha is álmodott. – Nem kell, hogy szörnyû legyen.

– Ne csapd be magad, Tenka kán. Csak ki kell nézned a sátradból. Ezek vademberek, élvezik a harcot, a pusztítást. Nem is tudom, miért beszélek egyáltalán. Úgysem jutnak el hozzád a szavaim. Végül is csak egy nõ vagyok. – Az én asszonyom vagy. – Voltam. De már nem. Már új asszonyod van. A keblei hegyek, magja kint vár, hogy elárassza a világot. Mekkora hõs vagy, nagy kán! A barátod vár rád. Vak hûségében arra vár, hogy fehér lovadon a nadirok élén lovagolva megmented. És akkor a gonosz elbukik, és a drenai nép szabad

lesz. Mekkora lesz a meglepetése, amikor megerõszakolod a népét! – Elég volt, Renya. Nem árulom el Ananaist. Nem foglalom el az országot. – Lehet, hogy most nem. De egy nap nem lesz más választásod. Amikor már mindent meghódítottál. – Még nem vagyok kán. – Hiszel az imádságban, Tenka? – kérdezte hirtelen a lány könnyekkel a szemében. – Néha. –

Akkor

tudd,

hogy

azért

imádkozom, hogy veszíts, még akkor is, ha ez a halálodat jelenti. – Ha veszítek, azt jelenti – mondta Tenka kán. De a lány már faképnél hagyta.

*

Az öreg sámán lekuporodott a porba, és vaslábakon álló edényben parázsló szénbe bámult. Körülötte ültek a nadir törzsfõk, a hadurak, a horda vezérei. Távol a tömegtõl, kövekbõl rakott

körön belül ült a három rokon, Tsuboy Koponyanyereg, Shirrat Késbeszél és Tenka kán. A vezérek érdeklõdéssel figyelték õket. Koponyanyereg széles, erõteljes testalkatú férfi volt, haját és szakállát is befonva viselte. Derékig levetkõzött, felsõteste olajtól csillogott. A karcsúbb Késbeszél hosszú, ezüsttel csíkozott haját összefogta a tarkóján. Hosszúkás, gyászos arcát kihangsúlyozta lelógó bajsza, de szeme feszülten, figyelmesen csillogott. Tenka kán nyugodtan ült, tekintetét a

holdfényben ezüstösen csillogó sírra függesztette. Koponyanyereg hangosan ropogtatta az ujjait, hátizmai megfeszültek. Ideges volt. Évek óta várta, hogy átvehesse a Farkasok fölött az uralmat, és most, bár serege jóval erõsebb, mint testvéréé, kénytelen egy kõhajításra feltenni mindent. Mert a sámánok így döntöttek. Megpróbálta figyelmen kívül hagyni a döntésüket, de még a saját hadurai, olyan nagytiszteletû hadurak, mint Ingis is, azt tanácsolták, fogadja meg a szavukat. Egyetlen Farkas sem ölt szívesen Farkast. De micsoda pillanatot választott Tenka, a korcs, hogy hazatérjen! Koponyanyereg hangtalanul átkozódott.

Ásta kán feltápászkodott. Öreg volt, öregebb, mint bárki a törzsben, és bölcsességérõl legendákat meséltek. Lassan a három ember elé lépett. Mindegyiküket jól ismerte, akár az apáikat vagy a nagyapáikat, és látta közöttük a hasonlóságot. Felemelte a karját: – Nadirok! – kiáltotta, és hangja meghazudtolta korát, zengõn és erõteljesen szállt az emberek sorai fölött, és a harcosok ünnepélyesen ismételték meg a kiáltást. – Errõl a próbatételrõl nincs visszaút – szólította meg a sámán a három férfit. – Mind rokonok vagytok.

Mindõtök ereiben a nagy Kán vére folyik. Nem döntenétek el békés úton, ki vezesse a törzset? Pár pillanatig várt, de a férfiak hallgattak. – Akkor halljátok Ásta kán szavát. Arra készültök, hogy harcoljatok egymás ellen, látom, hogy karotok és fegyvereitek készen állnak. De a küzdelmet nem vérrel kell eldönteni. Elküldelek benneteket egy másik világba, ami nem a miénk. Aki visszatér, az lesz a kán, mert megtalálja Ulric sisakját. Közel jár majd hozzátok a halál, mert az õ birodalmába léptek be. Szörnyû

látványban lesz részetek, és halljátok az elátkozottak sikolyát. Még mindig készen álltok a próbára? – Kezdjük már! – csattant fel Koponyanyereg. – Készülj a halálra, korcs – súgta oda Tenkának. A sámán elõlépett, kezét Koponyanyereg fejére tette. A hadúr szeme lecsukódott, feje elõrebukott. Késbeszél is követte... majd Tenka kán. Ásta kán letérdelt a három alvó férfi elé, és õ is becsukta a szemét. – Álljatok fel! – parancsolta. A három férfi felállt, kinyitotta a

szemét és meglepetten pislogott. Még mindig Ulric sírja elõtt álltak, de már egyedül, a nadirok eltûntek. Eltûntek a harcosok, a sátrak, a tábortüzek. – Mit jelentsen ez? – kérdezte Késbeszél. – Ott áll Ulric sírja – felelte Ásta kán. – Csak annyit kell tennetek, hogy leemelitek a sisakot az alvó kánról. Koponyanyereg és Késbeszél futásnak eredt a sír felé. Bejárat nem látszott, ajtó sehol, csak a sima fehér márvány. Tenka leült, és a sámán lekuporodott mellé a földre.

– Miért nem mentél unokatestvéreiddel? – kérdezte.

az

– Én tudom, merre keressek. Ásta kán bólintott. – Tudtam, hogy vissza fogsz jönni. – Honnan? – Meg volt írva. Tenka nézte, ahogy rokonai körbejárják a sírt, arra a pillanatra várt, amikor egyikük sincs szem elõtt. Akkor felállt, és a kupolához rohant. Nem volt nehéz felmászni rajta, mert kapaszkodóként használhatta az illesztéseket, ahol a márványt a

homokkõre erõsítették. Már a fele utat megtette Ulric szobrához, amikor a másik kettõ észrevette. Koponyanyereg káromkodásából Tenka tudta, hogy elindultak utána. Elérte az ívet. Ulric szobra leghátul állt. A király a kapun túl! Tenka óvatosan haladt tovább. Az ajtó a boltíves bejárat mögött rejtõzött. Meglökte, és az hangos nyikorgással kinyílt. Késbeszél és Koponyanyereg szinte egyszerre érkeztek, korábbi ellentéteiket feledtette a Tenka elõnye

felett érzett félelmük. Meglátták a nyitott ajtót, és odasiettek, de Koponyanyereg az utolsó pillanatban lelassított. Amikor Késbeszél a küszöbre lépett, hangos csattanás hallatszott, és három dárda hatolt be a mellkasába, átszúrta a tüdejét és a hátából bukkant elõ. Elesett. Koponyanyereg megkerülte a testet, látta, hogy a dárdákat egy laphoz erõsítették, a lapot pedig kötelekhez. Visszatartotta a lélegzetét és hallgatózott, de csak a homok pergését hallotta. Letérdelt, és megnézte az ajtó belsõ oldalán lévõ törött homokórát, amibõl lassan hullott ki a homok.

Amikor Késbeszél eltörte a homokórát, becsapódott a halálos csapda. De hogyan kerülte el Tenka a halált? Koponyanyereg káromkodott, és óvatosan átlépett az ajtón. Amit a félvér megcsinált, az neki is sikerül. Amikor eltûnt, Tenka elõlépett a szobor mögötti rejtekébõl, megállt, megvizsgálta a Késbeszél halálát okozó csapdát, majd õ is belépett a sírba. A sírfolyosón sötétnek kellett volna fogadnia, de halvány zöld derengés áradt a falakból. Tenka négykézlábra ereszkedett, mászva indult elõre, és gondosan vizsgálgatta a falakat oldalt. Kell, hogy legyen más csapda is. De merre?

A folyosó csigalépcsõben végzõdött, ami a sír mélyébe vezetett. Tenka megvizsgálta az elsõ lépcsõfokokat, szilárdnak tûntek. A falat falapok borították. Tenka leült a felsõ lépcsõfokra. Miért a falborítás? Letépett egy darabot a borításból, majd elindult lefelé, óvatosan próbálgatta a lépéseket. Félúton, jobb lába alatt bizonytalanabbnak tûnt a lépcsõ. Fogta a faborítást, a lép csõfokokra fektette, és ráfeküdt. A falap csúszni kezdett. Amikor a gyanús lépcsõfokhoz ért, Tenka hallotta a feje fölött elsüvítõ penge hangját. A csúszda egyre gyorsabban száguldott, még három másik alkalommal csaptak

le rá a pengék, de olyan gyorsan száguldott hevenyészett szánkóján, hogy sértetlenül megúszta. Lábait a falnak vetette, hogy lassítsa a szánt, alaposan összehorzsolta magát az út folyamán. A falap a lépcsõ aljába ért, Tenka elõrerepült. Ellazította az izmait, összehúzta magát, de benneszorult a levegõ, amikor a szemközti falnak ütközött. Felnyögött és felállt. Óvatosan megtapogatta a bordáit, legalább egy csontja eltört. Körülnézett a teremben. Hol lehet Koponyanyereg? A választ egy pillanat múlva megkapta, meghallotta a csattogást a lépcsõn, és elvigyorodott, ellépett a lépcsõ mellõl.

Koponyanyereg elrepült mellette, szánja darabokra tört, õ maga pedig nekiszállt a szemközti falnak. Tenka arca megrándult a becsapódás hallatán. Koponyanyereg nyögdécselve feltápászkodott, de amikor Tenkát meglátta, kihúzta magát. – Gyorsan rájöttem ám a tervedre, félvér! – Megleptél. Hogy kerültél mögém? – A holttest mellett rejtõztem. – Hát, itt vagyunk – mondta Tenka és a szarkográfra mutatott, ami egy emelvényen a terem közepén állt. –

Már csak a sisakot kell elvennünk. – Igen – mondta Koponyanyereg óvatosan. – Nyisd ki a koporsót – javasolta mosolyogva Tenka. – Te nyisd ki. – Ugyan, testvér, nem tölthetjük itt a hátralévõ életünket. Együtt nyitjuk ki. Koponyanyereg szeme összeszûkült. A koporsó is rejthet csapdát, és nem akart meghalni. De ha engedi, hogy Tenka nyissa ki, akkor a félvér nemcsak a sisakot szerzi meg, hanem Ulric kardját is.

Koponyanyereg elvigyorodott. Rendben – mondta. Együtt!

–

A koporsóhoz léptek, és nekifeszültek a nehéz márvány fedélnek, ami lassan engedett. A két férfi beleadta minden erejét, és a fedél a földre zuhant, három darabra tört. Koponyanyereg a csontváz mellkasán heverõ kardra vetette magát. Tenka elkapta a sisakot, és átugrott a koporsó túloldalára. Koponyanyereg bõszen vigyorgott. – Nos, testvér, most hogyan tovább? – Enyém a sisak – mondta Tenka. Koponyanyereg elõreugrott, vadul csapkodott, de Tenka félrelépett,

kihasználta a koporsó védelmét. – Ezt a végtelenségig folytathatjuk – mondta Tenka. – Az örökkévalóságig futkoshatunk a koporsó körül. Ellenfele megköszörülte a torkát és kiköpött. Tenkának igaza volt, a kardja nem ért semmit, ha nem tudott támadó távolságba érni. – Add nekem a sisakot – mondta Koponyanyereg –, és mindketten életben maradunk. Ha engem szolgálsz, hadvezéremmé teszlek. – Nem, nem foglak szolgálni – mondta Tenka. – De megkaphatod a sisakot, ha elfogadod a feltételemet.

– Mondd! – Adsz harmincezer harcost, hogy Drenaiba vezessem õket. – Micsoda? Miért? – Majd késõbb Megesküszöl?

megbeszéljük.

– Igen. Add ide a sisakot. Tenka áthajította a sisakot a koporsó felett, Koponyanyereg könnyedén elkapta, és a fejére tette. Az arca megrendült, amikor a fém éles széle megvágta a fejbõrét. –

Bolond

vagy,

Tenka.

Nem

megmondta Ásta, hogy csak egyikünk térhet vissza? Most minden az enyém. – Semmi nem a tiéd, fafejû! Halott vagy – mondta Tenka. – Üres fenyegetõzés – fintorgott Koponyanyereg. Tenka elnevette magát. – Ulric utolsó tréfája! Senki nem viselheti a sisakját. Nem érezted a fájdalmat, testvér, amikor a mérgezett tû megszúrt? Koponyanyereg kezébõl kihullott a kardja, a lába már nem tudta megtartani. Szeretett volna felállni, de a halál a mélybe húzta. Tenka

visszavette a sisakot, és visszatette a kardot a helyére. Lassan felsétált a lépcsõn, átfurakodott a falból kiálló pengék között. A szabad levegõre kiérve leült, az ölében tartotta a bronzból készült, prémmel szegélyezett és ezüsttel díszített sisakot. Messze lent Ásta kán a holdat nézegette, és Tenka egy idõ után lemászott hozzá. Az öreg nem nézett fel a közeledõ léptek zajára. – Üdvözöllek, Tenka kán, Seregek Ura! – mondta. – Vigyél haza – parancsolta Tenka.

– Még nem. – Miért? – Van valaki, akivel találkoznod kell. – Fehér köd szállt fel a talajból, körültáncolta õket. A köd mélyébõl egy erõteljes alak lépett ki. – Jól csináltad – mondta Ulric. – Köszönöm, uram. – Betartod szavadat?

a

barátodnak

adott

– Igen. – Akkor hát a nadirok a drenaik

segítségére sietnek? – Igen. – Legyen, ahogyan lennie kell. Egy férfinak ki kell tartania a barátai mellett. De tudod, hogy egyszer le kell gyõznöd õket? Amíg a Drenai Birodalom áll, a nadirok nem fejlõdhetnek. – Tudom. – És kész vagy rá, hogy véget vess a birodalmuknak? – Igen. – Helyes. Kövess a ködbe.

Tenka engedelmeskedett, és a kán egy sötét folyó partjára vezette. Egy öregember várt rájuk, aki közeledtükre megfordult. Aulin volt az, a Forrás egykori papja, aki a Sárkány kaszárnyája mellett halt meg. – Betartottad a szavad? – kérdezte. – Vigyáztál Renyára? – Igen. – Akkor ülj le mellém, és én is betartom a szavam. Tenka leült, az öreg pedig hátradõlt, és a sötét víz bugyborgását és játékát figyelte. – A Régvoltak több szerkezetét is megtaláltam. Átnéztem a könyveiket és

a jegyzeteiket. Kísérleteztem, sok titkukat felfedeztem. Tudták, hogy a Bukás elkerülhetetlen, de hagytak jeleket a késõbbi generációknak. A világ gömb alakú, tudtad? – Nem – felelte Tenka. – Igen, az. A labda tetején jégsapkát találunk. Az alján is. A közepén pokolbéli meleg van. És a labda a nap körül forog. Tudtad? – Aulin, erre nincs idõm. Mit akarsz mondani? – Kérlek, harcos, hallgass meg. Meg szeretném osztani a tudást, ez nekem nagyon fontos.

– Akkor folytasd. – A világ forog, és a tetején és alján lévõ jég, milliónyi tonna jég egyre gyûlik, sok ezer éve folyvást több és több lesz. A végén a gömb megbillen, az óceánok elöntik a földeket, és a jég egész kontinenseket borít el. Ez a Bukás. Ez történt a Régvoltakkal, érted? Az emberek apró kis vágyai mit sem érnek. – Értem. És mit tudsz még mondani? – A Régvoltak masinái nem úgy mûködnek, mint Ceska hiszi. Az emberek és a vadak nem fizikailag egyesülnek. Inkább az életerõ összeolvasztásáról van szó, mely

törékeny egyensúlyt hoz létre. A Régvoltak tudták: létkérdés, hogy az ember lelke úr maradjon a test felett. A Dúvadak azért szörnyûek, mert az állat kerekedik felül bennük. – Mit segít ez rajtam? – kérdezte Tenka. – Láttam egyszer egy Dúvadat, aki újra emberré lett, és belepusztult. – Mi történt? – Látott valamit, ami ilyen hatással volt rá. – Mit látott?

– Az asszonyt. A hajdani feleségét. – Ennyi? – Igen. Segít rajtad? – Nem tudom – felelte Tenka. – Talán. – Akkor most magadra hagylak – mondta Aulin –, és visszatérek a Szürkeségbe. Tenka nézte, hogy tûnik az a ködben az öreg. Ulric lépett mögé. Sarkon fordult. – A háború már megkezdõdött – mondta Ulric. – Nem érsz vissza

idõben, hogy megmentsd a barátaidat. – Idõben visszaérek, hogy bosszút álljak értük. – Mit mondott az öreg a Bukásról? – Nem tudom. Valamit a jégrõl. Nem fontos – mondta Tenka.

*

Az öreg sámán intett Tenkának, hogy üljön le, s az új kán engedelmeskedett. Lehunyta szemét, és amikor újra

kinyitotta, a sír elõtt találta magát, sok ezer nadir pillantásának a kereszttüzében. Balján Shirrat Késbeszél feküdt, súlyos mellkasi sebekkel, lassan csörgõ vére megfestette a homokot. Jobbra Koponyanyereg hevert, halántékán apró vércsík. Tenka Ulric sisakját tartotta a kezében. Ásta kán felállt, és a hadvezérekhez fordult. – Befejezõdött, és elkezdõdött. Tenka kán vezeti a Farkasokat! Az öreg elvette a sisakot, visszatért a tûzhöz, felvette szõrme köntösét, és kisétált a táborból. Tenka nem

mozdult, a nadirok arcát nézte, érzékelte az ellenséges pillantásokat. Az emberek harcolni jöttek, Koponyanyereg vagy Késbeszél oldalán. Egyikük sem gondolt Tenkára, mint jövendõ kánra. Most új vezetõjük lett, és ettõl a pillanattól kezdve Tenkának nagyon kell vigyáznia, ételét másokkal megkóstoltatnia, sátrát éjjelnappal õriztetnie. A nadirok közül sokan kívánják majd a halálát. A mielõbbi halálát. Könnyû volt a káni címet megszereznie – annál nehezebb lesz utána életben maradnia. Valaki mozdult a sorok között: Ingi s

állt fel, és lépett Tenka elé. Kihúzta a kardját a hüvelyébõl, és markolattal elõre Tenka felé nyújtotta. – A harcosod vagyok. – Üdvözöllek, harcos. Hány testvért hozol magaddal? – Húszezret. – Örülök – mondta az új kán. A hadvezérek egyenként elõléptek. Már hajnal felé járt, mire az utolsó is elhátrált, és Ingis közeledett újra. – Elfogtuk Koponyanyereg és Késbeszél családját. A táborod mellett

tartjuk fogva õket. Tenka felállt, kinyújtóztatta izmait. Fázott, és nagyon fáradt volt. Ingis oldalán távozott a sírtól. Nagy tömeg gyûlt össze, hogy végignézzék a kivégzéseket. A foglyok – huszonkét asszony, hat férfi és egy tucatnyi fiúgyerek – csendben, sorban térdeltek hátrakötözött kézzel. Subodai lépett elõ. – Saját kezûleg akarod megölni õket? – Nem. – Akkor Gitasi és megtesszük helyetted.

én

majd

– Nem. – Tenka faképnél hagyta a meglepett Subodait, és megállt az asszonyok, a halott hadurak feleségei elõtt. – Nem én öltem meg a férjeteket – szólalt meg. – Nincs köztünk vérbosszú. Mégis én öröklöm a vagyonukat. Legyen. Ti is a vagyon részei, mától fogva tehát Tenka kán feleségei vagytok. Engedjétek el õket! – parancsolta. Subodai morgolódva engedelmeskedett. Egy fiatal nõ Tenka lábai elé vetette magát. – Ha a feleséged vagyok, mi lesz a fiammal?

– Engedjétek el a gyerekeket is – mondta Tenka. Már csak a hat férfi maradt, a halottak közeli rokonai. – Új nap virradt – mondta Tenka. – Választhattok. Ha megígéritek, hogy engem szolgáltok, élhettek. Ha nem, meghaltok. – Köpök rád, félvér – kiáltotta az egyik. Tenka elõrelépett, kinyújtotta a kezét Subodai kardjáért, és egyetlen csapással levágta a férfi fejét. Az öt fogoly nem szólt egy szót sem. Tenka végigjárta õket, és mind meghaltak. Ezután Ingist szólította, és a két férfi leült a sátor árnyékában.

Három órát ültek ott, míg Tenka vázolta terveit. Utána a kán aludni tért. Miközben aludt, húsz karddal felfegyverzett harcos vigyázta álmát.

20.

Carsal tovább mászott, lassan vonszolta magát a magas fûben. A szétroncsolt lábából áradó, elõzõ délután még kínzó agónia helyét tompa, lüktetõ fájdalom vette át, ami

idõnként felhorgadt, és megfosztotta az eszméletétõl. A hûvös éjszaka ellenére folyt róla a veríték. Már nem is tudta, hogy hova megy, csak azt tudta, hogy minél messzebb, el innen. A talajt apró kövek borították, és egy éles kavics belefúródott a lábába. Felnyögött, és arrébb gördült. Ananais azt kérte, hogy tartsanak ki, amíg lehet, utána vonuljanak vissza, és induljanak el Magadon felé. Az elõzõ délután emlékei újra és újra felbukkantak, hiába szeretett volna felejteni. Négyszáz emberrel védte a keskeny átjárót. Elõször a lovasság érkezett meg, õket az íjászok könnyen

megsemmisítették. A gyalogságot már nehezebb volt visszaverni, magasra tartott pajzsokkal védekeztek a nyílvesszõk ellen. Parsai soha nem volt olyan jó harcos, mint a bátyja, de az istenekre, most megmutatta, mit tud! A kodabeli férfiak oroszlánként küzdöttek, és Ceska gyalogsága hátrálni kényszerült. Ez volt az a pillanat, amikor el kellett volna rendelnie a visszavonulást. Ostoba, ostoba! De fellelkesült. Büszke volt. Még soha életében nem vezetett haderõt. Amikor a Sárkányhoz jelentkezett, elutasították, a bátyját meg felvették.

És most meghátrált elõtte az ellenség! Bevárt hát még egy támadást. Mint pokolbéli démonok, úgy indultak ellene a Dúvadak. Ha száz évig él, akkor sem felejtené el ezt a rohamot: szörnyû hangorkán kélt, messzire szállt a hatalmas, vöröslõ szemû, karmos mancsu, ragyogó pengékkel felfegyverzett szörnyetegek vérszomjas üvöltése. A nyílvesszõk alig sebezték fel a bõrüket, míg õk úgy szórták szét az ellenfeleiket, mint felnõttek a szófogadatlan gyerekeket. Parsai nem parancsolt visszavonulást. Felesleges is lett volna: a védõk bátorsága úgy párolgott el,

mint a homokra öntött víz, és a csapat szétszóródott. Parsai egy Dúvadnak rontott, hatalmas csapást irányzott a fejére, de kardja visszapattant a kemény koponyáról, a szörny pedig tüstént ellene fordult. Roppant állkapcsa összezárult Parsai bal lábán, letépte a csontról a húst. Egy hõsies katona a szörny hátára vetette magát, tõrét mélyen a nyakába döfte, és a Dúvad otthagyta Parsait, hogy feltépje a katona torkát. Parsai félregurult, egy lejtõre került, és addig gurult, amíg a völgy aljába nem ért. Ott kezdõdött hosszú menekülése. Most már gyõzhetnek,

tudta, hogy

hogy nem hiábavaló

ostobaságról álmodoztak. Senki sem szállhat szembe a Dúvadakkal. Bárcsak vagriai farmján maradt volna, minél messzebb ettõl az õrült háborútól! Valami megragadta a lábát. Parsai felült, és meglengette a tõrét. Egy karmos mancs kiverte a fegyvert a kezébõl, és három villogó szemû, nyálát csorgató Dúvad kuporodott mellé. Az isteneknek hála, elvesztette az eszméletét. És megkezdõdött a lakoma.

*

Pogány óvatosan közelítette meg a város nyugati negyedét, lovát a mögötte elterülõ erdõben rejtette el. Az égõ házakból áradó füst ködként ülte meg a környéket, csak néhány méterre lehetett ellátni. A Dúvadak kivonszolták a holttesteket a városból, és a mezõn véres lakomába kezdtek. Pogány korábban nem látott egyet sem a szörnyetegek közül, és most elképedten bámulta õket: a legtöbbjük hét lábnál is magasabbra nõtt, és mind nagyon izmos volt. Pogány nem tudta, mit tegyen.

Üzenetet hozott Faljárótól Ananaisnak, de hol adja át? Él még a sötét álarcos egyáltalán? Vagy vége a hábo rúnak? Ha igen, változtatni kell a tervein. Megesküdött, hogy megöli Ceskát, és nem az a fajta ember volt, aki könnyen megfeledkezik esküjérõl. Valahol a hadsereg közepén ott a császár sátra is, csak meg kell találnia, és ki kell beleznie a kurafit. Ennyi, és nem több. Alattvalóinak halála nehéz teherként ült a lelkén – eltökélte, hogy bosszút áll értük. Ha megöli Ceskát, a császár lelke örökké az elesetteket szolgálná az Árnyak Földjén. Illõ büntetés.

Pogány nézte a szörnyetegek lakomáját, figyelte a mozgásukat, igyekezett mindent az emlékezetébe vésni, hogy hasznát vegye, ha egy nap harcolnia kell ellenük. Nem voltak illúziói, tudta, hogy hamarosan felvirrad az a nap. Ember a szörnyeteg ellen. Lehet, hogy a Dúvadak erõsek, gyorsak és halálosak, de Kataskicana, a király megszolgálta Háború Ura titulust – szintén erõs, gyors és halálos volt, de emellett még ravasz is. Visszahátrált a fák közé, majd megdermedt: kitágultak az orrlyukai és összeszûkült a szeme, ahogy kezébe vette fejszéjét.

A lovat ott találta, ahol hagyta, de az remegett a félelemtõl: fülét hátracsapta, szeme kitágult. Pogány beletúrt a bõrtunikájába, s rövid, de nehéz dobótõrt húzott elõ. Megnyalta az ajkát, és az aljnövényzetet fürkészte. Kevés alkalmas rejtekhelyet látott, az egyikben õ lapult, így csak három lehetõség maradt, azaz legfeljebb három ellenféllel kell szembenéznie. Vajon van íjuk? Valószínûtlen, mert akkor fel kellene állniuk, megfeszíteni a húrt, és gyorsan mozgó, közeli ellenfélre lõni. Vajon emberek? Nem valószínû – akkor a ló nem rettegne ennyire.

Akkor hát feltehetõen három Dúvad vár rá. Pogány meghozta a döntést: felállt, és a ló felé indult. Egy Dúvad ugrott ki a jobbról bokrok közül, egy másik a bal oldalon emelkedett fel. Döbbenetes sebességgel közeledtek. Pogány megpördült, dobótõre az elsõ szörnyeteg jobb szemébe fúródott. A másik már majdnem odaért, mikor a férfi térdre ereszkedve gáncsot vetett neki. A Dúvad felbukott, Pogány félregurult, a szörnyeteg combjába mélyesztette fejszéje élét, majd felpattant és futásnak eredt. Lerántotta a kantárt a

faágról, nyeregbe szökkent, azután hátradõlt – a rémülten felágaskodó ló az épp odaérõ Dúvad arcába rúgott. A szörny elzuhant, Pogány pedig vágtára ösztökélte a lovát az erdõn át. Lebukott az alacsony ágak elõl, majd a fák közül kiérve elnyargalt nyugat felé. Mellette álltak az istenek, állapította meg, mert rosszul mérte fel a helyzetet. Ha három Dúvaddal kellett volna megküzdenie, már halott lenne. A szörny torkára célzott, az azonban oly fürgén mozgott, hogy hajszál híján elhibázta. Amikor messze maga mögött hagyta az égõ várost, lelassított.

Az alföld tele lesz Ceska felderítõivel. Nem szívesen lovagolt volna nagyobb veszély felé, mint ami elõl elmenekült. Megveregette a ló nyakát. Faljárót a Cheiamnál hagyta. Az új Bronzgróf sokat fejlõdött, készen állt a terve az erõd elfoglalására. Hogy a fiú sikerrel jár-e vagy sem, már más kérdést, de Faljáró legalább bízott magában. A fiatal drenai tökéletesen játszotta a szerepét, már-már Pogány is elhitte, hogy õ a legendás gróf. Majdnem. Alkonyattájban egy patakhoz ért. Ellenségnek nyomát sem látta, de

gondosan felderítette a környéket. Az egyik tisztásra érve meglepetten torpant meg: jó húsz gyerek kuporgott a földön egy férfi teste körül. Pogány leszállt a lóról, és kikötötte. Egy magas fiú lépett elõ, tõrrel a kezében. – Ha hozzányúlsz, megöllek. – Nem nyúlok hozzá. Tedd el a tõrt! – Dúvad vagy? – Ember vagyok. – Nem látszol embernek. Fekete vagy. Pogány komolyan bólintott.

– Valóban. Te viszont fehér vagy, és nagyon kicsi. Nem kételkedem a bátorságodban, de komolyan azt hiszed, szembeszállhatsz velem? A fiú megnyalta a szája szélét, de nem mozdult. – Ha az ellenséged lennék, már megöltelek volna. Állj félre! – Pogány továbbment, nem vett tudomást a fiúról, letérdelt a test mellé. A kövérkés, kopaszodó férfi halott volt, keze inge vásznát markolta a szíve felett. – Mi történt? – kérdezte Pogány a legközelebb üldögélõ kislánytól, aki azonban elfordította a fejét, és a

késtulajdonos fiú válaszolt helyette. – Tegnap hozott ide bennünket. Azt mondta, itt elrejtõzhetünk, míg a szörnyetegek odébbállnak. De ma reggel, mikor Melissával játszott, a szívéhez kapott, és összeesett. – Nem én voltam – suttogta Melissa. – Nem csináltam semmit! Pogány összeborzolta a kislány egérszõke haját. – Hát persze, hogy nem. Hoztatok magatokkal ennivalót? – Igen – felelte a fiú. – A barlangban rejtettük el.

– A nevem Pogány. Feketemaszk barátja vagyok. – Vigyázol ránk? – kérdezte Melissa. Pogány rámosolygott, és felállt. A Dúvadak szabadon kószálnak, és gyalog, húsz gyerekkel semmi esélye elkerülni õket. Felsétált egy közeli domb tetejére, beárnyékolta a szemét, hogy megfigyelhesse a hegyeket. Legalább két napig tartana az út – fedezék és tempó nélkül. Megfordulva látta, hogy a késes fiú ott ül mögötte egy sziklán. Tíz-tizenegy esztendõsnek nézte. – Nem feleltél Melissa kérdésére – mondta a fiú.

– Mi a neved? – Ceorl. Segítesz nekünk? – Nem tudom, sikerül-e – felelte Pogány. – Én egyedül kevés vagyok – mondta Ceorl, és szürke szemével aggodalmasan pillogott rá. Pogány leült a fûbe. – Értsd meg, Ceorl: nincs mód, hogy eljussunk a hegyekig. A Dúvadak olyanok, akár az erdõ vadjai. Kiszagolják a préda nyomát, gyorsan haladnak, és messze eljutnak. Üzenetet hoztam Feketemaszknak, fontos szerepem van a háborúban. Van egy

feladatom, és végrehajtom.

megesküdtem,

hogy

– Mentségek – mondta Ceorl. – Mindenki mentségeket keres. Én elviszem õket a hegyekig, meglásd! – Egy darabon veletek tartok – mondta Pogány. – De figyelmeztetlek, nem szeretem a fecsegõ gyerekeket. Idegesítenek. – Melissát nem lehet leállítani. Nagyon kicsi, és nagyon fél. – Te nem félsz? – Én férfi vagyok – mondta Ceorl. – Már évek óta nem sírtam. Pogány

bólintott, és felállt. – Hozzuk az élelmet, és induljunk. Összegyûjtötték a gyerekeket. Mindegyik egy kis hátizsáknyi élelmet vitt és egy kulacs vizet. Pogány feltette Melissát és két másik apróságot a ló hátára, és elindultak a mezõk felé. A szél a hátukba fújt, ami jót jelentett, hacsak nem kerültek máris elébük a Dúvadak. Ceorlnak igaza volt Melissát illetõen: a kislány megállás nélkül beszélt, alig követhetõ történeteket mesélt. Estefelé már meg-megingott a nyeregben – Pogány leemelte, és a karjában vitte tovább. Három-négy mérföldet tettek meg,

mikor Ceorl Pogány mellé futott, és megrángatta a ruhaujját. – Mi az? – Nagyon elfáradtak. Ariane leült az ösvény mellé, és elaludt, azt hiszem. – Rendben van. Menj vissza érte, itt fogunk táborozni. A gyerekek Pogány köré gyûltek, aki lefektette Melissát a fûre. Hûvös volt az éjszaka, de szerencsére nem hideg. – Mesélsz nekünk? – kérdezte egy kislány. Pogány halkra fogta a hangját, és mesélt a Holdistennõrõl, aki

ezüstlépcsõn jött le a földre, hogy egy halandó életét élje, és találkozott a jóképû harcos herceggel, Anidigóval. A férfi úgy szerette õt, ahogy nõt még nem szerettek, de a kacér istennõ otthagyta, kerek ezüsthintóján felszállt az égbe. A férfi nem tudta követni, elment hát egy varázslóhoz, aki fénylõ aranyból készített neki hintót, és Anidigo megesküdött, hogy amíg nem nyeri el a Holdistennõ szívét, nem tér vissza. Kerek arnyhintóján felemelkedett az égbe, akár egy tûzgolyó, és körbe, körbe jár a föld körül, de az istennõt soha nem sikerül utolérnie. Mind a mai napig tart az üldözés és menekülés.

– Nézzetek fel – mondta Pogány. – Ott megy az istennõ, de ha Anidigo megjelenik, elmenekül az égrõl. Az utolsó gyerek is álomtalan álomba merült, mikor Pogány megkereste Ceorlt, és néhány lépésnyire távolodott vele a többiektõl. – Jól mesélsz. – Sok gyerekem van – vont vállat Pogány. – Miért idegesítenek?

csináltad

õket,

ha

– Ezt nem könnyû megmagyarázni.

– Ugyan már! – morgott Ceorl. – Annyira nem vagyok fiatal. Pogány szusszant egyet. – Egy férfi szeretheti a gyerekeit, de ugyanakkor idegesíthetik is. Minden gyerekem születésének örültem. Egyikük most a helyemen áll, és vezeti a népemet. De én mindig is vágytam a magányra. A gyerekek ezt nem értik. – Miért vagy fekete? – Azért, mert nálunk nagyon meleg van. A sötét bõr véd a napfény ellen. A te bõröd nem barnul le nyáron? – És a hajad? Miért ilyen göndör?

– Nem tudom, fiam. Ahogy azt se tudom, miért ilyen széles az orrom, és miért vastagabb a szám, mint a tiéd. Egyszerûen ilyen. – Ahonnan egyforma?

te

jössz,

mindenki

– Számomra nem. – Tudsz harcolni? – Tele vagy kérdésekkel, ifjú Ceorl. – Szeretek mindent tudni. Tudsz harcolni? – Mint egy tigris.

– Az egy macskaféle, igaz? – Igaz. Egy jókora, kimondottan barátságtalan macska. – Én tudok harcolni – mondta Ceorl. – Jó harcos vagyok. – Biztosra veszem. De reméljük, hogy nem kell bebizonyítanod. Most aludj! – Nem õrködöm.

vagyok

fáradt.

Majd

– Azt tedd, amit mondok, Ceorl! Majd holnap õrködsz. A

fiú

bólintott,

visszament

a

gyerekekhez, és pillanatokon belül elaludt. Pogány egy ideig ült, és az otthonára gondolt, majd õ is odasétált, ahol a gyerekek feküdtek. Melissa mélyen aludt, és õsrégi, félszemû, félig kopasz rongybabáját ölelte. Faljáró sokat beszélt Pogánynak furcsa vallásáról. Az istenek, mondta Faljáró, olyan öregek már, hogy teljesen szenilisek. Óriási hatalmukat most arra használják, hogy értelmetlen tréfákat ûzzenek az emberekkel, tévútra vezessék és lehetetlen helyzetbe keverjék õket. Pogány gyorsan hívõvé vált. Távoli

üvöltés

visszhangzóit

az

éjszakában, majd egy második és egy harmadik is csatlakozott a hangzavarhoz. Pogány halkan szitkozódott, és kivonta kardját. Elõvett egy fenõkövet, és megélesítette a pengét, majd fejszéjén folytatta a munkát. A szél iránya megváltozott, kelet felé vitte a szagokat. Pogány várt, lassan számolni kezdett. Nyolcszázhétnél tartott, amikor az üvöltés szenvedélyesebbé vált. Ha a szél erejének a változását is számolja, a Dúvadak nyolc-tizenkét mérföldre lehetnek mögöttük. És ez átkozottul kevés.

A legkegyesebb cselekedet az lenne, ha sorra elvágná a gyerekek torkát, és megkímélné õket a szörnyû haláltól. De azt is tudta, hogy a három legkisebbet elbírja a lova. Elõhúzta tõrét, és a gyerekekhez kúszott. De melyik hármat? Dühösen visszalökte a pengét a tokjába, majd felrázta Ceorlt. – Itt vannak a Dúvadak – mondta. – Ébreszd fel a gyerekeket, indulnunk kell. – Milyen közel vannak? – kérdezte

Ceorl rémülettõl tágra nyílt szemmel. – Egy órányira... ha szerencsénk van. Ceorl felállt, és elindult a gyerekek között. Pogány a vállára emelte Melissát, aki elejtette a babáját, de Pogány felvette, és zsebre rakta. A gyerekek köré gyûltek. – Látod ott azt a csúcsot? – kérdezte Ceorltól. – Másszatok fel oda! Visszajövök. – Megígéred? – Megígérem. – Pogány nyeregbe szállt. – Tegyél fel két kicsit mögém! – Ceorl engedelmeskedett. –

Kapaszkodjatok, gyerekek, lovagolni fogunk! Pogány megsarkantyúzta a lovát, és elindult a sötét éjszakában. Melissa felébredt és sírni kezdett, ezért Pogány elõvette a babát, és a kislány kezébe nyomta. Néhány perc vágta után jobbra megpillantott egy sziklaszirtet. Meghúzta a kantárt, és odairányította a lovat. Öt lábnál is keskenyebben futott az ösvény, csak a tetején szélesedett ki egy kicsit. Megkerülni nem lehetett a sziklafaltól. Pogány lesegítette a gyerekeket. – Itt várjatok rám – mondta, és visszatért a síkságra. Ötször tette meg

az utat, és az utolsó alkalommal Ceorl és négy idõsebb fiú már gyalog is majdnem odaért a sziklához. Pogány leugrott a nyeregbõl, és odanyújtotta a kantárt a fiúnak. – Vidd fel a lovat a tetõre, és ott várj rám! – Te mit csinálsz? – Tedd, amit mondtam, kölyök! Ceorl hátralépett. – Csak segíteni akartam. – Sajnálom, fiú. Tartsd kéznél a fegyveredet: megpróbálom feltartóztatni õket, de ha átjutnak, öld

meg a legkisebb gyerekeket, érted? – Nem hiszem, hogy képes leszek rá – borzongott meg Ceorl. – Akkor tégy úgy, ahogy a szíved diktálja. Sok szerencsét! – Én... én nem akarok meghalni. – Tudom. Menj fel, és vigasztald meg õket! Pogány elõvette fejszéjét, kibontotta az íját és a nyílvesszõket. A vagriai szarvból készült fegyvert csak nagyon erõs ember tudta felajzani. Pogány leült az ösvényre, úgy figyelt.

Azt mondják, az Opáltrónus királyai mindig tudják, mikor jön el az utolsó órájuk. Pogány tudta. Levette az ingét, hagyta, hogy a hûvös éji levegõ lehûtse a bõrét. Mély hangján nekikezdett a Holtak Énekének.

*

A megbeszélt találkahelyen Ananais és kapitányai a haditervrõl tárgyaltak.

Miután visszavonultak az elsõ hadállásokból, a csapatok hét részre oszlottak, és meg-megrohanták a támadókat a hegyekbe vezetõ utakon. Sikeresen zaklatták Ceska csapatait, és lelassították elõrenyomulásukat. A védõk meglepõen csekély veszteséget szenvedtek, Parsai csapatát kivéve, melybõl egyetlen ember sem menekült meg. – Gyorsabban mozognak, mint vártuk – mondta Katán.És erõsítést kaptak Delnoc-ból. – Legalább ötvenezren ellenünk – lódította Thorn.

indultak

– A többi tervet elfelejthetjük: csak

Magadonnál védekezhetünk.

és

Tarsknál

– Meddig tudjátok visszatartani azokat az átkozott templomosokat, Katán? – kérdezte Ananais. – Attól tartok, bármikor átjuthatnak. – És ha átjutnak, öngyilkosság folytatni a támadásokat. – Tudom, Feketemaszk. De az esélyek és a végeredmény nem számítható ki matematikai pontossággal. A csatánk folyamatosan tart, és visszavonulóban vagyunk. – Tegyetek meg minden tõletek

telhetõt – kérte Ananais. – Még egy napig támadunk, azután mindenki visszavonul a falak mögé. – Vajon miért van olyan érzésem, mintha viharral szemben köpködnénk? – tûnõdött Thorn. Ananais elvigyorodott. – Mert azt tesszük, de még nem veszítettünk. Katán, biztonságos az út? A szerzetes magába mélyedt. A többiek percekig vártak a válaszra, és összerezzentek, ahogy Katán szemei tágra nyíltak. – Északra – mondta. – Azonnal

indulnunk kell! Felpattant, megtántorodott, de visszanyerte az egyensúlyát, és a lovához rohant. Ananais követte. – Thorn! – kiáltotta. – Vidd vissza az embereidet a fõerõhöz! A többiek kövessenek! Katán õrült vágtában vezette észak felé Ananaist és húsz harcosát. Közeleden a hajnal, a hegycsúcsok vörös fényben fürödtek. A szerzetes vadul hajszolta a lovát. A mögötte járó Ananais rászólt: – Megölöd szegény párát, te bolond!

Katán tudomást sem vett a figyelmeztetésrõl: mélyen a ló nyakára hajolt. Alul egy sziklafal várta õket. Katán megálljt intett, leugrott a nyeregbõl, és futva indult tovább. Ananais kardot húzva követte. Két halott Dúvad feküdt az ösvényen, torkukból fekete tollú nyílvesszõ meredt ki. Ananais megkerülte õket, és rátalált a következõ, szíven lõtt szörnyre. A kanyar mögül morgás és kardok csattogása hallatszott, küzdelemre emelt karddal futott hát tovább. Még három tetemet kellett átugrania, mire megkerülte a sziklát. Két halott Dúvad feküdt elõtte, a

harmadik éppen Katarira támadt, két másik pedig egy férfival küzdött, akit Ananais nem látott. – Hozzám, Sárkány! – kiáltotta. A két Dúvad közül az egyik ellene fordult. Ananais kivédte a támadást, és a szörnyeteg gyomrába döfte kardját. A Dúvad vadul csapkodott, Ananais hátravetette magát, de már az emberei is odaértek, és harcba szálltak az oldalán. A Dúvad elesett. Katán közben szintén legyõzte ellenfelét, már futott is Pogány segítségére, de már nem volt szükség rá: Pogány bárdjával félig átvágta a szörnyeteg nyakát, és visszatántorgott az ösvényre.

Ananais odaugrott, és látta, hogy Pogány teste csupa seb. Mellkasát feltépték, csíkokban lógott róla a hús. Bal karját csak néhány izom tartotta a helyén, arcát szétroncsolták. A fekete ember kapkodva lélegzett, de tiszta szemmel nézett a világba, és megpróbált elmosolyodni, mikor Ananais az ölébe vette a fejét. – Gyerekek vannak fent – suttogta. – Összeszedjük nyugodtan!

õket.

– Minek, barátom? – Csak feküdj nyugodtan...

Feküdj

– Hányat intéztem el? – Kilencet. – Szép. Örülök, hogy megérkeztél: az utolsó kettõvel... nehéz lett volna. Katán Pogány mellé térdelt, kezét a férfi véres homlokára tette, és a haldokló harcos minden fájdalma messze szállt. – Kudarcot vallottam – mondta Pogány. – El kellett volna intéznem Ceskát a város alatt. – Majd én megteszem helyetted – ígérte Ananais.

– A gyerekek jól vannak? – Igen – nyugtatta meg Katán. – Most hozzuk le õket. – Ne lássanak ilyen állapotban. Megrémülnének. – Ne aggódj – mondta Katán. – Gondoskodj Melissa rongybabájáról. Anélkül... fél. – Gondoskodom róla. – Amikor fiatal voltam, a tûzbe parancsoltam az embereimet. Nem kellett volna. Örökké bántam. Hát, Feketemaszk, most már soha nem

fogjuk megtudni. – Én már tudom – mondta Ananais. – Nem tudtam volna legyõzni kilenc Dúvadat. Sosem hittem volna, hogy lehetséges. – Minden lehetséges – vigyorgott Pogány. – Üzenetet hoztam Faljárótól, de már felesleges átadnom. Azt akarta tudatni veled, hogy tízezer delnochi katona tart erre, de elõbb érkeztek meg, mint én. Ceorl kuporodott Pogány Szeme könnyben úszott.

mellé.

– Miért? – kérdezte. – Miért tetted ezt értünk? De Pogány már nem felelt.

Halott volt. Ananais karon fogta a fiút. – Azért tette, mert férfi volt, igazi férfi. Nagy ember. – Még csak nem is szerette a gyerekeket. – Szerintem tévedsz, fiam. – Õ maga mondta. Azt mondta, idegesítjük. Akkor miért ölelte meg magát értünk? Ananais nem tudott mit felelni, de Katán közbeszólt: – Mert hõs volt. És a hõsök ilyenek, érted? Ceorl bólintott.

– Nem tudtam, hogy hõs. Nem mondta. – Lehet, hogy nem tudta õ sem – dünnyögte Katán.

*

Galand nehezen viselte testvére halálát. Magába zárkózott, elnyomta az érzéseit, sötét szeme nem árulta el, micsoda kínokat él át. Több támadást vezetett a drenai lovasság ellen, veszteségeket okozott nekik, majd visszavonult. Bármennyire is szeretett

volna bosszút állni, fegyelmezett katona maradt. Három százada elhanyagolható veszteségeket szenvedett, és amikor visszaértek Magadon falai alá, csak harminchét társukat hagyták az erdõben ásott sírokban. Magadon falán nem nyitottak kaput, elengedték hát a lovakat, és a védõk által leengedett kötélhágcsón másztak fel. Galand ért fel utoljára a falra, fent megfordult, és hosszan nézett kelet felé. Parsai teste valahol ott rohad a fûben, nincs sírja, nem jelzi sírkõ. A háború elvette a kislányát, és most a testvérét.

Hamarosan õ következik. Különös, hogy ez a gondolat nem kelt benne félelmet. Az emberei közül negyvenen megsebesültek, õket lekísérte az ispotályba, ahol Valtaya és a többi asszony ellátta õket. Galand intett a szõke lánynak, aki elmosolyodott, majd visszahajolt, és tovább varrt egy sebet az egyik harcos combján. Galand kisétált a napfényre, ott az egyik harcosa kenyeret és egy kancsó bort hozott neki. Galand megköszönte, és leült, hátát egy fának döntötte. A kenyeret frissnek, a bort fiatalnak találta. Egyik alárendelt parancsnoka,

egy Oranda nevû fiatal farmer, karján vastag kötéssel, csatlakozott hozzá. – Azt mondták, tiszta seb, csak hat öltés kellett hozzá. Még pajzsot is tarthatok. – Nagyszerû – mormolta szórakozottan Galand. – Kérsz bort? Oranda kortyolt egyet. – Egy kicsit fiatal – állapította meg. – Tán érlelnünk kéne pár hónapig. – Jó, jó – billentette meg a kancsót ismét Oranda. Egy darabig csendben ültek, és Galandben egyre nõtt a feszültség, ahogy az elkerülhetetlen

megjegyzésre várt. – Sajnálom, ami a testvéreddel történt – mondta végül Oranda. – Mindenki meghal – felelte Galand. – Igen. Nekem is voltak barátaim a csapatában. A falak erõsnek látszanak, nem? Furcsa látvány egy fal ebben a völgyben. Gyerekkoromban itt játszottam, innen figyeltem a vadlovakat. Galand nem válaszolt. Oranda visszaadta a kancsót, és szeretett volna felállni és elsétálni, de nem akart udvariatlan lenni. Amikor Valtaya csatlakozott hozzájuk, Oranda hálás

mosollyal távozott.

üdvözölte,

és

gyorsan

Galand felnézett és elmosolyodott. – Gyönyörû vagy, hölgyem. – A lány már levette a véráztatta kötényt, és az alakjára simuló kék vászonruhát viselt. – Fáradt lehetsz, feketeszakáll. A hajam zsíros, és karikák vannak a szemem alatt. Pocsékul érzem magam. – Az én szememben gyönyörû vagy. A lány leült mellé, és a karjára tette a kezét. – Nagyon sajnálom Parsait. – Mind meghalunk – jött a szokásos válasz.

– De örülök, hogy te élsz. – Igazán? – kérdezte Galand hideg szemekkel. – Miért? – Milyen különös kérdés ez egy baráttól! – Én nem vagyok a barátod, Val. Én a férfi vagyok, aki szeret. Nagy különbség! – Sajnálom, Galand. Nem tudok mit mondani, tudod, hogy Ananaishoz tartozom. – És boldog vagy? – Hát persze, amennyire valaki

boldog lehet a háború közepén. – Miért? Miért szereted? – Erre nem tudok válaszolni. Ezt egy nõ sem tudja. Te miért szeretsz engem?, A férfi megbillentette a kancsót, nem törõdött a kérdés logikájával. – Az fáj, hogy egyikünknek sincs jövõje – mondta –, még ha ezt a csatát túl is élnénk. Ananais soha nem fog megnõsülni és letelepedni. Nem földmûves, nem kereskedõ... Otthagy valami városban. És én visszatérek a földemre. Egyikünk sem lesz boldog.

– Ne igyál Búskomorrá tesz.

többet,

Galand.

– A lányom vidám teremtés volt, igaz csibész. Sokszor rácsaptam a fenekére, és sok könnyét letöröltem. Ha tudtam volna, hogy ilyen rövid lesz az élete... És most Parsai... Remélem, gyorsan meghalt. Nagyon önzõ vagyok – mondta hirtelen. – Nincs más ember rajtam kívül, akinek az ereiben az én vérem folyik. Ha elmegyek, olyan, mintha sosem léteztem volna. – A barátaid törõdnek veled – mondta Valtaya. Galand elhúzta kezét a lány elõl, és dühösen nézett rá. – Nekem nincsenek barátaim. Soha

nem is voltak.

+ 21.

A császár selyemsátrában ült, tábornokai körében, közvetlenül hadvezére, Darik mellett. A hatalmas sátrat három részre osztották, a legnagyobb részben, ahol most húszan ültek, akár ötvenen is elfértek volna. Ceska az évek során elhízott, a bõre foltossá, egészségtelenné vált. Vadállati intelligencia vibrált a tekintetében, úgy hírlett, hogy kitanulta

a sötét templomosok módszereit, és olvasott a gondolatokban. A kapitányai folytonos félelemben éltek, mert néha hirtelen rámutatott valakire, és árulót kiáltott. Ezekre az emberekre szörnyû halál várt. A császár Darikot tartotta a legmegbízhatóbb katonájának, a ravasz hadvezért, akit csak a legendás Barik, a Sárkány parancsnoka múlt felül. A magas, vékony, izmos, ötvenes éveiben járó férfi mindig simára borotválva jelent meg, és fiatalabbnak nézett ki koránál. A tanácskozók meghallgatták jelentéseket, számbavették

a a

veszteségeket, majd Darik szólalt meg: – A támadások rendszertelennek tûnnek, mégis érzek mögöttük valami logikát. Te mit mondasz, Maymon? A sötét templomos bólintott. – Még nem törtük át teljesen a védelmet, de így is sokat láttunk. A hágókat Tarsknál és Magadonnál elfalazták. Északról várnak segítséget, de nem bíznak benne igazán. Parancsnokuk, mint számítottunk rá, Ananais, de az asszony, Rayvan lázítja az embereket. – Õ hol van? – kérdezte a császár. – Fent a hegyekben.

– Nem fértek hozzá? – A Semmibõl nem. Védik. – De a barátait csak nem védik? – kérdezte Ceska. – Nem, uram – értett egyet Maymon. – Akkor szerezzétek meg valakinek a lelkét, aki közel áll hozzá. Holtan akarom látni a nõt. – Igen, uram. De elõször át kell tömünk a Harmincak falát. – És mi van Tenka kánnal? – kérdezte Ceska.

– Északra menekült. Jongir, a nagyapja két hónappal ezelõtt meghalt, és kitörõfélben a polgárháború. – Küldjetek üzenetet Delnoch parancsnokának, hogy figyelje a nadir sereget. – Igen, uram. – Most hagyjatok magamra – parancsolta Ceska. – Darik maradjon. A kapitányok készséggel engedelmeskedtek, távoztak az éjszakában. A sátor körül ötven Dúvad állt, Ceska seregének legnagyobb és legvadabb szörnyei. A kapitányok lesütött szemmel siettek el mellettük.

A sátorban Ceska percekig csendben ült. – Mind gyûlölnek – mondta. – Jelentéktelen emberek jelentéktelen gondolatokkal. Mik lennének nélkülem? – Semmik, uram – mondta Darik. – Pontosan. És te, tábornok? – Felség, olvasol az emberekben, mint nyitott könyvben. Belelátsz a szívekbe. Hûséges vagyok hozzád, de azon a napon, amikor kételkedni kezdesz bennem, elsõ parancsodra megölöm magam.

– Te vagy az egyetlen becsületes ember a birodalomban. Holtan akarom õket. Azt akarom, hogy Koda olyan mészárszék legyen, amire századok múlva is emlékeznek. – Úgy lesz, ahogy parancsolod, uram. Nem állhatnak ellent. – A Káoszlélek segíti a csapataimat, Darik. De vérre van szüksége. Sok vérre. Vértengerre! Soha nem lakik jól. Ceska tekintete zavarossá vált, elnémult. Darik nem mozdult. A tény, hogy az uralkodó megõrült, nem zavarta különösebben, de a folyamatos szellemi hanyatlása igen. A tábornok különös férfi volt, csak a háborúért és a

haditervekért élt, és a császárnak az igazat mondta. Ha eljön a nap és el fog jönni –, amikor Ceska õrülete ellene fordul, megöli magát, mert az életben már semmi örömet nem lel majd. Darik soha nem szeretett másik emberi lényt, soha nem gyönyörködött el semmiben. Nem érdekelte a költészet, festészet, irodalom, a hegyek vagy a viharos tenger. A háború és a halál érdekelte. De ezeket sem szerette, csak lekötötték a figyelmét. Ceska vihogni kezdett. – Én voltam az egyik utolsó, aki láttam az arcát.

– Kinek, uram? – Ananaisról beszélek, az Aranyharcosról. Gladiátor lett, a tömeg kedvence. Egy nap, amikor ott állt, és élvezte, hogy ünnepelik, egy Dúvadat küldtem ellene. Óriási szörny volt, ember, farkas és medve keveréke. De megölte. Ennyi munka, és megölte. – Ceska ismét vihogott. – De elvesztette az arcát a tömeg elõtt. – Hogyan, uram? A tömegnek a vadállat tetszett? – Ó, nem. Valóban elvesztette az arcát. Tréfáltam! Darik kötelességtudóan mosolygott.

– Gyûlölöm. Õ volt az elsõ, aki elhintette a kétely magvait. Ellenem akarta vezetni a Sárkányt, de Baris és Tenka kán megállították. A nemes Baris! Tudod, tehetségesebb volt, mint te. – Igen, felség. Már mondtad. – De nem olyan hûséges. Te hûséges vagy, ugye, Darik? – Igen, uram. – Nem szeretnél Baris sorsára jutni, ugye? – Nem, uram.

– Különös, hogy egyes tulajdonságok megmaradnak morfondírozott Ceska. – Felség? – Úgy értem, most is õ a vezér, nem? A többiek követik. Csak tudnám, miért. – Nem tudom, uram. Hideg van. Ne hozzak bort? – Nem mérgeznél meg, ugye? – Nem, felség, de igazad van; elõbb megkóstolom. – Igen, kóstold csak meg! Darik bort töltött egy aranykupába,

és kortyolt egyet. Kitágult a szeme. – Mi az, tábornok? – kérdezte Ceska elõrehajolva. – Valami van benne, felség. Sós. – Vértenger – kuncogott Ceska.

*

Tenka kán hajnal elõtt egy órával ébredt. Renya felé nyúlt, de az ágy üres volt. A férfinak tüstént eszébe jutott minden – felült, és kidörzsölte az álmot

a szemébõl. Úgy emlékezett, mintha valaki a nevén szólította volna. Biztosan álmodott. A hang újra megszólalt. Tenka leszállt az ágyról, és körülnézett a sátorban. – Hunyd le a szemed, barátom, és lazulj el – mondta a hang. Tenka visszafeküdt. Lecsukott pillái mögött Decado vékony aszkétaarcát látta. – Mikorra érsz ide? – Öt nap. Ha Faljáró kinyitja a kaput. – Addigra meghalunk.

– Gyorsabban nem megy. – Hány embert hozol? – Negyvenezret. – Megváltoztál, Tani. – Ugyanaz maradtam. Hogy van Ananais? – Bízik benned. – És a többiek? – Pogány és Parsai halott. Visszavonultunk az utolsó völgybe. Három napig talán kitarthatunk, tovább biztosan nem. A Dúvadak épp olyan

szörnyûek, amilyennek mondják õket. Tenka elmesélte Aulinnal való találkozását, és beszámolt az öreg szavairól. Decado csendben hallgatta. – Akkor hát te vagy a kán. – Igen. – Isten veled, Tenka! Tarskba visszatérve Decado kinyitotta a szemét. Acuas és a Harmincak körben ültek körülötte, segítették a hatalmukkal. Mindannyian hallották Tenka szavait, de ami fontosabb, mind jelen

volt az elméjében, gondolataiban.

s

osztozott

Decado mély lélegzetet vett. – Nos? – kérdezte Acuastól. – Elárult bennünket – mondta a harcos szerzetes. – Még nem – vélte Decado. – Idejön. – Nem erre gondoltam. – Tudom, mire gondoltál. De hadd gondoskodjon magáról a holnap! A mi feladatunk enyhíteni a kodaiak szenvedését – azt, ami azután jön, egyikünk sem éli meg.

– Mi értelme ennek? – kérdezte Balan. – Valami jónak is kellene következnie a halálunkból. Csak abban segítünk, hogy zsarnokot cseréljenek az emberek? – És ha igen? – mosolygott Decado. – A Forrás tudja, mit akar. Ha ebben nem hiszünk, mit sem ér az egész. – Akkor hát hívõ lettél? – kérdezte kétkedve Balan. – Igen, Balan, hiszek. Azt hiszem, mindig is hittem. Mert még kétségbeesésemben is a Forrást szidtam. Ez a hit jele volt, bár akkor még nem láttam be. Ma este már tudom.

– A barátod árulása gyõzött meg? – kérdezte Acuas. – Nem, nem az árulás. A remény. A fény felvillanása. A szeretet jele. De majd holnap megbeszéljük. Ma búcsúznunk kell. – Búcsúzni? – hüledezett Acuas. – Mi vagyunk a Harmincak – mondta Decado. – Küldetésünket csaknem beteljesítettük. Mint a Harminc Hangja, én vagyok a Kardok Apátja. Én itt fogok meghalni, de a Harmincak eszméjének tovább kell élnie. Ma láttuk, hogy egy új fenyegetés növekszik, és hogy Drenainak a jövõben is szüksége lesz ránk. Ahogy a

múltban, úgy legyen megint. Egyikünknek távoznia kell, elvállalni az apát szerepét, és felnevelni a Forrás új harcosait. Ez az ember Katán, a Harmincak Lelke. – Ne! – esdekelt Katán. – Én nem hiszek a halálban és az öldöklésben. – Épp ezért lettél te a kiválasztott – mondta Decado. – Azt hiszem, a Forrás mindig olyan feladatokra választ ki bennünket, ami ellenkezik az alaptermészetünkkel. Hogy miért, nem tudom... de Õ tudja. Rossz vezetõ vagyok, a Forrás mégis engedte, hogy lássam a hatalmát. Elégedett vagyok. Mi

mind

engedelmeskedünk

az

akaratának. Most pedig, Katán, vezesd az utolsó közös imádságot! Könnyek gyûltek Katán szemébe imádság közben, és szomorúság öntötte el a lelkét. Az ima végén minden társát megölelte, és távozott az éjszakában. Hol találja meg az új Harmincat? Felszállt a lovára, és elindult a hegyekben Vágna felé. A menekültek tábora felé vezetõ hídon Ceorl üldögélt. Katán megállította a lovát – Mit csinálsz, Ceorl? – Egy férfi mondta, hogy itt várjak rád.

– Miféle férfi? – Álomember. Katán leült a fiú mellé. – Most találkoztál vele elõször? – Az álomemberrel? – Igen. – Most. De másokat gyakran látok. Õk... beszélnek hozzám. – Van mágikus hatalmad, Ceorl? – Igen.

– Mihez kezdesz vele? – Néha, ha megérintek tárgyakat, tudom, honnan származnak. Képeket látok. És néha, ha haragszanak rám az emberek, tudom, mit gondolnak. – Mesélj a férfirõl, aki felkeresett álmodban! – A neve Abaddon. Azt mondta, õ volt a Kardok Apátja. Katán fejet hajtott, és eltakarta az arcát a tenyerével. – Miért vagy szomorú? – kérdezte Ceorl. Katán mély lélegzetet vett, és elmosolyodott.

– Nem vagyok szomorú. Többé már nem. Te vagy az elsõ, Ceorl. De lesznek még mások is. Velem jössz. Megtanítalak sok mindenre. – Hõsök leszünk, mint a fekete ember? – Igen – mondta Katán. – Hõsök leszünk. Ceska seregei hajnalban érkeztek meg, hosszú menetoszlopban. A légió lovassága vezette õket. A hadoszlop messze kígyózott a síkságon, majd Magadon hágója elõtt kettévált. Ananais, Thorn, Lake és egy tucatnyi ember alig egy órával elõttük érkezett – Ananais most a falra könyökölve

nézte, hogyan ver sátrat a támadó sereg. A csapat másik fele Tarsk felé indult. Húszezer harcedzett veterán maradt Magadon alatt. A császárnak és Dúvadjainak nyomát se látták. Ananais a felkelõ nap miatt hunyorogva fürkészte a messzeséget. – Azt hiszem, az ott középen Darik. Micsoda megtiszteltetés! – Nem hiszem, hogy örülök az ilyen megtiszteltetésnek morogta Thorn. – Az az ember egy mészáros. – Több annál, barátom – mondta

Ananais. – Az öldöklés mestere. Azaz mester mészáros. Zord csöndben figyelték a katonák készülõdését. A sereg nyomában társzekerek érkeztek, tele hevenyészett létrákkal, mászókampókkal, kötelekkel és ellátmánnyal. Egy órával ezután, amikor Ananais éppen a fûben aludt, Ceska Dúvadjai is feltûntek a síkon. Egy fiatal harcos keltette fel a tábornokot, aki megdörgölte szemét és felült. – Itt vannak a szörnyek – suttogta a katona. Látva félelmét, Ananais hátbaverte.

– Ne aggódj, fiú! Tarts magadnál egy botot. – Egy botot, uram? – Igen. Ha túl közel kerülnek a falhoz, eldobod, és azt kiáltod: hozd vissza! A tréfa nem segített, de Ananais felvidult tõle: mosolyogva hágott fel a falra vezetõ lépcsõn. Decado az óriási katapult fogantyújának dõlve állt, amikor Ananais csatlakozott hozzá. A Harmincak vezetõje fáradtnak, megviseltnek, elgyötörtnek tûnt, szeme valahová a távolba nézett.

– Hogy vagy, Dec? Fáradtnak látszol. – Megöregedtem, Feketemaszk. – Ne kezd te is ezt a Feketemaszkdolgot! Van rendes nevem. – Az új név jobban illik hozzád – vigyorodott el Decado. A Dúvadak a sátrak mögött telepedtek le, széles kört alkottak egy fekete selyemkupola körül. – Az lesz Ceskáé – mondta Ananais. – Semmilyen kockázatot nem vállal. – Az összes Dúvadat nekünk szánja – állapította meg Decado. – Semmi jele, hogy õket is megosztaná Tarsk és

miköztünk. – Szerencsések vagyunk – mondta Ananais. – Az õ szempontjukból ez a logikus taktika. Nem számít, melyik falat foglalják el, csak elessen valamelyik. – Tenka öt nap múlva jön – emlékeztette Decado. – Mi már nem leszünk itt. – Talán... – Igen? – Nem fontos. Szerinted mikor támadnak?

– Utálom az ilyen embereket. Mit akartál mondani? – Semmit. Felejtsd el! – Mi a fene van veled? Rosszabbul nézel ki, mint egy beteg tehén. Decado kényszeredetten mosolyogott. – Ahogy öregebb leszek, egyre komolyabban viselkedem. Nem mintha nem lenne okom az aggodalomra, elvégre alig húszezer ellenséggel és egy hordányi vadállattal állunk szemben. – Azt hiszem, igazad van – értett egyet Ananais. – De fogadni mernék, hogy Tenka egy szempillantás alatt

elbánik velük. – Bár itt lehetnék, hogy lássam. – Ha a kívánságok óceánok lennének, mi mind halak lennénk. Az óriás termetû harcos elsétált, hogy befejezze a szundikálását. Decado a falon ülve nézte. Helyesen tette, hogy elhallgatta Ananais elõl, hogy Tenka lett Drenai legnagyobb ellenségének kánja? Mit ért volna el, ha elmondja? Ananais bízott Tenkában, és egy ilyen ember bizalma erõsebb, mint az ezüstös acél. Ananais el sem tudná képzelni, hogy Tenka elárulná.

Kegyes hallgatás, ha töretlen hittel halhat meg. Valóban? Nincs mindenkinek joga tudni az igazságot? – Decado! – szólt egy hang az elméjében. Acuas szólította, Decado lecsukta a szemét, és a hangra összpontosított. – Igen? – Az ellenség megérkezett Tarksba. Dúvadaknak nyomuk sincs. – Mind itt vannak.

– Akkor odamegyünk. Jó? – Igen – felelte Decado. Nyolc szerzetes vele maradt Magadonban, kilencet elküldött Tarskba. – Megtettük, amit javasoltál, és behatoltunk az egyik szörny elméjébe. Nem hiszem, hogy örülsz, ha megtudod, mit találtunk. – Mondjad. – A Sárkány! Ceska tizenöt évvel ezelõtt kezdte begyûjteni õket. A legújabbakat a Sárkány újjáalakulásakor ejtette fogságba. – Értem.

– Módosít ez bármin? – Nem. Csak növeli a bánatom – Sajnálom. Úgy lesz minden, ahogy elterveztük? – Igen. Biztos vagy benne, hogy olyan közel kell jutnunk? – Igen – mondta Acuas. – Minél közelebb, annál jobb. – A templomosok? – Áttörték a falat. elvesztettük Balant. – Hogy van?

Majdnem

– Helyrejön. Beszéltél Ananaisnak Tenka kánról? – Nem.. – Te tudod. – Remélem. Gyertek, gyorsan csak tudtok.

amilyen

Lent a füvön Ananais álomtalan álomba zuhant. Valtaya meglátta, és sült húst készített meleg kenyérrel. Odavitte, és együtt besétáltak a fák árnyékába, ahol Ananais levette az álarcot, és megebédelt. A lány nem bírta nézni, elfordult, virágokat kezdett gyûjtögetni, és csak

akkor tért vissza, amikor a férfi befejezte az étkezést. – Vedd fel az álarcot – mondta. – Jöhet valaki. Ananais mélyen a lány szemébe nézett, majd elfordult, és felvette a maszkját. – Igen, valaki erre járt – mondta szomorúan.

+ 22.

A reggel közeledtével kürtök szólaltak meg az ellenséges táborban, és tízezer harcos indult meg céltudatosan a vagonok felé, létrákat húztak elõ, köteleket és kampókat, pajzsokat szereltek fel. Ananais a falhoz futott, ahol Lake hajolt az óriás íj fölé, ellenõrizte a szerkezetet. A völgy túlsó oldalán felsorakozott a sereg, napfény táncolt a kardokon és lándzsákon. Felhangzott a dobszó, és a csapatok megindultak. A falakon a védõk megnyalták száraz ajkukat, tunikájukba törölték izzadt tenyerüket.

A lassú dobszó messze visszhangzóit a hegyek között. Mint óriási tengerhullám ömlött végig a védõkön a pánik. Emberek sikoltoztak, voltak, akik leugrottak a falakról, a lenti fûre gurultak. – A templomosok! – Decado. – Ez csak illúzió.

ordította

Hiába, a rémület nem múlt. Ananais igyekezett úrrá lenni a helyzeten, de az õ hangja is reszketett a rémülettõl. Újabb emberek ugrottak le a falakról, miközben a dobok közeledtek. Már több száz harcos menekült visszafelé, de megtorpantak, amikor

egy rozsdás láncinget viselõ nõvel találták szemben magukat. – Mi nem menekülünk! – kiáltotta Rayvan. – Mi vagyunk Koda! A Legendás Druss fiai vagyunk. Mi nem menekülünk. Elõhúzta rövidkardját, átsétált közöttük, fel a falra. Csak egy maroknyi ember tartotta a falat, õk is halottsápadt arccal, remegve álltak. Rayvan felsétált a lépcsõn, a félelem nõttön nõtt benne, amikor felért a párkányra. Ananais botorkált felé, a kezét nyújtotta, amit Rayvan hálásan elfogadott.

– Nem gyõzhetnek le! – mondta összeszorított fogakkal, tágra nyit szemmel. A kodabéli férfiak megfordultak, látták, hogy kihívóan ott áll középen. Felvették a kardjukat, lassan követni kezdték, egymás után hatoltak át az elõttük tornyosuló félelemfalon. Decado és a Harmincak harcba szálltak, pajzsot emeltek Rayvan köré. És a félelem megszûnt! A Koda harcosok visszarohantak a falakra, haragosan, dühösen. Eltökélt arccal, elszántan álltak, megszégyenítette õket a harcos asszony

bátorsága. A dobszó elhallgatott. Kürt rivallt fel. Egyetlen üvöltéssel tízezer katona indult támadásra. Lake és emberei visszarángatták a húrt a két fegyverre, megtöltötték a tartályokat reszelt ólomhegyekkel. Ötven lépés távolságban Lake felemelte a kezét. Negyvennél leengedte, kihúzta a biztosítékot. A második masina egy pillanattal késõbb engedte el a lövedéket. A támadók elsõ sorát lekaszálták, vad éljenzés tört ki a védõk között.

Felkapták az íjaikat, sortüzet sortûz után küldtek a rohamozó harcosok felé. A támadók azonban jól páncélozták magukat, pajzsokat is tartottak védekezésül. Létrák csapódtak a falnak, mászókampók szálltak a falak fölött. – Kezdõdik – mondta Ananais. Az elsõ katona, aki feljutott a falra, Ananais kardjával a torkában halt meg. Zuhanás közben magával rántotta az utána következõt is. Egyre többen értek megkezdõdött a kézitusa.

fel,

Decado és a Harmincak egy csoportban harcoltak Ananaistól jobbra. Ott senki nem jutott fel a falakra. Bal oldalt azonban a behatolóknak sikerült rést nyitni. Ananais közéjük rontott, ütött és szúrt, ölt és pusztított. Utat vágott, mint oroszlán a bárányok között, mögötte Koda harcosok gyûltek, és lassan visszavonulásra kényszerítették a katonákat. Középen Rayvan egy katona szivébe mártotta a kardját, ám áldozata esés közben még visszatámadott, kardja felhasította az asszony arcát. Rayvan megtántorodott, de már a következõ támadóval kellett volna szembenéznie. Lake észrevette a

veszélyt, elhajította a tõrét, és markolatával eltalálta a támadót a füle mögött. Az megbotlott és elejtette a kardját, így Rayvan könnyedén végzett vele, kétkezes vágással megsebezte a nyakát. – Menj innen, anya! – üvöltötte Lake. Decado meghallotta a kiáltást, otthagyta a Harmincakat, Rayvanhoz futott és talpra segítette. – Lake-nek igaza van – mondta. – Te túl fontos vagy, hogy ilyen kockázatot vállaljál. – Mögötted! – kiáltott az asszony, amikor egy katona ugrott át a falon magasra emelt csatabárddal. Decado

megpördült, és már lendült is. Kardja felnyársalta a férfi mellkasát, de beletört. Két újabb katona tûnt fel, és Decado elõrevetette magát, felkapta az elejtett csatabárdot, majd talpra gurult. Kivédett egy felülrõl jövõ vágást, majd visszakézbõl lelökte az egyik katonát a falról. A második támadónak sikerült Decado vállát megsebeznie, de a hátulról érkezõ Lake a férfi koponyájába döfte a kardját. A támadók visszavonultak. – Vigyétek el a sebesülteket a falról – kiáltotta Ananais. Bármikor visszatérhetnek. Ananais

végigsietett

a

falon,

ellenõrizte a halottakat és a sebesülteket. Legalább száz ember többé nem fog harcolni. Még tíz ilyen támadás, és végük. Galand megindult a bal szárnyról, középen találkozott Ananais-szal. – Jobban járnánk még ezer emberrel, és magasabb falakkal – mondta keserûen. – Szépen harcoltak. Legközelebb kisebb veszteséget szenvedünk. Ebben a támadásban a legrosszabb embereink haltak meg. – Csak ennyit jelentenek neked? – csattant fel Galand. Egységek

kardokkal. Jó katona, rossz katona. – Most nincs idõnk erre, Galand. – Hányingerem van tõled! – Tudom, hogy Parsai halála... – Hagyj békén – mondta Galand, és arrébb ment. – Ez meg mi volt? – kérdezte Thorn, aki éppen akkor érkezett fel a falra vezetõ lépcsõn. Szerzett egy fejsérülést, de már bekötözték. – Nem tudom. – Hoztam ennivalót – vont vállat

Thorn, és sajttal töltött cipót nyújtott át Ananaisnak, a férfinak azonban csak egyetlen harapásra volt ideje, amikor a kürtök ismét megszólaltak.

*

Öt támadást indított aznap az ellenség, öt támadást vertek vissza alkonyat elõtt és egyet éjszaka – ez utóbbi okozta a legnagyobb veszteségeket. Ananais hajnal elõtt két óráig a falakon maradt,'és csak akkor

tántorgott le, amikor Decado szólt, hogy aznap újabb támadás nem várható. Valtaya szobája az ispotályban volt, de Ananais ellenállt a késztetésnek, hogy megkeresse a lányt, inkább besétált a fék közé, és egy fûvel benõtt buckának dõlve elaludt. Négyszáz embere vált harcképtelenné, a sebesültek megtöltötték az ispotályt, soknak már csak az épület melletti fûre fektetett takarókon jutott hely. Ananais erõsítésért küldetett, kétszázötven embert kért. Mint Acuastól megtudta, Tarsknál csekélyebb veszteségeket szenvedtek,

és ott csak háromszor támadtak. Trus, a fiatal harcos, aki a tarski csapatokat vezette, szépen megállta a helyét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a fõ csapásokat Magadonra irányítják. Ananais remélte, hogy holnap még nem kell szembenézniük a Dúvadakkal, de szíve mélyén tudta, hogy ez hiú remény. Az ispotállyal szemben fiatal harcos forgolódott: rémálmok gyötörték. Hirtelen megfeszült a teste, fojtott kiáltás halt el a torkában. Kinyílt a szeme, felült, a tõréért nyúlt, és maga ellen fordította a pengét. Lassan a mellkasába döfte, míg a szívbe nem

hatolt. Kihúzta, és felállt. Egyetlen csepp vér sem csordult ki a sebbõl. A halott lassan az ispotályhoz sétált, benézett a nyitott ablakon. Bent Valtaya küzdött a legsúlyosabb sebesültek életéért. A férfi ellépett az ablaktól, besétált a fák közé, ahol kétszáz menekült verte fel sátrát. A tábortûz mellett Rayvan ült, egy csecsemõt dajkált és három másik asszonnyal beszélgetett. A halott férfi feléjük indult. Rayvan felnézett és meglátta. Jól ismerte a közeledõt.

– Nem tudtál aludni, Oranda? Nem kapott választ. Ekkor Rayvan meglátta a tõrt, és a szeme összeszûkült. Amikor a férfi letérdelt mellé, a szemébe nézett. Üres, halott, semmit nem látó szem nézett vissza rá. A tõr megvillant. Rayvan félrevetõdött, úgy fordult, hogy az alvó gyereket védje, amikor a penge végigszántott a csípõjén. Elengedte a kicsit, felkarjával védte ki a következõ támadást, másik kezével állón vágta a férfit. Az elesett, de már kelt is fel újra. Rayvan felpattant. A többi asszony sikoltozott, a csecsemõ sírni kezdett. A

tetem közeledett. Rayvan hátrálni kezdett, érezte a lábán végigcsurgó vérpatakot. Hirtelen egy férfi ugrott közéjük, a kezében tartott kovács kalapáccsal teljes erejével lesújtott a halott férfi fejére. A koponya széthasadt, a férfi arcán azonban még mindig nem látszott semmilyen érzelem. Nyílvesszõ csapódott a mellkasába, lenézett rá, és lassan kezdte kihúzni. Galand akkor ért oda, amikor a halott ismét Rayvan felé nyúlt. Galand lecsapott. A tõrt tartó kar elvált a testtõl, a test megtántorodott, elesett. – Nagyon szeretnének holtan látni –

jegyezte mg Galand. – Mint mindannyiunkat – felelte Rayvan. – Holnap teljesül a kívánságuk. Valtaya összevarrta a sebet Rayvan csípõjén, majd sûrû kenõcsöt kent rá. – Így nem lesz forradás – mondta, és bekötötte a sebet. – Nekem mindegy – mondta Rayvan. – Ha valaki olyan öreg, mint én, senki nem veszi észre a forradást a csípõjén, ha érted, mire gondolok. – Ostobaság. Szemrevaló asszony

vagy. – Pontosan. Ritka az a férfi, aki egy pillantásnál többre méltat egy magamfajta nõt. Te vagy a Feketemaszk szeretõje, ugye? – Igen. – Régóta ismered? – Nem. Megmentette az életemet. – Értem. – Mit értesz? – Kedves lány vagy, de lehet, hogy túl komolyan veszed az adósságaidat.

Valtaya leült az ágy szélére, megdörgölte a szemét. Fáradt volt, túl fáradt ahhoz, hogy aludjon. – Mindig ilyen elhamarkodottan alkotsz ítéletet? – Nem. – Rayvan, óvatosan felült, érezte, hogy húzódik a varrat. – De a szerelem az ember szemében lakik, és egy nõ mindig tudja, mikor szerelmes a másik. Amikor Feketemaszkról kérdeztelek, szomorúság ült a szemedben. És azt mondtad, hogy megmentette az életedet. Nem nehéz levonni a nyilvánvaló következtetést. – Akkora bûn az, ha le akarom róni a tartozásomat?

– Nem, nem az, különösen most nem. És Feketemaszk remek ember. – Megbántottam – suttogta Valtaya. – Nem akartam, de fáradt voltam. A legtöbbször nem veszek tudomást az arcáról, de most megkértem, hogy vegye fel a maszkját. – Lake megpillantotta egyszer az arcát. Azt mondta, szörnyûséges forradások szabdalják. – Nincs arca – mondta Valtaya. – Az orrát és a felsõ ajkát letépték, az arca egy merõ heg. Az egyik seb nem akar begyógyulni, folyvást gennyedzik. Iszonyú! Olyan, mint egy halon. Megpróbáltam, de nem vagyok képes...

– A szavak elhaltak, potyogtak a lány szemébõl.

könnyek

– Ne gondolj rosszat magadról. – Rayvan elõrehajolt és megpaskolta a hátát. – Megpróbáltad. A legtöbb nõ még ennyit sem tett volna meg. – Szégyellem magam. Egyszer azt mondtam neki, hogy nem az arca teszi a férfit. A férfit akartam szeretni, de mindig az arca kisért. – Nem hibáztál. A válasz a szavaidban rejlik: akartad szeretni. Túl sokat vállaltál. – De olyan nemes és tragikus. Õ volt az Aranyharcos. Mindene megvolt.

– Tudom. És nagyon hiú volt. – Ezt honnan tudod? – Nem nehéz kitalálni. Gondold csak végig: gazdag fiatal nemes, aki a Sárkány tisztje, egyik parancsnoka lett. És mi történt azután? Beszállt a gladiátorjátékokba, azért ölt, hogy a tömeget szórakoztassa. Ellenfeleinek egy része fogoly volt, nem volt más választásuk, mint harcolni és meghalni. Neki lett volna. De nem tudott lemondani a tapsról. Ebben semmi nemesség nincs. Férfiak! Mit tudnak õk? Soha nem nõnek fel. – Túl keményen meghalni érted.

ítélsz.

Kész

– Nem értem. Saját magáért. Bosszút akar állni. – Ez nem igazságos! – Az élet igazságtalan – mondta Rayvan. – Ne érts félre, én is kedvelem õt. Nagyszerû ember. De a férfiaksoha nincsenek tiszta aranyból vagy sárból. A kettõ keverékei. – És a nõk? – kérdezte Valtaya. – Mi tiszta aranyból készültünk, lányom – felelte kuncogva Rayvan. Valtaya elmosolyodott. – Így már jobb.

– Hogy csinálod? Honnét veszed az erõt? – Színlelek. – Ez nem lehet igaz. Megfordítottad a csata sorsát. Nagyszerû voltál. – Ez könnyû. Megölték a férjemet és a fiaimat, semmi nem maradt, amivel fájdalmat okozhatnának. Az apám mindig azt mondogatta, hogy nem lehet megállítani azt az embert, aki tudja, hogy igaza van. Elõször azt hittem, ostobaság, hisz egy nyílvesszõ bárkit megállít. De most már tudom, hogy igaza volt. Ceska... természetellenes, mint a hóvihar júliusban. Nem gyõzhet, amíg van elég ember, hogy

szembeszálljon vele. Az egész birodalomban elterjed a lázadás híre, és mások is követik a példánkat. Csapatok tagadják meg az engedelmességet, férfiak nyúlnak a kardjukért. Nem gyõzhet. – Itt gyõzni fog. – Rövid életû lesz a gyõzelme. – Ananais hisz benne, hogy Tenka kán megérkezik a nadir seregével. – Tudom – mondta Rayvan. – És nem vagyok tõle túl boldog. A szomszédos szobában Decado álmatlanul feküdt az ágyán, vállsebe

fájdalmasan lüktetett. Rayvan szavai hallatán elmosolyodott. Az ilyen asszonyokat nem lehet becsapni. A famennyezetet bámulta, nem vett tudomást a fájdalomról. Béke vette körül. Katán megkereste, mesélt a fiúról, Ceorlról, és Decado majdnem könnyezett. Lassan minden a helyére kerül, már a halál sem riasztotta. Decado óvatosan felült. Jobbra, az asztalon feküdt a páncélja. Serbitar páncélja. A delnochi Harmincak. Mondják Serbitarról, hogy kétségek gyötörték, és Decado remélte, hogy a végén a számára eljött a megvilágosodás. Nagyszerû dolog

tudni. Utólag csodálkozott, hogyan is lehetett olyan vak az igazságra, amikor az mindig is ott ragyogott kristálytiszta egyszerûségében. Ananais és Tenka, akik a Sárkány kaszárnyája mellett találkoztak. Faljáró és Pogány. Decado és a Harmincak. Rayvan. Mindegyikük egy láncszem a rejtélyek és mágia világában. És ki tudja, milyen más láncszemek bírnak épp ekkora jelentõséggel? Valtaya, Renya, Parsai, Thorn, Turs?

Galand,

Lake,

Pogány azért került ide messze

földrõl, hogy egy különleges gyereket megmentsen. De kit fog a gyermek megmenteni? Láncolat láncolatban...

a

láncolatban

a

Lehet, hogy az események maguk is csak láncszemek. A Dros Delnochi híres csata eredménye két emberöltõvel késõbb Tenka kán. És Faljáró. És a Sárkány. Ez már túl sok volt Decadónak. A vállából új fájdalomhullám indult el, és Decado felnyögött, amikor szétáradt benne.

Holnap minden fájdalom elmúlik.

*

A hajnal újabb három támadást hozott. Az utolsónál a védelem vonala csaknem megtört, de a két kardot forgató Ananais õrült dühvei vetette magát a küzdelembe, utat vágotthasított magának a sokaságon át. Amikor visszaverték a támadást, kürtszó harsant az ellenség táborában, és a Dúvadak – mind az ötezren – gyülekezni kezdtek. Aztán megindultak, és a légiósok

visszahúzódtak, szabadon hagyták az utat a szörnyetegek elõtt. Ananais nagyot nyelt, ahogy végignézett a falon. Ettõl a pillanattól félt. De a kodai harcosok elszántnak tûntek, és Ananaist büszkeség öntötte el. – Ma mindenki meleg szõrmén alszik! – üvöltötte. Zord nevetés fogadta a tréfát. A szörnyek megvárták, hogy a sötét templomosok köréjük gyûljenek. Véres mészárlás képeit közvetítették feléjük, fellobbantva állati természetüket.

Felhangzott az üvöltés. Fent a falon Decado magához szólította Balant. A sötét szemû szerzetes odalépett, és udvari etikett szerint hajolt meg. – Itt az idõ – mondta Decado. – Igen. – Te itt maradsz. – Tessék? – szegte döbbenten Balan. – Miért?

fel

fejét

– Mert szükségük lesz rád. Hogy tartsák a kapcsolatot Tarskkal.

– Nem akarok egyedül maradni, Decado! – Nem leszel egyedül. Mind veled leszünk. – Nem! Meg akarsz büntetni? – Dehogy. Maradj Ananais mellett, és védd meg, ha tudod. És Rayvant is. – Maradjon valaki más. Én vagyok közületek a legrosszabb, a leggyengébb. Szükségem van rátok. Nem hagyhattok egyedül! – Higgy, Balan. És engedelmeskedj. A szerzetes lebotorkált a falról,

berohant a fák takarásába. A síkságon az üvöltés borzalmas kakofóniává változott. – Most! – kiáltotta Decado. A tizenhét harcos szerzetes lecsúszott a falról, leugrott a talajra, és a száz lépésnyire várakozó szörnyetegek felé indult. – Mi az ördög...? – kezdte Ananais. – Decado! A Harmincak széles arcvonalat alkotva indultak el, a szél megmeglobogtatta fehér köpenyüket, kardjukat a kezükben tartották.

A vadállatok támadásra indultak, mellettük futottak a templomosok, félelmetes erejû szellemi csapásokkal ösztökélték õket elõre. A Harmincak letérdeltek. A Dúvadak vezére, egy csaknem nyolc láb magas szörnyeteg megtántorodott, amikor víziót meglátta. Kõ. Hideg kõ. Furcsa az alakja. Vér, friss vér, sós húsból csepeg. A szörnyeteg tovább rohant. Kõ. Hideg kõ. Szárnyak.

Vér. Kõ. Szárnyak. Alig tucatnyi lépés választotta el a vadállatokat a Harmincaktól. Ananais nem bírta tovább: hátat fordított, hogy ne kelljen látnia. A Dúvadak vezére elérte az elõtte térdeplõ, ezüstruhás harcost. Kõ. Alakja van. Szárnyak. Menetelõ katonák. Kõ. A szörnyeteg felüvöltött.

Sárkány. Kõsárkány. SÁRKÁNYOM!

AZ

ÉN

A Dúvadak lelassítottak. Az üvöltés elhalt. A kép felerõsödött. Rég elvesztett emlékek törtek a felszínre. Fájdalom, szörnyû fájdalom égett a varázs torzította testekben. A templomosok keményen dolgoztak: szellemi csapásokat mértek a Dúvadakra. Az egyik szörnyeteg megfordult, lecsapott, karmai leszakították a templomos fejét a válláról. A többieket vezetõ hatalmas Dúvad Decado elõtt állt, fejét lehajtotta, nyelve kilógott. Decado felnézett.

Folytatta az üzenetet, és látta a bánatot a félszörny szemében. A lény tudta. Karmos mancsa felemelkedett, megveregette a mellkasát. Nyelve küszködött, hogy kimondjon egy szót, amit Decado alig értett. – Baris. Én... Baris! A szörnyeteg megfordult, és üvöltve a templomosokra vetette magát. Más Dúvadak is követték a példáját. A templomosok földbe gyökerezett lábbal álltak, képtelenek voltak felfogni, mi történik. És a szörnyek nekik rontottak. De nem minden Dúvad volt valaha Sárkány, és sokan zavartan bóklásztak, mígnem egyikük felfigyelt az

ezüstruhás harcosokra. Elõrerohant. Tucatnyian követték. Transzállapotukban a szerzetesek védtelenek voltak, csak Decado lett volna képes cselekedni, de õ nem mozdult. A Dúvadak rávetették magukat, és marcangolni kezdték. Decado becsukta a szemét, és elmúlt minden fájdalom. A templomosok százával hullottak, miközben a vadállatok végigdúlták a tábort. A hatalmas Dúvad, aki valaha Baris volt, a Sárkány Hadura, Maymonra ugrott, amikor az menekülni próbált. Egyetlen harapással

letépte a férfi karját. Maymon felordított. A karmos mancs következõ ütése letépte az arcát, és a sikoly vérbe fulladt. Baris talpra ugrott, és Ceska sátra felé rohant. Darík elhajította a lándzsáját, és mellbe találta a támadót, de a fegyver nem fiiródott elég mélyre. A Dúvad kitépte a lándzsát, és folytatta útját. – Légió, hozzám! – rikoltotta Darik. Az íjászok vesszõk fellegét zúdították a szörnyetegre, de az egyre csak közeledett A csatatéren sorra estek össze a Dúvadak, haláltusájukban rettenetesen üvöltöttek.

Baris még mindig közeledett. Darik elképedve nézte, ahogy szeme láttára zsugorodik a teste. Egy vesszõ fúrta át Baris mellkasát. Megbotlott, és Darik ezt kihasználva hátulról ledöfte. A szörny megpróbált megfordulni, és közben kiszenvedett. Darik a lábával fordította át a testet. A lény megremegett, és õ még egyszer szúrt. Akkor jött csak rá, hogy a mozdulat nem az élet jele volt: a fenevad kezdte visszanyerni emberi formáját. Darik elfordult. A síkságon a vadak haldokoltak. Mind, kivéve azt a kis csoportot, akik a zûrzavart okozó ezüstruhás harcosokat marcangolták.

Ceska a sátrában ült. Darik belépett, és meghajolt elõtte. – A Dúvadaknak végük, uram. – Majd csinálok újakat. Vegyétek be a falat!

*

Faljáró a halott templomost nézte. Két sathuli harcos elfutott, hogy elkapják a templomos lovát, eközben Magir kitépte a nyilat a templomos torkából, majd egy vászonronggyal

azonnal el is állította a vérzést. Gyorsan kigombolták a halott mellvértjét, levették róla. Faljáró letörölte a vérfoltokat a szíjról. Két harcos folytatta a vetkõztetést, miközben Faljáró kinyitotta a mellvértbe rejtett bõrtáskát. Egy tekercset talált benne, amit pecséttel zártak le. Forgatta, nézegette, majd visszatette a táskába. – Rejtsétek el a testet – szólt, és visszafutott a fák védelmébe. Három napja vártak már a futárra a Skultikon átvezetõ magányos úton. Magir egyetlen nyílvesszõvel intézte el, nagyon szép munka volt.

A táborba visszaérve Faljáró megvizsgálta a pecsétet. Zöld viaszból készült, ilyet a sathulik között nem talál. Eljátszott a gondolattal, hogy kinyitja, de azután visszatette a tokjába. A sathuli lovasok Tenka kánról is hírt hoztak. Már csak egy napra járt az erõdtõl, ezért Faljárónak azonnal meg kellett valósítani a tervét. A páncélhoz lépett, és felpróbálta a mellvértet. Egy kicsit nagy volt, levette hát, átszúrta a szíjat a tõre hegyével, és megszorította a kötést. Most jobb lett. A sisak pontosan illett rá, de Faljáró boldogabb lett volna, ha nem egy

templomos sisakját kell hordania, hiszen õk állítólag szellemi úton is képesek kommunikálni. Remélte, hogy Delnochban nem találkozik templomosokkal. – Mikor mész be? – kérdezte Magir. – Ma. Éjfél után. – Miért olyan késõn? – Ha szerencsém van, a parancsnok már alszik. Álmos lesz, és kevesebb kérdést fog feltenni. – Nagy kockázatot vállalsz, gróf úr. – Ne is mondd.

– Bárcsak megtámadhatnánk erõdöt ezernyi karddal!

az

– Igén – értett egyet kelletlenül Faljáró. – Az szép lenne. De ilyen az élet. – Különös ember vagy, uram. Mindig tréfálsz. – Az élet elég szomorú, Magir. Becsüljük meg a nevetést! – Akár a barátságot – mondta a sathuli. – Valóban. – Nehéz volt halottnak lenni? –

Nehezebb élni remény nélkül. Magir komoly arccal bólintott. – Remélem, hogy a küldetésed nem lesz hiábavaló. – Miért lenne? – Nem bízom a nadirokban. – Gyanakvó ember vagy te, Magir. Én bízom Tenka kánban. Amikor gyermek voltam, megmentette az életemet. – Akkor õ is újjászületett? – Nem.

– Nem értem. – Nem felnõtt emberként szálltam ki a sírból, Magir. Fel kellett nõnöm, akár a többi gyereknek. – Sok mindent nem értek. De ez egy másik napra tartozik. Most készülõdni kell. Faljáró bólintott, saját ostobaságán elképedve. Milyen könnyel elárulja magát az ember! Magir figyelte, ahogy Faljáró felveszi a páncélt, és elgondolkozott. Nem volt ostoba ember, és megérezte a gróf bizonytalanságát, tudta, hogy nem minden úgy igaz, ahogy õ gondolja. De

Joachim lelke megbízott Faljáróban... Ennyi elég. Faljáró megszorította a nyeregszíjat a fekete herélten, felpattant a nyeregbe, a sisakot a nyeregkápára erõsítette. – Isten veled, barátom – mondta. – A szerencse istene legyen veled – felelte Magir. Faljáró megsarkantyúzta a lovat, ki az erdõbõl. Több mint egy órát lovagolt, mire Delnoch déli kapuja feltûnt elõtte, és a nagy fal, ami elzárta a hágót. Régen járt már itthon.

Két õr tisztelgett neki, amikor belovagolt a kapun, majd balra fordult, a belsõ erõd bejárata felé. Egy katona lépett elõ, megfogta a kantárt, amíg leszállt a nyeregbõl. Faljáró megindult elõre, de egy újabb õrjárat közeledett. – Vezessetek a Ganhoz – parancsolta. – Gan Paldin alszik, uram. – Akkor ébresszétek fel! – csattant fel Faljáró, igyekezett hûvösen és közönyösen beszélni. – Igen, uram. Kérlek, kövess, uram – mondta a férfi.

Átvezették Faljárót a fáklyával megvilágított folyosón, el a Hõsök Termében sorakozó szobrok között, fel a márványlépcsõn Paldin lakosztálya felé. Valaha itt élt a nagyapja. Az õrnek sokáig kellett kopognia, mire egy álmos hang válaszolt, és az ajtó kinyílt. Gan Paldin gyapjúköntöst öltött magára. Alacsony, középkorú férfi volt, kidülledõ, sötét szemekkel. Faljáró azonnal ellenszenvet érzett iránta. – Nem várhat? – kérdezte Paldin ingerülten. Faljáró átnyújtotta a tekercset, Paldin feltépte, és gyorsan elolvasta.

– Hát – kérdezte – mi ez? Vagy van személyes üzenet is? – Van egy másik üzenet is, uram. Személyesen a császártól. Északról vár segítséget, és át kell engedned a nadir tábornokot a kapukon. Megértetted? – Milyen furcsa – mormolta Paldin. – Át kell engedjem? – Pontosan. – Paldin megfordult, felkapott egy tõrt az ágy melletti asztalkáról. A penge felemelkedett, majd Faljáró torkán pihent meg. – Akkor talán megmagyaráznád az

üzenet értelmét? kérdezte, és felemelte a tekercset, hogy Faljáró is elolvashassa. Figyeld a nadir sereget. Kitartás minden áron. – Nem áll szándékomban sokáig úgy állni itt, hogy tõr szegezõdik a torkomnak – mondta jeges hangon Faljáró. Nem szeretnék megölni egy tábornokot. Vedd el azonnal, vagy nézz szembe a templomosok dühével! Paldin elsápadt, de elvette a tõrt. Az õrjárat kardot húzott, és Faljáró mögé lépett. – Helyes – mondta Faljáró. – Most

olvasd el újra az üzenetet. Észreveszed, hogy azt mondja: figyeld a nadir sereget. Akárcsak az üzenetem. Kitartás minden áron. Ez a lázadókra vonatkozik és azokra az átkozott sathulikra. A császár azt várja tõled, hogy engedelmeskedjél. Szüksége van a nadirokra, megértetted? – Számomra nem világos. – Számomra igen – csattant fel Faljáró. – A császár szövetséget kötött a nadirokkal. Csapatokat küldenek, hogy segítsenek eltaposni a lázadókat, mindenütt. – Ezt valakinek meg kell erõsíteni – vitatkozott Paldin.

– Igazán? Ezek szerint megtagadod az engedelmességet a császár parancsának? – Egyáltalán nem. Hûséges vagyok, mindig is az voltam. De ez olyan váratlan... – Értem. Ezek szerint a császárt hibáztatod, mert nem avatott be a terveibe? – Ne adj szavakat a számba! Nem ezt mondtam. – Ostobának nézek ki, Paldin? – Nem, de...

– Miféle bolond lennék, ha olyan levéllel érkeznék, ami meghazudtol? – Igen. Ezt látom... – Nos, két lehetõség van. Vagy bolond vagyok, vagy...? – Értem – dadogta Paldin. – Mindazonáltal – mondta Faljáró kedvesebb hangon –, óvatosságodért nem hibáztatlak. Áruló is lehetnék. – Pontosan. – így hát megengedem, hogy a parancs megerõsítését kérjed.

– Köszönöm. – Semmiség. Szép a lakosztályod. – Igen. – Alaposan körülnéztél? – Miért? – Rejtett helyeket keresve, ahonnan kihallgathatnak a kémek. – Itt nincs olyan hely. Faljáró elmosolyodott, lehunyta a szemét. – Én körülnézek – mondta. Gan Paldin és az õrség néma

csendben figyelte, hogy Faljáró lassan körbefordul. A mutatóujja kinyúlt. – Ott! mondta, és Paldin megrezzent. – Hol? Faljáró kinyitotta a szemét. – Ott, a falnál. Titkos átjáró! – odalépett a faragott falborításhoz, megnyomott egy gombot. A falap kinyílt, mögötte szûk folyosó és lépcsõ tûnt elõ.~ – Igazán lehetnél óvatosabb is – mondta Faljáró. – Én most lefekszem, holnap elindulok vissza az üzeneteddel. Vagy szeretnéd, ha még ma egy másik hírvivõ indulna el? – Öö... dehogy – mondta Paldin, és a

pókhálóval benõtt folyosót fürkészte. – Ezt hogy csináltad? – Ne kérdõjelezd meg a Káoszlélek hatalmát – intette Faljáró.

23.

Ananais lelépett a falról, és lent a füvön csatlakozott Lake-hez, Thornhoz és Galandhoz. Boroskupákat és sültekkel megrakott tányérokat hoztak, és a kis csoport fáradt csendben evett.

Ananais nem nézte végig, hogyan tépik darabokra régi barátját, de ahhoz még idõben fordult vissza, hogy lássa, miként söprik el a templomosok hatalmát a haldokló szörnyetegek. A légiósok ugyan támadásra indultak utána, de csak félszívvel, a védõk könnyedén visszaverték õket. Darik szünetet parancsolt, amíg a holttesteket eltakarítják: ötezer Dúvad, háromszáz templomos és ezernél több katona pusztult el a szörnyû percek során. Ananais észrevette, hogy Balan, mint a boldogtalanság eleven szobra, egyedül ül a fák alatt, és lehajtott fejjel bámulja a földet. Egy boroskupával a

kezében lépett hozzá, és leült melléje. – Mondd el! – parancsolta. – Mit mondhatnék? – kérdezte a szerzetes. – Az életüket adták érted. – Mit csináltak? – Nem tudom elmagyarázni, Feketemaszk. Olyan képet küldtek a vadállatok elméjébe, ami felébresztette bennük emberi mivoltukat... és ez elpusztította õket. – Nem tehették volna mindezt a fal biztonságából? – Talán. De minél közelebb vagy

valakihez, annál erõsebb a hatalmad. Ha biztosra akartak menni, közel kellett kerülniük. – És most csak te maradtál. – Igen. Csak Balan. – Mi történik Tarskban? – Mindjárt kiderítem – mondta Balan, és becsukta a szemét. Csak percekkel késõbb nyitotta ki újra. – Minden rendben. A fal kitartott. – Hány embert vesztettek? – Háromszáz vált harcképtelenné, de csak száznegyvenen haltak meg.

– Csak – visszhangozta Ananais. – Köszönöm. – Ne köszönd – mondta Balan. – Gyûlölök mindent ebben az õrült ügyben. Ananais otthagyta a szerzetest, besétált a fák közé, levette az álarcát, és hagyta, hogy a hûvös esti levegõ lehûtse forró bõrét. Megállt egy pataknál, belemártotta a fejét, és mély kortyokkal nyelte a vizet. Rayvan itt talált rá, hangosan megszólította, hagyott a férfinek idõt, hogy feltegye az álarcot. – Hogy állunk? – kérdezte.

– Jobban, mint vártam. De a két falnál több, mint négyszáz ember meghalt. És legalább négyszáz másik megsebesült. – Hány emberünk maradt? – Háromszáz itt, ötszáz Tarsknál. – Kitarthatunk? – Honnan az ördögbõl tudjam? Talán még egy napot. Talán kettõt. – Eggyel több napra szükségünk – mondta Rayvan. – Igen. Csábító, ugye?

lenne

– Fáradtnak kellene.

látszol.

Pihenned

– Szívesen, hölgyem. Hogy vannak a sebeid? – A forradás az arcomon mégszépít. Az oldalam fáj. – Te lehetett.

mindent

megtettél,

amit

– Mondd ezt a halottaknak. – Felesleges – mondta Ananais. – Érted haltak meg. – Mihez kezdesz, Feketemaszk?

ha

gyõzünk,

– A körülményeket tekintve különös kérdés. – Egyáltalán nem. Tehát? – Gondolom, katona Újjászervezem a Sárkányt.

maradok.

– És mi lesz a házassággal? – Senkinek nem kellek többé. Nem vagyok különösebben szép az álarc alatt. – Mutasd meg – kérte a nõ. – Miért ne? – vette le az álarcot Ananais.

– Igen – suttogta Rayvan –, elég szörnyû. Csodálom, hogy túlélted. A harapásnyomok majdnem a torkodig érnek. – Nem bánod, ha visszaveszem az álarcot? Kényelmetlenül érzem magam. – Egyáltalán nem. Azt mondják, valaha te voltál a legszebb férfi a birodalomban. – Igaz, hölgyem. Valaha könnyedén meghódítottalak volna. – Ezzel nem mondtál sokat. Mindig is nehezemre esett nemet mondani... csak a csúnya férfiaknak tudtam

ellenállni. Még Thornnal is aludtam egyszer, bár azt hiszem, õ már nem emlékszik rá. Harminc éve történt – megjegyzem, akkoriban még hajadon voltam. – Nagyon fiatal lehettél. – Milyen udvarias vagy! Fiatal voltam, igen. Itt, a hegyekben, Feketemaszk, kevés a szórakozási lehetõség. De mondd csak, szereted Valtayát? – Ehhez semmi közöd! – csattant fel a férfi. – Valóban. Azért válaszolnál?

– Szeretem õt. – Amit mondok, fájni fog... – Már kíváncsi voltam, hová akarsz kilyukadni. – Csak oda, hogy ha szereted, békén hagyod. – Õ kért, hogy beszélj velem? – Nem. De meg van zavarodva. Bizonytalan. Nem hiszem, hogy szeret téged. Szerintem csak hálás, és szeretné kimutatni. – Manapság azt fogadom el, amit adnak – mondta keserûen Ananais.

– Ez nem igaz. – Hagyj magamra, Rayvan. Kérlek! Amikor az asszony távozott, Ananais órákig ült egyedül, éberen, képtelen volt aludni. Újraélte egykori dicsõségét, de különös módon az emlékek most nem okoztak örömet. Éljenzõ tömeg, készséges asszonyok, irigy férfiak... vajon tényleg élvezte mindezt? Hol vannak a fiak, akik a magjából születhettek volna? Hol van szíve asszonya? Valtaya?

Légy õszinte, ember! Lehetett volna valaha is Valtaya? Ha még mindig az Aranyharcos lennél, rá se néznél a boldogtalanra! A keleti eget már megfestette a hajnal, amikor Ananais elmosolyodott, majd felnevetett. A pokolba is! Élt, ahogy egy férfi élhet. Semmi értelme a sajnálkozásnak. A múlt amúgy is halott ellenség, a jövõ pedig véres kegyelemdöfés képében vár rá a Kodavölgyben. Nemsokára ötven lennél, mondta magának, és még mindig erõs vagy. A férfiak követnek. A drenai nép bízik benned. Lehet, hogy az arcodat

elvesztetted, de tudód jól, ki vagy. Ananais, az Aranyharcos. Feketemaszk, Ceska Átka. Megszólaltak a kürtök. Ananais feltápászkodott, és visszasétált a falhoz.

*

Renya már harmadik éjszaka forgolódott álmatlanul, haragosan, bizonytalanul. Az aprócska sátor falai

börtönként zárultak köré, a hõség fullasztó volt. Az elmúlt két napban a nadirok háborúra készültek, élelmet gyûjtöttek az útra, gondosan kiválasztották a legjobb pónikat. Tenka két hadurat választott ki, akik vele tartanak, Ingist és Murapit. Renya mindezt Subodaitól tudta meg, mert egyetlen szó nem hangzott el Tenka és közte a Sámánpróba óta. Felült, a báránybõr takarót a földre hajította. Fáradt volt, mégis feszült, mint az íj húrja. Csapdába esett, õrlõdött a férfi iránti szeretete és a küldetése iránt érzett gyûlölete között. És veszített, mert szüntelenül Tenkára gondolt.

Renya gyerekkorában nem ismert mást, csak elutasítást, hiszen nyomorék volt, és nem vehetett részt a gyerekjátékokban. Kigúnyolták béna lábát, görbe hátát, és õ visszavonult a szobájába... és önmagába. Aulin megsajnálta, és a szörnyû masinák révén szépséggel ajándékozta meg. Hiába változott azonban meg kívül, belül Renya ugyanaz maradt, félt a szeretettõl, hátha ellene fordult, félt a szerelemtõl, mert az megnyitja a szívet, és lerombolja a falakat. A szerelem úgy érkezett, mint orgyilkos pengéje, és Renya úgy érezte, becsapták. Tenka hõs volt, akiben megbízott, és szívesen fogadta a pengét, most pedig rájött, hogy

mérgezett volt a tõr. Nem élhetett Tenkával. Nem élhetett nélküle. Kisétált az éjszakába. A tábor fél mérföld hosszan nyúlt el, Tenka sátra középen állt. Subodai felmordult és megfordult, amikor a lány elhaladt mellette. – Aludj, asszony! – morogta. – Nem tudok. Subodai káromkodott megvakarta a fejét.

és

felült,

– Mi a baj? – Semmi közöd hozzá. – A feleségei zavarnak- állapította meg Subodai. – Ilyenek a drenai nõk. Mohók. – Ennek semmi köze a feleségekhez – csattan fel Renya. – Ha te mondod! És miért rakott ki a sátrából? – Én költöztem ki. – Hmm. Jó külsejû asszony vagy, ezt el kell ismernem.

– Ezért alszol a sátram mellett? Várod, hogy behívjalak? – Pszt, ilyet még halkan se mondj! – mondta felemelt hangon Subodai. – Még elveszítem a fejem vagy annál is rosszabb. Nekem nem kellesz, asszony. Különös vagy, talán még bolond is. Hallottam, hogy úgy üvöltesz, mint egy vadállat, és láttam, amikor nekiugrottál azoknak az ostoba Patkányoknak. Nem szeretnélek az ágyamban tudni, nem tudnék aludni az aggodalomtól. – Akkor miért vagy itt? – Tenka kán parancsolta. – Akkor hát a kutyája vagy? Ülj,

maradj, aludj a sátor mellett! – Igen, a kutyája vagyok. Büszke vagyok rá. Jobb egy király kutyájának lenni, mint királynak a sakálok között. – Miért? – kérdezte Renya. – Hogy érted azt, hogy miért? Nem nyilvánvaló? Mi más az élet, mint árulások sora? Fiatalon kezdjük, tele reménnyel. A nap sz ép, vár ránk a világ. De minden újabb év megmutatja, hogy milyen kicsi vagy, milyen jelentéktelen az évszakok hatalmával szemben. Azután megöregszel. Elfogy az erõd, és a világ a fiatalabb férfiak kacaján át kinevet. És meghalsz. Egyedül. Anélkül, hogy célt értél

volna. De néha... néha akad egy férfi, aki nem jelentéktelen. Aki megváltoztathatja a világot, aki megfoszthatja hatalmuktól az évszakokat. Õ a nap. – És azt hiszed, Tenka ilyen ember? – Hiszem? – kérdezte Subodai. – Mit tudok én errõl? Néhány napja õ volt a Pengetáncos. Egyedül. Azután jöttem én. Egy Lándzsa. Azután Gitasi. Majd Ingis. És a nép. Érted? Nincs semmi, amit ne tehetne meg. Semmi! – Nem képes megmenteni a barátait. – Ostoba asszony. Semmit nem értesz.

Renya nem vett róla tudomást, elindult a tábor közepe felé. A férfi követte, tíz lépéssel lemaradva. Nem esett nehezére, így legalább leplezetlen élvezettel figyelhette, a tekintete megpihent a hosszú lábakon, a csípõ ringásán. Az istenekre, micsoda asszony! Olyan fiatal és erõs. Micsoda állati kecsesség! Fütyörészni kezdett, de a hang elhalt az ajkán, amikor észrevette a kán sátrát. Nem látott õröket. Kenyához ugrott, megfogta a karját, hogy megállítsa. – Ne nyúlj hozzám – sziszegte a lány.

– Valami baj van – mondta Subodai. A lány felemelte a fejét, mélyen beszívta az éjszaka illatát. Mindenhol nadirok bûze vette körül, nem érzett semmit. Sötét árnyak mozdultak a sátor felé. – Orgyilkosok! – üvöltötte Subodai. Kirántotta a kardját, és futásnak indult, és berontott a sötét árnyak közé. Tenka kán kihajtotta a sátorlapot, õ is kardot tartott a kezében, és látta, hogy Subodai próbál utat vágni felé, de megtántorodik, és összeesik a kardok csapásai alatt. Kilépett, gyilkosaival.

hogy

szembenézzen

Földöntúli üvöltés visszhangzótt a tábor felett, és az orgyilkosok lelassítottak. Egy démon ugrott rájuk. Elsõ csapása felrepített egy férfit a levegõbe, a második ellenfelének feltépte a torkát. Döbbenetes sebességgel mozgott. Tenka elõrerohant, kivédte egy tömzsi alak szúrását, majd kardja a támadó bordái közé hatolt. Ingis közeledett negyven harcos kíséretében, és a támadók leengedték kardjukat, dacosan álltak a kán elõtt. Tenka letörölte és eltette kardját.

– Tudd meg, ki küldte õket – mondta Ingisnek, és Subodai teste felé lépett. A férfi bal karjából vér fröcskölt, és mély vágás érte az oldalát is. Tenka bekötözte a kart. – Életben maradsz – mondta. – De csodálkozom rajtad. Hagytad, hogy néhány éji vadász legyõzzön. – Megcsúsztam a mentegetõzött Subodai.

sárban

–

Két ember lépett elõ, hogy bevigyék a sérült harcost Tenka sátrába. A kán felállt, Renyát kereste, de nem látta sehol. Kifaggatta a közelben álló harcosokat, és ketten azt állították,

látták nyugat felé futni. Tenka a lovát kérte. Ingis lépett hozzá. – Nem biztonságos egyedül menned. – Nem. De akkor is megteszem. Felszállt a nyeregbe, átvágtatott a táboron. Túl sötét volt, nem látta az ösvényt, de továbblovagolt, ki a sztyeppére. A lánynak nyoma sem volt. Többször is lelassított, szólongatta Renyát, de nem érkezett válasz. Végül megállította a lovát, leült, és a tájat figyelte. Balra elõl aprócska ligetet látott, amit vastag bokrok vettek körül.

Megfordította a lovát, és elindult a liget felé, de hirtelen a ló felágaskodott, rémülten nyerített. Tenka megnyugtatta az állatot, a nyakát simogatta, halkan suttogott a fülébe, de azt nem tudta elemi, hogy egyetlen lépést is tegyen, így hát leszállt a lóról, és karddal a kezében elindult. Az esze azt mondta, hogy bármi is van a bokrok között, az nem lehet Renya, hiszen õt a ló ismeri, a szíve azonban mást súgott. – Renya! – szólt. Még soha életében nem hallott olyan éles és panaszos hangot, ami válaszként érkezett. Eltette

a kardot, lassan közeledett. – Renya! Tenka vagyok. A bokrok meghajoltak, a lány teste nagy erõvel csapódott neki, hanyatt döntötte a férfit. Renya egyik keze a torkára kulcsolódott, a másik a szemét kereste, az ujjak karmokká görbültek. Tenka mozdulatlanul feküdt, a lány barna szemét figyelte, a pupillák hosszú, keskeny, ovális vonallá szûkültek. Tenka lassan felemelte a kezét. A ragadozófény kihunyt, a torkára nehezedõ szorítás enyhült, a lány becsukta a szemét, és összeomlott. Tenka gyengéden a hátára fordította. A sztyeppén dobogó paták zajára

felült. Ingis jelent negyven lovasa.

meg,

mögötte

– Meghalt? – kérdezte. – Nem, csak alszik. Mi újság? – A kutyák nem mondanak semmit. Egy kivételével mind halott, õt most vallatják. – Jó! És Subodai? – Szerencsés meggyógyul.

ember.

Hamar

– Akkor minden rendben – mondta Tenka. – Most segíts hazavinni az asszonyomat.

– Minden rendben? – ismételte Ingis. – Áruló van a táborban, és meg kell találnunk. – Kudarcot vallott, Ingis. Reggelre halott. – Hogyan lehetsz ebben ilyen biztos? – Várj, és meglátod.

*

Tenka megvárta, amíg Renya biztonságban fekszik a sátrában, majd

elkísérte Ingist oda, ahol az orgyilkost vallatták. A férfit egy fához kötözték, egyenként törték el az ujjait, és éppen tüzet raktak a lába elõtt, amikor Tenka odaért, és visszaparancsolta a vállalókat. – Az urad halott – mondta a férfinak. – Erre már nincs szükség. Hogy akarsz meghalni? – Mindegy. – Van családod? – Õk semmit sem tudnak! – félelem költözött a férfi szemébe. – Nézz a szemembe, ember, és higgy

nekem. Nem bántom a családodat. Az urad halott, te pedig kudarcot vallottal – ez elég büntetés. Csak azt szeretném tudni, miért. – Kötelességem engedelmeskedni – mondta a férfi. – Az a kötelességed, hogy nekem engedelmeskedj. – Nem. A haduramnak. Õ köteles neked engedelmeskedni, de én nem szegtem esküt. Hogyan halt meg? Tenka vállat vont. – Szeretnéd látni a testét? – Szeretnék mellette meghalni –

mondta a fogoly. – A halálba is követem, mert jó uram volt. – Rendben – Tenka elvágta a férfi kötelékeit. – Vigyünk? – Tudok járni, a fenébe veled! – köpött ki a férfi. Megindult Tenka, Ingis és a negyven harcos elõtt, átvezette õket a táboron, amíg Murapi sátrához nem értek, ahol két õr állt a bejárat elõtt. – Jöttem, hogy megnézzem a testet – mondta a fogoly. Az õrök értetlenül néztek rá, és a férfi ekkor döbbent rá az igazságra. Megpördült, hogy szembenézzem Tenkával.

– Mit tettél velem? – kiáltotta. A sátorajtót félrehajtották, Murapi lépett ki. Vaskos felépítésû férfi volt, túl élete delén. Halvány mosoly derengett fel az ajkán. – Minden férfi közül – mondta nyugodtan –, róla hittem volna legkevésbé, hogy megtöröd. Az élet tele van meglepetésekkel. A férfi térdre hullott. – Becsaptak, uram – zokogta. – Nem számít, Nagati. Majd az úton megbeszéljük. Tenka elõlépett.

– Megszegted az esküdet, Murapi. Miért? – Kockázatot vállaltam, Tenka – mondta csendesen a hadúr. – Ha igazad van, és Dros Delnoch kapui nyitva állnak, akkor az egész Drenai birodalom a miénk. De te csak a drenai barátaidat akartad megmenteni. – Tudod, mi a kudarc ára? – Igen. Megölhetem magam? – Igen. – És nem bántod a családomat? – Nem.

– Nagylelkû vagy. – Ha velem maradtál volna, megtudhatnád, milyen nagylelkû. – Már késõ? – Késõ. Egy órát kapsz. Amikor Tenka megfordult, hogy visszatérjen a sátrába, Ingis lépett mellé. – Ravasz ember vagy, Tenka kán. – Mást vártál, Ingis? – Egyáltalán nem, uram. Rábízhatom a fiamra, Semberre Murapi farkasainak

parancsnokságát? – Nem. Én vezetem õket. – Igen, uram. – Holnap õk õrzik a sátramat. – Szeretsz veszélyesen élni? – Jó éjszakát, Ingis. Tenka belépett a sátrába. Elõször Subodait vizsgálta meg, aki mélyen aludt, arcszíne megnyugtatta Tenkát. Ekkor a hátsó rész felé indult, ahol Renya feküdt. A homlokára tette a kezét, mire a lány felébredt. A tekintete már kitisztult.

– Megtaláltál? – suttogta. – Megtaláltalak. – Akkor tudod? – Tudom. – Általában uralkodom magamon. De most túl sokan voltak, és azt hittem, meg fogsz halni. Elveszítettem az önuralmamat. – Megmentettél. – Hogy van Subodai? Életben marad? – Igen.

– Rajong érted. – Igen. – Fáradt vagyok – sóhajtott a lány. Lehunyta szemét, a férfi pedig elõrehajolt, és szájon csókolta. Renya kinyitotta a szemét. – Megmented Ananaist, ugye? – Ismét lecsukódtak a pillái. Tenka betakarta, és visszatért a sátor közepére. Leült, töltött magának egy kupa bort, lassan kortyolgatta. Megmenti Ananaist.

Tényleg? Vagy örül, hogy a döntés már nem az õ kezében van? Ha Ananais meghal, mi tartja vissza, hogy elfoglalja a drenai földeket? Igaz, nem sietett, de mi értelme lenne? Decado megmondta, hogy nem tarthatnak ki. Mi értelme lenne hát éjjel-nappal hajszolnia az embereit, hogy kimerültén érkezzenek a csatatérre? Mi értelme? Elképzelte Ananaist, ahogy kihívóan áll Ceska serege elõtt, karddal a

kezében, lángoló szemekkel. Halkan átkozódott. És Ingisért küldetett.

+ 24.

A légió megindult, és Lake fegyvere kilõtte az utolsó ólomlövedékeket. Tucatnyi ember bukott a földre, fõleg lábsebekkel, mert a gyalogság most már óvatosabban, magasra tartott

pajzsokkal közeledett. íjászok küldtek nyílfelhõket az ellenség soraiba, majd létrák koppantak a falakon. A koda harcosok már túljutottak minden fáradtságon, már bábukként harcoltak. A kardjuk eltompult, a karjuk fájt, de kitartottak. Lake meglendítette csatabárdját, a penge kettéhasította a fal vonalában megjelenõ sisakot. A bárd beszorult a koponyába, és kiszakadt Lake kezébõl, amikor az ellenfele a mélybe zuhant. Újabb katona vetette át magát a falon, és Ananais rontott elõ, hogy lehajítsa a behatolót a falról. Két kardja közül az egyiket Lake kezébe nyomta, majd

elfutott,. mert jobbra a védõk vonala megingott. Balan csatlakozott hozzá. Galand is. A védõk összeszedték magukat. Balra három légiós átjutott, leugrott a falról a lenti fûre, és az ispotály felé rohantak. Az elsõ elesett, nyílvesszõ fúródott a hátába. A második is megbotlott, amikor egy nyíl a sisakját találta el, és kissé elkábította. Ekkor lépett elõ Rayvan az épületbõl, karddal a kezében. A férfiak rátámadtak.

elvigyorodtak,

és

A nõ meglepõ sebességgel védte ki az elsõ támadást, majd rájuk vetette

magát, testsúlya a földre lökte a támadókat. Kardja felhasította az elsõ légiós torkát. A második kitért a támadás elõl. – Kövér tehén! – üvöltötte. Rayvan feltápászkodott, amikor a támadója rohamra indult. Ekkor érkezett Thorn nyílvesszõje, mélyen a katona combjába hatolt, aki feljajdult, és megfordult. Rayvan hátba szúrta. Az asszony figyelme ekkor a falon folyó küzdelem felé fordult, és látta, hogy a védõk már nem tartják magukat sokáig. Galand most Ananais mellett harcolt, mindig ott, ahol a leghalálosabb volt a közdelem. A légiósok megérezték,

hogy közel a gyõzelem, nem vonultak vissza, hanem a fal alatt tömörültek. Egyre több légiós jutott fel a falra. Ananais érezte, hogy elveszítik a csatát, és ez jéghideg haraggal töltötte el. Bármilyen kevés volt is az esélyük, bármennyire is tudta, hogy nem gyõzhetnek, a kudarc rettentõen dühítette. Nem ért el sokat az életében, de mindig gyõzött. Most, a halál percében még ezt a vigaszt is elvették tõle. Kivédett egy támadást, módosított a pengetartáson, és beszúrt egy fekete sisak alá. A férfi hátrazuhant, elejtette a kardját, amit Ananais gyorsan

elkapott, és a tömeg közé vetette magát, ismét két pengét forgatva, ölve, pusztítva. Több apró sebbõl vérzett, de ereje nem csökkent. Vad üvöltés hangzott fel a fal mögül. Ananais nem tudott megfordulni, de látta a hirtelen támadt aggodalmat a támadók arcán. Rayvan lépett mellé, az oldalán pajzs, a kezében kard. A légió hátrálni kezdett. Megérkeztek az asszonyok. Nem értettek a fegyverforgatáshoz, vakon csapkodtak jobbra-balra, de puszta jelenlétükkel visszavonulásra késztették az ellenséget. Az utolsó légióst is lehajították a falról, és a

férfiak ismét íjaikhoz nyúlhattak, a légiósok pedig igyekeztek kihátrálni a tûzvonalból. – Vigyétek a halottakat a falról! – parancsolta Ananais. Pillanatokig nem mozdult senki: a férfiak feleségüket, lányaikat, anyjukat, testvéreiket ölelgették. Mások mozdulatlan testek mellett térdeltek, s nyíltan zokogtak. – Erre nincs idõ – mondta Ananais, de Rayvan megfogta a karját. – Erre mindig van idõ, Feketemaszk. Ez tesz bennünket emberré. Hagyd õket.

Ananais bólintott, a falnak tántorodott, fájó hátát a köveknek támasztotta. – Megleptél. – Könnyen meglepõdsz – lépett mellé Rayvan. A férfi ránézett és elvigyorodott, – Fogadni mernék, hogy valaha gyönyörû voltál. – Azt hallottam, te is. A férfi kuncogott, és becsukta a szemét. – Miért nem házasodunk össze?

– Holnapra halottak leszünk. – Akkor jegyesség.

ne

legyen

– Túl öreg Feketemaszk.

hosszú

vagy

a

hozzám,

– Hány éves vagy? – Negyvenhat – mondta Rayvan. – Tökéletes. – Eléggé kétségbe lehetsz esve. És vérzel. Tûnj innen, köröztesd be a sebeidet! –

Egy

leánykérés,

és

máris

parancsolgatsz. – Ilyenek a nõk. Menj! Rayvan nézte, ahogy a férfi az ispotály felé sétál, majd felállt, és a légiót figyelte, mely ismét gyülekezni kezdett. A védõkhöz fordult. – Tisztítsátok meg-a falat a halottaktól, fafejek! – kiáltotta. – Gyerünk, mozogjatok! Asszonyok, vegyetek föl kardokat! És szerezzetek sisakokat – tette hozzá. Egy halott légiós hevert a lábánál. Lerángatta a sisakját, mielõtt lelökte volna a falról. A fekete tollforgós sisak bronzból k é s z ü l t . Pontosan illik a fejre, állapította meg, miközben becsatolta a

szíjat. – Fenemód jól festesz, Rayvan – mondta a mellé lépõ Thorn. – Tetszenek a sisakos nõk, mi, vén kecske? – Nekem mindig is tetszettél. Különösen azon a napon, ott az északi mezõn. – Ó, emlékszel rá? Ezt bóknak tekintem. Thorn felnevetett. – Nem hiszem, hogy létezik férfi, aki elfelejtené. – Nem ismerek senki mást, aki a

csata közepén is képes a szerelemre gondolni. – Micsoda vén kecske vagy! Ananais legalább udvariasan megkérte a kezem. – Igazán? Ne menj hozzá, mindig máshol jár a szeme. – Egy nap alatt nem lenne ideje megcsalni. A légió ismét támadásba lendült. Egy órán át küzdöttek, hogy megvessék lábukat a falon, de a védõk erõre kaptak. Lake kavicsokat gyûjtetett, ezekkel töltötte meg a szerkezeteit. Három alkalommal

süvítettek fel a lövedékek, háromszor tizedelték meg a légiósokat, amikor az egyik katapult eltörött. A támadók meghátráltak. Nyugovóra tért a nap harmadszor is, és a fal még mindig kitartott. Ananais Balant szólította. – Mi hír Tarskból? – Különös – mondta Balan –, de csak egyszer támadtak reggel, azóta semmi. A hadsereg csak üldögél. – Adná a menny, hogy itt is ez történjen!

– Mondd, Feketemaszk, hiszel te? – Miben? – A mennyet említetted. – Keveset higgyek.

tudok

ahhoz,

hogy

– Decado megígérte, hogy nem maradok egyedül. Mégis jgyedül vagyok, a többiek elmentek. Vagy halottak és én bolond vagyok, vagy a Forráshoz kerültek, és én visszautasíttattam. – Miért utasítottak volna vissza? Balan vállat vont.

– Én sosem hittem. Megvolt a mágikus tehetségem, de a hitem a közös hit része volt csupán. Erted? A többiek hittek, és én éreztem a hitüket. Most, hogy elmentek... Nem tudom. – Nem segíthetek, Balan. – Senki nem segíthet. – Azt hiszem, jobb hinni, mint hit nélkül élni. De nem tudom megmagyarázni, miért – mondta Ananais. – Mert reményt ad a világ gonoszával szemben – vélte Balan. – Valami ilyesmi. Mondd, a férjek és

feleségek együtt mennyben?

maradnak

a

– Nem tudom. Ezen már évszázadok óta vitatkoznak. – De van rá esély? – Azt hiszem. – Akkor gyere velem – mondta Ananais, és magával húzta a szerzetest. Átsétáltak a füvön a menekültek sátraihoz, ahol Rayvan üldögélt a barátaival. Rayvan figyelte közeledtüket. Ananais megállt és meghajolt.

– Asszony, itt van velem egy szerzetes. Kívánsz még egyszer férjhez menni? – Bolond! – kuncogott a nõ. – Szó sincs róla. Mindig is szerettem volna megtalálni azt a nõt, akivel az életem hátralévõ részét szívesen tölteném. Sose sikerült. Most úgy tûnik, életem hátralévõ részét veled élem le. így hát arra gondoltam, tisztességes asszonyt csinálok belõled. – Ez mind szép és jó – állt fel Rayvan –, de én nem szeretlek. – Én sem téged. De gondold végig a remek tulajdonságaimat, és bele fogsz

egyezni. – Legyen – mosolygott szélesen Rayvan –, de csak a harmadik éjjelen hálhatjuk el a házasságot. Hegyi szokás. – Elfogadom – mondta Ananais. – Különben is fáj a fejem. – Ostobaság! – csattant fel Balan. – Én ebben nem vállalok szerepet. Kigúnyoljátok a szent köteléket. Ananais Balan vállára tette a kezét. – Egyáltalán nem, szerzetes – mondta kedvesen. – Ez csak egy vidám pillanat a szörnyûségek közepette. Nézz körül: mindenki mosolyog.

Balan felsóhajtott. – Legyen. mindketten!

Lépjetek

közelebb

Menekültek özönlöttek elõ a sátrakból, a nõk egy része virágokat gyûjtött és sietõs koszorúkat fontak, mások bort hoztak. A hír az ispotályba is eljutott, ahol Valtaya épp befejezte a munkáját, kisétált hát a térre, meglehetõsen bizonytalan érzésekkel. Ananais és Rayvan kéz a kézben sétáltak vissza a falhoz, és az emberek rekedtre éljenezték magukat. Amikor elérték a lépcsõket, Ananais a vállára kapta Rayvant és úgy vitte fel a falra.

– Tegyél le, te fajankó! – kiabált a nõ. – Átviszlek a küszöbön – magyarázta Ananais. Tolongtak körülöttük az emberek, és a nevetés zaja a légiós táborig is elért. Ceska Darikot szólította. – Mi történik? – Nem tudom, felség. – Rajtam nevetnek! Miért nem foglaltátok még el a falakat? – Hajnalra a miénk lesz minden, felség.

– Ha nem, megjárod, Darik. Elegem van ebbõl a nyomorúságos helybõl. Haza akarok menni! A negyedik nap reggelén három véres órán át folytatódott a csata, de a légió most sem tudta megvetni a lábát a falon. Ananais alig türtõztette örömét, mert még halálos kimerültségében is észrevette, hogy a csata megfordult. A Dúvadak támogatása nélkül a légiósok gépiesen harcoltak, nem szívesen kockáztatták az életüket, míg a koda férfiak új önbizalomra kaptak. A gyõzelem mámora lüktetett Ananais ereiben, nevetgélt, tréfálkozott az emberekkel, sértéseket üvöltött az ellenséges

katonák felé. De mielõtt delet ütött volna az óra, menetoszlop érkezett keletrõl, és a nevetés elhalt. Húsz tiszt érkezett a táborba, s velük ötszáz gladiátorviadalra kiképzett Dúvad Drenanból. Az emberek lelkébõl és észak medvéibõl, kelet majmaiból, nyugat oroszlánjaiból, dél tigriseibõl és szürke farkasaiból létrehozott szörnyek nyolclábnyira magasodtak. Ananais mozdulatlanul állt, homályos láthatárt fürkészte.

a

– Gyere, Tani – suttogta. – Mindenre, ami szent, ne engedd, hogy így

végzõdjön. Rayvan, Balan, Lake és Galand csatlakozott hozzá. – Nincs igazság – dühöngött Rayvan. Csend fogadta a megjegyzést, a fal egész hosszában csend honolt. A szörnyek nem álltak meg a táborban: elnyújtott arcvonalban közeledtek a falhoz, tisztjeik mögöttük. Thorn ruhaujját.

megrántotta

Ananais

– Van valami terved, tábornok? – kérdezte. Ananais lenézett az idõsebb férfira, de visszanyelte a szájára toluló gúnyos választ, amikor meglátta a félelmet a másik arcán. Thorn

összeszorított szájjal, szürke arccal állt mellette. – Nincs tervem, barátom. A Dúvadak nem rohamoztak, csak botorkáltak elõre, kezükben buzogányok, hatalmas bunkók, fûrészes élû kardok. Tátott szájukból kilógott a nyelvük, szemük vérvörösen izzott. Csendben közeledtek, a lelkeket megtörõ csend lassan felfalta a védõk bátorságát. Az emberek mozgolódni kezdtek a falon. – Mondanod kell valamit, tábornok – sürgette Rayvan. Ananais tompa és üres tekintettel

rázta meg a fejét. Ismét az arénában találta magát, a szokatlan félelem keserûségét érezte, nézte, hogy emelkedik fel a rács, hallotta, milyen furcsa csend ereszkedik a tömegre. Tegnap könnyebben szembenézett volna a szörnyekkel. De így, hogy kézzelfogható közelségbe került a gyõzelem, hogy érezhette a hûvös érintését a homlokán... Egy ember leugrott a falról, és Rayvan megpördült. – Olar! Most nem mehetsz el! A férfi megtorpant, lehajtotta a fejét. – Gyere, és állj mellettünk, fiú!

Együtt halunk meg, egy család vagyunk. Mi vagyunk Koda. Szeretünk. Olar felnézett, az arcán könnyek csorogtak. Elõvette a kardját. – Nem menekülni akartam, Rayvan. A feleségem és a fiam mellett akartam maradni. – Tudom, Olar. De legalább meg kell próbálnunk tartani a falat. Lake oldalba bökte Ananaist. – Húzd ki a kardodat, ember! – De az óriás nem mozdult. Máshol járt, egy másik idõben, egy másik arénában harcolt.

Rayvan felhúzódzkodott, tetejére állt.

a

fal

– Készüljetek, fiaim! Gondoljatok arra, hogy úton van a segítség. Verjétek vissza a szörnyeket, és van esélyünk! Hangját elnyomta a futásnak eredõ Dúvadak rémisztõ üvöltése. Mögöttük a légió közeledett. Rayvan leugrott, amikor a Dúvadak elérték a falat. Nem volt szükség létrákra vagy kötelekre, a szörnyek nekifutásból ugrottak, átvetették magukat a tizenöt láb magas falon. Fénylõ acél csapott össze agyarakkal és karmokkal: a védõk elsõ sorát

elsöpörték. Rayvan egy tátott szájba döfte a kardját, a Dúvad hátrazuhant, de fogsora eltörte a pengét. Ananais pislogott, visszarángatta magát a jelenbe. Mindkét kardja megvillant a ragyogó napfényben. A jobb kezében tartott kardot a felette tornyosuló vadállat gyomrába döfte, és megcsavarta. Hátborzongató üvöltés szakadt ki a Dúvadból: elõrebukott, vére beterítette a fekete ruhás harcost. Ananais ellökte a testet, kirántotta kardját a gyomorból, és már szembe is fordult a következõ, buzogányt lengetõ szörnnyel. Eldobta a visszaszerzett kardot, két kézre fogta a másikat, és leszelte a teremtmény karját. A karmos kéz még a levegõben is fogta a

buzogányt, gazdája üvöltött a dühtõl és fájdalomtól, és Ananaisra vetette magát. A férfi kitért elõle, a még mindig két kézzel tartott kardot a szörny gyomrába döfte. Az összeesõ test kitépte a kezébõl a fegyvert. Balan leugrott a falról, hátrarohant néhány lépést, megfordult, letérdelt a fûben, és becsukta a szemét. Kell, hogy legyen értelem és gyõzelem ebben a fájdalomban és rémületben. Tegnap a Harmincak hatalma ismét emberré változtatta a Dúvadakat. Most csak õ maradt. Kiürítette elméjét, messze ûzött minden gondolatot, lassan utat kezdett

törni a szörnyekhez. Kinyúlt... ...és visszaborzadt a vérszomj és düh láttán. Összeszedte magát, és újra kezdte. Gyûlölet. Szörnyû, égetõ, mindent elborító gyûlölet. Érezte, együtt égett õ is, gyûlölte a Dúvadakat, urukat, Ananaist, Rayvant, és az egész világot. Nem. Nem gyûlölet. Nem gyûlölet. Az érzelem átmosta, de érintetlen, mocskolatlan maradt. Nem gyûlöl egy ember által kreált szörnyet, de még az embert sem, aki létrehozta. Mindenfelõl gyûlölet áradt felé, de ellenállt.

Egyetlen emléket sem talált, ami eljuthatna a szörnyekhez, hiszen ezek nem egykori Sárkány katonák voltak, de rátalált arra az érzelemre, amit emberként ismerniük kellett. Szeretet. Az anya szeretete egy hideg, félelmetes éjszakán, a feleség szeretete, amikor minden más hamisnak bizonyul, a gyermek önzetlen szeretete egy gyors ölelésben, egy kisbaba mosolya, egy barát szeretete. Egyre erõsödött, ostromolta a támadókat.

hullámokban

A fal mészárszékké vált.

Ananais, aki tucatnyi sebbõl vérzett, rémülten látta, hogy egy Dúvad felkapja Rayvant, aki megfordult a levegõben, és úgy értek talajt, hogy õ maradt felül, a szörnyeteg alatta. Rayvan súlya egy pillanatra kiszorította a levegõt a lény tüdejébõl, és õ élt a lehetõséggel: tõrét a támadó nyakába döfte, majd messze gurult, hogy elkerülje a nehéz farok csapását. A szörny tántorogva talpra állt, Ananais csapása azonban máris véget vetett az életének. Fölöttük megtört a védõk sora, a szörnyek ellepték a falat. A koda harcosok futni kezdtek, a Dúvadak irgalmatlanul kaszabolták a

menekülõket. A Balanhoz legközelebbi teremtmény hirtelen megremegett, elejtette a kardját, és lehajtotta fejét. Kétségbeesett üvöltés töltötte be a levegõt: a Dúvadak, a kodaiak nem kis meglepetésére, megtorpantak. – Vágjátok õket! – kiáltotta Galand, kardját egy szõrös nyakba döfve. A döbbenet múlóban volt: az emberek a kábult szörnyekre vetették magukat, tucatjával öldösték õket. – Ne – suttogta Balan. – Bolondok! Két Dúvad fordult a térdeplõ szerzetes ellen. Célba ért egy

buzogány, majd karmos mancsok tépték fel a férfi gyomrát. Halálakor a szörnyek dühe visszatért: haragos üvöltésük megint elnyomta a kardcsattogás zaját. Galand, Rayvan és Lake tucatnyi harcossal együtt törtetett a fából épült ispotályhoz. Miközben Ananais utat vágott feléjük, egy karmos mancs feltépte hátán a bõrkabátot, és eltörte egy bordáját. Hátraszúrt, és a Dúvad lemaradt. Karok nyúltak ki érte, berántották. A faajtó bezárult. Szõrös ököl zúzta be az egyik ablak zsalugáterét. Galand futott oda, lándzsáját átdöfte a behatoló nyakán.

Egy karmos kéz ragadta meg a kabátját, és nekirántotta az ablaknak. Galand felüvöltött, mikor az agyarak összecsattantak az arcán, majd az állkapocs szétroppantotta a koponyáját is. Tetemét kirángatták az ablakon. Fejsze törte be a felsõ ajtót, épp hogy elkerülve Ananais fejét. Félelemtõl fehérlõ arccal Valtaya lépett elõ egy paraván mögül. Tût, cérnát és véres gyolcsdarabot tartott, de mind kihullott a kezébõl, mikor meglátta a nyitott ablakon átnyomakodó szörnyeket. – Ananais! – sikoltotta. A férfi hátraugrott, amikor az ajtó kiszakadt a helyébõl, és egy fejszét

lóbáló Dúvad ugrott be rajta. Ananais támadott, szörnyû sebet ejtett a teremtmény hasán, kardja nyomán belek buggyantak ki. A lény megtántorodott és elesett, lehulló fejszéjét Ananais kapta fel. Rayvan látta, hogy két Dúvad tart Valtaya felé, és hõsiesen az útjukba állt. Meglendítette kardját, és beleszédült a válaszcsapásba. Az oroszlánfejû szörnyet Ananais fejezte le, majd Valtaya segítségére sietett. Fejszéjét az elsõ szörny hátába vágta, és igyekezett a lehetõ leggyorsabban visszarántani a fegyvert, a másik Dúvad azonban már Valtaya fölé tornyosult.

– Erre, pokolkutya! – üvöltötte Ananais. A lény megfordult, az aprócska alakra meredt. Karsebe ellenére könnyedén félresöpörte a fejszét, majd letépte Ananais maszkját, és messzire lökte a férfit. Ananais elvesztette fegyverét, amikor földet ért. A szörny rá akart ugrani, de a férfi kitért, rúgni készült. Felugrott a levegõbe, mindkét lábbal szájon találta a Dúvadat. Agyarak törtek, a lény a falnak tántorodott. Ananais felkapta a fejszét, pengéjét gyilkos köríves vágással a Dúvad oldalába mélyesztette. – Mögötted! – kiáltotta Rayvan, de

elkésett: Ananaist dárdadöfés érte a hátán. Felnyögött, teljes erejével kifordult, kitépte a fegyvert a Dúvad mancsából, majd megpróbált hátrálni, a dárda vége azonban falba ütközött. Leszegte fejét, és megragadta a Dúvadat. Agyarak mélyedtek Ananais arcába és nyakába, de a férfi teljes erejével egyre mélyebbre szorította a mellkasából kiálló dárdahegyet a szörny testébe. A Dúvad fájdalmas dühvel ordított fel. Rayvan számára úgy tûnt, megáll az idõ. Ember a szörny ellen. Egy haldokló a sötétség teremtménye ellen.

Vérzett a szíve, ahogy nézte az izmok feszülését, a szellem küzdelmét a szörny mindent lebíró erejével. Tõrét a Dúvad hátába döfte – ennél többet nem segíthetett, de ez is elég volt. Ananaisnak már csak egyetlen rántás kellett: a dárdahegy célba ért. Paták mennydörgése visszhangzóit a kinti hegyek felõl. A légiósok keletnek fordulva kémlelték, kik közelednek a porfelhõben. Ceska sátrából Darik lépett elõ, tenyerével szemellenzõt formált. Mi az ördög folyik itt? A delnochi lovasság jön? Szája elnyílt, mikor az elsõ sorok kiváltak a porfellegbõl.

Nadirok! Odaüvöltött embereinek, hogy vonjanak védõgyûrût a császár köré, majd elõrántotta kardját. Ez lehetetlen! Hogy foglalhatták el ilyen gyorsan Delnochot? Légiósok futottak elõ, pajzsaikkal falat emeltek az érkezõk elé. De túl kevesen voltak, és hiányoztak a lándzsáik: az elsõ lovasok máris átugrattak a falon, és hátulról támadtak a katonákra. A védelem összeomlott, a nadirok elárasztották a tábort. A légiósok menekültek, Darik a császári sátor bejáratánál esett el, lándzsával a mellkasában. Tenka kán leugrott a

nyeregbõl, és kardot markolva lépett a sátorba. Ceska selyemtakaróval fedett ágyon ült. – Mindig is kedveltelek, Tenka – suttogta. A kán közeledett, szeme különös fényben égett. – Te lettél volna a Bronzgróf. Tudtad? Megölethettelek volna Ventriában, de nem tettem. – Ceska lecsúszott az ágyról, és térdre borult Tenka elõtt. A kezét tördelte. – Ne ölj meg! Hagyj futni, és én sosem háborgatlak többé!

A kard lecsapott, behatolt a bordák közé. A császár hátratántorodott. – Látod? – zihálta. – Nem ölhetsz meg. A káoszlélek hatalma véd. Nem halhatok meg! – Éles, természetellenes kacajt hallatott. – Nem halhatok meg, halhatatlan vagyok. Isten vagyok! – Talpra állt. – Látod? – Megrebbent a szeme, lassan térdre roskadt. – Nem! – sikoltotta, és arcra bukott. Tenka egyetlen csapással levágta a fejét. Megragadta a hajánál fogva, kilépett a sátorból, és lovára szállt. Megsarkantyúzta hátasát, és a falakhoz ügetett, ahol a légiósok várakoztak. Lent a mezõn már minden légióst megöltek és a nadirok a kán újabb

támadásra hívó parancsára vártak. Tenka felemelte a véres fejet. – Ez a császárotok! Tegyétek le a fegyvert, és nem esik bántódásotok! Egy zömök tiszt szólalt meg: – Miért higgyünk a szavadnak, nadir? – Tenka kán vagyok. Ha vannak még élõ Dúvadak, öljétek meg õket. Azonnal, ha élni akartok! Az ispotályban Rayvan, Lake és Valtaya küzdött, hogy eltörje az Ananaist a halott Dúvadhoz szegezõ dárdát Thorn sántikált be az ispotályba,

mély oldalsebbõl vérezve. – Menjetek onnan – mondta, és a földön heverõ fejszét felkapva egyetlen csapással kettéhasította a dárdanyelet.Húzzátok le! Óvatosan lehúzták Ananaist a dárdáról, és az egyik ágyhoz vitték, ahol Valtaya igyekezett ellátni sebeit. – Élj, Ananais! – esdekelt Rayvan. – Kérlek, maradj életben! Lake és Thorn egymásra néztek. Valtaya leült az ágy szélére, és megfogta Ananais kezét. A harcos szeme kinyílt, suttogott valamit, de senki nem értette a szavakat. Könnyek

futották el Ananais szemét, mintha a lány mögé nézett volna. Megpróbált felülni, de visszahanyatlott. Rayvan megfordult. Tenka kán állt az ajtóban. Az ágyhoz lépett, lehajolt, és óvatosan visszatette az álarcot Ananais arcára. Ananais szája szavakat formált, Rayvan arrébb lépett, és Tenka közelebb hajolt. – Tudtam... hogy... megjössz. – Igen, testvérem, megjöttem. – Vége... az... egésznek. – Ceska halott. Az ország szabad. Gyõztél, Ani! Kitartottál. Tudtam,

hogy kitartasz. Tavasszal elviszlek a sztyeppére. Megmutatok mindent, Ulric sírját, az Angyalok Völgyét. Amit csak akarsz. – Nem. Ne... hazudj! – Nem – mondta tehetetlenül Tenka. – Nem hazudok. Miért, Ani? Miért halsz meg? – Jobb... így. Nincs keserûség. Nincs harag. Nem vagyok... nagy hõs. Tenka torka összeszorult, szabadon hullottak a könnyei, a szétszabdalt álarcra csöpögtek. Ananais lehunyta a szemét.

– Ani! Valtaya felemelte a kezét, a pulzusát kereste. Megrázta a fejét. Tenka felállt, arcán harag. – Te! – mutatott Rayvanra, de karjának lendülete a többieket is beleértette. – Nyomorultak! Ezerrel is felért közületek. – Talán, tábornok – értett egyet Rayvan. – És mit segít ez rajtad? – Uralomra segít – felelte a nadir, és kisétált a szobából. Kint Gitasi, Subodai és Ingis várta több mint ezer nadir harcossal. A légiót

lefegyverezték. Hirtelen kürtszó hangzott fel nyugatról. Turs és ötszáz koda harcos masírozott be a völgybe, õket tízezer jól felfegyverzett, harci alakzatban menetelõ légiós követte. Rayvan Turshoz rohant. – Mi történt? – kérdezte. Turs elvigyorodott. – A légió fellázadt, és csatlakozott hozzánk. Jöttünk, amilyen gyorsan csak tudtunk. – A fiatal harcos végignézett a falon és a füvön heverõ testeken. – Látom, Tenka kán állta a szavát. –

Remélem

–

mondta

Rayvan.

Kihúzta magát Tenkához.

és

visszasétált

– Köszönöm a segítségedet, tábornok – mondta mereven. – Szeretném, ha tudnád, hogy az egész drenai nép hálás neked. Szeretném felajánlani Dros Delnoch vendégszeretetét egy idõre, és amíg ott tartózkodsz, Drenanba utazom, hogy hálánkat ne csak szavakkal fejezzem ki. Hány embert hoztál magaddal? – Négyezret, Rayvan – felelte Tenka tompán mosolyogva. – Fejenként tíz arany elfogadható lenne köszönetképpen?

– Elfogadható. – Elkísérnél? – kérdezte Rayvan, és elindult a fák közé. – Megbízhatok benned, Tenka? – kérdezte. A férfi körülnézett. – Mi tart vissza, hogy elfoglaljam az országot? – Ananais – jött az egyszerû válasz. Tenka bólintott. – Igazad van, árulás lenne. Küldd a pénzt Delnochba, és távozom. De visszajövök, Rayvan. A nadiroknak is be kell teljesíteniük a sorsukat.

Megfordult, hogy távozzon. – Tenka? – Igen? – Köszönöm, amit tettél. Komolyan mondom. A férfi elmosolyodott, és egy pillanatra visszatért a régi Tenka. – Menj vissza a farmodra, Rayvan. Élvezd az életet! Megérdemelted. – Azt hiszed, politikus?

nem

lennék

jó

– Túlságosan is. Nem szeretnélek ellenségként látni.

– Meglátjuk, mit hoz a jövõ – felelte Rayvan. Nézte, hogy a férfi visszatér az embereihez. Amikor egyedül maradt, lehajtotta a fejét. És siratta a halottakat.

EPILÓGUS

Rayvan uralkodása népszerûnek bizonyult, és a drenaik hamarosan elfelejtették Ceska rémuralmát. A graveni szerkezeteket lerombolták. Lake újjászervezte a Sárkányt, kiváló

és népszerû tábornok lett belõle. Faljáró feleségül vette Ravennát, Rayvan lányát, és elfoglalta posztját, mint Észak Õrzõje, Dros Delnoch grófja. Tenka kán számtalan polgárháborút vívott, minden legyõzött törzset beolvasztott a seregébe. Renya három fiút szült neki. Tíz évvel Ceska bukását követõen Renya meghalt a gyermekágyon, Tenka kán pedig sereget gyûjtött, és megindult Dros Delnoch ellen. Faljáró, Lake és Rayvan már vártak rá. Zárt kapukkal.