Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
Az abszolu ´ t zene eszme´je
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
www.interkonyv.hu
© Typotex Kiadó
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
Carl Dahlhaus
Az abszolu ´ t zene eszme´je Fordı´totta Zoltai De´nes
Typotex • 2004 www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
Ez a ko ¨nyv az illete´kes kurato ´rium do ¨nte´se alapja ´n az ta ´mogata ´sa ´val a Fels˝ ooktata ´si Pa ´lya ´zatok Iroda ´ja ´altal lebonyolı´tott Tanko ¨nyvta ´mogata ´si Program kerete´ben jelent meg. A ko ¨tet megjelene´se´t a Goethe Inte´zet is ta ´mogatta Die Herausgabe dieses Werkes wurde aus Mitteln des Goethe-Instituts gefo ¨rdert.
Original edition: c 1978 Ba ° ¨renreiter-Verlag Karl Vo ¨tterle GmbH & Co. KG Licensed edition with permission from Ba ¨renreiter-Verlag Kassel–Basel–London–New York–Prag www.barenreiter.com c Zoltai De´nes, Typotex, 2004 ° ISBN 963 9548 38 3 Lektora ´lta: Hidas Zolta ´n Te´mako ¨r: zeneelme´let
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
Tartalom
1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma
7
2. A fogalomto ¨rte´net keru ¨ l˝ ou ´ tjai
25
3. Egy hermeneutikai modell
49
´ rze´seszte´tika e´s metafizika 4. E
65
5. Az eszte´tikai kontempla ´cio ´ mint ´ahı´tat
85
6. Hangszeres zene e´s m˝ uve´szetvalla ´s
95
7. Zenei logika e´s nyelvszer˝ use´g
111
8. A zene ha ´rom kultu ´ ra ´ja ´ro ´l
125
9. A zenei abszolu ´ t eszme´je e´s a programzene gyakorlata
135
10. Az abszolu ´ t zene e´s a poe´sie absolue
147
www.interkonyv.hu
5
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
www.interkonyv.hu
© Typotex Kiadó
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
1 Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma
A zeneeszte´tika nem valami ne´pszer˝ u stu ´ dium. Zene´szko ¨ro ¨kben arra gyanakodnak, hogy elvont szo ´szaporı´ta ´s, amelynek nincs sok ko ¨ze a zene realita ´sa ´hoz; a zenehallgato ´ nagyko ¨zo ¨nse´gnek nincs bizalma hozza ´, mert olyan filozo ´fiai reflexio ´nak ve´li, amelyet a beavatottakra kellene bı´zni, nem gyo ¨to ¨rve ´ m ha e´rthet˝ az elme´t fo ¨lo ¨s nehe´zse´gekkel. A o is az ingeru ¨ lt gyanakva ´s azzal az u ¨ res szo ´cse´ple´ssel szemben, amely zeneeszte´tika ´nak mondja maga ´t, me´gis te´ves az az elke´pzele´s, hogy a zeneeszte´tikai proble´ma ´k valahol a ko ¨do ¨s messzese´gben lebegnek, tu ´ l a zene ko ¨znapi gyakorlata ´n. Jo ´zanul szemu ¨ gyre ve´ve, ezek a proble´ma ´k nagyon is megfoghato ´k, e´l˝ ok e´s ko ¨zvetlenu ¨ l jelenvalo ´k. Aki tu ´ lzo ´ e´s terhes ko ¨vetele´snek tartja, hogy hangverseny el˝ ott el kelljen olvasnia Liszt Ferenc vagy Richard Strauss m˝ usoron szerepl˝ o szimfonikus ko ¨lteme´nye´nek irodalmi programja ´t; aki egy dalesten legszı´vesebben so ¨te´t teremben hallgatna ´ a zene´t, ahol eleve olvashatatlanok a programfu ¨ zetben kinyomtatott dalszo ¨vegek; aki feleslegesnek tartja, hogy egy olasz nyelv˝ u operael˝ oada ´s el˝ ott emle´kezete´be ide´zze a dra ´mai cselekme´ny f˝ o vona ´sait – ma ´s szo ´val, aki a hangversenyen vagy az opera ´ban nem sokra becsu ¨ li a nyelv szerepe´t www.interkonyv.hu
7
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 8 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
a zene´ben, az egy zeneeszte´tikai ke´rde´sben foglal ´alla ´st. Do ¨nte´se´r˝ ol ugyan hiheti, hogy saja ´t egye´ni ´zle ı ´se´b˝ ol ko ¨vetkezik, ´am valo ´ja ´ban olyan ´altala ´nos, ´atfogo ´ tendencia jut kifejeze´sre benne, amely az uto ´bbi ma ´sfe´l sza ´zadban va ´lt elterjedtte´, haba ´r hordereje´t, zenei-kultura ´lis jelent˝ ose´ge´t ma ´ig sem ismerte´k fel igaza ´n. Tu ´ l az egye´nen e´s az egye´n esetleges vonzalmain, itt nem kevesebbr˝ ol van szo ´, mint a zene fogalma ´nak me´lyrehato ´ megva ´ltoza ´sa ´ro ´l: nem puszta ´n a zenei forma ´k e´s technika ´k tere´n mutatkozo ´ stı´lusva ´lta ´sro ´l, hanem arro ´l, hogy alapvet˝ oen ´atalakult maga a zene, mindaz, amit a zene jelent, vagy aminek a zene´t tekinteni szoka ´s. Azok a hallgato ´k, akik az ime´nt leı´rt mo ´don ko ¨zelednek a zene´hez, Thomas Kuhn tudoma ´nyto ¨rte´neti kifejeze´se´vel e´lve, egy zeneeszte´tikai „paradigma ´hoz” igazodnak: egy modellfogalomhoz, me´gpedig az „abszolu ´ t zene” modellfogalma ´hoz. Ma ´rmost a zenei e´szlele´st e´s gondolkoda ´st ira ´nyı´to ´ paradigma ´k, alapelke´pzele´sek ke´rde´se az egyik f˝ o te´mako ¨re annak a zeneeszte´tika ´nak, amely nem ve´sz a spekula ´cio ´k ko ¨de´be, amely tiszta ´zni akarja a mindennapos zenei szoka ´sok mo ¨go ¨tt rejl˝ o e´szreve´tlen e´s cseke´ly figyelemben re´szesu ¨ l˝ o el˝ ofelteve´seket. Hanns Eisler, aki igyekezett komolyan venni a marxizmust a zene´ben e´s a zeneeszte´tika ´ban, az abszolu ´ t zene fogalma ´t u ´ gy jellemezte, hogy az a „polga ´ri korszak” agyszu ¨ leme´nye, ˝ maga megvetett e´s me´gis saja aze´ a korszake´, amelyet o ´t o ¨ro ¨kse´ge´nek tartott. „A koncertzene e´s ta ´rsadalmi forma ´ja, a hangverseny a zenei fejl˝ ode´s egyik to ¨rte´neti korszaka ´nak terme´ke. Saja ´tossa ´ga ´nak kiforma ´lo ´da ´sa o ¨sszefu ¨ gg a modern polga ´ri ta ´rsadalom kialakula ´sa ´val. A szavak ne´lku ¨ li, vulga ´risan »abszolu ´ tnak« is nevezett zene uralkodo ´ szerepe, a zene elva ´la ´sa a munka ´to ´l, a komolyzene ku ¨ lo ¨nva ´la ´sa a ko ¨nny˝ uzene´t˝ ol, a hivata ´sos zene´szeke´ a m˝ ukedvel˝ okt˝ ol: mindez tipikus vona ´sa a kapitalista korszak zene´je´nek.”1 Haba ´r a „modern polga ´ri ta ´rsadalom” igencsak homa ´lyos kifejeze´s, Eisler jo ´l e´rezte, hogy az „abszolu ´ t zene” nem egyszer˝ uen a szo ¨veg ne´lku ¨ li, o ¨na ´llo ´, „zene´n kı´vu ¨ li” funkcio ´khoz vagy programokhoz nem ko ¨t˝ od˝ o hangszeres zene „id˝ otlen”, to ¨rte´nelem feletti szinonima ´ja, hogy a szo ´ban forgo ´ terminus olyan eszme´re utal, amelyben meghata ´rozott to ¨rte´nelmi korszak o ¨sszegezte www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma 9
a zene le´nyege´r˝ ol kialakı´tott gondolatait. Eisler – ele´gge´ megho ¨kkent˝ o mo ´don – „vulga ´risnak” nevezi az „abszolu ´ t zene” kifejeze´st; ennek ke´tse´g kı´vu ¨ l gonoszkodo ´ e´le van: egyfajta bosszu ´ a szo ´haszna ´late´rt, amelyben Eisler, filozo ´fus apa gyermeke le´ve´n, jo ´ e´rze´kkel ismerte fel a fellengz˝ osse´get – azt a konnota ´cio ´t, miszerint az a zene abszolu ´ t, amely az abszolu ´tumot sejteti. A XIX. sza ´zad ko ¨ze´p-euro ´pai zenekultu ´ ra ´ja ´ban – a kor olasz-francia zenekultu ´ ra ´ja ´to ´l elte´r˝ oen – az abszolu ´ t zene gondolata olyan me´ly gyo ¨kereket eresztett, hogy – amint ezt a ko ¨vetkez˝ okben kimutatjuk – alapvet˝ o igazsa ´ga ´ro ´l me´g Richard Wagner is meg volt gy˝ oz˝ odve, aki pedig szavakban ´ s tu maga ´t az elvet elutası´totta. E ´ lza ´s ne´lku ¨ l elmondhatjuk, hogy az abszolu ´ t zene fogalma alapeszme´je, tarto ´pille´re a klasszikus-romantikus zeneeszte´tika gondolate´pı´tme´nye´nek. Jeleztu ¨ k ma ´r, hogy az elv tagadhatatlanul regiona ´lisan ko ¨ru ¨ lhata ´rolt; elhamarkodott viszont az a ko ¨vetkeztete´s, hogy maga ´ban az elvben is provincializmust kell la ´tnunk; gondoljunk csak az autono ´m hangszeres zene jelent˝ ose´ge´re a XVIII. sza ´zad ve´ge´n e´s a XIX. sza ´zadban. Ma ´sfel˝ ol az abszolu ´ t zene XX. sza ´zadi elterjede´se e´s egyetemesse´ va ´la ´sa nem feledtetheti velu ¨ nk azt a to ¨rte´neti te´nyt, hogy – ta ´rsadalmi-to ¨rte´neti e´s nem eszte´tikai krite´riumok alapja ´n – a szimfo ´nia e´s a kamarazene a XIX. sza ´zadban puszta ´n enkla ´ve´ maradt abban a „komolyzenei” kultu ´ ra ´ban, amelyet az opera, a roma ´nc, a virtuo ´z m˝ u e´s a szalondarab ke´pvisel (hogy a trivia ´lis zene´r˝ ol ma ´r ne is besze´lju ¨ nk). Hogy az abszolu ´ t zene fogalma (me´rhetetlenu ¨ l nagy zeneto ¨rte´neti jelent˝ ose´ge ellene´re, amelyhez azuta ´n a XX. sza ´zadban ta ´rsult a ku ¨ ls˝ o, ta ´rsadalmi-to ¨rte´neti jelent˝ ose´g) a ne´met romantika ´bo ´l sza ´rmazik, hogy pa ´tosza ´t – a szo ¨vegekt˝ ol, programokto ´l e´s funkcio ´kto ´l „ku ¨ lo ¨nva ´lt” zene asszocia ´la ´sa ´t az „abszolu ´ tum” kifejeze´se´vel vagy sejte´se´vel – az 1800 ko ¨ru ¨ li ne´met ko ¨lte´szetnek e´s filozo ´fia ´nak ko ¨szo ¨nheti, azt el˝ oszo ¨r Franciorsza ´gban ismerte´k fel teljesen vila ´gosan; Jules Combarieu 1895-ben megjelent tanulma ´nya kimutatja ezt. A „penser en musique, penser avec des sons, comme le litte´rateur pense avec des mots” [„zene´ben gondolkodni, hangokkal gondolkodni, ahogyan az ´ro ı ´ szavakkal gondolkodik”] elve´t www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 10 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Combarieu szerint „a ne´met fu ´ ga ´k e´s szimfo ´nia ´k” u ¨ ltette´k el a francia tudatban, amely mindig a zene e´s a nyelv kapcsolata ´bo ´l indult ki, ha „e´rtelmet” akart felfedezni a zene´ben.2 Ha teha ´t az abszolu ´ t zene eszme´je – fu ¨ ggetlenu ¨ l alap˝t megvalo vet˝ o eszte´tikai jelent˝ ose´ge´t˝ ol, amely az o ´sı´to ´ m˝ uvek rangja e´s to ¨rte´neti hata ´sa oka ´n megilleti – regiona ´lis e´s szoci´alis hato ´ko ¨re´t tekintve kezdetben igencsak korla ´tozott, akkor az Eisler ´altal felva ´zolt to ¨rte´neti jellemze´s inka ´bb tu ´ lsa ´gosan is nagyvonalu ´ , semmint sz˝ ukkebl˝ u. Aligha besze´lhetu ¨ nk az „ege´sz” polga ´ri korszak zeneeszte´tikai paradigma ´ja ´ro ´l. A „modern polga ´ri ta ´rsadalom” origina ´lis zeneeszte´tika ´ja ´val, ahogyan az a XVIII. sza ´zadi Ne´metorsza ´gban le´trejo ¨tt, e´ppense´ggel szembena ´ll az abszolu ´ t zene eszme´je; ennek az eszme´nek a ta ´rsadalmi karaktere´t nem lehet egyetlen egyszer˝ u formula ´val kifejezni. A mora ´lfilozo ´fia ´alla ´spontja ´ro ´l – vagyis a XVIII. sza ´zadi gondolkoda ´s autentikus polga ´ri forma ´ja ´nak ´alla ´spontja ´ro ´l – Johann Georg Sulzer A sze´pm˝ uve´szetek ´altala´nos elme´lete „zene”-cı´mszava ´ban elmarasztalo ´ ´te ı ´letet mond az autono ´m hangszeres zene´r˝ ol; ez a mereven elutası´to ´ ´te ı ´let saja ´tsa ´gos mo ´don elte´r atto ´l a nagyvonalu ´ sa ´gto ´l, amellyel Charles Burney egyfajta „innocent luxury”-ro ´l, „a ´rtatlan luxus”-ro ´l besze´lt, s szigora valo ´szı´n˝ uleg a felto ¨rekv˝ o polga ´rsa ´g mora ´lis vakbuzgo ´sa ´ga ´val magyara ´zhato ´, egy olyan vakbuzgo ´sa ´ggal, amely ku ¨ lo ¨nbo ¨zik az etablı´rozo ´dott polga ´rsa ´g erko ¨lcsi felfoga ´sa ´nak fesztelense´ge´t˝ ol: „Az utolso ´ helyre ´allı´tjuk a zene alkalmaza ´sa ´t puszta id˝ oto ¨lte´s e´s mintegy a ja ´te´k ce´lja ´bo ´l. Ide tartoznak a koncertek, a szimfo ´nia ´k, a szona ´ta ´k, a szo ´lo ´m˝ uvek, amelyek ´altala ´ban valamilyen mozgalmas e´s nem kellemetlen zo ¨rejt, vagy finom e´s szo ´rakoztato ´, ba ´r a szı´vet hidegen hagyo ´ csevege´st reproduka ´lnak.”3 Fe´lreismerhetetlen itt a polga ´ri mora ´lfilozo ´fus ellene´rze´se a zenei divertissementnal szemben, amelyet feuda ´lisnak e´s henye´nek tart. Ha Haydn ezzel szemben, ahogyan Georg August Griesinger ko ¨zli, szimfo ´nia ´iban „mora ´lis karakterek” ´abra ´zola ´sa ´ra tett kı´se´rletet, akkor ez az eszte´tikai sza ´nde´k nem kevesebbet jelentett, mint a szimfo ´nia rehabilita ´cio ´ja ´t egy olyan korban, amelynek polga ´rsa ´ga a m˝ uve´szetet – els˝ osorban az irodalmat, de a zene´t is – a mora ´l (vagyis a ta ´rsadalmi egyu ¨ tte´le´s) proble´ma ´inak mege´rte´se´re e´s tiszta ´www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma 11
za ´sa ´ra szolga ´lo ´ eszko ¨znek tekintette, illetve – amennyiben a m˝ uve´szet ezt a feladatot elha ´rı´tja maga ´to ´l – mint gyanu ´ s, a polga ´rsa ´g feletti vagy alatti re´tegekre jellemz˝ o, felesleges ja ´te´kot elvetette. Csak a Sulzer ´altal ke´pviselt, a mora ´lfilozo ´fia ´val o ¨sszefono ´dott, eredend˝ oen polga ´ri eszte´tika ellene´ben fogalmazo ´dott meg az a m˝ uve´szetfilozo ´fia, amely a maga ´ban za ´rt, o ¨nmaga ´val bee´r˝ o m˝ u fogalma ´bo ´l indul ki. Karl Philipp Moritz, akinek te´teleit Goethe haboza ´s ne´lku ¨ l, Schiller ne´mileg vonakodva helyeselte, 1785 e´s 1788 ko ¨zo ¨tt ´rott ı tanulma ´nyaiban a l’art pour l’art elve´t hirdette, me´gpedig kie´lezett forma ´ban, ami pszicholo ´giailag egyre´szt azzal magyara ´zhato ´, hogy megcso ¨mo ¨rlo ¨tt a m˝ uve´szettel kapcsolatos mora ´lfilozo ´fiai elme´lkede´sekt˝ ol, ma ´sre´szt azzal, hogy su ¨ rget˝ o szu ¨ kse´ge´t e´rezte az eszte´tikai kontempla ´cio ´ sora ´n megszabadulni a munka e´s az e´let – nyomaszto ´nak e´rzett – polga ´ri vila ´ga ´to ´l. „A puszta ´n hasznos ta ´rgy teha ´t o ¨nmaga ´ban nem ege´sz, nem to ¨ke´letes; ilyenne´ csak akkor lesz, amikor bennem ele´ri ce´lja ´t, amikor bennem to ¨ke´letesse´ va ´lik. – A sze´pse´g szemle´lete sora ´n viszont a ce´lt magambo ´l visszafordı´tom maga ´ba a ta ´rgyba: u ´ gy szemle´lem a ta ´rgyat, mint olyasmit, ami nem bennem, hanem o ¨nmaga ´ban to ¨ke´letes, ami teha ´t o ¨nmaga ´ban ege´sz, e´s ami nekem o ¨nmaga ´e´rt ve´ve szerez e´lvezetet; ilyenkor a sze´p ta ´rgyat nem annyira magamra, mint inka ´bb o ¨nmaga ´ra vonatkoztatom.”4 De nemcsak a horatiusi „prodesse” min˝ osu ¨l m˝ uve´szett˝ ol idegennek, hanem a „delectare” is; a do ¨nt˝ o nem a m˝ uve´szet ´altal nyu ´ jtott e´lvezet, hanem az ´altala ko ¨vetelt megismere´s. „Nem annyira neku ¨ nk van szu ¨ kse´gu ¨ nk m˝ uve´szetre, hogy e´lvezetet szerezzen, mint inka ´bb a sze´pnek van szu ¨ kse´ge ra ´nk, hogy felismertesse´k.”5 A Moritz ´altal posztula ´lt, a m˝ ualkota ´shoz egyedu ¨ l ill˝ o magatarta ´s az o ¨nmaga ´ro ´l e´s a vila ´gro ´l megfeledkez˝ o eszte´tikai kontempla ´cio ´, amelyet Moritz olyan bens˝ ose´ggel ´r ı le, hogy hangja ela ´rulja a pietista eredetet. „Miko ¨zben a sze´p teljesen maga ´ra vonja tekintetu ¨ nket, egy id˝ ore elvonja a figyelmet o ¨nmagunkro ´l, e´s ele´ri, hogy la ´tszatra elvesszu ¨ nk a sze´p ta ´rgyban; s o ¨nmagunknak ez az elveszte´se, ez az o ¨nmagunkro ´l valo ´ megfelejtkeze´s – e´ppen ez a legnagyobb me´rte´kben tiszta e´s o ¨nzetlen e´lvezet, amelyet a m˝ uve´szet szerez neku ¨ nk. Egye´ni, korla ´tolt le´teze´www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 12 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
su ¨ nket e pillanatban fela ´ldozzuk egy magasabb rend˝ u le´teze´s e´rdeke´ben.”6 Hogy az eszte´tikai autono ´mia gondolata, amikor az els˝ odlegesen a ko ¨lte´szethez e´s a feste´szethez vagy a szobra ´szathoz igazodo ´ ´altala ´nos m˝ uve´szetelme´letb˝ ol a zeneeszte´tika ´ra is ´atterjedt, e´ppen a „zene´n kı´vu ¨ li” funkcio ´kto ´l e´s programokto ´l elva ´lt hangszeres zene´ben tala ´lta meg a maga adekva ´t ta ´rgya ´t – nos, ez uto ´lag visszatekintve csaknem maga ´to ´l e´rt˝ od˝ onek t˝ unik; ´am akkoriban, amikor ve´gbement, inka ´bb meglep˝ o volt. Mert a fogalom, objektum e´s ce´l ne´lku ¨ li hangszeres zene a polga ´ri gondolkoda ´s sza ´ma ´ra, amint ezt Jean-Jacques Rousseau invektı´va ´i e´s Sulzer megvet˝ o megjegyze´sei mutatja ´k, semmitmondo ´nak e´s u ¨ resnek sza ´mı´tott – a mannheimiek Pa ´rizsban aratott sikerei e´s Haydn no ¨vekv˝ o hı´rneve ellene´re. ´ s a hangszeres zene elme´lete´nek kezdeteire jellemz˝ E o az o ¨n´allo ´tlan, az ellenfe´l katego ´ria ´iban fogva maradt apologetika. Johann Mattheson 1739-ben a hangszeres zene´t mint „hangzatok besze´de´t [Klang-Rede] vagy hangnyelvet”7 jellemzi. Ezzel a hangszeres zene igazola ´sa ´ra tesz kı´se´rletet: e´rvele´se szerint a hangszeres zene „voltake´ppen” a le´nyeget tekintve ugyanaz, mint a voka ´lis zene. A hangszeres zene´nek is az a dolga, hogy meghassa a szı´vet, vagy hogy az e´rtelmes besze´d ma ´sake´nt hasznosan foglalkoztassa a hallgato ´ ke´pzel˝ oereje´t. S˝ ot, a hangszeres zene ke´pes is erre. „Ekkor szerez e´lvezetet! S mennyivel to ¨bb m˝ uve´szetet e´s e´le´nkebb ke´pzel˝ oer˝ ot ige´nyel, ha szavak segı´tse´ge ne´lku ¨ l kell le´trehozni ezt az e´lvezetet.”8 Mı´g a hangszeres zene korai, me´g o ¨na ´llo ´tlan, a voka ´lis zene modellje´hez igazodo ´ ve´delmeze´se az affektuselme´let e´s az e´rze´seszte´tika formula ´ira e´s toposzaira ta ´maszkodik, addig – mint egy ke´s˝ obbi fejezetben la ´tni fogjuk – a hangszeres zene o ¨na ´llo ´ elme´lete´nek fejl˝ ode´se´ben egy olyan tendencia e´rve´nyesu ¨ l, amely szembefordul a zene´nek „a szı´v nyelveke´nt” to ¨rte´n˝ o e´rzelmes jellemze´se´vel, vagy legala ´bbis ezeket a megfoghato ´ affektusokat „absztrakt”, lebeg˝ o, a vila ´gto ´l elszakadt e´rzelmekke´ e´rtelmezi ´at. Olyan tendencia ez, amely Novalisna ´l e´s Friedrich Schlegelne´l egyfajta arisztokratikus bea ´llı´to ´da ´ssal ta ´rsul: polemiza ´lo ´ indulattal a XVIII. sz. ve´ge´n uralkodo ´, bornı´rtnak e´rzett ta ´rsas e´let e´s e´rze´svila ´g kultu ´ ra ´www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma 13
ja ´val szemben. Az e´rzelmesse´g jegye´ben le´trejo ¨tt e´rze´seszte´tika – csaku ´ gy, mint a vele szorosan o ¨sszefu ¨ gg˝ o, mora ´lfilozo ´fiai jelleg˝ u m˝ uve´szetelme´let – saja ´tosan polga ´ri jelense´g. ´ s csak ezzel az e´rze´seszte´tika E ´val – mint a haszonelv˝ use´g doktrı´na ´ja ´val – szembefordulva jo ¨tt le´tre az autono ´mia elve, amelynek ta ´rsadalmi jellege ennek folyta ´n ellentmonda ´sos. Az autono ´mia-elv jegye´ben azonban a hangszeres zene – eleddig a voka ´lis zene puszta ´arnye´ka e´s hia ´nyos le´tmo ´dja, deficiens modusa – zeneeszte´tikai paradigma rangja ´ra emelkedett – mindannak foglalata ´va ´, amit a zene jelent. Ami eddig a hangszeres zene fogyate´kossa ´ga ´nak t˝ unt, e zene fogalom- e´s objektum-ne´lku ¨ lise´ge, azt most el˝ onye´ve´ nyilva ´nı´totta ´k. Tu ´ lza ´s ne´lku ¨ l besze´lhetu ¨ nk itt zeneeszte´tikai paradigmava ´lta ´sro ´l, az eszte´tikai alapelke´pzele´seknek a maguk ellente´´ s egy olyan dere´k nya te´be fordula ´sa ´ro ´l. E ´rspolga ´r sza ´ma ´ra, amilyen Sulzer volt, a hangszeres zene jelent˝ ose´ge´nek valo ´sa ´ggal elke´peszt˝ o megno ¨vekede´se (ezt a va ´ltoza ´st ma ´r a Johann Abraham Peter Schulzto ´l sza ´rmazo ´ Szimfo´nia fejezet jelezte Sulzer o ¨sszefoglalo ´ m˝ uve´ben, A sze´pm˝ uve´szetek ´altala´nos elme´lete´ben) csak bosszanto ´ paradoxon lehetett. Az „abszolu ´t zene” eszme´je – az o ¨na ´llo ´ hangszeres zene´t ett˝ ol kezdve „abszolu ´ tnak” nevezhetju ¨ k akkor is, ha maga a terminus csak fe´lsza ´zaddal ke´s˝ obb honosodott meg – azt a meggy˝ oz˝ ode´st jelzi, hogy a hangszeres zene, e´ppen fogalom-, ta ´rgy- e´s ce´lne´lku ¨lise´ge ko ¨vetkezte´ben, tiszta ´n e´s zavartalanul fejezi ki a zene le´nyege´t. Nem az a perdo ¨nt˝ o, hogy le´tezik, hanem az, hogy minek tartja ´k. A hangszeres zene – mint puszta „struktu ´ ra” – o ¨nmaga ´e´rt kezeskedik; elta ´volodva a fo ¨ldi vila ´g affektusaito ´l 9 ´ e´s e´rze´seit˝ ol, „o ¨nmaga ´e´rt valo ´ elku ¨ lo ¨nu ¨ lt vila ´got” alkot. Es nem ve´letlen, hogy ugyanaz a szerz˝ o, E. T. A. Hoffmann szo ´l egyre´szt els˝ oke´nt a zene´r˝ ol mint emfatikus e´rtelemben vett „struktu ´ ra ´ro ´l”,10 e´s proklama ´lja ma ´sre´szt, hogy a hangszeres zene a „voltake´ppeni” zene, hogy teha ´t a nyelv a zene´ben bizonyos e´rtelemben „kı´vu ¨ lr˝ ol jo ¨v˝ o” kiege´szı´te´s. „Ha a zene´r˝ ol mint o ¨na ´llo ´ m˝ uve´szetr˝ ol besze´lu ¨ nk, akkor mindig csak a hangszeres zene´re szabadna gondolnunk, amely egy ma ´sik m˝ uve´szet segı´tse´ge´t, egy ma ´sik m˝ uve´szettel valo ´ keverede´s minden forma ´ja ´t elutası´tva a m˝ uve´szetnek a csakis benne felismerhet˝ o voltake´ppeni le´nyege´t tiszta ´n mondja ki.”11 www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 14 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Az a te´tel, hogy a hangszeres zene – a funkcio ´- e´s programne´lku ¨ li hangszeres zene – a „voltake´ppeni” zene, id˝ oko ¨zben a zene´vel valo ´ mindennapos foglalkoza ´st meghata ´rozo ´ trivialita ´ssa ´ kopott, ane´lku ¨ l hogy tudatosulna vagy aka ´r megke´rd˝ ojelez˝ odne. Amikor azonban u ´ j volt, kihı´vo ´ paradoxonke´nt kellett hatnia, mivel e´lesen ellentmondott egy re´gebbi zenefogalomnak, amelyet e´vezredes hagyoma ´ny er˝ osı´tett meg. Ami ma maga ´to ´l e´rtet˝ od˝ onek t˝ unhet, mintha a dolog terme´szete´ben lenne el˝ o´rva: ı hogy tudniillik a zene hangzo ´ jelense´g e´s semmi ma ´s, hogy teha ´t a szo ¨veg a „zene´n kı´vu ¨ li” mozzanatok sora ´ba tartozik, nos, az to ¨rte´neti jelleg˝ u, ke´t ´ s ezt a to e´vsza ´zadna ´l nem re´gibb teore´ma. E ¨rte´neti jelleget aze´rt hangsu ´ lyozzuk, hogy teret nyissunk ama bela ´ta ´snak, miszerint ami to ¨rte´netileg le´trejo ¨tt, az a jo ¨v˝ oben meg is va ´ltozhat, teha ´t nem kell terme´szeti adottsa ´gke´nt elfogadnunk; vagy pedig aze´rt, hogy eza ´ltal me´lyebben e´rtsu ¨ k meg a ma uralkodo ´ zenefogalom le´nyege´t, tudatosı´tva eredete´t, teha ´t azokat az el˝ ofelteve´seket, amelyek e´letben tartja ´k, e´s ha ´ttere´t, amelyb˝ ol kiemelkedik. A re´gebbi zenefogalom, amellyel szemben az abszolu ´ t zene eszme´je´nek e´rve´nyre kellett jutnia, az az antikvita ´sbo ´l sza ´rmazo ´ e´s a XVII. sza ´zadig soha ke´tse´gbe nem vont elke´pzele´s volt, hogy a zene – ahogyan ezt Plato ´n megfogalmazta – harmo´nia´bo ´l, rhu ¨ tmoszbo ´l e´s logoszbo ´l ´all. Harmo´nia´n hangok szaba ´lyozott, raciona ´lisan rendszerbe foglalt kapcsolata ´t, rhu ¨ tmoszon a zene id˝ orendje´t (ez az antikvita ´sban a ta ´ncot vagy a megforma ´lt mozga ´st foglalta maga ´ban), logoszon a nyelvet mint az emberi e´sz kifejeze´se´t e´rtette´k. A besze´dnyelv ne´lku ¨ li zene ennek folyta ´n reduka ´lt, le´nyege´ben korla ´tozott e´rve´ny˝ u zene´nek sza ´mı´tott: hia ´nyos le´tmo ´dja vagy puszta ´arnye´ka volt annak, ami voltake´ppen zene´nek tekinthet˝ o. (Ha a nyelvvel o ¨sszefono ´dott zene fogalma ´bo ´l indulunk ki, akkor a voka ´lis zene´n kı´vu ¨ l a programzene is igazolhato ´: ekkor ugyanis a programzene nem az „abszolu ´ t” zene ma ´sodlagos „irodalmiası´ta ´sa”, a program pedig nem „kı´vu ¨ lr˝ ol jo ¨v˝ o” kiege´szı´te´s, hanem emle´keztete´s a logoszra, amelyet a zene´nek mindig maga ´ban kell foglalnia, hogy marade´ktalanul o ¨nmaga legyen.)
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma 15
Arnold Schering me´g a XX. sza ´zadban is ragaszkodott a re´gebbi zenefogalomhoz; ezzel magyara ´zhato ´ to ¨rekve´se, hogy „rejtett programokat” fedezzen fel Beethoven hangszeres m˝ uveiben. Szerinte „csak 1800 ko ¨ru ¨ l jelent meg az »alkalmazott« (valami ma ´ssal ala ´ta ´masztott, ma ´shoz igazodo ´) e´s az »abszolu ´ t« zene dualizmusa ´nak kı´se´rtete az euro ´pai zenetudatban, ve´szjo ´slo ´ mo ´don e´s komoly konfliktusokat ide´zve el˝ o. Ett˝ ol kezdve az embereknek ma ´r nem egyetlen, oszthatatlan zenefogalomro ´l van tudoma ´sa, mint me´g az atya ´k nemzede´ke´nek, hanem kett˝ or˝ ol, s hamarosan megindul a vita a ke´t zenefogalom rangja ´ro ´l e´s to ¨rte´neti el˝ket meghata s˝ obbse´ge´r˝ ol, valamint az o ´rozo ´ hata ´rfogalmakro ´l e´s rendszeru ¨ kr˝ ol.”12 Az abszolu ´ t zene eszme´je´nek to ¨retlen uralma ´ro ´l nem besze´lhetu ¨ nk. Haydn e´s Beethoven ellene´re a XIX. sza ´zadban egyes eszte´tikai ´ro ı ´k, ´gy ı Hegel, ke´s˝ obb Gervinus, Heinrich Bellermann e´s Eduard Grell, tova ´bbra is bizalmatlanok a nyelvt˝ ol emancipa ´lo ´dott, abszolu ´ t, hangszeres zene ira ´nt. Rossz szemmel ne´zik a hangszeres zene „mesterke´ltse´ge´t” vagy „fogalomne´lku ¨ lise´ge´t”: az el˝ obbit a „terme´szetesse´gt˝ ol”, az uto ´bbit az „e´szt˝ ol” valo ´ elte´re´snek tartja ´k. Me´lyre nyu ´ lik annak a hagyoma ´nyos el˝ o´te ı ´letnek a gyo ¨ke´rzete, amely szerint a zene´nek, hogy ne va ´ljon kellemes, de a szı´vet e´s az e´rtelmet hidegen hagyo ´ zo ¨rejje´ vagy kifu ¨ rke´szhetetlen szellemnyelvve´, igazodnia kell a besze´dnyelvhez. S amennyiben nem vetik el az „abszolu ´ t” zene´t – vagyis azt a hangszeres zene´t, amely megveti a hangfeste´szetet, s amely a „szı´v nyelve´nek” sem tekinthet˝ o –, egy olyan hermeneutika ´na ´l ko ¨tnek ki, amely olyasmit er˝ oszakol a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szetre”, amit˝ ol az meg akart szabadulni: programot e´s jellemze´st. Mı´g a hangszeres zene´t kezdetben, a XVIII. sza ´zadban a common sense eszte´ta ´i mintegy a nyelv alatti „kellemes zo ¨rejnek” tartotta ´k, addig a m˝ uve´szet romantikus metafizika ´ja ma ´r nyelv fo¨lo¨tti nyelvve´ nyilva ´nı´tja. Elfojthatatlan azonban a va ´gy, hogy egy ko ¨ztes szfe´ra ´ba, a nyelv teru ¨ lete´re vonja ´k. Mindazona ´ltal az abszolu ´ t zene eszme´je – fokro ´l fokra e´s minden ellena ´lla ´s ellene´re – a XIX. sza ´zad ne´met zenekultu ´ ra ´ja ´nak eszte´tikai paradigma ´ja ´va ´ va ´lt. A repertoa ´r e´s a
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 16 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
m˝ ukatalo ´gus tekintete´ben a romantikus e´s a posztromantikus korszakban ugyan aligha besze´lhetu ¨ nk a hangszeres zene egyeduralma ´ro ´l; az a hata ´sto ¨rte´neti te´ny, hogy opera ´kon, valamint ne´ha ´ny orato ´riumon e´s dalon kı´vu ¨ l els˝ osorban a ˝rizte meg mindma hangszeres zene e´lte tu ´ l kora ´t e´s o ´ig hate´konysa ´ga ´t, nem feledtetheti a voka ´lis zene egykori tu ´ lsu ´ lya ´nak te´nye´t. Ma ´sfel˝ ol ke´tse´gbevonhatatlan te´ny az is, hogy a kor zenefogalma ´ra egyre inka ´bb az abszolu ´ t zene eszte´tika ´ja nyomja ra ´ a be´lyege´t. Mi to ¨bb, ha me´g Hanslick ellenfelei is u ´ gy besze´ltek a voka ´lis zene´n belu ¨ li szo ¨vegr˝ ol, mint „zene´n kı´vu ¨ li” elemr˝ ol, akkor a „formalizmus” elleni csata elveszett, me´g miel˝ ott elkezd˝ odo ¨tt volna, mivel Hanslick azzal a szo ´ke´szlettel, amelyet a vele folytatott vita ´ban ellenfelei haszna ´ltak, ma ´ris gy˝ ozelmet aratott. (A „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” egyeduralma ´hoz mint a zene´r˝ ol valo ´ gondolkoda ´s f˝ o paradigma ´ja ´hoz vezet˝ o fejl˝ ode´s kezdetben semmike´ppen nem volt korrela ´cio ´ban az irodalmi m˝ uveltse´g felbomla ´sa ´val, mint a XX. sza ´zadban. Mint ezt a ke´s˝ obbiekben kimutatjuk, az abszolu ´ t zene eszme´je a XIX. sza ´zad els˝ o fele´ben egy olyan eszte´tika ´hoz kapcsolo ´dik, amelynek vezet˝ o katego ´ria ´ja a „ko ¨lt˝ oise´g” fogalma – a ko ¨lt˝ oise´ge´, amely nem „irodalmisa ´g”, hanem a ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o m˝ uve´szetek ko ¨zo ¨s szubsztancia ´ja. ´ s ha Schopenhauer, Wagner e´s Nietzsche eszte´tika E ´ja ´ban, teha ´t a sza ´zad ma ´sodik fele´nek uralkodo ´ m˝ uve´szetelme´lete´ben a zene nem ma ´s, mint a dolgok „le´nyege´nek” kifejeze´se, szemben a fogalmi nyelvvel, amely csupa ´n a „jelense´gekhez” tapad, akkor ez az abszolu ´ t zene gy˝ ozelme´t bizonyı´tja ugyan a zenedra ´ma doktrı´na ´ja ´n belu ¨ l, de semmike´ppen nem jelenti azt, hogy a ko ¨lte´szet elhanyagolhato ´ lenne aze´rt, mert a zene puszta vehikuluma.) Az abszolu ´ t zene 1800 ko ¨ru ¨ l kialakult elme´lete a szimfo ´nia szemle´leti modellje alapja ´n bontakozott ki: Wackenroder A mai hangszeres zene le´lektana vagy Tieck Szimfo´nia´k cı´m˝ u ´ra ı ´sa ´ban csaku ´ gy, mint azokban a va ´zlatos gondolatokban, amelyeket E. T. A. Hoffmann fejtett ki a zene romantikus ¨ to¨dik szimfo´nia´ja metafizika ´ja ´ro ´l, Beethoven O ´t ta ´rgyalo ´ „re´ s ha Daniel Schubart ma cenzio ´ja” bevezet˝ o re´sze´ben. E ´r 1791ben olyan szavakkal jellemez egy hangszeres zenei darabot, amelyek E. T. A. Hoffmann Beethovent magasztalo ´ ditiramwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma 17
busaira emle´keztetnek, akkor itt is egy szimfo ´nia lobbantja fel a lelkesede´s la ´ngja ´t, me´g ha csak Christian Cannabich szimfo ´nia ´ja is ez: [a m˝ u] „nem holmi hangzavar, hanem (. . . ) zenei ege´sz, amelynek re´szei mint a szellem la ´vakito ¨re´sei kapcsolo ´dnak u ´ jra ege´ssze´.” Kamarazene´r˝ ol egyel˝ ore nincs szo ´. „A hangszeres zene elismerten legmagasabb foka ´nak” – mint ezt Gottfried Wilhelm Fink me´g 1838-ban is ´allı´tja Gustav Schilling A zenei tudoma´nyok enciklope´dia´ja cı´m˝ u m˝ uve´ben – a szimfo ´nia ´t tekintette´k.13 Ma ´sfel˝ ol az az e´rtelmeze´s, mely szerint a szimfo ´nia „egy szellemvila ´g nyelve”, „titokzatos szanszkrit ´ra ı ´s” vagy hieroglifa, nem az egyetlen kı´se´rlet volt arra, hogy mege´rtse´k az abszolu ´ t, ta ´rgy e´s fogalom ne´lku ¨ li hangszeres zene le´nyege´t. Ha Paul Bekker 1918-ban, egy republika ´nus e´rzelmekt˝ ol tu ´ lf˝ uto ¨tt korban, azzal magyara ´zta a szimfo ´nia ´t, hogy „a zeneszerz˝ o a hangszeres zene´vel to ¨meghez akar szo ´lni”,14 akkor ezzel – valo ´szı´n˝ uleg nem tudatosan – egy, a klasszika kora ´bo ´l sza ´rmazo ´ e´rtelmeze´shez kanyarodott vissza. Heinrich Christoph Koch Zenei lexikonja ´ban 1802-ben, teha ´t az Eroica el˝ ott ma ´r ez volt olvashato ´: „Mivel a hangszeres zene ´altala ´ban ve´ve nem egye´b, mint az e´nek uta ´nza ´sa, aze´rt a szimfo ´nia a ko ´rust helyettesı´ti, s ennek folyta ´n ce´lja ugyanaz, mint a ko ´ruse´: egy ege´sz to ¨meg e´rzelmeinek a kifejeze´se.”15 Ellente´tben a romantikusokkal, akik a hangszeres zene´ben a „voltake´ppeni” zene´t fedezte´k fel, Koch, a klasszika teoretikusa, ragaszkodik ahhoz a kora ´bbi felfoga ´shoz, hogy a hangszeres zene a voka ´lis zene „absztrakcio ´ja”, nem pedig fordı´tva, vagyis nem azt mondja, hogy a voka ´lis zene egyfajta „alkalmazott” hangszeres zene. (Carl Philipp Bachro ´l 1801-ben azt ´rja ı az Allgemeine Musikalische Zeitung, sikeru ¨ lt megmutatnia, hogy „a tiszta zene nem puszta burka az alkalmazott zene´nek, nem atto ´l elvonatkoztatott zene.”) E. T. A. Hoffmann hı´res monda ´sa, mely szerint a szimfo ´nia „mintegy a hangszerek opera ´ja ´va ´ lett” – ezt a monda ´st Fink me´g 1838-ban is ide´zi –, la ´tszo ´lag ugyanazt ´allı´tja, mint a Koch-fe´le jellemze´s.16 Fe´lree´rte´s azonban azt hinni, ¨ to¨dik hogy Hoffmann 1809-ben, teha ´t egy e´vvel Beethoven O szimfo´nia´ja ´ro ´l szo ´lo ´ „recenzio ´ja ´nak” megı´ra ´sa el˝ ott, meg lett volna gy˝ oz˝ odve arro ´l, hogy a hangszeres forma ´kat eszte´tikai www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 18 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
mege´rte´su ¨ k e´rdeke´ben voka ´lis modellekre kell vonatkoztatni. Hoffmann inka ´bb azt akarta mondani, hogy a szimfo ´nia ´t ugyanaz a rang illeti meg a hangszeres zene´ben, mint az opera ´t a voka ´lis zene´ben; ma ´sre´szt arra ce´loz, hogy a szimfo ´nia „egy zenei dra ´ma ´hoz” hasonlı´t.17 A „hangszerek dra ´ma ´ja” kifejeze´s pedig Wackenroderre e´s Tieckre utal;18 Hoffmann ˝ ko la ´thato ´an az o ¨zo ¨s, Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol cı´m˝ u munka ´jukhoz kapcsolo ´dik, s nem ma ´sra gondol, mint a zenei karaktereknek egy szimfo ´niate´telen belu ¨ li sokfe´lese´ge´re, avagy, Tieck szavaival, „sze´p kuszasa ´ga ´ra”. Az affektusok ka ´osza, amellyel Christian Gottfried Ko ¨rner az e´thosz egyse´ge´nek ko ¨vetelme´nye´t szegezte szembe, mindamellett puszta ´n felszı´ni jelense´g. A felszı´nes szemle´let nyoma ´n olyan benyoma ´s keletkezik, mintha ilyenkor „teljesen hia ´nyozna az igazi egyse´g e´s a bels˝ o o ¨sszefu ¨ gge´s”; a „me´lyre hatolo ´ tekintet” viszont la ´tja, hogy „egy sze´p fa, annak ru ¨ gyei e´s levelei hogyan hajtanak ki egyetlen magbo ´l”; ez pedig Hoffmann szerint ko ¨zo ¨s jegye a beethoveni szimfo ´nia ´nak e´s a shakespeare-i dra ´ma ´nak, teha ´t a romantika sza ´ma ´ra paradigmatikus dra ´matı´pusnak.19 A „hangszerek dra ´ma ´ja” kifejeze´s teha ´t eszte´tikai analo ´gia, amely Shakespeare-re emle´keztet, e´s ezzel arra a „magasfoku ´ ´atgondoltsa ´gra” utal, amely a szimfo ´nia la ´tszo ´lagos rendetlense´ge mo ¨go ¨tt meghu ´ zo ´dik. A szimfo ´nia „a hangszerek opera ´ja”: az ide´zett monda ´st Fink 1838-ban ne´mi haboza ´s uta ´n tette maga ´e´va ´, hogy azta ´n ˝ maga ve´lte – pontosı´tsa: „a tova ´bbgondolja vagy – mint o nagy szimfo ´nia egy dramatiza ´lt e´rze´s-novella ´hoz hasonlı´t”; a szimfo ´nia „pszicholo ´giai o ¨sszefu ¨ gge´sben kifejtett, hangokban elbesze´lt, dra ´mai mo ´don el˝ oadott to ¨rte´net egy le´lekben egybeforrt to ¨meg valamely e´rzelmi ´allapota ´ro ´l, amely to ¨meg egy jelente´keny eseme´ny o ¨szto ¨nze´se´re, a ne´pke´pviselet forma ´iban, az ege´sz folyamatba bevont hangszerek ko ¨zvetı´te´se´vel egye´nileg juttatja kifejeze´sre a maga le´nyeges e´rze´se´t.”20 Fink eklektikus – a lı´rait, az epikait e´s a dra ´mait egybemarkolo ´ – jellemze´se´nek szemle´leti modellje nyilva ´nvalo ´an Beetho´ s ugyanez a m˝ ven Eroica´ja. E u inspira ´lta Adolf Bernhard Marxot is 1859-ben az „idea ´lzene” elme´lete´nek kidolgoza ´sa ´ra. (Ne´mi tu ´ lza ´ssal azt mondhatna ´nk, hogy a romantikus¨ to¨dike´re, az ifju „ko ¨lt˝ oi” szimfo ´nia-exege´zis Beethoven O ´ hewww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma 19
gelia ´nus-„karakteriza ´lo ´” exege´zis a Harmadikra, az u ´ jne´met„programatikus” magyara ´zat pedig a Kilencedikre vonatkozott.) Az Eroica Marx szerint „az az alkota ´s, amelyben a zenem˝ uve´szet o ¨na ´llo ´an – ko ¨lt˝ oi szo ´hoz vagy szı´npadi cselekme´nyhez nem kapcsolo ´dva – e´s egy o ¨na ´llo ´ m˝ uvel el˝ oszo ¨r le´p ´at a megforma ´la ´s e´s a meghata ´rozatlan lelki rezdu ¨ le´sek e´s e´rzelmek ja ´te´ka ´bo ´l a vila ´gosabb e´s meghata ´rozottabb tudatba, ahol nagykoru ´ va ´ va ´lik e´s a to ¨bbi m˝ uve´szetek egyenrangu ´ testve´reke´nt foglal helyet.”21 (A zene „egyenrangu ´ sa ´ga” a ko ¨lte´szettel e´s a feste´szettel ko ¨zponti gondolat a programzene Liszt ´altal megfogalmazott apolo ´gia ´ja ´ban is.) A Beethoven-interpreta ´cio ´t hordozo ´ eszte´tikai-to ¨rte´netfilozo ´fiai konstrukcio ´ Marxna ´l a „ke´pesse´gpszicholo ´gia” triadikus se´ma ´ja ´n, a lelkier˝ oknek e´rze´kre, e´rze´sre e´s szellemre valo ´ feloszta ´sa ´n alapul. A fejl˝ ode´s els˝ o e´s primitı´v foka ´t ezek szerint „a hangok puszta ja ´te´ka” ke´pviseli, a ma ´sodik, magasabb fokot „a meghata ´rozatlan lelki rezdu ¨ le´sek e´s e´rzelmek” kifejeze´se, ´am a fejl˝ ode´s szu ¨ kse´gke´ppen tu ´ lle´p ezen az uto ´bbin is. A zene csak akkor e´ri el a saja ´t to ¨rte´nete ´altal eleve kijelo ¨lt ce´lja ´t, ha „az e´rzelem szfe´ra ´ja ´bo ´l” ´atmegy „az eszme szfe´ra ´ja ´ba”. „Ez to ¨rte´nt meg Beethoven m˝ uve´ben.”22 Az Eroica´ban beteljesu ¨l a zene to ¨rte´nete. Az az „eszme” pedig, amelynek „e´rze´ki la ´tsza ´sa” a szimfo ´nia ´t egya ´ltala ´n a szo ´ emfatikus e´rtelme´ben vett m˝ uve´szette´ emeli, Marx szerint nem ma ´s, mint „egy pszicholo ´giai, terme´szetileg szu ¨ kse´gszer˝ u fejl˝ ode´sben el˝ orehalado ´ e´letke´p.”23 A romantikus metafizika ´t Marx az ifju ´ hegelianizmus szelleme´ben az e´gb˝ ol lehozza a fo ¨ldre. Az „e´letke´p” kifejeze´s, amely mint a szimfo ´nia jellemze´se´re szolga ´lo ´ m˝ uszo ´ Friedrich Theodor Vischer Eszte´tika´ja ´ban u ´ jra megjelenik24 , igazi kulcsfogalom lesz a szimfo ´nia ´nak az abszolu ´ t zene „poe´tika ´ja ´t” felva ´lto ´, vele szembefordulo ´ u ´j elme´lete´ben. El˝ oszo ¨r is: a ba ´rmife´le funkcio ´to ´l, szo ¨vegt˝ ol e´s ve´gu ¨ l ba ´rmife´le affektusto ´l is „ku ¨ lo ¨nva ´lt”, „abszolu ´ t” zene fogalma ´t – miuta ´n ez a fogalom az ifju ´ hegelia ´nusok e´s az u ´ jne´metek felfoga ´sa ´ban a Beethoven-interpreta ´cio ´ ce´ljaira alkalmatlannak t˝ unt – Marx az e´rze´ki mozzanatra reduka ´lt, „puszta ´n formai” zene ke´pzete´ve´ laposı´tja, olyasmive´, amiben – a „ke´pesse´gpszicholo ´gia ´t” furcsamo ´d a to ¨rte´nelemre ra ´vetı´tve – e´ppense´ggel a zene fejl˝ ode´se´nek els˝ o foka ´t ve´lte´k www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 20 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
felfedezni. Ma ´sodszor: a zeneileg szellemi a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja ´nak e´rtelmeze´se´ben a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szetben” – mint a „ve´gtelen”, az abszolu ´ tum „sejte´se´ben” – fejez˝ odik ki; Marx viszont a „karakterisztikus” zene´nek, Brendel pedig e´ppense´ggel a „programzene´nek” ˝k az ilyen zene´ben fedezik fel a tulajdonı´t szellemi jelleget; o „halada ´st” a „meghata ´rozatlan” e´rze´sek kifejeze´se´t˝ ol a „meghata ´rozott” eszme´k ´abra ´zola ´sa fele´. (Tagadhatatlan, hogy a Marx-fe´le eszte´tika egy autentikus hagyoma ´nyhoz kapcsolo ´dik: a „karaktera ´bra ´zola ´sra” valo ´ to ¨rekve´shez, Ko ¨rner e´rtelmeze´se´ben ve´ve e szo ´t; a „karaktera ´bra ´zola ´s” ebben az e´rtelemben a klasszikus szimfo ´nia egyik f˝ o vona ´sa, Beethovenne´l csaku ´ gy, mint Haydnna ´l.) A ko ¨dbe vesz˝ o „ko ¨lt˝ oi jelleg” helyett Marx a hata ´rozott ko ¨rvonalu ´ „karakterisztikus”-ban, Brendel pedig e´ppense´ggel a re´szletez˝ oen „programszer˝ u”ben kereste a szimfo ´nia le´nyege´t. (A hangszeres zene metafizika ´ja 1850 ta ´ja ´n halottnak e´s eltemetettnek t˝ unt; ´am hamarosan u ´ j e´letre ta ´madt a Wagner, majd Nietzsche ´altal ko ¨zvetı´tett Schopenhauer-renesza ´nszban.) Az abszolu ´ t zene eszme´je teha ´t nem a vono ´sne´gyes, a par excellence kamarazene, hanem a szimfo ´nia szemle´leti modellje szerint fejl˝ odo ¨tt ki. Ennek alapja nem annyira a dolog terme´szete, mint inka ´bb egyfajta eszte´tikai reflexio ´, amely publicisztikake´nt a szimfo ´nia ´ra mint a nyilva ´nos hangverseny m˝ ufaja ´ra orienta ´lo ´dott, miko ¨zben a maga ´njelleg˝ u zenekultu ´ ra ´hoz tartozo ´ vono ´sne´gyes ´arnye´kban maradt. Beethoven a kvartettben, ne´mi haboza ´ssal ugyan, ma ´r a sza ´zad eleje´n azt az ´atmeneti forma ´t kereste, amely a nyilva ´nossa ´g fele´ mutat; az opus 59-be mintegy bele van kompona ´lva a m˝ ufaj ta ´rsadalmi jellege´nek megva ´ltoza ´sa, mı´g az opus 95-o ¨s Quartetto serioso eredetileg nem a nyilva ´nossa ´g ele´ sza ´nt alkota ´s ´ s me´gis: Robert Schumann Ma´sodik kvartettreggel cı´m˝ volt. E u ´ra ı ´saiban (1838) az olvashato ´ Karl Gottfried Reißinger egyik m˝ uve´r˝ ol, hogy az „olyan kvartett, amelyet gyertya ´k fe´nye´ben e´s sze´passzonyok ta ´rsasa ´ga ´ban kell meghallgatni” – teha ´t szalondarab –, „mı´g az igazi beethovenia ´nusok [Beethovener] leza ´rja ´k az ajto ´kat e´s u ´ gy ´zlelnek-e ı ´lveznek a re´szletekben du ´ ska ´lva minden u ¨ temet.”25 Az 1830-as e´vekben beethovenia ´nusoknak nem egyszer˝ uen a Beethoven-pa ´rtiakat, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma 21
hanem els˝ osorban a ke´sei Beethoven-opusok rajongo ´it ne´ m az ezoterikussa vezte´k. A ´g, amely e´ppen akkor va ´lt a vono ´sne´gyes jellegzetesse´ge´ve´, amikor – elte´r˝ oen a Reißingerfe´le szalondarabto ´l – zavartalanul juttatta kifejeze´sre a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” le´nyege´t, egy ideig akada ´lya volt annak, hogy az abszolu ´ t zene eszme´je – amely inka ´bb ´ro ı ´k, semmint zene´szek eszme´je volt – a ko ¨ztudatban ahhoz a m˝ ufajhoz kapcsolo ´djon, amely bels˝ o krite´riumok alapja ´n erre predesztina ´ltnak t˝ unt. Jellemz˝ o az is, amit Carl Maria von Weber ´rt ı Friedrich Ernst Fesca kvartettjeir˝ ol: a szerz˝ o ma ´r a ˝t „a m˝ m˝ ufaj megva ´laszta ´sa ´val bizonyı´tja, hogy o uve´szet mai, felszı´nesse´gre hajlamos korszaka ´ban ama kevesek ko ¨ze´ sza ´mı´thatjuk, akik komolyan veszik a m˝ uve´szet legbens˝ obb le´nyegise´ge´nek stu ´ diuma ´t.”26 Ma ´sfel˝ ol azt mondja a „kvartettstı´lus”-ro ´l, hogy az „inka ´bb a m˝ uve´szet ta ´rsas, ha ´ziasan komoly ko ¨re´be tartozik.”27 Ma ´s szavakkal: „a m˝ uve´szet legbens˝ obb le´nyegise´ge” e´ppen ott ta ´rul fel, ahol a ember elza ´rko ´zik a vila ´gto ´l, a nyilva ´nossa ´gto ´l. Ferdinand Hand m˝ uve, A zenem˝ uve´szet eszte´tika´ja nem filozo ´fiai ige´nyesse´ge´vel vagy ku ¨ lo ¨no ¨sen me´ly zenei felismere´seivel va ´lik to ¨rte´netileg jelente´keny munka ´va ´, hanem aze´rt, mert a m˝ uvelt emberek 1840 ko ¨ru ¨ li „norma ´ltudata ´t” ke´pviseli. Hand ugyan me´g mindig a szimfo ´nia ´ban la ´tja „a hangszeres zene kulmina ´cio ´s pontja ´t”,28 ´am a vono ´sne´gyest a ko ¨vetkez˝ oke´rt tartja nagyra: „az u ´ jabb zene kivira ´gza ´sa, mert a harmo ´nia legtiszta ´bb eredme´nye (. . . ) Aki mege´rtette a harmo ´nia le´nyege´t e´s m˝ uko ¨de´se´t, az egyfel˝ ol to ¨ke´letesen megalapozottnak tartja Weber monda ´sa ´t, miszerint a vono ´sne´gyes a gondolati jelleg a zene´ben, ma ´sfel˝ ol bela ´tja e´s elismeri, hogy egy ilyen m˝ uvet a szellemi teve´kenyse´g teljesse´ge´vel alkot meg a m˝ uve´sz, fogad be a hallgato ´.”29 (A „harmo ´nia” itt a „tiszta kompozı´cio ´”, a m˝ uve´szet artificia ´lis volta ´nak szinonima ´ja.) Egy ideig a szimfo ´nia, a hangszerek „dra ´ma ´ja” me´g a hangszeres zene legmagasabb rend˝ u m˝ ufaja ´nak t˝ unik (a dra ´ma ´hoz hasonlatosan, amely a legf˝ obb m˝ ufaj a XIX. sza ´zad poetika ´ja ´ban). Ha viszont a vono ´sne´gyes a „gondolati jelleget” ke´pviseli a zene´ben, akkor fokozatosan az abszolu ´t zene foglalata ´va ´ kell va ´lnia, me´gpedig abban a me´rte´kben, ahogyan az abszolu ´ t zene eszme´je egyre keve´sbe´ a metawww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 22 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
fizikai mozzanatot, az abszolu ´ tum sejte´se´t, e´s egyre inka ´bb a specifikusan eszte´tikai mozzanatot hangsu ´ lyozza – azt a gondolatot, hogy a forma a zene´ben szellem, e´s a szellem a ˝ ´rta zene´ben forma. Karl Ko ¨stlin szerint – o ı Friedrich Theodor Vischer Eszte´tika´ja ´nak specifikusan zeneelme´leti re´szeit – a vono ´sne´gyes „a tiszta m˝ uve´szet gondolati zene´je”: „A ke´t oldal, a forma ´lis e´s a materia ´lis” – vagyis a „m˝ uve´szies” e´s a hanganyaga ´ban „a ´rnyszer˝ u” – „ve´gu ¨ l egyesu ¨ l egyma ´ssal, s ez azt eredme´nyezi, hogy ez a zene – a vono ´sne´gyes – a lehet˝ o legszellemibb – szellemi pedig nem etikai e´rtelemben, hanem a gondolatisa ´g e´rtelme´ben, az e´rze´kien naturalista e´letteljesse´g ellente´teke´nt; hogy ez a zene az e´let zajos la ´rma ´ja ´bo ´l az eszme´nyi le´t csendes ´arnye´kvila ´ga ´ba vezet ´at bennu ¨ nket” – a sza ´zad kezdete´re jellemz˝ o hı´v˝ o-valla ´sos metafizika itt ma ´r vigaszul szolga ´lo ´ fikcio ´va ´ halva ´nyul –; „hogy ez a zene az o ¨nmaga ´ba, saja ´t rejtett e´rzelmi e´lete´be visszavonult, ezt az e´rzelmi e´letet bels˝ oleg o ¨nmaga ´val szembesı´t˝ o szellem e´rze´kise´g ne´lku ¨ li vila ´ga ´ba vezet; hogy ez a zene a hangszeres zene´nek e´ppen ezt az eszmei oldala ´t realiza ´lja, a tiszta m˝ uve´szet gondolati zene´je´t ke´pviseli, amelyb˝ ol persze hamarosan visszava ´gyunk a hangokban naturalista mo ´don gazdagabb dallamok teljes realita ´sa ´ba.”30 A „tiszta m˝ uve´szet” fogalma ´ban, ahogyan azt Ko ¨stlin haszna ´lja, mo ´dosul a „m˝ uve´szet” jelente´se: a re´gebbi jelente´s, miszerint a „m˝ uve´szet” a technikai-artificia ´lis, a „tudo ´s” jelleg, a „tiszta lete´tmo ´d”, Reiner Satz foglalata, ´atadja helye´t egy u ´ j jelente´snek, miszerint a zenem˝ uve´szet a zene eszte´tikai le´nyege´nek e´rtelme´ben ´ s a szo vett m˝ uve´szeti jelleg. E ´to ¨rte´net la ´thato ´an egy eszmeto ¨rte´neti e´s ta ´rsadalomto ¨rte´neti va ´ltoza ´s tu ¨ kre: a szo ´ forma ´lis e´rtelme´ben vett „tiszta m˝ uve´szetet”, aminek a vono ´sne´gyest mindig is tekintette´k, az 1850-es e´vekben eszte´tikai e´rtelemben vett „tiszta m˝ uve´szetnek” is elfogadja ´k, „az eszme e´rze´ki la ´tsza ´sa” (Hegel) tiszta kifejez˝ ode´se´nek a zene´ben. Hanslick 1854-ben adta ko ¨zre „a zenei sze´pr˝ ol” szo ´lo ´ e´rtekeze´se´t. Amikor Hanslick a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja ´t a „specifikusan zenei” eszte´tika ´ja ´va ´ tompı´totta, o ¨szszekapcsolva azzal az axio ´ma ´val, hogy a forma a zene´ben szellem, ese´lyt e´s lehet˝ ose´get teremtett arra, hogy a „tiszta, forma ´lis” vono ´sne´gyes a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” pawww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 1. Az abszolu ´ t zene mint eszte´tikai paradigma 23
radigma ´jake´nt jelenjen meg. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az abszolu ´ t zene eszme´je´ben kihunyt volna a metafizikai mozzanat szikra ´ja. A Wagner ´altal ko ¨zvetı´tett Schopenhauer-renesza ´nszban az 1860-as e´vekt˝ ol kezdve u ´ jra el˝ ote´rbe ´ s Beethoven ke´sei kvartetteile´p a metafizikai mozzanat. E ben – ezek nem utolso ´sorban a Mu ¨ ller-five´rek teve´kenyse´ge´nek jo ´volta ´bo ´l ugyanez id˝ o ta ´jt hatoltak be a zenei ko ¨ztudatba – az artificia ´lis-ezoterikus mozzanat elszakı´thatatlan a metafizikai-sejtelmes mozzanatto ´l. Eze´rt Beethoven ke´sei vono ´sne´gyesei Nietzsche sza ´ma ´ra az abszolu ´ t zene legtiszta ´bb kifejez˝ ode´sei. „A zene legmagasabbrend˝ u megnyilva ´nula ´sai ko ¨zepette akaratlanul is durva ´nak e´rezzu ¨ k ba ´rmife´le ke´pszer˝ use´g e´s analo ´giake´nt el˝ ora ´nciga ´lt affektus felte´teleze´se´t: ahogyan pe´lda ´ul Beethoven utolso ´ kvartettei valo ´sa ´ggal fittyet ha ´nynak a szemle´letesse´g ba ´rmife´le forma ´ja ´nak, egya ´ltala ´n az empirikus valo ´sa ´g ege´sz vila ´ga ´nak. A legf˝ obb, maga ´t valo ´ban kinyilva ´nı´to ´ istennel szemko ¨zt – Nietzsche itt Dionu ¨ szoszra gondol – a szimbo ´lum ma ´r jelente´ktelen, zavaro ´ ku ¨ ls˝ ose´g.”31 1870 ta ´ja ´n Beethoven ke´sei kvartettei az abszolu ´ t zene eszme´je´nek paradigma ´jake´nt jelennek meg – annak az eszme´nek a paradigma ´jake´nt, amely 1800 ta ´ja ´n mint a szimfo ´nia elme´lete jo ¨tt le´tre, s amely szerint a zene e´ppen aza ´ltal, hogy „ku ¨ lo ¨nva ´lik” a szemle´letest˝ ol e´s ve´gu ¨l me´g az affektı´vt˝ ol is, az „abszolu ´ tum” kinyilatkoztata ´sa.
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
www.interkonyv.hu
© Typotex Kiadó
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
2 A fogalomto ¨rte´net keru ¨ l˝ ou ´ tjai
Az „abszolu ´ t zene” terminus to ¨rte´nete meglehet˝ osen ku ¨ lo ¨no ¨s. Maga a kifejeze´s nem Eduard Hanslickt˝ ol sza ´rmazik, ahogyan ezt u ´ jra e´s u ´ jra ´allı´tja ´k, hanem Richard Wagnert˝ ol. Az abszolu ´ t zene fogalma ´nak fejl˝ ode´se´re ege´szen a XX. sza ´zadig a Wagner eszte´tika ´ja ´ban – apologetikus e´s polemikus formula ´k homlokzata mo ¨go ¨tt – megbu ´ vo ´ bonyolult dialektika nyomta ra ´ be´lyege´t. Wagner 1846-ban Faust-ide´zetekb˝ ol e´s azok eszte´tikai kommenta ´rjaibo ´l „programot” montı´rozott o ¨ssze Beethoven Kilencedik szimfo´nia´ja ´hoz. E programban a negyedik te´tel hangszeres recitativo ´ja ´ro ´l az olvashato ´, hogy „az abszolu ´t zene korla ´tait ma ´r-ma ´r ´atto ¨rve mint er˝ oteljes, e´rzelemmel teli besze´d le´p szembe a to ¨bbi hangszerrel, do ¨nte´st su ¨ rgetve, s ve´gu ¨ l maga is e´nekelt te´ma ´ba megy ´at.”32 A „do ¨nte´s”, amelyre Wagner itt gondol, a „meghata ´rozatlan”, objektum ne´lku ¨ li hangszeres zene´nek a ta ´rgyilag „meghata ´rozott” voka ´lis zene´be valo ´ ´atle´pe´se´t jelenti. A tiszta ´n hangszeres zene´nek Wagner „ve´gtelen e´s hata ´rozatlan kifejeze´st” tulajdonı´t; egy lapalji jegyzetben Ludwig Tiecket ide´zve, aki a szimfo ´nia ´kbo ´l „a le´lek legme´lye´b˝ ol felto ¨r˝ o, kiele´gı´thetetlen, o ¨nmaga ´bo ´l messzire kalandozo ´ e´s maga ´ba visszate´r˝ o va ´gyakoza ´st” ve´lte www.interkonyv.hu
25
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 26 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
kihallani.33 A hangszeres zene´nek az az elme´lete, amelyre az abszolu ´ t zene´r˝ ol szo ´lva Wagner hivatkozik, a romantikus metafizika volt. A „ve´gtelen e´s hata ´rozatlan kifejeze´s” azonban nem maradhatott a szellemvila ´g nyelve; ve´ges e´s hata ´rozott kifejeze´sse´ kellett va ´lnia, teha ´t mintegy le kellett sza ´llnia a fo ¨ldre. „Minden megle´v˝ o e´s elgondolhato ´ dolog kezdete e´s alapja a valo ´sa ´gos e´rze´ki le´t.”34 Wagner eszte´tika ´ja ´t mindamellett to ¨re´svonalak ha ´lo ´zza ´k be. Ma ´r a nyelv is ellentmonda ´sro ´l ´arulkodik: ellentmonda ´s, hogy Wagner egyfel˝ ol az abszolu ´ t zene „korla ´tairo ´l” besze´l, ma ´sfel˝ ol viszont arro ´l, hogy az abszolu ´ t zene a „ve´gtelent” fejezi ki. Ez az ellentmonda ´s az ´te ı ´let bels˝ o meghasonlottsa ´ga ´t jelzi. Az emlı´tett Program bevezete´se´ben Wagner hangsu ´ lyozza, hogy a Goethe-ide´zetek nem a Kilencedik szimfo´nia „jelente´se´t” jelo ¨lik, hanem csupa ´n valamilyen azzal analo ´g „lelkihangulatot” akarnak el˝ ohı´vni a hallgato ´ban; mert egy olyan hermeneutika, amely tiszta ´ban van saja ´t hata ´raival, ke´nytelen elismerni: „a magasabb rend˝ u hangszeres zene le´nyege az, hogy hangokban fejezi ki, ami szavakkal kifejezhetetlen.”35 Az e´rvele´s – ha nem is felt˝ un˝ oen – ellentmonda ´sos: a programokat e´rezhetju ¨ k ele´gtelennek – „a hangszeres zene le´nyege´hez” fele´rni ke´ptelennek –, miko ¨zben a hangszeres zene´b˝ ol a voka ´lis zene´be valo ´ ´atmenetben a hangnak a szo ´ ´altali „megva ´lta ´sa ´t” dicse´rju ¨ k. Amikor viszont a hangszeres zene meghata ´rozatlansa ´ga a szavakkal „kimondhatatlan” – vagyis a kimondhatatlansa ´g-toposz hagyoma ´nyos terminusa ´val: „a magasabb rend˝ u” – kifejeze´se´ve´ magasztosul, hogy azta ´n mint „hata ´rozatlan”, mint „do ¨nte´sre” ke´sztet˝ o nyerjen meghata ´roza ´st, nos, akkor lehetetlen nem e´szrevenni az e´rte´khangsu ´ ly megva ´ltoza ´sa ´t. Hogy Wackenroder kifejeze´se´vel e´lju ¨ nk: „a mere´sz, szavak ne´lku ¨ li zene” ilyen mo ´don 1846-ban Wagnerne´l csaku ´ gy, mint a XVIII. sza ´zad eleje´n, lefokozo ´dik, a nyelvne´l alacsonyabb szintre keru ¨ l. Alig ne´ha ´ny e´vvel ke´s˝ obb, A jo¨v˝o m˝ ualkota´sa´ban (1849) e´s az Opera ´es dra´ma´ban (1851) az „abszolu ´ t zene” terminusa, amely a Programban me´g alig e´szrevehet˝ oen e´s szo ´rva ´nyosan fordult el˝ o – ma ´s szo ´val a szavaknak az a tartoma ´nya, amely az „abszolu ´ t zene”, „az abszolu ´ t hangszeres zene”, „abszolu ´t hangnyelv”, „abszolu ´ t dallam” e´s „abszolu ´ t harmo ´nia” kifejewww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
27
ze´seket fogja ´at – ´atle´nyegu ¨ l: a zenei dra ´ma meghata ´roza ´sa ´ra ira ´nyulo ´ to ¨rte´netfilozo ´fiai e´s to ¨rte´netmitolo ´giai konstrukcio ´ ko ¨zponti fogalma ´va ´ va ´lik. „Abszolu ´ tnak” Wagner, polemikus hangsu ´ llyal, most az „o ¨sszm˝ uve´szett˝ ol” ku ¨ lo ¨nva ´lt „re´szm˝ uve´szeteket” nevezi. (A dra ´ma ´to ´l emancipa ´lo ´dott, szavak ne´lku ¨ li pantomim „ne´ma, abszolu ´ t szı´nja ´te´k”.36 ) Az „abszolu ´ t” szo ´ u ´ j jelente´sa ´rnyalata, amint ezt Klaus Kropfinger felismerte,37 nyilva ´n Ludwig Feuerbach filozo ´fia ´ja ´nak hata ´sa ´ra alakult ki. „Abszolu ´ t zene” Wagner szerint a „ku ¨ lo ¨nva ´lt”, a nyelvben e´s a ta ´ncban rejl˝ o gyo ¨kereit˝ ol elszakı´tott e´s eze´rt rossz e´rtelemben absztrakt zene. Wagner, aki a zenei dra ´ma ´to ´l a go ¨ro ¨g trage´dia u ´ jja ´szu ¨ lete´se´t reme´lte, ahhoz az antik eredet˝ u zeneeszte´tikai paradigma ´hoz fordult vissza, amelyt˝ ol a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja a XVIII. sza ´zad ve´ge´n polemikusan elhata ´rolo ´dott. Hogy a szo ´ csorbı´tatlan e´rtelme´ben zene legyen, igazi zene, a harmo´nia´nak, a han˝riznie kapcsolata gok ko ¨zo ¨tti o ¨sszefu ¨ gge´snek meg kell o ´t a rhu ¨ tmosszal e´s a logosszal, vagyis a rendezett mozga ´ssal e´s a nyelvvel. Mindez Wagner sza ´ma ´ra a ko ¨vetkez˝ oket jelenti: a zenei dra ´ma ´ban a zene a szı´npadi akcio ´val – mint testet o ¨lto ¨tt mozga ´ssal – e´s a ko ¨lt˝ oi szo ¨veggel o ¨sszefono ´dva m˝ uko ¨dik; a zene csak eza ´ltal juthat el a to ¨ke´letesse´g foka ´ra, amelyet abszolu ´ t zeneke´nt ke´ptelen lenne ele´rni. Az „o ¨sszm˝ uve´szeti alkota ´s”, sarkosan fogalmazva, a „voltake´ppeni zene”; mı´g az a zene, amely „abszolu ´ t”, amely ku ¨ lo ¨nva ´lt a nyelv e´s a szı´npadi akcio ´ ´altali megalapozottsa ´ga ´to ´l, hia ´nyos le´tmo ´d, modus deficiens. A „re´gi igazsa ´g” restaura ´la ´sa ´nak va ´gya (ami Monteverdine´l e´s Gluckna ´l forradalmi ko ¨vetkezme´nyekhez vezetett), me´gsem jelenti a ko ¨zvetlen hagyoma ´ny megtagada ´sa ´t. Wagner 1846-ban a Kilencedik szimfo´nia´hoz ´rott ı programban egyre´szt a szimfo ´nia romantikus metafizika ´ja ´ban kereste a ta ´maszt, ma ´sre´szt a Kilencedik szimfo´nia ko ´rusfina ´le´ja ´ra hivatkozva igyekezett tu ´ lhaladni ezt a hagyoma ´nyt. Eze´rt azta ´n 1850 ko ¨ru ¨ li reformı´ra ´saiban, amelyek – jo ´llehet polemikus sza ´nde´kkal – hozza ´ja ´rultak az „abszolu ´ t zene” terminus meghonosoda ´sa ´hoz, Wackenroder, Tieck e´s E. T. A. Hoffmann eszme´je nemcsak megsz˝ unt, hanem meg is maradt: „feloldo ´dott” [autgehoben]. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 28 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
A jo¨v˝o m˝ ualkota´sa aja ´nla ´sa Ludwig Feuerbachnak szo ´l; ˝ 1843-ban megjelent ko Wagner az o ¨nyve´nek, A jo¨v˝o filozo´fi´ s Wagner vita ´aja´nak cı´me´t veszi ´at vagy parodiza ´lja. E ´ja Beethoven „abszolu ´ t zene´je´vel” pontos analogonja Feuerbach vita ´ja ´nak az „abszolu ´ t filozo ´fia ´val”.38 Az „abszolu ´ t filozo ´fia” nem ma ´s, mint a hegeli spekulatı´v gondolkoda ´s, az antropolo ´giai gondolkoda ´su ´ filozo ´fus torzı´to ´ perspektı´va ´ja ´bo ´l tekintve, aki a filozo ´fia ´t a tu ´ lfeszı´tett metafizika fellegeib˝ ol le vagy vissza akarja hozni az ember hu ´ s-ve´r egzisztencia ´ja ´nak empirikus talaja ´ra. Az „abszolu ´ t filozo ´fia” az „abszolu ´ tum” filozo ´fia ´ja, fo ¨ldi-huma ´nus gyo ¨kereit˝ ol elszakı´tva e´s ennyiben ma ´sfajta e´rtelemben „abszolu ´ t” filozo ´fiake´nt magyara ´zva vagy denuncia ´lva. A metafizikai ige´nyben szerinte fel kell ismerni e´s le kell leplezni a fikcio ´t; a hegeli spekula ´cio ´ elleni pole´mia nyelvi vehikuluma az „abszolu ´ t” szo ´ kett˝ os jelen´ m azt a valla te´se. A ´sos-metafizikai tartalmat, amelyet Hegel fogalmakban ragadott meg, Feuerbach nem egyszer˝ uen megtagadja vagy semmisnek nyilva ´nı´tja, hanem a hu ´ s-ve´r ember sza ´ma ´ra bizonyos e´rtelemben vissza is szolga ´ltatja: az ˝si tulajdona, amelyet a teolo ugyanis az ember o ´giai e´s filozo ´fiai dogmatika t˝ ole „elidegenı´tett”. A ko ¨zvetlen hagyoma ´ny, a metafizikai tradı´cio ´ teha ´t – ugyanu ´ gy, mint a hangszeres zene wagneri elme´lete´ben – „feloldo ´dott”: meg˝ orz˝ odo ¨tt, de ´at is alakult, s e´ppen eza ´ltal voltake´ppen o ¨nmaga ´hoz jutott vissza. „Abszolu ´ t dallam” – „le´ggyo ¨kereket hajto ´ zene”: Wagner ezekkel a szavakkal jellemezte Rossini stı´lusa ´t. Mı´g Rossini zene´je Heinrich Heine szerint a restaura ´cio ´s korszak szelleme´nek vagy szellemtelense´ge´nek a kifejeze´se volt, addig Wagner gunyoros pa ´rhuzamot vont az „abszolu ´ t monarchia”, a Metternich-fe´le ´allam e´s az „abszolu ´ t dallam” ko ¨zo ¨tt.39 S hogy a „minden nyelvi-ko ¨lt˝ oi alapja ´to ´l elszakadt” operaa ´ria ´t ko ¨znevetse´g ta ´rgya ´va ´ tegye, ilyen szitokszavakto ´l sem riadt vissza: „e´lettelen e´s le´lektelen divata ´ru”, „visszataszı´to ´”, „leı´rhatatlanul undort kelt˝ o”.40 Enne´lfogva az abszolu ´ t zene fogalma a hangszeres zene´n kı´vu ¨ l a „nyelvi-ko ¨lt˝ oi alapja ´to ´l elszakadt”, a nyelv fo ¨lo ¨tt lebeg˝ o voka ´lis zene´t is maga ´ban foglalja. Ma ´sfel˝ ol pedig az a hangszeres zene, amelyre a ta ´nc nyomja ra ´ a be´lyege´t, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
29
szigoru ´ e´rtelemben nem abszolu ´ t. (Wagner szo ´haszna ´lata mindazona ´ltal nem teljesen ko ¨vetkezetes, e´s nem is nagyon lehet az, mivel az „abszolu ´ t zene” kifejeze´s na ´la csupa ´n negatı´v gy˝ ujt˝ ofogalom, amelyet az hata ´roz meg, hogy a „zenei dra ´ma” ellente´te: a hangszeres zene akkor „abszolu ´ t”, ha „ku ¨ lo ¨nva ´lik” a ta ´ncto ´l, valamint akkor, ha a ta ´ncot, amelynek forma ´ja ´t meg˝ orzi, „kiszakı´tja ´k” a zenei dra ´ma ´bo ´l.) Az „abszolu ´ t hangszeres zene”, ahogyan azt Wagner e´rtette, a szo ´ szigoru ´ e´rtelme´ben a „ma ´r nem” a ta ´nc ´altal e´s „me´g nem” nyelv e´s szı´npadi akcio ´ ´altal meghata ´rozott zene. A „ve´gtelen elva ´gyo ´da ´s”, amelyet E. T. A. Hoffmann Beethoven szimfo ´nia ´iban e´rze´kelt, Wagnerne´l u ´ gy jelenik meg, mint egyfajta boldogtalan ´atmeneti ´allapot tudata vagy e´rze´se, amelyben a hangszeres zene eredete ma ´r veszend˝ obe ment, e´s a ce´l ele´re´se me´g va ´rat maga ´ra. Wagner teha ´t kora ´ntsem tagadta meg a szimfo ´nia romantikus metafizika ´ja ´t, csak ´ate´rtelmezte azt: ami a zeneto ¨rte´net ce´lja volt, azt puszta antite´zisse´, egy dialektikus folyamat ko ¨zbu ¨ ls˝ o foka ´va ´ tette. Mint ilyen antite´zis, mint ilyen ko ¨zbu ¨ ls˝ o fok egyszerre elkeru ¨ lhetetlen e´s ´atmeneti. „Haydn e´s Mozart uta ´n egy Beethovennek kellett jo ¨nnie; a zene ge´niusza szu ¨ kse´gszer˝ u mo ´don kı´va ´nta ´gy, ı Beethoven pedig nem va ´ratott maga ´ra: egyszer csak megjelent. Most viszont, Beethoven uta ´n, ugyan ki az, aki ugyanaz akarna lenni, ami Haydn e´s Mozart uta ´n Beethoven volt az abszolu ´ t zene teru ¨ lete´n? Itt a legnagyobb zseni sem lenne ke´pes ba ´rmire is; az abszolu ´ t zene ge´niusza ilyesmire ma ´r egyszer˝ uen nem tart ige´nyt.”41 Beethoven pa ´lya ´ja „ma ´sodik fele´ben”, vagyis az Eroica uta ´n,42 Wagner szerint bizonyos e´rtelemben tu ´ lle´pett az „abszolu ´ t zeneise´gen”: azt a „ve´gtelen e´s hata ´rozatlan kifejeze´st”, amelyre a tiszta hangszeres zene korla ´tozo ´dik, igyekezett meghata ´rozott, ko ¨ru ¨ lhata ´rolt kifejeze´sse´ ´atforma ´lni.43 Eko ¨zben egyfajta apo ´ria ´ba gabalyodott: annak a hiba ´s, ele´rhetetlen ce´lnak a megolda ´sa ´t keresve, hogy individualiza ´lt, ta ´rgyszer˝ uen meghata ´rozott kifejeze´sre ke´nyszerı´tse a tiszta hangszeres zene´t, olyan zenei eszko ¨zo ¨ket fedezett fel, amelyek ke´s˝ obb ele´rhet˝ ove´ tette´k a zeneto ¨rte´net igazi ce´lja ´nak ele´re´se´t, egy olyan voka ´lis zene megteremte´se´t, amely nemcsak kı´se´ri e´s illusztra ´lja a nyelvet, hanem „az e´rze´s sza ´ma ´ra megwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 30 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
valo ´sı´tja”. Beethoven „te´vede´se”, mint Wagner fogalmazott, a to ¨rte´nelem dialektika ´ja ´t tekintve a zenedra ´ma lehet˝ ose´ge´nek a felte´tele volt. Az abszolu ´ t hangszeres zene, vagyis a „ve´gtelen elva ´gyo ´da ´s” kifejez˝ ode´se Wagner to ¨rte´nelemkonstrukcio ´ja ´ban, ha szava ´n fogjuk, elenye´sz˝ oen apro ´ mozzanatta ´ zsugorodik. A re´gebbi szimfonikus zene (e´s me´g Beethoven Hetedik szimfo´nia´ja is, le´ve´n u ´ gymond „a ta ´nc apoteo ´zisa”) kora ´ntsem va ´lt teljesen ku ¨ lo ¨n a ta ´ncto ´l mint a hangszeres zene gyo ¨¨ to¨dik szimfo´nia, amennyikere´t˝ ol; ma ´sfel˝ ol az Eroica e´s az O ben az individualiza ´lt, ta ´rgyilag meghata ´rozott kifejeze´s fele´ tapogato ´zik (ane´lku ¨ l, hogy te´nylegesen ele´rne´ azt), u ´ jra csak tu ´ lmegy az „abszolu ´ t zeneise´gen”; ve´gu ¨ l a Kilencedik szimfo´nia ko ´rusfina ´le´ja a hangnak a szo ´ ´altali „megva ´lta ´sa ´t” jelenti. Az abszolu ´ t hangszeres zene ezek szerint nem annyira egy szila ´rd ko ¨rvonalakkal rendelkez˝ o m˝ ufaj, mint inka ´bb dialektikus mozzanat a zenedra ´ma mint u ´ jja ´szu ¨ letett trage´dia fele´ ´vel˝ ı o zeneto ¨rte´neti fejl˝ ode´sben. Hogy a „ve´gtelen” kifejeze´seke´nt felfogott abszolu ´ t hangszeres zene a to ¨rte´neti valo ´sa ´gban, ahogyan azt Wagner la ´tta, aligha volt ba ´rmikor is ke´pes arra, hogy tiszta, keveretlen forma ´ban jelenjen meg, Wagnert nem ga ´tolta abban, hogy E. T. A. Hoffmann eszme´je´t – miszerint a szimfo ´nia a modern, kereszte´ny korszak szelleme´t fejezi ki hangokban – maga ´e´va ´ tegye, haba ´r olyan to ¨rte´netfilozo ´fiai fordulattal, amely Hoffmannto ´l idegen volt: az a poga ´nysa ´g, amely mellett a Feuerbach-ko ¨vet˝ o Wagner hitet tett, megengedte neki, hogy a kereszte´ny zene´r˝ ol mint a zeneto ¨rte´net dialektika ´ja ´ban megszu ¨ ntetve meg˝ orzo ¨tt [aufgehoben] mozzanatro ´l besze´ljen. „A zenem˝ uve´szet le´nyege´r˝ ol szo ´lva”, olvashato ´ A jo¨v˝o m˝ ualkota´sa´ban, „me´g szu ¨ kse´gu ¨ nk van a tenger ke´pe´re. Ha a ritmus e´s a dallam” – a ta ´ncto ´l e´s a nyelvt˝ ol fu ¨ gg˝ o zene – „ke´t part, amelyek mente´n a zenem˝ uve´szet e´rinti e´s megterme´˝sid˝ kenyı´ti a vele o ok o ´ta rokon m˝ uve´szetek mindke´t kontinense´t” – e´rtsd: a ta ´nc fogalma maga ´ban foglalja a dra ´mai ˝seredeti eleme a hang, az akcio ´t e´s taglejte´st –, „akkor ezek o irdatlanul nagy vı´zto ¨meg pedig a harmo ´nia tengere. A szem csak a felszı´ne´t e´szleli ennek a tengernek; me´lye´t csakis a szı´v me´lyse´ge fogja fel.”44 „Az abszolu ´ t harmo ´nia ´t”45 Wagner www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
31
olyan nyelven magasztalja, amely semmiben sem ku ¨ lo ¨nbo ¨zik Tieck, Wackenroder e´s E. T. A. Hoffmann metafizikai daga ´lyossa ´ga ´to ´l, s ez a daga ´ly nincs igaza ´n o ¨sszhangban a feuerbachi antropolo ´gia alaphangja ´val. „Ebbe a tengerbe az ember valo ´sa ´ggal beleveti maga ´t, hogy felfrissu ¨ lve, a maga sze´pse´ge´ben, u ´ jja ´szu ¨ letve bukkanjon bel˝ ole el˝ o; mintha csoda ´san kita ´gulna szı´ve, amikor bepillant a megannyi elgondolhatatlan lehet˝ ose´get tartogato ´ feneketlen me´lybe, amelyet ˝t nem ke´pes a maga teljes me´lyse´ge´ben ´attekinteni, s amely o e´ppen eze´rt csoda ´lattal e´s a ve´gtelense´g sejtelme´vel to ¨lti el.46 Az „abszolu ´ t harmo ´nia” metafizika ´ja mindamellett nem az utolso ´ szo ´ „a zenem˝ uve´szet le´nyege´t” illet˝ oen, hanem a zenei dra ´ma ´t, a hangnak a szo ´ ´altali „megva ´lta ´sa ´t” ce´lul kit˝ uz˝ o to ¨rte´nelmi dialektika re´sze. Wagner tova ´bbszo ¨vi metafora ´ja ´t. „A ˝ tengere´t, soha nem helle´n ember, amikor hajo ´val beja ´rta az o veszı´tette szem el˝ ol a partokat; a biztos tengera ´rral vitette maga ´t egyik partro ´l a ma ´sikra, annak ha ´ta ´n siklott tova a jo ´l ismert partok ko ¨zo ¨tt, az evez˝ ok dallamos ritmusa ´ra – itt az erdei nimfa ´k ta ´nca ´ra figyelve, amott az istenek himnusza ´ra fu ¨lelve, amelynek szavakbo ´l forma ´lt ko ¨rta ´nc-szer˝ u, e´rze´ki dallama ´t hegytet˝ on e´pu ¨ lt templomokbo ´l sodorta fele´ az enyhe szell˝ o”.47 Az antik vila ´gban a harmo´nia nem volt „abszolu ´ t”, a rhu ¨ tmoszhoz („az erdei nimfa ´k ta ´nca ´hoz”) e´s a logoszhoz („az istenek himnusza ´hoz”) kapcsolo ´dott. Ezzel szemben a kereszte´ny korszak zene´je eszme´je´t tekintve „abszolu ´ t harmo ´nia” volt, amelynek fogalma ´ban Wagnerne´l csaku ´ gy, mint E. T. A. Hoffmann-na ´l to ¨rte´netfilozo ´fiailag meglehet˝ osen ku ¨lo ¨no ¨s mo ´don ´atmegy egyma ´sba Palestrina voka ´lpolifo ´nia ´ja e´s a modern hangszeres zene, ba ´rmennyire is elku ¨ lo ¨nu ¨ ltek egyma ´sto ´l a zenei realita ´sban. „A kereszte´ny ember elta ´volodott az e´let partjaito ´l. – Egyre messzibbre vezet˝ o, hata ´rokat nem ismer˝ o utakon ja ´rta be a tengert, hogy ve´gu ¨ l tenger e´s e´g ´ m a me´goly fense´ges ko ¨zo ¨tt hata ´rtalanul egyedu ¨ l legyen.”48 A kereszte´ny harmo ´nia ´t is fel kellett hogy va ´ltsa egy u ´ jpoga ´ny dra ´ma dallama: olyan dallam, amelyhez a zenei eszko ¨zo ¨ket a beethoveni szimfo ´nia teremtette meg, ane´lku ¨ l hogy ezek voltake´ppeni e´rtelme´t felismerte volna. (Amit a kereszte´ny harmo ´nia ´t beteljesı´t˝ o szimfo ´nia ´ban a zenem˝ uve´szet ele´rt, az a jo ¨v˝ o dra ´ma ´ja ´ban, abban, amire a szimfo ´nia o ¨ntudatlanul to ¨www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 32 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
rekedett, „megszu ¨ ntetve meg˝ orzo ¨tt” [aufgehoben] mozzanat lesz.) „A terme´szetben minden me´rte´ktelen me´rte´kre va ´gyik, minden hata ´rtalan hata ´rokat von maga ko ¨re´ (. . . ) Kolumbusz viszont arra tanı´t, hogy hajo ´val ja ´rjuk be az o ´cea ´nt s ´gy ı ko ¨ssu ¨k o ¨ssze a fo ¨ld kontinenseit (. . . ) ´gy ı azta ´n annak a h˝ osnek ko ¨szo ¨nhet˝ oen, aki ve´gighajo ´zta az abszolu ´ t zene sze´les, parttalan tengere´t, u ´ j, me´g csak nem is sejtett partokat sikeru ¨ lt felfedezni (. . . ) ez a h˝ os pedig nem ma ´s, mint Beethoven.”49 (A Kolumbusz-metafora ´t Wagner to ¨bbfe´le e´rtelemben haszna ´lja. A jo¨v˝o m˝ ualkota´sa mindo ¨ssze arra utal, hogy mike´nt Kolumbusz felfedezte Amerika ´t, u ´ gy a Kilencedik szimfo´nia ko ´rusfina ´le´ja ´ban Beethoven a hang szo ´ ´altali „megva ´lta ´sa ´nak” u ´ tja ´t-mo ´dja ´t tapogatta ki; az Opera ´es dra´ma50 viszont azt a te´nyt helyezi el˝ ote´rbe, hogy Kolumbusz egy e´leten ´at ragaszkodott ahhoz a te´vede´se´hez, amely szerint Amerika az ´altala keresett India, vagyis Beethoven az ´altala felfedezett zenei eszko ¨zo ¨ket, amelyek igaza ´ban a dra ´ma szo ´-hang-nyelve´nek ko ¨re´be tartoznak, kiza ´ro ´lag ama te´vede´s jo ´volta ´bo ´l tudta kifejleszteni, hogy ezek egyfajta tiszta hangnyelven belu ¨ li individualiza ´lo ´ e´s ta ´rgyilag meghata ´rozott kifejeze´s eszko ¨zei.) A zenei dra ´ma ´t kike´nyszerı´t˝ o to ¨rte´neti dialektika Wagnerne´l ugyan ku ¨ lo ¨nleges hangsu ´ lyt kap, de nem azonosı´thato ´a wagneri eszte´tika ege´sze´vel. Amit „a tenger ke´pe” kifejez, az „abszolu ´ t harmo ´nia”, mint Wagner mondja, „a zenem˝ uve´szet le´nyege.” A to ¨rte´netfilozo ´fia pedig – amelyben az abszolu ´t zene egy dialektikus folyamat antite´ziseke´nt e´s ko ¨zbu ¨ ls˝ o ´allapotake´nt jelenik meg – feloldatlan ellentmonda ´sban van azzal az ontolo ´gia ´val, amelyben az abszolu ´ t zene mint „a ve´gtelen sejtelme” a dolgok le´nyege´vel keru ¨ l e´rintkeze´sbe. Szakade´k ta ´tong az antikiza ´lo ´ eszte´tika e´s a romantikus metafizika ko ¨zo ¨tt: az el˝ obbi hajlik arra, hogy a zene hia ´nyos le´tmo ´dja ´va ´ fokozza le a tiszta ´n hangszeres zene´t, az uto ´bbiban az abszolu ´ t zene a voltake´ppeni zene; az apologetikus konstrukcio ´, amellyel Wagner szeretne´ saja ´t m˝ uve´t a zeneto ¨rte´net voltake´ppeni ce´lja ´va ´ emelni, ellentmond a romantikus o ¨ro ¨kse´gnek, amelyb˝ ol a wagneri zenefogalom titkon ta ´pla ´lkozik. Ma ´s megfogalmaza ´sban te´r vissza ez az ellentmonda ´s az 1857-ben ´rott, ı Liszt Ferenc szimfonikus ko¨lteme´nyeir˝ol cı´m˝ u nyı´lt leve´lben, amelyben Wagner utolja ´ra haszna ´lta az „abszolu ´t www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
33
zene” kifejeze´st. „I´me az e´n hitem: a zene soha nem lehet ma ´s, mint a legmagasabb rend˝ u, megva ´lto ´ m˝ uve´szet, ba ´rmilyen kapcsolatba keru ¨ l is ma ´s m˝ uve´szetekkel.” (Id˝ oko ¨zben, 1854-ben Wagner maga ´e´va ´ tette a zene schopenhaueri metafizika ´ja ´t.) „De e´ppoly nyilva ´nvalo ´, e´ppoly bizonyos az is, hogy a zene´t csak olyan forma ´kban lehet felfogni, amelyeket az e´let valamilyen rela ´cio ´ja ´bo ´l vagy megnyilva ´nula ´sa ´bo ´l ko ¨lcso ¨no ¨ztu ¨ nk, amelyek ugyan eredetileg a zene´t˝ ol idegenek, de csakis a zene re´ve´n, mintegy a bennu ¨ k lappango ´ zene kinyilatkoztata ´sa jo ´volta ´bo ´l nyerik el legme´lyebb jelente´su ¨ ket.” (Az Opera ´es dra´ma´bo ´l ismert te´telt, miszerint a zene fu ¨ gg a nyelvt˝ ol e´s a ta ´ncto ´l mint „formamotı´vumokto ´l”, Wagner a Schopenhauerhez valo ´ megte´re´se uta ´n nem akarta feladni.) „Semmi (hangsu ´ lyozzuk: az e´letbeli megjelene´se´t tekintve a vila ´gon semmi) sem keve´sbe´ abszolu ´ t, mint a zene, s az abszolu ´ t zene e´lharcosai nyilva ´n nem tudja ´k, mir˝ ol besze´lnek; ˝ket: mutassanak nyomban zavarba jo ¨nnek, ha felszo ´lı´tjuk o neku ¨ nk egyetlen olyan zene´t, amely a forma ´n kı´vu ¨ l le´tezik – forma ´n kı´vu ¨ l, amelyet a zene a testi mozga ´sbo ´l vagy a versbesze´db˝ ol merı´tett (a kauza ´lis o ¨sszefu ¨ gge´s e´rtelme´ben).” (A za ´ro ´jelbe tett kiege´szı´te´sek, ha egy dolog genezise´nek e´s e´rve´nyesse´ge´nek megku ¨ lo ¨nbo ¨ztete´se´b˝ ol indulunk ki, csaknem visszavona ´snak t˝ unnek: jo ´llehet egzisztencia ´ja ´hoz a zene´nek zene´n kı´vu ¨ li formamotı´vumra van szu ¨ kse´ge, esszencia ´ja ´ban abszolu ´ t.) „Ebben teha ´t egyete´rtu ¨ nk, e´s elismerju ¨ k, hogy az isteni zene´nek, hogy megjelenhesse´k, ebben az emberi vila ´gban egy o ¨sszeko ¨t˝ o, s˝ ot, meghata ´rozo ´-felte´telez˝ o mozzanatra van szu ¨ kse´ge.”51 Az „abszolu ´ t zene” terminusa ´val folytatott vita, miuta ´n ezt a terminust 1854-ben Eduard Hanslick felkapta e´s divatba hozta, nem leplezheti Wagner la ´tens rokonszenve´t az abszolu ´ t zene eszme´je ira ´nt. A zene´nek empirikusan, „ebben az emberi vila ´gban” megalapozo ´ formamotı´vumra van szu ¨ kse´ge, hogy alakot o ¨ltso ¨n; ´am ez nem za ´rja ki, hogy metafizikailag mint „isteni zene” – Schopenhauerral szo ´lva – „a vila ´g legbens˝ obb le´nyege´t” mondja ki. Empirikusan a zene „felte´telhez ko ¨to ¨tt” [bedingt], meta´s fizikailag viszont „meghata ´rozo ´-felte´telez˝ o” [bedingend]. E annak a le´pe´snek a megte´tele´t˝ ol, hogy a zenei dra ´ma le´nyege´t e´s szubsztancia ´ja ´t alkoto ´ „zenekari dallamot” „abszolu ´t www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 34 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
zeneke´nt” jellemezze, Wagnert – u ´ gy t˝ unik – csak az tartotta vissza, hogy az Opera ´es dra´ma´ban egyfajta polemikus – Rossinivel e´s Meyerbeerrel vita ´zo ´ – e´s kritikai-dialektikus – a beethoveni szimfo ´nia ´t to ¨rte´netfilozo ´fiailag relativiza ´lo ´– szo ´haszna ´lat mellett ko ¨telezte el maga ´t. Ra ´ada ´sul Hanslick a szo ´ban forgo ´ terminust a „saja ´tosan zenei” elme´lete´nek kontextusa ´ba illesztette, s Wagner minden bizonnyal u ´ gy e´rezte, hogy ez az ´alla ´spont ellente´tes mind a Feuerbach, mind a Schopenhauer ´altal inspira ´lt eszte´tika ´val. Eze´rt mı´g Wagner egyfel˝ ol a romantika ditirambikus hangja ´n besze´lt Beethoven abszolu ´ t hangszeres zene´je´r˝ ol, hogy azta ´n ma ´sfel˝ ol puszta ´atmeneti le´pcs˝ ofokka ´ nyilva ´nı´tsa azt, amelyen a zene vila ´gszelleme a zenedra ´ma ´hoz vezet˝ ou ´ ton tu ´ lle´p, addig Hanslick, maga ´e´va ´ te´ve az „abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” wagneri terminusa ´t, e´ppen fordı´tva, E. T. A. Hoffmann ama te´tele´hez nyu ´ l vissza, mely szerint a tiszta hangszeres ´ m Hanszene a „voltake´ppeni” zene e´s a zeneto ¨rte´net ce´lja. A lick a szimfo ´nia romantikus metafizika ´ja ´t a „saja ´tosan zenei” eszte´tika ´ja ´va ´ me´rse´kli: ez az eszte´tika a hegelianizmus 1850 ko ¨ru ¨ li buka ´sa uta ´n, a kijo ´zanoda ´s szelleme´ben egyfajta sza ´raz empirizmus modora ´ban mutatkozott be. „Amire a hangszeres zene nem ke´pes, arro ´l nem mondhatjuk, hogy a zene ke´pes; mert csak a hangszeres zene igaza ´n tiszta, abszolu ´t zenem˝ uve´szet.”52 Mindamellett – re´szben legala ´bbis – csalo ´ka la ´tszat, hogy az „abszolu ´ t zene” terminus Hanslickna ´l teljesse´ggel elveszı´tette metafizikai aura ´ja ´t s nem fejez ki ma ´st, mint azt az ige´nyt, hogy a szo ¨veg, funkcio ´ e´s program ne´lku ¨ li zene a „voltake´ppeni” zene. A zenei sze´pr˝ol szo ´lo ´ e´rtekeze´s els˝ o kiada ´sa (1854) egyfajta dicshimnusszal za ´rul, amely arro ´l ´arulkodik, hogy a „formalista” Hanslick ragaszkodo ´ tisztelettel viseltetett a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja ira ´nt. (Ebben e´rezhet˝ o ugyan a „hı´v˝ o” metafizika „e´pu ¨ letes” szimbolika ´va ´ szelı´du ¨ le´se, de nehe´z egye´rtelm˝ uen tetten e´rni.) „A zenem˝ uve´szetben megjelen˝ o sze´pet ez a szellemi tartalom a hallgato ´ lelkivila ´ga ´ban is egy sor nagy e´s sze´p eszme´vel ko ¨ti o ¨ssze. A hallgato ´ra a zene nem puszta ´n e´s abszolu ´ t mo ´don legsaja ´tabb sze´pse´ge´vel hat, hanem egyszersmind u ´ gy is, mint a vila ´gegyetemben ve´gbemen˝ o nagy mozga ´sok hangzo ´ ke´pma ´sa. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
35
Me´ly e´s titkos terme´szeti vonatkoza ´sok re´ve´n a hangok jelente´se jo ´cska ´n tu ´ ln˝ oo ¨nmaga ´n, s ily mo ´don az emberi tehetse´g ´altal megteremtett m˝ uvekben e´rezzu ¨ k a ve´gtelent is. Mivel a zene elemei: a hang, a hangza ´s, a ritmus, a hanger˝ o az ege´sz vila ´gegyetemben megtala ´lhato ´k, aze´rt a zene´ben az ember u ´ jra ra ´tala ´l az ege´sz vila ´gegyetemre.”53 Robert Zimmermann bı´ra ´lta ezt a felfoga ´st: „Fejtegete´seiben Hanslick tova ´bbmegy e´s kijelenti, hogy ezek a tiszta hangviszonyok o ¨nmagukon kı´vu ¨ l me´g valami ma ´st megjelenı´thetnek, pe´lda ´ul az abszolu ´ tum sejte´se´ig fokozo ´dhatnak. Mi ezt feleslegesnek e´rezzu ¨ k. Az abszolu ´ tum nem hangviszony, ko ¨vetkeze´ske´ppen szerintu ¨ nk nem is zenei.”54 E kritika hata ´sa ´ra Hanslick elhata ´rozta, hogy a za ´ro ´re´szt – valamint egy hasonlo ´ tartalmu ´ passzust a harmadik fejezetb˝ ol, amelyre ide´zett mondata ´ban Zimmermann utalt – elhagyja.55 Mindamellett ez a kihagya ´s nem jelenti annak beismere´se´t, hogy puszta ´n filozo ´fiai dı´szı´t˝ oelemr˝ ol van szo ´, amelynek elhagya ´sa nem befolya ´solja az e´rvele´s szerkezete´t. Ele´g visszapillantani a zeneeszte´tikai „formalizmus” el˝ oto ¨rte´nete´re, hogy felismerju ¨ k: Hanslick ko ¨zponti katego ´ria ´ja, a maga ´ban to ¨ke´letes, befejezett forma [vollendete Form] az eszte´tika fejl˝ ode´se´ben szoros o ¨sszefu ¨ gge´sben volt a zene´nek a vila ´gegyetem metafora ´jake´nt valo ´ e´rtelmeze´se´vel. A Hanslickna ´l ki nem mondott, de a ha ´tte´rben hato ´ e´rvele´st, amely a zenei formafogalmat metafizikai ige´nnyel kapcsolja o ¨ssze, Karl Philipp Moritz e´s August Wilhelm Schlegel fejtette ki (Moritz A sze´pse´g alkoto´ uta´nza´sa cı´m˝ u tanulma ´nya ´ban [1788], A. W. Schlegel A sze´pirodalomro´l ´es a sze´pm˝ uve´szetr˝ol tartott berlini el˝ oada ´saiban [1801] ). Moritz szerint a nem valamilyen rajta kı´vu ¨ li – gyakorlati, erko ¨lcsi vagy e´rzelmi – ce´lt szolga ´lo ´, hanem o ¨nmaga ´e´rt le´tez˝ o m˝ ualkota ´s „o ¨nmaga ´ban to ¨ke´letes, befejezett [vollendet] ege´sz,” olyan ege´sz, amely – Schelling kifejeze´se´vel – megmarad „a sze´p´ m az egyetlen maga se´g fennko ¨lt ko ¨zo ¨mbo ¨sse´ge´ben.” A ´ban to ¨ke´letes, befejezett ege´sz nem ma ´s, mint a terme´szet ege´sze, a vila ´gegyetem. A m˝ uve´szetnek (a za ´rtsa ´g ele´re´se e´rdeke´ben) a terme´szet mint ege´sz ke´pma ´sake´nt e´s analogonjake´nt kell megjelennie. „Mert a dolgoknak ez a nagy o ¨sszefu ¨ gge´se me´giscsak az egyetlen, igazi ege´sz; benne minden egyedi ege´sz a dolgok feloldhatatlan o ¨sszekapcsolo ´da ´sa oka ´n, csak www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 36 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
elke´pzelt [eingebildet] valami” – vagyis egyfel˝ ol „fiktı´v”, ma ´sfel˝ ol „a zseni ´altal beleke´pezett (informatus) valami” –; „a ´m ennek az elke´pzelt valaminek is ege´szke´nt, a ke´pzetu ¨ nkben megle´v˝ o nagy ege´szhez hasonlatosan kell megke´pz˝ odnie, e´s olyan o ¨ro ¨k, szila ´rd szaba ´lyok szerint, amelyek megko ¨vetelik, hogy minden oldalro ´l saja ´t ko ¨ze´ppontja legyen e´s saja ´t le´teze´se´n nyugodjon.”56 Moritz teha ´t a m˝ uve´szet autono ´mia ´ja ´t, funkcio ´kto ´l valo ´ fu ¨ ggetlense´ge´t a maga ´ban ve´ve to ¨ke´letes eszme´je´nek ko ¨zvetı´te´se´vel egybekapcsolja a m˝ ualkota ´snak a vila ´gegyetem metafora ´jake´nt valo ´ e´rtelmeze´se´vel. Ez mindazona ´ltal nem jelenti azt, hogy Hanslick zeneeszte´tikai formafogalma ´t – e´rthet˝ ose´ge e´rdeke´ben – vissza kel´m lene vezetni a Goethe-korszak m˝ uve´szetmetafizika ´ja ´ra. A a „maga ´ban to ¨ke´letes” moritzi katego ´ria ´ja ´nak felelevenı´te´se valo ´szı´n˝ usı´ti, hogy Hanslick metafizikai exkurzusa, amelyet a ma ´sodik kiada ´sto ´l kezdve mintegy elfojtott, kapcsolatban ´allhat a ko ¨nyv ko ¨zponti te´tele´vel, mely szerint a zenei forma „belu ¨ lr˝ ol alakı´to ´ szellem”,57 jo ´llehet ez az o ¨sszefu ¨ gge´s nem annyira logikailag ke´nyszerı´t˝ o erej˝ u, mint inka ´bb hagyoma ´ny alapja ´n ke´zenfekv˝ o. Az „abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” fogalma ´ban Hanslickna ´l is metafizikai implika ´cio ´ rejlik, amely aktualiza ´lhato ´ volt: az az implika ´cio ´, hogy a zene e´ppen aza ´ltal, hogy mint tiszta ´n hangszeres zene funkcio ´kto ´l, szo ¨vegekt˝ ol e´s programokto ´l „ku ¨ lo ¨nva ´lik”, az „abszolu ´ tum” ke´pma ´sake´nt tud megjelenni. Az emfatikus e´rtelemben vett formafogalmat, amelynek segı´tse´ge´vel Hanslick megtette a do ¨nt˝ o le´pe´st a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja ´nak tu ´ lhalada ´sa ´ra, egy fe´l e´vsza ´zaddal ke´s˝ obb August Halm felu ´ jı´totta e´s szabatosabba ´ tette, majd Halmhoz kapcsolo ´dva Ernst Kurth az „abszolu ´ t zene” felme´rhetetlen magassa ´ga ´ba emelt fogalma ´val kapcsolta o ¨ssze; ez a formafogalom egyre´szt a romantika ´ra emle´keze´snek, ma ´sre´szt Schopenhauer e´s Nietzsche 1900 ko ¨ru ¨ l uralkodo ´ eszte´tika ´ja ´nak ko ¨szo ¨nhette pa ´tosza ´t – Kurth 1886-ban szu ¨ letett. Wagner nyı´lt levele Liszt Ferenc szimfonikus ko¨lteme´nyeir˝ol, mint ma ´r emlı´tettem, felema ´s ´alla ´spontot ke´pvisel, amenynyiben az „abszolu ´ t zene” terminusa elleni pole´mia ´ja nem egye´b, mint retorikus homlokzat, amely mo ¨go ¨tt rejtett rokonszenv hu ´ zo ´dik meg az abszolu ´ t zene eszme´je ira ´nt; ez az www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
37
eszme el˝ obb Tieck, majd a romantikus metafizika ´t recipia ´lo ´ Schopenhauer ko ¨zvetı´te´se´vel jutott el Wagnerhez. Friedrich Nietzsche´ne´l azuta ´n az 1870-es e´vek eleje´n – abban az id˝ oben, amikor Nietzsche e´s Wagner bara ´tsa ´ga me´g zavartalan volt – ugyanez a meghasonla ´s jelentkezik ma ´s forma ´ban. Nietzsche Wagner dics˝ o´te ı ´se´re ko ¨zreadott tanulma ´nyaiban – A trage´dia szu ¨ lete´se a zene szelleme´b˝ol (1871) e´s a Richard Wagner Bayreuthban (1876) cı´m˝ u ´ra ı ´sokban – nincs szo ´ „abszolu ´ t zene´r˝ ol”. Egy Nietzsche ´altal nem publika ´lt to ¨rede´kben azonban, amelyet ke´s˝ obb A zene´r˝ol ´es a szo´ro´l cı´mmel adtak ki, s amelyet szerz˝ oje nyilva ´nvalo ´an 1871-ben vetett papı´rra, ez olvashato ´: „Mit tartsunk ha ´t arro ´l a fe´lelmetes eszte´tikai babona ´ro ´l, hogy Beethoven a Kilencedik negyedik te´tele´vel mintegy u ¨ nnepe´lyes valloma ´st tesz az abszolu ´ t zene hata ´rairo ´l, mi to ¨bb: kaput nyit egy u ´ j m˝ uve´szet el˝ ott, amelyben a zene ke´pesse´ va ´lik aka ´r a ke´p e´s a fogalom ´abra ´zola ´sa ´ra, s eza ´ltal hozza ´fe´rhet˝ ove´ va ´lik »a tudatos szellem« sza ´ma ´ra?”58 A pole´mia e´le fe´lreismerhetetlenu ¨ l az ellen a Beethoven-e´rtelmeze´s ellen ira ´nyul, amelyet Wagner A jo¨v˝o m˝ ualkota´sa e´s az Opera ´es dra´ma cı´m˝ u ´ra ı ´saiban adott el˝ o (me´g akkor is, ha a ta ´mada ´s ko ¨zvetlen ta ´rgya Franz Brendel Liszt-apologetika ´ja volt). Az az eszte´tikai alapte´tel, amelyb˝ ol Wagner az Opera ´es dra´ma´ban – az operahagyoma ´nnyal vitatkozva – kiindult, a dra ´ma funkcio ´ja ´va ´ nyilva ´nı´tja a zene´t. „Az opera-m˝ ufaj te´vede´se abban ´allt, hogy a kifejeze´s egyik eszko ¨ze´t (a zene´t) ce´lla ´, a kifejeze´s ce´lja ´t (a dra ´ma ´t) viszont eszko ¨zze´ tette.”59 ´Igy azta ´n Wagnerrel valo ´ tudatos, kihı´vo ´ szembefordula ´snak tekinthet˝ o, amikor A zene´r˝ol ´es a szo´ro´l cı´m˝ u to ¨rede´ke´ben Nietzsche ´gy ı ´r: ı „ku ¨ lo ¨no ¨s jogbitorla ´s”, ha a zene´t „ke´pek e´s fogalmak sora ´nak szolga ´lata ´ba ´allı´tja ´k, eszko ¨zke´nt haszna ´lja ´k azok nyomate´kosı´ta ´sa e´s megvila ´gı´ta ´sa ce´lja ´bo ´l.”60 (Hogy ez a programzene Brendel-fe´le elme´lete´t pellenge´rezi ki, csaku ´ gy, mint a Beethoven-e´rtelmeze´sr˝ ol szo ´lo ´ ime´nti passzus, nem va ´ltoztat azon a te´nyen, hogy a zenei dra ´ma wagneri eszte´tika ´ja ´ra is vonatkozik, aminek Nietzsche nyilva ´n tudata ´ban volt.) Nietzsche ellenvete´se nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a zene nem eszko ¨ze a dra ´ma ´nak, hanem fordı´tva: a dra ´ma a zene kifejeze´se e´s pe´lda ´zata. Schopenhauer, ´rja ı Nietzsche, „a zene´hez valo ´ viszonya ´t tekintve a dra ´ma ´t teljes www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 38 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
joggal u ´ gy jellemzi, mint se´ma ´t, mint pe´lda ´zatot egy ´altala ´nos fogalomhoz.”61 A zene´b˝ ol a dolgok le´nyege hangzik fel, mı´g a dra ´ma csupa ´n a dolgok megjelene´se´t reproduka ´lja. Mı´g Wagner „dra ´ma ´n” els˝ odlegesen szı´ni akcio ´t e´rtett – „nem dra ´mai ko ¨lteme´nyt, hanem valo ´ban szemu ¨ nk el˝ ott ve´gbemen˝ o dra ´ma ´t”62 –, addig Nietzsche megvete´ssel szo ´l a szı´nha ´zro ´l: „I´gy azta ´n persze az opera a legjobb esetben sem ma ´s, mint jo ´ zene e´s csakis zene, s a ko ¨zben leja ´tszo ´do ´ ho ´kuszpo ´kusz nem ma ´s, mint a zenekar – els˝ osorban a legfontosabb hangszer, az e´nekhang – fantasztikus ´alruha ´ba o ¨lto ¨ztete´se, amelyt˝ ol az igazi e´rt˝ o kacagva fordul el.”63 A zene´r˝ol ´es a szo´ro´l szo ´lo ´ to ¨rede´kben dokumenta ´lo ´do ´ eszmeto ¨rte´neti szitua ´cio ´ zavarba ejt˝ oen paradox. Az a megvet˝ o gesztus, ahogyan Nietzsche a szı´nha ´zat elinte´zi, a ke´s˝ obbi Wagner-kritika ko ¨zponti motı´vuma ´nak, a „szı´ne´szkede´s” e´s az „˝ oszintese´ghia ´ny” va ´dja ´nak megel˝ olegeze´se. A Nietzsche contra Wagnerben, egy renega ´t gu ´ nyirata ´ban ez ´all: „Mint la ´thato ´, le´nyegileg antitea ´tra ´lis alkat vagyok, lelkem me´lye´n megvetem a szı´nha ´zat, ezt a par excellence to ¨megm˝ uve´szetet, ahogyan manapsa ´g minden m˝ uve´sz megveti”.64 „Ismerju ¨k a to ¨megeket, ismerju ¨ k a szı´nha ´zat.”65 Ma ´sre´szt a szcenikai – e´s a nyelvi – oldal lefokoza ´sa az opera ´ban Schopenhauer eszte´tika ´ja ´bo ´l sza ´rmazik, amelyet Nietzsche Wagner Schopenhauer ira ´nti lelkesede´se´re ta ´maszkodva recipia ´lt e´s tova ´bbe´lezett, majd a Triszta´nra ´atvitt, jo ´llehet a szo ´ban forgo ´ lefokoza ´st Schopenhauer Rossini e´s – Wagnerrel szo ´lva – az „abszolu ´ t dallam” dics˝ o´te ı ´se´re haszna ´lta. A zene, mondja A vila´g mint akarat ´es mint ke´pzet szerz˝ oje, „soha nem a jelense´get, hanem csakis a bels˝ o le´nyeget, minden jelense´g maga ´nvalo ´sa ´ga ´t, maga ´t az akaratot mondja ki. (. . . ) Ebb˝ ol ado ´dik, hogy ke´pzeletu ¨ nk oly ko ¨nnyen izgalomba jo ¨n a zene´t˝ ol, s ma ´ris igyekszik amaz ege´szen ko ¨zvetlenu ¨ l hozza ´nk szo ´lo ´, la ´thatatlan e´s me´gis oly e´le´nken mozgalmas szellemvila ´got megforma ´lni, hu ´ s-ve´r alakba o ¨nteni, teha ´t egy analo ´g pe´lda ´ban megtestesı´teni. Itt keresend˝ o az e´nekszo ´ e´s ve´gu ¨ l az opera eredete; az opera szo ¨vege e´ppen eze´rt mindig ala ´rendelt helyzetben marad, sohasem va ´lhat f˝ odologga ´: nagy melle´foga ´s, bosszanto ´ fona ´ksa ´g lenne, ha a zene a kifejeze´s puszta eszko ¨ze´ve´ va ´lna.”66 A „szellemvila ´g”, amelybe Schowww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
39
penhauer e´rze´se szerint a zene juttatja el a hallgato ´t, E. T. A. Hoffmann Dschinnistanja ´ra e´s Atlantisa ´ra emle´keztet; Schopenhauer eszte´tika ´ja, f˝ o vona ´sait tekintve, nem egye´b, mint az abszolu ´ t zene romantikus metafizika ´ja, amely az „akarat” metafizika ´ja ´nak kontextusa ´ban nyer filozo ´fiai e´rtelmeze´st. A zene, mondja Schopenhauer skolasztikus terminussal, „universalia ante rem”;67 e´s Nietzsche maga ´e´va ´ teszi ezt a ´s o ˝ az, aki ebb˝ te´telt.68 E ol fe´lree´rthetetlenu ¨ l levonja a ko ¨vetkeztete´st: a zenedra ´ma szubsztancia ´ja a „zenekari dallam”, a szimfo ´nia – teha ´t „abszolu ´ t zene” mint az „abszolu ´ tumnak”, az „akaratnak” a kifejeze´se. Haba ´r a Triszta´n ´es Izolda´nak, az „opus metaphysicum”-nak cselekme´nyre e´s ko ¨lt˝ oi szo ¨vegre van szu ¨ kse´ge, de csak aze´rt, mert egyetlen hallgato ´ sem tudna ´ lelkileg elviselni a m˝ uvet, ha az annak mutatkozna, ami: szimfo ´nia ´nak. „Az igazi zene´szekhez inte´zem a ke´rde´st: el tudnak-e ke´pzelni olyan embert, aki szo ¨veg e´s szı´npadke´p segı´tse´ge ne´lku ¨ l, puszta ´n hatalmas szimfonikus te´telke´nt ke´pes lenne maga ´ba fogadni a Triszta´n ´es Izolda harmadik felvona ´sa ´t, ane´lku ¨ l hogy a felsza ´rnyalo ´, a zene´nek kita ´rulkozo ´ le´lek go ¨rcso ¨s feszu ¨ ltse´ge elakassza le´legzete´t?”69 Nietzsche mint szimfo ´nia ´t hallgatta a zenedra ´ma ´t; minden egye´b „ho ´kuszpo ´kusz” vagy ve´d˝ opajzs. A Wackenrodert˝ ol, Tieckt˝ ol e´s E. T. A. Hoffmannto ´l Schopenhaueren ´at tova ´bbhagyoma ´nyozott te´telt, mely szerint a hangszeres zene a „voltake´ppeni” zene, Nietzsche ´atviszi Wagner zenedra ´ma ´ja ´ra (ahogyan Schopenhauer Rossini opera ´ja ´ra vitte ´at). Felede´sbe meru ¨ l, hogy a zenedra ´ma eredetileg az ezzel ellente´tes zeneeszte´tikai paradigma ´n, azon a meggy˝ oz˝ ode´sen alapult, hogy a zene harmo´nia´bo ´l, rhu ¨ tmoszbo ´l e´s logoszbo ´l tev˝ odik o ¨ssze. Ma ´sfel˝ ol Nietzsche a Triszta´n re´ve´n olyan zenei tapasztalatra tett szert, amelynek ko ¨szo ¨nhet˝ oen sza ´ma ´ra a schopenhaueri doktrı´na, miszerint a zene „a vila ´g legbens˝ obb le´nyege´t” mondja ki, megfoghato ´ e´rtelmet kapott, s nem maradt absztrakt spekula ´cio ´. Az abszolu ´ t zene ¨ to¨dik szimeszme´je E. T. A. Hoffmann sza ´ma ´ra Beethoven O fo´nia´ja re´ve´n va ´lt tapasztalatta ´, a hangszeres zene wackenroderi e´s tiecki metafizika ´ja ´ra vonatkoztatva Beethoven m˝ uve´t; Nietzsche Wagner Triszta´nja ´ban e´bredt ra ´ erre az eszme´re, arra, hogy a zene e´ppen aza ´ltal tesz szert a maga metafizikai www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 40 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
meghata ´roza ´sa ´ra, hogy egyre inka ´bb elhata ´rolo ´dik az empirikus felte´telekhez ko ¨to ¨ttse´gekt˝ ol – funkcio ´kto ´l, szavakto ´l, cselekme´nyekt˝ ol, ve´gu ¨ l pedig evila ´gi, megfoghato ´ e´rze´sekt˝ ol e´s affektusokto ´l is. Az „abszolu ´ t zene” terminust Nietzsche mintegy szava ´n fogja: mindenekel˝ ott a zene´nek a nyelvt˝ ol valo ´ emancipa ´lo ´da ´sa ´val, ku ¨ lo ¨nva ´la ´sa ´val hozza o ¨sszefu ¨ gge´sbe. „Minden egyes ne´p zene´je e´ppense´ggel a lı´ra ´val egyu ¨ tt jo ¨n le´tre, s jo ´val azel˝ ott, hogy felmeru ¨ lhetne az abszolu ´ t zene gondolata, a lı´ra ´val egyu ¨ tt halad ve´gig fejl˝ ode´se legfontosabb le´pcs˝ ofokain.”70 Az abszolu ´ t zene a to¨rte´netileg ke´s˝ obbi, metafizikailag ´ s az a polemikus jelleg˝ azonban az eredeti. E u mondat, miszerint „eszte´tikai babona”, hogy a Kilencedik szimfo´nia´ban megmutatkoznak „az abszolu ´ t zene hata ´rai”, affirmatı´v forma ´ban azt jelenti, hogy az abszolu ´ t zene nem szorı´thato ´ hata ´rok ko ¨ze´. Wagner Triszta´nja Nietzsche eszte´tika ´ja ´ban „abszolu ´t zene”. Nietzsche a zeneszerz˝ o Wagner exege´ta ´jake´nt la ´tszo ´lag szigoru ´ kritika ´val illeti Wagnert, a teoretikust. Valo ´ja ´ban azonban 1871 ta ´ja ´n me´g egyete´rte´s volt ko ¨zo ¨ttu ¨ k az eszte´tikai elvekben, s ez az egyete´rte´s csak aze´rt nem va ´lt teljesen nyilva ´nvalo ´va ´, mert Wagner visszariadt atto ´l, hogy egye´rtelm˝ uen visszavonja az Opera ´es dra´ma´bo ´l ismert alapte´teleket. Abban, hogy a zene a dra ´ma funkcio ´ja vagy annak kellene lennie, ke´t e´vtizeddel az Opera ´es dra´ma uta ´n ma ´r re´gen nem hitt. Az 1870-es Beethoven-tanulma ´nyban, a Schopenhauerrecepcio ´nak ebben a ko ¨zponti dokumentuma ´ban ez ´all: „A zene olyannyira ko ¨zvetlenu ¨ l e´rthet˝ oen mondja ki a gesztus le´nyege´t – a gesztus [Geba ¨rde] a szcenikus-mimikus akcio ´ ege´sze´nek ro ¨vidı´te´se´re szolga ´lo ´ terminus –, hogy amikor a zene teljesen beto ¨lti lelku ¨ nket, arcunkro ´l elt˝ unik a gesztus intenzı´v e´szlele´se´nek minden jele, u ´ gyhogy ve´gu ¨ l ´ertju ¨k a gesztust, ane´lku ¨ l hogy la´tna´nk.”71 A Feuerbach-rajongo ´bo ´l, aki az ember hu ´ s-ve´r egzisztencia ´ja ´t – a dra ´ma ´ban teha ´t a la ´thato ´ akcio ´t – hangsu ´ lyozta, Schopenhauer-tanı´tva ´ny lett, aki a zenei dra ´ma „zenekari dallama ´bo ´l” a folyamatok „legbens˝ obb le´nyege´t” hallotta ki. Azt az eszte´tikai-dramaturgiai programot pedig, amelyet Wagner a Ring megkompona ´la ´sa el˝ ott va ´zolt fel, re´szben keresztu ¨ lhu ´ zta ´k azok a tapasztalawww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
41
tok, amelyekre a Triszta´n komponista ´ja szert tett. 1872-ben A „zenedra´ma” elneveze´sr˝ol cı´m˝ u ´ra ı ´sa ´ban dra ´ma ´it Wagner „a zene la ´thato ´va ´ va ´lt tetteinek” nevezi72 . A zene a „le´nyeg”; a dra ´ma ennek a le´nyegnek – hegeli szo ´val – „e´rze´ki la ´t´ s 1878-ban Wagner du sza ´sa ´t” ta ´rja ele´nk. E ¨ ho ¨dt undorral besze´l a „kosztu ¨ m- e´s sminkvila ´gro ´l”, mi to ¨bb: azt a „la ´thatatlan szı´nha ´zat” emlegeti, amelyet – a „la ´thatatlan zenekar” analo ´gia ´ja ´ra – ki kellene tala ´lni.73 A teatroma ´n zeneszerz˝ o ˝t kia az o ´bra ´ndı´to ´ szı´nha ´z realita ´sa ´bo ´l egy ´alomke´pbe vonul vissza, ahogyan ezt Nietzsche A trage´dia szu ¨ lete´se´ben felva ´zolta. A mega ´lmodott szı´nha ´z „legbens˝ obb le´nyege” azonban a szimfo ´nia; a zene metafizika ´ja ´hoz vezet˝ ou ´ t pedig, amelyre Wagner most ra ´te´rt, ke´zenfekv˝ o volt, mivel visszau ´ t volt: Wagner mindve´gig meg˝ orzo ¨tt valamit a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja ´hoz valo ´ ragaszkoda ´sbo ´l, me´g az 1850 ko ¨ru ¨ li reformı´ra ´sokban is, me´g az eszte´tikai rendszeren belu ¨ li to ¨re´s ´ara ´n is. Igaz, amikor a zene´t olyan szubsztanci´ava ´ nyilva ´nı´totta, amelyb˝ ol a dra ´ma ta ´pla ´lkozik, nem „abszolu ´ t zene´r˝ ol” besze´lt; a szo ´ polemikus e´l˝ u haszna ´lata ´nak ´ m az az eszme, amelynek emle´ke´t nem lehetett kito ¨ro ¨lni. A ˝ eszme´je is megjelo ¨le´se´re a terminust kitala ´lta, titokban az o volt. A XIX. sza ´zad ve´ge´re jellemz˝ o zeneeszte´tikai ko ¨znyelvben – amely mint minden ko ¨znyelv, a jelszavak szintje´n befogadott bizonyos fogalmakat, de hagyta, hogy felede´sbe meru ¨ ljenek a fogalmakat e´letben tarto ´ proble´ma ´k – az „abszolu ´t zene” terminus u ´ gy jelenik meg, mint az egyfajta „tiszta ´n forma ´lis” hangszeres zene semmitmondo ´ cı´mke´je, amely az abszolu ´ t zene´t megku ¨ lo ¨nbo ¨zteti egyfel˝ ol a programzene´t˝ ol, ma ´sfel˝ ol a voka ´lis zene´t˝ ol. Jellemz˝ o a szo ´haszna ´lat Ottokar Hostinsky A zenei sze´p ´es az ¨osszm˝ uve´szeti alkota´s a forma´lis eszte´tika ne´z˝opontja´bo´l cı´m˝ u ko ¨nyve´ben74 , amely ko ¨zvetı´teni pro ´ba ´lt Wagner e´s Hanslick ko ¨zo ¨tt. A Hostinsky e´rvele´se´ben lappango ´ lehet˝ ose´g, amely az abszolu ´ t zene differencia ´ltabb fogalma ´nak kifejte´se´t eredme´nyezhette volna, kihaszna ´latlan maradt. A „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szet”, a „saja ´tosan zenei” hanslicki eszte´tika ´ja Hostinskyna ´l u ´ gy jelenik meg, mint egy olyan ´atfogo ´bb rendszer re´sze, amelyben az „abszolu ´ t” hangwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 42 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
szeres zene´t e´s a ko ¨lt˝ oileg-dramaturgiailag motiva ´lt voka ´lis zene´t egyenl˝ o jogok illetik meg: mint a zene egy-egy paradigma ´ja ´t. Az abszolu ´ t zene – elte´r˝ oen Hanslick proklama ´cio ´ja ´to ´l – nem ke´pviseli a „voltake´ppeni” zene´t, e´s nem is a zene fejl˝ ode´se´nek kora ´bbi, alacsonyabb foka, ahogyan Wagner gondolta. Hostinsky az „abszolu ´ t, tiszta ´n forma ´lis, objektum ne´lku ¨ li” zene´t75 az e´pı´te´szettel e´s a dı´szı´t˝ om˝ uve´szettel, az „a ´bra ´zolo ´, tartalmas, objektı´v” zene´t pedig a szobra ´szattal e´s a feste´szettel hasonlı´tja o ¨ssze, hogy kimutassa: egyetlen „tiszta zenem˝ uve´szet” nem le´tezik, a zene´ben csak egy „tiszta stı´lus” ke´t lehet˝ ose´ge le´tezik.76 Ma ´sre´szt Hostinsky felismeri – s e felismere´se´nek ko ¨vetkezme´nyei zavarja ´k az eszte´tikai rendszer ´attekinthet˝ o egyszer˝ use´ge´t –, te´vede´sen alapul az a szemreha ´nya ´s, hogy Wagner „sze´trombolta” a zenei forma ´kat. Ku ¨ lo ¨nbse´get tesz a fejl˝ ode´s ha ´rom foka vagy ha ´rom tı´pus ko ¨zo ¨tt: az els˝ o az „abszolu ´ t” hangszeres zene „architektonikus” forma ´ja, a ma ´sodik a konvenciona ´lis opera sze´thullo ´, potpourriva ´ zu ¨ llo ¨tt forma ´ja, a harmadik a wagneri zenedra ´ma ´k u ´ jra maga ´ban egyse´ges, de ma ´r nem az „abszolu ´ t” zene „architektonikus” elve´ben megalapozott forma ´ja. ´ ppen tiszta „E ´n zenei ne´z˝ opontbo ´l, a nagy architektonikus forma ´kra valo ´ tekintettel azt la ´tjuk, hogy a hagyoma ´nyos stı´lusban kompona ´lt opera rendkı´vu ¨ l to ¨ke´letlen, o ¨sszefu ¨ gge´stelen ta ´kolma ´ny, s amire Wagner to ¨rekszik, az egya ´ltala ´n nem korla ´tozo ´dik arra, hogy a zenei kifejeze´st ala ´rendelje a dra ´mako ¨lt˝ o m˝ uve´szi sza ´nde´kainak, hanem maga ´ban foglalja az o ¨sszm˝ uve´szeti alkota ´sban re´szt vev˝ o zenem˝ uve´szet emancipa ´cio ´ja ´t is, szabadula ´sa ´t egy re´g let˝ unt, a hangszeres zene fejl˝ ode´se ´altal ma ´r re´go ´ta tu ´ lhaladott ´zle ı ´s be´klyo ´ibo ´l, maga ´ban foglalja a kora ´bbina ´l egyse´gesebb zenei forma szabad kibontakoza ´sa ´t. – Hogy ez a forma teljesen ma ´sfe´le lesz, mint amilyenek az abszolu ´ t zene hagyoma ´nyos forma ´i, az a dolog terme´szete´b˝ ol ko ¨vetkezik.”77 Az „abszolu ´ t zene” terminusa ´nak a hangszeres zene „architektonikus” forma ´ja ´ra valo ´ korla ´toza ´sa a ke´t „tiszta stı´lus” Hostinsky-fe´le elme´lete´n alapul (s ha az e´rtekeze´sek retorikai sı´kja ´t tekintju ¨ k, megfelel Wagner e´s Hanslick szo ´haszna ´lata ´´ m e´ppen ott, ahol Hostinsky jelente´keny felismere´sre nak). A jut, to ¨re´s e´rezhet˝ o eszte´tikai rendszere´ben. Az a felismere´s, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
43
hogy a zenei forma Wagner zenedra ´ma ´iban nem kiza ´ro ´lag ko ¨lt˝ oileg-dramaturgiailag megalapozott, de nem is „architektonikusan” egybeszerkesztett (ahogyan Alfred Lorenz me´g az 1920-as e´vekben hitte), keresztezi a ke´t „tiszta stı´lus” elme´lete´t, amelyben egyfel˝ ol az „a ´bra ´zolo ´”, a szobra ´szathoz e´s a feste´szethez hasonlı´thato ´ zene, ma ´sfel˝ ol az „abszolu ´ t”, „architektonikus” zene egyszer˝ u dichoto ´mia ´t alkot. Mert Wagner zenei forma ´ja nem „architektonikus”, de ma ´sfel˝ ol nem vezethet˝ o vissza marade´ktalanul ko ¨lt˝ oi-dramaturgiai mozzanatokra sem; ez a zenei forma – legala ´bbis re´szlegesen – „abszolu ´ t”. Az abszolu ´ t zene Hostinsky e´rvele´se´ben la ´tensen hato ´ eszme´je viszont – ugyanu ´ gy, mint maga ´na ´l Wagnerne´l – nem keru ¨ l a terminolo ´gia felszı´ne´re. Az „abszolu ´ t zene” kifejeze´s elmoso ´dott marad. Abban a vita ´ban, amely Hanslick te´telei nyoma ´n a „formalista ´k” e´s a „tartalomeszte´tika” hı´vei ko ¨zo ¨tt kirobbant, a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szetet” az egyik pa ´rt mint a „voltake´ppeni” zene´t dics˝ o´tette, ı a ma ´sik viszont a fejl˝ ode´s alacsonyabb foka ´nak e´s periferia ´lis teru ¨ letnek min˝ osı´tette, vagy e´ppense´ggel mint maga ´ban a dologban vagy a ro ´la alkotott ve´lekede´sekben rejl˝ o eszte´tikai te´vede´st elı´te´lte. Hermann Kretzschmar 1902-ben ezt ´rja ı Javaslatok egy zenei hermeneutika kidolgoza´sa´ra cı´m˝ u munka ´ja ´ban: „Azt a ne´zetet, hogy a zene csakis zeneileg hat, el kell utası´tani; fel kel ismerni, hogy az »abszolu ´ t zene« ´altal kiva ´ltott o ¨ro ¨m eszte´tikailag tiszta ´zatlan dolog.” „Az abszolu ´ t zene ugyanolyan ke´ptelense´g, mint az abszolu ´ t ko ¨lte´szet, vagyis metrumot e´s rı´met haszna ´lo ´ ko ¨lte´szet – gondolatok ne´lku ¨ l.”78 (Nem tudni, hogy „abszolu ´t ko ¨lte´szeten” Kretzschmar Ste´phane Mallarme´ ko ¨lteme´nyeit ˝ eszte´tikai tudata e´rtette-e, teha ´t egy, az o ´ban megle´v˝ o jelense´g ellen harcolt-e, vagy csupa ´n egy agyre´m felide´ze´se´vel akarta demonstra ´lni az abszolu ´ t zene abszurdita ´sa ´t, mivel irodalmi ta ´je´kozatlansa ´ga folyta ´n nyilva ´nvalo ´nak tartotta, hogy az abszolu ´ t ko ¨lte´szet valo ´sa ´gto ´l elrugaszkodott ke´ptelense´g.) Figyelemre me´lto ´, hogy a „tartalomeszte´tika” hı´vei is ´atvette´k Hanslickto ´l a „zenei” e´s a „zene´n kı´vu ¨ li” mozzanatok megku ¨ lo ¨nbo ¨ztete´se´t79 , s nem te´rtek vissza a kora ´bbi, a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja ´t megel˝ oz˝ o eszte´tikai pawww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 44 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
radigma ´hoz, teha ´t ahhoz a te´telhez, hogy a „zene” a harmo´nia´n e´s a rhu ¨ tmoszon kı´vu ¨ l a logoszt is maga ´ban foglalja. Azt az ´alla ´spontot, amelyhez a dolog le´nyege´t illet˝ oen ragaszkodtak, a terminolo ´gia ´t tekintve e´szreve´tlenu ¨ l feladta ´k. Aki egy dal vagy egy opera szo ¨vege´t a „zene´n kı´vu ¨ li” toldale´kok ko ¨ze´ sorolja, akarva-akaratlan maga ´e´va ´ teszi Hanslick ko ¨zponti te´tele´t. Egy olyan „abszolu ´ t” zene eszme´je´t, amely nem „architektonikus”, azt az eszme´t, amely ma ´r Hostinskyna ´l is kirajzolo ´dik, ba ´r ane´lku ¨ l, hogy fe´lree´rthetetlenu ¨ l megfogalmazo ´dna, 1906-ban A zenem˝ uve´szet u ´ j eszte´tika´ja´nak va´zlata cı´m˝ u ´ra ı ´sa ´ban Ferruccio Busoni expona ´lta olyan emfatikus, kihı´vo ´ modorban, amely az „abszolu ´ t zene” fogalma ´nak u ´ j szı´nezetet adott. „Abszolu ´ t zene! Amit a to ¨rve´nyhozo ´k e fogalmon e´rtenek, az tala ´n a lehet˝ o legta ´volabb van a zene´ben megmutatkozo ´ abszolu ´ tto ´l.”80 Az eszte´tikai ko ¨znyelvben „abszolu ´ tnak” nevezett zene Busoni szerint nem e´rdemli meg neve´t; nem me´lto ´ arra a ne´vre, amely „az abszolu ´ tum e´rze´ki la ´tsza ´sa ´t” kı´va ´nja jelo ¨lni egy „ku ¨ lo ¨nva ´lt”, be´klyo ´kto ´l mentes zene´ben. A nap mint nap „abszolu ´ tnak” mondott zene´t „inka ´bb architektonikusnak, vagy szimmetrikusnak, re´szekre tagoltnak kellene nevezni.”81 Busoni egy „szabad” zene´t hirdet meg, amely ku ¨ lo ¨nva ´lt a hagyoma ´nyos forma ´kto ´l, s ennyiben „abszolu ´ t”. „A felszabadı´ta ´s akarata to ¨lto ¨tte el Beethovent, a romantikus forradalma ´rt. (. . . ) A teljesen abszolu ´ t zene´ig me´g ˝ sem jutott el, de mibenle´te´t egy-egy pillanatra megsejtette, o pe´lda ´ul a Hammerklavier-szona´ta fu ´ ga ´ja ´nak bevezete´se´ben. A zeneszerz˝ ok ´altala ´ban az el˝ oke´szı´t˝ o e´s ko ¨zvetı´t˝ o te´telekben (el˝ oja ´te´kokban e´s ´atmenetekben) jutottak legko ¨zelebb a zene igazi terme´szete´hez, amikor u ´ gy e´rezte´k, hogy figyelmen kı´vu ¨ l hagyhatja ´k a szimmetrikus viszonyokat, amikor o ¨ntudatlanul is szabadon kezdtek le´legezni.”82 Az abszolu ´ t zene Busoni szeme el˝ ott lebeg˝ o fogalma emle´keztet a „zenei pro ´za” Arnold Scho ¨nberg ´altal kifejtett eszme´je´re (a zenei pro ´za csı´raforma ´it Scho ¨nberg is a klasszikus m˝ uvek „el˝ oke´szı´t˝ o e´s ko ¨zvetı´t˝ o te´teleiben” ismeri fel e´s e te´telekb˝ ol ide´zi).83 „A zene´ben megnyilva ´nulo ´ abszolu ´ t” Busonina ´l teha ´t az emancipa ´cio ´ pa ´tosza ´val le´p fel; a terminus ´altal kifejezett ku ¨ lo ¨nva ´la ´s pedig e´ppen azt hagyja vissza sze´tto ¨rt burokke´nt, ami a www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
45
konvenciona ´lis szo ´haszna ´latban az „abszolu ´ t zene” le´nyege´t alkotja: az „architektonikus” forma ´t. Miko ¨zben Busoni – alig ma ´ske´nt, mint Debussy – a hagyoma ´nyon alapulo ´ zenei forma ´kban puszta burkokat la ´tott, be´klyo ´kat, amelyekb˝ ol igyekezett kito ¨rni, vele csaknem egyidej˝ uleg, 1913-ban August Halm – a zenei forma ´t inka ´bb ontolo ´giailag, mint to ¨rte´netileg e´rtelmezve, tradı´cio ´hoz ko ¨to ¨ttse´ge´t inka ´bb ta ´masznak, mint akada ´lynak e´rezve – valo ´sa ´ggal ´m me´rhetetlen magassa ´gba emelte a zenei forma eszme´je´t. A a „forma” magasba emele´se ugyanu ´ gy az „abszolu ´ t zene” neve´ben to ¨rte´nt, mint ala ´becsu ¨ le´se, lefokoza ´sa. Eduard Hanslick te´tele, miszerint a forma szellem, a szellem pedig forma, Halmna ´l ve´gletes megfogalmaza ´sban te´r vissza: a „tartalomeszte´tika” hı´veinek az ellenvete´se´t, hogy a „formalizmus” a „puszta ´n technikai” elembe kapaszkodik, megfeledkezve arro ´l, ami „szellem”, Halm u ´ gy teszi maga ´e´va ´, hogy apolo ´gia ´ba fordı´tja ´at a pole´mia ´t: provokatı´van kijelenti, hogy a „puszta ´n technikai” nem egye´b, mint a „szellem”. „Ma ´r most bevallom: szeretne´m kimutatni, hogy a zenei, a technikai, a m˝ uve´szi itt is” – Beethoven d-moll szona´ta´ja´ban (op. 31/2) – „e´rdekesebb, mert le´nyegesebb e´s saja ´tosabb.”84 „Persze azt mese´lik ro ´la [Beethovenr˝ ol], hogy szona ´ta ´iban e´s szimfo ´nia ´iban nemcsak zene´t la ´tott, hanem »to ¨bbet«, vagyis a zene´n kı´vu ¨ l me´g valami ma ´st is. (. . . ) Azt akarjuk, hogy Beethoven zenefilozo ´fiai homa ´lyossa ´ga legyen a vezet˝ onk, nem pedig Beethoven zenei vila ´gossa ´ga?”85 1913-ban A zene ke´t kultu ´ ra´ja´ro´l cı´m˝ u e´rtekeze´se´ben Halm ahhoz a hanslicki rigorizmushoz kapcsolo ´dott, amely a „saja ´tosan zenei” eszte´tika ´ja ´bo ´l kiza ´rt ba ´rmife´le metafizikai elkalandoza ´st; Bruckner-ko ¨nyve´ben viszont – ugyanu ´ gy, mint Hanslick A zenei sze´pr˝ol els˝ o, me´g „tiszta ´zo ´” korrekcio ´k ne´lku ¨ li kiada ´sa ´ban – a forma emfatikus fogalma ´t metafizikai, s˝ ot, valla ´sos exkurzusokkal kapcsolta egybe. A „forma ´hoz valo ´ h˝ use´gben”86 Halm szerint „maga a zene 87 szelleme” van jelen, az a szellem, amely nem annyira a zeneszerz˝ o szubjektı´v szelleme, mint inka ´bb valami objektı´v szellem, amely „parancsol a zeneszerz˝ onek”.88 Ami „a forma ´s a e´lete´ben” hı´rt ad maga ´ro ´l, az „szellemi to ¨rve´ny”. 89 E hangszeres zene e´ppen mint „a forma to ¨rve´nye´t” beteljesı´t˝ o, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 46 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
nem pedig mint zene´n kı´vu ¨ li tartalmakat ´abra ´zolo ´ abszolu ´t zene emelkedik tu ´l o ¨nmaga ´n, jut valla ´sos jelente´shez. Olyan fellengz˝ osse´ggel, amelyet tı´z e´vvel ke´s˝ obb maga is szkeptikusan ´te ı ´lt meg90 , Halm a bruckneri Kilencedik szimfo´nia aja ´nla ´sa ´hoz („a jo ´sa ´gos Istennek”) a bruckneri szimfonikus m˝ uve´szet ege´sze´re vonatkozo ´ e´rtelmeze´st ta ´rsı´t: „A m˝ uve´szet u ´ j valla ´sa jo ¨n le´tre, s Bruckner ege´sz szimfonikus m˝ uve olyannyira ezt a le´trejo ¨vetelt szolga ´lta, hogy az az aja ´nla ´s, amely Bruckner szimfo ´nia ´ja ´nak e´le´n ´all, nemcsak egy m˝ u e´le´n (legala ´bbis nem egyes m˝ uvek e´le´n) ´allhatna.”91 Az „abszolu ´ t zene” terminust, u ´ gy t˝ unik, Halm keru ¨ lte. Majd csak Ernst Kurth Bruckner-ko ¨nyve´ben, amelynek eszte´tikai elvei Halmhoz kapcsolo ´dnak, szolga ´l az „abszolu ´ t” szo ´ kett˝ os e´rtelme arra, hogy a romantikus metafizika hagyoma ´nyainak megfelel˝ oen a zeneileg autono ´m e´s abszolu ´ t szimfonikus m˝ uve´szetet, e´ppen „ku ¨ lo ¨nva ´ltsa ´ga” oka ´n, az „abszolu ´ tum” kifejez˝ ode´seke´nt jellemezze. Kurth a szo ´ emfatikusdialektikus haszna ´lata ´t kifejezetten leva ´lasztja arro ´l a jo ´zan szo ´haszna ´latro ´l, amelyre Hanslick hajlott. „Vagy felte´telezzu ¨ k, hogy [az abszolu ´ t zene] mindo ¨ssze azt jelenti, hogy a zene ku ¨ lo ¨nva ´lt az e´nekt˝ ol, a hangza ´s o ¨na ´llo ´sult az e´nekle´st˝ ol, ahogyan ez az „abszolu ´ t” (vagyis „ku ¨ lo ¨nva ´lt”) szo ´ megva ´laszta ´sa ´nak nyilva ´nvalo ´an alapja ´ul szolga ´lt; vagy elfogadjuk azt a felfoga ´st, hogy le´tezik valami eredend˝ oen ku ¨ lo ¨nva ´lt, tu ´ l az emberi e´nekhangon e´s az emberi lelken, valami, amit a le´lek kitapogathat maga ´nak, ami mintegy a hang pa ´lya ´in ko ¨ro ¨z a le´lek fo ¨lo ¨tt, megegyez˝ oen valamilyen e´rze´kfo ¨lo ¨tti to ¨rte´ne´s mozga ´spa ´lya ´ja ´val.”92 „E pontro ´l ne´zve vila ´gosan felismerju ¨ k, hogy az »abszolu ´ t« szo ´nak ke´t jelente´se van; technikailag ezt jelenti: az ´enekt˝ol ku ¨ lo¨nva´lt; szellemileg azt akarja mondani: az ´ s ez a kett˝ embert˝ol ku ¨ lo¨nva´lt.”93 E os e´rtelem arra o ¨szto ¨no ¨zte Kurthot, hogy e´rtelmezze ´at azt a Halm ´altal megfogalmazott te´telt, miszerint Bach e´s Beethoven „ a zene ke´t kultu ´ ra ´ja ´t”, ke´t egyma ´ssal ellente´tes kultu ´ ra ´ja ´t ke´pviseli, s e ke´t kultu ´ra ´nak egy harmadikban valo ´ szinte´zise´t Bruckner teremtette meg. A beethoveni zene Kurth szerint „technikai tekintetben »abszolu ´ t«”; ezzel szemben „szellemi tekintetben” Bachna ´l marka ´nsabb „a szeme´lyest˝ ol valo ´ ku ¨ lo ¨nva ´la ´sra ira ´nyulo ´ to ¨rekve´s.” „Brucknerben azuta ´n a zene” – a technikai e´rtewww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
2. A fogalomto¨rte´net keru ¨ l˝ou ´ tjai
47
lemben „abszolu ´ t” zene is – „a tiszta vila ´ger˝ okben valo ´ legnagyobb foku ´ feloldo ´da ´sa ´hoz jut, amely Bach o ´ta sza ´ma ´ra megadatott”.94 Wagner annak az „abszolu ´ t zene´nek” a tudata ´t, amely mint „zenekari dallam” a zenei dra ´ma szubsztancia ´ja ´t alkotta, az „o ¨sszm˝ uve´szeti alkota ´s” – az els˝ odlegesen dra ´ma ´nak tekintett o ¨sszm˝ uve´szeti alkota ´s – homlokzata mo ¨ge´ rejtette, ma ´sfel˝ ol viszont explicit mo ´don sohasem vonta vissza a szimfo ´nia ve´ge´nek kihı´vo ´ te´tele´t. Ezzel szemben Kurth, jo ´llehet zenei tekintetben Wagner e´s Schopenhauer szelleme´ben e´rzett e´s gondolkodott, nem riadt vissza atto ´l, hogy saja ´tos to ¨rte´netfilozo ´fiai ´allı´ta ´ssal alapozza meg Bruckner-apolo ´gia ´ja ´t. Eszerint Wagnerne´l az „e´nekhez kapcsolo ´do ´ zene” ugyanu ´ gy abszolu ´ t zene´ve´ akar lenni, „mint ahogyan egykor a ne´metalfo ¨ldi vagy ro ´mai stı´lusu ´ egyha ´zi zene la ´thatatlanul maga ´ban hordozta az abszolu ´ t zene uta ´ni va ´gyakoza ´st, s˝ ot, titkon ma ´r e zene to ¨rve´nyeit is.”95 Ez a to ¨rte´netfilozo ´fiai konstrukcio ´ romantikus eredet˝ u. Hogy Palestrina voka ´lpolifo ´nia ´ja ´ban e´s Beethoven szimfo ´nia ´iban ugyanannak a modern, kereszte´ny korszaknak a szelleme nyilva ´nul meg zeneileg, ez E. T. A. Hoffmann intuitı´v felismere´se, aze´ a Hoffmanne´, aki eza ´ltal to ¨rte´netfilozo ´fiai me´lyse´get adott a hangszeres zene roman´ s ha Kurth ugyanilyen viszonyt ve´l tikus metafizika ´ja ´nak. E felismerni Wagner e´s Bruckner ko ¨zo ¨tt, akkor nem kevesebbre gondol, mint arra, hogy a ma ´r Halm ´altal felide´zett „m˝ uve´szetvalla ´s” jegye´ben a zenedra ´ma e´s a szimfo ´nia – az „abszolu ´ t zene” eszme´je´nek ke´t ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o kifejez˝ ode´seke´nt fogva ˝ket – ´atmegy egyma fel o ´sba.
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
www.interkonyv.hu
© Typotex Kiadó
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
3 Egy hermeneutikai modell
E. T. A. Hoffmann 1810-ben publika ´lt recenzio ´ja Beethoven ¨ to¨dik szimfo´nia´ja´ro O ´l, az az ´ra ı ´s, amelynek bevezet˝ o re´sze a romantikus zeneeszte´tika alapı´to ´ okiratai ko ¨ze´ tartozik, u ´ gy interpreta ´lja az abszolu ´ t zene e´s a programzene vagy „karakterisztikus” („meghata ´rozott e´rze´seket” ´abra ´zolo ´) zene ko ¨zo ¨tti ku ¨ lo ¨nbse´get, mint ke´t eszte´tikai eszme – a voltake´ppeni „zeneise´g” e´s a „plasztikussa ´g” eszme´je – ellente´te´t. Az antitetikus jelleg˝ u formula els˝ o pillanatra terminolo ´giai balfoga ´snak t˝ unhet (hiszen ko ¨zvetlenu ¨ l aligha lehet bela ´tni, hogy egy to ¨rte´netet elbesze´l˝ o hangszeres zenei alkota ´s mie´rt emle´keztetne a szobra ´szat m˝ uve´szete´re); ´am alaposabb elemze´s nyoma ´n kideru ¨ l, hogy a szo ´ban forgo ´ ´allı´ta ´s olyan sze´les ´v˝ ı u eszte´tikai-to ¨rte´netfilozo ´fiai rendszer re´sze, amely me´g ott is ke´pes az egyes e´rvele´sek megalapoza ´sa ´ra, ahol azok e´rve´nye bizonytalan. „Mennyire fe´lreismerte´k a zene´nek ezt a saja ´tos le´nyege´t azok a hangszeres zeneszerz˝ ok, akik hata ´rozott e´rzelmek, s˝ ot, to ¨rte´ne´sek ´abra ´zola ´sa ´ra, s ezzel ennek a plasztika ´val szo ¨gesen ellente´tes m˝ uve´szetnek plasztikus kezele´se´re tettek kı´se´rletet.”96 Azt a to ¨rte´netfilozo ´fiai kontextust, amely re´ve´n a „plasztikus” e´s a „zenei” kontrasztja jelente´st e´s u ´j meg u ´ j szı´nezetet kap, s amely August Wilhelm Schlegelne´l e´s www.interkonyv.hu
49
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 50 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Jean Paulna ´l rajzolo ´dott ki el˝ oszo ¨r, Hoffmann kimondatlanul is felte´telezte, majd 1814-ben, Re´gi ´es u ´ j egyha´zi zene cı´m˝ u tanulma ´nya ´ban explicit mo ´don is kifejtette: „Antik e´s modern, vagy poga ´nysa ´g e´s kereszte´nyse´g: ez a ke´t, egyma ´ssal ellente´tes po ´lus a m˝ uve´szetben nem ma ´s, mint plasztika e´s zene ellente´te. A kereszte´nyse´g megsemmisı´tette a plasztika ´t, de le´trehozta a zene´t.”97 Az antik isteneszme a szoborban valo ´sult meg, a kereszte´ny isteneszme a zene´ben kap szimbolikus megjelenı´te´st: a zene mint voka ´lpolifo ´nia e´s mint hangszeres zene egyke´nt a „ve´gtelent” sejteti. Hoffmann-na ´l – aka ´rcsak Schiller A naiv ´es szentimenta´lis ko¨lte´szetr˝ol cı´m˝ u tanulma ´nya ´ban vagy Friedrich Schlegel A go¨ro¨g ko¨lte´szet tanulma´nyoza´sa´ro´l cı´m˝ u e´rtekeze´se´ben – az eszte´tikai e´s a to ¨rte´netfilozo ´fiai katego ´ria ´k ´atcsapnak egyma ´sba. A m˝ uve´szetek rendszere el˝ orevetı´ti a m˝ uve´szetto ¨rte´net menete´t. A „plasztikus – zenei” Hoffmann-na ´l megjelen˝ o antite´zise egy katego ´riarendszer re´sze. E rendszer rekonstrukcio ´ja ´val kı´se´rletet teszu ¨ nk annak a hermeneutikai modellnek a tudatosı´ta ´sa ´ra, amely a romantikus zeneeszte´tika sza ´ma ´ra, kifejtve vagy kimondatlanul, szinte minden pillanatban ta ´mpontot jelentett, s amelynek ismerete ne´lku ¨ l bizonyos, Hoffmann ´altal maga ´to ´l e´rtet˝ od˝ onek tekintett fogalmi kapcsolatok az olvaso ´ sza ´ma ´ra indokolatlannak e´s o ¨nke´nyesnek t˝ unne´nek. Az „antik – modern”, „poga ´ny – kereszte´ny”, „terme´szetes – csoda ´s”, „terme´szetes – mesterse´ges”, „plasztikus – zenei”, „ritmus – harmo ´nia” vagy „dallam – harmo ´nia” e´s ve´gu ¨ l „voka ´lis zene – hangszeres zene” dichoto ´mia ´k rendszerre´ ´allnak o ¨ssze, amely rendszer ugyan rendszerke´nt sehol sem le´p el˝ ote´rbe, ´am mintegy a ha ´tte´rb˝ ol ira ´nyı´tja az ege´sz e´rvele´st. Az antite´zisek hoffmanni o ¨sszef˝ uze´se logikailag ke´tse´gkı´vu ¨ l szerfelett problematikus va ´llalkoza ´s. A mo ´dszer le´nyege nagy vonalakban az, hogy bizonyos, o ¨nmagukban teljesen evidens fogalmi ellente´tek szoros asszocia ´cio ´s kapcsolatban ´allnak ma ´s fogalmi ellente´tekkel, olyannyira, hogy ve´gu ¨ l egy-egy katego ´ria minden tova ´bbi ne´lku ¨ l kapcsolatba hozhato ´ a vele azonos oldal ba ´rmelyik katego ´ria ´ja ´val („antik”, „poga ´ny”, „terme´szetes”, „plasztikus”, „ritmus”, „dallam”, „voka ´lis zene”), e´s ellente´tbe ´allı´thato ´ a ma ´sik oldal ba ´rmelyik katego ´ria ´ja ´val („modern”, „kereszte´ny”, „csowww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
3. Egy hermeneutikai modell
51
da ´s”, „mesterse´ges”, „harmo ´nia”, „hangszeres zene”). Hogy az analo ´gia ´kon e´s antite´ziseken alapulo ´ se´ma olykor logikai to ¨re´sekhez vezet – mint az az ´allı´ta ´s, hogy a „to ¨rte´netet elbesze´l˝ o” hangszeres zene „plasztikus jelleg˝ u”, mert „nemvoltake´ppeni e´rtelemben” zenei –, az nyilva ´nvalo ´, de nem feledtetheti a romantikus metafizika egyik alapvet˝ o el˝ ofelte´tele´nek tekinthet˝ o hermeneutikai modell me´lyrehato ´ to ¨rte´neti jelent˝ ose´ge´t. Az abszolu ´ t zene eszme´je´nek el˝ oto ¨rte´nete´hez, ahogyan ezt a ko ¨vetkez˝ okben kimutatjuk, hozza ´tartozik a „Querelle des anciens et des modernes”, az antik vagy a modern m˝ uve´szet els˝ obbse´ge´r˝ ol folytatott vita. A „plasztikus – zenei” antite´zist Hoffmann Beethovenrecenzio ´ja nemcsak a voka ´lis e´s a hangszeres zene ko ¨zo ¨tti m˝ ufajku ¨ lo ¨nbse´ggel hozta kapcsolatba, hanem azzal az eszte´tikai ellente´ttel is, amely a meghata ´rozott, szila ´rdan ko ¨rvonalazott affektusokat ´abra ´zolo ´ zene e´s az egyfajta hata ´rozatlan, „ve´gtelen va ´gyakoza ´st” kifejez˝ o zene ko ¨zo ¨tt fenna ´ll. „Beethoven zene´je megnyitja a zsilipeket a borzonga ´s, a fe´lelem, a re´mu ¨ let, a fa ´jdalom ´aradata el˝ ott, e´s fele´breszti a ve´gtelen va ´gyakoza ´st, azt, ami a romantika le´nyege. Beethoven tiszta ´n romantikus, e´s e´ppen eze´rt valo ´ban zenei komponista; tala ´n ezzel fu ¨ gg o ¨ssze, hogy a hata ´rozatlan va ´gyakoza ´snak teret nem ado ´ voka ´lis zene´t, amely csak a szavakkal jelo ¨lt affektusokat ´abra ´zolja, Beethoven kevesebb sikerrel m˝ uvelte, s hogy hangszeres zene´je ritka ´n szo ´l a to ¨meghez.”98 Hoffmann szo ´haszna ´lata ´ban implicite benne rejlik, hogy a Beethoven nagy hangszeres m˝ uve´szete´ben kifejeze´sre juto ´ stı´lus „fense´ges”, nem pedig „sze´p”; azt a gondolatot, hogy a „klasszikus” zene a sze´p eszte´tikai eszme´je´hez, a „romantikus” viszont a fense´ges eszme´je´hez ta ´rsı´thato ´, Hoffmann sugallja ugyan, de nem mondja ki egye´rtelm˝ uen. Carl Anton Philipp Braun egyik szimfo ´nia ´ja ´ro ´l szo ´lo ´ recenzio ´ja ´ban Hoffmann u ´ gy ´rja ı le a „csoda ´sat” sejtet˝ o, a „terme´szetesben” otthont nem lel˝ o hangszeres zene´t, mint els˝ odlegesen „harmo ´niailag”, nem pedig „dallamilag” meghata ´rozott m˝ uve´szetet. A harmo ´nia fogalma itt maga ´ban foglalja a polifo ´nia fogalma ´t. „A szimfo ´nia ´ban a zeneszerz˝ onek szabad tere nyı´lik: minden lehetse´ges eszko ¨zt ige´nybe vehet, oly eszko ¨zo ¨ket, amilyenek a harmo ´nia m˝ uve´szete re´ve´n, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 52 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
a hangszerek sokfe´lese´ge e´s legku ¨ lo ¨nfe´le´bb o ¨sszekapcsola ´sa re´ve´n kı´na ´lkoznak sza ´ma ´ra, hogy ilyen mo ´don leny˝ ugo ¨z˝ o er˝ ovel hasson a hallgato ´ra a zene csoda ´s, titokzatos vara ´zsa (. . . ) Jo ´llehet a recenzens dicse´retesnek tartja a szo ´ban forgo ´ m˝ u dallamossa ´ga ´t e´s tiszta forma ´ban to ¨rte´n˝ o megkompona ´ltsa ´ga ´t, ezzel a zeneszerz˝ o me´g egya ´ltala ´n nem tett eleget ama magasabb rend˝ u ko ¨vetelme´nyeknek.”99 A Re´gi ´es u ´ j egyha´zi zene egyik alapvet˝ o te´tele, hogy a „modern, kereszte´ny, romantikus” korszak jellemz˝ o vona ´sa a „harmo ´nia” – vagyis polifo ´nia –, nem pedig a „dallam”. Palestrina ´na ´l „a legto ¨bb esetben to ¨ke´letes, konszona ´ns akkordok ko ¨vetik egyma ´st minden dı´szı´te´s ne´lku ¨ l, dallamos lendu ¨ let ne´lku ¨ l; ereju ¨ k e´s mere´szse´gu ¨ k a lelket leı´rhatatlan hatalommal ragadja maga ´val e´s emeli a magasba, a legmagasztosabbhoz. – A szeretet, minden szelleminek a terme´szetben megvalo ´sulo ´ o ¨sszhangja, ahogyan erre az o ¨sszhangra a kereszte´ny ember ´ge ı ´retet kapott – ez az, ami az akkordban megnyilva ´nul; e´ppen eze´rt az akkord csak a kereszte´nyse´gben kelt e´letre. ´Igy lesz az akkord, a harmo ´nia, ke´pe e´s kifejeze´se a szellemi ko ¨zo ¨sse´gnek, ama o ¨ro ¨kke´valo ´val, eszme´nyivel valo ´ egyesu ¨le´snek, amely felettu ¨ nk tro ´nol e´s bennu ¨ nket me´gis maga ´ba za ´r.”100 Az eszte´tikai-to ¨rte´netfilozo ´fiai analo ´gia ´k e´s antite´zisek rendszere´b˝ ol – amelynek sza ´lai ´at- meg ´atfonja ´k Hoffmann gondolkoda ´sa ´t – ered az a feloldhatatlannak t˝ un˝ o proble´ma, amely feloldhatatlansa ´ga ´ban a Re´gi ´es u ´ j egyha´zi zene rejtett ko ¨ze´ppontja: hogyan e´rtend˝ o az, hogy Palestrina voka ´lpolifo ´nia ´ja e´s Beethoven szimfo ´nia ´ja egyke´nt a „modern, kereszte´ny, romantikus” korszak „voltake´ppeni” zene´je. Hoffmann szerint a jelenben, ebben a „nyomoru ´ sa ´gos korban” „egyszer s mindenkorra elt˝ unt a fo ¨ld szı´ne´r˝ ol” a klasszikus voka ´lpolifo ´nia alkota ´sait megszentel˝ o „szent beavatottsa ´g”. Ma ´sfel˝ ol viszont a modern hangszeres zene kora ´ntsem a hanyatla ´s bizonyı´te´ka, hanem a „m˝ uko ¨de´sben le´v˝ o szellem” feltarto ´ztathatatlan „el˝ orehalada ´sa ´nak” jele e´s eredme´nye.101 „Megismerni a csoda ´s nagyra to ¨re´st, az e´letado ´ terme´szeti szellem m˝ uko ¨de´se´t, benne le´tu ¨ nket, fo ¨ldo ¨ntu ´ li otthonunkat, azt, ami a tudoma ´nyban ta ´rul fel: ez az, amit a zene rejtelmes hangjai e´rze´keltetnek – a zene´e´, amely egyre sokre´t˝ ubben, egyre to ¨www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
3. Egy hermeneutikai modell
53
ke´letesebben szo ´l ama ta ´voli birodalom csoda ´iro ´l. A hangszeres zene u ´ jabban ugyanis olyan magassa ´gokba emelkedett, amilyet a re´gi mesterek me´g csak nem is sejtettek; ahogy technikai tekintetben is az u ´ jabb zene´szek jo ´cska ´n tu ´ lsza ´rnyalja ´k a re´gieket.”102 A modern hangszeres zene´t, aka ´rcsak a re´gi polifo ´nia ´t, „a ´hı´tattal” kell hallgatnunk, ahogyan ezt ma ´r ´ m az els˝ Wackenroder ko ¨vetelte. A odlegesen „harmo ´niailag” determina ´lt hangszeres zene´t, mike´nt a voka ´lpolifo ´nia ´t is, Hoffmann a „tudoma ´ny” fogalma ´hoz ta ´rsı´tja. A „harmo ´nia”, amelyben Jean-Philippe Rameau – ellente´tben Jean-Jacques Rousseau-val e´s a „dallam” rousseau-i apolo ´gia ´ja ´val – a zene voltake´ppeni le´nyege´t ve´lte felismerni, egyre´szt egyfajta romantikus pu ¨ thagoreizmus – egy, a „csoda ´shoz” vonzo ´do ´ tudoma ´ny – aura ´ja ´ba burkoltan jelenik meg, ahelyett hogy t˝ ole ellense´gesen elku ¨ lo ¨nu ¨ lne, ma ´sre´szt a hangszeres zene eszme´je´hez kapcsolo ´dik. Azok az antite´zisek, amelyekkel Hoffmann opera ´lt, jo ´re´szt a XVII. sza ´zad zenei stı´luselme´lete´ben forma ´lo ´dtak ki, a „prima” e´s a „seconda prattica” vita ´ja ´ban, amelyet a „Querelle des anciens et des modernes” zeneeszte´tikai megfelel˝ oje´nek tekinthetu ¨ nk. Az 1600 ko ¨ru ¨ li mono ´dia, hasonlo ´an Gluck ke´s˝ obbi operareformja ´hoz vagy a zenei dra ´ma wagneri koncepcio ´ja ´hoz, saja ´tos, a „re´gi igazsa ´ghoz” valo ´ visszakanyaroda ´s u ´ tja ´n megvalo ´sulo ´ forradalom volt. A go ¨ro ¨g pe´ldake´peket ko ¨vet˝ o „re´giek” („antiqui”) pa ´rtja ´t Monteverdi e´s a firenzei Camerata komponista ´i ke´pviselte´k, mı´g az u ´ jkor, teha ´t a kontrapunkt els˝ obbse´ge´hez ragaszkodo ´, az o ´korral e´s a mono ´dia ´val szembena ´llo ´ „modernek” („moderni”) pa ´rtja ´t Palestrina ko ¨vet˝ oi. Ba ´rmilyen megte´veszt˝ o a terminolo ´gia, a zenei „Querelle des anciens et des modernes” sora ´n a „prima prattica” a „modernek” u ¨ gye volt, a „seconda prattica” pedig a „re´gieke´”. A voka ´lpolifo ´nia pedig els˝ odlegesen az egyha ´zi zene stı´lusa volt, a mono ´dia a dra ´ma e´s a madriga ´l, teha ´t a poga ´ny-a ´rka ´dikus tematika fele´ hajlo ´ irodalmi m˝ ufajok stı´lusa. A fogalmi asszocia ´cio ´k ennek megfelel˝ oen Hoffmannna ´l s˝ ur˝ u ha ´lo ´t, valo ´sa ´gos eszte´tikai-to ¨rte´netfilozo ´fiai rendszert ke´peztek: a „modern”, kereszte´ny korszakro ´l a „prima prattica”, a Palestrina-fe´le kontrapunkt tesz bizonysa ´got, mı´g a „seconda prattica” mint az antikvita ´s – az inka ´bb csak www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 54 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
mega ´lmodott, mint rea ´lis antikvita ´s – uta ´nza ´sa olyan mono ´dikus stı´lust fejezett ki, amely a poga ´ny-pasztora ´lis ko ¨lteme´nyekhez t˝ unt megfelel˝ onek. A „szenvede´lyek” ´abra ´zola ´sa ´val pedig, ami a modern m˝ ufajok, a zenei dra ´ma e´s a mono ´dikus madriga ´l ce´lja volt, szembet˝ un˝ o kontrasztot alkotott az az „a ´hı´tat”, amelyre a voka ´lpolifo ´nia hivatott ra ´hangolni a hallgato ´t. A XVIII. sza ´zad zeneeszte´tika ´ja ne´ha ´ny u ´ j, a kor jellegzetes vita ´iban kikrista ´lyosodott cı´mszo ´val b˝ ovı´tette a „prima” e´s a „seconda prattica” vita ´ja ´ban kialakult antite´zis-la ´ncolatot. A hagyoma ´nyos fogalmi ellente´tekhez u ´ jak kapcsolo ´dtak, jo ´llehet az antite´zisekben kie´lezett forma ´ban megfogalmazo ´do ´ proble´ma ´knak keve´s ko ¨zu ¨ k volt az 1600 ko ¨ru ¨ li e´vek proble´ma ´ihoz. Dubos abbe´ Rousseau e´s Herder ´altal divatba hozott te´tele, amely szerint a zene a nyelvb˝ ol ered, s egyedu ¨ l a szenvede´lyes besze´d uta ´nza ´sa e´s stiliza ´la ´sa u ´ tja ´n e´ri el eszte´tikai ce´lja ´t, a XVIII. sza ´zadban a tradı´cio ´hoz h˝ u teoretikusok ˝k nem voltak hajlando ellena ´lla ´sa ´ba u ¨ tko ¨zo ¨tt: o ´k szakı´tani azzal a pu ¨ thagoreus-platonikus eszme´vel, hogy a zene le´nyegileg sza ´mviszonyokon alapul. Ke´zenfekv˝ o volt, hogy a zene nyelvi eredete´nek te´tele a mono ´dia – vagyis a dallam – els˝ obbse´ge´nek maxima ´ja ´t e´s a „re´giek” melletti kia ´lla ´st vonja maga uta ´n. Az a pu ¨ thagoreus te´tel viszont, hogy a zene eredete egyszer˝ u ara ´nyokban rejlik, a XVIII. sza ´zad zeneeszte´tikai kontextusa ´ban nehezen volt o ¨sszeegyeztethet˝ o a harmo ´niafogalom hangsu ´ lyoza ´sa ´val, jo ´llehet a „harmo ´nia” ˝sid˝ e´s az „ara ´ny” o ok o ´ta komplementer fogalomnak sza ´mı´tott. A re´gebbi felfoga ´s szerint ugyanis a „harmo ´nia” – mint a raciona ´lisan szaba ´lyozott hangviszonyok to ¨ke´letes pe´lda ´ja – a ritmus mellett a „dallam” re´szmozzanata: a ke´t katego ´ria ellente´tbe ´allı´ta ´sa kiza ´rt dolog. Amikor viszont a harmo ´nia matematikai megalapoza ´sa ´ro ´l – a sza ´mok mint „hato ´ princı´piumok” (nem pedig mint puszta me´re´sek) ´altali, pu ¨ thagoreusplatonikus megalapoza ´sa ´ro ´l – ´atte´rtek – mint ezt Rameau tette – egyfajta fizikai megalapoza ´sra, e´s olyan ´allı´ta ´sig jutottak el, hogy a terme´szetes felhangsor jelense´ge´ben eleve adott a du ´ rha ´rmashangzat „harmo ´nia ´ja”, akkor a harmo ´nia fogalma akaratlanul is o ¨sszeolvadt az akkord fogalma ´val; www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
3. Egy hermeneutikai modell
55
az akkord pedig a dallam ellente´te´nek (mint a szimulta ´n a horizonta ´lis ellente´te´nek), ma ´sfel˝ ol a dallam gyo ¨kere´nek (egy ´atmenetekkel ella ´tott felbontott akkord gyo ¨kere´nek) tekinthet˝ o. A „harmo ´nia” e´s a „dallam” szembea ´llı´ta ´sa – a Rameau e´s Rousseau ko ¨zo ¨tti kontroverzia – a XVIII. sza ´zad zeneelme´leti premissza ´ihoz ko ¨t˝ odik; a „platonizmusnak” a „fizikalizmus” ´altali leva ´lta ´sa el˝ ott ezek a premissza ´k me´g nem voltak adottak. Ma ´sfel˝ ol a harmo ´nia fogalma a XVIII. sza ´zadban az akkor´s dikus szerkeszte´sen kı´vu ¨ l maga ´ba foglalta a polifo ´nia ´t is. E ´gy ı fokozatosan olyan asszocia ´cio ´k tapadtak hozza ´, amelyek a „prima prattica” eszte´tika ´ja ´bo ´l sza ´rmaztak. A „harmo ´nia”, a „polifo ´nia”, „a zene ara ´nyokban rejl˝ o eredete”, az „egyha ´zi zene” e´s az „a ´hı´tat” ke´pzete, ma ´sfel˝ ol a „dallam”, a „mono ´dia”, „a zene nyelvben rejl˝ o eredete”, az „opera” e´s az „affektus” ke´pzete o ¨sszekeveredett egyma ´ssal; ez viszont nem maradt hata ´s ne´lku ¨ l a XVIII. sza ´zadi e´s a XIX. sza ´zad eleji Palestrina-recepcio ´ra: a korabeli e´rtelmez˝ ok hajlottak arra, hogy akkordikusan hallja ´k a polifo ´n kompozı´cio ´t, vagy hogy olyan m˝ uveket va ´lasszanak ki, amelyek lehet˝ ove´ teszik az akkordikus szerkezetke´nt valo ´ e´szlele´st. A kereszte´nyse´g zeneileg, ahogyan Wagner 1849-ben kifejezte, mint „harmo ´nia”, mint „szera ´fi” akkordikus kompozı´cio ´ fejez˝ odo ¨tt ki. Rousseau e´s Rameau vita ´ja a dallam vagy harmo ´nia els˝ obbse´ge´r˝ ol, mint emlı´tettu ¨ k, u ´ gy foghato ´ fel, mint a „Querelle des anciens et des modernes” zeneeszte´tikai va ´ltozata. Rousseau ´gy ı e´rvelt: mivel az antikvita ´s egyre´szt nem ismert harmo ´nia ´t (polifo ´nia ´t), ma ´sre´szt viszont olyan dallamot hozott le´tre, amelynek e´thosza ´t e´s pa ´tosza ´t egyetlen ke´s˝ obbi zenekultu ´ ra sem e´rte el vagy haladta tu ´ l, nyilva ´nvalo ´, hogy a mono ´dia ´bo ´l a polifo ´nia ´ba valo ´ ´atmenet to ¨nkretette a zene´t. „Nehe´z megszabadulni atto ´l a gyanu ´ to ´l, hogy ege´sz harmo ´nia ´nk nem egye´b, mint egyfajta go ´tikus e´s barba ´r tala ´lma ´ny.”103 (A „go ´tikus” kontrapunkt mintegy Ro ´ma elpusztı´ta ´sa ´nak jelke´pe). „Eko ¨zben Rameau u ´ r azt ´allı´tja, hogy a harmo ´nia a zene legnagyobb foku ´ sze´pse´ge´nek a forra ´sa; csakhogy ez a ve´leme´ny ellentmond a te´nyeknek e´s az e´sznek. A te´nyeknek aze´rt, mert a kontrapunkt feltala ´la ´sa o ´ta megsz˝ unt a zene valamennyi elemi erej˝ u hata ´sa, veszenwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 56 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
d˝ obe ment a zene energia ´ja e´s ereje; amihez hozza ´teszem, hogy a tiszta ´n harmonikus sze´pse´gek – tudo ´s sze´pse´gek. ´ s ellentmond az e´sznek is, mivel a harmo (. . . ) E ´nia nem szolga ´l az uta ´nza ´snak egyetlen olyan elve´vel sem, amely a zene´t hozza ´segı´tene´, hogy ke´peket ´abra ´zolva vagy e´rze´seket kifejezve ke´pes legyen felemelkedni a dra ´mai vagy uta ´nzo ´ m˝ ufaj magaslata ´ra, amely uta ´nzo ´ m˝ ufaj a m˝ uve´szet legnemesebb e´s egyedu ¨ l hata ´sos re´sze.”104 Rousseau az „uta ´nzo ´” zene´t, amely „e´rze´seket fejez ki” vagy „ke´peket fest”, megku ¨ lo ¨nbo ¨zteti a „terme´szetes” zene´t˝ ol, amely nem to ¨bb, mint zene, vagyis Rousseau sza ´ma ´ra: u ¨ res zo ¨rej. (Hogy e´ppen Rousseau lekicsinyl˝ o e´rtelemben haszna ´lja a „terme´szetes” szo ´t, az meglep˝ o e´s csak azzal magyara ´zhato ´, hogy a „har˝ sza mo ´nia” az o ´ma ´ra a „terme´szetes felhangsort” asszocia ´lja; ez a terminolo ´giai melle´foga ´s mindazona ´ltal ko ¨vetkezme´nyek ne´lku ¨ l maradt, mivel a XVIII. sza ´zadban hozza ´szoktak ahhoz, hogy a „terme´szetes” szo ´t e´ppense´ggel az „uta ´nzo ´” zene´re alkalmazza ´k, arra a zene´re, amely a ku ¨ ls˝ o vagy a bels˝ o terme´szetet, a ko ¨rnyez˝ o vila ´got vagy az emberi le´lek indulatait ke´pezi le.) „A zene´t fel lehetne e´s tala ´n fel is kellene osztani terme´szetes e´s uta ´nzo ´ zene´re. Az el˝ obbi a hangok puszta ´n fizikai terme´szete´t tartja szem el˝ ott e´s az ezt felfogo ´ e´rze´kre hat; nem a szı´vhez szo ´l, hanem csak to ¨bbe´ vagy keve´sbe´ kellemes e´rzeteket kelt. Ilyen a dalok, az egyha ´zi e´nekek, himnuszok zene´je, minden olyan e´nek, amely csupa ´n dallamos szo ´lamok kombina ´cio ´ja; egya ´ltala ´n ilyen minden csak-harmonikus zene. Az uto ´bbi, az uta ´nzo ´ zene – eleven, hangsu ´ lyos e´s mondhatni besze´des inflexio ´knak ko ¨szo ¨nhet˝ oen – kifejezhet ba ´rmilyen szenvede´lyt, lefesthet ba ´rmilyen ta ´rgyat; tudo ´s uta ´nza ´s ta ´rgya ´va ´ teheti az ege´sz terme´szetet, s ´gy ı tiszta e´s meghato ´ e´rze´seket kelthet az emberi szı´vben.”105 Rousseau „terme´szetes” zene´je nem valamit „lefest˝ o” e´s nem „meghato ´” zene, anakronisztikus kifejeze´ssel e´lve: „abszolu ´ t” zene; ´am Rousseau-na ´l ´arnye´k vetu ¨ l ra ´: a „voltake´ppeni”, vagyis ´abra ´zolo ´ zene hia´nyos le´tmo´dja csupa ´n. Az uta ´nza ´s elve itt me´g egyeduralkodo ´. ´ rze´kenyse´g, amely a zene´t˝ E ol azt va ´rja, hogy meghasson; racionalizmus, amely a hangszeres zene´ben programot („zenei feste´szetet”) ko ¨vetel; va ´gyakoza ´s az antikvita ´s uta ´n, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
3. Egy hermeneutikai modell
57
amely a modern, bonyolult, „tudo ´s” polifo ´nia ´val a go ¨ro ¨g mono ´dia lelket megmozgato ´ egyszer˝ use´ge´t szegezi szembe: mindez egyma ´sba olvad Rousseau zeneeszte´tika ´ja ´ban. Egyedu ¨ l a dallam ke´pes arra – nem a harmo ´nia –, hogy „meghasson”, hogy „fest˝ o” legyen: „Ha a zene csak a dallam re´ve´n tud lefesteni valamit, e´s csak a dallambo ´l merı´theti minden ereje´t, akkor minden olyan zene, amely nem e´nekel, ba ´rmily harmonikus is, nem uta ´nzo ´ zene, s mivel nem ke´pes hallgato ´ja ´t megindı´tani e´s mivel nem tud semmit lefesteni, e´rdektelen a fu ¨ l sza ´ma ´ra, e´s hidegen hagyja a szı´vet.”106 Rousseau, a „re´giek” pa ´rthı´ve sza ´ma ´ra a „dallam” azt az antik eszme´nyt jelenti, amelyet a jelen opera ´ja ´nak ko ¨vetni kell. A „harmo ´nia” ezzel ellente´tes fogalma viszont, le´ve´n els˝ odlegesen negatı´van meghata ´rozott katego ´ria, amolyan homa ´lyos ha ´tte´r, amelyb˝ ol a dallam eszme´je´nek ki kell emelkednie, heteroge´n elemeket foglal maga ´ban: „harmo ´nia” a hangszeres zene – amely u ¨ res zo ¨rejnek t˝ unik, ha nem „fest” –, e´s „harmo ´nia” Palestrina voka ´lpolifo ´nia ´ja is, amely verdikt ala ´ esik: „go ´tikus e´s barba ´r”. Rousseau az antikiza ´lo ´, mono ´dikus, egyszer˝ u, uta ´nzo ´, „meghato ´” vagy „fest˝ o” zene mellett sza ´ll sı´kra, s megveti az ezzel szembena ´llo ´ „go ´tikus”, harmonikus, polifo ´n, „tudo ´s”, „terme´szetes” („abszolu ´ t”) zene´t, amely hajlik arra, hogy „u ¨ res zo ¨rej” legyen. A „harmonikus” zene fogalma ´ban egybeesik a voka ´lpolifo ´nia e´s a hangszeres zene, jo ´llehet egyetlen ko ¨zo ¨s vona ´suk, hogy ellente´tben ´allnak a dallam rousseau-i eszme´je´vel. Rousseau, nem hagyva maga ´t befolya ´solni Stamitz szimfo ´nia ´inak pa ´rizsi sikere´t˝ ol, mint „o ´cska limlomot” inte´zte el a semmit sem „fest˝ o” hangszeres zene´t. De a megvetett m˝ ufaj rehabilita ´la ´sa, ahogyan arra Johann Adam Hiller 1755-ben kı´se´rletet tett, sem maradt fu ¨ ggetlen a szentimentalizmus eszte´tika ´ja ´to ´l, a voka ´lis zene egyik elme´lete´t˝ ol, amennyiben nem az e´rzelmesse´gelme´let premissza ´it vitatta, hanem csupa ´n ne´mely ko ¨vetkezme´nye´t tagadta: Hiller szerint a hangszeres zene is ke´pes arra, hogy „meghato ´” m˝ ufaj szintje´re emelkedjen fel. Hogy Hiller ma ´sfel˝ ol a „csoda ´sro ´l” besze´l ´ m a „csoda a hangszeres zene´ben, az gyanu ´ t kelthet. A ´s” – amit Hiller csak korla ´tozni szeretne, nem pedig kiza ´rni – nem egye´b, mint az a hangszeres virtuozita ´s, amely ba ´muwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 58 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
latot, csoda ´latot kelthet, de – ahogyan azt Quantz kifejezte – „nem ku ¨ lo ¨no ¨sebben hatja meg” a szı´vet. „A koncert- e´s szo ´lo ´darabok va ´za ´t – csaku ´ gy, mint a to ¨bbi zenedarabe´t – a terme´szetnek kell kidolgoznia. Ez a va ´z mindig valamilyen e´nek, amely m˝ uvileg igyekszik kifejezni a szı´v e´rze´seit. Ebb˝ ol azonban nem kell felte´tlenu ¨ l kiza ´rni a csoda ´sat. Megfelel˝ o helyen, kell˝ o me´rte´kben, jo ´l megva ´lasztott ugra ´sokat, futamokat, to ¨re´seket e´s ma ´s hasonlo ´ foga ´sokat kell alkalmazni.”107 A szentimenta ´lis e´s racionalista eszte´tikusok, akik „meghatottsa ´g” e´s „feste´szet” uta ´n kutakodtak, ´gy ı visszae´ltek a „csoda ´s” fogalma ´val, a barokk poe´tika e ko ¨zponti katego ´ria ´ja ´val: a hangszeres zene´ben megnyilva ´nulo ´ virtuozita ´s fitogtata ´sa ´nak jelo ¨le´se´re haszna ´lta ´k. (A megvetett mu ´ ltbo ´l sza ´rmazo ´ terminus hozza ´tapadt a megvetett m˝ ufajhoz.) 1780 ta ´ja ´n viszont a „csoda ´s” egyszerre zeneeszte´tikai megbecsu ¨ le´sben re´szesu ¨ lt: a hangszeres zene elme´lete maga ´e´va ´ tette Bodmer e´s Klopstock „neobarokk” poe´tika ´ja ´t. Elterjedt az a meggy˝ oz˝ ode´s, hogy az igazi ko ¨lt˝ ot nem a puszta terme´szetesse´g e´s az e´sz tu ¨ nteti ki, hanem a fense´ges e´s a csoda ´s ira ´nti ´ s ezzel egyidej˝ e´rze´k. E uleg ma ´r nem a puszta hangszeres virtuozita ´sban la ´tta ´k a „meghato ´” e´s a „fest˝ oi” egyetlen alternatı´va ´ja ´t; most a szimfo ´nia ´ban olyan saja ´tsa ´gokat fedeztek fel, amelyek valo ´sa ´ggal kiko ¨vetelte´k a visszanyu ´ la ´st a „csoda ´s” emfatikus e´rtelemben vett, re´gi jogaiba visszaa ´llı´tott fogalma ´hoz: a hangszeres zene „meghata ´rozatlansa ´ga ´t” imma ´r nem „u ¨ resnek”, hanem „fense´gesnek” e´rezte´k. Johann Abraham Peter Schulz ´gy ı ´rt ı Sulzer Allgemeine Theorie der scho¨nen Ku ¨ nste´je´ben: „A szimfo ´nia kiva ´ltke´ppen alkalmas a nagyszer˝ u, az u ¨ nnepe´lyes e´s a fense´ges kifejeze´se´re.” Egy szimfo ´nia allegro ´ja a ko ¨lte´szet teru ¨ lete´n a pindaroszi o ´da ´hoz hasonlı´t. „Mint az o ´da, u ´ gy emeli fel e´s rendı´ti meg a ´ s az Allgemeine lelket, hogy boldogga ´ tegye a hallgato ´t.108 E Musikalische Zeitung 1801-ben Carl Philipp Emanuel Bachot mint „ma ´sodik Klopstockot” dics˝ o´ti, ı aki „hangokat haszna ´l szavak helyett.” „Vajon az o ´dako ¨lt˝ o b˝ une, ha lı´rai lendu ¨ lete a ba ´rdolatlan to ¨meg sza ´ma ´ra nonszensznek, ke´ptelense´gnek t˝ unik?” A tanulma ´ny ´gy ı folytato ´dik: „Bach megmutatta: a tiszta zene nem puszta burka az alkalmazott zene´nek, nem atto ´l elvonatkoztatott zene, hanem (. . . ) ko ¨lte´szette´ tud emelwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
3. Egy hermeneutikai modell
59
kedni, ko ¨lte´szette´, amely anna ´l tiszta ´bb, mine´l keve´sbe´ vonja ´k szavak re´ve´n (mindig sege´dfogalmakat tartalmazo ´ szavak re´ve´n) a ko ¨znapi e´sz re´gio ´ja ´ba.”109 Amikor a romantika a klopstocki poe´tika u ´ jbarokk szelleme´b˝ ol kiindulva a ve´gs˝ okig elment a szimfo ´nia dicse´rete´ben, ellente´te´be fordı´totta ´at Rousseau zeneeszte´tika ´ja ´t: amit Rousseau nagyra tartott e´s magasztalt, azt a romantika ´ban lefokozza ´k, amit Rousseau lekicsinyelt, azt most a magasba ´ m a „Querelle des anciens et des modernes”-b˝ emelik. A ol sza ´rmazo ´ antite´zis-la ´ncolat szerkezete megmarad. Olyan „romantikus” zeneeszte´tika ´ro ´l persze, amely valamennyi „romantikus” szellem egyke´nt vallott zeneeszte´tika ´ja lenne, aligha besze´lhetu ¨ nk. August Wilhelm Schlegel, aki 1801-ben „a sze´pirodalomro ´l e´s a sze´pm˝ uve´szetr˝ ol” tartott el˝ oada ´sainak zeneeszte´tikai exkurzusaiban egyfel˝ ol Rousseau-bo ´l, ma ´sfel˝ ol az 1790-es e´vek vita ´ibo ´l – Schiller A naiv ´es szentimenta´lis ko¨lte´szetr˝ol cı´m˝ u e´rtekeze´se´b˝ ol e´s Friedrich Schlegel A go¨ro¨g ko¨lte´szet tanulma´nyoza´sa´ro´l cı´m˝ u dolgozata ´bo ´l – indult ki, keru ¨ lte, hogy a „Querelle des anciens et des modernes”-ben a „romantika” mellett tegyen hitet e´s a „modernse´g” pa ´rtja ´ra ´alljon. „A re´gi e´s az u ´ jabb m˝ uve´szet viszonya ´val kapcsolatos ´altala ´nos meggy˝ oz˝ ode´su ¨ nknek megfelel˝ oen a zene´ben sem becsu ¨ lju ¨ k le az egyiket a ma ´sik ellene´ben, hanem arra to ¨rekszu ¨ nk, hogy mege´rtsu ¨ k ketteju ¨ k ellente´te´nek jelent˝ ose´ge´t.”110 Schlegel – ugyanu ´ gy, mint Rousseau, de annak e´rte´kı´te´lete ne´lku ¨ l – az antik zene els˝ obbse´ge´nek te´tele´t ta ´rsı´totta azzal az eszte´tikai maxima ´val, hogy a zene´nek „affektusok e´s indulatok” kifejeze´se´nek kell lennie, tova ´bba ´ azzal a to ¨rte´neti ´allı´ta ´ssal, hogy a zene eredete, ami le´nyege´t meghata ´rozza, a nyelv „terme´szetes kifejez˝ o inflexio ´ban” keresend˝ o; ma ´sfel˝ ol az ellente´telt, a modern zene fo ¨le´nye´nek te´tele´t o ¨sszekapcsolta azzal az eszte´tikai meggy˝ oz˝ ode´ssel, hogy a zene le´nyegileg „a hangok harmonikus viszonyaiban” megalapozott, olyan proporcio ´kban, amelyek a hangszeres zene´ben mutatkoznak meg tiszta ´n e´s zavartalanul, ve´gu ¨ l pedig o ¨sszekapcsolta azzal a to ¨rte´netfilozo ´fiai e´rvvel, hogy a zene le´nyege nem az e´nekben rejl˝ o to ¨rte´neti eredete´vel van o ¨sszefu ¨ gge´sben; ezt a le´nyeget a tudoma ´ny a kifejlett zenem˝ uve´szet elemze´se´n ´at fedi fel.111 www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 60 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Mı´g Rousseau a „harmonikus”, „hangszeres” zene´t mint „terme´szetes zene´t” jellemezte (megku ¨ lo ¨nbo ¨ztetve az „uta ´nzo ´” zene´t˝ ol), addig Schlegel az antikvita ´s „terme´szetes m˝ uveltse´ge” e´s a modern korszak „mesterse´ges, m˝ uvi m˝ uveltse´ge” ko ¨zo ¨tti ellente´tet vette alapul, ahogyan ez az ellente´t az 1790-es e´vek irodalmi vita ´ja ´ban megfogalmazo ´dott. A „terme´szetes” jelz˝ o ezentu ´ l nem a modern, hanem az antik zene´t jellemzi. Az u ´ jkori polifo ´nia „tudoma ´nyosan mesterse´ges, m˝ uvi kim˝ uveltse´ge´vel” Schlegel az antik mono ´dia „terme´szeti elve´t” ´allı´tja szembe.112 Az a gondolat viszont, hogy a modernse´get a mesterse´gessel, a m˝ uvivel ta ´rsı´tsa ´k e´s az uta ´nza ´s elve´t˝ ol elva ´lassza ´k, visszanyu ´ la ´s a barokk poe´tika ´ra, ugyanu ´ gy, ahogyan a „terme´szetes jelleggel” kontrasztba ´allı´tott „csoda ´s” jelleg kora ´bbi jogainak visszaa ´llı´ta ´sa is ilyen restitu ´ cio ´ volt. „A terme´szetes e´s a mesterse´ges, m˝ uvi m˝ uveltse´g meghasonla ´sa (. . . ) a francia Querelle-re utal vissza, amennyiben Perrault az inventio elve´t u ´ jkori technikai fejl˝ ode´sben megtett le´pe´sek tervszer˝ u, mesterse´ges, m˝ uvi volta ´ra alapozta e´s az imitatio naturae fo ¨le´, vagyis az antik m˝ uve´szeteknek puszta ´n a terme´szetet uta ´nzo ´ vagy a terme´szet m˝ uve´t befejez˝ o teljesı´tme´nye fo ¨le´ helyezte.”113 Schlegel nem a „dallamot” ´allı´totta szembe a „harmo ´nia” modern elve´vel, hanem az antik elvnek tekintett „ritmust”: „Ha a zene f˝ o alkoto ´re´szei vonatkoza ´sa ´ban hasonlı´tjuk o ¨ssze egyma ´ssal a re´git e´s az u ´ jat, akkor u ´ gy tala ´ljuk, hogy a re´giben a ritmikus re´sz az, ami le´nyegesen komplika ´ltabb, az u ´ jban viszont a harmonikus re´sz; az egyikben a ritmikus, a ma ´sikban a harmonikus komponens a domina ´ns.”114 A harmo ´nia ´ban viszont mintha egy „misztikus pillanat” tapasztalata fejez˝ odne ki zeneileg: „A harmo ´nia lenne a voltake´ppeni misztikus elv a zene´ben; az a misztikus elv, amely nem az id˝ o el˝ orehalada ´sa ´ra e´pı´ti az ´atu ¨ t˝ o erej˝ u hata ´sra valo ´ ige´nye´t, hanem az oszthatatlan pillanatban keresi a ve´gtelense´get.115 Nem Rousseau-to ´l ered, hanem a romantika eszte´tikai-to ¨r˝ te´netfilozo ´fiai rendszere´b˝ ol ko ¨vetkezik Schlegel ´alla ´spontja: o az antikot, a „tiszta ´n klasszikust, szigoru ´ an ko ¨ru ¨ lhata ´rolo ´t” a „plasztikussal”, e´s megfordı´tva, a modernet, a „romantikust”, a ve´gtelenbe to ¨rekv˝ ot a „pittoreszkkel” ta ´rsı´tja.116 (Hegel rendszere´ben a zene mellett a feste´szet a jellemz˝ o a „romantiwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
3. Egy hermeneutikai modell
61
kus”, kereszte´ny korszakra.) A „plasztikus–pittoreszk” antite´zis azonban, ahogyan ezt Novalis to ¨rede´kei mutatja ´k, kiege´szı´thet˝ o vagy aka ´r felcsere´lhet˝ o a „plasztikus–zenei” ellente´ttel, ha valaki – Schlegelt˝ ol, ett˝ ol a ko ¨zvetı´t˝ o alkatto ´l elte´r˝ oen – hata ´rozott ´alla ´st foglal a Querelle-ben e´s hitet tesz amellett, hogy a modern, kereszte´ny zene a „voltake´ppeni” zene, e´s megfordı´tva: hogy a zene a modern, kereszte´ny korszak „tulajdonke´ppeni” m˝ uve´szete. (Novalisna ´l a „plasztikus–zenei” szembea ´llı´ta ´s – ane´lku ¨ l, hogy ez mint ilyen tematiza ´lo ´dna – „maga ´to ´l e´rtet˝ od˝ o” premissza ´ja egy sor bonyolult dialektikus konstrukcio ´nak.117 ) Azt az eszme´t, hogy a m˝ uve´szet teru ¨ lete´n a zene reprezenta ´lja a „romantikus” korszakot – a ko ¨ze´pkort e´s az u ´ jkort –, u ´ gy tekinthetju ¨ k, mint a hangszeres zene Wackenroder e´s Tieck ´altal emfatikus e´rtelemben megfogalmazott metafizika ´ja ´nak a Querelle katego ´riarendszere´be valo ´ integra ´cio ´ja ´t. Ha a „harmonikus”, „mesterse´ges”, „m˝ uvi”, a nyelvt˝ ol, de me´g az affektusok kifejeze´se´t˝ ol is ku ¨ lo ¨nva ´lt zene, a Rousseau ´altal megvetett hangszeres zene – az eszte´tikai ´te ı ´let hirtelen vissza ´ja ´ra fordula ´sa uta ´n – mint a „voltake´ppeni” zene jelenik meg; ha teha ´t a tartalom „meghata ´rozatlansa ´ga” ma ´r nem fogyate´kossa ´gnak t˝ unik, hanem a „fense´ges” stı´lus ismertet˝ ojele´nek, s a „szı´v” egyszer˝ u „nyelve´t˝ ol” valo ´ elta ´voloda ´st a „ve´gtelen” sejte´se´nek, nem pedig u ¨ res absztrakcio ´ba valo ´ belehabaroda ´snak e´rzik: akkor egyu ¨ tt van valamennyi motı´vum, amelyre a modernse´g pa ´rthı´veinek szu ¨ kse´gu ¨ k van ahhoz, hogy az abszolu ´ t zene wackenroderi intuı´cio ´ja ´bo ´l, azt a Querelle fogalmi se´ma ´ja ´ra vonatkoztatva, levonja ´k a ko ¨vetkeztete´st: a nagy hangszeres zene´ben egy kereszte´ny korszak lelke nyilva ´nul meg, egy olyan korszak lelke, amelyre a zene – e´s nem a plasztika – nyomja ra ´ a be´lyege´t. A zene az abszolu ´ t zene´ben o ¨nmaga ´ra tala ´l, s a szellem, amelyben a zene a maga le´nyege´t felfedezi, a kereszte´nyse´g szelleme. E. T. A. Hoffmann zeneeszte´tika ´ja ´nak alapvet˝ o fogalmai, amelyek kontextusa ´ban az abszolu ´ t zene eszme´je to ¨rte´netileg messzire hato ´ alakot o ¨lto ¨tt, mint la ´thattuk, to ¨bb forra ´sbo ´l erednek. Egyik forra ´suk a hangszeres zene metafizika ´ja, amelynek o ¨szto ¨no ¨s mege´rze´se Wackenrodernek, leghata ´rozottabb meghata ´roza ´sa Tiecknek ko ¨szo ¨nhet˝ o; a ma ´sik forra ´s a www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 62 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
zenei „Querelle des anciens et des modernes”, amelyben egy f˝ ovona ´saiban a ke´sei XVI. sza ´zadra visszanyu ´ lo ´ zeneelme´leti kontroverzia keveredik a XVII. e´s XVIII. sza ´zad irodalomeszte´tikai vita ´ja ´bo ´l sza ´rmazo ´ hata ´sokkal. A zeneeszte´tika – a zenei fenome´nek e´s proble´ma ´k nyelvi alakba o ¨lto ¨ztete´se – alig kisebb me´rte´kben fu ¨ gg az irodalomeszte´tika fejl˝ ode´se´t˝ ol, mint a zene´ben maga ´ban ve´gbemen˝ o va ´ltoza ´sokto ´l; s amennyiben a nyelv, amelyben az ember a zene kapcsa ´n mege´rteti maga ´t, ko ¨zvetlenu ¨ l beleszo ´l a hallgato ´k tudata ´nak alakula ´sa ´ba, annyiban a zeneeszte´tika katego ´ria ´it e´s formula ´it ta ´pla ´lo ´ irodalomeszte´tika meghata ´rozo ´ mozzanata egy olyan zeneto ¨rte´netnek, amely nem meru ¨ l ki a zenei technika to ¨rte´nete´nek leı´ra ´sa ´ban. Hoffmann zeneeszte´tika ´ja re´szlegesen el˝ orevetı´t˝ odik Jean Paul poe´tika ´ja ´ban; ez a poe´tika enne´lfogva a hangszeres zene eredeti wackenroderi zeneeszte´tikai elme´lete mellett e´s az „interdiszciplina ´ris” „Querelle des anciens et des modernes” mellett a romantikus zeneeszte´tika egyik saja ´tosan irodalmi forra ´sa volt. A hoffmanni Beethoven-jellemze´s ko ¨zponti motı´vumai: a „romantika” szo ´ emfatikus-to ¨rte´netfilozo ´fiai haszna ´lata, egy „szellemvila ´g” felide´ze´se, belevesze´s a „ve´gtelen va ´gyakoza ´sba”, visszavonula ´s egy „bels˝ o vila ´gba”, a „fe´lelem” e´s a „fa ´jdalom” hangsu ´ lyoza ´sa – mindez csaknem szo ´ szerinti ko ¨lcso ¨nze´s abbo ´l a leı´ra ´sbo ´l, amelyet Jean Paul adott az „u ´ jabb irodalomro ´l”: „Az ege´sz u ´ jabb ko ¨lte´szet eredete e´s jellege oly ko ¨nnyen levezethet˝ o a kereszte´nyse´gb˝ ol, hogy azt e´ppu ´ gy nevezhetju ¨ k romantikusnak, mint kereszte´nynek. A kereszte´nyse´g mint egyfajta ve´gı´te´let elto ¨ro ¨lte a fo ¨ld szı´ne´r˝ ol, sı´rboltta ´, az e´gbolt staffa ´zsa ´va ´ zsugorı´totta az e´rze´kise´g ege´sz vila ´ga ´t, megannyi csa ´bereje´vel egyetemben, e´s helye´re egy u ´ j szellemvila ´got ´allı´tott (. . . ) Mi maradt a ko ¨lt˝ oi szellemnek ezek uta ´n, a ku ¨ ls˝ o vila ´g o ¨sszeomla ´sa uta ´n? – Az maradt, amive´ az o ¨sszeroskadt: a bels˝ o vila ´g. A szellem maga ´ba sza ´llt, o ¨nno ¨n e´jszaka ´ja ´ba, s szellemeket la ´tott (. . . ) ´Igy a ko ¨lte´szetben a ve´gesse´g romjain felvira ´gzik a ve´gtelense´g birodalma (. . . ) Elt˝ unt a go ¨ro ¨gse´g der˝ us o ¨ro ¨me e´s megjelent a ve´gtelen va ´gyakoza ´s vagy a szavakkal ki nem mondhato ´ boldogsa ´g (. . . ) A ve´gtelense´g ta ´g e´jszaka ´ja ´ban az ember gyakrabban e´rzett fe´lelmet, mint reme´nyt.”118 www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
3. Egy hermeneutikai modell
63
A kategoria ´lis alapminta, amely E. T. A. Hoffmann-na ´l a hangszeres zene elme´lete´nek, Jean Paulna ´l az „u ´ jabb ko ¨lte´szet” jellemze´se´nek alapja ´ul szolga ´l, 1802-ben Schelling M˝ uve´szetfilozo´fia´ja ´ban u ´ gy jelenik meg, mint az azonossa ´gfilozo ´fia szelleme´b˝ ol szu ¨ letett zeneeszte´tika. Nem kell e´rtelmeze´st keresve elvesznu ¨ nk a spekula ´cio ´ labirintusaiban, hogy az antik e´s a modern zene schellingi szembea ´llı´ta ´sa ´ban felismerju ¨k a Querelle antite´ziseit, amelyekben zeneeszte´tikai, to ¨rte´nete´s valla ´sfilozo ´fiai motı´vumok keverednek egyma ´ssal. A dichoto ´mia ´k la ´ncolata az „antik–modern” e´s az „a ´llam–egyha ´z” szembea ´llı´ta ´sto ´l kezdve a „ve´ges–ve´gtelen” e´s az „affektus– va ´gyakoza ´s” antino ´mia ´n ´at a „ritmus–harmo ´nia” kett˝ osse´gig terjed. „A ritmikus zene, amely a ve´gtelent a ve´gesben ´abra ´zolja, inka ´bb a megnyugtata ´snak e´s az er˝ oteljes affektusnak lesz a kifejez˝ oje; a harmonikus zene inka ´bb a to ¨rekve´snek e´s a va ´gyakoza ´snak. Eze´rt volt szu ¨ kse´gszer˝ u, hogy e´ppen az egyha ´zban, amely alapszemle´lete´t tekintve a va ´gyakoza ´son e´s azon a to ¨rekve´sen nyugodott, hogy a differencia ´t visszake´nyszerı´tse´k az egyse´gbe, s a harmonikus e´s ritmus ne´lku ¨ li zene´ben kellett megjelennie annak a ko ¨zo ¨s e´s ugyanakkor minden egyes szubjektumbo ´l kiindulo ´ to ¨rekve´snek, hogy az abszolu ´ tumban az ember u ´ gy tekintsen maga ´ra, mint aki mindennel egy. Ezzel szemben az olyan szo ¨vetse´gnek, amilyen a go ¨ro ¨g ´allamoke´, ahol valami tiszta ´altala ´nossa ´g – a nem – teljesse´ggel ku ¨ lo ¨no ¨sse´ ke´pz˝ odo ¨tt e´s o ¨nmaga volt ez a ku ¨ lo ¨no ¨s, az ilyen szo ¨vetse´gnek – amely ´allamke´nt megjelenve ritmikusnak mutatkozott – e´ppu ´ gy a m˝ uve´szetben is ritmikusnak kellett lennie.”119 Az a ko ¨ru ¨ lme´ny, hogy Hoffmann eszte´tika ´ja ´ban a hangszeres zene elme´lete sza ´ma ´ra alapvet˝ o jelent˝ ose´g˝ uve´ va ´lt hermeneutikai modell „interdiszciplina ´ris” alapminta volt, amely va ´ltozo ´ kontextusokban ma ´s-ma ´s szı´nezetet kapott, semmike´ppen nem jelenti azt, hogy ezt a modellt „kı´vu ¨ lr˝ ol” hu ´ zta ´k ra ´ a zene´r˝ ol valo ´ gondolkoda ´sra. A hermeneutikai modellnek inka ´bb az volt a funkcio ´ja, hogy „szo ´ra bı´rja” azt, ami ku ¨ lo ¨nben ne´ma – e´s eze´rt keve´sbe´ hata ´sos – maradt volna. Az, hogy a hangszeres zene „mesterke´ltse´ge´t”, „m˝ uvise´ge´t” mint fense´ges stı´lust nagyra e´rte´kelte´k, ahelyett hogy mint valami ezoterikus dolgot gyanu ´ ba fogta ´k volna; www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 64 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
hogy a szimfo ´nia ´ban a kifejeze´s „meghata ´rozatlansa ´ga ´t” nem fogyate´kossa ´gnak e´rezte´k, hanem mint „a ve´gtelen va ´gyakoza ´s” e´s „az abszolu ´ tum sejte´se” hangzo ´ szimbo ´luma ´t fogta ´k fel; mi to ¨bb, hogy a szimfo ´nia popula ´ris eszte´tika ´ja elismerte a „harmonikus” (a polifo ´n) ´ra ı ´smo ´d le´tjoga ´t, ahelyett hogy szu ¨ ntelenu ¨ l „dallamot” ko ¨vetelt volna – hogy teha ´t, ma ´s szavakkal, egya ´ltala ´n le´tezett egy olyan eszte´tikai nyelv, amelyen 1800 ta ´ja ´n a modern hangszeres zene rangos apolo ´gia ´ja megfogalmazo ´dhatott (erre az apolo ´gia ´ra ennek a zene´nek Rousseau invektı´va ´i uta ´n mindenke´ppen szu ¨ kse´ge volt), nos, mindez nem cseke´ly me´rte´kben a „Querelle des anciens et des modernes”-ben kialakult katego ´riarendszernek volt ko ¨szo ¨nhet˝ o.
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
4 ´ rze´seszte´tika e´s metafizika E
Ludwig Tieck 1792. ma ´jus 10-e´n ezt ´rja ı Wilhelm Wackenrodernek: „Longinosz szerint ahhoz, hogy valami nagyot ´ n toalkossunk, nagy e´s fense´ges le´lekre van szu ¨ kse´gu ¨ nk. E va ´bbmegyek e´s kimondom: nagy szellem szu ¨ kse´ges ahhoz is, hogy felfogjuk a nagyot e´s a fense´gest. Ma ´sku ¨ lo ¨nben mivel magyara ´zod, hogy a kellemes e´s a megindı´to ´ igencsak to ¨bb emberre van hata ´ssal, mint a nagy e´s a fense´ges? Sok ember egya ´ltala ´n nem e´rti a nagyot e´s a fense´gest, sehol nem tala ´l ´ n ko ilyesmit. E ¨nnyebben hallgatok ve´gig ko ¨nnyeze´s ne´lku ¨l egy u ¨ vegharmonika ´n el˝ oadott adagio ´t, mint egy Reichardtfe´le zsolta ´rt; a Hamlet e´s az Axur ´altal inspira ´lt szimfo ´nia hallgata ´sa ko ¨zben mindig ko ¨nny szo ¨kik a szemembe; mindaz, ami nagy, engem lelkem me´lye´ig felkavar; sok ma ´s zene viszont csak a fu ¨ lemnek tetszet˝ os, de a lelkemet hidegen hagyja. Reichardtne´ mondta egyszer, hogy a megindı´to ´ ma ´ske´nt hat ra ´, mint a fense´ges: az uto ´bbina ´l ke´ptelen ko ¨nnyeit visszatartani.”120 Tieck ve´d˝ obesze´de a fense´ges mellett, amelyet a XVIII. sza ´zad ve´ge´n Edmund Burke e´s Kant tett eszte´tikai alapkatego ´ria ´va ´, mindazona ´ltal Wackenroderne´l keve´s ˝ nem akart lemondani a „meghato mege´rte´sre tala ´lt, o ´ro ´l”: „Nem igaza ´n e´rtem, hogy mie´rt tartod megko ¨nnyeztet˝ obbwww.interkonyv.hu
65
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 66 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
nek a fense´gest, mint az e´rzelmest.”121 A ve´rme´rse´kletek ku ¨ lo ¨nbse´ge tiltja, hogy minden tova ´bbi ne´lku ¨ l azonossa ´gjelet tegyu ¨ nk Tieck e´s Wackenroder eszte´tika ´ja ko ¨ze´; ez a ku ¨ lo ¨nbse´g pedig nem maradt hata ´s ne´lku ¨ l a hangszeres zene´nek a Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol lapjain kifejtett eszte´tika ´ja ´ra. Hogy szokva ´nyos megfogalmaza ´ssal e´lju ¨ nk, Tieck a hangszeres zene olyan metafizika ´ja mellett tett hitet, amely a fense´ges eszte´tika ´ja ´bo ´l ta ´pla ´lkozik, mı´g Wackenroder a pietizmusban gyo ¨kerez˝ o eszte´tikai e´rzelem-valla ´sossa ´g hı´ve volt. Aki szeret cı´mke´zni, az Tieckne´l Sturm und Drang-bea ´llı´tottsa ´got, Wackenroderne´l e´rzelmesse´gre valo ´ hajlamot, szentimentalizmust konstata ´lhat. Fontosabb viszont tudatosı´tani, hogy a „fense´ges” e´s a „meghato ´” ku ¨ lo ¨nbse´ge azon a hata ´ron tu ´ l is fenna ´ll, amely a szentimentalizmust e´s a Sturm und Drangot egyfel˝ ol egyma ´sto ´l, ma ´sfel˝ ol a romantika ´to ´l elva ´lasztja, s amely a hangszeres zene elme´lete´nek ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o va ´ltozataiban u ´ jra e´s u ´ jra visszate´r. Nem ve´letlen, hogy egy adagio – me´ghozza ´ egy u ¨ vegharmonika ´n el˝ oadott adagio – az, amit Tieck a meghato ´ hangszeres zenedarab pe´lda ´jake´nt ide´z, e´s amit a fense´gesnek mondott e´s magasztalt szimfo ´nia ´val (vagy nyita ´nnyal) szembea ´llı´t. Ha a cantabile, a hangszeren megszo ´laltatott ´aria ko ¨zvetlenu ¨ l a szı´vhez szo ´l, akkor az allegro, a szimfo ´nia f˝ ote´tele „kiva ´ltke´pp alkalmas a nagyszer˝ u, az u ¨ nnepe´lyes e´s fense´ges kifejeze´se´re”, ahogyan ezt Johann Abraham Peter Schulz ´rja ı Sulzer A sze´pm˝ uve´szetek ´altala´nos elme´lete´ben.122 E. T. A. Hoffmann Beethoven o ¨to ¨dik szimfo ´nia ´ja ´ro ´l szo ´lo ´ recenzio ´ja ´ban ez ´all: „Beethoven megnyitja a borzonga ´s, a fe´lelem, a do ¨bbenet, a fa ´jdalom zsilipeit, felkelti azt a ve´gtelen va ´gyakoza ´st, amely a romantika le´nyege. Beethoven teljesse´ggel romantikus, e´ppen eze´rt valo ´ban zenei komponista”.123 Ma ´r a szo ´haszna ´lat is ´arulkodo ´ itt: Hoffmann mege´rze´se szerint a fense´ges stı´lus a voltake´ppeni szimfonikus stı´lus. Ha a szimfo ´nia, Tieck szava ´val, hangszerek „dra ´ma ´ja”,124 akkor a romantikus eszte´tika a dra ´ma shakespeare-i tı´pusa ´ban la ´tja az orienta ´cio ´s pontul szolga ´lo ´ m˝ uve´szetet: Shakespeare dra ´ma ´ja az „eszte´tikai me´ricske´l˝ ok” [a ¨sthetischer Meßku ¨ nstler]125 sze´pse´gto ¨rve´nyein tu ´ lemelked˝ o, fense´ges stı´lus paradigmatikus kifejez˝ ode´se. Az ime´nti formula – mely szerint www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
67
Beethoven „teljesse´ggel romantikus, e´ppen eze´rt valo ´ban zenei komponista” – nem mond ma ´st, mint azt, hogy a hangszeres zene, „elvetve egy ma ´sik m˝ uve´szet ba ´rmife´le segı´tse´ge´t, egy ma ´sik m˝ uve´szettel valo ´ ba ´rmife´le keverede´st, tiszta ´n a m˝ uve´szet voltake´ppeni, csak benne maga ´ban felismerhet˝ o le´nyege´t mondja ki.”126 Hoffmann-na ´l teha ´t az abszolu ´ t zene eszme´je – az a te´tel, hogy a hangszeres zene a „voltake´ppeni” zene – a fense´ges [das Erhabene] eszte´tika ´ja ´hoz kapcsolo ´dott. A nyelvi e´s funkciona ´lis felte´telekhez valo ´ ko ¨to ¨ttse´gt˝ ol „ku ¨lo ¨nva ´lt” zene tu ´ lle´p a ve´gesse´g korla ´tozottsa ´ga ´n, s a ve´gtelense´g megsejte´se´ig „emelkedik” [erhebt]. Hogy a szimfo ´nia f˝ ote´tele´t fense´gesnek tartja ´k s eze´rt nagyra becsu ¨ lik, ez apologetikus ellente´tele annak a polemikus jelleg˝ u kijelente´snek, hogy egy allegro – elte´r˝ oen egy kanta ´bilis, a voka ´lis zene´t uta ´nzo ´ e´s eze´rt meghato ´ adagio ´to ´l – csupa ´n kellemes vagy fu ¨ lse´rt˝ o zo ¨rej, amely – Rousseau kifejeze´se´vel e´lve – hidegen hagyja a szı´vet. Azzal a te´tellel, hogy a szimfo ´nia nem hatol az e´rze´s me´lyse´geibe e´s „szo ´tlan” marad, most szembeszegezik az ellente´telt: a szimfo ´nia, le´ve´n egyfajta „nyelven tu ´ li nyelv”, fense´ges, mert tu ´ l van, felu ¨ lemelkedett az evila ´gi e´rze´seken. A fense´ges fogalma ´nak teha ´t ugyanaz a funkcio ´ja, mint a „csoda ´s” fogalma ´nak: egy olyan jelense´get kell igazolnia, amely kivonja maga ´t a XVIII. sza ´zadban uralkodo ´ uta ´nza ´s- e´s affektuseszte´tika katego ´ria ´inak hata ´lya alo ´l. A hangszeres zene meghata ´rozatlansa ´ga ´t kora ´bban fogyate´kossa ´gnak e´rezte´k; most ´ate´rtelmezik: el˝ onnye´ nyilva ´nı´tja ´k. A „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” romantikus elme´lete, amely a „fense´ges” hangszeres zene´ben egyfajta „nyelven tu ´ li nyelvet” fedezett fel, a szentimenta ´lis zeneeszte´tika ´bo ´l jo ¨tt le´tre az 1780-as, 1790-es e´vekben, egy, a korta ´rsak sza ´ma ´ra csaknem e´szreve´tlen ´atalakula ´s sora ´n, amely olykor – Karl Philipp Moritzna ´l, Jean Paulna ´l e´s Ludwig Tieckne´l – egyetlen irodalmi szo ¨vegen belu ¨ l ment ve´gbe. „Hartknopf el˝ ohu ´ zta zsebe´b˝ ol fuvola ´ja ´t, s megfelel˝ o akkordokkal kı´se´rte rajta tanı´ta ´sainak pompa ´s recitativo ´ja ´t, s miko ¨zben fanta ´zia ´lt, az e´rze´sek nyelve´re fordı´totta le az e´rtelem nyelve´t – mert na ´la a zene erre szolga ´lt. Gyakran megesett, hogy amikor kimondott egy premissza ´t, a konklu ´ zio ´t www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 68 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
ma ´r fuvola ´ja ´n adta el˝ o. Gondolatait valo ´sa ´ggal belelehelte fuvola ´ja hangjaiba, s ´gy ı az e´rtelem szfe´ra ´ja ´bo ´l a szı´v vila ´ga ´ba tette ´at.”127 Karl Philipp Moritz allegorikus rege´nye, az Andreas Hartknopf – a fenti leı´ra ´st ebb˝ ol ide´ztu ¨ k – 1785ben (1786-os e´vsza ´mmal) jelent meg nyomtata ´sban. Moritz a szentimentalizmusnak az 1780-as e´vekben megszokott nyelve´n szo ´l a zene´r˝ ol. Hartknopf nem ve´letlenu ¨ l az arkadikusmelankolikus fuvola ´n fanta ´zia ´l; el˝ oada ´sa ´ra a szı´vet meghato ´ dallamok egyszer˝ use´ge e´s keresetlense´ge jellemz˝ o. „A dologban tova ´bba ´ nem volt semmi mesterke´lt: a va ´lasztott hang ´ s gyakran igen egyszer˝ mindig a kell˝ o helyen le´pett be. E u kadencia vagy hangfordulat hozta le´tre a csoda ´s hata ´st.”128 Tendencia ´ja ´t tekintve a szentimentalizmus zeneeszte´tika ´ja – elte´r˝ oen a barokk affektuselme´lete´t˝ ol, de a klasszika e´s a romantika m˝ uve´szetfilozo ´fia ´ja ´to ´l is – a terme´szeti hangke´nt e´s nem m˝ ualkota ´ske´nt felfogott zene eszte´tika ´ja volt. ´ m Hartknopf e´rzelmes hangulata szinte e´szreve´tlenu A ¨l alakot va ´lt e´s romantikus hangulatta ´ va ´lik, amikor a zene ma ´r nem a szı´v nyelve´u ¨ l szolga ´l, amely nyelven az egyik ember a ma ´sikhoz szo ´l, hogy a rokone´rze´s ko ¨tele´ke´vel kapcsolo ´djon hozza ´; amikor a zene olyan hang, amely va ´ratlanul a le´lek legme´lye´re hatol, egy ta ´voli szellemvila ´g sejtelme´t e´bresztve fel, egy olyan szellemvila ´ge´t, amelybe a le´lek „ve´gtelen va ´´ gyakoza ´ssal” igyekszik eljutni. „Elete´ben legala ´bb ne´hanap minden ember e´szreveszi, hogy valamilyen jelente´ktelen, mintegy a messzese´gb˝ ol meghallott hang bizonyos lelkia ´llapotban csoda ´s hata ´ssal van ra ´; olyan ez, mintha benne ez a hang egyszerre ezernyi emle´ket, ezernyi homa ´lyos ke´pzetet e´bresztett volna fel, oly emle´keket e´s ke´pzeteket, amelyek leı´rhatatlan me´labu ´ val to ¨ltik el az ember szı´ve´t.”129 A maga ´nyos hang, amint a ta ´volbo ´l idezeng, a zene ege´sz hatalma ´t e´rze´keltetve, Wackenroderne´l egy ku ¨ rtszo ´;130 ke´s˝ obb Weber te´nylegesen belekompona ´lta egyik m˝ uve´be ezt a hangot. A szentimenta ´lis eszte´tika ´t, amely igaza ´ban lelkendez˝ o pszicholo ´gia volt, a XVIII. sza ´zad ve´ge´n felva ´ltotta az a romantikus eszte´tika, amely metafizikai katego ´ria ´kban besze´lt a ´ zene´r˝ ol. Es mı´g a sentiment, amelyet az e´rzelmesse´g keresett, ta ´rsas jelleg˝ u e´rze´s volt, e´s a zene rokone´rze´st e´bresztett, a lelkek o ¨sszeolvada ´sa ´nak az e´rze´se´t, addig a „ve´gtelen va ´gyawww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
69
koza ´s” a maga ´nybo ´l sarjadt ki: egy olyan zene elszigetelt kontempla ´cio ´ja ´bo ´l, amelyet „szentnek” tartottak. Az ´atmenet, amely az Andreas Hartknopf zeneeszte´tikai exkurzusa ´t eszmeto ¨rte´neti dokumentumma ´ avatja, hasonlo ´ mo ´don jelentkezik Jean Paulna ´l, a moritzi rege´ny csoda ´lo ´´ s most ma ja ´na ´l a Hesperusban, egy e´vtizeddel ke´s˝ obb. E ´r a m˝ uve´szetke´nt, nem pedig terme´szeti hangke´nt felfogott zene az, aminek leı´ra ´sa ´ban egyfajta romantikus reflexio ´ va ´ltja fel a szentimenta ´lis reflexio ´t. Carl Stamitz szimfo ´nia ´ja ´nak hata ´sa, amelyet Jean Paul a Hesperus „19. kutyapostanap”-ja ´ban ´abra ´zol, mindenekel˝ ott el˝ orenyomula ´s a puszta ´n halla ´si ingeru ¨ l szolga ´lo ´ allegro ´to ´l a szı´vet megindı´to ´ adagio ´hoz. Az az eszte´tika teha ´t, amelyhez Jean Paul visszafordul, els˝ o tekintetre teljesen konvenciona ´lis, e´s az allegro ´nak mint puszta ´n „harmonikus frazeolo ´gia ´nak” a jellemze´se´ben e´ppense´ggel Johann Abraham Peter Schulz mo ¨ge´ esik vissza, aki a szimfo ´nia allegro ´ja ´t a „felemel˝ o e´s megrendı´t˝ o” pindaroszi o ´da ´hoz hasonlı´totta.131 „Stamitz egyfajta dra ´mai tervrajz szerint – ilyet kora ´ntsem minden karmester haszna ´l – fokozatosan halad el˝ ore: a fu ¨ lt˝ ol a szı´vig hatol, az allegro ´to ´l az adagio ´ig emelkedik; ez a nagy komponista egyre sz˝ uku ¨ l˝ o ko ¨ro ¨kben mintegy ko ¨rbeja ´rja az emberi kebelt, amelynek me´lye´n egy e´rz˝ o szı´v lakik, mı´g ve´gu ¨ l ele´ri e´s elragadtatva maga ´hoz o ¨leli azt.”132 Jean Paul azonban megszakı´tja ezt a szı´vr˝ ol szo ´lo ´ tira ´da ´t, megszo ´lı´tja h˝ ose´t, s a hozza ´ inte´zett szavakban a megindult hangulat egyfajta ´abra ´ndos metafizika eleme´be fordul ´at: „Dra ´ga Viktor! Az emberben valami roppant va ´gy feszu ¨ l, amely me´g soha nem jutott el a beteljesu ¨ le´sig: nincs neve, keresge´li a ta ´rgya ´t; ´am mindaz, aminek nevezed, minden o ¨ro ¨m – ez mind nem az. (. . . ) Ez a roppant erej˝ u, feszı´t˝ o va ´gy emeli a magasba szellemu ¨ nket, de fa ´jdalmak ko ¨zepette: idelent, o ´ jaj! a fo ¨ldo ¨n fekve valami iszonyatos er˝ o vet a magasba, mint ´ m e va az epileptikusokat. A ´gyat, melynek semmi sem ke´pes nevet adni, hangszereinek hu ´ rja e´s hangja az emberi szellem sza ´ma ´ra megnevezi; a so ´va ´rga ´ssal teli szellem ezuta ´n me´g keser˝ ubben felsı´r e´s ke´ptelen er˝ ot venni maga ´n e´s jajongo ´ re´vu ¨ lettel odakia ´ltja a hangoknak: mindaz, amit ti megneveztek, bel˝ olem hia ´nyzik.”133 A romantikus zeneeszte´tika a ko ¨lt˝ oi www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 70 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
kimondhatatlansa ´g-toposzbo ´l sza ´rmazik: a zene azt fejezi ki, ´ s a romanamir˝ ol a szavak csak dadogva ke´pesek szo ´lni.134 E tikus zeneeszte´tika el˝ oto ¨rte´nete rege´nyekben o ¨lto ¨tt alakot: Moritz Andreas Hartknopfja ´ban e´s Jean Paul Hesperusa ´ban. Az a felfedeze´s, hogy a zene – me´gpedig mint ta ´rgy- e´s fogalomne´lku ¨ li hangszeres zene – egyfajta nyelven tu ´ li nyelv, ele´gge´ paradox mo ´don a nyelvben: a ko ¨lte´szetben fogalmazo ´dott meg. Semmi nem jogosı´t arra a felte´teleze´sre, hogy Jean Paul mido ¨ssze szavakba foglalt volna egy olyan eszte´tika ´t, amely a m˝ uvelt korta ´rsak tudata ´ban ma ´r kora ´bban is le´tezett; inka ´bb aza ´ltal, hogy megfogalmazta, maga teremtette meg. Ma ´s szavakkal: a zene´r˝ ol szo ´lo ´ irodalom nem puszta reflexe annak, ami a zenei gyakorlatban, a zeneszerze´sben, az interpreta ´cio ´ban e´s a befogada ´sban ve´gbemegy; ez az irodalom bizonyos e´rtelemben maga ´nak a zene´nek konstitutı´v mozzanata. Mert amennyiben a zene nem meru ¨ l ki az alapja ´ul szolga ´lo ´ akusztikai szubsztra ´tumban, amennyiben a zene csak az e´szlelt anyag kategoria ´lis megforma ´la ´sa re´ve´n jo ¨n le´tre, annyiban a befogada ´s katego ´riarendszere´nek a megva ´ltoza ´sa ko ¨zvetlenu ¨ l a dolognak maga ´nak az ´allaga ´ba nyu ´l bele. Azt a va ´ltoza ´st pedig, amely az 1790-es e´vekben a hangszeres zene felfoga ´sa ´ban ve´gbement, a „meghata ´rozatlansa ´g” „fense´geske´nt”, nem pedig „u ¨ resse´gke´nt” valo ´ e´rtelmeze´se´t, alapvet˝ onek nevezhetju ¨ k. A megho ¨kkent csoda ´lat sejtelemszer˝ u ´amulatta ´, a hangszeres zene „mechanika ´ja” „ma ´gia ´va ´” va ´lt. Az, hogy a zene tartalma egya ´ltala ´n nem, vagy csak bizonytalanul hata ´rozhato ´ meg, a szimfo ´nia allegro ´ja ´t – egy „meghato ´” cantabile´hez ke´pest – imma ´r nem hogy lefokozna ´, inka ´bb a magasba emeli. Most magasztalo ´ hangon szo ´lnak a zene´r˝ ol, ´am e magasztala ´s pa ´tosza ´t az irodalom ihleti: a ko ¨lt˝ oi kimondhatatlansa ´g-toposz ne´lku ¨ l hia ´nyzott volna a nyelv, amely re´ve´n fense´gesse´ vagy csoda ´ssa ´ min˝ osı´thet˝ o ´at a zeneileg zavarba ejt˝ o vagy u ¨ res. (Ahhoz, hogy Carl Philipp Emanuel Bach szimfo ´nia ´iro ´l egya ´ltala ´n zenei tapasztalatot szerezhessen, ma ´r Johann Abraham Peter Schulznak is a klopstocki o ´da ´k ko ¨lt˝ oi tapasztalata ´ra volt szu ¨ kse´ge.) Csaknem ugyanu ´ gy, mint Moritzna ´l e´s Jean Paulna ´l, Tieckne´l is egyes szo ¨vegekig men˝ oen e´rze´kelhet˝ o a bels˝ o ellentmonda ´s ako ¨zo ¨tt, amihez az ´ro ı ´ kapcsolo ´dik, e´s amire to ¨rekwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
71
szik: e´rezhet˝ o a „preromantikus” e´s a romantikus zeneeszte´tika ko ¨zo ¨tti meghasonla ´s. Szimfo´nia´k cı´m˝ u ´ra ı ´sa ´ban Tieck – a zeneszerz˝ o neve´nek emlı´te´se ne´lku ¨ l – Johann Friedrich Reichardt Macbeth-nyita ´nya ´t (vagy „szimfo ´nia ´ja ´t”) ´rja ı le, Gustav Becking szavaival „ezt az igazi Sturm und Drang-produktumot, amely ba ´rdolatlanul, daga ´lyosan, egyetlen tendencia megsza ´llottjake´nt, ko ¨zvetlenu ¨ l, megsemmisı´t˝ o mozzanatok ko ¨zbeiktata ´sa ne´lku ¨ l akar az e´rze´sre e´s az e´rze´kekre hatni.”135 ´ s Tieck ko E ¨lt˝ oi parafra ´zisa ugyanabbo ´l a szellemb˝ ol sza ´rmazik, mint az „allegorikus zenem˝ u” maga. Tieck – Becking kifejeze´se´vel – a zenei Sturm und Drangot „u ¨ nnepli”, „irigyli annak direkt hata ´slehet˝ ose´ge´t.”136 A zene´b˝ ol kihallani ve´lt borzalmak ko ¨lt˝ oi halmoza ´sa (egy pe´lda: „most a szem egy iszonyatos szo ¨rnyet pillant meg, amely la ´ncra verten komor barlangja ´ban kushad”137 ) Tieck korai korszaka ´nak ´ro ı ´i vila ´ga ´ra, a William Lowell mili˝ oje´re emle´kezteti az olvaso ´t. Ezzel szemben a szimfo ´nia ´nak abban az eszte´tika ´ja ´ban, amely a Macbeth-nyita ´ny leı´ra ´sa ´t megel˝ ozi, mit sem lehet e´rezni a „daga ´lyos” o ¨mlenge´sb˝ ol. Az elme´let inka ´bb zavartalanul romantikus, abban az e´rtelemben, hogy Tieck a zene´nek nem a ko ¨zvetlen, kihı´vo ´ – hevesen vagy szelı´den megindı´to ´– hata ´sa ´t helyezi el˝ ote´rbe, hanem az ´altala kiva ´ltott elragadtata ´st, amikor is a zene valamife´le mesterse´ges paradicsomba, E. T. A. Hoffmann Atlantisza ´ba vagy Dzsinniszta´nja ´ba ragad bennu ¨ nket, s „a m˝ uve´szet ´altal csoda ´latos mo ´don felfedezett” hangok valamife´le „o ¨nmaga ´e´rt valo ´ elku ¨ lo ¨nu ¨ lt vila ´got” alkotnak. Meglehet, a voka ´lis zene me´g „az emberi kifejeze´s analo ´gia ´in alapul”, s ennyiben „mindig is felte´teles m˝ uve´szet” marad; a hangszeres zene viszont az a m˝ uve´szet, amely „fu ¨ ggetlen e´s szabad to ¨rve´nyeit maga ´rja ı el˝ o maga ´nak; ja ´te´kosan e´s ce´l ne´lku ¨ l fanta ´zia ´l, s me´gis a legmagasabb rend˝ u ce´lt va ´ltja valo ´ra; kiza ´ro ´lag a maga homa ´lyos o ¨szto ¨neinek hı´vo ´ szava ´t ko ¨veti, s a maga ja ´tszi mo ´dja ´n me´gis azt fejezi ki, ami a legme´lyebb, a legcsoda ´sabb.”138 A m˝ uve´szet mint a „ve´gtelen” kifejeze´se az autono ´m, abszolu ´ t, a szo ¨vegek, funkcio ´k e´s affektusok „felte´telhez ko ¨to ¨ttse´ge´t˝ ol” megszabadult zene alakja ´ban tesz szert metafizikai me´lto ´sa ´gra. A „voltake´ppeni” romantikus zeneeszte´tika a hangszeres zene metafizika ´ja. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 72 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Hogy a hangszeres zene a kimondhatatlansa ´g-toposz ´altal u ¨ resen hagyott e´s a valo ´di valla ´sos emelkedettse´g sza ´ma ´ra fenntartott helyet tudta elfoglalni, az olyan jelente´keny hangszeres zene megle´te´t te´telezte fel, amelyhez az elme´let – ane´lku ¨ l, hogy inadekva ´t ditirambikus nyelve miatt nevetse´gesse´ va ´lt volna – egy ko ¨lt˝ oileg ihletett metafizika ´t tudott kapcsolni. Azokhoz a zeneeszte´tikai premissza ´khoz, amelyek Stamitz vagy Haydn szimfo ´nia ´inak alapja ´ul szolga ´ltak, a hangszeres zene romantikus elme´lete´nek nincs sok ko ¨ze. Griesinger ko ¨zle´se szerint szimfo ´nia ´iban Haydn „mora ´lis karaktereket” igyekezett ´abra ´zolni, a „ve´gtelen va ´gyakoza ´sro ´l” vagy a zenem˝ uve´szet Wackenroder e´s Tieck ´altal magasztalt „csoda ´iro ´l” neki sejtelme sem volt. Az viszont, hogy egya ´ltala ´n le´tezett rangos hangszeres zene – e´s hogy ez a zene, elte´r˝ oen Johann Sebastian Bach m˝ uveit˝ ol, a zenekedvel˝ o nagyko ¨zo ¨nse´g sza ´ma ´ra hozza ´fe´rhet˝ o volt –, ele´g volt ahhoz, hogy a zene´t, me´gpedig els˝ odlegesen a hangszeres, meghata ´rozatlan, szo ¨vegekkel vagy funkcio ´kkal empirikus, „ve´ges” felte´telhez ko ¨to ¨ttse´gek ko ¨ze´ nem szorı´tott zene´t maga ´val ragadja a kimondhatatlan pa ´tosza, ez a saja ´tszer˝ uen valla ´sos pa ´tosz. Az a te´tel, hogy a hangszeres zene´nek egy-egy „karaktert”, valamilyen hata ´rozott ko ¨rvonalu ´ e´thoszt kell ´abra ´zolnia, Heinrich Besseler felismere´se szerint139 az 1790 ta ´ja ´n lassacska ´n kialakulo ´ klasszikus zeneeszte´tika ko ¨zponti posztula ´tuma volt. Besseler Christian Gottfried Ko ¨rner A karakter´abra´zola´s a zene´ben cı´m˝ u, 1795-ben Schiller Horenje´ben megjelent tanulma ´nya ´ra hivatkozik; Ko ¨rner ebben a karaktert, az e´thoszt szembea ´llı´tja az affektussal, a pa ´tosszal. „Abban, amit le´leknek nevezu ¨ nk, ku ¨ lo ¨nbse´get teszu ¨ nk az ´allando ´ e´s az ´atmeneti ko ¨zo ¨tt, a le´lek e´s az indulatok ko ¨zo ¨tt, a karakter – e´thosz – e´s a szenvede´lyes lelkia ´llapot – pa ´tosz ko ¨zo ¨tt. Vajon ko ¨zo ¨mbo ¨s-e, hogy a zene´sz melyiket igyekszik ´abra ´zolni?140 A hiba ´s ve´gletek ko ¨rneri leı´ra ´sa mo ¨go ¨tt felsejlenek egyfel˝ ol a barokk, ma ´sfel˝ ol a Sturm und Drang stı´lustendencia ´i: egyfel˝ ol a style d’ une teneur, amely „egy egyedu ¨ la ´llo ´ lelkia ´llapotot ro ¨gzı´t” s eza ´ltal „egyhangu ´ va ´, fako ´va ´ e´s vontatotta ´” va ´lik, ma ´sfel˝ ol „a hangok ka ´osza”, amely „szenvede´lyek o ¨sszefu ¨ gge´stelen egyvelege´t fejezi ki”;141 a ke´t ve´glet ko ¨zo ¨tt a klasszikus zene – Ko ¨rner eszte´tikai-to ¨rte´netfilozo ´fiai www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
73
dialektika ´ja ennek igazola ´sa ´t ce´lozza – u ´ gy jelenik meg, mint „egyse´g a sokfe´lese´gben”: a karakter egyse´ge a szenvede´lyes lelkia ´llapotok sokfe´lese´ge´ben. Ludwig Tieck Szimfo´nia´k cı´m˝ u ´ra ı ´sa ne´gy e´vvel Ko ¨rner tanulma ´nya uta ´n, 1799-ben jelent meg a Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol cı´m˝ u ko ¨tetben. A „karakter” ko ¨rneri fogalma ´val Tieck szembea ´llı´totta a „ko ¨lt˝ oi” katego ´ria ´ja ´t, a romantikus zeneeszte´tika ´nak ezt a ko ¨zponti eszme´je´t, amely ege´szen Robert Schumannig vezet˝ o szerepet ja ´tszott az abszolu ´ t e´s a programzene´r˝ ol, valamint a zene m˝ uve´szi jellege´r˝ ol e´s trivialita ´sa ´ro ´l folytatott vita ´kban. A „ko ¨lt˝ oi kifejeze´s” egya ´ltala ´n nem arra utal, hogy a zene fu ¨ ggne a ko ¨lte´szett˝ ol, hanem valamennyi m˝ uve´szet ko ¨zo ¨s szubsztancia ´ja ´t jelo ¨li, amely me´g Tieck e´s Hoffmann szerint is a zene´ben, me´gpedig a hangszeres zene´ben testesu ¨l meg a legtiszta ´bban. A „ko ¨lt˝ oi” a m˝ uve´szet eszme´je, amelyben mint egyfajta plato ´ni idea ´ban az egyes jelense´geknek – hogy egya ´ltala ´n m˝ uve´szet legyen – re´szesedniu ¨ k kell. „Ezek a szimfo ´nia ´k olyan sokszı´n˝ u, sokre´t˝ u, kusza ´n bonyolult e´s sze´p kifejlet˝ u dra ´ma ´t ke´pesek megjelenı´teni, amilyet a ko ¨lt˝ o soha nem nyu ´ jthat sza ´munkra; ezek ugyanis rejtelmes nyelven a legrejtelmesebbet fedezik fel, nem fu ¨ ggenek a valo ´szı´n˝ use´g semmilyen to ¨rve´nye´t˝ ol, nem szu ¨ kse´ges semmilyen to ¨rte´nethez e´s semmilyen karakterhez kapcsolo ´dniuk, megmaradnak a maguk tiszta ´n ko ¨lt˝ oi vila ´ga ´ban.”142 A hangszeres zene teha ´t Tieck szerint e´ppen aza ´ltal „tiszta ´n ko ¨lt˝ oi”, hogy fu ¨ ggetlen az irodalomto ´l, nem to ¨rte´netet besze´l el e´s nem karaktereket fest le. Tieckne´l aligha besze´lhetu ¨ nk programzene´re, a zene „iro´ s a szila dalmiva ´ te´tele´re” ira ´nyulo ´ to ¨rekve´sr˝ ol. E ´rd ko ¨rvonalu ´ karakterek ´abra ´zola ´sa, amiben Haydn me´g a szimfo ´nia raison d’eˆtreje´t la ´tta, Tieckne´l u ´ gy jelenik meg, mint besz˝ uku ¨ le´s, amelynek hata ´lya alo ´l a „fu ¨ ggetlen” e´s „szabad” hangszeres zene igyekszik kivonni maga ´t.143 A „zeneileg ko ¨lt˝ oi” elme´lete Tieckne´l csaku ´ gy, mint ke´s˝ obb Schumann-na ´l az abszolu ´t zene eszte´tika ´ja. (A „valo ´szı´n˝ use´g to ¨rve´nyeit˝ ol” valo ´, itt posztula ´lt fu ¨ ggetlense´g, ba ´r e´szreve´tlenu ¨ l, az arisztotele´szi poe´tika egyik alapvet˝ o katego ´ria ´ja ´nak elvete´se´t ce´lozza, s a ko ¨lt˝ oise´g mibenle´te´vel kapcsolatos elke´pzele´sek megva ´ltoza ´sa ´ra utal. Mı´g Plato ´n a ko ¨lte´szet e´rte´ke´t az igaz vagy hamis kijelente´sek www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 74 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
logika ´ja ´n me´rte, azzal a ve´geredme´nnyel, hogy „a ko ¨lt˝ ok hazudnak”, addig Arisztotele´sz a modalita ´sok logika ´ja ´t ve´ve alapul, a ko ¨lte´szetet u ´ gy hata ´rozta meg, mint a lehetse´ges vagy a valo ´szı´n˝ u ´abra ´zola ´sa ´t, szemben a valo ´sa ´gossal vagy a szu ¨ kse´gszer˝ uvel. Az a ko ¨ru ¨ lme´ny, hogy Tieck ezzel szemben a ko ¨lt˝ oit nem valamilyen plauzibilisnek la ´tszo ´ fikcio ´ban – egy kitala ´lt „to ¨rte´net” „valo ´szı´n˝ use´ge´ben” – keresi, hanem egy olyan min˝ ose´gben, amely a hangszeres zene´ben mutatkozik meg a legzavartalanabbul, nem kevesebbet jelent, mint egy u ´j poetolo ´gia felva ´zola ´sa ´t: egy megva ´ltozott fogalom ko ¨rvonalaza ´sa ´t arro ´l, hogy mi teszi a ko ¨lte´szetet ko ¨lte´szette´. A romantikus poe´tika az abszolu ´ t zene eszme´je´b˝ ol, e´s megfordı´tva, az abszolu ´ t zene eszme´je a romantikus poe´tika ´bo ´l e´l.) Amit Tieck „poetikusnak” nevezett, az Hoffmann-na ´l „romantikust” jelent, a „tiszta ´n romantikus” pedig a „valo ´ban zeneiben” nyilva ´nul meg. Amike´nt Tieck, Hoffmann is megku ¨ lo ¨nbo ¨zteti egyma ´sto ´l az e´neket – „ahol az e´nekhez ta ´rsulo ´ ko ¨lte´szet szavak re´ve´n utal meghata ´rozott affektusokra” – e´s a hangszeres zene´t, amely „tiszta ´n romantikus” – megszabadult a karakterek e´s affektusok felte´telhez ko ¨to ¨ttse´geit˝ ol e´s korla ´tozottsa ´gaito ´l –; uto ´bbi az e´letb˝ ol a ve´gtelen birodalma ´ba vezet ´at bennu ¨ nket.”144 A karakter- vagy affektusa ´bra ´zola ´s (ez a ke´t fogalom a romantikus zeneeszte´tika ´ban – nem u ´ gy, mint Ko ¨rnerne´l – gyakran egyma ´sba folyik, mert ku ¨ lo ¨n-ku ¨ lo ¨n nem gondolja ´k ˝ket, mert csupa ve´gig o ´n annak a so ¨te´t ha ´tte´rnek a re´szei, amelyb˝ ol a „ko ¨lt˝ oi” eszme´je kiemelkedik), vagyis a hangszeres zene valamilyen ve´geshez e´s elhata ´rolthoz to ¨rte´n˝ o ro ¨gzı´te´se, amit Tieck e´s Hoffmann inadekva ´tnak e´rzett, Hans Georg Na ¨geli El˝oada´sok a zene´r˝ol, figyelembe ve´ve a diletta´nsokat cı´m˝ u, 1826-ban megjelent m˝ uve´ben mint pole´mia ta ´rgya jelenik meg, egy olyan pole´mia ta ´rgya, amelynek hevesse´ge e´s indulatossa ´ga didaktikus – „a diletta ´nsokat figyelembe vev˝ o” – megalapoza ´sra va ´rt. „Ba ´rmily gyakran e´ltek is a karakter szo ´val a zene vonatkoza ´sa ´ban” [a zene itt mindig hangszeres zene´t jelent], „mindig visszae´ltek vele. Ahol egy zenem˝ u meghata ´rozott karaktere´r˝ ol besze´ltek vagy akartak besze´lni, ott mindig a leghoma ´lyosabb mo ´don tette´k ezt; ´gy ı azta ´n me´g abban sem tudtak egyezse´gre jutni, hogy egy adott zenewww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
75
m˝ uben tulajdonke´ppen mi is a karakterisztikus.”145 Na ¨geli a hangszeres zene´t „formaja ´te´knak” tekinti, s ebb˝ ol a formaja ´te´kbo ´l sza ´m˝ uzve vannak az „affektusok” e´s a „szemle´letek”, a karakterisztikus e´s a ke´pszer˝ u. „Minden ku ¨ lo ¨no ¨s affektust, az ˝ zni a le´lekb˝ affektusok mindenfe´le kevere´ke´t ki kell u ol; el kell takarni mindenfe´le esetleges szemle´letet.”146 A „karakterisztikus” ugyanolyan verdikt ala ´ esik, mint a „programszer˝ u”: nem „ko ¨lt˝ oi”, nem „poe´tikus”. A romantika „poe´tiza ´lo ´” hermeneutika ´ja ´t, azt a kı´se´rletet, hogy dadogo ´ szavakba foglalja ´k azt, ami kivonja maga ´t a szavak hata ´lya alo ´l, egyszer˝ uen fe´lree´rti az, aki karakterek meghata ´roza ´sa ´nak tekinti, ahogyan ezt Hermann Kretzschar tette, vagy e´ppense´ggel „ezoterikus programok” va ´zlata ´t keresi benne, ahogyan erre Arnold Schering va ´llalkozott. Az a to ¨rekve´s, hogy a kimondhatatlant me´giscsak kimondja ´k, nemritka ´n az ilyen kı´se´rlet hasztalansa ´ga ´nak beismere´se´vel kezd˝ odik; az els˝ o mondat a ko ¨vetkez˝ o mondatok vissza´ s mi sem lenne te´vesebb, mint ve´tele´t foglalja maga ´ban. E egy olyan exege´ta ´ro ´l, amilyen Tieck vagy E. T. A. Hoffmann volt, azt felte´telezni, hogy ko ¨lt˝ oi va ´zlata ´t a zene „rejtett e´rtelme´nek” tartja: olyan „szo ¨vegnek”, amelyet a hangok „rejtjeleznek”. Az viszont, hogy a „ko ¨lt˝ oi” magyara ´zata ´ra – minden ilyen va ´llalkoza ´s elvi ele´gtelense´ge´nek tudata ´ban – egya ´ltala ´n kı´se´rletet tettek, ma ´sfel˝ ol azt jelzi, hogy a „tiszta ´n poe´tikus” m˝ uve´szet eszme´je´nek megvalo ´sula ´sake´nt felfogott abszolu ´ t zene nem meru ¨ lt ki abban, hogy forma e´s szerkezet legyen. Paradox megfogalmaza ´sban: olyan to ¨bbletet foglalt maga ´ban, amelyben az ilyen zene le´nyege´t sejtette´k. „Me´gis, mily szavakat hı´vjak segı´tse´gu ¨ l, hogy e´rze´keltessem az er˝ ot, amellyel a mennyei zene, megannyi hangja ´val, csa ´bos hangzataival, szı´vu ¨ nket birtokba veszi? Angyali jelenle´te ko ¨zvetlen kapcsolatot le´tesı´t a le´lekkel, s az e´g lehelete´t ´ , mint zu ´arasztja maga ´bo ´l. O ´ dul ala ´, mint o ¨mlik vissza abban a pillanatban minden boldogsa ´gnak minden emle´ke amaz egyetlen momentumba, mint teru ¨ l sze´t a vende´g el˝ ott minden nemes e´rze´s, minden nagyszer˝ u e´rzu ¨ let! Mily gyorsan vernek gyo ¨keret a hangok bennu ¨ nk, vara ´zslatos gabonasze´ s azta mekhez hasonlatosan! E ´n la ´thatatlan t˝ uzer˝ ovel ru ¨ gyezik e´s kibomlik minden; abban a szent pillanatban ezernyi www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 76 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
csoda ´s vira ´ga ´val, felfoghatatlanul ku ¨ lo ¨no ¨s szı´neivel egy ege´sz liget kezd susogni fele´nk; a levelekben, a fa ´k lombkorona ´in gyermekkorunk e´s a re´gmu ´ lt ja ´tszik tre´fa ´lkozva velu ¨ nk. Majd egyszer csak izgalom fut ve´gig a vira ´gokon; egyma ´sra borulnak, szı´n vet szikra ´t a szı´nen, fe´ny csillan fel a fe´nyen, e´s minden fe´ny, szikraa ´r, sziva ´rva ´nysuga ´r u ´ j fe´nyt, u ´ j suga ´rza ´st csal el˝ o.”147 Tieck „poe´tiza ´lo ´” va ´zlata, ez a pro ´zako ¨lteme´ny, amely egy zenem˝ uvet igyekszik „megragadni”, „sze´p kuszasa ´ga” re´ve´n ku ¨ lo ¨nbo ¨zik ba ´rmely „programto ´l” vagy „karakterisztika ´to ´l”, a metafora ´kat cserebere´lve e´s a valo ´sa ´g legta ´volabbi ´ s me´gis, e´ppen az o teru ¨ leteit kapcsolva o ¨ssze. E ¨nke´ny, a fe´ktelen imagina ´cio ´, amellyel Tieck a pro ´zai logika ´t megse´rti, teszi az exege´zist olyan ko ¨lt˝ oi szo ¨vegge´, amely az olvaso ´val megsejteti: az abszolu ´ t zene hallgato ´ja ´nak ku ¨ lo ¨nleges tapasztalatban van re´sze; ez a tapasztalat egy-egy pillanatra legy˝ uri, maga ´val ragadja a hallgato ´t, de tarto ´san nem ro ¨gzı´thet˝ o. A zenei benyoma ´s mulando ´, de ellena ´llhatatlan; a ko ¨lt˝ oi parafra ´zis maradando ´, de nem ele´gse´ges. Ellente´tben a formalista eszte´tika ´val, amely abszolu ´ t zene e´s poe´tiza ´lo ´ vagy programszer˝ u intencio ´k ko ¨zo ¨tt hu ´ zza meg a hata ´rt, nem pedig abszolu ´ t, ko ¨lt˝ oi zene e´s programzene vagy karakterisztikus zene ko ¨zo ¨tt, az igazi romantikus eszte´tika az abszolu ´ t zene´t u ´ gy fogta fel, mint a „tiszta ´n ko ¨lt˝ oi” ´ s a ko eszme´je´nek megvalo ´sula ´sa ´t. E ¨lt˝ oise´g ellente´te Tieckne´l csaku ´ gy, mint a Jean Paulhoz kapcsolo ´do ´ Schumann-na ´l, a pro ´zaisa ´g. Az igaza ´n „abszolu ´ t” zene ko ¨rvonalai a pro ´zaisa ´g tagada ´sa ´ban rajzolo ´dnak ki; a zene mindig akkor sza ´mı´tott pro ´zainak, amikor olyan zene´n kı´vu ¨ li ce´loknak vetette ala ´ maga ´t, amelyek vesze´lyeztette´k metafizikai me´lto ´sa ´ga ´t, amikor az u ¨ res – zeneszerz˝ oi vagy el˝ oado ´i – virtuozita ´s te´vu ´ tja ´ra le´pett, amikor kicsinyes hangfeste´szetet ko ¨vetel˝ o programokto ´l tette fu ¨ gg˝ ove´ maga ´t, avagy amikor ko ¨znapi e´rze´sek kifejeze´se´re te´kozolta ereje´t. Ma ´s szavakkal: a zeneileg kifejezett sentiment a funkcionalita ´ssal e´s a programszer˝ use´ggel vagy karakterfeste´szettel egyu ¨ tt a trivialita ´s gyanu ´ ja ´ba keveredett. Amit Novalis a ko ¨lte´szetr˝ ol mond, az e´rve´nyes a zene´re is, amelyben u ´ gy ve´lte´k, hogy a legtiszta ´bban fejez˝ odik ki a „ko ¨lt˝ oi” eszme´je: „Sza ´momra vila ´gos, hogy affektusokat a ko ¨lte´szet nem ´abra ´zolhat. Az affektus teljesse´ggel fata ´lis www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
77
´ s Friedrich Schlegel, aki to valami, mint a betegse´g.”148 E ¨rede´keiben nyersen kimondta azt, amit ma ´sok hosszu ´ e´rtekeze´sekben csak te´tova ´n ko ¨rvonalaztak: a zene´t „mindo ¨ssze az e´rze´s nyelve´nek” tekint˝ o felfoga ´sban „az u ´ gynevezett terme´szetesse´g [Natu ¨ rlichkeit] lapos ne´z˝ opontja ´t” ve´lte felfedezni. „Egyesek furcsa ´nak e´s nevetse´gesnek tala ´lja ´k, ha a zeneszerz˝ ok a kompozı´cio ´kban tala ´lhato ´ gondolatokro ´l besze´lnek (. . . ). Akinek azonban e´rze´ke van az o ¨sszes m˝ uve´szet e´s tudoma ´ny csoda ´s affinita ´sa ira ´nt, az ezt a dolgot nem az u ´ gynevezett terme´szetesse´g lapos ne´z˝ opontja szerint fogja megı´te´lni, amely szerint a zene mindo ¨ssze az e´rze´sek nyelve, hanem elismeri, hogy minden tiszta ´n hangszeres zene bizonyos e´rtelemben a filozo ´fia fele´ hajlik.”149 Meglep˝ onek t˝ unhet, hogy Schlegel a racionalizmus elleni kito ¨re´st – a „lapos” e´s az „u ´ gynevezett terme´szetesse´g” szavak fe´lree´rthetetlenu ¨ l a racionalizmus ellen ira ´nyulnak – az e´rze´seszte´tika elleni tiltakoza ´ssal kapcsolja o ¨ssze, hiszen az a ve´lekede´s, miszerint a romantikus eszte´tika – e´pp fordı´tva – e´rze´seszte´tika, a racionalista eszte´tika pedig struktu ´ raeszte´tika volt (vagy az kell hogy legyen), azon makacs eszmeto ¨rte´neti el˝ o´te ı ´letek ko ¨ze´ tartozik, amelyek gyo ¨ke´rzete olyan me´ly, hogy kiirta ´sukra a to ¨rte´ne´szeknek alig van ese´lyu ¨ k. Amennyiben azonban romantikus zeneeszte´tika ´n a romantikusok zeneeszte´tika ´ja ´t e´rtju ¨ k, ez mint a hangszeres zene eszte´tika ´ja legala ´bb annyira ta ´vol van az e´rze´seszte´tika ´to ´l, amellyel u ´ jra e´s u ´ jra o ¨sszete´vesztik, mint a hanslicki formalizmusto ´l. (A Hanslick nyaka ´ba varrt dichoto ´ma a XIX. sza ´zad eleje´n inadekva ´t.) Az e´rze´seszte´tika nem ma ´s, mint az e´rze´ssel teli ta ´rsı´ta ´sa az egyszer˝ uvel e´s terme´szetessel: az az elva ´ra ´s, hogy a zeneszerz˝ o vagy az el˝ oado ´ a zene u ´ tja ´n o ¨nmaga ´t fejezze ki, hogy „saja ´t lelke´t lehelje hangokba” abbo ´l a ce´lbo ´l, hogy hallgato ´iban szimpa ´tia ´t, egyu ¨ tte´rze´st keltsen, ma ´s szavakkal: az az elva ´ra ´s, hogy a zene eszko ¨z legyen valamilyen nemkonvencia ´lis, „a ´ltala ´nos emberi”, „el nem idegenedett” ta ´rsas ´ rze´seszte´tika e´let e´s ta ´rsadalom „kim˝ uvele´se´re”. E ´n ta ´rsadalomto ¨rte´netileg olyan polga ´ri eszte´tika ´t kell e´rtenu ¨ nk, amely csaknem e´rintetlen maradt a felvila ´gosoda ´s, a szentimentalizmus, a Sturm und Drang, a popula ´ris romantika e´s a biewww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 78 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
dermeier eszmeto ¨rte´neti ku ¨ lo ¨nbse´geit˝ ol. Ma ´r a XVIII. sza ´zad eleje´n ilyen megfogalmaza ´st kapott Dubos abbe´ Kritikai reflexio´k cı´m˝ u ´ra ı ´sa ´ban: „Ahogyan a feste´szet a terme´szet forma ´it e´s szı´neit uta ´nozza, ugyanu ´ gy uta ´nozza a zene a hangokat, a hangsu ´ lyokat, a so ´hajokat, az e´nekhangok modula ´cio ´it, ro ¨viden szo ´lva mindazon hangokat, amelyek re´ve´n maga a terme´szet fejezi ki az e´rze´seket e´s szenvede´lyeket.”150 Ma ´sre´szt az az ide´zetsor, amellyel Hanslick 1854-ben „az ideje´tmu ´ lt e´rze´seszte´tika” elleni vitairata ´nak els˝ o fejezete´t leza ´rta,151 azt bizonyı´tja, hogy az e´rze´seszte´tika ege´szen a XIX. sza ´zad ve´ge´ig to ¨retlenu ¨ l le´tezett. Ezzel szemben a hangszeres zene romantikus elme´lete metafizika, olyan metafizika, amely az e´rze´seszte´tika, vagy legala ´bbis annak popula ´ris va ´ltozatai ellene´ben fejl˝ odo ¨tt ki. Schlegel a zenei forma ´t a filozo ´fiai medita ´cio ´hoz hasonlı´tja, hogy mege´rtesse: a forma – szellem, nem pedig valamilyen affektusa ´bra ´zola ´s vagy e´rze´skifejeze´s puszta burka. A romantika ´ban – a valo ´di, hiteles, nem pedig a trivia ´lis e´rtelemben vett romantika ´ban – az egyszer˝ uvel a m˝ uve´szi-m˝ uvi „sze´p kuszasa ´ga ´t” szegezik szembe, a terme´szetessel a csoda ´sat, a ta ´rsas e´rze´skultusszal a metafizikai sejte´st, amely az o ¨nmaga ´ro ´l e´s a vila ´gro ´l megfeledkez˝ o kontempla ´cio ´ sora ´n jut a maga ´nyos embernek oszta ´lyre´szu ¨ l. A polga ´ri e´rze´skultu ´ ra ´ban a zene mint az e´rzelmek nyelve vetette meg a rokonszenv e´s a ta ´rsas szellem alapjait; ha viszont Novalis e´s Friedrich Schlegel ett˝ ol az e´rze´skultu ´ ra ´to ´l elfordult, ha vele polemikusan lesza ´molt, akkor e´lesen elutası´to ´ gesztusuk jellemz˝ o ugyan a romantikus eszte´tika ´ra, ´am csupa ´n sze´ls˝ ose´ges kifejez˝ ode´se a romantikus eszte´tika alaptendencia ´ja ´nak, annak a tendencia ´nak, amely ma ´sfe´le kifejeze´smo ´dot is megengedett. August Wilhelm Schlegel pe´lda ´ul ebben a ke´rde´sben, mint ´altala ´ban is, visszafogottan e´s ko ¨zvetı´t˝ o szellemben nyilva ´nı´tott ve´leme´nyt. Mı´g Novalis olykor az undorig men˝ o fe´le´nkse´get e´rezve az e´rze´sbeli ta ´rsas szellem ira ´nt, u ´ gy irto ´zott az affektusokto ´l, mint valami betegse´gt˝ ol, amelyek megfert˝ ozhetik, addig August Wilhelm Schlegel besze´l ugyan „materia ´lis szennyr˝ ol”, ´am a zene´nek katartikus hata ´st tulajdonı´t. „A zene a szenvede´lyeket mintegy megtisztı´tja a ra ´juk rakodo ´ materia ´lis szennyt˝ ol, mivel www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
79
ta ´rgyakra valo ´ vonatkoza ´suk ne´lku ¨ l, puszta ´n forma ´juk sze˝ket, s hagyja, hogy fo rint, bels˝ o e´rze´ku ¨ kben ´abra ´zolja o ¨ldi burkuk levete´se uta ´n tiszta ´bb e´terben le´legezzenek.”152 Hogy a zene re´ve´n „puszta ´n forma ´juk szerint” fejez˝ odnek ki az e´rze´sek vagy affektusok, az ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o megfogalmaza ´sokban e´s va ´ltakozo ´ hangsu ´ lyokkal a XIX. sza ´zadban eszte´ti´ m ugyanaz a premissza, a zeneileg ´abra kai ko ¨zhely volt. A ´zolt e´rze´sek ta ´rgyne´lku ¨ lise´ge´nek e´s fogalomne´lku ¨ lise´ge´nek te´tele ellente´tes ira ´nyu ´ e´s egyma ´snak ellentmondo ´ ko ¨vetkeztete´sek levona ´sa ´t tette lehet˝ ove´. Hogy a zene csak „in abstracto”, mintegy ´arnyszer˝ uen ke´pes az e´rzelmeket megragadni, Arthur Schopenhauert nem akada ´lyozta abban, hogy do ¨nt˝ o mozzanatke´nt az e´rze´skifejeze´st – e´s ne a zenei forma ´t – hangsu ´ lyozza: a zene ta ´rgya szerinte az affektusok foglalatake´nt felfogott „akarat”, a vak o ¨szto ¨n e´s to ¨rekve´s, amelyben a vila ´g jelense´gei mo ¨go ¨tt rejl˝ o „maga ´nvalo ´t” felfedezni ve´lte. Na ´la teha ´t az absztraktsa ´g nem hogy fogyate´kossa ´g lenne, e´ppense´ggel garancia, hogy a zeneileg ´abra ´zolt e´rze´sek nem tapadnak a vila ´g empirikus jelense´geihez, hanem e jelense´gek metafizikus le´nyege´ig nyomulnak el˝ o. A ta ´rgyne´lku ¨ lise´g mozzanata ´nak ko ¨zvetı´te´se´vel a XVIII. sza ´zad e´rze´seszte´tika ´ja ´gy ı ´atfordul a metafizikaiba. A zene „soha nem a jelense´get, hanem egyedu ¨ l a bels˝ o le´nyeget fejezi ki, minden jelense´g maga ´nvalo ´ja ´t, maga ´t az akaratot.” Amit kifejez, az „e´ppen eze´rt nem ez vagy az az egyedi e´s meghata ´rozott o ¨ro ¨m, ez vagy az a szomoru ´ sa ´g vagy fa ´jdalom, vagy iszonyat, vagy ujjonga ´s, vagy vida ´msa ´g, vagy lelki nyugalom, hanem az o ¨ro ¨m, a szomoru ´ sa ´g, a fa ´jdalom, az iszonyat, a vida ´msa ´g, a lelki nyugalom maga, bizonyos me´rte´kben in abstracto, ezek le´nyegi oldala, minden melle´kes ne´lku ¨ l, teha ´t a mindezeket kiva ´lto ´ motı´vumok ne´lku ¨ l.153 Ami Schopenhauerne´l a „le´nyegi”, az Eduard Hanslickne´l „le´nyegtelenne´” lefokozva jelenik meg. A zenei kifejeze´s ta ´rgyne´lku ¨ lise´ge e´s absztraktsa ´ga Hanslick sza ´ma ´ra azt jelenti, hogy a zene az e´rze´sek „dinamikus” jellege´re korla ´tozott marad. „Nem a szerelmet tudja leı´rni, hanem csupa ´n egy olyan mozga ´st, amely a szerelemne´l, de ba ´rmely ma ´sik affektusna ´l el˝ ofordulhat, azonban mindig csak azt, ´ s Hanslick ko ami jellege´nek le´nyegtelen oldala.”154 E ¨zponti, a zeneeszte´tikai „formalizmust” megalapozo ´ e´rve azt mondja, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 80 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
hogy egy meghata ´rozatlan, differencia ´latlan e´rze´sdinamika nem lehet egy meghata ´rozott, differencia ´lt zenei forma eszte´tikai szubsztancia ´ja e´s raison d’eˆtreje. (Schopenhauer ugyanazt a proble´ma ´t szerette volna megoldani, mint Hanslick: azt a proble´ma ´t, hogy a zenei kifejeze´s ta ´rgyne´lku ¨ lise´ge hogyan viszonyul a zenei forma meghata ´rozottsa ´ga ´hoz; ´am a Hanslicke´val ellente´tes eredme´nyre jutott: „A zene ´altala ´nossa ´ga nem az absztraktsa ´g u ¨ res ´altala ´nossa ´ga, hanem ege´szen ma ´s jelleg˝ u: ´athato ´an vila ´gos meghata ´rozottsa ´ggal pa ´rosul. Ebben a geometriai alakzatokhoz hasonlı´t.”155 A szerkezet „a ´thato ´ ´altala ´nossa ´ga ´nak” e´s a kifejeze´s „a ´thato ´ ´altala ´nossa ´ga ´nak” korrela ´cio ´ja azonban Schopenhauerne´l puszta kijelente´s marad.) Az e´rze´seszte´tika schopenhaueri va ´ltozata ´t, azt a te´telt, hogy egy zeneileg kifejezett affektus az absztraktsa ´g re´ve´n – ta ´rgyakto ´l e´s motiva ´cio ´kto ´l valo ´ elva ´la ´sa ko ¨vetkezte´ben – metafizikai me´lto ´sa ´gra tesz szert, u ´ gy t˝ unik, Wackenroder inspira ´lta. Wackenroderne´l azonban az „akarat” rezigna ´lt, komor szı´nezet˝ u metafizika ´ja helyett a „m˝ uve´szetvalla ´s” jegye´ben le´trejo ¨tt eszte´tikai „a ´hı´tat” az, aminek kontextusa ´ban az e´rze´sek „in abstracto” zenei kifejeze´se´nek gondolata filozo ´fiai jelente´st kap. Az e´rze´sek o ¨nfeledt – a zene´re e´s annak jelente´se´re o ¨sszpontosulo ´, nem a saja ´t lelku ¨ nk esetleges rezdu ¨ le´seibe meru ¨ lt – eszte´tikai kontempla ´cio ´ sora ´n ta ´rulnak fel; eze´rt hogy a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szetbe” egya ´ltala ´n bebocsa ´ta ´st nyerjenek, szila ´rd ko ¨rvonalu ´ , szavakkal meghata ´rozott affektus voltukban meg kell hogy sz˝ unjenek. „Ha a szı´vu ¨ nket beha ´lo ´zo ´ idegsza ´lak megannyi bels˝ o rezdu ¨ le´se – az o ¨ro ¨m remege´se, az elragadtata ´s fella ´ngola ´sa, az o ¨neme´szt˝ o szeretet e´s ima ´dat lu ¨ ktete´se – egyetlen felkia ´lta ´ssal sze´trobbantja a szavak nyelve´t, az indulatokto ´l tu ´ lhevu ¨ lt szı´vnek ezt a sı´rboltja ´t, akkor, csakis akkor, idegen e´gbolt alatt, szelı´d ha ´rfahangok rezge´se´nek forma ´ja ´ban, mint valami tu ´ lvila ´gi e´letben, megdics˝ ou ¨ lt sze´pse´gben jo ¨nnek u ´ jra el˝ o e bels˝ o rezdu ¨ le´sek, mintegy angyalalakban u ¨ nnepelve felta ´mada ´sunkat.156 A szavak ne´lku ¨ li, hangszeres zene itt u ´ gy jelenik meg, mint az e´rze´sek megva ´lta ´sa, kiszabadı´ta ´sa a voka ´lis, szavakhoz ko ¨to ¨tt zene be´klyo ´ibo ´l. Aza ´ltal, hogy „az u ´ gynevezett e´rze´seket” (Wacwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
81
kenroder e´rezhet˝ oen elhata ´rolja maga ´t a szentimentalizmusto ´l e´s annak ta ´rsasa ´gi e´rze´skultu ´ ra ´ja ´to ´l) „leva ´lasztjuk a fo ¨ldi le´teze´snek, z˝ urzavara ´ro ´l e´s kusza szo ¨vede´ke´r˝ ol, amelybe belekeveredtek, e´s sze´p emle´kek forma ´ja ´ban adjuk el˝ o, a maguk ˝ket”157 – csakis aza mo ´dja ´n meg˝ orizve o ´ltal tesznek szert eszte´tikai, vagy ami Wackenroderne´l ugyanaz: m˝ uve´szeti-valla ´si jelent˝ ose´gre. „Sza ´munkra ezek a szı´vu ¨ nkben u ´ j e´letre ta ´mado ´ e´rze´sek ne´melykor oly pompa ´snak, oly egyszer˝ unek t˝ unnek, ˝ket. hogy mint ereklye´ket e´rte´kes monstrancia ´kba za ´rjuk o (. . . ) Az e´rze´sek ilyesfajta meg˝ orze´se´re ma ´rmost ku ¨ lo ¨nfe´le sze´p tala ´lma ´nyok jo ¨ttek le´tre; ´gy ı keletkezett valamennyi ´ n azonban mindezen tala sze´pm˝ uve´szet. E ´lma ´nyok ko ¨zo ¨tt a zene´t tartom a legcsoda ´latosabbnak, mivel ez a m˝ uve´szet emberfeletti mo ´don ´abra ´zolja az emberi e´rze´seket.”158 Wackenroder „szakraliza ´lta” a zenei e´rze´skifejeze´st, s ez bela ´thatatlan ko ¨vetkezme´nyekkel ja ´rt a XIX. sza ´zad zeneeszte´tika ´ja ´ra ne´zve. Ma ´sre´szt viszont felme´rhetetlen magassa ´gokba emele´su ¨ k az e´rze´seket olyannyira messzire ta ´volı´totta eredetu ¨ kt˝ ol, hogy a Wackenrodert a szentimentalizmusto ´l elva ´laszto ´ ˝t az olyan, metafizita ´volsa ´g alig t˝ unik kisebbnek, mint az o kai „fele´pı´tme´nnyel” rendelkez˝ o formaeszte´tika ´to ´l elva ´laszto ´ ta ´volsa ´g, amilyet a XX. sza ´zadban Ernst Kurth proklama ´lt. Mindenesetre a szentimentalizmus hagyoma ´nya ´n felu ¨ lemelked˝ o m˝ uve´szetvalla ´si „emelkedettse´get” a polga ´ri e´rze´skultu ´ ra – amelynek szentimentalita ´sa a klasszikus-romantikus korszakban is tova ´bb hatott e´s a biedermeierben folytato ´dott – a XIX. sza ´zadban e´pu ¨ letes dı´szletke´nt ´atvette. A hangszeres zene wackenroderi eszte´tika ´ja ´ban az abszolu ´ t zene teha ´t u ´ gy jelenik meg, mint a ve´gtelense´g sejte´se, ahogyan a ve´gtelense´g egy e´rze´s sza ´ma ´ra felta ´rul – egy e´rze´s sza ´ma ´ra, amely o ¨nmaga ´ban, a materia ´lis szennyt˝ ol ku ¨ lo ¨nva ´lasztva ma ´r valla´s. Ezt az eszte´tika ´t Karl Wilhelm Ferdinand Solger e´s Christian Hermann Weisse ma ´r a dialektikus filozo ´fia nyelve´re fordı´totta le. Az eszte´tikai filozo ´fe´ma nyomate´kos ige´nye´t, amelyben a m˝ uve´szetvalla ´s e´s az e´rze´svalla ´s ´athatotta egyma ´st, ez a nyelv nem hogy elfojtotta volna, inka ´bb me´g fokozta, amennyiben imma ´r tudoma ´nyke´nt prezenta ´lt egy olyan doktrı´na ´t, amely m˝ uvelt megvet˝ oi ko ¨re´ben159 legfeljebb ko ¨lte´szetke´nt lehetett menthet˝ o. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 82 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Solger 1819-ben tartott, majd hala ´la uta ´n, 1828-ban nyomtata ´sban megjelent Eszte´tikai el˝oada´saiban abbo ´l a herderi megsejte´sb˝ ol indul ki, hogy „a hang u ´ tja ´n az ´altala ´nos le´lek, a le´tez˝ o dolgok le´teze´se´nek egyszer˝ u fogalma” fejez˝ odik ki.160 „Mindazona ´ltal a zene nem puszta ´n a ku ¨ lo ¨no ¨s e´rze´sek kifejeze´se´re szolga ´l; ezek mint pillanatnyi ´allapotok semmik, a m˝ uve´szet sza ´ma ´ra csak valamilyen egyse´gbe kapcsola ´suk re´ve´n lehetnek valamik. A pillanatnyi ´allapotnak eze´rt az emberi le´lek egyszer˝ use´ge´vel kell telı´t˝ odnie.” Hogy az egyma ´st va ´ltogato ´ e´rzelmi rezdu ¨ le´sek sokfe´lese´ge´nek a karakter egyse´ge´n kell alapulnia, mert ku ¨ lo ¨nben nem teljesu ¨ l az eszte´tika – egyben az etika – ko ¨zponti posztula ´tuma: ez a klasszikus zeneeszte´tika ko ¨rneri va ´zlata ´ra emle´keztet, amely a pa ´tosz ´ m Solger felemelkede´se e´s az e´thosz ellente´te´b˝ ol indult ki. A a m˝ uve´szetvalla ´s jellegzetes emfa ´zisa ´nak szintje´re: romantikus o ¨ro ¨kse´g. A zene „egyre´szt a le´lek bels˝ o e´rze´se [Fu ¨ hlen], ma ´sfel˝ ol a ku ¨ lo ¨no ¨s e´rze´s [Empfindung] kifejeze´se. Ha ez a kett˝ o bens˝ ose´gesen ´athatja egyma ´st, akkor eza ´ltal az eszme´t ´abra ´zolja, mivel a zene´t mindig mint az ´altala ´nost, ezt pedig egyben mint pillanatnyi ´allapotot e´rze´kelju ¨ k.” Az „eszme” a dialektikus filozo ´fia nyelve´n az ´altala ´nos e´s a ku ¨ lo ¨no ¨s ko ¨zvetı´te´se´t jelenti. „A le´lek bels˝ o e´rze´se” viszont, u ´ gy t˝ unik, Solger sza ´ma ´ra ugyanu ´ gy, mint Schleiermacher sza ´ma ´ra, az a hely, ahol a valla ´s konstitua ´lo ´dik: mint o ¨nmaga ´ba me´lyede´s re´ve´n megvalo ´sulo ´ felmagasoda ´s. Mert aligha magyara ´zhato ´ ma ´ske´nt a „bels˝ o e´rze´st˝ ol” mint o ¨ntudatto ´l „az o ¨ro ¨kke´valo ´ jelenle´te´nek” e´rze´se´hez vezet˝ o ´atmenet. „I´gy a zene a jelense´g momentuma ´n ´at az o ¨ro ¨kke´valo ´ jelenle´te´be ke´pes helyezni bennu ¨ nket, mivel e´rze´su ¨ nket az eleven eszme egyse´ge´be oldja. (. . . ) A zene saja ´t tudatunkat az o ¨ro ¨kke´valo ´ e´szlele´se´be oldja. A zene voltake´ppeni, le´nyegi haszna ´lata enne´lfogva a valla ´si haszna ´lat.”161 Amit Ko ¨rner „e´thosznak” nevezett – az a kapocs, amely egybefogja az e´rze´s zeneileg kifejezett pillanatnyi rezdu ¨ le´seit –, az Solgerne´l a m˝ uve´szet ´altal ko ¨zvetı´tett e´s „a le´lek bels˝ o e´rze´se´ben” gyo ¨kerez˝ o valla ´si tapasztalatta ´ va ´lt. Weisse 1830-ban kinyomtatott m˝ uve´ben, Az eszte´tika rendszere´ben az abszolu ´ t hangszeres zene fejezi ki a legmegfoghato ´bban, teszi e´rze´kelhet˝ ove´ az o ¨na ´llo ´sa ´ga ´nak e´s felszabadultsa ´ga ´nak tudata ´ra e´bredt „modern szellemet.” „A szellem www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
´rze´seszte´tika ´es metafizika 4. E
83
elevense´ge a hangszeres zene´ben a maga saja ´tos alakja ´ban mutatkozik meg, abban az alakban, amely ku ¨ lo ¨nbo ¨zik a sze´pse´g vila ´ga ´hoz ke´pest ha ´tra ´nyban le´v˝ o ku ¨ lo ¨no ¨sse´gt˝ ol.” (Az affektust mint „sze´p affektust” maga mo ¨go ¨tt hagyo ´ „ku ¨ lo ¨no ¨sse´g” Weisse´ne´l – ugyanu ´ gy, mint Schopenhauerne´l – az e´rze´sek empirikus, ve´ges felte´teleit, ta ´rgyait e´s motiva ´cio ´it jelo ¨li.) „A szellem elevense´ge ma ´rmost ebben a m˝ uve´szetben u ´ gy nyilva ´nul meg, mint szakadatlan ide-odaringa ´s vagy hulla ´mza ´s a ke´t ellente´tes po ´lus, a szomoru ´ sa ´g e´s az o ¨ro ¨m, vagy a panaszkoda ´s e´s az ujjonga ´s ko ¨zo ¨tt.” (Ma ´r Na ¨geline´l, 1826ban, ne´gy e´vvel Weisse el˝ ott, A zenei el˝oada´sokban szo ´ esik „az e´rze´sek me´rhetetlenu ¨ l nagy teru ¨ lete´n” megvalo ´sulo ´ „lebege´se´r˝ ol”162 , ami egyforma ´n jelenti az affektusok megszu ¨ ntetvemeg˝ orze´se´t e´s ´atszellemı´te´se´t.) „Ezek a ke´tarcu ´ e´rze´sek vagy lelkia ´llapotok itt a maguk tisztasa ´ga ´ban jelennek meg az abszolu ´ t, (vagy ha ma ´r itt haszna ´lni akarjuk ezt a kifejeze´st:) az isteni szellem attribu ´ tumake´nt, ane´lku ¨ l hogy ko ¨zvetlenu ¨l arra vonatkozna ´nak, ami az ember ve´ges szelleme´ben ezeket az e´rze´seket vagy lelkia ´llapotokat felkelti, va ´ltozatossa ´ teszi e´s kı´se´ri.”163 A „materia ´lis szennyt˝ ol” megtisztı´tott e´rzelmek, amelyeket Wackenroder „mint ereklye´ket e´rte´kes monstran˝ sza cia ´kba” akart za ´rni164 – az o ´ma ´ra az abszolu ´ t hangszeres zene nem volt ma ´s, mint egy ilyen monstrancia –, teha ´t ezek az in abstracto e´rze´sek u ´ gy jelennek meg, mint „az isteni szellem attribu ´ tumai.” Enne´l extre´mebb mo ´don aligha fogalmazhato ´ meg a m˝ uve´szetvalla ´s mint e´rze´svalla ´s doktrı´na ´ja.
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
www.interkonyv.hu
© Typotex Kiadó
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
5 Az eszte´tikai kontempla´cio ´ mint ´ahı´tat
Johann Sebastian Bach ´elete´r˝ol, m˝ uve´szete´r˝ol ´es m˝ uveir˝ol szo ´lo ´ monogra ´fia ´ja ´nak panegirikus el˝ oszava ´ban Johann Nikolaus Forkel ´gy ı ´r: ı „Amondo ´ vagyok, hogy aki teljes me´lyse´gu ¨ kben ismeri Bach m˝ uveit, az csak elragadtata ´ssal szo ´lhat ro ´luk, mi to ¨bb: ne´ha ´nyukro ´l csak egyfajta szent ima ´dat hangja ´n.”165 Az a valla ´sos hang, amelyet Forkel – ne´mi haboza ´ssal ugyan – megu ¨ to ¨tt, a m˝ ualkota ´sokro ´l valo ´ besze´dben eladdig teljesen szokatlan volt. Az az e´rze´s, hogy „szent ima ´dattal” szo ´lni zenei alkota ´sokro ´l egya ´ltala ´n nem jelent blaszfe´mia ´t, minden bizonnyal Herder vagy Tieck e´s Wackenroder nyoma ´n alakult ki a szerz˝ oben. Herder 1793-ban, ita ´liai tarto ´zkoda ´sa uta ´n, amikor is „to ¨bb alkalma volt az istentiszteleti ce´lokat szolga ´lo ´ zene´r˝ ol gondolkodni, mint Ne´metorsza ´gban”166 , Ca¨cilia cı´m˝ u dolgozata ´ban ´gy ı ´r: ı „Mert az ´ahı´tat mintha a zene legmagasabb rend˝ u foglalata lenne, szent e´gi harmo ´nia, odaada ´s e´s o ¨ro ¨m. Legszebb kincseire az ´ahı´tat re´ve´n tesz szert a zenem˝ uve´szet; ezen az u ´ ton fe´rk˝ ozik hozza ´ a m˝ uve´szet legbenseje´hez.”167 A szent zenem˝ uve´szet, amelyhez Herder „a ´hı´tatot” ko ¨vetel, „Leo, Durante, Palestrina, Marcello, Pergolesi, Ha ¨ndel, Bach” zene´je.168 A jelen Herder szeme´ben „ı´nse´ges kor”; ´am az www.interkonyv.hu
85
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 86 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
egykor volt nagysa ´g, amelyet emle´kezetu ¨ nkben akkor is meg ˝rizni, ha a valo tudunk o ´sa ´gbo ´l ma ´r tovat˝ unt, reme´nyt e´breszt arra, hogy nincs leza ´rva el˝ ottu ¨ nk az egyha ´zi zene egy ma ´sodik korszaka ´ba vezet˝ ou ´ t. „A szent zene nem halt ki, mint ahogyan nem halhat ki a valla ´s e´s a ja ´mborsa ´g igaz e´rze´se sem; bizakodva va ´rja u ´ jja ´e´lede´se´nek e´s megnyilatkoza ´sa ´nak ideje´t.”169 A „szent” zenem˝ uve´szet, amelynek eszme´je´t Herder 1793ban felide´zte, ezek szerint nem a zene mint olyan, hanem az „igazi” egyha ´zi zene, amelynek elvei szerinte Bachna ´l e´s Palestrina ´na ´l egyke´nt megvalo ´sultak. (Az egyha ´zi zene´nek az a sz˝ ukebb fogalma, amelyhez a XIX. sza ´zad Palestrina-rajongo ´i – a protesta ´nsok e´ppu ´ gy, mint a katolikusok – te´rtek vissza, me´g idegen volt Herdert˝ ol.) 1800-ban viszont, Kalligone´ja ´ban, ebben a „metakritika ´ban”, amely Kant m˝ uve´vel, Az ´te ı ´l˝oer˝o kritika´ja´val polemiza ´l, az „a ´hı´tat”, „a zene´nek ez a legmagasabb rend˝ u foglalata” olyan e´rze´s, amelyet Herderb˝ ol ´altala ´ban a zene, ku ¨ lo ¨no ¨sen pedig „a szavakto ´l e´s taglejte´sekt˝ ol ku ¨ lo ¨nva ´lt”, abszolu ´ t zene va ´lt ki. „Ha teha ´t ti a hangoknak mint hangoknak a zene´je´t megvetitek e´s szavak ne´lku ¨ l nem tudtok mit kezdeni vele” – Herder itt Kantra gondol –, „akkor ti maradjatok csak ta ´vol t˝ ole (. . . ) Hogy milyen nehezen tudott a zene elszakadni testve´reit˝ ol, a szavakto ´l e´s a gesztusokto ´l, hogy milyen nehezen tudott maga ´ban m˝ uve´szette´ fejl˝ odni, kike´pz˝ odni, azt jo ´l bizonyı´tja to ¨rte´nete´nek hosszu ´ folyamata. Szu ¨ kse´g volt egy saja ´tszer˝ u ke´nyszerı´t˝ o eszko ¨zre ahhoz, hogy a zene o ¨na ´llo ´suljon e´s az idegen segı´tse´gt˝ ol elku ¨ lo ¨nu ¨ ljo ¨n.”170 Az teha ´t, hogy a zene az e´nekb˝ ol sza ´rmazik, Herder szeme´ben nem za ´rja ki, hogy te´losza, amelyben le´nyege megmutatkozik, az abszolu ´ t zene legyen. Azt a „ke´nyszerı´t˝ o eszko ¨zt” viszont, amelyre szu ¨ kse´g volt ahhoz, hogy az autono ´m, a funkcio ´kto ´l e´s szo ¨vegekt˝ ol ku ¨ lo ¨nva ´lt hangszeres zene egya ´ltala ´n e´rtelmesnek e´s a szo ´ emfatikus e´rtelme´ben m˝ uve´szetnek t˝ unjo ¨n, Herder nem annyira maga ´nak a dolognak a szerkezete´ben, mint inka ´bb a hallgato ´k tudati ´allapota ´ban kereste. Ma ´s szavakkal, az abszolu ´t zene´nek mint „fogalom ne´lku ¨ li sze´pnek” az ige´nye, hogy „ce´l ne´lku ¨ l ce´lszer˝ u”, o ¨nmaga ´e´rt le´tez˝ o legyen, hogy ne bizonyos, ˝t megel˝ o oz˝ o eseme´nyekre ta ´maszkodjon e´s ne szo ¨vegeket www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
5. Az eszte´tikai kontempla´cio´ mint ´ahı´tat
87
illusztra ´ljon, Herder szerint csakis azzal igazolhato ´, hogy a hallgato ´ egy olyan o ¨nmaga ´ro ´l e´s a vila ´gro ´l megfeledkez˝ o kontempla ´cio ´ba hu ´ zo ´dik vissza, amelyben a zene „o ¨nmaga ´e´rt valo ´ elku ¨ lo ¨nu ¨ lt vila ´gke´nt” jelenik meg.171 Az abszolu ´t zene´t az eszte´tikai kontempla ´cio ´ e´s annak „az emberise´g kim˝ uvele´se´ben” ja ´tszott szerepe legitima ´lja, e´s fordı´tva: az eszte´tikai elme´lyede´s legitima ´cio ´ja az abszolu ´ t zene´nek a szavak fo ¨le´ emelked˝ o expresszivita ´sa ´ban rejlik. „Mi volt az, ami a zene´t mindenfe´le t˝ ole idegen elemt˝ ol, a la ´tva ´nyto ´l, a ta ´ncto ´l, a taglejte´st˝ ol, de me´g a kı´se´r˝ o e´nekhangto ´l is elku ¨ lo ¨nı´tette? Az ´ahı´tat. Az ´ahı´tat az, ami az embert e´s az emberek gyu ¨ lekezete´t a szavakon e´s a taglejte´seken tu ´ lemeli, mivel akkor az e´rze´sek kifejeze´se´re nem marad ma ´s, mint – a hangok.”172 Sulzer, aki maga volt a XVIII. sza ´zad ve´gi common sense megtestesu ¨ le´se, a hangszeres zene´t me´g kellemes, de u ¨ res zo ¨rejeknek e´rezte. Az a kijelente´s, hogy az abszolu ´ t zene alkota ´sait akkor hallgatjuk adekva ´t mo ´don, ha „a ´hı´tattal” hallgatjuk e´s nem puszta ´n a ta ´rsalga ´s el˝ omozdı´ta ´sa ´ra szolga ´lo ´ eszko ¨znek tekintju ¨ k, 1800 ta ´ja ´n inka ´bb meglep˝ o volt, semmint maga ´to ´l e´rtet˝ od˝ o. Az „a ´hı´tat” ´atvitele a „szent” zene´r˝ ol az abszolu ´ t zene´re mindazona ´ltal nem puszta ´n rajonga ´s volt, jo ´llehet a XIX. sza ´zadi „m˝ uve´szetvalla ´s” megvet˝ oi erre gyanakodtak; ez az ´atvitel azt a XIX. sza ´zad zenekultu ´ ra ´ja ´ra ne´zve alapvet˝ o felfedeze´st jelentette, hogy a nagy hangszeres zene, annak e´rdeke´ben, hogy mint „zenei logika ´t” e´s mint „nyelven tu ´ li nyelvet” mege´rtse´k, ra ´ van utalva egy bizonyos magatarta ´sra, a legbehato ´bban Schopenhauer ´altal leı´rt eszte´tikai kontempla ´cio ´ra – egy olyan magatarta ´sra, amely re´ve´n a hangszeres zene a tudat sza ´ma ´ra egya ´ltala ´n konstitua ´lo ´dik. Edmund Husserl fenomenolo ´giai terminusaival szo ´lva a kontempla ´cio ´: noe´zis az abszolu ´ t zene noe´ma´ja´hoz. Herder felismere´se azonban felte´telezte, hogy a „meghata ´rozatlan”, „a szavakto ´l e´s taglejte´sekt˝ ol ku ¨ lo ¨nva ´lt” zene nem a voka ´lis zene fogyate´kos le´tmo ´djake´nt, hanem a „voltake´ppeni” zenem˝ uve´szetke´nt jelenik meg. Csak ha a szavak ne´lku ¨ li zene „felu ¨ lemelkedik” a nyelven, ha nem a nyelv mo ¨go ¨tt kullog, csakis akkor mehet ´at egyma ´sba a valla ´sos ´ahı´tathoz valo ´ felemelkede´s e´s az abszolu ´ t zene ige´nyelte kontempla ´cio ´. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 88 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Egya ´ltala ´n nem kiza ´rt, hogy Herder saja ´t tapasztalatai nyoma ´n jutott arra a meggy˝ oz˝ ode´sre, hogy az abszolu ´ t zene´hez, aka ´r „a szent zenem˝ uve´szethez”, az „a ´hı´tat” e´rze´se´vel kell ko ¨zelednu ¨ nk (ellente´tben Kanttal, aki megvetette a hangszeres zene´t); valo ´szı´n˝ ubb azonban az, hogy e te´ren Wackenroder hatott ra ´. (Az Egy m˝ uve´szetkedvel˝o szerzetesbara´t ¨omlenge´sei 1797-ben, a Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol 1799-ben jelent meg.) Azt az ´ahı´tatot pedig, amelyre a zene ragadtatja hallgato ´it, egy ege´sz korszak Wackenroder modora ´ban fejezte ki. „Ha Joseph koncertre ment, akkor ane´lku ¨ l, hogy pillanta ´st vetett volna a hallgato ´k fe´nyes gyu ¨ lekezete´re, elvonult egy sarokba, e´s olyasfajta ´ahı´tattal hallgatta a zene´t, mintha templomban lenne – csendben e´s mozdulatlan, fo ¨ldre su ¨ to ¨tt tekintettel. A legapro ´bb hang sem keru ¨ lte el a figyelme´t, s ez a feszu ¨ lt figyelem a ve´ge´n valo ´sa ´ggal kifa ´rasztotta, kimeru ¨ ltte´ tette. (. . . ) Ku ¨ lo ¨no ¨sen kedvelte a vida ´m hangulatu ´, ver˝ ofe´nyes, a teljes zenekaron felcsendu ¨ l˝ o szimfo ´nia ´kat; ezeket hallgatva gyakran olyan e´rze´s fogta el, hogy ifjak e´s lea ´nyok der˝ us csapata ´t la ´tja ta ´ncolni egy vira ´gos re´ten. (. . . ) Egyes helyeken olyannyira tiszta ´nak, szı´vhez szo ´lo ´nak e´rezte a zene´t, hogy ilyenkor valo ´sa ´ggal szavaknak hitte a hangokat. Ma ´skor meg u ´ gy hatottak ra ´ a hangok, mint csoda ´s elegye vida ´msa ´gnak e´s szomoru ´ sa ´gnak; ilyenkor egyke´nt ko ¨zel ´allt hozza ´ mosoly e´s sı´ra ´s. (. . . ) Ez a sokfe´le e´rze´s mindig megfelel˝ o ke´peket e´s u ´ j gondolatokat fakasztott lelke´ben; csoda ´s ke´pesse´ge ez a zene´nek: anna ´l hatalmasabban hat ra ´nk ez a m˝ uve´szet, anna ´l egyetemesebb e´rve´nnyel hozza forronga ´sba le´nyu ¨ nk valamennyi er˝ oit, mine´l homa ´lyosabb, mine´l titokzatosabb az a nyelv, amelyen hozza ´nk szo ´l.”173 Az „a ´hı´tat” szo ´t Wackenroder-Berlingerne´l (az ide´zett helyen Wackenroder azonos Berlingerrel, a szerz˝ o azonosul novella ´ja figura ´ja ´val) jo ´szerivel nem-ke´pletes e´rtelemben kell vennu ¨ nk. Haba ´r a Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol „mere´sz hasonlattal” e´l, amikor a m˝ uve´szetvalla ´s hı´veit, akik „igaz szı´vvel te´rdre borulnak a m˝ uve´szet el˝ ott, akik o ¨ro ¨k e´s hata ´rtalan szeretettel ho ´dolnak a m˝ uve´szetnek”, olyan „papi hivata ´sra kiva ´lasztotthoz” hasonlı´tja, aki „az e´letben minden sze´p e´s jo ´ alkalmat megragad arra, hogy istene´t tisztelje e´s neki ha ´la ´t adjon.”174 ´ Am ez a „hasonlat” egyszer˝ u, keresetlen valloma ´sba forwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
5. Az eszte´tikai kontempla´cio´ mint ´ahı´tat
89
dul, amikor Wackenroder azt „a me´lyse´ges, va ´ltoztathatatlan szentse´get” re´szesı´ti tiszteletben, „amely ennek a m˝ uve´szetnek inka ´bb saja ´tja, mint az o ¨sszes to ¨bbinek”175 , vagy amikor Tieck fenntarta ´s ne´lku ¨ l egybekapcsolja a valla ´st e´s a m˝ uve´szetet: „Mert a zenem˝ uve´szet minden bizonnyal a hit ve´gs˝ o titka, a misztika, a teljesse´ggel kinyilatkoztatott valla ´s.”176 Az „a ´hı´tat”, amelynek magaslata ´ra hite szerint Wackenroder-Berlinger felemelkedett, elvi alapokon ´altala ´ban maga ´t a zene´t illeti, tekintet ne´lku ¨ l a zene m˝ ufaja ´ra e´s stı´lusa ´ra. „Mindig is u ´ gy e´reztem, hogy az a fajta zene, amelyet e´ppen hallgatok, a legels˝ o e´s a legjobb a maga neme´ben, s feledteti velem az o ¨sszes to ¨bbit.”177 (A „papi hivata ´sra kiva ´lasztott”, akit Wackenroder „mere´sz hasonlata” a m˝ uve´szetvalla ´s hı´ve´vel hasonlı´t o ¨ssze, „mindenu ¨ tt olta ´rokat emel”.) De aze´rt ku ¨ lo ¨no ¨sen „a teljes zenekaron felcsendu ¨ l˝ o szimfo ´nia ´kat” kedvelte. S hogy a zene eszme´je a legvila ´gosabban a nagy hangszeres zene´ben, Hanslick kifejeze´se´vel: „a tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szetben” fejez˝ odik ki, azt Tieck me´g Wackenroderne´l is hata ´rozottabban deklara ´lta.178 A XX. sza ´zad eszte´tikai katego ´ria ´in nevelkedett olvaso ´ szu ¨ kse´gke´ppen felema ´snak e´rzi a Wackenroder ´altal a Joseph Berlingerben leı´rt zenehallgata ´st. Ebben egyfel˝ ol maga ´ra a dologra, a zenei jelense´gre ira ´nyulo ´ megfeszı´tett koncentra ´cio ´ro ´l van szo ´, ma ´sfel˝ ol a zene ´altal keltett „e´rze´ki ke´pekr˝ ol ´ s a Fanta´zia´k a m˝ e´s u ´ j gondolatokro ´l”. E uve´szetr˝ol fejezeteiben Wackenroder is,179 Tieck180 is olyan nyelven adja el˝ o a szimfo ´nia ´k hallgata ´sa sora ´n szerzett benyoma ´sait, amelyet a me´ m fe´lree´rti ezeket a leı´ra tafora ´k burja ´nza ´sa jellemez. A ´sokat, ˝ket, aki egy „formalista” ´arnyalatlan gyanakva ´sa ´val olvassa o bizalmatlanul a „hermeneutika” minden fajta ´ja ´val szemben. Le´nyeges az, hogy e leı´ra ´sok – az 1800 ko ¨ru ¨ li e´vek terminolo ´gia ´ja ´val szo ´lva – nem „historikus”, nem is „karakterisztikus” jelleg˝ uek, hanem „ko ¨lt˝ oiek”: nem mese´lnek el to ¨rte´netet; keru ¨ lik, hogy ne´ven nevezzenek egy bizonyos, szila ´rdan ko ¨rvonalazott pa ´toszt vagy e´thoszt, amelyet a zene ´allı´to ´lag kifejez. Inka ´bb kı´se´rletek szeretne´nek lenni, kı´se´rletek, hogy a zene „ko ¨lt˝ oi” – vagyis nem irodalmi, hanem metafizikai – le´nyege´r˝ ol hasonlatokban szo ´ljanak, melyek oly tala ´nyos e´s labirintusszer˝ u alakzatokka ´ szo ¨v˝ odnek o ¨ssze, mintha azt www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 90 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
volna ´nak hivatva sejtetni, hogy a zene affe´le „nyelven tu ´ li nyelv”. Ahogy Tieck ´rja: ı „A szimfo ´nia ´k sejtelmes nyelven a legrejtelmesebbet fedezik fel, nem fu ¨ ggnek a valo ´szı´n˝ use´g semmilyen to ¨rve´nye´t˝ ol, nem szu ¨ kse´ges semmilyen to ¨rte´nethez e´s semmilyen karakterhez kapcsolo ´dniuk, megmaradnak a maguk tiszta ´n ko ¨lt˝ oi vila ´ga ´ban.”181 ´ gy t˝ U unik, hogy a zenehallgata ´s ke´t tı´pusa 1797-ben a Joseph Berlingerben me´g nem egy e´rte´kska ´la ke´t ku ¨ lo ¨n foka, hanem me´g ´atmennek egyma ´sba. Abban a befogada ´s-elme´leti va ´zlatban viszont, amelyet Wackenroder 1792-ben egyik Tieckhez inte´zett levele´be mintegy belesz˝ o, az „igazi” zenee´lvezet e´lesen elva ´lik a „hamisto ´l”. „Ha koncertre megyek, u ´ gy ve´lem, ke´tfe´le mo ´don e´lvezem a zene´t. Csak az egyik zenee´lvezet igazi: ennek le´nyege a hangoknak e´s el˝ orehalada ´suknak a legnagyobb me´rte´kben figyelmes nyomon ko ¨vete´se; ilyenkor a le´lek teljesen ´atadja maga ´t az e´rze´sek sodro ´ ´aradata ´nak.” (Az „e´rze´sek” kifejeze´sben, u ´ gy t˝ unik, mint Kantna ´l, itt is egybeolvadnak az e´rze´ki benyoma ´sok e´s az e´rzelmek.) „Ez a zenee´lvezet ta ´vol ´all, elvonatkoztat minden zavaro ´ gondolatto ´l e´s idegenszer˝ u e´rze´ki benyoma ´sto ´l. A hangoknak ilyen, valo ´sa ´ggal irigy szu ¨ rcso ¨lgete´se egyfajta er˝ ofeszı´te´ssel ja ´r, amit nem lehet tu ´ lsa ´gosan hosszu ´ ideig elviselni. (. . . ) A ma ´sik mo ´dja annak, ahogyan a zene gyo ¨nyo ¨rko ¨dtet, nem igazi zenee´lvezet, nem a hangok keltette benyoma ´s passzı´v befogada ´sa, hanem a szellem bizonyos teve´kenyse´ge, amelyet a zene hı´v e´s tart e´letben. Ekkor ma ´r nem a zenedarabban uralkodo ´ e´rze´st e´szlelem, ekkor gondolataim e´s fanta ´ziake´peim mintegy tovasza ´llnak az e´nek hulla ´main, e´s gyakran ege´szen ta ´voli zugokban ko ¨tnek ki.”182 (A „passzı´v” jelz˝ o megho ¨kkent˝ o lehet; a modern eszte´tika hajlik arra, hogy a m˝ ure valo ´ koncentra ´cio ´t, amelyet Wackenroder „a hangok keltette benyoma ´s passzı´v befogada ´sa ´nak” nevez, Hugo Riemann nyoma ´n „aktı´v halla ´snak”, a kompozı´cio ´s folyamat bels˝ o ko ¨vete´se´nek [Nachvollzug] tekintse, ezzel szemben a zene´t˝ ol elta ´volı´to ´ ke´pekbe e´s gondolatokba valo ´ belemeru ¨le´st mint „mechanikus” ke´pzetta ´rsı´ta ´soknak valo ´ „passzı´v” kiszolga ´ltatottsa ´got magyara ´zza.) Ha a „specifikusan zenei” eszte´tika ´ja ´nak premissza ´ibo ´l indulunk ki, a Joseph Berlingerben olvashato ´ leı´ra ´s u ´ gy jelewww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
5. Az eszte´tikai kontempla´cio´ mint ´ahı´tat
91
nik meg, mint visszaese´s a homa ´lyossa ´gba e´s valami felema ´s „hermeneutika ´ba”: mint elmosa ´sa azoknak a hata ´roknak, amelyeket a Tieckhez inte´zett leve´l kijelo ¨lt. A Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol „ko ¨lt˝ oi” leı´ra ´sait mindamellett nem szabad o ¨sszete´veszteni azzal a ke´pekbe e´s gondolatokba valo ´ meneku ¨ le´st˝ ol, amelyet Wackenroder mint hamis zenehallgata ´st jellemzett e´s o ¨nmaga ´na ´l kifoga ´solt. Wackenroder a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szetet” sehol sem traveszta ´lja „programzene´ve´” vagy „karakterisztikus zene´ve´”, mindig csupa ´n „ko ¨lt˝ oileg” e´rtelmezi. A hasonlatok – gyakran az irodalmilag problematikus metaforau ¨ tko ¨ze´sek ´ara ´n – megmaradnak a sejtelmekkel teli meghata ´rozatlansa ´g szfe´ra ´ja ´ban, amelyben a romantikus eszte´tika a hangszeres zene metafizikai ere´ s a kontempla dete´t kereste. E ´cio ´nak – teha ´t az abszolu ´t zene eszme´je´vel korrela ´cio ´ban le´v˝ o magatarta ´snak – a le´nyegi jegyei a Joseph Berlingerben ugyanazok maradnak, mint az „igazi” zenehallgata ´sro ´l szo ´lo ´ 1792-es va ´zlatban: az abszolu ´ t zene elku ¨ lo ¨nı´te´se a programzene´t˝ ol e´s a karakterisztikus zene´t˝ ol; tova ´bba ´ az a „ve´gtelen va ´gyakoza ´s”, amely – mint tu ´ lemelkede´s a szavaknak a ve´gesben e´s a fogalmiban fogva maradt nyelve´n – a zene „ko ¨lt˝ oi le´nyege´t” adja; ve´gu ¨ l pedig a m˝ ure valo ´ koncentra ´cio ´, szemben az el-elkalandozo ´ gondolatokba e´s e´rze´sekbe valo ´ belevesze´st˝ ol. Hogy az eszte´tikai kontempla ´cio ´ valla ´sos ´ahı´tatke´nt tudott megjelenni, az a ma ´sik oldala volt annak a folyamatnak, amelyben a valla ´sos ´ahı´tat olykor az eszte´tikai kontempla ´cio ´ba valo ´ ´atmenet ku ¨ szo ¨be´re e´rt el. (A m˝ uve´szetfilozo ´fiai e´s a valla ´sfilozo ´fiai va ´ltoza ´sok ko ¨lcso ¨nhata ´sa olyan „eszmeto ¨rte´netke´nt” manifeszta ´lo ´dik, amely nem annyira kezdet, ahogyan ezt Wilhelm Dilthey hitte, mint inka ´bb eredme´ny. A ke´t va ´ltoza ´ssor ko ¨lcso ¨no ¨s ´atmenete egyma ´sba azzal a formula ´val fejezhet˝ o ki, hogy a profa ´n „szakraliza ´lo ´da ´sa ´nak” megfelel a valla ´si „szekulariza ´lo ´da ´sa”; ha azonban teolo ´giai dogma ne´lku ¨ li to ¨rte´ne´szke´nt szeretne´nk elkeru ¨ lni a jogosulatlan elsaja ´tı´ta ´snak a „szekulariza ´lo ´da ´s” szo ´ban rejl˝ o gyanu ´ja ´t, akkor egy olyan jelense´get, mint amilyen a XIX. sza ´zad m˝ uve´szetvalla ´sa, a valla ´si tudat to ¨rte´netileg legitim alakja ´nak kell tekintenu ¨ nk.) www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 92 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Friedrich Schleiermacher Besze´dek a valla´sro´l cı´m˝ u, 1799ben megjelent m˝ uve, amely ko ¨zvetlen rokonsa ´gban van Wackenroder e´s Tieck Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol cı´m˝ u ko ¨tete´vel e´s Herder Kalligone´ja ´val, s amelyet szerz˝ oje „a valla ´st megvet˝ o m˝ uvelt ko ¨zo ¨nse´ghez” inte´zett, a valla ´st e´lesen elva ´lasztja egyfel˝ ol a metafizika ´to ´l vagy spekula ´cio ´to ´l, ma ´sfel˝ ol az erko ¨lcst˝ ol vagy praxisto ´l. „A valla ´s le´nyege nem a gondolkoda ´s e´s nem is a cselekve´s, hanem a szemle´let e´s az e´rze´s”.183 „A praxis (. . . ) nem egye´b, mint m˝ uve´szet, a spekula ´cio ´ nem egye´b, mint tudoma ´ny, a valla ´s pedig nem ma ´s, mint a ve´gtelen ira ´nti e´rze´k [Gefu ¨ hl] e´s ´zle ı ´s.”184 Mindamellett a „szemle´letet” e´s az „e´rze´ket” – a ve´ges szemle´lete´t, ahogyan a ve´ges ko ¨zvetlenu ¨ l el˝ ottu ¨ nk ´all, e´s az e´rze´ket a ve´gtelen ira ´nt, amellyel a ve´ges o ¨sszefono ´dott – Schleiermacher olyan fordulatokkal ´rja ı le, amelyeknek fe´lre nem e´rthet˝ o mo ´don az eszte´tikai kontempla ´cio ´ modellje szolga ´l alapul. „A szemle´let e´rze´s [Gefu ¨ hl] ne´lku ¨ l semmi, e´s sem igazi eredettel, sem igazi er˝ ovel nem rendelkezik, s hasonlo ´ke´ppen semmi az e´rze´s is szemle´let ne´lku ¨ l; mindkett˝ o csak akkor e´s csak aze´rt valami, amikor e´s amennyiben eredetileg egyek e´s elva ´laszthatatlanok. Persze tudom, mennyire leı´rhatatlan e´s milyen gyorsan elmu ´ lik amaz els˝ o, titokzatos pillanat, amely minden e´rze´ki e´szlele´sne´l jelen van, me´g miel˝ ott a szemle´let e´s az e´rze´s ku ¨ lo ¨nva ´lna, amikor az e´rze´k e´s ta ´rgya egyma ´sba folynak e´s egyek, me´g miel˝ ott mindkett˝ o visszate´rne eredeti helye´re – de azt akartam, ba ´rcsak sikeru ¨ lne megragadnotok ezt a pillanatot, e´s a lelku ¨ let magasabb, isteni-valla ´sos teve´kenyse´ge´ben is u ´ jbo ´l felismernetek.”185 Egy olyan teolo ´gia ´ban, amely nem riad vissza a ko ¨lte´szet ko ¨zelse´ge´nek kerese´se´t˝ ol, komolyan kell venni a metafora ´kat. A valla´s le´nyege´r˝ol szo ´lo ´ besze´dben, ahol Schleiermacher a cselekve´st elhata ´rolja a valla ´sto ´l, a cselekve´st kı´se´r˝ o, de nem motiva ´lo ´ valla ´st a „szent zene´vel” hasonlı´tja o ¨ssze: „Minden igazi cselekve´snek mora ´lis terme´szet˝ unek kell lennie, e´s lehet is, ´am a valla ´sos e´rze´seknek szent muzsika gyana ´nt kı´se´rniu ¨k kell az ember minden cselekedete´t; az embernek mindent valla ´sosan kell tennie, de semmit sem szabad valla ´sossa ´gbo ´l tennie.”186 A zene aze´rt lehet „szent”, mert a szent viszont, ahogyan azt Schleiermacher e´rti, a zene´ben ke´pes manifeszwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
5. Az eszte´tikai kontempla´cio´ mint ´ahı´tat
93
ta ´lo ´dni. Az a valla ´s, amelyet Schleiermacher „a valla ´st megvet˝ o m˝ uvelt ko ¨zo ¨nse´gnek” pre´dika ´lt, „e´rze´svalla ´s”, vagyis negatı´v fordulattal e´lve: nem „szo ´valla ´s”, nem szavakban kifejez˝ od˝ o valla ´s. Ez a valla ´s a „kimondhatatlant” ja ´rja ko ¨ru ¨ l, ahelyett hogy a szo ´ban „elmondotthoz” kapcsolo ´dna. A hitte´telek csupa ´n ma ´sodlagos, „a besze´dben ´abra ´zolt” kifejeze´se, nem szubsztancia ´ja „a valla ´sosan ja ´mbor lelkia ´llapotoknak”.187 A „kimondhatatlant” viszont – a valla ´st konstitua ´lo ´ szubjektı´v „bels˝ o lelkia ´llapot” objektı´v korrela ´tuma ´t – a zene ´altal lehet rejtjelezni, a zene u ´ tja ´n, amely nyelven tu ´ li nyelv. „A ha ´rom nyelvi teru ¨ let, a ko ¨lt˝ oi, a szo ´noki e´s az elbesze´lve tanı´to ´ ko ¨zu ¨ l a ko ¨lt˝ oi a legmagasabb rend˝ u; ezekne´l is magasabb rend˝ u e´s ku ¨ lo ¨nb a zene.”188 Schleiermacher a XIX. sza ´zad protesta ´ns teolo ´gia ´ja ´nak a ke´pvisel˝ oje. Ma ´rmost tanı´ta ´sa ´bo ´l, amely szerint egy te´tel annyiban teolo ´giai te´tel, amennyiben a valla ´sos e´rze´s szerez benne o ¨nmaga ´ro ´l bizonyossa ´got, hiba ´s ´altala ´nosı´ta ´s ne´lku ¨l arra ko ¨vetkeztethetu ¨ nk, hogy a XIX. sza ´zad m˝ uve´szetvalla ´sa valo ´ban valla ´s e´s nem puszta ´n a valla ´s paro ´dia ´ja. Merthogy a zene´ben a ve´gtelen ira ´nti e´rze´s fejez˝ odik ki, amely e´rze´s a valla ´s szubsztancia ´ja, az elegend˝ o volt ahhoz, hogy az eszte´tikai kontempla ´cio ´ e´s a valla ´sos ´ahı´tat egyma ´sba olvadjon, ane´lku ¨ l hogy Schleiermacher premissza ´i mellett – melyeket az ege´sz e´vsza ´zad premissza ´inak tekinthetu ¨ nk – babona ´ro ´l lett volna szo ´. Az e´rze´s teolo ´gusa – az e´rze´se´, amely egyfel˝ ol „ko ¨zvetlen o ¨ntudat”, ma ´sfel˝ ol „a felte´tlen fu ¨ gg˝ ose´g” e´rze´se – kimondatlanul egyszersmind a m˝ uve´szetvalla ´s teolo ´gusa volt. Amire Schleiermacher habozva ce´lzott, azt a Martin Leberecht de Witte berlini teolo ´gus ´altal 1815-ben ne´vtelenu ¨l megjelentetett, Az u ´ j egyha´z cı´m˝ u ro ¨pirat kertele´s ne´lku ¨ l proklama ´lta: „A m˝ uve´szet e´s a ko ¨lte´szet korunk m˝ uvelt emberei sza ´ma ´ra a leghata ´sosabb eszko ¨zei a valla ´sos e´rze´sek fele´breszte´se´nek. A hit a legko ¨zvetlenebbu ¨ l az e´rze´sben adja tudtul maga ´t. A valla ´sos e´rze´st legjobban a m˝ uve´szet szolga ´lja.”189 A katolikus teolo ´gusok ko ¨zu ¨ l Johann Michael Sailer dics˝ o´tette ı a m˝ uve´szetben azt, hogy a valla ´sos e´brede´s eszko ¨ze. Haba ´r A valla´s ´es a m˝ uve´szet szo¨vetse´ge cı´mmel 1808-ban www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 94 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
tartott landshuti egyetemi besze´de´ben elvetette „a puszta ´n eszte´tikai valla ´st, amely csak az isteni ira ´nti meghata ´rozatlan e´rze´sekben lebeg”,190 ma ´sfel˝ ol viszont hangsu ´ lyozta: „A valla ´st olyan ko ¨tele´kek f˝ uzik a m˝ uve´szethez, amelyek nem esetlegesek, nem megegyeze´sen alapulo ´k, hanem le´nyegiek, szu ¨ kse´gszer˝ uek, amelyek nem ma vagy tegnap jo ¨ttek le´tre, hanem o ¨ro ¨kke´valo ´ak.”191 Az Egy Szent M˝ uve´szet Sailer szerint „azoknak az orga ´numoknak egyike, amelyek szemmel la ´thato ´va ´ teszik a valla ´s e´lete´t”, amelyek el˝ osegı´tik, hogy a „bels˝ o, la ´thatatlan” valla ´s „ku ¨ ls˝ o, la ´thato ´” valla ´ske´nt le´pjen ´ s megfordı´tva: „Ha pedig a valla fel.192 E ´snak a kifele´ mutato ´ e´lete mellett olyan e´lete is van, amely visszafele´ e´s befele´, a megindult le´lek me´lye fele´ mutat, akkor az Egy Szent M˝ uve´szet u ´ j me´lto ´sa ´gra tesz szert: a valla ´snak nemcsak kifele´, hanem egyben befele´ is mutato ´ orga ´numa.”193
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
6 Hangszeres zene e´s m˝ uve´szetvalla´s
A XIX. sza ´zad m˝ uve´szetvalla ´sa, az a hit, hogy emberi alkota ´s volta ellene´re a m˝ uve´szet kinyilatkoztata ´s, rossz hı´rbe keveredett: „zagyva kevere´knek” kezdte´k tartani. Az ellene megindulo ´ tiltakoza ´s, ahogyan Stravinsky fogalmazott, egyfel˝ ol a m˝ uve´szet szakraliza ´la ´sa ´t, ma ´sfel˝ ol a valla ´s szekulariza ´la ´sa ´t kifoga ´solta, teha ´t ke´t ira ´nybo ´l volt motiva ´lt: ve´deni akarta a valla ´st a m˝ uve´szettel valo ´ visszae´le´s ellene´ben, e´s ve´deni akarta a m˝ uve´szetet a valla ´ssal valo ´ visszae´le´s ellene´ben. Ha viszont – ahelyett, hogy a dialektikus teolo ´gia vagy a zeneeszte´tikai formalizmus neve´ben a „rossz XIX. sza ´zad” ellen ha ´borogna ´nk – tudoma ´sul vesszu ¨ k, hogy Schleiermacher e´rze´svalla ´sa a fejl˝ ode´s o ¨na ´llo ´ jogu ´ le´pcs˝ ofoka a valla ´sossa ´g e´s a teolo ´gia to ¨rte´nete´ben, akkor kideru ¨ l, hogy a m˝ uve´szetvalla ´sban a m˝ uve´szetnek a valla ´s fele´ to ¨rekv˝ o eszme´je a valla ´snak a m˝ uve´szet fele´ to ¨rekv˝ o eszme´je´vel tala ´lkozott, s nincs szo ´ hiba ´s ´atvitelr˝ ol. A to ¨rte´ne´szt semmi sem jogosı´tja arra, hogy „illegitim” jellegr˝ ol besze´ljen. Ugyanakkor a m˝ uve´szetvalla ´s eszme´je´t mindaddig, amı´g nem su ¨ llyedt az „e´pu ¨ letesse´g” formula ´ja ´va ´, proble´make´nt, nem pedig ke´tse´gbe nem vont, szimpla dogmake´nt fogta ´k fel; s az a bonyolult dialektika, amelybe egy valla ´sfilozo ´fiailag ihletett eszte´tika keveredik, sehol nem nyilva ´nul meg vila ´gosabban, mint az elme´letben, a hangszeres zene metafizika ´ja ´ban. www.interkonyv.hu
95
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 96 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Schleiermacher szerint – u ´ gy t˝ unik, t˝ ole sza ´rmazik a „m˝ uve´szetvalla ´s” kifejeze´s – 1799-ben, A valla´sro´l tartott „besze´deiben” ha ´rom u ´ ton juthatunk el a ve´gest˝ ol a ve´gtelenhez: a magunkba me´lyede´s, a vila ´g valamely darabja ´nak o ¨nfeledt szemle´lete e´s a m˝ uve´szet m˝ uveinek ´ahı´tatos kontempla ´cio ´ja u ´ tja ´n. Schleiermacher elismeri, hogy a ve´gtelennek az eszte´tikai kontempla ´cio ´ re´ve´n megvalo ´sulo ´ szemle´lete´t t˝ ole megtagadta a terme´szet: „Ha nem volna b˝ un a hatalmunkon kı´vu ¨ l ´allo ´ dolgokat kı´va ´nni, akkor azt kı´va ´nna ´m, ba ´rcsak ugyanilyen vila ´gosan la ´thatna ´m, ahogyan a m˝ uve´szi e´rze´k, puszta ´n o ¨nmaga kedve´e´rt, ´atmegy a valla ´sba, ahogy a lelku ¨ let, nyugalma daca ´ra, melybe minden egyes e´lvezet uta ´n elmeru ¨ l, me´gis o ¨szto ¨no ¨zve e´rzi maga ´t a tova ´bble´pe´sre, ˝t az univerzumhoz vezetheti. Mie´rt olyan hallgatag amely o ´ n nem isterme´szet˝ uek azok, akik megja ´rta ´k ezt az utat? E merem ezt az utat, ez a legnagyobb korla ´tom, amit a le´nyem me´lye´n e´rzek, de tekintettel is vagyok ra ´. Bee´rem azzal, hogy nem la ´tom, de – hiszem; a lehet˝ ose´g vila ´gosan a szemem el˝ ott ´all, de a megvalo ´sula ´s mike´ntje´nek titoknak kell maradnia el˝ ottem.”194 Ma ´sfel˝ ol Schleiermacher u ´ gy ve´li, hogy a to ¨rte´neti valla ´sok egyike sem m˝ uve´szetszemle´let alapja ´n jo ¨tt le´tre: „Olyan m˝ uve´szetvalla ´sro ´l, mely ne´peket e´s korokat uralt volna, sohasem hallottam.”195 De meg van gy˝ oz˝ odve egyfajta m˝ uve´szetvalla ´s lehet˝ ose´ge´r˝ ol; a terminust egy olyan ˝ maga csak absztrakt dolog jelo ¨le´se´re alkotta meg, amelynek o ko ¨rvonalait e´szlelte, amely azonban egyidej˝ uleg – 1799-ben – Wackenroder e´s Tieck Fanta´zia´iban az eleven tapasztalat konkre´t alakja ´t o ¨lto ¨tte, olyan tapasztalate´t, amelyet Schleiermacher megsejtett, de amelynek szeme´ly szerint hı´ja ´val volt. A m˝ uve´szetvalla ´s dogma ´ja ´t a legnagyobb nyomate´kkal Tieck fogalmazta meg: „Mert a zenem˝ uve´szet minden bizonnyal a hit legve´gs˝ o titka, misztika, a teljesse´ggel kinyilatkoztatott valla ´s. Gyakran az az e´rze´sem, hogy me´g csak alakulo ´ban van; mesterei me´g nem me´rhet˝ ok o ¨ssze ma ´s mesterekkel.”196 Ez az ide´zet a Szimfo´nia´k cı´m˝ u tanulma ´nybo ´l sza ´rmazik, amelynek f˝ o te´tele az a mega ´llapı´ta ´s, hogy a hangszeres zene´t olyannyira els˝ obbse´g illeti meg a voka ´lis zene´vel szemben, hogy a „zenem˝ uve´szet”, amely valla ´ssa ´ emelkedik, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
6. Hangszeres zene ´es m˝ uve´szetvalla´s
97
els˝ odlegesen „szimfo ´nia ´t” kellene hogy jelentsen. Az a fordulat pedig, hogy a zenem˝ uve´szet „me´g csak alakulo ´ban van”, u ´ gy foghato ´ fel, mint megsejte´se annak a te´nynek, miszerint a hangszeres zene tiecki metafizika ´ja, amelyet eredetileg Johann Friedrich Reichardt m˝ uvei fe´mjeleztek, adekva ´t ta ´rgya ´t csak E. T. A. Hoffmann-na ´l tala ´lta meg – anna ´l a Hoffmannna ´l, aki viszont a beethoveni teljesı´tme´ny helyes megı´te´le´se´re ke´pes nyelvet Tieckt˝ ol ko ¨lcso ¨no ¨zte. Tieck m˝ uve´szetvalla ´sa annak a va ´gynak a kifejez˝ ode´se, amely szeretne elza ´rko ´zni a vila ´gto ´l, s egy olyan kontempla ´cio ´ba meru ¨ lni, amelynek eszte´tikai jellege o ¨nke´ntelenu ¨ l ´atmegy valla ´sos jellegbe: „Mindig ez uta ´n a megva ´lta ´s uta ´n va ´gyakoztam, e´s eze´rt ko ¨lto ¨zo ¨m szı´vesen a hit csendes vide´ke´re, a m˝ uve´szet voltake´ppeni teru ¨ lete´re.”197 Ez a mon´, dat szinte szo ´ szerint azonos egy Wackenroder-ide´zettel: „O ´gy ı lehunyom szemem a vila ´g megannyi ha ´boru ´ ja el˝ ott, e´s csendben visszahu ´ zo ´dom a zene, a hit vila ´ga ´ba.”198 Neve´t a m˝ uve´szetvalla ´s Schleiermachert˝ ol, alapdogma ´ja ´t Tieckt˝ ol kapta; Wackenroder sza ´ma ´ra a m˝ uve´szetvalla ´s eredeti ta˝ eleget tett annak a ko pasztalat volt. O ¨vetele´snek, amelyet a m˝ uve´szet „papi hivata ´sra kiva ´lasztottjai” lelke´re ko ¨to ¨tt: legyenek olyanok, akik „igaz szı´vvel te´rdre borulnak a m˝ uve´szet el˝ ott”, akik „o ¨ro ¨k e´s hata ´rtalan szeretettel ho ´dolnak neki.”199 Wackenroder m˝ uve´szetvalla ´sa azonban, u ´ gy t˝ unik, jo ´re´szt a pietizmus e´s a szentimentalizmus re´tege´b˝ ol sza ´rmazik, amely a romantika el˝ oto ¨rte´nete szempontja ´bo ´l ege´sze´ben ve´ve meghata ´rozo ´ jelent˝ ose´g˝ u mozgalom volt. Himnusza ma ´sodik versszaka ´ban, amellyel Wackenroder Joseph Berlingere Szent Cecilia, a zene ve´d˝ oszentje el˝ ott tiszteleg, nem nehe´z felismerni a Je´zus ira ´nti rajongo ´ szeretet, a pietista „Jesusminne” nyelve´t;200 „Mı´g csoda ´s zene´d hallgatom,/ ho ´dolattal te´rdre borulok,/ megige´z a hang hatalma./ Oldd le ro ´lam az e´rze´kek bilincse´t,/ hadd olvadjak fel az e´nek´ m a valla ben,/ mely re´vu ¨ letbe ejtett.” A ´sos o ¨ro ¨kse´gb˝ ol – a hı´v˝ o bizakoda ´s e´s a hı´v˝ o ke´tse´gbeese´s ko ¨zo ¨tti, a pietizmusra jellemz˝ o, valo ´sa ´ggal megsza ´llott ingadoza ´sokbo ´l – magyara ´zhato ´ a lelkesu ¨ ltse´g e´s a depresszio ´ va ´ltakoza ´sa is, amely Wackenroder e´s Tieck m˝ uve´szetvalla ´sa ´t la ´thato ´an vesze´lyezteti. A Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol VI. re´sze´ben, Joseph Berlinwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36 98 Az abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
ger filolo ´giailag vitatott Levele´ben az eszte´tikai-valla ´sos ´ahı´tathoz valo ´ felemelkede´s hirtelen ´atcsap szoronga ´sba, hogy a m˝ uve´szetvalla ´s nem ma ´s, mint egyfajta babona: „Lelkem legme´lye´r˝ ol szakadt fel a kia ´lta ´s: micsoda isteni to ¨rekve´s az emberben, hogy olyasmit alkot, amit alantas ce´l e´s haszon nem sz˝ o ´at meg ´at, ami fu ¨ ggetlen le´ve´n a vila ´gto ´l, saja ´t ragyoga ´sa ´val bu ¨ szke´lkedhet, amit nem a nagy ge´pezet egyik fogaskereke hajt, s maga sem hajt egy ma ´sikat. Nincs egyetlen la ´ngja sem az emberszı´vnek, amely oly magasra csapna fel, ege´szen az e´gig, mint a m˝ uve´szet.”201 „A m˝ uve´szet csa ´bos-csalfa babona; azt hisszu ¨ k, benne maga a ve´gs˝ o, legbens˝ obb emberse´g ´all el˝ ottu ¨ nk, holott a m˝ uve´szet csak egy sze´p emberi m˝ uvet tol ele´nk, amelyben e´rve´nytelenne´ va ´ltak az o ¨sszes o ¨no ¨s e´s o ¨nele´gu ¨ lt gondolatok e´s e´rze´sek, amelyek a teve´keny e´letben terme´ketlenek e´s hata ´stalanok maradnak.”202 (Tieck megjegyze´se´t, hogy „Berlinger cikkei ko ¨zu ¨ l a ne´gy utolso ´nak e´n [Tieck] vagyok a szerz˝ oje”203 , kora ´bban u ´ gy e´rtelmezte´k, hogy Joseph Berlinger levele, ha ´tulro ´l a negyedik darab, Tieck m˝ uve; Richard Alewyn azonban kimutatta, hogy a Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol za ´ro ´darabja ´t, Az ´alom cı´m˝ u allegorikus ko ¨lteme´nyt is a szo ´ban forgo ´ ne´gy cikk ko ¨ze´ kell sza ´mı´tani, s ´gy ı a Leve´l szerz˝ oje Wackenroder.204 ) Mı´g a Fanta´zia´kban a zene, ku ¨ lo ¨no ¨sen pedig a szimfo ´nia az, ami Wackenroderben e´s Tieckben valla ´sos ´ahı´tatot e´breszt, addig E. T. A. Hoffmann lelkesede´se nem egyira ´nyu ´: Palestrina voka ´lpolifo ´nia ´ja e´ppu ´ gy a „modern, kereszte´ny, romantikus korszakot” fejezi ki zeneileg, mint Beethoven szimfo ´nia ´ja. Valla ´sos m˝ uve´szet e´s m˝ uve´szetvalla ´s mintegy to ¨rte´netfilozo ´fiai konkurencia ´ban ´all egyma ´ssal. A Re´gi ´es u ´ j egyha´zi zene cı´m˝ u tanulma ´nya ´ban, amelyet ¨ to¨dik szimfo´Hoffmann 1814-ben, ne´gy e´vvel a beethoveni O nia´t bemutato ´ recenzio ´ja uta ´n, a lipcsei Allgemeine Musikalische Zeitungban adott ko ¨zre, a „szent zenem˝ uve´szet”, amelynek to ¨rte´neti o ´ra ´ja a Palestrina e´s Ha ¨ndel ko ¨zo ¨tti id˝ oszak, u ´ gy jelenik meg, mint ami visszahozhatatlanul elmu ´ lt. Ba ´rmennyire is so ´va ´rga ´ssal teli a Palestrina ira ´nti tisztelet, nem foglalja maga ´ban a stı´lus uta ´nza ´sa ´ra valo ´ felszo ´lı´ta ´st, ahogyan erre a XIX. sza ´zadban Eduard Grell e´s Michael Haller www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
6. Hangszeres zene ´es m˝ uve´szetvalla´s
99
kı´se´rletet tett, hanem azzal a bela ´ta ´ssal ja ´r egyu ¨ tt, hogy a „belu ¨ lr˝ ol valo ´” restaura ´cio ´ lehetetlen. A „szent zenem˝ uve´szet” az emle´keze´s monumentuma, s a jelenkorban, amely ma ´r nem szubsztancia ´lisan kereszte´ny, a restitu ´ cio ´ hia ´bavalo ´ va ´llalkoza ´s lenne. „Egyszer˝ uen lehetetlen, hogy egy zeneszerz˝ o mostana ´ban u ´ gy ´rjon, ı mint Palestrina, Leo vagy ke´s˝ obb Ha ¨ndel ´ gy t˝ e´s ma ´sok ´rtak. ı U unik, az a kor, amikor a kereszte´nyse´g me´g teljes dics˝ ose´ge´ben ragyogott, mindo ¨ro ¨kre elt˝ unt a fo ¨ld szı´ne´r˝ ol; vele egyu ¨ tt elt˝ unt a m˝ uve´szek ama szent elhivatottsa ´ga is. A zeneszerz˝ ok manapsa ´g ma ´r nem kompona ´lnak olyan Miserere´t, mint amilyet Allegri vagy Leo kompona ´lt, ahogyan a mai fest˝ ok sem festenek olyan Madonna ´t, mint amilyet Raffaello, Du ¨ rer vagy Holbein festett.” Mindamellett Hoffmann felismeri, hogy feste´szet e´s zene ko ¨zo ¨tt me´lyrehato ´ a ku ¨ lo ¨nbse´g, amennyiben a feste´szetben, sarkı´tottan szo ´lva, technikai hanyatla ´ssal ja ´r egyu ¨ tt a szellemi hanyatla ´s, mı´g a zene´ben a kereszte´ny szubsztancia o ¨sszezsugoroda ´sa nem volt akada ´lya annak, hogy „technikai u ¨ gyesse´g tekintete´ben az u ´ jabb zeneszerz˝ ok jo ´cska ´n tu ´ lsza ´rnyalja ´k a re´gi´ m az id˝ eket.” „A oben valo ´ tova ´bbhalada ´sunk szempontja ´bo ´l a ke´t m˝ uve´szet, a feste´szet e´s a zene ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o ke´pet nyu ´ jt. Ki vonna ´ ke´tse´gbe, hogy ama re´gi kor nagy ita ´liai fest˝ oi a m˝ uve´szet to ¨ke´lye´re jutottak? M˝ uveik a legmagasabb rend˝ u er˝ ovel e´s ba ´jjal telik, s me´g technikai u ¨ gyesse´gben is tu ´ ltettek az u ´ jabb mestereken, akik minden tekintetben hia ´ba to ¨reked˝ket. (. . . ) A zene´ben viszont ma tek arra, hogy utole´rje´k o ´s a helyzet.” Az a dialektika azonban, hogy a zene mint „m˝ uve´szet” vagy „technika” megnyeri azt, amit „szellemben” e´s „szubsztancia ´lis e´rdekben” elveszı´t – ez a dialektika Hegel Eszte´tika´ja ´ban visszate´r –, nem ve´gszava Hoffmann-nak a modern kor zene´je´r˝ ol. A kompozı´cio ´s technika differencia ´lo ´da ´sa ´ban Hoffmann inka ´bb olyan nyomokat ismer fel, amelyeket a m˝ uko ¨de´sben le´v˝ o szellem „tova ´bbhalada ´sa” hagy ha ´tra. (Ama bela ´ta ´snak ko ¨szo ¨nhet˝ oen, hogy a m˝ uve´szetben a szellem a technikai re´szletekhez tapad, Hoffmann fo ¨le´nyben volt Hegellel szemben, akinek e te´ren nem voltak ko ¨zvetlen tapasztalatai; Hoffmann a szellem fejl˝ ode´se ne´lku ¨ l nem tudott elke´pzelni technikai el˝ orehalada ´st.) Az a m˝ uve´szet pedig, amely www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 100 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
1800 ta ´ja ´n o ¨nmaga tudata ´ra e´bred, a hangszeres zene volt, a szimfo ´nia. Ma ´r nem a voka ´lis, hanem a hangszeres zene az a nyelv, amelyen az ember me´g ko ¨zvetlenu ¨ l – so ´va ´rgo ´ visszapillanta ´s ne´lku ¨ l – „a ta ´voli birodalom csoda ´iro ´l” besze´lni ke´pes. „A zene´ben viszont ma ´s a helyzet. Itt az emberek ko ¨nnyelm˝ use´ge nem tudta feltarto ´ztatni a m˝ uko ¨de´sben ´ s csakis az le´v˝ o szellemet; az tova ´bble´pett a fe´lhoma ´lyban. E vette e´szre a szellem le´teze´se´t hirdet˝ o, a homa ´lybo ´l el˝ oto ¨rt fe´nysugarakat, aki me´lyebbre hatolt, aki tekintete´t elfordı´totta atto ´l a lelket zavarba ejt˝ o ke´pt˝ ol, amelyen a minden szentt˝ ol e´s igazto ´l elszakı´tott emberek ja ´rtak-keltek – csakis az vette e´szre a fe´nysugarakat, aki hitt a szellemben. Megismerni a csoda ´s nagyrato ¨re´st, az e´letado ´ terme´szeti szellem m˝ uko ¨de´se´t, benne le´tu ¨ nket, fo ¨ldo ¨ntu ´ li otthonunkat, azt, ami a tudoma ´nyban ta ´rul fel: ez az, amit a zene rejtelmes hangjai e´rze´keltetnek – a zene´e´, amely egyre sokre´t˝ ubben, egyre to ¨ke´letesebben szo ´l ama ta ´voli birodalom csoda ´iro ´l. Ugyanis a hangszeres zene u ´ jabban olyan magassa ´gokba emelkedett, amilyet a re´gi mesterek me´g csak nem is sejtettek; ahogy technikai tekintetben is az u ´ jabb zene´szek jo ´cska ´n tu ´ lsza ´rnyalja ´k a re´gieket.”205 Azt gondolhatna ´nk, hogy a szimfo ´nia ´ban megnyilva ´nulo ´ „terme´szeti szellemnek” e´lesen el kell va ´lnia a kereszte´ny´m a se´g szelleme´t˝ ol, amelyet a voka ´lpolifo ´nia fejez ki. A „terme´szeti szellem” is valla ´sos fogalom, nem puszta mese´ s ba katego ´ria. E ´rmilyen cseke´ly a teolo ´giai su ´ lya „a ve´gtelense´g sejte´se´nek”, amelyet Hoffmann a hangszeres zene´b˝ ol kihallott, intuı´cio ´ja ´nak eszmeto ¨rte´neti jelent˝ ose´ge me´lyrehato ´ volt. Hoffmann azt tana ´csolja a zeneszerz˝ oknek, hogy az egyha ´zi zene´ben ne vesse´k el a hangszeres elem modern gazdagsa ´ga ´t; ez a tana ´cs azon az elke´pzele´sen alapult, hogy a „tovahalado ´ vila ´gszellem” az, ami „a legu ´ jabb, bels˝ o ´atszellemu ¨ le´sre to ¨rekv˝ o korszak” hangszeres zene´je´ben megnyilva ´nul. „Bizonyos, hogy a mai zeneszerz˝ o benseje´ben egy zene aligha fog ma ´ske´nt felragyogni, mint dı´szek alakja ´ban, amelyet a mostani gazdagsa ´g teljesse´ge ad a zene´nek. Mindenu ¨ tt fel-felvillan a ku ¨ lo ¨nfe´le hangszerek ragyoga ´sa, s ne´melyiku ¨k ege´szen pompa ´zatosan szo ´lal meg a magas boltı´vek alatt; mie´rt kellene ez el˝ ott a ragyoga ´s el˝ ott lehunyni szemu ¨ nket, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
6. Hangszeres zene ´es m˝ uve´szetvalla´s
101
amikor a tovahalado ´ vila ´gszellem pla ´nta ´lta bele a legu ´ jabb, bels˝ o ´atszellemu ¨ le´sre to ¨rekv˝ o korszak titokzatos m˝ uve´szete´be ezt a ragyoga ´st?”206 Palestrina „szent zenem˝ uve´szete” a valla ´sos tudatnak nem az egyetlen kifejeze´si forma ´ja. Inka ´bb arro ´l van szo ´, hogy a voka ´lpolifo ´nia ´ban kereszte´ny szellemke´nt e´s a szimfo ´nia ´ban romantikus szellemke´nt egyara ´nt a modern korszak szelleme nyilva ´nul meg. A „modern, kereszte´ny, romantikus korszak” fogalma ´ban, le´ve´n a „vila ´gszellem” „tovahalado ´” szellem, a kereszte´ny m˝ uve´szetr˝ ol a romantikus m˝ uve´szetre tolo ´dik ´at a hangsu ´ ly. Ha „a kereszte´nyse´g dics˝ ose´ge” e´s vele „a m˝ uve´szek ama szent elhivatottsa ´ga” mindo ¨ro ¨kre „elt˝ unt a fo ¨ld szı´ne´r˝ ol”, akkor ma ´sfel˝ ol Beethoven valo ´ban az els˝ o „tiszta ´n romantikus e´s e´ppen eze´rt valo ´ban zenei komponista.”207 Enne´lfogva a kereszte´ny szubsztancia ´t e´rt vesztese´g Hoffmann szeme´ben, u ´ gy t˝ unik, nem volt azonos ´altala ´ban a valla ´sos tudat felbomla ´sa ´val. Inka ´bb arro ´l van szo ´, hogy Palestrina „szent zenem˝ uve´szete” e´s Beethoven hangszeres zene´je – amely „a ta ´voli birodalom csoda ´iro ´l” besze´l – mint egy olyan modern szellem ke´t ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o fejl˝ ode´si foka ´nak zenei kifejeze´sforma ´ja jelenik meg, amelyet Hoffmann – Hegelhez hasonlo ´an – els˝ odlegesen valla ´sfilozo ´fiai katego ´ria ´kban fogott fel. „A kereszte´nyse´g dics˝ ose´ge´t” felva ´ltotta a „ve´gte´ m fe´lree´rtene´nk Hoffmannt, ha a len” homa ´lyos „sejte´se”. A valla ´sossa ´g romantikus kifejeze´si forma ´ja ´t a kereszte´ny szellem fogyate´kos le´tmo ´dja ´va ´ fokozna ´nk le, vagy ha nem tartana ´nk a valla ´si tudat alakzata ´nak. Kie´lezett megfogalmaza ´sban: Beethoven szimfo ´nia ´i is beletartoznak a „valla ´sos” zene fogalmi ko ¨re´be, mivel a fejl˝ ode´snek azt a foka ´t ke´pviselik, amelyen a „tovahalado ´ vila ´gszellemnek” ko ¨szo ¨nhet˝ oen a szila ´rd ko ¨rvonalakat mutato ´ kereszte´nyse´g „a ta ´voli birodalom csoda ´inak” puszta megsejte´seive´ transzforma ´lo ´dott – olyan sejte´sekke´, amelyek mindazona ´ltal nem a valla ´s szege´nyes maradva ´nya ´t ta ´rja ´k szemu ¨ nk ele´, hanem egy „bels˝ o ´atszelle´ j egyha mu ¨ le´sre to ¨rekv˝ o kor” valla ´sa ´t. („U ´zi zene” Hoffmann meggy˝ oz˝ ode´se szerint akkor jo ¨het le´tre, ha a zeneszerz˝ ok aze´rt teszik maguke´va ´ a modern hangszeres zene szelleme´t, ezt a valla ´sos szellemet, hogy valamely egyha ´z sza ´ma ´ra kompona ´ljanak m˝ uveket, amelyben a kereszte´ny forma egy olyan www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 102 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
valla ´s jelke´pe´ve´ va ´lt, amelynek szubsztancia ´ja tu ´ l a forma ´n, ˝z a megnevezhetetlenben rejlik.) „Mind tova ´bb e´s tova ´bb u a m˝ uko ¨de´sben le´v˝ o vila ´gszellem; u ´ gy, ahogy hu ´ s-ve´r valo ´sa ´gukban ja ´rtak-keltek, soha nem te´rnek vissza a tovat˝ unt alakok; ´am o ¨ro ¨kke´valo ´, el nem e´vu ¨ l˝ o mindaz, ami igazi, s csoda ´latos szellemi ko ¨zo ¨sse´gu ¨ k titokzatos ko ¨tele´ket fon mu ´ lt, jelen s jo ¨v˝ o ko ¨re´.”208 Az a hermeneutikai modell, amelyet Hoffmann zeneeszte´take´nt ko ¨vetett, az olyan dichoto ´mia ´k la ´ncolata, mint „antik– modern”, „poga ´ny–kereszte´ny”, „klasszikus–romantikus” e´s „plasztikus–zenei”, mint ezt kimutattuk, zeneto ¨rte´netileg a „prima” e´s a „seconda prattica ´”-ro ´l folytatott vita ´ban, eszmeto ¨rte´netileg a „Querelle des anciens et des modernes”ben gyo ¨kerezett. A XIX. sza ´zad eleje´n e katego ´riarendszert Hoffmann, csaku ´ gy mint Hegel els˝ odlegesen valla ´sto ¨rte´netileg vagy valla ´sfilozo ´fiailag interpreta ´lta. A m˝ uve´szet egyma ´sto ´l gyo ¨keresen ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o m˝ ufajai, az antik szobra ´szat mint a „plasztikussa ´g” eszme´nye e´s a modern szimfo ´nia mint a „zeneise´g” eszme´nye u ´ gy jelentek meg, mint a valla ´si tudat egyma ´ssal ellente´tes forma ´inak kifejez˝ ode´sei. A go ¨ro ¨g istenszobor nem puszta jelke´pe az istennek, hanem az isten ko ¨zvetlen jelenle´te´nek a biztosı´te´ka; a valla ´s m˝ uve´szetke´nt, a m˝ uve´szet pedig valla ´ske´nt nyilva ´nul meg. (Hegel 1805-ben megjelent m˝ uve´ben, A szellem fenomenolo´gia´ja´ban a „m˝ uve´szetvalla ´s” terminus eszte´tikai alak e´s valla ´si jelente´s klasszikus-antik o ¨sszeolvada ´sa ´ra, az egyiknek a ma ´sikban valo ´ jelenle´te´re ce´loz; olyan terminus ez, amely Hegelne´l – elte´r˝ oen Schleiermachert˝ ol – szigoru ´ an ve´ve nem engedi meg, hogy kereszte´ny – vagy a szekulariza ´cio ´s folyamatban me´g a kereszte´nyse´g ´altal befolya ´solt – korszakra alkalmazza ´k.) A kereszte´nyse´gben a m˝ uve´szeti fejl˝ ode´s menete´t meghata ´rozo ´ „eszme”, amelynek szubsztancia ´ja egy-egy korszak istenke´pzete, a te´rbeli-plasztikus megjelene´s „ku ¨ ls˝ odlegesse´ge´b˝ ol” az id˝ oben kitarto ´o ¨ntudat „bens˝ ose´ge´be” vonul vissza. A „bens˝ ose´g” m˝ uve´szete – teha ´t a „modern, kereszte´ny, romantikus korszak” m˝ uve´szete – ma ´rmost Hegel rendszere´ben e´s to ¨rte´netfilozo ´fia ´ja ´ban a zene. Ke´zenfekv˝ onek t˝ unik az a ve´lekede´s, hogy a bens˝ obe valo ´ visszavonula ´s valla ´si folyamata a szo ¨vegekt˝ ol e´s szila ´rd www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
6. Hangszeres zene ´es m˝ uve´szetvalla´s
103
ko ¨rvonalu ´ affektusokto ´l valo ´ ku ¨ lo ¨nva ´la ´s zenei fejl˝ ode´se´ben reflekta ´lo ´dik, ke´zenfekv˝ o teha ´t, hogy az „abszolu ´ t” hangszeres zene´t E. T. A. Hoffmann nyoma ´n mint „a legu ´ jabb, bels˝ o ´atszellemu ¨ le´sre to ¨rekv˝ o korszak titokzatos m˝ uve´szete´t” aposztrofa ´lja ´k.209 A „hangzo ´ bens˝ ose´g” dialektika ´ja, amelynek kontextusa ´ban Hegel a modern hangszeres zene´t interpreta ´lta, mindazona ´ltal enne´l bonyolultabb. Az az egyszer˝ u formula, hogy az „abszolu ´ t” zene e´ppen a szo ´to ´l valo ´ ku ¨lo ¨nva ´la ´sa e´s megszabadula ´sa re´ve´n emelkedik a „ve´gtelen”, az „abszolu ´ t” „sejte´se´ve´”, hogy az „abszolu ´ t” zene egyfajta nyelven tu ´ li nyelv, Hegel sza ´ma ´ra me´lyse´gesen idegen e´s ˝ ahhoz a tradı´mint rajonga ´s gyanu ´ s kellett hogy legyen: o cio ´hoz kapcsolo ´dott, amely szerint a szellem – „szo ´”, s eze´rt szerinte a m˝ uve´szet filozo ´fiai to ¨rte´nete´nek a ko ¨lte´szetben, a vila ´gszellem odisszeia ´ja ´nak pedig a filozo ´fia ´ban kell ve´get e´rnie. Ma ´sfel˝ ol azonban a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja ´ban egy olyan tendencia fejl˝ odo ¨tt ki, amelyet Hegel eszte´tikai rendszere´ben e´s gondolatmenete´ben sem lehetett elfojtani e´s amely benne re´szmozzanatke´nt meg is maradt. 5 „A szellem ugyanis az eszme olyan ve´gtelen szubjektivita ´sa, amely abszolu ´ t bens˝ ose´gke´nt nem alakı´thatja ki maga ´t szabadon a maga sza ´ma ´ra, ha mint neki megfelel˝ o le´teze´sbe, a testibe o ¨ntve kell maradnia. Ebb˝ ol az elvb˝ ol kiindulva a romantikus m˝ uve´szeti forma aze´rt szu ¨ nteti meg u ´ jbo ´l a klasszikus forma megbontatlan egyse´ge´t, mert olyan tartalomhoz jutott el, amely tu ´ lle´p a klasszikus m˝ uve´szeti forma ´n e´s annak kifejeze´smo ´dja ´n. Ez a tartalom – hogy ismert elke´pzele´sekre emle´keztessek – egybeesik azzal, amit Istenr˝ ol mint szellemr˝ ol hirdet a kereszte´nyse´g, ellente´tben a go ¨ro ¨g istenhittel, amely a klasszikus m˝ uve´szet le´nyegi e´s legmegfelel˝ obb tartalma.”210 Mint „ve´gtelen szubjektivita ´s”, mint „abszolu ´t bens˝ ose´g” a „szellem” igyekszik kito ¨rni az antik istenszobor, a „plasztikus” korszak m˝ uve´szete korla ´toltsa ´gnak e´rzett „objektivita ´sa ´bo ´l” e´s „ve´gesse´ge´b˝ ol”. A ku ¨ lo ¨nva ´la ´s mozga ´sa viszont, amelynek sora ´n a „bens˝ ose´g” visszatala ´l o ¨nmaga ´hoz, Hegel zenefilozo ´fia ´ja ´ban ke´nyes, ellentmonda ´sos helyzetbe keru ¨ l ama „tartalom” szila ´rdsa ´ga ´hoz e´s szubsztancialita ´sa ´hoz ke´pest, amelyre a m˝ uve´szet a kereszte´nyse´g re´ve´n szert tett. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 104 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Hegel elismeri, hogy a zene el˝ ott – tu ´ l azon, hogy mint voka ´lis zene a „tartalmat” egy bizonyos „jelente´sben” ragadja meg – nyitva ´all az a lehet˝ ose´g is, hogy hangszeres zeneke´nt csupa ´n egy meghata ´rozatlan „hangulatot” fejezzen ki, amelyet a tartalom kiva ´lt vagy le´trehoz. „A bens˝ ose´g azonban ke´tfe´le lehet. Egy ta ´rgyat a maga bens˝ ose´ge´ben felfogni ugyanis egyfel˝ ol azt jelentheti, hogy a ta ´rgyat nem megjelene´se´nek ku ¨ ls˝ o realita ´sa ´ban, hanem eszmei jelente´se szerint ragadjuk meg, ma ´sfel˝ ol azonban jelentheti azt is, hogy valamely tartalmat u ´ gy fejezu ¨ nk ki, ahogyan az az e´rzelem szubjektivita ´sa ´ban eleven.”211 De ha a zene egy „tartalom” ´abra ´zola ´sa ´bo ´l ve´gu ¨l teljesen o ¨nmaga ´ba hu ´ zo ´dik vissza – e´s az erre valo ´ hajlam mondhatni veleszu ¨ letett –, akkor u ¨ res e´s absztrakt lesz. „Kiva ´ltke´pp u ´ jabban a zene ´gy, ı elszakadva ´n a ma ´r maga ´ban vila ´gos tartalomto ´l, visszate´rt saja ´t eleme´be; de ezzel egyben anna ´l to ¨bbet vesztett hatalomban az ege´sz bens˝ o felett, mivel az az e´lvezet, amelyet nyu ´ jthat, a m˝ uve´szetnek csak egyik oldala fele´ fordul, nevezetesen puszta ´n a kompozı´cio ´nak e´s u ¨ gyesse´ge´nek tiszta zeneise´ge ira ´nt kelt e´rdekl˝ ode´st; csakhogy az az oldal csupa ´n a m˝ ue´rt˝ o dolga, s az ´altala ´nos emberi m˝ uve´szeti e´rdekl˝ ode´st keve´sbe´ e´rinti.”212 „Ekkor azonban a zene u ¨ res, jelente´s ne´lku ¨ li marad, s mivel hia ´nyzik bel˝ ole minden m˝ uve´szet egyik f˝ o oldala, a szellemi tartalom e´s kifejeze´s, aze´rt tulajdonke´ppen me´g nem is sorolhato ´ a m˝ uve´szethez.”213 ´ m e´ppense´ggel az olyan zene, amely az absztraktsa A ´g fele´ tenda ´l, teha ´t „az abszolu ´ t, tiszta zenem˝ uve´szet” – Hegel sza ´ma ´ra (alig ma ´ske´nt, mint Hoffmann e´s ke´s˝ obb Hanslick sza ´ma ´ra) ez a „voltake´ppeni zene”. „Eze´rt is a zenei kifejeze´sre csak az ege´szen objektum ne´lku ¨ li bens˝ o alkalmas, az elvont szubjektivita ´s mint olyan. Ez a szubjektivita ´s: teljesen u ¨ res e´nu ¨ nk, tova ´bbi tartalom ne´lku ¨ li valo ´nk.”214 Amit a zene „m˝ uve´szetke´nt” az „a ´ltala ´nos emberi m˝ uve´szeti e´rdekl˝ ode´s tekintete´ben” veszı´t, azt megnyeri zeneke´nt, „tova ´bbi tartalom ne´lku ¨ li valo ´nk” kifejeze´seke´nt. Amilyen me´rte´kben a zene maga ´ra tala ´l, abban a me´rte´kben elta ´volodik a „tartalomto ´l”, amelyben Hegel a zene „kultura ´lis funkcio ´ja ´nak” alapja ´t la ´tja. „A muzsikus (. . . ) szinte´n nem vonatkoztat ugyan el mindenfe´le tartalomto ´l, hanem megtala ´lja ezt egy szo ¨vegben, amewww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
6. Hangszeres zene ´es m˝ uve´szetvalla´s
105
lyet megzene´sı´t, vagy ma ´r fu ¨ ggetlenu ¨ l zenei te´ma forma ´ja ´ba o ¨lto ¨zteti valamely hangulata ´t, s ezt a te´ma ´t azuta ´n tova ´bb alakı´tja ki; kompozı´cio ´inak tulajdonke´ppeni re´gio ´ja azonban a forma ´lisabb bens˝ ose´g marad, a tiszta zenge´s; a tartalomban valo ´ elme´lyu ¨ le´se pedig kifele´ ira ´nyulo ´ alakı´ta ´s helyett inka ´bb visszale´pe´s lesz a bens˝ onek saja ´t szabadsa ´ga ´ba, o ¨nmaga ´nak o ¨nmaga ´ban valo ´ elmeru ¨ le´se, s˝ ot, a zene ne´mely teru ¨ lete´n az a ˝ mint m˝ bizonyossa ´g, hogy o uve´sz fu ¨ ggetlen a tartalomto ´l.”215 A zene mozga ´sto ¨rve´nye, amely ebben a mondatban kirajzolo ´dik, u ´ gy t˝ unik, feltarto ´ztathatatlanul az absztraktta ´ va ´la ´s fele´ mutat, az pedig az „abszolu ´ t, tiszta zenem˝ uve´szetben” teljesedik be. A zene visszafordula ´sa a „bens˝ ose´gbe” teha ´t egyfel˝ ol olyan elva ´la ´s e´s felszabadula ´s, amelyben a zene o ¨nmaga ´ra tala ´l, ma ´sfel˝ ol kiu ¨ resede´s e´s forma ´lissa ´ va ´la ´s, egyfajta szubsztanciaveszte´s. Hogy a „ma ´r maga ´ban is vila ´gos tartalomto ´l” valo ´ fokozo ´do ´ elvonatkoztata ´st – ezt az abszolu ´ t zene sza ´ma ´ra u ´ gyszo ´lva ´n el˝ o´rt ı to ¨rte´nelmi u ´ tvonalat – u ´ gy e´rtsu ¨ k, mint egy le´nyege´ben valla ´sos tapasztalat hangzo ´ kifejeze´sforma ´ja ´t, az a misztika o ¨ro ¨kse´ge´b˝ ol ta ´pla ´lkozo ´ interpreta ´cio ´ lenne, amely Hegelt˝ ol, a „konkre´t” filozo ´fusa ´to ´l me´lyse´gesen idegen volt. Ma ´sfel˝ ol viszont tagadhatatlan, hogy „a visszale´pe´s a bens˝ ose´g saja ´t szabadsa ´ga ´ba”, akkor is, ha ve´gu ¨ l az u ¨ resse´gbe vezethet, olyan tendencia, amelyben az abszolu ´ t zene eszme´je konverga ´l a kereszte´nyse´g szelleme´vel, ahogyan azt Hegel felfogta. Hogy a szimfo ´nia a kereszte´ny korszak m˝ uve´szetvalla ´sa ´nak emble´ma ´ja, az olyan gondolat volt, amely – annak ellene´re, hogy Hegel a m˝ uve´szetvalla ´s fogalma ´t a klasszikusantik szobra ´szatra korla ´tozta e´s protesta ´ns bizalmatlansa ´ggal viseltetett a nyelven tu ´ li nyelv ira ´nt – a hegeli eszte´tika belseje´ben rejlett, ba ´r nem to ¨rt a felszı´nre. Hegel eszte´tika ´ja ´ban, amely le´nyege´t tekintve to ¨rte´netfilozo ´fia, a m˝ uve´szeti forma ´k, az e´pı´te´szett˝ ol a zene´ig e´s a ko ¨lte´szetig, egy kiemelked˝ o ko ¨ze´p, egy point de la perfection ko ¨ru ¨ l rendez˝ odnek el. A „klasszikus” m˝ uve´szet, amelynek paradigma ´ja ´t az antik istenszobor adja, ku ¨ lo ¨nbo ¨zik egyfel˝ ol a „szimbolikus” m˝ uve´szett˝ ol, amely me´g nem e´rte el az eszme e´s jelente´s egyse´ge´t, ma ´sfel˝ ol a „romantikus” m˝ uve´szett˝ ol, amelyben ez az egyse´g u ´ jbo ´l felbomlik, mivel a szellem www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 106 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
igyekszik tu ´ ljutni az eszte´tikai jelense´gen, ahelyett hogy feloldo ´dna benne. Ellente´tben Hegellel, de fu ¨ ggve is t˝ ole, Christian Hermann Weisse – akinek Az eszte´tika rendszere cı´m˝ u munka ´ja 1830-ban, teha ´t a hegeli eszte´tika szo ´ban ko ¨zze´tett e´s nyomtata ´sban megjelent va ´ltozata ko ¨zo ¨tti id˝ oben jelent meg – egy olyan triadikus se´ma ´t konstrua ´lt, amelynek nem egy, a mu ´ lthoz tartozo ´ kiemelked˝ o ko ¨ze´p, hanem a jelenhez vezet˝ o halada ´s eszme´je szolga ´lt alapul. Mı´g Hegelne´l a „romantikus” m˝ uve´szet mint a szellem fejl˝ ode´se´nek egy bizonyos foka a „klasszikus” m˝ uve´szet fo¨lo¨tt, de mint eszte´tikai jelense´g az alatt ´allt, addig Weisse sza ´ma ´ra a szellemileg el˝ orehaladottabb egyszersmind az eszte´tikailag to ¨ke´letesebb m˝ uve´szet. Ez azonban nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a vila ´gszellem odisszeia ´ja a m˝ uve´szettel e´r ve´get (nem pedig, mint Hegelne´l, a valla ´ssal e´s a filozo ´fia ´val: miuta ´n maga mo ¨go ¨tt hagyta a m˝ uve´szetet, a szellem ezek ele´re´se´re to ¨rekszik). Weisse a „modern, kereszte´ny, romantikus korszak” August Wilhelm Schlegel, E. T. A. Hoffmann e´s Hegel ´altal kidolgozott fogalma ´t re´szmozzanataira bontotta sze´t, e´s a „klasszikus eszme´nyt˝ ol” mint els˝ o fokozatto ´l e´s a „romantikus eszme´nyt˝ ol” mint ma ´sodik fokozatto ´l elku ¨ lo ¨nı´tve harmadik fokozatke´nt felva ´zolt egy „modern eszme´nyt”. A m˝ uve´szeti forma ´k to ¨rte´netfilozo ´fia ´ja mindamellett, mint E. T. A. Hoffmann-na ´l e´s Hegelne´l is, valla ´sfilozo ´fiailag megalapozott: a klasszikus m˝ uve´szetre Weisse szerint a mı´tosz, a romantikusra a kereszte´nyse´g, a modernre – „a tiszta sze´pse´g istentisztelete´re” – a valla ´si tudat nyomja ra ´ a be´lyege´t, amely valla ´si tudat sza ´ma ´ra a valla ´s: m˝ uve´szet e´s a m˝ uve´szet: valla ´s. Az a m˝ uve´szeti forma pedig, amelyben a legtiszta ´bban nyilva ´nul meg a „modern eszme´ny”: az „abszolu ´ t” hangszeres zene. „A hangszeres zene eszerint a mindenfe´le ku ¨ lo ¨no ¨s alakzatto ´l szabad, abszolu ´ t vagy modern eszme´ny tiszta e´s ko ¨zvetlen le´teze´se – ahogyan to ¨rte´netileg teljesen ehhez a modern eszme´nyhez tartozik, e´s ba ´r fogalmilag az els˝ o, mert a legabsztraktabb, to ¨rte´netileg me´gis a legfiatalabb valamennyi m˝ uve´szet ko ¨zo ¨tt.”216 A hangszeres zene „szabad” e´s „abszolu ´ t”, mivel eloldo ´dott, megszabadult azokto ´l a jelente´sekt˝ ol, amelyek a „terme´szeti hangbo ´l” vagy a nyelvb˝ ol www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
6. Hangszeres zene ´es m˝ uve´szetvalla´s
107
valo ´ sza ´rmaza ´sa oka ´n a zene´hez tapadnak. „Az a jelente´s, amellyel a hang a zene´n kı´vu ¨ l is, a terme´szetben vagy az emberi szellem vila ´ga ´ban rendelkezik – az uto ´bbi esetben mint emberi hang e´s mint nyelv –, ebb˝ ol a m˝ uve´szetb˝ ol kiza ´rt marad, vagy ha ilyen jelente´st vonnak be a zene´be, akkor ez csak amaz eszme ko ¨zvetı´te´se´vel to ¨rte´nhet, amely mint tiszta e´s mindenfe´le ve´ges alakto ´l ta ´vol es˝ o le´nyegise´g a hangokban megnyilva ´nul, felte´ve, hogy azok hangok [To ¨ne] e´s nem puszta hangza ´sok [Kla ¨nge].”217 Weisse filozo ´fiailag fogalmazza meg, amit E. T. A. Hoffmann ko ¨lt˝ oien fejezett ki: az affektusok magukban ve´ve idegenek ugyan a „tiszta zene´t˝ ol”, ´am ha az e´nek re´ve´n me´gis bekeru ¨ lnek a zene´be, az „a romantika bı´borszı´n csilloga ´sa ´ba o ¨lto ¨zteti” ˝ket.218 o A „hang”, amelyben Weisse szerint az „eszme” manifeszta ´lo ´dik, hangszer ´altal le´trehozott „mesterse´ges” hang, amely ku ¨ lo ¨nbo ¨zik a besze´dhang „terme´szetes csenge´se´t˝ ol”; e´s a „mesterse´gesse´g” az, ami a zenei anyagot – Hanslick-kal szo ´lva – a „szellem befogada ´sa ´ra ke´pesse´” [geistfa ¨hig] teszi. „A hangok, amelyek a ritmus e´s a harmo ´nia segı´tse´ge´vel dallamma ´ e´s zenei m˝ ualkota ´ssa ´ kapcsolo ´dnak, nem ko ¨zvetlenu ¨ l terme´szeti hangza ´sok, hanem mechanikus m˝ uve´szet ´altal le´trehozott hangok; ilyenne´ nem puszta ´n aze´rt lesznek, hogy ˝ket a felettu ku ¨ ls˝ oleg teljesen maga ala ´ rendelje o ¨ k uralkodni va ´gyo ´ szellem o ¨nke´nye, hanem aze´rt is, hogy megtisztı´tsa ˝ket minden ku o ¨ lo ¨no ¨s, ve´ges jelente´st˝ ol, amely mint idegenszer˝ u tartalom zavarna ´ e´s homa ´lyossa ´ tenne´ azt az abszolu ´t szellemi jelente´st, amelynek ezekbe a hangokba bele kell ke´pz˝ odnie.”219 A „m˝ uve´szet tiszta fogalma”220 azonban, amelyet a hangszeres zene realiza ´l, Weisse szerint a valla ´si tudat egyik alakja; amennyiben a hangszeres zene Weisse-fe´le elme´lete a hanslicki formalizmust anticipa ´lja, ez az abszolu ´ tum hegeli filozo ´fia ´ja ´nak szelleme´ben to ¨rte´nik. „A szellem elevense´ge a hangszeres zene´ben a maga saja ´tos alakja ´ban mutatkozik meg, abban az alakban, amely ku ¨ lo ¨nbo ¨zik a sze´pse´g vila ´ga ´hoz ke´pest ha ´tra ´nyban le´v˝ o ku ¨ lo ¨no ¨sse´gt˝ ol. A szellem elevense´ge ma ´rmost ebben a m˝ uve´szetben u ´ gy nyilva ´nul meg, mint szakadatlan ide-odaringa ´s vagy hulla ´mza ´s a ke´t ellente´tes po ´lus, a szomoru ´ sa ´g e´s az o ¨ro ¨m, vagy a panaszkoda ´s e´s www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 108 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
az ujjonga ´s ko ¨zo ¨tt. Ezek a ke´tarcu ´ e´rze´sek vagy lelkia ´llapotok itt a maguk tisztasa ´ga ´ban jelennek meg az abszolu ´ t, (vagy ha ma ´r itt haszna ´lni akarjuk ezt a kifejeze´st:) az isteni szellem attribu ´ tumake´nt, ane´lku ¨ l hogy ko ¨zvetlenu ¨ l arra vonatkozna ´nak, ami az ember ve´ges szelleme´ben ezeket az e´rze´seket vagy lelkia ´llapotokat felkelti, va ´ltozatossa ´ teszi e´s kı´se´ri. Ba ´rhogyan is ke´pzelju ¨ k el ezeknek a lelkia ´llapotoknak a va ´ltakoza ´sa ´t egy to ¨ke´letes e´s az o ¨ro ¨kke´valo ´sa ´got jelenben birtoklo ´ le´nyben (ami persze mindig megu ¨ tko ¨ze´st kelt egy olyan filozo ´fia sza ´ma ´ra, amely az absztrakcio ´inak le´gu ¨ res tere´b˝ ol sohasem jut el egy eleven istense´g fogalma ´hoz): err˝ ol a zenem˝ uve´szet ko ¨zvetlenebb e´s vila ´gosabb felvila ´gosı´ta ´st ad, mint ba ´rmely ma ´s m˝ uve´szet vagy tudoma ´ny.”221 Schopenhauer 1819-ben olyan „in abstracto”-e´rze´sekr˝ ol besze´lt, amelyeket a zene fejezne ki; Weisse a ta ´rgy ne´lku ¨ li, az evila ´gi felte´telhez ko ¨to ¨ttse´gekt˝ ol megszabadult e´rzelmeket egyenesen „az abszolu ´ t, isteni szellem attribu ´ tumaiva ´” emeli: a hangszeres zene metafizika ´ja na ´la is, mint Wackenroderne´l, egyfajta „szakraliza ´lt” e´rze´seszte´tika ´ban gyo ¨kerezik. (Wackenroderre emle´keztet Weisse csoda ´lkoza ´sa afelett, hogy mesterse´ges hangszerek „mechanika ´ja” ele´gse´ges „a zenem˝ uve´szet cso´ m az abszolu da ´inak” le´trehoza ´sa ´hoz.) A ´ t zene´ben kifejez˝ od˝ o „e´rze´sek e´s lelkia ´llapotok” az evila ´gi affektusokhoz ke´pest ta ´voliak. „Mindazok a szoka ´sos, a tiszta ´n eszme´nyi fogalma ´t mege´rteni ke´ptelen ne´zetek, hogy a zene mindenekel˝ ott a szubjektı´v e´rzelem, szenvede´ly stb. kifejeze´se, nyilva ´n csak ke´nytelen-kelletlen alkalmazhato ´k erre a zene´re; hiszen itt a szubjektı´v elem ko ¨zvetlen kauzalita ´sa ´nak me´g az a la ´tszata is elesik, amely az e´nek esete´ben e ve´leme´ny kialakula ´sa ´hoz vezetett.”222 Az „abszolu ´ t” zene, amelyben az „abszolu ´ tum” manifeszta ´lo ´dik, nemcsak a szo ¨vegekt˝ ol e´s a funkcio ´kto ´l va ´lt ku ¨ lo ¨n, hanem az affektusokto ´l is, amelyeknek „nyelveke´nt” egy re´gebbi eszte´tika azt igazolni igyekezett. ´ m az az „abszolu A ´ tum”, amelyet a zene kifejez, a „modern korban” egyfajta valla ´si eszme, amely m˝ uve´szetke´nt nyilva ´nul meg. Amit Hegel az antik istenszobrokro ´l mondott – hogy eszte´tikai alakjukban a valla ´si eszme nemcsak „szimbolikusan”, hanem ko ¨zvetlenu ¨ l is jelen van –, azt Weisse ´atvitte a modern hangszeres zene´re. Benne beteljesu ¨ l a m˝ uve´szet www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
6. Hangszeres zene ´es m˝ uve´szetvalla´s
109
vila ´gto ¨rte´nelme; a to ¨rte´nelmi ve´gben el˝ ot˝ unik az ontolo ´giai kezdet. Mı´g Hegel a zene kiu ¨ resede´se´nek e´rezte a „tartalomto ´l” valo ´ elvonatkoztata ´st, addig Weisse sza ´ma ´ra ebben az absztrakcio ´ban a m˝ uve´szet igazsa ´ga mutatkozik meg. Weisse, a filozo ´fiato ¨rte´net margina ´lis alakja, egy olyan m˝ uve´szetvalla ´s igazi apostola, amely egyfajta „tiszta” m˝ uve´szet eszme´je ko ¨ru ¨ l forgott.
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
www.interkonyv.hu
© Typotex Kiadó
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
7 Zenei logika e´s nyelvszer˝ use´g
Az a kı´se´rlet, hogy az eszte´tikai autono ´mia eszme´je´t kiza ´ro ´lag ta ´rsadalomto ¨rte´netileg magyara ´zza ´k, mint a bontakozo ´ban le´v˝ o ipari vila ´g ru ´ tsa ´ga ´bo ´l e´s ridegse´ge´b˝ ol valo ´ kivonula ´s jele´t, zeneto ¨rte´neti hipote´zisnek tu ´ lsa ´gosan ro ¨vidre za ´rt elke´pzele´s, mivel az effe´le autono ´miagondolat, ba ´rmilyen ke´zenfekv˝ oek is szocia ´lpszicholo ´giai motı´vumai, adekva ´t objektum ne´lku ¨ l – vagyis a ko ¨ztudatban rangosnak tartott hangszeres zene ne´lku ¨ l, le´ve´n a voka ´lis zene eleve nem „autono ´m”, hanem „ko ¨to ¨tt” zene – u ¨ res fantazmago ´ria maradt volna. Az o ¨szto ¨nze´snek ta ´rgyra volt szu ¨ kse´ge, amelyhez ko ¨t˝ odni tudott. Ezzel kora ´ntsem akarjuk azt mondani, hogy a XVIII. sza ´zad ve´ge´nek hangszeres zene´je eleve mint a romantikus metafizika e´rtelmeze´se´ben vett abszolu ´ t zene fogant meg. Carl Stamitz e´s Haydn szimfo ´nia ´i sokkal inka ´bb egy olyan hangversenye´let keretei ko ¨zo ¨tt jo ¨ttek le´tre, amely eleinte nem eszte´tikai autono ´mia e´s metafizikai emelkedettse´g megteremte´se´re, hanem egyfajta ta ´rsasa ´gi e´rze´skultu ´ ra kialakı´ta ´sa ´ra to ¨rekedett, s ez az e´rze´skultu ´ ra szorosan o ¨sszefu ¨ ggo ¨tt a polga ´rsa ´g azon irodalmi e´s pedago ´giai igyekezete´vel, hogy o ¨nmaga ´ro ´l e´s humanita ´rius-mora ´lis er˝ oforra ´sairo ´l ke´pet alkosson. www.interkonyv.hu
111
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 112 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Szimfo ´nia ´iban Haydn, ahogyan ezt Georg August Griesinger ko ¨zli, „mora ´lis jellemeket” akart ´abra ´zolni, s az ´abra ´zola ´seszte´tika itt egyszersmind hata ´seszte´tika volt: a zene, a hangszeres zene is, ne´mi tu ´ lza ´ssal szo ´lva arra szolga ´l, hogy a m˝ uvel˝ ode´s hasznos eszko ¨ze legyen. (Me´g Hermann Kretzschmar is a korai polga ´ri m˝ uveltse´geszme´b˝ ol indult ki, amikor 1900 ta ´ja ´n kı´se´rletet tett arra, hogy „zenei hermeneutika” ne´ven restitua ´lja a XVIII. sza ´zad affektus- e´s karaktereszte´tika ´ja ´t; az abszolu ´ t zene eszme´je´vel folytatott vita ´ja ´t pedago ´giai szempontok motiva ´lta ´k.) A hangszeres zene´nek az eszte´tikai autono ´miagondolat jegye´ben to ¨rte´n˝ o e´rtelmeze´se teha ´t ´ate´rtelmeze´s. A romantikus zeneeszte´tika ´ban ve´gbement interpreta ´cio ´va ´lta ´snak mindamellett, hogy ne maradjon alaptalan e´s eze´rt to ¨rte´netileg hata ´stalan, a dolognak maga ´nak rea ´lis e´s le´nyegi ismertet˝ ojegyeihez kellett kapcsolo ´dnia. A hangszeres zene „autono ´mma ´ va ´la ´sa ´t” lehet˝ ove´ tev˝ o kompona ´la ´stechnikaieszte´tikai mozzanatokat pedig a „zenei logika” fogalma ´val foglalhatjuk o ¨ssze, s ez a fogalom szoros kapcsolatban van a zene „nyelvjellege´nek” az elke´pzele´se´vel. Hogy a zene hangzo ´ diskurzuske´nt, zenei gondolatok kifejte´seke´nt mutatkozik meg, az kompozito ´rikus igazolo ´da ´sa a zene eszte´tikai ige´nye´nek: aze´rt le´tezik, hogy o ¨nmaga ´e´rt hallgassa ´k. Ez az ige´ny viszont a XVIII. sza ´zad ve´ge´n me´g a legkeve´sbe´ sem volt maga ´to ´l e´rtet˝ od˝ o. A zene´ben e´rve´nyre juto ´ „logika ´ro ´l” Johann Gottfried Herder me´g 1769-ben is, a negyedik Kritisches Wa¨ldchenben, alig titkolt megvete´ssel szo ´lt. A zene filozo ´fus e´rtelmez˝ oje, ahogyan az Herder szeme el˝ ott lebegett, el˝ oszo ¨r egyu ¨ tte´rz˝ o mo ´don egyedu ¨ la ´llo ´ hangokba meru ¨ l bele, azokat mint egyetlen hangbo ´l ´allo ´ indulatszo ´kat e´szleli e´s fogja fel. „Megannyi egyszer˝ u, hata ´sos mozzanat – a szenvede´ly egyedi hangsu ´ lyai –, ez az els˝ o, amit e´rez e´s amire figyelme´t o ¨sszpontosı´tja.” ´ szlele´seinek f˝ „E o teru ¨ lete” ezuta ´n a dallam; a zenemagyara ´zo ´ „egyma ´suta ´nisa ´guk ko ¨tele´ke´vel ko ¨ti o ¨ssze a hangokat a fu ¨l sza ´ma ´ra kellemes mo ´don, a le´lek sza ´ma ´ra hata ´sosan: ebb˝ ol lesz a dallam.” Az akkordok o ¨sszefu ¨ gge´se´ben rejl˝ o „logika ´t” viszont Herder, aki a dallam vagy az o ¨sszhang els˝ obbse´ge´r˝ ol folytatott zeneeszte´tikai vita ´ban Rousseau mellett e´s Rameau www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
7. Zenei logika ´es nyelvszer˝ use´g
113
ellene´ben foglalt ´alla ´st, azzal inte´zte el, hogy puszta ´n ma ´sodlagos mozzanat (annak ellene´re, hogy o ¨sszhang ne´lku ¨l aligha e´rthet˝ o „az egyma ´suta ´nisa ´g ko ¨tele´ke” a dallamban). „Az o ¨sszhangzattan mint olyan, ahogyan ezt a szo ´t u ´ jab˝ eszte´tika ban haszna ´lja ´k, az o ´ja sza ´ma ´ra” – a filozo ´fus zenemagyara ´zo ´, a zeneeszte´ta eszte´tika ´ja sza ´ma ´ra – „mindo ¨ssze annyit jelent, mint a ko ¨lt˝ oben a logika; ki lenne olyan balga, hogy a logika ´ban keresse a ko ¨lt˝ o f˝ o ce´lja ´t?”223 ´ gy la U ´tszik, Herder haszna ´lta els˝ oke´nt a „zenei logika” ˝, hanem ke´t e´vtizeddel ke´s˝ terminust; ´am igaza ´ban nem o obb Johann Nikolaus Forkel volt az els˝ o, aki a zeneeszte´tika ´ban me´lto ´ helyre ´allı´totta ezt a fogalmat. „A nyelv a gondolat o ¨lto ¨ze´ke, ahogyan a dallam az o ¨sszhang o ¨lto ¨ze´ke. Ebben a tekintetben az o ¨sszhangot a zene egyfajta logika ´ja ´nak nevezhetju ¨ k, mivel a zene´ben az o ¨sszhang olyasfe´le viszonyban van a dallammal, mint a nyelvben a logika a kifejeze´ssel: rendbe rakja, meghata ´rozza a dallamszerkezetet, s eza ´ltal a dallam mintha valo ´sa ´gos igazsa ´gga ´ va ´lna. (. . . ) Ahogyan azonban az ember ma ´r igen kora ´n ki tudta fejezni gondolatait, me´g miel˝ ott a helyes gondolkoda ´s logika ´ja vagy m˝ uve´szete ezen a ne´ven kialakult volna, u ´ gy az ember ke´pes volt dallamok alkota ´sa ´ra is, me´g miel˝ ott ezen a ne´ven ismert lett volna az, amit ke´s˝ obb o ¨sszhangzatnak neveztek.”224 A Forkel e´rvele´se´t ala ´ta ´maszto ´ jelense´g egy egyszer˝ u te´ny: egy dallam bizonyos hangko ¨ze´nek – mondjuk a d – b kisszextnek – a kifejeze´skaraktere a harmonikus-tona ´lis kontextusto ´l fu ¨ gg, atto ´l teha ´t, hogy a g-moll kvintje´r˝ ol e´s terce´r˝ ol vagy pedig a B-du ´ r terce´r˝ ol e´s alaphangja ´ro ´l van-e szo ´. Ma ´sfel˝ ol Forkel e´rvele´se el˝ ofelte´telezte a re´gebbi nyelvelme´letet, amely a nyelvben puszta eszko ¨zt la ´t a ma ´r megle´v˝ o gondolati e´s e´rzelmi tartalmak megfogalmaza ´sa ´hoz, „beo ¨lto ¨ztete´se´hez”, „bebugyola ´la ´sa ´hoz”. A dallamok Forkel szeme´ben olyan e´rze´sek hangzo ´ megjelene´si forma ´i – zenei megfogalmaza ´sai –, amelyek a zene tartalma ´t e´s e´rtelme´t alkotja ´k. Forkel – ugyanu ´ gy, mint Herder – az egyedi hangnak mint interjekcio ´nak az eszte´tikai min˝ ose´ge´b˝ ol indult ki; ma ´sfel˝ ol viszont – Herderrel ellente´tben – felismerte, hogy az o ¨sszhangzatilag szaba ´lyozott hangrendszer meghata ´rozottabb, gazdagabb, differencia ´ltabb e´rze´skifejeze´s felte´tele´t teremti meg. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 114 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
Ahol Herder kontrasztot la ´tott, ott Forkel ko ¨zvetı´teni akart. A hangviszonyok harmonikus szaba ´lyoza ´sa ´t aze´rt nevezte „zenei logika ´nak”, mert e szaba ´lyoza ´s jo ´volta ´bo ´l a zene´ben az e´rzelmek jelo ¨le´se´re szolga ´lo ´ jelek ugyanu ´ gy „igazi” – a dolog terme´szete´nek megfelel˝ o – viszonyba keru ¨ lnek egyma ´ssal, mint a besze´dnyelvben a dolgok e´s ke´pzetek jelo ¨le´se´re szolga ´lo ´ jelek. Az o ¨sszhang „elengedhetetlen el˝ ofelte´tele” a zenei kifejeze´s „igazsa ´ga ´nak e´s meghata ´rozottsa ´ga ´nak.”225 Miuta ´n Ludwig Tieck Go ¨ttingenben Forkel el˝ oada ´sainak hallgato ´ja volt, mindaz, amit a Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol lapjain 1799-ben a modern hangszeres zene hata ´sa ´ro ´l mond, ama forkeli te´tel visszhangja ´nak t˝ unik, amely szerint a zene´ben saja ´tos, az e´rze´s hangzo ´ kifejeze´se´t ´athato ´ e´s szaba ´lyozo ´ logika rejlik. „Az to ¨rte´nik itt, hogy a szavak fa ´radsa ´gos keru ¨l˝ ou ´ tja ne´lku ¨ l gondolunk el gondolatokat; itt e´rze´s, fanta ´zia e´s gondolati er˝ o egy e´s ugyanaz.”226 Tieck A hangok cı´m˝ u rapszo ´dia ´ja ´ban viszont ma ´s megvila ´gı´ta ´sban jelenik meg a gondolatokat kifejez˝ o nyelv e´s a hangnyelv ko ¨zo ¨tti viszony: mindkett˝ oben az elmondhatatlan, a sem szavakkal, sem hangokkal ko ¨zvetlenu ¨ l meg nem ragadhato ´ ke´pezi azt, amire az ember voltake´ppen e´s ve´gs˝ o soron gondol; mi to ¨bb, a felfoghatatlanhoz tala ´n a hangok jutnak ko ¨zelebb – annak ellene´re, hogy bennu ¨ k is marad valami inadekva ´t. „Az ember rendszerint bu ¨ szke arra, hogy neki megadatott egy ege´sz ˝ ke´pes arra, rendszer szavakba foglala ´sa, kieszele´se, hogy o hogy a ko ¨znapi nyelven ro ¨gzı´tse a sza ´ma ´ra legfinomabbaknak e´s legmere´szebbnek t˝ un˝ o gondolatokat. Csakhogy (. . . ) a komolyabb ember nagyon is jo ´l e´rzi, hogy legbens˝ obb gondolatai is csak egyfajta ko ¨zl˝ o ko ¨zeg megnyilva ´nula ´sai, hogy esze e´s annak ko ¨vetkeztete´sei fu ¨ ggetlenek atto ´l a le´nyt˝ ol, o ¨nmaga ´to ´l, akihez itteni e´lete´ben soha nem fog ege´szen ko ¨zel fe´rk˝ ozni. – De nem mindegy az, hogy hangszerhangokban vagy gondolatokban gondolkodunk? Mindkett˝ oben csak tenni-venni, ja ´tszani tudunk, s a zene mint homa ´lyosabb e´s finomabb nyelv minden bizonnyal inka ´bb kiele´gı´t, mint a ma ´sik nyelv.”227 A kimondhatatlan, amir˝ ol itt Tieck medita ´l, nem e´rze´s e´s nem gondolat, hanem valami szubsztancia ´lis – tu ´ l ama megku ¨ lo ¨nbo ¨ztete´seken, amelyeket katego ´riarendszeru ¨ nk ra ´nk er˝ oszakol. Forkel a gondolat e´s az e´rze´s viszowww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
7. Zenei logika ´es nyelvszer˝ use´g
115
nya ´nak ko ¨re´be helyezi a zenei logika – a zenei e´rze´skifejeze´s „igazsa ´ga e´s meghata ´rozottsa ´ga” – fogalma ´t; Tieckne´l viszont metafizika ´va ´ oldo ´dik fel ez a viszony. Noha a romantikus eszte´tika, amely a hangszeres zene´ben „a tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szetet” ismerte fel, ezek szerint bomlaszto ´ hata ´su ´ volt, ma ´sfel˝ ol e´pı´tett is: a zenei logika u ´ j tı´pusa ´t teremtette meg. „Minden tiszta zene”, hangzik Friedrich Schlegel egyik jegyzete az 1797 e´s 1801 ko ¨zo ¨tti e´vekb˝ ol, „filozofikus e´s hangszeres zene kell hogy legyen ´ s a schlegeli Athena (zene a gondolkoda ´s sza ´ma ´ra)”.228 E ¨umto ¨rede´kek egyike´ben a ko ¨vetkez˝ o passzus – mintegy a lakonikus jegyzethez f˝ uzo ¨tt kommenta ´r – olvashato ´: „Egyesek furcsa ´nak e´s nevetse´gesnek tala ´lja ´k, ha a zeneszerz˝ ok a kompozı´cio ´kban tala ´lhato ´ gondolatokro ´l besze´lnek (. . . ) Akinek azonban e´rze´ke van az o ¨sszes m˝ uve´szet e´s tudoma ´ny csoda ´s affinita ´sa ira ´nt, az ezt a dolgot nem az u ´ gynevezett terme´szetesse´g lapos ne´z˝ opontja szerint fogja megı´te´lni, amely szerint a zene mindo ¨ssze az e´rze´sek nyelve, hanem elismeri, hogy minden tiszta ´n hangszeres zene bizonyos e´rtelemben a filozo ´fia fele´ hajlik. Vajon nem kell-e a tiszta ´n hangszeres ´ s benne zene´nek is szo ¨veget le´trehoznia o ¨nmaga sza ´ma ´ra? E a te´ma fejleszte´se, megisme´tle´se, varia ´la ´sa e´s kontraszta ´la ´sa nem ugyanu ´ gy alakul-e, mint valamely filozo ´fiai eszmesor medita ´cio ´ja ´nak ta ´rgya?”229 Ha Schlegel a hangszeres zene´t a ta ´rsas e´rze´s kultu ´ ra ´ja ´nak szfe´ra ´ja ´bo ´l egy olyan absztrakt fense´gbe helyezte ´at, amelynek e´rtelme a maga ´nyos eszte´tikai kontempla ´cio ´ sza ´ma ´ra ta ´rul fel, akkor azt a zenei „logika ´t”, amelyre eszte´tikai le´tjoga igazola ´sa ´hoz az autono ´m zene´nek szu ¨ kse´ge van, ma ´r nem kereshette a Forkel-fe´le „o ¨sszhangban” mint a zenei e´rze´skifejeze´s konstitutı´v mozzanata ´ban: a hangszeres zene elme´lete´ben – a hangszeres zene´t legitima ´lo ´ eszte´tika ´ban – most nem annyira a harmonikai, mint inka ´bb a tematikai „logika ´ra” esik a hangsu ´ ly. A zenei realita ´sban a harmoniai struktu ´ ra elva ´laszthatatlan volt a tematikai struktu ´ ra ´to ´l: az emancipa ´lo ´dott hangszeres zene´t mint hangzo ´ diskurzust olyan logika konstitua ´lta, amely egyszerre volt tematikusan e´s harmonikusan meghata ´rozott. Az opera- e´s a kanta ´taa ´ria ´ban, mindenekel˝ ott pedig a hangszeres koncertzene´ben 1700 ta ´ja ´n kialakult modern www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 116 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
formafogalom egyfel˝ ol a harmo ´niai tonalita ´s elve´n alapul, amely – mint zenei ´altala ´nos – egyfajta alapzatot rajzol fel, ma ´sfel˝ ol azon te´ma elve´n, amelyb˝ ol – mint zenei ku ¨ lo ¨no ¨sb˝ ol – a fejleszte´s kiindul. Tona ´lis diszpozı´cio ´ e´s tematikus folyamat: ezek a konstitutı´v mozzanatai annak a zenei forma ´nak, amely mint nagy ´v˝ ı u, feszu ¨ ltse´ggel teli, differencia ´lt e´s bels˝ oleg me´gis hia ´nytalanul o ¨sszefu ¨ gg˝ o folyamat eszte´tikailag o ¨nmaga ´ban ke´pes le´tezni – szo ¨veg vagy funkcio ´ ku ¨ ls˝ o ta ´maszte´ka ne´lku ¨ l. A forma za ´rtsa ´ga korrela ´cio ´ban van a m˝ u autono ´mia ´ja ´val. ´Igy mondjuk egy Vivaldi-concertote´tel alapja egy imma ´r nem keretu ¨ l, hanem te´ma ´ul szolga ´lo ´ ritornell (amelyet Johann Mattheson egy to ¨rve´nysze´ki besze´d propozı´cio ´ja ´hoz hasonlı´tott.) Egyfel˝ ol a ritornell ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o hangnemekbe to ¨rte´n˝ o transzpona ´la ´sa re´ve´n – e´s modula ´cio ´s fejleszte´sek re´ve´n a ritornell hangnema ´lloma ´sai ko ¨zo ¨tti epizo ´dokban – o ¨sszhangzatilag megalapozott formava ´z jo ¨n le´tre: olyan formava ´z, amely ´attekinthet˝ ose´ge ko ¨vetkezte´ben plauzibilisse´ teszi a ko ¨zhellye´ va ´lt o ¨sszehasonlı´ta ´st zene e´s e´pı´te´szet ko ¨zo ¨tt. Ma ´sfel˝ ol egyes re´szek leszakadhatnak a te´ma ´ro ´l, alakot va ´lthatnak vagy ma ´s csoportokba rendez˝ odhetnek, u ´ gyhogy kirajzolo ´dik az az elja ´ra ´s, amely ke´s˝ obb Haydnna ´l e´s Beethovenne´l mint tematikus-motivikus munka a diszkurzı´v ´ s egyfel˝ zenei logika megtestesu ¨ le´se´ve´ va ´lt. E ol a tematikus expozı´cio ´ vagy rekapitula ´cio ´, ma ´sfel˝ ol a motivikus munka ko ¨zo ¨tti ku ¨ lo ¨nbse´g szorosan o ¨sszefu ¨ gg a forma tona ´lis megalapoza ´sa ´val, mivel a tematikus e´s a tona ´lis za ´rtsa ´g e´ppu ´ gy egyma ´s korrela ´tumake´nt jelenik meg, mint a motivikus e´s a modula ´cio ´s fejleszte´s. (Mindenesetre nem feledkezhetu ¨ nk meg arro ´l, hogy Vivaldina ´l a „logika” mellett a hangszeres zene igazola ´sa ´ra szolga ´lo ´ ma ´sfe´le, re´gebbi okok sem kisebb jelent˝ ose´g˝ uek, pe´lda ´ul a virtuozita ´s bemutata ´sa e´s programszer˝ u ta ´rgyak hangfest˝ o ´abra ´zola ´sa.) Schlegel aforizma ´ja egy pillanatra felvillano ´ anticipa ´cio ´ volt. A forma e´s a te´ma fogalma csak egy fe´lsza ´zaddal ke´s˝ obb, Eduard Hanslick A zenei sze´pr˝ol cı´m˝ u e´rtekeze´se´ben keru ¨ lt kifejezetten a zeneeszte´tika – e´s nem puszta ´n a formatan – ko ¨ze´ppontja ´ba: egy olyan eszte´tika ko ¨ze´ppontja ´ba, amely nem volt egye´b, mint az abszolu ´ t zene elme´lete. (A szo ¨vegek www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
7. Zenei logika ´es nyelvszer˝ use´g
117
Hanslick szerint kicsere´lhet˝ ok, a programok irreleva ´nsak.) Amennyiben Hanslick a hangszeres zene´t a „voltake´ppeni” zene´ve´ nyilva ´nı´tja e´s a hangszeres zene´nek a voka ´lis zene affektuskifejeze´se´t˝ ol valo ´ Tieck-fe´le elhata ´rola ´sa ´t az „ideje´tmu ´ lt e´rze´seszte´tika” elleni pole´mia ´va ´ e´lezi, annyiban a hangszeres ˝ is; ma zene romantikus metafizika ´ja ´to ´l fu ¨ gg o ´sfel˝ ol viszont u ´ gy t˝ unik, hogy 1854-ben, a hegelianizmus buka ´sa uta ´ni filozo ´fiai kijo ´zanoda ´s kora ´ban ma ´r feleme´szt˝ odo ¨tt a sza ´zad elejei eszte´tika metafizikai szubsztancia ´ja. „A zenem˝ uve´szet csoda ´i” ira ´nt e´rzett „a ´hı´tatot” [Wackenroder] felva ´ltotta a jo ´szerivel sza ´raz empirizmus, amely tudoma ´nyossa ´ga ´val bu ¨ szke´lkedhetett. A zene le´nyege´t Hanslick szerint a „saja ´tosan zenei”-ben kell keresni: nem valamilyen „ko ¨lt˝ oi” jellegben, amelyben a zene a to ¨bbi m˝ uve´szetre hasonlı´t, hanem a hangzo ´ forma ´ban, amely re´ve´n t˝ olu ¨ k ku ¨ lo¨nbo¨zik. ´m o A ´vakodnunk kell atto ´l, hogy tu ´ l gyorsan akarjuk Hans´ s ami keru lickot mege´rteni. E ¨ l˝ ou ´ tnak t˝ unhet, az a legko ¨zvetlenebb beja ´rat. Hanslickot, a ko ¨nnyen e´rthet˝ o ´ro ı ´t Hegelre, a nehezen e´rthet˝ o filozo ´fusra kell vonatkoztatnunk, ha valo ´ban meg akarjuk e´rteni, hogy Hanslick egya ´ltala ´n mire gondolt, hogy mi is az a proble´ma, amelyet meg akart oldani. „Ha feltesszu ¨ k a ke´rde´st, hogy mit is fejez ki ez a hanganyag, akkor a felelet ez: zenei gondolatokat, zenei eszme´ket. Egy to ¨ke´letesen megjelenı´tett zenei eszme azonban ma ´r o ¨na ´llo ´ sze´pse´g, o ¨nce´l e´s semmike´ppen nem eszko ¨z vagy anyag e´rze´sek e´s gondolatok ´abra ´zola ´sa ´hoz. (. . . ) Hangozva mozgo ´ forma ´k: egyedu ¨ l e´s kiza ´ro ´lag ez a zene tartalma e´s ta ´rgya.”230 Hanslick hı´res, unos-untalan ide´zett te´tele, miszerint a zene tartalma nem egye´b, mint a zene forma ´ja, nem o ¨nmaga ´ban marade´ktalanul e´rthet˝ o te´tel, hanem paradoxon, amelyet csak akkor tehetu ¨ nk felfoghato ´va ´, ha rekonstrua ´ljuk azt a polemikus szitua ´cio ´t, amelyben megfogalmazo ´dott. Durva leegyszer˝ usı´te´s lenne, ha itt a dialektikus poe´nt abban a trivia ´lis te´telben oldana ´nk fel, hogy a zene puszta forma e´s semmi to ¨bb. (A te´zis sikere, amely az ide´ze´s gyakorisa ´ga ´n jo ´l me´rhet˝ o, mindenesetre la ´thato ´an azon alapul, hogy bana ´lis e´rtelemben fogja ´k fel, miko ¨zben a megfogalmaza ´s paradox volta ´val hivalkodnak.) Az 1850 ko ¨ru ¨ li e´vek to ¨rte´neti kontextusa ´ban Hanslick doktrı´na ´ja vita ´t implika ´l a hegeliwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 118 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
anizmussal, az 1830-as e´s 1840-es e´vek uralkodo ´ filozo ´fia ´ja ´val (me´gpedig inka ´bb az e´rtelmise´gi ko ¨znyelvbe behatolt hegelianizmussal, semmint autentikus Hegel-szo ¨vegekkel). A sze´pet Hegel u ´ gy hata ´rozza meg, mint „az eszme e´rze´ki la ´tsza ´sa ´t”. (A „la ´tsza ´s” [Scheinen] „megjelene´st” [Erscheinen] jelent, s ugyanakkor – a neoplatonikus hagyoma ´nyban – ´ s Hanslick maga „felragyoga ´st” [Hervorleuchten].) E ´e´va ´ tette eszme e´s megjelene´s hegeli megku ¨ lo ¨nbo ¨ztete´se´t, hogy definia ´lni tudja a zenei sze´pet, e´rtelmeze´se ta ´rgya ´t; de a megjelene´st e´s az eszme´t Hegelt˝ ol elte´r˝ oen hata ´rozta meg: nem a hangzo ´ anyag ke´pezi a megjelene´st e´s nem „gondolatok e´s e´rze´sek” ke´pezik az eszme´t vagy (Hegel ´altal is haszna ´lt szo ´val) a „tartalmat” – Hanslick arra to ¨rekedett, hogy az eszme´t vagy tartalmat a saja ´tosan zeneiben keresse. Azt az eszme´t pedig, amely a hanganyagban „zenei eszmeke´nt” jelenik meg, Hanslick „forma ´nak” nevezte. Eszte´tika ´ja ´ban ´gy ı a forma nem jelense´gforma, hanem le´nyegforma: „bels˝ o forma” (a Shaftesbury ´altal az u ´ jkori eszte´tika ´ban megho´ s az a te´tel, amely szenosı´tott antik terminussal szo ´lva). E rint a „tartalom” nem ma ´s, mint „hangozva mozgo ´ forma ´k”, ennek alapja ´n azt mondja, hogy a hangzo ´ mozga ´s – az akusztikus szubsztra ´tum – fenomena ´lis, jelense´gszint˝ u mozzanat, a forma viszont eszmei, tartalmi jelleg˝ u mozzanat. Hanslick e´rtelmeze´se´ben a forma nem ku ¨ ls˝ o, hanem bels˝ o oldal e´s ennyiben „tartalom” (a szo ´ hegeli e´rtelme´ben, amely azonban itt csak a polemikus szembea ´llı´ta ´st szolga ´lja). „A hangokbo ´l ke´pz˝ odo ¨tt forma ´k nem ma ´st jelentenek, mint (. . . ) belu ¨ lr˝ ol kifele´ alakot o ¨lt˝ o szellemet.”231 „A kompona ´la ´s: a szellem munka ´lkoda ´sa valamilyen, a szellem befogada ´sa ´ra ke´pes anyagban”.232 Ez nem jelenti azt, hogy Hanslick a zenei formatan hagyoma ´nyos formafogalma ´t mint szellemet hata ´˝ a zene´ben megjelen˝ rozza meg; a dolog fordı´tva ´all: o o szellemet mint forma ´t definia ´lja. A hanslicki formafogalom do ¨nt˝ o el˝ ofelte´tele nem a zeneelme´leti hagyoma ´ny, hanem a tartalom hegeli fogalma, amely most a maga ellente´te´be fordul ´at. Ma ´sfel˝ ol a zenei forma hanslicki fogalma implicit mo ´don maga ´ban foglalja az abszolu ´ t zene romantikus eszme´je´ben o ¨sszekapcsolo ´dott ke´t mozzanatot: a forma saja ´tosan zenei, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
7. Zenei logika ´es nyelvszer˝ use´g
119
a zene´n kı´vu ¨ li meghata ´rozottsa ´gokto ´l ku ¨ lo ¨nva ´lt e´s ennyiben „abszolu ´ t”; ´am e´ppen eze´rt a forma to ¨bb is mint puszta jelense´gforma – a forma tudniillik szellem, le´nyegforma, belu ¨ lr˝ ol kifele´ ira ´nyulo ´ alakot o ¨lte´s. Hanslick a te´ma pe´lda ´ja ´n akarja megvila ´gı´tani ezt az o ¨sszefu ¨ gge´st. „A te´ma minden kompozı´cio ´ban o ¨na ´llo ´, eszte´tikailag tova ´bb nem oszthato ´, zenei gondolategyse´g. A te´ma ´ban, ebben a zenei mikrokozmoszban bizonyı´thato ´an mindig megtala ´lhato ´k a zene´nek mint olyannak tulajdonı´tott legegyszer˝ ubb meghata ´roza ´sok. (. . . ) Mit nevezzu ¨ nk teha ´t a te´ma tartalma ´nak? Magukat a hangokat? Minden bizonnyal; csakhogy ezek a hangok ma ´r megforma ´ltak. Mi a te´ma forma ´ja? Isme´t csak maguk a hangok – ´am ezek ma ´r telı´tett forma ´t alkotnak.”233 A te´ma paradigmatikus arra ne´zve, amit Hanslickna ´l a „forma” jelent, mivel egy re´szekb˝ ol ´allo ´ ege´sz e´s maga is re´sze egy ege´sznek, vagyis e´rze´kelteti, hogy a forma ´t u ´ gy kell meghata ´rozni, mint „energia ´t”, mint „belu ¨ lr˝ ol kifele´ hato ´ szellemet”: mint olyan folyamatot, amelyben az anyag egyfajta e´rtelmi o ¨sszefu ¨ gge´sbe e´pu ¨ l be, s ez az e´rtelmi o ¨sszefu ¨ gge´s azuta ´n isme´t anyag egy me´g ´atfogo ´bb e´rtelmi o ¨sszefu ¨ gge´s sza ´ma ´ra. A te´mafogalombo ´l n˝ o ki a tematikus folyamat eszme´je, Friedrich Schlegel szava ´val egyfajta „medita ´cio ´” vagy „eszmesor” eszme´je: az az eszme, amely a XIX. sza ´zadban a zenei forma to ¨ke´letes pe´lda ´ja ´nak sza ´mı´tott. A zenei forma ´nak ezzel a hanslicki fogalma ´val, a zenei forma ´nak le´nyegformake´nt e´s nem jelense´gformake´nt valo ´ e´rtelmeze´se´vel szorosan o ¨sszefu ¨ gg a zene nyelvjellege´nek saja ´tos – a „hangnyelv” Forkel-fe´le fogalma ´to ´l alapvet˝ oen elte´r˝ o – felfoga ´sa. „A zene´ben van e´rtelem e´s ko ¨vetkezetesse´g, de ez zenei jelleg˝ u; a zene olyan nyelv, amelyen besze´lu ¨ nk e´s amelyet mege´rtu ¨ nk, amelyet azonban lefordı´tani nem vagyunk ke´pesek. Me´ly e´rtelm˝ u felismere´s rejlik abban, hogy zenem˝ uvekben is besze´lhetu ¨ nk »gondolatokro ´l«, s mike´nt a besze´dben, a gyakorlott ´te ı ´l˝ oer˝ o itt is ko ¨nnyen tud ku ¨ lo ¨nbse´get tenni valo ´di gondolatok e´s u ¨ res szo ´lamok ko ¨zo ¨tt.”234 A zenei logika ´t – a zene´ben e´rve´nyre juto ´ „e´rtelmet e´s ko ¨vetkezetesse´get” – Hanslick is a nyelvhez hasonlo ´nak tekinti, ahogyan tette Forkel is. Mindazona ´ltal Hanslick ezen a www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 120 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
ponton nem a zenei interjekcio ´k harmonikus szaba ´lyoza ´sa ´ra e´s differencia ´la ´sa ´ra gondol – az „ideje´tmu ´ lt e´rze´seszte´tika ´t” mindve´gig me´lyse´ges megvete´ssel emlegeti –, hanem „zene´n belu ¨ li” logika ´ra. A nyelv „szelleme´nek” eszme´je´t azonban, amely szellem a nyelv „forma ´ja ´ban” nyilva ´nul meg, Hanslick – u ´ gy t˝ unik – Wilhelm von Humboldtto ´l vette ´at. (Jo ´llehet nem Humboldtot ide´zi,235 hanem Jacob Grimmet; Grimm viszont a nyelvelme´let le´nyegi alapte´teleit illet˝ oen osztotta Humboldt ne´zeteit.) Humboldt szerint a nyelv – hogy most Hanslick szavaival e´lju ¨ nk, amelyek jo ´szerivel megegyeznek Humboldt szavaival – „a szellem munka ´lkoda ´sa valamilyen szellem befogada ´sa ´ra ke´pes anyagban.” Humboldt „a nyelv forma ´ja ´nak” azt a bels˝ o struktu ´ ra ´t nevezte, amely a szellem teve´kenyse´geke´nt felfogott nyelv sza ´ma ´ra kijelo ¨li a mozga ´spa ´lya ´kat. „Az ´allando ´ e´s egyforma, ami a szellemnek ebben a munka ´ja ´ban, az artikula ´lt hangok gondolatok kifejeze´se´ve´ emele´se´ben rejlik, oly teljesen, amennyire csak lehetse´ges, o ¨sszefu ¨ gge´se´ben felfogva e´s rendszerszer˝ uen bemutatva – ez ke´pezi a nyelv forma ´ja ´t.”236 A nyelv Humboldtna ´l nem u ´ gy jelenik meg, mint a Forkel ´altal felte´telezett re´gebbi nyelvelme´letben: nem gondolatok e´s e´rze´sek puszta „beo ¨lto ¨ztete´se”, „bebugyola ´la ´sa”, hanem szellemi produktivita ´s, amely forma ´t ad e´s nem csupa ´n formula ´t. „A nyelv maga nem m˝ u (ergon), hanem teve´kenyse´g (energeia). Igazi definı´cio ´ja eze´rt csak genetikus lehet. A nyelv ugyanis a szellem szu ¨ ntelen munka ´ja, amely arra ira ´nyul, hogy az artikula ´lt hangot a gondolat kifejeze´se´re ke´pesse´ tegye.”237 Az a ku ¨lo ¨nbse´g, hogy Humboldt a maga ege´sze´ben vett nyelv „bels˝ o forma ´ja ´ro ´l”, Hanslick viszont egyes zenei m˝ uvekr˝ ol besze´l, nem va ´ltoztat az alapvet˝ o katego ´ria ´k egyeze´se´nek te´nye´n (az egyeze´s ra ´ada ´sul Humboldtna ´l a nyelvi re´szletke´rde´sben is e´rve´nyesu ¨ l, vo ¨. „a szellem munka ´ja”). Ez az egyeze´s tette Hanslick sza ´ma ´ra lehet˝ ove´, hogy nyelvke´nt hata ´rozza meg a zene´t, de ane´lku ¨ l, hogy vissza kellett volna te´rnie ahhoz a doktrı´na ´hoz, amely szerint a zene „az e´rze´sek nyelve”. Ha a nyelv nem puszta ´n „beo ¨lto ¨ztete´s”, „bebugyola ´la ´s”, hanem „bels˝ o forma”, „a szellem munka ´ja” „az artikula ´lt hangban”, akkor a zene is – ennek a hangokbo ´l ke´pz˝ od˝ o forma ´i, mint www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
7. Zenei logika ´es nyelvszer˝ use´g
121
tudjuk, „a belu ¨ lr˝ ol kifele´ hato ´ szellem” forma ´i – a szo ´nak nem ke´pletes e´rtelme´ben nevezhet˝ o nyelvnek. Eszerint Humboldt nyelvfilozo ´fia ´ja egyik alapvet˝ o el˝ ofelte´tele volt ama hanslicki te´tel kialakula ´sa ´nak, hogy a zene mint forma: „szellem”, teha ´t hegeli e´rtelemben vett „tartalom”, minek ko ¨vetkezte´ben feleslegesse´ va ´lt e´rze´sekben vagy affektusokban keresni forma ´n kı´vu ¨ li tartalmat – keresni annak e´rdeke´ben, hogy a zene mint „az eszme e´rze´ki la ´tsza ´sa”, mint zenei sze´p legyen meghata ´rozhato ´. A hanslicki formafogalom, ez a la ´tszo ´lag sza ´raz empirikus katego ´ria, csak az abszolu ´ t zene romantikus metafizika ´ja ´nak, a humboldti nyelvelme´letnek e´s a hegeli dialektika ´nak itt va ´zolt ha ´ttere el˝ ott o ¨lti fel a maga saja ´tos alakja ´t e´s szı´ne´t. So ¨ren Kierkegaard, akinek eszte´tika ´ja voltake´ppen egyfajta antieszte´tika, a zene nyelvjellege´t – az autono ´m hangszeres zene eszte´tikai igazola ´sa ´t – nem tagadta, de to ¨re´kenynek e´rezte. Rendkı´vu ¨ l bonyolult dialektika ´val el˝ oadott okfejte´se´ben Kierkegaard motı´vumokat ragad ki az abszolu ´ t zene elme´lete´b˝ ol, hogy azta ´n – a la ´tszo ´lagos egyete´rte´s futo ´lagos gesztusa uta ´n – va ´ratlanul elejtse e´s hagyja darabokra to ¨rni ˝ket. Ugyanakkor a romantika o ´nak az a gondolata, hogy a zene a kereszte´ny korszak jellegzetes m˝ uve´szete, na ´la ku ¨ lo ¨no ¨s fe´nyto ¨re´sben jelenik meg: a „szent” zenem˝ uve´szet „de´moniva ´” torzul. „Egy olyan ko ¨zeg azonban, mely szellemi meghata ´rozottsa ´gu ´ , le´nyege´ben nyelv; s mivel a zene szellemi meghata ´rozottsa ´gu ´ , eze´rt joggal nevezhetju ¨ k nyelvnek.”238 A nyelv sza ´ma ´ra konstitutı´v ku ¨ lo ¨nbse´g ´abra ´zolt [Repra ¨sentiert] e´s jelenlev˝ o [Pra ¨sent], jelente´s e´s jelente´shordozo ´ ko ¨zo ¨tt, u ´ gy t˝ unik, a zene´ben visszate´r. „Az e´rze´ki [a nyelvben] puszta eszko ¨zze´ si´ ppu la ´nyodott, s ezzel (. . . ) tagadva van. E ´ gy van ez a zene´vel is: az, amit tulajdonke´ppen hallani kell, ´allando ´an szabadda ´ ´ m a zene, mivel meghata teszi maga ´t az e´rze´kit˝ ol.”239 A ´rozatlan az, amit mond vagy dadog, alacsonyabb rend˝ u nyelv. „A zene ugyanis mindig a ko ¨zvetlent fejezi ki a maga ko ¨zvetlense´ge´ben; ebb˝ ol az is ko ¨vetkezik, hogy a zene a nyelvhez valo ´ viszonya ´ban mint els˝ o e´s utolso ´ jelenik meg.”240 Mint els˝ o, mivel egy olyan nyelv, amely a maga eredete´hez ereszkedik ala ´, az interjekcio ´kna ´l ko ¨t ki, amelyek „isme´t csak zeneiek”; www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 122 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
mint utolso ´, amennyiben egy lı´rai ko ¨lteme´ny ve´gu ¨ l egy olyan fokra jut el, amelyen „oly er˝ osen bontakozik ki a zenei, hogy ´ m a „ko a nyelv megsz˝ unik, s minden zene´ve´ lesz.”241 A ¨zvetlen”, a zene ko ¨zege Kierkegaardnak – ugyanu ´ gy, mint Hegelnek – gyanu ´ s; s a „meghata ´rozatlansa ´g”, amelybe a szo ¨veg ne´lku ¨ li zene beleve´sz, nem metafizikai ismertet˝ ojegy, nem „a ve´gtelen sejtelme”, hanem defektus, fogyate´kossa ´g. „A ko ¨zvetlen ugyanis a meg nem hata ´rozhato ´, s eze´rt nem tudja a nyelv megragadni; de hogy meg nem hata ´rozhato ´, az nem to ¨ke´letesse´ge´t, hanem hia ´nyossa ´ga ´t jelenti.”242 Az abszolu ´t zene nyelv, de olyan nyelv, amely nem a besze´dnyelv fo ¨lo ¨tt, hanem az alatt ´all. „Eze´rt van az, hogy – e´s ebben tala ´n me´g a szake´rt˝ ok is igazat fognak nekem adni – hogy soha nem e´lt bennem szimpa ´tia a magasabb zene ira ´nt, amely u ´ gy ve´li, hogy nincs szu ¨ kse´ge szo ´ra. Mert rendszerint u ´ gy gondolja, hogy to ¨bb a szo ´na ´l, ba ´r tulajdonke´ppen kevesebb.”243 A zene ´altal kifejezett ko ¨zvetlent Kierkegaard mint „e´rze´ki ko ¨zvetlense´get” hata ´rozza meg. (Itt az „e´rze´kire” nem mint az e´szlele´s anyaga ´ra kell gondolnunk, amelyt˝ ol a „voltake´ppeni” zenei e´ppense´ggel „a ´llando ´an szabadda ´ teszi maga ´t”, hanem az „erotikus e´rze´ki zsenialita ´sra”, amelynek paradigma ´ja Kierkegaard szerint Mozart Don Giovannija.244 ) Az e´rze´ki azonban a kereszte´nyse´g uralma ideje´n u ´ gy jelenik meg, mint ami ki van za ´rva a szellem ko ¨re´b˝ ol; ilyen min˝ ose´ge´ben ´ m mint a szellem ´altal megtagadott ko „de´moni”.245 A ¨zeg – Kierkegaard a „meghata ´rozott tagada ´s” hegeli fogalma ´val ´ opera ´l – „szellemileg meghata ´rozott.” Es amennyiben a szellemi meghata ´rozottsa ´g szavatolja a zene nyelvjellege´t, a zene csak mint a nyelv tagada ´sa alkot nyelvet. (Mint interjekcio ´ me´g nem nyelv, mint hangvara ´zsban valo ´ lı´rai feloldo ´da ´s ma´r nem nyelv.) A Kierkegaard ´altal filozo ´fiailag – rejtett teolo ´giai motı´vumokbo ´l – felbomlasztott te´telt, miszerint a zene, me´ghozza ´ e´ppense´ggel az abszolu ´ t hangszeres zene egyfajta nyelven tu ´ li nyelv, egy e´vsza ´zaddal ke´s˝ obb Theodor W. Adorno filozo ´fiailag – e´s nyilva ´nvalo ´, ba ´r inka ´bb csak gondolatilag megide´zett, mintsem „hı´v˝ o” teolo ´gia ´val – restitua ´lta. „A ve´lekede´seket kimondo ´ nyelvvel szemben a zene egy ege´szen ma ´s tı´pust ke´pvisel. Ebben a tı´pusban rejlik a zene www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
7. Zenei logika ´es nyelvszer˝ use´g
123
teolo ´giai aspektusa. Amit a zene mond, az megjelen˝ oke´nt meghata ´rozott, ugyanakkor e´szreve´tlen marad. Eszme´je az isteni ne´v alakja. A zene (. . . ) a ba ´rhogyan is, de hia ´bavalo ´ emberi kı´se´rlet maga ´nak a ne´vnek a megneveze´se´re, nem jelente´sek ko ¨zle´se´re.”246 A zene „az igazi nyelvre utal, arra a nyelvre, amelyen maga a bels˝ o tartalom va ´lik nyilva ´nvalo ´va ´, de az egye´rtelm˝ use´g ´ara ´n: az egye´rtelm˝ use´g ´atpa ´rtolt a ve´lekede´st kimondo ´ nyelvhez.”247 A zsido ´ teolo ´gia nyelve, amelyet Adorno Walter Benjamin ko ¨lte´szet- e´s nyelvelme´lete´b˝ ol vett ´at, a le´nyeg se´relme ne´lku ¨ l felcsere´lhet˝ o a dialektikus metafizika nyelve´re, amelyben a romantikus zeneeszte´tika ta ´voli visszhangja hallhato ´, me´g ha az egykor lelkesede´ssel teli e´rze´st, „a ve´gtelen sejtelme´t” tompı´tja is a csalo ´dottsa ´g amiatt, hogy ez az e´rze´s puszta sejte´s marad. „A ve´lekede´seket ko ¨zl˝ o nyelv szeretne´ az abszolu ´ tat ko ¨zvetve kimondani, de az abszolu ´ t minden egyes intencio ´ sora ´n kisiklik a keze´b˝ ol, mindegyiket mint ve´gest hagyja ha ´tra maga mo ¨go ¨tt. A zene ko ¨zvetlenu ¨ l az abszolu ´ tat fedi fel, de az ugyanabban a pillanatban ma ´ris elhoma ´lyosul, mike´nt a tu ´ l er˝ os fe´ny olyannyira elvakı´tja a szemet, hogy az ma ´r nem ke´pes la ´tni az ege´szen jo ´l la ´thato ´t.”248 Hogy a nyelven tu ´ li nyelvke´nt e´rtelmezett abszolu ´ t zene filozo ´fiai mege´rte´se´t keve´sbe´ ke´pletes besze´dmo ´ddal segı´tse el˝ o, Adorno egyre´szt „a zeneileg egyedi transzcendencia ´ja ´ra”, ma ´sfel˝ ol a zene´ben megle´v˝ o „kihagya ´sos intencio ´kra” hivatkozik. „Minden zenei jelense´g, annak re´ve´n, amire emle´keztet, amit˝ ol elku ¨ lo ¨nu ¨ l, amivel va ´rakoza ´st kelt, tu ´ lmutat o ¨nmaga ´n. A zeneileg egyedi effe´le transzcendencia ´ja ´nak megtestesu ¨ le´se a »tartalom«: az, ami a zene´ben to ¨rte´nik.”249 A lebegtetett megfogalmaza ´s azonban nem fedi el a „transzcendencia” szo ´ ke´te´rtelm˝ use´ge´t. Hogy bizonyos zenei re´szletek „tu ´ lmutatnak o ¨nmagunkon” – hogy bizonyos hangok, s˝ ot, motı´vumok is csak egy bizonyos kontextusban ´allva alkotnak egya ´ltala ´n zene´t, s nem maradnak puszta ´n akusztikus jelense´gek –, ez nem mond semmi ko ¨zvetlenu ¨ l hata ´rozottat a zene azon „e´rtelme´r˝ ol”, amely a zene struktu ´ ra ´ja ´n „tu ´ lmutat”. – A „kihagya ´sos intencio ´”250 azt jelenti, hogy egy zene´b˝ ol, amely a puszta ´n struktura ´lis jelleg u ¨ resja ´rata ´t e´ppu ´ gy igyekszik www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 124 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
elkeru ¨ lni, mint a zene´n kı´vu ¨ li programto ´l valo ´ fu ¨ gge´st, nem hia ´nyozhat a szemantikai elem, de nem is s˝ ur˝ uso ¨dhet az ege´sz m˝ uvet ´atfogo ´ „re´tegge´” (a szo ´ Roman Ingarden ´altal va ´zolt e´rtelme´ben). Ez a szemantikai elem inka ´bb sporadikusan „fel-felvillan”. A felszikra ´zo ´ intuı´cio ´ ira ´nt, ahogyan az ne´ha ´ny pillanatra a zene´t ko ¨zvetı´ti, Adorno bizalommal van, ´am az ideje´tmu ´ lt ta ´rsadalmi gyakorlat ´altal megrontott, „instrumentaliza ´lt” besze´dnyelvt˝ ol ezt a bizalmat megvonja.
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
8 A zene ha´rom kultu ´ ra´ja´ro ´l
A berlini kira ´lyi udvarna ´l dı´vo ´ zenei kedvtele´sekr˝ ol Hans von Bu ¨ low ´gy ı sza ´mol be 1850. ju ´ lius 15-e´n anyja ´nak: „Meyerbeer mindja ´rt a kezdet kezdete´n azt a tana ´csot adta, valamilyen operafanta ´zia ´t t˝ uzzek m˝ usoromra, mivelhogy a kira ´lyne´ e´s az udvarhoz tartozo ´k az ismertebb olasz dallamokat kedvelik. A kira ´ly el˝ ott viszont azt ja ´tszhatok, amit akarok, aka ´r Bachot e´s Beethovent is.”251 A kira ´ly ´zle ı ´se a polga ´rsa ´g ko ¨reiben ma ´r e´vtizedekkel kora ´bban ve´gbement fordulatot tu ¨ kro ¨zi. Robert Schumann 1833-ban Raro mester, Florestan ´es Eusebius jegyzet´ n nem tala fu ¨ zete´ben megjegyzi: „E ´lok semmi meglep˝ ot abban, hogy Berlinben kezdik megbecsu ¨ lni Bach e´s Beethoven dolgait.”252 A „Bach e´s Beethoven” formula, amelynek messzire hato ´ eszmeto ¨rte´neti ko ¨vetkezme´nyeit Schumann aligha la ´tta el˝ ore, a nevek olyan o ¨sszekapcsola ´sa ´to ´l, mint „Bach e´s Ha ¨ndel” vagy „Haydn, Mozart e´s Beethoven”, nem stı´lusto ¨rte´neti okokbo ´l ku ¨ lo ¨nbo ¨zik, hanem a formula ´k alapja ´ul szolga ´lo ´ to ¨rte´netfilozo ´fiai meggondola ´sok miatt. A „Bach e´s Beethoven” formula el˝ oszo ¨r is – megfeledkezve a voka´lis m˝ uveket kompona ´lo ´ Bachro ´l – a zongorairodalom legmagasabb ige´nyeket ta ´maszto ´, kanonikus m˝ uveire ce´loz: a Wohltemperiertes Klavierra e´s az op. 2 e´s op. 111 ko ¨zo ¨tti Beethoven-szona ´ta ´k sora ´ra, a www.interkonyv.hu
125
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 126 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
„the forty-eight”-re e´s a „the thirty-two”-ra, ahogyan ke´s˝ obb Anglia ´ban mondta ´k.253 De mindenen tu ´ l a to ¨bbi zeneszerz˝ o fo ¨le´ emelt Bach e´s Beethoven a nagy zene hagyoma ´nya ´t ke´pviselte, azt a tradı´cio ´t, amelyben Schumann – amint ez a Neue Zeitschrift fu ¨ r Musik 1835-o ¨s e´vfolyama ´t megnyito ´ beko ¨szo ¨nt˝ oje´b˝ ol kit˝ unik – ta ´maszt keresett „a m˝ uve´szietlen ko ¨zelmu ´ lt leku ¨ zde´se´hez” e´s „egy u ´ j ko ¨lt˝ oi korszak el˝ oke´szı´te´se´hez”.254 „A »jo ¨v˝ o zene´je´nek« folyo ´irata” jegyzi fel Schumann az alapı´ta ´s el˝ ott, „ez hia ´nyzik me´g. Szerkeszt˝ oknek persze csak olyan fe´rfiak lenne´nek alkalmasak, mint a Tama ´s-templom hajdani megvakult ka ´ntora e´s a Be´csben nyugvo ´ su ¨ ket karmester.”255 Bachot e´s Beethovent mint ama „szellembirodalom” uralkodo ´it emlegeti Schumann, amive´ E. T. A. Hoffmann nyilva ´nı´totta a hangszeres zene´t; ami Bachban e´s Beethovenben ko ¨zo ¨s, az a „ko ¨lt˝ oi”, amelyben Ludwig Tieck a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” le´nyege´t ismerte fel. „Ha persze a zene legmagasabb rend˝ u fajta ´ja ´ra gondolok, amellyel egyes alkota ´saikban Bach e´s Beethoven aja ´nde´koztak meg bennu ¨ nket, ha ritka lelkia ´llapotokro ´l besze´lek, amelyet a m˝ uve´sznek kell felfednie el˝ ottu ¨ nk, ha arra va ´gyom, hogy a m˝ uve´sz minden m˝ uve ´altal egy-egy le´pe´ssel tova ´bb vezessen a m˝ uve´szet szellembirodalma ´nak me´lye´re vezet˝ ou ´ ton, egyszo ´val: ha ko ¨lt˝ oi me´lyse´gre e´s u ´ jdonsa ´gra va ´gyom mindenu ¨ tt, a re´szletekben csaku ´ gy, mint az ege´szben, akkor soka ´ig kellene keresge´lnem, s a legto ¨bb megjelen˝ o m˝ u me´g mindig nem ele´gı´tene ki.”256 Csak ne´ha ´ny, imitt-amott felbukkano ´ m˝ u jelzi az „u ´ j ko ¨lt˝ oi korszak” ko ¨zeledte´t. Mindamellett a triadikus to ¨rte´netfilozo ´fiai se´ma, amelyben a tu ´ lhaladott ko ¨zelmu ´ lt – a „juste milieu” korszaka – a jelenkorban visszate´rni la ´tszo ´ aranykorto ´l e´lesen elu ¨ t, Schumann eszte´tika ´ja ´ban kiege´szu ¨ l azzal a dialektikus gondolattal, hogy a jelen mint „u ´ j ko ¨lt˝ oi korszak” ko ¨zvetı´t a nagy mu ´ lt diverga ´lo ´ to ¨rekve´sei – Bach elme´lyu ¨ ltse´ge e´s Beethoven fense´ge – ko ¨zo ¨tt. „Ha Sebastian Bach olyan me´lyse´gekbe ´as, ahol a ba ´nya ´szla ´mpa kialva ´ssal fenyeget, ha Beethoven tita ´ni o ¨kle a fellegekbe va ´g, akkor a m˝ uve´szn˝ o birtoka ´ban van mindannak, amit a me´lyse´g e´s a magassa ´g ko ¨zt ko ¨zvetı´teni kı´va ´no ´ legu ´ jabb kor ele´rt. . . ”257 Ba ´rmily hatalmas er˝ o a hagyoma ´ny, a ve´gs˝ o szo ´ nem az o ¨ve´. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
8. A zene ha´rom kultu ´ ra´ja´ro´l
127
Richard Wagnerne´l a ke´t ne´v – Bach e´s Beethoven – egyma ´s melle´ ´allı´ta ´sa nacionalista hangsu ´ lyt kapott. Beethoven szimfonikus m˝ uve´szete´t Wagner kezdett˝ ol fogva – a Kilencedik szimfo´nia ira ´nt ma ´r kora ´n megmutatkozo ´ rajonga ´sa o ´ta – a zene legmagasabb rend˝ u magvalo ´sula ´sa ´nak tekintette; Mi a ne´met? cı´m˝ u tanulma ´nya ´ban (amelynek f˝ o re´sze´t 1865ben ´rta, ı de csak 1878-ban publika ´lta) Bachot mint „ı´nse´ges id˝ oben” a „ne´met szellem” ke´pvisel˝ oje´t ma ´r Beethoven melle´ ´allı´tja.258 Az eredetileg a zongorairodalom klasszikusainak besorola ´sa ´ra szolga ´lo ´ „Bach e´s Beethoven” ke´pletb˝ ol kibontakozott „a ne´met zene mı´tosza”; s e mı´tosz kiforma ´la ´sa ´nak me´g Arnold Scho ¨nberg is re´szese volt, amikor 1923-ban kijelentette, hogy a dodekafo ´nia felfedeze´se´vel egy id˝ ore biztosı´tva van a ne´met zene hegemo ´nia ´ja. (Scho ¨nberg Bach e´s Beethoven o ¨ro ¨ko ¨se´nek e´rezte maga ´t.) Schumann uto ´pikus elke´pzele´se szerint lehetse´ges, hogy a hanyatla ´s id˝ oszaka ´t leza ´ro ´ „u ´ j ko ¨lt˝ oi korszakban” a nagy mu ´ lt heteroge´n to ¨rekve´sei – Bach kontemplatı´v me´lye´rtelm˝ use´ge e´s Beethoven prome´theuszi fense´ge – majd ´at- meg ´atja ´rja ´k egyma ´st. Ez az elke´pzele´s azuta ´n a XIX. sza ´zad ve´ge´n e´s a XX. sza ´zad eleje´n ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o ´alca ´zott forma ´kban visszate´r: ku ¨lo ¨nbo ¨z˝ o elke´pzele´sek fogalmazo ´dnak meg arro ´l, hogy ki hi´ m ba vatott az „u ´ j ko ¨lt˝ oi korszak” ke´pviselete´re. A ´rmennyire is elte´rnek egyma ´sto ´l a to ¨rte´netfilozo ´fiai fellengz˝ osse´ggel felva ´zolt triadikus se´ma ´k (Bu ¨ low Bach, Beethoven e´s Brahms mellett sza ´llt sı´kra, mı´g Nietzsche Bach, Beethoven e´s Wagner mellett, August Halm pedig Bach, Beethoven e´s Bruckner mellett), a ha ´tte´rben mindig a ne´met zene korszaka ´nak gondolata bu ´ jt meg; e´s mindig az „abszolu ´ t, tiszta zenem˝ uve´szet” eszme´je neve´ben sorolta ´k a zeneszerz˝ oket bizonyos csoportokba, me´ghozza ´u ´ gy, hogy a csoportosı´ta ´s helyesse´ge´r˝ ol a zene valamilyen to ¨rte´netfilozo ´fia ´ja ´nak kellett kezeskednie. (Mint emlı´tettu ¨ k, Nietzsche me´g Wagner zenedra ´ma ´ja ´t is u ´ gy fogta fel, mint a schopenhaueri metafizika e´rtelme´ben vett „abszolu ´ t zene´t”.) „A ne´met szellem dionu ¨ szoszi me´lyeib˝ ol” – olvashato ´ az 1871-ben megjelent A trage´dia szu ¨ lete´se a zene szelleme´b˝ol cı´m˝ u Nietzsche-tanulma ´nyban – „olyan er˝ o to ¨rt felszı´nre, amelynek semmi ko ¨ze a szo ´krate´szi kultu ´ ra alapfelte´teleihez” – a www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 128 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
dionu ¨ szoszi kultu ´ ra racionalista ellenkultu ´ ra ´ja alapfelte´teleihez –, „amelyre e kultu ´ ra sem magyara ´zatot, sem mentse´get nem tala ´lhat, hanem csakis a sze´ls˝ ose´ges-e´rthetetlent, a nyomaszto ´ hatalmu ´ ellense´get la ´thatja benne, s ez az er˝ oa ne´met zene, kiva ´lt annak a Bachto ´l Beethovenig e´s Beethovent˝ ol Wagnerig ´vel˝ ı o nappa ´lya ´ja.”259 A nemzeti pa ´tosz, amely egye´bke´nt idegen volt Nietzsche´t˝ ol, Wagnert˝ ol sza ´rmazik; t˝ ole vette ´at Nietzsche a „Bachto ´l Beethovenig” formula ´t is. ´ s me´g a triadikus se´ma ta E ´rgyi szubsztancia ´ja is felfedezhet˝ o Wagner elme´lete´ben. Mert az a gondolat, hogy a nagy zene tradı´cio ´ja ´nak vonala Bachto ´l Beethovenen ´at Wagnerig terjed, zeneszerze´stechnikailag-eszte´tikailag korrela ´cio ´ban van a „ve´gtelen dallam” elve´vel. Az 1870-es e´vekben Wagner – miuta ´n Liszt e´s ke´s˝ obb Josef Rubinstein el˝ oada ´sa ´ban bachi prelu ´ diumokat e´s fu ´ ga ´kat hallgatott – to ¨bb ´zben ı u ´ gy nyilatkozott, hogy a Wohltemperiertes Klavierban „ma ´r preforma ´lva ´ s A jo¨v˝o zene´je cı´m˝ van a ve´gtelen dallam”.260 E u tanulma ´nya ´ban, ahol a „ve´gtelen dallam” terminust el˝ oszo ¨r haszna ´lta,261 nem a saja ´t zenedra ´ma ´ja, hanem a beethoveni szimfo ´nia az a m˝ ufaj, amelyben a szo ´ban forgo ´ elvet megvalo ´sulni la ´tja. Az Eroica ege´sz els˝ o te´tele „nem egye´b, mint egyetlen o ¨sszefu ¨ gg˝ o dallam.”262 Hogy Wagner e´ppen a hangszeres zene´ben fedezte fel a „ve´gtelen dallam” el˝ oto ¨rte´nete´t, az nem meglep˝ o; a zenedra ´ma ´ban ugyanis els˝ odlegesen a zenekar hordozza a „ve´gtelen ´ s ane´lku dallamot”. E ¨ l, hogy az o ¨nke´nyes spekula ´cio ´ hiba ´ja ´ba esne´nk, me´g szorosabbra is f˝ uzhetju ¨ k az abszolu ´ t zene eszme´je e´s a „ve´gtelen dallam” ko ¨zo ¨tti o ¨sszefu ¨ gge´s sza ´lait, ha felismerju ¨ k, hogy az a felfoga ´s, miszerint a dallam „ve´gtelense´ge” a cezu ´ ra ´k e´s a kadencia ´k elkeru ¨ le´se´ben vagy ´athidala ´sa ´ban rejlik, csupa ´n trivia ´lis fe´lree´rte´s, s ha igyekszu ¨ nk rekonstrua ´lni a fogalom eredeti jelente´se´t. A zene Wagner szerint akkor „dallamos”, ha minden egyes hangja besze´des e´s expresszı´v; s ellente´tben a „sz˝ uk” dallammal, amelyben a dallam ´ve ı u ´ jra e´s u ´ jra megto ¨rik, hogy semmitmondo ´ formula ´k sza ´ma ´ra nyisson teret, a „ve´gtelen dallam” minden pillanatban „dallamos”, a szo ´ emfatikus e´rtelme´ben, ane´lku ¨l hogy ´ve ı ´t elcse´pelt fordulatok, to ¨ltele´kelemek e´s u ¨ res gesztusok to ¨rne´k meg. (A kadencia ´k keru ¨ le´se a szo ´ban forgo ´ elvnek www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
8. A zene ha´rom kultu ´ ra´ja´ro´l
129
nem le´nyege, hanem ko ¨vetkezme´nye: a kadencia ´k formula ´k e´s ennyiben nem „dallamosak”.) A „ve´gtelen dallam” elve ezek szerint azon az eszte´tikai el˝ ofelteve´sen alapul, hogy a zene – ahogyan ezt Eduard Hanslick kifejezte – egyfajta „nyelv”, amelyben a valo ´di gondolatokat a gyakorlott ´te ı ´let ko ¨nnyen megku ¨ lo ¨nbo ¨zteti ´ m az a zene, amelynek Hanslick a puszta szo ´lamokto ´l”.263 A nyelvjelleget tulajdonı´tott, a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” volt, amely egya ´ltala ´n csak „hangnyelvke´nt” tett szert eszte´tikai legitima ´cio ´ra, autono ´m m˝ uve´szet volta ´nak elismere´se´re. A zeneto ¨rte´net wagneri filozo ´fia ´ja ´ban Beethoven az a komponista, aki a hangszeres zene besze´l˝ oke´pesse´ge´t olyan magas fokra fejlesztette, hogy a zenei kifejeze´s ma ´r nem marad „in abstracto” e´rze´sekre korla ´tozott, hanem individua ´lis meghata ´rozottsa ´gra tesz szert – mindenesetre olyan individua ´lis meghata ´rozottsa ´gra, amely ve´gu ¨ l a Kilencedik szimfo´nia´ban szavakra va ´gyik, mivel ta ´rgy ne´lku ¨ li meghata ´rozottsa ´gke´nt, objektum ne´lku ¨ li individualiza ´lt kifejeze´ske´nt bels˝ o ellentmonda ´sba keveredne o ¨nmaga ´val.264 (1851-ben, az Opera ´es dra´ma´ban Wagner me´g kiza ´ro ´lag Beethovennek tulajdonı´totta az individua ´lisan meghata ´rozott zenei besze´d ke´pesse´ge´t, ke´s˝ obb azonban, az 1870-es e´vekben – ahogyan erre a bachi „ve´gtelen dallamro ´l” tett kijelente´seib˝ ol ko ¨vetkeztethetu ¨ nk – Bach jelent˝ ose´ge´t is felismerte a hangszeres zene nyelvjellege´nek kifejez˝ ode´se´ben.) Azt a te´telt, hogy a hangszeres zene besze´l˝ oke´pesse´ge´nek egyfajta – szavak e´s szcenikus to ¨rte´ne´sek ´altali – „megva ´lta ´sra” van szu ¨ kse´ge, elkeru ¨ lend˝ o azt a dilemma ´t, hogy meghata ´rozott dolgokat mond ugyan, de e´rthetetlen forma ´ban, nos, ezt a te´telt Wagner a zene schopenhaueri metafizika ´ja ´hoz, teha ´t az abszolu ´ t zene egyfajta elme´lete´hez valo ´ „megte´re´se” uta ´n ha nem is kifejezetten visszavonta, de alapvet˝ oen mo ´dosı´totta. Mert az az ´allı´ta ´s, hogy a zenekari dallam a zenei dra ´ma ´ban a cselekve´seknek csaku ´ gy, mint a szavaknak a le´nyege´t e´s „bels˝ o maga ´nvalo ´sa ´ga ´t” fejezi ki – hogy teha ´t a zenekari dallam egyfajta nyelv mo ¨go ¨tti nyelv –, az nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a hangszeres zene „megva ´ltatlan” nyelve a zene´nek mint a metafizika organonja ´nak „voltake´ppeni” nyelve. (A besze´dnyelv soha www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 130 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
nem e´r fel ahhoz, amit a zene kifejez, hanem annak csupa ´n a „jelense´gvila ´g” katego ´ria ´iban valo ´ visszaver˝ ode´se.) Mindamellett ez nem za ´rja ki azt, hogy a zenei nyelv – amelyb˝ ol a schopenhaueri „akarat” besze´l – empirikus kiege´szı´te´ske´nt ra ´ van utalva a besze´dnyelvre, hogy a metafizika organonjake´nt egya ´ltala ´n hatni tudjon. Ma ´s szavakkal: a szo ¨vegek e´s a szcenikus to ¨rte´ne´sek ugyan mindo ¨ssze hidak a zene szelleme´b˝ ol fakado ´ metafizikai kontempla ´cio ´hoz vezet˝ ou ´ ton, ´am olyan hidak, amelyek szu ¨ kse´gszer˝ use´ge akkor is tagadhatatlan, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ´athalada ´sunk uta ´n lebontatjuk ˝ket. Liszt Ferenc szimfonikus ko¨lteme´nyeir˝ol szo o ´lo ´ nyı´lt levele´ben Wagner kijelentette: elkeru ¨ lhetetlen egyfajta empirikus kiege´szı´te´s ahhoz, hogy az abszolu ´ t zene re´ve´n metafizikai felemelkede´sben legyen re´szu ¨ nk; ez azonban mit sem va ´ltoztat annak elvi – a schopenhaueri filozo ´fia maga ´e´va ´ te´tele e´s a Triszta´n kompona ´la ´sa ´nak tapasztalatai ´altal motiva ´lt – elismere´se´n, hogy a metafizikai zene, amelynek ve´gs˝ o szava tu ´ l van a szavakon, az abszolu ´ t zene. A „ve´gtelen”, minden pillanatban besze´des e´s jelente´ses dallam enne´lfogva tendencia ´ja ´t tekintve – olyan zenekari dallamra vonatkoztatva, amely a zenei dra ´ma ´ban nem kı´se´ret, hanem szubsztancia – az abszolu ´ t zene egyfajta eszte´tika ´ja: nem annak a jelense´gnek az eszte´tika ´ja, amelyre Hanslick gondolt, hanem aze´ az eszme´e´, amelyre Schopenhauer ce´lzott. Ha a zenedra ´ma, ahogyan ezt Nietzsche felismerte, titkon abszolu ´ t zene volt, akkor Az uto´pia szelleme´ben Ernst Bloch e´ppense´ggel Wagner Bruckner ´altali „tiszta ´za ´sa ´ro ´l” besze´lt, miuta ´n Bruckner a wagneri zenekari dallam zenei nyelve´ben helyrea ´llı´totta a Wagner ´altal holtta ´ nyilva ´nı´tott szimfo ´nia ´t. „Nemre´g Bruckner Halmban elnyerte ke´pesse´ge´nek e´s helyzete´nek odaado ´ e´rtelmez˝ oje´t. Halm kimutatta, hogy Bruckner olyasmit ad, amit Beethoven nem adott: Beethovenne´l a nagy doba ´sban, az energia ´val telı´tett motı´vumban, a to ¨megeken uralkodo ´ er˝ oben az e´nek veszend˝ obe ment. Aza ´ltal, hogy Bruckner ilyesmit nyu ´ jt, egyszer s mindenkorra feleslegesse´ va ´lik a ko ¨lt˝ oi indı´te´kok nem e´ppen tiszta o ¨szto ¨nz˝ o ereje; e mester nagy tette volt, hogy a wagneri stı´lus leleme´nye´t, a »besze´l˝ o« zene´t ve´glegesen leva ´lasztotta a programzene vagy a zenedra ´ma nevele´si va ´mko ¨telezettwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
8. A zene ha´rom kultu ´ ra´ja´ro´l
131
se´ge´r˝ ol, s ily mo ´don megalapozta a zene´t mint te´nylegesen le´tez˝ o m˝ uve´szetet, mint egyszerre le´tez˝ o forma ´t e´s anyagot, a ma ´sfe´le, a ko ¨lte´szete´t˝ ol elte´r˝ o tengerekre vezet˝ o utat.”265 Mı´g Wagner to ¨rte´nelemmitolo ´gia ´ja ´ban a szimfo ´nia „megva ´ltatlan” zenedra ´make´nt jelent meg, addig Halm e´s Bloch nem keve´sbe´ er˝ oszakolt mo ´don a zenedra ´ma ´t puszta „nevele´si va ´mko ¨telezettse´gnek”: me´g nem emancipa ´lt szimfo ´nia ´nak nyilva ´nı´tja. Mı´g Wagner a beethoveni szimfo ´nia ´ban megvalo ´sult zenei besze´l˝ oke´pesse´get ko ¨vetelte meg a zenedra ´ma sza ´ma ´ra, addig Bruckner a zenedra ´ma zenei nyelve´t saja ´tı´totta ki a szimfo ´nia sza ´ma ´ra. A „Bach, Beethoven e´s Bruckner” formula a Nietzsche-fe´le „Bach, Beethoven e´s Wagner” formula hata ´rozott tagada ´sake´nt jo ¨tt le´tre. August Halm, akire Bloch hivatkozott, s akit parafrazea ´lva ide´zett, 1913-ban, leghı´resebb ko ¨nyve´nek cı´me´ben „a zene ke´t kultu ´ ra ´ja ´ro ´l” besze´lt, s u ´ gy ve´lte, hogy Bach fu ´ ga ´i e´s Beethoven szona ´ta ´i ke´pviselik ezt a ke´t kultu ´ ra ´t. A ko ¨nyv veze´rl˝ o gondolata, amelynek ko ¨szo ¨nhet˝ oen a Bach e´s Beethoven ko ¨zo ¨tti antite´zis nem maradt puszta to ¨rte´neti konstrukcio ´, hanem aktualita ´st nyert, a „harmadik kultu ´ ra” eszme´je volt; Halm Bruckner szimfo ´nia ´iban nyomate´kos forma ´ban tala ´lta meg ennek a harmadik kultu ´ ra ´nak az alapvona ´sait. Olyan alapvona ´sok voltak ezek, amelyek a fiatalabb komponista ´k sza ´ma ´ra – Halm ezek ko ¨ze´ sorolta maga ´t – kijelo ¨lte´k a pa ´lya ´t, ane´lku ¨ l hogy eze´rt a szo ´ megvet˝ o e´rtelme´ben epigonoknak kellett volna e´reznio ¨k magukat. „Egy harmadik kultu ´ ra va ´rhato ´, annak a ke´t kultu ´ ra ´nak a szinte´zise, amelyr˝ ol ez a ko ¨nyv megpro ´ba ´lt ke´pet adni az olvaso ´nak – a zene´nek nemcsak egyfajta, hanem teljes kultu ´ ra ´ja, s e´n azt hiszem, hogy ez a kultu ´ ra ma ´r megalapoza ´st nyert, s˝ ot, tala ´n ma ´r meg is valo ´sult. ´n u E ´ gy la ´tom, hogy Anton Bruckner szimfo ´nia ´iban csı´ra ´zik e´s e´l.”266 A forma e´s a te´ma fogalma ´t, amelyekben Eduard Hanslick az abszolu ´ t zene konstitutı´v katego ´ria ´it fedezte fel, a hanslicki eszte´tika ´bo ´l elemze´stechnika ´t kifejleszt˝ o Halm olyan dialektikus o ¨sszefu ¨ gge´sbe helyezte, amelyben ezek els˝ osorban to ¨rte´neti antite´zist alkotnak. A „te´ma kultu ´ ra ´ja ´val”, amely Bach fu ´ ga ´iban tala ´lhato ´, Halm szembea ´llı´totta a „forma kultu ´ ra ´ja ´t”, amely Beethoven szona ´ta ´iban van jele: a fu ´ ga ´ban www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 132 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
– sarkı´tottan szo ´lva – a forma a te´ma egyik funkcio ´ja, a szona ´ta ´ban viszont fordı´tva: a te´ma a forma egyik funkcio ´ja. (Itt vitathato ´, hogy a fu ´ ga valo ´ban forma-e, lehet, hogy puszta ´n technika.) „A fu ´ ga ´ban alapja ´ban ve´ve egyetlen to ¨rve´ny uralkodik: ez pedig e´ppense´ggel a fu ´ ga te´ma ´ja; a fu ´ ga individua ´lis saja ´tossa ´gainak, ere´nyeinek a te´ma re´ve´n kell e´rve´nyre jutniok. (. . . ) A szona ´taforma ezzel szemben inka ´bb a cselekme´ny menete´t e´rze´kelteti; a f˝ ote´ma ´k e´s feldolgoza ´sok mo ´dja erre szolga ´lnak.”267 A dra ´maelme´let m˝ uszavaival szo ´lva: ha a fu ´ ga ´ban a forma a tematika „karaktere´b˝ ol” n˝ o ki, akkor a szona ´ta ´ban a tematika ala ´ van rendelve ama „sorsnak”, amelyet a forma ro ´ ki ra ´. A Halm ´altal felva ´zolt antite´zis eszmeto ¨rte´neti ha ´ttereke´nt a XVIII. sza ´zad zeneeszte´tikai Querelle-je´nek ko ¨rvonalai rajzolo ´dnak ki, aze´ a vita ´e´, amely a dallam vagy a harmo ´nia els˝ obbse´ge´t feszegette. Mert „a te´ma kultu ´ ra ´ja”, amit Halm Bach fu ´ ga ´iban dicse´r, nem ma ´s, mint a dallam m˝ uve´szete: az a Wohltemperiertes Klavier ma ´sodik re´sze b-moll fu ´ ga´ja ´nak te´ma ´ja ´n demonstra ´lt m˝ uve´szet, amely valamely dallamalakzatot mint egyma ´sra vonatkoztatott hangok za ´rt, maga ´ra ta ´maszkodo ´ rendszere´t jelenı´ti meg, olyan rendszert, amelyben az egyre gazdagabb differencia ´lo ´da ´s egyre szorosabb integra ´ci´ s ma o ´hoz vezet.268 E ´sfel˝ ol „a forma kultu ´ ra ´ja”, amelyet Beethoven alapozott meg, els˝ odlegesen a „harmo ´niai gazdasa ´gossa ´g” m˝ uve´szete: Beethovenne´l269 egy hangnem bele´pe´se olyan eseme´ny, amelyb˝ ol ko ¨telez˝ o e´rve´ny˝ u ko ¨vetkezme´nyek sza ´rmaznak, me´g Bach csaknem e´szreve´tlenu ¨ l vezet be u ´j hangnemeket, ane´lku ¨ l hogy a formafolyamatot, amelynek az o ¨sszhangzatrend a hordozo ´ja, ku ¨ lo ¨no ¨ske´ppen e´rze´kelhet˝ ove´ tenne´. Ma ´s szavakkal: a fu ´ ga ´ban a tematika szubsztancia ´lis, a forma azonban „me´g nem e´l”; a szona ´ta ´ban kibontakozik „a forma e´lete”, ´am a tematika nemritka ´n szubsztancia ne´lku ¨ li marad. Amikor Halm 1913-ban Brucknert mint „a zene harmadik kultu ´ ra ´ja ´nak” ke´pvisel˝ oje´t magasztalja, ez a dicse´ret az akkor me´g tu ´ ler˝ oben le´v˝ o, szent e´s se´rthetetlen Beethovenkultusz polemikus ce´lzatu ´ kihı´va ´sa ´nak alakja ´t o ¨lto ¨tte maga ´ra. „Bruckner a Bach uta ´ni korszak els˝ o nagystı´l˝ u e´s mesteri tuda ´su ´ abszolu ´ t zeneszerz˝ oje, a dra ´mai zene megteremt˝ oje www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
8. A zene ha´rom kultu ´ ra´ja´ro´l
133
– a zenedra ´ma ellense´ge e´s meghalado ´ja. Ha a fu ´ ga az u ´j zene szelleme´t˝ ol akart ihletet szerezni, akkor – a tematikus egyse´gesse´get se´rtetlenu ¨ l hagyva – a te´makezele´s mo ´dja ´ban kellett megtala ´lnia az ellente´tesse´get.”270 A „dra ´mai zene” Halm e´rtelmeze´se´ben dialektikus, ellente´tek ´altal meghata ´rozott szimfonikus stı´lust jelent, amelyben a kontrasztok u ´ gy ´ s a bruckneri le´pnek fel, hogy „eseme´nnye´ forma ´lo ´dnak”.271 E szimfo ´nia a zenedra ´ma ´nak nemcsak „ellense´ge´ve´”, hanem egyben „meghalado ´ja ´va ´” aza ´ltal va ´lik, hogy felveszi maga ´ba a „dra ´mai” elemet: nem hagyja, hogy az mint „a zene ma ´sik kultu ´ ra ´ja ´nak” konstituense mellette, rajta kı´vu ¨ l le´tezze´k. A fu ´ ga e´s a szona ´ta egyma ´st-a ´thata ´sa ´ban, amit Halm ko ¨vetel, s amit Brucknerne´l la ´t megvalo ´sulni, nemcsak olyan technikai-formai o ¨sszekapcsolo ´da ´sra kell gondolnunk, mint ¨ to¨dik szimfo´nia fina amilyen az O ´le´ja ´ban figyelhet˝ o meg, hanem a fu ´ ga ´ban kialakult „tematikus kultu ´ ra ´nak” a szona ´ta ´ban ve´gbemen˝ o elsaja ´tı´ta ´sa ´ra is: arra az elsaja ´tı´ta ´sra, amely Bruckner ege´sz m˝ uve´t – e´s nem puszta ´n egyes te´teleit – jellemzi. A zene „harmadik kultu ´ ra ´ja” lehet˝ ose´ge´nek felte´tele´t azonban Halm a modern, Wagner ´altal fe´mjelzett o ¨sszhangzatisa ´gban fedezte fel. „Bruckner, a teljesse´ggel harmo ´nia ´ban gondolkodo ´ komponista, saja ´t magas fejlettse´g˝ uo ¨sszhangzatisa ´ga ´ban u ´ j feladatot, u ´ j tartalmat tala ´lt a dallam sza ´ma ´ra. Ez nem valamilyen fo ¨le´rendelt forma szolga ´lata, hanem olyasvalami, amivel a dallam lehet˝ ose´get kap nagy dimenzio ´k, sze´les ´vek, ı mere´szen kanyargo ´ vonalak kiforma ´la ´sa ´ra.”272 Halm 1913-as Bruckner-ko ¨nyve megkı´se´rli elemz˝ o mo ´don kimutatni, hogy Bruckner o ¨sszhangzatrendje egyfel˝ ol ta ´maszt e´s szubsztancia ´t ke´pes adni a messzire kalandozo ´ dallamvila ´gnak, amely Bachra emle´keztet˝ o nagyvonalu ´ sa ´ga ´val Beethoven dallamilag rudimenta ´lis szona ´ta-tematika ´ja fo ¨le´ emelkedik, ugyanakkor nem fogja vissza a tonalita ´snak feszes szimfonikus o ¨sszefu ¨ gge´seket megalapozo ´, fenntarto ´ e´s a „forma id˝ otartama ´t” e´rze´kelhet˝ ove´ tev˝ o ereje´t. (Ke´s˝ obb Ernst Kurth re´szletesen leı´rta e´s eszte´tikailag kodifika ´lta azt a zenei halla ´smo ´dot, amely a bachi dallamvila ´gban ugyanolyan „mozga ´si lendu ¨ letet” [Bewegungszug] e´szlel, mint Wagner e´s Bruckner melodika ´ja ´ban; Kurth f˝ o m˝ uveib˝ ol – a Bach-ko ¨nyv mint www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 134 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
ellenpontelme´let, a Wagner-ko ¨nyv mint o ¨sszhangzattan e´s a Bruckner-ko ¨nyv mint formatan – ege´sze´ben ve´ve az abszolu ´t zene elme´lete e´s eszte´tika ´ja ta ´rul ele´nk – Wagner saja ´t tanu ´sa ´gte´tele szerint az o ¨sszhang a zene´t „maga ´e´rt ve´ve” konstitua ´lo ´ mozzanat. Az abszolu ´ t zene´nek ezt az elme´lete´t e´s eszte´tika ´ja ´t negatı´v e´rtelemben az jellemzi, hogy Beethoven bel˝ ole kirekeszt˝ odik.) Anton von Webern, aki op. 21-es szimfo ´nia ´ja ´ban a fu ´ gapolifo ´nia e´s a szona ´taforma ko ¨lcso ¨no ¨s egyma ´st-a ´thata ´sa ´ra to ¨rekedett, kimondta azt, amit a Scho ¨nberg-iskola a maga ´ t az u ege´sze´ben megko ¨vetelt: U ´ j zene´hez cı´mmel tartott el˝ oada ´ssorozata ´ban a dodekafo ´nia el˝ oto ¨rte´nete´hez sorolta mind a Bach-tradı´cio ´t, amely a XV. e´s a XVI. sza ´zadi ne´metalfo ¨ldiekre is visszautal, mind a Beethoven-hagyoma ´nyt mint a klasszikus jelleg foglalata ´t. „Az a stı´lus teha ´t, amelyet Scho ¨nberg e´s iskola ´ja keres, a zenei anyagnak egy u ´ jfajta horizonta ´lis e´s vertika ´lis ´atszo ¨ve´se (. . . ) Nem a ne´metalfo ¨ldiek felta ´maszta ´sa ´ro ´l, u ´ jrafelfedeze´se´r˝ ol van szo ´, hanem a klasszikusok ´altal ko ¨zvetı´tett forma ´iknak u ´ jfajta kito ¨lte´se´r˝ ol; e ke´t dolog o ¨sszekapcsola ´sa ´ro ´l. Terme´szetesen nem tiszta ´n polifonikus gondolkoda ´s ez, hanem a kett˝ o egyszerre.”273 Hogy lehetse´ges dallamilag-polifonikusan Bach e´s a ne´metalfo ¨ldiek szelleme´ben, egyszersmind harmo ´niailag-formailag a beethoveni formakoncepcio ´ szelleme´ben gondolkodni, ma ´s szavakkal: hogy magunke´va ´ tehetju ¨ k a zene egyik „kultu ´ ra ´ja ´t” ane´lku ¨ l, hogy fela ´ldozna ´nk vagy korla ´tozna ´nk a ma ´sikat: Webern, a komponista csaku ´ gy, mint Halm, a Bruckner-apologe´ta ezt az uto ´pia ´t melengette maga ´ban. (Jogos itt uto ´pia ´ro ´l besze´lni, hiszen a hu ´ szas e´vek dodekafo ´nia ´ja ´ban a beethoveni szona ´ta ´k szelleme´t megide´z˝ o, klasszicista forma ´t mintegy ra ´er˝ oszakolta ´k a m˝ ure, s az o ¨sszhangzatisa ´g ke´rde´se, ahogyan ezt Scho ¨nberg kifejezte, „jelenleg nincs napirenden”.) A „Bach e´s Beethoven” formula, amely Schumann-na ´l egy nagy zenei mu ´ lt summa ´ja, egy nyitott proble´ma rejtjeleke´nt jelent meg – egy olyan proble´ma jeleke´nt, amely e´ppen aza ´ltal, hogy meg nem keru ¨ lhet˝ o mo ´don felmeru ¨ lt e´s ve´gu ¨ l megoldhatatlannak bizonyult, a XIX. sza ´zadban e´s a XX. sza ´zad eleje´n a zene – az abszolu ´ t zene – fejl˝ ode´se´nek el˝ oreviv˝ o mozzanatai ko ¨ze´ tartozott. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
9 A zenei abszolu ´ t eszme´je e´s a programzene gyakorlata
A programzene ko ¨ru ¨ li, a XVIII. sza ´zadto ´l a XX. sza ´zadig tarto ´ szo ´csata ´t va ´ltozo ´ alapte´teleken nyugvo ´ va ´ltozo ´ e´rvekkel vı´vta ´k meg. A ve´d˝ o- e´s vitairatok alapja ´ul szolga ´lo ´ eszte´tikai elme´letekkel egyu ¨ tt ebben a meg-megu ´ julo ´ vita ´ban pedig maga ´nak a dolognak a hata ´rai e´s ismertet˝ ojegyei is va ´ltoztak. A programzene nem valami o ¨nmaga ´val mindve´gig azonos, hanem to ¨rte´netileg va ´ltozo ´ jelense´g; me´ghozza ´ nemcsak ko ¨zkelet˝ u e´rtelemben, tudniillik stila ´risan, amaz eszko ¨zo ¨k tekintete´ben, amelyekkel a komponista ´k ezt vagy azt festeni, jellemezni vagy elbesze´lni kı´va ´ntak, hanem – e´s ez ma ´r keve´sbe´ la ´tszik maga ´to ´l e´rtet˝ od˝ onek – eszte´tikai e´rtelemben is, a m˝ ufaj alapja ´t alkoto ´ eszme´k tekintete´ben. A „fest˝ oi” zsa ´nert – azt a to ¨rekve´st, hogy a hangszeres zene´nek a ku ¨ ls˝ o terme´szet egy-egy darabja ´nak vagy egy-egy jelenetnek az ´abra ´zola ´sa ´val adjanak „tartalmat”, me´gpedig az e´rzelmesse´g eszte´tikai ko ¨vetelme´nye´nek jegye´ben, amely szerint a zene´nek szı´vhez szo ´lo ´nak kell lennie –, nos, ezt a „fest˝ oise´get” a XVIII. sza ´zad ve´ge´n ma ´r elvetik vagy legala ´bbis ha ´tte´rbe szorı´tja ´k. (Beethoven, aki e´lcel˝ odo ¨tt a haydni Teremte´sben fellelni ve´lt hangfeste´szeten, a Pastorale´ban, a XIX. sza ´zadi programzene-komponista ´knak ebben az exempwww.interkonyv.hu
135
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 136 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
lum classicuma ´ban jo ´va ´hagyja a „feste´szet” megjelo ¨le´st, azzal a kiege´szı´te´ssel, hogy a m˝ uben „az e´rzelem kifejeze´se” a f˝ o.) Ezzel szemben a romantikus zeneeszte´tika, mint ma ´r emlı´tettu ¨ k, a „karakterisztikussal” egyu ¨ tt a „programszer˝ ut” – a zenei to ¨rte´netelbesze´le´st – is elhata ´rolja a „tiszta ´n ko ¨lt˝ oit˝ ol”, atto ´l a katego ´ria ´to ´l, amely az abszolu ´ t hangszeres zene eszte´tikai eszme´jeke´nt e´rtelmezhet˝ o, ha nem is felte´tlenu ¨l azonosı´thato ´ a zenei abszolu ´ ttal, ahogyan azt egy fe´l e´vsza ´zaddal ke´s˝ obb Eduard Hanslick e´rtette (ba ´rmilyen u ¨ dvo ¨s is els˝ o megko ¨zelı´te´sben hangsu ´ lyozni az abszolu ´ t zene tiecki e´s hanslicki elme´lete´nek rokon volta ´t, elkeru ¨ lend˝ o azt a vaskos fe´lree´rte´st, hogy a „zeneileg ko ¨lt˝ oi” eszte´tika ´ja a zene „irodalmiası´ta ´sa ´ra” to ¨rekszik). A „zeneileg ko ¨lt˝ oi” teru ¨lete´n – ane´lku ¨ l, hogy ez se´rtette vagy vesze´lyeztette volna az abszolu ´ t zene, teha ´t a funkcio ´to ´l, szo ¨vegekt˝ ol e´s marka ´ns affektusokto ´l e´s karakterekt˝ ol ku ¨ lo ¨nva ´lt e´s a „ve´gtelense´g sejte´se´ig” emelked˝ o zene eszme´je´t – e´ppense´ggel lehet˝ ose´g nyı´lt a hangulatok, mi to ¨bb: a ta ´rgyra valo ´ utala ´sok jelze´se´re, felte´ve, hogy – mike´nt Mendelssohn Melusine-nyita ´nya ´ban, amelyet Schumann a „ko ¨lte´szettel” kapcsolatos romantikus elke´pzele´sek szelleme´ben recenzea ´lt – a zenei ´abra ´zola ´s nem le´p tu ´ l a „csoda ´s” birodalma ´nak hata ´rain, amelyek ko ¨zo ¨tt E. T. A. Hoffmann az abszolu ´ t zene helye´t kijelo ¨lte, teha ´t elkeru ¨ li azt a vesze´lyt, hogy az apro ´le´kos to ¨rte´netelbesze´le´s, a karakteriza ´la ´s vagy a hangfeste´szet ko ¨vetkezte´ben a „pro ´zaisa ´gnak”, a „ko ¨lt˝ oise´g” ellente´te´nek a csapda ´ja ´ba esse´k. Az „u ´ jne´metek” e´s a „formalista ´k” ko ¨zo ¨tt kialakult, 1860 ta ´ja ´n zenepolitikai pa ´rtharcca ´ e´lesed˝ o vita a programzene legitimita ´sa ´ro ´l u ´ gy foghato ´ fel, mint az egyma ´s ellen hadakozo ´ csoportok kı´se´rlete, hogy ko ¨lcso ¨no ¨sen elvitassa ´k egyma ´sto ´l a zene´ben megnyilva ´nulo ´ „szellemi” fogalma ´t. Franz Brendel, az u ´ jne´metek ideolo ´gusa kijelentette, hogy a „meghata ´rozatlan” e´rze´skifejeze´st˝ ol a „meghata ´rozott” karakter- e´s programa ´bra ´zola ´shoz valo ´ ´atmenet ko ¨vetkezte´ben a modern hangszeres zene az „e´rzelem” foka ´ro ´l tova ´bble´pett a „szellem” foka ´ra – Liszt ´gy ı teljesı´tette ki Beethoven o ¨ro ¨kse´ge´t. A „saja ´tosan zenei” Hanslick-fe´le eszte´tika ´ja viszont az ezzel szo ¨gesen ellente´tes te´zisen alapul: eszerint a zene´ben a szelwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 9. 14:43:36 A zenei abszolu ´ t eszme´je ´es a programzene gyakorlata
© Typotex Kiadó
137
lem forma, a forma pedig szellem. Enne´lfogva a zenei forma nem puszta ´n megjelene´si forma, nem puszta burka vagy ede´nye a tartalomnak, amely mint eszme, szu ¨ zse´ vagy e´rze´s ´allı´to ´lag a zene voltake´ppeni le´nyege; a zenei forma – le´ve´n a hangzo ´ anyag szellemi megforma ´la ´sa – maga a „le´nyeg” vagy „eszme”. (A le´nyegi e´s a megjelene´si forma plato ´nineoplatonikus dialektika ´ja a zenei formafogalom e´rtelmeze´se´ben o ¨sszecsere´l˝ odik az anyag e´s a kategoria ´lis megforma ´la ´s arisztotele´szi dialektika ´ja ´val.) Ha viszont a „hangozva mozgo ´ forma”, ahogyan ezt Hanslick provokatı´v paradoxona ´val kifejezi, maga a „tartalom”, akkor a programszer˝ u tartalom nem tekinthet˝ o szellemi „le´nyegnek”, amely – hogy ne maradjon u ¨ res – zenei „megjelene´sforma ´ra” szorul; akkor a programszer˝ u tartalom u ´ gy jelenik meg, mint „zene´n kı´vu ¨ li” hozza ´te´t egy olyan forma ´hoz, amely a „szellem” kifejez˝ ode´se „a szellem befogada ´sa ´ra ke´pes anyagban”, s eze´rt maga ´ban is mega ´ll a la ´ba ´n. A XIX. sza ´zad ve´ge´n e´s a XX. sza ´zad eleje´n a programzene haszna ´ro ´l e´s ka ´ra ´ro ´l folytatott vita – amennyiben nem Brendel e´s Hanslick e´rveivel zajlik – sok tekintetben zavaros ke´pet mutat: eszme´i elvesztette´k szila ´rd ko ¨rvonalaikat; a programzene jo ´szerivel valamennyi ve´delmez˝ oje Wagner ko ¨vet˝ oi ko ¨ze´ tartozott, miko ¨zben Wagner maga 1854-t˝ ol kezd˝ od˝ oen Schopenhauer eszte´tika ´ja ´t tette maga ´e´va ´, azt az eszte´tika ´t, amely sarkosan szo ´lva nem volt ma ´s, mint az abszolu ´ t zene metafizika ´ja. Az e´rze´s rezdu ¨ le´seit, amelyekben Schopenhauer a dolgok „igazi le´nyege´t” ve´lte felfedezni, a zene „forma ´juk” szerint, de „ta ´rgy ne´lku ¨ l” fejezi ki, ezek az e´rze´srezdu ¨ le´sek teha ´t ´ m a zeneileg ´abra ta ´rgy e´s motı´vum ne´lku ¨ liek. A ´zolt affektusok igazi le´nyegu ¨ ket e´ppen akkor ta ´rja ´k fel torzı´tatlanul, ha kiszakı´tja ´k magukat az empirikus ko ¨ru ¨ lme´nyek fogsa ´ga ´bo ´l, amelyekbe egye´bke´nt belebonyolo ´dtak. „Az akarat minden lehetse´ges to ¨rekve´se, indulata e´s megnyilva ´nula ´sa, az ember benseje´nek mindazon folyamata, amelyet az e´sz az e´rze´s ta ´g ko ¨r˝ u negatı´v gy˝ ujt˝ ofogalma ´ba gyo ¨mo ¨szo ¨l, ve´gtelenu ¨ l sok dallammal fejezhet˝ o ki, de mindig csak a puszta forma ´altala ´nossa ´ga ´ban, ta ´rgy ne´lku ¨ l, mindig csak a maga ´nvalo ´sa ´g, nem pedig a megjelene´s szerint, mintegy a bels˝ o vila ´g legwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 138 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
bens˝ obb oldalake´nt, testetlenu ¨ l.”274 A szokva ´nyos, ko ¨zhellye´ merevedett elke´pzele´s szerint a voka ´lis darabok szo ¨vege az ege´sz m˝ u fogalmilag megragadhato ´ „e´rtelme´t” mondja ki, azt az e´rtelmet, amelyet a zene mintegy „e´rzelmi reflexekkel” szerel fel. Schopenhauer ezt az elke´pzele´st e´ppense´ggel az ellente´te´be fordı´totta, kijelentve, hogy az e´rze´s, amelyet a zene ´abra ´zol, a voltake´ppeni „e´rtelme” a m˝ unek, mı´g a ko ¨lt˝ oi szo ¨veg vagy a szı´ni jelenet, amelyet a zeneszerz˝ o „megzene´sı´t”, teljesse´ggel ma ´sodlagos marad. A fogalmi vagy szcenikai elem u ´ gy jelenik meg, mint ku ¨ ls˝ o oldal, az e´rze´s vagy affektus u ´ gy, mint bels˝ o oldal. „Abbo ´l a bens˝ ose´ges viszonybo ´l, amely a zene´t minden dolog igazi le´nyege´hez f˝ uzi, magyara ´zhato ´ az is, hogy ha egy jelenethez, cselekme´nyhez, to ¨rte´ne´shez, ko ¨rnyezethez ill˝ o zene felhangzik, akkor ez a zene mintha csak a dolgok legtitkosabb e´rtelme´t ta ´rna ´ fel el˝ ottu ¨ nk, s mintha a dolgok legpontosabb kommenta ´rja lenne; hasonlo ´ke´ppen, ha valaki teljesen ´atadja maga ´t egy szimfo ´nia e´lvezete´nek, akkor az az e´rze´se ta ´mad, mintha az e´let e´s a vila ´g minden lehetse´ges folyamata vonulna ve´gig rajta: ´am ha elgondolkodik e jelense´gen, nem ke´pes magyara ´zatot adni arra a hasonlo ´sa ´gra, amely a hangok ama ja ´te´ka e´s a lelki szeme el˝ ott ellebeg˝ o dolgok ko ¨zo ¨tt mutatkozik.” ´ m (a hangszeres zene esete´ben) a feltolulo A ´ ke´pzetta ´rsı´ta ´sok, (a programzene esete´ben) a programok e´s (a voka ´lis zene esete´ben) a szo ¨vegek ko ¨zo ¨tt Schopenhauer szerint csak elmoso ´do ´ hata ´rok le´teznek, mivel ezek, teha ´t a ke´pzetta ´rsı´ta ´s, a program e´s a szo ¨veg – a zene le´nyege´hez viszonyı´tva – egyke´nt az akcidencia ´lis jelleg fogalomko ¨re´be tartoznak. „Ezen alapul, hogy e´nekke´nt valamilyen ko ¨lteme´ny, pantomimke´nt valamilyen szemle´letes ja ´te´k, operake´nt a kett˝ o kombina ´cio ´ja csu ´ sztathato ´ a zene ala ´. Az emberi e´let ilyen egyedi ke´pei, ha a zene ´altala ´nos nyelve sza ´ma ´ra szolga ´lnak ala ´te´tu ¨ l, nem felte´tlen szu ¨ kse´gszer˝ use´ggel kapcsolo ´dnak a zene´hez vagy felelnek meg neki; viszonyuk a zene´hez egy tetsz˝ oleges pe´lda viszonya az ´altala ´nos fogalomhoz.”275 Az az elja ´ra ´s, amelynek sora ´n a zene´t valamilyen szo ¨veggel vagy szı´ni cselekme´nnyel „illusztra ´lja ´k”, Schopenhauer szerint nem alapvet˝ oen, hanem csak fokozatilag ku ¨ lo ¨nbo ¨zik a szimfo ´nia ´altal m˝ uko ¨de´sbe hozott ke´pzelet elkalandoza ´saito ´l; a szemle´letek e´s fogalmak, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 9. 14:43:36 A zenei abszolu ´ t eszme´je ´es a programzene gyakorlata
© Typotex Kiadó
139
amelyekben a bens˝ o, a zeneileg kifejezett affektus tu ¨ kro ¨z˝ odik, mindke´t esetben ma ´sodlagosak e´s kicsere´lhet˝ ok. ¨ nke´ntelenu O ¨ l is eszu ¨ nkbe jut Eduard Hanslick: az irodalmi vagy ke´pszer˝ u programokat Hanslick is „zene´n kı´vu ¨ li”, eszte´tikai tekintetben nem a „dologhoz” tartozo ´ hozza ´te´t˝ is tagadta, hogy a voka nek tartotta, ma ´sfel˝ ol o ´lis zene´ben a szo ¨veg e´s a zene szubsztancia ´lisan o ¨sszetartozik. Teljesen inadekva ´t e´s semmivel nem igazolhato ´ az a szokva ´nyos Hanslick-olvasat, amely a programzene elleni kirohana ´sokat komolyan veszi, de a voka ´lis zene´r˝ ol szo ´lo ´ szkeptikusgu ´ nyos passzusokat tre´fa ´nak e´s mer˝ o ho ´bortossa ´gnak tartja. Ba ´rmilyen ke´nyelmetlen beismerni ezt, egy to ¨rte´ne´sz nem tagadhatja, hogy az abszolu ´ t zene rigoro ´zus eszte´tika ´ja ´ban, Schopenhauerne´l csaku ´ gy, mint Hanslickna ´l, a voka ´lis zene szo ¨vege´t e´s a programzene „programja ´t” egyke´nt „zene´n kı´vu ¨ li” akcidencia ´nak tekintik, amely elvileg kicsere´lhet˝ o, e´s amelyt˝ ol a le´nyegesre koncentra ´lo ´do ´ zenei ke´plet elvonatkoztathat. (A ko ¨vetkezetes, hasonlo ´an rigoro ´zus ellente´telt Franz Brendel fogalmazta meg, kijelentve, hogy mind a voka ´lis zene´ben megle´v˝ o szo ¨veg, mind a programzene´ben felte´telezett „program” „maga ´nak a dolognak” integra ´ns re´sze, tartoze´ka: hozza ´tartozik az „eszte´tikai ta ´rgyhoz”, amelyet a hallgato ´nak mindve´gig tudatosı´tania kell, hogy eljusson a m˝ u „jelente´se´hez”; ez a jelente´s a szu ¨ zse´ e´s a hangzo ´ jelense´g ko ¨lcso ¨nhata ´sa ´ban konstitua ´lo ´dik.) Wagner Schopenhauer-recepcio ´ja ´nak legjelente´kenyebb dokumentuma – miuta ´n a Liszt Ferenc szimfonikus ko¨lteme´nyeir˝ol cı´m˝ u, 1857-ben ´rott ı nyı´lt leve´l me´g csak ne´ha ´ny schopenhaueri alapgondolat te´tova elsaja ´tı´ta ´sa ´ra tett kı´se´rletet – a Beethoven-tanulma´ny, amelyet Wagner 1870-ben, a Beethovencentena ´rium alkalma ´bo ´l vetett papı´rra. (Nietzsche ebb˝ ol a tanulma ´nybo ´l indult ki, amikor az abszolu ´ t zene szelleme´b˝ ol szu ¨ letett Triszta´n panegirikus me´ltato ´ja lett.) Mindazona ´ltal az a lapida ´ris te´tel, miszerint a wagneri „dra ´ma ´k” igaza ´ban „a zene la ´thato ´va ´ va ´lt tettei”276 – teha ´t elte´r˝ oen az 1851-ben, az Opera ´es dra´ma´ban ´rottakto ı ´l, miszerint a zene a kifejeze´s eszko ¨ze e´s a dra ´ma a kifejeze´s ce´lja, most ma ´r a schopenhaueri te´tel jegye´ben a zene a le´nyeget mondja ki, amely le´nyeg a nyelvi e´s szı´ni megjelene´sben csupa ´n tu ¨ kro ¨z˝ odik –, ez a te´tel www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 140 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
teha ´t el˝ oszo ¨r csak A ’zenedra´ma’ elneveze´sr˝ol cı´m˝ u, 1872-ben ko ¨zreadott glossza ´ban fogalmazo ´dik meg. Wagner – annak ellene´re, hogy maga ´e´va ´ tette a zene schopenhaueri metafizika ´ja ´t – a Beethoven tisztelete´re kiadott Festschriftben az opus 131-es cisz-moll kvartettet e´rtelmezve felva ´zol egy szo ¨veget, amely „h˝ osu ¨ nk egy napja ´t” szeretne´ ´ m fe´lree´rte´s lenne ezt a szo nyomon ko ¨vetni. A ¨veget egy „program” va ´zlata ´nak vagy valamife´le e´letrajzi „redukcio ´nak” tekinteni. Az eleje´n persze me´g u ´ gy t˝ unik, mintha a zene biogra ´fiai vagy kva ´zi biogra ´fiai „desifrı´roza ´sa ´ro ´l” lenne szo ´. „A bevezet˝ o hosszabb adagio ´t, mely bizonya ´ra a legbu ´ skomorabb hangulat, amelyet zene´ben valaha is kifejeztek, az e´brede´shez hasonlı´tana ´m a szo ´ban forgo ´ nap reggele´n; ez a nap ’egyetlen va ´gyunkat sem fogja teljesı´teni, egyetlenegyet sem!’ Ez azonban egyu ´ ttal b˝ unba ´no ´ ima is, az o ¨ro ¨k jo ´ban hı´v˝ o ember tana ´cskoza ´sa Istennel.”277 Ami futo ´lagos olvasa ´s sora ´n a zene´nek a ku ¨ ls˝ o e´letrajzbo ´l levezetett „magyara ´zata ´nak” t˝ unik, igaza ´ban egy „bels˝ o”, „eszme´nyi” biogra ´fia ko ¨rvonalaza ´sa: egy „eszme´nyi” biogra ´fia ´e´, mert Wagner nem aze´rt rekonstrua ´lja Beethoven e´lete´t, hogy megfejtse zene´je rejtett e´rtelme´t, hanem fordı´tva: elme´lyed a beethoveni zene e´rtelme´ben, hogy mege´rtse az empirikus kutata ´s sza ´ma ´ra hozza ´fe´rhetetlen „bels˝ o” biogra ´fia egyik szelete´t. Ha egyfel˝ ol Wagner meggy˝ oz˝ ode´se szerint – s ezt az Eroica e´s a m˝ u Napo ´leonnak cı´mzett aja ´nla ´sa pe´lda ´ja ´n vila ´gı´tja meg278 – egy zeneszerz˝ o ku ¨ ls˝ o e´letrajza ´bo ´l nem tudhato ´ meg semmilyen le´nyeges dolog a m˝ uvek jelente´se´r˝ ol e´s jelent˝ ose´ge´r˝ ol, akkor ma ´sfel˝ ol a zene´ben kifejez˝ od˝ o „le´nyeg” – az empirikus „jelense´gek” szubsztancia ´ja, ahogyan ezek a jelense´gek a maga ´ba me´lyed˝ o eszte´tikai kontempla ´cio ´ban felta ´rulnak – nagyon is tanulsa ´gos a zeneszerz˝ o „bels˝ o” biogra ´fia ´ja szempontja ´bo ´l. Mindazona ´ltal Wagner szerint me´g a bels˝ o biogra ´fia, a zene „eszme´nyi szubjektuma ´nak” a megkonstrua ´la ´sa sem tartozik igaza ´n az eszte´tikai fenome´nhez, „maga ´hoz a dologhoz”. „Hogy teha ´t egy igazi beethoveni napot bels˝ o to ¨rte´ne´seib˝ ol magyara ´zhassunk, a nagy cisz-moll kvartettet va ´lasztjuk. Ami e m˝ u hallgata ´sakor nehezen sikeru ¨ lne, mert ro ¨gto ¨n elfelejtene´nk minden hasonlatot, e´s csak a ma ´sik vila ´g ko ¨zvetlen megnyilva ´nula ´sa ´ra hallgatna ´nk, az bizonyos fokig me´gis www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 9. 14:43:36 A zenei abszolu ´ t eszme´je ´es a programzene gyakorlata
© Typotex Kiadó
141
sikeru ¨ lni fog, ha e zeneko ¨lteme´nyt csak emle´kezetu ¨ nkben ide´zzu ¨ k fel.”279 Hogy a zenei fenome´nhez, ahogyan ez a fenome´n egy hangszeres zenei darab – legala ´bbis egy XIX. sza ´zadi hangszeres zenei darab – elfogulatlan meghallgata ´sa sora ´n megmutatkozik, hozza ´tartozik egy „eszte´tikai szubjektum” tapasztala ´sa, egy eszte´tikai szubjektume´, amelynek „besze´deke´nt” a zene megjelenik, amely szubjektum azonban nem a „ku ¨ ls˝ o”, hanem a „bels˝ o” biogra ´fia szubjektuma, az eszte´tikai tapasztala ´s empirikusan-dokumenta ´risan megragadhatatlan korrela ´tuma ´nak szubjektuma: mindezt Wagner nyilva ´nvalo ´an nem la ´tta. A modern zeneszerz˝ ok u ´ gy e´rezte´k, hogy a schopenhaueri ´ m ennek az eszte´tika eszte´tika elko ¨telezett o ¨ro ¨ko ¨sei. A ´nak a Wagner ´altali recepcio ´ja olykor ma ´r-ma ´r ´attekinthetetlennek t˝ un˝ o bonyodalmakba sodorta a programzene elme´lete´t. A m˝ uvek keletkeze´se e´s le´nyege, az empirikus le´tfelte´telek e´s a metafizikai jelente´s, a biogra ´fiai e´s az eszte´tikai mozzanatok azokban a fogalmi konstrukcio ´kban, amelyekkel a programzene gyakorlata ´t a schopenhaueri elvek felada ´sa ne´lku ¨ l igyekeztek igazolni, bonyolult alakzatta ´ ´allnak o ¨ssze. (Hogy Schopenhauer metafizika ´ja me´rhetetlen magassa ´gokba emelte a zene me´lto ´sa ´ga ´t, a Wagnert˝ ol valo ´ fu ¨ gg˝ ose´g mellett az egyik oka annak, hogy mie´rt esett a zeneszerz˝ ok neheze´re, hogy elszakadjanak ett˝ ol a metafizika ´to ´l.) „Semmi (hangsu ´ lyozzuk: az e´letbeli megjelene´se´t tekintve a vila ´gon semmi) sem keve´sbe´ abszolu ´ t, mint a zene.”280 „Ebben teha ´t egyete´rtu ¨ nk, e´s elismerju ¨ k, hogy az isteni zene´nek, hogy megjelenhesse´k, ebben az emberi vila ´gban egy o ¨sszeko ¨t˝ o, s˝ ot, meghata ´rozo ´-felte´telez˝ o mozzanatra van szu ¨ kse´ge.”281 A zene lehet˝ ose´gfelte´tele Wagner szerint egyfel˝ ol a nyelv, ma ´sfel˝ ol a ta ´nc vagy a szı´ni jelenet: megjelene´se, megvalo ´sula ´sa e´rdeke´ben egy „formamotı´vumra”, egy raison d’ ˆetrere van szu ¨ kse´ge. A schopenhaueria ´nus Wagner azonban a zene „e´letbeli megjelene´se´t˝ ol”, empirikus ku ¨ ls˝ o oldala ´to ´l megku ¨ lo ¨nbo ¨zteti a zene metafizikai – vagy mint mondja: „isteni” – oldala ´t.282 Hogy a zene zene´n kı´vu ¨ li „formamotı´vum” ne´lku ¨ l nem tud megvalo ´sulni, nem ke´pes arra, hogy a zeneszerz˝ o ke´pzelete´ben alakot o ¨ltso ¨n, teha ´t egya ´ltala ´n nem za ´rja ki azt, hogy az e´rt˝ o hallgato ´ a „megjelene´st˝ ol” e´s annak www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 142 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
felte´telhez ko ¨to ¨ttse´geit˝ ol eljusson a „le´nyegig”, amaz „akarat” szemle´lete´ig, amely Schopenhauer szerint a zene szubsztancia ´ja ´t alkotja. A „formamotı´vumok” a zene le´tfelte´telei ko ¨ze´ tartoznak ugyan, de nem esszencia ´lis mozzanatai a zene´nek. Az empirikus genezis e´s az eszte´tikai e´rve´nyesse´g – az o ¨nfeledt eszte´tikai-metafizikai kontempla ´cio ´ban megmutatkozo ´ „le´nyeg” – ku ¨ lo ¨nva ´lik egyma ´sto ´l. Mindennek ele´gge´ ku ¨ lo ¨no ¨s ko ¨vetkezme´nye volt a programzene elme´lete´re ne´zve. A programok – mint a kompozı´cio ´ vagy a recepcio ´ mozzanatai: mint „formamotı´vumok” vagy hermeneutikus „pe´lda ´zatok” – Schopenhauer adeptusai szeme´ben e´ppen aze´rt megengedettek, mert a zene szubsztanci´aja ´t e´rintetlenu ¨ l hagyja ´k, teha ´t nem perdo ¨nt˝ oek, nem rajtuk mu ´ lik a dolog. A program e´s programzeneszerz˝ o apolo ´gia ´ja hajlik az olyan e´rvele´sre, amely alapja ´ban ve´ve a ko ¨zo ¨mbo ¨sse´gb˝ ol fakado ´ tu ¨ relem melletti ve´d˝ obesze´d. A schopenhaueri eszte´tika uralma ideje´n a programokat – fu ¨ ggetlenu ¨ l atto ´l, hogy milyen ige´nnyel e´s mennyire nyomate´kosan fogalmazo ´dtak meg – tu ´ lsa ´gosan gyenge´knek tekintette´k ahhoz, hogy megse´rthesse´k a zene „abszolu ´ t” le´nyege´t. Amikor Wagner az 1870-es Beethoven-tanulma´nya ´ban Schopenhauer szelleme´ben akarta igazolni a Pastorale´t, a hagyoma ´nyos eszte´tika platoniza ´lo ´ gondolati modellje´b˝ ol indult ki. Me´g e´rve´nyben volt Hegel szava, miszerint a sze´p „az eszme e´rze´ki la ´tsza ´sa”. Az eszme azonban, amely az e´rze´ki jelense´gb˝ ol el˝ oragyog, itt nem a terme´szet, amelynek le´nyege a Pastorale zenei megjelene´si forma ´ja ´ban megnyilva ´nul, hanem e´ppen fordı´tva: a zene vagy a zenei forma az, ami – mint az „akarat” ke´pma ´sa – a terme´szeti jelense´gek „bels˝ o maga ´nvalo ´ja ´t” ´ate´lhet˝ ove´ teszi. Amikor Wagner a Pastorale klasszikus pe´lda ´ja kapcsa ´n a programzene, a zenei terme´szet´abra ´zola ´s eszte´tikai jellege´t taglalja, a kora ´bbi elme´letekhez ˝ e´rvele´se is a „le´nyeg e´s jelense´g” fogalmi hasonlo ´an az o se´ma ´ja ´n alapul; ´am e dialektikus viszonyon belu ¨ l a terme´szet e´s a zene mintegy helyet csere´l egyma ´ssal. „Ekkor belu ¨ lr˝ ol vila ´gosodott meg a zene´sz szeme. Most azokra a jelense´gekre is ra ´vetette tekintete´t, amelyek lelke bels˝ o fe´nye´b˝ ol megvila ´gı´tva csoda ´latos reflexekben vet˝ odtek vissza belseje´be. Most ma ´r csak a dolgok le´nyege besze´l www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 9. 14:43:36 A zenei abszolu ´ t eszme´je ´es a programzene gyakorlata
© Typotex Kiadó
143
hozza ´, e´s [a jelense´g] a sze´pse´g nyugodt fe´nye´ben mutatkozik. Most mege´rti az erd˝ ot, a patakot, a re´tet, a ke´k eget, a vida ´m embereket, a szerelmespa ´rt, a madarak e´neke´t, a felh˝ ok vonula ´sa ´t, a vihar zu ´ ga ´sa ´t, a boldog nyugalom ke´pe´t. (. . . ) Ki ne e´rezne´ ´at a Pastorale-szimfo´nia halla ´sakor ezt a megva ´lto ´ szo ´zatot: ’Legyetek velem ma a paradicsomban’?”283 „Zene´n kı´vu ¨ li” e´s eze´rt „ja ´rule´kos”: ebben a ta ´g negatı´v fogalomban heteroge´n jelente´selemek keverednek egyma ´ssal; egyma ´s hegye´n-ha ´ta ´n megtala ´lhato ´ itt a kompozı´cio ´ra valo ´ indı´te´k, a rejtett irodalmi vagy ke´pi szu ¨ zse´, a program, amelynek az a becsva ´gya, hogy az „eszte´tikai ta ´rgyhoz” tartozze´k, a hermeneutikus megfejte´s e´s a ve´letlen ke´pzetta ´rsı´ta ´s. A trage´dia szu ¨ lete´se´ben Nietzsche tagadta, hogy ba ´rmife´le ku ¨ lo ¨nbse´g lenne egyfel˝ ol a kicsere´lhet˝ o – hallgato ´ke´nt ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o– „ke´pes besze´dek”,284 ma ´sfel˝ ol a zeneszerz˝ o ´altal sza ´nde´kolt e´s szavakba foglalt program ko ¨zo ¨tt: az „a ´ltala ´nos fogalomhoz” hozza ´rendelt valamennyi „pe´lda” – Schopenhauerrel szo ´lva285 – egyforma ´n „tetsz˝ oleges”. A kicsere´lhet˝ ose´g azonban Nietzsche szerint semmike´ppen nem jelenti azt – mike´nt ´altala ´nos e´s ku ¨ lo ¨no ¨s logikai viszonya ´ban sem –, hogy a metafora ´kkal e´l˝ o besze´dmo ´d eszte´tikailag semmitmondo ´. Igaz, hogy pe´lda ´zatszer˝ u, nem ko ¨telez˝ o e´rve´ny˝ u, de nem felesleges, nem inadekva ´t. „Hadd utaljak itt napjaink jo ´l ismert, a mi eszte´tika ´nk sza ´ma ´ra csak botra ´nyk˝ onek t˝ un˝ o jelense´ge´re. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy Beethoven-szimfo ´nia ke´pes besze´dre ke´sztetni a hallgato ´kat, ba ´r ha egyma ´s melle´ rakna ´nk a zenedarab kiva ´ltotta ku ¨ lo ¨nfe´le ke´pi vila ´gokat, abbo ´l ugyancsak fantasztikusan szı´ndu ´ s, s˝ ot, ellentmonda ´sos o ¨sszea ´llı´ta ´s kerekedne ki: az ilyen o ¨sszea ´llı´ta ´sokon sza ´nalmasan elviccel˝ odni, a valo ´ja ´ban me´giscsak magyara ´zatra szorulo ´ jelense´get pedig me´g csak figyelemre sem me´ltatni, ez jellemzi ezt az eszte´tika ´t. Hia ´ba, hogy esetleg maga a zeneko ¨lt˝ o besze´lt is ke´pekben a kompozı´cio ´ja ´ro ´l, nevezte Pastorale´nak a szimfo ´ni´aja ´t, s az egyik te´tele´nek a Patakparti jelenet, egy ma ´siknak meg a Vida´m paraszti mulatsa´g cı´met adta, ezek is csak pe´lda ´lo ´zo ´, a zene´b˝ ol szu ¨ letett ke´pzetek – s nem a zene uta ´nozta valo ´sa ´gos ta ´rgyak –, olyan ke´pzetek, amelyek mit sem ´arulnak el neku ¨ nk a zene dionu ¨ szoszi tartalma ´ro ´l”,286 vagyis metafizikai le´nyege´r˝ ol. Az a nagyvonalu ´ sa ´g, amellyel Nietzsche a ma ´sodwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 144 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
lagos hermeneutika ´ro ´l e´s az els˝ odleges programatika ´ro ´l szo ´l, irreleva ´ns voltuk bela ´ta ´sa ´bo ´l sza ´rmazik. Elfogadva Schopenhauer e´s Nietzsche eszte´tika ´ja ´nak premissza ´it, a programzene elleni felle´pe´snek egyetlen e´rve tapintott valo ´ban e´rze´keny pontra: az a kijelente´s, hogy egy m˝ unek, ha bels˝ o zenei koherencia ´ja to ¨re´keny, ku ¨ ls˝ o irodalmi ta ´maszte´kra van szu ¨ kse´ge ahhoz, hogy ne hulljon sze´t. (Ha ezzel szemben Franz Brendel elveib˝ ol indulunk ki, teha ´t abbo ´l a te´telb˝ ol, hogy egy szimfonikus ko ¨lteme´ny programja a m˝ uho ¨z mint eszte´tikai ta ´rgyhoz szervesen hozza ´tartozik, akkor az emlı´tett kifoga ´s veszı´t su ´ lya ´bo ´l: kie´lezetten fogalmazva e´ppoly semmitmondo ´ lenne, mint az a mega ´llapı´ta ´s, hogy egy voka ´lis zenedarab szo ¨veg ne´lku ¨ l e´rthetetlen.) Ha Otto Klauwell u ´ gy definia ´lja a programzene´t, hogy az „a zenei formake´pze´s to ¨rve´nyeit feladva fejleszte´se´nek norma ´it le´pten-nyomon zene´n kı´vu ¨ li szempontokhoz igazı´tja”,287 akkor e´rthet˝ o, hogy Richard Strauss lemondott a „programzene” terminusro ´l. „Ugyanis ’programzene’ igaza ´ban nem is le´tezik. Ez csupa ´n egyfajta szitokszo ´ mindazok sza ´ja ´bo ´l, akiknek nem jut esze´be olyasmi, ami a saja ´tjuk.” Otto Klauwell e´rtetlenu ¨ l ´all szemben az u ´ j forma ´kkal; m˝ uve´szi jellegu ¨ ket eze´rt tagadja, jelentkeze´su ¨ ket „zene´n kı´vu ¨ li” ko ¨ru ¨ lme´nyek ka ´ros hata ´sa ´nak tudja be. Ezzel szemben Strauss szila ´rd meggy˝ oz˝ ode´se szerint korla ´tolt dolog azt, ami se´ma ne´lku ¨ li, „forma ´tlannak” be´lyegezni, ahelyett hogy felkutatna ´k individua ´lis formato ¨rve´nye´t; egy program le´te vagy nem-le´te mit sem mond a m˝ u bels˝ o zenei logika ´ja ´nak le´te´r˝ ol vagy e´ppen e logika hia ´nya ´ro ´l. „Egy ko ¨lt˝ oi program persze o ¨szto ¨nz˝ oen hathat u ´ j forma ´k kialakula ´sa ´ra; ahol viszont a zene nem logikusan o ¨nmaga ´bo ´l fejl˝ odik ki”, ahol teha ´t csak po ´tle´kul szolga ´l, „ott »literatu ´ ra-zene« lesz.”288 Teha ´t teljesen ko ¨zo ¨mbo ¨s, hogy volt-e „o ¨szto ¨nze´su ¨ l” szolga ´lo ´ program vagy sem: a valamit is e´r˝ o darabokban a zenei logika u ´ gy jelenik meg, mint maga ´ban za ´rt o ¨sszefu ¨ gge´srendszer, amelynek nincs szu ¨ kse´ge ku ¨ ls˝ o ta ´maszte´kra e´s nem is t˝ uri az ilyesmit. Ha a zenei forma – Schopenhauer e´s Nietzsche szerint – „le´nyegi forma ´nak” tekintend˝ o (programmal mint a jelense´gvila ´gban valo ´ reflexszel) – e´s nem „megjelene´si forma ´nak” (programszer˝ u tartalommal mint szubsztancia ´val) –, akkor www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 9. 14:43:36 A zenei abszolu ´ t eszme´je ´es a programzene gyakorlata
© Typotex Kiadó
145
o ¨nmaga ´ban megalapozottnak kell lennie. A programzene „nem is le´tezik”: „bels˝ o maga ´nvalo ´ja” az abszolu ´ t zene. 1896-ban Max Marschalkhoz ´rott ı leveleiben Gustav Mahler az Els˝o e´s a Ma´sodik szimfo´nia programja ´nak vagy cı´mterve´nek e´rtelme´n medita ´l. Besze´des dokumentumai ezek a levelek annak, hogy a schopenhaueri eszte´tika jegye´ben a programzene elme´lete jo ´szerivel kikeru ¨ lhetetlen bonyodalmakba keveredett. Mahler ku ¨ lo ¨nbse´get tesz „ku ¨ ls˝ o” e´s „bels˝ o” program ko ¨zo ¨tt. A ku ¨ ls˝ o beto ¨ltheti mind a kompozı´cio ´o ¨szto ¨nze´se´nek, mind a befogada ´s veze´rfonala ´nak funkcio ´ja ´t. Az Els˝o szimfo´nia kapcsa ´n ezt ´rja: ı „A harmadik te´telne´l (marcia funebre) mindenesetre u ´ gy ´all a dolog, hogy ehhez sza ´momra az ismert gyermekke´p (’A vada ´sz temete´se’) adott o ¨szto ¨nze´st. – Ezen a ponton azonban irreleva ´ns, hogy mir˝ ol szo ´l az ´abra ´zola ´s; a f˝ o a kifejezend˝ o hangulat.”289 „Eze´rt me´giscsak u ¨ dvo ¨s dolog, ha a hallgato ´ az els˝ o id˝ okben, amikor modoromto ´l me´g idegenkedik, ne´ha ´ny” – programszer˝ u – „u ´ tjelz˝ o ta ´bla ´t e´s me´rfo ¨ldko ¨vet kap utaza ´sa ´hoz. (. . . ) To ¨bbet azonban egy ilyen ismertete´s nem nyu ´ jthat.”290 Az „u ´ tjelz˝ o ta ´bla ´k” eszko ¨zu ¨ l szolga ´lnak, hogy eljussunk a ce´lhoz: egyfajta intern zenei mege´rte´shez; ´am csak ideiglenesen, „az els˝ o id˝ okben” to ¨ltik be funkcio ´jukat. Ha viszont a ku ¨ ls˝ o programra mint a befogada ´st segı´t˝ o veze´rfonalra ne´zve igaz, ma ´rpedig Mahler fe´lree´rthetetlenu ¨ l ezt ´allı´tja, hogy a zene voltake´ppeni le´nyege´hez nem vezet el, akkor nyilva ´nvalo ´an ugyanaz e´rve´nyes a kompozı´cio ´o ¨szto ¨nze´se´u ¨ l szolga ´lo ´ ku ¨ ls˝ o programra ne´zve is: eszte´tikailag „irreleva ´ns”. Ba ´r – mint Wagner mondana ´ – „formatitokke´nt” funga ´l, me´gsem tartozik „a dologhoz maga ´hoz”, ugyanu ´ gy nem, mint a ha ´z fele´pı´te´se´t segı´t˝ o ´allva ´nyzat, amelyet lebontanak, ha az e´pı´tme´ny ke´szen ´all. A ku ¨ ls˝ o program a m˝ u keletkeze´se´ne´l beto ¨lto ¨tt ko ¨zvetı´t˝ o funkcio ´ja ´bo ´l a befogada ´s heurisztikus funkcio ´ja ´ba va ´lt ´at: egyfel˝ ol megszu ¨ ntetve-meg˝ orzo ¨tt mozzanatke´nt, ma ´sfel˝ ol viszont ideiglenes jelente´shordozo ´ke´nt jelenik meg. Ha a „ku ¨ ls˝ o” program ke´pek sora ´nak mutatkozik, akkor a „bels˝ o” program az e´rzelmek egyfajta „menete” [Empfindungsgang],291 mindenesetre olyan e´rzelmeke´, amelyek empirikus-pszicholo ´giai katego ´ria ´kkal megragadhatatlanok. „A szu ¨ kse´glet, hogy zeneileg – szimfonikusan – besze´ljem www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 146 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
ki magam, csak ott jelentkezik, ahol homa ´lyos e´rze´sek uralkodnak, anna ´l a kapuna ´l, amely ’a ma ´sik vila ´gba’ vezet, abba a vila ´gba, amelyekben id˝ o e´s hely nem osztja meg a dolgokat.”292 Hogy ez a vila ´g „nem a te´r e´s nem az id˝ o” vila ´ga, az viszont Wagner szerint (akinek Beethoven-tanulma´nya ´t Mahler ke´tse´g ne´lku ¨ l ismerte) a zene´nek mint „harmo ´nia ´nak” a bels˝ o le´nyege; a muzsikus csak „hangjai ritmikus elrendeze´se´vel” keru ¨ l „a szemle´lhet˝ o plasztikus vila ´ggal (. . . ) e´rintkeze´sbe.”293 „Az els˝ o te´telt”, ´rja ı Mahler a Ma´sodik szimfo´nia´ro ´l Marschalknak, „Gya´szu ¨ nnepnek neveztem, s ha ma ´r tudni akarja, D-du ´ r szimfo ´nia ´m h˝ ose az, akit itt eltemetek, s akinek e´lete´t magasabb ne´z˝ opontro ´l, tiszta tu ¨ ko ¨rben szemle´lem. Ez egyszersmind felveti a nagy ke´rde´st: mie´rt e´lte´l? Mie´rt szenvedte´l? Tala ´n mindez csupa ´n valami nagy, rettent˝ o vicc?”294 A „h˝ os” nem Jean Paul Tita´nja, akit az Els˝o szimfo´nia programja emlı´t, nem is maga Mahler, hanem inka ´bb – ahogyan ezt Hermann Danuser felismerte295 – a zene „eszte´tikai szubjektuma”, amely – mike´nt az „elbesze´l˝ o” a rege´nyben vagy a „lı´rai e´n” a ko ¨lteme´nyben – maga ´nak a m˝ unek az eszte´tikai ´allaga ´hoz tartozik. Ha nem akarjuk, hogy az eszte´tikai tapasztalat eltorzuljon, a szo ´ban forgo ´ eszte´tikai szubjektumot nem azonosı´thatjuk sem az irodalmi minta h˝ ose´vel, sem a zeneszerz˝ o empirikus szeme´lye´vel; mind az irodalmi minta h˝ ose re´ve´n megvalo ´sulo ´ „ku ¨ ls˝ o o ¨szto ¨nze´s”, mind a zeneszerz˝ o szeme´lyes tapasztalata ´nak szubsztancia ´ja megsz˝ unik e´s megmarad: feloldo ´dik a zenei forma ´ban, amely Schopenhauer szerint „a vila ´g maga ´nvalo ´ja ´t” ke´pezi le. A „bels˝ o” programot nem kereshetju ¨ k valamife´le biogra ´fiailagdokumentumszer˝ uen megragadhato ´ tartalomban – az ilyen tartalom inka ´bb a zenei forma ´altal feleme´sztett, ´atle´nyegı´tett tematikus anyag alkoto ´eleme; a „bels˝ o” program az „in abstracto” vett e´rzelmek, „homa ´lyos e´rze´sek” egyfajta „menete´ben” tala ´lhato ´. A kontextus, amelyb˝ ol egy „bels˝ o” program eszme´je e´rthet˝ ove´ tehet˝ o, enne´lfogva a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja. Az empı´ria ´to ´l ku ¨ lo ¨nva ´lt e´rze´sek alkotja ´k azt a szubsztancia ´t, amelynek „szakraliza ´la ´sa” re´ve´n az „abszolu ´ t” zene – Wackenroder e´s Weisse eszte´tika ´ja ´ban – az „abszolu ´ tum” sejte´se´ig emelkedik, s megszabadul atto ´l a gyanu ´ to ´l, hogy „u ¨ res forma”. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
10 Az abszolu ´ t zene e´s a poe´sie absolue
Hermann Kretzschmar 1902-ben ko ¨zreadott m˝ uve, a Javaslatok egy zenei hermeneutika kidolgoza´sa´ra a XVIII. sza ´zadi affektuselme´lete´t felelevenı´tve megkı´se´rli elme´letileg megalapozni Hangversenykalauza exegetikus gyakorlata ´t. Ebben ´gy ı ´r: ı „A puszta ´n zenei tartalom e´rtelme´ben vett abszolu ´ t zene egyszer˝ uen nem le´tezik! Az abszolu ´ t zene ugyanolyan ke´ptelense´g, mint az abszolu ´ t ko ¨lte´szet, vagyis metrumot e´s rı´met haszna ´lo ´ ko ¨lte´szet – gondolatok ne´lku ¨ l.”296 Bizonytalan, hogy a szerz˝ o Ste´phane Mallarme´ ko ¨lte´szete´re gondolte itt, vagy az abszolu ´ t zene elve´nek abszurdita ´sa ´t egy olyan analo ´gia fantazmago ´ria ´ja ´val akarta-e demonstra ´lni, amelyet ˝ maga irrea o ´lisnak tartott, mivel nem tudott a szimbolizmusban le´trejo ¨tt megvalo ´sula ´sa ´ro ´l; s˝ ot, e ke´rde´sben nem is szu ¨ kse´ges do ¨ntenu ¨ nk. Nem haszontalan viszont alaposabban szemu ¨ gyre vennu ¨ nk ezt a hasonlatot, me´g akkor is, ha Kretzschmarral ellente´tben mi meg vagyunk gy˝ oz˝ odve mind az abszolu ´ t zene, mind a poe´sie absolue to ¨rte´neti valo ´sa ´ga ´ro ´l e´s eszte´tikai le´tjogosultsa ´ga ´ro ´l. (Mallarme´ „poe´sie pure”-je´t Paul Vale´ry nevezte „poe´sie absolue”-nak.297 ) Ha nem is ta ´pla ´lunk tu ´ lzott reme´nyeket „a m˝ uve´szetek ko ¨lcso ¨no ¨s megvila ´gı´ta ´sa” ira ´nt, ahogyan ezt a jelszo ´t Oskar Walzel fe´l e´vsza ´zaddal www.interkonyv.hu
147
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 148 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
ezel˝ ott kiadta, egyfel˝ ol a XIX. sza ´zad ko ¨lt˝ oise´ggel kapcsolatos elke´pzele´sei, ma ´sfel˝ ol ugyanezen sza ´zadnak a zene m˝ uve´szetjellege´vel kapcsolatos eszme´i ko ¨zo ¨tt olyan o ¨sszefu ¨ gge´seket fedezhetu ¨ nk fel, amelyek nem meru ¨ lnek ki puszta ´n szavakkal valo ´ ja ´te´kban. Mindazona ´ltal az a kı´se´rlet, hogy eszmeto ¨rte´netileg egyma ´sba fonjuk a romantikus zeneeszte´tika e´s a szimbolikus poe´tika sza ´lait, nem mentes bizonyos mo ´dszertani nehe´zse´gekt˝ ol; ezeket csak aza ´ltal lehet elkeru ¨ lni, hogy eseme´nyto ¨rte´neti – filolo ´giailag-to ¨rte´netileg megragadhato ´–o ¨sszefu ¨ gge´sek konstata ´la ´sa helyett egyfajta struktura ´lis-to ¨rte´neti o ¨sszefu ¨ gge´sre szorı´tkozunk. Mert ahogyan Werner Vordtriede´nek keve´sse´ sikeru ¨ lt magyara ´zatot adni arra az „elke´peszt˝ o hasonlo ´sa ´gra”, amely rea ´lis to ¨rte´neti o ¨sszefu ¨ gge´ske´nt egyfel˝ ol a XIX. sza ´zad eleji ne´met romantika poetolo ´giai to ¨rekve´sei, ma ´sfel˝ ol a sza ´zadve´g francia szimbolizmusa ko ¨zo ¨tt mutatkozik – Carlyle 1829-es Novalis-essze´je itt gyenge, to ¨re´keny o ¨sszeko ¨t˝ o la ´ncszem298 –, e´ppoly hia ´bavalo ´ lenne az ezzel analo ´g fa ´radoza ´s, hogy az abszolu ´ t zene e´s „poe´sie absolue” elvei ko ¨zo ¨tt fenna ´llo ´, dokumenta ´lhato ´an le´tez˝ o kapcsolat uta ´n nyomozzunk. Hogy az abszolu ´ t zene eszme´je – de nem maga a terminus – E. T. A. Hoffmann-na ´l, e´s fordı´tva: az abszolu ´ t zene terminusa – de nem az eszme – Richard Wagnerne´l megjelent, az – jo ´llehet Hoffmann e´s Wagner a XIX. sza ´zad francia kultu ´ ra ´ja ´ban befolya ´sos kissza ´mu ´ ne´met m˝ uve´sz ko ¨ze´ tartozott – me´g nem ele´gse´ges ok egy olyan hipote´zis fela ´llı´ta ´sa ´ra, hogy Baudelaire e´s Mallarme´ poe´tika ´ja zeneeszte´tikai el˝ ofelteve´sekkel van o ¨sszefu ¨ gge´sben. A „korszellemre” hivatkozni, amely – a to ¨rte´netileg cselekv˝ o egye´nek tudta ne´lku ¨ l – a ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o m˝ uve´szetekben ko ¨zo ¨s szubsztanciake´nt e´rve´nyesu ¨ l, pedig annyit jelentene, hogy olyan mo ´dszertani szalmasza ´lba kapaszkodunk, amelyt˝ ol ma ´r jo ´ ideje senki sem va ´r ta ´maszt. (Azt persze lehetetlen nem meghallani, hogy a „poe´sie absolue” Vale´ry ´altal meghonosı´tott terminusa emle´keztet az abszolu ´ t zene´nek a XX. sza ´zadban ko ¨zhellye´ va ´lt fogalma ´ra; ´am az uto ´lagos szo ´ke´pze´s semmit sem mond annak a poetolo ´giai eszme´nek zeneeszte´tikai implika ´cio ´iro ´l, amely eszme jelo ¨le´se´re Mallarme´ eredetileg, me´gpedig el˝ oszo ¨r 1863-ban, a „poe´sie pure” szavakat haszna ´lta, www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
10. Az abszolu ´ t zene ´es a poe´sie absolue
149
azt a kifejeze´st, amely azuta ´n mind a mai napig uralkodo ´ maradt.) Ilyen mo ´don a terminusok hasonlo ´sa ´ga teljesse´ggel ma ´sodlagos, s nem valo ´szı´n˝ usı´ti a teore´ma ´k rea ´lis to ¨rte´neti o ¨sszefu ¨ gge´seit; ennek ellene´re tanulsa ´gos lehet tudatosı´tani az irodalomban e´s a zene´ben egyke´nt megfigyelhet˝ o gondolati forma ´k rokonsa ´ga ´t, s magyara ´zatot lelni arra a to ¨rekve´sre, hogy a m˝ uzene szubsztancia ´ja ´t a „ko ¨lt˝ oiben” kereste´k, e´s fordı´tva – Walter Pater hı´res monda ´sa szerint, miszerint a ko ¨lte´szet titkon zene´ve´ szeretne va ´lni –, a tiszta ko ¨lte´szet le´nyege´t a „zeneiben” ve´lte´k megtala ´lni, ane´lku ¨ l hogy a valo ´sa ´gos irodalmat, illetve a valo ´sa ´gos zene´t konkre´t modellnek tartotta ´k volna. A zeneeszte´tika e´s a ko ¨lte´szetelme´let struktura ´lis o ¨sszefu ¨ gge´seinek felva ´zola ´sa ´t mindenekel˝ ott ama ´allı´ta ´s ala ´ta ´maszta ´sa ´nak tekintette´k, miszerint az abszolu ´ t zene fogalma – az az eszte´tikai paradigma, amely Ne´metorsza ´gban a szimfo ´nia ´to ´l e´s a vono ´sne´gyest˝ ol ege´szen a zenedra ´ma ´ig uralkodo ´ elem volt annak felfoga ´sa ´ban, hogy mi a zene „maga ´nvalo ´sa ´ga szerint” – korszakos jelent˝ ose´g˝ u eszme volt, egy ege´sz korszak m˝ uve´szi e´rze´ke´nek reprezentatı´v kifejez˝ oje. 1. A „konkre´t, experimenta ´lis, vizua ´lis, fonetikus ko ¨lte´szetr˝ ol” szo ´lo ´ tanulma ´nya ´ban Pierre Garnier – olyan to ¨rte´neti anticipa ´cio ´kat vagy mege´rze´seket keresve, amelyek a modernse´g valamilyen hagyoma ´nya ´ro ´l ´arulkodnak – ide´zi Novalis egyik 1798-ban ´rott ı to ¨rede´ke´t: „Ba ´rcsak meg tudna ´nk e´rtetni az emberekkel, hogy a nyelvvel u ´ gy vagyunk, mint a matematikai ke´pletekkel! – Ezek egy maga ´e´rt valo ´ vila ´got alkotnak – csak o ¨nmagukkal ja ´tszanak, nem fejeznek ki ma ´st, mint saja ´t maguk csoda ´latos terme´szete´t, e´s e´ppen eze´rt oly kifejez˝ oek –, bennu ¨ k e´ppen eze´rt tu ¨ kro ¨z˝ odik a dolgok ku ¨ lo ¨no ¨s csereviszonya.”299 A Fanta´zia´k a m˝ uve´szetr˝ol cı´m˝ u, nyomtata ´sban 1799-ben megjelent Tieck-ı´ra ´s ugyanez id˝ o ta ´jt magasztalo ´ hangon szo ´l a zenei hangrendszerr˝ ol, err˝ ol az „elku ¨ lo ¨nu ¨ lt, o ¨nmaga ´e´rt valo ´ vila ´g”-ro ´l.300 A Novalis ´altal felva ´zolt nyelvelme´let pedig ege´szen a megfogalmaza ´s e´s a mondatritmus re´szleteiig men˝ oen hasonlı´t a szimfo ´nia ´ro ´l szo ´lo ´ Tieck-fe´le ditirambushoz: a szimfo ´nia ´ban a zene, fu ¨ ggetlen le´ve´n szo ¨vegekt˝ ol e´s funkcio ´kto ´l, maga ´ra tala ´l. „A hangszeres zene´ben azonban” – elte´r˝ oen a voka ´lis zene´t˝ ol – „a m˝ uve´szet fu ¨ ggetlen www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 150 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
e´s szabad; to ¨rve´nyeit maga ´rja ı el˝ o maga ´nak; ja ´te´kosan e´s ce´l ne´lku ¨ l fanta ´zia ´l, s me´gis a legmagasabb rend˝ u ce´lt va ´ltja valo ´ra; kiza ´ro ´lag a maga homa ´lyos o ¨szto ¨neinek hı´vo ´ szava ´t ko ¨veti, s a maga ja ´tszi mo ´dja ´n me´gis azt fejezi ki, ami a legme´lyebb, a legcsoda ´sabb.”301 A ne´met korai romantika ´ban az abszolu ´ t ko ¨lte´szet ´alma e´s az abszolu ´ t zene ´alma egyidej˝ u jelense´gek. Az uta ´nza ´selv elvete´se, annak a ko ¨vetelme´nynek az elutası´ta ´sa, hogy a zene´nek – annak e´rdeke´ben, hogy ne maradjon u ¨ res, semmitmondo ´ hangzavar – hangfeste´szetnek vagy affektusa ´bra ´zola ´snak kell lennie, a ku ¨ ls˝ o vagy a bels˝ o terme´szet egy darabja ´t kell megjelenı´tenie, nos, ez az elme´leti felismere´s pa ´rhuzamos volt azzal a poetolo ´giai bela ´ta ´ssal, hogy a lı´rai ko ¨lte´szetben mint a „voltake´ppeni” poe´zisben a nyelv szubsztancia ´lis valami, e´s nem csupa ´n gondolatok vagy e´rze´sek vehikuluma; hogy a ko ¨lte´szetet – ahogyan ezt Mallarme´ egy ´zben ı az irodalomban konta ´rkodo ´ fest˝ ot, Degas-t bı´ra ´lva megjegyezte – szavakbo ´l e´s nem eszme´kb˝ ol csina ´lja ´k. A ko ¨lt˝ oi nyelvr˝ ol Novalis nem mond ma ´st, mint amit a romantikus zeneeszte´tika ´allı´tott a hangszeres zene´r˝ ol: aza ´ltal, hogy egyfajta „elku ¨ lo ¨nu ¨ lt, maga ´e´rt valo ´ vila ´got” alkot, e´ppen aza ´ltal a vila ´gegyetem metafora ´ja, a metafizika organonja. Miko ¨zben „abszolu ´ tke´nt” te´telezi maga ´t, miko ¨zben elszakad az empirikus felte´telek ko ¨to ¨ttse´geit˝ ol, az „abszolu ´ tum” kifejeze´se´ve´ va ´lik. Mindazona ´ltal az a te´tel, hogy a nyelvelme´let modellje a hangszeres zene volt, ke´tse´gkı´vu ¨ l tu ´ lza ´s: egyoldalu ´ fu ¨ gg˝ ose´gge´ torzı´t egy megle´v˝ o ko ¨lcso ¨nhata ´st. (Priorita ´sokat keresve e´ppense´ggel azt is mondhatna ´nk, hogy azt az eszte´tikai-metafizikai doktrı´na ´t, amely szerint az autono ´m m˝ uve´szet az empirikus funkcio ´kto ´l e´s affektusokto ´l valo ´ „ku ¨lo ¨nva ´ltsa ´ga” oka ´n lett az ege´sze´ben vett terme´szet metafora ´ja, Karl Philipp Moritz 1785 e´s 1788 ko ¨zo ¨tt els˝ odlegesen a ke´pz˝ om˝ uve´szet pe´lda ´ja ´t alapul ve´ve fejtette ki.) Ugyanaz az alapeszme, amelynek dialektika ´ja ma ´r az „abszolu ´ t” szo ´ kett˝ os e´rtelme´ben is benne rejlik, ku ¨ lo ¨nbo ¨z˝ o kifejl˝ ode´si forma ´kban mutatkozik meg – oly kifejez˝ ode´si forma ´kban, amelyekben az egyes m˝ uve´szetek ´atfogo ´, ko ¨zo ¨s to ¨rekve´se, saja ´tos el˝ ofelte´telei, valamint ko ¨lcso ¨nhata ´sai ´at- meg ´atja ´rja ´k egyma ´st. Werner Vordtriede emle´keztet Novalis egyik to ¨rede´ke´re, amely azo ´ta, hogy a szimbolista ´k 1891-ben felfedezte´k mawww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
10. Az abszolu ´ t zene ´es a poe´sie absolue
151
guknak a ne´met romantika ´t, a szo ´ emfatikus e´rtelme´ben vett modern ko ¨lte´szetelme´let korai dokumentuma ´nak tekinthet˝ o. „Elbesze´le´sek o ¨sszefu ¨ gge´s ne´lku ¨ l, de asszocia ´cio ´kkal, mike´nt az ´almok; ko ¨lteme´nyek, puszta ´n jo ´l hangzo ´ verssorok, teli sze´p szavakkal, de mindenfe´le e´rtelem e´s o ¨sszefu ¨ gge´s ne´lku ¨l – mege´rteni legfeljebb egyes versszakokat lehet – mint a legheteroge´nebb dolgokbo ´l ´allo ´ megannyi to ¨rede´k. Az igazi poe´zisnek legfeljebb nagyvonalu ´ an e´rtelmezett, allegorikus e´rtelme lehet, e´s olyasfajta ko ¨zvetett hata ´sa, mint a zene´nek stb.” Vordtriede itt megjegyzi: „Ilyen, puszta ´n szavakbo ´l ´allo ´ kompozı´cio ´kat Novalis nem ´rt. ı Felismere´sei jo ´cska ´n meg´ m azok a pro el˝ ozte´k saja ´t ko ¨lt˝ oi gyakorlata ´t.”302 A ´zako ¨lteme´nyek, amelyekben Wackenroder e´s Tieck pro ´ba ´lta ´k e´rze´keltetni az abszolu ´ t zene hata ´sait,303 u ´ gy foghato ´k fel, mint a Novalis ´altal felva ´zolt poetolo ´giai program korai megvalo ´sula ´sai: „elbesze´le´sek o ¨sszefu ¨ gge´s ne´lku ¨ l” e´s ugyanakkor ko ¨lteme´nyek „teli sze´p szavakkal, de mindenfe´le e´rtelem e´s o ¨sszefu ¨ gge´s ne´lku ¨ l”, legfeljebb „nagyvonalu ´ an e´rtelmezett, ´ s megfordı´tva: Novalis to allegorikus e´rtelemmel.” E ¨rede´ke valo ´sa ´ggal lelta ´rba szedi azokat a krite´riumokat, amelyek alapja ´n a zene leı´ra ´sa a romantika e´rtelmeze´se´ben „tiszta ´n poe´tikusnak” tekinthet˝ o: az ilyen zeneleı´ra ´s nem lehet „programszer˝ u” vagy „karaktert” bemutato ´; dadogva keresi a szavakat, hogy me´giscsak kimondja azt, ami voltake´ppen kimondhatatlan, s teszi ezt u ´ gy, hogy a ko ¨znapi nyelv norma ´i szerint semmit sem „mond”. Wackenroder e´s Tieck pro ´zako ¨lteme´nyei – reflexei annak, ami az abszolu ´ t zene´b˝ ol kihallhato ´ –o ¨sszeszerkesztettek, asszociatı´vak, ´alomszer˝ uek e´s allegorikusak, ahogyan ezt Novalis ko ¨vetelte. A „tiszta poe´zis”, az az eszme´ny, amely a romantika szeme el˝ ott lebegett (s amelyet Schiller mint egyfajta „rajonga ´st” bizalmatlanul szemle´lt), u ´ gy jelenik meg, mint eszko ¨z az abszolu ´ t zene „tiszta ´n poe´tikus” le´nyege´nek a kimonda ´sa ´ra vagy sejtete´se´re. Mondanunk sem kell, hogy a ko ¨lte´szetben mindig is voltak olyan versek e´s verssorok, amelyek inka ´bb hangza ´sukkal ny˝ ugo ¨zik le az olvaso ´t, semmint azzal, hogy valami e´rthet˝ ot vagy ´ate´rezhet˝ ot mondanak. Ami a romantika ´ban – el˝ obb az elme´letben, de Brentano ´na ´l a ko ¨lt˝ oi gyakorlatban is – ve´gbement, az csupa ´n fokozatos va ´ltoza ´s volt, nem elvi u ´ jdonsa ´g. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 152 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
A hangsu ´ ly eltolo ´da ´sa mindazona ´ltal ele´g volt ahhoz, hogy me´lyrehato ´an megva ´ltozzon annak tudata, mi a ko ¨lte´szet egya ´ltala ´n. (Dialektikus zsargonban itt a mennyise´g min˝ ose´gbe valo ´ ´atcsapa ´sa ´ro ´l besze´lhetne´nk.) A ko ¨lte´szet „zenei” mozzanata ett˝ ol fogva ma ´r nem dı´szı´t˝ oelemnek e´s ja ´rule´knak sza ´mı´tott, hanem szubsztancia ´nak e´s le´nyegnek. Megfordı´tva, ahogyan ezt egy kora ´bbi fejezetben kimutattuk, a hangszeres zene´nek az az ige´nye, hogy mint „a tiszta m˝ uve´szet” kifejez˝ ode´se´t komolyan vegye´k, hogy ne inte´zze´k el azzal, hogy semmitmondo ´ hangzavar, nos, ez az ige´ny a ko ¨lte´szetben megle´v˝ o mintake´pekb˝ ol ta ´pla ´lkozott; az u ´ j zenei tudatot ezek a mintake´pek segı´tette´k hozza ´ olyan megfogalmaza ´shoz, amelynek ko ¨szo ¨nhet˝ oen egya ´ltala ´n zenei tudatke´nt konstitua ´lo ´dott. Az abszolu ´ t zene metafizikai presztı´zse a kimondhatatlansa ´g-toposznak a hangszeres zene´re valo ´ ´atvitele re´ve´n jo ¨tt le´tre, vagyis egy olyan ´atvitel ko ¨vetkezte´ben, amelynek locus classicusa a Carl Stamitz koncertje´r˝ ol szo ´lo ´ passzus Jean Paul Hesperusa ´ban. A szimfo ´nia allegro ´ja – f˝ ote´tele –, amelyet kora ´bban azzal gyanu ´ sı´tottak, hogy puszta hangzavar, a XVIII. sza ´zad ve´ge´n aza ´ltal tett szert eszte´tikai me´lto ´sa ´gra, hogy a klopstocki o ´dako ¨lte´szet e´s a klopstocki „neobarokk” poe´tika szelleme´ben recipia ´lta ´k. Ez a szimfo ´niate´tel Sulzer sza ´ma ´ra me´g „nem kellemetlen”, de semmitmondo ´ volt; Johann Abraham Peter Schulz viszont – Sulzer A sze´pm˝ uve´szetek ´altala´nos elme´lete´ben – ma ´r mint „fense´gesr˝ ol” besze´l ro ´la, a magasztala ´s hangja ´n. A „nyelv alatti” megnemesu ¨ l: „nyelven tu ´ liva ´” lesz. Az a ke´rde´s teha ´t, hogy az abszolu ´ t m˝ uve´szet eszme´je´ben milyen a genuin ko ¨lte´szetelme´leti e´s a genuin zeneeszte´tikai re´szesede´s ara ´nya, a hangsu ´ lyozando ´ ko ¨lcso ¨nhata ´sok ellene´re semmike´ppen nem e´rdektelen vagy felesleges. Mı´g a kimondhatatlansa ´g-toposz, a m˝ uve´szetvalla ´s meghata ´rozo ´ premissza ´inak egyike, irodalmi eredet˝ u, addig a matematika ´hoz valo ´ visszanyu ´ la ´s, amellyel Novalis a „tiszta ´n poe´tikus nyelv” eszme´je´t magyara ´zta, u ´ gy t˝ unik, inka ´bb a zene, semmint a ko ¨lte´szet elme´lete´ben honos: a pu ¨ thagoreizmus, me´g romantikus meghonosı´ta ´sa ´ban e´s ´atforma ´la ´sa ´ban is, els˝ odlegesen zeneeszte´tikai diszciplı´na. Ku ¨ lo ¨no ¨s jelent˝ ose´g˝ u viszont az a te´ny, hogy ba ´r 1800 ta ´ja ´n le´tezett egy olyan ranwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
10. Az abszolu ´ t zene ´es a poe´sie absolue
153
gos hangszeres zene, amelyhez az abszolu ´ t zene eszte´tika ´ja kapcsolo ´dni tudott (aka ´r azon az ´aron, hogy ´ate´rtelmezte a klasszikus szimfo ´nia eredeti eszte´tikai e´rtelme´t), az abszolu ´t ko ¨lte´szet elme´lete azonban ugyanez id˝ o ta ´jt le´nyege´ben ja ´te´kos anticipa ´cio ´ volt, amely ott, ahol pro ´bake´ppen e´s tapogato ´zva pro ´zako ¨lteme´nyekben valo ´sult meg, az abszolu ´ t zene „tiszta ´n ko ¨lt˝ oi” le´nyege´nek nyelvi parafra ´zisainak alakja ´ban jelentkezett. Csoda ´lhatjuk azt a mere´szse´get, amellyel a poe´sie absolue eszme´je´t hetven e´vvel Mallarme´ el˝ ott – mintegy a le´gu ¨ res te´rben – felva ´zolta ´k; ´am tudata ´ban kell lennu ¨ nk annak, hogy az abszolu ´ t m˝ uve´szet elme´lete´nek el˝ oszo ¨r a zene, a klasszikus hangszeres zene adott rea ´lis-to ¨rte´neti szubsztancia ´t. 2. Ahhoz az eszme´hez, hogy a nyelv csaku ´ gy, mint a zene „egyfajta elku ¨ lo ¨nu ¨ lt, maga ´e´rt valo ´ vila ´g”, mind a ko ¨lte´szetelme´letben, mind a zeneeszte´tika ´ban kapcsolo ´dott az a tendencia, hogy elforduljanak az e´rze´skifejeze´st˝ ol, teha ´t atto ´l a mozzanatto ´l, amelyben a XVIII. sza ´zad polga ´ri ko ¨zo ¨nse´ge a m˝ uve´szet le´nyege´t kereste – ma ´r amennyiben e´ppense´ggel nem az e´pu ¨ letes-didaktikus jelleg uta ´n va ´gyo ´dott. Friedrich Schlegel, aki affinita ´st ve´l felfedezni a tiszta ´n hangszeres zene e´s a filozo ´fiai medita ´cio ´ ko ¨zo ¨tt, felismere´se´t, miszerint a zenei forma gondolkoda ´si folyamat, egybekapcsolja egy pole´mia ´val: vitatja „az u ´ gynevezett terme´szetesse´g lapos szempontja ´t”, azt a ne´z˝ opontot, amely a zene´t „mindo ¨ssze az e´rze´sek nyelve´nek” tartja.304 A ko ¨lte´szetelme´letben pedig Edgar Allan Poe volt az, aki a poe´zis u ´ tja ´n ele´rend˝ o „the pure elevation”t, a tiszta felemelkede´st e´lesen ku ¨ lo ¨nva ´lasztotta a „the excitement of the heart”-to ´l, a szı´v izgalma ´to ´l; az uto ´bbit szerinte ki kell za ´rni a m˝ ub˝ ol305 (Poe tanulma ´nya, A m˝ ualkota´s filozo´fia´ja bizonyos e´rtelemben a poe´sie pure alapı´to ´ okirata; nem Novalisto ´l, hanem Poe-to ´l indult ki a Baudelaire-t e´s Mallarme´t e´rt to ¨rte´nelmi hata ´s.) Az „excitement” e´s az „elevation” szembe´allı´ta ´sa azonban – csaku ´ gy, mint a ko ¨znapi e´rze´sek „materia ´lis szennye´t˝ ol” (A. W. Schlegel) megtisztult m˝ uve´szi hata ´s uta ´ni va ´gyakoza ´s – emle´keztet a szentimentalizmus e´rze´seszte´tika ´ja e´s a hangszeres zene romantikus metafizika ´ja ko ¨zo ¨tti ellente´tre. A XVIII. sza ´zad ve´ge´nek ezoterikus zeneeszte´tika ´ja, amely a (pindaroszi o ´da ´hoz hasonlatos) szimfonikus allegro www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 154 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
kiva ´ltotta fense´ges hangulatot megku ¨ lo ¨nbo ¨ztette atto ´l a megindultsa ´gto ´l, amelyet aka ´r egy egyszer˝ u dal is e´letre hı´vhat, minta ´ja ´nak, mit emlı´tettu ¨ k, egyfel˝ ol Klopstock ko ¨lte´szetelme´lete´t tekintette, ma ´sfel˝ ol viszont, u ´ gy t˝ unik, visszahatott a XIX. sza ´zad poe´tika ´ja ´ra. (Fu ¨ gge´sr˝ ol besze´lni mindenesetre tu ´ lza ´s lenne; ele´g azt mondani, hogy az abszolu ´ t, a ce´lokto ´l e´s affektusokto ´l ku ¨ lo ¨nva ´lt, ´am me´gsem u ¨ res, hanem inka ´bb fense´ges zene ahhoz a „ha ´tte´rtuda ´shoz” tartozott, amely re´ve´n a poe´sie pure hı´vei meger˝ osı´tve e´rezhette´k magukat.) Az abszolu ´ t ko ¨lte´szet, csaku ´ gy, mint az abszolu ´ t zene, ezoterikus: egy olyan avantgard u ¨ gyeke´nt jelenik meg, amely ˝t ko mondhatni ´allando ´an meneku ¨ l az o ¨ru ¨ lfogo ´ bana ´listo ´l. S mint ezt a sentiment elleni, Novalis e´s Friedrich Schlegel o ´ta ´allando ´sult kirohana ´sok mutatja ´k, u ´ gy t˝ unt, hogy az e´rzelemmel teli az, ami leginka ´bb ki van te´ve a trivia ´lissa ´ va ´la ´s vesze´lye´nek. (A giccst˝ ol valo ´ rettege´s, amely az avantgard eszte´tikai lelkiismerete´t kı´nozta, mindenesetre nem egyszer˝ uen az ezoterikussa ´g fona ´kja, hanem mintha azt jelentene´, hogy a giccs, az e´rze´ssel teli mechanikussa ´ va ´la ´sa egy olyan eszme´ny hanyatla ´si forma ´ja, amelyre titkon, mindenfe´le l’art pour l’art-doktrı´na ellene´re, me´g mindig to ¨rekedtek: az origina ´lis egyszer˝ use´g eszme´nye´nek hanyatla ´si forma ´ja. A szimp˝szinte kifelicita ´sto ´l a mechanikussa ´ va ´la ´shoz, az o ¨nmagunk o jeze´se´t˝ ol a ko ¨zszemle´re tett szentimentalita ´shoz vezet˝ o le´pe´s: ett˝ ol fe´ltek igaza ´n, az apro ´ ku ¨ lo ¨nbse´gt˝ ol, amin a dolog mu ´ lik.) 3. Az ezoterikussa ´gra valo ´ to ¨rekve´ssel, a profanum vulgus elutası´ta ´sa ´val fu ¨ gg o ¨ssze a poe´sie pure ko ¨lt˝ oinek undora a ko ¨znapokban ´altala ´nosan haszna ´lt e´s eze´rt elkoptatott e´s ´ s a zene´ben ve´lte´k felfedezni azt „bemocskolt” nyelvt˝ ol. E a „tiszta anyagot”, amelyet a ko ¨lte´szet sza ´ma ´ra mega ´lmodtak. Egyik, 1862-b˝ ol sza ´rmazo ´ ´ra ı ´sa ´ban („L’art pour tous”, „A mindenkinek szo ´lo ´ m˝ uve´szet”) Mallarme´ szo ´t emelt a „vulgarisation de l’art”, „a m˝ uve´szet vulga ´rissa ´ va ´la ´sa” ellen: a m˝ uve´szet titok kell hogy maradjon. Sajna ´lkozott, hogy a ko ¨lte´szetb˝ ol hia ´nyzik az a hieroglifikus jelleg, amellyel a hangjegyı´ra ´s jo ´volta ´bo ´l a zene rendelkezik, hogy mindenki azt hiheti, hogy szabad beja ´ra ´sa van a ko ¨lte´szet teru ¨ lete´re. Mondanunk sem kell: a zene „tiszta anyaga ´nak” eszme´je illu ´ zio ´ volt, a zene to ¨rte´neti e´s ta ´rsadalmi jellege´t˝ ol valo ´ er˝ owww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
10. Az abszolu ´ t zene ´es a poe´sie absolue
155
szakos elvonatkoztata ´s. A mindennapos haszna ´lat ko ¨vetkezte´ben a zenei formula ´k ugyanu ´ gy ki vannak te´ve az elkopa ´snak e´s a trivia ´lissa ´ va ´la ´snak, mint a nyelvi fordulatok (Debussy, a szo ´ Mallarme´ ´altal leı´rtak e´rtelme´ben vett ezoterikus m˝ uve´sz, annak ko ¨vetkezte´ben, hogy a filmzene gyakorlatta ´ tette „hangja” uta ´nza ´sa ´t, me´rhetetlenu ¨ l kiszolga ´ltatotta ´ va ´lt a ´m klise´ve´ e´s neutra ´lissa ´ va ´la ´snak, s ez visszau ¨ t az eredetire). A az, hogy a zene „tiszta anyaga ´nak” a gondolata, ba ´rmilyen fiktı´v is, egya ´ltala ´n le´trejo ¨hetett e´s to ¨rte´netileg hate´konnya ´ va ´lhatott, eszmeto ¨rte´neti el˝ ofelte´teleken alapszik; mivel pedig ezeknek az el˝ ofelte´teleknek a gy˝ ujt˝ opontja az abszolu ´t zene eszte´tika ´ja, futo ´ felva ´zola ´suk aligha lesz felesleges. Abban a XVIII. sza ´zadi zeneeszte´tikai hagyoma ´nyban, amely Jean-Philippe Rameau neve´hez kapcsolo ´dik, a zene eredete´t – s ez egyben azt jelenti, hogy a zene le´nyege´t – a „harmo ´nia ´ban”, a „terme´szet hangja ´ban” volt szoka ´s keresni, mı´g a Jean-Jacques Rousseau ´altal ke´pviselt ellenpa ´rt a zene´t – e´s ez els˝ odlegesen azt jelenti, hogy a dallamot – mint az affektusokkal teli emberi besze´d uta ´nza ´sa ´t e´s stiliza ´la ´sa ´t fogta fel. A re´szhangsorban foglalt, terme´szett˝ ol adott e´s nem emberek ´altal alkotott du ´ r-ha ´rmashangzat zenei „˝ osjelense´ge´vel” azonban a Rameau-pa ´rt a zenei matematika e´s a hangzo ´ hieroglifarendszer homa ´lyos ke´pzeteit ta ´rsı´totta, olyan ke´pzeteket, amelyeke´rt a Wohltemperiertes Klavier kezeskedett, az a Bach-m˝ u, amely a terme´szetnek az els˝ o prelu ´ diumban megjelen˝ o hangja ´to ´l a fu ´ ga ´ban e´rve´nyre juto ´ kontrapunktikus me´lye´rtelm˝ use´ge´ig halad el˝ ore. Ma ´s szavakkal: a zene re´ve´n egy olyan szfe´ra ´ba e´lte´k bele magukat, amely a ko ¨znapi tapasztalatto ´l e´ppu ´ gy ta ´vol esett, mint a trivia ´lis, ´ m a tera „materia ´lis szennyel” bemocskolo ´dott e´rze´sekt˝ ol. A me´szet hangja ´ra valo ´ hivatkoza ´st – ha nem is Rameau-na ´l, hanem els˝ oke´nt a romantika ´ban – mindenekel˝ ott a hangszeres zene, vagyis a „tiszta, abszolu ´ t zenem˝ uve´szet” eszte´tika ´ja alapozta meg: ellente´tben a zene´nek a szenvede´lyes besze´db˝ ol valo ´ rousseau-i levezete´se´vel, amelyb˝ ol els˝ odlegesen a ´ s az az eszmekomplevoka ´lis zene eszte´tika ´ja ko ¨vetkezett. E xum, amelyben az olyan ke´pzetek, mint a terme´szet hangja, a „tiszta anyag”, a hangszeres jelleg, a matematikai kalkulus e´s az e´rze´sekt˝ ol e´s affektusokto ´l valo ´ l’art pour l’art ta ´volsa ´gtarwww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 156 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
ta ´s mintha teljesen o ¨sszekeveredtek volna egyma ´ssal, – nos, ez az eszmekomplexum 1800 o ´ta az abszolu ´ t zene elme´lete volt. (A XIX. sza ´zadban annyira er˝ os volt az eszte´tikai, a m˝ uve´szetvalla ´sbo ´l fakado ´ va ´gyakoza ´s a zene „tiszta”, terme´szett˝ ol adott e´s nem emberek alkotta anyaga uta ´n, hogy a zeneelme´let sohasem adta fel azt az elke´pzele´st, miszerint az u ´ jkor tona ´lis o ¨sszhangzatrendje a terme´szeti hangon alapul. Annak ellene´re sem adta fel, hogy az ellenvete´sek – el˝ oszo ¨r is, hogy a re´szhangsor a du ´ r-ha ´rmashangzaton kı´vu ¨ l olyasmit is produka ´l, ami zeneileg hasznavehetetlen, tova ´bba ´, hogy a fizikai levezete´st az akkordoknak csak a szerkezete engedi meg, nem pedig az, amin a dolog maga mu ´ lik: o ¨sszhangza ´suk – teha ´t az ellenvete´sek olyannyira ke´zenfekv˝ ok voltak, hogy tudatosula ´sukat csak er˝ os bels˝ o ellena ´lla ´s tudta megakada ´lyozni.) 4. Ugyanabbo ´l az eszmeto ¨rte´neti gyo ¨ke´rb˝ ol, mint a nyelv e´s a zene „tiszta anyaga” uta ´ni va ´gyakoza ´s, sza ´rmazik az az elke´pzele´s is, miszerint egy ko ¨lt˝ o e´ppen aza ´ltal, hogy nem ma ´s, mint egyfajta „irodalmi me´rno ¨k”, a „csoda ´sat” ide´zi fel. Mindazona ´ltal a mechanika e´s a ma ´gia quid pro quodja – a mesterember-szellem e´s a metafizikai jelente´kenyse´g felcsere´le´se –, ami E. T. A. Hoffmannra e´s Edgar Allan Poe-ra e´ppoly jellemz˝ o volt, mint ke´s˝ obb Mallarme´ra e´s Vale´ryre, u ´ gy t˝ unik, a XVIII. sza ´zad ve´ge´nek romantikus zeneeszte´tika ´ja ´bo ´l sza ´rmazik, amely Hoffmann-na ´l a poe´tika ´ra is ´atterjedt. (Ke´tse´gkı´vu ¨ l ege´szen a pu ¨ thagoreizmusig visszagombolyı´thatna ´nk az eszmeto ¨rte´neti fonalat, ´am a kora ´bbi fokokon hia ´nyzik a meghasonla ´s e´s az ellentmonda ´s e´rze´se.) Wackenroder egyik ˝ Joseph ko ¨zponti ko ¨lt˝ oi-filozo ´fiai motı´vuma ´ro ´l van itt szo ´; az o Berlingere´ben egyfel˝ ol „a zenem˝ uve´szet csoda ´ja”, ma ´sfel˝ ol az e csoda felide´ze´se´re szolga ´lo ´ eszko ¨zo ¨k ko ¨zo ¨tti diszkrepancia egy novella „bels˝ o forma ´ja ´t” hata ´rozza meg. Azon tanulma ´nyok egyike´ben, amelyek mint Berlinger fiktı´v feljegyze´sei az elbesze´le´s tematika ´ja ´ra reflekta ´lnak, ez olvashato ´: „Mife´le ma ´gikus prepara ´tumbo ´l to ¨r el˝ o ma ´rmost e ragyogo ´ jelene´s illata ´rja? – Aka ´rhogy is vizsga ´lom, nem tala ´lok benne egyebet, mint sza ´mara ´nyok nyomoru ´ sa ´gos szo ¨vede´ke´t, forte´lyos u ¨ gyesse´ggel ra ´vetı´tve valamilyen kifu ´ rt fadarabra, be´lhu ´ rok e´s re´zhuzalok ha ´lo ´zata ´ra.”306 (Hogy itt ala ´bbhagy az a lelkewww.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
10. Az abszolu ´ t zene ´es a poe´sie absolue
157
su ¨ ltse´g, amellyel Novalis szo ´lt a zene´ben e´s a ko ¨lte´szetben megjelen˝ o matematikai elemr˝ ol, annak oka ´t re´szben a novella szerkezete´ben, re´szben pedig Wackenroder szentimenta ´lis hajlama ´ban kell keresnu ¨ nk.) Ke´s˝ obb pedig A zenem˝ uve´szet voltake´ppeni bels˝o le´nyege ´es a mai hangszeres zene le´lektana cı´m˝ u ´ra ı ´sban ez ´all: „Enne´lfogva nincs me´g egy olyan m˝ uve´szet, amelynek alapanyaga ma ´r o ¨nmaga ´ban is olyannyira e´gi szellemmel lenne visel˝ os, mint a zene. (. . . ) Eze´rt van, hogy bizonyos zenedarabok, amelyeknek hangjait alkoto ´juk u ´ gy rakta egyma ´s melle´, mint egy sza ´mla sza ´mjegyeit vagy egy mozaik darabka ´it, puszta ´n szaba ´lyosan, de ´atgondoltan is e´s szerencse´s pillanatban, hangszereken el˝ oadva pompa ´s, ˝ket e´rze´ssel teli ko ¨lte´szet nyelve´n besze´lnek, jo ´llehet az o ˝ tudo megalkoto ´ mester aligha gondolhatott arra, hogy az o ´s munka ´ja ´ban a hangok birodalma ´ban e´l˝ o, elvara ´zsolt ge´niusz a beavatott e´rze´kek sza ´ma ´ra a magasba sza ´rnyal.”307 Semmi ke´tse´g: Wackenroder elgondola ´sa ´nak megkurtı´ta ´sa lenne, ha a szo ¨vegb˝ ol mindo ¨ssze azt akarno ´k kiolvasni, hogy zenei poe´zis felide´ze´se´hez ele´gse´ges a formula ´k ismerete, hogy err˝ ol a poe´zisr˝ ol a zeneszerz˝ onek mit sem kell tudnia, hogy ez a poe´zis csupa ´n a befogado ´i lelkesu ¨ ltse´g sza ´ma ´ra ta ´rul fel. A proble´ma, amelyet a szo ¨veg ko ¨ru ¨ lja ´r, s amely a Berlingernovella szerkezete´b˝ ol e´rthet˝ obben rajzolo ´dik ki, mint az eszte´tikai valloma ´sokbo ´l, le´nyege´t tekintve a mechanikus jelleg e´s a lelkesu ¨ ltse´g ke´nyes dialektika ´ja ´ban rejlik: mı´g a mechanikus jelleg ko ¨ru ¨ lfogja e´s – a szerencse´s pillanatokat kive´ve – pedante´ria ´ja miatt fogsa ´gban tartja a zene szelleme´t, addig a lelkesu ¨ ltse´g felfogja ugyan „a zenem˝ uve´szet csoda ´it”, de – a szerencse´s pillanatokat kive´ve – a mesterember-szellem hia ´nya miatt nincs lehet˝ ose´ge arra, hogy alkoto ´ jelleg˝ u legyen. Az ellente´tek ko ¨zvetı´te´se u ´ gy jelenik meg, mint kive´tel, amelyhez egyfajta kairosz szu ¨ kse´geltetik, az egyoldalu ´ sa ´ggal ja ´ro ´ kudarc u ´ gy, mint szaba ´ly, s mindez tragikus jelleget ko ¨l´ m a poe´sie pure eszte´tika cso ¨no ¨z a novella ´nak. A ´ja, amelynek legkora ´bbi dokumentuma az er˝ oszakolt jo ´zansa ´g, az irodalmi me´rno ¨kmentalita ´s melletti hitvalla ´s Poe m˝ uve´ben, A m˝ ualkota´s filozo´fia´ja´ban, feladja a lelkesu ¨ ltse´get, a wackenroderi dialektika egyik oldala ´t, s anna ´l nyomate´kosabban e´s kihı´vo ´bban hangsu ´ lyozza a konstruktivita ´s – amib˝ ol a m˝ uve´szet kiindul www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 158 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
– e´s a vara ´zs – amit a m˝ uve´szet eredme´nyez – ko ¨zo ¨tti o ¨sszefu ¨ gge´st. A romantikus bizakoda ´s, hogy a ko ¨lt˝ oise´g konstrukcio ´ja a le´tnek egyfajta felfedeze´se, ve´gu ¨ l Mallarme´na ´l pedig a semmi metafizika ´ja ´va ´ zsugorodik. 5. „Az ember azon az ´aron lesz m˝ uve´sz”, mondta Nietzsche A hatalomra to¨r˝o akaratban, maga ´ra is gondolva, hogy azt, amit minden nem-m˝ uve´sz „forma ´nak” nevez, mint tartalmat, mint „maga ´t a dolgot” e´rze´keli.” A hı´res, provokatı´v te´tel csaknem szo ´ szerint a nem keve´sbe´ hı´res, provokatı´v hanslicki te´telt ide´zi, amely szerint „a zene egyedu ¨ li tar´ s Nietzsche talma e´s ta ´rgya” a „hangozva mozgo ´ forma ´k”. E ke´tse´gkı´vu ¨ l a XIX. sza ´zad „modernse´ge´nek” egyik alapvet˝ o eszte´tikai tapasztalata ´t fejezi ki: azt a tapasztalatot, hogy a m˝ uve´szetben a forma nem puszta ´n egy gondolat vagy e´rze´s megjelene´si forma ´ja, hanem maga is gondolat. „D˝ orese´g nem la ´tni”, hangzik Paul Vale´ry egyik kijelente´se Vale´ry Larbaud tolma ´csola ´sa ´ban, „hogy egy mondat vagy egy vers eredeti vagy kitala ´lt alakzata: egy Eszme – e´ppoly fontos, egyetemes, me´ly, mint a ko ¨znapi e´rtelemben vett eszme.”308 A formaeszte´tika, amely a zenei vagy ko ¨lt˝ oi forma ´t u ´ gy fogta fel, mint le´nyegi forma ´t, mint valamife´le, az anyagban kifejez˝ od˝ o szellemi folyamatot, nem pedig mint egy tartalom puszta megjelene´si forma ´ja ´t, a legkora ´bban e´s a legnyomate´kosabban a hangszeres zene elme´lete´ben fogalmazo ´dott meg, mivel az abszolu ´ t zene eszte´tikailag egyedu ¨ l formake´nt volt ke´pes igazolni le´tjogosultsa ´ga ´t. A ta ´rgy e´s funkcio ´ ne´lku ¨ li, az „e´rze´sek nyelveke´nt” csak re´szlegesen felfoghato ´ hangszeres zene´nek, annak e´rdeke´ben, hogy ne kellemes, de u ¨ res zo ¨rejke´nt jelenjen meg, olyan legitima ´lo ´ doktrı´na ´ra volt szu ¨ kse´ge, amely a le´nyegi forma, az „energeia”, a „belu ¨ lr˝ ol alakı´to ´ szellem” gondolata ´bo ´l indult ki.309 Ha lemondunk arro ´l, hogy a „bels˝ o forma” katego ´ria ´ja ´t az antik filozo ´fia ´ra visszanyu ´ lva hata ´rozzuk meg, ahogyan ezt Shaftesbury tette a XVIII. sza ´zadban, a „bels˝ o forma” eszme´je a XIX. sza ´zadi ko ¨ztudat sza ´ma ´ra Wilhelm von Humboldt nyelvfilozo ´fia ´ja ´bo ´l sza ´rmazik. Hanslick, azt a gondolatot indokolva, hogy a zenei forma szellem, e´s a szellem a zene´ben forma, nem ve´letlenu ¨ l hivatkozott a nyelvfilozo ´fia le´nyeges premissza ´iban a Humboldttal egyete´rt˝ o Jacob Grimmre. De ma ´sfel˝ ol tudnunk www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
10. Az abszolu ´ t zene ´es a poe´sie absolue
159
kell azt is, hogy a szo ´ban forgo ´ eszme a nyelvfilozo ´fia ´ban – mindenekel˝ ott a jo ´zan hanslicki doktrı´na ´t emfatikussa ´ tev˝ o Nietzsche re´ve´n – olyan pa ´toszt kapott, amelynek jo ´volta ´bo ´l azuta ´n a ko ¨lte´szetelme´letre is befolya ´ssal tudott lenni, me´ghozza ´ – mint a Nietzsche´t nyilva ´nvalo ´an jo ´l ismer˝ o Vale´ry pe´lda ´ja mutatja – hata ´sosabban, mint eredeti nyelvfilozo ´fiai alakja ´ban. Ma ´rmost az a gondolat, hogy a m˝ uve´szi forma nem puszta ´n megjelene´si, hanem le´nyegi forma, hogy a m˝ uve´szi forma ´t nem gondolatok vagy e´rze´sek „ku ¨ ls˝ o burka ´nak”, hanem „belu ¨ lr˝ ol forma ´lo ´ szellemnek” kell tekintenu ¨ nk, ke´tfe´le, a XIX. sza ´zad zeneeszte´tika ´ja ´ban e´s ko ¨lte´szetelme´lete´ben egyma ´s mellett le´tez˝ o e´rtelmeze´st tesz lehet˝ ove´. Ugyanis ke´pletszer˝ uen szo ´lva vagy azt mondja, hogy a forma maga a tartalom, vagy pedig azt, hogy a forma a tartalmat le´trehozza. Ha a tartalom a forma ´ban rejlik, akkor ez mint a zenei forma ´nak tartalomke´nt valo ´ hanslicki meghata ´roza ´sa azt jelenti, hogy a szellem, amit egy kora ´bbi eszte´tika a tartalomban keresett, a forma ´ban tala ´lhato ´. Amit „tartalomnak” neveztek: a szellem e´s a szu ¨ zse´ egyu ¨ ttese´t most sze´tbontja ´k; Hanslick a forma sza ´ma ´ra tart ige´nyt a szellemre e´s feladja a szu ¨ zse´t. Ha ezzel szemben Edgar Allen Poe poe´tika ´ja ´ban a nyelvi forma – egy kezdetben homa ´lyosan feldereng˝ o, majd egy bizonyos hanganyagban alakot o ¨lt˝ o e´s szila ´rd ko ¨rvonalu ´ szavakat e´s ve´gu ¨l gondolati motı´vumokat maga ´hoz vonzo ´ „to ´nus” – le´trehozza a tartalmat, akkor a ko ¨lt˝ oi folyamatro ´l alkotott elke´pzele´s a szo ¨ges ellente´te´be fordul ´at. „Ami eredme´nynek t˝ unik, a „forma”, az a ko ¨lteme´ny eredete; ami eredetnek la ´tszik, az »e´rtelem«, az az eredme´ny.”310 6. „A vila ´g legf˝ obb ta ´rgya e´s le´te´nek igazola ´sa (. . . ) nem lehet ma ´s, mint egy Ko ¨nyv.”311 Vale´ry te´tele, amelyben sze´ls˝ ose´ges forma ´t o ¨lt a m˝ uve´szet metafizika ´ja, azt mondja ki, amit Mallarme´ gondolt, amire to ¨rekedett. Hogy a vila ´g szubsztancia ´ja ´nak az a rendeltete´se, hogy a ko ¨lt˝ o ko ¨nyve´ben oldo ´djon fel, az – „a vila ´g mint ko ¨nyv” metafora ´ja ´nak szekulariza ´lt ´atve´teleke´nt – fennko ¨lt ige´nybejelente´s volt, a poe´sie pure elme´lete´nek gyo ¨kere´ben rejl˝ o pretenzio ´. Ma ´sfel˝ ol ke´tse´gtelen, hogy Vale´ry megfogalmaza ´sa ´t – mindenesetre nem Mallarme´ gondolata ´t – befolya ´solta Nietzsche diktuma, miszerint „a www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 160 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
vila ´g le´te kiza ´ro ´lag eszte´tikai jelense´gke´nt tekinthet˝ o igazolt´ s amikor Nietzsche ugyanebben az o nak”.312 E ¨sszefu ¨ gge´sben a m˝ uve´szetr˝ ol mint „az ember voltake´ppeni metafizikai teve´kenyse´ge´r˝ ol” besze´lt, akkor a zene´re gondolt, Richard Wagner m˝ uve´szete´re, a schopenhaueri filozo ´fia szelleme´ben e´rtelmezve azt. De a fu ¨ gg˝ ose´gek rekonstrukcio ´ja bizonytalan e´s homa ´lyos marad. Nem is ezek a do ¨nt˝ ok, hanem a nyilva ´nvalo ´ megfelele´sek. Mert alapja ´ban ve´ve az a te´ny, hogy a tiszta forma ´khoz valo ´ visszahu ´ zo ´da ´s tendencia ´ja egy bizonyos korszak ko ¨lte´szete´ben e´s eszme´je´ben azzal a metafizikai ige´nnyel kapcsolo ´dik o ¨ssze, hogy a m˝ uve´szet e´ppense´ggel a valla ´s helye´re le´pjen, ritka ´bb e´s szembet˝ un˝ obb, mint valamilyen teore´ma ´nak az egyik teru ¨ letr˝ ol a ma ´sikra valo ´ ´atvitele lenne. Hogy a m˝ uve´szet olyan elvonatkoztata ´si folyamat lehet, amely a tartalom el˝ orehalado ´ feloldo ´da ´sa ´ban ´all, azt Hegel ´s is felismerte, me´gpedig a hangszeres zene elme´lete´ben. E hegeli te´tel az is, hogy a pozitı´vto ´l e´s a szubsztancia ´listo ´l valo ´ fokozatos elta ´voloda ´s, a bens˝ obe e´s forma ´lisba valo ´ visszahu ´zo ´da ´s a szellemto ¨rte´net szu ¨ kse´gszer˝ u foka – a szellemto ¨rte´´ nete´, amely ve´gs˝ o soron valla ´sto ¨rte´net. Am Hegel szerint az abszolu ´ t, maga ´ra tala ´lt zene szı´ntere az „u ¨ res bens˝ ose´g”; a filozo ´fus, aki pedig ke´ptelen volt feladni a vila ´gos ko ¨rvonalu ´ szo ´ els˝ obbse´ge´t az alaktalan sejte´ssel szemben, visszariadt atto ´l a ko ¨vetkeztete´st˝ ol, hogy a m˝ uve´szet e´ppen az u ¨ res bens˝ ose´gbe valo ´ visszahu ´ zo ´da ´s re´ve´n tesz szert metafizikai me´lto ´sa ´gra. A paradoxon, hogy a visszave´tel felemelkede´st jelent, ez az a dialektika, amely a poe´sie pure e´s az abszolu ´t zene alapja ´ban rejlik.
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
© Typotex Kiadó
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
Jegyzetek
1
Hanns Eisler: Musik und Politik. Schriften 1924–1948. Leipzig 1973. 222. o. 2 Arnold Schering: Kritik des romantischen Musikbegriffs. In: Vom musikalischen Kunstwerk. Leipzig 2. kiad. 1951. 104. o. 3 Johann Georg Sulzer: Allgemeine Theorie der scho¨nen Ku ¨ nste. Leipzig 2. kiad. 1973. Reprint: Hildesheim 1967. III. ko ¨tet, 431 sk. o. 4 ¨sthetik und Poetik. Johann Karl Philipp Moritz: Schriften zur A Herausgegeben von Hans-Joachim Schrimpf. Tu ¨ bingen 1962. 3. o. 5 Uo. 4. o. 6 Uo. 5. o. 7 Johann Mattheson: Der vollkommene Capellmeister. Hamburg 1739. Reprint: Kassel 1954. 82. o. 8 Uo. 208. o. 9 Wilhelm Heinrich Wackenroder: Werke und Briefe. Heidelberg 1967. 245. o. 10 Klaus Kropfinger: Der musikalische Strukturbegriff bei E. T. A. Hoffmann. In: Bericht u ¨ ber den internationalen musikwissenschaftlichen Kongress Bonn 1970. Kassel 1973. 480. o. 11 Ernst Theodor Amadeus Hoffmann: Schriften zur Musik. Herausgegeben von Friedrich Schnapp. Mu ¨ nchen 1963. 34. o. 12 Schering: i. m. 90. o. 13 Gustav Schilling: Encyklopa¨die der gesammten musikalischen Wissenschaften. Stuttgart 1838. Reprint: Hildesheim 1974. VI. ko ¨tet, 547. o. 14 Paul Bekker: Die Sinfonie von Beethoven bis Mahler. Berlin 1918. 12. o. 15 Heinrich Christoph Koch: Musikalisches Lexikon. Frankfurt 1802. Reprint: Hildesheim 1964. 1386. o. 16 E. T. A. Hoffmann: i. m. 19. o. 17 E. T. A. Hoffmann: i. m. 24. o. 18 Wackenroder: i. m. 226. e´s 255. o. 19 E. T. A. Hoffmann: i. m. 37. o. 20 Schilling: i. m. 548. o. 21 Adolf Bernhard Marx: Ludwig van Beethoven. I. ko ¨tet. Berlin 4. kiad. 1884. 271. o. www.interkonyv.hu
161
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 162 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
22
Marx: i. m. 275. o. Marx: i. m. 274. o. ; vo ¨. me´g Marx: Die Musik des neunzehnten Jahrhunderts und ihre Pflege. Leipzig 2. kiad. 1873. 52. o. 24 ¨sthetik oder Wissenschaft des Scho¨nen. Friedrich Theodor Vischer: A Mu ¨ nchen 2. kiad. 1923. V. ko ¨tet, 381. o. 25 Robert Schumann: Gesammelte Schriften u ¨ ber Musik und Musiker. Herausgegeben von Martin Kreisig. Leipzig 1914. 338. o. 26 Carl Maria von Weber: Sa¨mtliche Schriften. Herausgegeben von Georg Kaiser. Berlin 1908. 337. o. 27 Uo. 339. o. 28 ¨sthetik. II. ko Ferdinand Hand: A ¨tet. Jena 1841. 405. o. 29 Uo. 386. o. 30 F. Th. Vischer: i. m. 338. o. 31 ¨ ber Musik und Wort. In: Sprache, Dichtung, Friedrich Nietzsche: U Musik. Herausgegeben von Jakob Knaus. Tu ¨ bingen 1973. 25. o. 32 Richard Wagner: Gesammelte Schriften und Dichtungen. Herausgegeben Wolfgang von Golther. Berlin und Leipzig (e´. n). II. ko ¨tet, 61. o. 33 Wagner II. 61. o. 34 Wagner III. 55. o. 35 Wagner II. 56. o. 36 Wagner III. 80. o. 37 Klaus Kropfinger: Wagner und Beethoven. Regensburg 1974. 136. o. 38 Ludwig Feuerbach: Kleine Schriften. Herausgegeben von Karl Lo ¨with. Frankfurt am Main 1966. 81. e´s 216 skk. o. 39 Wagner III. 255. o. 40 Wagner III. 69. o. 41 Wagner III. 100 sk. o. 42 Kropfinger 139 sk. o. 43 Wagner III. 278 sk. o. 44 Wagner III. 83. o. 45 Wagner III. 86. o. 46 Wagner III. 83. o. 47 Wagner III. 84. o. 48 Wagner III. 84. o. 49 Wagner III. 85 sk. o. 50 Wagner III. 278. o. 51 Wagner V. 191. o. 52 Eduard Hanslick: Vom Musikalisch-Scho¨nen. Leipzig 1854. Reprint: Darmstadt 1965. 20. o. 53 Hanslick: i. m. 104. o. 23
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
Jegyzetek
163
¨ sterreichiRobert Zimmermann: Vom Musikalisch-Scho¨nen. In: O sche Bla¨tter fu ¨ r Literatur und Kunst. 1854. Ide´zi: Felix Glatz: Musik¨sthetik in ihren Hauptrichtungen. Stuttgart 1929. 429. o. A 55 Hanslick: i. m. 32. o. 56 ¨sthetik und Poetik. HerausgeKarl Philipp Moritz: Schriften zur A geben von Hans-Joachim Schrimpf. Tu ¨ bingen 1962. 73. o. 57 Hanslick: i. m. 34. o. 58 ¨ ber Musik und Wort. In: Sprache, Dichtung, Friedrich Nietzsche: U Musik. Herausgegeben von Jakob Knaus. Tu ¨ bingen 1973. 26. o. 59 Wagner III. 231. o. 60 Nietzsche 28. o. 61 Nietzsche 20. o. 62 Wagner IX. 111. o. 63 Nietzsche 30. o. 64 Friedrich Nietzsche: Nietzsche contra Wagner. Zoltai De´nes fordı´ta ´sa. In: Holmi 2001. ma ´rc. 361. o. 65 Friedrich Nietzsche: A Wagner-u ¨ gy. Fordı´totta Zoltai De´nes. In: Magyar Zene 2001. ma ´jus. 212. o. 66 Arthur Schopenhauer: Die Welt als Wille und Vorstellung. Band I. § 52. In: Sa¨mtliche Werke. Heraugegeben von Max Ko¨hler. Berlin, e´. n. II. ko ¨tet, 258. sk. o. 67 Schopenhauer: i. m. II. ko ¨tet, 261. o. 68 Nietzsche: A trage´dia szu ¨ lete´se avagy go¨ro¨gse´g ´es pesszimizmus. Fordı´totta Kerte´sz Imre. Budapest 1986. 175. o. 69 Nietzsche: i. m. 174. o. 70 Nietzsche: A zene´r˝ol ´es a szo´ro´l. 20. sk. o. Hasonlo ´ke´ppen fogalmaz Nietzsche az Emberi, tu ´ lsa´gosan is emberiben: „Az »abszolu ´t zene« vagy maga ´nvalo ´ forma, a zene me´g nyers ´allapota ´ban, amikor az id˝ ome´rte´k szerinti e´s va ´ltakozo ´ hanger˝ ovel valo ´ megszo ´lala ´s szerez o ¨ro ¨met, vagy pedig a forma ´k ko ¨lte´szet ne´lku ¨ l is e´rtet˝ oen besze´l˝ o szimbolika ´ja, miuta ´n a ke´t m˝ uve´szet hosszu ´ id˝ on ´at egyma ´shoz kapcsolo ´dva fejl˝ odo ¨tt, s ve´gu ¨ l a zenei forma ´t teljesse´ggel ´at- meg ´atsz˝ otte´k a fogalom e´s az e´rze´s sza ´lai.” (Nietzsche: Werke I. 573. o.) 71 Wagner IX. 77. o. 72 Wagner IX. 306. o. 73 Carl Friedrich Glasenapp: Das Leben Richard Wagners. VI. ko ¨tet. Leipzig 1911. 137. sk. o. 74 Ottokar Hostinsky : Das Musikalisch-Scho¨ne und das Gesamtkunst¨sthetik. Leipzig 1877. werk von Standpunkte der formalen A 75 Hostinsky 141. o. 76 Hostinsky 145. o. 77 Hostinsky 124. o. 54
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 164 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
78
Hermann Kretzschmar: Gesammelte Aufsa¨tze u ¨ ber Musik. II. ko ¨tet. Leipzig 1911. 175. o. 79 Rudolf Louis: Die deutsche Musik der Neuzeit. Mu ¨ nchen 1912. 156. o. 80 ¨sthetik der Tonkunst. Ferruccio Busoni: Entwurf einer neuen A Frankfurt am Main 1974. 12. o. 81 Busoni 13. o. 82 Busoni 14. sk. o. 83 Arnold Scho ¨nberg: Style and Idea. New York 1950. 72. sk. o. 84 August Halm: Von zwei Kulturen der Musik. Stuttgart 3. kiad. 1947. 39. o. 85 Halm: 48. o. 86 Halm: Die Symphonie Anton Bruckners. Mu ¨ nchen 2. kiad. 1923. 12. o. 87 Halm: Bruckner 11. o. 88 Halm: Bruckner 29. o. 89 Halm: Bruckner 19. e´s 46. o. 90 Halm: Bruckner 246. o. 91 Halm: Bruckner 240. o. 92 Ernst Kurth: Bruckner. I. ko ¨tet. Berlin 1925. 258. o. 93 Kurth I.: 262. o. 94 Kurth I.: 264. o. 95 Kurth I.: 264. o. 96 E. T. A. Hoffmann: Schriften zur Musik. Herausgegeben von Friedrich Schnapp. Mu ¨ nchen 1963. 34. o. 97 E. T. A. Hoffmann: 212. o. 98 E. T. A. Hoffmann: 36. o. 99 E. T. A. Hoffmann: 145. o. 100 E. T. A. Hoffmann: 215. o. 101 E. T. A. Hoffmann: 230. o. 102 E. T. A. Hoffmann: 230. o. 103 Jean-Jacques Rousseau: Dictionaire de Musique. Paris 1768. Reprint: Hildesheim 1969. 242. o. 104 Rousseau: 242. o. 105 Rousseau: 308. o. 106 Rousseau: 275. o. 107 Johann Adam Hiller: Von der Nachahmung der Natur in der Musik. In: Friedrich Wilhelm Marpurg: Historisch-kritische Beytra¨ge zur Aufnahme der Musik. I. ko ¨tet, 1754/55. 542. o. 108 Johann Georg Sulzer: Allgemeine Theorie der scho¨nen Ku ¨ nste. Leipzig 2. kiad. 1974. Reprint: Hildesheim 1967. IV. ko ¨tet, 478. sk. o. 109 Triest: Bemerkungen u ¨ ber die Ausbildung der Tonkunst in Deutschland. In: Allgemeine musikalische Zeitung. Leipzig 1801. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
Jegyzetek
165
110
August Wilhelm Schlegel: Die Kunstlehre. Herausgegeben von Edgar Lohner. Stuttgart 1963. 207. o. 111 Schlegel: 205. sk. o. 112 Schlegel: 205. sk. o. 113 Hans Robert Jauß: Schlegels und Schillers Replik auf die „Querelle des Anciens et des Modernes”. In: Literaturgeschichte als Provokation. Frankfurt am Main. 1970. 77. o. 114 Schlegel: 207. o. 115 Schlegel: 221. o. 116 Schlegel: 207. o. 117 Novalis: Fragmente. Herausgegeben von Ernst Kamnitzer. Dresden 1929. 524. sk. e´s 578. o. 118 ¨sthetik. Heraugegeben von Norbert Jean Paul: Vorschule der A Miller. Mu ¨ nchen 1963. 93. sk. o. 119 Friedrich Wilhelm Joseph Schelling: A m˝ uve´szet filozo´fia´ja. Fordı´totta Re´vai Ga ´bor. Budapest 1991. 200. o. 120 Wilhelm Wackenroder: Werke und Briefe. Heidelberg 1967. 292. sk. o. 121 Wackenroder: 297. o. 122 Johann Georg Sulzer: Allgemeine Theorie der scho¨nen Ku ¨ nste. Leipzig 2. kiad. 1793. Reprint: Hildesheim 1967. IV. 478. o. 123 E. T. A. Hoffmann: Schriften zur Musik. Herausgegeben von Friedrich Schnapp. Mu ¨ nchen 1963. 36. o. 124 Wackenroder 255. o. 125 Hoffmann: 37. o. 126 Hoffmann: 34. o. 127 Karl Philip Moritz: Andreas Hartknopf. Reprint: Stuttgart 1968. 131. o. 128 Moritz: 132. o. 129 Moritz: 132. o. 130 Wackenroder: 247. o. 131 Sulzer: 479. o. 132 Jean Paul: Werke. I. ko ¨tet. Herausgegeben von Norbert Miller. Mu ¨ nchen 1960. 775. o. 133 Jean Paul: 776. o. 134 Norbert Miller: Musik als Sprache. In: Beitra¨ge zur musikalischen Hermeneutik. Herausgegeben von Carl Dahlhaus. Regensburg 1975. 271. skk. o. 135 Gustav Becking: Zur musikalischen Romantik. In: Deutsche Vierteljahrschrift fu ¨ r Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte II. 1924. 585. o. 136 Becking: 586. o. 137 Wackenroder: 256. o. 138 Wackenroder: 254. o. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 166 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
139
Heinrich Besseler: Mozart und die deutsche Klassik. In: Bericht u ¨ ber den internationalen musikwissenschaftlichen Kongress Wien 1956. Graz 1958. 47. o. 140 Wolfgang Seifert nyoma ´n: Christian Gottfried Ko¨rner. Ein Musika¨sthetiker der deutschen Klassik. Regensburg 1960. 147. o. 141 Seifert: 148. o. 142 Wackenroder: 255. o. 143 Wackenroder: 254. o. 144 Hoffmann: 34. sk. o. 145 Hans Georg Na ¨geli: Vorlesungen u ¨ ber Musik mit Beru ¨ cksichtigung der Dilettanten. Stuttgart und Tu ¨ bingen 1826. 32. o. 146 Na ¨geli: 33. o. 147 Wackenroder: 236. o. 148 Novalis: Fragmente Herausgegeben von Ernst Kamnitzer. Dresden 1929. 586. o. 149 Friedrich Schlegel: Charakteristiken und Kritiken. I. In: Kritische Friedrich-Schlegel-Ausgabe. Band II. Herausgegeben von Hans Eichner. Mu ¨ nchen 1967. 254. o. 150 Abbe´ Dubos: Reflexions critiques sur la Poe´sie et sur la Peinture. Paris 1715. Ne´metu ¨ l: Kopenhagen 1760. 413. o. 151 Eduard Hanslick: Vom Musikalisch-Scho¨nen. Leipzig 1854. Reprint: Darmstadt 1965. 10. skk. o. 152 August Wilhelm Schlegel: Die Kunstlehre. Herausgegeben von Edgar Lohner. Stuttgart 1963. 215. o. 153 Arthur Schopenhauer: Sa¨mtliche Werke. Herausgegeben von Max Ko ¨hler. Berlin (ohne Jahr). II. ko ¨tet. 258. sk. o. 154 Hanslick: 16. o. 155 Schopenhauer: 259. o. 156 Wackenroder: 222. sk. o. 157 Wackenroder: 206. o. 158 Wackenroder: 206. sk. o. 159 ¨ ber die Religion cı´m˝ Utala ´s Schleiermacher U u m˝ uve´nek alcı´me´re: A valla´sro´l. Besze´dek a valla´st megvet˝o m˝ uvelt ko¨zo¨nse´ghez. 160 ¨sthetik. HeraKarl Wilhelm Ferdinand Solger: Vorlesungen u ¨ ber A usgegeben von Karl Wilhelm Ludwig Heyse. Darmstadt 1969. 340. o. 161 Solger: 341. o. 162 Na ¨geli: 53. o. 163 ¨sthetik als Wissenschaft Christian Hermann Weisse: System der A der Idee der Scho¨nheit. Reprint: Hildesheim 1966. II. ko ¨tet, 56. sk. o. 164 Wackenroder: 206. o. 165 ¨ ber Johann Sebastian Bachs Leben, Kunst Johann Nikolaus Forkel: U und Kunstwerke. Leipzig 1802. Herausgegeben und mit einem Nachwort versehen von Walther Vette. Kassel 1970. 12. o. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
Jegyzetek
167
166
Johann Gottfried Herder: Werke. Herausgegeben von Heinrich Du ¨ ntzer. Berlin e´. n. XV. ko ¨tet, 337. o. 167 Herder: XV. 337. o. 168 Herder: XV. 345. o. 169 Herder: XV. 350. o. 170 Herder: XVIII. 604. o. 171 Wilhelm Heinrich Wackenroder: Werke und Briefe. Heidelberg 1967. 245. o. 172 Herder: XVIII. 604. o. 173 Wackenroder: 115. o. 174 Wackenroder: 210. sk. o. 175 Wackenroder: 221. o. 176 Wackenroder: 251. o. 177 Wackenroder: 211. o. 178 Wackenroder: 254. o. 179 Wackenroder: 226. sk. o. 180 Wackenroder: 236. sk. o. 181 Wackenroder: 255. o. 182 Wackenroder: 283. sk. o. 183 Friedrich Schleiermacher: A valla´sro´l. Fordı´totta Ga ´l Zolta ´n. Budapest 2000. 31. o. 184 Schleiermacher: 32. o. (A Gefu ¨ hl szo ´ alapjelente´se: e´rze´s. – a szerk.) 185 Schleiermacher: 42. sk. o. 186 Schleiermacher: 40. o. 187 Schleiermacher: Glaubenslehre, 15. In: Karl Barth: Die protestantische Theologie im 19. Jahrhundert. Hamburg 1975. II. ko ¨tet, 385. o. 188 Barth: 385. o. 189 Hubert Schrade: Deutsche Maler der Romantik. Ko ¨ln 1967. 17. o. 190 Johann Michael Sailer: Sa¨mmtliche Werke. Herausgegeben von Joseph Widmer. Sulzbach 1839. XIX. ko ¨tet, 161. sk. o. 191 Sailer: 164. o. 192 Sailer: 166. o. 193 Sailer: 170. o. 194 Friedrich Schleiermacher: A valla´sro´l. Fordı´totta Ga ´l Zolta ´n. Budapest 2000. 90. o. 195 Schleiermacher: 91. o. 196 Wilhelm Heinrich Wackenroder: Werke und Briefe. Heidelberg 1967. 251. o. 197 Wackenroder: 250. o. 198 Wackenroder: 204. o. 199 Wackenroder: 211. o. 200 Wackenroder: 120. o. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 168 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
201
Wackenroder: 229. o. Wackenroder: 230. o. 203 Wackenroder: 136. o. 204 Richard Alewyn: Wackenroders Anteil. In: Germanic Review XIX. 1944. 48. skk. o. 205 E. T. A. Hoffmann: Schriften zur Musik. Herausgegeben von Friedrich Schnapp. Mu ¨ nchen 1963. 229. sk. o. 206 Hoffmann: 252. o. 207 Hoffmann: 36. o. 208 Hoffmann: 235. o. 209 Hoffmann: 232. o. 210 Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Eszte´tikai el˝oada´sok. I. ko ¨tet. Fordı´totta Zoltai De´nes. Budapest 1952. 79. o. 211 Hegel: Eszte´tikai el˝oada´sok. III. ko ¨tet. Fordı´totta Szemere Samu. Budapest 1956. 148. o. 212 Hegel: III. 112. o. 213 Hegel: III. 115. o. 214 Hegel: III. 105. o. 215 Hegel: III. 109. o. 216 ¨sthetik als Wissenschaft Christian Hermann Weisse: System der A von der Idee der Scho¨nheit. Reprint: Hildesheim 1966. II. ko ¨tet, 49. sk. o. 217 Weisse: II. 51. o. 218 Hoffmann: 35. o. 219 Weisse: 49. o. 220 Weisse: 55. o. 221 Weisse: 57. o. 222 Weisse: 53. o. 223 Johann Gottfried Herder: Werke. Herausgegeben von Heinrich Du ¨ ntzner. Berlin (e´. n.). XX. ko ¨tet, 482. o. 224 Johann Nikolaus Forkel: Allgemeine Geschichte der Musik. Leipzig 1788. Reprint: Graz 1967. I. ko ¨tet, 24. o. 225 Forkel: 26. o. 226 Wilhelm Heinrich Wackenroder: Werke. Heidelberg 1967. 250. o. 227 Wackenroder: 136. o. 228 Friedrich Schlegel: Charakteristiken und Kritiken. I. In: Kritische Friedrich–Schlegel–Ausgabe. II. ko ¨tet. Herausgegeben von Hans Eichner. Mu ¨ nchen 1967. 254. o. 229 August Wilhelm Schlegel e´s Friedrich Schlegel: Va´logatott eszte´tikai ´ra ı ´sok. Fordı´totta Tandori Dezs˝ o. Budapest 1980. 354. sk. o. 230 Eduard Hanslick: Vom Musikalisch-Scho¨nen. Leipzig 1864. Reprint: Darmstadt 1965. 32. o. 231 Hanslick: 34. o. 232 Hanslick: 35. o. 202
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
Jegyzetek
169
233
Hanslick: 99. sk. o. Hanslick: 35. o. 235 Hanslick: 87. o. 236 ¨ ber die Verschiedenheit des menschlichen Wilhelm von Humboldt: U Sprachbaues und ihren Einfluß auf die Entwicklung des Menschengeschlechts. In: Werke. Herausgegeben von Andreas Flitner und Klaus Giel. III. ko ¨tet. Stuttgart 1963. 419. sk. o. 237 Humboldt: 418. o. 238 So ¨ren Kierkegaard: Vagy-vagy. Fordı´totta Dani Tivadar. Budapest 1978. 89. o. 239 Kierkegaard: 90. o. 240 Kierkegaard: 93. o. 241 Kierkegaard: 92. o. 242 Kierkegaard: 93. o. 243 Kierkegaard: 92. o. 244 Kierkegaard: 87. o. 245 Kierkegaard: 97. o. 246 Theodor W. Adorno: Fragment u ¨ ber Musik und Sprache. In: Quasi una fantasia. Frankfurt am Main 1963. 11. o. 247 Adorno: 11. sk. o. 248 Adorno: 14. o. 249 Adorno: 16. o. 250 Adorno: 11. o. 251 Hans von Bu ¨ low: Ausgewa¨hlte Briefe. Herausgegeben von Marie von Bu ¨ low. Leipzig 1919. 36. o. 252 Robert Schumann: Gesammelte Schriften u ¨ ber Musik und Musiker. Herausgegeben von Heinrich Simon. Leipzig (e´. n.). I. ko ¨tet, 36. o. 253 Schumann: I. 113. o. e´s III. 153. o. 254 Schumann: I. 50. o. 255 Schumann: I. 44. o. 256 Schumann: II. 136. o. 257 Schumann: II. 44. o. 258 Richard Wagner: Gesammelte Schriften und Dichtungen. Herausgegeben von Wolfgang Golther. Berlin e´s Leipzig (e´. n.). X. ko ¨tet, 47. sk. o. 259 Friedrich Nietzsche: A trage´dia szu ¨ lete´se. Fordı´totta Kerte´sz Imre. Budapest 1986. 162. o. 260 Martin Geck: Bach und Tristan – Musik aus dem Geist der Utopie. In: Bach-Interpretationen. Herausgegeben von Martin Geck. Go ¨ttingen 1969. 191. o. 261 Wagner: VII. 130. o. 262 Wagner: VII. 127. o. 234
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 170 Az14:43:36 abszolu ´ t zene eszme´je
© Typotex Kiadó
263
Eduard Hanslick: Vom Musikalisch. 1854. Reprint: Darmstadt 1965. 35 o. 264 Wagner: III. 276. skk. o. 265 Ernst Bloch: Geist der Utopie. Berlin 1923. 89. o. 266 August Halm: Von zwei Kulturen der Musik. Stuttgart 3. kiad. 1947. 253. o. 267 Halm: 32. o. 268 Halm: 207. skk. o. 269 Halm: 13. o. 270 Halm: 17. o. 271 Halm: 16. o. 272 Halm: Die Symphonie Anton Bruckners. Mu ¨ nchen 2. kiad. 1923. 218. sk. o. 273 Anton Webern: El˝oada´sok – Levelek – ´Ira´sok. Fordı´totta Maurer Do ´ra. Budapest 1965. 61. o. 274 Arthur Schopenhauer: Sa¨mtliche Werke. Herausgegeben von Max Ko ¨hler. Berlin, (e´. n.) II. ko ¨tet, 259. o. 275 Uo. 260. o. 276 Richard Wagner: Gesammelte Schriften und Dichtungen. Herausgegeben von Wolfgang Golther. Berlin e´s Leipzig e´. n. IX. ko ¨tet, 306. o. 277 Richard Wagner: Beethoven. In: M˝ uve´szet ´es forradalom. Fordı´totta Gy. Alexander Erzsi e´s Radva ´nyi Ern˝ o. Budapest 1914. 195. o. 278 Uo. 152. sk. o. 279 Uo. 195. o. 280 R. Wagner: Gesammelte Schriften. Id. kiad. V. ko ¨tet, 191. o. 281 Uo. 192. o. 282 Uo. 166. sk. o. 283 Richard Wagner: Beethoven. In: M˝ uve´szet ´es forradalom. Id. kiad. 189. sk. o. 284 A kicsere´lhet˝ ose´get ma ´r a Beethoven-rajongo ´ Wilhelm von Lenz ve´delme´be vette azon szemreha ´nya ´ssal szemben, hogy ez az elv a poetiza ´lo ´ hermeneutika cs˝ odje´t jelenti. 285 Schopenhauer: i. m. II. ko ¨tet, 260. o. 286 Friedrich Nietzsche: A trage´dia szu ¨ lete´se avagy go¨ro¨gse´g ´es pesszimizmus. Fordı´totta Kerte´sz Imre. Budapest 1986. 57. o. 287 Otto Klauwell: Geschichte der Programmusik. Leipzig 1910. 77. o. 288 Richard Strauss: Betrachtungen und Erinnerungen. Zu ¨ rich 2. kiad. 1957. 211. o. 289 Gustav Mahler: Briefe. Herausgegeben von Alma Maria Mahler. Berlin 1924. 185. o. 290 Uo. 188. o. 291 Uo. 185. o. www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus
Ottucsák Melinda 2015-09-01 14:43:36
© Typotex Kiadó
Jegyzetek
171
292
Uo. 187. o. Richard Wagner: Beethoven. In: M˝ uve´szet ´es forradalom. Id. kiad. 168. o. 294 Mahler: Briefe. Id. kiad. 189. o. 295 Hermann Danuser: Zu den Programmen von Mahlers fru ¨ hen Symphonien. In: Melos/Neue Zeitschrift fu ¨ r Musik. 1975. 15. o. 296 Hermann Kretzschmar: Gesammelte Aufsa¨tze u ¨ ber Musik. II. ko ¨tet. Leipzig 1911. 175. o. 297 Ernst Howald: Die absolute Dichtung im 19. Jahrhundert. In: Zur Lyrik-Diskussion. Herausgegeben von Reinhold Grimm. Darmstadt 1966. 47. o. 298 Werner Vordtriede: Novalis und die franzo¨sichen Symbolisten. Stuttgart 1963. 41. o. 299 Pierre Garnier: Ju ¨ ngste Entwicklung der internationalen Lyrik. In: Zur Lyrik-Diskussion. 451. sk. o. 300 Wilhelm Heinrich Wackenroder: Werke und Briefe. Heidelberg 1967. 245. o. 301 Wackenroder: 254. o. 302 Vordtriede: 170. o. 303 Wackenroder: 226. sk. e´s 236. sk. o. 304 August Wilhelm Schlegel e´s Friedrich Schlegel: Va´logatott eszte´tikai ´ra ı ´sok. Budapest 1980. 354. o. 305 Howald: 62. o. 306 Wackenroder: 205. o. 307 Wackenroder: 221. o. 308 Howald: 70. o. 309 Eduard Hanslick: Vom Musikalisch-Scho¨nen. Leipzig 1854. Reprint: Darmstadt 1965. 34. o. 310 Hugo Friedrich: Die Struktur der modernen Lyrik. Hamburg 1956. 38. o. 311 Howald: 70. o. 312 Friedrich Nietzsche: Werke in drei Ba¨nden. Herausgegeben von Karl Schlechta. Mu ¨ nchen (1954–1956) e´s Darmstadt 1966. 1. ko ¨tet, 14. o. 293
www.interkonyv.hu
© Carl Dahlhaus